S'fo b

1 A Vo

ANNEX

UBRARY

B

088310

i

CORNELL
UNI VERSITY
LIBRARY

DATE DUE

& NOV

2 7 1984

1 A ki n

UHTTír

31985

OAYLORO

PRINTCO INU.I.A.

Digitized by the Internet Archive
in 2016

https://archive.org/details/foldtanikozlony8619magy

FÖLDTANI KÖZLÖNY

A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA
BIOJIJ1 ETEHb BEHTEPCKOrO TEOJIOTH M ECKOTO OEIRECTBA
BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE
ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT
BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY

LXXXVI. KÖTET

19 5 6

.

y^t obi? -

!

TARTALOM

COflEPWAHHE— CONTENU

Bevezető — BBeaeHue — Introduction

Papp Ferenc: Vendl Aladár 70-ik születési évfordulója — CeiwHge-
CHTH.neTHHH A aaAa p BeHflji — Le 70-iéme anniversaire de naissance
du prof. A. Vendl 349 — 351

Értekezések — Hayqnbie CTaTbH — Mémoires

A Imássy Bálint: Adatok a budaörsi festékföld ismeretéhez — JLunibie
k KpacHmeü 3eMjie H3 Byaaapm - — Somé notes on the occurrence of

colour eartli in Budaörs, near Budapest 473 — 475

Bidló Gábor: Az uzsapusztai Lázhegy petrokémiai viszonyai —

rieTpoxuMimecKHe ycjiOBHH ropbi Jla3xeab okojio c. YncanycTa — Petro-
chemical relations of the Láz Hill basalts, Uzsapusztá, N of Laké Balaton 476—478
Csiky Gábor: A Budapest-környéki újabb szénhidrogénkutatások és
azok földtani eredményei — HoBeiimne pa3Be/iKH Ha yrjieBoaopoAbi b
pahoHC r. Ey/jarieiina h hx reonorimecKne pe3yjibTaTbi — The latest pro-
specting activities fór oil and gas in the vicinity of Budapest and tlieir

geological results 374 — 390

Dank Viktor: Földtani adatok az északkeleti szlovákiai határmenti

téridéiről — reojionmecKne gaHHbie o TeppHTopimx, paciiojiararoinuxcn
BflOJib rpaHHUbi CB-oü CjiOBaKHH — Données géologiques sur les terrains

frontiéres avec la Slovaquie au nord-est 161 — 166

Dubay László: A nagylengyeli terület mélyföldtani viszonyai — ■

rjiyÖHHHbie reojionmecKne ycnoBim paüona c. HaAbJieHAbeab — ■ Deep-

geological conditions of the Nagylengyel district (SW-Hungary) 257 — 265

Egyed László: A tektonikai erők eredete és a kéregmozgások —
npOHCXO>I<AeHHe TeKTOHHHeCKHX CItJI II ÜBH'/KeHHH 3CMHOH K(>pb[ — The origin

of tectonic forces and crustal movements 12 — 16

Egyed László: A Föld méreteinek változása a paleogeográfiai adatok
alapján — M3MeHeHHH pa3MepoB 3ejvuin, ycTaHOBjieHHbie Ha ochob3hhh
naJieoreorpaijmMecKHX aarnibix — Changement des dimensions de la térré

selon les données paléogéographiques 120 — 126

Földvári Aladár: A Bakony és a Velencei-hegység löszéről —

O Jiecce rop EaKOHb h Bcjrenne — Über die Lösse des Bakonywaldes

und des Velenceer-Gebirges 351 — 356

Földvári Aladár: „Flidroaerolit” kőzetek a magyarországi negyedkor
lerakodásaiban - — r HApoaepojiHTHMecKHe ropubie nopoabi b OTJioweuHHx
HeTBepxHMHoro nepHoga BeHrpHH - — „Hidroaerolitische” Gesteine im

ungarischen Ouartár 357 — 360

Gánti Tibor: Optikai módszer a Debye— Scherrer felvételek indexelésére
— OnraaecKHH Mcroa ajth HMAeKcnpoBaHHH chhmkob Xleöaü — Iileppep —

An optical method fór indexing Debye — Scherrer diagrams 479 — 482

Greguss Pál: Ősnövényi maradványok a Heves megyei Darnó-hegyről
— OcTaTKH HCKonaeMbix pacteHHH oanropeHOBoro B03pacTa ropw ^fapno

IV

(kom. XeBern, Bempnn) — Urpflanzenreste aus dem Oligocán des Darnó-

Berges (Kom. Heves) 86 — 92

H e r r m a n n Margit: A kisalföldi és dunántúli pannóniai homok mikro-
inineralógiai vizsgálata — MiiKpoMiiHepajionmecKne iiccJieaoBaHHH Ha
iiaHHOHCKiix necKax 3a^yHaücK0H oöjiacni 11 Manón BeHrepcKon hh3-
MeHHOCTii — Micromineralogieal investigationson somé Pannonian (Lower
Pliocene) sands írom the Kisalföld and Dunántúl, Western Hungary . . 59 — 66

H o 1 1 y Feren c — M auclia László: A Yass Imre-barlang — O nemepe

<'Baui lÍMpe» — Die Yass Imre-Höhle 483 — 494

Kasza nitzky Ferenc: Az alsóoligoeén (hárshegyi) homokkő ásvány-
kőzettani vizsgálata — MiiHepanonmecKO-neTporpaíjmHecKoe. H3yHeHne
HioKHe-OJinroueHoro (xapinxeflbCKoro) necnamiKa — Mineralogical and
petrographical study of the Lower Oligocene Hárshegy sandstone . . . 244 — 256
Kausz Imre: Műszaki kőzettani megfigyelések és mérések budafoki

szarmata mészkőben — TexHiiHecKO-neTporpacjHmecKne HaŐJiiOíieHHH h
n3.\iepeHHH Ha cap.MaTCKiix H3BecTHHkax, npoHcxoanmux H3 OKpecTHocra r.

Ey/ianeuiT — Observations and measurements concerning the engineering
petrology of the Sarmatian limestones of Budafok, near Budapest . 410 — 416
Kertész Pál: Műszaki földtani vizsgálatok a mátraszöllősi mészkőbánya
környékén — klH>KeHepHo-reojiorHMecKne Hccne/toBamiH, npoH3BeaeHHbie
b OKpecTHOCTii c. AlaTpacéJiJiéui — Tec miseh-geologische LLitersucliungen

in dér Umgebung des Mátraszöllőser Kalksteinbruchs 404 — 409

Kókay József: Hegységszerkezeti mozgásviszonyok Várpalota kör-

nyékén — ycjioBiiH oporemmecKHX flBHweHmi b OKpecTHOCTH r. Bap-
nanoTa — Tektonisehe Bewegungsverháltnisse in dér Umgebung von

Várpalota 17 — 29

Kolozsváry Gábor: A Bükkhegység eocén koralljai — SopeHOBbie ko-

pajnibi rop Ekjkk — Eocéné Corals írom the Bükk Mountains in Hungary 67 — 85

Korim Kálmán: A délzalai kőolajtelepek alakja, jellege és a telepki-
alakító tényezők — <t>opMa n xapaKTep He<j)THHbix MecTopomnemin pac-
nonaraiomiixcH b io>khoh nacTii kom. 3ana h (jxiKTopbi oőpa30BaHHH 3ane-
>Keií — Forme et caractére des gisements pétroliféres du sudducomi-

tat de Zala et les facteurs de leur formation 127 — 138

Kőrössy László: A Tiszántúl északi részén végzett kőolajkutatás föld-
tani eredményei — TeojionmecKHe pe3yjibTaTbi He(})Tepa3BejoMHbix paőoT,
npoBeaeHHbix Ha ceBepHoií nacTii 3aniccK0H oojiacTii BHP — Geological
results of the petróleum prospecting activities in the northern part

of Tiszántúl 391 — 403

Kőváry József: Thékamoebák (Testaceák) a magyarországi alsó-

pannóniai korit üledékekből — TekaMCóbi (Testaceae) H3 ocaaKOB hh>khc-
naHHOHCKoro npyca b Beurpim — Tliécamoebiens (Testacées) des sédi-

ments du Pannonién inferieur de la Hongrie 266 — 273

Kubovics Imre: A Velencei hegység talajtakarójának nyomelemvizs-
gálata — M3yHeHiie MHKpoeneMeHTOB noHBeHHoro nonpoBa rop Bejiemte
b BeHrpmi — Trace element studies on the soil cover of the Velence-

Mountains, Hungary 217 — 243

Majzon László: Kőolajfúrásaink újabb rétegtani eredményei — O ho-

Bbix cTpaTiirpa(})HHecKnx pe3y.nbTaTax őypeHiiü no Hei})Tbi b Bem pnH — New

stratigrapliic results of Hungárián oil-prospecting borings 44 — 58

M á n d y Tamás: Egykristályok előállítása az A1203— Ga2Os rendszerben —
nojiyneHHe MOHOKpiiCTajuioB b cncTeMe A1203 — Ga203 — The production

of single crystals of the A1203 — Ga203-s\Tstem 442 — 446

Nagy Károly: „P'ire-clav” tartalmú tűzálló agyag Pilisszentivánról —
OrHeynopHbie rjiHHbi c coaepmamieM ,,Fireclay" H3 c. ríHJiHmceHTHBaH — An
occurrence of refractory clay eontaining ,,fire-clay” minerals at Pilis-

szentiván, Nortli-Central-Hungarv 30 — 37

Nemecz Ernő: A perkupái szerpentin ásványtani és geokémiai vizsgálata
— Mineralogical and geochemical investigation of serpentine of Per-
kupa, N. Hungary 425 — 435

V

Papp Ferenc: Zebegény község területének műszaki földtani leírása —

TexHUKO-reononmecKoe ornicamie panoHa c. 3eőereHb — Description

géologique technique de Zebegény 361 — 373

Pojják Tibor: A Medvés-fennsík bazalttufája — E>a3aJibT0Bbie xy(J)bi,

HanaeHHbie Ha nnocKorope «MeaBem», b C-CB-om HanpaBnemtH ot r. Byaa-

neniT — Die Basalttuffe des Medvés-Berges 463 — 472

Radnóty Egon: Adatok Szikszó, Megyaszó környéke földtani isme-

retéhez— EaHHbie k 3HaHmo oKpecTHocTii cc. Ciikco h Meabaca — Bei-

tráge zűr Geologie dér Umgebung von Szikszó und Megyaszó 417 — 424

Rásky Klára: Fosszilis növények a Budapest környéki „Budai” márga-
összletből — HcKonaeMbie pacTemiH H3 MepreJincron cbhth oKpecTHOCTH
r. ByaaiieiuT — Plantes fossiles dans l’ensemble des marnes des environs

de Budapest 167 — 179

Senes Ján: Kelet-Szlovákia ősföldrajzi fejlődése a neogénben - — I la/ieo-
reorpacjnmecKoe pa3Bimie Boctohhoh Cjiob3khh b HeoreHe — Die paláo-

geographisehe Entwicklung dér Ostslowakei im Neogen 38 — 43

Strausz László: Adatok a felsőoligocén Cerithimn-félék változékony-
ságához — AaHHbie k Bonpocy h3mchmhbocth nepiiTOBH/iHnx mojijiiockob
BepxHe-ojnironeHOBoro B03pacTa — Sur les Ceritliidae de l’Oligocéne

superieur 274 — 283

Szádeczky-Kardoss Elemér: Új szempontok az ón és ólom — cink
ércesedés geokémiájához — K Bonpocy reoxHMim opy^eHemm oJioBa h
CBiiHno-miHKa — Neue Gesichtspunkte zűr Geochemie dér Sn bzw. Pb — Zn
Vererzungen 3 — 1 1

Takáts Tibor: Néhány hegyaljai kerámiai nyersanyag ásványtani

összetétele — MiiHepaJibHbiií cociaB KepaMimecicoro cbipbn, riponcxofl-
Hmero H3 paüoHa Xe/jbaJin, BeHrpnn — The mineralogical eomposition
of somé raw materials fór ceramics occurring in tlie Hegyalja region N

Hungary 447 — 462

Tokody László: Kísérlet a mélységtől függő típusváltozás meghatá-
rozására a bournonit példáján — IlonbiTKa onpeaejiemin H3MeHemiH Tiina,
3aBncflmero ot myÖHHbi, no npn;viepy öypHOHHTa — Ein Versuch zűr Fest-
stellung dér vöm Tiefenunterschied abhángigen Typenánderung am

Beispiel des Bournonits 436 — 441

Vadász Elemér: Bauxit és terra rossa — Eokcht ii Teppa pocca — Bauxite

et terra rossa II 5 — 1 1 9

Végh Sándor: Üledékes kőzettani vizsgálatok Hidas — Váralja környékén
— CeaHMeHTneTporpatjiimecKne HCCJieaoBamin b OKpecTHOCTH cc. Xnaain
h Bapann b BeHrpnn — Sedimentological investigations in the envi-
rons of Hidas and Váralja, Mecsek Mountains, S-Hungary 151 — 160

Völgyi László: Miocén üledékek kifejlődése a lovászi mélyfúrásokban
— Pa3BiiTne mhouchckhx oTJio>KeHnü; oöHapy>KeHHbix b óypoBbix CKBa-
>KHHax c. JloBacii — La formation des sédiments miocénes des sondages
prof onds de Lovászi 139 — 150

Rövid közlemények — KpaTHne cooömeHwn — Notices

B a 1 k a y Bálint: Uj kőzetfizikai kísérletek — HoBbie onbiTbi no <j)n3ii-
necKHM CB0HCTB3M i opubix nopofl — Recent experiments on the physical
properties of rocks 284 — 286

Balka y Bálint: Irány-mennyiségek ábrázolása a földtanban — H30őpa-
wemie BeKTopoB b reonomn — The representation of vector quantities
in geology 287—290

Földváriné Vogl Mária: Az abszolút földtani kormeghatározás

lehetőségei Magyarországon — ycnoBHH onpeaeneHHH aöcojnomoro reono-
nmecKoro B03pacTa b BeHrpnn — Möglichkeiten fúr absolute geologische
Altersbestimmung in Ungarn 1 80 1 82

VI

F u c h s Hermann: Palaeodictyon az erdélyi középső-miocénből —

HaxcoKjemie Biua Palaeodictyon b cpeaHe-MnoueHOBbix 0T.i0H<eHiiHx
TpaHCH.nbBaHim — Nouvelle occurrence de Palaeodictyon dans les

sédiments miocénes movens de la Transsylvanie 299 — 301

Klein József: Űj módszer és konzerváló anyag ősmaradványok tartó-
sítására — HoBbiií MeToa ii HOBoe KOHcepBnpvioinee cpejCTBo ajih koh-
cepBiipoBamm iicKonae.nbix — Neues Konservierungsmittel und Methode

bei Konservierung von Fossilien 302

Krivánné Hutter Erika: Az abszolút időszámítás növénytani

módszere — Onpeaejiemie reojiormiecKoro B03pacia npn noMomn őoTa-
HimecKoro MeTOfla — Botanische Methode dér absoluten Zeitbestimmung 183 — 186
Rásky Klára: Fosszilis növénymaradványok a dunántúli alsóeocénben
— HcKonae.ubie pacTiiTe;ibHbie ocTaTKii 113 mi>KHero SoneHa TpaHC-
aa nyűim — Fossil plánt remains from tlie Lower Eocéné of Transdanubia

(W-Hungary) 291 — 294

Rásky Klára: Fosszilis növények a Martinovics-hegyi (Budapest) felső-
eocénből — IfcKonae.Mbie pacTemm n3 BepxHe-aoneHOBbix c.ioeB ropbi Map-
THHOBnq r. ByaaneiiiT — Fossil plants from the Upper Eocéné of the
Mount Martinovics, Budapest 295 — 297

Szemle - — 0630p — Revue

Vadász Elemér: Az „apoka” név jelentése — 3Haqemie TepMima

«anoi<a» — Ee sens du terme „apoka” 93

Vadász Elemér: A földtani „zátony” és „szírt” fogalom — O no-

hbthh «pn(})» — Le terme „rif" 94 — 95

Hírek — CooömeHHfl — Nouvelles

Telegdi-Roth Károly halála 96

Sümeghy József halála 96

A Magyar Tudományos Akadémia Talajtani Kongresszusa 96

Magyar Vízrajzi Kongresszus 96

Magyar Földrajzi Kongresszus Budapesten . 97

A XX. Nemzetközi Földtani Kongresszus 97

A Földrajzi Értesítő előfizetéses folyóirattá vált 97

Filozófiai Értesítő 97

Sümeghy József, a föld és ásványtani tudományok doktora 187

Kitüntetések 187

Laszkarev V. D. elhúnyt 187

Magyarország genetikus talajtérképe 187

Rétegtani konferencia a Szovjetunióban 188

20 éves az Izvesztija Akademii Nauk, szerija geologicseszkaja 189

Obrucsev A. V. halála 303

Mauritz Béla 75 éves 304

Papp Simon és Pávai Vájná Ferenc hetven éves • • 304

Satszkij akadémikus jubileuma 304

Sclunidt E. R. Kossuth-díjas 305

Kitüntetések 305

Tudományos minősítések 305

Lambrecht Kálmán halálának 20. évfordulója - . ■ 305

Bányamérnöki és Földmérőmérnöki Karok Közleményei, XVIII. 1956 .... 305
Nemzetközi rétegtani lexikon 306

VII

Ismertetések

Arkel, W. J. : Jurassic Geologv 307 — 308

Arkel, W. J. : Applications submitted to tke International Comission on
Zoological Nomenclature in regard to tlie names of certain Jurassic

ammonites 198

A Szovjetunió kövesült Foraminiferái 197

Bemmel en van, R. W. : Mountain Building 311 — 312

B o n c s e v, E. : Geologija na Bulgarija 198

UapnrHH, M. M.: Oőman reoaornH 306

Chavan, A. : Remarques sur la nomenclature générique des Lamelli-

branches et Gastropodes 313

Cloud, Jr., P. E. : Physical limits of glauconite. fomiation 108

D a v a d i e, Cl.: Contribution á l'étude des Balanides tertiaires de l’Algérie 102
Davadie, Cl.: Description d’une fauné pliocéne et quaternaire de Cirri-

pádes provenant de l’Italie du Sud et de la Sicilie 102

D o 1 g o v, J. A. : A Kárpátok előterében található neogén kvarctartalmú

terrigén rétegösszlet tagolása termoakusztikus módszerrel 99

D u r h a m, I. W. : Classification of Clypeasteroid Echinoids 312

Die Höhle von Istállóskő 195 — 196

E d w a r cl s, A. B. : Textures of tlie őre minerals and their significance 200

Emery, K. O. : Grain size of maríné beach gravels 110

Emiliani, C. : Pleistoeene temperát üres 313

G a s t, P. W. : Abundance of Sr87 during geologic tinié 314

Geologicseszkij szlovar 99

Geologicseszkij Szbornyik 100

Goldman, M. I. : Petrography of bauxite surrovmding a core of kaolin -

ized nepheline syenite in Arkansas 108

G r i f f i n, G. M. — I ngram, R. L. : Clay minerals of tke Neuse River

estuary 314

H e a 1 d, M. T. : Stylolites in sandstones 110

H o s p e r s, J. : Rock magnetism and polar wandering 109 — 110

J o d r y, R. E. : Rapid method fór determiuing mágnestűm ratios of well
samples and its use in predictiug structure and secondary porosity in
calcareous formations 311

K n e t s c h, G. — E g 1 a k , R. : Über Wüstenverwitterung, Wüsten-Fein-

relief und Denkmalzerfall in Ágypten 105

Korobkov, I. A.: Kézikönyv és módszertani útmutató a harmadidő-
szaki molluszkákhoz 312

Korobkov, I. A. : Az északi Kaukázus középső-eocén korú molluszkái

és környezetük körülményei 100

Kriván Pál: A középeurópai pleisztocén éghajlati tagolódása és a paksi

alapszelvény 193 — 196

M o o r e, R. C. : Treatise on Invertebrate Paleontology 109

Newell, N. D. : Depositional fabric in Permian reeí limestones 108 — 109

P a c k h a m, G. H. : Volume-, weight-, and number-frequency analysis

of sediments írom thin-section data 110

Pcselincev : Kaukázusontúl és Közép-Ázsia felsőkréta üledékeinek

Gasztropoda faunája 196

Poldervaart, A. — E ckelmann, F. O. : Growth plienomena in

zircon of autochtonous granites 110

Poldervaart, A.: Crust of tlie Earth 107 — 108

Pokorny Vladimír: A mikropaleontológia zoológiái alapjai 100 — 101

VIII

Problems of Clay and Laterite Genesis 308 — 309

Ramdohr, P. : Maidonit. — Xeue Beobachtungen am Bühl-Eisen .... 103
R a m d o li r, P. : Xeue Beobachtungen an Erzen des Witwatersrands in

Südafrika und ihre genetisehe Bedeutung 103 — 104

Ramdohr, P. : Kloekmann's Lehrbuch dér Mineralogie 104 — 105

Rinne, F. — Berek, M. : Anleitung zu optischen Untersuehungen mit

dem Polarisationsmikroskop 102 — 103

R o s s, C. S. and S m i t h, R. L. : Water and other volatiles in volcanic

glasses 311

R ü h 1 e, E. : Róla geologii w drugiej wojnie swiatowej 309

Vadász Elemér: Elemző földtan 1 89 — 1 93

Walther, Johannes: lm Banne Ernst Haeekels 309 — 310

W e g m a n n, E. : Lebende Tektonik — eine Übersicht 1 99 — 200

Werner M a 1 1 h e s : Einführung in die Mikropaláontologie 310

W i 1 1 y, W. : Untersuehungsmethoden zűr Analyse von Mineral-Feinstaub
sowie mineralogische Beitrfge zűr Abklárung dér Pathogenese dér

Staublungenerkrankungen 1 06 — 1 07

Zbiszewszki, G. : L'Aquitauien supérieur de Eisbonne et du Ribatejo 198

Irodalom — JliiTepaTypa — Littérature 111—114

201—206

315—326

Társulati ügyek — JJejia OömecTBa Affaires de la Société 207 — 216

340—348

A magyar földtani és rokontudományok irodalmának jegyzéke 321 — 339

FÖLDTANI KÖZLÖNY

A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA
BFOJlJIETEHb BEHTEPCKOFO rEOJlOrHUECKOrO OBLUECTBA
BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE
ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT
BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY

LXXXYI. KÖTET

1. FÜZET

FÖLDTANI KÖZLÖNY LXXXVI. kötet, 1. füzet. 114 oldal
Budapest, 1956. január— március

A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki felelős : Szőllősy Károly

A kézirat beérkezett: 1955. XII. 15 — Példányszám : 1300 — Terjedelem: 10 (A/5) ív

Akadémiai Nyomda, V., Gerlóczy utca 2. — 38402/56 — Felelős vezető: Puskás Ferenc

ERTEKEZESEK

ŰJ SZEMPONTOK AZ ÓN ÉS AZ ÓLOM-CINK ÉRCESEDÉS GEOKÉMIÁJÁHOZ

SZÁDEC'ZKY-KARDOSS EREMÉR

Összefoglalás. A Cseh-Szász Érchegység különböző fő ércesedései lényegileg közös gránitos magma
típusból származnak. A freibergi új vizsgálatok szerint az ónérces magma is eredetileg azonos lehetett
e magmával, de annak jellege utólag megváltozott ; e változás a különlegesen gyors lepusztulás következté-
ben beálló nyomáscsökkenéssel járt és ilymódon a könnyebben illők gázalakban nagyobbmérvben ván-
doroltak.

Az ólom-cink-ezüst ércesedés nincs ilyen különleges körülményekhez kötve, ezért gyakoribb.
Az intrúziós mélység a nyomelemeloszlást is befolyásolja, amennyiben a kalkofil és pegmatofil elemek
kisebb intrúziós mélység esetében inkább keverednek. Az intrúziós és képződési mélység hazai
kutatásokkal kimutatott döntő hatása az ércesedésre tehát itt új megvilágításban kerül megerősítésre. Az
új vizsgálatok jól egyeztethetők azzal a felfogással, hogy az érctelepek nagyobbrészt a magmában ere-
detileg nyomelemként jelenlevő ércmennyiségekből származnak,' az olvadt állapotban

történő elemmobilizáció következtében.

1955. júniusában a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében a freibergi
»Bányászati Akadémia« (Egyetem) tudományos ülésszakán alkalmam volt részben hely-
színi bejárásokkal is megismerni az Ásvány-Kőzettan-Geokémiai Intézet (Leutwein)
cseh-szász ércliegységi ércesedésekre vonatkozó új vizsgálati eredményeit. Ezek és
kapcsolatos geokémiai meggondolásaink alkalmasak bizonyos hazai vonatkozásokat
is érintő ércképződési felfogás továbbfejlesztésére.

A Cseh-Szász Érchegységben a gránitos intrúziókkal kapcsolatban ötféle ércesedés
ismeretes : a pneumatolitos ón-wolfram, a katatermális kvarcteléres pirít -kalkopirit
ércesedés, a mezotennális ólom-cink-ezüst-, a mezo-epitennális kobalt-nikkel-bizmut-
urán ércesedés és az epi-teletermális mangános hematit telérek. Közülük hazánkban csak
az ólom-cink-ezüst ércesedés rokonságát ismerjük. Felmerül tehát a kérdés, hogy a
többi ércesedés liiányzik-e nálunk, mert 1 . a lepusztulás még nem érte el a szóbanforgó
ércek mélységét, vagy 2. az érc ellenkezőleg, teljesen lepusztult már, 3. egyáltalán nem
is fejlődött ki megfelelő dúsulásban, 4. a gázállapotú dúsulás kifejlődött ugyan, de
keresztültörve a fedőt, szilárd maradék nélkül kipárolgott a levegőbe. Minthogy az
ónérc a Cseh-Szász Érchegységben is — sok más ónképződéshez hasonlóan — különleges
magmatitfajtával áll kapcsolatban, ami nálunk hiányzik, feltételezhető, hogy hazai
vonatkozásban az ónércesedésre vonatkozóan a 3. eset érvényes. Eszerint az ónércesedés
és az óngránitos magmatitok egy különleges differenciációs menettel jellemezhető saját-
ságos rokonsági típusba tartoznak, melynek gránitja, sőt többi magmatitja is viszonylag
nagy Si és K tartalommal, viszont kicsi Ca és Mg -tart alommal jellemezhetők, amint
azt Vendel M. kimutatta. Ebből arra lehetett következtetni, hogy az ónércesedés
megjelenését vagy hiányát végeredményben a magma eredeti általános alapjellege
határozza meg.

De miért jelenik meg egy ilyen »kiilönleges« differenciációs sorozatban a »közön-
séges« magmatitokra jellemzőnek tekintett, sokkal gyakoribb ólom-cink-ezüst ércesedés?
— A freibergi vizsgálatokból leszűrhető új szempontok szerint ez arra vezethető vissza,
hogy az ónérces magma eredeti jellege azonos a »közönséges« magmáéval, de a magmatit
jellege utólag, külső földtani körülmények hatására, különleges gyors lepusztulás követ-
keztében, deuterikusau megváltozik.

A következőkben főleg az ólom-cink és az ón-wolfram, s futólag a Bi-Co-Ni for-
máció képződésének néhány geokémiai alapkérdésével foglalkozunk.

1*

4

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 1. füzet

I. Az ónérces pneumatolitok

Hazai kevéssé feltárt varisztikus hegységeink szempontjából is tanulságos a közeli
szomszédos jól feltárt Cseh-Szász Érchegység ősi bányászata folytán mélyrehatóan ismert
érc- és magmaföldtana.

A gránit a Cseh-Szász Érchegység K-i és Ny-i peremén kerül a felszínre. Középen
a lepusztulás nem jutott el a gránitig, de mélységbeli jelenlétét lamprofiros telérek és
az itt is jelentkező ónércesedés (Marienberg, Seiffen) mutatják. Keleten főleg gneiszbe,
nyugaton pedig csillámpalába és fillitbe hatolt a gránitintrúzió. A keleti területrészt
jellemző többféle gneisz legtípusosabbjai, pl. a freibergi »Graugneis« Pietsch 1954-
ben kifejtett felfogása szerint algonkiumi grauvakkeből és palából az algonkium végén,
az asszintikus szakaszban gránitosodással keletkezett palingén granodioritból szár-
mazik. Gneisszé alakulása azonban az Érchegység többi kristályospalájának kelet-
kezésével együtt jóval későbbre : főleg az alsó- és felsőkarbon határára, a szudétai
szakaszra tehető. Ezekbe a kristályos palákba hatoltak a gránitintrúziók, amelyek leg-
idősebbikei (Bobritsch, Schellerhau) feltehetőleg a felsőkarbon kezdetén, nagyjából az
»érchegységi« szakaszban törtek fel. Viszont a legnagyobb gránittömegek, a freibergi
és eibenstocki főplutón, talán a fichtelhegységi is, a felsőkarbon fiatalabb szakaszában
az auszturiai fázisban hatoltak fel. Túlnyomóan legfiatalabbak az óngránitok : ezek
nagyrésze — Geyer, Khrenfriedersdorf, Altenberg, Krupa-Graupen — alsópermi, a
saali szakasz táján képződött. A gránitok benyomulása a hegységképződési szakaszok-
kal csak nagyjából párhuzamosítliató (I. táblázat).

I. táblázat

Tektonikai

fázis

Magma

Zn— Pb— Ag
érctelérképződmény

'Ji

■O :ri

felső

Saali

Óngránitok

'

Nemes »Geschick« formáció

•O'*

alsó

Fluorbaritos formáció (Bi —
Co — Ni csoport?)

Ó

c n

Stefáni

Wesztfáli

Aszturiai

Freiberg, Eibenstock,
Fichtel? gránitjai
Kvarcporfirok

Nemes barnapát formáció
Kovandos ólom formáció

T

cd

Namuri

Érchegységi

Bobritsch gránitja
Lamprofirok

Nemes kvarcformáció

Alsó

Szudétai

A gránitfeltörések után, sőt közben jelentkezett az említett rendkívül gyors
lepusztulás különösen keleten. Ezért a gránitmagma itt már az aszturiai szakaszban
gránitporfirba és kvarcporfirba ment át. A korai lepusztulás következtében a szomszédos
Fichtelhegységben az ércképződmények övessége fordított, ill. a pegmatitok a hidroter-
mális teléreknél térszínileg magasabb helyzetűek.

Ugyancsak a magmamegmerevedéssel kb. egyidejű gyors lepusztulásra, az intrú-
ziós mélység gyors csökkenésére vezethető vissza a Cseh-Szász Érchegységben a greize-
nesedés, az óngránitok és ón-ércek képződése is. (Az óngránitok Spengler szerint
rendszerint mindössze kb. 600 m vastag fedő alatt, O e 1 s n e r szerint még kevesebb

Szádeczk y-K a r d o s s : Új szempontok az ón és ólom-cink évcesedés geokémiájához 5

fedővel keletkeztek.) O e 1 s n e r részletes vizsgálatai szerint a pegmatitos és pneuma-
tolitos könnyen illők a kis fedőnyomás következtében túlnyomóan gázalakúvá válnak,
és így vándorlóképességük nagyobbodik. így ónérces képződmények nagytömegű,
részben mélyenfekvő magmából is koncentrálódhatnak megfelelően zárt fedő alatt.
Hymódon a gránit és mellékkőzetei utólagos deuterikus kiszorításos átalakulása rend-
kívül erőssé válik. Végeredményben viszonylag savanyú magmatitsor keletkezik, amely-
nek legtípusosabb tagja az óngránit és a vele kapcsolatban dúsuló, ill. a fluor és vízgőzök
által szállított ón és wolfram érce. Az átlagos gránitnak mintegy 40 g/t óntartalma
mintegy 100-szoros dúsulásával keletkezik a mai technikával már hasznosítható 0,4%
óntartalmú greizen.* A magmás sorozat deuterikus megsavanvodása hozza tehát létre
az ún. ón-érces magmatitprovincia speciális kémizmusát. Ez az érc- és magmatípus
eszerint nem valamely különleges eredeti magmára, hanem a jelentékeny egykorú
lepusztulással kapcsolatban megváltozott, nagyobb migrációs képességű pegmatitos-
pneumatolitos fázisú és ezért erős deuterikus hatást tükröző magmamegmerevedésre
vezethető vissza.

A belsőkárpáti vulkánkoszorú ércesedési központjainak térbeli elhelyezkedési
kérdésének első felvetésével (1941) azt ugyancsak az intrúziós mélységgel hoztuk kap-
csolatba. Az intrúziós mélység szerepét itt egy általunk nem vizsgált típus, az ón-ércesedés
esetében új megvilágításban látjuk.

Az ónércesedésnek ezt az Oelsner által kifejtett mechanizmusát megerősítik
Schröcke nyomelem vizsgálatai is. Schröcke azt találta, hogy az ónformáció
különböző lelőhelyein az ónkőben, sőt részben a wolframitban, molibdenitben, triplit-
ben és tófűmben nyomelemként a Se, La, Ti, V, Nb, Ta és W mellett rendszerint Ag,
Cu, Ga, In, Pb, As, Bi is megjelenik. Az új geokémiai elemcsoportosítás szerint az első-
nek felsorolt elemek pegmatofüek, a másodiknak felsoroltak pedig kalkofüek. Azt mond-
hatjuk, hogy a legfontosabb ónkőelőfordulások ónkövében pegmatofü nyomelemeken
kívül kalkofüek is jelen vannak. Ilyenek a cseh-szász érchegységi, a malakkai, kelet-
szibériai és bolíviai ónércek.

Más előfordulásokban — nevezetesen a keletafrikaiakban — viszont a felsorolt
elemeknek csak az első, pegmatofü csoportja jelentkezik, a kalkofüek nagyrésze hiányzik,
ül. ezek közül egyedül a TI jelentkezik, ami viszont az első csoport előfordulásaiban
hiányzik, ül. kivételes. A bushveldi terület ebben a tekintetben a kettő közti átmenet-
nek látszik.

Ezt a különbséget a nyomelemek eloszlásában Schröcke éppen az intrúziós
mélységgel gondolja kapcsolatba hozhatónak. A pegmatofü és kalkoíil nyomelemeket
együttesen tartalmazó előfordulások mindegyikéről több-kevesebb biztonsággal ki-
mutatja, hogy csekély intrúziós mélységben keletkeztek, míg a keletafrikai előfordulásról
nagyobb intrúziós mélységet valószínűsít. A kis intrúziós mélységben ui. a különböző
pegmatitos-pneumatolitos és hidrotermális képződmények nyomelemtartalmukkal
együtt összeszorulnak, öveik egymáshoz közelednek, sőt fedik egymást, ezért ezekben
a pegmatitos-pneumatolitos övekre jeüemző pegmatofü elemek keverednek a hid-
rotermális övre jellemző kalkofil elemekkel. Viszont nagyobb intrúziós mélység
esetében (keletafrikai ónkő előfordulások) az övék jeüemző elemeikkel együtt a szoká-
sos módon széttolódnak, és így ezek pueumatolitos optimumú ónköves ásvány társa-
ságában főleg csak az öv jellemző pegmatofü-pneumatofil nyomelemei jelentkeznek.

Mindez azonban egyszersmind azt is mutatja, hogy az ónércképződésnek az előbb
jeüemzett kis intrúziós mélységű, erős deuterikus fázisú óngránit os magmadifferen-
ciációs módozatán kívül egyéb, eddig kevésbé ismert alakja is lehet. Erre mutat többek

* Ilyeneket termelnek ma régebben már művelt »Zwitter«-tömegek újra feldolgozásával, pl.
Altenbergen, miáltal újra évtizedekre elegendő érckészlet áll rendelkezésre.

6

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1. füzet

közt az, hogy az ónérc nincs mindig igen savanyú magmához kötve. A busliveldi ónérc
gyakran greizen nélkül jelentkezik. Ugyanitt az ónkő a kvarcot is gyakran kiszorítja,
ami az oldatnak az ónércesedéskor szokásos fluorban gazdag savanyú jellegétől eltérő
lúgos sajátságára mutat (0 e 1 s n e r). Egyébként az Érchegységben is van ónkő olyan
aputokban, amelyek mentesek az eddig az ónérc képződésére döntőnek tekhitett fluortól
és egyéb könnyen illőktől .

Számolni kell O e 1 s n e r felfogása szerint azzal is, hogy a magma utólag asszi-
milációval, kontaminációval is dúsul. A legfiatalabb ónérces gránitokon kívül ui. már a
régibb gránitok kidrotemiahtjai is tartalmaznak egyik legelső kiválásként némi ón-
követ. O e 1 s n e r professzor szóbeli közlés szerint az Érchegység közelében Lengyel-
országban átkristályosodott prekambriumi ónérctorlatok ismeretesek. Ilyenszerű képződ-
mények asszimilációja, ill. anatexise nyilván hozzájárulhatott a szomszédos ónérctelepek
létrejöttéhez. Asszimilációs, kontaminációs folyamatokra mutat az ón erősebb feldúsulásai
körül az is, hogy e magmatitokban viszonylag sok az agyagos kőzetek asszimilációjából
keletkező gránát. Kontaminációra utal az is, hogy a turmalin főleg csak a Cseh-Szász
Érchegység nyugati részén jelentkezik, ahol az intrúzió az agyagos eredetű csillámpalás
fillites kőzetekbe hatolt, viszont keleten, ahol a gránit gneiszbe intrudált, turmaUn alig
van. A turmaUn főeleme, a bór, főképpen (tengeri) agyagokban, illetve az azokból kelet-
kezett filhtben és csillámpalában halmozódik fel, szedimentofil jellege szerint. 0 e 1 s n e r
professzor szerint a molibdén is asszimilációs származású magtnaidegen elem lehet az
Érchegységben.

T hunódon a Cseh-Szász Érchegység óndúsulása kettős ércfelhalmozódás ered-
ményének tételezhető fel. Az első ércdúsulás üledékes, torlatos eredetű és emiek asszi-
milációja, esetleg anatexise adta a palingén magma nagyobb óntartalmát. Ez az érc-
tartalom másodszor tovább dúsult a gyors lepusztulás által okozott deuterikus óu-
felhatolás (gázos mobilizáció) következtében, ami főleg a legfiatalabb gránitokat gazda-
gította ónban és wolframban.

Az új felfogás jól egyeztethető az ónércesedés ismert többi jellemvonásával, pl,
azzal, hogy az óngránitok és ércek rendszerint a magmatest felső részeiben akro- és
epibatohtosan, ill. perimagmásan jelennek meg. Az új felfogás plauzibilis magyarázatát
nyújtja továbbá annak a Szmirnov és B i 1 i b i n által kifejtett megállapításnak
is, hogy az ónérc az óceánhoz képest külső helyzetű orogén övékben jelentkezik, míg az
ultrabázisos magmával kapcsolatos Pt-Ni-Cr-Ti ércesedés a belső övekre szorítkozik.
A kontinensekkel szomszédos külső övék ui. különösen alkalmasak a gyorsabb lepusz-
tulásra.

II. A hidrotermális képződmények

Az ónércekkel közvetlen kapcsolatban is, annak főleg a peremein a Cseh-Szász
Érchegységben olyan hidrotermális ólom-cink-ezüst ércesedés is van, amihez hasonlót
főleg a oközönségesc gránitok és andezites szub vulkáni tömegek övezetében jól ismerünk.
A pneumatolitos érces könnyen illők tartalmazzák a hidrotermális ércesedés magmás
kiindulási anyagait is. (Egyébként az érchegvségi főleg katatermális kalkopirit-pirites
kvarctelérek is főleg a pneumatolitos Sn-W formációhoz kapcsolódnak hidegebb külső
övként : Sclineeberg, Schellerhau.)

Kalkofil, tehát rendszerint hidrotermálisán kristályosodó elemek az ónércesedés
kifejtett különleges körülményei közt azonban nyomelemesen magában az ónkőben is
megjelennek. Ennek tanulságos viszonyait a Cseh-Szász Érchegység vonatkozásában
Schröcke (1 955), egyéb előfordulások szempontjából Chapma n-B r o w n
(1934), továbbá Borovick és Got mán (1939), valamint Itzikson és
R üss a no w (1946) vizsgálták. Adataik alapján azt mondhatjuk, hogy a pegmatitos

Szádeczk y-K ar d o s s : XJj szempontok az ón és ólom-cink ércesedés geokémiájához 7

stádiumtól kezdve a hőmérséklet csökkenésével a Nb és Ta mennyisége csökken, a V
és W mennyisége kb. állandó marad, a Zn, Ge és Pb-é növekedik. Teljes áttekintés
végett az adatokat a hosszúperiódusos rendszer szerint felsorolva a II. táblázatban
foglaltuk össze.

Ebből az összesítésből az ónkő nyomelemdúsulásának egy általánosabban meg-
fogalmazható alakját vezethetjük le, tekintetbe véve az új geokémiai elemcsoportosí-
tást : az ónkőben megjelenő litofil és főleg pegmatofil elemek memiyisége a hőmérséklet
csökkenésével túlnyomóan csökken, a kisebb hőmérsékleten dúsuló kalkofil elemeké
pedig túlnyomóan növekedik. A sziderofil elemek viselkedése úgylátszik aszerint változik,
hogy a pegmatofil, ill. kalkofil elemekhez állnak-e közelebb.

Némileg kivétel az első esetben talán a V, a másodikban a Cu ; az eltérések tehát
főleg a változó vegyértékű elemeknél jelentkeznek, ezek ui. a hőmérséklet függvényében
vegyértékükkel jellegüket is változtatják.

II. táblázat

Litofil | Pegmatofil

Sziderofil

K a 1 Pofii

Be 77 Zr Hf V Nb Ta Mo W

Mn Fe Co

Cu Zn 6a In Ge Pb /Is Sb

Pegmatilos

Pneumafo/it

Hidrofermalit

Késői másodlagos

? ? —

0

A geokémiai csoport jellegre jellemző általános hőmérséklet szerinti eloszlás
jelentkezik tehát az ónkőben nyomelemként is.

Minthogy a geokémiai csoport jelleg egyszersmind kötéstípust is képvisel, az
összefüggést a következőképp is kifejezhetjük : az ionosabb kötésre hajlamosabb elemek
mennyisége az ónkőben a hőmérséklet csökkenésével csökken, a kovalensebb, ill. fémesebb
kötésre hajlamosabb elemeké viszont nő. így a nyomelemeloszlásnak részleteiben
az ionpotenciálok alapján megfogalmazható szabályai általánosabb szemszögből a
kötéstípus szabályaiba mehetnek át.

Ezeken a pneumatolitos képződményekkel együtt kiváló, ónércekhez kapcsolt
hidrotermális érceken kívül van azonban a Cseh-Szász Érchegységben is ettől független,
térbelileg az ónércektől elkülönült teléres ólom-cink-ezüst ércesedés is. Ennek legfontosabb
képviselője a freibergi érctelérrendszer.

A freibergi telérrendszer a bobritschi 3x8 km területen felszínre került
gránit és a mellette feltételezett ún. freibergi plutón körül szabályosan periklinális
dőléssel települő hatalmas gneiszboltozatban jelenik meg mintegy 35 — 40 km-es
területen szétoszolva. A W e r n e r idejére visszamenő megkülönböztetés alapján 4,
ill. 5 féle ólom-cink-ezüst telérfajtát (ún. »ércformáció«-t, III. táblázat) lehet kimutatni a
csapásirányok és az ásványos összetétel alapján :

1. a kata-mezotermális ún. »nemes kvarcformációt«

2. a kata-epitermális »kovandos fénylés ólomércformációt«

3. az ugyancsak kata-epitermális »nemes barnapátformációt«

4. a mezo-epitermális ofluorbaritos formációt«

5. a (mezo)-epitermális nemes »Geschick«-formációt.

8

Földtani Közlöny, LXXXV1 . kötet, 7. füzet

A nemes kvarcformációt az érchegységi szakaszba tartozó legidősebb központi
bobritschi gránitintrúzióból származtatják. Ennek telérei a gránitot, valamint az összes
többi fiatalabb telért külső periklinális koszorúként körülveszik. A kovandos ólom és
a nemes barnapát teléreket együttesen a fiatalabb felsőkarbon aszturiai szakaszba sorolt
freibergi plutón származékainak tekinti Tischendorf. A fluorbaritos és a »nemes
Geschick« telérek időbelileg a vörösfekü saali szakaszbeli óngránitoknál is valószínűleg
fiatalabbak, de származásilag Tischendorf ugyancsak a freibergi plutónhoz
sorolja, mint az előző kovandos pátos teléranyagok rejuvenációját. (Itt a rejuvenációt
Tischendorf talán nem egészen a B erg-féle értelemben használja). Ez a »nemes
Geschick formáció« nagyjából megfelel az Érchegység nyugatibb részei Bi-Co-Ni formá-
ciójának. (Viszont a Schwarzwaldban a fluorbaritos formáció lefelé megy át a Bi- Co-
Ag- As formációba).

Végeredményben mind az 5 hidrotermális »ércformáeió«-t ugyanahhoz a törzs-
magmához tartozónak tekintik.

A 4 időbelileg elkülöníthető Pb-Ag-Zn telérfajta fontosabb ásványait a képződés
körülbelüli sorrendjében a III. táblázat tünteti fel.

v

III. táblázat

Kovandos ólom és

Fluorbaritos

nemes barnapát
formáció

formáció

Nemes

kvarcformáció

»Nemes Geschick«
formáció

(Bi — Co — Ni rokonság)

arzenopirit
pirít | >

(ónkő) ' rí

tetraedrit

szfalerit

galenit

jamesonit

antimonit

berthierit

pirargirit

argentit

ezüst

mirargirit

polibazit

stephanit

arzenopirit

13 pirít
(ónkő)

tennantit
szfalerit
kalkopirit
galenit

03
rO

*o

rM
3

hematit
$ uranit

pirargirit
Hh jamesonit
2 polibazit
§ stephanit
32 freieslebenit

| £ arzenopirit
E® pirít breccsa
M szfalerit
+? löllingit

kalkopirit

fakóércek

proustit, pirargirit

03

^ szfalerit

É aprószemű galenit
5 tetraedrit

5 t: kalkopirit
rí r£^ kobaltit
■r. kloantit
rí £ nickelin
3 p. rammelsbergit

pH rí

X kvarc, barit, fluorit
" -rí karbonátok

antimonit
bournonit
kalkopirit
szfalerit, stb.

világos szfalerit
durvaszemű galenit
kalkopirit
markazit

3 03

arzén

^ proustit

tetraedrit

kalkopirit

szfalerit, galenit

piragirit

argentit

ezüst

c -aj

</) S
ü s

' V- 1

•33 polibazit
p; stephanit
* jamesonit

Mindegyik telérfajta képződése Tischendorf szerint egy-egy (újra) fel-
melegedéssel indul meg, majd lassú lehűlés közben folytatódik.

A telérekben gyakran felismerhető, hogy a mélyben a kvarc, a középen a fluorit,
felül pedig a barit válik túlnyomóvá, a velencei-hegységi és más telérrendszerekhez
hasonlóan. Az egyes elemek szerepét a fluorbaritos formációban a IY. vázlatos táb-
lázat (Tischendorf után) mutatja be.

Szádeczk y-K ar d o s s : Új szempontok az ón és ólom-cink ércesedés geokémiájához 9

IV. táblázat

Cu Ag Zn Pb Fe As Sb Ca Sr Ba

Breccsa /

, Horfes Trum" \

Átmenet
„Weiches Trum''
Átrakodások

'S

|o!

<3

<1

Egy telérfajtán belül az idősebb képződményekben tellát Cu és Ag, a fiatalab-
bakban a Zn és Pb uralkodnak. Ugyanígy ellentétesen változnak a kristályosodás során
(»antitétikusak«) az As és Sb, valamint a Ba-Sr és a Ca. Az As mennyisége azonban
fokozatosan nő, amint az első (nemeskvarc) »ércformációtól« az utolsó (nemes Geschiek)
felé haladunk. A galenitben a hőmérséklet csökkenésével nemcsak az Ag-tartalom
csökken 1%-ról kb. 0,01 %-ra, hanem a schapbaehitlioz kötött Bi-tartalom is 0, 1%-ról
0,001 %-ra (Eeutwein és Herrmann). Sőt nagyjából az Sb és As-ra is érvényes
ez a csökkenés a hőmérséklet függvényében. Ugyanígy a baritban a SrS04 mennyisége
a képződési hőmérséklet csökkenésével csökken, a CaS04-é nő. E különböző telérfajták
vérrokonsága az analógiák alapján is nyilvánvaló Tischendorf szerint.

III. Összehasonlítások

Más vonatkozásokban arra a feltevésre jutottunk, hogy az ércanyag nem ismeret-
len mélységből, hanem a magmatitok megolvadással mobilizált nyomelemeinek fel-
szabadulásából származtatható. Itt nemcsak e feltevést erősítő szemlélettel találkozunk
O e 1 s n e r felfogásában, hanem arra is utalást kapunk, hogy mi szabályozza a nyom-
elemeknek kisebb-nagyobbmérvű elszabadulását, a nagyobb-kisebbmérvű ércdúsulást.
Ennek fontos tényezője a kifejtettek szerint a szilikátolvadékban oldhatatlan fluid
fázis gáz vagy folyékony halmazállapotú megjelenése. A gázalak tökéletesebb elkülö-
nülést, »kigázosodást«, jelentékenyebb ércdúsulást eredményez egyébként azonos körül-
mények közt, ennek kifejlődését pedig a nyomás csökkenése segíti elő.

Míg az ónércesedés csak az erős lepusztulás utáni fiatal gránit képződéssel kap-
csolatban fejlődik ki, éspedig az akkor is még kellőleg lezárt gránitkúpokon, addig az
ólom-cink-ezüst ércesedés — különböző telérfajták (»formációk«) alakjában — a legtöbb
gránitintrúzióval kapcsolatban megjelenhet és világviszonylatban is sokkal gyakoribb.
Az ólom-ezüst-cink ércesedés tehát kevésbé igényes folyamat, mint az ónércesedés.
Az ólom-cink-ezüst ércesedés ugyanis ércképző oldatainak kisebb gőznyomása miatt
nem igényli az ónércesedés feltételeként jelentkező különlegesen áthatolhatatlan fedő
képződményeket, sem pedig a gyors lepusztulás által gázalakban megnövelt rendkívüli
anyagdúsulási viszonyokat.

Ebben egy a pegmatofil és kalkofil elemek közti alapvető különbség nyilvánul
meg : míg a pegmatofil elemek a litofil elemekkel elsősorban ionosabb kötésük miatt
rokon jellegűek és így a litofil főelemektől magmásán mobilizált állapotban is nehezen
különülnek el, nehezebben mennek át nyomelemes rejtettségből az önálló ásványokká
dúsult érctelepes állapotba, addig a litofil főelemektől merőben idegen kovalensebb, ill.

10

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 7. füzet

fémesebb kötésre hajlamos kalkofil elemek viszonylag könnyen elkülönülnek a mag-
mából önálló telepekké. A Geokémiában [12] közölt összefoglaló diagramok ennek meg-
felelően azt mutatják, hogy a kalkofil éspedig főleg a szulfokalkofil elemek gyakoriság-
változékonysága, amplitúdója a geofázisok függvényében sokkal nagyobb, mint a peg.
matofileké.

Az itt előadott felfogás alapján az ónérckutatás számára is új szempontok adód-
nak. A magmatitkémizmuson kívül földtani szempontok, nevezetesen a gránitsorozat
képződésével egykorú gyors lepusztulás is kedvező az ónércesedés tekintetében. Ilyen
körülmények közt egy »közönséges« gránitos magmasorozat is óngránitossá és ónércessé
válhat. Itt tekintetbe veendő az is, hogy a pegmatitos-pneumatohtos telepek mélységi
kiterjedése viszonylag nagyon csekély : a Cseh-Szász Érchegységben pl. az ónércre
nézve 200 — 250 m, a wolframra nézve pedig mindössze 100 — 150 m.

IRODALOM — JIHTEPATyPA — LITERATUR

1. Borovick és Gotmann, J. B. : Content of rare elements in the cas-
siterites of different genesis in USSR. Doki. Akad. Nauk. 23. 4., 1939. — 2. Chapman
— B r o w n : Uagerstáttliche und erzmikroskopische Untersuchungen dér Zinnerz-

gánge Redruth. N. Jb. BB. 68. A. 1934. — 3. Herrmann, G. : Geochem. Unter-
suchungen zűr Feststellung des Wismuttrágers irn Bleiglanz des Freiberger Gangrevier.
Diplomarbeit, Freiberg, 1 952. — 4. 1 1 z i k s o n, M. J. — R u s s a n o w, A. K. : In
den Kassiteritlagerstátten des fernen Ostens beigemengte Elemente. Izv. Akad. USSR.
Ser. Geol. 1 . 1946. — 5. leutwein, F. u. H e r r m a n n, A. G. : Kristallchem.
u. geochem. Untersuchungen über York. des Wismuts im Bleiglanz usw. Geologie 3.
1954. — 6. Oelsner, O. : Die Abhángigkeiten d. Paragenesen erzgebirgischer Lager-
státten vöm Intrusionsalter d. Gránité. Freiberger Forschungshefte, 8. 1952. - — 7. Oels-
ner, O. : Die pegmatitisch-pneumatolytischen Uagerstátten des Erzgebirges mit

Ausnahme d. Kontaktlagerstátten. Freiberger Forschungshefte, 9. 1 952. — 7. Pietsch,
K. : Die Gneise des Sáchsischen Erzgebirges, Geologie. 1954. — 8. S c h r ö c k e, H. :
Paragenetische Untersuchungen erzgebirgischer Zinnerzlagerstátten. N. Jb. Min. Abh.
87. 1954. — 9. S c h r ö c k e, H. : Zűr Geochemie erzgebirgischer Zinnerzlagerstátten.
N. Jb. Min. Abh. 87. 1955. — ■ lO.Spengler, F. : Über die Abtragung d. varistischen
Gebirges in Sachsen.Abh. Geol. L. A. Berlin, N. F. 1 949. — ll.Szádeczk y-K a r d o s s
E. : Erzverteilung und Kristallinitát dér Magmagesteine im innerkarpathischen Vulkan-
bogen. Mitt. berg. u. hütt. Abt. Sopron, 1941. ■ — 12. S z á d e c z k y-K a r d o s s
E. : Geokémia. Budapest, 1955. — 13. Tischendorf, G. : Paragenetische u.
tektonische Untersuchungen auf Gangén d. fluorbarytischen Bleiformation, Freiberg.
Freiberger Forschungshefte, C. 18. 1955. — - 14. T r ö g e r, E. : Chemismus u. prov.
Verhaltnisse d. varistischen Gesteine Mitteldeutschlands. N. Jb. Min. BB. LX. A. 1930.
— 15. Vendel, M. : Zusamtnenhánge zwischen Gesteinprovinzen und Metallpro-

vinzen. Mitt. berg- u. hüttenm. Abt. Sopron, 1948 — 49., 1950.

Szádeczk y-K a r d o s s : Uj szempontok az ón és ólom-cink ércesedés geokémiájához \ ]

K Bonpocy reoxwwnn opy/ieHeHHH ojioBa m CBHHgo-UHHKa

3. CA^ELÍKH — KAPJHOLULL1

H3BecTH0, hto maBHbie opyAeHeHHH Mexo-CaKCOHCKiix PyAHbix Top nponcxoAflT no
cymecTBy n3 o6mero Tnna rpaHnraon MarMbi. ripn nocneAHiix nccjieaoBaHiiHX, npoBeAeHHbix
b Opeííőepre (HDP) DŐHapywiiJiocb, hto nepBOHananbHO cBnHuo-miHKOBan Manna 6buia hach-
thmhoh c yKa3aHH0n MarMoíí, a xapatcrep ee, b nocneACTBim, H3MeHiincH. M3MeHemie co-
npoBowAanocb yMeHbineHiieM AaBAemiH BcneACTBiie Hpe3BbiHafiH0 öbicipoií ACHyamm, hto
cnocoöcTBOBajio Miirpamin b (JiDpMe ra30B neTynnx BemecTB.

OpyAeHeHHe cBnHua, miHKa n cepeöpa He HBjmeTCH cBH3aHHbiM c noAOÖHbiMn oco-
öeHHbiMn ycjioBHHMH , nooTOMy ii BCTpenaeTCH name. EnyÖHHa iiHTpyH3iui BjuineT h Ha pac-
npeAeneHiie c/viecubix aneivieHTOB, ímesi b BiiAy, hto xajibKocjnuibHbie h nerMaTO(})HJibHbie 3Jie-
MeHTbi cMemiiBaioTCH cxopee b caynae MeHbwen myöiiHbi nHTpy3HH. TannM o6pa30M, peuia-
iomee bahahhc Ha opyAeHeHiie rnyÖHHbi iiHTpy3mi h rayÖHHbi o6pa30BaHiin rioTBepwAaeTcn
b hobom cBeTe npii oTenecTBeHHbix uccjieAOBaHiiHx. Pe3ynbTaTbi nocneAHiix uccjieAOBaHini
coBnaAaioT c ycTaHOBjieHiieM, no KoropoMy, b öojibiniiHCTBe cnynaeB, MecTopo>KAeHiin pyAbi
o6pa30BbiBanncb n3 pyA, npncyTCTByiomiix b MarMe b KanecTBe cMecHbix ajieivienTOB, BcneA-
CTBue M0ŐHJin3a uhu b pacnnaBneHHOM coctohhiiii ajieivieHTOB.

Neue Gesichtspunkte zűr Geochemie dér Sn — bzw. Pb — Zn-Vererzungen

PROF. E. SZÁDECZKY -K ARDOSS

Die verschiedenen Hauptvererzungszvklen des Saclisisch-Böhmischen Erzge-
birges rühren im wesentlichen von einem gemeinsamen granitisehen Magmentyp lier.
Nach den neuesten Freiberger Forschungen war das Magma dér Zinnerzbildungen ur-
sprünglieh wohl auch voin gleichen Typ, jedocli hat sich sein Charakter naclitráglicli
verandert : diese Veránderung fand infoige dér Druckverminderung dureh besonders
schnelle Denudation statt, da derart die flüchtigen Bestandteile in Gaszustand in grösse-
rem Masse migrieren konnten.

Die Bildung dér Pb — Zn — Ag-Fagerstátten ist nicht an solche eigenartige Um-
stánde gebunden und ist dalier auch viel háufiger. Die Intrusionstiefe wirkt sich auch in
dér Verteilung dér Spurenelemente aus, indem die clialkophilen und pegmatophilen Ele-
mente in kleinerer Intrusionstiefe mehr vemiischt auftreten. Die an Hand von unse-
ren früheren (1941) Forschungen festgestellte entscheidende Wirkung von Intrusions-
tiefe und Bildungstiefe auf die Erzgenese wird, wie ersichtlich. hiedurcli ni neuer Belich-
tung unterstützt. Die neuen Untersuchungen lassen sich recht gut vereinbaren mit dér
Auffassung, laut dér die Erzlagerstátten grösstenteiís aus spurenmássig verteilten Erz-
rnengen des Magmas, dureh die Mobilisation dér Elemente im geschmolzenen Zustand
gebildet werden.

A TEKTONIKAI ERŐK EREDETE ÉS A KÉREGMOZGÁSOK

EGYED EÁSZEÓ

Összefoglalás. A dolgozat a tektonikai erők eredetének a kérdését veszi vizsgálat alá, s a tektonikai
erők hatásának, a kéregmozgásoknak a mechanizmusával foglalkozik.

Tektonikai energián azt a rugalmas energiát kell érteni, ami a földkéregben és a köpenyben fel-
halmozódik. Ennek az energiának a legnagyobb része a Föld tágulására vezethető vissza.

A tektonikai energia felhalmozódásakor fellépő feszültségek a kéregben vetemedéseket, tehát
kéregmozgásokat hoznak létre. Azokat a kéregmozgásokat, amelyek a tektonikai energiák felhalmozódása-
ikor lépnek fel, epirogén mozgásoknak nevezik. A kéreg szétszakadásakor a vetemedések feloldódnak,
kisimulnak, megszűnnek. Az ezzel kapcsolatos viszonylagos gyors lefolj'ású kéregmozgásokat orogén
mozgásoknak nevezzük.

A hegységképződés mechanizmusa a tektonikai energia felhalmozódási és feloldódási folyamatára
vezethető vissza. A tektonikai energia felhalmozódása idején a területek különböző rugalmas viselkedése
miatt létrejövő vetemedések következtében hatalmas süllyedő területek, geoszinklinálisok jönnek létre,
amelyek a kiemelkedett részekről lepusztított üledéktömegek gyűjtőivé válnak. Ez a süllyedési tendencia
mindaddig tart, amíg a tektonikai energiák felhalmozódásának meg van a lehetősége, tehát amíg a kéreg-
ben fellépő rugalmas feszültségek nem lépik túl a szakitási szilárdságot. A kéreg szétszakadásakor a meg-
vetemedett részek kisimulnak, a geoszinklinálisok ismét kiemelkednek, kiemelvén egyúttal a bennük
felhalmozott, meggyűrt és metainorfizálódott üledéktömegeket is.

A föld felszínét alakító erők egy része külső energiaforrásokból, másik része
a Föld belsejéből származik. A külső energiaforrásokból származó erőhatások első-
sorban a légkör és a vízkör pusztító és építő munkájában észlelhetők, s kisebb
jelentőséggel csatlakoznak ehhez az árapálykeltő erők. A föld belsejéből származó
erők terhére írjuk viszont a föld belsejében lejátszódó minden nagyobb méretű
jelenséget : a törések keletkezését s az ezzel járó földrengéseket, szintváltozásokat,
hegységképződést, sőt ennek terhére kell írnunk a magmat’zmus, vulkanizmus jelen-
ségeket is. A kéreg helyzetét, egyensúlyát és mozgását három tényező határozza meg :
1. a magma felhajtó ereje; 2. a kéregben fellépő rugalmas feszültségek, és végül
3. a kéregre ható belső erők[l].

Az első csoporthoz tartozó erő az izosztatikus egyensúlyt hozza létre, a másik
erő a kéreg szilárdságát jellemzi, míg a harmadikhoz tartoznak a tektonikai erők.

A tektonikai erő a földtanban ezideig meglehetősen misztikus, legjobb eset-
ben ködös fogalom volt, s alig lehetett többet mondani róla, mint azt, hogy kell
lennie valaminek, ami a hatalmas méretű kéregmozgásokat, az epirogén és orogén
jelenségeket létrehozza, s inkább ez erők által végzett munka eredménye, a tek-
tonika volt a vizsgálat célja.

Mi az alábbiakban a tektonikai erő misztikus voltát meg szeretnénk szüntetni és
jól meghatározható, dinekben és ergekben mérhető energiákkal helyettesíteni, amelyek-
nek hatása irányban és méretben egyaránt mindig egyértelműen megállapítható.

E dolgozat célja válóban a tektonikai eredetének és azok hatásának : a
kéregmozgások mechanizmusának a vizsgálata és tisztázása.

IS bevezetésben legyen szabad mindjárt egy javaslattal is élnem. Célszerűnek
tartom, hogy a tektonikai erő fogalma helyett általában a tektonikai energia
fogalmát alkalmazzuk, amikor valamely mozgási jelenség forrását meg akarjuk jelölni,
mégpedig egyszerűen azért, mert akár egy kontinentális tábla felemelkedését vesszük
vizsgálat alá, akár pedig egy lánchegység eredetét vizsgáljuk, ennek létrehozásához
meghatározott munkamennyiség, energia szükséges. Ez az, ami végeredményben
egyértelműen megadható a jelenségnél. A munkavégzésnél fellépő erő nagysága
viszont erősen függvénye annak ,az időnek, amennyi idő alatt a jelenség lejátszódik,

Egyed: A tektonikai erők eredete és a kéregmozgások

13

s annak a helynek, ahol az erő éppen hat. Mi az alábiakban ennek megfelelően
tektonikai energiákról fogunk beszélni s csak részben tektonikai erőkről.

A tektonikai energia eredete

Egy korábban [2,3] kifejtett földmodellel kapcsolatban arra a végkövet-
keztetésre jutottunk, hogy a Föld térfogata növekszik, a Föld tágul. A Föld tágulásának
a mértékét a földsugárnak évi félmilliméteres növekedése jellemzi.

A Föld tágulását biztosító energia forrása azokban az atommagfolyamatokban
keresendő, amelyek a Föld magjában és belső magjában játszódnak le s amelynek vég-
eredménye az, hogy a Föld köpenyének normál molekuláris viszonyok között levő
tömege állandó növekedésben van. Ennek az energiának a nagyságrendje félmilliméteres
évi megnövekedés esetén 2 • 1029 erg/év.

A Föld belsejéből származó térfogatnövekedés folytán azonban a Földnek külső
szilárd és rugalmas kérge feszültség alá kerül. A kéregben tehát rugalmas energia hal-
mozódik fel. A kéregben felhalmozódó rugalmas energia csakis addig halmozódhat,
amíg a kéreg szilárdsága a fellépő feszültségeket viselni tudja. Ha a felhalmozott feszült-
séget a kéreg nem tudja hordozni, akkor szétreped, a benne felhalmozott rugalmas
energia felszabadul s részben mozgási, részben hő és részben helyzeti energiává alakul át.

A kéregben felhalmozott energia maximális értékét 5,8 • 1032 erg-re becsül-
hetjük, ha csupán 60 km-es vastagságú övre vonatkozó energiafelhalmozódással és 1010
din/cm2-es szakítási szilárdsággal számolunk és a nyírófeszültségekből származó hatá-
sokat elhanyagoljuk. Mindenestre kijelenthetjük, hogy a földköpenyben felhalmozódó
energia maximális értéke 1032 és 1034 erg közé esik. Itt megemlítjük összehasonlítás
céljából, hogy az alpi hegységképződés mintegy 3,5 • 1032 erg energia mennyiséget
kíván.

A fent említett feszültségek felhalmozódásához kb. 50 millió évnyi idő szükséges.

Ezek után definiálni tudjuk a tektonikai energia fogalmát.

Tektonikai energián értjük azt a rugalmas energiát,
amely a földkéregben és a köpeny felső részében általá-
ban felhalmozódik. Ennek az energiának legnagyobb része a Föld
tágulásából származik.

A tektonikai energia értéke periodikusan változik. A kéreg szétszakadásánál a
felhalmozott rugalmas energia nagy része kioldódik. A felrepedést követő újabb
mélytengeri medencék aljzatának és kéreg-részeinek a megszilárdulása után a tektonikai
energiák felhalmozódása ismét elölről kezdődhet. A tektonikai erők felhalmozódásának
periódusa a fenti közelítő meggondolás alapján 50 millió év körül mozog.

A földkéregben felhalmozott rugalmas energiának, a tektonikai energiának fel-
szabadulásakor fellépő erőhatásokat nevezzük tektonikai erőknek.

A kéregmozgások

A földtanban epirogén és orogén jellegű kéregmozgásokat szokás megkülönböz-
tetni s bár ezeknek külön-külön többféle jellegzetességét sorolják fel, gyakorlatilag az
epirogén mozgásokra legjellemzőbb az, hogy lassúak, hosszú ideig tartanak és viszonylag
kis méretűek, míg az orogén mozgások jellemzője a nagyméretű és rövidebb idő alatt
lejátszódó kéregmozgás amelynek eredménye legtöbbször hegységképződés.

Vizsgáljuk azonban meg az előzőek alapján, hogy milyen kéregmozgások vár-
hatók a tektonikai energiák felhalmozódásának és felszabadulásának következménye-
képpen.

14

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 7. füzet

A Földfelszín kontinentális és óceáni területekre tagolódik s a kontinentális
területeket alkotó kőzetek rugalmassági adatai (Young-féle modulus stb.) eléggé erősen
eltérnek az óceáni területek rugalmassági adataitól. A Föld tágulása miatt fellépő feszült-
ségek alakváltozást hoznak létre a szilárd kéregben. Ez a deformáció azonban nem
lesz egyenletes, hanem elsősorban a helyi kéregfelépítés rugalmassági viszonyaitól,
rugalmassági adataitól függ.

Ebben viszont nagy különbség észlelhető az óceánok és kontinensek területén,
de kisebb különbség felléphet mind az óceánok, mind pedig a szárazulatok területén
belül is. A rugalmassági viszonyoknak a földkéreg különböző pontjában észlelhető erős
változatossága miatt a deformációk nem lesznek egyenletesek, s a földkéreg a belső
feszültségek hatására azt mondhatnánk, megvetemedik, ahogy megvetemednek hő
hatására a különböző hőtágulási együtthatóval bíró összeépített fa vagy fémfelületek.
Szintén e vetemedésnek lesz a következménye az, hogy egyik helyen a kéreg emelkedik,
másik helyen süllyed.

A tektonikai energia felhalmozódása a kéreg vetemedési jelenségeihez vezet,
amely kéregmozgásokban nyilvánul meg. Azt a kéregmozgást, amely a tektonikai energia
felhalmozódásakor jön létre, nevezzük tágabb értelemben epirogén jellegű
mozgásnak.

A kéreg szétszakadásakor a tektonikai energiák felszabadulnak s a kéreg defor-
mációi a tektonikai energia rovására igen rövid időn belül megszűnnek, feloldódnak.
Az ilyenkor fellépő mozgásokat kell tágabb értelemben orogén mozg ás oknak nevezni.

IVE után a földrengések legalábbis részlegesen a kéreg kisméretű felszakadásá-
val következnek be, a földrengésekkel együttjáró kéregmozgások orogén jellegű moz-
gásoknak tekintendők.

A hegységképződés mechanizmusa

A hegységképződés kérdése a földtannak mindig egyik legnehezebb kérdése volt.
Azonban a legtöbb hegységképződési elmélet a Föld zsugorodását vagy a magmaáram-
lást tekintette a hegységképződés okának.

A megfigyelések szerint a hegységképződésre a következő tények a jellemzők [4] :

1. A hegységképződés ismétlődő jelenség

2. A hegységek hosszú övék mentén alakulnak ki

3. Az orogén fázisban a tektonikai tevékenység többé-kevésbé egyidejűleg megy
végbe a Föld különböző területén

A hegységképződésnek három fontos szakasza van :

aj A geoszinklinális kialakulásának a fázisa, amikor nagy süllyedő, sávszerű
hatalmas üledékgyűjtő területek alakulnak ki

b ) A gyűrődés szakasza, amikor a terület süllyedése meggyorsul, és a rétegek
meggyűrődnek

c ) A kiemelkedés szakasza, amikor a geoszinklinális hatalmas meggyűrt üledék-
tömegei a tenger szintje fölé emelkednek.

Ezekhez a többé-kevésbé általános jellegzetességekhez még a következő geo-
fizikai megfigyelések járulnak :

1 . Az erősen földrengéses területek hosszú sávszerű övék mentén helyezkednek
el, miképpen a lánchegységek.

2. A mélytengeri árkok környezetében, amelyek az erősen földrengéses területek
jó részét foglalják magukban, az izosztatikus anomáliák lefutása ugyanaz, mint a Kár-
pátok, Apenninek esetében. E területeken a fiatal vulkáni öv elhelyezkedése az izosz-
tatikus anomáliákhoz viszonyítva ugyanott van, mint a harmadkori vulkánosság a
Kárpátok, Apenninek területén.

Egyed: A tektonikai erők eredete és a kéregmozgások

15

Hogyan lehet megadni a hegységképződésnek a magyarázatát, hogy az eleget
tegyen a fenti földtani-geofizikai megfigyelésekből származó adatoknak s a kérget alkotó
kőzetek fizikai viselkedésének is megfeleljen?

A hegységképződés mechanizmusa éppen azon a tényen alapszik, hogy a föld-
kéreg különböző rugalmasságú részekből van felépítve. Miután nagy területek (óceánok
és kontinensek) mutatnak erős rugalmassági eltérést, a tágulás miatt fellépő vetemedés
nem lesz helyi, kisméretű jelenség, hanem nagyméretű jelenség lesz. A vetemedésnek
megfelelően nagykiterjedésű sávszerű területek kezdenek el süllyedni a tektonikai ener-
giák felhalmozódásával egyidejűleg s ugyanakkor más ezekkel többé-kevésbé pár-
huzamosan elhelyezkedő területek kiemelkednek. A külső erők következtében a ki-
emelkedő területekről hatalmas kőzettömegek pusztulnak le s szállítódnak a süllyedő
területek felé. Ezek a hatalmas üledéktömegek gyűjtő-medencéivé válnak, geoszinkli-
nális jellegűekké lesznek. A süllyedés és így az üledékfelhalmozódás mindaddig tart,
ameddig a tektonikai energiák felhalmozódása is folyamatban van. A geoszinklinálisbau
roppant nagy vastagságú üledéktömegek halmozódnak fel.

Amikor már a kéreg szilárdsága nem bírja elviselni a benne levő feszültségeket,
akkor valahol nagyméretű felszakadás következik be a kéregben s ennek következtében
a felhalmozott tektonikai energiák felszabadulnak. A feszültségek megszűnése követ-
keztében a kéreg megvetemedett részei is igyekeznek kisimulni, tehát a geoszinklinálisok
területe, amelyben az óriási üledéktömegek részben meggyűrődtek, metamorfizálódtak ,
részben a kéreg rugalmassága, részben az izosztatikus egyensúly miatt ki fog emel-
kedni s az aljzat emelkedésével a felette levő felhalmozott meggyűrt és átalakult kőzet -
tömegek hatalmas hegyláncok alakjában magasan a tenger szintje fölé kerülnek.

A takarók kialakulása a »théorie d’écoulement« [5], (a hegységek saját súlya
alatti lecsúszás elve) értelmében a roppant nagy méretű vetemedések következménye lehet .

A kifejtett mechanizmus alapján a geoszinklinálisoknak helyenként hatalmas
és meredek partszegélyei, lejtői jöhetnek létre s az ezeken felhalmozott üledéktömegek
a saját súlyuknál fogva egymásra csúszhatnak, akár néhányszor tíz kilométeres méret-
ben is.

A kéreg megrepedésével egyidőben hatalmas magashőmérsékletű magmatömegek
kerülnek érintkezésbe az óceánok fenekén elhelyezkedő üledékes rétegekkel, aminek
következtében az óceánok vizének hőmérséklete megemelkedik. Az óceánok vizének
magasabb hőmérséklete következtében a Napnak külső hőenergiája lényegesen nagyobb
víztömegeket tud elpárologtatni. Az óceánok vizének magasabb hőmérséklete az egész
Föld átlagos évi középhőmérsékletét megemeli, míg a nagyobb páratömegek lényegesen
nedvesebbé teszik a klímát. A Föld éghajlata tehát nagy területen melegebb és nedve-
sebb lesz, és a mállási jelenségek sokkal fokozottabbakká válnak. Hatalmas éghajlati
változás kell kísérje a hegységképződést, amelynek bizonyítéka részben a kőszén és
bauxittelepek kialakulása is.

Az elmondott mechanizmus nemcsak a geoszinklinálisok süllyedési jellegét, vala-
mint a geoszinklinális fázist követő kiemelkedést teszi érthetővé, hanem a hegység-
képződés ismétlődő volta is következik belőle.

A hegységképződéshez szükséges munka nagyságrendben is igen jól egyezik a
felhalmozott tektonikai energiák értékével, amint azt már előzőleg megmutattuk. Stil-
lének a hegységképződésre vonatkozó általános törvényszerűségei [6] e mechanizmusnak
kézenfekvő következményei.

A gyűrődések a geoszinklinális fázison belül, részben a kéreg hajlításának, rész-
ben a behajtó kéregrészen nyugvó tömegeknek súlya folytán létrejövő rácsúszások
következményei. Az orogén kiemelkedési fázisban azonban a kifeszített kéreg is vala-
mennyire összeugrik, kisebb méretű gyűrődések ebből is származhatnak.

16

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 7. füzet

IRODALOM — J1HTEPATYPA — LITERATURE

1. Egyed E. : A Földkéreg egyensúlya. Földt. Közi., 85. pp. 44 — 69. 1955. —
2. Egyed L. : A Föld belső felépítésének új elmélete és annak földtani-geofizikai
következményei. Földt. Közi. 85. pp. 277 — 318. 1955. — 3. Egyed E. : A new theory
on the internál constitution of tlie Earth and its geological-geopliysical consequences.
Acta Geologica. IV. pp. 43 — 83. — 4. Gutenberg, B. : Internál constitution of the
Earth. New York, 1951. p. 180. — 5. Gignoux, M. : Ea notion de temps en géologie
et la tectonique d’écoulement pár gravité. International Geological Congress Report,
1 948. Part. XIII. pp. 90 — 96 ; 1 952. — 6. Stíllé, H. : Grundfragen dér vergleichenden
Tektonik. Berlin, 1 925.

npoHCxowneHHe TeKTOHimecKHX chji h abh wchhh 3eMH0ü Kopbi

JJ. OflbE A

B cTaTbe paccAiaipiiBaeTCH npoiicxowieHHe TeKTOHimecKHX chji, ii b AajibHeiíiiieM,
MeX3HH3M flBn>KeHIIH 3CMH0H KOpbl KaK pe3yj!bTaT TeKTOHHHeCKHX CHJI.

TeKTOHimecKan SHepniH npeflCTaBjineT coőoií ynpyryio SHeprmo, HaKonjunomyiocH
B 3eMH0H KOpe H B M3HTHH. flpeOÖJiaAaiOmaflCH HaCTb 3T0H 3Hepnm npOHCXOAHT OT pacinn-
pemiH 3eMjm.

Hanpn>KeHiiH, B03HHKuiiie npii HaKOiuiemui TeKTOHimecKOií 3Hepnui, C03AaroT Kopo6-
JiemiH n,TaKHM oőpa30M, ABiiweHun b 3e.MHon Kope. ÜBHweHHH, B03HHKaromne npH HaKonjieHHH
TeKTOHimecKiix SHepniií Ha3biBaioTCH anenporeneTiiMecKiiMH abh }KChh hmh. flpn pa3pbiBe
Kopbi, KopoSnemiH BbipaBHiiBaioTCB h npexpamaioTCH.

CpaBHiirejibno óbiapbie abidkchiih xopbi, CBH3aHHbie c yKa3aHHbiMn hb/ichh hmh, Ha3bi-
BaioTCH oporeHeTnaecKHMH abh wemi bmh .

MexaHH3M ropoo6pa30B3HiiH oöijHCHHeTCH npouecco.M HaKonjieHHH h ocBoőo>KAeHHH
TeKTOHimecKOií 3Hepnm. Bo Bpeivm HaKonneHiin TeKTOHiiMecKOií 3Heprim, BCJieACTBHe KopoS-
JiennH, B03HHKIHHXCH b pe3yjibTaTe noBeAeHHH b pa3JiiiMH0H CTenemi ynpyrocni oTAejibHbix
TeppnTppiin,C03AaK)TCH reOCHHKJIHHajni,KOTOpbie CT3H0BHTCH 6aCCeHH3Mli OCaAKOHaKOnJieHHH.
florpy>KeHHe npoAOJDKaeTCH ao Tex nop, noxa cymecTByeT B03M0>KH0CTb naKonneHHU
TeKTOHimecKHX 3HeprnH, t. e. noxa ynpyrae Hanpn>KeHHH, B03HHKuine b Kope, He npeBbi-
uiaioT conpoTHBjieHue pa3pbiBy. noKopoSuBLUHecji HacTii Kopbi, npn pa3pbiBe BbipaBHHBa-
IOTCH, npn TÓM reOCHHKJlHHajlH CH0B3 B03BbILUaiOTCH ; BMCCTe C TeM .11 BbICTynaiOT HaKOn-
jieHHbie, cKJiaAnaTbie h MeT3Mop(j)H3HpoBaHHbie Maccbi OTjio>KeHiiH.

The origin of tectonic forces and crustal movements

by L. EGYED

The paper presented contains investigations intő the problem of the origin of
tectonic forces. Furthermore it deals witli the mechanism of crustal movements caused
by tectonic forces.

The term »tectonic energy« is understood as elastic energy accumulated in the
crust and mantle of the Earth. Most of this energy may be derived írom the expansion
of the Earth [2], [3].

The tensions arising as a result of the accumulation of tectonic energies cause
warpings and, consequently, alsó movements of the Earth’s crust. The movements oc-
curring during the process of energy accumulation are termed »epirogenetic«. In the case
of the rupture of the crust stresses are released and warpings are smoothed out. The
relativelv rapid crustal movements connected with this process are tenned »orogenetic«.

The mechanism of mountain building can be derived írom the processes of energy
accumulation and release. The differences in elastic behaviour in different parts of the
crust cause intense warping during the process of accumulation of tectonic energies.
The downwarped zones become large sinking basins, geosynclines, which serve as basins
of sedimentation fór the detritus eroded írom the adjacent upwarped lands. — The
tendency of sinking continues as long as there is possibility fór energy’ accumulation,
i. e. to the rupture of the cnist. After the rupture the warped regions flatten out again.
Geosynclinal regions are subjected to emersion and faulted and metamorphosed sedi-
mentary complexes are lifted above sea level.

HEGYSÉGSZERKEZETI MOZGÁSVISZONYOK VÁRPALOTA KÖRNYÉKÉN

KÓKAY JÓZSEF

Összefoglalás : A cikk első fele a Várpalota környékén, illetve a délkeleti Bakony peremén húzódó
főbb hosszanti és harántirányú törésvonalakkal foglalkozik. Egyúttal a szerkezeti mozgások jellegét is
igyekszik bizonyítani.

Az értekezés második része az észlelt mozgásjelenségeket geomechanikai alapon magyarázza.
Foglalkozik az aszimetrikus ék szerkezettel, valamint a nem egyenletesen ható hegységképző erők által
létrehozott nyomássá vokkal. Geomechanikai alapon igyekszik 'magyarázni az ollós vetők létrejöttét.

A harmadik részben a mozgások korát tárgyalja. Sorra veszi az összes harmadidőszaki mozgásokat
az egyes földtani korszakokon keresztül. A rodáni mozgásokkal kapcsolatosan a pannóniai édesvízi mészkő
keletkezését tektonikus okokra vezeti vissza.

Befejezésül a litéri és várpalotai törésvonalak kapcsolatával foglalkozik.

A délkeleti Bakony, pontosabban a Sárrét környékének, valamint a várpalotai
bamakőszénmedencének tektonikai viszonyaival kisebb-nagyobb részletességgel
Taeger H. [18], Telegdi-Roth K. [19] és újabban Szalai T. [15] foglal-
kozott. A legújabban észlelt és összegyűjtött külszíni, valamint a bányabeli és mély-
fúrási adatok azonban további, az itteni részletkérdésekre vonatkozó általános érdekű
következtetésekre jogosítanak.

A terület főbb törésvonalai

Várpalotán már régóta ismert a loncsosi nagy törés, melyet először Telegdi-
Roth K., majd Szalai T. ismert fel. Ezen nagy törésvonal átlag 250 m-es mozgási
magassággal a Kikeri-tó déli részéből indul ki nagyjából északkelet felé, majd a Cseri-
Bányaüzem északi határát megszabva a Loncsos aljában halad tova a városon át. Ezután
tovább nyomozható az Öreg-Kálvária hegyig, majd annak északi oldalán végig az inotai
sasbérces vonulat mellett Bakony kútig és azon túl a Móri- árokig. Valószínűleg délnyugat
felé is folytatódik Őskön és Hajmáskéren keresztül, nagyjából a vasútvonal mellett.

Inota és Várpalota közt levő Öreg-Kálvária heggyel egy főleg raibli dolomitból
álló sasbérces vonulat kezdődik és a Baglyas hegy felé kiszélesedve majdnem keleti
irányban folytatódik. Újabb adatok alapján a vonulattól délre és északra egy-egy neogén
üledékkel feltöltött medence van. Kimutatható, hogy a sasbérces vonulat déli része
rátolódásos jellegű.

A rátolódást bizonyítják : 1. Inotától keletre, a vonulat déli részén és az Inotai
Erőmű és Alumíniumkohó közötti homokbányában, valamint, egy kőfejtőben rátolódást
lehet látni. A rátolódás a kőfejtőben északnyugatról délkelet felé történt, 32 — 34°-os
sík mentén.

2. A község belterületén lemélyített I. 21. sz. fúrás többször ismétlődő azonos
rétegeket harántolt. A kőszéntelep kétszer, a fedő csigás-rész háromszor ismétlődött
és a fúrás a kőszénfedő palás-agyagban állt meg, ami az itt maximálisan 50 m vastagság
helyett 100 m-re növekedett.

Fúrások által kimutatott nagy törésvonal húzódik a várpalotai kőszénmedence
délkeleti határán a csőri vasútállomás és Ősi község északi vége között. Ettől a vonaltól
délkeletre ugyanis több fúrás pannóniai, esetleg vékony szarmata rétegek átharántolása

2 Földtani Közlöny

18

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 7. füzet

*T N x~d
a 1

iEg «

Pl §5

3fl;g

•Í3 O

iO

; • X «

^ 3 ö
a s

CjO CD

íTj -

<7-S > r

S O o cj

:P Q a-

Tf Sci
;^o h

E

— o x S

<> o--

' ü C3

Ölj n0

K O <Ö

i Őt

o o 5

h ’z;
Oh^

,i<.

-a<N'

;E|

o

Ö iS :

^ E :

«? £ i

a

^ s

*3 5

•g a

cd^2

£ 4»

c5 ~f cs ::

*

ŐO «J :
• CJ X ;

2^,

3 £ ’

5 S = 3 a

-IS-SS

ca a

F

Ő°ó I

f~! VU r—

:5 « S

•*.2g

43 i •£.

ts N*>
^0 3

*cd t- .
> ~co
£2 *
gu^
*o s
'«W-g

^®S

?SSÖ
£ X 3:CÖ
C a. h n

~ «iS o

« ® oő

m ’ZJ
2 1

2 ü>J
áSsi
23g£
és oő
2 tí *
a s ^ m

CÍK> ^
J

s a <y V
CU 2

■ o> - 7j .ti
C £ &S

u“ • O) -í»

0. ÖO

C'í C ,2 TT

K ó k a y : Hegységszerkezeti mozgásviszonyok V árpalotán

19

után közvetlenül permi homokkövet és vörös agyagpalát, másutt fillitet harántolt.
Ezektől a fúrásoktól északnyugatra, az inotai sasbérces vonulattól délkeletre viszont
számos fúrás tanúsága szerint meg van a középsőmiocénkori kőszéntelep és az alatta
levő tengeri üledékösszlet is.

Várpalotától északkeletre a V. 102. sz. fúrás pannóniai, vékonyabb szarmata
és kavicsos, vörösagyagos szárazföldi üledékek harántolása után 232 m mélységben
elérte a felsőtriász alaphegységet. A kb. 400 — 500 m vastagságú középsőmiocén üledék-
sorozat kimaradt, míg a város délkeleti végében a bányatelepen lemélyített V. 10. sz.
fúrás több mint 400 m-t fúrt bele ezekbe az üledékekbe. Ez a vastag rétegsor nem szarmata
denudációnak esett áldozatul, hanem ezek a képződmények nem is rakódtak le az
inotai sasbérces vonulattól északra levő medencében. Ezt igazolja, hogy a hegyhát déli
oldalán a középsőmiocén tenger közvetlen partszegélyi termékei a fúrókagylóktól és
fúrószivacsoktól összefúrt, szegletes raibli dolomit kőzetanyagú tömbök és törmelékek
alakjában megtalálhatók, úgy szintén megtalá’liató a tortonai, közvetlen kőszénfedő-
ben levő kongériás üledékek partszegélyi kifejlődése, a kongeriás, theodoxus pictusos
mészkő is az Öreg-Kálvária hegy déli felén. Tehát Várpalota és az Öreg-Kálvária hegy
között feltétlenül egy főleg a stájermozgásokkal létrejött északnyugat-délkeleti irányú,
délnyugat felé levető hatalmas harántvető van. Ez szabja meg az inotai dolomithát
nyugati határát.

A már előbb szóbakerült, a kőszénmedence délkeleti részét lehatároló paleozóos
kőzetekből álló hegyhát Ősi község keleti oldaláig tart, mivel a helység nyugati részén
lemélyített Ő. 5. és Ő. 6. fúrásokban megvannak a középsőmiocén rétegek a kőszén-
teleppel együtt. A község keleti felén húzódó, főleg a stájer mozgásokkal létrejött észak-
nyugat-délkeleti irányú, délnyugat felé lezökkentő, hatalmas törésvonal iránya egybe-
esik az előbb említett Inota és Várpalota közötti haránttöréssel. A kettőt összekötő
vonaltól keletre levő rész, az eddigi kutatások tanúságaként töréses, míg a nyugatra
levő sáv gyűrődéses szerkezetű, délkelet felé egyre növekvő redőzöttséggel .

Területünkön erős gyüredezettség látható a csőri Iszkahegy elődombján levő
kőfejtőben, alsótriász vékony márgapados mészkőrétegekben. Csór község nyugati
végében van egy jól rétegzett, kisebb harántvetőktől összeszabdalt homokbánya, amely-
ben a rétegek a szokottnál eltérőleg nem délkelet felé, hanem északnyugati (325°/8-10°)
irányban dőhiek. Ettől északnyugati irányban kb. 300 m-re egy másik homokbányában
viszont közel délnyugati (240°/5) irányú a rétegek dőlése. Ezek a dőlésirányok üledék-
tömörüléssel kereszt-, vagy álrétegzettséggel nem magyarázhatók. Itt valószínűleg
braehiszinklinálissal, délkeletebbre pedig egy brackiantiklinálissal van dolgunk.

Irodalmi és bányászati adatok szerint a város délkeleti oldalán a főtörésvonalhoz
közeli, régi külfejtési! bányában a kőszéntelep erősen gyűrött volt. Inotán egy észak-
déli irányú mély árokban a szarmata agyag erős gyüredezettsége volt látható. Flexur.a,
vetőmenti vonszolódás tapasztalható a Kikeri-tónál felsőpannóniai agyagban.

A mozgások geomechanikai magyarázata

A Várpalotán áthúzódó hosszanti törés síkja tágulásos jellegű. Ez azért feltűnő,
mert a Bakony csapásirányával párhuzamos nagyméretű hosszanti törések a Bakony-
ban délkelet felől irányuló összenyomó erők hatására jöttek létre. Az összenyomó erők
következtében lapos rátolódások keletkeztek (htéri áttolódás). Ha az inotai sasbérces
vonulatot közelebbről vizsgáljuk, azt találjuk, hogy nem szimmetrikus, hanem össze-
nyomó erők hatására alakult aszimmetrikus ék (2. ábra) kitolódásáról van szó. Ez
lényegében megegyezik Schmidt E. R. ábrájával. [11, 3. ábra].

2*

20

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1. füzet

2. ábra. Összenyomó erők hatására kitoló-
dott aszimmetrikus ék. • — Puc. 2. Achmmct-

PHMHblH ICIHH, BblTeCHHIOmHHCB nOfl BJIHHHHeM

cn,i OKarnH — Fig. 2. Assymmetrischer
Keil, ausgepresst durch kompressive Kráfte

Ilyen ék kicsiben látható az inotai erőmű és az aluniíniumkohó közt levő homok-
bánya keleti falán. Két kisebb és egy valamivel nagyobb, a szokásos délkeleti irányú
rátolódás látható itt. A nagyobb kb. 25 cm-es rátolódástól északra 2 m-re egy függőleges
törési sík látható. Hogy nem széthúzó erők hatására létrejött vetőről, hanem egy kitolt
ékről van szó, mutatja az is, hogy a szokásos vonszolódási jelenség helyett a törési sík
mentén a rétegek mindkét oldalon felfelé ívelnek, mivel a nyomás elől felfelé igyekeztek
kitérni, tehát feltorlódtak. Ugyanilyen, csak nagyobb méretű, kb. 2 m-es kitolt ék
látható Várpalotán, a nagy törésvonal sávjára eső kultúrház alapozásánál is szarmata
j édesvízi mészkő rétegekben. Itt 86°-os dőlésű

törési sik mérhető. A törési síkok természete-
sen, elvileg legalábbis, északnyugati hajlá-
súak, vagy függőlegesek. Noha a hosszanti tá-
gulásos jellegű törésvonalak és a velük párhu-
zamos áttolódások látszólag ellentmondanak
egymásnak az erőhatás szempontjából, a kapcso-
lat jól megmagyarázható az aszimmetrikus ék
formájában. Ez a szerkezet azt igazolja, hogy a
várpalotai törésvonal is összenyomó erők hatá-
sára jött létre. így jobban érthető, hogy miért
zártak általában a hosszanti törésvonalak.

A kőszénmedencének délkeleti határát jelentő, a már előzőkben említett nagy
hosszanti törésvonalat — a fentebb ismertetett törvényszerűség alapján — tehát
ismét összenyomó erők hatására keletkezett törésnek kell tekintenünk. Feltételezhető,
hogy ettől a törésvonaltól délkeletre levő alaphegység-hegyrhát is egy sasbérces vonulat,
egy kitolt ék, csak a szélessége ismeretlen (1. az inotai szelvényt 3/b. ábra).

Geomechanikailag az egymással párhuzamos sasbércek, hegyhátak és a köztük
levő medencék keletkezése úgy képzelhető, hogy az összenyomó erők hatására tér-
rövidülés során ékek tolódtak ki. Egyrészük felfelé (sasbércek), másrészük pedig, mint
ellentétes ékek lefelé (medencék) (4. ábra). Ennek értelmében az utóbbiaknál alátolódás-
ról, míg az előbbieknél rátolódásról van szó, természetesen a kettő párhuzamosan mozog
egymással (1. az inotai szelvényt, 3/b ábra). A kiemelkedések és besüllyedések mértéke
a ható erők nagyságának a függvénye.

Az aszimmetrikus ék formája a felszíni domborzatra is jellemző lehet a kőzet-
anyagtól függően természetesen. Ha megnézzük az Inotán átmenő szelvényt, láthatjuk,
hogy a dolomitkőzetanyagú sasbérc északnyugati oldala aránylag meredeken érint-
kezik a délkelet felé lejtő neogén rétegekkel, míg az ellenkező oldalon a fiatalabbkori
képződmények fokozatos íveléssel, délkeleti dőlésben találkoznak a hegyháttal. Mindez
természetesen a tektonikai viszonyokkal van összefüggésben, amint ezt később is látni
fogjuk.

Térjünk vissza a Várpalotán áthúzódó nagy törésvonalra. Amint a számos mély-
fúrás és mesterséges feltárási adatból megállapítható, a nagy törés mentén északnyugat-
felé 2 — 3 nagyobb lépcsőben 220 — 320 m-rel mélyebben van a medence rétegsora. A fel-
színen pannóniai és tortonai rétegek érintkeznek egymással. Kérdés, hogy hol van itt
az aszimmetrikus ék, hol van a rátolódásos oldal, hiszen a nagy törési síktól délnyugatra
sehol nem ismeretes a rengeteg bányászati, felszíni és fúrási adat szerint ilyen szerkezet.
Ellenben érdekes és ismert tény, hogy a Sárrét közepén a neogén rétegek dőlése jóval
kisebb, mint az északnyugati peremek felé. így a medence közepén a kőszéntelep egy-két
fokkal dől kelet-délkelet felé, míg az északnyugati peremek felé, a törésvonalhoz közeledve
már közel 9-1 1 fokos a dőlés. Ez az íveltség csak a rideg kőzetekből (dolomit) álló alap-
hegységen létrejött sűrű, apró lépcsőzetes rátolódás sorozattal magyarázható meg,

Homokbánya

21

K ó k a y : Hegységszerkezeti mozgásviszonyok Várpalotán

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1. füzet

22

amely töréssorozatot a kb. 600 m vastagságú képlékeny neogén üledékek ilyen ívelt
formában vettek át délkeleti átlag dőlésben. Ugyanígy, csak kisebb mértékben ívelődik
a fiatalabb rétegsor az inotai sasbérces vonulatnál, ahol az alaphegységhez közel nagyobb
méretű rátolódásokról lévén szó, ezen szerkezet, fúrási és feltárási adatok alapján való-
ban meg is állapítható, amint azt már fentebb ismertettem részletesebben is. így tehát
már jobban érthető a kapcsolat az inotai és várpalotai szerkezet között.

A két rész között hegységszerkezetileg nincsen nagyobb különbség. Csupán annyi,
hogy a már első részben említett Várpalota és Ősi helységek keleti felén húzódó és

A ábra. Párhuzamos sasbércek és köztük levő medencék keletkezése összenyomó erők hatására történt
térrövidüléssel. — Píic. 4. B03HHKH0BeHHe napanjieabHbix topctob h npOMOKVTOHHbix npornőOB non bjihh-
HHe.w OKHMaroinnx chji. — Fig. 4. Die Entstehung von Parallelhorsten und dazwischenliegenden Gráben

durch Einigung durch Druckkráfte

azokat a medencében összekötő vonaltól északkeletre levő sáv nagyobb nyomásra
jöttek létre, amiért is Inotánál az aszimmetrikus ék formájú dolomithát és a délkeleti
részén levő paleozóos kőzetekből álló hegyhát jobban kitolódott, mint Várpalotán.
Az inotai sáv inkább töréses, míg a várpalotai gyűrt szerkezetű (S. II. akna mezeje).

Nagyobb nyomásnak, nagyobb kiemelkedések és lesüllyedések lesznek a követ-
kezményei, nagyobb térrövidülésseí. Nagyobb térrövidülésnek nagyobb összezsúfolódást,
horizontális eltolódást kell eredményeznie. Ha a már vázolt Várpalota keleti felén
levő haránttörés északnyugati folytatásán tovább haladunk az alaphegységig, akkor
azon kb. félkilométeres beugrást találunk. A fentebb vázoltak figyelembevételével

ez mint horizontális elmozdulás a
nagyobb nyomás alá került inotai
sáv összezsúfolódása révén természe-
tes is.

Megjegyzendő, hogy több ku-
tató említ főleg a Balatonfelvidékről
horizontális eltolódásokat. Ezek jó-
része azonban a harántvetőkkel árkok-
ra, sasbércekre és lépcsőkre tagolt, ré-
tegdőlésből kiadódó, denudált tér-
színen tapasztalható látszólagos víz-
szintes eltolódások csupán (5. ábra).

Az inotai nyomássávot kelet
felől harántvető határolja le a Hideg-
völgy keleti oldalánál látható kb. 1
km-es északnyugat-délkelet irányú
becikkelyeződéssel jelezvén, hogy
ezentúl még egy nagyobb nyomássáv van, nagyobb vízszintes eltolódással. A Cs.
2. sz. fúrás tanulsága szerint a paleozóos hegyhát is északnyugatabbra van tolva ezen
a részen, míg a I. 2. sz. fúrás bizonyítja, hogy a medence mélyebb itt, mivel 250 m-ben
még csak szarmata rétegekben fejezték be.

A várpalotai nyomássáv nyugati oldalát a péti nagyharántvető szabja meg.
A várpalotai és egyéb főnyomássávok harántvetődések által még keskenyebb zónákra
tagolódnak, ahol a nyomásviszonyok különbözőek voltak. Egy ilyen harántvetőktől
közrefogott zóna, egy kiemelt rész a város délnyugati felén van, amely a gráci műúttól.

5. ábra. Látszólagos vízszintes eltolódások, amelyek a
rétegdőlésből és egy vetőből alakulnak lepusztított tér-
színen. — Puc. 5.~ Ka>t<ymnecH roPM30HTa.ihUbie CMeme-
hhh, pa3BUTbie Ha pa3MbiT0ü noBepxHOCTH. Ohm o6pa3y-
toTCH M3 nageHMH c.'ioeB h cőpoca. — Fig. 5. Scheinbare
Horizontalverschiebungen, zusammengesetzt aus dem
schragen Einfallen dér Schichten und einer Verwerfung
auf denudiertem Relief

K ó k ay : Hegységszerkezeti mozgásviszonyok V árpalotán

23

pontosabban a nagy hosszanti törésvonaltól, a Loncsostól húzódik délkeleti irányban.
Erről a jobban kiemelt részről a denudáció letarolta a fiatalabb rétegeket egészen a kő-
szénfekvő homokos képződményekig. Egy harántvető nyugatról a széhelyi völgy foly-
tatásaképpen lehatárolja ezt a kiemelt, nagyobb nyomásnak kitett sávot, amelytől dél-
nyugatra még a kőszéntelep is megvan a fedő palás agyagokkal együtt. Ez a harántvető
voltaképen az Új-Ferenc bányamezőn keresztül menő 40 m-es vetőnagyságú haránt-
törés rendszer, amelynek érdekes sajátsága részint a bányaműveletek, részint pedig
a fúrások tanúsága szerint, hogy délkelet felé haladva fokozatosan összezárul, tehát
ollós vetődés. Ez az eddig elmondottak alapján a neogén üledékek íveltségének figyelem-
bevételével könnyen érthető. A kőszénfekvő homokbányák környékén ugyanis nagyobb
összenyomó, kiemelő erők működtek, amiért is itt a rétegsor íveltsége nagyobb, mint
a tőle délnyugatra levő kisebb nyo-
mással kiemelt sávé. így természe-
tesen az elválasztó harántvető
csakis ollós vetődés lehet, amint
ezt a 6. ábrán próbáltam érzékel-
tetni.

A város keleti felében levő
régi külfejtés nyugati részén a kő-
széntelep szokatlan irányban, dél-
nyugat felé dől 28 — 30°-kal, amely
rátolódásos vonszolódásból ered,
ti. a régi bányaműveleti térkép-
ből kitűnik, hogy itt egy haránt-
irányú (északnyugat — délkelet)

30 — 40 m-es magasságú rátolódás
ismeretes, mely azonban délkelet
felé haladva fokozatosan elhajlik
keleti, majd északkeleti csapás-
irányúvá, növekszik a rátolódási
magassága, és így tulajdonképpen
ez is a hosszanti törések közé tartozik. Ezen rátolódás csapásirányának elfordulása és
északnyugat felé történő összezárulása az inotai és várpalotai nyomássávok hatá-
rán van.

A hosszanti törések és harántvetők egymással szoros okozati kapcsolatban áll-
nak. A haránttörések úgylátszik különböző nyomássávok határát jelentik. Nagyobb
nyomássávok határán pedig a harántvetők a horizontális eltolódások csúsztató síkját
jelentik.

A várpalotai nyomássáv a már említett nagyobb nyomás alá került részén, a
várost kettészelő főtörésvonallal párhuzamosan, attól délkeletre 3 — 4 km-re, ott ahol az
egészen enyhe dőlésű (1 — 2°) kőszéntelep ívelődéssel átmegy nagyobb dőlésbe (1. a
várpalotai szelvényt!), a bányászat tanúsága szerint (Ernő mezőben) számtalan, a szél-
rózsa minden irányában elhelyezkedő sok apró és rendszertelen vető található, amelyek
az itt kifejezésre jutó, az ívelődést előidéző összenyomó erőknek köszönhetik eredetüket.

6. ábra. ívelt rétegösszletekben mutatkozó ollós vetődések.

— - PuC. 6. CABHril B mop.Me HO>KHHU, (Scheerenverwerfungen),
naSjnonaeMí.ix b BhitiyKjieHHhix CBiirax. — Fig. 6. Scheeren-
verwerfungen in gebogenen Schiclitkomplexen

A mozgások kora

A megfigyelések és számtalan adat összevetése alapján megállapítható, hogy a
hegységszerkezeti mozgások nem egy időben, egyszerre hozták létre az első részben vázolt
szerkezetet, hanem több földtani korszakon keresztül. Egyes időszakokban a mozgások

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 7. füzet

24

felújultak, a peremeken intenzívebben, míg a medencék nem annyira zökkenésszerűen
roppantak be az egyes orogén időszakokban, hanem inkább folyamatos állandó lassú
süllyedéssel.

A legidősebb mozgások már minden valószínűség szerint a kréta időszakban a
larámi vagy még idősebb mozgásokkal kapcsolatosan jöttek létre. Erre vonatkozólag
ezen a környéken azonban adat nem található, csupán az általános bakonyi ismereteink
alapján tételezhető fel.

Az Inotától északra levő neogén medencében a I. 23. fúrás eocén mészkövet
harántolt 4 m vastagságban. A Sárrét délkeleti felében, Urhidán lemélyített fúrás felső-
eocén, túlnyomórészt briozoás, majd ortofragminás rétegeket harántolt 320 m vastag-
ságban. Alattuk vörösagyagos és fikittörmelékes szárazföldi üledékek sorozata után
kvarcitos agyagpala következett. A fúrás főérdekessége az, hogy a rétegsor alsó har-
madában több vastag rétegben andezitlapillis, bombás, agglomerátumos padot harán-
tolt. Nyilván valóan ez a pireneusi mozgások mellett szól, részben a felsőeocén transz-
gressziójából következtetve, részben pedig a vastag, durva eruptivus sorozat közeli
kitörési központról tanúskodik, ami pedig egy nagyobb diszjunktív haránttörés mentén
kellett hogy a felszínre törjön.

A stájer mozgások már kétségtelenül kimutathatók. így a Bántapusztánál
lemélyített Ö. 1. sz. fúrás a felsőmediterrán rétegek átfúrása után 165 m-ben elérte a
fődolomitot, tehát nyilvánvaló, hogy a felsőmediterrán tenger a stájer mozgásokkal
kapcsolatosan öntötte el a medence ezen részét. Hogy a medence közepén vannak-e
idősebb, pl. eocén képződmények, azt még nem tudjuk, mivel ott még csak a közel-
jövőben fog lemélyülni egy fúrás az alaphegységig. Hogy az inotai sasbérces vonulat
már megvolt a stájer mozgásoknál, vagy legalábbis közvetlen a tenger transzgresszió-
jakor keletkezett, az bizonyos a déli oldalon található partszegélyi, durva, szegletes,
fúrókagylókkal összefúrt raibli dolomittörmelékből és tömbökből következtetve.
A középsőmiocén tenger és a kőszéntelep is, a már első részben ismertetett délkeleti
paleozóos hegyhátig terjed, amelynek eredete szintén főleg a stájer mozgásokkal kap-
csolatos.

A középsőmiocén rétegösszlet igen vastag kb. 4 — 500 m a 10. sz. fúrás tanúsága
szerint, bár azt még a medence közepén nem fúrták át. Főleg a nagy vastag-
ságból következtetve, kis részben pedig a Bántapusztánál külszínen levő kétségtelenül
mélyebb tagoknak nem mindenben (faunisztikailag) jellegzetes lajtamészkőszerű meg-
jelenése, arra a gondolatra vezethet, hogy a tengeri sorozat alsóbb zónája helvéti, sőt
még idősebb (burdigalai). Ezek szerint a medence besüllyedése már az óstájer mozgásokkal
kapcsolatosan megtörtént volna. A kérdés megoldása azonban majd csak a Bánta-
pusztánál található faima és a most lemélyítésre kerülő 600 m mély fúrás anyagának a
feldolgozásától várható.

A Várpalota környékén megfigyelt [5] szarmata előtti, tortonai utáni (törtön —
szarmata közti) időszakra eső. Stíllé által [14] »moldvainak«, vagy »legfiatalabb
stájer«-nek nevezett mozgások korántsem jelentéktelenek és csekély jelentőségűek.
A cseri bányamező területén egy kb. 60 — 80 m magasságra ebben az időszakban kiemelt
sasbérc van, amelyről a tortonai palás agyag, a kőszéntelep, egészen a mélyebb kőszén-
fekvő rétegekig erodálódott. A kiemelt és denudált hátra a szarmata kavicsos, homokos
tarkaagyagos szárazföldi rétegek települnek. A kőszénmedence délkeleti felében az
ismertetett paleozóos vomüat határán levő nagy törésvonal is növekedett ehben az
időszakban. Minél közelebb van egy lépcsővel a tortonai üledéksor a paleozóos hegyhát-
hoz, annál több esett abból áldozatul a kiemelkedés következtében a szarmata eróziónak,
így pl. N. 2. sz. fúrásban 50 — 60 m vastagságú tortonai kőszénfedő palásagyagból
már csak 10 m volt meg, amikor arra szarmata kavicsos agyag települt. A mellékelt

Kókay: Hegységszerkezeti mozgásviszonyok Várpalotán

25

! inotai szelvényből ez jól ki is tűnik. Az Ósi északkeleti végénél lemélyített Ó. 7. sz. fúrás-
ban a mélyebb kőszénfekvő tengeri üledékekre települt a szarmata kavicsos, homokos
rétegcsoport, mintegy 80 — 100 m-es kiemelkedést igazolva. Az Inota mögött levő neogén
medencébe a középsőmiocén tenger nem tudott behatolni, azonban a »moldvai« mozgások
idejében kissé megsüllyedt területre, annak déli felébe keskeny ág formájában már
behatolt a szarmata tenger vékonyabb üledéksorával, amint a V. 102, I. 20. és a I.
23. sz. fúrások igazolják (1. az inotai szelvényt!) Erre az időszakra eső mozgásokat
különben már H o r u s i t z k y P. [2] is megfigyelt a Galgavölgyben. Ugyanezen
idejű mozgásokat Szentes F. [17] az Alföld északi peremén az attikai orogén elő-
fázisának nevezte.

A szarmata időszak végén újabb intenzív (attikai?) mozgások köszöntöttek bej
mivel a szarmata — alsópannóniai átmeneti rétegeket képviselő melanopsziszos szint
erősen túlterjedt a szarmata üledékeken. Közvetlen a melanopsziszos szint alatt a III.
sz. akna környékén vékonyabb riolittufa réteg is található, ami szintén a mozgások
megélénkülésére enged következtetni.

Nagyméretű és Várpalota távolabbi környékén is jelentős mozgások indultak
meg a pannóniai emelet vége felé. Ezekről a mozgásokról már Telegdi-Roth
K. [19] és S zalai T. [15] is, mint posztpannonról tett említést.

A város környékén és Inotától északra széles sávban terül el a »balatonikás«
felsőpannóniai rétegekből kifejlődve az édesvízi mészkő rétegcsoportja. A mészkő
vastagsága átlagban 15—30 m közt váltakozik. Sok helyen csak nagyobb konkréciók,
lencsék formájában található, máshol azonban tömör, vastag padokban, mint pl. Inotától
északra is. Ebből Kretzoi M. meghatározása szerint Microstonyx erymanthius (R o t h
et W a g n e r) és Hipparion gracile (K a u p) ősmaradványok kerültek ki, ami kétség-
telenül felsőpannóniai-emeletbeli képződményekre utal.

A »balatonikás« rétegek lerakódása után nagyobb orogenetikus mozgások indultak
meg, amelyek eredményeképen a nagy várpalotai törésvonal mentén az attól délkeletre
levő terület a már első részben ismertetett módon emelkedni kezdett (L. aj szelvényt!).
A mozgások eredményeképen a pannóniai tenger fokozatosan visszahúzódott, csak a
törésvonaltól északnyugatra levő területen maradt meg reliktumként hosszú sávban.
A megváltozott fizikokémiai körülmények következtében a visszamaradt tórészlegből
mészkő rakódott le. Nyilvánvaló tehát az édesvízi mészkő és a létrejött nagy törés
közötti okozati kapcsolat, hiszen az édesvízi mészkő mindenhol pontosan a kimutatott
hosszanti főtörésvonalig terjed.

Hogy a viszonylag átlag 250 m mély, hosszúra megnyúlt medencében más fiatalabb
pliocén rétegek is lerakodtak ismeretlen vastagságban az bizonyos. így a város keleti
felében levő régi édesvízi mészkőbánya fedőjében 3 — 4 m vastagságban, valamint a
Józanhegy környékén is uniós homok van, igen rossz megtartású Unió wetzleri
Dunkl. példányaival (Bárt ha F. meghatározása szerint).

A későbbi, egészen az alsópleisztocénig tartó nagy denudáció az édesvízi mészkő
fölé lerakodott fiatalabb rétegeket, és a törésvonaltól délkeletre levő kiemelt hátat is
letarolta, átlag 250 m vastagságban. A kemény pannóniai édesvízi mészkő az alatta
levő laza üledékeket megvédte a letárolástól. Ugyanakkor a törésvonaltól délkeletre
kiemelt laza neogén üledékek jobban lepusztultak és így a térszín hirtelen lejt.

Várpalota határában, a Kikeri-tónál végződő htéri- és a vele párhuzamos más
törésvonalak mentén található pannóniai, helyenként talán fiatalabb édesvízi mészkő
feltehetően szintén tektonikai folyamatokkal hozható kapcsolatba. Természetesen
ebből nem szabad azt a következtetést levonnunk, hogy a törések a pannon végén meg-
indult mozgásokkal kapcsolatban keletkeztek. A htéri törésnél ugyanis fődolomit érint-

26

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 7. füzet

kezik paleozóos diabázpalákkal, ami azt jelentené, hogy legalább 2,5 — 3 km vastagságú
kemény kőzetekből álló rétegsornak kellett lepusztulnia. A pannóniai időszak után
ilyen mérvű lepusztításról szó sem lehetett, hiszen a törések mentén a pannóniai édes-
vízi mészkő megtalálható. Nyilvánvaló, hogy ezek a nagy törések, mint Inotánál is,
több szakaszban, időnként megélénkülő mozgásokkal jöttek létre.

Ezeket a pannóniai emelet végén megindult nagy mozgásokat, vagy az attikai,
vagy inkább a rodáni mozgásokkal lehet azonosítani. Stíllé [13] a rodáni mozgásokat
a pontusi — levantei határra teszi.

A város környékén több helyen megtalálhatók a pannóniai emelet végi vagy
utáni mozgások kétségtelen bizonyítékai. A már említett, a Kikeri-tónál íelsőpannóniai
agyagban talált kb. 1 m-es flexura kétségtelen voltát kézif lírás is megerősítette. Ennek
közelében levő feltárásban 40°-os dőlés mérhető déldélkeleti irányban, amelyet kézi-
fúrások szintén megerősítettek. A péti bekötőműút bevágásában, íelsőpannóniai palás
agyagban 26°-os délkeleti irányú megbillenés látható. Csőrtől északnyugatra a Belátó-
hegy aljában, közvetlen az alaphegység közelében íelsőpannóniai homokos márgában
33°-os déli irányú dőlés figyelhető meg, ámbár ez törésmenti vonszolódás is lehet, de a
lényegen nem változtat. Már az első részben szó volt az inotai erőmű és alumíniiunkohó
közötti íelsőpannóniai homokrétegekben látható kisebb rátolódásokról, amelyek a fedő
alsópleisztocén hordalékot már nem érintik. Úgyszintén szóba került a Csórnál észlelt
valószínű brachiszinklinális és brachiantiklinális is. S z a 1 a i T. is megállapította,
hogy az inotai Hidegvölgy keleti, a Baglyashegy oldalán egy parti színlőn kvarckavics-
csal kevert pannóniai abráziós dolomittörmelék található a mai felső-pannóniai szint
felett kb. 100 m-el.

Várpalota környékén az édesvízi mészkő különböző tengerszint feletti magas-
ságokban helyezkedik el, 140 — 270 m-ig. Legkirívóbb ez Bakonykutinál, ahol egy
közel észak — dél irányú völgy nyugati oldalán a mészkő 190 m, a keleti oldalon pedig
230 m t. sz. f. magasságban helyezkedik el. Átlagban azonban 170 — 190 m-es szintben
található, sok helyen vastagpados kifejlődésben. A város belterületén — a vár közelében —
épületalapozásnál észak -északkeleti irányban 1 0° dőlés volt mérhető. Az elmondottakból
nyilvánvalóan látszik, hogy a pannonvégi édesvízi mészkő későbbi mozgási folyamatok
eredményeképen jutott különböző szintekbe. Hogy ezek az üledékek a valószínűleg
hosszú időre elnyúlt pannonvégi (rodáni) mozgások vagy a pliocénvégi (romániai) moz-
gások során kerültek különböző szintekbe, azt Várpalotán nehéz eldönteni. Annyi
bizonyos, hogy ilyen levantikum végi (román) mozgások voltak a Dunántúl. J a s k ó
S. [4] Torony környékén felsőlevantei kavicsban Molnár J.-né [10] pedig Zala
megyében ismertetett középsőlevantei rétegeken nagyjából észak — dél irányú töréseket.
Különben úgy látszik, a fiatalabb mozgásokra jellemzők ezek a fő égtájak szerinti tek-
tonikai irányok. L ó c z y és K o r i m K. [6] is említ ilyen fiatal kb. észak — dél
rányú elmozdulásokat a Bakony környékéről.

Észak — dél irányú (15°) árkos, sasbérces vetősorozatot átlagban 70°-os dőlésű
vetősíkokkal lehet látni az inotai erőmű nyugati végében levő, műút menti, felsőpannó-
niai homok feltárásokban. Ugyanilyen 15° irányú kisebb erősen diszjunktív vetők lát-
hatók az Ősi-úti akna bányamezejében is, amelyeknek egyik érdekessége az, hogy a
vetősíkok falán és azok közelében kékesfehér, gömbös liidrokvarcit bevonat és erek
vannak, amelyek valószínűleg alulról feltörő termális vizekből váltak ki. Hogy alulról
jött oldatokból keletkeztek, mutatja az, hogy felfelé a kvarcit-erek rendszerint szétágaz-
nak. Ezeken a részeken jellemző sokszor a kőszéntelep egyes rétegeinek az elkováso-
dása is. Ezen előbbi okok folytán létrejött elkovásodás (»köves szén«) az Ernő-bánya-
mező, tehát az első részben ismertetett nagyobb nyomás alá került sáv területén a legna-
gyobb mérvű, ami természetes is, hiszen itt több és nyitottabb harántvetők vannak

K ók ay : Hegységszerkezeti mozgásviszonyok V árpalotán

27

a nagyobb összenyomó erők következtében. A közel észak-déli irányú vetődések másik
érdekes vonása az, hogy a bányában 35 — 37° dőlésű, egész lapos síkúak, tehát a mély-
ség felé ívelten ellaposodnak, ami nagy széthúzó erőkre utal. Egy ilyen kb. 1 m-es
vető, a közelmúltban vízbetörést is okozott a bányában.

Az 1927. és az előbbi években Várpalotán a főbb tektomkai vonalak mentén
észlelt földrengések igazolják, hogy a mozgások ma sem szünetelnek.

*

Összefoglalva az eddig megállapítottakat, a várpalotai főtörésvonal Kádártától
Fehérvárcsurgóig biztosan nyomozható, valószínűleg délnyugat felé még tovább is, az
egész Bakonyon keresztül. A nagyjából ezzel párhuzamos litéri rátolódási vonal viszont
északkelet felé csak a péti hegyekig mutatható ki ; Várpalota és Pét között megszakad,
csak a neogén rétegek ívelődnek helyette (1. várpalotai szelvényt), míg Inotánál újból
folytatódik tovább északkelet felé. Ez a megszakítás a kisebb nyomóerőkre létrejött
nyomássávnak köszönheti eredetét. A várpalotai nyomássávnál a törésvonal és a réte-
gek felívelődése a pannonvégi mozgások eredménye, azonban ebből nem következik,
hogy a litéri és az inotai rátolódás is ekkor jött létre, mivel az utóbbinál a moldvai,
stájer és talán az idősebb mozgások is kimutathatók. Csupán arról van szó, hogy
a várpalotai, kisebb nyomóerőkre létrejött nyomássávban a felgyülemlett feszült-
ségek később, a pannóniai időszak végén pattantak ki, míg a kétoldalt levő nagyobb
összenyomó erők hatására keletkezett sávokban a feszültségek már hamarabb is, több-
ször egymásután is kirobbantak, hosszú ideig nem tárolódtak. A kisebb hegységképző
erők működésének köszönhető az is, hogy a Bakony testébe olyan mélyre benyúló neogén
medence és ezzel kapcsolatosan a kőszéntelep is létrejött a várpalotai nyomássávban.

IRODALOM - JIMTEPATYPA - IJTERATUR

1. Erdélyi F. J. : A Balatoniéi vidék geológiai és hegyszerkezeti viszonyai
a Veszprém fensíkon és Vilonya környékén. Földt. Int. Évkönyv. 1943. — 2. Horu-
sitzky F. : A Gutai-hegyi mészkő koráról és fácieséről. Földt. Közi. 1936. — 3.
Imreh L. : Földtani megfigyelések Bicske környékéről. Szakdolgozat. 1952. — 4.
Jaskó S. : A Nyugatvasmegyei barnakőszénterület. Földt. Közi. 1948. - — 5. K ó-
k a y J. : Várpalotai szarmata. Földt. Közi. 1954. — 6. Korim K. : Adatok a Keszt-
helyi hegység nyugati előterének földtani felépítéséhez. Földt. Közi. 1948. — 7. id.
Lóczy L. : A Balaton Tud. Tanúim. Eredményei. I. köt. 1913. — 8. ifj. Lóczy L. :
A Balatoufüred és Aszófő között elterülő vidék hegyszerkezeti és hidrológiai viszonyai.
M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1929 — 32. — 9. ifj. Lóczy L,. : A Balatonielvidék hegy-
szerkezeti képe Balatonfiired környékén. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1916. — 10. Mol-
nár Jné : Adatok Koinár- város és környékének pleisztocén és levantei rétegtanához
Kézirat. — 11. Schmidt E. R. : A geomechanika alapjai. Bány. és Kok. Lapok
LXXXI. 8. 1948. — 12. Schmidt E. R. : A Dunántúli Magyar Középhegység
ÉK-i részének hegyszerkezeti vázlata és kialakulásának geomechanikai magyarázata.
Bány. és Koh. Lapok 1952. 1. — 13. Stíllé, H. : Grundfragen dér vergíeichenden
Tektonik. Berlin, 1924. — 14. Stíllé, H. : Dér geotektonische Werdegang dér Kár-
pátén. Hannover, 1953. — 15. S z a 1 a i T. : A várpalotai lignitterületen végzett föld-
tani felvétel. 1950. Kézirat. — 16. Szalai T. : Adatok a Dunántúl hegyszerkezetéhez.
Bány. és Koh. Lapok 1951 . 10. — 17. Szentes F. : A fiatal hegyszerkezeti mozgások
természete az Alföld É-i peremén. 1944. Kézirat. — 18. í aeger H. : A tulajdon-
képpeni Bakony délkeleti részének szerkezeti alapvonásai. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel.
1912. — 19. Telégdi-Roth K. : A várpalotai lignitterület. Földt. Közi. LIV.
1924. — 20. Telegdi-Roth K. : Adatok az É-i Bakonyból a magyar középső
tömeg fiatal mezozóos fejlődéstörténetéhez. Mát. Term. Tud. Ért. LII. 1935. — 21.
Teleki G. : Adatok Litér és környékének sztratigráf iájához és tektonikájához. M.
All. Földt. Int. Évkönyve 1939. — 22. Vadász E. : Magyarország földtana. Buda-
pest, 1954.

28

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1. füzet

Yc/iobmh oporeHímecKHx ABHweHHií b okpccthocth r BapnaAOTa

Pl. KOKAM

B nepBoíí Macin cT3Tbn 3BTop onncbiBaeT npoflOJibHbie (CB-K33) ii nonepeHHbie (C3-K3B
p33pbiBbi, p3cnojio>KeHHbie H3 nepmjjepHH iopoboctohhoh nácin rop EaKOHb. Oahh h3 npo-
AOAbHbix pa3pbiB0B aocTiiraeT 250—300 m BbicoTbi, oh pa3flejiHeT bcio toroBocTOHHyio nacTb rop
EaKOHb h iipofl03>KaeTCH b BHyTpeHHeii TeppiiTopiiH ropoga BapnaAOTa. K BocTOKy ot ropoga
THHeTCH y3Ki ií xpeöeT aoaoMiiTa b 3K)3-BCB-m HanpaB.neHmi ; b C-m h IO-m HanpaBjieHHH
orcioAa HaxoAHTca ABa nponiöa, 3anoAHeiiHbie HeoreHOBbiMii otaowchhhmh. Ha kdkhom
CKJiOHe OAHoro H3 npornöoB h3xoahtch cipyKTypa HaABiira, npuTOM Ha ceBepHOM ckaohc,
b npoAOji>KeHiHi pa3pbiBa cöpoc.

napaajiejibHO i< pa3pbmy, HaxoAHmeMycn b r. BapnaAOTa, tahctch gpyran KpynHan
ahhhh pa3pbiBa Ha kuoboctohhoh nepn^epnH oőaacTH, KOTopan orpaHHHiiBaeT yroAbHbin
öacceíiH. 06 stom cBiigeTeAbCTByioT n pe3yAbTa™ öypoBbix cke3>khh.

YcTaHOBHaocb Ha 0CH0B3HHH AaHHbix, noAynaeMbix nacTbio H3 rayöOKnx GypemiH,
nacTbio c noBepxHOCTii, hto KpyiiHbiií nonepeHHbiH c6poc thhctch MOKgy ropoAOM h aoao-
MiiTOBbiM ropcTOM, pacnojio>KeHribiM b boctohhom HanpaBAeHHii ot ropoAa. Oh npogOAwaeTCH
b k)>khoh HacTii Gacceima, b boctohhoh Mac™ c. 3mii. KpoMe 3thx ochobhhx pa3pbiB0B oÖHa-
py>KHBaioTCH b öacceiíHe HexoTopbie nonepeHHbie pa3pbiBbi, c6pocbi h CKAagnaTbie cTpyKTypbi.

Bo BropoH MacTii cTaxbii aBrop 3aHiiMaeTCH reoMexaHHHecKHMii oöbHCHeHHAMii Ha6juo-
AfiHHblX HBJieHHH. YCTaHOBHAOCb, HTO nOA BAHHHHCM OpOTeHIIHeCKHX CHA, HanpaBAeHHblX
c ioro-BocTOKa, reoMexaHunecKHe íjnirypbi c 4)opMOíí aciiMMeTpnHecKoro kahha BbiTecHHAHCb ;
HX K)rOBOCTOHHbIH CKA0H HBAHeTCfl HagBlirOM, CeBepO-3anaAHbIH CÖpOCOM. TOH >Ke CTpyK-
TypOÍÍ HBAHeTCH 11 AOAOMHTOBblií TOpCT, pacnOAOWeHHblH B BOCTOHHOM HanpaBjieHHH OT rOpOga.
HeM CHAbHee chjih c>KaTHH, tcm OoAbiue BbiTecHHAiicb kahhm, t. e. tcm öoAbiue nporH6aAncb
npo.MewyTOHHbie öacceiíHbi. OporemiHecKiie cham, BAimiomiie ot loroBOCTOHHoro HanpaBAemiH,
ACÍÍCTByiOT HC paBHOMepHO, a 30H3AbH0. 30HbI OKaTIIH, B03HIlKUIIie nOA BAHHHueM C>KIIAia-
iouhix cha pa3Hbix pa3.\iepoB, pa3AeAAioTCH Apyr ot Apyra nonepeHHbiMn cöpocaMH. B 30He
OK3T1IH, paCnOAOMíeHHOH B lOTOBOCTOHHOM HanpaBACHIlH OT rOpOga, pa3MepbI oporeHiinecKiix
cha 6biAii MeHbuie, neM b 30Hax, pacnoAOweHHbix b 3anaAH0M h boctohhom HanpaBAeHim.
TaKHM 06pa30M, 3AeCb B TOAme MOIUHblX nAacTHHHblX HeoreHOBblX OTAO}KeHHH B03HIIKAa AHIHb
ceBepo3anaAHaH noAOBHHa accuMeTpiiHuoro kahh3, t. e. npogOAbHbiH cöpoc, npuneM HaABnr
3aMemaeTCH BbinyKAeHiieM cbiith. TauiiM oöpa30M noHHTHO, noneMy npepBaAacb AiiTepcKan
ahhhh HaABiira y ropoAa BapnaAOTa (cm. Kapiy). nonepeHHbie cöpocbi b óacceiiHe npiiHiiMaioT
öonbinen nacTbio 4'opMy ho>khhu (Scheerenverwerfurg).

TpeTbH nacrb CTaTbn H3AaraeT B03pacT gBHweHiiH Ha ocHOBaHini coőpaHHbix b stoíí
oÖAacTn AauHbix. YcraHaBAHBaioTCH niipeHeiícKne, mTenpuiícKHe, MOAgaBCKiie h pogaHCKHe
ABHweHHH. MoAAaBCKiie ABioKeHiiH, HaöAioAeHHbie Ha rpaHime capMaTCKoro h toptohckoto
HpycoB, ao chx nop eme He ygagocb onpeAeAHTb Tan KOHKpeTHO b BeHrpini, Kan Tenepb b r.
BapnaAOTa. OporeHiinecKiiH nepnoA, npoHBAHiomHH b Konue noHTuncKoro nepnoAa HiiwHero
nAHOUeHa, CBH38H C pOASHCKHMH ABlIWeHIlHMH, pe3yAbTIipyiOmHMH B 3H3HHTeAbHbIX CMeme-
HHflX B rorOBOCTOHHOÍÍ HaCTII TOp EaKOHb. B03HIiKH0BeHHe IlpeCHOBOgHblX H3B6CTHAK0B nOH-
thhckoto nepHOAa HBAneTCH pe3yAbTaT0M TeKTOHiinecKHX abh wemi ií toto we nepnOAa.
H3BecTHAKii B03HHKaAH b oÖAacTii OTHOciiTeAbHoro norpy>KeHHH, pacnoAoraioineHCA b ceBepo-
3anaAH0M HanpaBAeHim ot npoAOAbHbix pa3pbiB0B, n3 03epHbix nacTeií perpeccnBHOro
nOHTHÍÍCKOrO Mopn.

Tektonische Bewegungsverháltnisse in dér Umgebung von Várpalota

J. KÓKAY

Verfasser befasst sich im ersten Teil mit den L,ángs- (Nordost — Südwest) und
Querbrüchen (Südwest — Südost) von Várpalota, bezw. mit den Brüchen aus dem Rand-
gebiet des südöstlichen Bakonygebirges. Von den Rángsbrüchen erwáhnt er als ersten
den Bruck mit einer Sprunghölie von 250 — 300 Meter, dér die innere Stadt Várpalota
und weiters das ganze südöstlicke Bakonyrgebirge durchquert. Östlich von dér Stadt in
dem westsüdwestlicken-ostnordöstlicken Gebirgszug kann an dér Oberflache ein schmaler
Dolomitrücken beobachtet werden, von welchem sich nördlich und südhch ein mit neo-
genen Sedhnenten angefüllter Becken befindet. An dér südhchen Seite desselben kann
eine Überschiebung, wálirend an dér nördlichen — als nordöstliehe Fortsetzung des vor-
erwáhnten Várpalotaer Bruches — eine Verwerfung beobachtet werden.

K ó k a y : Hegységszerkezeti mozgásviszonyok V árpalotán

29

Parallel mit dein Várpalotaer Bruch láuft an dér südöstlichen Seite des Gebietes
ein anderer grosser Lángsbruch, dér laut den Bohnmgen den Kohlenbecken abgrenzt.

Es konnte teils aus den Bohrungsdaten, teils aus den an dér Oberfláche geinaehten
Beobacktungen festgestellt werden, dass zwischen dér Stadt und dem östlieli davon
liegenden Dolomithorst eine Querverwerfung láuft. Laut den Tiefl)ohrungen ist die
Fortzetzung an dér südliehen Seite des Beckens, d. k. an dér östlieken Seite dér Gemeinde
Ősi vorzufniden. Ausser diesen Hauptbrücken können im Becken nock niekrere Quer-
brücke bezw. Verwerfungen und eine Faltenstruktur nackgewiesen werden.

Dér zweite Teil befasst sich mit dér Erklárung dér beobackteten geomeckanisclien
Bewegungsersckeinungen. Es kann festgestellt werden, dass siek infoige dér südöstlieken
gebirgsbildenden Druekkráfte geomeekaniselie Fomien bildetep, gleick eines asjamnet-
riscken Keils, dessen südöstlicke Seite eine Überseliiebung, die nordwestlieke Seite da-
gegen eine Verwerfung ist. Ein solcker ist z. B. dér Dolomitrücken östlick von dér Stadt.
Je grösser diese kompressive Kraft war, umso mekr wurden diese Keile ausgepresst,
bezw. desto mekr sanken die zwiscken iknen liegenden Becken, infoige dér grösseren
Einengung. Die aus südkcker Ricktung kommenden Kráfte wirkten niekt gleichmássig,
sondem stossweise. Die infoige verscineden grosser konpressiven Kráfte entstandenen
Druckzonen werden durck Querverwerfungen getrennt. In dér Druckzone südöstlick
von dér Stadt waren die gebirgsbildenden Kráfte kleiner als in den westlicken und öst-
kcken l'eilen. So entstand liier in den dicken plastiscken neogenen Sedimentreihen nur
dér nordwestlieke Teil des asynnnetriscken Keils (Lángsverwerfung) , die Überschiebung
wird dagegen durck Aufwölbung dér Sckicktenreiken ersetzt.

Dér dritte Teil befasst sich auf Grund dér gesaimnelten Daten, mit dem Altér
dér Bewegungen. Es können dér Reihe nach die pyrenáische, steirische, walachisclie und
rhodanisehe Bewegungen bewiesen werden. Die walachischen Bewegungen konnten in
Ungarn bis jetzt mit einer so grossen Sicherheit nur in Várpalota, an dér sarmatischen-
tortoniseken Grenze festgestellt werden. Die orogenetische Periode, die sich am Ende
des pontischen Zeitalters (Unterpliozán) abspielte, ist mit den rhodaniseken Bewegungen
zu parallelisieren, die im südöstkeken Bakonygebirge grosse Versckiebungen verursack-
ten. Dér Süsswasserkalk kann als eine Bildung aus diesem Zeitalter betracktet werden.
Dieser Kaik bildete sich in den nordöstlich vöm Lángsbruch liegenden, relatív tiefer
gesunkenen Gebieten und ist ein Sediment dér regressiven, Phase des Pontischen Sees.

»FIRECLAY« TARTALMÚ TŰZÁLLÓ AGYAG PILISSZENTIYÁNRÓL

NAGY KÁROLY

Összefoglalás : A pilisszentiván — nagykovácsi alsóeocén kőszéntelep fekvőjében tűzálló agyag
van, amely a röntgenvizsgálatok szerint túlnyomóan a kaolin csoportba tartozó »fireclav« agyagásványból
áll. A sok A1203, Tí02 és a hematit tartalom, valamint a kőzettani jellegek alapján Valószínű, hogy a
tűzálló agyag anyakőzete bauxitos üledék volt. Ez a tengerelárasztás következtében fellazult, majd'át-
iszapolódott, az átiszapolás és kőszénképződés közben degradálódott, »fireelay«-vé alakult. E bauxitos
agyagba a medence képződése folyamán újabb, szárazföldről származó kaolinit is került. A kőszénképző-
déssel kapcsolatos humusz-savak- az agyag oldható bázisát kilúgozták s az üledék tűzálló agyaggá vált.
Az agyag tűzállósága 33 Sk, terhelés alatti lágyulása 1400 C°, tehát jó samottgyártási nyersanyag.

I. Bevezetés

A Veszprémi Nehéz vegyipari Kutató Intézetben megvizsgálásra került a pilis-
szentiváni eocén barnakőszén. A vizsgálatok során feltűnt a kőszén nagy hamutartalma
s hamujának nagy lágyuláspontja. A hamu kémiai összetétele pedig sok Al203-ot, Si02-ot
s kevés olvasztó bázist tüntetett fel. Kézenfekvő volt a gondolat, hogy a kőszénképző-
déssel kapcsolatos s a. kőszenet kísérő, leginkább annak feküjét képező tűzálló agyag
képződményben kell a vizsgálati eredmények okait keresnünk. Helyszíni bejárásamk
e feltevést igazolták.

Megállapítottuk, hogy a kőszéntelep feküje 0,5 — 3 m vastag, világosszürkétől a
feketéig terjedő színű, réteges, lencsés, tűzálló agyag, melynek közelebbi vizsgálata
érdekes ásványtani tudományos és jelentős gyakorlati eredménnyel zárult.

II. Az anyag kémiai és ásványtani vizsgálata

A vizsgálatok minden anyagváltozatra kiterjedtek. A változatok azonban 3
mintatípusban összefoglalhatók :

1. sz. világosszürke

2. sz. sötét szürkésbarna

3. sz. szénfekete.

Az anyag zömét a 2. és 3. minta adja.

♦

a) Kémiai összetétel

A 2. és 3.-as minta kémiai összetétele az I. táblázat harmadik rovatában látható.
Összehasonlításként közöljük a külföldi tűzállóanyagiparban használatos nyersanyagok,
valamint a kőszéntelepet kísérő nem tűzálló agyagok kémiai összetétel határait.

A kőszéntelepeket kísérő közönséges (nem tűzálló) agyagokhoz képest a tűzálló
agyagokban sok az A1203 tartalom és kevés az ún. olvadó bázisok mennyisége. Emellett
a pilisszentiváni agyagban a sok A1203 mellett feltűnő az alkáliák rendkívül kevés
volta. Viszonylag nagy a Ti02 tartalom. A nagy izzítási veszteség a minták szerves-
anyag tartalmának eltávozásából adódik.

Nagy: »Fiyeclay« tartalmú tűzálló agyag P ilisszentivánról

31

I. táblázat

nem tűzálló
agyagok

tűzálló

agyagok

2. és 3. minta
(sötétszürke
és fekete)

Si02

49—62%

45—78%

40,12%

A1203

18-23

14-37

35,36

Fe2Oa

4— 7,3

0,7— 3,3

2,97

tío2

0,9— 1,2

0,0— 1,8

1,34

CaO

0,8— 1,2

Ny — 0,6

1,15

MgO

1— 1,6

Ny — 0,7

0,50

K,0

1,9— 3,7

Ny — 2,2

Na20

0,2— 1,2

Nv — 0,7

0,17

Izz. veszt

6,6—14,9

5,9—15,0

18,60

b) DTA vizsgálat

A minták ásványtani összetételének meghatározása céljából differenciális hő-
elemzési görbéket és röntgenfelvételeket készítettünk. Az 1 — 3 sz. minták görbéi az 1.
ábrán láthatók (b,e,d). A többi változat és az átlagminta görbéi ezekhez hasonlóak.
Összehasonlításnl tiszta kaolinit és halloyzit felvételeket is közlünk (a,e) .

7. abra. DTA felvételek, a) tiszta kaolinit, b) 1. sz. pilisszentiváni szürke minta, c) 2. sz. pilisszentiváni
sötétszürke minta, d) 3. sz. pilisszentiváni fekete minta, e) halloyzit — Puc. 1. Pe3ynbTaTbi Ano<t>epeH-
imanbHo-TePMHMecKHx aHann30B : a) MMCTbiü Kao/iHHHT, 6) cepbiü o6pa3ep Xs 1 H3 c. rinnumceHTHBaH,

c) TeMHOcepbin o6pa3en Xs 2 M3 c. nnnnniceHTHBaH, d) nePHbiü o6pa3eu , N° 3 H3C. nnnnniceHTHBaH, e) ranny-
a3HT. — Fig. 7. DTA d'agrams. a) pure caolinite, b) grey sample Pilisszentiván No 1., c) dark, grey
sample Pilisszentiván No 2., d) black sample Pilisszentiván No 3., e) halloysite

32

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1. füzet

A felvételekből összehasonlító görbék alapján megállapítható, hogy az anyag
túlnyomórészben kaolin típusú agyagásványból áll.

c) Röntgen-vizsgálat

A 3. számú mintáról és az átlagmintáról készített röntgen porfelvételek adatai
a II. táblázatban láthatók. A felvételek Cuk_q sugárzással, nikkelszűrővel, 46 kV
feszültség és 15 mA mellett 3 órás expozíciós idővel készültek.

II. táblázat

Kaolinit

»Fireclay«

Pilisszent iváni
fekete 3. sz.

Pilisszentiváni

átlag

7,15 Á

7,15 Á

7,199 Á

7,269 Á

4,45

4,45

4,434

4,45

4,35

4,36

4, 171

4,14

4,143

4,14

4,12|

3,837

3,868 He

3,734

3,566

3,57

3,577

3,597

3,365

3,384 Kv

3,138

3,091

2,748

2,688 He

12,553

2,55

2,545

2,563

2,521

2,50

2,514

(2,486

12,374

2,375

2,370

'2,331

2,325

2,337

2,351

{2,284

2,243

2,207 He

2,182

2,145

2,127

2,057

1,985

1,977

2,001

2,006

1,935

1,916

1,892

1,865

1,844 He

1,835

1,821 Kv

1,805

1,778

1,785

1,790

1,704

1,682

1,671

1,673

1,659

1,657

1,630 He

1,616

1.581

1,539

1,541

1,544

1,548

1,486

1,486

1,493

1,498

1,464

1,457

1,455

1,449

1,426

1,428

He = Hematit
Kv = Kvarc

Nagy: »Fireclay« tartalmú, tűzálló agyag Pilisszentiv áriról

33

III. A vizsgálat eredményeinek értelmezése

A DTA és röntgenvizsgálat eredménye első látszatra azt mutatják, hogy az
anyag túlnyomólag kaolin típusú agyagásvány, a kaolinit. A részletesebb vizsgálat
azonban más megállapításra vezetett.

Ismeretes, hogy az agyagásványok kaolincsoportjába a dickit, nakrit, kaolinit
és metahalloyzit ásványok tartoznak. Szerkezeti formulájuk Al2(Si205)(OH)4, kémiai
képletük pedig Al2Os • 2Si02 • 2H20. Egyes tűzálló agyagokban található kaolinitnek
vélt ásvány gondos DTA és főként röntgenvizsgálata alapján úgy látszik, hogy a
kaolinit és metahalloyzit között szerkezeti és fizikai sajátság alapján elkülöníthető s
külön kaolin ásványként megkülönböztethető ásvány foglal helyet, melyet ezidőszerint
előfordulási vonatkozása alapján »fireclay«-nek neveznek.

A kaolinit-fireclay-metahalloyzit soron belül folytonos szerkezeti átmenet van.
A kaolinitben a rétegek szoros rendben következnek, míg a halloyzitben az »a« és »b«
irányban véletlenesen elhelyezkedő rétegek vannak. A »fireclay«-ben csak a »b« irányban
vannak rendezetlen rétegek.

Amint a II. táblázatból látható, a kaolinit porfelvételét sokszámú és határozott
vonal jellemzi. Ha a szemcsenagyság 0,1 mikron alá csökken, akkor a gyenge vonalak
elmaradnak, a csatlakozók egybeolvadnak és a vonalak szélesednek. A fő jellegzetes-
ségek azonban még ekkor is megmaradnak, nevezetesen : a) a 4,46 — 3,57 közötti vonal-
csoportok megmaradása b) a 2,55 — 2,49 vonalhármas és 2,37 — 2,33 — 2,28 vonalhármas
megmaradása, c) a 4,17 és 4,12-es reflexiók felhasadása.

A »fireclay« röntgenfelvételét a kaolinitével szemben az jellemzi, hogy magasabb-
rendű reflexiói ritkábbak, szélesebbek és gyengébbek. A kaolinit két hármasa eltűnik
és két vonallal helyettesítődik, a 4, 17-es és 4,12-es vonalak pedig összeolvadnak. Elütő
bélyeg még, hogy a kaolinit erős 2,284-es és közepes 1,83 és 1,61-es vonalai nincsenek
meg a »fireclay« felvételén. f

A metahalloyzitet a sorozat másik két tagjától igen diffúz, széles vonalai különböz-
tetik meg. Másik sajátság a nagy lúdratációs képessége. E viszonyokat szemléltetik az
1 . ábrán közölt DTA görbék, ahol látható, hogy a kaolinit a 600°-nál jelentkező
szerkezeti víz eltávozásából származó erős endoterm csúcson kívül nem mutat kisebb
hőmérsékleten endoterm átalakiúást. A metahalloyzitnél azonban 100 és 200° között
a réteg közötti víz eltávozásából eredő kis endoterm csúcs jelenik meg. Ha a »fireclay«
átmenet e két szélső tag között, görbéjén csekély hidratáció nyomának kell lennie.
A közlemények szerint a »fireclay«-nél ez tényleg tapasztalható, amit egyébként a súly-
veszteség mérések is igazolni látszanak. A lúdratációs hajlambeli különbség egyébként
a röntgenfelvételen is mutatkozik. A bázis rácssíkok távolsága (amelyen belül a réteg
közötti víz helyet foglal) a kaolinitnél 7,13 — 7,16, a halloyzitnél 7,2 — 7,5, a »fireelay«-nél
a két érték közötti.

Mindezek az adatok arra engednek következtetni, hogy a »fireclay«-ben réteg
közötti (interlaminális) víz van. A végső és döntő bizonyíték azonban csak akkor lesz
birtokunkban, ha a felületen adszorbeált víz és a réteg közötti víz megkülönböztetése
végérvényes lesz [1],

A pilisszentiv áni tűzálló agyag röntgenfelvételének jellege, vonalértékei és egyéb
sajátságai, valamint a DTA görbék sajátságai alapján megállapítható, hogy a kőzet
főelegyrésze »fireclay«.

A »fireclay« kémiai összetétele A1203 • 2SiOz • 2H20. A pilisszentiváni agyag
kémiai összetételéből látható, hogy benne az A1203 : Si02 arány a sztöchiometrikusnál
nagyobb ( + 1,5%). Különösen eltolódik az arány, ha az átlagminta röntgenfelvételén,
valamint az 1 . sz. szürke minta hőkezelés utáni felvételén mutatkozó kvarchoz tartozó
Si02 mennyiséget (kb. 5%-ot) levonjuk az összes Si02-ből. A fölös A1203 ekkor 6 — 7%.

3 Földtani Közlöny

34

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1. füzet

Ez a tény érdekes genetikai, esetleg szerkezeti kérdést vet fel. A fölös A1203 származására
vonatkozólag ugyanis két feltételezést vehetünk figyelembe.

Legegyszerűbb oka az lehetne, hogy az anyagban valamilyen allitos ásvány
foglal helyet. Ezt valószínűsíti az 1. és 2. minta DTA felvétele, ahol 500°-nál a kaolinit
effektusa előtt kis endoterm lehajlás tapasztalható, ami bőhmittől, vagy diaszportól
származhatnék. Ebben az esetben az anyag bauxitos képződménnyel hozható kapcsolatba.
Ezt a feltevést a nagy TiOa tartalom és a hematit jelenléte alátámasztaná. A röntgen-
felvételen azonban sem bőhmit, sem diaszpor nem mutatható ki, tehát legfeljebb a
kimutathat óság határán aluli mennyiségben lehet jelen.

Ha nem bauxitásvánv szolgáltatja a fölös Al203-ot .akkor arra lehetne gondolni,
hogy a »fireelay«-szerkezet Si04- tetraéderes kötelékében A1 — Si helyettesítés történik.
A montmorillonoid ásványoknál ismert ilyen helyettesítés azonban eddig ismeretlen
a kaolinit ásványoknál s igazolása szerkezeti szempontból nagyjelentőségű lenne.
A legújabb irodalomban [4] közölték, hogy a kaolin ásványok hidrotermális bomlásakor
és 1 : 2 arányú A1203 : SiO» gélből nyomás alatt 405 C°-on oly víztartalmú alumínium-
szilikát keletkezik, amelyben a H20 kevesebb és az Al203/Si02 arány nagyobb, mint a
kaolinitben. E »hvdralzit«-nek elnevezett vegyidet tetraéderes rétegében a feltevés szerint
A1 — Si helyettesítés van, de nem kaolin, hanem csillám típusú elrendeződésben. ^

Ez a kérdés további gondos vizsgálatot igényel.

IV. Az anyagvizsgálatból a keletkezés körülményeire levonható következtetések

A pilisszentiváni tűzálló agyag származási problémájának részletes tárgyalásába
nem bocsátkozhatunk mindaddig, amíg ilyen célból meg nem vizsgáljuk elsősorban
eocén, de egyéb kőszéntelepeinkben ugyancsak megtalálható vagy várható kőszénfekü
agyagjainkat. Az anyag kémiai és ásványtani vizsgálata azonban máris nyújtott néhány
oly adatot, amelyből — a medence földtörténeti ismeretének birtokában — a képződés
egyes kérdéseire következtetést vonhatunk le.

A pilisszentiván-nagykováesi medence alsóeocén bamakőszenes rétegeinek kép-
ződése a Magyar Középhegységben mindenhol felismert általános séma szerint történt.
A krétaidőszak végén a terület szárazföld volt, miközben a triászkorú mészkövön és
dolomiton karsztos térszmalakulás folyt. Ezután a medence süllyedésével kapcsolatban
az eocén középtenger DXy és ÉXy-ról benyomult és epikontinentális medencét formált.
A medencében kezdetben szárazföldi és édesvízi rétegek rakódtak le, majd folyamatos
üledékképződéssel és állandósuló vízzel láptenyészet alakult ki, amely azután a kőszén-
képződéshez vezetett. Időközben az édesvízi rétegeket lassan csökkentsósvizi, majd
tengeri üledékek váltották fel [5].

A tűzálló agyagot az alsóeocén rétegsor tartalmazza. A kőszénbánya és a csat-
lakozó terület vázlatos szelvény-ét a 2. ábra tünteti fel.

A triász mészkő vagy* dolonút fölött ezeknek durva törmeléke fordul elő, erre
kezdetben nem rétegzett, majd később rétegzetté váló világosszürke agyag települ,
amely fokozatosan megy át sötétszürke szenes agyagpalába, ami viszont átmenetet
alkot az agyagos kőszénnel és kőszénnel. E fölött következnek a csökkentsósvizi és
tengeri agyagmárgák édesvízi mészkő közbetelepülésekkel. A vizsgált minták a 3. — 5.
rétegekből származnak.

Amint említettük, mindhárom réteget tömegében »fireclay« építi fel. Bár allitos
ásvány jelenlétére csak a DTA felvételből következtethetünk, a sztöckiometrikusnál
nagy-obb A1203 tartalma, magas Ti02 tartalma s az a tényT, hogy- az anyag vasásványa
a magyarországi bauxit-félékben egyöntetűen mutatkozó hematit, mind arra mutatnak,
hogy a tűzálló agyag kiindulási anyagául bauxitjellegű anyagot kell tekinteni.

Nagy : »Fireclay« tartalmú tűzálló agyag Pilisszent Ivánról

35

Hogy a kaolinásványon kívül allitos ásvány nem mutatható ki, vagy ha van,
csekély mennyiségű, annak két oka lehet :

1. a már kialakult bauxitos kőzet degradációs folyamaton esett át (eltűntek
belőle az alütos ásványok), az alumíniumhidrátok és a Si02 reakciójából kaolinit kelet-
kezett [2],

2. Az eredeti kőzet az allitos mállás kezdeti stádiumában volt. A pilisszentiváni
agyag esetében valószínűleg mindkét ok közrejátszott.

2. ábra. A pilisszentiván — nagykovácsi kőszén medence
alsóeocén rétegsorának vázlata. 1 . triász mészkő, 2. breccsia,

3. szürke agyag, 4. kőszenes agyag, 5. agyagos kőszén
(3 — 5. tűzálló agyagok), 6. kőszén, 7. csökkentsósvízi már-
ga, 8. édesvízi mészkő, 9. tengeri márga — Puc. 2. Cxeiwa
Hn>KHe3oueHOBOü Tomna yronbHoro őacceüHa nimmnceHT-

HB3H HaabKOBami. 1. M3BeCTHHK, TPHaC, 2. EpeKMHB, 3.

Cepaa rmma, 4. yr-jiHCran rnHHa. 5. r/iHHHCTbiií yrorib (3 — 5.
orHeynoPHbie rriHHbi), 6. Yronb, 7. Meprenb Manóit coneHOcra,
8. n pecHOBoaHbiii H3BecTHBK, 9. Mopckhíi Meprenb. — Fig.
2. Idealized cross-section of the lovver Eocéné sequenee of
the Nagykovácsi — Pilisszentiván Coal Basin. 1 . Triassic
limestoné, 2. breccia 3. gray clay, 4. coaly clay, 5. clayey
coal (3 — 5. refractory clavs,) 6 coal, 7. mari of reducecl

salinity, 8. fresh watér limestone, 9. maríné mari.

A krétavégi szárazföldi időszak alatt képződött bauxit az egész Dunántúl a
triász mészkő v. dolomit karsztos mélyedéseiben, kisebb medencéiben helyezkedett el.
így történt a pilisi területen is, amint azt a medencén kívüli kőszénmentes, bauxit -
agyagos rétegsorok bizonyítják. A pilisszentiván-nagy kovácsi medencében tehát a
medence kialakulásának kezdetén a bauxitos anyag már jelen volt s a tenger előnyomu-
lása a bauxitot fellazította, megdolgozta s legfeljebb kisebb távolságra szállítva át-
iszapolta, miközben a kőszénképződés is megindult. Az anyag rétegzettsége, finom
szemcsézettsége és a szerves anyaggal való bensőséges keveredettsége ezt valószínűsíti.
Az átiszapolás közben az említett degradációs folyamat végbe mehetett.

Nagymérvű degradációra nem volt szükség, hiszen a csatlakozó területek (Timivé,
Filisvörösvár stb.) megfelelő helyzetű alsóeocén rétegeiben található bauxitos agyag
bauxitásvány tartalma kevés és sok benne a kaolinit. A pilisszentiváni tűzállóagyag
eredeti kőzete is oly bauxit, amely az allitos mállás kezdeti vagy legfeljebb közepes
stádiumában volt. Ez a magyarázata a kis kvarctartalomnak is, amely nem degradációs
reakció eredménye.

E bauxitos agyag átiszapolása után a medencébe kerülő finom üledékből további
kaolinásvány keletkezés képzelhető el, melynek a kőszénképződéssel kapcsolatos humusz-
savas közeg kedvezett. A kaolinásványok ugyanis egyrészt általában savas
közegben keletkeznek, másrészt pedig oly rendszerben képződnek, melyet a Si02, A1203
és vizen kívül az egyéb elegyrészek minimuma jellemez. A feltételnek mind a bauxit.

3*

36

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 1. füzet

minda szárazföldről a medencébe kerülő iszapos agyag megfelel. A kumuszsavak adszor-
beálják a rendszer kationtartalmának nagy részét, a kevés kation pedig nem elegendő
a stabil Si02 szol kicsapódásához, míg a kevésbé stabil Al203-at felszabadítja, aminek
eredménye a kaolinásványhoz szükséges nagy A1 : Si arány.

A humuszsavaknak a kaolinásványok keletkezésében való szerepük azonban
alárendelt, hiszen a kation-szegénységnek más oka is lehet. Nagyfontosságú szerepük
van azonban abban, hogy meglevő kaolinos agyagrétegek bázisait kilúgozzák. Az al-
káliákat és földalkáli fémeket oldható humátok formájában kötik meg, a ferri-iont
pedig oldható ferro-sóvá redukálják, s így tűzálló agyag létesül. Ez történt a pilisszent -
iváni kaolinos agyag esetében is. Az olvadáspontot csökkentő oxidok mennyisége meg-
apadt és viszonylag megnőtt a tűzállósághordozó A1203 és Si02.

A kőszénképződéssel kapcsolatos legtöbb külföldi tűzálló agyag telep alján a
kilúgozásból származó nagymennyiségű gumó, konkréció található. A pilisszentiváni
agyag alján ilyen konkréció kevés van. A fekü rétegekben nem lehet nyomozni a vasnak
az eltávozását, az aljzatot alkotó dolomit vagy mészkő felületén látható esetenként
vékony »limonitos« bekérgezés. K tapasztalat alapján valószínű, hogy a forrásanyagul
tekinthető bauxitos üledék részben már a mállás, részben pedig az átiszapolás folyamán
elvesztette bázisainak egy részét. 33 feltevést a világos minták és az oly fúrások mintái
is igazolják, melyek nem kapcsolatosak kőszénképződéssel. Ezek is kilúgzott jellegűek,
egyeneműen kaolinásványból állanak, s tűzállóságuk is nagyobb a közönséges
agyagokénál.

Meglepően kevés a pilisszentiváni agyag alkália tartalma, amivel összhangban
van az a tény, hogy illitet nem sikerült kimutatni. A külföldi nagy vastagságú karbon
kőszén alatti tűzálló agyagok alkália kilúgozását úgy magyarázzák, hogy ez az anyag
volt az egykori láptenyészet talaja s a növényzet gyökerei lúgozták ki a kőzetet. Ezt
a pilisszentiváni agyagnál nem lehetett igazolni. Az ok megint csak valószínűleg az
eredeti kőzet kémiai karakterében és az átiszapolásban keresendő.

A nyersanyag gazdasági jelentősége

A mintákat tűzállóság szempontjából a Budapesti Tűzállóanyaggyár és a Sztalin-
városi Tűzállóanyaggyár vizsgálta meg. A szürke 30, a sötétfekete 35 Sk tűzállóságú,
az átlag 32 — 33. Terhelés alatti lágyuláspontjuk 1390 — 1400°. A belőlük gyártott tégla
kiváló minőségű, egyenrangú a külföldi nyersanyagból gyártott téglákkal.

Elterjedésük és minőségi változásuk nyomozása céljából a bánya területéről
rendszeresen vettünk mintákat. Ugyancsak átvizsgáltuk a bányától É-ra eső 26-os,
K-re eső 34., 48. és 52-es fúrások, valamint a bányától DNy-ra kb. 2 — 3 km-re eső 38,
39, 40, 50. és 51. fúrások anyagát. Mind a bányában gyűjtött, mind a fúrásokból kikerülő
anyag megfelelő minőségű volt.

A mennyiségre vonatkozó kutatások folyamatban vannak.

37

Nagy: »Fireclay« tartalmú tűzálló agyag Pilisszentivánról

IRODALOM — JlMTEPATyPA — IJTIvRATURE

1 . B r i n d 1 e y, G. W. : X-ray identification and crystal structures of clay
minerals. The Mineralogieal Society London 1951. — 2. Goldmann, M. I. — T r a c e y
J. F. Jr. : Relations of bauxite and kaolin in the Arkansas bauxite deposits. Econ. Geol.
41. 1946. — 3. Miliőt, G. : Relations entre la constitution et la genése des roehes
sédimentaires argileuses. Nancy, 1949. - — 4. R o y, R. — O sborn, E. F. : The System
A1203 — Siü2 — H20. Ani. Mineralogist 39. 1954. — 5. Vadász E. : Magyarország
földtana. Akadémiai Kiadó, 1953.

OmeynopHbie rjiHHbi c coAepwaHHeM »Fireclay« H3 c nmimíJceHTHBaH

K. HAflb

B yroabHOM óacceiíHe niiJnuuceHTiiBaH HaAbKOBami noAcnuiaiomue cjioh mrame-
aonenoBoro yrojibiroro miacTa npeACTaBjiíiioT coóoii omeynopHbie rjiimbi. Ha ocnoBaHiin
pemreHOBCKHX n Anii>4>epéimnajibH0-TepMimecKHX iiccjiCAOBamiií rmma coctoiit h3 rjui-
hhctoi'o MaTepnajia »fireclay«, OTHOCHinerocn k rpynne KaojiiinoB. OÖHJibHoe coAepwaHiie
A1203, Tí02 ii rejviaTHTa, t3k >i<e k3kh xapai<repnbie neTporpaijimiecKiie npn3HaKii yKa3biBaioT
Ha to, hto öoKcirroBoe BemecTBo npeACTaiijineT coóon MaTepnHCKyio nopoAy orHeynopHbix
mim. B pe3yjibTare oóboahchiui Mope.M npoiicxoAn.no pa3pbixjieHne n OTMymiBaHne óokchto-
Boro BemecTBa, Koropoe AerpaAiipoBajiocb b npoyecce oTMymiBaHHM n yrjieoópa30BannH
n, T3KHM oópa30M, oőpa30Bajiocb »fireclay«. B nponecce oijiopMJieHiin őacceiíHa HOBbie Maccbi
KaojiHHHTa, nponcxoAHinue ot MaTepiixa, rioiiaAann b óokciitoboc Beu;ecTBo. TyMycoBbie
KiiCJiOTbi, cBH3anHbie c yrjieoópa30BaHneM, BbimejiaMiiBajin pacTBopnMbie ochobh ii, t3kiim
oópa30M, oópa30Bajiacb orHeynopHan rjiima. OmeynopHOCTb rjinHbi 33 sk ; cMnrMeHHC
ee noA Harpy3K0ií HacTymiT y 1400 °C ; OHa cocTaBnaeT xopouiee ci.ipbe Ann iipoii3boactb3
uiaMOTHoro KiipiiiiHa.

An occurrence of refractory clay containing »fireclay« minerals al Pilisszentiván, North

Central Hungary

K. NAGY

The basal clay deposits of the lower Eocéné coal measures of the Pilisszentiván
and Nagykovácsi Coal Basin were fcund to exhibit refractory properties. The matériái
consists according to DT and X-ray analysis results of a clay mineral of the »fireclay«
type, .belonging to the caolinite group. Considering the great alumina, titanium oxicle
and liaematite content and furthermore the petrographical characteristics of the matériái,
its formation out of bauxitic clay is regarded as most probable. Subsequently to the
ingression of the Eocéné sea it was washed up and redeposited and subjected to a process
of degradation connected witli the formation of coal. As a result of the process the »fire-
clay« was formed. During the later history of the coal basin somé more caolinite arriving
from near-by land was added to the matériái. The soluble bases of the clay having been
leached out by the hurnic acid Solutions of the coal formation, refractory clay has resulted.
At beating the matériái softens at 33 Seeger units. Softeningunder load may be observed
at 1400° C. On the basis of the characteristics mentioned the clay is considered as an
excellent raw matéria! fór chamotte brick manufacture.

KELET- SZLOVÁKIA ŐSFÖLDRAJZI FEJLŐDÉSE A NEOGÉNBEN

SEXES JÁX
(Tűre Toplice)

Összefoglalás : Kelet-Szlovákia neogénjének ősföldrajzi fejlődésében vezető szerepet játszott a
fiatal törésvonalakkal jellemzett tektonika. A medencesüllyedés főleg epirogén süllyedéssel a törések men-
tén részletekben, szakaszosan történt. Ezt mutatja nemcsak az egyes tektonikai egységek egymástól
különböző rétegsora, de az effuzív kőzeteknek a törések mentén való idő és térbeli elhelyezkedése is.
A neogénben Kelet-Szlovákiában három nagyobb szedimentációs szakasz ismeretes. Az üledékgyűjtő
medencék földrajzi elhelyezkedése az egyes időszakokban egymástól különböző volt. Az alsómiocén
medencék valószínűleg csak a terület észáki, a tortonai és alsószannata medencék a terület középső és
nyugati részén alakultak ki. Kelet-Szlovákia déli része a parnoniai emeletben valószínűleg teljes egészében
tóval borított erősen süllyedő medence volt.

Kelet-Szlovákia földtanilag egészen az utolsó évekig a Kárpát-medence egyik leg-
kevésbé ismert területrésze volt. A bécsi földtani intézet által a múlt század második
felében végzett átnézetes térképezés óta a területről csak össze nem függő részletmunkák
jelentek meg, amelyek semmiképpen sem voltak elégségesek egységes és modern föld-
tani kép kialakítására. A Magyar Földtani Intézet az első világháború végén a részletes
földtani felvételekkel keletről Kárpátaljáig, nyugatról a Szepes-Gömöri érchegységig
jutott el, úgyhogy az 1918. év végéig Kelet-Szlovákia részletes földtani térképezésére
nem került sor. Az első Csehszlovákia idejében a terület földtani kutatása szintén csak
néhány, főleg nyersanyag tekintetében figyelemreméltó elszigetelt területre volt kor-
látozva. Csak az utóbbi években folytatott igen intenzív földtani kutatás, részletes
térképezési, laboratóriumi és főleg mélyfúrási adatra támaszkodva világított rá a Kelet-
Szlovákia neogénjének ősföldrajzi fejlődésével kapcsolatos számos problémára és ezek
részbeni megoldására. Az új földtani ismeretek természetesen új irányú szabtak és új
lehetőségeket tártak föl a nyersanyagkutatás terén is.

Kelet-Szlovákia ősföldrajzi fejlődése a neogénben igen szoros összefüggésben állt
a fiatal, főleg törésvonalakkal jellemzett hegységszerkezeti mozgásokkal. A miocén és
pliocén medencék kialakulása, fejlődése és főleg földrajzi helyzete függvénye volt ezek-
nek a törésvonalak mentén lejátszódott földkéregmozgásoknak. A mozgások kezdeti
állapotukban megfelehiek az ismert neogénbeli orogénfázisoknak, további fejlődésük-
ben azonban már donunálnak a lassú süllyedéssel jellemzett epirogén mozgások, amelyek
Kelet-Szlovákiában több ezer méter vastag szintektonikus jellegű neogén üledéksor fel-
halmozódására vezettek.

A terület üledékgyűjtő medencéi tehát a neogénben, főleg a tortónai emelettől
felfelé általában törésvonalrendszerekkel vannak határolva. A törések két főirányt
követnek. Az egyik az észak — déli, a másik az északnyugat — délkeleti irány. Minthogy a
törésvonalak keletkezésének és megújúlásának kora és helye, valamint a törések mentén
lejátszódó medencesüllyedés időtartama és intenzitása különböző volt, érthető, hogy
az ősföldrajzi kép is igen változó ; az alsómiocénben, tortónai és szarmata, valamint
a pannóniai emeletben egymástól élesen különböző képet mutat. Míg az alsómiocénben
az északibb, a felsőmiocénben és a pannonban a törések mentén főleg a délebbre eső
területek süllyedtek le.

S e n es : Kelet- Szlovákia ősföldrajzi fejlődése a neogénben

39

A neogén vulkanizmus természetesen szintén igen szoros összefüggésben volt
időben és földrajzi helyzetében is a törésvonalakkal. A lávaömlések rendszerint a medencék
szélét képező törésvonalrendszerek mentén történtek. Maga a lávaömlés ismétlődő,
sztratovulkáni jellegű volt és amint azt néhány mélyfúrás is bizonyítja, nem annyira
az orogén fázisokkal, mint inkább a medencék lassít epirogén süllyedésével volt össze-
függésben.

A miocén bázisán főleg északnyugati irányú törésvonalakkal határolva keskeny
medencék alakultak ki a szirtöv és a felgyűrt szubtatrikum maradványai mentén. A szírt -
övet érintő északnyugati irányú törések, valamint a torysai (tárcái) észak — déli irányú

1. ábra. Kelet-Szlovákia főtektonikai vonalai. 1. Alsómiocén riolitok, 2. Tortonai riolitok, 3. Alsószarmata
riolitok, 4. Szarmata andezitek (főleg amfibolos), 5. Felsőszarmata riolitok, 6. Pannóniái andezitek (főleg
piroxénes), 7. Törésvonalak, 8. Propilitesedett zónák. — Puc. 1. FnaBHbie TeKTommecKiie jihhhh Boctoh-
hoíí CnoBaKHH. — 1. HnwHe-MHopeHOBbie pho/ihtm, 2. ToPTOHCKHe puoJiHTbi, 3.Hn>KHecapMaTCKHe phojimtu
4. Ca PMaTCKne aHge3HTbi (rnaBHbiM o6pa30M aM<Pn6onaHge3HTbi), 5. BepxHe-capMaTCKne phouhtm, 6. naH-
HOHCKHe aHfle3HTbi (rnaBHbiM o6pa30M nupOKceHOBbie), 7. JImhhh pa3PbiBOB, 8. n pórimul hth3h poBaHHbie
30Hbi. — Abb. 2. Haupttektonisehe hinien dér Ostslowakei l.Rhyoliten aus dem Untermiozan, 2. Rhyo-
liten aus dem Törtön. 3. Rhyoliten aus dem Untersarmat, 4. Sarmatische Andesiten (hauptsachlich
Amphibol enthaltend), 5. Rhyoliten aus dem Obersarmat, 6. Pannonische Andesiten (hauptsachlich mit
Piroxen), 7. Bruchlinien, 8. Propilitisierte Zonen.

törésvonal mentén alakult ki az alsómiocénben a presovi (eperjesi) medence is. Ma még
nincsen megállapítva, hogy milyen irányban volt ezeknek az alsómiocén öblöknek
összeköttetése a Kárpát-medence más burdigalai és helvéti tengerrészleteivel. A hernád-
torysai törésvonal mentén a süllyedés kétségtelenül már az alsómiocénben megtörtént,
kérdés azonban, hogy volt-e ennek a törésvonalrendszernek az irányában összeköttetés
a sajóvölgvi alsómiocén tengeröböllel. Föltételezhető az összeköttetés kelet felé is a
kárpátaljai tereblinska, chustecka és solotinska sorozat alsómiocén rétegeivel a mai
Popricny és Gutin vulkáni tömege alatt. A helvéti és a tortónai, esetleg a burdigalai és a
helvéti között is lejátszódó denudáció mindenesetre igen megnehezíti az alsómiocén

40

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1. füzet

tengerrészletek elterjedésének pontosabb rekonstruálását. Biztosan megállapított alsó-
miocén rétegek csak a presovi medencében és keletebbre Vranov (Varannó) valamint
Humenné (Homonna) környékén vannak. A Zempléni szigethegység és Kosice (Kassa)
környékén helvétinek tartott rétegek valószínűleg a tortónait képviselik. A sósvíz indiká-
ciók az Eperjes-Tokaji hegylánc keleti oldalán a nagy secoveci (gálszécsi) észak-déli
irányú törésvonallal vannak kapcsolatban és sótartalmuk valószínűleg a mélyebb paleo-
zóos feküből és nem a helvéti sósagyagból származik. Kern lehetetlen tehát, hogy Kelet-
Szlovákiában az alsómiocén tenger csak a neogén terület északi részére volt korlátozva,
keskeny összeköttetéssel dél vagy kelet felé.

Az alsómiocén riolitos vulkanizmus nyomait egyedül a presovi medence északi
határán Fintice mellett, az északnyugati irányú törésvonal mentén látjuk. A burdigalai
és helvéti üledékek sekélytengeri jellegűek, változatos kőzet és biofáciesekkel. A miocén
bázisa főleg a presovi medence északi részein, a paleogén flishez hasonló diasztrofikus
szedimentációra mutat. A só és gipsztartalmú agyag és a sósbreccsa a medence belsejében
sekélytengeri eredetű. A slires agyag a presovi medencében valamint Vranov környékén
faunája szerint sekélyneritikus eredetű. A tarkaagyag rétegösszlet Vranovtól keletre
lagunáris, esetleg kénhidrogénnel fertőzött vízből való üledékképződés. A Yihorláttól
északra levő Módra község melletti alsómiocén partmenti, sekély vízi üledék.

A medencék süllyedésének gyengülése és az üledékfelhalmozódás folytán a helvéti
végén valószínűleg Kelet-Szlovákia egész területe szárazulattá vált. Az erős denudáció
utáni újabb süllyedés csak a tortónaiemelet elején a stájer orogén fázissal kapcsolatban
történt, amikor a hernád-torysai törésvonal mentén kialakult a kosicei medence és a
toplai, ondavai és laboreci törések mentén megtörtént a kelet -Szlovákiai síkság első
süllyedése a neogénben. Ekkor volt a Zempléni szigethegység részbeni lesüllyedése.
Valamint az alaphegység beszakadása a clilumeci (király helmeci) törések mentén is.
A tortónai elején tehát kialakult Kelet-Szlovákiában már egy egységesebb medence, ami
nyugaton a Szepes-Gömöri érchegységtől a hernád-torysai töréssel, északon a szirtöv,
a szubtatrikmn és a flis morfológiai helyzetével és ezek menti törésvonalakkal és keleten
a laboreci töréssel volt elhatárolva. A medencének dél felé közvetlen összeköttetése volt
a Tokaji-hegység szélesebb környékén levő tortónai tengerrel, míg keletre a cblumeci
törések mentén keletkezett árok nyújtotta az összeköttetést Kárpátalja tortónjával.
A medencerészlet déli részén szigetként emelkedett ki a zempléni paleozoikum és mezozoi-
kum. Az egyes medencerészletek süllyedésének mértéke azonban a tortónai folyamán
egymástól különbözött. A ;medencerészek paleozóos és mezozóos alapjának állandó
mozgása nemcsak a törések mentén történő riolitos kitörések alakjában (Vranov és a
Zempléni szigethegység környéke), de a tortónai üledékek különböző kifejlődésében is
érvényre jutott. Míg á kosice-presovi medencesávban gyorsabb süllyedés mellett az
üledékképződés néhányszáz méter mélységű vízben ment végbe, addig Kelet-Szlovákia
középső részein a süllyedés hosszantartó és igen lassú volt. Itt az üledékek sekélytengeriek,
gyakran csökkentsósvízi, sőt édesvízi eredetre is mutatnak. Ugyanilyen erős fácies
differenciálódást észlelünk a Zempléni szigethegységet körülvevő tortónai üledékekben.
A kárpátaljai tortónnal (apsinska és teresvenska széria) való közvetlen összeköttetést
a Cardium andrussovi és más specifikus alakok jelenléte bizonyítja, főleg a terület csök-
kentsősvízi tortónai rétegeiben. Az eddigi kutatások alapján a tortónai emelet végén
ismét a terület szárazulattá válását és denudációt kell feltételeznünk.

Az alsószarmata csökkentsósvízi beltenger transzgredált a különböző kifejlődésű
és részben denudált tortónra, követve többé-kevésbé a tortón beltenger újra megsüllyedt
körvonalait. Az egyes medencerészletek süllyedése természetesen más intenzitású volt
mint a tortónban és a szarmata tenger transzgressziója csak a secoveci és ondavai törések
közötti árokban érte el legészakibb határát Vranovtól délre. A megújult törésvonalak

S e n e s : Kelet-Szlovákia ősföldrajzi fejlődése a neogénben

41

mentén erős amíibolandezit és riolitláva kitörések történtek, melyeknek nyomait Micha-
lovce (Nagymilrály) és az Eperjes-Tokaji hegylánc néhány pontján látjuk.

Merőben eltérő ősföldrajzi képet mutat Kelet-Szlovákia területe a felsőszarmatában
és a pannonban. Főleg az Eperjes-Tokaji hegység csehszlovákiai részében és a Vihorlát -
ban, valamint a terület déli részén a régi hegységszerkezeti vonalak újjáéledésével egy-
idejűleg új törések is keletkeztek, amelyek mentén eddig intakt mezozóos és paleogén
alapliegységrészletek süllyedtek le és lettek tavakkal elborítva. Főleg a vihorláti, chlumeci,
laboreci törés mentén a terület keleti részén, aztán a secoveci és cakanovcei, valamint
a ruskovi (regeteruszkai) törések mentén az Eperjes-Tokaji hegységben az új medencék
gyors süllyedése ment végbe. A Vihorlát alatt már a szélső törésvonal mellett is 500
méternél vastagabb felsőszarmata és pannon fekszik a központi flisen és a mélybesüllyedt
szubtatrikumon. Többszáz méter vastag hasonlókorú üledék képezi az Eperjes-Tokaji
hegység középső részének feküjét is. A Vihorlát alatti és az Eperjes-Tokaji felsőszarmata
— pannon mélyebb medencék egymással összeköttetésben voltak egy sekélyebb, a
terület középső részén fekvő kevésbbé süllyedő területtel. A felsőszarmata — pannon
édesvízi tavaknak folytatása volt kelet felé Kárpátaljára, összeköttetése dél felé a zemp-
léni rögtől keletre az Alföld pannonjával, nyugat felé a tornai medencével és a borsodi
pannonnal. A Kelet-Szlovákiában ebben az időben kialakult két mélymedencét határoló
törésvonalak mentén hosszantartó rétegvulkáni jellegű piroxénandezit lávaömlések
keletkeztek, amelyek a Vihorlátot és^ az Eperjes-Tokaji hegylánc középső részét (Mako-
víca — Bogotá) alakították ki.

A pannon diszkordáns településéből a flisre ég a mezozoikmnra, másutt a csök-
kentsósvízi tortón több mint ezer méteres vastagságából, az egyenlő sztratigráfiai értékű,
rétegeknek feltűnő facies változásaiból, az effuzív kőzetek idő és térbeli elhelyezkedésé-
ből világosán látszik, hogy a keletszlovákiai neogén medence kifejlődése részletekben,
szakaszosan ment végbe. A medencerészletek süllyedésének kora és a süllyedés idő-
tartama esetleg regenerálódása függvénye volt a Kárpát medencében fellépő ismert
orogén és azokat követő epirogén időszakoknak, amelyekkel összhangba is hoz-
hatók.

Ezek szerint Kelet-Szlovákia neogénjének ősföldrajzi fejlődését három nagyobb
üledékképződési szakaszba oszthatjuk. Mindhárom szakaszt főleg törésvonalak mentén
keletkezett medenceképződés jellemezte, a medencék térbeli elhelyezkedése azonban
az egyes időszakokban egymástól különböző volt.

Az alsómiocén (burdigalai-lielvéti) üledékgyűjtő medencék valószínűleg csak a
terület északi, esetleg nyugati részére voltak korlátozva ; a presovi medencére és egy
keskeny tengersávra a szirtöv mentén. A medencét a hernád-torysai, toplai és a szirtövet
érintő északnyugati irányú törések határolták.

A tortónai -és alsószarmata iiledékgyűjtőmedencék a terület középső és nyugati
részén alakultak ki. A keleti és déli részek még szárazulatok voltak (Zempléni sziget-
hegység és a laboreci hegységszerkezeti vonaltól keletre eső terület északi része). A
A medencét kialakító törésvonalak : nyugaton a hernád-torysai, keleten a laboreci,
északon maga a szirtöv, a szubtatrikum öve és a flist határoló törések, délen a chlumeci
törések és a ' Zempléni szigetet határoló hegységszerkezeti vonalak. Maga a medence-
aljzat a secoveci, toplai és ondavai törésekkel erősen differenciált volt.

A felsőszarmatában és a pannonban két mélymedence keletkezett. Az egyik a
Vihorláttól délre az eddig érintetlen központi flis és mezozoikum megsüllyedésével, a
másik az Eperjes-Tokaji hegység középső részén a tengeri tortón és az alsószarmata
gyors lesüllyedésével. A keleti medencerész a vihorláti és chlumeci északnyugati irányú
és a laboreci északi irányú, az Eperjes-Tokaji medencerész a secoveci és cakanovcei
észak-déli irányú és a ruskovi északnyugat irányú töréssel volt elhatárolva. Egyidejűleg

42

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1. füzet

lassú süllyedés következett be a terület középső részén is a zempléni paleozoikumtól
északra és Vranovtól délre, úgyhogy Kelet-Szlovákia déli része a pannonban valószínűleg
teljes egészében tóval borított erősen süllyedő medence volt.

IRODALOM — J1HTEPATYPA — UTERATUR

1. Andrusov, D. : Charakter a póvod sol’nych lozisk vyehodného Slovenska.
Sbornik ÚÚG. XVIII. Praha, 1951. — 2. Senes, J. : Poznámky ku geotektonickému
a paleogeografickému vyvoju neogénu vyehodného Slovenska. Geol. Práce, Zprávy 6.
Bratislava, 1955. — 3. Sene s, J. : Vzt’ahy neogénneho vulkanizmu ku geotektonickej
stavbe vyehodného Slovenska. Geol. Sbornik VII. Bratislava, 1955. — 4. Senes, J. :
Stratigraficky a biofacialny vyskum niektorych neogénnych sedimentov vyehodného
Slovenska na základe makrofauny. Geol. Práce 40. Bratislava, 1955.

najieoreorpaiJJHMecKoe pa3BHTne BoctomhoK CjioBaKHH b HeoreHe

Pt. CEHELLI

naaeoreorpa(j)imecKoe pa3Bimie Boctohhoh CjioBaKmi b HeoreHOBOH anoxe pa3flejin-
eTca na Tpoe KpynHbix 3TanoB ocaflKOHaKonjieHiiH. Ohm xapaKTepn3yioTCfl, maBHbiM o6pa30M,
pa3BHTueM SacceiiHOB, B03HMKmux Bíiojib jihhhh pa3pbiB0B ; o/mano pa3MemeHHe 6acceüH0B
H3MeHHeTCH b OTflejibHbix nepnoaax. •

BepoHrao, hto HM>KHe-MMoneHOBbie (őypAMaajib-rejibBeTCKHe) őacceüHbi ocajiKOHaKO-
naeHMH orpaHMMMBajiHCb k ceBepHOü, hjih 3anaflHon MacTii TeppuTopiui, t, e. k npemoBCKOMy
Oaeceirny h k y3KOH nojioce Mopn, paenojiaraiomeHCH BAOJib pmjiOBOH 3ohh. OnncaHHbiH
öacceftH orpaHiinnBaeTCH xepHaA-TopucKiiM, TonojibCKuM h ceBepo-3anaaHbiM, KacaiomuM
putjíOBOH 30HbI, pa3pbIBaMH.

TopTOHCKue m HHWHe-cap/viaTCKHe öacceHHbi ocaaKOHaKonaeHMH pa3BHBajmcb b cpe/i-
Heü h 3anaflH0ü HacTii oSjiacTii. B to BpeMH MaiepuKH 33hh Májúi BOCTOHHyK) h io>KHyio aacTb
TeppuTOpHU.

JIhhhh pa3pbiB0B cyTb caegyiomHe : Ha 3anaae — xepHaa-TopucKHe, Ha boctokc -
jiaőopenKHe pa3pbiBbi ; Ha ceBepe pin})OBaH 30Ha, noATaTpimecKHH noac n pa3pbiBbi, orpa-
HHHHBaiomHe (JjjiHineByK) 30Hy, Ha rore — xjioMenKue pa3pbiBbi m, orpaHiianBaiouíHe 3e.w-
n.ieHCKHH OCTpOB CTpyKTypHbie JIHHHH.

CTpoeHue ocHOBbi 6acceüHa ocjiOKHHJiocb pa3pbiBaMH, pacnojiaraiouiHMHCH b cc.
CeaoBen, Tonna n OHflaBa.

JlBa rjiyöoKMX öacceiiHa bo3hhkjih b BepxHeM capMaTe h naHHOHe. Oahh h3 hhx bo3hhk
b Kj/KHOM HanpaBjieHHH ot rop BnxopjiaT, npn norpyweHmi ao chx nop HeTpoHyTOü neH-
TpanbHoií 30Hbi (j)jinma h Me303oa, apyroH - b cpeflHeií Mac™, npn öbicTpoM norpyweHHH
30Hbi MopcKoro TopTona ii Hii/KHero capMaTa. BocTOHHan qacTb öacceiiHa orpaHHHiiBajiacb
BnxopjiaTCKMM h xjiyMeTCKuM pa3pbiBaMH ceBepo3anaflHoro HanpaBjieHHH h jiaöopemcHM
pa3pbiB0M ceBepHoro HanpaBjieHHH ; Bnepbem-TOKaiicKaH nacTb öacceiiHa cenoBenKHM
h aaKaHOBCKHM pa3pbiBaMn ceBepo-io>KHoro HanpaBjieHHH h pywKOBCKHM pa3pbiB0M ceBepo-
3anaflHoro HanpaBjieHHH.

OflHOBpeMeHHO npoiicxoflH.no MefljieHHoe norpyweHiie cpeflHeii nacm oönacra, b ceBep-
hom HanpaBJieHini ot 3eivuineHCK0H 3ohm naneo3on n b kokhom HanpaBjieHHH ot c. BpaHOBa.

B 3aKJiKmeHiie mo>kho caenaTb BbiBOflbi, hto b naHHOHe bch KOKHan nacTb Boctohhoh
CjiOBaKHH npeflCTaB.THJia, no Bceü BeponTHOCTii, CHJibHO norpy>KaioinMHCH, noKpbiTbin MopeM
öacceiiH.

43

S e n el : Kelet-Szlovákia ősföldrajzi fejlődése a neogénben

Ostslowakeis paleogeographische Entwicklung im Neogen

J. SEXES

Die paleogeographische Entwicklung des ostlowakischen Neogens kann in dre1
grössere Sedimentár-Abschnitte geteilt werden. Bezeichnend für jeden Abschnitt sind
die Beckenbildungen langs den Bruclilinien. Die ráumliclie Lage dér Becken war aber in
den einzelnen Perioden verschieden. Die Sedünentationsbecken des Untermiozáns (Bur-
digal — Helvet) waren warscheinlich nur auf den nördlichen, eventuell auf den west-
lichen Teil des Gebietes — Presover Becken und ein schrualer Meerestreifen —
beschránkt. Dér Becken wurde von den Hornad — Torysaer, l'oplaer und die Klippen-
zone tangierenden nordwesthchen Brüchen durchquert.

Die tortonischen und untersarmatischen Sedünentationsbecken bildeten sieh im
mittleren und westlichen Teil des Gebietes. Die östlichen und südlichen Teile waren nocli
Kontinente (Zemplener Inselgebirge und dér nördliche Teil des Gebietes östlich von dér
Laborecer tektonischen Dinié). Die beckenbildenden Bruclilinien sind : westlich dér

Hornad — Torysaer, östlich dér Daborecer, nördlich selbst die Klippenzone, die subtat-
rische Zone und die den Flisch begranzenden Brüche, südlich die Chlumecer Brüche und
die tektonischen Dinien, die das Zemplener Inselgebirge durchqueren. Dér Becken-
bódén wurde durch die Seeovecer, Toplaer und Ondavaer Brüche stark differenziert.

Im Obersarmat nnd im Pannon entstanden zwei Tiefbecken. Dér eine südlich
vöm Vihorlat, entstanden durch Sinken des bisnoeli unberührtem centralen Flisches
und Mesozoikums, dér andere entstanden durch rasches Sinken des marínén Tortons
und Untersarmat im mittleren Teil des Eperjesch — Tokajer-Gebirges. Dér östliche
Beckenteil wurde vöm nordwesthchen Vihorlat — Chlumecer und nördlichen Dabo-
recer, dem Eperjesch — Tokajer Beckenteil, vöm nordsüdliehen Seeovecer — Caka-
nover und vöm nordwesthchen Ruskover Bruch begránzt. Gleichzeitig trat im mittleren
Teil des Gebietes — nördlich vöm Zemplener Palaeozoikum und südlich von Vranov - —
ein langsames Sinken ein, so dass angenommen werden kann, dass dér südliche Teil dér
Ostslowakei im Pannon warscheinlich ein von See bedeckter, stark sinkender Becken
war.

KŐOLAJFŰRÁSAINK ŰJABB RÉTEGTANI EREDMÉNEI

MAJZON LÁSZLÓ*

(i— VIII. táblával)

Összefoglalás. Főleg 1952-től lemélyített kőolajkutató fúrások Foraminiferák vizsgálatán alapuló
rétegtaui eredményeit ismerteti a dolgozat. Felsőkarbonba tartozó mészkövet a karádi i . sz, triász üle-
dékeket a dunántúli, Budapest környéki és a Bükkhegység területén lemélyített fúrások tártak fel. A jura
rétegsorozatát a kiskőrösi és a nagyszénást fúrás érte el." Kréta időszaki 'lerakódások az Alföldön a deb-
receni 2. sz., a nádudvari, rákóczifalvai, bugyii, nagylengyeli, gellenházai és andráshidai, eocén pedig a
dióskáli, cinkotai, veresegyházi, gödöllői, őrszentmiklósi, ' túrái, nádudvari, mezökeresztesi és demjéni
fúrásainkból kerültek elő. Az oligocén változatos mikrofauuájú üledékek majdnem mindenütt megfigyel-
hetők, és meglepő volt, hogy a bu sáki 8. sz. fúrás is harántolta ezeket. Miocén és pliocén rétegösszlet
lerakódásai szintén általánosak a kutatási területeken.

Olajkutatásunk az utóbbi években igen komoly gyakorlati sikereket ért el. Ered-
ményes mélyfúrásaink rétegminta anyagának feldolgozása meglepő tudományos adato-
kat is hozott, amelyek kötelességszerűen indokolják az összefoglaló ismertetést. Ezen
új rétegtani adatok legnagyobb része mikropaleontológiai vizsgálatok eredményeiből
származik. Ez természetes, mert különösen a nagyobb, 2000 — 2500 m körüli mélységekből
származó kis mennyiségű rétegminta anyagban eddig még csaknem kizárólag a Foramini-
ferákra vagyunk utalva. A gyakorlati mikropaleontológia egyéb, anyagainak vizsgálata
még hiányzik. Sajnos, a magminták hiányos volta is nagyon sok hézagot hagy meg-
ismeréseinkben .

A kőolajipar laboratóriumi munkaközössége a lehetőségekhez képest igyekezett
részletes és mindenre kiterjedő anyagfeldolgozással arra törekedni, hogy a rendelkezésére
álló igen értékes kőzetminták vizsgálatával egy-egy fúrás szelvényét, illetőleg a kutatási
területet minél alaposabban megismerhessük.

A kőolajkutatás fúrási tevékenysége nagyobb földrajzi egységek szerint a Dunán-
túlra, Budapest környékére, a Nagyalföldre és a Bükkhegység különböző peremrész-
leteire terjedt ki. Ezeken a területeken elért vizsgálati eredményeket rétegtani sorrend-
ben adjuk.

Felsőkarbon

A Dunántúl, a karádi 1. számit fúrás 956,5 m mélységben kissé sárgás fehéres
mészkőbreccsiát tárt fel. Ennek vékonvcsiszolatában a Fusulinidae családba sorolt
Schubertella metszetek és egy agglutinált Climacammina sp. volt megfigyelhető. Mind-
kettő egyébként a bükkliegységi Nagyvisnyó mellett is megtalálható a felsőkarbon és
a perru határán. Ha ez a fúróminta nem is volna »tennéskőzet«, hanem a Bakonyhegy-
ségből ismert középsőmiocén alapbreccsia, akkor is figyelemrevaló, mivel a Dunántúl
ez az első adat ilyen kőzetkifejlődésre.

Triász

Egyes dunántúli fúrások triászba sorolható rétegeket harántoltak. Az andrás-
hidai 1. számú 2031 m-ben, a nagylengyeliek közül a 36. számú 2204 m-ben típusos

Előadta a Magyar Földtani Társulat 1955. február 23-án tartott szakülésén.

M ajzon : Kőolajfúrásaink újabb rétegtani eredményei

45

dolomitot s a fúrás 136 m harántolása után ebben állt meg. A nagylengyeli 28. számú
fúrás ugyanezt 2316 m-ben érte el ; a karádi 2. számú 1018,3 m-ben kalciteres mészkövet
s a buzsáki 2. számú 842 m-ben dolomitos mészkövet, illetve mészkőbreccsiát tárt fel.

Budapest környékén a gödöllői 3. számú mélyfúrás 1833 m mélységben érte el
a vékony dacksteini mészkő alatt a nóri dolomitot és az 1923 m talpmélységig ebben
haladt.

A túrái fúrás 1553 m-ben a felsőeocén litotamnimnos mészkő átliarántolása után
szürkés, tömött, valószínűleg triász mészkőbe jutott.

A triász rétegeit legmagasabban a mezőkeresztesi 4. számú mélyfúrás 1420 m-ben,
míg a legtöbb fúrás elérte 1471 és 1580 m között, a mező nyugati részén lemélyített
21., 22. és 23. számúak pedig 1670, 1756 és 2180 m-ben ütötték meg. A 27. számú fúrás-
ban 429,5 és a 29. számúban pedig 609,5 m vastag triász összletet fúrtak meg. Kövü-
leteket a 24. számú mezőkeresztesi fúrás 1478 m mélységben levő dolomitos kőzet adott,
ahol vékonycsiszolatban Globigerina sp., Glomospira sp. és néhány rotálóid típusú alak
keresztmetszetei voltak megfigyelhetők.

A demjéni 1. szánni mélyfúrás világosszürke, tömött, algás és kalciteres mészkő
rétegei a középsőtriász ladini emeletébe tartoznak. Ezt a fúrás 776 — 844 m között harán-
tolta. A kőzetben Nodosaria sp. és becsavarodott Foraminiferák metszetei voltak.

Jura

A kiskőrösi fúrás 1496 m mélységben a dogger vörös, gumós agyagos mészkő
rétegeket érte el, melyeknek vékonycsiszolataiban gyakoriak a vékony, hosszúkás
algák (?) metszetei. Ezeket már Hantken M. is észrevette a piszkei Pisznice felső-
liász mészköveiben. Cuvillier és Sacal közölnek megegyező mikrofotográfiát
a középsőjúra mészkőről. Ezt a fáciest ismerik Provenceban és Marokkóban is. A kis-
kőrösi fúrás 1496 — 1500 m-ből származó mészkő vékonycsiszolatában egy Globigerina
sp. és néhány meghatározatlan Foraminifera metszete volt megfigyelhető. Majd ez alatt
sötétszürke, homokos, csillámos agyagmárga következik, melyet trachidolerit telérek
jártak át. A liász sötétszürke márgái 1801 métertől a 2055 m-es talpmélységig mutat-
koztak Nodosariák és egyéb meghatározatlan Foraminifera metszetekkel.

A nagyszénási fúrás 2830 m mélységben érte el a felsőliász sötétszürke
meszes agyag rétegeit, s ebben haladt a 3009 m-es talpmélységig. Makrofaunáját
Vadász E. vizsgálta .

Kréta

Az Alföldön felsőkrétakorú (szenon) üledékeket a Maszolaj debreceni 2. számú
fúrás rétegszelvényeiben ismertünk fel először. Itt 1528 — 1533 m-ben a palás, flisszerű
lerakódásból Dentalina sp., Pseudotextularia variáns R z e h a k, Planoglobulina acer-
vulinoides (Egger), Ventilabrella eggeri Cushman, Globotruncana linnaeana
(d’O r b i g n y) és G. stuarti (de Kapparent) fajok kerültek elő. Ezek a kárpát-
ukrajnai flisnek gyakori alakjai [8] és a puhovi márgával, vagy a Hiltermann-
féle flisbeosztás.[2] gorlicei-jasloi, czarnorzeki, vagy a boriszlavi inocerámuszos rétegei-
vel párhuzamosíthatók.

A nádudvari 6. sz. fúrás 1688—1713 m között Globigerina mekani White,
Globotruncana arca (Cushman) és G. stuarti (de Rap párén t), a rákóczi-
falvai 1. sz. fúrás 1507,5, valamint 1712 m mélységben is globotrunkanás zöldesbama
tarka agyag és szürke finomhomokos agyagmárga rétegeket harántolt. Ezekből az üle-
dékekből Ammoglobigerina globigeriniformis (Parker és Jones), Glomospira
charoides (Jones és Parker), Bulimina murchisoniana d’O r b i g n y, Gümbelina
globulosa (Ehrenberg), Globigerina cretacea d’Orbigny, G. mekani White,

46

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 7. füzet

Globotruncan arca (Cushma n), G. stuarti (de L a p p a r e n t), Gyroidina micheliniana
(d’O r b i g n y) típusos szenon fajok kerültek elő. A rákóczifalvai 3. sz. fúrás 1 800 — 1803
m-ből való mintában Globotruncana linnaeana (d’O r b i g n y), Globotruncana sp. és
Globigerina sp. voltak észlelhetők.

Érdekes krétaüledékeket írt le Bugyiról K ő r ö s s y I<. [7], ahol, mint

Vadász Tv megállapította, az oroszlányi és pusztavámi fúrásokból ismeretes alsó-
eocén alatti szárazföldi rétegek is megtalálhatók, mely alatt cenoman rétegek követ-
keznek.

Mikropaleontológiailag igen szép felsőkréta (szenon) képződményeket számos
nagylengveli, valamint az andráshidai 1 . és gellénliázai 1 . számú fúrás tárták fel. Ezek-
nek az adatoknak révén bizonyítékunk van a felszínről ismert sümegi felsőkréta, valamint
a legújabban ismertetett jugoszláviai, illetve horvátországi globotrunkanás-tenger ős-
földrajzi kapcsolatai felé [4].

A nagylengveli területen a felsőkréta lerakódások különbözők, melyek a triász
rétegek egyenetlen, erodálódott felszínére ülepedtek le. A hegységszerkezeti mozgások
következtében az egyes kifejlődések vastagsága is különböző lehet.

Grypheás márga csoport. E rétegek anyaga sötétszürke mészkő, majd
sötétszürke márga, melyek felett agyagmárga következik, s ezek után szürke és barnás
mészkő, levéllenyomatos, kőszéncsíkokat tartalmazó agyagmárga, valamint legfelül
márga, homokkő és vékony mészkő váltakozását lehetett megfigyelni. Foraminifera-
faunája az agyagmárgában Gümbelina sp., a szürke, barnás mészkőben Miliolina fajok
(Tri- és Quinqiieloculina ), Textularia sp., és Globigerina sp.-ből áll. A legfelső szakaszon
pedig Bolivina, Bulimina, Gümbelina és Globigerina creatacea d'O r b i g n y található.
A grypheás csoport összvastagsága kb. 150 — 175 m-re tehető.

Hippuritás mészkő. Faunája majdnem megegyező a grypheás csoport
miliolinás, alveolinás faunájával s e mellett aránylag gyakori benne a Bulimina cf.
tnurchisoniana d’O r b i g n y faj. A nagylengveli 28., 53. és 61. sz. fúrásokban ez a
réteg a felsőkréta befejező szintje. Vastagsága 200 — 225 m.

Az Andráshida 2. és 4. számú fúrásokban mindjárt a hippuritás mészkövet érte
el a fúrás 2167, illetve 1962 m mélységben. A gellénliázai fúrás hippuriteszes mészkövé-
ben Quinqueloculinák mellett, Praealveolina, Cyclolina és egy Nummulina sp. is meg-
figyelhető volt. Ez utóbbi a’ak a nagylengveli 62. sz. fúrás 2574,5 m mélységben
liarántolt liuppuritás mészkövének vékonycsiszolatában elég gyakori.

Inoceramuszos márga. Világosszürke márga és mészmárga csoport,
melybe vékony homokkő rétegek is települnek, Mikrofaunája által élesen megkülönböz-
tethető az alatta fekvő üledékektől, mert ebben már főleg a Globotruncana fajok az ural-
kodóak. Vastagsága a gellénházai adatok alapján 300 m.

A gellénházai fúrás 2295 m-től inoceramuszos-globotrunkanás márgában haladt.

A Nagylengyel környéki terület felsőkréta rétegösszlete a kőszéntelepes rétegek
kivételével csaknem megegyező a bakonyi ismert lerakódásokkal. A nagyobb vastagságok
a partoktól távolabbi üledékképződést is jelzik, egyszersmind mészkő és homokkő
helyett a pelites üledékek túlsúlyával. Ezt a Foraminiferák is visszatükrözik, amint a
fúrásokból előkerült felsőkréta fajok táblázata is mutatja.

A felsőkréta és az eocén határán képződött rétegeket a debreceni 2. számú fúrás
liarántolta. Az irodalomból [2, 9] már 1943-ban részletesebben ismeretes ez a réteg,
mint a flis rétegösszlet alsó, vagy harmadik tarkaagyagja, (ciezkovici homokkő, illetőleg
spiroloculinás rétegek) néven az eocén legalsó tagjaként. A kárpátukrajnai lerakódások-
hoz hasonlóan a debreceni 2. sz. fúrás 1519 — 1523 m mélységéből előkerült barnás vöröses
agyagmárga is Trochamminoides fajokat és egy Globotruncana sp. töredékét tartalmaz,
mely utóbbi bemosott lehet.

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, l. füzet

47

Hippu-

ritás

Inoceramuszos

Flis

Faj neve

Nagylengyel

Andráshida 4.

Nagylengyel

Gellénháza 1.

Rákóezifalva

1.

Nádudvar 6.

Debrecen 2.

Nodosinella velascoensis (C u s h m a n) .

+

Glomospira charoides (Jones és
Parker)

+

Haplophragmoides ef. lóczyi M a j z o n

+

Haplophragmoides sp

4-

•

Cyclammina cf . subkarpatica Majzon

+

Textnlaria sp

+

+

+

A mmoglobigerina globigeriniformis
(Jones és Parker)

+

Bolivinopsis sp

•

4-

Tritaxia sp

.

+ •

Pseudoclavulina sp

+

Triloculina sp

4-

Quinquelocülina sp

gy-

Vidalina sp

4-

.

Subalveolina sp

+

■

Guneolina sp

+

Dicyclina sp

. +

■ 4-

•

*

Cyclolina sp

+■

Nummulina sp.

-f

+

Flabellina sp

~r

Nodosavia sp

+

+

Dentalina sp

+

+

4-

Giimbelina globnlosa (Ehrenberg) .

+

+

+

« papa (Renss)

+

+

« sp

+

Pseudotextularia variáns Rzehak ...

+

+

Piano globulina acervulinoides (Egge r)

+

+

Ventilabrella eggeri Cushman

+

+

Bulimina murchisoniana cl’ O r b i g ny

+

+

+

« sp

gy-

+

+

+

Bolivina sp

+

+

V alvulineria allomorphinoides (R euss)

+

Robulus sp

4-

Gyroidina micheliniana (d’ O r b i g n y)

+

+

« sp

+

Stensiöina excolata (Cushman)

+

Pnllenia quaternaria (R e u s s)

Globigerina cretacea d’Orbigny

+

.

+

+

+

+

« bulloides d’Orbigny . .

+

« . mekani White

+

+

+

« sp

4-

+

+

Globo/runcana linnaeana (d’O r b i g n y

+

+

+

+

« lapparenti Erotzen

+

« arca (Cuslima n)

+

4-

+

+

« stuarti

(De L a p p a r e n t)

+

+

+

+

+

« conica White

+

+

.

« rosetta (C a r s e y) ...

-j-

« sp

-f

+

+

Cibicides fallax (Rzehak)

+

« sp

+

M ajzon: Kőolajfúrásaink újabb rétegtani eredményei

48

Eocén

Dunántúl a dióskáli 1 . számú fúrás 1 2 1 1 m mélységben középsőeocén alveolinás
mészkövet, míg a Buzsák 8. számú 1620,5 m-ben globigerinás mészkövet harán-
tolt.

Budapest környékén eocénbe tartozó kőszénfedő rétegeket 1462 — (1530,6) m-ben
harántolt a cinkotai 2. sz. mélyfúrás. A csökkentsósvízi sötétszürke homokos, meszes
agyagrétegekben szegény mikrofaunát találtunk ( Globigerina bulloides, G. triloba,
Gyroidina soldanii, Polymorphina sp.). Makrofaunájának részletes feldolgozása Szőts
E. szerint esetleg kósdi kapcsolatokat bizonyíthat.

Felsőeocén rétegek voltak megfigyelhetők a Cinkota 2. sz. fúrásban, nol az agyagos
mészkőben Lithothamnium, Nummulina sp., a T rilocnlina és Quinqueloculina metszetek
gyakoriak. A Veresegyház 1. sz. f úrás 1415 m mélységben elérte a szürke márgás mész-
követ, melyben főleg Orthophragminák és apró Nummulinák láthatók. A Gödöllő 1. sz.
fúrás 1926 — (1936) m-ben litotamniumos mészkövet fúrt át, Miliolinákkal és Dentalina
soluta Reuss fajjal. Az őrszentmiklósi 8. számú szerkezetkutató sekélyfúrás 380,2
m mélységben érte el a felsőeocén sárgásszürke mészkövet, melyben nem ritkák a Miliolina
fajok.

A Nagyalföldön túrái fúrás 1489,7 m-ben litotamniumos, szürkésbarna felsőeocén
mészkövet ütött meg, ebben apró Nummulina sp., Asterigerina rotula (Kaufmann)
és Quinqueloculina sp.-ek metszetei voltak megfigyelhetők.

A Nádudvar 3. számú fúrásnak 1840 — 1843,5 m mélységből származó zöldes-
szürke agyagmárgája apró Globigerinákat tartalmaz. E mellett Hantkenina »kochi«
(H a n t k e n), Acarinina sp., Rhabdammina sp., R. abyssorum M. S a r s, Glomospira
charoides (Jones és Parker), Globigerina triloba Reuss, Pleurostomella sp. és
Cibicides constrictus fajokat figyeltem meg. A nádudvari hantkeninás rétegekhez leg-
közelebb a Yértesliegység területén a kőszénfedőben Sólyom F. figyelte meg ezeket
és a Bakony hegység klasszikus lelőhelyein (Porva, Bakonynána), külföldön pedig a
dalmáciai globigerinás-kantkeninás rétegekben ismeretesek. Az 1994,5 — 2020 m közötti
szakaszban szintén gyakoriak a Globigerinák metszetei az Acarininák mellett a zöldes-
szürke, kemény agyagmárga vékonycsiszolataiban. Szepesházi K. és Dubay
L. megfigyelései szerint az 1895 — 1974 m közötti nádudvari 3. számú fúrás rétegei a
debreceni 2. számú fúrás 1533 — 1555 m mélységből előkerült szenon lerakódásokhoz
hasonlóak, ez azonban a flisfáciesű üledékeknél általános jelenség. De a nádudvari
üledékek, nemcsak a Globigerinák gyakorisága, hanem a Hantkenina és Acarinina tar-
talmuk miatt is az eocénbe, éspedig a felsőeocénbe tartoznak. Elsőnek 1884-ben Hant-
ken az Euganeákból, Renz O. a Közép- Apenninekből, Grzvbowski, And-
russov D., M ajzon és Hiltermann a Kárpátok külső és belső ívéből, sőt
V i e n n o t az iraki fúrásokból említenek ilyen felső-, vagy középsőeocénbe sorolt
globigerinás üledékeket. Ezek a flisösszletnek felső, vagy első tarka agyag rétegeibe
tartoznak, bár Hantkeninákat nem tartalmaznak.

A Bükkhegység déli előterében a mezőkeresztesi és demjéiú fúrások is harántoltak
eocén rétegeket. A Demjén 1., 2. és 3. számú úgynevezett mélyfúrásoknak eocén rétegei-
ben az alsó részeken kissé homokos márga mutatkozott Triloculina és Quinqueloculina
fajokkal, néhol szinte kőzetképző mennyiségben. E lerakódásoknak középsőeocénbe
tartozása mellett bizonyít, hogy a demjéni 1 . számú fúrás 730 — 768 m szakaszában meg
figyelt zömök Elphidiumok teljesen megegyeznek a budakeszi kórház melletti miliolideás
márga Elphidiumaival. Az említett Miliolideákon kívül Peneroplis perlusus F o r s k á 1,
Eponides, Dentalina, Globigerina bulloides d'O r b., Globigerina sp. és Nummulina sp.
volt felismerhető.

M a j z o n : Kőolaj fúrásaink újabb réteg tani eredményei 49

E rétegek felett Mezőkeresztesen és Demjénen is a felsőeocén litotaniniunios
— briozoás mészkő és márga található, mely a mezőkeresztesi fúrásokban közvetlenül
a triász rétegekre települ. Faimájára jellemző a Nurnmulina incrassata de la H a r p e,
Asterigerina rotula (Kaufmann) s ezek mellett a Nonionella, Triloculina, Quinque -
locüiina, Textularia fajok is megfigyelhetők.

Az eocén rétegeket a mezőkeresztesi 48., 29. és 54. számú fúrásokban 1380, 1404,
illetve 1410 m mélységben, míg az 50., 62., 68., 69. és 82. jelzésűeknél 1510 és 1542 m
között érte el a fúró. A demjéni l/a. számú sekélyfúrás 473,6 m mélységben ütötte meg,
míg az itteni 1. számú mélyfúrás 712 m-ben érte el a felsőeocén litotamniiunos mész-
követ.

E rétegek átlagos vastagsága Mezőkeresztesen 20 m körül van, de nem ritka a
30 — 50 m sem, sőt az 54. számúban eléri a 63 m-t is. Demjén környékén a fúrások 40 — 61
m vastagságú eocént harántoltak.

A barnásszürkés litotamniumos mészkő, — melyet egyes kutatóink hol a
felsőeocénbe sorolnak, hol pedig a lattorfi emelet legalsó rétegének tartanak — határ-
réteg az eocén és az oligocén lerakódások sorozatában s mint ilyennek beosztása bizonyos
fokig az egyes geológusok egyéni elgondolásait tükrözi vissza. Rétegtani besorolását
még bonyolítja az is, hogy Recsk és Szajla környéki állami fúrásokban a litotamniumos
mészkő szürkés agyagmárgába települ, melyben szintén megvan az aprótermetű N .
( Camerina ) incrassata Harpe faj. Ez egyébként Rozlozsnik P. véleménye
szerint korcs, az A mphisteginákhoz közelálló forma és a Hantke n-féle t>CAavulina
szabói rétegek« alsó osztályzatában található Nümmulina bndensis H a n t k e n fajhoz
hasonlít. Az eocénbe tartozás mellett dönt a kőzet mészköves kifejlődése, amiben és a
vele váltakozó agvagmárgában (Recsk környékén) néhol nem is ritkák az aprótermetű
Nummulinák.

Oligocén

A dunántúli Buzsák 8. számú fúrás meglepő eredményt adott. Ugyanis 906 m
mélységben a rupéli 3. agglutinált foraminiferás szint települ a tortonai rétegek alatt.
Kimutatható volt a 4. számú globigerinás szint is. Itt az idősebb oligocén rétegek vastag-
sága 686 m.

A Budapest környéki fúrások mindegyike feltárta az oligocén rétegösszletet.
A megfelelő mélységre lehatolok az ismert szinteket különböző magasságban és vastag-
ságban harántolták. A gödöllői 1. számú fúrásban 1225 — 1326 m között találtuk a rupéli
üledékeket, míg a gödöllői 3. számúban mélyebben, 1543 — 1893 között voltak meg-
figyelhetők. Legvastagabb a rupéli rétegösszlet a cinkotai 2. számú fúrásban, ahol
200 — 1425 m-ig, vagyis 1225 m vastagságban észleltük.

A veresegyházi 1 . számú fúrásban pedig 385 — 1415 m között, tehát 1030 m vastag.
Az őrszentmiklósi 8. számú szerkezetkutató fúrás kiemelt helyzetben a lattorfi emelet
talpát már 380,2 m mélységben elérte, míg az itteni 6. számú fúrás 517 m-ben még a
foraminiferamentes rétegben állt meg.

Megjegyezhetjük még, hogy a rupéli 3., vagy agglutinált szintben nem észleltek
tufás rétegeket, mint Bükkszéken, vagy Demjénben, de ezek a rétegek hiányoztak a
városligeti II. számú fúrásban is. A veresegyházi fúrásnak ebben a szintjében, Demjénhez
hasonlóan, mangánkarbonátos rétegek vannak.

A már ismert cassidulinás rétegeket a cinkotai 1. számú Lírásnak 1454 — - (1455)
m-es talpmélységében figyeltük meg.

A katti emelet, lerakódásai a veresegyházi, cinkotai, rákosszentmihályi és
gödöllői fúrásokban szintén megtalálhatók. Legvastagabb a gödöllői 3. számúban, ahol
598 m, a dakotaiakban 175 — 260 m között mozog és a veresegyháziban pedig 350 m.

4 Földtani Közlöny

50

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1. füzet

Az oligocén különböző kifejlődésű rétegeit találjuk a mezőkeresztesi, demjéni.
emődi és ózdi fúrásokban is.

Lattor fi emelet. A litotamnimnos mészkőre települő barnásszürke
agyagmárga és márga, jellegzetessége a nagy Globigerina tartalom (6. szint). Található
még benne a Balimina sculptilis Cushman, Asterigerina rotula (Kaufmann),
mely a litotanmiumos mészkőben sem ritka és az Anomalina grosserugosa Gümbel
jól fejlett példányai. A lerakódás vastagsága átlagosan 20 m, de eléri a 40 m fölötti vas-
tagságot is.

E globigerinás szint felett a foraminiferanélküli, vagy csak igen ritkán néhány
példányt tartalmazó sötétszürkés agyag és agyagmárga rétegek következnek (5. szint),
amelyben gyakoriak a hal és a szenesedett növényi maradványok. A mezőkeresztesi
38., 49., 50. és 74. számú fúrások az 1205, 1300, 1360 és 1272 m mélységében 1,5 — 3 m
vastagságit kavicsos homokkövet tártak fel ebben a szintben. Ez a durvaszemű, kavicsos
homokkő a Budaihegységből, valamint a dunabalparti rögökből jól ismert, »hárs-
hegyi« homokkővel megegyező fáciesű képződmény és ezzel rétegtanilag párhuzamosít-
ható az egyébként pélites, heteropikus szintben. A foraminiferamentes rétegek kelet-
kezésüket és korukat tekintve megegyeznek az óbudai, volt Bohn-féle téglagyár fel-
tárásának hal- és növénymaradványos, az északerdélyi halpikkelyes, úgynevezett
nagyilondai és a kárpátukrajnai menilites palával, melyeket szintén a Foraminiferák
hiánya jellemez.

Az idetartozó rétegek vastagsága különböző. A mezőkeresztesi 30. számú fúrás
427 m vastagságban harántolta, de itt a legvékonyabb kifejlődése is 200 m körül van.
Demjénben aránytalanul vékony, 40 — 70 m csupán.

Rupéli emeletben megfigyelhetők a már ismert foraminiferás szintek
közül a globigerinadús és az agglutinált formákkal jellemzettek, s csak a mezőkeresztesi
3. számú fúrásban volt kimutatható a 2. jelölésű szint.

A rupéli alsó globigerinás (4. jelzésű) szinten belül megfigyelhető volt Mező-
keresztesen és Demjénben is, hogy a szint alsó részén rétegjelző a Cassidulina vitálisi
M a j z o n faj, mely csakis erre a szintre korlátozódik. Egyébként megtalálható Budától
északkeletre minden oligocént teljesen harántoló mélyfúrásunkban, sőt Észak-
Erdélyben Hollómezőtől keletre is megfigyelték s így nagy elterjedése reámutat a rupéli
emelet tengerének a Kárpátoktól befogott területen belüli méreteire. Igen érdekes, hogy
e faj társaságán belül és csupán a szinthez kötötten a Planularia nnmmulitica (Gümbel),
valamint a Rotalia litotanmica (Uhlig)-hoz igen hasonló, szerintem vele megegyező
Rotalia mnbilicata (H a n t k e n) fajok is megtalálhatók. Ez utóbbi az ukrajnai terület
felé mutatja a rupéli tenger kapcsolatait.

Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az eddig általánosságban Clavulinoides
szabói (Hantke n)-nak emlegetett alak három fajt foglal magában, amelyek a C.
szabói (Hantken), C. cnbensis (Cushman és Bermudez) és a C. havanensis
(Cushman és Bermudez), amire egyébként bizony talaniü Hantken már
1868-ban is reámutatott. Véleményem szerint csak két alakról van szó, mivel C. cubensis
a C. havanensis, vagy a szinonim (de előbb leírt) C. jaruisi Cushman fiatalabb és
csak tritaxia stádiumú formája.

Rétegtanilag fontos, hogy ezek a fajok még a gyéren szedett mezőkeresztesi
magminták szerint is bizonyos szintekhez kötötten mutatkoznak. így a C. szabói az itteni
rupéli szintekben igen ritka, sőt a legtöbbször hiányzik, míg a másik »két« faj gyakori
és a mintákban együtt fordul elő, ami méreteiknek aránya s a házuknak a C. szabóitól
eltérő finom agglutináltsága is mutatja azonosságukat. (Egyébként igen érdekes, hogy
a Budaihegység területén inkább a C. szabói a gyakori és a C. cnbensis — havanensis
a ritka).

M a j z o n : Kőolaj f lírásaink újabb rétegtani eredményei

51

A globigerinás szint vastagsága a bükkszékiekliez hasonlóan különböző. így
a 20. számúban 175 m, míg az 1. számúban csak 63 m volt. A demjéni területen 88 — 250
m között ingadozott. Szomolya környékén, ahol eddig harántolták 273 m-nek bizonyult.
A cassidulinás réteg a demjéni fúrásokban 41, a szomolyaiban 37 m vastagságban mutat-
kozott.

A rupéli emelet fiatalabb tagja az agglutinált fajokkal jellemzett (3.) szint.
Agyagmárga rétegei között homokkő és Demj énben tufás rétegek települnek. Az agyag-
márga rétegek Demjénnél mangánkarbonátosok. A legújabb mikropaleontológiai és
ezzel kapcsolatos rétegtani megfigyeléseink a végig magfúrással haladó demjéni 550 m
mélységet is elérő sekélyt órásokból valók. Itt ennek a szintnek alsó határszakaszán
gyakoriak és jól kifejlődöttek a Planulinelldk. A demjéni területen a planulinellás réteg
17 — 26 ni vastag s jól követhető azokban a fúrásokban, ahol ezt harántolták. Alatta
közvetlenül következik a globigerinás szint . Ilyen rétegződés van a mezőkeresztesi 1 1 .
számú fúrás 1080 m mélységében. Megemlítendő még, hogy az egyes f lírások rétegmintái
nagyon sok Bulimmá elongata d’O r b i g n y fajt tartalmaznak, amelynek ilyen mértékű
megjelenése egyébként szokatlan a középsőoligocén üledéksorozatában. Több adat
birtokában igen értékes vezetőréteg is lehetne.

Mezőkeresztesen a 3. számú fúrásban a rupéli magasabb, vagy a 2. számú globi-
gerinás szintjét is harántolták 130 m vastagságban.

Felsőrupéli üledékeket tárt fel az emődi 1. számú fúrás 1320 — 1500 m közötti
szakaszon,* mely alatt néhány F or amin if érát , halpikkelyeket és növényi maradványokat
tartalmazó meszes agyag, kissé finom, homokos agyagmárga rétegek következtek 1863,5
m mélységig. Ez utóbbi rétegek már a lattorfi emeletbe tartozhatnak.

A Bogács 1. és a Demjén — Szomolya 5. számú fúrás a felsőrupélibe sorolható
litotamniumcs-heteroszteginás mészkő, meszes homokkő és agyagmárga rétegeket
tárt fel. Ez az érdekes kifejlődés eddig teljesen új a tudomány számára.

Az ózdi (Bolyok) 2. számi! fúrás 804,2 m mélységben szintén elérte a felsőrupéli
rétegeket s 1141 m-es talpmélységig ezekben haladt.

A katti emelet rétegei Ózd környékén úgynevezett »slires« kifejlődésetek, igen
finom homokos, esillámos, meszes agyag s benne az ózdi fúrások szerint rendszertelenül
vékonyabb- vastagabb finomszemű homokkő rétegek települnek. Schréter Z. [9]
e vidéket, és az ettől északra, részben Csehszlovákiához tartozó területet tanulmányozva
ezeket a rétegeket az oligocén elejétől kifejlődött slires fáciesnek tartja s valószínűsíti
— bár igazolni nem tudja — hogy e rétegösszletben a lattorfi emelet is benne foglal-
tatik. A slires fáciest határozottan a rupéli emelet lerakódásának jelenti ki és csak a
felsőbb homokosabb szintjét tekinti katti emeletbelinek. Schréter Foraminifera
fajai elég nagy mértékben egyeznek az ózdi fúrásokból előkerült fauna alakjaival. Véle-
ményünk szerint e területen nem teljes az oligocén rétegsora, amit bizonyít, hogy a
lattorfi emelet mindenütt kifejlődött, jól felismerhető, jellegzetes rétegeit sem a fel-
színen, sem a szlovákiai Csíz melletti, triászig hatoló eakovi fúrások nem tárták fel.
Ezenkívül a lattorfi és rupéli üledékek olyan jellegzetesek és az utóbbiak faunája, még
a homokos lerakódásokban is egészen eltérő az itt megismertektől, hogy ezeket az üledé-
keket a eakovi ismeretek alapján az esztergomi barnakőszénmedencéhez hasonlóan,
ahol a kiemelt részeket szintén nem mindenütt öntötte el a rupéli emelet tengere az
alsókatti regressziós tenger lerakódásainak tarthatjuk. Az egyenetlen alapfelszínt igazol-
ják a eakovi fúrások, melyekben az 1. számú 430 m-ben a szeizi, míg a 2. számú 815 m
mélységben érte el a wettersteim rétegeket. Nem hagyható figyelmen kívül a ruda-
bányai fúrás sem, amely rupéli rétegeket tárt fel.

* Ezek megfelelnek az állami mezőkeresztesi II. sz. fúrás rupéli C. szabóit szintén nem tartalmazó
rétegeinek.

4*

52

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 7. füzet

Az alsókatti slíres kifejlődésű rétegek leggyakoribb Foraminiferái közé a közön-
séges fajok tartoznak. Azonban jellegzetes alakok a Cyclammina cancellata Brady,
Marginulina cristellaroides C z j z e k, Uvigerina ursula d'O r b i g n y, Planulina
wuellerstorfi Scliwager, Cibicides dutemplei (d’O r b i g n y) és egy Dendroplirya,
vagy Bathysiplion, melyet J a s k ó S., mint rendszertanilag kérdéses férget új
nemzetségként Protulites segmentata J a s k ó néven írt le. Ez az egyszerű, homokos
házú Foraminifera igen gyakori és szabadszemmel is felismerhető a kőzet felületén.

Meg kell még említenünk azokat a rétegeket, melyeket az egyes demjéni fúrások
a miocén riolittufa alatt közvetlenül, szinte hozzájuk tapadva tártak fel. Az agyag,
illetve agyagmárgában igen gyakoriak a Texhdaria carínata d'O r b i g n y házai.
A kísérő fajok inkább miocén alakok, az Eponides budensis (H a n t k e n) kivételével,
amely oligocénre utal.

A debreceni 2. számú fúrás 1486 — 1489 m mélyből vett homokos agyagmárgából
főleg agglutinált fajok (Rhabdammina abyssorum M. S a r s, Ammodiscus sp., Cyclam-
mina sp., Clavulinoides cubensis Cushmann és Bermudez) és Globigerina
triloba R e u s s kerültek elő. Hasoiúó homokosházú faunát már az állami debreceni
I. számú fúrásból is feljegyez az irodalom. A középsőoligocén 3. számú, agglutinált
szintjébe tartozó rétegeink a flisösszlet krosznói vagy polanica rétegeibe sorolhatók,
melyek szintén a foramhúf éra -mentes alsóoligoeén menilites palái felett települnek.

A túrái fúrás 1304 — 1469m között harántolt felsőrupéli foraminiferás rétegeket
( Dendrophrya vagy Bathysiplion sp.).

Miocén

Egyes dunántúli fúrások (pl. Lovászi, Óbornak) a kelvéciai üledékeket is fel-
tárták. Faunájuk nemcsak apró és rossz megtartású, amivel is már elütnek a fiatalabb
miocén üledékektől, de hiányoznak a jellegzetes tortónai fajok is. Az ország eddig leg-
mélyebb, 3622 m-es Obornak-Oltárc 3. számú fúrása 3083, a Lovászi 158. számú
3021,5 m-ben érte el az idesorolható rétegeket.

A tortónai lerakódások alsó része kandorbulinás-globigerinás márga és ruész-
márga, melyeknek CaC03 tartalma főleg a beléjük zárt nagy tömegű foraminiferakáztól
származik. Legmélyebben az obornaki 3. számú 2609—3088 m, a lovászi 280. számú
2375,5 — 2403,2 m, a váti 1. számú 2349 m, a lovászi 158. számú, 2227,5 — 3021,5 m a
nagylengyeliek 1880 — 2100 m között, míg a buzsáki és karádiak 640 — 724 m körül
érték el, illetve haladtak beime.

Ezek a kandorbulinás rétegek arra engednek következtetni, hogy Észak -Erdélytől
és a Felső-Tisza-, Iza völgyétől kezdve az Alföldön, valamint a Dunántúl egységes, meg-
egyező vízösszetételű medencerendszer terült el. A magyarországi, eddigi legnyugatibb,
váti előfordulás pedig a csehszlovákiai (moravai J edlitschk a-féle) lelőhelyek felé
való kapcsolatokra utal.

Egyes fúrások kandorbulinás rétegei felett Anomalina fajokat (A. simplex és
badensis) tartalmazó lerakódások találhatók (Nagylengyel, Salomvár 4. sz.), amelyek
szintén erdélyi kapcsolatokra utalnak.

Az egyes fúrásokban kandorbulinás tortónai rétegek felett vékonyabb litotam-
niumos, amfiszteginás lerakódások is megfigyelhetők. Faunájuk jóval szegényebb,
mint a fekvő rétegeié s csak elvétve található néhány Candorbulina faj bennük. A buzsáki
1. számú fúrásban 619 — 640 m, a 2. számúban pedig 715,5 — 724 m-en mutattuk ki.
Faunájuk Amphistegina vulgáris d’Orbigny, A . liaueri d’Orbigny, Asterigerina
rosacea (d’Orbigny), Globigerina bulloides d’Orbigny, Candorbulinák (igen
ritkák), Elphidium crispurn (L), Elphidium sp.

Majzon: Kőolajfúrásaink újabb rétegtani eredményei

53

A szarmata lerakódások csillámos, tömött agyagmárga rétegeiben a jelleg-
zetes csökkentsósvízi faunát találjuk. Az Inke 13. számú 1325,5 m-bén a Nonion commune
(d'Orbigny) és a Rotalia beccani (L.) gyakoriak. Felszínük mélysége Óbornak 3.
számúban 2148 m, Nagylengyel 63. számú 2020 m, a többi nagylengyeli fúrásban pedig
1827 — 1896 m között volt kimutatható, Lovászi 308. számú 1844 m, Lovászi 200 számú
1687,5 m, a buzsáki 2. számú 751 m, Karádi 3. számú 394, a 2. szánni 472 és 1. számú
566 m-ben érte el.

Felsőmiocén, szarmata zöldesszürke, kissé homokos agyagmárgát harántolt a
gödöllői 3. számú fúrás 910 — 945 m-ben Elphidium antonium, Elphidium sp. és Nonion
sp. fajokkal.

A nagyalföldi fúrások közül a szolnoki 1. számú fúrás 2238,2 — (2410,6) m között
üde diabáz, tűzkő és mészkő kavicsokból diabázkötőanyagú konglomerátumot harántolt.
Rétegtani helyzete bizonytalan, a tortonai korú rétegek alját jelzi.

A középsőmiocén tortónai emeletébe tartozó rétegeket tárták fel a biharnagy-
bajomi fúrások. Itt a zöldesszürke tufás sorozatban az agyagmárga, márga, zöldes-
szürke, szürke, tufás agyag 59 fajból álló gazdag Foraminifera-iawnát tartalmaz, melyben
uralkodóak a Candorbulinák, kisebb mértékben pedig a Globigerinák. A kőzetanyag és a
jellegzetes fauna is az északerdélyi Dés-Alör-Retteg-Csicsóliagymás vonulatában meg-
figyelt rétegekkel való megegyezésre utal. A kaudorbulinás réteg alatt Globigerinák-
ban gazdag lerakódás figyelhető meg pl. a 25. számú fúrásban. Hasonló faunájú rétegek
figyelhetők meg a Túrkeve 1., Szerep 1., Szolnok 4. számú fúrásokban is. Mélységük
Túrkevén 2148, Szerepen 1840, Szolnokon 2142 és Biliarnagybajomnál 1085 — 1260 m
között van. Két bihamagybajomi fúrás (23. és 25. sz.) 86 — 88 m t. sz. f. magasság mellett
1640 m-ben liarántolta ezeket a kandorbulinás rétegeket.

Riolit és andezittufát tártak fel a túrái 1. számú 1161 — 1286 m, a nádudvariak
1700 — 1800 m-ben és a nagybajomi fúrások. A nyíregyházi 1. számú fúrás 980 m-től a
2579 m-es talpmélységig dacit, illetve riolittufákat harántolt.

A vulkáni rétegek alatt a bihamagybajomi fúrások 20 — 50 m vastag kong-
lomerátumot tártak fel.

Szarmata homokos agyagmárga lerakódásokat mutattunk ki a nyíregyházi fúrás
978 m-ében, a debreceni 2. számú fúrás 1249 m-ében, a túrái fúrás 1000 — 1205 m-ében,
a jászberényi 1. számú fúrás 1540 m-ében, a rákóczifalvi 7. számú fúrásban 1430 m
mélységben. A rétegek faimája Triloculina consobrina d'Orbigny, Quinqueloculina
sp., Elphidium obtusum (d'O r b i g n y) , E. hauerinum (d'Orbigny), E. fichte-
lianum (d’Orbigny), E. antonium (d'Orbigny), E. aculeatum (d’Orbigny),
E. crispum (L.), Nonion granosum (d’Orbigny) és Rotalia beccarii (I/.) fajokból
áll, melyek közül az E. rugosum, E. crispum és a Rotalia beccarii rendszerint
gyakoriak is.

Mezőnyárádon a miocén üledékei tarka agyag, sötétszürke agyagmárga, homokkő
és vulkáni tufa. Ez a rétegösszlet a mezőnvárádai fúrásban 1450 m-es vastagságú.
Hasonló kiíejlődésűek a miocén rétegei a mezőkeresztesi 23. számú fúrásban és vastag-
ságuk 1143 m.

Mezőkeresztesen és Demjénben az oligocén fölött tarka agyag és az alsó riolit-
tufa települ, melynek legmagasabb fekvése a mezőkeresztesi területen az 1. és 6. számú
fúrásokban van, hol 473, illetve 450 m, míg legmélyebben a 20. és 23. számúban 710,
valamint 987 m-ben. A tufák vastagsága 250 (3. számú fúrás) és 628 m között (61. számú
fúrás) mozog. Demjénben ezeknek legvastagabb kifejlődése körülbelül 200 m.

Foraminiferás réteg a sajóhídvégi 1. számú fúrás 805 — 810 m-ben harántolt
homokos, meszes agyag, melyből Bolivina punctata d’O r b i g n y , Dentalina filifovmis
d’O r b i g n y, Sphaeroidina bulloides d’O r b i g ny, Pullena bulloides d’O r b i g n y és

54

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 1. füzet

Siphonina reticulata (C z j zek) került elő, ezek mint sósvizi fajok középsőmiocénre utalnak.

Szannatakorú üledékek kerültek elő az emődi 2. szánni 1141 — 1219 és a mező-
nyárádi 1. számú fúrás 1041 m körüli szakaszából, melyekben csökkentsósvízi Fora-
miniferák voltak megfigyelhetők: Tviloculina consobrina d’Orbigny, Ouinquelo-

culina sp., Nonion granosum (d’O r b i g n y) mindkét helyen gyakori, Elphidium crispum
(L.), E. antonium (d’Orbigny), E. hauerinum (d’O r b i g n y), E. striatopunctatum
(F i c h t e 1 és Moll), Rotalia beccarii (L.) . Hasonló fauna került elő a sajóhídvégi
szerkezetkutató fúrások 130 — 400 m közötti szakaszából.

Pliocén

A lemélyített fúrásokban a ritka magmintavétel miatt a pannóniai rétegek vastag-
ságára az elektromos szelvényeiből következtethetünk. Természetszerűleg így nincsen
adatunk a levantei és negyedkori rétegek kifejlődésére sem.

A mellékelt táblázat ismerteti az egyes területeken lemélyített fúrások alsó-
pannóniai rétegeinek alsó határát és tengerszintfeletti magasságát.

Fúrás

mélység

t. sz. f.

Fúrás

mélység

t. sz. f.

Karád 3

394

190,52

Jászberény 2

1587

92,43

Mezőkeresztes 6 ....

450

101,75

Biharnagybajom 25 .

1627

88,96

Karád 1

548

275,53

99,85

109,36

Lovászi 200

1687

178 43

Ernőd I

576

Andrásliida

1699

198,32

86,48

Mezőkeresztes 42 ...

616

Rákóczifalva 3

1731

» 51

651

109,52

Nádudvar 3

1732

89,87

Buzsák 2

690

140,32

107,50

Budafa 333

1748

232,30

167,68

Mezőkeresztes 21 ...

710

Andrásliida

1772

Mezőkeresztes 60 ...

750

107,02

Biharnagybajom 23 .

1800

84,96

Gödöllő 3

910

230,74

Nagylengyel 28

1849

240,26

Nyíregyháza 1

980

1 1 1,84

vSzolnok 3

1925

91,35

Túra 1

985

157,80

100,22

Zalalövő 1

1978

256,83

204,64

Mezőkeresztes 23 ...

987

Nagylengyel 63

1996

Mezőnyárád 2

996

1 18,00

Salomvár 4

1998

273,8

» 1

1078

123,00

Turkeve 3

1999

86,0

91,94

119,73

86,66

Gödöllő 2

1110

246,50

132,00

Szolnok 4

2031

Debrecen 2

1224

Szany 1

2052

Baja (Hung. Oil.

Turkeve 1

2077

fúrás)

1322

90,00

Obornok-Oltárc 3 . . .

2148

288,06

Kiskőrös 1

1333

100,0

Turkeve 2

2351*

87,0

Rákóczifalva 1

1460

86,70

Nagyszénás 1

2830*

88,63

* Pannóniai rétegekben állt meg a fúrás.

Az alsópannóniai üledékekben mikroszkópi lapos lepénykeszerű képződményeket
figyeltünk meg. Majdnem minden alföldi, mind a régi állami, mind az újabb olajkutató
fúrásokban (Tiszaörs, Tótkomlós, Biharnagybajom, Szolnok stb.) megtalálhatók, de
megfigyeltük a Budapest környéki (Cinkota, Gödöllő) és a dunántúli fúrásokban (Salom-
vár, Dióskál, Buzsák, Vát) is. Máj zon L. 1934-ben a tiszaörsi fúrás 1255 — 1588 m
közötti alsópannóniai rétegösszletében, Szurovy G. 1941-ben a tótkomlósi fúrások-
ban találta meg ezeket. A csehszlovákiai hasonkorú rétegekből is ismeretesek, de köze-
lebbit nem tudnak róluk. Jugoszláviában Obradovic, S. [5, 6) foglalkozott leg-
újabban velük és W i c latig r, C. A. után közelebbi leírás nélkül mint »fehér Foramini-
ferákat« ábrázolja a jellegzetes apró testecskéket.

M a j z o n : Kőolaj fúrásaink újabb rétegtani eredményei

55

IRODALOM — JlHTEPATyPA — - LITERATURE

1. Bartenstein, H.: Systematisch-taxonoinische Bemerkungen zu den

Foraminiferen-Gattungen Tríbrachia Eoeblich Tappan, Tetraplasia, Centenarina Majzon.
Pál. Zeitschr. 26. 1952. — 2. Hiltermann, H. : Zűr Stratigrapliie und Mikro-
fossilfülirung dér Mittelkarpaten. Oel und Kohlé. 39. Jahrg. 1943. — 3. Mauritz,
B.— T o 1 n a i V. : A sajóhídvégi trachit és trachittufa. Földt. Közi. EXXXIII. 1953. —
4. N e d e 1 y — D évidé, V. : Nalazi globotruncana u Medvednici, Zrinskoj gori,
Böki Kotorskoj i okoliei Budve. Geol. Vjesnik. sv. V — VII. 1951 — 1953. — 5. Obra-
d o v i c, S. : Kurzer Rüekblick auf die Scliichten eines Teils dér Bohrung Velika Greda
21 auf Grund mikropaleontologischer Untersuchungen. Zbornik Radova, VII. 1954. —
6. Obradovic, S. : Darstellung dér Schiclitenfolgen aus den Bohrungen in dér
Gegend von Sedlariea vöm mikropaleontologischen Standpunkt. Zbornik Radova, VI.
1954. — 7. Kőrössy L. : Adatok az Alföld északkeleti részének földtani ismere-
téhez. Földt. Közi. 1953. — 8. Majzon L,. : Adatok egyes kárpátaljai flis-rétegek-
liez, tekintettel a Globotruneanákra. Földt. Int. Évk. 1943. — 9. SchréterZ. :
Ózd — Tornaalja (Safarikovo) vonalától keletre eső harmadkori terület földtani
viszonyai. Földt. Int. Évijei. 1943. évről. 1953. — 10. Strausz E. : Die panno-

nische Molluskenfauna dér Tiefbolirung von Magyarszentmiklós. Annales Mus. Nat.
Hung. XXXIII. 1940. — 11. Strausz D. : Miocén-képződmények a DXy-dunán-
túli fúrásokban. Földt. Közi. DXXX. 1950. — 12. Szurovy G. : A nagyalföldi
újabb mélyfúrások hidrológiai eredményei. Hidrl. Közi. XXVII. 1947. - — - 13. V a d á s z
E. : Magyarország földtana. Akad. Kiadó, 1953. — 14. Vadász E. : Magyarország
földtani nagyszerkezeti vázlata. M.T.A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. XIV. 1954.

TÁBLAMAGYARÁZAT — OB'bHCH EHH E TABJ1HU — EXPRANATION OF THE TÁP, RÉS

I. tábla — Taöjmqa JV° 1 — Table I

1, 2. Kissé sárgás mészkő, Schubertella sp., 20 x Karád 1. sz. fúrás 956,5— 959,5 m. Felsőkarbon-
pertn — - HeMHoro oxenTOBaTbie n3BecTHHKn c Schubertella sp 20 x, CKBawrma Ne 1, c. Kapag,
956,5 — 959,5 m, Bepximü Kap6oH-nePMb. — Yellowish limestone, Schubertella sp. Well Karád No 1.
956,5 — 959,5 meters. Upper Carboniferous to Permiau. 20 x

3. Ugyanaz Climacammina sp.-sel 45 x — tót >kc c CUmacammina sp. 45x. The same
with Climacammina sp. 45 x

4. Vöröses gumós mészkő alga (?) maradványokkal. 20 x Kiskőrös 1. sz. fúrás 1496 — 1500 m
— Dogger — KpacHOBaTo-wejiBaHHbie, u3BecTHHKu c ocraTKaMH Bogopocneü. 20 x, CKBawwHa Ne 1,
c. Kuumépém, 1946 — 1500 m. Horrep. — Reddish knotty limestone with algal (?) remains. Kiskőrös,
well No 1, 1496 — 4500 meters. Inferior Oölite 20 x

II. tábla — Ta6;uma Ne II — Table II

5. Rudistás mészkő, Dicyclina sp. 40 x Andráshida 4. sz. fúrás 1962 — 1965 m. F elsőkréta — -
143BecTHHKH c pygHCTaMu h c Dicyclina sp. 40 x. CKsaoKHHa Ne 4, c. AHgpaLUXHga, 1962 — 1965 m. Bcpxhhh
Mén. — I.imestoue with Rudistae. Dicyclina sp. Andráshida, well No 4, 1962 — 1965 íueters. Upper
Cretaceous. 40 x

6. Hippuritás mészkő, Cuneolina sp. 40 x Nagylengyel 38. sz. fúrás 2022,5 — 2022,6 m. Felső-
kréta- — - rnnypnTOBbie H3BecTHBKii, Cuneolina sp 40 x CKBawHHa Ne 38, c. HagbneHflbenb,! 2022,5 — 2022,6
m. BepxHHü Mén. Limestone with Ilippurites, Cuneolina sp. Nagylengyel, well No 38. 2022,5 — 2022,6 me-
ters. Upper Cretaceous, 40 x.

III. tábla — Taöjnma JM° III — Table III

7. Hippuritás mészkő, Praealveolina sp. Vaginulina sp. 40 X Nagylengyel - — runypiiTOBbie
H3BceTHBKH, Praealveolina sp, Vaginulina sp 40 x, c. HagbneHgbenb. — Limestone with Hippurites. Prae-
alveolina sp., Vaginulina sp. Nagylengyel, 35 x

8. Hippuritás mészkő, Vidaliná sp. 35 x Nagylengyel 64. sz. fúrás 2328 m. Felsőkréta — -
runypHTOBbiej n3BecTHHKH, Vidalina sp. 35 x, CKBawuHa Ne 64, c. HanbneHgbenb, 2327 — 2328 m. BepxHHM
Mén. — Limestone with Hippurites. Vidalina sp. Nagylengyel, well No 64. 2327- — 2328 meters. Upper
Cretaceous. 35 x

IV. tábla — TaöJiima Ne IV — Table IV

9. Nodosinella velascoensis, 50 x Nagylengyel 64. sz. fúrás 2127 — 2128 m. hippuritás mészkő,
felsőkréta — Nodosinella Velascoensis 50 x, CKBaHuma Ne 64, 2127 — 2128 m, runypnTOBbie n3BecT-
HflKH, BepxHHü Mén. — Limestone with Hippurites. Nodosinella velascoensis. Nagylengyel, well No 64.
2127 — -2128 meters. Upper Cretaceous. 50 x

56

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1 . füzet

10. Globotrunkanás inészniárga, 40 x Gellénháza 1. sz. fúrás 2295 — 2300 in. Felsőszenon —
H3BecTKOBbie Mepre^H c raoöoTpyHKaHaMH, 40 x, c. re^neHxa3a, c«Ba>KHHa J\fo 1,2295 — 2300 m. Be pxhhh
ceHOH. — Calcareous mari with Globotrrmcana. Gellénliáza, well No 1. 2295—2300 meters. Upper
Senonian, 40 x

V. tábla — TaSjiHua N° V — Table V

11. Alveolinás mészkő. 30x Dióskál 1. sz. fúrás 121 1 — 1212 m. Középsőeocén — AjiBeo-
jiHHOBbie ittBecTHBKH, 30 x, c. flnoniKaji, CKBa>KHHa JS|Q 1, 1211 — 1212 m. CpeAHuú soneH. — Gimestone with
Alveolina. Dióskál, well No 1. 1211 — 1212 meters. Middle Eocéné. 30x

12. Miliolinás mészkő, 35 x Demjén 1. sz. fúrás 768 — 773 m. Középső (?) eocén — Mhjiho-
jinHOBbie n3BecTHHKH, 35 x, CKBa>KHHa J\o l, c. JfeMbeH, 768 — 773 m. CpeflHHú (?)-3oueH — Gimestone
with Miliolina. Demjén, well No 1. 768 — 773 meters. Supposed middle Eocéné. 35 x

VI. tábla — Taömma JN° VI — Table VI

13. Acarinina sp. 70 x Nádudvar 3. sz. fúrás 1994,5 — 1996,5 m. Felsőeocén — Acarinina sp.
70 x, c. HaflYABap, CKBawiiHa N° 3, 1994,5 — 1996,5 m. BepxHHii aopeH. — Acarinina sp. Nádudvar, well No
3. 1994,5 — 1996,5 meters. G'pper Eocéné. 70x

14. Nummulina sp. (incrassata) és Asterigerina rotula, 40 x Demjén 1. sz. 730,5 — 736,5 m. —
Felsőeocén — Nummulina sp. (Incrassata) n Asterigerina rotula 40 x, c. jdeMbeH, 730,5 — 736,5 m.
BepxHHfi aoueH. — Nummulina sp. (incrassata), Asterigerina rotula. Demjén, well No 1. 730,5- — -736,5 me-
ters. G'pper Eocéné. 40 x

VII. tábla — Taöjuufa JVe VII — Table VII

15. Rupéli globigerinás (4-ik) szint, 25 x Demjén 1. sz. fúrás 450 — 455 m. — PynejibCKHÜ
T0PH30HT c rnoöiirepHHaMH (4-bifi) 25 x, c. AeMbeH, CKBa>KHHa JSfe 1,450 — 455 m. — Fourtli Rupelian
horizon with Globigerina. Demjén, Well No 1450 — 455 meters. 25 X

16. Alsókatti i>slires« kifejlődés jellemző alakjai, 30 x Ózd (Bolyok) 2. sz. fúrás 602 — 607,5 m. —
XapakrepHbie ipopmu íopMaumi, »innHpa« Hu>KHe-xaTTCKOro B03PacTa, 30 x, MecTHocTb 03a (Boííok)
CKBaxoiHa N° 2, 602 — 607,5 m. — Characteristic forms of the lower Cattian »Schlier« facies. Ózd
(Bolyok), well No 2. 602 — 607,5 meters. 30 x

VIII. tábla — Taöjimia JVq VII — Table VIII

17. Kandorbulinás alsótortónai, 50x Bihamagybajom 11. sz. fúrás 1260 — 1267 m. - — -
Hhwhhh toptoh c Candjrbilina 50 x, c. EnxaPHaAb6afioM, CKBawHHa j\o 1,1260 — 1267 m. — Gower
Tortonian strata with Candorbulina. Bihamagybajom, well No 11. 1260 — 1267 meters. 50 x

18. Gepényszerű képződmények. 40 x Bihamagybajom 2. sz. fúrás 1 175 — 1 179 m. Alsópannóniai
JleneuiKOBHAHbie o6pa30BaHnn, 40 x c. BuxaPHaAböafioM CKBawHHa N° 2,1175 — 1179 .m. Hhhchmíí

naHHOH. — Flapjack-like organic remains. Bihamagybajom, well No 2. 1 175 — 1 179 meters. Gower Panno-
nian . 40 x

0 HOBbix cTpaTurpaiJiHMecKHX pe3yjibTaTax öypeHHíí no Hecjmi b BeHrpnn

JT. MAff30H

B CTúTbe pe3ioMHpyioTCH BbiBOflbi iiccieflOBaHnH (jiopa.MiiHinjiep, npoBCfleHiibix b BeH-
rpim c 1952 r. Ha npoöax, nponcxoAHUuix ii3 őypeHiiií no Hetjmi. -*a

Ha rpanime BepxHero KapöOHa n nepiwn OTjiara;incb n3BecTHHKOBbie caon, HaxoA-
nmiiecH b rjiyőnHe 956,5 m h cofl?p>Kamiie uuimjibi Scliubertella ii Climacammina b őypoBoíí
cKBa>KHHe JN° 1, b c. Kapafl.

TpiiacoBbie ropii30HTbi 6bi.m oÖHapyweHbi Kan b 3aAyHaficK0H oöjiacni (AHApauiXHAa
J\g 1, HaAb.ienAbe.nb JVsJNs 28 n 36, KapaA JV°2, ByA<aK N° 2), Tan n b OKpeciHOCTii r. ByAanemr
ii Ha BturepcKOií HH3MeHH0CTii (TeAejuié N° 3 h Typa). B oöjiacni rop Biokk, OTjio>KeHHH
Tpnaca öbuiH npope3aHbi b HeKOTOpbix cKBa>KHHax b c. Me3éKepecrem'H b CKBajKime JVfe 1 b
c. XteMbeH.Ci<Ba>KHHa b c. KmuKépém oÖHapy/Kiuia Aorrep n jieüac, HanmaH ot r.iyönHbi 1496 m.

OlCHb pa3H006pa3HbI.MII HBJIHIOTCH CJIOII jMejlOBOrO B03paCT3, Iip0pe3aHHbie rjiyŐOKHMH
c KBa >ki í h a mh . Ha BeHrepcKon Hii3JvieHH0CTn, b cKBa>Kime Ne 2 n r. JJeöpeueH, oőiiapy>KHJicH
(Ji.inui c rjioöOTpyHKaHaMu BepxHero ceHOHa, H3BecTeH H3 KapnaTCKOií YKpaHHbi. CKBa>KiiHbi
b cc. HaAyABap h PaKomic|iajibBa oÖHapy>KnJHi cjioh Toro >xe B03pacTa. HHTepecHbie cjioh
BepxHero Mejia öbinn naiÍAeHbi Ha ocHOBaHim MiiKpoiJiayHbi b cKBa>KHHax HaAbJieHAbejib,
AHApamxiiAa h rejuieHxa3a, b KOTOpbix xopoiuo BbiAejiHJincb Meprejw c Grypliea, mnypiiTO-
Bbie ii3BecTHHKti h HHOuepa.MOBbie MeprejiH. B rmiypuTOBOM ropii30HTe b cKBaatiiHe Ne 67
b c. HaAbjieHAbeab, tohho xan, Kan c noBepxHOCTH b r. LLlio.Mer — oöHapy>KHJicH oahh
3K3e.MnjiHp Nummulina sp. (<j)opaivuiHH<t>epbi Mejia coAep>KiiBaeT Taönima b bchtcpckom tckctc) .

Ha rpamme BepxHero Mejia h aoueHa oTjiara.mcb otjiotkchhh c Trochamminoides.
Ohh npoxoAH Jincb b rjiyÖHHe 1519 m b cKBaaaine N°2 b r. fleöpeueH. BypoBbie cKBa>KHHbi

M aj z o n : Kőolaj fúrásaink újabb réteglani eredményei

57

oÖHapy>KiiJiii h cjioh, OTjioweHHbie b oiAejibHbix (J)a3ax aoueHa. B 3aAynaHCK0H oöjiacrn
CKBawHHa JVfs 1 b c. AiiouiKaji flocTHma b myÖHHe 1211 m ajibBeojiimoBbie h3bccxhhkh ;
CKBajKHHa JNs 8 b c. Bywax rjioötirepiiHOBbie H3BecxHHKii Bepxnero aouena. B OKpeciHOCxn
r. ByAaneiuT oÖHapy>KnJincb, pjiaBHbiM oöpa30M, jinxoxaMiiOBbie h3bccxhhkh, coAepwamiie
MajieHbKiie Nummulina BepxHero aopeHa, npimeM cKBanoma JV» 2 b c. LfiiHKOxa Aocxurjia
— noAOÖHO cKBawnHe b c. Kouia— yrjieHOCHyio kpobjiio aopeHa, A0Ka3aHnyio MaKpocjiayHOH.
BepxHeaopeHOBbie H3BecxHHKii h ii3BecxHHKOBbie Meprejin 6 bum HaÜAeHbi xaK>i<e Ha Ben-
repcKOH HH3MCHH0CTH h Ha nepHijiepHH rop Biokk. ripuMepoM cJiy>KHT cKBawiiHa JVs 3, rAe
o6Hapy>KHJiHCb b rjiyÖHHe 1840 m, KpoMe MajieHbKiix rnoönrepnH, íjiopMbi Acarinina h Hant-
kenina ,,kochi“ hantken b BepxHeaoneHOBbix Meprejinx.

OanroHCH íiBJiHexcH onCHb pa3H00Öpa3HbiM. Ha ocHOBaHini HCCJieAOBaHHií (JiopManHii-
4>ep HecKOJibKO ropn30HXOB BbiAejiHJiocb ; omi npocjiOKiiBaioxcH no Bceh cxpaHe. MHxepeciibie
pe3yjibxaxbi b bxom oxhouichhh : 1 . necHamicxbie H3BecxHHKii c Lythothamnium n Heterostegina
b CKBawimax b cc. Borán h Comoííh h b OKpecxHoexn c. JdeMbCn, 2. JlaxxopcjjcKHH ropn30HX
6e3 (j)opaMHHH(j)ep n hhjkhhh pynejibcKiin ropn30HX MomHOCXbio 686 m b cKBawiiHe N° 8 b c.
By>i<ai<

CKBa>KHHa N° 2 b OKpecxHOCXn r. 03A HanHuaexcn noA ropn30HxoM mayKOHinoBoro
necnaHHKa, noxoM ripoAOJi>KaexcH b xai< Ha3biBaeM0M xaxxcKOM »nuinpe« ao rnyöiuibi 804,2 m,
rAe OHa Aocxiirna BepxmiH ropn30HX pynejin. 3xo iiHxepecnaH (JiopMamifl Kai< c xohkii 3pemiH
ropooőpa30BanHfl, xai< n e Apyroii reojiorimecKOií xomkh 3pemiH.

BnponeM, cpeAH öypoBbix cKBa>i<iiH, pacnojio>KeHHbix okojio c. Uii3 b Hexoc.noBaKini,
npnMepno b 10 km b ceBepHOM HanpaBJieHim ox BbimeyKa3aHHon mccihocxh, cKBa>KHHa JVe 1 b
c. U,aKOB Aocxnrjia b rnyöiiHe 430 m ceücKHe, a JVs 2 b myÖHHe 815 m BexepcxeíiHCKiie cjioh.

rejibBCxcKne cjioh 6hjih nanAenbi b TpaHCAaHyönii, b cKBanoiHax b cc. JloBacn n Oőop-
Han. Hiiwhhh nacxb xopxohckhx oxjiojKemiií, ox c. BnxapHaAböaiíOM ao c. Bar, oxapaKxepn3o-
Bana bhabmh Candorbulina n (Jlobigerina. BBepxy jiejxax n3BecxK0Bbie rjniHbi n r.xnHucxbie
Meprejin c Anomalina. 3xa cBnxa aHajiorn'ina c cjiohmh, H3BecxHbiMn c noBepxHOCxn n3 Tpan-
CHJiBaHim. B TpaHCAaHyönn xopxoHCKiie cjioh KOHnaiorcn b cjioe c Amphistegina. CapMaxcKne
oxjioweHiiH nOHHweHHOH cojieHHOCxn öbuiii xaKwe oÖHapyweHbi b cKBa>i<iiHax, rAe hobbic
yc.noBiin >kh3hh oxpa>KaioxcH b n3MeHeHiin cooxBexcxByiouurx bhaob (JiopMaMHHinJiep (bhabi
Elphidium, Noniotia, Rotalia beccarii, Cibicides lobatulus n Henoxopbie pa3H0BHAH0cxn
Miliolina).

riaHHOHCKaH CBnxa njuiopeHa — 3Hamixejibiioii pacnpocxpaHeHHOCxn b oÖJiacxn nonc-
kob ; o neM cBnAexe.nbcxByex n MeHbaian xaöjuma b bch repcKOM xenexe. B TpaHCAaHyöiui,
CKBawmia N° 3 b c. KapaA n cKBanaiHa b c. HaAbceHam b io>khoh nácin BeHrepcKOü hh3-
MeHHOcxn, ocxaHaB.nnBajincb b HiiiKHeriaHHOiicKiix oxjioweHimx b rjiyöinie 394, x. e. 3009
M. C 10‘IKH 3peHHH MHKpOHajieOHXOJlOriHI HHXCpCHblMH HBJ1HIOXCH MecX3MH MHOrOmiCJlCHHbie
HCKonaeMbie (JiopMbi njiocKoro Anci<a hjih JieneuiKn. Ohh 6biJin H3Becxnbi erpe b 1933 r. b
BeHrpini n HaöjnoAajiHCb xaK>i<e b MexocjiOBaKun, b hh WHenaiin ohckhx cjiohx. B Hacxonmee
BpcMH ohh őbiAn oniicaHbi b íOrocjiaBnn noA nííjeHeM vWeisse Foraminiferem, i<ax pyi<ono-
AHinne HCKonaeMbie, nponcxoAHurne xaK>i<e 113 HioKHe-naHHOHCKiix cjioeB.

HapnAy c MHKponajieoHxojiornMecKHMii a3hh mmh cxaxbn coAepHoiBaer HOBbie cBe-
AeHHH, ncnojib3yeMbie b xeKxoHHKe n najieoreorpaijmn. Ohh Aaiox bo mhodix oxHouieHunx
ooBceM hoboc ocBcmeHiie rjiyöiniHOH reojiormi Beurpim.

New Síratigraphic Results of Hungárián Oil-prospecting Borings

By ív. MAJZON

In the following the often soniewhat startiing results of tke investigations on
Foraminifera occurring in the sample matériái of the oil-prospecting wells hored in
Hungary since 1952 are sunnnarized.

The limestone strata bearing Schubertella and Climacammina in the well Karád
No 1 , Central Transdanubia, were formed at the bordér of the Carboniferous and Permian
periods. Triassic sediments liave been traversed by wells Andráshida No 1, Nagylengyel
Nos 28 and 36, Karád No 2 and Buzsák No 2, all in Transdanubia, as well as by the wells
Gödöllő and Túra in the Alföld, in the broader environment of Budapest. In the neigh-
bourhood of the Bükk Mountains, North Eastern Hungary, the same formation was
reached by borings Mezőkeresztes No 1 and Demjén No 1 . Data on the Tiassic and in-
ferior-Oölitic strata of the Jurassic period liave been furnished by well Kiskőrös No 1
the formations mentioned occurring below the depth of 1 496 meters. The Cretaceous

58

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 7. füzet

strata encountered in the different wells exhibit a rather varied aspect. Well Debrecen
No 1 in the Alföld has lifted matériái írom the strata of the Globotruncana-bearing
upper Senonian flyscli known in Carpatliian Ucraine, and strata of the age liave been
traversed by the wells at Nádudvar and Rákóczifalva in the West of the Alföld. The
most interesting Cretaceous series has been encounterend in the borings at Nagylengyel,
Andrásliida and Gellénliáza, where the horizons of the mari with Gryphaea, limestone
with Hippurites, and mari with Inoceranms could be readily distinguished on the basis
of inicrofossils. The Hippurites-bearing horizon of the well Nagylengyel No 67 has —
just as the surface outcrops at Sümeg have in the meantime — yielded a species of Num-
mulina. (The Foraminifera of the Cretaceous period are described in the Table of the
Hungárián text.) The sediments with Trochamminoides described in Hungárián literature
concerning Carpatliian Ucraine that have been deposited at the bordér of Cretaceous
and Eocéné have been reaclied by the well Debrecen No 2 in the depth of 1519 meters.

vStrata deposited at various stages of the Eocéné have alsó been traversed by the
wells. In Transdanubia well Dióskál No 1 reached a middle Eocéné Alveolina-beasing
limestone, well Buzsák No 8 an upper Eocéné limestone with Globigerina. In the environ-
ment of Budapest different sorts of limestone bearing Lithothamnium and small Nummu-
lina have mostly been met with, whereas well Cinkota No 2 was stopped in the cover of
a coal field, nőt unlike the cover of the Kösd coal measures. Tliis series is of Eocéné age
alsó proved by macrofossilia. In the wells of the Alföld and the Southern rim-country
of the Bükk Mountains, well Nádudvar No 3 meríts special interest, where the upper
Eocéné mari beginning at 1840 meters held Acarinina and Hantkenina )>kochu Hantken
beside somé small Globigerina.

The Oligocene presents a rather varied look. The strata encountered in a number
of localities were throughout subdivisible on the basis of Foraminifera. The more interes-
ting results concerning this point are 1 . the arenaceous limestone with Lithothamnium
and Heterostegina of the wells at Bogács and Szomolya in the environs of Demjén, south
of the Bükk Mountains, and 2. espeeially the occurrence of the Uattorfian horizon eliarac-
terized by the lack of Foraminifera and of the lower Rupelian in an overall thickness
of 686 meters in the well Buzsák No 8. This is of special interest as no Paleogene was
supposed to occur in the part of the country south of Laké Balaton. — Well Ózd No 2
was started beneath the horizon of glauconitic sandstone and proceeded to the depth
of 804,2 meters in the Cattian so-ealled schlier-like series, thereafter reacliing the upper
Rupelian. This fact has a pronounced importance írom the point of view of régiónál
tectonics and geology in generál, as somé ten kilometres to the North, in the neighbour-
hood of the Tzechoslovak viliágé Cik, the well Cakov No 1 reached Seisian strata in a
depth of 430 meters and No 2 the Wetterstein horizon at 815 meters.

Strata of the Helvetian have been discovered in somé wells of Transdanubia
(Lovászi, Óbornak). The base of our Tortonian is cliaracterized in all places from Bihar-
nagybajom in the East to Vát in the West by different species of Candorbulina and
Globigerina. It is overlain by calcareous clays and clay maris with Anomalina. This
sequence carries a resemblance to the strata outcropping in the North of Transsylvany,
Roumania. As it was hereby established, the sea depositing these strata had a consider-
able extension. In Transdanubia the Tortonian series ends in a stratum carrying Amphi-
stegina. The brackish sediments of the Sarmatian were alsó demonstrated in the well
samples. The change in sedimentary environment is reflected by the presence of eorres-
ponding Foraminifera (Elphidium, Nonion, Rotalia beccarii, Cibicides lobatulus, and
somé sorts of Miliolina) .

The Pannonian series of the Pliocene is widespread in the territory investigated,
as demonstrated by the small Table in the Hungárián text. The well Karád No 3 in
Transdanubia and the Nagyszénás well in the South of the Alföld have stopped in the
lower Pannonian, at the depth of 394 and 3009 meters respectively. The deposits of the
lower Pannonian are rieh in somé localities in a microfossil of tablóid or flapjack shape,
most interesting from the palaeontologist’s point of view. These forms were already dis-
covered in the Tiszaörs well in 1933 and later in the boring of Tótkomlós in 1941. More-
over, as far as is known to us, the same wrere alsó observed in Czeehoslovakia, likewise
in lower Pannonian deposits. Lately these »problematica« were described and illustrated
in Yugoslavia by the name »weisse Foraminiferen«, alsó oceurring in the lower Panno-
nian and being considered als leading fossils.

The paper above sunmiarized presents beside a good deal of palaeontological data
a quantity of new information valuable fór the purposes of tectonical and palaeogeo-
graphical research. This information is likely to slied an entirely new light on somé
points of the subsurface geology of Hungary.

KISALFÖLDI ÉS DUNÁNTÚLI PANNÓNIÁI HOMOK MIKROMINERALÓGIAI

VIZSGÁLATA

HERRMANN MARGIT

Összefoglalás : 19 lelőhelyről és három mélyfúrás pannóniai szintjéből származó anyagot vizsgált
végig a szerző. A vizsgálati adatokat lásd a szövegben levő táblázatokon. Ez adatokból az alábbi követ-
keztetések vonhatók le :

1 . A keresztrétegződés irányából megállapított lefolyási irányok megfelelnek a nehézásvány asszo-
ciációkból következtethető lehordási területekre visszamutató vonalaknak. Ez jól kimutatható Szombat-
hely környékén, a Fertőtől délre, a Zalavölgy felé húzódó Unió wetzleris szintben, a Győr — -Ács vonalon
és a Balatontól nyugatra levő balatonica-rhömboideás szintben.

2. Megállapítható, hogy bizonyos lehordási területeken belül mikromineralógiai alapon szint-
azonosságot lehet megállapítani a felsőpannóniai emeleten belül is. Szinthasonlóság mutatható ki a Zala-
völgy menti Unió wetzleris és a Szombathelytől délkeletre Keszthelyig elterülő balatonica-rhomboideás
szintek homokjaiban is. A szanyi és váti fúrások homokmintáinak nehezásvány asszociációit összehason-
lítva az következik, hogy szintazonosságot mikromineralógiai alapon elsősorban fúrásminták alapján
lehet megállapítani.

3. Folyóvíz által lerakott üledékek nehézásványösszetétele alapján szintazonosságot, azaz szint-
jelleget megállapítani nem sikerült, ez csak nyugodtabb üledékképződéseknél lehetséges.

4. A nehézásvány asszociációk összehasonlítása, természetesen csak azonos frakciókkal lehetséges
(mostani vizsgálataink a 0,10 — 0,12 mm-es frakciókban történtek).

5. A dolgozat nem ad végleges eredményeket a dunántúli pannóniai homokfajták összetételére,
hanem menetközben jelzi a további vizsgálatok irányát és szükségességét.

19 különböző lelőhelyről és három mélyfúrás pannóniai szintjéből származó
anyagot vizsgáltam.

Az egyes eredmények összehasonlításánál Szádeczk y-K a r d o s s E.
»Geologie dér rumpfungarlandischen klemen Tiefebene« c. munkájának eredményei
szolgáltak alapul.

Szádeczk y-K ardoss E. a pannóniai rétegösszletekben alsópannóniai
(tulaj donképeni pannóniai), felsőpannóniai (pontusi) : Ungula caprae szint, Balatonica
rhomboidea szint, Unió vvetzleri szint és dáciai (átmeneti a levanteibe) tagozatokat
különböztetett meg.

A vizsgálati anyag főleg felsőpannóniai.

Az említett anyagok részben a MASZOLAJ -tói, részben Varrók K. gyűjtésé-
ből valók. Ezeken kívül a szanyi, váti és paksi sekélyfúrás pannóniai homokjai kerül-
tek feldolgozásra.

I. Dáciai szint

1. A Nagylózs környéki homokmintának nehéz ásványai közül 10%-on
felüli főbb elegyrészek : magnetit, gránát, limonit, cyanit, epidot ; mellékes elegy-
részek (10 — 2% köztiek) : tunnalin és staurolit ; járulékosak (2%-on aluliak) : zöld-
amfibol, klorit (I. táblázat. A feltüntetett nehézásvány-mennyiségek, %-okban kifejezve,
az összes homokmintáknál a 0,10 — 0,12 mm-es frakciókra vonatkoznak.)

Szádeczk y-K ardoss E. Nagylózs délnyugati végében, 150 — 170 m mély-
ségben feltárt, keresztrétegződéses homokból délnyugati lefolyásirányt állapít meg :
s így a folyási irány nem a Kőszegi hegység felől jött, hanem a Kőszegi hegység felé
mutatott, így nem is volt várható, hogy az ásványtársulásban több zöldamfibol vagy
klorit legyen.

60

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 7. füzet

A Fertőtől D-re elterülő vidék finom homokjait ugyanazon folyórendszer rakta le,
mint a pamdorfi medence finom homokjait [1]. Érdekes vohia a parndorfi medence
finom homokjainak nehézásványait — a lehordási terület azonosítása végett — össze-
hasonlítani a Fertőtől D-re eső terület homokjainak nehézásványaival.

II. Unió wetzleri szint

2. A Szombathely melletti Perint falu határában a 231-es háromszögelési ponttól

ÉK-re, a volt téglagyári homok- és agyagbányából sárgás, grizes homok származik ;
a 0,10 — 0,12 mm-es frakcióból kiválasztott neházásványok közül lényeges elegyrészek
(10%-on felüliek) : magnetit és limonit ; mellékesek (10 — 2% köztiek) : turmalin,

cvanit, cirkon, staurolit ; járulékosak (2%-on aluliak) : gránát, epidot, rutil, ilmenit
és zoizit.

Szádeczk y-K ardoss E. a környéken (Szombathely — Kőszeg vidékén)
levő keresztrétegződéses finom homokokra vonatkozóan nyugati folyásirányra ’ követ-
keztetett.

A fent leírt perinti Unió wetzleri szint homokjának nehézásvány-összetételéből
is arra következtetünk, hogy a lefolyás iránya itt is valóban nyugati lehetett, mert a
lehordási terület nem a Kőszeg környéki kristályospalák ásványaira utal (amfibol,
klorit hiánya).

*

Más lehordási területhez tartoznak azonban a következő vasboldogasszonyfai,
egervári, zalaegerszegi és zalabéri homokfajták :

3. Vasboldogasszonyfa melletti Unió wetzleri szint homokjának nehézásványai
között lényeges elegyrészek a magnetit, gránát, limonit ; mellékes elegyrészek zöldam-
fibol, klorit, epidot, cyanit; járulékosak staurolit, turmalin, cirkon, augit, biotit, kékam-
fibol, korund, ilmenit, tremolit.

A Vasboldogasszonyfa keleti végén található keresztrétegzéses, csillámos finom
homok délkeleti és keleti folyásirányra enged következtetni [1] ; ugyanígy az Egervártól
keletre és délre levő keresztrétegzéses homokok, valamint a Zalaegerszegtől délnyugatra
fekvő, a nagylengveli keresztrétegzéses. Unió wetzleris homokok mind déli és délkeleti
lefolyásirányra mutatnak.

4. és 5. Az egervári és a zalaegerszegi Unió wetzleri szint homokjainak nehéz-
ásványainál is tehát azonos jelleget várhattunk (— azonos lehordási terület — ) és valóban
az ásványok és azok százalékos összetétele is nagyjából azonos (II. táblázat). A zala-
egerszegi mintában csak a staurolit mennyisége több, mint az egervári és vasboldog-
asszonyfai előfordulásokéban .

A pannóniai homokokra általában jellemző ásványokon kívül a zöld amfibol,
klorit mennyisége szintén arra mutat, hogy a Kőszegi hegység kristályos palái is szere-
pelnek a lehordási területen, — azaz a lefolyási irány valóban déli, azaz délkeleti irányú
volt.

6. Érdekes, hogy a zalabéri Unió wetzleris homokban a többi ásványok minőségi
és mennyiségi azonossága mellett, a zöldamfibol százaléka lényegesen kevesebb, míg a
klorité s a cyanité lényegesen nagyobb. — Sztrókay K. [2] is a Zala folyó menti
pannóniai homokok leírásánál jellegzetes klorittartalomról szól. Valószínű tehát, hogy
az Egervár, Vasboldogasszonyfa, Zalaegerszeg melletti déli, illetőleg délkeleti lefolyási
iránytól kissé eltérhetett a felső-zalavölgyi és zalabéri Unió wetzleris homokokat lerakó
vízfolyások iránya, s csak közelítőleg volt délkeleti.

Herrmann: Kisalföldi és dunántúli pannóniai homok

61

Szintén Unió wetzleris, de már más leliordási területre mutat a Győrszabad-
hegytől K-re 2 km-re levő homokbányából gyűjtött, a lignites réteg alól való kereszt-
rétegzett homokminta. Nehézásványai közül főelegyrészek a gránát, limonit, epidot,
cyanit ; mellékesek a stauroht, amfibol, klorit, cirkon ; járulékosak a rutil ; megnetit,
biotit csak nyomokban.

Az eddigi wetzleris szintektől teljesen elütő ásványasszociációja mutatja, hogy
szintazonosítás nehézásványok segítségével természetesen csak azonos lehordási területen
lehetséges.

A keresztrétegzésekből Szádeczk y-K a r d o s s E. szerint e vidéken keleti
irányú lefolyásra lehet következtetni. Ez következik az előző csoporttal szemben mutat-
kozó nehézásvány-összet ételbeli különbözőségből is.

8. Az Ács meletti (Komárom — Győr közötti) Unió wetzleris homok megint
más ásványasszociációjú. Lényeges elegyrészek a magnetit, epidot, limonit, klorit ;
mellékes elegyrészek a' cyanit és zöldamíibol ; járulékosak az epidot és turmalin. Tehát
ebben a magnetit és klorit mennyisége emelkedik és az epidoté csökken.

*

9. Egy Várpalotán feltárt Unió wetzleris homok nehézásványai között lényeges
elegyrész a magnetit, gránát (az Ács mellettiéhez hasonlóan), az epidot és cyanit ;
mellékes elegyrészek a klorit, turmalin, stauroht, cirkon ; járulékos a zoizit.

Minthogy a területek (Győrszabadkegy — Ács — Várpalota) elég távol esnek egy-
mástól, Unió wetzleris szintjeik a nehézásvány összetétel alapján nem azonosíthatók.

III. Balatonica — rhomboidea szint

10. Szombathelytől keletre és délre a felszínen levő balatonica — rhomboidea
szint homokjából, Szombathely déldélkeleti határában a Perint folyótól keletre 270 m-re
levő homokbányából származik egy minta. Nehézásványos öesszetétele lényegesen
különbözik a Szombathely melletti Unió wetzleris homokétól.

Az I. táblázatból látható, hogy a gránát, a zöldarufibol és az epidot mennyisége a bala-
tonica— rhomboidea szintben jelentős, a wetzleris szintben pedig csak járulékosan
jelentkeznek.

62

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1. füzet

Ebből arra lehet következtetni, bog}’ ezen a területen a nyugati lefolyási irány
az Unió wetzleris szintre jellemző, míg a balatonica — rhomboideás szint nehézásványai
inkább a kőszegi kristályospalákból való származásra, tehát délkeleti lefolyási irányra
utalnak.

11. A váti fúrás anyagának vizsgálatából megállapíthatjuk, hogy a 810 — 816
közti és az 1174 — -1180 m közti homokrétegek körülbelül azonos nehézásvány-össze-
tételűek, tehát egy szintből származhatnak ; (Szádeczky Kardoss E. megálla-
pítása szerint e területen a legfiatalabb pannóniai homok balatonica-rhomboideás szintből
való ; de az 1255 — 1201, 5 m közti fúrásmag homokja már más nehézásvány-összetételű,
tehát ez valószínűleg mélyebb szintű, esetleg az ungula eapraes szintbe vagy alsópannóniai
emeletbe tartozhat (II. táblázat).

A váti és a szanyi mélyfúrás homokjainak nehézásvány-összetételével (II. táblázat)
összehasonlítva, azt látjuk, hogy — ha a magnetitet és limonitot együtt számítjuk
— a váti 1255 — 1201,5 m közti fúrásmag homokja, melyet ungula eapraes szintből
valónak, esetleg alsópannóniainak tételeztünk fel, majdnem azonos ásványösszetételű
a szanyi fúrás első (felső) két mintájával. Ezek szerint — nüvel Szany és Yát lehordási
terület szempontjából elég közel vannak egymáshoz — egymással azonosíthatók. Az
1255 — 1261 m közti legalsó pannóniai minta elütő ásványasszociációjú, tehát más
jellegű alsópannóniai szintre mutat.

További vizsgálatok céljából szükség volna a sárvári és devecseri imgula eapraes
szintből való homokra, melynél — ha mikromineralógiai alapon szintazonosítás lehet-
séges — azonos ásványasszociációt várhatunk a szanyi 1200 — 1400 m közti és a váti
1255 — 1261 m közti fúrásmintáéval.

12. A keszthelyi balatonica — rhomboideás szint homokjának nehézásványai
között (II. táblázat) lényeges elegyrész a gránát és klorit ; mellékes elegyrészek a magne-
tit, limonit, cyanit, turmalin, epidot, cirkon, staurolit ; járulékos elegyrész nincs.

Ha összehasonlítjuk a balatonica — rhomboidea szint megvizsgált homokjainak
ásványos összetételét (II. táblázat, 10 — 12.) azt találjuk, hogy az egymáshoz aránylag
közelebb fekvő váti és keszthelyi homokokban — (a szombathelyi igen távoli) — a mag-
netit, gránát, epidot, cyanit, staurolit %-os mennyisége egyezik — azonos szintjellegű.
De a keszthelyi balatonica — rhomboideás szint homokjában 22%-ra növekedett klorit-
mennyiség figyelmünket a Balaton melléki, illetőleg Balatontól délre levő balatonza-
márdi, balatonakarattyai pannóniai homokok magas klorittartalmára (30—20%) irányítja.

IV. Ungula caprae szint

Az ungula eapraes szint homokjai viszonylag kis felszíni kiterjedésűek a Dunán-
túl. Megvizsgálásukhoz csak egy minta állott rendelkezésemre Neszmélyről.

13. A neszmélyi homok nehézásványai között (II. táblázat) lényeges elegyrészek
a magnetit, gránát, limonit ; mellékes elegyrészek a cyanit, epidot, turmalin, klorit,
biotit (!) ; járulékosak a rutil, staurolit, ilmenit.

Összehasonlításul szükség volna több ungula eapraes szintből való homok vizs-
gálatára.

V. Alsópannóniai előfordulások

Alsópannómai homok a legritkább felszíni előfordulású. Ebből származnak a

14. Sopron melletti minták.

A sopron-pozsonvi út melletti homokbányákból tíz különböző fúrásminta anyagát
(melyeket Vendel M. akadémikusnak köszönhetek) néztem át.

Szemcsenagyságeloszlás szerint lassúfolyású folyam két-maximumos üledékei,
talán a 6. jelzésű minta kivételével.

Herrmann : Kisalföldi és dunántúli pannóniai homok

63

Nekézásvány-összetételük meglehetősen változatos. Úgy látszik tehát, hogy
szintjelleg megállapítására a folyóvíz által lerakott üledékek neliézásvány-összetétele
nem alkalmas. A folyóvíz egyenlőtlenül rakja le a különböző nehézásványokat. A minták
nehézásvány-összetét elének középértéke a következő : főelegyrészek a magnetit, klorit,
limonit, gránát ; mellékesek az epidot ; járulékosak a turmalin, cyanit, cirkon, korund,
rutil, zoizit, ilmenit, kékamfibol, titanit.

A soproni alsópannóniai korú homokok nehézásvánv-összetételei nem egyeznek
a szanyi és váti fúrások alsópannóniai korú mintáival.

*

A már említett szanyi és váti fúrások homokmintáin kívül (II. táblázat) vizs-
gálatra kerültek még a paksi fúrás pannóniai mintái (K ríván P. gyűjtése) és néhány
Balaton melléki, valamint székesfehérvári pannóniai homokminta (Varrók K.
gyűjtése), továbbá egy lovászi pannóniai homokmiuta (Szepesházy K. gyűjtése).

A paksi minták a Bencze kocsmai feltárás talpába telepített fúrásból való világos-
sárga homokok. A három különböző mélységből való minta nehézásványainak száza-
lékos összetételét a II. táblázatban olvashatjuk le. Az első minta nehézásványainak
százalékos eloszlása lényegesen eltér az egymás között igen nagy egyezést mutató második
és harmadik mintáétól. Ebből az következik, hogy két különböző szintből valók : a
2,10 — 2,40 m közti egy felsőbb szintből, a 3 — 3,50 m és 3,50 — 3,80 m köztiek pedig egy
alsóbb szintből. A közeli terület felszíni pannóniai homokjainak vizsgálata érdekes
lenne e szintek jellegének megállapítása szempontból.

*

A lovászi felszíni pannóniai he mokmintának — pontosabb szintmeghatározás
nincs — ásványos összetétele az eddigiektől eltérő leliordási területre utal. Erre mutat
a gráiíátnak (II. táblázat) majdnem 60%-nyi mennyisége, továbbá a turmalin maximális
mennyisége (majdnem 10%) az eddig ismertetett kisalföldi pannóniai homokminták
nehézásványaival szemben. 10%-on felüli még a magnetit mennyisége. A többi ásvány
az epidot, cyanit, klorit, limonit 10 — 2% közt van. E környékről is nagyon kívánatos
volna több minta megvizsgálása.

*

A balatonzamárdi és balatonakarattyai licmokminták (II. táblázat) Strausz
E. szerint a balatonica — rliomboideás szintből valók. Mindkettőnél jellegzetes a klorit-
tartalom (20 — 30%) s ezáltal hasonlóságot mutatnak a keszthelyi, szintén balatonica
—rliomboideás szintből való homok neliézásvány-asszociációjához. A gránát és
magnetit mennyiségében azonban már eltérnek ; itt tehát még eddig tisztázatlan tényezők
is közreműködtek. Éppen ezért a Balatontól délre eső pannóniai homokminták azonos-
sági jellegének eldöntéséhez még több helyről gyűjtött mintára volna szükség.

*

A székesfehérvári (II. táblázat) felsőpannóniai homok nehézásvány-összetétele
a következő : főbb elegyrészek a gránát, magnetit, epidot ; mellékesek a cyanit, klorit,
limonit, turmalin ; járulékosak a cirkon, zoizit, staurolit. Ezeket az adatokat majd jól
össze lehet hasonlítani a feldolgozás alatt álló Paks — Szekszárd — Mecsek környéki
pannóniai homokfajták adataival.

*

64

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 1. füzet •

II. táb

| Sorszám

Pelőkely

Magnetit

O

3

Gránát

Epidot

Klorit

U

Turmalin

'p

3

cd

tn

Zöld amfibol

Kék amfibol

Barna

amfibol

1.

Nagylózs

37,6

11,0

20,9

9,8

0,4

10,1

1,9

1,7

0,3

1,2

2.

Szombathelv

69,3

1 1,4

1,8

1,8

—

3,2

5,3

2,1

—

3.

Vasboldogasszonyfa . .

25,8

19,1

22,0

4,8

5,8

4,5

1,5

1,7

7,7

0,6

—

4.

Egervár

28,6

17,3

19,2

5,9

5,0

5,9

0,9

0,9

5,3

2,5

—

5.

Zalaegerszeg

17,6

15,1

32,1

3,8

3,5

6,7

0,3

5,1

13,8

1.0

—

6.

Zalabér

25,8

10,1

22,0

4,9

15,6

12,9

1,6

1,0

2,3

0,2

—

7.

Győrszabadhegy

0,8

23,1

34,6

12,0

3,0

11,1

—

5,6

4,7

—

—

8.

Ács

25,0

16,0

19,0

1,5

14,0

8,0

1,0

—

7,0

-r—

—

9.

Várpalota

29,0

26,0

16,0

7,0

10,0

4,0

5,0

—

—

—

10.

Szombathely (balato-
nica — rhomboideás) . .

32,0

11,0

21,5

15,0

1,5

1,0

1,5

12,0

1,0

11.

Váti fúrás (felsőbb
szint középérték)

7,0

37,7

41,9

5,3

0,1

4,0

1,4

1,5

12.

Keszthely

9,7

7,0

42,0

4,0

22,0

6,0

4,0

2,0

—

'

—

13.

Neszmély

35,2

14,4

22,8

—

—

8,4

3,6

—

—

—

14.

Soproni homokbányák
(középérték)

34,4

15,9

14,1

4,2

24,4

1,9

1,9

0,2

15.

Lovászi ~.

14,9

2,1

57,1

3,7

2,6

3,7

9,1

0,2

—

1,9

—

16.

Komárváros

25,2

18,0

32,3

5,9

0,3

7,5

2,2

0,9

1,2

—

17.

Balatonzamárdi

26,0

27,3

3,5

3,1

30,4

5,4

0,9

—

—

—

—

18.

Balatonakarattya ....

17,7

14,8

13,6

10,7

19,5

15,3

2,4

—

2,7

0,3

—

19.

.Székesfehérvár

14,3

6,5

39,0

13,4

7,7

8,3

4,2

0,9

—

0,6

—

20.

Szanv 1200 — 1206 m

26,5

44,0

15,5

3,0

5,0

2,5

0,5

—

—

—

0,5

21.

Szany 1400 — 1402 m

19,0

46,0

19,0

3,5

7,0

2,5

1,0

—

—

—

0,5

22.

Szanv 1500 — 1506 m

17,0

12,0

4,0

—

30,0

1,0

23.

Vát 810,5 — 816 m . . .

8,0

37,0

38,0

5,5

0,25

5,5

1,75

1,5

—

—

—

24.

Vát 1174—1180 m . .

6,0

38,4

45,3

5,0

ny.

2,6

1,0

1,5

—

—

—

25.

Vát 1255,5—1261 m .

8,0

67,4

17,5

1,0

3,6

1,0

—

—

—

—

26.

Paks 2,1 — 2,4 m ....

22,0

38,1

0,5

1,8

16,1

5,5

1,8

0,9

2,3

—

—

27.

Paks 3 — 3,5 m

22,5

19,6

15,1

4,2

5,8

15,1

2,3

3,2

—

—

0,3

28.

Paks 3,5 — 3,8 m ....

22,5

19,6

15,2

7,6

2,8

15,5

3,2

6,0

—

-

Ami a megvizsgált homokfajták szemcseeloszlásait illeti, valamennyien egy-
maximumosak, azaz Szádeczk y-K a r d o s s 15. véleménye szerint : »olyan

fluviális homokok, amelyeknek a lerakódásai lassú, több szakaszban apadó pannon
tóban keletkeztek. A víz még nagy területet fedett be, azonban időnként a víztelenedés
erősbödésénél egész tömegében tört elő egy meghatározott irányban. De állandó, erősebb
esésű folyam még nem fejlődhetett ki, s így ennek az. áramló tóvíznek még semmi kavicsa
sem volt.«

IRODALOM — JlHTEPATypA — PITI', R AT U RE

1 . vS z á d e c z k y-K a r d o s s E. : Geologie dér Rumpfimgarlándischen kleinen
Tiefebene. — 2. Sztrókay Kálmán: Zalavölgyi pontusi homok szediment-

petrográfiai vizsgálata.

Herrniann: Kisalföldi és dunántúli pannóniai homok

65

lázat

Zoizit

Rutil

Zirkon

’-4->

o

s

Augit

Korund

! Ilmenit

V,

s

Titanit

Tremolit

Kalcit

Apátit

Arany

Vulkáni üveg

Megjegyzés

0,9

2,8

0,1

0,6

0,1

0,5

I. Dáciái szint

0,2

1,2

3,2

—

—

0,5

—

—

—

—

— .

—

—

II. Unió wetzleris

—

—

1,5

0,6

2,4

0,3

0,6

—

—

0,6

0,9

—

—

—

szint

0,6

—

1,8

—

—

1,2

0,3

—

0,6

,09

—

—

—

—

0,6

—

—

—

0,3

—

—

—

—

—

—

—

0,2

—

1,6

0,2

0,2

—

0,4

—

0,2

—

0,8

—

—

—

—

1,7

2,6

0,4

0,4

—

—

0,5

2,0

—

—

1,0

0,5

—

—

—

—

3,0

1,5

1,0

—

0,2

0,5

0,5

2,5

III. Balatonica —
rhomboidea szint

0,9

0,1

4,0

*

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

1,2

—

2,4

—

—

0,8

—

—

—

—

—

—

IV.Ungula-caprae

szint

0,3

0,5

1.2

—

0,6

0,3

0,1

—

—

—

—

—

V. Alsópannóniai

0,5

1,4

0,5

0,5

—

0,2

1,6

(partschii szint)

—

—

0,9

—

—

—

5,6

—

—

—

—

—

—

—

0,4

—

0,9

0,9

—

—

1,4

—

—

—

—

—

—

—

Felsőpannóniai

1,2

—

0,6

0,3

0,3

—

0,6

1,2

—

0,6

0,3

0,3

—

0,6

1,5

0,3

2,1

—

r

0,9

0,3

—

—

—

—

—

—

—

—

1,5

—

0,5

1,5

—

—

—

—

—

—

0,5

—

—

—

—

0,5

—

35,0

1,75

0,25

—

—

ny.

—

—

ny.

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

0,5

—

—

2,3

—

0,9

—

—

0,3

—

—

—

2,3

—

—

Fnsztatit 2,3

1,5

1,6

4,5

—

1,3

0,3

1,0

0,3

1,5

1,9

1.9

—

0,9

—

1,0

—

—

—

—

0,3

—

—

5 Földtani Közlöny

66

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1. füzet

MHKpoMHHepajiorHMecKHe HccjieflOBamiH Ha naHHOHCKiix necwax 3aayHaíícK0ií oöJiacTH

m Maaoií BeHrepCKOií hh3mchhocth

M. XEPMAHH

Abtop iiccneAOBa.ia MaTepwaji, nponcxoAHmiiH n3 naHHOHCKoro ropii30HTa 19 mccto-
pOWfleHHH H 3 ÖypOBblX CKB3/KIIH (pe3yAbTaTbI IlCCJieflOBaHHH CM. Ha TaŐ.lHUax B BeHrepCKOM
TexcTe). CjieayK)[mie bhboah mo>kho caenaTb h3 npiiBeAenHbix AaHHbix.

1. HanpaBjieHiiH ctok3, ycTaHOBjieHHbie Ha ocHOBamm HanpaBjieHHH nepecjianBaHHH
COOTBeTCTByiOT JIHHHHM, 3aKJI10HeHHbIM 113 acCOHHaiIIIH Tfl>Ke.TbIX MHHepajlOB, yKa3biBaiomnM
Ha oojiacTii AeHyaauHH. noAOŐHbie BbiBOAbi mo>kho CAenaTb b OKpecTHOcrn ’r. CoMÖaTxeft
B jo>khom HanpaBjieHHH ot 03. <t>epTé b ropn30HTe c Unió wetzleri, pacnonaraiomeMCH b6jih3
AOJiuHbi p. 3ana, b jihhhh rr. Ubep— Ah, Tan we Kan h b ropn30Hxe c Congeria-balatonica—C.
rhomboidea, pacnoaaraiomeMCH b 3anaAH0M HanpaBnemm ot 03. EanaTOH.

2. y CTaHOBJieHO, hto b HeicoTopbix oöJiacTnx ACHyAauim mo>kho onpeAejiHTb npn
noMoipH MiiKpoMiiHepajiornH, ciiHxpoHH3M oTAejibHbix ropn30HTOB BHyTpii naHHOHCKoro apyca.

MAeHTIIHHOCTb MO>KHO yCTaHOBHTb Ha OCHOBaHHH neCKOB II Me>KAy I'0pn30HT0M, pac-

noaaraiomiíMCH BAO.ib aojihhh p. 3ajia ii ropn30HTOM c C. balatonica—C. rhomboidea, pacnoaa-
raromiíMCH b roroBocTOHHOM HanpaBjieHim ot ropoAa CoMőaTxeíi ao r. KecTxeH. CpaBHHBaH
accomiamiH TH>Kejibix MimepaAOB b oöpa3uax necKOB, nponcxoAHmiix ii3 őypoBbix ckb3>kiih
cc. CaHb it BaT, mo>kho cAenaTb BbiBOAbi, hto hachtuhhoctb ropii30HTOB onpeAeAneTCH b n e p -
b y k) ónepeAB Ha o c h o b a h h ii KepHOB.

3. He yAaaocb ycTaHOBiiTb hachtuhhocth, t. e. xapaKTep ropii30HTOB Ha ocHOBaHmi
cocTaBa TH>xejibix MiiHepanoB penHbix otaokchhh ; 3to bo3mo>kho .niuib b cjiynae ŐOJiee
cnoKOHHoro ocaAKOHaKonn eHii h.

4. EcTecTBeHHO, hto conocTaB.ieHne accomiamiíí TH>Ke.nbix MiiHepajioB bomo>kho
JIHLUb C IlAeHTIIHHbIMlI (JipaKHHHMH (HblHeiHHIie IICCJieAOBaHIIH np0H3B0AH.THCb C (JjpaKHHHMH
b npeAe^ax 0,10 ao 0,12 mm).

5. B cTaTbe He asiotch oKOHnaTeAbHbie pe3y.nbTaTbi b cbh3h c cocTaBOM naHHOHCKiix
necKOB 3aAyHaílcK0H oSjiacTii, OAHano aBTop H0Ka3biBaeT b xoAe aHajiii30B HanpaBaeHHe
H HeOÖXOAHMOCTb AaAbHeHIHHX HCCJieAOBaHHH.

Micromineralogical investigations on somé Pannonian (Lower Pliocene) sands írom the
Kisalföld and Dunántúl, Western Hungary.

M. HERRMANN

Sample matériái írom 1 9 localities and írom the Pannonian strata of tliree borings
has been studied. The data hereby obtained are presented in the Table of the Hungárián
text and they permit the following conclusions :

1 . The flow directions based on the orientation study of cross stratification and
the lines of derivation of the heavy minerals írom individual source areas of aetritic
matériái are in fair agreement. This feature is well exhibited in the environs of the town
Szombathely, in the Unió wetzleri horizon extending from the S of Laké Fertő towards
the Zala river valley, along the line Győr — Ács and further in the Congeria balatonica-
rhomboidea horizon W of laké Balaton.

2. It may be stated that within somé regions belonging to the same source area
of detritus the horizons of the upper Pannonian can be parallehzed bv micromineralogical
means. Strata of the Unió wetzleri horizon along the Zala valley and of the balatonica-
rhomboidea horizon extending South of Szombathely to the town Keszthely may alsó
be correlated. On the basis of correlatipn between heavy mineral associations
of sand samples of the Szany and Vát wells it is concluded that parallelization on a
micromineralogical basis may be most easily carried out by studies on boring samples.

3. In fluviatile deposits it has nőt been possible to determine horizon characteristics
or to carry out horizon correlation. This was only possible fór sediments dep'osited in
more calm sedijnentary environment.

4. Correlating heavy mineral associations is, as a matter of fact, only possible
by using the same grain size fraction thoroughout (the present investigations are based
upon the fraction 0,10 — 0,12 mm).

5. The paper presented does nőt give any final results considering the mine-
ralogical composition of the Dunántúl Pannonian sands. It merely points out the
necessity and main directions of further research.

A BÜKKHEGYSÉG EOCÉN KORALLJAI

KOROSVÁRY GÁBOR*

(IX — XX. táblával)

Összefoglalás : Csak a Bükkhegységből előkerült felsőeocén korallfajok száma a déli részen : 33.
Ez a 33 faj 23 nemzetséghez tartozik. Csak a Bükkhegység északi részében (Királykát — Kecskebarlang)
előforduló korallok fajai : Desmocladia septif^ra R e u s s, Stylocoenia lobatorotunda E. H., s egy kérdéses
Cylicostnilit, összesen három.

Tehát 36 faj van, mely a dunántúli eocénből hiányzik. Ez a 36 faj erősen jelzi a bükkhegységi
felsőeocén faunisztikai különállását. Nagyon sok viszont ama fajok száma, melyek a dunántúli eocénben
sűrűn találhatók, közönségesek, sőt magyar endemizmusok is, de a bükkhegységi felsőeocénből teljesen
hiányoznak.

A fajokat rétegtani táblázatban soroljuk fel és egy grafikonon hasonlitjuk össze a dunántúli és
a bükkhegységi eocén korallfauna eloszlását.

A Bükkhegység fedő részében a felsőeocén, és az oligocén is hézagos üledék-
részletekben mutatkozik. A déli Bükkhegység eocén vonulatát B ö c k h J. ismertette.
Az északi Bükkhegység eocén rétegeit 1878-ban
H a n t k e n M. írta le. A Bükkhegység felső
eocénjében talált korallok parti fáciesre utalnak.

Az általános jellegű párkányüledékképzésben
vettek részt. Ez a felsőeocén kőzettanilag num-
mulinás-litotamniumos-molluszkumos, - — hozzá
tehetjük : korallos mészkő. A oMagyar Korona
Országai Földtani Viszonyai c. munkában a
bükkhegységi eocén tévesen mint alsóoligocén
szerepel.

A hazai dunántúli és bükkhegységi eocén
korallfauna különbözőségében a klimatikus válto-
zások is jelentős szerepet játszottak. Az alsó- és
középsőeocénben meleg klíma volt. A felsőeocén-
ben a klíma lehűl : a Nummulinák háttérbe szo-
rulnak, a Madrepora fauna is gyérül, északi
molluszka elemek is megjelennek, mert észak-
keleti irányból a Kárpátokon át az északi-tengeri
részek felé összeköttetés létesül.

Az általam vizsgált anyag nagvrészbeu az egri Dobó Istvá n-Múzeum,
kis részben a Magyar Nemzeti Múzeum, az Állami Földtani Intézet, a Szegedi Tudomány-
egyetem Állatrendszertani és Földtani Intézete gyűjteményeinek tulajdona.

Azok a fajok, melyek a »Dunántúl eocén koralljai« c. munkámban már említve
voltak, itt részletesebb leírásban nem szerepelnek, legfeljebb kiegészítő leírásokkal
láttam el őket. Ismétlésekbe éppen ezért sem a rendszertani csoportok ismertetése, sem
általános boncolásiam leírások, sem a szinonimák mellékelése terén nem bocsájtkozom.
Csupán az újonnan előkerült fajok szinonimáit adom. Az anyag gyűjtésének oroszlán-
részét begány i F. végezte.

* Előadta a M. Földtani Társulat szakülésén.

BUKKZSERC

« NOSZVAJ

„ EGER

7. ábra. Eocén korall-lelőhelyek a Bükk-
hegységben — Puc 1. MecTOHaxo>KAeHna
aoueHOBbix KOpaJUiOB b ropax Bkjkk. —
Fig. 7. Occurrence of eocene corals in
the Bükk Mountains

5*

68

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1 . füzet

Fajleírások

I. Ordo: CYCLOCORALLI A
1. Subordo: ARCHAEOCAENIDA Alloiteau 1952.

Fáin.: ACROPORIDAE Verrill 1902.

Dendracis sp. Noszvaj (Cseres), Káes (Szorosvölgy) lelőhelyekről egy-egy ág-
darab (XX. tábla 6.).

Astraeopora sp. Eger (Xagveged), Noszvaj (Yárkút), Kisgyőr (Rétmányárok)
lelőhelyekről kisebb-nagyobb telepmaradványok.

Astraeopora cf. minima d’Achiardi 1867. (IX. tábla 1 .). Kisgyőr (Rétmány-
árok) lelőhelyről vastag nyelű, nagy, gomba alakú telep. Magassága 10 cm. Felszínátmérője
15x12 cm. Kehelyátmérő 1 nim-en aluli, kerek körvonalú. Kelyhek egymástól 1 — 3
mm-nyire vannak. Sövényszám 12. A sövények bázisai igen vastagok, ezért kiemelkedő
peremet képeznek. Középső- és felsőeocén.

Astraeopora mostarensis Oppenheim 1901. (IX. tábla 2- — 3.). Eger (Kiseged),
Noszvaj (Cseres és Yárkút) lelőhelyekről több kisebb-nagyobb telep, ill. töredék és le-
nyomat. Kehelyátmérő 2 — 4 mm, sövényszám 14 — 18. Hat nagy sövény a középen
összeér és össze is olvad. A kis sövények esökevényesek, nem mindenik ciklus fejlődik ki.
Egyik nagy telepet fúrókagyló (Lithodomus) járta át. Egy másik nagy telep limonito-
sodott. Középső- és felsőeocén.

Astraeopora cf. compressa Reuss 1864. (IX. tábla 4.). Eger (Kiseged és Nagy-
eged) lelőhelyről teleptöredékek. Kehelyátmérő 2 mm. Kehelvszéle dudorokkal. Sövény-
szám 6. Ez a hat is igen vékony, de egyenlő kifejlődésű. A kehely mély, teljesen eltömődik
üledékkel. Kelyhek kör alakúak. Középső- és felsőeocén.

Astraeopora dubiosa d'Achiardi 1875. (IX. tábla 5.). Noszvaj (Yárkút) és
Cseres lelőhelyről két teleprészlet. Sövények merevek és egyenesek. Számuk 16. A középső-
eocén felső szintjéből és a felsőeocénből ismert.

Astraeopora annulata d’Achiardi 1875. (IX. tábla 6. és 13.). Eger (Kiseged),
Noszvaj (Cseres), Bükkzsérc (Dögtemető), Kisgyőr (Rétmányárok) lelőhelyekről több
gömbded telep. Hat nagy és hat csökevényes sövénye van. Kelyhek egymástóli távol-
sága változó. Kehelyátmérő 1—1,5 mm. Néhol a kelyhek közti távolság ugyanennyi.
Sövényszánj 12 — 14. Sövények egyenlőiden kifej lődésűek. Igen nagy alakú telepek is
előfordulnak. Középső- és felsőeocén.

Fám.: STYLOPHORIDAE M. Edw. 1857.

Stylophora distans Levmerie 1846. (IX. tábla 10.). Kács (Szorosvölgy),
Bükkzsérc j Dögtemető). Noszvaj (Cseres) lelőhelyekről több ágdarab. Hat sövény fejlő-
dik ki csak. Kehely toj ásdad alakú. A kelyhek közti távolság nagy. Innen a faj neve.
Középsőeocén felső szintje és felsőeocért.

Stylophora annulata Reuss 1864. (IX. tábla 11.). Kisgyőr (Rétmányárok),
Kács (Szorosvölgy), Noszvaj (Cseres és Yárkút), Eger (Kiseged és Nagyeged) lelőhelyekről
több töredék. 12 sövény, hat a központban összeér és összeolvad. Kehelytávolság kb.-
kehelyszélességnyi. Alsó-, középső- és felsőeocén.

Dictyaraea octopartita Oppenheim 1901. (IX. tábla 12.). Kisgyőr (Rétmány-
árok), Noszvaj (Yárkút) lelőhelyekről néhány töredék. Nyolc erős, vastag sövény van
kifejlődve. Mindenik eléri a központi oszlopocskát. De vele csak érintkezik, ezért a
központi oszlopocska kerek, kör alakú marad. E nyolc sövény egyformán vastag és
merev. A kis sövények erősen esökevényesek. Kehelyátmérő 3 nmi. A coenoszteum szem-
csés, csökevényes kifejlődésű. Felsőeocén.

Fám.: ACTIN ASTRAEIDAE Alloiteau 1952.

Astrocoenia sp. Kisgyőr (Rétmányárok), Noszvaj (Cseres és Yárkút) lelőhelyekről
több töredék.

Astrocoenia parvistellata d’ Achiardi 1868. (X. tábla 1). Kisgyőr (Rétmány-
árok), Eger (Kiseged és Szőlőskert), Noszvaj (Cseres és Yárkút), Bükkzsérc (Dögtemető)

Kolosváry: A Bükkhegység eocén koralljai

69

lelőhelyekről több lelet. Kelyhe alig-alig éri el az 1 mm átmérőt. Középsőeoeén felső
szintje és felsőeocén.

Astrocoenia subreticulata d’Achiardi 1875. (X. tábla 2). Eger (Nagyeged és
Kiseged), Kisgyőr (Rétmányárok), Noszvaj (Cseres és Yárkút), Noszvaj (Bükkös),
Bükkzsérc (Dögtemető) lelőhelyekről igen sok teleptöredék. Középsőeocén felső szintje
és felsőeocén.

3. Subordo: ASTRAEOIDA Állói te au 1952.

Fám.: FAVIIDAE Gray 1900 (emend.)

Goniastraea sp. Noszvaj (Cseres) lelőhelyről egy butikos ágdarab.

Orbicella sp. ? Királykút felett nummulinás mészkőben rossz megtartáséi nyomok.

Orbicella katzeri Oppenheim 1901. (X. tábla 3 — 5.). Kisgyőr (Rétmányárok),
nagy telep, 11x15 cm nagyságban. Vastagsága 5,5 cm. Kerek, korong alakéi. Kehely-
átmérő 5 — 8 mm. Nyolc sövény igen erősen fejlett. Összsövényszám 38 — 44. Traverz
kevés van. A polip mélyén ál oszlopocska fejlődhetik. Középső- és felsőeocén.

Orbicella alpina (d’Achiardi) 1867. (X. tábla 8.). Kisgyőr (Rétmányárok),
Eger (Kiseged) lelőhelyekről néhány nagy telep és töredéke. Kehelyátmérő 3 — 8 mm.
Elnyúlt alakjában elérheti a 14 mm-t is. Nagy, gomba alakit telepeket képez. Sövényszám
42 — 48. Olykor hat sövény igen erősen kifejlődik. Az interszeptokosztális sövények
jellemzően becsíkozzák az egész telepfelületet. Kelyhek tubusszerűen kissé kiemelkednek.
Központi oszlopocska papillózus szerkezetű. Egy gyennekfej nagyságú telepre egy Anti-
guastraea michelottina C a t u 1 1 o korall telepe nőtt rá, fedőleg, sipka módjára. Középső-
és felsőeocén.

Orbicella cf. schuberti (Oppenheim) 1912. Syn. : Heliastraea Schuberti

Oppenheim, Pál. Österr. Ung. u. d. Or. 1912. p. 120. Tab. .16. Fig. 8 8b. (X. tábla

6.). Eger (Kiseged) lelőhelyről egyetlen példány : egy ujjvastagságú ágdarab. Oppe n-
heim rög alakú telepről tesz említést. Teletünk ily rög alakú telepnek egyik ágát
képezhette. Kehelyátmérő 6 mm. A kehely központot 12 nagy sövény éri el, érintve a
központi oszlopocskát. A sövények gyengéden szemcsézettek. Némelyik sövény sztereo-
plazmatikusan megvastagodik. Harántkötés gyakori. Coenoszteum laza szövetű. Kelyhek
fala vékony. Sövényciklus 3. Központi oszlopocska papillózus szerkezetű. Középső-
és felsőeocén.

Orbicella bosniaca (Oppenhei ni) 1912. (X. tábla 7.). Eger (Kiseged), Noszvaj
(Cseres) lelőhelyekről egy-egy telepdarab. Középső- és felsőeocén.

Solenastraea montevialensis (C a t u 1 1 o) 1856. (X. tábla 11. és XI. tábla 1 — 2.).
Kisgyőr (Rétmányárok), Noszvaj (Várkút és Bükkös), Eger (Kiseged) lelőhelyekről
több óriás telep és töredékek. Kehelyátmérő 2 — 3 ntm. A sövényszám 12 — 14. Sövények
széle éles és bázisuk kidomborodó. Középső- és felsőeocén.

Hydnophyllia sp. Bükkzsérc (Dögtemető — Tekenősoldal), két töredék.

Hydnophyllia collinaria (C a t u 1 1 o) 1856. Noszvaj (Cseres és Várkút), Eger
(Kiseged), Bükkzsérc (Dögtemető — Tekenősoldal) lelőhelyekről számos, de részben
fiatal példány. Alsó-, középső- és felsőeocén.

Hydnophyllia prof-unda Michelin 1842. Noszvaj (Cseres) lelőhelyről egyetlen
példány. A dunántúli eocénben is ritka faj. Középsőeocén felső szintje és felsőeocén.

Fáin.: ISASTRAEIDAE Állói te au 1952

Antiguastraea michelottina (C a t u 1 1 o) 1856. (XX. tábla 7.). Királykút ^Kecske-
barlang felé eső része), Eger (Kiseged), Kisgyőr (Rétmányárok), Noszvaj (Cseres), Bükk-
zsérc (Dögtemető) lelőhelyekről több telepít öredék. Kehelyátmérő változó és maximálisan
1 cm-t is meghaladó. Az 1 cm alatti kelyhekben rendszerint 36 sövény olvasható meg.
Egy noszvaj -cseresi kérgező telep sipika módjára ránőtt egy gömbded alakéi Orbicella
alpina (d’ Achiardi) koralltelepí tetejére. Felsőeocén. Kelyhek mindig poligonálisok,
coenoszteum nincs. Sövények erősek és merevek. Központi oszlopocska csökevényes.

Isastraea elegáns Re üss 1874. (X. tábla 9 — 10.). Noszvaj (Várkút), Kisgyőr
(Rétmányárok) lelőhelyekről több teleprészlet. Kelyhek nem minden esetben sokszögűek,

70

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1 . füzet

inkább kerek körvonalúak. Bizonyos csökevényesen kifejlődött coenoszteum előfordul-
hat. Ivelyhek széleikkel kiemelkedők. Kehelyátmérő 6 — 8 mm. A primárius sövények
vastagok, de nem teljesen egyformák. Mindenképpen azonban merevek és egyenesek.
Harántkötések vannak. Sövény végek a központi oszlopocskával összeolvadhatnak.
Kelyhek sűrűn vannak egymás mellett, de köralakúak, csak ritkán válnak kissé szög-
letesekké. Átlagban 8 — 12 sövény jól ki van fejlődve. Felsőeocén.

Fám.: ASTR ANGIID AE M. Edw. 1837."

Calamopliyllia crenaticostata (R e u s s) 1869. (X. tábla 12, 13; XI. tábla 3 — -11.
és XII. tábla 1 — 5.). Kács (Szorosvölgy), Eger (Véeseivölgy, Kiseged), Bükkzsérc (Dög-
temető— Tekenősoldal), Noszvaj (Várkút, Bükkös, Cseres) lelőhelyekről igen számos
kisebb-nagyobb töredék. Igen elterjedt faj. A Budai-hegyek bartoni emeletéből is jól
ismert korall. A polipcsövek külső felülete harántnövekedési övék nélkül, vagy ezeknek
igen gyenge kifejlődésével. A polipok irón alakúan hosszúak, ha kifejlettek és mindig
telepesek. Központi oszlopocska nincs, csak áloszlopocska. Idősebb polipokban a sövény-
szám 50-ig emelkedhetik. Sövények felülete ferdén lefutó trabekulumokkal és apró
pórusokkal. Sövény ciklus 3. A legkisebb sövény igen csökevényes. Sövények központi
végei kibunkósodnak, vagy összeolvadnak. Disszepimentumok gyérek és rendszertelen
kifejlődésűek. Középsőeocén és felsőeocén. A ruszinszkói felsőeocénből : Rahó mellől
is kimutatott padképző korall.

Calamophyllia subtilis Oppenheim 1901. (XII. tábla 6 — 10 és XIII. tábla 5.).
Kisgyőr (Rétmányárok), Noszvaj (Cseres és Várkút), Bükkzsérc (Dögtemető), Eger
(Kiseged) lelőhelyekről igen számos töredékes lelet. Oppenheim csak ágakat
ismert, a dunántúli eocénből is csak ág-leletek kerültek elő. A bükkhegységi felsőeocén-
ből azonban a telepek törzsei is előkerültek. így az átmérőket 10 — 20 mm nagyságban is
sikerült megállapítani. Jellemző e fajra az, hogy ív alakú traverzeinek oly sűrű rendszere
fejlődik ki, mely a kehelyvizsgálatot majdnem lehetetlenné teszi. A sövények száma nem
sok, központi végük gyakran igen jól kifejlődött álközponti oszlopocskává nő össze.
Közép- és felsőeocén.

Calamophyllia stereoplasmophyla n. sp. (XII. tábla 11 — 14 és XIII. tábla 1 — 4.).
Noszvaj (Várkút), Eger (Kiseged) lelőhelyekről több polipcsődarab. Hasonlít a Cala-
mophyllia rosicensis Oppenheim nevű korallhoz a sporadikus harántredők, a 2 — 8
mm-nyi átmérő, a 20-as sövényszám, a központi oszlopocska hiánya, kevés traverz
tekintetében, de eltér ettől abban, hogy a külbordák egyenletesek és jól fejlettek, minden
negyedik jobban fejlődött ki, mint a szomszédja, s minden polipban van egy óriás ki-
fejlődésű sövény, melynek sztereoplazmatikus megvastagodása feltűnő a többiekéhez
képest. Ezt az i'ij alakot erről a sajátosságáról nevezem el.

Calamophyllia grandis Bontscheff 1897. (XIII. tábla 6.). Noszvaj (Várkút
és Cseres), Eger (Kiseged) lelőhelyekről több polipcsőtöredék. Már a megfelelő nagyság-
méret alapján is identifikálható. Középsőeocén felső szintje.

Calamophyllia cf. rosicensis Oppenheim 1901. (XIII. tábla 7.). Noszvaj
(Cseres) lelőhelyről egy polipcsődarab. Oppenhei m fajával megegyezik 9x7 mm-es
csőátmérőben, kevés traverzeivel, az I. és II. rendű sövények elérik a központot, a har-
madik ciklusú sövények igen csőké vényesek. Csak kolumeíla gyűrű fejlődik ki. Az összes
sövények száma 24. Középső- és felsőeocén.

Calamophyllia pseudoflabellum pseudoflabellum (C a t u 1 1 o) 1847. Noszvaj
(Várkút), Eger (Kiseged) lelőhelyekről egy nagy telep és több polipcsőtöredék. Középső-
és felsőeocén.

Calamophyllia pseudoflabellum nodosa R e n s s 1868. Noszvaj (Várkút és Cseres),
Eger (Kiseged) lelőhelyekről több polipcsőtöredék. Középső- és felsőeocén.

Calamophyllia sp. Noszvaj (Cseres, Várkút), Eger (Kiseged, Vécsei völgy, Somos),
Kisgyőr (Rétmányárok) lelőhelyekről számos, fajra meg nem határozható lelettöredék.
Egyes példányok polipfalában üregeket látunk, mint aminőket Oppenheim a
Calamophyllia' subtilis Oppenheim fajból is leír. Ilyen rajzot műve XVIII. táblája
7b. rajzán láthatunk. Úgy látszik, hogy ez az iiregesedés más fajnál is előfordul és nem
jellemző csak egy fajra (mint pl. a C. subtilis Oppenhei mre), mivel fenti leleteink
egyike sem tartozik e fajhoz. Efféle héj iiregesedés már a krétaidőszaki Cladocorákban
is fellép, tehát még csak nemzetségre sem utaló sajátosság (XX. tábla 1.).

Kolosváry: A Biikkhegység eocén koralljai

71

Rhabdophyllia sp. Eger (Vécsei völgy, Grőber szőlő), Kisgyőr (Rétmányárok),
Noszvaj (Várkút) lelőhelyekről több polipcsődarab.

Rhabdophyllia cf. budense Kolosváry 1949. (XIII. tábla 8 — 10.). Eger
(Nagyeged és Kiseged) lelőhelyről a tető fedő fehér mészkövéből néhány polip csőtöredék.
A csövek egymás mellett valamivel sűrűbben állanak, mint a típusban, a külső bordázat
sem elég kifejezett, viszont a harántövek igen jól kialakultak. Sövényszám 26 — 46, de
lehet még ennél több is, ám pontos megszámolásuk nem sikerült. Fal vastag, a sövények
közti harántkötések gyérek és rendszertelen kifejlődésűek. Csőátmérő 6 — 8 mm. Köz-
ponti oszlopocska nincs. F'elsőeocén.

Desmocladia septifera Reuss 1874. (XX. tábla 8 — 10.). Királykát és Kecske-
barlang közti felsőeocén foltról igen sok, uralkodó módon előforduló korall, mely a déli
Biikkhegységben nem fordul elő. Jelzi nyilván az itteni molluszkumos fáciest. A korall
ágas telepeket alkot és Calamophyllia- szerű. A polipcsövek azonban meandrikusan
összeolvadhatnak, de előfordul több önálló cső is. Átmérőjük 4 — 9 mm-ig terjedhet.
Az összeolvadt kelyhek többé-kevésbé (feliilnézetben) parallel lefutásúak, helyenként
azonban koncentrikus lefutásba mennek át. Polipcsövek külső felülete finoman bordázott
s liarántvonalkákkal függenek össze. Sövényrendszer egy vastag durva és egy finom
csökevényesebb sövénypár váltakozásából fejlődik ki. Ez a kifejlődés is többnyire
rendszertelen. Egy mm-re 18 — 20 sövényvégződés esik. A központi oszlopocska
szivacsos, s redukált. Az endotéka vékony horizontális lemezekből áll és főleg a sövény-
bázisok közelében harántkötéseket alkot. A fal meglehetősen vastag és bordázott. Lele-
teink sajnos csak koptatott töredékek (felszíni előbukkanásból!), Reuss szerint
azonban ez a korall igen óriás telepeket képez és jelentős padalkotó. Reuss ezt a
korallt és ezt a nemzetséget az olaszországi St. Trinitá rétegekből írta le szintén a bartoni
emeletből. Hazánk fosszilis faunájára nézve új. Előfordulása a bartoni emeletet ki-
tűnően jelzi.

Fám.: MUSS1DAE Ortmann 1890.

Circophyllia sp. Noszvaj (Várkút és Cseres), Bükkzsérc (Dögtemető), Noszvaj
(Bükkös), Kisgyőr (Rétmányárok) lelőhelyekről több példány.

Circophyllia hantkeni Reuss 1870. Eger (Kiseged), Noszvaj (Cseres és Várkút)
lelőhelyekről több polip. Alsó-, középső- és felsőeocén.

Circophyllia cf. gibba Oppenheim 1901. (XIII. tábla 13, 14.). Noszvaj (Vár-
kút) lelőhelyekről két juvenilis példány. Egyezik az Oppenheim -féle leírással,
de annál kissé jobban lapított polipok. Az egyik példány magassága 16, a másiké 18
mm. Kelielyszélesség 13x18 mm. Sövények három ciklusiíak. Első ciklusú sövény 26,
második ciklusú szintén 26, a harmadik ciklusú sövény 52, összesen 104, illetve 116
számban van képviselve. Középső- és felsőeocén.

Circophyllia annulata (Reuss) 1868. (XIII. tábla 12 és XIV. tábla 6). Eger
(Kiseged), Bükkzsérc (Dögtemető — Tekenősoldal), Noszvaj (Várkút és Cseres) lelő-
helyekről több polip. Magasság 3,5 cm-től 9,5 cm-ig terjed. Kehelyátmérők variációs
sorozata az 5 x3,5 cm maximális méretig terjedhet. A variáció folyamatos és populációs.
Rendszertani értéke tehát nincs. Alsó-, középső- és felsőeocén.

Circophyllia d’achiardii Oppenheim 1901. Eger (Kiseged), Noszvaj (Cseres
lelőhelyekről három polip. Egyikben minden negyedik sövény sztereoplazmatikusan meg
van vastagodva. Sövényfelület sűrű trabékulumos szemcsézettel borított. Előfordulása
a középső- és felsőeocén.

Circophyllia cf. costata Alloiteau 1949. (XIII. tábla 11.). Bükkzsérc (Dög-
temető) lelőhelyről egy polip. Kelyhében érdekes szélti bimbózás. A leánypolip tengelye
elferdül az anyapolip tengelyétől. Polipmagasság 2,5 cm. Kehelyátmérő 2x1,5 cm.
A külbordák egyenlőek és a jellemző szeptotekális fal jól látható. A polip külsején enyhe
3 — 4 harántöv fut végig. Alloiteau I. ezt a fajt a szlovákiai bojnicei lutéciai
emeletből írta le.

4. Subordo : MEANDRIIDA Alloiteau 1 949.

Fám.: SMILOTROCHIIDAE Alloiteau 1952.

Smilotrochus hungaricus n. sp. (XIV. tábla 1 — 3.). Noszvaj (Várkút és Cseres)
lelőhelyről hat polip. Központi oszlopocska nincs. Sövények finomak, vagy egyenlőtlen
kifejlődésűek. Belső traverzek (kivéve a szélti részeket) nincsenek. Az exotékát viszont

72

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 7. füzet

traverzek alakítják ki, melyek ezekből a szélti traverzekből fejlődnek tovább. A polip-
bázis elgörbülő. Polipmagasság 1 — 2 cm. A külbordázat többé-kevésbé egyenlő. A polip
külsején exotekális gyűrűk vannak. Kelielyben 12 nagy sövény látható, ezek a központ
felé vastagodnak, sőt ki is bunkósodnak. A sövények különben egyenesek. Az összsövény-
szám a 12 nagy sövénnyel együtt 64 — 66. Sövényciklus három. Egy polipban traverzek
egyáltalában nem láthatók. A sövények oldala és felső éle nem mindenik példányban
figyelhető meg. Egy másikban a bazális traverzek képezte exotéka teljes épségben maradt
meg. A sövények felülete szemcsés, vagy dudoros. Egyik polipban megfigyelhető az
intrakalicinális bimbózás. Az anyakehely átmérője 2x1,5 cm, a leánypolip kelyhének
átmérője 13x10 mm. Exotéka fejlett. A sövényoldalak ebben az egyénben többé-kevésbé
simák. Sövényélek nem fogacsoltak, esetleg lekoptatottak.

Smilotrochus incurvus d’Achiardi 1875. ? (XVII. tábla 8 — 11.). Noszvaj
(Várkút és Cseres) lelőhelyről sok kisebb-nagyobb, idősebb és fiatalabb polip. A legkisebb
0,7 cm magas és 12x14 mm kehelyátmérőjű. A legnagyobb 2,5 cm magas és 35 x 29 min
átmérőjű. A legkisebb egyenes bázisú. Az ontogenetíkus fejlődés során a bázis egyre
jobban begörbül a rövidebb átmérőjű kehelytér irányában. A sövények szemcsések,
számosok és gyakran öt ciklus fejlődik ki. Minden negyedik kiilborda erősebb. Bázis
többé-kevésbé hegyes, vagy kicsiny talpacskában végződő. Idősebb példányokban a
kehelyszél lebenyessé válik, de nagyjából tojásdad alakját megőrzi. Bimbózás itt is
intrakalicinális. Első és második ciklusú sövények száma 20 — 20, a harmadik ciklusúaké
40, a negyediké 80, úgyhogy az összes sövények száma ily polipban 1 60, de lehet több is
a nagyobb kelyhűekben. P'elsőeocén.

Trochosmilia sp. Noszvaj (Várkút és Cseres) lelőhelyről több kőbél és pontosan
meg nem határozható poliptöredék.

Trochosmilia cf. acutimargo Re üss 1872. Noszvaj (Várkút) lelőhelyről két
polip. Ez a dunántúli eocénben oly gyakran és sűrűn előforduló korall a bükkhegységi
felsőeocénből csak igen gyér és bizonytalan jellegű leletben került ki. Középső- és felső-
eocén.

Trochosmilia brachipoda Re üss 1840. (XIV. tábla 4 — 5.). Noszvaj (Cseres és
Várkút) lelőhelyről néhány kőbél. Jellemző alakjánál fogva azonban detenninábilis
leletek. Középsőeocén alsó és felső szintje.

Trochosmilia cf. oldhami Duncan 1886. (XIV. tábla 7.). Noszvaj (Cseres)
lelőhelyről egy polip. Három cm magas, kehelyátmérője 32 x20 mm. A dunántúli eocén
korallokról szóló dolgozatomban leírtam egy új Trochosmiliát T. 4-cingulata Kolos-
v á r y néven. Ettől a cseresi példány abban különbözik, hogy csak 3 öves. A Trochosmilia
oldhami Duncan viszont csak 1—2 övesnek van leírva, a cseresi polip tehát össze-
kötő (intermedier) alak, így csak az oldhami fajhoz sorolhatom. Az összehasonlítás
különben a következő :

T. 4-cingulata

T. oldhami (Noszvaj)

T. oldhami (India)

1,5 cm magas

3,0 cm magas

1 — 2 öves

4 öves

3 öves

10 mm átmérő

32 x 20 mm átmérő

Cylicosmilia legányii n. sp. (XVIII. tábla 1 — 4. és 9 — 10.). Noszvaj (Cseres) lelő-
helyről három polip. Kehelyátmérő 8— 10 mm, polipmagasság 14— 15 mm. Sövényszám
66 — 78. Legerősebben kifejlődött sövények száma 18 — 22. A polip felülete többé-kevésbé
sima (talán lekoptatott ?). A külbordák minden negyediké erősebben kialakult- Korona-
lemezkék nagyok, a központi oszlopocska papillás és csökevényes. A sövények közt
harántkötések gyérek, részben rendszeres ellielyezkedésűek, amennyiben a sövénybázis
előtt egyforma disszepimentális gyűrűt formálnak az egész kehelytérben. A nemzetségre
még az is jellemző, hogy a központi oszlopocska olykor szubspongiózus alkatú.

Cylicosmilia cf. altavillensis (D e f r a n c e) 1849. (XVIII. tábla 5 — 8.). Noszvaj
(Cseres) lelőhelyről három polip. Kehelyátmérő 10 — 12 mm. Magasság 12 — 20 mm.
Sövényszám 78 — 84. Az ezekből kiváló, túlfejlett sövények száma 12 — 14. A külbordák

Kolosváry: A Biikkhegység eocén koralljai

73

finomak. Központi oszlopocska spongiózus, vagy papillás. A polip teste görbült, sajnos,
a szűkülő bázis vége törött. Harántöv nem figyelhető meg. Lutéciai emelet.

? Cylicosmilia sp. (XIX. tábla 12 — 14.). Királykát — Kecskebarlang közti felső-
eocén folt molluszkumos fácieséből. Egy 14 mm hosszú polip. Bázis legömbölygetett.
Alig liegyesedő. A polip oldalai majdnem párhuzamosan haladnak, a kehely sem széle-
sedik ki (eilindrikus alkat). A kehely trapéz alakit. A két polipoldal egy-egy éllel. Ez a
két él hasonlatossá teszi a Cylicosmilia legányii fajhoz. Sűrű a harántnövekedési övezet is.
Az egységek rövidek, amit igazol a kehelyesiszolat is, mely 5 felszínt talált harántul.
Kehelyátmérő 10x7 mm. Sövények alig észlelhetők, mert erős a kristályosodás. A kül-
, bordák finomak és egyenlő kifejlődésűek. Az egész lelet meglehetősen problematikus,
ezért nem tudom identifikálni a már leírt fajokkal, sem új faj leírására nem alkalmas.

Leptaxis sp. (XVIII. tábla 1 1 — 12.). Noszvaj (Cseres) lelőhelyről két juvenilis
polipocska.

? Parasmilia sp. (XIV. tábla 11 — 12 ). Noszvaj (Cseres) lelőhelyről egy csonka
polip. Külső bordázat szélsőségesen erős fejlettségű. Magasság 7 mm. Kelielyszélesség
10x15 mm. Minden negyedik külborda erősebben fejlett. Sövényciklus 3. Sövények igen
finomak, sűrű periferikus endotéka rendszerrel. Ez a sűrű kifejlődés ritka e nemzetségen
belül. Ezért leletünk ide tartozása nem egészen bizonyos. A központi oszlopocska csölce-
vényes, a koronalemezkék szintén. Az első ciklusú sövények száma 18, de ezek sem mind
egyformán fejlettek.

Parasmilia acuticristata (R e u s s) 1870. (XIV. tábla 8- 10.). Noszvaj (Cseres)
lelőhelyről két fiatal poliptöredék. Kelyhükben 18 nagy sövény jól látható. Összsövény-
szám 34. Minden negyedik külborda szélsőségesen kifejlődött. Alsó, középső- és felső-
eocén.

Fám.: MEANDRIIDAE Állói te au 1952.

Pachygyra sp. (XIV. tábla 13 — 14.). Noszvaj (Cseres) lelőhelyről egy töredék.

Euphyllia contorta (C a t u 1 1 o) 1874. Noszvaj (Várkút és Cseres), Kisgyőr
(Rétmányárok), Eger (Nagyeged), Biikkzsérc (Dögtemető — Tekenősoldal), Királykát —
Kecskebarlang közti felsőeocén folt molluszkumos fácieséből több lelet. Több kőbél
külön említésre méltó, mert Lithodomus kagylók által van megfúrva. Alsó-, középső-
és felsőeocén.

Euphyllia forojuliensis (d’Acliiardi) 1875. Noszvaj (Várkút) lelőhelyről
egy lelet. Ritka, gyéren előforduló korall. Középső- és felsőeocén.

Fám.: STYLOCAENIIDAE Állói te au 1952.

Stylocaenia iauriensis (Michelin) 1842. Noszvaj (Cseres) lelőhelyről egy pél-
dány. Telepes korall. Sövények száma kevés, kehely változó nagyságú, központi oszlo-
pocska nyél alakit. Sövényciklusok nem állandók. Kehelyátmérő 1 mm. Hat nagy és hat
kicsiny sövénye van. Kehely kör alakú, vagy enyhén szögletes. Coenoszteum nincs.
Középsőeocén felső szintje és felsőeocén.

Siylocoenia lobatoroiundo E. H. 1850. (XV. tábla 8—9.)

Syn. : Astraea lobatorotunda Michelin Ic. Zoophyt. p. 62. T. 13, F. 2. 1842. Astrocoenia
lobatorotunda Michelin u. o. p. 62. T. 13, F. 2. 1842. — Siylocoenia lobatorotunda E. H. Ann. Soc.
Nat. X. p. 295, 1849. — Siylocoenia lobatorotunda Reuss Pál. Stud. I. p. 26, 27, 48, 49, T. 3. F. 1 . 1864.

- — • Siylocoenia lobatorotunda E. H. Hist. nat. d. Cor. II. p. 252. — • Astraea lobatorotunda Michelin
Icon. Zoophyt. p. 62. T. 13, F. 2. — Astraea palmata C a t u 1 1 o Tóit. dél sód. sup. deli. Yenezie, I’adova,
1856, p. 65, T. 7, F. 3. • — ■ Astraea tuberosa Catullo u. o. p. 63, T. 14, F. 3.

Királykát — Kecskebarlang közti felsőeocén folt molluszkumos fácieséből egy
teleptöredék. Kehelyátmérő 1,5 — 2 mm. Hosszmetszetben erős harántnövekedési kép-
letek alakulnak ki, melyek egész emeletekre tagolják a telepet. A kelvhek poligonálisak,
határuk éles. A központi oszlopocska nyél alakú, kicsiny és a sövények központi végeikkel
gyakran összeolvadnak vele. Jellemző, hogy a sövény cikluskifejlődés erősen variál
s így nem állandó, még egy kelyhen belül sem! A kis sövények erősen csökevényesek,
több sövény központi vége összefut még a központi oszlopocska elérése előtt is. A sövé-
nyek felülete szemcsés, a szemcsék olykor durva kialakulásúak. Ez a korallfaj még a
miocénben is él. Sövényszáma 19 — 23. Interszeptokosztális sövények előfordulnak.
Felsőeocén, miocén.

74

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 7. füzet

6. Subordo : C A RYOPHYLLIID A Vaughan & Wells 1 943 (emend.)

Fám.: CÁR YOPH YLLIIDAE Gray 1897.

Sphenotrochus sp. (XIV. tábla 15.). Kács (ÉÉK : Szorosvölgy), egy igen piciny
bázistöredék.

Trochocyathus sp. (XX. tábla 2.). Bükkzsérc (Dögtemető — Tekenősoldal), Noszvaj.
(Cseres), Eger (Kiseged) lelőhelyekről több poliptöredék.

Trochocyathus concinnus Re üss 1874. (XIV. tábla 16.). Eger (Kiseged) lelő-
helyről egy lelet. Bázisa csonka, jellemző elhajlása már nem észlelhető. Kehely átmérője
43x44 mm. A polip csonka hossza 2,5 cm. Kehely mély. Mindenik negyedik sövény
külső vége (mint külborda is) erősebben fejlett a többinél. A kiilbordák durván szem-
csézettek. E szemcsék közti távolság éppen egy szemcsényi. Központi oszlopocska kicsiny
és papillás. Sövények nem merevek, hanem hajlékonyak. Középsőeocén felső szintje
és felsőeocén.

Discoidocyathus n. genus. A Discocyathustól abban különbözik, hogy a polip
nem kifejezetten korong alakú, hanem lapos tölcsér idomú. Ez a lapos tölcséridom viszont
különbözik és nem azonos a Trochocyalhusok karcsú, magasfelépítésű polipalakjával.

Discoidocyathus eocaenicus n. gén. n. sp. (XV. tábla 1.). Bükkzsérc (Dögtemető)
lelőhelyről egy polip. Kehelyátmérője 15x14 mm. Magassága 6 mm. Első ciklusú sövé-
nyeinek száma 1 2, a ciklusok különben 3 — 4 közt váltakoznak. A sövények erősen szem-
csések. Ivoronalemezkék vannak ; a szaporodás intrakalicinális bimbózással történik.
A leánypolip falát az anyapolip koron alemezkéi alakítják ki.

Discoidocyathus subtilis n. gén. n. sp. (XV. tábla 2.). Noszvaj (Cseres) lelőhelyről
egy polip. A bükkzsérci polipnál sokkal finomabb alkatú é$ finomabb sövényzetű is.
A nagy, azaz első ciklusú sövények száma 26. Kehelyátmérő 17x15 mm. Magassága
7 mm. A polip lapos kúp, bázisa kissé decentrikus fekvésű. A koron alemezkék kicsinyek,
csökevényesen fejlettek. Központi oszlopocska mélyen fekszik, redukált. Sövények
finoman szemcsézettek. Kehelyfelszín homorúbb, mint az előző fajban.

Odontocyathoides n. genus. Az oligocénbeli Odontocyathusfól primitívebb, kevésbé
kidifferenciált szervezetével különbözik. Az Odontocyathus jelleg azonban már csírájá-
ban jelentkezik nála. Kollektív típus, amennyiben a Deltocyathusva is hasonlít. A lapos,
korong alakú poliptest ötszögű és az öt szögben az Odontocyathusok sarokkiszögellései
kezdeménye mutatkozik. Az ötödik sarok mellett egy hatodik kiképződésére is mutat-
kozik némi hajlam. Az ide tartozó alakok úgy tekinthetők, mint az oligocénbeli Odonto-
cyathusok elődei, melyek a felsőeocénben már megjelentek.

Odontocyathoides semiarmatus n. gén. n. sp. (XV. tábla 3.). Eger (Kiseged) lelő-
helyről egy polip. Erősen limonitosodott. Átmérője 7x6 mm. Korongvastagsága (magas-
ság) 2,5 mm. Néhány koronalemezke és a piciny központi oszlopocska megfigyelhető.
Nagy részben már kőbél. Epitéka lepusztult. Az ötszögű kicsúcsosodást nem mindig
a megfelelő sövénybázisok hozzák létre. A központi legfőbb sövénytől egyik oldalon az
ötödik, másik oldalon a nyolcadik, a negyedik csúcson a 11 -ik és az ötödik csúcson a
1 7-ik sövénybázis képezi ki.

Placosmilia bilobata d’Achiardi 1868. Bükkzsérc (Dögtemető — Tekenős-
oldal), Eger (Kiseged) lelőhelyekről három polip. A központi oszlopocska lemez alakú.
A középsőeocén alsó és felső szintjéből ismert.

Placosmilia cornu Oppenheim 1901. (XV. tábla 4.). Noszvaj (Várkút)
lelőhelyről két polip. Kiilbordák enyhén szemcsézettek. Epitéka nincs. Központi oszlo-
pocska jól fejlett. Négy-öt sövény szélsőségesen megvastagodott. Sövényszám 58. Nem
számolható ennyi, ha több sövény sztereoplazmatikusan összeolvad. Kehelyátmérő
17 x22 mm. Zömökök, alul a bázis csonka. Középsőeocén alsó és felső szintje és felső-
eocén.

Stephanosmilia sp. (XV. tábla 5.). Kács (EEK : Szorosvölgy), Noszvaj (Várkút)
lelőhelyekről néhány polip, pontosabban meg nem határozható állapotban.

Stephanosmilia annulata Reuss 1864. (XV. tábla 6 — 7.). Noszvaj (Cseres és
Várkút), Eger (Kiseged) lelőhelyekről négy polip. Egyiken intrakalicinális bimbózás.
A 12 nagy sövény és a koronalemezkék jól láthatók. Polipok magassága : 2,5 cm körül
ingadozik. Átmérőjük 15x14 mm. Egyik példány juvenilis, elnyomott 9 mm magas,
bázisa decentrikus, átmérője 9x9 mm. A fal szeptokosztális. Felsőeocén.

Kolosváry: A Bükkhegység eocén koralljai

75

Fám.: FLABELLIDAE Mii ne Edwards 1857.

Flabellum sp. (XVI. tábla 1.). Kács (FÉK : Szorosvölgy) lelőhelyről egy négy
centiméter hosszú fél polipmaradvány fehér mészkőben. vSö vényciklusa 3 — 4. Sövények
merevek, központi végük jellegzetesen kibunkósodik.

7. Subordo: FUNGIID A Duncan 1889.

Fám.: FUNGIDAE Dana 1848 (emend.)

Cycloseris sp. Kisgyőr (Rétmányárok) lelőhelyről két lenyomat. Eger (Kiseged)
lelőhelyről egy kétes értékű lelet. Kerek, lapos, magányos Fungidák ezek, alzathoz
rögzített nyéllel. Külsejüket epitéka borítja. Szinaptikulumuk van, trabekulumok
kontinuusak. Fal van, vagy nincs. Sövények perforáltak, vagy tömörek (alrend jellegek) .

Cycloseris perezi Haime 1850. (XVI. tábla 2 — 3.). Egész variációs sorozat
került ki e korallból, amint azt az alábbi táblázat is mutatja :

I. Normálnagyságúak :

Noszvaj (Várkút)

2,5 X 1,5

cm

2x1,5

cm

Noszvaj (Cseres)

2, 5x2, 5

cm

Bükkzsérc (Dögtemető)

3x3

cm

3,4 X ?

cm

3,5 x?

cm

5x5

cm

4,5x4

cm

5x4

cm

3x2

cm

Noszvaj (Cseres)

4x4

cm

II. Nagyméretűek :

Eger (Kiseged)

5,5x5, 5

cm

7,5x7

cm

Noszvaj (Várkút)

5x5

cm

Noszvaj (Cseres)

6x6

cm

Cycloseris brazzaensis Oppenheim 1901. Biikkzsérc (Dögtemető) lelőhelyről
egy, a típusnál (1,5 cm) nagyobb, azaz 2,5 cm átmérőjű lelet került elő, mely különben
megfelel az Oppenhei m -féle leírásnak. Kőbél lévén részletesebben nem ismer-
tethető. Középsőeocén felső szintjéből ismert.

Cycloseris hungaricus n. sp. (XVI. tábla 4.). Eger (Kiseged) lelőhelyről egy pél-
dány. Kehely nem körvonalú, hanem lebenyes, ötszögbe formálódó. Átmérője 5 cm.
Lapos, magassága 13 mm. Kehelyfelület sík. Hat nagy sövény eléri a központot ; Ezek
közül két ilyen nagy sövény a központban kantárszerűen összeolvad és az egész kehely -
teret két, de, nem szimmetrikus részre tagolja. A polip szélein 0,5 cm-re 12 sövénybázis
számolható. így az összszám (14 cm kerülettel) 336. A sövények szemcsések, perforáltak,
kevéssé hajlottak. A kehely eredeti kimállott állapotban maradt vissza. Sövények közt
a hosszmetszetben a szinaptikulumok sűrűn vannak kifejlődve és jól láthatók.

TROCHOID ALAKOK

Trochoseris sp. Noszvaj (Várkút) lelőhelyről két lelet.

Trochoseris d'achiardii Oppenheim 1901. (XVI. tábla 5.). Eger (Kiseged és
Nagyeged) lelőhelyről négy példány. Óriás, arasznyi nagy, lapos magányos polipok,
kehelyközpontjuk decentrikus fekvésű. Elég mély, bár a mi példányainkon jóval seké-
lyebb majdnem sima, ami esetleg másodlagos eltorzulásnak, vagy rétegnyomásnak tulaj-
donítható. A sövények dendrikusan elágazók, ami általában ritka jelenség. Erről a
dendrifikációról könnyen felismerhetők a töredékek is. Kehelyátmérő 9 — 10 cm. Középső-
és felsőeocén alak.

76

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 7. füzet

TURBINA TI

Cyathoseris dinarica Oppenheiin 1901. (XYI. tábla 6.). Kisgyőr (Rétmány-
árok) , Noszvaj (Cseres és Várkút), Bükkzsérc (Dögtemető) lelőhelyekről több példány.
Összenőtt kelyhű telepes korall. Átmenetet képeznek e csoportbeliek a magányosok és
telepesek között. Lemezalakúak, a telep tölcsért formál. A kelyhek távol állanak egy-
mástól. Sövényszám kb. 16. A sövények a kelyhen kívüli térségben jellemző módon
hurkokat alkotnak. A telep lehet lapos, lemez alakú és egyéb hengeres tárgyakat bekér-
gező. A vastag és vékony sövények váltogatják egymást. Sövényfelület durván szem-
csés. Középső és felsőeocén.

Cyathoseris f ormosa d’Achiardi 1875. (XVI. tábla 7 — 9.). Bükkzsérc (Dög-
temető), Xoszvaj (Cseres) lelőhelyekről több lapos, lemez alakú teleptöredék. Kelyhek
távol állanak egymástól. Köztük hosszú, durva lefutású, egyenes, szakaszos kialakulású
sövények haladnak. Egy-egy kehelyben 6 — 10 sövény fut össze. A sövények erősen
durvák, lazák és erősen szemcsézettek. Középső és felsőeocén.

Cyathoseris legányii n. sp. (XVI. tábla 10.). Xoszvaj (Cseres) lelőhelyről egy kérgező
Cyathoseris, mely egy Óstrea- héjat von be. Társul hozzá Bryozoa is. Erre az új Cyatho-
sensre jellemző, hogy terjedelmes kelylie van, mely 14 mm átmérőjű, kerek körvonalú.
Kehelyszél fokozatosan domborodik. Xem éles határral válik ki a kehelyközi coenoszteum-
ból. Hasonlít a nyugatindiai fosszilis, felső krétakori Synastraea adkinsi W e 1 1 s nevű
korall külleméhez, melyet 1934-ben írt le szerzője. A sövények igen durvák és erősen
szemcsézettek. A kelyheken kívül szeptokosztális sövények többnyire egyenes irányban
futnak. A korallkéreg meglehetősen vékony, mindössze 0,5 — 1 mm. E vékony kérgen
át megejtett csiszolatban a sövények sűrű szinaptikulumos rendszere vehető ki, mely
az alatta levő Ostrea héjához idomul. Egy kehelyben 84 sövény fut össze. A korallkéreg
oly vékony, hogy ha nem látnok az egy mm-es sövényrendszert, az egész képletet az
osztriga héjra rakódott kéregnek lehetne tartani. A vékony korallkérget alkotó sövény-
szerkezet mindenesetre igazolja, hogy e kéreg eredeti korallszövet.

Cyathoseris multistellata ( R e u s s) 1864. (XVI. tábla 11 — 12.).

Syn.: Mycetophvllia multistellata Re üss et auct. cet. 1 864 — 1868. — Leptoseris (?) raristellata
O p p e n'h eim Üb. ein. alttert. Faun. d. Österr. Un?. Álon. 13, Wien, 1901, p. 305 (ul), T. 13, (3), f.
8 — 8a. • — - Leptoseris patula p. p. Félix, Üb. ein unterert. Ivoralleufauna Barcelona, Palaeontogr. 56,
Stuttgart, 1909, p. 122, T. 12, í. 2. (non f. 1.!). — Cyathoseris raristellata (Oppenheim) 1901.

Eger (Kiseged), Xoszvaj (Cseres) lelőhelyekről igen óriás, kenyér nagyságú és
kenyér alakú, teljesen ép telep. Átmérője 22 x 30 cm. Magassága 14 cm. A kehelyátmérő
4 — 5 mm. Sövények erősen szemcsézettek. Re üss »Fuss grosse« jelzővel adja meg
a nagyságméretet. Eddig a középsőeocén felső szintjéből ismert korall.

Előkerült Eger (Kiseged) lelőhelyről egy »Cyathosens raristellata Oppenheim
1 90 1 « fajnak minősíthető telep is, mely azonban átmenet az előbb ismertetett lelet
(típusos multistellata) és a típusos raristellata között. Ezt a két fajt én nem tartom el-
különíthetőnek s így szinonímikába veszem. A Cyathoseris raristellata Oppenheim
eddig a középsőeocén alsó és felső szintjéből volt ismert, úgyhogy most a Cyathoseris
multistellata (Reus s) fajt számíthatjuk innen.

Cyathoseris subregularis Reuss 1864. (XVII. tábla 1). Xoszvaj (Várkút)
lelőhelyről egy töredék. Alakja lapos tányérgomba-idom. Nyele keskeny. Kehelyközpont
egyik oldalán a sövények csúesosan (akrogenetikusan) felpúposodnak és más szélti
helyeken körkörösen, csigavonalban felcsavarodnak. Ezekről a burkolatokról és kehely-
közi csavarulatokról (kacsokról) ez a korall könnyen felismerhető. Felsőeocén.

? Turbinoseris pironai (d’Achiardi) 1875. (XVII. tábla 2 — 4).

Syn. : Montlivaultia Pironae d’Achiardi Cor. eoc. d. Friuli p. 123, T. 7. F. 6— 6b. 1875. — -
Trochosimlia (?) clongata d’Achiardi u. o. p. 81, T. 1 F. 2. — Parasmilia Pironae d’Achiardi
u. o. p. 14. T. 2. F. 5. — Placosmilia cornu Oppenheim. — Leptaxis multisinuosa d’ A c h i a r d í
(ex parte) Cor. eoc. d. Friuli T. 7. F. 1. 1875.

Xoszvaj (Várkút) lelőhelyről egy 2,5x2 cm átmérőjű törzsdarab, két-liárom
oldalbimbóval. Kehelymegtart ás rossz. Sövények vékonyak. Porózusak. Szeptokosztális
falképződés megállapítható. Epitéka van. Oppenheim 5 — 6 sövényciklust említ,
ami fontos volna a pontos meghatározásban, de sajnos ezt rossz megtartású leletünkön
megállapítani nem, lehet. Szinaptikulumok vannak. Középső- és felsőeocén.

Kolosváry: A Bükkhegység eocén koralljai

77

Pachyseris murchisoni H a i m e 1850. (XVII. tábla 6.). Noszvaj (Cseres) lelő-
helyről három teleptöredék. Igen jellegzetes sajátossága, hogy a felületen egyenletesen
elosztódva feldudorodó hullámbarázdák és hullámvölgyek váltakoznak. A feldudorodó
barázdákon a felszíni lekopás (könnyen kopik a finom szerkezetű felszín) feltárja a sövény-
közti egyenletes, igen szabályos harántkötések által létrehozott viszcerális kamrázott-
ságot. Ezek a szabályos interszeptális lokulusok már kis nagyítással is felismerhetők
s így a meghatározást igen megkönnyítik. Alsó-, középső- és felsőeocén.

Thamnastvaea leptopetala Re üss 1864. Noszvaj (Cseres) lelőhelyről több töre-
dék és telep. Ez a korall a dunántúli eocénben is az egyetlen Thamnastvaea. Egyik nagy
telepét Lithodomus kagyló fúrta meg. Középsőeocén felső szintje és felsőeocén.

Podahacia sp. Bükkzsérc (Dögtemető) lelőhelyről egy teleprészecske. Vékony
lemez alakú korallok, lapos idomúak.

Podabacia cfr. patula Michelotti 1861. (XVII. tábla 7.). Bükkzsérc (Dög-
temető) lelőhelyről egy lemez darab. Talán az előbbi töredék része. Ez a lelet azonban
többet elárul magáról. Nem tipikus patula. Néhány kehely-közi sövény lefutásában
helyenként hurkolások képződnek, de ez a hurkolódás nem olyTan, aminőt a Podabacia
patula Michelotti fajnál ismerünk s melyet a többi szerző is jóváhagyott. Még a
Podabacia pvisca R e u s s jellemző hurokvetéseire sem hasonlít. Minthogy^ azonban az
előbbi faj hurokvetéséhez jobban hasonlít, inkább tartom a patula fajhoz tartozónak.
Felsőeocén.

Axoseris hoevnesi Oppenheim 1901. (XVII. tábla 5.). Eger (Kiseged) lelő-
helyéről egy lelet. Lapos telep, a kehelyközpont csecsalakúan kiemelkedik a kehely mélyé-
ből. Coenoszteumban a kehely'sűrűség nem nagy fokú. E kérgező Fungida korall vastag-
sága csak 1 — 3 mm. Kehelyközpontban kb. 10 sövény fut össze. Kehelytávolság lele-
tünkön 2 — 4 cm, ami lényegesebben nagyobb érték, mint az O p p e n h e i m-féle
leírásban. Leletünk egyr Ostrea cserepet kérgez be. Középső- és felsőeocén.

Fám-: LEPTOPHYLLIIDAE (SYN ASTRAEIDAE, Alloiteau 1952).

Leptophyllia sp. Noszvaj (Várkút és Cseres), Bükkzsérc (Dögtemető) lelőhelyekről
több különböző, részben juvenilis és rossz megtartású lelet.

Leptophyllia dubvawitzensis Oppenheim 1901. Bükkzsérc (Dögtemető —
Tekenősoldal), Eger (Kiseged), Noszvaj (Várkút) lelőhelyekről több töredék. Mig a
dunántúli eocén tele van e korallal, a bükkhegységi felsőeocénben ritka. Egy polip 6 cm
magas, kehely átmérője 6,5x4 cm. Egy másik hasonló jó megtartású, melyben Litho-
domus kagydó fúrt, felerészben kőbél. Alsó-, középső- és felsőeocén.

Cyclolites rhomboideus Oppenhei m 1901. Bükkzsérc (Dögtemető), Noszvaj
(Cseres és Várkút) lelőhelyekről néhány magányos, Fungida polip. Jellemző e fajra,
hogy állandó társulásban élt Camevinákkal (Nummulina), melyek közül egyr mindig
megtalálható a kehelyközpontban. Felsőeocén.

Cyclolites hébevti Tournouer 1872. Noszvaj (Cseres és Várkút), Eger (Kis-
eged) lelőhelyekről több lenyomat. A bükkhegységi felsőeocénben ritkább, mint a dunán-
túli középsőeocénben. Alsó-, középső- és felsőeocén.

Fám.: AGATHIPHYLLIDAE Vaughan et Wells 1943.

Pattalophyllia nosvaiensis n. sp. (XIV. tábla 17. és XVI. tábla 13.). Noszvaj (Cseres)
lelőhelyről egy polip. Magassága 9 mm. Kehelyátmérője 10x10 mm. Sövényszáma 80
körül van. Pontosan nem volt megolvasható. Központi oszlopocska erős és szivacsos-
papillás állományú. A központi oszlopocska átmérője meghaladja a 2,5 mm-t. A sövények
éle sima, felületük ellenben 3 — 4 hosszanti finom és 3 — 4 durvább (medialis) trabékulmn-
rendszerrel van díszítve. A sövényhossz 7 mm a sövények szélessége 2 mm. A leletet
az ismert eddigi fajokkal nem tudtam identifikálni, ezért újnak vélem.

Agathiphyllia sp. Eger (Kiseged) lelőhelyéről egy lapos kehely. Eger (Nagyeged
és Szöllőske) lelőhelyekről több lelet, pontosabban meg nem határozható állapotban.

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 7. füzet

78

Fám.: PORITIDAE Cray 1842.

Porites crustulum Oppenheim 1901. Eger (Kiseged), Kisgyőr (Rétmányárok)
lelőhelyekről kis, pöfeteggomba alakú telepek. Kelyhek poligonálisak. A sövények rend-
szertelenül perforáltak. Rácsozottak is. Központi oszlopoeska papillás szerkezetin Korona-
lemezkék szingulárisok. Középső- és felsőeocén.

Goniopora sp. (IX. tábla 7 — 9. és XX. tábla 3 — 5.). Xoszvaj (Várkút és Cseres),
Eger (Kiseged), Kisgyőr (Rétmányárok), Királykát és Kecskebarlang közti felsőeocén
lelőhelyről több pontosan meg nem határozható töredék.

Goniopora ameliana (D e f r a n c e) 1826. (XVIII. tábla 13 — 14.).

Syn. : Astraea Ameliana Defrance Diet. d. Sei. nat. T. 42, p. 384, 1826. — Astraea muricata
Goldfuss Petrofact. Germ. T. 1, p. 71, T. 24, F. 3. — bitharaea Ameliana E. H. Hist. nat. d. Cor. III. p.
187 — 188. 1844. — Porites (bitharaea) Ameliana d' Achiardi Cor. eoc. d. I-'riuli p. 83, T. 16, F. 3; 1875.

Kisgyőr (Rétmányárok), Eger (Kiseged), Xoszvaj (Cseres) lelőhelyekről sok
töredék és telep, valamint ágrészletek. Ezt a korallt Alloiteau a szlovákiai boj-
nicei lutéciai emeletből is kimutatta. A dunántúli eocénből hiányzik. Kehelyátmérő
3 — 4 mm. Központban a sövények a központi oszlopocskával egy tömör központi korong-
tömeggé olvadnak össze. Sövényszám 22 — 24. Tömör szubgibbozus telepet alkotnak.
Alloiteau szerint a kehelyátmérő 2,5 — 4 mm-ig terjedhet, sövényszám pedig 26-tól
28-ig. Ez valamivel több, mint a kisgyőri leletünkben. Középsőeocén felső szintje és
felsőeocén.

Goniopora pellegrini ( d’ A c h i a r d i) 1867. (XIX. tábla 1.). Xoszvaj (Várkút
és Cseres) lelőhelyekről öt leletdarab. Jó megtartású ágak, illetve lemeztöredékek. Kö-
zépső- és felsőeocén.

Goniopora katzeri Oppenheim 1912. (XIX. tábla 2.). Xoszvaj (Cseres)
lelőhelyről egy telepdarab. A szlovákiai bojnicei lutéciai emeletből Alloiteau szintén
kimutatta. A dunántúli eocénből hiányzik. Sövényszám 26 — 28. A sövények a központban
összeérnek, de itt nem formálnak tömör térkitöltő korongot. A telep maga inkább lemezes
felépítésű, ritkán gömbded. Középsőeocén felső szintje és felsőeocén.

Goniopora rudis (R e u s s) 1869. (XIX. tábla 3.). Kisgyőr (Rétmányárok) lelő-
helyről egy kérgező liengerded teleprészlet. Középsőeocén felső szintje és felsőeocén.

Fám. : ACTIN ACIDIDAE Vaughan et Wells 1 943.

Actinacis sp. Xoszvaj (Cseres és Bükkös), Bükkzsérc (Dögtemető — Tekenősoldal),
Kisgyőr (Rétmányárok) lelőhelyekről több töredék.

Actinacis rollei Re üss 1864. Xoszvaj (Cseres és Várkút), Kisgyőr (Rétmány-
árok) lelőhelyekről néhány töredék. Középső- és felsőeocén.

Actinacis cognata Oppenheim 1901. (XIX. tábla 4 — 8). Xoszvaj (Szarvaskút)
lelőhelyről fehér, tömör, kemény mészkőben két példány. Sövényszám 16 — 24. Kelyhek
egymásközti távolságsa 1 — 4 mm. A sövények hosszabbak, mint az Actinacis rollei- ben.

Kisgyőr (Rétmányárok) lelőhelyről egy liengerded, kimállott telepdarab, dúsan
mészalgávaí bekérgezetten.

Kács ÉÉK (Szorosvölgy) lelőhelyről fehér korallos mészkőben számos lelet egyéb
korall, Lithothamnium és Mollusca maradványokkal vegyesen kőzetbe ágyazottan,
olykor breccsia szerűen együvé kövesedve.

Ez a korall a kőzetalkotásban határozottan részt vesz és széteső vázelemei dia-
genetikus átalakuláson mennek keresztül s így az organogén mészkőben jelentős alkotó
részük van. Középsőeocén alsó szintje és felsőeocén.

Actinacis phineus n. sp. (XIX. tábla 9. és 10.). Xoszvaj (Cseres és Várkút) lelő-
helyről négy ágdarab. Ezek az ágrészletek lapos-hengerded elágazások tövével, márgás
felületükkel és Bryozoa bevonatukkal maradtak vissza. A szabad felület részben jól
látszik, a szemcsés coenoszteum jól megfigyelhető. Kelyhek egymástól 0,5 — 2 mm távol-
ságra vannak. Összehasonlítva a dunántúli eocénből eddig ismert három Actinacis
fajjal, a következő eredményre jutunk :

Kolosváry: A Bükkhegység eocén koralljai

79

Fajnév

Kehely

Kehelyállás

Sövény-

szám

Sövény-

nagyság

Kolumella

Coe-

noszt.

A . rollei Reuss ....

1 mm

süllyesztett

14—16

rövid

papill.

finom

A. per elegáns O p p. . . .

2 mm

«

p

?

p

durva

A. cognata 0 p p

2 — 3 mm

kiemelkedő

í 2

rövid

?

durva

A. phineus n. sp

1 nnn

süllyesztett

18

hosszú

papill.

finom

Subclassis : ALCYON ARI A
Fám.: GORGONIDAE Edwards et H a i ni e

Isis sp. Kács (FÉK : Szorosvölgy) lelőhelyről fehér, korallos mészkőben törés-
felületből egy kiálló nvéltagrész bukkant elő. Leletünk nagyobb mint a dunántúli eocén-
ben talált Isis brevis d’Achiardi faj nyéltagrésze.

Fám. : HELIOPORIDAE Moseley

Heliopora nemzetség. Autoporusokban 12 — 25 csökevényes álsövényt találunk.
A coenoszteum keskeny szifonopórusoktól átjárt. Ezekben tabula-képletek fejlődnek ki,
mégpedig nagyobb mértékben, mint az autoporusokban .

Heliopora bellardii (H a i m e) 1852. Noszvaj (Cseres és Várkút), Eger (Nagy-
eged és Kiseged), Kisgyőr (Rétmányárok) lelőhelyekről igen számos, telep és teleprészlet.
Több mint 15 telep, ilí. teleprész került elő, gyakorisága feltűnő. Általában véve nagy,
gumós telepeket alkot, de gyakori eset az is, hogy nagyobb Rhabdophyllia-c söveket nő
körül, tehát kérgező is. Ehhez az együtteshez társul még igen gyakran szivacs is. Dic-
tyaraea korall ágát is bekérgezi. Előfordul az is, hogy elhalás után Bryozoák telepednek
meg vázán. Alsó-, középső- és felsőeocén. Felhatol azonban a középsőoligocénig is, anélkül,
hogy perzisztens voltában bárminemű változás állana be. Aztán hirtelen kihal.

HYDROZOA

Ordo : HYDROCORALLINAE Moseley

Bőse hm a H. a legújabb időkben revízió alá vette a fosszilis Hydrozoákat.
így több neogén Hydrozoáról a tudásunk megváltozott. A mezozóos Hydrozoákat
L e c o m p t e M. vette revízió alá.

Igazi Milleporák csak azok a liydrokorállok, melyeknek a Boschma által
kimutatott ampullái megvannak. Az egyedüli eocénidőszakí M illepora tornquisti Bosch-
m a fajon kívül az összes többi neogén »Millepora« nem sorolható ebbe a nemzetségbe,
mert nincsenek ampulláik. Az Axopora ramea d’Achiardi is Axoporella kolosváryi
Boschma fajnak bizonyult.

Hazai vonatkozásban tehát a revízió után a következő javítást kell megtennünk :

Régi meghatározás Revideált meghatározás

M illepora dalmativa Oppenheim Acroporana (Bryozoa!)

M illepora nodosa Esper Más genusba tartozó hydrokorall

Millepora depauperata Reuss Más genusba tartozó hydrokorall

Millepora reussi Kühn Entelophora (Bryozoa!)

(syn. M. verrusosa Reuss)

Axopora ramea d’Achiardi

Axoporella kolosváryi Boschma

80

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 7. füzet

Boschmaella depaiiperata (Reuss) 1864. Xoszvaj (Cseres), Eger (Kiseged)
lelőhelyekről tömör, gömbded telepek és ily telepek részei igen nagy mennyiségben .
Gasztropórusok oly picinyek, hogy csak az a Hydrozoa faj lehet, melyet Reuss ere-
detileg a Millepora nemzetségbe tett. Gasztropórusok átmérője 1/4 mm. Előkerültek
azonban olyan példányok is, melyek a tömör gumós és a lemezes-leveles alkat közt
átmenetet képviselnek. Ezért a telep alak nem bír szigorúan determináló értékkel.
Ampullák nincsenek, ezért a Millepora helyett új nemzetségnevet kell alkalmaznunk.

A dunántúli és bükkhegységi eocén korállok eloszlásának egybevetése

I. Dunántúli eocén korállok eloszlása (2. ábra).

Jellemző, hogy legtöbb faj a középsőeocén felső tagozatában van (számszerűit

82). A felsőeocén korállok száma azonban hirtelen lemarad és a középsőeocén alsó tago-
zata, valamint az alsóeocén korallszámadatai alá süllyed .

II. Bükkhegységi eocén korállok eloszlása (2. ábra).

2. ábra. A dunántúli 71 és bükkhegységi 2) koraitok összehasonlítása.

Phc 2. ConoCTaBaeHHe aoueHOBbix HoparuioB npoHCXo+umix 1) hm SagynaííCMOH oSnacTH ; 2) Harop EioHh.
Fig. 2. Comparison of corals, originating 1 ) of Transdanubia 2) of the Bükk Mountains.

A felsőeocén időszakot kiemelkedően jellemzi a nagy' fajszám (53!). A 26 csak
felsőeocénidőszaki korallszámadat messze túlhaladja az alsóeocénben is élt 'korallfajok
számát (11). A középsőeocén felső szintjére jellemző fajok itt is túlsúlyban vannak az
alsó szintbeliek felett. A bükkhegységi felsőeocénben talált korallfajok közül azonban
mégis azok vannak legnagyobb számban (63), mely’ek a középsőeocénben is éltek. Ez a
szám azonban (63) úgyr aránylik az 53 + 26 : 79, azaz a felsőeocénbeliekéliez, mint 63 : 79-
hez, azaz leegyszerűsítve 1,012 : 1, 75-hez. A felsőeocént tehát a korallfajok mennyiségi
adatai is igazolják. (A dunántúli melegebb tengervizű középsőeocén domináló jellege
156 (faj) messze túlhaladja a hűvösebb tengervízű felsőeocén korallvilágának gazdag-
ságát (csak 79 faj).

Kolosváry: A Bükkhegy ség eocén koralljai

81

Rétegtani táblázat

Alsó-

eocén

Középsőeocén

felső-

eocén

Fajnév

alsó

szint

közép-

ső

szint

felső-

szint

Megjegyzések

Astraeopora mininia d’Achiardi ..

+

+

mostarensis Oppenheim ...

+

+

compressa Reuss

*

+

+

dubiosa d’Achiardi

.

+

+

annulata d’Achiardi

+

+

Stylophora distans Eeymerie

+

+

annulata Reuss

+

+

+

Dictyaraea octopartita Oppenheim

.

+

Astrocoenia parvistellata d’Achi-
ardi

+

+

subreticulata d’Achiardi

.

+

+

Orbicella katzeri Oppenheim

.

+

+

alpina (d’ A c h i a r d i)

.

+

+

schuberti (Oppenheim)

+

+

bosniaca Oppenheim

+

+

Solensatraea montevialensis C a t u 1 1 o

•

+

+

Hydnophyllia collinaria C a t u 1 1 o ...

4-

.

+

+

pvofunda Michelin

.

+

+

Antiguastraea michelottina Catullo

.

+

+

Isastraea elegáns Reuss

+

Calamophyllia crenaticostata (Reuss).

.

.

+

+

Bükkhegy-

subtilis Oppenheim

•

+

+

ségben dóm.
Bükkhegy-

stereoplasmophila n. sp

.

+

ségben dóm.
n. sp.

grandis Bontscheff

+

+

rosicensis Oppenheim

+

+

pseudoflabellum Catullo ....

+

+

Rhabdophyllia budense Kolosváry

+

Csak É-

Desmocladia septifera Reuss

•

+

Circophyllia hantkeni Reuss

+

+

+

Bükkh.

gibba Oppenheim

•

+

•

+

annulata (Reuss)

+

+

+

d'achiardii Oppenheim ....

+

+

costata Alloiteau

+

+

Smilotrochus hungaricus n. sp

+

n. sp.

incurvus d’Achiardi

+

Trochosmilia acutimargo Reuss

4-

i

•

+

brachipoda Reuss

+

+

Trochosmilia oldhami D u n c a n

+

+

Cylicosmilia legányii n. sp

.

+

n. sp.

altavillensis (D e f r a n c e) ....

•

+

+

Parasmilia acutecristata (Reuss) ....

+

+

+

Euphyllia contorta Catullo

+

+

+

forojuliensis Fromentel ...

+

+

Stylocoenia tauriensis Michelin ...

+

+ -

lobatorotunda E. H

+

Csak É.

Trochocyathus concinnus Reuss ....

.

.

+

+

Büklchegys.

Discoidocyathus eocaenicus n. sp

+

n. sp.

subtilis n. sp

+

n. sp.

Odontocyathoides semiarmatus n. sp.

+

n. sp.

Placosmilia bilobata d’A c h i a r d i ...

.. 1

+

•

+

+

6 Földtani Közlöny

82

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 1. füzet

F a j ti é v

Placosmilia cornu Oppenlieim ....
Stephanosmilia annulata R e u s s

Cycloseris perezi Haime

brazzaensis Oppenlieim ...

hungaricus n. sp

Trochoseris d’achiardii Oppenlieim
Cyathoseris dinarica Oppenheim .

f ormosa d’Achiardi

legányii n. sp

multistellata (Reuss)

subregularis Reuss

Turbinoseris pironai d’Achiardi ..

Pachyseris murchisoni Haime

Thamnastraea leptopetala Reuss ....
Podabacia patula Michelotti ....
Axoseris hoernesi Oppenheim ....
Leptophyllia dubraivitzensis Oppen-
heim

Cyclolites rhomboideus Oppenheim

héberti Tournouer

Pattalophyllia nosvaiensis n. sp

Porites crustulum Oppenheim ....

Goniopora ameliana Defrance

pellegrini (d' A c h i a r d i) ....

katzeri Oppenheim

rudis (Reuss)

A ctinacis rollei Reuss

cognata Oppenheim

phineus n. sp

Heliopora bellardii Haime

Boschmaella depauperata (Reuss) ...

i Alsó-
j eocén

Középsőeocén

Felső-

eocén

alsó

szint

közép-

ső

szint

felső

szint

~T~

+

+ ;

+ 1

"T

*r

+ 1

4"

+ |

+

_|_ i

+

4- 1

+

.

+

.

+

4-

+

+

4-

•

.

4-

+

+

+

.

+

+

+

•

*

+

*

*

+

+

+

+

+

+

+

•

4

+

•

+•

*

+

+

4

+

•

•

+

+

4-

+

.

+

+

+

+

.

+

+

.

+

+

+

+

i

+

+

Megjegyzések

n. sp.

n. sp.

n. sp.

Felsőeocéni
előfordulás !
n. sp.

IRODALOM — JIMTEPATYPA - RITERATURE

1. Alloiteau, J. : Les coraux de l’éocéne de Bojnice-les-Bains prés de Fri-
evidza dans les Karpates Slovaques. Práce Stát. Geol. Ustav. Sós. 24. 1949 Bratislava. —
2. Alloiteau, J. : Types et échantillons de Polypiers de l’ancienne coll. Defrance.
Mém. Mus. Nat. Hist.Nat. Nov. Sér. Tóm. I. F. 2. 1950. — 3. Alloiteau, J. : Coelen-
terés in Piveteau : Traité de Paléontologie, Masson & Co. Paris, Tóm. I. 1952. — 4.
Bokor G y. .: A Budai hegység nyugati peremének földtani viszonyai. Dr.-i értek.
Földt. Közi. 69. 1939. — 5. Boschma, H. : Notes on Hydrocorallia. Zool. Verhandel.
No. 13. 1951. ■ — ; 6. Boschma, H. : The ampulláé of Millepora, Kon. Nederl. Akad,
Weten. Proceeding 52, No. 1. 1949. — 7. Boschma, H. : De Fanniié Axoporidae.
Kon. Nederl. Akad. Weten. 63. No. 4. 1954. — 8. B ö c k h, J. : Die geologischen Ver-
háltnisse des Bükkgebirges und dér angrenzenden Vorberge. Jahrb. d. k. k. Geol. Reichs-
anst. Wien, 18, 1867. — 9. Fromentel, E. : Introduction á l’étude dés Polypiers
fossiles. Paris, F. Savy, 1858/1861 . — 10. Hantken M. : A Magyar Kor. Orsz. szén-
telepei és szénbányászata, 1 878. — 11. K o c h A. : Az erdélvrészi medence harmad-
korú képződményei. I. Paleogén csoport, Földt. Int. Évk. X. 1894. — 12. Kocsis J. :
Adatok a Bükkkegység óharmadkori rétegeinek geol. és palaeont. viszonyaihoz. Földt.
Közi. 30, 1900. — 13. Kolosváry G. : Dunántúl eocén koralljai. Földt. Közi. 79.
1949. — 14. Kolosváry G. : On the fossil Hydrozoas of Hungary, Ann. Mus. Nat.
Hist. Hung. 1954. — 15. Kolosváry G. : Les coralliaires du crétacé de la Hongrie.
Ann. Inst. Géol. de Hongrie, 42, 1954. — 16. Lőrenthey I. : Adatok északi Albánia

Kolosváry: A Bükkhegység eocén koralljai

83

eocén képződményeinek kifejlődéséhez és faunájához. Földt. Int. Évk. 25. 1927/1928. — -
17. Magyar Kor. ürsz. Föleit. Visz. Röv. Vázl., Magy. Földt. Társulat Budapest, 1897.
— -18. NoszkyJ. : Geológiai képződményeink rationális beosztása és nomenklatúrája.
Tisia, VI. 24. 1943. — 19. Oppenheim, P. : Über einige alttertiaere Faunén dér
Österreich-Ungarischen Monarehie. Beitr. z. Pál. u. Geol. Österr. Ung. u. d. Orient
13. 1901. — - 20. Oppenheim, P. : Neue Beitraege zűr Eozaenfauna Bosniens.
Beitr. z. Pál. u. Geol. Österr. Ung. u. d. Or. 25, 1912. — 21. O r b i g n y, A. M. : Pro-
drome de Paléontologie, Victor Masson II. Vol. Paris, 1850. — 22. Reuss, A. : Die
fossilen Foraminiferen, Anthozoen und Bryozoen von Oberburg in Steiermark. Denkschr.
d. k. Akad. dér Wiss. in Wien, Math. Naturw. Klasse 23, 1864. — 23. Reuss, A. :
Palaeontologische Studien über die aelteren Tertiaerschichten dér Alpen. Denkschr.
d. k. Akad. dér Wiss. in Wien, Math. Naturw. KI. 33, 1874. — 24. Schréter Z. :
A borsod — hevesi Bükkhegység keleti része. Földt. Int. Évi jel. 1915/1916. — 25.
Schréter Z. : Földtani Felvétel a Bükkhegység déli oldalán. Földt. Int. Évi jel.
1920/1925. — 26. Schréter Z. : Az egri langyos vizű források. Földt. Int. Évk.
25, 1927/1928. — - 27. Schréter Z. és Vadász É. : A borsodi szénmedence bánya-
földtani viszonyai. Földt. Int. Kiadv. 1929. Budapest. — 28. T elegdi-Roth K. :
Ősállattan, Tankönyvkiadó, Budapest, 1952. — -29. Vadász É- : Magyarország

Földtana, Akadémiai Kiadó, 1 953, Budapest. — 30. V o g 1 V. : A Vinodol eocén márgái-
nak faunája. Földt. Int. Évk. 20, 2. 1912. - — 31. Wells, J. W. : Somé fossil corals
írom the West- Indies. Proceedings USA Nat. Mus. 83, No. 2975. 1934.

TÁBIyAiVIAGYARÁZAT — OE'bflCHEHHE TABJ7HU — EXPRICATION OF PEATES

IX. tábla — TaSanua Ne IX — Plate IX

1. Astraeopora minima d’Achiardi két kelyhe. Terin, nagys. 0,9 mm. Kisgyőr
2 — 3. Astraeopora mostarensis Oppenheim két kelyhe. Term. nagys. 3 mm. Eger

4. Astraeopora compressa Reuss kelyhe a vékony sövényekkel. Term. nagys. Eger

5. Astraeopora dubiosa d’Achiardi két kelyhe. Term. nagys. 3 mm. Noszvaj

6. Astraeopora annulata d’Achiardi két kelyhe. Term. nagys. 1,5 mm. Eger

7. Goniopora sp. felület-lenyomat. Kehely term. nagy. 5 mm. Noszvaj
8 — 9. Goniopora sp. két kefyhe. Term. nagys. 5 mm. Kisgyőr

10. Stylophora distans Eeymerie ágdarab és kehely. Term. nagys. 2 mm. Káes

11. Stylophora annulata Reuss ágdarab és kehely. Term. nagys. 2 mm. Kisgyőr

12. Dictyaraea octopartita Oppenheim kelyhek. Term. nagys. 3 mm. Kisgyőr

13. Astraeopora annulata d’Archiardi kelyhek. Term. nagys. 2 mm. Kisgyőr

X. tábla — TaÖJiHita N° X — Plate X

1. Astrocoenia parvistellata d’Archiardi kelyhek. Term. nagys. 0,8 mm. Eger

2. Astrocoenia subreticulosa d’Archiardi egy kehely jobboldalt. Term. nagys. 2 mm.
Eger. Baloldalt 2 kőbél keheiyrajza kb. egy 20 sövényes Stylocoenia sp. Term. nagy. 3 mm. Eger

3. Orbicella katzeri Oppenheim kehely (nem csiszolva). Term. nagys. 7 mm. Kisgyőr

4 — 5. Orbicella katzeri Oppenheim 2 kehely megcsiszolva. Term. nagys. 7 mm. Kisgyőr

6. Orbicella schuberti (Oppenhei m) 2 kehely. Term. nagys. 6 mm. Eger

7. Orbicella bosniaca Oppenheim kehely. Term. nagys. 4 mm. Eger

8. Orbicella alpina (d’ A r c h i a r d i) kehely. Term. nagys. 5 mm. Eger

9. Isastraea elegáns Reuss kelyhei. Term. nagys. 8 mm. Noszvaj

10. Isastraea elegáns Reuss egy kehely nem csiszolva. Term. nagys. 8 mm. Noszvaj

1 1 . Solenastraea montcvialensis C a t u 1 1 o óriás telep. Term. nagys. 20 cm. Eger

12. Calamophyllia crenaticostata (Reuss) fiatal polipja. 5 cm. Kács

13. Calamophyllia crenaticostata (Reuss) kehely nem csiszolva. Term. nagys. 4 mm. Eger

XI. tábla — TaöjiMqa N° XI — Plate XI

1- — 2. Solenastraea montevialensis C a t u 1 1 o nagy ép. telepe két oldalról. Term. nagys. 15 cm-

Eger

3. Calamophyllia crenaticostata (R euss) elágazó polipjai. Term. nagys. 3,5 cm. Eger
4 — 1 1 . Calamophyllia crenaticostata (R e u s s) különböző polipcsőszintekben készített csiszo-
latok képei. Term. nagy. 6 — 7 mm. Kács

XII. tábla — Taöjimta Ar° XII — Plate XII

1. Calamophyllia crenaticostata (Reuss) sövény felület. 20 x nagyítás. Eger

2. Calamophyllia crenaticostata (Reuss) bimbózásban. Term. nagys. 4 cm. Eger

3. Calamophyllia crenaticostata (Reuss) két bimbózó felet összekötő csatornával. Term.
nagys. 3 cm. Eger

6*

84

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 7. füzet

4. Calamophyllia crenaticostata (Reuss) 3 sövénycydusa. 10 x nagyítás. Eger

5. Calamophyllia crenaticostata (Reuss) polipcsőcsiszolat. Term. nagys. 6 — 7 mm. Kács

6. Calamophyllia subtilis Oppenheim ágdarab. Term. nagys. 6 cm. X ősz vaj

7. Calamophyllia subtilis Oppenheim törzsdarab. Term. nagys. 20 mm. Nősz vaj.

8. Calamophyllia subtilis Oppenheim sövényéi a sűrű traverzekkel. 20 x nagyítás. Noszvaj.

9. Calamophyllia subtilis Oppenheim kehelyközpont. Vázlat. Kisgyőr

10. Calamophyllia subtilis Oppenheim travérzrendszer vázlat. Kisgyőr

11. Calamophyllia stereoplasmophyla n. sp. polipcsődarabok. Term. nagys. 10 mm. Eger

12 — 13. Calamophyllia stereoplasmophyla n. sp. polipcsőkeresztcsiszolatök. Term. nagys. 6 mm.

Noszvaj

14. Calamophyllia stereoplasmophyla n. sp. külbordázat. Nagyítva. Eger

XIII. tábla — Taömma JVe XIII — Plate XIII

1 — 3. Calamophyllia stereoplasmophyla n. sp. óriás sövénye. Vázlat. Eger

4. Calamophyllia stereoplasmophyla n. sp. külbordázat. Nagyítva. Eger

5. Calamophyllia subtilis Oppenheim törzsdarab. Terin, nagys. 18 mm. Noszvaj

6. Calamophyllia grandis Bontscheff polipcsődarab. Term. nagys. 5 cm. Eger

7. Calamophyllia rosicensis Oppenheim kőbél. Term. nagy. 8 mm. Noszvaj

8 — 9. Rhabdophyllia budense Kolosváry polipcsődarabok. Term. nagys. 18 mm. Eger

10. Rhabdophyllia budense Kolosvárv kelyhek. 8x6 mm. Eger

1 1 . Circophylíia cos tata A 1 1 o i t e a u kehely és’ polip. Term. nagys. 2 cm. és 2,5 cm. Bükkzsérc

12. Circophvllia annulata (Reuss) polip. Term. nagys. 4 cm. Bükkzsérc

13. Circophylíia gibba Oppenheim polip. Terin, nagys. 18 mm. Noszvaj

14. Circophylíia gibba Oppenheim kehely. Term. nagys. 16 mm. Noszvaj

XIV. tábla — Tabjuma N° XIV — Plate XIV

1. Smilotrochus hungaricus n. sp. polip. Term. nagys. 2 cm. Noszvaj

2. Smilotrochus hungaricus n. sp. sövénybázisai és exotéka részlet. 20 X nagyítás. Noszvaj

3. Smilotrochus hungaricus n. sp. kehely. Term. nagys. 1,5 cm. Noszvaj

4. Trochosmilia brachipoda Reuss polip. Term. nagys. 10 mm. Noszvaj

5. Trochosmilia brachipoda Reuss kehely. Term. nagys. 9 mm. Noszvaj

6. Circophylíia annulata (Reuss) polipok körvonalai.’ Vázlat.

7. Trochosmilia oldhatni D u n c a n polip. Term. nagys. 3 cm. Noszvaj

8. Parasmilia acutecristata (Reuss) polip. Term. nagys. 3,5 cm. Noszvaj

9. Parasmilia acutecristata (Reuss) kehely. Kehely' nem csiszolva. Term. nagys. 3 cm.

Noszvaj

10. Parasmilia acutecristata (Reuss) harántcsiszolat. Term. nagys. 2,5 cm. Noszvaj

1 1 . Parasmilia sp. kehelyszéle. Vázlat. Noszvaj

12. Parasmilia sp. kehely. Term. nagys. 3,5 cm. Noszvaj

13. Pachygyra sp. sövényei (hosszmetszetben a trabékulumok vázlatos ábrázolásával). Vázlat.

Noszvaj

14. Pachygyra sövényei. Vázlat. Noszvaj

15. Sphenotrochus sp. csiszolat. Term. nagys. 1 mm. Kács

16. Trochocyathus concittnus Reuss kehelyközpont. Term. nagys. 3 mm. Eger

17. Pattalophyllia nosvaiénsis kehely'. Term. 'nagys. lOx 10 mm.

XV. tábla — Taöjnma Ns XV — Plate XV

1. Discoidocythus eocaenicus n. sp. kehely. Term. nagys. 15 mm. Bükkzsérc

2. Discoidocvathus subtilis n. sp. kehely.’ Term. nagys'. 17 mm. Noszvaj

3. Odontocyaihoides semiarmatus n. sp. polip. Term. nagys. 2,5 mm. Eger

4. Placosmilia cornu Oppenheim polipátmetszet. Term. nagys. 22 mm. Noszvaj

5. Stephanosmilia sp. Ferdecsiszolat. Kács

6. Stephanosmilia annulata Reuss elferdült polip. Term. nagys. 2,5 mm. Noszvaj

7. Stephanosmilia annulata Reuss kehely7. Term. nagyrs. 15 mm. Noszvaj

8 — 9. Stylocoenia lobatorotunda E. H. kelyhek. Term. nágy's. 2 mm. Királykát — Kecskebarlang

XVI. tábla — Taöjmua Ne XVI — Plate XVI

1. Flabellum sp. kelielyrészlet. Term. nagys. 4 cm. Kács

2. Cycloseris perezi Háime poliphosszm’etszet, alul egy Crinoidea nyéltag melyen ült. Term.
nagys. 3 cm. Bükkzsérc

3. Cvcloseris perezi H a i m e sövény'oldalfelület. Vázlat. Bükkzsérc

4. Cvcloseris hungaricus n. sp. kehelv, nem csiszolva. Term. nagys. 5 cm. Eger

5. Trochoseris d’achairdii Oppenheim kehelyrészlet. Term. nagys. 9 cm. Eger

6. Cvathoseris dinarica Oppenheim kelyhek. ICisgy'őr

7. Cyathoseris formosa d’Achiardi elnyúlt kehelyközpont. Vázlat. Bükkzsérc

8. Cyathoseris formosa d’Achiardi kehely. Term. nagys. 3 cm. Bükkzsérc

9. Cyathoseris formosa d’Achiardi sövény lefutások. Vázlat. Bükkzsérc

10. Cyathoseris legányii n. sp. kelyhek. Term nágy's. 14 mm. Noszvaj

11. Cyathoseris multistellata (Reuss) kehelyállás. Term. nagys. 5 mm. Eger

12. Cvathoseris multistellata (Reuss) óriás ép telep. Terin, nágy's. 30 cm. Eger

13.

Kolosváry: A Biikkhegység eocén koralljai

85

XVlí. tábla — TaÖJimta JV° XVII — Plate XVII

1. Cyathoseris subregularis Reuss kelyliek. Terin, nagys. 10 mm. Noszvaj

2. Turbinoseris pironai d' A c h i a r d i bimbózásban. Térni, nagys. 2,5 cm. Noszvaj

3. Turbinoseris pironai d’A c li i a r d i kehely. Term. nagys. 18 mm. Noszvaj

4. Turbinoseris pironai d’Achiardi kehely. Term. nagys. 18 mm. Noszvaj

5. Axoseris hoernesi Oppenheim kelyhek. Term. nagys. 2 — 4 cm. Eger

6. Pachyseris murchisnni H a i m e felületi rész. Noszvaj

7. Podabacia patula Michelotti kelyhek. Term. nagys. 1 cm. Biikkzsérc

8. Smilotrochus incurvus d’Achiardi polipok. Term. nagys. 2,5 cm. Noszvaj

9. Smilotrochus incurvus d’Achiardi kehely. Term. nagys. 14 mm. Noszvaj

10. Smilotrochus incurvus d’Achiardi kehely. Term. nagys. 14 mm. Noszvaj

11. Smilotrochus incurvus d’Achiardi sövényei . Vázlat. Noszvaj

XVIII. tábla — TaÖJimta JVe XVIII — Plate XVIII

1 — 2. Cylicosmilia legányii u. sp. polipok. Term. nagys. 15 mm. Noszvaj
3 — 4. Cylicosmilia legányii n. sp. kérész tcsiszolatok. Term. nagys. 9 mm. Noszvaj
5 — 6. Cylicosmilia altavillensis (Defrance) polipok. Term. nagys. 20 mm. Noszvaj
7 — 8. Cylicosmilia altavillensis (D e f r a u c e) keresztcsiszolatok. Term. nagys. 12 mm. Noszvaj
9 — 10. Cylicosmilia legányii n. sp. sövényoldalfelületek. Vázlat. Noszvaj
11 — 12. Leptaxis sp. polipátmetszet. Term. nagys. 7 mm. Noszvaj
13 — 14. Goniopora ameliana Defrance kelyhek. Term. nagys. 3 — 4 mm. Kisgyőr

XIX. tábla — TaÖJimta N° XIX — Plate XIX

1 . Goniopora pellegrini (d’ Ach iardi) kelyhek. Term. nagys. 3 mm. Noszvaj

2. Goniopora katzeri Oppenheim kehely. Term. nagys. 3 — 4 mm. Noszvaj

3. Goniopora rudis (Reuss) kehely. Term. nagys. 3 mm. Kisgyőr

4. Actiruic.is cognata Oppenhei m kehely. Term. nagys. 3 mm. Kács

5. Actinac-is cognata Oppenheim hosszesiszolat. Term. nagys. 5 mm. Kács

6. Actinacis cognata Oppenheim coenoszteumhosszcsiszolat. Term. nagys. 5 mm. Kács

7. Actinacis cognata Oppenheim kehely nem csiszolva. Term. nagys. 3 nini. Kács

8. Actinacis cognata Oppenheim kehely nem csiszolva. Term. nagys. 3 mm. Kács

9. Actinacis phineus n. sp. ágdarabok. Terin, nagys. 10 mm. Noszvaj

10. Actinacis phineus n. sp. kehely. Term. nagys. 2 mm. Noszvaj

11. Isis sp. nyéltag. Term. nagys. 6 mm. Kács

12 — 14. ? Cylicosmilia sp. polip két oldaláról és középen átmetszet. Vázlat

XX. tábla — TaÖJimta N° XV — Plate XX

1. Calamophyllia sp. lakunás fallal. Vázlat. Eger

2. Trochocythus sp. keresztcsiszolat. Term. nagys. 5 mm. Eger

3. Goniopora sp. kehely. Term. nagys. 4 mm. Noszvaj

4. Goniopora sp. sövényfelület. Vázíat

5. Goniopora sp. kehelvközpont. Vázlat

6. Dendracis sp. kehelyközpont. Vázlat

7. Antiguastraea michelottina Ca túllő kehelyrészlet csiszolva. Term. nagys. 5 mm. Eger
8 — 9. Desmocladia septifera Reuss kehely (nem csiszolva). Term. nagys. 8 mm. Királvkút —

Kecskebarlang

10. Desmocladia septifera Reuss polipok. Term. nagys. 1. 15 cm. Királvkút — Kecskebarlang
Szerző eredeti rajzai.

3oqeHOBbie Kopajuibi rop Eiokk

r. KOJIOUIBAPU

Mhcjio bhaob KopaiuioB BepxHe-aoqeHOBoro B03pacTa, iipoitcxoAHiuiiX n3 k»khoií nacni
rop Eiokk, cocTaB.n hct 33 Bn/ta. 3th bhah othochtch k 23 poaaM. 2 Busa KopajuiOB : Des-
mocladia septifera Reuss, Stylocoenia lobatorotunda E.H. h oahh coMHiiTejibHbiií bha : Cvli-
cosmilia BCTpeuaioTCH Jimub b ceBepHOii qacni rop Eiokk (KupafiKyT— neutepa KeMKe).

TaKHM oöpa30M, Beérő 36 bhaob OTcyrcTBy iot h3 aoqeHa 3aAyHaíícK0ií oŐJiacra. 3th
36 bhaob pe3K0 yKa3biBaioT Ha (JiayHHCTHMecKyio oőocoőAeHHOCTb BepxHero aoiteHa rop Eiokk.
HaoöopoT, MHoromicjieHHbie bham KopajiAOB BCTpeqaioTCH OMeHbqacTo b 3oqeHe3aAyHaHHCKOH
oÖAacTH, 0AH3K0 coBceM OTcyTCTByioT n3 BepxHero aoiteHa rop Eiokk.

CTpaTHrpatjHmecKan TaöAima coAepwHT npiiBeAeHHbie Bbiuie bhaw KopajuiOB ;
rpaiJiiiK — conocTaBjieHiie soueHOBoií (JiayHbi Kopa.uioB 3aAyHaíicK0ií oö.nacTii ii rop Eiokk.

ŐSNÖVÉNYI MARADVÁNYOK A HEVES MEGYEI DARNÓHEGYRŐL

GREGUSS PÁR
(XXI— XXIV. táblával)

Összefoglalás : A Heves megyei Darnúhegyről ősnövénymaradványokat gyűjtöttek, amelyek
Podocarpoxylon lilpopi Kráusel, Ebenoxylon knollii Hofmann és Ebenoxylon liofmannae Gre-
guss n. sp.-nek bizonyultak. A vizsgálatok végső eredménye megerősíti azt a véleményt, hogy' a leletek
helye az oligocén szárázföldön volt.

Kiss J. és Kisvarsányi G. geológusoktól ősnövényi maradványokat
kaptam meghatározásra. A vizsgálati anyagot a heve'smegyei Darnóliegyen, a hegygerinc
különböző helyein gyűjtötték. A megfelelő csiszolatokat is ők készítették el. Vizsgálataim
megállapították, hogy a 8 kovásodott famaradvány közül az 1-es számú valamilyen
fenyőféléből, a 2 — 8 sz. darabok pedig lombosfákból származtak. A még pontosabb
vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a 3. és 6. sz. példányok teljesen azonosak, úgy-
szintén a 2., 5., 7. és 8. számúak is. A 4-es számú minta rossz megtartása miatt nem volt
meghatározható. A részletes anatómiai vizsgálatokból azt a végső következtetést lehetett
megállapítani, hogy a fenyőféleség valamilyen Podocavpusból származhatott, míg a két
ombosfa szerkezetéből az Ebenaceae családra lehetett következtetni.

Az 1. számú minta teljesen átkovásodott. A kovásodás mértéke Graselly
Gy. szerint 79,71%. A keresztcsiszolatokon az évgyűrűhatárok határozottak, (XXII.
tábla, 7.). Az évgyűrűk aránylag szélesek, 60 — 70 traclieida szélesek is lehetnek.
A tracheidák általában nagyüregűek, keresztmetszeteik különösen a tavaszi pásztában
szögletesek, míg a nyári pásztában az üregek és a sarkok kissé lekerekítettek és téglalap
alakúak. A bélsugarak egysejtrétegűek és csak igen kivételesen szélesednek néhol két-
rétegűvé. A bélsugársejtek vízszintes falai teljesen simák, ugyancsak simák és igen
vékonyaik a sugár- és húrfalak is. Az évgyűrűmezőkben elszórt faparenchimasejtek
vannak, sötét színű sejttartalommal ; vízszintes faluk teljesen sima, legfeljebb rend-
kívül finoman pontozott. A parencliimasejtek néha az évgyűrűhatárral párhuzamosan
sorakoznak. Gyantajárata vagy gyantatömlője nincs. A bélsugarak aránylag sűrűn,
néha 2 — 3, máskor 8 — 10 — 15 traclieida szélességre haladnak.

A sugárcsiszolaton is a bélsugarak rendkívüli magassága tűnik fel (XXI. tábla
1 — 2.). Az egyik bélsugár 50 sejtnyi magas volt. Ez a feltűnő magas bélsugárszerkezet
a fa meghatározásában igen fontos momentum. A hosszanti tracheidák sugárfalában
a vennesgödörkék egy, esetleg két sorban sorakoznak egymás után, ez utóbbi esetben
opponáltan (XXII. tábla, 6.). A vennesgödörkék átmérője feltűnő nagy 22 — 21 p.
A tavaszi tracheidák falában elég gyakori az ikergödörke. A gödörkék között aSanio-
féle vonalak néha határozottan látszanak. A gödörkék nyílása általában kör, vagy rövid
ellipszis. A hosszanti tracheidák között a sugárcsiszolatokon is gyakoriak a hosszanti
parencliimasejtek. Vízszintes faluk a sugároldalról nézve is teljesen sima és vékony,
rajtuk semmiféle gödörke vagy vastagodás nincs (XXI. tábla 3 — 4.).

A kereszteződési mező gödörkézettsége a nagyfokú kovásodás következtében
alig észrevehető. Néhol azonban, ahol a dezorganizáció nem volt nagyfokú, minden
kereszteződési mezőt általában egy podocarpoid gödörke tölt ki, vagyis a kissé álló

G r e g u s s : Ősnövénymaradványok a Darnóhegyröl

87

és ferde ellipszis alakú udvar belsejében a pálcika alakú nyílás legtöbbször függőleges,
vagy ahhoz hajló (XXII. tábla, 5.). A gödörkék átmérője 16 — 18 / 1 , a nyílás szélessége
3% — 4% [X . A bélsugársejteknek vízszintes és hiírfalai a sugároldalról nézve is teljesen
simák és vékonyak, bennük semmiféle gödörkézettség nincs.

Ezek a jellegek a Podocarpaceae körére utalnak. De a Podocarpaceaen belül is
xilotómiai szempontból több csoportot lehet megkülönböztetni. Mivel a fában bőséges
parenchima van, ezért nem lehet Phyllocladus. Kereszteződési mezőkben a gödörkék
nyilásai pálcika- tehát nem kör alakúak, ezért nem lehet sem Dacrydium, sem Michro-
cachrys, hasonlóképpen sem A cmopyle, sem Prumnopotys. Marad tehát végezetül a Podo-
carpus genusz, amelyre a fent ismertetett anatómiai sajátságok teljesen ráillenek.

A vizsgált darabnak legfeltűnőbb sajátsága rendkívül magas bélsugara. Az
általam megvizsgált mintegy 40 élő Podocarpus- faj egyikével sem egyezik meg teljes
mértékben. Kráusel: Die fossilen Koniferen-Hölzer c. munkájában több fosszilis
Podocarpust írt le. Meghatározókulcsának, (lásd 152 lap) adatai szerint a Podocarpoxylon
lilpopi-xa jellemző kereszteződési mezőben látható egy-egy gödörke alapján nem lehetet-
len, hogy példányunk a Podocarpoxylon lilpopi-\a\ azonos, összehasonlító anyag hiányá-
ban ezt határozottan megállapítani nem lehet. Egyelőre kérdőjellel a Podocarpoxylon
lilpopi Krausel-re (?) vonatkoztatható.

A 2 — 8 sz. leletek kétszíklevelű fák törzseiből származtak. A pontosabb anatómiai
sajátságok azt igazolják, hogy a 2. és 5. sz. leletek az Ebenaceaebe, éspedig minden való-
színűség szerint a Diospyros genuszba tartoznak.

Összehasonlító anyag hiányában faji besorolásuk egész pontosan nem lehet-
séges. H o f m a n n E. erre vonatkozó vizsgálatai azonban nagymértékben hozzá-
segítettek a fák pontos meghatározásához. M ü 1 1 e r-S toll: Paleobotanik dér Hölzer
c. dolgozatában ábrázolt Ebenoxylon knollii H o f m. alakkal 2 és 5-ös számú darabok
teljes mértékben megegyeznek. Ezek szerint a Darnóhegyen gyűjtött 2 és 5-ös számú
kövületek kétségtelenül a prambachkircheni (Ausztria) oligocénből leírt Ebenoxylon
knollii-vél azonosak (XXIII. tábla 8a, 8b, XXIV. tábla 8c.).

A 3 és 6 sz. leletek kovásodott törzsmaradványok a Darnóhegy kétágú völgyéből
és a külső Dalia országút fölötti részéről származnak.

Anatómiai sajátságaik alapján műiden valószínűség szerint itt is az Ebenaceae
családra, pontosabban a Diospyros genuszra lehet következtetni. A recens fajból készített
metszetek továbbá a M ü 1 1 e r-S t o 1 1 által közölt fénykép (XXIII, tábla, 10) és
Hűbe r-R onschal (36. Tafel), valamint a fentebb ismertetett Ebenoxylon knollii,
és a 3 — 6 sz. faszerkezete nagy vonásokban megegyeznek, bár nem teljes mértékben.
A Diospyros lotussal azért nem, mert a Diospyros lotusban nincsenek kalcimnoxalát
kristályok, ebben a vizsgált példányban pedig vannak.

Az előbb ismertetett Ebenoxylon knollii-veX elsősorban az eltérő bélsugárszerkezete,
azok magassága, kevés kristálytartó parenchimája, de lemezes parenchimájának el-
helyezkedése miatt nem azonosítható (XXIII. tábla 9a, 9b, XXIV. tábla 9c.).

Lehetséges, hogy a 3. és 6. sz. kövületek még jobban hasonlítanak a Kráusel
által leírt E. aegyptiacum-hoz, vagy az Ebenoxylon ebenoides (Schenk) Edwards-
hoz, vagy a Staub M. által meghatározott és a Baranya megyei Ófalun gyűjtött
Diospyros paradisica Ettgsh.-hez, amit azonban összehasonlító anyag hiányában el-
dönteni nem tudtam. Ezért megkülönböztetésül az Ebenxylon knollii- tói a 3. és 6. sz.
leleteket a közeli napokban elhúnyt kiváló fitopaleontológusnőről Elise Hofmann-
r ó 1 Ebenoxylon E. Hofmannae nov. sp. néven kívánom megnevezni.

A Podocarpusok mai földrajzi elterjedése nagy vonásokban a trópusi és szubtrópusi
tájakra esik, éspedig főként a déli féltekére, bár egyes Podocarpusok Koreában, Japánban
az egyenlítőtől északra is találhatók. A Diospyrusok fő elterjedési területe inkább a Maláji

88

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1. füzet

szigetvilág és környéke, de Amerika mérsékelt tájain, sőt a Földközi-tenger mellékén is
előfordul egy-két faj.

Minthogy a Podocarpusok és Ebenaceae manapság is néhol egymás közelségében
éspedig a szubtrópusi és trópusi tájakon együtt élnek, igy felvethető az a gondolat, hogy
együttélésük idején Darnó környékén szubtrópusi enyhe klíma volt. Európában Dio-
spyros maradványokat több helyről, így Magyarország területéről is ismertettek, kövesült
törzsrészek azonban eddig még nem kerültek elő. Hasonlóan Podocarpoxylonokat is több
helyről mutattak ki Európa tercier rétegeiből.

Az eddigi adatok szerint a Diospyrusok pontosabban az Ebenoxylonok az európai
miocénben, de az oligocénben is vannak. A hazaiak inkább a miocén rétegekből kerül-
tek elő. Minthogy H o f m a n n megállapítása szerint a prambachkircheni Ebenoxylon
knollii biztosan az oligocénből származik, így nem lehetetlen, hogy a vele tökéletesen
megegyező damói Ebenoxylon knollii nálunk is az oligocénben és nem a miocénben élt.
De nem tévedünk nagyon akkor sem, ha korukat az alsó-miocénbe helyezzük, mert
hazánk területéről az akvitáni emeletből is kimutatták már az Ebenaceae családba tartozó
Diospyrost. Xémi nehézséget okoz a társaságában levő Podocarpoxylon, amely inkább a
krétában volt elterjedve, bár Kráusel szerint a harmadkorban is számos helyen
élt ( Podocarpoxylon kubarti, a Podocarpoxylon lilpopi, a P. bruxellense, a P. schwende
vagy a P. laurensi ). Xem lehetetlen tehát, hogy a leletek tenyészeti helye oligocén
szárazföldön volt.

IRODALOM — JIHTEPATyPA — LITERATUR

1. Andreánszky G. : Adatok a hazai harmadkori flóra ismeretéhez. Buda-
pest, 1 949. — 2. Andreánszky G. : Adatok a magyar föld harmadkori erdőinek
összetételéhez. Budapest, 1950. — 3. G o t h a n, W. : Zűr Anatomie lebender und
fossiler Gymnospermen-Hölzer. 1905. — 4. Greguss P. : Bestimmung des Fusit-
Einschlusses dér Braunkohle von Ajka aus dér oberen Kreidezeit. Földt. Közi. Budapest,

1 949. — 5. Greguss, P. : Xylotomie dér Podoearpaceae. Mit 23 Tafeln von Original-
zeichnung und 92 Originalmikrophotos und einer Tabelle. Acta Bioi. III. Budapest,
1952. — 6. Greguss, P . : Baumstámme aus den mezozoischen Zeiten. Budapest,
1952.' — 7. H a r a s z t y Á. : A gyöngyösi és rózsaszentmártoni lignitek mikroszkópos
vizsgálata. Mikroskopische Untersuchung des Lignits von Gyöngyös und Rózsaszent-
márton. Bot. Közi. 1935. — 8. H a r a s z t y A. : Petőfibánya barnaszeneinek mikrosz-
kópos vizsgálata. Budapest, 1953. — 9. Hofmann E. : Kovásodott famarad-
ványok a Tokaj — Eperjesi Hegység szarmatakori riolittufáiból. Debrecen, 1939. —

10. Hofmann, E. : Pflanzenreste aus dem Rolirbacher Steinbruch. Wien, 1 939. —

11. Jablonszky J. : A tamóci mediterrán korú flóra. Kir. Magy. Földt. Int. Ért.
XXII. 1914. — 12. Kráusel, R. : Die fossilen Koniferen-Hölzer. Stuttgart, 1949. —
13. M ii 1 1 e r-S t o 1 1, H. : Über die Erhaltungsfáhigkeit des Holzes tertiárer Báume
mid Stráucher. Senckenbergiana 28. 1947. — 14. Müller-Stoll, W. R. : Mikro-
skopie des zersetzten und fossilisierten Holzes. Mikrosk. i. d. Techn. V/2. 1951. — 15.
P i 1 g e r. R. : Coniferae in Engler u. Prantl : Die natürliehen Pflanzen-Familien.
1926. — 16. Pop, E. : Die pliozáne Flóra von Borsec (Ostkarpaten) . Klausenburg
(Cluj), 1936. — 17. Rásky K. : Die oligozáne Flóra des Kiszeller Tons in dér Um-
gebung von Budapest. Földt. Közi. LXXIIL, 1943. — 18. S á r k á n y S. : A várpalotai
lignit növényszövettani vizsgálata. Pflanzenanatomische Untersuchungen am Lignit
von Várpalota. Földt. Közi. LXXIII. 1943. — 19. Schönfeld, E. : Ein neues fos-
siles Lauraceen Holz. Xeues Jahrbuch für Mineralogie etc. 1933. — 20. Staub M. :
A Zsilvölgy aquitánkorú flórája. Budapest, 1887. — 21. TuzsonJ. : Adatok Magyar-
ország fosszilis flórájához. Budapest, 1913. — 22. Tuzson J. : A balátoni fosszilis
fák monográfiája. Budapest, 1906. — 23. Tuzson J. : A tarnóczi kövült fa. Termé-
szetrajzi Füzetek, 1901. —

Gr e gu s s : Ősnövénymaradványok a Davnóhegyről

89

TÁBLAMAGYARÁZATOK — OE'bHCHEHHH TABJIHU — TAFELERKLÁRUNG

1. Podocarpoxylon lilpopi Kráusel

XXÍ. tábla — Ta6ji. N° XXI — Tafel XXI

1. Tangenciális csiszolat. Igen magas bélsugarak (100 x). — TaHreHUHaubHbiH újam®. Ouenb

BbicoKHe cePAueBHHHbie nym (lOOx) — Tangentialschliíf. Selír hohe Markstrahlen (100 x)

2. Sugárcsiszolat . Igen magas bélsugár (100 x). — - Pannaabubiii uijih®. Oaenb BbicoKHŰ

cePímeBHHHbiii jivh (lOOx) — Radialschliff. Sehr hóhér Markstrahl (100 x)

3. Sugárcsiszolat. Három hosszanti faparenchimasejt gyanta tartalommal, a vízszintes falak

simák és vékonyak (300 x). — PaananbHbiií 3 iiPOAoábHbix KJieTKH napeHXHMH co coAepwa-

hhcm CMoabi, ropn30iiTaabHbie CTeHKH raaAKue h tohkhc (300x) — Radialschliff. Drei Langsparenchym-
zellen mit Harzinhalt, die horizontalen Wánde sind glatt und dünn (300 x )

4a. Sugárcsiszolat. A fekvő bélsugársejtek minden fala sima és vékony. ■ — PaAna;ibHbiii
műn®. Bee cTeHKu nexomnx nneTOK cePAneBHHHoro nyua rnaAKne n roHKiie. — Radialschliff. Die
Wánde dér liegenden Markstrahlzellen sind glatt und dünn

4b. Hosszanti parenchimasejt ; vízszintes fala sima és vékony (300 x). • — ■ 1 1 POAOJibnan

KneTKa riapeHxnMbi ; ropn30HTaJibHan cTeHKa ee rnaAKan h TonnaH (300x) — Lángsparenchymzelle ;

die horizontale Wand ist glatt und dünn (300 x )

XXII. tábla — Tabu. JVü XXII — Tafel XXII

5. Sugárcsiszolat. - — A kereszteződési mezőkben podocarpoid gödörkék (300 x). — PaAnaub-
Hbiii ui.in». B nouHx nepeceweHHa nogoKapnoHAHbie nopbi (300x) — Radialschliff. In dem Kreu-

zungsfeld podocarpoid Tüpfel (300 x )

6a. .Sugárcsiszolat. A tracheidákban vermesgödörkék. ■ — PaAHa/ibHbiii luah®. B TpaxenAax
OKaííMAeHHbie nopbi. — Radialschliff. Hoftüpfel in den Traeheiden

6b. A tracheidák falában magános és ikergödörkék, kör alakú pórussal, a Sanio-vonalak jól
látszanak (300 x). — B CTeHKax TpaxenA OTAenbHbie u AsoiíHbie bmomkh c OKpyrnenHoü nopoú.

CaHHO-AHHHH xopouio BHAHbi (300x) — In den Wánden dér Traeheiden ordnen sich die Hoftüpfel ein-
zeln und paarweise, mit kreisförmigen Zellen, die Sanio-I.inien sind gut sichtbar (300 X )

7. Keresztcsiszolat. Az évgyűrűhatár közelében a nyári fa tracheidái szűküregűek, vastagfalúak,
a tavaszi tracheidák tágasabbak, a faluk valamivel vékonyabb. A bélsugár vízszintes fala és a húrfala
sima (300 x). - — nonepeuHbifí mnn<t>. B6ah3m rpammbi roAHMHoro Konbija TpaxenAbi neTHero gepeBa
HMeroT y3Kne nonocTn h ToncTbie CTeHKH ; BeceHHiie TpaxenAbi 6onee npocTOPHbie, CTeHKH nx hcmhofo
TOHbme. roPH3onTanbnaH CTeHKa h xoPAOBan CTeHKa cePAueBHimoro nyua rnaaKHe (300x) — Querschliff.

Die Traeheiden des Sommerholzes in dér Náhe dér Jahresringgrenze sind engráumig, dickwándig, die
Frühjahrtracheiden sind weit. ihre Wánde sind etwas dimner. Die Horizontal- und die Tangentialwand
dér Markstrahlen sind glatt (300 x )

2. Ebenoxlyon knollii Hofmann és Ebenoxylon hofmannae
nov. sp.

Keresztcsiszolatok — IloriepeuHbie m;iH<j)bi — Kreuzscliiffe

XXIII. tábla — Taöji. JVb XXIII — Tafel XXIII.

8a. Ebenoxylon knollii keresztcsiszolat sűrű metatracheális parenchimával (100 x). : —
Ebenoxylon knollii. nonepeHHbiü uiah<p c nnorHoit MeTaTPaxeanbHOií napeHXUMoű (lOOx) — Ebenoxylon
knollii. Kreuzschliff mit dichten metatrachealen Parenchymen (100 x )

9a. Ebenoxylon hofmannae. Laza metatracheális parenchimával (100 x). — Ebenoxylon
Hofmannae c Pbixnon MeTaTPaxeaJibHOü napeHxuMOfl (lOOx) — Ebenoxylon hofmannae. Lockere meta-
tracheale Parenchyme (100 x)

10. Diospyros lotus recens. (Müller-Stoll). Laza metatracheális parenchimával (100 X ). —
Diospyros lotus coBpeMeHHbiü. ( Müller-Stoll ) C Pbixnoü MeTaTpaxeanbHoti napeHXHMOü (lOOx) — Dio-
spyros lotus, recens (Müller — S t o 1 1 ) . Mit loser metatrachealen Parenchyme (100 x)

Húrcsiszolatok — LLIxi iitpu xopA — Tangentialscliliffe

8b. Ebenoxylon knollii Hofmann. Kétrétegű magas bélsugarakkal és bőséges kalciumoxalát
kristályokkal (100 x). ■ — Ebenoxylon knollii Hofmann. C BbicoKHMii xopaobumh nyuaMH abohhoto cjioh
h c oÖHAbHbiMH xpHCTannaMH CaC204 . (lOOx) — Ebenoxylon knollii Hofmann. Mit zweischichtigen
hohen Markstrahlen und reichlichen Calciumoxalat Kristallen (100 x )

9b. Ebenoxylon hofmannae nov. sp. kétrétegű alacsony bélsugarakkal, bennük sötét festéktartalom.
Feltűnő heterogén bélsugárszerkezet (100 x). - — Ebenoxylon Hofmannae nov. sp. c hh3khmm xop-
AOBbiMH nynaMH abohhoto cjioh , conepnomHMH TeMHyio KPacny. BpocaeTca b rna3a HeoAHOPOgHoe ctpo-
eHHe cePAueBHHHbix jiyqeii (lOOx) — Ebenoxylon hofmannae nov. sp. mit zweischichtigen niederen Mark-
strahlen, dunklem Farbeninlialt. Auffallend heterogene Markstrahlstruktur (100 x)

90

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1. füzet

Sugárcsiszolat — PaAHanbiibie mjin(J)bi — Radialschliffe

XXIV. tábla — TaÖJi. N° XXIV — Tafel XXIV

8c. Ebenoxylon knollii Hofmann. Heterogén bélsugárszerkezet, bőséges kalciumoxalát
kristályokkal (300 x). — Ebenoxylon knollii Hofmann. HeoAHOPOflHoe CTPoeHHe cePAueBMHHbix jiyqeft
c o6nnt.HbiMn xPKCTaaaaMH CaC,0, (300x) — Ebenoxylon knollii Hofmann. Heterogene Markstrahl-
struktur mit reichlichen Calciumoxalat-Kristallen (30Ó X )

8d. Sugárcsiszolat bőséges kalciumoxalát kristályokkal (100 x). - — PaAHanbHbiü luaho
c oőHAbHbiMH xpHCTa.TjiaMH CaC204 ( 1 OOx) — Kadialscliliff mit reidilichen Calciumoxalat-Kristallen

(100 x)

9c. Ebenoxylon hofmannae. Heterogén bélsugár és kalciumoxalát kristály (300 x). - —
Ebenoxylon Hofmannae. HeoAHOPOAHbiü cePAUeBHHHbiü jiyq u xPHCTajm CaC204 (300x) — Ebenoxylon
hofmannae. Heterogener Markstrahl und Calciumoxalat-Kristall (300 X )

OcTaTKH HCKonaeiHbix pacTeHHií OAHroueHOBoro B03pacTa ropbi flapHO (kom. XeBem,

BeHTpHfl)

n. rPEryuim

51. Kii m ni, a/vbK)HKT ByaaneiiiTCKoro yHiiBepcmeTa, coöpajf h3xoakh HCKonaeMbix
pacTeHHÜ b paíioHe ropbi J,apH0 h nepeflaji hx aBTOpy ajih najieoHToaornMecKoro h erpara-
rpaijíimecKoro nsyMemiH. Oaiih 0K3eMnjiflp h3 8 othochtch k xbohhmm, ocTajibHbie k poAy
Ebenoxylon.

3K3eMnaHp (Ne 1 0Ka3biBajicfl CHAbHO OKpeMHeAbiM (80%)- B TaHreHmiaAbHOM ruAHijie
öpocaroTCH b rjia3a o<teHb BbicoKne (3a 40 — 50 kjictok) OAHOKAeTHbie cepAueBHHHbie Ayun
(Taöji. I, ch. 1 — 2). BoraToe coAepjuamie napenxnM xopomo bhaho h b TaHreHmiaAbHOM
inAinJie (Ta6ji. I, ch. 3).

OcoöbiM xapaKTepoM AepeBa hbahiotcjj cobccm rjiaAKoe n tohkhC ctchkii kjictok
napeHXHMbi cepAueBiiHHOro Ayua (t36a. I, ch. 4) n tót 4>aKT, utó b noanx nepeceuemiH ímeeTCH
OÖblKHOBCHHO TOJlbKO eAHHCTBCHHaH n0A0Kapn0HAH3H HMOMKa (TaÖJl. II, CH. 5.). B CTeHKe
npoAO.nbHbix rpaxenA h3xoahtch OKaíiMAeHHbie hmomkii, OAHOpuAHbie hah AByxpnAHbie,
Bcei'Aa b qepeAyiomeM noAO>KeHHH (t3öa. II, ch. 6).

B nonepeMHOM uiAiujie rpamma roAHMnoro KOAbpa öpocaeTcu b rAa3a (t36a. II, ch-
7). Kactkh napeHXHMbi pacupeAeAHioTCH oöbiKHOBeHHO b occhhhx AépeBbux. Ha OCHOBaHHH
onncaHHbix ocoöeHHOCTeií aBTop npimieA k BbiBOAy, utó penb uAeT o ceMeíícTBe Podocarpus.
no onpeAeAHTeAio K p e fi c e a a oh SoAbiue Bcero hoxoaht Ha bha Podocarpoxylon lilpopi
K r á u s e 1, a HeAb3H OTO>KAecTBHTb c hhmstot bha b OTcyTCTBini cpaBHHTeAbHoro MaTepnaAa.

SioeMnAHpbi N°JV° 2—8 nponcxoAHT ot AByAOAbHbix AepeBHHHbix pacTemiu. no crpo-
eHiiio nonepeuHoro pa3pe3a 3K3eMriAHp0B NeNe 3—6 ycraHaBAHBaeTcu hx nponcxofKAemie
ot ceMeíícTBa Ebenaceae. B nonepe<moM uiAii(})e cocyAbi OAHHOUHbie, hah we o6pa3yioT
ABOiiHbie hah Tpex qeTbipexMAeHHbie puAbi nop (TaöA. III, ch. 6a). Ochobhoh Maccoü hbah-
ctch ApeBefCHHa, b KOTopoií napaAAeAbHO k rpaHHqe roAnmioro KOAbua uepeAy iotch phah
MeTaTpaxeaAbubix napeHxiiM b npoTHHcemni 10 15 AyöoB (t36a. Ili, ch. 8a).

B TaHreHmiaAbHOM uiAiujie cepAueBHHHbie Ayun aoxoaht ao bhcoth 10 -20 kactok
h ao mnpuHbi 2 kactok ; hx cTpoeHiie pa3H00Öpa3H0e (taöa. Ili, ch. 8b). B npoAOAbHbix
KAeTKax napeHXHMbi hmciotch cpaBHHTeAbHO MHoro xpucTaAAOB CaC204. Bee cTpoeHne
OToro 3K3eMnAHpa coBriaAaeT c omicaHHbiM E. X o <j) m a h h 3K3CMnAHpoM bhas Ebeno-
xylon knollii, npoHCxoAHHieM h3 OAiiroueHa a. npaMöaxKiipxeH (cm. Müller-Stoll:
Paláobotanik dér Hölzer, Abb. 23a).

SioeMnAHpbi JSTeJVg 2, 4, 5, 7 h 8 hbahiotch TaKwe Ebenoxylon- hmh, a He coBnaAaioT
c bhaom Ebenoxylon knollii. Ochobhah pa3Hima MewAy AByMn HCKonaeMbiMn coctoht b tóm,
mto MeTaTpaxeaAbHbie iiachkh ochobhoh Maccbi pacnoAaraioTCH OTHOciiTeAbHO haotho : ohh
IIAyT B paCTH>KeHHH 3 — 8 AyÖOB ; cepAueBHHHbie AyMH OTHOCHTCAbHO HH3KHe H AOCTIiraiOT
BbICOTbl 8 10 KACTOK H LUIipHHbl 2 KACTOAHblX CAOeB. OHH pa3H0p0AH0T0 CTpOCHHfl \ KACTKH

cepAueBnuHbix Ayuefi coAepHumaioT TCMHyio KpacKy h othochtcabho MeHbrne xpucTaAAOB
CaC204. CpaBHHBan nocTaBAenHbix phaom ihah<|)OB toto >xe yBeAnuemtH h opneHTaunH, sth
pa3Hiuibi neTKO bhahm (ch. N°Ns 8a, 9a, 9b, 9b).

Hmch b BnAy, hto BbimeoniicauHbie HCKOnaeMbie peuinTeAbHO OTAimaioTCH ot bhas
Ebenoxylon knolli E. Hofmann, hcoöxoahmo orpammiiTb hx. Abtop npeAA0)KHT Ha3BaTb
hx hmchcm H3BecTHoro h HeAaBHO yMepmero (|niTonaAeoHTOAOra : E. X o (|) Ma h h. TaKHM
o6pa30M h3h MeHOBamie SyaeT CAeAyromee : Ebenoxylon E. Hofmannae n. sp.

G r e g u s s : Ősnövénymaradványok a Darnóhegyröl

91

Jl h a r h o 3 : CocyAbi OAHHomibie, napm.ie hah o6pa3yioT 3 — 4-'uieHHbie nopbi. Ochob-
Haa Macca : ApeBecima, b Koxopoft MexaxpaxeanbHbie hachkh napeHXHMbi nAyT b pacxn-
>i<eHHH 4 — 8 nyöoB. CepAueBiiHHbie Aymi bbicoxoio 8 — 10 KnexoK h ujhphhok) 3 caocb KAeTKn ;
hx CTpoeHiie pa3HOOöpa3HO h coAepwax TeMHyio Kpacny. MaAO xncpxannoB CaC204.

Ha OCHOB3HHH BbiuieyKa3anHbix aahhmx mowho npeAiiOAO>KHTb, hto BiiAbi Diospyros,
TOAHee : bhabi poAa Ebenoxyton BcxpeiaioxcH b MHOueHe h Aawe b OAnrouene EBponbi. 14mch
b BHAy, ato bha Ebenoxylon Icnollii, no ycraHOBAemno E. XocjiMaHHa, nponcxoAnx onpe-
AejieHuo h3 OAnroucHa, mo>kho npeAiiono>KHXb, qxo coBepmeHHO aHanoriiMHbiH c hhm Eben-
oxylon knollii cymecrBOBaA b OAHronene n He b mhohchc. TanuM oöpa30M, npoHCXO>KAeHiie
HaxoAOK poAa Ebenoxylon, coöpaHHbix b paiíOHe ropw J3,apno, mo>kho B03BecTH ao OAiironeHa.
Oah?ko Maao oinnöaeMCH, yTBep>KAan, mto hx B03pacT — HniKHeMnoueHOBbiü, HMea b BnAy,
mto poA Diospyros, OTHOcmmiiícn k ceMeiícxBy Ebenaceae, nameACH eme b aKBuxaHCKOM npyce
Ha TeppnTopHH BeHrpmi. To oöcTOHTeAbCTBO, mto b coAeTaHHH erő HaiiieACH upop,Podocarpo-
xylon, pacnpocTpaHHBuiHHCH b mcaobom nepnOAe npeAcxaBAHer HeKOTopwe xpyAHOCTH, ho
no K p e h c e a y, oh cymecrBOBaA b HCKOxopbix Mecxax, eme b xpexnMHOM nepnOAe. Tan,
HanpuMep, b xpexnMHOM nepnOAe cymecxBOBaAii n bhabi Podocarpoxylon kubarti, Podocarpo-
xylon lilpopi, P. bruxellense, P. schwende h P. laurensi.

Haoöopox, ecAH npnHAXb BbinieyKa3aHnyK) no3HHHK), xo Aynuie samiCAnxb HaxoAKn
ropbi J^apHO b OAnrouen, qeM b MiioueH. ílpn 3Xom hcoöxoahmo rioAXBepAnxb necKOAbKHMn
HaAewHHMH AAHHbiMH 3xo npeAn0A0>KeHHe.

Urpflanzenreste aus dem Oligozán des Darnó-Berges (Kom. Heves)

von. P. GKEGUSS

Kiss J. Adjnnkt dér Budapester Universitát sammelte am Darnó-Berg (Kom.
Heves) Urpflanzenreste, die er zwecks Bestimmung und Feststellung dér Scliicliten dem
Verfasser übergab. Sieben von den acht Versteinerungen erwiesen síeli als Ebenoxylon,
eines als Conifere.

Die. Versteinemng No. 1 war in grossem Masse verkieselt (80%). Am Tangential-
schbff sind besonders die sehr hőben (40 — 50 Zellen) einschichtigen Markstrahlen auf-
fallend. (Tafel XXI. Bild 1 -2.) Dér reiche Parenchyminhalt ist am Tangentialschliff
aucli gut sichtbar. (Tafel XXI. Bild 3.) Die auffallendste Eigenscliaft war jedoch, dass
sammtliche Wánde dér Markstrahlparenchymzellen vollkommen glatt und sehr dünn
waren. (Tafel XXI. Bild 4.) und dass in dem Kreuzungsfeld im allgemeinen nur ein
einziges podocarpoid Tüpfel zu beobachten war. (Tafel XXII. Bild 5.) Die Hoftüpfel
in den Wánden dér Lángstraeheiden waren ein- oder zweireihig, aber irniner in alter-
nierter Lage. (Tafel XXII. Bild 6.)

Die Jaliresringgrenze ist auf dem Ouerschliff ziemlich auffallend. (Tafel XXII.
Bild 7.) Die Parenchymzellen reihen síeli eher im Herbstliolz an. All diese Eigensehaften
lassen zweifellos auf die Familie Podocarpus schliessen. Daut Kráusels Besthn-
mungsschlüssel áhnelt es am meisten dér Podocarpoxylon lilpopi Kráusel, konnte
aber mangels Vergleiclmngsmaterial nicht identifiziert werden.

Die Versteinerungen Nos. 2 — 8 stammen schon aus zweisamenlappigen Holz-
pflanzen. Aus dér Ouerselinittstruktur dér Versteinerxmgen No. 3 und 6 kann aber fest-
gestellt werden, dass dieselben aus dér Familie Ebenaceae stammen. Am Ouerschliff sind
die Gefásse entweder einzeln, bilden Zwillingsporen oder 3 — 4 gliederige Porenstrahlen .
(Tafel XXIII. Bild 8a.) Die Grundmasse bestelit aus Holzfasern in welcher sich, mit dér
Jahresringgrenze parallel laufende, metatraeheale Parenchymreihen befinden. Zwischen
je 2 metatrachealen Parenchymreihen sind 10 — 15 Holzfaserreihen. Am Tangential-
schliff sind die Markstrahlen 10 — 20 Zellen hocli, 2 Zellen breit und von lxeterogener
Struktur (Tafel XXIII. Bild 8/b), in den Tangspareneliymzellen reihen sich verháltnis-
mássig sehr viele Calciumoxalat-Kristalle an. Die ganze Struktur dér Versteinerung
stimmt in allém mit dem von E. H o f m a n n bescliriebenen Ebenoxylon knolli überein,
die sie aus dem Oligozán von Prambachkirchen beschrieb. (T- Müller-Stoll:
Paleobotanik dér Hölzer Abb. 23a.)

Die Versteinerungen Nos. 2, 4, 5, 7 und 8 sind ebenfalls Ebenoxylon, kőimen aber
mit Ebenoxylon knolli nicht identifiziert werden. Dér Haupíunterschied zwischen den Ver-
steinerungen bestelit darin, dass die metatrachealen Parenchymplatten in dér Grund-
masse verháltnismassig didit sind, 3 — 8 Holzfasern weit von einander laufen ; die Mark-
strahlen sind ziemlich niedrig, 8 — 10 Zellen hocli, 2 Zellenscliichten breit, die Struktur

92

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 7. füzet

ist auffallend heterogén, in den Markstrahlzellen sind dunkler Farbeninhalt und wenigere
Calciutnoxalat-Kristalle zu beobachten. Den Untersehied kann mán auch an den neben-
einander gelegten, von gleicher Vergrösserung und in gleicher Richtung verfertigten
Schliffen deutlich sehen. (Taf. XXIII. 8a, 9a, 8b, 9b.)

Da sich diese Yersteinerungen von Ebenoxylon knollii E. Hofmann entschieden
unterscheiden, ist es notwendig sie auch durch Namen zu separieren. Ich wüncshe sie
naeh dér unlángst verstorbenen namhaften Phytopaleontologin EHse Hofmann
zu benennen. Dér genaue Namen lautet : Ebenoxylon E. hofmannae n. sp.

Diagnose : Die Gefásse sind einzeln, paarvveise oder bilden aus 3 — 4 Gliedern
bestehende Porén. Die Grundmasse ist aus Holzfasern, in welcher die metatrachealen
Parenchvmplatten 4 — 8 Holzfasern weit voneinander laufen. Die Markstrahlen sind
8 — 10 Zellen hoch und 2 Zellen breit, von heterogener Struktur, mit dunklem Farben-
inhalt. Wenige Caleiumoxalat-Kristalle sind vorhanden.

Diese Daten seheinen den Umstand zu beweisen, dass in Ungarn die Diospyros,
genauer die Ebenoxylon Arten im europáisehen Miozán, aber auch im Oligozán vorkamen.
Da laut Hofmanns FeststeWxmg' Ebenoxylon knollii von Prambachkirchen bestimmt
aus dem Oligozán stamrnt, kann angenommen werden, dass Ebenoxylon knollii von
Darnó, die mit dér erwáhnten Art vollkommen übereinstimmt, auch bei uns im OHgozán
und nicht im Miozán lebte, besser gesagt kann die Herkunft dér am Damó-Berg gesain-
melten Ebenoxylon Überreste bis ins Oligozán zmiickgeführt werden. Wir irren aber auch
dann nicht, wenn wir ihr Altér ins Untermiozán setzen, da die dér Familie Ebenaceae
angehörige Diospyros Art in Ungarn auch aus dér Aquitan-Stufe bewiesen wurde. Schwie-
rigkeiten macht nur dér Umstand, dass dórt auch die Podocarpoxylon Art vorhanden
ist, die eher in dér Kreide verbreitet war, doch laut K r á u s e 1 lebte die Art an vielen
Orten auch im Tertiár. Im Tertiár lebten so zum Beispiel Podocarpoxylon knbarti, Podo-
carpoxylon lilpopi, Podocarpoxylon bruxellense, Podocarpoxylon schwende, oder auch
Podocarpoxylon laurensi. Wenn vár alsó diesen Standpunkt annehmen, müssen die Über-
reste vöm Damó-Berg eher ins Oligozán, als ins Miozán zurückgesetzt werden. Diese
Annahme müsste aber noch mit verlásslichen Daten unterstützt werden.

SZEMLE

AZ »APOKA« NÉV JELENTÉSE

A Földtani Közlöny 85. évfolyamában megjelent közleményben (234. old.) állást
foglaltmik az »apoka« szónak egyes szaktársaink részéről földtani szakszóként történő
bevezetése ellen. Ezt a szót ugyanis palócföldön a legkülönbözőbb haszontalan, hitvány,
semmire sem használható kőzetfajták megnevezésére használják. Szerintünk ennek
bevezetése a szaknyelvbe, ilyen módon zavartkeltő lehet, még akkor is, ha szaktársaink
határozottan a »slir« megjelölésére rögzítik. Szakszótárunk gyűjtőmunkája közben reá-
bukkantunk az apoka szó eredetére, ami aligha közismert, tehát itteni rövid ismertetése
nem fölösleges.

Az apoka szó lengyel eredetű, de a szláv szakirodalomban is csak az oroszban
használatos. Nemzetközi jellegű szakszótáraink közül is egyedül csak a kiváló R i c e :
Dictionary of Geological Terms említi (281. old.), hangsúlyozva, hogy angol megjelölése
nincs. Meghatározása szerint az apoka »gaize«-szerű kőzet, amitől csak a kvarcszemcsék
hiánya és a glaukonit ritkasága különbözteti meg. Kemény, biogén kovaanyaggal rész-
legesen átkovásított, mésztartalmú krétakorú kőzet. A »gaize« viszont (146. old.) finom-
szemcsés, csillámos, glaukonitos homokkő, amit Franciaországban és Belgiumban
mésztartalmú tűzköves, kovásodott krétakorú kőzetre alkalmaznak. Eredetileg francia
eredetű szó, de általánosan korkülönbség nélkül használják a megfelelő kőzetfajtákra.
Az amerikai irodalom mindkettő használatát fölöslegesnek tartja. M e u n i e r (Dic-
tionnaire de géologie, 244. old.) szerint a »gaize« Ardennekből származó megjelölés
lisztfinomságú, opálosan kovás homokkőre. Az Ardennekben kallóvi, az Argonnok-
ban albai emeletbe tartozik.

Vernadszkij szerint nincs különbség a »gaize« és az »apoka« között. Ezek
alapján az »apoka« jellemzésében egyedül az orosz irodalom irányadó. Ruhin kor-
szerű, kiváló kőzettana szerint (103 — 104. old.) az apoka rendszerint tömör, könnyű
(1,1 — 1,8 fs), kagylós törésű, porózus, finomszemcsés opálos kovás kőzet. Lágy, karcol-
ható, de nem morzsolható. Felszínen világosszürkévé maliik, eredetileg sötétszínű,
csaknem fekete. Mikroszkópos képe polarizált fényre közömbös, opálos anyag. Túl-
nyomólag agyagos elegyrészekből áll, kvarc, földpát, csillám és glaukonit szemcsékkel.
Átkovásító másodlagos kvarckiválásokkal. Rossz megtartású diatoma maradványok,
szivacstűk, ritkábban Radiolária nyomok is vannak benne.

Ez a jellemzés ellenmondásokat tartalmaz, nem eléggé világos ugyan, annyi
azonban kétségtelen, hogy valamilyen kovaföld fajta lehet, nagy epigenetikus, sőt
metamorf változásokkal . A hazai slir kifejlődésre semmiképpen sem vonatkoztatható.
Megállapításmik szerűit a slirt Szlovákiában sem nevezik apokának, sőt ezt a szót nem
ismerik. Sennni okunk arra, hogy nálunk használatban hagyjuk.

Vadász Elemér

94

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1. füzet

A FÖLDTANI »ZÁTONY« ÉS »SZIRT« FOGALOM

A legutóbbi időben egyik jelentős kőolajterületünkkel kapcsolatban az amerikai
és szovjetirodalomban ismertetett* egyik jellegzetes kőolajtartalmú zátonykifejlődés
nyomán, egyes olajgeológusok nálunk is forgalomba hozták a zátonyjellegű kőolajtartó
fogalmat. Természetesen tudományosabbnak tetsző »riff«, sőt »reef« megjelöléssel. Nem
lesz érdektelen talán ennek a fogalomnak helyes földtani értelmezését egyértelműen
megvilágítani.

A Szovjetakadémia Földtani Intézete, mely szintén nagy súlyt helyez a fogalom-
meghatározások egyértelmű, világos használatára, 1952-ben behatóan foglalkozott ezek-
kel a kérdésekkel is.* Az errevonatkozó elég bő földtani szakirodalom egyetértőleg
hangsúlyozza, hogy a zátony (rif) szót szakmai tekintetben nagyon tág és változó értelem-
ben használják. Magyar vonatkozásban tudjuk, hogy a zátony szó eredetileg hajózási,
tehát közlekedési nehézséget jelző megjelölés, amit tehát földtanilag átvitt értelemben
használunk a »zátonyalakulatot« létesítő szerves eredetű (biogén) üledékekre, illetve
ilyen jellegű és alakul ású kőzetekre (biolit). A szírt (szűkebb értelemben vett »rif«) sem
keletkezésében, sem alakjában nem azonos a föntebbi zátony-értelmezéssel. A szírt
mindenkor tengerszintből többé-kevésbé kiemelkedett, kisebb-nagyobb sziklaalakulat,
amely lehet biogén kőzet is (korallszirt), de lehet minden másfajta sziklás partalakulat
is. A zátony, földtani keletkezésének biogén jellege szerint, legföljebb a tengerszint
közeiéig növekedett alakulat, amely többé-kevésbé éles elhatárolódással más kőzet-
kifejlődéseken belül foglal helyet. Fölfelé és lefelé, más jellegű kőzetekkel élesen hatá-
rolódik, vízszintes kiterjedésben, heteropikus fáciesként, keletkezési mélysége szerinti,
hullámveréses sajátanyagú törmelékével megy át a környező terrigén törmelékes, pszarni-
tos vagy pelites kőzetanyagokba. Ezek szerint világos, hogy a biogén zátony jellegét
az alak, a települési helyzet adja meg, nem pedig a kőzet likacsos — sejtes — üreges
szövete, mert ilyen szövetű lehet más, hasonló partközeli vagy sekélytengeri biogén
kőzet is, amely nem zátonyjellegű alakulat. Az esetleges hasadékosság, mindkét esetben
utólagos szerkezeti sajátság.

Földtani vonatkozásban tehát a zátonyképződmény (rif) meghatározásában a
keletkezési viszonyok és a települési helyzet irányadók. A jellegzetes biogén zátony-
képződések legtöbbször rétegzetlenek vagy rosszul rétegzettek, tömeges szerkezetűek.
Ez is lényeges földtani megkülönböztető jelleg a hasonló biogén sekély tengeri képződ-
ményektől. Ezért nem lehet, többek között a magyarországi lajtamészkő litotamnimnos,
briozoás, molluszkahéjas és egyéb szerves vázakkal és váztörmelékes rétegeinket,
kiemelt helyzetű települési alakban sem, zátonyképződménynek minősíteni.

Kőről j uk hivatkozott közleménye utal arra, hogy az orosz irodalomban
Andruszov J. 1915-ben részletesen tisztázta a »rif« szó helyes értelmezését. Reá-
mutatott arra, hogy a paleozóos, a zechsteini vagy a keresi felsőszarmata briozoás, vagy
a délnémetországi maim szivacszátonyok, kizárólag szilárd aljzaton fennőtt telepes
szervezetekből fölépített, többé-kevésbé kimagasló, szabálytalan alakit tömegek, más
rétegezett kőzetek között. Keletkezésük szerint gyakran az egykorú rétegekben meredek
oldalakkal határolt, kiugró párkányokat is formálnak. Az ilyen mészkő és dolomit-
alakulatokat Andruszov a »rif« helyett »onkoid« (görögül gumó) névvel jelölte.
Ezek szerint az o n k o i d a rétegek között elhatárolt olyan kőzettömeg, ami egykori
vázépítő, főként telepalkotó, rögzített fenéklakó szervezetekből fölépített eredeti alaku-
lásában, teljesen eltérő kőzetek között foglal helyet.

* KopoAWK M. K. : floAOJibCKne tojitph h ycjiOBHa hx o6pa30BaHna. Tpyflbi hhct. reoji. Hayx, Bbin.
110, 1952, Axa«. Hayx CCCP.

Szemle

95

Az amerikai irodalom ugyanilyen értelemben a »rif« helyett a kiemelkedő vagy
lencsealakú, kizárólag szerves eredetű, körülhatároltan idegen kőzetek közé zárt »szirt«
alakulatot bioherm névvel jelölte. A bioherm fogalom teljesen egyezik Andru-
s z o v onkoid megjelölésével, azzal a különbséggel, hogy a szóban a szerves eredet is
kifejezésre jut. A bioherm típusa az amerikai felsőszilur (gotlandi) klinton rétegösszlet
jellegzetes zátonyalakulása, amit Andruszov is az onkoid típusaként említett.
A szakirodalomban a bioherm megjelölés ilyen értelemben vált általánossá a szovjet
irodalomban is. Az utóbbiban azonban az ilyen jellegű zátonyalakulatok genetikus
csoportmegjölésére az onkoid megjelölést is megtartva, a bioherm megjelölést pedig
leszűkítve csak az ilyen jellegű mészkőtípusra vonatkoztatják. Véleményünk szerint ez
a kettős megkülönböztetés fölösleges, s a »bioherm« kifejezőbb megjelölést alkalmazzuk.
Hangsúlyozzuk azonban, hogy magyarországi olajterületeinken ilyen jellegű »rif«, onkoid
vagy bioherm egyelőre még nem igazolható. A biogén jellegű tortonai litotamniumos
mészkő olajtartalma a kőzet keletkezésével kapcsolatos ugyan, de települési helyzete,
rétegzettsége és szerkezetalakulása (esetleg utólag kiemelt sasbérc helyzete) semmiesetre
sem felel meg a bioherm fogalmának.

A »szirt« megjelölést földtani értelemben, tektonikailag idegen aljzaton ülő,
exotikus rögökre vagy tömbökre használjuk, amelyeknek szirtszerűsége denudációs
eredetű, a kőzetkeletkezéssel nem függ össze.

Vadász Elemér

HÍREK

Telegdi-Roth Károly tiszteleti tag halála (1886 — 1955). A Magyar Föld-
tani Társulatot fájdalmas veszteség érte. Telegdi-Roth Károly a budapesti
Eötvös Lóránd Tudományegyetem őslénytan tanára, a Magyar Képköztársaság Munka-
érdemrendjének tulajdonosa 1955. szeptember 28-án váratlanul elhunyt. Telegdi-
Roth Károly professzort az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Élet- és Földtudo-
mányi Kara s a Magyar Földtani Társulat 1955. október 3-án kísérte utolsó útjára, a
Farkasréti temetőbe.

Sümeghy József választmányi tag halála (1892 — 1955). 1955. november 19-
én hunyt el Sümeghy József választmányi tag, a Magyar Népköztársaság Szo-
cialista Munkáért Érdemérmének tulajdonosa, alföldkutatásunk fáradhatatlan nesztora.
A Magyar Földtani Társulat 1955. november 24-én vett búcsút Sümeghy Jó-
zseftől a rákoskeresztúri temetőben.

A Magyar Tudományos Akadémia Talajtani Kongresszusa. Abból az alkalom-
ból, hogy az országos talajtani kutatások a Magyar Tudományos Akadémia közvetlen
irányítása alá kerültek, a Magyar Tudományos Akadémia 1955 júniusában Talajtani
Kongresszust hívott össze az elmúlt tíz év talajtani fejlődésének felmérésére. A június
6 — 8-án megtartott kongresszuson a Szovjetuniót és Romániát három-három, a Kínai
Népköztársaságot, a Német Demokratikus Köztársaságot, Csehszlovákiát és Bulgáriát
két-két szakember képviselte.

A nagysikerű kongresszuson 25 összefoglaló- jellegű előadás hangzott el. Ezeknek
két és fél nap alatti, törlódás-mentes lebonyolítása csak rígy volt elérhető, hogy mind
az előadók, mind a hozzászólók példamutatóan alkalmazkodtak az adott időkeretekhez.

A földtan határterületi kérdései vonatkozásában a talajtípusok keletkezésével
és elterjedésével foglalkozó előadásokat s az alkalmazott új vizsgálati eljárások bemuta-
tását kell kiemelnünk. A külföldi vendégek előadásai részint jelentős elméleti kérdéseket
tárgyaltak, részint alkalmazott talajtani témát választottak.

A kongresszusi ülésszakot tanulmányi kirándulások követték. A záróülésen hozott
határozatok: 1. felhívják a figyelmet a nemzetközi kongresszusok nagy elméleti és

gyakorlati jelentőségére. Szükségesnek tartják nemzetközi rendezvények megfelelő
időközű összehívását s a magyar és a külföldi szakemberek közti kapcsolat elmélyülését
és állandósulását. 2. A kongresszus felhívja a figyelmet a talajtani oktatás szélesebb
körű kiterjesztésének szükségességére s kívánatosnak tartja talajtani tanszékek léte-
sítését mindazokon az egyetemeinken és főiskoláinkon, ahol természettudományi vagy
mérnöki képzés folyik. Különösen szükséges a főiskolák biológia-szakos hallgatóinak
alapos talajtani kiképzése.

Ballenegger R. beszámolója szerint : »a MTA Talajtani Kongresszusa jelentős
munkát végzett, közelebb hozta egymáshoz a világ tekintélyes részének szakembereit
s reményt keltett bennük, hogy hamarosan elkövetkezik az idő, amikor a talajtan
minden művelőjét egyesíti egy, az egész Földet átfogó társulása mindazoknak, akik
a termőföldről szóló tudomány művelésével kívánnak hozzájárulni az emberiség boldo-
gulásához*. K. P.

Magyar Vízrajzi Kongresszus, Rendszeres megindításának 70 éves fordulóját
ünnepelte a magyar vízrajzi szolgálat a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos
Vízügyi Főigazgatóság és a Magyar Hidrológiai Társaság rendezte Vízrajzi Kongresszu-
son. A számos külföldi szakember részvételével 1955. szeptember 14 — 16. között megren-
dezett kongresszuson 15 előadás hangzott el a magyar vízrajzi kutatások múltjáról és
jövő feladatairól, a hajózás és a folyószabályozás, az árvízvédelem, a vízrendezés, s az
öntözés és folyócsatornázás vízrajzi kérdéseiről. A záróelőadást Mosonyi Emil
akadémiai levelező tag tartotta »Vízrajzi együttműködés a Duna-medencében« címmel. K. P.

Hívek

97

Magyar Földrajzi Kongresszus Budapesten. A Magyar Tudományos Akadémia
és a Magyar Földrajzi Társaság 1955. szeptember 19 — 24 között Földrajzi Kongresszust
rendezett külföldi szakemberek részvételével. A három előadási napon két részlegben
(természeti és gazdasági földrajzi) 15 előadás hangzott el, többek között Bulla B. aka-
démiai levelező tag székfoglaló előadása is. A külföldi vendégek előadásait követően a
kongresszus részvevői, ismét két részlegben, két napos tanulmányú kiránduláson vettek
részt.

A kongresszus a magyar földrajz elmúlt tíz évének eredményeit kívánta bemutatni.
Terjedelmes természeti földrajzi előadásai, kimerítő hivatalos hozzászólásai azonban
a tíz éves fejlődés többnyúre elmellőzhető tényTeinek is helyű adtak. Nyomukban mind-
inkább kihangsúlyozódott az a felismerés, hogy a földfelszín alaktani elemeinek fejlő-
déstörténetét a leíró alaktani ismeretek birtokában, a földtani elemzés nélkül megnyug-
tatóan megoldani nem lehet. Az alaktani elemek fejlődéstörténetének megismeréséhez
ugynnaz az anyag-alak-folyamat hármasságára épülő földtani elemzés vezet, mint az
ősföldrajzi kép megrajzolásához.

A kongresszus nyomán megjelölhető a fejlődés másik gátja is : a minőségi vizs-
gálatokkal szemben a mennyiségi elemzés háttérbe szorulása. A mennyiségi elemzés
bevezetésére való törekvést Kádár L. »A hegylábi törmelékkúpok fejlődésed c. előadása
példázta. A bemutatott törvényszerűségeket ún. »terepasztalon« végzett mennyiségi
elemzés útján állapította meg. Kis formák fejlődésénél értékes tapasztalatokat adhat
a »terepasztal«- vizsgálat, nagy formák fejlődésére vonatkozóan azonban csak a mennyi-
ségi vizsgálati irányzat bevezetésére való törekvésként értékelhető anélkül, hogy az
észlelt törvényszerűségeket bizonyítottnak vennők.

A Magyar Földrajzi Kongresszus természeti földrajzi előadásai bebizonyították,
hogy a magyrar geomorfológia megjárta azt az utat, amelyet eddigi, alapjában minőségi
vonású módszerei biztosítottak számára. Fejlődéséhez nem új értelmezésekre, az ég-
hajlati és a »tektonikus« okok változó arányúi, elegyítésére van szükség, hanem földtani
alapképzettségre, a gondolkodásmód s az alkalmazott módszerek alapvető megváltoz-
tatására. K. P.

A XX. Nemzetközi Földtani Kongresszus 1956 szeptemberében Mexikóban fog
lezajlani. Az első tájékoztató és jelentkezési körlevelek megérkeztek.

A Kongresszusra kiadásra kerül a Nemzetközi Rétegtani Lexikon
is. Ez a munka a nemzetközi tudományos együttműködés biztató képét mutatja. A
Franciaországban működő szerkesztőbizottság sokesetben komoly nehézségekkel küzd
a nehéz polnikai viszonyok miatt, például a Kínai Népköztársasággal még hiányosak
a kapcsolatok. Érdekes, hogy az angol gyarmatok anyaga már majdnem teljes, míg az
anyaország rétegtani feldolgozása késik. A Magyarországra vonatkozó anyag példás
együttes munkával elkészült és francia fordítását a szerkesztőbizottság legközelebb
nyomdába is adja. Egyidejűleg a Földtani Főbizottság javaslatot tett az Akadémia felé
a magyarországi anyag magyar nyelven történő kiadására is.

A Földrajzi Értesítő előfizetéses folyóirattá vált. A Magyar Tudományos Aka-
démia Földrajztudományi Kutatócsoportjának kiadványa, a Földrajzi Értesítő 1956-tól
előfizetéses folyóirattá vált. A Földrajzi Értesítő negyedévenként, évi 32 ív terjedelem-
ben jelenik meg. Előfizetési díja egy évre 40, — - Ft, amely összeg az Akadémiai Kiadó
04.878.111 — 46. sz. csekkszámlájára fizethető be. A megelőző négy évfolyam anyagát
a Földrajztudományi Kutatócsoport eddig díjtalanul kézbesítette az érdeklődőknek.
Ezt a kedvezményt, a sokszorosításban megjelent füzetek kivételével, azok számára is
fenntartja, akik 1956-tól az Értesítő előfizetői lesznek s a megelőző, nyomtatott év-
folyamra is igényt tartanak.

Filozófiai Értesítő

A Társadalom-és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Filozófiai Szak-
osztálya új, negyedévenként megjelenő folyóiratot indított. A Filozófiai Értesítő közölni
fogja a dialektikus és történelmi materializmus, valamint a tudományok korszerű világ-
nézeti kérdéseivel, filozófia történeti, logikai, etikai és esztétikai kérdésekkel foglalkozó
legfontosabb marxista és haladó tanulmányokat. A sokrétű célkitűzés joggal számolhat
valamennyi szaktudomány részéről is széleskörű érdeklődésre és olvasóközönségre.

7 Földtani Közlöny

98

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1 . füzet

A földtan területén működő kartársak figyelmét nyomatékosan fölhívjuk a Filozófiai
Értesítőre, aminek 1 955 novemberében megjelent első száma gazdag tartalommal ízelítőt
ad abból, hogy milyen nagy segítség lesz számunkra is, szakmánk hivatásos működésében
nélkülözhetetlen marxista filozófiai alapok tudatosítására. Ébben a számban különös
érdeklődésre tarthat számot Kedrov B. »A tudományok osztályozása« c. közlemény,
amely tudománytörténeti fejlődési alapon világítja meg a tudományok egységét, termé-
szetes kapcsolatukat, összefüggését és a fejlődéssel járó új tudományágaknak a külön-
böző tudományok közötti átmeneti jellegét. A tudományoknak ez a logikus természetes
rendszere mindmáig nem érvényesül a Magyar Tudományos Akadémia osztály tagozó-
dásában, ami egyes tudományágakat alárendelt helyzetbe hoz, fejlődésében gátol is.
Vonatkozik ez elsősorban a földtan értetlen akadémiai helyzetére, de ilyen a földrajz,
biológia és más tudományok évek óta meddőén vitatott helyzete is. A közelmúltban
megjelent »Élemző földtan« kézikönyvben törekedtünk a földtan komplex tudomány-
körének összefüggéseit szemléltetni a tudományok összességében. Ez a bár ösztönös és
egyoldalinak, mesterkéltnek látszó. beállítás lényegileg egyezik Kedrov tanulmányá-
nak irányelveivel. Kedrov szerint »Az ilyen mesterkéltség és a valóság eldurvítása
elkerülhetetlen, ha a tudományok szerteágazó osztályozásáról azoknak az osztályozás
bármilyen formájában véghezvitt egyoldalú osztályozására térünk át«.

A földtan művelőinek ajánljuk a Filozófiai Értesítő előfizetését (negyedévi 6, — Ft)
és rendszeres olvasását. Meggyorsítja majd szakmai fejlődésünket, a tapasztalati tények
szükséges aprólékos inegfigy eléseinek, hosszadalmas leírása helyett a fogalmak logikájá-
val reá vezet a tömör oknyomozásra és helyes földtani gondolkodásra.

Vadász

ISMERTETÉSEK

reoJiorHqecKHfí CAOBapb (Földtani szakszótár). I : A — E, Moszkva, 1955.

A szovjetföldtan hatalmas fejlődése és általában a földtanban keletkezett új
tudományágak sokrétű új szakkifejezéseinek helyes, egyértelmű használata, a Szovjet-
unió akadémiájának elsőrendű föladatává tette a szakszótár kritikai összeállítását.
Fölszabadulásunk után, írásban és szóban számtalanszor hangoztattuk ezt a szükségletet
a magyar szakirodalomban is és akadémiai föladatként folyamatosan foglalkozunk is
a magyar földtani szakszótár összeállításával. Ez előreláthatóan 1956 végére el is készül.
Ezért sokszoros örömmel vettük az. orosz földtani szakszótár most megjelent első kötetét
(A — L betű), amely az ábécé sorrendben megtalálható szakszókon kívül, a bevezetésben
hasznos irányelveket is ad s egyben az orosz szakszótárak kiadásának történeti fejlődéséről
is tájékoztat. Ebből megtudjuk, hogy az első hasonló szakszótárt Szevergin V.
orosz mineralógus 1807 — 1808-ban adta ki két kötetben. Ez, a tudomány akkori állása
szerint, főleg ásványtani volt. Ezt követte 1841 — 43-ban Szpaszkij »Bányászati
szótára«, majd az októbe.ri forradalom után, Földtani kutatási szótár (M e i s z t e r,
1933), Kőolaj földtani szótár (F j o d o r o v, 1935), A Szovjetunió rétegtani szótára
(B o r i s z j a k, 1 937), Kőzettani szótár (Eevinszo n — E e s s i n g és Sztruve,
1932, 1937) és az 1953-ban kiadott Kőolajszótár. Mindezek a földtannak csak egy-egy
ágára szorítkoznak. A most megjelent szakszótár az összes tudományágak területéről,
mitegy 12 000 szakszót tartalmaz, a szorosabb értelemben vett földtan előnyére. A többi
tudományágak nem szerepelnek kimerítően. Ugyanezt az elvet követtük a magyar
földtani szakszótár készítésében is. A szakszók eredetének és írásmódjának egysége-
sítésére is törekedni fogunk, bár itt nem mindenben követhetjük az orosz szakszótár
megállapításait.

v. e.

D o 1 g o v, J. A. : Pa3HJieHeHHe Tepivio3By KOBbiM mctoaom ocaAOMHbix TeppureHHbix

KBapucoAepwaumx tojilu HeoreHa 3aKapnaTb« (reojiorimecKMü cöopnnK JlbBOBCKoro
reojiormiecKoro oömecTBa, Ns 1, 1954.)

(A Kárpátok előterében található neogén kvarctartalmú terrigén rétegösszlet
tagolása termoakusztikus módszerrel.)

Üledékes kőzetek ásványtani vizsgálatánál a nehézásványok meghatározása
volt a legfontosabb teendő, mert ezek alapján meg lehetett állapítani az egyes rétegek
lehordási területének kőzetanyagát, és különbséget lehetett tenni különböző lehordási
területekről érkezett anyagból alakult rétegek között. A könnyű ásványok sorában is
találhatunk olyan ásványt, amelynek keletkezési viszonyait ki lehet olvasni ásványtani
sajátságaiból, és így származási területére lehet következtetni. Ilyen ásvány a kvarc
is : zárványainak keletkezési hőmérséklete megmutatja, hogy a magmás ciklus melyik
szakaszában keletkezett az ásvány, és esetleges üledékes vagy átalakult eredetére is
következtetni lehet.

A kvarcban levő folyadékzárványok keletkezési hőmérsékletének megállapítását
eddig úgy végezték, hogy az ásvány csiszolatát mikroszkóp alatt hevítették és meg-
figyelték, hogy mikor tűnik el a zárványban található gázbuborék. Ezt a módszert
természetesen nem lehet alkalmazni homokszemcsék vizsgálatára. Gyors, egyszerre
nagyobbszámú szemcsék átfogó és objektív módszere a termikus zörejek számlálása.
A folyadékzárványok ugyanis melegítés közben egyszer elérik az eredeti keletkezési
hőmérsékletüket, és ettől kezdve a zárvány falára igen nagy nyomást gyakorolnak.
Ez a nyomás csakhamar megrepeszti az ásványt és zajt okoz. A zajt megfelelő elektronikus
erősítéssel észlelhetővé lehet tenni. Amerikában ezt a módszert abban a formában alkal-
mazták, hogy a kezelő a keletkezett zajocskákat megolvasta és a hőmérséklet függ-
vényében feljegyezte. A szerző ezt a módszert automatikussá tette, amennyiben a zajokat
egy rádióaktív számlálóberendezéshez hasonló készülékkel megszámlálva, a hőmérséklet
függvényében grafikusan feljegyezhetővé tette. Az így kapott hőzörejgörbék (termozvuko-
gramm) egy-egy üledék különböző szemcsenagyságú frakcióinál igen hasonlóak, külön-
böző eredetű homokszemcsék esetén azonban jellemző eltéréseket mutatnak és így egy-
hangú rétegsorok tagolására alkalmasaknak bizonyultak.

B a 1 k a y

7*

100

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 7. füzet

»GeoIogicseszkij Szbornyik« c. folyóirat 1. száma (Evóvi Földtani Társulat ki-
adása). Ez a szám V j a 1 o v O. Sz. professzor tiszteletére 50. születésnapja alkalmából
jelent meg. Gazdag tartalmából megemlítjük az alábbi közleményeket :

Dolenko: A Bécsi-medence és a Kubán — fekete-tengeri terület felsőmiocén
és alsópliocén üledékeinek összehasonlítása ; G 1 u s k o— P isvanova: Az Elő-

lcárpátok alsótortónai üledékeinek rétegtana ; Muromcev: A Lvóvi medence föld-
tani szerkezete ; K u d r i n : Az Orosz tábla DNY-i peremének helvéti rétegei ; G o-
r e c k i j : Az Orosz tábla DNY-i peremének alsótortónai-baranovi rétegei : D o 1 g o v :
A Kárpátontúli üledékes, neogén kvarcösszletek tagolása hőakusztikai módszerrel ;
Rezvo j — B ilicseva: A paleogén tenger partvonalának helyzete DNY-Fergán-
ban ; Gabrielján: Örményország a harmadkorban ; Teszlenko: A Kárpáton-
túli felsőmiocén flóra ; Tatarinov: Ukrajna negyedkori emlősfaunája ; Kudrin:
Chlamys elegáns Andrz. az Orosz tábla tortonai üledékeiből ; Kozerenko: Az endogén
metallogenezis kérdéseihez ; Ejgenszon: A szilárd Föld és a nap aktivitása ;

Uklonszkij: A Mendelejev-féle periodikus rendszer harmadik periódusának geo-
kémiai sajátosságai ; L i c s k o v : A Föld energetikájáról és a tektonikai jelenségek
okáról ; és még sok más cikk.

Kilényiné

K o r o b k o v, I. A. Az északi Kaukázus középső eocén korú molluszkái és
környezetük körülményei. — Ueningrádi Egyetem tud. füzetei. No. 189. 1955.

A középsőeocén »kaluzsszkij« szint endemikus jellegű kagyló-csigafaunája csupa
új alakot és változatot szolgáltatott, kivéve a Párizsi medence lutécienjéből ismert

Libitina parisiensis fajt.

A szerző a fauna összetételéből, amely kizárólag ragadozó életmódot folytató
alakokból áll, következtet az egykori medence nagyságára, mélységére, sótartalmára,
vízhőmérsékletére, pH-jára és a tengerfenék mineműségére.

Szörényi

Pokorny Vladimír: Základy zoologické mikropalentologie (A mikro-

paleontológia zoológiái alapjai). 651 oldal, a Csehszlovák Tudományos Akadémia ki-
adása, Praha, 1954.

P o k o r n ynak, a prágai tudományegyetem docensének ez a példásan szép-
kiállítású kézikönyve méltó utóda a nagynevű Liebus Adalbert, a prágai
egyetem néhai őslénytan professzorának 1932-ben megjelent fosszilis Fór aminif érákat
tárgyaló, nálunk is jól ismert kisebb arányú összefoglaló munkájának.

Pokorny kézikönyve felépítésében és elgondolásaiban hasonlít Glaessner
1948-ban megjelent munkájához. A különbség, hogy Glaessner kisebb terjedelem-
ben a növényi mikroszkópi őséletmaradványokkal (moszatok, algák, pollenek, spórák,
Charák) is foglalkozik, melyekről Pokorny nem tesz említést.

A munka három nagyobb részre tagolódva korszerűen tárgyalja a hatalmas
anyagot, a jelenlegi kutatási eredményeket hűen átadó, emellett a Foraminif érákról és
az Ostracodákról több esetben az egyéni felfogást is visszatükröző szakember bíráló
módszere szerint.

Az első részben a mikropaleontológia tematikáját és módszereit ismerteti.
A második rész rendszertani sorrendben foglalkozik a mikroszkópi állati ősélet-
maradványokkal. A Radiolariák, kézikönyvben példátlanul, de aránylag örvendetesen
bő (19 oldal) ismertetése után legrészletesebben természetesen a gyakorlatban leginkább
használatos a Forannniferákat tárgyalja (233 oldal). Az általános ismertetése után a rend-
szertanban Glaessnert követi, amikor a rendet kilenc főcsaládra osztja fel. Bár
Cush m a n nal szemben (1950.) 54-re emeli a fosszilis családok számát, a nemzetségek,
mint Glaessne rnél is szintén jóval kisebb szátnúak. Ebben véleményünk szerint
Pokorny túloz, s bizonyos valid nemzetségek (pl. többek között J edlitscheka
Candorbulina nemzetsége) szinonimákká degradálása révén igyekszik megoldani a rend-
szertanban ma már szinte rekordhaj hászó irányzatot. Mindenesetre Pokorny rend-
szere közelebb áll a valósághoz, a természeteshez, mint egyes nyugati rendszerezők
(C us hm a n, S i d a 1) egyes lelőhelyekre, vagy kisebb eltérő jellegekre alapított
szisztémája.

Ismertetések

101

Részletes összefoglalásban szerepelnek a mezozói Tintinnidaek, Pithonella, Cado-
sina és Oligosteginák, melyeket nemrégen még egyes kutatók (Galloway, 1933)
bizonytalan beosztásban a Foraminiferákhoz soroltak. (Itt kell megemlítenünk, hogy
ezeknek vizsgálata terén elmaradtunk, amikor a szomszédos baráti országok, mint
Románia és Csehszlovákia kutatói, már szép eredményeket mutathatnak fel.)

A szivacsok és korallok mikroszkópi maradványai után a Scolecodonták, majd
az Ostracodák ismertetésére kerül a sor. Ez utóbbiaknál újra meglátszik Pokorny-
nak, mint szakembernek a tárgyat kimerítő ismerete. Az Ostracodákat 120 oldalon ismer-
teti s megítélésünk szerint jobban, mint eddig megjelent bármely hasonlótárgyú össze-
foglaló kézikönyv. Szükséges volna, hogy már nálunk is megjelenjen egy Ostracodákat
ismertető összefoglaló munka, melyre nemzetközileg ismert kutatóink munkássága is
kötelez.

Egy különálló fejezet a tüskésbőrűek, majd másik a Conodonták mikroszkópi
kicsinységű maradványaival foglalkozik, melyek után az otolithusokat tárgyalja. Az
otolithusok tanulmányozása is kívánatos lenne, annál is inkább, mivel az ide sorolható
maradványok néha gyakoriak a legkülönbözőbb földtani korú üledékeinkben.

A harmadik rész a gyakorlati irányú mikrosztratigráfiai egyeztetéseket,
valamint néhány paleogén és neogén Foraminifera és Ostracoda társulásokat ismertet.

Külön rész 69 oldalon, szintén fejezetekre osztva a legkorszerűbb irodalom fel-
sorolását tartalmazza, majd a részletes mutatók könnyítik meg a kézikönyv használatát.

Pokorny munkájának gazdag képanyaga igen jól van megválasztva, s az
ábrák szakszerűség szempontjából világosak. Talán a Idssé elmosódott mikrofényképek
kifogásolhatók. Amint már említettük, a szép kivitelű kézikönyv gazdag képanyagával
a tudományos továbbképzést és a gyakorlati irányú mikropaleontológiai kutatást is
szolgálja. A munkát, mely hatalmas anyagot ismertet, nemcsak a kezdő, de a szakmájá-
ban jártas kutató is haszonnal forgathatja.

M a j z o n E.

T r o m b e, F.: Traité de spéléologie (A barlangtudomány (szpeleológia) kézi-
könyve.) Pavot, Paris 1952.

A barlangtudomány a földtudományok egyik legfiatalabb hajtása, több tudomány
együtteséből összetett tudományág. Egyesíti a geológus, geográfus, biológus, fizikus,
kémikus és régész vizsgálati eredményeit, hogy oknyomozóan megvilágíthassa a bar-
langok keletkezését, alakulását, fejlődésmenetét, légköri és vízi viszonyait, valamint
szerves életi viszonyait. Ez a sokoldalú tudomány-együttes csak nagyon lassan és egyen-
lőtlenül fejlődött. A földfelszín megismerése »fölfedezése« messze előrehaladt, amikor
még a barlangok mélyébe, babona s a pokol sötétségétől való félelem akadályozta a
barlangok megismerését s főként azok rendszeres tudományos vizsgálatát. Ezért volt
a barlangok »fölfedezése« és föltárása mindmáig terjedően, csaknem kizárólag lelkes
természetjárók különleges, kalandkereső munkaföladata, a barlangjárás izgalmainak,
veszélyeinek, szépségeinek csodálkoztató leírásáig terjedő ismeretterjesztéssel. Az ide-
vágó természeti földrajzi ismeretek is legtöbbször alig jutottak túl az egyszerű alaktani
leíráson.

Az előttünk levő 372 oldalra terjedő, kissé megkésve érkezett francia könyv
talán az első, amely mindenre kiterjedően, összefoglaló áttekintést ad a barlangtuclo-
mány mai állásáról és vizsgálati irányairól. A könyv öt részre osztott tartalmának első
része a barlangtudomány rövid történetét adja az ókortól s az első kutatásoktól és véletlen
fölfedezéseken <i át a legutolsó évszázad rendszeres kutatásáig.

A második rész a barlangok karbonátos kőzeteit, azok oldásos, korróziós, karsztos
jelenségeit, a földalatti járatok légköri és hőmérsékleti viszonyait és a felszíni és barlangi
lerakódásokat vázolja.

A harmadik rész a barlangkutatási módokat, földtani, fizikai, vízi, vegyi és bio-
lógiai jellegeket ismerteti.

A negyedik rész összefoglaló áttekintés, az ötödik a franciaországi és a Föld
jelentős többi barlangjainak helyzetét és a szpeleológia jövőjét tárgyalja.

A könyv kétségtelenül igen világos áttekintése az idevágó összes kérdéseknek.
Minden fejezet végén összefoglaló irodalmat is ad. Nagyon hasznos lehet minden barlang-
kutató számára, bár túlnyomólag a francia viszonyokat tartja szem előtt. Ez magában
véve nem hibáztatható, mert a barlangtudományban a francia irodalom kétségtelenül
vezető helyzetű. Mégis sajnosán hiányoljuk a külföldi irodalom jelentős munkáinak
figyelmen kívül hagyását. Ezek közül elsősorban D u d i c h professzor alapvető, az

102

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1. füzet

általános barlangtudományra nézve is úttörő nagy monográfiájának figyelmen kívül
hagyását. Ezzel együtt hiányzik a jelentős barlangok közül az Aggteleki barlang is.
A kiváló szerző a francia szakirodalomban általánossá váló szokás alapján német nyelven
megjelent munkákat nem olvas.

Mindamellett a nálunk nagyon lábrakapott kezdetleges természetjáró barlang-
kutatás céltudatosabbá tételére ajánljuk a könyvet összes »zsomboly kutatóink « és egyéb
tudományosdit színlelő barlangkutatóink figyelmébe.

v. e.

D a v a d i e, Cl. : Contribution á l’étude des Balanides tertiaires de l’Algérie.

(Harmadkon Balanidák Algírból). Bull. Sérv. Géol. Algérie. 1. sér. Paléont. No. 14. 1952.

E pompás kis munka kézhezvételekor kissé sajnálkoznunk kell, hogy hasonló
hazai kis monográfiák még nem jelenhettek meg. A kitűnő általános bevezető rész után
az I. rész a leíró rendszertani. Megtaláljuk benne a következő hazai fajokat : Balanus
concavus Bron n, ennek egy új alfaját : Balanus concavus dalloni D a v a d i e-t,

Balanus tintinnabulum E., Balanus laevis nitidus Bruguiér e-t (hazánkban a Balanus
laevis fossilis Kolosváry alfaj ismeretes). A II. részben korszerű módszert kapunk.
Legújabban a fal belső szerkezetét vizsgálják a paleontológusok, csiszolatok alapján
döntik el a faj nevét, ha a zárólemezke nincs meg. Vizsgálják a falban lefutó lripodermisz
járatokat (»lames«), melyek fajra jellemzőek és diagnosztikai értékűek. Vizsgálják ezen-
kívül a bázis szerkezetét is, s ezáltal lehetővé lesz oly fajok felismerése és pontos diagnó-
zisa, melyeknek nem találtuk meg záró lemezkéit. Az xij módszer figyelembevétele a
jövőben hazai viszonylatban is perdöntő lesz. A munkát 25 pompás tábla teszi még
értékesebbé, fényképfelvételekkel és rajzokkal.

Kolosváry

D a v a d i e , Cl. : Description d’une fauné pliocéne et quaternaire de Cirripédes
provenant de l’ltalie du Sud et de la Sicilie (Pliocén és negyedkori Cirripediák Dél-

olaszországból és Szicíliából). Bull. Sérv. Géol. Algérie. 1. sér. Paléont. No. 15. 1953.

Szerző monográfiájában a délolaszországi és szicíliai kacslábú rákok fosszilis
faunáját bocsátja közre. Tárgyalja a Scalpellurn, Scillaelepas, Pachylasma, Balanus és
Coronula nemzetségeket. Rövid általános rész után szép és jól szerkesztett rajzokkal
kísért jó diagnosztikai rendszertani rész következik. A hazai fosszilis faunánkban is
meglevő fajok leírása, nevezetesen a Balanus crenatus B ruguiére és a Balanus
concavus Broun diagnózisai, is szerepelnek. A kis monográfiát VII. tábla díszítené,
de felületességre vallóan csak az I — IV. táblát találjuk meg, az V. és a VII. tábla hiányzik.
E kettő helyett a VI. tábla van meg három példányban, de három különféle (meg nem
felelő) szöveggel. így az V. tábla szövege a VI. táblához, a VI. tábla szövege találóan
a VI. táblához, a VII. tábla szövege újfent a VI. táblához van csatolva. Ez a kellemetlen
felületesség a mű használhatóságát igen nagy mértékben rontja.

Kolosváry

Rinne, F. — B erek, M. : Anleitung zu optischen Untersuchungen mit dem
Polarisationsmikroskop (Bevezetés az optikai vizsgálatokba polarizációs mikroszkóp
használatával). A második teljesen átdolgozott kiadást írta M. Berek. Kiadta:
C. H. Claussen, A. Driesen és S. R ö s c h. Stuttgart. 1953. 366. oldal. 285
ábra, 21 táblázat és két arckép.

Rinne több kisebbterjedelmű munkában, így: Das Mikroskop 190 Ele-

mentare Anleitung zu kristall. opt. Unters. 1912, Einführung in die kristall. Formen-
lelire 1919. hasznos útmutatást nyújtott az ásványok fénytani sajátságairól. Legutolsó-
nak említett munkáját Berek M. tevékeny közreműködésével átdolgozta, s abban
a fősúlyt a fénytani tulajdonságok megismerésére helyezte. Ez a lényegesen átdolgozott
könyv Anleitung zu optischen Untersuchungen mit 'dem Polarisationsmikroskop címen
1934-ben 280 oldal terjedelemben, 355 ábrával és Rinne arcképével jelent meg.
Az általános elismerésben részesült munka megjelenését azonban Rinne már nem
érte meg : 1933-ban meghalt. A kiváló könyvet Berek korszerűsítette, kiegészítette,
részben újra írta és ez 1953-ban került forgalomba. Sajnos, a második kiadás megjelenésén

Ismertetések

103

Berek, korunk legkiválóbb optikai szakembere, már nem örvendhetett : 1 940-ben

a tudomány nagy veszteségére férfikora és munkaképességének teljében ellninyt. A könyv
megjelenéséről munkatársai: Claussen, C. H. Dri essen, A. és Röscli, S.
gondoskodtak.

Az első kiadás terjedelme 280 oldal, 355 ábrával és R i n n e arcképével. A má-
sodik kiadás 366 oldalra növekedett, 285 ábrát és 21 táblázatot tartalmaz, s ezt most
már a két kiváló szerző: R i n n e, F. (1863 — 1933) és Berek, M. (1886 — 1949)

arcképe díszíti.

A könyv tartalmának részletes ismertetéséről eltekinthetünk, ha összefoglalóan
■annyit mondunk, hogy a kristályoptika egész területét felöleli.

A munka korszerű, fogalmazása világos, érthetősége egyszerű, használhatósága
a természettudományok egész területére kiterjedő. A haladottabb egyetemi hallgatók,
szakemberek, kémikusok, fizikusok, sőt biológusok haszonnal forgathatják.

T o k o d y

R a m d o h r, P. : Maldonit. — Neue Beobachtungen am Bühl-Eisen (Maido-
nit. — Új megfigyelések a bühli termésvason). Sitzb. d. Akad. d. Wiss. Berlin. 1953.
24 oldal. 8 táblán 16 mikrofotográfia.

A szerző munkája első részében (1 — 8. old.) a maldonittal foglalkozik.

A maidonit igen ritka ásvány a Viktóriái Maidon bányában. Összetétele Au2Bi
(szabályos rendszerű Cu2Mg-rács). Ritka kémiai összetételének megfelelő alakban, több-
nyire szétesik Au és Bi mirmekitesen összenőtt tömegeire. R amdohr azonban
maidoni példányon kétségtelenül megfigyelte. Vizsgálatai magyar szempontból külö-
nösen figyelemreméltóak, mert Koch S. Bizinutásványok a Kárpátmedencéből
című cikkében (Acta Szegediensis 2. 12. 1948) Rézbányáról (Baita) mirmekites előfor-
dulását megállapította.

R a m d o h r második cikke a Kassel melletti Bülil-ön található temiésvas
keletkezését tárgyalja (9 — 24. old.). A régi nézetek helytelenségére rámutatva, megálla-
pítja a bühli vas paragenézisét és abból levezeti származását a vaskarbonátból (agyag-
vaskőből). A termésvasban levő magnetit nagy része a vas után képződött. Igen lényeges
megállapítása, hogy redukáló hatásra ulvőspinell (FeTiÖ2) önálló kristályokban képződ-
hetett. E spinell újra oxidálódott és ekkor magnetit és ilmenit, illetve oxidáció nélkül
közvetlenül magnetit, ilmenit és termésvas keletkezett belőle. A mangánt artalmú sziderit-
ből ritkaságképpen pirrhotinnal együtt fellépő, (Fe, Mn)S összetételű nagy hőmérsékleten
keletkezett kősórácsú keverékkristály jött létre.

T o k o d y

R a m d o h r, P.: Neue Beobachtungen an Erzen des Witwatersrands in Süd-
afrika und ilire genetische Bedeutung (Új megfigyelések a délafrikai Witwatersrand
ércein és származásuk). Abhandl. d. Deutsch. Akad. d. Wiss. zu Berlin. 1955. 1—43.
131 mikrofotografia.

A witwatersrandi aranyérc-előfordulás keletkezése többé-kevésbé megoldatlan
kérdés. A teljesen idejétmúlt kicsapódási elmélet (precipitáció) helyére lépett az üledékes,
illetve a forróvizes oldatból képződés elmélete. Mindkét elgondolásnak vannak helytálló
és megtámadható pontjai. Még inkább bonyolódott a witwatersrandi ércesedés kelet-
kezésének kérdése az arany- és egyéb ércekkel együtt jelentkező, újabban megfigyelt
uránérc és »szenes anyag« fellépésével. Az uránérc »uránszurokérc« alakjában található ;
de az »uránszurokérc« néven szerepelhet két ásvány : a »pitchblende« kolloid alakban,
viszonylag kis hőmérsékleten és uraninit kristályos, nagy hőmérsékleten keletkezett
anyag. A forróvizes oldatokból történt származás mellett állók szerint éppen az urán-
szurokérc a döntő, mert az kémiailag kevésbé ellentálló és ezért mosókban nem hal-
mozódhatik fel, tehát az arannyal együtt később került a kvarckonglomerátumba.
Többé-kevésbé ugyanez vonatkozik a piritre is.

Ramdohr a witwatersrandi területről igen gazdag anyagot vizsgált ; 110

érccsiszolatot tanulmányozott, ezek mérete a szokottnál nagyobb volt és egy mintából
olykor 4 — 5 csiszolat készült.

A viszonylag kis terjedelmű munka kilenc fejezetre oszlik. I. Bevezetés, a terület
földtani viszonyainak rövid ismertetése, az arany és egyéb ásványok, a telep keletkezése
magyarázatának nehézségei. II. Rövid adatok a szerkezetekről. III. Az érc és egyéb

04

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 7. füzet

ásványok részletes ismertetése (13 — 35. old). IV. Az egyes reef-ek különböző ércesedése.
V. Az eredmények tárgyalása. VT. gondolatok a lehetséges képződésről. VII. Össze-
foglalás. VIII. Irodalom. ÍX. Ábrák (= mikrofotografiák) .

A munka egyik leglényegesebb fejezete a III., melyben a rendkívül alapos és
körültekintő ércmikroszkópos vizsgálatok eredményeit találjuk. A tanulmányozott
ásványok a következők : pirít (görgetett pirít, pszeudomorfóza-pirit, konkréciós pirít,
»hidrotermális«-pirit), arzenopirit és kobaltin, uránszurokérc, továbbá rádióaktív ásvá-
nyok (brannerit?, davidit ? ) , »szenes anyag« (carbonaeeous matter), iridozmium és platina,
további allotigén ásványok (kromit, cirkon, xenotim, rutil, ilmenit, magnetit, spinell,
disanalit- vagy piroklórral rokon? ásvány), arany, pirrhotin és pentlandit, ritkább
autigén szulfidos elegyrészek (kalkopirit, galenit, szfalerit, tetraédrit, millerit, millerithez
hasonló? ásvány, skutterudit, linneit), rutil, kloritoid.

Fenti ásványok közül a witwatersrandi ércesedés szempontjából az uránszurokérc,
a »szenes anyag«, a pirít, az arany és pirrhotin a leglényegesebb.

Az uránszurokérc kis görgetegben fordul elő a konglomerátumban és nagy faj-
súlya miatt a fekvőben halmozódik fel. Rajta az oktaéderes hasadás felismerhető, tehát
földtanilag még eléggé fiatal képződmény. A görgetegek később szétzúzódtak a maradék
(relikt) szerkezetek még jól felismerhetők. Az urán főtömege ma a »szenes anyag«-ban,
ebben a polimerizált szénhidrogénben található, éspedig részben mint szerves fémvegyü-
let, részben mint diszpergált uránszurokérc sarkos szemcséi.

A pirít keletkezése poligén. Xagy szerepet játszanak a piritgörgetegek, melyek
elbontatlanul jutottak valamilyen telérszerű előfordulásból a konglomerátumba. A kon-
kréciós pirít a konglomerátumképződés alatt vagy röviddel az előtt keletkezett. Igen
elterjedtek a kristályokká továbbnövekedett kicsi piritgörgetegek.

Az arany — - Ramdohr szerint — kétségtelenül átkristályosodott. Kis távol-
ságból vándorolt a konglomerátumba. Az arany áthelyeződése, a konglomerátumba
jutása korábban történt, mint az in situ képződött pirít és a »szenes anyag« főtömegének
keletkezése. De lehetséges, hogy az arany és uránszurokérc egykor mint nehézásványok
együttesen, esetleg ugyanazokból a telérekből eredve, rakódtak le.

A pirrhotin csak egyes esetekben képződött éspedig kétségtelenül a pirít disszo-
ciációjából, valószínűleg nagyfokú és hosszantartó melegedés hatására.

A rendkívül alapos, körültekintő és nagy tapasztalatokon nyugvó vizsgálatokból
Ramdohr a keletkezésre nem óhajt elhamarkodó véleményt mondani. Kétségtelen,
hogy megfigyelései szerint a »klasszikus« elméletek egyike sem teljesen kielégítő. Meg-
állapításai közelebb állnak az üledékes eredet elméletéhez, mint a forróvizes oldatokból
történt származás feltevéséhez. Rámutat az érvek és ellenérvek sorára, melyek az egyik
vagy másik elméletnek kedveznek, illetve annak ellentmondanak. Geokémiai szempont-
ból az elemek együttese annyira poügén, hogy egyetlenegy telértípusból le nem vezethető.
Mindezt összevetve, a nagy vizsgálati anyagból és annak leggondosabb tanulmányozásá-
ból sem nyerhető kielégítő és egyértelmű megoldás, de éppen annyira céltalan új elmélet
alkotása. Az utolsó évek kutatásai a »klasszikus« paragenéziseket illetően annyi újat
és meglepőt eredményeztek, hogy a Witwatersrand eddig ismeretlen túpust képviselhet.
De addig még sok kérdést kell tisztázni.

Kétségtelen, hogy Ramdohr legújabb munkája nagy érdeklődésre tarthat
számot a geológusok, geokémikusok, ércvizsgálók, teleptani kutatók, mineralógusok,
bányászok és a rokon szakok művelői között. Különösen ki kell emelni a 33. táblán
közölt elsőrendű 131 mikrofotografiát, melyek nagy mértékben hozzájárulnak a rend-
kívül érdekes terület anyagi felépítésének megismeréséhez, a viszonylag rövidre fogott
szöveg tökéletes megértéséhez.

• T o k o d y

Ramdohr, P.: Klockmann’s Lehrbuch dér Mineralogie (Klockmann Ásvány-

tana). 14. átdolgozott kiadás. Stuttgart. 1954. 669. oldal, 687 szövegábra és táblázat.

Ramdohr 1936-ban jelentette meg Klockmann ásványtanának kor-
szerűen átdolgozott 11. kiadását. A munka nagy sikert aratott ; 12. kiadása 1942-ben,
a 13. 1948-ban és a 14. kiadása 1954-ben jelent meg.

Szerző a hatévenként megjelenő újabb kiadásokat mindig kiegészíti az ásványtan
területén a közben elért új eredményekkel.

A tankönyv két főfejezete az általános és a rendszertani rész. Az általános ásvány-
tan fejezetei a kristálytan, a belső szerkezet, kristályfizika, ásványkémia, kristálykémia.
és az ásványok keletkezése. K rendszertani rész az ásványok leírásával, előfordulásával.,
alkalmazásával foglalkozik.

Ismertetések

105

A 14. kiadás bővült a 230 tércsoport Schoenflies és Hermann—
Magúin jeleinek táblázatával, továbbá kristályrajzok szerkesztésével a sztereo-
grafikus és gnomonikus vetületekből.

A röntgenológiai részben már megemlíti a Weissenber g — B ö li m és a
Schiebol d— S auter módszereket, s a reciprok-r ácsokat. Meglepő, hogy a neutron-
sugárzás alkalmazásáról a kristályszerkezetek vizsgálatában, továbbá a F o u r i e r-
analízisről egyáltalában nem szól. A röntgenfelvételek kiértékeléséről csak tájékoztat.

A rácstípusok ismertetésekor az izometrikus, a rost- és rétegrácsokra, a poli-
morfiára és a kötőerőkre nagyobb súlyt helyez és szerepüket erőteljesebben domborítja
ki, mint az előző kiadásokban.

A fizikai kristálytan változatlanul maradt, de a piezoelektromosságra vonatkozó
résszel bővült. A szkaláris tulajdonságokat a szokott rövidséggel foglalja össze.

Az ásványkémia és kristálykémia fejezeteiben csak 98 elemet említ és ezeknek
szerepét ismerteti általánosan az egy-, két- és több anyagból álló rendszerekben. Az
izomorfia és keverék kristályok és kolloidok összefoglalása után a rádióaktív jelenségeket
a könyv előző kiadásainál bővebben tárgyalja. Az urán átalakulását a RaG-ig W e s t e r-
v e 1 d szerint mutatja be. A rádióaktív kormeghatározási módszereknél Stíllé nyo-
mán a földtörténet taglalását a tektonika és valóságos kor (idő) szerint táblázat ábrá-
zolja. Röviden emlékezik meg a metamikt ásványokról.

Az ásványok »száraz úton« történő meghatározásával nem foglalkozik, részleteseb-
ben csak a mikrokéiniai módszerekre tér ki.

Az ásványok keletkezése, teleptan és paragenézis nagy fejezetét részletesen tár-
gyalja (232—270. oldal).

Ramdohr könyvének igen hasznos fejezete a »nevezetes ásványlelőhelyek«
felsorolása. A 13. kiadásban 81, a 14-ben 93 előfordulást ismertet. Ez a rész az ásványok-
kal foglalkozóknak nagyon jó szolgálatot tesz.

Értékes az ásványok felhasználását (technikai ásványtan) és a drágaköveket
ismertető fejezet.

A könyv második része a leíró ásványtan, rendszertan (296 — 641. oldal) a Dana-
féle osztályozás szerint. A Dana-féle rendszeren belül a rácsszerkezet és a kristálykémia
követelményeinek megfelelően épül fel a könyv.

Az ásványnevek és lelőhelyek írásmódja általában kifogástalan, de a magyar
neveknél több elírás van.

Ramdohr munkája mai ismereteink szerint a legkitűnőbb idegen nyelvű
ásványtani tankönyv. Ezt bizonyítják sorozatosan egymást követő új kiadásai. Elő-
adásmódja világos, mert mondatszerkesztése és kifejezésmódja annyira egyszerű, hogy
a német nyelvben kevésbé járatosak is minden nagyobb nehézség nélkül megérthetik.
Tárgyalási menete (metodikája) az okszerű kapcsolatokon nyugszik. Mondanivalóiban
mindig rövidségre, de ugyanakkor világosságra törekszik. A munka kivitelezése minta-
szerű, a fontos és kevésbé fontos, de mégis lényeges adatok nyomdailag elválnak egy-
mástól. Az ábrák kifogástalanok és méretben is egyezők. A könyv nemcsak tartalmilag,
de nyomdatechnikailag is a legsikerültebb ásványtani tankönyvek közé tartozik.

T o k o d y

K n e t s c h, G.— E g 1 a 1, R. : Über Wüstenverwitterung, Wüsten-Feinrelief

und Denkmalzerfall in Ágypten (Az egyiptomi sivatag mállási és finomdomborzati
viszonyai és az emlékművek pusztulása). Neues Jahrb. für Geol. und Pál., Abliandlungen,
101. köt. 2. fűz., 1955.

A sivatagi mállás elmélete mindeddig azon alapult, hogy a minimális sivatagi
vízforgalom miatt a vegyi mállás egészen alárendelt jelentőségű. A felszíni elváltozások
nagyrészét a napmeleg és a szél rovására írták. A szerzők megállapitása szerint nincs
olyan száraz sivatag, ahol ne lenne az üledékekben és a kőzetrésekben legalább némi
kapilláris nedvesség. Ez a nedvesség pedig éppen kis mennyisége következtében igen
nagy sótartalmú, következőleg mállasztó hatása is igen erős. Utánpótlása szerzők
szerint főként harmatból történik. Ez a pórusoldat főként ott végezhet nagyobbarányú
rombolást, ahol kevésbé párolog. Ezzel magyarázható, hogy az egyiptomi emlékművek
magmás kőzetanyagának levelesedése éppen az árnyékos helyeken a legerősebb. Szerzők
szerint a sivatagi kőzetpusztulás legjelentősebb része ilyen kismennyiségű, de tömény
sóoldat korrodáló hatására vezethető vissza, a szél fontossága pedig elsősorban a kelet-
kezett törmelék szállítására szorítkozik.

B a 1 k a y

106

Ismsvtetések

W i 1 1 y, W. : Untersuchungsmethoden zűr Analyse von Mineral-Feinstaub sowie
mineralogische Beitráge zűr Abklárung dér Pathogenese dér Staublungenerkrankungen

(Az ásványi por vizsgálati módszerei, továbbá ásványtani adatok a por-okozta tüdő-
inegbetegedések kóroktanának megvilágításához). Schweiz. Min.-petr. Mitt. 34. 1954.
441—497.

A kőfejtők, zúzok, általában a kőzetek feldolgozásával foglalkozó üzemek mun-
kásai között gyakran okoz megbetegedést a kőzetpor. E megbetegedések összefoglalóan
pneumokoniózis néven ismeretesek. Különleges alakjai a kvarcpor okozta szilikózis,
az aszbesztszálaktól eredő aszbesztózis, a kőszénportól származó antrakózis, a fluoritpor
hatására visszavezethető fluorózis. Hasonló megbetegedéseket okoz a fűrésztelepek
fapora, továbbá a gabonapor is. A belégzett ásványi por a tüdőt támadja meg. A betegség
a tüdővész tüneteivel egyező (lásd : T o k o d y L. : Kórokozó ásványok. Térni. tud.

Közlöny. 1941. 236 — 239. oldal).

Az ásványi anyagoktól származó megbetegedések esetében a »kórokozó« felkuta-
tása és hatásának vizsgálata elsősorban ásványtani és csak másodsorban orvosi feladat.
Mind az ásványkutatók, mind az orvosok együttes, egymást kiegészítő munkája jelentős
eredményeket ért el. amiről bő irodalom számol be. Sajnos azonban, még sok a fel-
derítetlen megoldatlan probléma.

W i 1 1 y részletes tanulmánya azért érdekes különösebben, mert a legkorszerűbb
ásványtani vizsgálati módszerek alkalmazásával törekszik elsősorban a kvarcpor okozta
megbetegedés okának felderítésére.

A munka első fele a finomszemcséjű ásványkeverékek vizsgálatainak módszereivel
foglalkozik. A por szemcsenagyságának megállapítását iszapolással, továbbá optikai,
elektronmikroszkópi és röntgenográfiai módszerekkel végezte. A minőleges és mennyiségi
porvizsgálatok optikai, kémiai, röntgenográfiai, elektronmikroszkópi, elektrondiffrato-
grafiai és differenciáltermikus úton folytak.

A munka második fele az ásványok kórokozó hatásának tisztázására törekszik.
Ismerteti az eddigi elméleteket és vizsgálati módszereket. Behatóan vizsgálja a finom-
szemcséjű ásványi porok sajátságait : oldhatóságát, a finom kvarcrészek felületi tulaj-
donságait adszorpcióját. Az ásványi és a szövettani sajátságok kapcsolatát tanulmányozza
kémiai, fizikai és fizikokémiai tényezők tekintetbevételével. Részletekbe menően a
mechanikailag ható sajátságokon kívül a piezoelektromos és kristályszerkezeti tényező-
ket is tekintetbe veszi.

A tanulmány részletes ismertetése nem célunk. Csak a fontosabb eredményekre
mutatunk rá.

A kvarcpor szemnagyságának meghatározásához szükséges anyag előállításának,
nyerésének módszereit a vizsgálati cél határozza meg. A vizsgálatokhoz szükséges por-
anyagot különböző módszerekkel állítjuk elő. A kémiai eljárások közül azok a legmeg-
felelőbbek, melyek a szilikátásvánvok gyors és lehetőleg tökéletes feltárását biztosítják ;
ezeket részletesen és kritikailag tanulmányozza. A kvarc röntgenografiailag lehetséges
határkoncentrációja földpát és muszkovit mellett a szemnagyságtól függ és csak 10%-on
felül szolgáltat mennyiségileg megbízható értékeket. A DT A- vizsgálatok szintén jól
használhatók, de figyelemmel kell lenni az itt mutatkozó, szerzőtől megadott hiba-
forrásokra.

A második rész megállapításaiból csak néhányat emelünk ki. Lényeges az a
korszerű, vizsgálatokon nyugvó eredménye, mely szerint a kvarcpor határfelülete —
az eddigi felfogással ellentétben — kristályos. A kvarcpornak desztillált vízben hosszú
ideig tartó frakcionálása után megfigyelte a kvarcfelületen a hidrátrétegeket.

Részletesen foglalkozik a kvarcpor okozta megbetegedés (szilikózis) kóroktanával
(patogenézis) , kiegészítve az aszbesztózisra vonatkozó megfigyeléseivel. A régebbi fel-
fogásokkal ellentétben, melyek szerint a szilikózist a kvarcpor mechanikai, kémiai,
illetve kémiai és fizikai hatások váltják ki, újabb megállapításokra jut.

Szerző szerint nem az oldott kova a kórokozó, hanem a fehérjéknek a kvarcon
történő adszorpciója játszik nagy szerepet. Jáger (1950, 1951) már utalt a fehérje-
molekula és a kvarcrács méretei közötti összefüggésekre és a fehérjevegyületeknek a
kvarcra történő ismétlődő megtapadására és leoldódására. Wi 1 1 y bírálja Jáger
felfogását és arra az eredményre jut, hogy a fehérjeegyensúly meg nem fordítható (irre-
verzibilis) helyi zavarait kell feltételezni, amelyek a különböző koncentrációjú adszorpció-
képes anyagok szerkezeti felépítésétől és kémiai összetételétől függően következnek be.
A megbetegedést tehát a meg nem fordítható (irreverzibilis) zavarok létesítik olymódon,
hogy a porrészecskéken az adszorpció következtében a fehérjék hatóképessége megszűnik.

Ismertetések

107

Lényeges az a megfigyelés, hogy milyen kis porkoncentráció szükséges a tüdőszövet
eredeti állapotának megváltoztatásához vagyis megbetegedéséhez. Végeredményben
tehát V i 1 1 y is — miként elsőnek J á g e r — nem a kova anyag feloldódásában,
hanem a kristályos (kvarcpor-) szemcse határfelületén lejátszódó folyamatokban jelöli
meg a kórtünet legfőbb okát.

W i 1 1 y tanulmánya széles alapokon épült fel. Fontos a munka a sokirányú
vizsgálati módszerek és ezeknek részletes bírálata, az i'ij módszerek alkalmazása, az
eredmények kritikai mérlegelése és a szilikózis kérdésének új megvilágítása szempontjából
A vonatkozó igen gazdag irodalmi adat bő és körültekintő összeállítása a további
kutatásokhoz jó segítséget nyújt.

T o k o d y

Poldervaart, A.: Crust of the Earth (A Föld kérge). The Geological
Society of America. Speeial Paper 62. 1955. július.

A földkéregről alkotott véleményünk még a század elején egészen primitív volt.
A vizsgálatok sokasodásával ez a bizonytalan és feltevesék halmazát tartalmazó kép
mindinkább megszilárdult, kitisztult. Teljes egészében azonban ma is még egy csomó
problémát jelent.

Ideje volt azonban minden szempontból összefoglalni rávonatkozó korszerű
ismereteinket. Poldevaart Arié szerkesztésében megjelent »Földkéreg<( című
szimpózium ezt a célt szolgálja. A szimpózium négy szempontból veszi vizsgálat alá
a földkérget :

1 . fizikai, kémiai és földtani felépítés szempontjából,

2. a jelenlegi kéregmozgások és az üledékképződés szempontjából,

3. a szerkezeti felépítés és kőzetképződés szempontjából, s végül

4. a földkéreg felszínén észlelhető jelenségek időbeli kialakulása szempontjából.

A könyv tehát az egyes kérdések specialistáinak cikkeiből áll.

Az első rész cikkei a következők : Geofizikai kontraszt a szárazulatok és tenger-
medencék között. Földtani kontraszt a szárazulatok és tengermedencék között. Föld-
rengéshullámok sebessége a földkéregben. A kontinentális kéregrész szeizmikus felderítése.
A felületi földrengéshullámok és a kéregszerkezet. A kéregszerkezetre és a tektonikai
tevékenységre földrengésekből adódó következtetések. A törések természete a föld-
rengések tükrében. A szabvány kontinentális és óceáni területek gravitációs adatainak
értelmezése. A kéreg fizikai jellemzői. A földkéreg kémiája. A kémiai elemek gyakori-
ságának és kinyerésére vonatkozó becslések. A legrégibb ismert kőzetek.

A második rész cikkeinek címei : A földkéreg jelenlegi mozgásai a régi földtörté-
neti korok tükrében. — Ez az összefoglaló cikk Stíllé tollából került ki. — Tenger-
szint és kéregvetemedés. Üledéklerakódás az Atlanti-óceán nagymélységű medencéiben.
A Csendes-óceán pelágikus üledékei. A Tonga-árok. A Púért o Rieo-árok topográfiája
és geofizikai adatai. A Mexikói-öböl. A Misszisszippi késő negyedkori deltaüledékei.
A Bahama-szigetek területe.

A harmadik részben is érdekesebbnél érdekesebb cikkek követik egymást :

A földkéreg plasztikus behajlása : A geoszinkliuálisok eredete. Az átalakulások-
hoz szükséges energiaforrások és a földkéreg deformációja. Kéregdefonnáció az orogén
övékben. Közbeékelődött tömegek felnyomulása és tektonikai jelentése. A Mojave
sivatag területének szerkezeti vonásai. Szerpentinek, orogenezis és epirogenezis. Gránit-
sorozatok a mobilis övékben. A kőzetképződés termodinamikája és kinetikája. Bio-
fácies elemzés. Földtani hőmérsékletmérés. A kőzetolvadékokban levő vizek szerepének
néhány szempontja. A víz szerepe a kőzetek átalakulásában. Hidrotermális átalakulás
és mállás.

Az utolsó fejezet cikkei a következők :

A gerinctelenek és a földtani időbeosztás. Növények és a földtani időbeosztás.
A gerincesek és a földtani időbeosztás. Időmeghatározás izotópokkal és a földtani idő-
beosztás. A vízkör és légkör kialakulása különös tekintettel a kezdeti légkör valószínű
összetételére. Földtani következtetések a prekambriumi légkör kémiai összetételére.
Üledékképződés és üledéklerakódás időbeli változása. Batolitok időbeli elterjedése.
Vulkáni kőzetek és a tektonikus ciklusok. Orogenezis és epirogenezis időbeli eloszlása.

108

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 1. füzet

A hatalmas területek felölelő anyag egyes cikkeinek szempontjai nem mindig
egységesek, azonban összességükben két jellemzőjük van : rendkívül sok új gondolatot
éb resztének, másrészt — és ez talán a fontosabb — rendkívül sok új értékes számszerű
adatot közölnek a földkéregre vonatkozólag. A könyv tehát tárháza a kéregre vonatkozó
legkorszerűbb ismereteknek s fontos volna, hogy minden geológus és geofizikus végig-
tanulmányozza.

Egyed

Goldman, M. 1. : Petrography of bauxite surrounding a core of kaolinized
nepheline syenite in Arkansas (Egy kaolinosodott nefelin-szienit tömböt körülvevő
bauxit kőzettani leírása Arkansasban). Economic Geologv 1955. szept. — okt. pp.
586—609.

A szerző egy arkanzaszi bauxit-külf ejtésben található 5 — 6 m nagyságú mállott
nefelin szienit tömbön és az azt körülvevő bauxiton részletes kőzettani vizsgálatokat
végzett. Egy szelvény mentén vett mintákból vékonycsiszolatokat készített, majd
mikroszkópban vizsgálta őket. A vizsgálatok arra a megállapításra vezettek, hogy a
bauxit a nefelin szienitből közvetlenül keletkezett a mállás során. A kaolin nem köz-
benső, átmeneti mállástermék, hanem a bauxitképződéstől eltérő mállási folytamat
eredménye. A szerző szerint a bauxittelepek képződése szubtrópusi klímán történt.
A bauxitképződésben a mikroorganizmusok szerepe volt a döntő, melyek szerves vegyü-
letekhez kötötték le a mállás során felszabaduló kovasavat és így megakadályozták
ennek az allitos ásványokhoz való kapcsolódását. A dolgozatot sok érdekes mikrofelvétel
egészíti ki.

Kár, hogy a mintákról nem végeztek egyidejűleg vegyi és ásványtani (röntgen,
DTA) vizsgálatokat, mert így az eredmények sokkal átfogóbbak lehettek volna.

Bárdossy

C I o u d, Jr., P. E. : Physical limits of glauconite formation (A glaukonitképző-
dés fizikai feltételei). Bull. of the Am. Áss. of Petroleum Geologv. 39. köt. 4. sz., 1955.

Szerző átfogó irodalmi tanulmányok alapján a következő glaukonitképződési
feltételeket adja meg :

A jelenleg ismert glaukonittelepek az északi szélesség 80. és a déli szélesség 65.
foka közt terülnek el. Képződési mélységük így alakul : 10 m-en felül és 2000 m-en
alul ritkák, 20 m-en felül és 700 m-en alul kevéssé gyakoriak, főelterjedésük a 20—700
m-es öv felső részére tehető. Rendes sótartalmú vízben keletkeztek, többé-kevésbé
redukáló közegben. A képződési hőmérséklet az adatok szerint igen tág határok közt
ingadozik, a meleg víz azonban akadályozza a folyamatot.

A glaukonit-ásvány képződési mechanizmusát illetőleg a szerző felteszi, hogy a
tenger fenekén vagy a legfelső üledékrétegekbe beágyazottan heverő alapanyagok nem
szilárd átalakulás utján hanem oldott, vagy legalább is kolloid halmazállapoton keresztül
jutnak el a glaukonit-végállapotba. E szerint a felfogás szerint a glaukonit igen sokféle
anyagból keletkezhetik ; üy módon érthető, hogy miért alakult ki olyan sokféle vélemény
a glaukonitképződés kiinduló anyagát illetően.

B a 1 k a y

Newell, N. D. : Depositional fabric in Permian reef limestones (Permi

zátonymészkő eredeti szöveti sajátságai). The Journ. of Geol. 63. köt. 4. sz., 1955.

A földtörténet különböző időszakaiban más és más szervezetek építettek zátonyo-
kat. Az így keletkezett zátonymészkő eredeti szöveti sajátságai azonban nagymértékben
függetlenek a zátonyépítő szervezetek minőségétől. Ezek a sajátságok természetesen
csak a zátonyépítményre jellemzőek, és nem terjednek ki a zátonyt körülvevő, szerves
váztörmelékből álló törmeléklejtők anyagára.

Jelenkori és fosszilis zátonyokon végzett megfigyelések szerint a zátony elsődleges
vázszerkezete a zátonyépítő szervezetek szilárdan összenőtt vázainak üreges hálózatából
áll. Az üregek térfogata az egész tömeg 25 — 50%-a lehet. Ez a szövet a későbbiekben
egyre tömöttebbé válik. Az elpusztult állatok vázaira a tengervízből rostos kaiéit és
aragonit rakódik le, majd a még megmaradt üregek váztörmelék-komokkal és porral

Ismertetések

109

telnek meg. Ezt a törmelékanyagot újabb kaiéit- és aragonit -kiválások cementálják.
így végeredményben igen kis porozitású kőzet keletkezik. A zátony diagenezise során
elsősorban a mészanyag, mégpedig főként az aragonit kioldódása következik be ; ezen
a módon másodlagos porozitás alakul ki. A kőolaj tárolás szemszögéből a zátonymészkő
másodlagos porozitása jön számításba.

B a 1 k ajy

T o m k e i e f f, S. 1. : Coals and bitumens and related fossil carbonaceous
substances. Nomenclature and classification (Kőszén, bitumen és kövült karbonátos
anyagok. Nevezéktan és rendszerezés). Pergamon Press Ltd., London, 1954.

Ez a 122 oldalra terjedő kis nyolcadalakú könyvecske igen hasznos szakszótára
a kőszén és bitumenfajták alkatrészeinek, elegyrészeinek, vegyi összetételének és vegyi
származékainak. Rövid előszavában megjelöli az összeállítás célját, irányelveit, majd
a bevezető fejezetben a kőszén és szénanyagok osztályozásának és tudományos rendszere-
zésének történeti áttekintését adja. Ezután betűrendben a szakkifejezések nevezéktanát
szakszótár alakban tárgyalja, majd a fontosabb német, francia és egyéb nyelvű meg-
jelöléseket is összeállításban fölsorolja. Végül a tárgyalt szakszókat a vonatkozó jellegek
szerinti osztályozásban rendszerezi. Összesen 1300 szakszót tartalmaz csaknem kizárólag
angol irodalom alapján. Magyar vonatkozásban szerepel az ajkait és a telegdit, Szá-
dé c z k y »Szénkőzettan«-át azonban nem említi s így az abban foglalt megfelelő új
szakkifejezések hiányoznak.

M o o r e, R. C. : Treatise on Invertebrate Paleontology (A gerinctelen állatok
őslénytana). Geol. Soc. of Am. <& Univ. of Kansas Press. 1953. 24 kötetre tervezett
sorozat. A köteteket A — X betűkkel jelölik. Elkészülésük sorrendjében jelennek meg,
kivéve az A (bevezetés) és X (függelék) kötet. A sorozat célja, hogy tömör, áttekinthető
és korszerű összefoglalást adjon kezdő kutatók és gyakorlott szakemberek, paleonto-
lógusok és zoológusok számára egyaránt, a legjobb szakemberek tollából. Az egyes
kötetek általános vázlata : alaktani leírás és ontogénia, terminológia, osztályozás, föld-
tani elterjedés, a csoport származástana, részletes rendszertani leírás. Paleoökológiai
összefoglalást nem adnak ; a szerkesztő szerint ez külön mű feladata lesz. A rendszertani
részben követett elvek megfelelnek a nemzetközi állattani nevezéktan szabályainak ;
gyakorlati szempontból további egységesítő szabályokat vezettek be. Különösen rész-
letesen foglalkozik a nevezéktan kérdéseivel az E. kötet szerkesztői előszava.

Az egyes kötetek végén megtaláljuk az alapvető irodalmat és a csaknem kizárólag
rajzokból álló bőséges képanyag forrásmunkáit.

Eddig megjött három kötet : D. Protista 3. Protozoa (főleg Radiolaria és T intinnida).
írták A. Sliackleton C a m b e 1 1 és R. C. M o o r e. Tárgyalja az Actinopoda,
Heliozoa, Radiolaria, Sporozoa, Ciliphora és Tintinnina csoportokat. A Radiolariáknál
biológiai és rétegtani kérdésekre egyaránt kitér ; a rétegtani tagolásban helyileg jól
használhatóknak tartja őket. A rajzok ebben a kötetben csakúgy mint a többiben apró-
lékosak, igen jól szemléltetőek. E. Arcliaeocyatha és Porifera. A címtől eltérőleg ebben
a kötetben csak a külön törzsként tárgyalt Arcliaeocyatha csoportról van szó. Kizárólag
a kambriumban éltek, magyarországi vonatkozásban tehát érdektelenek. G. Bryozoa.
írta R. S. B a s s 1 e r. Elsősorban az északamerikai fosszilis mohaállatokról ad áttekin-
tést. Különösen kezdők számára igen hasznos, hogy a preparálás és a vizsgálat módszereit
is ismerteti, továbbá közli az el nem ismert, vagy más állatcsoportoknál is szereplő
genus-nevek jegyzékét.

D u d i c h

H o s p e r s, J.: Rock magnetism and polar wandering (A kőzetek mágneses-
sége és a pólusvándorlás.) Journ. of Geol. vol. 63. No. 1. 1955.

Különböző magmás kőzetek a megmerevedés során, valamint üledékek a leüle-
pedés folyamán a mindenkori földi mágneses tér irányának megfelelően erősebben-
gyengébben mágneseződhetnek. Ezért a különböző korú kőzetek permanens mágneses-
ségi irányainak megállapításával nyomozhatjuk a földmágnesség irányának változását
a földtörténeti idők folyamán. A szerző meghatározza a kőzetek permanens mágnes-

110

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 7. füzet

ségét és a nyert adatokból megállapítja a mágneses pólus helyzetét s ebből kiszámítja
a földrajzi pólus helyzetét. A mérésnél figyelembe veszi a kőzettömegek tektonikus
helyzetváltozását .

A szerző arra az eredményre jut, hogy Kreichgauer, Ivöppen, W e-
gener és Milankovics csillagászati irton nyert adataival szemben, a pólus
vándorlása a harmad- és negyedidőszak folyamán lényegesen kisebb (5 — 10°) volt.

Végh

E m e r y, K. 0.: Grain size of maríné beach gravels (A tengerparti törmelékek

szemcsenagysági viszonyai). Journ. of Geol. vol. 63. No. 1. 1955.

A szerző vizsgálatai szerint mai tengerparti törmelékek osztályozottabbak, mint

a folyóvíz által szállított és lerakott anyagok. Parti homoknál az S0 =

képlettel

számított osztályozottsági együttható értéke 1 ,35-nél kisebb, tehát a folyóvízi és szél-
szállította homok osztályozottsága között foglal helyet. A szerző igen sok jellemző érté-
ket közöl. Ezek az adatok jelentősek a földtörténeti múlt törmelékes képződményeinek
megítélésénél.

A cikk ezen felül ismertet egy gyors kavicsvizsgálati módszert, amelynek lényege
az, hogy a kavicsokat egy előre elkészített 8 — 128 mm-es beosztásos papírra helyezve
méri. Homokszem nagyság vizsgálatára nálunk M i h á 1 1 z István nyomán ilyen mód-
szert már régen alkalmaznak (piszmográf ) .

Végh

Packham, G. H.: Volume-, weight-, and number-frequency analysis of
sediments írom thin-section data (Térfogat-, súly- és szemnagyságeloszlási vizsgálatok
vékonycsiszolatok alapján). Journ. of Geol. vol. 63. No. 1. 1955.

A Rosiwa 1-féle vékonycsiszolati síkmérés útján a szemesenagyságeloszlás
jól meghatározható. A mérés során azonban nem a szemcsék valódi átmérőjét, hanem
a csiszolatban kapott átmérőjét kapjuk. Vékonycsiszolati és szitaelemzések eredményei-
nek összehasonlítása írtján a szerző kidolgozott egy új módszert, amelynek segítségével
a vékonycsiszolati adatokból a valódi szemcsenagyság-eloszlás kiszámítható. A felsorolt
példák alapján a módszer igen pontosnak látszik és viszonylag egyszerűen alkalmazható.
A módszer elméletét a szerző komoly matematikai levezetéssel támasztja alá.

Végh

H e a 1 d, M. T.: Sty lolites in sandstones (Sztilolitok homokkőben). Journ. of
Geol. vol. 63. No. 2. 1955.

A sztilolitokat régebben kizárólag agyagtartalmú mészkövekben, réteghatárokon
és ősmaradványoknak a kőzettel való érintkezésénél figyelték meg. Később kovás kol-
loidos szerkezetű kőzetekben is kimutatták, ezekben azonban sokkal kisebb méretűek
és lényegesen ritkábbak. A szerző legújabban paleozóos és mezozóos meszes és agyagos
homokkőben ismerte fel ezt a jelenséget, éspedig kvarc-, kalcit-, földpát-, csillám-, sőt
nehézásványszemcsék határán egyaránt kimutatta.

Megállapítása szerint ezek a sztilolitok 1 — 50 mm méretűek, a legnagyobb sztilolit-
oszlopok a rétegsíkokra merőlegesek, általában függőleges helyzetűek.

Végh

Poldervaart, A. — E c k e 1 m a n n, F. 0.: Growth phenomena in zircon

of autochtonous granites (Növekedési jelenségek autoehton gránit cirkonjain). Bull.
of the Geol. Soc. of America, vol. 66. No. 7. 1955.

A Délafrikai Unióban, Montana-Wyomingban végzett tanulmányok bebizonyí-
tották az üledékeknek helyben történt gránittá alakulását. E vizsgálatok megállapítot-
ták, hogy ilyen gránitokban továbbnövéses cirkonszemek is vannak.

Az újabb irodalom az üledékes kőzetekben az epigén folyamatokkal kapcsolatos
továbbnövekedést és ásványképződést hangsúlyozza és csaknem minden szilikátásványra
is kimutatta már.

Végh

IRODALOM

E rovatban felhívjuk szakembereink figyelmét az általánosabb érdekű cikkekre,
amelyek más magyar szaklapokban és a hozzánk elérkezett külföldi folyóiratokban a
legújabb időkben megjelentek.

Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve

XI/III. kötet. 1. füzet: Strausz L. : Cerithium-félék a Dunántúl középsőmiocén

rétegeiből, 1 — 271. old.

2. füzet : Bárt ha F. : A várpalotai pliocén puhatestű fauna biosztratigráfiai vizs-

gálata, 275 — 359. old.

3. füzet : K r i v á n P. : A középeurópai pleisztocén éghajlati tagolódása és a paksi

alapszelvény, 363—5 1 2.

Betűrendes mutató az 1955. januárig megjelent kötetekből.

Bányászati Lapok

1955. 3. füzet: Bendefy L. : Középhegységeink geoinechanikai viszonyai a kor-
szerű geodéziai méréseredmények tükrében, 162 — 163. old.

6. füzet: Bozóky L. : Neutron lvukszelvényezéssel kapcsolatos vizsgálatok,

319-322. old.

S c h m i d t E. R. : Viszontválasz »A geoinechanikai szemlélet szerepe a karszt-
vízkutatásban és a karsztvíz elleni védekezésben« című tanulmányával kapcsolat-
ban megjelent hozzászólásokra, 302. old.

7 — 8. füzet : Fehér D. — G y urkó P. — S zolnoki J. — V a r g a L,. : Vizsgá-
latok dunántúli kőolajok baktériumflórájáról és mikroszkópos szerves marad-
ványairól, 402 — 425. old.

B e n c z e P. : Mágneses indukciós fúrólyukszelvényezés és lehetőségei hazánk-
ban, 422 — 425. old.

9. füzet : Barnabás K. : A magyarországi bauxitbányászat földtani feltételei,

455—466. old.

J á n k y G. : Hozzászólás J á r a y Jenő »Mikrotektonika és kőzetmozgás

közötti összefüggés« c. cikkéhez.

1 1 . füzet : Scheffer V. : A gamma-karottázs vizsgálatok alkalmazási lehetőségei
a hazai szénkutatásban, 589 — 600. old.

Faller J. : Georgius Agricola 1494 — 1555. (Halálának 400. év-

fordulója alkalmából), 605 — 613. old.

Hidrológiai Közlöny

1955. 1 — 2. füzet: Juhász J. : Felszín alatti vízkészletünk, 21 — -34. old.

K o r i m K. : Dél-zalai olajmezők NaCl tartalma.

3 — 4. füzet: Cziráky J. : A Szovjetunió ásvány- és gyógyvizei, 127 — 135. old.
Csal lány S. : Nagy-Budapest forrásai, I. 143 — 146,11. 170 — 172., III. 237 —
240., IV. 363—385. old.

5 — 6. füzet : Erdélyi M. : A Dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üle-
dékei, 159 — 169. old.

C s a j á g h y G. — T olnay V. : A Balaton iszapjának kémiai és fizikai tulaj-
donságai, 173—177. old.

7 — 8. füzet: Rónay A. : A Nyírség, Hajdúság és Hortobágy talajvizei, 221 — 236.
old.

9 — 10. füzet : B o r b é 1 y S. : Barlang és zsombolykutatás a Bükkben, 357 — 362. old.
Cziráky J. : Jelentés az országos Balneológiái Kutató Intézet Hidrogeológiai
Osztályának 1952. és 1953. években végzett vidéki gyógyforrásokkal kapcsolatos
vízhozam és hőmérsékleti méréseiről, 367 — 378. old.

112

Földtani Közlöny, LXXXVI . kötet, 7. füzet

Földrajzi Közlemények

1 955. 1 . füzet : Barabás A. : Jégkori képződmények a földalatti gyorsvasát

kerepesiiíti feltárásában, 1 — 12. old.

2. füzet : Bulla B. : A szilárdkéreg domborzata fejlődésének alapsajátságai és

törvényei, 89 — 105. old.

Kádár L. : Az eróziós folyamatok dialektikája, 107 — 126. old.

Bariss M. : Az eljegesedés okai és a Milankovics — Bacsák elmélet, 137 —
152. old.

Földrajzi Értesítő

IV. évfolyam, 1 . füzet : Kárpáti E. : Adatok Sopron környékének geomorfoló-
giájához, 1—20. old.

2. füzet: láng S. : A Gerecse peremhegységi részeinek geomorfológiája, 157 —

194. old.

3. füzet : Szilárd J. : Geomorfológiai megfigyelések Kiskőrös és Paks vidékén,

3 263—278. old.

4. füzet : Pécsi M. : Morfológiai adatok a Móri árok kavicsainak keletkezési körül-

ményeihez, 395 — 402. old.

Izvesztija Ak. Nauk, Moszkva, szer. geol. 1955

1. sz. Sztrahov, N. Mi — Z a 1 m a n z o n, E. Sz. : A vas autigén-mineralógiai

formái az üledékes kőzetekben, 34 — 51. old.

S z u v o r o v, A. J. : A földalatti törések ismertetőjelei, 65 — 79. old.
Korzsinszkij, D. Sz. : Túlzott jelentőséget tulajdonítunk a nap-energiá-
nak a földkéreg energetikájában, 52 — 64. old.

2. sz. S z a p o z s n y i k o v, D. G. : Az üledékes vasércképződés egyes szakaszai,

44—57. old.

Kuznyecov, U. A. : A vasércképződés és az intrúziók genetikai típusai,
35—43. old.

B e 1 o u s z o v, V. V. : A Föld szerkezete és evolúciója a X. Nemzetközi geodéziai
és geofizikai kongresszus előadásainak tükrében, 100 — 105. old.

3. sz. Zsemcsuzsnyikov, A. : A kőszénképződés a földtörténet folyamán,

57—82. old.

Belouszov, V. V. : Az óceáni medencék szerkezete és kialakulása, 3 — 18.
old.

4. sz. Krotov, B. P. : A tengeri és tavi vasérc és bauxittelepek fekvése és a föld-

kéreg szerkezeti egységei, 1 1 — -19. old.

Amirhanov, H. J. — G urvics, I. G. — S zardarov, Sz. Sz. : Törneg-
spektrográfiai gyors módszer a földtani képződmények abszolút korának meg-
határozására, 80 — 87. old.

O b r u c s e v, V. A. : Az utóbbi évek löszirodalmának szemléje, 151 — 153. old.
Sztratigráfiai értekezlet ismertetése, 170 — 174. old.

A bauxit eredetéről tartott értekezlet ismertetése, 174 — 175. old.

5. sz. Zsemcsuzsnyikov, A. : A kőszénösszletek, mint formációk, 14 — 33. old.

C v e t k o v, A. J. — -Vitai, D. A. — T e 1 1 o f t, M. J. : Ásványképződések
vizsgálata hevítési és súlyváltozási görbék regisztrálása útján, 97- — 108. old.

Bibliographie des Sciences géologiques (A földtani tudományok irodalma), 2e série, XXVI.
1955.

Bulletin de la Soc. Belge de Géologie, de Paléontologie et d’Hydrologie

LXIV. 1955. Bemmelen, R. W. : Tectogénése pár gravité (Szerkezetalakulás

nehézségi erő útján), 95 — 122. old.

Comunica9oes dós Servicos Geologicos de Portugál

XXXV. köt. 1954. Jeremine, E. : Description de la chondrite de Monté das
Fortes (Portugál) et quelques remarques sur les meteorites portugaises en général
(A Monté das Fortes chondritjának leírása és néhány megjegyzés a portugál
meteoritekről általában), 5 — 26. old.

Irodalom

113

Zbyszewski, G. : L’Aquitanien supérieur de Lisbonne et du Ribatejo

(A lisszaboni és ribatejói felsőakvitán), 99 — 149. old.

Verga Ferreira, O. : Peetinideos do Mioeénico do Vale do Sado e da Serra
da Arrábida (Miocén Pectenidák a Sado völgv és Arrabida hegységből), 155 —
186. old.

Dartevelle, E.— R oger, J. : Contribution á la connaissance de la fauné
du Miocéné de 1’ Angola (Adatok Angola miocén faunájának ismeretéhez), 227 —
312. old.

Geologische Rundschau

43. köt. 1. 1955. Általános rész:

Wegman, E. : Lebende Tektonik (Élő tektonika), 4 — 34. old.

Bourcart, J. : Réflexions sur l’orogénése quatemaire (Negyedkori orogenezis
reflexiói), 35 — 38. old.

G r i p p, K. : Eisbedingte Lagerungsstörungen (Jégokozta települési zavar-

gások), 39 — 45. old.

K 1 ü p f e 1, W. : Über Umkehr- und Schaukelbewegungen und die Entstehung
von Kreuzsprungzonen (Forgó és billenő mozgások és a harántvetőzónák kelet-
kezése), 45 — 46. old.

Regionális rész: cikksorozatot közöl Kelet-Európa, az Alpok, Előalpok,
Mediterrán terület és Európán kívüli területek legfiatalabb mozgásairól.

Geologie, Berlin

1955. 1. füzet: Havemann, H. : Zűr Frage eines Systems von Konvektions-
strömungen in dér Erde (A Föld konvekciós áramlásrendszerének kérdéseihez),
27—51. old.

2. füzet : Mosebach, R. : Zűr Bestimmung dér spezifischen inneren Oberfláche

von Komverbindungen (Szemcsekötések belső specifikus felület meghatározásai)
123—158. old.

K a h 1 e r, F. : Entwicklungsráume und Wanderwege dér Fusuliniden am

eurasiatisclien Kontinent) Fuzulinák kifejlődési területei és vándorlási útjai az
eurázsiai kontinensen), 159 — 177. old.

3. füzet : Stíllé, H. : Das Verteilungsbild dér assyntischen Faltungen (Asszintikus

redőzések eloszlása), 219 — 222. old.

Nemec, D. : Piezoelektrisehe Texturen in dér Natúr (Piezoelektrikus szövetek
a természetben), 280 — 284. old.

Notizblatt des Hessischen Landesamtes für Bodenforschung in Wiesbaden

83. köt. (VI. Folge, H. 6.) 1955.

K 1 ü p f e 1, W. : Die Stadien des tektoniscli-magmatischen Einheitszyklus

im westdeutschen Perm und ihre methodisehe Auswertung zűr Analyse eines
Gebirges (A nyugatnémet perm tektonikus-magmás egységciklusának stádiumai
és metodikai kiértékelésük egy hegység elemzésénél), 131 — 152. old.

G e i b, K. W. : Über den Yorgang dér Konkretionsbildung bei den Barytkon-
kretionen des mittel-oligozánen Meeressandes von Steinhardt (Kreis Kreuznacli),
(A Steinhardt melletti középsőoligocén tengeri homok baritkonkréeióinak kelet-
kezési folyamatai), 243—245. old.

\

Journal of Geology

63. köt. 2. szám : Gabelman, J. W. : Cylindrieal structures in permian (?) siltstone,
Eagle Countv, Colorado (Hengeres szerkezet permi finom homokkőben, Eagle
County, Colorado), 214 — 227. old.

5. szám : Krumbei n, W. C. : Statistical analysis of facies maps (Fáeiestérképek
statisztikus elemzése), 452 — 470. old.

V o r e , G. W. : Crvstal growtli and the distribution of elements (Kristálynöve-
kedés és az elemek eloszlása), 471 — 494. old.

8 Földtani Közlöny

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 1 . füzet

1 14

Journal of Paleontology

29. köt. 1. füzet. 1955 : Tas eh, P. : The triangular graph in population analysis-

uses and liniitations (A háromszög diagram alkalmazása a populációk elemzésénél
és elhatárolásánál), 171 — 177. old.

2. füzet : P a r k e r, R. H. : Changes in the invertebrate fauna, apparently attributable

to salinity changes in the bays of Central Texas (Változások a gerinctelen fauná-
ban a sótartalom változásnak tulajdonítható módon Középső-Texas öbleiben),
193—211. old.

P e 1 1 e r s, V. : Development of Upper Cretaceous foraminiferal faunas in

Colombia (Felsőkréta foraminifera faunák kifejlődése Colombiában), 212 — 225.
old.

3. füzet : A 1 1 i s o n, E. C. : Middle Cretaceous Gastropoda írom Punta Cluria, Baja

California, Mexico (Középsőkréta csigáfauna Punta Cluriánál, Mexieo), 400 —
432. old.

S w i t z e r, G. — B o u c o t, A. J. : The mineral eoinposition of somé micro-
fossils (Néhány mikrofosszilia ásványi összetétele), 525 — 533. old.

4. füzet : B h a t i a, S. B. : The foraminiferal fauna of the Taté Paleogene sediments

of the Isié of Wiglit, England (Wight sziget (Anglia) késő paleogén foraminifera
faunája), 665 — 693. old.

Bulletin of the Geological Society of America

66. köt. 1955. 1. füzet: Turekian, K. : Paleoecological significance of the stron-
tium-calcium ratio in fossils and sediments (Az ősmaradványok és üledékek
stroncium-kalcium viszonyának paleoökológiai jelentősége), 155 — 158. old.
2. füzet : W a r r e n, H. V. — D e 1 a v a u 1 1, R. E. — F o r t e s c u e, J. A. C. : Sam-
pling in biogeochemistry (Biokémiai mintavétel), 229 — 238. old.

4. füzet : Tyrell, G.W.: Distribution of igneous rocks in space and time (Magmás

kőzetek eloszlása térben és időben), 405 — 426. old.

5. füzet : Palynology in Southern North America, cikksorozat (Észak-Amerika déli

részének palinológiája), 471 — 530. old.

8. füzet : H o p p, St. C. : Engineering geologv reference list (Műszaki földtani cikkek
jegyzéke), 993 — 1030. old.

Economic Geology

50. köt. I . füzet. 1955. : Whitehead, W. T. — K ing, L. H. : Vacuum differential
analysis of coal (Kőszén vákuum-differenciál analízise), 22 — 41. old.

2. füzet : B r e g e r, I. A. — D e u 1, M. — R ubinstein, S. : Geochemistry and

mineralogy of uraniferous lignité (Urántartalmú lignit geokémiája és ásvánvtana),
206—226. old.

3. füzet : L i g h t, M. A. : A modified elassification of economic deposits (Haszno-

sítható telepek módosított osztályozása), 333 — 338. old.

P e t e r s, W. C. : Use of the angle prisma in geologic mapping (Szögprizma alkal-
mazása a földtani térképezésben), 403 — 458. old.

6. füzet : B r e g e r, I. A. — D e u 1, M. — M eyrowitz, R. : Geochemistry and mine-

ralogy of a uraniferous subbituminous. coal (Urántartalmú szubbitumenes kőszén
geokémiája és ásványtana), 610 — 624. old.

I. TÁBLA

4

M a jzon: Kőolaj járásaink újabb réteglani eredmény ti

II. TÁBLA

6

Majz.ön: K fiola jfúrásaink újabb rélegtani eredményei

III. TÁBLA

8

Majxon: Kőolaj] lírásaink újabb rétegtani eredményei

IV. TÁBLA

9

10

Majzon: Kőolaj fúrásaink újabb rétegtani eredményei

V. TÁBLA

12

Majzon: Kőolaj fúrásaink újabb rétegtani eredményei

VI. TÁBLA

14

Majzon: Kőolaj túrásaink újabb rétegtani eredményei

VII. TÁBLA

16

M aj zon: Köolajjúrásaink újabb rétegtani eredményei

Vili. TÁBLA

17

18

M aj zon : Kőolaj fúrásaink újabb rétegtani eredményei

IX. TÁBLA

Kolosváry: A Bükkhegység eocén koralljai

X. TÁBLA

Kolosvúry: A Bükkhegység eocén koralljai

XI. TÁBLA

Kolosváry: A Biikkhegység eocén korall jai

Tníillmlllllllllnmllllllll

XII. TÁBLA

Kolosvdry: A Bükkhegység eocén korallja

XIII. TÁBLA

Kolosváry : A Bükkhegység eocén koralljai

XIV. TÁBLA

XV. TÁBLA

Kolosváry : A Bükkhegység eocén koralljai

XVI. TÁBLA

Kolosváry: A Bükkhegység eocén koralljai

K olos vár y : A Bükkhegység eocén komlljai

XVIII. TÁBLA

K olo s v tír y : A Bükkhegység eocén koralljai

XIX. TÁBLA

Kolosváry: A Bükkhegység eocén koraijai

XX. TÁBLA

Kolosváry: A Bükkhegység eocén korall jai

XXI. TÁBLA

3

4

Gr e gus s : ősnövényi maradványok a Heves megyei Darnóhegyről

XXII. TÁBLA

7

Greguss: Ősnövény i maradványok a Heves megyei Darnóhegyröl

SrH

XXIII. TÁBLA

XXIV. TÁBLA

9c

Greguss: Ősnövényi maradványok a Heves megyei Darnóhegyről

ÉRTEKEZÉSEK

BAUXIT ÉS TERRA ROSSA

VADÁSZ EREMÉ R

Összegezés. A mediterrán övi „terra rossa” bauxiteredésű málladék s mint ilyen nem a mai éghaj-
lathoz, hanem az egykori bauxit-kőzetövhöz kötött képződmény.

Ásványos összetétel szerint minden ilyen eredésű „terra rossa” tartalmaz alumínium ásványokat,
főként hidrargillitet, leginkább azok gélalakú fajtáit (szporogelit, alumogel, cliachit). Ezek jelenléte a
bauxit alumíniumásványainak geokémiai lebontásából, mennyisége az eredeti bauxitterülettől való távol-
ságtól és a rekrisztállizáció mértékétől függ.

A mészkőszármazáshoz sem a bauxitnak, még kevésbé a terra rossának semmi köze sincs. Ami
nem zárja ki a bauxitképződés esetében a lúgos hatású mészkőaljzat valamiféle geokémiai szerepét.

T u c a n egykori eredeti fogalmazása a „Bauxit ist die áltere terra rossa und terra rossa ist dér
j (ingere, rezente Bauxit” [ 1912] semmiképpen nem helytálló, mert a bauxiteredésű terra rossa nem bauxit
már, nem is mai keletkezés. Újrabauxitosodása teljesen megváltozott éghajlati és fizikokémiai folyamatot
igényel.

Az európai mediterrán öv legnagyobb bauxitteriileteinek, Franciaországtól —
Görögország minden részéig terjedő közvetlen ismerete alapján, a magyarországi bauxit -
területek részletesebb, összehasonlító vizsgálatával a bauxitképződés sok kérdését si-
került előbbre vinnünk. Többek között kétségtelennek tartjuk a „karsztbauxit” terra
rossa származásának tarthatatlanságát. Ugyanakkor reámutattunk a bauxit tengeri
vegyi üledékként való minősítésének lehetetlenségére is [Archangelski . Fzúttal,
továbbmenőleg, a mediterrán öv jellegzetes vörösföld (terra rossa) talajának mészkő
málladék voltát is kétségbevonjuk.

Az európai mediterrán övre, a Földközi-tenger és az Adriai-tenger mentére szo-
rítkozó vörösföld keletkezése mintegy száz év óta foglalkoztatja a földtani, főként a
talajtani irodalmat. Az idevágó gazdag szakirodalmi tanulmányok jobbára egyes terü-
letek vörösföldjének magában álló leírásait adják, a tér és idő összefüggő jelenségeinek
kapcsolata nélkül. Ezekből a leírásokból a vörösföld általános jellegzetességei a követ-
kezőkben összegezhetők.

1. A Földközi-tenger és az Adriai-tenger mentén mutatkozó, jellegzetes terra
rossa, kizárólag karbonátos (mészkő) kőzetekhez van kötve.

2. A terra rossa vörös színe nem a Földközi-tenger környéki mészkő jellegzetes
mállása [Harrassowitz, 1 930] és csak ott határozottan vörös, ahol az alatta levő
mészkő is vörös [Blanck-Giesecke: Chemie dér Erde III.] .

3. Harrassowitz szerint [1930] a vörösföld nem önálló talajtípus, a karszt-
ban csak egy elpusztított, áthalmozott mállási szelvény alján foglal helyet. („Somit
stellt diese Roterde keinen selbstándigen Bodentyp dar, sie ist im Ivarst nur dér tiefere
Teil eines zerstörten und umgelagerten Verwitterungsprofiles”.)

4. Karsztfennsíkokon és karsztoldalak lejtőjén, valamint azok sík előterében
(poljemező) halmozódik össze.

5. Minden fölhalmozódási helyen, főként a karsztos tetőkön, jellemzője a növény-
zet hiánya vagy gyér volta s ebből következő humuszanyag hiány.

1 Földtani Közlöny

116

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

6. A mészkő aljzattól mindig élesen elhatárolódik, átmeneti réteg nélkül, Ez ma-
gában véve is ellene szól a mészkő-kioldódás alluviális maradékaként történő származta-
tásnak.

A vörösföldnek talajképződés szerinti magyarázatai erősen vitathatók, külö-
nösen és főképp a mészkőből való oldási származtatás, ami mindenütt figyelmen kívül
hagyja a földtani korkérdést, többnyire csak pleisztocénkorral számol és nem veszi
tekintetbe a mészkő- és dolomitfajták kőzettani különbségeit. A vörösföld keletkezésé-
nek különleges éghajlati viszonyai a megfelelő időszakokban a mediterrán övben nem
lokalizálhatok. Kétségtelen, hogy a vörösföld, jelenlegi elterjedési területein, ma nem
keletkezik. Jelenlegi helyein többnyire miocén és pliocén szárazföldi denudációból szár-
mazó fölhalmozódás, ami a karsztos területeken további lehordás alatt áll.

A tetőket borító vörösföld régebbi (miocén, pliocén, pleisztocén) eredetű, száraz-
földi mállási maradvány lehet, a lejtőoldalak és előterek vörösföldje pedig áthalmozott
pleisztocén — holocén anyag. Egyik esetben sem a mészkőmállás maradéka (reziduum).
Blanck szerint legjellegzetesebb terra rossa az isztriai és a horvátországi karszt vörös-
földje. Ez a megállapítás onnan ered, hogy a spanyolországi, délitáliai és görögországi
hasonló vörösföld mintákról megfelelő elemzések még nem voltak. Lényeges területi
különbségek azonban a vegyi összetételben nincsenek.

Különösen föltűnő, hogy a terra rossa területi megjelenése Európában nagy álta-
lánosságban a ,, karszt bauxit” övére szorítkozik. Ez nem véletlen, mert megfigyeléseink
szerint a vörösföld seholsem a mészkő kioldási maradéka, hanem mindenütt bauxit -
mállási anyag, egykori nagyobb bauxitteriiletek lepusztulási maradéka. Ezt bizonyítják
a délfranciaországi, olaszországi, isztriai, dalmáciai és görögországi bauxitteriiletek,
ahol a terra rossás részek mindenütt a bauxitvonulatok többé-kevésbé denudált rész-
leteit kísérik. Az újabban megismert bauxittelepeket tartalmazó Abruzzok délkeleti
vonulatában B a 1 1 y A. nagyon jellemzően írja le a liasadékok és nagyobb karsztos
mélyedések kitöltéseit. „Die Taschen selber sind von einer rötliehen erdigen terra rossa
Masse ausgefüllt, in dér erbsengrosse, bald grössere, bald kleinere Bauxitpisolithe un-
regelmássig verteilt und stellenweise durch Kalzit zusammengekittet sind.” Hasonló,
pizolitos, aragonitos mészkötőszerű vörösagyagos pleisztocén csontbreccsiát ismerünk
Villányból, BeremendrŐl, Csafnotáról, amelynek egyedülálló gazdagságú mikrofaunáját
Kretzoi M. würmi szakaszba sorolta. Isztriában nagyon sok dolinamélyedésben
fölhalmozott és így megmaradt terra rossa anyagból a bauxit kisebb-nagyobb darabok-
ban, rögökben kiválogatással termelhető. Hasonló viszonyok vannak a. romániai Bihar-
hegység mészkőfennsíkján, a karsztos felületen nagy elterjedésben szétszórt bauxit-
rögökkel, amelyeknek 6 — 7 keménységű, ellenállóbb' darabjai közül a vörösföld sok
helyen lemosódott. Ez a nagy területen bauxitrögökkel sűrűn teliszórt térszín a bihari
bauxit nagyon téves mennyiségbecslésére vezetett.

Ezeket a földtani tényeket már a húszas évek kezdetén megindult dunántúli
bauxitkutatásaink során fölismertük. A dunántúli bauxitterületek nagymértékben
denudált dolomit és mészkő tönkfelületek dolinamélyedéseiben (Bakony, Halimba,
Vértes-hegység, Villány, Harsány -hegy) gyakori ,, vörösföld” részleteket kezdettől
fogva bauxitmaradványnak ismertük föl, s azokat a földtani vizsgálatokban bauxit-
mutatóknak tekintettük. Ezek a dolomitperemeken mutatkozó vörösagyagos bauxit-
nyomok vezettek a dolomitrögök közötti medencék és öblök alján Várható bauxit mély-
kutatására is.

Ugyanezt találtuk Aggtelek körül és a Szlovákiai Karszton (Pelsőc),sőt a Nyugati
Kárpátokban és az Alpokban is (Sann völgy, Wochein).

Földtani vizsgálataink szerint kétségtelen, hogy a terra rossa nem talajképződés,
hanem bauxiteredésű szárazföldi, helyben maradt mállási üledékfölhalmozódás. Ilyen

Vadász : Bauxit és terra rossa

117

értelemben jól megkülönböztethető a magyarországi pleisztocén ,, vörösagyagtól”, vala-
mint a pliocénvégi andezit és bazalt lat érit jellegű mállásából keletkezett vörösagyagtól
is [Vadász, 1952], Ez a kétségbevonhatatlan földtani megállapításunk, amit az aláb-
biak szerint egyes irodalmi adatok is alátámasztanak, a bauxit és a terra rossa viszonyá-
ban fordítottja a bauxitkeletkezés meghaladott „terra rossa” elméletének. Érthető,
mert a kétféle anyag hasonló vegyi összetételű és azonos ásványrészeket is tartal-
maz. Kormos T. egyik már egészen meghaladott közleményeben [1928] utalt arra,
hogy a „gánti paleocén bauxitot a jelenkori terra rossától alig vagy egyáltalán nem lehet
megkülönböztetni.” Erre nézve az alábbi elemzési adatokat közli :

ai2o3

SÍOa

Fe203

TiOa

Izz. V.

Qánt, alsóeccén fedő

Olaszfalu, apti fedő agyag

Terra rossa, Plase

35,57

35,50

32,89

34,32

34,78

35,42

15,37

15,03

1,35

13,12

15,23

Kormos szerint „Ilyen esetben csakis a sztratigráfiai és térszíni viszonyok,
valamint a petrográfiai habitus lehetnek irányadók”.

Azóta az allit — sziallit megkülönböztetéssel is nagyot haladt a bauxit fogalom
tisztázása és dialektikus módszerű vizsgálatainkból tudjuk, hogy a föntebbi gánti és
olaszfalui kőzetminták nem tartoznak a bauxitösszlethez, hanem annak bauxitanyagú,
átülepített, reszilifikálódott, édesvízi, illetve' tengeri fedő üledéke, csökkent TiOa tarta-
lommal [Vadász, 1 935] . Nem szükséges tovább részletezni a terra rossa és bauxit
zavar történeti alakulását, csak megemlítjük itt is, hogy a vérteshegységi bauxitot
első ízben T a e g e r „harmadkori terra rossa” néven írta le [1908].

A számos idevonatkozó kisebb jelentőségű adat fölsorolása nem lehet célunk.
Időrendben azonban De Weisse sokoldalú tanulmányát kell említenünk, amely-
ben a bauxit keletkezést mészkőszármazású terra rossa elmélet szerint magyarázza
ugyan, de mennyiségileg ezt nem tartja kielégítőnek. „Pour ma part, la terra rossa, tout
en conservant les caractéres d’un dépot éluvial, se déplace lentement sur la surface cal-
caire et finit pár s’aecumuler dans les fonds de dolines occupant les régions basses de la
plaine d’abrasion ; ce n’est qu’ainsi que j’explique la concentration en amas de plusieurs
milliers de tonnes d’un résidu dönt la proportion est si faible dans le caleaire.” [139. old.}

De Weisse montenegrói példák alapján utal azonban a terra rossa és az át-
dolgozott bauxit települési viszonyai közötti azonosságra és a terra rossában mutatkozó
bauxittörmelékre is. A bevezetőben említettek szerűit ezek a példák minden mediterrán
övben levő baüxitterülettel kapcsolatban sokszorozhatok, sőt a terra rossa területek
legtöbbször a bauxitteriiletekhez kapcsolódnak. De Weisse említi még, hogy a
bauxittelepek közelében levő völgyekben és medencerészekben, a terra rossa föltűnően
vastag. A terra rossa területeken kívül pedig, a dolinákban levő oldási maradék-talaj,
sárga vagy barna színű.

Mindezeknek az adatoknak ismeretében fokozottabban alátámasztva látom 1951-
ben adott, terra rossa elmélet elleni összegező állásfoglalásunkat, hangsúlyozva az azóta
sok más tanulmányban igazolt sziallitos — laterites — kaolinites bauxiteredést. A mészkő
kioldásból származó maradékanyagot a bauxitképződéshez mennyiségileg és minőségileg
is igazolhatatlannak tartom. A bauxitképződés menete a föntebbi kiindulási anyagból,
az amerikai irodalom elemző vizsgálatai szerint [Allén, 1 948] 1 . kovasavtalanítás
(deszilikáció), 2. agyagásványok és alumíniumhidroxid vándorlás (migráció), 3. újra-
szilifikálódás (reszilifikáeió), a szilícium és hidrargillit egyesüléséből származó agyagásvá-
nyokkal. Az utóbbi folyamat megy végbe a bauxit mállásából keletkező terra rossában.

1*

118

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

A karbonátos kőzetaljzat szerepe ebben a bauxitképződési folyamatban sok
tekintetben még tisztázatlan. A terra rossa „reszilifikációs” folyamatában azonban
mészlúgos közegként a kovasav oldásban s annak az alumíniumásványokkal való egyesí-
tésében geokémiai szerepet kap.

A terra rossa és bauxit viszonyára vonatkozólag még említhetjük N i g g 1 i P.
néhány ellentmondásos kitételét [1952. 72. old.]: ,, Rőt érdén auf Kaik- und Dolomit -
gestein gehen aber aueh in Bauxite iiber.” A fentebbiekben eimek ellenkezőjét valljuk
és igazoljuk. Ugyanott közli De Weisse egyik hercegovinai szelvényét „másodla-
gos terra rossával” a bauxit fölött. A továbbiakban N i g g 1 i a következőket írja :

doch fehlt selbst bei oberfláchlieher Anwesenheit von Terra rossa ein eigentliches
Umwandlungsprofil, wie bei den Lateriten. Sekundare Umwandlung von Bauxit zu
Terra rossa, zum Beispiel dureh Einschwemmmig von sandigem Matériái, ist gleichfalls
möglich.”

N i g g 1 i P. szerint a vörösföld humuszban szegény, oldható sókban gazdag
karbonátos kőzetekből, mediterrán éghajlaton keletkezik. A kovasav védőkolloidja
elősegíti a szeszquioxid képződést, a nyári meleg az alulról-f ölfelé történő elektroht
vándorlást elpárolgással elősegíti és dúsulást létesít. A kioldás a vörösföldben kisebb mér-
tékű, mint a lateritban, tehát a kovasav kevésbé távolodik el. Mindezek után hozzá-
teszi, hogy a vörösföld szihkátos kőzeteken is keletkezik. Ezek a vegyi folyamatok a
vörösföldnek bauxitból való származására is vonatkoztathatók, azzal a változtatással,
hogy a vörösföldben a kovasav többlet az említett reszilifikáeióval hozható kapcsolatba.
N i g g 1 i szerint a mediterrán öv jellegzetes terra rossa összetételének átlaga : Si02
20 — 60, A1203 10 — 40, Fe2Os 5 — 17, Ti02 1 — 3, Izz. v. 7 — 20%. Tapasztalataink sze-
rint a 30%-nál nagyobb A1203 tartalom a terra rossában levő bauxittörmelék jelenlétéből
adódik.

A terra rossa „talaj” jellegéről a legújabb irodalomban is találunk többé-kevésbé
bizonytalan kodó adatokat. Több ízben reámutattmik arra, hogy a laterit nem talaj,
a lateritesedés nem talajképződés, de van lateritből származó laterites talaj. Ugyanezt
állapítjuk meg a terra rossáról, amelynek talaj jellege nem a mészkőmáhadékból, hanem
a bauxit mállásából ered. Ilyen értelemben a mediterrán övbeli terra rossa nem éghajlat-
hoz kötött (klimaszol), hanem szűkebb értelemben vett kőzethez kötött (litoszol), bauxit-
ból származó talaj [Schafelberger, 1 954] . Ilyen vonatkozásban érinti ezt a kérdést
Garkuscha J. F. orosz talajtana is [1953], megemlítve a terra rossa bauxitmálla-
dékos voltát, aminek igazolásául hangsúlyozza azt az ismert földtani tényt is, hogy mai
trópusi mészkőterületeken vörösföld képződés nincs. Ezzel a helyes fölfogással szemben
Sokalszkaja Z. Ju. Afrika talajáról írott orosz könyvében meghaladott, N i g g 1 i-
nél található, ellentmondásos megállapítások vannak. A mediterrán terra rossa nem tar-
tozik az afrikai vörösföld és laterit csoportba, hanem kevés humusztartalmú mészkő-
talaj, váltakozóan meleg-nedves éghajlat terméke.

Az 1947-ben Montpellierben és Algírban tartott Földközi -tengeri talajtani kon-
ferencia is foglalkozott a terra rossa kérdéssel és annak a vörös agyagtól való ásványtani
és fizikokémiai különbségeiből a maitól eltérő éghajlatra utaló keletkezést valószínűsíti.

Vadász : Bauxit és íerra rossa

119

Bauxite et terra rossa

E. VADÁSZ
Résumé

La «terra rossa» de la zone méditerranéenne est un produit d’altération de la
bauxite et comme téllé elle représente une formation liée á la zone des roclies bauxitiques
de jadis, et non au climat de nos jours.

Comme constituants minéralogiques toutes les terra rossa d’une téllé origine
renferment des minéraux aluminiques, surtout de l’hydrargillite, et, d’une maniére pré-
dominante, leurs espéces constituées de gels (sporogeíite, alumogel, cliachite). Leur pré-
sence résulte de l'altération géochimique des minéraux aluminiques de la bauxite, et
leur quantité dépend de la distance de l’ancien terrain bauxitique et du degré de la re-
cristallisation.

Ni la bauxite, et encore moins la terra rossa n’ont aucun rapport quant á leur
origine avec l’altération des roclies calcaires, ce qui cependant n’exclue pás, dans le cas
de la formation de la bauxite, un certain rőle géochimique de la base calcaire á action
alcaline.

La définition originale ancienne de Tucan, selon laquelle «Bauxit ist die áltere
terra rossa und terra rossa ist dér jüngere, rezente Bauxit» (1912) n'est aucun ement
valable, parce que la terra rossa provenant de la bauxite n’est plus une bauxite et n’est
pás de formation récente. Sa rebauxitisation exige des circonstances climatiques et phy-
sico-chimiques entiérement changées.

CraTbH 6buia onyőjiHKOBaHa Ha <J)paHuy3CK0M H3biKe c pyccKHM pe3ioMe h 6n6jinorpa-
(jmeií b wypHaae »Acta Geoogica Academ ae Scientiarum Hungaricae» Tóm IV, N° 2, 1956.

A FÖLD MÉRETEINEK VÁLTOZÁSA
A PALEO GEO GRÁFIAI ADATOK ALAPJÁN

EGYED EÁSZEÓ

Összefoglalás : Az ősföldrajzi adatok alkalmasak arra, hogy segítségükkel a Föld méreteiben be-
következő változások nagyságát és irányát meghatározzuk. Az ősföldrajzi térképek azt bizonyítják, hogy
a Föld térfogata állandó növekedésben van s a sugámövekedés mértéke 0,5 mm/év.

A Föld tágulása alapján azonban könnyen érthetővé és magyarázhatóvá válik a kontinensek és
óceáni medencék kialakulásának a kérdése. Meglepő, hogy az ebből számított sugámövekedés évi átlaga
mennyire jól egyezik a paleogeográfiai adatokból számított értékkel.

A Föld térfogatának növekedéséből ugyancsak érthetővé válnak a regressziós és transzgressziós
jelenségek. Ezek elméletileg számított tartama is jól egyezik a földtani megfigyelésekkel.

A Föld mai méreteit geodéziai módszerekkel határozták meg. E módszerek azon-
ban nem alkalmasak arra, hogy a Föld méretében esetleg bekövetkező változásokat
meg lehessen határozni.

A Föld méretére vonatkozólag általánosságban kétféle felfogás volt forgalom-
ban. Az egyik szerint a Föld térfogata a Föld kihűlése miatt állandóan kisebb lesz, a
Föld zsugorodik. A másik felfogás szerint a Föld térfogata a földtörténeti idők alatt
nem változott. Hogy a valóságban a Föld méretére vonatkozólag mi a helyes megálla-
pítás, azt csakis a tapasztalat döntheti el.

A földtani megfigyelések arra vezettek, hogy az óceánok vízmennyisége a föld-
történet ideje alatt alig változott. Kuenen [1] arra a következtetésre jutott, hogy
a paleozoikum kezdetétől az óceánok vízének a növekedése nem lehet több össztérfogatá-
nak 4 százalékánál.

Ha tehát a Föld térfogata csökken, azaz a Föld zsugorodik, akkor a tengerek
vizének átlagos vastagsága a felszín csökkenésével meg kell növekedjék. A tengerszint
magasságának tehát a földtörténet folyamán átlagban növekednie kell. Magasabb ten-
gerszintnek viszont az a következménye, hogy a Földön átlagban mind nagyobb és na-
gyobb területek borítódnak el vízzel.

Ha viszont a Föld térfogata állandó, akkor a vízzel való elborítottságot csak a
kéregmozgások befolyásolják, s a Föld felszínének vízzel való elborítottsága meghatáro-
zott érték körül ingadozik. A kérdést tehát egyszerűen el lehet dönteni, ha a paleogeo-
gráfiai adatok alapján megállapítjuk, hogy az egyes időszakokban mekkora területek
voltak vízzel elborítva.

Ebből a célból egyrészt Sztrahov [2] 12 darab, másrészt Termier H.
és G. [3] 34 paleogeográfiai térképét transzformáltuk gömbfelületre és planimetráltuk
a tengerrel borított kontinentális területeket. Az eredményt az I. és II. táblázat, vala-
mint az 1. és 2. ábra szemlélteti.

E diagramok zsugorodó Föld esetében emelkedő tendenciát, míg állandó Föld-
térfogat esetén vízszintes átlag körüli ingadozást kellene mutassanak. Ezzel szemben
mindkét diagram határozott csökkenő tendenciát mutat a jelen felé, bár a T ermier-

Egyed : A Föld méreteinek változása

121

adatokban a csökkenés mértéke enyhébb. Ez azonban a paleogeográfiai térképek
szerkesztésénél használt elvek következménye. Ugyanebből fakad az is, hogy a
400 millió évnél idősebb korokra vonatkozó T e r m i e r-adatok nem kifogásta-
lanok.

Kontinentális területek felépítéséből és a hipszografikus görbe eloszlásából szár-
mazó következmények figyelembevétele mellett ez az eredmény csak úgy értelmezhető,
hogy a Föld térfogata nem állandó, hanem állandó növekedésben van.

7. ábra. A vízzel borított területek különböző földtörténeti korokban Sztrahov térképei alapján. —
— OőJiacTH, noKPbiTbie mopckoü Bofloíí b pa3JTHMHbix reojiornMecKnx nePHonax, no naneoreonomMecKHM
KaPTaM H. M. C t p a x o b a. — Water covered areas in different geological epochs, computed from
the maps of Strahow.- — Terrains couverts pár l’eau de mer dans les diverses époques géologiques
d’aprés les cartes paléogéographiques de Strakhow.

A paleogeográfiai adatokból szerkesztett diagram alapján a földsugár növekedé-
sének méretét is ki lehet számolni.

Ha ugyanis a Föld felszíne dF- fel megváltozik, ezt a változást a tengeri medencék
területének (Fs) a megváltozásában lehet csak észlelni.

E terület megváltozásának a következtében az átlagos tengermélység a minden-
kori tengerszinthez viszonyítva is meg kell valamilyen dm- mel változzék, hiszen az össz-
tengervíz mennyisége, azaz az Fsm az utolsó 500 millió év folyamán 4%-on belül állan-
dónak tekinthető.

Fennáll tehát a következő egyenlet :

( Fs + dF) ( m — dm) — Fsm

122

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

Eszerint a Föld felszíne dm átlagszint csökkenés esetén

„ Fsdm
dF =— - —
m

értékkel megnövekedett.

A Sztralio v-féle adatok szerint 500 millió évvel ezelőtt átlagban a kontinen-
sek felszínéből 83 millió négyzetkilométer vízzel volt borítva, míg a T e r m i e r-féle
adatok szerint 400 millió évvel ezelőtt 49 millió négyzetkilométert borított a tengervíz.

Tegyük fel, hogy a Föld felszínének liipszografikus eloszlása a mai eloszlásnak
felelt meg 500 millió évvel ezelőtt is.

Vízzel borit ott

2. ábra. A vízzel borított területek különböző földtörténeti korokban a Termier - féle térképek alapján.
— OönacTH, noKPbrrbie mopckoh boaoü b pa3JiHMHbix reonorHMecKHX nepnoaax no najieoreorpa<t>nMecKHM.
KaPTaM T e p m b e. — - Water covered areas in different geological epochs, computed írom the maps of
Termier. — Terrains couverts pár l’eau de mer dans les diverses époques géologiques d’aprés les cartes

paléogéographiques de Termier.

Ha felhasználjuk a Kossinna [4]-féle adatokat, akkor ez azt jelenti, hogy a
S z t r a h o v-adatok szerint 500 millió évvel ezelőtt az átlagos tengerszint 550 méter-
rel volt magasabb ( dm = 550 m) míg a T e r m i e r-adatok azt mondják, hogy 400
millió évvel ezelőtt az átlagos tengerszint 275 méterrel emelkedett a mai átlagos tenger-
szint fölé {dm = 275 m).

Ha figyelembe vesszük, hogy az előző képletekben dm az átlagos tengerszint csök-
kenés, az átlagos terngermélység m, és az óceánok felszíne Fs, akkor az előző adatok
alapján megállapított dm értékekből megállapítható a Föld felszínének a 400 illetve
500 miihó év alatt történt növekedése. Ebből viszont az akkori földsugár mérete számít-
ható ki.

A Sztraho v-féle adatok arra vezetnek, hogy 500 millió évvel ezelőtt a Föld
sugara 6,04 ■ 108 cm, míg a Termier adatok szerint 400 millió évvel ezelőtt a föld-
sugár 6,21 • 108 cm volt, szemben a mai 6,37 • 108 cm-es adattal.

Egyed : A Föld méreteinek változása

123

Ha ezekből az értékekből a sugárnövekedés évi átlagát kiszámítjuk, akkor a
Sztraho v-adatok alapján 0,66 mm/év sugámövekedési sebességet, míg a Termier-
féle adatok alapján 0,4 mm /év sugárnövekedési sebességet kapunk.

A paleogeográfiai térképek tehát arról tanúskodnak, hogy az eddigi felfogással
ellentétben a Pöld térfogata növekszik. Az évi sugámövekedés mértéke — az előző ada-
tok középértékét véve figyelembe — átlagosan 0,5 mm/év.

I. Táblázat

A vízzel borított kontinentális területek a különböző földtörténeti korokban, Termier

térképei alapján.

Eltelt idő
millió
években

Millió

km2

Eltelt idő
m illio
években

Millió

km2

Kambrium

«

505

480

455

34,80

31,57

32,99

Júia

«

155

145

135

130

16,06

24,87

26,62

27,21

«

«

«

Ordovicium

«

425

400

375

28,36

46,15

33,97

Kréta

115

105

85

70

60

15,17

28,94

35,86

34,71

30,57

«

«

«

Szilur

«

345

325

52,55

55,15

«

«

Devon

«

«

310

290

275

28,74

43,11

32,79

Paleoeén

55

15,52

Eocén

45

18,08

Alsókarbon

«

255

245

32,04

42,78

Oligocén

35

20,81

Felsőkarbon

«

235

220

17.61

31.61

Miocén

15

10,69

Perm

«

210

190

38,21

20,92

Pliocé i

7

3,78

Triász

«

180

165

19,05

22,84

Pleisztocén

0,5

0,13

i

Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy ha a Föld térfogatának a növekedését
a Föld kialakulásától kezdve tételezzük fel, akkor ebből meg tudjuk magyarázni a kon-
tinentális kéregrészek, valamint a tengeri medencék kialakulását, egyszerűen úgy, hogy
a kontinentális kéreg az első kialakult összefüggő és megszilárdult kérge volt a Földnek.
Ez azonban a térfogatnövekedés miatt szétszakadt s a felrepedési vonal mentén a bázi-
sosabb, vagy egyenesen ultrabázisos magma felnyomult, de nagyobb sűrűségénél fogva
nem tudta elérni a kontinentális kéreg átlagos szintjét, hanem a hidrosztatikus egyen-
súlynak megfelelően mintegy 5 km-rel mélyebb helyet foglalt el.

Ha az első kéregfelszín megegyezett a mai kontinentális felépítésű területekkel,
akkor kezdetben a Földfelszíne 1,5 • 1018 cm2 és 2 • 1018 cm5 között lehetett. Ebből ki-
számíthatjuk a kezdeti Földsugár méretének határait. Ha figyelembe vesszük, hogy a
Földkéreg életkora a legkorszerűbb adatok [5], [6] alapján 4,4 • 109 év, akkor a kezdeti

124

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

sugárnak a mai sugártól való eltéréséből meghatározható a Földsugár keletkezésétől
számított időre vonatkozó évi sugámövekedési átlag. Ez 0,54 mm/év és 0,66 mm/év kö-
zötti értéknek adódik, meglepően jó egyezésben a paleogeográfiai adatokkal.

Ha a tengermedeneék keletkezésének vázolt mechanizmusát és a Föld térfogatá-
nak állandó növekedését tételezzük fel, akkor a következő periodikus jellegű jelenséghez
jutunk :

A Föld belsejében végbemenő térfogatnövekedés az összefüggő és rugalmas föld-

II. Táblázat

A vízzel borított kontinentális területek a
különböző földtörténeti korokban, S z t r a-
h o v térképei alapján.

Eltelt idő
millió
években

Millió

km3

Középső- és felső-
kambrium

460

65,65

Szilur

360

72,83

Fels "devon

280

58,86

Alsókarbon

255

53,42

Felsőkarbon

220

50,05

Felsőperm

190

19,43

Alsótriász

165

26,89

Felső jura

135

39,56

Alsókréta

115

24,80

Felsőkréta

75

54,62

Paleogén

45

33,36

Felsőpliocén

5

1,46

kéregben feszültségeket hoz létre, mert
azt kitágítja. Ez a feszültséghalmozódás
a kéregben mindaddig tart, amíg a fe-
szültségek értéke el nem éri a kérget al-
kotó kőzetek szakítási szilárdságát. Eb-
ben az esetben a kéreg szétszakad s a
kéregben levő feszültségek felszabadul-
nak. A szétrepedési vonal mentén új ten-
germedence terület alakul ki, amelynek
megszilárdulása után a feszültséghalmo-
zódás a kéregben élőiről kezdődik.

Ez a periodikus megismétlődés
egyszerűen a térfogatnövekedés követ-
kezménye.

Mekkora lehet egy ilyen periódus

ideje?

Kimutatható, hogy dR sugár-
növekedés a kéregre vonatkoztatva

R

viszonylagos térfogatváltozást hoz

létre. Ez 0,5 mm/év sugámövekedés esetén egy évre

0 = 1,15 • 10-10

Másrészt kimutatható a következő összefüggés is :

3k

ahol k = 1,16 • 1012 din cm~2 az inkompresszibilitási együttható, míg p a húzófeszült-
ség. Ismeretes, hogy a kéreg mélyebb részeiben a törési szilárdság 1010 din cm-2 körül
mozog.

Ebben az esetben

0 = — = 5,75 • 10~3
3 k

Miután egy évre vonatkozó deformáció 0 = 1,15 • 10~ 10 az 5,75 • 1 0~ 3 érték 5 • 107
évnek megfelelő deformáció. A feszültségfelhalmozodás időtartama tehat 50 miihó eves
periódust ad.

Ha viszont arra gondolunk, hogy egy ilyen feszültségfelhalmozódásnál egyúttal
a kéregnek igen nagyméretű deformációi, vetemedései is létrejönnek, míg a feszültségek

Egyed : A Föld méreteinek változása

125

felszabadulásakor e deformációk, vetemedések megszűnnek, akkor arra kell következ-
tetnünk, hogy a feszültségfelhahnozódás és kioldódás paleogeográfiailag egy transzgresz-
szióból és regresszióból álló teljes fázisnak felel meg.

A T e r m i e r-adatokból szerkesztett diagram éppen azt mutatja, hogy a vízzel
borított kontinentális területek az állandó csökkenést mutató átlag körül a transzgresz-
sziós és regressziós szakaszoknak megfelelő oszcillációt mutatnak, amely kéregmoz-
gásoknak a következménye. (A Sztraho v-adatokból szerkesztett diagramban ez
a jelleg azért nem jelentkezik, mert kevés adatból van megszerkesztve.) Ha egy transz-
gressziót és regressziót egy periódusnak tekintünk, akkor a Termier térképekből
szerkesztett diagram szerint 400 miihó évre éppen 8 és fél ilyen periódus esik, azaz egy
periódus ideje 47 millió év, feltűnően jó egyezésben a 0,5 mm/év sugárnövekedés fel-
tételezése mellett számított 50 millió éves elméleti értékkel.

Ez szintén a paleogeográfia oldaláról, de elvileg lényegesen más úton erősíti meg
a Föld térfogatának a növekedését s a sugárnövekedés mértékét.

A fentebbiekben a megfigyelési adatokból levont következtetések általános elvi
alkalmazása igen egyszerűen s a mechanikai törvényeknek megfelelően tudja értelmezni
a Földre vonatkozó geofizikai és földtani jelenségeket. Ezeknek részleteibe nem bocsát-
kozunk bele, hanem utalunk az ide vonatkozó irodalomra [7], [8],

126

Földtani Közlöny, LXXXV1. kötet, 2. füzet

M3MeHeHH» pa3MepoB ycTaHOBJieHHbie Ha ocHOBaHmi naaeoreorpaiJiHqecKHx aaHHbix

JI. SflbEJl
Pe3K>Me

BejmqiiHa h HanpaBJieHHe H3MeHeHiiH, npOHCxo/mmiix b pa3Mepax 3eivuiH MoryT őbiTb
onpeflejieHbi npn noMomii najieoreorpatjiHqecKiix aaHHbix.

na;ieoreorpa(})HqecKiie napTbi H0Ka3biBaioT, mto odbeM 3eivuin öecnpepbiBHO yBejniqn-
BaeTCH ii pa3.\iep yBeaimeHHH pamiyca cocraBJiHeT 0,5 mm/toh.

Bonpoc 0 pa3BHTHH KOHTHHeHTOB H OKeaHOB CT3HeT HCHbIM Ha OCHOBaHHH Teopilll 0
pacuiiipeHiiii oőteMa 3eMjiH. BpocaeTcn b r.na3a, hto cpeAHHH BejiHHHHa yBejinqeHHH paanyca,
HCHHCJieHHafl 1 13 pa3BHTHH KOHTHHeHTOB H OKeaHOB COBnaflaeT C BeaHMHHOH, HCHHCJieHHOH H3
najieoreorpaijmqecKHX aaHHbix.

TaKii.vi oópa30M, HB.ieHiiH TpaHcrpeccHH n perpeccim TaK>Ke oöbHCHAiOTcH Ha ocho-
BaHim yBeanqeHiiH oöteMa 3e.M.an. KpoMe toto, TeopeTHHecKH HCMHCJieHHan aaiiTeabHOCTb

3TIIX HBJieHHH T3K>Ke COOTBeTCTByeT reOJIOTIIHeCKHM HaŐaroaeHHHM.

The change of the Earth’s dimensions determined írom paleogeographical data

L. EGYED
Abstratcion

It is shown that paleogeographical data give evidence fór the increase of the
Earth’s radius. The average annual increase computed is 0,5 mm/year. The formation
of the continents and óceán basins may be easily explained on the basis of the Earth’s
expansion. The rate of the annual radius increase derived írom this explanation is in
good agreement with the value determined írom paleogeographical data.

The theoretically computed duration of a ti*ansgression-regression period corres-
ponds alsó to the geological observations.

Changement des dimensions de la Térré selon les données paléogéographiques

E- EGYED
Résumé

D’aprés les données paléogéographiques on peut déterminer les changements
survenus dans les dimensions de la Térré et leur direction. Les cartes paléogéographi-
ques prouvent que le volume de la térré grossit continuellement et que le taux de l’agran-
dissement du rayon de la Térré est 0,5 mm pár an.

L’accroissement du volume de la térré rend plausible la question de la formation
des continents et des bassins océanéens.Ilest surprenant comment la moyenne annuelle
de l’accroissement du rayon ainsi calculée Concorde bien ave'c les valeurs calculées d’aprés
les données paléogéographiques.

L’accroissement du volume de la térré rend aussi compréhensible les phénoménes
de régression et de transgression. Leur durée calculée théoriquement coincide aussi bien
avec les observations géologiques.

IRODALOM — {JlHTEPATyPA — LITERATURE

1 . Kuenen, P. H. : Marine Geology. New York — London, 1950. ; 2. S.z tra-
h o v, N. M. : Történeti Földtan, Moszkva, 1948. ; 3. T e r m i e r, H. — T e r m i e r, G. :
Histoire Géologique delaBiosphére. Paris, 1952. ; 4. Kossina, E. : Die Erdoberfláche.
Handb. d. Geophysik, Bd. 2. pp. 869 — 954. 1953. ; 5. A 1 1 a n, D. W. : L’áge de la térré
calculé d’aprés la méthode du plomb. Assemblée de Romé, Résumé 48. 1954. ; 6. U r e y,
H. C. : The temperature of the primitive Earth. Assemblée de Romé, Résumé 69, 1954. ;
7. E g y e d L. : A Föld belső felépítésének új elmélete és annak földtani-geofizikai követ-
kezményei. Földtani Közlöny LXXXV. kt. 277 — 318. o. 1955. ; 8. Egyed L. : A new
theory on the internál constitution of the Earth and its geological-geophysical conse-
quences. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. Vol. IV. pp. 43 — 83. 1956.

A DÉLZALAI KŐOLAJ TELEPE K ALAKJA, JELLEGE
ÉS A TELEPKIALAKÍTÓ TÉNYEZŐK

KOR.ni KÁLMÁN

Összefoglalás : A tanulmány a délzalai alsópannóniai korú kőolaj- és földgáztelepek alakjával,
jellegével, a telepkialakító tényezőkkel valamint a telepalak, telepjelleg, a teleptartalom es a telepvisel-
kedés összefüggésének néhány kérdésével foglalkozik. A szerkezeti történés mellett a homokkő-
kifejlődés a legfontosabb telepkialakító tényező. A homokkövek kiterjedésükhöz képest viszonylag
vékony rétegeket alkotnak, lepelszerű megjelenésben. A homokkövek egységes szemcseliagyságűak,
egységes ásványi összetételűek s jól osztályozottak, meszes kvarchomokkő típusúak. Az uralkodó szem-
esé nagyság 0,2— 0,1 mm. A homokkőképződmények átlagos vastagsága egyenesen arányos a kiterjedés
nagyságával.

Az alsópannóniai rétegtani viszonyokat kőzettani egyszerűség és egyveretűség jellemzi (agyag-
márga, márga, homokkő). Az üledéklerakódás már a tortonai' emelettől kezdve folyamatos volt, s azonos
kőzetanvaggal, egyező településben ment végbe. Az üledékfolytonosságot és a nagy üledékvastagságot
a medence állandó süllyedése tette lehetővé. Az üledékösszlet általában nyugodt településű. A tektonikus
és atektonikus rétegzavarodások nem gyakoriak.

A diagenetikus folyamatok csupán módosították a telepjellegeket. Amennyiben azonban elfogad-
juk a szediméntációs szerkezetképződés lehetőségét, úgy az anyagtömörülés elsődleges telepkialakító
tényezőnek tekintendő.

A délzalai kőolajtelepek vegyes termelési rendszerűek. Legfontosabb kihajtó energia az oldott
gáz és a gázsüveg, míg a szegélyvíznyomás jóval kisebb jelentőségű, minthogy a szénhidrogéntelepek
stagnáns vizekkel függnek össze.

Bevezető

A délzalai kőolajterületen immár két évtizede folyó fúrási tevékenység elsősor-
ban a pannóniai üledékek megismerését tette lehetővé. Különösen sok adatot gyűj-
töttünk az alsópannóniai alemeletből, mivel itt alakultak ki» a gazdaságilag értékes
szénhidrogéntelepek s ennélfogva az alsópannóniai rétegösszletet kutattuk meg és
tártuk fel a legrészletesebben. A délzalai kőolajkutatás úttörői nyomán jól ismerjük
a medenceüledékek általános rétegtani, szerkezeti és kőolaj földtani viszonyait [1, 2,
3, 4, 5, 6], Elképzeléseink vannak az itteni kőolaj keletkezés körülményeiről, a kőolaj
vándorlásáról és felhalmozódásáról [2, 7]. Az olajmezőkről számos mélyföldtani térké-
pet, szelvényt, metszetet, vastagságtérképet készítettünk. A magvizsgálati adatok
alapján feldolgoztuk a tárolókőzetek kőzetfizikai sajátságait, valamint többé-kevésbé
részletes üledékkőzettani vizsgálatok alapján megismertük azok általános kőzettani
jellegét.

A fenti ismeretek birtokában tanulmányom célja a délzalai kőolaj- és földgáz-
telepek alakjának és jellegének, valamint a telepkialakító tényezőknek vizsgálata.
Ezzel egyidejűleg a telepalak, telepjelleg, a teleptartalom és a telepviselkedés össze-
függésének néhány kérdésével foglalkozom. A telepkialakító tényezők a szerkezeti
történéssel, az üledékképződéssel és a kőzettéválással kapcsolatosak. Ezek közül az
első két tényezőnek van elsődleges szerepe, míg a diagenetikus folyamatok csupán
módosították a telepj ellegeket.

128

Földtani Közlöny, LXXXVJ. kötet, 2. füzet

1 . ábra. Földtani és elektromos szelvény a lovászi olajmezőben. 500 m-ig fesőpannon, 1500 m-ig alsópannon,
1600 m-ig szarmata képződményekkel. Jelek: l.Sföldes, fás barnakőszén, 2. márga, 3. agyagmárga*

4. homokkő, 5. agyagmárga (márga) és homokkőrétegek váltakozása, 6. agyag és homokrétegek váltako-
zása. — reonorHMecKHM h aaeKTPHsecKHH npo-bmiH He^TegoöbiBaiomero npoMbicna c. JloBacH. OÖ03Í
HaneHHH : 1. 3eMJincTbiö, apeBOBHflHbiíí öypbift yronb ; 2. Mepreab ; 3. r.iHHHCTbifi Meprenb; 4. necqaHHK j

5. CMeHa cnoeB rnuHHCToro Meprena (Meprena) h necMaHHKOB ; 6. CMeHa cnoeB t/imh h necKOB. — Fig.

1 . Coupes géologique et électrique dans le champ pétrolifére de Lovászi. Signes: 1 . lignité terreux, ligneux,

2. mame, 3. mame argileuse, 4. grés, 5. altemance de couches de mame argileuse (marne) et de grés,

6. altemance de couches d’argile et de grés.

Korim : A délzalai olajmezök

129

írj ír;

. 5

4

iMh 3

2

v\\\\\

<

130

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

Az alsópannóniai üledékek anyaga, alakja és kifejlődése

A délzalai kőolaj terület alsópannóniai rétegtani viszonyait, kőzettani egyszerű-
ség és egyveretűség jellemzi. Agyagmárga, márga és liomokkőrétegek váltakoznak
egymással. Az alsópannóniai üledékösszlet vastagsága Délzalában 800 — 1200 méter.
Ennek 15 — 20%-a homokkő, míg 80 — 85%-a agyagmárga és alárendeltebben márga.
Az alsópannóniai középső és alsó szakasza homokosabb jellegű, mint a felső szakasz.
A termelő szintek is az alsó és középső szakaszban települnek kevés kivételtől eltekintve.
A homok kifejlődése is eltérő az alsópannon felső részén. Míg az alsó és középső szakasz-
ban nagyobb vastagságúak, nagyobb kiterjedésűek, addig a felső szakaszban ennek
ellenkezőjét tapasztaljuk.

A teljes alsópannóniai üledékösszletre jellemző, hogy a homokkőrétegek és az
agyagmárgák (márgák) eléggé tagoltak s egymástól jól elkülönülnek, megfelelő vastag-
ságot alkotva az egységes szénhidrogén tárolására és ezek elszigetelésére, lezárására.
Ezzel szemben a délzalai medence felsőpannóniai és szarmata üledéksorában, noha
kőzettani szempontból azonos az alsópannóniaival, az üledékeloszlásban nem nyilvá-
nul meg ilyen jellegű szakaszosság, mivel itt a homokkő és a márga — agyagmárga
rétegek sűrűn váltakoznak, vékony rétegeket alkotva.

A homokkövek elég nagy kiterjedésűek, de kiterjedésükhöz képest viszonylag
vékony rétegeket alkotnak, lepelszerű megjelenésben. Az egyes homokkőrétegek vagy
homokkősorozatok nagy kiterjedése azonban csak látszólagos s legtöbbször nem egysé-
ges és összefüggő, hanem ugyanabban a rétegtani helyzetben kifejlődött, önálló homok-
kőtestekről, nagyméretű homokkőlencsékről van szó. Ezek sokszor bizonyos irányban
még az egyes olajmezőkön belül is elhatárolhatók. Az azonos szintben levő homokkő-
testek olykor egybekapcsolódnak. Az összefüggés helyenként nem tökéletes, nnvel
homokos márgafácies iktatódik közbe.

Ez a két homokkőtömeg rétegtartalmának közlekedését nem teszi lehetővé,
azonban a szénhidrogének vándorlását elősegítette. A homokkőtestek megkülönböz-
tetésében nagy segítséget jelent a teleptartalom viselkedésének és vegyi összetételének
ismerete.

Valamennyi homokkő túlnyomórészt egységes szemcsenagyságú s jól osztá-
lyozott. Az uralkodó szemcsenagyság frakciója Szepesházv
részletes vizsgálatai alapján 0,2 — 0, 1 mm (átlag 50 — 60%), mely
megfelel a leggyakoribb kőolajtároló homokkő típusnak.
A 0,2 mni-nél nagyobb szemcse alig 10 — 20%. Kavicsnagyságrendű csak ritkán ész-
lelhető.

Viszonylag gyakoribb a kavics a lovászi olajmező lovászi szintjében. A homokkőszem-
csék nem koptatottak, meglehetősen élesek s ez a tény rövid szállítottságra utal. A homok-
kövek az ásványi összetétel tekintetében is egységesek. A Szepesliázy által
megvizsgált többszáz homokkőminta alapján átlag 65% kvarc, 25% kalcit és 10%
nehézásvány és agyagásvány alkotja a homokköveket. A nehézásványok közül leg-
gyakoribb az almandin gránát, a klorit, a muszkovit és biotit, alárendeltebb szerepű
a turmalin, staurolit, rutil, cianit, leukoxén. Igen ritka a cirkon, magnetit, limonit
és pirít.

A homokkövek kötőanyaga agyag és karbonát. Gráf L. közleménye
szerint a röntgenspektrográfiai és termális differenciális vizsgálatok alapján a karbonát
dolomit és kalcit alakban van jelen.

A homokkövek tehát a kvarchomok típusnak felel-
nek meg, pontosabban meszes kvarcho m okkőnek, ami legin-
kább általában az orogén nyugalmi környezet jellemzője.

Korirn : A délzalai olajmezök

131

A délzalai alsópannóniai üledéksorozatra jellemző a keresztrétegzettség, a hullám-
barázdák hiánya. Diszkordancia felületek és üledékhézagok nincsenek.

A földtani metszeteken diszkordanciának tűnő, valamint az enyhén hullámos
rétegfelületek a lyukferdeség különbözőségekből és azok nem ismeretéből adódnak.

A homokkövek kifejlődésében a következő szabályszerűségeket figyeltük meg.
Ezek megállapítása elsősorban a nagyszámú 100 — 300 méteres térközzel telepített
feltáró és sűrítő fúrások segítségével volt lehetséges.

Homokkősorozatok

Az alsópannóniai alemelet alsó és középső részén a homokkőkifejlődés leggyako-
ribb alakja a homokkősorozat. A sorozatok 40 — 80 méter vastagságúak és nagy kiter-
jedésűek. E jellegük következtében nagy távolságban is jól párhuzamosíthatók. A soro-
zatok egy része tagolt, vagyis agyagmárga rétegek települnek közbe. A másik cso-
portot az egységes homokkősorozatok alkotják, melyek rétegtartalma és a telepfolya-
dékok eloszlása, vagyis a gáz — olaj és az olaj — víz határ egységes (pl. az alsó Rátka,
a Zala és Kerettye sorozatok).

Homokkősorozatokon belüli önálló homokkőtestek

A tagolt homokkősorozatokon belül gyakoriak az önálló, a sorozat többi homok-
kőrétegével össze nem függő homokkőtestek. Ezek gáz — olaj és olaj — víz határa eltér
a sorozat általános gáz — olaj és olaj — víz határától. Ilyen homokkőkifejlődés a kiscsehi
olajmező Kiscsehi és a lovászi olajmező Páka sorozatában ismeretes. A kb. 60 méter
vastag Kiscsehi sorozat 4 — 6, egyenként átlag 2 — 4 méter vastag homokkőrétegből
áll s e rétegek kevés kivétellel önálló telepeket alkotnak. A sorozat rétegtartalmának
eloszlása is ennek megfelelő.

A sok tekintetben hasonló kifej lődésű Páka homokkősorozat a lovászi olaj mező
középső és keleti részén szintén jól tagolt s számos önálló, 2 — 4 méter átlagvastagságú
telepet alkot.

Ezeken kívül a többi homokkősorozatokban is vannak önálló homokkőtestek,
melyek különösen az olaj mezők peremi részein fontosak a peremi kutatás szempont-
jából (Lovászi és Budafa sorozat).

Elszigetelt egységes homokkőtestek

Vastag márga és agyagmárga összletekben viszonylag vékony homokkőtestek
fejlődtek ki. A homokkőtestek alakja, kiékelődése, márgás fáciesbe történő átmenete
ez esetben jól nyomozható. E homokkőtestek kiterjedése változó, de jóval kisebb,
mint a sorozatoké. Ebbe a csoportba soroljuk a budafapusztai olajmező ún. Lispe márga-
összletében kifejlődött felső Lispe és a lovászi olajmező keleti részén levő alsó Páka
homokkőréteget.

E homokkőtesteket magában foglaló agyagmárgaösszlet 50 — 80 méter vastag-
ságú, míg a homokkőé 4 — 6 méter. Oldalirányú kiterjedésük nem ismeretes, mivel
valamely irányban a feltárt terület határain túlterjednek. Minthogy azonban bizo-
nyos irányban még az olajmezők határain belül elvégződnek, ebből következtethetünk
nem nagy kiterjedésükre, vagyis kb. 3 — 4 km2-es nagyságra.

2 Földtani Közlöny

132

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

Homokkőlencsék

A kis kiterjedésű (0,1 — 1 km2) homokkőtestek, ún. homokkőlencsék az alsó-
pannóniai üledéksor középső és alsó szakaszában ritkák. Vastagságuk mindössze 1 — 3
méter. Ezzel szemben az alsópannóniai alemelet felső szakaszában gyakoriak és 5 — 10
méter vastagságot is elérnek.

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a dél-
zalai alsópannóniai üledékösszlet alsó és középső szaka-
szában a homokkőképződmények átlagos vastagsága egye-
nesen arányos azok kiterjedésének nagyságával. Tehát a
nagy vastagságú (60 — 80 méter) homokkősorozatokat nagy oldalirányú (10 — 30 km2)
kiterjedés, a vékony homokkőrétegeket pedig a kiékelődés és lencseszerű kifejlődés
jellemzi. Vastag homokkőrétegek kis távolságon belül történő hirtelen kiékelődése
ritka jelenség és főleg csak agyagos-márgás jellegű homokkövek esetében fordul elő.

A délzalai alsópannóniai üledékgyűjtőt a lerakodási
környezet, az üledékszármazás, a vízelborítottság és a
vízközegben érvényesülő energia egységessége jellemezte,
mely azután az egységes üledékkifejlődésben, üledék-
anyagban, az üledékes kőzetek alaki sajátságaiban tük-
röződik vissza.

Az üledékes kőzetek valamennyi jellegéből kismélységű (50 — 150 m), de a part-
vonalaktól távoli lerakodási környezetre következtethetünk. A homokos és agyagos
fáciesek eloszlásában valószínűleg az áramlásoknak volt ‘nagy szerepe.

Az alsópannóniai üledékfolytonosságot és a nagy
üledék vastagságot elsősorban a medence állandó, de sza-
kaszos süllyedése tette lehetővé. Az egész délzalai részmedencében
követhető 60 — 100 méter vastagságú Lenti márga kifejlődése nagyobb mérvű Szökke-
nésre enged következtetni.

Noha még egyetlen fúrás sem ütötte meg a délzalai üledékgyűjtő medence alap-
hegységét, az a szomszédos kutatási területeken (Hahót — Nagylengyel — Szelnica)
szerzett ismeretek analógiája alapján valószínűleg hasonló jellegű mezozóos mészkő.
Miután az alaphegységre lerakódó kezdeti (oligocén?, alsómediterrán) üledékek kitöl-
tötték annak valószínű egyenetlenségeit, a leiilepedési térszín fokozatosan egyenletessé
vált és a tortonai emelet aljától a felsőpannóniai alemeletig egyenletes volt. Ugyan-
akkor az üledéklerakódás is folyamatos volt. E folyamatos üledékképződés azonos kőzet-
anyaggal, egyező településben, de időnként eltérő rétegkifej lődési jelleggel ment végbe.
Ennek oka részben a vízközeg fizikai viszonyainak változásával, de főként a medence-
aljzat süllyedésének szakaszosságával magyarázható. A regressziós jellegű
szarmata tengerrel szemben az alsópannóniai transzgresz-
sziós volt.

Az üledékképződés utáni történések telepkialakító és módosító jellege

A délzalai kőolaj- és földgáztelepek kialakulásában legnagyobb szerepe a szer-
kezetképző folyamatoknak volt. A szénhidrogén felhalmozódást első-
sorban a kialakult szerkezetek, a boltozatos formák köz-
ismert csapdajellege határozta meg. Az elsődleges, tisztán szerke-
zeti csapdákon kívül olajmezőinken a szerkezeti és kőzettanilag határolt csapda közötti
átmeneti csapdatípusok is vannak s a homokkövek kiékelődésével kapcsolatosak (2. ábra) .

10U2

I • I dJ

ÖCSS-O
<V o x

m

t> ö

M * ■*

% 03 .

S5ig§

S25oJ
Mg 3 ga
cd o <u cl> öx>

0- C Ti Vh

W) C G T CÖ

r u

o<°*

-■5«

3 t- tí

2 S'o a

í h Ö .

9 0-2 t'-
“ u o -

j o l-i 'fi

>i a-£J

j? • a

* oj • • cd

i c in

■ a «r

. I a-a

5^3“

s P.-jií

: £ S'Q

‘ .-i8 «

.m > n*

í O o

: V t4 u

134

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

Számuk és jelentőségük a szerkezeti csapdákhoz képest jóval kisebb. Még ennél
is jelentéktelenebbek az atektonikus eredetű csapdák.

A délzalai szerkezetek keletkezésével és a szerkezetképződés folyamatával nem
célom foglalkozni, hiszen ez túlnő tanulmányom keretén. Az ezzel kapcsolatos felfogások
és nézetek mindnyájunk előtt ismeretesek. Az alábbiakban csupán az alsópannóniai
üledékösszlet másodlagos szerkezeti jellegeit foglalom röviden össze.

A délzalai medence középmély- és mélyszintkutatása során kitűnt az is, első-
sorban a lovászi boltozaton, hogy a boltozatforma az alsópannóniai alemeletben jóval
laposabb, mint a miocénben. így Lovásziban a tortonai rétegek dőlésszöge a szárnyakon
20 — 22°, ugyanakkor az alsópannóniai rétegeké már csak 10 — 15°, s felfelé fokozatosan
ellaposodnak. A boltozatformák mellett a medence számos pontján ismerünk réteg -
zavarodásokat, melyek telepkialakító jelentősége csak kivételesen számottevő (3. ábra).
E jelenségek egy része tektonikus, másik része atektonikus eredetű. A vetőjeliegű réteg-
elmozdulások nagyságrendje 2 — 20 méter között változó.

Az egész alsópannóniai üledéksort átharántoló vetődést csak az újfalusi olaj-
mezőben tudtunk kimutatni. Ez az ÉÉK — DDNY-i irányú vető a telepkialakulásra
is hatással volt, mivel az azonos jellegű újfalusi és újfalu-keleti kőolajtelepeket teljesen
elválasztja egymástól. Ugyancsak ÉÉK — DDNy-i és É — D-i irányú vetők vannak mind
a lovászi, mind a budafapusztai olajmezőkön. A vetők mindamebett ritkaságszámba
mennek. Eddigi tapasztalataink szerint a vetők zártak, s így a különböző telepek folya-
déktartalma nem közlekedik egymással. A kőolajtermelés menetét lényegében nem
befolyásolják, habár a telepek egységét helyenként megbontották. Ezt a másodlagos
termelés megtervezésekor figyelembe kell venni.

A rétegzavarodások másik csoportja atektonikus eredetű s az üledékek lerakó-
dása közben, azok bidroplasztikus állapotában keletkeznek. Ennek bizonyítékait egyes
magok rendszertelenül gyüredezett üledékanyaga szolgáltatta. A vetők egyrésze való-
színűleg szintén üledékrogyásos jelenség. Az üledékrogyások telepkialakító szerepe a
vetőkéhez hasonló, de Kiscsehiben helyi jellegű kőolajtelepet is eredményezett.

Az alsópannóniai üledékösszlet általában nyugodt
településű. A tektonikus és atektonikus eredetű rétegzavarodások egyaránt
ritkán észlelhetők. Ebben a tekintetben a medence keleti része nyugodtabb, mint a
nyugati. Az üledékgyűjtő mozgékonysága tehát korántsem
volt olyan erősségű, mint az orogén övékben.

Az üledékképződés utáni történések közül a kőzettéválás folyamata a tároló-
kőzet szöveti viszonyaira és ezzel kapcsolatosan a telepj ellegekre volt kihatással. Meg-
jegyzem azonban, hogy amennyiben elfogadjuk a szedimentációs
szerkezetképződés lehetőségét, úgy a kőzettéválás, köze-
lebbről az anyagtömörülés elsődleges telepkialakító
tényezőnek tekintendő.

A mélységgel negatív értelemben változó kőzetparaméterviszonyok elsősorban
az anyagtömörüléssel kapcsolatosak. Az alsópannóniai homokkövek
finom szemcsézettsége nagymértékben elősegítette a tömö-
rülés hatásosságát. Míg a —800, — 900 m t. sz. alatti mélységben levő homok-
kőrétegek átlagos hézagossága 25 — 26%, átlagos abszoliít áteresztőképessége 200 —
400 millidarcy, addig a — 1200, — 1300 méterben települő legalsópannóniai homok-
köveké 17 — 18%, illetve 30 — 40 millidarcy. Az alsópannóniai alemelet felső szakaszá-
ban levő üledékek a kőzettéválás korábbi szakaszát képviselik, szemben az alsópannó-
niai alemelet középső és alsó szakaszának előrehaladottabb diagenetikus állaootával.
A Páka és Kiscsehi sorozat homokkövei olyan laza szerkezetűek, hogy ujjal könnyen
szétmorzsolhatók, s csak ritkán sikerül magot nyerni belőlük. Ezzel szemben a lovászi

2*

Koriin : A délzalai olajmezők

135

S £ c-ü'£

^

MO
CU I s

• ¥ «=: C
■O ^ (U o

ÖX)

2 £-.210
ui Q. 73 „

'd <Ü <V % tf

'Oisg'ü

>sóga .

S • rC ^
ICO

</)

1 '«L*

2 S

tfj OS !

■r. n ;

:°<u !

-O I
^ ÍTu
^ S ■

C m -r I ^ ’y>

I n co | _'0>

C (3 C u u

OQ- X J v tO

.[T I i

_ «*N Mi. /I.

S«B;

03

S “ü 3

I CO ^ ^

£ í 3 $

£ ~ I í S CÖ

2 - O) 03 > p*
Síi J'3*
</) S CD o a .
i-o«S-o

s$u e gl

-rii"

I tf!

'<U 03 * 3 rrj O
to CT3 . O V f/í

fo co
•igio s §s

•ej 2 >> c«2 v-'

■4-J • ^ ’ “ I '<3

ru55-,
o ~ •• 5-to^

IflíW

•_23 ¥ k '£?<,-

•/> ce S

fal

0-glO

a&O

>iO

g° -

2m x
Éj <u 3
5-0 2

0. <V

te

4B gg g-g

3Ö M § ? O
-O Cö g o >

03

aso £ * ij

01-2 O

•3-2 * u
O u -T)
r< É ss co ^

136

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

sorozat homokkövei még nedves állapotban is igen kemények s határozottan kőzet-
jellegűek. A mélyebb helyzetű termelőszintek egyenletes termelése részben, de nem
kizárólag, a tömörüléssel magyarázható.

A homokkövek függőleges irányú átbocsátóképessége átlagosan egvharmad-
résszel kisebb értékű, mint vízszintes irányban, and természetes is, mivel az alsó-
pannóniai üledékanyag vízszintes elrendeződésű.

A cement áció sem a mélységgel, sem pedig oldalirányban nem mutat szabály-
szerűséget. Míg az agyagos kötőanyag a homokos és agyagos fáciesek kifejlődésével
van összefüggésben, addig a meszes kötőanyag megjelenése szeszélyes. A meszes kötő-
anyag helyi feldúsulása olykor (35 — 50% CaC03) át nem eresztő közbetelepüléseket
képez. A kötőanyagok mennyisége jelentős kihatással van az áteresztőképességre.
A telepfolyadékok mozgásában tapasztalt néhány szabályszerűtlenség legtöbbször a
permeabilitásviszonyok változásával magyarázható.

A délzalai szénhidrogéntárolók általános telepjellegei

A délzalai alsópannóuiai korú kőolaj- és földgáztelepek kialakulásának legfon-
tosabb tényezője a boltozódás. A telepek alakját és nagyságát a
szerkezeteken kívül a homok kőkifejlődés határozta meg.
A szerkezetképződés és az egész alsópaunónon át tartó szakaszos homoklerakódás tette
lehetővé a többszintes — többtelepes olajmezők kialakulását, mint amilyen a lovászi,
budafapusztai és kiscsehi mezők. A szerkezetek elsősorban a csapdát alakították ki,
de természetesen az általános telepj ellegekre is hatással vannak. így a megfelelő nagy-
ságú szerkezet segítette elő a gáz, olaj és víz teljes elkülönülését. Lapos boltozatokon,
mint a kiscsehi és budafapusztai olajmezők közti területen, az elkülönülés nem ment
végbe. Nemcsak, hogy gázsapka nem alakult ki, de a kutak már a feltárás kezdetén is
az olajjal együtt 50 — 70% vizet termeltek.

A homokkőtestek alakja és nagysága, valamint a szénhidrogének felhalmozó-
dása között szoros összefüggés van. Minél nagyobb kiterjedésű a homokkőtest, annál
nagyobb mennyiségű kőolaj és földgáz gyülemlett fel benne. A nagy kiterjedés követ-
keztében szénhidrogének felhalmozódási (táp-) területe is nagy volt. A homokkő-
rétegek szolgáltak ugyanis a másodlagos szénhidrogénvándorlás útvonalául.

A homokkőkifejlődés és a telepkialakulás közötti kapcsolat nagy jelentőségű,
mivel a telepalak és -nagyság a telepviselkedésre és teljesítőképességre nagy kihatás-
sal van.

A délzalai kőolajtelepek teljesítőképességét ezenkívül a szerkezeti viszonyok,
a tárolókőzetek szöveti és összetételi jellege, a telepfolyadékok jellege, valamint
a rétegnyomás és hőmérsékleti viszonyok szabják meg. E tényezők közül a tároló
kőzetek az egész délzalai alsópannóniai üledékösszletben egységes összetételűek.
A szöveti, rétegnyomás- és hőmérsékletviszonyok a mélységgel változók, míg a telep-
folyadékok nemcsak függőlegesen, de sokszor oldalirányban is egymástól eltérő
jellegűek.

A legtöbb délzalai kőolajtároló termelésében nem egy, hanem több termelő
mechanizmus működik egyidejűleg, azaz vegyes termelési rendszerűek. A telepenergia
források a szabad gáz, az oldott gáz, a szegélyvíz nyomás és kivételesen a talpi víz-
nyomás. A nehézségerő egészen jelentéktelen telepenergiát képvisel. Olyan tároló nincs,
melyben csak egyetlen termelő mechanizmus érvényesülne. Ugyanakkor csaknem
kivétel nélkül valamennyi délzalai kőolaj telepben fontos szerepet játszik az oldott gáz
energiája. A tároló típusa és a telep jellege között összefüggés van.

Korim : A délzalai olaj mezők

137

így a nagy kiterjedésű, nagy energiájú szabad gáztömegek a nagy kiterjedésű
s az egész boltozaton átliajló homokkősorozatokban képződtek. Itt nagy és rugalmas
gázsüveget alkotnak, mely a legfontosabb és leghatékonyabb kihajtó közeg ezekben
a tárolókban. Ide soroljuk a lovászi olajmező Rátka, Lovászi, a budafapusztai olaj-
mező Budafa sorozata alkotta telepei.

Az oldott -gázos rendszerű tárolótípust néhány Kiscsehi és Páka telep közelíti
meg. Tiszta típusról azonban itt nincs szó, mivel ezekben a telepekben is kifejlődött
bizonyos nagyságú gázsüveg, melyek energianagysága az oldott gázé mögött marad.
Ezek a kis gázsüvegek ugyanis nem képviselnek olyan rugalmas közeget, mely egyen-
letes kiszorítást tesz lehetővé, mivel ennek gáza behatol az olajtároló teleprészbe, s
gázáttörésszerűen megnöveli az oldott gáz mennyiségét, vagyis az oldott gázzal egyen-
értékű hatást fejt ki.

Ugyancsak ezekben a telepekben fejlődött ki néhány másodlagos gázsapka.

Hasonlóképp megközelítik az oldott-gázos rendszert azok a telepek, melyeknek
nincs gázsapkájuk, s a szegélyvíz előnyomulás nem elég gyors ahhoz, hogy hatékony
víznyomásos jelleget, kölcsönözzön a tárolónak. Ezekben a tárolókban lényegében
oldott-gáz nyomás uralkodik. Ide tartozik a budafapusztai olajmező felső Lispe, alsó
Lispe és Kerettye sorozata.

A délzalai telepekben a szegélyvíz hatásossága a telep nagyságával és a mély-
séggel áll kapcsolatban. Kőolaj- és földgáztelepeink stágnáns vizekkel függnek össze,
melyek hidrosztatikus állapotban vannak. Minél nagyobb valamelyik telep, annál
nagyobb víztömeggel érintkezik s annál hatékonyabb a víznyomás a térfogatos expan-
zió, ffl. a hidrosztatikus nyomás következtében. Nyilvánvaló, hogy a nagy kiterjedésű
sorozatokban játszik legfontosabb szerepet a szegélyvíznyomás. A kisebb telepekben,
a kis lencsékben a víznyomásnak csak a termelés kezdetén van kisméretű hatása, ami-
dőn a víz rugalmas ereje még érvényre jut. Egyetlen telepünk sincs, mely ne érint-
kezne szegély vizzel.

Pia a homokkősorozat elég vastag és egységes, vagyis ha a sorozat egyes homokkő-
rétegei összeolvadnak, akkor a peremvíz mellett a talpivíznek is némi jelentősége van
a termelésben. így pl. a budafapusztai olajmező Zala sorozata esetében a mező középső
szakaszán, ahol a Zala homokkövek összefüggnek a víztartó Mura sorozat homok-
köveivel.

A telepj ellegekből 'és a vízföldtani viszonyokból nyilvánvaló, hogy a délzalai
kőolajterületen a szegélyvíz, mint kihajtó közeg jóval kisebb jelentőségű, mint a szabad-
gáz és az oldott-gáz.

Oopiwa h xapaKTep HetJjTHHbix Mecropo>KACHHH, pacnojraraioiyHxcH b hjwhoh nacTH kom.

3aaa h (jjaKTopu o6pa30BaHHH 3ajieweii

K. KOPHM
Pe3ioMe

B cTaTbe paccMaTpimaioTcH (j)opMa h xapaKTep aajieaíeü neijiTH h ra3a Hii>KHenaHHOH-
CKoro B03pacTa, pacnojiaraioinuxca b io>khoh nacTii KOMmaTa 3ana b Beurpmi. KpoMe toi o,
onpeaejiaroTcH (J)aKTopbi, oőycjioBAHBaiomHe xapaKTep 3ane>Keii h B3aiiM00TH0iueHiiH Me>KAy
hx (jjopMoü, xapaKTepoM, cTpoemieM h noBeaemieM. raaBHbiM ^axropoM npu oőpa30BaHiiii
3ane>KeH HBJineTCH, KpoMe tcktohukii, pa3BnTiie necBamiKOB. Ohh oőpa3yioT 3Aecb, no cpaB-
HeHHK) c hx pacnpocTpaHemieM OTHOciiTejibHO tohkiic, noKpoBonoAOŐHbie cjioh. necHamiKH
coctoht h3 3epeH OAHopoAHoro pa3Mepa, h OAHopoAHoro MHHepajioninecKoro cocTaBa ; ohh
xopouio OTCopTnpoBaHbi ; TnmiMHbiM npeACTaBHTeaeM hx hbjihctch H3BecTK0 — KBapueBbin
necnaHHK. rocnoACTByioinHH pa3Mep 3epeH BapbiipyeT b npeaejiax ot 0,200 ao 0,100 mm.
CpeAHHH MomHOCTb necMaHbix o5pa30BaHHH npnMo nponopnuonaabHa k hx pacnpocTpaHemiK).

Hn>KHenaHHOHCKHe cTpaTurpaíjmnecKHe ycaoBim xapaKTepii3yioTcn npocTOToü h
OAHopoAHOCTbio jthtojiothh (muHHCTbiu Meprenb, Mepreab, necnaHHK). OcaAKOHaKonneHiie

138

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

npoHCXOAHJio HenpepbiBHO c TopTOHCKoro npyca npn HaJimmii Tex >xe, comacHO 3ajieraiomHX
ropHbix nopoa.

riocTOHHHoe norpy>KeHne őacceüHa cnocoőcTBOBajio HenpepbiBHOdH h Bojibinoü moiu-
hocth ocaflKOHaKonjieHHH. B oőigeM, ocaAOHHaa TOJima xapaKTepH3yeTcu cnoKOHHbiM 3ajie-
raHHeM. TeKTOHnnecKHe h BMecre c TeM aTeKTOHHMecKne HapyweHHH hbjihiotch AOBOJibHO
peflKHMH.

B pe3yjibTaTe flHareHenmecKnx nponeccoB xapaKTep 3ajie>KeH TOJibKO MOAmjmnupo-
BaJlCH. ECJIH >Ke npn3HaTb B03M0>KH0CTb 06pa30BaHHH CTpyKTypHOH (JlopMbl 3a CHeT OTJIO-
>xeHHH oca/iKOB, to ynjioTHeHue Maiepiiajia CMHTaeTCH nepBHMHbiM (jjaKTopoM otjJopMjiemiH
3ajie>KeH.

np0H3B0aCTBeHHbIÍÍ pe>KHM K)>KH03ajiaMCKHX HC(})THHbIX MCCTOpCOKAeHHH ABJlHeTCU
CMeuiaHHbiM. TjiaBHbie hctohhhkh 3Hepnm — pacTBopeHHbiü ra3 h „ra30Baa uianKa”, npHae.w
Hanop KpaeBbix boa nrpaeT noAHimeHHyK) poab, BCJieACTBue Toro, hto yr.aeBOAopoAHbie 3a-
Jie>KH CBH3aHbI c 3aCT0ÍÍHbIMH B0A3MH.

Forme et caractére des gisements pétroliféres du sud du comitat de Zala et les facteurs

de leur formation

K. KORIM
pár Résume

Le mémoire étudie la forme et le caractére des gisements pétroliféres d’áge pan-
nonién inférieur du sud du comitat de Zala, ainsi que les facteurs de lem: formation,
et s’occupe aussi de certaines questions concernant les relations entre la forme, le carac-
tére, le contenu et le comportement du gisement. A part les événements structuraux,
le principal facteur de la formation du gisement c’est la formation du grés. Les grés
forment une couverture, composée de couches relativement minces en comparaison
avec leur étendue. Les grés sont composés de grains uniformes, ils ont une compo-
sition minéralogique uniformé et sont bien assortis, ils sont du type des grés quartzeux
calcaires. La grosseur dominante des grains est de 0,200 á 0, 1 00 mm. L’épaisseur moyenne
des formations de grés est en rapport linéaire avec leur étendue.

Les conditions stratigraphiques du Pannonién inférieur sont caractérisées pár
lem simplicité et homogénéité pétrographiques (marnes argileuses, marnes, grés). La
déposition du sédiment a été continu déjá depuis le Tortonien et s’est effectuée avec
le mérne matériau en stratification conforme. La continuité de la formation du dépót
et sa grande épaissem ont été rendues possible pár la subsidence continue du bassin.
La stratification de l’ensemble est en général non troublé. Les perturbations tectoniques
et atectoniques ne sont pás fréquentes.

Les processus diagénétiques n’ont que modifié les caractéres du gisement. Mais
si nous acceptons la possibilité de la formation de la structure pár sédimentation, la
compaction du matériau dóit étre considérée comme un facteur primordial de la for-
mation du gisement.

Les gisements pétroliféres du sud du comitat de Zala sont á exploitation mixte.
L’énergie principale expulsatrice est le gaz dissous et le chapeau de gaz, tandisque
la pression de l’eau de bordme a une importance beaucoup moindre, parce que les
gisements de carbmes d’hydrogéne sont en connexfon avec des eaux stagnantes.

IRODALOM— JIHTEPATYPA — LITER ATL'RE

1. Barnabás K. — S trausz L. : A délnyugat-dunántúli pannónikum'

(Kézirat) Bp. 1947. — - 2. Kertai Gy. : A magyarországi kőolaj- és földgáztele-
pek keletkezése. M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. V. 3. 1952. — 3. Kertai Gy. :
Kőolaj és földgáz Magyarországon. Függelék Vadász ,, Magyarország földtana” című
könyvben, 1953. — 4. Papp S. : A dunántúli petróleum- és földgázkutatások. Magyar
Mérnök- és Építész -Egydet Közi. 72. — 5. Pávai Vájná F. : A Dunántúl liegy-
szerkezete. Földt. Int. Évi Jel. Függ. Vitaülés 1943. — 6. Szálán czi Gy. : Tele-
pülési és szerkezeti megfigyelések a délzalai kőolajmezőkön. Földt. Közi. 1953. —
7. Tömör J. : Szerves maradvány-vizsgálatok magyarországi kőolajokban. Földt.
Közi. 1950. — 8. Vadász É. : Magyarország földtana, 1953. — 9. Vadász E. :
Magyarország földtani nagyszerkezeti vázlata. M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. XIV.
1—3. 1954.

MIOCÉN ÜLEDÉKEK KIFEJLŐDÉSE
A LOVÁSZI MÉLYFÚRÁSOKBAN

VÖLGYI LÁSZLÓ
(XXV. táblával)

Összefoglalás: A Lovászi olajmezőben mélyfúrásokkal feltárt helvéti, tortonai és szarmata me-
denceüledékek földtani kifejlődését ismertetem. A pannóniai képződmények más leírásokból ismeretesek,
ezért csak az alsópannóniai alsó szintet érintem a szarmata elhatárolással kapcsolatban. A tárgykor súly-
pontját a középsomiocén alkotja. A felsőmiocénből csak a szarmatával foglalkozom, ezért a közölt ada-
tok a miocén — pliocén határkérdésben való állásfoglaláshoz nem elégségesek.

I. Üledékkifejlődés

1. Helvéti emelet

A helvéti emeletet finomszemű törmelékes üledék képviseli vastag és egyhangú
rétegsorral. Sötétszürke finomliomokos agyagmárga és márga meszes — pelites alap-
anyagában metamorf kvarc, földpátszemesék és muszkovit pikkelyek vannak, általá-
ban 10 — 30 mikron, helyenként azonban 50 — 150 mikronos szemcseméretben. A helyen-
ként közbetelepülő vékony, rétegzetlen meszes-agyagos finomszemű homokkő ural-
kodóan kvarccsillámos ásványi összetételű, azonban szórtan zöld bevonatú glaukonit
és pirit szemcséket is tartalmaz. A szemcseméret 30 — 100 mikron között erősen inga-
dozó és kötőanyagában még 2 mikronnál kisebb ásványi törmeléket is tartalmaz. Az
átfúrt belvéti rétegsor a tengeri foraminiferás homokos agyagmárga ,,shr” jellegű kőzet-
fáciese. Az egész rétegsor magán viseh a nyugodt, csendesvízi kifejlődés bélyegeit.
A bizonytalan, vékony „tufa” csíkok mecseki és jugoszláviai analógia alapján az alsó-
helvéti riolittufaszórás vízi úton szállított, átmosott anyagából származhatnak. A hel-
véti emelet felső része meglehetősen gazdag Foraminifera farinát tartalmaz. Uralkodóan
Globigerina félékből áll a faunaegyüttes és különösen jellemzők a Bolivina, Candorbulina,
Cibicides, Elpliidium, Globigerina, Nonion és Spiroloculina fajok. Az üledékcsoport
alsó 200 m-es szakaszán kismérvű homokosodás tapasztalható, a felső szakasz Candor-
bulinái elmaradnak és csak aprótermetű, szegényes Foraminifera társaság mutat-
kozik. Az egyéb állattörzsekhez tartozó ősmaradványokat a foranűniferás-iszapos
tengerfenéket kedvelő szivacsok, az iszapba furakodó életmódot folytató spatangidák,
a sekélytengert kedvelő briozoák, osztrakoda- és halmaradványok, valamint rossz meg-
tartású vékonyhéjú molluszka töredékek képviselik. Bár ezek az ősmaradványok — köze-
lebbi meghatározás lehetősége nélkül — további rétegtani támpontot nem adnak,
fácies szempontból, egyezésben a finomszemű pélites kőzetkifejlődéssel, támogatják a
nyíltabb sekélytengeri kifejlődésre vonatkozó előző megállapítást. A homokos márgát
gyakran átjárják kalcit és pirit kitöltésű finom kőzetrepedések, valamint mikrotektonikai
csúszási nyomok. A helvéti emelet rétegösszletébe 960 métert fúrtunk bele, azonban
alsóbb tagozata és feküje ismeretlen. A tortonai emelet felé nüntegy 50 m vastagságú
bamásszürke, kemény, kalciteres márgát választottam ki határrétegként.

140

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

2. Tortonai emelet

A tortonai emelet a kelvétiből folytonos átmenettel fejlődik ki, amit a helvéti-
liez hasonló Koraminifera fauna is megerősít. Ezt az átmenetet a kőzetkifejlődés foko-
zatosan megváltozó volta még jobban érzékelteti. A tortonai emelet alsó szakasza még
magán viseli a ,,slir” jelleget, azonban kőzetösszetételben mégis eltérő jellegű. A mecha-
nikai-vegyi üledékek meszesebb kőzetkifejlődését mutatja a növekvő CaC03 tartalom.
Ezenkívül jellegzetes a glaukonitnak kőzetalkotó mennyiségben való megjelenése.
A márga alapanyagába beágyazott és a fokozatosan túlsúlyra jutó homokkő anyagát
képező metamorf szögletes kvarctörmelék, valamint a glaukonit, ami ezen rétegcsoport
állati és növényi maradványainak is fosszilizáló anyaga a szénsavas mész mellett, érzé-
kelteti a kristályos alaphegység közelébe eső neritikus övét. Jelenlegi fúrási adataink
és a legújabb szerkezeti szintézis szerint [10] Nagykanizsa körül már valószínűleg kris-
tályos alaphegység alkotja a medencealj azat ot és területünktől ugyancsak nem messze
észak — északnyugati irányban szintén kristályos alaphegységet ismerünk a felszínen
[2], illetőleg mágneses méréssel [5] valószínűsítve a felszín alatt. Ez a két terület tehát
fő anyagszolgáltató bázisként tekintendő. Meg kell jegyeznünk, hogy a glaukonit
vezetőszerepe a pirít rovására közegváltozást jelez a gyér glaukonit -tartalmú helvéti-
vel szemben. Felfelé haladva a tortonai üledékekben, hamarosan uralomra jut a dur-
vább törmelékanyag, mely a meszes közép- és durvábbszemű homokkőkifejlődésben,
sőt kisebb foltokban homokkőkonglomerátumban nyilvánul meg. A megjelenő mészkő-
törmelék, valamint a litotamnimnos homokos mészkő betelepülés partközeli jelleget
mutat. A tortonai emelet teljes egészében, de különösen az alsó és középső mintegy
400 m-es rétegcsoport viszonylag sok ősmaradványt tartalmaz. Elsősorban a foramini-
ferás-mészalgás kifejlődés jellemző. A helvéti foramiuifera alakokon kívül néhány új
faj is megjelenik. Például : Anomalina, Bulimina, Nodosaria, Robulns. A homokos-

mésziszapos tengerfenéket kedvelő tengeri sünök, szivacsok és az ugyancsak sekélytengeri
Bryozoa és Ostracoda, valamint halmaradványok mellett a rossz megtartású kagylók
és csigák egészítik ki a faunaegyüttest. A kagylók közül a Teliina és Pharus, a csigák
közül a Murex nemzetséget lehetett meghatározni.

A felső, fiatalabb tortonai üledékekben úgyszólván kizárólag Foraminiferák
képviselik az ősmaradvány anyagot. A tortonaira jellegzetesnek mondható nemek
ebben a fiatalabb összletben is megtalálhatók : Candorbulina nniversa, Candorbulina
biloba, Candorbulina triloba, Cibicides dutemplei, Globigerina bulloides. Az egész torto-
naira jellemző szénült és pirítesedett növény maradványok, sőt néhol szenes homokkő
és agyagmárga csíkok megjelenése az állati maradványokból megítélhető sekélytengeri
kifejlődés szárazföld közeli 'voltát megerősítik. A kőzetszerkezet és anyagelrendeződés
megfigyelésével érdekes adatokat kapunk az üledékképződés jellegeire vonatkozóan is.
Igen gyakori a tortonai üledékekben a deltarétegzéshez hasonló, különböző szögben
hajló, .egymást keresztező és vízszintes finomsávos keresztrétegzettség, ami valószínű-
leg a lejtős iilepedési fenéktérszín hatása lehet. A finomszemű parti fövenyre emlékez-
tető és a csendes hullámverés hullámbarázdáit, valamint a fajsi'úy szerinti szelekció
következtében összehordott, csillámos fészkeket tartahnazó homokkő a sekélytengeri
hullámzás üledékmozgató hatását mutatja. Oldásos, kimosott rétegfelületek és homok-
kőbe települt szabálytalan alakú agyagos csomók, vagy márgába ékelt, elszigetelt
homokkőlencsék a tengeráramlások pusztító, illetőleg üledékelrendeződést megbontó
munkájának szép reliktumai. Ezeknek a tengeráramlásoknak a létrejöttét a feltételez-
hető hőmérsékleti és vízsűrűségi (sótartalmi) különbségeket adó miocén szigettenger
nagyban elősegíthette. A tengeráramlások oxigénnövelő hatása ugyancsak kedvezően
befolyásolhatta a tortonai emeletben tapasztalt glaukonitképződést is. A tortonai

Völgyi : Lovászi miocén üledékek

141

üledékek közé ékelődő igen vékony, bizonytalan tufit rétegecskék szintjelzők nem
lehetnek, de valószínűsíthető, hogy a helvéti — tortonai határon, dácittufa hullás víz-
ben szállított, átmosott anyagából származnak és eredetre nézve az újudvari, igali
és nagylengyel i tortonai tufákkal lehet azonos. A tortonai rétegekben jellemző a fúró-
mag méreteiben mozgó szingenetikus gyüredezettség, ívelt csúszófelületek és olaj-
átitatástól zsíros jellegű agyagos repedéskit öltések. A kőzetüregekben apró fennülő
másodlagos kaiéit- és piritkristály -telepek vannak. A tortonai üledékek összvastagsága
a szerkezeti helyzettől függően 650 — 720 m között változó.

3. Szarmata emelet

A szarmata emelet üledékei szintén fokozatos, átmenettel fejlődnek ki a tortonai -
ból és ismét a finomabb tömielékanyagú, tömött homokkő és márgakifejlődés veszi át
a vezetőszerepet. A pelites üledékek uralomra jutását jelzi az is, hogy a csaknem homok-
mentes valódi márgakifejlődés háttérbe szorítja az idősebb emeletekben előforduló
homokos márgát. Az alsó rétegcsoport helyenként igen magas mésztartalma (homokos
mészkő) a törmelékes üledéktípus mellett is tükrözi a fedőhegységbeli „alsószarmata”
kifejlődésnek a medenceüledékben is megnyilvánuló meszesebb jellegét. A szarmata
felsőbb részében a mésztartalom az alsópannóniai alsó szakaszán általános 20 — 30
súlyszázalékra csökken, s a homokkő és márgarétegek sűrűsödése tapasztalható, ami
a szarmata — pannon határrétegének vett „lemezes márga” kifejlődésbe torkollik. Ez
a 15 — 20 m vastag kőzetkifejlődés a fúrások elektromos szelvényeiben is jól felismer-
hető. Barnásszürke, kemény márgában finom homokkő és sárgásszürke méSzmárga
csíkocskák sűrűn váltakoznak márgacsíkokkal centiméteres — milliméteres nagyság-
rendű vastagságban, jól rétegezett kőzetszerkezettel. A CaC03 tartalom 50—70 súly-
százalék közt erősen ingadozik. Az általános kőzetjelleg tehát homokos mészmárga.
Rétegződésmenti mikrotektonikai csúszófelületek gyakoriak. Az üledékképződés zavart
voltát mutatja a lencsés keresztrétegződésű kőzetszerkezet és a tengeráramlások okozta
kimosásos rétegfelület. Jellegzetes üledékképződési viszonyokat tükröznek a gyakori
keresztrétegzettség és az atektonikus gyüredezettség, továbbá a homokkőbe települt
néhány centiméteres elszigetelt, szabálytalan alakú, helyenként fényesre gyúrt agyagos
csomók és a márgaüregeket kitöltő homokkőfoltok. A márgakifejlődés vékony repe-
désekkel sűrűn átjárt. Másodlagos kitöltésként kalcitér és igen finom homok, ritkán
pirít is mutatkozik. A szarmata alján sok halmaradvány, elsősorban pikkely mutat-
kozik, ami a tortonai határon általános elterjedésű a Dunántúlon. Szegényes makrofaunája
a korjelző Tapes gregarián kívül csupán Congeria és Limnocavdium alakokból áll. A Fora-
miniferák faj- és egyedszáma a tortonhoz képest erősen megcsappant, csökkentsósvizű
állattársaságot mutat. A jellemzőbb fajok : Biloculina, Elphidium, Quinqueloculina ,

Rotalia, Uvigerina. Közvetlen szárazföldi anyagszállításra utal a sok növénymarad-
vány (Cinnamomum levél, termés, sáslevél) és sok egyéb bizonytalan (rovar?) szerves-
maradvány. A szarmata emelet átlagvastagsága 180 m.

4. Alsópannóniai alsó szint (szarmata?)

Az előzőkben említett és vitán felül a szarmatához sorolt „lemezes márga”
kifejlődés felett folytatódik a homokkő- és márgarétegek sűrű váltakozása. A homokkő
aprószemű, meszes, csillámos kvarchomokkő. Kötőanyaga CaC03 és agyag, melynek
helyi feldúsulása olajföldtani tekintetben csaknem impermeabilis öveket jelent. Újabb

142

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

megfigyelésként kell megemlíteni a homokkő szemnagyságának helyi megnövekedését
(0,5 — 3,0 mm) beágyazás formájában. A márgakifejlődés agyagmárga és mészmárga
átmeneti típusaiból áll. Ez a rétegcsoport az alsópannóniai emelet legbiztosabb vezető
szintje a , .lenti rnárga” feküjében levő „lovászi sorozat” és a szarmata „lemezes márga”
között van. A „lovászi • sorozat” alsópannóniai korát jellegzetes molluszka-faunával
tudjuk bizonyítani [7], A szőkébb értelemben vett „alsó szint”-ből azonban nem isme*
rünk biztos alsópannóniai fajokat és valószínű, hogy a más területekről leírt ún. „át-
meneti rétegekének felelnek meg. Ebből a rétegcsoportból a Foraminiferák teljesen
hiányoznak, csak a „lemezes márgában” fordulnak elő Foraminiferák, valamint apró-
termetű piritesedett csigák ( Planorbis sp.). Az alsópannóniai alsó szint 80 — -180 m
között változó nagy vastagságingadozást mutat, ami az alsópannóniai fiatalabb réteg-
összletek és a szarmata közötti szögdiszkordanciából származik.

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a helvéti finom-
szemű pelites üledéke a slír, a tenger teljes térhódítását jelzi. Az átfúrt rétegsor alján
a kőzetfácies változása nélkül tapasztalható a Foraininiferáknak életkörülmény vál-
tozást mutató degenerált fajokkal és kis egyedszámmal való megjelenése, ami jól jelzi
a helvéti bázisát, valószínűleg az alapkonglomerátumot. A helvétiben a nagy üledék-
vastagság mellett is sekélytengert bizonyít a kőzettani és őslénytani fácies egyaránt.
A tortonai emelet üledékfolytonossága ellenére is fáciesváltozást mutat a helvéti-
hez viszonyítva, amennyiben a tengeri jelleg megtartása mellett az üledékkifejlődés
pszammitossá válik és fokozódik a terrigén eredetű anyag mennyisége is. Mindez — véle-
ményem szerint — a helvétiben már medencévé vált lovászi területen, a valószínűleg
közeli partszegélyen megújuló tortonai transzgressziót jelzi. A helvéti és tortonai üle-
dékek nagy vastagsága a sekélytengeri jelleg mellett komoly méretű, gyors süllye-
dést bizonyít. Ezzel ellentétben a szarmata emeletnek lényegesen kisebb vas-
tagságát állapítottuk meg. A tortonnal szembeni pelitesebb és meszesebb jelleg, else-
kélyesedésre utaló szegényes mikrofaunával regressziót valószínűsít a szarmatában.
Ezeknek a megállapításoknak tényként való leszögezéséhez szükség volna a Dél-
nvugat-Dunántúl egyéb területeinek mélyfúrási adatait is figyelembe venni, azonban
ez már túllépné a kitűzött tárgykört, amelynek elsősorban helyi adatrögzítés a
feladata.

Az általános rétegszelvényt az 1. ábra, a területi elrendeződést pedig a 2. ábrán
látható tömbszelvény tünteti fel. Az egyes emeletekben felsorolt kőzetszerkezeti saját-
ságok néhány példáját a mellékelt magfényképek mutatják be (XXV. tábla 3, 4, 5, 6, 7).

II. Elhatárolási kérdések

Az előzőkben vázolt üledékkifejlődésből következik, hogy a lielvétivel kezdődő
és a pliocénbe is átnyúló egyveretű medencekifejlődés miatt vitán felül álló miocén
emelethatárok megállapítása a lovászi mélyfúrások alapján már eleve valószínűtlen.
Ennek ellenére a kérdéssel azért érdemes foglalkozni, mert a hazánk egyéb területein
levő miocén üledékgyűjtő medencék vizsgálatakor összehasonlításul szolgálhat.

Alsópannónia i— s zarmata határ. A szarmatában — főleg a
felső szakaszban — tapasztalt üledékképződési nyugtalanság („lemezes márga”) az
„átmeneti” jellegű alsópannóniai alsó szintben is folytatódik és molluszka faunája is
„kevert fauna” jelzőkkel illetett és sokat vitatott kérdés. Ezt fejezi ki Strausz
megállapítása is [6], miszerint a zalai medencefáciesben „vitathatatlanul” van átmenet
az alsó kongeriás — lireeás rétegek és a szarmata között. Ennek az „átmeneti” szakasz-
nak a pannontól való különbözőségére érdekes fényt vetnek Korim K. [1] újabb

SZARMATA I ALSÓ PANNÓNIA!

Völgyi: Lovászi miocén üledékek

143

Kor

Szelvény

Közetkifejlődés

Ősmaradvány

CAC03tarta!om

Áti rétegvastagság

í

, Lenti mórga’
.Lovászi sorozat'
Meszes homokkő és
agyagmórga -mész-
márga

.Alsó szinttáj'

, Lemezes mórga'
Meszes homokká
és mórga

Homokos mészkő-
betelepü/ések

Finom ^ - durva meszes
jó/rétegzett
homokkő

Finom homokos
mórga

középszernél
meszes homokkő
( aprókavics )

Durvábbszemű . i
homokkő, mészkő- ''
betelepülés és
mészkőtörmelék

Olajfoltos mórga

Finomabbszpmő

homokká

Kezdődő .s/ir'
jelleg

1500

Mr'

, Slir '

Sötétszürke
homokos mórga
„Slir' fácies

Vékony homokkő
betelepülések
és mész mórga
csikók

2505

000

Alsó pannónioi
mo/luscók

Átmeneti' fauna

Congeria sp.
Limnocardium sp
Planorbis sp.
Tapes gregaria
Ostracoda

Foraminiferák
( Candorbu/ina)

Foraminiferák

(Candorbulina)

Lithothamnium

Foraminiferák
( Candorbu/ina )
Ostracoda

Lithothamnium
Murex sp.
Phorus sp.

■ Ostracoda

Tortonhoz hasonló
foraminifera
fauna

Tüskés bőrű és
halmaradványok
Ostracoda
Bryozoa

TOOL

Aprótermetú

foraminiferák

10 20 30 W 50 60 7 0 80
‘ Súly % '

ALSÓ PANNÓNIA!

SZARMATA
170-180 m

TORTONAI

VASTAGSÁG

680-700m

V

r

L.

<

Magvizsgáloti adat
nincs.

H ELV ÉTBŐL
HARÁNTOLT
VASTAGSÁG
960-980 m

-3278 m

/. ábra. Általános rétegszelvény az alsópannón aljától — Oölijhíí pa3Pe3 ocHOBbi HH>KHero naHHcma
Coupe générale des eouches de la base du Pannonién inferieur

iooo m 'mmm n

144

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

Völgyi : Lovászi miocén üledékek

145

rétegvíz sótartalmi vizsgálatai és következtetései. Ő ugyanis a fizikai, kémiai és föld-
tani viszonyok figyelembevételével megállapítja, hogy rétegvizeink sótartalmi adatai
nagy vonalakban tükrözik az eredeti ülepítő tengervíz sótartalmát. így arra az ered-
ményre jutunk, hogy közvetlenül a „lenti márga” alatti „lovászi sorozat” nagy sótar-
talmú, viszont az alsópannóniai legalsó szint a szarmatával egyezésben csökkentsós-
vizű, amit az is bizonyít, hogy Fovaminif érákat egyáltalában nem tartalmaz, tehát
a szarmatában mutatkozó elsekélyesedés betetőzését jelenti. Véleményem szerint —
az előzők alapján — tudományos szempontból a „lemezes márga” és „Lovászi sorozat”
közötti rétegcsoportot a szarmatához kell sorolni és annak regressziós vagy legalábbis
állandósult medencebeli felső szakaszának kell tekinteni.

Szarmata— törtön ai határ. A részletesebb kőzettani és mikro-
paleontológiai vizsgálatok előtt, makroszkóposán biztosan fel nem ismerhető különb-
ség hiányában a szarmatát valószínűtlenül vastagnak vettük (600 m) és a litotamniu-
mos meszes homokkő (tortonai közepe) megjelenésénél határoltuk el. A rossz megtar-
tású korjelző kagylómaradvánnyal és szegényes mikrofaunával bizonyított szarmata
alatt teljes üledékfolytonossággal következő homokkő és márgarétegek kőzettani vizs-
gálatakor csupán árnyalati különbségek adódtak. A legutóbbi időkben egyik szerencsés
magfúrásmik a szarmata aljának szegényes Foraminifeva faunáját és az alatta követ-
kező gazdag Foraminifeva társaságot tartalmazó tortonai homokkövet hozott felszínre.
Az így megállapított emelethatárra vonatkozóan végzett korrelációs újravizsgálattal
ugyanezen eredményt kaptuk többi lovászi mélyfúrásunkra is [4]. A tengeribb jelleget
mutató Foraminifeva fauna megjelenését a tortonai felé való elhatárolásként el lehet
fogadnunk. Az ily módon kapott kisebb szarmata vastagság megfelel a szarmata fedő-
hegységbeli általános regressziós jellegének is.

Tortonai — h elvéti határ. Ennél a határmegvonásnál a kőzettani
fácies megváltozásának és az őslénytani fácies azonosságának ellentéte adja a vita-
lehetőség lényegét. A Tud. Kutató Laboratórium kutatói a kőzettani fácies megválto-
zásának elismerésével a Fovaminifevák korjelző értéke mellett döntenek [4] és így a
tortonait (beleértve a slír egy részét is) Lovásziban átlag 1320 méter vastagnak tart-
ják a szarmata 150—200 méteres és a helvéti 170 — 180 méteres (nem teljes) vastag-
ságával szemben. A vita további lehetőségének fenntartásával az előzőkben ismertetett
kőzettani elhatárolás mellett foglalok állást a következő indokok alapján : területün-

kön a tortonainalc transzgressziós voltát valószínűsítettük, ami a medencebeli lovászi
kifejlődésre vonatkozóan az anyagszármazási hely és ezzel a kőzetanyag megváltozását
jelenti a helvétiben már sekélytengerré vált medence életkörülményeinek megváltozása
nélkül. A tortonai tehát a helvéti után a részmedence belsejében regresszió nélkül üledék-
folytonosán tengeri, következésképpen Foraminifeva faimája a helvétivel azonos és
így elhatárolásra nem alkalmas. A slírben talált litotamnium töredékek ugyancsak
nem lehetnek korjelzők, mert M a j z o n [3] a mezőkeresztesi felső eocénből is kimu-
tatta jelenlétüket. A homokos márga „slír” fácies jellemző kifejlődése vitathatatlanul
helvéti és a mé'g mindig nem teljes 960 méteres nagy vastagság mellett nincs okunk
nem jellegzetes slímek tartani. A slír alsó szakaszán mikropaleontológusaink által
megállapított faciológiai változást, vagyis a degenerált Foraminiferák megjelenését
nagyon fontosnak tartom, de nem tortonai — helvéti emelethatárként, hanem a Dunán-
túl egyéb területeiről ismert édesvízi alsóhelvéti közellétét jelző értékes adatnak tekin-
tem. Végül még azt említhetem meg, hogy az előzőkben ismertetett tortonai— helvéti
határmegvonás megszünteti azt a valószínűtlen vastagsági aránytalanságot is, ami a
tortonai és helvéti között volna akkor, ha az azonos biotópot képviselő gazdag foramini-
ferás rétegcsoportot teljes egészében a tortonhoz sorolnánk.

146

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

III. Szerkezeti visszonyok

A szarmata üledékeit a szerkezet tetőrészén 1333 méteres legnagyobb tenger-
szint alatti mélységben értük el, és 160 méteres minimális vastagságban harántoltuk.
Peremi helyzetben a szarmata 420 méterrel mélyebben van és vastagsága eléri a 200
métert. A tortonai emelet tetőrészi fúrásunkban 1519 méteres tengerszint alatti mély-
ségben, számyrészi helyzetben pedig 126 méterrel mélyebben mutatkozott. A tortonai
emelet vastagsága 650, illetve 720 m. A helvéti emelet legmagasabb szerkezeti pontja
2165 m tengerszint alatti mélységű, a számyrészen pedig 163 méterrel mélyebb hely-
zetű. A helvétibe 960 métert fúrtunk bele. Teljes vastagsága ismeretlen. A tortonai
és helvéti emeletre vonatkozóan peremi adatunk nincs, de bizonyos, hogy jóval mélyebb
szerkezeti helyzetben találnánk. A vastagsági adatok összehasonlítására megemlítjük,
hogy az 1500 — 1700 m vastag paimóniai üledékekből területünkön 500 — 600 m felső-
pannóniai és 1000 — 1100 m alsópannóniai. A vastagságadatok, különösen a miocén-
ben, erősen függnek a szerkezeti helyzettől. Legmélyebb 3460 m mély ( — - 3278 m a
t. sz. a.) fúrásunk a helvétiben maradt. A lovászi mező területén az alaphegységet még
nem értük el.

Az egyes emeletek egymáshoz viszonyított szerkezeti helyzetét és dőlésviszonyait
a 3. ábra tünteti fel. Az emelethatárok és vastagságadatok térbeli elrendeződéséből
megállapítható, hogy a fő vonalakban szabályos ,, boltozat ”-nak látszó szerkezeten belül
szerkezeti aszimmetria mutatkozik. Valamennyi emeletre vonatkozóan megállapítható,
hogy a rétegvastagság a tetőrészen a legkisebb, a szárnyrész felé pedig növekedik.
A dőlésértékek a mélységgel általában növekednek, csakúgy, mint a perem felé. A pan-
nóniai rétegek kis mértékű szögdiszkordanciát mutatnak a szarmata rétegekkel, a
tortonai emeletben pedig a szarmata szerkezeti gerincétől való kb. 10 fokos irányú
eltérés mutatkozik északkelet felé. A tortonai a helvéti emelettel ugyancsak kismértékű
szögdiszkordanciát mutat. Valódi ún. „eróziós diszkordancia” seholsem mutatható ki.
A pannóniai emelet legalján a szárnyrészeken mutatkozó nagy dőlésértékek a peremek
felől beékelődő homokkőrétegekből származnak. Ez a jelenség a pannon felsőbb részei-
ben is megfigyelhető, amely sokszor még lencsés településű homokkőkifejlődéssel is
társul.

A hajlításos forma jelleg mellett a vetődések alárendelt szerepűek. Jelenlegi
adataink a kisebb méretű (pannonban is észlelhető) elmozdulások megállapítására
nem elégségesek, azonban annyi bizonyos, hogy regionális értelemben vett vetődéses
zónák a miocénben sincsenek. Kétségtelenül felismerhetők magfúrásainkban csúszó-
lapok, a vetősíkok és irányok nagyobb távolságokra, vagy egész rétegösszletekre való
kiterjedése nélkül. Ezek a töréses alakulatok csupán a hajlítással min-
dig együtt járó nyíróerők következtében létrejött mellékjelenségek és nem alap-
jellegei a szerkezetalakulásnak. A nagy vastagságú miocén üledék-
sor erőteljes kiegyenlítő süllyedésre utal. Ennek az epirogén mozgásnak szakaszosságát,
többször és változó irányokban mutatkozó csúszófelületek őrzik. Jellegzetesek a réteg-
sorban az üledékrogyási jelenségek. Ilyen rétegtelepülést az alsó pannon-
ból Szalánczy Gy. írt le először [8]. Területünk miocén üledékeiben ez a kőzet-
szerkezeti alakulás általános elterjedésű. Megnyilvánulási módjai : a homokkő és márga
rétegek kaotikus gyüredezettsége, valamint szabálytalan görbe felületeket alkotó,
rosszul fejlett csúszási nyomok és mikrotektonikai vetődések (XXV. tábla 1, 2). A rogyá-
sok mértéke a tetőrészen az átlagos dőlésnél kisebb, a számyrészeken és peremeken
pedig nagyobb (3. ábra).

A rogyási (suvadási) jelenségek keletkezésének magyarázatát a következőkben
adhatjuk meg. A talajmechanikai kísérleti tapasztalatok szerint suvadások, vízalatti

Völgyi : Lovászi miocén üledékek

147

leülepedés közben már 2—5 fokos lejtőn is létrejöhetnek. A miocén tenger fenekén
tehát helyi kiemelkedésnek, tengeralatti hátságnak kellett lennie. Üledékképződés
szempontjából ez annyit jelent, hogy területünkön helyileg az általános iilepedési szint
fölött, viszonylagos topográfiai magaslaton történt a lerakódás. Ez a körülmény adta
a lehetőséget a snvadásos jelenségek kifejlődésére. A gyors üledékképződés miatt növe-

3. ábra. Szerkezeti keresztszelvény. Jelek: 1. Dőlés, 2. rogy ás, 3. szabálytalan gyüredezettség —
TeKTOHHMecKHft npooH/ib. O603HaqeHHH : l.rianeHHe; 2. ocenaHue ; 3. HenpaBHjibHaa CK-najjaaTOCTb —

Coupe tectonique. Signes : 1. Plongement, 2. affaissement, 3. plissement irrégnlier

kedő nagy vastagságú üledéktömeg már kőzettéválás közben nagy rétegterhelést gya-
korolt a még nyilvánvalóan félig képlékeny üledékekre és így a vízalatti üledéklejtőn
a suvadások létrejöttét oldalirányú dilatációval elősegítette. Ennek következtében a
homokkő és márgarétegek kaotikusán gyüredezetté váltak a diagenezisnek kiemelkedés
előtti átmeneti stádiumában. Ezek a rogyási jelenségek területünk miocén rétegeinek
leülepedése alatt állandóan tartottak. Ezt bizonyítják azok az előzőhöz hasonló, azon-
ban már a kőzettéválás utáni epigén jellegű elváltozások, melyek a nehézségi erő hatá-
sára létrejövő, lesiklást jelző, szabálytalan hajlott felületű, rosszul fejlett csúszási nyo-

3 Földtani Közlöny

148

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

rnokban és mikrotektonikai vetődésekben nyilvánulnak meg. Ilyen értelemben a rogy ást
jelenségeknek két csoportját tudjuk megkülönböztetni : a diagenezissel egyidős eredeti
vagy „elsődleges gyüredezettséget ”, mint eredeti kőzetszerkezeti sajátosságot és az epi-
gén elváltozások okozta „másodlagos gyüredezettséget”, ami a hajlításon kívül kis-
méretű töréses jelenségekben is megnyilvánulhat.

Ha szerkezetünk gyűrt forma lenne, úgy az oldalirányú nyomóerő következté-
ben a szárnyrészeken kellene térfogatcsökkenést észlelnünk és a tetőrészen kivastago-
dást. Ezzel ellentétben Lovásziban felül vékonyodott „boltozatot” ismertünk meg a
szárnyrészek felé növekedő' rétegvastagsággal. A tapasztalt rogyási jelenségek nyilván
a szárnyrészek lefelé történő anyagmozgásának következményei. A „boltozat” jel-
legnek a felsőbb rétegösszletek felé történő ellaposodását már a miocén rétegeken belül
is tapasztalhatjuk, de a pliocénben még szembeötlőbbé válik (3. ábra). Ezekben a jelen-
ségekben a differenciális kompakció atektonikus szerkezeti alakváltoztató hatását
ismerhetjük fel [11]. Ilyen módon a lovászi szerkezet nem orogén fel-
gyűrődés eredménye, hanem az alap hegységröghöz simuló-
állandó szinepirogén süllyedéssel kialakult települt szer-
kezet. Ez a megfigyelés megerősíti Vadász professzor azon megállapít ásátr
hogy a kristályos vagy mezozoos alaphegység különböző részletekben és időben lesüly-
lyedő rögei preformálták a miocén medencealjzatot [9 — 10].

IV. Olajföldtani eredmények

A Lovásziban átfúrt miocén üledékek olajföldtani értékéről korai volna vég-
leges véleményt alkotni, mivel a kutatások még folyamatban vannak. A részletes ismer-
tetést [12] mellőzve megállapítható, hogy kutatófúrásainkban fúrás közben úgy a
szarmata, mint a tortonai és helvéti üledékekben biztató olaj- és gáznyomok mutatkoz-
tak, azonban a kőzetek kis porozitása és permeabilitása miatt alkalmas tárolókőzetet
mindezideig nem sikerült találni. A tortonai emelet szemcsésebb homokkő rétegei olaj-
földtanilag leginkább reményt keltők. Az eddigi vizsgálatok szerint csupán kisebb
permeabilitású csapdákra számíthatunk véleményem szerint. A felszínre került kőolaj'
és földgáz összetételéből az alsópannóniaitól eltérő eredetre következtethetünk. Az
anyakőzetről megfelelő vizsgálat hiányában még keveset tudunk, de a Lovásziban
levő miocén korú szénhidrogének legvalószínűbb anyakőzetének a helvéti slírt tart-
hatjuk. A hahóti és nagylengyeli olajmezők mészkőtárolóit figyelembevéve, Lovászi-
ban jelenleg az alaphegység elérése nélkül még van lehetőségünk újabb nagymélységű
olaj vagy földgáz telepek feltárására.

Pa3BHTHe MMOgeHCKHX OTJIOJKeHHH, OÖHapyWeHHblX B ÖypOBblX CKBaWHHaX C. JIOBaCH

Jl. BEJlbflbH
Pe3K)Me

CraTbH no3H3KOMHT Hac c pe3yjibTaTaivm uccJieAOBaHiiü no (j)amiHM mhouchckhx otjio-
jkchhh, npoBegeHHbix b öypoBbix cKBa>KHHax c. JloBacn. Abtop npmne.n k TOMy BbiBOfly, bto
hx caMbiií hh/Khuh ynacTOK yKa3biBaeT Ha ŐJin30CTb npecHOBOAHoro HiOKHerö TejibBeTa, a
BepXHHM MOLÜHHH IlIJIHp - Ha TOCnOACTBO MopH C XapaKTCpOM OTKpbITOrO MejlKOBOflbH.

HenpepbiBHOCTb oTJio>KeHnií b toptohckom apyce yKa3biBaer Ha B030ÓH0BJieHne TpaHC-
rpecciiii, HaMaBUjeiícn b TejibBeTe npii pa3BHTnn MejiKOBOAbH BHyTpH OacceüHa. B npoTHBo-
noJio>KHOCTb 3T0My xapaKTep Maaoü cojichocth b hcmoihhoíí cap.MaTCKOü Toauie yKa3biBaer
Ha perpeccmo Mopn.

Völgyi : Lovászi miocén üledékek

149

B aajibHeHiueM aBTop pacc.MaTpiiBaeT TpyaHOCTn pa3rpaHimemifl B03pacTa npn Henpe-
pblBHOCTH OCaflKOHaKOIIJieHHH II AOnOJIHHeT flaHHbie O MHOUeHCKHX ŐaCCeilHOBblX (jiopMauHHX.
npH ncwpoOHOH npoBepne OKa3ajiocb, mto b npoTHBonoJioxmocrb npe>KHiiM B3rjiwaM, jioBa-
chhckiih KynoJi npeacTaBJiHeT coőort He cKJiaimaTyio, a 3aiieraiomyK> Ha MaTepiiHCKyio
rjibiőy CTpyKTypy.

B 3aKJiK)MeHiie nae-rcn xpaTKoe onncaHue pe3yjibTaioB npoBefleHHbix ao chx nop iiccne-
flOBaHHH.

La formation des sédiments miocénes des sondages profonds de Lovászi

L- VÖLGYI
Résumé

Le premier chapitre nous renseigne sur les recherches faites pour élucider le
faciés des sédiments miocénes transpercés pár les sondages profonds á Lovászi. L’auteur
est arrivé á la conclusion que la derniére section des sédiments helvétiens indique le
voisinage de l’Hélvétien inférieur d’eau douce, mais la formation supérieure Schlier
de grande épaisseur indique déjá la conquéte pár la mer du territoire entier, avec un
caractére de mer peu profond. La sédimentation de l’étage tortonienest continue et
rend probable le renouvellement de la transgression commencée á l'Hélvétien pár une
mer peu profonde envahissant le bassin. Pár contre le caractére saumátre de l’ensemble
sarmatien de petite épaisseur indique une régression. Dans un examen eritique des
difficultés de la délimitation des áges, résultant de la sédimentation continue, l’auteur
compléte nos connaissances sur les formations miocénes de bassin. Contrairement
á l’avis en cours selon lequel la voüte de Lovászi a une structure plissée, l’auteur pár
cette réexamination détaillée de la situation, pröuve qu’elle git sur une motte de la
montagne de base. Finalement l’auteur donne un court apercu des résultats concemant
la géologie pétrolifére des sondages jusqu’ici exécutés.

IRODALOM — JIHTEPATYPA — LITERATURE

1. Korim K. : A délzalai olajmezők rétegvizeinek NaCl tartalma. Hidr.
Közi. 35. 1955. — 2. Id. L ó c z y L. : A Balaton környékének geomorfológiája. Term-
Tud. Közi. Pótfüzet. 45. 1913. — 3. Ma j zon L. : Foraminiferás fáciesek és réteg,
tani jelentőségük az olajkutatásban. Földt. Közi. 83. 1953. — 4. Máj zon L. —
Szepesházy K. — N y i r ő R. : Tud. Kutató Laboratórium jelentései. Kéziratok
1954 — 55. — 5. Scheffer V/ — K á n t á s K. : A Dunántúl regionális geofizikája.
Földt. Közi. 79. 1949. — 6. Strausz L. : A magyar medence miocén rétegeinek
beosztása. Földt. Közi. 84. 1954. — 7. Strausz L. — Barnabás K. : A dél-
nyugatdunántúli pannónikum. Kézirat 1947. — 8. Szalánczy Gy. : Települési
és szerkezeti megfigyelések a délzalai kőolajmezőkön. Földt. Közi. 83. 1953. — 9. Va-
dász E. : Magyarország földtana. Akad. Kiadó 1953. — 10. Vadász E. : Magyar-
ország földtani nagyszerkezeti vázlata. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. 14. 1954. —
11. Vadász E. : Elemző földtan. Akad. Kiadó 1 955. — 12. Völgyi L. : A lovászi
közép- és mélyszintkutató fúrások olajföldtani eredményei. Kézirat 1955.

TÁBLAMAGYARÁZAT — OET>HCHEHMpI K TAEJ1HUE - EXPIJ GÁTION DU TABLEAU

XXV. tábla — TaöJiHita XXV. — Tableau XXV

1. Gyüredezettség-menti elválás tortonai agyagos márgában. — Tpeigima BflOJib
cHJiaAKHB rjiHHHCTOM Meprejie ropTOHCKoro B03pacTa. — Séparation surveuue le long
d’un plissement dans de la marne argileuse tortonienne.

2. Homokkő és márgaréteg gyüredezett réteghatárral. Tortonai emelet. — Cjioh
necHamiKOB h Meprejieü c CKnaanaTbiM KOHTaKTOM. Toptoh. Grés et marne á confins
plissés. Étage tortonien.

3*

150

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

3. Koncentrikusan rétegzett csillámfészek tortonai homokkőben. — KomjeHTpiiMHO-
CJicmcToe me3flo cjnoabi b toptohckom necHamiKe. — Nid de micas en couches concen-
triques dans du grés tortonien.

4. Oldásos rétegfeliilet (tengeralatti mállás) szarmata márgában. — FIoBepxHOCTb
pacTBopemiH cnoH (noflBOflHoe BbiBeTpHBaHne). b capMaTCKOM Meprejie. — Surface d’une
couche de dissolution (altération sousmarine) dans de la .marne sarmatienne.

5. Sávos rétegzettség homokos márgában a szarmata — alsópannóniai határ közelében. —
IloJiocaTaH c.ioucTocTb b necnaHOM Meprene böjih3h capMaTCKOií-Hn>KHenaHHOHCKOH rpammbi
— Stratification en bandes dans de la marne sableuse á proximité de la limité sarmatienne
pannonienne inf.

6. Homokkőbe települt, elszigetelt agyagos lencse. Tortonai emelet. — H30Jinpo-
BaHHan rjinmicTaH jiiiH3a, 3ajieraK>maHcfl b necnaHiiKe. Toptoh. — Tentille argileuse
isolée dans du grés. Étage tortonien.

7. Lencsés keresztrétegződésíi kőzetszerkezet a szarmata emeletben. — MeMeBmmaH
K0C0CJ10HCT3H CTpyKTypa nopofl b capMaTCKOM npyce. — Structure de roche lenticulaire
entrecroisée dans l’étage sarmatien.

ÜLEDÉKES KŐZETTANI VIZSGÁLATOK HIDAS-VÁRALJA

KÖRNYÉKÉN

VÉGH SÁNDOR

Összefoglalás. Feladat volt a Mecsekhegység Hidas — Váralja környéki részén a törmelékes helvéti-
tortonai rétegösszlet liledékes kőzettani szintezése, az üledékképződési körülmények részletesebb tisztá-
zása és a helvéti — tortonai határ pontos megvonása a faunamentes kifejlődésben.

Ezt a célt az egyéb módszerekkel kiegészített és részletesen ismertetett Hagerman -féle szem-
csealakvizsgálati módszerrel sikerült megoldani.

A helvéti és tortonai üledékek élesen megkülönböztethetők egymástól.

A helvéti kavicsok gránit, trachidolerit, kvarcit, mészkő, márga, homokkő, helyenként augitszirt
és arkóza anyagával szemben a tortonai kavicsok nagyrészt újra feldolgozott homokkőből, márgából,
konglomerátumtörmelékből, kevés trachidoleritből és kvarcporfirból állnak. Ezek kevésbé görgetettek.

A homokvizsgálatok szerint a helvéti emelet öttagozatú : egy alsó, rövid távolságról szállított
folyóvízi, egy tarkaagyagösszlet, egy finom homokos, hosszabb folyóvízi szállítottságú rétegsor, egy ten-
geri halpikkélyes agyag és egy felső édesvízi szint mutatható ki.

A tortonai emelet partszegélyi áthalmozott durvatörmelékkel kezdődik, erre lajtamészkő települ.

A felsőhelvéti folyóvízi rétegek jól elválaszthatók az alsótortonai durva, görgetetlen, másodlago-
san áthalmozott partszegélyi kavics- és homokrétegektől.

Az 1955. évi mecseki 1 : 5000-es méretarányú újratérképeszés alkalmával azt
tapasztaltuk, hogy Hidas és Váralja környékén a helvéti és tortonai képződmények
gyakran ősmaradványmentesek és látszólag azonos rétegződésű törmelékes üledékekből
állanak, így a részletes térképezésnél elkülönítésük nehézségekbe ütközik. Emiatt meg-
kíséreltük a két — nagy vonalakban már Vadász E. által elhatárolt — szint üledékei-
nek üledékkőfcettani vizsgálatokkal való elkülönítését. Ehhez olyan módszerek kiválasztá-
sára volt szükség, amelyek egyszerű, gyors eszközökkel pontosabb kőzetfácies meg-
határozásokat tesznek lehetővé. A helvéti és tortonai képződmények szétválasztására
és tagolására jelen esetben egyéb üledékes kőzettani módszerek mellett elsősorban a
hazánkban még kevéssé ismert Hagerman - féle szemcsevizsgálati módszer bizo-
nyult eredményesnek.

A Hagerman-féle szemcsealak-vizsgálati módszer

Hagerman svéd geológus 1 936-ban új homokvizsgálati módszert ismer-
tetett, amelyet az ifjabb időkben is (1938, 1 954) több helyen sikerrel alkalmazott a homok -
és homokkőrét egek szintezésére, az anyagok szállítási és leülepedési körülményeinek
tisztázására. A módszer lényege a következő :

A homokmintából kiveszünk néhány centigrammot, binokuláris mikroszkóp
alatt megmérjük minden egyes kvarcszemcse legnagyobb hosszúságát ( h ) és legnagyobb
szélességét (sz). A mért adatokat diagramban ábrázoljuk, melynek vizszintes tengelyére
felmérjük a ^-értékeket, a függőlegesre pedig az sz/h hányadosokat. Kb. 100—120
szemcse megmérése után már jól körülhatárolható eloszlási mezőt kapunk, melynek
alakja, helye és kiterjedtsége alapján a különböző szintek jól elválaszthatók, üledék-
képződési körülményeik tisztázhatók.

152

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

A diagramon négy fő termeti típust különböztethetünk meg, melynek szemcséi

I. kicsinyek és egyenlő tengelyűek

II. kicsinyek és megnyúltak

III. nagyok és egyenlő tengelyűek

IV. nagyok és megnyúltak.

Az oszloposság fokát az sz/h hányados értéke adja meg. Az szfh = 1 értéknél a szemcse
izometrikus, a hányados értékének csökkenése pedig fokozódó oszloposságot jelent.

Az szfh hányados gyors kiszámítására a Hagerman - féle módszert egy
diagram megszerkesztésével egészítettük ki. Ez voltaképpen egy görbesorozat, amely-
nél minden görbe a külööző /(-értékekhez tartozó azonos sí-értékek pontjait köti

1.0

0.20

0,00

0,60

ez mm —
0,B0 100

1.20

IkO

160

160

2,00

Q3

0,6

Oh

0,2

0,20

OM

0,60

0,60 1,00
h mm —

120

100

1,60 160 2,00

7 ábra. Diagram az szik hánvados és a szemnagyság eloszlás megállapitasara. Példa : sz — 0,20 mm, h —
= 0 35 mm, sM = 0,57 mm, szemnagyság = 0,2 mm. — flnarpaMMa ajik onpenejiemm MacxHoro
52 ifi" h pacnpeneneHHH pa3MeP0B aacnm. ÜPHMep : sz = 0,20 mm, h = 0,35 mm, S2/n — 0,5i mm, pa3Mep
{,’acTHU = 02 mm. — Graph serving the determination of sz/h and grain síze distribution. tzx. : sz
i 20 mm, h = 0,35 mm, sz/h = 0.57 mm, grain size = 0,2 mm

össze (1. ábra). Ha a görbesorozatot átlátszó papírra rajzoljuk és ^ Hagerman-
alakdiagramokra ráhelyezzük, közvetlenül leolvashatjuk a szemnagyság-eloszlást is.
A szitaelemzések ui. a legnagyobb szélesség, az sz’-értékek alapján osztályozzák a szem-
oseket

Közismert tény, hogy a folyóvízi szállítás (vagy tengerparti hullámverés) során
a kopás kavicsoknál a görgetettség fokozódásában, homokszemcséknél (kb. D =0,5
mm alatt) fokozott szilánkosodásban nyilvánul meg. A kavicsok a szállítás folyamán
nemcsak gömbölyűdnek, hanem egyre kisebb szemnagyságúvá lesznek. Állandó folyási
sebesség mellett is elérnek egy kritikus szemnagyságot, amelynél már a görgetést lebegés
váltja fel. Ettől kezdve a szemcse vagy megőrzi eredeti alakját, vagy szilánkosan törik.
Több kutató, így Wayland és Rowland [6, 12] arra az eredményre jutott,
hogy a kvarcszemcsék leggyakrabban a kristálytani c-tengellyel párhuzamosan tör-
nek, míg mások, így Ingerson és Ramisch [4] ezt fenntartással fogadják.
Általánosan elfogadott azonban, hogy a szemcsék szabálytalan törése is egyre inkább
oszlopos termetet eredményez, mindamellett a metamorf kőzetek kvarcszemcséi kezdet-
től fogva szélsőségesen megnyúltak.

Végh: Üledékes kőzettani vizsgálatok Hidas— Váralján

153

Szélfújta homokféléknél a szemnagyság-csökkenést az eolikus szállítás által
történő legömbölyödés eredményezi. A futóhomok legömbölyödése kisebb szemnagy-
ságig tart (kb. 0,05 mm), főleg a kicsiny, gömbölyű szemcsék száma nő meg.

Tehát az egyenlő keménységű, minden anyagban jelenlevő és jól felismerhető
kvarcszemcsék alakja és az egyes minták alak szerinti szemcseeloszlása a szállítás jel-
legétől és távolságától függően különböző eloszlási mezőket ad. Ennek alapján H a g e r-
m a n három fő üledéktípust különböztet meg.

1 . A folyóvíz által közelről szállított anyagok eloszlási mezőjének (5. ábra, 9 — 27, D.)
alsó határvonala csipkézett, kis mérettől a. nagy felé haladólag erősen emelkedik, a
szélsőségesen oszlopos szemcsék területénél gyakran törést mutat. Közepes szállítási
távolság esetén a mező kisebb területű, alacsony határvonalú, amely jobb felé hirtelen
emelkedik. A távolról jött anyagok eloszlási mezői függőlegesen lapultak, baloldali
határvonaluk többnyire sima, jobboldalon csipkézettek. Partszegélvi homokra a kon-
centrálódottabb mező mellett nagyon jellemző, hogy baloldali határvonaluk az y-ten-
gelytől jelentősen eltávolodik (5. ábra, P).

2. A szélhordta üledékek eloszlási mezői alul rendszerint lekerekítettek, felül
egyenes vonalnak, néha igen kis területre koncentrálódottak (5. ábra, F).

3. A kevert (átmeneti) anyagok eloszlási mezői átmenetiek, nem jellegzetesek.

A vizsgálat során a pontokkal legsűrűbben beszórt területet a diagramon szag-
gatott vonallal határoljuk el. Ezenkívül a legnagyobb szórási terület vázlatos körül-
határolását is elvégezhetjük.

A vizsgálat előnye, hogy egyszerű eszközökkel elvégezhető. Mindössze egy meg-
felelő nagyítású, mikrométerrel ellátott binokuláris mikroszkóp kell hozzá. Lényegesen
gyorsabb, mint az ásványtani elemzés, amellett nemcsak az üledékképződési körül-
ményeket tisztázhatjuk, hanem a statisztikus ásványtani vizsgálatokhoz hasonlóan
gyakran a lehordási terület kőzeteiről is képet kaphatunk.

A Hagerma n-vizsgálatok kiegészítésére és ellenőrzésére még elvégeztük
a minták Miháltzés Ungár - féle vizuális koptatottsági vizsgálatát, meghatá-
roztuk minden anyag szemnagyság-eloszlását s a kavicsok CPV-görgetettségi fokát.
Kavicsok vékonycsiszolati vizsgálatát K a r d o s s F.-né végezte.

Vizsgálati eredmények

A vizsgált területen (2. ábra) a miocén időszak helvéti és tortonai emeleteinek
képződményei találhatók meg. Ismert helvéti és tortonai emeletbeli képződmények
vizsgálatából indultunk ki s az így nyert eredményekhez hasonlítottuk a kétes feltárások
adatait. A vizsgálatok során megállapítható volt, hogy a helvéti emeletbeli rétegek anyaga
folyóvízi szállítású, míg a tortonai rétegek tengerpartiak. Ez a különbség a diagramokon
élesen megmutatkozik (3. ábra, 5. ábra) és ennek alapján fauna hiányában is megvonható
a pontos helvéti — tortonai határ. Ezenkívül a nagyvastagságú rétegsor finomabb szinte-
zése is megvalósítható volt.

A) Helvéti emelet

A vizsgált területen a miocén időszak helvéti emelete öt jól megkülönböztethető
szintre tagolható.

1 . Durva kavics, konglomerátum, homok és homokkő.
Ezek a rétegek diszkordatieiával közvetlenül a jurára települnek. Legjobb feltárásaik
a Nagyhegytől DNy-ra, a Kurucgödörben találhatók.

154

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

75000

70-000

HAZA

dagyhegt,

Váralj

c.28

a hegy
• 29

30

«

Melegoldal

Farkas

Vadvizárok

ró/gy

0‘ *. *2

3

•7

.26 ,27

.25

•20

Kurucgödör

10 *

11 •

Sárkányjárás

6 ■

•23

Váralj

a völgy
.12

20. *21

. 16 '

.10

•13

Vadá

szkert

9 •

Hidegoldal

* 19

Bánszállás
• 18

•17

72000

J KM

2. ábra. A mintavételi pontok helyszinrajza. — n/iaH b3hthh npo6. — I<áy-out of sampling localities

3. ábra. 0,2 mm-es kvareszemesék átlagos termeti értékei. A = tortonai emelet, B = helvéti emelet min-
tái. — CpeflHHn BejimiHHa raöHTyca KBaPueBbix Macrau. A = o6pa3nbi toptohckoto «pyca ; B = 06-
pa3Ubi re.nbBeTCKoro ppyca. — Average shape parameters of 0,2 mm quartz grains. A = samples of the
Helvetian, B = samples of the Tortonian stage

155

Végh: Üledékes kőzettani vizsgálatok Hidas— Váralján

A durva konglomerátumban a fejnagyságú és ennél is nagyobb törmelékek ural-
kodnak. Kőzetösszetételében a kvarc- és kvarcitanyag mellett nagy mennyiségben talál-
ható a trachidolerit, kvarcporfir és szferosziderit, valamint erősen préselt arkóza kavicsok.

A kvarckavicsok görgetettségi foka elég nagy, ezzel szemben a jóval puhább
egyéb kavicsok néhol gyengébben görgetettek (4. ábra). Ez különböző távolságról szállí-
tott anyagok keveredésére utal, ami a helvéti emeletben általános jelenség.

P

4. ábra. Kavicsminták Szádeczky - Kardos s-féle görgetettségi átlagérték diagramja. 1 — 8 tor-
tonai, 0 — 25 helvéti minták. — Jtnarpa,\iMa cpejmeíi BejniMHHbi oKaTaHHocm o6pa3uoB ranen no C a-
AeuKH-KaPAoni. 06pa3ubi JV9JV2 1—8 nponcxoflHT 113 toptohckofo, JV2JV? 9 — 25 — H3 reJibBe-rcKoro
apyca. — Diagram of the average transportation paraméter of gravel samples, as determined accorditig
to Szádéczky-Kardoss. 1 — 8: samples of the Törtön ián, 8 — 25: samples of the Helvetian stage

A homokrétegek kvarcszemcséinek alakdiagramjairól (25., 26., 27. diagramok,

5. ábra). Az anyag rövid távolságú folyóvízi szállítottságára következtethetünk. Az elosz-
lási mezők alsó határvonala csipkézett, balról jobbra emelkedik. Mivel a szemnagyság
ugyanilyen irányban nő, világosan látható, hogy a durvább szemek még közel egyenlő
átmérőjűek, míg a finomabbak között már sokkal több szilánkos, oszloposabb szemcse
található.

A durvább szemcsék nagyobb száma azt jelenti, hogy még nem volt idejük a kriti-
kus szemnagyságra lekopni. Ezért az eloszlási mező hosszan elnyúlt, viszonylag egyenle-
tesen elszórt. A folyóvízi származást alátámasztja még a koptatottsági arányszám
(6. ábra), valamint az anyag helyenkénti keresztrétegzettsége is.

A 26. diagramon ábrázolt anyag sokkal erősebb mechanikai hatásnak volt kitéve,
mint az előbbiek. A durvább szemcsék a feltételezhető hosszabb szállítás alatt igen

1,0

0,8

0,6

0,6

0,2

0

— V

\ .

•

0,2 0,6 0,6 0.8

h mm — —

1.0

0,8

| 0,6

%0,6
N| '

02

0

1.0

0,8

0,6

c

kT 0,6

<o '
0.2
0

:

~~~

*N#

. /
'/

\

y

—

0,2 0,6 0,6 0,8 10

h mm — —

1.0
0,8
0,6
r 0,6
0.2
0

0,2 0,6 0,6 0,8 1,0

h mm —

13

i.o

OJ)

0,6

c

6^0,6

0,2

0

í".'

_ ,A_

í

f

0,2 0,6 0,6

h mm — —

1.0

,*

I 0,6

%06
0.2
0

f

i:

>

. ' *•;

V:*'

■/

1

/

/ ;

•

*

\

\

1

•/

í ;

/'

\#

/ \

! \

/

\

1,0

0,8

0.6

0.6

0,2

0

25.

0.2 0,6 0,6 0,8 1,0 1,2 1,6 1.6 1,6

h mm —

/'• '
/ .

' 7-

1 •

.

“V

/ *

;-'N

1.0

0.8

0.6

0,6

0.2

0

0,2 0,6 0,6 0,8 1,0 1,2 1,6 1,6 1,8 2,0

h mm —

27.

\0
0.8
t 0,6
%0,6
0,2
0

l.o

0.8

0,6

^0,6
0.2
0

26.

0,2 0,6 0,6 0,8

h mm — —

15.

/

*"

x \

. 7
\ #

/

/

v •.
V

\

/

0,2 0,6 0,6 0,8 1,0

h mm — —

!'■

:\

}\

*■ ■

'N

/;

v. * ;

■

/

/

\

• \

/

!

/

„•"'v

/ '

*. . ;

• —

— -

'V

• í

/*

•/

/

/

r

--

7

0,2 0,6 0,6 0,8 1,0 12 .1,6 1,6 1,8 2,0

h mm —

D.

i.o
0.8
| 0,6
%0.6
0,2
0

0,2 0,6 0,6 0,8 1,0 1,2 1,6 1,6 1,8

h mm — —

29.

/

" -V.

*\

/.:

V

].

4

/

—

—

— -

0,2 0,6 0,6 0,8 1,0 1,2 1,6 1,6

h mm —

1.0
0.8
) 0,6
%0,6
0,2
0

0,2 0,6 0,6 0,8 1,0 1,2 1,6 1,6 1,8 ‘

h mm —

}:i

/

/

/

'''N

*\ '• •
* • •

>-

—

1 • ■.

Í

\

. \

V

\

\

•

Vv

0,2 0,6 0,6 0,8 1,0

h mm — —

W
0,8
0,6
}0,6
’ 0,2
0

* í

i-: •: *.

' •■/

•ív*

X'

0,2 0,6 0,6 0,8

h mm — —

5. libra. Néhány homokminta H a g e r in a n -diagramja. 3 — S. tengerparti homok, tortonai emelet.
Hidas. 9 — 27. folyóvízi homok, helvéti emelet, Váralja. D : jelenkori dunahomok, Budapest, P : jelenkori
tengerparti homok, Burgasz (Bulgária), F : jelenkori futóhomok. Líbiai sivatag. — JHnarpaM/*ia no
XarePMaH HeKOTOPbix o6pa3noB necna. JVsNs 3 — 8 npnópewHbie MOPCKHe necKH : toptoh, c. Xnnauj;
N2N2 9 — 27 ojnoBHaTnnbHbie necnu ; renbBeT, c. Bapanba ; D = coBPeMeHHbie necKH pe«n ÍLman ; r.
Evaaneurr ; P = coBPeMeHHbie npnöpe>KHbie MOPCKiie necKn, r. Byprac (Bonrapiia) ; F = coBPeMeHHbie
cbuiymie necKa. JliiBHücKaa nvcTbiHH. — Hagerma n-diagram of somé sand samples. 3 — 8 : maríné
beach sand, Tortonian stage, Hidas. 9 — 27: fluviatile sands, Helvetian stage. Váralja. D : receut sand of
the Danube, Budapest. P : receut maríné beach sand, Burgas, Bulgária. F : Recent blown sand, Libyan

desert

Végli : Üledékes kőzettani vizsgálatok Hidas— Váralján

157

kicsinyre koptak, végül már nem görgetődtek, hanem szilánkosodtak. Ezáltal a mező
függőleges irányban erősen megnyúlt, míg a nagyobb, izometrikusabb szemcsék területére
jóval kevesebb szemcse esik.

A folyóvízi homokminták ilyen koncentrált mezői a szélfújta homok eloszlási
mezőitől a határvonalak szabálytalanabb lefutásában és abban különböznek, hogy a szél-
fújta homokoknál a koncentrálódás inkább felfelé történik és a baloldali határvonal
■egészen az y-tengely mentén helyezkedik el.

Hl.

<5. ábra. Homokminták kvarcszemcséinek koptatottsági értékei Miháltz — Ungár módszere sze-
rint. sz = szélfújta homokfélék területe, / = folyóvízi homokfélék területe. — Bemimmbi oKaraHHoc™
KBapiteBbix aacTHU o6pa3noB necaa, HcmtcneHHbie Ha ocHOBaHHH MeToaa M n x a n h q — y h r a p. ,,Sz”
= oöjiacrb cbinyimx necKOB. f = oSaacib ct>jnoBnaTHJibHbix necKOB. — - Wearing parameters of quartz
grains of the sand samples, as determined by the method of ÓI i h á 1 1 z and V n g á r. sz : iuterval of
blovvn sands, f interval of fluviatile sands

Feltűnő jelenség, hogy ezekben a rétegekben a mésztartalommal nő a limonit
tartalom is. Valószínűleg a hidrokarbonátosan oldott kalcium a p//-t a lúgos tartomány
felé tolta el, és így a vas kicsapódását idézte elő.

A helvéti emelet legalsó durva törmelékes rétegeire tufa, zöldagyagos homok és
homokkő, valamint tarkaagyag települ.

2. Tarkaag. yag, zöldagyagos homokkő és tufa. Ezek a
rétegek a folyóvízi anyagszolgáltatás időnkénti kimaradására (erős szárazföldi mállásra)
és az alsóhelvéti fokozott vulkánosságra utalnak. A helyenként nagyvastagságú (200 m)

158

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

es nagyobb területen is szintálló zöldagyagos homok- és homokkőrétegek az alsóhelvéti
rétegek vezetőszintnek is alkalmas záróképződményének tekinthetők .

3. Apróbbszemű, csak helyenként durvatörmelékes
kavics és homokrétegek. A helvéti emelet középső részében a folyóvízi
anyagszállítás újból megerősödött. Erre mutat a tarkaagyagra települt vastag, törmelé-
kes rétegsor.

A kavicsok kőzetösszetételében a szürke színű liász márga, a kétcsillámú mikrokli-
nos szürke gránit, kvarc és kvarcit, szürke liász mészkő, kovás homokkő, trachidolerit és-
néhol augitit mutatható ki.

A kvarc- és kvarcitanyag itt is erősen görgetett. A hasonlóképpen igen gömbölyű
apróbb gránitkavicsok mellett negyed- és félköbméteres, ép, alig görgetett gránitdarabok
vannak (sárkány járási feltárások). Emellett alig legömbölyödött kisebb keménységű
triászmészkő- és márgakavicsok is nagy számban találhatók. Ez az anyag egy részének
nagyon közeli kialakulási helyéről való áthalmozódását valószínűsíti. A Strausz-

V +P)

féle képlettel lóg km = 0,39 a kvarckavicsokra kapott ezerkilométeres

nagyságrendű távolságok tehát az egész anyagra semmiképpen sem fogadhatók el,
sőt a kvarcanyagra vonatkozóan sem tételezhetők fel. A nagyfokú görgetettség a kavicsok
egy részének a különböző szárazföldi szakaszokban megismétlődő kistávolságii áthalmozó-
dásaival magyarázható. így a hegység legidősebb kőzeteinek törmeléke nagymértékben
lekopott anélkül, hogy eredeti kialakulási helyétől messze eltávolodott volna.

A különböző szállítási távolságú anyagok keveredése tehát itt is nagyfokú. Az anyag
legnagyobb része a közeli mezozóos és kristályos kőzetekből származik. A gránit a helvéti
szárazföldi időszakban a mainál kiterjedtebb területen lehetett meg a felszínen.

A kvarcszemcsék alakdiagramjaiból (5. ábra, 13., 29. diagramok) arra következ-
tethetünk, hogy a helvéti emelet középső részében az alsónál általában jóval hosszabb
úton szállított folyóvízi anyagot találunk, amelynek durva részlegeihez közeli anyagok
keveredtek. A hosszabb szállításra mutat a jóval kisebb szemnagyság is. A diagramokról
leolvashatjuk, hogy a szemnagyság-eloszlás kevésbé változatos, az anyag osztálvozottabb,
a szemcsék szilánkosabbak. A szárazföldi, folyóvízi képződésre jellemző csipkézett határ-
vonal jól megfigyelhető.

4. Hal pikkelyes agyag, tufasávos agyagmárga és kon-
g é r i á s mészkő. A vizsgálatok a felsőhelvéti emeletnek erre a szintjére a homok-
rétegek hiánya miatt nem terjedtek ki.

5. Aprókavicso s '- homokos rétegek. A halpikkelyes agyag felett
helyetfoglaló felsőhelvéti homokrétegek is elütnek a hasonló kifejlődésű alsótortonai
képződményektől. Rétegtani helyük alapján a Komló környéki felsőhelvéti kavics-
konglomerátum szinttel vehetjük őket azonos helyzetűnek. Az alakdiagramok (5. ábra,
15., 9. diagram) fokozottabb osztályozódásra mutatnak. A folyóvízi jelleg itt már
kevésbé jellegzetes.

Általában megállapítható, hogy a törmelékes üledékeknél a szemnagyság Ny felé
no'. A mellékelt térkép (2. ábra) ÉK-i sarkában már tortonai képződmények vannak.

B) Tortonai emelet

A felső helvéti rétegekre Hidas kornyékén tortonai üledékek települnek.

A helvéti — tortonai határt édesvízi és tengeri rétegek határával csak nagy általá-
nosságban lehet megvonni. A durva törmelékes partszegélyi és durva törmelékes száraz-
földi képződmények között ui. különbséget tenni faima hiányában rendkívül nehéz.

Végh : Üledékes kőzettani vizsgálatok Hidas— Váralján

159

Fauna pedig éppen ezekben a képződményekben ritkaságszámba megy. Tehát, hogy az
ilven kifejlődésű rétegek helvéti vagy tortonai emeletbeliek-e, azt csak egyéb vizsgálatok-
kal lehet eldönteni. így üledékkőzettani vizsgálatok döntötték el, hogy az eddig helvéti-
nek tartott 1., 4., 7., 8. feltárások (2. ábra) partszegélviek, azaz a tortonai emeletbe
tartoznak.

A Vadvízárok K-i felében levő tortonai feltárások kőzetanyagában túlnyomórészt
alig görgetett, újra feldolgozott homokkő és konglomerátum darabok találhatók. Melletük
kevés tracliidolerit, kvareporfir és márga van. A gránit teljesen hiányzik a megvizsgált
mintákban és igen kevés a kvarc is. A kavicsok egy része jellegzetes parti megfúrt kavics.

Görgetettségi mérésre alkalmas kvarckavics csak az 1. és 8. feltárásokban (2. ábra)
volt. Ezek anyaga kevésbé gömbölyű, mint a lielvétiek voltak és jóval több törtkavicsot
tartahnaznak (partszegélyi hullámverés!). Arra a kérdésre, hogy az egészen puha kőzet-
törmelék a parti hullámverés hatására miért nem gömbölyödött le, a 4 — 6. feltárás (2. ábra)
szelvénye felel meg. A rétegsorból világosan kitűnik, hogy a rövid idő alatt képződött
partszegélyi abráziós anyagot aránylag hamar agyagréteg fedte el és ezzel a további
kopástól, görgetéstől megvédte.

A tortonai képződmények a helvétiektől mind kőzetösszetétel, mind görgetettségi
fok alapján élesen elkülöníthetők.

Ugyancsak más képet mutatnak a kvarcszemcsék alakdiagramjai is (5. ábra,
3., 4., 6., 8. diagram). Jól látható a tengerparti képződményekre jellemző erős osztályozott-
ság és a finomabb szemnagyságú részek (kb. 0,1 mm alatt) kimosódása, amely a mezőnek
y-tengelvtől való eltávolodásában mutatkozik meg. A szemcsék izometrikusabb termete
az anyag kisfoki! mozgatottságával magyarázható, ezenkívül a 3. minta esetében mindkét
homokvizsgálati módszer szélfújta anyag hozzákeveredését állapította meg.

A szemcsék jóval zömökebb termetét jól mutatja a 3. ábra. Itt a 0,2 mm-es szem-
nagyságú mintánkénti átlagértékek láthatók (kvarcszemcse átlagértékek). A folyóvízi
kvarcszemcsék ebben az esetben jóval szilánkosabbak, mint a partszegéi yiek. A 25. minta
szélsőségesen megnyúlt kvarcszemcséi erősen préselt, kihengerelt arkózából szár-
mazhatnak.

A durva törmelékek fölé meszes homok és homokos mészkő települ. Ez valószínűleg
egy alsó lajtamészkő szintet képvisel, amelynek fedőjében, nyugatabbra a másodikat
találjuk meg a jól ismert hidasi feltárásokban.

CeflHMeHTneTporpa(})HqecKne HCCJieaoBaHHH b oKpecTHOCTH cc.

XHflaiu h Bapa/ibfl b BeHrpHH

m. BET
Pe3K>Me

npoBogHJiHCb HCCJiegoBaHHH okojio cc. Xnflam ii Bapanbn, b ropax Meqeic, c uejibio
noflpa3geaeHHH tojiluh renbBeTa-TopTOHa c tohkh 3pemiH ocagOMHoií neTporpaijniii, BbiHCHemiH
ycjiOBHü ocaflKOHaKonjiemiH ii ycTaHOBJiemiH rpammbi rejibBeia-TopTOHa b npegeaax <f>op-
Maumi 6e3 oprammecKiix oct3tkob.

YKa3aHHbie 3aaami yaanocb pa3peuniTb npii noMomn MeToga XaeepMana h apyrux
Me-roAOB, noapoÖHO onncaHHbix b cTaTbe.

rejibBeTCKiie h TopTOHCKue oT.rio>KeHHH xopoino OTflemiMbie apyr ot apyra.

B cocTaB rejibBeTCKiix raneqHHKOB bxoaht : rpamiT, TpaxiiAOJiepuT, KBapmiT, n3BecT-
hhk, Meprejib, necqaHHK h MecTaMii aBrnTiiT h apK03, npnqeivi TopTOHCKiie raaeqHHKH coctoht
őojibiuoH qacTbio »3 nepepaőoTaHHbix necqamiKOB, Meprejieü, oöaoMKOB KOHrjiOMepaTOB,
pe>xe H3 MeHee oKaTaHHbix TpaxiiAOJiepuTOB u KBapueBbix nopijnipoB.

Ha ocHOBamiH HccJieflOBaHiiu necKa őbiao BbiHBJieHO cneayiomee : rejibBeTCKuü apyc
noapa3aejiBeTCH Ha 5 ajieivieHTOB, a hmchho Ha űj hh>khhh (junoBnaTHJibHbiH ropn30HT, nepe
MemeHHbiü ot Heőoabuioro paccTOHHHH ; 6) TOJimy necTpbix thhh ; e) cBiity tohkhx (Jiaio

160

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

BiiaTHJibHbix necKOB, nepeMemeHHbix ot őo.ibmero paccroflHiiH ; e) Mopcniie rjiimbi c HemyflMK
pblő, U Ö) BepXHHH, npécHOBOaHWH r0pil30HT.

Toptohckhh Hpyc HaHHHaercfl npn6pe>KHO-MopcKHMi[ nepepaöoTaHHbiMn, rpyóbi.Mn
oöJioMKaMii ; Ha nocJie’flHiix 3ajieraeT h3bccthhk JleiíTa.

BepxHeretibBeTCKiie (Jj.nioBHaTHJibHbie cjioh xopomo OTflejiHMbie ot HH>KHeTopTOHCKnxr
rpyőbix, HeoKaiaHHbix, nepeoT.no/KeHHbix, npnőpe>KHO-MopcKnx c.noeB necxa h rpaBim.

Sedimentological investigalions in the environs of Hidas and Váralja (Mecsek Mountains>

Southern Hungary

S. VÉGH

Summary

The studies deseribed were earried out to establish the lithologieal subdivision
of the terrigenous Helvetian and Tortonian series, to clear the eircumstances of sedi-
mentation of the same and to establish the exact border-line of the Helvetian and.
Tortonian stages in this facies empty of fossils.

The problems stated were solved by the application of the Hagerman grain
shape analysis ruethod, of whieh a detailed deseription is given and which was supple-
mented by a set of other methods.

Helvetian and Tortonian sediments have proved to be readilv distinguishable.

As compared to the Helvetian gravel of gránité, trachydolerite, quartzite,
liniestone, mari, sandstone, somethnes of augitite and arkosic sandstone, the mostly
reworked Tortonian pebbles of sandstone, mari, conglomeratic fragments, rarely trachy-
dolerite and quartz porphyry are somewhat less rounded.

According to the resuíts of sand studies, the Helvetian series ma}7 be subdivided
intő five members — the lowest one being a fluviatile deposit of small distance of trans-
portation, followed by mottled elay, fine fluviatile sands of more intense transportation,
and marine elay with fish sealés, whereas the highest member eonsists of freshwater
deposits.

Deposition in the Tortonian stage has commeneed with the forming of reworked
coarse litoral detritus. Ihis is followed by Leithakalk deposits.

The fluviatile strata of the upper Helvetian are easily distinguished írom the
coarse, hardly rounded, redeposited litoral gravel and sand of the lower Tortonian.

IRODALOM — JUHTEPATYPA — U TERAT U RE

1. Hagerman, T. H. : Granulometric Studies in Northern Argentiné.

Geografiska Annalaer, 1936. — 2. Hagerman, T. H. : About the relation between
the distribution field of the relative width of the partieles and the genesis of the sedi-
ment. Geologiska Föreningens, 1 939. 3. — 3. Hagerman, T. H. : Granulometric
of Scanian Sandstones. Geol. För. 1954. 2. — 4. Ingerson, E. — Ram is eh,
J. L. : Origin of shapes of quartz sand grains. The Am. Mineralogist, Vol. 27. No. 9.,
1942. — 5. Mi h á 1 1 z I. és U n g á r T. : Folyóvízi és szélfújta homok megkülön-
böztetése. Földt. Közi. 1954. 1 — 2. — 6. Noszky J.: A Mecsek hegység ÉK-i szegé-
lyének földtani vázlata. Földt. Int. Évijei. 1950. — 7. Rowland, Richards,
Á. : Petrofabric determination of quartz grain orientation in sediments. Bull. Geol.
Soc. Am. 51, 1940. — 8. Strausz L. : A Dunántúl ÉNy-i részének kavicsképződ-
ményei. Földt. Közi. 1949. 1. — 9. Szádeczkv-Kardoss E. : Die Bestim-
mung des Abrollungsgrades. Centralblatt fúr Min. Geol. und Paláont., 1933. — 10.
T h i e 1, G. A. : The Relative Resistance to Abrasion of Mineral. Grains of Sand Size.
Journ. of Séd. Petr., vol. 10. No. 3., 1940. — 11. Vadász E. : A Meesekhegység,
1935. — 12. Vadász E. : Magyarország földtana, 1953. — 13. Vayland-
R u s s e 1, G. : Optical orientation in elongate clastic quartz. Am. Joum. Sci. 237, 1939.
— 14. Wein Gy. : Földtani vizsgálatok Máza és Váralja környékén. Földt. Int.
1950. évi jel.

FÖLDTANI ADATOK AZ ÉSZAKKELETI SZLOVÁKIAI
HATÁRMENTI TERÜLETRŐL

DANK VIKTOR

Összefoglalás : A szlovákiai ( Nagy toron y ai) kőszéntartalmú rétegösszletből Vilyvitány és Felső-
regmec környékén a csillámos homokkő kifejlődés ismeretes. Törmelékben jelentkező fekete paladarabok
növény maradványai igazolják a felsőkarbon jelenlétét. A csillámos homokkő és az alatta települő préselt
homokkő összlet esetleges produktivitását azonban csak mélyfúrás tisztázhatja.

Vizsgálataink e mélyfúrás kitűzéséhez kapcsolódtak.

Felsőkarbonnál idősebb képződmények

Azokat a Vilyvitány — Felsőregmec vonalától É-ra található képződményeket
soroljuk ide, melyek településük, kőzettani szövetük és szerkezetük alapján a felső-
karbon rétegeknél idősebbnek látszanak. Ezekre a főleg préselt homokkőből álló képződ-
ményekre a felsőkarbon kevéssé átalakult rétegei diszkordánsan települnek.

Az irodalomban Wolf[17], Szádeczky Gy. [13], Böckh H. [4, 5],
Petrascheck [8], Rakusz Gy. [9], S e h r é t e r Z. [10], Ferenczi I. [6],
Vitális I. [14, 15, 16], Balogh K. — Szebényi E. [1] munkái ezeket az
átalakulás magasabb fokán álló parakőzeteket (gneisz, esillámpala, fillit v. kris-
tályos alaphegység néven) az arehaikumba sorolják. Csak Schréter Z. [11]
említ ezenkívül amfibolitot a felsőregmeei szőlőhegyről. Legutóbb Földvári A.
— P antó G. [7], majd Balogh K. — P autó G. [2] az eddig arehaikumba sorolt
vonulatot metamorfizált arkózás homokkőből állónak tekintik és a karbon rétegössz-
lethez sorolják.

A Pantó G. által begyűjtött 12 db, s az általam begyűjtött 18 db minta
vékonyesiszolatain Mauritz B. által végzett mikroszkópi vizsgálatok alapján a
következő típusok különíthetők el : szerieites palás kvarcit, szerieites-turmalinos kvareit,
muszkovitos kvarcitpala, erősen préselt csillámos homokkő, fillit. Valamennyi típus
parakőzet. A muszkovitlemezek nem mindig párhuzamosak a palásság síkjával, görbültek,
csavarodottak s gyakran szövedéket, fészket alkotnak. A palásság helyenként igen jól
megfigyelhető, másutt egyáltalán nem észlelhető. Uralkodó elegyrész valamennyi
kőzettípusban a kvarc, melynek szemcsehatárai gyakran elmosódottak s kioltásuk a
préselés folytán hullámos. A muszkovitcsillám néhol tömegesen, máshol alárendeltebb
mennyiségben van. A biotitcsülám és a twrmalin általában ritka. Az erőteljesebben átala-
kult kőzetekben a kvarcszemek csipkésen fogazottak, ezenkívül bőséges muszkovit
és biotit, valamint földpáttartalom figyelhető meg. A csillámos pala-összlet kőzeteit
összehasonlítva a nyugat -magyarországi kristályos alaphegységgel, arra a megállapításra
juthatunk, hogy a Zempléni szigethegységben előforduló kifejlődések kevésbé átalakul-
tak s minden bizonnyal fiatalabbak azoknál.

162 •

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

•í i | ioi x-

5 P f n f £•—

■‘S >».£

{sSSSs^u^
3=3 = « S ? |"'.^ i>.2

•SÖStíiígg^r.
£ £*.§ g X g | 3 5| .2^
"S'C '“'§ " 3 £ 5 = x -

tr.

f2X\

-00

iimn

o o

I II I I 1° o|

f

V¥.

<9

'O

\

i >•

”£^P^::ícg~=-

’§rrt'T| « i jfoő 2 5*^1

jí£: .£ . « kJ 2 — — . 3

x&s-"8aü«-3-fl

|a.c^o, -~S

t-* ’q ,

cn g >,‘iá 5 S - S °* = x Tf a

.jí öc-;

J s* tr 3 <u a> = • ^ -
• rt o H E S.H-' “ '

r>‘ tr. . ^ $ to 5 p tr G 2 ^

S - 1 ^ • - § * k >v§ g -3

&ggsogsos.§8'g&

S-a G3 •• § ? s sf- r u w

■N'ÍT IOöy>í n'O

ö « =5 £ £ s£§ £ «
h 5 & H or <y

._, _2 2 h vtff*or

~tí^g5 = 5_^»>>CL,u.Qá
•r. 22 rf -r -S - t 2o - ^ ^

g . En s üüS-'

£ x q CŰ m o s

-.O

, f*

1 s c~ 2

:? i ^ *r - Bt

$ S O • C3 >1 u
S ^ £ X — d

-“So’o u s 3 t « §5 ./« Ü .
7Ün:P:^u^ r-y

NS r c; u í

l-> >, 2 5 :- = g ~ c '?. % £
gjp 3 I 5 •- | c =

e&í

a 'j w i 2. - . _

- r cC''J u , tr v í ^ y 3-

~ S^’3 uá2oi?oSi '

.2=0 9 s oi;?5-=üio^
^ >>r-s os 5 > -r-i P

2 s ts &2 | 3 ” =.íj g'=~-

NOEd;£<u3'2J:5-dF^.~<Li
'/ >C>ntrr3fljn:*-. 3

; o 5

sío s2co-cr

T — tít « r- r. V ^

.*>,> -g|5S-^®s-S

tcs|™^|SÍ<u-5x|.

- &M‘IX |8-s|ácí>a

b>’“’c5ss

'-'C § ~ nr30 c ^ >v*-j

:0 N C u 5 1 " t c r' 2 •

■^“S'O? S- Wfl2

.ö" sní s 5 JJ 5 _

^ ■- z>~ v2, *

>35-0 § 5 ■*« g° .‘^ SH

- í _ 0. ? u O I _-t

>5|!sb|°£ .-3. -Se
^ Cí - 3! s tr ja c >

IB « •On«^°I;-0'11
•3 33=0 S?5«3Ss,2^

h.S^ -§i u 5 • ■- = g*
S3 2.rit=2i;5-||C^

Íí2 , U J5 H

O ® ,„ *. 3 ^3

^ .ti

0 «,

3 >,65 spiaó ^ * I ú-cj

2 2 ^ •“ 2 - s í3- !« g

$Í ^ ° C> ® C" «o

>*."i:axi jíd,

■il2-rii:xc30>, ■ >- -
a S =3-32 uSuXuC n Ef 3*

-T n cm

Dank : Földtani adatok az északkeleti határmentéről

163

4 Földtani Közlöny

^•ssTalSi-éá

£á>£'Sx,gugo

■ss|ggS«^Sa

di -3 g s í: c

Td - X ° °M O ^
'Q — ■ T. o x a jj^-O

:2oS

;o.„

Sá A

o*Ö 'W s o 5
de— • £ s

í- G rH C /\

!— ^

*0

■„só

r, — (j
• P t/i

X <V <V fi P
O

Kju §3 Se

> a 5 ? 2 j

J’S-g5lsSg*S8t

- N ® „ rt i ^ o — <u
W tí - 2 - r/l d
& ^ ^ c * x g fl ^

g'd'O CC « 2 ^ n-H O

S'fö’S S

t C °r x • w *0

- ^CN O
, * CL .

! x d a

.5 ^

fH .d 'V — * -

SE »-. CL A fl, w

u,ü ed ^ ? s S S q;

oij3SS|á||g5|

,"0 . ^ - #r^ rn -H

Ís^i1 sg

•ti m.g 0 «-• ra <5 E.jJ 5 íj
o 0 > ^ 03 =t a U ti

§3 3. ■ £
5°s .x35.í§^g.

■s'3 'J1 a
ísuo
ti — O.73

^ g 3 '/i

'• O N V

Oh

rd 'P =T = H o

d n,^.. O dJ

fcjüa

a 0

'2 „-a

' p . . ^7 t/l •

5 c ,„•£ a

.. K 5 £ S jT « ü „
g>--3 ss s 9 u 3 3ü

U3!Í4S t c s i-'-'o.ö
5í-o!^ssc ■ a .3
o 3 _ = x <ui3 og

-• £.g>© * £

.. a'2o sSÍ^saS,
►* v f/! . e; X H w ^ §S Sí
íi-c - r 1 w

r^sO'C <u >» C ;

,OI '/! N S U 1

’->•£ ?, --

.ti y • x ü c o u

3 «J a:" * % a- E >

n'ü.^3"2£-s > «

ifi j_) 43 T '1—

Idillt ifi i

■^ií V m 0 3 s i ° se

BfíuSssíf^isa

<L» HH. J vü y u 1Jh-:0

a“ec©!orsí/1.!£

m> a s ° jü so-í x>

t>. i S?SÍ a*.

'3rvi í=;s ca-X^-o <u

CQ L. f- . O

—* ^BJOÜS^hHÍ^

'd _C F— 0- CQ -M £

S-S.s|!:3?-Sn'2Í

o:- o. S . r:- d >»

es^ .esa?8?

ff jy •■go'0

so -= >■ _ ■■ s-aai
■S^Sy'Sá *3k52
-2 ÍS«.xSg2"
fi- o.SJ

►.öuaSs|«wgá

d _2 ^ ,». ZZ d /) d ^ ^

— S S CQ b V 3T1'*-* <L»

3^3 £ 5 ,g>s<ua

C4 d^5 S X <-* o Ö*

g-g-jy 5 a- « cio

Uí d C u D . o P r;

vd c f/i g

>% »-■ *<L> i ¥Q’^^h’^^
ed-^d^s 1/ rf’d

.5 N-- 5 u - 43— ^.3

•g-'.s 2 a >2 s->

^ Cj 3J)C í K j O .

üs .1 x E’sti

■•Sfou^fSjj

^ U £ CL 2 2 ^ — ,,/5
■ • nC co d o ti v £

N»n /j 41 r ^ o ^ +-

-Cl — ^ ^ 0. c OJ — —

d o PTj P ^

. O N I d d d _. O d
oo^D g 1 x 0- c£jd o*

164

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

A felsőregmeci szőlőkből elsőízben Scliréter Z. munkájában [] 1] említett
amfibolit a préselt homokkő összletben jelentkezik, a fiatalabb felsőkarbon képződmé-
nyekben sehol sem található.

Mindezek a jellegek arra utalnak, hogy idősebb kristályos alaphegység lepusztulá-
sából származó, valószínűleg homokkőből dinamometamorfózis hatására átalakult
képződményekkel állunk szemben. Ezeknek ilyen erőteljes átalakulást szenvedett
kifejlődése csupán a Felsőregmectől és Vilyvitánytól É-ra elterülő dombvonulatra szorít-
kozik. Hasonló képződményekről a határontúli területekkel foglalkozó irodalomban
seholsem találunk adatot. Ezt az összletet az erőteljesebb átalakulás, kifejezettebb
palásság, a diszkordánsan reátelepülő felsőkarbon homokkőhöz való viszonya alapján a
felsőkarbon rétegösszletnél idősebb, talán alsókarbon képződményeknek tekinthetjük.

Felsökarbon képződmények

A Vilyvitánytól ÉNy-ra, valamint a felsőregmeci Mátyáshegy csúcsán és attól
É-ra, továbbá a K-i lejtőn található csillámos-szericites kvarchomokkövet és konglome-
rátumot sorolhatjuk ide. Ez a szürke, barnásszürke, fiuomabb-durvább kvarcszemekből
álló kőzet gyakran oly tömegben tartalmaz muszkovitot, hogy a csillámos- palával
igen könnyen összetéveszthető. A kavrcszemek ragasztóanyaga a muszkovit, illetve
szericit. Helyenként kissé palás, másutt palásság nem észlelhető. A kvarcszemcsék
szegletesek, nem osztályozottak. A csillámlemezek görbültek, rendezetlenek. Limonitos
festőanyag következtében a kőzet sok helyen rozsdabarna színű. A Mátyáshegy csúcsán
és attól É-ra a 4 m mélységig lehatoló kutatóaknák liomokkőtönneléket tártak fel
Eredeti települését itt nem sikerült megfigyelni. A Mátyáshegy K-i lejtőjén a XvK-i
irányú vízmosásokban viszont igen jól látható a homokkő és az alatta települő préselt
homokkőösszlet diszkordáus érintkezése. Arkózás homokkő nincs. A Szádeczky 13]
által devonnak, majd később Rakusz [12] által karbonnak minősített felsőkarbon
homokkőösszlet ősmaradványokat nem tartalmaz.

A szlovákiai Nagy- és Kistoronya községek határában ismeretes grafit és antracit
tartalmi! képződmények felszíni kibúvása érthetővé teszi, hogy az előző kutatók főleg
ezzel, a ma határainkon túli területekkel foglalkoztak. A Zempléni szigethegység hazánkba
átnyúló részéről viszonylag kevés adatunk van. Ferenczi [6 archai kom csillám-
palának, más néven kristályos alaphegységnek térképezte az egészet, csupán Felsőregnaec
mellett említ kiskiterjedésű karbon homokkőelőfordulást. Schréter 11 már nagyobb
területen rajzolja be ezt a képződményt. Földvár i — P antó [7 , majd Balog h —
P a n t ó [2] szerint a Mátyáshegy vonulata egész tömegében karbonkorú csillámos arkó-
zás homokkőből áll.

A csillámos kvarchomokkő kutatás szempontjából a terület legérdekesebb kép-
ződménye, mert a grafitos-antracitos kifejlődések ezzel vannak összefüggésben.

A határontúli területeken a homokkő felett sötétszínű, fekete, növénvlenyomatos-
palaösszlet települ. Területünkön ezeket eredeti településben nem sikerült megtalálni.
A Mátyáshegy D-i lejtőjén található feketeszinű csillámos, homokos paladarabok másod-
lagos helyzetűek. Ebből a fekete palából gyűjtöttünk erről a területről első ízben gyenge
megtartási! páfránylenyomatokat. A lenyomatokat tartalmazó kőzet jól azonosítható a
Ferencz i-féle nagytoronyai anyaggal. Minden bizonnyal egykor a Mátyáshegy csúcsán
található csillámos kvarcliomokkő felett települt és később lepusztult palafoszlányról
van szó. A felszínen található törmelék — mint az aknázás során kiderült — nem szálban
álló kőzetet fed, hanem 4,6 m mélységig szarmata korú riolittufába ágyazott lejtő-
tömielékhalm az .

Dank : Földtani adatok az északkeleti határmentéről

165

A felsőkarbonkori képződményeknél a konnegállapítást illetőleg nincs probléma,
mert az irodalmi adatok világosan érthetők. A szlovákiai előfordulásból gyűjtött anyagból
S t u r [12] felsőkarbonkori flórát írt le. W o 1 f [1 7] a homokkőösszlet egy részét adevonba
sorolja és ezt S z á d e c z k y [13] is átveszi. B ö c k h [4, 5], Batonec [3],
Rakusz [9] a felsőkarbon stefáni emeletébe helyezi. Ferenczi [6] a stefáni és
wesztfáliai emelet mellett foglal állást.

A probléma az antracit-graíittelepek rétegtani helyének pontosabb megállapítá-
sánál jelentkezik.

A csillámos homokkőösszlet, mely az alsókarbon préselt homokkőösszletnél
kevésbé átalakult, a Zempléni szigethegység határontúli kifejlődése folytatásának
tekinthető s keletkezési ideje a felsőkarbonban rögzíthető.

A dinamometamorfózis hatására létrejött palásság és gyiiredezettség, mely a
vékonycsiszolatok vizsgálata alkalmával mikroméretekben észlelhető, szabad szemmel
is jól megfigyelhető az alsókarbon (?) préselt homokkőösszletben. Az átalakulást létre-
hozó erők gyűrt szerkezetet eredményeztek (lásd : szelvényeket). A préselt homokkő-
összlet a dűlésváltozások alapján feltételezhetően izoklinális redőkbe gyűrve húzódik
egészen a jól kimutatható mátyáshegyi antiklinálisig, melynek tengelye a Mátyáshegyen
nagyjából ÉD-i irányban halad keresztül. Innen K felé szinklinális mutatható ki (lásd :
térkép) .

A Mátyáshegy dombvonulatának K-i szélén lezökkenés észlelhető, mely a mélybe
süllyesztette a karbon képződményeket. A karbon képződmények K felé a határontúli
Nagytoronya környékén jelennek még ismét a felszínen. Északon szintén kimutatható
egy tektonikai vonal, melynek mentén ismét eltűnnek a mélyben az idősebb képződmé-
nyek. Délen az alsóregmeci sókutatófúrás több mint 300 m-t haladt a szarmata riolittufa-
összletben.

Az eddigi ismereteket egybevetve a kutatás elérkezett ahhoz a pontjához, amikor
külszíni bejárással, vagy geofizikai mérésekkel további eredményt nem várhatunk,
a területen tehát kutatófúrások mélyítése szükséges. Az első számú fúrást a Mátyáshegy
K-i lejtőjén levő legelő gémeskútja mellé javasolom. A szerkesztett szelvény alapján a
csillámos kvarchomokkő itt szinklinálisban települ s ez a fúrás a teljes rétegsort harántolni
fogja. A második számú fúrást a Felsőregmectől ÉNy-ra levő sötétszínű palaösszletbe
célszerű telepíteni.

Az a körülmény, hogy a redőzöttség következtében a szerkesztett szelvények
és tektonikai meggondolások alapján a kőszéntartalmú rétegeknek több ponton kellene
területünkön metszeniük a letarolt térszínt, s hogy mégsem sikerült kibúvást találni,
arra a megállapításra vezet , hogy nem táplálhatunk vérmes reményeket a kutatás sikerét
illetően.

reoJionmecKHe aaHHbie o TeppHTopwnx, pacnojiaraiomHxcfl Baoab rpamujbi

CB-OK C J10B3KHH

B. flAHK
Pe3iOMe

OopMamin cjnoaiicToro necnaHiiKa, BbixoflHinaa b OKpecTHOcm cc. BurtBiiTaHb h Oejib-
méperjvieu b Benrpmi, oőpa30Ba.nacb b ymeHOCHOÜ tojiuic, pacnoJiaraiomeficH okojio c. Haab-
topohh b Cjiob3kuh h npoTHniBaeTcn OTTyaa b BeHrpiuo. Haaimne pacTiiTejibHbix ocTarKOB
b oőJioMOMHbix qepHbix cJiaHpax noaTBep>KaaeT npiicyrcTBiie BepxHero KapőoHa. npoayKTHB-
HOCTb CBUTbl CJUOAHCTblX CJiaHljeB, MeTaMOp4)M3HpOBaHHbIX 113 CJllOaiICTblX neCMaHUKOB 11 noa-
cTiuiaioinHX necMami köb mokct őbiTb oKOHMaTejibHO BbincHeHa TOJibKO rayőoKHM őypeHiieM.
OjmaKO, npeanojiaraeTCH, mto yraiicTbie niiH3bi jniMHiiMecKoro nponcxowaeHiiH He npoTHrn-
BaioTCH 3a rpammaMH BeHrpHii.

4*

166

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

Données géologiques sur les terrains frontiéres avec la Slovaquie au Nord-Est

v. DAXK
Résumé

Parmi les couches qui forment l’ensemble houiller de Xagytoronya en Slovaquie
la formation de grés inicacés vient á la surface en Hongrie dans les environs de Vily-
vitány et Felsőreginec. Les vestiges végétaux qu’on trouve dans les scliistes noirs pré-
sents dans le détritus prouvent la présence du Carbonifére supérieur. La question de
la productivité de l’ensemble des schistes inicacés, résultant de la transformation du
grés micacé du mont Mátyáshegy et du grés sous-jaeent, ne pourra étre élucidée défini-
tivement que pár un sondage profond. Mais il est probable que les lentilles de houille
de Xagytoronya, d’origine limnique, ne s’étendent pás au-delá de la frontiére.

IRODALOM — JIHTEPATVPA — LITERATURE

1. Balogh K.— Szebényi L. : Pálháza (Abauj-Torna vm.) környéké-
nek földtani viszonyai. Évi Jel. 1945" — 47. — 2. Balogh K. — Pantó G. : Fel-
jegyzés a sátoraljaújhelyi karbonképződményekről. (Kézirat) 1953. — 3. Bartonec,
F. : Über die Umgebung des máhois schlesisch-polnisehen Kohlenbeckens. Őst. Zeitschr.
fúr Berg u. Hüttenwesen LX. 1912. — 4. Böckh H. : Adatok a Szepes-Gömöri
Érchegység lerakódásainak taglalásához. Évi Jel. 1905. — 5. B ö c k h H. : Geológia II.
1911. — 6. Ferenczi I. : A Zempléni Szigethegység földtani viszonyai. Évi Jel.
1939 — 40. — 7. Földvári A. — Pantó G. : Jelentés a Felsőregmec-Vilyvitány
közötti „kristályos terület” bejárásáról. (Kézirat) 1951. — 8. Pét rascheck, W. :
Übersicht dér Karbonablagerungen im Berichte des ehemaligen Österreich-Ungarns.
Congr. de. Stratigr. carbonifére. Heerlen. 1927. — 9. Rakusz Gv. : Dobsinai és
nagyvisnyói felsőkarbon kövületek. Geol. Hung. Ser. Pál. 8. 1932. — 10. Schréter
Z. : Füzérradvány környékének hidrogeológiai viszonyai. Évi Jel. 1936 — 38. — 11.
Schréter Z. : Füzérradvány és Gönc között levő terület földtani viszonyai. Jöv.
Mélykutatás. 1947—48. — 12. S túr D. : Die Culm Flóra dér Ostrauer und Wladen-
burger Schichten, Abhandl. d. k. k. geol. R. A. VIII. a. 1877. — l3.Szádeczky Gy. :
A Zempléni Szigethegység geológiai és kőzettani tekintetben. 1897. — 14. Vitális I. :
Magyarország szénelőfordulásai. 1939. — 15. Vitális I.: A visszatért Felvidék
és Kárpátalja szénelőfordulásai. Bány. Koh. Lapok. LXXIII. 2. 1940. — 16. Vitális
I. : Jelentés a Zempléni Szigethegység karbonkori kőzeteiről, fő tekintettel a karbon
szénre. (Kézirat) 1943. — 17. W o 1 f : Erláuterungen zu den geol. Karten dér Umgebung
von Hajdú-Xánás Tokaj und Sátoraljaújhely. Jahrb. d. k. k. geol. R. A. 1869.

FOSSZILIS NÖVÉNYEK A BLDAPESTj KÖRNYÉKI „BUDAI”

MÁRGAÖSSZLETBÖL

M. RÁSKY KLÁRA
{XXVI. -XXXI. táblával.

Összefoglalás : A budai márgából feldolgozásra került fajok között a Betula sp. A. szárnyas magva,
a Maoutia hungarica levele, a Kydia palaeocalycina levele es Kydia hunganca termése uj. A flóra többi
anyaga folyamatos feldolgozás" alatt van. Végleges kiértékelést csak a teljes feldolgozás után
adhatunk.

A budai márgából előkerült termések egy része mar Sotzka flórájából is ismert. Sotzkfi flórájában
az Engelhardtia brongniarti, a Hooleya hermis (l'nger által: Hiraea hermis es Terminállá Fenzliana
névén" közölt termések, Taf. 33: 16), az A ilanthus confucii (rossz megtartású példányát L'nger Ter-
minállá sp. néven közölte, Taf. 33 : 17), a Tetrapteris harpyarum és az Embothntes borealis termései és a
Zizyphus zizyphoides levelek (L'nger Daphnogene néven közölt levelei közül Taf. 17 : 1 — 17 ábrák is
Zizyphus levelek) azonosak a budai márgából előkerült alakokkal. A Hooleya hermis Bembridge
alsóoligocén flórájából az Abelia és Engelhardtia termésekkel együtt szintén közös alakok a budai márga
alakjaival.

U n g e r Sotzka flóráját trópusi jellegűnek tartotta és a Csendes-óceán szigetvilágának flórájá-
val hasonlította össze, feltételezve a növények alapján, hogy Sotzka környéken hasonló klímájú sziget-
világ volt a hantiad időszakban mint ma a" Csendes-óceán nyugati partjain. Ettingshausen tá-
madta U n g e r t az óceáni flóra feltételezése miatt. Mindenesetre U n g e r megállapította, hogy a
sotzkai flóra elemeinek inkább Délkelet-Ázsia és a Szigetvilág növényzetevei vannak kapcsolatai, mint
Amerika növényzetével.

A budai márgából eddig feldolgozott fajok mai rokonai nagyobbrészt szintén Délkelet-Ázsia,
■ Himalája környéke, a Maláj -félsziget és Jáva sziget területen találhatók meg. Az Engelhardtia, Ailanthus,
Embothntes (mint Anacardiaceae) Maoutia, Zizyphus és Kydia genuszokba tartozó fajok egy része ma a
távol keleti trópusok alatt élnek. A Zizyphus fajok Észak-Amerikában és a Földközi-tenger környékén
még ma is élnek A Földközi-tenger vidékén találjuk a Tetraclinis ma élő rokonait. A Mimosites és Tetra-
pteris ma élő rokonsága azonban Amerikában fordul elő. A Betula és Hooleya fajokról feltételezzük, hogy
a budai márga üledékképződésének idején a tengerszint felett jóval magasabb területeket uralták. E ter-
mésmaradváuyokat, Reid és Cha-ndler véleménvéhez csatlakozva, már kihalt alakokhoz kapcsol-
juk. A budai márgából már korábban leírt Tarrietia hungarica ma is elő rokonait Jáva és Szumátra-szige-
tén találjuk meg.

Érdekes a Hooleya hermis jelenléte Magyarország területén. Ezt a fajt eddig csak Sotzka felső-
oligocén flórájából és biztosan meghatározott maradványként Bembridge alsóoligocén flórájából ismer-
tük csak. A Hiraea néven szereplő egyéb maradványokkal nem hozhatók kapcsolatba e leletek. A Betula
sp. A. magvai megerősítik a Hooleya génusz helyzetét Közép-F.urópában. Hasonlóan érdekes a kifejezet-
ten trópusi rokonságot mutató Tetrapteris harpyarum maradványa, amely a rossz megtartású és bizony-
talan bilini és leobeni maradványoktól eltekintve eddig kevés helyről került elő. A sotzkai és a magyar
előfordulások alapján is élhettek már az eocénben is. A Zizyphus génusz fajai Alaszka felsőkrétájából,
Monte-Bolca eocénjéből, Háring és Svájc (Horw) oligocénjéből, Radofcoj miocénjéből kerültek elő. Ezek
a maradványok rétegtanilag nem értékelhetők, csak a génusz felsőkrétától élő voltát igazolják. Az Emboth-
rites borealis bizonytalan termés vagy mag maradványának a helyzete még az Anacardiaceae között sem
szilárd oligocén, miocén rétegekből egyaránt előkerülté A Kydia nemzetség első ízben került elő. Ma már
csak két fajjal van képviselve Kelet-Himalava és Burma területén. Rétegtani szempontból inkább eocent
valószínűsit. A budai márga eocén korát támasztja alá a Maoutia génusz előfordulása is e rétegekből.
A nemzetség ma élő rokonait szintén Jáva-szigetén találjuk meg.

1. Bevezetés

A Budapest környéki belső körzetben, a volt Nagybátony-Ujlaki téglagyár
területén, az úgynevezett „budai márgából” igen szép harmadidőszaki növénymarad-
ványok kerültek elő. E növénymaradványok legnagyobb része levél. A levélmaradvá-
nyokon kívül igen értékes az aránylag sok termés, amelyek között elsősorban a szárnyas
termések az uralkodók, mintegy jelezve azt, hogy kissé messzebbről, de azért a közeli

168

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

partvidékről sodródtak a sekély vizű tengerbe. A termések mellett finomszirmú virágok
is megmaradtak. Algák, fenyők és páfrányok gyakoriak.

A termések, virágok vagy virágzatok szerkezete jól jellemzi rendszertani csoport-
jukat és így meghatározásuk pontosabb segítséget nyújt a fosszilis flóra kiértékeléséhez.

2. A budai márga földtani kora

Fosszilis flórák meghatározásakor tekintetbe kell vennünk a terület üledék-
képződési és egykori ősföldrajzi viszonyait. A harmadidőszaki növénymaradványok
egymagákban nem lehetnek kormeghatározó jellegűek. A klimatikus zónák kialakulása a
hamiadidőszakban nagy változást hozott a növényzet terén.

A budai márga földtani kora az újabb időben ismét vita tárgya. A budai márga a
briozoás márga-rétegeknél fiatalabb, a briozoás márga-rétegekből fokozatosan fejlődik ki.
A Budai hegységben a felsőeocén alemeletet a briozoás márgaösszlettel zárják le.
A geológusok véleménye szerint a briozoás márga felsőeocénbe tartozása vitathatatlan
[36 : 133]. Mivel azonban a briozoás márga és a budai márga egységes üledékciklust
képviselnek [36 : 161], az eocén-oligocén határt a kettő közé iktatni nagyon nehéz.

A Budai hegység belső körzetében az eocén-végi kiemelkedésből keletkezett
szárazföldet benépesítő növényzet eredetét csak a környék előzőleg is szárazföldi részének
növényzetéből vehette. A budai márga növényzete tehát eocénvégi eredetű, az új szárazu-
laton ez az eocénvégi növényzet terjeszkedett tovább. A nagyobb és új szárazföldi
térhódítás következtében megváltozhatott a növényzet, új fajok és alakok jöhettek
létre. A budai márga földtani korának kérdésével a növényzet alapján csak a fosszihs
flóra teljes feldolgozása és a kiértékelése után tudunk behatóan foglalkozni.

3. Fosszilis fajok leírása

ALGAE

A budai márgában aránylag sok tengeri algamaradvány lenyomata maradt meg .

FILICALES

A Polypodiaceae és Osmundaceae családokba sorolható páfránymaradványok,
amelyek lenyomatokkal mutatkoznak. Délkelet -Ázsiában ma is élő rokonaival hozhatók
kapcsolatba.

CONIFERAE

A fenyők maradványai ágtöredékekre szorítkoznak, amelyek a nedvesebb talajt
igénylő fajokhoz tartoznak : Cephalotaxus, Sequoia, Taxodium, Libocedrus.

Tetraclinis brongniarti Endl
XXVI. tábla, 1. ábra

A budai márgából szárnyas magvak kerültek elő. Ezek széles, háromszög alakúak,
domború oldalakkal. A háromszög csúcsa lefelé irányul. A magvacskákat kétoldalt félhold
alakú hártyás szárny veszi körül. E szárnyak a mag alján összeérnek, teljes félkört
alkotnak. A mag felső oldalát a szárnyacskák szabadon hagyják. A szárnyak két oldala

Rásky : Budai márga növénymaradványai

169

magasan a mag fölé nyúlik, néhol egyik oldalon magasabbra is mint a másikon. A szár-
nyacskákon erezet nem látszik. A szárnyak vége tompán lekerekített. A magvaeska hossza
a szárnyakkal együtt 0,5 cm, szélessége 1,0 cm, szárnyak nélkül hossza 0,4 cm, széles-
sége 0,3 cm.

A budai márgából mindössze 5 ilyen szárnyas magvaeska került elő. E magvak
igen jól azonosíthatók W e y 1 a n d [1937 : 75 : 9 — 1 1] Tetraclinis bvongniarti E n d 1.
néven a rotti íelsőoligocén flórából leírt és ábrázolt magvakkal. W e y 1 a n d a Tetra-
clinis bvongniarti kocsányos, négyfelényíló tobozát is ábrázolja a rajnai flórából.
Kráusel [1938 : 27 : 3 : 8 — 9] Mainz-Kast élből, Ettiugshausen Háringből,
U n g e r Radobojból említi e magvakat. Különböző elnevezéssel több helyről is elő-
került e faj ( Callitris ), így S a p o r t a Dél-Franciaországból említi (Aix). Ettings-
h a u s e n pedig Schöneggből [1890 : 70 : 1 : 19 — 21], Zablocki [1928 : 188 : 8 :

: 10 — 17] Tetraclinis Wandae néven toboz és ágmaradványokat közölt Wieliczka törtön
rétegéből.

E szárnyas magvakat a ma élő Tetraclinis quadrivalvis Vént (= Tetraclinis
articulata) V a h 1. (Mást.) magvaival hozzák szoros kapcsolatba, amely a Callitris ge-
nussal igen közeli rokonságban van.

Engelhardtia bvongniarti Sáp.

XXVII. tábla, 1 . ábra

A termésekre igen jellemző a három lapból álló hártyás szárny, amelyek alul
hol mélyebben, hol magasabban összenőttek. A szárnyak közül a középső mindig hosz-
szabb. A szárnyak alján, kerek vagy kissé ovális, néha kis csúcsban felnyúló magvaeska
lenyomata látszik. A hártyás szárnyak közepén egy erősebb főér húzódik, amelyből
felfelé irányuló oldalerek indulnak ki. Az oldalerek többszörösen ívbe hajolva kapcsolód-
nak a főérhez. Közöttük még finomabb érhálózat tölti ki a teret. A szárnyacskák
csúcsa kissé kihegyezett, ahol megmaradt, azonban a legtöbb példányon csonka, mert
letörött.

Mindössze 7 lenyomat került elő a budai márgából, mind a szürke, mind a sárgás-
barna színű rétegből. A harmadkori rétegekben igen gyakori e szárnyas termés, alig
van feldolgozott flóra, ahonnan hiányzik. Mind az idősebb, mind a fiatalabb rétegek-
ben előfordul [Foss. Cat. 6 : 71. .A budai márga példányain a szárnyacskákon csak egy
főér látszik, így könnyen azonosíthatók az Engelhardtia bvongniarti S a p. típussal.
Ahol a szárnyacskákon még a két oldalér is erősebben fejlett s a mag alakja is eltérőbb,
sőt a szárnyacskák csúcsának lekerekítettsége is kifejezőbb, ezeket a típusokat W e y-
land (1937:82: 10: 10 — 13) Engelhardtia schlickumi néven elkülönítette. A budai
márgából ez utóbbi típus nem került elő Kráusel. [1938 : 41 : 5 : 3 — 6 Mainz-Kastel
fosszilis flórájában nűndkét típust ábrázolja, de közöttük olyan nagyfokú az átmenet,
hogy nem tartja indokoltnak a szétválasztásukat. A szárnyak alakjában és nagyságában
vannak kisebb eltérések a budai márga leletei között is.

Saporta és Ettiugshausen különböző néven leírt termései mind
az Engelhardtia bvongniarti Sáp. [1865:5:4:12:2 — 3:4] alakkörébe sorolhatók.
Staub Felek (Kolozsvár mellett) szarmata rétegéből [1891 : 359] és a gellérthegyi
márgapalából [1885 : 186, felsőeocén] említi e t érmés -maradványt. Gothau-Sap-
per Lauzitból előkerült Engelhardtia terméseivel [1933 : 14:2:7] is azonosíthatók
a budai márga termései. Reid és Chandler [1926 : 87 : 6 : 1 — 6] Engelhardtia
macroptera (B r o n g n.) U n g. néven leírt alakjai a Bembridge flórából nagyobb szár-
nyú termések, de ezekhez hasonló is van a budai márga leletei között. Reid és Chand-
ler az Engelhardtia macroptera termését az északamerikai Wilcox (alsóeocén) flórából

170

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

leírt Engelhardtia puryearensis Berry alakjával is összehasonlította. Az Engelhardtia
macroptera is beilleszthető az Engelhardtia brongniarti alakkörébe.

Az Engelhardtia brongniarti termés maradványait a Kelet-Indiában és Dél-Kíná-
ban ma élő Engelhardtia Leseken, genusz alakjaival hozzák közelebbi rokonsági kap-
csolatba. Reid és Chandler az Engelhardtia nudiflora és Engelhardtia spicata
B 1. fajokat említik, amelyekkel a közelebbi hasonlóság megállapítható volt.

Betula sp. A.

XXVI. tábla, 2 — 4. ábra

Holotvpus : 1 termés ; Paratvpus : 1 termés ; Locus typicus : Budapest, Óbuda. Stratum
typicum : budai márga.

Diagnosis : A termések aránylag nagy, kerek magvúak. A magvakat kétoldalt
félhold alakú hártyás szárny veszi körül. A hártyás szárnyak a mag felső részétől laposan
nyúlnak oldalra, alul mélyen öblösek, oldalra nyúlok és néhol egy-egy kis tompa
fogat lehet látni a szárny alsó, öblös oldalán. A szárnyak épszélűek, rajtuk finom,
a szárnyak széle felé irányuló, hol elágazó, hol egymással összekapcsolódó erezet
látszik. A mag felső oldalán a kétágú bibe maradványa jól megőrződött. A szárnyas
magvak magassága 5 mm, szélességük 10 mm. A magvak szárny nélkül 4—5 mm
átmérőjűek.

E termésekből több mint 60 példány került elő mind a sárgásbarna, mind a szürke
színű márgarétegből. Ezek a termések annyira eltérnek K r á u s e 1 Mainz — Kastel-i
rétegekből közölt [1938 : 44 : 5 : 9—11] terméseitől mind a magvak, mind a szárnyak
alakjával, hogy egyik csoportjába sem tudtuk beilleszteni. Még legjobban megközelítik
a 3. csoportba sorolt magvakat, de azoktól is eltérnek. Eltérő a szárnyak és a magvak
alakja H e e r Betula macrophylla termésalakjától, bár még ehhez is hasonlítható kissé.
Nem azonosíthatók e termések H e e r Betula prisca, Betula forchhammeri és B reng-
ni a r t Betula dryadum temiésalakjaival sem. Eltérők e termések a Betula cuspidens
Sáp., a Betula fraterna S a p. és a Betula gypsicola Sáp. terméseitől is. A Betula ellip -
tica Sáp. [1867 : 5 : 8 . 5 : 3 — 4] eltérő szárnyú, keskeny magvú. .Göppert [1855 :
26 : 19] Schossnitzról közölt példánya keskeny magvú, a szárnyak alul nem kiöblösöd-
tek. A szárnyas magvak seholsem közeliik meg azt a széles, kerek alakot, amely a Betula
sp. A. termésén látszik.

Az eddig ismert Betula termésekkel nem azonosíthatók a budai márga terméskéi,
ezért elkülönítve Betula sp. A. néven ismertetjük.

Hooleya hermis (U n g e r) Reid and Chandler
XXVI. tábla 5 — 8. ábra

Reid és Chandler a Bembridge flórából [1926 : 93 : 6 : 7 — 9] írta le és
ábrázolta e szárnyas terméseket először a Hooleya génuszba sorolva, amelyekkel a magyar
leleteket teljesen azonosítani lehet.

A termés magva ovális, a felső része néha kicsúcsosodik, néha laposan levágott.
Az alsó része a magnak tompa csúcsban, egyenesen vagy kissé öblösen kikerekítve látszik.
A mag felső részéből a két hosszabb vagy rövidebb bibe-maradvány áll ki. A magvak
aránylag kicsik, átmérőjük 3 — 4 mm. A kétágú, ecsetszerű bibe a maradványokon jóL
megőrződött. A magvakat két oldalon lepkeszárnyhoz hasonlóan, hártyás szárny veszi
körül, amelyek nem teljesen épek, különösen a felső szél gyakran csipkés, néha behaso-
gatott. A behasadt részek csúcsa kis begörbült tüskeszerű képződményben végződik.
A szárnvak alul mélyen öblösek, az öblök szélén néha egy-egy tompa fog, a Betula

Rásky : Budai márga növény maradványai

171

sp. A. termésszámyáu levőkhöz hasonló. A szárnyak finoman erezettek, az erek
a szárnyak széle felé irányulnak, elágaznak és finomabb hálózattal egymást is össze-
kötik. A termés szélessége a szárnyakkal együtt 1,4 cm, a szárnyak átlagos magassága
6 mm. A kétolrlalra húzódott szárnyak nem nőttek össze egymással.

Több mint 60 termés került elő a budai márgából. E terméseket U n g e r írta
le először Hiraea hermis néven Sotzka [1851 : 176 : 1 : 1 1 : 12] oligocén rétegéből és R e i d
és Chandler állapították meg a helyes rokonsági kapcsolatukat a Betula fajokkal
[1926 : 94], A Hooleya hermis fajt a család egy kihalt tagjának tekintik.

Kirchheimer a Hooleya hermis szárnyas terméseit [1937 : 58 és 1951 : 527]
Pterocarya termésnek tartja. A mag szerkezetét nem tudtuk vizsgálni, csak lenyomatok
maradtak meg: E termések eltérnek Kirchheimer [1937 : 58 : 60b]- ábárájától,
nem azonosíthatók Zablocki [1928 : 189 : 10 : 21 — 34] és M e n z e 1 [1906 : 27 : 1 r
: 16 és 27 : 8 : 1 2 — 13] szárnyas magvaival a közöttük levő hasonlóság ellenére sem.
H a n t k e [1954 : 50 : 3 : 1 — 5J Pterocarya castaneaefolia néven terméseket is közöl.
Az egyes termésekről azt írja [p. 51] : „von zwei symmetrisch angeordneten, miteinander
verwachsenen Flügeln umgeben. Fruchtflügel ziemlicli derb . . .”. Tehát a schrotzburgi
szárnyas magvak is eltérnek a budai márga leleteitől, eltekintve attól, hogy H a n t k e
példányai 2,5— 3,0 cm szélesek. Terméseink legnagyobb szélessége 1,4 cm, a leletek
kártyás szárnya finom, vékony, a két szárny egymástól elkülönült, nincsenek összenőve.
Bár Hantke Pterocarya termései is hasonlítanak a Hooleya terméseihez, azonban sem
ezekkel, sem a recens Pterocarya termésekkel azonosítani nem tudtuk. Pterocarya leve-
lek nem kerültek elő a budai márgarétegből .

A Hooleya hermis és a Betula sp. A. termései között határozott kapcsolatot lehet
megállapítani. így Reid és Chandler véleményét kell egyelőre elfogadnunk,
amely szerint a Betulák egy már kihalt alakjának a termése.

Mimosites haeringiana Ettingsh.

, XXVII. tábla 4 — 5. ábra

Több mint 80 levélke került elő a budai márgarétegekből, amelyek igen jól azono-
síthatók Ettingsh avasén Mimosites haeringiana néven leírt kis levéllel.

A levelek keskeny, hosszú, lándzsa alakúak. Az alapjuk kissé aszimmetrikus.
A kocsánv helyett a főér erős kiszélesedésével ülnek a levélkék a gerincen. A levelek szé-
lességüket végig megtartják, a csívcs felé is alig észrevehetően keskenyednek csak el.
Az épszélű levélkék hossza 1,7 cm, szélessége 3 mm. A főér jobban kidomborodik, a levél
alsó részében aránylag vastag, a csúcs felé kissé el vékonyodik. A főérből hegyes szög
alatt váltakozva indulnak ki a másodrendű erek, amelyek ívbeliajolva haladnak a csúcs
felé. A levél csúcsán a főér kissé kiáll. A másodrendű erek mellett még finomabb kis
erek is kiindulnak a főérből és felfelé irányulnak. Érhálózat nincs. A levélkék párosán
szárnyasán összetettek.

Hasonló kis levélkéket írt le Unger is Mimosites palaeogea néven Parschlug
miocén rétegeiből. Talán kissé rövidebbek és szélesebbek a levelek mint Ettings-
h a u s e n Sieblos (Rhon) oligocén rétegéből leírt példányai, amely utóbbiak jobban
azonosíthatók a magyar leletekkel is. Valószínű azonban, hogy e két néven szereplő
levelek azonos fajhoz sorolhatók. Hasonló leveleket említ még Lesquereux [1878 :

: 300 : 59 : 7] Colorado Florissant (oligocén) flórájából, Mimosites linearifolius néven.
B e r r y Észak-Amerika Wilcos (alsó-eocén) flórájából [1930 : 156 : 30 : 5 — 8] Mimo-
sites acaciafolius néven egészen hasonló leveleket közölt.

A ma élő Mimosa és Acacia génuszok fajai között egészen hasonló leveleket
találunk.

172

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

Ailanthus confucii Ung.

XXVII. tábla 2 — 3. ábra

A budai márga leggyakoribb termésmaradványa az Ailanthus confucii. 170 pél-
dány került elő mind a világosbarna, mind a sötétszürke márgarét égből. A nagy példány-
számú termés ellenére a teljesen ép maradvány kevés. A szárnyak egyik vagy mindkét
vége letörött, vagy sérült. Nagy példányszámú előfordulásuk bizonyítja, hogy a közvet-
len közelben éltek.

A termések hossza általában 4,5 cm, szélessége 1 cm. A magvak átmérője 6 mm.
A szárnyak egyik vége kihegyezettebb, a másik vége lekerekítettebb. A mag alakja nem
szabályosan kerek. A mag nem pontosan a szárny közepén fekszik, az egyik szárnyrész
kissé hosszabb, a másik oldalon kissé rövidebb. A szárny hosszanti részének egyik olda-
lán a mag közelében beliajlik és ezen a szélén a szárnyat egy erősebb pánt harántolja.
A szárnyakon hosszában, egymással majdnem párhuzamosan haladó erezetet látunk,
amelyek között még finomabb, egymással anasztomizáló, hosszú térközű érhálózat
látszik.

A harmadidőszaki flórákban gyakori az Ailanthus termése. W e y 1 a n d a rotti
flóra felsőoligocén rétegéből 50 példányt említ [1937 : 100 : 12 : 14], tehát ott sem volt
ritka. A rotti termések teljesen megegyeznek a magyar leletekkel. Mindkét lelőhely nagy
példányszámú anyaga azt bizonyítja, hogy egyik esetben sem távolról kerültek a termé-
sek a fosszilizáció helyére. A magyarországi anyag sem mutat olyan variációs eltérést,
amelynek alapján több fajt lehetne megkülönböztetni e termések között. H e e r a
svájci miocén rétegekből leírt [1856 : 87 : 127 : 35] Ailanthus microsperma termése ki-
sebb, de még hasonlítható U n g e r Ailanthus confucii alakjához. S a p o r t a Francia-
ország oligocén rétegeiből leírt Ailanthus recognita és Ailanthus oxycarpa termései is az
Ailanthus confucii formakörbe beolvaszthatok. Weyland az Ailanthus weberi ter-
mését is azonosítja az Ailanthus confucii alakjával. Még leginkább az A. gigas U n g.
termése látszik eltérő alakúnak a többszörösen nagyobb méretű szárnyakkal. Krystho-
f o v i c h a Szovjetunió területéről a felsőmiocénból említi, Észak -Amerikából a kö-
zépsőeocénból, Wyoming és Colorado területéről az alsómiocénból kerültek elő e ter-
mések. Magyarországról Staub Baranyamegyéből az alsómiocén rétegekből említ
[1882 : : 39 : 4 : 2 — 3] gyenge megtartású töredékes termést.

A ma élő Ailanthus fajok közül az Ailanthus glandulosa L. terméséhez hasonlít-
ják a fosszilis termésmaradványokat. Az Ailanthus glandulosa L. az Euailanthus E n g.
szekcióba tartozik és rajta a leginkább kifejező a termés-szárny felső oldalának behaj-
lása. Ma Kínában él. Az Ailanthus gigas Ung. nagyobb szárnyú termése a ma élő Ailan-
thus malabarica D c. var. mollis K d s. et. V a t. terméséhez hasonlítható jobban.
Ma Jáva -szigetén él.

Maoutia hungarica nov. sp.

XXIX. tábla 4. ábra

Holotypus : 1 levél, Orsz. Termtud. Múz. Növénytár paleobotanikai gyűjteményében,
56. 25. 1 . lelt. sz. Locus typieus : Budapest, Óbuda ; Stratum typicum : budai márga ;
Derivatio nominis : magyarországi előfordulásáról elnevezve.

Diagnosis : Három főerű, tojásdad alakú levelek. Alapjuk kissé nyélbefutó, csú-
csuk kihegyezett. A levél széle az alaptól a csúcsig durván és sűrűn fogazott. A fogak
kis hegyes csúcsban végződnek. A három egyenértékű főér a csiics felé halad. A középső
főérből a csúcs közelében még ívesen hajló, a csúcs felé irányuló oldalerek indulnak ki.
A főereket rájuk merőleges irányú, egymással majdnem párhuzamos harmadrendű
erek kötik össze. A szélső főerekből egymással ívesen összekapcsolódó oldalerek indulnak

Rásky : Budai márga növénymaradványai

173

ki. Ezekből az ívekből rövid kis erek erednek, amelyek a fogakban végződnek. A harmad-
rendű erek érhálózatot alkotnak. A töredékes levelek mérhető hossza 5,5 cm, a levél
teljes hossza azonban jóval túlhaladja e méretet. A levelek szélessége 3,5 cm.

Több egymásra préselődött levél lenyomata maradt meg a budai márga szürke színű
rétegében. E levelek eltérnek a Zizyphus zizyplioides leveleitől, bár habitusukban hason-
lók azokhoz. Maoutia levelek alapja nyélbefutó, nem kiszélesedett, mint a Zizyphusok
levelein. A három főér mindig közelebb húzódik egymáshoz és így a levéllemezt négy
egyforma széles pásztára osztja, míg a Zizyphus leveleken a két szélső főér a levél-
szélhez áll rendszerűit közelebb. A Zizyphus . leveleken a fogazat ritkán elhelyezett és a
fogak tompák, a Maoutia leveleken a fogak sűrűn állók és hegyesek. A Maoutia levele-
ken a szélső főerekből kiinduló és egymással hurkot alkotó erek kifejezettek, míg ilyenek
a Zizyphus leveleken rendszerint nem látszanak. A fosszilis levél kocsánya teljesen hiány-
zik.

A harmadkorból nem sok Urticaceae maradványt ismerünk. Ettingshausen
írt le Moskenberg és Münzenberg (Eeoben) fosszilis flóráiból leveleket Urtica miocenica
E 1 1 h. néven, [5 : 299], azonban S c h e n k [30 : 483] kétségesnek tartja az idetartozá-
sukat. Gothan és W e y 1 a n d [7 : 385] is kétségesnek tartják a korábban e csa-
ládba sorolt levélmaradványok idetartozását .

A budai márgából előkerült levelek azonban nagyon jól azonosíthatók a ma élő
Maoutia puya (H m 1 1.) W e d d. leveleivel. A Maoutia diversifolia (B 1.) W e d d. leve-
leitől a fogazat finomságában térnek el, mert a fosszilis maradványokon durvább foga-
kat találunk. A Maoutia puya (Hrnlt.) Wedd. ma Jáva-szigetén a hegyek alsóbb
régiójában, 400 — 700 m magasan a tengerszint felett, világos erdőkben élő, 5 méter ma-
gasra felnövő fák vagy bokrok

Tetrapteris harpyarum U n g.

XXVIII. tábla 1—3. ábra

U nger írta le először ezt a jellegzetes, lepkeszárny alakú termést Sotzka eocén
rétegéből [1851 : 176 : 50 : 8 — 10]. A budai márgából majdnem 20 példány került elő e
fajból.

A négyszárnyú termés a kinyitott lepkeszárnyakhoz hasonlít. A négy szárny egy-
mással nem látszik összenőve. A négy szárny hossza általában egyformának mondható,
alig 1 — 2 mm különbség akad csak közöttük. Ez a csekély eltérés azonban nem hason-
lítható a recens Tetrapteris crispa (Rich.) Juss. számvkiilönbségeihez, ahol a két
szárny között 1,3 cm a .nagyságbeli eltérés. A szárnyakon párhuzamos, a szárnyak széle
felé irányuló erezet látszik, amely gyakran elágazik. A párhuzamos ereket merőlegesen
is összekötik ritkán elhelyezett erecskék. A párhuzamos erekből még apró kis szabadon
végződő erek is kiindulnak. A szárnyak ép szélűeknek látszanak, néhol kis beszabdaltság
kivehető. A szárnyak vége lekerekített. Középen látszik a mag, amely hosszúkás, ovális
alakú, egyik vagy mindkét vége hegyes csúcsban végződik. Egy-egy X-alakban álló
szárny hossza 1 cm, szélessége 4—6 mm. A magvacska hossza 4 mm, szélessége 3 mm, de
ennél kisebb magvak is vannak.

Ettingshausen írt le a bilini flórából Tetrapteris bilinica néven [1866 :

: 23 : 46 : 10] négyszárnyú kis termésmaradványt, azonban annyira szétnyomott pél-
dány, hogy összehasonlításra nem használható. Leoben fosszilis flórájában ugyancsak
Ettingshausen említ [1888 : 341 : 7 : 10 — 11] Tetrapteris minuta néven négy-
szárnyú magvakat, azonban a jellegzetes lepkeszámy alakú állás nem látható az ábrá-
kon. Mindkét maradvány bizonytalan helyzetű, sem az U n g e r-féle, sem a magyar lele-
tekkel nem azonosíthatók.

174

Földtani Közlöny, LXXXV1. kötet, 2. füzet

Ha a ma élő Tetrapteris fajokkal hasonlítjuk össze maradványainkat, akkor semmi
kétség nem merül fel az azonosság tekintetében. A budai márga termései a ma élő Tetra-
pteris cordifolia M a r t., a Tetrapteris maranthamensis A. J u s s. és a Tetrapteris Schie-
deana Cham. et Schleeht. terméseihez hasonlíthatók a legjobban. A Tetrapteris
nemzetség mai elterjedési területe Mexikó, Nyugat-India, Bolíviától Dél-Braziliáig.
Leginkább liánok.

Embothrites borealis üng.

XXVIII. tábla 4 — 8. ábra

Az Ailanthus termések mellett a budai márga másik hasonlóan gyakori termései
az Embothrites borealis szárnyas magvai. Főleg a szürke színű márgából 33 példány került
elő.

A szárnyas termések hossza 1,1 — 1,5 cm között, szélességük 4 — 7 mm között vál-
tozik. A mag hossza 4 mm, szélessége 3 mm. A termésszárnyon 7 ér húzódik a magtól
a csúcsig, azonban néha többet, néha kevesebbet lehet csak megszámolni. Ezek az erek
néha el is ágaznak, máskor egymással egyesülnek. Az erek a szárny csúcsába futnak
össze, ahol egy kis befűződés látszik, amely nagyon jellemzővé teszi a termést. A mag.
a szárny alsó részében helyezkedik el, ovális, néha a felső része tompa csúcsban felnyúlik.
Néha egy kis bevágás is látszik a mag csúcsán. A magvak a szárny alján néha kissé ferde
helyzetben állanak, szélesebbek mint a szárny alsó része, tehát abból kinyúlnak.

A harmadkori flórában több helyen szerepelnek e jellegzetes kis termések. W e y-
1 a n d a rotti flórában Embothrites borealis U n g. néven összefoglalta [1937 : 155 : 21 :

: 1 — 3] e maradványokat. Rottról több mint 100 példány került elő e termésekből. U n-
g e r írta le e maradványokat először Sotzkáról [1850 : 21 : 11 — 12]. Ettingshau-
sen Leoben fosszilis flórájában [188 : 4 : 32] az Embothrium stiriacum néven említett
termése ebbe a formakörbe tartozik, a többi e génuszba, de más species néven említett
termések nem ide tartoznak. Ettingsliausen Schönegg fosszilis flórájából is szá-
mos Embothrites fajt közöl [1890 : 107 : 4], amelyek közül csak a 39—40. ábrán ismerte-
tett termések tartoznak az Embothrites borealis fajhoz. Schimper [1869 : 796] említi
a szárny végén a befűződést először, amely a termésekre oly jellemző. H e e r a svájci
fosszilis flórából említi e maradványokat azzal a megjegyzéssel, hogy hozzájuk hasonlót
a ma élő növények között nem ismer. S a p o r t a Proteaceáktól elkülönítve Cedrelo-
spermum ( Embothrites ) boreale (U n g.) Sáp. néven írta le őket Dél-Franciaországból.
Azonban a Cedrela magvakkal nem lehet kapcsolatba húzni őket. P i 1 a r e marad-
ványokat Embothrium radobojanum E 1 1 h. néven [1883 : 74] említi Susedról.

W e y 1 a n d hasonló terméseket talált a ma élő A nacardiaceae család termései
között, amelyekről szép és összehasonlításra alkalmas ábrákat is közölt, azonban az
Embothrites borealis termései mindegyiktől eltérnek. Hasonló magvakat még több csa-
ládban is találunk, azonban azonosítani az Embothrites terméseivel nem lehet őket. így
Weyland látszik legjobban megközelíteni az igazságot, amikor e magvakat hordozd
növényt már kihalt alaknak tekinti. így az Embothrites nevet mint egy semleges fosszilis
génusz nevet e termésekre továbbra is megtartani javasolja, azonban az Anacardiaceae
család génuszai közé helyezve.

Zizyphus zizyphoides (U n g.) Weyland
XXIX. tábla 1—3. ábra

Több mint 230 jobb és rosszabb megtartású levéltöredék került elő mind a szürke
színű, mind a sárgásbarna színű budai márgarétegekből. A levelek hossza 10 cm, széles-
ségük 3,5 cm, azonban vannak 4 cm hosszú és 0,8 cm széles kis levelek is. A levelek tojás-

Rásky : Budai rnátrga növénymaradványai

175

dad, hosszúkás és lándzsás alakja között igen sok átmenetet találunk. A levél szélén
Titkán álló tompa fogak vannak, amelyek nagyon jellemzők e faj leveleire. A levél-váll
lehet nyélbefutó vagy lekerekített. Gyakran aszimmetrikus is. A levél csúcsa kihegye-
zett, néha 2 cm hosszú csepegő csúccsal. A levél kocsánya vastag. Találtunk 2 cm hosszú
megmaradt kocsányrészt is. A levélalapból három ér indul a levél csúcsa felé. E főereket
merőlegesen másodrendű erek kötik össze, azonban ezek csak ritkán látszanak a marad-
ványokon.

A Zizyphus leveleket Unger írta le először [1847 : 145 : 49 : 10] Ceanothus
zizyphoides néven, bár már felismerte a nagy hasonlóságot a Zizyphus levelekkel. H e e r
Zizyphus ungeri néven közölte e leveleket a svájci flórából. Zizyphus ungen néven igen
.sok harmadidőszaki flórából ismertek e levelek Európából. Zizyphus leveleket Észak-
Amerikában is találtak. Hollick Alaszka felsőkréta flórájából is leírt Zizyphus leve-
leket, de ezek erezetben eltérnek az európai alakoktól. Franciaország alsóeocén rétegé-
ből Saporta említi e levelek maradványát. Kráusel Luzerntól délre, Horw oli-
gocén rétegeiből közölt nagyszámú és igen variáló alakú Zizyphus leveleket, azonban
variációs statisztikai vizsgálatainak eredményeképpen annyi átmenti formát talált,
hogy két fajra sem tudta szétválasztani e leveleket és így egy formakörbe sorolta be
őket. Göppert [1855 : 36 : 22 : 13] Ceanothus ovoideus néven Schossnitzról leírt le-
vele, amelyhez hasonlót Massalongo Zizyphus ovoideus néven közölt, nem tartozik
a Zizyphusok közé. Reid és Chandler a Bembridge flórából Zizyphus paradisiacus
Heer var. paradoxus néven közölt levele is valószínűleg a Zizyphus zizyphoides forma-
körbe vonható. A Zizyphus tiliaefolius Heer néven Velenovszky által közölt
[1881 : 41 : 8 : 22 — 23] fogazat nélküli, széles, nagy levelekhez hasonló formák a budai
márgában nem fordultak elő. Ezek a levelek eltérnek a Zizyphus zizyphoides formaköré-
től. Magyarországon Staub talált (Baranya m.) hasonló, fogazat nélküli leveleket,
amelyeket Zizyphus paradisiacus Heer néven írt le [ 1882 : 38 : 1 : 2j. A maradvány
rossz megtartású, összehasonlításra nem használható.

A Zizyphus zizyphoides (U n g.) W 1 d. formakörliöz sorolható levelekhez hasonló
leveleket a ma Japánban és Shanghai környékén élő Zizyphus sinensis L a ín. fáján ta-
lálunk. Reid és Chandler a ma élő Zizyphus glabrata Heyue leveleivel hason-
lították össze maradványukat. Észak-Amerika nyugati részében szintén élnek még ma
is Zizyphus fajok, míg Észak-Amerika keleti feléből, ahol a harmadkorban még előfor-
dultak, ma hiányoznak. Európa déli részében a Zizyphus lotus L. és Zizyphus vulgáris
Lám. ma is élnek.

Zizyphus ovata Weber

XXIX. tábla 5—8. ábra

A szürke színű budai inárgarétegből 9 kis virág lenyomata került elő, amelyek
egymással teljesen azonosak. A virágok ötszirmúak, a sziromlevelek látható alapja szé-
les, egymással érintkeznek és kis hegyes csúcsban végződnek. A sziromlevelek közepén
futó erecskét néha ki lehet venni. A háromszög alakú levelek között öt porzó helyezkedik
el, két -két levél között kinyúlva és rajtuk a kiszélesedett portokok látszanak. Az egyik
virág összehajtott állapotban maradt meg és azon egy kis kocsány is látszik. A levelek
közepén a termő alapjának kerek lenyomata még kivehető. Több a maradványon alig
látszik.

Weber az alsó rajnai Rottról és Friesdorfból (Bonn) említi e kis virágokat
először [1852 : 90 : 3 : 12:6: 1] Zizyphus ovata néven. Később Göppert egészen
hasonló kis virágokat közölt Schossnitzról [1855 : 35 : 25 : 1] e néven. Leveleket nem
talált hozzájuk, ezért Kráusel később feltételezte [1919 : 172], hogy esetleg Ceano-
thus virágok, amely génusznak a levelei viszont előkerültek onnan. P i 1 a r említ égé-

176

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

szén hasonló kis virágokat [1883 : 107 : 24 : 20] Dőlje felsőmiocén rétegéből, Zágráb
közeléből, Zizyphus paradisiacus néven. Hasonló néven leveleket is közöl, bár nem össze-
függésben találta a virágokkal. Mindezek a kis virágok igen jól azonosíthatók a budai
márga leleteivel és egymással is. A prioritás alapján Weber Zizyphus ovata elnevezése
érvényes e virágokra. H e e r is közölt igen gyenge virágmaradványokat Sehrotzburgról
és Oeningenből, amelyeket Zizyphus protolotus U n g. néven e génusz virágmaradványai-
nak vélt. Sajnos nem lehet azonosítani őket a magyar leletekkel. Schimper [1890 :

: 585] is elismeri a Zizyphus paradisiacus ötrészes virágmaradványairól, hogy e génuszba
tartoznak, azonban a négyszirmú Zizyphus tiliaefolius H e e r néven leírt kis virágokat
nem tartja e génuszba sorolhatónak.

A Zizyphus ovata virágjait igen jól azonosíthattuk a ma Shanghai környékén élő
Zizyphus sinensis L a m. virágjaival. Mivel a virágmaradványokat a levelektől külön-
állóan találtuk, s az irodalomban is már külön néven voltak leírva, így megmaradtunk
a régi elnevezések mellett, dacára az igen nagy valószínűségnek, hogy a budai márgából
előkerült levelek és virágok azonos fajhoz tartoznak.

Kydia palaeocalycina nov. sp.

XXXI. tábla 1 — 2. ábra

Holotypus : 1 levél. 56. 138. 1 sz. Paratypus : 2 levél. 56. 139. 1, 56. 140. 1 sz. Loeus
typicus : Budapest, Óbuda ; Stratum typieum : budai márga.

Diagnosis: Nagy, ép szélű, széles levelek. A nagyobb levelek hosszúsága 10 — 1 1 cm,
szélessége 13 cm. A kisebb levelek 6 cm hosszúak és 7 cm szélesek. A levelek gyengén
szíves vállúak, a kocsány körül kissé öblösek is. A levelek oldalt kiszélesedők, főtengelyük
irányában rövidek. A levelek ép széle a válltól felfelé széles ívű hajlattal folytatódik,
tompa csúcsban végződik. A levelek két féllemeze aszimmetrikus is lehet. A levélalapból
5 egyenértékűnek látszó ér indul ki, a középső a levél csúcsába, a többi a levél széle felé
halad. A levél széle előtt széles ívben elágaznak. A levél-alapból még egy pár ér indul el
a levél vállrészébe. A főérből, egymástól kis távolságban váltakozva, még 3 pár, ívbe-
hajlott ér indul ki és halad a levél felső széle felé. Ezek a másodrendű erek a levél széle
előtt szintén elágaznak. A harmadrendű erek majdnem merőlegesen kötik össze a fő-
eret a másodrendű erekkel és nagy térközű érhálózatot alkotnak az egész levél felületén.
A levél kocsánya vastag, megmaradt mérhető hossza 3 cm.

A Kydia palaeocalycina leveleiből 20 aránylag jó megtartású lenyomat és a leve-
lek különböző részeiből több töredék került elő a budai márgarétegből. A levelek nagy-
sága igen változó, de a kisebb levelek erezete és alakja mindenben megegyezik a nagyob-
bakkal. Jellegzetes alakja és erezete alapján jól felismerhetők a töredékekben is. Fosszi-
lisan eddig még nem ismertük e génusz maradványait. A rendelkezésünkre álló iroda-
lomban nincsenek említve.

A Kydia palaeocalycina levelei jól azonosíthatók a ma élő Kydia calycina Roxb.
leveleivel (XXX. tábla, 3 — 4. ábra), amelyeknek a nagysága szintén nagyon változó.
Fatermetűek, ma a Himalaya vidékén és Burma területén élnek.

Kydia hungarica nov. sp.

XXX. tábla, 1 — 2. ábra

Holotypus: 1 csészelevél. 56. 28. 1 sz. Paratypus : 2 csészelevél. 56. 27. 1, 56. 29. 1 sz.
Locus typicus : Budapest, Óbuda. Stratum typieum : budai márga.

Diagnosis : Öttagú virág összenőtt levelű csészéje. A nagyobb csészelevelek át-
mérője 3,5 cm, az egyes csészelevelek hossza az összenövésig 1,5 — 1,7 cm. A kisebb csésze-

Rásky : Budai márga növénymaradványai

177

levelek átmérője 1,5 cm, az egyes csészelevelek hossza 0,5 — 0,7 cm. A csészelevelek ép-
szélűek. A levelek közepén egy vastagabb főér és két hasonlóan vastag oldalér vonul
a levélkék tompának látszó csúcsába. A csúcs előtt az oldalerek többszörösen ívbehajolva
kapcsolódnak a főérhez. Az oldalerek a csészelevelek összenövési helyétől egymás mellett
futnak a csésze közepe felé, néha ékalakú részt hagyva maguk között. A csészelevelek
összenövési helyétől a levélkék mindkét oldalán még egy gyengébben látszó ér húzódik
a csúcs felé, a csúcs közelében beleolvad az aránylag nagy térközű érhálózatba, amely
az egész csészelevél felületét borítja. A csészelevelek közepén nagy kerek folt jelzi a termő
helyét.

Mindössze 3 példány került elő a csészemaradványból. Kisebb és nagyobb pél-
dányok. A rendelkezésünkre álló irodalomban Kydia génuszba leírt calix maradványt
nem ismerünk. A Porana vagy Abelia néven leírt maradványoktól eltérnek. Nem hason-
líthatók S a p o r t a Heterocalyx ( Trilobium ) néven leírt maradványaihoz sem. R e i d
és Chandler Abelia quadrialata néven közölt calix maradványaihoz [1926: 133 :
:8:29 — 31] sem hasonlíthatók. Előkerült a budai márgából Abelia quadrialatahoz ha-
sonló maradvány, amely a Kydiáktól eltérő.

A ma élő fajokkal való összehasonlításnál a legnagyobb megegyezést határozot-
tan a Kydia calycina R o x b. faj csészeleveleivel találtuk (XXX. tábla, 3 — 6. ábra).
Ezek a recens csészelevelek a legnagyobb variációt mutatják, mert ugyanazon a növé-
nyen három-, négy- és hattagú összenőtt csészeleveleket is találtunk. Ugyanennek a
fajnak egy másik recens példányán négy- és öttagi'i csészelevelek fordultak elő (XXXI.
tábla, 3 — 6. ábra). Mindkét recens példány azonos lelőhelyről Burmából (Kamamoung)
származik. Az egyik példányon kisebbek, a másikon nagyobbak voltak a recens csésze-
levelek is, ezért nem választottuk széjjel a fosszilis maradványok kisebb és nagyobb
alakját sem. Hasonló, de mindig csak hattagú csészeleveleket találtunk a Sphenodesma
pentandra J a c q u. fajon is. Azonban a csészeleveleken itt csak egy főér az uralkodó
és az erezet kialakulása is eltérő, és a levelek összenövése sem kifejezett.

Mivel aránylag több lomblevélmaradvány is előkerült a budai márgarétegből,
amelyeket a Kydia calycina Roxb. ma élő lombleveleivel azonosítani tudtunk, így igen
nagy a valószínűsége, hogy e csészelevelek is ugyanezzel a fajjal azonosíthatók. Nem
találtuk azonban a lombleveleket a csészelevelekkel összefüggő maradványon, ezért
külön néven ismertettük őket.

McKonaeMbie pacTeHHH H3 MeprejiHCToií CBHTbi OKpecTHOCTH r. ByaaneuiT

K. PALUKM

Pe3iOMe

KpOMe ocTaTKOB Boaopocaen, nanopOTHiiKOB ii coceH oőpaőaTbiBajiiicb, maBHbiM oőpa-
3om ocTaTKU npoayKTOB, uponcxoflHipiix n3 MeprejiHCToií cBiiTbi OKpecTHOCTH r. EyaaneiHT.
CpegH ceivieH coceH ormcbiBa.micb ceivieHa Tetvaclinis brongniarti E n d 1. BcTpenajnicb
h 0CT3TKH npoayKTOB Engelhardtia brongniarti Sáp., Betula sp. A., Hooleya hermis
(U n g.) Reid & Chandler, Ailanthus confucii Ung., Tetrapteris harpyarum
U n g„ Embothrites borcalis Ung., Zizyphus ovata Weber, Kydia hungarica nov.
sp. Íd3 ocTaTKOB jiHCTbeB onpegejiHJiHcb : Mimosites haeringiana Etth., Maoutia

hungarica nov., sp., Zizyphus zizyphoides (Ung.) W 1 d., Kydia palaeocalycina nov.
sp. B pe3yabTaTe uccjieaoBaHHH ncKonaeMbix parremui EyflaücKMH Meprejm mo >kct őbiTb
npiiypoBeH k fiepxHe/wy aoneHy iijih HHWHeMy ojmroneHy. OKOHqaienbHbie pe3yjibTaTbi
h oöoömeHiiH őyayT aaHbi TOJibKO nocae 3aBepmeHiiH oőpaöoTKii Bcero MaTepHaaa.

178

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

Plantes fossiles dans l’ensemble des marnes des environs de Budapest

K. RÁSKY
Résumé

Panni les fossiles des marnes de Buda de l’environ de Budapest ce sont, avec
des algues marines. des fougéres et des pins, surtout des vestiges de fruits qui ont fourni
l’objet de l’étude. Parmi les graines de pin sont décrites celles de Tetraclinis brongniarti
Endl. On a trouvé aussi des vestiges des fruits de EngeUiavdtia brongniarti Sáp.,
Betula sp. A., Hooleya hermis (U n g.) Reid et Chandler, Ailanthus confucii
U n g„ Tetrapteris harpyarum U n g., Embothrites borealis l’ng., Zizyphus ovata
Weber et Kydia hungarica nov. sp. Parmi les vestiges de feuilles sont déerits Mimo-
sites haeringiana E 1 1 h . , Maoutia hungarica nov. sp., Zizyphus zizyphoides (U n g.)
W 1 d. et Kydia palaeocalcyna nov. sp. Selon ses vestiges de plantes fossiles les marnes
de Buda peuvent étre classées dans lEocéne supérieur ou l’Oligocéne inférieur. L'éva-
luation finálé ne pourra étre donnée qu’aprés l'examen de la flóré entiére.

Fossil plants írom the mari formádon of the environs of Budapest

K. RÁSKY
Summán-

From among different plánt fossils found in the Buda-marl formation of the
environs of Budapest — besides maritime algae, ferns and conifers — chiefly remains
of fruits were investigated. As regards seeds of Conifers, Tetraclinis brongniarti Endl.
is described ; furthermore, these were fruits of Engelhardtia brongniarti Sáp., Betula
sp. A., Hooleya hermis (U u g.) Reid and Chandler, Ailanthus confucii U n g.,
Tetrapteris harpyarum Ung„ Embothrites borealis Ung., Zizyphus ovata Web.
and Kydia hungarica nov. sp. whieh came to light.'As to remains of leaves, Mimosites
haeringiana Etth., Maoutia hungarica nov. sp. Zizyphus zizyphoides (Ung.) Wld.
and Kydia palaeocalycina nov. sp. are described. The Buda-marl may be placed on basis
of fossil plants intő the Upper Eocéné or the Power Oligocene ; a definite opinion can,
however, nőt be uttered until the whole fossil matériái from the formation in question
has been taken intő consideration.

Betula sp. A. nov. sp. (plate XXVII. figs. 2—4.) Diagnosis: Win-

ged seeds, the seeds being relatively big and round. They are surrounded on both
sides by semilunary membranous wings. The wings are spreading flatly sidewavs from
the upper part of the seed ; on their underside they are deeply sinuated. Ön the
underside of the wings there are here and there little obtuse teeth. The wings have
entire margins and show on their surface a fine venation directed toward the mar-
gin. On the upper part of the seed remnants of the bifurcate stamen are well
preserved. Height of the seeds with wings 5 mm, width 10 mm ; seed without
wings 4 — 5 mm in diameter.

Maoutia hungarica nov. sp. (plate XXX. fig. 4.) Diagnosis: Leaves

ovate with 3 promarv veins. Their base is somewhat decurrent along the petiole ;
the apex is acuminate. The margin is everywhere coarsely and denselv dentate. The
teeth have little acute tips. The 3 primarv veins extend toward the apex ; near the
apex secondaries diverge from the midrib, curving up archedlv. From the lateral
primaries secondaries are bronching off, being linked together by arches, from these
arches little veins enter the teeth. The tertiaries veins form a network. The meas-
urable length of the incomplete leaves is 5,5 cm bút the whole length of the leaves
was greater. Width 3,5 cm. The leaves resemble these of the modern Maoutia puya
(Hmlt.) Wedd. living in Java.

Kydia palaeocalycina nov. sp. (plate XXXII. figs. 1 — 2.) Diagnosis:
Big broad leaves with entire margin. Length 10 — 11 cm, width 13 cm. Length of
the less leaves 6 cm, width 7 cm. Axilla rather cordate, apex obtuse. The leaves
may be alsó asynnnetrical. From the base 5 veins eradiate wliich seem to be equi-
valent. The midrib extends straight to the apex, the others extend toward the mar-
gins. From these broad arched lateral veins branch off, forking before reaching

Rásky : Budai márga növénymaradványai

179

the margin. From the base another pair of veins extends to the axilla. The lamina
is fiiled up with a widely spaced network of veins. Measurable length of the petiole
3 cm. The leaves show a resemblance to these of the modern Kydia calycina Roxb.
distributed over the Himalaya and Burma.

Kydia hungarica nov. sp. (plate XXXI. figs. 1 — 2.) Diagnosis: Rem-
nants of the calyx of a quinquepartite flower with sepals grown together. Bigger
calyx 3,5 cm in diameter, length of the single sepals up to where thev are grown
together : 1,5 — 1,7 cm. Tess calyx 1,5 cm in diameter. The margin of the sepals is
entire ; in the middle a stouter primary vein and 12 similarly stout lateral veins
extend to the obtuse tip. Before reaching the tip, the lateral veins are linked
together with the main vein by multiple arehes. Between the lateral veins a wedge-
shaped space is leit open from the spot where the sepals are grown together toward
the middle. Sideways on the sepals another less visible pair of veins extends to the
tip where it fuses with the widely spaced network of veins covering the surface of
the whole sepal. In the middle of the calyx a round spot marks the seat of the de-
tached seed. They resemble the calyx of the modern Kydia calycina Roxb.

TÁBTAMAGYARÁZAT — OEblHCHEHHEK TAEJIHLt - EXPLANATION OF PRATES

XXVI. tábla — TaöJiHqa XXVI. — Plate XXVI.

1. Tetraclinis brongniarti Endl.

2 — 4. Betula sp. A.

5 — 8. Hooleya hermis (U ng.) R e i d and Chandler.

XXVII. tábla — TaöjiHga XXVII. — Plate XXVII.

1. Engelhardtia brongniarti Sáp.

2 — 3. Ailanthus confucii U n g.

4 — 5. Mimosites haeringiana E 1 1 h.

XXVIII. tábla — TaöJiHga XXVIII. — Plate XXyiII.

1 — 3. Telrapteris harpyarum U n g.

4 — 8. Embothrites borealis U n g.

XXIX. tábla — Taöjuma XXIX. — Plate XXIX.

1—3. Zizyphus zizyphoides (U n g.) W e y 1 a n d.

4. Maoutia hungarica nov. sp.

5 — 8. Zizyphus ovata W eber,

XXX. tábla — TaSanga XXX. — Plate XXX.

1 — 2. Kydia hungarica nov. sp.

3 — 4. recens Kydia calycina Roxb.

5 — 6. recens Kydia calycina Roxb. egy herbárium! példányról.
From the same preeent speciment

XXXI. tábla — Taömma XXXI. — Plate XXXI.

1 — 2. Kydia palaeocalycina nov. sp.

3 — 4. recens Kydia calycina Roxb. egy herbáriumi példányról.
From the same preeent speciment

5 Földtani Közlöny

RÖVID KÖZLEMÉNYEK

AZ ABSZOLÚT FÖLDTANI KORMEGHATÁROZÁS
LEHETŐSÉGEI MAGYARORSZÁGON

FÖIvDVÁRINÉ VOGIy MÁRIA*

Összefoglalás. Megvizsgáltuk a szokásos radioaktív kormeghatározási módszereket abból a cél-
ból, hogy hazai viszonyaink között ezek közül melyeket alkalmazhatnánk eredményesen. Á szempontok
részben a hazai földtani adottságok, részben a műszerlehetőségek voltak.

Az abszolút földtani kormeghatározás alapja lehet elvben minden olyan termé-
szetes radioaktív elem bomlási folyamata, melynek felezési ideje nagyságrendben össze-
mérhető a földtani időkkel. Pontosabban ez azt jelenti, hogy a kormeghatározásra alkal-
mazott bomlási folyamatoknál a felezési idő lehetőleg 1 04 év és 1010 év közé essék. Ennek
a követelménynek több természetes radioaktív elem is megfelel, sőt szerencsére a fele-
zési idejük eléggé különböző, így módunk van a különböző korok meghatározására a
legmegfelelőbb felezési idejű elemet megkeresni. . '

Ahhoz, hogy a radioaktív alapon történő kormeghatározás lehetőségeit megálla-
píthassuk, jelöljük meg azokat a földtani korokat, melyeken belül az egyes módszerek
alkalmazhatók.

A legfiatalabb korok mérésére a szénnek a 14-es tömegszámú radioaktív izotópját
lehet használni, mely a szerves eredetű képződményekben 6000 év felezési idővel bomlik.
A viszonylag kis felezési idő miatt hosszú idők mérésére ez a módszer nem alkalmas, mert
a C14 aktivitása kb. 30 000 év múlva már annyira lecsökken, hogy a mérések pontossága
és érzékenysége már nem kielégítő.

Miután tehát a C14 módszer lehetőségei csak az utolsó 30 000 évre korlá-
tozódnak (ez kb. a pleisztocén würm eljegesedésének kezdeténél van), így a mód-
szert elsősorban az archeológusok, ősnövénytanosok, talajosok stb. használhatják. Támo-
gathatja e módszer azonban a legfiatalabb képződményekkel foglalkozó geológusaink
munkáját is, gondolni lehet itt pl. hazai löszeink korkérdéseinek eldöntésére.

E módszer alkalmazásánál azonban különös gonddal kell eljárnunk. A mérésre
kiválasztott szerves maradvány részint valóban jellemző legyen arra a rétegre, melynek
korát meg akarjuk határozni, másrészt a ld választott minta ne legyen idegen szerves
anyagokkal szennyezett, mert mindkét esetben durva hibákat követhetünk el.

Az mán és tórium családok bomlásán alapuló módszerek használhatósága kb.
10 millió év körül kezdődik, felső határa pedig 400 millió év körül van. Sajnálatos hiány,
hogy az első 10 millió évre, leszámítva az előző módszer szerint mérhető legfiatalabb
korokat, egyik módszer sem nyújt kielégítő eredményeket.

Az urán és tórium család bomlásán alapuló ólommódszerek tehát olyan radio-
aktivitást mutató ásványokra és primér magmás kőzetekre alkalmazhatók, melyeknek
kora 10 millió évesnél nem kevesebb és 400 — 500 millió évesnél nem több. A módszer

♦Előadta a M. Földtani Társulat 1956. II. 1. ülésén

Rövid közlemények

181

ebben a formájában hazai viszonylatokban nem túl sok távlatot nyújt, mert a nálunk
előforduló szórt radioaktivitás csak szórt radiogén ólmot termel, ennek a kis mennyiségű
ólomnak a kinyerése, különösen, ha mellette nem radiogén eredetű ólom is van, úgyszól-
ván lehetetlen.

Van azonban az ólom módszereknek egy másik alkalmazása, ami hazai viszony-
latokban is vezethet érdekes eredményekhez.

N i e r több nem radiogén ólomércmintában meghatározta az ólom izotópössze-
tételét eredetileg csak azzal a céllal, hogy a kormeghatározásoknál bizonyos korrekció-
számításokhoz felhasználhassa. Csak később tűnt fel, hogy bizonyos összefüggés talál-
ható a nem radiogén ólomérc kora és izotópösszetétele között. Ez a tény a következő
leegyszerűsített okfejtéssel magyarázható :

A Föld megszilárdulása előtt az ősmagmát a konvekciók homogenizálták, így az
ólom izotóparánya, továbbá az ólomnak az uránhoz és tóriumhoz való viszonya is min-
denütt ugyanaz az érték volt. Ez volt a helyzet a földkéreg megmerevedésének időszaká-
ban is. Ebben az időszakban volt az ólomnak egy bizonyos izotópösszetétele, amely
a Föld minden helyén ugyanolyan volt, ezt nevezik „ősólomnak”. A megszilárdulás idő-
pontjától kezdve a földkéregben jelenlevő uránból és tóriumból további 206-os, 207-es
és 208-as tömegszámú ólomizotópok keletkeztek a bomlástörvénynek megfelelő mennyi-
ségben és a földkéreg minden helyén közel egyformán. Ha valamely időpontban egy ólom-
érc kiválik, akkor ennek izotópösszetétele megegyezik a Föld más helyén ebben az idő-
pontban levő ólomizotóparánnyal. A kivált ólomérc azonban ekkor már elszakadván
a további radioaktív fertőzéstől, izotópösszetételében tovább nem változik és megőrzi
azt az izotóparányt, mély kiválási időszakában a földkéreg- minden helyén általában
volt. Egy fiatalabb, tehát későbbi időszakban kiváló ólomércnek tovább volt ideje
gyarapodni radiogén izotópokban, tehát ebben az előbbihez képest a radiogén izo-
tópok viszonylagos mennyisége nagyobb.

Ez a megfontolás természetesen csak primér ércekre vonatkozik és megzavar-
hatja az összefüggéseket az, ha az érc ismételt metallogeneziseken ment át.

A nem radiogén eredetű ólomércek izotópvizsgálata hazai viszonylatokban is
hozhat érdekes eredményeket és a Földtani Intézetben elindított vizsgálataink elsősor-
ban ilyen irányú méréseket tűztek ki célul.

A legidősebb földtani korok meghatározására alkalmas stroncimn, kalcium, továb-
bá argon módszerek lehetőségeit főként Ahrens alapos tanulmányai óta ismerjük.

Röviden a lehetőségeket úgy foglalhatjuk össze, hogy a stroncimn módszer csak
olyan, a kréta korúnál idősebb ásványok esetére alkalmazható, melyekben legalább né-
hány tized százalék rubidium van. A legtöbb Rb a lepidolitban szokott előfordulni, a peg-
matitos mikroklinban, az amazonitban, Iá-csillámban, pegmatitos biotitban, esetleg
más K-földpátokban és gránitbiotitokban is. Gránitok vizsgálatánál célszerű lehet a
csillámot külön vizsgálni, ezzel a Rb tartalmú alkatrészek feldúsulnak. Bázikus kőzetek
a stroncimn módszer szempontjából nem jöhetnek számításba.

Mindezekből nyilvánvaló, hogy hazai viszonylatainkban legfeljebb csak a biotitos
gránitjainknál gondolhatunk a módszer alkalmazására.

A kalcium és argon módszer lehetőségeit röviden úgy foglalhatjuk össze, hogy
a módszer alkalmazható minden K-tartalmú ásványra, vagy K-tartalmú ásványt tartal-
mazó primér magmás kőzetre, mely 100 millió évesnél idősebb. Ezzel a meghatározással
egyúttal a hazai lehetőségeket is pontosan körülírtuk.

Eddig a különböző radioaktív kormeghatározási módszer lehetőségeit földtani
adottságaink szempontjából vizsgáltuk, most arra térjünk rá, hogy jelenlegi műszer-
ellátottságunk mellett milyen vizsgálatokhoz foghatunk hozzá és melyeket kell későbbi
időre halasztammk.

5*

182

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

Az előző rész tárgyalási sorrendjét megtartva először a C14 meghatározások lehe-
tőségeivel foglalkoznék. A C14 radioaktív, béta sugárzó elem, kimutatása tehát sugárzás-
mérés alapján a legkézenfekvőbb. Mivel azonban a mérendő sugárzás igen gyenge, ezért
különlegesen nagy érzékenységű Geiger — Müller számlálóberendezéseket hasz-
nálnak erre a célra. A mérőberendezést vastag védőköpennyel célszerű a kozmikus sugár-
zástól leárnyékolni, vagy pedig speciális koincidenciakapcsolással a kozmikus sugárzást
kiküszöbölni. Ennek a berendezésnek a megépítése egyélű kezdeményezéssel megoldható
lenne. Tudomásom szerint a C14 meghatározási módszerének hazai kidolgozására már
történt kezdeményezés.

Az ólom módszerek egyes speciális esettől eltekintve szükségessé teszik az ólom
izotópösszetételének meghatározását. Ennek eddigi legáltalánosabb módja a tömeg -
spektrográf -módszer. Bár az országban már tudunk itthon épült tömegspektrográfokról,
ezeknek a feloldóképessége azonban sajnos nem elegendő arra, hogy a periódusos rend-
szer magasabb tagjai esetében e relatíve kis tömegkülönbségű izotópokat elválaszthassa.
Ilyen nagy érzékenységű készülék építésére egyelőre kilátást sem látok, sőt talán már nem
is nagyon érdemes ebben az irányban törekednünk, mert egy most fejlődő új készüléktí-
pus, a rádiófrekvenciás spektroszkópia méltó vetélytársa lesz a tömegspektrográf iának.

Az izotópmeghatározásnak van egy másik módja is, mely ugyan a tömegspektro-
gráfiai módszerekkel nem veheti fel a versenyt, de speciális esetekben és kellő körültekin-
téssel mégis adhat kielégítő eredményeket, ez az optikai színképek hiperfinomszerke-
zetének mérése. Tudvalevő ugyanis, hogy ha a színképelemző berendezésünk feloldó-
képességét igen erősen megnöveljük, akkor az egyes elemek — egyébként egyszerűnek
látszó — színképvonala is legtöbb esetben két, vagy több igen közel álló színképvonalra
bomlik fel. Ennek a felbomlásnak az elméletével itt nem kívánnék foglalkozni, csupán
annyit, hogy ennek egyik oka éppen az, hogy az elemek egyes izotópjainak színkép-
vonalaiban igen minimális hullámhosszeltérés mérhető és ez okozza nagy feloldóképes-
ség esetén a színképvonalak szétválását.

Az Állami Földtani Intézetben rendelkezünk egy Fábry — Pero t-féle inter-
ferométerrel, melyet spektrográfunkhoz kapcsolva a hiperfinomszerkezeti vizsgálatok-
hoz szükséges feloldóképességet elő tudjuk állítani. A mérés műszaki előfeltételeit (spe-
ciális ,,Hohlkathod” gerjesztő, az élesség beállítás igen kényes művelete, gerjesztési
körülmények megvizsgálása) az elmúlt évben már megoldottuk, most csupán a berende-
zés kalibrálása van hátra, amit külföldről hozott és izotópösszetételére nézve külföldi
szerzők által tömegspektrográffal megvizsgált minták segítségével kívánunk elvégezni.
A módszert először nem radiogén eredetű galenitek vizsgálatára kívánnánk felhasználni.

A későbbiekben talán sikerülne a módszert Sr-izotóp elválasztására is alkalmazni,

y cjiobhh onpeaejieHHH aőcojnoTHoro reojiornqecKoro B03pacTa b BeHrpHH

M. OEJlbUBAPH — OOTJI
Pe3iOMe

M3yqajincb n3Becrabie paaiioaKTnBHbie MeTogbi onpeaejiemiH B03pacra c nejibio bmhc-
HeHHH Hx’npllMeHUMOCTH B yCJIOBHHX BeHrpHH. ripHMeHMMOCTb OTgejlbHblX MeTOAOB OŐyCJlOB-
jiHBaeTCH OTqacTu reoJiornqecKOií oőcTaHOBKOií, h 3aBHCHT OTqacni ot n.weiomHXCH b pacno-
pflwemiH HHCTpy/vieHTOB.

Möglichkeiten für absolute geologische Allersbestimmung in Ungarn

von M. FÖLDVÁRI-VOGL
Auszug

Wir untersuchten sámtliche radioaktiven Altersbestimmungs-Methoden, um
feststellen zu können, welche unter unseren Verháltnissen am erfolgreichsten gebraucht
werden könnten. Eeitende Gesichtspunkte waren teils die heimischen geologischen
Umstánde, teils die zu unserer Yerfügung stehenden Instrumente.

AZ ABSZOLÚT IDŐSZÁMÍTÁS NÖVÉNYTANI MÓDSZERE

KRIVÁNNÉ HUTTER ERIKA

Összefoglalás : A fagyűrűelemzés a legrövidebb távú abszolút időszámítási módszer. Alapelve :
az évgyűrűk száma a fa éveinek számától, vastagsága pedig az életkörülményektől függ. Az életkörül-
mények változása az éghajlatingadozásokkal közvetlen összefüggésben áll, lia a termőhelyen fedőjelen-
ségek — éghaj latingadozásoktól független talajvízszintingadozás — nincsenek. A fagyűrűk mérik az éve-
ket, a gyűrűvastagságok az éghajlatingadozásokat, melyek minőségi rendje és egymásközti távolsága
tetszőleges. A változások tetszőleges rendje teszi lehetővé az egymás előtt s bizonyos ideig még egymás-
melleit is élt fák évgyűrűinek kronológiai azonosítását. A visszaszámolási módszerrel szerkesztett fagyűrűs
naptárak az éghajlaii történések rögzítői. Magyarország éghajlatának ingadozását az írásos feljegyzések-
nél folyamatosabban és megbízhatóbban jegyzik a védett dák keresztmetszetei, melyek vizsgálata fonto &
éghajlattörténeti eredményekre vezet.

A rövidtávú időszámítási módszerek között a legkisebb hatósugarú a fa évgyűrű-
elemzése (dendrokronológia) . Nem fogja át még az utolsó eljegesedés óta eltelt időt sem,
mint a radiokarbon módszer, s a szalagos agyag (varv) elemzéssel is messzebb jutottak
nála.

A módszer a nagy fák hazájából, Amerikából származik, ahol az írásos történeti
feljegyzések csak a XV. század végén s a XVI. században a spanyol hódítással vették
kezdetüket. Nem a rétegek korát datálják vele, hanem az ősi indián falvak és kultúrák
születését, valamint a történelem előtti Amerika ősnépeinek homálvbavesző történetét.

Ahol a földtan már feladta a harcot, hogy nagyvonalú módszereivel megszólal-
tassa a közelmúlt időt, s a történelmi adatrögzítés még nem kezdte el írásos feljegyzéseit :
hasznosítják a liossziiéletű Sequoia-ia]dkat s a sárga fenyőt, amely nemcsak tüzet és
házaikhoz fát, de különösen Douglass 1901-ben tett felismerései óta kalendáriumot,
,, fával írott” történeti táblákat is adott kipusztított népeiknek.

A mérsékelt égövi fák jólismert szerkezeti vonása az évgyűrűs felépítés. Áfa évente,
mint ahogy az elnevezés is mutatja, egy-egy évgyűrűt fejleszt. A növekedési időszak
kezdetén, tavasszal, eleinte vékonyfalú sejtek, később a nyár vége felé vastagabb falú
kisebb méreti! sejtek képződnek. Az őszi lombhullatással a növekedés is megáll, s az
előző év nyári fájának kis sejtjei s a következő év tavaszi fájának nagy sejtjei között
határvonal alakul ki.

A fa tehát gyűrűivel méri saját korát, de ugyanakkor jelzi azokat a körülménye-
ket is, amelyek növekedését előnyére vagy hátrányára befolyásolták. Növeszthet kettős
évgyűrűt is (álévgyűrű), ha a rendellenes időjárási viszonyok a növekedési időszakon
belül évszakismétlődést okoztak. Általában: a gyűrűk vastagságának vál-
tozását visszaható módon a fa életkora szabályozza, az
éghajlatingadozás pedig, mint külső tényező befolyásolja.

Az öregedő fa évgyűrűinek vékonyódása azonban nem egyenletes. Az éghajlat-
ingadozás befolyásoló hatása évről-évre érvényesül s hol vékonyabb (száraz), hol vasta-
gabb (nedves) gyűrűket eredményez. Az éghajlatingadozás közvetlen hatása azonban
csak akkor olvasható le, ha a talaj vízháztartását az éghajlatingadozással távolibb össze-

184

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

függésű, s hozzá bizonyos tehetetlenséggel kapcsolódó felszíni vízingadozások (folyók,
tavak) nem befolyásolják. Ezt a Popnlus canadensis szövettani vizsgálata során is ész-
leltük.

Douglass, később G 1 o c k tanulmányai a napfolttevékenység 1 1 éves perió-
dusú éghajlatingadozásával kapcsolatosan az évgyűrűnövekedés 1 1 éves szakaszosságát
ismerték fel. A fagyűrűelemzés éghajlatjelző jelentősége azonban csak akkor változott
az évgyűrűkre alapított időszámítás hitelesítőjévé, amikor Maudner csillagászati
megfigyelések alapján Douglas s-tól függetlenül azonos megállapításokat tett az
1645 — 1715 közötti napfolttevékenységben szűkös évtizedekre.

A 1 1 éves napfolt ciklusok a Föld egészére vonatkozó napsugárzást befolyásoló
jelenségek. Hatásuk élénken kifejeződik a fák növekedésében az egész világon. Segít-
ségével már meg lehet kísérelni a leghosszabb időt, 3250 évet felölelő sequoia-görbe
s a skandináv szalagos agyag-görbe párhuzamosítását. De Geer, E. H. megkísérelte
a nagy távolságú azonosítást (telekonnexió) s a skandináv famaradványokra vonatkozó
meghatározásai is kielégítő eredménnyel jártak.

A fagyűrűelemzésen alapuló időszámítás Európában főként H u b e r vizsgálatai
nyomán halad előre. Welle nhofer és Jazewitsch németországi tölgy-nap-
tára 1391-ig terjed vissza.

Az éghajlat helyi ingadozását az évelőként feltüntetett évgyűrűvastagság alapján
szerkesztett görbe mutatja. Bár a különböző fafajták növekedése nem azonos, az éghajlat-
ingadozásoktól függő évgyűrű vastagságok ingadozási rendje egy-
egy helyen minden fajra azonos. Ez a törvényszerűség az időszámítás
minden fafajra vonatkozó általános kiterjesztésének alapja.

H u b e r szerint azonban a faj azonossága az összehasonlító vizsgálatokat még
nagy, 1000 kilométeres távolságban is lehetővé teszi (Vogézektől a Kárpátokig), külön-
bözősége pedig még az azonos helyi viszonyok mellett is az előzőnél jelentékenyebb szó-
rást okoz.

Korábbiakból kitűnik, hogy a begyűjtésnél gondosan meg kell határozni a fajt,
a gyűjtés (esetleg kivágás) időpontját, a fa átmérőjét, a minta magasságát a gyökértől,
a hely növény földrajzi, talajtam, földtani, vízföldtani és topográfiai viszonyait. A kiala-
kult gyakorlat szerint általában sugárirányú keresztmetszeti mintavételre törekszenek,
lehetőség szerint a gyökérzet közelében.

A begyűjtés leírt módja azonban csak ma is élő, vagy ismert kivágási idejű fákra
vonatkozik. Ha ezek jelentős életkorúak (pl. Sequoiák) hosszú időre megadhatják a fa-
gyűrű-naptárt, az összehasonlítás területi mértékét. Ha azonban a vizsgált terü-
leten csak a rövidebb életkorú, jelenleg is élő fákat s a leletanyagot (házak gerendái,
nagyobb méretű faeszközök, esetleg nagyobb faszén darabok) használhatjuk fel,
az összehasonlítás módszere helyett a visszaszámolás módszerét
választjuk.

A módszert Glock, Zeune r-tól is közölt sémája alapján szemléltetjük.

A fában tehát az évgyűrűvastagságnak a korral való arányos vékonyodását az
éghajlat jelenségei s az éghaj latingadozást előidéző napfoltok zavarják. Szabálytalan
időközökben megjelenő szélsőséges éghajlatú, igen száraz vagy igen nedves évek külön-
legesen keskeny vagy különlegesen széles évgyűrűkkel jelentkeznek. Az évgyűrűsoroza-
tok szabálytalan, de jellegzetes rendje teszi lehetővé az egymást megelőző, de bizonyos
ideig egymás mellett élő fák sugárirányú keresztmetszeti szeleteinek összeillesztését ;
a fiatalabb fák belső s az idősebb fák külső gyűrűinek kronológiai azonosítását,
amely a fagyűrű -naptár készítésének alapja. Az ábra első két vizsgálati anyagának fa-
keresztmetszet jellege s a többiek eszköz- ill. gerendametszet jellege szándékos : az
összehasonlítási vizsgálatok anyagának állapotát kívánja kifejezni.

Rövid közlemények

185

Az egybevetés módja, amely hazai irodalmunkban mind K r i v á n P. paksi,
mind Vértes L. istállóskői munkája nyomán ismert : a kötetlen rendű,
egymás közt egybevágó -sorok azonosítási elve alapján nyugszik . Az egy-
bevetést „összeillesztési” folyamat biztonságának megnövelésére célszerű Douglass
ábrázolástecknikai módszerét követni.

Külföldi tapasztalatok alapján a fúrásos mintavételt alkalmazni lehetne védett
fáinkra anélkül, hogy életműködésükben zavarokat okoznánk. Vizsgálatukból sok és
jelentős ismeretet szerezhetnénk az éghajlat magyarországi ingadozására vonatkozóan,
bekapcsolódhatnánk a fagyűrűelemzés európai rendszerébe.

7. ábra. A famaradványok kronológiai azonosításának sémája Glock alapján. — CxeMa xpohojioth-
qecKoro OTo>KAaeTCTBneHHH ocTaTKOB nepeBbeB no T Jt o k y. — Das Schetna kronologischer Identifizie-
rung von Holziiberresten nach Glock.

A kőszegi gesztenyések egynémely fája 800, az akarattyai szilfa 300, az alföldi
maradványerdők szilfái és mocsártölgyei több száz évesek. A süttői Rákóczi-hárs, a rom-
hányi törökmogyoró évszázados fák.

Vizsgálati anyagban nem szűkölködünk . Itt az ideje, hogy történelmünk időjárá-
sát szólásra bírjuk általuk.

OnpegejieHHe reoJiorwqecKoro B03pacTa npn noMonm öoTammecKoro MeTOfla

3. KPMBAH-XyTTEP
Pe3K>Me

AHajin3 roAHMHbix KOJieu npeACTaBJineT coőoh mctoa aőcomoTHon reoxpoHOJiormi Ha
KpamaHrnyio AHCTaHmno.

npHHunn MeTOAa : hhcao roAHAHbix Koaep 33bhcht ot B03pacTa AepeBa, a hx TOAmima
OT >KH3HCHHbIX yCJlOBHH. KOAeŐaHHH KJlHMaTa HenOCpeACTBeHHO BJ1HH10T Ha H3MeHeHHH

A fagyűrűelemzés magyarországi lehetőségei

%

186

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

>KH3HeHHbix ycJiOBHÜ b tóm cjiyqae, ecJiH Ha Mecie npoH3pacTaHna aepeBa He cymecTByioT
3acTnaaK)inne HBJiemiH, t. e. KOJieSamiH ypoBHH rpyHTOBOíí boám, He3aBncnMbie ot KOJie-
SaHiiií KJiHMaTa. roAHMHbie KOJibua yKa3biBaioT Ha toam, a TOJimuHa OTAenbHbix Koxen — Ha
KOJieSaHHH KJiHMaTa. JllOŐOH nOpHAOK H3MCHeHHH KJiHMaTa CAejiaeT B03M0>KHbIM XpOHOJlOTH-
qecKoe OTO'/KflecTB.ieHiie toahhh bix KOJieu aepeBbeB, cyuiecTBOBaBmux oaho nepeji apyruM h,
HeKOTopoe BpeMH, oaho B03Jie apyroro.

KajieHAapu, cocTaBJieHHbie npn noMomn MeToaa oöparaoro yqeTa roAHMHbix KOJieu
HBJ1HIOTCH yKa3aTe.THMH KJlHMaTIlHeCKllX yCJlOBHH. KOJieÖaHHH K.THM3Ta BeHrpilH peniCTpH-
pyioTCH rionepeHHbiMH pa3pe3aMn 3anoBeAHbix aepeBbeB ropa3flo Haae>KHee h SecnpepbiBHee,
qeM jiio6biMH HiicbMeHH biMn 3ariHCKa.Mii. M3yqeHiie hx momíct aaTb Ba>KHbie aaHHbie k hctophh
KJiHMaTa.

Botanische Methode dér absoluten Zeitbestimmung

E. KRIVÁK-HUTTER
Auszug

Die Methode dér Jahrringclironologie stammt aus Xordamerika. Sie dient zűr
Datierung práhistoriseher Indianer-Dörfer und ist nieht nur für die Zweeke dér absoluten
Chronologie, sondem auch zűr Feststellung dér klimatischen Schwankungen innerhalb
dér umfassten Periode brauchbar. Die Einführung dieser Methode \vird interessante
Angaben über die Klimaschwankungen Ungarns liefern und ermöglicht die Einsclialtung
unseres Landes in das europáische System dér Jalmingchronologie.

IRODAEOM — J1HTEPATYPA — EITERATUR

1 . An’tevs, E. : Geochronology of the Deglacial and Xeothermal Ages. Journ.
Geol. 61 , 195 — 230 o., 1953. — 2. Dobbs, C. G. : A Studv of Growth Rings in Trees. I.
Review and discussion of Reeent Work. — I'orestry, Oxford, 24, 1, 22 — 35 o., 1951. —
3. Douglass, A. E. : Tree Rings and their Relation to Solar Yariations andChronology .
Rep. Smithson, Inst. Washington, 1931, 304 — 312 o., 1932. — 4. D o u g 1 a s s, A. É. :
Climatic Cyeles and Tree-growth. Camegielnst. Publ. Washington, 289, 1 — 2 — 3, 1936. —

5. D o u g í a s s, A. E. : Researches in Dendroclironology. Bull. Univ. Utah, 37, 1946. —

6. D e G e e r, E. H. : Prehistoric Bulwark in Gotland Biochronologieally Dated. Geograf.
Ann. Stockholm, 1935, 501—531 o., 1935. — 7. Gladwin; H. S. : Tree-ring Analysis.
Methods of Correlation. Review in Amer. Anthrop., 48, 433 — 436 o., 1946. — 8. G 1 o c k,
W. S. : Principles and Methods of Tree-ring Analysis. Carnegie Inst. Publ. Washington,
486, 1 937. — 9. H u b e r, B. — J azewitsch, W. — J o li n, A. — W ellenhofer,
W. : Jahrringclironologie dér Spessarteiehen. Forstwissen. Zentralbl., 68, 706 — 715 o.,
1949. — 10. Huber, B. — J a z e w i t s eh, W. : Aus dér Praxis dér Jahrring-Analyse.
Allgern. Forstzeitschr. 42, 49, 1950. — 11. Tree Ring Bulletin, 1 — 5, 1934 — 39.
Museum of Xorthern Arizona, Flagstaff, U. S. A. — 12. Zeune r, F. E. : Dating the
Pást.' Eondon, 1952.

HÍREK — ISMERTETÉSEK

Sümeghy József a föld és ásványtani tudományok doktora. 1956. január 7-én
tartották meg Sümeghy József „A magyarországi pliocén és pleisztocén” c. doktori
értekezésének vitáját a M. Áll. Földtani Intézetben, melynek tragikus hirtelenséggel
elhúnyt tagtársunk 29 éven át volt fáradhatatlan munkatársa. Az értekezés anyagát
Sümeghy József a halálos kórral vívódva írta meg ; vitája helyett, a szerző híján,
értékelésére gyűlt össze a Bizottság, melynek javaslata alapján Sümeghy József
Akadémiánk első poszthumus doktora. Az értekezés opponensei : Bulla Béla,

Földvári Aladár és Kretzoi Miklós voltak.

Kitüntetések. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Scliréter Zoltán
tiszteleti tagot, N o s z k y Jenő választmányi tagot, valamint Bertalan Károly,
J a s k ó Sándor, .Szentes Ferenc tagtársainkat a Bányásznap, C s a j á g h y
Gábor választmányi tagot pedig november 7 alkalmából a Szocialista Munkáért Érdem-
éremmel tüntette ki.

Laszkarev V. D. (1868—1954) elhúnyt. A Szerb Tudományos Akadémia
tagja, a belgrádi egyetem „Jovan Zujovic” földtani intézetének megalapítója. A kelet-
európai szarmata kifejlődés hivatott specialistája. A „Jovan Zujovic” intézet leg-
utóbbi tartalmas kiadványát (Zbornik radova VIII. kötet) az ő emlékének szentelte.
Ebben a gyűjteményben tanítványai több bennünket is érdeklő cikkben a fiatal har-
madkori képződményekkel foglalkoznak.

Magyarország genetikus talajtérképe. Egy évszázaddal a magyar talajtérképezés
megindulása, Szabó József úttörő térképező munkája után, az MTA IV. osztályá-
nak 1956. január 26-i felolvasó ülésén mutatta be Stefanovits Pál az Agrokémiai
Kutatóintézet munkaegyüttesének többéves munkáját : Magyarország 1 : 200 000 lép-
tékű genetikus talajtérképét.

A térképet Stefanovits és Szűcs a genetikus talajtan elvei alapján
szerkesztette. Eszerint a talajok állandóan fejlődő természetes rendszerek. Fejlődésük
alapjai és irányítói a talajképző tényezők. A talajképző tényezők : az anyakőzet és a
vízrajzi viszonyok, az éghajlat, a növény- és állatvilág, a domborzat és a talaj kora.
Mindezek együttes egymás mellé rendelésben fejtik ki hatásukat s egymással egyenérté-
kűek. Ez azonban nem zárja ki egyik-másik tényező időleges irányító, fejlődésmeghatá-
rozó szerepét. E tényezők együttes hatására alakul ki a talaj , melynek fejlődése egymástól
elkülöníthető szakaszokra bomlik. A fejlődési szakaszok különböző talajtípusokat ered-
ményeznek. A genetikai talajtípus határozott fizikai, kémiai és biológiai együttes meg-
felelő termékenységgel. A térkép a talajok genetikai típusainak területi elterjedését
mutatja be.

A térkép a genetikai fő- és altípusokat azonos szín különböző árnyalataival jelzi.
A Kreybig-féle átnézetes talajismereti térképek ellenőrzött és kiegészített adatainak
feltüntetésénél szerkesztők komplex jelölést alkalmaztak éppúgy, mint azonos törvény-
szerűségek alapján egymást sűrűn váltó talajtípusok esetében. A talajtípusok elterjedé-
séből 36 talajtájat vezettek le.

A genetikus talajtérkép nagyszabású munkaeredmény, amely híven követi a
nagy elődök, Szabó József, T r e i t z Péter, ’S igmond Elek, és az idősebb
kortárs B allenegger Róbert nyomdokát. A dokucsájevi elvek jutottak benne
kifejtésre, melyek ismeretében s a szemléltetett meggyőző példákból tudjuk, hogy a
földtani tényező, az anyakőzet is csak egy a többi talajképző tényező közül. A földtan
művelőit tulajdonképpen ez a térkép győzi meg arról, hogy a talajtan véglegesen függet-
lenítette magát idősebb társától. A genetikus talajtérkép a hazai talajtan nagykorúsá-
gának bizonyító okirata.

A térkép az Agrokémiai Kutatóintézetben tekinthető meg.

188

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

Rétegtani konferencia a Szovjetunióban

A Leningrádban 1955. január 17 — 22-én tartott össz-szövetség'i konferencián
70 intézmény fnintegy 400 képviselővel vett részt. A konferencia a rétegtan és a geo-
kronológiai rendszerezés általános kérdéseiről tanácskozott és a következő határozatokat
hozta.

1 . Az ásványi nyersanyagbázis gyors és sikeres kiterjesztésének feltétele : a föld-
tani kutatómunka jelentős fokozása és minőségi megjavítása. Ez a rétegtani rendszerezés
helyes elméleti kidolgozása, egységes rétegtani terminológia és nomenklatúra nélkül
lehetetlen.

2. A konferencia elismeri azt a nagy és gyümölcsöző mimkát, amelyet Lib-
r o v i c s L. Sz. vezetésével a Rétegtani Bizottság végzett. A bizottság a rétegtani és
geokronológiai rendszerezés egységes rendjét javasolta, amely az üledékek egységes
történeti-földtani felosztásán és a földtörténeti fejlődés főbb szakaszainak meghatározásán
alapul. A Bizottság munkája tette lehetővé e konferencia összehívását, ami több mint
időszerű.

A Konferencia elismeri azt a nagy munkát is, amelyet a rétegtani és geokronológiai
rendszerezés kérdései tekintetében a Tudományos Akadémia földtani szervezeteiben,
a Kőolajipari és Felsőoktatási Minisztériumokban végeztek.

3. A Konferencia meghallgatta és megvitatta a felszólalásokat, valamint a XIX.
Nemzetközi Kongresszuson H e d b e r g részéről elhangzott javaslatokat. Ezeket a
Nemzetközi Rétegtani Bizottság a XX. kongresszuson lefolytatandó vita alapjának
szánta. A Konferencia megállapítja azt, hogy elvi ellentétek vannak a mesterséges és
feltételes rétegtani kategóriákból kiinduló H e d b e r g-féle javaslatok és a szovjet
geológusok felfogása között, akik a geokronológiai és rétegtani felosztást az egész Föld
vagy egyes részek földtani fejlődésének valóságos szakaszaira alapítják.

4. A Konferencia úgy véli, hogy a rétegtani és geokronológiai kategóriákat, mint
azt a nemzetközi kongresszuson is ajánlották, önálló táblázatokba kell sorolni, ahol azok
összhangban vannak az üledékekkel. Az üledékeknek megfelelő geokronológiai kategóriák
a Föld és a szervesvilág fejlődésének egyes állomásai.

5. A Konferencia úgy véli, hogy feltétlenül meg kell állapítani az' „egységes”
rétegtani táblázatot, amely magában foglalja a következő, különböző földrajzi elterje-
désű egységeket : csoport, rendszer, szakasz, emelet, szint vagy öv és réteg.

6. Olyan területek és vidékek esetében, ahol a képződményeket nem lehet teljes
határozottsággal az említett „egységes” rétegtani táblázatba sorolni, vagy pedig még
kellően nem vizsgált területeknél, valamint helyi rétegtani összletek jelölésére, amelyeket
a földtani térképezésnél vagy más gyakorlati célra használnak föl, a konferencia lehet-
ségesnek tartja a következő kisegítő regionális rétegtani felosztás alkalmazását (alá-
rendeltségi sorrendben) : rétegsor, rétegösszlet, réteg alak (pad), telep.

7. A rétegtani terminológia és nomenklatúra rendszerezése céljából a Konferencia
szükségesnek tartja olyan elvek és szabályok kidolgozását, amelyek alapján új rétegtani
kategóriákat állapíthatunk meg és kiemeli, hogy' a rétegtani elnevezések tekintetében
szükség van a prioritás megállapítására ugyanúgy, mint a biológiai nomenklatúrában.
Az újonnan megállapított egységekre a Konferencia rétegtípusok meghatározását tartja
szükségesnek.

8. A Konferencia formálisnak és egyoldalúnak tartja a XIX. Nemzetközi Geológus-
kongresszuson Hedberg által javasolt határozatokat és ezért nem fogadhatja el
vita alapul Hedberg előadását a rétegtani kategóriák egységesítésére. A jelen
Konferencia anyaga és a Rétegtani Bizottság tervezete alapján ki kell dolgozni a XX.
Nemzetközi Kongresszus 1956. évi ülésszakára a rétegtani és geokronológiai rendszerezés
és terminológia új tervét.

9. E határozatok megvalósítása céljából folyatatni kell a Rétegtani Bizottság
munkáját és ki kell egészíteni azt. Ez a Bizottság készítse elő a rétegtani rendszerezés
és terminológia állandó szabályait.

10. A Konferencia felkéri a Geológiai Minisztériumot, a Tudományos Akadémia
Elnökségét, a Kőolajipari Minisztériumot, a Felsőoktatási Minisztériumot, hogy' N a 1 i v-
k i n akadémikus vezetésével állandó hivatalközi rétegtani bizottságot szervezzenek a
Konferencia által megvitatott kérdésekben.

11. A Konferencia nagy jelentőséget tulajdonít az üledékek abszolút geokronoló-
giája gyors kidolgozásának és ezért ajánlatosnak tartja, hogy' a laboratóriumok fokozott
munkát fejtsenek ki a kőzetek abszolút korának meghatározása, valamint a megfelelő
módszerek kidolgozása körül.

Hírek — Ismertetések

189

12. A rétegtani egységekről szóló ismereteink rendszerezése céljából a Konferencia
felkéri a Tudományos Akadémia referáló folyóiratát, hogy biztosítsa az újonnan javasolt
elnevezések és a beálló változások publikációját. A Konferencia felkéri a VSZEGEI-t,
hogy könyvtárában kartotékrendszert létesítsen a Szovjetunióban használatos rétegtani
elnevezésekről.

13. Tekintetbe véve a paleontológia döntő szerepét a rétegtani kérdések körül,
a Konferencia szükségesnek tartja, hogy

aj a paleontológusok számát jelentősen növeljék fiatal erők bevonásával és a
vezető szakemberek tehermentesítésével,

b) újítsák fel a paleontológus szakemberek képzését az egyetemeken,

c) sürgősen indítsák meg a „Paleontológiái folyóirat”-ot,

d) bővítsék ki a paleontológiái monográfiák kiadását.

14. A Konferencia ajánlatosnak tartja „Rétegtani kutatások módszerei” c. kézi-
könyv kiadását és a felsőoktatás földtani ágainak programjában ilyen kollégium föl-
vételét, valamint a „Rétegtani szótár” sürgős publikálását.

15. 1956 tavaszára hívjanak egybe össz-szövetségi rétegtani kongresszust.

16. A Konferencia felkéri a Geológiai Minisztériumot, hogy e Konferencia anyagát
sürgősen publikálja és adjon ki rétegtani évkönyveket.

20 éves az Izvesztija Akademii Nauk, szerija geologicseszkaja. 1936-ban az „Izvesz-
tija Otgyelenyija fiziko-matyematyicseszkih nauk Ak. SzSzSzR” (A SZU Tud. Ak.
fizika-matem. oszt. közleményei) több, szorosanvett szakmai folyóiratra tagolódott,
így indult 20 évvel ezelőtt az „Izvesztija Akademii Nauk, szerija geologicseszkaja”,
a szovjet Tudományos Akadémia földtani folyóirata. Azóta ennek a folyóiratnak igen
nagy szerepe van a szovjet földtani tudomány fejlődésében. A kezdeti 120Ö példányszám
1955-ben 5900-ra növekedett. Eddigi kötetei mintegy másfélezer cikket tartalmaznak;
az utóbbi években egy-egy kötetben 105 — 1 19 cikk jelent meg évente. Javult a folyóirat
kiállítása is.

A folyóirat áttekintést nyújt a Szovjetunióban folyó kutatási munka irányairól
a földtani tudományok minden ágában. Közli az országos jelentőségű kongresszusok
és konferenciák és a lefolytatott viták anyagát. Ilyenek voltak például az üledékes kőze-
tekről 1952-ben, az érctelepekről 1947 és 1954-ben, a tektonikáról 1948-ban megtartott
konferenciák.

Vadász Elemér: Elemző Földtan. Akadémiai Kiadó, 1955.

Ma már régebbi adósságunkat törlesztjiik, midőn Vadász Elemér „Elemző
földtan” c. kézi- és tankönyvét ismertetjük. Ez a kis késedelem az ismertetés terén nem
vált a feladat kárára. A munka sajátos egyéni szinei ez alatt az idő alatt mintegy meg-
érlelődtek, s annál világosabban bontakozik ki a sorok mögül a szerző szándéka és mondani-
valója s annál határozottabban jelenik meg a könyv mögött a szerző, a maga színes és
izmos tudományos egyéniségével.

A forgalomba kerülő földtani tankönyvek három csoportba sorozhatok. Az egyik
csoportba a tisztán enciklopédikus jellegű tankönyvek tartoznak, melyek az ismeret-
anyagot mintegy személytelenül, öncélúan halmozzák össze. A tankönyvek másik csoport-
jának anyaga valamely kitűzött, többnyire műszaki cél köré csoportosul. A tankönyvek
harmadik csoportja elsősorban a könyv szerzőjének tudományos és világszemléletét
kívánja nevelőhatású céltudatossággal az olvasóba. átültetni, s ezzel „iskolát” teremteni.
Az "egyveretű enciklopédikus tankönyvekkel szemben ez a tankönyvtípus az, mely az
ismereteket nemcsak konzerválni, hanem előbbre vinni kívánja, tudományos szemléle-
tünket határozott irányvonalon tudatosítja, s új utakat mutat. Elég, ha ebből a típusból
Haug, Cloos vagy a régebbiek közül Joli. W a 1 1 e r általános földtani munkáira
mutatunk rá.

A könyv címének megválas*ztása a szokásos „Általános földtan” helyett „Elemző
földtanaként már előre sejteti, hogy anyaga tartalmilag és módszertanilag egyaránt
egyéni mondanivalót takar. A földtani történések, folyamatok és tények tömkelegéből
a törvényszerűségek és összefüggések „kielemzése” áll az anyag előterében, a tudományos
szintézis alapfeltételeként, s nem utolsó sorban, a dialektikus természettudományos
gondolkozás beidegeztetése céljából. Kristálytisztán jelenik meg ez a célkitűzés, midőn a
hatalmas anyag elrendezésében a szerző „megfigyelhető anyag”-ra támaszkodik s az ebből
meríthető elemekből kiindulva halad tovább a földtani folyamatok megelevenítése
felé, a földtani gondolkodás kialakítása és szemléletet alkotó megformálása irányában.

190

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

Az út, melyen a földtan alapvető anyagának tárgyalása az elemzés során halad az
anyag, alak (forma) és folyamat megismerésének és változásainak vonalát
követi, s a holt anyag helyett a feltáruló jelenségeket így helyezi el a tudományos
vizsgálódás górcsöve alá. Ezt az utat következetesen betartja s ez a következetesség
nyújt a munka számára határozott keretet.

A határ a tudományok egyes rendszertani diszciplínái között a dialektikus mate-
rializmus átfogó szemléletében mindinkább elmosódik, az összefüggések mind világosab-
bakká válnak s ezzel a szakmai kutatás is a gondolkodás mind szélesebb klaviatúráját veszi
birtokba. Ezek az összefüggések a földtannak, mint legkomplexebb tudománynak a terüle-
tén mutathatók be a legszemléletesebben. A munka bevezetésében a szerző nemcsak biztos
kézzel helyezi el az , .Elemző földtan”-t a tudományok rendszerébe, hanem a földtani gon-
dolkodás kialakításának alapvetéseként rámutat a földtani megismerésnek a-tudo-
mánvhoz vezető logikus menetére is. Ez az alapvetés a fősúlyt a gondolati elem
kidomborítására helyezi. A számos helyen megtalálható kész földtani tények enciklo-
pédikus leltárba foglalása helyett inkább a földtani tények, összefüggések, törvényszerű-
ségek, folyamatok és történések felismerésének érdekében kíván tudományos
fegyverzetet nyújtani. A könyv célkitűzésében ezzel is az oktat ó-n evelő munka
kér elsőbbséget a gyakran már közhelyszerű , .klasszikus” ismeretanyag lélektelen egy-
más mellé halmozása helyett. A gondolkozó ember oldja meg a holtnak látszó anyag
nyelvét, ismeri meg az erőket, melyek az anyagot formálják, követi nyomon az anyag
és erő örökös dialektikus változásainak szakaszait, a folyamatokat, az általuk elő-
idézett jelenségeket s rakja össze a földtani történések mozaikjait a
tér és az idő összefüggésében.

Jelentős lépés a földtani szemlélet haladása terén, hogy a gondolkodásunkat
sokáig uraló „maiság” (aktualizmus) elve a szerző dialektikus materialista szemléletében
már nem foglal el olyan dogmatikus helyet, mint amilyent az általános földtan keretében
a tudományfejlődés utóbbi szakaszában elfoglalt. A maga határain belül érvényesülő
„lyellizmus” mellett tekintetbe veszi a földtani történéseket irányító tényezők mennyi-
ségi és minőségi változásait is a földtani idők során. Ez természetesen nem zárja ki azt,
hogy tárgyalásában a földtani történés utolsó szakaszában, a ma működő erőknek
jelenségvizsgálatából induljon ki az általános vagy dinamikai földtan
elemző módszerével.

Az I. fejezet az általános alapfogalmak keretében, a földtani erők működési terü-
leteit övekre bontva ismerteti meg az olvasót a környezettel, mely a maga különleges
adottságaival a földtani történések keretéül szolgál, s működésük módját és eredményét
megszabja. Kár, hogy szerkesztési és rajzhiba következtében a Föld öves felépítésének
tárgyalása során a munkába bizonytalanságok csúsztak be. A 25. oldalon a szövegben a
tűzöv (piroszféra) és a belső öv (centroszféra) a 4. sz. öv (litoszféra) keretében foglal
helyet, mindenesetre egymás alatt, a 24. oldalon a 2. ábrán viszont a tűzöv (piroszféra)
és belső öv (centroszféra) a kőzetövtől függetlenül mint egymásnak megfelelő övék szere-
pelnek, ami csak a grafikus megoldás hibája lehet. A szöveg az ábrán szereplő „átmeneti
szilikát és vasöv” fogalmát sem világítja meg közelebbről.

A munka a dinamikai földtan anyagában a földtani erők működése végtermékeinek
a földkéreg összetételében résztvevő kőzeteknek a keletkezését mint földtani
folyamatot helyezi a tárgyalás tengelyébe. Az általános földtani tankönyvek
szokványos tárgyalási sorrendjétől eltérően a földtani erőműködés elemzését nem a
belső, hanem a külső erők működésével kezdi meg. Ezt didaktikus szempontok indo-
kolják, melyeket az időrendi történeti szempontok fölé helyez. A külső erők működése
általánosabban zajlik le szemünk előtt és részleteiben jobban hozzáférhető.

A munka gerincévé tett kőzetkeletkezés elemzését a szerző üledékes kőzetkelet-
kezés tárgyalásával kezdi meg. Mélyrehatóan dialektikus és a szerző egyéni földtani
szemléletét tükrözi vissza az a tárgycsoportosítás, mely a mállást, amit a tankönyvek
mint kőzetpusztító folyamatot szoktak beállítani a kőzetkeletkezés keretében, mint az
anyagtermelés első szakaszát mutatja be. Már a bevezetőben rámutat arra, hogy a föld-
tani történés körfolyamatokat jelent s ebből a ciklicitásból természetesen a mállás sem
szakítható ki. Megkülönböztető bélyege a változás helybeli, statikus jellege s a folyamat-
nak a felszínhez kötöttsége, mely utóbbi a bomlástól elkülöníthetővé teszi.

A fizikai, vagy erőművi mállás s a vegyi mállás rendszeres tárgyalása során a
tényezők hatásának nagyságrendi megítéléséhez felhasználható korszerű adatokat is
közöl s kitér a folyamatok geokémiai összefüggéseire is (pH érték, ionpotenciál, redox-
potenciál stb.). A kémiai értelmezésnél helyenként talán nagyobb egzaktság volna kívá-
natos. Bár szakember sejti pl., hogy a málláskor a kálium egy része szilikátos gélek alak-

Hírek — Ismertetések

191

jában marad a felszínen, kezdő számára nem lehet érthető, hogy miként marad a ,, kálium
kis része hidrogél alakban és szétszórtan a szárazföldön'’.

A mállási folyamatok és eredményük tárgyalása után következetes logikával
halad tovább a mállási termékek felhalmozódásának, a környezet (éghajlat) s a mállási
módok és termékek áttekintő bemutatásán keresztül, a mállási termékek elszállító-
dásáuak tárgyalásán át a ciklus lezáródása, az üledékképződés folyamatainak bemutatása
felé. Az üledékképződés folyamatait didaktikus szempontból is jól áttekinthető rendszerbe
foglalja össze.

Az üledékképződés eredményét először alkati szempontból veszi szemügyre,
amivel a földtani nevezéktan egységes használata érdekében tesz fontos szolgálatot, majd
az üledékes kőzetek földtani szempontból is leghasználhatóbb rendszerével ismertet
meg. E tekintetben lényegében Grabau rendszerét teszi magáévá, amivel első pilla-
natban ellentétbe látszik kerülni az idegen szakkifejezések kerülésére törekvő közismert
felfogásával. Közelebbről vizsgálva a kérdést azonban ez az ellentmondás csak látszó-
lagos. A bemutatott rendszer valóban genetikus s a nagyszámú terminus végeredmény-
ben csak néhány önmagától értetődő, vagy könnyen memorizálható törzsszóból tevődik
össze s nem megnehezíti, hanem lényegesen megkönnyíti az üledékes kőzetek sokfélesége
közti eligazodást, s az üledékképződés tényezőinek már a szóból visszatükröződő rögzí-
tését.

A kőzetképződés folyamata és eredménye c. fejezet anyaga lényegében többet
ölel fel, mint amennyit a cím sejtet. Ebbe a fejezetbe építi be a szerző azt az általános
földtani anyagot is, a maga morfológiai elemeivel együtt, amit a tankönyvek az exogén
erők tárgyalásának keretébe szoktak összefoglalni. Sok új vagy eddig kevéssé ismert
részletadat gazdagítja e fejezetet s az anemoklasztikus üledékképződést ismertető fejezet
értékét nagymértékben növeli számos hazai vonatkozás, köztük a löszkutatás hazai
eredményeinek bemutatása.

Ebben a fejezetben kapott helyet a víznek, mint üledékanyagtermelő tényezőnek
tárgyalása előtt a liidrogeológia elemeinek ismertetése is.

Természetes, hogy a külső tényezők között talán a legnagyobb terjedelem és a
legrészletesebb tárgyalás a földtanilag legfontosabb külső tényezőnek, a tenger földtani
működésének jutott. A pusztító, szállító és építő tevékenység itt is szerves össze-
függésben kapcsolódik egybe. A tengeri üledékképződést tárgyaló szakaszokban egy-
aránt súlyt helyez az üledékképződés környezetének, folyamatainak és eredményé-
nek ismertetésére, hogy az eredmények földtani elemzése a folyamatok felismerésére s
az egykori környezet rekonstrukciójára vezethessen az elsajátítandó földtani kutató-
munka során.

A vegyi üledékképződésnek a folyamatokat mindig kihangsúlyozó tárgyalása
anyagvizsgálatra s az anyag körforgásának követésére serkent. Hazai vonatkozásban fon-
tos áttekintést nyújt a dolomitképződés problémájának mai állásáról s az üledékes vas-
és mangánércképződésről. A szóhasználat terén talán pontosabb volna, ha e fejezetben a
,, mangángumók”, „vaskiválás” stb. helyett „mangános” vagy „mangánérc” gumókról,
„vasérc” vagy „vasvegyületek” kiválásáról beszélnénk, mert elemi fémek kiválásáról
természetszerűleg nem lehet szó.

A vegyi üledékek tárgyalását a ma már magyarországi vonatkozásban is fontos
evaporitok és a kovaüledékek tárgyalása zárja le. A példák között a perkupái gipsz sajnos,
még nem kaphatott helyet.

Az élővilág üledékes kőzetképző szerepének tárgyalásával kapcsolatban az
akausztobiolitok után a kausztobiolitok képződését bemutató fejezetekben különösen
érezhető azoknak az egyéni kutatásoknak a megtermékenyítő hatása, melyeket a szerző-
nek köszönhetünk.

Az üledékképződési folyamatoknak és az üledékes kőzeteknek egész tárgyalását
a genetikus és didaktikus rendszerességre való törekvés jellemzi, ami a munka e részét
lezáró részletes táblázatos összefoglalásból is visszatükröződik.

A földtani folyamatok sorrendjét nyomonkövetve érkezünk el a könyvben azok-
nak a folyamatoknak az ismertetéséig, melyeket kőzettéválás, vagy diagenezis néven
foglalunk össze. Ezeknek a folyamatoknak az ismerete teljessé teszi az olvasónak az
üledékes kőzetek keletkezéséről alkotott természettudományos képét és lehetővé teszi
számos diagenetikus jelenség megfelelő értékelését. Az utólagos átalakulás, az epigenezis
már részben a belső erők működésének keretébe tartozhatik. Nem volna azonban teljes
az üledékes kőzetek ismerete és nem volna kellőleg megalapozva a belső erők, főleg a
tektonika elemeinek a tárgyalása sem az üledékes kőzetek alaki tulajdonságainak
bemutatása nélkül. A geológus számára ezek az alaki tulajdonságok a földtani

192

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

történések kikámozásakor az anyagi tulajdonságokkal egyforma jelentőségűek, hiszen
a környezet közvetlen függvényei. A rétegződés és település szolgáltatják nagyrészt
azokat a bélyegeket, melyeken át a földtörténeti fejlődés eiklicitása visszatükrö-
ződik. Tankönyvünk az üledékes kőzetek alaki tulajdonságait is ilyen dinamikus
történeti szemmel nézve szemlélteti, harmonikusan illeszkedve bele a munka logikai
menetébe, mely szinte összefoglalásként vezet a fácies-fogalom és a földtani kiértékelés
szintéziséig.

Az „Elemző földtan” mindeddig az anyag körforgásának viszonylag felszínes
vagy felszínközeli útját követte, közvetlenül a külső erők munkájának eredményeképpen.
Ezután nyúl a földkéregben mélyebbre a belső erők működésének területére, me-
lyek a külső erőkkel együtt vesznek részt az anyag termelésében és mozgatásában
egyaránt, a földi erők körforgásába újabb állomásokat iktatva. A belső földtani
működés tárgyalásának bevezetése bölcseleti magasságokig emelkedik, a belső és
külső földtani erőműködés párhuzamba állításakor, midőn földtani változásokban „a
pusztulás és gyarapodás egybefonódó egységét”, az anyagok változásának „halálból in-
duló s odatorkolló örökös mozgalmait” s hozzátehetjük, az életbe való örök visszatéré-
sét vetíti elénk.

A belső földtani erőműködés ismertetését a magmatizmus jelenségeivel, a pluto-
nizmus és vulkanizmus folyamatainak bemutatásával kezdi meg, e két eltérő körülmények
között végbemenő jelenség természetes összefüggéseit hangsúlyozva és szemléltetve.
A vulkanizmust tárgyaló fejezetek teljes képet nyújtanak a mindig szem előtt tartott
rendszertani, folyamati, anyagi és szerkezeti vonatkozásokról, a jelenségekről és okozati
összefüggésekről egyaránt. Hasonlóan átfogó módon tárgyalja a plutónizmus jelenségeit,
melynek keretében a munka gerincét alkotó petrogenetikai szempontok is tágabb teret
kapnak.

A munka leggondolatébresztőbb és didaktikus szempontból is legértékesebb fejeze-
tei mindig az összefüggő áttekintést nyújtó összefoglaló fejezetek. A magmatikus jelen-
ségeket összefoglaló fejezetben is jól áttekinthető képben jelennek megelőttünka „magma-
mechanizmus működési folyamatváltozásai”, felszínformáló jelenségei és típusai, ható-
tényezői és földtani összefüggései. A magmatikus folyamatoknak az érintkező kőzetre
gyakorolt hatásának ismertetése után korszerűen egészíti ki a magmatizmus fejezetét a
gyakorlati vonatkozások kiemelése.

A magmatizmus jelenségeit a szerző végső fokon a földkéreg szerkezeti jelenségei-
vel és annak okaival hozza kapcsolatba s ezzel, egy — kis kitérés után, — a földkéregszer-
kezet és mozgástan tárgyalására tér át.

A közbeiktatott fejezet (A Föld alakja és belső tagozódása) innen inkább a munka
elejére, az „Általános alapfogalmak” keretébe kívánkozott volna, s ilyen megoldással
kiküszöbölődtek volna azok a bizonytalanságok is, melyekre a Föld öves szerkezetének
tárgyalásával kapcsolatban rámutattunk.

A „Földszerkezet és mozgástari’-t az alapfogalmak előrebocsátása után a ma
megfigyelhető kéregmozgások elemzése vezeti be s ezután tér át a szerző a szoros értelem-
ben vett tektonika területére, mely a kőzetek alak- és helyzetváltozásait foglalja össze.
A tektonizmus folyamatai és eredményei kétségtelenül lényeges szerepet játszanak a
földi anyag körforgásában, a külső erők működésének új ciklusai számára szolgáltatva
kiindulási anyagot.

Az „Elemző földtan” felépítésének mindig oknyomozó iránya jelentkezik a tekto-
nikai jelenségek tárgyalása során is, midőn a legkorszerűbben, a fizikai alapokra, dinami-
kára, mechanikára és . anyagszerkezettanra támaszkodik, tehát a tektonofizikából és
geomechanikából indul ki, s az alakváltozások módját és természetét a fellépő erőhatások
és az anyag állapotának függvényeként mutatja be.

Szervesen kapcsolódik a földkéreg alakváltozásaihoz a földkéregben fellépő
dinamikus hatásoknak az az eredménye, mely gyakran a kőzetet felépítő molekulák
anyagának teljes átrendeződésével jár együtt. Ez az átrendeződés új kőzetképződésre
vezet. A dinamometamorfózist élesen megkülönbözteti a kőzetátalakulás egyéb módjaitól.
Tökéletes következetességgel jelentkezik gondolatmenetében itt is a „pusztulás és gyara-
podás” egybefonódásának az egész munkán végigvonuló gondolata, midőn a „pusztító
diszlokációs átalakulást” és az „alkotó diszlokációs átalakulást” egymás mellé állítja.
A kőzetátalakulást földtani szemmel nézve számos alapvető fogalmat tisztáz s e fejezet-
ben a maga sajátos pályáján a tektonizmus is mint a föld életét jelentő állandó anyag-
csere egyik döntő tényezője jelenik meg.

A tektonizmus fejezeteit a helyzet- és alakváltozások gondosan összeállított szok-
ványos anyaga követi, melyben megfelelő helyet kap a magmatit szerkezettan is. Hint

Hírek — Ismertetések

193

minden fejezetben ezúttal is kidomborítja a szerző a jelenségek gyakorlati következ-
ményeit is.

Az elemző szemlélődés a munka végefelé mindinkább a szintézis irányába fordul át.
A tektonizmus folyamatai és eredményei a mai földtani szemléletben már messze elhagy-
ták a morfológiai vonatkozások súlypontját s a földtan gondolati épületéhez szolgáltatnak
mind fontosabb építőelemeket. A diasztrofikus szemlélet éppen a földkéreg mozgásaiban
látja a föld életének azokat a meghatározó mozzanatait, melyek időbeli eloszlásukban a
földtörténeti fejlődés irányvonalát megszabják. Vadász Elemér „Elemző földtan”-át
ezért, az egész gondolati épület betetőzéseként, a mozgások időbeli elemzésével, a nagy-
szerkezeti formák, összefüggések és tagolódás tárgyalásával, majd a földkéreg szerkezeté-
nek oknyomozó szemlélete keretében, a geotektonikai elméletek bemutatásával zárja le.
Nem foglal állást kizárólagosan egyik nagytektonikai elmélet mellett sem. A Föld szerke-
zeti fejlődését „annak minden egyéb külső, a szerves élet fejlődését is megszabó földtörté-
neti kihatásával” nem a kéregzsugorodásnak, nem is csupán a radioaktív energiatermelés-
nek, kontinens-eltolódásoknak, magmaáramlásoknak vagy más kiválasztott tényező
eredményének látja, hanem szerinte a „hegységképződés mindezeknek a tényezőknek
hatalmas együttműködéséből és összefüggő kapcsolatából adódik. A létrehozó tényezők
hatalmas .munkaközösséget jelentenek, időbeli szoros kapcsolattal és szükségszerű
természeti törvényt jelentő egymásrakövetkezéssel.” itt tetőződik be a munka alapvetése,
ezeknek az összefüggéseknek a felismerését és ilyen kapcsolatát értékelve a korszerű
földtan egyik „legnagyszerűbb gondolati terméke” -ként. így tükröződik vissza Vadász
„Elemző földtaná”-ból a glóbus holt anyagában is lüktető egységes élet.

Vadász Elemér nem múlandó értékű munkát végzett, midőn földtani szak-
és tankönyvirodalmunkat ezzel az élj színt és értéket jelentő munkával gazdagította.
Eátni és gondolkodni tanít s hatását sokáig érezni fogja a fejlődő magyar geológia.

Horusitzky

K r i v á n Pál : A középeurópai pleisztocén éghajlati tagolódása és a paksi

alapszelvény. M. Áll. Fokit. Int. Évk. XLIII. köt. 3. füzet, 1955.

I. rész. A közép európai pleisztocén éghajlati tagolódása

Szerző munkájának első részében a negyedkor éghajlati felosztását ismerteti a
legújabb irodalom alapján, melyet saját vizsgálataival összeegyeztetett. Ez a felosztás

— amely finomabb részleteiben csak Közép-Európára érvényes — túlnő eredeti célján :
a dolgozat II. részéhez készített előtanulmányon. Szerző vitába száll a német kutatók
elméleti módszereket tagadó álláspontjával és hangsúlyozza, hogy a Milankovic-
elmélet elleni kifogások elvesztik jelentőségüket, ha az elméletet B acsák munkássá-
gával kiegészítjük. Az összefoglaló jelleg megszabta kereteken belül B acsák alapján
részletesen foglalkozik az alpi és a skandináv típusú eljegesedéseknek a pályaelemekkel
való összefüggéseivel és ezeknek alapján vizsgálja S o e r g e 1 teraszait, kihangsúlyozva
az ún. aktív szubtrópusi klímakilengések fontosságát. Az eljegesedési folyamat és állapot
fogalmának kettéválasztása után szerző éghajlati felosztásának új elnevezéseit ismerteti,
amelyeknek értelmezésében a csillagászati , légköri és üledékképződési tényezők egyaránt
szerepelnek. Jelentős esemény Bacsák szoláris és F 1 o h n cirkulációs klímatípusai-
nak összekapcsolása a B a c s á k-féle típusok elemzése útján. Rámutat a pleisztocén
szélrendszereknek az egyes üledékféleségek képződésénél fellépő döntő szerepére, de
ugyanakkor vizsgálja a negyedkori uralkodó szélrendszereknek a klímatípusoktól és
a jégtakaró helyzetétől való függőségüket is. Az eljegesedett időszakokban fellépő rész-
aránytalan zonális cirkulációs helyzet feltételezése megkönnyíti a periglaciális övezet
jégkori üledékképződési folyamatainak magyarázatát. Szerző munkájának első részét

— amelyet a földtani folyamatok és a klimatikus folyamatok kapcsolatának rövid ismer-
tetésével zár le — egy jól használható, részletes táblázattal egészíti ki, amelynek segít-
ségével a közép-európai pleisztocén klímatörténet elméleti és tapasztalati vonatkozásai-
ban egyaránt könnyen áttekinthető.

II. rész. A paksi alapszelvény

A paksi szelvény jelentőségének felismerését mutatja az, hogy immár a nyolcadik
feldolgozást érte meg ebben a munkában. Magyarázata : a psriglaciális övben a pleisz-
tocén tagolása a klímaváltozásokon alapszik, ezeket pedig semmi sem tükrözi vissza
olyan hűen és részletesen, mint az eolikus lerakódások változásai. A paksi partfal szeren-
csés és jól feltárt előfordulás, amelynek közvetlenül a pannonra települt, több mint 40

194

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

méteres rétegsora kizárólag eolikus lerakódásokból áll és a legfelső löszréteggel bezárólag
az egész vagy legalábbis megközelítően az egész pleisztocén valamennyi lerakódását magá-
ban foglalja.

K r i v á n feldolgozásának előnye az előbbi, nagyrészt futólagos vizsgálat alapján
készült munkákkal szemben az, hogy megállapításait irodalmunkban eddig páratlan
részletességű anyagvizsgálatra alapozta. A vizsgálatok súlypontja
üledékkőzettani. Több mint 200 mintából készült teljes szemcseösszetételi elemzés,
karbonát és pH meghatározás, számos mintából ásványos összetételi elemzés, a homokos
rétegekből szemcsealak- vizsgálat. Ezt a nagy munkát az All. Földtani Intézet Üle-
dékkőzettani Laboratóriumának köszönhetjük. K r i v á n a laboratóriumi adato-
kat sokoldalú és ugyancsak nagy munkát igénylő számításokkal és szerkesztésekkel
dolgozta fel és állította össze az egész rétegsor olyan, minden lehetséges irányú
ábrázolását, illetőleg jellemzését, amely független minden egyéni megítéléstől. Ez
tette lehetővé — többek között — a különböző kifejlődések lassri átmenettel vagy
hirtelen változással való egymásrakövetkezésének, s így a letarolási hézagoknak a
megállapítását is.

A vizsgálati eredmények értékelésében szerző részletesen elemzi az üledékkőzet-
tani jelleg származást-visszatükröző vonásait. E téren csak a legutóbbi években jutottunk
fontos felismerésekre, s ezeket szerző e munkájában is továbbfejlesztette. Megkülönböztet
, .infúziós” és mocsári löszt, továbbá sztyepp- és erdősztyepp-löszt. Utóbbit új, eddig nem
használt fogalomként alkalmazza. Mindezekből utólagos vályogosodással (huniid éghajlat
alatti talajképződéssel) elváltozott löszfajták keletkeztek. Elemzi a különböző lösz-
fáciesek és az elváltozási folyamatok klímajelző szerepét, egyéni módon, a B a c s á k-
féle klímatípusokkal való vonatkozásban.

Új lehetőséget adtak a szelvény rétegtani tagolására Stefanovit s — K 1 é h —
Szűcs talaj genetikai vizsgálatai, amelyek kimutatták egyes, eddig talajszintnek
(„vályogzóna”) tartott rétegekről, hogy azok csupán talajvízszint -stagnálásból származó
vashidroxíd-felhahnozódás következtében színeződtek el. Ennek alapján szerző az eddigi
talajszintek számát valós értékére csökkenthétté.

Ugyancsak új az üledéksor genezisében a homok, ill. homokos rétegek szélhordta
származásának megállapítása szemcsealak-vizsgálatok alapján. Az üledékek klímajelző
értékével vetekszik csigafauna tartalmuk klímajelző jelentősége. A csigafaunát pleisztocén
rétegtani tagolásra először Horváth A. alkalmazta. A különböző életmódra, ill.
környezetre jellemző csigafajoknak az egyes szintekben való százalékos megoszlásában
és az egyedszám változásaiban olyan határozott periódusosságot észlelt, amely a csiga-
faunát a Milankovic — Bacsák-rendszerrel való egybevetés alapján alkalmassá teszi a
negyedkori szelvények rétegtani tagolására. K r i v á n és Horváth tagolása a felső,
dús faunájú részben jól megegyezik. Az alsó rész faunafeldolgozása gyér egyedszám
alapján készült, ebből érthető, hogy Horváth rétegtani tagolása részben eltér
Kriván eredményeitől.

Mindezen gazdag anyag, sokirányú vizsgálati eredmény alapján hajtja végre
szerző a korbeosztást a Milankovi c — B a c s á k-rendszerrel való egybevetéssel.
Ez utóbbit szerző ugyancsak újraértékelte a klímatípusok földtani kihatása szempontjá-
ból. Űj, egyéni beosztású nevezéktant is állított fel dolgozata előbbi részében, amelynek
külön ismertetésben van a helye. Végeredményben a téglagyári feltárás pleisztocén
rétegsora szerző vizsgálatai alapján a mindeli eljegesedés szintjével kezdődik, az előző
szerzők teljes pleisztocént magábafoglaló beosztásával ellentétben.

Meg kell állapítanunk, hogy pleisztocénkutatásaink újabb időben való erőteljes
fejlődését ez a dolgozat igen értékes eredményekkel vitte előbbre. Éppen a gyors fejlődés
mutatja azonban, hogy kutatásunk még mindig fiatal, tehát kezdő életszakaszban van.
Sok a tisztázandó kérdés és még igen gyakran vagyunk feltevésekre utalva. A paksi
rétegsor tagolásában igen nagy lépéssel haladtunk előre. A tagolás, az üledékképződési
törvényszerűségek biztossátétele azonban elengedhetetlenné teszi a munka tovább-
folytatását.

A csigafauna nagy egyedszámban való újrabegyűjtése és feldolgozása, a remél-
hető újabb gerinces leletek eredményei, főleg pedig a szelvény vizsgálatának kiter-
jesztése a szomszédos feltárásokra, majd az egész dunai magaspartra, lehet, hogy a
jelenlegi rétegtani tagolásban módosításokat fog eredményezni. Kriván mostani
feldolgozása akkor is példamutató, a további vizsgálatokhoz használható kulcs lesz.
Reméljük, hogy szerző ezt a kulcsot nem ejti ki a kezéből, hanem használni fogja a kuta-
tási munka kiterjesztése formájában.

B a r i s s— M i h á 1 1 z

Hírek — Ismertetések

195

Die Höhle von Istállóskő (Az Istállóskői barlang). Acta Arch. Hung. 5. 1955.
111 — -291 old., 13 tanulmány, 47 ábra, 36 tábla.

A korszerűségében, igényességében és alaposságában, úttörő anyagvizsgálati
módszerek első ízben történő alkalmazásában vagy továbbfejlesztésében Európa-szerte
példamutató monográfia a keretet adó első és összesítő zárótanulmányai szerint, s kialaku-
lásának szoros ismeretében, az ásatástól az összesítésig Vértes László fáradságot
nem ismerő lelkes szervezőmunkájának eredménye. Példája a komplex vizsgálatok leg-
haladottabb formájának, melyből az ősállattan és ősnövénytan a statisztika eszközeivel
módszereiben megújhodva került kisa Vértes Lászlótól már korábban kifejlesztett
kitöltésanyag- vizsgálatokkal egyenrangú eredményeket adott.

Az Istállóskői barlang ásatása Hillebrand, Saád, Kadic, Mottl
és Vértes korábbi feltáró munkáit követően 1950-ben indult meg. Jelentőségét
számokkal is mérhetjük. 1950-ig kb. 90 db volt a hazai ásatásokból előkerült őskőkori
csonteszközök száma. V értés istállóskői ásatása ezt a számot másfélszeresével,
mintegy 150 db újabb csonteszközzel gyarapította s így ezen a lelőhelyen megközelítette
a franciaországi viszonyokat. A barlang megelőző, 1 1 ízben megejtett ásatása során mind-
össze két tucatnyi rágcsáló maradvány került elő szemben az utóbbi eredményekkel,
amikor csak állkapocsból 6000 példány került elő.

Az ásatást követő anyagfeldolgozást a letűnt eszközalaktani, tipológiai szemlélet
helyett a nagyvonalú történeti irány hatotta át. Ez a vizsgálati mód teljességgel
kizárja a felesleges leíró részletezést s csak a feltétlenül szükséges bizonyító okadatolásig
megy el. A történeti irány korábbi minőségi módszerei helyett azonban a monográfia
a mennyiségi elemzés módszereit használja, közülük is csak azokat, melyek a korviszonyok
tisztázását, a történeti szintézis kifejlesztését segítik elő. Ez fűzi össze a monográfia
egységét csak külsőségeiben megbontó dolgozatokat.

A barlang régészeti anyagát ismertető első három tanulmányt (Vértes L.,
H o r u s i t z le y Z.,Korek J.) ősállattani értekezések követik (M a 1 á n M., J á n o s s y
D., Soltész B., Tasnádi Kubacska A.) ; közöttük J ánossy D. kb. 30 000
db gerinces leletanyagra támaszkodó fauna-feldolgozása, melynek során főként Bru u-
ner hatása alatt meghonosítja az apró termetű rágcsálókra alapított, korszerű, mennyi-
ségi faunaelemzést. A fajok rétegszerinti, százalékos megoszlását fauuaképekkel szemlél-
tette ; variációs statisztikai módszert alkalmazott rétegenként a különböző rágcsálók
femurján és első molárisán végzett mérések értékelésénél. Különös figyelmet érdemelnek
ez irányú eredményei, melyek Bergman-szabály szerinti értelmezése lényeges éghajlati
kronológiai következtetésekre vezetett. A 681 , rétegváltozás szerint elkülönített barlangi
medve molárison (Mj, M2) végzett méréseinek eredményeit a variációs statisztikai vizsgá-
latok módszerével dolgozta fel Soltész B. Vizsgálatai fajfejlődési és kronológiai
jelentőségűek. Az ősállattani értekezések sorát Tasnádi Kubacska A. nemzet-
közi vonatkozásban is gazdag emlős-, főként barlangi medve maradványokon végzett
paleopatológiai vizsgálatai zárják le.

Sárkány S. és Stieber J. a barlang három rétegéből előkerült igen
gazdag, 861 db faszén-maradvány szövettani vizsgálatát a nehézkes és hosszadalmas
vizsgálati előkészítést mellőző ríj , ún. komplex felülvilágításos módszerrel végezte el.
A faszénvizsgálat a Larix — Picea szövettani megkülönböztethetésének évszázados
vitáját nemlegesen dönti el. Éghajlati következtetéseik egybevágnak az ősállattani meg-
állapításokkal.

A barlang kitöltésanyagát Vértes L. vizsgálta. A porozitás, a CaC03, a
humusztartalom, a 0,5 mm 0 kisebb rész szemcseösszetételének s a kitöltésanyag
színváltozás-szerinti elkülönülésének vizsgálatával és megfigyelésével egybevetette a
mészkőtörmelékanyag felszínének korróziós viszonyait s a rétegenként változó nehéz-
ásványos összetételt. A H e r r m a n n M. végezte ásványtani vizsgálatok barlangi
rétegsorok teljességére ezúttal terjedtek ki először, s a korábban megszokott szórványos
minőségi megállapítások helyett módot adtak a többi kőzettani mennyiségi módszerrel
együtt a kitöltésanyag képződési folyamatának, s a folyamatok éghajlati keretének
megvilágítására. Az alkalmazott hőbomlási elemzés (DTA) eredményei az éghajlattani
következtetéseknél nem voltak felhasználhatók.

A sokirányú kőzettani vizsgálat s az ősállattani és ősnövénytani mennyiségi
elemzés eredményeit Vértes L. fogta össze. Összesítő táblázata feltünteti a kitöltés-
anyag rétegeinek éghajlattani jelentését. A barlangi rétegsor anyagfeldolgozásából
kiadódó tetszőleges éghajlati rend viszont lehetővé teszi Milankovi c — B a c s á k
abszolút időszámítású, éghajlattanilag és földtanilag általunk kiegészített és értelmezett

6 Földtani Közlöny

196

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

rendszerével való egybevetést, amely a kötetlen rendű, egymásközt
egybevágó sorok azonosítási elve alapján a kormeghatározás alapja. Vértes E.
szigorú alaposságú kormeghatározási tanulmánya során vált először lehetővé, hogy az
ősemberi kultúrák fejlődéstörténetének és egymásközti viszonyának tisztázására per-
döntőén használhatta az abszolút időszámítás Milankovi c — B a c s á k szerinti
rendszerét s elkerülhette a közelmúltban és jelenben oly gyakori ,,interstadiális-stadiális”
nagyságrendű tévedéseket. Az Istállóskői barlang aurignaci kultúráinak korát a würmi 1
eljegesedés első részével kezdődő s a würmi 2 eljegesedés kezdetével záruló rétegsorban
nagy pontossággal sikerült megadni.

Az istállóskői komplex anyagfeldolgozás tette lehetővé, hogy Vértes E.
a monográfia zárótanulmányaiban a magyarországi őskőkori kultúrákról s azok európai
keretbe való beillesztéséről kritikai összesítést adhatott.

Sajnálatosnak tartjuk, hogy ez a példamutató komplex monográfia csak német
nyelven jelent meg, ami bibliográfiailag nem a magyar szaktudományt gazdagítja
s a szaktudomány magyar nyelvű vonatkozásában nem lehet fejlesztő hatású.

Külön ki kell emelnünk az Istállóskői monográfia példás kiállítását ; ábráinak,
eszközrajzainak, mellékletanyagának kimagasló szépségét.

K r i v á n

nne/iHHueB, B. O.: (jjayHa 6pioxoHornx BepxHeiviejioBbix OTJioweHHÜ 3aKaBKa3b« h
CpeflHeü A3hh. (Kaukázusontúl és Közép-Ázsia felsőkréta üledékeinek Gasztropoda
faunája.) Moszkva — Leningrád 1953.

Pcselincev hatalmas monográfiában dolgozta fel Kaukázusontúl és Közép-
Ázsia felsőkréta üledékeiből származó Gasztropoda faunát. A közel 400 oldal terjedelmű
munkában — melyhez 51 fényképtáblát mellékel — 174 csigafajt ír le. A munka felöleli
az egész cenoman, túron, szenon és maasztricht faunákat. Jelentősége rétegtani és őslény-
tani szempontból igen nagy, mert eddig ez a fauna nem volt feldolgozva és most feldolgo-
zás után lehetővé vált a felsőkréta rétegek korának meghatározása csigafauna alapján,
mert egyetlenegy kivétellel a leírt fajok nem mennek át egyik emeletből a másikba. így
a csigafauna alapján a cenoman— túron— -szenon emeleteket jól el tudjuk választani.

A fauna 90%-a új faj és alfaj, ez a szerző szerint a fauna endemikus kifejlődésére
enged következtetni. Munkájához az egész világirodalomra kiterjedőleg figyelembe vette
a fejlődéstani és rétegtani munkákat egyaránt, a faunafeldolgozáshoz csak megfelelő
illusztrációval rendelkező monográfiákat használt fel.

A könyv nagy részét a részletes fajleírások adják. A cenomanban Euspiridae,
Trajanellidae, Turritellidae, Nerineidae, kevés Cerithidae,Turbinellidae, V olutidae és főleg
Acteonidae- félék vannak képviselve. A turonban megjelennek a Xenophovidae, Purpuri-
nidae alakjai, kevés Trajanellidae, Glaukonidae, Iteridae, Turritellidae és Nerineidae van.
Szenonban Xenophovidae, Euspiridal és Nerineidae, Procerithidae, Cerithidae és sok Turri-
tellidae, V olutidae van. Az ősföldrajzi kiértékelő részben megállapítja a faunaván-
dorlás útjait egyes medencék között és azokat a körülményeket, melyek szükségessé
tették, hogy más medencébe' vándoroljanak.

Részletes táblázatot közöl a leírt faunáról emeletenként és megjelölte azt az orszá”
got, ahol közeli rokonaik vannak. E táblázat segítségével a Kaukázusontúl és Közép-
Ázsia közvetlen szomszédságában levő csigafaunákat megismerhetjük. Részletes fauna-
összehasonlítást csinált a két fauna ésTibet, India, Szíria, Afrika és Ázsia többi felsőkréta
faunái között. A fauna jellegzetes fajainak ősföldrajzi elterjedését és esetleges rokoni
kapcsolatait valamint vándorlását kiértékeli, végül összesíti összfaunisztikai szempont-
ból. A faunaösszehasonlítás és ősföldrajzi kapcsolatok alapján megállapítja az egyes
faunaprovinciákat és a faunaelemek vándorlásának irányát.

Megállapítja a Kaukázusontúl és Közép-Ázsia felsőkréta faunáinak rokonságát,
medencék összefüggését, mely lehetővé tette, hogy a legmozgékonyabb faunaelemek
behatoljanak egyik medencéből a másikba.

1 . Ez az összefüggés és a faunavándorlás a cenomanban és alsóturonban játszódott
le és Kaukázusontúlról Közép-Ázsia felé irányult, vagyis Ny-ról K-re. Ezt a fajok gyakori
vagy ritka jelenlétével be is bizonyítja. A maasztricliti alemeletben megváltozik a helyzet,
és a faunaváhdorlás fordítva, K-ről Ny-ra történik.

2. A közös és közeli rokon fajok kis száma bizonyítja, hogy a medencék közötti
kapcsolat meg volt nehezítve és nyilvánvalóan kerülő úton ment végbe. A vizsgált fauna

Hírek — Ismertetések

197

és a szomszéd országok faunája közti rokoni kapcsolatok megállapítása céljából vizsgálta
meg Dél-Európa, Ázsia és Afrika északi részének felsőkréta faunáit. Ezeknek a területek-
nek felsőkréta faunái közötti ősföldrajzi kapcsolatot és faunavándorlást állapít meg.

Nyugat-Grúzia turonjából előkerült Trajanella-íajok jelzik a déli elemek északra
történő behatolásának szélső határát. Nem hatolnak át a flis övön, ez választja el az
északeurópai és földközi-tengeri állatföldrajzi tartományokat egymástól. A felsőturonban
a Kaukázusontúl, Dagesztánon át, mint Közép-Ázsiában a Kizükumi medencén keresztül
a középeurópai , tartomány alakjai átvándorolnak és megváltoztatják a földközi-tengeri
típusú faunát. így bizonyossá vált, hogy az északi transzgresszió és az észak-európai
faunaelemek behatolása ezekbe a medencékbe a felsőturonban kezdődött. A cenoman és
alsóturon vándorlás útját déli irányban kell keressük.

Az ősföldrajzi kapcsolatok, a faunavándorlás irányát, nagyságát, valamint a fauna-
összehasonlítást területenként szétválasztva az egész kréta-világirodalom alapján állí-
totta össze.

Benkőné

A Szovjetunió kövesült Foraminiferái címen az Összszövetségi Kőolajipari Tud-
Kút. Geológiai P'eltáró Intézet Munkái között sorozatosan jelennek meg a különböző
szerzőktől monográfiák, melyek egy-egy családnak ismertetését adják. Rendelkezé-
sünkre állók között vannak az alábbiak :

V o 1 o s i n o v a, N. A. és D a i n, L. G.: Nonionidae, Cassidulinidae és Cliilo-
stomellidae. (63. kiadvány 151 oldal, 17 tábla. Leningrád — Moszkva, 1952.) A Nonioni-
daek között felsorolják a közismert Nonion, Nonionella és Elphidium nemzetségek
mellett a Notorotaliát is. Ez utóbbi F i n 1 a y - féle nemzetség pedig a ház felépítése,
szerkezete révén inkább az Epistomina szinonimája is lehetne. A munka 15 új fajt,
illetve formát ismertet. A Cassidulinidaek között szerepelnek a Psendoparrella, Cassi-
dulinita, Cassidulina és Cassidulinoides nemzetségek, melyek fajai közül 26 új.

Á Chilostomellidae család 10 ismert nemzetségén belül az új fajok száma 5.

B o g d a n o v i c, A. K.: Miliolidák és Peneroplidák. (64. kiadvány 338 old.
39 tábl. Leningrád — Moszkva, 1952.) A bevezetőben részletesen foglalkozik a Miliolidae
család típusainak egyes házfelépítési szerkezetével, a nyílások alakjával s ezek változa-
tos fejlődésével, valamint a család rétegtani elterjedésével. Nagyon érdekes a Nubecularia
novorossica egyik formájának a különböző síkokban való metszetábrázolása, mely
felvilágosítást nyújt az egyébként szabálytalan felépítésű ház belső szerkezetére. Bog-
dán o v i c a Miliolina családba sorolja, tehát nem különíti el a Triloculina, Quinque-
loculina és Massilina nemzetségeket. Új nemzetség a megnyúlt, egysoros kamrafelépí-
tésű és változatos nyílású Sarmatiella.

A Peneroplidae család három nemzetségéből 5 fajt ismertet, melyből kettő újnak
bizonyult.

D a i n, L. G. és G r o z d i 1 o v a, L. P. : Tournayellidae és Archaediscidae. (74.
kiadvány, 115 oldal, 11 tábla, Leningrád és Moszkva, 1953.) Dain az Endothyra-
szerű feísődevon és alsókarbon üledékekben gyakori szabálytalan és síkspirális házú,
a legtöbbjüknél meszes, finom szemcsés falú Foraminiferákat a T ournayllidae új csa-
ládba sorolta. A családon belül a szovjet kutatók a Glomospiranella, Brunsiina, Tour-
nayella, Carbonella, Froschia, Froschiella, Lituotubella, Mstina nemzetségeket külön-
böztették meg.

Az Archaediscidae család két nemzetségének képviselői az Archaediscusok és a
Pevmodiscusok szintén paleozóos lerakódásokból ismeretesek. A részletes tanulmány
figyelemre méltó, mivel a Bükkhegység perm mészkövéből legújabban előkerült egy
Archaediscus, valamint a zengővárkonyi júra — alsókréta határáról származó mészkő
vékonycsiszolatában megfigyelt típusos Permodiscus keresztmetszet.

Subbotina, N. N.: Globigerinidae, Hantkeninidae és Globorotalidae. (76-

kiadvány, 294 oldal, 41 tábla, Leningrád — Moszkva, 1953.) A bevezetőben alaposan
ismerteti a három család jellegzetes bélyegeit. Táblázatos ábrákkal ellátott összefog-
lalást nyújt ezeknek a szovjetunióbeli rétegtani elterjedéséről. A Globorotalidae csa-
ládon belül Subbotina két új nemzetséget ( Acarinina és Rotundina) ismertet,
illetve különít el. A munka igen részletesen foglalkozik a felsőkréta Globotruncanákkal .
Ezek, és az újabban nálunk is előkerült Acarininák miatt is alapvetően fontos e munka
a hazai kutatóink számára.

M a j z o n

6*

198

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

B o n c s e v, E.: Geologija na Bulgarija (Bulgária földtana). Naiika i izkusztvo.
Szófia, 1955. I. köt. ■

A hazai föld haladó hagyományokon és újszerű vizsgálatokon alapuló földtani
szintézise a népi demokráciák minden országában elsőrendű feladat volt.

Bulgária földtani vizsgálatának kezdetei Ami B o u é, Viquesnel, Hoch-
stetter, Toula, Kokén nevéhez fűződnek. A honi földtan klasszikus nagysága
Zlatarszki, G. N. (1854 — 1909), kinek 1 : 750 000 méretarányú földtani térképe
(1894) ma is fontos alapmunka. Nyomában számos kiváló kutató tárta fel az ország
földtani viszonyait : az ő eredményeiken és a felszabadulás utáni nagyarányú földtani
munkálatokon alapul a most megjelent mű.

A könyv a bulgár földtan története után Bulgária nagyszerkezeti helyzetét ismer-
teti. Fő részét a rétegtani leírás teszi ki, mely ebben a kötetben a kétaidőszakig terjed.
A magmás működés tárgyalása is a rétegtani részben történik.

Az előszó szerint a könyv egyetemi tankönyvnek készült, de a leírás alapossága,
a sok részletes faunajegyzék és őslénytani ábra szerint igen komoly kézikönyvnek mond-
ható. 264 oldalának 123 ábrája felerészben őslényeket ábrázol, a maradék nagy része
pedig igen szemléletes ősföldrajzi vázlat. Kisebb nyomdatechnikai hiányosságoktól
eltekintve az ábrák igen jók. A vászonkötésű könyv jó papíranyaga és ízléses kiállítása
a tartalomhoz méltó.

Bulgária földtana első részének áttekintése után érdeklődéssel tekintünk a második
kötet elé.

B a 1 k a y

Zbyszewszki, G.: L’Aquitanien supérieur de Lisbonne et du Ribatejo

(Lisszabon és Ribatejo felsőakvitánja). Com. Sérv. Geol. de Portugál. XXXV. Lisboa,
1954. p. 99—149.

Szerző a Lisszabon környéki , , Venus ribeiroi” rétegsort (meszesmárga, molassz'
turritellás réteg), ismerteti, mely elismerten a miocén transzgressziót képviseli, csak
emeletbeli helyzete vitatott még. Fontannes a rétegsort (1884) az alsóhelvéti
emeletbe helyezi. Dolli üss — Cotter — Gomez közös feldolgozása alapján
C o 1 1 e r előbb az ak vitámba, majd a burdigalai bázisára helyezi a képződményeket.
Ehhez a véleményhez kapcsolódik C li o f f a t poszthumusz munkája is (1950). Szerző
revideálta a faunát (2 növény, 9 korall, 3 Echinodermata, 81 kagyló, 21 csiga, 3 rák,
14 hal és 5 emlős meghatározásával). Szerinte a rétegsor transzgresszív településű part-
közeli képződmény, amit a lignites nyomok és a szárazföldi maradványok bizonyítanak.
Véleménye szerint a fauna alapján a rétegsor kora felsőakvitáni. A fauna egyébként,
melyben a Galeodea lainei, Tympanotonus niargaritacens és egyéb akvitáni fauna is sze-
repel, valóban igen sok burdigalai-helvéti-tortonai közös elemet is tartalmaz.

Cs. Meznerics

A r k e 1 1, W. J.: Applications submitted to the International Comission on

Zoological Nomenclature in regard to the names of certain Jurassic ammonites (Javas-
latok jura ammoniták elnevezésére). Bull. Zool. Nőm. 2. London, 1951.

A Nemzetközi Állattani Nevezéktani Bizottsághoz írt tanulmánysorozat számos
j úr a ammonita elnevezésével foglalkozik. A vitatott nevek közül A r k e 1 1 részletes
irodalmi adattal megindokolva több elterjedt név (Phylloceras, Hildoceras, Perisphinctes,
Stephanoceras, Sphaeoceras) megőrzését javasolja, jóllehet a nevezéktani szabályok
(prioritás-elv) szigorú alkalmazásával más neveket illetne elsőbbség. (Hasonló módon
tartották meg a Nummulites nevet a korábbi Camerina névvel szemben.) Az ismert nevek
biztosítását célozza azután több nemzetség genotípusának kiválasztása. A jellegzetes
fajok kijelölésénél a szerző útmutatása mellett a célszerűségi szempont helyes mérték-
ben érvényesül. Ennek köszönhető a Macrocephalites nemzetségen belül a Macrocephalus
Schlotheim 1813. faj típussá választása, mellyel egyúttal a Macrocephalites macro-
cephalus szintjelző értelme is megmarad. Jóllehet a Bizottság döntését még nem ismerjük,
A r k e 1 1 tanulmányait örömmel üdvözöljük. Módszerének gondossága megnyugtató
módon mutatja meg, milyen irányban kell keresnünk a rendszer áttekinthetetlenségéből
kivezető utat.

G é c z v

Rövid közlemények

199

W e g m a n n, E.: Lebende Tektonik — eine Übersicht. (Eleven tektonizmus-
áttekintés.) Geologische Rundschau, 43. köt. 1. sz. 1955.

Wegraann tanulmánya a Geologische Rundschau idézett számának beveze-
tője és egyben összefoglalója. Ismerteti azt a módszertani fegyvertárat és szemléltető
alapot, amellyel a füzetben található 31 kisebb-nagyobb cikk szerzője vizsgálta az „ele-
ven tektonizmust”, — a Föld felszínén jelenleg és a földtani közelmúltban megfigyel-
hető szerkezeti elváltozásokat — és röviden összegezi a legfontosabb eredményeket.

A fiatal tektonizmussal foglalkozó vizsgálatok ma már csaknem kivétel nélkül
az aktualizmus szemléleti alapján állanak. Ezt a másutt nagy tekintélynek örvendő
munkaelvet a szerkezeti vizsgálatokban igen sokáig használhatatlannak tekintették,
elsősorban S u e s s E. hatására, aki a jelenkori és fiatal földtörténeti partvonaleltolódá-
sokat mindenképpen a víz és nem a szárazföld mozgásával kívánta értelmezni. Szemben
állt vele Bucii L. és iskolája. Az ő nézetük szerint a vízszint viszonylagos elmozdulá-
sait a szárazföldek aktív mozgása okozza. Utaltak arra is, hogy a földtörténet nagy transz-
gressziói és regressziói minőségileg teljesen azonosak a fiatal part eltolódásokkal.

A Skandináv félszigeten összegyűlt hatalmas tengertani és geomorfológiai meg-
figyelési anyag igen sok vonatkozásban kapcsolódott a parteltolódások kérdéséhez és
eleve várható volt, hogy ezeknek az adatoknak értelmezése döntő lesz a fiatal kéreg-
mozgások elmélete szempontjából. Az értelmezés alapelvét és módszerét Ramsey W.
adta meg (1924) és az azóta elvégzett munkálatok kimutatták, hogy a parteltolódásokat
a két vitás tényező bonyolult összefonódása okozza. Ezek a vizsgálatok egyszersminden-
korra megmutatták, hogy a fiatal mozgások értelmezésénél nem elvont tektonikai spe-
kulációkra, hanem széles területen gyűjtött megfigyelési tényekre kell támaszkodni.
A megfigyeléseknek a következőkre kell kiterjeszkednie :

1 . A földrengések során keletkező szerkezeti elváltozások. A gyakori rengések
területein khnutatták, hogy a nagyobb rengések átlag 2 — 3 m magasságú elmozdulá-
sokat okoznak. Egy évszázad alatt nagyobb számú ilyen rengés figyelhető meg. Ezzel
szemben az egyenletes szintváltozást mutató területeken az egy évszázadra eső szint-
változás átlagosan 1 m és ritkán haladja meg a 2 m-t. Eszerint a töréses területek jelen-
leg sokkal nagyobb erőknek vannak kitéve és az erők hatása többször lépi át az anyag
törési szilárdságát, mint az epirogenetikus mozgások területén. A földrengések másik
fontos hatása a tengeralatti üledékcsuszamlások keletkezése. Ezek az atektonikus moz-
gások a földtani múltból is számos esetben kimutathatók.

2. Igen fontos vizsgálati módszer a tengerszintváltozások nyomonkö vetése.
Az erre vonatkozó megfigyelések kimutatták, hogy a szárazföldek emelkedése nem egyen-
letes, hanem mozaikszerű egyenlőtlenséggel megy végbe, és az egyes mozaikdarabkák
hol elhagyják a többit, hol pedig késlekednek hozzájuk képest.

3. A tengerparttól távolabb eső területeken a földkéreg elváltozásait pontos há-
romszögeléssel és szintezéssel lehet ellenőrizni. Ezek a munkálatok azonban többnyire
nem földtani célra készülnek, nem megfelelő irányúak és a valóságos elmozdulásokra
csak minőségi következtetéseket engednek meg. Mégis sikerült ezzel a módszerrel első-
sorban nagyobb területekre kiterjedő billenő mozgásokat, kivételes esetekben pedig
vízszintes eltolódásokat is kimutatni.

4. Régi térképek, rajzok és mondák alapján is nyomozhat ók bizonyos elmozdulá-
sok, elsősorban a partvonal mozgásai. Emberi építmények szolgáltatta adatok közismert
példája a pozzuoli Szerapisz templom, újabban vált ismeretessé a Holt-tenger melletti
időszámításunk kezdeti esszénus kolostoron áthúzódó, régi iratok alapján i. e. 31 -re
tehető, 30 cm-es törés.

5. A leggazdagabb megfigyelési anyag szorosan a földtan vizsgálati köréből szár-
mazik. Ide tartozik a felszínalakulás vizsgálata (belföldi jég határának mozgásai, bel-
vizek állapotváltozásai, víz sótartalomváltozása, parteltolódások), az üledékek vizsgá-
lata (települési helyzet megváltozása, folyamatosan beszakadó árkok feltöltődése, vető-
dések magasságának megállapítása) és végül a megfigyelhető töréses formák és réteg-
hajlatok észlelése és értelmezése.

Mindezek az adatok, a Föld egészére kiterjedő összesítésben, arra mutatnak,
hogy a Föld múltjából ismert szerkezeti elváltozások úgyszólván a szemünk előtt történ-
nek. Ez alól talán csak a takaróképződés kivétel. A folyamatok szerkezeti jellege termé-
szetesen a felszíni kőzetfizikai és erőművi hatásokat tükrözi, a mélyebb régiókban egy-
idejűleg lejátszódó elváltozások rejtve maradnak. Éppen ezért fontos a mai felszíni
mozgásformák részletes elemzése, hogy a múltbeli mozgások esetében ebből kiindulva
meg tudjuk állapítani a szerkezeti mozgások keletkezési mélységét. A jelenkori elvál-

200

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

tozások jellegei arra mutatnak, hogy bizonyos mozgásmódok (gyűrődés, regionális át-
alakulás) a mélyebb övekre korlátozódnak : egy adott területen a különböző mélységi
övékhez tartozó mozgásmódok különbözőképpen rakódhatnak egymásra, aszerint,
amint a kőzetösszlet egészben véve emelkedik, vagy süllyed a földkéregben. A gyűrődés
után következő töréses elmozdulások az összlet emelkedésére vallanak : a legtöbb eset-
ben ezt lehet megfigyelni. De éppen úgy megtörténhetik ennek a folyamatnak ez ellentéte
is. Ez a szemlélet — úgy tűnik — jobb értelmezése a megfigyelhető tényeknek, mint az,
amely a szerkezeti formák egymásrakövetkezését a kéreg merevedéséből, konszolidációjá-
ból vezeti le.

Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a Geologische Rundschau fiatal mozgások-
kal foglalkozó füzete és benne Wegmann cikke nagymértékben hozzájárul a tek-
tonikai elméletek romantikus elemeinek lemorzsolásához és a tektonizmus folyamatai-
nak helyes megértéséhez. Végül öröimnel állapíthatjuk meg, hogy mind megfigyelési,
múld szemléleti téren nálunk sem marad el a szerkezeti kutatás a Rundschau cikkeiben
mutatkozó szinttől. Többek között, „Elemző földtan” könyvünk teljesen ebben a gon-
dolatkörben mozog.

B a 1 k a y

E d w a r d s, A. B.: Textures of the őre minerals and their significance (Az érc-
ásványok textúrái és azok jelentősége). II. kiadás. Australian Inst. Min. et Met., Mel-
bourne, 1 954.

Az ércmikroszkópia tárgyköréből az utóbbi években több értékes és nagysikerű
kiadvány jelent meg. Ezek közé kell sorolnunk A. B. Edwards ausztráliai kutató-
nak, a Commonwealth Scientific and Industrial Research Organization ásványtani osz-
tálya vezetőjének könyvét is, mely rövid néhány év alatt második kiadást ért meg. Sike-
rének egyik nyitja minden bizonnyal a kiemelkedően gondos kiállításban, a tetszetős és
tanulságos illusztrációkban rejlik. Mindenekelőtt a mikrofelvételek nagy gyakorlatra
és hozzáértésre valló inegválogatását, valamint ezek szinte minden esetben kifogástalan
reprodukcióját illeti nagy elismerés. A szöveti, ill. szerkezeti típusok túlnyomó többségét
ausztráliai példákon mutatja be, ami már magában véve is felkelti más kontinensek
kutatóinak érdeklődését.

A feladat, mit a könyv írója maga elé tűz, nem a legkönnyebbek közül való :
az ércásványok mikroszkópi struktúrájának (az angol szaknyelv szerint „textúra”-
jának!) rendkívül sokféleségét kísérli meg rendszerbe foglalni és erről a lehetőségekhez
mérten áttekintést nyújtani. Edwards a kérdést úgy oldja meg, hogy az anyag egy
részét nem genetikai csoportosításban, hanem jelenség-típusok szerint tárgyalja (pl.
zónásés szalagos szerkezetek, deformációk, szilárd oldatok, kiszorítási jelenségek stb.)
Ennek azután bizonyos rendezetlenség, ill. összefüggéstelenség a következménye, vagyis
az, hogy genetikailag szorosan egymásba fűződő szerkezeti formák egymástól távol
kerülnek és ugyanakkor heterogén csoportok keletkeznek. Legszembetűnőbb ez pl. az
„elsődleges” szalagos szerkezetek felsorakoztatásában. De az egyes fejezetek sem ará-
nyosak, ill. a, bennük tárgyalt jelenségformák fontosságukhoz mérten más részletezést
kívánnának. így a „deformációkat” aránylag nagyon röviden és leegyszerűsítve foglalja
össze. Hasonlóképp az érckialakulás egyik leglényegesebb mozzanatáról, a „kiszorítá-
sos” szöveti jelenségekről szóló fejezetét is kissé szűkre szabta. Viszont a „szilárd oldatok”-
kal aránytalanul terjedelmesebben foglalkozik, igaz, hogy ezen belül az eddig ismeret-
len részleteknek egész sorát tárja elénk és mindenkor a legkorszerűbb értelmezést fűzi
hozzájuk. A könyv legnagyobb érdeméül éppen azt jelölhetjük meg, hogy belőle a kiváló
megfigyelőkészséggel párosult, széles látókörű, kitűnő elméleti tájékozottság tükröződik.

Nagyon tanulságos a könyv befejező szakasza, mely az ércmikroszkópi ismere-
teknek az ércelőkészítésben és feltárásban való felhasználásáról tájékoztat. Az nem meg-
lepő, hogy az európai irodalomból átvett példák közt a kárpátövezeti lelőhelyek nevét
(pl. Rosenau, Hungary) kétszeres hibával olvashatjuk.

Az opak ásványok vizsgálatával és ércgenetikával foglalkozó szaktársainknak
a kitűnően illusztrált kiadvány igen jól használható kézikönyvéül szolgálhat.

Sztrókay

IRODALOM

L e v o r s e n, A. I.: Geology of Petroleum. San Francisco, 1956

Acta Geologica Acad. Sci. Hungaricae.

Tóm. III. Fasc. 4. 1955.

B a c s á k Gy. : Pliozán- und Pleistozánzeitalter im Piciit dér Himmelsmecha-
n ik (A pliocén és pleisztocén az égi mechanika tükrében) 305 — 346. old.
Kretzoi M. : Dolomys and Ondatra (Dolomys és Ondatra). 347 — 356. old.
K r i v á n P. : Die klimatische Gliederung des mitteleuropáiselien Pleistozáns
(A középeurópai pleisztocén éghajlati tagolódása). 357 — 382. old.

Szörényi E. : Notes pour servir á l’étude des Archiacia (Échinides) (Jegy-
zetek az Archiacia nem vizsgálatához). 383 — 392. old.

Vértes L. : Les conditions de l’interstadial würmien I/II hongrois élucidées
pár l’examen des remplissages de grottes (A würmi I/II interstadiális viszonyai
barlangkitöltések vizsgálata alapján). 393 — 407. old.

Tóm. IV. Fasc. 1. 1956. Cristallogv. — Min. — Petr. — Geochemia

Földváriné Vogl M. — K oblencz V. : Sur les possibilités de l’ana-
lyse thermique différentielle des minéraux de manganése (A mangánércek
differenciális termikus vizsgálatának lehetőségei). 85 — 94. old. *

Gedeon T. G. : Bayerite in Hungárián Bauxite (Bayerit a magyar bauxitok-
ban). 95 — 106. old.

Kliburszky B. : Thermische Schnellanalyse, ein DTA-Apparat für in-
dustrielle Serienprüfungen (Termikus gyorsanalízis, DTA-készülék ipari sorozat-
vizsgálatokhoz). 107 — 112. old.

Konta J. (Prága) : Crystal orientation of two Phosphates in tlie Scales of
Permian of tlie Group Palaeoniscidae (Foszfátásványok irányítottsága a Pala-
eoniscus-csoportba tartozó permi halmaradvány vázában). 113 — 122. old.
Sasvári K. : The Crystal Structure of A-Bayerite, Al(OH)3. (Az A-bayerit
kristályszerkezete). 123 — 129. old.

' Geophysica

Aujeszky L. : Détermination des valeurs numériques pour le moment
d’inertie, le moment angulaire et lenergie cinétique rotatoire de l’atmosphére
terrestre (A földi atmoszféra tehetetlenségi és szögnyomatékának, valamint
kinetikus forgási energiájának számszerű meghatározása), 1 — 14. old.

B a r t h a Gy. : A 40—50 Year Period in the Secular Variation of tlie Geo-
magnetic Field (A földmágneses mező 40 — 50 éves periódusai a szekuláris
változásokban), 15 — 42. old.

Egyed L. : A New Tlieory on the Internál Constitution of the Earth and
its Geological-Geophysical Consequences (A Föld belső felépítésének új elmé-
lete és annak földtani-geofizikai következményei), 43 — 83. old.

M. Áll. Földtani Intézet Évkönyve

XLIV. kötet 1 . füzet :

Andreán szky G. — S. Kovács É. : A hazai fiatalabb harmadidő-
szaki flórák tagolódása és ökológiája. !-■— 319. old.

202

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

Acta Mineralogica-Petrographica Universitatis Szegediensis

Tora. VIII. 1955.

Erdélyi J. : Beitráge zűr mineralogischen Kenntnis des Gebirges von Ve-
lence (Adatok a Velencei-hegység ásványtani ismeretéhez) 3 — 12. old.
Grasselly Gy. : The Determination of the Composition of the Mn02-Mn203-
Mn304 Systems (Az Mn02-Mn203-Mn304 rendszerek összetételének meghatá-
rozása), 13 — 26. old.

Koch S. : Eiquid-magmatic pyrrhotite írom Szarvaskő (Likvidmagmás
pirrhotin Szarvaskőről), 27 — 33. old.

Mauritz B. : Mineralogic and Petrographic Observations (1953). (Ásvány-
tani és kőzettani megfigyelések 1953-ban), 34 — 36. old.

Mauritz B.: Recent Observations Dealing witlr the Zeolite Minerals of
the Basalt Rocks in the Highlands of Laké Balaton (Megfigyelések a Balaton-
felvidék bazaltjainak zeolit-ásványain), 37 — 40. old.

Mezősi J. : The Coloration of Montmorillonites at Various pH Values (Mont-
morillonit festődése különböző pH értékek mellett), 41 — 50. old.

M i h á 1 1 z I. : Erosionszyklen-Anháufungszyklen (Lehordási- és felhalmo-
zódási ciklusok), 51 — 62. old.

Vendl A. — Mándy T. : Schnellmethode zűr Unterscheidung von Pyrit
und Markasit (Gyors módszer a pirít és markazit megkülönböztetésére), 63 — 70.
old.

Hidrológiai Közlöny

35. évf. 11 — 12. szám:

B é 1 1 e k y L. : Az artézi kutak építésével kapcsolatos időszerű kérdések,
430—436. old.

Szebényi L. : Artézi vizeink függőleges irányú mozgásáról, 437 — 440. old.
Cziráky J. : Jelentés az Országos Balneologiai Kutató Intézet Hidrogeoló-
giai Osztályának 1952. és 1953. években végzett vidéki gyógyforrásokkal kap-
csolatos vízhozam és hőmérséklet méréseiről, 441 — 454. old.

36. évf. 1 . szám :

Horusitzky F. : Újabb hévvízfeltárások lehetősége Budapesten, 4 — 9. old.

Orsz. Meteorológiai Intézet Kiadványai

XX. kötet, 1955.

Béli B. : A troposzféra rétegzettsége. 250 — 259. old.

Izvesztija Ak. Nauk SzSzSzR, szer. geol.

1956. évi 1. szám:

Vlaszov K. A. : OaKTopbi o6pa30BamiH pa3JinMHbix ranoB peflKOMerajibHbix
rpamiTHbix nerManiTOB (A ritkafém gránit-pegmatitok egyes típusainak képző-
dése), 65 — 89. old.

Pej ve A. V. : Oöigan xapaKTepiicTHKa, KJiaccmjHiKamifl n npocTpaHCTBeH-
hoc pacnojio>KeHne myönHHbix pa3ji0M0B. rjiaBHenmne raribi rjiyőnHHbix pa3-
jiomob. CTaTbH I.(A mélységi törések jellemzése, rendszerezése és térbeli helyzete,
főbb típusai. I. cikk), 90 — 105. old.

Geologické Práce Slovenská Akadémia Vied. Bratislava

Zosit 40. 1955. :

Ján Senes: Stratigraficky a biofaciálny vyskum niektorych neogénnych
sedimentov Vychodného Slovenská na zákíade makrofauny (Kelet-Szlovákia
neogén üledékeinek rétegtani és biofácies-vizsgálata makrofauna alapján),
3 — 165. old. 10 táblával.

Zprávy 3. 1955.

Ján Bystricky: Prispevok ku stratigrafii Juhoslovenského Krasu (A dél-
szlovákiai karszt rétegtana), 27 — 57. old.

Irodalom

203

4. 1955.

Ján Gas parik: Stratigrafické pomery neogénu v oblasti Medzi herlanmi
a bidovcami na Vychodnom Slovensku (Kelet-Szlová ia neogénjének rétegtani
viszonyai), 61 — 71. old.

Iván L. : Zpráva o geologickom vyskume v severnej oblasti Podunajskej
Niziny (A Duna-medence északi részének földtani kutatása), 127 — 134. old.

Acta Geologica Polonica

Vol. V. No. 3.

Rozy cki, St. Z. : Parkinsonie, garantiany i strenicerasy z doggeru obrzezenia
Gór Swietokrzyskich i ich znaezenie stratygraficzne (A Swietokrzyskieh hegység
Parkinsoniái, Garantianái és Strenocerásai és azok rétegtani értéke), 305 — 341.
old.

Turnau — Morawska, M. : Znaezenie analizy mineralów cigzkich w
rozwújzywaniu zagadnieií geologieznyeh (Nehézásvány analízis és a földtani
problémák megoldása), 363 — 388. old.

Zbornik radova, Belgrád

VIII. kötet 1956.

Sikosek, B. : Einige geotektoniselie Beobachtungen im Ostteile Ostserbiens
(Geotektonikai megfigyelések Kelet-Szerbia keleti részén), 11 — 20. old.
Atanackovic, M. : Das maríné Palaogen auf den Nordabhangen von
Skopska, Crna Gora (Tengeri paleogén a Crna Gora északi lejtőjén), 1 13 — 134.
old.

P a p p , A. : Beitrag zűr Kenntnis dér Bánd- und Süsswasserschnecken aus
dem Jungtertiár Serbiens (Adatok a szárazföldi és édesvízi csigák ismeretéhez
a szerbiai fiatalharmadidőszaki képződményekben), 29 — 34. old.

P a n t i c, N. K. : Contributions á la connaissanee de la paléoflore de Serbie
(Adatok Szerbia fosszilis flórájának ismeretéhez), 203 — 220. old.

Rudolf — V e s i c, R. : Die mineralogischen Untersuehungen dér Rössbe-
schaffenheit in dér Umgebung von Beograd (Ásványtani vizsgálatok a Belgrád
környéki löszökön), 225 — 240. old.

Deleon, G. : Results of preliminary geochemieal investigation of the ehro-
mites írom Yougoslavia (Előzetes geokémiai vizsgálati eredmények a jugosz-
lávia krómitokon), 333 — 342. old.

Ouaternaria

Vol. II. 1955. :

Emílián i, C. : Pleistocéne temperature variations in the Mediterranean
(A pleisztocén éghajlat változásai a Mediterráneumban), 87 — 98. old.

Bibliographie des Sciences Géologiques

Törne XXVI. Fasc. 2. 1955.

Bulletin de la Société Belge de Géologie

Törne BXIV. Fasc. 2. 1955.

Melchior P. J.: Ees divers aspects des marées terrestres (Ár — apály
jelenségek különböző szempontból). 252 — 303. old.

Annales de Paléontologie

Törne XRI. 1955.

Teilhard de Chardin P.: Rés singularités de l’espéce hiunaine

(Az emberi faj sajátságai), 3 — 54. old.

204

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

Geologische Rundschau

Bd. 43. Heft 2. 1955.

Brückner, W. : The Mantle Rock („Laterite”) of the Gold Coast and its
origin (Az Aranypart lepel kőzete, [„lateritje”] és annak keletkezése), 307 — 326.
old.

Ackermann, E. : Zűr Unterscheidung glazialer und postglazialer Fliess-
erden (Glaciális és posztglaeiális talajfolyások megkülönböztetése), 328 — 341.
old.

Bonte A. — Célét, P.: Sur la signification des sédiments rouges et yerts
du Trias du Jura Francais (A Francia Jura vörös és zöld üledékeinek jelentő-
sége), 342 — 349. old.

Falke, H. : Die Rotsediinentation im Saar-Pfálzischen Rotliegenden (A Saar-
Pfalz környéki vörös fekü vörös üledékképződése), 350 — 351. old.

B r a n d, G. : Sedimentpetrograpbisehe Untersuchungen an Sandriffen dér
gezeitenfreien Ostsee und ihre hydrograpliische Ausdeutung (Üledékkőzettani
vizsgálatok az árapály mentes Keleti-tenger homokzátonyain és azok liidro-
gráfiai értékelése), 427 — 428. old.

W e t z e 1, W. : Seltene Metallverbindungen in Sedimenten (Ritka fémkötések
az üledékekben), 464 — 468. old.

Grim, R. E. — B r a d 1 e y, W. F. : Structural Implications in Diagenesis
(Szerkezeti változások a diagnezis folyamán), 469 — 474. old.
Pustowaloff, L. W. : Über sekundáre Veránderungen dér Sedimentge-
steine (Az üledékes kőzetek másodlagos változásai), 535 — 550. old.
Hántzschel, W. : Lebensspuren als Kennzeichen des Sedimentations-
raumes (Életnyomok, mint az üledékképződési hely ismertetőjelei), 551 — 561.
old.

Brinkmann, R. : Gerichtete Gefüge in klastischen Sedimenten (Irányított
szövet törmelékes üledékekben), 562 — 567. old.

Engelhard t, W. — Füchtbauer, H. — Goldschmidt, H. :
Einige Ergebnisse dér quantitativen Röntgen analyse feinkörniger Sedimente
(Finomszemű üledékek mennyiségi röntgenanalízisével kapcsolatos eredmé-
nyek), 572 — 576. old.

Wiont.zek, K. H. : Permeabilitátsprofile als Methode dér Feinstratigraphie
am Beispiel von Zeehsteinprofilen des Weser-Ems-Gebietes (Áteresztőképes-
ségi szelvények a finom-sztratigráfia szolgálatában, a Weser-Ems-terület zech-
stein rétegsorának példáján), 577 — 578. old.

Bd. 44. Sonderband. Tektonik und Lagerstátten im Rheinischen Schiefergebirge (A
Rajnai Palahegység tektonikája és teleptana) c. cikksorozat. 1 — 480. old.

Meues Jahrbuch für Geologie und Palaonfologie. Monatshefte

1955. Heft 1. :

S e i b o 1 d, E. : Rezente Jahresschichtung in dér Adria (Mai évszakos réteg-
zettség az Adrián), 11 — 12. old.

1955. Heft 2.

R u 1 1 e, E. : Problematische Mikrobestandteile aus dér Oberen Süsswasser-
molasse (Kérdéses mikromaradványok a felső édesvízi molasszból), 71 — 76. old.
H o f k e r, J. : Kleinforaminiferen und paláontologische Chronologie (Apró
Foraminiferák és őslénytani kronológia), 77 — 81. old.

1955. Heft 4/5.

Zűr Sedimentologie des Ruhrkarbons und vergleichbarer jüngerer Ablagerun-
gen im nordwestdeutschen Raurn (Az északnyugat-német terület karbon és
fiatalabb összehasonlítható üledékeinek üledékföldtana) c. cikksorozat. 145 —
224. old.

1955. Heft 6.

S e i b o 1 d, E. : Beobachtungen zűr Tátigkeit von Bohrmuscheln (Megfigyelé-
sek a fúrókagylók tevékenységén), 248 — 251. old.

Irodalom

205

Heft 7.

S e i b o 1 d, E. : Ein Hangrutsch als tektonisches Modell (Egy csúszás mint
tektonikai modell), 278 — 296. old.

L o t z e, Fr. : Historisches zűr Wünsehelrutenfrage (A varázsvessző történeté-
hez), 308—310. old.

N i c k e 1, E. : Apparative Bemerkungen zűr Konoskopie (A konoszkópia
műszerkérdései), 311 — 315. old.

Heft 9.

0 u i r i n g, H. : Erdmagnetismus und geothermiscke Tiefenstufe (Föld-
mágnesség és geotermikus grádiens), 369 — 390. old.

Heft 10.

M a c k o w s k y, M.-Th. : Dér Sedhnentationsrhytmus dér Kohlenflöze (Kő-
széntelepek üledékképződési ritmusa), 438 — 448. old.

Zeitschrift dér Deutschen Geologischen Gesellschaft

Jahrg. 1953. Bd. 105. Teil 2. :

S c li i n d e w o 1 f, O. H. : Über die Faunenwende vöm Paláozoikmn zuni

Mezozoikum (A paleozoikum és mezozoikum közötti faunaváltozás), 153 — 182.
old.

v. B ü 1 o vv, K. : An-aktualische Wesenzüge dér Gegenwart (A jelen an-ak-
tuális jellemvonásai), 183 — 196. old.

S c h e n k, E. : Solifluktion (Szoliflukció), 197 — 202. old.

Seilacher, A. : Die geologische Bedeutung fossiler Eebensspuren (Köve-
sült életnyomok földtani jelentősége), 214 — 227. old.

Teil 3.

Zűr Geologie des süddeutschen Molassegebietes (A délnémet molassz-vidék
földtana) c. cikksorozat. 303 — 517. old.

Teil 4.

Probleme salinarer Formationen (Sós összletek problémái) c. cikksorozat-
589—736. old.

Geologie

Jahrg. 4. Heft 4. 1955.

Brockamp, B. : Zuni Werdegang dér Yortiefen (Az előmélységek kelet-
kezése), 363 — 396. old.

K a e m m e 1, Th. : Über einige Merkmale isotroper, fast-isotroper (diffus
geregelter) und scheinbar isotroper Gefüge (Izotróp, közel-izotróp [diffúz mó-
don szabályozott] és látszólag izotróp szerkezetek egves jellemvonásairól)
433—448. old.

Heft 5.

W i e s e, H. : Tiefentellurik-Erforschung dér Erdkruste durch geomagma-
tische Variationen (A földkéreg mélyföldtani vizsgálata földmagmás variációk-
kal).

Geologisches Jahrbuch dér Geol. Landesanst. dér Bundesrepublik Deutschland, Hannover

Bd. 69. 1955.

Mückenhausen, E. : Über die Geschichte dér Bődén (A talajok története),
501—516. old.

Teichmüller, M. — Teichmüller, R. : Zűr ruikrotektoniscken Ver-
formung dér Kohlé (A kőszén mikrotektonikai alakváltozásai), 263 — 286. old.
\V e r n e r, H. : Über den Nachweis mariner Beeinflussung von Torf und Kohlé
(Tőzeg és kőszénre gyakorolt tengeri behatások kimutatása), 287 — 292. old.

Abhandlung des Hessischen Landesamtes für Bodenforschung. Wiesbaden

Heft 11. 1955.

Stremm e, H. E. : Bodenentstehung und Mineralbildung im Neckarschwemm-
lelim dér Rheinebene (A Rajna-síkság Xeckar-hordalék agyagának talajkelet-
kezési és ásványképződési folyamatai), 5 — 79. old.

206

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

Bulletin of the Geol. Soc. of America

Vol. 66. No. 9. 1955.

Griffiths, J. C. : Sphericity and roundness of quartz grains in sediments
(Kvarc szemcsék szfericitása és gömbölyűsége az üledékekben), 1075 — 1096. old.
T i 1 1 o n, G. R. - — P a 1 1 e r s o n, C. — Brown, H. — Inghram, M. —
Hayden, R. — Hess, D. — Larsen, E. : Isotopic coinposition and
distribution of lead, uránium and thorium in a Precambrian gránité (ólom,
urán és tórium izotóp-összetétele és eloszlása egy prekambriumi gránitban),
1131 — 1148. old.

No. 10.

Handin, J. — Fairbairn, H. W. : Experimental deformation of Has-
mark dolomité (A , .Hasmark dolomit” kísérleti deformációi), 1257 — 1274. old.
Robertson, E. C. : Experimental study of strength of rocks (Kőzetek
szilárdságának kísérleti vizsgálata), 1275 — 1314. old.

No. 11.

C r o w e 1 1, S. C. : Directional-current structures from tlie Prealpine Flysch,
Switzerland (Irányított folyásos szerkezetek az előalpi flisben),

Miller, R. D. — Scott, G. E. : Sequence of alluviation along the Loup
rivers, Nebraska (Alluviális rétegsor a Loup-folyó mentén)

Economic Geology

Vol. 50. No. 7. 1955. :

Hartma n, J. A. : Origin of Heavy Minerals in Jamaica Bauxite (Jamaikai
bauxit neliézásvánvainak származása), 738 — 747. old.

No. 8.

K i n g, L. H. — K e 1 1 e y, D. G. : Investigation of the Coking Properties
of Coal by Vacuum Differential Therxnal Analysis (Vizsgálatok a kőszén
kokszosodási sajátságain vákuum -differenciális-termális analízis során), 832 —
854. old.

American Journal of Science

Vol. 253. 1955. nov. :

Edén, W. J. : A laboratory study of varved clay from Steep Rock Laké,
Ontario (Laboratóriumi vizsgálatok finoman rétegzett agyagon, Steep Rock
Laké, Ontario).

Journal of Sedimentary Pelrology

Vol. 21. No. 4. 1955.

C a r r o 1 1, D. : Pebbles from a Pathole : a study in shape and roundness
(Kavicsok alak- és gömbölyítettségi vizsgálata).

Quarterly of the Colorado School of Mines

Vol. 50. No. 1. 1955.

Travis, R. B. : Classification of Rocks (A kőzetek rendszerezése), 1 — 98. old.
No. 3. 1955.

Kiér s eh, G. A.: Engineering Geology (Mérnökgeológia), 1- — 122. old.

Special Papers of the Geol. Soc. of America

Vol. 63. 1955. :

A g r i c o 1 a, G. : De Natura Fossilium (Textbook of Mineralogy), 1 — 223.
old. Az 1546,-i első kiadás fordítása,

Bibliography and Index of Geology Exclusive of North America.

Vol. 19. 1954.

Journal of the Faculty of Science Hokkaido University, Ser. IV. Geol. and Min.

Vol. IX. No. 2. 1955.

M i n a t o, M. : Japanese Carboniferous and Permian Corals (Japán karbon
és permi korallok), 1 — 202. old. és 43 tábla.

TÁRSULATI ÜGYEK

1 955 ŐSZI ÜLÉSSZAK ELHANGZOTT ELŐADÁSAI
Szeptember 7. Előadóülés

Elnök : Szádeczky-Kardoss Elemér

Olivér, R. L. vendég : A Borrowdale-i (Angliai Tóvidék) vulkáni összlet
gránátjainak és mellékkőzeteinek eredete

Előadó az Angliai Tóvidéken vízszintes és függőleges kiterjedésben is jelentős
alsószilúr (ordovíeiumi) metamorfizálatlan, láva-tufa-eredetű vulkáni, és intruzív
kőzetek gránátjainak tulajdonságait és eredetét vizsgálta. Kiterjedt anyagvizsgálaton
alapuló következtetései szerint a gránátok a ,,Borrowdale”-magmából közvetlenül
kristályosodtak ki. Nem egészen biztos abban, hogy a vulkáni összlet és az intruzív
kőzetek gránátjai egyazon magmából származtak, bár a kristályosodás feltehetően azo-
nos környezetben folyt le mind a két esetben.

Olivér szerint három tényező játszik lényeges szerepet a gránátok mag-
más kristályosodásában : 1 ) a magma kovasavas telítettsége ; 2) a magma telí-

tettsége Al2Ó3-dal ; 3) a viszonylag jelentős Fe/Mg arány. Az 1 . és a 3. tényező a közön-
séges differenciáció következménye. Bizonytalan azonban az a körülmény, hogy az A1
ugyanolyan módon koncentrálódik-e. Egyes esetekben a gránátkristályosodás az A1
helyi feldúsulásától függ, and helyi vonatkozásban metamorf pala vagy más A1 tartalmú
kőzet asszimilációjának következménye. A Tóvidéken semmi sem utal arra, hogy a
gránát mélységi Ál tartalmú kőzetek asszimilációjának a következménye. A fekvő
,,skiddavi-pala” összlet azonban az A1 asszimilációs forrásaként is értelmezhető.

Olivér vendég : Olvadásos tufák a Borrowdale-i vulkáni összletben

Olivér az ÉNy-angliai Tóvidék ordovíeiumi vulkáni összletében az Új-
Zélandról ismertetett ignimbrithez hasonló származású olvadásos tufákat ismert fel.
Az líjzélandi ignimbritet mikroszkóposán néhány kristályos szemcse (oligoklász, kvarc)
mellett túlnyomórészt poruemű kőzetüveg építi fel párhuzamos elrendezésben. Bár
a tóvidéki olvadásos tufákban semmi sem mutat már az eredeti szögletes üvegtörmelékre,
Olivér, R. L. szerint kétségtelen, hogy a felzites alapanyag kőzetüvegből származ-
tatható devitrifikációs termék. A tóvidéki olvadásos tufa keletkezése megfelel az ignim-
brit keletkezésének. Eszerint a kőzetszemcsék lehullásuk után is megtartották olvadási
hőmérsékletüket, összeolvadtak és megmerevedtek. A keletkezett olvadásos tufa láva-
eredetű kőzethez hasonlít.

Vita: Szádeczky-Kardoss E., Olivér, R. E., Szádeczky-
Kardoss E., Mauritz B., Olivér, R. E., Szádeczky-Kardoss E.,
Mauritz B., Olivér, R. E., Mauritz B., Földvári A., Olivér, R. E.,
Mauritz B., Olivér, R. L., Csajághy G., Pantó G., Kiss J., Szá-
deczky-Kardoss E.

Az előadások és a vita anyaga megtekinthető az EETE Földtani Intézetének
könyvtárában.

Résztvevők száma : 32

Október 5. Előadóülés

Elnök : Horusitzky Ferenc

Boda Jenő: A magyarországi szarmata

Az előadás a hazai szarmata fauna monografikus feldolgozásából nyert adatok
rövid összefoglalása. A Foraminiferák kis nemzetség- és faj-, de nagy egyedszám-
ban vannak képviselve. A Nubecularia nemzetség Várpalota mellől is előkerült ; ugyan-

208

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

csak innen ismerjük az Alveolina meló szarmata autocliton előfordulását is. A Bryozoák
csak néhány fajjal képviseltek ; a Bicske-Zsámbéki medencében, a Tétényi platón
kőzetalkotó mennyiségben lépnek fel. A férgek törzséből a Spirorbis heliciformis jófor-
mán egyeduralkodó ; különösen nagy számban lép fel a bryozoás képződményekben.
A molluszka fauna származását tekintve bárom csoportból áll : 1) rehktum fajok,

2) rebktum nemzetségek új fajokkal, 3) elegyes-édesvízi és szárazföldi fauna. A kagylók
közül a Cardium nemzetség szerepel a legnagyobb fajszámmal, míg ugyanakkor a
Tapes nemzetség található legnagyobb példányszámban. Csigák közül a Trochus-íélék
a legnagyobb fajszámúak, míg egyedi mennyiségben a Cerithium- félék uralkodnak.
A szarmata fauna maradványfauna. A szarmata emelet a tortonai emeletet felváltó
csökkentsósvízi kifejlődés önálló jelleggel. Önálló emelet, nem a tortonai emelet záró-
tagja, ellenben kétségtelenül a miocén kor vége. A hazai szarmata szintezése ill. pár-
huzamosítása a délorosz szarmatával még eddig nem sikerült. A délorosz szarmata
szintjeiből hazánkban feltételezhetjük az alsó- és a középsőszarmatát (volhíniai és bessza-
rábiai emelet). A felső szarmata (kerzoni emelet) nálunk már a pannóniai emelet kez-
detét jelenti (a kerzoni emelet sem prioritás, sem faimája alapján nem sorolható a
szarmatához) .

Vita: Reich L., Kretzoi M., Reich L., KókayJ., Horusitzky
F„ B oda J.

A monográfia az Áll. Földt. Int. kiadványaként jelenik meg.

Résztvevők száma : 76.

Október 19. Könyvankét

Vitavezető : Földvári Aladár

Földvári Aladár : Megnyitó

Tisztelt Könyvankét!

Mai ülésünk más könyvankétoknál fokozottabb felelősséget kíván meg tőlünk.
Szádeczky professzor Geokémiája az új gondolatok, elméletek olyan bőségével
árasztotta el a magyar geológus társadalmat és ezek az új elgondolások a földtani tények-
nek értelmünk előtt olyan, eddig elrejtett összefüggéseit tették érthetővé, hogy az új,
geokémiai gondolkodásmód teljes elsajátításához időre van szükségünk. A tudomány-
történet szerint az új utakat nyitó gondolatok és egyben sikerének, helyességének
egyik fő jellemzője, hogy viharos gyorsasággal indukálja a hozzá kapcsolódó újabb
gondolatokat, futótűzként terjed végig az egész addigi ismeretanyagon és annak újra-
rendezése után tudásimkat magasabb szinten foglalja össze.

Azt hiszem bátran megállapíthatjuk, hogy a Szádeczky - Kardoss -féle
Geokémia ilyen ismeretét rendező kezdeményezés minden jelét mutatja. Elég erre bizo-
nyítékul felhozni, hogy maga a szerző is több ízben átírta, kibővítette kéziratát, hogy
a saját műve által indukált újabb elgondolásokat könyvébe beépítse. Azóta is tanúi
vagyunk az egymás után előadott, új felismeréseket rögzítő előadásainak. De azt hiszem
mindenki észrevette magán, hogy sok problémát másként, világosabban lát a könyv
elolvasása után.

Minekünk többieknek minél előbb el kell sajátítanunk a geokénúai látásmódot,
míg annyira vérünkké lesz, mint a már automatikusan alkalmazott földtani, kőzettani
vagy teleptani módszereink.

A mai ülésre felkért hozzászólók nagy száma jelzi, hogy a geokémiában érintett
problémák milyen széles körűek. A könyv idegen nyelvű kiadása előtt különösen fontos,
hogy az összes magyar szakemberek tudásuk legjavával segítsenek hozzá, hogy az lehe-
tőleg minden részletében hibamentes, meg nem támadható módon kerüljön a nemzet-
közi tudományos világ elé.

Hosszú idő óta nem szerepelt a magyar földtani tudomány ilyen alapvető kér-
désekkel foglalkozó könyvvel a tudományszak irányításában. Kérem a kartársakat,
hogy nyíltan, semmi, általuk észlelt liiányosságot el nem hallgatva segítsék speciális
ismereteikkel sikerre Szádeczky-Kardoss Elemér Geokémia c. könyvének
külföldi bemutatkozását. Hiszen az ő sikere a mi sikerünk is, magyar siker és ezen
keresztül az egységes emberi tudás sikere is.

Grasselly Gyula : Szádeczky-Kardoss E. Geokémia c. köny-
vének ismertetése :

Vita : G e d e o n T., Horusitzy F., Jantsky B., Koch S., Len-
gyel B., Neme ez E., Fan tó G., Sztrókay K., Egyed L-, Gr ossz Á.

Társulati ügyek

209

I . rész. Általános geokémia

Az első rész a geokémia általános kérdéseit tárgyalja. Célkitűzésének megfelelően
az egyes fogalmak meghatározásán és egymás mellé sorakoztatásán túl rendszeresen
kifejti az elemek atom-, elektronszerkezete, földi elterjedése, gyakorisága és migrá-
ciója közti kapcsolatot.

A vegyértékváltozások jelentőségének helyes értékelése tette lehetővé az elemek
Goldschmid t-féle geokémiai rendszerében levő hiányok pótlását, egyes elemek
kétséges besorolásának helyesbítését, általában az elemek geokémiai rendszerének
finomítását a nagyobb csoportok (kalkofil, litofil) továbbosztásával. Az új felosztás
során az egy-egy csoportba sorolt elemek sokkal több okkal kerültek azonos csoportba,
mint régebbi beosztásuk alapján.

A Goldschmid t-féle rendszer szerint a kalkofilia a kénhez való nagy affi-
nitást, szulfofiliát, a litofilia pedig oxifiliát jelent. Ha azonban egy-egy elem a külön-
böző geofázisokban hasonló gyakoriságú lesz, a beosztás alapja bizonytalanná válik.
Különös nehézséget okoztak a változó vegyértékű elemek, melyek mennyisége távoleső
geofázisokban is csak gyengén változik.

Figyelembe véve az előző rendszerezésekben bizonytalan helyzetű elemek visel-
kedését, szerző rámutat az alapállapotú és ionizált elem eloszlási ill. stabilitási fel-
tételeire, amit összehangolva a koncentráció és redoxviszonyokkal : bár szükségkép-
pen széttagoltabb, de olyan átfogó beosztáshoz jut, amiben az elemek tényleges geokémiai
jellegüknek megfelelően csoportosulnak. Ezen túlmenően az affinitások, ill. a növekvő
vegyérték szerinti affinitás-eltolódások szabályszerűsége kapcsán mód nyílik a perió-
dusos rendszerre vetítve az elemek helyének kijelölésére is. Minthogy a geo-
kémiai elemcsoportosítás szinte az összes fontos geokémiai eseményeket figyelembe
vevő összesítés, Szádeczky-Kardoss E. a téma súlyának felismerésével a
rendszerezéshez még további alátámasztásokat dolgozott ki.

Az elemek geokémiai rendszerezése után szerző rátér eloszlásukat megszabó,
befolyásoló belső és külső tényezők megbeszélésére. A vegyérték és kötéstípussal fog-
lalkozó részben utal a kötéstípus, az anion- és vegyértékszabály közötti összefüggésre.
A kötés- ill. a rácstípus eloszlásában ui. szabályszerűség észlelhető. A belső övék felől
kifelé haladva a fémes vonású kötési jelleg az inkább kovalens jeliegűn át mindinkább
ionos kötésbe megy át. Ugyanekkor a vegyértékszabály szerint ugyanaz az elem kifelé
haladva fokozatosan erősebben ionizált állapotban jelenik meg, and egyben mindinkább
ionosabb jellegű vegyületek képzésére való hajlani növekedését is jelenti. Ezzel pár-
huzamosan a vegyérték-növekedés kapcsán az anionok mennyisége is fokozatosan
növekedik, mivel a növekvő vegyérték lekötésére mind több és több anionra van
szükség.

Amint hasznos volt az elemek geokémiai csoportosításánál az elektronszerkezet
figyelembevétele, ugyanolyannak mutatkozott az az atom- és ionsugár szerepének
vizsgálatánál is. Különös figyelmet érdemel az ion- ill. atomsugár kristálykémiai és
geokémiai jelentőségével kapcsolatban tárgyalt elemrejtés, szóródás, valamint a fémes
elemek kiszűrése és a fokozatos ércesedés elvének kérdése.

Az elemek geokémiai eloszlása belső tényezőinek megtárgyalása során a követ-
kezőkben az ionizációs feszültség, az elektrouaffiuitás és az elektronegativitás szerepé-
vel foglalkozik. Az ionizációs feszültség, valamint az elemek geokémiai osztályozása,
ennek következtében a kötés és rácstípussal való szoros kapcsolat, valamint az ioni-
zációs feszültség és az egyes elemek illékonysága közötti összefüggés feltárása mind
egy-egy lépés a különböző, sokoldalú és bonyolult összefüggések tisztázására. Igen érde-
kes összefüggéseket mutat meg a redoxpoteneiál és az elektronegativitás, valanúnt
az elemek elektronegativitásai és ionpotenciáljai között.

Lényeges tényezőként kell felfognunk az ionfajsúlyt és az atomf aj súlyt. Szerző
a szilárd halmazállapotú földkéregbeli diffúzió, ill. migráció egyik fontos tényezőjé-
nek egyes anionoknak nagy elektroncsere készségével kapcsolatos térfogatváltozékony-
ságát tartja. Nemecz szerint az igen gyérszámú laboratóriumi kísérleten alapuló
diffúziós jelenséget nem hangsúlyozná oly erőteljesen, hogy ebben a szilárd-fázison
keresztüli nagyarányú elennnigráció okát lássa. Ismeretes ui., hogy a kristályrács atomjai

•Szádeczky-Kardoss Elemér Geokémia c. könyvét a Földtani Közlöny 85. köt. 4.
füzetében már ismertettük. Ez okból és Grasselly Gy. ismertetésével párhuzamos hozzászólási át-
fedések miatt célszerűnek láttuk, hogy az ismertetés és a hozzászólások ismertetés-vonatkozásban is érté-
kes anyagát a Geokémia könvv tárgyalási rendje, mint vezérfonál alapján együttes, összevont alakban,
közöljük. Szerk.

210

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

távolról sem tekinthetők, azonosnak tartott körülmények között is, véglegesen helyhez
rögzítettnek, hanem állandó anyagi kicserélődésben lehetnek környezetükkel, amint azt
az izotópok utólagos rácsbaépítésére irányuló kísérletek igazolják ; mégis úgy véli,
hogy e jelenség nagy arányokban való lefolyására alapozott, földöveken keresztüli
elemmigráció egyelőre csak feltevés.

Bevezeti az ion- ill. atomsúly új fogahnát, ami az ionok ill. az atomok súlyának
és térfogatának viszonyát jelenti. Az általa definiált ion- és atomfajsúly a tényleges
ionos ill. atomos állapot jellemzője. Az ion- atomfajsúlynak a rendszám függvényében
történő változása annyira szabályszerű, hogy ettől való eltérésből egyes rádiuszért ékek
esetleg hibás voltára lehetne következtetni. Az ionfajsúlv fogalma igen hálásnak mutat-
kozik, amennyiben levezethető pl. az ionfajsúlyok szerinti differeneiációból a magma-
provinciák elkülönülése, részben az ionfajsúllyal hozható kapcsolatba a magmás érc-
képződés, lehetséges, hogy a későbbiekben kimutatható lesz pl. összefüggés a metamorf
kőzetképződés vagy a földövek kifejlődése és az ionfajsúlv között. Az ion- ill. atom-
fajsúly egyik lényege, hogy nem fiktív, hanem számítható és a különböző folyamatok-
nál felhasználható, mint ahogyan felhasználható a kötéstípus és térkitöltés meghatá-
rozásánál is.

Az elemek geokémiai eloszlása belső tényezőinek tárgyalását a geoenergetikai
problémák megtárgyalása fejezi be. Szerző foglalkozik a régebbi és az újabb próbál-
kozásokkal, melyek a magmás és az üledékes kiválási sorrend egyértelmű magyará-
zatára törekedtek. Rámutat a rácsenergia, az EK értékek alkalmazásának jelentősé-
gére, de arra is, hogy alkalmazásúkkal bizonyos ellentmondások mutatkoznak, melyek
a komplex ionok EK értékeinél alkalmazott különféle számításmódokban gyökereznek.
Szerző szerint a rácsenergia nem lehet a kristályosodás sorrendjének helyes értéke.
A Grune r-féle energia indexnek és a molal képződési energiának a kiválási sorrend
levezetésére való használhatóságának kritikai értékelése után az ionpotenciál fogal-
mát továbbfejlesztve, a komplex anionpotenciálok értelmezésén keresztül, az ionpoten-
ciálok addi vitása alapján bevezeti a vegyületpotenciál fogahnát. A vegyületpotenciál
a különböző kötési jellegű vegyületekre egyaránt kifejezhető a kötőelektronok szá-
mával és azoknak az atommagtól való távolságával. így a különböző vegyületekre
a rendszer szabadenergiájának mérőszámaként tekinthető vegyületpotenciál a rács-
energiánál közvetlenebbül jellemző geoenergetikai értéket szolgáltat. Levezethető a
vegyületpotenciálok alapján a Bowen-féle kristályosodási sor, de ugyancsak alkalmas
az üledékek egyes csoportjai elkülönülésének levezetésére is. A vegyületpotenciál rend-
szeres alkalmazása további lényeges összefüggéseket tár fel. Rámutat, hogy a valódi
fémek csoportjába tartozó elemek olvadáspontja közelítőleg lineárisan növekszik az
atompotenciállal és kimutatja a vegyületpotenciál és az olvadáspont, valamint a kemény-
ség közötti összefüggéseket.

A kristályosodás geoenergetikájának tárgyalása és a vonatkozó eredmények
kritikai összegezése után az elemek geokémiai eloszlása külső tényezőire tér át. Elsőnek
a termodinamikai alapokat ismerteti. Igen érdekes a nyomás és hőmérséklet szerepé-
vel kapcsolatban szerző azon megállapítása, hogy a hőmérséklet növekedése az ionosabb
jellegű kötéseknek inkább kovalens jellegű kötésbe való átmenetét eredményezi, ezzel
viszont csökken a távolság és így csökken a koordinációs szám is. Felhívja figyelmün-
ket egyes elemek endogén geokémiai viselkedésében a nyomás jelentős szerepére, majd
a külső kémiai tényezők kapcsán beható tárgyalás alá veszi a redoxpotenciál, a pH
és a koncentráció geokénüai szerepét, következetesen rámutatva azokra az összefüg-
gésekre, melyek ezen és az előzőkben már tárgyalt tényezők között kimutathatók.
Az ásványképződés szempontjából igen lényeges csapadékképződés és oldhatóság pH
és redoxpotenciáltól való függésének értelmezését soronköveti az I. rész lezárásaként
az egyes geokémiai tényezők közötti kapcsolatok kifejtése.

Az egyes tényezők az eddigi tárgyalásmenet során sem elszigetelten, hanem más
tényezőkkel való kapcsolataikban tárultak fel előttünk, azonban ezen tényezők össze-
függésének végső összegezését, értelmezését az I. rész zárófejezetében kapjuk meg,
a vegyértékszabály és anionszabály alakjában. Az ionizációs állapot változására szerző
a következőként adja meg tételét, mint geokémiai keretszabályt : a Föld kifelé növekvő
ionizációs állapotú rendszer, melynek egyes geoszférái, ill. geofázisai ionizációs állapot-
nak megfelelő minimális szabadenergiájú kémiai és ásványos összetétel felé töreksze-
nek. Ezzel a tétellel áll összefüggésben a Föld belsejéből kifelé haladólag a kötési jel-
legnek fémes-kovalens-ionos irányba való eltolódása és ebből következik az anion-
szabály is, miszerint a vegyértéknövekedéssel az egymásra következő geofázisokban
növekszik az anionok atom %-os mennyisége. Végül az ionizációs folyamatok értei-

211

Társulati ügyek

mezésével kapcsolatban számos problémát felvetve, az ionizációs folyamatoknak a
nyomással és hőmérséklettel kapcsolatos változásait, valamint az ebből folyó változá-
sokat szemléltetve, mintegy összefoglalását adja eddigi legfontosabb geokémiai isme-
reteinknek.

II. rész. Az egyes elemek geokémiája

A II. rész az egyes elemek geokémiájával foglalkozik. Tárgyalásmódja merőben
különbözik az eddigi szakmunkákban általánosan megszokottól, amennyiben nemcsak
adatközlő, egyszerűen leirván, hogy a különböző elemek hol, hogyan lépnek fel, hanem
az egyes elemek eloszlását, különböző vegyületeikben, a különböző geofázisokban való
megjelenését, az elemek körforgását az I. részben ismertetett régebbi és bevezetett
újabb összefüggések és elvek alapján értelmezi is ; így az egyes elemek geokémiájának
tárgyalásánál egységes szempont nyilvánul meg és az I. részben még sokszor csak elvi,
elméleti jelentőségűnek tűnő kérdések már itt gyakorlati alkalmazást, gyakorlati jelen-
tőséget nyernek és egyben igazolását a felvetett elvek helyességének. Az egyes elemek
geokémiájának tárgyalásánál a sorrendet az egyes geokémiai elemcsoportok adják meg.
Egy-egy csoport tagjainak ismertetése előtt a szerző az egész csoport összefüggő átfogó
jellemzését adja. Igen világossá és áttekinthetővé teszi az egyes elemek geokémiáját
azok tárgyalásának taglaltsága.

A II. rész tárgyalásmódja másban is eltér a külföldi szakmunkákétól. Ez utób-
biak is hoznak fel hazai példákat illusztrálásként, azonban távolról sem foglalkoznak
olyan rendszeresen az egyes elemekkel kapcsolatban a hazai ásványi előfordulások
geokémiai jellemzésével, az egyes elemek hazai eloszlásának kérdésével, mint köny-
vében szerző tette.

A magyarországi ércesedések paragenezisének összefoglaló bemutatása és nem
utolsó sorban számos hazai kőzet, érc és kőszénhamu nyomelemeinek első ízben
történő közlése és genetikai értelmezése, Sztrókay szerint, mind olyan _ értékei
a könyvnek, melyet e pillanatban talán kellően nem is tudunk méltányolni. Úgy véli
hogy az itt tárgyaltaknak az ríj szintézisben történő összefogásával olyan irány-
mutatásokat is kaptunk, melyeknek a hazai föld további megismerését célzó kuta-
tásokra és az eredmények kiértékelésére jelenleg még alig felmérhető kihatásai lesznek.
Már az első — bár kisebb jelentőségű — példaként említhető két bázisos magmatitunk
geokémiai megismerésének kibővítése. így a balatoni ^vidéki bazaltokban — lévén
a „finális” vulkanizmus termékei s a jellegzetesen elszórt, különálló utakon feltört
kisebb lávaömlések — a feltételezett Ni nyomelem megjelenése sem látszik egyenletes-
nek, ill. a közölt elemzések erre vonatkozó adatai nem lesznek általánosíthatók. Míg ui.
a Szent György hegy és a Tátika-csoport kőzeteiben az (M a u r i t z — Harwood)
elemzés szerint semmi, vagy csak meglepően csekély (maximálisan 0,01%) NiO-nyom
volt kimutatható, addig a Gulács hegy bazaltjából diónyi-mogyoró nagyságú Ni-pirr-
hotinos szulfidgmnók kerültek elő (mikroszkóposán kalkopiritet és valleriitet is tartal-
mazva) és melyek nemcsak egy alkalommal, hanem a legutóbbi idők kőfejtményei-
ben is gyakorta jelentkeznek. Sztrókay szerint kívánatos volna tehát, említett
kőzetterület részletesebb — elsősorban spektroszkópos — vizsgálatát tervbe venni, az
elmondottakon kívül azért is, hogy a szűrés, ill. fokozatos ércesedés elvének érvényes-
sége az ilyen eredésű és alkatú magmatitokra is kiterjeszthető-e. A másik említhető
bázisos magmatermék a szarvaskői gabbroidális kőzet, mely a legfrissebb megállapítá-
sok szerint (Koch S.) helyenként jelentősebb pentlanditos szulfid-szeggregációt
zár magába. Ennek és közelebbi mellékkőzeteinek hasonló vizsgálata, a könyvben ismer-
tetett feltevés helyett, konkrétebb megvilágítást nyerhet.

A kalkofil elemek sorából pl. a bükki Darnóhegy nátrondús spilit-diabázaiban
lelt szulfidos rézércek és a minden valószínűség szerint innen eredő Bájpatak-völgyi,
régtől ismert termésréz felemlitésével, továbbá az ónnak nemcsak a gyöngyösoroszi
érc spektrogramjában, hanem korai szfaleri tjében stannin-zárvánvkénti felismerése
volna még Sztrókay részéről egy-egy kiegészítő vonás magmatitjaink geokémiai
képéhez.

Az elemek magyarországi eloszlására ill. dúsulásai bemutatására vonatkozóan
egyes esetekben talán hűbb tájékoztatást nyújtana néhány összekapcsoló utalás is.
Gondolunk itt arra, hogy pl. a vas címszó alatt megtaláljuk Rudabánya teljes ásvány-
együttesét, a rézásványokat, galenitet, szfaleritet, termésaranyat, vörösezüst ércet,
higanyt stb. Ez ásványokról ill. elemekről tehát a megfelelő címszó alatt is talán kívá-
natos volna a lelőhelyre utaló említést tenni. Vagy pl. a Zn és telepei ismertetése fel-

7 Földtani Közlöny

212

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

sorolja Gyöngyösoroszi eddig megismert egész paragenezisét, köztük pl. az ametisztes
telérbrecesa üregeiben levő kristályos cölesztint, a több generációjú baritot, fluoritot is.
Ha azonban valaki a Sr, Ba vagy F címszó alatt érdeklődik az elemek hazai jelentkezése
felől, minthogy ezúttal nem történik e lelőhelyről említés, könnyen elkerülheti a figyel-
mét az egészen máshol szereplő felsorolás. Egyébként az ugyancsak mátrahegységi
Asztagkő és környéke kvarcitjaiban a baritnak (iparilag éppen" nem kívánatos) bővebb
megjelenéséről szóló megemlékezés is szaporítaná Ba-tartalmúhidrotennalitjaink számát,
11 . jellemvonásait.

III. rész. A genetikai folyamatok geokémiája

A III. részben, mely a genetikai folyamatok geokémiáját tárgyalja, történik meg
Szádeezk y-K a r d o s s E. azon célkitűzésének teljes megvalósítása, hogy a geo"
kémiának a feladata nemcsak az egyes folyamatok leírásában, önmagában való "szemlél-
tetésében áll, hanem az ok és okozati kapcsolatok keresésében, kifejtésében.

Bevezetőül ismerteti az elemek keletkezésére vonatkozó elméleteket, majd a
radioaktív elemek migrációját tárgyalja és fejti ki ezzel kapcsolatos nézetét. Igen szemlé-
letes a földövek elkülönülése kérdésének tárgyalása. Egymás mellé állítja a földövek
elkülönülésének problémáját izzó bolygószármaztatás, illetve a hideg kozmikus porból
történő származtatás esetében, rávilágítva azokra a tényekre, melyek az egyik vagy
másik elmélet mellett vagy ellen szólnak, ill. rámutat arra, hogy az általánosan begyöke-
rezett, izzó származtatáson alapuló elképzeléseink szerinti folyamatok, főleg azok egy-
másutánisága hogyan módosítandó a lűdeg származtatási elmélet alapjaira helyez-
kedve.

A magmás kőzetekkel foglalkozó részben bontakozik ki előttünk teljes egészében
az a geokémiai szemlélet, mely számos, eddig ismert, de nem vagy legalábbis hiányosan,
vagy éppen hibásan megvilágított folyamatról ad világos és átfogó értelmezést. A vegvület-
poteneiálnak a kristályosodási sorrenddel való összekapcsolása és a sorrendnek a csökkenő
vegyiiletpoteneiállal való értelmezése révén a csak ionpotenciálok alapján nem egyértel-
műen és csak egyéb tényezők pótlólagos figyelembevételével levezetett B o w e n-féle
kristályosodási sorozat lehetségesből törvényszerűvé vált. *

A továbbiakban igen érdekes annak magyarázata, hogy a kristályosodási sorrend
egyértelmű levezetése egyedül az ionpotenciálok alapján miért nem lehetséges. Szerző
ennek okát a redoxpotenciál befolyásoló hatásában látja.

A következőkben tárgyalja a magmaprovinciáknak ionfajsúlyok szerinti elkülö-
nülését. Az általános felfogás szerint az alkálimagmákat valamilyen — még a kristályoso-
dási differenciációt megelőző — geokémiai folyamat hozza létre. Szerző felfogása szerint
az alkáli és nem alkáli magmák elkülönülése valóban a kristályosodást jóval megelőző
folyamat, mégpedig az ionfajsúlyok szerinti differenciáció eredménye. Eszerint az alkáli
kőzetek a nagyobb földkéreg mélység redoxpotenciálján és nyomásán legkisebb ion-
fajsúlyú elemek viszonylagos felhalmozódásából állanak, míg a mészalkáli kőzetek az
ionfajsúlv szerint nem differenciálódott magmák származékai és ezért az alkáli kőzetek-
hez képest viszonylag nagyobb ionfajsúlyú elemek felhalmozódását képviselik. A magma-
provinciák elkülönülése meglehetősen összetett kérdés, azonban ez a szemlélet lehetővé
teszi egységes alapból kiinduló teljes ásványkőzet-ércteleptani és tektonikai levezetését.
Számottevő szempont, hogy szerző elméletében a kétféle provincia jellemző ércesedését
a fokozatos ércesedés elvének megsértése nélkül tudja egyszerűen értelmezni, de ugyan-
csak értelmezhetővé válik ezzel a felfogással az alkáli provinciáknak Férsz mán által
agpaitosnak nevezett kristályosodási sorrendje is. Alkalmasnak mutatkozott ez az elv
tektonikai vonatkozások megvilágítására is. Abból a tényből ugyanis, hogy a nem alkáli
magmákban a kis és nagy ionfajsúlyú elemek keveredését állandó hegységszerkezeti
mozgások tartják fenn, megmagyarázható, illetve önként adódik, hogy a nem alkáli
magmák orogén hegységképző övékhez vannak kötve, ugyanekkor az alkáli magmák
lassú iondifferenciációja nyugodt, táblás anorogén területet tételez fel. Magyarázatot
szolgáltat az alkáli provinciák két típusa elkülönülésének eddig még nem tisztázott
kérdésére is. A szerző felfogása szerint a kis ionfajsúlyú alkáliás elemfelhalmozódásból
először a nagyobb ionpotenciálú Na-ásványok válnak ki, míg a K kisebb ionpotenciálja
miatt még olvadékban marad és a ferri-vassal együtt lesüllyed. Nyugodt területen ez a
folyamat zavar nélkül végbemehet és kialakulhat a magmaoszlop tetején az agpaitos
atlanti provincia. Ezzel szemben orogének közelében a lesüllyedő, K-ban gazdag olvadék
később maga is kipréselődik és a felszínhez közelebb fekvő kőzetek K-ban gazdagodnak,
kialakulhat a miascitos mediterrán provincia.

Társulati ügyek

213

A gyakorlat, de a geokémia további fejlődési útjának kitűzése szempontjából
is igen lényeges a következő rész, mely a magmatizmus és az ércképződés, valamint a
geokémiai provinciák kérdésével foglalkozik.

Az utómagmás kristályosodásnál is kimutatható a csökkenő vegyületpotenciál és
a kiválási sorrend közötti összefüggés. Szerző szerint ezeknél a folyamatoknál, főleg a
hidrotermális folyamatnál feltétlenül figyelembe veendő a koncentráció is. Magyarázatot
kapunk a rendszám és a kristályosodási sorrend közötti összefüggésre is, mely összefüggés
szerző felfogása szerint az elemek gyakoriságának, koncentrációjának eredménye.
A hidrotermális nehézfémek kristályosodásának a rendszámmal való összefüggését a
csökkenő koncentrációkra vezeti vissza. Ez a probléma azonban nem tekinthető még
ezzel teljesen lezártnak, amennyiben erre a sorrendre feltételezhetően az oxidációs
viszonyok is befolyással vannak, viszont az utómagmás kőzetek redoxviszonyairól
rendszeres vizsgálatok még nem állanak rendelkezésre.

A magmás kőzetek geokémiáját befejezve, a folyós magmás és utómagmás kris-
tályosodás mechanizmusát összefoglalva a szerző áttér az átalakult kőzetek geokémiájának
tárgyalására. Megismerteti az olvasót a kőzetátalakulásokkal kapcsolatos jelenlegi geo-
kémiai kérdésekkel majd az átalakult kőzetek geokémiai jellemzése során behatóbb
vizsgálat alá veszi az oxidációsfok szerepét és jelentőségét. Megállapítja, hogy az eredeti
kőzet oxidációs állapotának hatása egyes esetekben még a kőzetátalakulás után is nagy
mértékben észlelhető, ez arra enged következtetni, hogy az eredeti és a belőle keletkezett
átalakult kőzet nyomás és hőmérsékleti viszonyai nem állanak egymástól távol, mint az
pl. tapasztalható az alkáli magmatit-alkáli ortogneisz esetében. Ha az átalakulás nagyobb
pt-kiilönbségeket hidal át, az eredeti oxidációsfok is nagyobb mértékben megváltozik.
Kimutatja a továbbiakban az oxidációs jelenségek megfordítliatóságát. A kőzetátalaku-
lási oxidációsfok csökkenését is végső fokon összefüggésbe hozza szerző az ionfajsúlyok
szerinti vándorlással és az ionpotenciállal. Az elemek migrációs készsége ismertetésével
kapcsolatban szerző utal azon megállapítására, hogy az ionok vándorlási mozgékonyságát
főleg két tényező : az ionpotenciái és az ionfajsúlv határozza meg. A metamorf érctelepek
geokémiájával kapcsolatban is számos következtetést von le ill. a további kutatást meg-
termékenyítő gondolatot vet fel.

A mállás geokémiájának ismertetésénél is rámutat a redoxpotenciál-ugrás döntő
befolyására és általában az előzőkben is szerepet játszott tényezőknek jelentőségére.
Az üledékes elemdúsulásoknál is a főszerepet az ion- és vegyületpotenciál játssza, ugyan-
csak fontos a redoxpotenciál és az oxidációs érték szerepe is. Az ion-, ’lletve vegyület-
potenciál és a vasoxidációs érték segítségével szerző az üledékes kőzetek új rend-
szerezését adja. Kifejezésre jut ebben a rendszerben, hogy az üledékes kőzet légtől rb
sajátsága a vegyületpotenciállal és a redoxpotenciállal magyarázható és meghatároz-
ható.

Egyben gyakorlati szempontból ez a rendszer tájékoztatást adhat az egyes
elemek dúsulási értékeit illetőleg. Az üledékes kőzetfajtáknak ez új rendszer kere-
tében történő ismertetése után következik a legkülső geoszférák : a hidroszféra, az

atmoszféra és a bioszféra ismertetése. Ez utóbbinál különösen a kőszénhamu nyom-
elemdúsulásáival kapcsolatos megállapításaira kell felfigyelnünk, mert ezen megállapí-
tások mind a további kutatás, mind nyersanyagtermelésünk szempontjából új távla-
tokat tárnak fel.

A Befejezésben a szerző tömören összefoglalva — az általa kifejlesztett szemlélet
alapján — értelmezi a Föld szervetlen részének életében is megnyilvánuló fejlődést és
ezzel a befejezéssel megszületett az a modern geokémiai munka, mely a folyamatoknak,
tapasztalati tényeknek oknyomozó, szintetikus, dialektikus szellemű vizsgálata révén
a bonyolult kölcsönhatások eredőjeként létrejött folyamatokban is biztos tájékozódást
tud nyiíjtani a vizsgálódónak.

Hozzászólók egybehangzó véleménye szerint Szádeczk y-K a r d o s s E.
Geokémia c. könyve nagy lépés a geokémiai világkép megteremtése, a geokémiai szemlélet
meghonosítása felé. Könyve nemzetközi jelentőségű kézikönyv, eredeti gondolatokkal
átszőtt, nagyszabású, egységes szintézis, melynek lényegi mondanivalóit a szerző dia-
gramokban-gondolkodása teszi szemléletessé. Felépítése logikus, didaktikus, tárgyalás-
módja egységes, stílusa tömör, ismeretközlése problémákat vet fel. Horusitzky P.
szavaival : ,,Az új, kialakulóban levő geokémiai világkép nyert alakot Szádeczk y-
Kardoss E. könyvében. Ennek a világképnek a kialakulása pedig nemcsak a szellem
előkelő luxusa, hanem számos területen közvetlenül kapcsolódik a gyakorlattal s geológiai
gondolkodásunknak is ríj távlatokat nyit.”

Résztvevők száma: 113.

7*

214

Földtani Közlöny, LXXXIV. kötet, 2. füzet

November 2. Választmányi ülés

Ülnök : Vadász Elemér

Napirend : Geológus továbbképzés kérdése
Oktatási Bizottság felállítása
Munkaterv 1956 első felére
Új tagok felvétele
Közgyűlés időpontja és programja

Résztvevők száma : 26.

November 2. Előadóülés

Elnök : Horusitzky Ferenc

Nyírő M. Réka: Foraminifevák belső szerkezetvizsgálata vékonycsiszola-
tokkal.

Az irodalomban ajánlott csiszolati beágyazásokkal szemben legmegfelelőbbnek
a „spofacryl’ '-műanyag beágyazási eljárás mutatkozott.

A feldolgozás szempontjai : 1 . a Foraminifevák belső szerkezetének megismerése ;
2. külső bélyegek és belső szerkezet összehasonlítása a legkisebb rendszertani egységeken
belül ; 3. az egyes fajok belső szerkezetének összehasonlítása ; 4. az ismert belső szerke-
zetű Foraminifevák összehasonlítása az iszapolhatatlan kőzetek mikrofaunájával. A fel-
dolgozás eredményei : l a vizsgált Foraminifevák között néhány fajon dimorfizmus

mutatkozott [ Textulavia depevdita d’Orb., Mavginulina gladius Gümb., Robulus
inovnatus (d’O r b.), Uvigerina pygmaea d’O r b.] ; 2. minden egyes vizsgált Fovaminifera
kezdőkamrája anyagának minőségétől függetlenül körmetszetű ; 3. a csiszolati vizsgá-
latok átmeneti alakok és rokonság, általában rendszertani kapcsolatok felismerésére
vezettek (pl. Textulavia és Vulvulina nemzetség rokonsága).

Vita: Majzon L., Vadász E., Boda J., Szőts E., Szörényi E.,
Horusitzky F., Nyírő M. R.

Majzon László: Adatok a hazai oligocénhez

Kőolajkutató fúrások Bogács, Demjén és Szomolya határában felsőrupéli, erősen
glaukonitos, homokos agyagmárga rétegeket tártak fel. A 12 — 49 m vastag glaukonitos
rétegösszletben 4 — 9 m vastagsági; agyagos litotamniumos mészkő települ gyakori,
nagytermetű Hetevosteginákkal.

A buzsáki 8. és 13. sz. fúrások lattorfi és rupéli képződményeket harántoltak.
Ezzel a paleogén vonal délebbre tolódik s kapcsolat mutatkozik a gráci medence felé.

Vita : Vadász E., Horusitzky F., Majzon L.

Dubay László: A nagylengyeli terület mélyföldtani viszonyai. A nagylengyeli
terület rétegtani és tektonikai felépítését az 1951 óta mélyített kőolajkutató fúrások
lényegében tisztázták. A nagylengyeli szerkezetet mezozóos — triász, felsőkréta — és a
fedő neogén — tortonai, szarmata és pannóniai — képződmények építik fel. A mezozóos
rétegösszlet szoros kapcsolatot mutat a bakonyhegységi megfelelő képződményekkel,
így elkülöníthető volt a felsőkréta rétegösszletben a gryphaeás sorozat, a hippuritás
mészkő és az inocerámuszos-globotruneanás márga.

A nagylengyeli terület mezozóos rétegösszletének tektonikája, megfelelően a
Bakony hegységinek töréses, ÉNy — DK, ÉK — DNy fő törésirányokkal. A neogén réteg-
összlet szerkezete rétegtömörítéses, alárendelten töréses.

A kőolaj gyakorlatilag a mezozóos tárolókőzetekben — triász dolomit és felsőkréta
hippuritás mészkő - — jelentkezik, lialmaztelepek és rétegtelepek alakjában. Termelési
rendszerük vízkihajtásos.

Vita: Jaskó S., Horusitzky F., Dubay L.

Az előadás a Földtani Közlöny 86. köt. 3. füzetében jelenik meg.

Résztvevők száma : 104.

Társulati ügyek

215

November 30. Klubest

Papp Ferenc egyiptomi tanulmányút járói tartott vetítettképes beszámolót.

Résztvevők száma : 74.

November 30. Vitaülés

Elnök : Vadász Elemér.

Horusitzky Ferenc: A Budai-hegység földtani alkata.

A Budai-hegységre vonatkozó földtani kutatások éppen 100 éves jubileumuk felé
közelednek s a főváros 700 éves jubileumával esnek össze. 1856-ban adta közre Szabó
József, a „magyar geológia atyja” először Buda földtani ismertetését s a hegység nagy
lendülettel megindult kutatása csakhamar nemzetközileg is elismert kiváló eredményekre
vezetett (H a n t k e n M., Hoffman K., Koch A.). Később azonban a Budai-
hegység földtani kutatása mintegy megmerevedett, s különösen szerkezetének szemléle-
tében évtizedekig alig mutatkozott előrehaladás. A Budai-hegységben kutatóink, több-
nyire változatlanul, egyszerű vertikális erőhatások következtében rögökre darabolódott
egykori táblás hegységet láttak, melynek rögeit árkok, vagy medencék választották el
egymástól. Néhány haladó meglátás (Schafarzik F., Ven dl A., Vígh Gy.)
és úttörő kezdeményezés (Páva i-V a j n a F.) után előadó kísérelte meg a Budai-
hegység szerkezetének korszerű áttekintését.

Előadó már régebben rámutatott arra, hogy a Budai-hegység triász képződmé-
nyeinek eloszlása két különböző üledékgyűjtő tér képződményeinek, két tektonikai
„egységnek” összetorlódását árulja el. Az egyiket „Budai egységnek”, a másikat pedig
„Pilisi egységnek” nevezte. A Budai egység rétegsorára pl. jellemző a karúi tűzköves
dolomit, a Megalodus cavintliiacus jellemezte közbülső dolomit, a Koninckina tellevi
jellemezte szinttáj lemezes dolomitjának s a nóri halorellás dolomitnak a jelenléte, míg a
Pilisi egységet a ladini diploporás dolomit, a fődolomit, és a daclistein mészkő kifejlődése
jellemzi. A két egység képződményei egymást kizárják. Előadó szerint a két egység
közötti fácieseltérés a harmadidőszaki képződményeken is továbbkövethető, a lattorfi
emeletig bezárólag. A Pilisi egység területén az eocén transzgresszió a. középső eocénben
indult meg, a Budai-hegység területén viszont csak a felső eocénben kezdődik. A lattorfi
emelet ún. „hárshegyi” homokköve a Pilisi egység jellegzetes képződménye, melyet a
Budai egységben szapropéles, csillámdús, leveles szerkezetű üledék, az ún. „tardi-szint”
képződménye helyettesíti. Ennek következtében előadó a hegység összetorlódásának
főmozzanatát a pireneusi mozgásokban látja. A két egység határa a Solymári-ároktól
eleinte D felé haladva a Széchenyi-hegyet szeli, majd a Csíki-hegyektől D-re a Bicskei-öböl
D-i részének altalajában halad tovább s csakhamar a jellegzetes középhegységi csapásba
fordul át.

A Budai és a Pilisi egység tektonikai szerkezetének jellege is eltérő. A Budai
egységre általában D — DK-i dőlésirányok és D felé feltolódott pikkelyek jellemzők
(Csúcshegy — Hármashatárhegy vonulat), a Pilisi egységnek viszont E— -ÉNy-i dőlés
és jégtáblaszerűen megtorlódott táblák, kártyaszerű megtorlódások a jellegzetes vonásai,
melyek mellett még feldarabolódott széles ívű enyhén gyűrt szerkezet is felismerhető.
A Pilisi egység területén a kőszénmedencék beszakadt boltozatok ill. antiklinálisok
tengelyei táján helyezkednek el. A Pilisi egység megtorlódott D-i frontján és a Nagy -
szénás környéki kulmináció területén bukkan a felszínre a diploporás dolomit, míg a
szinklinálisok mélyhelyzetű területeit a dachsteini mészkő táblái foglalják el. A Pilisi
egység a Budai egységen áttolt helyzetben van, valószínűleg „lenyíródási takaródként.

A vázolt szerkezet egész Középhegységünkre általánosítható tektonikai stílust
képvisel, amennyiben a Budai egység folytatása pikkelyes szerkezetével a Balaton-
felvidéken ismerhető fel újra ; a Pilisi egység szerkezeti megfelelőit pedig a Gerecse,
Vértes hegység, Tési-fennsíkv Bakony, Keszthelyi-hegység D felé tolt táblás rögeiben
kereshetjük. A zirci teknőtől ENy-ra a pápai Bakony a Középhegység ÉNy felé pikkelye-
zett ellenszárnyát képviseli, a Bakonnyal kréta teknőt zárva közbe. Mindezek szerint
Középhegységünkben megkülönböztethetjük a „parautoehton pikkelyek” és a „közép-
hegységi áttolódás” övét.

Előadó kiemeli megállapításainak jelentőségét Magyarország hegységszerkezeti
szintézise szempontjából, a gyakorlati vonatkozások megemlítésével.

Vita : Vadász E., Horusitzky F., NoszkyJ., Horusitzky F.'
Schréter Z., Horusitzky F., Vadász E„ Horusitzky F., Vadász

216

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 2. füzet

E., Szőts E., Horusitzkv F., Balogh K., Horusitzky F., Balogh

K. , Vadász E., Horusitzky F., Kretzoi M., Horusitzky F., Vígh
Gy., Kretzoi M., Horusitzky F., Jantsky B., Vadász E., Horu-
sitzky F., Szőts E., Horusitzky F., Szőts E., Horusitzky F.(
Páva i-V a j n a F., Vadász E., Balogh K., Horusitzky F., Szebényi

L. , H o r u s i t z k y F., Vadász E.

Résztvevők szánra : 250.

December 7. Klubest

Ba'lkav Bálint és Végh Sándorné bulgáriai tanulmányút járói
Balka y Bálint tartott beszámolót vetített képek kíséretében.

Résztvevők száma : 30.

December 21. Előadóülés

Elnök i Horusitzky Ferenc.

Szádeczk v-K ardoss Elemér: 1. Angliai benyomások (vetített

képekkel) ; 2. A mai angol ásvány- és kőzettan néhány fő kérdése.

Résztvevők száma : 72.

December 28. Klubest

K e r t a i György és Szalánczy György szovjetunióbeli tanulmányút járói
Kertai György számolt be vetített képekkel.

Résztvevők száma : 30.

V

V

A kiadásért felel : az Akadémiai Kiadó igazgatója. Műszaki felelős

A kézirat érkezett : 1956. III. 29. — Példányszám : 1300. — Terjedelem : 9 (A/5) ív -t- 8

: Szóllősy Károly
oldal mű melléklet

39235/56 — Akadémiai Nyomda, V., GerlóJzy utca 2. — Felelős vezető : Puskás Ferenc

XXV. TÁBLA

Völgyi •' Lovászi miocén üledékek

XXVI. TÁBLA

Rá s ky : Budai márga növcnymaradvdnyai

XXVII. TÁBLA

R ás k y : Budai mdrga növény maradványai

XXVIII. TÁBLA

■v

ufm ‘Sül' ■

1

s»

R ásky : Budai mdrga növény mar adv anyai

XXIX. TÁBLA

R á s k y : Budai mdrga növényniaradv ányai.

XXX. TÁBLA

Rdsky: Budai márga növény maradványai

XXXI. TÁBLA

'

R á s k y : Budai mdrga növénymaradványai

ERTEKEZESEK

A VELENCEI-HEGYSÉG TALAJÁNAK NYOMELEM VIZSGÁL ATA

KUBOVICS IMRE*

EETE Ásvánv-Kőzettaui Intézet tanársegéde

Összefoglalás. A Velencei-hegység egyes részeinek talajtakarójában a következő nyomelemeket
vizsgáltuk : Ni, Co, Ag, Zn, Sn, Pb, Ti, Cr, valamint Sb és Mo. Az egyes nyomelemeknek a talajban
való dúsulása nagymértékben függ a talaj jellegétől, különösen a talajoldat pH-jától. Az utómagmás
folyamat hatása azonban ennek ellenére jól kimutatható, mert az ilyen területen kiugró értékek jelent-
keznek. E jelenségek nyomozására főleg a talajok Fb-, Ag-, Ni- és Ti-tartalma, valamint a Ni : Co aránya
mutatkozik a legalkalmasabbnak. A talajok nyomelemvizsgálata alapján két olyan területet jelölhetünk
meg, ahol a nyomelemek a többi területtől eltérő képet, kiemelkedő értéket mutatnak.

1. Meleghegy, ahol Ag-ben viszonylag dús zóna észlelhető és amelynek egy részén a kőzet Au-
tartalmú.

2. Cseplekhegy, ahol kiemelkedő Ti és Ni értékek mutatkoznak, ami igazolja a mélyebb részek
bázisos-ultrabázisos jellegét, valamint az említett elemeknek a hidrotermális folyamat okozta mobi-
litását.

Bevezetés

A letakart, a kisebb-nagyobb mélységekben meghiizódó érctestek felkutatására
a klasszikus geológiai módszerek már nem elegendők [6_j, új geofizikai és geokémiai
módszerekre van szükség. Ilyen a talajok nyomelemvizsgálata is, amely azon a geo-
kémiai törvényszerűségen alapszik, hogy az érctest fémes elemei az érctestet borító talaj-
takaróban felhalmozódnak. Ezt a módszert érctelepkutatásra először a Szovjetunióban
alkalmazták. Az eredményes szovjet kutatások nyomán azonban ma már számos or-
szágban sikeresen alkalmazzák.

Az egyes nyomelemeknek a növényi életműködésre és az állati szervezetekre is
nagy hatása van. A talajok nyomelemvizsgálata tehát az érckutatáson kívül a mező-
gazdaság részére is fontos adatokat szolgáltathat. Hazánkban az ilyen irányú kutatásokat
a múlt év folyamán kezdtük meg Szádeczky-Kardoss Elemér akadémikus
javaslatára és irányításával.

Színképvizsgálati módszer

A hálózatosán begyűjtött minták átlagolás és porítás után minden további
előkészítő művelet nélkül kerültek vizsgálatra. A színképfelvételek Zeiss gyártmányú
„O 24” jelzésű kvarcprizmás spektrográfon történtek. Áramforrástü ISZP gyártmányú
spektrográfokhoz alkalmazott ,,Szventyiekij”-féle váltóáramú ívgenerátort használtunk.
A nagy alapfeketedés csökkentése céljából Vorsatz-féle billenőrelés szaggatót iktattunk
be az áramkörbe. Elektróda gyanánt 6 mm 0 -jíí magyar gyártmányú spektrálszenet
használtunk. A minta porát az elektródába mélyesztett 6 mm mély és 4 mm 0 -jű furatba
töltöttük. A gerjesztés időtartama 90 mp volt, másodpercenként 1 ív, égéssziinetviszony

* Előadta a M. Földtani Társulat 1956. III. !4-i szakülésén.

1 Földtani Közlöny

218

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

2:1. A spektrográf résnyílása 7 fi, a kamaralencse nyílása 1:15 volt. „Agfa extrahart
blau” színképlemezre fényképeztünk, szabványos lemezkidolgozás mellett.

A spektrográf rése elé a mennyiségi becslés megkönnyítése céljából háromfokozatos
lépcsős szűrőt helyeztünk. A vonalerősségek viszonyításával az egyes elemekre nyert
félmennyiségi becsléseket a következő jelzésekkel adtuk meg :

(ny)

(ny)

ny

+

+ +
+ + +

0 nincs színképvonal
= 1 = bizonytalan színképvonal
= 2 = igen gyenge színképvonal
= 3 = gyenge színképvonal
= 4 = közepes színképvonal
= 5 = erős színképvonal
= 6 = igen erős színképvonal
= 7 = kivételesen erős színképvonal

Az így kapott értékek természetesen csak egy elemen belül alkalmasak össze-
hasonlításra, mert az egyes elemek érzékenysége és intenzitása különböző, tehát ugyan-
az a fokozat mindegyik elemre vonatkozólag más mennyiséget jelent. A vonalintenzitások
adataiból viszonylagos átlagértékeket számítottunk. Szádeczky E. — Föl d-
v ár iné Vogl M. : Geokémiai vizsgálatok magyarországi kőszenek hamiün c.

dolgozatában ezzel kapcsolatban a következőket írja : „Ezek a vonalerősségi közép-
értékek matematikailag nem tekinthetők a kérdéses elem %-os mennyiségi értékével
szigorúan párhuzamos adatoknak, hiszen a középértékeket olyan mennyiségileg nem
definiálható adatokból számítottuk, amelyek nem jelentenek aritmetikailag vagy geo-
metriailag egyenlő közű sorozatot. Szélsőséges esetben tehát megtörténhet, hogy az ilyen
adatokból nyert vonalerősségi középértékek közül nem a ténylegesen nagyobb mennyiségű
adódik számszerűen nagyobbnak.”

A kiértékelésnél a lehetőség szerint az egyes elemek legérzékenyebb, a kvarc-
spektrográf hullámhossz-tartományába, továbbá a ciánsávokkal nem zavart területre
eső színképvonalait választottuk ki. Ezek a színképvonalak a következők :

A vizsgált
elem
vegyj ele

A kimutatásra
használt

színképvonalak (A)

Ni

3414,7 és 3050,8

.Co

3405,1

Ag

3280,6 és 3383,9

Zn

3282,3 és (3345,0 Na?)

Sn

3262,3 és 2839,9

Pb

2833,1 és 2802,0

Ti

3653,5 és 3642,6

Cr

4254,0

vSb

2877,9 és 2598,1

Mo

2813,3

Az itt megadott módszer szerint 595 talajminta vizsgálata készült el. A vizsgá-
latokat Kliburszky Bélával közösen végeztük, az MTA Geokémiai Kutató
Laboratóriumában .

Kubovics : A Velencei-hegység talajtakarójának nyomelemvizsgálata

219

Talajtani viszonyok

A talajok nyomelemtartalmát — mint a geológiai folyamatokat általában —
számos tényező együttes hatása befolyásolja. Ezek között legfontosabbak :

1. a talaj típusa, 2. az anyakőzet, 3. a talajoldat pH-ja, 4. a redoxpotenciál
5. a talaj szervesanyagtartalma és 6. a talaj szemesenagysági összetétele.

A Velencei-hegység területén két talajtani főtípus különböztethető meg : barna
mezőségi talaj és barna erdei talaj.

1. A művelés alatt álló területeket, valamint a hegység erdővel nem borított
részeit a barna mezőségi talaj borítja. E talajtípuson belül helyenként
bizonyos mértékű eltérések mutatkoznak. A talajréteg vastagsága általában 60 — 100 cm
között ingadozik. Egyes helyeken — pl. a Cseplekhegy tetején — azonban mindössze csak
10 — 15 cm. A talaj felső szintje sötétbarna, lefelé fokozatosan világosabb barnává válik.
Az altalaj sárgaszínű, lösz, homokos lösz és ezalatt sok helyen megtalálható a pannóniai
homok is. Egyes helyeken a talaj közvetlenül a gránitra, a Cseplekhegy tetején pedig az
alunitos kvarcitra települ. Azokon a területeken, ahol az altalaj lösz vagy löszös homok,
a pH 8,0 — 8,5 között ingadozik. Ez az érték felülről lefelé növekszik. Ahol a talaj köz-
vetlenül a gránitra települ, a pH 6,5 — 7,0 között van, tehát semleges, illetve gyengén
savanyú jellegű, szerkezete általában morzsás és a homokos vályogtalajok csoportjába
tartozik [3].

2. Barna erdei talaj. Ez a talajtípus a hegység erdővel borított részei-
nek, Meleghegynek és Templomhegynek jellemző talaja. Az anyakőzet különbözőségéből
származó kisebb eltérések ezen belül is vannak. Helyenként erős podzolosodás észlelhető.
Lényegesebb eltérés mutatkozik a Meleghegy és a Templomhegy talajtakarója
között.

A Meleghegy talaja laza, helyenként gránitmurvás. A talajréteg vastagsága a
délnyugati oldalon 15 — 30 cm, a keleti oldalon pedig 40—60 cm. A felső szint (A-szint)
a keleti oldalon humuszban nagyon gazdag. A délnyugati oldal viszonylag humusz-
szegény. Ezért a két területrész talajoldatának a kémhatásában is lényeges különbség
mutatkozik. A keleti rész erősen savanyú talajoldatával szemben (pH -értékek :
85A = 4,50, B = 5,00, II/115A = 4,40, B1 = 4,60, B2 = 4,90, 91A = 4,70) a délnyugati
rész gyengén savanyú kémhatású (pH -értékek : 1A = 5,80, B =6,0, 8 A = 6,30,

B =6,40). Az A-szint vastagsága 5 — 20 cm. Ez fokozatosan, éles határ nélkül megy
át az alatta levő sötétbarna (B-szint), majd a sárgásszínű rétegbe.

A Templomhegy talajtakarója kötöttebb, a B-szint a terület legnagyobb részén
erősen agyagos. A peremi részeken gyengén homokos, löszös jellegű. A talajréteg vastag-
sága 30—100 cm. A felső szint 10 — 20 cm vastag. Humusztartalma viszonylag kicsi.
A vörösbarna színű, erősen agyagos B-szint általában éles határral válik el a felső szint-
től. A talajoldat pn-ja 5,50 — 6,00, egyes helyeken azonban gyengén lúgos jellegű
(T29A = 7,20, B = 7,40, C = 7,60). A mélység felé általában gyengén növekvő értéket
mutat.

A talajoldat kémhatása a nyomelemek dúsulásában lényeges szerepet játszik.
Egyes elemek — amint a későbbiekben látni fogjuk — a pH -változásokra nagyon érzé-
kenyek.

Az egyes nyomelemek területi eloszlása

Az egyes elemeket geokémiai sorrendben tárgyaljuk. Sziderofil elemek : Ni, Co ;
kalkofil elemek : Ag, Zn, Sn, Pb ; pegmatofil elemek : Ti, Cr.

220

Földtani Közlöny, LXXXVl. kötet, 3. füzet

Sziderofil elemek

Nikkel. A talajok átlagos Ni-tartalma Vinogradov szerint átlagértékben
0,0041%. Legkevesebb Ni-t tartalmaznak a szürkeföldek, a gesztenyebarna és a szikes
talajok (átlag 0,0034%), valamivel többet a podzolos erdei- és tőzegtalajok (átlag 0,0037%)
legtöbbet a feketeföldek (átlag 0,0046%) és a vörösföldek (átlag 0,0047%). Az ultra -
bázisos kőzetek talajtakarójának Ni-tartalma azonban lényegesen nagyobb. Vinog-
radov közlése szerint Birell és Maljuga szerpentin felett szélső értékben
0,62%-ot mutatott ki [16]. A nikkel a talajtakaróban legnagyobb mértékben az A-szint-
ben dúsul, ellentétben az egyéb területekkel, ahol a mélység felé dúsulás mutatkozik és
általában a B-szintben halmozódik fel a legnagyobb mértékben. Az A-szintben való
dúsulás valószínűleg a Ni-t kedvelő növényzet dúsító hatásával függ össze. Maljuga
vizsgálatai szerint ugyanis egyes növények (pl. Anemona pátens) Ni-tartalma Ni-dús
kőzetek felett az átlagos talajon nőtt növényekhez képest ötvenszeresére dúsul [6],

A Velencei-hegység területén a leggyakoribb vonalerősségi fokozat a 2 — 3-as,
amely ezred — század %-os mennyiségnek felel meg. Egyes területeken azonban elég gyakori
a 4-es, sőt az 5-ös erősségi fokozat is, amely már század — -tized % körül van.

Az egyes talajtípusok Ni-tartalma nagyon különböző. A legnagyobb dúsulás a
barna mezőségi talajokban található. A mélység felé általában erősen növekvő irányzatot
mutat. Ez részben arra vezethető vissza, hogy a barna mezőségi talajok üledékes altalaja
eredetileg is gazdagabb lehetett Ni-ben, másrészt pedig a talajoldat ^H~ja a mélység
felé növekszik, s ez a Ni kicsapódásának kedvez. A Meleghegyi táró feletti talajréteg
szerves anyagban nagyon gazdag. Az A-szintje a Bj-szinthez viszonyítva — az előbbiekkel
ellentétben — mutat gyenge dúsulást ( 1 . táblázat) . Ebből arra következtethetünk, hogy a
szerves anyag a Ni-t bizonyos mértékig megköti.

1 . táblázat

A Ni területi eloszlása

Terület

Vonalerősségi fokozat

A meg-
vizsgált
minták
száma

Vonalerősségi

fokozat

közép-

értékben

0

l

2

3

4

5

Kőrakáshegy

0

3

14

15

17

0

49

2,94

Szűzvári altáró

0

0

30

81

20

0

131

2,93

Meleghegy

8

30

76

17

5

0

136

1,86

Meleghegyi táró A-szint

0

2

18

2

0

0

22

2,00

Meleghegyi táró Brszint

0

2

15

1

0

0

18

1,94

Meleghegyi táró B.,

0

1

6

2

0

0

9

2,11

Meleghegyi táró összesen

0

5

39

5

0

0

49

2,00

Templomhegy

3

19

64

46

29

9

170

2,62

Cseplekhegy

0

0

7

21

20

7

55

3,49

A barna erdei talajok lényegesen kisebb Ni-tartalma a savanyú anyakőzettel és a
talajoldat savanyú kémhatásával kapcsolatos, amely a Ni vegyületeit könnyen oldja és
így elősegíti a Ni-ionok vándorlását.

Amint az 1. sz. táblázatból láthatjuk, az egyes területek talajának átlagos Ni-tar-
talma lényeges különbséget mutat.

Kiemelkedő értéket találunk a Cseplekhegyen, ahol a leggyakoribb a 3 — 4-es
vonalerősségi fokozat, de az 5-ös fokozat sem ritka. E területen az erősségi fokozatok

Kubovics : A Velencei-hegység talajtakarójának nyomelem vizsgálata

221

7. ábra. A mintavételi helyek áttekintő vázlata és Cseplekhegy mintavételi térképe. J elek:
1. Mintavételi hely, 2. Ni 5-ös vonalerősségi fokozat, 3. Ni 4-es vonalerősségi fokozat, 4. Ni 3-as vonal-
erősségi fokozat, 5. Ni 2-es vonalerősségi fokozat. — 063opHan cxeiwa Mecí b3bthh npo6 w KapTa b3rthh
np 6 r. MenneKxeab. 1. MecTa b3rthh npoö. 2 CTyneHb 5 HHTeHCH 3i octh jihhhh Ni. 3. Cryne b 4 hhtch-

CHil OCTH JIHHHH Ni 4. CTy neHb 3 HHTeHCH HOCTH JIHHHH Ni 5. CTyneHb 2 HHTeHCH JHOCTH jihhhh Ni

hay-out sketch of sampling loealities and map of the Csépiek hill sampling localities. Signs : 1 . Sampling
loeality, 2. 5th-degree intensity Ni line, 3. 4th-degree Ni line, 4. 3rd degree Ni line, 5. 2nd degree Ni line.

222

Földtani Közlöny, LXXXVl. kötet, 3. füzet

körkörösen veszik körül a hegycsúcsot (1. ábra), de éppen ellenkezőleg mint ahogyan
azt vámók. A Ni mennyisége ugyanis a hegycsúcstól távolodva egy bizonyos távolságig
erősen növekszik, majd ismét csökken. Ez azzal magyarázható, hogy a Cseplekhegy
magasabb részét vékony, 10 — 20 em-es talajtakaró fedi, amely alatt alunitos, kaolinos

Vona /erősségi fokozat Vonalerősségi fokozat

2. ábra. A Ni eloszlási görbéi. — KPHBbie pacnpeae.neiiHH Ni. — Distribution curves of Ni

Vonalerősségi fokozat

1 3 5

2 4- 6 ■ -•

3. ábra. A Co eloszlási görbéi. — Kpneue Pácnpege.iennH Co. — Distribution curves of Co. Jelek: 1 . Kőra-
káshegy, 2. Szűzvári altáró, 3. Meleghegy, 4. Meleghegyi táró, 5. Templomhegy, 6. Cseplekhegy. — 1.
Topa KéPaKaiuxeflb. 2. Cio3BapCKaa HacjiéucTBeHHan uiTOJibHH, 3. Topa Menerxeflb, 4. MeaerxeabCKan
uimnbHH, 5. Topa TeMnnoMxegb. 6. Topa MenneKxegb. — Signs : !. Kőrakás liill, 2. Szűzvár gallery, 3.
Meleg hill, 4. Meleg hill gallery, 5. Templom hill, 6. Csépiek hill.

magmás kőzet van. A csúcstól távolodva a talajréteg vastagszik, alatta pedig fokozatosan
megjelenik a lösz, majd a pannóniai homok. A csúcs savanyú kémhatású talajában
(Ph — 5,90—6,10) a Ni könnyen oldatba megy és a lejtő irányában szállítódik, majd a
csúcstól távolodva a talaj /?h -értékének a növekedésével (/>h = 8,00 — 8,50) fokozatosan
kicsapódik. A többi területhez viszonyítva lényegesen nagyobb átlagos Ni-tartalom,

223

Kubovics : A Velencei-hegység talajtakarójának nyomelemvizsgálata

valamint a Co:Ni aránya alapján arra kell következtetnünk, hogy a hidrotermális folyamat
hatására dúsulás történt. A Retezi kőfejtőből származó több piritminta vizsgálata
alapján — amelyekben a Ni 3-as erősségi fokozatban mutatható ki — feltételezhetjük,
hogy ez a dúsulás a pirít mállásával kapcsolatos.

A Kőrakáshegy viszonylag nagy átlagos Ni-tartalma és helyenként mutatkozó
erősebb Ni-dúsulása még további vizsgálatra szorul. A Ni egyenlőtlen eloszlása azonban
egyrészt a területen belül mutatkozó eltérő talajtani viszonyokra, másrészt hidrotermális
folyamatok dúsító hatására vezethető vissza.

A Szűzvári altáró környékén a 3-as erősségi fokozat uralkodik. A Ni eloszlása
nagyon egyenletes. Viszonylag nagy átlagértéke kétségtelenül az egész területen végig-
húzódó löszös altalajjal kapcsolatos.

A meleghegyi talajtakaró Ni-tartalma a legkisebb, eloszlása a legegyenletesebb.
Uralkodó a 2-es vonalerősségi fokozat. Ez a Ni-mennyiség közelíti meg legjobban a
Vinogradov által közölt adatok átlagértékét. Ettől lényeges eltérést mutat a
Templomhegy. A Ni eloszlása itt nagyon szélsőséges. A vonalerősségi fokozat 0-tól
5-ig váltakozik, azonos talajtípuson belül is. Ez egyrészt az eltérő py\ -értékekre (PhT26A=
= 5,10, B = 5,40, T29A = 7,20, B = 7,35, C = 7,60), az eltérő talajtani viszonyokra,
másrészt pedig hidrotermális hatásra történt dúsulásra vezethető vissza. A C-szint
kiemelkedő Ni-tartalma főleg a terület peremi részét borító lösszel kapcsolatos.

A 2. ábrán látható, hogy a Szűzvári altáró környékén és a Meleghegyen mutat-
kozó egyenletes eloszlással szemben a Cseplekhegyen, a Kőrakáshegyen és a Templom-
hegyen a Ni eloszlása nagyon egyenlőtlen.

Kobalt. ACoa földkéregben és a talajokban is lényegesen kisebb mennyiség-
ben fordul elő, mint a Ni. A talajok átlagos Co-tartalma Vinogradov szerint
kb. 0,00098%. Legkevesebb Co-t a podzolos talajok tartalmaznak, átlagértékben 0,00069%-
ot. A feketeföldek Co-tartalma 0,00095%. A szürkeföldeké, valamint a gesztenyebarna
és a szikes talajoké valamivel nagyobb, 0,00098% körül van. Legnagyobb dúsulás a
vörösföldekben mutatkozik, 0,0013%, a vörösföldek nagy oxidációs potenciáljának
megfelelően. (A vörösföldekben a Ni is dúsul, de a Co lényegesen nagyobb mértékben.)
A Co : Ni aránya általában 1 : 3 — 5, de ultrabázisos kőzetek talajtakarójában ez az érték
20— 30-ig is felmegy [16]. Maljuga és Makarova legújabb vizsgálatai szerint
az érczóna feletti talajtakaróban a Co maximális értékben a 0, 11%-ot is eléri, ami a
földkéreg klarkjához viszonyítva 73,3-szoros dúsulást jelent.

A Velencei-hegység talajtakarójában a leggyakoribb vonalerősségi fokozat a
2 — 3-as. Eloszlása eléggé egyenletes (3. ábra).

A mélység felé a B-szintig dúsulás mutatkozik, ez azonban lényegesen kisebb,
mint a Ni esetében. Eltérés van a Meleghegyi táró felett és környékén, ahol a legnagyobb
Co- mennyiség a 2. táblázat szerint az A-szintben észlelhető és a mélység felé erős
csökkenést mutat.

E terület A-szintjének kivételesen nagy humusztartalma alapján feltételezhetjük,
hogy ez a jelenség a szerves anyag adszorbeáló hatásával kapcsolatos. Az 1-es és a 2-es
táblázat összehasonlításából kitűnik, hogy az átlagos Co- és Ni-tartalom nagymértékben
párhuzamos. Lényegesebb eltérés csak a Cseplekhegyen mutatkozik, kereken 1 fokozat.

Ez a párhuzamosság azonban az egyes talajszelvényeken belül nem teljes. A Co-
nak a Ni-nél lényegesen kisebb átlagértéke ellenére a Co a felső szintekben néha erősebben
jelentkezik, mint a Ni. Ezt szemlélteti a 4. ábra.

Ez valószínűleg az eltérő oldhatósági viszonyokkal, valamint a redoxpotenciál-
viszonyokkal kapcsolatos. Nagy redoxpotenciál esetén a Co három vegyértékűre oxidá-
lódik fel és elválik a Ni-től. Ez a jelenség azonban feltétlenül kapcsolatos az anyakőzet
jellegével is.

224

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

2. táblázat

A Co területi eloszlása

Terület

Vonalerősségi fokozat

A meg-
vizsgált
minták
száma

Vonalerősségi

fokozat

közép-

értékben

0

l

2

3

4

5

Kőrakáshegy

0

2

21

21

5

0

49

2,59

Szűzvári altáró

0

0

64

65

2

0

131

2,53

Meleghegy

12

69

54

1

0

0

136

1,32

Meleghegyi táró felett A-szint . .

0

3

16

3

0

0

22

2,00

Meleghegyi táró felett Brszint . .

0

5

13

0

0

0

18

1,72

Meleghegyi táró felett B2-szint . .

1

2

5

1

0

0

9

1,67

Meleghegyi táró összesen

1

10

34

4

0

0

49

1,84

Templomhegy

3

13

85

51

17

1

170

2,41

Cseplekhegy

1

2

26

21

5

0

55

2,49

300° 120°

° ” ZZ* 11' EET ISb

4. ábra. Templomhegy IV. sz. szelvénye. Jelek: 1. Lösz, 2. Pannóniái homok, 3. Kaolinosodott,

piritesedett, a felszínen alunitosodott magmás kőzet. — Pa3pe3 JV° IV ropw TeMnaoMxenb. 1. Jlecc.
2. naHHOHCKHií necoK. 3. Kao/iHHH3HPOBaHHbie, nHPiiTH3npoBaHHbie, Ha noBepxHOCTH aJiyHHTH3npoBaHHbie
MarMaTHHecKae nopOAbi. — No IV Section of Templom hill. Signs : 1. boess, 2. Pannonian sand, 3.
Caolinitized. pyritized and superficially alunitized magmatic rock

Kalkofil elemek

Ezüst. A talajok ezüsttartalmára vonatkozólag nagyon kevés irodalmi adatot
találunk. Nyilvánvalóan azért, mert az a talajokban a kimutathatóság határa alatt van.
Ez főleg a kis földkéregbeli koncentrációjára vezethető vissza. Vinogradov közlése
szerint Goldschmidt a birkenwaldi humuszban 0,0005%-ot határozott meg [16] .

Kubovics : A Velencei-hegység talajtakarójának nyomelemvizsgálata

225

A Velencei-hegység talajtakarójában jelentősebb mennyiségben csak a Meleg-
hegyen van. Legnagyobb mértékű dúsulás ezen belül is a táró felett és környékén mutat-
kozik. Lényegesen kisebb mennyiségben található a Kőrakáshegyen, valamint a szűzvári
altáró környékén. A Templomhegyen és a Cseplekhegyen nem mutatható ki (3. táblázat) _

3. táblázat

Az Ag területi eloszlása

Terület

V onalerősségi fokozat

A meg-
vizsgált
minták
száma

Vonalerősségi

fokozat

közép-

értékben

0

1

2

3

4

5

Kőrakáshegy

42

3

2

2

0

0

49

0,27

Szűzvári altáró

127

3

0

1

0

0

131

0,05

Meleghegy

88

16

27

2

1

2

136

0,66

Meleghegyi táró

15

9

16

7

2

0

49

1,43

Templomhegy

170

0

0

0

0

0

170

0,00

Cseplekhegy

55

0

0

0

0

0

55

0,00

A legnagyobb mértékben az A-szintben dúsul és mennyisége a mélység felé foko-
zatosan csökken. Ez valószínűleg a felsőbb szintek humusz-gazdagságával, valamint a
leggyakoribb ezüstvegyületeknek a savanyú közegben való kismértékű oldhatóságával

5. iibra. Ag eloszlási görbéi. Jelek: 1. Kőrakáshegy, 2. Szűzvári altáró, 3. Meleghegy, 4. Meleghegyí
táró. — KPHBbie pacnpeaeneHHa Ag. 1. Topa Ke paKauixeflb. 2. Cio3BapcKaa HacneACTBeHHan ujToabHH.
3. Topa Meaerxeab. 4. MeaerxeabCKaa ujTojibHH. — Distribution curves of Ag. Signs : 1. Kőrakás hill,

2. .Szűzvár gallery. 3. Meleg hill, 4. Meleg hill gallery

függ össze. Eloszlása meglehetősen egyenlőtlen (5. ábra). A Meleghegyen pl. megtalálható
0 — 5-ig mindegyik vonalerősségi fokozat.

Ez azt bizonyítja, hogy az Ag a talajszintekben nagymértékben immobilis.
Maximális dúsulás a telér felett, vagy a telér közelében mutatkozik (6. ábra).

226

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

Egy-két esetben azonban a lejtő irányában gyenge nyomként 60 — 70 m távolság-
ban is kimutatható.

Nagyobb eltérés látható a 7. ábrán. Ez valószínűleg abból adódik, hogy a szelvény
mellett kocsiút húzódik, amely mentén az Ag könnyen leszállítódhat.

Az Ag — amint a meleghegyi szelvényeken látható — nagymértékben párhuzamos
a Pb-mal. Ez nyilvánvalóan a közös eredetre, valamint a közel azonos oldhatósági

Pb

/g

/

2

f+V

l -l -L

<5. ábra. Meleghegy III. sz. harántszelvénve. — 7. ábra. Meleghegy VI. sz. harántszelvénye. —

rionepeMHbiH pa3PC3 JV® III ropu Mejierxeáb. — rionopeMHbiií pa3Pe3 Ne VI ropbi Meaerxeab. —

No II cross section of Meleg hill No VII cross section of Meleg hill

Jelek: 1. Kvarctelér, 2. Berezitesedett gránit, 3. Gránit. — 1. KBapuenaH mia. 2. Eepe3HTH3npo-
BaHHbiií rpaHiiT. 3. r p3hht. — Sings : 1. Ouartz dike, 2. Beresitized gránité, 3. Gránité

viszonyokra vezethető vissza. Ez a párhuzamosság a Meleghegy délkeleti oldalán a táró
felett és környékén nem teljes (8. ábra).

Ezen a területen a Pb átlagértéke valamivel kisebb, az Ag pedig ennek ellenére
átlagértékben több mint a kétszeresére dúsul. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a
Meleghegynek ezen a területén hintett ércesedés van 4 , amely lényegesen eltér a teléres
kifejlődéstől. A táróból kikerült anyag pirites. A felszínen helyenként antimonittűk
találhatók. Ezek alapján feltételezhetjük, hogy az Ag itt nem a galenittel, hanem antimon
tartalmú ásványokkal kapcsolatos.

Az Ag spektrográfiailag igen érzékeny. Ahrens szerint a kimutathatóság
határa 0,0001 — 0,00003% körül van. A Meleghegy területén jelentkező 4 — 5-ös vonal-
erősségi fokozat azonban ennek ellenére már lényeges dúsul ást jelent.

Kubovics : A Velencei-hegység talajtakarójának nyomelemvizsgálata

227

220-

4-j + ' , ^ ,

jtjt jt jf jtj 1 + : , . ,

4-

20 40 60 80 100 m

w

8. ábra. Meleghegyi táró I. a. szelvénye. Jelek: 1. Fb A-szint, 2. Ag A-szint, 3. Berezitesedett gránit.
Pa3pe3 N° I a. MenerxeAbCKOií niTOJibHH. 1. Tophsoht A Pb, 2. Foph30ht A Ag, 3. Bepe3HTH3HPOBaHHbiií
rpaHHT. — No la section of Meleg hill gallery. Signs : I Pb A-horizon, 2. Ag A-horizon, 3. Beresitized

gránité

Cink. A talajok átlagos Zn-tartalma Vinogradov szerint 0,005%. A podzol
és a szürke erdei talajok valamivel kevesebb Zn-t tartalmaznak, átlagértékben kb.
0,0043%-ot, a vörösföldek és a feketeföldek pedig valamivel többet, átlagban 0,006%-ot.
illetve 0,0068%-ot. Legnagyobb a tundra- és a tőzegtalajok Zn-tartalma, 0,0073%,
A kimutathatóság határa A h r e n s szerint több ezred százalék. A Velencei-
hegység területén a leggyakoribb vonalerősségi fokozat a 2-es. Ez az érték kb. meg-

4. táblázat

A Zn területi eloszlása

Terület

Yonalerősségi fokozat

A meg-
vizsgált
minták
száma

Vonalerősségi

fokozat

közép-

értékben

0 1

2

3

4

5

Kőrakáshegy

11 9

28

1

0

0

49

1,39

Szűzvári altáró

34 34

61

1

1

0

• 131

1,24

Meleghegy

66 53

17

0

0

0

136

0,64

Meleghegyi táró

32 11

6

0

0

0

49

0,47

Templomhegy

10 31

110

17

2

0

170

1,82

Cseplekhegv

0 8

44

3

0

0

55

1,91

228

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

egyezik a Vinogradov által közölt átlagértékekkel. Az egyes területek átlagértéke
között lényeges különbség van (4. táblázat).

Legnagyobb mennyiségben a Cseplekhegyen és a Templomhegyen mutatható ki.
E két területrész nagyobb Zn-tartalma a hidrotermális folyamattal kapcsolatos. Fel-
tételezhető, hogy a hidrotermális oldatok a Mg által kiszűrt Zn-t mobilizálták és így
elősegítették a talajban való felhalmozódását. Azonban kétségtelenül kapcsolatos a
Templomhegy B-szintjének erősen agyagos jellegével is. (A Zn ugyanis a kicserélhető
bázisok közé tartozik.) A Kőrakáshegyen és a szűzvári altáró környékén kisebb átlag-
értékben mutatható ki. A Zn-tartalom a Meleghegy legnagyobb részén a kimutathatóság
határa alatt van. Eloszlása a legtöbb cinkásvány nagymértékű oldhatóságának meg-
felelően, nagyon egyenletes (9. ábra).

A Zn tehát nemcsak a kőzetekben [11], hanem a talajokban is nagyon mobilis.

A velencei-hegységi vizsgálataink szerint a Zn legnagyobb mértékben, az összes
területrészen egyöntetűen a B-szintben dúsul. A legkisebb mennyiségben pedig az A-
szintben mutatható ki (5. táblázat).

5. táblázat

Zn talajszintek szerinti eloszlása

Talajszint

Vonalerősségi fokozat

A meg-
vizsgált
minták
száma

Vonalerősségi

fokozat

közép-

értékben

0

l

2

3

4

5

Szűzvári altáró környéke

A-szint

20

16

20

0

0

0

56

1,00

Szűzvári altáró környéke

B -szint

8

10

25

0

1

0

44

1,45

Szűzvári altáró környéke

C-szint

6

8

16

1

0

0

31

1,39

Szűzvári altáró környéke

összesen

34

34

61

1

1

0

131

1,24

Meleghegyi táró A-szint

16

5

1

0

0

0

22

0,32

Meleghegyi táró B1-szint

10

5

3

0

0

0

18

0,61

Meleghegyi táró B2-szint

6

1

2

0

0

0

9

0,56

Meleghegyi táró összesen

32

11

6

0

0

0

49

0,47

Templomhegy A-szint

5

20

62

6

0

0

93

1,74

Templomhegy B -szint

3

9

45

1 1

2

0

70

2,00

Templomhegy C-szint

2

2

3

0

0

0

7

1,14

Templomhegy összesen

10

31

110

17

2

0

170

1,82

Ez a jelenség ellentétben áll Vinogradov megállapításaival. Szerinte a
humuszban gazdag talajszintek tartalmaznak legtöbb Zn-ot. Példaként megemlíti a
feketeföldeket. A mélyebb szintek Zn-tartalmával kapcsolatosan a következőket írja:
„Az altalaj cinkszegénységéről még nincs világos képünk, noha a mélység felé való
csökkenés a 2, 3, 5, 9. szelvényből (106. sz. táblázat) kitűnik" [16]. Az általa közölt
— egyéb talajtípusokra vonatkozó — adatok azonban ezt a feltevést nem támasztják alá.
Az általa felhozott feketeföldek Zn-tartalma és talajszintek szerinti eloszlása a fekete-
földek semleges kémhatásával lehet kapcsolatos. A B-szintben való dúsul ás azzal magyaráz-
ható, hogy a savanyú kémhatású A-szintben a cink-ásványok könnyen oldódnak.

Ó n. Földkéregbeli átlagértéke nagyobb, mint a periódusos rendszer ugyanazon
oszlopába tartozó ólomé, a talajokban azonban ennek ellenére lényegesen kisebb mennyi-
ségben mutatható ki. Ehhez bizonyos mértékben az Sn spektrográfiailag kisebb érzékeny-

Kubovics : A Velencei-hegység talajtakarójának nyomelemvizsgálata

229

sége is hozzájárul. A kimutathatóság határa A h r e n s szerint az általunk használt
vonalon — 2839,9 Á — több ezred %.

A leggyakoribb vonalerősségi fokozat az 1-es. Legnagyobb átlagos Sn-tartalom
a Templomhegyen van. Ez a dúsulás valószínűleg pneumatolitos folyamattal kapcsolatos

%

70
CO
50
40-
30-
20-
10-
0-

1 2 3 h 5 6 ' 1 2 3 U 5 6

Vonalerósségi fokozat Vonalerósségi fokozat.

9. ábra. A Zn eloszlási görbéi. — K í'iíbí>] e pacnpeaejiemm Zn — Distribution eurves of Zn

/ 3 5

10. ábra. Sn’eloszlási görbéi — Jelek: 1. Kőrakáskegy, 2. Szűzvári altáró, 3. Meleghegy, 4. Meleg
hegyi táró, 5. Templomhegy, 6. Cseplekhegy — KPHBbie pacnpene.ieiiHH Sn Topa KePaKamxeflb, 2.
Cio3BapcKaa HacaencTBeHHan uiToabHH 3. Topa Meaerxeab, 4. MeJierxeHbCKaa uiToabHa, 5. Topa TeMn-
aoMxenb, ^6. Topa MenjieKxegb, — • Distribution eurves of Su . Signs : 1. Kőrakás bili, 2. Szűzvár gallerv
3. Meleg hill, 5. Templom hill, 6. Csépiek hill

amit alátámaszt a Templomhegy mellett levő Antóniahegy ismert pnemnatolitos képződ-
ménye [4], az Sn-tartahnú turmalinos pala. Lényegesen kisebb átlagértéket kaptunk a
Cseplekhegyen, a Meleghegyen és a Kőrakáshegyen. A meleghegyi gránit talajtakarójának
viszonylag kis óntartalma meglepő, annál is inkább, mert Vinogradov közlése
szerint Pelicek a roznai gránit felett (Csehszlovákia) erős dúsulást észlelt [16.
A Kőrakáshegy nyugati oldalán mutatkozó gyenge dúsulás a Kiss J. által leírt kvareos

230

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

6. táblázat

Az Sn területi eloszlása

Terület

Vonalerősségi fokozat

A meg-
vizsgált
minták
száma

Vonalerősségi

fokozat

közép-

értékben

0 1

2

3

4

5

Kőrakáshegv

20 20

7

2

0

0

49

0,82

Szűzvári altáró

87 26

16

1

1

0

131

0,50

Meleghegy

56 53

24

3

0

0

136

0,81

Meleghegyi táró

28 15

6

0

0

0

49

0,55

Templomhegy

7 55

103

4

0

1

170

1,64

Cseplekhegy

19 23

13

0

0

0

55

0,89

turmalintelérekkel hozható összefüggésbe. Legkisebb a Szűz vári altáró környékének
óntartalma, átlagértékben 0,5 fok.

Az ón eloszlása az egyes területrészeken belül meglehetősen egyenletes (10. ábra).
Az eloszlás még egyenletesebb volna, ha az 1-es vonalerősségi fokozatot — amely nem
jelent nagy mennyiségi változást — elhagynék.

Az ónnak a talajszintek szerinti eloszlására vonatkozólag nem tudunk világos
képet alkotni. A Templomhegyen a mélység felé csökkenés, a Szűzvári altáró környékén
pedig növekedés mutatkozik. Egyes talajszintek között azonban — kivéve a Templom-
hegy C-szintjét — nincs lényeges különbség.

Ólom. A talajok átlagos ólomtartalma Vinogradov szerint 0,0012%,
tehát valamivel alacsonyabb, mint a földkéregbeli átlaga, amely 0,0016%.

Az ólom kimutathatóságának határa Ahrens szerint ezred%. A Velencei-
hegység területén a leggyakoribb vonalerősségi fokozat a 2-es, amely ezred %-nak
felel meg és megegyezik a Vinogradov által megadott átlagértékkel. Mennyisége
az egyes területeken belül erősen ingadozik. Gyakori a 4 — 5-ös erősségi fokozat is, amely
század — tized %-os koncentráció körül van. Legnagyobb mennyiségben a telérek, vagy
a kvarcosodott sávok felett és közvetlen közelében mutatható ki. A telérektől távolodva
mennyisége rohamosan csökken és 40—50 m távolságban a legtöbb esetben (6., 1 1. ábra)
még meredek lejtő esetén is már csak 2 — 3-as fokozatban észlelhető. A 7. ábrán látható
eltérést az Ag-nál már említett jelenség okozza.

A legnagyobb mennyiségben a pátkai Kőrakáshegy talajtakarójában mutatható
ki. Valamivel kisebb átlagértéket kaptunk a Meleghegyen, a Templomhegyen és a Csépiek

7. táblázat

A Pb területi eloszlása

Terület

Vonalerősségi fokozat

A meg-
vizsgált
minták
száma

Vonalerősségi

fokozat

közép-

értékben

0

1

2

3

4

5

6

Kőrakáshegy

0

1

20

8

15

5

0

49

3,06

Szűzvári altáró

4

17

99

6

4

1

0

131

1,94

Meleghegy

0

5

64

34

17

15

1

136

2,82

Meleghegyi táró

0

0

27

10

11

1

0

49

2,71

Templomhegy

3

8

84

44

25

6

0

170

2,58

Cseplekhegy

0

7

20

13

13

2

0

55

2,69

Kubovics : A Velencei-hegység talajtakarójának nyomelemvizsgálata

231

hegyen. E három területrész átlagos Pb-tartalma 2,5— 3,0 között van. tehát nagyobbnak
vehető a Vinogradov által mondott átlagértékeknél (7. táblázat).

Ez a dúsulás az ismert nagymértékű hidrotermális folyamattal kapcsolatos.
A Szűzvári altáró környékének átlagos Pb-
tartalma lényegesen kisebb, eloszlása pedig
az előbbi területekkel ellentétben nagy-
mértékben egyenletes (12. ábra). Csak a
bánya bejáratának a közelében észlelhető
némi dúsulás, ami az ismert galenitfészek-
kel kapcsolatos.

A Pl) talajszintek szerinti eloszlása
nem mutat lényeges eltérést. Legnagyobb
mértékben általában az A-szintben dúsul,
amit a kutatók legnagyobb része az ólom
biofil jellegével magyaráz. Az A-szintben
való dúsulás azonban összefüggésbe hozható
a legtöbb ólom-vegyiiletnek a savanyú kém-
liatású közegben való nagyon kismértékű
oldhatóságával is. Ezzel lehet kapcsolatos
az egyenlőtlen eloszlása, ami arra mutat,
hogy az ólom a talajokban is nagymérték-
ben immobilis.

360

360

320-

300

Pegmatofil elemek

280-

260-

1®#í

tL±lܱ

![+; + •+ +

IÍ;+i^++t+++++' '

Lt;+;+t+„+t++tV

100

200 m

L _ _

+ •+•+

r~ — — 1

7

: + • + :

2 ÍT+T+,

Titán. A talajok átlagos Ti-tar-
talma (kb. 0,40 — 0,50%) csaknem megegye-
zik a földkéreg átlagával. Az egyes ta-
lajtípusok Ti-tartalma Vinogradov
adatai szerint nem mutat lényeges elté-
rést. Legnagyobb a vörösföldek (0,71%), a
tőzeg- és tundra-talajok (0,52%), valami-
vel kisebb a feketeföldek (0,45%), a szürke
erdei talajok (0,44%), a gesztenyebarna-
és podzol-talajok (0,38 — 0,41%), legkisebb
a szürkeföldek (0,21%) átlagos Ti-
tartalma.

A Velencei-hegység területén a leg-
gyakoribb vonalerősségi fokozat az 5-ös,

amely több tized %-nak felel meg. A Kőrakáshegy, a Szűzvári altáró, a Meleghegy, va-
lamint a Templomhegy átlagos Ti-tartalma csaknem egyenlő. Valamivel nag yobb átlagér-
téketkaptunk a Meleghegyi táró környékén. Kiemelkedő érték mutatkozik a Csépiek -
hegyen, ahol a 6-os fokozat is eléggé gyakori (12,73%), amely már lényeges dúsulást
jelent.

0

Ag

II. ábra. Meleghegv IV. sz. harántszelvéuye —
Jelek: 1 . Kvarctelér, 2. Berezitesedett grá-

nit, 3. Gránit — IlonepeHHbiH pa3pe3 N° IV ropbi
MenerxeAb. 1 . KBapueBaa wn/ia, 2. E>epe3HTH3HPO-
BaHHbiií rpaHH-r, 3. r p3hht — No IV eross seetion
of Meleg hill. Signs : 1. Quartz dike,2. Beresiti-
zed gránité, 3. gránité

A Ti talajszintek szerinti eloszlása talajtípusonként nagyon eltérő. Ez észlelhető
a Velencei-hegységben is. A Templomhegyen és a Szűzvári altáró környékén az A-szint,
a Meleghegyi táró környékén pedig a B2-szint a leggazdagabb Ti-ban. A területi eloszlása
meglehetősen egyenlőtlen. Ez a Ti nagy ionpotenciáljából és nagy ionfajsúlyából
következő minimális mozgékonyságával és a leggyakoribb Ti-ásványok meglehetősen
kismértékű oldhatóságával magyarázható.

232

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

8. táblázat

A Ti területi eloszlása

Terület

Vonalerösségi fokozat

A meg-
vizsgált
minták
száma

Vonalerősségi

fokozat

közép-

értékben

°

1

2

3

4 5

6

7

Kőrakáshegy

0

0

11

2

2 32

2

0

49

4,24

Szűzvári altáró

0

0

17

19

13 82

0

0

131

4,22

Meleghegy

0

3

28

21

29 55

0

0

136

3,77

Meleghegyi táró

0

1

4

3

9 28

4

0

49

4,45

Templomhegy

0

1

10

23

38 98

0

0

170

4,31

Cseplekhegv

0

0

1

3

3 40

7

1

55

4,95

72. ábra. Pb eloszlási görbéi Jelek: 1. Kőrakáshegy, 2. Szűzvári altáró, 3. Meleghegy, 4. Meleg-

hegyi táró, 5. Templomhegy, 6. Cseplekhegy — KPHBbie pacnpeae.ieHHa Pb. 1. Topa K paKamxenb,
2. Cio3BapcKaH HacneacTBeHHaa urrojibHH, 3. Topa Menerxeab, 4. MejierxeabCKaa LUTOJibHH, 5. Topa Tein-
njiOMxeab, 6. Topa Men.ieKxeab — Distribution curves of Pb. Signs : 1. Kőrakás hill, 2. Szűzvár gallerv,
3. Meleg hill, 4. Meleg hill gallér}-, 5. Templom hill, 6. Csépiek hill

Króm. A talajok átlagos Cr-tartalma Vinogradov szerint kb. 0,018%
Ez az érték valamivel alacsonyabb a földkéregbeli átlagnál. A különböző talajtípusok
Cr-tartalmában nincs lényeges különbség. Legkevesebb Cr-t a tundratalajok (0,0081%)
és a vörösföldek (0,0085%), valamivel többet a podzol (0,014%), a szürke erdei talajok
és a feketeföldek (0,028%), a legtöbbet a gesztenyebarna talajok és a szürkeföldek tar-
talmaznak (0,036%).

A Cr kimutathatóságának határa az általunk használt vonalon A h r e n s
szerint több tízezred %. A leggyakoribb vonalerősségi fokozat a 2-es, amely ezred %-nak
felel meg. Eloszlása nagyon egyenlőtlen, ennek következtében a 4— 5-ös fokozat is eléggé
gyakori, amely már a század — tized % körül van (14. ábra).

Kubovics : A Velencei-hegység talajtakarójának nyomelemvizsgálata

233

Legnagyobb átlagértékben a Szűzvári altáró környékén a Cseplekhegyen, valamint
a Kőrakáshegyen mutatható ki. Ez kétségtelenül a löszös és a homokos altalajjal kap-
csolatos. A Templomhegy és a Meleghegy takarójának lényegesen kisebb átlagos Cr-
tartalma a savanyú anyakőzettel magyarázható.

70

60

50

40

30

20

10

0

73. ábra. A Ti eloszlási görbéi — KPHBbie pacnpeAenemm Ti — Distribution curves of Ti

/ 3 5

2 V 6

/ 4. ábra. A Cr eloszlási görbéi — Jelek: 1 . Kőrakáshegy, 2. Szűzvári altáró, 3. Meleghegy, 4. Meleg-
hegyi táró, 5. Templomhegy, 6. Cseplekhegy KPHBbie pacnpejjejieHua Cr 1. Topa Képákauixenb, 2.

CKOBapcKaa Hac/ieacTBeHnaa LUToabHH, 3. Topa Meaerxeab, 4. MenerxeflbCKan LUToabHH, 5. Topa TeMn-
jiOMxenb, 6. Topa Menaenxeflb — Distribution eurves of Cr • — Signs : 1. Kőrakás hill, 2. Szűzvár gal-
lerv, 3. Meleg hill, 4. Meleg hill gallery, 5. Templom hill, 6. Csépiek hill

A Meleghegyi táró és a Cseplekhegy kétmaximumos görbéje feltétlenül a hidro-
termális folyamat által történt dúsulásra utal.

A talajszintek szerint eloszlása nem egyöntetű. Vinogradov vizsgálatai
szerint leggyakrabban az A-szintben dúsul. Ez tapasztalható a Meleghegyi táró környékén

2 Földtani Közlöny

234

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

9. táblázat

A Cr területi eloszlása

Terület

Vonalerősségi fokozat

A meg-
vizsgált
minták
száma

Vonalerősségi

fokozat

közép-

értékben

0

2

3

4

5

Kőrakáshegy

0

6

17

10

11

5

49

2,84

Szűzvári altáró

0

5

56

26

22

22

131

3,00

Meleghegy

4

66

52

7

5

2

136

1,63

Meleghegyi táró

0

13

29

1

2

4

49

2,08

Templomhegy

0

33

76

27

21

13

170

2,44

Cseplekhegy

0

4

24

9

7

11

55

2,95

is, de a Szűzvári altáró környékén és a Templomhegyen a mélység felé fokozatos dúsulás
észlelhető. Ez azzal magyarázható, hogy a Cr3+ vegvületei a savanyúbb kémhatású
felsőbb szintekben bizonyos mértékig oldódnak.

Az egyenlőtlen eloszlás a Cr minimális mozgékonyságának a következménye,
ami a Cr nagy ionpotenciáljával és nagy ionfajsúlyával kapcsolatos.

A Cr nagymértékben párhuzamos a Ni-lel és helyenként a Ti-nal (15. 16. ábra).

.30°

120

y

y

\

\

/

\

V

\ V

\

/

\

\

—

/

V

\

0 / c

X

zZ

V-

L

/

s

_ÍNJ

A

t

v\

\\

16 17 18 19 20 21 22 23 29 25 26 27 28 29 30 31

32

33 39 35

+ .+

x x xx
XXXX

15. ábra. Templomhegy V. sz. szelvénye. Jelek: 1. Lösz, 2. Pannóniái homok, 3. Kaolinosodott-

piritesedett, a felszínen alunitosodott magmás kőzet 4. Pirites andezit. — Pa3pe3 No V roPbi TeMnnoMxenb.
l.JIecc, 2. riaHHOHCKHii necoK, 3. KaojmHH3H poBaHHbie, nnPHTH3HPOBaHHbie, Ha noBepxHOCTH aJiyHH-
TH3MPOBaHHbie Mar.MaTMMecKMe nopOAbi, 4. niiPHTOBbifi aH;ie3HT — No V section of Templom Hill. Signs :
1. Ihless, 2. Pannonian sand, 3. Caolinitized pyritized, superficially alunitized magmatic rock, 4. Pyri-

tized andesite

VonoJerósségi fokozat

235

Kuboiics : A Velencei-hegység talajtakarójának nyomeleinvizsgálata

Ez részben a közös származással is kapcsolatos. A Cr és Ti párhuzamossága
a két elem nagy és közel azonos ionpotenciáljával is összefüggésbe hozható.

Az itt tárgyalt elemeken kívül rendszeres vizsgálatot végeztünk még Sb-ra és
Mo-re vonatkozólag is.

Az antimon a velencei-hegységi talajtakaróban csak egy helyen, a Meleghegyi
táró 90 sz. minta B-szintjében mutatható ki 2-es vonalerősségi fokozatban.

NY K

7

r

\

"w

\

/

L

V

r

\

/

/

r

\\

\

/

L

Eh

/

V

1

j

\

/

\

1 ,

7

ni

~f~

L

7

\

Y

\

n

//

\

y

/\

\

1

/

(—

\

\

_s

?

/

\

-

/

!

\

ve m 116 115/u 115/! 115 87 86 85 VI 110

86 83

t+t+:f: + ; .

^^t^-+T+4+4.++; + :

260'

6

80°

% *
-|-í

'2 2

0

1 1

—

/

^ —
\

s.

\

I

L

,J* ^

t

4/

,\

\

L

320

300

280

260

0 50 100 m

0 5 10 15 20 m

— f

— — «— 3

2

■ ^

|+j + H

L±LÍ5

1 4- • 4-,

76. ábra. Meleghegy I. b. szelvénye. Jelek: 1 .
Pb A-szint, 2. Ag A-szint, 3. Ti A-szint, 4. Cr
A-szint, 5. Berezitesedett gránit — Pa3pe3 JV°
I b. ropbi Menerxeflb. 1. roPH30HT-A Pb, 2. To-
PH30HT-A Ag, 3. T0PH30HT-A Ti, 4. TOPH30HT-A
Cr, 5. E>epe3HTH3iipoBaHHbiH rpaHHT — No Ib sec-
tion of Meleg hill. Signs : 1. Pb A-horizon, 2. Ag
A-horizon, 3. Ti A-horizon, 4. Cr A-horizon, 5.

Beresitized gránité

7 7. ábra. Meleghegyi táró II. sz. szelvénye. J e-
1 e k : 1 . Pb A-szint, 2. Ag A-szint, 3. Sb B-
szint, 4. Ti A-szint, 5. Cr A-szint, 6. Berezite-
sedett gránit — Pa3Pe3 JV2 II MenerxeflbCKOH
mrOJlbHH. 1. r O PH30HT- A Pl), 2. TOPH30HT-A Ag,
3. roPH30HT-ASb, 4. roPH30HT-A Ti, 5. r0PM30HT-
A Cr, 6. Eepe3HTH3HP0BaHHbifl rpaHHT — No II
section of the MelegHill Gallery. Signs: 1. Pb
A-horizon, 2. Ag A-horizon, 3. Sb B-horizon, 4.
Ti A-horizon, 5. Cr A-horizon, 6. beresitized gránité

Ez főleg az Sb kis klark-értékével kapcsolatos. A földkéregbeli átlaga kb. 0,0001 %
így ha a hidrotermális oldatok által történt is bizonyos mértékű dúsulás, a talaj Sb-tar-
talnip még így sem érte el a kimutathatóság határát, amely Ahrens szerint 0,001%
körül van.

A molibdén csak néhány templomhegyi talajmintában mutatható ki bizonytalan
nyomként. A talajok látszólag nagyon kevés Mo-tartalma az általunk használt vonal —
2813,3 — kis érzékenységével magyarázható.

Kövelkeztetések

1 . A talajok nyomelemvizsgálatának gyakorlati alkalmazhatóságát éretelep-
kutatásra vonatkozólag legjobban az ismert összetételű kőrakáshegyi telérek
talajtakarójának nyomelemvizsgálata alapján mérhetjük le. E telérek átlagos fém-
tartalma Kiss J. szerint a következő: Zn = 2,48%, Pb = 0,65%, Ag = 5,25%.

2*

236

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

18. ábra. Pátkai lejtősakna bányaföldtani (Kiss J. nyomán) és mintavételi térképe.* Jelek:
1. Törésvonal, 2. Breccsiás öv, 3. Kovás aplitos ér, kvarc ér 4. Fluoritos kovás ér, 5. Fluoritos ér, 6.
Hintett fluoritos ér, 7. Galenites ér, 8. grccelér, 9. Gyengén érces kovás telér, 10. Milonitos öv, 11.
Agyagpala, 12. ÉP biotitos gránit, 13. Bontott gránitok! kőzet, 14. Palás milonit, 15. Biotitos gránit,
16. Mintavételi hely, 17. Pb 5-ös vonalerősségi fokozat, 18. Pb 4-es vonalerősségi fokozat, 19. Agkirnu-
tathatóságának a határa — PyAHHMHoreo-norHMecKaa naPTa n KaPTa b3hthh npoi HaKnoHHOfí inax-rbi c.
IlaTKa. 1. JIhhhh pa3PbiBHbix HapyuieHHft, 2. EpeKHHeBan 30Ha. 3. KpeMHHCTOBo-anjiHTOBaa >KHJia, KBapqeBan
>KM.aa, 4. <t>rnooPHTOBO-KPeMHncTan wnna, 5. cpnyopnTObiaa MP.Jiaa. 6. HCnna c BKPanneHHbiM <t>nioopnTOM,
7. raneHHTOBan Henna, 8. PyflOHOCHan xmna, 9. C/ia6o pya HOCHaa KPeMHHCTan wnna, 10. MmiOHHTOBaa
30Ha, 11. rniiHiiCTbiíí cnaHeu, 12. Hepa3pyuieHHbiil 6HOTHTOBbiíi rpamiT, 13. Pa3non<eHHaH rpaHHTonnHaH
nopona, 14. C/iamreBbm mhjiohht, 15. BnoTHTOBbiií rpaHHT, 16. MecTa b3bthh npoö, 17. CryneHb 5 hhtch-
chbhocth jihhuh Pb, 18. OyneHb 4 HHTeHCHBHocTn jihhhh Pb, 19. TpaHnua BbiHB/meMOCTn Ag — Geology
and sampling lay-out of the Pátka dip sliaft. Signs : 1. Fault line, 2. Breeciose zone, 3. Silicified
aplitic vein, quartz vein, 4. silicified fluorite vein, 5. Fluorite vein, 6. vein with dispersed fluorite 7.
galenitic vein, 8. őre dike, 9. silicic vein with small őre eontent, 10. mylonitic zone, 11. clay slate, 12.
fresh biotite gránité, 13. crumbling granitoid rock, 14. slaty mylonite, 15. biotite gránité, 16. sampling
locality, 17. 5th grade intensity Pb line, 18. 4th grade Pb line, 19. Timit of determination of Ag

* A 48. sz. és 49. sz. minta ólom-vonalerősségi fokozata nem tekinthető reális értéknek a Föld-
vári-féle akna közelsége miatt.

Kubovics : A Velencei-hegység talajtakarójának nyomelemvizsgálata

237

A telérek Zn-tartalma helyenként ezt az értéket lényegesen meghaladja, a talaj-
takaróban azonban ennek ellenére sem észlelhető dúsulás a Zn nagymértékű mozgékony-
sága miatt. A telérek nyomozására e területen a Pb és az Ag bizonyult a legalkalma-
sabbnak. A nagy fedőrétegvastagság, valamint a telérek kis Pb- és Ag- tartalma ellenére
e két elem a telérek feletti talajtakaróban — amint a mellékelt térképen (18. ábra) lát-
hatjuk — nagymértékben dúsul (Pb = 4,5, Ag = 2 — 3 vonalerősségi fokozat). A telé-
rektől távolodva mennyiségük rohamosan csökken, a Pb 2-es fokozatig, az Ag pedig a
kimutathatóság határa alá (19. ábra).

315 * 135 °

19. ábra. Kőrakáshegyi bánya szelvénye a fővágaton át (KissJ. nyomán). Jelek: 1 . Pannóniái
homok, 2. Kovás szulfidos (ZnS, PbS stb.) telér, 3. CaF2-kovás telér, 4. Milonit, 5. Biotitos gránit
fokozatos átalakulással, 6. Agyagpala — Pa3Pe3 KePaKauixent>CKoro pyfmuKa Mepe3 raaBHyio Bbipa6oTKy.
1. naHHOHCKHfi necoK, 2. KpeMHiicTQ-cyjiboHAHan wHJia (ZnS, PbS u t. n.), 3. KpeMHucraH wn.ia c CaK.,
4. Mhjiohht, 5. rioCTeneHHO npeBpamaiomHHcn ÖHOTHTOBbtfi rpaHHT, 6. rjiHHHCTbiü cxiaHeu — Section of
Kőrakáshegy mine along main gallery. Signs : 1. Pannonian sand, 2. Silicic- sulphidic (ZnS, PbS)
dike, 3. Silicic vein with CaF,, 4. mvlonite, 5. biotitic gránité, gradually decomposed, 6. clay slate

2. A Szűzvári altáró környékén a telér csekély Pb-tartalmának megfelelően a
talajban csak a galenitfészek felett és környékén mutatható ki bizonyos mértékű dúsulás
(20. ábra). A Pb kis átlagértékéből és egyenletes elosztásából, valamint az Ag hiányából
arra következtethetünk, hogy a lepusztult felsőbb szintek is fémszegények lehettek.

3. A Meleghegyi talajtakaró átlagos Pb-tartalma megközelítőleg egyezik a
kőrakáshegyivel, sőt a kvarctelérek felett intenzívebben jelentkezik (Pb = 5 — 6 fokozat)
(21 . ábra). A kvarctelérek felszínközeli részének átlagos Pb-tartalmát azonban ennek elle-
nére kisebbnek kell vennünk a kőrakáshegyi teléreknél, mert a talajban mutatkozó kon-
centrációkülönbségét a két terület teléreit borító fedőréteg vastagságának a nagymértékű
különbsége okozza. A helyenként intenzívebben jelentkező Ag azonban ennek ellenére
figyelmet érdemel. E terület talajának alacsony átlagos Zn-tartalma arra enged követ-
keztetni, hogy a kvarctelérek cinkben nagyon szegények.

238

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

4 a. A Meleghegy délkeleti oldalán levő táró felett és környékén némileg más
képet kapunk. E terület talajtakarójának átlagos Ag-tartalma kiemelkedik. Az Ag-nak
a Pb-tól való független dúsulása, valamint több megvizsgált limonitos-okkeres anyag
elemasszociációja (Pb, Ag, Sb, As, Bi, Au) arra enged következtetni, hogy az Ag

20. ábra. Szűzvári malom — Ságihegy mintavételi vázlata. Jelek: 1 . Mintavételi hehe 2. Pb 5-ös
vonalerősségi fokozat, 3. Pb 4-es vonalerősségi fokozat, 4. Pb 3-as vonalerősségi fokozat — Cio3BapcKaa
Me/ibmma — ropa LUarHxeab, cxewa wecTa b3bthh npoö. 1 . Mecro onpo6oBaHna, 2. CryneHb 5 hhtchcubhocth
jihhhh Pb, 3. CryneHb 4 HHTeHCHBHOCTH jihhhh Pb, 4. CryneHb 3 hhtchchbhocth jihhhh Pb — Szűzvár
mill — Sági hill, Sketch of sampling locality. Signs : 1 . Sampling point, 2. 5tk degree intensity Pb line,
3. 4th degree Pb line, 4. 3rd degree Pb line

ezen a területen nem a galenithez kapcsolódik. Az elemasszociáció alapján feltételez-
hetjük, hogy komplex szulfidok alakjában van jelen. Ez azonban még további vizsgála-
tot igényel. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy e terület a további kutatás szem-
pontjából nem érdektelen, amit alátámaszt az említett limonitos-okkeres anyagban
gyenge nyomként (2-es fokozat) kimutatható Au is.

Kubovics : A Velencei-hegység talajtakarójának ny omelenivizsgálata

239

4b. A Meleghegyi táró I. és II. sz. szelvényén (16., 17. ábra) látható Ti- é Cr-
dúsulás alapján feltételezhetjük, hogy a hidrotermális oldatok a mélyebb szintekben
bázisos kőzeten, mégpedig valószínűleg a Meleghegy déli oldalán a felszínre bukkanó
andeziten törtek keresztül. Amennyiben az Ag, Pb, Sb, Ag, Bi és Au a későbbi liidroter-

21 . ábra. Meleghegy mintavételi térképe (J a n t s k y B. alapján). Jelek: 1 . Mintavételi hely (Me-

leghegy), 2. Mintavételi hely (Meleghegyi táró), 3. Pb 6-os vonalerősségi fokozat, 4. Pb 5-ös vonal-
erősségi fokozat, 5. Pb 4-es vonalerősségi fokozat, 6. Az Ag kimntathatóságának a határa — Kapra
B3HTnn npo6 ropbi MenerxeAb (no S. Hhhkh). I. Mecro onpo6oBaHna (ropa MenerxeAb), 2.
Meero onpoSoBamm (MenerxeAbCKaa aiTOAbHH), 3. CryneHb 6 mrreHCHBHOCTH jihhhh Pb, 4. CryneHb 5
HHTeHCHBHOCTH JIHHHH Pb, 5. CTyneHb 4 HHTeHCIlBHOCTH JIHHHH Pl), 6. T Pamma BblHB/IfleMOCTM — Sampling
lay-out map of Meleg hill (after B. Jantsky). Signs : 1 . Locality of sampling (Meleg hill), 2. Locality
■of sampling (Meleg hill gallery), 3. 6th grade intensity Pb line, 4. 5tli grade Pb line, 5. 4th grade Pb

line, 6. Limit of Ag determination

10. táblázat

A Ni, Co, Sn, Ti és Cr talajszintek szerinti eloszlása

Meleghegyi táró környéke

Templomhegy

Szűzvári altáró környéke

Talaj -
szint

Ni | Co

Sn

Ti

Cr

Talaj -
szint

Ni

Co

Sn

Ti

Cr

Ta.laj-! Ni
szint

Co

Sn

Ti

Cr

A

Br

b2

2,00 2,00 0.55 4,55
1,94 1, 72 0,50 4,17
2,11 1,67 0,67 4,78

2,27

1,78

2,22

A

B

C

2,35 2,28
2,91 2,57
3,29 2,43

1,71 4 47 2,16
1,63 4 23 2,77
0,71 2,86 2,86

1 1

1 !' 1

A 2, 86 2,50 0.39 4,55 2,82
B 2,93 2,55 0,48 3,91 2,86
C 3,03 2,55 0,714,06 3.52

1 1 1 1 1

240

Földtani Közlöny, LXXXVJ. kötet, 3. füzet

mális folyamattal kapcsolatos, az andezit lokálisnak látszó kiterjedése miatt nem számol-
hatunk nagyobb ércmennyiséggel. Ez a kérdés azonban még tisztázásra vár.

4c. A Ni, Co, Sn, Ti és Cr talajszintek szerinti eloszlása a Meleghegyi táró környé-
kén a többi területtől eltérő képet mutat. Amint a 10. táblázatból láthatjuk, az említett
elemek átlagértéke a Bj-szintig csökken, majd — a Co kivételével - — ismét növekszik.
A Templomhegyen és a Szűzvári altáró környékén ez a szabályosság nem tapasztalható.

22. ábra. Templomhegy mintavételi térképe. Jelek: 1 . Mintavételi hely, 2. Pb 5-ös vonalerősség

fokozat, 3. Pb 4-es voualerősségi fokozat, — KaPTa b3hthh npoá ropbi TeMrmoMxeAb. l.Mecraonpo-
6oBaHHH, 2. CTyneHb 5 HHTeHCHBHOCTH ahhhh Pb, 3. CryneHb 4 HHTeHCHBHOCTH /ihhhh Pb — Sampling
loeality map of Templom hill. Signs : 1. Sampling loeality, 2. 5th degree Pbline, 3. 4th degree Pb line

Ez a jelenség a következőképpen magyarázható: a Meleghegyi táró környékének erősen
savanyú kémhatású talajoldatában a szerves anyag bomlása nagyon lassan megy végbe,
így a növényekben felhalmozódott nehézfémek nehezen lúgozódnak ki. Ennek következ-
tében az A-szintben felhalmozódott — tökéletlenül bomlott — szerves anyag az A-szint
nehézfém-tartalmát erősen megnöveli. A -szint minimális szervesanyag-tartalma a
savanyú kémhatás oldó hatását már nem tudja ellensúlyozni, így az említett elemek
mennyisége csökken, majd a pH növekedésének a mértéke szerint ismét dúsulni
kezd.

Egyes növények Ni- és Co-tartalma ismert. Koch Sándor közlése szerint
M a 1 j u g a a gyakorlatilag Ni- és Co-mentes feketeföldben nőtt árvalányhajban
(Stipa capillata) 0,00087% Ni-t és 0,00022% Co-t határozott meg. Ennek alapján fel-
tételezhetjük, hogy a Sn, Ti és Cr A-szintben való dúsulása is a szerves anyaggal, a

241

Kubovics : A Velencei-hegység talajtakarójának nyomelemvizsgálata

növények dúsító hatásával kapcsolatos. Ennek igazolása azonban még további vizsgála-
tot igényel.

5. A legnagyobb mértékű Pb-dúsulás a Templomhegy talajtakarójában is a
kvarcosodott sávok felett — a terület központi részén — észlelhető. (3 — 4 — 5-ös vonal-
erősségi fokozat) (22., 23. ábra).

A Templomhegy keleti részén az V. sz. szelvény szerint kiemelkedő Ni- és Cr-
dúsulás mutatkozik (15. ábra). Ez részben a Templomhegy és Nyírhegy között a T29. sz.

23. ábra. Templomhegy X. sz. szelvénye. Jelek: I . X,ösz, 2. Pannóniái homok, 3. Kaolinosodott, piri-
tesedett, a felszínen alunitosodott magmás kőzet, 4. Kvarcosodott sávok — Pa3pe3-N° I rom TeMruioMxeflb-
1. JXecc, 2. flaHHOHCKHíí necoK, 3. KaomiHH3HPOBaHHbie, nnPHTH3HPOBanHbie, Ha noBepxHOCTH anymi-
TH3HPOBaHHbie MarMaTHMecKiie nopoAbi, 4. OKBapneBaHHbie nonocbi — No 1. section of Templom-Hűi-
Signs : 1. I,oess, 2. Pannonian sand, 3. caolinitized and pyritized, superficially alunitized magmatic

rock, 4. quartzified bands

minta közelében jelenleg folyó fúrásból kikerült bázisos anyaggal hozható kapcsolatba
(Jantsky B. szóbeli közlése).

6. A Cseplekhegyi talajréteg nyomelemasszociációja, a Ni : Co aránya, a Cr
valamint a Ti nagymértékű koncentrációja (24. ábra) igazolja a mélyebb szintek bázisos-
ultrabázisos jellegét. A vizsgálati eredmények azonban azt mutatják, hogy ez a dúsulá-
csak akkor ér el jelentős mértéket, ha az említett kőzeteken hidrotermális oldatok törtek
keresztül. Pl. a meleghegyi andezit 0,9% Ti02-t [15], azaz 0,54% Ti-t tartalmaz, az
andezitkibúvás környéke talajának Ti-tartalma mégsem haladja meg a 4 — 5-ös vonal-
erősségi fokozatot. Ez azt bizonyítja, hogy a hidrotermális oldatok fokozzák a nem
hidrotermális eredetű elemek mobilitását és a talajban történő felhalmozódását.

A Cseplekhegy és a többi területrész Ti-tartalma között nagyobb különbség van,
mint a táblázatban mutatkozó eltérés, ami abból adódik, hogy a spektrográf iái módszer
nagyobb koncentráció esetén kisebb érzékenységű.

242

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

7. A Meleghegy és a Templomhegy közötti törésvonal a talajok nyomelemtartal-
mában is bizonyos mértékű határvonalat jelent, amelynek legszembetűnőbb példája a
törésvonaltól keletre eső területek talajtakarójának teljes ezüst-hiánya.

8. A Velencei-hegység fiatal üledékes kőzetekkel borított részei talajtakaró-

24. ábra. Cseplekhegy csapásirányú szelvénye. Jelek: 1. Löszös lejtötörmelék, 2. Lösz, 3. Törmelékes
pannóniai homok, 4'. Kaolinosodott, piritesedett. a felszínen alunitosodott andezit - — Pa3pe3 ropbi
tenjieKxeflb no npocnipaHHio. 1. JleccoBan ocbinb, 2. Jlecc, 3. naHHOHCKHÜ necoK c oö.roMKaMn, 4. KaonHHH-
SHPOBaHHbift, miPHTH3iiPOBaHHbiR,Ha noBepxHOCTii a.iyHHTH3HPOBaHHbiií aHae3iiT — Strike section of Csép-
iek hill. Signs: 1. boessy scree. 2. boess, 3. Pannonian sand with detritus, 4. caolinitized and pyritized ,

superficially alunitized gránité

jának az átlagosnál .nagyobb Xi- Co-, Cr- és Ti-tartalma Szádeczky-Kardoss
E. - Földváriné V o g 1 M. által a Bakony és Vértes kisalföldi pereme közelében
feltételezett bázisos-ultrabázisos magmatit tömeggel hozható összefüggésbe.

9. Végül megállapíthatjuk, hogy vizsgálataink szerint a hidrotermális folyamatok
nyomozására a talajok Pb-, Ag-, Xi- és Ti-tartalma a legalkalmasabb.

Kubovics : A Velencei-hegység talajtakarójának nyomelemvizsgálata

243

H3y»ieHne MHiipoajieivieHTOB noMBeHHoro nonpoBa rop BeneHne b BeHrpnu

H. KYEOBMM
Pe3iOMe

B noHBeHHOM noi<poBe oTAejibHbix y aactkob rop BejieHpe 6 bum n3yMeHbi cneAyioiniie
MHKpoajieMeHTbi : Ni, Co, Ag, Zn, Sn, Pb, Ti, Cr, a Taione Sb n Mo. OöoraiyeHue noBBbi oTflejib-

HblMI! MIIKp03JieMeHTaMH B 3HaBHTej]bH0H Mepe 3aBHCHT OT XapaKTepa nOMBbl, OCOÖeHHO OT
BejmMHbi pH noMBeHHoro pacTBopa. OflHatco, B03AeiicTBne nocTMarMaTimecKHX npoueccoB
jeM He MCHee xoporno AOKa3yeMo, Tan Kan Ha Tanux yMacTKax noflB/imoTcH BbiAaiomiiecfl
BejlHMHHbl. npOCJie>KHBaHHH 3THX HBJieHHll HaHÖOJiee VAOBJieTBOpIITejlbHblM HBJ1HCTCH

H3yqeHiie coAepwamin Pb, Ag, Ni h Ti b noMsax, a Tatoxe othouichhh Ni : Co b hhx. Ha ocho-
BaHiiii u3y neHH h MiiKpoajieMeHTOB iiomb HaivieHaioTcH ABa yaacma, rae MHKpoajieMeHTbi npea-
cTaBJiíHOT oTAHHaiouiyiocH ot ocTajibHbix y'iacTKOB KapTHHy n noKa3biBaroT BbiAaiomnecH
BejIHMHHbl.

1. Topa MejierxeAb, Ha KOTopofí oímapy>KiiBaeTcfl cpaBHiiTe;ibHO SoraTaa 3űjiotom
30Ha h Ha oahoh nácin KOTopoft nopoAa 0Ka3anacb 3o.noTocoAep>KameH.

2. Topa MenjieKxeAb, rae BbiHBJinioTCH BbiAaioinnecfl BejnmiiHbi Ti h Ni, mto noATBep-
>KAaeT ocnoBHbiil-yjibTpaocHOBHbiH xapaKTep 6onee myöoKHX MacTeíí, a TaioKe Bbi3BaHnyio
riiApoTepMaAbHbiMn npopeccaMH noABMWHOCTb yxasaHHbix ajieiweHTOB.

Trace element studies on the soil cover of the Velence Mountains, Hungary

I. KUBOVICS
Summary

The trace elements Ni, Co, Ag, Zn, Sn, Pb, Ti, Cr, Sb and Mo have been analyzed
in the soils of parts of the Velence Monntains. The concentration of the elenients in the
soil greatly depends upon the natúré of the soil, firstly upon the pH value of the soil
solution. The effect of the postmagmatic processes can be, however, discovered, as there
are unusually high concentrations in the regions affected. The Ni, Ti, Pb and Ag content
of the soils as well as the Ni : Co ratio has proven most useful in anatyzing postmagmatic
effects. There are two smaller regions which on the basis of trace element analysis exliibit
unusual concentrations :

1. The Meleghegy witli a zone relatively rich in Ag and partlv containiug Au.

2. The Cseplekhegy, with exceptional values of Ti and Ni, proving the basic-
ultrabasic natúré of the deeper parts as well as the mobilization of the elenients mention-
ed by hydrothermal processes.

IRODALOM — JIHTEPATYPA - LITERATURE

1. Ahrens: Spectrochemical analysis. Cambridge 1950. — 2. Balle neg-
ger R. : Talajtan. Egyetemi jegyzet 1952. — 3. Ébényi Gy. : Magyarázatok
Magyarország geológiai és talajismereti térképeihez. M. Áll. Földt. Int. kiad. 1943.

■ — -4. Jantsky B.: A Velencei-hegység hidrotermális ércesedése. MTA Műsz-

Tud. Oszt. Közi. V. 1952. — 5. K i s s J. : Á Velencei-hegység É-i peremének hidroter-
mális ércesedése. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1953. — 6. Kocli S. : A geokémia szerepe
a földtani kutatásokban. Földt. Közi. ! 953. — 7. Fengyel-Szarvas-Proszt:
Általános és szervetlen kémia. Tankönyvkiadó, Budapest 1954. — 8. M a 1 j u g a, D. P.
— Makarova, A. J. : O coAepnoHtm Koöajibra b ntnfBax n pacreHHHX. TpyAbi. AAH
CCCP 1954. Tóm. XCVIII. Nr. 5. — - 9. Ruszanov, A. K. : CneKTpciJibHbiií aHajiH3
pyAbi MimepajioB. MocKBa— JleHimrpaA 1948. — 10. ’Sigmond E.: Általános talaj-
tan. Budapest 1 934. — 11. Szádeczky-Kardoss F. : Geokémia. Akad. Kiadó
Budapest 1 955. - — 12. Szádeczky-Kardoss E. : Geokémiai irányelvek a
nyersanyagkutatásban. (Elnöki megnyitó) P'öldt. Közi. 1951. — 13. Szádeczky-
Kardoss E. — -Földváriné Vogl M. : Geokémiai vizsgálatok magyarországi
kőszeneken. Földt. Közi. 1 . f . 1 955. — 14. Turovszkij, Sz. D. : O MimepajioBO-reo-
XHMimecKOM npH3HaKe reHeranecKOH cbh3h nocTMaraaTmiecKHX pvAHbix npoflBJieHiiií c
iiHTpymiBHbiMH nopoAaMH. H. A. H. CCCP 1953. Nr. 6. — 15. Ven dl A. : A Velencei-
hegység geológiai és petrográfiai viszonyai. A M. kir. Földt. Int. Évkönyve
XXII. 1. f. Budapest 1914. — 16. Vinogradov, A P. : Geoeliemie seltener und
nur in Spuren vorhandener chemiseher Elemente in Bődén. Akad. Verlag, Berlin 1954.

AZ ALSÓOLIGOCÉN (HÁRSHEGYI) HOMOKKŐ
ÁSVÁNY-KŐZETTANI VIZSGÁLATA

KASZANITZKY FERENC*

ELTE Ásvány-kőzettani Intézet aspiránsa
(XXXII— XXXIV. táblával)

Összefoglalás: A dolgozat a földtani irodalomban ,, hárshegyi homokkő” néven ismert alsó
oligocén (lattorfi) homokkő-konglomerátum rétegösszlet ásvány-kőzettani vizsgálatával foglalkozik
A homokkő- konglomerátum összlet tengerparti, illetve nagyobbrészt partvonali képződmény. A kavi-
csok nagyfokú görgetettsége a folyóvízi szállítás és a parti hullámverés koptató hatásának együttes ered-
ménye. Eolikus anyaghozzákeveredés is kimutatható. Az uralkodó kvarcon kívül muszkovit, biotit,
klorit, földpát, dolomit, kalcit, tűzkő, illetve limonit, barit, cirkon, rutil, turmalin, gránát, magnetit,
epidot, amfibol, cianit, hematit, korund, apatit, anatáz, krizokolla ásványok fölismerhetők. Ezek közül
a kvarc, csillám, barit, cirkon, rutil, anatáz epigén ásvány is. Az összlet kavicsainak anyaga : gránit,
kvarc, telérkvarc, metamorf kvarc, szeriéit kvarcit, muszkovit kvarcit, para kvarcit és vezuvián-kordierit
szaruszirt. Az egykori lehordási terület a szerző szerint északon a Veporhegység déli előterében levő
azóta eltemetett kristályos alaphegység lehet.

Bevezetés

A magyar földtani irodalomban „hárshegyi homokkő” néven ismert alsóoligocén
(lattorfi) közép- és durvaszemű kvarchomokkőből és konglomerátumból álló rétegösszlet
földtani vizsgálata régóta foglalkoztatja a magyar geológusokat. A kutatókat főleg a
következő kérdések érdekelték : 1 . milyen viszonyban van a képződmény a briozoás

márgával, „budai márgával” és a „kiscelli agyaggal”. 2. Mikor képződött a homokkő,
pontosabban felsőeocén vagy alsóoligocén képződmény-e. Mindkét kérdés sokáig vitatott
volt, s csak a legutóbbi időben alakult ki egységes álláspont. A megoldásra váró kérdések-
nek megfelelően a vizsgálatok főleg őslénytani-rétegtani és tektonikai módszerekkel
folytak. A rétegösszlet ásványkőzettani, valamint kőzetgenetikai vizsgálata ezideig
nem készült el. Fekete dolgozata [2] is a rétegtani és ősföldrajzi szempontokat tár-
gyalja. Vizsgálataink célja éppen ennek a hiánynak pótlása. Mivel a „kiscelli agyag” [8]
és a „budai márga” [5] kőzettani vizsgálata már régebben megtörtént, indokolt ezen kép-
ződményeket a liomokkőösszlettel ilyen szempontból is összehasonlítani.

A liomokkőösszlet legtöbbször közvetlenül a triász alaphegység egyenetlen felüle-
tére települ, mint az előrenyomuló tenger abráziós üledéke. A budai Hárshegyen a
nummuliteszes-ortofragminás mészkőre. Romhány környékén tarka agyagra és tűzálló
agyagra települ. Rétegessége a vékonytáblástól a vastag padosságig változik. Szemnagy-
sága sem egységes. Ahol a teljesebb rétegsor megfigyelhető, ott az összlet alján 0,5 — 1 m
vastag, dió-mogyoró nagyságú kavicsokból álló réteget találunk. Felfelé a szemnagyság
kisebbé válik. Az egész összletben átlagban 1 — 2 min nagyságú szemcsék uralkodnak.
A nagyobb (10 — 25 nmi-es szemnagyságú) kavicsok vékonyabb, 2 — 3 cm-től 6 cm vas-
tagságig terjedő rétegekben egymástól 0,5 — 1 m függőleges távolságban jelentkeznek,
amint az a Nagykevélyen levő kőfejtőkben jól látható. Az összlet felső részén a nagyobb

Előadta a Magyar Földtani Társulat 1956. február 1-i szakülésén.

Kaszanitzky : Az alsóoligocén homokkő ásvány-kőzettani vizsgálata

245

szemek mennyisége ismét szaporodik, de itt nem rétegesen, hanem a kis szemcsék közé
beágyazva elszórtan találhatók. Egyes helyeken álrétegződés mutatkozik. Az összletben
található, irodalomból ismert növényi és állati maradványok a homokkő partszegélyen
történt keletkezését bizonyítják, ismétlődő tengeri-édesvízi elöntéssel.

Mechanikai elemzés

A homokkőösszlet legnagyobb részében kova kötőanyagú. Nagy keménysége
miatt a kőzetet a szemcsék megsértése nélkül fellazítani és szétválasztani nem lehet,
így kénytelenek voltunk megelégedni azon feltárások mechanikai elemzésével, amelyek-
ben a homokkő eléggé mállott (fellazult) ahhoz, hogy mechanikai szétválasztását elvé-
gezhessük. Gondosan vigyáztunk arra, nehogy bemosott anyagból vegyük a mintákat.
Egy feltáráson belül külön vettünk mintát a mechanikai elemzéshez (az uralkodó szem-
nagyságú részből) és külön a görgetettségi fok meghatározására a betelepült kavics-
rétegekből. A mintagyűjtési helyek a következők :

1. Budakeszitől Ny-ra a falu szélétől 500 m-re egy kisebb feltárásból. 2. AKishárs-
hegy Ny-i oldalából a villamos végállomástól 200 m-re keletre. 3. A Vöröskővár tetején
levő elhagyott kőbányából. 4. A nagykevélyi Ezüsthegy homokkőfejtőjéből (a és b minta).

1 . Budakeszitől Ny-ra mintegy 500 m-re kisebb elhagyott kőbánya tárja fel a
homokkövet. A minta a homokkő felső határától számítva 2 m mélységből származik.
A homokkövön termőtalaj települ. Feküje nincs feltárva. A begyűjtött anyagban 8 mm-t
elérő szemnagyságú szem nincs. Az anyagnak túlnyomóan 1 — 2 mm-es szemnagysága
van. A homokkőben a közeli dachsteini mészkő szögletes törmeléke is megjelenik.

Kötőanyaga fehér színű, teljesen elbontott, sósavval kezelve nem pezseg.

2. A villamos végállomástól 200 m-re a Kishárshegy oldalában a felszíni hatalmas
tömbökből gyűjtött szilárd kova kötőanyagú összecementált homokkő uralkodólag 1 — 2
mm-es szemnagyságú. Az anyagban szabálytalan elrendeződésben 20 — 25 mm átmérőjű
kavicsok is vannak. Fellelhetők ezek a kvarckavicsok párhuzamos rétegekben, erősen
osztályozottan, amikor is egymástól kb. 1 m-re vízszintes településű, 3 — 10 cm vastag
rétegeket alkotnak. A kőzet kemény, ellenálló, nehezen mállik. Mechanikai elemzésre csak
az egyes tömbök felületének anyaga alkalmas. A kötőanyag sósavval kezelve nem pezseg.

3. A Vöröskővár tetején sok kisebb-nagyobb elhagyott kőfejtő tárja fel a homok-
követ, amely itt is a felszínen van. A kőzet legfelső fél métere mállott. A vizsgált minta
a felszíntől 3 m távolságról való. Itt is az 1 — 2 mm közötti kvarcszemek vannak túlsúly-
ban. A kötőanyag a réteglapok és elválási síkok mentén limonitosodott és likacsos, főleg
kovából áll. Sósavval kezelve nem pezseg.

4. A Nagykevély DDK-i, ezüsthegyi részén levő kőbánya több lépcsőben mintegy
20 m vastagságban tárja fel a homokkövet. A kőzet szilárd, kova kötőanyagú, sósavval
kezelve nem pezseg. Csak felső részén és a törésvonalak mentén van fellazulva. A nagyobb,
20 — 25 mm-es kavicsszemek itt is vékony rétegekbe rendeződtek. A feltárásból két min-
tát gyűjtöttünk. Az a) minta a homokkőösszlet felső határától lefelé 2 m-ről való. Ab)
minta ettől 10 m-rel lejjebbről, mállottabb, morzsalékos övből származik.

A mechanikai elemzéshez minden mintából 1000 g anyagot mértünk be. Az anya-
got vízben hónapokon keresztül áztattuk, miközben a vizet gyakran felforraltuk. Körül-
belül fél év alatt az anyag nagyrésze eléggé fellazult ahhoz, hogy a különböző nagyságú
szemeket szitálással elválaszthattuk egymástól. Egyes mogyoró-diónagyságú szemek
még így is szétszedhetetlennek bizonyultak. Ezeket külön lemértük, megcsiszolva az
egyes szemcsék nagyságát, mikroszkóppal statisztikusan kimértük, és az eredményt
súlyszázalékra átszámítva, a megfelelő frakcióhoz hozzáadtuk. Ezzel a módszerrel a lehető
legkevesebb szemcsét sértettük meg. A nagykevélyi a ) minta nagy szilárdsága

246

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

miatt mechanikai elemzésre nem volt alkalmas. Összetörve a mikroásványok meghatáro-
zásához használtuk fel.

Mechanikai elemzéssel a következő eredményeket nyertük :

Nagykevély

kőbánya

Kishárshegy Vöröskővár

Budakeszi

Négy lelő-
hely átlaga

S

0/ o-

/O i ö

0/ ! cr

/O &

%

g

%

g

%

8 mm-nél nagyobb . .

3,74

0,37

182,2

18,22 —

185,94

4,65

4 — 8 mm között ....

24,00

2,40

125,2

12.52 58.45

5,84

19,15

1,91

226,80

5,67

2 — 4 mm ,, ....

112,22

11,22

99,16

9,91 224,13

22,41

93,19

9,32

528,70

13,21

1 — 2 mm ,, ....

372,24

37,22

382,01

38,20 298.15

29,81

322,35

32,29

1374,75

34,44

0,5 mm

226,37

22,63

77,55

7,75 90.98

9,09

184,92

18,49

579,82

14,44

0,25 — 0,5 mm között

93,05

9,30

33,49

3,34 105,77

10,58

132,24

13,23

364.55

9.1 1

0,12 — 0,25 mm között

24,19

2,42

8,55

0,85 38,04

3,80

89.93

8.99

160,71

4,01

0,12 mm >

2.14

0,21

0,41

0.04 0,78

0,08

6,166

0,61

9,50

0,24

0, 1 0 mm-nél kisebb ! . .

142,06

14,21

91,43

9,14 183,70

18,37

153,023

15,30

570,21

14,44

Összesen

1000,01

99,98

1000,00

99,97 1000,00

99,98 1000,969 100,08

4000,98 100,21

Az egyes minták szemcseeloszlási, valamint kumulatív görbéit a következőkben
mutatjuk be.

A kőzet mechanikai szétválasztását 0,10 min-es szemnagyságig végeztük el. Az
ennél kisebb szemnagyságú frakciót használtuk fel az ásványtani vizsgálathoz. A 0,10
mm -né! finomabb részt kötőanyagnak tekintjük.

Minthogy a szétválasztás alatt az egyes szemcsékről lepattant szilánkok a 0,10
mm-es szemnagyságnál kisebb frakciók százalékos arányát megnövelik, ezek további
szétválasztása nem adott volna eredeti összetételükről reális képet. Ezért eltekintettünk
a 0, 1 0 mm-nél kisebb frakciók elkülönítésétől.

A bemutatott táblázatból és kumulatív görbéből látható, hogy a különböző lelő-
helyek anyagának szemcseösszetétele nem azonos. Mindegyik mintában a 2 — 1 mm közötti
frakció irralkoclik, 30— 38%-ig terjedő mennyiséggel. A többi szemnagysági osztály meny-
nyisége azonban erősen ingadozik : a homokkőösszletben található nagyobbszemű

kavicstelepülések jól osztályozottak. Ezzel szemben az összlet uralkodó részét alkotó,
8 mm-nél kisebb szemnagyságú rész kevésbé osztályozott, a parti üledékektől eltérő
szemnagysági összetételt mutat. Ez arra utal, hogy a hárshegyi homokkőnek csak egy
része parti képződmény, a homokkő nagyobb része a partvonal alatt ülepedett le, s így
kevésbé volt kitéve a parti hullámverés osztályozó hatásának.

Kaszanitzky : Az alsóoligocén homokkő ásvány-kőzettani vizsgálata

247

%

2. ábra : A vizsgált minták kumulatív görbéi. A diagramon külön szerepel a budakeszi minta 0,1 mm-
nél kisebb frakciója is — CyMMaPHbie kphbmg HccjiencmaHHbix o6pa3UOB. <t>paKuim MeHbrne 0,1 mm npo-
Hcxojmmero U3 c. BynanecH o6pa3ua Ha gwarpaMMe oco6o OTMeuena — Cumulative curves of the samples
investigated. The fraction below 0,1 mm of the Budakeszi sample is plotted separately

Cpv-vizsgálatok

A nagykevélyi, vöröskővári és kisliárshegyi minták átlag 20 mm-es szemnagy-
ságú kvarckavicsainak cpv-módszerrel történő vizsgálata a következő eredményt adta
(a budakeszi feltárásban ez a szemnagyság hiányzik).

c

P

V

v+í

Nagyke vély

1.8

0,7

7,5

7,85

Vöröskővár

1,9

0,9

7,5

7,65

Kishárshegy

1,7

0,3

8,0

8,15

A különböző lelőhelyről származó kavicsok ily nagyfokú egyöntetű görgetettsége
a folyami szállításon kívül a tengerviz koptató hatásának eredménye. A kisebb szemnagy-
sági osztályok görgetettségi foka csökken a szemnagyság csökkenésével (Szádeczky
korábbi általános megállapításának megfelelően). A vizsgált nagykevélyi minta külön-
böző szemnagysági osztályainak görgetettségi értékei a következők :

c

P

V

v , P
V + 2

kb. 20 mm

1,8

0,7

7,5

7,85

4 — 2 mm között

3,3

1,3

5,4

6,00

1 — 0,5 mm között

3,5

1,8

4,7

5,60

0,5 — 0,25 mm között

6,6

0,8

2,6

3,40

A vizsgált legfinomabb 0,5 — 0,25 nun közötti szemnagyságú osztályban a diagram-
ban elkülönítve kétféle anyag jelenlétét lehet megállapítani. Az egyik igen gyengén
görgetett és ez alkotja az anyag 90 — 95%-át. Ez a vízi görgetettségnek felel meg. A frak-
ció 5 — 10%-át kitevő szemcsék erősebb görgetettséget mutatnak. Az osztály átlagos
2, 6-os v-értékével szemben itt ezeknél a v-érték 5 körül van. Ez nem lehet vízi hatás
eredménye, hanem eolikus hozzákeveredésre utal. Az egyes szemnagysági osztályok

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

248

elterjedési tartományát az átlag görgetettségi érték feltüntetésével az alábbi háromszög-
diagram mutatja.

P

í' kulöiihöző szemnagyság! osztályainak görgetettségi értékei. A keresztek

np™™™irn BeJiHMHHH OKaTaHHOCTH pa3Hbix rpaHyjiOMeTPHMecKHx <rpaKgMH oöpa3ua,
npOHCxonainero H3 ropu HaabKeBea. KPecTHKaMH VKa3aHbi CPegHne BenHMHbi. — Rounding values of
di erent gram síze categones of the Nagykevély sample. The crosses indicate averages

Ásványos összetétel

A homokkő ásványos összetételének megállapítására a 0,12 és 0,10 mtn-es szem-
nagyságú kisebb frakciókat használtuk fel. Az anyagot bromoformmal „könnyű” és
„nehéz” részlegre különítettük.

A könnyű részleg ásványai: kvarc, csillám, földpát, dolomit,
kalcit, tűzkő.

Kvarc a könnyű részleg túlnyomó része ; kevéssé görgetett szemek alakjában
jelentkezik. Idiomorf kristály igen ritka. A kavicsok nagy része tulajdonképpen nem is
ásvány, hanem kőzetjellegű anyag. Benne az egyes szemek unduláló kioltásúak, és a
kvarcszövet vékony sorokban csillám és kloritpikkelveket tartalmaz. A kvarcszövet -
szemcsék nagy részét vékony limonithártya határolja. Egyes szemek belsejében opak-
zárványok figyelhetők meg. Zárványként apró zömök cirkonkristályt is megfigyeltünk.
Gyakoriak még az egyes szemcséken belül a sorokban elhelyezkedő (csepp, körte alakú)
buborékzárványok. Folyadékzárványok jelenléte kétséges. Néha megfigyelhető az egyes
kvarcszemcsék epigén tovanövekedése is. Egyes igen finoman rostos szemcsékben keresz-
tezett nikolok között a tárgyasztal forgatásakor helyben maradó Brewste r-kereszt

Kaszanitzky : Az alsóoli gócén homokkő ásvány-kőzettani vizsgálata

249

jelentkezett. Az egyes rostok a középpontból radiálisán ágaznak szét. Ezek a szemek
kalcedonnak bizonyultak.

A kvarcszemcsék ilyen megjelenése, valamint a zárványok arra mutatnak, liogv
az anyag magmás és metamorf lehordási területről származik.

A csillámok közül amuszkovit lép fel nagyobb mennyiségben. Egyes szem-
csék feltűnően üdék. Ezek valószínűleg epigén keletkezésűek. A többiek mállása igen előre-
haladott. Magnetitzárványok és apró, ép cirkonzárványok is vannak.

A b i o t i t igen alárendelt mennyiségben jelentkezik, színtelen, f oszladozó lemez-
kék alakjában. Pleokroizmus alig észrevehető. Zárványként néha még rádioaktív cir-
konszemcsét észleltünk pleokróos udvarral. Opakzárványok és limonitos bevonódások is
gyakoriak.

A k 1 o r i t lemezei gyakoribbak abiotitnál. Általában kifakultak, kicsiny kettős-
törésííek, foltos kioltással. Lemezkéi néha gyengén zöldes színűek, pleokróosak : y =
= halványzöld, a = igen halványan zöldessárga. Apró opakzárványok gyakoriak

A földpát nagyon alárendelt szerepű. A szemek nagy része annyira mállott,
hogy pontosabb meghatározásuk nem sikerült. A szemek átlátszatlanok, zavarosak.
Ikrek igen ritkák. Kioltás nagyon bizonytalan. A felismerhető ikerlemezesség alapján úgy
látszik valamivel több a plagioklász a káliföldpátnál. A plagioklász ikerlemezeihez mért
kioltás (4°) savanyú tagokra utal.

A földpátnak ilyen kis mennyiségben (2 — 3%) való megjelenése és állapota a kép-
ződmény áthalmozott, újrafeldolgozott voltát bizonyítja.

Egyes mintákban ritkán a triász mészkő és dolomit anyaga is megfigyelhető
apró, szögletes kőzettörmelék alakjában. Önálló kalcitszemcsét nem találtunk. A karbonát-
törmelék legtöbbször sárgásbarna színű a limonittól. Mészkő a nagyobb szemcsenagvsági
osztályokban is előfordul, de nagyon csekély mennyiségben (1% alatt).

Az anyagban ritkán egy egészen világoszöld színű töredék ásványszemcse is meg-
jelenik. Izotróp, igen kis, 1,4 körüli törésmutatóval. Törése kagylós, hasadás nem észlel-
hető. Valószínűleg valamely amorf kovaváltozat (tűzkő).

Nehéz részleg ásványai. A gyakoriság csökkenése szerinti sorrend :
limonit, barit, cirkon, rutil, turmalin, gránát, magnetit, epidot, amfibol, cianit, hematit.
korund, apatit, anatáz, krizokolla.

A nehéz ásványok mennyisége szemcseszázalékban (500 szemcséből számítva)
lelőhelyenként a következő :

Budakeszi

Kis-

hárshegv

Vöröskő-

vár

Nagvkevélv
a) b)

Limonit

85,2

84

80

Barit

—

94

—

—

96

Cirkon

5

2

11

10,8

■£-

Rutil

3

( + )

2,4

3

2

Turmalin

1,5

0,8

1,6

1,6

Gránát

3

i

+

0,6

Amfibol

0,7

—

( + )

+

.

Epidot

+

+

+

1,6

—

Disztén

+

+

+

—

—

Korund

2,5

(+)

(+)

+

Hematit

+

—

+

—

Magnetit

1,3

—

+

1,6

—

Apatit

+

—

+

+

—

Anatáz

—

(+)

—

+

—

Krizokolla

—

+

+

3 Földtani Közlöny

250

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

A + azt jelenti, hogy a szóban forgó ásvány 0,5 szemcse %-nál kevesebb mennyi-
ségben, de rendszeresebben van jelen, a (-f)-al jelzett ásvány pedig igen ritka.

A 1 i m o n i t a nehéz frakció legelterjedtebb ásványa. Ha megjelenik, mennyisége
80% felett van a feltárásokban. A Kishárshegyen és a nagykevélvi b ) mintában barit
helyettesíti. Vizsgálati anyagunkban ez a két ásvány együtt nem található. A limonit
túlnyomórészt alaktalan gömbszerű, néha tűs szemcsékben, máskor ágszerű képződmé-
nyekként jelenik meg. Egyes szemcsék körvonalából és színéből hematit-pszeudomorf ózára
következtethetünk. Gyakran egyes szemcsék közepét még át nem alakult opak fémes-
fényű ércásvány alkotja (magnetit?). Feltűnő, hogy pirít egyáltalán nem mutatkozott.
Ha volt is, már limonittá alakulhatott, bár a limonitszemcsék körvonalából erre nem
lehet következtetni. (Ismeretes, hogy a kiscelli agyag homokkőszemcséinek sárga szegé-
lyén a limonit-tartalom a pirít oxidációja útján képződött).

A limonitszemcsék egy része úgy látszik elsődleges vasoxidásványok mállásából
keletkezett. Nagyobb részüket azonban a mészkő vasas szennyeződéséből származtat-
hatjuk, amely a kőzetből kioldódva limonit alakjában kicsapódott.

Barit. A Kishárshegyen és a nagykevélyi b ) mintában a nehézásvány frakció
túlnyomó része. A szemek főleg töredékek, de idiomorf szemcsét is találunk és ezek (001)
szerinti vékony táblás kristályok. A (110) szerinti hasadás kitűnően észlelhető. Víztiszta,
még kissé gyantás fényű átlátszó kristályok. Kristályok párhuzamos összenövését is
megfigyeltük.

A barit a jelek szerint a homokkő lerakódása után az összletet utólag átjáró fel-
szálló forrásvizek bárium-tartalmából képződött. A kőzetekben eirkuláló víz kioldja
azok bárium-tartalmát és mint kloridot vagy bikarbonátot tarthatja oldatban. Ez kicsa-
pódhat az oldatból szulfát alakjában, ha szulfátos vízzel kerül érintkezésbe. Jelen eset-
ben a szulfátot a pirít elbomlása szolgáltathatta.

Üledékes, epigén barit több helyről ismeretes, így az indiai Chester formációból,
az angol triászból, az egyiptomi, núbiai és egyes nebraszkai, oklaliomai homokkövekből
is. Ezekben az epigén eredetű barit a kőzet cementáló anyagának egy részét alkotja
„lemezes táblás" kristály aggregátumok formájában. Mint már említettük, feltűnő,
hogy ahol a nehéz frakcióban a barit uralkodik, ott a limonit hiányzik. Ennek oka, hogy a
piritből a levegő és víz hatására ferroszulfát és kénsav keletkezik. A ferroszulfát a kénsav
hatására tovább oxidálódik ferriszulfáttá, majd víz jelenlétében ferrihidroxiddá.
Ez a szol-alakét ferrihidroxid koagulálódik és limonittá alakul, a kénsav pedig karboná-
tok hiányában a maradék ferroszulfátot ferrihidroxiddá alakítja át V e n d 1 A.] . Ha
azonban eme reakciók közben a rendszer oldott báriumsókat tartalmazó forrásvízzel
érintkezik, a kénsav ezekkel lép reakcióba, és báriumszulfát képződik. Minthogy a bárium-
szulfát vízben való oldékonvsága igen kicsiny, a keletkezett barit azonnal kicsapódik.
A Idcsapódást gyengén savanyú közeg nagymértékben elősegíti.

Cirkon. Mennyisége a nehéz frakcióban 2 — 10% között ingadozik. A homokkő-
nek egyik legelterjedtebb mikroásványa. Nagyobbrészt saját alakú szemcsék, de töredék-
ként is gyakori. Megkülönböztethető egy hosszú tűs és egy rövid zömök kifejlődésű
alakja. A hosszú tűs termet majdnem mindig ép, és a terminális lapok is jól láthatók.
A zömök termetű cirkonok legtöbbször koptatottak és gyakran tojás, vagy gömb alakúak.
A tűs cirkon valószínűleg epigén keletkezésű.

A kristályok általában színtelenek, víztisztán átlátszók. Van rózsaszín árnyalatú
cirkon is, melynek erősebben színezett példányai igen gyengén pleokrósak. Ebből különö-
sen a vöröskővári és a kevélyi a) mintában találunk többet. Ez a cirkonfajta legtöbbször
koptatott és zömök prizmás termetű. Van még egy zavaros, sötétszürke színű, át nem
látszó változat is, melynek felszínén szabálytalan elrendeződésben világosabb foltok
találhatók. Feltehető, hogy ezt a foltos színeződést radioaktív elbomlás okozza. Majdnem

Kaszanitzky : Az alsóoligocén homokkő ásvány-kőzettani vizsgálata

251

minden kristály tartalmaz hosszú, vékony tűs, vagy zömök oszlop alakú zárványokat,
amelyek általában párhuzamosan helyezkednek el a C-tengelyhez, de gyakran párhuza-
mos soraik átlósan haladnak a kristályban. E zárványok egy része apatit ; hogy xenotim
zárványok is vannak -e, eldönteni nem sikerült. Még negatív kristályok, gáz-, folyadék -
és opakzárványok is megfigyelhetők. Egy esetben epigén növekedést is észleltünk.
A főtengely irányában az eredeti kristályokon vékony kis prizmából és piramisból álló
részlet képződött. Butterfield [1] ír le hasonló jelenséget.

R u t i 1 a minták túlnyomó részében gyakori. Egyedül a Kishárshegyről begyűj-
tött anyagban ritka. Vékony oszlopok, vagy töredékes szemcsék. Ép kristályokon csak
a prizma figyelhető meg jól, mert a szemcsék vége legtöbbször legömbölyödött. Az (101),
valamint (301) szerinti ikerképződésuek szép példái vannak. A kristályok színe alapján
egy vörös-vörösesbarna, egy sárga-sárgásbarna módosulat és egy fekete, át nem látszó,
csak a szélein gyengén áttetsző módosulat (nigrin, vagy ilmenorutil?) különböztethető
meg. Epigén tovanövekedés gyakori. Az ilyen epigén kristályrészlet legtöbbször a főten-
gely irányában nő rá a kristályra, de megfigyeltünk ikerhelyzetben levő epigén úton
keletkezett szemcséket is. Az epigén részek mindig szint elenebbek az eredeti kris-
tálynál.

Túr malin. Minden lelőhely anyagában jelen van, de a rutilnál valamivel
kisebb gyakorisággal. Különböző vastagságú oszlopocskáin néha a hemimorfia is látható,
de leggyakrabban csak töredék. Vamjak erősen lekopott, kerekded szemcsék is. A nyúl-
tabb oszlopok rostozottak, henger alakúak, a zömökebbek simák. Egyes kristályok a sok
opakzárványtól át nem látszóak. Szín és pleokroizmus szerint több fajtája van : 1 . teljesen
világos, igen gyengén színezett kristálykák, amelyek pleokroizmusa : e = világos,

gyengén rózsaszín, oj = sötétzöld. 2. s = színtelen, o> zöld. 3. £ = világos rózsaszín,
(D — fekete. 4. £ = világos füstszürke, (o = fekete. 5. £ = barna, co — fekete. 6. Világos
színtelen, nem pleokrós kristályok (valószínűleg epigének). A zárványok többfélék :
1. vékony, hosszúkás, víztiszta, színtelen oszlopok, legtöbbször a főtengellyel párhuza-
mosanelhelyezkedve. Kioltásuk egyenes, törésmutatójuk a bezáró ásványnál nagyobb. 2.
Gömb vagy csepp alakú zárványok, világos rózsaszín színnel. 3. Opakszemcsék, orien-
tált sorokban, a prizmalappal párhuzamosan, néha rá merőlegesen, gyakran szabály-
talanul hintve. Az opakzárványok egy része valószínűleg grafit. A különféle zárványok
a kristályokban együttesen is találhatók. A kristályok zárványban gazdagabb része erő-
sebb pleokroizmust mutat. A többszínűségnek ilyen egy kristályon belüli változása egyes
zárvány nélküli szemcséken is megfigyelhető. A különböző turmalinfajták több lehordási
területet valószínűsítenek .

Gránát. A majdnem mindig töredékszemcsék túlnyomóan színtelenek, néha
rózsaszínűek, átlátszók, üvegfényűek. Egyes szemcsék optikailag anomálisan kettős-
törők. A rózsaszín szemek nagyrészt koptatott, gömbded alakúak. Ez a gránátfajta
valószínűleg almandin. Gránátot minden mintában találunk. A vöröskővári és a nag} -
kevélyi b ) minta anyagában azonban a többiekhez képest ritka.

Amfib-ól. A kishárshegyi és a nagykevélyi b) mintából hiányzik. A budakeszi
anyagban 0,7%-kal jelentkezik. Töredezett szemcséi néha a C-tengelv irányában megnyúl-
tak, kristályforma nem ismerhető fel. A szemek általában szögletesek. A hasadási lapok
néha egészen üdének látszanak. A szemcsék szine zöld, jól észlelhető pleokroizmussal :
y = sötétzöld (kissé kékes árnyalattal), a = világoszöld. A szemcsék néha limonittal
vannak szennyezve.

Epidot. A nagykevélyi b) mintán kívül mindegyikben előfordul, habár igen
alárendelt mennyiségben. Általában töredékszemcsék éles körvonalakkal. Gyakran
koptatottak. Hasadás jól megfigyelhető. Szín sárgászöld, gyenge pleokroizmussal. Az
epidot a hárshegyi a) mintában igen jelentős mennyiségben, 1,6%-ban szerepel.

3*

252

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

Disztén. Éles határú, hasadásos körvonalú szemcsék. A kétirányú hasadás
jól látszik. Színtelen, néha igen gyengén kékes árnyalatú. Egyes szemcsék hosszirányban
gyengén hajlottak. Némelyikben apró opakzárványt lehetett megfigyelni. A nagy ke -
vélyi mintákból a disztén hiányzik.

Korund. A budakeszi kivételével minden mintában megtaláltuk. A kishárs-
hegyi anyagban mennyisége 2,5%, tehát a cirkonét is felülmúlja. Töredezett, kagylós-
szilánkos, éles körvonalú. Színe sötétkék-világoskék, néha kékeszöld, sötétebb szemek-
nek gyenge pleokroizmusa van.

Hematit. Egyes vékonyabb táblás, trigonális szimmetriájú, vérvörös színben
áttesző limonitszemcsék inkább hematitnak tarthatók.

Magnetit. A budakeszi és nagykevélyi a) mintákban 1,3, ill. 1 ,6°0-os mennyi-
séget ér el. Izometrikus szemek vagy töredékek. Néha az oktaéderlapok megállapít-
hatók. Legtöbbször koptatott szemek. Felületük ép és tompa sötét féinfényű. Egyes
limonitgumóeskák középső részében is felismerhetők.

Apátit. Karcsú, megnyúlt oszlopok alakjában találjuk. Piramislapok hiányoz-
nak. A szemcsék gyakran többé-kevésbé legömbölyödöttek. Az egyes kristályokon a
főtengelyre merőleges, szabálytalan lefutású elválás látható. A Kishárshegyen és a nagy-
kevélyi b) mintában nem fordul elő. A többi helyen is alárendelt szerepe van.

Anatáz. A nagykevélyi a ) mintában egyetlen idiomorf szemcse alakjában
találtam, amit egyedül az (111) fonna határolt. Barna színű, áteső fényben zöldessárga,
kissé átlátszó, inkább áttetsző. Előfordult még egy-két koptatott szemcséje is. A kop-
tatottat alloelitonnak, az idiomorfot epigén eredetűnek kell tartanunk.

Egyes limonitszemcsék repedéseiben egy zöld színíí ,, opálszerű” ásványt figyel-
tünk meg, melyből kémiai módszerekkel rezet lehetett kimutatni. Sósav kovakocsonya
kiválása közben oldja. Valószínűleg krizokolla.

Kőzetfajták vizsgálata

Az egykori leliordási terület pontosabb megítélése céljából a homokkő kavicsait
is részletesebben vizsgáltuk. Az összlet kavics elegyrészei szabadszemmel a következő
típusokra különíthetők el :

1. Fehér színű, áttetsző, sima, tömött, jól koptatott szemek.

2. Tejfehér, átlátszatlan, jól lekerekedett kavicsok.

3. Világosszürke kavicsok, repedésekkel, kisebb görgetési értékkel. Felületükön
igen apró sorokban elrendeződött likacsokkal.

4. Szürke kavicsok finoman sávos, vagy pettyes szövettel.

5. Sötétszürke, csaknem fekete színű, tömött szövetű kavicsok.

Az 1 — 3. alatti típusok az anyag 96%-át alkotják. Ezen belül az 1 — 2 — 3. típus
kb. egyenlő arányban van képviselve. A kavicsok mikroszkópi vizsgálata a következő
eredményeket adta.

1 . A fehér színű, széleiken áttetsző kavicsszemek mikroszkópos vékonycsiszolat-
ban tömött, rostos kvarcanyagból állónak bizonyultak. Az egyes rostok unduláló kioltá-
súak, gyenge kettőstörésűek. Gyakoriak a sorokban elrendeződött folyadékzárványok.
Ugyanilyen képet mutatnak a tejfehér színű, átlátszatlan kvarckavicsok is, de kevesebb
zárvánnyal. Az 1 — 2. típusú kvarckavicsok kőzetalkotó gránitkvarcnak, metamorf
kvarcnak, a tej fehér változat pedig telérkvarcnak bizonyul.

A világosszürke kavicsok mikroszkóp alatt jellegzetes metamorf szövetűek,
kvarcitból állanak. Az egyes szemek irányítottan helyezkednek el az egyoldalú nyomás
hatására. Az egyes szemcsék belsejében gyakoriak a muszkovit övesen, ill. sorokban
elhelyezkedett zárványai. A kvarcszemcsék általában itt is unduláló kioltásúak. A szövet

Kaszanitzky : Az alsóoligocén homokkő ásvány-kőzettani vizsgálata

253

pedig epimetamorf jellegű, amikor is az egyes nagyobb kvarcszemeket apró töredék-
szemcsékből álló köszörű veszi körül (kataklasztos szövet). Ritkább, de gyakori a inezo-
metainorf jellegű szövet, amely középszemű és kiválóan palás. A 4. és 5. típus kavicsai
kivétel nélkül kőzetanyagból állanak. A következő kőzeteket tudtuk elkülöní-
teni.

a) Szericit-kvarcit. Párhuzamos sorokban elrendezett kvarcszemekből
s közöttük vékony szericitcsíkokból álló kőzet a palás textúra nyomaival. Szövete epi-
metamorf jellegű, az egyes kvarcszemek gyakran unduláló kioltásunk.

b) Muszkovit-kvarcit. Hasonló az előbbihez, kifejezettebb palás textúrá-
val. Szericit helyett muszkovitot tartalmaz. Mellékes elegyrészként a titanit (szfén)
ismerhető fel.

c) Préselt csili ám tartalmú kvarcit. Lényegileg kvarcból álló
kőzet kevés, elszórtan megjelenő csillámmal. Az egyes kvarcszemek megnyúltak, néha
orsó alakúan xnegcsavarodottak, hullámos kioltásúak.

áj Üledékes eredetű ( p a r a) kvarcit. Ebben a kvarcitfajtában
a kvarcszemek között nagyobb, jól meghatározható, görgetett cirkon és turmalin szeme-
ket találunk. Szövete ily módon az üledékes eredetű kristályospalák blasztoklasztos szöve-
téhez hasonló jellegű. A kőzet kvarcszemcséi között igen finomszemű kvarcitból álló
szemek is vannak. A görgetett cirkon és turmalin kristályok valószinűleg ópaleozóos ere-
detre utalnak.

e) V e z u v i á u - k o r d i e r i t - 1 a r t a 1 ni ú kvarcit. A kőzet az uralkodó
kvarcon kívül apró kordierit kristálykákat és igen sok nagyobb vezuviánt tartalmaz
mint lényeges elegyrészt. Földpátot nem tudtunk biztosan meghatározm a kis szem-
nagyság miatt. A szövet porfiroblasztos. Valószínűnek látszik, hogy az eredeti kőzet
földpáttartalmú volt, de a nagyobb földpátszeinek már elmállottak, ill lekoptatódtak.
Ebben az esetben ezt a kőzetet vezuvián-kordierit szaruszirtnek nevezhetnénk.

f) Igen f i u-.'ó mszemű kvarcit palás szövettel, több szem-
cséből álló, izometrikus kvarccsoportokkal. Ezen kvarccsoport szemcséi általában nem
unduláló kioltásúak, lehetséges, hogy utólag keletkeztek, valamely elmállott eredeti
elegyrész helyét töltve ki. Az egyes kvareitféleségekben gyakoriak a párhuzamosan
elrendeződött grafitzárványsorok.

A homokkőösszlet kavicsainak vizsgálatai alapján a következő megállapítást
tehetjük. A kavicsok anyaga nem egységes, az összletben vannak magmás és metamorf
származású kavicsok. Ezen belül egyaránt megtaláljuk a kontakt- és regionális meta-
morfózissal keletkezett kőzeteket. A metamorf kőzeteknek egy része eredetileg üledé-
kes volt.

Kötőanyag

A „hárshegyi homokkő” kötőanyaga legnagyobb részben kovaanyag. A homokkő finom-
szemcsés részleteiről készített csiszolatokban jól látható volt az egyes kvarcszemcsék
epigén tovanövekedése, ill. összenövése. Ezt a kötőanyagot helyenként opak, vastartalmú
anyag helyettesíti. Ettől származik a homokkő jellegzetes vörösesbarna színe. A kötő-
anyag pontosabb meghatározása még nem sikerült, valószínű, hogy vasas szennyezésű
anyag.

A homokkő összecementálása a lerakódás után történt. A kötőanyag kvarcanyaga
a homokkőből képződhetett, az egyes kisebb szemcsék feloldódása útján. A vöröskővári
feltárásokban azonban sok 1 mm — lOem-ig terjedő vastagságú, egymással párhuzamos
95 — 105 -os csapásirányú, függőleges dőlésű fehér tömött kvarcerek figyelhetők meg több
száz méter hosszúságban. Itt az összletet ért tektonikus erők hatására képződött repe-

254

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

désekről van szó, melyeken keresztül kovasavtartalmú hévizek szálltak fel, melyek a
kovaanyagot lerakták.

A lehordási terület és a képződmény fácies- jellege

A homokkő és a konglomerátum összlet anyagának lehordási területét vizsgála-
taink alapján valószínűsíteni lehet. A inikroásványok és kavicsok vizsgálata alapján
magmás és metamorf lehordási terület képzelhető el. A rétegösszlet tiszta kvarcán vaga
és területi korlátozottsága (Vadász szerint) kristályos alaphegységre utal. Vélemé-
nyünk szerint a „hárshegyi homokkő” anyaga a Budai-hegységtől északra, a Yepor déli
előterében eltemetett kristályos alaphegységből származik, amely akkor még a felszínen
volt. Erre a kérdésre feleletet ezen a területen lemélyített, az alaphegységet elért fúrások
anyagvizsgálata adhat.

Mint már említettük, a mechanikai elemzéssel nyert kumulatív görbék, az összlet -
ben levő faunaelemek a homokkő alatti összletben levő tarka agyagsorozat, valamint az
összlet alsó részében jelentkező dachsteini mészkőtörmelék képződményünknek trensz-
gressziós jellegét, parti-partszegélyi képződését bizonyítják. Az összlet kavicsainak nagy-

P

mértékű koptatottsága (a Szádeezky- féle v érték átlaga 7,65 és 8, 1 5 között

ingadozik 10 — 20 (?) mm szemnagyságnál az egyes feltárásokban), a koptatott cirkon és
turmalin jelenléte azonban arra enged következtetni, hogy a „hárshegyi homokkő”
újra feldolgozott üledék. Ezt az elgondolást alátámasztja a kevésbé ellenálló ruikro-
ásványok hiánya, ill. a földpát aránylag csekély mennyisége.

A „kiscelli agyag”, „budai márga” és „hárshegyi homokkő” ásványos összetétele
teljesen megegyezik. (A kisebb eltérések az üledékképződés eltérő módjával magyaráz-
hatók.) Igen hasonló az egyes ásványfajták kifejlődése is. Ez azonos lehordási területet
jelent. Vizsgálataink ebben a vonatkozásban megerősítik azon régebbi felismeréseket
(V a d á s z, S z ő t s), melyek szerint a „hárshegyi homokkő”, „budai márga” és „kiscelli
agyag” egyenértékű üledék. A szárazföldi-partszegélyi homokkő és a sekélytengeri rnárga-
összlet heteropikus fáciesek. Az alsóoligocén szárazföldi képződményekkel induló üledék
képződése a partszegéh* konglomerátum-homokkő képződésével válik lassan tengerivé
és a homokkőhöz közvetlen átmenettel kapcsolódik a sekélytengeri finomszemű agyag-
összlet, a „kiscelli agyag”.

MnHepajiornqecKO-neTporpa$nqecKoe H3yqeHne moKHe-ojiHroueHoro (xapmxeabCKoro)

necqaHHKa

O. KACAHHUKH
Pe3ioMe

CiaTbH 3am!MaeTcH MiiHepajioniHecKH.M n neaporpacjamecKiiM n3yqeHne.M mi>KHe-
o.mroueHOBoii (.aaaropijicKOH) necaaHiiKOBO-KOHr.aoMepaa'OBOH mamii, n3BecTH0ií b reo.aoni-
MecKori .aiuepaType nem Ha3B3Hne.M <<xapuixeabCKHÍi necqaHiiK». JjaHHan necmmnKOBO-KOH-
rjioMepaTOBan mama npeacTaB.aneT coőoil npnőpe>KHoe oöpa30BaHiie, oT.aowpBineecH maB-
HbiM oópa30M Ha őeperoBon jihhhh. 3HamiTe.abHaH oKaTaHHOCTb ra.aeic HB.aneTcH coBMecTHbiM
pe3y.abTaTOM aőpa3nBHoro aeilcTBiin peaHoií TpaHcnopTiipoBKii h őeperoBoro npiiőon. BonoBoe
npiiMemiiBaHue MaTepnana Taione .uoweT őbiTb BbiHB.aeHO. Hapnay c rocnoacTBviomnM KBap-
ue.M b necaaHHKe oŐHapy>KaiBaioTCH MycKOBiiT, óhotiit, x.aopnT, no.aeBbie mnaTbi, aojiomiit,
KaabmiT, poroBHK, jihmohht, öapiiT, mipKOH, pyTina, TypMa.aiiH, rpaHaT, MameTuT, aniigoT,
a.MíJmőo.a, KiiamiT, re.MaTiiT, KopyHa, ananiT, aHaia3 n xpn30K0.a.aa. H3 hiix KBapn, c.aioaa,

Kaszanilzky : Az alsóoligocén homokkő ásvány-kőzettani vizsgálata

255

öapHT, mipKOH, pyTHji ii aHaTa3 BCTpeuaioTCH T3K>Ke b Bufle aniireHeTimecKHX MimepajiOB.
BemecTBO rajiei< Aaniioií tojiiuh npeflcTaBJieHO rpamiTo-KBapueM, >KHJibHbiM KBapueM, MeTa-
Mop(j)HMecKHM KBapueM, cepimHTO-KBapmiTOM, MycKOBHTo-KBapmiTOM, napaKBapmiTOM H Be3y-
BHaHO-KOpAHepilTOBblM porOBHKOM. OÓJiacTbK) CHOCa no MHCHHK) aBTOpa MOryT HBJIHTbCH
pacnoJiararomiiLcn Ha ceBepe, na k»khom npeflropbe rop Benop n c Tex nop norpeöeHHbie
KpiicTajiJiHnecKHe ocHOBHbie ropbi.

Mineralogical and petrographical study o! the Lower Oligocene Hárshegy sandstone

F. KASZANITZKY
Abstract

The paper deals witli tlie mineralogical and petrographical properties of the Lower
Oligocene Lattorfian sandstone and conglomerate, known in Hungárián geological
literature nnder the name Hárshegy sandstone. Most of this sandstone and conglomerate
was deposited in the environs and partly on the shoreline. The well-developed sphericity
of the pebbles is a joint result of the fluviatile transport and beach abrasion. The addition
of somé eolian matériái can alsó be demonstrated. Beside predominant quartz the mine-
rals muscovite, biotite.clilorite, feldspar, dolomité, calcite, chert, limonite, baryte, zir-
con, rutile, tourmaline, garnet, magnetite, epidote, amphibole, cyanite, haematite, corun-
dum, apatite, anatase, clirysocolla are found. Ouartz, mica, baryte, zireon, rutile, ana-
tase alsó occur in the form of epigenetic crystals. The pebbles of the complex consist of
gránité quartz, vein quartz, metamorphic quartz, sericite cjuartzite, muscovite quartzite,
paraquartzite and vesuvian-cordierite liornfels. The source area of the detritus may in
the author’s opinion have been the crystalline mass lying in the South of the Vepor
Massif that has since been buried by younger sediments.

TÁB FAMAGYARÁZAT — OEbflCHEHHfl TAEJlHLt — EXPLICATION OF PEATES

XXXIII. tábla — Taöjmua XXXIII. - Plate XXXIII

1 . Zömök oszlopos cirkon zárványokkal, amfibol, gránát, cianit. Nagyítás 90 X . —
KopeHacTbiii cTOJiöuaTbiu mipKOH c BKjnoueHiiHMii, aMíjmóoJi, rpaHaT, KnaiinT. Vb. 90 x.
Squat coliunnar zireon with inclusions, amphibole, garnet, cyanite. 90 x .

2. Hosszú tűs és keskeny zömökebb cirkonok. A tűs cirkon nem görgetett. Nagyí-
tás 18 x. — XLiHHHbie iirojibaaTbie ii óoaee y3Kne h KopeHacTbie mipKOHbi. HroJibaaTbin
UHpKOH ne OKaTaH. Yb. 18 X. — Oblong needle-like and squatter thin zircons. The
oblong crystals are untransported. 18 x.

3. Rutil iker, cirkon zárványos turmalin, limonit. Nagyítás 30 x — Jűbohhiík
pyTHJia, TypMajiHH c BJiKioMeHHHMH mipKOHa, jihmohht. Vb. 30 X. Rutile twin, tour-
maline with inclusions of zireon, limonite. 30 x .

3/a Rutil ikersagenites ráccsal. Nagyítás 90 X. — Pyraji c flBoiÍHHKO-caremi-
toboh peiueTKOH. Yb. 90 X. — Rutile twin with sagenitic plating. 90 x.

4. Cirkon, turmalin, gránát, amfibol, limonit. Nagyítás 90 x . — HhPkoh,
TypMajiHH, rpaHaT, aMtjniöoJi, jihmohht. Yb. 90 X. Zireon, tourmaline, garnet, horn-
blende, limonite. 90 X .

5. Lisztén, cirkon, turmalin, gránát, magnetit, limonit. Nagyítás 30 x. — ■
JIhctch, unpK0H, TypMajiHH, rpaHaT, MameTiiT, jihmohht. Yb. 30 X . - Disthene, zireon,
tourmaline, garnet, magnetite, limonite. 30 X .

6. Barit, hasadás jól megfigyelhető. Nagyítás 30 X . — EapiiT, cnaiÍHOCTb xopoiuo
3a.MeTHa. Yb. 30 X. Baryte. Cleavage is readilv observed. 30 x.

XXXIV. tábla. - TaÖJiHua XXXIV. — Plate XXXIV

7. Finomszemű homokkő, az unduláló kioltású kvarcok és kőzettörmelék (finom-
szemű kvarcit) jól látható, -f- Nikolok. Nagyítás 30 X. — ToHK03epiniCTbiH necuamjK,
xopomo 3aMeTHbi KBapubi BOJiHOOöpa3Horo noracaniiu h oójiomkh nopoa (TOHK03epHHCToro
KBapmiTa). CKpeiueiiHbie hhkojih. Yb. 30 X . — Fine grained sandstone with quartz
grains of undulatory extinction and small quartzite grains. Crossed Nicols. 30 X

256

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

8. Finomszemű kvarcit utólagos kvarcerekkel, + Xikolok. Nagyítás 30 x. —

T0HK03epHUCTblíí KBapUHT C BTOpilMHbl.MII KBapueBblMlI >KHJIK3MH . CKpemeHHbie HliKOJlH.

Yb. 30 X . Fine-grained quartzite with secondary quartz veinlets. Crossed Nicols.
30 X.

9. Finoman réteges kvarcit, grafitzárványokkal és szericittel. + Xikol. Nagyítás
30 x . — ToHKOHac.ioeHHbin KBapnHT c BK-íKmemi hmh rpatJaiTa h c cepnuHTOM. CKpemeHHbie
hm kojih Vb. 30 X. Ouartzite exhibiting fine lamination, with graphite inclusions and
sericite. Crossed Nicols. 30 x .

10. Metamorf szövetű kvarcit, unduláló kioltáséi kvarcokkal. +. Nikol. Nagyítás
30 x . — KBapmiT MeTaMop4)imecKOű TeKciypbi c KBapnaMH BOJiHOoőpa3Horo noracámiH.
Ck'pemeHHbie hiikojih. Yb. 30 X. — Ouartzite of metamorphic texture, quartz grains
of undulatory extinction. Crossed Nicols. 30 X.

1 1. Csillámtartalmú (muszkovit) kvarcit. -f- Nikol. Nagyítás 30 X. — CmoAHCTbiií
(.nycKOBHTOBbin) KBapmiT. CKpememibie hhkojih, Yb. 30 x. Micaceous (muscovite)
quartzite. Crossed Nicols. 30 X .

12. Jellegzetes mezo-kata szövetű kvarcit. + Nikol. Nagyítás 30 X. — KBapmiT
xapaKTepHoií Me30-KaTa TeKcrypbi. CKpeineHHbie hiiko.tii. Yb. 30 x. Ouartzite with
characteristical meso-kata texture. Crossed Nicols 30 X .

IRODALOM — JIMTEPATYPA — EITERATURE

1. Butterfield, J. A. : Outgrowtlis on Zircon, Geol. Mag. 73. 1936. — 2.
Fekete Z. : Adatok a hárshegyi homokkő geológiájához. Földtani Közi. 1935. —
3. Szádeczky-Kardoss E. : Adatok a görgetési határ kérdéséhez, Földt.
Közi . Budapest, 1 925. — 4. Szádeczky-Kardoss E. : Die Bestiimnung des
Abrollungsgrades, Centralbl. f. Min. 1933. No. 7. — 5. S z t r ó k a y K. : A budai márga
kőzettani vizsgálata, Földt. Közi. 62. 1932 — 33. — 6. Twenhofe 1, W. H. : Principles
of Sedimentation, Mc Graw-Hill Book Company, Inc. New York 1950. — 7. VadászE.:
Magyarország földtana, Akad. Kiadó, Budapest 1953. — 8. V e n d 1 A.: A kiscelli agyag,
Földt. Évk. 29. 1932. — 9. Zerndt, J. : Mikroskopische Zirkone als Leitmineralien,
Extráit d. Bull. d. l’Acad. Polonaise des Sciences et des Lettres, Cracovie 1927.

A NAGYLENGYELI TERÜLET MÉLYFÖLDTANI VISZONYAI

DUBAY LÁSZLÓ,*

a Kőolajbányászati Tudományos Laboratórium kutatója

Összefoglalás: A délnyugat dunántúli Pannóniái medencerészben az úgynevezett salomvárí
nagyszerkezeten, Nagylengyel környékén 1951-ben jelentős kőolajkincset fedeztek fel. A kőolaj a neogén
medeucealjazatot képező triász és felsőkréta karbonátos kőzetekben tárolódik.

A mezozóos rétegösszlet nagy vonásaiban azonos a bakonyhegységi kifejlődésekkel. A triászt
a felsőtriász fődolomit képviseli. A felsőkréta, szenon rétegösszlet jellegzetes hármas tagozatú, gryphaeás-
sorozat, hippuritás mészkő, inocerámuszos márga. A neogén — tortónai, szarmata és pannóniai — már-
gás és homokos képződmények egy egységes, megszakítatlan rétegösszletet képeznek az egyes emele-
tek között tökéletes üledékfölytonóssággal.

A mezozoikumra a töréses tektonika, a pásztás rögszerkezet jellemző az ENy — DK és EK — DNy
fő törésirányokkal. A szerkezet kialakulása a korai miocénre tehető. A neogén szerkezete a medence-
aljazathoz simuló rétegtömöriiléses jellegű, melyben kisebb vetődések is észlelhetők.

A repedéses, hasadékos és karsztosodott mezozóos, karbonátos kőzetek a triász dolomit és felső-
kréta hippuritás mészkő a nagylengyeli szerkezet fő tárolókőzetei. E tárolókőzetek megjelenési mód-
jában észlelhető különbségek miatt áz egyes csapdákban kialakuló kőolajtelepek jellege is különböző.
A triászban talpivizes halmaztelepek, a krétában peremivizes rétegtelepek alakultak ki. A tárolók fő
energiáját a víznyomás szolgáltatja.

Nagyon valószínű, hogy a kőolaj képződés is a mezozoikumban történt, azonban a migrálási
és akkumuiálódási kérdések még nagymértekben nyitottak.

Bevezetés

Az észak-zalai, salomvári nagy gravitációs maximumon az úgynevezett saloinvári
nagyszerkezeten a kőolajkutatás 1943-ban a szorosan vett salomvári területen indult
meg. 1949-ben végzett részletes graviméteres és Eötvös-ingás mérésekkel kimutatott, a
maximum délkeleti szárnyán elterülő orrszerű geofizikai alakulat 1951-ben fúrással
került megkutatásra, miután a maximum tetőrészén, Kustánszeg vidékén iparilag
jelentős kőolajmennyiség nem mutatkozott. A másodlagos nagylengyeli gravitációs
maximumon az Ásványolajkutató és Mélyfúró Vállalat kutatásának eredményeképpen
2000 m körüli mélységben iparilag igen jelentős kőolajkincset találtak. A 0,947/20 C°
átlagfajsúlyú, könnyű elegyrészekben szegény, magas aszfalttartalmú kőolaj tároló-
kőzete felsőkréta mészkő és triász dolomit, valamint lényegesen kisebb mértékben tor
tonai mészkő és homokkő.

A gyakorlatilag nagyfontosságú és újszerű olajtelep földtani felépítése a találat
óta a kőolajipar geológusainak fokozott érdeklődésére tartott számot. Többen is, de
különösképpen Tömör J. és D e d i n s z k y J. foglalkoztak e kérdés beható és rész-
letes tanulmányozásával, a fiatalabb és az idősebb képződményekre vonatkozólag is.

A szerkezet feltárása során felgyülemlő mélyfúrási anyag vizsgálatán alapuló
komplex földtani vizsgálatokat 1953., de főleg 1954. évben az akkori „MASZOL AJ"
Központi Tudományos Kutató Laboratórium munkaközössége végezte. Az egyre szapo-
rodó adatok lehetővé tették a nagylengyeli szerkezet rétegtani és szerkezeti viszonyai-
nak tisztázását, mely a produktív, idősebb rétegösszlet felépítésére vonatkozóan az ad-
digi, főképpen zátonyelmélettel szemben a valóságnak jobban megfelel.

* Készült a Kőolajbányászati Tudománvos Laboratóriumban. Előadta a Magyar Földtani Tár-
sulat 1955. nov. 2-án tartott szakülésén

258

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

A mezozóos, triász és felsőkréta alaphegységi képződményeket, melyeknek porózus,
karbonátos kőzetei az elsődleges és fő olajtárolók, harmadidőszaki, miocén és pliocén
rétegek fedik. Gazdasági szempontok miatt a mezozóos rétegsor települési viszonyainak
tisztázása volt az elsőrendű feladat.

Rétegíani viszonyok

1 . Triász

A terület legidősebb képződménye dolomit. E dolomit általában vüágosszürke
színű, cukorszövetű kőzet, melyben ritkán sávos-agyagos dolomitbetelepülések is talál-
hatók. A számos fúrás által feltárt, egységes rétegösszletből korjelző ősmaradvány ugyan
nem került elő, de a nóri fődolomittal való nagyfokú kőzettani hasonlósága, valamint
minden esetben nomiáldolomithoz igen közelálló kémiai összetétele valószínűsíti, hogy
Nagylengyelben is e képződménnyel állunk szemben.

Teljes vastagságára vonatkozóan adatmik még nincs. A triászt elért mélyfúrások
csak belehatoltak a dolomitba, maximálisan mintegy 200 m-t tárva fel belőle.

2. Felsőkréta

Az eddigi adatok szerint minden esetben az előbb említett triász dolomit denu-
dálódott felszínére települő felsőkréta rétegösszlet megfelelően a bakonyhegységi fel-
színi előfordulásoknak jellegzetes hármas tagozódásé — grypliaeás márga, hippuriteszes
mészkő, inocerámuszos-globotrunkanás márga. Ez a körülmény a hű kép megrajzolá-
sát főképpen a gyakorlat ilag, kutatási szempontból nagyfontosságú liippuritás mészkő
fáciesére és jellegére vonatkozóan nagymértékben megkönnyíti. Különbségek minden-
esetre vannak a nagylengyeli és bakonyi felsőkréta rétegsorok között, melyeket további
kutatási, mélyfúrási adatok tisztázhatnak.

Teljes felsőkréta rétegsort eddig egy mélyfúrás sem harántolt. Több fúrás szel-
vényének összevonásából a következő rétegsor adódik.

a) Gryphaeás s o r o z a t. A felsőkréta kezdőtagja a nagylengyeli területen
durva törmelékektől mentes, túlnyomórészt pélites rétegösszlet, mely legaljától kezdve
tengeri eredetű és az előkerült ősmaradványok alapján szenon korú. Mivel a rétegösszlet
nem teljesen egyöntetű, nemcsak márgából áll, a gryphaeás márga elnevezés helyett a
gryphaeás sorozat megjelölést alkalmaztuk. Nagylengyelben hiányoznak a felszíni száraz-
földi, durvatörmelékes és az ezt fedő csökkentsós vízi, kőszéntelepes alaprétegek, bár az
utóbbinak halvány nyomai igen vékony kőszéncsíkok formájában Nagylengyelben is
megtalálhatók a gryphaeás sorozat legalján. Az uralkodó mészmárga, márga, agyag-
márga rétegek mellett mészkő, két szintben finomszemű homokkő és a fentebb említett,
vékony kőszéncsíkok teszik változatossá a képet. Jellemző kőzete szürke, sötétszürke
színű márga, helyenként gazdag mikro- és szegényes makrofaunával. E rétegösszlet
részben rosszul szellőzött üledékképződési közegét a gyakori melnikovit -pirít hintéseken
kívül majdnem minden mintában megtalálható szerves oldószerekkel kioldható és
mikroszkóposán is megfigyelhető gyanta és egyéb "bituminit zárványok jelzik.

A gryphaeás sorozat vastagsága 170 — 300 m között változik, ami a triász aljzat
eredeti felszínalakulásától függ. A triász felszíne a szerkezet nyugati részén mélyebb
helyzetű volt, és ezzel kapcsolatban a gryphaeás sorozat nyugat felé kivastagodik.

Őslénytani, kőzettani jellegzetességek alapján, valamint a fúrólyuk elektromos
szelvények segítségével a gryphaeás sorozat finomabb szintezése is végrehajtható volt.
E szinteknek azonban csak a szerkezeti viszonyok értékelésénél jut lényegesebb szerep.

Dubay : A nagylengyelt' terület mélyföldtani viszonyai

259

b) Hippuriteszes mészkő. A tenger elsekélyesedésével a túlnyomó-
részt márgás üledékképződést mészkőképződés váltja fel. A kétféle fácies átmenetekkel

/. ábra. A nagylengyeli terület típus-szelvénye. — TunoBbifi pa3pe3 paiíona c. Ha:u>.ienAbe.ri>.. — Xypieal

profile of the Nagylengyel district

és folytonossággal fejlődik ki egymásból, márga és mészkőrétegek többszörös váltakozása
mellett. A mészkőképződés általánossá válása kereken 200 in vastag rétegösszletet, a
hippuriteszes mészkövet eredményezte. A képződött mészkő jórészt, de nem kizárólag
biogén, Rudistákból felépített, melynek képződési módját és jellegzetességeit a nagy-

260

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

lengyeli szerkezeten pontosan és részletesen a kevés rendelkezésre álló anyag miatt
még nem lehet tanulmányozni. A felszíni hippuriteszes mészkő összletek vizsgálatáról
várhatunk felvilágosítást e lényeges kérdésben.

A hippuriteszes mészkőről megállapítható azonban, hogy sekélytengeri, a hullám-
veréses és átvilágított öv képződménye. Az intenzív vízmozgatottságot a Rudisták leg-
több esetben töredékes volta és nagyméretű felaprózottsága jelzi, az átvilágítottságra, a
kis mennyiségben ugyan, de legtöbbször megtalálható helyben élt Lithothamnium marad-
ványok utalnak.

A hippuriteszes mészkő képződése a dunántúli szenon tenger partszegélyéhez
lehetett kötve, annak teljes hosszában, még ismeretlen szélességű sávban alakulhattak
ki azok a mészkőképződésre nagymértékben alkalmas viszonyok, melyek a nagyvastag-
ságú rétegösszlet kialakulását megengedték.

Meg kell azonban állapítani, hogy a hippuriteszes mészkő nem zátonyképződmény,
ennek ellene mond a mészkő rétegzett és térben kitartó volta, valamint egyéb zátony-
jellegzetességek hiánya.

ú fúrásmintákból előkerült Rudisták, Hippurites és Radiolites maradványok,
melyek igen rossz megtartású, töredékes, fajra meg nem határozható példányok, a pontos
korín egál! apításra nem alkalmasak, bár a Rudisták jellegzetes rácsos szerkezetű liéj-
töredékei a hippuriteszes mészkő felismerésére a leggyakoribb és biztos maradványok.
A felszíni adatokat figyelembe véve a hippuriteszes mészkő a szenoui emelet kampáni —
szantoni alemeletét képviselheti.

c ) Inocerámuszos-globotrunkánás márga. A hippuriteszes
mészkőre 300 m-nél vastagabb, kőzettanilag és őslénytanilag egy veretű rétegsor az
inocerámuszos-globotrunkánás márga települ, világos zöldesszürke színű, finomszemű,
igen ritkán glaukonitos márgával és mészmárgával. E rétegsor tanulmányozása értékes
rétegtani eredményeket hozott.

A hippuriteszes mészkő képződése hirtelen szűnt meg. Az üledékképződési vi-
szonyok gyors megváltozása gyökeres faunaváltozással párosul. Megjelennek ugyanis a
felsőkrétára oly nagyon jellemző Globotvuncana génusz különböző fajai. Mélyen gyökerező
oka ’ahet annak, hogy azok az erősen differenciálódott és fejlett Globotvuncana fajok,
melyek a gryphaeás sorozatban és a hippuriteszes mészkőben kivételesen sem talál-
hatók, szinte egyszerre uralkodó faunaelemmé válnak és valószínűsítik hogy a
képződmény a maesztrichti alemeletet képviseli. A fúrási adatok igazolják, hogy
mintegy 5 m vastagságú rétegen belül jelennek meg és válnak uralkodóvá a Globo-
truncanák.

Miután nemcsak Nagylengyelben, hanem a felszíni területeken is, ahol alkalmam
volt a kérdést vizsgálni, bebizonyosodott, hogy a Globotruncanák a lúppuriteszes
mészkő fedőképződményében jelennek meg, lényegesen egyszerűbbé válik a tájékozó-
dás a felszíni felsőkréta rétegösszlet ben, főképpen a felszíni viszonyok mellett egymás-
hoz nagymértékben hasonló grypheás márga és inoceramuszos márga elkülönítésére
vonatkozólag.

A Globotvuncana génusznak ilyen vezető fauna jellege miatt célszerűbb
volna a kevésbé jellegzetes Inocevamas félékről elnevezett, hippuriteszes mészkövet
ledő képződményt globotrunkánás márgának nevezni.

Néhány nagylengyeli fúrásban a globotrunkánás márga fedőjében kőzettanilag
attól erősen eltérő, durvaszemű és konglomerátumos homokkőből, agyagból és agyag -
márgából álló, a Foraminiferák szerint felsőkréta korú, de Globotrunkanákat már csak
elvétve tartalmazó, mintegy 50 m vastagságú rétegösszlet található. Lehetséges, hogy ez
a rétegösszlet a felsőkréta regresszió képződményeként tekinthető. Ilyen jellegű rétegek
a felszíni felsőkrétában ismeretlenek.

Dubay : A nagylengyelt terület mélyföldtani viszonyai

261

3. N e o g é n

A terület a felsőkréta után kiemelkedett, az egész paleogén és idősebb neogén
folyamán intenzív lepusztításnak volt kitéve. A lepusztulás mértéke változó, az a salom-
vári terület adatai alapján a triászt is elérte. A kialakuló térszín szoros összefüggésben
van a tektonikai viszonyokkal.

A tortonai emeletben történt a területen újabb tengerelöntés. A tortonai emelet
tengeri faunával jellemzett rétegösszlete vékony, maximálisan 1 5 — 20 m vastag litotam-
niuinos, foraminiferás, briozoás mészkővel kezdődik, mely lepelszerűen borítja a me-
zozoikum felszínét. A tenger fokozódó előnyomulásával márgás képződmények vál-
nak uralkodóvá.

A tortonai emelet márgás rétegösszletének alsó része plagioklász-riolittufa,
csíkokat és egy vezetőszíntnek tekinthető, glaukonitos homokkőréteget tartalmazó,
többé-kevésbbé glaukonitos márga, jellegzetes tortonai mikrof almával. Felső része,
amely szorosan kapcsolódik a szarmata képződményekhez, csíkos, halmaradványos
márga, az előbbivel azonos mikrof aun ával.

A szarmata emelet a kőzetkifejlődés tökéletes azonossága mellett üledék-
folytonossággal települ a tortonai rétegekre. A kőzet itt is ugyanaz, mint a tortonai emelet
tetején észlelhető csíkos, halmaradványos márga, melynek mikrofaunája azonban csökkent -
sósvízi alakok megjelenésével eltér a tort ódáiétól.

A miocén rétegösszlet vastagsága változó, ami a mezozoikum térszíni egyenetlen-
ségeinek függvénye. E térszíni egyenetlenségeket lényegében már a tortonai emelet
üledékanyaga kiegyenlíti, úgyhogy a szarmata képződmények vastagsága szempontjából
e hatás kiküszöbölődik.

A területen 120, ill. 270 m vastag miocén rétegösszletből 85, ill. 215 m esik a tor-
tonaira, a szarmata átlagos vastagsága pedig 35 m.

A miocénre üledékfolytonossággal települő kettős tagozódási! pliocén rétegössz-
let a Pannóniái Medencében megszokott képet mutatja. Alsó tagozata márga, majd ezt
egymástól jól elkülöníthető agyagmárga és liomokkőrétegek fedik, felső tagozatára laza,
homokos agyagmárga rétegek jellemzők lignitcsíkokkal és homokkőrétegekkel. Az alsó-
és felsőpannóniai képződmények együttes vastagsága 1820 és 1990 m között
változik.

A területen lemélyített számos fúrás miocén-plioeén rétegösszlet ében az azono-
sítási lehetőségek főleg az elektromos fúrólyukszelvények segítségével a legtökéletesebb-
nek mondhatók. Ezek a rétegazonosítások egyértelműen bebizonyították, hogy a miocé-
nen belül, valamint a miocén és pliocén között tökéletes a konkordancia. Az azonosítási
lehetőségek szemléltetése céljából meg kell említeni, hogy a fentebbi rétegösszleten belül
több ezer méteres vízszintes távolságokra számos 0,5 m-es, vagy még vékonyabb réteg
is követhető volt. Ez egyszersmind fényt vet a nyugodtvízű medencében történt üle-
dékképződési viszonyokra is.

A pleisztocén és holocén a területen kavics- és alluviális képződményekkel jelent-
kezik.

Szerkezeti és kőolajföldtani viszonyok

A tektonikus mozgásokon kívül a két denudációs fázis, a felsőkréta előtti és a
tortonai emelet előtti térszinalakulás idézik elő együttesen a nagvlengyeli szerkezet ma
észlelhető formáit.

A tektonikai hatások főleg a mezozóos rétegösszletben jelentősek. A triász kép-
ződmények szenon előtt kialakult tektonikus szerkezetéről az adatok hézagossága és a

-1500 tsz a m

262

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

r; - -

N V r— « Q)

w o £ ^ #

OJ D* 5

t1, s £ Ö u
'.w u H a; cü

.3 § s >>£

3 i 1 8f 2

-m' I 3 4J cS
d „ £5 E
N 5 0-0
o-S g «, o

i; c . w c

S-ogS-

•Sg s
SS a. .

SŐciíg^

~ ’F. b.T3 c

>P, s o'S.2

J-i \ o c
O® .ftCO

■ .n,3Í a
cs v.y .«*

82 S^ gu
'2 H « o2 5;

^ b ° ü x >

~ 8 r-0 2 5

3“« I JH

oj t'-’ 0 oo

Dubay : A nagylengyelt terület mélyföldtani viszonyai

263

triász egységes volta miatt szinte semmit sem lehet megállapítani, a Dunántúli
Középhegységi tapasztalatok alapján minden bizonnyal töréses rögszerkezetű.

A jól feltárt felsőkréta rétegösszletben azonosítható szintek jelenléte a tektonikai
viszonyok, a töréses-pásztás rögszerkezet megállapítását és részleteiben való tisztá-
zását lehetővé teszik.

A nagylengyeli felsőkréta rétegösszlet szerkezetének kialakulásánál a legjelentő-
sebb egy ÉNy — DK csapásirányéi, minimálisan 550 — 600 m vetőmagasságú meredek
letörés, mely a területtől ÉK-re tektonikai árkot eredményezett. E tektonikai árok
magasan maradt peremének tekinthető tulajdonképpen a nagylengyeli szerkezet.
A fő törési öv ídé, azzal párhuzamosan húzódó kisebb vetők mentén a mezozóos réteg-
összlet hosszú pásztái lépcsősen alakulnak.

A Dunántiíli Középhegységben tapasztalható ÉK — DNy csapásirányéi törések
is kimutathatók voltak a nagylengyeli területen, hatásukban és méretükben kisebb jelen-
tőséggel, mint az ÉNy — DK csapásírányúak.

Az egyes pásztákban a dőlés a jelenlegi adatokból megállapíthatóan átlagosan
D-i, DNy-i 15 — 20°. Természetesen a dőlés irányában és szögében ettől eltérő dőlésű
részek is találhatók.

A törések kialakulása nagy valószínűséggel a stájer orogén szakasz mozgásaival
kapcsolatos.

A mezozoikum rétegtani egyezésén kívül a szerkezeti viszonyok azonossága kétség-
telenné teszi, hogy a nagylengyeli alaphegység a Dunántéili Középhegység mélybesüllyedt
folytatása.

A miocén-pliocén rétegösszletben a tektonikai hatások nem jelentősek, bár meg-
találhatók, mivel néhány, a mezozoikum szerkezetét kialakító vető később is kiújul,
ami a tortonai, szarmata és alsópannóniai rétegekben kisebb vetődéseket, flexurákat
eredményez.

A neogén jellegzetes rétegtömörüléses szerkezetű. A harmadidőszaki képződmé-
nyek a megelőző denudáció által kialakított tagolt térszínhez simulva felfelé mindinkább
ellaposodó boltozatot formálnak.

Gyakorlati szempontok miatt a nagylengyeli szerkezet kőolaj földtani viszonyainak
tisztázása a leglényegesebb feladatok egyike volt. A töréses szerkezetű mezozóos réteg-
összletben kiah kuló olajcsapda és telepviszonyok, valamint tárolókőzet jelenleg a főbb
kérdések, amelyeket közelebbről szükséges megvizsgálni. A miocén képződmények kő-
olajföldtani szempontból lényegtelenebbek.

Az olajcsapdák képződésében tektonikai és rétegtani hatások adódnak össze.
A denudálódott másodlagos likacsosságú triász és felsőkréta kőzeteket egyrészt fia-
talabb impermeábilis képződmények zárják le, másrészt a záródás vetők mentén követ-
kezik be, tehát rétegtani és tektonikai csapdatípusokkal és ezek kombinációjával állunk
szemben.

É csapdákban kialakuló olajtelepek között két főtípust lehet megkülönböztetni.
A triász csapdákban minden valószínűség szerint halmaztelepek, a liippuriteszes mészkő-
csapdákban pedig rétegtanilag és tektonikailag határolt rétegtelepek alakultak ki.
Valamennyi telep rétegenergiáját a leszorított szintű karsztvíz hidrosztatikus nyomása
adja, termelési rendszere pedig vízkihajtásos.

Szükséges néhány szót szólni a karbonátos tárolókőzetek parazitásával kapcsolat-
ban is. Mindkét tárólókőzettípus, a triász dolomit és hipuriteszes mészkő legjelentősebb
porozitása másodlagos. Ez egyrészt a mechanikai erőhatásokra keletkezett összefüggő
litoklázis-diaklázis, egyszóval repedésrendszerből, melynek mértéke a kőzetminőségtől
és igénybevételtől függ, másrészt az egykori denudációknak kitett oldható karbonátos
kőzetek karsztosodásából áll. Éppen ezért a tárolókőzetek porozitása elég szeszélyesen

264

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

változik. Lényegesen kisebb jelentőségű a tárolókőzetek elsődleges porozitása, mely
kisebb, elszórt, valószínűleg nem összefüggő üregekből áll.

A kőolaj jelenléte azonnal felveti az anyakőzet problémáját is, erre azonban mind
a mai napig meggyőző adatunk nincs. Éppen ezért az olaj vándorlási kérdések is nyitottak
Több mint valószínű, hogy a nagylengyeli kőolaj miocénnél idősebb, esetleg felsőkréta
korú, amit több tény látszik bizonyítani. így az anyakőzetként felfogható kőzet-
féleségek a grypliaeás sorozatban, a kőolajtelepek elhelyezkedése, a kőolaj egyes
kémiai jellegei. Ez az elképzelés ma még csak lehetőség. Folyamatban levő, részletes
vizsgálatok lesznek hivatottak a kérdés eldöntésére. Amennyiben ez az elképzelés
igazolódik, a magyarországi kőolajkutatás előtt újabb, sikerrel kecsegtető feladatok
nyílnak, mezozóos szerkezetek felkutatásával.

rnyÖHHHbie reo;iornMecKMe ycaoBiifl paiíOHa c. HanbJieHAbejib

JI. flyEAM
PeatOMe

Ha ynacTKe riaHHOHCKoro őacceiíHa, pacnoJiaraiomeMCH Ha roroaanaAHoii HacTii 3aay-
HaiícKoro Kpan, Ha t. h. HlajioMBapcKoií MaKpocxpyKType, b paiíoHe c. HaflbjieHflbeAb, b Tene-
mie 1 95 1 r. öbian oŐHapy>KeHbi 3HaMiiTe.ribHbie 3ariacbi Heijmi. Heijrrb 3ajieraeT b TpnacoBbix
n BepxHe-.ue.noBbix KapöomiTH bix nopo^ax, oőpa3yiomHX noaoiiiBy HeoreHOBoro őacceiíHa.

Me303oücKaH Tomim b oőihhx Mepiax HflCHTHHHa c ee pa3BHTneM b ropax BaKOHb.
Tpnac npeACTaB.neH BepxHeTpiiacoBbiM rjiaBHbm aojiomhtom. BepxHe-McaoBaa ceHOHCKaa
— - TOJima noKa3biBaeT xapaKTepnoe TpofiHoe pasaeaeHiie — rpmjieoBaa cepnH, ninnypuTo-
Bbiii n3BecTHHK, iiHouepaMOBbiü Meprejib. HeoreHOBbie — TopTOHCKiie, capMarcKne h naHHOH-
CKaie — MepreaticTbie n necaanbie o6pa30BaHiia oöpa3yioT eannyio, őecnpepbiBHyio Toaujy
C COBepmeHHblM riOCTOHHCTBO.M 0caAK00Őpa30BaHII A MOK'Ay OTfleabHblMH apyca.MH.

jüan MC3030H xapaKTepiibi pa3pbiBHan tcktohii Ka n noaocMaTo-rabiőoBaH cTpyKrypa
c C3-K)B-Hbiiviii h CB-K)3-HbiMn raaBHbi.Mii HanpaBaemiaMii cőpocoB.-CijiopMaeHHe cTpyicrypbi
MOWHO nOCT3BHTb B p3HHHH MHOUeH. CTpyKTypa HeoreHOBblX OT.lOJKeHHH HMeeT XapaKTep
npiicnocoöaHiomerocH k noAoiiiBe őacceiíHa ynaoTHemiH caoeB, b kotopux oÖHapyjKiiBaioTcH
TaioKe Heőoabiinie cőpocbi.

OcHOBHbiMii nopoAHMit-KOJuieKTopaMn HaflbaeHAbeabcKOií cTpyKTypbi abjtaiotca Tpe-
mimoBaTbie ii 3ai<apcT0BaHHbie Me303oiícKne KapőoHaTHbie nopoAbi, a hmchho TpiiacoBbiií
AOaomht h BepxHe-MeaoBbin ninnypiiTOBbiií n3BecTiiHK. Bcacactbhc pa3.iimnií, naőaroaaeMbix
b cnocoőax npoHBaeHiiH ónix KoaaeKTopoB, xapaKTep ciJiopmhbuihxca b OTfleabHbix aoByiimax
HeijiTHHbix 3aae>Keií Taloné pa3.nnaaeTcH. B TpiiacoBoe BpeMH oőpa30Baancb cKonaeHiieoőpa3-
Hbie 3aae>i(ii c iioaoihbchhoh boaoh, a b mcaobom nepnoae — naacTooőpa3Hbie 3aae>KH c KOHTyp-
hhmh BoaaMH. 3HepniA KoaaeKTopoB őoabuieü MacTbio ripeaocTaBaíieTcH HanopoM boah.

Oőpa30BaHiie Heijmi, no Bceií BepoaTHOCTii, To>Ke n.wejio .\iec’ro b M£303oe, oah3ko npo-
őae.Mbi MHrpauHH n aKKyMyaHiiiiii Heijmi nona eme neBbmcHenbi.

Deep-geological conditions of the Nagylengyel district (SW Hungary)

L. DUBAY
Abstract

In the year 1951 there had been discovered considerable oil resources in the
district of Nagylengyel, on the so-called Salomvár macrostructure, in the SW-Trans-
danubian part of the Pannonian basin. The oil is stored in the Triassic and Upper-Cre-
taeeous carbonate rocks, forming the bottom of the Neogene basin.

The Mesozoic series of strata is in its generál outlines identical witli its development
in the Bakony Mountains. The Triassic period is represented bv the Upper-Triassic
^auptdolomit’. The Upper-Cretaceous — Senonian — series shows a characteristic
tripartition : Gryphaea beds, Hippurites limestone; Inoceramus mari. The Neogene
— Tortonian, Sarmatian and Pannonian — marly and sandy formations represent a
homogeneous and uninterrupted series with a perfect continuity of the sedimentation
between the individual stages.

Dubay : A nagylengyeli terület mély földtani viszonyai

265

The Mesezoic is characterized by ruptural tectonics and a zoned structure, the
chief directions of the fanlts being NW to SE and NE toSW. It may be surmisedthat the
structure came intő being in early Miocéné times. The structure of the Neogene sedi-
ments reveals the accomodation of tlie uiassed beds to the bottom of the hasin ; small
faults can alsó be observed in them.

As chief reservoir rocks of tlie Nagylengyel structure may be considered the
fractured, fissured and karstified carbonate rocks of Mesozoic age, viz. Triassic dolomité
and Upper-Cretaeeous Hippurites limestone. In eonsequence of the discrepancies
observable in the appearance of these reservoir rocks, the cliaracter of the oil deposits
developing in the individual oil traps is different, too. Within the Triassic rocks there
have developed massive reservoirs with bottom water and in the Cretaceous rocks bed-
type reservoirs with edge water. The reservoirs are of a water-drive type.

It is very probable that the formádon of the oil alsó took piacé in the Mesozoic
éra, bút the problems of its inigration and accumulation are as yet far from solution.

4 Földtani Közlöny

THÉKAMÓ'BÁK (TESTACEÁK) A MAGYARORSZÁGI
ALSÓPANNÓNIAI KÖRŰ ÜLEDÉKEKBŐL

KŐYÁRY JÓZSEF*

Kőolaj bányászati Tud. Laboratórium kutatója
(XXXV— XXXIX. táblával)

Összefoglalás: A magyarországi alsópannóniai üledékekből 1934 óta mind gyakrabban kerül-
nek elő problematikus, mikroszkopikus kicsinységű, szilárd héjú, fehér színű, korong alakú ősmarad-
ványok. E problematikus, korjelző ősmaradványokra vonatkozó első adatok a jugoszláv szakirodalom-
ból ismeretesek. Veljkovié-Zajec és Óbradovic vizsgálatai szerint ezen - — Wicher
által „fehér Foraminiferáknak” nevezett — ősmaradványok igen jellemzők az alsópannóniai Limnocar-
dium abichis rétegekre, ahol egyébként gyér faunatársaságban mutatkoznak. A magyarországi alsó-
pannóniai üledékekből előkerült példányok vizsgálatai alapján ezek az ősmaradványok "nem Foramini-
ferák, hanem egyazon alosztályba, a S ilicoplacentina nov. gen.-ba tartozó Thékamőbák (Testaeeák)
héjai. Az alaktani jellegek alapján a S ilicoplacentina- génusznak négy faját lehetett elkülöníteni.

A Tiszaörs I. sz. állami fúrásból 1934-ben, az alsó-pamióniai rétegekből 1187,05 —
1551,20 m között problematikus, mikroszkopikus kicsinységű, fehér, lapos korong alakú
ősmaradványok kerültek elő. A fokozódó kőolajkutató fúrási tevékenység során Magyar-
országon mind gyakrabban figyelték meg az alsópamióniai üledékekből származó magok-
ban ezeket az ősmaradványokat, ‘ amelveket a szokásos fúrási összefoglaló jelentések
faunalistáin „lepény alakú ősmaradvány”, „Placentammina- szerű képlet”, elnevezéssel
jelöltek. Ez az utóbbi elnevezés e problematikumoknak egyes Foram in ife ra - csoport okk a 1
való külső hasonlóságára utalt.

Az első adatokat ezekre a problematikus ősmaradványokra vonatkozóan a
jugoszláv szakirodalomból kaptuk. Yeljkovié — Zajec 1952-ben a Becej- (Török-
becse) I. fúrás mikrofamia-anyagának leírásánál 24. p. 150 egy — sajnos nem eléggé
éles — fényképfelvételen kicsiny, lapos, fehérszínű, díszítetlen őséletmaradványokat
ismertetett. Wicher -re hivatkozva ezekről az ún. „fehér Foraminif érákról” a szerző
csak annyit közöl, hogy szerves eredetűek, jellemzők az alsópannóniai Linmocardium
abichis rétegekre, melyekben gyakoriak és jó megtartásúak, továbbá méreteik alapján
három csoportra oszthatók.

Óbradovic 1954-ben a Sedlariea környéki fúrásokból említi a „fehér Fora-
miniferákat” 16 . Cikkéhez egy ábrasorozatot is mellékel az ott talált formákról, melyek
kanyargós mélyedésekkel tagolt felületükkel tűnnek ki. Óbradovic egy másik
közleményében 17. p. 229 a Yelika Greda 21-es fúrás 1030,0 — 1080,0 m mélységéből
ismerteti ezeket a mikroorganizmus féleségeket, amelyek a szerző megállapítása szerint
egyébként a Pannóniai-medence területén — az abichis rétegekben — mindenütt meg-
találhatók. A Yelika Greda 21-es fúrásból ismertetett „fehér Foraminiferák” felületi
tagoltsága egyszerűbb a Sedlariea környékéről közölt formákénál, s jól megegyeznek
egy Magyarországon is gyakran fellelhető formatípussal (XXXVII. tábla, 1 — 3.). Maguk

* Készült a Kőolajbányászati Tudományos Laboratóriumban. Előadta a M. Földtani Társulat
1956. IV. ll-i szakülésén.

Kőváry : Thékamöbák (Testaceák) a magyarországi alsópannonból

267

az abichis rétegek kőzetkifejlődés tekintetében általában agyagosak, (ún. „fekete
agyag”), márgásak és homokosak, továbbá kis mennyiségben kőszén-, pirít- és
csillámtörmelékeket is tartalmaznak. A „fehér Foraminif érákat” kísérő faima igen
gyér, mindössze halfogakból, koprolitokból és Ostracoda-töredékekből áll 1 6] . Egyéb-
ként a „fehér Foraminiferák” — Obradovic közlése szerint —nagyságuk alap-
ján négy csoportra oszthatók és a Pannóniai-medencében kormeghatározásra kiválóan
alkalmasak.

A Kőolajbányászati Tudományos Laboratóriumban az ország különböző fúrási
területeiről évek során rendszeresen összegyűjtött nagymennyiségű kiiszapolt „lepény
alakú ősmaradványokat” 1955. év folyamán vettük behatóbb vizsgálat alá.

1. E problematikus — szilárd héjú, burokkal bíró — mikroorganizmusok héja
általában lapos, korong vagy lepény alakú (XXXV. — XXXVII. és XXXIX. táblák),
de néha felfújtabbak is akadnak közöttük (XXXVIII. tábla). A héj színe legtöbbször
fehér, azonban találhatók barnás színeződésű példányok is.

2. A héjak nagysága 0,25 mm-től 1,2 mm-ig változik. Leggyakoribb a 0,5 mm
körüli nagyság. A 0,25 mm-es és az 1 — 1,2 mm nagyságú alakok már rendkívül apró,
illetőleg nagy példányok.

3. A héj felülete szemcsés szerkezetű, finom likacsok nélkül.

4. A héjnak kiágazó díszítései, tüskéi nincsenek. A héj felületén csak egy nyílás
van, az ún. „pseudostoma”, (XXXV. tábla, 3.), amely többnyire excentrikusán helyez-
kedik el az ún. „hasi” (ventrális) oldalon (XXXVI. tábla 1 , 2). Sokszor ez a nyílás a héj-
nak egészen a szélére húzódik (XXXVIII. tábla, la), vagy gyakran egyáltalán nem vehető
ki, részben roncsolódás (XXXV. tábla, 2, 4), részben pedig feltehetően utólagos eltöniő-
dés, elzáródás, vagy zsugorodás következtében (XXXVII. tábla, 1 — 3). A nyílás több-
nyire kör alakú (XXXV. tábla, 3, XXXVI. tábla, 2), ritkábban ovális (XXXVIII. tábla,
1), vagy „piskóta” formájú (XXXVI. tábla, la).

5. A nyíláson kívül, a héjon, sokszor a héj szegélyével nagyjából párhuzamosan,
még van egy többnyire félkör alakban húzódó erősebb bemélyedés is, mely rendszerint
a héjnak azon az oldalán látható, ahol a nyílás van (hasi oldal) (XXXVI. tábla, 1,2). Ez
a félkör alakban a héj peremén húzódó bemélyedés olyan példányoknál is jól látszik,
amelyeknél egyébként a fentemlített nyílás, a „pseudostoma” nem vehető ki (XXXVI.
tábla, 3, 4).

Kétségtelen, hogy ez a bemélyedés a héjnak egy „gyenge zónáját” képviseli,
amennyiben annak mentén a héj pereme sokszor beliajlik (XXXVI. tábla, 4), vagy eltor-
zul (XXXV. tábla, 6). Gyakran iigy látszik, mintha a héj két élesen elkülönülő részből
állna, s azok egymáshoz viszonyítva elcsúsznának (XXXV. tábla, 5í7, b) . Néha ez a
bemélyedő barázda a héj egyik (esetleg mindkét) oldalán teljesen körbefut, ilyenkor a
körülzárt rész bemélyedése (XXXVII. tábla, 1), illetve kidomborodása (XXXVII.
tábla, 2) áll elő.

Olyan különleges, kanyargós mélyedésekkel tagolt felületű alakok, mint amilye-
neket Obradovic a Sedlarica környéki fúrásokból közöl, az alsópannóniai belten-
ger magyarországi üledékeiből eddig még nem kerültek elő.

6. Az elég nagy számban található törött példányok (XXXV. tábla, 2), valamint
fogcementbe való beágyazással készített vékonycsiszolatok (XXXV. tábla, 1) azt bizo-
nyítják, hogy a héj csak egyetlen üreget zár magába, melynek belső tagoltsága nincs,
tehát semmiféle nyúlvány, válaszfal nem nyúlik be az üregbe. A héj belső terét mindig a
bezáró kőzet anyaga tölti ki.

7. A héj különböző erős savak (cc. HC1, cc. HNOa) hatására, illetve ezen savakban
való főzésre semmiféle változást, vagy kioldódást nem mutatott. Fluórhidrogénben azon-
ban a héj nyomtalanul, rögtön feloldódott.

4*

268

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötél, 3. füzet

8. A héj vékonycsiszolatának polarizációs mikroszkópban való vizsgálata meg-
mutatta, hogy a viszonylag vastag héj anyaga finom, mikrokristályos kova, a kova-
szemcsék mindennemű orientálódása nélkül.

A héj anyagára vonatkozó ezen felismerések döntők voltak további kutatásaink
irányát illetően.

Az a tény, hogy a szóban forgó problematikus ősmaradványokkal együtt Fora-
miniferák nem találhatók, — mert az alsópannóniai beltenger középsós, mezohalin, 5 — 9
°/oo sótartalmú [23. p. 228.] vízében a Foraminiferák nem éltek — arra utal, hogy ezeknek
a mikroorganizmusoknak rendszertani helyét ne a Foraminiferák körében keressük.

7. ábra. Silicoplacentinák magyarországi lelőhelyei fúrásokban. Jel: Magyarországi alsópannóniai üle-
dékek elterjedése Straiaz L. nyomán — Puc. /. MecroHaxoHcieHna Silicoplacentina b 6y pennax b
BeHrPMH. — JlereHfla : Pa3npeae/ieHHe HHMHe-naHHOHCKHx ot jiomchhú t. BercrpnH no JI. LUmpayc — Fig.
7. I.ieux de rencontre des Silicoplacentinae aux forages en Hongrie bégende : Distribution de sédi-
ments du Pannonién inf. en Hongrie eprés L. Strausz

Egyébként a kovás héj is meglehetősen ritka a Foraminifera- rendben, s így nincs okunk
feltételezni, hogy az alsópannóniai, erősen csökkent sótartalmú beltengeri üledékekben a
Foraininf éráknak e meglehetősen ritka alakjait elsődleges helyzetben megtaláljuk.

Minthogy ezeknél a mikroszkopikus, szerves eredetű őséletmaradványoknál
vizsgálati anyagként csak a megkövesült, szilárd héj szolgálhatott, ezért arról a fenntebb
elmondottak alapján (külső alaktani bélyegek, a héj anyaga) rendszertanilag a kövesült
Rhizopodák másik rendjébe, a Testaceák, illetve a Thékamöbák rendjébe tartoznak,
aminek döntő kritériuma a kovahéj primér volta (D u d i c li E.). Ez pedig több, mint
valószínű, mert ha a kovásodás utólagos lenne, akkor annak mutatkoznia kellene az ezen
őséletmaradványokkal együtt található, többi formákon is (Ostracoda, molluszkahéj-
töredékek, halfog, halúszótüske, halpikkely). Ilyesmit azonban egy esetben sem lehetett
ezeken megfigyelni.

A héj kovaanyagának eredeténél akár endogén, akár exogén módon, részben a
vízben oldott kovasav, részben a szuszpenzió alakjában jelenlévő szilikátolc (agyag).

Kőváry : Thékamőbák ( Teslaceák ) a magyarországi alsópannonból

269

részben pedig a táplálékként felvett apró kovavázas szervezetek, Diatomeák jönnek
számításba [4. p. 108]. A Thékamőbák szilárd, kovás (vegyileg igen ellenálló) héja meg-
maradásra kiválóan alkalmas.

Ilyen típusú Thékamőba héjakat Magyarországon ez ideig csak fúrásokból, s
viszonylag elég nagy mélységekből (600 — 2000 m) ismerünk. Eddig kivételesen a Ságvár
1. sekélyfúrásban 135,0 — 150,0 m közötti mélységekből kaptunk Thékamőba héjakat.
Ezek a héjak csaknem mindig (szürke színű, néha csillámos, finomhomokos) agyag-
márgákból kerültek elő, melyekben gyakran pirites szálak, pirites foltok és szenesedett
növényi maradványok is mutatkoznak. Az üledékanyagnak ez a kifejlődése jól megegye-
zik azzal, amelyet Obradovics is említ a „fehér Fór aminif érák” előfordulásával
kapcsolatosan [16 és 1 7] .

Az irodalmi adatok szerint a legidősebb kövesült Thékamőbák a középsőeocénből
ismeretesek. Ezeket B r a d 1 e y írta le Kolorádóból, a Green River formáció bitumenes
paláiból [ 1] . A harmadidőszak végéről, az észak-patagóniai felsőmiocénkori mészkőből
F r e n g u e 1 1 i ismertetett Thékamőbákat [7] .

A ma élő Thékamőbák, melyek között vannak 500 /« nagyságúak is [19. p. 731],
főként édesvizekben, mély tavakban, tőzeglápokban, mocsarakban élnek, de találhatók
közöttük csökkentsósvíziek és kielégítően eddig még nem tanulmányozott tengeri for-
mák is [3. p. 131].

A rendelkezésre álló nagyszámú, igen jó megtartású Thékamőba-példányból,
a héj nagysága és általános megjelenése alapján, négy csoport különíthető el. Ezeknek
pontosabb rendszerezését az alábbiakban adhatjuk :

Törzs : PROTOZOA

Osztály : RHIZOPODA

Rend : TESTACEA

aut

(Goldfuss)
(I) u j a r d i n)
(S c h u 1 1 z e)

THECAMOEBA

(D e f 1 a n d r e)

Család : Centropyxidae ?

Nem : Silicoplacentina nov. gén.

Genotípus : Silicoplacentina hungarica n. sp.

(D e f 1 a n d r e)

Silicoplacentina nov. gén.

A héj legtöbbször lapos, kerek, lepényszerű, sapkához, vagy tányérhoz hasonló,
szilárd, kova anyagú. Átmérője 0,25 és 1,2 mm között változik. Színe legtöbbször
fehér.

A kisebb típusok a szabályosabb alakok, míg a nagyobbak ( 1 mm körül) legtöbb-
ször megnyúltak, roncsoltak, egyenetlen, ráncolt feliiletűek. A héj aránylag vastag, szem-
csés szerkezetű, kiágazó díszítések, tüskék, bordák nélkül ; rajta igen gyakran egy több-
nyire kör alakú nyílás („pseudostoma”) látható. A héjon belül egyetlen kamraüreg van
nyúlványok vagy rekeszek nélkül. A héj alkata valószínűleg mozgó fenéklakó életmódra
utal.

A fúrások magminta anyagai alapján a Silicoplacentinák a magyarországi alsó-
pannóniai alemelet jellemző őséletmaradványai. 1 y2 — 2 em2-nyi iszapolási maradék-
ban kb. 4 — 5 példány Silicoplacentina mindig található. (A mellékelt térkép feltün-
teti mindazokat a fúrásokat, amelyekből Silicoplacentinák kerültek elő.)

A magyarországi (dunántúli) kőolaj szerves maradványainak vizsgálatával kap-
csolatban Fehér D. és munkatársai a lovászi kőolajból különféle mikrobák mellett

270

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

növényi szövetdarabkákat, plankton-rákok páncéldarabkáit, valamint Testacea (Théka-
mőba) tokokat is kimutattak 5. p. 402 . A szerzők megállapítása szerint ezeket a mikro-
organizmusokat „eredeti szárazföldi életterükből valószínűleg patakok, folyók szállít-
hatták be az olajképző szapropél helyére, ha feltételezzük azt, hogy az akkori időkben
sem éltek sekélytengeri élőhelyeken. A szapropél helyéről bizonyára az olaj migrációja
útján jutottak mai olajrétegeikbe.’' Majd lejjebb : „Kétségtelen, hogy a Testacea- marad-
ványok már a mélyben is az olaj tartozékai voltak.”

A lovászi kőolajból a szerzők által ismertetett Testaceák (Thékamőbák) jóval
kisebbek a Silicoplaeentináknál : kb. 32 — 41 mikron nagyságúak. Kicsinységüknél

fogva tehát könnyen vándorolhattak a kőolajjal együtt a permeábilis kőzetek ún.
„közönséges likcsatornáiban”. Alakjuk sem lapos, hanem gömbölyded formájú. Az
egyik közölt példánnyal (Centropyxis sp.P) kapcsolatban megemlítik, hogy a „házat
eredetileg burkoló idegen, főleg kvarcszemcsék az olajbajutás alatt lekophattak”.

A szerzők áital ismertetett Testaceáknak (Thékamőbáknak) a kőolajban való
előfordulása tehát a kőolajképződés alloehton jellegével magyarázható.

Ezzel szemben a Silicoplacentinák nagy területen ( 1 . ábra) azonos rétegösszletben
(alsópannóniai üledékek), közel egyforma átlaggyakorisággal, jó megtartási állapotban
találhatók, ezért szárazföldi eredetük, szárazföldről való besodortatásuk nem valószínű.
Viszonylag nagy méretük is ellentmond ennek. A Silicoplacentinák élettere tehát az alsó-
pannon csökkentsós vizű tengerében volt.

Silicoplacentina hungarica n. sp.

(XXXV. tábla, 3—6, XXXVI. tábla 1—5.)

A magyarországi sekély- és mélyfúrásokból, az alsópannóniai alemeletből olykor
egész nagy számban kerül elő (pl. Biharnagybajom-36. fúrás, 1075,0 — 1080,0 m között).

A héj fehér színű, lapos, gomb alakú, melyen csaknem mindig megtalálható a
legtöbbször kör alakú pseudostoma az ún. „hasi oldalon”, többnyire közel a peremhez,
vagy esetleg magán a héjperemen.. A pseudostomával ellentétes szegélyrészen rendsze-
rint egy félkör alakú bemélyedés látható.

Átmérője : 0,25 — 0,7 mm.

Silicoplacentina majzoni n. sp.

(XXXVII. tábla 1—3.)

A héj többnyire szabályos, 0,3 — 1,2 mm között változó átmérőjű korongalak.
Egyik, vagy esetleg mindkét oldalon a peremmel többé-kevésbé párhuzamosan futó
bemélyedő barázda látszik. Az általa körülzárt héjfelület kidomborodhat, vagy besüllyed-
het. Pseudostoma legtöbbször nem látszik. Obradovic által a Velika Greda 21-es
fúrásból ismertetett „fehér Foraminiferák” ebbe a formacsoportba sorolhatók.

Silicoplacentina inflata n. sp.

(XXXVIII. tábla. 1—3.)

A héj kicsi, 0,25 — 0,5 mm átmérőjű, külsőleg leginkább az Arcella vulgáris
E h r b g. Thékamőba-íajia emlékeztető alak. Az úgynevezett háti oldal mindig sapka-
szerűen kidomborodik (XXXVIII. tábla 3 a-c). A hasi oldal egy zárt, a peremmel párhuza-
mosan haladó barázda mentén bemélyedő (XXXVIII. tábla 2. B. a, 3. b), vagy kidombo-
rodó (XXXVIII. tábla 2. B. c, 3. d). A pseudostoma néha egészen a héj szélén van
(XXXVIII. tábla la). A héj finomabb felületű, néha barnás színű.

Kőváry : Thékamőbák (Testaceák) a magyarországi alsópannonból

271

Silicoplacentina irregularis n. sp.

(XXXIX. tábla 1 — 3.)

Idetartoznak a nagy, kb. 0,5 — 1,2 min átmérőjű, szabálytalan alakok. A héj erősen
szemcsés, szabálytalan ráncolt felületű és alakú. A hasi és háti oldal igen gyakran telje-
sen összelapul, összeér és üreget így nem zár közre. (XXXIX. tábla 1.) A „pseudostoma”
legtöbbször nem látható (sérülés, roncsolódás, torzulás következtében).

Mivel a Thékamőbák héjában az exogén eredetű kovaelemek a pszeudokitines
alapanyaggal csak lazán illeszkednek össze, a héj ezáltal, különösen a nagyobb típusok-
nál, nyomás hatására meglehetősen deformálódhat 19. p. 727. . így jöhet létre a szabály-
talan, főleg nagyobb alakoknál jelentkező hullámos, vagy mint Obradovic ábráin
látható, hálózatosán gyűrt felület.

TeKaMeübi (Testaceae) H3 ocsakob HH>KHe-naHHOHCKoro apyca b BeHrpwH

Pl. KEBAPM
Pt3KDMe

XloKa3yeMoe, hto AHCKOo6pa3Hbie MtiKpocKommecKite KpevmitcTbie itcKortaeMbie, Haxoja-
muecH nacTo b] ocagKax Hn>KHe-naHHOHCKoro h xapaKTeptt3y tömne stii c.ioh, npeacTaB.nmoT
HOBbin poA : Silicoplacentina nov gén. Idő MoptJtoJiortmecKnivi xa pa KTe pn cth t<aM mowho pa3-
jmnaTb neTbipe Bírna poga Silicoplacentina.

Thécamoebiens (Testacées) des sédimenls du Pannonién inférieur de la Hongrie

J. KŐVÁRY

4

Résumé

On a pu établir que les fossiles microscopiques, de forme de disque, á test siliceux
se ' trouvant souvent dans les sédiments du Pannonién inférieur et caractérisant ces
couches, représentent un genre nouveau des Thécamoebiens : Silicoplacentina nov.
gén. D’aprés les caractéres morpliologiques on a pu distinguer quatre espéces du genre
5 ilicoplacentina .

TÁBb AMAGYARÁZAT — OEbqcHEHHH TABJ1HI4 — EXPIJCATION DES TABbEAUX

XXXV. tábla — Taöjtnna XXXV - Tableau XXXV

1. Silicoplacentina hungarica n. sp. csiszolati átmetszete. (Rákóczifalva-6. fúrás,

1528.0 m) — Tohkiih m unj) Silicoplacentina hungarica n. sp. (Bypemte PaKonmJtaAbBa 6,

1528.0 m) — Silicoplacentina hungarica n. sp., coupe en placjue mince. (Porage
Rákóczifalva-6, 1528,0 m)

2. Silicoplacentina sp. töredéke. (Biharnagybajom-36. fúrás, 1070,0- -1074,0 m)

— Oojiomok Silicoplacentina sp., (Bypemte BttxapHaflbőanoM 36, 1070.0 — 1074.0 m)

— Silicoplacentina sp., fragment. (Forage Biharnagybajom-36, 1070,0 — 1074,0 m)

3. Silicoplacentina hungarica n. sp. töredéke. (Biharnagybajom-27. fúrás, 1007,0 —

1015.0 m) Oö/iomok Silicoplacentina hungarica n. sp. (Bypemte BnxapHaAböanoM 27,

1007.0 — -1015.0 m) — Silicoplacentina hungarica n. sp., fragment. (Forage Bíharnagy-
bajom-27, 1007,0 — 1015,0 m)

4. Silicoplacentina hungarica n. sp. roncsolt példánya. (Püspökladány-!, fúrás,

1510.0— 1520,0 m) — Pa3pymeHHbiH3K3e.Yin.JiBp Silicoplacentina hungarica n. sp. (Bypemie
ntomaéKJtaaaHb — 1, 1510.0 — 1520.0 m) — Silicoplacentina hungarica n. sp., exemplaire
abimé. (Forage Püspökladány- 1 , 1510,0—1520,0 m)

5. Silicoplacentina hungarica n. sp. torzult példánya, a) háti oldal, b) hasi oldal.
(Biharuagybajom-19. fúrás, 898,0 — 899,0 m) — ypoAJinBbin 3K3eMnjinp Silicoplacentina
hungarica n. sp., a) A0D3ajtbHbin 6ok, 6) BeHTpajiHbiií 6ok (BypeHite EiixapHaAbőaiíoM

19.898.0 — 899.0 m) — Silicoplacentina hungarica n. sp., exemplaire déformé. a) cöté
dorsal, b) cóté ventral. (Forage Biharnagybajom-9, 898,0 — 899,0 m)

272

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

6. Silicoplacentina hungarica n. sp. torzult példánya. (Biharnagybajom-9. fúrás,
1085,0 — 1095, 0 m) — YpoAJinBbiH 3K3e.Mn.nHp Silicoplacentina hungaiica n. sp., (Gypemie
BiixapHaaböaHOM — 9, 1085.0- — 1095.0 m) — Silicoplacentina hungarica n. sp., exemplaire
déformé. (Forage Bihamagybajom-9, 1085,0 — 1095,0 m)

XXXVI. tábla - Taöímga XXXVI. - Tableau XXXVI

1 — 5. A Silicoplacentina hungarica n. sp. különböző példányai a biharnagybajomi
és a szolnoki fúrásokból. — - Pa3.wn1t.1e 3K3e.Mn;iHpbi Silicoplacentina hunga ica n. sp.,
nponcxoAHmne 113 őypeHiiü EnxapHagböaHOM n CoJibHOK. — Silicoplacentina hungarica
n. sp., exemplaires divers provenant des forages de Biharnagybajom et de Szolnok.

XXXVII. tábla - TaSanga XXXVII. - Tableau XXXVII

1 — 3. Silicoplacentina majzoni n. sp. (1. és 3. Szolnok-8. fúrás, 1632,0 — 1645,0 m ;
2. Püspökladány- 1 . fúrás, 1230,0 — 1240,0 m) — Silicoplacentina majzoni n. sp,,
(I.h 3. Gypemie Co.nbHOK — 8,1632.0 — 1645.0 m; 2. EypeHiie nroinnéKJiaflaHb — 1, 1230.0
— 1240.0 m) — Silicoplacentina majzoni n. sp. (1 et 3. Forage Szolnok-8, 1632,0 —
1240,0 ni ; 2. Forage Püspökladány- 1, 1230,0 — 1240,0 ml

XXXVIII. tábla - TaÖJiHga XXXVIII. — Tableau XXXVIII

1. Silicoplacentina inflata n. sp. különböző példányai, a) „pseudostoma” a
szegélyen — Pa3.uiHHbie 3K3e.Mnjmpbi Silicoplacentina inflata n. sp., „nceBaocTOMa” Ha
Kpaio. — Silicoplacentina inflata n. sp., exemplaires divers. a) „pseudostoma” sur le
bord.

2. Silicoplacentina inflata n. sp. különböző példányai. A) felülről (háti oldal).
B) alulról (hasi oldal) — Pa3jm«iHbie 3K3e.\ULiHpbi Silicoplacentina infia a n. sp., A)
CBepxy (aop3ajibHaH cropOHa) B) CHit3y (BeHTpajibHan CTopoHa).— Silicoplacentina inflata n.
sp., exemplaires divers. A) d’en haut (cőté dorsal), B) d’en bas (cőté ventral).

3. Silicoplacentina inflata n. sp. különböző példányai, oldalnézetben. — Pa3-
.iHMHbie 3K3e.\ui;iHpbi Silicoplacentina inflata n. sp. Biia cöoKy — Silicoplacentina inflata
n. sp., exemplaires divers vus de cőté.

(1 — 3. Tótkomlós-7. fúrás, 1306,0 — 1309,0 m — Bypemie Totkomjioih-7, 1306,0
1309,0 m — Forage Tótkomlós-7, 1306,0 — 1309,0 m)

XXXIX. tábla - TaÖJinua XXXIX — Tableau XXXIX

1 — 3. A Silicoplacentina irregularis n. sp. különböző példányai a biharnagybajomi
és a tótkomlósi fúrásokból. — Pa3.nuHHbie 3K3e.\in.'iHpbi Sil coplacentina irregularis n.
sp., H3 öypeHHH EnxapHaflbőaHOM h Totkomjioih. — Silicoplacentina irregularis n. sp.,
exemplaires divers provenant des forages de Biharnagybajom et de Tótkomlós.

IRODALOM — J1HTEPATVPA — IJTTÉRATURE

1 . B r a d 1 e y, W. H. : Origin and microfossils of the oil shale of the Green
River forruation of Colorado and Utah. U. S. Geol. Surv. Prof. Pap. no. 168. 1931. — 2.
Deflandre G. : Microscopie Pratique. (Encyelopédie Pratique du Naturaliste.)
Paris, 1947. — 3. Deflandre G. : Groupe des Thécamoebiens. (J. Piveteau:
Traité de Paléontologie. Törne I.) Paris, 1952. — 4. Deflandre G. : Thécamoebiens
actuels et fossiles. (P. G r a s s é : Traité de Zoologie. Törne I.) Paris, 1 953. —5. Fehér
D.- — G y u r k ó P. — Szolnoki J. — Varga D. : Vizsgálatok dunántúli kőolajok
baktériumflórájáról és mikroszkopikus szerves maradványairól. Bányászati Lapok.
1 955. — 6. F ö 1 d v á r i A. : Pannonkori mozgások a Budai Hegységben és a felső-
pannon-tó partvonala Budapest környékén. Földt. Közi. 1931. — 7. Frenguelli

G. : Técamoebani e Diatomee nel miocéné dél Xeuquén (Patagonia settentrionale) . Boll.
Soc. Geol. Ital. LII. 1 933. — 8. Harnisch O. : Finige Daten zűr rezenten und fossilen
Testaceen Rhizopodenfauna dér Sphagnen. Arch. f. Hydrobiol. 18. 1927. — 9. H es-
ni e r M.: Mikrofossilien in Torfen. Palaont. Zeitschr. XI. 1929. — 10. Hoogenraad

H. R. ; Zusammenstellung dér fossilen Süsswasserrhizopoden aus postglazialen Saprope-
lium und Torfablagerungen Europas. Arch. f. Protistenk. 87. 1936. — 11. Hoogen-
raad H. R — De Groot A. A.: On fossil freshwater Rhizopods from tropical

Köváry : Thékumolbák (Tertaciák) a magyarországi alsópannonból

273

Moors in Sumatra and Borneo. P. Nederl. Alt. Wet. 45. no. 7. 1942. — 12. Lagerheim
G. : Om Lámningar af Rhizopoder, Heliozoer och Tintinider i Sveriges ocíi Finnlands
lacustrina Kvatárafa lagningar. Geol. Fören. Förhandl. n. 209. 1901. — 13. J, ampert
K. — Entz G. : Az édesvizek élete. K. M. Terin. Tud. Társ. 1904. - — -■ 14. L e i d y‘
J. : Fresli-water Rhizopods of North America. Report U. S. Geol. Survey of the territo-
ries. XII. 1879. — 15. Máj zon L. : Kőolajfúrásaink újabb rétegtani eredményei.
Földt. Közi. 1956. — 16. Obradovic S. N. : Darstellung dér Schielitenfolgen aus
den Bohrungen in dér Gegend von Sedlariea vöm mikropaláontologischen Standpunkt.
Zbornik Radova Geoloskog. Inst. VII. 1954. — 17. Obradovic S. N. : Kurzer
Riickbliek auf die Scliiehten eines Teils dér Bohrung „VelikaGreda 21 .” auf Grund mikro-
paláontologiseher Untersuchungen. Zbornik Radova Geol. Inst. VII. 1954. — 18. Pe-
nardE. : Études sur les Rbizopodes d’eau douee. Mém. Soe. Phys. et Hist. Nat. XXXI.
no 2. 1890 — 91. — 19. Reichenow, E. : Lehrbuch dér Protozoenkunde. I — II.
Sechste Aufl. Jena, 1952. — 20. Schrock — Tw enhof el : Prineiples of Inverteb-
rate Paleontology. New York, 1953. — 21, Strausz L. : Neogén fáciesvizsgálatok
szerepe az ásványolajkutatásban. Földt. Közi. 1953. — 22. Sümeghy J. : A győri-
medence, a Dunántúl és az Alföld pannóniai üledékeinek összefoglaló ismertetése. Földt.
Int. Évk. XXXII. 1939. — 23. Vadász E. : Magyarország földtana. Bp. 1953. —
24. Veljkovic — Zaj ec K. : Paleontological description of microfauna from a
deep bore-kole „Becej I.”Srpska Akad. Nauka. Geol. Inst. XXII. 1952.

En complément : Bolli, H. — Saunders, J. : Diseussion of somé The-

camoebina described erroneously as Foraminifera. Contr. Cusliam Found. Foram.
Rés., Sharon, Mass., vol. 5, 1954.

ADATOK FELSŐOLI GÓCÉN CERITHIUM- FÉLÉK
VÁLTOZÉKONYSÁGHOZ

STRAUSZ iASZLÓ*

(XI,. táblával)

Összefoglalás : A Potamides (Pirenella) plicatus Brug. (XI,. tábla, 1 — 15. ábra) termete, spirális
bordáinak és ezeken a csomóknak száma igen változékony. Ellenben teljesen állandó minden lelő-
helyen a kezdő kanyarulatok díszítése. Először három spirális él jelenik meg, azután ezek csomózottakká
válnak. Ezután az első két spirális csomósor közt fellép egy további csomósor, eleinte igen gyenge, de 2 — 4
kanyarulaton át erősödve egyenlővé válik szomszédaival. •

A Potamides (Tympanotonus) margaritaceus B r. (XI,. tábla, 16 — 24. ábra) legfelső kanyarulatain
két spirális borda és axiális bordák kereszteződése rácsos díszítést ad. Ezután felettük jelenik még további
spirális csomósor. Ez a három elsőrendű csomósor, melyek közé lejjebb még gyengébb, másodlagos spirá-
lis vonalak vagy gyengébb csomósorok ékelődhetnek. C h a r p i a t már franciaországi anyagban leírta
ezt a díszítési jelleget. Változékonysága a másodlagos spirális díszítő elemek erősségében és az első sor
csomóinak ritkulásában és erős tüskékké való növekedésében áll.

Az oligocén és miocén elhatárolása hazánkban is vitás. Schréter Z. szerint [15]
egyetlen emeletbe tartoznak azok a képződmények, amelyeket katti és akvitániai emele-
tekbe szokás sorolni. Mások e két emelet és megfelelően két elkülöníthető fauna létezését
vallják (G a á 1 I.), ismét mások megkülönböztetik a két emeletet, de az egész vitás
faunát katti emeletinek minősítik [9, 20]. Szőts E. szerint pedig [lásd. 20. p. 140]
a katti emelet is a nüoeénbe sorolandó. Ezeknek a képződményeknek leggyakoribb
ősmaradványai közé tartozik a Potamides plicatus Brug. és Potamides (Tympanoto-
■nus) margaritaceus Br.

I. A Potamides plicatus Brug. definíciója

Sok ellentétes adatot találunk az irodalomban e faj jellegeiről 1, 4, 5, 6, 7, 13, 14,
21 Termete kúp vagy szivaralakú, 3 — 8 cm, kanyarulatai laposak vagy domborúak,
díszítése erős vagy gyenge, 3 — 6 spirális bordája van, ezek egymás közt egyenlőek vagy
különbözőek, axiális bordázata sűrű vagy ritka, erős vagy gyenge, a kanyarulatok aljáig
ér vagy csak a felső felére terjed ki. Természetesen ezek alapján lehetetlen a faj kereteit
rögzíteni s más fajok felé elhatárolni. Középsőmiocén Cerithium- féléknél hasonlóan
változékony alakok esetében a faj állandó és szabatosan meghatározható jellegének
bizonyult a kezdőkanyarulatok díszítése, helyesebben a díszítés fokozatos alakulása a
legfelső kanyarulatoktól kezdve.

A vizsgált hazai P. plicatus- anyagon a díszítés alakulása a következő :

Az első két kanyarulat díszítése igen gyenge, a kopás miatt aüg látható. A követ-
kező kanyarulatokon három sima spirális borda van, az első gyengébb a másik kettőnél.
A negyedik-ötödik kanyarulaton az első borda már az alatta levőkkel egyenlő erős lesz
s mindhármon gyenge csomózás jelentkezik s a csomók egyre inkább axiális bordákba

Előadta a M. Földtani Társulat 1955. II. 9-i szakuk sin.

Slrausz : Felsöoligocén Cerithiurn-félék változékonysága

275

kapcsolódnak. Amikor a szélesség legalább 2, legfeljebb 8 mm-t eléri, a felső és középső
spirális bordák között további gyenge csomósor kezdődik s egy vagy két kanyarulat
után a szomszéd spirális sorok csomóinak fele-nagyságát éri el. További egy vagy két
kanyarulat alatt ez a csomósor annyira erősödik, hogy szomszédaival teljesen egyenlő
lesz. E négy egyenrangú spirális borda alatt ötödik és hatodik csomósor is megjelenhet
nagyobb példányokon, de ezekben a csomók mindig sűrűbben állnak, nem illeszkednek
az axiális bordákhoz.

Nyugat-európai P. plicatus példányok kezdőkanyarulatainak díszítését csak egy ki-
tűnő ábrán találjuk[l, tab. 7. fig. 21]. Ezeken a saucatsi (DNy-Franciaorsz., „akvitániai”
emelet) példányokon pontosan ugyanolyan a díszítés alakulása mint a hazai anyagon.
Bruguiére eredetileg a dél-franciaországi alaknak adta ezt a nevet [4, vol. 6. p. 488],
de Deshayes észak-franciaországi sztampi emeletbeli példányt ábrázolt e néven
[1, p. 283, 284], Def ráncé a sztampi alakot Cerithium monili fórumnak nevezte.
Sok szerző, így Charpiat [5] és Alimén [1] is, a két alakot azonosnak tartotta.
A kezdőkanyarulatok azonban a sztampi alakon Charpiat (kissé pontatlan) leírása
és Alimén ábrái szerint is lényegesen eltérnek Bruguiére fajáétól, főleg a
második borda kialakulása tekintetében. Charpiat szövegéből nem derül ki, hogy
vizsgálta-e a DNy-franciaországi anyagot. Ezek szerint tehát a saucatsi és a hazai
anyagra a P. plicatus, a sztampi emelet fajára a P. moniliferus név alkalmazandó. A bel-
giumi és németországi „katti” példányok kezdőkanyarulatairól sincsen szabatos leírás,
de termetük és díszitésiik egész jellege megfelel a délfrancia és a most vizsgált magyar-
országi anyagénak.

II. A P. plicatus változékonysága

Potamides plicatus-okat a következő hazai lelőhelyekről tanulmányoztam. A ) Sziget -
monostor, árok a Duna jobb partján (gyűjtötte Kocli A., 1871.). A következő
szélességnél éri el a második csomósor az elsőnek és harmadiknak fele csomónagyságát :

mm

db

mm

db

1,6—2

1

5,1— 5,5

8

2,1— 2,5

5

5,6—6

4

2,6—3

. . . 12

6,1— 6,5

1

3,1— 3,5

. . . 14

6,6—7

1

3 6—4

... 13

7 1 — 7 5

1

4,1— 3,5 ....

. . : 13

7,5—8

1

4,6—5

... 12

Összesen :

86 db

A középérték az ötödik és hatodik csoport közé esik, vagyis M = 4,05. a2= 117a középtől
való eltérések négyzeteinek összege ; az átlageltérés = 1,17. Az M± = 2,88 és = 5,22
értékek közé esik a példányoknak valamivel nagyobb százaléka, mint a megkívánt 68% .
Az M±3 = 0,54 és 7,55 is tágabb keretet engedélyezne a változékonyságnak, mint
amekkorát anyagunkban ténylegesen tapasztalunk, csakhogy túlságosan aszimmetrikus
az elosztás : kevés példány felfelé (a nagyobb héjszélességi értékek felé) erősen kiüt a
többségből.

A mérést lehetővé tevő megtartású 86 példány mellett volt 73 db olyan sérült,
letört búbrésszel, amelyknél már a megmaradt héjrészen a második csomósor meghaladta
a szomszéd sorok csomóinak fele erősségét, de valemennyi példányon 3 mm-nél nagyobb
volt a megfigyelhető részen a héj szélessége. További hat példánynál még az utolsó

276

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

kanyarulaton sem érte el a második borda a szomszédok fele erősségét. E példányok
héj -szélessége 3,1, 4,5, 4,7, 5,3, 6,7 és 7 mm volt. Mindezek tehát összeegyeztethetők a
fenti számítások eredményeivel. — Néhány példányon a 4. spirális csomósor gyengébb
a felsőknél, a 3. és 4. közt pedig gyenge másodlagos borda jelentkezik. A kanyarulatok
oldalvonala a szokottnál domborúbb. (Az említett három jelleg együtt lép fel.)

B ) A gödi Dunapartról egy 1898. évi gyűjtésből származó anyagban feltűnően
magasabb héj -szélességi méretek mellett érte csak el a második csomósor az elsőnek és
harmadiknak feleerősségét :

mm db

4.1— 4,5 1

4.6— 5 4

5.1— 5,5 7

5.6— 6 5

6.1— 6,5 3

nnn db

6.6— 7 2

7.1— 7,5 2

7.6— 8 2

8.1— 8,5 1

8.6— 9 1

Összesen : 28 db

A középérték a negyedik és ötödik csoport közé esik, tehát 6,05 mm szélességre, a2 = 36,7
a középtől való eltérések négyzeteinek összege ; az átlagos eltérés = 1,14. Az M± =4,91
sé =7,19 közé majdnem belefér a megkívánt 68%-a az anyagnak : nem is egy egész
példányt tesz csak ki a túllépés. Az M±3 = 2,63 és = 9,47-nél pedig jóval szűkebb a
tényleges változékonyság.

Egy aberráns díszítésű példányon a második csomósor helyett két gyengébb
(iker-) csomósor lép fel. Előfordul domború kanyarulatú, gyenge 4. csomósorú és a 3. és
4. sor közt másodlagos spirális bordát viselő példány. Ilyeneket már az előző lelőhelyről
említettünk.

C ) Gödön a régi szeszgyár mellett a Dunapart alsó részéből (Szontagh T.
1891. évi gyűjtése) származó anyagban következő szélesség mellett éri el a második
csomósor a többi csomók félnagyságát :

mm db

3.6— 4 3

4.1— 4,5 4

4.6— 5 6

5.1— 5,5 9

5.6— 6 5

ímn db

6.6— 7 3

7.1— 7,5 2

7.6— 8 1

8.1— 8,5 1

8.6— 9 1

Összesen : 39 db

Itt a középérték M = 5,6 nnn liéj-szélesség, a2 = 55,7, az átlagos eltérés = 1,21. AzM± =
= 4,39 és 6,81 közé valamivel több esik a 68%-nál, míg az M±3 = 1,97 és 9,23 ismét
tiílságosan tág keret, amit felfelé nem érnek el, lefelé meg sem közelítik szélsőséges
példányaink.

D ) Esztergomból a Kis Kúria-hegyről Kocli A. gyűjtéséből sok, de erősen
töredékes példány származik. Csupán hat darabon volt meg a búbrész olyan jó állapotban,
hogy mérhető az a héjszélesség, ahol a második csomósor eléri a többi csomók félerősségét.
Ezek a méretek a következők: 1,7, 2,8, 3,3, 3,4, 4,4 mm, középértéke 3,2 mm. Legtöbb
példányon a megmaradt legfelső kanyarulaton már a négy csomósor kb. egyenlő erős.

Strausz : Felsöoligocén Ceritliium-félék változékonysága

277

E példányok többsége ugyan szélesebb 3 mni-nél, de kb. az anyag tizedrészénél már 3 mm
szélesség mellett is egyenlő erős a négy csomósor. Ebből az következik, hogy ezen a
lelőhelyen még valamivel magasabban (kisebb sorszámú kanyarulaton, kisebb héj-
szélesség mellett) jelenik meg a második spirális borda, mint az előbb tárgyalt három
lelőhelyen. Ez tehát helyi jelleg, de nem lenne megokolt helyi „alfaj ”-nak minősíteni.
A termetbeli és díszítési jellegeknek csekély hányada mutat csupán következetes eltérést
lelőhelyenként, nagy része azonban ugyanolyan zagyva változékonyságé, mint a
Pirenellák más fajainál tapasztaltuk.

Ugyanezen a lelőhelyen érdekes azonban a nagytermetű példányok alsóbb kanyaru-
latainak díszítése. Az axiális bordák itt igen erősek, magasak és szélesek, meredeken
ereszkedik le az oldaluk az elválasztó mély axiális árkokba. A spirális bordák szélessége
kevéssé ingadozó. Néha kissé keskenyebbek mint a bordaközök, de legtöbbször egyenlő
a borda és bordaköz szélessége. A „csomósor” elnevezés rájuk itt már nem teljes joggal
alkalmazható, mert csupán tarajt képez folyamatos lefutásuk a magas axiális bordák
hátán, nem pedig a spirális bordák kis kiemelkedései képezik az axiális bordát (mint a
felsőbb kanyarulatokon). — Ez a díszítési jelleg legközelebb áll a P. plicatus gaáli
S ü m e g h y-hez [18].

A négy spirális borda rendesen egyformán viselkedik az axiális bordák díszítésében .
Néha azonban van a négy közt csekély eltérés. A felső nem mindig egyenes lefutású,
hanem a bordaközben lejjebb (a búbtól távolabb) helyezkedik el, az axiális bordák hátán
ellenben felfelé hajlik, kissé át is hajolhat a varratvonal fölé. Az alatta levő három borda
között pedig az lehet az eltérés, hogy az alsó (a negyedik spirális borda) az axiális bordák
hátán valamivel (spirális irányban) hosszabb tarajt képez, a harmadik közepes, a második
borda még rövidebb tarajokat. Emiatt az axiális borda alulról felfelé keskenyedőnek
látszik. A spirális bordák közeiben az ilyen nagyobb termetű példányoknál rendesen jól
látható két vagy három gyenge spirális vonal, mind az axiális bordák hátán, mind
közeikben.

Egyes lelőhelyeken ugyan teljesen hiányzik a díszítésnek ez a megerősödése,
d.e valószínűleg csak azért, mert a megfelelő nagyságot (az utolsó kanyarulat másfél cm
körüli szélességét) nem érik el a példányok. Nagyságbeli különbségekre szoktak ugyan
néha faji vagy változat-elkülönítést alapítani, de ez legfeljebb a meghatározásokat
könnyítheti meg, rétegtani és főleg rendszertani jelentősége alig lehet.

Az Eger környéki lelőhelyekről származó P. plicatus anyagot id. NoszkyJ.
tanulmányozta [10], Ezeknél feltűnően állandó termetet és díszítési jellegeket látunk.
Axiális bordáik igen erősek, a négy fő spirális csomósor közel egyenlő erős, az ötödik
csomósor elég erős, sűrűn elhelyezkedő kerek csomókból áll, a hatodik valamivel gyen-
gébb, de csak kevéssé búvik elő a varratnál. A kezdőkanyarulatok általában sérültek,
de így is megállapítható, hogy a 2. csomósor már igen hamar (általában valószínűleg
2 mm kanyarulatszélesség mellett) eléri a szomszéd sorok csomóinak félnagyságát, s
további egy-másfél kanyarulat után már velük teljesen egyenlő erős. A másodlagos
spirális vonalazás általában gyenge. A fenti jellegektől csak kevés példány tér el. Ezek a
következők.

Az egri Síkhegy Ny-i oldalán kb. a példányok 10%-ánál a 4. csomósor gyengébb
a felette levő csomósoroknál, alig erősebb az 5.-nél. Ugyancsak 10%-nál a 6. csomósor
szabadon kiáll a varratok felett. 8%-nál a másodlagos spirális vonalazás aránylag erős.
Kevés ép búbrészen látható csak a 2. csomósor kialakulása, 2 mm körül éri el a szomszéd
csomósorok fele-erősségét .

Eger, Almagyar K-i oldalon levő árok lelőhelyen még kisebb változékonyságot
mutat a P. plicatus. A 6. gyenge csomósor előbukkanása még ritkább itt.

• A Wind-téglagyárból származó két töredék hasonló kifej lődésű.

278

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

Noszvajon a Rakottyás oldalon elég gyakran erős a 6. csomósor, de csak ritkán
emelkedik a varrat fölé. Egy ép búbrészen 2,2 mm-nél érte el a 2. csomósor a szomszéd
sorok csomóinak fele-erősségét.

A hazai anyagnak aránylag csekély változékonysága nem teszi lehetővé varietások
elkülönítését sem, különösen azonban nem mutat az egyes előfordulások között korbeli
eltérést a P. plicatus- anyag jellege.

III. A Potamides plicatus Brug. nemzetségbe sorolása

Valószínűleg a biológusok nagy többsége úgy véli, hogy a nemzetség (genusz) nem
természetes, létező élettani valóság, hanem mesterséges keret, melynek szabatos definí-
cióját nem adták s talán nem is lehetne megadni. „Rokon” vagy „közelálló” vagy „közös
tulajdonságokkal is bíró” fajok közül annyit kapcsol ki-ki egybe, amennyit akar. A nem-
zetség „definiálása” azáltal, hogy egy típus-fajt jelölünk ki belőle, elfogadhatatlan.
Kör területét nem lehet megszabni központjának rögzítésével, ha a sugár ismeretlen,
szabadon nyújtható, illetőleg, ami veszedelmesebb, kurtítható. Szerző ismételten kife-
jezte azt a véleményét, högy a nemzetségek kereteinek helyes megszabásában csakis
gyakorlati szempontok érvényesülhetnek : felismerhető legyen a nemzetség és meg-
jegyezhető, szakemberek többsége áltál érthető. Valószínűleg sok rétegtani szakkutató
véleménye hasonló. Alimén [1. p. 12] a Potamides, Tympanotonus, Pirenella stb.
helyett egyszerűen Cerithiumot ír, azzal a megokolással, hogy 1 . hadd értse az is, aki
pillanatnyilag nem az illető rendszertani keret névújításaival foglalkozik, 2. legtöbb
faj a folyton szűkebbre szabott nemzetségek közül kettőbe vagy többe is tartozik egy-
szerre. A szűk nemzetségi határokat elméletre alapozzák, a megfigyelt nagy mennyiségű
őslényanyag tényleges tulajdonságai pedig nem simulnak kellően az absztrak-
ciókhoz.

A ,,plicatum” fajt Bruguiére Cerithiumnak írta le [4], A szerzők többsége
később Potamidesnek minősítette, mert csorgója nem mélyen kivágott. Boussac
és C h a r p i a t [5] azt vallották, hogy ők nem tudják a csörgő jellege alapján
megkülönböztetni a Cerithium és Potamides nemzetséget. Ők azonban hatalmas anyagot
tanulmányoztak át s azután jutottak erre a megállapításra. Akik kevesebb Cerithium-
félét vizsgáltak meg, azok nyilván el, tudják választani. Egyébként a két nemzetség közt
van ténvleges eltérés : fedőlemezükön más a növedékvonalak helyzete. De a fedőlemez
nem kövül. Cossmann a Granulolabium nemzetséget állította fel azon Cerithium-
félék részére, amelyeknél a száj belsejében (vagyis a héj belső oldalán) csomósság, tüské-
zettség látható ; ide is többen sorolták a P. plicatust [2, vol. 17. p. 58], [14]. Igaz, hogy
Cossmann azután visszavonta saját maga ezt a nemzetséget, de ez nem lehet akadálya
annak a nevezéktan szabályai szerint, hogy bárki más felújítsa. Sokan Pirenellának
írják a ,,plicata”-t [6], Ennek a nemzetségnek eltérésen Potamide %töl az lenne, hogy kisebb
termetű és külső szájpereme írem előrehajló. A P. plicata példányai közt azonban találunk
6 — 8 cm-eseket, amely méretet sok Potamides faj nem éri el. A külső szájperem sohasem
teljesen ép, ezért nehéz vitatni, hogy kissé valóban hajlik vagy nem hajlik előre. Z i 1 1 e 1
a Grundzüge dér Palaontologie 1 903. évi kiadásában [p. 370. fog. 897] Bittium plicatumnak
nevezi ezt a fajt. A Bittium nemzetség (Cossmann szerint külön alcsalád is, Bittiinae )
megkülönböztető jellege az, hogy külső szájpereme mélyebbre húzódik lefelé, mint a
csorgó alsó végződése. Valóban találunk a P. plicata példányok közt ilyeneket is. De nyil-
ván igaza lenne a nevezéktani szabályok szerint annak a szerzőnek is, aki a plicata faj
ilyen sok, mai keretekbe nem jól illő jellemvonására írj nemzetséget alapítana.

Strausz : Felsőoligocén Cerithium-félék változékonysága

279

IV. A Potamides (Tympanotonus) margaritaceus Br. kezdőkanyarulatainak díszítése

Az első két kanyarulat sima vagy kopott. A következő két kanyarulaton két
■ spirális borda gyenge axiális bordákkal rácsos díszítést ad. Az ötödik kanyarulaton
i megjelenik az előbbiek felett egy gyengébb spirális csomósor. Ez a három elsőrendű
! spirális sor, 1 — 3. számú (másodlagos spirális sorokat úgy jelöljük, hogy ,,m”-t írunk a
felette levő elsőrendű sor száma után). A 6 — 7. kanyarulaton a három spirális csomósor
egyenlő erős, a csomók egyenes axiális sorokban állanak. A 8 — 9. kanyarulaton az 1. sor
csomói viszonylag előre tolódnak, a 2.-éi kisebbek lesznek és hátrafelé tolódnak. Az axiális
kapcsolat megmarad, de a sor nem egyenes, hanem v-ben hátraszögelő. A 10., 11.
kanyarulat körül, rendesen 6 — 8 mm héjszélesség mellett, a 2. sor csomói egyenlők a
3.-éval, de gyengébbek az 1-nél. Itt megjelenik igen gyenge 1 . m. és esetleg 3. m. csomósor
is. Az 1. m. csomócskái legtöbbször axiális rendben maradnak, a 3. m.-ben azonban
rendesen nagyobb a csomócskák száma. Még lejjebb az 1. m. sor csomóinak száma
szaporodhat, az 1-éi viszont erősen növekedhetnek és ritkulhatnak. így mindkét sor
csomói kilépnek az axiális kapcsolatból. — Brocchi művének [3] revíziój álján
R o s s i Ronchetti [12, p. 128 — 130, íig. 62] a faj leírásában nem említi a kezdő-
kanyarulatok díszítését. Charpiat azonban német, francia és olasz anyag alapján
ugyanilyennek írja le [5. p. 71 — 73] a díszítés alakulását, mint amilyen az a hazai példá-
nyokon.

A ) Szigetmonostor, árok a Duna jobb partján (K o c li A. gyűjt. 1871). Rendesen
a 17 — 18. kanyarulatnál (másfél centiméternél nagyobb héjszélesség mellett) az első
sor csomóinak száma csökken, de méretük fokozódik, néha hirtelen igen erősen meg-
nőnek. Előfordul olyan gyors ritkulás, hogy egyik kanyarulaton még 30 — 35 csomó volt
az első sorban, a következő kanyarulaton már csak 1 3 — 15, de ezek majdnem tüskeszerűek.
Az alsóbb csomósorok csomóinak száma azonban ilyenkor sem csökken. így tehát az
axiális kapcsolat sem maradhat meg az eltérő szánni csomójú spirális sorok
között.

Az első sor csomóinak ritkulásában elég nagy az ingadozás, a ritkulás fokában
s a ritkulás kezdetének helyében is. Néha a ritkulás megkezdődik már 1 1 mm héjszélesség
mellett, de van 20 mm széles példány is nem-ritkult csomózású első sorral. A csökkenés
rendesen a csomószám felére történik, de néha igen nagy termet mellett is csak 35-ről
25-re csökken az első sor csomóinak száma-. Ennek a változásnak élettani értelmezése az
lehet, hogy ilyen idős korban ismételten fejlődésbeli stagnálás következik be, a száj-
nyílás kiszélesedése nélkül is. A további növekedés könnyebben indul meg a szájperem
középső részein, mintsem az ellencsorgónál (a szájnyílás felső kiugrásátképező „gouttiere”-
nél), mert ott szokott a teljes szájperemszélesedéskor is nagyobb fokú túlnövekedés
bekövetkezni. Míg tehát a külső ajaknak az a része, ahova a 2 — 4. csomósor esik, kevéssé
változtatja növekedési ritmusát, addig az első csomósort képező felső szájsarok fejlődési
menete nagyobbat változik. Itt hosszú ideig csak emelkedik a héj (ezzel magasra, nagyra
nő az első sorbeli csomó), majd gyorsan utána nő spirális irányban a szájperem alsóbb,
közben előrehaladott részeinek, közben csomót nem képezve. Az ellencsorgónak (felső
szájsaroknak) ilyen viselkedését mutatják a megmaradt régi szájperemek is.

Néhány példányon gyenge 2. m. csomósor jelentkezik az alsóbb kanyarulatokon.
Egy 13 mm széles példányon az 1. m. csomói kettősek, axiális párok. Az 1. m. borda
ilyen kifejlődése más lelőhelyeken gyakoribb, de csak az említettnél jóval nagyobb példá-
nyoknál (vagyis nagyobb kanyarulatszám után). Több törött példánynál is megfigyel-
hető, hogy az orsó spirális redője az alsóbb kanyarulatoknál nem erősebb, hanem
gyengébb, mint a felsőbbeknél. A legfelső kanyarulatok belsejében az is előfordul, hogy
az orsón a fő spirális redő felett egy gyengébb redő is húzódik.

280

Földtani Közlöny, LXXXV1. kötet, 3. füzet

B) Esztergom, Kis Kúria-hegy, Koch A, gyűjtése. A példányok többségénél
nem következik be jelentősebb ritkulás az 1 . sor csomóinak számában az alsóbb kanyaru-
latokon sem. Ellenben az első csomósor erősebb kiemelkedése a 14 — 16. kanyarulattól
kezdve kis fokú lépcsősséget okozhat az oldalvonalban. Ritka és gyenge a 2. m. csomósor.
Nem tapasztaltam az 1 . m. kettőződését (vagyis csomóinak axiális párokká való alakulá-
sát) a legnagyobb, 15 mm, szélesség mellett sem. Ellenben egyik példánynál ez az 1. m.
igen erős, szabályos gömbölyű csomói elérik a fő sorok csomóinak fele nagyságát s velük
szabályos axiális kapcsolatban vannak.

C ) Esztergomból, közelebbi lelőhely megjelölése nélkül, származik egy aberráns
díszítésű példány. Ennél az 1 . sor csomói nagyok, a 3-éi közepesek, de axiális párrá
oszlottak. A 2. rendkívül gyenge, csak olyan csomócskákból áll, mint az 1. m., 2. in., és
3. m. A spirális csomósorok egymásutánja tehát felülről lefelé a következő : egy erős,
három gyenge, egy közepes erősségű iker-sor, egy gyenge. Ez a díszítés teljesen ellenkezik
a T. margaritaceus ismert változataival. Mégis biztosan e fajhoz sorolandó, mert felsőbb
kanyarulatainak díszítése a típussal azonos.

D ) Esztergomtól DK, Urbankó-szőlők, Schafarzik F. gyűjtése. Elérik
a 1 6 nun szélességet, de az 1 . csomóinak ritkulása nem következik be. Egyiken már 1 3 mm
szélességnél fellép a 2. m.

E) Nagysáp (Esztergom m.) lelőhelyről (Földtani Int. gyűjteményében, 129. sz.)
két példány érdemel külön említést. Egyiken 24 mm szélességnél megkettőződik az 1 . m.,
s ugyanitt megjelenik a 2. m. s az 1. csomói kezdenek ritkulni. Másik példányon a másod-
lagos bordák megjelenése teljesen hasonló, ellenben az 1 . csomóinak ritkulása még 28 mm
szélességnél sem következik be. Ezen a csomók axiális megnyúlása is feltűnő erős.

F) Sárisáp, Annavölgy, Hant ken 1870. évi gyűjtése. Az 1. sor csomóinak
ritkulása változó, legkorábban 12 mm szélességnél kezdődik. Egyik példányon a csomók
axiális kapcsolata teljesen hiányzik, az 1 . csomói axiális irányban, a 2. m. csomói spirális
irányban erősen megnyúltak, az 1. m., 2. és 3. sor csomói szabályos kerekek.

G ) Oroszlány, Komárom in., Horusitzky H. gyűjtése. Egy példányon a
2. végig jóval gyengébb marad mint a 3., de megvan az 1. m. Ezért nem téveszthető
össze olyan rokon alakokkal, melyeknél három spirális csomósor közül a középső a leg-
gyengébb.

H ) Szarkás, Esztergom m., Egyetemi Földtani Int. gyűjteménye. Szürke homokos
márgából származik ez az érdekes anyag, amelyben a példányok mind igen kis tennetűek.
Az 1 . m. már 3 mm szélesség körül megjelenik. Egyiknek kanyarulatai ,,zsindelyezett”-ek,
a kanyarulatok felső része keskenyebb mint a felette levő kanyarulat alja. Másikon már
1 cm szélességig is több régi szájnyílás éles pereme áll ki, jelezve ismételt fejlődésbeli
megszakításokat. Ezek az aberráns, főleg korai öregedést jelentő tünetek nyilván nem
megfelelő életkörülményekre utalnak. Eeg valószínűbb oka a víz túlságosan csekély sótar-
talma lehetett.

I ) Pomáz, Csikóvár hegytől K-re lehúzódó két árok közül az északibb. Korán
jelenik meg az 1. csomóinak ritkulása és erős növekedése, 10 és 18 mm szélesség közt.
Egyik példányon különösen gyorsan történik ez a ritkulás. 18 mui-nél kezdődik s már
fél kanyarulat után 7 mm távolság van a csomók közt. Az 1 . m. és 3. m. csomósorok
10 — 15 mm szélességnél már elég erősek, a 2. m. 15 — 17 mm kanyarulat -szélesség mellett
jelentkezik s végig gyenge marad. Egyiken 19 mm szélességnél az 1. m. csomói axiálisan
megkettőződnek.

J ) Gazdag anyagot gyűjtött Majzon K. Eeányfalu, Boldog-tanya lelőhelyről [8].
Az 1. csomóinak ritkulása az anyag egyhannadánál 10 — 15 mm közt kezdődik, felénél
17 mm után, de van 21 nun széles példány csomóritkulás nélkül. Különösen érdekes
azonban az, hogy igen sokszor a ritkulás után újra sűrűsödnek az 1 . sor. csomói. Az 1 . m.

281

Slrausz : Felsöoligocén Cerithium- félék változékonysága

rendesen 8 — 9 mm szélességnél jelentkezik, legkorábban azonban már 5 mm-nél. 2. m.
csak kevés, igen nagy méretet elérő példányon van.

Eger környékéről több lelőhely anyagát vizsgálta id. Noszky [10], főleg
k e g á n y i gyűjtéséből. Valamennyi lelőhelyen azonos az uralkodó típus : közepesen
karcsú, a három fő csomósor csomói közel egyenlő erősek, az 1 . m. elég gyenge. Az ! .
csomósor erősödése és csomóinak ritkulása nem gyakori, a túlságosan karcsú termet
ritka. A 3. m. erős kifejlődése és a 2. m. megjelenése nagyon ritka.

K ) A Wind-féle téglagyárból származó anyagban a példányok felénél a három
elsőrendű csomósor kb. egyenlő erős marad 14 — 15 mm szélességig, egy példánynál
17 mm szélesség mellett is. Csak az anyag negyedrészét teszik ki az olyan példányok,
amelyeknél az 1. ritkulása bekövetkezik 9 — 12 mm szélesség körül s a 2. jóval gyengébb
a 3.-nál. Egy-két példánnyal szerepelnek csak a következő sajátságok, a) Az 1. csomói
megritkulnak s erősödnek 11, 12 mm szélességtől, 2. és 3. közel egyenlő erős. b) Az 1. és
3. kb. egyenlő marad 10 — 12 mm szélesség mellett is, de 2. sokkal gyengébb, c ) 12 — 13 mm
szélességbél megjelenik 2. m.

L ) Nem sokban térnek el az előbb felsorolt díszítési típusok gyakorisági adatai
az egri Sík-hegy Ny-i oldaláról származó anyagban. 60%-nál marad aránylag nagy széles-
ségig kb. egyenlő a három fő csomósor. A legszélesebbek 18 és 19 nrni-t is elérnek. Az 1
csomóinak ritkulása és erősödése 9 — 12 mm szélesség mellett következik be 15%-nál,
13 — 15 mm körül 10%-nál. Ezek közül azonban a 2. csak ritkábban gyengébb a 3.-nál,
többször egyenlők. Az 1 . és 3. egyenlő, míg a 2. jóval gyengébb 7%-nál. Egy-két példány-
nál tűnik csak fel az 1. m. különös erőssége, ill. a gyenge 2. m. megjelenése (1 1 — 13 mm
körül) .

M ) Eger, Kerecsendi rítt (H u s z kőműves gyűjtése 1 933) lelőhelyről csak kevés
példányt láttam. Ezek közül nyolcnál kb. egyenlő a három fő csomósor, közepes vagy
gyenge az 1 . m. Egy példányon a 2. gyengébb szomszédainál, egyen már 7 mm-től ritkul-
nak az 1 . csomói, másikon a ritkulás 1 3 mm-nél kezdődik. Utóbbinál 2. és 3. egyenlő erősek.

N ) Novaj Rakottyásoldal lelőhelyen is uralkodó az a típus, amelyiknél a három
főesomósor kb. egyenlő, 1 . m. rendesen elég erős, 3. m. gyengébb. Egyik példányon még
19 mm széles kanyarulaton is az 1. m. és 3. m. csomószáma azonos a főcsomósorok
csomóinak számával, holott rendesen már sokkal hamarabb kezdődik a 3. m. csomóinak
sűrűsödése. Az 1. csomóinak növekedése és ritkulása kb. 30%-nál fordul elő, rendesen
12, 13 mm, kivételesen 9 mm, ill. 18 mm szélességnél. Az anyag felén a 2. és 3. sorok
egyenlők, másik felénél a 2. csomói jóval gyengébbek. Kivételesen már 9 mm szélességnél
kezdődhet az 1 . sor csomóinak ritkulása s 1 2 mm szélességnél már három és fél mm távol-
ság lehet az egyes csomók között.

Összefoglalva a T. margaritaceus változékonyságát azt láttuk, hogy az
első csomósor ritkulásában, a 2. viszonylagos gyengülésében s a másodlagos sorok kialaku-
lásában minden egyes lelőhelyen van eltérés az egyes példányok között. A különböző
lelőhelyekről származó anyag eltérése azonban kisebb mint ugyanazon lelőhely szélső-
séges példányaié. Főleg nem különös és ugyanazon példányon sem mindig végigmenő
jelleg a felső sor csomóinak ritkulása. Előfordul, hogy a ritkulás után tíjra sűrűsödnek e
sor csomói. Erre a jellegre tehát nem jogosult változatot ( calcarata Grateloup, [7 j)
alapítani.

Nem sikerült azonban tisztázni a T . margaritaceus faj viszonyát a T . submargarita-
ceus A. Braun alakhoz. Sandberger ábrája és leírása [13] alapján kétségtelen,
hogy a két alak eltérése igen csekély. Az utóbbi valamivel karcsúbb s három fő csomósora
közt másodlagos sorok csak igen gyengék vagy egyáltalán nincsenek. Ez még nem lenne
elég nagy különbség faji elválasztáshoz. Sajnos a kezdőkanyarulatokra vonatkozó
.adatot nem találtam. Charpiat leírja két , .submargaritaceus” nevű alak kezdő-

0 Földtani Közlöny

282

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

kanyarulatait (Bronn és d’O rbigny által így nevezett alakokét [5. p. 62—67]),
de ezek nem azonosak A. Braun fajával. Ezeknek kezdőkanyarulatai lényegesen
eltérnek a T. margaritaceusétól. A vizsgált hazai anyagokban akadtak olyan példányok,
amelyeknek termete és díszítése a T. submargaritaceus A. Braun alakéval egyezik,
főleg a leányfalusi Boldogtanya lelőhelyről M a j z o n által ismertetett faunában [8] .
Ezek egyikén sem volt azonban ép a búbrész, a kezdőkanyarulatok díszítését nem lehe-
tett megfigyelni.

A Potamides plicatus B r u g. és Tympanotonus niargaritaceus B r. változékony-
sága nem támogatja a katti és akvitániai emeletek őslénytani elkülönítését. A hazai
anyagban e két faj minden lelőhelyen nagyjából hasonló változékonyságú s egyezik a
dél-franeiaországi akvitániainak nevezett, valamint a németországi kattinak nevezett
képződményekben előforduló típussal. Alimén a puhatestű-fauna alapján, Viret
a gerincesek alapján a katti és akvitániai emelet elkülönítése ellen sorakoztattak adatokat
[1. p. 285],

flaHHbie K Bonpocy H3MeHHHB0CTH UepHTOBMAHblX MOJIJUOCKOB
BepxHe-ojTHroueHOBoro B03pacTa

J7. LUTPAYC
Pe3K>Me

Y BHAa Potamides (Pirenella) plicatus Brug. (TaŐJiHpa N° XL, pnc. 1 — 15)pocTn
cnnpajibHbie peőpa BMecre c mhcjiom őyropKOB hbjihiotch BecbMa n3MeHMHBbiMn. B nponiBo-
nojio>KHOCTb 3T0My, ytcpameHue HaqajibHbix oőopoTOB 0Ka3biBaeTcn cOBepuieHHO nocTOHH-
HbiM b Bcex AiecTOHaxo>KAeHHHX. BHauajie noHB/imoTCH 3 cnnpajibHbix peőpa, KOTopbie ct3ho-
bbtch 3aTeM őyropiaTbiMu. rioTOM noHBjmeTcH BHauajie oneHb cjiaőbiw HOBbiü paa SyropKOB
.ue>KAy AByMB nepBbiMn cnnpajibHbiivui pnaaiviH, KOTopbin, yupenaHBcb qepe3 2-4 oőopotob,
caemaeTcu paBHbiM co cmokhumii pHAaivui.

Ha caMbix BepxHiix oöopoTax Potamides (Tympanotonus) mav garitaceus B r. ABa
cnnpaabHbix peőpa oöpa3yroT BMecTe co CKpeipeHH umh oceBbiMii peőpaMii peiueTKOBHAHoe
yKpameHHe, HaA KOTopbiM noHB.iHeTca no3AHee HOBbiií crmpajibHbiii pHA őyropKOB. Ohh
cocTaBJiuioT 3 nepBocTeneimbix p«Aa őyropKOB, MOKAy KoropbiMii BKJumuBaioTCH HH>Ke
őoaee caaőbie, BTopocTeneHHbie cnnpajibHbie ahhhh hah phabi őyropKOB. noAOŐHoe xapax-
TepHoe yKpauiemie őbiao ormcaHO IIlapHuaTOAi b MaTepnaae, HaüAeHHOM b Opamnin.
H3MeHMIIB0CTb 3T0r0 BHAa 3aKAK)MaeTCH B Bbipa>KeHHOCTIl BTOpOCTeneHHblX aaeMeHTOB yK-
paineHHH, b nopeAeHim őyropKOB uepBoro pHAa, ii3 KOTopbix pa3BHBaioTcH CHAbHbie
iuiinbi. (Taö.i. JVe XL, pnc. 16 24).

Sur les Cerithidae de l’Oligocéne supérieur

pár I,. STRAUSZ
Résumé

Potamides (Pirenella) plicatus Brug. est trés commun en Hongrie. Ses dimen-
sions (3 — 8 cm), le nombre des córdons spiraux et des cőtes axiales, les granulations sont
trés variables. Mais, l'ornementation des jeunes tours est absolument coustante et
earactéristique, identique chez tous les variétés de cette espéee. a) Le troisiéme et
quatriéme tourestorné de trois cordons spiraux lisses. b) Sur les tours 5, 6 ces cordons
sont déeoupés en granulations, pár des cőtes axiales. c) Quand la eoquille atteint une
largeure de 3 (minim.) ou 10 mm (max.), un cordon spirál entre les cordons médián et
supérieur (si 1 ouverture est á bas., comme dans les figures de cet ouvrage) atteint gradu-
ellement la fortesse des autres cordons, avec une granulation semblable. — Depuis,
un ou deux cordons spiraux peuvent apparaitre au dessous des quatre cordons. Des cor-
dons secondaires minces se peuvent installer entre tous les deux cordons de premier
rang. — (Tab. XL, fig. 1 — 15.)

Potamides (Tympanotonus) margavitaceus Br. est aussi commun, mais pás
trop variable. L’ornamentationdeses jeunestours a été décrite pár M. Charpiat (5, p.

Strausz : Felsőoligoeén Cerithium-jélék változékonysága

283

71, 72). Fig. 16 montre bien l’ornementation pár l’intersection des eőtes axiales et de
deux cordonets spiraux. La variabilité de cette espéce consiste des différenees de eor-
dons secondaires entre les trois cordons de premier rang, et de la formation des épines
saillantes au lieu des granulations du premier cordon. Ces granules ne se soudent pás
2 ou 3 ensemble (5. p. 73), mais elle s’éloignent tout simplement l'une de l’autre. Elles
deviennent moins nombreuses sur les tour dönt la largeur de 1 0 á 25 mm et aprés deux
tours, leur nombre se peut réduire á un tiers de celle sur les tours précédents.

TÁBLAMAGYARÁZAT — OE'bflCHEHMÉ TABJIHUhI — EXPLICATION DU PLANCHE

XL. tábla — TaÖJiwua XL. — Planche XL

1 — 15. Potamides (Pirenella) plicatus B r u g. Nagyítás: 1., 2., 4 — 6., 8., 9. ábra
6x, 3. ábra 4x7. és 10 — 15. ábra 2x. Lelőhelyek: 1 — 3., 7., 11. ábra Göd; 4 — 6.,
8 — 10., 12 — 14. ábra Szigetmonostor; 15. ábra Eszrergom Kis Kúria h.

16 — 24. P tani des (Tympanoton s) margaritaceus B r. Nagyítás: 16 — 22. ábra 6x,
23. ábra 2x, 24. ábra 4x. Lelőhelyek: 16 — 23. ábra Szigetmonostor; 24. ábra

Szarkás, Esztergom m.

IRODALOM — JIIITEPATYPA — IJTTÉRATURE

1. Alimén, H. : Étude sur le Stampien du Bassin de Paris. Mém. Soc. Géol.
de Francé, n. s. vol. 14, Mém. No. 31., 1936. — 2. Bellardi, L. — S a c c o, F. :
I molluschi dei terreni tertiarii dél Piemonte i della Liguria. vol. 17, Torino, 18. — 3.
B r o c c h i, G. : Conchiologia fossile subapennina. — 4. Bruguiére, N. : Encyclo-
pédie méthodique, vol. 6. de í’Histoire Naturelle des Vers, Paris 1 789. — 5. Charpiat,
R. ; Recherches sur l’évolution des Cerithidae tertiaires du Bassin de Paris particuliére-
ment et sur l’ünportance des caractéres internes de leur eoquille pour une classification
naturelle. Paris 1923. — 6. Cossmann, M. — P e y r o t, A. : Conchyliologie néogé-
nique de l’Aquitaine. Actes Soc. Linnéenne de Bordeaux, vol. 73., 19. — 7. G r a te-
lő u p, N. : Conchyliologie fossile des terrains tertiaires du Bassin de l’Adour. 1840. —
8. M a j z o n L. : Leányfalu és környéke harmadkori üledékeinek geológiai és pale-
ontológiái leírása. Budapest 1933. — 9. Noszky J. sen. ; A Cserhát hegység föld-
tani viszonyai. Das Cserhát-Gebirge. Földtani Int. Kiad. Budapest 1 940. — 10. Noszky
J., sen. : Eger és egerkörnyéki felsőoligoeén faunák. (Sajtó alatt) - — 11. N y s t, P. H. :
Description des coquilles et des polypiers fossiles des terrains tertiaires de la Belgique.
Mém. Couronn. et mém. des savants étrang., Acad. Roy. de Bruxelles, vol. 17, 1845.
— 12. Rossi Ronchetti, C. : I tipi della „Conchiologia fossile subapennina”
di G. Brocchi. Rivista Italiana di Paleontologie e Stratigrafia, vol. 59. 1953. — 13.
Sandberger, F. : Die Concliylien des Mainzer Tertiárbeckens. Wiesbaden, 1863.

14. Schaffer, B\ : Das Miocán von Eggenburg. Abhandl. Geol. Reichsanst.
Wien, vol. 22, 1912. — 15. Schréter Z. : A magyarországi alsó miocén elhatáro-
lása és taglalása. Földtani Int. Évi jel. függ. Beszámoló a vitaülésekről, 1939. — 16.
Strausz ív. : A Magyar Medence miocén rétegeinek beosztása. Einteilung dér unga-
rischen Miozánsehiehten. Földtani Közlöny, vol. 84, 1954. - — 17. Strausz L. : Ceri-
thium -félék a Dunántúl középső-miocén rétegeiből. Mittelmiozáne Ceritliien Trans-
danubiens. Földt. Int. Évkönyve, vol. 43. 1955. — 18. Sümeg hy J. : Diósjenő
környéke miocén-kori rétegei s azok faunája. Über die Schichten und die Fauna des
Miocáns dér Umgebung von Diósjenő. Földtani Közlöny, vol. 51 — 52, 1953. — 19.
Telegdi Róth K. : Felsőoligoeén fauna Magyarországból. Eine oberoligozáne

Fauna aus Ungarn ; Geologiea Hungarica vol. 1 , 1915. — 20. Vadász E. : Magyar-
ország földtana. Budapest, 1953. — 21. W o 1 f f, W. : Die Fauna dér Südbaverischen
Oligoeenmolasse. Paleontographica, vol. 43. Stuttgart, 1897.

5*

RÖVID KÖZLEMÉNYEK

UJ KŐZETFIZIKAI KÍSÉRLETEK

BAI,KAY BÁLINT

az ELTE Geofizikai Tanszék tanársegéde

Összefoglalás : Az anyag alakváltozásainak elmélete egyre inkább a kőzetek és ásványok területe
felé fordul kísérleti adatokeri. Különösen behatóan vizsgálják a kőzetek viselkedését nagy" nyomáson,
nagy hőmérsékleten és különböző mobilizáló oldatok jelenlétében. Kitűnt, hogy a jól siklatható ásványok-
ból álló kőzetek — kősó, gipsz, mészkő, dolomit, jég — alakváltozása a fémekéhez igen sok tekintetben
hasonló. Ezek a kőzetek átmeneti helyet foglalnak el a fémek és a szoros értelemben rideg szilikátos kő-
zetek között. Utóbbiakban az alakváltozás részben krisztalloblasztézis, részben pedig összetört ásvány-
szemcsék összeheggesztődése útján történik.

A szilárd testek alakváltozásaira vonatkozó fizikai elméletek eleinte igen egysze-
rűek voltak. A hosszabb időtartamú és nagyobb nyomással végzett kísérletek azonban
megmutatták, hogy az alakváltozási folyamatok igen bonyolultak, sok tényezőtől füg-
genek. Céltudatos, nagy idő-, hőmérséklet és nyomástartományokat átfogó kísérletek
indultak az alakváltozás elméletének tisztázására. Ennek során a figyelem egyre inkább
a különleges jellegeket mutató fémek és kőzetek felé terelődött. A dolgok jelenlegi állása
szerűit a kőzetek és fémek alakváltozásának legtöbb részlete tisztázottnak mondható,
érdemes tehát az idevágó ismereteket néhány sorban összefoglalni.

A fémek alakváltozásainak ismerete igen nagy gyakorlati fontosságú, gyorsan
fejlődött és ma már a tények leírása és molekulaszerkezeti értelmezése terén ugyan nem
lezárt, de igen fejlett tudomány. Főbb eredményeit a kőzetekre vonatkozó új ismeretek-
kel való összehasonlítás céljából közöljük [1], Kis erőhatás esetén a fémek alakválto-
zása Hooke törvényének engedelmeskedik, vagyis arányos az erő nagyságával, Az
alakváltozás az erő megszűntével csaknem teljesen megszűnik. Ez a jelenség egyszerűen
a fémek rácsszerkezetének rugalmasságával magyarázható. Egy bizonyos értéket meg-
haladó erőhatásnál maradandó alakváltozás jön létre, melynek már nem a nagysága,
hanem a sebessége arányos a ható erővel. Ez a képlékeny alakváltozás a fémrácson be-
lüli siklatási (ikersiklatási és transzlációs) folyamatok következménye. A jelenség le-
folyása függ a próbatestet körülvevő hidrosztatikus nyomás nagyságától. Minél nagyobb
a hidrosztatikus nyomás, annál nehezebben megy végbe a siklatás, viszont annál nagyobb
lehet a siklatás mértéke, anélkül, hogy az anyag tönkremenne. A hidrosztatikus nyomás
tehát a fém szilárdságát megnöveli. Ha az alakváltozás során a lehetséges siklatások
már nagyrészt bekövetkeztek, a fém ridegebb lesz : ez a helyzet a kovácsolásnál . Nagyobb
hőmérsékleten a fémek sokkal képlékenyebbek : ez a gyorsabb hőmozgást végző atomok
nagyobb siklatási hajlandóságán alapul.

A kőzetek alakváltozás közbeni viselkedése már most kétféle lehet, aszerint,
hogy a kőzetalkotó ásványok liajlamosak-e a siklatásra, vagy sem. A siklatásképes ásvá-
nyokat tartalmazó kőzetek alakváltozása a fémekével igen sok rokonságot mutat, a
többi kőzetek viszont a szó legszorosabb értelmében ridegnek tekinthetők.

Az első csoportba tartozik az eddig megvizsgált kőzetek közül a kősó, a gipsz
{alabástrom) , a mészkő és a dolomit. Alakváltozásaik vizsgálatánál a figyelem kiterjedt

Balkay : Új közét fizi kai kísérletek

285

az egyirányú nyomás, hidrosztatikai nyomás, idő, oldattartalom és hőmérséklet hatásá-
nak elemzésére.

A kősó közismerten nagy mozgékonysága a szabályos kősóráes (110) rácssíkja
menti nagy siklathatóság következménye. Érzékeny regisztráló berendezéssel [2] vég-
zett nyomókísérlet lépcsőzetesen ugrásszerű rövidülést mutatott, ahol minden egyes
ugrás egy-egy rácson belüli transzlációnak felelhetett meg. A siklatási mozgékonyság-
Hbz járul a kősó nagy oldékonysága ; néhány század százalék víz jelenlétében a kősó
képlékenysége a sokszorosára emelkedett.

Érdekes eredményeket adtak az alabástromon végzett kísérletek. A száraz ala-
bástrom szilárdsága vizes közegben jelentősen lecsökken, további csökkenés észlelhető
sósavas környezetben. Ezenfelül az alabástromon a rugalmas folyás jelenségét észlel-
ték [3], amikor is a kőzet egy adott erőhatás mellett hosszabb időn át lassan növekvő
mértékben deformálódott, majd a terhelés megszűntekor ugyanolyan lassan vissza-
nyerte eredeti alakját. A gipsz siklatási mechanizmusa a (010) lap szerint' transzláció.

A mészkő és dolomit sok tekintetben hasonlóan viselkedik. A kalcit romboéderes
rácsa a (0112) hasadási romboéder szerinti ikersiklatást engedi meg : a siklatás iránya
a romboéder egyenlítőjétől a csúcsa felé mutat : ezt nevezik pozitív iránynak [4], A ne-
gatív irányban ikersiklatás nem lehetséges, csak transzláció, ehhez azonban a mérések
szerint 1,7-szer annyi erőre van szükség, mint az ikersiklatáshoz. A dolomitnál az ikrese-
dés a (0221) romboéder mentén megy végbe, negatív irányban, vagyis pont ellenkezőleg,
mint a kalcitnál. Ellenkező irányi! transzlációt eddig nem figyeltek meg. Ezenfelül mind-
két ásvány hajlamos a bázislap szerinti transzlációra.

A mészkő és dolomit deformációja a kísérletek szerint úgy következik be, hogy
az alkalmas irányban orientált ásványszemcsék ikresednek, a többiek viszont érintet-
lenek maradnak. Csak nagy nyomásnál válik az ikresedés általánossá : így 5000 atm.
hidrosztatikai nyomáson, 8000 kg/cm2 egyirányú nyomás mellett azt találták, hogy a
dolomitkristálykáknak csak 7%-a nem ikresedett, míg 18%-ban a lehetséges három iker-
rendszer mindegyike kifejlődött. A nyomás növekedésével az egy kristályon belüli iker-
lemezek száma is növekszik.

A mészkő és dolomit közötti fő különbség, hogy a dolouút képlékenysége sokkal
kevésbé nő a hőmérséklettel, mint a mészkőé. Ebben a tekintetben a mészkő csaknem
fémes jellegű, míg a dolomit átmenet a jellegzetesen képlékeny és jellegzetesen rideg
szilárd testek között. Erre vonatkozik az a megfigyelés is, hogy természetes viszonyok
között igen jól „megmunkált” márványminták 30 — 40% körüli szilárdságbeli anizotró-
piát mutattak [5], míg dolomitnál ennek az értéke csak néhány százalékot ért el. Mind
a mészkő, mind a dolomit „kovácsolható”, amennyiben hirtelen, többszöri erőhatásra
a szilárdsága jelentékenyen megnő [5, 6].

A fémekről és a leírt kőzetekről mondottak összehasonlításából látszik, hogy ezek
a kőzetek igen sok tekintetben a fémekhez hasonlóan viselkednek. Ez a megállapítás
földtani értelmet nyer, ha meggondoljuk, hogy az említett kőzetek, de különösen a kősó,
milyen megkülönböztetett szerepű a kéregszerkezeti mozgásokban.

A szilikátos kőzeteken végzett kísérletek merőben eltérő eredményeket mutattak.
A kísérleti határokon belül (4000 atmoszféra hidrosztatikus nyomás, szobahőmérséklet) ,
a kőzetek egészen a tönkremenésig rugalmasan viselkedtek. A vizsgált kőzetek (verde
antiqua, kvarcit, gránit, diabáz, karbon agyagpala) szilárdsága közel azonos volt, csak
a zsírkő volt lényegesen gyengébb [7].

A fenti eredmények a természeti megfigyelésekkel nyilvánvaló ellentmondásban
vannak, hiszen a szilikátos kőzetek folyásos jellegű alakváltozására számos földtani
példát ismerünk. Az ellentmondás oka az lehet, hogy a kísérletekben a pórusoldatok

286

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

hatását nem tudták kellő mértékben reprodukálni. Az eddigi kőzettani vizsgálatok sze-
rint ugyanis a szilikátos kőzetek alakváltozása elsősorban a kristályok orientált feloldó-
dásával és újraképződésével kapcsolatos (R i e c k e-elv) , másrészt az alakváltozás köz-
ben összetört kristályok összeforrasztásával jár (annealing recrystallization) . Mindkét
folyamat különösen nagy hőfokon jelentős.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a leírt kísérletek nemcsak az anyag szer-
kezetére és alakváltozására vonatkozó ismereteinket bővítették, hanem a földtani szel*
kezetek és a bennük résztvevő anyagok kialakulására és mozgására is új szemléleti
alapot adnak.

IRODALOM — JTHTEPATYPA — LITERATURE

1 . F a i r b a i r n, H. W. : Structural petrography of deformed rocks. Cambridge,
1949. — 2. Jof f é, A. : The physics of crystals, New-York, 1928. (Idézet 1.-ben) —
3. G r i g g s, D. : Experimental flöw of rocks. Bull. Am. G. S., 51, 1940. — 4. T u r n e r,
F. J. és mások : Plastic deformation of dolomité rock at 380 °C. Am. Journ. Sci. 252,
1954. — 5. Deformation of Yule marble, I — V. Bull. Am. G. S. 62. 853 — 906 és 1385 — 1406.
old., 1951, és 64., 1327—1342. old., 1953. - 6. Haudin, J. és Fairbairn, H. W. :
Experimental deformation of Hasmark dolomité, Bull. Am. G. S., 66, 1 955. — 7. Róbert-
s o n, E. C. : Experimental study of the strength of rocks. Bull. Am. G. S. 66, 1955.

HoBbie onbiTbi no (})M3>meCKHM CBOHCTBaivi ropHbix nopoa

E. EAJIbRAH
Pe3iOMe

Teopim o fle<})opMaunnx BemecTBa B noBbiinaiomeHCH Mepe ocHOBbiBaeTca Ha AaHHbix,
noaynaeMbix b upopecce aHamm KpncTaaaoB u ropHbix nopoA. OcoöeHHoe 3HaHeHne mvieeT
ii3yqeHiie noBeaemiH ropHbix nopOA npii bwcokom AaBJiemiH u TeivinepaType h b npncyTCTBiui
pa3jiHMHbix Mo6uan3npyiomHX BemecTB. HccaeaoBaHHH aBTopa oöpamajiu BHHMaHue Ha
cxoactbo Me>Kay Ae^opMamieií ropHbix nopoA, cJioweHHbix h3 xoporno cK0Jib3Hinux MHHepa-
jiob (Ka/weHHbie cojih, nme, H3BecTHHK, aojiomht, iviea) h Ae^opMauneH MeTaaaoB. TaKHM
o6pa30M, yKa3aHHbie ropHbie nopoAbi 33HnMaioT MecTO MewAy MeTajuiaMu h wecTKHMu b Tec-
HOM CMbICJie, CHJlHKaTHblMH TOpHblMH nopoAaMii. /JetfiopMauHH npOIICXOAHT B nOCJieAHHX
MacTbio nyieM KpiicTanjioSjiacTHBecKnx npoqeccoB, a nacTbio nyTeM cBapKH oÖJiOMOMHbix
3epeH MiiHepaaoB.

Recent experiments on the physical properties of rocks

B. BALKA Y
Abstract

The theory of the deformations of matter tends to bebasedin an increasing de-
gree upou experimental data derived from work on crystals and rocks. Detailed investigat-
ions were carried out concerning the behaviour of rocks under the influence of liigh
pressure and temperature and different mobilizing Solutions. The experiments have
proved that the rocks formed by minerals of well-developed gliding properties — such
as lialite, gypsum, limestone, dolomité and ice — exhibit deformational cliaracteristics
resembling closely those of metals. The rocks mentioned occupy an intermediate position
between ductile metals and materials rigid in the stricter sense such as silicatic rocks.
In the latter deformation takes piacé partly by crystalloblastic processes, partly by the
annealing recrystallization of fractured crystal grains.

IRÁNYMENNYISÉGEK ÁBRÁZOLÁSA A FÖLDTANBAN

BAIyKAY BÁLINT

az EI/TE Geofizikai Tanszékének tanársegéde

Összefoglalás : A cikk ismerteti az iránymennyiségek geometriai ábrázolási eljárásai közül a
földtanilag hasznosíthatókat és elemzi ezek területtartóságát, elkészítésük egyszerűségét és pontos-
ságukat.

Földtani munka közben gyakran válik szükségessé meghatározott irányított
mennyiségek ábrázolása, mint a rétegek, törések, közetrések csapás-, dőlés- vagy lap-
normális-irányai (statisztikus vizsgálatokban az utóbbit szokás megadni), ásvány-

szemcsék optikai tengelyének kris-
tálytani vagy ikertengelyének, kavi-
csok hossztengelyének irányai. A
vizsgált földtani testet (réteget, ka-
vicsot) egy gömb középpontjába
képzeljük és megkeressük azt a két
pontot, ahol a kérdéses irány a
gömb felületét döfi. Ezek közül az
egyenlítő fölé eső pontot (vagy ha a
pontok az egyenlítőre esnek, akkor
mindkettőt) tekintjük az illető irány-
ra jellemzőnek (póluspont). Ezek
csaknem minden ábrázolási rendszer-
nek közös vonásai. Az egyes rendsze-
rek inkább abban különböznek, ho-
gyan képezik le a gömböt sík felület-
re, vagyis papírra vethető, ábrában
szemléltetett, sokszorosítható for-
mába.

Erre a célra kezdetben az ás-
ványtanból ismert sztereografikus ve-
tület volt használatos. Ez a földtanban
jól ismert és hasznos vonása, hogy
szerkesztési célokra alkalmas. Statisz-

7. ábra. Sztereografikus vetület szélességi és hosszúsági
körhálózattal. A pontok az egyenletes gömbfelületi
eloszlás torzulását mutatják be — CTepeorpaoimecKaH
nPOeKUHH C KOJTbUeBOií CeTKOií lHHPHHbl H flOJirOTbl. Tomkh
yKa3biBaioT Ha HCKaweHue b paBHOiwePHOM pacnpefleneHmi
c®e PHHecKoii noBe pxhocth. — Stereographic projection
with a net of meridians and latitudes. The points re-
present the distortion of an uniform distribution on
the sphere

tikai vizsgálatok szempontjából nagy

hátránya, hogy erősen torzít. Ugyanis, ha a vizsgált pontok a gömb felületén egyen-
letesen oszlanak el, akkor a sztereografikus vetület központja körül erős sűrűsödés lesz
észlelhető (1. ábra.)

Ha azt akarjuk, hogy a vetület a póluspontok gömbfelületi elosztását torzítás
nélkül adja vissza, területtartó vetületet kell alkalmaznunk. Ilyen vetület a S c h m i d t-

288

Földtani Közlöny, LXXXV1. kötet, 3. füzet

háló, mely voltaképpen a gömbfelület szélességi és hosszúsági körrendszerének az egyenlítő
síkjára merőleges síkra való vetülete Lambert szerint. (A Lambert -féle vetítési
elvről és egy más sík alkalmazásáról alább lesz szó.) A S c h m i d t -hálóval ugyanazok
a szerkesztések elvégezhetők, mint a sztereografikus vetület hasonló elven alapuló Wulf-
hálójával. ez azonban nem torzítja el a gömbfelületi eloszlást. Hátránya, hogymegszer-

0 30 60 90 120 150 190 210 2^0 270 300 330 0

0

30

60

90

60

30

.0

2. ábra. Területtartó hengervetület, szélességi és hosszúsági körhálózattal. A pontok az'egyenletes gömb-
felületi eloszlás torzításmentes leképezését mutatják be — LtmiHHAPmiecKan npoeKiym, coxpauaiomaa
rmomaab c KonbueBoü ceTKOfi uiHPHHbi h AOJiroTbi. Tomkh noKa3biBaiOT H3o6pa>KeHne 6e3 HCKaweHHft
paBHOMe Photo pacnpeAenemm coepimecKOH noBSPXHocTH. — Surface-true cylindrical projection, with net
of meridians and latitudes. Fór explanation see fig. 1 .

3. ábra. Pincus-féle diagram — ;tnarpaM\ia 4. ábra. Egyenloközu kördiagram. Magyarázatért 1. az
niiHKvca. — Diagram of Pincus 1 — 2. ábrát — PaBHonpoMewyTOHHaa KO/ibneBaa AiiarpaM

Ma (cm. puc. 1 — 2) — Equidistant circular diagram.
Fór explanation see fig. 1—2.

kesztése igen bonyolult, ezért a gyakorlatban nyomdatechnikai úton vagy fénymásolással
sokszorosított Sclnnid t-hálót használnak.

Egy másik, sokkal egyszerűbben szerkeszthető területtartó hengervetületet a 2.
ábrán mutatunk be. Szerkesztése egyszerű, de a kördiagramhoz szokott szem számára
kevéssé szemléletes.

Eg-y háború után indult irányzat [1] a 3. ábrán látható ábrázolási módszert
vezette be. Előnye, hogy igen egyszerűen szerkeszthető, de az összes módszerek közt
ennek a legnagyobb a torzítása. Sokkal előnyösebb az egyenlőközű kördiagram (4. ábra).

Balkay : Irány menny iségek ábrázolása a földtanban

289

mely ugyanilyen gyorsan szerkeszthető és alig torzít. Előzetes tájékozódás céljaira ez a
vetületi ipus használható a legjobban.

Pontos munkára a S c h m i d t-háló egy módosított változata látszik legcélszerűbb-

5. ábra. S c h m i d t -féle háló számítása — PeiaeHHe cérna LLÍMHATa — Construction of the Schmidt net

nek. Ennél a szélességi és hosszúsági körök hálózatát területtartóan az egyenlítő síkjára
vetítjük. A területtartóság feltétele L ambert szerint :

Fu : F = ia : f,

ahol F a félgömb felszíne, f az egyenlítőkor területe, Fu az egyenlítő és a szélességi kör
közötti gömböv palástja, fa pedig az egyenlítőkor és a kérdéses szélességi kör vetülete
közti körgyűrű területe (5. ábra). (Meg kell említeni, hogy a kőzettani gyakorlat szerint
a szélességet a földrajzi szokással ellentétben a zenittől az egyenlitő felé számoztuk.)
Részletesebben a fenti egyenlet a

2 r n m : 2 v2 n — r2 — p2 : r2

alakot ölti. Innen

és mivel
tehát

m : r = r- — q2 : r2,
m = r cos a,
cos a : 1 = r2 — q2 : r2,

Q — r }/ 1 — cos a

Ezzel a képlettel számíthatjuk ki a területtartó kördiagram köreinek sugarait.
Az alábbi táblázatban 5°-onkint adtuk meg ezeket az értékeket, 1 0 cm sugarú alapkör
esetére :

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

290

5°

0,61

20°

2,46

10°

1,23

25°

3,06

15°

1,85

30°

3,66

35°

4,25

50°

5,98

40°

4,84

55°

6,53

45°

5,41

60°

7,07

65°

7,60

O

O

oo

9,09

o

O

8,11

85°

9,56

75°

8,61

90°

10,00

6. ábra. L a m b e r t -féle területtartó vetület — - ÍI PoenuHH no JlaMöePTy — The surface-true pro-
jection of Lambert

Ez a vetületi ípus (6. ábra) egyszerűen szerkeszthető, területtartó, tehát torzítás
mentes, és szemléletes. Tudomásunk szerint eddig még nem használták fel földtani
célokra.

összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a földtani iránymennyiségek ábrázolási
módjaiban tapasztalható sokféleség a módszerek mielőbbi egységesítését teszi kívána-
tossá. Ilyen egységesen használt módszer céljaira a Lamber t-féle területtartó vetület
látszik a legalkalmasabbnak.

H3o6paweHHe BeKTOpoB b reo;iornH

B. EAJlbKAH
Pe3K)Me

B cTaTbe npiiBojHTCH Te cnocoőbi reoMeTptmecKoro n3oőpa>KeHiiH BeicropoB, KOTopbie
npnMeHHH)TcB b reojionm ; ohh aHa.in3iipyK)TCH h c toükii 3peHHH coxpaHeHHH ruiomaaH,
npOCTOTbl M tohhocth.

The representation of vector quantities in geology

B. BATKAY
Abstract

The methods of geometrical representation of vector quantities that are useful
in geological work are diseussed as to distortion and exactness as well as simplicity
of handling.

IRODALOM — JlHTEPATyPA — LITERATURE

1 . P i n c u s, H . J., Statistical methods applied to the study of rock fractures. Bulletin
of the Geological Society of America, 62, 2, 1951 .

FOSSZILIS NÖVÉNYMARADVÁNYOK A DUNÁNTÚLI ALSÓEOCÉNBEN

RÁSKY KÍNÁRA

a Nemzeti Múzeum Növénytárának tud. kutatója
(XU- táblával)

Összefoglalás: Magyarország dunántúli részén Tokodról, az alsóeocén köszénösszletből került
■elő az A nonaccae családba, Xylopiaecarpum eocaenicum n. g. et n. sp. néven besorolható termésmarad
vány. A ma élő Xylopia obtusifolia R e i t z. és Xylopia ferruginea H. F. et Th. terméseihez hasonlítható
■a maradvány.

Ugyancsak a Dunántúlról, l'első-Galla alsóeocén rétegéből került elő az Apocynaceae családba,
Apocynophyllum plumieroides Staub néven besorolható levélmaradvány. Hasonló levelei vannak
a ma élő Plumiera acuminata A i t., Plumiera lutea R i u z. et P a v. és a Plumiera alba I,. fajoknak is.

A budapesti Egyetemi Földtani Intézet gyűjteményéből két növénymaradványt
kaptimk meghatározásra. Az egyik tokodi alsóeoeén köszénösszletből került elő, a ma
élő Anonaceae család Xylopia génuszába tartozó terméssel hasonlítható össze és Xylo-
piaecarpum eocaenicum n. g. et sp. néven került leírásra.

A másik levélmaradvánv és Felső-Galla alsóeocénjéből származik. Ez a ma élő
Apocynaceae család Plumiera génuszának fajaival hozható rokonsági kapcsolatba.
Apocynophyllum plumieroides Staub néven került leírásra.

Xylopiaecarpum eocaenicum n. gén. et sp.

(Xlyl- tábla, 2. ábra)

Holotypus : 1 termés, az Eötvös borán d Tud. Egyet. Földtani Intézetének gyűjteményéből,

bocus typicus : Tokod, Magyarország dunántúli részén.

Stratum typicum : alsóeocén kőszénösszlet.

Derivatio nominis : rétegtani helyzetéről.

Diagnosis gén. et sp. Egy középpontból kiinduló és csillag alakban elhelyezkedő 9
ívesen hajlott tüsző-képződményből áll. Átmérője 7 cm, de lehetett valamivel nagyobb
is, mert egyik oldalán a tüszőszerű képződmények letörtek. Egv-egv tüsző hossza 5 cm
körül van, szélessége 6 — 10 mm között változik. A középből kiinduló képződmények
alapja keskeny, azután kiszélesednek, ívesen meghajolnak és aránylag tompa csúcsban
végződnek. A tüszők hengeresek, szélük ép, befűződés nem látszik rajtuk. A tüszőkön
hangsúlyozott varratvonal húzódik végig, amely a középvonaltól kissé eltolódik és
ezáltal a tüszőket hosszában két egyenlőtlen részre bontja. A varratvonal egyik oldalán a
tüsző 3 — 4 mm, a másik oldalán 6 — 7 mm széles. Magvak helye a tüszők felületén nem
látszik, a felület inkább simának, kissé bőrszerűnek tűnik.

Hasonló maradványt keveset ismerünk az irodalomból. K n o w 1 1 o n [1 : 278 :
: 49 : 5 — 6j írt le az észak amerikai Verme jo formációból (felsőkréta) Palaeoaster inquirenda
néven néhány hasonló maradványt . Knowlton maradványa abban tér el a magyar
lelettől, hogy azon több, 8 — 12, valóban levélszerű képződmény van. Az egyik ábrázolt
maradványon azonban ugyancsak 9, de levélszerű képződményt látni. Knowlton

292

Földtani Közlöny, LXXXV1. kötet, 3. füzet

példányain a levelek főere mindig pontosan a középen húzódik végig, a levelek nem
hajoltak be ívesen, mint a magyar leleten, hanem egyenesen állanak, illetve egy pontból
sugárszerűen ágaznak széjjel. Észak-Amerikából több példány is előkerült e bizonytalan
helyzetű maradványból, nemcsak a Vermejo formációból, hanem a harmadidőszaki
R aton formációból is.

Lesquereux Knowlton é-hoz hasonló leletet közölt [2 : 106: 16:2]
Sand Creek alsóeocénjéből Eriocaulon ? porosum néven. Az Eriocaulon ? povosum szintén
egy középpontból sugárszerűen kiinduló 9 levélből álló képződmény. A levelek hossza
4 — 5 cm, szélességük 7 mm, a csúcs felé keskenyedők. A főér mellett, vele párhuzamosan
szaladó oldalerek vannak, amelyeket sem a magyar, sem Knowlton leletein nem
látni. Knowlton nem tudta maradványát azonosítani Lesquereux marad-
ványával, és a magyar leletet sem lehet azonosnak mondani egyik maradvánnyal sem,
bár hasonlóság van közöttük.

A magyar leletet azonban össze lehet hasonlítani az Anonaceae család Xylopia
génuszának terméseivel. A Xylopia obtusifolia R e i t z, vagy a Xylopia aethiopica
A. R i c h. tüsző termései [3:36: 29] a legnagyobb hasonlóságot mutatják a tokodi
lelettel. A recens termések is hengeres tüszők, amelyeknek a belső oldalán varratvonal
fut végig. A ma élő Xylopia obtusifolia és Xylopia aethiopica tüsző termései ág végén
állanak, 9 — 10 sugárszerűen egy pontból terül szét. A tüszők is ívesen meghajlottak.
A terméseken befűződések is lehetnek, de sima lefutásúak is vannak. A tokodi lelet a
ma Cubában élő Xylopia obtusifolia R e i t z és a Xylopia ferruginea H. F. and Th.
faj terméséhez hasonlítható leginkább.

A leletről készített film-preparátumon néhány bizonytalan szögletű sejthatáron
kívül más nem volt látható. így az összehasonlításra nem volt használható.

A Xylopia fajok fák, vagy bokrok, amelyek ma Elő-India, a Maláj vidék, Új-
Kaledónia területein élnek. A génusz elterjedt fajait megtaláljuk még Mexikóban és a
Nyugat-Indiától Braziliáig terjedő területeken is.

Apocynophyllum plumieroides Staub
(XL,I. tábla, 1. ábra)

Egy levél lenyomata került elő a felsőgallai alsóeocénből. A levél csúcsa és alapja
sérült. A megmaradt levél mérhető hossza 16 cm, tényleges hossza jóval nagyobb volt.
A levél szélessége 5,3 cm. A levél hosszúkás lándzsa alakú, épszélű, bőrnemű. A csúcs
felé elkeskenyedő (itt csak 3 cm széles) s az alapja felé is elkeskenyedik. Alapja letörött,
a nyél szintén hiányzik. Erős főér halad a levél közepén, amelyből egymással párhuzamo-
san haladó másodrendű erek indulnak ki. Ezek a másodrendű erek a levél széle előtt
egymással ívbekapcsolódva egyesülnek. A harmadrendű érhálózat csak gyengén látszik a
levéllemez egyes részein.

Apocynophyllum leveleket gyakran említenek a harmadidőszaki flórákból az
európai és az amerikai leletekkel kapcsolatban is. Staub a Zsilvölgy felsőoligocén
flórájából írta le az Apocynophyllum plumieroides [8 : 388 : 43 : 2] levél maradványait,
amelyekhez leginkább hasonlít a felsőgallai levélmaradvány is. Miczinski Radács
környékéről (Eperjes mellett) Apocynophyllum grandifolium néven írt le [5 : 59 : 3 : 3]
hasonló levelet, amely csak abban tér el a felsőgallai maradványtól, hogy a levél alapja
jóval keskenyebb, mint a gallai levélmaradványon megmaradt rész. Azonban a gallai
levél hiányzó alapja is lehetett hasonlóan keskeny. Staub az Ap. grandifolium és Ap.
plumieroides levélmaradványait azonos fajhoz sorolliatónak tartja. Staub a Zsil-
völgyből, Miczinski Radácsról több Apocynophyllum levelet is említenek még,
ezek azonban nem hasonlíthatók a gallai levéltöredékhez, s eltérnek az Apoc. plumieroides
Staub maradványaitól is.

Rásky : Növénymaradványok a dunántúli alsóeocénben

293

Hasonló levelet írt le Knowlton [1 : 346 : 104 : 3 Apocynophillum linifolium
néven a Raton formációból (harmadidőszak) Colorado területéről. A Raton formációból
előkerült Ap. wilcoxensis B e r r y levelei már nem hasonlíthatók a gallai maradvány-
hoz. Az Apocynophillum crassum B e r r y [9 : 130 : 37 : 1 és az Apocynophyllum
preplumiera B e r r y [9 : 42 : 1 — 2] levelei a Wilcox csoport alsóeocén rétegeiből azonban
hasonlítanak a magyar leletekhez.

Eltérők a felsőgallai maradványoktól a Plumiera austriaca E 1 1 h. levelei, melyeket
Ettingshausen Alsó- Ausztriából, Staub Brennbergbányából említenek.
Weyland a rotti felsőoligocén flórából Plumiera nereifolia Wess. u. Web. néven
leírt levele kisebb, erezetében azonban hasonló a magyar lelethez. Heer Apocyno-
phyllum helvelicum néven leírt levelei is kisebbek, s bár erezetük hasonló, mégsem azono-
síthatók a magyar példánnyal.

Az Apocynophyllum plumieroides leveleit Staub a ma élő Plumiera lancifolia
J. M ü 1 1. és a Plumiera alba L. faj leveleihez hasonlította. Ugyancsak hosszú, nagy
levelei vannak azonban a ma Mexikóban élő Plumiera acuminata A i t. és Plumiera lutea
R u i z. et P a v. fajoknak is.

HcKOnaeMbie pacTHTejibHbie ocTaTKH H3 HHWHero 3oneHa TpaHcaaHyÖHM

K. PALUKH
Pe3tOMe

B paüone c. Tokoa, pacnoJiararomeMcn b 3aayHaücK0H qacru Bempim, b hii>khc-
aoueHOBon yrjieHOCHoií to.tuui Gbi.i oŐHapyweH otTaTOK nnoaa, omocHMoro noa H33BaHneM
Xylopiaecar púm eocaenicum n. g. et n. sp. i< ce.vieiícTBy Anonaceae. OcTaTOK cpaBHiiM c
naoaa.MH >KHBymnx b Hacronmee BpeiviH bhaob Xylopia obtusifolia Reitz. n Xylopia
ferruginea H. F. et Tli. Taioxe b 3aAynancK0M Kpaio, b nn>KHe-3oueHOBbix OT.ioweHimx
paiíoHa c. Oejibmé-rajma, 6bui oGnapyjKen ocTaTOK JiucTa Apocynophyllum plumieroides
Staub, othochmoto k cCMeiícTBy Apocynaceae. íloaoÖHbie jmcTbH nweioT xaioKe >kiibv-
LUHC b HacTOBinee BpeMH bhah Plumiera acumina'a Ait. h Plumiera lutea Ruiz. et
P a v.

Fossil plánt remains írom the Lower Eocéné of Transdanubia (Hungary)

by KLARA RÁSKY
Abstract

In the Transdanubian part of Hungary, írom the Lower Eocéné coal formation
of Tokod a fossil fruit came to liglit whicli can be inserted intő the Anonaceae
family under the narne Xylopiaecar púm eocaenicum n. g. and n. sp. and may be
compared with the fruits of the recent Xylopia obtusifolia Reitz. and Xylopia
ferruginea H. F. et Th.

Diagnosis : Xylopiaeca"pum eocaenicum n. g. and n. sp. Tliis fruit is composed
of 9 arch-like curved follicles which radiate írom a centre and are star-like arranged.
Diameter : 7 cm bút it might have been still somewhat greater, the follicles being
broken. Length of the single follicle : about 5 cm, breadth : 6^ — 10 mm. The base of
the follicles radiating írom a centre is narrow ; the follicles become then broader.
show an arch-like curvation and end in a relatively obtuse top. The follicles are
cylindrieal, their margin is entire, strangulation may be seen only seldom. Along the
follicles there is an accentuated suture, situated somewhat aside írom the middle-
line and dividing hereby the follicles lengthways in two unequal parts. The position
of the seeds on the surface of the follicles is undiscernible and may* be only suppo-
sed here and there. The surface of the follicles seems to be sinootli, rather leathery.

In the Lower Eocéné formation of the likewisé Transdanubian locality Felső-
Galla a fossil leaf was found ; it can be inserted intő the A pocynaceae family under
the name Apocynophyllum plumieroides Staub. The recent species Plumiera acunu-
nata Ait. and Plumiera lutea Ruiz. et P a v. have alsó similar leaves.

294

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötél, 3. füzet

TÁBLAMAGYARÁZAT — JIErEHflA — DESCRIPTION OF THE PEATES

XLI. tábla — Ta6;imia XLI. — Plate XLI

1. Xylopiaecarpnm eocaenicum n. gén. et n. sp. fosszilis termése — HcKonae.MbiM iutoa
Xylopiaecarpnm eocaenicum n. gén. et n. sp. (HioKHe-aoueH, ToKoa, TpaHCflaHyÖHH,
Bempnfl) — Impression of the fossil fruit of Xylo tiae -arpum eocaenicum n. g. et n.
sp. from the Lower Eocéné of Tokod (Transdanubia — Hungary).

2. Xylopia sp. Recens termés összehasonlításul — Cbokjih nnofl Xylopia sp. c ne. a bio
conocTaB.’ieiiHH. — Recent fruit fór comparison.

3. Apocynophyllum plumieroid.es Staub, fosszilis levél — HcKonaeMbiü jihct Apocy-
nophyllum plumieroides Staub ÍHn/KHe-aoueH, Oenbuié - Tanaa, TpaHcnanyŐHH,
BeHrpiiB) - — Leaf fossil from the Lower Eocéné of Felső-Galla (Transdanubia — Hun-
gary).

IRODALOM — J1HTEPATYPA — LITERATURE

1 . K n o w 1 1 o n, F. H. : Flóra of the Vennejo formation. L1. S. Geol. Surv. Prof.
Paper, 101. 1917. — 2. Lesquereux.k: The tertiary flóra. U. S. Geol. Surv.
of the Territories, 7. 1878. — 3. P r a n 1 1, K. : Anonaeeae, — in Engler — Prant 1 : 3.
1894. — 4. We y 1 a n d, H. : Beitráge zűr Kenntnis dér Rheinisehen Tertiárflora III.
Palaeontogr. Abt. B. 83. 1938. — 5. Miczinski, K. : Über einige Pflanzenreste
von Radács bei Eperjes. Jalirb. d. Ung. Geol. Anstalt, 9. 1891. — 6. Staub, M. :
Etwas über die Pflanzen von Radács bei Eperjes. Jahrb. d. Ung. Geol. Anstalt. 9.
1891. — 7. Staub. M. : A fossil Plumiera fajok. Természetrajzi Füzetek, 3. 1879. —
8. Staub, M. : Die aqiútanische Flóra des Zsilthales. Jahrb. d. Ungar. Geol. Anstalt.
7. 1887. — 9. B e r r y, E. W. : The lower eocene Wilcox flóra of the Southeastem
States. U. S. Geol. Surv. Prof. Paper 156. 1930. — 10. Gothan, W. — We y 1 a n d,
H. : Lehrbuch dér Paláobotanik . Berlin 1954. — 11. Vadász, E. : Eocén kérdések.
Földtani Közlönv, 72. 1942. — 12. V a d á s z, E. : Magvarország földtana. Budapest.
1953.

FOSSZILIS NÖVÉNYEK A MARTINOVICS-HEGYI (BUDAPEST)

FELSÓEOCÉNBÓL

RÁSKY KLÁRA

a Nemzeti Múzeum Növénytárának tud. kutatója
(XLII— XLIII. táblával)

Összefoglalás: Budapest területén a Martinovics-hegy (Kis-Svábhegy) felsőeocén rétegéből az
Actinorhytis eocaenica (Tuzson) nov. comb. pálma termése került leírásra. A ma élő Actinorhytis
calapparia Wendl. et Drude termésével hozható rokonsági kapcsolatba. A génusz ma élő egyet-
len faja a tropikus Kelet-India szigeteit lakja.

A másik maradvány a Monotes oeningensis (H e e r) W e y 1 a n d termésével azonosítható,
amelyet Weyland a ma élő Monotes caloneurus Gilg. terméseivel hasonlított össze és hozott
rokonsági kapcsolatba. Ma trópusok alatt él.

A Természettudományi Múzeum ősnövénytani gyűjteményében több régebbi
gyűjtésből származó termésmaradvány van a Martinovics-hegy felsőeocén képződményé-
ből. A majdnem gömb alakú, aránylag nagy termések gyakoriak, ezért számos hazai
gyűjtemény tűikben megtalálhatók. Egyéb növénymaradvány viszont csak gyéren
került elő e rétegekből. E feltűnő alakú termések Carya ventricosa (Brongnt.) U n g.
és Juglandites eocaenica Tuzson néven ismertek, az újabb vizsgálatok alapján azonban
az Actinorhytis génuszba sorolhatók és Actinorhytis eocaenica (Tuzson) nov. comb.
néven kerülnek leírásra. A martinovicshegyi eocén mészkőrétegekből másik érdekes
maradvány is előkerült, a Monotes oeningensis (H e e r ) W 1 d., amelynek rendszertani
helyzetét újabban Weyland tisztázta.

Actinorhytis eocaenica (T uzson) nov. comb.

(XLII, tábla, 1-5, ábra)

Syu. : Carya ventricosa (Brongn.) Ung. in S t a u b, M. : Magyar Földtani Intézet Évi Jelen-
tése, Budapest 1885, p. 187.

J uglandites eocaenica Tuzson in Tuzson, J.: Magyar Földtani Intézet Évkönyve, 21. köt,
Budapest 1913, p. 227, t. 16. f. 2—3.

Lektotípus : 1 termes. Magyar Természettudományi Múzeum \ alaeohotanikai gyűjteményében,

Nr. 56. 145. 1.

Paratípus : 2 termés, uo. Nr. 56. 146. 1 és 56. 1'8. 1.

Stratum typicum : felsőeocén (bartoni emelet alsó rétege), uummulinás-ortofragminás-orbitolinás mészkő.
Locus typicus : Budapest, Martinovics-hegy.

Derivatio nominis : Tuzson által választott species név.

Diagnosis : A pálmatennés nagy, gömb alakit, egyes példányok csak kissé ellip-
tikusak. Hosszúságuk : 5,5 — 3,5 cm, szélességük : 5,5 — 4,5 cm között ingadozik. A
felületük barázdált. A barázdák hol mélyebben látszanak, hol már lekopottak, teljesen
szabálytalanul hálózzák be a termés felületét és különböző alakú tereket zárnak közre.
A barázdált felületen rostok maradványai is kivehetők. A termés egyik végén tompa
csúcs látszik, a másik vége lapos.

E terméseket Staub Carya ventricosa (B r o n g n i a r t) Ung. néven em-
líti [4 : 187] a Martinovics-hegyről, a Magy Áll. Földtani Intézet gyűjteményéből.
Ugyancsak e gyűjteményből Stur D. hasonló névvel határozott meg egy példányt.

296

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

Schafarzik F. az Esztergom melletti Kisstrázsa hegyen talált hasonló termése-
ket, amelyeket teljesen azonosítani tudott a budai martinovicshegyi példányokkal és
szintén Carya ventricosa néven közölt [3 : 520] . Schafarzik megjegyzi, hogy a ter-
mések a nummulites tschihatscheffis, nummulinás-ortofragminás mészkőből kerültek
elő. Később Tnzson megállapítja, hogy e termések a Carya ventricosa dióval
azonosíthatók [5 : 227 : 16 : 2 — 3] és a Juglans nigra termésekkel hasonlítja össze. E
Juglans nigra termésekkel azonban nem tudja azonosítani a martinovicshegyi marad-
ványokat és feltételezi, hogy azoknál a csonthéj alakjára és felületi jellegeire alapítot-
ták az összehasonlítást. A martinovicshegyi maradványoknál Tuzson szerint a termé-
sek húsos perikarpimna nyomódott be a kőzetbe és a dió csonthéjából semmi sem
maradt meg.

E termések rendszertani hovátartozását nehéz megállapítani. A Juglans és a
Carya termések bizonyos vonatkozásokban hasonlók. Az Actinorhytis termése azonban
teljesen eltér a Juglans és a Carya termésektől is. Az Actinorhytis eocaenica termés-
maradványa sokkal nagyobb, a barázdáltságon kívül semmiféle bordázottságot nem látni
rajta. A rostos pericarpimnból csak nyomok maradtak meg. Az endocarpitmi közepét
kőzetanyag töltötte ki. A 16 példány pálmatermés a Carya és Juglans tipusú termés-
maradványoktól jól elkülönül.

A leírt ősi termések között sem találtunk hasonlót a rendelkezésünkre álló iro-
dalomban. B e r r y Attalea gunteri néven a floridai eocénből írt le egy 30 mm átmérőjű,
majdnem gömb alakú termést, azonban ez hosszanti irányban erősen barázdázott, nem
hasonlítható az Actinorhytis eocaenica terméséhez. Scott Palaeophytocrene hancochii
néven a clamoi eocénből egy 6,5 cm hosszú, 3,5 cm széles termést ismertet, de ez sem
azonosítható a martinovicshegyi maradványokkal. Scott említi ugyan a Heisteria
J a q. és Scorodocarpus B e c c. terméseit, de ezek is eltérők az ő és a magyar leletektől
egyaránt. Attaleinites apiculata néven Tuzson is említett terméseket a Budapest
melletti Pálvölgy oligocénjéből, de ezekkel sem hasonlíthatók össze az Actinorhytis
termései.

Ha a recens termések között keresünk hasonlót, akkor a legnagyobb megegyezést
az Actinorhytis calapparia Wendl. et Drude terméseivel találjuk. Herbariumi
példány nem állt rendelkezésünkre, ezért Scheffer ábráival 1 2 : 23 hasonlítottuk
össze. A ma élő Actinorhytis calapparia Wendl. et Drude ( = Areca cocoides
Griff., Areca calapparia B 1., Seaforthia calapparia Mart.) 40 méter magasságot is
elérő, sudártörzsű pálma, amelyen csak a törzs tetején van lombkorona és a lombkorona
alatt találják a virágzatot. A pálmalevelek szárnyaltak, az egyes levelek egy főerűek
és a levél alsó szélén még egy erős marginális ér hiízódik. Az egyes levelek lándzsásak,
végük fogazott, a levelek csúcsa kihegyezett. A termést vastag, húsos és rostos peri-
karpium veszi körül, az endokarpiumot kemény, száraz, de vékony kéreg határolja
el. Mai elterjedési területe a pálmának a Maláj i félsziget, Szumátra, Jáva, Bomeo,
Celebes, Ainboina és Új -Guinea.

Monoles oeningensis (H e e r) W e y 1 a n d
(XUI. tábla, 6. ábra.)

Egyetlen virágmaradvány került elő a martinovicshegyi eocén mészkőből. A ma-
radvány öt sziromlevélből áll, közepes megtartású példány. Régi gyűjtésből származik.
Átmérője 3,5 cm. az egyes sziromlevelek hossza 1,8 cm. legnagyobb szélessége 1,2 cm.
A sziromlevelek toj ásdad alakúak, általában a középvonalban a legszélesebbek. A szirom-
levél csúcsa tompán lekerekített vagy kissé hegyesebb, az alapján félhold alakban kiöblö-
södött. A sziromlevelek párhuzamosan erezettek, az erek a levél széle felé irányulnak.
A sziromleveleken az erezet hálózatos kialakulása is megfigyelhető. A sziromlevelek

Rásky : Növények a martinovicshegyi felsőeocénből

297

közepén aránylag nagy ötszögű tereeske látszik, amelynek a közepén még a mag függesztő
része is kivehető.

A martinovicshegyi virágmaradvány hasonlít B e r g e r [6 : 104: 1 55 — 1 58]
Monotes oeningensis (H e e r) W 1 d. néven leírt és ábrázolt maradványához, amely
Bécs közeléből, a Laaerberg felsőpannon rétegeiből került elő. A martinovicshegyi
virágmaradvány nagyon hasonlít H e e r svájci flórájában [1859 : 18 : 103 : 21] Porana
oeningensis néven közölt maradványhoz is. Weylan d, aki e maradványok helyzetét
tisztázta és rokonságukat a Monotes génusszal megállapította, szintén ismertet a rotti
felsőoligocén flórából [15 : 109 : 13:9 — 13] Monotes macvanthus néven maradványokat.
A martinovicshegyi maradvány Weyland 13. tábláján a 13. ábrának rövidebb,
szélesebb sziromlevelű formájához hasonlítható leginkább. Ezért is csatlakoztunk
B e r g e r felfogásához, aki Monotes oeningensis néven elválasztotta a Monotes macvanthus
keskeny, hosszú sziromlevelű formáktól a rövid és széles sziromlevelű virágokat.

W e v 1 a n d a Monotes caloneurus G i 1 g. virágjaihoz hasonlította e fosszilis
maradványokat, azonban a rövidebb, szélesebb sziromlevelű alakok a Monotes africanus
A. De. alakjaihoz is hasonlíthatók. A Monotes fajok legnagyobb része ma a trópusok
alatt él.

McKonaeMbie pacTemm H3 Bepxne-aoueHOBbix cjioeB ropbi MapTHHOBHq r. EynaneuiT

K. PALUKH

Pe3ioMe

B BepxHe-aoueHOBbix cjiobx ropw MapTiiHOBim (ropni KHin-lilBaöxeflb), Ha TeppuTopmi
r. Byflancun, 6bui oŐHapyníen naofl naubMbi Actinorhytis eocaenica (Tűz són) nov.
comb., KOTopbiü mo>kct őbiTb npiiBeaeH b poacTBeHHbie cbh3h c ruioaaiviH >KBBymero b hbcto-
Hujee Bpe.wfl Bírna Actinorhytis calappavia Wendl. et D r u d e. BTopwM oct3tkom hbjth-
eTCH 0CT3T0K nno/ia Monotes oeningensis (H e e r) Weyland, KOTopbiü B e ií ji a h a
cpaBHHJi c n.noaaMH >KHBvmero b Hacromuee BpeMH BH/ia Monotes caloneurus G i I g.

Fossil plants írom the Upper Eocéné of the Mount Martinovics, Budapest

KI/ ARA. RÁSKY
Abstract

From the Upper Eocéné beds of the Mount Martinovics (Kis-Svábhegy) situated
within the territory of Budapest a fruit of the palin Actinorhytis eocaenica (Tuzson)
n. comb. came to light. It can be brought in affinity with the fruits of the recent Actinorhy-
tis calappavia Wendl & Drude.

Diagnosis : Actinorhytis eocaenica (Tuzson), nov. comb. The fruit of the
palm is big, spherical ; somé speeimens are somewhat elliptic. Tength : 5,5 — 3,5 cm,
breadth : 5,5 — 4,5 cm. The surface of the endocarp is sulcate. The ridges are partly well
discernbile, partly, however, alreadygroundoff. Tliey form an entirely irregular network
on the surface of the endocarp and enclose areas of different forms. On the sulcate surface
remains of fibres are alsó diseernible. One end of the fruit is somewhat more acute, the
other rather obtuse.

Another fossil found here is a fruit of Monotes oeningensis (H e e r) W e y 1 a n d
which has been compared by Weyland with tliose of the recent Monotes caloneu-
rus G i 1 g.

TÁ lií.AM AGYA RÁZAT — JIErEHflA — DESCRIPTION OF THE PI<ATES

XLII. tábla — TaSjniua XUI. — Plate XL1I

1 — 3. Actinorhytis eocaenica (Tuzson) nov. comb., — >Kejio6KOBaTO-noBepxHOCTHbiu
SHAOKapmiH — Endocarp with sulcate surface.

4. Actinorhytis eocaenica (Tuzson) nov. comb., kissé összenyomott endokarpiuma
— HeMHoro cnjnocHyTbiH OHAOKapnuií — Endocarp, somewhat eompressed.

6 Földtani Közlöny

298

Földtani Közlöny, LXXXVl. kötet, 3. füzet

5. Aclinorhytis eocaenica (Tűz són) nov. comb., endocarpium keresztmetszete —
nonepeMHbiü pa3pe3 3HA0Kapnna — Endocarp transverse section.

6. Mon tes oeningensis (H e e r) Weyland, virágmaradvány — Oct3tok UBeTa —
Possil flower.

XLIII. tábla — Ta6;iHga XLI1I. — Plate XLIII

1. Actincvhytis calappavia Wendl. et Drude, recens termése — Hobuh ruiofl

— Recent fruit (according to Scheffer).

2. Actonorhytis calappana Wendl, et Drude, recens termés hosszmetszete. —
npoAOJibHbift pa3pe3 HOBoro iuioga — Recent fruit, longitudinal section (according to
Scheffer).

3 — 5. Actincrhytis calapparia Wendl. et Drude barázdált felületű endocarpiumok.

— >KejioÓKOBaTO-noBepxHOCTHbie 3HA0KapniiH — Endocarps with svdcáte surface (ac-
cording to Scheffer).

IRODALOM — JIMTEPATYPA — EITERATURE

1 . V a d á s z E. : Magyarország földtana, Budapest 1953. — 2. Vadász E. :
Eocén kérdések. Földt. Közi. 1942. — 3. Schafarzik F. : Carya gyümölcse az
esztergomi Nnmmulites Tschihatscheffi mészkőben. (Eine Carya-Frueht in Nummulites
Tschihatsclieffi-Kalkstein bei Gran.) Földt. Közi. 1 888. — 4. Staub M. : A Magyar Áll.
Földtani Intézet phytopaleontológiai gyűjteményének állapota az 1885. év végén. Magy,
Áll. Földt, Int. Évi Jel. 1885. — TuzsonJ.: Adatok Magyarország fosszilis flórájához.
Magy. Áll. Földt. Int. Évkönyve, 21. 1913. — 6. B e r g e r, W. : Die altpliocene Flóra
des Eaarberges in Wien. Palaeontographica. Abt. B. Bd. 97. Eief. 3 — 6 Stuttgart
1 955. — 7. Bowerbank, J.S. : A history of the fossil fruits and seeds of the London
Clay. London 1840. — 8. Chandler, M. E. J. : Somé upper cretaceous and eoeene
fruits írom Egypt. Bull. of the British Mus. Nat. Hist. Geol. 2. No 4. London 1954. —
9. S c o 1 1, A. R. : Fossil fruits and seeds from the eoeene Clarno formation of Oregon.
Palaeontographica, Abt. B. Bd. 96. Lief. 3 — 6. Stuttgart 1 954. — 10. Bentham, G.- —
H o o k e r, J. D. : Genera plantarum. London 1 883. — 11. W e n d 1 a n d, H. —

Drude, O. : Pálmáé Australasicae. Linnaea, 39. 1875. — 12. Scheffer: Sur
quelques paliniers du groupe des Arécinées. Ann. Jard. Bot. Buitenzorg, 1 1. 1876. — 13.
Blume, C. L. : Rumphia, Lugdun. 1836. — 14. H e e r. O. : Die tertiáre Flóra dér
Schweiz. Winterthur, 1855. — 15. W e v 1 a n d, H. : Beitráge zűr Kenntnis dér rhei-
nischen Tertiárflora II. Palaeontographica, Abt. B. 83. 1938.

PALAEODICTYON AZ ERDÉLYI KÖZÉPSŐMIOCÉNBŐL

FUCHS HERMÁNK*
a kolozsvári Bolyai-egyetem lektora

Összefoglalás: A Meneghini által Palaeodictyon néven leírt kérdéses ősmaradványok

Erdély területén is aránylag elég ritkák. 1951-ben Salauta (Kis-Szálva) völgye alsómiocén hidalriiási
rétegekből kerültek elő Palaeodictyon maradványok, melyek valószínűleg a P. tellini S a c c o alak-
körébe tartoznak.

A leírt lelet a méretek alapján a P. május Meneghini fajjal azonosítható. Ez az első Palaeo-
dictyon lelet Kolozsvár üledékes képződményeiből már azért is figyelemre méltó, mert az ősmaradvá-
nyokban nagyon szegény, flis-szeríí, középsőmiocén (helvéti-tortonai ?) homokköves, agyagos dacittufás
rétegekből származik, mint Ilié tordai es Török Z. papfalvi leletei s így bizonyos mértékig, helyileg,
korjelző is lehet. A szerző a Palaeodictyon kérdést továbbra is meg nem oldottnak tartja, de szerves ere-
detét valószínűnek tartja.

I n k e y Béla feredőgyógyi első Palaeodictyoyi leletét 1879-ben Mattyasov-
s z k y J. ismertette M a r c k nyomán Glenodictyum néven. Azóta több helyen is elő-
került Erdélyben, mégis ez a sokat vitatott, még ma is kérdéses alakulat, elég ritkának
mondható. Az újabb romániai szakirodalomban Mircea Ilié [3], Bányai János
[2] és Török Zoltán 15] írtak le az Erdélyi medence területéről Palaeodictyon leleteket.
Az 1951 . év nyarán a Kis-Szálva völgyében, a Szálva és Teles közti területen, a középső-
miocén ún. hídalmási rétegek homokos, márgás, konglomerátumos rétegösszletében a
szürke, hieroglifás, szenes növényi maradványokban olykor meglehetősen gazdag ho-
mokkőlapok felületén, egymástól több kilométer távolságra, több Palaeodictyon mu-
tatkozott. Ezek mind egy kisebb „cellájú” típussal — valószínűleg a F alaeodietyon
tellini S a c c o val azonosíthatók. A hídalmási rétegekből ilyen maradványok eddig
még ismertetve nem voltak.

Ábel [1] szerint, lenyomat kitöltés (pozitívum). Példányunk nagyobb darab
töredéke. A kőzetlap valószínű alsó fele sima, felső fele, amelyiken a Palaeodictyon
is van, meglehetősen egyenetlen, csomós, barázdás (hullámbarázdák ?). A Palaeodictyon
háló néhol elmosott, torzított, máshol egészen sértetlen, jól kivehető. Az egyik hálószem
(„cella”) belsejében jól látható egy második hálószem kicsúcsosodó része (1. ábra nyíllal
jelzett rész). Az utóbbi a sekélyvízi keletkezésnek hullám-interferenciás magyarázatát
némileg alátámasztja. A palaeodictyonos kőzetdarab felülete Orbulinákra emlékeztető
apró, fekete (vasoxidos ?) csomócskákkal és apró, réteges szerkezetű, sárgásfehéres szí-
neződésű gömböcskékkel van telehintve. A hálószemek csaknem kivétel nélkül hat-
szögletűek, de nagyság, szabályosság szempontjából, az utólagos torzulásokat leszámítva
sem egészen egyformák. Mintegy 0,5 — 1 mm magas, átlagban 1 mm vastagok, legömbö-
lyítettek, oldalfalaik anyakőzet-anyagúak. Párhuzamos oldalfalak távolsága a háló-
szemek belsejében átlagban 8 — 9 mm, legalább (minimum) 5 — 6 nini, legfeljebb (maxi-
mum) 10 mm. Szemközti szögek távolsága átlagban 9—10 ram, legalább 8 — 9 mm,
legfeljebb 12 mm. Hálószemek oldalfal kerülete 33 — 36 mm, legalább 28 mm, legfeljebb

* Előadva a Természettudományi Társulat kolozsvári Köldrajz-Köldtani Tagozatának 1953. évi
január 16-i rendes ülésén.

6*

300

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

42 mm. Tehát a hálószemek (cellák) közel egyméretűek, az átlagnál kisebbek, erőteljesen
megnyúltak, szabálytalanok. A fentebbi méretek alapján Ilié és Bányai szeriirt a
Palaeodictyon május M e n. alakkörébe sorolhatjuk.

A Palaeodictyon eredetét Bányai 1939. évi, idézett dolgozatában megoldottnak
tekinti. Különféle halfajták ikracsomóinak lenyomatát látja bennük s ezért a Palaeopisco-
vum nevet hozza forgalomba. Szerves eredete valószínű. Hatszögletű, sejtes alakulata
az egykori élőlény eredeti jellegzetessége s nem másodlagosan jött létre. Ábel szerint
a Palaeodictyon összefüggésbe hozható olyan képződményekkel, mint a Littorina tengeri

/. ábra. Palaeodictyon május Meneghini. A nyíl a szövegben leirt, második síkban fekvő ,, cella” -
darabkára mutat — Palaeodictyon május Meneghini. CTPexina VKa3biBaeT Ha yqacroK „ímefiKH”,
pacnouararoinefiCH bo btopoíí nnocKoem ii onbicaHHOü b BeHrepcKO.u TeKCTe. — L,a fléche indique le
fragment de ,,cellule“ située dans le second plán, décrit datis le texte

csiga hatszöges petékből álló petecsomója. Bizonyos mértékig a szerves eredetre utal az
a tény is, hogy a Palaeodictyon csak bizonyos földtani időre (liász — miocén) korlátozó-
dik. A régebbi földtani korokból származó leletek hasonlók ugyan, de nem azonosítha-
tók a Palaeodictyonnal. így Hitchcock E. Batrachoides nidificans „faja,” mely
az észak-amerikai triász időszakból származik, továbbá az ugyanottani szilur időszaki
Batrachoides antiquor, Ábel szerint nem szerves maradványok és a Palaeodictyon-
nal sem azonosíthatók. A B. nidificans keletkezését S h e p a r d a hullámok és a szél
együttes .hatásával magyarázza, kicsiny és a nyílt víztükörtől elzárt, nagyon sekély tenger-
öbölben. Szerinte hasonló képződmények keletkezése, hasonló körülmények mellett,
ma is megfigyelhető.

Meggondolkoztató az is, hogy a szóban forgó kövület mindig csak az ősmarad-
ványokban nagyon szegény fáciesre szorítkozik (flis vagy adott esetben a középsőmiocén
„dési tufa” összlet).

A Torda — Kolozsvár— Papfalva vonulat középsőmiocén rétegeiből eddig ez a
harmadik Palaeodictyon május Mén. alakkörébe sorolható lelet. Török Z. papfalvi

Fuchs : Palaeodicíyon az erdélyi középsőmiocénből

301

lelete, melyet volt szíves tanulmányozás céljából átengedni, a hálószemek szabályos
elhelyezése, alakja és nagysága révén a P. carpaticum Matyasovszky (=P.
regnlare S a e c o) fajjal is vonatkozásba hozható. Fontos meghatározását az ép háló-
szemek kis száma megnehezíti.

HaxowaeHne Bn,ga Palaeodicíyon b cpeaneiviMOueHOBbix OTJiOH<eHH«x TpaHCiuibBanHH

X. OYKC
Pe3ioMe

B nocJie/mee Bpeivm HeKoropbie 3K3eMnanpbi Palaeodicíyon 6buin HaiiAeHbi b t. h,
«xnAajibMamcKnx cjiohx» (hh>khhíí Anionén) AOJiiiHbi Kmu-CajibBa ( Sáláuta ) b MiioneHe
TpaHcmibBaHHH. Ho Bcen BepoHTHOcm ohh npnyponeHbi k rpynne P. teli. ni Sacco. P.
május Meneghini hbji hctch Haxo>KAeHneM h3 cpeAHero vmonena h h obijai oaevieinoM
0Kpy>KH0CTn r. KonoM<Bap (Cluj).

OpraHHMecKoe nponcxowAeHiie Palaecdiclyon OMenb Beponmo, oahako HanAenHbie
0CT3TKH eure He pa3pcuiaioT 3tot Bonpoc.

Nouvelle occurrence de Palaeodicíyon dans les sédiments miocénes moyens de la

Transsylvanie

H. FUCHS
Résunié

Derniérement on a trouvé dans les «couches de Hídalmás» (Miocéné inf.) de la.
vallée Kis-Szálva (Sáláuta) plusieurs exemplaires de Palaeodicíyon. I Is appartiennent
probablement á la forme P. teliin i Sacco. Le P. május Meneghini est une
trouvaille du Miocéné moven, c'est un élénient nouveau dcs environs immédiats de Ko-
lozsvár.

L’origine organique du Palaeodicíyon est probable, mais ce probléme n’est pás
résolu non plus pár la nouvelle occurrence.

IRODALOM — JIMTEPATYPA — LITTKRATUKTa

1. Ábel, O. : Vorzeitliehe Lebensspuren. Jena, 1935. — 2. Bányai J.:
Kövesedett halikralenyomatok. Erdélyi Múzeum. 44. köt. 1939. — 3. Ilié, M. : Asupra
prezentei cátorva spécii de Palaeodictyon in Románia. Dári de seamá ale sedintelor
Instit. Geol. al Romániei. Vol. 18. 1929 — 30, Bucuresti, 1931 . ■ — Matyasovszky J
A Glenodictyum egy új lelőhelye Erdélyben. Földt. Közi. 1879. — 5. T ö r ö k Z.: Palaeo-
dictyon lelet a papfalvi daeittnfa fedőjéből. (Kézirat) Kolozsvár, 1949.

ÚJ MÓDSZER ÉS KONZERVÁLÓANYAG ŐSMARADVÁNYOK

TARTÓSÍTÁSÁRA

KI,EIN JÓZSEF

a M. All. Földtani Intézet prcparátora

Összefoglalás: Szerző polisztirol beuzolos oldatát ajánlja ősmaradványok tartósítására. A teljes
átitatódást vákumban történő telítéssel éri el. E módszer előnye, hogy nagy szilárdságot biztosít és a
felület fénytelen marad.

Az eddig használatban levő tartósító anyagok (sellakkoldat, acetonos filmoldat
nitrólakkok) több hátrányos tulajdonságuk miatt nem felelnek meg tökéletesen céljuk-
nak. Új anyag kikísérletezése vált tehát szükségessé. Ennek az új anyagnak az eddig
használtakkal szemben a következő előnyei vannak : színtelen, tehát az ősmaradvány
színét sem változtatja meg. Fénytelen, tehát nem teszi fényessé a bevont tárgy felületét.
Száradás után igen nagy szilárdságú és jó kötőképességű. Nedvességnek, fényhatásnak,
ellenáll. Nem repedezik, olcsó, könnyen beszerezhető, egyszerűen és gyorsan előállítható.

Az oldat elkészítésének módja a következő :

Polisztirol nevű műgyantát üvegbe szórunk. Annyi benzolt öntünk rá, hogy ellepje.
Az üveget jól bedugaszoljuk és időnként felrázzuk. 4 — 6 óra alatt kristálytiszta méz-
sűrűségű oldatot kapunk. Ezt benzollal szükség szerint hígítjuk. A sűrű oldatot ragasz-
tásra, a hígat átitatásra használjuk. A polisztirol oldására olcsó technikai benzolt hasz-
nálunk. A benzol néha szennyessárga színű. Ezt úgy küszöböljük ki, hogy egy ledugaszolt
üvegben állati szénnel erősen összerázzuk. A szűrőpapíron visszamaradt szén kiszára-
dása után újra és újra felhasználható.

A tökéletes konzerválás lényeges feltétele, hogy a konzerváló oldat az ősmarad-
vány belsejébe is behatoljon. Ezért az eddigi felületi beecsetelés helyett légritkított tér-
ben való beitatást vezettem be, mint olyan eljárást, mely a konzerváló szert az ősmarad-
vány belsejébe eljuttatja. Ez az eljárás a következőképpen történik :

Feliilcsapos (vákuum) exsiecatorba beöntjük a folyadékot. Ebbe elhelyezzük
az átitatandó tárgyat. Vízlégszívóval vákuumot létesítünk az exsiccatorban. Ennek
hatására légbuborékok képződnek a folyadékban levő tárgy felületén. 4 — 5 órával a
buborékképződés befejeződése után a vákuumot megszűnt etjük. A tárgyat a folyadék-
ból kivesszük, puha, nem szálazó ruhával óvatosan szárazra töröljük. Legalább 24 órán
át szárítjuk, de nem hőforrás közelében. Célszerű a vízlégszívó és az exsiccator közé
szárítótomyot iktatni, nehogy a vízlégszívóból pára csapódjék le az exsiccatorban. Ha
terepen gyűjtünk, akkor a gondosan kiszárított anyagot többször ecseteljük be. így
szállítóképessé válik. A teljes beitatás laboratóriiuni munka. Az itt leírt anyagot és
módszert 1955. november elején vezettem be a Földtani Intézetben. Azóta rendszere-
sen és eredményesen alkalmazom.

HÍREK

ISMERTETÉSEK

0 b r u c s e v, A. V. (1863 — 1956) halála. 93 éves korában meghalt Obrucsev
Afanaszjevics Vlagyimir akadémikus, a legidősebb világhírű geológus, a Szocialista Munka
Hőse, háromszoros Lenin-díjas, számos kitüntetés birtokosa, a Magyar Földrajzi Társulat
tiszteleti tagja, a Eóczy-érem tulajdonosa.

Mint fiatal geológus beutazta a Kara Kuni sivatagot, Középső-Ázsiát és Észak-Kina
nagy részét, Mongóliát és Szibériát. Ide vonatkozó munkái nemcsak e területek földtaná-
nak forrásmunkái, hanem a földtan számos általános törvényének, jelenségeinek alap-
vető értékei. Kínában és Közép-Ázsiában folytatott kutatásai sirán Richtliof énnél
egyértelműen állapította meg a Jösz eolikus eredetét. A löszkérdés halála napjáig élén-
ken foglalkoztatta, s hozzánk intézett ez év elején írt levelében érdeklődött a magyar-
országi lösz keletkezésére vonatkozó irodalmunk iránt. Mint írta, a fiatal szovjet geoló-
gusok és főként a geográfusok B e r g nyomán téves megállapításokat követnek a lösz-
képződésről. Úttörő munkát végzett az örök jég vizsgálata terén, s mint a Szovjetunió
Jégkutató Intézetének igazgatója, a kriológiai és talajfolyásos jelenségek terén elévül-
hetetlen érdemei vannak. Ezek vezették a legfiatalabb kéregmozgások (neotektonika)
fölismerésére is.

Röviddel halála előtt még élénk levelezésben állott Prinz Gyula és V a d á s z
Elemér professzorokkal. Leveleiből kitűnik, hogy a legutolsó időkig állandóan olvasott,
cikkeket írt és terveket szőtt újabb tudományos munkálatok elvégzésére. Nemrégiben
fejezte be Kína geomorfológiájának megírását és belekezdett Kína földtanának feldolgo-
zásába. Ennek megírására már nem kerülhetett sor, pedig, mint írta, a kínai kartársak
még sokáig nem lesznek abban a helyzetben, hogy országuk összefoglaló földtanát meg-
írhassák.

Velünk való kapcsolatát és a közös tudományos kérdésekhez való viszonyát
érzékelteti az Izvesztija 1956. évi 5. számában, a magyarországi löszről írt újabb magyar
tanulmányok most megjelent kritikai értékelése. Ebből közöljük a következő részleteket :
„Azok, akik a löszkérdéssel foglalkoznak, tudják, hogy az a magyar Alföldön is elterjedt.
Már a XIX. században foglalkoztak ezzel a lösszel, ugyanúgy, mint Németországban ;
a kutatók itt is megkülönböztetik a típusos rétegzetlen löszt, amely helyenként nagy vas-
tagságot ér el, és a löszszerű kőzeteket, melyek lerakódásában nemcsak a típusos löszt
alkotó, messziről ideszállított por vesz részt, hanem a víz is. Ez okozza sajátos szerkeze-
tét is, amely eltér a típusos lösz szerkezetétől.”

A Magyar Tudományos Akadémia rendezte Alföldi Kongresszus, valamint az azóta
megjelent, lösszel foglalkozó tanulmányok anyagát összesítve kiemeli, hogy a lösz rend-
szerezésével megbízott akadémiai bizottság „egy liidroklasztikus csoportot is megkülön-
böztet . . . ; ezek eredetük szerint szintén a löszhöz sorolhatók. Ezt a példát kellett volna
követniök a mi talaj kutatóinknak és azoknak a geográfusoknak és geológusoknak, akik
ezeket a talajokat a vízi eredetű talajokhoz sorolták és tiltakoztak azoknak a löszképződ-
mények közé sorolása ellen.”

„Feltételezem, hogy az összes geológusok engem igazolnak, hogy a talajok
rendszerezéséhez sokkal fontosabb a talajalkotó anyag, valamint a lösz eredetének
pontos és helyes meghatározása és nem az anyag lerakodási helyének és a lerakódás mód-
jának megjelölése. Utóbbi megjelöléseknek nem az első és legfontosabb, hanem csak a
második és a harmadik helyet kell elfoglalniok a rendszerezésnél.”

„Mindazok az üledékek, amelyek a szelek által messziről szállított porból állnak,
a por anyaga bármely területről származzék is, a lösz kategóriájába tartoznak. A lerakó-
dás helye és módja csak másodsorban jön figyelembe a lösz, mint elsődleges, nemréteg-
zett, pórusos kőzet, a szó pontos értelmében vett lösz és a másodlagos vagy harmad-
lagos löszszerű kőzet meghatározásánál, amely álló, vagy folyóvízben rakódott le és elvesz-
tette, kisebb-nagyobb mértékben, a löszt jellemző rétegzetlenségét és pórusosságát.

304

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

Ha ezt a körülményt figyelembe vették volna, a geográfusok és talajkutatók sok hibát
és szabálytalanságot elkerülhettek volna.”

Hatalmas szaktudományi munkásságán kívül, kiterjedt ismeretterjesztő munkát
is végzett. Több tudományos fantasztikus kalandos regényt írt a földtan széleskörű megis-
mertetése céljából. Ezek közül legismertebb a Plutónia című könyve, amely „Utazás
Plutóniába” címen magyarul is megjelent, két kiadásban is. Nagy érdeklődés fogadta
egyéb magyarra fordított könyvét is. Ezeket sok más idegen nyelvre is lefordították.

Obrucsev halálával a magyar földtan és földrajz közvetlen nagy barátját
veszítette el, akinek emlékét kegyelettel és tisztelettel őrizzük.

Mauritz Béla 75 éves. Születésének 75. évfordulóján a Magyar Földtani
Társulat és a M. All. Földtani Intézet meleg ünneplésben részesítette Mauritz
Bélát, az Eötvös Loránd Tudományegyetem volt érdemes professzorát. Mauritz
Béla több mint három évtizeden kérészeid vezette a Tudományegyetem Ásvány- Kőzet-
tani Intézetét s ma is részt vesz a magyar földtani kutatásokban. Születésnapja alkal-
mával a „Földtani kutatás kiváló dolgozója” kitüntetésben részesült.

P a p p Simon és Pávai Vájná Ferenc hetven éves. A Magyar Földtani
Társulat nevében szeretettel köszöntjük P a p p Simon és Pávai- Vaj na Ferenc
tagtársainkat. Társulatunk tiszteleti tagjait, hetvenedik életévük betöl-
tése alkalmából. P a p p Sünön és Pávai Vájná Ferenc nevét nemcsak az élet-
kor azonossága hozza együvé, hanem kimagasló földtani tevékenységük és a magyar
földtan fejlődésében betöltött jelentős tudománytörténeti szerepük is.

Együtt indultak B öckh Hugó vezetésével az erdélyi földgázkutatások szer-
vezett munkálataiban, amelyek az Erdélyi-medence földgázkincsének világraszóló
eredményeire vezettek. Mindketten, továbbra is hívek maradtak, megnehezített körül-
mények között is, a magyar szénhidrogénkutatás föladataihoz és ellenkező irányokban,
sokszor egymással szembenálló tudományos hittel és meggyőződéssel munkálkodtak
harcoltak azok megvalósítása és előbbrevitele érdekében. Mindig csak az azonos célt
tekintő eszközökkel és módon.

P a p p Simonnak a dél-zalai olajterületek eredményes föltárása jutott. Pávai
Vájná Ferenc nevéhez a Magyar Alföld szénhidrogén kutatásának propagálása és
harcos megindítása fűződik. Ennek kapcsán föltárt földigáz helyi fölhasználásában és
a sűrűn jelentkező hévvíz és gyógyvizek általános jellegű energiaszolgáltató jelentősé-
gére hívta föl a figyelmet. Az annak idején nem méltányolt úttörő javaslatok most jut-
nak nagy népgazdasági jelentőséghez, más vámszedők nyomán.

.Nincs itt a helye, talán még ideje sem annak, hegy kiváló tagtársaink igen
jelentős földtani működésének magyar tragikumát részletezzük. Mindketten, ellenkező
előjellel ugyan, a magyar földtan történetének alulírottal együtt, ahhoz a nemzedéké-
hez tartoznak, amelyet „tragikus” megjelöléssel jellemeztünk.

A tragikumot felejtjük, fájdalmainkkal a jövőt intjük.

Tagtársainknak őszintén kívánjuk erőben, egészségben való további értékes
munkálkodásukat .

Pávai Vájná Ferencet a kormányzat ebből az alkalomból munkaérdem-
renddel tüntette ki. A kitüntetést az Akadémiai Földtani Főbizottság és az Álllami
Földtani Intézet augusztus 15-i együttes ülésén ünnepélyes méltatással adta át.

Satszkij akadémikus jubileuma. 1955. október 29-én ünnepelte Satszkij
Nyikolaj Szergejevics akadémikus, a Szovjetunió kiváló geológusa születésének 60. és
tudományos munkásságának 40. jubüeumát. Az ünnepi ülésre összegyűltek a földtani
tudományok kiválóságai, a tudományos intézmények vezetői. Scserbakov D. I.
akadémikus nyitotta meg az ülést és jellemezte Satszkij életét és munkásságát.
P e j v e A. V., a földtani tudományok doktora ismertette a Satszkij és munka-
társai által kidolgozott elméletet, amelynek alapján felismerhetők a tektonikai szer-
kezet fejlődési törvényei és előre jelezhető az üledékes takaró alatti gyűrt alapú tek-
tonikai szerkezet. Ezután felolvasták az ország minden részéből érkező üdvözleteket.
Satszkij akadémikus megköszönte az ünneplést. Kifejtette, hegy a tudományos
eredmények ma már nem egyes kiváló tudósok érdeme, mint az a múltban volt és saját
magát is csak egy nagy tudományos kollektíva szerény tagjának tekinti. Szerinte a
földtan ma hősi korszakát éli, mint a 19. század kezdetén. Az új kutatási módszerek

Hírek

Ismertetések

305

és a rokon természettudományok új eredményei alapján alapvető fogalmakat kell
újraértékelni, olyanokat, amelyeket sok évtizeden keresztül bebizonyítottnak tekin-
tettünk. Új irányzatok, új tudományágak jönnek létre a földtan területén is. A geo-
fizika és geokémia elméleti és gyakorlati eredményei egyformán nagyok, de nem kisebb
a földtan területén előttünk álló új szintézisek és a résztudományok eredményeit össze-
foglaló munkák jelentősége sem.

Schmidt E. Róbert K o s s u t h - díjas. 1956. március 15-én földtani
és vízföldtani tanulmányaiért a Kossuth-díj III. fokozatával és a velejáró 20 000 forin-
tos pénzjutalommal tüntették ki Schmidt E. Róbert választmányi tagunkat, a
M. Áll. Földtani Intézet osztályvezetőjét.

Kitüntetések. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa április 4. alkalmából
Földváriné Vogl Mária tagtársunkat a ,, Munka Érdemérem ”-mel tüntette ki.
Ugyanezen alkalomból az Országos Földtani Főigazgatóság F r i t s József és Rónay
András tagtársainkat a ,, Földtani kutatás kiváló dolgozója” kitüntetésben részesítette.

Tudományos minősítések. 1956. február 16-án tartott k meg Fan tó Gábor
„A rudabányai vasércvonulat földtani felépítése” c. doktori értekezésének vitáját.

; Az értekezés opponensei Szádeczky-Kardoss Elemér egyetemi tanár, aka-
démikus, Vendel Miklós egyetemi tanár, akadémikus, Földvári Aladár egye-
temi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora voltak. A színvonalas vita
alapján a Bizottság az értekezést egyhangúlag alkalmasnak találta a tudományok
doktora cím elnyerésére s ilyen értelmű javaslatot terjesztett a Tudományos Minő-
sítő Bizottság elé.

1956. május 3-án védte meg kengyel Endre ,,A Szarvaskő-környéki
titán-, vanádium-, vasérckutatás újabb eredményei” c. kandidátusi disszertációját. Az
opponensek véleménye s a vita alapján Bizottság kengyel Endre disszertációját
egyhangúlag alkalmasnak találta a kandidátusi fokozat elnyerésére. Az értekezés
opponensei Földvári Aladár és P autó Gábor, a föld- és ásványtani tudomá-
nyok doktorai voltak. A Tudományos Minősítő Bizottság a minősítési javaslatot
j elfogadta.

1956. június 15-én védte meg Papp Ferenc választmányi tag , .Magyarország
ásványvizei” c. kandidátusi értekezését, melyet az opponensek javaslata és a vita
alapján Bizottság a kandidátusi fokozat elnyerésére alkalmasnak talált. A Bizottság
javaslatot tett a Tudományos Minősítő Bizottságnak a kandidátusi fokozat megadá-
sára. Az értekezés opponensei Vitális Sándor, a föld- és ásványtani tudományok
doktora és Páter János, az orvosi tudományok kandidátusa voltak.

1956. június 19-én volt Mezősi József tagtársunk „Agyagásvány csoportok
minőségi meghatározása szíureakció alapján” c. kandidátusi értekezésének megvédése.
A Bizottság az opponensi vélemények és a vita alapján javaslatot tett a Tudományos
Minősítő Bizottságnak a kandidátusi fokozat megadására. Az értekezés opponensei
Sztrókay Kálmán és vS z ék y öl Fux Vilma, a föld- és ásványtani tudomá-
nyok kandidátusai voltak.

1956. június 19-én védte meg Haraszty Árpád „Adatok hazánk fiatalabb
harmadidőszaki flórájának fejlődéstörténetéhez a fás barnakőszenek mikroszkópos
vizsgálata alapján” c. kandidátusi értekezését. Bizottság javaslatot tett a Tudományos
Minősítő Bizottságnak az opponensi vélemények és a vita alapján a kandidátusi fokozat
megadására. Az értekezés opponensei Andreánszky Gábor és Hegedűs
Ábel, a biológiai tudományok kandidátusai voltak.

Lambrecht Kálmán halálának 20. évfordulója alkalmából a TTIT
Földrajz-Földtan Szakosztályának rendezésében Tasnádi-Kubacska András
mondott ünnepi emlékbeszédet. Lambrecht Kálmánról emlékezett meg Debre-
cenben tartott előadásában Kretzoi Miklós is.

Bányamérnöki és Földmérőmérnöki Karok Közleményei, XVIII. 1956.

A több mint 300 oldalas kötet számos műmelléklettel és ábrával méltó folytatója
az 1949 óta szüneteltetett sorozatnak. A kötetben angol, német, orosz nyelven közzé-
tett 22 dolgozat közül az első a 220 éves magyarországi bányamérnökképzésről emlé-

306

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

kezik meg. Egyébként a cikkek a bányamérnöki és földmérőmémöki karhoz tartozó
tanszékek legújabb kutatási eredményeit közlik. A kötet végén közölt bibliográfia
a bányamérnök]’ és földmérőmémöki karok oktatóinak 1945 — 1955. közötti irodalmi
munkásságát mutatja be.

Megrendelhető a Műszaki Egyetemi Karok Könyvtára, Sopron, Ady
Endre utca 5. cimen. A kötet ára : 100 Ft.

Nemzetközi Rétegtani Lexikon

Ez évi első számunkban hírt adtunk arról, hogy a Nemzetközi Rétegtani Lexikon
magyarországi része elkészült és nyomdába került. Most kaptuk kézhez a kefelenyomato-
kat ; ezzel kapcsolatban R o g e r professzor, a szerkesztőbizottság titkára a következő-
ket írja :

„A Magyarország rétegtanára vonatkozó kötet megjelenése biztosítva van. Ez a
körülmény nagy örömömre szolgál és felhasználom az alkalmat, hogy köszönetemet
fejezzem ki annak a kollektívának, amely ezt a nagy munkát elvégezte. Egyébként a
Lexikon második kiadása is tervbe van véve. A második kiadás számára már most el-
készíthetők a szükséges változtatások és kiegészítések.”

A Nemzetközi Rétegtani Lexikon a Mexikói Nemzetközi Geológus Kongresszusra
jelenik meg.

Az Akadémiai Földtani Főbizottság a tervezett bővített magyar kiadást Magyar-
ország földtanának készülő új kiadása és a népi demokratikus országok folyamatban
levő ilyenirányú együttműködési munkálatainak eredményeire való tekintettel, el-
halasztotta.

UapurHH, M. M. : Oőman reo.norMH (Általános földtan). Moszkva, 1956. 392 old.

Ara Magyarországon: 19 Ft.

Csarigin professzor könyve jó áttekintést nyújt a geológia, geofizikai és geo-
kémia legfontosabb területeiről Tekintettel azonban arra, hogy a könyv főiskolai hasz-
nálatra készült, kissé szűkreszabottnak találjuk.

A könyv bevezető részében a geológiai kutatások gyakorlati céljaival, a kutatások
módszereivel, a geológiai térképezés feladataival foglalkozik a szerző, majd pedig röviden
összefoglalja a geológiai kutatások történetét. Ez az összefoglalás azonban sajnálatos
módon egyoldalú : szinte kizárólag az orosz és szovjet kutatókkal foglalkozik.

Móga a tulajdonképpeni könyv három főfejezetre tagolódik. Az első fejezetben a
kristálytan, az ásványtan, a kőzettan és a tektonika elemeit tárgyalja. Tárgyát tekintve
ez a fejezet alkotja a könyv gerincét. A felsorolt témakörök bemutatására azonban mind-
össze 70 oldalt szentel a szerző. Az általa nyújtott kép tehát erősen elnagyolt : a könyv
inkább csak emlékeztető benyomását kelti.

A második főfejezet csillagászati, geofizikai és geokémiai szempontból tárgyalja
a Földet. Ez a főfejezet bolygónknak a Világmindenségben elfoglalt helyével, a Föld
alakjával, méreteivel, tömegével és szerkezetével, a földmágnességgel, a Föld hőház-
tartásával, a Föld belsejében uralkodó fizikai viszonyokkal, bolygónk kémiai összetételé-
vel, a Föld és a Naprendszer keletkezésével, végül a szárazföldek és a tengerek eloszlásá-
val foglalkozik.

A könyv harmadik főfejezete a dinamikus geológia főbb problémáit mutatja be.
Ez a fejezet a hidrogeológia, a limnológia, a szeizmológia, a vulkanológia, az orogenetika,
a glaciológia elemeit tárgyalja.

Láthatjuk, hogy a könyv meglehetősen nagy anyagot ölel fel, annak ellenére,
hogy a terjedelme kissé szűkreszabott. Ez az oka annak, hogy a szerző egyik kérdést
se tudja érdemlegesen tárgyalni.

A figyelmesebb olvasó számos hibát fedezhet fel Csarigin könyvében. így
például hiányoljuk a hegységképződéssel kapcsolatban a magmaáramlási elméletek
bemutatását, a Föld szerkezetével kapcsolatban nem emlékezik meg a fémfázis-elmélet-
ről, a Föld lapultságával kapcsolatban mellőzi Kraszovszkij éslzotov mérési
és számítási eredményeit, nem mutatja be a Földről mint háromtengelyű forgási ellip-
szoidról szerzett ismereteinket.

Helyenként nem értünk egyet a könyv szerzőjével a mű felépítése tekintetében,
így például nem indokolt, hogy miért kell a szárazföldek és tengerek eloszlásával a plane-
táris kozmogónia után foglalkozni. Nem egy helyen találkozunk ellentmondásokkal is.
Erre kirívó példa, hogy a 165. oldalon levő 7. táblázatban a Csendes-óceán legnagyobb
mélységét 10 170 méterben adja meg ; ezzel szemben a 168. oldalon található hipszogra-

Hírek — Ismertetések

307

fikus görbén már 1 0 830 méteres adatot közöl a szerző. Helyenként elavult adatokkal is
találkozunk. így például a 142. ábra a P és S hullámok útját mutatja. Jeffreys és
Gutenberg kutatási eredményei alapján, azonban ezt az ábrát ma már túlhaladott-
nak tarthatjuk.

A könyv legnagyobb fogyatékossága azonban az, hogy a csillagászati vonatkozású
részek nem megbízhatók. Ennek az oka az, hogy Csarigin kéziratát csak a moszkvai
Lomonoszov Egyetem geológiai és geokémiai tanszékének kutatói nézték át, a szakmai
ellenőrzésbe azonban egy csillagászt se vontak be. Ez az oka annak, hogy ez a fejezet
lényeges korrekciókra szorulna. Mutatóul csak néhány fontosabb hibát említünk meg.
A szerző a 12 Jupiter-hold helyett csak 9-ről, az 5 Uránusz-hold helyett csak 4-ről, a
2 Neptunusz-hold helyett csak 1-ről beszél, a fényév hosszát tévesen 3,15 • 1012 km-ben
adja meg, holott a fényév lineáris hossza : 9,46 • 1012 km. A Naprendszerhez nem az alfa
Centauri, hanem a Proxima Centauri van a legközelebb. A Nap a Galaxis centruma körül
való keringése során nem 600 km/sec, hanem 248 ± 6 km/sec sebességgel halad. A koz-
mogóniai elméletek tárgyalását O. J. S m i d t akadémikus elméletével zárja, holott az
elmúlt évek során a Szovjetunióban és nyugaton egyaránt igen figyelemreméltó újabb
eredmények születtek ezen a téren. így például legalább pár szóban meg kellett volna
emlékezni Feszenkov akadémikus és K r a t professzor, a nyugati kutatók közül
pedig Weiszácker ésAlfvén elméleteiről.

A mondottakat összefoglalva : a könyv tematikája helyeselhető, nagy anyagot
•ölel fel, vonalas ábraanyaga gazdag (néhány fényképreprodukciója azonban gyengén
sikerült) és az egész mű jó áttekintést nyújt. Jelenlegi formájában azonban még komoly
fogyatékosságai vannak. Ezért egy esetleges második kiadás esetében helyenként lényeges
korrekciókat és bővítéseket kell a könyv szerzőjének végrehajtania ahhoz, hogy a könyv
a maga elé tűzött célnak megfeleljen.

Zerinvárv

A r k e 1 I, W. J. : Jurassic Geology (A júra földtana). Olivér and Boyd Ltd.,
London 1956.

A regionális földtörténet gyűjteményes alapmunkája, a Letliaea geognostica, a
mezozoikumnál félbemaradt. A júra és a felsőkréta, valamint a harmadidőszak hiányzik.
Ugyanilyen hiányos az ehhez kapcsolódó Leitfossilien sorozat is, amelyben a júra Dac-
q u é tollából jelent meg. Nagy hiányt pótol tehát A r k e 1 1 most megjelent kiváló
könyve a Föld ismert júraképződményeinek tengeri faunák szerinti áttekintéséről. Ar-
kell, mint a júrafaunák egyik legkiválóbb ismerője, valóban avatott tollal, egységes
szemlélettel foglalja össze az idevonatkozó eddigi ismereteinket és azokból következő
éghajlati, ősföldrajzi, tektogenetikai és magmás működések júrakorú tér- és időbeli elter-
jedését.

A S m i t h W., a történeti földtan atyjának és O p p e 1 A., a rétegtani övék meg-
alapítójának, ajánlott könyv nyolc részre oszlik. Abevezető rész a rétegtani osztályozás
történeti fejlődését és összehasonlítását adja. A közismerten nagy tengeri hüllőkkel és
repülősárkányokkal jellemzett júraidőszakban apró emlősökön és fogas madarakon
kívül fejlett édesvízi puhatestű faunákat és uralkodó Ammonites-féléket találunk. A réteg-
tani ö vekre tagolódás mindenütt főként az utóbbiakon alapszik. Egyik nagy értéke a
könyvnek, hogy az utolsó évtizedek széttagolt Ammonites nevezéktanában a legkorsze-
rűbb, indokolt elnevezéseket adja.

A részletes területi tárgyalás Nyugat- és Dél-Európa, Afrika- Arábia, Dél-Ázsia,
Ausztrálázsia, Északkelet-Európa és Észak -Ázsia, Amerika és Antarktisz csoportosításban
történik. Ez lényegileg megfelel a júra állatföldrajzi tartományainak. A reánk nézve köze-
lebbi vonatkozású európai fejezet Brit szigetek, Párizsi medence és a Centrális tömeg
szegélye, Júrahegység, Nyugat-Németország, Alpok és Észak-Kárpátok, Balkán félszi-
get, Szardínia, Szicília, Olasz félsziget és Korzika, Ibériai félsziget és a Baleárok csopor-
tokra oszlik. A magyarországi júra a Balkán félsziget (7. fejezet) csoportjában található
az idevonatkozó irodalmunk megszívlelésre érdemes kritikájával, Bakony és Mecsek-
hegység, valamint Villányi dombok (189 — 191 . old.) címen. Utal arra, hogy Kovács L.
Phvlloceras tanulmányának ríj génuszai régebbi elfogadott nevek szinonimái. Figyelemre
méltó, hogy a villányi kallóvi faunában I, ócz y monográfiája szerint 1 6 határozott
bath-emeletbeli fajt jelöl meg. A Villahia densilobata T i 1 1 helyzetét kérdésesnek tartja,
az Aspidoceras rollieri Lóczy pedig kamra varrata és kanyarulatalakja szerint a Lyto-
ceratinae alcsalád új nemzetségének vehető. Ezek a kérdések a bakonyi júrafauna folya-
matban levő újravizsgálatával és a Villányi-hegységben talált új bath — kallóvi lelőhely
faunájának földolgozásával sorra kerülnek.

308

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

Az utolsó (VIII.) fejezet általános áttekintés és eredmények címen a júratengeri
birodalmakat, éghajlatot, szárazföldi pajzsok, párkányok, mozgékony övék és geoszinkli-
nálisok korszerű kéregszerkezeti viszonyait, majd a vulkanizmust és a diasztrofikus jelen-
ségeket tárgyalja. Végül, a területi tárgyalás szerint csoportosított gazdag irodalomföl-
sorolás zárja a könyvet.

A könyv világos, tömör tárgyalási módja könnyen áttekinthetővé teszi a hatalmas
jura ismeretanyagot. Szelvények, vázlatos rajzok és táblázatok nagy mértékben segítik
a használhatóságot s 1 6 táblán 95 szintjelző vezető Ammonites képe nagy segítség lesz
nemcsak az alakok biztos fölismerésében, hanem a legkorszerűbb megnevezések tudatosí-
tásában. A könyv kiállítása elsőrendű, ami nem kis mértékben elősegiti a használhatósá-
got is.

Mindent egybevéve, ez a könyv nélkülözhetetlen alapmunkája lesz a júra rétegtan-
nak, s magyarországi júratanulmánvainkhoz is kellő időben érkezett.

Vadász

^roblems of Clay and Laterite Genesis (Agyag és laterit származási kérdések).
Az amerikai bánya és kohómérnökök intézetének 1951. évi. közgyűlésén elhangzott elő-
adások gyűjteménye. New York 1952.

A kötet 16 előadás anyagát ismerteti. Ezeknek csak egy része foglalkozik bauxit -
tal kapcsolatos kérdésekkel, más részük az agyagásványokat és az agyagelőfordulások
keletkezését tárgyalja.

Figyelmet érdemel Frederickson A. F. dolgozata, mely az ásványtan
genetikai jelentőségével foglalkozik. Bizonyos ásványok jelenléte vagy hiánya alapján
szerinte igen pontosan lehet következtetni a bauxit és az agyagásványok keletkezési
körülményeire. Ezzel kapcsolatban diagramot közöl az alumínimnoxid és -hidroxid,
továbbá a vasoxid és -hidroxid ásványokról. A diagramban feltünteti az egyes ásványok
keletkezési körülményeit, illetve valamilyen más ásvánnyá alakulását. Ezek a labora-
tóriumi vizsgálatokkal is alátámasztott diagramok szerintünk a hazai bauxitkeletkezési
vizsgálatokhoz is értékes segítséget nyújthatnak.

Gordon M. és Tracey J. terjedelmes dolgozatban ismertetik az arkan-
szaszi bauxitelőfordulások felépítését és keletkezését. Véleményük szerint a nefelin-
szienitből a mállás során közvetlenül keletkezett bauxit és a kaolin is. A kaolinosodás
folyamata mindenesetre tartósabb volt, helyenként megelőzte, másutt folytatta a bauxito-
sodást. Egyes helyeken a kaolin bauxitosodása, másutt a bauxit utólagos kaolinosodása
figyelhető meg. Mindezeket a folyamatokat a környezet fizikai-kémiai viszonyai szabták
meg és irányították. A szerzők megállapításaikat főleg mikroszkópi vizsgálataikra épí-
tik, ezzel kapcsolatban több szép mikrofelvételt közölnek.

Harder E. C. tanulmányában a világ bauxittelepeit a kiinduló kőzetanyag
szerint osztályozza és vizsgálja a bauxitképződés körülményeit.

Az alábbi öt csoportot különbözteti meg :

1 . Alumíniumban és alkáliákban gazdag eruptív kőzetekből keletkezett telepek
(nefelin szienit, fonolit, foyait, tinguait).

2. Mészkőből keletkezett telepek.

3. Üledékes agyagokból keletkezett telepek.

4. Intermedier és bázisos eruptív kőzetekből keletkezett telepek.

5. Közepes alumíniumtartalmú kőzetek erőteljes mállása révén keletkezett tele-
pek (gránit, szienit, gnejsz, csillámpala, fillit, agyagpala).

Az európai mediterrán övezet bauxittelepeit még mindig a mészkő oldási maradé-
kának tartja. Ez agyagos alapanyagot szolgáltatott, mely a felhalmozódással egyidejű-
leg, vagy azt követően bauxitosodott. A világ fő bauxitterületeinek ismertetéséből
kimaradtak az összes paleozóos bauxittelepek, így az észak uráli, tichwini, kínai és penn-
szilvániai előfordulások.

Ez komoly hiányosságot jelent a teljességre törekvő ismertetésben. Feltűnő az is,
hogy Harder véleménye több helyen lényegesen eltér ,,A bauxittelepek rétegtaua és
eredete” című tanulmányától, melyet 1949-ben a Bull. of the Geol. Soc. of Am. folyóirat-
ban közölt. Ettől eltekintve a tanulmány sok értékes adatot és megállapítást tartalmaz.
Különösen érdekes az üledékes agyagokból keletkezett bauxittelepek ismertetése, mely
hazai bauxitgenetikai vizsgálatoknál hasznosítható szempontokat tartalmaz.

Figyelmet érdemel még MillingenW. O. ésMcAttee J. L. dolgozata az
alumínium hidroxidok ásványszerkezetéről, továbbá Hauser A. dolgozata az agyag-
ásványok keletkezéséről.

Hírek — Ismertetések

309

Végül meg kell említeni Scherman D. dolgozatát is, mely a bauxit és agyag-
kutatás kivitelezésével, a fúrási és dokumentálási munkákkal kapcsolatban ismerteti
gyakorlati tapasztalatait.

Bárdossy

R ii h 1 e, E. : Róla geologii w drugiej wojnie swiatowej (A földtan szerepe a
második világháborúban). Bogiánovics-emlékkönyv, Varsó 1951.

Az első világháború alatt kialakult liadiföldtan kérdéseivel a magyar földtani
irodalom is foglalkozott (Schafarzik F., Vadász F.) . Azóta ez a földtani
irány a Szovjetunióban, Egyesült Államokban és Európa nyugati államaiban önálló
alkalmazott földtani tudományággá fejlődött.

Ez a közlemény elemezi a geológus munkáját a háborúban ; a második világ-
háborút megelőző földtani munkálatokat és a földtan szerepét a háború különböző
szakaszaiban az egyes hadiföldtani problémákkal kapcsolatban.

A második világháború alatt a földtannak két alapvető feladatot kellett meg-
oldania :

1 . Meg kellett teremtenie a nyersanyagbázist a harcoló csapatokat ellátó válla-
latok és a háborúban résztvevő országok lakossága számára ;

2. a harcoló csapatok parancsnokságait tanácsokkal és javaslatokkal kellett
ellátnia a hadicselekmények színterének elemzése alapján a földtani felépítés, a geo-
morfológiai, hidrogeológiai és éghajlati viszonyok tekintetében.

Kilényiné

W a 1 t h e r, Johannes: lm Banne Ernst Haeckels (Haeckel E. hatásában).
Göttingen, 1953.

Csak most, késve került hozzánk ez a szerény könyv, amit Walther Joli.
hátrahagyott irataiból Heberer G. jénai professzor, Haeckel tanszéki utóda,
tiszteletreméltó kegyelettel adott ki. A mai nemzedék keveset tud és ideológiai oktatás-
ban is alighanem semmit sem hall arról a tudományos méreteiben egyedülálló harcról,
amit Haeckel a származástan, a darwinizmus és a fejlődés gondolatáért félévszá-
zadon át vitt, szaktársak, egyházak, állam, sőt végül még saját tanítványai ellenében is.
Ebben a fejlődés gondolatáért folyó harcban mindvégig töretlen, méltó segítőtársa
volt a földtan területén hűséges tanítványa Walther Joli., aki a szerves élet fejlő-
désében a biológia és földtani gondolatot egyesítette, s azon túlmenően, nemcsak az
első biológiailag gondolkodó paleontológus (paleobiológus) volt, hanem a fejlődéstani
gondolatot, az ontológiai oknyomozást, a földtanban megindította (geobiológia) és
a külső földtani erőtényezők mindegyikére nézve úttörő, módszeres vizsgálatokkal
kiteljesítette.

Ezekben a visszaemlékezésekben nemcsak Haeckel korszakalkotó mun-
kássága, rettenthetetlen tudományos szókimondása tárul elénk, hanem ahhoz simulóan
Walther Joli. sokoldalú, világnézetileg hatékony tevékenysége is. Mindkettőjük
átfogó működését „szűklátókörű specialisták orrfintorgatása” kísérte, mindkettőt
sokan bírálták, de nagyon kevesen érték utói. Haeckel az élők világának eleven
egységben, a részjelenségeket összefüggő folyamatban látására, megfigyelésre tanított.
Walther Joli. ugyanilyen szellemben a Föld kihalt szerves világát élővé tette,
a földkéregben végbement folyamatokat, változásokat összefüggő történéssé töké-
letesítette. Mindketten művészek (festők), írásban szemléletesek, beszédben szónokok,
mindig és mindenben szabad szellemű, magasabbrendű embertípus. Ezek a képességek
vezették Walther Joh. tevékenységét a földtan új, forradalmi útjaira, a földtani
erőknek nem elszigetelt, magukban ható egyszerű, aktualista fölfogására, hanem azok
egyéni, ontogenetikai oknyomozó vizsgálatában az együttműködés hatásainak törvény-
szerűségeire. Ez az ontológiai vizsgálati mód hívta föl a figyelmet a mai erők műkö-
désének földtani vizsgálatára, a századfordulóig a szükségszerű széleskörű őslénytani
és rétegtani leírások miatt háttérbe szorult általános földtan elemző, történeti oknyo-
mozására. Ugyanakkor a földtani folyamatok történeti kapcsolásával a Föld minden-
kori helyes földrajzi állapotára jutunk s a mai földrajzi helyzet hosszú földtani múlt
pillanatnyi következményeként áll előttünk.

Walther Joh. földtani szemléletének követésével és gyakorlásával napról
napra a természet valóságának ifjabb földtani fölismerésére jutunk. Walther Joh.
tanított arra is, hogy a földtan sohasem lehet egyszerű fizika vagy vegytan s nem
lehet egymagában egzakt módszerekkel a földtan egészére eljutni, mert a

310

Földtani Közlöny, LXXXV1. kötet, 3. füzet

földtan oknyomozó történeti tudomány, amihez a történések valóságának helyes elkép-
zelése is szükséges. Ezt pedig számokkal érzékeltetni vagy pótolni nem lehet.

Vadász

Werner Matthes, H.: Einführung in die Mikropaláontologie (Bevezetés

a mikropaleontológiába) . Hirzel Verlag, Leipzig 1956.

A századforduló utáni évtizedekben mindinkább nagyobb mélységek elérésére
irányuló mélyfúrások anyagának földtani vizsgálatában döntő szerepet kapott az apró-
szervezetek mikroszkópos maradványainak vizsgálata. Ezzel kapcsolatban külön irányt
vett a gyakorlati mikropaleontológia, ami hosszú időn át csak a Foraminif érákra szo-
rítkozott, holott Ehrenberg Mikrogeológiája a mikroszkópos szerves élet vala-
mennyi csoportjára kiterjedt. A Foraminif érák mellett az Ostracodák vizsgálata tört
előre, a többi csoportok a mikroszkópi technika és optika fejlődésével jelentős haladást
mutatnak, azonban gyakorlati vonatkozásban egyelőre még csak jövő Ígéretet jelentenek.

Összefoglaló mikropaleontológiai tanulmányokban és kézikönyvekben, a Fora-
miniferákra vonatkozólag, az európai kezdeményezések után, a századforduló óta, az
angol s különösen az amerikai irodalom vezetett. Az új kívánalmak szerinti hasznos
módszertani segédkönyvek és monografikus szakmunkák jelentek meg a német és a
francia irodalomban (W icher, Triebel, Cuvillier, Deflandre, Wetzel).
Az elmúlt évben megjelent P o k o r n y : Zaklady zoologicke mikropaleontologie c.
kitűnő összefoglaló könyve cseh nyelven, így sajnos csak szűkebb körben hasznosítható.
Ezért nagy érdeklődéssel fogadjuk Werner Matthes most megjelent könyvét,
ami a mikropaleontológiai vizsgálatok minden vonatkozását tömören, áttekinthetően,
világos, rövid jellemzésekkel foglalja össze.

A könyv négy főfejezetre oszlik. Az első rész ismerteti a mikrofosszilia anyagot
25 csoportban ( Foraminif éra, Ostracoda, Radiolaria, Spongia, Echinodermata, Cono-
donta, Scolecodonta, Oth litidae, Calpionellidae, Hystrichosphaeridae, Chitinosa, Nanno-
conus, Oligostegina, vegyes Bryozoa, Anthozoa, Conularia, Diatomaceae, Charophyta,
Mészalga, Crysamonadina, Silicoflagellata, Dinoflagellata, Coccolithida, Discoascerida,
Ophiobolacea, spórák, pollen, baktériumok), az egyes csoportok rövid rendszertani
jellemzésével, legfontosabb nevezéktani adatával és az egyes csoportok válogatott
irodalmi fölsorolásával. Bár szerző érthetően hangoztatja, hogy az irodalmi adatok
tömkelegéből csak egyes válogatott adatokra szorítkozik, mégis hiányolnunk kell a
Foraminiferáknál a magyar alapvető irodalom mellőzését (H a n t k e n) és az Ostra-
codáknál (Méhes Gy.).

A II. fejezetben az egyes földtörténeti időszakok jellegzetes mikropaleontológiai
adatainak összegező átnézetét adja. Ebben a vonatkozásban nagyon kívánatos volna
az egyes időszakokra jellemző Foraminifera típusok héj metszeteinek vizsgálata és
jellemző ábrázolása a csiszolatokban történő fölismerés megkönnyítésére. Általában
véve is szükség volna a héj szerkezetek behatóbb vizsgálatára és összehasonlító ismer-
tetésére, mert a csiszolatvizsgálatokra vonatkozó jelentős monográfiák (C a y e u x)
hozzáférhetetlenek és a részletes őslénytani kézikönyvek sem adnak kielégítő képeket.

A III. fejezet általános mikropaleontológia, a fajok és faunaegyüttesek , fauna-
övék, fáciesek szerepét, statisztikai értékelést, élethelyek és környezetvizsgálatok,
nevezéktani és egyéb általános mikropaleontológiai kérdéseket ismerteti. Végül a IV.
fejezet a mikropaleontológiai vizsgálati módszerek és eszközök használatát közli, a
mintavételtől az anyagelőkészítésen át a vizsgálati eszközök használatáig s a vizsgálati
mintakészítményekig, valamint a vizsgálati eredmények mikrofotográfiai rögzítéséig
és teljes kiértékeléséig terjedő ismertetésével, minden fejezet végén az odavonatkozó,
válogatott irodalommal.

A könyv didaktikus fölépítése, kitűnő tárgyalási módja és szemléltető tábláza-
tos összeállításai nemcsak a kezdők, tanulni vágyók számára, hanem a gyakorló mikro-
paleontológusok részére is igen hasznos segítséget jelent. Részünkre a még hiányzó
magyar nyelvű munka kiadásáig, a német nyelv általánosabb ismerete miatt is előnyös.
Ezen túlinenőleg ezt a könyvet nagyon szép kiállítása, nem elrettentő terjedelme,
egyszerű, közvetlen közlési módja minden hasonló könyvvel szemben nélkülözhetetlen,
hasznos, mindennapi segédeszközzé avatja. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy
részletes vizsgálatig terjedő kézikönyv, mert ez nem is volt célja a szerzőnek sem. Némi
hiányérzetet jelent mégis a nagy Foratniniferák ( Nummulites, Orbitoides, Alveolina,
Orthophragmma stb.) a többihez hasonló ismertetésének hiánya, ami magában véve
önálló nagy fejezet, s szerző szerint talán a makropaleontológia keretébe tartozik.

Hírek — Ismertetések

311

J o d r y, R. L.: Rapid method fór determining magnesium-calcium ratios of

well samples and its use in predicting structure and secondary porosity in calcareous
formations (Fúrásminták magnézium — kalcium arányszámának meghatározására szol-
gáló gyors módszer és annak meszes képződmények szerkezetének és másodlagos
porozitásának kimutatására való felhasználása). Bulletin of the American Assoc. of
Petroleum Geol. vol. 39, No. 4. 1955. április.

Az észak-amerikai Michigan medence középső részének helyenként dolomitos
mészkőképződményeit szerkezetkutató fúrásokkal liarántolták. Fűnek során azt tapasz-
talták, hogy a kőzet látszólag a legtöbb helyen nem volt porózus, a fúrások mégis gyak-
ran kőolaj és víz tárolására alkalmas likacsosságú kőzetmintákat hoztak a felszínre.
Ezeknek a kőolajkutatás szempontjából fontos, nem nagy kiterjedésű, de sűrűn talál-
ható mezőknek a megkeresése és pontos körülhatárolása régi módszerekkel nem volt
1 lehetséges, ezért a szerző a kérdés megoldására egyszerű, gyors módszert dolgozott ki.

Az i'm. verzenátos gyors kémiai elemzésekkel a fúrásmintákban meghatározta
a magnéziumoxid és kalciumoxid százalékos mennyiségét, és a kettő arányszámát vette
alapul. Igen sok vizsgálati eredményből azt a törvényszerűséget ismerte fel, hogy a
dolomitosodottsági fokkal nő a kőzet porozitása, így 0,500 érték feletti arányszám
esetén már kőolajtároló szerkezetre lehet számítani. Az átlagos Mg/Ca arányértékek
térképi ábrázolásával, az azonos értékű pontok folytonos vonallal történő összekötése
útján nagy területek perspektivikus kőolajkutatási lehetőségei is áttekinthetővé válnak.

A szerző a dolomitosodás kérdésével is foglalkozik és módszerét alkalmasnak
tartja mélytengeri és lagunaképződmények szétválasztására is zátony (rif) területeken.

A módszer jelentőségét a mészkőterületek kőolajkutatásában több országban is
felismerték, alkalmazását szorgalmazzák. V ' v h

Ross, C. S. and Smith, R. L. : Water and other volatiles in volcanic glasses

(A víz és más illő alkotórészek szerepe a vulkáni üvegfajtákban). The Am. Mineralögist,
40. köt. 11 — 12. sz., 1955. nov. — dec.

Szerzők a vulkáni üvegfajták osztályozásának kérdését igyekeztek megoldani,
jellegzetes fizikai és kémiai sajátságokon alapuló indexek bevezetésével. Kiindulásul
meghatározták az anyagok víztartalmát. Már ebből is kiderült, hogy a magmából szár-
mazó vizet tartalmazó obszidián víztartalma 1 % alatt van, míg az obszidián utólagos
hidratációja útján képződő perlit 3 — 5% vizet tartalmaz.

Továbbiakban megállapították minden egyes anyagminta törésmutatóját, s
ebből kitűnt, hogy a víztartalom növekedésévéi nagyobb lesz a törésmutató is. Meg-
határozták ezután a mesterséges víztelenítés előtti és utáni törésmutatót és a kettő
különbségét osztották az eredeti víztartalommal. A kapott jellemző számértékek alap-
ján az egyes üvegtípusokat igen jól megkülönböztették.

Vizsgálataik során jellemzőnek találták az egyéb illő alkotórészek (C02, CO,
F2, S2, Cl2) százalékos mennyiségét is a két fő üvegtípusban. Vévli

Bemraelen van, R. W. : Mountain Building (Hegységképződés). The Hague,

1954.

Az illusztris szerző, aki hosszú időt töltött Indonéziában, e művében összefog-
lalja a hegységképződés mechanizmusára vonatkozó nézetét és vizsgálatait, amelyek-
hez az adatokat éppen indonéziai földtani megfigyelései szolgáltatták.

A mű első részében két csoportra osztva kritikailag tárgyalja az egyes hegység-
képződési elméleteket. Az egyik csoportot alkotják azok az elméletek, amelyek a geo-
szinklinálisképződést és kiemelkedést, tehát a tektogenezist s gyűrődések kialakulásá-
val együtt egyetlen okra vezetik vissza. Ezekben elsősorban a hőenergia viszi a fősze-
repet s Bemmelen ezeket unikauzális-mobilisztikus elméleteknek nevezi, mert
itt az egyetlen ok egyúttal a kéregrészek elmozdulásán keresztül gyakorolja hegység-
formáló hatását.

A másik csoportba tartoznak azok az elméletek, amelyekben a tektogenezis
az elsődleges jelenség s a gyűrődés csak járulékos jelenségként lép fel elsősorban a gra-
vitációs hatásokra. Itt a főenergiát a kémiai folyamatok szolgáltatják s ezeket az elmé-
leteket bikauzális-fixisztikus elméleteknek nevezi. Szerző földtani megfigyelései utóbbi
elképzelésekre vezettek.

Figyelemre méltó, hogy igen nagy jelentőséget tulajdonít a lánchegységek terü-
letén észlelt liúzási jelenségeknek, amelyeket saját megfigyelésein kívül mások (C 1 o o s)
is megerősitenek.

312

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

A könyv alapjában a szerző geokémiai-nndulációs elméletének igazolása az indo-
néziai területen végzett földtani-tektonikai megfigyelések alapján. Második része
éppen a kéregszerkezet orogén kialakulását tárgyalja Indonéziában, végigvizsgálva a
terület sztratigráf iáját, vulkanizmusát, tektonikáját, különös súlyt helyezve a gra-
vitációs tektogenezisre, a terület geofizikai adatait, valamint a terület földtani kifej-
lődését.

A szerző elmélete némi kritikára szorul. Bemmelen a megfigyelések alap-
ján arra jutott, hogy a hegységképződés geoszinklinális szakasza alatt a meg ma kémiai
tevékenysége fokozódott. Ebből azt következtette, hegy a hegységképződés elsődleges
oka, energiája a kémiai energiákra vezethető vissza. Azonban a kémiai energia aktivi-
zálódásához szükségesnek tételezi fel a terület süllyedő tendenciáját, amit viszont a
kémiai jelenségek nem tesznek érthetővé. Valahogy olyan a kép, hogy az elméletben
az ok és az okozat fel van cserélve, mert a kéregalkotó erők mellett a geokémiai folya-
matok csak járulékos jelenségek, amelyeknek aktivizálódása éppen a belső erők foko-
zódó hatására lép fel. Egyed

Durham 1. W. : Classification of Clypeasteroid Echinoids (Clvpeasteroidák
rendszerezése) Univ. of California Publications in Geol. Sci. Vol. 31. No. 4. 1955.

Az összefoglaló munka a Clypeasteroida rend eddig főképpen külső morfológiai
bélyegekre alapozott rendszertanának komplex revízióját és átdolgozását adja egyes
esetekben, ahol az lehetséges volt most élő állatkolóniák beható tanulmányozása alapján.
Ezt a szempontot Jackson [1912] alkalmazta először rokoni kapcsolatok kiérté-
kelésére.

Különös figyelmet szentel szerző a növedékgy őrüknek, melyek segítségével
nemcsak az egyed életkorát lehet megállapítani, hanem ezeknek a növedékgynrűknek
a folyamatossagi alapján megállapítható, hogy azoknál a csoportoknál, ahol növedék-
gyűrűk észlelhetők, bebizonyítottnak kell elfogadni azt a tényt, hogy az egyed növe-
kedése folyamán az egyes lemezeken a növekedéssel járó mésztöbblettel karöltve nem
jár felszívódás.

A világos és tömör rendszertani anyagot kitűnő szemléltető ábrák egészítik ki

Szörény

K 0 p 0 6 K 0 B, H. A.: CnpaBOMHHK H MCTOflHMeCKOe pyK0B0,2CTB0 nO TpeTHMHHM

MOJiJnocKaM (Kézikönyv és módszertani útmutató a harmadidőszaki molluszkákhoz) .

K o r o b k o v-nak 1955-ben megjelent, a harmadkon csigákról szóló kézikönyve
tudományos szempontból igen fontos, értékes és nagyon szép kiállítású munka. Általános
részében 27 oldalon felsorolja a földtani újkor képződményeinek beosztását az egész
Földön, azután 40 oldalon ismerteti a csigák alaktani és élettani jellegeit, szótárszerűen
is adja az összes szakkifejezéseket. A fajnál magasabb rendszertani keretek leírása 390
oldal. Nemzetségenként felsorol példának egy-két fajt, de leírásukat nem. 261 szövegközi
ábrája kitűnően tünteti fel az egyes rendszertani csoportok alaktani jellegeit. Legnagyobb
jelentősége a munkának az, hogy a jelenleg használt nevezéktant a paleogén csigákra
kiterjeszti. Ezzel Cossmann.M. : Essai de Paleoconchyliogie’’ munkája óta fennálló
hiányt igyekszik pótolni. 1 1 7 táblán igen jó fényképeket láthatunk. A családok, nemzet-
ségek és alnemzetségek időbeli és térbeli elterjedését 41 oldalas táblázat tartalmazza.
Bő irodalmat sorol fel.

E kiváló munka egyetlen hiányosságát említhetjük : elvi szempontokban nem
vitte előre a szakmát, a malakológia nehéz problémáit nem oldotta meg. Ez a tény jelent-
kezik a következő pontokban is. 1 . Nemzetségek és alnemzetségek rangsorolása nem
következetes ; ahol önálló, ül. újszerű, nem igazolhatóbb a szokványosnál. 2. Nem ad
szempontokat arra, hogy a különböző nemzetségekben mire lehet és kell a faji elkülöní-
téseket alapozni. 3. Nem oldja meg a nemzetségek határozásának más módját, mint hogy
az egész könyvet végig kell lapozni, várva, hogy előbukkan-e valahol a keresett alak.

Tényleges hiba vagy’ elírás kevés lehet e könyvben. Ilyen az, hogy’ más nemzet-
ségbe, sőt más alcsaládba sorolja a ,,Fissurella italica D e f r.” (p. 82, t. 2, f. 4) és ,, Diodora
gyaeca L.” (t. 2, f. 5,6) alakokat, holott egy faj két változatának tekinthetők. Helytelenül
használja a Turritella arcliimedis Brong. (non Dili w.j nevet a T. cochlias B a y a n
helyett (p. 222). Ezt a fajt egyébként az Archimediella alnemzetségbe sorolja, legközelebbi
rokonát (T. erronea C o s s m.) ellenben a T orculoidella alnemzetségbe (p. 223). A Pusio-
nella nifal fajt együk ábrán (t. 107. f. 1) ,, Clavatula (Pusionella) nifat Brugiére”,
másikon (t. 103, f. 15) , Clavatula (Perrona) nifat Adarns” néven szerepelteti.

S t r a u s z — S z ő t s

Hírek — Ismertetések

313

C h a v a n, A.: Remarques sur la nomeclature générique des Lamellibranches
et Gastropodes (Megjegyzések a csiga és kagyló genuszok nevezéktanához). Soc. géol.
Francé, p. 111 — 112. Paris, 1948.

A nevezéktani kérdések hazai viszonylatban gyakran felmerülnek s az újabban
használatos génusz nevek bevezetése sok esetben ellenzésre talál. Ezért kell utalnunk
Chavan cikkére, mely ugyan még 1948-ban jelent meg, de fontosságát kiemeli az a
tény is, hogy J aworski részletesen referálja (Zb. f. Geol. u. Pál. II. 3., 1954). Szerző
szerint a prioritás elve egy sereg kagyló és csiga génusz név megváltozását követeli, ami
természetszerűleg a nem specialisták körében kevéssé örvendetes. Vigasztaló az, hogy ez
a névváltozás a molluszkák körében lényegesen kevesebb, mint a Cephalopodáknál,
Feltűnő azonban, hogy a Eamellibranchiatáknál és Gastropodáknál, éppen a leggyak-
rabban használt génusz neveket érinti ez az átnevezés. Ennek oka főleg az, hogy L a-
marck génuszai felállításánál sok esetben nem vette figyelembe S c o p o 1 i, D a
Costa, Boltén és sok más régi szerző érvényes elnevezéseit. A prioritás elve értel-
mében a használandó nevek :

Léda

helyett Nuculana

Cyclostoma

helyett Pomatias

Pectunculus

,, Glycymeris

Rostellaria

, , Tibia

Per na

,, Isogonuni

Dolium

,, Tonna

Avicula

, , Pteria

Pirula

,, Ficus

Cypricardia

,, Trapezium

Triton

,, Cymatium

Cyth&ea

,, Meretrix

Cassidaria

,, Gelaeodea

Psamniobia

, , Gari

Tritonidea

,, Polli a

Syndesmia

,, Ábra

T urbinella

,, Xancus

A mphidesma

,, Semele

Pleuritoma

,, Turris

Anatina

,, Laternula

Lithodomus

,, Lithophaga

Aspergillum

,, Brechtites

Ampullina

,, Ampullella

Delphinula

,, Angaria

Fusus

,, Fusinus

Melánia

,, Thiara

A ncillaria

,, Ancilla

Solarium

,, Architectonica

Scalaria

,, Epitonium

Cs. Mezneries

E m i 1 i a n i, C.: Pleistocéne temperaiures (Pleisztocén hőmérsékletek). The
Journal of Geology, 63, 6, 1955.

A pleisztocén éghajlatváltozások és az óceánok hőmérsékletingadozása közötti
kapcsolatra az Atlanti- óceán Egyenlítő feletti fúrásai hívták fel a figyelmet (S c h o t t,
W., G e o 1. Rundschau, 40, 1952.). Se hot t foraminiferavizsgálatokkal a mélytengeri
globigerinás iszapban hőmérsékletingadozásokat mutatott ki, melyeket az eljegesedési
szakaszokkal hozott kapcsolatba. E m i 1 i a n i oxigénizotóp-módszerrel, Foraininifera
házakon végzett elemzései S c h o 1 1 megállapításait abszolút hőmérsékleti értékekkel
egészítik ki. 12 újabb fúrás eredményei alapján az óceánok pleisztocénbeli hőmérséklete
a felszínközeiben 6 C°- os ingadozást mutat. Bentonikus alakok tanúsága szerint a Csen-
des-óceán mélységi övében ez az ingadozás nem érvényesült. Az olvadékvizek mennyi-
ségével magyarázható az Atlanti-óceánnál észlelt 2,1 C°-os mélységi hőmérséklet-ki-
lengés.

Az 5 — 10 méteres rétegsorokat E mi 1 i a n i az amerikai és az európai eljegese-
désekkel párhuzamosította. A dicséretes törekvés végrehajtásánál azonban nem az el-
jegesedési, hanem a besugárzási görbére támaszkodott anélkül, hogy annak eljegesedési
szakaszt bevezető, jelzéssel ellátott kilengéseit irányadóul tekintette volna. Ennek tulaj-
donítható, hogy bizonyos összevonások (az alsópleisztocén eljegesedési szakaszokat,
a günzit és a mindelit nem tagolja) útján a fúrásokban észlelt hét hideg szakaszt a pleisz-
tocén egészével azonosítja, ugyanakkor annak tartamát 275 (!) ezer évben adja meg.

Emílián i 23 — 29 C° határok közé zárható görbéjének kilengései lefutásuk
jellegében hasonlóságot mutatnak B a c s á k eljegesedési görbéjéhez. A két görbe
közti kapcsolat egyben az Emílián i-szel vények kronológiai kulcsa is : a mélyten-
geri fúrások még nem érték el a pleisztocén alsó rétegeit, csak a mindeli eljegesedés utolsó
rétegét, melynek abszolút kora még mindig kerek 100 ezer évvel több annál, amit E m i-
1 i a n i a pleisztocén egészére megadott.

K r i v á n

~í Földtani Közlöny

314

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

G a s t, P. W.: Abundance of Srs7 during geologic time (A Sr87 mennyiségi vál-
tozása a földtörténeti idők folyamán). Bulletin of the Geol. Soc. of Am. Yol. 66 No
11, 1955.

Számos korábbi tanulmány foglalkozik a radiogén izotópok mennyiségi válto-
zásainak földtani kormeghatározás céljaira történő felhasználásával. Különösen a Rb'7
és a belőle rádioaktív bomlással alakuló Sí87 izotópokat tartották alkalmasnak tengeri
karbonátüledékek és mészvázak korának meghatározására, mivel a kalciumkarbonát
ásványaiban a Rb és Sr jól elkülöníthető. Kimondták, hogy a Si8; izotóp mennyisége
a korával arányosan változik.

A szerző a kérdést alapos vizsgálat alá vette. A stronciumot a kalciumtól ion-
kicseréléssel választotta el. majd az izotópmennyiséget tömegspektrométerrel határozta
meg. A más módszerekkel előre számított és a mért izotópmennyiségek között nagy
különbség mutatkozott. Ez a stroneium és rubidium geokémiájának igen érdekes és
fontos, de nagyrészt még tisztázatlan kérdésére mutat rá.

A Sr/Rb arányszám bazaltban, andezitben sokkal nagyobb, mint a kőzetek átla-
gában. így ha a mészanyag közvetlenül ezekből származik, a Sr67 mennyisége máris
jóval több a számítottnál. Hasonló zavarokat okozhatnak az ásványok és kőzetek fizikai
és kémiai tulajdonságaiban mutatkozó különbözőségek (mállás iránti ellenállás, oldé-
konyság). A mállás és szállítás során a rádiogén Sr és nem radiogén Sr nagymértékben
keveredhet egymással.

A szerző megállapítása szerint a Sr87 izotóp abszolút földtani kormeghatározásra
jelenleg még nem alkalmas. Ehhez mind a stroneium, mind a rubidium geokémiájának
további tisztázására és még pontosabb mérésekre van szükség.

Végh

G r i f f i n, G. M. — I n g r a m, R. L.: Clay minerals of the Neuse River estuary

(A Neuse folvó esztuáriumának agyagásványai) . Journ. of Sedimentarv Petrology.
Yol. 25, No. 3, 1955.

A nyugat-karolinai Neuse folyó esztuáriumának medréből a tenger felé haladva
24 mintát vettek. A kaolinitet és kíoritot (ezalatt ún. „diagenetikus kloritot” értenek)
minden mintában megtalálták, de a víz sótartalmának növekedésével a kaolinit mennyi-
sége lényegesen csökkent a klorittal és az illittel szemben. Az esztuárium tengerbe tor-
kolló részénél már a klorit az uralkodó agyagásvány. A kaolinittel és klorittal szemben
alárendelt illit mennyisége ugyanitt megnő.

Ezek a vizsgálatok nagyjelentőségűek, mivel az agyagásványok keletkezési kö-
rülményeinek tisztázása útján fontos támpontokat kapunk a fosszilis üledékek üledék-
képződési viszonyainak felderítésére is. Az ásványfajták arányszámai alapján
ugyanis visszakövetkeztethetünk a földtörténeti idők tengereinek sótartalmára és />h-
viszonyaira.

V é g h

IRODALOM

Acta Geologica Acad. Sci. Hungaricae

Tóm. IV. Fasc. 2. 1956.

C z i k e, K. — Fodor, J. : Study of the deutérium content of natural inland
waters and vegetable saps (Hazai természetes vizek és növényi nedvek deutérium
tartalmának vizsgálata). 131 — 142. old.

S t r a u s z, L. 1 La représentation de la sédimentation du faciés bathymétrique
et du mouvement tectonique sur la mérne coupe (Szedimentáció, batimetrikus
fácies és tektonikai mozgás feltüntetése ugyanazon szelvényben). 143 — 156. old.
Szádeczky- Kardos s, E. : On the determination of swamp zones in

coal deposits (A feketekőszén-lápövek meghatározása). 157—174. old.
Vadász, E. : Bauxite et terra rossa (Bauxit és terra rossa). 175 — 182. old.
Csepreghy-Meznerics, I. : Stratigraphisehe Gliederung des unga-

risehen Miozáns im Lichte dér neuer Faunauntersuchungen (A hazai miocén
rétegtani taglalása az újabb faunavizsgálatok akpján). 183 — 208. old.

S z ő t s, E. : Les problémes de la limité entre le Paléogéne et le Neogéne et
des étages chattien et aquitanien (A paleogén — neogén határ és a katti — akvitáni
emelet kérdése). 209 — 221. old.

Egyed, L. : The magnetic field and the internál structure of the Eartli

(Földi mágneses tér kapcsolata a föld belső szerkezetével). 221 — 228. old.
Gálfi, J. — St ege n a, L. : Deep-reflexions in the environment of Hajdú-
szoboszló (Xagymélységű reflexiók Hajdúszoboszló környékén). 229 — 233. old.

M. Áll. Földtani Intézet Évkönyve

XLIV. kötet 2. füzet 1956

Pantó G. : A rudabányai vasércvonulat földtani felépítése. 335 — 489. old.

Hidrológiai Közlöny

36. évf. 2. szám

K e s s 1 e r H. : A karsztos hévforrások utánpótlásának kérdése. 127 — 128. old

Bányászati Lapok

11 (89) évfolyam 2. sz. 1956

B a u m a V. : Iparilag hasznosítható ásvány anyagok. 93 — 96. old.

Bozóky L. — Tiles eh L. — Varga K. : Rádioaktív izotópok alkal-

mazása a kőolajbányászatban. 104 — 110. old.

1 1 (89) évfolyam 3. sz.

Barna J. : Hazai bentonitok tulajdonságai a felhasználás és előkészítés

szempontjából. 165 — 172. old.

1 1 (89) évfolyam 5. sz.

Csiky G. : A magyarországi kőolaj - és földgáztároló sekély-szerkezet kutatások
földtani eredményei 305 — 31 4. old.

Geofizikai Közlemények

V. kötet 1. szám 1956

Erkel A.— B o d M. : A gerjesztett potenciálmérések eredményeinek kiérté-
kelése, tekintettel a laboratóriumi kőzet vizsgálatokra. 3 — 17. olcí.
Lassovszky K. : A Föld deformációs együtthatójának meghatározása

graviméterészleíésekből. 18 — 26. old.

Oszlaczky Sz. : Gravimetrikus tömegliatási és térképhatási táblázatok.

27 — 45. old.

Posgay K. — Annau E. : Szeizmikus rezgéshullámok diffrakciója. 46—
52. old.

7*

316

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, füzet

Sebestyén K. : Tellurikus áram regisztráló berendezés. 53 — 63 old.

Periglacial Bulletin, Lódz

2. 1955

Halieki, B.: Remarques sur l’importance des processus périglaeiaires pour
les études de la morphogenése des Carpathes (Periglaciális folyamatok szerepe
a Kárpátok kialakulásában). 167 — 174. old.

Dylik, J. : Rhytmicallv stratified periglacial slope deposits (Ritmikusan

rétegzett preglaciális lejtőüledékek). 175 — i 86. old.

Geologicky Sbornik

Rocnik VII. Cislo 1—2. 1956

Andrusov, D. : Die Entwicklung dér Geologie in dér Slowakei in den 10
Jahren nach dér Befreiung (A földtan fejlődése Szlovákiában a felszabadulás
utáni 10 év alatt). 5. old.

Variíek, C. : Beitrag zűr Erforschung dér metallogenetischen Umstande

im Südteil des Zips-Gömörer Erzgebirges (A Szepes-Gömöri Érchegység déli
részének ércgenetikája). 58 — 64. old.

Andrusov, D. : Stand dér Durchforscliung dér Stratigraphie in dér Slowakei
(Szlovákia rétegtani vizsgálatainak mai állása). 63 — 67. old.

Andrusov, D. : Stand dér Durchforscliung des slowakischen Mesozoikums
(A szlovák mezozoikum vizsgálatának mai állása). 68 — 72. old.
Sehaleková, A. — B y s t r i c k á, H. : Die Entwicklung des Paláogens

in dér Kleinen Donauebene (A Kisalföld paleogén kifejlődése). 71 79. old.

Gasparik, J. : Die stratigraphischen Verháltnisse des Neogens am P'usse

des Presov-Tokayer Gebirges (A Presov-Tokaji hegység neogénjének réteg-
tana). 85 — 90. old.

Misik, M. : Die Anwendung dér Schwermmerale in dér Stratigraphie und

Paláogeographie dér Kleinen Donauebene (A Kisalföld rétegtani és ősföldrajzi
vizsgálata nehézásványok alapján). 91 — 96. old.

Andruso v, D. : Sind die Westkarpathen ein Gebirge mit Deckenbau?

(Takarószerkezetűek-e a Nyugat-Kárpátok?) 131 — 135. old.

M3BecTHH A. Hayn CCCP. cep. reou.

1956. évi 2. szám :

Vo j novszkij - Kriger : K. G. : 06 ycToümiBOCTH b reoJionmecKOM npo-
uinoM (jiainiajibHbix o6ct3hobok ii iix rpamm

(A fácies-viszonyok és fácies-liatárok állandósága a földtani múlt folyamán).
3—12. old.

Rozskova E. V. — Scserbak O. V.: CopömiH cBHHua Ha pa3jiHMHbix
ropubix nopoaax h B03Mo>Knan ee poab b oOpasoBamui MecTopowAeHuü
(Az ólom szorbciója különböző kőzeteken és szerepe a telepképződésben). 13 —
24. old.

Bagdaszarjan G. P. : fleTpor pariim me.iOHHbix 3(})({)y3nBHbix nopoa Ap.MHH-

ckoíí CCP.

(Az Örmény SzSzR bázisos effuzív kőzetei). 25 — 36. old.

Nazarjan A. N. : BepxHeTpHacoBbie oTaoweHHH y cen .II,>KepMaHHC Apmhh-

cKoif CCP h cBH3aHHan hhmh ymeHOCHOCTb

(Felsőtriász üledékek és az ezekkel kapcsolatos kőszénképződés az Örmény SzSzR
területén). 37 — 45. old.

Botvinkina L. N. : O TpaHcrpeccuBHbix h perpecciiBHbix panax 4)aünü

ymeHocHbix tojilh

(Kőszéntartalnni összletek transzgresszív és regresszív fáeies-sorairól). 46 —
62. old.

1956. évi 3. szám :

Afanaszjev G. D. : OcnoBHbie iiTorn n3yM.eHHH ManwaTHMecKOH reoaorHH

CeBepo-KaBKa3CKOií cKnaanaToü oöaacTn

(Magmásföldtani vizsgálati eredménvek az É-Kaukázusi gyűrt területen). 7 —
33. old.

Kropotkin P. N. : Kpanom OMepx HeoreKTOHHKii Chxots— Ajihhh

(Sziliote — Alin neotektonikájának rövid vázlata). 34 — 56. old.

Pej ve A. V. : CBH3b ocajiKOHaKonneHiia, cKJiaAHaTocTn, .viarMaTH3Ma h mhhc-

Irodalom

317

pajibHbix MecTopo>KAeHHH c myöiiHHbiMH pa3jioMaMn. r.naBHeHiiJHe Tiinbi rjiyÖHHMbix
pa3/ioMOB. CxaTbH 2

(Az üledékképződés, gyüredezettség, magmatizmus és az ásványtelepek kapcso-
lata a mélységi törésekkel). 2. rész, 57 — 71. old.

1 956. évi 4. szám :

P a v 1 o v N. V. : 0 rmioreHHbix MarHenn-reMaTHTOBbix oojimax n3 >Kejie3oopyA-

Hbix MecTpo>K,ueHnii AHrapo — HjímvicKoro paüoHa

(Az Angar — Ilimi vasérctelepekből származó hipogén magnetit — hematitos
oolitokról). 3 — 20. old.

R u b M. G. : O neTpoxHMimecKiix KpitTepiiBx cbh3h opy/ieHeHun crpy3HBMu

(Az ércesedés és az intruziók kapcsolatának petrokémiai kritérinmai) . 21 — 41 . old.
OntojevD. O. : O cocTaBe n ycjiOBiiHx o6pa30BamiH >Kejie3ncTbix xjiophtob

HeKOTopwx rnapoTepMajibnbix MecTopoKAeHnn

(A vasklorit összetétele és képződési viszonyai egves hidrotermális telepekben).
42—58. old.

BecHHK 33boa 3a reoaoinKa n reo(j)H3Hm<a HCTpawnBaHHH H. P. Cpöne, khh ra XI.

A s k i n, V. — K aramata, S. : Petrologische Cliarakteristik dér kristallinen
Gesteine dér Pannonischen Masse, aufgesclilossen in dér Tiefbohrnng ,,Becej 3”,
Backa (A Pannon tömeg kristályos ásványainak kőzettani tulajdonságai a
,,Beéej 3” Bácska, mélyfúrás adatai alapján). 250 — 252. old.

D i m i t r i j e v i c, M. : Simplified method fór preparing perspectivic block
diagramms (Egyszerű módszer tömbszelvények készítéséhez). 371 — 372. old.

Geologische Rundschau

Bd. 45. Heft 1. 1956.

Schindewolf, O. H. : Tektonisehe Triebkráfte dér Lebensentwicklung ?

(Az életkeletkezés tektonikai hajtóerői?) 1 16. old.

B u b n o f f, S. : Grosszyklen und Evolution (Nagyciklusok és evolúció). 17 —
25. old.

T e r m i e r, H. et G. : Ea notion de migration en paléontologie (A migráció
fogalma az őslénytanban). 26 — 41. old.

D e h m, R. : Zeitgebundene Gesteine und organisehe Entwicklung (Időhöz

kötött kőzetek és szerves fejlődés). 52 — 55. old.

houi s, M. : Notes sur la géochimie du pétrole (Adatok a kőolaj geokémiá-
jához). 56 — 61. old.

Thomson, P. W. : Die Braunkohlenmoore des jüngéren Tertiárs und ihre
Ablagerungen (A fiatal harmadkor lápkőszenei és azok települése). 62 — 70. old.
S c h á f e r, W. : Gesteinsbildung im I'lachseebecken am Beispiel dér Jade

(Kőzetkeletkezés sekélytengeri medencékben). 71 — 83. old.

B r e 1 i e, G. : Diatomeen als Fazies-Fossilien (Diatomák mint fáciesjelző

kövületek). 84 — 96. old.

V o i g t, E. : Dér Nachweis des Phytals dureh Epizoen als Kritérium dér Tiefe
vorzeitlicher Meere (A Phy-völgy helyének meghatározása az ősi tengerek mély-
ségét jelző epizoák révén). 97 — 118. old.

K e 1 1 e r, G. : Paláotopographie und Kleinfazies (Paleotopográfia és mikro-

fácies). 128 — 133. old.

J essen, W. : Allgemeine Erkenntnisse aus feinstratigraphisch erarbeiteten

Faunén- und Sedimentzyklen des Ruhrkarbons (A Ruhr vidéki karbon meghatá-
rozása rétegtanilag feldolgozott fauna- és üledékciklusok alapján). 1 19 — 127. old.

Neues Jahrbuch für Geologie und Paláontologie. Abhandlungen

Bd. 102. Heft 3. 1956.

B i e r t h e r, W. — D egens, E. : Zűr Geoehemie hydrothermaler Erzgánge. I.
(Hidrotermális érctelérek geokémiájához). 329 — 380 old.

Neues Jahrbuch für Geologie und Paláontologie. Monatshefte

1956. Heft 3.

C a r p. H. : Über Schwimmsand und Fiiess (Folyós- és úszóhomok). 132 — 147.
old.

318

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. f űzet

Braun, H. J. : Die Verfolgung einer tektonischen Störung mit Hilfe dér Boden-
kunde (Tektonikai zavargás meghatározása talajtani adatok alapján). 161 —
164. old.

Geologie

Jalirg. 4. Heft 6. 1955

Benes, K. : Zu einigen Fragen dér kohlenpetrographischen Systematik

(A kőszénpetrográfiai rendszertan egyes kérdéseihez). 556 — 565. old.

L u d w i g, G. : Zűr Benennung von Korngemischen (Szemcsekeverék elneve-
zése). 565 — 572. old.

Jahrg. 4. Heft 7 — 8. 1955

Tischendorf, G. : Einige Bemerkungen zűr Verteilung von Elementen,

insbesondere von Arsen und Antimon auf magmatischen Lagerstátten (Arzén
és antimon eloszlása magmatikus telepekben). 660 — 672. old.

Jahrg. 5. Heft 1. 1956.

Krutzsch, W. : Zűr Kenntnis und Bedeutung abnorm entwickelter fossiler
Pollen und Sporen (Rendellenesen fejlett fossilis pollenek és spórák ismerete és
jelentősége). 30 — 41. old.

K i r s c h, H. : Die Anwendung dér Differentialthermoanalyse bei petrogra-

phischen Untersucliungen (D. T. A. alkalmazása kőzettani vizsgálatoknál).
42—49. old.

Zeitschrift für angewandte Geologie

Bd. 1. Heft 1. 1955

Stammberge r, F. : Zűr Klassifizierung von Mineralvorraten (Ásványi

nyersanyagkészletek osztályozása). 14 — 28. old.

Baranow, N. : Das Salzwasser dér Erdöllagerstátten (Kőolajtelepek sós-

vize). 45. old.

Bd. 1. Heft 2. 195

Teodorowitsch, G. I. : Über die Genesis des Dolomits in sedimentáren
Bildungen (A dolomit genetikája üledékes kifejlődésekben). 91 — 92. old.

Bd. 1. Heft 3—4. 1955

Stammberge r, F. : Zűr Rohstoffbasis des Friedenslagers (A Béketábor
nyersanyagbázisa). 99 — 102. old.

Lángé, E. : Zűr Genese dér Teersande (A kátrányhomok genetikája), 125 —
128. old.

P i e t z s c h, K. : Geologisches Kartieren im Gebirgsland früher und künftig
(Hegyvidék geológiai térképezése régen és a jövőben). 133 — 136. old.
Wassoj ewitsch, N. B. : Die Schichtung im Lichte dér Lehre von dér

sedimentáren Differentiation (A rétegződés az üledékes differenciáció szem-
pontjából). 173 — 183. old.

Senckenbergiana

Bd. 37. Heft 1—2. 1956

Reineck, H. E. : „Schlicksand”, ein Aufarbeitnngsprodukt von Groden-

kanten (A grodenkanteni iszapos homok mint feldolgozási termék).- 125 — 129. old.

Journal of Geology

Yol. 64. No. 1. 1956

De V o r e, G. W. : Surface ehemistry as a Chemical control on mineral associ-
ation (Ásványtársulások kémiai ellenőrzése). 31 — 55. old.

Yol. 64. No. 2. 1 956

C u r r a y, J. R. : The analysis of two-ditnensional orientation data (Két dimen-
ziójú orientációs adatok elemzése). 117 — 131 old.

B a s k i n, Y. : A study of authigenic feldspars (Autigén földpátok). 132 — ■
155. old.

Gráf, D. L. — G oldsmith, J. R. : Somé hydrothermal syntlieses of dolo-
mité and protodolomite (Dolomit és protodolomit hidrotermál szintézise). 173 —
187. old.

Yol. 64. No. 3. 1956

Baskin, Y. : Observations on heat-treated authigenic microcline and

Irodalom

319

albite crystals (Megfigyelések hővel kezelt antigén inikroklin és albit kristályokon)
219—224. old.

W e e k s, W. F. : A thermochemical study of equilibrium relations during

metamorphism of siliceous carbonate rocks (Szilikát tartalmú karbonátos kőze-
tek átalakulása alatt fellépő egyensúlvviszonyok termokémiai tanulmányozása).
245—270. old.

Emília ni, C. : Oligocene and miocéné temperatures of the equatorial and
subtropical Atlantic Óceán (Az egyenlítői és szubt.ropikus Atlanti-óceáni terü-
letek éghajlata az oligocénben és miocénben). 281 — 288. old.

Journal of Paleontology

Vol. 30. No. 1. 195

Solin, I.-G. : The transformation of opaque caleium carbonate to translucent
calcium fluoride in fossil Ostracoda (Opak kalciumkarbonát átalakulása átlátszó
kalciumfluoriddá a fosszilis Ostracodáknál). 113 — 114. old.

Vol. 30. No. 32. 1956

Thallmann, H. E. : Bibliography and index of new genera, species and

varieties of Foraminifera fór the year 1954 (Új Foraminifera nemek, fajok és
változatok bibliográfiája 1954-ben) 352 — 388. old.

Bulletin of the Geol. Soc. of America

Vol. 61. No. 1. 1956

Eckelman n, W. R. — K u 1 p, J. E. : Uranium-lead method of age deter-
mination. I. (Uránium — ón módszer a kormeghatározásban). 35 — 54. old.

Vol. 67. No. 3. 1956

W i 1 s o n, H. D. : Structure of lopoliths (Lopolitok szerkezete). 289 — 300 old.
K e n t h Ráncom, S. : Paleomagnetic survey in Arizona and Utah : Pre-
liminary results (Paleomágneses felvételezés Arizonában és Utahban : Előzetes
jelentés). 301 — 316. old.

Geol. Survey Bull. U. S.

1021 G. 1956

Parker, C. J. — Hathaway, J. C. — Blackmon, P. D. : Somé curves
írom a portable differential thermal analvsis unit. (Hordozható hőelemzési műszer
görbéi). 237 — 251. old.

Bulletin of the American Association of Petrol. Geol.

Vol. 40. No. 4. 1956

Knebel, G. M. — R o d r i g ú e z — E r a s o, G. : Habitat of somé oil (Egyes
kőolajfajták megjelenési formája). 547 — 561. old.

Vol. 40. No. 5. 1956.

Bonham, U C. : Geoehemical investigation of erude oils (Nyersolajok geo-
kémiai vizsgálata). 897 — 908. old.

D e u l, M. : Colloidal method fór concentration of carbonaeeous matter from
rocks (Kolloid módszer kőzetek karbonátos anyagának koncentrálására).
909—917. old.

Waldschmidt, W. A. — F i t ? g e r a 1 d, P. E. — L u n s f o r d, C. L. :
Classification of porosity and fractures in reservoir rocks (Porozitás és törések
rendszerezése kőolajtartó kőzetekben). 953— 974. old.

The Amer. Mineralogist

Vol 40. 1955

G a r r e 1 s, R. M. : Somé thermodinamic relations among the uránium oxides
and their relation to the oxidation states of the uránium ores of the Colorado Plateau.
(Az uránium-oxidok közötti termodinamikai törvényszerűségek és azok kapcso-
lata a C. -P. uránium-érceinek oxidációs, állapotával).

Amer. Journal of Science

Vol. 254. No. 1.

P e r r i n, R. : Gránité again (Ismét a gránitról).

P e 1 1 o, Ch R. : A study of chalcedony (Kalcedon-tanulmány).

A n Z e n, E. : Correlation of Chemical composition and pliysical properties

320

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

of dolomité (A dolomit fizikai sajátságai és kémiai összetétele közti összefüggés) .
Bora, I. Y. — M a x w e 1 1, J. C. : Interpretation of fabrics of experimentally
defonned sands (Kísérleti úton deformált homok szövetének vizsgálata).

Journal of Sedimentary Petrology

Vol.325. No. 4. 1955

S i 1 1 e r, R. F. — C hap m a n, C. A. : Microfabrics of till from Ohio and Penn-
sylvania (Till mikrotextúrája Ohio és Pennszilvánia területéről).

Lohse, E. A. : A theoretical curve fór statistical analvsis of sediments (Üledék-
statisztikai elemzések elméleti görbéi).

Economic Geology

Yol. 51. No. 1. 195

Anderson, R. Y. — K u r t z, E. B. : A method fór the determination of
alpha-radioaetivity in plants as a tool fór uránium prospecting (Alfa-rádioakti-
vitás meghatározási módszere növényeknél, mint az urániumkutatás eszköze).
Kulp, J. L. — A u 1 1, W. U. — F e e 1 y, H. W. : Sulfur isotope abundanees
in suliidé minerals (Szulfid ásványok kénizotóp mennyisége). 139 — 149. old.

/

A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM 1955

EMEJlHOrPAcDHfl JWTEPATYPbl rEOJIOrMMECKHX li CMEWHblX HAYK,
nYEJIMKALlMOHHblX B BEHrPMM B 1955 r.

RÉPERTOIRE BIBLIOG R APHIQUE DES PUBLICATIONS DU DOMAINE DES
SCIENCES GÉOLOGIQUES EN HONGRIE DE L’ANNÉE 1955

A jegyzek összeállításánál a következő folyóiratokat és kiadványokat vettük figyelembe : I . Aeta
Archeologieá Aeademiae Scientiarum Hungaricae. 2. Acta Botaniea Academiae Scientiarum Hungarieae.
3. Acta Geologica Academiae Scientiarum Hungaricae. 4. Acta Technica Academiae Scientiarum Hun-
garicae. 5. Acta Veterinaria Academiae Scientiarum Hungaricae. 6. Acta Biologica Szeged. 7. Akadémiai
Értesítő. 8. Bányászati kapok. 9. Biológiai Közlemények. 10. Földrajzi Értesítő. 11. Földrajzi Közlemé-
nyek. 12. l'öldtani Közlöny. 13. Geofizikai Közlemények. 14. Geologica Hungarica, Series Falaeontologica.
15. Hidrológiai Közlöny. 16. A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve. 17. A Magyar Állami Földtani
Intézet Jelentése ... 18. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közle-
ményei. 19. A Magyar Tudományos Akadémia Társadalom-Történeti Tudományok Osztályának Közle-
ményei. 20. Országos Természettudományi Múzeum Évkönyve Annales Historico-Naturalis Musei
Nationalis Hungarici (Series Nova). 21 Természet és Társadalom. 22. Vízügyi Közlemények.

Rövidítések — COKPAlJLlEHMfl — Abréviations

R összefoglaló (résumé), köt. - kötet, évf. — évfolyam, fiiz. — füzet, sz. — szám, old. — oldal,,
fr. — francia, or. — orosz, ang. — angol, néni. német, tátik — táblázat.

1 . Acta Arch. 2. Acta Bot. 3. Acta Geol. 4. Acta Techn. 5. Acta Veter. 6. Acta Bioi. Szeged. 7. Akad.
Ért. 8. Bány. kapok, 9. Bioi. Közi. 10. Földr. Ért. 11. Földr. Közi. 12. Földt. Közi. 13. Geofiz. Közi. 14.
Geol. Hang. Ser. l’al. 15. Hídról. Közi. 16. M. Áll. Földt. Int. Évk. 17. M. Áll. Földt. Int. Jel. az .... évről.
18. M. Tud. Ak. Műsz. Tud. Oszt. Közi. 19. M. Tud. Ak. Társ. -Tört. Tud. Oszt. Közi. 20. Orsz. Term.
Múz. Évk. 21. Természet és Társ. 22. Vizii. Közi.

Á d á m k. : Észak-Mezőföld geomorfológiája. — ka géomorphologie du Nord de Mező-
föld. — reoMopcjioaorHB ceBepHoro Me3ét})éabfla. Földr. Ért. IV. köt. 1955.
pp. 403 — 426. or. néni. R

Á d á m k. : A Velencei-tó és a Zámolyi-medence kialakulása. — Die Ausgestaltung
des Velenceer Sees und des Zámolyer Beckens. — 06pa30Banne 03epa Benemie
n Sacceima 3aMoü. Földr. Közi. III. köt. 1955. pp. 307 — 332. 6 ábra: or.
ném. R

A d á m O. : Egyes Dny-dunántúli területek némaságának okai. — Causes of Non-
Reflexion of somé Soutli-Western Transdanubian Areas. — ripHMHHbi Toro
HBaemiH, 9to Ha HeKOTopbix ioro3anaaHbix yuacTKax TpaHCflaHyÖHH Hejib3H noay-
miTb oTpaweHMH. Geofiz. Közi. IV. köt. 1955. pp. 3 — 10. 5 ábra, or. ang. R

Andreánszky G. : Neue und interessante tertiáre Pflanzenarten aus Ungarn. —
Új és érdekes hazai harmadidőszaki növényfajok. — HoBbie h HHTepecHbie
TpeTHMHbie pacTeHHH ii3 BeHrpmi. Orsz. Terin. Múz. Évk. T. VI, 1955, pp.
37 — 50, 6 ábra, 3 tábla, németül, magy. R

Andreánszky G. — Kovács É. : A hazai fiatalabb harmadidőszaki flórák
tagolódása és ökológiája. — Gliederung und Ökologie dér jüngeren Tertiár-
floreji Ungarns. — PacúJieHemie n 3K0T0rH« KmoTperaűHbix (juiop EeHrpiiH. —
M. Áll. P'öldt. Int. Évk. 44. köt. 1. fűz. 1955. pp. 1 — 326, 26 tábla, néni. or. R

322

Földtani Közlöny, LXXXVl. kötet, 3. füzet

Auer V. : A karsztvíz mint geofizikai probléma. — L’eau carstique, eomine’probléme
géophysique. — KapcTOBaa Bcwa, Kan reotjwsHBecKafl npoSnejvia. — Bányá-
szati Lapok 10 (88). köt. 1955, pp. 36 — 40, 5 ábra

B a b i c s A. : A vasérckutatás története a Mecsek hegységben. — Geschichte dér
Eisenerzforsehungen im Mecsek-Gebirge. — HcTopim pa3BeflKn >Ke/ie3H0H
pyflbi b rope Me^eK. — Dunántúli Tudományos Gyűjtemény, 3 Pécs 1955,
pp. 1 — 39, ném. or. R

B a c s á k Gy. : A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításában. — Das
Pliozán- und Pleistozánzeitalter im Lichte himmlischer Mechanik. — 3noxn
nmioneHa n naencTopeHa b cBeTe HeöecHoií MexamiKn. Földt. Közi. 85. köt.
1955, pp. 70 — 105, 8 ábra, 13 táblázat, or. ném. R

B a c s á k Gy. : Pliozán- und Pleistozánzeitalter im Lieht dér Himmelsmechanik. —
ríjinoueH h njieiícToneH b CBeTe HeóecHon MexaHn km . Acta Geol. T. III, 1955,

pp. 305 — 346, 6 ábra, 13 táblázat, németül, or. R

B a 1 k a y B. : A kavicsvizsgálat újabb eredményei. — Les derniers résultats d’étude
de galets. — HoBbie pe3yjibTaTbi nccJieaoBamm rpaBiiü. Földt. Közi. 85. köt.
1955, pp. 392 — 394

B a 1 k a y B. : Különleges kőzetmozgási alakulat. — Über einen Untertyp dér Gesteins-
bewegung. — 06 ocoöchhom mne TeKTommecKHX ABHwemm. Földt. Közi
85. köt. i 955, pp. 153 — 156, 1 ábra, 3 tábla, or. ném. R

Balogh K. — P a n t ó G. : Földtani vizsgálatok Nekézseny környékén. — Recher-
ches géologiques dans les environs de Nekézseny. — reoJionmecKne HCCJieao-
Bamm b OKpecTHOCTii c. HexOKeHb. M. All. Földt. Int. Jel. az 1953. évről.

1954, I. rész, pp. 17 — 27,. 1 térkép, or. fr. R

Bányai J. : XJj hieroglifa-alak a Keleti Kárpátok flis-övéből. — Une nouvelle forme
de Hieroglyphe du Flysh des Carpathes Orientales. — HoBan (jiopiwa napor-
jimjia n3 juiHiijeBoii 30Hbi BocTOMHbix KapnaT. Földt. Közi. 85. köt. 1955.
p. 231, 1 ábra

Barabás A. : Jégkori képződmények a Földalatti gyorsvasút Kerepesi úti feltárásá-
ban. — Glazialbildungen im Aufschluss Kerepeser Strasse dér Budapester
LTntergrundbahn. — rrmmiajibHbie o6pa30Bamm, oÖHapy>KeHHbie npi-t cTpoiiTejib-
Hbix paöoTax cTaHmm „KepeneincKoe inocce” OyaaneniTCKOro MeTponojiHTeHa. -
Földr. Közi. III. köt. 1955, pp. 1 — 12, ném. R

Bárdossy Gy. : Készletszámítások gyakori kérdései a bauxitföldtanban. — Prac-
tical problems of reserve evaluation in prospeeting fór bauxite. — Hei<0T0pbie
npaKTHMecKiie Bonpocw noAcneTa 3anacoB öoKCHTOBbix MecTopoKAemm. Földt.
Közi. 85. köt. 1955, pp. 157 — 168, 4 ábra, 1 táblázat, or. ang. R

Bárdossy Gy. : HoBbie aaHHbie no SoKciiTOBbiM MecTopowAemmM ioro-3anaaHoro
BaKOHbn (BeHrpim). — New Data on Bauxite occurrences of the Southwestern
Bakony-Mountains (Hungary). Acta Geol. T. III, 1955, pp. 114, 2 ábra, 3
táblázat, oroszul, ang. R

Barnabás K.:A magyarországi bauxitbányászat földtani feltételei. — Les con-
ditions géologiques de l’exploitation du bauxite en Hongrie. — reoJionmecKiie
ycJiOBim öoKcnTOBOii npoMbiuiJieHHOCTii b BeHrptui. Bánv. Lapok 10 (88). köt.

1955, pp. 455—466, 3 ábra

Barna J. : Legújabb ásványkincsünk : a bentonit. — Notre nouvelle ricliesse miné-
rale : le bentonite. — Hame HOBeninee MiiHepajibHoe öoraTCTBO : öchtohht.
Természet és társ. 114. évf. 1955, pp. 136 — 138, 6 ábra

B a r t h a F. : A várpalotai pliocén puhatestű fauna biosztratigráfiai vizsgálata. —

Magyar földtani irodalom, 1955

323

Untersuchmigen zűr Biostratigrapliie dér pliozánen Molluskenfauna von Vár-
palota. — BnocTpaTnrpa(j)HMecKoe n3yqenue nrmoueHOBOfi (jiayubi mojijuockob c.
BapnaaoTa. M. Áll. Földt. Int. Évk., 43. köt. 2. fűz. 1955, 3 ábra, 2 tábla,
néni. or. R

B artlia F. — Soós L. : Die pliozáne Molluskenfauna von Balatonszentgyörgy.

A balatonszentgyörgyi plioeén Mollusea-fauna. ■ — FljnionenoBaH (})ayHa mojijuo-
ckob b c. BajiaroHcéHTabépab. Orsz. Terin. Múz. Évk. T. VI. 1955, pp.
51 — 72, 2 tábla, németül, magy. R

B e n d e f y R. : Szintezési alappontok időközi magasságváltozásának meghatározása.

Determination of temporary elianges of lieight of the levelűiig bases. — Oupe-
Aenemie n3MeHeHii h bo BpeMemi BbicoTbi penepoB. Geofiz. Közi. IV. köt. 1955.
pp. 3 — 30, 10 ábra, or. ang. R

B e n d e f y R. : Középhegységeink geomeehanikai viszonyai a korszerű geodéziai mérés-
eredmények tükrében. — Rés eonditions géoméelianiques des montagnes de
moyenne altitude de Hongrie, sous l’aspect des résultats de mesures géodési-
ques modernes. — reoMexammecKne oTHomemiH BeHrepcKux Men<ropbeB b 3epKane
pe3yjibTaT0B coBpeivieHHbix reoae3uqecKnx H3MepeHuu. — Bány. Rapok 10 (88) köt.
pp. 162 — 163

B e r n a 1 J. D. : A víz jelentősége kristályokban és kőzetekben (Hozzászólásokkal). —
Re róle de l’eau dans les cristaux et roches. — 3HaqeHiie boám b KpucTajuiax
n roDHbix nopoAax. — M. Tud. Ak. Műsz. Tud. Oszt. Közi. XV. köt., 1955,
pp. 319 — 332, 4 ábra

Bertalan K.: Kiegészítés a bakonyi barlangok ismeretéhez. — Ergánzung zűr
Kenntnis dér Bakonyer Höhlem — ÉoiiOJiHHTejibHbie Aamibie k nemepaM b
öaKOHbCKnx ropax. Földr. Ért. IV. köt. 1955, pp. 55 — 62, or. néni. R

Betűrendes mutató a M. Áll. Földt. Intézet 1955. január 1-ig megjelent kiad-
ványaihoz. — Alphabetisches Verzeichnis dér bis zum 1. Januar 1955 aus-
gegebenen Veröffentliclmngen dér Ungarisehen Geologischen Anstalt. — Aarijia-
bhthmü yKa3aTejib nyöjuiKamm BeHrepcKoro feojionmecKoro klHCTiiTyTa. M.
Áll. Földt. Int. Évk., 1955 pp. 1 — 147

B i d 1 ó G. : Magyarországi alunitok röntgenvizsgálata. — X-ray analysis of alunites
írom Hungary". — PeirrreHOBCKoe uccJieAOBaHiie anymiTOB b BeHrpuu. Földt.
Közi. 85. köt. 1955, pp. 182 — 187, 1 tábla, 6 táblázat or. ang. R

B i d 1 ó G. : A hosszúhetényi fonolit mállási vizsgálata. — Wetterbestandigkeitspr li-
fting des Phonolits von Hosszúhetényv — AHajni3 BbiBeTpuBamm (})0H0auTa,
iipoHcxoAnmero h3 c. XoccyxeTeHb. Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp. 319 — 325,
3 táblázat, or. ném. R

Boda J. — Szabó I. : Őslénytan a geológiai technikum számára. — Paléontologie.

Manuel seolaire. • — riaáeoHTOJioniu. yieömiK. Műszaki Kiadó 1955, 1 — 39.
old.

Borbély S.*: Barlang- és Zsombolykutatás a Bükkben. — Höhlen- und Felsenschacht-
forschung im Bükk-Gebirge. Pa3BeAKa nemep h maxroo6pa3Hbix neinep b
ropax Bhikk. — Hídról. Közi. 35. köt. 1955, pp. 357 — 362, 8 ábra, or. ném. R

Boros J. — Réti E. : Séta az őslények világában. — • Promenade dans le monde des
étres disparus. — ílporyaKa b Mnpe ucKonaeMbix cymecTB. Társadalom és
Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat kiadása 1955, 1 — 32. old.

Boros I. : The Paleontological Exliibition of the Hungárián National Museum — Mu-
seum of Natural History. — A Magyar Nemzeti Múzeum — Természettudo-
mányi Múzeum paleontológiái kiállítása. najieoHTononmecKan BbicTaBKa b
EcTecTBCHHO-HayqHOM My3ee BeHrepcKoro HauuoHaabHoro My3en. Orsz.
Terin. Múz. Évk. T. VI, 1955, pp. 417 — 428, 8 tábla, angolul, magy. or. R

324

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

Csajághy G. : A vegyi laboratórium 1953. évi működése. — L’aetivité du labo-
ratoire chimique en 1953. — XleHTejibHOCTb xhmmhcckoh JiaSoparopmi b 1953 r.
M. Áll. Földt. Int. Jel. az 1953. évről, II. rész, 1955, pp. 367 — 374, or. fr. R

C s a 1 1 á n y S. : Nagy-Budapest forrásai. I — IV. rész. — Les sources de la vilié de Buda-
pest. — Mctohhukh ropona Eyflaneurr. Hídról. Közi. 35. köt. 1955, pp.
143—147, 170—172, 237- 240, 363—366, 27 ábra 29 kép

Csánk K.-né lásd Jugovics

D a n k V. : Történeti földtan a geológiai technikum számára. — Géologie historique.

Manuel scolaire. — McTopimecKaa reojiorua. yMeÖHiiK. Műszaki Kiadó 1955.
pp. 1 — 299

Darnay (Dornyay) B. — Zákonyi F. : Balatoniéi vidék. Útikalauz. — La
contrée montagneuse auprés du lac Balaton. Guide. - — ropHbiü Kpaü 03.
BaiiaTOH. IlyTeBOAnTejib. Sport Lap- és Könyvkiadó 1955, pp. 1 -181, térkép

Darnay B. — Molnár J: A zalaszántói piritkutatás. — La recherche de pyrite
de Zalaszántó. — Pa3BeflKa Ha mipiiT b paüoHe c. 3aaacaHTo. M. Áll. Földt.
Int. Jel. az 1953. évről, I. rész, 1954, 1 ábra, 1 melléklet, fr. or. R

Darnay B. — S o ó s L. : A Nagysomló felső-pannoniai és pleisztocén molluszka-
faunája. — Les fossiles des couches pannoniennes sup. et pleistocénes du cóue
basaltique du Nagysomló. — OKaMeHejiocm u3 BepxHe-naHHOHCKiix h njieü-
CToneHOBbix caoeB ropbi Ha/jbLuoMjio. M. Áll. Földt. Int. Jel. az 1953. évről,
I. rész, 1954, pp. 29 — 31, 1 ábra, or. fr. R

D e 1 y O. Gy. : The problem of the origin of Rana méhelyi Bolkay, — A Rana méhelyi
By. származásának problémája. flpoöjieMa npoHCXO>KfleHHH BHfla Rana
méhelyi By. Orsz. Terin. Múz. Évk. T. VI, 1955, pp. 73 — 81, angolul,
magy. R

D e 1 y O. Gy. : Somé data to the fossil Herpetofauna of the Lamhrecht Kálmán cave
of Varbó, Hungary. — Adatok a varbói Lamhrecht Kálmán barlang fosszilis
herpetofaunájához. — JlaHHbie k iicKonaeMoü repnerotjiayHe neiqepbi JlaMÖpexm
KaAbMQH b c. Bap6o, BempHH. Orsz. Terin. Múz. Évk. T. VI, 1955, pp.
83 — 86, angolul, magv. R

D o n á t h É. : Az ércek keletkezése. — La formation des minerais. — Bo3HHKHOBeHiie
py/l. - Természet és Társ. 114. évf. 1955, pp. 10 — 14, 8 ábra

Dudich K. : A barlang mint gyógyténvező. — La grotte comme facteur thérapeuti,
que. — fleiqepa Kan cnoco6 jieMemifl. Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp:
353—359, or. fr. R

Egyed L. : A földkéreg egyensúlya. — On the Equilibrium of the Earth’s Crust. —
K Bonpocy paBHOBecim 3eMH0H Kopbi. Földt. Közi. 85. köt., 1955, pp. 44 — 69
21 ábra, or. ang. R

Egyed L. : A Föld belső felépítésének új elmélete és annak földtani-geofizikai követ-
kezményei. — A new theory on the internál constitution of the Earth. — Ho-
Baa Teopiia BHyTpeHHero cxpoeHHH 3cmjih h ee reoaorimecKHe h reoif)n3HMecKne
pe3yjibTaTbi. Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp. 277 — 318, 30 ábra, or. ang. R

Egyed L. : Geofizikai alapismeretek. A geokémiai részt írta : Stegena L. — Grund-
begriffe dér Geophvsik. — Ochobu reo<j)H3nKn. — Tankönyvkiadó 1955, pp.
1—535, 512 ábra

Egyed L. : Új módszer az átlagsűrűség meghatározására. — New method fór the
determination of mean density. — HoBbiü Mdofl ajih onpeaejieHHH cpeflHeü
njiOTHOCTH. Geofiz. Közi. IV. köt. 1955, pp. 31 — 36, 4 ábra, or. ang. R

Magyar földtani irodalom, 1955

325

Erdélyi J. : Kristályszerkesztés és kristályszámítás. Függelék : T o k o d y E.

Kristályszerkesztés gömbvetületek használata nélkül. — Kristallkonstruktion
und Kristallbereelinung. Anhang : T o k o d y L. : Kristallkonstruktion ölnie
Anwendung von Kugelprojektionen. Akadémiai Kiadó, 1954, pp. 1 -255,
4 melléklet, 186 illetve 54 ábra

Erdélyi J. : Die Mineralien von Biesad (Sepsibükszád) in Rumanien II. - — Sepsi-
bükszádi ásványok (Biesad, Románia) II. — Mimepajibi h3 c. Bu'ia/i, PyMbiHHH.
Orsz. Terin. Múz. Évk. T. VI, 1955, pp. 21—35, németül, magy. R 1 tábla

Erdélyi M. : A cserszegtomaji piritkutatás. — Ea recherehe de pyrite de Cserszeg-
tomaj. — Pa3Be/u<a Ha nupiiT h paiíoHe c. MepcerTOMaií. M. Áll. Földt. Int.
Jel. az 1953. évről I. rész, 1954, pp. 37 — 47, 6 mell. or. fr. R

Erdélyi M. : A Dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei. — Uie was-
serspeiehernden Sedimente des Donautales in dér Grossen Ungarischen Tiefe-
bene. — BoAOHOCHbie ocaAKH ajib(J)éJibACKoro ynacTKa Aonmibi JJ, yuan. Hídról.
Közi. 35. köt. 1955, pp. 159—169, or. néni. R

Facsinay K. — Pozsgay K. — Szénás Gv. : Szeizmikus mérések a feltalaj -
kutatásban. — Mesures sismiques dans la prospection de la superficie du sol
CeiícMiiHecKHe H3MepemtH b noiicKax rioBepxnoc™ noaBbi. A Mérnöki
Továbbképző Intézet 1955. évi előadássorozatából, 1955, pp. 1 117

Fehér D. — G y u r k ó P. — Szolnoki J. — Varga E. : Vizsgálatok dunán-
túli kőolajok baktériumflórájáról és mikroszkopikus szerves maradványairól
Exainen de la flóré bactérienne et des restes microseopiques organiques des
huiles minéraux de la Transdanubie. MccJieAOBaHiiH no 6ai(TepnajibHoií

(Juiope m MiiKpocKorumecKiiM oprammecKHM oeraTKaM KaMeHHbix Macen TpaHCAaHy-
6hh. Bány. Eapok 10 (88) köt. 1955, pp. 402 — 407, 8 ábra

Fodor F. : Az Institutum Geometrieum, az Egyetem Bölcsészeti Karán 1872-től
1850-ig fennállott Mérnöki Intézet. - Budapesti Műszaki E)gyetem Közp.
Könvvtára Műszaki Tudománytörténeti kiadványok 5. sz., Tankönyvkiadó
1955

Fodor F. : Magyarország vízrajzi térképezése II. József korában. — Établissemen,
de la carte lívdrologique de la Hongrie á l’époque du roi József II. — TnAporpa-
(j)HHecKoe KapTupoBaHue Bempiui bo Bpe/vui Kapóim Roweíj) II. — Vízügyi Közi.
1955, pp. 379 — 396, 5 ábra

P'öldvári V o g 1 M. Koblencz V. : Bacteurs de la décomposition thermique
des dolomies. - OaKTopbi TepMimccKoro pa3no>KeHHH aojiomhtob. Acta
Geol. T. III, 1955, pp. 15 — 25, 6 ábra, 3 táblázat, fr. or R

Földváriné V o g 1 M . lásd Szádeczky-Karcloss E.

Fuchs H. : Nummulites (Camevina) nagyságbeli gyakoriságának vizsgálata. — Exa-
men de la fréquence de dimensions d’une espéce de Nummulites (Camevina) . —
H3yneHiie qacroTbi no pa3MepaM Nummulites (Camevina) . Földt. Közi. 85.
köt. 1955, pp. 466 — 473, 3 ábra, or. fr. R

G á 1 f i J. — S t e g e n a E. : Nagymélységű reflexiók Hajdúszoboszló vidékén.

Deep-reflections in tlie region of Hajdúszoboszló. — OTpaweHHH H3 öonbuinx
rjiyÖHH, noayqeHHbie b paüoHe c. XaiíAycoSocJio. - Geofiz. Közi. IV. köt. 1955,
pp. 37 — 40, 2 ábra, or. ang. R

Gedeon T. : A gánti aluminit. — Aluminite (Websterite) írom Gánt. — raHTCKHÜ
amoMHHHT. Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp. 169 — 181, 6 ábra, 2 tábla, or. ang. R

Gedeon T. G. : Aluminite (Websterite) of Gánt, Hungary. - TaHTCKHH anyMHHHT. -
Acta Geol. T. III, 1955, pp. 27 — 43, 11 ábra, angolul, or. R

326

Földtani Közlöny, LXXXV1. kötet, 3. füzet

G ó c z á n L. : A Szentendrei-sziget geomorfológiai fejlődéstörténete. — Zűr geomor-
pkologisehen Entwicklungsgesehiehte dér Insel Szentendre. — reoMop^oJiorn-
‘jecKaH HCTopnH pa3Bnrnn ocTpoBa CeHT3H,npe. — Földr. Értesítő IV. köt. 1955,
pp. 301 — 318, 4 ábra, 8 kép

Gólisz F. : A Tapolcai-medence. — Le bassin de Tapolca. — EacceíiH TanoJibna..
Természet és Társ. 114. évf. 1955, pp. 326 — 329, 9 kép, 2 ábra

G ő b e 1 E. : Fehérvárcsurgó, Iszkaszentgyörgy és Isztimér környékének földtana. —
Géologie des environs de Fehérvárcsurgó, Iszkaszentgyörgy et Isztimér. —
reo.ioniH OKpecTHOCTH cc. OexepBapnypro, McKaceHTabépab h DcTw.Mep.

M. All. Földt. Int. Jtl. az 1953. évről, II. rész, 1955, pp. 357 — 387, 2 melléklet,
or. fr. R

Greguss P. : Xylotomische Bestimmung dér lieute lebenden Gymnospermen. — -
KcHJiOTOMiiHecKoe onpeaenemie coBpe/vieHHbix Gvnmospermae. Akadémiai Kiadó
1955, pp. 1—308, 182 tábla, 7 melléklet

Greguss P. : Xylotomie dér Chlamydospermen. — Kcn.aOTOMwa Chlamydo -

spermae. Acta Biologica Szeged. Nova series. T. L. 1955, pp. 25 — 35, 3 tábla,
németül

S z. Hajós M. : Öntödei homokkutatás Diósd környékén. — Reeherehe de sable de
fonderie dans les environs de Diósd. — Pa3BeaKa Ha (jDop.MOBOBHbiw necoK b
OKpecTHOCTH c. JHwoina. M. All. Földt. Int. Jel. az 1953. évről. II. rész, 1955,
pp. 429 — 444, 1 1 ábra, 4 melléklet, or. fr. R

S z. Hajós M. : A földalatti vasút Vérmező és Kossuth Lajos tér közötti szakaszá-
nak földtani felépítése. — Constitution géologique du secteur entre Vérmező
et piacé Kossuth Lajos du métropolitain de Budapest, — T eojiorwwecKOe cTpo-
ernie uiTpexa Meipo, pacno.iaraioineroca Me>Kay nojieM Bep.Me3é n nnomaabio
KouiyT Jlawoui. INI. All. Földt. Int. Jel. az 1953. évről, II. rész, 1955, pp.
445 — 454, 4 ábra, 6 melléklet, or. fr. R

Herrmann M. : Mátrai és cserhátaljai pannon homokok vizsgálata.’ — The examina-
tion of the Pannonian sands of the Mt. Mátra and the Cserhátalja. — ldcc.ne-
aoBamie naHHOHCKwx necKOB n3 rop MaTpa w oő.iacTii Mepxaiajiba. Orsz.
Térni. Múz. Évk. T. VI, 1955, pp. 7—14, 5 ábra, 5 táblázat, ang. R

Herrmann M. : Die Schwermineralien aus den Pleistozáiischicliten dér Höhle von
Istállóskő. — TB>Ke.ibie wcKonae.Mbie b naewcToneHOBbix orjio/KeHiinx nemepw Ha
liujraajiouiKé. Acta Arcli. T. 5, 1955, pp. 235 — 237, néni. or. R, 1 ábra

Herrmann M. lásd még Kisvarsányi

Hevesi Gy. : Beszámoló a műszaki tudományok helyzetéről és az MTA Műszaki
Tudományok Osztályának munkájáról a Magyar Tudományos Akadémia
1955. évi nagygyűlésén (Hozzászólásokkal). — Rapport de la situation des
Sciences techniques et de l’activité de la Section des Sciences Teclmiques de
l’Académie des Sciences Hongroise au Congrés de l’Académie des Sciences
Hongroise en 1955. — OméT o coctohhhh TexHunecKiix Hayn w no aeHTenb-
hocth OTae.na- TexH. HayK AKag. Hayn BeHrpnn Ha cT>e3ae Ak. HayK BeHrpww
b 1955 r. M. Tud. Ak. Műsz. Tud. Oszt. Közi. XVII. köt. 1955, pp. 1—53

Hidrológiai bibliográfia 1 945 — 1954. Magyarország. — Bibliographie
hvdrologique 1945 — 1954. Hongrie. — rnapononmecKaw őiiöaiiorpacjiHH 1945 —
1954, BeHrpiiH. Műszaki Kiadó 1955, Szerk. De Chatel R. pp. 1 — 180'

A hidrogeológia helyzete hazánkban. (Irodalomjegyzék) — La situation
de la hvdrogéologie en Hongrie. — CocTOHHwe rwaporeoJTorwn b BeHrpini.
Bnó3worpa(j)nw. — Hídról. Közi. 35. köt. 1955, pp. 91 — 92

Magyar földtani irodalom, 1955 •

327

Honti Gy. : A Szigetköz talajviszonyainak vizsgálata. — Étude du régime des aux
souterraines du Szigetköz. - — HccJieaoBamie pe>KMMa rpyHTOBbix boa TeppiiTopim
CnreTKé3. Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1954.
évi munkásságáról, 1955, 7 ábra, pp. 122 — 134, ném. R

Horusitzky F. : Geokronológiánk mai problémái. — On the problems of geochro-
nology. — K Bonpocy reoxpoHOJioniH. Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp. 106 — 121,
3 ábra, 5 táblázat, or. ang. R

Horusitzky F. : Budapest területének földtani képe és története. — La géologie
et l’histoire du territoire de Budapest. — TeoJioniH h ncTopuH. TeppnTopnu
ropoaa ByaanemT. Természet és Társ. 114. évf. 1955, pp. 277 — 281, 11 ábra

Illés Gy. : A borsodi vízellátási rendszer. — Die Wasserversorgung des Borsoder

Beckens. — CiicTevia BOAOCHaöwemiH oőqacTH EopuioA. Hídról. Közi. 35. köt.

1955, pp. 153 — 158. or. ném. R
■

Jakucsné Neubrandt F. : A gerecsehegységi Tardos környékének földtani
újratérképezése. — Relevé géologique des environs de Tardos (Montagne Ge-
recse). — reononmecKoe nepeKapTiipoBamie OKpecTHOCTu c. Tapaom (ropbi Te-
pene). M. All. Földt. Int. Jel. az 1953. évről I. rész, 1954, pp. 49 — 61, 3 ábra,
1 mell. fr. or. R

J á k y J. : Gedenkbucli für Prof. Dr. J. J á k y. Herausg. von Prof. í)r. K. S z é c h y, —
IlaMHTii anaACMHKa npocj). Ép. 14. Hkii. .Akadémiai Kiadó, 1955; pp. 1 — 200

J á n o s s y D. : Die Yogel- und Sáugetierreste dér spátpleistozánen Schiehten dér Hölile
von Istállóskő. — 0ct3tkh uthu h MjieKomiTaiomiix b no3AHenjiencToneHOBbix
OTJiOHíemiHx nemepbma HuiTajuiouiKé. Acta Arch. T. 5, 1955, pp. 149 — 181, 12
ábra, ném. or. R

J á n o s s y D. : Stosszahnfund eines zygodonten Mastodous aus dem Levantikum
von Balatonszentgyörgy. — Zvgodont masztodon agyarlelete a balatonszent-
györgyi levantikumból. — HaxoAica őhbhh MacTOAOHa n3 JieBaHTiiilcKoro apy-
ca c. EanaTOHceHTAbépAb. Orsz. Terin. Múz. Évk. T. VI, 1955, pp. 87 — 92,
1 tábla, németül, magy. R

J o ó T. : Vízföldtani megfigyelések a Szentendre — visegrádi hegységben . — Gbservation.

hvdrogéologiques dans la Montagne de Szentendre — Yisegrád. — í'ii/iporeos
jionmecKne HaömoAemiH b ceHTSHflpe — BmuerpaacKiix ropax. M. All. Földt-
Int. Jel. az 1953. évről. I. rész, 1954, pp. 63 — 64. fr. or. R

Jugovies L. — Kretzoi M. — -Csánk Flemérné : Felsőjégkori emlősmarad-
ványok a Badacsony bazaltkúp járói. — Restes de Mammiferes du Pleisto-
céne sup. du cőne basaltiqne du Badacsony. — - OcraTKii BepxHtn eücToneHOBbix
MjieKonHTaionpix «3 6a3ajibTOBoro KOHyca ropbi BaAaMOHb. M. Áll. Földt. Int.
Jel. az 1953. évről, I. rész, 1954, pp. 89 — 95, 2 ábra, or. fr. R

Jugovies L. : A Déli Bakony és a Balatoniéi vidék bazaltteriiletei. — Les occurren-
ces de basalte du Bakony méridional et des environs du lac Balaton. — MecTO-
poKAemiH 6a3ajibTa b io>khoh uacTu rop EaKOHb n Ha ropHOM xpaioy 03epa BaaaTOH.
M. All. Földt. Int. Jel. az 1953. évről, I. rész, 1954, pp. 65 — 88, 8 ábra, 2 mellék-
let, or. fr. R

Károlyi Z. : A Hanság és a Fertő-tó rendezési kérdéseinek fejlődése. — Les ques-
tions de la régulation des territoires du Hanság et du lac Fertő. — K Bonpocy
peryjuipoBKii oÖJiacTH Xamiiar h 03. OepTé. Vízügyi Közi. 1955, pp. 291 — 332,
9 ábra, irodalomjegyzék

Kárpáti L.: Adatok Sopron környékének geomorfológiájához. — Zűr Geomor-
phologie dér Umgebung von Sopron. — Jlamibie k reo.'iopJoaoniH OKpecr-
hocth ropoAa LUonpoH. Földr. Értesítő IV. köt. 1955, pp. 21 — 40, 4 ábra, 11
kép, or. ném. R

328

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

K e s s 1 e r H. : Forrástani részletvizsgálatok az aggteleki karsztvidéken. — Études
de détail des sources dans la région karstique d’Aggtelek. — IloApoŐHoe uccne-
AOBamie pe>KnMa hctokob napcTOBOH TeppuTopiui mccthocth ArrrejieK. - Be-
számoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1954. évi munkássá-
gáról. 1955, pp. 134 — 152, 4 ábra, 4 kép, fr. ném. R

K i 1 é n y i T. : A Felsőtárkánytól K-re eső terület földtani vizsgálata. — übservations
géologiques au territoire á l’E de Felsőtárkány. — reo-nornnecKoe ii3yneHne
TeppiiTOpnn, pacno.iaraiomeücH k boctoky ot c. <t>ejibinéTapKaHb. M. Áll. Földt.
Int. Jel. az 1953. évről, I. rész, 1954, pp. 97 — 109, 4 ábra, 1 melléklet, or. fr. R

Kiss J. : Recherches sur les bauxites de la Hongrie. — klccJieAOBamifl őoKcma b
BeHrpim. Acta Geol. T. III, 1955, pp. 45 — 88, 8 tábla, 5 ábra, 4 diagramm,
5 szelvény, 6 táblázat, franciául, or. R

Kiss J. : A Velencei-hegység É-i peremének hidrotermális ércesedése. — ha minéra-
lisation liydrothermale du hord septentrionale de la montagne de Velence. —
rHflpoTepMajibHoe opy/memie ceBepHOií OKpaHHbi rop Bememre. M. All. Földt.
Int. Jel. az 1953. évről, I. rész, 1954, pp. 111—139, 4 ábra, 5 tábla, 3 mel-
léklet, or. fr. R

Kiss-Kocsisné, Bányai M. : Dunántúli eocén Cerithium-félék. — Cerithien
aus dem transdanubischen Eozán. — Pa3H0BHAH0CTH poaa Cerithium
aoueHOBoro B03pacTa TpaHCAaHyőmi. Földt. Közi. 85. köt. 1 955, pp. 360 — 380,
4 tábla, or. ném. R

Kiss-Kocsisné, Bányai M. : Adatok a Budapest környéki eocén elterjedésé-
hez. — Angaben zűr Verbreitung des Eozáns in dér Umgebung von Budapest. -
JlaHHbie o pacnpocTpaHemm aoueHOBbix ouiOHceHHií b onpecTHOCTH r. ByaaneuiT.
Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp. 476 — 478, 1 ábra, or. ném. R

Kisvarsányi G. — H e r r m a n n M. : A nagybörzsönyi érckutatás kőzettani
vizsgálata. — Examen pétrographique de la recherche de minerai á Nagy-
börzsöny. — IleTporpaijmMecKoe n3yneHiie HaAboépavéHbCKoro uiyp(})OBaHHH pyAW-
M. All. Földt. Int. Jel. az 1953. évről, I. rész, 1954, pp 141 175, 4 ábra, 3 tábla,

1 melléklet, or. fr. R

Koblencz V. lásd Földváriné

Koch F. — P etres h. : Földrajzi zseblexikon. — Atlas de pociié. — Ma/ibiá
amac reorpaijiim. Művelt Nép Kiadó 1955, pp. 1 — 324, 44 térkép

Koch F. : A magyar földrajztudományok helyzete és feladatai. — ha situation et
les problémes des Sciences géographiques en Hongrie. — CocTOflmie n 3aAann
reorpa(j)iiHecKnx HayK b BeHrpim. Természet és Társ. 114. évf. 1955, pp.
641—643

Koch S. — Sztrókay K. I. : Ásványtan. Egyetemi tankönyv. — Minéralogie.

Manuel scolaire. — MiiHepaAoniH. VqeŐHHK. Tankönyvkiadó 1955, pp. 1 438,

1 tábla, 2 melléklet

Kolos váry G. : Triászidőszaki korallok a Mecsek-hegységből. Coralles triasiques
de la Mte Mecsek. — TpiiacoBbie Kopajuibi n3 rop Ménén. Földt. Közi.
85. köt. 1955, p. 232

Kolos váry G. : Über die stratigraphische Rolle dér fossilen Balaniden. — CTparaa-
rpacjmnecKaH ponb poaa iicKonaeMbix Balanus. Acta Biologica Szeged, Nova
Series, T. I. 1955, pp. 183 — 188, németül

K o 1 o s v á r v G. : Erste Angaben über triasische Korallen des Mecsek-Geibirges

Magyar földtani irodalom, 1955

329

in Südungarn. — IlepBbie ziaHHbie o TpnacoBbix Kopanaax rop MeneK b ÍO-BeH-
rptm. — Acta Biologica Szeged, Nova Series, T. I. 1955, pp. 181 — 182, németül

Kopek G. : Jelentés a inecsekhegységi szferosziderit-kutatásról. — Compte rendű
de la recherclie de sphérosidérose dans la montagne Mecsek. — Otict o pa3-
Beane Ha ccjiepocHAepirr, npoBeaeHHoií b ropax MeneK. M. Áll. Földt. Int. Jel.
az 1953. évről, I. rész, 1954, pp. 177 — 195, 4 melléklet, or. fr. R

Kopek G. lásd még P a n t ó

Korim K. : Délzalai olajmezők rétegvizeinek NaCl tartalma. — Le contenu NaCl
des eaux de strates des cliamps pétroliíéres dans le com. Zala en Hongfie. —
Coaep>t<aHne NaCl iuiacTOBofi boám HetjnHHoro paitcma kom. 3ana. Hídról.
Közi. 35. köt. 1955, pp. 35 — 38, 4 ábra

Kovács L. : A Vasas, Hosszúhetény és Pécsvárad közti terület földtani leírása. —
Description géologique du territoire situé entre Vasas, Hosszúhetény et Pécs-
várad. — - TeojionmecKoe onncanHC Teppirropiin, pacnoaaraiomeikfl Me>KAy cc.
Barnáin, XoccyxeTeHb n flenBapaA. M. Áll. földt. Int. Jel. az 1953. évről,
I. rész, 1954, pp. 197 -212, 1 melléklet, or. fr. R

Kretzoi M. : Promimomys cor n. g. n. sp., ein altertümlicker Arvicolide aus dem
ungarischen Unterpleistozán. - — Promimomys cor n. g. n. sp., oahh h3 ApeB-
hhx ApBHKOJiiiA nn>KHero naeiícToueHa Bem'pnn. Acta Geol. T. III, 1955, pp.
89 — 94, 1 tábla, 1 ábra, németül, or. R

Kretzoi M. : Dolomys and Ondatra. — ■

Acta Geol. T. III. 1955, pp. 347—355, angolul

Kretzoi M. : Jelentés a kislángi Kalabriai (Vülafrankai) fauna feltárásáról. —
Bericht über die Calabrische (Villafranchisclie) Fauna von Kisláng, Kom.
Fejér. — OnieT oő otkpmthh KaAaöpmicKOH (BHJuiatjtpaHKCKOü) (j)ayHbi b c.
KmnnaHr. -r- M. Áll. Földt. Int. Jel. az 1953. évről, I. rész, 1954, pp.
213 — 265, 3 ábra, or. fr. R

Kretzoi M. : Milyen ősállatok éltek hazánk területén? — Ouelles espéces d’animaux
vivaient sur le territoire de notre pays? - — Kaimé >i<nBOTHbie >khjih HaTeppn-
TopiiH Haiueü poAHHM ? Útmutató a Társ. és Természettud. Ismeretterj.
Társulat előadói számára 19. sz., pp. 1 — 19, 1955

Kretzoi M. : A hazai emlősállatok fejlődéstörténete. — Histoire de l’évolution
des Mammiféres de Hongrie. — McTopiiH pa3BHTHH MneKoniiTaiomiix b BeH-
rpmi. Útmutató a Társ. és Természettud. Ismeretterj. Társ. előadói számára
29. sz., pp. 1—23, 1955

Kretzoi lásd még Jugovics

K r i v á n P. : Die klimatische Gliederung des mitteleuropáischen Pleistozáns. —

KAHMaTHHecKoe pa3Aenemie cpeAHe-eBponeücKoro rnieilcToueHa. - Acta Geol.
T. III, 1955, pp. 357 — 382, 1 táblázat, németül, or. R

K ríván P.: A közép-európai pleisztocén éghajlati tagolódása és a paksi alapszel-
vény. — La division climatologique du Pleistocéne en Europe Centrale et
le profil de loess de Paks. — KJiHManmecboe pacmieHeHiie cpeAHeeBponeü-
CKoro nAeüCToueHa h néccoEbiü pacpe3 y c. riaKui. — M. Áll. Földt. Int, Évk.
43. köt. 3 (záró) fűz. 1055, pp. 363—512, 7 melléklet

Láng S. : A Mátra és a Börzsöny természeti földrajza. - — Földrajzi monográfiák I. —
Physische Geographie dér Mátra und des Börzsöny-Gebirges. — <t>n3imecKaH
reorpatjnm rop MaTpa h EépwéHb. Akadémiai Kiadó 1955, pp. 1 — 512, 99 táb-
lázat, 100 ábra, 24 kép, ném. or. R

8 Földtani Közlöny

330

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

Láng S. : A Gerecse peremhegységi részeinek geomorfológiája. — Geomorpliologie
dér Randabschnitte des Gerecsegebirges. — TeoMopfjiOJiornH KpaeBbix Macién
rop Tepeqe. Földr. Ért. IV. köt., 1955, pp. 157 — 194, 7 ábra, or. ném. R

Láng S. : Geomorfológiai tanulmányok az aggteleki karsztvidéken. — Geomor-

phologische Untersuchungen jm Karstgebiet von Aggtelek. — reovopjojio-
nmecKiie ucc.ieaoBaHiiH KapcTOBbix oópa30BaHHH b OKpecTHOCTn c. ArrrejieK. —
Földr. Ért. IV. köt. 1955, pp. 1 — 20, 3 ábra, or. ném. R

Láng S. : Geomorfológiai megfigyelések a Szekszárdi dombvidéken. — Geomor-

phological observations in the Szekszárd rolling country. — PeoMoptjio.iorHMe-
CKne HaójnoaeHHH ceKcapacKoro xojiMoropbH. Földr. Közi. III. köt. 1955,
pp. 151 — 156, or. ang. R

Lászlóffy W. : A magyar vízrajzi szolgálat 70 éve. — 70 ans du Service Hydro-
graphique Hongrois. — 70 Jier aeHTejibHOCTH rnaporpaijjHMecKOH c.nyMvőbi b
BeHrpiiu. Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1954.
évi munkásságáról, 1955, 9 ábra, or. fr. ném. R

Lengyel E. : A Börzsöny hegység K-i peremének földtani és kőzettani ismertetése.

— La constitution pétrographique du bord orientál de la montagne Börzsöny.
— ÉaHHbie o reo-ionm n neiporpaiJiHii boctomhoh OKpanHbi rop Bép>KéHb.

M. Áll. Földt. Int. Jel. az 1953. évről, I. rész, 1954, pp. 267 — 276, 1 térkép
or. fr. R

Lengyel E. : Kesztölc környéki andezitek. — Les andesites des environs de Kesz-
tölc. — AHae3HTbi OKpecTHOCTn c. KecTé.Tbn. — Földt. Közi. 85. köt. 1955.
pp. 336 — 344, 3 ábra, 1 táblázat, or. fr. R

L i f f a A. : Telkibánya bányaföldtani viszonyai. — Conditions géologiques des gites
métalliques des environs de Telkibánya. — TopHOreojionmecKHe ycJiOBHH pa-
iíoHa c. TejibKHÖaHbH. M. All. Földt. Int. Évk. 42. köt. 4. fűz. 1955, pp.
211 — 259, 9 ábra, 1 térkép, fr. or. R

Magyarország hidrológiai atlasza. I. Folyóink vízgyűjtője. 4. A
Mosoni Dunaág. — Atlas hydrologique de la Hongrie. — rnApoJiornnecKnH
amac BeHrpim. Szerk. a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet,
1955, 272 old., 17 térkép

Magyarország hidrológiai atlasza. I. Folyóink vízgyűjtője. 5. A
Felső-Tisza. — Atlas hydrologique de la Hongrie. — riíjpo.ioriiqecKHH aTjiac
BeHrpim. Szerk. a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, 1955, 138
old., 6 melléklet, 23 térkép

A Magyar Tudomány 10 éve 1945 — 1955. — 10 ans de la Science Hongroise
1945 — 1955. — 10 JieT BeHrepcKOÜ HayKH 1945 1955. Akadémiai Kiadó

1955, 432 old.

M a j z o n L. : A Bükkhegység paleozóos foraminiferái. — Palaeozoic Foraminifera
of the Bükk Mountains. — najieo3oiícKne (JiopaMHHinJiepbi rop Eiokk. — Földt.
Közi. 85. köt. 1955, pp. 461 — 465, 2 tábla, 1 táblázat, or. ang. R

Majzon L. : Paleozoic Foraminifera of the Bükk Mountains. — naaeo30HCKne.

(})opaMHHH(j)epbi b ropax Eiokk. Acta Geol. T. III, 1955, pp. 95 — 103, 2tábla,
1 táblázat, angolul, or. R

M a 1 á n M. : Zahnkehn aus dér zweiten Aurignacien-Schicht dér Höhle von Istállóskő.

— 3aqaT0K 3yőa b ophhhkcko.m c.ioe nemepbi Ha HmTan.nouiKé. Acta Arch.
T. 5, 1955, pp. 145 — 148, 8 ábra, ném. or. R

M á n d y lásd P a p p

Marosi S. : A Csepel-sziget geomorfológiai problémái. — Die geomorphologischen
Probleme dér Insel Csepel. — reoMop(f>o.nornqecKHe npoÖJieMbi oerpoBa Mene.ib.
Földr. Ért. IV. köt. 1955, pp. 279 — 300, 5 ábra, 8 kép, or. ném. R

Magyar földtani irodalom, 1955

331

Mattyasovszky J. : A talajerózió térképezésének kérdése és eddigi eredményei
— Mapping of soil erosion in Hungary and its results. — Bonpocbi KapTorpa-
(jnipoBaHHU 3po3mi noHBbi b BeHrpHH h flocTHrHyTbie ao chx nop pe3yjibTaTbi
Földr. Közi. III. köt. 1955, pp. 297—305, 2 ábra, or. ang. R

Méhes K. : Üledékes kőzeteink rádioaktív vizsgálata. II. Mangán. — Investigations
on the radioaetivity of Hungárián Sedimentary Roeks. II. Manganese.
Pa,nnoaKTnBHoe iiccJieaoBaHue oca/ioMHbix nopoa. II. MapraHeu. Földt. Közi.
85. köt. 1955, pp. 386 — 389, 1 ábra, 1 táblázat, or. ang. R

Mészáros Gy. — V értés L. : A paint mine írom the early upper Palaeolithic
Ágé near Lovas (Hungary, County Veszprém). — JIhmohhthmh Kapbep paH-
Hero nepuoAa BepxHero najieojiura Beme c. JloBain (Bem puB). — Aeta Arch.
T. 5, 1955, pp. 1 — 34, 12 tábla, 13 ábra, angolul, or. R

Mészáros M. : Előzetes jelentés a perkupái gipszkutatásról. — Compte rendű

préliminaire sur la recherche du gypse á Perkupa. — npegBapnTejibuoe coo6-
mcmte o pa3BegKe Ha nme b paüoHe c. riepnyna. M. Áll. Földt. Int. Jel. az
1953. évről I. rész, 1954, pp. 277 286, 7 ábra, or. fr. R

Mezei J. — P á 1 i T. : Pilis útikalauz. — Guide dans la Montagne Pilis. — IlyTeBO-
aiiTejib b ropax rinjmuj. Sport Lap- és Könyvkiadó 1955, 2. kiadás, 180
old., térk.

Miháltz I. : Az 1941. évi porhullás. — Über den Staubfall in Ungarn im Jahre
1941. — naaemie nbuiH b BeHrpHH b 1941 r. Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp.
326 — 335, 2 ábra, 3 táblázat, or. néni. R

Miháltz I. : Erosionszyklen — Anháufungszyklen. — IJhkjih 3po3nn — uhkjih HaKon-
JieHHH. — Aeta Mineralogica-Petrographica. T. VIII. 1955. Szeged, pp.
51 — 62. németül, 7 ábra

Miklós M. : A mezőkeresztesi ,,M. 3” sekélyfúrás üledékkőzettani és mikromine
ralógiai vizsgálata. — Sedimentological and mieromineralogieal investigation
of the M/3 boring at Mezőkeresztes (NE Hungary). — JJauHbie k cefliiMeHT-
neTporpatjnmecKHM h MHKpoMimepajioninecKiiM uccaeflOBaHiiHM MaTepiiana He-
rayóoKoro Gypemia -N° M/3 b c. Me3éKepecTem. Földt. Közi. 85. köt. 1955,
pp. 195 — 197, 3 táblázat, or. ang. R

Miksa M. : A sátor kőpnsztai kaleitok. — Die Kalzitausscheidungen dér Höhle von
Sátor kőpuszta. • — KaabmiTOBbie Bbiflejiemin nemepbi c. ItlaTopKénycTa. Földt.
Közi. 85. köt. 1955, pp. 474 — 475, or. ném. R

Molnár J. lásd P a n t ó

Molnár né Dobos I.: A Nyírség nyugati pereme. — Le bord Occidental de
Nyírség. — 3anaflHan oKpaima Hbnpuiera. M. Áll. Földt. Int. Jel. az 1953.
évről, I. rész, 1954, pp. 297 — 305, 2 ábra, 1 melléklet, or. fr. R

Molnár né Dobos I. : Komárváros környékének levantei és pleisztocén rétegei.

— Les couches levantines et pleistocénes des environs de Komárváros. — :
JleBaHTHÜcKne h naeücToueHOBbie caon OKpecTHOem c. KoMapBapom. M. Áll.
Földt. Int. Jel. az 1953. évről, I. rész, 1954, pp. 287 — 295, 1 tábla, 1 térkép,
1 melléklet, or. fr. R

Mosonyi E. : Hidrológia (lásd: A Magyar Tudomány 10 éve 1945 — 1955)
rHflpoJiornH. pp. 277 — 282

Nagy K. : Az úrkúti mangánkarbonátos érctelep ásványos alkata. — Mineralogical
characteristics of the manganese őre deposit of Úrkút, Bakony Mountains,
Hungary. — MuHepanbHoe cTpoemie MapraHgeBOü cbhim YpnyTa. P'öldt.
Közi. 85. köt. 1955, pp. 145 — 152, 3 ábra, or. ang. R

8:

332

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

Náray-Szabó I. — Szűk G. : The deterniination of the optimál water-cement
ratio of eoncrete by eleetrical means. — OnpeAejiemie onTHMajitHoro boao-
ueivieHTHoro othowchhh 6eT0Ha ajieKTpimecKHM cnocoöoM. — Acta Geol. T-
III, 1955, pp. 105 — 114, 7 ábra, angolul, or. R

Pantó G. — Varrók K. — Kopek G. : A zengővárkonyi vasérckutatás föld-
tani eredményei. — Nouvelles contributions á la géologie du gisement de
minerai de fér de Zengővárkony. — HoBbie reojionmecKne aaHHbie o MecTO-
po>KaeHiiii >Kejie3H0n pvAbi b pancme c. 3eHréBapK0Hb. — Földt. Közi. 85. köt.
1955, pp. 125 — 144, 10 ábra, 3 tábla, or. fr. R

Pantó G. : A Mátra érckincse. — La richesse en minerai de la montagne Mátra. —
Py.Uibie 3anacw rop MaTpa. Útmutató a Társ. és Természettud. Ismeret -
terj. Társ. előadói számára 9. sz. 1955, 20 old.

Pantó G. — Molnár J. : Az eger — demjéni mangánérc. — Le minerai de man-
ganése de Eger — Derűjén. — 3rep-AeMbenci<aH MapramiOBaH pyaa. M. Áll.
Földt. Int. Jel. az 1953. évről, I. rész, 1954, pp. 307 — 323, 2 ábra, 4 melléklet,
or. fr. R

Pantó G. lásd : Balogh K.

Papp F. — Mándy T. : Rézércnyomok Balatonfüreden. — ■ Traces of copper

őre at Balatonfiired, Central Western Hungary. — CneAbi mcahoh pyflbi b c.
Ba.iaTOH(j)K)peA. Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp. 457 — 460, 1 tábla, or.
ang. R

Párák T. : Különleges alakú kavicsok a Mátra északi előterében. — Pebbles of
peculiar shape írom the Xorthern foreland of the Mátra Mountains (Hun-
gary’). — TpaBHH ocoőenHon (jjopMbi b ceBepHOM tjwpnaHAe rop MaTpa.
Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp. 225 — 228, 5 ábra, or. ang. R

Pécsi M. : Eróziós és korróziós völgyiek és vízmosások képződése a Duna völgyé-
ben Dunaalmás és Nyergesújfalu között. — Entstehung von Erosions- und
Korrasionstálern und Erosionsfurchen im Donautale zwischen Dunaalmás
und Nyergesújfalu. — Oőpa30BaHiie 3po3noHHbix n Koppa3nOHHbix aojiiíh h npo-
moüh b AO.Time JlyHan Me>KAy cc. JlyHaajib.viaiii h Hbepreiuyü(j)a.Ty. Földr.
Ért. IV. köt. 1955, pp. 41 — 54, 8 ábra, 11 kép, or. ném. R

Pécsi M. : A Dunavölgy magyarországi szakaszának kialakulása. — La formation
de la section hongroise du bassin de la Danube. — O(j)0pMJieHne BeHrep-
CKOro ynacTKa őacceÜHa p. Tynan. Természet és Társ. 114. évf. 1955, pp.
595 — 600, 9 kép, 2 ábra

Pécsi M. : Morfológiai adatok a Móri árok kavicsainak keletkezési körülményrei-
liez. — Morphologische Angaben zu den Entstehungsverháltuissen dér Sehotter
im Mórer Graben. — MopcjKuionmecKne AaHHbie k B03HHKH0BemiK) rpaBna b
rpaöeHe y c. Mop. Földr. Ért. IV. köt. 1955, pp. 395 — 402, or. ném. R

P e j a Gy. : Morfológiai megfigyelések a Duna — Dráva közében. — Morphologische
Beobachtungen zwischen dér Donau und dér Drau. — MopijtojionmecKne
HaömoAeHiiH b Me>KAypeMbe Jf yHaü JlpaBa. — Földr. Közi. III. köt. 1955,
pp. 205 — 229, 7 ábra, or. ném. R

P e j a GyT. : Az ózdi táj. — La région de la vilié Ózd. — JlaHAUia(})T okojio r. 03A.

Természet és Társ. 114. évf. 1955, pp. 400 — 403, 3 ábra, 5 kép

Perényi K. : Albániai vízügyi kérdések. — Les problémes hydrologiques en Albanie.

— flpoőJieMbi rnApojiornH b A.nöamiH. Hídról. Közi. 35. köt. 1955, pp.
109 — 113, 1 ábra, 8 kép

333

Magyar földtani irodalom, 1955

Pesty L. : A sajóhidvégi SA 12/A sekélyfúrás üledékkőzettani és mikromineralógiai
vizsgálata. — Sedimentologieal and micromineralogical study of tlie well
SA 12/a of Sajóhidvég, Hungary. — Mcc.neAOBaHne Maiepnajia pa3BeAOHHoü
CKBa>KHHbi JMe SA 12/A b c. LliaiíoxHABer. Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp.
188 — 194, 4 ábra, 2 tábla, or. ang. R

P i n c z é s Z. : Morfológiai megfigyelések a Hór völgyében. — Morphologische Beobach-
tungen im Hórtale. — Mop^ojiorHaecKne HaöjnoAemia b AOJiime pyqba Xop.
Földr. Ért. IV. köt. 1955, pp. 145 — 156, 3 ábra, 4 kép, or. ném. R

Pozsgay K. lásd Facsinay

.

Radnóty E. : A keletborsodi barnakőszénmedence vízföldtani kérdései. — Les

problémes hydrogéologiques de la partié orientale du bassin de liouille brune
de Borsod. — riiAporeojiorimecKne sonpocu BocToiiHO-6opinoACKoro öypoyroab-
Horo 6acceÜHa. M. Áll. Földt. Int. Jel. az 1953. évről, I. rész, 1954, pp.
325 — 331, 3 melléklet, or. fr. R

Radnóty E. : Miskolc város vízellátási lehetőségei folyó-kavieságyvizek, illetve

artézi kútvizek segítségével. — Les possibilités de l’alimentation en eau de
la vilié de Miskolc, pár le moyeu des eaux des graviers fluviatiles et des puits
artésiens. — Bo3mo>khoctu BOAOCHaöwemifl ropoAa MimiKOJibn npn noMO/nu
boa rpaBejmcTbix ao>k pex, a Taioxe boa apTe3nanci<nx kojioaiRb. — M. Áll.
Földt. Int. Jel. az 1953. évről, I. rész, 1954, pp. 333 — 338, 1 melléklet, or. fr. R

Reményi K. A. : Profilpoligon : egy új koponyamérési eljárás. — Ein neues

Schadelmessungsverfahren : Profilpoligon. — flpotjAuinoAHroH : HOBbin mctoa
n3MepeHiiH nepenoB. Bioi. Közi. II. köt. 1954, pp. 93 — 109, 6 ábra, or.
néni. R

Rónai A. : A Nyírség, Hajdúság és Hortobágy talaj vízviszonyai. — Die Boden-
wasserverháltnisse dér Landschaften Nyírség, Hajdúság und Hortobágy. —
ycAOBiia rpyHTOBbix boa Hbiipuiera, XaüAymara h XopToöaAbA. Hídról. Közi.
35. köt. 1955, pp. 221 — 236, 13 ábra, or. ném. R

Rónai A. : Jelentés az 1953-ban végzett talajvíztérképezésről. — Compte rendű
sur le lévé d’eau souterraine en 1953. — Otmct o KapTHpoBamm rpyinoBoü
BOAbi, npoBeACHHOM b 1953 r. M. All. Földt. Int. Jel. az 1953. évről, I. rész,
1954, pp. 339 — 357, 8 ábra, 8 melléklet, or fr. R

Roska M. : Ásatások a Bakony barlangjaiban az 1950 — 1953. években. — Fouilles
dans les eavernes du Bakony pendant les années 1950 á 1953. — PacKonKii
b neigepax rop BaKOHb b 1950 — 1953 rr. M. Áll. Földt. Int. Jel. az 1953.
évről, I. rész, 1954, pp. 359 — 361, or. fr. R

Sárkány S. — Stieber J. : Anthrakotomisclie Bearbeitung dér in neuester Zeit
in dér Höhle von Istállóskő freigelegten Holzkohlenreste. — AHTpaKOiown-
necKoe oőcJieAOBaime o .tatkob oxarax, oxKpbiTbix b nocjieAnee Bpeivui b nemepe
Ha MurrajuiouiKé. Acta Arch. T. 5, 1955, pp. 211 — 234, 4 táblázat, 4 ábra,
6 tábla, németül, or. R

Sclieffer V. : Über den Zusammenliang zwischen isostatischen Anomalien und

Vergenzen dér Gebirgsbildung. — CBH3b ii30CTaTiiliecKnx aiiOMajiiiií h Bepremiiifí
io oo6pa30BaHHH. — Acta Techn. T. X, 1955, pp. 19 — 29, 3 ábra, németül,
or. ang. fr. R

Sclieffer V. : Dér isostatische Cliarakter dér ungarischen Niveauveránderungen

und die Möglichkeit dér zeitliclien Korrektion dér Höhenwerte dér Nivellement-
höhenfestpunkte. — H3ocTaTHHecKnü xapaiaep n3MeHCHHH HiiBejinpa b BeHrpmi
h B03M0>KH0cra noripaBKii bo BpeMemi AaHHbix BbitOTbi onopubix ny HKT0B HHBej]-
JinpoBaHHH. Acta Teclin. T. X, 1955, pp. 247 — 260, 6 ábra, németül, or. ang.
fr. R

334

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

Scheffer Y. : A gamma-karottázs vizsgálatok alkalmazási lehetőségei a hazai

szénkutatásban. — Possibilités d’application du carottage gamma dans l’in-
dustrie charbonniére hongroise. — Bo3mo>khocth iipnMCHemiH raM.\ia-KapoTa>K-
Hbix Hcc.neaoBaHnn b BeHrepcKoií yroabHok npoMbinuieHHOCTii. Bány. Lapok
10 (88) köt. 1955, pp. 598 — 600, 3 ábra

S c h m i d t E. R. : Megjegyzések Vadász E. : Magyarország földtana c. mun-
kájának hegységszerkezeti részéhez. — Remarques au livre de l’académicien
E. Vadász: ,,La géologie de Hongrie”. — 3aMeaamiH k KHure aKaAeMHKa
3jiei«epa Ba«ac: »reojioniH BeHrpini«. Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp.
217—219

S c h m i d t E. R. : A geomeehanikai szemlélet szerepe a karsztvízkutatásban és

a karsztvíz elleni védekezésben (Ismertetés hozzászólásokkal). — Rőle de la
théorie géomeehanique dans la prospeetion de l’eau karstique et dans la pro-
teetion eontre elle. - - Ponb reoMexamiaecKOH Teopim b pa3BeAKe Ha KapcTOByio
boav n b oxpaHe npoiiTiiB ee. Hídról. Közi. 35. köt. 1955, pp. 39 — 44

Schmidt E- R. : Viszontválasz szerzőnek ,,A geomeehanikai szemlélet szerepe

a karsztvízkutatásban és a karsztvíz elleni védekezésben” e. tanulmányával
kapcsolatban megjelent hozzászólásokra. — Réponse aux remarques á l’étude
de l’auteur intitulée ,,Rőle de la théorie géomeehanique dans la prospeetion
de l’eau karstique etc.”. — Otbct Ha 3aMeaaHHH k cTaTbn »Pojib reoMexamme-
CKOii TeopHH . . .« Bány. Lapok 10 (88) köt. 1955, pp. 302—303, 5 ábra

Schréter Z. : Az egerkörnyéki oligoeén képződmények. — Les formations oligoeé-
nes des environs de Eger. — OjmroueHOBbie oöpa30BaHnH OKpecTHOCTH r. 3rep
— M. Áll. Földt. Int. Jel. az 1953. évről. II. rész, 1955, pp. 389 — 393, or. fr R

Sebestyén K. : Vizsgálatok néhány hazai kőszén kimutatására fúrólyukban ger-
jesztett potenciál módszerrel. — Investigation fór the deteetion of our Trans-
danubian lignité deposits bv means of a generated potential metliod in a

bore-hole. — MccaeAOBaHHH no BbiHBjieHiuo KaMeHHbix yijieü TpaHCAaHy6mi
npil IIOMOIUIi MeTOAa HCKyCCTBeHHO BbI3BaHHbIX B CKBa>KHHaX HOTeHHHa.HOB.

Geofiz. Közi. IV. köt. 1955, pp. 45 — 61, 11 ábra, or. ang. R

S i d ó M. : Mikropaleontológiai adatok Salka (Ipolyszalka) miocén üledékeiből. -

Mikropaláontologische Daten aus den Miozán-Sedimenten von Salka (Ipoly-
szalka). — MHKponajieoHTOJionmecKHe AaHHbie njuioneHOBbix OTJio'/KeHiifi c.
MnoHcaJibKa. Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp. 211 — 216, or. ném. R, 1 ábra

S i m o n c s i c s P. : Verkieselte permisehe Stammreste von dem Mecsek-Gebirge.

OKpe.MHeabie ocTaTKii- ctbojiob AepeBbeB nepmcKoro B03pacTa b ropax MeaCK.
— Acta Bioi. Szeged, Nova Series, T. I. 1955, pp. 46 — 62, 2 táblázat, 4 tábla,
németül

Somogyi S. : Albánia természeti földrajza. — The pliysieal geograpliy of Albánia. —
<t>n3HHecKaH reorpatjiiiH AaSaHuii. Földr. Közi. III. köt. 1955, pp. 167 — 188,
6 ábra

S o ó s L. lásd Darnay

S o ó s L. lásd B a r t li a

Stegena L. : Geokémiai módszerek — reoxuMHaecKHe MeTOAbi. — lásd Egyed
L. : Geofizikai alapismeretek.

Stegena L. lásd G á 1 f i

Strausz L. : Adatok a várpalotai miocén faunához. — Zűr Fauna des Mittelmiozáns
von Várpalota. — K Bonpocy cpeAHe-MnoueHCKOfi (jiayHbi c. BapnaaoTa.
Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp. 198 — 210, 2 ábra, 1 tábla, or. ném. R

Magyar földtani irodalom, 1955

335

Strausz L. : Szarmata fauna a karádi mélyfúrásból. — Sarmatisehe Fauna in dér
Tiefbohrung von Karád (Ungarn, Kom. Somogy). — OÖHapy >KeHHan npii
rnyöoKOM őypeHHH c. Kapaa capMaTCKan (j)ayHa. Földt. Közi. 85. köt. 1955,
pp. 381 — 385, or. ném. R

Strausz I,. : Cerithium-félék a Dunántúl középső-miocén rétegeiből. — Mittel-

miozáne Cerithien Transdanubiens. — Hepi.iTHCBiiyiH bie u3 c p e;u i e - m h o u e h o fh >i x
OTaowennü TpaHCflaHyönH. M. Áll. Földt. Int. Évk. 43. köt. 1. fűz. 1955,
pp. 1 — 270, 14 ábra, 10 tábla, ném. or. R

Siimeghy J. : A bátorligeti védett terület földtani viszonyai. — Geologische Ver-
háltnisse im Naturschutzgebiet von Bátorliget (Nordost-Ungarn) . — Teo-
jioruMecKHe ycaoBun 3anoBeAHm<a EaiopjuireT. Földt. Közi. 85. köt. 1955,
pp. 345 — 352, 2 ábra, or. ném. R

Süme-ghy J. : A magyarországi pleisztocén összefoglaló ismertetése. — Exposé

sommaire du Pleistocéne de la Hongrie. — CyMMapuoe onncamie iuieiícTOneHa
BeHrpun. M. Áll. Földt. Int. Jel. az 1953. évről, II. rész, 1955, pp. 395 — 404,
or. fr. R

S ii m egliy J. : Újabb földtani adatok a Tiszántúl északi részéről. (A pleisztocén

térképező csoport részjelentéseinek figyelembevételével.) — Nouvelles con-
tributions á la géologie de la partié septentrionale du Tiszántúl (Territoire
au-delá de la Tisza). — HoBbie reojionmecKiie flamibie no ceBcpnon Macin oöjia-
ctm 3a Tucoii. — M. Áll. Földt. Int. Jel. az 1953. évről, II. rész, 1955, pp.
403—415, or. fr. R

S ü m e g h y J. : Magyarország talajvíz viszonyai. — Ives conditions des eaux souter-
raines en Hongrie. — ycnoBim rpyHTOBOÜ boám b BeHrpini. A Mérnöki
Továbbképző Intézet 1954 — 55. évi előadássorozatából, pp. 1 — 80, 1955

Szabó P. : A Duna — Tisza közi felső-pleisztocén liomokrétegek származása ásványos
összetétel alapján. — Die Entstehung dér oberpleistozánen Sandschichten
zwischen Donau und Theiss im Eiclite ihrer mineralogischen Zusammense-
tzung. IlpoHcxowAeHue BepxHe-nnencioueHOBbix necaaHbix caoeB oSnacm
Me>KAy HyuaeM u Tncoü Ha ocHOBaHiin MiinepanoniMecKoro cociaBa.
Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp. 442 — 456, 5 ábra, or. néni. R

Szabó P. Z. : A karsztkutatás népgazdasági jelentősége. — Die volkswirtschaft-
liehe Bedeutung dér Karstforschung. - — HapoAHO-xo3HiicTBeHHoe 3HaMemie
HCCJieAOBamiH napéra. — A Dunántúli Tudományos Intézet kiadv. Dunántúli
Tudományos Gyűjtemény, Pécs, 1955, pp. 1 — 20, 16 képpel, ném. R

Szabó P. Z. : Prinz Gyula tudományos munkásságának 50 éve. — Fifty years
scientific activity of Gy. Prinz. — 50-jieiHím HayMHan AemenbHOCTb /Jb.
npunifa. Földr. Közi. III. köt. 1955, pp. 119 — 126

Szádeczky-Kardoss E. : A 70 éves Vadász Elemér. — Le 70-iéme anniver-
saire de naissance du prof. E. Vadász. — C cmh Aecmn ji cin 1 1 ií 3ncMep Badac
Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp. 3 — 6, 1 arcképpel

Szádeczky-Kardoss E. : Geokémiai vizsgálatok magyarországi kőszenek

hamuin. - — Geochemische Untersucliungen auf Aschen ungarischer Kohlén. —
reoxHMHMecKne nccneAOBaHUH nenna BeHrepcnux yrneü. Földt. Közi. 85.
köt. 1955, pp. 7 — 43, 2 ábra, or. ném. R

Szádeczky-Kardoss E. : Das Verbindungspotential und seine Beziehungen

zum Sclmielzpunkt und zűr Harte. - — floTeHmiaa coeAiiHeHnií n erő oiHOUienne
k TOMne nnaBaemiH n TBepAoern. — Acta Geol. T. III. 1955, pp. 115 — 161, 14
ábra, 3 táblázat, németül, or. R

Szádeczky-Kardoss E. : Über die Energetik dér magmatischen Gesteins-

336

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

und Erzgebilde. — K Bonpocy oó SHepreraKe MaraaTimecKnx ropHbix nopoa h
pyAHbix o6pa30BaHHH. — Acta Geol. T. III, 1955, pp. 163 — 172, 1 ábra,
németül, or. R

Szádecz ky-Kardoss E. : Geokémia. — Géochimie. — T coxhmhh. —

Akadémiai Kiadó, 1955, pp. 1 — 680, 93 ábra, 121 táblázat, irodalomjegyzék

Szádeczky-Kardoss E. : Földtan (lásd a Magyar Tudomány 1 0 éve 1 945 —
1955). — reojionm. - pp. 259 — 264

Szebényi L. : Rétegtömörülés és szerkezetalakulás. — Compaction of sedünents
and structure fonnation. — ynjioTHemie cJioeB n cj)op.MnpoBaHHe cTpyKTyp.
Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp. 425 -441, 10 ábra, or. ang. R.

Szebényi L. : Artézi vizeink függőleges irányú mozgásáról. — Über die lotreckten
Bewegungen des artesischen Wassers. — O BepniKaabHOM ABinKeHHH apTC3n-
aHCKHX boa. Hídról. Közi. 35. köt. 1955, pp. 437 — 440, 1 ábra, or. ném. R

Széchy K. lásd J á k y

S z é k y n é F u x V. : Geológusképzés a csehszlovák egyetemeken. — La formation
des géologues aux universités tclieeo-slovaques. — Oöy'iemie reoaoroB b Mexo-
CJiOBauKiix ymiBepciiTeTax. Földt. Közi. 85. köt.. 1955, pp. 479 — 487

Szénás Gy. — Gereben L. : Szeizmikus refrakciós mérések alkalmazása a bauxit-
kutatásban. — An application of seismic refraction metliod in exploration
forbauxite. — O npiiMeHeHiui MCToaa npeao.vuieHHbix bojih npu pa3BeaKe öoKCHTa.
— Geofiz. Közi. IV. köt. 1955, pp. 67 — 74, or. ang. R

Szénás Gy. lásd Facsinay

Szentiványi F. : Föld- és telepi smerettan az ipari technikumok számára. —
Géologie et les gites minéraux. Manuel scolaire. • — reo.ionifl h y^emie o
pyjHbix Mecropo>KAeHHHX. yqeÖHHK. Műszaki Kiadó 1955, pp. 1 — 171, 1 térkép

Szilárd J. : Geomorfológiai megfigyelések Kiskőrös és Paks vidékén. — Geomor-
pliologische Beobachtungen in dér Gegend von Kiskőrös und Paks. — reo.viop-
(jjo.iornBecKHe HaőjiioaeHiiH b okpccthocth cc. KmiiKépém h riaKiu. — Földr.
Ért. IV. köt. 1955, pp. 263—278, 5 ábra, 4 kép

Szörényi E. : Xotes pour servir á l’étude des Archiacia (Échinides) . — npn.we-
MamiB k ii3yMCHiiK) Archi uia (MopcKne e>Kn). — Acta Geol. T. III, 1955, pp.
383—392, 9 ábra, fr. or. R

Szörényi E. : Bakonyi kréta Echinoideák. — Échinides crétacés de la Bakony. • — -
MejiOBbie MopcKiie e>Kn rop BaKOHb. Geologica Hungarica Series Palaeonto-
logica, fasc. 26, pp. 1 — 332, 1955, 22 tábla, 45 ábra, fr. or. R

S z ő t s E. : Az Északi Bakony Magvarpolány — Németbánya közti peremének eocén
képződményei. — Les formát ions éocénes du bord du Bakony septentrional
elitre Magyarpolány et Németbánya. — SouenoBbie o6pa30Bamifl no OKpaime
cCBepHOH nacTii rop EatcOHb Aieway cc. MaAbapnoaaHb — HeMCTŐaHbn. M. Áll.

Földt. Int. Jel. az 1953. évről, II. rész, 1955, pp. 417 — 428, fr. or. R

Sztrókay K. I.: Die Entstehung dér Willemitphase bei dér Röstung ungarischer
Zinksehliche. — O6pa30Bamie BiuuinMuTHon npn npoKajinBaHnn KpaeBoií

oSorameHHOií nbum miHKa Acta Geol. T. III, 1955, pp. 173 — 184, 5 táblázat,
ném. or. R

\

Sztrókay K. I. lásd Koch

Szurovy G. : A kőolaj termelés szerepe a Magyar Népgazdaságban. — Le rőle de

Magyar földtani irodalom, 1955

337

la production du pétrole dans l’économie populaire liongroise. — Pojib nej-
Teflo6bmn b HapoAHOM xo3HücTBe BeHrpiiH. — Bány. Bapok 10 (88) köt. 1955,
pp. 97—106

Szurovyné lásd Hajós M.

Tárczy-Hornoch A. — Kán tás K. : Geofizika (lásd A Magyar Tudomány
10 éve 1945 — 1955), pp. 265 — 268 reo(j)n3nKa.

Tárczy-Hornoch A. : Geodézia (lásd A Magyar Tudomány 10 éve 1945 — 1955)
reoAe3HH. pp. 271 — 275

Tasnádi-Kubacska A. : Dér Penisknoehen des Höhlenbáren. — KocTb mieHa
neinepHoro mcabcah. Acta Veter. T. V., fasc. 1, 1955, pp. 39 — 60, 4 ábra,
ném. or. R

Tasnádi-Kubacska A. : Untersucliungen an patliologisch veránderten Knoclien-
resten verschiedener Wirbeltiere aus dér Höhle von Istállóskő. — Oct3tkii
OAep>KHMbix 6ojie3HHMn ii oApHxjieBiuiix MeABeAbett h3 neipepbi Ha MuiTajuiomKé..
— Acta Arch. T. 5, 1955, pp. 193 — 210, 10 tábla, ném. or. R

Természettudományi dokumentáció IV — V. Szerk. Boros István. Természet-
tudományi Múzeum kiadása. Kézirat soksz. 1954, pp. 1 — 256. — JloKyMeH-
TamiH ecTecTB03HaHHH.

T o k o d y B. : Dér Bentonit von Komló. — MecTopoJKAemie öeHTOHiiTa b paiíone
Komjio. — Acta Geol. T. III, 1955, pp. 185 — 205, 14 ábra, ném. or. R

T o k o d y L. : Komlói andezittufa. — Tuf andésitique á Komló. — AHAe3iiT0Bbiü Tyíj)
b yroabHOM paúoHe Komjio. - Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp. 220 — 222,
1 táblázat, or. fr. R

T o k o d y B. : Komlói bentonit. — Dér Bentonit von Komló. — MecTopowAemie
SeHTOHHTa b pafiOHe Komjio. Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp. 389 — 390

Tokody D. : Minerogenetische Trachtstudien an Pyriten aus dem Yelenceer Ge-
birge. — A Velencei hegység pirit-előfordulásainak vizsgálata. — HccJiCAOBamie
MecTopoKAeHHÜ niipHTa b ropax Bejiemie, BeHrpna. — Orsz. Terin. Múz. É)vk.
T. VI, 1955, pp. 15 — 19, németül, magv. R

Tokody B. lásd F) r d é 1 y i

U b e 1 1 K. : A talajvízszintalakulás törvényszerűségei. — Bes lois des changements
de niveau des eaux souterraines. — 3aK0H0.MepH0CTn n3MeHeHim ypoBHH
rpyHTOBOÜ BOAbi. A Mérnöki Továbbképző Intézet 1954 — 55. évi előadás-
sorozatából, 1955, pp. 1 — 92

U rbancsek J. :. Berettyóújfalu környékének földtani leírása. — Deseription géolo-
gique des environs de Berettyóújfalu. — TeoJionmecKoe oniicamie OKpecTHOCTii
c. EepeTTboyiíijiajiy. M. Áll. Földt. Int. Jel. az 1953. évről, II. rész, 1955,
pp. 455 — 464, 1 ábra, 1 melléklet, or. fr. R

U rbancsek J. : A Hortobágy földtani képződményei. — Bes formations géolo-
giques du Hortobágy. — reojionmecKiie oöpa30BamiH XopToöaAba. M.
All. Földt. Int. Jel. az 1953. évről, II. rész, 1955, pp. 465 — 470, 1 ábra,
1 melléklet, or. fr. R

Urbancsek J. : A Nyírség délkeleti része. — Ba partié de Sud-Hst du Nyírség. —
íOroBOCTOMHaa HacTb Hbnpuiera. M. Áll. Földt. Int. Jel. az 1953. évről,
II. rész, 1955, pp. 471 — 478, 1 ábra, 2 melléklet, or. fr. R

338

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

Vadász E. : Grosstektonische Grundlagen dér Geologie Ungams. - Peo/ionmecKaH
MaKpocTpyKTypa BeHrpim. Acta Geol. T. III, 1955, pp. 207 — 244, 1 térkép,
1 táblázat, néni. or. R

V a d á s z E. : Földtani szakirodalmunk hagyomány-terheltsége. — Les traditions

pesantes de notre littérature géologique. — Tnutejibie Tpajmmu reo.ioriiHecKOií
.iHTepaTypbi. - Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp. 233 — 238

Vadász E. : Szaknyelvünk és a magyar helyesírás. — La terminologie géologique
et l’ortliographie hongroise. — Tep.vuiHO.noni a u BemepcKoe npaBonncaHiie.
Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp. 238 — 240

— Au 70iéme anniversaire du professeur Elemér Vadász. — K 70-iieiwo co ühh po>K-
aeHiiu npocjieccopa S.ieMepa Badac. Acta Geol. T. III. 1955, pp. 3 — 4.
1 arckép, fr. or.

Vadász E. : A műszaki tudománytörténet művelése. Elnöki megnyitó. — Prin-
cipes de l'histoire des Sciences techniques. — npimminbi 33hhthh b oónacTn
iiCTopim TexHimecKHX HayK. Akadémiai Értesítő, 72. köt. 1955, pp. 107 — 111

Vadász E. : A Magyar Alföld mélyszerkezete. — La structure profonde de 1’ Alföld
(Grande Plaine) hongroise. — CTpoeHue Bo.ibinoií BeHrepcKoií hh3M6hhocth.
Természet és Társ. Í14. évf. 1955, pp. 518 — 522, 3 ábra

Vadász E. : Ősvilági tűzhányók a Mecsekben. — Volcans fossiles dans la Montagne
Mecsek. — HcKonaevibié ByjiKaHbi b ropax MeneK. — Útmutató a Társ. és
Természettnd. Ism. Társ. előadói számára, 50, sz. 1955, pp. 1—20

Vadász E. : Elemző földtan (Bevezetés a földtanba). — Géologie physique. (Intro-
duction á la géologie.) — <t>H3imecKaH reo.iornH. (BBeaemie b reo.iormo.)
Akadémiai Kiadó, 1955, pp. 1 — 516, 216 ábra

V a d á s z E. : Jegyzetek a földtan dialektikájához. — Remarques á la dialeetique

de la íéologie. — 3avieuaHiiH k qna.ieKTiiKe reo.iormi. — Akadémiai Értesítő,
62. köt. 1955, pp. 361—364.

A’ á g v ö 1 g y i J. : A Baradla- és a Béke barlang kapcsolatának kérdése zoológiái
szempontból. — Die Frage dér Verbindung dér Baradla- und dér Friedens-
(Béke)-Höhle vöm Gesichtspunkte dér Zooiogie. — 3oo.ioniHecKnn noaxoa k
Bonpocy o cbh3h Me>Kay nemepa.MH Bapaxna m BeKe. Földr. Értesítő IV. köt.
1955, pp. 427 — 432, or. ném. R

Varrók K. : Felsőcsatár környékének földtani felépítése, talkum- és vasércelő-

fordulásai. — Constitution géologique et les oceurrences de talc et de minerai
de fér des environs de Felsőcsatár. — TeoJionmecKoe cTpoeHHe, a Taione
MecTopo>KaeHHH TajiKa h >Ke.ne3H0H pyabi oKpecTHOcTH c. OejibiHénaTap.

M. All. Földt. Int. Jel. az 1953. évről, II. rész, 1955, pp. 479 — 490, 2 melléklet,
or. fr. R

V a r r ó k K. lásd P a n t ó

Varrók S. : Az 1950 — 53. évi bakonyi barlangi ásatások őslénytani eredményei. —
Résultats paléontologiques des excavations dans les cavernes du Bakony
en 1950 — 1953. — naneoHTOJionmecKHe pe3y.ibTaTbi pacKonoK, npoBeaeHHbix
b neűiepax rop EaKOHb b 1950 1953 rr. M. All. Földt. Int. Jel. az 1953.

évről. II. rész, 1955, pp. 491 — 502, or. fr. R

A’ é g h S. : Újabb adatok a komlókörnyéki medenceüledékek rétegtanához. — Neue
Daten zűr Stratigrapliie dér Beekensedimente aus dér Umgebung von Komit). —
HoBbie aauHbie k CTpaTiirpaijnui 0Tjio>KeHiiií mccthocth Komjio. Földt. Közi.
85. köt. 1955, pp. 222 — 225, 1 ábra, 1 táblázat, or. ném. R

Magyar földtani irodalom, 1955

339

Vendel M. : Die Substituierbarkeit dér Ionén und Atomén von geochemischem

Gesichtspunkte I. — 3aMeMae.viocTb hohob h aroMOB c tomkh 3pemiH reoxnMnn.
— Acta Geol. T. III, 1955, pp. 245 — 300, 3 táblázatcsoport, ném. or. R

Y é r t e s R. : Würmkori festékbánya a Balaton mellett Rováson. — Une mine wiir-

mienne de matiére colorante prés du lac Balaton. — BiopMCKHÜ py/miiK Kpa-
ckh okojio 03. EanaTOH. Földt. Közi. 85. köt. 1955, pp. 390 — 391

Vértes R. : Rés conditions de l'Interstadial würmien I/II hongrois, élucidées pár
l’examen des remplissages de grottes. — YcaoBnH BiopMCKoro iiHTepcTagna.na
I/II b Bem'pun b cBeTe HCCJieflOBamin nemepHbix 3anojineHnií. Acta Geol. T.
III, 1955, pp. 393 — 407, 4 ábra, fr. or. R

Vértes R. : Neuere Ausgrabungen und paláolitliische Funde in dér Höhle von

Istállóskő. — - HoBbie pacKonKH h najieoanTHBecKne HaxoflKii b nemepe na
MmTajiaomKé. Acta Arcli. T. 5, 1955, pp. 111 — 131, 6 ábra, ném. or. R

V é r t e s R. : Untersuchung dér Ausfüllung von Istállóskő. Zeitbestimmung.

Pe3yabTaTbi iiccJiegoBaHuií no OTjioweHiiHM nemepi>i Ha HniTajuiomKé. Gnpc-
aeaemie xpoHOJionm. Acta Arcli. T. 5, 1955, pp. 239 — 260, 7 ábra, 1 táb-
lázat, ném. or. R

Vértes R. : Paláolitliische Kulturen des Würm I/IRInterstadials in Ungarn.

najieoaHTimecKiie KyjibTypbi Ha TeppiiTopmi Benipmi b HHTepcTa/uiajibHyro
anoxy BiopMa I II. Acta Arcli. T. 5. 1955, pp. 261 -278, 3 ábra, néni. or. R

Vértes R. : Über einige Prageu des mitteleuropáischen Aurignacien. Bonpocbi
cpeflHe-eBponeücKOH opmhhkckoh KyjibTypbi. Acta Arcli. T. 5, 1955, pp.

279 — 291, 1 ábra, ném. or. R

Vértes R. lásd Mészáros

Zalányi B. : Kagylósrák (Ostraeoda) faunák rétegtani értékelése. — Évaluation
stratigraphique des faunes d’Ostracodes. — CTpariirpacjiiiHecKaH oueHKa tpay h
paKOBHHnaTbix (OcTpaKoa). M. Áll. Földt. Int. Jel. az 1953. évről, II. rész,
1955, pp. 503—528, or. fr. R

Zerinváry Sz. : Nap, Föld, emberiség. — Re Soleil, la Térré et l’humanité. —
CojiHne, 3eivuiH ii He.ioBenecTBO. Művelt Nép Kiadó 1955, pp. 1 — 539,
6 tábla, 1 térkép

Zerinváry Sz. : A hold felszínének kialakulása. — Ra formation de la surface
de la lnne. — 0({)opMjieHHe noBepxHOcra jiyi-ibi. — Természet és Társ. 114.
évf. 1955, pp. 89 — 92, 21 ábra

Zólyomi B. : Forstv irtscliaftliche Ergebnisse dér geobotanischen Kartierung im

Biikkgebirge. — Pe3yjibTaibi reoőoTaHimecKoií ct>cmkh rop Biokk b oöJiacTii
aecHoro xo3HücTBa. Acta Bot. T. I, 1955, pp. 361 — 395, 10 ábra, ném. or. R

Zebera K. : Beszámoló a magyarországi negyedkori képződményeken végzett

tanulmányutam tapasztalatairól. — Compte rendű d'uu voyage d’étude sur
les formations quaternaires de la Hongrie. — Otmct 06 onbirax iiay'iHoil ko-
MaHAnpoBKH, HcnojiHeHHoii c nejibio n3yHeHHH HeTBepTHMH bix oöpa30Bannü BeHrpim.
M. Áll. Földt. Int. Jel. az 1953. évről, II. rész, 1955, pp. 529 — 539, or. fr. R

Z s i v n y V. : Ásványtani adatok. — Kristallographische Notizen. — HoBbie aaH-
Hbie k MHiiepaaonm HCKOTopux MimepajiOB. Földt. Közi. 85. köt. 1955.
pp. 228 — 231, or. ném. R

Összeállította : Kilényiné

TÁRSULATI ÜGYEK

1956 első felében elhangzott előadások

január 11. Előadóülés

Elnök : Horusitzky Ferenc

K o r i m K á 1 m á n : A dél-zalai kőolajtelepek alakja, jellege és a telepkialakító
tényezők

Az előadás a Földtani Közi. 86. köt. 2. füzetében jelent meg.

Vita: Horusitzky F., Koriin K., Horusitzky F., Reich E,

Kertai Gy.

Völgyi László: Miocén üledékek kifejlődése a Lovászi mélyfúrásokban
Az előadás a Földtani Közi. 86. köt. 2. füzetében jelent meg.

Vita : Vadász E., Horusitzky F., Vadász E., Völgyi L.,
Résztvevők száma : 63

január 18. Könyvankét

Vitavezető : Dombai Tibor

Egyed László ,, Geofizikai alapismeretek“ e. könyvének általános értékelését

R e n n e r János, részletes bírálatát Scheffer Viktor végezte. Figyelemmel a könyv-
nek a Földtani Közi. 85. köt. 2. füzetében történt ismertetésére, az Ankét anyagát össze-
vont alakban közöljük.

Re n n e r János — Scheffer Viktor: Egyed László , .Geo-
fizikai alapismeretek'' c. könyvének ismertetése

Egyed László műve elsősorban geológusok részére készült egyetemi tankönyv.
Célja a Föld fizikájának és a geofizikai kutató eljárások alapelveinek megismertetése, hogy
a geológus ezek birtokában a geofizikai kutatások eredményeit kellően értékelhesse.
A könyv terjedelmét s a felölelt anyagot illetően megállapítható, hogy a közölt anyag
maximuma annak, amire a geológusnak a geofizika szakterületéről szüksége lehet.
A könyv teljes szövege bizonyos mértékben meg is haladja ezeket az igényeket, de a két-
féle szedés lehetővé teszi azt, hogy az olvasó az első tanulmányozás alkalmival a részle-
tes ismereteket tartalmazó, aprón szedett részt mellőzze. Ez viszont nem nehezíti a meg-
értést, mivel a rendes szedésű anyag nem feltételezi az aprón szedett szövegrészek is-
meretét.

A könyv két főrészre oszlik : általános és gyakorlati geofizikára. Szerző a gyakor-
lati részben a geofizikai kutatások jelenlegi állasát a legnagyobb tárgyilagossággal is-
merteti, s míg egyrészt rámutat az egyes kutató eljárásokkal elért gyakorlati eredményekre,
másrészt felemlíti ezek korlátáit. Szerző törekedett arra, hogy a geológusok ne értékeljék
túl, de ne is értékeljék alá a gyakorlati geofizikát, ne várjanak sem többet, sem keveseb-
bet tőle annál, amit jelenlegi fejlettségi fokán valóban nyújtani képes.

Szerző könyve megírásakor a kezdő geofizikusok igényeire is figyelemmel volt.
Ez az álláspont a két képzés rokonvonásain túl a magyar nyelvű, összefoglaló geofizikai
tankönyv vagy kézikönyv hiányára támaszkodott.

A könyv tagolódásának részletesebb ismertetése után R e n n e r János kiemeli,
hogy a könyv két főrésze, az általános és gyakorlati rész közötti kapcsolat szoros. Elkerül-

Társulati ügyek

341

lietetlen, hogy ugyanaz a kérdés mindkét részben elő ne forduljon. Szerző azonban
ügyelt arra, hogy a könyv főrészeinek anyagában ne legyenek fedések, s a hasonló vonatko-
zású kérdéseket a könyv általános és gyaKorlati része különböző szemszögből tárgyalja.
Szerző ezzel az eljárással elérte azt, hogy a gyakorlati részben az olvasó azokról a mű-
szerekről és mérési eljárásokról értesül, melyek a külszíni munkálatokban leginkább
használatosak. Míg a nehézségi erő abszolút mérése, a relatív ingamérés, a graviméterek
és az Eötvös-inga működésének alapelve az általános részben, a graviméterek és az Eötvös-
inga részletes ismeretése a mérési eljárással együtt a gyakorlati részben található. Ennek a
megosztásnak az az előnye, hogy az elsősorban gyakorlati kérdések iránt érdeklődő geo-
lógus vagy geofizikus közvetlenül, az elvi részek mellőzésével is megtalálhatja a tájékoz-
tatást.

Általánosságban ki kell hangsúlyozni, hogy Egyed László könyvének jelentősége
jóval nagyobb, mint valamely jól megírt és a követelményeknek mindenben megfelelő
egyetemi tankönyvé. Ez a munka kétségkívül az első, magyar nyelven megírt, a geo
fizika egész szakterületét felölelő olyan mű, amely kézikönyvet pótol ; az általános és a
gyakorlati geofizikai ismereteket teljesen korszerűen és magas színvonalon tárgyalja.
Áz egyetemi geológus- és geofizikus képzés előmozdításán kívül népgazdasági jelentősége
is van, mert határozott segítséget nyújt az ásványi nyersanyagkutatásnak, amelynek
sikere nagymértékben függ a geofizikai alapismeretekkel is rendelkező geológusok kutató
munkájától. Szerző figyelembe vette a legújabb geofizikai kutatások eredményeit is.
Kitérj eszkedik a szovjet tudományos és gyakorlati eredmények ismertetésére. Kellő
figyelemre méltatja a haladó magyar tudomány eredményeit. Eötvös Loránd
torziós ingáját és nagy jelentőségű kutató módszerét megfelelő méltatással, részletesen
ismerteti. A könyv egyéb fejezeteiben is minden lehető alkalommal kiemeli a magyar
vonatkozásokat .

Külön figyelmet érdemel az a körülmény, hegy a szerzőnek jelentős tudományos
eredményei is m gtalálhatók a könyvben, túlzott szerénységből, a forrás megnevezése
nélkül. Ilyenek többek között az elemek kompresszibilitására vonatkozó megállapítások,
szerzőnek a Csendes-óceánt övező mélytengeri árkokra vonatkozó új elmélete és a Föld
belső felépítésére vonatkozó elméleti elgondolása. Ezeken az egészen eredeti elméleteken
kívül az egész munkán vég'gvmnul szerzőnek önálló felfogása. Irodalmi tájékozottsága
kétség .dvül igen széleskörű, az irodalomban fellelhető ismeretanyagot nem reprodukálja
szolgailag, hanem jól átgondolt egyéni felfogásának megfelelően csoportosítja és esetenként
át is alakítja, Az egész művet az az alapgondolat jellemzi, hogy fizikai mérésekből követ-
keztetni lehet a földkéregnek, valamint a Föld belsejének szerkezetére, anyagi miben-
létére s a geofizikai mérőmódszerek fejlődésével s a végrehajtott mérések bővülésével
egyre több adat jut birtokunkba a Földre vonatkozólag. Szerzőnek ebben a tárgyalási
módjában a dialektikus materializmusnak a tudományok fejlődésére vonatkozó szemlélete
ismerhető fel. A könyv a geofizikai tudományt fejlődésében mutatja be és lépten -nyomon
rámutat a további fejlődés lehetőségeire. Kiemelkedő jelentőség!! szerzőnek a könyv
egész szövegéből visszatükröződő ama tudományos állásfoglalása, hogy a fizika törvé-
nyeinek nemcsak a Föld felszínén, hanem mindenütt, a Föld belsejében és a világmin-
denségben is érvényesnek kell lenniök. Ebben a szemléletben is a dialektikus mate-
rializmus felfogása érvényesül. A könyv célkitűzésénél és tárgyánál fogva a szocialista
építést segíti elő, mert központi kérdésként fogja fel a nyersanyagkutatás geofizikai
módszereinek ismertetését. A legkorszerűbb kutató eljárások ismertetése meggyőzheti
az olvasót arról, hogy a geofizikai eljárásokkal végzett ásványi nyersanyagkutatásnak,
ill. ezen eljárások földtani felhasználásának a jövőben igen nagy lehetőségei vannak.

Sclieffer Viktor a könyv részletes bírálatával értékes munkát végzett. Észre-
vételei a hozzászólók megfigyeléseivel együtt hasznos lektori tanácsok a könyv esetleges
újbóli kiadásánál. Mindezen hiányosságok azonban kisebb, a mű lényegét nem érintő
jelentőségűek, s az Ankét egyetértett abban, hogy Egyed László könyvét szakirodal-
munkban és tankönyveink között kivételes hely illeti meg, s ez az egyedülálló, hatalmas
munka egyúttal a legjobb és legátfogóbb magyar nyelvű geofizikai szakkönyv.

Vita : S z é k y n é Fux V., Láng S., Ki lény i T., Kilczer Gy.,
R é t h 1 y A., K a s z a p A., Egyed L. , Bombái T.

Résztvevők száma : 57

január 25. Előadóülés

Elnök : Horusitzky Ferenc

Cs. Meznerics Ilona: Neogén Pecten-félék

342

Földtani Közlöny, LXXXV1. kötél, 3. füzet

A hazai neogén Pecten-félék feldolgozása 53 faj meghatározását eredményezte.
18 a hazai irodalomból eddig nem ismert, 3 új faj. A feldolgozás faunisztikai megálla-
pításai : 1 . Hiteles, a Rhőne-medencéből származó példányokkal történt összehason-
lítás alapján véglegesen beigazolódott, hogy a hazai faunában Pecten praescabriusculus
nincs. Az ennek meghatározott fajok zöme a Chlamys scabrella és a Ch. macrotis (azelőtt
P. multiscabrella), illetve ennek alfaja. 2. Bizonyos Pecten-f aj oknak emeleti elliatá
roló értékük van. A Ch. latissima nodosiformis, Ch. elegáns, Ch. flava, Ch. neumayri, Ch.
diaphana, Flabellipecten besseri, FI. leythajanus jelenléte mindenkor tortonai emeletre
utal. Minden eddig határozottan tortonainak nyilvánított hazai faunában a fajok egyike
vagy másika megvan. 3. A helvéti emeletnek jellegzetes fajai nincsenek, mindenkor
jellemzi azonban a helvéti kifejlődést a fenti, tortonai fajok hiánya. 4. Éles határ von-
ható a Pecten-ía.]dk alapján a helvéti és burdigalai képződmények, illetve az alsó és
középső miocén kifejlődések között. A burdigalai emeletet Európa-szerte Chlamys gigas,
Ch. palmata, Pecten holgeri, P. beudanti, P. pseudobeudanti, P. hornensis fajok jellemzik.
E fajokat tartalmazó rétegek a katti vagy akvitáni emeletbe nem sorolhatók a hazai
képződményeknél sem. 5. Az Amussiopecten burdigalensis fajnak az eddiginél nagyobb
jelentőséget kell tulajdonítani. A faj jelenléte a faunában a katti emeletbe tartozást
kizárja.

A faunisztikai megállapítások egy korábbi előadásban (1955. május) vázolt hazai
miocén rétegtani elgondolásokat alátámasztják, ill. az ugyanazon szintre vonatkozó
ellentétes felfogások egyértelmű magyarázatát lehetővé teszik.

Az előadás anyaga a Geologica Hungarica sorozatban jelenik meg.

Vita : Kókay J., Schréter Z., Horusitzky F., Cs. Meznerics I.

Strausz László: Miocén Turritellák

A magyarországi miocén képződményekben 1 7 alak képviseli a Turritella-családot.
Ezekből 13 tartozik a Tnrvitella, 4 a Pvotoma nemzetséghez. Változékonyságuk vizsgá-
lata alapján szabatosan rögzíthetők a fajok és változatok, határozókulcsba is foglal-
hatók. A meghatározásokban nélkülözhetetlen a kezdőkanyarulatok alakjának és díszí-
tésének vizsgálata is. Ellenben nem állandó és nem jellemző a külső szájperenmek, ill. a
növedékvonalaknak lefutása. Éppen olyan jogosulatlan alnemzetségek alapítása a száj-
peremre, mint a díszítésre. A T MrzzíeWa-nemzetségen belül sehol sem vonható valóban
ellenőrizhető és következetes rendszertani határ. — A Tnrvitella- félék eddig nem nyújtot-
tak lényeges segítséget a magyar miocén szintezéséhez. A földtani kifejlődésre azonban a
fajok egy része elég érzékeny.

Vita: Reich L. , Horusitzky F. , Strausz L.

Résztvevők száma : 51.

február 1. Előadóülés

Elnök : Horusitzky Ferenc

Földváriné Vogl Mária: Abszolút földtani kormeghatározás lehetőségei
Magyarországon

Az előadás a Földtani Közi. 86. köt. 2. füzetében jelent meg.

Vita: Egyed L. , Szádeczky-Kardoss E. , Mauritz B. ,

Scherf E. , Kiss J. , Nagy K. , Egyed L. , Szádeczky-Kardoss
E. , Szőts E., Gedeon T. , Horusitzky É. , Földváriné Vogl M.

Kasza nitzky Ferenc: A ,, hárshegyi-homokkő' ' ásvány-kőzettani

vizsgálata

Az előadás a Földtani Közi. 86. köt. 3. füzetében jelenik meg.

Vita : Szádeczky-Kardoss E. , Szőts F,. , Varjú Gy. .Szá-
deczky-Kardoss E. , Horusitzky F. , Kaszanitzky F.

Résztvevők száma : 71

február 29. Klubest

Szúró vy Géza kínai útiélményeiről számolt be vetített képek kíséretében.

Résztvevők száma : 118

T ársulati ügyek

343

március 14. Előadóülés

Elnök : Sztrókay Kálmán

Kubovics I m r e : A Velencei-hegység talajtakarójának nyoinelemvizsgálata

Az előadás a Földtani Közi. 86. köt. 3. füzetében jelenik meg.

Vita: Jantsky B., Horusitzkv F. , Jantsky B. , Nagy K.

S z é k y n é F u x V. , Kubovics I. , Sztrókay K.

V é g h Sándor: Üledékes-kőzettani vizsgálatok Hidas és Váralja környékén

Az előadás a Földtani Közi. 86. köt. 2. füzetében jelent meg.

Vita: Kilényi T., Horusitzky F., Kriván P., Sztrókay K.

Résztvevők száma : 58

március 21. Klubest

A Magyar Geofizikus Egyesülettel közösen rendezett klubesten a Föld belső szer-
kezetének kérdéseiről s a göttingai kongresszus (Jahresversammlung dér Geologischen
Vereinigung E. V., Geologie und Geophysik dér Tiefen) eredményeiről Egyed László
tartott beszámolót.

Résztvevők száma : 86.

március 28. Előadóülés. A szovjet — magyar barátsági hónap keretében rendezett Ülés-

Elnök : Vadász Elemér

Vadász Elemér: Megnyitó

Vitális Sándor: A Szovjetunió hatodik ötéves tervének földtani tanulságai.

A Szovjetunió hatodik ötéves terve földtani célkitűzéseinek és feladatainak is-
mertetése során előadó rámutatott azokra az iránytinutató tanulságokra, amelyeket
magyar vonatkozásban, a hazai földtani adottságok mindenkori szem előtt tartásával,
kutatásainknál feltétlenül értékesíteni kell.

Jantsky Béla: Szemelvények a legújabb szovjet földtani irodalomból

Belouszov, V. V. korszerű összesítő tanulmánya alapján előadó részle-
tesen ismertette a tengerrel borított területek földtanát.

Kriván Pál: A kelet-európai plesztocén összesítő képe

Az általa kifejlesztett közép-európai pleisztocéntagolást előadó egvbevetette
Moszkvityin, A.J. korszerű kelet-európai negvedkortagolásával s a két rendszer
közötti nagy vonali! egybehangzás alapján a közép- és kelet-európai tagolás párhuzamosí-
tását elvégezte. Ezzel a kelet-európai pleisztocén történések közép-európai kapcsolatai
nagy vonásokban tisztázódtak ; mód nyílt az alpi, a legrészletesebb tagolási rendszer
kelet-európai kiterjesztésére s nagymértékben igazolódott a negyedkori éghajlatválto-
zások rendjének azonossága, amely egyúttal a párhuzamosítás alapja. Jóllehet földrajzi
tényezők a két terület kifejlődéseinek, éghajlatának jellegét a kelet felé növekvő konti-
nentális hatás fokozódásával módosították, ez azonban nem liomályosította el s nem
befolyásolta az éghajlatváltozások rendjét, mely Közép- és Kelet-Európábán egyaránt
azonos.

Résztvevők száma : 71.

április 11. Előadóülés

Elnök : Horusitzky Ferenc

Góczán Ferenc: A pollenelemzés rétegtani jelentősége

Előadó a spóra-pollenelemzés kialakulásának történeti áttekintése, s a módszer
alapelvének ismertetése után rétegtani jelentőségét hangsúlyozta. Különösen a kőszén- és

344

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

a kőolaj földtan területén elért nagy jelentőségű eredményekre hivatkozik, ahol nemcsak
a telepazonosítás kérdéseiben, hanem a vizsgált összlet genezisének kérdésében is kiemel-
kedő földtani eredmények születtek a palinológiai módszer alkalmazásával.

Részletesebben foglalkozott a telepazonosítás kérdésével, általában a kisebb és
nagyobb földrajzi egységeken belüli szintezés módszertani problémáival.

Vita : Kretzoi M. , Erdélyi M. , Csajághy G. , Horusitzky F. ,

Nagy L-né, Góczán F.

K ő v á r y József: Thékamőbák (Testaceák) a magyarországi alsó-pannóniai
korú üledékekből.

Az előadás a Földtani Közi. 86. köt. 3. füzetében jelenik meg.

Vita : M a j z o n t, •, Kretzoi M. , Horusitzky F.

Bárt ha Ferenc: A tahi pannóniai fauna

Előadó az 1870 óta ismert, gazdag faunájú pannóniai feltárás komplex fácies-
fejlődéstani értékelését új gyűjtés és egyéb részvizsgálatok (vegyi, szemcseösszetételi,
pollenelemzés, szervesanyag-tartalom) alapján végezte el. Vizsgálatai szerint 1. az eddig
medence belseji kifej lődésűnek vett tabi pannóniai összlet parti, ill. partközeli ; 2. az
egységesnek tartott Prosodacna vutskitsi- s kifejlődést regressziós szakasz két szintre
tagolja, melyek közül az alsó a Congeria ungula capvae-s, a felső pedig a Congeria bala-
ionica-s szinttel azonosítható ; 3. a regressziós szakasz faunája a fekvő- és a fedőösszlet,
csökkent sósvízi faunájától élesen elkülönül, szárazföldi és édesvízi fajokból áll ; a fekvő
és fedőrétegek felé a szemcseösszetétel változása fokozatos ; 4. a tabi vékony édesvízi-
mocsári üledéksornak a medence belsejében Görgetegen, Inkén — mélyfúrási adatok
szerint — 200 méteres, egységes kifejlődésű összlet felel meg ; egykorúságukat a fekvő
és fedőösszlet Prosodacna vutskitsi-s faunája s az édesvízi összlet szárazföldi fajainak
az öcsi fauna elemeivel való kapcsolata igazolja.

Előadó a fáciesváltozást (csökkentsósvízi-édesvízi-csökkentsósvízi) a következő-
képp magyarázza : 1 . A fekvő Prosodacna vutskitsi-s összlet vastagsága eléri a 600 métert
is. Ez a jelenség csak a lassú süllyedéssel lépést tartó feltöltődés mellett képzelhető el.
2. Ezt az egyensúlyt a süllyedés csökkenése, ill. kisebb kiemelkedés megbontotta s ki-
édesedésre vezetett finomabb szemű üledékek képződésével. 3. Bár a regresszió jelentős
kiterjedésű és időtartamú, a Prosodacna vutskitsi- s fácies átvészelve a regresszió tartamát,
az i'vjabb süllyedés alkalmával rátelepül az édesvízi kifejlődésre.

A faunafeldolgozás néhány faj változékonyságának és fajfejlődésének fontos
mozzanatát állapította meg, így a Tlieodoxusok, Pyrgulák, Prosostheniák földrajzi
változékonyságára és a Melanopsis-Fagotia törzsfejlődési vonal konkrét átmenetére
nézve.

Az előadás a M. Áll. Földtani Int. Évkönyve 45. köt. 3. füzetében jelenik meg.

Vita : Kretzoi M. , Horusitzky F. , Bárt ha F.

Résztvevők száma : 54.

április 18. Könyvankét

Vitavezető : Földvári Aladár

Horusitzky Ferenc: Vádász Elemér Elemző földtan c. könyvének
ismertetése*

Vita: Földvári A., Jantskv B. , Pantó G. , Egyed E. , Kre-
tzoi M. , Kriván P. , Földvári A., Vadász E. , Földvári A.

Résztvevők száma : 6 1

április 25. Előadóülés

Elnök : Sztrókay Kálmán

Elnök a Magyar Földtani Társulat nevében, a jelenlévők meleg ünneplése kísére-

* Vadász Elemér Elemző földtan c. könyvének ismertetése a Földtani Közi.
86. köt. 2. füzetében teljes terjedelmében megjelent.

Társulati ügyek

345

ében fejezte ki jókívánságait Mauritz Béla professzornak 75. születésnapja alkal-
mából .

Góbéi Ervin: A nagybörzsönyi hidrotermális ércesedés

Előadó részletesen ismertette a nagybörzsönyi színesérekutatás eredményeit, a
bányadokumentáció adatait, s zárókövetkeztetései lényegében megerősítették, részben
módosították az éreesedésre vonatkozó eddigi felfogást.

Vita : B a 1 o g h Gy. , Gőbel E. , Erdélyi J. , Mauritz B. , Scherf

E. , Pa n tó G. , Kisvarsányi G. , Jantsky B., Erdélyi J. ,

Gőbel E. , Gedeon T., Sclierf E. , Sztrókay K.

Jantsky Béla: A Nadap környéki pirites kaolin

A Nadap környéki pirites kaolin a legújabb idők földtani megismeréséhez tartozik.
Előadó eleinte hajlott a gránitból való származtatás felé, később azonban fúrási és bánya-
feltárási adatok, valamint részletes anyagvizsgálat alapján kimutatta, hogy a kaolin
i az andezit hidrotermális elváltozási terméke. A nadapi pirites kaolin gazdasági jelentősége
a technológiai eljárások tökéletesedésével bontakozik ki.

Vita: Székyné Fux V., Györki J. , Horusitzky F. , Gedeon

T. , Jantsky B. , Györki J. , Jantsky B. , Sztrókay K.

Résztvevők száma : 50

május 9. Előadóülés

Elnök : Horusitzky Ferenc

kengyel Endre: A szokolyai vasércképződés

Előadó a szokásos felfogással ellentétben a szokolyai vasérc származását nem
hidrotermális, hanem az andezit színes elegyrészeinek mállása és üledékes áthalmozó-
dása útján magyarázza.

Vita : Mauritz B., Pantó G. , Székyné Fux V., Horusitzky F.

Scherf Emil: Adatok a radiometrikus mérések földtani felhasználásához.

Előadó kezdeményezésére 1 954-ben S z a 1 a y S. és Földvári A. Telkibánya
környékén y-sugárzást számláló GM készülékkel radiometriás méréseket végeztek.
Később a munkába Tatár J. is bekapcsolódott. A vizsgált eruptív kőzetek és tufák
átható y-sugárzása arányosnak bizonyult a kálitartalommal. (Kohlhörster már
191 1-ben e jelenségre alapozta a kőzetek gyors kálium meghatározási módszerét.)

A mérések részben 1 1 0 m mélységig bányavágatokban, részben pedig (furatokban)
a felszínen történtek. A tárókban végzett méréseknél a K40 izotópból negatív elektro-
noknak a K-héjról történő befogásánál keletkező y-kvantumok még 2 — 3 m távol-
ságban a táró falától a táró közepén ugyanolyan számban hatottak a számlálócsőre,
mint a félméteres furatokban. Nagy K-tartalmú kőzet (kálitrachit) és kisebb K-tartalinú
kőzet (andezit) ílymódon a tárón átvitt számlálókészüléken elegendő pontossággal indi-
kálódik. Kaolinos és kvarcos-érces zónákat és teléreket a y-sugárzás hirtelen csökkenése
jelzi.

A felszínen ismert kőzetű területen Tatár J. mérései számára előadó 5 szelvényt
jelölt ki. A mérések 0,2 m-es furatokban történtek. A kapott számok előadó szerint
3 részből tevődnek össze : a) a készülék fémrészeinek y-önsugárzása, b) a jelenlévő K-
izotóp y-sugárzása. c) a kozmikus sugárzás mezonjai (varitronjai) által a számlálócsőre
egészen 3 m távolságig ható kőzetekből indukált y-sugárzással, mely más arányossági
tényezővel ugyancsak arányos az összes K-tartalommal. Kálitrachitok és riolitok űr-
tartalmában mutatkozó különbség elegendő arra, hogy még 3 méteres nyirok-fedő alatt
is észrevehetően befolyásolja az összes y-sugárzás nyers értékét. Valószínű, hogy ezen az
alapon az ortoklász- és a plagioklász-riolitok is elkülöníthetők, ami külszíni munkák
során nehéz feladat.

A sugárzási értékek szerint nehéz rádioaktív elemek csak nyomokban lehetnek
jelen a kálitrachitban. Esetleges kimutatásuk pótló a és /i -sugár zásmérésekkel és He-
meghatározásokkal volna lehetséges. A kálitrachit abszolút kormeghatározására a Smits—
Gentner-féle módszer szerint, a K40/Ar40-arány alapján, előadó argonmeghatározásokat
sürget a telkibányai kálitrachitban.

9 Földtani Közlöny

346

Földtani Közlöny, LXXXVl. kötet, 3. füzet

Vita : Gőbel E. , Székyné Fux V., Gedeon T., PantóG. ,

Horusitzky F. , Sclierf E.

Csillag P á 1 n é : A bánd-szentgáli bentonit

A bánd-szentgáli, gyakorlati szempontból is jelentős bentonit előfordulás előadó
vizsgálatai szerint halmirolitikus keletkezésű, utólagos áthalmozódással.

Vita : Horusitzky F. , Székyné Fux V. , CsillagP-né,

Résztvevők száma : 45

május 30. Előadóülés

Elnök : Horusitzky Ferenc

M o 1 d v a y Loránd: Az eolikns üledékképződés törvényei

Az eolikus üledékek lebegve szállított csoportjának képződési törvényeit előadó
a mechanikai, aerodinamikai szemlélet alkalmazásával vizsgálta. A lebegve szállított
üledékek szemcseösszetételében megkülönböztet < 0,05 mm 0 kiváló lebegési hajlamú
ún. alapcsoportot és 0,05 — 0, 1 mm 0 ún. kísérő csoportot. A kiváló lebegési hajlamú
csoport megkülönböztetését azzal indokolja, hogy ülepedés közben 0,05 nnn-nélaz esési
sebesség aránytalanul megnövekszik. A lösz és a hullópor felső osztályozottsági határa
egybeesik ezzel a kritikus értékkel.

Megkülönböztet szállítási és ülepedési övét és a jelenkori porhullások szemcse-
összetételének területi változásából tapasztalati úton igazolja kísérletekkel szerzett meg-
állapításait. Rámutat arra, hogy az 1941. évi porhullásnál a szemcsenagyság-maximum
eltolódása a 0,01 — 0,02 mm 0 felé nem jár az agyag-iszap finomságú szemcserészleg
megnövekedésével, ami arra mutat, hogy a kifújt anyagban jelentéktelen mennyiségű
lebegő agyag-iszap rész volt. A kifújt anyagban nem lehet feltételezni nagyobb mennyi-
ségű agyag-iszap részt, mert a tapadó hatás a kifúvást megakadályozza. A lösz és hulíó-
por alsó osztályozottsági határa (0,01 — 0,02 mm 0) éppen ezért az anyaüledéktől
öröklött tulajdonságnak tekinthető. Ha a levegő anyagkitennelő képessége korlátlan
lenne, nem jöhetne létre a löszre jellemző tökéletes osztályozottság, a hullópor szemcse-
összetételének csak a felső, 0,05 min-es határa lenne éles.

A lösz hullámos felszínű települési viszonyai és szemcseösszetétel-változásaközötti
kapcsolatot a felszíni alaktannak az áramlásokra gyakorolt hatása magyarázza.

Vita : Au j eszky L. , Miháltz I. , Kriván P. , Sclierf E. , Horu-
sitzky F. , Moldvay L. , Miháltz I., Kriván P., Erdélyi
M. , V é g h S - n é.

Az előadás a M. Áll. Földtani Int. Évkönyve sorozatban jelenik meg.

Szabó P á 1 : A szegedi mélyfúrás ásványtani vizsgálata

Előadó a 954 méteres szegedi mélyfúrás (1927, ,,Anna-kút“) nehézásványos össze-
tételét vizsgálta. Megállapításai szerint : 1 . A pleisztocén egész tartama alatt a terület a
keleti vízgyűjtőhöz tartozott, a nyugati vízgyűjtőtől el volt zárva. 2. A pleisztocén
folyamán a keleti vizgyűjtő területén nem jöttek létre olyan változások, amelyek az
ásványos összetételt lényegesen megváltoztatták volna, igy a plesztocén nehéz ásványok
alapján szintekre nem tagolható. 3. A levantei-pleisztocén határ ásványtani alapon
élesen jelentkezik. A két összlet ásványtani különbözősége olyan fokú, hogy feltétlen
túllépi egy fúrás kereteit. 4. A levantei homokrétegeket egy nyugati vízgyűjtő terület
folyói vagy folyója rakta le. A rétegsor nehézásványos képe egyöntetű, bizonyos vonat-
kozásokban rokonságot mutat a nyugat-magyarországi pannóniai üledékek ásványtani
összetételével.

Az előadás a Földtani Közi. 87. köt. 1 füzetében jelenik meg.

Vita : Miháltz I., Kriván P., Horusitzky F. , Szabó P.

Dávid Péter: A Duna— Tisza közi futóhomok szemcsealak- vizsgálata

A továbbfejlesztett Miháltz — Ungár-féle szemcsealaktani vizsgálatokat előadó a
Duna— Tisza közi futóhomok származási irányának meghatározására használta fel.
Vizsgálatai kiterjedtek a Miháltz-féle déli fúrásszelvényre (1950) s a Duna — Tisza köz
déli területeire. Megállapításai szerint a futóhomok szemcsék felületi megmunkáltsága

Társulati ügyek

347

kelet felé növekszik, egyértelműen az ásványtani vizsgálatok eredményeivel, melyek
szerint a Duna — Tisza közi futóhomok anyaga nyugati, dunai származású. Vizsgálatai
ellentétben állnak a Duna- Tisza közére vonatkozó törmelékkúp felfogással.

Az előadás a Földtani Közi. 87. köt. 1 . füzetében jelenik meg.

Vita : Kriván P. , Scherf E. , Kriván P. , Seherf E. .Erdélyi
M. .Szabó P. , Kriván P. , PantóG. , Scherf E. , Noszky J. ,
Horusitzky F. .Dávid P. , Horusitzky F.

Résztvevők száma : 45

június 6. Előadóülés

Elnök : Sztrókay Kálmán

Csajág hy Gábor — Emszt Mihály — Szepesi Károly:
A hazai bentonit-félékről

Előadók mennyiségileg meghatározták fontosabb hazai bentonit-féléink számos
egyedi- és átlagmintájának montmorillonit tartalmát. Különböző eredetű és összetételű
bentonit-félékből tiszta montmorillonit-készítményeket állítottak elő s ezek kémiai
elemzési adataiból az alábbi következtetéseket vonták le :

1. A tetraéder-rétegben a Si4 + -ot sem Al3 + , sem OH-csoportok nem helyette-
sítik. 2. Az oktaéder-rétegben nem 1 atom Mg2+ helyettesít 1 atom Al3+-ot, hanem
3 Mg2 + helyettesít 2Al3+-ot, tehát a helyettesítés sztöchiometrikus. Feltételezhető,
hogy a rácsban hidrargillit réteg helyett brucit réteg van. 3. A montmorillonit rács-
szerkezete kiegyenlített, benne helyettesítés okozta töltésfelesleg nincs. Ennélfogva a
kationcsereképességnek oka nem az a töltésfelesleg, amely azáltal jön létre, hogy a tet-
raéder-rétegben a Si4+-ot Al3 + , és az oktaéder-rétegben az Al3+-ot Mg2+ helyette-
síti. 4. A Ca mindig kicserélhető pozícióban van, tehát nem vesz részt a montmorillonit
kristályrácsának felépítésében.

Az előadás a Földtani Közi. 87. köt. 1. füzetében jelenik meg.

Vita: Horusitzky F. , Sztrókay K. , Nagy K. , Makó P. ,

Széky né F u x V. , T a k á t s T. , M a u r i t z B . , C s a j á g h y G.

Kulcsár Eászló: Komlóska környékének földtani viszonyai

Komlóska környékén 1955-ben végzett térképezés igen sok érdekes adatot adott
a Tokaji-hegység földtani viszonyainak tisztázásához. A terület felépítésében legfontosabb
szerepet játszó, idősebbnek vett piroxénandezitre ősmaradványokkal igazolt szarmata
riolittufa települ. A bázist képző piroxénandezit kitörés tehát vagy a felsőmediterránban
vagy a szarmatában ment végbe. Az éles kiemelkedő gerinceket és csúcsokat képző piro-
xénandezitet a riolittufánál fiatalabb kitörés hozta létre, sajnos azonban a riolittufa és a
fiatalabb piroxénandezit közötti érintkezés seholsem észlelhető. Új felismerésként adó-
dott, hogy ez a szarmata riolittufa gyakorlati szempontból is igen jelentős, mert a komlóskai
bentonit főleg a piroxénandezitbe lezökkent riolittufából képződött.

Székyné Fux Vilma: A komlóskai bentonit képződése

A komlóskai bentonit — Kulcsár D. felfogásával egyezően — uralkodólag a
szarmata riolittufa átalakulásából jött létre, de a riolittufán kívül a piroxénandezit is
bentonitosodott, sőt ebből kisebb mennyiségben kitűnő minőségű bentonit képződött.
Ennek a felismerésnek a bentonit -genezis általános értelmezésénél is nagy jelentősége van.

Az átalakítást uralkodólag hidrotermális oldatok végezték, előzetes halmirolitikus
átalakítás csak alárendelt. A hidrotermális oldatok megfelelő alkalikus fH-ja — kaoli-
nit nincs — az andezitből származó Mg2+ és Fe2+ ionok, a bevezető kovasavas oldatok
és az erős oxidációs viszonyok kedvezően befolyásolták a bentonitképződést.

A komlóskai bentonit jellegzetes Ca-bentonit. Főásványai : montmorillonit,
illit. Tulajdonságait a különböző kovasavas elegyrészek (opál, kalcedon, kvarc) igen nagy-
mértékben befolyásolják.

Az előadás a Földtani Közi. 87. köt. 1. füzetében jelenik meg.

Vita (mindkét előadáshoz) : Varga Gy. , Mattyasovszky-Zsol-
n a y L. , Makó P. , Gedeon T. , Scherf E. , Csajághy G. ,
Szepesi K. , Földvári A., Takáts T. , Horusitzky F. ,

Sztrókay K. , Székyné Fux V. , Kulcsár ív.

Résztvevők száma : 70

9*

348

Földtani Közlöny. LXXXVI . kötet, 3. füzet

Július 6 — 8. Miskolci Vándorgyűlés

A Magyar Földtani Társulat 1956. évi Vándorgyűlését a borsodi barnakőszén, a
rudabányai vasérc és a perkupái anhidrit-gipsz jegyében Miskolcon rendezte meg. Elnök-
ség a megelőző, pécsi Vándorgyűlés tapasztalatai alapján csökkentett előadásszámmal
s a földtani kérdések helyszíni megvitatásával kívánta felvetett problémák áttekinthető-
ségét, sarkítottságát növelni. Az eredményesség szem előtt tartásával a Társulat meg-
hívta és biztosította az érdekelt intézmények, a Szénbányászati Minisztérium, az Érc-
bányászati Igazgatóság és az Ásványbányászati Igazgatóság, valamint alárendelt szer-
veik és az érintett témakörrel foglalkozó tudományos kutatók részvételét.

A Vándorgyűlés programja :

július 6, délután 3 óra. Előadóülés (Miskolc, Nehézipari Műszaki Egyetem)

Elnök : Tasnádi-Kubacska András

Elnökség tagjai : Milasovszky B., PojjákT.,Schréter Z., Zsil-
lé L.

Milasovszky Béla, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem dékánja, üdvözli
a Vándorgyűlést.

Tasnádi-Kubacska András: Megnyitó

Az újjászervezett Magyar Földtani Társulat több éves célkitűzése során elért
eredményeket vázolta s megemlékezett az elmélet és a gyakorlat kérdéseit közelhozó,
évente megrendezett vándorgyűlésekről, melyek mindegyike a hazai iparvidékek és nyers
anyagterületek földtani kérdéseit vette programjába.

Schréter Zoltán: A borsodi barnakőszén medencék földtani viszonyai

Előadó sok évtizedes munkásságának tükrében mutatta be a nyugat- (egeresehi-
ózdi) és a keletborsodi (sajóvölgyi) bamakőszénmedencék földtani fejlődéstörténetét
újabb adatok közzétételével. Részletesen ismertette a két inedencerész rétegtani felépí-
tését, szerkezeti viszonyait.

Vita : Tasnádi-Kubacska A., A 1 f ö 1 d i L-, Bartkó T, S-ene s,
J. , B o t h B., Cs. M e z n e r i c s I., Senes, J., Schréter Z.

Zsillé Lajos: A borsodi szénbányászat időszerű kérdései

Részletesen ismertette a borsodi bamakőszénmedencék bányászati kérdéseit, a
földtani kutatás és a bányászat közös problémáit s földtani szerkezetkutató alapfúrás
telepítésének szükségességét. Nagy alapossággal kidolgozott határozati javaslatainak
egy része kizárólag bányászati kérdéseket érintett.

Vita: Tasnádi-Kubacska A., Venkovits I., Schreter Z.,
Radnóthy E., Zsillé L., Tasnádi-Kubacska A.

Résztvevők száma : 160

július 7, délelőtt 9 óra 30 perc. Előadóülés (Rudabánya)

Pa utó Gábor és Mészáros Mihály ismertette a rudabányai vasérc,
ill. a perkupái anhidrit-gipsz telep megismerés-történeti és földtani viszonyait. Az elő-
adásokat délelőtt, előadók vezetésével, a rudabányai bányafeltárások, délután pedig a
perkupái bánya bejárása követte.

Résztvevők száma : 1 20

július 8. Biikkliegységi kirándulások

A Vándorgyűlés két részlegben, B a 1 o g h Kálmán és Schréter Zoltán vezeté-
sével bükkhegvségi kirándulásokon vett részt. A kirándulások útvonala : Uppony — -
Bántapolcsány — Mályinka — Őmassa — Lillafüred (Balogh K.) (ill a lillafüredi szel-
vény (Schréter Z.).

Résztvevők száma : 1 02

A kiadásért felel : az Akadémiai Kiadó igazgatója. Műszaki felelős : Szöllősy Károly
A kézirat érkezett: 1956. VI. 5. — Példinyszám : 1300. Terjedelem: ll'/i (A/5) ív + 1 1 oldal műmelléklet

39990/56 — Akadémiai Xvomda — Felelős vezető: Puskás Ferenc

XXXIII. TÁBLA

Kasza nitzky: Az alsóoligicén (hárshegyi) homokkő ásvány-kőzettani vizsgálata

XXXIV. TÁBLA

Kasza ni Is fi y: Az alsódig, cén (hárshegyi) homokkő ásvány-kőzettani vizsgálata

XXXV. TÁBLA

K öv ár y: Thékamöbák (Teslaccák) a magyarországi alsó pannónia i üledékekből

XXXVI. TÁBLA

Köváry: Thékamőbák (Testaceák) a magyarországi alsöpannóniai üledékekből

XXXVII. TÁBLA

Kőváry: Thékamcbák (Testaceák) a magyarországi alsópannóniai üledékekből

XXXVIII. TÁBLA

3.

Kőváry: Thékamőbák (Testacedk) a magyarországi alsópannóniai üledékekből

XXXIX. TÁBLA

Köváry: Thékamőbák (Teslaceák) a magyarországi alsópannóniai üledékekből

XL. TÁBLA

S tr au s z : Felsőoligocén Cerithium- félék változékonysága

XLI. TÁBLA

R ásk y : Növénymaradványok a dunántúli alsóeocénben

XLI I. TÁBLA

F á s k y : Növénymaradványok a dunántúli alsóeocénben

XLIII. TÁBLA

Rásky: Növények a Martinovics-hegyi felsőeocénből

YENÜL ALADÁR 70-IK SZÜLETÉSI ÉVFORDULÓJA

V e n dl Aladár 1956. november 18-án töltötte be 70-ik életévét. Messze,
a Ditrói havasok között — ahol született — zúgva sietnek tovább a hegyi patakok
egy-egy görgeteget meg-megmozdítva. Sopronban, ahol iskolás éveit töltötte,
a Löverek fenyőfáiról nesztelen hullanak le a tűk, jelezve az idő múlását. A tér
és idő távlatában szemlélve az emberi tevékenységet csak az maradandó, ami
érték. A folyamatos törekvések, fáradságos munkák közül csak az érték, ami
megbízható eredeti adatokon alapul.

V e n dl Aladár tudományos munkásságának alapvető vonása, hogy

adatai pontosak és megbízhatók. Értékes tevékenységének külön érdeme, hogy
előre megérezte, mi lesz a fontos. Amikor tudományos munkásságát a század
elején megkezdte, az. eruptív kőzetek vizsgálata állt az érdeklődés középpontjában.
Doktori értekezésében azonban a Duna homokjának ásványtani vizsgálatát végezte
el teljes részletességgel, irányt jelezve a mai idők kutatásának is. Ó a kőzettannak
ezt az irányát évtizedeken át művelte és ezáltal a laza üledékekre vonatkozó isme-
reteinket, messze megelőzve másokat, eredeti és fontos adatokkal gazdagította.
Ó nemcsak a hazai laza üledékeket, hanem a külföldről származókat is olyan rész-
letességgel vizsgálta, hogy annak eredményei' a mi és külföldi kézikönyveink és
tankönyveink egyaránt felhasználták. Különösen a kiscelli agyag, és a hazai
löszök vizsgálata terén szerzett elévülhetetlen érdemeket. A laza üledékek vizsgálata
mellett eruptív kőzeteket is tanulmányozott. Itt fő érdeme, hogy nem elszigetelten,
hanem a többi képződményekkel való összefüggésükben kémiai, ásványtani ,

kőzettani és földtani szempontból írta le azokat. Ezek közül külön ki kell emelnünk
tudományos munkásságának második és rendkívül értékes munkáját, mely a
Velencei-hegység geológiai és petrográfiai viszonyai (1914) és a Szászvá’osi
és Szebeni havasok kristályos területe (1932). Ez a két alapvető kőzettani, földtani
tanulmány példája lesz mindig a teljes összefüggéseket Kereső kőzettani-földtani
monográfiáknak. A kőzetek mállásának kérdése is foglalkoztatta. A gyakorlati
szempontból rendkívül fontos mállást jelenségek észlelésére eredeti kísérleteket
állított be és ezek alapján vonta le a Dunazug-hegység andezitjei és a Balaton
környéki bazaltok mállására vonatkozó következtetéseit. Közel 170 szigorúan vett
tudományos munkát írt.

1 Földtani Közlöny

350

Vendl Aladár 70. születési évfordulója

0 azonban nemcsak kiváló kutató, hanem a szó helyes értelmében vett igaz
ember is. Tanulmányait végig kitüntetéssel végezte. Önként kivette részét a katonai
szolgálatból, a háborúból visszatérve a Marx — Engels munkásegyetemen rend-
szeresen tartott geológiai előadásokat. 1943 — 44-ben, mint az Akadémia másod-
elnöke, igyekezett teljes súlyával segíteni üldözött kiváló tudósokon. 1948. március
1 5-én elsők között kapta meg a Kossuth-díjat.

Vendl Aladár a kutató, alkotó, küzdő ember példaképe.

ÉRTEKEZÉSEK

A BAKONY ÉS A VELENCEI HEGYSÉG LÖSZÉRŐL

FÖLDVÁRI AIvADÁR

Összefoglalás. A szerző egy munkaközösség tagjaként megvizsgálta a Bakonyhegységben és
a Velencei-hegységben található lösz-előfordulások szemcsenagyság szerinti összetételét. Különböző
stabilizátorokkál végezte el a mechanikai elemzést és ezeket egymással összehasonlította. Vizsgálatra
került a Velencei-hegységben a löszöknek a rádioaktivitása is, és megállapítja, hogy a Velencei-hegység
löszei „száraztérszíni jellegzetes lösz” típusba tartoznak, míg a bakonyhegységi löszök különböző típu-
sokba sorolhatók.

V endl A. az 1 930-as években a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Föld-
tani Intézetében kis munkaközösség élén megindította a magyarországi löszfajták kőzet-
tani vizsgálatát. A Budapest -környéki és Börzsöny-liegységi lösz leírása meg is jelent
[1 — 5]. Külföldi viszliang járói megemlíthetem, hogy ezeket az eredményeket felhasznál-
ták a dnyepropetrovszki erőművek építkezésénél a szovjet műszaki geológus kar-
társak. A munka zöme azonban, hosszú évek fáradságának eredménye, anyag, prepará-
tumok, teljes vegyelemzések és mikroszkópos ásványmeghatározások elpusztultak az
intézetet ért légitámadások következtében. Szerző a munkaközösség tagja volt és meg-
maradt jegyzeteiből összeállított egy csokrot a saját munkaköréből. Ez az adatközlés
hiányos. Főleg V endl Aladár mikroszkópos ásványmeghatározásainak hiányát
sínyli meg az adatközlés. Ezek döntő szerepűek lennének abban az újabban feléledt
vitában, mely Berg löszkeletkezési elmélete körül folyik : vajon helyi anyagból
keletkezett-e a lösz, vagy távolról szállított anyagból képződött? A budapesti és a bör-
zsönyi lösz vizsgálata alapján a helyi kőzetek csak csekély mennyiségű jól felismerhető
törmeléket szolgáltattak a lösz anyagához. Bár mostani adatközlésem hiányos, mégis
két szempontból tartottam megengedhetőnek a közzétételt. Először emléket kíván-
tam állítani V endl Aladár tisztelt és szeretett mesterünknek azért a tudományos jövő-
belátásért, amivel évtizedekkel ezelőtt felismerte és kezdeményezte a magyarországi
modern üledékkőzettani vizsgálatokat. Az ő vizsgálatai törtek utat a mai, nemzetközi
viszonylatban is magas fokon álló magyar üledékkutató gárdának, melynek legutóbbi
szimpóziumát a Magyar Tudományos Akadémia 1952. évi Alföldi Kongresszusán is
láthattuk. A két évtizede porosodó adatok közlésének másik indoka, hogy ezek így
csonka formájukban is munkát takarítanak meg az újabb kutatások számára.

A Velencei - hegy ségi lösz

1 . minta. A nadapi szintezési alapponttal szemben levő löszfal anyaga. C02-
tartalom 14,28%, ebből számítva a CaC03-tartalma kereken 32%.

2. minta. Nadaptól délre a nagy andezit bánya előtti vízmosás felső része.
C02-tartalom 16,20%, számított CaC03 kereken 37%, más oldható anionok : Cl =
= 0,07%, S03 = 0,04%.

3. minta. Nadaptól délre a nagy andezitbánya előtti vízmosás alsó része. COa -
= 13,97%, számított CaC03 = kereken 32%, Cl = 0,05%, VS03 = 0,05%.

4. minta. Velence vasútállomástól a faluba vezető út löszfalából.

1*

352

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

5. minta. Sukoró, műút menti löszfeltárás.

A legalkalmasabb mechanikai elemzési módszer eldöntésére az 1. számú löszt
különböző módszerekkel előkészítve mértem ki. heg j obi) diszperzitást 0,005 n nátrium-
oxalát oldatban való iszapolás adott. A régi löszvizsgálataimhoz képest újítás, hogy
a mérnöki gyakorlatban kedvelt nátriinnmetaszilikátos (vízüveges) stabilizátorral is
elvégeztem a méréseket, mivel így lehetővé válik a technikai irodalomban közölt lösz-
elemzésekkel való összehasonlítás. Desztillált vízben is elvégeztem a méréseket, hogy
a természetes vizekben, pl. folyóvízben előálló diszperzitás-fokozatot is megállapítsam.

1 . számú nadapi lösz összehasonlító mechanikai elemzése : (súly%)

Szemcse 0 mm K ö h n-féle pipetta készülékben

Deszt.

vízben

0,01 n

0,1 n

n

0,005 n
fta, (COOh
oldatban

nátrium-

metaszilikát

oldatban

ammónium hidroxidban

>0,1

4,7

10,4

7,3

14,0

3,1

12,9

0; 1—0,05

30,2

30,3

25,6

24,7

27,2

16,2

0,05—0,02

39,1

36,6

42,1

39,7

43,7

47,1

0,02—0,01

12,9

10,2

12,9

10,2

9,9

13,5

0,01—0,005

4,1

4,7

4,7

5,3

4,9

3,8

0,005—0,002

3,3

3,0

3,1

1,7

4,7

2,4

0,002—0,001

3,1

1,9

1,1

2,3

3,9

1,9

<0,001

2,6

2,8

5,0

2,8

2,6

2,0

Velencei-hegységi löszök mechanikai összetétele súly % -bán, Köh n-pipettával mérve.
A = desztillált vízben, B = nátriummetaszilikát oldatban, C = 0,005n nátriumoxalátban

Szemcse
0 mm

1. minta
A) B) C)

2. minta
A) B) C)

3. minta
A) B) C)

4. minta
A) B) C)

5. minta
A) B) C)

Középérték
B) C)

>0,1

4,8

12,9

3,1

2,1

6,0

4,3

8,9

9,4

8,3

0,2

3,2

0,0’

0,0

3,3

1,5

6,6

3,8

0,1 —0,05

30,2

16,2

27,2

20,8

16,6

20,1

13,8

10,3

11,7

20,9

21,2

18,8

15,8

14,7

12,9

16,5

17,4

0,05 —0,02

39,1

47,2

43,7

47,3

44,3

47,5

46,8

47,4

47,4

45,7

46,4

49,9

46,1

46,0

44,4

46,9

45,9

0,02 —0,01

12,9

13,5

9,9

13,5

14,6

12,2

9,8

16,6

11,4

15,0

13,4

12,4

18,5

14,9

15,2

14,1

12,7

0,01 —0,005

4,1

3,8

4,9

6,6

3,7

4,2

7,0

6,2

7,7

3,9

4,6

4,4

11,1

7,1

7,3

5,2

6,6

0,005—0,002

3,3

2,4

4,7

5,7

5,4

3,8

4,4

4,4

2,9

4,1

4,8

5,2

6,7

6,2

6,4

4,3

4,9

0,002—0,001

3,1

1,9

3,9

0,0

4,8

0,7

5,2

2,7

1,1

8,9

2,7

3,0

0,0

4,2

8,7

2,4

4,3

<0,001

2,6

2,0

2,6

4,1

4,8

7,2.

3,9

2,9

9,5

1,2

3,8

6,3

1,7

3,6

3,5

3,9

5,3

Áttér berg készülékben meghatározva a nadapi löszök szemcsenagyságát a
következő eredményeket kaptam :

Szemcse 0 mm

1. minta

2. minta

3. minta

>0,2

1,1

3,0

0,7

0,2—0,02

69,1

65,0

68,2

0,02—0,002

18,4

19,5

18,0

<0,002

10,6

12,1

13,1

A szemcseösszetételi vizsgálatok alapján a Velencei-hegység megvizsgált löszei
az Alföldi Kongresszus által elfogadott osztályozás szerint a „száraztérszíni jellegzetes
lösz” típusba tartoznak.

Földvári: A Bakony és a Velencei-hegység löszéről

353

A Velencei-hegység löszeinek sűrűsége terpentinolajban piknométerrel meg-
állapítva és 4 C°-ra redukálva, minden esetben két-két mérés középértéke :

1. minta = 2,8086 2. minta = 2,8128 3. minta = 2,7991

4. minta = 2,8156 5. minta = 2,8073

A nehézásványok mennyiségét a 0,02 mrn-nél nagyobb szemcsékből 2,9 fajsúlyú
bromoformmal elkülönítve határoztam meg.

Minta

száma

Feldolgozott
anyag g-ban

Ebből

0,02 mm-nél
nagyobi > szemcse
g-ban

2,9-nél nagyobb
fajsúlyú rész
g-ban

2,9-nél nagyobb
fajsúlyú rész
súly % -a a

0,02 mm-nél nagyobb
szemcsékben

i.

80

65

0,9777

1,51%

2.

80

66,7

0,3612

0,54%

3.

80

64,6

0,5583

0,86%

4.

80

62

0,7055

1,14%

5.

80

57,7

9,6691

1,16%

Az elpusztult mikroszkópi ásványhatározások hiányában nem lehet megmondani
a helyi törmelékmennyiséget a löszanyagban. A Velencei-hegységben végzett radio-
lógiai méréseim szerűit az erőteljesen sugárzó gránitterülettől távolodva, a löszben
mért aktivitás a hegység környékén csökken. Ebből az következtethető, hogy a löszben
a gránit törmeléke megtalálható, de a hegységtől távolodva csökken a mennyisége.

Bakony-hegységi lösz

A mintavételi helyek : 1 . Eplény, bauxittelep feletti lösz alsó része 2. Eplény

bauxittelep feletti lösz felső része 3. Eplény, mangánérc bánya külfejtése melletti fel-
tárásból a löszbe települt mangánérc törmelék réteg feletti lösz rétegből. 4. Zirc, Kardos-
rét-puszta, Szesztra-hegy. 5. Ajka vasútállomás és Csinger-völgy közti mélyútból réteg-
zett lösz. 6. Ajka vasútállomás és Csinger-völgy közti mélyútból rétegzetten lösz. 7.
Csinger-völgy, Köves-árok, Ármin akna mellől. 8. Úrkút, Csárda-hegy. 9. Tihany, Kis-
balaton. 10. Aliga.

Sűrűség meghatározások terpentinolajban, piknométerrel 4 C°-ra redukálva.
A megadott számok mindig két, — három, — vagy négy mérés középértékei :

1. minta = 2,7798, 2. minta = 2,7538, 3. minta = 2,7981

4. minta = 2,7610, 5. minta = 2,7666, 6. minta = 2,7713

7. minta = 2,7716, 8. minta = 2,7789, 9. minta = 2,7753

A nehéz ásványok meghatározását 80 g löszből kiindulva a 0,02 nun-nél nagyobb szem-
csékből végeztem 2,9 fajsúlyú bromofonnban elválasztva.

bősz

minta

0,02 mm-nél
nagyobb szemcsék
mennyisége g-ban

2,9-nél nagyobb
fajsúlyú ásványok
mennyisége g-ban

A 0,02 mm-nél
nagyobb szemcsék
súly % -bán

1.

64,1

0,8573

1,34

2.

61

0,6109

1,00

3.

62,3

0,4641

0,74

4.

59

0,5707 .

0,97

5.

61

0,7445

1,22

6.

62,5

0,7538

1,21

7.

67,8

0,6272

0,93

8.

62,8

0,4484

0,71

8.

54,5

1,3145

2,41

10.

63,2

0,4693

0,74

354

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

Az eredményekből ugyanaz látszik mint a régebbi lösz tanulmányokból, az 5.
6. és 9. minta üledékes (klasztikus üledékes) kőzeteken települ és ezért nagyobb mennyi-
ségű nehéz ásványt tartalmaz. További megfigyelés, hogy 1. számú bauxiton települt
lösz nehézásvány részlegében apró bauxitszemesék voltak elkülöníthetők. Ebben a
löszben az összes nehézásvány 1,34% és ebből 0,51%-nyi részlet a szabad szemmel
különválasztható bauxitszemese.

Ebben az egy esetben az elpusztult mikroszkópi vizsgálati eredmények nélkül
is határozottan kimutatható az aljzat anyagának csekély szerepe a löszképződésben.

Összehasonlító vizsgálatokból kiderült, hogy a legjobb diszperzitást a bakonyi
löszöknél is a nátriumoxalátos oldatban való iszapolás biztosítja (lásd alábbi táblázatot).
A mérnöki irodalmi adatokkal való könnyebb összehasonlítás végett a vízüveggel sta-
bilizált szuszpenziók iszapolását is elvégeztem.

Bakonyi löszök összehasonlító elemzése Köh n-pipettával. A = 0, In ammo-
niumhidroxidban. B = nátriummetaszilikát oldatban, C — 0,005n nátriumoxalátban.

Szemcse 0 mm

3

A)

minta
B) C)

4

A)

minta

B)

C)

7-

A)

minta

B)

C)

10. minta
A) B) C)

>0,1

4,6

3,4

5,5

3,0

7,0

3,7

2,9

0,0

5,3

14,7

17,6

11,8

0,1—0,05

19,3

24,6

20,5

18,4

16,3

17,5

30,2

30,4

27,2

20,8

16,8

18,5

0,05—0,02

39,8

41,5

41,0

42,0

41,4

39,5

44,8

42,5

39,5

29,6

32,6

36,5

0,02—0,01

16,7

14,5

13,8

16,0

13,6

16,1

9,9

14,4

9,7

13,4

10,0

11,0

0,01—0,005

7,2

7,8

7,0

7,5

7,5

7,3

3,7

4,2

10,9

6,7

6,9

5,8

0,005—0,002

5,8

4,0

4,0

4,4

6,3

6,5

3,3

6,0

3,2

6,4

6,8

7,4

0,002—0,001

2,2

0,2

2,3

3,6

4,8

4,1

1,2

0,3

2,3

2,3

4,3

8,1

0,001—0,0005

0,8)

)

j

)

1,01

j

)

{

4,1

5,0

5,1

3,0

5,3

\

(

2,5

2,0

6,0

4,8

1,0

<0,0005

3,5 )

)

3,0)

)

)

Az Atterberg - féle iszapolással az előbbi négy minta
a következő szemcseösszetételt adta (súly%-ban) :

Szemcse 0 mm

3. minta

4. minta

7. minta

10. minta

>0,2

0,7

1,8

0,7

2,1

0,2—0,02

62,8

59,5

73,1

61,2

0,02—0,002

21,8

24,6

13,1

20,3

<0,002

14,7

14,2

13,0

16,4

Bakonyi löszminták mechánikai elemzése K ö li n-pipettával. B=nátrium-
<«metaszilikát, C = 0,005 n nátriumoxalát oldatban :

Szemcse
0 mm

1 . minta

2. minta

5. minta

6. minta

8. minta

9. minta

A megvizsgált
10. löszminta
középértéke

B) C)

B) C)

B) C)

B) C)

B) C)

B) C)

O

> 0,1

2,2

6,4

0,0

3,7

8,6

7,0

7,7

4,8

12,5

10,0

9,6

10,9

6,3

0,1 — 0,05

14,5

9,0

23,4

20,1

19,8

20,3

19,7

19,6

12,6

12,0

17,3

19,1

19,9

0,05 —0,02

47,2

47,3

41,0

45,6

43,0

38,4

45,8

44,9

38,5

39,8

33,9

30,5

39,2

0,02 —0,01

22,7

20,5

19,9

14,8

13,1

12,9

12,5

13,8

14,0

15,5

15,0

11,9

13,9

0,01 —0,005

5,2

5,4

7,1

8,4

8,0

7,3

5,3

4,8

10,1

9,4

7,9

7,8

7,6

0,005—0,002

4,4

4,9

5,2

3,1

4,1

4,0

4,2

5,3

4,9

6,1

6,6

8,8

5,2

0,002—0,001

0,9

2,1

1,6

6,6

1,6

4,2

1,3

1,0

4,3

4,7

6,6

7,4

4,3

< 0,001

2,8

4,5

31,

2,0

1,8

5,9

3,8

5,2

3,1

2,4

3,2

3,5

3,4

Földvári: A Bakony és a Velencei-hegység löszéről

355

Az eddig tárgyalt 10 bakonyi lösz is a „jellegzetes száraztérszíni lösz” típusba
tartozik, kivéve a 7. számút, amely „finom homokos száraztérszíni lösz” típus.

Vizsgáltam azonban „löszös finom homok” típusú üledéket is a bakonybéli
medencéből, mely egészen olyan jellegű, mint a somogyszentimrei lösztípus, amely a
hegységtől távol rakódott le. Ezzel ellentétesen a vérteskozmai medence lösze jelleg-
zetes „száraztérszíni lösz” típus. Tehát a hegységközti medencékben is lehetséges mindkét
fajta lösz képződése, a hegykoszorú nem akadályozza meg a durva szemcséknek a hegy-
közi medencékbe jutását.

Szemcse 0 mm

Bakonybél
B) C)

Somogy-
szentimre
B) C)

Vérteskozma

C)

>0,1

21,6

23,2

30,3

27,4

2,34

0,1—0,05

38,9

37,3

23,7

24,3

19,5

0,05—0,002

20,6

21,2

23,1

21,8

46,8

0,02—0,01

6,8

5,8

7,3

7,5

14,1

0,01—0,005

3,1

2,4

5,6

5,9

6,7

0,005—0,002

3,5

2,7

5,2

4,3

4,3

0,002—0,001

1,9

1,6

3,7

4,7

0,0

<0,001

3,5

5,7

0,8

4,1

6,3

Különösen figyelemre méltó az 5 — 6. számú lösz pár, ezek azonos szelvényből
valók, azonos szemcseösszetételűek, ennek ellenére az 5. réteges vízi lösz, a 6. rétegzetlen
szárazföldi löszlerakódás.

A legfontosabbnak tartom a mérésekből kivilágló tényt, hogy aránylag szűk
völgyekben is „jellegzetes lösz” típus található, nem csak ún. völgyi vagy lejtő lösz
típus. A minták gyűjtésénél figyelmet fordítottam arra, hogy egynemű anyagú lösz-
fajtákat gyűjtsék, melyekben szabad szemmel látható helyi törmelékes rétegből nem
gyűjtöttem.

A közölt csonka vizsgálati anyagból levonható következtetések csekélyek, de
mutatják, hogy a két évtizeddel ezelőtti munkaközösségnek helyes elgondolásai voltak,
mivel a mai sokkal fejlettebb kutatások is ezen a nyomon járnak.

IRODALOM — JIMTEPATyPA — blTKRATtíR

1 . Alföldi Kongresszus. MTA 1953. — 2. K á d á r L. : A lösz keletkezése és pusz-
tulása. Az MTA Társadalom és Történelem Tud. Oszt. Közleményei. 4. 1954. 3 — 4 szám.
- — 3. V e n d 1 A. — T a k á t s T. — F ö 1 d v á r i A. : A Budapest környéki löszről.
Mát. Terin. tud. Ért. 52. 1934. — 4. Ven dl A. — Takáts T. — Földvári A. :
Studien iiber den Löss dér Umgebung von Budapest. Neues Jahrb. f. Min. Beil. — Bd.
69. Abt. A. 1934. — 5. Vendl A. : A börzsönyi hegység néhány löszéről. Mát. Terin,
tud. Ért. 53. 1935. — 6. Vendl A. — T a k á t s T. — F ö 1 d v á r i A. : Újabb adatok
a börzsönyi hegység löszének ismeretéhez. Mát. Terin. tud. Ért. 54. 1935. 7. V e n d 1

A. — T a k á t s T. — F ö 1 d v á r i A. : Über den Foss des Börzsöny-Gebirges (Ungarn)
Neuers Jalir. f. Min. Beil. — Bd. Abt. B. 75. 1936.

0 Jiecce rop BanoHb h Bejiemie

A. <J>EjIbflBAPH

HayMHbiM KOJiJieicniBOM 6bui nccjie/joBaH MaTepnaji jiecca, npoHcxoflnmero ii3 rop
EanoHb u BeneHue, no KpyriHoem 3epHa.

Hcno.iHHJicn n MexaHHnecKiiií aHajin3 oőpa3noB nyre.n pa3.anMHbix cra6HJin3aTopoB n
pe3yjibTaTbi aHa;m30B conocTaBJiHJiucb.

356

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

KpoMe Toro, pa/m oaicni bh ocTb jiecca rop Bejieime iiccJieAOBajiacb h oÖHapywmiocb,
mto Jiecc rop Bejiemje othochtch k Timy woHTHHeHTajibHoro xapaKTepHoro Jiecca», b to
BpeMA KaK pa3H0BiiAH0CTii jiecca rop BaKOHb k pa3jiHMHbiM ninaM jiecca.

Über die Lösse des Bakonywaldes und des Velenceer Gebirges

A. FÖLDVÁRI

Dér Verfasser hat als Mitglied einer Arbeitsgemeinschaft die mechanische Zu-
sammensetzung dér Lössarten obenstehender Gebiete bestimmt. Die mechanische Ana-
lyse \vurde unter Benutzung von verschiedenen Stabilisatoren durchgeführt. Die ein-
zelnen Ergebnisse werden verglichen. Die Radioaktivitát dér Lösse im Velenceer Gebirge
ist auch untersuclit worden. Die letzteren sind typische Mitglieder dér Kategorie ,,eigent-
liches Aridterrain-Löss”, wahrend die Bakonyer Lösse in verschiedentliche Typen zer-
f allén.

„HIDROAEROLIT” KŐZETEK A MAGYARORSZÁGI
NEGYEDKOR LERAKÓDÁSAIBAN

FÖLDVÁRI ALADÁR

Összefoglalás. A szerző munkaközösség tagjaként megvizsgálta Horusitzky H. és
Xreitz P. negyedkori gyűjtési anyagát. Megállapította a különböző alföldi löszök mechanikai össze-
tételét, és a lerakodott hulló por megnevezésére ríj nevezéktant javasol. F.gybeu összehasonlítja a külön-
böző elemzési módszereket is.

A hazai negyedkori földtani vizsgálatok már a legrégibb időben felismertek egy
: löszhöz hasonló, de attól jellegeiben eltérő kőzetféleséget, melyet Horusitzky H.
„mocsárlösz” néven vezetett be az irodalomba. Később Horusitzky F. „infúziós
lösznek” vagy ártéri lösznek nevezte el. V e u d 1 A. professzor vezetésével a Budapesti
Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Intézetében egy munkaközösség löszvizsgála-
tokkal foglalkozott. E vizsgálatok keretében Horusitzky H. és Treitz P.
klasszikus gyűjtési anyagát is feldolgozni kívántuk. Sajnos a légitámadások következ-
tében mind az anyag, mind a vizsgálati eredmények elpusztultak. Megmaradt jegyze-
teimből most erre a prototípus kőzetre vonatkozó adataimat bocsátom a későbbi kutatás
rendelkezésére. E kőzetek mechanikai elemzésénél a nagymennyiségű aprószemű kal-
eiumkarbonát tartalom miatt kipróbáltam a cement vizsgálatoknál ajánlott, alkoholban
való iszapolást is. Teljesen eredménytelenül, mint az elemzési táblázatból látszik. Meg-
kíséreltem itt a nátriumoxalát és az ammoniumliidroxid együttes alkalmazását is, de ez
is koagulációt okozott bizonyos szemcsenagyságoknál (lásd elemzési táblázatot). Tehát
az ilyen típusú anyagnál is legjobban a 0,005 n nátriumoxalát oldatban való iszapolás
biztosította a diszperzitást. Az Áttér bér g-féle iszapolási módszer is teljesen hamis
eredményeket ad, mivel a finom és nagymennyiségű CaC03-tartalom oldódik és „át-
vándorol” a legfinomabb szemcserészlegbe. Az A 1 1 e r b e r g-módszer tehát nem
alkalmas az eredeti szemcseeloszlás vizsgálatára. A mérésekből kiderült, hogy a kecske-
méti és a szabadkai vízben lerakodott és szárazföldön lerakodott löszpárok szemcse-
eloszlása azonos. Tehát csak a struktúra- és a fauna-különbség az, ami megkülönbözteti
a két azonos mechanikai összetételű üledéket.

Az 1952-ben tartott Alföldi Kongresszus munkálataiban a vízi ülepedésű eolikus
kőzetekre jellemzőnek tartott löszrészleg maximuma mellett mellékmaximum jelentkezik
a szegedi és törökbecsei „mocsár lösznél”. Azonban a kecskeméti löszpárnál nemcsak
a „mocsárlösz”, de a jellegzetesen szárazföldi lösz is mutatja ezt a mellékmaximumot
a szemcseeloszlási görbében. Ez is mutatja, hogy a mechanikai összetétel nem döntő
a finomabb képződési körülmények meghatározására. Erre csak a rétegzés, az esetleges
faima és fácies jelző ásványok alkalmasak. A nehéz ásványok mennyiségében a vízi és
szárazföldi eolikus üledékekben nincs különbség az adataim szerint.

A vízi üledék színe, helyesebben színeloszlása más. A prototípusokon a vízi
üledék mindig szürkébb színű volt, eltért a jellegzetes „löszsárga” színtől. Azonban
ebben a szürke alapszínben limonitos színeződési foltok jelentkeztek élénksárga színben
és szinte konkréciószerűen. A prototípus példányokban található gazdag planorbiszos

358

Földtani Közlöny, LXXXV1. kötet, 4. füzet

fauna alapján az üledékképződés idején gazdag szervesanyag tartalommal kell számolni.
Ez a rothadó szerves anyag képes volt a szervetlen anyagot redukálni, valószínűleg
így jött létre a szürke kőzetszín. A limonitos, sárga színeződési gócok véleményem szerint
másodlagosan jöttek létre. Az eredeti üledékben a vas más alakban csapódhatott ki,
talán az organikus anyagok hatására vasszulfid formájában. A terület kiszáradása után
oxidálódhatott ez az eredeti vasásvány limonittá. Ezzel a magyarázattal vélem meg-
oldhatónak a szürke redukciós szín és az oxidációra jellemző limonitos foltok együttes
fellépését.

Horusitzky F. és az Alföldi Kongresszus foglalkozott a hullóporból kelet-
kezett üledékek nevezéktanával. Sajnos az ajánlott elnevezések csak körülírással tudják
a kőzetnevet kellő szabatossággal megadni.

Ezúttal ajánlom a következő nevezéktant. A hullóporból vízben lerakodott réteges
kőzetet nevezzük összefoglalóan „hidroaerolitnak”. Ez az elnevezés az eruptív és üledékes
kőzetek közti átmeneti „tufitok” analógiájára külön csoportba kívánja foglalni a légi
és vizi erők közös hatására képződött „liidroaerol ltokat”. Ha a speciális vizsgálatokkal
megállapíthatjuk az ilyen kőzeteknél a vizes közeg közelebbi természetét (fáciesét)
akkor az alábbi elnevezéseket alkalmazhatjuk :

Folyóvízben lerakodott hullópor „folyóvízi vagy potamoaerolit”.

Tóban lerakodott a „tavi” vagy „limnoaerolit”.

Ugyanígy beszélhetünk még „mocsári” vagy „stagnoaerolitról” esetleg „pocsolya”
vagy „lacunoaerolitról”, nedves réteken lerakodott „pratoaerolitról” stb.

A megvizsgált kőzettípusok : 1. Szabadka, szárazföldi lösz 2. Szabadka „mocsár
lösz” = lndroaerolit 3. Kecskemét, szárazföldi lösz 4. Kecskemét, „mocsár lösz” =
liidroaerolit 5. Törökbecse, „mocsár lösz” = hidroaerolit 6. Szeged, „mocsár lösz” =
hidroaerolit 7. Berzászka (Alduna) „mocsár lösz” = hidroaerolit

Mechanikai elemzések K ö h n-pipettával. A = desztillált vízben, B = 95%-os
alkoholban, C=0, In ammoniumhidroxidban, D = 0, In aimnoniumhidroxid +0,005 n
nátriumoxalát oldatban, E = 0,005 n nátriumoxalátoldatban. Az értékek súly%-ot je-
lentenek.

Minta száma

1 .

2.

1.

2.

1.

2.

1.

2.

l.

2.

A)

A)

B)

B

C)

C)

D)

D)

E)

E)

Szemcse 0 mm

>0.1

0,0

9,0

0,0

0,0

4,7

0,0

0,0

0,0

0,9

6,3

0,1—0,05

18,7

9,9

16,5

16,0

14,7

16,0

18.5

16,4

17,8

9,4

0,05—0,02

46,5

48.4

70,1

72,6

44,0

50,0

42,9

46,4

45,0

47,0

0,02—0,01

15,6

15,2

10,5

7,7

16,7

15,7

17,8

19,7

16,4

16,2

0,01—0,005

5,9

6,7

3,4

2,0

6,0

7,7

4,5

4,1

6,1

8,7

0,005—0,002

7,5

6.5

0,4

1,3

5,2

3,8

1 1,4

9,5

4,5

3,5

0,002—0,001

4,6

4,1

1,3

0,4

2,0

2,8

5,3

2,0

4,4

1,2

<0,001

0,1

0,1

6,6

4,0

3,9

4,7

7,7

Minta száma

3.

4.

3.

4.

3.

4.

3.

4.

3.

4.

A)

A)

B)

B)

C)

C)

D)

D)

E)

E)

Szemcse 0 mm

>0,1

8,7

6,7

6,0

2,0

5,8

0,1

6,8

2,4

2,6

1,6

0,1—0,05

13,6

19,5

17,3

18,2

17,3

17,3

11,0

14,7

17,0

13,3

0,05—0,02

39,7

39,3

42,5

60,5

34,9

45,4

35,0

42,4

35,3

45,4

0,02—0,01

14,7

16,5

17,9

12,7

14,1

17,0

18,8

20,0

14,9

17,2

0,01—0,005

15,9

10,8

7,0

3,6

8,9

7,9

6,8

13,9

1,8

6,0

0,005—0,002

5.0

4,6

7,3

2,0

6,5

4,8

17,5

3,3

18,9

12,3

0,002—0,001

2,4

2,6

4,2

1,8

0,3

0,9

8,3

2,0

<0,001

0,0

0,0

2,0

1,0

8,4

5,7

3.9

2,5

1,2

1,6

Földvári: Hidroaerolit kőzetek a magyarországi negyedkor lerakódásaiból 359

Minta száma

.5.

A)

6.

A)

5.

B)

6.

B)

5.

C)

6.

C)

5.

D)

6.

D)

5.

E)

6.

E)

Szemcse 0 mm
>0,1

0,9

1,4

2,5

1,0

4,4

0,8

0,0

2,0

0,0

3,6

0,1—0,05

6,4

14,8

6,0

15,3

4,6

15,1

6,6

11,6

9,6

11.7

0,05—0,02

37,0

41,5

79,3

68,3

36,0

40,3

32,7

37,3

31,2

40,3

0,02—0,01

30,6

21,2

8,0

10,9

20,3

22,3

22,9

21,4

18,8

18,0

0,01—0,005

20,5

10,0

1,1

2,7

13,6

' 7,9

8,9

4,8

6,8

7,8

0,005—0,002

2,0

6,7

2,1

0,7

5,5

9,2

25,8

16,0

20,4

11,6

0,002—0,001

1,7

2,4

1,1

1,1

5,4

1,4

2.1

2,0

10,3

5,2

<0,001

1,0

2,5

10,2

3,0

3,4

4,9

2,8

1,7

Minta száma

7.

A)

E)

Szemcse 0 mm

>0,1

4,7

2,5

0,1—0,05

10,9

7,4

0,05—0,02

25,6

27,2

0,02—0,01

30,1

20,1

0,01—0,005

15,9

16,4

0,005—0,002

8,5

12,8

0,002—0,001

2,6

3,8

<0,001

0,7

9,8

Iszapolási eredmények Atterberg- módszerrel :

Minta száma

1.

2.

3.

4.

5.

6.

Szemcse 0 mm
>0,2

0,1

0,0

0,1

0,2

0.0

0,1

0,2—0,02

61,9

63,9

51,9

60,0

39,0

54,6

0,02—0,002

23,9

23,5

23,8

24,0

29,2

24,4

<0,002

14,2

13,5

24,2

15,0

31,7

20,9

A nehézásványok mennyiségére vonatkozó méréseket mindegyik mintánál 80
g löszből kiindulva végeztem. A 0,02 nnn-uél nagyobb szemcséket 2,9 fajsúlyú bromoform
oldatban szeparálva a következő eredményeket kaptam :

Minta

száma

0,02 man-
nái na-
gyobb
szemcsék
g-ban

A 2,9-nél nagyobb fajsúlyú szemcsék
mennyisége ~

g-ban

súly% az
eredeti löszre

súly% a
>0,02 mm
szemcsékre

i.

55,8

0,3435

0,43

0,61

2.

55,4

0,3863

0,48

0,69

3.

49,6

0,3701

0,62

1,33

4.

55,6

0,2430

0,33

0,43

5.

39,4

0,0525

0,06

0,13

6.

48,4

0,1951

0,24

0,40

7.

38,6

0,0943

0,11

0,24

Ezek a mérések a már régebben vizsgált szárazföldi löszök értékeitől nem el-
térők és így a vízi ülepedésű löszanyag nehézásványainak mennyisége sem szolgálhat

360

Földtani Közlöny, LXXXVI. köUt, 4. füzet

a két típus elkülönítésére. A nehézásványok optikai meghatározásai elpusztultak és
így az ásványtani összetételben várható elváltozásokra vonatkozóan semmiféle meg-
állapítást nem tehetek.

IRODALOM — J1HTEPATYPA — IAXFRATUR

1 . Alföldi Kongresszus, MTA Földtani Bizottsága 1952, évi ankétja munkálatai, — -
2. F ö 1 d v á r i A.: Über die .Wirkung einiger Tonstabiuzatoren. Kolloid-Beihefte.

44. 1936. — -3. G e s s n e r, H. : Die Schlámmanalyse. Leipzig. 1931. — 4. Horu-
sitzky F. : A „mocsárlösz” terminológiájáról. Földtani Közlöny. 62. 1932. — 5.
Kádár B. : A lösz keletkezése és pusztulása. Az MTA Társadalom- és Történelem
Tudományok Osztályának Közleményei. 4. 1954. — 6. K r i v á n P. : A közép-európai
pleisztocén éghajlati tagolódása és a paksi alapszelvény. M. Á. Földtani Intézet Év-
könyve. 43. 1955. — 7. vS c h e i d i g, A. : Dér Böss. Dresden — Beipzig. 1934. — 8.
Vendl A— T a k á t s T. — Földvári A.: A Budapest környéki löszről. ^ Mát.
Term. tud. Ért. 52. 1934. — 9. Vendl A. — T a k á t s T. — F öldvári A. : Újabb
adatok a Börzsönyi-hegység ismeretéhez. Mát. Term. tud. Ért. 54. 1935.

rnapoa3poJiHTHMecKHe» ropHbie nopoAbi b otjiowchhbx qeTBepTHMHoro nepHOfla BeHrpHH

A. OEJTbflBAPH

B KanecTBe M.neHa HayqHoro KOJiJieKTHBa aBTop uccneAOBaji MaTepiiaa kojijickuhh
X. XopyiniiuKii h n. Tpeilua. YcTaHOBHJicn MexammecKHÜ cocTaB pa3H0BHAH0CTeü
ajujíéJibACKoro Jiecca. HoBan HOMeHKJiaTypa npeAJiaraeTcn ajiu HauMeHOBaHHH BbinaBinen
u OTJioweHHoií nbuiH. ConocTaBJiHioTcn h pa3jnmHbie MeTOAbi aHajiH3a.

Hydroaerolitische Gesteine im ungarischen Quartar

A. FÖBDVÁRI

Dér Verfasser untersuchte als Mitglied einer Arbeitsgemeinschaft das quartáre
Sainmlungsmaterial dér verstorbenen H. Horusitzky und P. T r e i t z . Er hat die
mechanische Zusammensetzung dér verschiedenen Alfölder Bössarten bestimmt und
schlágt eine neue Nomenklatur zum Benennen dér in Wasser sedimentierten Bildungen
aus fliegendem Staub vor. Nebenstehend gibt er einen Vergleich dér verschiedenen
übliclien Anal\Tsenmethoden.

ZEBEGÉNY KÖZSÉG TERÜLETÉNEK MŰSZAKI FÖLDTANI LEÍRÁSA

PAPP FERENC
(XEIV. táblával)

Összefoglalás: Zebegeny Budap> sítől ÉNy-ra 35 km-re a Börzsöny DNy-i szélén levő község.
Ennek műszaki földtani leírásánál tudni kell azt, hogy a fekvő, legidősebb képződmények néhány km-rel
távolabb alsómiocén kavicsos homok, aquitán agyagos iszap. A terület legnagyobb részén, legnagyobb
vastagságban a törtön vulkánosság andezittufa és andezit képződményei találhatók. Ezek összvastag-
sága 350 m-re becsülhető. Az erupciókat követőleg a felsőmiocén lajtamészkövei rakódtak le, ezek vastag-
sága 20 m-re becsülhető. A Duna közelében a pleisztocén görgeteg 6 — 10 m, az ezekre települő lösz 3 — 4 m
vastag. A holocénban dunaiszap és homok rakódott le. Az andezitek között amfiból tartalmú biotit-
andezit, biotit tartalmú amfibólandezit, hipersztén tartalmú amfibólandezit és piroxénandezit különböz-
tethetők meg. Az andezitek alapanyaga mikroholokristályos, 38 — 71 térf.% arányban van jelen, kevés
üveget tartalmaz. Szilárdságuk 830 kg/cm2. Az andezit melletti tufa szilifikálódott. Jóval több — vasta-
gabb az audezittufa, mint az andezit. Ez utóbbira kb. 15% jut a területből. A lajtamészkő részben
kristályosodott és keményebb, részben nem kristályos földes tapintású, puhább ■ — ez utóbbit fehér festék
és kréta gyártására használják fel. A keményebb változatot építkezésre ; fagyálló, szilárdsága : 1 10 kg/cm2.
A lajtamészkő felső rétegei kavicsot tartalmaznak. A dunahordalék legnagyobb része 0,1 — 1 mm szemnagy-
ságú. Az iszapban andezit-alapanyag törmelék, biotit, amfiból, hipersztén, augit, gránát, cirkon, ritkán
disztén, staurolit, turmalin észlelhető. Az uralkodó ásvány a kvarc. A lösz átlagos szemnagysága 0,4 — 0,6
milliméter, a löszben a dunaiszap-homok ásványai ismerhetők fel. A község határában levő termőtalajok
kémiai, fizikai adatait a magyar szöveg 3. sz. táblázata tünteti fel. Hidrológiai szempontból meg van
említve, hogy a vulkánosságot követően opált lerakó forrástevékenység nyomai ismerhetők fel az ande-
zitekben. Á mészkő sekély-, melegtengeri üledék. A községben 4 rétegforrás van, átl. hőmérsékletük
10 C°, a legbővebb hozama percenként 30 liter.

A talajvíz a község dunaparti és völgyterületén 6 — 10 m-re van a felszín alatt. Kopárok is kifej
lődtek az andezit és andezit breccsa lejtőkön. Építkezésre a dunaparti és völgybeli részek alkalmasak'
A völgyekben két helyen lápos a talaj, tehát az csak víztelenítve, illetve a talajt kicserélve jöhet szóba.
A domboldalak több helyen csúszásra hajlamosak. A község határában 7 andezit, 5 andezittufa, 5 mészkő
és egy kavics- és homokfejtő található.

Zebegény község műszaki földtani leírása alkalmával mindenekelőtt a terület
elhatárolása okoz nehézséget. Földtanilag semmiképpen sem önálló egység, a Börzsöny-
hegység kis része. A Duna se lehet természetes határ, mert a Dunazug- hegység is hasonló
felépítésű. Ezért a vízgyűjtő terület volt az elhatárolás alapja, de ebben sem szerepelnek
a Bészobi patak és a Malomvölgyi patak felső szakaszai. Ilyen elhatárolás műszaki
földtani leírásban kissé szokatlan. A műszaki földtani leírásnak ugyanis többet kell tar-
talmaznia, mint a földtani, kőzettani értekezéseknek. Nem puszta ismertetés, hanem össze-
függéseket kereső, oknyomozó és gyakorlati megoldásokra is utaló földtani tanulmány.
Részletezi egy hely földtani kialakulásának menetét és ezzel magyarázza a felszíni formákat
és a kőzetek települését. Figyeli a kőzeteket létrehozó belső és külső természeti erők
építő, illetve romboló munkájának hatását. A kőzetek tüzetes leírását kiegészíti a tech-
nikai vizsgálatok részleteredményeivel. Tisztázza az illető helyen a víz szerepét, annak
elhelyezkedését és a feltárás lehetőségeit. A műszaki földtani leírás az előbb említettek
figyelembevételével vizsgálja a területet mély- és magasépítés szempontjából. Rang-
sorolja alapozások tekintetében a tájat, valamint mérlegeli ugyanott az út- és híd-
építés feltételeit, a megoldások helyességét. Számbaveszi a természetes építőanyagokat,
hasznosítható ásványokat és kőzeteket. Értékeli a földtani adottságok figyelembe-
vételével az illető táj helyes kihasználtságát és igyekszik ezt közérthetően jelekkel is
kifejezni.

362

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

7. ábra. Zebegény környékének vázlatos földtani térképe és kőbányái. Jelek : 1 . tortónai andezit ; 2. tor-
tónai andezit tufa és breccsa ; 3. tortónai lajtamészkő ; 4. pleisztocén görgeteg, kavics ; 5. pleisztocén
lösz ; 6. holocéniszap ; 7. kőfejtő. — CxeMaTHnecKaa reonormecKan KapTa u KaMeHonoMHH oxpecTHOCTH
c. 3e6ereHb. 06o3HaHeHUH : 1. toptohckhh aHRe3HT. 2. toptohckhh aHfle3HTOBbiH Tyíj) h őpeKHHH, 3. toptoh-
ckhh H3BecTHHK THna JleHTa, 4. nnefiCToneHOBbie BanyHbi, raneHHHK, 5. nneíiCTOueHOBbiH necc KaMeHonoMHH,
6. ronoueHOBbiá un, 7. Ka/weHonoMHH OKpeCTHocTH. — Esquisse d’une carte géologique et carriéres des
environs de Zebegény. Eégeude : 1. andésite tortonienne ; 2. tuf andésitique et bréche tortoniens;
3. keithakalk tortónien ; 4. éboulis et gravier pléistocénes, ; 5. loess pléistocéne ; 6. limou holocéne;

7. carriére.

Zebegény község a Börzsöny-hegység délnyugati szélén hegyes, dombos, völ-
gyekkel tagolt 1600 kát. hold területű dunaparti község. Erdőborította hegyei a tortonai
vulkánosság alkalmával magasodtak fel, ekkor és azt követőleg számos kéregmozgás
völgyekkel, nyergekkel tagolta. A legerőteljesebbek a stájer hegységképző mozgások
voltak. Ezek főiránya ÉNy — DK-i, illetve ezt harántoló ÉK — DNy-i — amint azt a
Dunavölgye és a beletorkoló Bészobi és Malomvölgyi patak völgye tanúsítja. A réteges
vulkáni áttörések anyaga, különféle andezit és andezit breccsa. Az andezit fekvő rétegei
a község határában, a Duna-parton helvéti édesvízi kőszéncsíkos agyagmárga, a szom-
szédos Ivóspallagon a tolvajkúti árokban burdigálai kavics, továbbá Szob és hetkés

P a p p : Zebegény község területének műszaki földtani leírása 363

között akvitáni homokos agyag. Az andezit és andezitbrecesa fedőrétegei a felsőmiocén
lajtamészkő, továbbá lösz, illetve a Duna-partona Bészobi patak Uj völgy DK-i végénél
homok, ez alatt andezitkavics, andezitgörgeteg.

7. táblázat

Kor

Kőzet

Vastagság (m)

Középsőmiocén

,, tortonai

Felsőmiocén

Pleisztocén

Holocén

andezit

andezittufa

andezitbrecesa

lajtamészkő

görgeteg

lösz

dunaiszap, homok

kb. 25 m
350

kb. 20
6— 10
3—5

A kőzetek le írása

1. Amfiból tartalmú biotitandezit: a felszínen barna, üde

friss darabjai sötétszürke színűek. A bakókúti, somdűlői kőfejtőkben a kihűlés folytán
létrejött pados elválás figyelhető meg. A kőzetet több helyen KÉK — NyDNy (93 —
273°), illetve É — D (2 — 182°) irányú haránt elválások tagolják. E kőzetre a gömbös-
héjjas elválás is igen jellemző. Szabad szemmel a kőzetben 3 — 4 mm átmérőjű fekete,
ahol a kőzet mállott, aranysárga biotit, 3 — 5 mm hosszú oszlopos kifejlődésű fekete
amfiból és 1 — 2 niui-es táblás kifejlődésű sárgás földpátkristályokat lehet látni. Az
elválási lapok mentén fehér, mm vastagságú opál bekérgezés található.

Mikroszkóp alatt vizsgálva mikroholokristályos alapanyagban helyenként por-
firos elegyrészként sok bázisos plagioklász, biotit és zöldamfiból észlelhető. Az alapanyag
kloritos, helyenként üveget és kalcitot tartalmaz. Benne alárendelten elbontott hiper-
sztén, ezenkívül cirkon, apatit és epidot figyelhető meg. Foldpát-mikrolitjai oligoklász
összetételűek. Az alapanyag a kőzet térfogatának 50% -a. A földpát a szimmetrikus
zónában való maximális 32°, a a : y = 40° kioltás alapján Ab44 An-6 összetételű labrador.
Helyenként kalcitosodottak. A földpátok a kőzet térfogatának 25%-át adják. A színes
elegyrészek közül valamivel több a biotit (13 térf.%), mint az amfiból (12 térf.%).
Az üde biotitlemezkéken megállapítható a meroxén jelleg. A mállott biotit kloritosodott,
illetve egyes helyeken ércesedett. A zöld amfiból friss, az (110) irányú mellett ezt liarán-
toló hasadás is megfigyelhető. Pleokróos : halvány sárgászöld, erre merőlegesen sötét-
zöld. Kioltása c : y = 11 — 13°.

2. Biotit tartalmú amfibólandezit: A Bészobi patak bal-

partján a Zebegény-márianosztrai út 1 100 m-es szakasza melletti kőfejtőben, az Őzfej
kőfejtőben, a Mihálvhegy, Ördöghegy áttöréseiben vörös, illetve szürkésvörös kőzet.
Szabad szemmel tekintve a kőzet érdes felületű. Vöröses alapanyagában fehér földpát,
vörös amfiból és ugyancsak vöröses pikkelyes biotit ismerhető fel.

Mikroszkóp alatt az alapanyag pilotaxitos, helyenként fluidális (71 térf.%). Az
alapanyagban igen sok vérvörösen áttetsző hematitlemezke észlelhető, nyilván az okozza
a kőzet vörös színét is. A hematit mennyisége az alapanyag egészének 3 térf. %-ára
becsülhető. Az alapanyag föklpát-mikrolitjai oligoklász összetételűek, savanyúbbak,
mint a porfiros kiválású labrador. Ez utóbbi M kioltása : 33°, így Ab40An60 összetételű
labrador. A porfiros kiválású földpátok mennyisége a kőzet egészének 1 1 térf. %-ára
becsülhető. A porfiros kiválású labradorokban igen sok az üvegzárvány. A biotit porfiros
elegyrészként elég gyakori, a kőzet térfogatának 4%-a. Az amfiból zöldessárga, illetve
vörösesbarna szélein vékony vashidroxid kiválás van. c : y = 9 — 10°. Az amfiból az
egész kőzetnek 10 térf. %-ára becsülhető.

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

3 64

3. Hipersztén tartalmú amfibólandezit. Szabad szemmel
tekintve vöröses, szürkébe való átmenettel. Az alapanyagban fehér földpát, fekete amfiból
és vörös hipersztén ismerhető fel.

Az alapanyag mikroszkóp alatt üveget tartalmazó mikroholokristályos porfiros.
Az egész kőzet térfogatának 38%-a. Hematit pikkelykék nagy számban találhatók
benne. A porfiros kiválási! plagioklász üde, néhol repedezett. A(010) lappal párhuzamos
helyzetben a kioltás 24° : azaz Ab32An63 összetételű labrador. A szimmetrikus zónában
való maximális kioltás : 30 — 31 °, azaz Ab45An55 labrador, 34 térfogat %. Az ép hipersztén
csak kb. 5 térf. %. Az uralkodó színes ásványos elegyrész, csaknem teljesen rezorbeált
amfiból kb. 23 térf. %. A kőzet piritet is tartalmaz. Zebegény Újvölgyben a Bészobra
vezető országút 0,2 km-es szakaszán andezittufában levő kőzetzárványé megegyezik
ezen kőzet összetételével. Ugyanitt az andezittufában meg lehet figyelni egy 110 mm
átmérőjű sötétebb barna kör közepén hasonló andezit-lapillit. Nyilván a lapilli a lehűlés
alkalmával nagyobb hőmérsékletű volt és a kiszublimált vasoxid festette meg a lapilli
környékét.

4. A hipersztén tartalmú amfibólandezit másik változata
van a Somdülő kőfejtőjében. Ez a kőzet szabadsz einmel tekintve, barnásfekete, pados
elválása mellett szembetűnő a gömbös-héjjas elválás is. A friss kőzet kékes sötétszürke.
Az oszlopos kifejlődéséi fekete amfibólkristályok szembetűnők. Hasonlóképp jól fel-
ismerhetők a táblás kifejlődéséi sárgásfehér földpátok.

Mikroszkóp alatt megállapítható, hogy a mikroholokristályos alapanyag az egész
kőzet térfogatának 70%-a. Az alapanyagban porfiros elegyrészként 15 térf. %-nyi
labrador, 7% amfiból és 4% biotit 4 térf. % kloritosodott hipersztén van. Az említett
ásványokon kívül alárendelten víztiszta opál, vörösen áttetsző hemátit, oszlopos ki-
fejlődéséi apatit és másodlagos biotit is megfigyelhető. Az amfibólok csaknem teljesen
ércesedtek. A porfiros kiválású labrador zónás összetételű : Ab70An30 — Ab15An8g

andezin-labrador. Az amfiból limonittá ércesedett, másodlagosan kvarc és biotit is meg-
figyelhetők az amfiból helyén. Ércesedett biotit is felismerhető, de a porfiros kiválású
biotitban még vannak ép részek.

5. Piroxénandezit. Zebegény község ÉK-i szélén a Patak-bányában
5 — 6 m-es lösz alatt andezittufa és ennek fekvőjében tömött fekete andezit található.
Szabad szemmel fekete oszlopos piroxén és szürkésfehér földpát ismerhető fel.

Mikroszkóp alatt szembetéínő, hogy kevés az alapanyag — a kőzet térfogatának
csak mintegy 36%-a. Az alapanyagban zöldesen áttetsző üveg 1 térf. %-nyi. Az alap-
anyagban augit, hematit és biotit koszorúval körülvett kvarczárvány volt. A porfiros
elegyrészek közül leggyakoribb (58 térf. %) Ab48An52 — Ab39An61 összetételéi labrador.
A piroxének közül 2,5 térf. % augit, 3,5 térf. % hipersztén észlelhető. Megjegyzendő,
hogy az alapanyagban is van hipersztén. Ez utóbbiak kloritosodottak, a porfiros hiper-
sztén ép. A hipersztén néhol összenő az augittal. Az augit kioltása : c : y = 38°. Ritkán
halványsárga, barna amfiból' is látható, mely kevéssé rezorbeálódott.

6. Amfiból tartalmú biotitandezit tufa. Szabad szemmel
horzsakövet és biotitot lehet benne felismerni. A rétegzettség mellett ÉK — DNy-i
( 1 00 — 280°) és ezt keresztező ÉÉNy és DDK ( 1 5 — 195°) irányú haránt elválások tagolják.
A rétegek átlagos vastagsága 0,3 — 0,9 sőt 2 m. A rétegek általában K felé dőlnek. Egyes
helyeken andezit-lapilli zárványok észlelhetők. A lapillik nagysága 10 — 15 mm, de
akadnak 180 — 80 mm nagyságúak is. Az andezit tufák fedőjében a lösz alatt levő darabos,

5 — 15 min-es andezit murva a miocént követő szárazföldi mállás következtében jött létre.

Több helyen, így a községben a fodrászműhely melletti kőfejtőben, ahol a fekvőben
piroxénandezit látható, az andezittufa a kontaktus határán néhány méter vastagság-
ban keményebbé, ellenállóbbá vált.

P a p p : Zebegény község területének műszaki földtani leírása

365

7. A lajta m észkő változó kifejlődésű. A bakókúti nagy mészkő-
bánya feltárása szerint a legfelső padok között 2 — 3 cm-es kvarekavicsokat tartalmazó
részek találhatók. Másutt a mész csak kavicskonglomerátum kötőanyaga. A felszínhez
közel kimállva megtalálhatók ennek a kavicsai. Volt hely, ahol félköbméteres darabok-
ban a kavics teljesen egyenlőtlenül oszlott el. Ismét máshol hasadékot, mélyedést töltött
ki a kavicskonglomerátum, másutt partmenti, a hullámzás következtében létrejött
egyenlőtlenségekben halmozódott fel. A malomvölgyi futballpálya melletti mészkő-
fejtőben a felszín alatti kavicsos rétegek alatt darabos rétegzetlen mészkő, majd ez alatt
1 — 2 cm vastag lemezes-töredezett mészkő figyelhető meg. Ezek fekvőjében fogíal helyet
a rétegzett, kemény, részben kristályosodott mészkő. Míg a malomvölgyi kőfejtőben
ez a kőzet jól rétegzett, addig a Bakókút melletti Nagybányában kevésbé jól rétegzett,
érdes felületű, nem kristályosodott, kevésbé kemény.

8. Pleisztocén andezitgörgeteg. Ökölnyi-fej nagyságú andezit-
görgeteg figyelhető meg az Ujvölgy DNy-i végénél az útbevágásban, továbbá Kenderesen
Borgulya Gy. házával szemközti kőfejtőben. A görgeteg között andezittufa murvája és
homok található.

9. Duna hordalék. A megvizsgált szemek nagy része 0,1 — 1 mm közötti
átmérőjű volt. Mikroszkópi vizsgálat szerint iszapanyaga a közeli andezitekből szár-
mazott. A homokszemek között andezit-alapanyag darabkák, biotit, amfiból, piroxén,
gránát, cirkon, magnetit volt. Akadt a diuiaiszap és homok között távolabbról származó
ásvány is : sztaurolit, disztén, tunnalin. Az uralkodó ásvány a kvarc.

10. E ö s z. Az Új völgyből két löszmintát vizsgáltunk meg. Az egyik minta
V e n d 1 A. telkétől ENy-ra levő löszfalból származott. Az iszapolási maradék tanúsága
szerint sok volt a legörgetett andezit-alapanyag részecske és az andezitekből származó
ásvány. Az iszapolási maradék 10%-ában szegletes kvarc, mikroklin, muszkovit, sztau-
rolit, disztén, alkáli-anrfiból, víztiszta gránát is megfigyelhető volt. E helyen a lösz
anyagába nyilvánvalóan dunahomok is keveredett. A lösz iszapolási maradéka szerint
az andezithomok 0,8 min átmérőjű, a legtöbb 0,4 — 6 mm. A másik lösz az előbbitől
DK-re, a Bészobi patak balpartján lúgos i-P a p p F. telkével átellenben levő
löszfalból származott. Ebben a környező andezitekből származó kőzethomok, plagio-
klász, biotit, amfibol, liipersztén, augit, almandin, magnetit volt kimutatható. Különösen
sok amfibólt, de csekély mennyiségű kvarcot lehetett megfigyelni.

11. Dunahomok. Az újvölgyi vasúti őrház melletti Duna-part óholocén
homokjának anyagát is megvizsgáltuk. A szitaelemzés szerint :

2. táblázat

Szemcsenagyság | o/

mm -ben

2 —1
1 —0,5
0,5— 0,1
0,1—0,02
0,02-nél kisebb

2,5

5

17,5

74

1

Eszerint a megvizsgált minta finom homok (kőzetliszt) , melyhez kevés durvább
homok és jelentéktelen mennyiségű iszap és agyag keveredett.

Mindezen kőzeteknek Zebegény határában való eloszlását a vázlatos földtani
térkép tünteti fel (1. ábra).

2 Földtani Közlöny

366

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

Morfológiai adatok

A község határában leírt kőzeteket — mint említettük — a tortonai vulkánosság
hozta létre. Eredetileg a felszín kevéssé tagolt rétegvulkáni hegy volt. A kéregmozgások
az andezit és andezittufa magaslatokat szétválasztották és a felszíni vizek erodáló
tevékenysége völgyeket mélyített, illetve a lejtőket is bontotta. Az Új völgyben haladó
Bészobi patak az ópleisztocénban mintegy 10 m-rel magasabban rakta le hordalékát.
Mélyebb és szélesebb volt, kisebb folyó lehetett. Az eróziót végző víz azonban elérve
a Dunát, a törmelék jelentékeny részét lerakta és így egyúttal építő tevékenységű is
volt. A víz mellett e területen a szélviharok is hozzájárultak a felszín rombolásához,
A pleisztocéntől kezdve azonban a szél is építő hatású és messze elterjedt 1 — 4 m vastag
lösz halmozódott fel. A Börzsöny-hegységi lösz eredetét, ásvány és kőzettani leírását
Vendl A. munkatársaival, Földvári A. és Takáts T.-ral dolgozta fel
[5, 6],

A teljesség kedvéért a zebegényi talajok vizsgálatát is közöljük Zsoldos
L. elemzése alapján. Három egymástól eltérő felszíni talajt vizsgált meg. Mind a három
az Újvölgyből származott és az ,,A”-szintből való. Az 1. számú vörös nyiroktalaj a
Bészobi pusztáról való. 0,2 — 0,3 m mélyen vörös amfibólandezit volt jelen. Ehhez
hasonló vörös nyiroktalaj Kóspallag és Börzsönyliget között, továbbá a Csákhegytől
D-re található. Hasonlóképp ritka a 2. sz. láptalaj. Az év nagy részében víz árasztja el
Bészob pusztától DNy-ra, mintegy 0,2 km-re. Sok kolloid anyagot és finom iszaprészt
tartalmaz. Zsoldos L. megvizsgálta az újvölgyi lösztalajt is. Ez a lösztalaj kolloidok-
ban igen szegény.

3. táblázat

Zebegényi talajok adatai
Zsoldos E. szerint

Vízben
p H

Kei-

ben

yi

CaC03

%

Hu-
musz %

T— S

T

Fel-

vehető

p2o,

mg/ 100

T,

Lap-

anyag

KjO

g talaj

Vörös nyirok
(Bészob)

6,8

6,6

1,38

1,2*

9,2

48,7 2,9

51,8

24

23

Láptalaj

(Bészob)

6,2

6,0

8,10

*

0,8

21,1 9,0

30,1

7

9

Lösztalaj

(Új völgy)

8,2

7,4

*

11, 5

0,4

22,4 *

22,4

20

5

* Kiválások formájában fordul elő.
v, = hidrolitos aciditás,

T = adszorpciós kapacitás,

S = bázistelítettség.

Mechanikai elemzés :

2 mm

2 — 0,2 mm

0,2 — 0,02 mm

0,02—0,002 mm

0,002 mm

Vörös nyirok

6,7

5,6

32,3

24,9

23,5

Láptalaj

—

8,1

24,0

33,1

33,8

Lösztalaj

6,0

52,4

38,2

3,7

P a p p : Zebegény község területének műszaki földtani leírása

367

Hidrogeológiai viszonyok

A terület paleolúdrológiáját illetően az andezit vulkáni tevékenységét követőleg
gyenge kovasavas vízelőtörések nyomait lehet észlelni szabadszemmel is a bakókúti
andezit kőfejtőben és a somdülői andezitfejtőben.

Ugyanezt megerősíti a mikroszkópi vizsgálat.

Schafarzik P. (1) megállapítását elfogadva, a levanteiben kialakult Dunába
torkolottak a Bészobi és Malomvölgyi patakok, mint említettük, ezek a jelenlegeieknél
jóval szélesebbek és mélyebbek voltak.

Ma Zebegény község határában a felszíni csapadékvíz egy helyen a Bakókútnál
tó alakjában maradt vissza. Az andezitfejtőben mintegy 14 m hosszú, 3 és fél m széles
helyen gyűlt össze a csapadék. A mélysége 0,5 m átlag. Zöldtó néven ismeretes.

A község határában négy helyen találni rétegforrást. Mégpedig Dömös átkelés
és Zebegény állomása között andezit breecsiából, a község közepén az úgynevezett Margit -
forrás a lösz és az andezit határán (a legbővebb vizű forrás), a Bészobi patak Duna-
torkolata előtt a dimaliomok és iszap határán, és a bakókuti andezitbányánál a nyirok
és andezit mentén.

A talajvíz néhol egész közel van a felszínhez. A Bészobi és Malomvölgyi patak
mentén több helyen találni lápos réteket, így különösen a Bakókéit melletti mészkő-
bányától Ny-ra levő elmoesarasodott részen, valamint a Bakókút körül, ahol nyári
szárazságban is a felszínen van a talajvíz. Az Újvölgyben és a község területén viszont
a felszín alatt 6 — 10 m-re jelentkezik a talajvíz a lösz, az andezittufa, illetve iszap határán.
A községhez csatlakozó Malomhegy hegyhátán, valamint a Kerékhegy környékén a
talajvíz mélyen a felszín alatt található csak, tehát településekre ezek a helyek alkal-
matlanok. Mind a Bészobi patak, mind pedig a Malomvölgyi patak szabályozatlan meder-
ben halad. Több helyen találni a község határában száraz árkokat, löszszakadékokat.
A legtöbb helyen sikerült fásítással, elsősorban akácok ültetésével meggátolni ezen
szakadékok rohamos növekedését. Mégis kívánatos lenne néhány helyen rőzsefonással
még jobban megfékezni a víz romboló munkáját.

Kopárok vannak a község határában a meredekebb andezit és andezit breccsa
lejtőkön. Különösen az ÉNy-i, esőknek — szeleknek legjobban kitett oldalon fejlődtek
ki. Ezeken a helyeken a legeltetéssel, elsősorban a kecskék legeltetésével segítik elő
a kopárok növekedését. Ez legszembetűnőbb a Malomvölgy somdűlői részében. Néhány
tölgyfa sínylődik e helyen, azonban ha nem védekeznek, a víz a meglevő kevés termő-
talajt is rövidesen elmossa. A kérdéses helyeken a csapadék vizét övárkokkal kellene
elterelni. Továbbá az andezitbe facsemeték ültetésére alkalmas gödröket kellene vájni,
talajt helyezvén el oda.

A terület mély- és magasépítés szempontjából való
alkalmassága.

A dunaparti rész, a hozzácsatlakozó Malomvölgy és a Bészobi patak újvölgyi
telepén levő iszap, homok és a két patakvölgyben levő lösz, illetve agyagtalaj alapo-
zásokra alkalmas. A Malomvölgy somdűlői részén, a Bészobi patak Bakókút környéki
szakaszán azonban lápos ingoványok vannak, így ezeken a helyeken csak talajcserével
lehetne alapozni.

A Bészobi patak és a Malomvölgyi patak között levő Malomhegy lejtői csúszásra
hajlamosak. A Malomhegy alapja andezit és andezittufa. Ennek a mállása folytán létre-
jött agyag és az erre települő lösz csúszásra hajlamos. Ezeken a helyeken földszintes
házakat építve övárkokkal kívánatos elterelni a csapadékvizet, nagyobb épületeknél
az alapok vasbeton koszorúval való összefogása ajánlható.

2*

368

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

A község határa közelében Dömös-átkelés vasúti állomás felett az Ördöghegy
és Mihály hegy D-i lejtőin az andezit breccsa egyes darabjai leváltak és veszélyeztették
a közúti forgalmat. Az andezit breccsa darabjainak leválását a növényzet, a fagy és
felmelegedés segíti elő. Igen helyesen a vasúti pályatestet kőtámfallal biztosították és
gondosan átvizsgálták ebből a szempontból a lejtőket is.

A hasznosítható kőzetek

A község határában hét andezit, öt andezit tufa, öt mészkő- és egy kavics-
homok fejtő található. Ezek közül jelenleg a bakókúti mészkő- és a kenderesi kavics-
homok fejtő van üzemben. Mégis a többieket is röviden ismertetjük, mert nagyobb arányú
építkezéseknél mint tartalék szerepelnek.

1 . B a k ó k ú t i andezitbánya. A 1 97-es magassági ponttól Ny-ra levő
kőfejtő ÉNy — DK-i irányban mintegy 80 m hosszú, a bányaudvar szélessége 35 m, a
bányafal magassága 35 m. A kőzet amfibol tartalmú biotitandezit, pados elválású,
a fejthető legnagyobb darabok kb 1 in3 nagyságúak. A fedőréteg vastagsága változik
0,5 — 1,5 m között. E kőfejtő alig 100 m-re vanazebegénv — márianosztrai országúitól.
Jóllehet a kőzete mállásra hajlamos, mégis nagyobbarányú építkezéseknél is a helyi
szükségletek fedezésére ajánlható.

2. Somdűlői a n d e z i t b á n y a. A kőzete a bakókútihoz hasonló amfibol
tartalmú biotitandezit (XEIV. tábla 1 .) ÉNy — DK-i irányban mintegy 60 m hosszú, 50 m
széles, 8 m magas. A kőfejtő D-i, DNy-i sarkában 1,5 — 2 m vastag lösz található. E he-
lyen az andezitre néhol jellemző gömbös-héjjas elválás igen szépen tanulmányozható.
Egy-egy gömb átmérője eléri a 40 cm-t is. A gömbök közepét széttörve meglátni a kő-
zet friss kékesszürke színét. A felszínen régóta heverő darabok oxidálódva zöldesbar-
nák. A hőingadozások következtében darára hullik. E bánya megnyitása is ajánlható,
amennyiben nagyobbarányú építkezések indulnának meg a környéken, bár a kőzet
nem a legjobb minőségű.

3. Az amfibol tártaim rí biotitandezit kőfejtője az Ózfej
ÉNy-i részén kőzettani és földtani szempontból igen érdekes. E helyen igen gyakoriak
a zárványok (XLIV. tábla, 2. ábra), melyeknek egy része kiasztolit-pala, egy része
gnájsz, illetve homokkő. A bánya ÉNy — DK-i irányú, 65 m hosszú, szélessége 50 m, ma-
gassága 8 — 10 m. Az andezitpadok helyzetéből arra lehet következtetni, hogy a kitörés
központja a fejtőtől délre volt. A padok átlagos vastagsága 0,9 m. A kőzet kevéssé fagy-
álló, amint azt a gyapjúzsák alakú sziklatömbök tanúsítják. Könnyen darára hullik
szét. A kőfejtőtől mintegy 160 m-re DNy-ra ugyanabban az andezitben kőfejtő kezdés
látható. A bánya üzemen kívül van. Nagyobbarányú építkezéseknél, helyben, vakolva,
építkezésre, illetve útalapra alkalmas.

4. A község ÉK-i szélén van a Kanászházi, vagy más néven Patak
kőfejtő. A kőfejtő ÉK — NDy-i irányú, mintegy 30 in hosszú. A bányaudvar széles-
sége 15 m, magassága 20 — 22 m, 2 — 2,5 m vastag lösz borítja. A lösz alatt kb. 15 — 18 m
vastag breccsa, ez alatt — a bányaudvar szintje felett mintegy 2 m-re — - igen jó minőségű
piroxén-andezit bukkan elő.

5. A községben a fodrászüzlet mellett az előbbihez igen hasonló piroxén-
andezit kőfejtő van. A bányaudvar szélessége 15 — 17 m, magassága 1 1 m. 2 és
fél méteres lösz alatt 1,6 m-es görgeteg, majd újra lösz következik. A lösz alatt 0,5 m
vastag kavics-andezittömielék, majd 1,5 m-es lösz figyelhető meg. Ez a rétegsorozat
egyúttal tanúsítja, hogy a pleisztocénben a lösz képződése alkalmával legalább két
ízben csapadékosabb volt az éghajlat. E fedőrétegek alatt a talpon jó minőségű piroxén-

P a p p : Zebegény község területének műszaki földtani leírása

369

andezit bukkan elő. Tekintettel arra, hogy e kőfejtő a község közepén van, csak néhány
ház építésére ajánlható kőzetének kitermelése.

6. Ördöghegyi kőfejtő Dömös vasúti állomás fölött. A hegyoldal
É-i részében telepítették a bányát az andezitbreccsán át. A kőfejtő két ágból áll, az
ÉK-i 25 m hosszú, a Ny-i ág kb 45 m. A bányafal magassága mintegy 12 m. Az andezit-
padok helyzetéből arra lehet következtetni, hogy ÉK felől tört fel az andezit. Az andezit
felett 8 m vastag andezit breccsa, 2 — 4 m vastag lösz található. Bár a kőzet igen jó
minőségű, mégis a fedőréteg vastagsága miatt újranyitása csak helybeli nagyobb épít-
kezéseknél ajánlható.

7. Andezittufa fejtők. Az Újvölgy D-i részén, a Malomhegy Ny-í
oldalán Dunszt E. és P a p p F. telkével szemközt K-felé dőlő horzsaköves andezit-
tufa van, amit régebben építkezési célokra fejtettek. Mintegy 60 m hosszú, 6 — 7 m
magas a kőfejtő frontja. 2, — 2,5 m vastag andezit görgeteg és felette lösz található. Bár
a Zebegény — márianosztrai országút mellett fekszik közvetlenül, fejtése mégsem ajánl-
ható a fedőréteg vastagsága miatt. A tufa rétegeket ÉK — DNy-i és ÉNy — DK-i irányú
mozgások következtében keletkezett harántelválások tagolják.

8. A Malomhegy N y-i oldalában a Zebegény — márianosztrai út
0,8 km-es szakasza mellett a domboldalon andezittufa fejtő volt. A tufa-
rétegekben andezit -lapillik voltak. A kőfejtő hossza 15 m, szélessége 6 m, magassága

3—4 m.

9. A Zebegén y — m árianosztrai út 0,9 km-es köve mellett található
andezittufa kőfejtő. A kőfejtő frontja 35 in, magassága kb. 4 m, szélessége
7 m. A fedőréteg vastagsága 0,3 m. Horzsaköves andezittufa és lapilli zárványokat
tartalmazó padok váltakoznak itt.

10. A Malomhegy Ny-i oldal á b a n 0,5 km-es útszakasz mellett, a
domboldalon egymás mellett két mészkőfejtő van. Az egyik a Kocsis - féle. A 35 m
hosszú, 16 m széles és 8 m magas mészkőfejtőben a rétegek DK-felé dőlnek. A rétegek
átlagos vastagsága 0,5 m, felül 0,8 m vastag lösz, alatta 1 m vastag mészkő görgeteg,
majd 2 m vastag tömött mészkő, ez alatt 0, 1 m vastag kavicsos mészkő található.
Ennek fekvőjében tömött mészkő van. Néhány méterrel É-ra van a K o 1 e d a mész-
kőfejtő. A kőfejtő szélessége 10 m, hossza 40 m. A mészkő fedőjében 0,6 m vastag lösz
található, alatta 2 m vastag darabos mészkő, majd 3 m vastag pados mészkő, 0,3 m
rétegzetlen puha mészkő, végül jól rétegzett mészkő található a kőfejtő aljáig. A rétegek
É-felé dőlnek 8° alatt. ÉÉK — DDNy irányú elválások liarántolják a rétegeket. E két
kőfejtő csak helybeli kisebb építkezésekre alkalmas.

11. A Zebegény — márianosztrai út 1,5 km-es szakasza mellett a
domboldalban van Gabula mészkőfejtője. A bányafal hossza kb. 1 1 ni,
szélessége 8 m, magassága 3 — 4 m. A legnagyobb fejthető tömbök 1 in3 körüliek. A rétegek
törések miatt zavart telepiilésűek. 0,5 m vastag lösz fedi. Ez a kis kőfejtő is csak helyi
célokra alkalmas.

12. A B akókút mellett jelenleg is üzemben levő kőfejtő hossza 50 m,
a bányaudvar szélessége 21 m, a falmagasság 18 m. A kéregmozgások következtében
jól látni a bányaudvar Ny-i részén a rétegek Ny-felé való meredek dőlését (260° irányában,
42° alatt). A mészkőrétegek eredeti dőlése DK-i irányú (130°) és jóval enyhébb (13°).
A feltárásokban jól láthatók a mészkőfejtő tetején levő kavicsos konglomerátum-rétegek.
Ez a bánya tovább fejleszthető DK-i irányba, ahol azelőtt is fejtettek. A fedőtalaj 0,4 m,
utána 2 m vastagságban darabos mészkő, majd a régi bányaudvar szintjéig 4 m vastag-
ságban jól rétegzett mészkőpadok következnek. A rétegek vastagsága 0,9 — 2 m. A rétege-

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

370

két ÉÉK — DDXy-i irányú elválások harántolják. Ennek az elhagyott kőfejtőnek a
hossza kb. 65 m.

13. A M a 1 o ni v ö 1 g y b e n, a futballpálya mellett van az ún. Olaszbánya,
A bánya hossza K — Xy-i irányban 42 m, szélessége 20 m, magassága 8 m, 2 — 3 m vastag
lösz fedi. A lösz alatt darabos mészkő, majd padosán rétegzett, de a vetődések miatt
szabálytalan nagy tömbökre széttört kőzet fordul elő. A bánya É-i részén DK — ÉXy-i
irányú mozgás következtében csúszási tükör keletkezett, amely meredeken dől ÉK-i
irányban 68° alatt. Ugyanott ÉD-i irányú mozgás nyomát is fel lehet ismerni. Ez a kőzet
építkezésre kiválóan alkalmas.

1 4. Az előbbi kőfejtőtől DK-re a 254 magaslat Xy-i szélén is ta-
lálni egy elhagyott mészkőfejtőt. A kőfejtő É — D-i irányban 35 m hosz-
szú, 1 1 m széles, 6 m magas. E helyen is megfigyelhető É — D-i irányú mozgás követ-
keztében igen meredek dőlésű csúszási tükör. 0,6 m vastag lösz fedőréteg alatt 0,4 m
vastag darabos mészkő, majd 1,5 m vastag földes mészkő található. Ez alatt jól réteg-
zett mészkövet fejtettek.

15. Homok- és k a v i e s-f e j t ő. A község D-i végén a Xagymarosra vezető
országút mellett Borgulya Gy. telkével szemközt dunahomokot és kavicsot fej-
tenek, mintegy 45 m hosszúságban. A talpon 2,5 — 3 m magasságban óholocén duna-
kavies, e fölött kb. 3 m magasságig dunaiszap-lösz található.

*

Mindezeket figyelembe véve meg lehet vizsgálni, hogy vajon a területet helyesen
használták-e ki? A terület földtani felépítése alapján a hegyeken erdő, a dombokon
gyümölcsös vagy szőlő, a hegyhátakon és enyhébb lejtőkön gabona, burgonya, kukorica,
a Dunához közel megfelelő árvízbiztos helyeken pedig lakóház-települések, a völgyek
Dunához közeli részein konyhakertek létesítése lenne ésszerű. Meg kell állapítani,
hogy mint igen sok helyen az országban, itt is a földműveléssel az erdőt igyekeztek
hátraszorítani. A földművelés során e helyen a domboldalakon helyes irányban, a szint-
vonalakkal párhuzamosan végzik a munkát. Ily módon a víz pusztító munkáját is
fékezik. A Duna túlsó partján, Pilismaróton sok helyen vétenek ezen ésszerű földművelési
eljárás ellen : ott a szántók legnagyobb részét a szintvonalakra merőlegesen helyezték
el. Mindazonáltal a Malomhegy Bészobi patak felé tekintő Xy-i lejtői nincsenek meg-
felelő módon kihasználva. A múlt század végén szőlők voltak e részen, azok kipusztultak
és azóta elhanyagolt, nem gondozott. Néhány gyümölcsfa, akác és szil tengődik
e hegyoldalon. Xagy kár, hogy a napsütötte, jó termőtalajú domboldalt magára-
hagyták.

Új településre, lakóházak építkezésére igen alkalmas hely az Újvölgyből Szobra
vezető országút és a vasúti pálya melletti területsáv. Az ország tájképileg egyik leg-
szebb helye ez, mely alapozásokra alkalmas és amennyiben törpevízművet létesítenének,
mint ahogy erre a Duna közelsége miatt megvan a mód, akkor virágzó települést lehetne
ott létesíteni.

A jelenlegi község vízművel való ellátása is könnyen megoldható, mégpedig vagy
a Margit-forrás vizének a felhasználása révén, vagy pedig a Duna partján létesített
(a vasútállomás és a Bészobi patak torkolata közötti Duna parton) lemélyített két
csápos kúttal.

P a p p : Zebegény község területének műszaki földtani leírása

371

IRODALOM — JIHTEPATYPA — BIBIJOGRAPHIE

1 . ív e n g y e 1 E. : A Dunazug-hegység andezitterületének felépítése. Földt.
Int. Évi Jel. 1951-ről, 1953. — 2. P api t ó G. : Jelentés az 1946. évi nagybörzsönyi
bányageológiai felvételről. Pöldt. Int. Évi Jel. 1945^ — 47-ről II. 1951. — 3. P a p p F. :
A Börzsöny hegység eruptív kőzetei. Mát. Terin. Ért. 49. 1932. — 4. Scliafarzik
F. — S zontágh T. : Az aquitán emelet előfordulása Szob vidékén. Földt. Közi.
1882. — 5. V e n d 1 A. : A Börzsöny-hegység néhány löszéről. Math. Terin. Ért. 53. 1935.
— 6. V e n d 1 A. — T a k á t s T.— F ö 1 d v á r i A. : Újabb adatok a Börzsöny-hegy-
ség löszének ismeretéhez. Math. Ért. 54. 1936.

TexHHKo-reoJionmecKoe onHcamie paüoHa c. 3eőereHb

<i>. nAnn

Cejio 3eűereHb pacnonaraeTcn Ha paccTOHHiiH 35 km k C3 ot r. EyaaneuiT, na roro-
3anaflHoil OKpaime rop Bép>KéHb. I4pn TexHiiKO-reonoripiecKOM ormcaHiiH AaHHoro pafioHa
neoöxoAHMO 3HaTb, hto ApeBHeiiume oőpa30BaHiiH noAouiBbi na paccTOHinm HecKOAbKiix km
npeAcTaBaeHbi nn>KHeMiioueHOBbiM rpaBejiHCTbiM necKOM ii aKBiuaHCKHM rjiimucTbiM haom.
B npeoöaaaaiomeH nacTii ashhoh TeppiiTopim Hanöonbiueií MoiRHOCTbio BCTpenaioTcH aHAe-
3iiT0Bbie Tycjibi ii aHAe3iixbi reabBCTCKoro h TopTOHCKoro Bya Kami3M0B, oömyio MoigHocTb
KOTopbix mo/Kho ogenHTb Ha 350 .M. flocae apynmiii orno>Knnncb BepxHe-.MnoueHOBbie ii3bcct-
hhkh Tiina JleiíTa, MomnocTb KOTopbix paBHHeTcn npiiMepHO 20 m. MoumocTb Ba.nyHHbix ot-
noweHHH BÓJ1H3H p. EyHaii cocTaBAHeT 6—10 m, a 3aneraiomero Haa hhmh Jiecca 3 4 m.
B rojioueHOBoe BpeMH omovKimiicb hah u necKii JJyHaH. Cpeau aHA63nT0B moh<ho pa3AimaTb
anijiHÖojiOBbie 6iiOTHTaHAe3HTbi, ÖHOTiiTOBbie aM(})ii6oAaHAe3HTbi, mnepcTeHOBbie a.MijniöoA-
aHAe3iiTbi ii nnpoKceHaHAe3iiTbi. OcHOBHan Aiacca 3ha63htob hbahctch MtiKporoAOKpiicTannii-
HecKoií, oua npiicyTCTByeT b 38 — 71 oö-be.MHbix npoaeHTax h coAepnaiT HeőoAbiuoe icoah-
necTBO cTeKaa. ripoHHOcTb aHAC3iiT0B paBHHeTcn 830 Kr/cM2. Ty<|), 3aAerarou;nH B03ne aiiAe-
3HTa, CHJiHHii(|)npoBaJicfl. KoAHHecTBO ii MomHOCTb aHAC3HTOBoro Tyijia npeBbiuiaeT KOAII-
necTBO h MoiHHOCTb aHAe3iiTa, nocneAHiiH 3aHiiMaer npimepHO 15% Bceií TeppHTopiiH. H3Becr-
hhk Tima Jleiira OTuacTii KpiicTaAnii30BaHHbiH n TBepAbift, a oTíacrn HeKpiicTaAniiHecKiiH,
3eMAHCTbIH Ha OIHynb 1I MHrKHÍÍ. HOCACAHHH pa3H0BIIAH0CTb IipiIMeHHeTCH AAH H3r0T0BAeHHH
öenoií KpacKii 11 Mena, a őoaee TBepgan pa3H0BiiAH0CTb áah cTpoiiTenbcrBa ; H3BecTHHK
Tiina Jleifra hbahctch mopo3octoíikiim, erő npoAHOCTb paBHHeTcn 110 Kr/cM2. BepxHiie caoh
ii3BecTH HKa Tiina Jleifra coAepwcaT ranbKH, t. e. hbahiotch KOHrnoMepaTHbiMii. npeoőnaAaio-
man uacTb ima JJyHaH othociitch k (jipaKUiui 0,1 — 1 mm. B íme BCTpeuaioTcH oőjiomkh aHge-
31IT0B0H OCHOBHOH MaCCbl, a T3K>Ke ÖIIOTIIT, a.MljmÖOA, ninepCTCH, aBHIT, rpaHaT, HIipKOH,
pe>Ke AiicxeH, cTaBpoAiiT h TypnaaiiH. rocrioACTByiomnM MimepanoM hbahctch KBapn. Beau-
mma 3epeH necca b cpeAHeM 0,4 — 0,6 mm. B Jiecce oŐHapy>KuBaioTcH Mimepaabi ima 11 neci<a
JJyHaH. XiiMimecKiie h (jn3iiHecKiie Aaimbie pacniTenbHoro caoh noMBbi b paiíone cena npii-
BeAeHbi b BeHrepcKOM Tengre, Ha Taönime 3.

C rnApoAoniAecKOH toakh 3peHHH caeAyeT ynoMimaTb o tóm, mto b aHAe3iiTax b nocne-
ByAKaHimecKoe BpeMH oÖHapywiiBaioTCH cacah A^HTeAbHOcni hctoahiikob, ocaAiiBimix onaa.
H3BecTHHK HBAHeTCH ocaAKOM mcakoto, TenAoro MopH. B paüoHe cena HMeioTcH 4 naacTo-
Bbix iicTOHHHKa, cpeAHHH TeMnepaTypa kotophx paBHa 10 C°; AeőiiT Han6oAee BOAOoöimbHoro
ii3 hhx (iictoahiik MapriiT) paBHHeTcn 30 a/mhh. Ha ynacTKax cena, pacnoAaraiomuxcH Ha
öepery JJyHaH n b Aonimax, rpyHTOBan BOAa pacnonaraeTcn Ha rnyöime 6 10 m üoa noBepx-

HOCTbK).

Ha cKAOHax, c.AO>KeHHbix aHAe3iiT0M ii aHAe3iiT0B0ií őpei<mieií, o6pa30BaAiicb h ahcuhh.
ripiiroAHbiMii aah cTpoiiTeAbcTBa HBAHioTCH yuacTKn, pacnoAaraiomiiecH Ha öepery Eynan ii
b AOAiiHax. B AOAiiHax Ha AByx MecTax rpyHT hbahctch öoaotiicthm, noaTOMy ohh MoryT öbiTb
npiiMeHeHbi Aiiuib nocae ApeHa>Ka hah oŐMeHa noABbi. Ckaohh xoamob ha Hei<OTopbix MecTax
ckaohhh k onoA3HHM. B paiíone ceaa pacnoAaraiorcH 18 KaMeHOAOMeH, a ii.MeHHO 7 aHAe-
3Hta, 5 3HAe3HTOBoro Tyijia, 5 ii3BecTHHKa ii 1 — rpaBiin u necna.

Descripíion géologique technique de Zebegény

Pár F. PAPP

Le viliágé de Zebegény est situé á la bordűré du SW de la Montagne Börzsöny
á 35 km au NW de Budapest. Pour présenter uue description géologique technique du
viliágé, il faut dire préalablement qu’á quelques km de distance, les formations les plus
anciennes du mur consistent en sable caillouteux miocéné et limon argileux aquitanien.
Sur la plupart du territoire, ce sont les formations tufeuses et andésitiques des volcanismes

372

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

lielvétien et tortonien qui sont les plus puissantes. L’épaisseur totálé de celles-ci peut étre
estimée á 350 ni. Les éruptions furent suivies pár les Leithakalk niiocénes supérieurs
dönt l’épaisseur peut étre estimée á 20 m. Prés du Danube, l’éboulis pléistocéne a une
épaisseur de 6 á 10 m, le loess gisant sur celui-lá de 3 á 4 m. Pendant l’Holocéne, c’étaient
le limon et le sable de Danube qui se sont déposés. Panni les andésites, on peut distinguer
l’andésite biotitique á amphibole, l’andésite amphibolique á biotite, l'andésite amphibo-
lique á liypersthéne et l’andésite pyroxénique. La páte des andésites est microholocris-
talline, ayant mié proportion de 38 á 71% du volrnne totál ; elle contient peu de vitre.
La solidité des andésites est de 830 kg/cm2. Le tuf fut silicifié prés de l’andésite. La
quantité et la puissance du tuf andésitique surpassent celles de l’andésite, celle-ci ne
fait que quelque 15 % du territoire. Le Leithakalk est partié cristallisé et plus dur,
partié non cristalliu, moins dur, terreux au toueher ; celui-ci est utilisé pour la fabri
cation de la couleur blanehe et de la craie. La variété plus dure est utilisé pour la
construction ; elle est résistante álagelée, sa solidité est de 110 kg/em2. Les couclies
supérieures du Leithakalk contiennent du gravier et elles sont conglomératiques. La
plupart des grains du limon de Danube sont d’une grandeur de 0,1 á 1 mm. Dans le
limon, on peut observer les constituants suivants : détritus de la páte andésitique,
biotite, amphibole, liypersthéne, augite, grenat, zircon, et — rarement - — disthéne,
staurolite, tourmaline. Le minéral dominant est le quartz. La grandeur moyenne des
grains du loess est de 0,4 á 0,6 mm. Dans le loess, on peut reconnaitre les minéraux du
limon et du sable de Danube. Les données chimiques et physiques des sols agricoles du
territoire du viliágé sont ávoirau tableauNo. 3., dans le texte hongrois. Du point de
vue hydrologique, on peut observer, dans les andésites, les vestiges d’une activité des
sourees postvolcaniques qui déposérent de l’opale. Le calcaire est un sédiment néri-
tique, de mer ehaude. Dans le viliágé, on trouve 4 sourees d’affleurement, leur tempé-
rature moyenne est 1 0° C, le débit de la plus abondante parmi elles (source Margit) étant
de 30 l/min. L’eau phréatique est de 6 á 10 m au-dessous de la surface, aux territoires
de bőrei du Danube et de vallée du viliágé. Aux versants d’andésite et de bréche andési-
tique, on trouve mérne des parties pelées. Ouant aux construetions, ce sont les parties
situées prés du bord du Danube et dans les vallées qui peuvent étre prises en considéra-
tion. Dans les vallées, le sol est marécageux á deux endroits, la il faudrait d’abord
dessécher ou échanger le sol. A plusieurs endroits, les versants des collinessont disposés
au glissement. Dans le territoire du viliágé, on trouve 7 carriéres d’andésite, 5 de tuf
andésitique, 5 de calcaire et íme sabliére qui est en mérne temps graviére.

XL1Y. tábla. — Taöjmua XL1V — Planche XL1V

1. Zebegény, új völgyi bánya kőzete. || nik.,25x. — flopoAa yiiBéjibAbcKOÜ KaMeHOJiOMHH
b c. 3e6ereHb. I| hűk., 25x. — Roche de la carriére de Ujvölgv, Zebegény. Nic. ||.,
25 X.

2. Somdülői andezitbánya kőzete. + nik., 25 X. — IlopoAa aHfle3HTOBoro Kapbepa
UloMAiojié. -f- hhk., 25 x . — Roche de la carriére d’andésite de Somdülő. Nic. +,25x.

3. Malomvölgy, Kecskedelelő bánya kőzete. + nik., 25 x. — MajioMBé-ribAt., nopoaa
KaMeHOJiOMHH KeHKeaejiejié. + hhk., 25 x. — Roche de la carriére de Kecskedelelő,
vallée Malomvölgy. Nic. +, 25 x.

4. Őzfejbánya kőzete, zárvány az andezitban. -f- nik., 25 X. — riopoAa KaMeHOJiOMHH
33(j)eH6aHbH, BKJHOMemie b aHfle3HTe. + hhk., 25 X . — Roche de la carriére Őzfejbánya,
inclusion dans l’andésite. Nic. +, 25 X.

t

A BUDAPEST KÖRNYÉKI
ÚJABB SZÉNHID ROGÉNKUTATÁSOK
ÉS AZOK FÖLDTANI EREDMÉNYEI

CSÍKY GÁBOR

Összefoglalás. A dolgozat a megelőző kutatások rövid összefoglalása után ismerteti a Duna bal-
parti, Pest környéki medencében 1952 — 55. években végzett újabb szénhidrogénkutatások földtani,
rétegtani, hegységszerkezeti és kőolajföldtani eredményeit. A munkálatokat a sekély szerkezetkutató
fúrási módszerrel végezték, melynek eredménye alapján kutató mélyfúrásokat is mélyítettek le.

A Pest környéki medence földtani felépítésében a triász alaphégységen kívül vékony eocén, vastag
oligocén üledékek, továbbá miocén és pliocén képződmények vesznek részt. A törésekkel szabdalt triász
alaphegység rögöket borító harmadkori takaró hajlított, vetődéses szerkezetet mutat. A kimutatott
antiklinális szerkezetekben helyenként földgáz halmozódott fel. Az anyakőzet szerepét az oligocén lattorfi
agyagmárga, a tárolókőzet szerepét pedig a rupéli emelet homokkő rétegei töltik be.

A tektonikailag igénybe vett területen a gázkincs szétszórtan, kis előfordulások alakjában talál-
ható. Egyedül az őrszentmiklósi boltozaton halmozódott fel ipari jelentőségű földgáz.

Az előző kutatások összefoglalása

A Budapest környéki kőolaj- és földgázkutatások a pesti, Duna balparti
területen voltak. A Duna jobbpartja, a Budai-liegység környéke földtani szerkezeti
felépítésénél fogva kutatásra nem alkalmas. Megemlítjük azonban, hogy legújabban a
Pilismarót mellett lemélyített kőszénkutató fúrás az oligocén rétegek alatti felsőtriász
mészkő repedéseiben kőolajat talált, mely váratlan eredmény esetleges kilátásokkal
kecsegtet.

A területen folytatott és kutatásainkat megelőző munkálatokat már összefoglalva
ismertették Szentes F. és B a r t k ó D.

Pávai Vájná F. foglalkozott első ízben szénhidrogénkutatás szempontjából
ezzel a területtel. Vezetése alatt az 1932 — 38. években nagyarányú kutató munkálatok
folytak a területen, mely munkákban több geológus vett részt. Főleg a hegységszerkezeti
viszonyokat vizsgálta és megállapításai, bár kissé túlzott gyűrődéses tektonikai szemlé-
letből erednek, a szénhidrogén-kutatások megindítása szempontjából mégis alapvetőnek
bizonyultak.

A gyakorlati kutatásoknak az elméleti meggondolások mellett mindig a gyakor-
lati eredmények voltak a legfőbb ösztönzői. Budapest környékén szénhidrogén-nyomok
főleg a vízkutató fúrásokban mutatkoztak. F.zek a fúrások — melyek a Városligetben,
Őrszentmiklóson, Rákospalotán, Pestújhelyen, Foton, Újpesten és Pesterzsébeten
mélyültek és sós vizes gázt, ill. gázos sós vizet, ritkán száraz gázt eredményeztek az
oligocén rétegekből — késztették Pávai Vájná P'.-et és munkatársait, hogy 1932-
ben megkezdjék Budapest környékén a szénhidrogén-kutató munkálatokat. Főleg a
régebbi Orszentmiklós 1 . és 2. sz. kutak bíztató eredménye alapján került sor az Őrszent -
miklós 3. sz., úgyszintén a Csornád 1. sz. szénhidrogénkutató mély f lírások lemélyítésére.

Az akkor nyert elméleti és gyakorlati eredmények kétségtelenül igazolták a
Budapest környéki szénhidrogénkutatások létjogosultságát. A rétegtani viszonyok

374

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

O^RWAGYSIÁL

CSŐVÁR

/. ábra. Budapest környéki kutatási területek vázlatos izogamma térképe. Jelek: 1. szerkezetkutató
sekélyfúrás ; 2. kutató mélyfúrás ; 3. felszín alatti mezozóos rögök és tengerszint alatti mélységük ; 4. fel-
színen levő mezozóos rögök ; 5. gravitációs izogaminák — CxeMaTimecnaa napTa n3oraMM pa3BegouHbix
oúJiacTefi b oKpecTHOCTH. 1 . ÉyflaneuiT. Jteeenda : 1 . Hernyöonoe óypeHiie nna onpeneneHna crpyKTypbi. 2.
rnyóoKaa pa3BenoMHau CKBawnHa, 3. Me3030üCKne rnbióbi nog noBepxHocTK) h hx rnyóHHa n. y. m., 4.
Me3030HCKHe rnbióbi Ha noBepxHocTH, 5. rpaBiiTauMOHHbie n3oraiwMbi — - Shematic isogal inap of the inves-
tigated region around Budapest. Signs : 1 . shallow wildcat well ; 2. deep wildcat well ; 3. buried mesozoic
fault blocks with depth below séa level ; 4. mesozoic fault blocks above surface. ; 5. isogal lines.

Csiky: Budapest környéki újabb szénhidrogénkutatások

375

azt mutatták, hogy az anyakőzetnek tekinthető alsó- és középsőoligocén rétegek nagy
vastagságban fejlődtek ki, a közbetelepült homokos, homokköves rétegek pedig a tároló
kőzetet adták. Az őrszentmiklósi eredmény mindenesetre azt is jelezte, hogy a denudáció
következtében nyitott oligocén boltozatokban nagy gázmennyiségre számítani nem lehet .

I Több eredményt vártak a keleti részeken, ahol az oligocén rétegeket a miocén és plioeén
képződmények takarják, így Cinkota és Gödöllő környékén. Azóta már tudjuk, hogy
az eddigi kutatások erre megnyugtató választ nem adtak. Megjegyzendő, hogy a Duna
balparti területén az eddigi eredmények csak földgáz előfordulásra utalnak. Ügyedül a
fóti fúrásban tártak fel bitumen szagú kőzeteket a felsőoligocén rétegekben.

Az utóbbi időben főleg Szentes P. foglalkozott ezzel a területtel, és foglalta
össze az eddigi földtani eredményeket. Szerinte a Duna -balparti triász hegységrögök a
váci Nagyszál, a Budai-hegység és a bugyi triász sasbérc között elterülő harmadkori
teknő alaphegységkeretét képezik. A törésekkel szabdalt, kiemeltebb és mélyebb pász-
tákban váltakozó triász rögöket vékony eocén, mindezeket pedig vastag oligocén takaró
borítja, melyet kelet és dél felé mind fiatalabb miocén, majd plioeén képződmények
fednek. A harmadkori takaró hajlított-vetődéses szerkezetet mutat. A medencén belül
viszonylag szinklinális helyzetben, jól felismerhető, kiemelt szerkezet-vonulatokat
találunk, melyek általában ÉNy — DK tengelyirányúak és DK-i irányban az Alföld
alá süllyednek. Az előbbiekre merőlegesen ÉK — DNy-i tektonikai irányok ismerhetők
fel. Az említett szerkezetvonulatok közül a legfontosabbak az őrszentmiklós — gödöllői
és a rákospalota — rákosszentmiliályi vonulat.

Budapest környékén 1935. évben, majd kelet felé távolabbi környékén 1948 — 49.
évben az Eötvös Geofizikai Intézet végzett torziós inga méréseket, melyek eredményei
nagy vonalakban jó felvilágosítást nyújtottak a terület földtani szerkezetének alapvoná-
sairól. A mérések több jól kirajzolódó maximumot mutattak ki, főleg Őrszentmiklós,
Mátyásföld, Cinkota és Gödöllő környékén. Az Őrszentmiklós, Vácrátót, Váchartyán,
Kisnémedi, Vácbottyán és Veresegyháza környékén elterülő kiterjedt és legmagasabb
miligall értékű maximum, több kisebb maximumot jelez, melyek közül a legmagasabb
értékűek Őrszentmiklós és Kisnémedi között találhatók. A déli veresegyházai terasz-
szerű maximum, úgyszintén a nyugati felsőgöd — sződi két kis maximum alacsonyabb
értékű. Az ettől délre levő mátyásföld — cinkotai maximum már alacsonyabb miligall
értékű, de határozottabban körvonalazott. Ezt az előbbitől a dunakeszi — fót — kerepesi
minimum zóna választja el. Az őrszentmiklósi maximum DK-i meghosszabításában
mindezeknél alacsonyabb miligall értékű, mélyebb szerkezeti viszonyokra utaló gödöllői
maximum húzódik. A maximumokon az ENy — DK-i csapásirányok uralkodnak. A terü-
letet délről határoló és már ÉK — DNy-i csapásirányú alsónémedi — üllői minimum vonu-
laton az ÉNy — DK-i irányok még jól kivehetők. Az ettől délre levő bugyi szerkezet
már ÉK — DNy-i csapásirányéi.

Mindezen előzmények után a szénhidrogénkutatások megkezdése, ill. újrafel-
vétele, 12 esztendős szünet után indokolt volt. A kutatások célkitűzése az volt, hogy a
több évtizedes földgáz-problémára korszerű fúrási módszerekkel kielégítő választ ad-
hassunk. Ezen kívül az 'is, hogy eredmény esetén Budapest gázellátását biztosítani
lehessen. A munkálatokat a sekély szerkezetkutatás módszereivel végeztük és ennek
eredményei alapján tűztük ki a kutató mélyfúrásokat. Először a remény teljesebbnek
vélt keleti részen folyt kutatás a gödöllői maximum területén, ahol elég vastag
pannon takaró található, úgyszintén a rákos — cinkotai területen, ahol az oligocén
rétegek részben szintén fedve vannak.

A távolabbi környéken levő gödöllői kutatással nem szándékozom foglalkozni,
csupán megemlíteni, hogy a lemélyített három kutató mélyfúrás említésre méltó kőolaj -
és gáznyomokat nem tárt fel.

376

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

A rákosszentmihály — cinkotai kutatások

A felszíni térképezés kimutatta a rákospalota — sikátorpuszta — rákosszent-
mihályi antiklinális vonulatot, Lőrenthey I., majd Pávai Vájná F. és
Horusitzky F. pedig külön felhívták a figyelmet a kisszentmikályi boltozatra.
A gravitációs mérések körvonalazták a cinkotai és mátyásföldi maximumokat.

Az 1 952 — 1954. évi sekély szerkezetkutatás feladata volt a három földtani indikáció
földtani, szerkezeti viszonyainak, összefüggésüknek a kinyomozása. A rákosszentmihályi
boltozaton és a cinkotai maximumon a kutatások egyidejűleg folytak, mintegy kiegé-
szítve egymást. A cinkotai maximumon 15, a rákosszentmihályi boltozaton 18, a mátyás-
földi maximumon pedig 1 fúrás mélyült 308,5 — 512 m közti mélységig.

Az eredmények alapján 4 kutató mélyfúrást mélyítettünk le. Ezek közül az 1 .
és 4. a cinkotai szerkezetre, a 2. fúrás a rákosszentmihályi boltozatra, a 3. fúrás pedig
a két előbbi szerkezeti kiemelkedés közti árpádföldi területre települt. A mélyfúrások
feladata volt a teljes harmadkori rétegsor feltárása a mezozóos alaphegységig a réteg-
tani, szerkezeti és kőolajföldtani viszonyok tisztázása céljából.

A terület rétegtani vis. zonyai. A Jdsmélységű szerkezetkutató
fúrások a pliocén, miocén, oligocén, katti és felsőrupéli (0. szint) rétegeket harántolták
és egy részük elérte a rupéli 1 . szintet is, ami egyúttal az elérendő, tervezett formáció
volt. A mélyfúrások közül egynek sem sikerült elérnie a harmadkori medence aljazatát,
csak a 2. fúrás hatolt be a felső- és középsőeocénbe, a többi 3 fúrás az oligocén rupéli
rétegekben állt meg.

A fúrások alapján a terület rétegsorát az alábbiak szerint foglalhatjuk össze :

Pleisztocén és
levantei

Pannóniái

/'-n ^ r^/

Alsómiocén burdigáliai

Oligocén katti
rupéli
lattorfi

Eocén

10 — 80 m durva-aprókavics, durva és finomszemű homok,
alul tarka, homokos, kavicsos agyag. Faimát
nem tartalmaz.

0 — 70 ,, agyag, homokos agyag, agyagos homok és homok

váltakozva. Faunája szegény : Ostracodák,

Mollusca héjtöredékek.

0—170

150—350

840—1150

125

45

65

üledékhiány — di szkord ancia ~ ~ ~ ~ ~
kavics, homok, homokkő, konglomerátmnos
homokkő. Faimája szegény : Aequipecten sp.,

Pecten sp., O síre a sp.

üledékhiány — diszkordaneia
homokos agyag, csillámos, agyagos homok,
és homok, elvétve agyagmárgás csíkokkal,
agyag-agyagmárga, homokos agvagmárga rétegek
váltakozva, helyenként homokkő betelepülésekkel .
agyag, bamássziirke, agyagmárga-mészmárga,
kemény, alsó részén durvaszemű homokkő-
betelepülésekkel. Nagy részét az alsó globi-
gerinás 6. szült képezi,
felsőeocén litotanmimnos, nummuliteszes
mészkő kissé agyagos-márgás, kemény, világos
barnásszürke. Mikrofaunája felsőeocénre utal
(Majzon — Nyírő).

középsőeocén lutéciai, kőszénfedő rétegek, sötét-
szürke, homokos, meszes agyag, homokos kő-
széncsíkos agyag, vulkáni tufanyomokkal, márga
és laza durvaszemű homokkő-betelepülésekkel.

377

C s i k y : Budapest környéki újabb szénhidrogénkutatások

A pleisztocén kavics-homok az egész területet változó vastagságban borítja.
A cinkotai területen a pleisztocén — levantei rétegek főleg a szárnyakon vastagabbak,
és az alattuk levő miocén kavicsösszlettől az eltérő pannóniai rétegsor által különít-
hetők el. A rákosszentmilnílyi területen a kavics már vékonyabb és alatta hiányzik
a pannóniai. Itt a btirdigálai kavicstól való elhatárolás nem lehetséges.

$5

2. ábra. A rákos-cinkotai kutatási terület szerkezeti vázlata. Jelek : 1 . törési zónák, 2. gravitációs izogamma
vonalak, 3. a rupéli képződmények felszínének helyzete a tenger szintje alatt, 4. kutató mélyfúrás, 5. szer-
kezetkutató sekélyfúrás — CTpyKTypHaa cxeiwa pa3BenouHOH oúriacTH okojto PaKoni h LfnHKOTa. Jlezmdci :
1. 30Ha h3jiomob, 2. rpaBMTauHOHHbie H3oraMMbi, 3. nojioweHHe pyneJibCKiix o6pa30BaHnü n. y. m., 4. pa3Be-
flOMHan cKBarKima, 5. Her/iyúoKan pa3BenoBHaH CKBarKima — Structural sketch of tlie Rákos and Cinkota
research area. Signs : 1 . zones of faulting, 2. isogal lines, 3. situation of the surface of the Rupelian forrna-
tions below sea level, 4. deep wildcat well 5. shallow wildcat well.

A pannóniai képződmények csak a cinkotai területen vannak kifejlődve,
nyugat felé elvékonyodnak és elterjedésüknek kb. a 9 — 7 — 15. fúrások vonala szab
határt. Ez nagyjából megfelel a Horusitzky és Szentes által megjelölt
határnak.

A miocén homokos-kavicsos rétegekből csupán néhány konglomerátumos homok -
kőminta áll rendelkezésre a Mátyásföld 1 . sz. fúrásból, melyekben néhány rossz meg-
tartású Molluscát találtunk. A kevert pleisztocén — levantei— miocén kavicsos -homokos
furadékmintákból ősmaradványok nem kerültek ki. A felszíni előfordulások elterjedé-
seinek figyelembevételével valószínű, hogy fúrásaink a burdigálai rétegsort harántolták.
Ez az összlet főleg a szárnyakat borítja nagyobb vastagságban, kiváltképpen a cinkotai
szerkezeten, ahol csak a DK-i részén vékonyodik ki. A legnagyobb vastagságot a Mátyás-
föld 1. fúrásban érte el.

378

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

A katti rétegsor alján a fúrások nagy részében végig követhető homokréteg
található, mely nagyjából egybeesik a Foraminifera- szintezés által meghúzott katti —
rupéli határral. A szerkezeti viszonyok megrajzolásánál főleg ezt a határt vettük figye-
lembe. A katti rétegekben N y í r ő M. R. két új Foraminifera fajt és nemzetséget
írt le.

A rupéli emelet kőzettanilag 3 részre tagolható : felső része agyagmárga, homokos
agvagmárga, magába foglalja a felsőrupéli 0. szintet, az 1. Clavulinoides szabói szintet
és a 3. agglutinált szint felső agyagmárga rétegcsoportját ; középső része a homokköves
agyagmárga rétegcsoport, a 3. agglutinált szint alsó részét ; alsó része agyagmárga finom-,
durvaszemű homokkőpadokkal, a 4. felső globigerinás szintet foglalja magába.

A Cinkota 2. sz. mélyfúrásban 1462 — 1530,6 m talpmélységig feltárt legidősebb,
középsőeocén, lutéciai rétegek csökkentsósvizi makrofaunája és kőzettani kifejlődése
alapján Kiss - Kocsis né, úgyszintén S z ő t s E. szerint a kósdi kőszéntelep
fedőjében levő molluszkás agyagmárgával azonosíthatók.

Szerkezeti viszonyok. Az eddig lemélyített sekély- és mélyfúrások a
szerkezeti viszonyokat nagyjából tisztázták. A szerkezetkutatás a rákosszentmihály —
cinkotai területen XyÉXy — KDK tengelyirányú szerkezetvonulatot mutatott ki,
mely három szerkezeti egységre különül. Ezek közül a keleti szerkezeti egység, kiemelke-
dés, a cinkotai gravitációs maximummal esik egybe, a nyugati szerkezeti kiemelkedés
pedig a rákosszentmihályi boltozattal azonos. A két kiemelkedés kb. ugyanazon szer-
kezeti helyzetben van. Közöttük foglal helyet a viszonylag mélyebb helyzetű árpádföldi
szerkezeti egység. A szárnyhelyzetek, főleg észak felé, vetők mentén elég határozottan
jelentkeznek. A terület szerkezeti egységei valószínűleg boltozat-rögök, melyeket a
csapásiránnyal párhuzamos ÉXy — DK-i és az arra nagyjából merőleges ÉK — DXv
irányú vetők alakítottak ki. A vetők általában kis magasságúak, s így a szerkezeti térké-^j
pen csak mint töréses zónákat tüntettük fel, kivéve a rákosszentnúhályi szerkezet nyugati
részét lezáró vetőt.

A szerkezeti kép alapján feltehető, hogy tulajdonképpen egyetlen nagy rákos —
cinkotai boltozatról van szó, melynek központi része kissé besüllyedt és csak a felszínre
bukkanó nyugati része volt ismeretes. A rákos — cinkotai szerkezet a Rákospalota —
Rákosszentmihály — Mátyásföld, ill. Sikátor-puszta — cinkotai szerkezet-vonulatba tar-
tozó boltozat, mely vonulatot délről a kőbányai, északról pedig a Főt — kistarcsai szin-
klinális zóna határolja.

A mátyásföldi kutatás

A cinkotai gravitációs maximumtól DXy-ra helyezkedik el a magasabb miligall
értékű és erőteljesebben jelentkező mátyásföldi maximum. Az itteni kutatás egyetlen
fúrás lemélyítésével befejezést nyert. El kellett dönteni azt, hogy a mátyásföldi gravi-
tációs maxiimmá magasabb miligall értékénél fogva szerkezetileg kiemeltebb földtani
egységet jelent -e a cinkotainál, ahol az 1. sz. mélyfúrás gázt talált.

A maximum tetején lemélyült Mátyásföld (Ms.) 1 . sz. fúrás 493, 1 m mélységig,
a cinkotai rétegsorral megegyező képződményeket harántolt, de amint már említettük,
legnagyobb vastagságban tárta fel az alsómiocén — burdigáliai kaviesos-homokköves
rétegsort (189 m mélységig) s így az alatta levő katti és rupéli rétegeket a cinkotainál
mélvebb szerkezeti helyzetben találta. Ez megegyezik a Halaváts által ismertetett
mátyásföldi vízkút adataival. Ebből kénytelenek vagyunk egyelőre a gravitációs képpel
ellentétben arra következtetni, hogy a mátyásföldi területegység a cinkotainál mélyebb
helyzetű. Itt kapcsolódunk néhány kutató (Strausz, Szentes) megfigyeléséhez,
ami az előbbieket alátámasztani látszik, hogy a szerkezetileg kiemeltebb részeken
általában vékonyabb kavicstakaró található, mint a mélyedésekben.

C siky: Budapest környéki újabb szénhidrogénkutatások

379

Ezek után a mátyásföldi területen a kutatást nem folytattuk. Ezzel azonban a
terület nem tekinthető felkutatottnak, sem a mélyszerkezeti, sem a szénliidrogén-tárolási
viszonyok tisztázottaknak. Ezt csak az alaphegységig hatoló mélyfúrás tudná végleg
eldönteni.

Az Ő r s z e n t m i k 1 ó s— v e r e s e g y h á z i kutatások

Őrszentiniklós környékén két sekély és egy kutató mélyfúrást mélyítettek. A szén-
hidrogénkutató mélyfúrást a megelőző 1. és 2. sz. sekélyfúrások kedvező eredménye
alapján tűzték ki. Az Őrszent miklós 3. sz. kincstári mélyfúrás 1935 — 36. években mélyült
948 m mélységig és a triász mészkő alaphegységbe is behatolt. Ezenkívül Csornád mellett
is mélyült egy kincstári mélyfúrás 1000,4 m mélységig az oligocén — rupéli rétegekben.
Az őrszentmiklósi három fúrás az oligocén — rupéli rétegek kis mélységben, 200 — 300 m
között levő homokos szintjeiből igen változó hozamú földgázt adott, mely hozam általá-
ban rövid élettartamú volt. A gázt iparilag is felhasználták, míg mennyisége erősen le
nem csökkent.

A felszíni térképezés jelezte, hogy az őrszentmiklósi nagy gravitációs maximum
területe szerkezetileg kiemelt helyzetű és Pávai Vájná F., majd Szentes F.
több antiklinális vonulatot mutattak ki, melyek közül a legjelentősebbnek a vácrátót —
I őrszentmiklósi mutatkozott. Az őrszentmiklósi maximum izogamma képe meglehetősen
változatos, tagolt képet nyújt és több kisebb maximum alkotja.

A kutatást a térképezési eredmények és a gravitációs mérések kedvező eredménye,
valamint az előző fúrásokban feltárt gázos rétegek jelenléte tette indokolttá. A kutatás
feladata először a földtani szerkezeti viszonyok, majd a gáztárolási viszonyok tisztázása
volt. A szerkezetkutató fúrási munkálatokat 1953. év végén kezdtük meg és lemélyí-
tettünk 13 szerkezetkutató sekélyfúrást. Ezek a gravitációs maximumnak szerkezetileg
kiemelt voltát igazolták. A 9. és 5. sz. fúrásban a gáz kitörés formájában jelentkezett,
a többi fúrásban már csak erősebb, vagy gyengébb gáznyomok jelentkeztek. Ezek alap-
ján a területen néhány gázindikációs folt rajzolódott ki : a 9., az 5. és a 10. fúrás kör-
nyéke úgyszintén az Ő. 3. sz. kincstári mélyfúrás környéke.

A gázkutatást 1954. év őszén kezdtük meg az Ős. 9. sz. szerkezetkutató fúrás
kedvező eredménye alapján A kutatás feladata a gázos terület kiterjedésének és a
gáztárolási viszonyok kinyomozása volt, továbbá annak a tisztázása, hogy korszerű
fúrási módszerekkel, jól kiképzett kutakkal az eddig elért eredmények javítkatók-e.
Az Os. 9. sz. fúrás mellett az Ők. 16. sz., az Ő. 3. kincstári mélyfúrás mellett pedig az
Ők. 17. sz. gázkutató fúrást mélyítettük le és képeztük ki mindkettőt termelő kúttá.
A két gázos kút környékének a körülhatárolására még további 1 4 kutatófúrás mélyült .
A 16 fúrás közül 5 gázos, a többi 1 1 vizes kút lett. Ettől a területtől északra levő két
gázindikációs területen, az 5. és 10. sekélyfúrások mellett lemélyített két gázkutató
fúrás, az Ők. 30. és Ok 42. meddőnek bizonyult. Az őrszeutmiklósi területen összesen
lemélyített 13 szerkezetkutató és 18 gázkutató fúrás mélysége 268 — 583,5 m között
váltakozik.

Az őrszentmiklósi kutatással egyidőben, attól délre Veresegyháza és Csornád
között két gázkutató fúrás mélyült. A két mélyfúrás az őrszentmiklósi nagy maximum
déli veresegyházi nyúlványára települt. Az 1. fúrás a nyúlványon levő kis maximumra,
a 2. sz. fúrás pedig ettől északra. A fúrások feladata volt, az őrszentmiklósi területnél
szerkezetileg mélyebben esetleges csapda-helyzetben levő teljes oligocén rétegsor fel-
tárása az eocén felszínig a gáztárolási viszonyok megvizsgálása céljából.

Rétegtani viszonyok. Az őrszentmiklósi területen lemélyített sekély-
fúrások a vékony pleisztocén takaró alatt az oligocén — rupéli emelet 3. és 4. Foraminifera
szintjeit harántolták és néhány fúrás, így a 2., 6. és 8. sz. behatolt az oligocén — lattorfi

380

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

emelet 5. és 6. szintjeibe is. Egyetlen fúrás, az Ős. 8. harántolta át az egész oligocén réteg-
sort, az alatta levő vékony felsőeocén mészkövet és hatolt bele a felsőtriász dolomitba.
A Ve. 1. mélyfúrás szintén elérte a felsőeocén mészkövet, a 2. azonban csak a lattorfi
emelet felszínét.

A sekélyfúrások alapján a terület rétegsorát az alábbiak szerint foglalhatják össze :

Pleisztocén

Oligocén katti ?
rupéli
3. szint

rupéli
4. szint

lattorfi
5. szint

lattorfi
6. szint

Eocén

5 — 30 m apró-középszemű homok, agyagos homok és

homokos tarka agyag.

üledékhiány, diszkordancia ~~~~~

0 — 10 ,, agyagos homok, homok

290 — 490 ,, agyagmárga, helyenként homokos, homokcsíkos,

mangános agyagcsíkokkal, piritszemcsékkel,
fonalakkal és tufanyomokkal ; alsó részén
változó vatagságú homokkő-betelepülésekkel.
Két részre tagolható : felső, fedő agyagmárga
rétegcsoportra (3a) és alsó, homokköves agyag-
márga rétegcsoportra (3b). Mikrof aunája igen
gazdag, agglutinált alakokkal.

18 — 200 ,, agyagmárga, mangános agyagcsíkokkal, homok-

kő-betelepülésekkel. Magába foglalja a homok-
köves agyagmárga-csoport alsó részét. Mikro-
f aunája gazdag : Globigerina bulloides tömegesen
fordul elő.

28 — 40 ,, agyag, agyagmárga, kemény halpikkelyes, pirit-

gumókkal, homokkő-betelepülésekkel. Mikro-
faunája igen szegény.

20 ,, felső része : agyagmárga, kalciteres, szürke,

vékony homokkő-betelepülésekkel. Alsó része :
márga-mészmárga, kagylós törésű, barnás-
szürke, repedezett, kalciteres, piritkonkréciós.
Mikrofaunája szegény : Globigerina bulloides.

7 ,, felsőeocén litotamniumos, nummulinás, orto-

fragminás, miliolinás mészkő, világossárgás-
barnássziirke, kalciteres, piritkonkréciós, helyen-
ként sárgásszürke mészmárga-betelep ülésekkel,
sötétszürke agyagmárgacsíkokkal ; legalul a
mészkő breccsiás, erősen pirites.

üledékhiány, diszkordancia

Triász 9 felsőtriász, dolomit, világos sárgásszürke, fehér,

repedezett, a repedéseket kalcit és vastag
pirít erek töltik ki.

A veresegyházi két fúrás közül az 1 . sz. a vékony pleisztocén homok és lösz
takaró alatt 360 m vastag katti rétegsort, 940m rupéli (0., 1., 3. és 4. szintek) és 108 m
vastag lattorfi 5. és 6. összletet harántolt és behatolt 1415 m-től 1415,5 m talpmélységig

Csiky: Budapest környéki újabb szénhidrogénkutatásaok

381

a felsőeocén szürke mírgás mészkőbe, melyben főleg Ortophragminák és apró Nuuimu-
,a' litesek találhatók. A 2. sz. fúrás a 922 m vastag rnpéli összlet alatt csak 927 m-től
$ 927,8 m talpmélységig tárta fel a lattorfi 5. szint agyagmárgáját.

Az egész kiemelt őrszentmiklósi területen, melyet fúrásaink feltártak, a vékony
: pleisztocén takaró alatt az oligocén — rupéli emelet letarolt felszínét találtuk, a fiatalabb
oligocén — katti és felsőrupáli képződmények csak a szerkezetileg mélyebb fekvésű veres-
s egyházai területen fordulnak elő, kivéve néhány fúrást (3., 5., 7., 10., 40.), melyekben
kérdéses vékony katti és felsőrupéli üledékfoltokat harántoltunk.

A rupeli rétegsornak litológiailag jól elkülöníthető két részét a felső fedő agyag -
márga-csoportot és az alsó homokköves agyagmárga-rétegcsoportot az utóbbinak
legfelső homokkőpadja választja el* melyet kevés kivétellel mindegyik fúrásban harán-
toltunk. Ennélfogva a szerkezeti viszonyok megítélésében egyedüli jó korrelációs szint-
nek bizonyult. Ez a homokkőpad képezi a felső gázos szintet. Ezt az alatta levő alsó
gázos szinttől, melyet szintén mindegyik fúrásban harántoltunk, kb. 45 — 85 m vastag
homokos agyagmárgaösszlet választja el.

Az oligocén — rupéli, úgyszintén lattorfi homokkövek általában különböző ( osztály -
zatlan) finom-durva szemcsenagyságúak, helyenként apró kavicsosak, meszes kötésű
kőzetek. A rupéli 3. szint homokkövei, melyek a gáztároló szintet képezik, helyen-
ként lazák, porlódók, agyagosak, csillámosak. Lefelé a 4. szint, továbbá a lattorfi homok-
kövek már keményebbek. A homokkőbetelepülések vastagsága igen változó, néhány
cm-től 4 — 5 m-ig. Az összefüggőnek látszó homokkőpadokat többnyire agyagmárga-
csíkok, padok bontják fel.

Az Ős. 8. sz. sekélyfúrásban elért és eleinte felsőeocénnak vélt mészkőről ifjabb
vizsgálataink kimutatták, hogy a 375,4 m-től 391,6 m talpmélységig harántolt mészkő-
összlet csak a felső 382,7 m-ig felsőeocén korú. 382,7 m-től talpmélységig triász do-
lomit, melynek kémiai elemzési adatai: MgC03= 35,8 — -42,1%, CaC03 = 56,9 — 64,2%.
Kövületet benne nem találtunk, kivéve kérdéses algaszerű maradványokat ( D u-
b a y L.)

Szerkezeti viszonyok. A lemélyített szerkezet és gázkutató fúrások
földtani adatai alapján az őrszentmiklósi gravitációs maximum területén szerkezetileg
két kiemelt rész, vonulat különböztethető meg, melyeket az ÉNy— DK irányú törés-
vonalak alakítottak ki. Az északi sasbércszerűen meredeken kiemelt szerkezet, az Os.
8., 5., 6., 10. fúrások környéke, nagyjából megfelel a vácduka — váchartyán — vácegresi
antiklinális vonulatnak. A déli az előbbinél mélyebb helyzetű, kiemelt vonulat, mely
azonos a Szentes -féle csörög — vácrátót — őrszentmiklósi antiklinális vonulattal.
A két kiemelkedést kis mélyedés választja el. A déli vácrátót — őrszentmiklósi ÉNy — DK
csapásirányú hosszan elnyúlt, keskeny szerkezetvonulaton, melyen a gázkutatást végez-
tük, két kis relatív kiemelkedés, boltozat található. Az ÉNY-i a vácrátóti boltozat,
a 16. kút környéke, a DK-i az őrszentmiklósi boltozat, a 17. kút környéke. A köztes
terület szerkezetileg mélyebb helyzetű (18., 2., 19. fúrások környéke). A vonulat tető-
vidéke eléggé ismeretes, a szárnyak dőlésviszonyai azonban kevésbé ismeretesek. Az északi
kiemelkedés szerkezeti képe, kevés fúrás lévén, hiányos és bizonytalan.

A két veresegyházi fúrás az őrszentmiklósi fúrásoknál szerkezetileg jóval mélyebb
szárnyhelyzetben harántolta az oligocén rétegsort és érte el az eocén felszínt.

Fö 1 d g á z - e 1 ö f o r d u 1 á s i viszonyok

Ipari jelentőségű földgáz a déli szerkezet vonulat vácrátóti és őrszentmiklósi kis
boltozataiban halmozódott fel. A gáztelepet két oligocén — rupéli homokkőréteg képezi,
melyeket I. és II. gázos szintnek jelöltünk. Az alsó II. szint a szerkezeten csapásirányban

3 Földtani Közlöny

382

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

végig követhető és szerkezeti helyzetének
megfelelően gázt, ill. vizet tárol, így a két
kiemelkedés a 16. és 17. kút környékén két
kis gázcsapdát képez. A II. szint a szárnya-
kon kivékonyodik, helyenként kiékelődik,
ill. csak vékony csíkok alakjában jelent-
kezik, s egy kiterjedt, nagy lencsének fog-
ható fel. A felső I. szint már kisebb len-
cséket képez, melyek magasabb helyzetben
gázt (24., 27. kntak), mélyebb helyzetben
pedig vizet (18., 20., 22. kutak) tartal-
maznak. Az I. szint lencsés kifejlődése
következtében az egyes fúrásokban (16.,
17., 23.) csak a II. szint található meg, a
többi fúrásban viszont mindkettő. Ezek
alapján mondhatjuk, hogy az őrszentmik-
lósi gázelőfordulás szerkezeti formája lapos
boltozat, az ipari gázmennyiség pedig kő-
zettani csapdában, kiékelődő homokkő-
lencsékben halmozódott fel. A vetődések-
nek általában kevés szerep jutott, amit
alátámasztani látszik az a tapasztalati
tény is, hogy a több mint 1 éve ter-
melő 17. kút nyomásesésével egyidejűleg
esik a többi lezárt krit csőfej nyomása is.
Tehát összefüggő homokkőlencse-tárolóval
van dolgunk, melyet nagyobb vetők nem
zavarnak.

Az északi terület gázelőfordulása
a 30. és 42. fúrások eredménye szerint
nem gyakorlati jelentőségű. A tárolási
viszonyok alig ismertek, a kifejlődés kissé
eltérő, az Ős. 5. fúrásban csak egyetlen
szint van kifejlődve. Az Ős. 10. fúrásban
a rupéli 4. homokkövekben is voltak gáz-
nyomok.

A veresegyházi fúrások közül főleg
az 1 . fúrás rupéli homokkőrétegeiből jelent-
kezett kevés gáz, úgyszintén a 2. fúrásban
is, ezek azonban rövid idő alatt elvizesed-
tek. Ennél már jelentősebb gázelőfordulás
volt a Cinkota 1. fúrásban, ahol 910 — 940 m
közötti rupéli homokkőrétegekből termelő-
dött gáz, ami azonban valószínű műszaki
okok miatt megszűnt.

Végeredményben csak az őrszent-
miklósi szerkezeten alakult ki két kis gáz-
telep, mely becslés szerint ipari jelentőségű
gázkészlettel rendelkezik. Ezek közül a 17.
kiít környéke a nagyobbik előfordulás.

RUPÉLI I40M0K/0VES AGYAGMARGA 3.-4. SZINT

3*

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

384

Csiky: Budapest környéki újabb szénhidrogénkutatások

385

A gáztároló oligocén — rupéli homokkövek tárolásra való alkalmassága eléggé
alacsony, a kőzetek agyagosak, tömöttek, porozitásúk 12 — 26%, elég jó, de áteresztő

5. ábra. Őrszentmiklós kutatási terület szerkezeti vázlata. Magyarázat : 1 . vetők, 2. töréses zónák, 3. gravitá-
ciós izomgamma- vonalak, 4. izohipszák a tenger színe alatt, 5. kutató mélyfúrások, 6. szerkezetkutató sekély-
fúrások — CrpyKTypHan cxe/na nouCKOBoíÍTeppnTopHn c. SpceHTMHKjioin. OóaCHeHua : 1. cöopbi. 2. 3om>i pa3pt>[-
bob, 3. jihhhh rpaBUTauuoHHbDt H3oraMM, 5. p;v3BeaoMHbie CKBawHHbi 6. HernySoKue öypeHua — Stuctural map
of the boring region of Őrszentmiklós. Explaiiation : 1 . Faults, 2. faulted zones, 3. isogal lines of gravity sur-
vc-y, 4. submarine isohypses, 5. wildcat wells, 6. shallow wells, fór structure investigation.

képességük igen alacsony, általában 1 milidarcy körül van. Elvétve nagyobb, 50 — 80
md értékeket is nyertünk. A tároló feletti fedő takaró szerepét az oligocén — rupéli
3. szint homokos, helyenként homokcsíkos agvagmárga-összlete tölti be, melynek vas-
tagsága az őrszentmiklósi területen 220 — 300 m között váltakozik.

386

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. tüzet

Az őrszentmiklósi kutak kezdeti gázkozama 3800 — 4700 m3/nap között volt
4 nim-es fúvókán mérve. A kezdeti termelési nyomások Bcső = 25 atm, Tcső = 25 atm,
mért telepnyomás 26,2 atm, a 17. kút adatai alapján.

A földgáz kémiai összetétele az alábbi :

Ők. 16.

Ők. 17.

Ve. 1.

C. 1.

CH4ACn Hkn- r2

96,44 térf. %

97,22 térf. %

98,90 térf. %

93,53 térf. %

C02

1-22 „ %

2,13 „ %

0,68 „ %

—

o2

—

0,29 „ %

1-94 „ %

x2

2,34 „ %

•

0,65 „ %

0,03 „ %

4,53 „ %

Oligocén — rupéli rétegvizek kémiai összetétele :

Cinkota 1 .
(912—940 m)

Veresegyháza 1.
(764 — 802 m)

Őrszentmiklós 24.
(350 — 355 m)

Xa-r -)-K+

5706,00 mg/l

7622,00 mg/l

7521,00 mg/l

Ca+ +

217,48

257,70 „

340,92 „

Mg+ +

69,76

67,50 „

76,64 „

Fe2 O3

10,80

305,00 ,,

—

ci-

9283,00 ,,

12120,00 ,,

12390,00 ,,

so-4 -

51,85 ,,

244,40 „

9,05 „

HCQ-

111,40

182,50 ,,

36,51 ,,

GO-"

—

—

—

Si02

4,00 „

217,00 „

40,40 „

jódot és brómot tartalmaz jódot és brómot tartalmaz jódot és brómot tartalmaz
X = 15,454,29 mg/l, 21,016,10 mg/l, 20,414,52 mg/l

Fejlődéstörténeti és k ő o 1 a j f ö 1 d t a n i összefoglalás

Kutatási területünk az alföldi medence peremén levő Dima-balparti triász hegység -
rögök között elterülő Pest környéki, harmadidőszaki medence. A Budai-hegység és a
Duna balparti rögök ÉXy — DK-i törésvonalak mentén süllyednek az Alföld alá. Délen
az ÉK — DXy csapásirányú bugyi eltemetett rögvonulat húzódik. Az így körülhatárolt
pesti medence az Alföld felé nyílt, mégis jól meghatározható, ami szénhidrogénkutatás
szempontjából fontos és kedvező körülménynek számit. Medenceperemi helyzeténél
fogva tektonikailag eléggé igénybe vett terület. A hegységképző mozgások a mezozóos
triász alaphegység rideg kőzeteit rögökre darabolták, s így valószínűleg ugyanolyan
töréses szerkezetű, mint az környező felszíni előfordulásainál ismert. A gravitációs izo-
gamma kép nagyjából ennek az alaphegységnek egyenetlen felszínét tükrözi vissza.
Az alaphegységet borító képlékeny harmadidőszaki rétegek annak nagyobb törésvonalai
mentén szintén tömbökre tagolódtak, és megújuló mozgásait hajtásokkal követve,
boltozatrög szerkezeti formák jöttek létre.

Budapest környékén a felszínen levő és a fúrásokban elért medencefenék középső-
és felsőtriász mészkő és dolomitból álló alaphegység rögei a területünket elborító hajdani
tenger üledékei. Ezek a képződmények a krétaidőszakban már teljesen kiemelkedtek a
tengerből és triász kőzetekből álló tönkhegység állott a felszínen. A triász hegység a
kréta végén ÉXv — DK és rá merőleges irányú vetődések mentén rögökre darabolódott.
Egyes rögök süllyedésnek indultak, a fentmaradt rögök között kisebb mélyedések,
árkok keletkeztek. Hosszabb szárazföldi szakasz után a középsőeoeénban a tenger
kisebb, majd a felsőeocénban nagyobb területeket foglalt el és meszes képződményei

Csiky: Budapest környéki újabb szénhidrogénkutatások

387

! nagyrészt közvetlenül a triász alapra települtek. Az eocénvégi és oligocéneleji regressziós
időszakban nagyjából szigetként kiemelkedő balparti terület süllyedni kezdett és az alsó-,
majd főleg a középsőoligocén — rupéli tenger nyomult előre és lerakta nagy vastagságban
a lattorfi és rupéli agyagos-márgás rétegeket, melyek területünk felépítésében a leg-
nagyobb szerepet játszották. Az oligocén rétegekben található tufanyomok vulkáni
működésre, tufaszórásra utalnak, mely működés Kőrössj^ J,. szerint a bugyi szer-
kezettől délre lehetett. Az oligocén vége felé a tengerfenék süllyedése lassanként meg-
szűnik, az agyagos üledékeket fokozatosan a felsőoligoeén — katti emelet partközeli üle-
dékképződésre utaló agyagos homok, homokos agyag rétegei váltják fel.

Az oligocénvégi regressziós időben területünk kiemelkedett és az üledékképződés
szerepét a lepusztulás váltotta fel. Ez az őrszentmiklósi területen volt a legnagyobb
mérvű, mely végig nagyrészt szárazulat maradt, sem miocén, sem pliocén rétegeket nem
találunk rajta. A miocén elején ez a terület a budai szárazulat félszigete volt, melyre
az alsómiocén sekélytenger transzgredált és lerakta tengerparti, partközeli, kavicsos,
homokos üledékeit. A középsőmiocénban a tenger tovább terjedt, nagyobb területeket
j öntött el és változatos üledéksort hagyott hátra (briozoás zátonymészkő, kavics, homok,
agyag). A középsőmiocén vulkánosság tufaszórásainak nyomai helyenként megtalál-
hatók. A felsőmiocénban a tenger területünk nagy részéről visszahúzódik és a szarmata —
pannon közti szárazföldi időszak alatt letarolt oligocén, alsó- és középsőmiocén
képződmények felszínére diszkordánsan transzgredáltak a pannon üledékek.
A levantikumban az Osduna nagykiterjedésű, vastag kavics-törmelékkúpját rakta
le a terület déli részén. Mindezeket pedig pleisztocén korú kavicsos, homokos üle-
dékek és lösz takarja.

Az eddigi kutatások eredménye azt mutatta, hogy a Pest környéki medencében
a szénhidrogének keletkezésének feltételei megvoltak, melyek között eddigi tudásunk
szerint csak földgáz keletkezett.

Az alsóoligocén lattorfi halpikkelyes agyagmárga anyakőzet szerepe közismert a
kárpáti medencékben levő oligocén és annál fiatalabb kőolaj -földgáz előfordulásoknál
és a végzett vizsgálatok is bizonyították szapropelit jellegét. Nincs kizárva, hogy a rupéli
agyagmárga egy részének szintén hasonló szerepe van.

A mélyebbről felvándorló földgáz a rupéli emelet felső homokkő-rétegeiben hal -
mozódott fel — - a közbetelepült agyagmárgapadok tartós akadályt nem képeztek —
a felső fedőmárga alatt, mely a további vándorlásnak i'itját állta. Ez az összlet azonban
csak bizonyos fokig képezhetett jól záró réteget. így az őrszentmiklósi területen, ahol a
gáztároló szintek kis mélységben vannak, a fedő agyagmárga kis vastagságánál fogva,
nem voltak eléggé lefedve, a földgáz nagy része eltávozhatott. A mélyebb csapdákba
viszont, bár vastagabb takaró fedte azokat, a gáz vetők mentén kiemeltebb helyre
vándorolhatott fel, mely a környező kisebb csapdák gázát összegyűjthette.

Valószínű, hogy a nagyobb területen jelenlevő anyakőzetből nyugodt települési
viszonyok mellett kialakult nagyobb csapdákban tetemes gáztömegek gyűlhettek volna
össze. A vetődések által kisebb egységekre darabolt területen azonban kisebb csapdák-
ban csak kevés gáz halmozódhatott fel. Tehát az eredeti gáztömeg maradékát a pesti
medencében különböző szerkezeti szintekben (lépcsőkben) szétszórtan találjuk kis
előfordulások alakjában, ezért a gáznyomok az egész területen majdnem min-
denütt jelentkeznek. Egyedül Vácrátót — Őrszentmiklós környékén sikerült legmaga-
sabb szerkezeti helyzetben, viszonylag nagyobb előfordulást körülhatárolni és
állandóbb jellegű ipari mennyiségű gáztermelést biztosítani, túlszárnyalva a megelőző
eredményeket.

A szerkezetkutató fúrások geológiai szolgálatát K o v á t s Z s. geológus, a
kutató mélyfúrásokét pedig Boné A. geológus látta el.

388

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

IRODALOM — JIMTEPATYPA — I,ITERATURE

1. Scliafarzi k — V e n d 1 : Geológiai kirándulások Budapest környékén.

1 929. - — 2.Pávai VajnaF. : Jelentés az 1 932 — 1938. évi Budapest környéki geológiai
felvételekről. Földt. Int. Évi Jel. 1933 — 38. — 3. Rozlozsnik P. : Csornád, Fót
és Váehartyán környékének földtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1933 — 1935. II. —
4. H o r u s i t z k y F. : A Budapest környéki dunabalparti dombvidék földtani kép-
ződményei. Földt. Int. Évi Jel. 1933—1935. ÍI. — 5. ifj. L ó c z y T. : Igazgatói jelentés
az 1933 — 34 — 35. évről. Földt. Int. Évi Jel. 1933 — 35. I. - — 6. B artkó L. : Földtani
és őslénytani adatok Rákosszentmihály és környékének oligocén-miocén kori rétegei-
hez. 1937. — 7. Schmidt E. R. : A kincstár csonkamagyarországi szénhidrogén

kutató mélyfúrásai. Földt. Int. Évkönyv. 1939. - — 8. Majzon L. - — Teleki G. :
A városligeti 2. sz. mélyfúrás. Hidr. Közi. 1940. - — 9. Szentes F. — B artkó L. :
A Budapest környéki szénhidrogén kutatások eddigi eredményei. Jelentés a jövedéki
mélykutatás 1946. évi munkálatairól. 1947. — 10. Szentes F. : Összefoglaló jelentés
az 1948 — 49. évi Pest környéki felvételről. Földt. Int. Évi Jel. 1949.- — 11. Körössy
ív. : Adatok az Alföld ÉNy-i részének földtani ismeretéhez. Földtani Közlöny 1953. —
12. Dank V. : Újratér képezés Rákosszentmihály, Csömör, Cinkota környékén.

Földt. Int. évi Jel. 1952.- — 13. Nyirő M. R. : Új oligocén foraminiferák a Budapest
környéki katti rétegekből. Földtani Közlöny 1954. - — 14. K i s s-Iv ocsisné, Bányai
M. : Adatok a Budapest környéki eocén elterjedéséhez. Földtani Közlöny 1955. - — 15.
Majzon L. : Kőolaj fúrásaink lijabb rétegtani eredményei. Földtani Közlöny 1956. - —
16. C s i k y G. : Beszámoló a Rákos — Cinkota-i és őrszentmiklósi szerkezetkutatásokról
(vállalati jelentések 1954 — 55). — 17. V a d á s z É. : Magyarország földtana 1953. — 18.
Ven dl A.: Geológia 1952.

HoBeHuiMe pa3Be,flKn Ha yrjieBOflopoflbi b paiíoHe r. Ey^aneurra
h hx reojionmecKHe pe3yjibTaTbi

T. MHKH

B HacTOHLuen paőoie nocae KpaTKOü peKanmyAHUHH ncropHii npe>KHHX Hafl3eMHbix
reo<j)n3HHecKHX, a Taione rjiyöOKiix pa3EeaoK, n3jiaraioTCH pesyjibTaibi no reojiornn, cTpain-
rpa(j)HH, TenTOHHKe n reoJionm Heijmi HOBeniuiix pasBeAOK Ha HeijjTb n npnpoíHbin ra3, npon3-
BeAeHHbix b 1952— 55 ro«ax b npn 6yaane uiTc kom öacceihie Ha jieEOM öepery p. JlyHan.

PaGoTbi no pa3BeAKe Bejincb Mén KO-CTpy KTy pH mm (KpeanycHbiM) GypemieM c nejibio
BbiflcHemiH reoJionmecKiix n cTpyKTypubix ycAOBiih. B pe3yjibTaTe stcíí paőoTbi cneAOBajia
onepeab na 3ajio>KeHne n npoöypeHue myGoKO-pasEeAO^Hbix ci<Ea>Ki:H. CKBawuHbi
öypwJiHCb Ha flByx ynacTKax : b paiíone PaKOiuceHTMiixaií- LfnHKOTa h b paiíoHe 3pceHT-
MHKJioiu BepeuisAbxasa.

npnSyAancuiTCKHH Gacccim pacnoAOM<eH Ha jicbom öepery p. ÉyHan Ha ÖAOKax Tpn-
acKoro B03pacTa, KOTOpbie o6pa3yioT (JjyHAaMeHT 6acceüHa. 3th öjiokii, KOTOpbie coctoht h3
H3BecTHHK3 II AOJIOMHTa TpnaCKOI'0 B03paCTa, MepeAylOUIHXCH JHlCO B nOAHHTblX, ah6o b oiiv-
meHHbix, pasöiiTbix cöpocaMH nojiocax, noKpbiBaioTcH tohkhm cnoeivi aoueHa, a 3aieM MoumbiM
nonpoBOM oJiiiroueHa. FlocJieAHiiH no HanpaBneHHio Ha boctok h ior noKpbiBaeTCH Bee öoaee
MOJIOAbIMH (JlOpMaHH HMH MHOUSHCKOTO H IIAHOUeHCKOrO B03paCTa. Kapia rpaBHTaHHOHHblX
ii3oraMM oTpawaeT b ochobhom HepaBHOMepHyio noBepxHocTb 3Toro (jiynAaMeHTa. TperanHoe
OTjioweHiie rioKa3biBaeT na cKJiaAnaTo-cABHHyTy ro cTpyKTypy. CKBawnHaMii 6bmo A0i<a3aHO
HajiHHHe HeKOTopbix aHTiiKJiiiHaAbHbix cTpyKTy p no npocTiipaHnio c ceBepo-3anaAa Ha ioro-

BOCTOK.

CyAH no aoctmi HyTbiM ao chx nop pe3yjibTaiaM pasBeAKH mo>eho cxasaTb, hto HMenn
jviecTO ycAOBHH ajih oőpa30BaHHH yr/ieBOAopoAOB b npnöyAaneiuTCKOM öacceöHe, npii KOTopbix
0AH3K0, IIO Bceií BepOHTHOCTH, 06pa30BajICH TOJIbKO cyxoú ra3 6e3 BCHKOrO KOHACHCaTa. Mojkho
npeAnojiaraTb, hto narropijiCKHH HeuiyúHaTbiií rjniHucTbiH MepreAb Hioimero oJiHroueHa
ncnojiHHeT poJib MarepnucKOH nopoAbi. ra30H0CHbin ropHSOHT npeAC'i 3bah£tch BepxHHMH
iuiacTaMH n3BecTKOBoro nccvannKa h3 cbuth necnaHUKOBO-rAHHucToro MeprejiH npyca cpeA-
Hero OAnroneHa. KoruieKTop oOjiaAaeT cpeAHeií bcjimhUhoh no nopHCTOCm, n hh3koh no
ripoHHuaeMocTO.

ra30Bbie pecypcbi OyAaneuiTcKoro őacceiÍHa, pa3Apo6neHHoro cöpocaMH Ha HeSoJibiune
crpyKTypiibie eAHHimbi, HaiíAyTCH BpaccbinHyio b bhab MaaeHbKnx 3aAe>i<eií, bcacactbhc nero
cneABi ra3a noHBAHioTcfl iiohth noBcioAy Ha TeppiiTopun. Eahhctbchho Ha opceHTMiiK-nomcKOü

Csiky: Budapest környéki újabb szénhidrogénkutatások 389

CTpyKType HaKommocb cpaBHHTejibHO öoabuic KcmmecTBa ripiipogHoro ra3a. Mto Kacae-rcH
CTpyKTypHOH (JiopMbi ra30B0H 3aae>KH, OHa npeacTaBUHeT coöoft njiocKyio cKnaany, pa3ÖnTy 10
cöpocaMH, a THn 3ane>Kn caM — juiTOJionmecKafl JiOByiuna. 3aecb yuanocb oöecnemiTb 3kc-
nayaTaumo npoMbinmeHHoro ra3a.

The latest prospecting activities fór oil and gas in the vicinity of Budapest and their

geological results

G. CSIKY

After a brief summary of the previous geophysical researcli activities on the sur-
face and in drillings, tne treatise deals witli the latest geological, stratigraphical, structural
and petroleumgeological results of prospecting activities fór oil and gas carried out
on the leit bank of the Danube in the Basin of Pest in 1952 — 55.

The researcli activities were carried out witli the structural drilling method and
ainied at determining the geological and structural relations. After that the prospecting
deepborings were located and deepened. The boreholes were deepened on two areas :
in the vicinity of Rákosszentmihály and Cinkota as well as by Őrszentmiklós and Veres-
egyháza.

The Basin of Pest is an area of Trias blocks on the left bank of the Danube. These
blocks constitute the foundation of the Basin. The blocks whicli consist of Trias limestone
and dolomité alternating in liigher and deeper zones cut up by faults, are covered by
a thin Eocéné stratum and all tliese by a thiek Oligocene one, wliicli is covered towards
E and S by more and more young Miocéné and Pliocene formations. The gravitational
isogamma map rouglily reflects the uneven surface of tliis foundation. The Tertiary
covering sliows a bent-faulted structure. The researcli revealed somé anticlinal structures
witli NW — SE axial trends.

According to the results of these researcli activities the conditions necessary
fór the formation of hydrocarbons existed in the Basin of Pest, bút under these conditions
only condensateless dry gas could be formed. It is probable that the lower Oligocene
slialy claymarls of Eattorf were the mother-rocks. The gas-bearing level is constituted
by the upper limy sandstone layers of the sandstone claymarl series írom the Middle
Oligocene Rupelian floor. The porosity of the magazine-roek has a médium value and
its permeability has a low value.

The gas resources of the Basin of Pest — ■ that basin is divided by faults intő
smaller structural units — can be found dispersedly and in the form of small occurrences,
therefore tliere are gas traces almost everywhere in that area. A relatively larger natural
gas mass has aecumulated only in the donié of Őrszentmiklós. The structural form of
the gas occurrence is a small donié cut up by faults and the pool type is a litliological
trap. Only there was it possible to secure gas produetion on an industrial scale.

A TISZÁNTÚL ÉSZAKI RÉSZÉN VÉGZETT KŐOLAJKUTATÁS
FÖLDTANI EREDMÉNYEI

KÖRÖSSY RÁSZÍVÓ

Összefoglalás. A Tiszántúl északi részének hajdani medencéjét délen a környezetéi íől 1000 — 2000m-t
is meghaladóan kiemelkedő kristályos vonula: határolja, mely gyűrt, tört és" egyenetlenül lepusztult
felszíná fiatal üledékkel eltemetett tönkhegység, az erdélyi Rézhegység, Bükkhegység folytatása.

A medence legrégibb üledékes képződményei valószínűleg új paleozói-, triászkoriak, ezekről még nagyon
kevés az adat. A felsőkrétában északkelet— ^délnyugat irányú tengerág húzódott a kristályos pala hegység-
vonulat északi partja mentén, melyben flis fáciesű üledék képződött. Durvább anyagában a kristalyos-
pala vonulat lepusztulásából képződött partközeli üledék ismerhető fel. A kréta utáni mozgások alka' má-
val erős tektonikai hatást szenvedett, részben lepusztult. A paleogénben változó kiterjedésű tengerág
volt a területen, nem történt foh-amatos üledékképződés, az eocén északkelet felől Nádudvarig, az oli-
gocén Debrecen tájáig ismeretes. A paleogén végén a terület kiemelkedett és szárazulattá vált. A helvét
és tortonai emeletben a Tiszántúl északi része igen nagy vulkáni működés szintere, 1450 m-nél vastagabb
riolit, dácit, andezit és ezek tufái, agglomerátumai vannak itt a medencében, inig például a Mátra hegység
vulkáni képződményei csak 500 m vastagságúak. A vulkáni működés a terület süllyedésével volt kapcso-
latban. A süllyedés folytán a tortonai emelet felső részén újra elöntötte a tenger a vidéket és sekély-
vízi szigettenger alakult ki. Az alsószarmáciai emelet idején vékony félsósvízi üledék lerakódása után
visszahúzódott a tenger. Csak a pliocénben vált egységes nagy üledékgyűjtővé ez a terület is az egész
magyar medence általános süllyedése folytán. Az Í000 — 2000 m vastag pliocén, pleisztocén rétegekre
a medence aljzat formáihoz idomuló, rétegtömörülés útján létrejött szerkezet jellemző. Törésmenti mozgá-
sok a medenceszegélyeken mutatkoznak.

Bevezetés

A Tiszántúl északi részén a kőolajkutatás az első világháború óta folyik. A karcagi,
hortobágyi, hajdúszoboszlói, debreceni, tisztabereki és tiszaörsi kincstári kőolajkutató
fúrások ebben az időben mélyültek és nagymértékben gyarapították hazánk földtani
ismeretét. A második világháború után újra fellendült a kutatás és rendszeres geofizikai
mérések alapján mélyfúrásokat telepítettünk Körösszegapáti (1943 — 1950), Kismarja
(1944), Bihamagybajom (1946 — 1953), Szeghalom (1949 — 1950), Debrecen (1950 — 1951),
Hajdúböszörmény (1950 — 1951), Nyíregyháza (1953 — 1954), Szerep (1953), Túrkeve
(1952 — 1954), Nádudvar (1953 — 1956), Püspökladány (1950), Rákóczifalva (1954 — 1955)
határában. A kőolajkutató fúrások földtani eredményeit az alábbiakban összefoglaljuk.

Rétegtani viszonyok

Ópaleozóos kristályos alap hegy ség

A fúrásokból megismert legrégibbr képződmények az ópaleozóos kristályos palák.
Ezeket a terület déli részén mélyült fúrások érték el, Kismarja, Körösszegapáti, Bihar-
nagybajom, Szerep, Hajdúszoboszló, Püspökladány, Túrkeve területén.

Kismarján az alaphegység amfibolit és csillámpala, sok fehér kvarclencsével
és helyenként nagyobbfokú piritesedéssel. Körösszegapátin P i p p F. vizsgálata szerint
amfibolit, ritkábban gneisz és csillámpala van. Az amfibolit párhuzamosan rendeződött,
üde, zöld amfibólt, savanyú oligoklászt és kvarcot, a gneisz sok biotitot, savanyú plagio-
klászt, kihengerelt hullámos kioltásit kvarcot tartalmaz, a csillámpalában muszkovit

Körössy: A Tiszántúl északi részén végzett kőolajkutatások

391

csillám és sok kvarclencse figyelhető meg. Biharnagybaj ómban a kristályos alaphegység
főleg kloritpalából, ritkábban csillámpalából áll. A szerepi fúrás csillámpalát talált,
Hajdúszoboszlón muszkovitos csillámpalát, Püspökladányban szürkésfehér, gyüredezett
muszkovit csillámpalát, Túrkevén muszkovitos biotitgneiszet találtak a fúrások.

A kristályospalákat rendszerint saját törmelékükből képződött autoklasztikus
üledék fedi, mely részben szárazföldi mállás eredménye, részben a transzgredáló tenger
alapkonglomerátuma. Ennek a kőzetanyaga nemcsak a fúrási ponton levő alaphegy-
ségről ad felvilágosítást, mint a megfúrt szálbanálló kőzet, hanem az alaphegység többi
közelben levő képződményeinek anyagát is tartalmazza. Biharnagybaj ómban a kiönt-
és csillámpala mellett gránátos csillámpala, finomszemű fehér márvány, Körösszegapátin
csillámpala, fillit, gneisz, kloritpala kavicsok, Túrkevén sok kvareit, kloritpala, gneisz,
ritkábban vörhenyes, vagy szürke mészkő, Püspökladányban csillámpala, kvareit,
kvarcpala és kevés szürke mészkő törmeléket tartalmaz.

A kristályospalák közelségére utaló durvább törmelékanyag fordul elő a nád-
udvari, rákóczifalvi és törteli krétakori képződmények konglomerátumaiban is.

Paleozóos-mezozóos képződmények

A Tiszántúl északkeleti felén mélyült fúrásokban eddig megismert legrégibb
üledékes képződmény a hajdúszoboszlói 2. fúrásban 1447 — 2032 m között liarántolt
agyagpala, szürkevörös homokkő, szürke-sárgás mészkő, mészpala, dolomit, konglomerá-
tum bizonytalan korú rétegsora, amit a különböző szerzők karbon — triász korúnak tar-
tanak, korhatározó őslénytani bizonyítékok azonban nincsenek. A sajóhídvégi 3. fúrás
1880 m-ben, középsőtriász mészkőben állt meg.

Felsőkréta

A kor szerint következő képződmény a debreceni, nádudvari, rákóczifalvi fúrá-
sokból megismert felsőkréta homokkő, palás agyag, agyagmárga és konglomerátum
összlet.

A MASZOLAJ debreceni 2. fúrásában 1528 — 2015,5 m közötti sötétszürke agyag-
márga, márga, világosszürke homokkő rétegek M a j z o n szerint a szenon flis képződ-
ményekkel azonosíthatók. A nádudvari 6. fúrás 1688 — 1713 m között sötétszürke, esil-
lámos, finomhomokos agyagmárgát liarántolt, kemény homokkőcsíkokkal, konglome-
rátummal, melyből M a j z o n gazdag szenon flis faunát ismertet [4], A Nu-3 fúrásban
1 985 — 2 113 m közt sötétszürke, palás agyag, agyagmárga, sötétzöldesszürke agyag-
márga, durvaszemű homokkő, a Nu-14 fúrásban 2135 — 2142 m közt barnásszürke,
kemény konglomerátum (kvarc, zöldesszürke agyagpala, csillámpala, gneisz, és meszes-
agyagos kötőanyagban barnásszürke mészkőkavicsok) és a felette levő homokkő-csíkos
márgák M a i e r I. szerint a kőzettani hasonlóság alapján a debreceni és a Nu-6 fúrás
kövületes kréta üledékeivel azonosíthatók, de faunájuk nincs. A rákóczifalvi- 1 . fúrás
1463 — 1916 m közt szürke, kemény homokkövet, kevés zöldesszürke és vörösbarna
márgát fúrt át, szenon flis faunával és a Rá-2 fúrás 1660 — 1817 m közt az előbbihez
hasonló homokkövet talált. A Rá- 3 fúrás 1793 — 1837 m közt felsőkréta mikrofaunás,
sötétszürke, rétegzett agyagmárgát, kevés homokkövet, a Rá-4 főleg homokkövet, a
Rá-5 fúrás erősen csuszamlásos vörösfoltos agyagréteges homokkövet, a Rá-6 fúrás
hasonló homokkövet talált. A Törtei- 1 fúrás 1448 — 1797,5 m között kemény homok-
követ, vékonyan rétegzett, erősen gyűrt, csuszamlott, kemény agyagmárgát, konglo-
merátumot harántolt, melyben erősen bontott, kalcitosodott, piritesedett diabáz, gyengén
koptatott metamorf kvarc, szemcsés mészkő, agyagpala, dolomit kavicsok vannak.

392

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

Fauna nem került elő, de kőzettani hasonlóság alapján a rákóczifalvi kövületes kréta
rétegekkel azonosítható.

Ezeket a kréta képződményeket eddig sehol sem fúrtuk át, vastagságuk és a
fekvőjük ismeretlen. A fedőjük Debrecenben talán üledékfolytonossággal alsóeocén.

/ ZEMPlEN Kit
'SÁTORAU Mimii?

'SAlOHIDVEG

©NYÍREGYHÁZA

125791

HA1DUBÖ5Z0RMENV

.DEBRECEN

N ÁDUDVARoxV Ví >vZ'VA

— HAJDUSlOBOSZltfV:

m~fKARCA6x PUSPQKLADANY KlSMARIAoj

§ÍfeÍ

■f^ZEGHAPDN,

BIHAR,

B1HARNAGV8O0I

-iO-0/y<AX>

' SZOLNOK

RAKÓCZIFALV;

,tataro:

TISZTABEREKÉ

'^~XOOI>o'fl570)
NL o (1750)

MISKOLC

SZATMÁRNÉMETI
NAGYKÁROLY ^

° OÁSZBERENV

TORTEL

(2112)

-1010

-1500

iM

3 EE3

1 . ábra. A Tiszántúl északi részének mélyföldtani térképe. Jelek : 1. felszínen levő kristályospala, 2. fel-
szín alatti kristályospala, 3. felsőkréta, 4. paleogén, 5 — 6. a kristályospala-vonulat felszíné a tengerszint
alatt, 7. talpmélj-ség, 8. kutatófúrás — reo.iornsecKaH napra raySoKoü CTpyKTypbi ceBepHoü 43cth oOnacTn
3a Thccoh. JleeeHda : 1. KpucTajiiitmecKHú cnaHen Ha noBepxHOCTH, 2. KpíjcTanaHMecKHú cnaHea nos noBepx-
HOCTbio, 3. BepxHHü Meu, 4. naneoreH, 5 — 6. noBepxHcxrrb ropHOú uenbi kphct. cnaHua n. y. m., 7. rnyÖMHa
noaoniBbi, 8. pa3BeaoMHaa CKBa>KHHa — Subsurface depth geologic map of the Northern part of the Tiszán-
túl. Signs : 1 . crystalline schists on the surface, 2. subsurface crystalline schists, 3. upper Cretaceous, 4.
Palaeogene, 5 — 6. depth of the crystalline schist zone below sea level, 7. depth of the boring, 8.

wildcat wells.

a nádudvari terület keleti részén üledékhiánnyal diszkordánsan felsőeocén, a középső
és nyugati részén középsőmiocén vulkáni képződmények, a déli részén alsópannon,
Rákóczifalván és Törteién diszkordánsan tortonai rétegek fedik a felsőkréta képződ-
ményeket.

Eocén

A Tiszántúl északkeleti felében a felsőkréta képződmények után eocén rétegek
rakódtak le. Az eocén rétegeket a debreceni és nádudvari fúrások tárták fel.

A MASZOLAJ debreceni 2. fúrása 1490 — 1528 m közt szürke és vörösbama agyag-
márgát harántolt, melyben M a j z o n a felsőkréta — eocén határán képződött legalsó

Körössy: A Tiszántúl északi részén végzett kőolajkutatások

393

eocén flis rétegekre jellemző mikrofaunát talált. Eocén képződményeket első ízben
SchréterZ. említett a debreceni 1 . kincstári fúrás 1 688 — 1737 m közti szakaszából [6].
Itt sötétszürke, finomszemű homokkő, palásagyag és márga rétegekből a középsőeocénra
jellemző Nummulites perfovátus került elő. Ennek eocén korát később kétségbevonták
és a felette levő középsőoligocén rétegek közé sorolták, azonban a MASZOLAJ 2. fúrá-
sának eocén előfordulása megerősíti Schréter megállapítását.

Nádudvaron felsőeocén kékes-, zöldesszürke márga és sötétszürke bitumenes
agyagmárga van a felsőkréta képződmények felett, amelyre diszkordánsan alsó-
miocén terresztrikus rétegek, illetve vulkáni képződmények települtek. A Nu-3 fúrásban
1838 — 1985 m között átfúrt zöldesszürke márga és sötétszürke bitumenes homokkő-
csíkos agyagmárga felsőeocén mikrofaunát tartalmaz [4] és ezzel azonosítható a Nu-4
fúrás 1887 — 1903 m között harántolt sötétszürke, szürkésfekete, bitumenes homokkő-
csíkos rétegsora, valamint a Nu-14 fúrásban 1861 — 2095 m között levő zöldesszürke
agyagmárga, szürkésfekete bitumenes kalciteres homokkőcsíkos kemény agyag és kékes-
szürke, finomhomokos márga.

Az eddig mélyült fúrásokból ismerünk ezek szerint alsó- középső- és felsőeocén
képződményeket, de ezek egymástól távoli lelőhelyeken csak foltonkint maradtak meg.

O 1 i g o c é n

A Tiszántúl északi részén oligocén rétegeket a debreceni- 1 . kincstári fúrás tárt fel
1 606 — 1 688 m között, ahol homokkő, szürke agyag és agyagmárga gazdag rupéli mikro-
faunát tartalmaz [5, 6]. A MASZOEAJ Debrecen-2. fúrása 1456 — 1490 m között harántolt
sötétszürke agyag, agyagmárga, világosabb szürke homokkő rétegeket, amelyeket mikro-
fauna alapján M a j z o n a rupéli 3. vagy agglutinált szintbe sorol. Alsó- és felsőoli-
gocén rétegeket nem lehetett kimutatni.

A középsőoligocén képződmények alsó-, illetve középsőeocén üledékekre települ-
nek, közöttük diszkordancia, üledékhiány van. A fedőjük alsómiocén terresztrikus kép-
ződmény, amely szintén diszkordánsan telepszik rájuk.

A Nagykároly környéki fúrásokban és Nagyvárad vidékén (Hegyközújlak)
paleogén képződmények előfordulásáról vannak adatok [1],

Miocén

A miocén rétegekről több fúrásadat áll rendelkezésre, mint a régebbiekről, mert
csaknem az összes fúrás harántolta ezeket a képződményeket. A rétegsora változatos,
sokféle kőzettani kifejlődésbeli különbség jellemzi, elterjedési területén belül az üledék-
képződési viszonyokra több adat alapján pontosabban lehet következtetni. A vulkáni
képződmények igen nagy elterjedésűek.

A mélyfúrásokból eddig az ideig az alábbi miocén képződményeket ismerjük.

Alsómiocén szárazföldi képződmények. A legrégibb miocén
képződményeknek tekinthető a debreceni- 1 . kincstári fúrásban a rupéli rétegek felett
1470 — 1606 m között átfúrt terresztrikus vörösbarna homokos agyag, homokkő, apró-
szemű konglomerátum (kvarc, fillit, csillámpala és kovapala kavicsokból) , mely S c li r é t e r
szerint valószínűleg alsómiocénkori [6]. Homokos, csillámos, terresztrikus vörös agyag
fordul elő Nádudvaron is a felsőeocén rétegeken a középsőmiocén-kori vulkáni képződ-
mények alatt. A Nu-3 fúrás 1833 — 1838 m és a Nu-14 fúrás 1858 — 1861 m közt fúrta
át ezeket a vörös tarka terrigén homokos agyag és homokrétegeket. Feltételezhető, hogy
a biharnagybajomi, körösszegapáti, püspökladányi tortonai képződmények alatti lilás-
vöröses, homokos agyagok részben szintén alsómiocén szárazföldi képződmények. Hajdú-

394

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

szoboszlón a MASZOLAJ-1 . fúrása 1386 — 1412 m között szintén homokos tarka agyagot
harántolt a szarmata rétegek alatt.

Helvéti-tortonai vulkáni képződmények. Az alsómiocén
terrigén üledékekre részben a helvéti, részben a tortonai emelet alsó részébe tartozó nagy-
vastagságú és változatos összetételű vulkáni eredetű rétegsorozat következik. Ez a
területdéli részén vékony és finom szemű bontott, bentonitosodott anyagú tufából áll,
észak felé egyre nagyobb vastagságit, durvább szemű agglomerátumok és riolit, dácit,
andezit padok jelennek meg benne. Nemcsak szórt vulkáni törmelék fordul elő, hanem
a vulkáni működés központjai is megvannak a Tiszántúl északi részén a fiatal üledé-
kek alatt.

A vulkáni képződmények nagy tömege kétségkívül miocén korú, a paleogén
vulkáni tevékenységről nincsenek biztos adatok. Némely vulkáni . kőzet nagyfokú
bontottsága, hipersztén andezitek jelenléte a paleogén vulkáni képződményekhez
hasonló, de eddig a faunával igazolható eocén, oligocén képződményekben vulkáni
anyagot nem lehetett kimutatni, csak jóval nyugatabbra Bugyinál és északra Mező-
keresztesen [9] .

A vulkáni képződményeket a debreceni, nádudvari, hajdúböszörményi, nyíregy-
házi és sajóhídvégi fúrások tárták fel. A MASZOIAJ debreceni- 1 . fúrása 1 7 1 9 — 1852 m kö-
zött, a 2. fúrása 1 267 — 1436mközött 189m vastag, az állami 1. fúrás 1347 — 1465 m között
1 18 m vastag durva szemű, horzsaköves zöldesfehér riolittufát fúrt át. A fedője tufacsíkos
szannáciai mészkő, alatta terresztrikus alsómiocén rétegek következnek. Nádudvaron
tortonai faunás rétegek alatt horzsaköves riolit dácit tufák, agglomerátumok, mélyebben
erősen elváltozott hipersztén andezitek vannak. D u b a y E. vizsgálatai szerint az ande-
titek színes elegyrészei leginkább klorittá, szerpentimié alakultak. A plagioklászuk
andeziu — labradorit, tehát savanyú andezitekre utal, legtöbbször ez is átalakult, kaolino-
sodott, kalcitosodott. A terület keleti és déli részén a vulkáni képződmény hiányzik, az
északi részen elvékonyodik ( 1 8 mj a legvastagabb a terület nyugati ( 1 24 m) és a középső
részén (207 m). A Hajdúböszörmény- 1 . fúrás tortonai rétegei alatt 933 — 1541,8 m között)
a Hb-2. fúrás 994 — 1557,5 m között vulkáni képződményekben haladt és ezekben állt
meg. Riolit, dácit és andezit bentonitosodott, kalcitosodott és elkovásodott tufái, vulkáni
agglomerátum, szürke és vöröses színű plagioklász riolit és andezit padok váltakoznak,
valószínűleg rétég vulkán szerkezettel. A teljes vastagság és a fekvő képződmények
ismeretlenek. A nyíregyházi fúrás szannáciai rétegek alatt 1 150 — 2579 m között vulkáni
képződményekben haladt és abban állt meg. Ezek riolit, dácit, andezittufából,
agglomerátumból és plagioklász — riolit, amfibóldáeit és andezit padokból állanak.
Teljes vastagságuk és a fekvő képződmények ismeretlenek, felettük a vulkáni anyag
szannata faunát tartalmaz, homok és agyagmárga rétegekkel változik. A sajóhídvégi-3.
fúrás szannáciai köviiletes rétegek alatt 1 466 m vastag középsőtriász mészkőre települt
hasonló vulkáni képződményeket fiirt át.

A Geofizikai Intézet mágneses mérései szerűit a Tiszántúl északi részén a pannóniai
rétegek alatt több, vulkáni képződményekből álló vonulat jelenléte valószínű [2], Tekin-
télyes vastagságukra a fúrásadatok utalnak.

Tokajtól Kisvárdáig és Tarpától Köleséig körív alakú, eruptív kőzetekből álló
vonulat mutatkozik, Tokajnál és Tarpánál andezit kibúvásokkal. Úgy látszik, hogy a
Zempléni szigethegységben a felszínen levő paleozóos képződményeket veszi körül.
Feltételezhető, hogy a hajdúhadházi, vámospércsi, nyirlugosi, nvirbogáti stb. gravitá-
ciós maximumokat is vulkáni képződmények okozzák.

Ezekből az adatokból arra következtethetünk, hogy a Tiszántúl északi részén
olyan vulkáni tömegek vannak fiatalabb üledékekkel eltakarva, mint amilyenek észa-
kabbra a felszínen vannak. A Mátrában a vulkáni képződmények vastagságát

Körössy: A Tiszántúl északi részén végzett köolajkutatások

395

N o s z k y J. 500 m-re, a Börzsönyben' 300 m-re becsüli, Sajóhídvégen 1466 in vastag.
Nyíregyházán 1429 m-nél. Hajdúböszörményben 600 m-nél vastagabb ez az összlet.

Tortó nai tengeri üledékek. A vulkáni, vagy idősebb képződmé-
nyeken lepusztult vulkáni anyagot és finom szórt tufarétegeket tartalmazó tortónai
tengeri faunás lerakódások települnek. KörŐsszegapátin a kristályospala alaphegység
nyugati és déli oldalán a magasabb részek felé kiékelődő, kb. 20. m legnagyobb vastagságú
tortonai faunás, meszes kötőanyagú durvaszemű homokkő, homokos litotaumi uniós
mészkő van, a medence felé világos, zöldesszürke agyagmárga rétegekbe mennek át.
A fedő helyenként alsószarmáciai, máshol alsópannon üledék. Biharnagybajomban a
kristályospalákat fedő alapkonglomerátumon, vagy a szárazföldi homokos agyagréte-
geken finom szemű zöldesfehér riolittufa fekszik, amelynek felső részén levő agyagos
tufit gazdag tortonai mikrofaunát tartalmaz. A szerkezet keleti szárnyán (a Bi-25 fúrás-
ban) valamivel mélyebb vizű medence üledékei, tufás agyaginárgák vannak gazdag
tortonai mikrofaunával. Vastagságuk 223 m. Az eltemetett kristályos alaphegység
déli oldalán 65 m vastagságot elérő litotamniumos mészkő van, mely a mélyebb
medencerészek felé márgába megy át, a tetőv'déken kiékelőd k, fölötte 25 m vas-
tag, finomszemű riolittufa, tortónai mikrofaunát tartalmaz. Ezeket a rétegeket
üledékhiánnyal diszkordánsan fedi az alsópannóniai valencienniusos agyagmárga. Nád-
udvaron a vulkáni képződmények felett a 37 m vastagságot elérő tortonai rétegsoro-
zat litotamniumos márpából, durvaliomokos mészkőből, meszes konglomerátumból,
finom szemű agyagos riolittufából áll. A szerkezet magasabb részeiről hiányzik. A
püspökladányi- 1 . fúrás 1946 — 2021 m között harántolt gazdag mikrofaunás tortonai
rétegsort. Ebben vékony litotamniumos mészkő van, mely lefelé meszes kötőanyagú
homokkőbe, konglomerátumba megy át. A konglomerátum anyaga a kristályos alap-
hegység törmeléke. A szerepi fúrás a csillámpala alaphegység konglomerátuma felett
102 m vastag faunás, riolittufacsíkos tortonai homokkő és a partoktól távolabb kép-
ződött agyagmárga rétegeket talált. Ezeket alsópannóniai rétegek fedik. Túrkevén
57 m vastag riolittufacsíkos márga, homokos mészmárga, litotamniumos és glauko-
nitos mészkő van gazdag tortonai mikrofaunával a gneisz alaphegység törmelékén. Az
alsópannóniai rétegek eltérő településsel rakódtak rá. Hajdúböszörményben a vulkáni
képződményeken 150 m vastag tortonai faunás üledék van, melynek alsó része a mé-
lyebb szálbanálló vulkáni képződmények lepusztulási terméke, felső részén tortonai
faunás homok és márga rétegek váltakoznak finom szemű riolittufával. A tortonai
rétegekre üledékhiánnyal alsópannóniai képződmények települtek. A rákóczifalvi fúrá-
sokban felsőkréta képződményeken diszkordánsan települt 39 — 72 m vastag tortónai
faunás homokkő, márga, alárendelten litotamniumos mészkő mutatkozott. A fedő
üledékhiánnyal, eltérően települt alsópannóniai üledék.

S z a r m á c i a i képződmények. Alsószarmáciai rétegek helyenként
tortonai képződményekre települnek, máshol idősebb képződményekre transzgredál-
tak, vagy hiányoznak. Az alsószarmata rétegeket diszkordánsan különböző alsópannó-
niai üledék fedi. A tisztabereki fúrásban 208 métert fúrtak sötétszürke agyagmárga,
szürke homokkő, dácittufa rétegekbe, amelyek szarmata famiát tartalmaznak. A deb-
receni fúrások a vulkáni képződmények fölött 31 — 48 m vastag szarmáciai faunát tar-
talmazó homokos, riolittufás mészkövet és meszes tufás homokkövet fúrtak át. Hajdú-
szoboszlón a MASZOLAJ mélyfúrásában a kristályos alaphegység törmelékén 21 m vastag
márgaesíkos homokkő és konglomerátum, a 2. sz. állami fúrásban a paleozóos — mezpzóos
képződményeken 24 m vastag oolitos mészkő, agyagos homok települ. Nádudvaron
helyenként vékony zöldesszürke, csillámos agyagmárga szarmáciai faunát tartalmaz.
M a i e r megfigyelése szerint ezek a rétegek a szerkezet Oldalán kiékelőduek, a magasabb
részekről hiányoznak.

396

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

A Püspökladány 1 . sz. fúrásban a tortonai képződményekre települő 1 1 m vastag,
zöldesszürke, csillámos, fauna nélküli homokkő és agyagmárga M a i e r szerint a kőzet -
tanilag hasonló nádudvari faunás szarmata üledékkel azonosítható. Túrkevén a tortónai
rétegeken fekvő 20 m vastag zöldesszürke, homokos, tufás rétegsor tartalmaz szarmáciai
faimát. Nyíregyházán 45 m vastag szarmata — faunás, riolittufás agyagmárga és homokos
mészkőrétegek települnek a nagy vastagságú vulkáni képződményekre. Sajóhídvégen
a vulkáni képződményeken néhány métertől 350 m vastagságig terjedő oolitos ceriti-
umos mészkő, szarmata foraminiferás agyag, márga és homokkő fordul elő.

P 1 i o c é n

Pannóniái képződmények. Az idősebb és változatosabb kifej lődésű
képződményeket egységes vastag takaróként borítják a pannóniai üledékek.

A pannóniai rétegsorozat legalján helyi jellegű üledékek vannak. Ezek átmenetek
a változatos fekvőképződmények és a nagy területen egynemű pannóniai rétegek között.
Ilyen a kristályos palákat borító alsópannóniai transzgressziós alapkonglomerátum, a
miocén, vagy idősebb mészkőrétegeket fedő alsópannóniai mészmárga, az idősebb kép-
ződmények kiemelkedései közötti nagy mélyedéseket kitöltő, valószínűleg deltaképződ-
mények, a mélyedések oldalain és a medence belseje felé kiékelődő homokkő rétegsoro-
zatok.

Ezeket egységesen fedi a 400 — 800 m vastag valencienniuszos agyagmárga réteg-
sor. Ez sötétszürke, jól rétegzett, általában finom szemű üledék, a mélyebb részein a
rétegterhelés hatására leveles-palás szerkezetű, csak néhány csillámos, finom szemű,
világosabb szürke homokkőpad települ közbe. Csendes és mélyebb vizi, részben reduk-
ciós környezetben képződött, kissé sós tavi üledék.

A valencienniuszos agyagmárgára 80 — 200 m vastag rétegsor következik, melyben
világosszürke, finom szemű homokkőrétegek sűrűn váltakoznak agyagmárga rétegekkel.
Kőzettanilag a felsőpamióniai réteghez hasonló, de alsópannóniai faunát ( Limnocardium
abichi) tartalmaz.

A felsőpannóniai képződmények 400 — 1000 m vastag finom szemű homokrétegek,
világosszürke, kékesszürke agyag, homokos agyag és vékonyabb agyagmárga rétegek
sűrű váltakozásából állnak.

Eevantei és pleisztocén rétegek. A levantikumot bizonyító
faima nem került elő a Tiszántúl É-i részén mélyült kőolajkutató fúrásokból. Csak fel-
tételezzük azt, hogy ide sorolhatók a felsőpannóniai faunás rétegek feletti szívós, képlé-
keny, kékesszürke, zöldessárga, sárga-eres csíkos, rozsdabarna foltos, rétegzetten mész-
konkréeiós agyagfélék és a sok világosszürke nagyon finom szemű és kevés durva szemű
laza homokréteg. A vastagságuk 200 — 400 m. A fúrásokban nehézséget okoz a felső-
pannóniai és a pleisztocén rétegektől való elhatárolásuk.

A pleisztocén finom szemű kékesszürke laza homok és kékesszürke agyagrétegek
sűrű váltakozásából áll, tőzeges csíkokkal.

Szerkezeti és fejlődéstörténeti összefoglalás

A Tiszántúl északkeleti részének szerkezeti viszonyai csak nagy vonalakban
állapíthatók meg, mert aránylag nagy területen még kevés fúrás mélyült. Ahol kisebb
területrészen több fúrás var* (pl. Körösszegapáti, Bihamagybajom, Nádudvar környékén)
ott a szerkezeti viszonyok tisztázottak.

A Tiszántúl közepén a fúrások alapján nagy vonásokban kirajzolódik a fiatal
üledékek alatt egy ÉK — DNy irányú, a környezetéből 1000 — 2000 m-es szintkülönb-
séggel kiemelkedő kristályos vonulat. Ezt a fúrásokból Túrkevétől Kismarjáig, Körös-

Körössy: A Tiszántúl északi részén végzett köolajkntatások

397

szegapátiig ismerjük. Ez a környezetéből kiemelkedő, főleg ópaleozóos kristályospalák-
ból álló eltemetett hegységvonulat a Tiszántúlt északi és déli medencerészre osztja.
A kristályospala vonulat eddig ismert legmagasabbra emelkedő része Kismarján a fel-
szín alatt 1051, a tengerszint alatt —949 m-re, Biharnagy baj ómban 1100, illetve
— 1010 m-re, Körösszegapátiban 1360, illetve — 1262 m-re van (1. ábra).

A kristályos kőzetekből álló vonulat észak és dél felé hirtelen eddig ismeret-
len mélységbe süllyedt. A lesüllyedés pontos lefutása és szerkezeti formája még ismeret-
len. A Biliamagybajomtól 20 km-re D-re levő szeghalmi fúrás 2424 m mélyen az alsópan-
nóniai valencienniuszos agyagmárgában végződött, a nagyszénási fúrás 3009 m mély-
ségben liász képződményekben ért véget, a kristályos alaphegységet egyik sem érte
el. A kristályos vonulat északi széléről a püspökladányi és hajdúszoboszlói fúrásokból
van adatunk. Nádudvar, Debrecen vidékén már olyan mélyen van, hogy a fúrások
nem érték el.

A kristályos vonulat szerkezetére csak kevés adatból következtethetünk : tört
és gyűrt szerkezetű lehet. Törések, a törések mentén való kőzetelváltozások és gyüre-
dezettség nyomai láthatók a felszínre került kőzetmintákon. Bizonyára egyenetlenül
lepusztult felszínű tönkhegvség, melynek egyes részei a törések mentén különböző
mélységre kerültek. Kelet felé az erdélyi Rézhegység, Biikkhegység, Láposhegység
kristályospala tömegeiben a felszinen folytatódik.

A kristályospala vonulattól északra levő medencerész legrégibb üledékei a liajdu-
szoboszlói fúrás szerint már újpaleozóos képződmények. De a felsőkrétánál idősebb
képződményekről még alig’ vannak adataink. A krétakori durvahomokos, konglomerátu-
mos rétegekben és harmadkori tengerek alapkonglomerátiunaiban említett mészkő-
kavicsokból következtethető, hogy a nyugati területrészeken triász — jura képződmények
lehetnek. A sajóliídvégi fúrásban talált triász mészkő valószínűleg a borsodi Biikk-
liegység triászának mélységbeli folytatása.

A felsőkrétában ÉK — DNv irányú tengerág húzódott a kristályospala hegység
északi partjai mentén, amelyben a kárpáti homokkőhöz hasonló szenou üledék képző-
dött. Ezek a képződmények a Nagykároly környéki fúrásoktól Debrecenen, Nádudvaron
át Rákóczifalváig, Törteiig követhetők. Rákóczifalván gyakori az osztályozatlan homokkő,
amely Szepesházy szerint nagy gneisz és metamorf kvarcit tömegek lepusztulási
termékéből képződött partközeli üledék. Nádudvaron és Debrecenben gyakori a par-
toktól valamivel távolabbi agyagos üledék, de Nádudvaron konglomerátum is előfordul.

A felsőkréta képződmények a fúrásokból származó kőzetminták szerint változó
— de általában meredek rétegdőlésűek. Sokszor összegyúrt, csuszamlott, általában erős
tektonikai hatásokat szenvedett rétegek. Az összlet a kréta utáni hegységképző mozgá-
sok alkalmával meggyűrődött, összetört, majd részben lepusztult.

A tiszántúli kristályospala vonulat északi oldalán levő tengerág a paleogénben
is megvolt, de a kiterjedése ingadozó lehetett, valószínűleg nem volt folyamatos üledék-
képződés. Debrecenben a kréta képződményeken alsó- és középsőeocén, sekély tengeri,
partközeli üledék, majd a középsőoligoeén egy részének rétegsora jelentkezik. Itt a
fúrások szelvényéből az egyes rétegek hiányát a felsőkréta — paleogén képződmények
bonyolult szerkezete, törésmenti elmozdulások is okozhatják. Az oligoeén csak a debreceni
és a tőle keletre levő Nagykároly környéki fúrásokban van meg. Nyugat felé. Nádud-
varon a felsőkrétára üledékhézaggal felsőeocén települ, de sok helyen ez is hiányzik.
Még nyugatabbra Rákóczifalván, Törteién hiányzik a felsőeocén is, a krétára tortónai
rétegek települnek.

A felsőkréta a paleogén lerakódása előtt és a paleogénnel együtt is diszlokációt
szenvedett. A paleogén rétegek is erős tektonikai igénybevétel nyomait viselik, meredek
rétegdőlés és csuszamlási felületek általánosan jellemzik.

4 Földtani Közlöny

398

Földtani Közlöny, LXXXVl. kötet, 4. füzet

Az oligocén végén és miocén elején a terület kiemelkedett, szárazulattá vált, a
paleogén és kréta rétegek egy része lepusztult. Alkalmas helyen szárazföldi üledékfel -
lialmozódás történt.

A középsőmiocénben igen nagy vulkáni tevékenység szintére volt a Tiszántúl
északi, északkeleti része. 1500 m-nél vastagabb riolit, dácit, andezit és ezek tufái, agglo-
merátumai halmozódtak fel. A vulkáni képződmény dél felé elvékonyodik és inkább

Siolrpár

* MiUllH

3

2 mun

t EZ3

2. ábra. A Magyar Alföld vulkáni képződményei. Jelek: felszín alatti vulkáni képződmények . 1 . 1 — 100 m,
2. 100 — 500 m, 3. 500 — 1000 m, 4. 1000 m-nél vastagabb, 5. paleogén vulkanizmus, 6. miocén vulkaniz-
mus (vastagság, méterben, ny — nyomok), 7. felszíni vulkáni képződmények — By.iKanMueCKiie
o6pa30BamiH BeHrepcKon Hii3MeHHOCTii. Jleeenda : BynKaHHMecKue o6pa30BaHHu non noBepxHOcno. 1.
1 — 100 m; 2. 100 — 500 m; 3. 500 — 1000; 4. 6onee neiu 1000 m mo>khocth ; 5. Byjn<aHH3M naneoreHa, 6.
BynKaHH3M MiioqeHa (Mo>KHocTbio b 190 m, ny = cJieflbi) ; 7. noBepxHOCTHbie ByjucammecKue o6pa30BaHHH. —
- — Volcanic formations of the Great Hímgarian Basin. Signs. : 1. Subsurface volcanic rocks 1 to 100 metres
thick, 2. 100 to 500 metres, 3. 500 to 1000 metres, 4. tliickness exceeds 1000 metres. 5. Palaeogene vol-
canism. 6. Miocéné volcanism. (Figures tliickness in metres, ny = traces.) 7. Superficial volcanic rocks.

csak a szórt anyag gyakori. A kristályospala vonulattól délre pedig már csak a nyomai
vannak meg a vulkáni anyagnak. (2. ábra)

A vulkáni képződmények nagy vastagságából ítélve egyidejűleg helyenként
nagymértékben süllyedt a terület.

A tortónai emelet felső részén szigettenger alakult ki, amely elöntötte a kristályos-
pala hegység legnagyobb részét is. Csak keleten a ma is felszínen levő kristályospala
tömegekhez csatlakozó kismarjai terület volt szárazulat és a körösszegapáti terület
K-i része, a biliarnagybajomi eltemetett hegység tetővidéke emelkedett ki szigetként
a tortónai tenger színe fölé. Sziget volt a sajóhídvégi és nyíregyházi vulkáni vidék,
a nádudvari felsőkréta kiemelkedés teteje és Hajdúszoboszló, Debrecen környéke is.
Délnyugat felé összefüggőbb volt a tortónai tenger, kevesebb sziget szakította meg.

399

K ö r ö s sy : A Tiszántúl északi részén végzett kőolajkutatások

A fúrásokkal jobban feltárt Körösszegapáti, Biliarnagybajom és Nádudvar
területén elkülöníthető a hajdani szigetek partszegélyi durvább üledéke, a sekélyvízhez
kötött litotamniumos mészkő és apartoktól távolabbi homokos agyagmárga. Az
agyag — homok változása azonban a partvonal közellétére mutat.

A partszegélyi képződmények a szigetek jelenlétét bizonyítják és azt is, hogy a
tortonai rétegek helyenkénti hiányát nemcsak a későbbi lepusztulás okozta.

A tortonai rétegek alsó részén törmelékes üledékek és sok riolit — dácit anyag,
a felső részére a litotamniumos mészkő gyakorisága jellemző. Helyenként (Biharnagy-
bajoru) a litotamniumos mészkő felett finom szemű, bontott riolittufa települ.

3. ábra. Földtani szelvények a Magyar Alföld medence aljzatán keresztül. Jelek: 1 . kristályospala, 2. felső-
kréta, 3. paleogén, 4. alsómiocén, 5. középső- és felsőmiocén, vulkáni képződmények, 6. felsomiocén ten-
geri képződmények, 7. alsópannóniai, 8. felsőpan uóniai. 9. levantei és pleisztocén képződmények — -
Teoji. npoijjmm hepe3 (JjyHaaMeHT őacceima BeHrepcKOH HieivieHHocTH. Jleeenda : 1. upHCTajmimecKiiH c.na-
Heu, 2. BepxHHii Mén, 3. naneoreH, 4. hhwhhh mmoush, 5. cpeanHü h BepxHHü MnoneH, BymommecKHe o6pa3o-
BaHHH, 6. BepxHe-MHOueHOBbie MopcKHe o6pa30BaHnn, 7. HiDKHe-naHHOHCKne, 8. BepxnHünaHHOH 9. neBaH-
THiíCKHe h n.'ieiiCToueHOBbie o6pa30Bamm — Geological profiles through tlie underground of the Hungárián
Basin.Signs. 1 . Crystalline schists, 2. upper: Cretaceous, 3. paleogen, 4. lower Miocéné, 5. middle and
upper Miocéné including volcanic forma tions, 6. upper Miocéné maríné sequences, 7. lower Pannonian,
8. Upper Pannonian, 9. hevan tine and Pleistocene.

A szarmáciai emelet csökkentsósvizi üledékei a tortonai képződményekkel ellen-
tétben ÉK-en összefüggőbbek, vastagabbak és DNy-on legtöbbnyire vékonyabbak,
vagy hiányoznak. ÉK-en a tisztabereki fúrásban a legvastagabb, megvan Debrecenben,
Hajdúszoboszlón, Nyíregyházán, Sajóhídvégen is, ahol a tortonai hiányzik. Helyenként
Nádudvaron, a kristályos pala vonulat északkeleti részén Körösszegapátiban és Túrkevén
is vannak nyomai. Délnyugaton a Szolnok környéki, rákóczifalvi és a szerepi, bihamagy-
bajomi, hajdúböszörményi fúrásokban hiányzik, illetve eddig nem volt faunával bizo-
nyítható a szarmata képződmények jelenléte.

Az alsószarmata ÉK felé helyenként idősebb képződményekre transzgregált,
DNy-on azonban nagy területekről hiányzik. A tortonai transzgresszió után a szarmata
regressziós jellegű, amint azt Vadász H. a medenceszegélyeken levő szarmata
képződményekről általánosan megállapította[7] . A középső- és felsőszannáciai képződ-
ményeket a Tiszántúl É-i részén sem lehet kimutatni. Ebben az időben itt szárazföldi
időszak lehetett, amelyben az alsószarmata egy része is lepusztult. A Tiszántúl északi

4*

400

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

fele a felsőmiocénben medenceszegély volt : a kristályospala vonulat, a Zempléni sziget-
hegység és ezt délről határoló miocén-vulkáni képződmények által határolt sekély-
vizi törtön — szarmata szigettenger szegély vidéke. Ez a terület csak a pannóniai emelet-
ben kezdődő általános nagymérvű, de lassú süllyedés út j án vált nagykiterjedésű meden-
cévé. Az új faunájú 1000 — 2000 m vastag pannóniai — pliocén rétegek diszkordánsan
takarják a tiszántúli kristályospala vonulatot és az ettől É-ra levő medencerész képződ-
ményeit.

Az alsópannóniai rétegeknek a szarmáeiai és régibb képződményekre való disz-
kordáns települése kifejezésre jut azáltal is, hogy az alsópannóniai emelet legalsó rétegei
az alsószarmata és idősebb képződményekből álló lepusztult felszínű medencealjzat
kiemelkedésein kiékelődnek. Csak a valencienniuszos agyagmárga lerakódása idejétől
képződött egységes üledéktakaró.

A pannóniai képződmények szerkezetére a medencealjzat felszíni formáihoz
idomuló rétegtömörülés rítján létrejött formák általánosan jellemzők. Törésvonalak
mentén való elmozdulások inkább csak a medence szegélyvidékén nagyobb szerepűek.
Csuszamlások, rogyások, egyes szintekben a rétegek kiékelődései a magasabb szintek-
ben keresztrétegzettség helyi jellegzetességek.

IRODALOM

1 . C s i k y G. : A román kőolaj. Bány. Fapok/1956. — 2. D é r M. — H á s z I. :
Az Alföld északkeleti peremvidékén 1 953-ban végzett földmágneses és áttekintő mérések.
Geofizikai Intézet jelentése, 1953. — 3. Maier I. : A nádudvari olajkutató terület.
Vállalati jelentés 1956. — 4. M a j z o n L. : Kőolajfúrásaink újabb rétegtani eredményei.
Földt. Közi. 1956. — 5. Schmidt E. R. : A kincstár csonka-magyarországi szén-
hidrogénkutató mélyfúrásai. F. I. Évkönyve 34. 1939. - — 6. Schréter Z. : A debre-
ceni kincstári I. és II. számú fúrások földtani eredményei. F. I. Évi jel. 1933 — 35. III. - —
7. Vadász É. : Magyarország földtana Bp. 1953. — 8. Vadász E. : Magyar-
ország földtani nagyszerkezeti vázlata. Magyar Tud. Ak. Műsz. Tud. Közleményei
XIV." 1954. — 9. Körössy L. : Adatok az Alföld északnyugati részének földtani
ismeretéhez. Földt. Közi. 1953. — 10. Boné A., Magas I., Rásonyi L. :

Vállalati jelentések.

reoJionmecKHe pe3yjibTaTbi Hei})Tepa3BeflOHHbix paöoT,
npOBeaeHHbix Ha ceBepHoií Macra 3aTHCCKOií oöJiacrH BeHrpHH

JI. KEPELUH

B cTaTbii aBTop 03HaK0\uiT nac c reo.TorimecKHM cTpoemieM ceBepHoií nacm 3aTiiccK0ií
oöjiacTii BeHrpHH. reojionmecKiie cBeaeHHH 6 bum nojiyHeHbi b mch bilién Mac™ b
pe3yjibTaTe reo<j)H3HHecKHX iiccneflOBaHiiH, h b Sojibuieö Macra h3 cKBa>KiiH, npoöypeuHbix b
nocneaHee Bpe.\m b stoh oőjiacra c ue.nbio pa3BeAKii Ha He(jm>.

B reoJionmecKO.M pa3pe3e npoőypeHHbix ckb3>kiih őbum BCTpeneHM KpucTajiJiHHecKHe
cJiaHUbi apeBHenajieo30H, b tóm Hiicae rHeiíc, cjnoancTbiií c.naHen, (Jmjijiht, aM^nöonHT h
x.iopuTOBbiH c.naHeu. B pa3Hbie reononiHecKne apbi Ha noBepxHOcm KpiicTajumMecKoro (})yH-
Aa.MeHTa oőpa30Banncb oöjiomkh h 6a3ajibHbiH KOHr.noMepaT, H3 KOTopbix napnay c BbiuieyKa-
33HHbiMH nopoaa.MH óban no.THHTbi Ha noBepxHOCTb KycKH rpaHHTn3npoBaHHoro cmoaiicToro
c.iaHua, Mpavopa n iiHorna naneo- h Me303oiícKoro ii3BecTHHKa.

flo HaUIIIM CBeaeHHHM ca.Mbl.MH HpeBHHMH OCaaOHHbIMII nopoaaMII HB.TÍHOTCH najieo-
n Me303oücKiie oTJioweHHH (B03pacT nofl Bonpoco.M) pa3pe3a ckb. XaHflycoöocJio-2 h h3bcct-
hhk cpeaHero Tpnaca, BCKpuTbiií b pa3pe3e cKBa>KiiHbi UiaiíoxiiüBer. Ebino ycTaHOBJieHO
őonbmoe pacnpocTpaHeHiie BepxHe.MejioBbix (cchohckhx) otjiowchhh b (jiamiii (juinma. Hafl
3THM, TOJlbKO M6CT3MH, npiIMCM B HeÖO.TbUIOH MOLHHOCTH BCTpCMaiOTCH OTJIOJKCHIIH HH'/KHeTO,
cpeaHero n BepxHero aoueHa h Bbiuie nayT otjiowchhh cpe/mero ojmroneHa (pynejibCKoro
npyca). B HH>KHeM MnoucHe BCTpeqaioTCfl TeppiireHHbie otjiojkchhh, a b hiijkhch Hacm renb-
eeTCKoro ii TopTOHCKoro apycoB oőpa30Bajiiicb By.iKaHiiHecKiie nopoflbi MOiüHOCTbio cBbiiue
1450 m. B BepxHeií Macra toptohckoto apyca oraarajmcb He.MomHbie MejiKOMopcKiie, a b hh>k-

Körössy: A Tiszántúl északi részén végzett kőolajkutatások

401

HeM capiviaxe coJiOHOBaxoBOAHbie ox.no '/Kémia. Pa3pe3 3aBepmaexcn xomneii JiHMmmecKnx
rjiHHHCTbix Mepreneü rumoueHa h iuieiícxoneHa, iwomnoexb Koxopoii KOJieSaexcH b npeaenax
1000—2000 m.

BbiBuiHH őacceíiH ceBepHOíí aacxn 3axnccK0H oöjiacrii Ha iore orpaHiimiBaercH Kpiicxan-
jumecKHM KpnweM, noAHHMaiomHMcn ao bmcot cBbiuie 1000 — 2000 m ; oh ripeAcxaBnaex
coöoíí cMHTbiií h HapymeHHbifí MacciiB c HepoBHOMepHO pa3Mbixoií noBepxHocTbK) h riorpe-
ÖeHHblH MOJIOAblMII OTJTO>KCHH HMII , npiIHCM OH HBAfleXCH IipOAOJDKeHIieM TpaHCHJlbBaHCKHX
rop Pe3 h Biok. no npeAnojiowemiio b öacceííne caMbiMii apobhiimh ocaAOHHbiMii oxjioweHiiHMii
hbahiotch otaohíchiih Heonajieo30H n Tpnaca, o KOTopnix HMeioTcH eme oneHb orpaHimeHHbie
CBeACHiin. B BepxHeMeAOBOíí nepnoA k ceBepy ot KpiicxajunmecKoro MacciiBa npoxariiBajicH
MopcKOH pyi<aB CB K)3 nanpaBiieHiiH, b kotopom o6pa30Bajmcb ox-nomemia c (jiamieh
(jnnuiia. B hx öojiee rpyöbix Maxepiiajiax o6Hapy>iuiBaioxcH iipn6pe>KHbie oxnoweHiiH, hbahio-
mnecfl npoAyKTaMH pa3MbiBa MacciiBa KpiicxajuuiHecKoro cJiaima. 3th npH6pe>KHbie otao-
wemia nocae MenoBoro nepnOAa noABepmncb ciuibHOMy xeKxommecKOMy abhjkchhio n nac-
THMHOMy pa3Mbmy. B najieoreHe Aaimaa xeppiixopiia öbi.ia 3a;iHTa MopcKiiM pyKaBOM Heno-
CTOHHHoro pacnpocTpaHeHHH, 6e3 HenpepbiBHoro ocaAKOnaKOiuiemiH. Hajimme aouenoBbix ox-
jiowemm öbuio BbiHB/ieHO c ceBepoBocxoKa ao HaayABap, a ojnironeHOBbix ao paiíoHa r.
EeSpenem B KOHue naAeorena xeppHTopHfl noAHHJiacb h npeBpaxiniacb b cyuiy. B rejibBexe
h xopxoHe ceBepnan nacxb 3axHccK0H oöJiacxH 6buia MecxoM hhxchchbhoh ByjiKaHimecKoii
AeHxejibHOcxn. B pe3yjibxaxc b OacceiíHe o6pa30Bajincb pnonux, Aamix, aHAe3nx n hx xyijibi,
a xaioxe armoMepaibi oOmeíí MomHOcxbio CBbirne 1450 m, b xo M<e speMH ByjiKaHimecKiie no-
poAbi, HanpHMep b paüone rop Maxpa, Aocxwraiox molhhocxh To.xbKO 500 m. ByjiKammecKaH
AenxejibHOcxb öbuia cBH3aHa c onycKaHiieM cyiuii. BcJieAcxBiie onycKamin b iiepxHeö qacxn
xoproHa HMejia Mecxo xpaHcrpeccun n o6pa30Bajiocb Mejn<oe 3aKpbixoe (BiiyxpeHHce) Mope.
Bo BpeiviH Hii>KHero capMaxa nocne oxjiowemiH co.noHOBaxoBOAHbix oc3akob neSoJibiuoií
moiahocxh Mope perpeccupoBajio. Becb BeHrepcKiiií SacceüH n b xom micae AanHan xeppiixopna
npeBpaxH.icn b eAHHyio reociiHKJiHHajib xoiibi<o bo Bpe/wa njinoncHa ÖJiaroAapn oömejviy ony-
CKaHHio. Oxaojkchhh rumoueHa h mneiícxoneHa Momnocxbio 1000 — 2000 m xapaKxepn3yioxcH
cxpyKxypoií oöneKamiH, noBxopHromen noBepxnocxb Ana Gacceima. no nepwjjepiin öaccenna
ABHHíemiH nporicxoAHx no pa3jioMaM.

Geological results of the petróleum prospecting activities on the northern part of Tiszántúl

by p. KÖRÖSSY
Abstract

The treatise deals with the deep-geological relations of the northern part of
Tiszántúl. The geological data are supplied in a minor part by geopliysical measurements
and in a major part by the latest petróleum prospecting deepdrillings.

The formations known írom the drillings are as follows : Paleozoic crystalline
slates : gneiss, mica scliist, phyllite, amphibolite, chloritic schist. Throughout the geologi-
cal ages basic eonglomerate was formed on the surface of the crystalline foundation.
From this eonglomerate alsó gránité mica schist, marble and sometimes Paleozoic and
Mesozoie limestone-pieces were brouglit to the surface besides the rocks mentioned before.

The oldest known sedimentary formations are the problematic Paleo-Mesozoic
layers of Hajdúszoboszló drilling No 2 and the Middle-Trias limestone of vSajóliidvég
drilling. It became known on a larger area in the Upper Cretaceous (Senon) Flysch
facies. On this there are small and only in somé places occurring Power, Middle and Upper
Eocéné formations, then Middle Oligocene (Rupelian) layers. In the Power Miocéné
terrestrial formations and on the lower part of the Helvetian and Tortoniau floor volcanic
rocks more than 1450 m thick were formed. On the upper part of the Tortoniau floor
and in the lower Sarmatian a thiu littoral sediment was deposited — in the Sarmatian
alsó a brackish sediment — , finally we can fiiul the 1000 — 2000 m thick layers of the
Pliocene-Pleistocene laeustrine cíay maris.

The former basin of the northern part of Tiszántúl is surrounded in the South
by a crystalline rangé which is 1000 — 2000 m higher than its surrouudings. This rangé
is a fauíted and with younger sediments buried bili with an unevenly denudated surface
and is the continuation of the Transylvanian Réz Mountains and of the Bükk. The
oldest sedimentary formations of the basin belong in all probability to the Paleozoic
and Trias and we liave bút a few data on these. In the Upper Cretaceous there was a
NE-SW sea-chanuel along the northern shore of the crystalline slate rangé in which a
sediment of the Flysch facies was formed. In its rougher matéria! we can recognize a

402

Földtani Közlöny, LXXXV1. kötet, 4. füzet

littoral séd imént formed by the denudation of the crystalline slate rangé. It was sub-
jected to strong tectonical effects during the post-Cretaceous movements and was partly
denudated. During the Paleogene there was a sea-channel of altemating extent in this
area, there was no continuous sediment formation, the Eocéné is known írom the NE
to Nádudvar and the Oligocene to Debrecen. At the end of the Paleogene the area was
raised and became a continent. There is a very great volcanic activity on the northem
part of Tiszántúl in the Helvetian and Tortonian floors, in this basin there are more
than 1450 m thick riolite, dacite, andesite layers as well as their tuffs and agglomerates,
while the volcanic formations of the Mátra inountains are only 500 m thick. The volcanic
activity was connected with the sinking of the area. Owing to the sinking the area was
transgressed by sea on the upper part of the Tortonian floor and a shallow archipelago
was formed. During the Eower Sarmatian, after the sedünentation of a thin brackish
deposit, the sea regressed. The area alsó became a unified sediment-collector only in the
Pliocene, owing to the generál sinking of the whole Hungárián Basin. The 1000 — 2000 m
thick Pliocene and Pleistocene layers are characterized by a structure which takes up
the forms of the Basin’s foundations and were formed by compaction. Movements along
the faults can be seen on the margin of the Basin.

MŰSZAKI FÖLDTANI VIZSGÁLATOK A
MÁTRASZÖLLŐSI MÉSZKŐBÁNVA KÖRNYÉKÉN

KERTÉSZ PÁL,

(Xl/V. táblával)

összefoglalás. Horváth J. és Meizl I. kartársak segítségével Mátraszöllős határában
levő mészkőbányának műszaki földtani vizsgálata történt meg. Megállapítást nyert, hogy a bányában
levő mészkövek 5 típusba sorolhatók részletes kőzettani vizsgálat alapján. Az 5 típus : laza meszes tufa,
laza meszes tufás homok, sárgásfehér kissé biotitos lazább mészkő, litotamniumos mészkő és fehér tömöt-
tebb mészkő. Az egyes típusoknak megvizsgáltuk az oldhatatlan maradékát is.

A Selypi Cementgyár mészkőszükségletét már évtizedek óta a Mátraszöllős község
határában levő mészkőbánya szolgáltatja. A kőbányában a település igen zavart és a
kőzet minősége igen változó. Ezért — valamint a bányaművelés nem teljesen meg-
felelő volta miatt — a gyár mészkőellátásában kisebb-nagyobb zavarok voltak és sok
esetben, esetleg hosszabb időn át sem tudta a gyárat megfelelő minőségű (legalább 80%
CaC03-t tartalmazó) mészkővel ellátni.

A bányát — leginkább őslénytani szempontból — Vitális I. ismertette
1915-ben, azóta többen említik (B o g s c h, N o s z k y), de részletes kőzetvizsgálatával
f öldtam, illetve műszaki földtani alapon nem foglalkoztak. 1 939-ben a gyár megbízásából
bányaműszaki felvétel készült, azonban ez földtani szempontból sajnos nem használ-
ható megfelelően, miután a kőzetelnevezések ma már nem azonosíthatók. Ezenkívül
a rétegsorban a mészkő, tufa, andezit mellett tekintélyes elterjedésben szerepel a ,,kő”
is. Ez a bányaföldtani felvétel nagyszámú kutatófúrás alapján készült, de a fúrási anyag
és a fúrási naplók a háború idején elkallódtak, csak a fúrások alapján készült, de pontosan
nem azonosítható szelvények egy része maradt meg.

A bánya fejlesztése az építőipar cementellátásának javítása miatt fontos volt,
ezért 1951-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszéke azt a
megbízást kapta, hogy a bánya további fejlesztésének alapjául szolgáló vizsgálatokat
végezze el. A Cementgyár által feladott kérdés két részből állt. Egyrészt megállapítandó
volt,- hogy biztosítható-e a bányából a gyár zavartalan ellátásához szükséges meg-
felelő mennyiségű, legalább 80% kalciumkarbonátot tartalmazó mészkő, másrészt
javaslatot kellett tennünk a fejtés további irányára és módjára vonatkozólag, hogy a
termelés a leggazdaságosabb legyen.

A gyár a vizsgálatokhoz szükséges fúróberendezéseket és a kalciumkarbonát
tartalom kémiai vizsgálatának az üzemi laboratóriumban való elvégzését biztosította.
A Tanszéken Horváth J. mérnök és Meizl I. geológus kartársammal végeztük
a vizsgálatot.

A mészkőbánya területének és környékének földtani felépítésénél jól megfigyel-
hető volt a mészkő körül, attól vetődésekkel elkülönített andezit és andezittufa. A mészkő
a tortónai lajtamészkő sorozathoz tartozik, az egyes rétegek között azanban igen nagy
kőzettani különbség van.

404

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

A bánya fejtési nehézségeit részben a vetődések, részben pedig a rétegek minőség-
változása okozta. A kőbánya területén is több vetődés figyelhető meg. Ezen vetődéseket

7. ábra. A fúrások lielyszínrajza — ffaan pa3BenoHHbix ckb3>khh — Die Verteilung dér Bohrungen

elérve változtatta a bánya több ízben is fejtési irányát. A rétegek CaCOs tartalma is
erősen változik, ugyanazon rétegen belül is. Ebből adódott több ízben az a helyzet,
hogy művelés alatt álló biztosnak vett réteg összetétele idővel megváltozván, a gyár
céljaira alkalmatlanná vált.

Kertész: Műszaki földtani vizsgálatok a mátraszöllősi mészkőbánya környékén 405

A Vitális I. által közölt szép szelvényt munkáink során már nem lehetett
jól megfigyelni, a bánya fejtésének állandó előrehaladása, valamint a felhagyott bánya-
falon felhalmozódott törmelék miatt.

A bánya fejtése a mai alsó bányában indult el ezelőtt kb. 60 évvel. Ekkor az
igényeknek megfelelő márgás, litotamniumos mészkövet bányászták, az azon a helyen
azonban dőlése miatt sokáig követhető nem volt. Ezután következett a nyugati, már
szintén felhagyott bányaudvar fejtése, majd a felső bányában történtek különböző
próbálkozások.

A fúrásokban történő azonosítás céljából először a bányafalon végeztünk vizs-
gálatokat a CaCOs tartalommal kapcsolatban. A bányafal vizsgálatánál bebizonyosodott,
hogy őslénytani alapon az azonosítás nem vihető végbe, miután ugyanazon rétegből
5 — 10 m távolságban vett minták egészen eltérő ősmaradványokat mutattak. A CaC03-
tartalom is nagymértékben ingadozott, ugyanolyan jellegű kőzetben függőleges irány-
ban azonban általában nagyobb ingadozás volt észlelhető, mint vízszintesen. A legállan-
dóbbaknak függőleges, és vízszintes elterjedésben is a kőzettani adatokat lehetett tartani,
így a kőzet mikroszkópi vizsgálata látszott legmegbízhatóbbnak az azonosítás elvég-
zésére. A kőzet mikroszkópi vizsgálatánál részben a vékonycsiszolat , főleg pedig a só-
savban oldhatatlan rész megfigyelése útján azonosítottuk a kőzeteket.

A helyszíni megfigyelések után a fúrások kitűzésére került sor. Az volt a cél,
hogy a fúrásokkal feltárandó és így a valószínűleg fejtésre kerülő területen a vetődések
valószínűsége a legkisebb legyen . így a kutatófúrások egy olyan területre kerültek
(1. ábra), amelyeket a bányában észlelhető és bemért vetődések közrefogtak és ahol
a domborzat alapján sem volt valószínű vetődés jelenléte. A fúrási eredmények alapján
a vetődések kikerülése ily módon sikerült is.

A f lírások mélysége nagyjából a felső bányaudvar szintjéig ért le, hogy az azono-
sítás a bányafalon is megtörténhessék. Összesen 10 fúrás készült, ebből 8 db 50 m-es,
I db 60 m-es volt, egy 50 m-es fúrás 30 m-en aluli szakasza a mintavétel hibája miatt
nem volt megfelelően értékelhető.

A fúrásokkal kikerült kőzetanyag több kőzettípusra volt osztható és csak igen
alapos mikroszkópi vizsgálat alapján lehetett a különböző kőzettípusokat (kb. 12 db)
5 gyűjtőtípusba összegezni. A gyűjtőtípusoknál megállapítható volt, hogy azok valóban
egy réteget képviseltek, de különböző típusok, esetleg ugyanabban a rétegben is talál-
hatók voltak.

A fúrásokkal a Vitális I. által leírt agyagos márgát, illetőleg agyagot nem
értük el. feltevéseink szerint legmélyebb fúrásaink 1 — 2 m-rel felette érhettek véget.
A fúrások alapján szerkesztett adatok szerint a rétegsor dőlésiránya 130°, a dőlésszög
pedig 21 — 23-nak adódott. Ez az érték kissé eltér Vitális dőlési értékeitől (dőlés-
irány 6 1/3h , dőlésszög 18 — 20°), jól egyezik azonban Bogsch méréseivel (8h203).
A dőlésszöget és irányt minden fúrás eredményeit figyelembe véve számítottuk.

A fúrások alapján a kőbánya területére teljes szelvényhálózatot szerkesztettünk,
ami elégséges volt a tömegszámítás elvégzéséhez. A fúrások adatai alapján a következő
rétegsor adódik : 1. Talaj és lejtőtörmelék (általában 15 — 20 cm vastag, a szelvények-
ben nem tüntettükfel). 2. A laza (meszes) tufa a felszínen kiékelődik, így a vastagsága meg
nem határozható. 3. Laza meszes, tufás homok (kb. 5 m). 4. Sárgásfehér, kissé biotitos
lazább mészkő (3 — 4 m). 5. Litotamniumos mészkő (15 — 16 m) 6. Fehér tömöttebb
mészkő (5 m) 7. Laza, tufás mészkő (6 — 6,5 m). 8. Laza, tufás, homokos mészkő
(17—18 m).

A fúrások alapján szerkesztett szelvényt a 2. ábra tünteti fel.

406

Földtani Közlöny, LXXXV1. kötet, 4. füzet

A dőlések, valamint a kémiai vizsgálatok alapján csak a rétegsor felső tagjai
kerülhetnek szóba a fejtésnél, a 7. és 8. réteg már egyáltalán nem alkalmas. Ezért kőzet-
tani vizsgálatot, részben az idő rövidségére való tekintettel, csak a 2 — 6 réteg kőzetein
végeztünk. A vizsgálat az alábbi eredményeket szolgáltatta :

2. taza meszes tuf a.- (XL,V. tábla, 1.) Szabad szemmel inkább mészkő
jellegű, jellemző azonban benne az aránylag sok biotit, mely az egész rétegben meg-
található, azonban mennyisége mind függőleges, mind pedig vízszintes értelemben erősen
változó. Mikroszkóp alatt nem kristályos, meszes alapanyagban határozottan felismerhető

CaC03tortolom>80%

2. ábra. Földtani szelvény az S,, S,, S2, A és S3 jelzésű fúrásokon keresztül. Jelek : 1. talaj és lejtő-
törmelék, 2. laza, meszes tufa, 3. laza. meszes tufás homok, 4. sárgásfehér, kissé biotitos laza, mészkő,
5. litotamniumos mészkő, 6. fehér, tömöttebb mészkő, 7. laza, tufás mészkő, 8. laza, tufás homokos mészkő
— Teoji. npo(j)njib uepe3 CKBa>KHHbi S,S1(S2, A h S ,.JleieHda : 1 . KnacTimecKufi MaTepuan nouBbi Hcmicma (b cpeg-
ueM 15 — 20 cm moiuhoctk). He oTMeuaercH b npcxjinjmx), 2. pbixnbie H3BecTK0Bbie Tyi))bi (BbiKJiHHHBaeTca Ha no-
BepxHOCTii, noaTOMy hx MoumocTb He onpeaejTbaeTCH, 3. pbixnbie, H3BecTKOBbie necrcH, 4. >«enTOBaTO-6enbie,
HeMHoro ÖHOTHTOBbie, 6onee pbixnbie H3BecrHm<n, 5. nuTOTaMHueBbie H3BecTHHKH, 6. öeribie, öoriee nnoTHbie
H3BecTHHKn, 7. pbixnbie, Ty(()OBbie h3bccthhkh, 8. pbixnbie, TyijioBbie, necuaHbie H3BecTHHKH - — Geolo-
gisches Profil durch die Bohrungen S, S,, S„, A und S,. Erklárung : 1. Bódén und Schutt,
2. lockerer kalkiger Xuff, 3. lockerer kalkiger, tuffiger Sand, 4. gelblich-weisser, biotithaltiger Kalkstein,
5. bithothamnieukalk, 6. weisser, dichter Kalkstem, 7. lockerer, tuffiger Kalkstein, 8. lockerer- tuffiger,

sandiger Kalkstein.

a kvarc és a biotit. Sósavban nem oldható a kőzet 20 — 70%-a. Ennek jórésze (kb. 70%)
kvarc, kb. 15% az agyag szemnagyságon aluli méretű, ezeket mikroszkóppal meg-
határozni nem tudtuk, 6 — 8% biotit, a maradékból káliföldpát, amfiból és kevés glau-
konit volt kimutatható. Az összes rétegek közül ez mutatta a legnagyobb változatosságot
a kalciumkarbonát tartalomban, a bányafalou 3 m-re egymástól vett 2 mintánál a CaC03-
tartalom 28, ill. 81% volt.

3. Laza meszes tufás, homok (XEV. tábla 2.) Szabad szemmel
a kőzetben sok apró biotitpikkely, sok kvarc és kevés glaukonit ismerhető fel. CaC03-
tartalma 30—50%, ennek megfelelően igen sok benne a sósavban oldhatatlan ásványi
elegyrész. Mikroszkóp alatt az ősmaradvány törmelék között már vékonycsiszolatban
is sok glaukonit ismerhető fel, részint sárgászöld szemek, részint szemcsék közötti ki-

Kertész: Műszaki földtani vizsgálatok a mátraszöllősi mészkőbánya környékén 407

töltés alakjában. Az oldhatatlan anyag kb. 10%-a glankonit, 30%-a kvarc, kevés káli-
földpát, a maradék pedig agyagos szemcsékből, illetőleg szemcsehalmazokból áll.
A kvarc jórésze teljesen legömbölyödött szemcsékből áll.

4. Sárgásfehér, kissé biotitos, lazább mészkő (XL,V.
tábla 3) . Szabad szemmel a hézagos kőzeten egyenletes eloszlásban, azonban kis mennyi-
ségben megfigyelhető a biotit. A kőzet külsőre kissé márgás jellegű. A sósavban old-
hatatlan rész átlagban 25 — 50%. Mikroszkóp alatt a szövetben aránylag sok ősmarad-
vány törmelék és kevés apró kristályos kalcit észlelhető. Az oldhatatlan rész 10 — 15%-a
agyag szemnagyságú, a többi kvarc, valamint kb. egyenlő arányban káliföldpát és
plagioklász, ezenkívül biotit, kevés glankonit.

5. Litotamniumos mészkő (XI/V. tábla 4.) Szabad szemmel fehér,
igen ritka benne a sárgásszürkés színeződés, igen sok litotamninmot tartalmaz. Szövete
tömöttnek látszik, helyenként azonban nagyobb hézagtérfogatú. Elvétve, különösen
a felsőbb részén, egy -egy biotitszemcse is észlelhető benne. Mikroszkóp alatt litotam-
niuin-töredékeket, valamint apróbb kaleitkristályokból álló laza szövetet lehet észlelni,
egy -két kvarcszemcsét is láthatunk benne. Sósavval oldva 10 — 15% oldhatatlan ásványi
anyag maradt vissza, mely főként kvarcból, kevés biotitból, káliföldpát és plagioklász-
földpátból áll. Káliföldpát valamivel több található benne.

6. Fehér, töm ötté b b mészkő (XI/V. tábla 5.) Szabad szemmel
fehér, teljesen tömör szövetű. Szabálytalanul elosztva glaukonitszemcsék alkotta foltokat
észlelhetünk benne, azonban állandó elegyrésznek ebben a kőzetben nem tekinthető.
Mikroszkóp alatt töredezett ősmaradványokat, valamint néhány kvarcszemet lát-
hatunk a csiszolatban. A sósavban oldhatatlan rész kb. 20%-t tett ki, azt kvarcszemcsék,
igen kevés glaukonit, valamint agyagos részek alkották.

Fentieket összevetve megállapíthatjuk, hogy a rétegsor aránylag sok meddő
anyagot tartalmaz, csak a 4., 5., 6. réteg az, ami a gyár követelményeinek általában
megfelel, ezeknél a CaC03-tartalom csak ritkán száll 80% alá. Minden kőzetfajtában
jelentős a kvarc mennyisége, ezenkívül glaukonit, biotit is gyakoriak, több típusban
kimutathatók az agyagos részek.

A készlet számításánál a 80% alatti CaC03-tartalommal rendelkező kőzeteket
még kiegészítésképpen sem lehetett figyelembe venni, mivel az iparvasúton, illetve
MÁV-on megtett úton a szállítási költség, valamint a pásztói átrakás költsége igen magas.
A tömegszámítás a 10 éves szükségletre éppen elégséges mennyiséget mutatott ki, a
bányának azon túl való fejlesztése azonban újabb vizsgálatokat igényel és az minden-
esetre igen sok további problémát jelent.

A bánya további fejlesztésénél a fejtési irányra azt a javaslatot tettük, hogy
a fejtés a csapás irányában történjék, így a használható mészkő feletti meddő vastagsága
nem növekszik tovább. A gazdaságosan lefejthető területnek nyugaton a jóminőségű
mészkő alól kibukkanó meddő, illetőleg esetleg a nagy vetődés, keleten pedig a jóminőségű
kőzet meddő rétegek alá való bukása szab határt.

IRODALOM — J1HTEPATYPA — I,ITERATUR

1 . V i t á 1 i s I. : Adatok a Cserhát keleti részének geológiai viszonyaihoz.

Math. Térni. tud. Ért. XXXIII. 1915. — 2. N o s z k y J. : Mátraszöllős hidrológiai
viszonyai. Hidr. Közi. XVII. 1937. — 3. Bogsch L. : A Buják — Szirák közötti,
valamint a Mátraszöllős környéki kövületlelőhelyek földtani viszonyai. Földt. Int. Évi
Jel. 1939—40/1.

408

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

MHweHepHO-reoJiorimecKHe HCCJieAOBamin, npoH3BeneHHbie b onpecTHOCTH c. MaTpaceneiu

n. KEPTEC

ripn no.womn PL X o p b a t h H. M e íí 3 ji aBTop iicnojiHiui HHweHepHO-reojioniqecKoe
nccJieAOBaHiie H3BecTHHKOBoii maxTbi, pacnojiararomeíícH b OKpecTHoem c. MaTpacéjiéiu.
YcTaHOBiiJiocb, hto ii3BecTHHKH othochtch k 5 TunoB ; ncnojiHiiJiocb h noapoŐHoe neipo-
rpatJjimecKoe iiccJieAOBamie hx. 3t» 5 thtiob cyTb cneAyiomHe :
pblXAblíl Il3BeCTK0BbIH Ty(j),

pbixjibiíí n3BecTK0Bbiíí TytjioBbiií necoK, •

>KejlTOBaTO-6ej]bIH, HeMHOrO ŐHOTHTOBblH, ÖOJiee pblXJIblH II3BecTHHK,
JIHTOTaMHHeBblií I13BCCTHHK II
Sejlblfí , njIOTHblil Il3BeCTHHK.

HcnoAHiiJicH n aHajiH3 HepacTBopiiMoro ociaTKa na>KAoro Tiina.

Ingenieurgeologische Untersuchungen in der Umgebung des Mátraszőllőser Kalkstein-

bruchs

P. KERTÉSZ

Die Kaiké des Steinbruclis zerfallen in fünf Typen, undzwar

1. lockerer kalkiger Tuff,

2. lockerer kalkiger tuffhaltiger Sand,

3. gelbweisser, minder lockiger Kaik mit etwas Biotit,

4. Lithotliamnienkalk und

5. weisser mehr oder minder massiver Kaik.

Diese Typen wurden einem eingehenden petrographischen Stúdium unterworfen ;
aueli die unlöslichen Gemengteile wurden untersuclit. Die Arbeit wurde mit der Hilfe
der Kollegen J. Horváth und I. Meizl ausgeführt.

T A B I, AMAGYARÁZ AT — ObEBCHEHHE TAbJIHLtbl — TAFEEERKRARUNG

XLV. tábla — Taönnua XLV. — Tafel XLV.

1 . haza, meszes tufa. 24 x . — pbixjibin, ii3BecTK0Bbiii Ty(j) 24 x — Lockerer, kalkiger
Tuff. 24 X .

2. Laza tufás homokos mészkő. 24 x. — pbix.ibiií, TyijiOBbiií, necnaHbiü ii3BecTHHK 24 x —
Lockerer, tuffiger, sandiger Kalkstein.

3. Sárgásfehér, kissé biotitos lazább mészkő. 24 x. — '/KejiTOBaTO-őejibiii, ueMHOro
őiiOTiiTOBbiií, Oojiee pbixjibiií h3bccthhk 24 x — Gelblich-weisser, ein wenig biotithaltiger,
lockerer Kalkstein

4. Litotamnimnos mészkő. — JiiiTOTaMHiieBbiií ii3BecTHHK 24 x — Lithothamnienkalk.

5. Fehér, tömöttebb mészkő. — őejifaiií, ÖOJiee ii.ioTHbiií ii3BecTHHK — Weisser, dichter
Kalkstein.

MŰSZAKI KŐZETTANI MEGFIGYELÉSEK
ÉS MÉRÉSEK BUDAFOKI SZARMATA MÉSZKŐBEN

KAUSZ IMRE

Összefoglalás. Szarmata mészkőbe vájt tárolóterek léghőmérsékleti és relatív nedvességtartalom
kondicionálási lehetőségeit vizsgálta a szerző. Tapasztalata szerint meleg, száraz levegő áramoltatásával
a természetesnél kisebb relatív nedvességtartalmat fenn lehet tartani.

A közelmúltban a fejlődő magyar ipar új követelményeket támasztott a már
eddig is sokoldalúan felhasznált szarmata mészkőbe vájt pincékkel szemben. A kivánalom
az volt, hogy ezekben a földalatti üregekben állandó páratartalmú és állandó hőmérsék-
letű légteret kell létesíteni, ki kellett tehát kísérletezni, hogy a kőzet a vele közölt hővel
szemben hogyan viselkedik, a benne tárolt nedvesség mozgása ennek hatására hogyan
alakul. Ezért meghatároztuk annak hővezetési, hőátadási, valamint páravezető tényezőit.

A kőzet a hazai szakemberek előtt az irodalomból és gyakorlatból egyaránt
részletesen ismert szarmata korú porózus mészkő, ezért itt csak néhány, a továbbiakban
fontosabb jellemzőjével foglalkozunk.

Rövid áttekintő mikroszkópi vizsgálat alapján a kőzet ásványtani, kémiai össze-
tétele meglehetősen egyenletes. Az apró csiga, kagyló-héjak és héjtöredékek anyaga
kalcit, ezeken kívül Foraminifera vázak láthatók. Mivel a további vizsgálatok szem-
pontjából nem fontos, a pontos faji meghatározást nem végeztük el. Az ásványok 80 —
90% -a kalcit, ezen kívül még kvarc ismerhető fel.

A kőzet településében enyhe dőlés mutatkozik. A rétegek dőlése D — DNy-i irányban
7,5 — 10°. A mészkőben a felszínen, de a pincékben is jól láthatóan az utólagos mozgások
kőzetrepedéseket, litoklázisokat hoztak létre, ezek lefutása ÉK — DNy-i irányú. A repe-
dések mindenhol zártak, ami a továbbiak szempontjából fontos, ugyanis azokon keresztül
sem szabad lég-, sem vízáramlás nem mehet végbe.

A vizsgálatok kiindulásaként a kőzet szokásos fizikai jellemzőit állapítottuk meg,
átlagértékben :

Fajsúly 2,77 g/cm3

Térfogatsúly 1,52 g/em3

Nyomószil.

légszáraz 30 kg/cm2

105°-on szárítva 41 kg/cm2

Hajlítószil 7 kg/cm2

A térfogatsúly és fajsúly viszonyából számított hézagtérfogat 41%, a vízfelvételből
számított látszólagos hézagtérfogat 31,4%.

A különleges hő- és páraáramlási kérdések megoldása részint helyszíni, részint
aboratóriumi kísérletek eredménye.

410

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

Hőátadási és hővezetési kísérletek

A kitűzött feladatok megoldására kiválasztottunk és elfalaztattunk egy 104
m3-es légterű kísérleti és hasonló méretű vezérlő helyi-
séget (1. ábra).

A kőzetben végbemenő hőveszteség értékeinek
számszerű meghatározása sokrétű feladat. Az egyes
határoló falak nem egyenlő módon vesznek részt
a hő el- és hozzávezetésében. Két fal irányában és
lefelé a kőzet kiterjedése végtelennek tekinthető,
egy fal vastagsága kb. 3 — 4 m, felfelé 4 — 5 m
kőzet-tömeg volt, a 6. oldalon pedig 30 cm vastag
falazat választotta el a vezérlő helyiségtől. A teljes
hőátadási értékeket a különböző falszakaszok hőát-
adási értékei átlagából számítottuk.

A kísérleti helyiséget elektromos ellenállás-
ul fűtéssel fűtöttük. Ezáltal mesterséges hőfokkülönbséget

\\ idéztünk elő a belső levegő és a határoló kőzet-
tömeg között. A meginduló hővándorlás azon álla-
potát vártuk be, amikor a fűtéssel bevezetett és
a falak által elvezetett hőmennyiségek egyensúlyt
tartanak, amikor is az egész kőzettömeg minden
pontjában a hőmérsékletek változatlanok.

A közölt hőmennyiséget elektromos úton nikkel-
ellenállás távhőmérővel mértük. A szoba légterében,
a falakban 0,5, 1,0, 2,0 és 3 m mélységben, valamint a födémben és talpban 0,5
és 1 in mélvségekben. Szükséges volt, hogy az előidézett hőmérsékletig viszo-

7. ábra. A vizsgálati helyiségek
alaprajza — rinaH noMememift
HCC.ieaonaHHH — Ground-plan of
tlie testing rooms

2. ábra. Távmérő berendezés átvezetése a falon — npoBon aepe3 CTeHy
anapaTypbi aa.ibnoMepa — Transduction of the teletkermometer apparátus
through the wall

Kausz: Műszaki kőzettani megfigyelések a budafoki szarmata mészkőben 41 1

3. ábra. Az ellenőrzőhelyiségben elhelyezett leolvasó műszer — OrcMeTHbiií npiiűop
b KOHTponbHOű KaMepe. — The direct-reading instrument in the controll-room

nyokat mérés közben minél kevesebbszer kelljen zavarni, ezért dolgoztunk tav-
hőmérőkkel (2. ábra), melyek kivezetése a vezérlő, ellenőrző helyiség műszerfalán

felszerelt leolvasó műszerhez volt kapcsolva
(3. ábra). A számításokat két egyensúly
állapotra, 23,0 C°, illetve 25,5 C°-ra végez-
tük. A hőmérsékletnek a mészkőben való
eloszlását szemlélteti ez esetekre az 1 . sz.
táblázat és a 4. ábra.

Ezen hőfokok ismeretében számítottuk
a mészkő hőátadási tényezőjét :

23,0 C° egyensúly esetén 7,45 kcal/in2ó
25,5 C° egyensúly esetén 7,85 kcal/m2ó

A második esethez tartozó nagyobb érté-
ket a magasabb hőfokkülönbség (kőfokgrá-
diens) magyarázza.

A második jellemzőt, a mészkő hőve-
zetési tényezőjét az izotermákból, és olyan
falak segítségével határoztuk meg, mely-
nek mindkét oldalán tudtuk a hőmérsék-
letet mérni. A ,,k” tényező értéke 1,57 — 2,2
keal/mó határok között ingadozott, az el-
térő falfelületekre vonatkoztatott számítások
szerint. A közölt adatok több mérés ered-
ményeit tükrözik.

4. ábra. A hőmérséklet eloszlása a mészkőben

— PacnpeAenemie TeMnepaTypbi b n3BecrHHKe

— Xemperature distribution in the lirne-

stone

412

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

l . táblázat

23 C° egyensúly 25,5 C° egyensúly

Mélység

0,5

1,0

2,0

3,0

0,5

1,0

2,0

3,0

h

í

18,0

15,7

12,0

10,5

19,6

16,1

13,1

12,0

ő

2

17,5

15,0

12,7

19,0

15,7

12,8

m

3

19,0

16,0

13,0

12,0

20,0

17,5

13,4

12,6

é

4

18,0

15,0

13,0

19,9

16,0

13,2

r

5

19,0

16,5

13,0

12,5

21,0

17,1

14,0

12,7

ő

6

18,0

15,8

13,0

20,0

16,2

13,7

h

7

18,0

17,0

18,5

17,2

e

8

18,0

17,0

18,6

17,2

i

9

17,5

16,0

18,5

16,5

y

10

17,0

16,0

17,6

16,6

Páraáteresztő-képességi vizsgálat

A pincefalakat képező mészkőnek vizsgálataink szerint 9,5% légszáraz súlyra
vonatkoztatott víztartalma volt. Nyilvánvaló, ha a környező légtérből nedvességet
szállítunk el, az a határos kőzetből pótlódni fog. A pótlódás mértéke függ a vízgőz (víz-
pára) kőzetpórusokban való vándorlási sebességétől, ami arányos a „páraáteresztő
képességi együttható”-val.

A vizsgálat feltétele : lamináris mozgás, állandó és folyamatos áramlás. Akkor
az átáramló páramennyiséget a

F

O = k — - dp-t-nj
v

összefüggés adja, ahol F (cm2) az átbocsátó felület, v (cm) a lemez vastagsága, A p
(Hgcm) a páranyomás differencia, t (min.) az idő, n, (arányszám) a látszólagos hézag-
térfogat, 0 (cm3) az átáramló páramennyiség. Fenti értékek lemérésével számíthatjuk
az áteresztőképességi együttható ,,k” értékét cm2/Hgein min. -bán.

A vizsgálati módszer teljes egyszerűsége mellett is, vagy talán éppen azért újszerű:
tudomásunk szerint pedig kőzeteken hazánkban idáig nem is végezték. A kísérlet lényege :
egy zárt teret (célszerűen üvegteret) tökéletesen kettéosztunk egy kivágott kőzetlemezzel
és a két térben vízgőztenzió különbséget idézünk elő (5. ábra). Égyik oldalon a bele-
helyezett edényből állandóan párolgó víz bizonyos idő után a hőmérséklethez tartozó
telített gőzteret tart, a másik oldalon a bevitt klórkalcium minden nedvességet elnyel.
A két tér közötti ,,p” páranyomás különbség hajtja keresztül a vízgőzt. A páraáteresztő-
képességi együttható átlaga 7,4 • 10~5cm2/Hgcm. min., a kísérleteket 17 és 55 C° közötti
több hőmérsékleten elvégeztük, az eredmények eltérései nem haladták meg az egyéb
szivárgási tényezők szórásait.

Az utóbbi időben az Építéstudományi Intézet laboratóriumában foglalkoztak
hasonló vizsgálatokkal más kőzeteken is, az ő értékeiket szíves engedélyükkel teljesség
kedvéért bemutatjuk.

Páraáteresztési Hőátadási Hővezetési

cm2/minHgcm

Salakos bazalt, Mindszentkálla 1,17-1 0 5

Riolittufía, Éger 1 ,96 - 1 0 5

Riolittufa, Bodrogkeresztúr 1,75-1 0 3

együttható

kcal/m2ó

kcal/mó

0,41

0,40

0,53

K a u : sz: Műszaki kőzettani megfigyelések a budafoki szarmata mészkőben 413

Külföldi eredmények (K. F. F o k i n)

Páraáteresztési

Hőátadási

Hővezetési

együttható

cm2/minHgcm

kcal/m2ó

kcal/mó

Márvány, gránit, bazalt

2, 5-10-6

21,90

3,00

Homokkő, kvarcit

8,3-10-6

15,50

1,76

Tömött mészkő

1 ,33- 10-5

10,70

1,00

Tömött mészkő

1,66- 10 ^

8,80

0,80

Kagylós mészkő

3,33-10-5

6,65

0,55

Mésztufa

3,33-10-s

5,80

0,45

Arktikus tufa

3,00-10-5

5,25

0,40

5. ábra. A páraáteresztőképesség mérésére szolgáló berendezés — OöCTaHOBxa
Ajih H3MepeHHH nponHuaeMocTn napbi — Apparátus fór the determiuation of
moisture conductivity

Kőzet-, víz-, levegőegyensúly

A mészkő víztartalma kiindulási állapotban 9,5% volt. A fal 1 cm vastag, 1 m2
nagyságéi tömegében e szerint 1,43 kg víz van. Meg kellett állapítanunk, hogy ez a
gyengén kötött víz milyen módon reagál a környező levegő állapotváltozásaira.

Vizsgálati pinceterünkben a természetes léghőmérséklet 5 — 15 C° között ingadozik,
a levegő relatív nedvességtartalma ellenben minden hőmérsékletnél 90±3% volt.
Ozorai Zoltán meteorológus kartársunk ezt azzal magyarázza, hogy a 90% nedves-
ségtartalom a mészkő pórusaiban levő higroszkópos vízre már a telítettséget jelenti, a
szabad vízfelszín 100%-ához képest. Amikor tehát valamely ok — pl. hirtelen szél-
roham — hatására a relatív nedvesség 82%-ra szállt le, a falakban tárolt víz néhány
óra alatt ismét helyreállította az egyensiílyt, másrészről, amikor hőmérsékletcsökkenés
miatt túltelítettség állhatna elő, a mészkő pórusai a felesleget azonnal elnyelik.

Nem lehettünk azonban megelégedettek ezzel a véletlen eredménnyel. A követel-
mények szerint minimálisan 80% relatív nedvességű teret kellett létrehozni, ki kellett
vizsgálnunk a mészkő ezt hogyan engedi.

5 Földtani Közlöny

414

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

Egyik módszernek választottuk, hogy álló levegő esetében a hőmérsékletet
hirtelen emeljük. Egy nap alatt 16 C°-ról 17,6 C°-ra emelve a hőfokot, a falak minden
négyzetméterének naponta 1,2 cm3 vizet kellett leadnia, amely be is következett, de
a relatív nedvességet nem sikerült ilyen módon leszállítani.

Másik megoldásként a külső légtér 10 — 15 C°-al alacsonyabb hőfokú, 90%-os
relatív nedvességű levegőjét elektromos fűtőtesteken szívattuk át, miáltal magasabb

hőfokú, alacsonyabb relatív nedves-
ségű, tehát szárazabb levegőt cirku-
láltattunk a kísérleti helységben. A cső-
ben a hőfok 28 ± 1 C° volt, a levegő
abszolút nedvessége maradt kb. 5 g/m3,
relatív nedvessége azonban 26 — 32%-ra
szállt alá. Vizsgálati terünkben ez a
levegő 17 C°-ú, 82 — 89%-os teret tar-
tott, óránkénti kb. 5-szörös légcsere
mellett. A relatív nedvességet hajszálas
író és 2 hőmérős aspirációs pszichro-
méterrel mértük (6. ábra).

A kiszárított levegő a mész-
kőből tekintélyes mennyiségű vizet
vitt magával. 2 heti átlagban számítva
1700 g/órát, ez egy 144 g/m3 óra ned-
vesség elpárolgásnak felel meg. Az eltá-
vozott vízmennyiséget a mészkő adta le
magából. A kezdeti 9,5% 7 — 7,25%-ra,
azaz 2,25 — 2,5%-kal csökkent.

A víztartalom-változás a fal
0,50m-es mélységében már nem volt
kimutatható. Ha eddig a víztartalom-
csökkenést arányosnak tételezzük fel,

1 m2-ről 10 200 g víz távozott el.
A meleg száraz levegő beáramlása
perforált etemitcsövön az egyik falra
való egyenletes ráfúvással történt,
a hat közül ez a felület vesztett leg-
több vizet, összesen 214 kg-ot. A teljes

2 hét alatti veszteség 572 kg volt,
m2-ként az említettnek kb. negyed

6. ábra. Kéthőmérős aspirációs psziclirométer —
AcnnpaqHOHHbiií ncnxpoMeTp c nByMH TepMomeTpaMH
— Xwin-thermometer aspiratiou psychrometer

a többi 4
részét adta

felület

le.

A nedvesség eltávozása egyrészt a befúvócsőhöz hasonló elszívócsövön ment
végbe, másik része a kísérleti helyiséget a vezérlő szobától elválasztó 30 cm-es mészkő-
falazaton keresztül gőzdiffúzióval. Az előzőekben leírt páraáteresztő-képességi együtt-
ható segítségével számolva ez a mennyiség :

F

O =§1 k — • A p • t • %
v

képlet alapján 150 cm3 /nap értéket tesz ki. A A p nyomáskülönbség a különböző hő-
fokú, belül 1 7 — 1 8 0°, kívül 10—12° és 85—90% a relatív nedvességhez tartozó gőznyomá-
sok különbsége.

Kausz: Műszaki kőzettani megfigyelések a budafoki szarmata mészkőben 415

A kőzet víztartalma vizsgálódásaink folyamán minden külső behatásra érzékenyen
reagált, gyorsan pótolta a hiányt, illetve vonta el a feleslegessé váló többlet-vízmennyi-
séget. A légcserével kapcsolatos nagyfokú változás hatására 24 órán belül egyensúlyi
állapotot értünk el. Megállapítottuk azt, hogy az adott esetben, midőn vizet vettunk el
gőz alakjában a kőzetből, gyakorlatilag a mészkő víz-utánszállító képességét nem tudtuk
lecsökkenteni, abban hatalmas tartalékok vannak, illetve a határos tömegek felől ki-
elégítő utánpótlással rendelkezik.

Ez a munka a gyakorlati élet számára szükséges fontos kőzettechnikai jellemzőkön
kívül azzal a felismeréssel jár, hogy a gyakorlati kőzetismeretnek nem lehet határa ;
a felmerülő szükségesség, vagy a kutató elgondolása alapján végzett munka mindig új
tulajdonságokat tár fel előttünk, hogy a kőzetekkel kapcsolatos ismereteinket ezáltal
is bővíthessiik.

IRODALOM— JlHTEPATyPA— blTERATUK

HorusitzkyF. : A Budai hegység hegyszerkezetének nagy egységei. Földt.
Int. Évi Jel. 1943. — Schafarzik — Vendl: Geológiai kirándulások Budapest
környékén. Budapest, 1928. - — Schmidt E. R. : Közép- és szigethegységeink szer-
kezeti kialakulásának geomeehanikai alapjai. Bányászati Rapok, 1951. — Vendl A. :
A Budai hegység kialakulása. Terin. Tud. Közi. 1928 — Cammerer: Wárme und
Kálteschutz in dér Industrie — K. F. Fokin : Épületek határoló szerkezeteinek épí-
tészeti hőtechnikája.

TexHHqecKo-neTporpaiJnmecKHe HaöJnogeHHH h n3MepemiH Ha capmaTCKHx H3BecTHHKax,
npoHcxo/miuMX H3 OKpecTHOCTH r. BynaneuiT

M. KAYC

CTaTbfl 3amiMaeTCH B03MO>KnocTt>K) KOHAiuuipoBaHiiH TeMnepaTypu u oTHOciiTenbHoro
BiiarocoAepjKamifl őyHKepoB, Bpe3aiiHbix b capMaTct<ne ii3BecTHHKii.

üo npoBe/ieHHbiM onbiraM BbiHCHiulocb, bto OTHOCHTejibHoe BJiarocoflepwaime Menbinen
CTeneHH nen naTypa.ibHoe mo>kho coxpamrrb nyteivi mipHy/ianmi Temoro, cyxoro B03Ayxa.

Observations and measurements concerning the engineering petrology of the Sarmatian
limestones of Budafok, near Budapest

I. KAUSZ

The manufaeturing and storage of foocl industry products demand stable air
conditions. The storage rooms in question are cellar systems cut intő porosé limestone
of Sarmatian age. The conditions postulated are an air temperature of 5 to 15 centigrades
and a relatíve moisture content of 80 to 90 per cent. The paper describes the methods
of investigation applied to the study of the behaviour of rock on external effects acting
upon the cellar wall. The relation between capillar water content of the rock, moisture
content of the pores and of the cellar space was unbalanced by temperature raising,
brouglit about in somé cases by heating, in others by circulating warm air four to five
times an hour. It was observed tliat in equilibrium the relatíve moisture content amounted
to 90 ± 3 per cent, independent of temperature. After temperature clianges equilibrium
was restored very soon, the moisture difference being immediately smootlied out by the
water content of the rock pores. The moisture value wished fór, smaller tlian the natural
one, could be kept up by intense circulation of dry warm air. — In the course of the
work parameters of the rock, such as heat and moisture conductivity and heat transfer
factors were determined by teleoperated electrical measuring methods. The values
obtained fór the same were in good agreement with laboratory and field measuremeut
results publislied in literature.

5*

ADATOK SZIKSZÓ, MEGYASZÓ KÖRNYÉKE FÖLDTANI ISMERETÉHEZ

RADNÓTY EGON*

Összefoglalás. A cikk a Bányászati Kutató és Mélyfúró Vállalat megbízásából 1950-ben történt
Szikszó környéki térképezésről számol be. Megállapítja, hogy a területen a legalsó felszíni képződmény
a szarmata "riolittufa. Ezt az alsópannóniai emelet képződményei követik. Az alsópannóniai rétegek
felsőbb szintjeiben fás barnakőszén közbetelepülések észlelhetők". A felsőpannouban homok és agyagos
homok az uralkodó, ugyancsak fás barnakőszénnel. A területen az ópleisztocén kavicsterasznak csak a
roncsait lehet megtalálni, míg az üj pleisztocén kavicsterasz már nagyobb kiterjedésű. Ezután a teriüet
tektonikáját és fejlődéstörténetét ismerteti.

A Bányászati Kutató és Mélyfúró Nemzeti Vállalat 1950. évi kutatási programja
keretében megbíztak Szikszó környékének térképezésével, különös tekintettel az ottani
barnakőszénre.

A terület a Bükk hegység és a Tokaji hegység közötti dombos vidékhez
tartozik. Tulajdonképpen három domb vonulatból és az általuk közrefogott folyó-,
illetőleg patak-árterekből áll. A nyugati vonulat a Boldva — Sajó ártere és a Vadászi
patak, illetőleg a Hernád alluviális síkja között lmzódik 271,6 m legnagyobb magas-
sággal. Középen a Vadászi patak és a Hernád által közrefogott vonulatot találjuk 238
m-es t. sz. f . maximális magassággal. Végül a Hernádtól keletre húzódó dombsor, melyneK
legmagasabban kiemelkedő dombja a 272,9 m-es Baksahalom. Az utóbbi vonulat felszí-
nének zöme a még keletebbre levő Szerencsi patak vízgyűjtő területéhez tartozik és csak
igen rövid vízmosások, illetőleg források juttatják vizüket a Hernádira. A folyók árterei-
nek t. sz. f. magassága 128,4 m-től 114,5 m-ig csökken.

A terület földtani irodalma Szabó J. Tokajhegyalja környékét tárgyaló mun-
kájával kezdődik [18]. Timkó I. talajtani összefoglaló jelentésében a Megyaszó
környéki dombok pleisztocén lösz- és nyiroklerakódásaira vonatkozó adatokat szolgál-
tat [19]. Rozlozsnik P. a Tokajhegyalja délnyugati részével kapcsolatban e
terület délkeleti részét is tárgyalja. A Hernád meredek partisávjában több alsópannon
ősmaradvány-lelőhelyet talál. Térképén a középső- és felsőpannóniai képződményeket
fel is tünteti [5]. Sümeghy J. Sóstófalva közelében talált ősmaradványokat, amelyek
alapján azok kísérőrétegeit szintén az alsópanuonba helyezi [15]. Strausz L.
és Gotthard a lap északnyugati és nyugati szegélyén térképezett. Gotthard
Sajópálfalvánál riolittufa kibukkanást talált. Strausszal együtt két antiklinálist
és egy szinklinálist mutattak ki aknák dőlésadatai alapján [14]. Koffer A. értékes
geomorfológiai és tektonikai megfigyeléseket nyújt a Hernád menti dombvonulatot
illetőleg [2], Schréter Z. a Hernádtól nyugatra levő vonulatok pannonját alsó-
pannonnak tünteti fel [12],

A terület rétegtani felépítése

Legalsó felszíni képződmény a riolittufa. Gotthard Sajóvámostól
délkeletre mutatta ki jelenlétét [14], Tovább nyomozva újabb kibukkanást sikerült
megállapítani Zbuska pusztától északra a Boldva meredek partrészletén, a Forráskút

* Térkép és részletadatok a M. Áll. Földtani Int. térkép- és adattárában találhatók.

Radnóty: Adatok Szikszó, Megyaszó környéke földtanához 417

körül. A Forráskút maga is ebbe a kőzetbe mélyült. Vízszintje magasabb volt néhány
méterrel a Boldváénál, de nem volt túlfolyó (VIII. 24.). Kristálytiszta vize arra enged
következtetni, hogy a mélység felé a riolittufa igen hamar cserélődik fel valamilyen
vizetzáró réteggel. Az említett fehér riolittufa eléggé durvaszemű. Mikroszkóp alatt
meglehetősen ép kvarcitkristályok, biotitpikkelykék, kaolinosodott földpát és faopál,
valamint obszidián darabkák figyelhetők meg benne. Délebbre azonban, Arnóttól észak-
nyugatra a térképen berajzolt gémeskút magasságában levő 2 előfordulás tufája már
nem fehér, hanem sárga és szürke, mélyebb része helyenként barnásszürke agyagos.
Sárga színét vasas, limonitos festéstől nyeri. Mikroszkópi vizsgálat alapján ép kvarcit-
kristályok, kaolinosodott földpátszemecskék és limonitkiválások figyelhetők meg benne.

: Valószínűleg a szarmata felső riolittufák közé sorolhatók. F néhány felsőmiocén
tufakibukkanás néhány igen fontos problémát vet fel : 1 . Megvannak-e a sajóvölgyi
barnakőszénmedencéhez hasonlóan a fekvőben a burdigálai emelet litorális képződ-
ményei és azok közt a barnakőszéntelepek? 2. Ha megvannak, műrevalók-e és a
bányászkodás számára elérhető mélységben vannak-e?

A 10 — 12 km-re levő diósgyőri, lyukói, sajókápolnai és sajószentpéteri burdi-
gálai korú kőszéntelepek eddigi folytatódása bizonytalan.

A második kérdéssel kapcsolatban kérdés, hogy a burdigálai rétegek fedőjében
a középső- és felsőmiocén rétegeknek mekkora lehet a vastagsága. Igen becses adatokat
szolgáltatnak ezzel kapcsolatban a környező fúrások. A miskolci Acéldrótkötél és Drót-
árugyár telepén innen 6 km-re mélyített vízkutató fúrásban a tufasorozat 68,95 m
vastag és 56,83 m mélységben kezdődik. A miskolci Zenepalota előtt mélyített f lírásban
32 m vastag a tufa. A 7,5 km-re levő Szikszó 10-es fúrás 289,4 m mélyen még mindig
csak az alsópannonban állt le. A sajószentpéteri Nagykorcsolyás-hegyen a középső-
miocén tufa Schréter szerint [9] 10 — 15 m. Szendrőládtól délre a riolittufa a fel-
színre bukkan. Vastagsága 20 — 30 m-re becsülhető. Keletre 22 km-re Monoknál viszont
150 m mélyen még mindig a tufasorozatban haladt a fúró. Sőt a miskolci, volt
villauytelepi strandon fúrt 627,80 m-es artézi kútbau a tufaösszlet a nehezen kiér-
tékelhető iszapminták alapján határozva több mint 500 m volt (30 — 534 m-ig).
A burdigálai kőszéntelepek jelenléte esetén, rentábilis bányászatuk — várható mély-
ségük miatt — aligha remélhető.

A szarmata riolittufa ezen a keskeny, 2—2,5 km hosszú kibukkanásán kívül
felszínen sem a térképezett területen, sem a közelben nem található. Észak felé kb.
10 — 12 km-re a Boldvától északra jelent meg újból. Közben csak pannóniai rétegek van-
nak imitt-amott a felszínen. Nyugat felé a fentebb említett fúrásokban is pannóniai és
pleisztocén képződmények fedik. Dél felé a felszínen szintén nem található. Itt tehát
vagy kiemelkedő rögökről, vagy egy törések által többé-kevésbé megbontott antikliná-
lisról van szó. Mindenesetre mélyebb rétegek szigetszerű kibukkanásával állunk szem-
ben, ahol esetleg remélhető a kőszéntelepek jelenléte, de bányászkodás szempontjából
aligha elérhető mélységben.

A riolittufák fedőjében az alsópannóniai alemelet képződményei
helyezkednek el. A Boldva partján ezek a rétegek kimaradnak és a tufákra közvet-
lenül teraszkavics települ.

Az alsópannóniai rétegeket Rozlozsnik a Hernád-partról említi [5], Innen
az alábbi faunát írta le : Congeria subglobosa P a r t s c h, Congeria cfr. spathulata
Partsch, Congeria czjzeki Horn, Congeria partschi C z j z e k, Limnocardium
cfr. brunnense M. Horn, Limnocardium cfr. soproniensis V i t., Limnocardium cfr.
conjugens Partsch, Unió atavus Partsch, Melanopsis ( Lyrcaea) vindobonensis
Fuchs, Melanopsis (Lyrcaea) bonéi Fér., Melanopsis (Lyrcaea) martiniana Fér.,

418

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

Melanopsis (Lyrcaea) pygmaea P a r t s c h, Neritina cfr. mariae Handm., Helici-
gona (campylaea) cfr. orbovbis S o ó s.

Alsódobszán a Felsőhegytől nyugatra a Rozlozsnik -féle lelőhelyen* a
feltárás legtetején, durva homokban és szürke, ill. sárga meszes agyagban több új alakot
sikerült gyűjteni :

Prosodacna schmidti Horn., Congevia indet, Limnocarcium vaviecostatum Vit.,
Limnocardium efr. penslii F u e li s, Melanopsis vindobonensis F u c h s.

Sóstófalvától északnyugatra a Hernádparton a feltárás legalján kemény márgá-
ból és az alatta levő szürke homokkőből az alábbi fajok kerültek ki :

Congevia czjzeki Horn., Congevia spathulata P a r t s c h, Limnocardium sp.,
Melanopsis vindobonensis Horn., Melanopsis indet, Ostracoddhé]ak. (gyakoriak).

Őcsalános — Ófalutól nyugatra pedig a Hernád-part egyik vízmosásából Limno-
cardium vaviecostatum V i t., Limnocardium sopronense Vit. került elő.

A Nagyrépás és Tetétlen között, Megyaszótól ÉK-re az észak felé lefolyó vízmo-
sásban a Nagyrépás tető oldalában levő feltárás pannon rétegsorát Rozlozsnik
szintén az alsópanuonba helyezi a Melánia ( Melanoides) vásárhelyi Hantk. lenyo-
matai alapján. A vele határos, de kövületmentes paunonrétegek bizonyára szintén az
alsópannonba sorolhatók.

Megvannak az alsópannóniai rétegek az 1 950. nyarán mélyített Szikszó 1 0. fúrás-
ban is. A fúrás 289,4 m mélyre hatolt. Kezdő .pontja lcb. 124 m-re van a tenger színe
felett. Kétszer liarántolt fás barnakőszén sávokat, majd legalul egy 1 m vastag, kissé
agyagos, fás barnakőszén-telepet ütött át. Ez alatt 246 m-től faunás, csillámos, meszes
agyagban (284,71 m-ig), majd szürke, durva homokban (288 m-ig) haladt a fúró. A víz-
öblítéses fúrásban a maradványok ugyan összezúzva, szinte meghatározatlan állapotban
és kis mennyiségben kerültek napvilágra, de gondos iszapolási eljárás után mégis meg-
állapítható volt,

1 . hogy e rétegekben Limnocardium sp.-ek héjtöredékei vannak,

2. hogy — éppen úgy, mint a Hernád-parti barnakőszén telep fekvőjében, itt is
igen gyakoriak a szinte átlátszó Ostracoda-teknők,

3. hogy a kb. 1 m-es kőszéntelep és a fekvőben levő kb. 40 m-es kövületes, limnocar-
dirnnos agyagsorozat és az alatta’ következő Melanopsis vindobonensis H ö r n. -tartalmú
laza homokköves sorozat meglepően megegyeznek a Hernád-parti rétegsorozattal. Ez
utóbbi alsópannóniai volta vitathatatlan. Kérdéses azonban a fedőjében levő kövületmen-
tes (csak gyér Ostraeodákat tartalmazó), fásbarnakőszenet magábazáró rétegösszlet kora.

Viszont a felső borsodi fás barnakőszén-telepek alsópannóniai volta szintén bizo-
nyított [11]. Szendrőn, Ormospusztán, Rudabányán a fás barnakőszén-telepek mellől
jellemző fauna került ki :

Congevia ornitopsis Brus., Melanopsis ( Lyrcaea ) impressa (K r a u s s ) var.
bonelli Sism., Melanopsis (Lyrcaea) sturi Fuchs, Mastodon longirostris Kaup,
Hipparion gracile Kaup.

Hangács közelében Scliréter [12] az ottani homokos és agyagos rétegekben
Melanopsis fossilis (mavtiniana)-t talált. Ennek alapján a szikszói lap északnyugati
és nyugati részén levő pannont is az alsópaunonba helyezi. Ugyancsak alsópannon a
görömbölyi téglagyár szürke agyagja a Congevia partschi C z j z. és Melanopsis impressa
(Kíauss) var. bonelli S i s m. alakokkal. E rétegeket az alsópannóniai alemelet
legfelsőbb tagjának tekinti.

Ezen adatokat egybevetve a faunás alsópannon fölé települő fás barnakőszenet
tartalmazó rétegeket a területtel szorosan érintkező alföldi sorozattal kell összeliason-

* Rozlozsnik .bizonyára tévesen mondja Nagydobszánák (ez éppen Felsődobsza neve) ahol
ősmaradványt nem találni. Felsorolási sorrendje is Alsódobszára utal.

Radnóty: Adatok Szikszó, Megyaszó környéke földtanához 419

lítani és nem a szinte teljesen elzárt medencébe települő felső-borsodi üledékekkel. A
A Szikszó 10. fúrás azt bizonyítja, hogy a pannóniai sorozat itt már jelentős vastagságot
ér el, hiszen 284,71 m-ben még mindig csak az alsó alemelet tetején vagyunk.

Ennek alapján a felsőpannon jelenléte feltételezhető Szikszó környékén
és tekintve annak jelentős vastagságát, határát meglehetősen távolra nyugat, észak-
nyugat, de különösen észak és északkelet felé kell tolni. Nyugatabbra mindenütt még
fiatalabb pannonrétegek jelenlétével kell számolunk. Bizonyítják ezt az Alsóvadász
és Szikszó mellett megállapított fás barnakőszén-előfordulások. A két alemelet képződ-
ményeit térképileg különválasztani a rossz feltárási viszonyok miatt lehetetlen. Hozzá-
vetőlegesen azonban a határ valahol a nyugati dombsorozat vízválasztójától nyugatra
húzható meg.

Ha megkíséreljük a Hernád alámosása következtében csuszamlások (suvadások)
tömegével borított meredek Hernád-parton a 2. képződmény határát követni, akkor
délről kiindulva először Ocsalánosnál következtethetünk a határszintre. Itt megvan a
kövületes agyagréteg, a határ felette 140 — 150 m-re lehet a tenger színe felett. Ugyan-
ebben a magasságban kell keresnünk Sóstófalvától északkeletre a Hernád-parton, ahol
már a kövületes agyag alatt a kövületes homokkő is megvan. Kőszénkibúvás az előbbi
két helyen nem volt. De van a Felhegy alatt, hol 1949 — 50 telén bányászkodással is
kísérleteztek. A helybeliek állítása szerint 15 m-re hajtották a tárót. A kőszénréteg
50 cm átlagvastagságúnak bizonyult. A kezdetleges eszközökkel megindított bányász-
kodás a táró beomlásával fejeződött be. A határ itt már 200 m körül állapítható meg.

Még északabbra Alsódobsza magasságában újabb elhagyott bánya tanúskodik
a kőszén jelenlétéről. A határ itt újra veszít magasságából, a tenger színe fölött kb.
160 m-re lehet. Az alsódobszai Felsőhegy magasságában már 150 in körül van a határ,
itt csak fekvő kövületes rétegek jelzik lefutását. Kissé északabbra a kőszenes határsáv
1 40 m-ig (t. sz. f .) süllyed. Itt az összletben 2 vastagabb és köztük 2 vékonyabb fás barna-
kőszénréteg van. A 2 vastagabb telep közötti távolság 5 m. Az alsó telep 67 cm vastag,
fekvőjében 30 cm barna agyag van. Szelvénye a következő :

a) 10 cm barna kőszenes agyag

b) 12 cm fekete, agyagos kőszén

c) 4 cm sárga agyag gipszkristályokkal

d) 12 cm fekete, kissé agyagos kőszén (leveles)

e) 5 cm vörösbarna agyag

f) 12 cm agyagos, fekete kőszén

g) 10 cm sötétbarna szenes agyag

h) 30 cm barna agyag

A Sajómelléki Szénbányák központi laboratóriuma elvégezte a d) és f) jelű barna-
kőszenek elemzését. Ennek eredménye a következő :

d) jelű fés barna f) jelű fás barna
kőszén kőszén

Nedvesség 12,50% 13,50%

Hamu 7,93,, 34,12,,

Fűtőérték 3971 cal. 2120 cal.

Égésmeleg 4278 ,, 2352

Kén 3,38% 3,57%

Hidrogén 4,45,, 2,95,,

Sem a vastagság, sem a minőség nem üti meg a hasznosíthatóság mértékét. Nincs
kizárva azonban, hogy máshol előnyösebbek a viszonyok. A három félbehagyott bányász-
kodási kísérlet ezt azonban inkább cáfolja.

A kőszénréteg kíséretében szép gipszkristályok gyűjthetők. A fekiiben 3 m szürke,
mészmentes agyag, 10 m sárgásszürke homok következik.

420

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

Északabbra a kőszéntelepek el vékony ódnak és majdnem elérik a Hernád szint-
jét. Az alsó- és felsőpannóniai képződmények közötti határ pedig 120 — 130 m-re süllyed,
még északabbra pedig eltűnik a Hernád szintje alá. Nagykinizs magasságában újból
180 — 190 m magasságban tűnik fel. Itt barnakőszenes agyag alatt halad tova. Délről
észak felé haladva tehát 140 — 150 m-ről 200 m-ig emelkedik, majd 160, 140, 130 — 120
m-ig süllyed, hogy még északabbra újból 180 — 190 m tengerszínt feletti magasságokig
emelkedjék.

Az ó pleisztocén kavicsterasznak csak a roncsait lehet meg-
lelni területünkön a folyók árterének nívója felett 50 — 60 m-re. Kavicslerakódásainak
maradványai megvannak a Rednek-völgyben, a Kőkosár tanya felett 1 kin-re, a Hosszú-
völgy felső szakaszán a 167-es magassági ponttól 400 m-re felfelé, végül a Szikszó — miskolci
minit mellett az líjfalusi Kishegy keleti lejtőjén. Alacsonyabb nívón található kavicsok
esetleg a Kéz A. -féle „közbülső terasz” maradványaiként foghatók fel, de sokkal
valószínűbb, hogy az ópleisztocén „fellegvári” terasznak a későbbi erózió által lejjebb
szállított és ott felhalmozódott kavicsszemei. Ilyen mélyebb kavicsfelhalmozódást
találunk a Hosszú-völgyben két helyen és attól délre.

Az új pleisztocén kavicsterasz már jelentős kavicstömegekből
áll a Boldva (Kis Sajó) balpartján, majd északabbra az igazi Boldva mindkét partján
végig követhető. A kavicsok anyaga kvarc, kvarcit, agyagpala, grafitos karbonpala,
gnájsz, csillámpala, homokkő, andezit stb. Általában jellemzi, hogy a kvarc a hasonló
kavicslerakódásokhoz viszonyítva még nem jut olyan uralkodó szerephez, ami érthető,
hiszen viszonylag rövid volt a hordalékszállítás útvonala.

Az ii j pleisztocén teraszkavicsai az ártéri szint felett 15 — 20 m-re vannak a sajó-
vámosi kastély körül és a falutól délkeletre, Sajópálfalvától délkeletre (riolittufára
települve, fedője lösz), Zbuska-pusztánál és Arnóttól északra és délkeletre.

A teraszkavicsoknak a Vadászi-patak völgyében csak a nyomai maradtak meg
néhány talajjal vegyes előfordulásban az alsóvadászi harangtoronynál és Újfalu-puszta
magasságában a Hegyaljai-kútnál.

Szembeötlő az a különbség, mely a Boldva (Kis Sajó) menti jelentős teraszkavics-
képződmények és a Hernád e szakasza mentén teljesen hiányzó kavicsteraszok között
fennáll. A két folyó közt átmenetet képez e tekintetben a Vadászi-patak. É jelenség
magyarázata abban a körülményben keresendő, hogy a Hernád e szakaszon alsószakasz
jelleget ölt és durva üledékeit már északabbra Pere és Vilmány tájékán lerakta. Ennek
oka valószínűleg a terület Alsódobsza és Sóstófalva körüli részének lassú emelkedése.

A terület legnagyobb részét vörös agyag (nyirok) és lösz borítja.
Helyenként 8 m-es vastagságot is elér. Jellemző, hogy vörös agyag főleg a két nyugati
vonulatban, lösz pedig főképp a Hernádtól keletre található. Ez cáfolni látszik azt a
felfogást, amely szerint a vörös agyag vagy nyirok nem más, mint vulkáni kőzetek
(andezitek, bazaltok) mállási terméke [1]. Ugyanis a löszt hol nyirok alá, hol pedig
nyirok fölé települve találjuk, tehát ugyanabban az időszakban keletkeztek. Mivel a
legkülönbözőbb kőzetekre települ, valószínű az a felfogás, hogy mindkét üledék eolikus
eredetű, csak a lösz füves, steppés területeken rakódott le, a nyirok pedig erdővidékeken
keletkezett [8].

Jelenkori üledékek a folyók (Hernád, Kis Sajó) és patakok (Vadászi, Megyaszói
stb.) ártéri kitöltései és a felszínt majdnem mindenütt borító termőtalaj.

A li egységszerkezeti viszonyok

A jó feltárások hiánya, a negyedkori üledékekkel való fedettség, az uralkodó
pannóniai rétegek gyakori átrétegződése és egyes rétegek kiékelődése és nem utolsó-
sorban a meredekebb partrészletek csuszamlásos (súvadásos) volta nehezítik a

421

R a d n óty : Adatok Szikszó, Megyaszó környéke földtanához

vidék tektonikai megismerését. Mégis egy vető jelenlétére föltétlenül következtethe-
tünk a Hernád keleti partja közelében. Az alsópannon felső határrétegeinek a nívója
között 365,4 m-es szintkülönbség mutatkozik. A fúrásban a határ 165,4 m-re van a
tenger színe alatt, az alsódobszai Felhegyen pedig kb. 200 m-es magasságban. A vető
pontosabb helyére az előbb leírt 2 pont között a meredek keleti Heruádpart enged kö-
vetkeztetni. Ennek egyenes lefutása megszabja azt az ÉÉK — DDNy-i irányt, mely
egyébként a borsodi kőszénvidékuek is uralkodó vetőrendszere. Valószínű, hogy a ve-
tődés vonala nem közvetlenül a meredek part alatt, hanem jóval beljebb a völgy
középvonalát megközelítve fut le.

A Boldva-menti riolittufa-kibukkanásés a Szikszó 10. fúrás közt egy másik jelentős
vetőt kell feltételeznünk. Sajnos ennek a pontos helye és iránya nem állapítható meg a
panuonrétegek feltáratlansága következtében. Csak sejteni lehet, hogy valahol a Vadászi-
patak völgy egyenes lefutású nyugati partja mentén közel É — D-i irányú lehet.

Strausz a középső dombvonulat keleti peremén feltételezi egy vető jelen-
létét [14]. Eehet, hogy ez az előbb emlitett töréssel azonos.

A vidék fejlődéstörténete

A szarmata emeletet megelőző időben — ■ bár erre közvetlen bizonyítékunk
nincs — a környező területek földtani felépítése alapján az alsó- és középsőmiocén
tenger rakta le üledékeit.

A szarmata emelet vulkanizmusát nyomon követte az attikai fázis mozgása,
melynek során a Borsodi medence legnagyobb (különösen déli) része szárazulattá vált,
az Alföldön pedig fokozódott a fokozatos süllyedés és megindult a vastag paunóniai
üledékeknek a lerakódása. Úgy látszik, hogy az alsópannon végéig e terület süllyedése
nagyvonalakban együtt haladt az alföldi süllyedéssel. A felsőpannonban azonban ennek
üteme meglassult az Alföldhöz viszonyítva. Területünk felsőpannonjából szinte teljesen
eltűntek a paunóniai beltenger jellegzetes ősmaradványai. Időnként tőzeglápok alakul-
tak ki, melyek négy fás-kőszenes zóna keletkezéséhez vezettek. Vulkáni tufaszórások,
habár lényegesen kisebb mértékben, tovább folytak az alsó- és felsőpanuonban. Az alsó-
pannóniai tufaszórások nyoma legjobban a Megyaszó 2. fúrásban látszik, bár itt már
jelentős szerepe van a bemosott, másodlagos tufaanyagnak. A felsőpannonban a Szikszó
10. sz. bírásban 210,8 — 217,8 m-ig riolittufás rétegeket harántoltak. Ugyanezen szint
megvan Nagykinizs magasságában a dombháton is.

A felsőpannon üledékek — bár területünkön elég vastagok — észak felé már nem
messze követhetők. Úgy látszik — üledékeiből Ítélve — , hogy előbb csak deltaképződ-
ményekkel, később pedig fluviatilis üledékekkel van itt dolgunk, ami az Ős-Hernádnak
és Ős-Boldvának már ebben a korszakban való kialakulására mutat. A Bükk és Sátor-
hegység déli peremén kimutatott levantei depresszió [17] hasonlókorú üledékeiből
esetleg a terület déli részére is jut. A pannon végén folytak le azok az újabb mozgások,
amelyek előbb gyűrődéseket (KDK — NyÉNy) majd vetőket (ÉÉK — DDNy) hoznak
létre. Az ópleisztocénben már kialakult a jelenlegi folyórendszer ősi hálózata. Az erről
tanúskodó ópleisztocén teraszoknak azonban csak roncsait lehet a terület nyugati részén
megtalálni. Az újpleisztocén mélyebb völgyszintről a Boklva (Kis Sajó) mentén már
összefüggő kavicsvonulatok, a Vadászi-patak mentén pedig csak az egykori teraszok
roncsai tanúskodnak. Anyaguk legfőképpen a Hernád- völgy e szakaszán áldozatul esett
az ó- és újholocénben meginduló élénk denudáeiós periódusnak. Már az új pleisztocén
folyamán a terület nagyobb részben steppés, erdős szárazulat volt, hol jelentős vastag-
ságú lösz és nyirokrétegek rakódtak le. A törések mentén meleg, mésztartalmú forrás
is feltört, amely édesvizi mészkő keletkezéséhez vezetett Szikszótól északra.

422

Földtani Közlöny, LXXXV1. kötet, 4. füzet

Hidrológiai megfigyelések

A terület általában vízellátás szempontjából kedvezőnek mondható. A permeá-
bilis és impermeábilis rétegek gyakori váltakozása ásott kutak számára kedvező elő-
feltételeket teremt. Vízáteresztő rétegek a lösz, a teraszkavics, a durva szemű, esetleg
homokos riolittufa, a pannóniai homok és kavics, a pleisztocén és holocén ártéri homok
és kavics. Vízzáró rétegek a finom szemű riolittufa, pannóniai agyag és homokos agyag,
ártéri agyag és homokos agyag. A nyári hónapokban két helyen tapasztaltam víz-
hiányt : Szikszón és Alsódobsza nyugati részében. Ez utóbbi községnek ez a része
azonban dombgerineen települ. Török M. portáján ásott kútban nyárok alatt
(7 — 8 m) a felsőpannon legalsó tagozatának éppen egy vastag agyag és homokos
agyag sorozata van (12 — 13 m). 20 m mélyen egy állítólag 2 m vastag agyagos fás
barnakőszén réteget kapott, majd agyiig után végre 26 m-ben egy 1 m vastag homok-
réteget, mely-ben azonban jóformán semmi víz nem volt. A község e részének legcél-
szerűbb volna közös erővel a falu nyugati peremén, a Hernád-parton 160 — 170 m-es
magasságban levő elvadult forrást szakszerűen foglalni és vízszükségletét onnan
beszerezni.

Szikszón a ny-ári hónapokban az ártézi kutak hozamának megcsappanása és a
vízszükséglet fokozódása okozott vízhiányt, a város északi és nyugati részén.

Ha a térképezett terület ártézi kútjait számbavesszük, azt tapasztaljuk, hogy a
15 artézi kútból 9 mondható pozitívnak. Ha a geotermikus gradiens adatokat
vizsgáljuk, látjuk, hogy a Szikszó 2. fúrásnál 109 m mélység mellett a víz hőfoka
15,5 C°, geotermikus gradiense 19,7 m. Szikszó 7. fúrásnál 231 m mélység mellett a víz
hőfoka 16,0 C°, számított geotermikus gradiense 38,7 m, de itt számolnunk kell hozzá-
folyó talajvíz hűtőhatásával.

A kutak jelentős hozamcsökkenése gáznyomásra enged következtetni. Külö-
nösen szembeötlő ez a Szikszó 10. sz fúrásnál, hol 100 1 /percről 3-ra csökkent a hozam-
Nem gyúló gázok feltörését pedig több ízben megfigyeltük.

Ha az itt található forrásokat is figyelembe vesszük, melyek különösen a Hernád
meredek keleti partján találhatók nagyobb számban, meg kell állapítani, hogy itt a
legtöbb esetben túlfolyó forrásokról van szó. Ezt bizony-ltja az a tény-, hogy a legaszá-
lyosabb nyári hónapokban (1950. júl. , aug.) jelentős vizhozamuk volt. Csak a főbbeket

említve :

1 . Sóstófalvi bekötőút alatt a Hernád-parton 1 1 /p

2. Alsódobszától nyugatra a Hernád-parton 10 ,,

3. Nagykinizstől keletre 1 ,,

4. Szilágyi tany-ától délkeletre 1,5 ,,

Hasznosítható anyagok

Meg kell említenünk a barnakőszén-előfordulás lehetőségét Sajópálfalvától délre.
Ugyanitt szénhidrogének előfordulása lehetséges. A felsőpannóniai fás barnakőszén
nagy területen szinttartó. Csekély vastagsága és rossz minősége miatt azonban legfeljebb
lokális igény-eket kielégítő bányászkodásról lehet szó.

A Sajópálfalvától délre levő riolittufa alsóbb szintjeit „terméskő” gyanánt épít-
kezéseknél felhasználják. Ugyancsak hasznosítják az újpleisztocén kavicsterasz anyagát
betonkészítésre és útkavicsolásra. Nagykinizstől délkeletre, a térképen feltüntetett
forrástól nyugatra kb. 200 m-re élénksárga, finom szemű, iszap szemnagyságú laza üledék
van, melyet festékföld gyanánt eredmény-esen felhasználtak. A Hernád keleti partján

423

Radnóty: Adatok Szikszó, Megyaszó környéke földtanához

igen változatos homok- és agyagüledékek fordulnak elő, melyek között esetleg lehet
iparilag felhasználható üveggyártás, tűzállótégla-gyártás céljára. így igen finom fehér
kvarchomok van Nagykinizstől délkeletre, a juhászházaktól nyugatra 500 m-re. Jóminő-
ségű agyagot Alsódobszától északnyugatra több helyen lehet látni.

IRODALOM — J1HTEPATYPA — I^ITERATUR

1. Ballenegger R. : A tokaj hegyaljai nyirokról. Földt. Közi. 1917. —

2. Hoffer A.: A Szerencsi sziget geomorfológiája. Külöulenyomat. 1938. — 3.
Horusitzky H. : A Deichsel A. Magyar Acéldrótkötél és Drótárugyár Rt. telepén
mélyített artézi kút. Hidr. Közi. 1924 — 26. — 4. Hörnes M. — P a r t s c li, P. : Die
fossilen Mollusken des l'ertiaer-Beckens von Wien. 1856. — 5. Rozlozsnik P. :
A tokajhegyalja délnyugati részének s a vele dél felől határos sík terület földtani viszo-
nyai. Földt. Int. Évi Jel. 1929 — 32. — 6. Schmidt E. R. : A kincstár csonkamagyar-
országi szénhidrogénkutató mélyfúrásai. Földt. Int. Évkönyve XXXIV. 1931. — 7.
Schréter Z. : Pereces és Sajószentpéter környékének földtani viszonyai . Földt.

Int. Évi Jel. 191 6-ról. 1917. — 8. Schrét er Z. : Adatok a Sajó-medence és a Bükk
déli oldalának geológiai viszonyaihoz. Földt. Int. Évi Jel. 1920 — 23-ról. 1925. — 9.
Schréter Z.: A borsod — hevesi szén- és lignitterületek bányaföldtani leírása. Buda-
pest, 1929. — 10. Schréter Z. : Sajószentpéter környékének földtani viszonyai.
Kézirat, 1948. — 11. Schréter Z. : Szendrő és Edelény környékének földtani viszo-
nyai. Kézirat, 1948. — 12. Schréter Z. : A Boldva és a Sajó völgyétől keletre eső
terület földtani viszonyai. Kézirat. 1949. — 13. Schréter Z. : Pereces, Diósgyőr és
Miskolc vidékének földtani viszonyai. Kézirat, 1949. — 14. Strausz L. : Felvételi
jelentés. Évi Jel. 1933 — 35. — 15. Sümeghy J. : Hernádnémeti és Tiszaluc környé-
kének földtani viszonyai. Földt. Int. Évi jel. 1933 — 35. — - 16. Sümeghy J.: A Győri
medence, a Dunántúl és az Alföld pannóniai üledékeinek összefoglaló ismertetése. Év-
könyv, XXXII. 1939. — ■ 17. Sümeghy J. : A Tiszántúl. Budapest, 1944. — 18.
Szabó J. : Tokajhegyalja és környékének földtani viszonyai. Matli. és Terin. tud.
Közi. IV. 1865 — 1866. Pest. — 19. Timkó I. : A Duna — Tisza közötti liegyrögök és
azok déli lejtőjéhez csatlakozó dombvidék ; a tiszai Alföld, Nyírség és Hortobágy egy
részének talajviszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1911. — 20. Vadász E. : A borsodi szén-
medence bányaföldtani viszonyai 1929. — 21. Vitális I.: A tihanyi P'ehérpart
pliocénkóri rétegsora és faunája. Földt. Közi. 1908.

flaHHbie k 3H3hh io reonorHH onpecTHOCTH cc. Chkco h Menbaca ]

3. PAAHOTH

B 1950 r. aBTop npon3BOAHJi reojionmecKyK) cbeMKy b oi<pecTHOCTii c. Chkco. YcTa-
IlOBHJlOCb, MTO Ha 3T0H TCppiITOpiIH HailAeHHblM Ha nOBepXHOCTH ca.MblM ApeBHIIM 0Őpa30-
BamieM hbjihctch pnojiHTTyij), Ha KOTopou 3aaeraioT oőpa30BamiH HinKHero nanHOHa. Cpe/m
hhx oÖHapyiKHBatoxcH ii yrjiecoAepwamue oöpa30BaHHH. B BepxHeM naHHOHe npeoőjiaraioT
necKii h MHHncTbie necKH c npocJioüKa.Mii őyporo yrjin. flpn stom TOJibKO oöjio.mkh apeBHe-
nneHCToueHOBOH rajiemioü Teppacbi oÖHapyiKiiBaioTCH b stoh o6jiacrn, b to BpeMH Kan Heo-
njieiícToueHOBaH rajieHHan Teppaca hbjihctch őo.aee pasBiiTon. HaKOHen, omicbiBaeTcH 3bto-
poM TeKTOHiiKa h reojTonmecKan iicTopHH AaHHoü TeppiiTopim.

Angaben zűr Geologie dér Umgebung von Megyaszó und Szikszó

E. RADNÓTY

Verfasser hat erwahntes Gebiet im Auftrag dér Firma für bergrrfánnische For-
schungen und Tiefbohrungen geologisch kartiert. Die álteste Formation auf dér Ober-
fláche ist Rliyolittuff, dér miter den Scliicliten des unteren Pannons liegt. Es befinden
sich über den unterpannonisclien Schicliten auch lignithaltige Formationen. Dér obere
Pannon besteht grossenteils aus Sand und sandigem Tón, und fülirt auch etwas Lignit.
Die altpleistozáne Schotterterrassen liegen nur in Bruchstücken vor, indem die jüngeren
Pleistozánterrassen schon grössere Verbreitung habén. Zum Schluss wird die Tektonik
und Evolutionsgeschichte des Gebietes besproclien.

A PERKUPÁI SZERPENTIN ÁSVÁNYTANI
ÉS GEOKÉMIAI VIZSGÁLATA

NEMECZ ERNŐ

Összefoglalás. A dolgozat első része a perkupái szerpentinfajták pontos ásványtani meghatározá-
sával foglalkozik. Kimutatja, hogy a szerpentin tömzs zöme a legújabb W h i 1 1 a k e r -beosztás szerint
lizardit változatból áll, míg a repedéskitöltő változatok klino- és ortokrizotilnak bizonyultak. Anti-
gorit jelenléte kétséges.

A szerpentin átlag 4 — 6% Fe203-t, továbbá ! — 3% ALÓ ,-t tartalmaz. A vastartalom egy része
magnetitből adódik, más része azonban az Al-mal együtt a szerpentin-ásványok rácsába épült. Egy tiszta
klinokrizotil elemzéséből számított kristálykémiai képlet ad felvilágosítást a helyettesítések jellegéről.

Krizotilazbeszt „előanvagból” való fokozatos képződését ismerteti a dolgozat, amely átalakulás
röntgenográfiailag nyomon követhető.

A második rész a perkupái szerpentin eredetével foglalkozik. Kimutatja, hogy szerpentin telér-
diabáz metaszomatózisa útján keletkezett. Az átalakulás során a szerpentin képződéséhez csak Mg-ionra
volt szükség, míg a kovasavat maga a bontási folyamatnak kitett kőzet szolgáltatta. Eközben jelentős
mennyiségű Fe és A1 távozott el, Ca, K, Na ionokkal együtt. A nyomelemek közül dúsult a Ni, Co, Cr,
csökkent a Cu, Ba és Mn mennyisége. A Ni egy része miUerit alakban fordul elő, ami a hidrotermás oldat
csekély szulfidkén tartalmára vezethető vissza. Hasonló folyamatok kedvező geológiai feltételek között,
nagyobb érctelepek keletkezéséhez vezethettek.

Irodalmi áttekintés

A szerpentin-ásványok pontos meghatározása körülményes és nem mindig egy-
értelműen megoldható feladat. Ennek legfőbb oka az, hogy az idetartozó ásványok
kristályszerkezete a lehetséges változatokkal együtt még nem tisztázódott véglegesen
s így a kristálykémiai adatokon nyugvó nevezéktanuk is, az újabb felismerések
nyomán, jelentős és gyakori változáson megy keresztül.

A krizotilazbeszt szerkezetét elsőül Bragg és Warren vizs-
gálta [1930]. Szerintük a szerkezet amfiból kettősláneokból áll, melyet az (OH)hMgGSi4-
On • HaO képlet juttat kifejezésre. 1937-ben Gruner kimutatta, hogy a Bragg
által feltett Cjj/, tércsoport és a Si4Ou láncok esetén az intenzitások nem egyeznek a
számítottal és rámutatott, hogy a szerkezet valószínűleg alaposan különbözik a B r a g g
által megadottól. Warren 1942-ben a szerkezetet újravizsgálta és Gruner
nyomán Si205 rétegekből állóra módosította. Ekkor az intenzitások jól egyeztek, azt
a körülményt pedig, hogy a hOl és Oki típusú reflexiók közül az utóbbiak erősen diffúz
jellegűek, az egymásrakövetkező rétegek illeszkedési zavarával magyarázta.

Az antigorit szerkezetét Aruj a [1945], 1 1 o [1 950], M i d g 1 e y

[1951] és Brindley [1954] a részletekben némileg eltérő felfogással, de lényegében
mint a kaolin szerkezet trioktaéderes módosulatát határozták meg, amelyben Si20-
tetraéderes és Mg(OH)2 oktaéderes rétegek kapcsolódnak egymással. Az antigorit szer-
kezetét e szerzők szerint az elemi cella 1. táblázatban összefoglalt adatai jellemzik.
Az eddigi vizsgálatok szerint úgy látszott, hogy a krizotil csupán rétegeinek szabály-
talan egymásrakövetkezésében különbözik a hasonló szerkezetű jókristályos antigorittól
és röntgendiagramja ennek következtében kialakuló diffúz jellegét az antigorittól
való megkülönböztetésre is felhasználták. Az említett különbség magyarázatául pedig

Neme ez: A perkupái szerpentin vizsgálata

425

Kiefer [1951] a mechanikai roncsoló, vagy a kémiai ionhelyettesítés hatására be-
következő szerkezetromlásra vonatkozó ismert hipotézisét hozta fel.

1. táblázat

1.

2.

3.

4..

a

43,39 = 8 X 5,42 kX

5,32 A

5,29 kX

5,322 A

b

9,238

9,50

9,18

9,219

c

7,265

14,90

7,45

14,53

p

91,40°

101,9°

91,4°

90,0°

Rétegvastagság

7,262

7,29

T,45

7,265

Tércsoport

—

Cm

C63 cm(?)

Textúra

b = szálasság

b = u. a.

réteges

tömör

1. Áruja [1945] Min. Mag. 27(65 — 74)

2. I t o [1950] „X”-ray stüdies on Polimorphism (Tokyo) 160 — 7.

3. Midgley [1951] Min. Mag. 29. (526—530)

4. B r i n (1 1 e y szerint.

További vizsgálatok elindítója volt B a t e s, S a n d, Mink [1950], továbbá
No 11 és Kircher [1951] közlése, mely szerint elektronoptikai felvételek alapján
a krizotilnak belül üres, hengeres szerkezete van, amelyet R o y, D. M. és R o y, R.
[1954] Ge-Mg-szerpentinfázisok mesterséges előállításával és azok elektronmikroszkópi
vizsgálatával is megerősítettek.

E megállapítások után Jagodzinski, Bagchi [1953], majd W li i t-
taker [1955] kidolgozták a hengeres kristályok röntgendiffrakciójának elméletét és
eredményüket a krizotil tényleges diagramjával egyezőnek találták. Kiderült, hogy
a krizotil diffúz reflexiói, melyet Warren hibás rétegilleszkedésre vezetett vissza,
voltaképpen a hengeres kristály diffrakciójának okszerű következménye. A rétegek fel-
liengeredésének okát, az egymáshoz csatlakozó rétegek alaptranszlációinak eltérésében,
ill. az e miatt fellépő feszültségben látják, amelyre már P a u 1 i n g is rámutatott :
a brucit réteg a — b irányú távolságai 7,4%-kal nagyobbak a Si205 rétegekéinél. Nem
nyújtanak magyarázatot azonban arra, hogy a teljesen hasonló szerkezetű antigorit
esetében a felhengeredés miért nem következik be.

A szerkezetvizsgálatok nyomán a szerpentin ásványok korábbi felosztása is
megváltozott. A régebben idesorolt 27 önálló elnevezésű ásványról Selfridge
[1936] kimutatta, hogy azok csupán három röntgenográfiailag elkülöníthető típust
képviselnek (szerpentin, antigorit, krizotil) s így továbbiak meg-
különböztetése felesleges. Lényegében hasonló eredményre jutott DTA és röntgen-
felvételek útján Caillére [1936] is, de indokolatlan a-, /Lantigorit megkülönböz-
tetéssel bonyolultabb felosztáshoz jutott s rendszere háttérbe szorult. B r i n d 1 e y
[1954] külön változatként írja le az ortoantigoritot, majd Whittaker
és Zussman [1956] tovább finomítják a krizotil felosztását és új elnevezés beveze-
tésével (szerpentinváltozat helyett: lizardit), helyesbítik Selfridge hibás

nevezéktanát.

Whittaker felosztása a következő :

| orto-krizotil
krizotil I klino-krizotil
para-krizotil

szerpe ntin

lizardit

antigorit

426

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötél, 4. füzet

A felsorolt változatokat a 2. táblázatban feltüntetett adatok jellemzik.

2. táblázat

a

b

c

J?

Orto-krizotil

5,34 A

9,2 A

14,63 A

Klino-krizotil

5,34 A j

9,2 A

14,65 A

93,16°

Para-krizotil

9,2 A a s

zálasság tengelye

Lizaröit

5,31 A

9,20. A

7,31 A

90°

Antigorit

43, 5 A

9,25 A

7,26 A

91,23°

I. A perkupái szerpentin ásványtani vizsgálata

Az anhidrit -gipsz tömzsön telérszerűen áthaladó szerpentinből a jelenlegi kutató
feltárás három szintjéről gyűjtöttünk mintákat. A tömzs zöme foltosán zöld, ritkábban
élénk kék, bányanedves állapotban fényes felületek mentén széthulló, szobalevegőn
kiszáradva azonban eléggé kemény szerpentinből áll. Ebben hajszál vékony tói 5 mm-ig
terjedő vastagságú erek sűrű hálózata figyelhető meg, azt a benyomást keltve, mintha
a repedések utólagos kitöltése folytán keletkeztek volna. Az erek anyaga szín és szövet
szempontjából rendkívül változatos. Föllelhető rajta az iránynélküli tömör, leveles és
szabad szemmel is durva rostos szövet minden változata. Színük ritkábban fehér, inkább
a zöld, sárga és szürke mindenféle árnyalatát öleli fel. Tüzetesebb vizsgálatra az alábbi
típusú anyagokat választottuk :

Mintatípus A minta jellege

jelzése

P-l világossárga (csaknem fehér) iránynélküli, tömör, repedés-
kitöltő anyag ;

P-2 közönséges zöld tömör anyag (a perkupái szerpen-
tin túlnyomó része) ;

P-3 jól szálasodó azbeszt (repedéskitöltés) ;

P-4 szabad szemmel azbesztszerű, de nem szálasodó anyag ;

P-5 fényes felületű, világoszöld, leveles anyag ;

D-l dobsinai szerpentinből fehér, repedéskitöltő anyag ;

P- 1 7 élénk kék színű, nem repedéskitöltő anyag ;

P-fúrás fehér — zöld, foltos széteső anyag, az aknától ÉÉK-re
kb. 500 m-re levő fúrásból.

a) A minták röntgenvizsgálata

A vizsgálatok célja a szerpentin kőzetben finoman eloszló kísérő ásványok meg-
határozásán kívül elsősorban aimak megállapítása volt, hogy a perkupái szerpentin-
változatok mennyiben sorolhatók be a megadott kritériumok alapján aWhittake r —
Zussma u által megadott típusokba. A porfelvételeket részben a magasabb vas-
tartalom miatt, részben a nagyobb felbontás elérése céljából Fe-sugárzással készítettük,
90 ízt sugarú kamrában, D e b y'e-S cherrer ill. Straumanis eljárással. A d/lW
értékeket kX-ben, a 3. táblázatban foglaltuk össze.

A mintegy 40 megvizsgált minta 3. táblázatban összeállított képviselői a P — 17
nnnta kivételével igen tiszta szerpentin ásványok. A p — 17 minta („kék szerpentin”)
kb. 40% finom eloszlású magnetitet tartalmaz.

A részletes röntgenvizsgálat során kitűnik, hogy a perkupái szerpentinásványok
mindegyikét nem lehet egyértelműen a Whittaker megadta típusokba sorolni.

táblázat

Neme ez: A perkupái szerpentin vizsgálata

427

X

cici

Ph P-í

o d

IM Cl <N Cl <M

o

Cl (N

05 C O

05 t-
05

r- co

X TH

I I

PPM

Cl O
X I>
X ÍN

X O
-+< 05

r- o

h* CO O
CO o CD (N
ifl 1.0 ^ -t

.244
C Cl

>. q

Sm

CO vO
X 05
t- CD

I> CO
CO o

iO lO

UO I-
l- CO
X CD

I— 05 (N t> uO
X CO 05 uo CO
N N O C O

03 o .2- b£4

o o

co o

L.O V.O

MOOON
Ol 05 o> o
Tt CO CO CO

3 I I

í>i r*5

bo bt &
44 44.2

v ^ cfi

44 44 bfl-2 ti 44

rf COO^ X í-

CO C CD (NO

oinTjt't x co

bJj bt I

44 44 44 03

-* 05 CD
CD 05 rHxO
CD^ lO iO -rt<

ci ci cici

CICI

CÍ OÍ

O LO
-t- 05
t- CD

t/3 ^ ^3

13 I

S3 | •

H 03 ^
3~« Ci

O X X

1-0 X o

Cl O 05

(N X X <N O uO
CD Cl -+ l- X 50
COiflMHO®

X © © rH £—

X Cl o *o o
NCONN
CD O ** X

ci ci ci ci ci

vo Cl
10005
rH 03 X

s?

X I> (NHO
r^XO X Cl

XXX —

X_ rH o CD

‘q tö t£ bt bC 03

f.SP 44 44 44 44 44 44 4* ;

Cl Cl Cl Cl Cl Cl Cl Cl Cl Cl

Cl X Cl
X rH x
XXI-

X rt< 05
0X0
in ino

•a © a
■g t:-'3
<;CM

428

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. fiizet

Legjobb egyezést Whittaker adataival a P — 3 jól szálasodó azbeszt adja, amely
csaknem tiszta, legfeljebb igen kevés lizardittal szennyezett k 1 i n o-k r i z o t i 1.
A szabadszemmel azbesztszerííen rostos, de nem szálasodó P — 4 típus, k 1 i n o- és
ortokrizotil keveréke. Valószínű, hogy e két változat összenövése gátolja meg az
azbesztre jellemző kitűnő hasadás kifejlődését. A fényes felületű, leveles szerkezetű
P — 5 anyag a másodrendű bázisreflexió 7,32 kX értéke alapján szintén klino krizo-
t i 1, jelentősebb mennyiségű lizardit szennyezéssel.

A perkupái szerpentintömzs zömét tevő P — 2 minta a legfontosabb reflexiók
alapján lizardit, bár néhány reflexió Whittaker adataitól kevéssé eltér.
A vonalszegénység és a vonalak többségének helyzete azonban a lizardittal jól össze-
egyeztethető. Az iránynélküli tömött P — 1 minta azonosítása ütközik a legnagyobb
nehézségbe, amely egyidejűleg tüntet fel egyezést a Brindle y-féle ortoantigorittal,
a lizardittal és az antigorittal is. Egyúttal a legélesebb röntgenképet is nyújtja, ami
ugyancsak az antigoritra jellemző, de lényeges eltérések miatt inkább önálló változatot
sejttet. Keverék] ellege ellen szól Zussman ama megfigyelése is, hogy az antigorit
sohasem fordul elő krizotillal, vagy lizardittal kevert en.

A röntgenvizsgálatok szerint tehát az előbbiekben jelzett minták a következő
ásványfajtáknak bizonyultak :

P — 1 antigoritszerű (valószínűleg önálló) szerpentin típus

P — 2 lizardit

P — 3 klinokrizotil

P — 4 klino- és ortokrizotil keveréke

P — 5 nagyobb mennyiségű lizardittal szennyezett klinokrizotil

b) DT A - vizsgálat

Az első DTA-görbéket szerpentin ásványokról Caillére készítette [1936],
aki a görbék endo- és exoterm csúcsai által jelzett fázisváltozásokat is értelmezte.
A szerpentinváltozatok pontosabb meghatározására — az antigorit és krizotil meg-
különböztetésére — azonban csak jóval későbben Kourimsky és Satava
1954 igyekezett felhasználni a DTA -görbék felvételének módszerét. Szerintük az anti-
gorit endoterm csrícsa 780 — 800 C° között jelentkezik és így megkülönböztethető a 680 —
700 C° közti endoterm csúcsot nyújtó krizotiltól. A perkupái szerpentinfajták deliid-
ratációs minimuma 720 — 735 C~ közé esik, és megerősítik ezek krizotil jellegét. A lizardit
DTA-görbéje az előbbiekéhez hasonló. Egy P — 1-hez igen hasonló minta endoterm csúcsa
675 C'-on volt, az exoterm csúcs pedig teljesen hiányzott.

A szerpentin ásványok DTA-görbéi a csúcsok helyzete alapján igen hasonlóak.
Nagy változatosság mutatkozik (1. ábra) azonban az exoterm csúcs magassága tekin-
tetében, anélkül hogy ez a körülmény befolyásolná a reakció utáni termék minőségét,
vagy mennyiségét. 850 C°-ig hevített mintákról készített röntgenfelvételek csak
forszteritet mutattak ki, akkor is, ha az exoterm csúcs minimális volt, vagy
teljesen hiányzott. Minthogy e jelenség kielégítő magyarázata nem sikerült, további
részletvizsgálatok feladata annak megállapítása, hogy az exoterm csúcs intenzitása
milyen összefüggésben van az ásványfajta szerkezeti adottságaival és mennyiben érté-
kesíthető a változatok, vágj’ kristályos rendezettség meghatározásában.

c) A szerpentin kémiai összetétele

Teljes kémiai elemzést a P— 12/A, P— 6/A és P— 3 mintákról készítettünk (4.
táblázat) .

N eme ez : A perkupái szerpentin vizsgálata

429

4. táblázat

P— 12/ A

P— 6/A

P— 3

Si0a

39,80

41,04

39,83

MgO

39,96

40,16

39,75

Fe203

2,81

2,24.

3,58

A1203

4,64

4,78

3,82

C’aO

0,99

0,76

0,89

TiO.

—

—

—

NiO

0,03

0,02

0,02

Cr203

0,45

0,33

—

H,0 +

11,48

11,35

12,48

100,16

100,68

100,37

A kémiai elemzés adataiból
kitűnik, hogy a szerpentin leg-
tisztább változatai is jelentős mennyi-
ségű vasat és alumíniumot tartal-
maznak, amely ionok helyettesítés
folytán kerülnek a rácsba. A Ni
0, 1 % nagyságrendben állandó alkat-
rész, ugyancsak a Cr is legtöbbször
kimutatható és rendesen a Ni-t meg-
haladó mennyiségben.

A P — 3 jelű minta elemzéséből
kristálykémiai képletét is kiszámítot-
tuk, 'figyelembe véve azt is, hogy a
minta H20+ tartalma kevesebb az el-
méletinél, vagyis a szerkezetben bizo-
nyos mennyiségű OH- gyököt O2 “ionok
helyettesítenek. A számítás gondolat-
menete a következő volt :

200 400 600 eoo

7. ábra. A vizsgált minták DTA-görbéi. Feltűnő
az exoterm csúcs magasságának nagy különbsége
a különböző mintákban. DTA-curves of sepen-
tine minerals of Perkupa

5. táblázat

Összetétel

Oxigén

mennyisége

Alk. részek
g/ekv. menny.

14,213 neg.
töltésre

Atomszám
elemi cellánként

Si02

39,83%

23,19

2,6524

7,505

1,876

A1,03

3,82

1,79

0,2244

0,634

0,211

Fe203

3,58

1,07

0,1350

0,382

0,124

MgO

39,75

15,77

1,9716

5,585

2,792

CaO

0,89

0,25

0,0318 ■

0,092

0,046

NiO

0,02

0,004

0,0006

0,0016

0,0008

H20 +

12,48

42,074

5,0158

100,37

—11,094

O 30,980

OH 23,568

O + OH pozíciók száma : 9

O/OH arányból O = 5,213

OH = 3,787

6 Földtani Közlöny

430

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

A P — 7 minta (klinokrizotil) kristálykémiai képlete :

®*1>876 -^oa.24 O5.213 (OH’3.787 ^Ig2,792 -^0,087 ^e0,124 ^~\),046 ^0,0008

d) A krizotilazbeszt képződése

A repedéskitöltő szerpentinváltozatok utólagos képződmények a szerpentin
tömzsben. Ezek közül is legfiatalabbnak látszik a krizotilazbeszt, amely a röntgen-
adatok szerint tiszta klinokrizotil. Keletkezésével kapcsolatosan érdekes megfigyelést
tehettünk a perkupái anyagon, amely azt bizonyítja, hogy bizonyos esetben az azbeszt
a P — 5 típusú anyagból fokozatosan alakul ki. Ez. a többnyire lemezes szerkezetű ,,elő-
anyag” előbb szabad szemmel durva rostos szerkezetbe megy át, de az erről készült
forgókristályos röntgenfelvétel még nem jelzi a kristályegyedek valódi irányítottságát.
Fokozatos átmenettel azonban röntgenográfiailag kimutatható orientáltság jelenik
meg a szálak selymes fénye és hasadása nélkül, mely utóbbi sajátságok ismét fokozatos

2

1

2

2. ábra. A szálasság és a rá merőleges sávozottság elrendeződése az anyagban. Jelek: 1. Zöldes szürke,
réteges anyag, 2. leveles-réteges klinokrizotil. 3. durvarostos, röntgenográfiailag nem orientált klino-
krizotil. 4. nemfényes, orientált klinokrizotil, 5. keverten fényes és nem fényes orientált klinokrizotil,
6. fényes szálas klinokrizotil azbeszt. 7. lizardit (P-2 minta). — - Signs : 1. greén-grey stratified matériái,
2. foliated-strat'fied clinoclirysotile. 3. coarse fibrous roentgenographically unoriented, 4. non-lustrous,
oriented clinochrysotile. V mixtúra of lustrous and non-lustrous oriented clinoclirysotile, 6. iustrous
fibres of clinochrysotile asbest, 7. lisardite (sample P-2).

átmenet útján alakulnak ki. A folyamat pontról pontra röntgenográfiailag követhető.
Az azbeszt ilyen kifejlődésének bizonyítéka a kész krizotilazbesztben a szálasságra
merőleges sávozottság is, amely az előanyag levelességének a repedésjárat falaival
párhuzamosan haladó kémiai inhomogenitásából marad vissza (2. ábra).

A krizotil azonban nemcsak ilyen mechanizmus révén keletkezik. Számos azbeszt-
érben, melyek hajszálvékonysággal közvetlenül a tömött szerpentin anyagban (lizardit-
ban) jelennek meg, senuniféle előanyag nem mutatható ki. Aprólékos megfigyelések
ebben az esetben inkább amellett szólnak, hogy a krizotil a repedésben körző oldatokból
leváló Mg(OH)2-ból és kovasavgélből közvetlenül kristályosodik. Mindkét esetben a
képződés valószínű oka az, hogy közönséges hőmérsékleten a klinokrizotil az állandó
módosulat. A keletkezés alacsony hőmérséklete pedig a krizotil hengeres-csöves szer-
kezetét is érthetővé teszi, mert ekkor inkább érvényesül a P a u 1 i u g jelezte feszült-
ség az alaptranszlációiban kissé eltérő Si205 és brucit rétegek között.

N e me ez: A perkupái szerpentin vizsgálata

431

II. A perkupái szerpentin eredete és geokémiája

Bányageológiai felvételek szerint a szerpentintömzs egységes telér alakjában
halad át az anliidrit -gipsz tömegen, csupán néhány rövid elágazást bocsát ki magából.
A telér anyaga is meglepően egységes, amint azt a különböző szintekről vett nagy tömegű
minta vizsgálata igazolja.

Az eredeti kőzet, melyből a szerpentin képződött, alig gyűjthető és csak másod-
szori bejárás után sikerült egy nagyobb tömzs belsejében az eredeti kőzet maradványára
bukkanni.

A kemény, sötét szürkészöld kőzetben szabad szemmel csak az igen apró (leg-
feljebb 2uun) földpátkristályokat ismerjük fel. Feltűnő, hogy a kőzetet
2 — 3 mm szélességű almazöld anyaggal kitöltött erek járják át. Ezek anyagában már
kézinagyítóval tűszerű, feimőtt e p i d o t kristályok figyelhetők meg.

A kőzet pontos meghatározása a nagyfokú elváltozás miatt mikroszkóppal sem
végezhető el közvetlenül. A vékonycsiszolat nagyobb részét erősen elváltozott, néha
csak körvonalaiban jelentkező föl dpát kristály ok foglalják. Bomlásterméke
főleg a klorit, ritkábban szericitre emlékeztető pikkelyek sűrű szövedéke. Némely kris-
tály belsejében epidot szemcsék is helyet foglalnak. Az 1 — 2 mm hosszú és 0,2 — 0,3 mm
széles földpátok, körvonalakból ítélve, sajátalakúak voltak. Nem különültek beágya-
zott, és alapanyaghoz tartozó kristályokra. Ikerlemezesség a bomlástermékek miatt
nem figyelhető meg.

A színes elegyrészeket csak néhány amfibólés a u g i t foszlány képviseli.
Meglepő az olivin teljes hiánya. Az i 1 m e n i t csaknem mindig a jellegzetes kristály-
vázakba tömörülten fordul elő. Legtöbbször tökéletesen leukoxénné alakulva.

A kőzet elbontását új ásványok képződése kísérte. Ennek során oligoklász, epidot,
szerpentin, biotit és kvarc kristályosodott az eredeti alkotórészek rovására.

A második generációhoz tartozó f ö 1 d p á t csaknem kivétel nélkül a régi föld-
pátok szegélyén, mintegy azok folytatásaként növekedett. Teljesen víztiszták, ikerleme-
zekből állók. Összetételük főleg a maxim, szimm. kioltás alapján 25 — 30 An%.

Különösen erőteljes volt az epidotképződés, amelyek 20 — 60 pt- nyi
gömbölyödött kristálykái az első kristályosodási termékekhez tartoznak. Gyengén pleo-
króosak, kémiai elemzésük szokatlanul magas vastartalmat mutat ki. Helyenként a föld-
pát, amfiból belsejében is megtalálhatók, de főleg a kőzet repedései mentén sorakoznak.

A szerpentin ritka bomlástermék, főleg csak amfiból átalakulásaként
képződött.

A biotit erősen pleokróos, teljesen üde, tökéletesen sajátalakú apró kristályok
alakjában, szintén a kőzet repedései mentén képződött. Végül a kvarc rendesen
biotittal együtt lép fel, részben annak belsejében, részben a szélein, kölcsönösen gátolva
egymást a kristályosodásban.

A mikroszkópban kimutatható ásványok és a finomkristályos alapanyag nélküli
interszertális szövet arra enged követ-
keztetni, hogy a szerpentin tömzs ere-
deti kőzete teléralakban meg-
szilárdult diabáz volt.

Bár a kőzet bontottsága miatt a
kémiai összetételből nem vonható pontos
következtetés az eredeti kőzet jellegére,
az analízist a szerpentinnel való össze-
hasonlítás céljából elkészíttettük (B e-
r e c z k y É). (6. táblázat).

A kőzet összetétele az erős bontott-
ság ellenére igen hasonló aSzentpétery
Z s. által ismertetett bükki diabázokéihoz, ami azzal magyarázható, hogy nagy hőmér-
sékletű átalakulás nyomait megtartó kőzetben csupán topokémiai átalakulás ment

6. táblázat

P— 14

P— fúrás

Si02

48,87

34,19

Al2Oa

17,35

1,81

Fe.O,

11,16

6,11

TiO.,

0,66

—

CaO

5,11

7,88

MgO

9.44

33,52

NaaO

0,70

—

K„0

1,80

—

Izz. veszt

4,56

16,74

99,65

100,25

6*

432

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

végbe, ionok jelentős hozzá- vagy elszállítása nélkül. Ezért szerpentin igen ritka bomlás-
termék e mintában s ezzel függ össze, hogy MgO-tartalma nem haladja meg az üde dia-
bázokét. E folyamat a csökkenő hőmérséklettel egyre lényegesebb összetételbeli válto-
zást idézett elő. Egyre inkább előtérbe jutott a szerpentin ásványok képződése és a
fölösleges ionok elszállítása. Végül olyan anyag maradt vissza a telér helyén, amelynek
összetételét a 4. táblázatban összefoglalt elemzések, vagy az 5. táblázatban a P-fúrás
jelű minta kémiai elemzése tükrözi vissza. A folyamat lejátszódásához nagy mennyiségű
Mg-ionra volt szükség (amelynek mennyisége az eredeti kőzet 9°0-a helyett a szerpentin-
ben 30% fölött van), ugyanakkor az Al-és Fe-ionok jelentős része, a Ca-, Ti-, K- Na-ionok
pedig csaknem teljesen eltávoztak a rendszerből. A folyamatot kétségtelenül M g -
ionokat tartalmazó hidrotermás oldatok idézték elő, amelyek
az eredeti diabáz kőzetet metaszomatózis útján szerpentinné alakították.

A főelemeken kívül ugyanezt a felfogást erősíti meg a nyomelemek mennyiségének
változása is. A spektrográf iái adatok (7. táblázat) a szerpentin rendkívül elemszegény-
sége mellett néhány jellemző elemdúsulásra hívják fel a figyelmet.

7. táblázat

P— 1

P— 2

P-fúrás

>Ti

0,1— 0,5

0,1— 0,5

0,1— 0,5

Be

0 < 0,001

0

0

Co

0,03—0,08

0,03—0,08

0,03—0,08

Gr

0,5—3

0,5—3

0,5—3

Mo

0 <r 0,001

0

0

Si

lOx

10 x

10 X

Mg

10 x

l'Ox

10 x

Ca

0,0 x — Ox

0,0 x — 0, x

0,0 x — 0, x

A1

10 X

10 X

10 X

Ba

0 < 0,001

0

0

V

0,003—0,009

0,003^0,009

0,003—0,009

Bi

0<0,01

0

0

W

0 <• 0,07

o

0

Ga

0< 0,001

0

0

Ge

0< 0,001

0

. 0

Au

• 0 <• 0,001

0

0

In

0 < 0,001

0

0

Sr

0< 0,001

0

0

ír

0< 0,01

0 .

0

Cd

0 < 0,005

0

0

Li

0 < 0,05

0

0

Mn

0,05—0,3

0,05—0,3

0,05—0,3

Cu

0,00 x —

0,00 x —

0,00 x —

As

0<0,01

0

0

Na

0<0,1

0 0,1

0 0,1

Zn

0<0,01

0 0,1

0 0,1

Sn

0 < 0,001

0

0

Pb

0< 0,001

0

0

Pb

0<0,01

0

0

Ag

0< 0,001

0

0

Ta

0 < 0,05

0

0

Ti

0,01—0,05

0,01—0,05

• 0,01—0,05

Zr

0<0,01

0

0

Neme ez: A perkupái szerpentin vizsgálata

433

A 33 elemre kiterjedő vizsgálat a főelemek figyelmen kívül hagyásával mindössze
6 elemet mutat ki, melyek a diabázbau mutatkozó átlagos mennyiségükhöz viszonyítva
nagyobb vagy kisebb koncentrációban jelennek meg.

Dúsuló nyomelemek

Cr Co

Mennyiség R a n k a m a — S aliama

szerint gabbróban : 340 g/t 79 g/t

Nagyságrend Perkupán 5000 — 30000 g/t 300 — 800 g/t

Csökkenő mennyiségű nyomelemek

V Cu Mn Ba

Mennyiség gabbróban 56 g/t 149 g/t 0,15% 60 g/t

Nagyságrend Perkupán 30 — 90 g/t 1 — 10 g/t 0,05% 10 g/t

/

A Ni-tartalom eloszlása néhány mintában (polarográfiai meghatározás, pontosság ± 5%)

P — 14 eredeti kőzet 0,1% P — 6 0,044%

P-fúrás 0,206 P — 17 kék szerpentin 0,31

P — 12 tömött zöld szerpentin 0,294 P — 30 nagyobb átlag 0,214

A metaszomatózis során a Gr, Co és Ni mennyisége növekedik. A Cr és Ni ugyanis
hidroszilikát alakjában megkötődik, noha a teljes Ni-tartalomnak mintegy fele Hor-
váth T. és Vágó E. szerint millerit alakban van jelen. A V nagyjából változatlan,
a Cu, Mn, Ba mennyisége pedig két nagyságrenddel csökken.

A perkupái szerpentinképződés előbbiekben vázolt menete valószínűvé teszi,
hogy ehhez hasonló folyamatok kedvező geológiai feltételek között metaszomatikus
vasérctelepek képződésére vezethetnek, amelyekben szerpentinképződés során elszállí-
tott Cu, Mn, Ba stb. ionok ásványai is megjelenhetnek.

A gömöri, főleg határon túli metaszomatikus érctelepek és ezek közelében levő
bázisos kőzetek indokolttá teszik, hogy a sziderit, esetleg magnezittelepek keletkezésé-
nek tanulmányozásakor mérlegeljük az ismertetett folyamat esetleges szerepét is.

IRODALOM — JIMTEPATYPA — UTERATUR

1. Warren, B. E. — W. L. B r a g g : The structure of ehrvsotile H4Mg3Si209.
Z. Krist. 1930 — 31. - — 2. Gruner, J. W. : Notes on tlie structure of serpentines. Am.
Min. 22. 1937. — 3. Warren, B. E. : X-ray study of chrysotile asbestos. Am. Min.
27. 1942. — 4. M i d g 1 e y, H. G. : A serpentine mineral from Kennack Cove, Eizard,
Cornwall. Min. Mag. XXIX. 1951. — 5. K i y o u r a, R. Y. Ito : Study on thermal
transformation in synthetic and natural serpentines. (japánul) Ref : B. C. S. 1954.
Abstract 1119. — 6. S. C a i 1 1 é r e : Contribution a l’étude des mineraux des serpentines.
Bull. Soc. Franc. Min. 59. 1936. — 7. B a t e s, T. F. etc. : Tubular crystals of chrysotile
asbestos. Science. 111. 1950. - — 8. N o 1.1, W. — H. Kircher : Über die Morpliologie
von Asbesten und ihre Zusammenhang mit dér Kristallstruktur. Neues Jhb. Min. Monats-
hefte. 1951 . — 9. R o y, D. M. — R. R o y : An experimental study of the formation and
properties of synthetic serpentines etc. Am. Min. 1954. — 10. Jagodzinski, H. — S.
N. Bagchi: Die gerollte Struktur des Chrysotils. Neues Jhb. Min. Monatshefte. 1953,
— 11. Whittaker, E. J. W. : The diffraction of X-rays by a cylindrical lattice I.
Acta Chryst. 7. 1 954. — 1 2. K i e f e r, Ch. : Notes sur quelques minéraux rares du groupe
des phyllites. Bull. Soc. Franc. Miner. Crist. EXXVI. 1953. — 13. S e 1 f r i d g e, G. C. :
An X-ray and optical investigation of the serpentine minerals. Am. Min. 21. 1936. — - 14.
Whittaker, E. J. — J. Zussman: The characterization of serpentine minerals
by X-ray diffraction. Min. Mag. XXXI. 1956. — ■ 15. Kourimsky, J. — V. Satava:
Prispevek k urcováni nerostu skupiny serpentinu. Sbornik Nár. Muz. X. B. 4. 1954. —
16. Szádeczky E.: Geokémia. Akad. Kiad. 1955. — 17. P a n t ó G. — F öldváriné
V o g 1 M. : Nátrongabbró a Bódva völgyben. F. I. Évk. XXXIX. 3. 1950. — 18. S z e n t-
pétery Zs. : A déli Bükk hegység diabáz és gabbrótömege. M. All. Földt. Int. Év-
könyve. XLI. köt. 1. füzet.

Ni

158 g/t

1000—5000 g/t

434

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

Mineralogical and geochemical investigation of serpentine of Perkupa, N- Hungary

E. NEMECZ

The first part of the paper deals with the precise mineralogical determination
of the serpentine. It is demonstrated that according to Whittaker’s classification the
búik of the serpentine stock is composed of lizardite w hile the varieties of fissure —
filhngs prove to be dino-, and orthochrysotile. The presence of antigorite is doubtful.

The serpentine contains on the average 4—6% Fe203 and 1 — 3% A1203. One
part of the iron content derives from the magnetite, bút another part of it, together
with A1 is built in in the lattices of serpentine minerals. A crystal-chemical formula
calculated from the analysis of a pure chrysotile gives information as to the character
of the substitutions.

The successive formation of ehrysotil ashes — as detected roentgenographically
from a ”pre-existent substance” is demonstrated.

In the second part the genesis of serpentine of Perkupa is discussed. The serpentine
is originated by the metamorphosis of a dyke diabase. During the metamorphosis to the
formation of serpentine there was only needed Mg, w hile Si02 was produced by the
process of decomposition of the rock itself. During this time considerable Fe and A1
is removed together with Ca, K and Xa ions. From among trace elements Xi, Co, Cr
enriched and Cu, Ba, Mn content decreased. One part of Xi occurs as millerite \\hich
is attributed to the low suliidé content of the hydrothermal solution. Such process
under favourable geological conditions may lead to the formation of considerable őre
deposits.

kísérlet a mélységtől függő

TÍPUSVÁLTOZÁS MEGÁLLAPÍTÁSÁRA
A BOURNONIT PÉLDÁJÁN

TOKODY IASZI^Ó

A

Összefoglalás. Két lelőhely bournonitján végzett vizsgálatokból kiderült, hogy a kristályok
termete, alakzata és ikerképződése a szintmélységtől függ.

A bouríionit a hidrotermális telepképződések későbbi, viszonylag kis hőmérsék-
leti szakaszaiban válik ki. Baia Maré (Nagybánya) és Baia Sprie (felsőbánya) érctelérein
aránylag gyakori ásvány. A nagybányai Kereszthegy három szintjéről származó
kristályok tanulmányozásából következtetéseket sikerült levonni a bournonit terme-
tének, alakzatának és ikerképződésének változására a mélységtől függően. K megálla-
pítások érvényesek a felsőbányái bonmonitra is.

A nagybányai Keresztliegyi-bányából származó bournonit kristálytani sajátságait
Schmidt S. tanulmányozta [1], Valószínűleg a VI. szintről származó bournonit
kristályok. Kísérőásványai : szfalerit, galenit, kalkopirit, antimonit, pirít, barnapát és
kvarc. A barnapát apró kristályai között található bournonit igen fényes, oszlopos
kristályokban jelenik meg. Az antimonit társaságában levő bournonit -kristályok nagyob-
bak és az előbbiekkel ellentétben vastag táblásak, lapjaik kevésbé tökéletesek. A meg-
vizsgált négy kristály közül három a rövid-oszlopos, egy a lapos-táblás típusba tartozik.
Az oszlopos kristályok kivétel nélkül ikrek, mégpedig kettő négyes- egy meg ötösiker.
A lapos-táblás kristály prizmazónája erősen fogazott az a (100) és m (110) ismétlődése
miatt ; a kristály egyszerű, nem iker. A két típus kristályain Sch m i d t S. 23 formát
határozott meg, éspedig

a (100)

d (160)

a (02i)

b (010)

z (201)

n (011)

c (001)

C (503)

g (221)

e (210)

o (101)

y (111)

m (1 10)

x (102)

p (223)

f (120)

e (103)

u (112)

0 (140)

X (031)

V (H3)

O (213)
v (211)

Az 1943. évben Nagybányán igen szép bournonit -kristályokat gyűjtöttem, a
Kereszthegyi-bánya VII. és IX. szintjéről.

A VII. szint bournonit -kristályai olyan telérkőzeten keletkeztek, melynek vaskos
kvarc tömegében főleg pirít és kalkopirit, kisebb mennyiségben galenit és szfalerit talál-
ható. A darab üregeit szürkés kvarckristályok bélelik ki. A kvarckristályokra telepedett
a bournonit. Helyenként a kvarcot és olykor a bournonitot is aprókristályos, enyhén
rózsaszínű barnapát vonja be.

436

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

A IX. szintről származó kvarcos telérkőzetben behintve pirít és kalkopirit ismer-
hető fel. Erre durvaszemcsés, fehér kalcit települ a darab egy részén hasadékkitöltésként.
Vagy a kalciton, vagy közvetlenül a szintelen, máskor fehér, illetve szürkés kvarckris-
tályokon találhatók az olykor mind a két végükön kifejlett bournonit-kristályok, melyeket
helyenként apró, vörösbarna, illetve fekete szfalerit-kristályok kísérnek.

A kvarcon elszórtan helyezkednek el az egyszerű kombinációjú piritkristályok,
amelyek fonná4 megegyeznek a Zimányi - illetve T o k o d y -tói leírt kristályala-
kokkal [2],

A darab felületét fehér dolomit (aukerit) kristályok borítják, melyek gyakran
a boumonitra is rátelepednek. Általában a dolomiton ülnek a kicsiny szfalerit-kristályok,
egyszer-másszor azonban a bournoniton is fellelhetők.

A tanulmányozott két bournonitos darab ásványtársasága tehát eltérő, de eltérő
- — mint látni fogjuk — a bournonit-kristályok termete és alakzata is.

A VII. szintről két kristályt mértem. Az egyik kristály méretei : hosszúság a
c-tengely irányában 3 mm, vastagság 3,5 mm, a kristály tehát táblás. A másik kristály
hossza 1,5 mm, vastagsága 0,5 mm; a kristály oszlopos.

A IX. szint kristályai kivétel nélkül határozottan oszlopos tennetűek. A darabról
leválasztott három kristály mérete : hosszúság 2, 3 és 1 ,5 mm, vastagság — ugyanabban
a sorrendben — 1,5, 1,^5 és 1 mm. E nagyság-adatok a már mérésre leválasztott kris-
tályokra vonatkoznak. A kristályok oszlopos termetét bizonyítja három — a darabon
könnyebben hozzáférhető — kristály mérete, ezek hosszúsága 1 2, 8 és 9 mm és megfelelő
sorrendben a vastagsága 1,5, 2 és 1 mm.

Schmidt oszlopos kristályainak mérete: 1, 1,5, 1 mm hosszúság és 0,67,

0,8, 0,75 mm vastagság; táblás kristályának mérete pedig: 1,4 mm hosszúság és 2,6
mm vastagság.

A VII. és IX. szintről mért 5 kristályon a következő 37 kristályalakot állapítottam

meg :

a (100)

f (120)

(720)

* (557)

b (010)

a (230)

(610)

* (334)

c (001).

V' (560)

* (5,5.19)

(20.20.21)

n (011)

m (1 10)

(449)

y (111)

* (13.0.14)

* (650)

* (338)

* (11.11.10)

o (101)

k (540)

* (10.10.21)

K (554)

L (150)

(950)

u (112)

* (358)

0 (140)

e (210)

S (559)

i (130)

* (940)

E (558)

(6. 13.0)

* (730)

p (223)

Schmidt S. 23 kristály alakj a közül tizenegyet sikerült újra megtalálnom,
ellenben a bournonitra 10 általában új alakon kívül a kereszthegyi boumonitra 13
újabb formát határoztam meg s így a nagybányai Kereszthegyi-bánva bournonit kris-
tályalakjainak száma : 48.

A formák meghatározására szolgáló szögértékek igen jól vagy kitűnően egyeznek
a számítottakkal és egyes — néha nem is gyakori — kristályalakok mért és számított
szög ért ékei is kitűnően egyeznek.

A kereszthegyi bournonit általam mért kristályai kivétel nélkül ikerkristályok,
éspedig hármas illetve négyes ikrek.

Tokody : Kísérlet a mélységtől függő típusváltozás megállapítására

437

A bouruonit új formáinak szögadatai :

mért

számított *

± A

(13.0.14) : (001)

—

41° 40'

41° 36' 02"

0°

03' 58"

: (100)

=

48° 52'

48D 23' 58"

0°

28' 02"

(650) : (010)

=

52° 13'

51° 59' 11"

0°

13' 49"

(940) :

=

67° 02'

67° 22' 10"

0°

20' 10"

(730) :

=

68° 06'

68° 06' 0"

0°

00' 0"

(5.5. 19) : (001)

■ ==

19° 10'

19° 02' 13"

0°

07' 47"

(338) :

=

26° 18'

26° 10' 45"

0°

07' 15"

(10. 10.21) :

=

32° 12'

31° 58' 31"

0°

13' 29"

(557) :

=

43° 35'

43° 07' 09"

0°

27' 51"

(11.11.10) :

= '

55° 13'

55° 15' 37"

0°

02' 37"

(358) : (112)

7° 56'

7° 49' 52"

0°

06' 08"

: (101)

=

36° 22'

36° 05' 52"

0°

16' 08"

* V. G o 1 d s c li m i d t értékeiből számítva.

A véglapok közül, az a( 100 és b(010) közel egyenlő nagyok, olykor a [001] öv leg-
nagyobb lapjai. A szokott kifejlődésben alakulnak ki, az a(100) fényesebb, mint a b(010)
és az o(101) közelében rostozott. A c(001) nagy lapjainak felülete egyenetlen, görbült
felszínét gyakran a nem egy síkban fekvő ikeregyének zavarják.

Az első prizmafajták közül egyedül az n(011) jelent meg középnagy lapokkal.

Két második prizmafajta lépett fel. Az egyik a bournoniton közönséges o( 101).
A másik az új *(13.0.14) az előbbi vicinálisának tekinthető, ámbár tőle 2J06’58”-cel
tér el. A forma csak egy kristályon és csak egy lappal fejlődött ki ; bizonytalan.

A harmadik fajta prizmák nagy számban szerepelnek. Mindenkor keskeny és több-
nyire függőlegesen rostozott lapok. Egy kristályról sem hiányzik az m(110).

K(540) és a (230) két kristályon alakult ki egy-egy lappal. Az a(230) kétségtelen
megállapítása különösen nehéz, mert ikerösszenövés esetén más ikerhelyzetben levő
prizmalapokkal azonosítható 7], A Kereszthegyi-bánya bonrnonitján az m(110) és
0(140), illetve 0(140) és rp( 560) között jelent meg. Hasonlóképpen két kristályon
lépett fel az E(150), 0(140), f( 1 20), e(210).

Csak egy-egy kristályon alakult ki általában egy lappal az i( 1 30) , (6.13.10),
y)(560), (950), (720), (610). Ezek nem gyakori formák. A (6. 1 3.0)-t Miers állapí-
totta meg Xeudorf és Herodsfoot Mine bournonitján, szintén ő figyelte meg ugyancsak
Herodsfoot Mine-ről az (560) és Servozról a (610) alakot [4]; az (560) a felsőbányái bour-
noniton is előfordul [8]. A (950) T e r m i e r vizsgálataiból Peychauard (lsére) bour-
nonitjáról ismeretes [5], a Kereszthegyi-bánya egyik kristályán 3 lappal fejlődött ki.

A (720) először Őradna bournonit járói vált ismeretessé [6], majd i elsőbányáról
is sikerült kimutatni [8].

Új harmadik fajta prizma a *(650), *(940) és *(730).

A *(650) egy kristályon az m(110) és k(540) között fejlődött ki ; keskeny lapja
sima, tükrözése jó. A mért és számított értékek egyezése kielégítő. A forma biztosnak
tekinthető.

A *(940) egy kristályon alakult ki. Függőlegesen rostozott lapja keskeny; tük-
rözése halvány, ezért mért és számított értékei között kissé nagy az eltérés. A forma
kétes.

A *(730) középnagy lapja függőlegesen rostozott. Tükrözése jó. Mért és számí-
tott értékei kitűnően egyeznek. A forma biztos.

A Kereszthegyi-bánya bournonitján szereplő bipiramisok — egy kivételével —
főradiális övbe tartoznak, közöttük a leggyakoribb a minden kristályon megfigyelhető
u( 1 12). Nagy lapjai igen jól tükröztek. A többi bipiramis keskeny lapokkal alakult ki.

438

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

A (449) alakot M a u r i t z a pulacayoi boumoniton figyelte meg s a kétes fonnák
közé sorolta [7], A Kereszthegyi-bánya egyik boimionit-kristályán keskeny, sima, kitű-
nően tükröző lappal biztosan megállapítható : mért és számított szögértékei tökéletesen
egyeznek. Szintén csak egy-egy kristályon egy lappal lépett fel a *(334), (20.20.21)
és K(554).

A *(334) nem gyakori ; a biztos fonna keskeny lapja jól tükrözött.

A (20.20.2 1 ) alakot Miers mint bizonytalan formát Endellionról írta le [4],
A Kereszthegyi-bánya egyik kristályán kitűnően tükröző, igen keskeny lappal jelent
meg. A K(554) keskeny lapja jól tükrözött.

Két-két kristályon lépett fel az S(559), E(558) és p(223). Az S(559) alakot először
Miers Herodsfoot Mine kristályán észlelte. Az egyik kereszthegyi kristályon egy
gyengén tükröző, a másik kristályon négy jól tükröző lappal fejlődött ki. A p(223) egy,
illetve két gyengén tükröző lappal volt megfigyelhető.

A megvizsgált kristályokon 6 új bipiramist állapítottam meg. Két fonna, az
*(5.5.19) és a *(557) abba az (551) sorba tartozik, melyből eddig az S(559), E(558)
és K(554) ismeretes. Mindkét fonna csak egy-egy lappal jelent meg. Az *(557) halványan
tükröző lapja p(223) és *(334) közti élet tompította ; mért és számított szögértékei
kevésbé jól egyeznek, ezért a *(557) egyszerű indexe ellenére bizonytalan.

A *(5.5.19) a c(001) és (449) között alakult ki. Keskeny lapja jól tükrözött.
Mért és számított szögei jól egyeznek. A forma az 0(1 14) vicinálisának tekinthető, tőle
0°53’13”-cel tér el, vele nem azonosítható.

A *(338) sima keskeny lapja jól tükrözött. A (33/) sorba tartozik, amelyből
*(334) és /u( 332) ismeretes. A forma biztosnak vehető.

A *(10.10.21) az u(112) vicinálisa lenne, de szögértékeik l°16’29”-nyi különb-
sége miatt nem azonosíthatók, úgyszintén a M i e r s-től Herodsfoot Mine-ról leírt
P(10.10.19)-cel sem, melytől 2°38’29”-cel tér el. A *(10.10.21) egy kristályon jelent meg
két sima, kitűnően tükröző lappal, ezért mért és számított szögértékei között jobb
egyezés lett volna várható. A forma — magas indexére való tekintettel — kétséges.

A *(11.11.10) egy kristályon két jól tükröző lappal fejlődött ki. Mért és számí-
tott szögértékei kitűnően egyeznek.

A *(358) az [110 : 101 : 112: 0T 1 =111] és a [001 : 350 = 530] övben fekszik,
mely utóbbiból a (350) és Y(355) ismeretes. A *(358) egy sima, jól tükröző lappal alakult
ki. Mért és számított szögadatai jól egyeznek.

Az ismertetett kristály alakok kombinációit az alábbi összeállítás tünteti fel.
Tekintve, hogy S c h m i d t S. kristályai minden valószínűség szerint a VI. szintről
származtak, összehasonlítás céljából azok kombinációit is felsorolom.

VI. szint (S chmidt S.)
abcníxoCfmeuy

Négyes iker

Rövid oszlopos
Négyes iker

abcnjNexozfmeupygOv

Rövid oszlopos
Ötös- iker

abcnofmeu

abcodífmeyupy

Rövid oszlopos
Egyszerű kristály

Táblás

VII. szint.

a b c n E 0 i f a y> m e (5.5.19) (449) (338)
(10.10.21) uSEp (20.20.21) y (11.11.10)K

Hármas iker
Táblás

abcn m (730) u y

Négyes iker
Rövid oszlopos

T okody : Kísérlet a mélységtől függő típusváltozás megállapítására

439

IX. szilit

abcno!,í>am (650) k u Hármas iker

Oszlopos

abcomke (940) (720) (610) uEp (557) x (358) Hármas iker

Oszlopos

abcn (13.0.14) o (6.13.0) fm (950) uS Hármas iker

Oszlopos .

Ha S c h m i d t S. VI. szintről származó kristályaihoz csatoljuk a VII. és IX.
szintről most megvizsgált kristályokat, akkor alkalmunk nyílik a bonrnonit forma-
kifejlődését, típusát a szintmélységtől függően tanulmányozni és az ásvány morfogene-
tikai sajátságaira következtetni.

A fenti adatokból az tűnik ki, hogy a felsőbb szintek kristályai, főleg a bipiramisok
nagyobb száma miatt általában formákban gazdagabbak. A mélyebb szintekben a
bipiramisok helyett inkább a harmadik fajta prizmák jutnak szám szerint is túlsúlyra.

Az ikerképződés szempontjából megállapítható, hogy a felsőbb szintek ikerkris-
tályai több egyénből állanak, mint a mélyebb szintekből származók. A VI. szinten ötös
és négyes ikrek, a VII. szinten négyes és hármas, míg a IX. szinten csak hármas iker-
kristályok jelennek meg. A felsőbb szintekben inkább rövid oszlopos vagy táblás, a mé-
lyebb szintekben megnyúlt oszlopos kristályok keletkeznek. Tehát a bournonit típus-
kialaknlása a szintmélység szerint oly módon alakul, hogy a magasabb szinteken — vagyis
kisebb hőmérsékleten — a gyors, ill. több kristályosodási magból induló képződés
megy végbe, ezért keletkeznek a többtagú négyes-ötös ikrek.

Más kutatók a nagybányai bányaterületből még Kapnikbánya és Felsőbánya
bournonitjain végeztek kristályalaktani vizsgálatokat. A kapnikbányai bournonitot
több szerző vizsgálta (Dufrenoy, Dana, Presl, D é v y, Zirkel, Hessen -
berg, Miers, Peck). A kristályok termete általában táblás, ritkán oszlopos.
De a kristályok közelebbi lelőhelyéről, ill. szintmélységéről hiányzanak az adatok,
tehát azok morfogenetikai megállapításokra nem alkalmasak.

A felsőbányái bournonitot Z i r k e 1 [9] és Schrauf [10] tanulmányozta.
A kristályok termőhelyének közelebbi megjelölése szintén hiányzik. Zirkel kvarcon
kalkopirittel előforduló kerékércen az a m n formát állapította meg. Schrauf
az a b m n u alakot észlelte lapostáblás ikerkristályokon. A jóval későbbi gyűjtésből,
tehát minden valószínűség szerint mélyebb szintről származó kristályok, melyeket én
tanulmányoztam, termetük és kísérő ásványaik szerint kétfélék [8]. Kvarc-, kalko-
pirit-, pirít- és galenittel található kerékérc-kristályokon a c(001) és a [001] öv lapjai
szerepelnek, a kristályok hossza 4 — 5 mm, vastagsága 1,5 — 2 mm. Szfalerit-, galenit-,
pirít- és kvarccal társult kristályokon 3 véglap, 7 harmadik, 3 első, 2 második fajta
prizma és egy bipiramis jelent meg. A kristályok mérete : 05 — 1 mm hosszúság,
0,25 — 0,5 mm vastagság, zömök-oszlopos termetre utal. E kristályok egyszerű egyé-
nek, nem ikrek. — P'elsőbánya bouruomtján tehát ugyanolyan morfogenetikai szabály-
szerűség jelentkezik, mint a Kereszthegyi-bánya kristályain.

Az előzőekben megállapított morfogenetikai szabályszerűség — nagyobb össze-
hasonlító anyag hiányában — egyenlőre csakis Nagybánya és Felsőbánya bournonit-
kristályaira vonatkozhatik.

A bournonit példája a kristályok termetének, alakzatának és ikerképződésének
változását rögzítette a szintmélységtől függően. A további kristályalaktani vizsgálatok
egyik feladata, hogy megállapítsa különböző ásványok pontosan ismert szintmélység-
ből származó kristályai termetének, alakzatának és ikerképződésének változását a szint-
mélységtől függően.

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

440

IRODALOM — JIHTEPATYPA — LITER ATI' R

l.SchmidtS. : A nagybányai boumonitról. Természetrajzi Füzetek. 14.
1891. (Über den Boumonit von Felsőbánya) — 2. Zimányi K. : Ásványtani Közle-
mények. — Min. Hitt. — Ann. Mus. Nation. Hung. 11. 1913. (Pyrit Nagybányáról. —
Pyrit von Nagybánya) — TokodyL. : Magyarországi piritek kristálytani vizsgálata.
Mát. és természettudományi Közlemények. 38. 1938. — 3. Goldschmidt V. :
Kristallographische Winkeltabellen. Berlin. 1897. — 4. Miers H. A. : The crystallo-
graphy of boumonit. Min. Mag. 6. 1884. — 5. Termier P. : Su^ la boumonite de
Peychanard (lsére). Bull. soc. franc. min. 20. 1897. — 6. Lőw M. — T o k o d y L. : Zűr
Kristallographie des Boumonits von Óradna. Centralbl. f. Min. 1928. Abt. A. — 7.
Mauritz B. : Boumonit a bolíviai Pulacayo-bányából. — Boumonit von dér Mine
Pulacayo in Bolivien. — Ann. Mus. Nation. Hung. 3. 1905. — 8. TokodyL. : Felső-
bányái kalkopirit, boumonit és tetraedrit. Mát. és térin. tud. ért. 59. 1940. — Über
den Kupferkies, Boumonit und Fahlerz von Felsőbánya. Zentralblatt f. Min. 1941.
Abt. A. — 9. Z i r k e 1 F. : Yersueh einer Monographie des Boumonits. Sitzb. d. Math.
u. Naturw. Cl. d. k. Akad. d. Wiss. Wien. 1862. 45. Bd. 1. — 10. Schrauf A. : Atlas
d. Krvstallformen des Mineralreickes. Wien. 1865 — 1877. Bd. I. Taf. 37. Fig. 18.

rionbiTKa onpeaejieHHH H3MeHeHHH THna, 3aBncmnero ot rjiyöHHbi, no npmviepy öypHOHHra

JT. TOKOhbl

Ha ocHOBamiH aaHHbix KpncTajuiorpa(j)iiMecKiix iiccJiegoBaHiiií SypHomiTa, nponc-
xognmero ii3 ropii30HTOB NsN® VI, VI 1 n IX ropw KepecTxeab, pacnonaraiomeHCH okojio r.
HaabőaHbH (Baia Maré) ycraHOBiuiocb, hto KpiicTaruibi bmcuihx ropn30HTOB noKa3biBaioT
oőbiKHOBeHuo őoraTCTBO (jiop.M. OcoöeHHO ÖHnnpaJvmabi BCTpenaioTcn oneHb nacTO. HaoöopoT,
cpepii KpiicTamioB 6onee r.iyőOKiix ropn30HTOB, BMecTo önniipaAUMOB, npeoöjiaaaioT npn3.Mbi
3 — ro Biua. JUboühhkh bhciuhx ropii30HTOB coctoht ii3 őojibumx ocooeü, ne.M Te öojiee rny-
öokiix ropn30HTOB. Ha ropn30HTe Ne VI noHB.THioTcfl neTBepmi kh h mrrepiii<n, Ha ropn30HTe
N° VII TpOHHHKH II MCTBépHHKII II Ha r0pH30HTe Nq IX TpOHHIIKH.

Ha Bbicuiiix ropii30HTax pa3BiiBa.incb KopoTKOCTOJiőnaTbie h n.niTOHHbie KpiicTajuibi ;
Ha őoJiee myooKiix ropii30HTax - cTo.ioHaTbie; Ha SypHOHiiTe, npoiicxoanmeM H3 OejiinéöaHbH
(Baia Sprie), npaBii.ibHOCTb, aHajioniHHa c yno.wHHyTbiMH, 3aAieTHa.

3aaana hobhx KpucTajuioMopijiOJiorHHecKiix iiccJieaoBaHiiri b tóm, htoöm onpeaejiHTb
3aBiicHiune ot r.nyőiiHbi ii3AieHeHiiH b raőiiTyce, (JiopMe h aBoiiHiiKOBaHim KpucTajuioB, npoiic-
XOÜHmnX H3 T0pil30HT0B pa3JIIIHH0ÍÍ rjiyÖHHbl.

Ein Versuch zűr Feststellung dér vöm Tiefenunterschied abhángigen Typenánderung

am Beispiel des Boumonits*

von L- TOKODY

Aus dér kristallograpliischen Untersuchung des Boumonits von den Soklen VI.,
VII und IX dér Grube am Kereszthegy bei Nagybánya (Baia Maré) seheint dér Scliluss
zulássig, dass die Kristalle dér höheren Sohlen im allgemeinen formenreicher sind und
besonders Bipyramiden in grosserer Anzahl auftreten. Auf den tieferen Sohlen befinden
sich statt dér Bipyramiden viehnehr die Prismen III. Art in dér Überzalrl. Die Zwillings-
kristalle dér höheren Sohlen besteheu aus inehr Individuen als die tieferen. Auf Sohle VI
erscheinen Fünflinge und Yierlinge, auf Sohle VII I'ierlinge mid Drillinge, auf Sohle IX
bloss Drillinge. Auf den oberen Sohlen entstehen kurz sáulige oder tafelige, auf den
tieferen sáulige Kristalle.

Am Boumonit von Felsőbánya (Baia Sprie) lásst sich eine mit dér vorstehend
dargelegten übereinstimmende morfogenetische Regei m:\ssigkeit feststellen.

Éine Aufgabe dér kiinftigen kristallografischen Untersuchungen ist : die Auf-
klámng dér Typenánderung irgendeines Minerals in bezug auf ihre Abhángigkeit vöm
T ief enuntersehied .

* Yollinhaltlicher Test in deutschcr Spraehe in Acta Geologica Acad. Hung., T. IV. fasc.
3-4, 1956.

EGYKRISTÁLYOK ELŐÁLLÍTÁSA AZ Al203-Ga203 RENDSZERBEN

MÁNDY TAMÁS

Összefoglalás. A GafO, V e r n e u i 1-eljárással való kristályosításánál 36%-ig képes beépülni
izomorf módon a korund rácsába. Kristályosodáskor az alacsonyabb hőmérsékleten stabil GaAlO, szer-
kezetű szilárd oldat megjelenése nem észlelhető. A kapott elegykristályok fizikai tulajdonságai és rács-
méretei fokozatos átmenetet mutatnak az n Ga.O, fele. Önálló fázisként mindig p módosulat keletkezik.
Tiszta Ga.O, egykristály előállítása magas hőmérsékletű oxidáló atmoszféra nélkül nem lehetséges.
A szint a Ga csak magasabb hőmérsékleten befolyásolja.

Az igen nagy hőmérsékleten olvadó anyagok egykristályainak előállítására
Verneuil 1891-ben hozta nyilvánosságra eljárását. Eleinte kizárólag mesterséges
kornnd-módosulatok, elsősorban drágakövek készítésére szolgált, ipari méretekben is.
Különösen magas műszaki színvonalra emelkedett az eljárás Svájcban, majd az utóbbi
években Csehszlovákiában, ahol a különféle színű drágakő-korundok mellett sikeresen
alkalmazzák Verneuil módszerét a legkülönfélébb összetételű és felhasználású
ipari egykristályok előállítására.

A prágai Vegyészmérnöki Főiskola Ásványtani, Kristálytani és Nyersanyag-
tani Tanszékén alkalmam volt vizsgálat tárgyává tenni' az A1203 — Ga2Os rendszert,
abból a szempontból, hogy a gallium-tartalom hogyan befolyásolja az egykristály-
növesztés menetét, az elegyedés milyen határok között lehetséges, s mik az elegykris-
tályok fizikai tulajdonságai.

A kísérleteknél használt Verneuil -kemence az iparban is használatos típus
volt (1. ábra). Fűtésre világítógáz-oxigén elegyet használtunk, ellentétben az iparban
szokásos hidrogénnel, ennek következtében a hőmérséklet nem érte el mindig a kívánt
értéket, olyankor ti. mikor oxigén-felesleget kellett alkalmazni. Az égőfejet körülvevő
kemencetér zsugorított korund ból készült [1],

Az egyes kísérletekhez a keverékeket por alakú Al2Oa és Ga203 elegyítésével nyer-
tük. Az A1203 komponens az ipari rubingyártásnál használt nyersanyag volt. Ezt ammo-
niumtimsó kalcinálásával állították elő. Szerkezetileg yAl203. Színezőanyagként 1 %
Cr203-t is tartalmazott. Ez az elegykristályokat rubinvörösre festette. A kísérletsorozat
egyik célja éppen annak megállapítása volt, hogy befolyásolja-e a gallium a színt.

A Ga203 komponens nyersanyaga is tiszta fém Ga-ból előállított annnonium-
gallimntimsó volt, melyet 1000°-on kalcináltunk. A kapott laza fehér por röntgenog-
ráfiailag ySGa203-nak adódott, rendkívül kis krisztallit méretéről tanúskodik a Debye — =■
Scherrer vonalak szélesedése.

Növekedési magul a kísérletek egy részénél magából a keverékből keletkezett
zsugorodási kúp szolgált, legtöbbször azonban takarékossági okokból törmelék korund
egykristályt használtunk. A növekedés sebessége 5 g/óra körül mozgott, az egyes kris-
tályokat 0,3 — 0,5 g-ig növesztettük.

A kísérletek kiindulási összetételének megválasztásánál az A1,03 — Ga203 rendszer
fázisdiagramja volt irányadó. Ezzel kapcsolatban az irodalomban számos adat található.

442

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

A Ga203 polimorf módosulataival először Goldschniidt és murikatársai
[2, 3] foglalkoztak. Leírnak egy korundszerkezetű a Ga203-t és egy közelebbről meg
nem határozott szerkezetű fi módosulatot. Az A1203— Ga203 rendszerben a 10—50%
Ga203-t tartalmazó mezőben elegyedési hézag van, különben izomorf elegykristályok.
Wartenberg és R e u s c h [4] megállapításai szerint csak a kis Ga203 tartalmú
elegy kristály korundtípusú, az 50%-nál dúsabb a fi Ga203 szerkezetét viseli. Az a Ga2Os
csak 450 D alatt stabilis. A Ga203 olvadáspontja 1740° 4; 25°, de még 2050°-on sem

0

q 1 ?

V ^

7. ábra . A Verneuil-kemence vázlata 2. ábra. Az ALÓ ;-Ga.O, rendszer fázisdiagramja - — ftaarpaMMa

- — ■ Cxeiua nemi BepHeft — Shematic (f>a3 cHCTeMbi A1203— GaaO, — Phase diagram of the System

drawing of the Vemeuil fumace. ALCb-Ga.Oj.

párolog észrevehetően. T i e d e és L ü d e r s [5] az a — fi átalakulási hőfokot 600°-ban
jelöli nxeg, s megjegyzi, hogy (az általa vizsgált 0,2%-os koncentrációnál) a Ga-nak
színező hatása nincsen. Stumpf 6], aki az A1.,03 számos polimorf módosulatát leírta
és rendszerezte, Fosterrel [7] együtt megállapítja, hogy az összes ismert Ga203
módosulat pontos megfelelője valamelyik Al2Oa módosulatnak. így a magas hőmérsék-
leten stabil /?Ga203 a 0Al2O3-al izomorf. Még a ,,/?Al2()3” (Xa20 • llAl203)-nak meg-
felelő Ga vegyületet is sikerült előállítaniok.

Roy, H i 1 1 és O s b o r n [8, 9, 10] adatai a legújabbak. Ezek szerint szoba-
hőfoktól az olvadáspontig a fi Ga203 a stabilis, az összes többi módosulat metastabil
állapotban van. Három új módosulatot is találtak : d, £ és x. Ezen felül egy jól definiált
vegvület, a GaA103 is fellép, szerkezetéről adatokat nem közölnek. Valamennyi fázis
röntgenográfiai adatai megtalálhatók a hivatkozott munkában [8]. Megfelelő körül-
mények között mindegyik Ga203 módosulat a vele azonos szerkezetű A1203 módosulattal
izomorf elegykristálysort képez, korlátlan elegyedéssel. A rácsparaméterek az össze-
tétellel nem egészen lineárisan változnak, erre is hoznak a szerzők adatokat. Végül

M á n dy : Egykristályok előállítása

443

közük a mérésekből felállított fáziscüagramot (2. ábra). Ebből leolvasható, hogy az
olvadáspont és 810° között az a A1203, illetve a fi Ga203 szerkezetű izomorf elegy kristá-
lyok stabilisak, a két mező között keskeny elegyedési hézag van. 810° a GaA103 vegyület
szétesési hőmérséklete, ez alatt igen tág koncentráció-határok között a GaA103 szer-
kezetű szilárd oldatokat találjuk. Szem előtt tartandó azonban, hogy a szerzők a diagram
megszerkesztésénél hideg keverékből indultak ki, melyet az egyensúly beálltáig a
vizsgált hőfokon tartottak. Ez azért lényeges, mert a Verneui 1-eljárásnál fordítva,
olvadékból való fokozatos lehűléssel kapjuk a kristályokat, ezáltal pedig az egyensúlyi
körülményektől nagyobb eltérések is előállhatnak.

A kísérletek eredményeit a mellékelt táblázat tartalmazza.

Sorszám

Súly%

Ga2Os mól%

Anal.
kapott
súly %

d/,wA

Számított

mól%

Sűrűség

1

0

0

0,82918

0

3,997

2

8

4

7,4

82966

2

4,002

3

12

7

11,6

83070

6

4,010

4

16

9

15.1

83160

10

4,012

5

20

12

18,9

83211

13

4,024

6

25

15

23,6

83264

14

4,034

7

31

20

29,7

83409

19

4,049

8

37,5

25

36,0

83506

23

4,083

9

45

31

32,2

83457

21

4,074

10

55

40

28,4

83465

21

4,070

11

100

100

85342*

—

—

* aGa.CVra számított érték

A táblázat első oszlopában az egyes kísérletekhez használt keverékek összetételét
találjuk súly %-okban. Az A1203 mellett annak 1%-át kitevő Cr203 állandó feltünteté-
sétől eltekintettünk. Minthogy a fázisdiagramban mólszázalékok szerepelnek, a második
oszlopban ezeket is kiírtuk.

A harmadik oszlopban az egyes kristályokban analitikailag meghatározott Ga2Os
mennyisége szerepel. Az elemzést Moser és Bruck [11] módszerével végeztük.
A kapott értékek mindenütt alatta maradnak a kiindulási keverék Ga203 tartalmának.
Különösen nagy az eltérés a Ga203-dús keverékkel végzett kísérleteknél. Ennek oka,
hogy a redukáló atmoszférában a Ga203 egy része GaaO-vá redukálódik, mely könnyen
illő s így a rendszerből eltávozik. Kisebb részben sötétkék, illetve barna verődék formá-
jában észlelhető is volt a kemence hidegebb részein, nagy része azonban a láng szélén
ismét oxidálódott, és fehér füst alakjában távozott.

Valamennyi termékről készítettünk röntgenfelvételt, Debye — Scherrer eljárással
(CuK sugárzás. Ni szűrő, 30 kV, 30 mA, radián átmérőjű kamra). Kiértékelésük a követ-
kező eredményeket hozta. Mind a kiindulási Ga203 por, mind az ebből előállított kris-
tályos (bár nem egykristály) Ga203 szerkezetileg fi módosulat. Ugyancsak megjelennek
e módosulat vonalai azon kísérleteknél kapott termékek felvételein is, melyek a túl-
gyors kristályosítás miatt tejfehérek, átlátszatlanok lettek. Itt nyilván nem volt idő
a Ga203 redukciójára, ezért az a A1203 és a felesleges fi Ga203 külön fázisban jelent meg.

Galliumoxidban 36%-nál gazdagabb egykristályt nem sikerült előállítani. Ugyan-
így nem vezettek eredményre a tiszta Ga203 előállítására irányuló kísérletek. Itt már
mindenképpen oxidáló atmoszférát kellett volna alkalmazni, ezzel azonban világítógáz
esetén nem volt elérhető a szükséges hőmérséklet. Az előállított egykristályok így vala-
mennyien korund-szerkezetűek voltak. Mivel a tiszta korund rácsállandója 5,13 Á,

444

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

az a Ga203-é 5,28 A, a diagram vonalainak pontos kiméréséből számítani lehet az össze-
tételt. E- célra a korund 0,82918 A rácssíktávolságnak megfelelő erős vonalát válasz-
tottuk ki, mely 0 = 68° körül lévén (CuKUi) legérzékenyebb a rácsparaméter változá-
sára. E vonal dAH értékét, és a belőle számított mól%-ot tartalmazza a 4. és 5. oszlop.
A százalékok jól egyeznek az analitikailag kapott értékekkel.

A fázisdiagramból várható szételegyedés, illetve átalakulás 810° alatt a GaA103
szerkezetbe sehol sem következett be a felvételek tanúsága szerint.

Végül a hatodik oszlopban az egykristályok sűrűségei találhatók. Itt is szabály-
szerű a sűrűség növekedése a Ga203 tartalommal. Meghatározása hidrosztatikai mérleg-
gel történt.

A termékek egykristály voltáról a Rűzicka és Bárta mérnökök által
kidolgozott eljárással győződtünk meg : az eljárás lényege fluoreszkáló ernyőn nagy
sugárzási teljesítménnyel előállított, szabad szemmel is látható kané diagram. A kris-
tályok orientációja is megállapítható ily módon, a legtöbb esetben a romboéder cella [111]
testálló iránya (trigir) közel merőleges a növesztés irányára.

A kristályok színe azonos volt a tiszta mesterséges rubinéval. De míg utóbbi a
vörös színt lehűlés közben csak 250 — 300° körül veszi fel, e fölött zöld, addig a Ga-tar-
talinú rubinok már közvetlenül az izzás hőmérséklete alatt is sötétlilák. Ennek oka az,
hogy a Ga-ionok beépülésével lazábbá tett rács jobban kedvez a vörös színű Cr203 módo-
sulatnak.

Összefoglalásul megállapítható, hogy a Ga203 V e r n e u i 1 - eljárással
való kristályosításánál 36%-ig képes beépülni izomorf módon a korund rácsába. A kapott
elegykristályok fizikai tulajdonságai és rácsméretei fokozatos átmenetet mutatnak az
aGa203 felé. Önálló fázisként mindig fi módosulat keletkezik. Tiszta Ga203 egykristály
előállítása magas hőmérsékletű oxidáló atmoszféra nélkül nem lehetséges. A színt a
Ga csak magasabb hőmérsékleten befolyásolja.

IRODALOM — JIHTEPATYPA — RlTERATURE

1. H. Michel: Die künstliclien Edelsteine. Leipzig 1926. — 2. Gmel'in:
Handbucli dér Chemie. Gallium. 1936. — 3. Goldschmidt & al : Skrifter utgitt
av det Norske Videnskaps-Akademi, Oslo, I. Matematisk-Naturvidenskapelig Klasse
1 925 No 7. sS. 24. — 4. Wartenber g — R eusch: Z. anorg. Chem. 207. 1 932. 1 . —
5. Tied e — L ü d e r s : Bér. Chem. Ges. 66. 1933. 1684. — 6. S t u m p f & al : Ind.
Eng. Chem. 42. 1950. 1398. — 7. Foster— Stumpf : J. Am. Chem. Soc. 73. 1951.
1590. — 8. R o y, H i 1 1, Ösb.orn : J. Am. Chem. Soc. 74. 1952. 719. — 9. Roy,
Osborn: J. Am. Ceramic Soc. 35. 1952. 135. — 10. Roy, H i 1 1, Oslorn: Ind.
Eng. Chem. .45. 1953. 819. — 11. M o s e r— B ruch: Monatschr. Chem. 51. 1929. 325.

ílOJiyHeHHe MOHOKpMCTaJIJIOB B CHCTeMe
A1203 — Ga203
T. MAHAH

B nponecce KpncTajuiii3amni Ga203 no MeTOfly Bepneii (Vernem!) ycTaHOBimocb,
mto oh cnocoőeH BpacTaTbcn n30Mop<})HbiM oöpa30M ao 36 npouenTOB b pemeTKy KopyHfla.

Bo BpeMfl i<pucTajuin3amiu, no moKHeü Te.wnepaType, TBepÁbin pacTBop ycToünnBoro
GaA103 ne HaöjnoaaeTcn.

flojiyneHHbie c.uecHbie KpucTannbi npH cboiix (J)n3HHecKnx cBoncTBax n pemeTHbix pa3-
\iepax oöpa3yK)T nocxeneHUbin nepexoA k a = Ga203 ; b KanecTBe caMocTOHTejibHOií 4>a3bI

B03HUK3eT HOBan pa3H0BHAH0CTb 6.

B 3aKjnoneHne onepeAennuocb, mto ii3roTOB.neHue nncToro MOHOKpucTaana Ga203
nonynaeTCH HCKmomiTeAbHO b npiicyTCTBini OKiiCAUTeAbHon aTMoccJiepbi BbicOKOn TeMnepa-
rypbi. BannHiie coAepwannn Ga na übct KpHCTanaa ímeeT íviecTO TOAbKO npu bhcokoü
Te.nnepaType.

M ári dy : Egykristályok előállítása

445

The production of single cristals of the Al203 — Ga203 System

X. MÁNDY

In the course of crystallization by the Verneuil method as much as 36 per cent
of Ga203 can be built intő the corundum lattice. On crystallizing no solid solution of
the phase GaA103, stable at lower teniperatures, was observed. The physical properties
and lattice dimensions of the mix crystals obtained exhibit a gradual transition towards
a-Ga203. As a solitary phase the fi modification is invariably prodnced. The rearing of
pure single crystals of Ga203 is impossible without intensely oxydating atmosphere,
The colour of the crystals will be inflnenced by the Ga content only at higher temperatnres.

7 Földtani Közlöny

NÉHÁNY HEGYALJAI KERÁMIAI NYERSANYAG ÁSVÁNYI ÖSSZETÉTELE

TAKÁTS TIBOR

Összefoglalás. A szerző Sárospatakról, a Hollóháza melletti Szurokrétről, a Mád melletti Bomboly-
hegyről és a Füzérradvány közelében levő Koromhegyről származó minták ásványi összetételét igyekezett
megállapitani részben számítás útján, az oxidos elemzés adataiból, aDebye-Scherrer -féle röntgen-
felvételek és a differenciál-termoanalitikai vizsgálat alapján. Az elemzési eredményeket összehasonlítja
egymással és a három úton nyert ásványos összetételt vizsgálja.

Az ásványi összetétel ismeretének fontosságát már régen felismerték. Meghatá-
rozására különböző módszereket dolgoztak ki, melyeket racionális elemzés gyűjtőnév
alatt ismerünk. A legelterjedtebb racionális elemzések a Seger — Berdel-féle és a Kalla-
uner — Matejka-féle. Előbbi kénsavval, utóbbi pedig izzítással bontja meg az anyagszub-
sztanciát. Több javított és újabb módszert is kidolgoztak, de egyik sem bizonyult meg-
bizhatónak. A különböző módszerek szerint végzett racionális elemzések adatai egymás-
tól lényeges eltéréseket mutatnak, ami azt bizonyítja, hogy a valóságos ásványos össze-
tételt sem közelítik meg elég pontosan. Ezt a tényt az egyes szerzők és gyakorlati szak-
emberek helyesen értékelik [1, 2, 3] és tisztában vannak a nyert számadatok pontos-
ságával, de a racionális elemzést mégis használják, mert legtöbbször jó összehasonlítási
alapot szolgáltat.

Amennyiben a teljes oxidos elemzés adatai rendelkezésre állnak, természetesen ezek-
ből is megkaphat j ük az ásványi összetételt számítás útján. így megtakaríthatjuk
a racionális elemzéssel kapcsolatos műveletek elvégzésére szükséges időt. De az ily módon
nyert számszerű adatok sem felelnek meg egészen a tényleges ásványi összetételnek,
mert feltételezésekkel kell élnünk [4] és ezek néha irreális eredményekhez vezethetnek.

A .valóságos ásványi összetételt úgy közelíthetjük meg legjobban, hogy minél
több és minél korszerűbb kémiai-fizikai vizsgálati eljárást alkalmazunk. A mikrosz-
kópiái vizsgálatokon kívül (melyek az agyagásvány-szemcsék kicsisége miatt legtöbbször
nem alkalmazhatók eredményesen) az elektronmikroszkópia, a röntgenográfia, a diffe-
renciális-termoanalitika és az infravörös spektroszkópia összesített eredményei volnának
a legcélravezetőbbek. Hazai tudományos intézeteink műszerellátottsága azonban ma
még nem felel meg teljesen e korszerű kívánalmaknak, így vizsgálataink elvégzésénél
tevékenységünket a meglevő műszerek használatára kell korlátoznunk.

Az alább közölt számítások elvégzésénél a G r o f c s i k J. és Vágó E. által
kidolgozott eljárást alkalmaztuk [6] azzal a különbséggel, hogy az alkálitartalmat
nem a tőlük ajánlott elektrodializáló készülékkel meghatároztuk, hanem lángfoto-
méterrel, s így a nátrium- és káliumtartalmat külön-külön meghatároztuk. A Grof-
csik — V á g ó -féle eljárás lényege, hogy Debye — S c h e r r e r -féle röntgen-
felvételek és differeneiális-termoanalitikai felvételek (esetleg egyéb rendelkezésre álló
módszerek) segítségével igyekszünk megállapítani a vizsgálandó anyagban levő agyag-
ásványok minőségét és a számításokat az oxidos elemzés adataiból ennek megfelelően

T a k át s : Hegyaljai kerámiai anyagok ásványi összetétele

447

végezzük. Külön bemérésből, kénsavas lefüstöléssel megállapítjuk a kénsavban oldható
alkáliák mennyiségét és azt csillámra (csillámszerű agyagásványra) számítjuk, a maradék
alkáliát pedig földpátra. A csillámnak és a földpátnak megfelelő ahuníniumoxid-tartal-
mat levonjuk az összes alumíniumoxid-tartalomból és a maradék alumíniumoxidot a
jelenlevő agyagásványra számítjuk. A kovasav mennyiségét az említett ásványokra
szétosztjuk, a maradékot mint kvarcot tüntetjük fel.

A számításokat célszerűen és jól áttekinthetően végezhetjük, ha az oxidos elemzés
adataiból és a molekula-hányadosokból táblázatos összeállítást készítünk, hasonlót
alihoz, mint amilyent az eruptív kőzetek norma-ásványainak számításához használunk
a Cross — Iddings — Pirsson — Washington -féle eljárásnál [7] . A táb-
lázat összeállítását és a számítás gyakorlati kivitelét a közölt nyersanyagok tárgyalá-
sánál ismertetjük.

Hangsúlyozni kívánom, hogy jelen alkalommal csakis petrográfiai szempontból
foglalkozom a tárgyalásra kerülő nyersanyagokkal és azoknak az iparban való felhasz-
nálhatóságára a közölt adatok alapján nem szándékozunk következtetéseket levonni.
Ehhez egyébként más kísérleti adatok is (iszapolás, a frakciók kiilön-külön történő vizs-
gálata, reológiai vizsgálatok stb.) szükségesek.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a számítások útján nyert eredmények több-
kevesebb bizonytalanságot rejtenek magukban, aminek fő oka részben a ma használatos
vizsgálati módszerek tökéletlensége, részben pedig az a tény, hogy a megvizsgált kőzetek
nem tisztára egyféle agyagásványból állnak, hanem különböző agyagásványok mecha-
nikus keverékéből, sőt némely esetben ún. kevert szerkezetek jelenlétét is joggal fel-
tételezhetjük.

Az alább közölt számításokhoz felhasznált Debye — Scherrer -féle rönt-
genfelvételek a következő technikai körülmények között készültek : szüretien FeKa

sugárzás, 57,4 mm átmérőjű kamra, 30 kV feszültség, 9 mA áramerősség, műanyagcsöves

preparátum.

A vizsgált anyag Györki J. gyűjtéséből való.

Sárospatak

A sárospataki Megyer-hegy bányájából két minta származik. A két típus már
fejtés közben jól megkülönböztethető egymástól. Az egyik „sovány”, hófehér színű,
kaolinos külsejű, a helybeli bányászok elnevezése szerint „síkporos” változat, a másik
„zsíros”, a bányászok szerint „kövér”, zsírosfogású, fehér, enyhén sárgás árnyalattal.

aj Sárospatak, Megyer-hegy, „sovány” változat

A kémiai elemzés adatai :

Si02 77,50%

Ti02 0,07

A1203 14,83

Fe20.. : 0,26

Caü 1,32

MgO . 0,57

Na20 0,20 (Kénsavban oldható : 0,02%)

K2Ö 0,30 (Kénsavban oldható: 0,10%)

SOa • 0,17

Izz. veszt 5,59

7*

448

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

A mintáról készített Debye — Scherrer -féle röntgenfelvétel kiértékelése
a következő :

d/i/c/Á

I

ásv. elegyrész

7,16

3

kaolinit

4 26

4

kvarc

3,545

1

kaolinit

3,328

5

kvarc

2,566

2

kaolinit

2,455

3

kvarc

2,339

3

kaolinit

2,280

3

kaolinit, kvarc

2,236

2

kvarc

2,130

2

kaolinit, kvarc

1,9774

2

kaolinit, kvarc

1,8157

4

kvarc

1,6679

2

kaolinit, kvarc

1,5420

4

kaolinit, kvarc

1,4877

2

kaolinit

1,4530

2

kaolinit, kvarc

1,4181

1

kvarc

A minta valamennyi vonala azonosítható a kaolinit, illetőleg kvarc vonalaival.
A kvarc vonalai valamivel nagyobb intenzitásúak, ami a kvarc nagyobb reflektáló-
képességével magyarázható. A felvétel alapján a két ásvány aránya 50 — 50 %-ra becsülhető.

Elkészítettük a minta differenciális-termoanalitikai (DTA) felvételét is (la ábra)
mely szerint az uralkodó agyagásvány : kaolinit.

1. táblázat

Sárospatak

sovány

SiO,

77,50

XiO,

ai2o3

Fe203

CaO

MgO

NazO

K20

so3

± vy

5,59

18

Mól.

hány.

Mól.

súly

%

0,07

14,83

0,26

1,32

0,57

0,20

0,28

0,17

Mól. súly

60

80

102

160

56

40

62

94

80

Mól. hány.

1292

1

145

2

24

14

3

3

2

311

Alunit ....

—

—

1,5

-

—

—

—

0,5

2

3

0,0005

828

0,4

Kutil

—

1

0,0010

80

0,1

Ortoklász

15

—

2,5

—

—

—

—

2,5

—

—

0,0025

556

1,4

Albit

18

—

3

—

—

—

3

—

—

—

0,0030

524

1,6

Kaolinit . . .

280

—

140

—

—

—

—

—

—

280

0,140

258

36,1

CaSi03 ....

24

—

—

—

24

—

—

—

—

—

0,024

116

2,8

MgSiOa

14

—

—

—

—

14

—

—

—

—

0,014

100

1,4

Kvarc

941

0,941

60

56,5

Az ásványi összetétel számításának menetét jól áttekinthetjük az 1 . számú táb-
lázaton. A legfelső vízszintes soriján feltüntettük a kémiai elemzéssel megállapított
alkotórészeket, a második sorban a százalékos adatokat. A harmadik sor a megfelelő
molekulasúlyokat, a negyedik sor pedig a százalékban (2. sor) kifejezett mennyiségnek
a megfelelő molekulasúllyal (3. sor) való osztása útján nyert molekulahányadosokat
tartalmazza. (A molekula-hányadosokat előre kiszámítva kézikönyvekben is [8] meg-
találhatjuk.)

Mivel a molekulahányadosok nagyon kis törtszámok, s így nehezen kezel-
hetők, a számításokhoz azok ezerszeresét előnyös venni, a számítások végeztével termé-
szetesen ezerrel való osztást kell alkalmazni. Az izzítási veszteséget egyszerűség kedvéért
(a továbbiakban is) vízmolekulának számítottuk. Az ásványmolekulák képzésekor először

T a k át s : Hegyaljai kerámiai anyagok ásványi összetétele

449

a mellékes alkotórészeket kötjük le. A jelen eset-
ben az S03-nak megfelelő molekulahányadosból
alunitot képeztünk a KaO • 3A12Os • 4S03 • 6HaO
oxidos képletből megállapítható arányok sze-
rint. Két molekula SOa 0,5 molekula K20-t,
1,5 molekula Al203-t és 3 molekula vizet'’
köt le. A Ti02-tartalmat rutilnak számítottuk,
az alkálifémoxidokat pedig a KaO • Al2Oa •
6Si02, illetőleg Na20 • A1203 • 6Si02 képletek
alapján földpátnak. Az egészen kevés vasoxidot
az alumíniumhoz adtuk hozzá. Az eddig
felhasznált alumínium-oxidmennyiségeket az
A12Os összes mennyiségéből (A1203 + Fe203 =
= 147) levonva, a maradék alumíniumoxidot
kaolinitliez használtuk fel az A1203 ■ 2SiOa •
2HaO oxidos képlet szerint. A CaO és MgO
lekötéséhez A1203 már nem maradt, így eze-
ket egy-egy arányban Si02-höz kötöttük.
(Megjegyzendő, hogy ezeknek a mennyisége
olyan kevés, hogy lényeges szerepet úgysem
játszanak.) A fenti ásványmolekulák kép-
zése után megmafadt Si02 mennyiséget kvarc-
nak számítottuk. F,zekután csak az utolsó osz-
lopban maradt fenn 28 molekula víz, illetőleg
ennek megfelelő 1 1 molekula C02. Ez azt
mutatja, hogy a CaO vagy MgO egy része
karbonát alakjában van jelen, amit azonban
külön feltüntetni — a csekély mennyiségekre
való tekintettel — nem indokolt.

A számításoknál tehát nem a víztar-
talomból indulunk ki. Részben azért, mert
víztartalom helyett leggyakrabban csak izzí-
tási veszteséget határozunk meg, részben
pedig azért, mert egyes agyagásványok víz-
tartalma változó lehet és így a víztartalom
a számításokhoz nem adna elég biztos
alapot.

Miután a molekulahányadosokat fen-
tiek szerint szétosztottuk, kiszámítjuk a nyert
ásványmolekulák százalékos mennyiségét. A
jobbról balfelé számított harmadik oszlop az
ásványmolekulák számát, illetőleg annak ezred-
részét mutatja, a következő (utolsó előtti)
oszlop pedig a megfelelő molekulasúlyokat,
melyeket az egyes alkotórészek molekula-
súlyának összegezéséből kaphatunk. A két
oszlop számadatainak összeszorzásával meg-
kapjuk az ásványmolekulák százalékos meny-
nyiségét, amit az utolsó oszlop tüntet
fel.

100 300 500 700 900 C°

/. ábra. A minták DTA diagramjai, a) Sáros-
patak ..sovány” változat ; b) Sárospatak
„zsíros” változat; c) Szurokrét ; d) Mád,
kemény változat ; e) __ Mád, laza változat ;
f) Mád, a kaolin kőzet üregeinek faláróí
gyűjtött kristályok ; g) Füzérradvánv ,,a”
minta ; h) Füzérradvány, Koromhegy ,,b”
minta ; i) Füzérradvány, Koromhegy ,,c”
minta — jdiiarpaMMu anijKjjepeHmi'ajiHÓro
TepMuuecKoro aHann3a o6pa3ueB. a) r. LLIa-
pomnaTaK, «Xynaa» pa3HopnflHOCTb, b ) LUa-
poumaTaK, «>KnpHafl» pa3HOBnauoCTb, c) Cy-
poKpeT, d) Mán, TBepnaa na3H0BunH0CTb, e)
Mán, pbixnan pa3H0BHAH0CTb, f)Maa, Kpn-
CTannbi, coűpaHHbie c kpobjih Kaommcoflep-
wamiix ropHbix nopoa, g) <t>K>3eppanBaHb,
o6pa3eu «ai>/í)d>io3eppaABaHb ropa KopoMxenb)
o6pa3eu «b», Od>K)3eppanBaHb, KopoMxenbj
o6pa3ei(.c», — The DTA graphsof the sam-
ples. a) Sárospatak, „meagre” type. b) .Sá-
rospatak, ,,fat” type. c) Szurokrét. d) Mád,
hard type. e) Mád, loose type. j) Mád,
crystals collected írom the face of tlie
caolinite rock. g) Füzérradvány, ,,a” sam-
ple. h) Füzérradvány, Korom hill, ,,b”
sample. i) Füzérradváüy, Korom hill, ,,c”
sample.

450

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

b) Sárospatak, Megyer-hegy, „zsíros” változat
A kémiai elemzés adatai :

Si02 70,41%

TiOa 0,04

A12Os 1*7,49

Fe203 0,80

CaO 1,65

MgO 0,58

0,37 (Kénsavban oldható : 0,06%)

K20 4,95 (Kénsavban oldható: 1,35%)

S03 0,71

Izz. veszt 3,50

A röntgenelemzés alapján nyert adatok :

dhki Á

I

ásv. elegyrész

7,23

2

kaolinit

4,464

2

csillám

4,231

4

kvarc

3,339

5

kvarc, csillám

3,222

1

csillám, földpát

2,980

1

csillám, földpát

2,574

3

csillám, földpát

2,453

2

kvarc

2,330

1

kaolinit

2,271

2

kvarc

2,230

2

kvarc

2,121

2

kvarc, csillám

1,9793

2

kvarc

1,8157

3

kvarc

1,6679

2

kaolinit, kvarc, csillám

1,5402

3

kvarc

1,4953

2

csillám

1,4510

1

kvarc

A felvétel eredménye szerint a minta összetétele erősen kevert jellegű. Leg-
nagyobb mennyiségben kvarcot tartalmaz, ennek meimyiségét 40 — 50%-ra becsülhet-
jük. Mellette kaolinit, csillám és földpát vonalai jelentkeztek. A felvételen mutatkozó
aránylag erős alapfeketedés és amorfgyűrű jelentősebb mennyiségű, nem kristályos
elegyrészre enged következtetni.

Az 1 b számú ábrán bemutatott DTA-görbe semmiféle agyagásvány jelenlétét
sem jelzi.

Az ásványi összetétel számításának menetét a 2. számú táblázaton követhetjük.
A TiOa-t rutilnak, az S03 tartalmat alunitnak számítottuk. A kénsavban oldható alkáli-
oxidokból muszkovitot, a kénsavban oldhatatlanokból ortoklászt, illetőleg albitot
képeztünk. A megmaradt Al203-ból annyit, amennyit a víztartalom megengedett,
kaolinithez használtunk fel, az ezután megmaradó csekély alumíniumoxidot Al203-ként
értékeltük. A CaO-t és a MgO-t kovasavhoz kötöttük ; az Fe2Os-t hematitnak, a
megmaradt kovasavat pedig kvarcnak számoltuk. A minta így nyert ásványi összeté-
tele a 2. sz. táblázat utolsó oszlopában látható.

T a k át s : Hegyaljai kerámiai anyagok ásványi összetétele

451

2. táblázat

Sárospat ak
zsíros

SiO,

TiO.j

A1203!

CaO

MgO Xa.O Xa20*

k2o

k2o*

so2

i. V.

70,4

0,04

17,49

0,80

1,65

0,58

0,31

0,06

3,60

1,35

0,71

3,50

Mól.

Mól.

%

Mól. súly . .

60

80

102

160

56

40

62

62

94

94

80

18

hány.

súly

Mól. hány

1173

0,5

171

' 5

29

14

5

1

38

14

9

195

Kutil ....

—

0,5

0,0005

80

0,04

Alunit ....

—

—

6

—

—

—

—

—

—

2

9

13

0,002

828

1,6

Muszkovit . .

78

—

39

—

—

—

—

1

—

12

—

26

0,013

796

10,2

Ortoklász . .

228

. —

38

—

—

—

—

38

—

—

—

0,038

556

21,1

Albit

30

—

5

—

—

—

5

—

—

—

—

0,005

524

2,6

Kaolinit . . .

156

—

78

.

150

0,078

258

20,1

A1203

—

—

5

—

—

—

—

—

—

—

—

—

0,005

102

0,5

CaSi03 ....

29

—

—

—

29

—

—

—

—

—

—

—

0,029

116

3,3

MgSiOj ....

14

—

—

—

—

14

—

—

—

—

—

. —

0,014

100

1,4

Hematit . . .

—

—

—

5

—

—

—

—

—

—

0,005

160

0,8

Kvarc

* K

638

énsavi

an ok

*

Iható.

“

0,638

60

38,3

Szurokrét

A Hollóháza melletti Szurokréten és környékén kaolinfejtésre több kezdeménye-
zés történt. Jelenleg kitermelés nem folyik. Az egykor fejtett anyagból válogatott mintát
gyűjtöttünk, mely fehérszínű, jóminőségű kaolinnak mutatkozott. Kémiai összetétele :

Si02

47,85%

tío2

0,63

ai203

33,62

Fe203

1,17

CaO

0,68

MgO

0,36

Na.O

0,02%)

K,0

1,73 (Kénsavban oldható:

0,95%)

S03 1 ,64

Izz. veszt 12,73

Debye — Scherrer -féle röntgenfelvételről kimért és értékelt vonalsorozat :

dl, ki A

I

ásv. elegyrész

7,13

4

kaolinit

4,41

4

kaolinit

4,08

5

kaolinit

3,875

1

kaolinit

3,573

4

kaolinit

3,461

2

kaolinit

3,109

1

kaolinit

2,963

1

alunit

2,758

2

kaolinit

2,559

3

kaolinit

2,493

3

kaolinit

2,343

3

kaolinit

2,288

2

kaolinit

2,199

1

kaolinit

1,990

2

kaolinit

A röntgenelemzési adatok alapján a minta nagyon tiszta kaolinit. A 2,963 A vonal
kevés alunit jelenlétére utal (ez az alunit vonalsorozatának legnagyobb erősségű vonala),
megfelelően az oxidos elemzési adatok közt szereplő 1,64% SO;(-nak.

452

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

Az le számú ábrán látható DTA-görbe ugyancsak feltűnően egynemű kaoli-
nit et jelez.

A 3. számú táblázat mutatja az ásványi összetétel számításának menetét. A Ti02
csekély mennyiségét rutilként minősítettük, az S03 pedig a megfelelő arányok szerint
alunitként szerepel. Az alkálioxidok kénsavban oldható részéből muszkovitot, kénsavban
oldhatatlan részéből pedig földpátot számítottunk. A megmaradó Al2Os-t (hozzáadva
a Fe203 mennyiségét is) kaolinitként értékeltük. A kovasav megmaradó része : kvarc.
(Az alkáliföldfémoxidokra vonatkozóan fontos, hogy a CaO a valóságban is nagyon
gyakran karbonátként jelenik meg a kőzetekben. A nagyobb mennyiségű magnézium-
oxidot pedig — kaolinit jelenlétében — • köthetjük magnézium-kaolinit alakjában is,
ha ehhez elegendő A1203 van jelen. Ezt az agyagásványt Efremov[10] írta le
2MgO • 2A12Os • 3Si02 • 4HaO összetétellel).

3. táblázat

Szurokrét

SiCV

TiOs

ALOa

Fe203

CaO

-MgO

Xa/J

Na.O*

KaO

K,0*

so3

i. V.

Mól.

hány.

Mól.

súly

0/

/o

47,85

0,63

33,62

1,17

0,68

0,36

0,19

0,02

0,78

0,95

1,64 12,73

Mól. súly

60

80

102

160

56

40

62

62

94

94

80

18

Mól. hány.

797

8

329

7

12

9

3

- 8

10

*20

707

Rutil

—

8

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

0,008

80

0,6

Alunit ....

—

—

15

—

—

—

—

—

--

5

20

30

0,005

828

4,1

Muszkovit . .

30

—

15

—

—

—

—

—

—

5

—

10

0,005

795

4,0

Ortoklász . .

48

—

8

—

—

—

—

—

8

—

—

—

0,008

556

4,4

Albit

18

—

3-

—

—

—

3

—

—

—

—

— -

0,003

524

1,6

Kaolinit . . .

590

—

295

590

0,295

25S

76,3

CaC03 ....

—

—

—

12

—

—

—

—

—

—

30

0,012

' 100

1,2

MgCO,

—

—

—

—

—

9

—

—

—

—

23

0,009

88

0,8

Kvarc ....

111

►

07111

60

6,7

* Kénsavban oldható.

Mád

A Mád melletti Bomboly-liegyen finomkerámiai célokra fejtik a kaolint. A bányá-
ból két mintát gyűjtöttünk, egy kemény és egy laza változatot. A kitermelt anyag
gyakran üreges. Az üregek belső falát apró, csillogó fehér kristályok borítják. Általános
vélemény, hogy a bombolyi kaolin alimitos. Az alunittartalom olykor a 10 — 12%-ot is
meghaladja. Kézenfekvő volt a gondolat, hogy ez apró kristályokat almait alkotja. Erről
meg akartunk győződni és ezért az üregek belső falán mutatkozó kristálykákat lefejtet-
tük és külön megvizsgáltuk.

a) Mád, kémé ív y változat

A kémiai elemzés adatai

SÍ02 .

82,03

Ti02

0,06

ai2o3

12,91

Fe203

0,42

CaO

0,15

MgO

0,04

NazO

0,18

k2o

0,10

vS03

0,06

Izz. veszt

4,64

0/

/o

(Kénsavban oldható: 0,01%)
(Kénsavban oldható : 0,02%)

T a k át s : Hegyaljai kerámiai anyagok ásványi összetétele

453

A röntgenfelvétel kiértékelése :

dl, ki Á

I

ásv. elegyrész

7,12

3

kaolinit

4,237

4

kvarc

3,570

1

kaolinit

3,328

5

kvarc

2,555

2

kaolinit

2,503

2

kaolinit

2,452

3

kvarc

2,330

2

kaolinit

2,282

3

kaolinit, kvarc

2,234

1

kvarc

2,127

3

kaolinit, kvarc

1,9755

2

kvarc

1,8157

4

kvarc

1,6687

2

kaolinit, kvarc

1,5393

3

kaolinit, kvarc

1,4862

2

kaolinit

1,4517

2

kvarc

1,3809

3

kvarc

A röntgenelemzés adatai azt bizonyítják, hogy a minta kvarccal erősen kevert
kaolin. A felvétel szerint a kvarc-mennyisége 30 — 40% -ra becsülhető.

A jelenlevő agyagásvány az 1 d ábrán bemutatott DTA-görbe alapján is :
kaolinit.

A számítás menetét a 4. számú táblázat szemlélteti :

4. táblázat

B omboly
kemény

vSi02

TiO*

ai2o3

FejOa

CaO

MgO

Na.O

K.O

SOa

i. V.

Mól.

Mól.

0/

/o

82,03

0,06

12,91

0,42

0,15

0,04

0,18

0,10

0,06

4,64

Mól. súly . .

60

80

102

160

56

40

* 1

62 1 94

80

18

hány.

súly

Mól. hány

1367

—

126

3

3

1

3

1

1

257

Ortoklász . .

6

—

1

—

—

—

—

1

—

-

0,001

556

0,5

Albit

18

—

3

—

—

—

3

_

—

—

0,003

524

1,6

Kaolinit . . .

250

—

125

—

—

—

—

—

—

250

0,125

258

32,3

CaC03

—

—

—

—

3

—

—

—

—

7

0,003

100

0,3

MgSiOa ....

1

—

—

—

—

1

—

—

—

—

0,001

100

0,1

Kvarc

1092

1,092

60

65,5

Az SOg-tartalom olyan kevés, hogy alunit számítása nem volt lehetséges. A kis mennyiség-
ben megállapított Fe203-t hozzávettük az Al203-hoz. Az alkálioxidokat földpátra számí-
tottuk, a megmaradó ahimíniumoxidot pedig kaolinitre. A CaO-t karbonát alakjában
vettük számításba, a kis mennyiségben mutatkozó MgO-t pedig kovasavhoz kötöttük.
A megmaradó kovasav kvarcnak minősült. Az így végzett számítások eredményéül
nyertük a táblázat utolsó oszlopában látható ásványos összetételt.

454

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

ój Mád, laza változat

A kémiai elemzés adatai :

Si02 77,70%

Ti02 0,04

A1203 14,21

Fe203 0,39

CaŐ 0,13

MgO 0,40

Na20 0,05 (Kénsavban oldható : 0,02%)

K20 0,04 (Kénsavban oldható : 0,01%)

S03 1,71

Izz. veszt 5,76

A röntgendiagram kiértékelése :

d hkl A

I

ásv. elegyrész

7,16

3

kaolinit

4,24

4

kvarc

3,567

2

kaolinit

3,339

5

kvarc

2,552

2

kaolinit

2,498

2

kaolinit

2,443

3

kvarc

2,330

3

kaolinit

2,273

3

kaolinit, kvarc

2,232

2

kvarc

2,125

3

kaolinit, kvarc

1,9713

3

kaolinit, kvarc

1,8122

4

kvarc

1,6679

3

kaolinit, kvarc

1,5397

4

kaolinit, kvarc

1,4847

2

kaolinit •

1,4510

2

kaolinit, kvarc

1,4562

1

kvarc

Eszerint a mintában csak kaolinit és kvarc van. Ugyancsak kaolinitet jelez fő
agyagásványként az \e ábrán bemutatott DTA-görbe is.

Az ásványi összetétel számítását az 5. számú táblázaton követhetjük.

5. táblázat

Bomboly

laza

Si02

TiOj

alo3

Fe203

CaO

MgO

Na.O

k2o

so3

i. V.

Mól.

hány.

Mól.

súly

%

77,70

0,04

14,21

0,39

0,13

0,45

0,05

0,04

1,71

5,76

Mól. súly

60

80

102

160

56

40

62

94

80

18

Mól. hány.

1295

— -

139

2

2

11

1

—

21

320

Alunit ....

—

—

3

—

—

1

—

4

6

0,001

828

0,8

CaS04.2H2O

—

—

—

—

2

—

—

—

2

4

0,002

172.

0,3

MgS04-7H20

—

—

—

—

—

11

—

—

11

77

0,011

246

2,7

A1s(S04), ..

—

—

1

— '

—

—

—

—

4

—

0,001

342

0,3

Kaolinit . . .

274

—

137

—

—

—

—

—

—

274

0,137

258

35,3

Kvarc

1021

-

—

—

—

—

—

—

—

1,021

60

61,3

455

T a k át s : Hegyaljai kerámiai anyagok ásványi összetétele

A kis mennyiségben mutatkozó Fe203-t.az Al203-hoz csatoltuk. Az S03-tartalmat
nem lehetett teljes mennyiségben alunitra számítani a csekély mennyiségben jelenlevő
alkálioxid miatt. (A röntgenfelvételen sem ismerhetők fel az alunit vonalai.) így a meg-
maradt SOs-t a CaO-hoz, MgO-hoz, illetőleg Al203-hoz kötöttük és gipszet, keserűsót, illető-
leg Al2(S04)3-t számítottunk. így a víztartalom rendelkezésre álló molekulahányadosai-
nak számát egy kevéssel túlléptük, ez nem vehető hibának, mert a számított szulfátok
minden valószínűség szerint nem teljes kristályvíz-tartalommal vannak jelen a kőzetben.
Az A1203 megmaradt mennyiségét kaolinit alakjában kötöttük le, a föntmaradt kova-
savat pedig mint kvarcot vettük számításba.

Az így számított ásványi összetételt a táblázat utolsó oszlopa tünteti fel.

A kemény változathoz képest nagy különbség nem állapítható meg, legfeljebb
annyi, hogy a kemény változatban valamivel több a kvarc és kevesebb a kaolin.

c) Mád, a kaolin kőzet üregeinek faláról összegyűjtött

kristályok

A kémiai elemzés adatai :

Si02 48,96%

TiOa 0,05

A12Ü3 36,04

Fe203 1,28

CaO 0,79

MgO ny

NaaO 0,18 (Kénsavban oldható : 0,02%)

K20 0,21 (Kénsavban oldható : 0, 16%)

S03 0,66

Izz. veszt. . . 1 2,60

Figyelemre méltó a nagyon kevés S03 tartalom. A röntgenfelvétel kiértékelése :

d hkl A

I

ásv. elegyrész

7,16

3

kaolinit

4,24

4

kvarc

3,567

2

kaolinit

3,339

5

kvarc

2,552

2

kaolinit

2,489

2

kaolinit

2,443

3

kvarc

2,330

3

kaolinit

2,273

3

kaolinit, kvarc

2,232

2

kvarc

2,125

3

kaolinit

1,9713

3

kaolinit, kvarc

1,8122

4

kvarc

1,6679

3

kaolinit, kvarc

1,5397

4

kaolinit, kvarc

1,4847

2

kaolinit

1,4510

2

kaolinit, kvarc

1,4162

1

kvarc

A röntgenadatok szerint tehát a minta nagyon tiszta kaolinit bői áll. A kvarcot
csak legerősebb vonalai képviselik. A differenciális-hőelemzési felvétel (1/ ábra) szintén
csak a kaolinit jelenlétét bizonyítja.

456

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

6. táblázat

Bombolv

kristály

SiO,

Xi02

AU),

Fe,03

CaO

Na,0

K,0

so3

i. V.

Mól.

Mól.

48,96

0,05

36,04

1,28

0,79

0,18

0,21

0,66

12,60

Mól. súly

60

80

102

160

56

62

94

80

18

hány.

súly

%

Mól. hány.

816

—

353

8

14

3

2

8

700

Alunit . .

—

—

6

—

—

—

2

8

12

0,002

828

1,6

Albit

18

—

3

—

—

3

—

—

—

0,003

524

1,6

Kaolinit .

688

—

344

—

—

—

-

—

688

0,344

258

88,8

CaSi03 . .

14

—

—

—

14

—

—

—

—

0,014

116

1,6

Hematit .

—

—

—

8

—

—

—

—

—

0,008

160

1,3

Kvarc . . .

96

—

—

—

—

—

-

—

0,096

60

5,7

Az ásványi összetétel számításánál (6. számú táblázat) a mutatkozó kis mennyi-
ségű vS03-tartalmat alunitra számítottuk, az Na20-t pedig albitra. A fennmaradó Al2Os
a kaolinithez került. A CaO-t kovasavlioz kötöttük ; az Fe203 kematitként, a meg-
maradt Si02 pedig kvarcként szerepel.

így nyertük a táblázat utolsó oszlopában látható ásványi összetételt.

A vizsgálat tehát határozottan azt bizonyítja, hogy az üregek falát borító kristá-
lyos képződmény — a várakozástól eltérően — kaolinit és nem alunit. Ugyancsak az
alrrnit ellen szól mind a „kemény”, mind a „laza” kőzetváltozat vizsgálati eredménye
is, mert az alunit mennyisége ezekben a mintákban is csak 1 % alatt van.

Ezek után felmerül a kérdés, hogy valóban alimitot tartalmaz-e a bombolyi kaolin ?

A bombolyi bánya anyagát G r o f c s i k J. és Vágó E. is megvizsgálták {9],
Vizsgálataik a Vöröscsillag Ásványőrlő Vállalat által beküldött I., II. és III. osztályú
jelzéssel ellátott mintákra terjedtek ki. A megvizsgált mintákban kémiai elemzéssel
1,07%, 2,03% és 5,56% S03-tartalmat mutattak ki, ennek megfelelően az ásványi össze-
tételben 2,76%, 7% és 14% alunitot állapítottak meg. Az alunit jelenlétét röntgenográ-
fiai úton és differenciális hőelemzés útján is bizonyították.

Ezek szerint további vizsgálatra szorul a kérdés tisztázása, hogy a bombolyi
kaolin melyik részében és milyen alakban jelenik meg az alunit?

Füzérradvány

A Hollóháza melletti Füzérradványból (koromhegyi bánya) háromféle mintát
vizsgáltunk meg. Az a jelzésű minta válogatott, jóminőségűnek mutatkozó, a b jelzésű
minta (Györki elnevezése szerint „szívkő”) nagyjában szív alakú, tömöttebb kifejlő-
désű konkrécióként jelenik meg a bányászott anyagban, a c jelzésű minta nem válogatott,
szennyezett átlagot képvisel.

a) jelzésű minta (Füzérradvány, Koromhegy)

A kémiai elemzés adatai :

SiO, 45,00%

TiOa nv

A1203 38.51

Fe203 1 ,33

CaO 0,45

MgO 1,00

NaaO 0,36 (Kénsavban oldható : 0,02%)

K„ü 7.72 (Kénsavban oldható : 5,52%)

S03 0,81

Izz. veszt. . . 5,20

T a k át s : Hegyaljai kerámiai anyagok ásványi összetétele

457

Röntgenfelvétel adatai :

d hki A

I

ásv. elegyrész

10,3

3

illit

4,446

4

illit

3,643

3

illit

3,324

3

illit, kvarc

3,053

2

illit

2,557

5

illit, földpát

2,455

2

illit

2,376

2

illit

2,228

2

illit

2,141

2

illit, földpát

1,9784

2

illit

1,6458

3

illit

1,4975

5

illit

A vonalsorozat szerint az anyagot csaknem tisztán illit alkotja. Ugyancsak illitet
mutat az lg ábrán látható DTA-görbe is.

Ezen az alapon a számításokat úgy végeztük, hogy a kevés S03-tartalomból
almiitot számoltunk ; tekintettel arra, hogy a röntgenfelvételen nem volt kimutatható
földpát, az egész alkáliamennyiséget (figyelmen kívül hagyva, hogy mennyi volt a kén-
savban oldható rész) illitként használtuk fel. Mivel még ékkőt is maradt fenn alumínium-
oxid és víz, a CaO és MgO egész mennyiségéből is illitet számoltunk : az ezek után fenn-
maradó kevés Al2Oa-t kaolinit alakjában kötöttbe le (montmor Honit számítását, melyet
talán valószínűbbnek tarthatnánk, a csekély Si02-tartalom már nem tette lehetővé) ;
a maradék Si02 kvarcnak minősült, a kis mennyiségű vas pedig hematitnak. A számítás
menetét a 7. táblázat foglalja össze.

7. táblázat

Füzér-

radvány

a)

Si02

ai2o.

Fe202

CaO

MgO

Na20

k2o

so2

i. V.

45,00

38,51

1,33

0,45

1,00

0,36

7,72

0,81

5,20

Mól.

Mól.

Mól. súly.

60

102

160

56

40

62

94

80

18

hány.

súly.

/O

Mól. hány.

750

377

8

8

25 | 5

81

10

289

Ahrnit . .

—

7

—

—

—

—

2

10

15

0,002

828

1,6

Iliit

474

237

—

—

—

—

79

—

158

0,079

796

62,9

Iliit

150

75

—

—

25

—

—

—

50

0,025

742

18,6

Iliit

48

24

—

8

—

—

' —

—

16

0,008

758

6,0

HUt

30

15

—

—

—

5

—

— -

10

0,005

764

3,8

Kaolinit .

38

19

—

—

—

—

—

—

38

0,019

258

4,9

Hematit .

—

• —

8

—

—

—

—

—

—

0,008

160

1,3

Kvarc . . .

10

—

—

—

—

—

—

—

—

0,010

60

0,6

b) jelzésű minta (Füzérradvány, Koromhegy)

A kémiai elemzés adatai :

Si02

Xi02

Ai2o3 ,

Fe203

CaO

MgO

Na^

K„0

vSÖ3

Izz. veszt. . .

48,73%

ny

33,77

0,76

0,32

1,20

0,26 (Kénsavban oldható : 0,03%)
7,90 (Kénsavban oldható : 6,50%)
0,75
6,85

458

Földtani Közlöny, LXXXV1. kötet, 4. füzet

A röntgenfelvétel eredménye :

d/iAY Á

I

ásv. elegyrész

10,2

4

illit

4,446

5

illit

3,872

2

földpát

3,637

2

illit

3,290

4

illit, földpát

2,557

5

illit, földpát

2,455

2

illit

2,376

2

illit

2,224

2

illit

2,132

2

illit, földpát

1,9774

2

illit

1,8032

1

kvarc

1,6845

1

földpát, kvarc

1,6485

3

illit

1,4954

4

illit

A röntgenkép, valamint az 1 h ábrán bemutatott DTA-felvétel alapján a mintában
illit a fő elegyrész. Az ásványi összetétel számítása az alábbiak szerint történt. Az S03
mennyiségét alunitként használtuk fel. Továbbá a KaO egész mennyiségét, valamint
a CaO-t is illitre számítottuk. Az MgO egész mennyiségét nem lehetett illitre számítani,
mert ezt az alummiumoxid rendelkezésre álló mennyisége nem engedte. Ezért az MgO
nagyobb részéből illitet, kisebb részéből pedig . MgSi03-t képeztünk. (Utóbbi 1%-os
mennyiséget jelent mindössze.) A Xa20-ból földpátot számítottmik, a megmaradt Si02
kvarcnak minősült. A víztartalom a számítás szerint nincs teljesen lekötve, ami azzal
magyarázható, hogy az illit- csoportba tartozó agyagásványok változó mennyiségű
vizet tartalmazhatnak, amit tekintetbe venni nem tudunk. A számítást a 8. táblázat
szemlélteti.

S. táblázat

Füzér-
radvány
b) '

Si02

A1203

Fe-aOj

CaO

MgO

Na.O

Xa20*

K20

k2o*

O

i. V.

48,75

33,77

0,76

0,32

1,20

0,23

0,03

1,40

6,50

0,75

6,85

Hol.

Mól.

0/

Mól. súly.

60

102

160

56

40

62

62

94

94

80

18

hány.

súly.

/ O

Mól. hány.

812

331

5

6

30

4

—

15

69

9

381

Alunit . .

6

—

—

—

■

—

—

2

9

1

13

0,002

828

1,6

Iliit

492

246

—

—

—

—

—

15

67

—

164

0,082

796

65,3

Iliit

36

18

—

6

—

—

—

—

—

—

12

0,006

758

4,5

Iliit

120

60

—

. —

20

—

—

—

—

—

40

0,020

742

14,8

MgSiCb

10

—

—

—

10

—

—

—

—

—

—

0,010

100

1,0

Albit

24

4

—

—

—

4

—

—

—

—

—

0,004

524

2,1

Kvarc . . .

130

0,130

60

7,8

* Kénsavban oldható

Eljárhatnánk úgy is, hogy a K20-nak csak a kénsavban oldható részét számítjuk
illitre, megmaradó részét pedig ortoklászra. Ebben az esetben az egész MgO és CaO
illitre számolható. Ezt. a számítást a 9. táblázat mutatja.

Takáts: Hegyaljai kerámiai anyagok ásványi összetétele

459

9. táblázat

Füzér-

radvány

b)

SiO.

AbO,,

Fe.Os

CaO

MgO

NaX)

Na20*

K,0

k2o*

so3

i. V.

48,75

33,77

0,76

0,32

1,20

0,23

0,03

1,40

6,50

0,75

6,85

Mól.

Mól.

%

Mól. súly

60

102

160

56

40

62

62

94

94

80

18

hány.

súly

Mól. hány.

812

331

5

6

30

4

—

15

69

9

381

Alunit . .

—

6

—

—

—

2

9

13

0,002

828

1,6

Iliit

402

201

—

—

—

—

—

67

—

134

0,067

796

53,3

Iliit

180

90

—

—

30

—

—

. —

—

—

60

0,030

742

22,3

Iliit

36

18

—

6

—

—

—

—

12

0,006

758

4,5

Ortoklász

90

15

—

—

—

15

—

—

—

0,015

556

8,3

Álhit

24

4

—

—

—

4

— .

—

—

—

—

0,004

524

2,1

Kvarc . , .

80

0,080

60

4,8

* Kénsavban oldható.

Végeredményben az eltérés nem túlságosan nagy : természetesen a második

esetben több földpátot kapunk a kvarc, illetőleg illit rovására.

Arra, hogy a két számítás közül melyik közelíti meg a tényleges viszonyokat,
semmi támpontmik nincs, mert a kvarc mennyisége 4,8 — 7,8% között, a földi: áté
2,1 — 10,4% között, az illité 80,1 — 84,6% között ingadozik. Ilyen kis különbségek kimu-
tatására ma használatos készülékeink nem alkalmasak.

c) jelzésű minta (Füzérradvány, Koromhegy)

A kémiai elemzés adatai :

Si02 54,39%

Ti02 ny

A12Os 29,10

Fe2Oa 0,31

CaO 0,57

MgO 1,87

NaaO 0,39 (Kénsavban oldható : 0,08%)

K2Ő 7,80 (Kénsavban oldható : 1,85%)

S03 1,51

Izz. veszt. . . 4,54

A röntgenvizsgálat és a DTA -felvétel (\i ábra,) alapján a főtömeg illit.

10. táblázat

Füzér-

radvány

c)

SiO,

ALÓ:,

Fe202

CaO

MgO

Na20

k2o

S03

i. V.

54,39

29,10

0,31

0,57

1,87

0,39

7,80

1,51

4,54

Mól.

Mól.

Mól. súly

60

102

160

56

40

62

94

80

18

hány

súly

/o

Mól. hány.

906

285

2

10

47

6

83

19

252

Alunit . .

—

15

—

—

—

5

19

30

0,005

828

4,1

Iliit

468

234

—

—

—

—

78

—

156

0,078

796

62,1

Iliit

60

30

—

10

—

—

—

—

20

0,010

758

7,6

MgSiO, . .

47

—

—

—

47

—

—

—

—

0,047

100

4,7

Álhit

36

6

—

—

6

—

—

—

0,006

524

3,1

Kvarc . . .

295

1

—

'

—

—

0,295

60

17,7

460

Földtani Közlöny, LXXXVl. kötet, 4. füzet

Az S03-tartalomnak alunit alakjában való lekötése után a K20 egész mennyisége
illitre jutott, s mivel még maradt fenn A1203, a CaO-ból is illitet képeztünk. Az MgO-t
már nem lehetett illitre számítani, mert ahhoz nem volt elegendő A1203, ezért itt is
MgSi03-t számoltunk. Az Na20-t földpátnak, a maradék Si02-t pedig kvarcnak vettük
(10. táblázat).

A füzérradványi mintát Grofcsik és Vágó is megvizsgálták [9], de a vizs-
gálatokat a Budapesti Porcelángyár által beküldött mintán végezték. A mi c jelű átlagos
mintánkkal szemben oxidos elemzési adataik több Al203-t és kevesebb alkáliát tüntet-
nek fel :

Si02 52,30%

A1203 33,91

Fe203 0,41

CaO 1,08

MgO 1,77

K„0 4,55 (kénsavban oldható az összes K20)

S03 0,36

Izz. veszt. . . 4,87

Az általuk megállapított ásványi összetétel :

ülit 88,7%

kvarc 12,2%

Az eltérés c jelű mintánkhoz képest elég nagy, a, illetőleg b jelzésű mintáinkkal
azonban az eredmény jól egyezik. Nyilvánvaló, hogy a porcelángyár válogatott, lehetőleg
szennyezésmentes anyagot használ.

Összefoglalás

Sárospatakról, a Hollóháza melletti Szurokrétről, a Mád melletti Bomboly-hegyről
és a Füzérradvány közelében levő Koromhegyről származó minták ásványi összetételét
megkíséreltem számítás útján megállapítani az oxidos elemzés adataiból, a D e b y e —
Scherre r-féle röntgenfelvételek és a differenciális-termoanalitikai vizsgálatok ered-
ményei alapján. Az eredmények — a rendelkezésre álló vizsgálati módszerek töké-
letlensége folytán — több-kevesebb bizonytalanságot mutatnak és számítási eredmények
lévén, bizonyos, hogy nem egyeznek meg teljesen a valóságos ásványi összetétellel,
talán elég jól megközelítik azt és jó alapot adnak az összehasonlításra.

A dolgozat az Építőanyagipari Központi Kutató Intézet szilikátkémiai és anali-
tikai osztályán készült. A röntgenfelvételeket a Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani
Tanszékén készítettük.

IRODALOM — J1HTEPATYPA - UTERATURE

1. Henze, W. : Die Tonmineralien und ilire Berücksichtigung in dér Analyse.
Silikatteelmik, 1. No. 1 — 2. 1950. — 2. Schatzer, L. : Beschleunigte rationelle Ana-
lyse von Feldspáten, Tonen, Kaolinén und keramischen Massen unter Anwendung dér
Flammenfotometrie. Silikatteelmik 6. No 8. 1955. — 3. S e i s e r, H. : Beitrag zűr Ratio-
nellen Analyse usw. Spreehsaal 86. No 14. 1953. — 4. Wendle r, F. : Vypocet racio-
nálnianalysy zanalysy chemické. Sklár a keramik. No 4. 1956. — 5. Liebscher, I. —
W i 1 1 e r t, F. : Technologie dér Keramik. Dresden, 1 955. — 6. Grofcsik J. — Vágó
E. : Agyagok vizsgálatának korszerű módszerei. Építőanyag. 1952. — 7. H o lm es, A. :
Petrographic Methods and Calculations. London, 1930. — 8. Philipsborn, H. V. :
Tabellen zűr Berechnung von Mineral- und Gesteinsanalyse. Leipzig, 1 933. - — 9. Grof-
csik J. — VágóE. : Hazai finomkerámiai anyagok vizsgálata. Építőanyag. 1952. - —
10. E f r e m o v, N. : Magnesium kaolinite írom Élbrus Mine, Nortli Caucasus. Bull.
Geol. Soc. Amer. 65. No 12. 1954.

T a k á t s : Hegyaljai kerámiai anyagok ásványi összetétele

461

MHHepa;ibHbiií cocTaB KepaiwnqecKoro cbipbH, nponcxonnmero H3 paftona Xeflbajm, BeurpHH

T. TAKAH

Coőpajincb oőpa3ubi okojio r. r. LUapouinaraK, Mas h Oio3eppaaBaHb. Hx MiiHepanorH-
qecKHÍí cocTaB onpeaejiHJicH qaerbio nyTeM pacqeTa h3 naHHbix okchahou) aHajiH3a, qaerbio
Ha 0CH0B3HHH peHTreHOCHHMKOB Aeöaií — LUepep h An(Jxt>epeHUnajibHbix TepivinqecKnx aHa-
J7H30B. ConocTaBJiíumcb pe3yjibTaTbi aHajm30B.

The mineralogical composition of somé raw materials tor ceramics occurring in the

Hegyalja region, NE Hungary

T. TAKÁTS

An attempt was made to determine the mineralogical composition of samples
from the Szurokrét uear Hollóháza at Sárospatak, from the Bomboly-hill near Mád and
from the Korom-hill near Füzérradvány, by using the data of oxydic Chemical analysis
results, of Debye-Scherrer and of DTA diagrams. The results of the different inethods
of analysis are compared and the mineralogical compositions derived in three different
ways dealt with.

8 Földtani Közlöny

A MEDVÉS-FENNSÍK BAZALTTUFÁJA

POJJÁK TIBOR

Összefoglalás. A Budapesttől ÉÉk-re levő salgótarjáni Medvés-hegyen egy alsó és egy felső bazalt-
tufa különíthető el. A kőzet nefelinbazanitoidnak felel meg. A kőzetek vizsgálatából kiderül, hogy a
területen nagyobbfokú magmadifferenciáció nem volt, csak kismértékű agyag — homok asszimilációra
következtethetünk .

1. Bevezetés, települési viszonyok

A Salgótarján-környéki bazalttufákkal részletesebben először Jugovics R.
foglalkozott [2], akinek a Salgótarjántól ÉK -re fekvő Medvés-fennsíkra vonatkozó
makroszkópos megfigyeléseit e dolgozat mikroszkópos, kémiai és genetikai vizsgálatokkal
kívánja kiegészíteni.

A terület földtani viszonyai Scliafarzik F. és Noszky J. munkái nyomán
röviden következőkben foglalhatók össze [6, 12] :

a) felsőoligoeén (katti em.) : glaukonitos homokkő és homokos agyag ;

b) alsómiocén (akvitáni em.) : kavics, kavicsos homok, tarka agyag;

plagioklászos riolittufa ; kékesszürke színű agyag ; kőszéntelepes rétegcsoport ; kőszén-
fedő homokos-kavicsos agyag ; amfibolos biotitandezit ;

c) felsőpliocén (levantei em.) : bazalttufák ; bazaltlávatakarók ;

d) pleisztocén: barnás agyag ( - bazaltnyirok) ; lösz.

A Medvés fennsíkját borító lávatakaró kőzeteit Rozlozsnik P. és Emszt
K., Reichert R., Jugovics L., valamint Pojják T. dolgozataiból ismerjük
[2, 8, 9, 10, 11]. Ezekből tudjuk, hogy a Medvés bazalttakarója nem egységes, hanem
két különálló lávaömlés terméke. Jugovics R. rámutatott arra is, hogy a lávakőzet
feküjében levő bazalttufa is két, egymástól külső megjelenésre jól elválasztható szintre
osztható : alul sárgásszürke, laza, porózus, rosszul rétegzett bazalttufa, felül pedig sárgás-
barna, porózus, de összeálló, réteges kristálytufa van.

A most részletesen megvizsgált bazalttufák túlnyomórészt a Medvés ENy-i részén
levő Macskaljmk -kőbányából valók. Itt az ún. Gizella-bányában jól megfigyelhetők a
két tufa települési viszonyai :

Az alsó normális kifejlődést! bazalttufa vastagsága e helyen 8 — 10 m. Rosszul
rétegzett, laza kőzet, melynek homokos-agyagos kötőanyagában az apró lapillidarabokon,
a szabad szemmel is felismerhető olivin- és augitkristálykákon és kavicsdarabokon kívül
sokszor 0,2 — 0,5 m3 nagyságú idegen kőzetzárványok is vannak, melyek az áttört homok-
kőből kerültek a tufába. A tufarétegek dőlése ÉK-i, enyhe (3 — 5°) dőlésszöggel.

A felső ún. „kristálytufa” az előbbire konkordánsan települ, mintegy 1,5 — 2 m
vastagságban. Ennek agyagos-kaolinos alapanyagában sokszor 1 cm-t is meghaladó
fekete augit- és zöld olivin-kristálykák ismerhetők fel szabad szemmel. Ritkán egy-egy
amfiboltöredék, legömbölyödött kvarcszem, vulkáni üvegdarab és apró lávalapilli is
előfordul benne. Jellemző rá az idegen kőzetzárványok hiánya.

A kristálytufára a kettős lávatakaró kőzete települ.

P o j j á k : A Medvés-fetmsík bazalttufája

463

2. Kőzettani vizsgálatok

A begyűjtött tufák vizsgálata részben vékonvesiszolatok segítségével, részben
0,2 — 0,06 inni átmérőjű szemcsékre porítva a kőzetet, bromoformos szétválasztás után
különböző fajsúlyú részletenként történt. A kristálytufából származó néhány olivin-
és augit -kristályon kristálytani méréseket is végeztünk.

A megvizsgált tufák részletes leírása

Az alsó bazalttufának szabad szemmel felismerhető elegyrészei az olivin,
augit és a kvarc. Az olivin alaktalan, gömbölyded szemekben, vagy gumókban összetömö-
rülve található. Az augit kristályain itt-ott már kristálylapok is felismerhetők, de méré-
sekre is alkalmas kristályok itt nincsenek. A kvarc szemcséi legtöbbször gömbölydedek,
koptatottak. Ezeken kívül bazaltdarabok, vulkáni üvegtöredékek és homokkőzárványok
ismerhetők fel benne.

Az olivin legömbölyödött szemei mikroszkóp alatt színtelenek. A szemek
nagysága változó, leggyakrabban 0,4 — 0,8 mm nagyságúak, de sokszor a 2 — 4 imn-es
szemek sem ritkák. Egyes nagyobb bázismetszetű szemeken jól kivehetők az (100) és
(010) szerinti, egymásra merőleges hasadási vonalak. A kristályok többnyire üdék, víz-
tiszták. Mállásnak, vagy akár csak pörkölésnek nyoma sem látszik rajtuk. Rendszerint
zárványmentesek .

Az augit vékonycsiszolatban sárgásszürke színű, a szegélyen néha halvány
ibolyásszürke árnyalattal. A kristályok ritkán idiomorfok, többnyire töredezettek,
gömbölyödöttek. Az idiomorf kristályokon biztosan az (100), (010) és az (111) formák
ismerhetők fel. A bázismetszetek (110) és ( 1 1 0) szerinti 87°-os hasadási szöge jellemző.
Egy esetben sikerült biztos kioltást mérni egy (010) szerinti metszeten : C"xc = 44,6° a
kristály belsejében, a szegélyen pedig 48,2°. Ez értékek alapján az ásvány bazaltos augit.

Az augit belsejét olykor korróziós üregek szakítják meg. Az üregekben többnyire
kőzetüveg volt. Az augit zárványai a magnetit és olivin voltak. Ez annak a jele, hogy
az olivin az augitnál korábbi kiválású.

A kvarc mennyisége csekély. Zöme legömbölyödött és az áttört homok-
kőből származik. Egyeseknél azonban a dihexaéderes kristályforma kivehető. Minden
valószínűség szerint az áttört riolittufából származnak.

A kőzet üveg nefelintartalmú ún. nefelinitoid-üveg. Sósavas kezelés után
metilénkékkel jól festődik. Amorf, fénytörése 1,54 körüli. Helyenként az üvegben fel-
ismerhetők apró kis földpát kristálykák is, melyekben azonban kioltást nem sikerült
mérni.

A 1 a p i 1 1 i k üveges alapanyagában levő földpátkristálykák Ab35_40 An65_60 össze-
tételű bázisos plagioklászok. Jól látható rajtuk az albit-ikerlemezesség. Hasonló össze-
tételű földpátok vannak a tufák fölé települt lávakőzetben is. Ezeken kívül apró augit-,
olivin- és magnetit-kristálykák ismerhetők fel a lapillikben.

A homokkőzárványokon semmiféle nagyobbmérvű átalakulás nem
tapasztalható, jeléül annak, hogy a kitörés robbanásszerű gázexplozió lehetett, melynek
jelentősebb átalakító hatása nem volt.

A bromoformban való centrifugálás eredménye 10 minta átlagát véve a következő :

2.8- nél nehezebb részlet :

2.8 — 2,68 fajsúlyú
2,68—2,52
2,52-nél könnyebb

30,7% (augit, olivin, kevés érc) ;

18,2% (plagioklász, kevés kvarc) ;
17,5% (savanyú plagioklász, kvarc) ;
33,6% (kőzetüveg, agyagos alapanyag).

8*

464

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

Az egyes frakciókból térfogatszázalékos analízissel határoztuk meg az ásványok
százalékos mennyiségét. Az értékek az egész anyagra átszámítva a következők :

augit

olivin

érc

18,2%

H.5%

1,0%

földpát

18,8%

kvarc

16,9%

kőzetüveg . . . .

16,2%

alapanyag . . .

17,4%

100,0%

A felső kristálytufában szabad szemmel is jóval több olivin és augit
van, mint az alsó tufában. Az alsó tufával ellentétben itt az olivin nem szabálytalan
gumók, vagy legömbölyödött szemek, hanem jól fejlett kristályok alakjában található.
Az olivin-kristályok makroszkóposán sárgászöld-palackzöld színűek, az augitok feketék.
Rajtuk kívül még legömbölyödött, vagy néha mármarosi-gyémánt típusú kvarcsze-
mek, hosszúkás amfibolprizmácskák, csepp alakú kőzetüvegdarabok és apró (6 — 10 mm)
lapillidarabkák vannak.

Mikroszkóp alatt az olivin víztisztán átlátszó. Vékonvcsiszolatban az (100),
(021) és (110) formák ismerhetők fel. Nagysága 0,2—1 mm között ingadozik. A kristályok
belsejébe korróziós öblök nyúlnak be, melyeket olykor inagnetit- és üvegzárványok
töltenek ki. Az olivin-kristályok belsejében néha bamászöld oktaéder alakú zárványok
figyelhetők meg, valószínűleg pikotitok.

Az olivin optikai tengelyszöge nagy, Jugovics L. mérései szerint :2Va =
= 89°04’Lí, ill- 89°33’77 [1]. Négy példányon végzett saját mérésem szélső értékei:
2Va = 88°29’jVa— 89°31’jva-~

Az augit mikroszkóp alatt sárgásszürke, ibolyásszürke szegéllyel. A,,c”-re merő-
leges metszeteken az (100), (010) és (110) formák jól felismerhetők, az (110) és (170)
szerinti hasadási vonalak ugyancsak megfigyelhetők. Az augit-kristályok nagysága
átlag 0,3 — 1,2 mm közötti, de 5—6 mm nagyságú augitok is vannak. A (010) szerinti
metszetekben mért kioltások bazaltos augitra utalnak : = 43,5° — 46,5° között

ingadozik. Gyakran előfordulnak zónás augitok is, melyeknél a kioltás rendszerint a
szegély felé növekedik, de rekurrens-zónás augitok is találhatók. Két nagyobb zónás
augiton a következő értékeket mértem :

Kioltás a magban

: 43°

44,5°

,, 1, zónában

: 45,5°

5 1 ° (rekurrens zónás)

„ 2. „

: 47,5°

53°

,, a szegélyen

: 50,5°

O

00

Az augit zárványai közül a magnetit és az olivin gyakoriak.

Az amfibol a kristálytufának járulékos elegyrésze. Csiszolatban világosbarna
színű, erősen pleokroos : ű = sötét zöldesbama, í) = zöldes-sárgásbarna, c = halvány
sárgásbarna. Kioltása bazaltos amfibolra utal : C 'í = 9,5°.

A kvarckristályok eredet szerint itt is két csoportba oszthatók : rész-
ben a bazaltok alapját alkotó homokkőből származó legömbölyödött kvarcszemek, rész-
ben pedig miocén riolittufából származó dihexaéderes termetű kvarckristályok. Ez
utóbbiakon gyakran a magmatikus korrózió eredményeként fellépő kisebb-nagyobb
öblök is megfigyelhetők. A kristályok nagysága 0,3 — 0,9 min között változik.

A kőzetüveg a tufa alapanyagában apró szilánkok, vagy kisebb-nagyobb
cseppek alakjában, színtelen nefelinitoid-üvegként található. Benne helyenként albitikres
plagioklász ismerhető fel. .

P o j j dk : A Medvés-fennsík bazalttufája

465

A 1 a p i 1 1 i k itt jóval kisebbek mint az alsó tufában. Az üveges alapanyagban el-
szórt augit-, olivin- és földpát-kristálykák vannak. A földpátok kioltása a szimmetrikus
zónában 35 — 38° körül ingadozott, ami Ab34 An66 — Ab30 An70 összetételű plagiok-
lásznak felel meg.

A homokkőzárványok a felső tufában sem alakultak át lényegesen.

A tufa zárványainak fajsúly szerinti kiépítésékor a következő eredményeket
kaptam :

2.8- nél nehezebb részlet : 44,9% (augit, olivin, érc) ;

2.8 — 2,68 fajsúlyú ,, : 5,23% (plagiokl ászok) ;

2,68 — 2,52 ,, „ : 19,37% (plagioklász, kvarc) ;

2,52-nél könnyebb ,, : 30,50% (kőzetüveg, agyagos alapanyag).

Az eredmények 13 mintából kapott átlagértékek.

Az egyes frakciókban levő ásványok térfogatszázalékát az egészre átszámítva,
a következő eredményeket kaptam :

augit

olivin

érc

25,2%

18,2%

1,5%

földpát

11,4%

kvarc

13,2%

kőzetüveg

18,3%

alapanyag

12,2%

100,0%

A felső tufában a szmes elegyrészek (augit, olivin) mennyisége a földpát és a kvarc
rovására felszaporodik. A kőzetüveg mennyisége valamivel nagyobb, mint az alsó tufánál.

3. Kristálytani mérések

A kristálytufa olivin- és augit-kristálvaiból néhány szebb példányon kristálytani
mérések is történtek.

A goniométeres mérésre kiválasztott o 1 i v i n-k ristályok 1 — 4 mm nagy-
ságúak voltak. Rajtuk a következő kristályformákat állapítottuk meg : a = (100),
b = (010), k = (021), d = (101), m = (110), s = (120) és e = (111). A különböző
kristályokon végzett mérések középértékei a következők :

10 mérés
középértéke :

számított
értékek :

m^a = (110)^(100) = 24°
rn'As = (110)^(120) = 17°
s^b = (120)^(010) = 47°
k^b = (021)^(010) = 40°
k^k = (021)^(021) = 99°
d-^e = (101)^(111) = 20°
e^m = (111)^(110) = 35°
a^d = (100)^(101) = 38°

51’

24°

58’

30’

48’

18°

00’

00’ 30”

47°

01’

30’

29’

40°

27’

03’

99°

06’

05’

20°

02’

38’

35°

45’

23’

38°

27’

A megvizsgált kristályok a gyakoriság sorrendjében felírva, a következő három
formatípusba sorolhatók :

a) rövid, zömökprizmás, formaszegény kristályok (010), (1 10), (120) és (021)
lapokkal ;

b) az ,,a”-tenge y szerint megnyúlt, formadús prizmás termetű kristályok (100),
(010), (021), (101), (1 10), (120) és (111) formákkal;

c) a (010) -lap szerint táblás kristályok (010), (110), (101), (011) és (111) lapokkal.

466

Földtani Közlöny, LXXXVl. kötet, 4. füzet

Az olivin kémiai összetételét Mauritz B. elemzéseiből ismerjük:

Si02 39,76%

FeO 14,07%

MgO 45,73%

TiÖ2 és MnO nyomokban

99,56%

Ebből 14,73 mol% Fe2Si04 + 85,27 mol% Mg2Si04 összetételű olivin adódik.
A tufák fölötti nefelinbazanit olivinje vasban gazdagabb, összetétele : 17,5 mol%

Fe2Si04 + 82,5 mol% Mg2Si04 [3],

Az a u g i t o k közül 3 — 8 mm nagyságúakat választottam ki mérésekre. Ezek
alapján az augitok a következő hat forma kombinációjában fordulnak elő : a = (100),
b = (010), m = (1 10), s = (Hl), z = (021) és o = (221).

A mért szögértékek középértékei a következők :

1 0 mérés számított

középértékei : értékek :

a^m = (100)^(110)

= 46°

29’

46° 25’

m^b = (110)^(010)

= 43°

31’ 30”

43° 35’

b^s = (010)^(111)

= 60°

20’

60° 24’

30”

s^s = (111)^(171)

= 59°

18’

59° 11’

z'-'b - (021)^(010)

= 41°

32’

41° 24’

30’

o^b = (22 1)^(0 10)

= 47°

59’ 30”

47° 54’

30”

o'^a - (221)^(100)

= 61°

21’

61° 32’

A kristályok a gyakoriság sorrendjében a következő típusokba sorolhatók :

a) a ,,c”-tengely szerint megnyúlt oszlopos kristályok (100), (010), (110), (111)
és (021) lapokkal ;

b) a „c” szerint zömökprizmás kristályok (100), (010), (1 10), (1 1 1) és (221)
lapokkal ;

c) az (111) prizmalap szerint megnyúlt kristályok (100), (010), (1 10) és (111)
lapokkal.

4. Kémiai összetétel ; rendszertani és genetikai kiértékelés

Mindkét tufából kémiai elemzések is készültek. Elemzésre lehetőleg nagyobb,
idegen zárványoktól mentes darabok kerültek, hogy azok jelenléte ne zavarja az össze-
hasonlítást. A tufák elemzési adatain kívül a mellékelt táblázat 3., 4. és 5. oszlopában
a Medvés lávatakarójára vonatkozó korábbi kémiai elemzések is megtalálhatók.

A közölt elemzések az alábbi lelőhelyekről származnak :

1 . = Medvés, Macskalyuki-bánya, alsó laza tufa ; elemző Sűrű J.

2. = Medvés, Macskalyuki-bánya, felső „kristály-tufa”; elemző Sűrű J.

3. = Medvés, Macskalyuki-bánya, lávakőzet (a Medvés felső lávatakarója) ;

elemző Újhelyi S. [8].

4. = Medvés, Básti-bánya, lávakőzet (a Medvés alsó lávatakarója) ; elemző

Endrédv E. [2].

5. = Medvés, Eresztvényi-bánya, lávakőzet (a Medvés felső lávatakarója) ;

elemző Emszt K. [11].

467

P o j j á k : A Medvés-fennsik bazalttufája

l.

2.

3.

4.

5.

Si02

44,18%

43,61%

46,05%

48,49%

44,66%

tío2

0,39

0,27

1,82

2,01

0,29

ai2o3

16,44

15,98

17,92

20,19

16,04

Fe203

4,82

4,67

4,03

1,63

4,37

FeO

6,98

7,70

5,22

6,15

8,12

MnO

0,17

0,21

0,18

0,12

0,15

MgO

7,83

8,09

6,51

4,93

7,70

CaO

9,69

9,01

9,20

8,72

9,90

Na.,0

3,67

4,39

5,32

3,81

4,28

k2ö

1,13

1,28

2,35

1,61

1,75

p2o5

0,23

0,14

0,27

0,48

0,10

co2

0,52

0,47

nyomok

0,1 1

—

H2o2-

1,67

1,06

0,45

0,74

2,15

H2o2+

Egyéb

(BaO+Cl

+S)

2,1 1

2,68

0,52

1,26

-

—

—

0,27

—

99,83%

! 99,56%

100,11%

100,25%

99,51%

Az elemzésekből számított Osan n-féle kőzetparaméterek a következők :

s

a

c

f

n

k

sor

1.

49,36

3,6

4,5

21,9

8,3

0,65

a

2.

48,57

4,2

3,5

22,3

8,4

0,66

a

3.

51,38

5,9

3,5

20,6

7,7

0,67

a

4.

55,38

5,1

7,7

17,2

7,8

0,85

a

5.

48,83

4,2

3,3

22,5

7,9

0,66

a

Az Osan n-féle kőzetparaméterek alapján a Medvés bazalttufája és lávakőzete
között a rokonság nyilvánvaló. A tufák is, a lávakőzetek is a tefritek-bazanitok bázikus
csoportjába tartoznak Osaun kőzetrendszerében. Az alsó laza tufa a 105. sz. limburgit -
és a 107. sz. nefelinbazanit-típussal, a felső kristálytufa pedig a 104. sz. tracliidolerit-
és a 105. sz. limburgit -típussal áll legközelebbi rokonságban, amint az az alábbi össze-
állításból is látható [7] :

s

a

c

f

n

k

sor

Maeskalyuk
alsó b. tufa

49,36

3,6

4,5

21,9

8,3

0,65

«

Macskalyuk
felső b. tufa

48,57

4,2

3,5

22,3

8,4

0,66

a

104. Mte Caffe
trachidolerit

51,42

5,0

4,0

21,0

6,7

0,70

P

105. Limburg
limburgit . . .

47,74

3,5

3,5

23,0

7,4

0,65

p

107. Rinnberg
nefelinbazanit

48,79

3,5

5,5

21,0

7,2

0,71

p

Nigg 1 i köz ‘trendszerében az ismertetett bazalttufák a nátronkőzetek sorába,
a theralitgabbroidos, ill. essexitgabbroidos magmatípusokba tartoznak s a következő
kőzettípushoz állnak legközelebb *[4] :

468

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

si

ai

fm

c

alk

*

mg

Metszet

Macskalyuk
alsó b. tufa

97,1

21,2

46,6

22,8

9,4

0,17

0,55

IV.

Macskalyuk
felső b. tufa

94,2

20,4

47,9

20,7

11,0

0,16

0,54

III/IV.

Liadouze,

Cantal

luscladit

(nef.-bazanit)

103,0

19,5

47,0

22,5

11,0

0,20

0,58

IV.

Salem Neck,
Essex

camptonit . . .

99,0

22,0

46,0

24,0

8,0

0,13

0,54

IV.

Sidney Distr.
analcimbazalt

97,0

21,5

46,5

21,5

10,5

0,31

0,51

IV.

7. ábra. A Medvés kőzeteinek differenciációs diagramja — flwjxjiepeHmiauHOHHaH anarpaMMa ropHbix
nopoA ropbi Mezein — Das Differenzienmsgdiagramm dér Gesteiue des Medvésberges

Összehasonlításul itt is felírhatjuk a Medvés többi kőzeteinek N i g g 1 i-értékeit is :

1.

2.

3.

4-

5.

si

97,1

94,2

103,8

121,9

95,0

al

21,2

20,4

23,8

29,9

20,0

fm

46,6

47,9

39,0

34,8

46,5

c

22,8

20,7

22,3

23,5

22,5

alk

9,4

11,0

15,0

12,0

1 1,0

k

0,17

0,16

0,22

0,22

0,21

mg

0,55

0,54

0,56

0,53

0,53

c/fm

0,49

0,43

0,57

0,68

0,49

ti

0,66

0,39

3,07

3,80

0,46

P

0,26

0,13

0,26

0,51

0,10

qz

—40

—50

—56

—26

—49

Met-

IV.

III/IV.

IV.

IV/V.

IV.

szét

tlieralit-

theralit-

theralitos, ill.

theralit-

essexit-

mag-

gabbroidos,

gabbroidos.

theralit-

gabbroidos.

gabbroidos.

ma

ill. essexit-

ill. essexit-

gabbroidos

ill. peléeites

ill. essexit-

típus:

gabbroidos

gabbroidos

gabbrodio-
ritos (5)

P o j j á k : A Medvés-fennsík bazalttufája

469

A fenti értékek alapján a Medvés kőzeteinek differenciáeiós diagramja az 1. ábrán
látható.

Mind az elemzési adatokból, mind pedig a közölt differenciáeiós diagramból
világosan kiolvasható a Medvés tufa- és lávakőzeteinek kémiai rokonsága. Tehát nagy-
mértékű differenciálódás a magmaműködés folyamán nem történt. A legjobban hasonlít
kémiailag a tufához az eresztvényi bánya nefelinbazanitja. Nem lényeges az eltérés a
macskalyuki lávakőzettől sem. Még leginkább eltér a medvési kőzetek átlagától a básti
bánya bazaltja, mely Jugovics E. szerint az első lávaömlésből származik. Ennek
magasabb kovasav- és alumíniumtartalma, valamint alacsonyabb vas — magnézium-
tartalma feltűnő. Normális magmadifferenciálódáskor előbb bázisos, majd savanyúbb
kőzetek keletkeznek. A básti bánya kőzete (alsó lávatakaró) azonban savanyúbb, mint
a fölötte települő második lávaömlés kőzetei (Eresztvény, Macskalyuk), melyek a leg-
alul települő bazalttufák összetételétől lényegesen nem különböznek. így tehát arra gon-
dolhatunk, hogy a tufaszórás után a Medvés lávakőzeteinek lassan felfelé törő magmája
a bazaltok alapját alkotó oligocén agyagos-homokos kőzetekből kisebb-nagyobb részle-
teket asszimilált. Arra is gondolhatunk, hogy esetleg kismérvű gravitatív-differenciálódás
történt a tufaszórások után. Az alsópannóniai emelet utáni (a rodáni hegységképző
fázis idején keletkezett) ÉK — DNy-i irányú ,, hosszvetőrendszer' ’-rel rögökre szabdalt
egyes területrészek epirogenetikus süllyedése a differenciálódott magma felső, kissé sava-
nyúbb részletét préselte előbb a felszínre, s csak azután ömlöttek ki a bázisosabb magma-
részletek.

Zavarickij kőzetrendszerében mindkét tufa a 6. osztályba tartozik, az alsó
laza kifejlődésű bazalttufa a 23. csoport b. alcsoportjába, a felső kristálytufa pedig a
22. csoport b. alcsoportjába. A számított értékek a következők :

alsó laza bazalttufa.

a

= 10,08

c*

= 19,04

c

= 6,39

11

= 83,10

b

= 30,91

t

= 0,67

s

= 52,59

<p

= 13,76

i<

=36,^7

Q

=—21.27

1111

'=44,50

képlet :

6/23/b

felső ,, kristály tufa”

a

= 11,91

c*

= 19,26

c

= 5,04

n

= 83,53

b

= 32,00

t

= 0,4!

s

=51,05

<P

= 12,69

f’

= 36,76

Q

= -26,76

ni*

=43,98

képlet ;

6/22/b.

Az amerikai kőzetrendszerben (C r o s s, I d d i n g s, P i r r s o n, Washing-
ton) a neutrális-bázisos kőzeteket tartalmazó III. osztály 1 . alosztályába tartozik mind-
két kőzetünk. Az alsó tufa az 5. rend 3. sorába, a felső tufa pedig a 6. rend 3. sorába.
Az elemzésekből számított C.I.P.W.-normák a következők :

alsó tufa :

felső kristálytufa

ortoklász

6,67

7,78

albit

18,34

13,89

anortit

25,02

20,02

nefelin

6,82

12,64

CaSi03

7,42

8,58

MgSiO,

4,80

5,30

FeSi03

2,11

2,77

Mg2SiÖ4

10,22

10,36

Fe2Si04

4,90

5,81

magnetit

6,96

6,73

ilmenit

0,76

0,46

apatit

0,67

0,34

kalcit

1,20

1,10

víz

3,78

3,74

99,67

99,52

470

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

A normatív ásványok között a nefelin is szerepel, jóllehet egyik kőzet sem tartal-
maz kristályos nef elint. A kőzetüveg ellenben nefelinitoid- üveg, festéssel biztosan ki-
mutatható.

Összehasonlításul a Medvés többi kőzeteire vonatkozó C.I.P.W.-normák az
alábbiak :

1. ; 2.

3.

4.

5.

0

0

0

0

0

0

F

50,03

41,69

43,53

71,35

37,08

L

6,82

12,64

18,12

1,99

15,62

P

14,33

16,65

20,04

5,44

23,70

0

15,12

16,17

7,31

12,05

13,70

M

7,72

7,19

9,30

6,12

6,87

A

1,87

1,44

0,79

1,31

0,34

Összefoglalás: A Medvés-fennsík bazalttufáinak vizsgálati eredményeként meg-

állapítható, hogy e területen a magmát nagyobbfokú differenciálódás nem érte. A diffe-
renciációs diagram si-, fm- és c-értékeinek a Básti-bánya kőzeténél tapasztalt kiugró
eltérése agyagos-homokos kőzetek kismértékű asszimilációjára, esetleg kismértékű gravi-
tatív differenciálódásra enged következtetni.

A kőzettani és kémiai vizsgálatok alapján a Medvés tufái — tekintettel arra,
hogy nem kristályos nef elint, hanem csak nefelines kőzetüveget tartalmaznak — nefelin-
bazanitoid kőzetnek felelnek meg.

IRODALOM — JIHTEPATYPA — RITERATUR

1. Jugovics L. . Adatok az olivin optikai ismeretéhez. I. Medvési olivin
Annales Musei Nat. Hung. XI. 1913. — 2. Jugovics B. : A medvesi bazalttakaró
felépítése és kristálytufája. Math. és Term.-tud. Éjt. 51. 1934. — 3. Mauritz B. :
Magyarországi kőzetalkotó ásványok. Zárványok a medvesi bazaltból. Földt. Közi.
XL. 1910. — 4. N i g g 1 i, P. : Gesteins- und Mineralprovinzen. Berlin, 1923. — 5.
Niggli — Burri: Die jungen Kruptivgesteine des mediterránén Orogens. I. Zürich,
1945. — 6. id. Noszky J. : A salgótarjáni szénterület földtani viszonyai. Koch-
Emlékkönyv. Bp., 1912. — 7. Osann, A. : Dér chemische Faktor in einer natürlichen
Klassifikation dér Kruptivgesteine . Heidelberg, 1919 — 20. — 8. Pojják T. : Kőzet-
tani megfigyelések Nógrád-gömöri bazaltos kőzeteken. Földt. Közi. BXXIV/BXXV.
1947. — 9. ReichertR. : Újabb adatok a salgótarjánkörnvéki bazaltos kőzetek petro-
kémiai ismeretéhez. Földt. Közi. BV. 1925. — 10. ReichertR.: Petrográfiai meg-
figyelések nógrádmegyei bazaltokon. I. Földt. Közi. LVII. 1 927. — ll.RozlozsnikP.
és E m s z t K. : A Medves-hegység bazaltos kőzetei. Földt. Közi. XDI. 1911. — 12.
Schafarzik F. : Adatok az ajnácskői csontos árok geológiai ismeretéhez. Földt.
Közi. XXIX. 1899.

Ea3ajibT0Bbie Ty(})bi, HanaeHHbie Ha naocKorope «MeflBem>>,
b C — CB-om HanpaBJieHHH ot r. EyaaneuiT

T. nOBAK

Ha rope «MeflBeui», okoho r. UiajiroTapHH, b C CB-om HanpaBJieHHH ot r. ByflaneuiT,
oÖHapy >KHBaeTcn hhjkhhh h BepxHHií cjioh 6a3aabT0Bbix TytjMjioB. TopHbie nopoflbi othochtch
k He4)ejiiiH6a3ajibToiiAaM. Onpeaejinnocb h3 aHajin30B, mto MarManmecKan fliHjxjiepeHHHamiH
He ímejia MecTo b 3toh oőJiacTH, no Bceií BepoHraocra ToabKO acciiMHnamin Heöojibuinx pa3-
MepoB rjniHbi 11 necna.

P o j j dk : A Medvés-fetmsík bazalttufája

471

Die Bazalttuffe des Medvés-Berges

T. POJJÁK

Es befinden sich oberpliozáne Basalttuffe in dér Nachbarsehaft von Salgótarján,
70 km NNO von Budapest. Dér in dér Umgebung liegende Medvés-Berg besteht aus einem
sog. unteren und einem oberen Tuffkomplex.

Dér untere Tuffkomplex ist 8 bis 10 m máchtig, von lockerem Gefüge, und ent-
hált Gerölle von Olivin, Augit und Ouarz sowie Bruehstücke von Sandstein. Die mikro-
skopiselie Untersuchrmg stellte Glas, basische Plagioklase, und Basaltlapilli fest. Die
chemisehe Zusammensetzung ist in dem ungarischen Text beigegeben.

Dér obere oder Kristalltuff ist 1,5 bis 2,0 m máchtig. Mán bemerkt mit dem blo-
sen Auge Augit-, Olivin- und selten Amphibolkörner von über 10 mm Durehmesser,
die hier háufiger sind als im unteren Tuff. Daneben werden Ouarzkörner, Basaltlapilli
imd Sandsteineinsclilüsse unterm Mikroskop erkannt. Die ekemische Zusammensetzimg
steht im ungarischen Text.

Es kann als Ergebnis dér Untersuchungen über die Basalttuffe des Medvés-Berees
festgestellt werden, dass das Magma im hiesigen Gebiet keine allzu intensive Differenzie-
rung erlitt. Die ausschlagenden fm-, si- und c-Werte des Differentiationsdiagramms bei
-dem Gestein dér Básti-Mine sind auf die Assimilation von lelunig-sandigen Gesteinen
oder auf eine etwaige sehwachere gravitative Differenzierung zurückzuführen.

Da die Gesteine des Medvés-Berges kein kristallines Nefelin, sondern bloss nefeh-
nisches Glas enthalten, gehören sie, laut den petrograpliischen mid petrochemischen
Ergebnissen, zmn Typ des Nephelinbasanitoids.

ADATOK A BUDAÖRSI FESTÉKFÖLD
ISMERETÉHEZ

AI,MÁSSY BÁLINT

Összefoglalás. Budaörstől nyugatra a Csíki-hegyekben hidrotermális hatásokra elbomlott „budai”
márga van, amely festékföldnek alkalmas. Röntgen- és DTA-vizsgálatok szerint anyaga a régebbi hiede-
lemmel szemben nem halloysit, hanem kaolinit, amelyet kvarc és kevés kalcit szennyez.

Budaörs környékének földtani felépítéséről és az itteni régi héwíz-tevékenységről
az irodalomban többen megemlékeznek. A területen a Budai-hegység túlnyomóan
töréses szerkezetével összefüggő hévforrás működés nyomai jól tanulmányozhatók.
A Budaörs környéki, különböző magasságú röghegvekből álló vonulatok tektonikai
felépítésére vonatkozólag V e n d 1 A. [4] közöl adatokat. Az egyes vonulatokat
„árkos vetődések révén lesüllyedt mélyedések választják el egymástól, melyek fiatalabb
képződményekkel, budai márgával és kiscelli agyaggal vannak kitöltve.” A rögök
főtömegét képező dolomit igen sok helyen jellegzetesen vöröses-ibolyás színeződésű és
porlódó, máshol erős kovásodás látható, s több helyen találtunk limonitbekérgezéseket
és barit-kristálvkákat. A fenti jelenségekkel részletesen Scherf E. [2] foglalkozott
s azokat a hévforrás-tevékenység különböző fázisainak hatására vezette vissza. Ugyan-
csak ő foglalkozott a „budai márgának” hévforrások okozta elváltozásával.

A dolgozat a Budaörs községtől nyugati irányban, a Csíki-hegyekben található
,,festékföld”-re vonatkozó néhány újabb vizsgálati adatot ismertet. A Huszonnégyökrös-
liegy és Lóhegy között, a Csiki-hegyek vonulatában, a Törökugrató jellegzetes rögével
szemközt, a 314-es magassági ponttal jelzett hegy déli lejtőjén régóta volt festékföld
termelés. A lakosság kezdetleges tárókkal, illetőleg üregekkel tárta fel a céljaira alkalmas
anyagot. A festékföldnek alkalmas anyag vékonyabb-vastagabb, kiékelődő rétegekben,
kisebb-nagyobb lencsék alakjában található, ennek megfelelően a kivájt üregek, járatok
helyszínrajza bonyolult. Jelenleg mintegy 750 m-nyi járat hozzáférhető, nagy részük
azonban beomlott, vagy életveszélyes. A közelmúltban a festékföldet, illetőleg az alatta
fekvő porló dolomitot rövidebb ideig rendszeres bányaműveléssel is feltárták.

A régi üregrendszer bejáratánál már a felszínen is nagyméretű feltárásban tanul-
mányozható a festékföld, illetőleg az azt körülvevő kőzet. A feltárás szelvényében jól
rétegzett, de igen sok kisebb-nagyobb vetődéstől megzavart agyagos-márgás kőzet-
anyag figyelhető meg. A túlnyomórészt sárgásbarna színű képződmény közé több
szürkésfehér-, fehér sáv vegyül, s jól megfigyelhető ‘több vörösesbarna, fehér foltokkal
tarkított, nagymértékben mállott, vulkáni tufaréteg is. A tufaanyag vizsgálata nehezen
meghatározható, leginkább egyenes kioltású földpátokat, töredezett szélű kvarcszemeket,
vulkáni üvegszilánkokat mutatott ki. Ennek alapján az anyag valamilyen savanyú,
kőzet — riolit, vagy riolitdácit — tufájának minősíthető. Jelenléte a kőzet rétegtani
meghatározása szempontjából fontos, annál is inkább, mert ősmaradványok ebben
a feltárásban nincsenek. Az eredeti kőzet minden bizonnyal az általában „budai márgá-

Almássy: Adatok a budaörsi festékföld ismeretéhez

473

nak” nevezett összlethez tartozik, mely Vadász E. [3] szerint „a briozoás márgából
fejlődik ki litotanmiumos mészkő és márgapadok átmeneti rétegeivel. Általában tömött,
finomszemű mészmárga, keményebb, táblás-lemezes, meszesebb és márgásabb, lágyabb,
pados rétegekkel. Tufás betelepüléseket is tartalmaz.” Vendl A. [4] szerint „a
márgában helyenként fellépő kilúgozott, fakó fehérszínű, földes tapintású képződmény,
melyet több helyen festékföld céljaira ki is termelnek, termális hatások eredményének
tekinthető.” Scherf E. [2] ezen anyagot kémiai vizsgálat alapján halloysitnak tekin-
tette, melyet ,,a túlhevített vizek által a mélyből fölhozott kovasavhidrát és a gázokkal
megrakott víz által megbontott márga szilikátos alkotórészéből felszabadult alu-
minimnoxidhidrát egymásrahatása in situ hozott létre.” (Meg kell itt jegyeznünk azt,
hogy az itt tárgyalt festékföld rétegtamlag és kőzettanilag sem tekinthető azonosnak
a Budaörs községtől észak-északkelet felé eső festékföld — feltárásokkal, melyek E i f f a
A. [1] megállapítása szerint a pannóniai emelet képződményeihez tartoznak.)

7. ábra. A festékföld DTA-görbéi — KpbiBbie UTA Kpacomioií 3eMJin — I)TA graphs of colour

earth

Vizsgálataink során a bányatörténeti szempontból érdekes üregrendszerfelmérése
melletti feladatnak elsősorban az említett földes tapintású, — melyet Scherf E.
halloysitnak minősített — anyag közelebbi tanulmányozását tekintettük. Az üreg-
rendszerben, a bejárati feltáráshoz hasonlóan, mindenütt elváltozott márga figyelhető
meg. A járatok magasabb szintjeiben, egy-egy, a főtömegtől élesen elütő, fehéres
szürke sáv kivételével barnás színű, meglehetősen agyagos kőzet a túlnyomó, helyen-
ként elkovásodott padokkal. A mélyebb szintekben az átalakulás egységesebb, minde-
nütt tömör, zsíros tapintású anyag foglal helyet, melyben sok helyen limonitcsomók,
erek figyelhetők meg. Az újabb, mélyebb szinten fekvő táró először löszt, ezután
kemény agyagmárgát, majd nagymértékben porló dolomitot és dolomitbreccsát tárt
fel. A régi üregrendszert és az újabb vágatokat összekötő ereszke mentén már ismét az
elváltozott, fehéresszürke festékföldanyag látható.

A vizsgálat céljaira a fehéresszürke, sárgás és sötétebb barna festékföldből több
mintát vettünk. A mintákat röntgenanalitikai eljárással és differenciál-termikus analí-
zissel vizsgáltuk meg. Az előzetes vizsgálatok során az anyagban csupán kvarcot és
kaolint találtunk. Ezek mennyiségi meghatározására a szokásos módon különböző
arányú kvarc— kaolin keverékeket állítottunk össze s ezzel a differenciál-termikus analízis
eredményeinek kvantitatív kiértékelését is lehetővé tettük. A kaolinban legdúsabb,
fehér színű minta 40% kaolint tartalmazott, s a makroszkóposán legkevésbé elvál-
tozottnak látszó mintában is mintegy 10% kaolin volt kimutatható. Ezek közt az összes
ttmenetet meg lehetett találni. Néhány mintáról készült röntgenfelvételt, differenciál
áermikus görbét és azok rövid kiértékelését az alábbiakban ismertetjük.

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

474

A röntgenfelvételek 57,4 mm 0 kamrában, porfelvételi eljárással készültek,,
műanyagcsöves preparátummal. A felvételeknél szüretien FeK sugárzást használtunk.
A DTA-görbék légszáraz állapotú anyagról lOC' perc felfűtési sebességgel készültek.

Az 1. jelű minta világos sárgásbarna, zsíros tapintású anyag. A DTA-görbén
(1. ábra) a kaolinra jellemző 590 — 600 C° közötti endoterm és 970 C°-nál fellépő exoterm
csúcs jelentkezik. A kvarc 575 C°-nál levő endoterm csúcsát a kaolinesúcs elfedi. A röntgen-
felvételen a kvarc és kaolin mellett a kalcit néhány nagyobb intenzitású vonala is ki-
mutatható.

A 2., 3., 4. és 5. jelű minták szintén az előzőkben leírt effektusokat mutatták,
a csökkenő kaoliutartalomnak megfelelően az endoterm csúcs területe is csökken. Meg-
figyelhető, hogy a kaolintartalom csökkenésével az endoterm csúcs helye az alacsonyabb
hőfokértékek felé tolódik el. (1. ábra). A kevesebb kaolint tartalmazó minták érdes
tapintásúak. A 2., 3., 4. és 5. jelű mintákban a kvarcon és kaolinon kívül egyéb anyagot
nem találtunk.

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a fent leírt budaörsi festékföld
Scherf E. régebbi megállapításaival egybehangzóan a „budai márga” hidrotermális
átalakulási terméke, a jellemző tulajdonságait biztosító agyagásvány azonban a korszerű
vizsgálati eredmények alapján kaolinnak bizonyult. A minták egyike sem mutatta a
lialloysitra jellemző, erős deliidratációból származó endoterm csúcsot 40 — 1 10 C° között
s a röntgenfelvételeken is több olyan vonal jelent meg, melyek a halloysit esetében
hiányoznának. Kizárólag egyetlen agyagásványból álló mintát begyűjteni nem sikerült.
A kaolin mellett mindig jelentős mennyiségben van kvarc.

[IRODAbCCU — JIMTEPATYPA — IJTF.RATURE

1 . L i f f a A. : Xéhánv hazai kaolin- és tűzálló agvag-előfordulás geológiai viszo-
nyai. Földt. Int. Évi Jel. 1933—35. III. köt. — 2. Scherf E. : Hévforrások okozta
kőzetelváltozások a Buda-Pilisi hegységben. Hidr. Közi. II. k. 1922. — 3. Y a d á s z E.:
Mag varország földtana. Bp., 1953. — 4. V e n d 1 A. : Reambuláció Budaörs környékén.
Földt. Int. Évi Jel. 1917—19.

Somé notes on the occurrence of colour earth Budaörs, near Budapest

B. AI«MÁSSY

The occurrence of colour earth at the viliágé of Budaörs, in the chain of the
Csíki Momitains, is known long ago. The matériái of earthy or clayev touch is _ regarded
as a hydrothermal alteration product of the lower Oligocene Buda mari. The X-ray and
DT analvses revealed the characteristic clay mineral of the matériái to be eaolinite, as
contrary to the formerly supposed halloysite. The eaolinite content varies between 10
and 40 per cent. Beside eaolinite other crystalline phases such as quartz and smaller
amounts of calcite were invariably demonstrated.

fJauHbie k KpacHiueií 3eMJie H3 Eyaaapui

B. AJlb.MALULIIH

K BOCTOKy OT c. Byaaapm b ropax Mhku BCTpeHaeicfl pa3no>KHBUiHHCH noa niapoTep-
MajlbHblM BJllIHHIieM «6yflHHCKHH» Meprejlb, KOTOpblfl MO/KHO npilMeHHTb B Ka^eCTBe KpacH-
men 3eivuiH. PeHTreHO-ionMecKiiM n JÍTA-aHajiH30M BbiHcmuiocb, hto oh hbjthctch He raujio-
h3htom, Kan üo ciix nop npeanouarauu , ho KaomiHiiTOM, 3acopeHHbiM KBapuew hh eöo.ibmiiM
KominecTBOM Ka.'ibmiTa.

AZ UZSAPUSZTAI LÁZHEGY PETROKÉMIAI VISZONYAI

BIDI,Ó GÁBOR

Összefoglalás. 1953-ban gyűjtött minták kerültek vizsgálatra. A bánya kőzete 8 típusból áll,
amely közül négynek a kémiai elemzését végezték el. A 4 elemzést összehasonlítva a régebbi elemzésekkel,
megállapíthatór hogy a kőzet nagyobb eltérést nem mutat a régebbi elemzéshez viszonyítva, és a többi
Balaton menti bazaltokkal is vegyrokonságban van.

A 3 éves terv során a badacsonyi kőbányászat tehermentesítésére üzembe helyez-
ték Magyarország egyik legjobban gépesített és legmodernebb felszerelésű kőfejtőjét
Uzsapusztán, amely fejtő a Lázhegy kőzetét majdnem a hegy teljes hosszában tárja fel.

A Lázhegy a Tapolca — Sümeg közötti vasútvonaltól nyugatra helyezkedik el a
Szebike és a Förtes csoportja között. V i t á 1 i s I. [7] a Lázhegyet a Zsid-zalaszántói
bazaltcsoportba sorolta. Ebbe a csoportba tartoznak azok a bazaltelőfordulások,
melyek a Keszthely környéki dolomit hegységet északkelet és észak felől veszik körül.

A bazalttakaró a Congeria balatonicaval jellemzett szinthez tartozó felsőpannóniai
agyagra települt. A terület kőzeteinek eddigi tanulmányozói Vitális I. és
Mauritz B. [3 — 4] munkáikban éppen csak megemlítik ezt a kőzetelőfordulást.
Jugovics L. [1] részletes tanulmánya alapján már hasznosításra is javasolta. A kő-
fejtő kőzetéből 1953-ban gyűjtöttünk be mintákat kőzetfizikai és mállási vizsgálatokra.

A kőfejtő feltárásában oszlopos, gömbös és lemezes el válásit bazalt váltakozva
található. Az akkori feltárási viszonyok mellett azonban nem lehetett pontosan el-
különíteni, hogy a különböző megjelenési formájú bazalt különálló kitörés terméke-e,
vagy egy kitörés hozta létre és a lehűlés során képződtek a különböző „típusok”.

A különböző megjelenésű kőzetből 8 helyen vettünk mintát és 4 mintából, amelyek
leginkább eltértek egymástól, készült kémiai elemzés és mállási vizsgálat. A fizikai
vizsgálat mind a 8 mintából elkészült [8],

Mikroszkóp alatt a 4 minta nagy különbséget nem mutatott. Az apró
földpátok párhuzamos elhelyezkedése fluidális szövetre mutat. Gyakran találunk nagyobb
porfiros beágyazásokat is a kőzetben, amelyek leggyakrabban földpátlécécskék, egyes
esetekben repedezett olivin szemcsék. A minták szövete eltér a bazaltok szokásos szöve-
tétől fluidális és porfiros szerkezete miatt. A földpátok széles ikerlemezű, bázisos
plagioklászok (bvtownit-anortit típus). A nagyobb kristályok erősen repedezettek és
korrodáltak. A mintákban jelentős mennyiségben találhatók erősen repedezett olivin
szemcsék is, amelyek közül egyeseken a mállás nyomait is meg lehet figyelni. A mikrosz-
kópi vizsgálat során a kőzetben igen sok opak ércszemecskét is találtunk (valószínűleg
magnetit) .

A 4 minta kémiai elemzése nagyobb eltérést nem mutat. Kisebb ingadozások
vannak a kovasav, ferrivas és magnézium tartalomban, azonban ezek sem jelentősebbek.
Legnagyobb eltérés még az alumíniumoxid tartalomban mutatkozik, amely azonban az
elemzési módszerek kisebb eltéréseiből is adódhat. A kémiai elemzések eredményei minden
egyes esetben 3 jól egyező, párhuzamos elemzés átlagából adódtak ki. A 4 minta

476

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

elemzési eredménye és a Ma úrit z B. által közölt „Nagylázhegy” elemzése közt
kisebb különbség van, a nélkül azonban, hogy nagyobb kiugrás mutatkozna. A kémiai
elemzéseket az 1 . sz. táblázat tartalmazza. Az elemzésekből számított Osan n-féle
paramétereket és N i g g 1 i-féle értékeket a 2. sz. táblázat tartalmazza. Az adatokból
kitűnik, hogy a 4 kőzetminta kémiai összetétele igen közel áll egymáshoz és legfeljebb
kisebb, helyi differenciálódás léphetett fel a megszilárdulás nyomán. Nagyobb eltérés
csak az alkáli ák értékében van. Ha a négy újonnan készült elemzésből számított értékeket
összevetjük a régebbi, Harwood által készített elemzésből számított

7. táblázat

i

2

3

4

„Nagy-

lázhegy”

Si02

45,02

45,92

46,24

44,69

47,24

tío2

2,44

2,54

2,52

2,51

2,05

ai2o3

15,10

14,47

14,69

17,04

15,38

Fe203

6,05

4,36

6,49

5,79

2,86

FeO

5,16

5,27

5,85

6,32

6,63

MnO

0,17

0 08

0,12

0,08

0.17

CaO

7,70

7,52

8,18

8,61

8,66

MgO

8,09

9,93

8,90

8,10

7,89

Xa20

3,56

2,98

2,34

2,23

3,39

k2o

1,29

1,77

1,52

1,36

1,52

p2o5

0,80

0,58

0.54

0,54

0,75

Izz. veszt.

2,04

2,16

1,84

1,53

h2o

1,66

1,67

1,34

1,80

0,82

Összesen :

100,08
Elemző :

99,25
Bidló G.,

100,57 100,59

H. F. Harwood

100,03

2. táblázat

Osann-féle paraméterek

1.

2.

3.

4.

„Nagy-

lázhegy”

s

52,9

52,6

52,3

51,4

53,6

a

3,8

3,5

2,7

2,6

3,9

c

4,1

3,9

4,6

6,1

4,4

f

22,2

22,5

22,6

21,1

21,7

n

8,1

7,1

7,0

7,1

7,7

k

0,8

0,8

0,85

0,85

0,82

tipus Londorf

Niggli-féle értékek

l. 2.

1

3.

4.

„Nagy-

lázhegy

si

108,2

106,4

105,4

101,4

112

al

20,9

19,8

19,7

22,7

21

fm

49,6

52,3

53,0

49,9

47

c

19,5

22,9

19,9

21,0

22

alk

10,0

9,5

7,4

6,9

10

mg

0,57

0,66

0,57

0,55

0,60

k

0,19

0,28

0,29

0,29

0,23

ti

4,2

5,8

4,4

4,2

3,5

P

0,8

0,6

0,5

0,5

0,7

qz

—32

—32

—25

—26

—28

tipus

nátrongabbroid, essexitgabbroid

B i d l ó : Az uzsapusztai Lázhegy petrokémiai viszonyai

411

értékekkel, elég jó egyezést kapunk, annak ellenére, hogy a minták a feltárt hegy külön-
böző részeiről származnak.

A vizsgálat adatai azt mutatják, hogy a Lázhegy kőzete egy erupcióból származik
és a kőzet igen közeli rokonságban van a Balaton-környélc többi bazalt kőzetével.

IRODAbO'M— JlHTEPATyPA — LITERATUR

1. Jugovics L. : Tapolca-környéki bazaltbányászat. Építőanyag, 1. 1949. —
2. M a u r i t_z B. — H a r w o o d, H. F. : A balatoni Szentgyörgyhegy bazaltja. Mát.
Térni. Tud. Ért. 55. 1937. — 3. M a u r i t z B. — H a r w o o d, H. F. : A Tátika-csoport
bazaltos kőzetei. Mát. Term. Tud. Ért. 55. 1936. — 4. Mauritz B. : A dunántúli
bazaltok kőzetkémiai viszonyai. Földt. Közi. 78. 1948. — 5. PojjákT. :A kőzettani
megfigyelések a Nógrád-gömöri bazaltos kőzeteken. Földt. Közi. 73 — 74. 1944/45. —
6. Vendl A. : Alkáli kőzetek Anina és Stájerlak környékén. Mát. Terin. Tud. Ért. 43.
1926. — 7. Vitális I. : A balatonvidéki bazaltok. A Balaton Tud. Tan. Eredményei
1911. I. köt. — 8. V e n d 1 A. : Untersuehung dér Verwitterung von Eruptivgesteinen.
Acta Teehnica s. a.

neTpoxwvnmecKHe ycaoBHH ropbi Jla3xeAb okoao c. YwanycTa

T. EH/tJlO

HccJiegoBaHHbie o6pa3gbi öbum coőpaHbi aBTopoM b 1953 r. TopHbie nopoAbi rnaxTbi
OTHOCHTCH K 8 THfiaM, H3 KOTOpbIX XnMimeCKHH aHajlH3 4-X OblJl Il3n0.1HL'H. 3™ aHajlH3bI
conocTaBAHancb c paHHHMn aHajin3aMn. B pe3yjibTaTe onpeflejiiuiocb, mto ropHbie nopogbi
COCTORT B XnMHHeCKOM pOACTBe C 0CT3AbHbIMH 6a3ajlTaMH OKpecTHOCTH 03. BajiaTOH.

Petrochemical relations of the Láz Hill basalfs, Uzsapuszía, N of the Balaton Laké

G. BIDLÓ

The samples investigated were collected in 1 953. The rocks of the quarry belong
to eight different types. Four of these were chemically analyzed. The results were in
good accordance witli former analysis data. The rocks described are in close petrochemi-
cal relationship with the rest of the basalts of the Balaton Mountains.

9 Földtani Közlöny

OPTIKAI MÓDSZER

A DEBYE— SCHERRER FELVÉTELEK INDEXELÉSÉRE

GÁNTI TIBOR

Összefoglalás. A Bjurströ m-diagram használatának egyszerűsítésére a diagramokat feketére
előhívott filmbe karcoljuk. A két diagramot egymásra téve és alulról átvilágítva a metszéspontokat jól
lehet látni. Ezáltal az indexelés szabályos, tetragonális és hexagonális kristályok esetében igen gyorssá
és egyszerűvé válik.

A Debye — Scherrer felvételek indexelése a B r a g g egyenletekből
kiindulva a különböző kristályrendszerekben az alábbi egyenletek alapján történik :

Szabályos rendszer :

sin2 6

te

4a2

(h2 + k2 + l2)

Tetragonális rendszer :

SÜl2e =4^2+*2) +^2 12

Hexagonális rendszer :

Sin20 = 3 ~^ + k2 + hk) +

Ezekben az egyenletekben a 0 a reflexiós szög, A a hullámhossz, h, k, l, az indexek^
a és c az elemi periódusok.

Az egyenletek megoldása liosszií, fáradságos munka, hiszen az összes adatok
közül biztosan csak a 0-t és a A-t ismerjük. Különböző grafikus megoldások segítségével
igyekeztek már régen meggyorsítani ezeknek az egyenleteknek a megoldását, az indexe-
lést, de gyakorlatban e grafikus módszerek is nehézkesnek bizonyultak, s emiatt kevéssé
terjedtek el.

A legegyszerűbb megoldást Bjurströ m közölte 1 93 1 -ben, ez elméletileg is
nagy jelentőségű kezdeményezés a további gyakorlati kivitelezésre a legalkalmasabbnak
mutatkozik. A mi módosításunk is a Bjurström -hálón alapul.

Hull és D a v e y, majd később B u n n kísérleteztek logaritmikus grafiko-
nokkal, ezek is viszonylag jóknak bizonyultak, de nagy hátrányuk, hogy megszerkesz-
tésük igen körülményes és meglehetősen pontatlan. Ezekkel most nem is foglalkozunk,
visszatérünk az első Bjurströ m-féle hálóhoz. A levezetést egyszerűség kedvéért a
tetragonális rendszerre végezzük el, a szabályos és hexagonális levezetése analóg. Tekint-
sük az la ábrát.

Qánti: Optikai módszer a Debye—Scherrer felvételek indexelésére 479

l*

? ábra Tetraeonális B jurstrii m-háló szerkesztése — CocTaBneHiie TeTparoHanbHofi ceTKH EtoperpéMa
— The construction of the tetragonal Bjurstrom net

9*

480

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

A grafikon vízszintes tengelye — + ~ hosszú. Itt a és c az elemi periódusok.

A két függőleges oldalra azonos léptékben felmérjük a lehetséges h2 -f k2 ill. az l2 érté-
keket. Jelöljük be BD általános indexvonalat. Azt állítjuk, hogy az m magasság egyenlő

a megfelelő tengelyarányhoz és indexhez tartozó ^ értékkel, ahol ,,d" a B r a g g -féle
rácssíktávolság, vagyis :

J

d*

Bizonyítás (az ábrán látható hasonló háromszögekből) :

ni2 — l 2 h2 4- k2 — m

1

1

átrendezve :

de

(^) =

h 2 + k2 , l2
a 2 c2

h2 + k2 , l2 1
c2

+ di

(tetragonális rendszerben, mert a = b)
innen :

1

d2

Teljesen megszerkesztve a diagram az 1 b ábrán látható. Itt minden h2 -f k 2 értéket
minden l2 értékkel egyenes köt össze. Az indexet megkapjuk, ha a megfelelő tengely-
arány fölé felmérjük az -eket. Az távolságoknak a végpontja itt mindig index-
vonalra esik. De a porfelvételből a tengelyarány nem derül ki, sem az — -ek, hanem

1 , “
csak az — -ek egymáshoz viszonyított nagysága. Ezért készítünk egy második diagramot
“ l

is, melyen a függőleges tengelyre az — -ek viszonyszámait visszük fel, s a vízszintes
tengely egy pontjával összekötjük (le ábra).

A két diagramot egymásra helyezve addig tologatjuk a vízszintes tengely mentén,
míg valahol az alsó és felső diagram vonalainak metszéspontjai egy egyenesbe nem esnek.
Ekkor a vízszintes tengelyen megkaptuk a tengelyarányt, a metszéspontokhoz tartozó
indexvonalak pedig megadják az indexeket.

Ennek a Bjurström féle hálónak rendkívül nagy hibája az, hogy a két
diagram egymásrahelyezésénél a metszéspontokat nem lehet áttekinteni a vonalak
sűrűsége miatt s így mozgatásnál a metszéspontok vándorlását szemmel követni lehe-
tetlen. Ez a hiba az egyébként szellemes eljárást használhatatlanná teszi.

G ánt i : Optikai módszer a Debye — Scherrer felvételek indexelésére

481

A hibát küszöböli ki az új eljárás, ahol a diagramokat feketére előhívott 30 X 50
cm-es filmbe karcoljuk bele hegyes kés vagy tű segítségével. Az emulziós réteg a filmen
könnyen karcolható, így a diagramm megkarcolása nem tart tovább, mintha rajzolnánk.
A két diagramot egymásra helyezzük és alulról átvilágítjuk. így csak a metszéspontokat
látjuk. A két diagramot egymáson tologatva a metszéspontok vándorolni kezdenek,
míg egy helyen a pontoknak egy része jól észrevehetően egy egyenesben foglal helyet

(annyi, ahány értéket karcoltunk).

Ezt a módszert több esetben kipróbáltuk és jó eredményt hozott. A metszéspon-
tok vándorlása jól áttekinthető és egyenesbe való beállásuk jól észlelhető. Természetesen
vigyázni kell arra, hogy a diagramra ne rajzoljunk túl sok indexvonalat, mert ez esetben
a karcolt diagram is áttekinthetetlenné válik viszont az első pár indexből kapott állan-
dókkal a többit könnyen kiszámíthatjuk.

A szabályos rendszerű kristályok a tetragonális hálón indexelhetők, mint annak
speciális esete (a = b). A hexagonális diagram a tetragonálistól annyiban tér el, hogy
a bal függőlegesre nem ifi -f A2, hanem A2 -f- hk + k2 értékeket kell felmérni és a

4 1

vízszintes tengely hossza „ — - -f- —

3 a2 e2

OnTHMecKHÜ MeTog gjm HHneKciipoBamm chhmkob Aeöaií — LUeppep

T. TAHTH

Mtoőm ynpocTHTb npimeHeHHH anarpaMMbi EiopcTp éMa, auarpaMMa Haape3bi-
Baerbca b npoHBJieHHbiK lepHbiií (jjuabM. riocTaBJiBH guarpaMMbi oíwa Ha npyryio n npo-
cBeman hx, tohkh nepeceKamiH xopoino bhah bi Taionvi o6pa30M, b cJiynae npaBiuibHbix, Ter-
paroHajibHbix h reKcaroHaabHbix KpiicTajiaoB, HHfleKcnpoBaHne ciaHeT ObicTpbiM ii npocTbi.u.

A visual method fór indexing Debye-Scherrer diagrams

X. GÁNTI

The grapliic methods used fór indexing Debye-Scherrer diagrams either involve
clifficult geometrical constructions (Hull, Davey, Bún n) or are pretty-much confusing
(Bjurström). The Bjurström diagrams are easily constructed, bút the observationof
the sílift of the intersection points is made impossible by the movement of the two super-
posed diagrams. The solution is given by the position where every hne of the upper dia-
gram is intersected by one of the lines of the lower diagram so that the points of inter-
section define a straiglit hne, parallel to the l2 axis. It is recommended to facilitate the
observation of the intersection points by engraving both upper and lower diagrams
intő sheets of film developed to the point of totál blackness. If the two sheets are lighted
írom below, only the points of intersection will be visible. Thus the confusing effect of
the lines will be eliminated. The intersection points are then easily aligned by moving
the sheets. In this way the indexing of cubic, tetragonal and hexagonal crystals' becomes
exceedingly rapid and simple.

A VASS IMRE BARLANG

HOEÉY FERENC— JIAUCHA EÁSZEŐ

Összefoglalás. A dolgozat az Északborsodi Karszton végzett összehasonlító forrásvizsgálatokról
számol be. A levegő hőfoka, a víz hőfoka, a pillanatnyi vízhozam, az átlagos vízhozam, a vízhozam-
ingadozás és szorzat vízhozam, karbonátkeménység, Ca-Mg-hányados és relatív oldott oxigéntartalom
adataiból a Kistohonya-forrás barlangjáratainak méretére következtettek. Egy nagy árvíz alkalmával
kimosott forrástölcséren keresztül sikerült is bejutni a kimutatott járatokba.

A cikk irodalmi alapon foglalkozik a feltárt barlang környékének földtani és liidrográfiai viszo-
nyaival is. Ezután a barlang morfológiájának általános vázlata és genetikájának tárgyalása következik,
majd a további kutatási lehetőségek zárják a munkát.

Az Északborsodi karsztvidéken sokáig csak egyetlen patakbarlangot ismertek,
a Baradlát. A feltáró barlangkutatás módszereinek nagymérvű fejlődése következtében
az utóbbi években több hatalmas barlangrendszert tártak fel kutatóink ezen a vidéken.
Karsztmorfológiai megfigyelések és vízfestési kísérletek segítségével kimutatták a
Tohonya-forrás, Komlós-forrás és a Kecskés-kút barlangrendszerét, majd feltárták
azokat, nevezetesen a Kossuth-, a Béke- és a Szabadság-barlangokat. Mások a karszt-
források vizének összehasonlító fizikai és kémiai vizsgálatával kimutatták a Teresz-
tenyei-forrás, a Ivopolya-forrás és a Kistohonya-forrás barlangrendszereit, sőt ezek
hozzávetőleges méreteit is megállapították, és feltárták az utóbbi barlangrendszerét :
a V a s s Imre-barlangot. E tanulmány keretében a V a s s Imre-barlang feltárásának
menetét és kutatásának eddigi eredményeit ismertetjük.

A feltárás története

A Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány és Földtani Tanszékének Barlangkutató
Csoportja az általa kidolgozott új összehasonlító módszer szerint, 1954. augusztusában
az Északborsodi Karszt nagy forrásait végigvizsgálta és a hozzájuk tartozó karszt-
üregrendszer hozzávetőleges méreteit megállapította. E vizsgálatok során kitűnt, hogy a
Kistohonya-forrásnak járható méretű földalatti vízrendszere van, amelyhez tartozó
barlangrendszer méreteiben a Komlós-forrás már ismert barlangjához, a Béke-barlang-
hoz hasonlítható. A kutatócsoport még abban a hónapban nekifogott a kimutatott
barlangrendszer feltárásához, és egy árvízi forrástölcsérbe mélyített aknáján keresztül
bejutottak a barlang első, kb. 60 m hosszii szakaszába. A további részeket egy kisebb
szakadékdolina omladéka zárta el, amelyen csak 1955. augusztus 18-án sikerült átjutni.
Ebben az évben a barlangnak összesen közel 1 km hosszú szakasza vált isme-
retessé.

A további kutatások az eredeti főággal párhuzamosan futó emeleti járatokat
tárták fel, ezenkívül a jelenlegi végpontot jelző hatalmas omladékhegy járatait és a
továbbjutási lehetőségeket tisztázták. E kutatásokkal egyidőben történt a barlang
tudományos feldolgozása is.

483

Holly — Maucha: A Vass Imre-barlang

Összehasonlító forrásvizsgálatok az Északborsodi Karszton

Valamely karsztforrás vizének jellemzői tudvalévőén a pillanatnyilag mért
vízhozam, egy hidrológiai éven át mért vízhozam értékekből számított átlagos
vízhozam, a vízhozam ingadozás, amely legcélszerűbben a Kessler -féle vízhozam
hányadossal definiálható. A Kessler -féle hányados a hidrológiai éven belül mért
legnagyobb és legkisebb vízhozam hányadosa. Elméleti meggondolások szerint egy
karsztforrás átlagos vízhozama a vízgyűjtő terület nagyságával, azaz az összes vízvezető
járatok hosszúságával arányos, a vízhozamingadozás pedig a karsztvízrendszer járatai-
nak átlagos keresztmetszetével vehető közel arányosnak. Barlangtani szempontból
nyilvánvalóan az az eset kedvező, ha e két tényezőnek nagy az értéke. A vízhozam
ingadozás mértékét kifejező hányados önmagában viszont nem jellemző érték (a víz-,
hozamingadozás tulajdonképpen az összes járatok átlagos keresztmetszetével arányos,
amely nyilvánvalóan nem jellemző érték barlangtanilag) , hiszen teljesen különböző
karsztvízrendszerek vízhozamingadozása is lehet azonos mértékű. Ha a vízhozam
ingadozást kifejező hányadost szorozzuk az átlagos vízhozammal, akkor egy barlang-
tanilag jellemző értéket kapunk, amelyet szorzatvízhozamnak nevezhetünk. Ez az érték
geometriai értelmezésében valamely karsztvízrendszer összes járatainak térfogatával
vehető közel arányosnak.

Egy karsztforrás szpeleológiai szempontból fontos kémiai jellemzői a karbonát
keménysége, kalcirnn-magnéziumion-tartalma és oldott oxigéntartalma szerint alakul-
nak. A karbonát -keménység nagyságából következtetni lehet a szűk és tág járatok viszo-
nyára, a kalcium-magnézium hányados értékéből a karsztvízrendszer térségében elő-
forduló dolomit szerepére, az oldott oxigén mennyiségéből a barlangjáratok méreteire.
A többi oldott alkotórész ebből a szempontból nem jelentős.

Természetesen a fenti értékeket a vízvezető járatok méretein kívül még számos
tényező befolyásolja ; a kőzet minősége, töredezettsége, a fedőrétegek, flóra, éghajlati
viszonyok, csapadékviszonyok, röviden a külső körülmények és belső adottságok. Ezen-
kívül a mért értékek csak relatíve jöhetnek számításba, abszolút barlangtani értékeket
kifejező explicit függvény-kapcsolatba nem hozhatók. Ezeket a nehézségeket küszöböli
ki az összehasonlító forrásmérés. Ilyenkor a méréseket közel azonos időben, egy tájegy-
ségen belül végezzük, mikor is a közel azonos belső adottságok és külső körülmények
folytán az összes többi befolyásoló tényező kiesik, ha a kapott értékeket egy ilyen terü-
leten belül olyan forrás adataival hasonlítjuk össze, amely vízrendszerének járható
részét, azaz barlangrendszerét már ismerjük. Ilyen esetben a szorzatvízhozam nemcsak
az összes járatok térfogatával, hanem a tág (barlang) járatok térfogatával is arányosnak
vehető. A mi esetünkben ilyen összehasonlító források a Jósva és a Komlós voltak.
A Komlós-forrás e célra jobban megfelelt, mert vizének nagy részét a Béke-barlangon
keresztül folyó patak szolgáltatja, míg a Jósva vizét főleg az Alsó-barlangból kapja,
amelynek még csak igen kis részét ismerjük.

Az augusztusi mérések eredményeiből természetesen nem volt lehetőségünk sem
átlagos vízhozamot, sem pedig vízhozamingadozást számítani. Később - — mikor a
Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet megfelelő mérési adataival összehason-
lítottuk méréseinket — bebizonyosodott, hogy ilyen optimális körülmények esetén a
pillanatnyi vízhozam értéke az átlagos vízhozammal, a vízhozamingadozás értéke pedig
a relatív oldott oxigéntartalommal megközelítőleg arányos. Még jobb közelítést mutatott
a relatív oldott oxigéntartalom és a szorzatvízhozam értékei között történő összehason-
lítás.

A Komlós-forrást augusztus 16-án, a Kistohonya-forrást augusztus 29-én mértük.
Nézzük meg a két forrás adatait egymással összehasonlítva :

484

Földtani Közlöny, LXXXVI. füzet, 4. kötet

Mérés :

Kistohonya : K omlós :

Levegő hőfok 16,8 C°

Víz hőfok 10,5 C°

Pillanatnyi vízhozam 893 l/p

Átlagos vízhozam 10001/p

Vízhozam ingadozás 100,0

Szorzat vízhozam 100 0001/p

Karbonát keménység 20, 1 nkf .

Ca-Mg hányados (egyenértékben) 1,5

Relatív oldott oxigéntartalom 95%

Klorid-ion 3,2 mg/1

15.3 C°
10,6 C°

1128 l/p
700 l/p
111,1

77 700 l/p

23.4 nkf.
0,8

75%

2,5 mg/l

Ebből az összeállításból láthatjuk, hogy a két forrás adatai nagyjából hasonlók
egymáshoz, sőt barlangtani szempontból valamivel kedvezőbbek a Kistohonya-forrás
esetében. A vízhőfok jó közelítéssel egyezik, az átlagos vízhozamok szerint a Kistohonya-
forrás vízgyűjtő területe valamivel kiterjedtebb, mint a Komlósé. A vízhozamingadozás
érdekes módon kisebb a Kistohonyánál, noha a többi adatok alapján éppen az ellen-
kezőjét várhatnánk. Ez egyrészt arra mutat, hogy a Kistohonya-forrás karsztvízrend-
szerében az összes járatok átlagos keresztmetszete kisebb, mint a Komlós-forrás karszt-
vízrendszerében, másrészt pedig feltételezhető, hogy a forrás közelében a víz útjában
valamilyen akadály, ellenállás van, amely a vízhozamingadozásokat kiegyenlíteni
törekszik. Ez a helyzet könnyen elképzelhető, ha figyelembe vesszük, hogy a víz a szál-
kőzetből való kilépés után még több mint 200 m, hosszúságban agyagos lejtőtörmeléken
keresztül halad át, mielőtt forrásként a felszínre bukkan. A szorzatvízhozam viszont már
a Kistohonya-forrás esetében nagyobb, ez is mutatja, hogy a szorzatvízhozam barlang-
tanilag jellemzőbb érték, mint a vízhozamingadozás, hiszen optimális körülmények
között az egyes karsztvízrendszerekben kialakult patakbarlangrendszerek térfogatával
vehető közel arányosnak. A Kistohonya-forrás vizének karbonát keménysége lénye-
gesen kisebb, mint a Komlósé. Ez az egyik döntő bizonyíték arra, hogy bár a jelenleg
ismert barlangrész inaktív, benne állandó jelleggel patak nem folyik, a barlang további,
jelenleg még ismeretlen részein feltétlenül állandó vízhozamú patak folyik, azaz a patak-
barlang. és az alsó vízvezető járatok ott már egybeesnek. Ezt bizonyítják ezenkívül a
barlangban észlelt, hirtelen történő, nagy tömegű vízbetörések, árvizek is, ezenkívül
a nagy szorzatvízhozamért ék, valamint a barlangrendszer karsztvízszinthez viszonyított
magassága is. A kalcium-magnézium hányados rendkívül kedvező értéke a legbiztosabb
jele annak, hogy a karsztvízrendszer térségében a dolomittömegeknek csak egészen
alárendelt szerepe van, annak ellenére, hogy a vízgyűjtő terület egy részén a felszínen
wettersteini fáciesű dolomit található. A relatív oldott oxigéntartalom erősen megkö-
zelíti a telítettséget. Ez a tény a vízvezető járatok tágasságára és szeszélyes elhelyezke-
désére, földalatti vízesésekre utal.

Végeredményben az összehasonlító forrásvizsgálat szerint a Kistohonya-forrás
barlangja nagyságban és kiterjedésben körülbelül megegyezik a Béke-barlanggal, illetve
annál valamivel nagyobb. A lényeges karbonátkeménység differencia a fentieken kívül
még azzal is magyarázható, hogy a Béke-barlang kialakulásában a kvarckavics eróziónak
lényeges szerepe van és a mechanikai erőhatások által leszakított kőzetrészecskék, ame-
lyeket a barlangi patak vize lebegésben tart, relatíve jóval nagyobb felületen oldódnak,
s így nagyobb karbonátkeménységű lesz a víz, mint ha kvarckavics hiányában az erózió
lényegesen kisebb mértékű, s az oldás főként csak a meder felületén történik, mint
ahogyan a Vass Imre -barlangban is.

Az összehasonlitó forrásvizsgálat szerint tehát a Kistolionya-forrásnak hatalmas
barlangrendszere van. Kizárólag a fenti mérési eredményekből azonban még nem vált.
eldönthetővé, hogy hol érhető el legkönnyebben a kutatott barlangjárat.

Holly — Maii eh a: A Vass Imre-barlang

485

1954 júniusában hatalmas zivatar pusztított Észak- Magyarországon. A víznyelők
igen nagy mértékben megnő vekedett teljesítménnyel sem tudták a felgyülemlett óriási
víztömeget levezetni, az inaktív barlangág teljesen megtelt vízzel. A nagy hidrosztatikai
nyomásnak az inaktív forrásszájban felhalmozódott, mintegy 7 m vastag agyagos lejtő-
törmelék nem bírt ellenállni, a forrástól északra mintegy 200 méternyire felszakadt a
föld, és az újonnan keletkezett forrásszáj napokig ontotta a vizet. Ezután a víz vissza-
húzódása közben járatát eltömte törmelékkel. Az itt mélyített kutatóakna segítségével
sikerült elérni a barlangjáratot. Ez a vízfeltörés mutatta meg azt a lehetőséget, azt a
helyet, ahol a legkevesebb nehézséggel sikerült bejutni a vizsgálatokkal előre kimutatott
barlangrendszerbe .

A barlang és környékének földtani viszonyai és vázlatos hidrográfiája

A Vass Imre -barlang eddig feltárt szakaszai a Kistohonya-forrás karsztvíz -
rendszerében kialakult patakbarlang rendszernek csak a forrás felőli kis hányadát alkot-
ják. A barlang környékének földtani viszonyait vizsgálva és a környező hidrográfiát
tanulmányozva, feltétlenül szem előtt kell tartanmik azt a körülményt, hogy a Kistoho-
nya-forrás karsztvízrendszerének térségében a hozzátartozó barlangrendszer megismert
részlete még csak kis helyet foglal el. A „barlang” környékének fogalma tehát nem fedi
jelenleg a „karsztvízrendszer” környékének fogalmát. Tekintettel a jelenlegi helyzetre,
célszerűnek látszik a továbbiakban az egész karsztvízrendszer környezetét megvizsgálni,
hiszen csak akkor alkothatunk magunknak helyes képet a mai Vass Imre -bar-
langról, ha azt belehelyezzük aljba a nagyobb rendszerbe, amelynek a mai barlang
kicsi, de szerves része.

A Kistohonya-forrás karsztvíz rendszere a Gömör — Tornai Karszt (amelynek
Magyarországhoz tartozó déli szegélyét Északborsodi Karsztnak is nevezzük) központi
részét tevő Szilicei-femisík D-i nyúlványában, a Haragistya-fennsík Ny-i felének karsztos
kőzettömegében alakult ki, Jósvafő, Szádvárborsa és Ivecső községek közötti területen.
A karsztvízrendszer legfőbb vízvezető járata, azaz a főág főirányát a forrás és a víz-
nyelők elhelyezkedése szabja meg. A Kistohonya- völgyfőtől a Szádvárborsához Szilice
felől lefutó Korotnoki-malom patakjának víznyelője (az eddigi megfigyelések, vizsgá-
latok és irodalmi adatok szerint a karsztvízrendszer fő víznyelőjének tekinthető. Víz-
festésre, illetve sózásra a határviszonyok miatt nem volt még lehetőség.) ÉNy-i irány-
ban helyezkedik el, a Kistohonya-forrástól légvonalban mintegy 4 km távolságban.
Mellékvíznyelőnek tekinthető a Haragistyai-kút gyér víznyelője. Ily módon horizontális
értelemben körülhatárolva a Kistohonya-forrás karsztvíz rendszerének térségét a mor-
fológiai viszonyok alapján, vizsgáljuk meg területünk földtani felépítését és hegység-
szerkezetét, hogy e karszttérséget vertikális értelemben is meghatározzuk és megismerjük.

Területünkön részletes műszeres földtani térképezést Balogh K. végzett [2].
Láng S. morfológiai megfigyelései alapján [11] kitűnik, hogy területünkön a tektonikai
hatásokra igen bonyolult karsztfenélc alakult ki, tehát a földalatti vízválasztók sze-
szélyes lefutásuk miatt nehezen meghatározhatók, egységes karsztvízszint nincs, ennek
megfelelően egymástól teljesen elszigetelt, különálló és különböző magasságokban
elhelyezkedő földalatti vízrendszerek alakultak ki. A Jósvafő és Szádvárborsa közé eső
területet azonban földtani (rétegtani), hegységszerkezeti, és hidrográfiai szempontból
részletesebben tanulmányozni mindezideig nem volt lehetséges. A csehszlovák geo-
lógusok úgy vélik, hogy a szádvárborsai víznyelők kizárólag akecsővölgyi forrásokhoz
tartoznak, bár ezt sem sózással, sem pedig vízfestéssel eddig nem igazolták. Annak elle-
nére, hogy a Kistohonya-forrás soha sem apad ki, sőt minimális hozama 200 l/percre
tehető és átlagos vízhozama 800 — 1000 l/perc, az eddigi irodalomban mindezideig egyedül
Láng S. említi egyik tanulmányában [10] mint a Haragistya-vízfolyását, amelynek

486

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

felső szakaszán széles alluviuma van, de lejjebb szurdokvölgyeket alakított ki. B a 1 o g h K.
munkáiból [1,2, 3, 4] tudjuk, hogy e terület triászkorú üledékekből épült fel, kivéve a do-
linák fenekén megtalálható vörös agyagot (terra rossza) és a völgyek alluviális rétegeit.
A paleozóos őskőzeten előrenyomuló triász tenger első nyomai az alsótriász korú lilásvörös
szeizi homokkövek és a felette következő kampili lemezes, agyagpalás mészkövek.

7 . ábra. A Vass Imre-barlang környékének hidrográfiai vázlata S t r ö m p 1 Gábor nyomán. Jelek : 1 . bar-
lang, 2. mélykarszt határa, 3. sekélvkarszt határa, 4. időszakos vízfolyás, 5. barlangjárat, 6. feltételezett
földalatti vízrendszer, 7. bővizű forrás. 8. kisvizű forrás 9. víznyelő, 1Ö. országhatár. — Hydrographische
Skizze dér Umgebung, dér Vass Imre-Höhle nach G. S t r ö m p i. Zeichenerklárung : 1. Höhle, 2. Grenze
des Tiefenkarstes. 3. Grenze des Seichtkarstes, 4. periodiseher Wasserlauf, 5. Hohlengang, 6. hypothe-
tisches unterirdisches Stromsystem, 7. wasserreiche Quelle, 8, wasserarme Quelle, 9. Wasserschlinger,

* 10. handesgrenze.

A középsőtriász alsóanizusi emeletében a guttensteini fáciesű mészkő és dolomit
igen jól rétegzett, színe szürke, vagy sötétszürke, ütésre erős bitmnenszagot áraszt,
kalciterekkel gyakran átjárt. A dolomit és mészkő élesen nem választható el egymástól.
A területünkön felszakadt antiklinálisokban, illetve pikkelyes feltolódásokban található
Jósvafő, Szádvárborsa és Szilice környékén.

A középsőanizusi rétegektől kezdve, egészen a felsőtriász nóri emeletéig követ-
kezik a vastagpados, tömeges mészkő és dolomit csoportja, amelyet a csehszlovák geo-
lógusok wettersteini fáciesű kőzeteknek neveznek, inig a régebbi magyar geológusok
ezt az egész rétegösszletet „fennsíki kőzeteknek” nevezték. A későbbi kutatások alapján
e rétegeket szétválasztották (Böclch H., Schréter Z., Jaskó S., Vitális
I., Balogh K., Pantó G.)l. középsőanizusi világos, tömeges, mészalgás és dolomit
lencsékkel átjárt mészkőre és felsőanizusi tömeges világos mészkőre ; 2. alsóladini korú
mészalgás tömeges, sötétebb közbetelepülésekkel átjárt, ütésre erős bitumenszagot
árasztó mészkőre, amely éles határ nélkül megy át a 3. középső- és felsőladinikumba,

A Vass Imre-barlang környékének (jósvafői antiklinális É-i szárnya) földtani felepitese .

(Balogh K. szerint)

H o Ily — Mau eh a: A Vass Imre-barlang

487

oj

a

w

'cd

P

'cd

(fi

VH

o

r?

tn
. &

O cd

*H H->

oJS

(fi

'OJ N

a *8
8 ö
:OS
’dj n

cd O

a a

co

° O

*3

H

« c n

o ^

9, v

•- « .a

Ö co bC'g

ai s a-n

oj

(fi -

(fi

h-j r*

4! .3 á.S

Ph ”

- c
C/2 Cu

£ 3

'OJ :o

P^H

a;

cd

-O

£

:0

ö

o

”o

03

03

O

bO

-cd

■+■>

<D

>

:0

N

o

cd

P4

3

-cd

be

Ph

<u

50

P4

N

c/5

'<ü

d

Cl

be

OJ

a

:0

H

OJ

Ph

Oh

'OJ

N

:0

w

d

CÖ

cd

hT

P4

cd

N

Cl

pH

3

nd

S

Th

oj

b4)

P

oj

rP

rO

rO

:Q

*0

SÍ

OJ

M

'OJ

C/3

(J

P

OJ

OJ

:0

S3

C0

Vh

O

M

•O

H

c/3 OJ
OJ >

:0 S

^ M

oi a

0 3

be -9

;2p4
’P d

, Cl

01 JO*
'ín 41

Üf-d

Cd P2
SÍ rd
c n Pb
'Cl :Q

tí

O

%

Pp

Pb

£

te

<L»

£

pp

OJ

a^

co OJ

^ <u

*o >
M ti

sí

(fi Ph
'OJ •'H

a oj

•w >

P

■ss

a be
ü ö
S 4j
0 :3
Op2

P4

'OJ

P

OJ

<HH

H-> ^

sí -PT

^ *o

cd'^

be

50

M

sí -r

cn cd

be

'Cl

a *4j is

<fí rM

50

á

o

'OJ •

•OJ

7^ SÍ

■S 01 H

cn 'Cd
cn '4J ÍÍ3

ti 5 betu p . d

S '2 O <ii soP?

rH Ű IH

a ü oj

oj cd ti

dfflW

P4 2

“ « cd
Oh 'C» 2

a a a

5H

cd

Qpi (fi

2 cd ■ -cd
:0 h?
N0h4

'OJ

S3

:0

M

3

’S

<d

Ph

P

cd

OJ

P4

r*4

OJ

:P

Ph

OJ

cd

Ph

ÖJO

cd

bJO

cd

OJ

2

3

S3

á

o

a

o

pp

:0

hí

4)

N

m

pH'rt

'Cl *hH
N H
:0 H-1

488

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

ahol a világos, tömeges mészkövön kívül világos cukorszövetű dolomit is található a
mészkővel újjszerűen összefonódva, végül is 4. a wettersteini rétegek legfelső övezetében
a felsőtriász karni emeletének világos, tömeges mészköveit találjuk.

5. Területünk legfiatalabb triászkorú üledéke a nóri emelet hallstatti fáciesű
tömeges, feljebb réteges, olykor szaruköves mészköve (Szádvárborsa) .

Hegységszerkezeti szempontból területünk három szerkezeti egységre bontható.
A terület D-i részén a Hosszúszó és Szín között kialakult ún. jósvafői antiklinális húzó-
dik át, melynek tengelye párhuzamos a Ivecső, illetve Jósva völgyével. Ennek É-i szár-
nyában — amelyik egészen Szádvárborsa vonaláig húzódik — alakult ki a Kistohonya-
forrás karsztvíz rendszere. A második szerkezeti egység a Pelsőcardó — Szádvárborsa
között kialakult pikkelyszerű feltolódás, amely tulajdonképpen felszakadt antikli-
nálisnak tekinthető. Ez a szerkezeti egység a jósvafői antiklinális É-i szárnyára tolódott
rá. Harmadik szerkezeti egység a Gombaszög — Szilice közötti feltolódás. Kisebb feltoló-
dások területünkön több helyen megtalálhatók.

A jósvafői antiklinális É-i szárnyában több helyen réteghiánnyal kell számolnunk,
amelyek az egyes rétegek tektonikus hatásokra történő elfenődésével, illetve kihengerlő-
désével magyarázhatók. E tényre az a jelenség terelte a figyelmet, hogy a jósvafői
antiklinális É-i szárnyában a fedőkőzetek peremén (fennsíkok aljában) sehol nein
bukkannak elő a guttensteini rétegek, sőt több helyen az egész anizusi rétegsor nem
mutatkozik.

A V a s s Imre -barlang jelenlegi szakaszai a Szádvárborsa felől húzódó középső
és felsőtriász, wettersteini mészkőtömegeknek abban a vékony sávjában alakultak ki,
amelyik 1 km hosszúságban, mintegy 200 — 300 m átlagos szélességben, mélyen benyomul
Jósvafő irányában a wettersteini fáciesű dolomitok közé. E mészkősáv legdélibb pontján
tör elő a Kistohonya-forrás.

Felmerül a kérdés, hogy a V a s s I in r e-barlang a wettersteini mészkőtömeg
melyik rétegében alakult ki. A barlang kőzeteinek makroszkópos vizsgálata azt mutatta,
hogy a kőzetek színe az egész világostól az igen sötétig változik, néhol átmenetekkel,
máshol ugrásszerűen. A sötétebb színű kőzetminták ütésre, illetve erős nyomásra kénes,
bitumenes szagot árasztanak. Rétegződés a barlangban, a barlang falát alkotó kőzetek
felületén alig figyelhető meg, kizárólag a Cidri-folyosó vékonypados rétegződése
figyelemre méltó. E megfigyelések alapján a barlangfalakat alkotó kőzet egyaránt
besorolható lenne a fentiek szerint a középsőtriász alsóanizusi (guttensteini fácies) és a
középsőtriász alsóladini (wettersteini fácies) emeletbe. Csakhogy a barlang éppen
arra a területre esik (Jósvafői antiklinális É-i szárnya) ahol a guttensteini rétegek,
sőt Balogh K . szerint feltehető, hogy vele együtt az egész anizusi rétegsor világos
mészkövei is kiheugerlődtek. E hézag miatt tehát a barlangfalakat alkotó mészkövek
kizárólag az alsóladini emeletbe sorolhatók. Ez a megállapítás összhangban van azzal
a ténnyel, hogy a barlang szintje Jósvafő magassági szintjénél mintegy 40 — 50 m-rel
magasabban van, tehát a Jósva-völgy és kismértékben még a Tohonya-völgy alját
is alkotó kampili mészkő (nem tekintve az alluviumot) felső szintje felett a V a s s
I m r e-barlang magassági szintje minimum 40 — 50 m-rel magasabban van, vagyis
ebben a magasságban ladini rétegekkel már akkor is számolhatunk, ha a középső- és
felsőanizusi világos mészkövek nem hengerlődtek volna ki teljes mértékben. 1

Végül figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy a \ áss Imr e-barlang
a jósvafői antiklinális É-i szárnyában helyezkedik el, tehát Jósvafő szintjéhez viszo-
nyítva a kampili lemezes mészkövek (és velük együtt a karsztfenék is) É-i irányban
egyre alacsonyabb szintben helyezkednek el. Balogh K. Jósvafő határában É-i
irányban 15°, —30°, • — 50°-os dőléseket mért a kampili rétegeken. Ebből következik,
hogy a Jósvafőtől ÉNy-i irányban, légvonalban mintegy 2 km távolságban levő 1 áss

H o 1 1 y — M a u c h a : A Vass Imre-barlang

489

I m r e-barlang alatt a kampili rétegekből álló karsztfenék legalább 1 00 — 200 m mélyen
helyezkedik el, lia tekintetbe vesszük azt is, hogy az antiklinális hát lejtése észak felé
csökken. Ez a meggondolás azt mutatja, hogyha a Jósvafőtől számított terepemelkedést
nem is vesszük figyelembe, akkor is bizonyítottnak vehető, hogy a barlang az alsóladini
mészkőben alakiüt ki.

A földtani viszonyok figyelembevételével megoldást nyer az az először meg-
magyarázhatatlan megfigyelés, hogy a barlang járataiba hogyan került homokszerű dolo-
mitmurva (Sivatag, Lagúnás szifon). A fent leírt keskeny mészkősávot körülvevő dolomit
tömegek felszínéről kisebb hasadékokon befolyó vizek hordták be azt a barlangba.

A barlang fenekének változatos szintingadozása és a Cyklopszok Csarnokában
megfigyelhető törésvonal érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy a területre hegység-
szerkezeti szempontból jellemzők a kisebb-nagyobb feltolódások.

A hegységszerkezeti szempontok figyelembevételével megoldást nyerünk a
hiclrográfiai viszonyokra is. Láng S. és Strömpl G. szerint [10, 14] a földalatti
vízválasztó Jósvafőtől ÉNy-i irányban, Szádvárborsa környékén DNy — ÉK-i irányban hú-
zódik. A szádvárborsai földalatti vízválasztó és a jósvafői antiklinális gerince között alakult
ki az a helyi karsztvízszint , amelyre többek között a Kistolionya-f orrás karsztvíz rendszere is
támaszkodik. A Kistohonya-forrás tehát a Tohonya-völgy hátravágódása során oly módon
keletkezett, hogy a völgyfenék terepfelülete metszette a helyi karsztvízszint felületét.

A szádvárborsai víznyelő a csapadékvizeken kívül öt forrás vizét veszi fel. Ebből
egy Szádvárborsa mellett fakad, két forrás a Korotnoki-malomtól Iv-re helyezkedik el,
az utolsó két forrás pedig Sziliee közsé ;től K-re tör elő. A Kistohonya-forrás karsztvíz
rendszerének karsztos vízgyűjtőterülete tehát minden bizonnyal a Haragistya-fennsík
Ny-i felszíne. Nem karsztos vízgyűjtőterületének pedig a Szilicétől K-re húzódó nagyobb,
kampili agyagpalákkal váltakozó mészkőfemisík tekinthető.

A szádvárborsai földalatti vízválasztón túl a karsztvízrendszerek Ny-i irányban
húzódnak Pelsőc, illetve Gombaszög felé (a pelsőci Gyepű-forrás 2 km hosszú barlang-
rendszere). A vízválasztón innen, a Kistohonya-forrástól Ny-ra, azzal kis szöget bezáróan
a Kecső-forrás karsztvíz rendszere húzódik. Barlangrendszerébe a csehszlovák barlang-
kutatók 1946-ban jutottak be a szádvárborsai víznyelőjénél, amely a Kistohonya-forrás
karsztvízrendszere feltételezett víznyelőjétől DNy-ra helyezkedik el. A vízválasztón
innen, a Kistohonya-forrás karsztvíz rendszerétől ÉK -re, az időszakos Lófej-forrás karszt-
vízrendszere helyezkedik el. Fejlett víznyelője valószínűleg nincsen. Vizét minden
bizonnyal a Haragistya-fennsík K-i felében húzódó dolomittömegek nagy kapacitású
érhálózatából nyeri a csapadékvizek beszivárgása útján.

A barlang morfológiája

A Vass Imr e-barlang feltárása több szempontból hozott újat a hazai bar-
langkutatásban. Az a tény, hogy a barlang kialakulása mészkőnél keményebb hordalék-
anyag (kvarckavics) nélkül történt, azt jelenti, hogy a járatokon jobban meglátszik az
eredeti hasadékjelleg, eróziós szinlők nincsenek, uralkodnak a korróziós formák, a járatok
döntő többségében háromszög alakúak, a kanyarok élesek, és gyakoriak az élesre korro-
dált, szeszélyes alakú sziklaélek.

Az uralkodó korróziós formákon kívül újszerű jelenséget mutatnak a barlang
egymás felett több szintben húzódó járatai.

A barlang képződményei változatos színűek, különösen a vörös szín uralkodó.
Különlegességek a néhol két méter hosszúságot is elérő cérna cseppkövek (a csehszlovák
irodalomban szalmaszál cseppkövek), több ágú, bizarr alakú, legtöbbször felfelé kanya-
rodó görbe cseppkövek, többszörösen megcsavarodott cseppkőzászlók, spongyaszerűen
korrodált sziklatömbök és a függőlegesen barázdált agyagpiramisok. Borsókövek több

CYKLOPSOK CSARNOKA V////////// DENEVCO-

490

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

Hí

helyen is megfigyelhetők a barlangban. Érde-
kességek a eseppkőfészkekben, tölcsérszerű
mélyedésekben létrejött madártojáshoz ha-
sonló szabad pizolitok. A barlangra jellemzők
a lebegő mésztufagátak és cseppkőlefolyá-
sok és az igen gyakori, olykor szokatlanul
nagy lapokban kiváló kalcit-képződmények.

A barlang genetikája

A Gömör — Tornai Karszt magvát al-
kotó hatalmas kifej lődésű triász üledéksor
szerkezeti irányai Ny — K-i, illetve DXy —
ÉK-i csapásúak. A többször megismétlő-
dött kiemelkedési és lepusztulási folyama-
tok után területünk a pliocénben lapos
tönkfelületté pusztult le. A pliocén végén
a tönk földarabolódott és több része kie-
melkedett. A karsztos hidrográfia, azaz
földalatti karsztvízrendszerek, illetve bar-
langrendszerek kialakulása, — így a V a s s
Imre -barlang kialakulása is — , a pleisz-
tocén elejétől számítható, mivel a terület
magas karszttá válásának az ideje is
ekkorra tehető. Mint fentebb láttuk, a
Szilicei-fennsík alatt nem képzelhető egy-
séges karsztvízszint. A vízzáró werfeni palák
zavart települése miatt egymással kisebb-
nagyobb mértékben érintkező, de egymás-
tól legtöbbször független földalatti hidro-
gráfiai rendszerek alakultak ki a vízzáró
rétegek elhelyezkedésétől függően. A tek-
tonikus mozgások következtében a karszt-
ban mozgó vízfolyások többször változtat-
ták útjukat a kőzettömegek belsejében.

A V a s s I m r e-barlangra teljes
egészében rányomja jellegét ez a zavart
kialakulásmód. A barlang fő irányaiból
jól látszik, hogy a járatok elsődlegesen
Ny — K-i irányú, másodlagosan ÉK — DNy,
illetve ÉXv — DK-i irányú főtörésvonalak
mentén alakultak ki. A barlang fő jára-
tainak kialakulása a Szádvárborsa környéki
víznyelő rendszer kialakulásával egyidőben
történt. Az egymás felett húzódó, egy-
mással többékevésbé összefüggő folyosók,
a különböző magasságban beszakadó oldal-
ágak, a patakmeder változó jellege mind
azt mutatják, hogy a barlangot környező
kőzettömeget — kialakulása közben — több-
ször érték különböző mértékű mozgások.

H o Ily — M a uc ha : A Vass Imre-barlang

491

A barlangon végigfolyó víz eredetileg a mai bejárat tájékán, egy háromágú-deltán
keresztül látott napvilágot. Később a jelenlegi „Dzsungel” táján levő vetőkeresztező-
désnél nagyobb mértékű felfelé liarapódzás indult meg, amelynek törmelékkúpja vissza-
duzzasztotta a barlangi patakot, amely hordalékát lerakta s ezzel feltöltötte a közel eső
járatokat. Idők folyamán ez a feltöltődés olyan méreteket öltött, hogy a Lagúnás szifon
járata teljesen eltömődött. A forrás felé eső barlangrész vízteleimé, inaktívvá vált,
megindult benne az agyagosodás. Az eredeti főág alatt néhány méter mélységben kiala-
kult egy új vízvezető járat, amely vizét már 15 m-rel lejebb hozta napvilágra a Kis-
tohonya völgyében, az eredeti forrásdeltától körülbelül 200 m távolságban DK-i irányban,
amelyre lassan ráhúzódott a környező lejtők törmeléke.

A barlangrendszer kialakulása után a Névtelen-völgy és a barlang kereszteződé-
sénél intenzív tektonikus mozgás volt. Az egyik feltolódás éppen a barlangjáratot kiala-
kító törésvonal mentén történt s így a kb. 5 m-es emelkedés a barlangjáratot hosszában
kettészelte. A D-i rész mozdult felfelé, közben a kőzet állékonysága meggyengült és a
meglazult rész felfelé harapódzásszerűen beomlott, az omladék pedig részben lecsúszott
a lent maradt járatrészbe. így alakult ki a Cyklopsok Csarnoka, és a lentmaradt járat-
rész is nyomozható 23 m hosszúságban. Ezután már ezek a járatok is elvíztelenedtek,
a barlangi vizek a még ismeretlen barlangszakaszban lejjebb szállnak, és az alsóbb szinten
(I. szint) haladnak a forrás felé. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezen a részen nem rigyne-
vezett „alsó-barlang” képződési folyamat indult meg, hiszen a jelenlegi vízvezető járatok
alig néhány méterrel lejjebb helyezkednek el a barlangfolyosó alatt. Ha a beomlásos
eltömődés nem történt volna meg, akkor ilyen mélységű karsztvízszintre még a teljes
mértékben támaszkodhatott volna a barlangi patak.

A deltaszakasz omladéka fiatalabb még a Cyklopsok Csarnokában kialakult „Nagy
omladék”-nál is. A deltaágak összefutásánál levő nagy üreg beszakadásával képződött.
A beszakadás nyomai a felszínen is megfigyelhetők, kisebb szakadékdolina formájában.

Az 1954. évi júniusi árvíz alkalmával a jelenlegi végpont utáni szakaszaiban a
barlangrendszerben olyan óriási víztömeg gyűlt össze, hogy az áttört a Cyklopsok Csar-
nokának omladékán átnyomta a Lagunás-szifon homok eltömődését (dolomitmurva),
áttört még a deltaszakasz omladékán is és a középső deltaágon keresztül a felette levő
7 m vastag lejtőtörmeléket átszakítva, szökőkútszerűen tört a felszínre. A barlangban
tárolódott víz ezután lassan, hónapok alatt szivárgott le az alsó szintre.

A barlang további kutatása

A Vass Imre- barlang — mint fentebb láttuk — a Kistohonya-forrás karszt-
vízrendszerében kialakult patakbarlang rendszernek csak kis részlete.

A barlang és környékének vizsgálata megmutatta, hogy a Kistohonya-forrás
karsztvízrendszerének térsége meglehetősen kiterjedtnek tekinthető. A további szakaszok
létezését bizonyító meggondolások szerint az eddig ismert szakaszok csak abban az eset-
ben jöhettek létre, ha egészen a víznyelők előtti elágazásig legalább ilyen tág barlang-
járatok alakultak ki.

A víznyelők létezését .pedig bizonyítja : a forrástölcsért kialakító nagy nyomású
vízfeltörés ténye, az eddig ismert barlangrész járatainak tág volta, és az egyes szakaszok
eróziós keresztmetszete (kvarckavics nélküli erózió), valamint a Kistohonya-forrás
nagymértékű vízhozamingadozása.

A további szakaszok létezésére és kiterjedésére útmutatást nyújt a szorzatvíz-
hozam értéke is, amely az egész barlangrendszer térfogatát jellemezve, a Béke-barlan-
génál is nagyobb rendszerre utal.

A további szakaszok hosszára következtethetünk a forrás és a legközelebbi, lehet-
séges víznyelők távolságából. Tekintve, hogy ez a távolság légvonalban 4 km, a patak-

492

Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 4. füzet

barlangok kanyargásainak figyelembevételével a Kistohonya-forrás barlangrendszerének
hossza 5 km-re becsülhető. Ez a megbecsült hosszüság összhangban áll a szorzatvíz-
hozam értékével is.

A további szakaszok méretei minden bizonnyal meghaladják az eddig ismert
járatok méreteit, mivel mint ismeretes, a patakbarlang rendszer keresztmetszetei a
forrás közelében és a víznyelők környékén a legszűkebbek. A Cyklopsok Csarnokának
méretei már jelzik a középszakaszok várható tágasságát.

A továbbjutás főirányát megszabja a mészkővonulat iránya, a feltételezett
víznyelő iránya, a környező völgyek iránya. A fenti tényezők figyelembevételével a
Kistohonya-forrás barlangrendszerének fő csapásiránya ÉNy — DK-inek tekinthető.

A továbbjutás helyét meghatározza az egész barlangrendszer fő csapásiránya,
továbbá a Cyklopsok Csarnokának genetikája, a barlang eddig megismert szakaszainak
tektonikus főiránya, a barlang morfológiai vizsgálata és a légáramlási viszonyok. A fen-
tiek alapján jó közelítéssel kijelölhető az az omladékjárat, amely a legrövidebb úton a
barlangrendszer további szakaszaihoz vezet.

E bizonyító meggondolások alapján folyik tovább a barlang kutatása.

IRODALOM - JlHTEPATyPA - LITERATUR

1. Balogh K. : Adatok a Gömör-Tornai Karszt geológiájához. M. Á. P. I.
évi jelentése. X. — 2 Balogh K. : Adatok a tágabb értelemben vett Szilicei fennsík
DNy-i részének földtani ismeretéhez. M. Á. F. I. évi jelentése. 1939 — 40. II. ■ — 3. Ba-
log h K. : Az Észak-magyarországi triász rétegtana. Földt. Közi. 1950. — 4. Balogh
K. : Szilice környékének földtani viszonyai. M. Á. F. I. évi jelentése. 1941 — 42. I. —
5. Hollv F. : A jósvafői Vass Imre cseppkőbarlang. Hídról. Közi. 1956. — 6. H o 1 1 y
F. : Következtetés a karsztforrásvíz analízise alapján aimak vízgyűjtőjére. 1955. évi,
Miskolcon megtartott karszt és barlangkutatási ankét anyaga. — 7. Holly F. —
M a u c h a R. : Helyszíni kémiai vízvizsgáló módszereinek alkalmazása a speleológiában.
M. H. T. Karszthidrológiai és Barlangkutatási Bizottság kiadványa. 1956. — 8. Hol-
ly F. : A Vass Imre-barlang kutatásának újabb eredményei. Földr. Ért. 1956. — 9.
Holly F. • — Maucha L. : Jelentés .... az aggteleki karszton végzett kutatásokról,
1954. (Kézirat) — 10. Láng S. : Geomorfológiai tanulmányok az Aggteleki Karszt-
vidéken. Földr. Ért. 1955. — 11. Láng S. : Karszthidrológiai megfigyelések a Gömör-
Tornai Karsztban. Hídról. Közi. 1943. — 12. Maucha L. : Karsztvízrendszerek bar-
langtani vizsgálata a vízhozam változások elemzése alapján. 1955. évi Miskolcon meg-
tartott karszt és barlankutató ankét anyaga. — 13. J. Senes: A barlangkutatás
eredményei Szlovákiában az elmúlt 10 év alatt. Karszt és barlangkutatási tájékoztató
1956. március — június. — 14. Strömpl G. : A Gömör-Tornai Karszt hidrológiája.
Hídról. Közi. 1923. '

Die Vass Imre-Höhle

F. HOLLY — b- MAUCHA

Dér Aufsatz bespriclit die Ergebnisse von vergleichenden Ouellenforseliungen im
Nord-Borsoder Karst, N von Miskolc. Wasser-und Lufttemperatur, momentane Wasser-
fükrung, durchschnittliche Wasserfülirung, Schwankungen dér Wasserführung Kar-
bonáthárte, Ca-Mg-Ouotient und dér Sauerstoffgehalt in Prozenten dér Sáttigung
wurden bestinmit. Mán hat aus diesen Angaben die Ausmassen des Höhlensystems
dér Kistohonya- Quelle abschátzen können. Es ergab sich die Möglichkeit, nach einer
grossen Überschwemmung durck einen ausgewaschenen Ouellentrichter in das voraus-
gesagte System- einzudringen.

Dér Aufsatz befasst sich an Hand von Literaturangaben auch mit den geolo-
giseken und hydrograpkisclien Yerliáltnissen dér Gegend. Es folgt darauf eine allgemeine
Übersiclit dér Morphologie und Genetik dér Höhle. Die Betrachtung dér weiteren
Forschungsmöglichkeiten scliliesst das Werk.

A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója. Műszaki felelős : Szöllősy Károly

Kézirat beérkezett : 1956. okt. 15. - — Példányszám: 1300. — Terjedelem: 12-6 (A/5) ív + 2 old. műmelléklet

40585/57 — Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető : Puskás Ferenc

XLIV. TÁBLA

P v p p ' Zébegény község tcvülctcvick winszuki földtcLYii Icívusci

XLV. TÁBLA

Kertész: Műszaki földtani vizsgálatok a mátraszöUösi mészkőbánya környékén