CORNELl VERSITY LIBRARY 3 1924 062 400 613 Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony8719magy FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA ElOJlJlETEHb BEHTEPCHOrO TEOJIOTH U ECKOTO OEIRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY LXXXVII. KÖTET ÍVFÜZET FÖLDTANI KÖZLŐN Y|ÍXXX VII. kötet 1. füzet. 132 oldal Budapest, 1957. január — március TARTALOM — COflEPJKAHHE — CONTENU Értekezések — HayuHbie CTaTbH — Mémotres Balkay Bálint- — 1. áng Gábor: Üledékföldtani vizsgálatok a Xagyvisnyó — Xeké- zseny körüli karbon-permi rétegekben — Sedimentpetrographische und t’ektonische Untérsuchungen in dér Gegend von Xagyvisnyó (Upponyer Gebirge) Ungarn 3 — 18 Végh Sándorné: Üledékföldtani jellegzetességek triász karbonátos kőzetekben — - Sedi- mentpetrographische Eigenschaften karbonatischer Gesteine aus dem ungarischen Trias 19—23 H. Deák M a r g i t : A magyarországi bauxit pollenvizsgálata — Pollenuntersuchungen aus ungarischen Bauxitén 24 — 29 Pálfalvy István — Végh Sándor: Vulkáni tufa vizsgálatok a Mecsek hegység északkeleti részén — Studies on volcanic tuffs of the XE Mecsek Mountains, in Southern Hungary 30 — 36 Ungár Tibor: Szemcseösszetételi elemzési módszerek összehasonlítása — Comparison of grain size analvsis methods 37 — 56 Imreh József: A cölesztin újabb előfordulása Koppándon — A new occurrence of coeles- tine at Koppánd, Transsylvany 57 — 62 Szék y né Fux Vilma: Adatok a Dunántúli Medence harmadkori vulkánosságához — Daten zum Vulkanismus des Transdanubischen Beckens 63 — 68 Egyed László: Vízfolyások, morfológia és tektonika kapcsolata — The role of tectonics in determining watercourses 69 — 72 Rövid Közlemények — KpaTKHe cooömeHHH — Notices K ríván Pál: A közép- és kelet-európai pleisztocén kapcsolata — - CooTHOmeHue Mea-ny naeüCTOu hóm UeHTpa.bHOH h Boctomhoh EBponbi 73 — 77 Xagy Elemér: A pápai Bakony Hippuriteszeket tartalmazó mészkőfajtáinak likacsossága - — The porosity of the Hippurites-bearing limestone types of the Bakony Mountains around Pápa, NW Hungary 78 — 80 Kolosváry Gábor: Űj korallok a lábatlani alsóknta időszaki rétegekből — Xeue Korallen aus den unterkretazischen Schichten von Lábatlan, Gerecse Gebirge .... 81 — 84 Továbbképzés — noBbiweHHe KBajimJjMnauHH — Cours de perfectionnement Bogsch László: Őslénytani munkamódszereink hiányosságai 85 — 98 Xagy Lászlóné: A virágpor-elemzési kőzetminták gyűjtéséről — Sarrtr.lung von Cestei- nen für Pollenanalyse 99 — 101 Hírek — CooömeHHH — Nouvelles 102—122 Ismertetések — PeqeH3HH — Revue bibliographique 123—131 0^ rv y>3 TARTALOM — COflEPWAH HE CONTENU Megemlékezések Henpojior Nécrologues Horusitzky Ferenc: Telegdi Roth Károly emlélezete — B BOCnoMii- Hamie o K. TeJierflH Pót — En mémoire de K. Telegdi Roth 247 — 253 Kretzoi Miklós: Sümeghy József emlékezete B BocnoMMHaHne o PL UlbiMerH — En mémoire de J. Sümeghy 254 — 260 Értekezések Haymibie CTaTbH — Mémoires Balka y Bálint -Láng Gábor: Üledékföldtani vizsgálatok a Nagyvisnyó — Nekézseny körüli karbon-permi rétegekben — Sedi- mentpetrographische und tektonische Untersuehungen in dér Gegend von Nagyvisnyó (Upponyer Gebirge) Ungam 3 — 18 Balka y Bálint: Kéregszerkezeti adatok a földtágulás kérdéséhez — Somé geological evidence concerning the problem of the Earth ex- pansion 395 — 399 Bárdossy György: Statisztikai módszerek alkalmazása a föld- tanban — Application of statistical methods in geologv 325 — 342 Boda Jenő: Ostracoda-faunák változásai a Magyar-medence neogén fejlődéstörténetében The variations of Ostracod faunas in the Neogene evolution of the Hungárián Basin 419 — 424 Csajág hy Gábor — Emszt Mihály — Szepesi Károly: A hazai bentonitokról — On Hungárián Bentonites 274 — 283 Cseh Németh József: Földtani vizsgálatok a Zala baloldali terasz- területén - Geologische Untersuehungen aus dem linken Ter- rassengebiet des Zala-Flusses, Westungam 173 — -184 Deák Margit: A magyarországi bauxit pollenvizsgálata Pollen- un tersuchungen aus ungarischen Bauxiten 24 — 29 Egyed László: Vízfolyások, morfológia és tektonika kapcsolata — The role of teetonics in determining watercourses 69 — 72 Emszt Mihály 1. Csajághy — Emszt — .Szepesi Erdélyi János — Koblencz Vera — Tolnay Vera: A nagy- börzsönyi agyagásvány és az ércesedés néhány újabb kísérőásványa — The clay mineral aceompanying the Nagybörzsöny őre and somé new mineral occurrences at Nagybörzsöny 400 — 418 Erdélyi Jánosi. Szádeczky-Kardos s — E rdélyi Grossz A d á m : Üledékföldtani vizsgálatok a komlói liász kőszénösszlet néhány meddő kőzetén — Sedimentpetrograpliische Untersuchung dér flözleeren Zwischenschichten im Steinkolilenrevier von Komló 154 — 164 Imreh József: A cölesztin rijabb előfordulása Koppándon — A new occurrence of eoelestine at Koppánd, Transsylvany 57- 62 Kertai György: A magyarországi medencék és a kőolajtelepek szer- kezete a kőolajkutatás eredményei alapján — CTpyKTypa őacceiÍHOB u MecTopoKAeHnn HeijiTii b CBeie pe3y;ibTaT0B pa3BeKii no Heitirn — The structure of the Hungárián Basins and tlieir oil reservoires as revealed by the results of oil exploration 383- 394 Köble n ez Verái. Erdélyi — Köble n c z — T o 1 n a y Kovács Éva: Összehasonlító flóra- és vegetációtanulmányok Bán- horváti és környékének szarmata növénymaradványai alapján — Comparative studies on the Sarmatian flóra and oecology of Bán- horváti and other localities 425 — 446 K r i v á n Pál: Hagerinan szemcsealaktani módszerének üledékföldtani értékelése — - Sedimentgeological evaluation of Hagerman’s grain size method 295 — 301 Krivánné Hutter Erika: Zöldalgák a magyarországi alsóeocén rétegekből — Algues vertes des couches éocénes inf. de la Hongrie . 447 451 Kulcsár László: A komlóskai bentonit földtani helyzete — The geological position of the Komlóska bentonite 147 153 Láng Gábor 1. Balkay — Láng Lengyel Endre: A börzsönyi vasas képződmények Angaben zűr Génét ik dér am Ostrand des Börzsöny-Gebirges liegenden Braun- eisenerzvorkommen < 165 — 172 Nagy László né: A mátraalji felsőpannóniai barnakőszén rétegek pollenvizsgálata — Pollen untersuchímgen aus den oberpannonischen Braunkohíenschichten des Mátragebirges 320 — 324 Pálfalvy István — Végh Sándor: Vulkáni tufa vizsgálatok a Mecsek hegység északkeleti részén — Studies on volcanic tuffs of the NE Mecsek Mountains, in Southern Hungary 30 — 36 ifj. Pesty László: A Velencei hegységi fluorit színeződése — Investigations of the colour of fluorite írom the ' Velence Moun- tains, North Central Hungary 284 —294 Sidó Mária: Tintinnidák elterjedése és rétegtani jelentősége Magyar- országon — - Extension des Tintinnoidiens et leur importance stra- tigraphique en Hongrie 309 — 319 Szabóné Drubina Magda: A magyarországi mangánércek föld- tani és üledékásványtani jellege — Caractére géologique sédimentaire des minerais de manganése de la Hongrie 261 — 273 Szádeczky-Kardoss Elemér-Erdélyi J á n o s : A balatonvidéki bazaltok zeolitjainak képződéséről - Über die Zeolitli- bildung dér Basalte dér Balatongegend 302 — 308 S z é k y n é Fux Vilma: A komlóskai bentonit keletkezése The origin of the Komlóska bentonite 135 — 146 S z é k y n é Fux Vilma: Adatok a Dunántúli Medence harmadkori vulkánosságához — Daten zum Vulkanismus des Transdanubischen Beckens 63 — 68 Szepesi Károly 1. C s a j á g li y — E m s z t — Szepesi Tolnay Verái. Erdélyi — Köblén ez — Tolnay Ungár Tibor: Szemcseösszetételi elemzési módszerek összehasonlítása Comparison of grahi size analvsis methods 37 — 56 yégh Sándor 1. Pálfalvy — Végh Végh S á n d o r n é : Üledékföldtaui jellegzetességek triász karbonátos kőzetekben — Sedimentpetrographische Eigensehaften karbonati- sclier Gesteine aus dem ungarischeu Trias 19 — 23 Továbbképzés - ÍIoBbimeHue KBa;in(})HKagnn Cours de perfectionnement Bogscli László: Őslénytani munkamódszereink hiányosságai 85 — 98 Nagy Károly: A földtani anyagvizsgálat új útjai és eredményei New methods and results testing of materials in geology 185— 204 N agy Lászlóné: A virágpor-elemzési kőzetminták gyűjtéséről Sammlung von Gesteinen für Pollenanalyse 99 — 101 Rövid közlemények KpaTKne cooömeHMH — Notices Bárdossy Győr gv Csigamaradvány a nagykovácsi agyagos bauxit- ból 454 Dér István: Egeresein környéki riolittufák vizsgálata — Studies on rhyolite tuffs arourid Egeresein, Nortli Eastern Hungary 343 — 345 ifj. Dudich Endre A ..bryozoás” és , .budai” márga viszonyának újravizsgálatáról Neuerliclie Uutersueliungen in Bezug airf das Verliáltnis zwisehen ..Brvozoen” und „Budaer” Mergel 211 — 214 Földvári Aladár Egy új magyar karbonkori táj kép-rekonstrukció 452 — 453 Géczy Barnabás Az Aunnonites váz és a lágytest viszonyáról Zusammenhang zwisehen dein Skelett und den Weiehteilen bei Anuno- niten 348 — 349 G r e g u s s Pál Új Laurinoxylon faj Magyarországról — Eine neue Dauriuoxylon-Art aus Ungarn 218 -223 Nagy Elemér A Pápai Bakony hippuriteszeket tartalmazó mészkő- fajtáinak likaesossága The porosity of the Hippurites-bearing limestone types of the Bakony Mountains around Pápa, NW Hungary 78 — 80 Nagy Elemér: Autigén breccsiaképződés a Pápa környéki felsőkréta üledékösszletben — Authigenetic breceiation in the Upper Cretaceous strata around Pápa North Western Hungary' 346 — 347 Kolosváry Gábor Új korallok a lábatlani alsókréta időszaki réte- gekből Neue Korallen aus den Unterkretazisclien Schichten von I/ábatlan, Gerecsegebirge 81 — 84 Kovács Éva: Dracontomelon miuiumum Keid et Chandler — Dra contomelou miniumum Reid et Chandler aus den Eozán-Kohlen- sehichten von Tátabánya 215 — 217 K r i v á n Pál Pelsőpleisztoeéu (rissi) andezitvulkánosság nyomai a paksi szelvényben — - Spuren des Oberpleistozán Andesitvulkanismus im Pakser Profil 206 — 210 K r i v á n Pál: A közép- és kelet-európai pleisztocén kapcsolata 73 — 77 M á n d y Tamás: Kéntartalmú metilénjodid alkalmazása törésmutató meghatározására . 455 Hírek — CooömeHnn - Nouvelles 102—122, 224, 350—352. 456—458 Ismertetések — PeneH3HM Revue bibliographique . . . 123 — 131, 224 — 232, 353 — 363 458—464, 233—243. 465—476 Irodalom — JlHTepaTypa — Bibüograpliie 233 — 243, 465 — 476 A magyar földtani irodalom jegyzéke 1956. BeHrepcKa reojiorimecKaa jih- TepaTypa 1956. Répertoire biblographique des publications du domaine des Sciences gáologiques en Hongrie de l’année 1956 365 — 379 Társulati ügyek — flena oömecTBa Affaires de la Société 244, 380 FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJIJI ETEHb BEHTEPCHOrO TEOJIOrHM ECKOTO OELRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY LXXXVII. KÖTET 1. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY XXXVII. kötet 1. füzet. 132 oldal Budapest, 1957. január — március ERTEKEZESEK ÜLEDÉKFÖLDTANI VIZSGÁLATOK A NAGYVISNYÓ- NEKÉZSENY KÖRÜLI KARBON-PERMI RÉTEGEKEN BAXKAY BÁLINT— I,ÁNG GÁBOR* Összefoglalás: A terület üledékföldtani és mikrotektonikai vizsgálatának főbb eredményei: 1 . Az üledékképződés menetében több szakasz mutatható ki : aj Átalakult és erősen lepusztult varisztida térszíni finomszemű sekélytengeri törmelékes és mésziiledékképződés, semleges (humolitos) és enyhén redukáló (jüttja-jellegű) közegben. Az ősmaradványok szerint felsőkarbon. b) Regressziót jelző sekélytengeri törmelékes üledékképződés. Rétegtani helyzete tisztázatlan. c) Sekélytengeri permi mészkő- és dolomitképződés, változó erősségű (jüttja- és szapropéles) redukáló közegben. Az üledékképződés további története a területen nem figyelhető meg. 2. A következő szerkezetváltoztató mozgási nyomok voltak kielemezhetők : a) Üledékképződés előtti varisztida gyűrődés 'tükröződik az alaprétegek kvarcittörmelékében. b) első kalcittal cementált kőzetrésrendszer ; c) lankás gyűrődés, második kalcittal cementált kőzetrésrendszer ; b) és c) az egész összletben hatottak ; d) A törmelékes csoport feletti összlet a karbon aljazaton északra tolódik. Kialakul a permi rétegek elvonszolódásos gyüredezettsége és a harmadik, lankás dőlésű, kalcittal cementált kőzetrés- rendszer. A karbon összlet és a törmelékes csoport, valamint a törmelékes csoport és a permi rétegek közti tagok elfenődnek. Ezért ma a három csoport eredeti települési viszonyait nem lehet megállapítani. e) vetődéses mozgás, első nyílt kőzetrésrendszer, alsómiocén utáni; f) feltolódásos mozgás, többnyire a vetősíkok mentén, kora bizonytalan. A Dédes— Nagyvisnyó és Nekézseny vasúti állomások közötti vasútmenti föltárá- sok üledékföldtani vizsgálatát a területtel foglalkozó Balogh K., Schréter Z. és Tasnádi-Kubacska A. földtani intézeti geológusok hozzájárulásával végeztük, részben az Egyetemi Földtani Intézetben, részben a Geofizikai Tanszéken. Értékes támogatást kaptunk az Állami Földtani Intézettől is. A nyomelem vizsgálatokat K u- b o v i c s I. végezte az Egyetemi Ásvány-Kőzettani Intézetben. A vasúti szelvény viszonylag nyugodt településű, gazdag faunájú és elég pontosan meghatározott korú paleozóos rétegei adják az Északi Bükkhegység és az Upponyi hegység zavart településű, faunamentes vagy faunaszegény rétegeinek besorolásához a biztos alapot. Az ide /ágó földtani munkálatok legnagyobb része mindeddig nem tért ki az üledékföldtani viszonyokra. Másrészt a szerkezeti sajátságok behatóbb vizsgálata nélkül nem lehetett a rétegsor hiányos vagy hiánytalan voltát és az esetleges hiányok okait megállapítani. Ezért minden olyan kőzettani és üledékképződési sajátságot igye- keztünk kimutatni, amely más kőzetekkel való összehasonlítás alapja lehet. Másrészt vizsgáltuk az összlet mikroszerkezeti jellegeit a Bükkhegység és Upponyi hegység szomszédos részeivel való összefüggéseiben. I. Üledékföldtani vizsgálat A vizsgálati anyag származása A minták jelentős része Tasnádi - Kubacska A. rétegről rétegre történt és szelvényszerűen pontosan rögzített gyűjtéséből származik. Ezt a sorozatot többszöri saját gyűjtéssel egészítettük ki, mert Tasnádi gyűjtése csak a fő vasúti bevágásokra * A kézirat beérkezésének ideje : 1956 július 1* 4 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1 . kötet, 7. füzet terjedt ki. Végeredményben mintáink a vizsgált területen egyenletesen oszlanak el és az itt található rétegsor egészét képviselik. A minták számozása és lelőhelye a mellékelt szelvényekből látható. Módszertani rész A megszokott és bevált anyagvizsgálati módszereket, a probléma természetének megfelelően, gyakran kellett újszerű elemekkel kiegészítenünk. Vizsgálatsorozatunkat igyekeztünk a lehetőség szerint ésszerűsíteni, hogy az kevés várakozással, folyamatosan, aránylag rövid idő alatt elvégezhető legyen. A vegyi elemzés minden esetben kiterjedt a COz, CaO, MgO és az oldhatatlan maradék meghatározására. A minta egyrészét kaleiméterben sósavval kezelve, meg- állapítottuk a C02 mennyiségét. A sósavas oldatot üvegszűrőn megszűrtük és a tiszta oldatban titrimetriás úton. komplexon-módszerrel [11] meghatároztuk a szűrlet Ca- és Mg-tartalmát. Az így kapott érték a karbonátos kötésben levő, tehát szerves, ill. vegyi kiválási! Ca és Mg mennyiségének felel meg. Sok esetben ugyanezzel a módszerrel meg- határoztuk a vastartalmat is, ha feltehető volt, hogy a vas főtömege karbonátos vagy Ihnonitos kötésben van, tehát sósavban oldható. Az oldhatatlan maradék felfogására azért használtunk üvegszűrőt, mert erről az anyag sokkal könnyebben eltávolítható, mint a papírszűrőről. Másrészt az oldha- tatlan maradék súlyát egyszerűen megkaptuk a tölcsérrel együtt kiszárított anyag leniérése és a tölcsér súlyának levonása után. A mérés után a szűrőn levő anyagot kb. 50 ml vegytiszta nehéz benzinnel átmostuk, s megkaptuk a szerves oldószerben oldódó bitumeneket. Ezek rendszerint nem érték el a mennyiségi kimutathatóság határát, így csak jelenlétüket igyekeztünk kimutatni. E célból a bitumenes kivonatot lapos tálká- ból felszívattuk egy kromatográfpapírból kivágott 1 cm széles szalaggal. A papír- szalagon a benzinben oldott vegyületek alulról felfelé oldhatóságuk fordított sorrend- jében különültek el és közönséges fényben vagy ultraibolya megvilágításban láthatóvá váltak. Ha az üledékben sok volt az oldhatatlan maradék, akkor szemcseösszetételi vizsgálatot is végeztünk, míg a kisebb mennyiségű, nagyrészt agyagos maradékot meg- iszapoltuk és az egyes ásványfélék szemcsenagysági eloszlását csak megbecsültük. Az iszapolt maradékon mikroszkópos úton megállapítottuk az ásványtani összetételt. Az éghető szerves anyag jelenlétét az oldási maradékban égetési próbával mutattuk ki, az esetleges szubmikroszkópos vasszulfidszemcséket pedig módosított hepar-reakcióval határoztuk meg. A helyszíni vizsgálat során és a laboratóriumban egyaránt nagy figyelmet fordí- tottunk az ősmaradványok megtartási állapotára és a kőzetben megfigyelhető esetleges mikrotektonikai jellegekre. Ezeket a sajátságokat csiszolatban vizsgáltuk részletesebben. Az üledékföldtani vizsgálat eredményei A v izsgált összlet üledékföldtani jellegei alapján három nagyobb egységre bont- ható. Ezek az eddigi irodalomban található legkorszerűbb őslénytani kormeghatározás szerint a következők : 1 . A karbon agyagpala- és mészkőösszlet, néhány törmelékes betelepüléssel. 2. A permi és karbon rétegek között települő törmelékes összlet, 3. A permi mészkőösszlet, 1 . A karbonidőszaki összlet. A karbon sorozat háromféle, különböző mennyiségben megtalálható kőzettani típust mutat : a) durva és finom homokkő, homokos agyagpalarétegek a 414. és 416. hekto- méterkő környékén, b ) szürke mikrofaunás mészkő és a vele váltakozó c ) szürke-barnásszürke agyagpala és márgapala. Balkay — Láng: Üledékföldtani vizsgálatok a nagyvisnyói karbon-permben 5 a) A karbon rétegösszlet alján durva és finom homokkő, homokos agyagpala mintegy 2,5 m vastag összlete bukkan elő. Ezek tekinthetők a terület legidősebb képződéseinek. A homokkő jellemző elegyrészei az éles, víztiszta kvarc- és a gömbölyített kvarcit- szemcsék. A legalsó rétegben a kvarcszemcsék nagysága milliméteres, a kvareitszemcséké eléri a 4 nim-t. Felfelé mindkét elegyrész szemcsenagysága fokozatosan csökken. A kvar- eitszemeket felépítő apró kvarcszemcsék nagysága 0,1 — 0,01 mm között mozog ; egyes kvareitszemekben a kisebb és nagyobb szemcsék sávozott, palás textúrájú elrendező- dése figyelhető meg. Amint a kőzet átlagos szemnagysága csökken, a kvareitszemcsék is felaprózódnak és fokozatosan kimaradnak. Az éles, víztiszta kvarcszemcse-frakció mikroszkópos sajátságai alapján metamorf eredetűnek, kvarcitból származónak tekint- hető és valószínűleg a kvarcitszemcsékkel azonos forrásból származik. Néhány limonito- san mállott, magmás kozetszemcse, kevés muszkovit járulékos elegyrészek. Ősmarad- ványokat a kőzet nem tartalmaz. A rétegcsoport tetején igen finomszemű, lemezes kvarcitpala és homokos agyag- pala viszonylag jómegtartású limonitos levéllenyomatokat tartalmaz. A 414-es hektométerkő táján levő agyagpalasorozatban, a karbon rétegsor mélyebb részében is találtunk egy finomszemű, meszesebb homokkőpadot, mely anyagát tekintve a leirt rétegekkel rokon. Szemcsenagysági eloszlását a 2. ábra mutatja. b — c ) A leírt rétegekre következő mészkő- és agyagpalasorozat lényegében a part- ról származó agyagos, igen kis százalékban homokos törmelékes anyagnak, a vegyi kiválásit és organogén kalciumkarbonátnak, valamint némi szerves anyagnak változó arányú keveréke. A mellékelt táblázat jól jellemzi az összetétel változatosságát. I. táblázat Sor- szám Minta jellege old. m. % CaC03 0/ /o MgCOa % Fe % Fe jeli. i. Agyagpala ősmaradványokkal 67,7 30,6 ny 3,3 sziderit 2. Ua. kipreparált ősmaradvá- nyok 95,7 2 3 1.0 agyagásvány 3. Mészkő 3,7 97,7 0.2 pirít? 4. Agyagpala 98 0 — 3,0 agyagásvány 5. Mészkő 0.5 99 2 21 V pirít? 6. Mészkő 8,5 89 5 ii y pirít? 7. Agyagpala 84.1 13,1 > > 3.5 agyagásvány 8. Mészkő 1.3 98 6 ny pirít? 9. Agyagpala 96.2 1,3 3,3 1,9 agyagásvány 10. Mészkő 10,7 79,6 + pirít A ,,Fe”-oszlop a vegyi úton meghatározott vas Fe203-ra átszámított mennyiségét, a szomszédos oszlopvpedig a vas \ együletrípusát adja meg. A J jel azt jelenti, hogy a vas oldhatatlan alakban volt jelen és mennyiségi meghatározás nem történt. Bár a karbon sorozat erősen változó mésztartalmú kőzetekből áll, melyek a mész- mentes, finoman csillámos agyagpalától a 99,2% kalciumkarbonát-tartalmú mészkőig mindenféle átmenetet mutatnak, a bennük található terrigén anyag minősége csaknem változatlan. A nagyobb mésztartalmú kőzetekben az agyagásványok valamivel kisebb halmazokba tömörülnek, mechanikai behatásra diszpergálhatók, iszapolliatók. Ezzel szemben a túlnyomóan agyagos kőzetekben illitesedés, sőt szericitesedés mutatko- zik, a halmazok nem diszpergálhatók. A teirigén anyag homokos részlege kvareszemcsé- ken kívül egyes esetekben magnetitszemcséket is tartalmazott. 6 Földtani Közlöny , LXXXVII. kötet, 7. füzet Kézenfekvő gondolat a lehordási terület, a partvonal távolságát a törmelékanyag jellegein lemérni. A törmelékanyag százalékos aránya az üledékekben nem jellemző a parttávolságra, mert végeredményben attól függ, hogy egy adott mennyiségű terrigén anyag lerakódása közben milyen gyors volt a mészkiválás. A törmelékes anyag szemcse- nagysága azonban továbbra is ad bizonyos utalásokat a parttávolságra. Ebben a tekin- tetben nem lehet a legnagyobb mennyiségben jelen levő agyagásványokra támaszkodni, mert egyrészt szemcséik változó fajlagos felülete (meghatározott tömeghez tartozó felül 1. ábra. Kvarcszemcsék nagyságának változása a karbon rétegsorban — Veránderung dér Grösse dér Quarzkömer in dér Karbonserie let) miatt ülepedési sebességük is változó, másrészt leülepedésük vegyi tényezőktő- is függ, harmadsorban pedig diagenetikus és epigenetikus fejlődésük során nagyobb halmazokba állhatnak össze. Ezért a többnyire megtalálható kvarcszemcsék becsléssel megállapított átlagos szemcsenagyságát vettük a parttávolságot jellemző adatnak. Eszerint a rétegsorban alulról felfelé haladva a parttávolság növekedni látszik, felső határt ér el, majd a sorozat teteje felé xijra fokozatosan csökken (í. ábra). A vegyi kiválási! agyagrészleg túlnyomó része kalciumkarbonát. Mellette csaknem minden mintában magnéziumkarbonát is található, igen kis mennyi- ségben. A legtöbb minta tartalmaz százaléknagyságrendű vasat. Piritkristályokat ugyan nem találtunk az oldhatatlan maradékban, felvetődött azonban az a gondolat, hogy az oldási maradékot feketére festő anyag egy része szubmikroszkópos vasszulfid lehet. Mikrokémiai reakcióval valóban sikerült is elenyésző mennyiségű vasszulfid jelen- létét kimutatni. Balkay — Láng: Üledékföldtani vizsgálatok a nagyvisnyói karbon-per mben 7 Az organogén kalciumkarbonát mennyisége különösen egyes mészkőrétegekben volt nagy, sokszor 50%-ot is elérhetett becslésünk szerint. Az agyagpalarétegekben az ősmaradványok általában ott helyezkednek el, ahol a kalciumkarbonáttartalom a leg- kisebb (2. és 9. sz. elemzés). Itt általában héjas példányok voltak találhatók, a héjak egyrésze szideritté alakult át (1. elemzés). Valószínű, hogy a nagyobb mésztartalmú, porózusabb agyagpalarétegekből az ősmaradványok mészváza utólag oldódott ki. Kevés huminit- jellegű szerves anyagot minden mintában találtunk, bitumimteket azonban nem. Sok tekintetben kivétel az 1. vasúti bevágásból, a karbonsorozat tetejéről szár- mazó 10-es minta. Ebben jelentős mennyiségű piritet és némi bitument lehetett kimu- tatni. Ezek szerint és külseje alapján is a permi mészkőtípusokhoz áll közelebb. A terrigén és vegyi kiválású anyag keverési aránya általában folytonosan válto- zik, de a mészkőpadok felső határán gyakran hirtelen, 60%-ot elérő mésztartalomcsök- kenést is lehet észlelni. Ez véleményünk szerint két tényező együttes hatására vezethető vissza : egyrészt hirtelen újrainduló terrigén anyagbeáramlást jelez, másrészt arra vall, hogy az iszapos vízben ugrásszerűen lecsökkent a mészkiválasztó szervezetek száma. A változások legnagyobb része azonban folytonos és inkább éghajlati hatásokra vall. Egészben véve a sorozat mintegy 60% -a vékonypalás, helyenként leveles agyag- pala, a többi pedig 6 — 10 m vastag közbetelepülésekben jelentkező vastagpados mészkő. Az egész sorozat összvastagsága 200 m lehet. Ez a becsült adat a rosszul nyomozható törések miatt többé-kevésbé súlyos hibát tartalmazhat. Az elmondott üledékföldtani adatok szerint az összlet alján települő rétegek egy transzgresszív sorozat tagjai, de ennek a sorozatnak minden valószínűség szerint csak felső, kis hányadát teszik ki. A transzgresszió, fentebbi gondolatmenetünk szerint, ké- sőbb is folytatódott. Eközben sekélyvizi, meglehetősen nyugodt üledékképződés folyt, a gazdag fenéklakó faima bizonysága szerint átvilágított, átszellőzött vízben. A törmelék- anyag érettsége arra vall, hogy a partok pusztulási folyamata már régóta tartott. A huminitek kis mennyiségéből, a bituminitek és a pirit általános hiányából ítélve, redukáló közeg csak az iszapon belül alakulhatott ki és ott sem lehetett nagyon intenzív. Ez a fácies tehát redoxpotenciál tekintetében a hiunolitos fokozatnak felelhet meg [15, 588. old. 118. táblázat]. Csak a rétegsor legfelső részén van egy néhány méteres, pirites, bitumenes rétegcsoport. Ez is tartalmaz azonban fenéklakó faunát, így a kén- hidrogénes közeg itt is csak az iszapon belül alakulhatott ki [jüttja-fácies, 15, i. h.]. Erre vall a piritkristályoknak az iszapon belüli lassú oldatáramlással kapcsolatos arány- lag nagy mérete és szép automorf alakja. A karbonsorozat alatti alaphegység sajátságaira csak néhány közvetett adatunk van. Rétegsorunknál idősebb varisztid rétegcsoportot és gyűrődést jelez az alaprétegben található kvarcittönnelék. A karbon összlet vízszintes értelemben vett nagy egyöntetű- sége hosszú egyenes partvonalra, gyűrődés okozta térszínalakulásra enged következtetni : a feltételezett varisztida gyűrődés csapásvonala nem lehetett nagyon eltérő a mai Bükk hegység csapásvonalától. 2. A törmelékes összlet. Az ősmaradványok szerinti karbon és permi rétegek között a területen egy 10 — 30 m körül változó vastagságú törmelékes sorozat található. Legjobb feltárásai a 414. és 486. hektométerkövek közelében vannak, de a két feltárás között folytonos vonulatban megvan a vasúti kanyar öblében fekvő dombon mindenütt, ahol a permi és karbon rétegek érintkeznek. A csoportban három kőzettípus van : a) szürkésfehér homokkő, b) lilásvörös homokkő, c) mészkőkavicsos, homokos konglomerátum. 8 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 7. füzet Az a) és b) típus között nincsen jelentős különbség. A vörös homokkő általában agyagosabb, helyenként homokos agyagpalának minősíthető. Mindkét kőzet homokos frakciója nagyrészt kvarc, meglehetősen sok muszkovittal és félig-meddig kifakult biotittal. A kvarcanyag, ásványtani jellegeit tekintve, megfelel a karbonalji sorozatban talált kvarcnak. Mindkét típus meszes, tömény sósavban oldva fellazul és porítható. Kötőanyaga azonban a meszes anyagon kívül kovás elemet is tartalmaz. A vörös szín, amint a lejtőtörmelékkel fedett feltárások megfigyelnünk engedték, nem rétegekben, hanem inkább foltokban jelentkezik. A két kőzettípus eredetileg azonos színű lehetett és csak később, a felszíni mállás során oldódhatott ki a nagyobb porozitású homokosabb rétegekből a vörös festőanyag. A homokkő szemcsenagysági eloszlását a 2. ábra mutatja. 2. ábra. Szemcseösszetételi görbék. Jelek : 7. karbon homokkő, 2. homokkő (törmelékes csoport), 3. konglomerátum — Komgrössenverteilungskurven. Bezeichnungen : 7. Karbonsandstein, 2. Sand- stein aus dér Gruppé zwischen Karbon und Perm, 3. Konglomerat, desgleichen Ke) jelű konglomerátumot a rétegsor értékelésénél elővigyázattal kell kezelni. Ezt a kőzetet ugyanis csak a 414. hektométerkő tájékán, hátizsáknagyságú heverő darab formájában lehetett megtalálni. Anyaga szerint azonban kétségkívül a szelvénybe tar- tozik. Esetleges gozau vagy miocén korának ellene mond, hogy erős kalcitérhálózat járja át. Az erek a homokos alapanyagon kívül a közbecementált mészkőkavicsokon is áthatolnak. A konglomer átírni szemcseösszetételi görbéje kétmaximumos. A kavicsfrakcióra esőt az ábra nem adja meg pontosan, mert a szemcsenagysági vizsgálat sósavban old- hatatlan maradékon készült és a konglomerátumban több mészkőkavics is volt. A kisebb csúcs szemcsenagysági eloszlása és ásványtani összetétele fő vonalaiban megegyezik a szomszédos fehér homokkőével. A fő különbség az, hogy a konglomerátum homokos frakciójában sok a milliméteres nagyságú, limonitos bevonatú, automorf piritszemcse és a tűzkőanyagú homokszemcse. A nagyobb szemcsenagysági csoportban közelebbről nem azonosítható kovapala- és mészkőkavics közül a mészkőanyag inkább a permi mészkőhöz hasonlít. A fentiek alapján a homokkőcsoport szárazföldi keletkezésének elméletével nem érthetünk egyet, mert ez ellen szól a kötőanyag meszessége és a homokszemcsék kitűnő osztályozottsága. A bizonyítékul legtöbbször felhozott vörös szül pedig egyáltalán nem a jellegzetes „grődeni”, szárazföldi vörös. Az összlet tarkasága, mint említettük, valószínű- leg utólagos mállás következménye. Balkay — Láng: Üledék] ölútani vizsgálatok a nagyvisnyói karbon-permben 9» 3. A permi mészkőösszlet. Ebben a csoportban a részletes anyagvizs- gálat és szelvényezés során öt szintet sikerült elkülöníteni : e ) felső makrofaunás és mikroflórás szint (lyttoniás csoport) ; d ) dolomitos szint ; c ) középső mikrofaunás mészkőszint ; b ) fekete ősmaradványmentes mészkőszint ; a) alsó mikrofaunás szint. Az a), c) és e ) szint üledékföldtani jellegekben nem különbözik. A két másik szint ezen belül elsősorban közegkémiai változást jelző, szintálló betelepülésnek fogható fel. Az a), c) és e) szint anyaga kevés (3 — 7%) oldhatatlan maradékot tartalmazó, vegyi kiválású mészkő. A benne található szervezetek nagyrésze igen kisméretű (foramini- ferák, mészalgák), így ezek nagy száma ellenére is csak kivételesen becsülhető az organo- gén mészanyag harminc százaléknál többre. Magnéziumkarbonátot majdnem mindenütt tartalmaz a mészkő, helyenként 1 — 2%-ot elérő mennyiségben. Az oldhatatlan maradék- ban csaknem mindenütt található pirít, néhány századmilliméterestől milliméteresig terjedő nagyságú, automorf kockácskákban. Kvarcszemcsét kevés esetben és akkor is csak gyér számban találtunk. A 20 — 30 cm vastag mészkőrétegek közé egy-két méterenként 1 — 5 cm vastag, agyagos, márgás sávok települnek. Ősmaradványtársaságuk megegyezik a határos mészkő- rétegekével. Üde állapotban színben sem ütnek el a környező kőzetektől, de a mészkő világosszürkére, a márga és agyag általában limonitsárgára mállik. Az agyagos, márgás sávok oldhatatlan maradéka minőségben megegyezik a mészkőével. A nagyszámú mészalga és Foraminifeva és a gyéren található mikrofauna váz- részei többnyire elváltoztak és fekete kristályosszemcsés kalcittá alakultak át. Az agya- gosabb rétegekben sokszor lehet látni eredeti fehér színüket viselő mészalgavázakat is. A legfelső szintben, annak ismert lyttoniás részén és annak közvetlen környezetében a legtöbb ősmaradvány eredeti héjszerkezete megmaradt : jól lehet látni többek között a Brachiopodák jellegzetes selymesfényű, finomrostos vázszövetét. Itt viszont a nagyobb állatok testüregét tölti ki kristályos-szemcsés kaiéit. Ennek a típusnak majd minden ré- tege tartalmaz bitumeneket. Általánosan elterjedt egy sárga színű, ultraibolya fényben nem világító és egy színtelen, ultraibolya lámpa előtt ibolyásan világító típus. Ezen felül sokszor 8 — 10 különböző bitumensávot mutattak a kromatogramok. A bitumen nienv- nyisége nem éri el a 0,01 %-ot. A leírt jellegek alapján a permi összletnek ezt a részét ugyancsak jüttja-jellegű képződésnek kell minősíteni. A fekete mészkő ( b szint) a nagyvisnyói vasútállomás melletti kőfejtő alsó részé- ben, a vasút szintjétől kezdődőleg mintegy 20 m vastagságban feltárva települ a c) mikrofaunás szint alatt. Ez a szint pirites és bitumenes agyagokban nem gazdagabb a többinél, de a pirít nagyrésze fekete, finomszemesés alakban oszlik el. Ez gyors, kicsapó- dásszerű képződésre vall : a pirít itt valószínűleg a víz alsó részeiben, kénhidrogénes közegben keletkezett [szapropelit-fácies, 15. i. li.], nem pedig a víz alatti iszapban. Ez a szint nem is tartalmaz mikrofaunát, ősmaradványtársasága néhány nagy, sokszor kitöltetlen állapotban megtartott, utólag átkalcitosodott vázú Belleroplionból, krinoidea- törmelékből és egyéb töredékes, többnyire felismerhetetlen szerves vázból áll. Ab) szintben egy kb. 1 m széles, 2 — 3 cm vastag fekete tűzkőréteget találtunk. Néhány különleges formájú alakulat félig feloldott Foraminifera-\á.zakat sejtet. * A lyttoniás pad feletti rétegekből származó mintánkban M a j z o n I,. Glomospira, Gvm- nocodium és Mizzia mészalgákat talált. 10 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet Permi kőzetek elemzési adatai II. táblázat Sor- szám Minta jellege old. m. o/ /o CaC03 0/ /o MgCO, % Fe (Fe203 %) Fe jellege bitu- men Vasútállomás környéke : n. dolomitos márga d 13,6 58,1 17,7 + karbonát 12. meszes dolomit d 6,4 51,6 38,5 + karbonát — 13. dolomitos márga d 17,9 54,4 22,1 4- karbonát — 14. fekete mészkő b 5,7 90,5 ny 0,4 pirít + 15. márgás közbetelepülés . . b 15,2 84,3 0,5 1,0 pirít? — 16. mészkő a 4,2 95,2 ny 0,4 pirít + 17. fekete mészkő b 5,3 92,4 0,5 0,3 pirít + II. bevágás : 18. dolomitos mészkő d 2,0 55,3 33,4 ? karbonát? _ 19. dolomitos més kő d 3,8 70,0 15,1 ? karbonát? — 20. mészkő c 4,7 92,3 ny karbonát? (+) 21. márgás mészkő c 10,7 88,8 ny ) karbonát? (H-) III. bevágás : 22. mészkő d 7,2 90,8 ny + pirít 23. dolomitos márga d 15,1 4,7 53,0 24,4 + karbonát — 24. mészkő d 94,1 ny + pirít — 25. mészkő d 7,4 92,3 ny + pirít — IV. bevágás : 26. mészkő e 5,4 94,8 nv + pirít + 27. mészmárga e \ 17,0 82,0 ny + pirít + 28. mészkő e 5,5 94,2 ny + pirít + 29. mészkő e \ 4,3 95,6 ny + pirít + V. (byttoniás) bevágás : 30. mállott márga e 15,6 86,7 ny 1,0 limonit 31. mészmárga e 15,9 87,3 ny 0,7 pirít + 32. mállott márga e 63,2 34,3 2,5 0,7 limonit — 33. mészmárga e 24,1 73,0 0,7 0,2 pirít + 34. mészkő e 5.3 93.7 1,7 0,1 pirit + 35. agyagpala e 95,8 1,7 ny 0,6 pirít + 36. márga e 34,8 67,1 ny ny ? + 37. mészmárga e 18,0 73,0 1,5 ny ? + 38. mészkő e 4,4 97,1 nv ny ? + 39. mészmárga e 13,7 78,2 ny ny pirit + 40. lyttoniás mészkő e 45 92,4 0,5 ny pirit + Ad) jelű dolomitos csoport rétegei a többieknél világosabb mikrofaunás mész- kőpadokkal váltakozó sötétszürke meszes dolomit- és világosabb szürke dolomitos mész- márgarétegek. (A dolomitpadok közé települt mikrofaunás mészkőrétegeket a vegyelem- zési táblázatban ugyancsak d) betűvel jelöltük.) Az előbbi dolomittípusban 40% körüli magnéziumkarbonát van. a kalcium és magnézium molaránya 1,1 : 1. Szövete igen fino- man cukros. Az utóbbi típus magnéziumkarbonáttartalma 20% körüli, a kalcium és magnézium mol-aránya 2,5 : 1. A kőzet márgás jellegű, oszlopos elválást mutat, aránylag könnyen szétesik (3. ábra). Ősmaradványokat, piritet és bitumeneket egyik típus sem tartalmaz, huminites anyagot igen kis mennyiségben. A dolomit kialakulásának kérdése itt is éppen olyan tisztázatlan, mint másutt. A dolomitrétegekkel határos mészkőrétegek magnézimntartalma sehol sem haladja meg a permi összletben általános 1 — 2%-os értéket. A pirít hiányát ugyan megmagyaráz- Balkay — Láng : Üledékföldtani vizsgálatok a nagyvisnyói karbon-permben 11 Színképelemzési eredmények III. táblázat I. Karbonátos kőzetek Jel Vegy- elem- zés száma Minta jellege Ni Co Zn Cu Mn Cr Ti Mo V Ga Sn Pb 13. 14. permi fekete mészkő (6) ny) (ny) ny + (ny (ny) (ny) (ny) + ny 14. permi szürke mészkő (c) (ny) (ny) ny + (ny) ny (ny) (ny) (ny) (ny) E/9. permi szürke mészkő ( e ) (ny) (ny) ? ny ny (ny) (ny) (ny) + ? (ny) E/17. 25. permi szürke mészkő (d) (ny) (ny) (ny) ny ny (ny) (ny ny (ny 24. 11. permi dolomit ( d ) ? ny + ? (ny) ny E/15. 23. permi dolomit (d) ? ny + p (ny) (ny) 27. 13. permi dolomitos márga ( d ) ? p + + + (ny ny (ny (ny) E/32. 3. karbon mészkő (ny (ny) p E/26. karbon mészkő + ny ? p E/29. 6. karbon mészkő ? ? ny ny (ny (ny ny (ny II. Szilikátos (vegyi kiválású és törmelékes) kőzetek 16. szürke permi 1 ' 1 agyagkő (c) ny (ny ny + + ny p ny) + (ny) (ny) K/5. karbon agyagkő ny (ny) ny + ny ny + (ny) ? ? 32. karbon homokkő (ny) (ny) ? ny ny (ny) (ny) ? ny ? (ny) 29. permi tűzkő ( b ) (ny (ny) (ny) + | + | + (ny) p (ny) ? ny Megjegyzések: a karbonátos csoportban a karbon kőzetek, a permi dolomitos csoport és a többi permi kőzetek csoportja jól elkülönül. A törmelékes csoportot nagyobb nyomelemtartalom jellemzi; erdekes a tűzkősáv nyomelemgazdagsága. hatja a szerves élet — és ennek kapcsán a kénvegyületek — hiánya, de a 80—100 cm vastag dolomitrétegek amúgy sem képződhettek mérgezett vízben a környező normális faunatartalmú rétegek között. Az említett öt szint teljes szelvényben csak a terület nyugati oldalán van meg. A keleti oldalon az alsó kettő hiányzik és a ej szint közvetlenül a törmelékes sorozatra települ. A permi mészkősorozat, leírt jellegei alapján, minden kétséget kizáróan folytonos a rétegsor. Az 5. vasiíti bevágást eddig elsősorban a mikroflóra hiánya alapján lehetett különálló tagnak vélni. Máj zonL. újabb leletei szerint azonban ez a rétegis az összletbe tartozik. Egészben véve a permi összlet túlsúlyban levő mészkőképződése a karbon össz- lettel szemben a partvonal távolodását vagy a környező szárazulat igen nagyfokú le- pusztultságát jelzi. Az ősmaradványtársaság, elsősorban a gazdag mészalgaflóra át- világított, sekély vízre vall. A víz általában nem lehetett nagyon szellőzött. A legnagyobb- fokú szellőzöttséget a legnagyobb mennyiségű agyagos anyaggal és a leggazdagabb mikrofaunával a lyttoniás szint jelezheti. A permi rétegsor vastagságának meghatározása a csak részben feltárt és többnyire meghatározhatatlan vetőmagasságú, többszöri elmozdulást szenvedett törések miatt 12 Földtani Közlöny, LXXXVll. kötet, 1. füzet elég nehéz. Ab) szint a nagvvisnyói kőfejtő feltárásaiban egy szelvényben áttekint- hető : vastagsága 20 m. A többi szintek vastagságát Schréter Z. szelvényfelvétele és saját szelvényeink alapján becsültük, a következő eredménnyel : e) szint vastagsága 100 m d) ,, 30 in c) ,, 12 m b) „ 2) m a) ,, ,, 50 m Összesen 210 in 3. ábra. Hasábos elválású dolomit — Dolomit mit parallelepipedischer Klüftung II. Települési viszonyok A szerkezeti mozgások, törések, helyi gvüredezettség miatt a települési helyzet nagy vonásait kinyomozni nem egyszerű feladat. Ezt azzal igyekeztünk megkönnyíteni, hogy az egyes szerkezeti egységek (két fontosabb törés közé eső rész) dőlésadatainak átlagát vizsgáltuk. Figyelmen kívül hagytuk a kisebb gyüredezett formaelemek és a törések közvetlen környezetének kétes vagy nem jellemző dőléseit. Adataink megmutatták, hogy a permi összlet települése sokkal zavartabb, mint a karbon csoporté. Ennek közelebbi okát később elemezzük. A települési kép legfontosabb vonása a karbon rétegek és a törmelékes csoport, valamint a törmelékes csoport és a permi rétegek közötti diszkordancia. A karbon rétegek KÉK-i átlagos dőlésirányú, gyengén redőzött, lényegében monokiinális települést mutatnak. Felettük a törmelékes csoport és a permi összlet rétegei csonka periklinális alakjában települnek, nyugaton ÉNY-i, középen É-i, keleten ÉK-i irányú átlagos dőléssel. A nyugati oldalon, ahol a két szerkezeti egység átlagos dőlése megegyezik, nincsen szögdiszkordancia, de a karbon és a felette levő rétegek határfelülete határozott mozgási, csúszási nyomokat mutat. A nyugati oldalon ezzel szemben szög- diszkordancia figyelhető meg. A törmelékes összlet és a permi rétegek közt nem észleltünk szögdiszkordanciát. Az érintkezési felület mentén való csúszás nyomai azonban itt is megvannak. Szerkezeti diszkordanciát jelez a két legmélyebb permi szint hiánya a keleti oldalon. Mindezek a településbeli eltérések — amint ki fogjuk mutatni — nem eredeti, üledékképződés közben létrejött települési sajátságok, hanem utólagos diszharmonikus szerkezeti mozgások következményei. Balkay — Láng: Üíedék/öldtani vizsgálatok a nagyvisnyói karbon-per mben 13 III. Szerkezeti viszonyok A szerkezeti viszonyok vizsgálatában először a kőzetek mikroszkópos szerkezeti sajátságait ismertetjük. Általánosságban meg kell állapítani, hogy a területet ért erőhatások inkább el- mozdulásban nyilvánultak, mint elmozdulás lehetősége híján nagy nyomás létrehozásá- ban, így a kőzetek szövete általában nem mutat szerkezeti erőhatásra létrejött formákat. 4. ábra. A karbonalji homokkő kvarc f-tengelyeinck iránystatisztikája. Vetítés a réteglap síkjára. — Richtungsstatistik dér c-Achsen dér Quarzkörner im Idegenden Sandstein dér Karbonserie. Projektion auf die Schichtfláche. A területen található homokkőtípusokban a kvarcszemesék c-tengelyeinek orientációját vizsgáltuk. A karbonalji homokkő bizonyult e tekintetben a legérdekesebb- nek. A benne levő kvarcitszemcséket felépítő apróbb kvarcszemcsék határozott egy- pólusos orientációt mutattak, de a liomokkövön belül ezeknek a kvarcit szemcséknek az orientáció-iránya általában eltért egymástól. Ez a tény a homokkőben található áthalmozott kvareitanyag elsődleges települési helyén elszenvedett varisztid epimeta- morf átalakulást jelez. A homokkőben talált egyes kvarcszemcsék a 4. ábrában látható irányított- ságot mutatták. Az orientációs vizsgálatok során kialakult általános vélemény szerint az ilyenszerű eloszlás a gyűrű középpontja irányában támadó, jelen esetben tehát a réteglapra merőleges erőt jelez ; eszerint ez az irányítottság rétegterhelési nyomás hatására alakult ki. A kvarcszemesék hullámos és sávos kioltása, koponyavarratos, csaknem hézagtalan érintkezése is visszavezethető erre a hatásra. A rétegsorban talál- ható többi homokkőtípusnál is fel lehetett ismerni egy ilyen gyűrű-típusú orientáció halvány nyomait. Az agyagpala-rétegekben a csillámszemcsék elhelyezkedését vizsgáltuk. Úgy találtuk, hogy a csillámszemcsék mindig a palássággal párhuzamosan helyezkednek eí, tehát harántpalásságról nem lehet szó, a palásság síkja a rétegzettséggel egybeesik. Igaz, hogy a mészkőrétegekkel megszilárdított, aránylag nem túl vastag itteni agyag - palaösszlet nem is alkalmas harántpalásság kialakulására. A mészkő- és homokkő-rétegekben egyaránt vizsgáltuk a kőzetréseket kitöltő kalcitszemcsék sajátságait. Kétféle ikerlemezességi típust találtunk : az egyik típus 14 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet a kristályosodás következtében létrejött térhiány eredménye. , .endogén ikresedés”, a lemezek itt orientálatlanok ; a második szerkezeti erőhatásokra kialakult, ,,exogén” ikresedés. Az ikerlemezek sikja itt orientált, a nyomásirányok szerint rendeződött, illetve átrendeződött. A kaiéit ikerlemezeinek orientációja közvetlen kapcsolatban áll a kőzetrést létrehozó erőhatás jellegével. Kőzetrések, törések, gyűrt formák Szerkezeti szempontból a karbon-permi alaphegységképződmény éppen úgy két részre különül, mint települési szempontból. A fauna szerinti karbon rész mozgásmecha- nikailag élesen elkülönül a felette települő szerkezeti egységektől. 5. ábra. A permi mészkő iiullámos réteglapjai — Wellige Schichtflachen in dér Permserie Kőzetrésvizsgálatokra a karbon és permi mészkő rétegei igen alkalmasak. A kar- bon agyagpalában és a törmelékes kőzetekben a kőzetrésvizsgálat nehézkes. A nagyobb szerkezeti formaelemek — törések, gyűrt és gyüredezett formák — a terület minden részén igen jól tanulmányozhatók. Tízekkel a nagyobb szerkezeti elemekkel mindig si- került a kőzetréseket közvetlen kapcsolatba hozni, így célszerű őket együtt ismertetni. 1. Általánosságban elterjedt a területen egy réteglapra merőleges, kalcittal ki- töltött kőzetrésrendszer. Ez a legidősebb típus, minthogy az összes többiek átmetszik. Valószínűleg a paleozóos rétegek tektogenezisének kezdetét jelzi, mivel a települési helyzettől függetlenül mindig a rétegezésre merőlegesen észlelhető. Ez a kőzetrésrendszer két egymásra merőleges, ÉÉK — DDXY-i, ill. X Y ÉN Y — K D K - i csapású csoportot fog- lal magába. Biztosan nem lehet megállapítani, hogy a két csoportnak melyik szögfele- zőjébe esett a kőzetréseket létrehozó nyomás, mert a helytől függően hol az egyik, hol a másik szög kisebb, de a hegység általános szerkezeti képéből kiindulva a nyomó erő- pár iránya ÉÉXY — DDK-i lehetett. 2. Ezt a kőzetrésrendSzert az összlet redőivel kapcsolatos, a gyűrődés mindenkori csapásával párhuzamos, réteglapra merőleges kőzetrésrendszer kíséri. A kőzetrések a nyergekben és a teknőkben sűrűbbek. Azon a néhány helyen, ahol az előző típushoz való viszonya tisztán látható, úgy tűnik, hogy ez az utóbbi típus a fiatalabb. A kőzetrés- típusnak megfelelő gyűrődés az egész összletben néhány száz méter átmérőjű, lankás Balkay — Láng: Üledékföldtani vizsgálatok a nagyvisnyói karbon-permben 15 redőkből áll. Csapásak más a karbon rétegekben, mint a pertnben : ez a szögeltérés fel- tehetőleg egy következő mozgási fázis során keletkezett. Ezután, egészen a miocén töréses mozgásig a karbon csoport nem mutat újabb igénybevételt. A felette levő szerkezeti egység legjellegzetesebb formái viszont éppen eközben alakultak ki. 3. A nagyvisnyói kőfejtőben és még több helyen a permi rétegek igen erős réteg- lapmenti mozgása (Schichtfugengleitung, K r a u s) figyelhető meg (5. ábra). Ilyen szer- kezeti forma kialakulására nagyon kedvező itt a kőzetkonzisztencia, mert rideg, vastag- pados rétegek vékony agyagos közbetelepülésekkel váltakoznak. A réteglapmenti el- csúszást a közbetelepült agyagos rétegek erős elfenődése és a korábbi kőzetrések eltoló- ő. ábra. Elvonszolólási gyüredezettség a karbon sorozaton elcsúszott permi sorozat alján — »Drag folding« im Unterteil dér über die Karbonserie verschobenen Permserie dása jelzi. A réteglapmenti elcsúszás azonban nem tudta az erők hatását önmagában kiegyenlíteni, ezért a vastagabb rétegek — nyilván üledékképződés közben preformált felületek mentén — a réteglappal közel párhuzamosan felhasadoztak. Az így kialakult paraklázisok mentén ugyancsak a réteglappal párhuzamos irányú elmozdulás történt. A valódi réteglapok sík, cirkuláló vizektől enyhén korrodált felszíne igen jól megkülön- böztethető a paraklázisok zárt, hullámbarázdaszerűen ívelt, szilánkos kipattogzást mutató felületeitől. Ezen felül egyes rétegek a réteglappal mintegy 30 fokot bezáró, egy- egy réteget átérő kőzetrések mentén eltörtek és összeékelődtek (Schragfugengleitung, Kraus). Ezeknek a kőzetréseknek az alapján lehetett a mozgató erő ÉÉNY-i irányát megállapítani. Az eddigi leírás is sejteti ennek a mozgásnak igen erős voltát. Ennek megfelelően a leírt szerkezeti formákkal együtt nagyobb szerkezeti elemek is képződtek. Ilyen a permi rétegek KÉK — NYDNY-i tengelycsapású gyiiredezettsége. Több helyen megfigyelhető, de különösen jól látható a 3. és 4. vasúti bevágásban (6. ábra). ÉÉNY-i irányba mutató, 10 — 15 m átmérőjű redőformák ezek, melyek az antiklinális tengelysíkja mentén eltol tek és egymásra pikkelyeződtek, úgy hogy egy sor egymás mellé fűzött szinklinális benyomá- sát keltik. Perspektíva-csalódás lenne ezeket a hegységviszonylatban is igen kis formákat gyűrődésnek nevezni, hiszen itt tulajdonképpen a karbon maghoz képest eltolódott magasabb szerkezeti egység legalsó részeinek elvonszolódási formáiról van szó (,,drag 16 Földtani Közlöny , LXXXVII. kötet, 7. füzet folds”). Fontosak ezek azért is, mert lehetővé teszik a rétegterhelés nagyságának becs- lését. A rideg mészkőrétegek ilyetén gyiiredezéséhez legalább néhány száz méter fedő- réteg terhelése szükséges, így a mozgás idején területünket legalább a felsőtriászig ter- jedő rétegsor fedhette. A mozgásban részt vett a törmelékes összlet is : eltérő szilárdsági tulajdonságai következtében az alatta levő összlethez képest elmozdult, a felette levőhöz képest viszont visszamaradt. Ez magyarázza az alatta és felette egyaránt kialakult szerkezeti díszkor - 7. ábra. Meredek vetődés kétirányú flexurával permi mészkőben — • Steile Verwerfung mii ukderseitiger Flexur im Permkalk danciát. A mozgás során kipattogzási, kihajlási tendenciával magyarázható ívelt és gömb- héjas elválási formák alakultak ki. 4. A későbbiek során területünkön eléggé kiterjedt széthúzásos (diszjunktív) vetődéses mozgás jelentkezik, a Bán völggyel párhuzamos, többnyire D-re dőlő törések- kel. A törések síkja általában igen meredek, 80° körüli. Ezzel a vetődésrendszerrel egy- idős egy vele azonos csapású és közel azonos, ill. közel ellentett dőlésű kőzetrésrendszer- pár, kitöltés nélkül. 5. Ez a törésrendszer a vetődésre jellemző flexurán kívül csaknem mindenütt egy ellentett, feltolódást jelző flexurát is mutat (7. ábra). Eszerint a vetődési síkok mentén a diszjunktív mozgás után egy összenvomásos fázis is lejátszódott. Az összenyomás nyilvánvalóan inkább a nyílt vetődési felületek felélesztésével, mintsem a régi, lapos, kalcittal összecementált pikkelyeződési síkok feltörésével történt. A mozgások időrendjének kérdése A következő fejezetben elmondottak részben irodalmi adatokon, részben személyes megfigyeléseken alapulnak. Céljuk az, hogy vizsgálati eredményeinket a szomszédos területekről szóló ismeretekkel összhangba hozzák. Balkay — Láng: Üledékföldtani vizsgálatok a nagyvisnyói karbon-permben 17 A Bükkhegység É-i szárnyán megfigyelhető viszonyok szerint a paleozóos és triász rétegek azonos települési helyzetben, egyenértékű tagokként vesznek részt a szer- kezeti építményben. így a felsökarbontól a ladini emeletig nem tételezhetünk fel szerkezet- változtató mozgásokat. Ez a megállapítás, a kis távolság miatt, területünkre is érvénye- síthető. Következőleg a területen megfigyelhető szerkezetváltoztató mozgások a ladini emeletnél fiatalabbak. Kétségtelenül varisztida, száraznlatképződéssel és újrainduló denudációval járó tengervisszahúzódást jelöl a törmelékes csoport. Az előbbiekben l-gvel jelzett mozgási fázis kőzetrései a triászvégi kiemelkedés nyomai lehetnek : a 2. és 3. fázis már határozottan orogén jellegű, és a Bükk hegység és Upponyi hegység kialakulásának kétfázisú jellegére mutat rá. Az egyik fázis — amint azt a területünkön igen jól lehet látni — feltehetőleg a hegységvonulatok egyszerű gyűrődése volt, az Alföld D-ről és a Vepor É-ról alá- tolódó kristályos tömegének hatására. A második fázis ennek a szerkezetnek további átalakítását végezhette el. A két oldalról közép felé irányuló mozgás null-vonala (K r a u s sebhely-vonalának kisebb mértékű megfelelője) a inai Bán völgy táján lehetett. Az itt leírt feltevéseknek részletes kivizsgálása adja meg kutatásaink további irányvonalát. Az első fázisnak felel meg a paleozóos összletben mutatkozó lankás gyűrődés : ennek korára nézve semmi adatunk nincs. A második fázisban történt a permi és triász rétegek tömegének a karbon aljzaton északi irányba való eltolódása. Ennek a szerkezeti egységnek a helyzetét szemiautochonnak nevezhetjük. Alighanem ezt a fázist tekinthet- jük; azonosnak a Bükkhegység általánosan elfogadott ausztriai főmozgási fázisával, melyre gyors kiemelkedés és felsőkréta lepusztulás következett. Ez területünkön, a későbbi miocén abráziós térszín kőzettani viszonyait tekintve, még nem érinthette a karbon- rétegeket. A miocén tengerelöntést lehetővé tevő süllyedés a Bükkhegység északi szárnyán a szávai hegységképző mozgás idejére tehető. A kialakuló alsómiocén üledékösszlet fő vetődési időszaka, a Sajó medence viszonyai alapján, a stájer mozgási szakasz, de tekin- tettel a Bükkhegység északi előterének meg-megújuló miocén vulkánosságára és szint- változásaira, valószínű, hogy a vetődéses mozgás kisebb mértékben az egész miocénen át tartott. A vetődéseket követő feltolódásos mozgás korát illetően csak találgatásokra va- gyunk utalva. IRODALOM — UTERATUR 1. Böckh J. : Die Geologischen Verháltnisse des Biikkgebirges und dér angrenzenden Vor- berge. Jb. d. k. k. geol. Reichsanstalt Wien, 1867. — 2. Vadász E. : Geológiai jegyzetek a borsodi Bükkhegységböl. Földtani Közlöny, XXXIX, 1909. - — 3. S c li r é t e r Z. : A Bükk-hegység ÉNY-i része. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése, 1914. — 4. Rakusz Gy. : Dobsinai és nagyvisnyói felsőkarbon kövületek. Geologica Hungarica Series paleontologica, 8. köt. 1932. — 5. Jablonszky J. : Magyarországi karbonkorú algák. Földtani Közlöny, XEVIII , 1918. — 6. Se Uréter Z. ; A Bükk- hegység geológiája. M. Földtani társulat vitaülései, 1943. — 7. Schré ler Z. : Uppony, Dédes, Neké- zseny, továbbá Putnok vidékének földtani viszonyai. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése, 1941 — 42. — 8. Schréter Z. ; I'öldtani vizsgálatok Nagyvisnyó vidékén. A M. ÁH. Földtani Intézet Évi Jelen- tése, 1951 . ■ — 9. Balogh K. és P a n t ó G. : Földtani vizsgálatok Nekézseny kömyékén. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése, 1953. — 10. M a j z o n E. : Paleozoic Foraminifera of the Bükk Moun- tains. Aeta Geol. tóm. III. fase. 1- — 3,1955.- — 11. Kőrös E. : Ca és Mg egymásmelletti meghatározása komplexon-III-módszerrel. Magyar Kémiai Folyóirat, 1953. május. - — 12. Schréter Z. : A Bükk- hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai. Hidrológiai Közlöny, 34. 7—8. 1954. - — 13. V adász E. : Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó, 1953.- — 14. Vadász E. : Magyarország fö ldtani nagyszerkezeti vázlata. Az MTA VI. Oszt. Közleményei, XIV. 1 — 3, 1954. — 15. Szádeczky- Kardoss E. : Geokémia. Akadémiai Kiadó, 1955. 2 Földtani Közlöny 18 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet Sedimentpetrographische und tektonische Untersuchungen in dér Gegend von Nagyvisnyó (Upponyer Gebirge), Ungarn BAI^KAY B. — I/ÁNG G. Die hiesige paláozoische Serie wird paláontologisch auf eine Oberkarbon- und eine Oberperm-Reihe unterteilt, die von einer Reihe von Trümmersedimenten von cca 10 m Máchtigkeit getrennt werden. Die oberkarbonische Gruppé besteht aus grauen Kaikén und Tón- bis Mergelschiefem, die unter schlicht reduzierenden, gyttja-artigen Verháltnissen gebildet worden sind. Die Permserie besteht aus grauen bis schwarzen Kaikén und Dolomitén, die z. T. auf vergiftetes Wasser hinweisen. Das Fehlen dér Unterperm-Sedimente wird an Hand einer weitgehenden, mehr oder weniger schicht- parallelen Verschiebung des Permkomplexes über dem Karbonkomplex er kiárt, die einen Teil dér Sedimente auf beiden Seiten wegfráste. Es lassen sich über diese Haupt- bewegungsphase hinaus noeh weitere 5 Bewegungsphasen beweisen, dérén jüngste postmiozánen Alters sein mag. ÜLEDÉKFÖLDTANI JELLEGZETESSÉGEK TRIÁSZ KARBONÁTOS KŐZETEKBEN VÉGH SÁNDORNÉ* (I. táblával) Összefoglalás : A Magyar Középhegység felsőtriász tengerének mélységét több szintben fellépő autigén breccsiaképződések alapján a hullámverés lehatolásának mélységére lehet tenni. Három szint- ben^ de több rétegben három típusú breccsia mutatkozik. Oldási maradék vizsgálatok szerint a Középhegység északkeleti és délnyugati részén a környezet többi részénél kevésbé kiegyenlített térszínű, valószínűleg közeleső szárazulat volt. Az üledékképződés folyamatában egyirányú változásokat és szakaszos, ismétlődő változásokat lehet felismerni. A szakaszos változások több nagyságrendijén mutatkoznak : vannak rétegösszleten belüli, rétegcsoporton belüli és rétegen belüli szakaszos változások. A dunántúli Magyar Középhegységben, a Gerecsehegységben részletesebben is végzett újratérképezési vizsgálatok során a felsőtriász rétegsorozatra vonatkozó sok üledékföldtani adat gyűlt össze,' amelyek a fáeiesviszonyokat, az üledékképződés menetét és körülményeit is közelebbről megvilágítják. A felsőtriász rétegsor az eddigi ismeretek szerint sekélytengeri képződmény, nemcsak a fent említett területen, de az egész alpi geoszinklinálisban. Ezt bizonyítja a vastaghéjú fenéklakó kagylófauna, az algás és korallos képződmények gyakorisága. E se- kélytenger mélységére vonatkozó közelebbi üledékföldtani adataink azonban még nin- csenek. A tengermélység kérdése A tengermélység alsó határát a triász kőzetekben igen gyakran, több szintben mutatkozó algás üledékek a fény behatolásának alsó határában szabják meg. Ez a határ az algák tömeges tenyészetét tekintve 80 méterig terjedő lehet. Az algamentes szakaszok- ban még kisebb mélységgel kell számolnunk, mert itt sok padban autigén breccsia képződéssel találkozunk, ami a hullámmozgás érvényesülésének mélysége fölé, tehát 15 — 20 méterre helyezi a tenger mélységét. E breccsiák több rétegben, három szintben mutatkoznak, ugyancsak három ki- fejlődésben. A felsőtriász rétegsor egy alsó tiszta dolomit-, egy átmeneti dolomitos mészkő- és egyT tiszta mészkősorozatra különül . Ez az elkülönülés legvilágosabban a Gerecse- és a Buda— Pilisi hegységben nyomozható, kisebb mértékben a Vértes- és a Bakony hegységben is. A dolomitos mészkő és a mészkőösszlet határszintjében gyakran márgás, vörös alap- anyagban fekete szemcséket tartalmazó breccsiás padok vannak. A mészkőösszletben vörös-sávos közbetelepülésekkel kapcsolatosan világosszürke szemcséjű breccsia, a mészkőösszlet felső részében pedig oolitos-foraminiferás-algás kőzetben teljesen saját- anyagú breccsia mutatkozik. 1. A vörös vagy rózsaszínű alapanyagban jelentkező, fekete mészkőszemcséket tartalmazó breccsia igen jellegzetes és nagy elterjedésben mutatkozik. A Vérteshegvség * A kézirat beérkezésének ideje 1957. jan. 4. 2* 20 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, l. füzet északi részén, a Gerccsehegységben, a Gerecse és Budai hegység közötti elszakadt rögökben és a Buda— Pilisi hegységben is megtalálható. Szemcsenagysága változó, a szemcsenagyság térbeli elrendeződésében azonban semmiféle szabályszerűség nem mutat- ható ki. Ez már egymagában a parti törmelék eredet ellen szól. Általában az autigén breccsia jellemzőjének tekintik a lemezes-szögletes szemcse- - alakot, amely tömött idegen anyagba ágyazódik. A szóbanforgó breccsiák legnagyobb része nem ilyen, hanem közel izomecrikus szemcséket tartalmaz (I. tábla, 1 . ábra). Autigén breccsia voltuk azouban ennek ellenére kétségtelen, mert ugyanezen rétegek folytatásé- j bán gyakran megtaláljuk a jellegzetes, lemezes alakú szemcséket tartalmazó breccsiát (I.. tábla, 3 — 4. ábra), sőt teljesen összefüggő, hullámos fekete sávokat, fel nem dolgozott rétegecskéket mutató kőzetfajtákat is (I. tábla, 2. ábra). Az autigén breccsia tehát nem- [ csak kizárólagosan lemezes-szemcse alakú lehet. A kőzet alapanyagában gyakran apró ; korallok, lebegő algák töredékei, kétsorkamrás Foraminifeva- házak is beágyazódtak. 2. A mészkőösszletben hullámos, vörös-sávos közbetelepülésekben levő breccsia autigén jellegét a szövet önmagában is bizonyítja. A kőzet vörös és világosszürke réte- gecskék váltakozását mutatja. Némelyik vörös sávban azonban a szürke sávok felapró- 1 zott, lemezes-szögletes anyaga ágyazódott be. Az ilyen breccsiás rétegecskék alatt és j fölött tejesen ép folytonos rétegek vannak (I. tábla, 5. ábra). 3. A Gerecse liegységi triász összlet legfelső korai los-triasinás rétegeiben mutatkozó harmadik autigén breccsia típusban (I. tábla, 6. ábrái a bezáró kőzetanyag és a szemcsék azonos szövetűek. Az alapanyag és a szemcsék egyaránt világosszürke színű foramini- ferás-korallos-algás mészkőből állnak. A szemcsék azonban a két előző típussal szemben nem éle; -szögletesek, hanem kissé tompított feliiletűek. A beágyazódás tehát nem követ- kezett be rögtön a felaprózódás után, hanem előbb a szemcsék felülete a hullámmozgás következtében kissé megkopott, esetleg a finom élek leoldódtak. A partoktól való távolság kérdése A Dunántúli Középhegység triász tengere egy nagy összefüggő geoszinklinális kisebb részlete volt. Ebben az egyes részek között fokozatos átmenet van csekély fácies- eltéréssel. Az üledékképződés időrendi tekintetben a triász elejétől a vége felé — kisebb- nagyobb zökkenőktől eltekintve — fokozódóan nyiltabbvízi, de mindvégig sekélytengeri jelleget mutat. Ez a jelenség nemcsak a parttávolsággal, hanem az egykori geomorfológiai viszonyokkal is összefügg. Ezt az általános ősföldrajzi jelleget Magyarországon és ezen túlmenőleg az alpi kifejlődésben Vadász E Magyarország földtanában már ismertette. Az alsótriász a Mecsek hegységtől a Bükk hegységig, sőt ezen túl is meglehetősen egységes, jobbára törmelékes (pszammitos) jellegű. A középső- és felsőtriász törmelék- mentes, bár a ladini emelet után kiemelkedett a Mecsek hegység és a Bükk hegység terü- lete, s ezáltal a part közelebb került a középhegységi medencerészlethez. Ez a törmelék- mentesség csak a parti szárazföld elegvengetődöttségével magyarázható. Több száz minta oldási maradékának vizsgálatából kiderült, hogy a Bükk hegység területéről és a Bakony délnyugati részén levő azonos összletből számlázó üledékek átlag- ban 8 — 10%-kal több terrigén anyagot tartalmaznak, mint a Középhegység köztes terü- letein vizsgált kőzetek. Ez a partvonalak helyzetére vonatkozólag azt jelenti, hogy dél- nyugat és északkelet felé nagyobb törmelékinennyiséget szolgáltató változatosabb, kiegyenlítetlenebb térszínű szárazulat lehetett. Ez az adat azt is bizonyítja, hogy a triász üledékképződés idején az Alföld területe még nem foglalta el azt a különleges helyet, amelyet a harmadidőszakban nyert, hanem a triász tenger nyíltabb vizű része lehetett. A medencealjzat mai képét a szerkezeti mozgások csak később alakították ki. Ennek fácies- tani bizonyítása a medencealjzatot elért mélyfúrások anyagának részletes kiértékelésével remélhetőleg bekövetkezik. Végliné: Üledékföldtani jellegzetességek triászban 21 Az üledékképzó'dés folyamatai és változásai F, jelenségeket a Gerecse hegységi felsőtriász rétegeken elvég- zett vizsgálatok alapján tárgyalhatjuk. A többi hegységrészeken, különösen a buda— pilisi területen azonban sok hasonlóság van a gerecsei üledékkifejlődéssel, s így az eredmények nagyrészt erre a területre is kiterjeszthetők lesznek. Az üledékképződés menetében meghatározott irányú fejlődés és emellett szakaszosan ismétlődő visszatérő jelenségek különböz- tethetők meg. Az üledékfejlődés három irányzatot mutat. 1. A dolomitképződést fokozatosan felváltja a mészképződés. 2. Az alsó szintek főképpen vegyi üledékképződése egyre több biogén elemmel gazdagodik, s végül a biogén mészképződés és az ehhez kapcsolódó ooiit képződés túlsúlyra jut. 3. Az egész sorozatban a vastagabb padok között mindvégig találhatók néhány cm-es, eltérő szövetű, sőt anyagú rétegek. Ezek kifejlődésében 3 irányzat ismerhető fel. a) E rétegek a felsőbb szintek felé egyre ritkábban jelent- keznek és egyre vékonyabb-padosak lesznek. b ) Szövetük egyre tömöttebbé válik. A legalsó szintek lika- csos üreges szövetű rétegeit márgás, hullámos-sávos, kisebb hézag- térfogatú rétegek váltják fel, majd párhuzamosan sávozott, tömött, végül vörös-sárga-sávos, kai ci cos rétcgecskék lépnek a helyükbe. c) A közbetelepült rétegecskék dolomitosodási hajlamukat mindvégig megőrzik és a mészkő összleten belül mintegy túlhala- dott üledékképződési módot képviselnek. Ha a közbetelepült réte- gek magnéziumtartalmát görbében ábrázoljuk, fokozatosan csillapuló rezgőmozgás képét kapjuk (1. ábra). E jelenségeket csak olyan tényező magyarázza, amely sza- bályosan visszatérő, de egyre csökkenő hatásokkal működik. Ez az ismert földtani tényezők közül csak éghajlatváltozás lehet. Az egész üledéksor lerakódásához szükséges 5 — 6 millió éves időtartam- ban kb. 100 oszcillációt véve tekintetbe 50 — 60 ezer éves periódu- sok adódnak. Ilyen kis nagyságrendben tektonizmussal nem szá- molhatunk. A kémiai változások ezzel szemben sokkal kisebb periódusokat követnek, kivéve ha éghajlati tényezők közvetítésével lépnek fel. A nagy klímaváltozások üteme jól megegyezik a számított 50 — 60 ezer évvel. Másrészt a klimatikus változások jellegzetessége, hogy az vijonnan kialakuló viszonyok fokozatosan hódítanak teret és az ellentétes tényezők harcában a régi klímatípus egy ideig még vissza-visszatér. Az üledéksor fejlődését az éghajlatváltozás alapján szemlélve arra a megállapodásra jutunk, hogy az éghajlat hidegebbtől a melegebb felé halad. Ennek bizonyítéka a fauna fejlődése is. A Megalodusok az idősebb dolomit I .jCaCOj rétegekben kis fajszámmal és kistermetű alakokkal kép- ^mCaMg(C03)2 1. ábra. A dolomitos mészkő- és mészkősorozat 0aCO3-, MgCOa-görbéje — Die CaC03-, MgC03-Kurve dér dolomitischen und reinen Kalkserie 22 Földtani Közlöny , LXXXV II. kötet, 1. jüzet viseltek. A fiatalabb szintekben egyre nagyobb termetűek és gazdagabb fajszám- mal jelentkeznek. A raeti emelet legfelső részén pedig hirtelen virágzásnak indul- nak az óriástermetű alakok is, sok fajjal és változattal. Ez a fejlődés nem vezethető vissza csak a biológiai fejlődés tényezőire. Feltétlenül azt jelenti, hogy a kagylók egyre megfelelőbb életkörülmények közé kerültek, fejlődésük meggyorsult, életlehetőségeik optimálisakká váltak. A kagylófaunán kívül a hőmérséklet emelkedését bizonyítja a mélyebb szintekben teljesen hiányzó korallok megjelenése, a Foraminiferák gyakorisága és az oolitos képződmények dúsulása a felsőbb szintekben. A mészkőpadok vastagodása a triász rétegek felsőbb szintjeiben ugyancsak mele- gebb környezetet, fokozottabb mészkiválást igazol. Az előbbi adatokból azonban azt a következtetést kell levonni, hogy az eddigi felfogással szemben a dolomitosodás nem meleg, hanem hideg éghajlathoz van kötve. Vadász E. Magyarország földtanában már utalt a dolomit hidegebb vízben való keletkezésének lehetőségére. A szakaszos változások, az ismétlődő üledékképződési változások összetettek. Több eltérő nagyságrendű fokozatot kell itt megkülönböztetnünk. Megkülönböztethe- tünk egész rétegösszleten belüli, egyes rétegcsoporton belüli és egy rétegben magában fellépő szakaszos üledékkiválást. 1. A legnagyobb rendű szakaszos változás a dolomitösszlet fölött a dolomitos mészkő csoportok, majd rétegek váltakozása, végül a tiszta mészkőösszlet kifejlődése. 2. A dolomitszinten belül először tömött, világosbarna dolomitpadok váltakoznak myophoriás padokkal. Később likacsos-sávos vörös dolomitpadokkal, majd likacsos- üreges dolomit padokkal, majd végül kemény, kovás, hullámos vékony rétegekkel válta- kozik a tömött vastagpados dolomit. A meszes-dolomitos átmeneti szintben tiszta, vagy igen kevéssé dolomitos fehér mészkőpadok váltakoznak sárga meszes dolomitpadokkal, illetve márgás, dolomitos, sávos vékony rétegekkel. A felsőbb szintekben tiszta mészkőrétegek között eleinte egy-egy dolomitos réteg- csoportot, később egy-egy dolomitos, sávos réteget találunk. E fölött mészkő és zöld agyagsávok váltakozását látjuk, végül az összlet már csak vastag mészkőpadokból áll. 3. Egészen finom szakaszosság lép fel egy-egy rétegen belül is. Ezek a sávozott rétegek igen sokfélék és az egyes típusok általában jellemzők rétegtani helyzetükre TÁBRAMA.GYARÁZAT — T AF ERERKI, ÁRUN G I. tábla — Tafel I 1 . Izometrikus szemcséjű autigén breccsia — Authigenetische Brekzie mit isometrischen Kömem 2. Sötét-világos-sávos mészkő — Hell-dunkel gestreifter Kaik 3. — 4. Remezes szemcséjű autigén breccsia — Authigenetische Brekzie mit plattigen Bruchstücken 5. Jellegzetes autigén breccsia a mészkősorozatban — Charakteristische authigenetische Brekzie in dér Kalkserie 6. Oldott felszínű saját anyagú szemcséket tartalmazó autigén breccsia — Authigenetische Brekzie, mit etwas gelösten Bruchstücken Sedimentpetrographische Eigenschaften karbonatischer Gesteine aus dem ungarischen Trias Frau E. VÉGH Die Tiefe des triassischen Meeres im Gebiet des Ungarischen Mittelgebirges kann auf Grund dér in melireren Schichten auftretenden authigenetischen Brekzienbildung mit dér Eindringungstiefe dér Brandungswogen gleichgesetzt werden. Die Serie enthált drei verschiedene authigenetische Brekzienarten. 1. Auf dér Grenze des norischen dolomitischen Kalkes und des Kalksteines findet mán schwarze. Véghné: Üledékföldtani jellegzetességek triászban 23 kantige Bruchstücke in einer rőten, mergeligen Grundsubstanz. Diese Brekzienschiehten lassen sich in grosser Verbreitung, vöm Gerecsegebirge bis zmn Buda- und Pilis-Gebirge verfolgen. Die Komgrössenverteilung weist keinerlei Regelmássigkeiten auf. Die iso- metriseh-kantigen Stücke sind überwiegend, (Tafel I., Fig. 1.) jedoeh finden sieh angren- zend charakteristische authigenetiscbe Brekzien mit plattigen Bruchstücken, (Tafel I., Fig. 3 — 4.) undsogar unversehrtes, schwarz-weiss gebanderten Gestein (Tafel I., Fig. 2.). Die authigenetische Entstebung dér Brekzien ist daher zweifellos. 2. Innerhalb dér norischen Kalkserie findet mán auch zwischengelagerte, rot- grau gestreifte Scbiehten mit authigenetischer Brekzienbildmig (Tafel I., Fig. 5.). Die rőten Bánder enthalten das Detntus dér grauen Streifen. 3. lm Rhátkalk mit Koralien und Triasinen findet mán in etliehen Schichten etwas gerundete Kömer, dérén Substanz mit dem des nachbarlichen Gesteins übereinstimmt (Tafel I., Fig. 6.). Die Entfemung dér Küsten lassú sich für das Triasmeer des Hittel gebirges infoige dér eingeebneten Morphologie dér damaligen Umgebung schwer beurteilen. Dér grosse Gehalt an unlöslichen, tonigen Gemengteilen im SW und NO des Gebietes weist jedoeh auf die Nahe eines Festlandes mit etwas markanterem Relief Ilin. Die Sedimentations- prozesse ergeben eine Reihenfolge mit wohlbestimmter Entwicklungstendenz. Die Dolomitbildung wird durck Kalkbildung, die chemische Prázipitation durck biogene- tische Kalkformation ersetzt. Die Serie weist in allén Lagen zwischengelagerte Schichten abweichender Substanz und Textur auf. Diese verlieren nach oben hin an Háufigkeit imd Máchtigkeit, und ihre Textur wird zunehmend massig. Die Möglichkeit dér Dolo- mitisienmg bleibt nach wie vor bestehen, so dass die Kurve des Mg-Gehaltes einer nach oben hin abklingenden Schwingimg gleicht. Diese Schwankimg im Mg-Gehalt kann nur an Hand von Klimaánderung erklárt werden, und ihre Periode von 50 — 60 Jahrtausenden stimmtmit dér Periode dér Klimaschwankungen ziemlich gut überein. Dies würde jedoeh auf das Entstehen des Dolomits in Kaltwasser hinweisen. Eine weitere Eigentümlichkeit dér Sedimentation ist die Periodizitát und Wieder- holung. Die Perioden sind komplex und bestehen aus Einzelperioden verschiedener Dauer. So gibt es Perioden, die die ganze Serie umfassen, ferner solche, die kleinere Schichtkomplexe, oder sogar nur eine einzige Schicht betreffen. A MAGYARORSZÁGI BAUXIT POLLEN VIZSGÁLATA H. DEÁK MARGIT* (II— V. táblával) Összefoglalás: A bauxit pollenvizsgálata a budapesti Egyetemi Földtani Intézetben indult meg, • A feltárást Erdtman — -Zólyomi - féle eljárással végeztük. Vizsgálatra került eddig a halimbai , gánti bauxit. A vizsgálat során a bauxitból 51 különböző növényi mikrofosszilia 563 példányban, Arthro- poda pikkely 2 példányban került elő. A mikroszkopikus növényi és állati maradványok jelenléte a szá- razföldi vizes közegű bauxitképződés kétségtelen bizonyítéka. A vizsgált anyag pollen-, és spóratartalma trópusi, szubtrópusi növényzet maradványának tekinthető. A poílentartalom nagysága és a bauxit minősége, azaz a bauxitosodás mértéke között egyelőre semmiféle összefüggést nem találunk. Az erős oxidációs körülmények miatt a pollentartalom nagyrésze elpusztult, s csak a legellenállóbb alakok marad- tak meg. A világirodalomban eddig kialakult vélemény ellenére mondhatjuk, hogy oxidációs körül- mények között keletkezett üledékek is tartalmaznak virágport, de a redukciós közegben keletkezett üledékeknél kisebb mennyiségben. A szárazföldi üledékek egyik különleges, sok tekintetben még tisztázatlan kelet- kezésű kőzete a bauxit, melynek palinológiai vizsgálata a világirodalomban ismeretlen. Ennek oka főként arra vezethető vissza, hogy a bauxitban eddig érdemleges mennyiségű szerv esmaradvánvt alig ismertünk, legföljebb bizonytalan ritka nyomokról tudimk. Ezek közé tartozik Kiss J. adata, aki a hosszúharasztosi bauxit oldási maradékának ásványtani vizsgálata alkalmával egy Osmunda jellegű töredéket ismertetett [1]. A szá- razföldi eredetű, vízi közegben keletkezett magyarországi bauxitból fölismerhető szerves maradványt Noszky J. ismertetett. Ez olaszfalui bauxitból származó krokodilt ogon és csonttöredéken kívül az utóbbi időkig nem ismertünk állati ősmaradványt a bauxit- ból. Néhány év előtt azonban Barnabás K. a halimbai bauxitösszlet felső részében jellegzetes édesvízi csigafaunát (Melánia, Pyrgulifera) és Equisetum- szerű piritesedett növényi maradványokat talált. A bauxit fölött az ajkai kőszénösszlet települ. Ez a világ- irodalomban eddig egyedülálló faunalelet a bauxitképződést és annak keletkezési földtani korát is új megvilágításba helyezi. Ennek további alátámasztása az alig fölismerhető növényi maradványokon túhnenőleg fölvetette a bauxitösszlet mikroflorisztikai vizs- gálatának szükségességét. A kémiai elemzések, geokémiai következtetések alapján a „bauxitképződés döntő tényezője a rendkívül erős oxidációs hatás” [3]. Az eddigi palinológiai vizsgálatok sze- rint „virágpor minden olyan üledékben található, mely semleges vagy savanyú közeg- ben gyorsan beágyazódott és ez alatt vagy ez után nem került oxidációs tényezők hatása alá”. Klaus [2] szerint az „oxidációs színű kőzetek (a világossárgától a rozsdabarnán keresztül a téglavörösig) virágport sohasem tartalmaznak”. Ez és más megállapítások és ellenvetések ellenére is a bauxit pollenvizsgálata a budapesti Egyetemi Földtani Intézet- ben megindult. Az első próbálkozáshoz az Intézet gyűjteményében található bauxit- mintákat vettük vizsgálat alá. Próbafeltárást végeztünk a gánti, halimbai, iszkaszent- györgyi, nyirádi bauxitból. Ez a kezdeti kísérlet pozitív eredményt mutatott, bár a 18 X IS * A kézirat beérkezésének ideje: 1956. dec. 28. Deák: Bauxil pollenvizsgálata 25 mm-es fedőlemez alatt levő vizsgálati anyagban csak 2 — 16 darab pollen található. Ez a mennyiség nagyon kevés egyéb üledékes kőzetek, különösen a kőszén gyakran ezernél több virágporszemcséjéhez képest, mégis igen jelentős a szervesmaradványt r'tkán, s csak alig felismerhető alakban tartalmazó bauxitra vonatkozóan. Az eddigi kedvező kísérleti eredmények alapján bauxitszelvénvek szerinti rend- szeres vizsgálatra tértünk át. 330° 150 0 H TZ h 9 h f — e ■- / ö :-z-z-z-z-z-z-z-z-z-z-z-z-z- 12 9-10-11 8 7 6 5 4 by b6 bs b, b3 3 2 1 X x\>_/ x X X X XXXXX.XXXX 'X X ZJ* < X^ X X X X X X X\ Xx xxxxxx be b, 9 a 7. ábra. Gánt, Újfeltárás szelvénye a mintavételi pontok megjelölésével. Jelek: Triász: a ) dolomit, Bauxit: b) bauxit, fi, lilásvörös bauxit, fi. sárgabarna foltos bauxit, fia vörösbarna pizolitos bauxit, bt vörösbama bauxitkavicsos bauxit-konglomerátum, fi5 sárgásvörös pizolitos bauxit, be sárgás- barna bauxit, b, vörös pizolitos bauxit, Eocén: c) szürke agyag, d) édesvízi mészkő, e) melániás mészkő, {) molluszkás szürke agyag, g) homokos agyag, h) agyagos, fás barnakőszén, i) miliolinás mészkő, 1 — 1 3 mintaszámok — Das Profil Újfeltárás (Gánt) init Angabe dér Probeentnahme-Punkten. Zeichen- erklárung: Trias: a) Dolomit, Bauxit: b) Bauxit, fi, lilaroter Bauxit, b2 gelbbrauner flecki- ger Bauxit, ö3 rotbrauner pisolithischer Bauxit, b, Bauxitkonglomerat mit rotbraunem Bauxitkies, bb gelbroter pisolithischer Bauxit, fi6 gelbbrauner Bauxit, fi, roter pisolithischer Bauxit, Eozán: c) grauer Tón, d) Süsswasserkalk, e) Melanien-Kalk, f > grauer Tón mit Mollusken, g) sandiger Tón, h) tonige Braunkohle, i) Milioliden-Kalk, 1 — 13 Nummern dér Probeentnahme-Punkten 26 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1. kötet, 1. füzet Rétegsorrendben anyaggyűjtés történt a gánti Űjfeltárásban (1. ábra). Ezenkívül feldolgozásra került Barnabás K. gyűjtéséből a halimbai Cseresakna Ny-i kutató- vágatának gnrítójából négy minta, a halimbai Cseresakna IV. ereszkéjéből négy minta és a halimbai 357. sz. fúrásból két minta. A pollenfeltárást a korszerű vizsgálatnak megfelelően Nagvlaki M.-né javaslatára E r d t m a n — Z ó 1 v o m i-féle eljárással végeztük. A feltárásnak ez a módja még nem ad megfelelő mennyiségű virágport, ezért a további vizsgálatokat más módsze- rekkel is folytatjuk. A bauxitra vonatkozóan újszerű pollenvizsgálatok eddigi eredményeit az alábbiak- ban, előzetes ismertetésként, röviden összefoglaljuk. A bauxit mikrof ossziliái Az I. táblázaton megtalálható rendszertani sorrendben a bauxitból előkerült pollenek, spórák egyéb növényi és állati maradványok felsorolása az egyes minták szerint. A vizsgálat során a bauxitból 5 1 különböző növényi mikrof osszilia 563 példányban, Arthropoda pikkely két példányban került elő. I. Növényi maradványok. A II. tábla 1 . ábra algát ábrázol. Nagysága 144 mikron. A gánti Újfeltárás 12. mintából került elő. Megtaláltuk a halimbai 10/2, 11/1 mintában is. Góczán F. szóbeli közlése szerint az ajkai barnakőszénben. Tö- mör J. szerint a budafai kőolajban ugyancsak megtalálható, mindketten gombának határozták meg. A S o ó R. növényrendszertanában ábrázolt Ulothrix nagy hasonlósá- got mutat az említett példánnyal. A virágporszemek között leggyakoribb a Carya sp. ?, 24,9%. Utána következik a Polypodiaceae család 14,6%-kal. A gombaspóra 8,9%-kal a harmadik helyen áll. Feltűnő a fenyőpollen hiánya. Eddig mindössze két darab volt a H 11/4 és a H 357/1 mintában. A felsőkrétában a fenyőfélék általában gyakoriak, itteni föltűnő ritka- ságuk arra utal, hogy a bauxitképződés ezen területén nem \ oltak elterjedve. Góczán F. szóbeli közlése szerint az ajkai barnakőszénben sem talált jelentősebb mennyiségű fenyőpollent. Az egyes mintákon belül csaknem változatlan a pollenösszetétel. UgyTanaz az alak egy mintán belül többször ismétlődik. így ismétlődik a H 10/2 mintában a Cingulum típus, vagy a cf. Celastrus alak a H 11/4 mintában. A Copaifera sp. (II. tábla 14. kép) csak a gánti Űjfeltárás 1 sz., a halimbai 10/3 és 11/2 sz. mintákban található összesen 5 példányban, holott Góczán F. szerint az ajkai barnakőszénösszletben nagyon gyakori. A Betulaceae család 6,5%-kal van képviselve változatos formákkal, három és négy pólusú alakokkal. A pólusok szélessége és az exine vastagsága majdnem minden alaknál más és más (III. tábla, 23 — 25. kép). Az irodalomból ismeretlen alakok közül figyelemre méltó a IV. tábla 53. képen közölt alak. Ez páfránysporangimnra hasonlít, de nagyon kicsiny (88 mikron), míg a sporangiumok általában meghaladják az 1 mm-t. A fényképen a maradványt határoló sejtkoszorú technikai okokból nem jól látszik. Ez a „koszorú” 4 mikron széles sejtsorozat- ból épül fel. A maradvány belső része tüskével díszített. A későbbi vizsgálat folyamán a H 11/3 mintában egy ugyanilyen maradványt találtunk (IV. tábla 52. kép). A kettő között nagyság- és alakkülönbség mutatkozik, ami a fényképen is jól látszik. Ez az alak 44 mikron nagyságú. T h i e r g a r t írt le hasonló alakot a német liászból, 200 mikron nagyságban. A maradvány eredetét nem állapítja meg. A gánti Újfeltárásban kréta- és eocénkom virágpor is van. Kréta alakok Ginkgo, ■Copaifera, Ericaceae, Fagaceae Myricaceae pollenjei a krétában, a Fungi, Bryophyta, Deák : Bauxit pollenvizsgálata 27 A gánti és halimbai bauxit mikrofossziliái I. táblázat — — - Minta szám Név ^ _____ D D D D D D D D 5 5 D D co l/Ol/H e/oi/H e/oi/H H/10/4 | 1 l/ll/H H/11/2 1 H/11/3 H/11/4 H 357/1 1 H 357/2 1 ?Alga + + + Gombaspóra _ _ _ __ _ _ + + + + + + Mohaspóra • _ _ _ _ + + Lycopodium + + + Baculatosporites parvopunctatus + Laevigatisporites neddeni + Laevigatisporites haardti + cf. Polypodiaceae + + + + + + + Polypodium-Sporites favus + Schizaeaceae + Ginkgo cf. biloba + + Pinus strobiformis + Inaperturopollenites dubius + + + + Tricolporopollenites donatus + + Artemisia cf. pontica + cf. Celastrus + + Ericaceae sp + + + + + + cf. Proteaceae sp + Tricolpites aspidatus + + Betulaceae sp + + + + + + Carpinus cf. betulus + •Chenopodiaceae sp + Triporopollenites rhenanus + Castanea sp + cf. Quercus sp + + + + Tricolporo ( Microporoidea) fagoides + Pollenites cingulum + + + + Sideroxylon cf. nitidum + Carya sp + + + + + + + T riatriopollenites pseudosporites + + Triatriopollenites bituitus + Myricaceae sp + + Triatriopollenites cf. perplexus + Gramineae sp + T ricolporopollenites wallensenensis + + Tricolpopollenites densus + Stereisporites (Triletes) psilatus + cf. Colpectopollis impletus + Ismeretlen növényi maradvány (47. kép) . . . + Ismeretlen növényi maradvány (48. kép) . . . + Ismeretlen növényi maradvány (49. kép) . . . + Ismeretlen növényi maradvány (50. kép) . . . + Ismeretlen növényi maradvány (51 . kép) . . . + Ismeretlen növényi maradvány (52. kép) . . . + Páfránysporangium ? + S torna + Trachea darab + Ismeretlen eredetű maradvány (56. kép) . . . + Szövetdarab + Pollenhalmaz + + + + + + + + Arthropoda pikkely 1 + + Földtani Közlöny, LXXXV 1 1. kötet, 1. füzet 28 Celastvus, Betula, Carya formák az eocénben gyakoribbak. Ebből arra lehet következ- tetni, hogy a bauxit anyaga az áthalmozódás következtében magával hozta a kréta időszakból származó pollentartalmat, de ugyanakkor az áthalmozódás folyamán törvényszerűen az eoeénkezdeti flóra virágporát is xnagábazárta. A halimbai H 10/1 minta pollenanyaga eocén flórára utal. A H 10/2 kréta- és eocénkorú virágport tartalmaz. Ez igazolja a szürke agyagos bauxit kréta-eocén átmeneti képződését. A H 10/3 — 4 és H 1 1/1 — 4 minták kréta időszaki virágportársaságot tartal- maznak. Ez a bauxit felsőkréta keletkezésére utal. II. Állati maradvány Állati maradvány csak Arthropoda pikkely alakjában került elő (V. tábla 59 — 60. kép) . Hasonló formákat ír le T o m o r J. [4] a lovászi alsópannóniai kőolajból. Az eltérés nagyságban mutatkozik. A H 1 1 /3 — 4 mintában levő alakok 240 — 264 mikron nagyságúak, mig a lovászi ennél lényegesen kisebb. A pikkelyek átlátszók, hosszirányban sávozottak. Ez különösen az V. tábla 59. képen jól látszik. A mikroszkopikus növényi és állati maradványok jelenléte a szárazföldi vizes közegű bauxitképződés kétségtelen bizonyítéka. A fajok a krétaidőszak növényzetére utalnak, de a teljes kép a természetes szelektálódás következtében egyelőre nem adható meg. Feltételezhető, hogy a bauxitban levő virágport szél vagy víz szállította a helyszínre. Utóbbi esetben a távolság valószínűleg nem volt nagy ; erre a pollenek épségéből követ- keztethetünk. A közeli növényzet jelenlétének ellentmondhat a virágporszemek kis száma. Ez azonban a természetes szelekciót és a feltárás tökéletlen Vbltát tekintve, nem döntő jelentőségű. A kétségtelen erős oxidációs körülmények miatt a pollentartalom nagy része elpusztult, s csak a legellenállóbb alakok maradtak fenn ; tehát Klaus elgondolását módosítva, mondhatjuk, hogy az „oxidációs színű” üledékek is tartalmaz- nak virágport, de a redukciós közegben keletkezett üledékeknél kisebb mennyiségben. A pollentartalom és a bauxit minősége, azaz a bauxitosodás mértéke között egye- lőre semmiféle összefüggést nem találunk. Az egyes minták timföldtartalma és pollen- mennyiségéből készített diagramok szeszélyesen változó görbéket mutatnak. A bauxit keletkezését trópusi, szubtrópusi éghajlat alatt ugyancsak alátámasztja a ma élő formák- kal történő összehasonlítás. A vizsgált anyag pollen- és spóratartalma ugyanis trópusi, szubtrópusi növényzet maradványának tekinthető. A további munka során meg kívánjuk vizsgálni a magyarországi bauxitfajtákat. E vizsgálatokból következtethetünk majd a bauxitképződés, -keletkezés körülményeire , valamint a földtani kor kérdésére. Valószínűleg lehetőség adódik a különböző bauxit- szintek azonosítására is. l. 2—3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18—20. TÁBIy AMAGYARÁZAT — TAPEEERK I, A RUNG II. tábla — Tafel II ? Alga Gombaspóra Mohaspóra Baculatosporites parvopunctatus Weyl. Laevigatisporites ncddeni P f Laevigatisporites haardti R. Pót. ... cf. Polypodiaceae sp Polypodiutn — Sporites favus R. Pót. Schizaeaceae sp Ginkgo cf. bitóba I, Pinus strobiformis Bolh Inaperturopollenites dubius R. Pót. . Copaifera sp Tricolporopoüenites donatus P f Artemisia cf. pontica L, cf. Celastrus sp Ericaceae sp mikron minta 144 U/12 15 H/357/ 1 6 U/12 26 H/10/1 40 H/10/1 50 tr/2 45 U/2 60 H/10/3 56 U/4 40 B/l 59 H/11/4 60 H/357/1 26 U/l 36 H/10/2 30 H/11/4 21 H/l 1/4 16—23 U/6, H/11/2 Deák : Bauxit pollenvizsgálata 29 III. tábla — Tafel III 21. cf. Proteaceae sp 22. Tricolpites aspidatus Köss 23 — 24. Betulaceae sp 25. Carpinus cf. betulus I, 26. Triporopollenites rhenanus Thoms. cf. O s t r y a ? 27. Castanea sp 28 — 32. cf. Quercus sp 33. Tricolporo ( Microporoidae ) fagoides W. Krutzsch 34. Pollenites cingulitm K. Pót 35. Sideroxylon cf. nitidum (Dili.) E 36. ? Carya sp 37. Triatriopollcnites pseudosporites P f 38. Triatriopollcnites bituitus R. Pót 39. Myricaceae sp 40. Triatriopollcnites cf. perplexus P f 41. Graminea sp 42 — 43. Tricolporo pollenites wallensenensis P f 44. Tricolpopollenites densus P f IV. tábla — Tafel IV 45. Stereisporites (Triletes) psilatus Ross 46. cf. Colpectopollis impletus P f 47. Ismeretlen növényi maradvány 48. Ismeretlen növényi maradvány 49. Ismeretlen növényi maradvány 50. Ismeretlen növényi maradvány 51. Ismeretlen növényi maradvány 52. Ismeretlen növényi maradvány 53. Páfránysporangium? 54. Stoma 55. Trachea darab V. tábla — Tafel V 56. Ismeretlen eredetű maradvány 57. Szövetdarab 58. Pollenhalmaz 59 — 60. Arthropoda pikkely m ikron minta 27 H/11/3 38 H/357/1 24—34 U/2, U/4 38 U/5 42 H/10/3 18 H/10/3 21—30 U/l, H/11/2 52 H/357/2 24 H/10/2 36 H/10/2 28 U/3 30 H/357/1 19 H/10/1 20 U/4 33 H/10/3 66 H/ 1 1 12 35 II/357/2 27 U/4 mikron minta 28 U/2 63 U/2 24 11/ 10/2 41 U/4 42 U/10 62 R/l 63 H/11/2 44 H/11/3 88 U/4 65 B/l 80 U/12 mikron minta 70 II/357/1 80 H / 1 0/3 B/l . 240—264 H/11/3, H/11/4 H = Halimba tT = Gálit, Újfeltárás B = Gálit, Bagolyhegy IRODALOM — EITERATUR 1. Kiss J. : Ősmaradvány a gánti bauxitban. Földt. Közi. 1953. — 2. K 1 a u s, XV. : Die Bedeutung anorganisclier Sedimente fúr die Sporenstratigraphie in dér angewandten Geologie. 1955. — 3. Szádeczky-Kardoss E. : Geokémia. 1955. — 4. Tömör J. : Szervesmaradvány vizs- gálatok magyarországi kőolajokban. Földt. Közi. 1950. Pollenuntersuchungen aus ungarischen Bauxiten M. H. DEÁK Die ersten Pollenuntersuchungen des Bauxits wurden in dem Geologischen Institut dér Eötvös Universitát (Budapest) begonnen. Dér AufschluG wurde mit dem Verfahren Erdtma n — Z ólyomi getátigt. Untersucht wurden die Bauxite von Plalimba und Gálit. lm Laufe dér Untersuchungen kamen 51 verschiedene mikrofossile Pflanzenreste (563 Kxemplare) und 2 Art hropoden-Schupp e n aus dem Bauxit zum Vorsehein. Das Vorliandensein von mikroskopischen Tier- und Pflanzeniiberresten ist ein zweifelloser Beweis dér in terrestrischen Wássern vorgegangenen Bauxitbildung. Die Pollen und Sporen des untersucliten Materials sind als Überreste tropiseher und subtropischer Pfianzen zu betrachten. Dér Zusammenhang zwischen dér Menge des Polleninlialtes und dér Bauxitqualitát, d. h. des Grades dér Bauxitisierung, kann noch nicht festgestellt werden. Infolge dér starken Oxidations-Verliáltnisse gangén die meisten Pollenüberreste zugrunde und nur die wiederstandfáhigsten Formen blieben im Bauxit tibrig. Obwohl die Literatur einen anderen Standpunkt vertritt, müssen wir betonén, dass auch die unter Oxidations-Verliáltnissen entstandenen Sedimente Pollen enthalten, jedenfalls in kleinerer Menge als die unter Reduktions-Verhaltnissen zustande gekom- menen Sedimente. VULKÁNI TUFA VIZSGÁLATOK A MECSEKHEGYSÉG ÉSZAKKELETI RÉSZÉN PÁIfFAIyVY ISTVÁN — VÉGH SÁNDOR* (VI. táblával) Összefoglalás: A dolgozat a Mecsek hegység északkeleti részének középsőmiocén rétegösszleté- ben levő tufarétegek kőzettani, vegyi és ősnövénytani vizsgálata alapján a keletkezési viszonyokat fog- lalja össze. Az eredmények szerint az eddig dácittufának említett rétegek riolit vagy riolit-dácit kőzetfajtá- nak minősülnek. Az’ alsóhelvéti tufa durvaszemű, viszonylag tiszta anyagú, míg a helvéti emelet maga- sabb szintjeiben és a tortonai emeletben általában elégge finomszemű) agyagos, homokos tufit gvakran tartalmaz ősnövényi maradványokat is. Ezek között kezdetben nedves térszíni, később száraz térszíni, szubtrópusi elemek uralkodnak. A felsőhelvétiben az említett flóraeleinek kimaradása, illetve gyérülése mellett már jórészt mérsékelt égövi lombhullató fák találhatók. A tufa- és tufitrétegek rétegazonosításra, szerkezeti elmozdulások kimutatására nagy változé- konyságuk és kiékelődő, lencsés településük miatt nem alkalmasak. A mecseki miocén vulkáni tufák részletes vizsgálatára mindezideig nem fordítottak kellő figyelmet. Különböző szerzők ugyanazt a kőzetet egyszer riolitként, máskor dácit- ként említették, inig végül a dácittufa elnevezés vált általánosan elfogadottá. Hasonlóan megoszlanak a vélemények a tufarétegek szintjelző értékére vonatkozóan is. A tufák részletes vizsgálatától a földtani térképezés több kérdésének megoldása várható. Ezért az elmúlt két év során megvizsgáltuk Nagymányok, Váralja, Szászvár, Magyaregregy és részben Komló környékének tufarétegeit és tufás képződményeit. Vizsgálataink a vulkáni tufák pontos kőzettani meghatározását, kőzet jellegeik szerint, esetleges határozott rétegtani szint szerűségét fauna vagy flóra alapján, végül az álta- lános üledékképződési viszonyok megállapítását célozták. Kőzettani, ősnövénytani vizsgálattal, vegyi elemzések felhasználásával, valamint a települési viszonyok meg- figyelésével igyekeztünk a fenti kérdéseket tisztázni. A vizsgálatokból kitűnt, hogy az említett területen a tiszta, idegen ásványt nem tartalmazó kristálytufa viszonylag kevés. A legnagyobbrészt vízben leülepedett vulkáni anyag több-kevesebb más üledékes anyaggal keveredett, tufitnak minősül. Részletesen csak azokat a kőzeteket vizsgáltuk, amelyeknek anyaga túlsúlyban vulkáni eredésűnek bizonyult. A közel ötven feltárásból származó minták nagyobb részében növénylenyomatok voltak. Részletes mikroszkópos vizsgálatra csak a kőzetek egy része volt alkalmas. A kiegészítő teljes kémiai elemzéseket Barabás L.-né, a részleges elemzéseket Soha I.-né végezte. A vizsgált kőzeteket az alábbiakban rétegtani sorrendben tárgyaljuk. Helvéti emeletbeli tufás rétegek A helvéti édesvízi törmelékes rétegsor alsó részének legnagyobb tufafeltárása Váralja község déli végén, a Váraljahegy nyugati oldalán van. Ennek az alsóhelvéti durva konglomerátum fedőjében feltárt tufarétegnek vastagságát Wein Gy. [9] mint- A kézirat beérkezésének ideje: 1956. szept. 19. Pálfalvy — Végh : Tufavizsgálatok a Mecsekben 31 egy tíz méternek veszi. Anyaga szürkésfehér, eléggé kemény, uralkodóan 0,01 — 0,8 mm szemnagyságú kőzet, szabad szemmel is jól látható 0,2 — 1,8 mm-es biotitlemezkékkel. Kevésbé feltűnő a földpát és a kvarc. Mikroszkópos vékonycsiszolati képében jellegzetes az ikerlemezes, andezin-labradorit közötti plagioklász, a többnyire szilánkos, néhány szemcséjében zárványos kvarc, valamint az erősen bomlott, rozsdabarna, pleokróos, hatszöges biotit. Mellettük még kevés áttetsző, táblás szanidin, limonit, kalcit és muszkovit lényeges. Ez utóbbi valószínűleg hozzákeveredésből származik. A kőzet alap- anyaga üveges, sok horzsakővel, perlittel és a tufára jellemző combcsont-szerű alakulattal. Hasonló anyagú jelentősebb feltárás a váraljai ventillátor-ház közelében, laza biotitos tufa és a Kővágóoldalban kavicsos-homokos-tarka agyagos rétegek és trachi- dolerit konglomerátum között, szerkezeti öv mentén, több méter vastag tufa. A Váraljahegy keleti oldalán anizusi dolomitos mészkő rétegei közé ékelődve ugyancsak biotitos tufa található. Ez Balogh K. [1] szerint egészen a nagymányoki mészkőtáró harmadik harántvágatáig húzódik. Balogh K. szerint meghatározatlan korú „tavakkal borított szárazföldi térszínen” települt, helyenként meszes csomókat tartalmazó, laza tufának az anyagában Mauritz B. ugyancsak szanidint talált, ezért ő az irodalomban eddig dácittufának ismert kőzetet riolittufának minősítette. Hasonló alsóhelvéti durvaszemű tufa található Szászvár mellett is, a Csiszártető 351-es magassági pontja közelében. Anyagában az 1 — 4 mm nagyságú biotit, földpát és kvarcszemecskék szabad szemmel is láthatók. Ásványai : plagioklász (andezin), szanidin, biotit és kevés limonit, muszkovit. Az andezin ikerlemezekre merőleges (001) lapján 8° kioltás mérhető ; néhány kristálya befelé növekvő kioltási szögű báziso- sabb magot foglal magába, egyik-másik zárványos is. A többnyire xenomorf vagy hipi- diomorf kvarcszemecskék gyakran szintén zárványosak, egyes szemcsék rezorbeáltak. A biotit itt is erősen átalakult. Az alapanyag jórészt üvegből, a riolitokra jellemző per- litből és horzsakőből áll. A kőzetben általában több üveg van, mint a váraljaiban. A Csiszártető déli részének tufafeltárása helyenként erősen bentonitosodott . Az eddigiekben tárgyalt alsóhelvéti tufarétegek anyaga durvaszeműségénél fogva vékonycsiszolati vizsgálatra alkalmasabb, mint a fiatalabb szórt anyag. Nagyon jellemző a szürkésfehér, fehér kőzet szövetében a makroszkópos biotit. Padjai több méteres vastagságúak, többnyire rétegezetlenek. Legnagyobbrészt eredeti vulkáni anyagból állnak, itt-ott kevés epigenetikus kalcitot, néhol meszes csomókat, szalagokat tartalmaznak. Az egyéb üledékes anyagú keveredés átlagban legfeljebb néhány százalék, ezért még tufának tekinthető. (A tufa — tufit — tufás kőzet megjelölésnél a vulkáni szórt törmelék- anyagnak más üledékes ásványi eredésű elegyrészekkel való keveredése arányát mennyi- ségi százalék szerinti megkülönböztetéssel még nem tudjuk elhatárolni. Az eddigi gyakor- lat azonban lényegtelen mennnyiségű hozzákeveredés esetében még a tufa elnevezést használja.) Növényi levélmaradványokat ezekből az alsóhelvéti tufafeltárásokból nem ismerünk. Az ásványtani és kémiai elemzések alapján a kőzetek riolittufának tekinthetők (1. táblázat, 1., 2., 3.). A helvéti rétegsor magasabb tagjainak vizsgált közbetelepiiiései az alsóhelvéti riolittufánál jóval kevertebb anyagúak. A középsőhelvéti rétegekben van még néhány helyen biotitos, durvaszemű tufás homok. A nagymányoki Melegoldal és a térképen „Rabenschwauz” néven jelölt árokban több helyen méteres vastagságú bentonitrétegek vannak, melyek a tufa nagyfokú elbom- lását mutatják. A viszonylag legtisztább anyagi! tufit feltárás a Melegoldal középsőhelvéti halpikkelyes agyagrétegei között van. Ez már jóval finomabb szemű, 0,02 — 0,03 mm-es uralkodó szemnagyságú, világosszürke, agyagos tufit. Néhol növény törmelékes, illetve növénylenyomatos. Ásványai nagyon mállottak, főleg a földpát és a biotit. Vastagsága körülbelül 60 cm. Települése lencsés. Vulkáni ásványanyaga bemosott lehet. 32 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, l. füzet ' A középsőhelvéti emelettől kezdve Magyaregregy környéke különösen gazdag tufás képződményekben. Ezek nagy része csak vulkáni ásványanyagot tartalmazó agyag, márga, homok és homokkő. A Csigadűlőben található homokos, biotitos tutit és tufás homokkő középső- helvétinek tekinthető. Ennek a szintnek felelhet meg a Ruzsatetőre vezető út homokos, biotitos, mállott tufitrétege, alsó részében növényi törmelékkel. A terület legjelentősebb tufitfeltárása az Almáspatak völgyében látható 3 — 5 méter vastag, világosszürke, aprószemű, kemény, nem meszes kőzet, melynek felső padjaiban apró biotitlemezkék vannak. A kőzet mikroszkópos vékonvesiszoiati képében 0,02 — 0,07 mrn-es, erősen mállott plagioklász, biotit- és kvarcszemecskék láthatók, főként üvegből álló finomabb anyagban. Ebben a rétegben növénymaradványokat és pollent találunk. Megkülönböztet- hető két szint különböző flóraelemekkel. Az alsó padok növényi maradványai Magnólia, Lannis, Cinnamomophyllum (VI. tábla, 6), Myrica, Popuhis, Liquidambar, Pterocarya (VI. tábla, 2, 4, 5), Carya, Engelhardtia fajokkal szubtrópusi jellegű nedves árterü- letre utalnak. A felső padok növényegyüttese a nedvességkedvelő Liquidambar , Parrotia (VI. tábla, 8), Carya mellett Juglans, Carpinus, Ulmus, Celtis (VI. tábla, 3, 1,7) és Cornus fajokkal az előzőnél hűvösebb, szárazabb éghajlatot, illetve mikroklímát jelez. A táblán ábrázolt Celtis occidentalis miocaenica új fajnak bizonyult. Az ősi ostorfa levele a Celtis occidenlalis L. faj leveleivel egyezik. Rendszertani leírása a Geol. Hung. ser. palaeon- tologica 1957. évi számában jelenik meg. A felsőhelvéti emeletbe sorolható a Farkasordítóárok, Csigadűlő slír alatti tufit rétegsorozata. Szürke és zöld színárnyalatai lián változó (nedvesen sötétszürke vagy sötétzöld). Nagyrésze körömmel jól véshető, lágy, tömött, finomszemcsés, kevés, néhol nagyon bomlott, nagyobb kristállyal. Ikerlemezes, savanyú plagioklász, liipidiomorf és xenomorf kvarc és biotit ismerhető fel, több-kevesebb limonit és üveg kíséretében. Két mintában néhány szem glaukonit is volt. Legtisztább rétegéből vett minta teljes kémiai elemzését 1. 1. táblázat 4. elemzés. Savanyúsági foka tehát kisebb, mint az alsólielvéti tufáké. Ez nem elég azonban a kőzettípus meghatározására, mivel az ásványos elegyrészek kevertségi fokát finom- szemű volta miatt megállapítani hozzávetőlegesen sem lehet. A slír alatti felsőhelvéti tufit flóraelemeket nem tartalmaz, de gyakoriak benne a rossz megtartású tengeri puhatestű maradványok (Teliina, Psammobia, Cardium, Nassa ). Általánosságban megállapítható, hogy a középsőhelvéti szárazföldi tufitokban helyenként gyakoriak a levélmaradványok, míg az alsóhelvéti szárazföldi tufákból és a felsőhelvéti, több helyen tengeri tufitokból eddig ilyen maradványok nem kerültek elő. Ezzel szemben a tufák és tufitok kíséretében levő agyag, agyagmárga, meszes homokkő, tufás agyag, tufás márga rétegekben az emelet minden szintjéből ismerünk növény- maradványokat. Az emelet alsó részében mocsári flóratípus uralkodik (Nyssa, Taxodium, Cinna- momum, Liquidambar), a középsőhelvétiben egy nedvességkedvelő (Glyptostrobus, Myrica, Cinnamomum ) és egy magasabb térszíni, szárazabb szubtrópusi flóratípus (Leguminosae, Myrsinaceae, Sapotaceae) jelenik meg több trópusi elemmel (Dillenia, Ficus, Tetrastigmophyllum, Apocynophyllum, Sahal). A Farkasordítóárok középső- felsőhelvéti halpikkelyes agyagjában a középső rész egyes rétegeiben csökkentsós- vízi kovamoszatokat is találunk. A felsőhelvétiben az ismertetett flóraelemek kimara dúsa, illetve gyérülése mellett mérsékelt égövi lombhullató fák vannak többségben. Pálfalvy — Végh: Tnfavizsgálatok a Mecsekben 33 Mindezek igazolják, hogy a helvéti vulkáni törmelékanyag általában szárazföldi, tavi-mocsári térszínre hullott. Tortónai tufás rétegek Magyaregregven a felsőhelvéti tengeri molluszkumos, tufitos rétegek a tortonai emeletben folytatódnak. A Eeánykői völgy keleti oldalágában, a helvéti-tortonai rétegsor között észlelhető triász dolomitpikkely mentén világosszürke, gyengén meszes, apró biotitszemesés tufitot találunk, amelynek 0,06 — 0,13 mm ásványszemcséi közt gyakori a kerek, sejtes szerke- zetű, zöld glaukonit (1 — 3 %). A Csigadűlőben, a lajtamészkő sorozatban is vannak homokos-agyagos, biotitos tufitrétegek. Érdekes helyzetű középsőtortonai tufa van Komlón a régi pécsi minit kanyarjában. Erről összefoglaló munkájában Vadász E. {6] is megemlékezik. Tömött, szürkésfehér színű, túlnyomóan 0,2 mm-nél kisebb szemnagyságú, néhol kemény, máshol lazább kőzet. Néhány méteres átlagvastagságú kiékelődő lencse formájában települ. Teljes kémiai elemzését az 1. táblázat 5. elemzés mutatja. Az alsóhelvéti kőzetektől egészen elütő típusúak. Általában jóval finomabb sze- műek, sötétebb színárnyalatúak és több hozzákeveredett anyagot tartalmaznak, gyakori puhatestű faunaelemekkel. Vékonycsiszolatban többnyire nehezen vizsgálhatók. Vastag- ságuk néhány centiméter és tíz-tizenöt méter között változik. Településük lencsés, legtöbbször kiékelődő. A kőzet jellemző tulajdonságai még egy-egy lencsén belül is változhatnak. Vizsgálatainkat összefoglalva azt találjuk, hogy a vizsgált területrészek vulkáni eredésű üledékeinek nagyobb része tufit. Ezenkívül sok kőzetben kimutatható vulkáni anyag, részben szóit, részben bemosott alakban. Ezek azonban már sem tufának, sem tufitnak nem tekinthetők. A tufa- és a tufitrétegek megjelenése két fő szintben mutatkozik. Az alsóhelvéti, vékonycsiszolatban mikroszkóposán is jól vizsgálható riolittufa szintjére a durva szem- nagyság, a viszonylag kevés más üledékes anyagú hozzáke veredés, gyakran a szürkés- fehér— fehér szín és a szabad szemmel látható biotit jellemző. A fiatalabb helvéti és a tortonai már inkább tufit, finomabb szemű, általában vegyesebb anyagú, többnyire A Váralja — Szászvár — Magyaregregy — Komló környéki tufák és tufitok teljes vegyelemzési adatai 7. táblázat Mintavételi hely, kor Si02 Ti02 A1203 Fe203 FeO MnO MgO CaO Na„0 k2o H20 + h2o- C02 P205 1 . Váraljahegy keleti oldal, alsóhelvéti . . . 71,56 0,17 13,49 0,87 0,23 0,02 0,60 0,87 1,67 2,72 4,99 3,38 0,00 0,00 2. Váraljahegy nyugati oldal, alsóhelvéti . . . 69,05 0,20 14,05 0,75 0,33 0,01 0,69 1,94 0,63 3,40 5,70 . 3,17 nyom nyom 3. Szászvár, Csiszártető, alsóhelvéti . . . 68,39 0,21 12,84 0,82 0,32 0,01 0,65 3,03 0,68 2,17 6,79 4,30 nyom nyom 4. Magyaregregy, Farkasorditó- árok, felső- helvéti 65,81 0,18 15,91 0,85 0,54 0,02 0,39 1,14 1,61 3,65 7,41 2,54 0,00 nyom 5. Komló, közép- sőtortónai . . . 69,03 0,16 14,21 1,04 0,50 0,02 0,23 1,07 1,57 4,27 6,35 1,77 0,00 0,00 .3 Földtani Közlöny 34 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet Mecseki vulkáni tufa- és tufitminták részleges vegyi elemzési adatai 2. táblázat Mintavételi hely, kor SiOa % Fe208 % A1203 0/ /o CaO O/ /o MgO 0/ /o MnO % TiO, % Izz. veszt. % 1 . Szászvár, Csiszár- tető, alsóhelvéti 70,20 1,44 12,49 6,58 1,10 0,00 0,20 8,63 2. Szászvár, Csiszár- tető, alsóhelvéti 67,30 2,71 14,82 9,25 1,30 0,08 0,21 7,54 3. Szászvár, Csiszár- tető, alsóhelvéti 60,70 3,48 15,64 9,19 1,90 0,00 0,50 8,35 4. Szászvár, Csiszár- tető, alsóhelvéti 65,80 3,33 14,70 7,32 2,60 0,04 0,71 6,95 5. Magyaregregy, Almaspatak, köz. helvéti 65,70 3,17 14,05 5,74 1,70 0,04 0,28 8,41 6. Nagymányok Melegoldal, köz. helvéti 73,95 1,18 13,61 4.23 0,82 0,06 0,70 5,95 7. Magyaregregy Leánykő közi helvéti 57,00 5,26 14,76 4,59 1,60 0,07 0,64 14,29 8. Magyaregregy, Farkasordító, felsőhelvéti 73,60 1,78 12,90 3,72 1,20 0,07 0,20 9,06 9. Magyaregregy, Farkasordító, felsőhelvéti 67,90 2,05 15,10 4,24 2,10 0,08 0,14 6,86 10. Magyaregregy, Csigadűlő, felsőhelvéti 67,50 2,23 15,05 4,87 1,80 0,07 0,28 8,37 1 1 . Magyaregregy, Csigadűlő, felsőhelvéti 69,90 2,01 14,00 4,87 1,00 0,05 0,20 8,88 12. Magyaregregy, Csigá-Ruzsa út, felsőhelvéti 64,10 3,51 15,07 6,02 1,50 0,06 0,42 10,39 13. Magyaregregy, Csigadűlő, felsőhelvéti 65,90 3,17 15,70 5,15 1,60 0,04 1 0,21 5,08 14. Magyaregregy, Rúzsa árok, felsőhelvéti 67,40 3,27 12,60 7,73 1,50 0,10 0,28 7,67 15. Magyaregregy, Farkasordító, felsőhelvéti 67,20 2,85 13,23 4,87 2,80 0,07 0,28 8,68 16. Magyaregregy, Leánykő, felsőhelvéti 67,30 2,74 14,02 3,72 2,20 0,43 0,28 8,40 17. Magyaregregy, Leánykő, felsőhelvéti 62,30 4,57 j 10,40 6,02 2,50 0,08 0,57 9,94 18. Magyaregregy, Farkasordító, felsőhelvéti 59,10 5,61 16,12 7,17 2,30 0,05 0,50 9,07 Pálfalvy — Végh: Tufavizsgálatok a Mecsekben 35 szürke, zöldesszürke színű, szövetében makroszkópos ásvány ritkán látható ; vékony- csiszolatban nehezen tanulmányozható. Az alsóhelvéti tufa az ásványtani és vegyi elemzések eredménye szerint riolit- anyagúnak minősíthető. A magasabb helyzetű rétegek megítélése már jóval nehezebb, de azok is valószínűleg riolitok vagy riolit-dácitok. Mindamellett lehetséges, hogy a különböző kitörési szakaszok savanyúsági fokbeli változékonysága következtében a riolit, az átmeneti riolit-dácit és a dácitos vulkánosság termékei a Mecsek hegység terü- letén egyaránt magtalálhatók. A tufa- és tufitrétegek települési módja általában lencsés, kiékelődő. Feltárásaik gyakran szerkezeti vonalak mentén találhatók. A helvéti tufa (amint az ősnövénytani vizsgálatok alapján megállapítható) általá- ban szárazföldi, mocsári-tavi térszínre hullott. — A helvéti emelet flórájában kezdetben szubtrópusi, nedves térszíni növénytípusok uralkodtak, ehhez később száraztérszíni flóraelemek járultak. A tortonai emeletben jórészt mérsékeltebb éghajlatot jelző lombos- fák és fenyők vannak. A tortonai-emelet egyes tufás rétegeiben és azok kísérő kőzeteiben glaukonit van. A felsőhelvéti-tortonai tufás- és tufitrétegek kőzettani változóságuk és változó rétegtani helyük miatt az alsóhelvéti, helyenként igen vastag, riolittufaréteggel szemben szintezésre vagy rétegazonosításra általában nem alkalmasak. TÁBLÁM AGYARÁZAT — EXPI^ANATION OF PI^ATES VI. tábla — Plate VI 1 . Ulmus sp. 2. Populus latior A. B r. 3. Cárpinus sp. (fructus) 4. Liquidambar europaea A. 5. Pterocarya castaneaefolia (S o e p p.) Menzel (fructus) 6. Cinnamomophyllun polymorphum (A. B r.) K r.-W 1 d. 7. Celtis occidentalis miocenica Pálfalvy n. sp. 8. Parrotia fagifolia (G o e p.) H e e r IRODALOM — REFERENCES 1. Balogh K. — Imreh E- — Kilény i T. : Az ÉK-i Mecsek földtani újravizsgálata. Jelentés az 1955. évi térképezésről. Kézirat 1956. — 2. M a u r i t z B. : A Föld és a tenger. Budapest, 1939. — 3. Pálfalvy I.: Miocén no vénymaradványok a Mecsekhegységből. Földt. Közi. 1952. — 4. P á 1 f a 1 v y I. : Középsőmiocén növények Magyaregregy környékéről. Földt. Int. évi jel. 1950-ről. — 5. Staub M. : Baranyamegyei mediterrán növények. Földt. Int. Évk. VI. 1882. — 6. Vadász E. : A Mecsekhegység. 1935. — '7. Vadász E. : Magyarország földtana. 1953. — 8. Végh S. : Jelentés az 1954. évben Komló környékén újratérképezett terüleien végzett kőzettani vizsgálatokról. Kézirat, 1956. — 9. Wein G y. : Földtani vizsgálatok Máza és Váralja környékén. Földt. Int. évi jel. 1950-ről. Studies on volcanic tuffs of the NE Mecsek Mountains, in Southern Hungary I. PÁEFAEVY — S. VÉGH The paper summarizes the results of the re-investigation of Miocéné tuffs of the Nagymányok, Váralja, Szászvár and Magyaregregy districts and part of the Komló region in the Mecsek Mountains. Most of the volcanites of the region are tuffites. Moreover, a number of rocks contain admixtures of volcanic matériái, these are, however, insufficient to warrant the classing of these sediments as tuffites. 3* 36 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 7. füzet The series of tuffs and tuffites are divided intő two main horizons. The horizon nf lower Helvetian tuffites is eharacterized by coarse grain sizes, relatively few foreign admixtures, mostly white to greyish white in color, and a eontent of biotite visible to the naked eve. Tliis type of rock is easy to study in the tliin section. The younger Helvetian and Tortonian tuffites are of a finer grain, eonsist gener- ally of more mixed materials and liave a grey to greenish grey color. The texture does nőt often exhibit macroscopicallv visible minerals. Investigation in the thin sec- tion presents difficulties. Considering the data of Chemical and mineralogical analysis, the lower Helvetian tuffites are to be dassed among the rliyolites. It is more difficult to classify the strata of the upper horizon, bút these are most probablv alsó rhyolites to rhyodacites. It is nevertheless possible tliat in consequence of the changes in acidity from eruption to eruption dacites as well as rhvodacitic and rhvolotic products will be yet encountered in the Mecsek Mountains. The extension of the tuffite beds is mostly lenticular. Outcrops are often found along struetural lines. The Helvetian tuff, as indicated bv palaeobotanical investigation, has mostly fallen upon a Continental, rnarshy or lacustric terrain. Flórái types indicating moisty surroundings were first predominant in the lower Helvetian, to be accompanied later by dry-land snbtropic to tropic forms. The latter became scarce or died out in the upper Helvetian, to give way to a flóra doininated by trees characteristic of the tem- perate climate zone. In somé of the tuffy strata of the Tortonian stage and in the enclosing strata the presence of glauconite was established. SZEMCSEÖSSZETÉTELI ELEMZÉSI MÓDSZEREK ÖSSZEHASONLÍTÁSA UNGÁR TIBOR* összefoglalás: A közlemény a leggyakrabban használatos szemcseösszetételi elemzési módszerek, az Atterberg-féle, a pipettás és areométeres módszer eredményeit hasonlítja össze, és vizsgálja az areo- méteres módszer hibaforrásait. Az areométeres módszer némely hibaforrása ellenére mindenkor hasz- nálható a talajmechanikai és kerámiai laboratóriumban, jól használható gyakorlati irányú és többnyire a tudományos célú földtani és üledékes kőzettani vizsgálatokhoz, a talajtani laboratóriumok részére azonban nem ajánlható. A kőzettani, talajtani és talajmechanikai laboratóriumokban a szemcseösszetételi elemzés leghasználatosabb módszerei az Atterberg-féle, a Köhn-féle pipettás és az areométeres módszer. A különböző módszerek összehasonlítására több vizsgálat történt. Az A 1 1 e r b e r g-módszer és a pipettás elemzés összehasonlítására vonatkozóan löszvizsgálataikkal kapcsolatban V e n d 1, T a k á t s, Földvári [19, 20] és Föld- vári [4] közöltek adatokat, a ritkábban használatos Wiegner-módszer és az Atterberg- módszer összehasonlítására pedig Sztrókay [13]. Az Atteiberg-féle és pipettás módszer mellett gyorsasága és egyszerűsége következtében egyre inkább terjed a Bouyoucos kezdeti kísérletei után Casagrande [1] által kidolgozott areométeres módszer használata. Ennek pontosságára vonatkozóan még aránylag kevés adat ismeretes ; újabban Makarova és Platova [8] foglalkoznak e módszer pontosságának vizsgálatával pipettás elemzés eredményeivel való összehasonlítás útján, vizsgálataik azonban csak talajtani értelemben vett talajokra terjednek ki. Vizsgálati anyagul „fekete terasztalaj ”-t, oszlopos sós talajt és karakumi homoktalajt használtak. Leglényegesebb megállapításaik a következőkben foglalhatók össze : Az areométeres módszerrel kapott eredmények apipettáséitól jelentősen eltérnek. 10 g-os bemérésből való elemzésnél aránylag pontosan határozható meg a közepes méretű szemcsék (0,05 — ■ — 0.01 mm) mennyisége, ekkor azonban az iszap- és agyagtartalom jelentős eltérést mutat a pipettás elemzéshez képest, mivel az elemzés végén a szuszpenzió töménysége oly alacsonyra csökken, hogy pontos fajsúlymérés nem végezhető. A próbaadag 30 g-ra való emelése növeli ugyan az iszapszemnagyság és porszemnagyság meghatározásának pontosságát, de erősen eltorzítja a homok-szemnagyságosztálv adatait. Szerintük az a szemnagyság határozható meg legpontosabban, melynek meghatározási pillanatában a szuszpenzió töménysége 1 % körül van. Eredményeik alapján az areométeres módszert talajminták vizsgálatára nem tartják alkalmasnak. Makarova és Platova vizsgálatai a laboratóriumainkban areométeres mérésnél szokásos szuszpenzió töménységétől eltérő töménység mellett készültek, így eredményeik laboratóriumaink részére közvetlenül nem használhatók. Az areométeres módszert a pipettással hasonlítják össze, amelynek pontossága azonban kisebb, mint * A kézirat beérkezésének ideje: 1956. aug. 3. 38 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet a jelenleg legmegbízhatóbbnak elismert Atterberg-módszeré. Az alább ismertetendő vizsgálatok célja annak megállapítása volt, hogy a legszokásosabb körülmé- nyek közt végzett Atterberg-féíe, pipettás és areométeres elemzés eredményei mennyire egyeznek, ill. a különböző módszerekkel dolgozó intézmények egymás eredményeit milyen mértékben használhatják. Az eredményekben mutatkozó eltérések értelmezéséhez az areométeres módszer néhány eddig kevéssé vizsgált hibaforrását is tanulmányozni kellett. Minthogy a cél az volt, hogy mindhárom módszer leghasználatosabb alakjában (próbaadag mennyisége, diszpergálás módja, diszpergáló szer minősége mellett) kerüljön összehasonlításra, ebből szükségszerűen következik, hogy az egyes módszereknél eltérő mennyiségű próbaadagot, eltérő előkészítési módot és diszpergáló szert kellett alkalmazni. Ilymódon az elemzési eredmények közt mutatkozó különb- ségekben általában minden eltérés, tehát az eltérő előkészítésből, más diszper- gálószer alkalmazásából származó i s érvényesül. A megvizsgált minták mind legfelső pleisztocén és holocén lerakódásokból származ- nak, Szeged környékéről. 1. Vizsgálati módszerek Az A tterberg -elemzéseknél az előkészítés ujjal való szétdörzsö léssel és Beám módszere szerinti frakcionáló bemosással történt. Tapasztalatok szerint ez az előkészítési mód adja az aránylag legtökéletesebb, tehát a maximálist, vagy „végsőt” legjobban megközelítő diszperzit ást. Az elemzés 5 g légszáraz állapotú mintából történt, minthogy Correns és Schott [2] kísérletei szerint 105 C°-on való szárítás csökkenti a kolioidrészek mennyiségét, hasonló megállapítást tett vulkáni tufák iszapolásánál Sztrókay [14, 15] is. A legfinomabb szemnagyság- osztályoknál diszpergálószerül 1 ccm keresk. ammóniák szolgált, a durvább, nem koagulálódó szemnagyságok iszapolása desztillált vízben történt. Az elemzések elvég- zését a M i h á 1 1 z és Molnár által szerkesztett iszapoló tömb gyorsította meg, amelyben 10 Atterberg-henger felrázása, ill. lecsapolása egyidejűleg végezhető. A minták fajsúlyát sem ennél, sem a többi módszernél nem határoztam meg, ui. M i h á 1 1 z [9] vizsgálatai szerint a finomszemű törmelékes üledékek egyes szem- nagyságosztályai közti faj súly különbség jelentős, sőt nagyobb lehet, mint különböző finomszemű törmelékes üledékek közepes fajsiilya közti különbség ; így a közepes fajsúly meghatározása értelmét veszti. Minden esetben 2,7 fajsúlyt használtam, ami azonban külön eltérést nem okozhat, minthogy az ebből származó hiba minden esetben egyaránt érvényesült. Az areométeres módszernél aránylag igen nagy szuszpenzió- töménység elérése szükséges, minthogy a szuszpenzió nagyobb fajsúlyváltozása emeli a leolvasási pontosságot. Ezért itt az elemzések 50 g-os bemérésből készültek, kivéve egyes homokmintákat, amelyekből összehasonlítás céljából 100 g-os bemérésből is készült elemzés. Ilyen nagy próbaadagnál a Bea m-f éle előkészítési mód már nem használható, ui. egyrészt ilyen mennyiségű anyag ujjal való dörzsöléstől hosszú idő múlva sem diszpergálódik kellőképpen, másrészt a frakcionáló bemosás miatt a szusz- penzió túlságosan felhígulna és az elemzéshez szükséges szuszpenzió-térfogatot (1 lit) tiillépné. Az areométeres módszerhez előkészítésül a rázógépi diszpergálás alkalmas. A minták előkészítése többféleképpen történt. A másik két módszerrel való össze- hasonlításhoz legjobbnak bizonyultak azok az elemzések, amelyeknél az előkészítés 8 órás rázással történt, de összehasonlításul minden mintából készült elemzés 2 órai rázással, egyes mintákból még 16 órás rázással, továbbá 16 órai főzés — 10 órás rázás- sal is. Az areométeres módszernél nem használhatók a másik két módszernél alkalmas diszpergáló szerek sem, a nagy szuszpenzió-töménység miatt csak a nátriummetaszilikát- oldat nyújt kellő szuszpenzió-áhandóságot. Kereskedelmi, 36 Bé°-ú nátriummetaszili- kátból í cem/lit-t használtam. A fajsúlyleolvasások az ülepedés megindítása után 30, 45 mperc, 1, 2, 5, 15, 45 perc, 2, 5 és 24 óra időpontokban történtek. A hőmérséklet- ngadozás 2 C°-nál többet nem tett ki, az ebből eredő hiba Casagrande szerint leg- feljebb 2%. Egyébként az elemzés és kiértékelés úgy történt, ahogy az Casa- Ungár: Szemcseösszetételi elemzések összehasonlítása 39 grande eredeti munkájában [1] és a módszer néhány magyar nyelvű ismertetésében [7, 1 2] található. A pipettás módszernél az Atterberg-módszemél nagyobb szuszpenzió- töménység miatt literenként 10 cem 0,1 normál nátriumoxalátot kellett használni. Az előkészítés kb. 24 óráig tartó bepáriással, azt követően 20 perc — 3 órás rázással történt. Az elemzéshez felhasznált anyagmennyiség 10 g volt. Ennek az előkészítés- módnak összehasonlítás céljára való alkalmazását indokolja, hogy a hazai viszony- latban legnagyobb apparátussal dolgozó üledékes kőzettani laboratóriumban, a M. Áll. Földtani Intézet laboratóriumában ez az előkészítési mód használatos. 2. Hibaforrások vizsgálata a) Újraelőállíthatóság (reprodukálhatóság). Az egyszeri elemzésből levonható mennyiségi következtetés mértékének megállapítására vizsgálni kellett az areométeres módszer eredményeinek újraelőállítliatcságát (reprodukálható- ságát). Összehasonlítási alapul szolgálnak Atterberg-módszerrel készült párhuzamos elemzések eredményei (1. ábra. A, B és C rajza). 1. ábra. A, B, C rajz : Reprodukálhatóság az Atterberg-módszemél két-két párhuzamos elemzés alapján A : finomhomokos lösz, B : igen finomhomokos iszap, C .' iszapos igen finom homok. D, E F rajz- reprodukálhatóság az areométeres módszernél ; ugyanazon minta ötszöri elemzésekor az elószlásgörbék a határgörbéken belül voltak. D : agyagos iszap, E : infúziós lösz, F : iszapos aprószemű homok — Reproducibility of results by the Atterberg method as shown by pairs of parallel analyses. A ■ loess with fine sand, B : műd with very fine sand, C : very fine sand with műd. Drawings D E F • Repro- ducibility of results by the areométer method : on analyzing five times one given saníple, the distri- bution curves remained within the limiting curves. D : argillaceous műd, E : loess with infusions F : rnuddy fine sand Az Atterberg-módszerrel készített párhuzamos elemzések eredményei nagymérték- ben hasonlók, bár megállapítható, hogy a Gessner által párhuzamos elemzésekre 2 %-ban megadott [5] maximális eltérésnél nagyobb is előfordult Az 1. ábra D, E, F Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, l. füzet 40 Szemcseátmérö. lóg D mm Valódi sűrűségtől való eltérés 2. ábra. A rajz. A szitálással és areométeres elemzéssel meghatározott görberész agyagos mintáknál nem köthető össze törésmentesen. 7 és 2 : agyagos iszap, 3 : iszapos, igen finom homok, 4 : iszapos apró- szemű homok. B rajz: nomogram az areométerre ülepedett anyagmennyiség alapján a fajsúly- hiba meghatározásához az egyenesekre írt sűrűségű szuszpenziókban — Drawing A : the connection of the curve parts determined by sieving and areométer analysis eannot be conneeted without a break in the line. 7 — 2 : argillaceous műd, 3 : muddy, very fine sand, 4 : muddy, fine-grained sand. Drawing B : Graph fór the determination of the density errór by the műd settling upon the areometer-tube, in suspensions of the density as written upon the lines Ungár : Szemcseösszetételi elemzések összehasonlítása 41 rajza az areométeres módszer reprodukálhatóságáról nyújt képet : egy agyagos iszapot, infúziós löszt és iszapos aprószemű homokot ötször elemezve, az összeggörbék a határ- görbéken belül helyezkedtek el. Úgy látszik, hogy agyagos mintánál a reprodukálhatóság mértéke valamivel kisebb, mint közepes szemnagyságú, homokliszt- és liomokmintánál, általában azonban az areométeres módszer reprodukálhatósága ellen kifogás nem emelhető. 3. ábra. Az areométerre ülepedett anyag mennyisége az abszcisszán feltüntetett időpontokban. / és 2 : agyagos iszap, 3 és 4 : iszapos, igen finom homok, 5 és 6 ; iszapos, aprószemű homok — Amount of the matériái settled upon the areométer tűbe plotted against time : 1 — 2 : argillaceous műd, 3 — 4 : muddy, verj- fine-grained sand, 5 — 6 : muddy, fiue-grained sand Megállapítható, hogy kb. 5%-os eltérések véletlen hiba következtében még lehetségesek s így ennél kisebb eltérésekből lényeges következtetést levonni nem lehet. Természetesen a reprodukálhatóság csak a véletlen hibák nagyságáról nyújt felvilágosítást, de az előfordulható rendszeres hibák következtében a módszer pontosságának egymagában még nem mértéke. b) Az areométerre ülepedő anyag mint hibaforrás. Az areométeres elemzések eredményeit összeggörbével ábrázolva, az iszapolással és szitálással meghatározott görberész gyakran nem köthető össze törés- mentesen. Ez különösen nagy agyagtartalmú mintáknál feltűnő, homokliszt-félék- nél ritkán, homokmintáknál nem tapasztalható. Néhány példát a 2. ábra A rajza tüntet fel. 42 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet Az 1 és 2 összeggörbe két eléggé kötött mintáé (,,nyersagyag”-tartalom 28% körüli). A szemcseeloszlást 0,066 mm-ig iszapolással, az ennél durvább részeknél szitá- lással állapítottuk meg. 0,066 mm-nél az iszapolással, ill. szitálással meghatározott görbe- rész közti eltérés kb. 9%. A 3 görbe iszapos igen finom homokot, a 4 görbe iszapos apró- szemű homokot ábrázol, ezeknél eltérés nincs. Ez az agyagos mintáknál tapasztalható eltérés nem koagulációtól ered (mint esetleg gondolni lehetne). Egyéb vizsgálatok alapján megállapítható, hogy nátrium- metaszilikát-stabilizátor alkalmazása mellett a koagulációnak lényegtelen szerepe van. Az eltérés oka az, hogy a szuszpenzióból mérés alatt az areométerre szemcsék ülepednek, s a ráülepedő anyag mennyisége közvetlenül az ülepítés megindítása után legnagyobb. Az areométerre való anyagülepedésből származó hiba vizsgálata következőképpen tör- tént : különböző mintákból az areométeres elemzéshez szükséges töménységű szuszpen- ziót készítve, az areométert a szokásos fajsúlymérési időpontokban a szuszpenzióba helyeztem, majd igen óvatosan kiemelve — hogy a ráülepedett anyagból minél kevesebb mosódhassék le — a ráülepedett anyagot lemostam, bepárlás és 105 C°-on való szárítás után mértem. Az areométeres mérésnél a 30 és 45 mperces, 1 és 2 perces fajsúly leolvasás egyszeri areométer-bemerítéssel történik, a 2 percen túli leolvasások közt azonban az areométert ki kell emelni. Az areométerre ülepedett anyag mérése ugyanígy történt, az eredményeket a 3. ábra tünteti fel. A 2. percnél jelzett ráülepedés 2 perc, a többi időpontban feltüntetett anyag 30 mperc alatt ülepedett az areométerre (a hosszabb idő utáni leolvasásoknál is legalább fél perccel korábban a szuszpenzióba kell meríteni az areométert, hogy megnyugodjék). Megállapítható, hogy az areométerre ülepedett anyag mennyisége az ülepítés első per- ceiben igen nagy (az ábra logaritmikus beosztású!), majd rohamosan csökken, de még az ülepedés kezdetétől számított 2 óra után is a legtöbb mintánál mérhető nagyságú. Az areométerre ülepedő anyag mennyisége nagymértékben függ a minta szemcseössze- tételétől, az 1 és 2 agyagos iszapnál az első 2 percben kb. hússzor akkora, mint a 3 és 4 iszapos igen finom homoknál ; még kevesebb az 5 és 6 iszapos aprószemű homoknál, ezek közül a 6-n ál 15 perc eltelte után már nem volt mérhető. Az első percekben az areométerre ülepedő anyag mennyisége kiugróan nagy az agyagos mintáknál, tehát éppen azoknál, amelyeknél az összeggörbe iszap olással és szitálással meghatározott része rosszul köthető össze. Az areométerre ülepedett anyag súlytöbblete miatti, a fajsúlymérésben bekövet- kező hiba is meghatározható. Az areométert különböző súlyú alumínium-terheléssel látva el, meghatároztam a mért fajsúly hibáját (a technikai alumínium fajsúlya kb. 2,6 — 2,7, tehát közel akkora, mint az agyagoké). A terhelés által okozott fajsúlyhiba némileg a közeg sűrűségétől is függ ; d = 1,035 és d = 1,000 sűrűségű közegre a hiba meghatározása közvetlen méréssel, d = 1,030, 1,020 és 1,010 sűrűségűre interpolálással történt. Az így nyert nomogrammal (1. ábra B rajza) az areométerre ülepedéstől szár- mazó fajsúlyhiba közelítőleg meghatározható s az összeggörbe hibája összegszázalékban kiszámítható. A 2. ábra A rajzán a helyesbítéssel kapott görbepontok is fel vannak tüntetve ; megállapítható, hogy az 7 agyagos iszapnál az areométerre ülepedés az összeg- görbe 0,032 mm-hez tartozó pontjánál kb. 9%, a 2 agyagos iszapnál 5% eltérést okozott. Megjegyzendő, hogy a ráülepedett anyag mérésekor az areométer kiemelésénél minden óvatosság ellenére az anyag egy része lemosódhat, így a megállapított hiba a valóság- nál inkább kisebb. Agyagos mintáknál a ráülepedés által okozott hiba a 2 percen túli leolvasásoknál 'már jelentéktelen, homokliszt- és homokmintáknál pedig már az első percekben sem okoz lényeges hibát. Az agyagos mintáknál a ráülepedett anyagban főleg az agyag- és iszapszemnagyság vesz részt. 10 agyag- és iszapminta, és külön 10 iszapos homokminta Ungár: Szemcseösszetételi elemzések összehasonlítása 43 elemzésekor az areométerre ülepedett anyagot összegyűjtve és Atterberg-hengerben megiszapolva a 4. ábra görbéi adódtak. Az összegyűlt anyag agyag- és iszapmintáknál 0,94, az iszapos homoknál csak 0,31 g volt, ez arra mutat, hogy a nagyobb mérvű ráüle- pedésnél az agyagszemcsék tapadásának van szerepe. A 3. ábrából még megállapítható, hogy az areométerre ülepedő anyag mennyisége hasonló szemcseeloszlású mintáknál is eléggé eltérő lehet, mert mennyisége a szuszpenzió felrázásakor keletkező örvényléstől és egyéb ellenőrizhetetlen körülményektől is függ, tehát az ebből származó hiba korri- gálására nincs mód. 4. ábra. Az areométerre ülepedett anyag szemcseeloszlása. 7 : 10 agyag- és iszapminta alapján, 2 : 10 iszapos homok alapján — Grain-size distribution of the matériái settled upon the areométer tűbe. 7 : on the basis of 10 clay and műd samples, 2: on the basis of muddy sand samples Az eredményeket kizárólag azáltal tehetjük jobbá, hogy a 2 perc előtti fajsúlyleolvasásokat agyagos mintáknál el- hagyjuk és a leolvasást az ülepítés megindítása után 2 perccel kezdjük. 2 perckor a hőmérséklettől, a törmelékes üledék fajsúlyától stb. függően kb. a 0,018 — 0,022 mm átmérőjű szemcsék mennyiségét határozzuk meg. Ehhez a szemcseátmérőhöz a szita- elemzés alsó határa, 0,05 mm még elég közel esik, a görbe nem válik túlságosan hézagossá. Homokliszt- és homokmintáknál a 2 perc előtti faj súly] eolvasások is felhasználhatók, bár közvetlenül a felrázás után eszközölt leolvasások adatai az areométer erős forgó és ingó mozgása miatt nem megbízhatók. c) Az előkészítés hatása. Az areométeres módszernél az előkészítés rázógépi rázással történik ; a rázás idejét illetően a nézetek eltérők, feltételezik, hogy hosszabb rázás a szemcsék töfdelődésére vezet. Az előkészítésnek az elemzési eredményekre gyakorolt hatását legrészletesebben az 5. ábrán feltüntetett mintákon vizsgáltam. Ezek szemcseösszetételre és kőzettani jellegre eléggé eltérő minták. Az összehasonlításban a következő elemzési és előkészítési módok szerepelnek : 1) Atterberg-módszer, elő- 44 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet készítés : ujjal dörzsölve ; 2) pipettás módszer, előkészítés : 24 óra főzés + rázás ; 3) areométeres módszer, előkészítés : 2 óra rázás ; 4) areométeres módszer, előkészítés : 8 óra rázás ; 5) areométeres módszer, előkészítés : 16 óra rázás; 6) areométeres módszer előkészítés : 16 óra főzés, 10 óra rázás. Szemcseatmérö. lóg D mm 5. ábra. Összehasonlító elemzések. 1 : Atterberg-módszerrel, 2 : pipettás módszerrel Köhn-készülékben, 3: areométeres módszerrel, előkészítés 8 óra rázás, 4 : areométeres módszerrel, előkészítés 2 óra rázás, 5 : areométeres módszerrel, előkészítés 16 óra rázás, 6 ; areométeres módszerrel, előkészítés 16 óra főzés és 10 óra rázás — Comparative analyses : / : Atterberg method, 2 : I’ipette method, as carried out by the aid of the Köhn apparátus, 3 to fi : areométer method, with the following preparation: 8 hours shaking fór 3, 2 hours fór 4, 16 hours fór 5, 16 hours cooking and 10 hours shaking fór 6 Megállapítható, hogy az ujjal szétdörzsölt, Atterberg-módszerrel elemzett minta adja a legtöbb finom részt, az iszapos homokminta kivételével, amelyre lazaságánál fogva az előkészítési mód változtatása igen csekély hatással volt. A 2 órás rázással elő- készített minták lényegesen kevesebb finomrészt szolgáltattak, mint a 8 órás rázással előkészítettek, ez azonban tördelődés eredménye nem lehet, tördelődés következtében Ungár : Szemcseösszetételi elemzések összehasonlítása 45 I. táblázat Elemzési módszer Atter- berg Pipettás 2 j %, 4. samples humous. elemzés után. Itt szerepet játszhat az is, hogy az Atterberg-elemzésnél a többszöri újra- felrázás következtében a homokszemekhez tapadó finom részek nagyobb mennyiségben szabadulnak fel, tehát többszörösen megtisztított homokot mérünk, az egyszeri üle- pítéssel dolgozó eljárásoknál pedig homokszemcsékhez tapadó finom részt is a homokhoz mérünk. Fontosabb azonban itt az Atterberg-módszemek egyik hibaforrása : ennél a szitaelemzést az utolsó iszapolt frakció után a hengerben maradó anyagon szokás el- végezni. Az Atterberg-elemzésnél csak 5, legfeljebb 10 g anyagot használunk s az agyagos mintákból a szitáláshoz maradó amúgvis kevés homok nagy része a szitalemezekbe szo- rulva a veszteségbe kerül. Az areométeres módszernél legalább 50 g-ot mérünk be, így Ungár : Szemcseösszetcteli elemzések összehasonlítása 53 a veszteség nem csökkenti lényegesen a homoktartalmat. Ha tehát az Atterberg-elem- zéseknél, agyagmintáknál a homoktartalom szélsőségesen pontos meghatározására van szükség, ezt külön, nagyobb próbaadagból kellene eszközölni. Az eltérő módszerekkel kapott eredményeket összehasonlítva megállapítható, hogy általában az Atterberg-módszer adja a legtöbb finom részt. Az areométeres és pipettás módszerrel kapott görbék eleggé megegyezők, de az Atterberg -módszerhez képest az anyagot igen sok esetben durvább szemnagyságának tünteti fel. Ez részben onnan ered, hogy az Atterberg-módszernél a sokszori felrázás csaknem maradéktalanul felszabadítja a tapadó finom szemcséket ; szerepe lehet még az eltérésben az Atterberg- henger Köhn által [5] kimutatott hibájának, amely abbán áll, hogy a henger kifolyója körül örvénylés képződik, amely a kelleténél finomabb szemeket is magával ragad. Az eltérések az O-értékben is megmutatkoznak, a görbeszimmetria (Sz) eltérése azonban alárendelt. Ami már most azt a kérdést illeti, hogy az eltérő módszerrel készült elemzések egymásba átszámíthatók-e, áttekinthető képet ad a 10. ábra. Ez az Atterberg-féle és areométeres módszerrel kapott eredmények összehasonlítását tartalmazza. Jelölések : khöAt. hbsAt. IhoAt : Atterberg-módszerrel kapott kvartilisek és közepes szemcseátmérő ; D25ar, D;5ar, D5oa : areométeres módszerrel kapott kvartilisek és közepes szemcseátmérő. Az ábra függőleges tengelyére a megfelelő paraméterek hányadosa van felmérve, a víz- szintes tengelyre a közepes szemcseátmérő (nagy agyagtartalmú mintáknál az alsó kvar- tilisra vonatkozó pont nem vihető fel, mivel az alsó kvartilis nem állapítható meg). Az eredmények tökéletes egyezése esetén a pontoknak az egységvonalon kellene sorakoz- niok. A pontok elhelyezkedésében némi törvényszerűség mutatkozik. Agyagos mintáknál (közepes szemcseátmérő < 0,004 mm) areométeres módszerrel a közepes szemcseátmérőt és a felső kvartilist az Atterberg-módszer eredményénél nagyobbnak mérjük. Ha az üle- dék közepes szemcseátmérője kb. 0,004 — 0,015 mm közti, a pontok az egységvonal két oldalán kb. azonos számban, attól nem nagy távolságra fordulnak elő, jeléül annak hogy a két módszer eredményeinek megegyezése ilyen közepes szemcseátmérőjű minták- nál a legjobb. Ha az üledék közepes szemnagysága kb. 0,015 mm felett van, az eltérés ismét emelkedik, éspedig oly értelemben, hogy az areométerrel kapott paraméterek na- gyobbak. Megjegyzendő, hogy különösen nagy homoktartalmú anyagoknál a közepes szemcseátmérő és a felső kvartilis megegyezése megint javul, de csak azért, mert ezek meghatározása már a szitaelemzés tartományába jut. A humuszos agyagminták nagy eltérése itt is kiütközik ; figyelemreméltó még, hogy a nagyobb karbonát tartalmú minták a többinél nem jelentősebb eltérés űek, ami szintén a koaguláció alárendelt szerepére utal. Egyúttal megállapítható, hogy az üledék közepes szemcseátmérője és az eltérések közt egyértelmű kapcsolat nincs. Az Atterberg- és pipettás módszer szembeállításakor hasonlóan szórt pontok adódtak. Ebből következik, hogy olyan átszámítási „kulcsot” találni, amellyel az eredmények egymásba át- számíthatok, vagy pl. az areométeres módszer eredményei az Atterberg-módszeréi- hez „javíthatók” lennének, nem lehet. Az eltérést az előkészítés, stabilizálószer és elemezési mód bonyolultan befolyásolja s az nemcsak a szemcseösszetételtől, hanem az üledék ásványtani és vegyi jellegétől is jelentékenyen függ. 4. Összefoglalás, következtetések 150, különböző módszerrel, ill. előkészítéssel készült szemcseösszetételi elemzés és egyéb vizsgálatok eredményei a következőkben foglalhatók össze : 54 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet 1 . Az areométeres módszer reprodukálhatósága kielégítő, egyes elemzések ered- ményei közt kb. 5% -os eltérés lehetséges, ekkora eltérés azonban párhuzamos Atterberg- eleinzéseknél is előfordul. 2. Agyagos minták areométeres elemzésekor az areométerre ülepedő anyag észre- vehető hibát okoz. A hiba azáltal küszöbölhető ki, hogy a fajsúlyleolvasást az ülepítés megindítása után 2 perccel kezdjük. Homokliszt- és homokmintáknál az areométerre ülepedés lényeges hibát nem okoz. 3. Rázógépi előkészítés még hosszabb idő után sem okozza a szemcsék tör- delődését, ellenkezőleg : még hosszabb rázógépi behatás sem nyújt az ujjal való szétdörzsöléssel egyenértékű diszperzitást. Az areométeres méréshez a mintákat 8 órás rázással kell előkészíteni. A minták főzése kerülendő. 4. Az areométeres elemzéssel kapott eredményeknek a többi módszerhez ké- pest tapasztalható eltérésében a koaguláció szerepe jelentéktelen. Kivételt képez- nek a humuszgazdag agyagok, amelyek a nátriummetaszilikát-stabilizátor jelenlété- ben a valóságosnál lényegesen durvább szemcseeloszlásúak. 5. A nátriunimetaszilikátot a szokásos mennyiségben alkalmazva (1 ccm/lit) a diszpergáló közeg viszkozitását és sűrűségét jelentéktelenül változtatja csak meg, így ez hibaforrás nem lehet. 6. ALterberg-féle, pipettás és areométeres elemzések eredményeit összehasonlítva megállapítható, hogy a legnagyobb eltérések agyagmintáknál, különösen humuszos agyagoknál fordulnak elő. 7. Olyan átszámítási módot találni, mellyel egyik módszenel kapott eredmények a másikéra átszámíthatok lennének, nem lehet, mert az előkészítés, diszpergálószer és elemzési mód különbözősége, a szemcseösszetétellel és az üledék ásványtani-vegyi jel- lege bonyolultan szabja meg az eltéréseket. 8. Megállapítható, hogy valamennyi módszer csak többé-kevésbé relatív ered- ményeket ad, melyek csak az adott diszpergálási mód, diszpergálószer és elemzési mód mellett érvényesek. Ebből következik, hogy szükséges lenne a hazai laboratóriumok részére egységes módszerek megállapítása, amelyek lehetőleg az üledékes kőzettani, talajmechanikai, talajtani és kerámiai laboratóriumok igényeit egyaránt kielégítenék, s az eredmények kicserélését lehetővé tennék. Minthogy az Atterberg-módszer ismeretes hibalehetőségei ellenére aránylag a legközvetlenebb, ennek eredményeit kell a valóságot legjobban megközelítőnek elfogadni. Ennek feltevésével az egyes módszerek alkalmazási köre a követ- kezőnek adódik : 1. Talajmechanikai és kerámiai célú vizsgálatoknál a szemcse- összetételi elemzés célja az üledék többi fizikai tulajdonságára való következtetés. A törmelékes üledékek fizikai tulajdonságai azonban a szemcseösszetételen kívül az ás- ványi, vegyi jellegtől is függnek, így ez a kö\ étkeztetés mindig csak közelítő lehet. Erre a célra az areométeres módszer teljesen megfelel, annál is inkább, mert a módszer eltérései az üledék rendszertani helyét nem változtatják meg. Az areométeres módszer igazi alkalmazási területe tehát az, amelyre eredetileg készült : a talajmechanikai laboratórium. 2. Minthogy éppen a magas humusztartalmú agyagmintáknál az areométeres módszer az Atterberg-félétől különösen nagy eltérésű, talajtani célra való alkal- mazása nem ajánlható. 3. Kőzettani, földtani vonatkozásban az areométeres módszer gya- korlati feladatok megoldásához jól használható. Pontossága a legtöbb tudományos igényű vizsgálatnál is kielégítő, s a hosszadalmasabb Atterberg-módszerhez csak akkor kell Ungdr : Szemcseösszetételi elemzések összehasonlítása 55 folyamodni, ha a szemnagyság-osztályok sajátságait (pl. ásványtani összetételét) kiilön- külön kell vizsgálni. A pipettás módszer használata az areométeressel szemben különös előnnyel nem jár. IRODALOM — REFERENCES 1 . Casagrande, A. : Die Aráometer-Methode zűr Bestimmung dér Kornverteilung von Bődén und anderen Matériáién. Berlin, 1934. - — 2. Corrcns, C. W. — Scliott, W. : Über den- Einfluss des Trocknens auf die Kornverteilung von Tonen. Koll. Ztseh., 65. 1933. — 3. F igurovszkij, N. A. : Szedimentometricseszkij analiz. Moszkva — Eeningrád, 1948. — 4. Földvári A.: Agyagok Iszapolása ammoniumhidroxid-, nátriumoxalát- és nátriummetaszilikát-oldatban. Mát. és Térni. -tud. Ért., EIV. k. 1 . r., 1936. — 5. G e s s n e r, H. : Die Schlámmanalyse. 1 93 1 . — 6. K e i 1, K. : Ingenieur- geologie und Geotechnik. Halle (Saale), 1951. — 7. Kézdi Á. : Talajmechanika. Bpest, 1952. — 8. M a k a r o v a, A. F.- — P 1 a t o v a, E. N. r A mechanikai talajanalízis pipettás módszerének és areométeres módszerének összehasonlító tanulmányozása. Poesvovegyenyije, 1 953. évf . 5.sz. — 9. M i h á 1 t z I.: Különböző fajsúlyú ásványokból álló kőzetek iszapolásáról. Földt. Közi., EXVII. k., 1938. — 10. P a p p F. — Kertész P. — M e i z 1 I. : Kőzethatározó, Bpest, 1953. • — 11. P e 1 1 i j o h n F. J. : Sedimentary Rocks. New York. — 12. S i k ó A. — Kozma Z. — I, a p r a y G. stb. : Anyagvizsgála- tok, kísérletek, megfigyelések. Öntözésügyi Közi., IV. évf. 1 . sz., 1942. — 13. S z t r ó k a y K. : A budai márga kőzettani vizsgálata. Föld. Közi., EXII., k. 1 — 12. f., 1932. — 14. Sztrókay K. : A Des- cabezado (Chile) vulkáncsoport 1932. évi kitöréséből származó vulkáni hamu kőzettani vizsgálata. Földt. Közi., EX VI. k. 4—6. f., 1936. — 15. Sztrókay K. : Diszperzitásfok-változások vulkáni tufák iszapolásánál. Mát. és Term.-tud. Ért. EV. k. 3. r., 1937. — 16. Tchillingarian, G. : Study of dispersing agents. Journ. of Sedimentary Petr., Vol. 22, N. 4., 1 952. — 17. Ungár T. — V. Csűri I. : Nátriummetaszilikát használata szemcseösszetételi elemzéseknél. Hidrológiai Közi. (Nyomás alatt.) — 18. S v e c o v, M. Sz. : Petrografija oszadocsnüch porod. Moszkva — Eeningrád, 1948.' — ,19. Vendl A. — T a k á t s T. — Földvári A. : A budapestkörnyéki löszről. Mát. és Term.-tud. Ért., EH- k., 1935. - — 20. Vendl A. — Takáts T.- — Földvári A.: Újabb adatok a Börzsönyi-hegység löszének ismeretéhez. Mát. és Term.-tud. Ért., EIV. k. 1. r., 1936. - — 21. Vendl M. : Kőzet-, szén- és ércmeghatározó módszerek. Sopron, 1935. Comparison of grain size analysis methods T. UNGÁR The results of 150 grain size distribution determinations, earried out by different methods of analysis and preparaiion, and of somé other investigations are summarized in the following : 1 . The reproducibility of the areométer method is sufficient ; the seatter of parallel determinations amounts to about 5 per cent., bút the same amount of error is alsó found between parallel Atterberg analyses. 2. The matériái settling upon the areométer tűbe may eause pereeivable error in ease of argillaceous samples. This error may be eliminated by beginning readings of density two minutes after the commencement of settling. The settling upon the areométer does nőt eause any essential error in dealing witli samples of sand and silt. 3. No splintering of the grains oceurs on treatment with the shaking machine, even after continued application. On the contrary, the dispersion effected by kneading with the fingers is nőt reached even by prolonged shaking. The preparation of the samples fór areométer analysis by shaking machine has to be continued fór eight hours. Cooking of the samples has to be avoided. 4. Coagulation plays no important part in eausing deviations between areometer- and other types of analyses, with the exception of humous samples, wliicli yield an apparent grain size far exceeding their actual one in the presence of the sodium meta- silicate stabilizer. 5. No significant change in the viscosity or density of the dispersing médium occurs on application of the usual amount of sodium metasilicate (0,1 per cent) ; thus the use of this reagent presents no source of error. 6. On comparing Atterberg, areométer and pipette analysis results, it becomes apparent that the greatest divergences occur in the case of argillaceous samples. 7. It is impossible to find a method of reckoning which would relate the results of one analysis method to tliose of the other ones, as the differences among results of the different methods are governed by a complieated relationship affected by differ- ences in preparation procedure, dispersing agent and analysis method as weíl as by the grain size distribution and mineralogical composition of the sample. 8. It may be stated that nőne of the methods yields bet.ter than relatíve results, comparable only if a given complex of dispersion and analysis procedure and dispersing agent is applied throughout. Consequently it is considered necessary to establish standard 56 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 7. fűzel methods, covering the requirements of sedimentary petrology, soil mechanics, pedologv and ceramics, fór all laboratories of the country, in order to facilitate the exchange of results. The Atterberg analysis method being, in spite of its well known sources of error, the most direct one, its resiuts have to be regarded as the best approximating aetual grain size distnbution. On this assumotion, the following fieids of application may be determined fór the different procedures : 1 . In the field of soil mechanics and ceramics the grain size distribution is used as a basis fór deducting physical properties of the sediment. However, as the physical characteristics of a given detrital sediment depend alsó upon Chemical and mineralo- gical composition, these deductions are necessarily approximative only. In this re- spect the areométer method proved to be entirely satisfactory, all the more so as the divergencies of this method do nőt affect the systematic position of the sediment studied. The ideál fieid of the areométer method is therefore the one fór which it was originally designed, namely the laboratory of soil mechanics. 2. The areométer method, exhibiting important deviations from the Atterberg procedure fór humous soils, is nőt recommended fór pedological purposes. 3. In petrology and geology the areométer method is most nseful in routine work. Its precision is alsó sufficient fór most scientific purposes, and the necessity of using the more complicated Atterberg method arises only when separate determina- tion of the properties (sucli as the mineralogical composition) of grain size classes is needed. The pipette method does nőt offer any advantages as compared with the areométer method. A CÖLESZTIN ÚJABB ELŐFORDULÁSA KOPPÁNDON IMREH JÓZSEF* (Bolyai Tud. Egyetem, Cluj -Kolozsvár) A cölesztin újabb koppándi előfordulása a torda — kolozsvári országút mellett, Tordától kb. 3 kilométerre van, ahol sárgásbarna agyagra gipszréteg települ, ezen 4 — 5 méter bitumenes mészkőréteg foglal helyet. A eölesztin-kristályok a bitumenes mészkő repedéseiben és üregeiben találhatók, illetőleg a mészkő és gipsz határán 30 — 40 centiméteres réteget alkotnak. A lapdús kris- tályok mészkő üregeit töltik ki, ezek 0,2 — 0,5 cm nagyok. A gipsz fölötti kristályok mérete 4 — 5 cm. A kristályok színtelenek, olykor halványkék színűek. A cölesztin társásványai terméskén, limonit, barit, gipsz. A terméskén apró kris- tályokban jelenik meg. A limonit konkréciókat alkot. A mészkő üregeiben található barit kristálytani sajátságait Z i m á n y i ismertette [1]. A gipszréteg nagy része alabástrom ; a réteg felső részében víztiszta, táblás és rostos kifejlődést! gipsz fordul elő. A mészkő üregeiben levő apró, víztiszta kristályai a cölesztin közti teret töltik ki, mint későbbi kiválások. Koppánd környékéről cölesztin-kristályokat először Z i m á n y i írt le és az alábbi formákat ismertette [1] : c (001) d (102) m (110) o(011) 1(104) d (124) Az általam gyűjtött kristályokon a Z i m á n y i-tól megfigyelt formákon kívül úja- kat is megállapítottam, köztük egy a cölesztinre új, 318 kristályon a következő 13 forma jelent meg : a (100) *1(016) d (102) n (102) c (001 ) Y (017) 1(104) y (122) o (011) g (018) mii 10) & (124) r (H3) A fenti kristály alakok Niggli-féle [2] perzisz- tencia-értékeit az 1 . táblázat tünteti fel. Feltűnő, hogy a koppándi cölesztin kristá- lyain ritkák a közepes, ellenben gyakoriak az igen nagy és igen kis parzisztenciával kitüntetett formák . A koppándi cölesztin perzisztencia- értékei 7. táblázat P A kristályok száma, melyen a forma megjelenik a (100) 31,13 99 c (001) 92,76 295 m (110) 100,00 318 n (120) 9,74 31 0 (018) 1,20 4 Y (017) 1,20 4 I (016) 4,71 15 o (011) 100,00 318 1 (104) 50,62 161 d (102) 95,27 303 f H3) 4,71 15 y (122) 4,71 15 & (124) 5,66 18 A kristályalakok lapjai méretének számszerű kifejezésére vezettem be [3, 4], a D-, T-, S-értéke*- * A kézirat beérkezésének ideje : 1957. jan. 20. 58 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1. kötet, 7. füzet D = d 100 ahol D = az uralkodó lapok százalékában kifejezett értéke, d = a kristályok száma az uralkodó lapokkal, n = a kristályok száma, melyeken a lap mére- 100 tétől függetlenül megjelenik. T = t , hol T = az átmeneti, középnagy lapok száza- n lékban kifejezett értéke, t = a kristályok száma, melyeken az átmeneti, közepes lap 100 fellép. S = s , ahol S = az alárendelt, kis lapok százalékban kifejezett értéke, s = az n alárendelt lapokat feltüntető kristályok száma. A D-, T-, S-érték egy lelőhely kristályiapjainak méretérői nyújt felvilágosítást, ezenkívül az övék fontosságáról is felvilágosítást ad [3, 4], A koppándi cölesztin D-, T- és S-értékeit a 2. táblázat tünteti fel. 2. táblázat A koppándi cölesztinkristályok D, T és S értékei Kristály- alak Uralkodó Átmeneti Alárendelt 1 +t + s d D t T s S a (100) 19 19,19 41 41,41 39 39,39 ‘ 99 c (001) 6 2 45 15,26 244 82,71 295 o (011) 311 97,79 7 2,21 — — 318 -d (102) 101 33,33 91 30,03 111 36,63 303 m(110) 105 33,02 140 44,02 73 22,95 318 1 (104) 6 3,73 4 2,47 151 93,80 161 y (122) — — — — 15 100,00 15 =# (124) — — — — 18 100,00 18 I (016) — — 5 33,33 10 66,66 15 í (113) — — — . — 15 100,00 1 15 Y (017) — — — — 4 100,00 4 e (018) — — — — 4 100,00 4 u (120) 31 100,00 31 A koppándi cölesztinkristályok legfontosabb kristályalakja a (011) és m(110); mindkét forma perzisztenciája nagy. A (011) 4 lappal jelenik meg. Néha erős kifejlődése miatt táblás kristályok jönnek létre. Táblás cölesztin-kristályok eddig nem ismeretesek. A forma általában uralkodó, ritkán közepes nagy (T = 2,21). Mindenkor tökéletesen tükröz. Az (1 10) P-értéke nagy (P = 100), D-értéke közepes (D = 33,02). Általános jellege átmeneti, de ez nem kifejezett, mert a T (44,02) alig nagyobb a D-nél. Tükrözése jó. Igen gyakran a (011) és az (110) uralkodó kifejlődése miatt oktaéderre emlékeztető kristályok jönnek létre. Ezeken a kristályokon alárendelten az (102, (001) és (120) is megjelenik. Az (120) csak egyszer, egy kristályon volt megfigyelhető. A (001) nagy perzisztenciája ellenére sem fontos alak, mert P-értéke igen kicsi (D= 2). T-értéke is kicsi, ezért a forma alárendelt, vékony csík. Általában igen jól tükröz. Az (100) új a lelőhelyre. Perzisztenciája kicsi. Méretét tekintve átmeneti vagy alárendelt ; T- és S-értéke majdnem azonos. Igen jól tükröz. Néha a ,,c” kristálytani tengellyel párhuzamosan durván rostozott. Az (120) Koppándon új. P- és D-értékei igen kicsik. Alárendelt : kis, háromszögű lap. Felülete finoman kimaródott, ennek ellenére tükrözése kifogástalan. Az (120) csak akkor jelenik meg, ha az (110) is nralkodólag lép fel. Imreh : Cötesztin Koppándról 59 A (018) új a lelőhelyre. Perzisztenciája igen kicsi, általános jellege alárendelt. Kitűnően tükröző vékony csík. A (017) Koppándon új forma ; perzisztenciája kicsi, általános alárendelt jellegű. Jól tükröz. Az *1(016) a cölesztin új kristályalakja. Egy kristályon megjelenik mind a négy lapja. Alárendelt lapjai igen jól tükröznek. Számított és mért értékei : mért számított __ I : : c = 12° 7’ 12° 3’ 30” I : : o = 39° 51’ 39° 58’ 38” I : : m = 82° 33’ 82° 39’ 58” X : d = 40° 50’ 40° 59’ 49” A koppándi cölesztinkristályok kombinációi 3. táblázat Sor- sz. a c m n 0 I Y o 1 d f y 9 Krist. sz. i — c m — — I — o — d f — — 15 2 — — m n — — — o — d — — — 5 3 a c m — — — o — d — — — 79 4 — c in 11 — — — o 1 d — y 9 1 5 — c m n — • — — o 1 d — — 9 1 6 — c m n — — — o 1 d — — — 1 7 — c m n Q — Y o 1 d — y 9 1 8 — c m n — — — o 1 d — y — 3 9 — c in n e — Y o 1 d — — 9 3 10 — c in — — — — o — d — — 9 11 11 — c m — — — — o 1 d — y 9 1 12 — c m — — — — o 1 — — y — 7 13 — c m — — — — o 1 d — y — 2 14 — c m — — — — o 1 d — — — 121 15 d c m — — — — o — d — — — 32 16 a c m — — — — o 1 d — — — 12 17 & 9 m n — — — o 9 d — — — 13 18 — — m & — — — o — d — — — 2 19 a c m — — — — o 1 9 — — — 5 20 a c m — — — — o 1 — — — — 3 21 a — m n — — — o 1 — — — — 3 60 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. /űzet A számított és mért értékek között az eltérés jelentéktelen. Az (104) P-értéke közepes (P = 50,62), S-értéke szerint alárendelt (S = 93,80). Uralkodó kifejlődésben igen ritka. Felülete sűna ; igen jól tükröz. Az (102) perzisztenciája igen nagy. Uralkodó, átmeneti vagy alárendelt, D-, T- és S-értékei igen közeliek. Olykor az (102) és (011) egyensúlyban fejlődik ki s oktaéderes kristályok keletkeznek. Ezek hasonlítanak az előbb leírt oktaéderes kristályokhoz, de ezekről sohasem hiányzik a (001). Az (102) lapjai sokszor kétszeresen ismétlődnek, rosto- 61 Imreli : Cölesztin Koppándról róttak. A ,,b” kristálytani tengellyel párhuzamosan néha az egyik fél rostozott, a másik nem. Olykor a két fél tükrözése különböző. Az (113) reflexei folytonos sorozatot alkotnak. Felülete vicinális lapok miatt domború. a 2. ábra. l’erzisztencia-értékek — Persistence values 3. ábra. Dominancia-értékek — Dominance values 62 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet Az (122) kis perzisztenciájú és alárendelt kristályalak. Felülete tökéletes. Egy kristályon 8 lapja fejlődött ki. Az (124) perzisztenciája kicsi; alárendelt. A koppándi cölesztin kristályalakjai a 3. táblázaton megadott kombinációkban jelennek meg. A kombinációs táblázatot a perzisztencia értékekkel összehasonlítva azt találjuk, hogy a leggyakoribb kristályokat nagy perzisztenciájú formák alkotják, mint a (00 1), (011), (102), (104) és esetleg az (100). Ritkák a (001), (1 10), (016), (01 1), (102), ( 1 13) kombi- nációi és igen ritkák a (001), ( 1 1 0) , (104), (102), (011), (120), (124) és (0i8). A koppándi cölesztin kombinációit az 1. ábra tünteti fel. A D-,T- ésS-érték alapján megszerkeszthetjük a koppándi cölesztin típusát. A típus- kristály megszerkesztésekor megállapíthatjuk a lelőhely kristálylapj ainak általános jellegét. Például a (001) esetében a D-, T- és S-érték közül az S-érték nagyobb a többinél. Ilyenkor a lap általános jellege alárendelt. Ugyanígy járunk el a többi formánál is. A koppándi cölesztin típuskristálya jelzéssel is kifejezhető a következőképpen : cD cS dDT IS aTS IS SY S nS fS yS mDTS, ahol az első betű a formaszimbólum, az ezt követő nagy betűk a D, T és S megfelelő értékei. A koppándi cölesztinkristályok legfontosabb övei a (010;, (100), (001), (211) és az (110), Ezekben az övékben helyezkednek ei a legnagyobb P- és D-lapok. A gömbvetület- ben 100-nak vettünk egy 10 mm átmérőjű kört. A többi kör átmérőjének nagysága arányos az illető lap P-, illetve D-értékével (2. és 3. ábra). A víztiszta kristályok kémiai összetétele : SrO 55,26% CaO 0,27% BaO 0,85% H.O 0,12% so3 43,51% 100,01% IRODALOM — IATERATURE 1. Zimányi K. : Dobogó-hegyi Barit és Cölesztin kristálytani viszonyai. Mát. Értesítő. 1887/8. Budapest. — 2. Niggli P. : Kristallisation und Morphologie des rhornb. Schwefels. Zs. f. Krist. 58. 1923. — 3. Imrei" J.: Celestina in roeile terpare din Transilvania. Kandidátusi disszer- táció. Ia$i, 1956. — 4. Imrei J.: Új cölesztinlelőhely Gyerővásárhely mellett és Kolozsváron. Babej és Bolyai Egyetemek Közlönye I. köt. Földrajz-geológia sorozat 1. sz". Kolozsvár. Nyomdában. A new occurrence of coelestine at Koppánd, Transsylvany J. IMREH The author describes the morphology of tlie Koppánd coelestines. He gives the face indices of the crystals, together with persistence and dominance values. Che- mical analysis results are alsó found in the Hungárián text. ADATOK A DUNÁNTÚLI MEDENCE HARMADKORI VULKÁNOSSÁGÁHOZ SZÉKYNÉ FUX YIIyMA* (VII. táblával) . Összefoglalás : A dunántúli pannon rétegekkel vastagon fedett területen a harmadkon vulkánosság nyomozása mélyfúrási adatok alapján igen eredményesnek bizonyult. A vulkanizmus fő fázisai : , 1 . felső- eocén atnfibólandezit, 2. helvéti riolit, 3. felsőszannata riolit, 4. pliocén bazalt. A Dunántúl É-i része a Börzsönyhegység miocén andezitvulkánosságához tartozik. A mélyfúrási adatok alapján ismertekké válnak azok a vulkánok, illetve kitörési központok, melyek a harmadkori képződményekben elterjedt ismeretlen eredetű riolit-dacittufák származási helyei. A mélyfúrásokból előkerült legújabb adatok — bár nem cáfolják meg teljesen azt a megállapítást, hogy a Dunántúl harmadkori vulkáni tevékenysége kiseob méretű és más jellegű, mint az ország északi és északkeleti részeinek vulkánossága — mégis azt igazolják, hogy ez a tevékenység sokkal nagyobb méretű és kiterjedésű volt, mint azt a felszíni és eddigi mélyfúrási adatokból várni lehetett volna. Felsőeocén Eddigi adataink szerint a felsőeocén vulkánosság nyomai a felszínen csaknem kizárólag tufa alakban, a Budai-hegységben, a Velencei- hegység körzetében és Padrag, Halimba környékén csoportosulnak [2], A medencebeli mélyfúrási adatok közül a Hahót 1 2. sz. fúrás 1410,2 — 1414,5 rn-ből, a Hahót-Ederies 32. sz. fúrás 1793 — 1794 m-ből, a Hahót- Ederics 63. sz. fúrás 1708,58 m-ből szürkés zöld, nagy porfíros beágyazásokat tartalmazó kőzet kerüit elő. A porfíros beágyazások között a zónás plagioklászok uralkodnak. Hosszirányú átmérőjük a 2 — 3 mm-t is meghaladja. Összetételüli bázisos andezin, savanyú labrador. A második főelegyrész, a zöld amfiból, hosszúsága 2,8 — 0,5 mm, szélessége 1,5 — 0,2 mm. Pleokroizmusa fűzöld-sárgászöld között változik. Legtöbbször kloritosodott, szerpentine- sedett. Porfíros beágyazásként még a biotit gyakori. Legtöbbször a biotit is klorito- sodott. Sokszor még a magnetit is porfíros méreteket ér el. Átmérője néha az 1 mm-t is meghaladja. Apró apatit oszlopok is jellegzetesek. A kőzet szövete holokristályos porfíros. Az alapanyag kristályossági foka szub- vulkáni, sőt bizonyos mértékig liipabisszikus jellegű,. A kőzet biotitos amfibólandezit (VII. tábla) . Feltűnően hasonló a Padrag és Halimba környéki eocén összletben a felszínen és fúrásokban egyaránt megtalálható amfibólandezittufákhoz. Valószínű ezek lávakőzete. Ennek nem mond ellent aHahót — edericsi 63. sz. fúrás rétegsora sem, ahol a biotitós amfi- bólandezitre a következő rétegek települnek : 0 — 1078 m-ig felsőpannon, 1078 — 1685m-ig alsópannon, 1685 — 1703 m-ig tortónai, 1703 m-től biotitos amfibólandezit. * A kézirat beérkezésének ideje 1957. II. 9. 64 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1. kötet, 1. füzet De egyezik kőzettanilag még a Velencei-, sőt a Budai-hegység amfibólandezit- tufáival is (békásmegyeri Rókahegy amfibólandezittufája). 1 ábra. A harmadkori láva-kőzetek elterjedése a Dunántúlon : 1 . Pliocén bazalt, 2. miocén (felső- szarmata) riolit, 3. miocén (felsőhelvéti) riolit, 4. miocén andezit, 5. felsőeocén andezit, 6. mélyfúrás a lávakőzet méterének jelzésével, 7. fe szín alatti mezozoikum, 8. felszín alatti paleozoikum — Die Ver- breitung dér Eava-Gesteine in Transdanubien . 1. Basalt-Pliozán, 2. Rhyolith-Miozan (oberes Sarmat), 3. Rhyolit-Miozán (oberes Helvet), 4. Andesit-Miozán, 5. Andesit, (oberes Eozán) 6. Tiefbohrung mit dér Meter-Zeichnung des Eava-Gesteins, 7. Mesozoikum von jüngeren Schichten bedeckt, 8. Paleozoikum von jüngeren Schichten bedeckt A dunántúli felsőeocén (bartoni) vulkánosság nem elszigetelt, hanem jelentős méretű és kiterjedésű, s ha felszínen csak kisebb foltok formájában észleljük is, a mély- fúrási adatok tanúsága szerint Hahóttól a Velencei- és Budai-hegységen át Recskig terjedő összefüggő, nagyarányú vulkánosságot jelent. Székyné : Dunántúli harmadkori vulkánosság 65 Miocén Alsóhelvéti A dunántúli miocén vulkánosság az alsóhelvéti emeletbeu kezdődik. Itt jelennek meg először vulkáni képződmények (riolit-dacittufa) elsősorban a Mecsekben, Bakonyban és a Budai-hegységben is. Lávakőzetről és feltételezhető kitörési központról ad számot V i g h Gy. [5] a szekszárdi városi vízvezeték III. sz. fúrásából, mely 341,00 — 643,10 m között hatalmas riolitösszletet haiántolt. Vigh szerint az összletben agglomerátum, illetve agglomerátumos tufa változik riolittal. Vizsgálataim szerint az összletet szürke, fluidális, helyenként perlites riolit alkotja. Alapanyaga sárgásbarna, üveges, vitrofíros. A porfíros beágyazások majdnem mindig unduláló kioltással (karlsbadi ikres szanidin, savanyú plagjoklász, kevés kvarc, limoni- tosodott biotit) igen kis méretűek. Átmérőjük általában 0,1 mm, s csak elvétve érik el a 0,5 — 0,6 mm hosszúságot. A kőzet jellegzetes riolit. Kétségtelenül szárazföldi eredetű, nagytömegű vulkáni alakulat, amelynek kőzet- anyaga a tengerrel való elborittatás következtében helyenként jellegzetesen elváltozott. Vigh Gy. közlése szerint föléje tortónai, szarmata, pannóniai rétegek települnek, feküje helvéti szárazföldi konglomerátum és kavics. Ez korát a felsőlielvétiben rögzíti. Vigh Gy. leírása alapján Vadász a szekszárdi riolitot lokalizált rétegvul- kánnak tekinti, az egykori kristályos alaphegység szárazföldi táblájának északi szélén. A szekszárdi fúrásminták alig felismerhető anyagának vizsgálata szerint inkább perlites riolittal, nem pedig agglomerátummal van dolgunk, amit nem rétegvulkán- nak, hanem monogén vulkán lávájának kell tekintenünk. A fúrás a kitörési köz- ponttól nem nagy távolságra liarántolta a riolitlávát. A szekszárdi fúrás alapján feltételezhető kitörési központ magában véve nem lenne elégséges a felszínen észlelhető nagy elterjedésű riolit-dacittufa anyag származ- tatásához. Ezért nem okozott nagyobb meglepetést a nagyszokolyai (Na-1) mélyfúrás, amely 557 — 731 m között szintén vastag riolitösszletet harántolt. A riolit a szekszárdihoz hasonló, szürke, fluidális, üveges, gyakran perlites szövetű. Alapanyaga barnásszürke, üveges, fluidálisan rendezett földpát-mikrolitokkal. Beágyazásai földpát, kvarc, biotit. A földpát főleg léces kífejlődésű, savanyú plagioklász. Két generációban is előfordul (hosszméret 1,8 — 1,0 mm, 0,4 — 0,2 mm, a lécek szélessége 1,1 — 0,8 mm, 0,4 — 0,1 mm). Szanidin csak elvétve fordul elő. Kvarc is kevés (átlagos átmérő 0,4 mm). Biotit gyakori, üde, jellegzetesen pleokroos (átmérő 0,8 — 0,5, 0,24 — 0,05 mm között), egy-két mag- netit szem is porfíros méreteket ér el (VII. tábla). A nagyszokolyai riolitösszlet fölé a fúrás rétegsora szerint csak pannóniai réte- gek települnek. Ez nem mond ellent annak, hogy korát a szekszárdi riolittal való teljes minőségi és mennyiségi egyezés alapján a felsőhelvétben rögzítsük. Szarmata Felszíni szarmatákon! vulkáni képződmények a Dunántúl legnagyobb részén nincsenek, csupán kelet felé, Sárszentmiklós mellett találunk a felszínen egyedülálló riolittufa törmelékvulkánt [3,1]. A Budai-hegység területén (Nagytétény, Budapest- Kőbánya) a szarmata mészkőösszletbeti bentonitosodott tufát ismerünk, ami szintén savanyú lávából szánnazik : dacit, illet\e riolkos eredetű. A kulesi 2. sz. fúrást (1. térképvázlat) 792,5 m-ig mélyítették. A fúrás a talpban szürkésfehér, jellegzetesen porfíros kőzetet harántolt. 5 Földtani Közlöny 66 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 7. füzet A leggyakoribb porfíros beágyazást a 2 — 3 mm-es átmérőjű kvarc képviseli. Gyakran legömbölyödött, korrodált és a magmás rezorpció jellegzetes formáit mutatja. A kvarc után gyakoriságban 2—3 mm-t is elérő léces kifejlődésű albit-ikerlemezes, savanyú plagioklász következik. Az oszlopos kifejlődésű szanidinek ritkábbak és kisebb méretűek. A harmadik főelegyrész a lapos rostos pikkelyekben és álhatszöges átmetsze- tekben jelentkező biotit. Méretei igen változók, 2,0 — 0,2 mm átmérő között (VII. tábla). Az alapanyag üveges, utólagos elkovásodás következtében azonban mikroholo- kristályos, porfíros jellege van. Az utólagos kovásodás a kőzet repedéseinek megfelelően apró szemekben és pamacsszerűen járja át az alapanyagot. Elvétve xenomorf kvarc- szemekből álló mozaikszerű halmaz is megfigyelhető. A kőzet riolitos jellegét és az utólagos kovásodást T o 1 n a y Vera alábbi elem- zési adatai mutatják : R i o 1 i t Kulcs, 2. sz. fúrás, 792,5 m. SiO* 75,43% Ti02 0,17% A1203 13,69% Fe.03 0,49% FeO 0,72% MnO 0,02% }IgO 0,06% CaO 0,92% K.O 4,64% Xa,0 2,24% H30- 0,36o/. H20+ l,34o/“ C02 ny P*Os • 0,06% 100,14% Ásványos és kémiai összetétele alapján a kőzet riolit, a dacit felé hajló átmenettel. Nem tisztázott azonban a kitörés korának kérdése. A fúrásból csak annyi állapít- ható meg, hogy a riolit fölött pannóniai réiegösszlet van. A riolit tehát idősebb a pannonnál. Igen sok kőzettani hasonlóságot mutat a sár- szentmiklósi riolittufával. Különbség csak az, hogy a szanidin rovására több plagioklászt tartalmaz és a rendelkezésre álló kőzetminta és csiszolat alapján lávakőzet. Ezt igazolja az is, hogy a kvarcbeágyazások mind idiomorfok, gömb alakú átmetszetűek, korrodáltak, míg a sárszentmiklósiban — a tufa jellegnek megfelelően — legtöbbször szilánkosak törmelékesek. A két kőzet kémiai összetétele is aüg különbözik egymástól. Minden jel arra mutat, hogy a kulcsi riolit a sárszentmiklósi riolittufa lávakőzete. Sajnos, a mély- fúrás a riolitot elérve leállt, így nem tisztázódott a kulcsi riolitösszletben láva- és tufa- padok esetleges váltakozása. Azonos jellegű a sárszentmiklósi tufa és a kulcsi riolit kovásodása is. A kovásodás a pannonban, vagy a pannóniai emelet után lezajlott fiatal mozgások következtében létrejött kőzetrések, kőzetrepedések mentén következett be. Lehet, hogy a pannóniai bazaltvulkánossággal kapcsolatos. Ez megmagyarázná a kulcsi riolit erőteljes kováso- dását. A hatalmas pannóniai üledéksor alatt a hidrotermás oldatok csak lefojtottan jelentkeztek, ezért kovásító hatásuk igen erős volt. De a kulcsi riolit nemcsak a sárszentmiklósi tufával egyezik, hanem ásványtani összetételében igen hasonlít a kőbányai, nagytétényi bentonitosodott riolit-, illetve dacit- tufához is. Ezek alapján kora a szarmata-emeletben rögzíthető. Székyné : Dunántúli harmadkori vulkánosság 67 Összefoglaló következtetések E mélyfúrási adatokból fontos összefüggések adódnak a dunántúli harmadkon vulkánosság fel-felújuló működésére, tömegviszonyaira, elterjedésére. A feisőeocén andezitvulkánosság felszíni és mélyszinti lávái (Hahóttól Recskig) egyenes vonalban a medencealjzat paleozóos sávjának (lásd a térképvázlatot) északi szegélyén sorakoznak. Mindig szubvulkáni jellegűek, az alapanyag csaknem teljesen kristályos, üveget alig tartalmaz. Műid a felszínen, mind a mélyfúrásokban elterjedt tufáik, tufitjaik a láváktól mindig északra helyezkednek el. Sajnos, lávával váltakozó agglomerátumot, tufát sem a felszínről, sem a mélyfúrásokból nem ismerünk. Az úrhidai és a lovasberényi mélyfúrás gazdag tufaösszetételében sem volt láva kimutatható. így nehéz jellemezni az eocén vulkánokat. Nem voltak sztratovulkánok, hanem inkább monogén törmelék- vagy hasadék- vulkánok, esetleg lakkolitszerű képződmények, amelyek anyaga sohasem jutott egészen a felszínre, hanem a felszín alatt szilárdult meg. Hol voltak a valószínű kitörési központok az eocénben? Már egy előző dolgozatunkban [2] foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Egyik központnak a Velencei-hegységet jelöltük meg. A Gerecse és a Budai-hegység biotitos andezit tufáit pedig a P a n t ó G. által leírt Börzsöny-hegységi óharmadkori biotit-amfibólandezit vulkánból valószínűsíthetjük. Ezekhez harmadikként a hahóti fúrásból előkerült andezit központ járul, mely a Pad- rag — Halimba környéki amfibólandezittufa anyag kitörési központja lehet. A szekszárdi, nagvszokolyai mélyfúrások nagyarányú helvéti vulkánosságról tesznek tanúságot. Hazai földtani kutatásunk régi problémája, hogy a Dunántúlon elter- jedt helvéti tufák és tufitok honnan származtak. Az említett két fúrás több száz méter vastag riolitösszletei kitörési központokat jelölnek. A riolit vulkánosság a szarmatában ismét felújuit és a kulcsi fúrás szerint nem korlátozódott a sárszentmiklósi monogén törmelékvulkánra, hanem- a felsőhelvétihez hasonló arányú volt. A szanyi fúrás rétegösszletében többszörösen ismétlődő andezit a Börzsöny- hegység, a komlói andezit a Mecsekliegység miocén vulkánosságához tartozik. A dunántúli vulkánosság váltakozó bázisos és savanyú vulkánosság, a pliocén- végi bazalttal zárul. A legújabb adatok alapján kirajzolódik tehát az a kép, hogy a vulkáni tevékenység a harmadkorban nem korlátozódott az Alföld északi és északkeleti peremi törésvonalaira, hanem megvolt a Dunántiílon is, de mélybe süllyedt és méretei csak új mélyfúrások alap- ján bontakoznak ki. A mélyfúrások segítségével válnak ismertekké azok a vulkánok, kitörési központok is, melyek a harmadkori képződményeinkben annyira elterjedt isme- retlen eredetű riolit-dacittufák, tufitok származási helyei lehetnek. 5* 68 Földtani Közlöny, LXXXVI I. kötet, 7. füzet TÁBT, AMAGYARÁZAT — TAFFEKRKRÁRUNG VII. tábla — Tatéi VII 1. Biotitos amfibólandezit (felsőeocén), Hahót — Ederics 63. sz. fúrás 1708,58 m. A szubvulkáni eredetre utaló liolokristályos alapanyagban zónás plagioklász, oszlopos zöld amfiból, biotit látható. 22,5 x , + Nik. — Biotitfiihrender Amphybolandesit (oberes Eozán). In dér auf subvulkanische Her- kunft weisenden Grundmasse finden rvir PÍagioklasen mit zonarem Aufbau, grünem Amphybol und Biotit 2. Kluidális, perlites riolit (felső helvét) Nagyszokoly Na — 1. fúrás, 557 — 731 ni. Üveges alap- anyag fluidálisan rendezett földpát mikrolitokkal. Beágyazásai savanyú léces plagioklász, kevés kvarc, pleokroos biotit. 22,5 x. +Nik. — Eluidaler Rhyolith mit perlitischer Struktur' (oberes Helvet). Die Grundmasse ist glasig mit fluidal geordneten Mikroliten. Einsprenglinge sind leistenförmiga Plagioklas, wenig Quarz, Biotit '3. Riolit (felsőszarmata) Kulcs 2. sz. fúrás, 792,5 m. Az üveges, utólag elkovásodott alapanyag- ban több mm-es korrodált és rezorbeált kvarcbeágyazások uralkodnak. Egyéb beágyazások savanyú plagioklász, oszlopos szanidin, rostos biotit. 22,5 x . +Nik. — Rhyolith (oberes Sárinál), in dér glasigén, verkieselten Grundmasse herrschen die grossen korrodierten und resorbierten Einsprenglinge von Quarz. Daneben Plagioklas, Sanidin und Biotit IRODALOM — RITERATFR 1. Kiss J. : A sárszentmiklósi riolit-kérdés. Földtani Közlöny. 1951 , 1 — 3.81. — 2. Székyné F u x Y. — Barabás A. : A dunántúli felsőeocén vulkánosság. Földtani Közlöny. 1953. 7 — 8. 217. — - 3. Vadász E- : Magyarország földtana. Budapest, 1953. — 4. Ven dl A.: 'Magyarországi riolit- típusok. Mát. és Terin. -tud. Közi. 1927. — 5. Y i g h G y. : A földtan szerepe a városok vízellátásában. Hídról. Közi. XXII. 1—6. 157. Daten zuni Vulkanismus des Transdanubischen Beckens Frau V. SZÉKY-FUX lm von pannonisehen Schiehten oedeckten Gebiet von Transdanubien war die Forseliung dér Vulkantátigkeit des Tertiárs auf Grund dér Tiefborungsdaten selír erfolgreicli. lm Tertiár konnten folgende Hauptphasen des Vulkanismus festgestellt werden : 1. Amphybolandesit — oberes Eozán ; 2. Rhyolit — oberes Helvet ; 3. Rhyolit - — oberes Sarmat ; 4. Basalt — Pliozán. Die nördlichen Teile von Transdanubien fügén sicli zűr Andesit-Tátigkeit von Miozán des Börzsöny Gebirges. Auf Grund dér Tief- bohrungsdaten wurden die Zentren dér Vulkanausbrüche und damit die Herkvmftstellen dér in Tertiárscliicliten sehr verbreiteten Rhyolit- und Dacittufen bekannt. VÍZFOLYÁSOK, MORFOLÓGIA ÉS TEKTONIKA KAPCSOLATA EGYED EYSZEÓ* Összefoglalás: A gravitációs izogammák, szintvonalak és vízfolyások gyakorisági diagramjai az Esztergomi-medencében azt mutatják, hogy a patakmedrek kialakításában a mélyszerkezetek moz- gásainak a szerepe egyenrangú a morfológiával. A tektonikai erők közvetlenül a földkéregben lépnek fel [1], de hatásuk észlelhető a felszíni képződményekben is. Az orogén és epirogén jellegű, nagyobb méretű mozgások végigkövethetek a föld- tanilag vizsgálható és térképezhető rétegekben. De ennél sokkal finomabb és fiatalabb mozgásokról is számot kell adjanak a vízfolyások, ha arra gondolunk, hogy a szívósabb kéreg deformációit a sokkal kisebb szilárdságú rátelepült üledékek veszik fel. Az üledékek kisebb szilárdsága következtében kisebb a deformációkkal szembeni ellenállás is, és a medencealjzat mozgásai folytán bennük törésrendszereknek megfelelő fellazulás jön létre. A vízfolyások a fellazult részt kimossák s mederré alakítják. Ezt látszik igazolni a mellékelt 1 . ábra : Magyarország vízhálózata egy egységes törésrendszer szerint, látszik kialakultnak. Bár az adott kép rendkívül szuggesztív, mégsem eléggé meggyőző s bizonyítás- módja nem eléggé kvantitatív jellegű, hiszen felhozhatjuk, hogy a morfológiai viszonyok a tektonikai felépítéstől is függnek és a vízfolyások nem a finomabb mozgásokat és az üledékekben fellépő törésrendszert tükrözik, hanem egyszerűen a morfológiát. Bizonyítanunk kell tehát, hogy a mélyebb szerkezetekben fellépő mozgások és az ott fellépő deformációk a vízfolyások medrének kialakításában legalább olyan fontos- ságúak lehetnek, mint a morfológia. A patakmedrek kialakításában elsőrendű szerepe van annak a törésrendszernek, amelyet a medencealjzat mozgásai a rátelepült üledékek- ben fellazítással létrehoznak s ezt az eléggé rejtett törésrendszert visszatükrözik a terület vízfolyásai. Ha elgondolásunk helyes, akkor a mélytektonikából adódó törésrendszer irány- gyakorisági diagramjában észlelhető szélsőértékhelyek a vízfolyások iránygyakorisági diagramjában is szélsőértékhelyek kell hogy legyenek. Ha pedig a morfológiának van fontosabb szerepe, akkor a szintvonalak iránygyakorisági diagramjának szélsőértékei és a vízfolyások iránygyakorisági diagramjainak szélsőértékei közötti kapcsolat kell hogy szorosabb legyen. Nehézséget legfeljebb az okoz, ha a morfológia teljesen a mély- viszonyokat tükrözi vissza. Az Esztergomi-medencének két 25 000-es térképét vettük ebből a szempontból vizsgálat alá. * A kézirat beérkezésének ideje : 1957. jan. 4. 70 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet A mélytektonikai vonalak iránygyakorisági eloszlását a terület graviméteres fel- ; c- vételeinek izogammáira vonatkozó iránygyakoriságokkal azonosítottuk. A morfológiára vonatkozó ránygyakorisági értékeket pedig az 50 méteres szintvonalak iránygya- koriságainak eloszlásával vettük azonosnak. A kimérést külön ilyen célra szerkesztett műszerrel végeztük, amely egyúttal a pontosságot is biztosította. Bár az iránygyakorisági diagram fogalma ismert, mégis 7. ábra. Magyarország vízhálózata mint törésrendszer — Drainage system of Hungary showing analogy to a fault system leszögezzük, hogy a vonalrendszer a irányhoz és /la szélességhez tartozó Ia iránygyakori- sági értékén értjük mindazon elemi ds hosszúságú vonaldarabok hosszának összegét, amely vonaldarabkák iránya a — — és a -j- — közé esik. 2 2 Ezt formulába felírva : Ia= J ds Aa a “ ~2 Mi az iránygyakorisági diagramok szerkesztésének A a értékét 5°-nak választottuk és az I a helyett hármas ölelkező-közepeket, tehát az la Ia — 5° + -f- Ia+ 5° 3 Egyed: Vízfolyások, morfológia, tektonika 71 értékeket vettük, hogy a statisztikai ingadozásokat kiegyenlítsük, és az Tq ;max * a értékeket rajzoltuk fel poláris rendszerben. 0° \ i 2. ábra. Iránygyakoriság eloszlása az Esztergomi-medencében, a) Gravitációs izogammákból, b ) a víz- folyásokból, c) 50 m-es szintvonalakból — Direction statistics distribution of the Esztergom basin. a ) Fór gravity isogals, b) fór water courses, c) fór 50-m topographycal isohypses Az eredményt a 2. ábra mutatja. A 2 ábra a felel meg a gravitációs izogammák, a 2 ábra b a vízfolyások, míg a 2 ábra c a szintvonalak iránygyakorisági diagramjainak. Meglepő, hogy az izogammák gyakorisági diagramjában a maximum 150°-nál van, s a patakok gyakorisági diagramjában szintén pontosan 150°-nál van maximum. De az anomáliák 85°-nál kialakuló helyi maximumának szintén megvan a meg- felelője a patakok esetében is. Ha pedig a szintvonalak diagramját tekintjük, ennek maximuma 125°-nál van és ennek is megvan a megfelelője a patakok diagramjában. A mellékmaximum elmosó- ■dottabb, de szintén a patakok mellékmaximuma körül észlelhető. 72 Földtani Közlöny, LXXXV11. kötet, l. füzet A terület megválasztása a mi állításunk igazolása szempontjából tehát szerencsés volt, mert a morfológia irányítottsága eltér a mélyszerkezet irányítottságától, mégis — állításunknak megfelelően — a patakok mindkettőt tükrözik. Miután a terület vízfolyásai egészen fiataloknak tekinthetők, az eredmény azt az állítást is alátámasztja, hogy a medencealjzatban egészen fiatalkorú mozgások is felléptek. Végül a diagram a gravitációs méréseknél használt sűrűség helyes megválasztá- sára is utal, mert az mutatja, hogy a gravitációs kép lényegileg független a topográfiától. Anélkül, hogy valami távolabbi következtetést óhajtanánk levonni, fel kell még emlitenünk azt az észrevételt is, hogy a jelenlegi morfológia főirányának az elfordulás tendenciája a medencealjzatnak (mint egykori, főképp mezozói morfológiának) a fő- irányától megegyezik a mezozoikumtól jelenig végbement pólusvándorlás tendenciájá- val [2], IRODALOM — UTERATURE Egyed E : A tektonikai erők eredete és a kéregmozgások. Földtani Közlön3r, EXXXVE 12 — 16. 1956. — I r v i n g, E. : Palaeomagnetic and palaeoclimatological aspects of poíar wandering. Geofisica púra e applieata. 33. 23 — 41, 1956. The role of tectonics in determining watercourses E. EGYED The direction distribution diagrams of superficial watercourses, topographical isohypses and gravity isogal lines in the Esztergom basin prove the role of the tectonical movements of the basin basement in determining watercourses to be of the same order of importanee as that of superficial morphology. RÖVID KÖZLEMÉNYEK A KÖZÉP- ÉS A KELET-EURÓPAI PLEISZTOCÉN KAPCSOLATA KRIVÁN PÁL* Összefoglalás: Szerző az általa kifejlesztett közép-európai pleisztocén- tagolást egybevetette Moszkvityin korszerű kelet-európai negyedkor- tagolásával, s a két Rendszer közötti nagyvonalú egybehangzás alapján a közép- és kelet-európai tagolás párhuzamosítását elvégezte, tízzel a kelet- európai pleisztocén történések közép-európai kapcsolatai nagy vonásokban tisztázódtak, mód nyílt az alpi, a legrészletesebb tagolási rendszer kelet-európai kiterjesztésére, s nagymértékben igazolódott a negyed- kori éghajlatváltozások rendjének azonossága, amely egyúttal a párhuzamosítás alapja. Jóllehet föld- rajzi tényezők a két terület kifejlődéseinek, éghajlatának jellegét a kelet felé növekvő kontinentális hatás fokozódásával módosították, ez azonban nem homályosította el s nem befolyásolta az éghajlat- változások rendjét, mely Közép- és Kelet-Kurópában egyaránt azonos. A Szovjetunióban 1932-ben rendezett második Nemzetközi Negyedkor-kutató Konferencia a negyedkort két részre : pleisztocénre és holocénre tagolta, a pleisztocént pedig három szakaszra: ó-, középső- és új-, vagy eo-, mező és- neopleisztocénre bontotta. Ezt a hármas tagolást az alpi rendszerrel Pavlov [9], taszkarev [5] és M i r- c s i n k ' [6] hozta kapcsolatba. Mircsink későbbi tagolása szerint [7] az egyes sza- kaszok további két szakaszra oszlanak. Az eopleisztocén mindeli előttire és mindelire, a mezopleisztocén mindel-rissire és rissire, a neopleisztocén pedig riss-wiirmire és würmire. Figyelemre méltó, hogy a kelet-európai pleisztocén tagolások a giinzi eljegesedés- nek megfelelő szakaszt nem különböztettek meg. Ez egészen természetes, hiszen a günzi morénákat a későbbi exaráció feltétlenül és általánosságban lepusztította. Ugyanez áll nemcsak a belföldi eljegesedés, hanem a Kaukázus területére is, ami úgy értelmezhető, mint az Alpok kelet-európai megfelelője, azzal a lényeges különbséggel, hogy kb. 25 hosszúsági fokkal keletebbre esik. Itt azonban a kontinentális hatás már oly nagyfokú, hogy az Alpokkal, mint a legérzékenyebb negyedkori éghajlatjelzővel vonatkozásba hozni már alig lehet. A. günzi eljegesedés morénái és teraszai híján a kelet-európai pleiszto- cén hármas tagolódása önként adódott . A M i r c s i n k-féle párhuzamosítás helyességét biztosította, hogy a közvetlen kapcsolat az északi eljegesedések képződményeivel Len- gyelország— Finnország felé adva volt. A skandináv és az alpi eljegesedések közti kapcso- lat pedig 1940-re Németországban már tisztázottnak vehető. A M i r c s i n k-féle tagolást Geraszimov és Markov [2] nemzetközi vonatkozásban is többször közölt rendszere váltotta fel. Ez lényegi változást nem hozott, csak a nevek átkeresztelését, mely szerint a mindeli eljegesedés liehvinire, a rissi dnyep- rire, a würmi pedig valdájira változott. Ezen a flóra fejlődéstörténetével foglalkozó GricsukésCsebotarjeva csak annyit változtatott, hogy a ,, legutolsó jégkorszak közötti kor” helyett dnyepri-valdáji, az „utolsó előtti jégkorszak közötti kor” meg- nevezés helyett a lichvini-dnyepri nevet alkalmazta. * Előadta a Magyar Földtani Társulat 1956. március 23-i előadóülésen. 74 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 7. füzet Kelet-Európa negyedkori kifejlődéseinek Jakovlev, Bocs, Rudovic s főként Moszkvityin által végzett térképezése, nagyarányú feltárási munkák során olyan megfigyelések és tudományos feldolgozások születtek, melyek szükségessé tették a kelet-európai negyedkor megújított szintézisét. Moszkvityin [8] korszerű, összesítése a negyedkomak olyan felosztását adja, amely a Mircsin k-féle párhuzamosítás óta először teszi lehetővé az alpi rend- szerrel való közelebbi kapcsolat megtalálását, de már lényegesen magasabb szinten, ahol az egyezés a közép-európai pleisztocén tagolásával az azonosításnak annál is inkább biztos alapja, mivel Moszkvityinék nemcsak függetlenül dolgoztak, de tudatosan el is zárkóztak mindenféle nyugati tagolási rendszertől azért is, hogy eredményeiket az egyidőben élénken bírált S o e r g e 1 — E b e r 1-i tagolások ne befolyásolják. A Soer- g e 1 — E béri eredményeivel együtt behozott Milankovi c-féle abszohít időszámí- tási rendszer Kelet-Európábán nem honosodott meg. Csak újabban merült fel az abszolút kronológia alkalmazásának szüksége a negyedkor tanulmányozásánál [1], Moszkvityin és követői a pollenelemzési, az ősállattani, az üledékföldtani s a morfológiai módszereket együttesen alkalmazták, vizsgálati területeik pedig felölelték egész Kelet-Európát. Összesítésük kifejtését számos résztanulmány, többek között az éghajlatjelző üledékekre vonatkozó elemző földtani módszeres vizsgálat könnyítette vagy nehezítette meg. Moszkvityin a sok vonatkozásban morfológiai megalapozottságú G érá- sz i m o v — M a r k o v-féle beosztás helyett M i r c s i n k [7] tagolását fejleszti tovább. A hármas pleisztocénfelosztás nála is változatlanul megmarad az alpi rendszerrel való nagyvonalú egyeztetéssel együtt (1. tábl.). Az eddig egységesen kezelt eljegesedési sza- kaszok azonban felveszik már tagoltabb alakjukat, s háromszor két részre bomlanak „interstadiális” nagyságrendű megszakításokkal. A v áltozatlanul fennmaradt hármas tagolódással kapcsolatban újólag foglalkoznunk kell az eljegesedések számának kérdésével. Az a megfigyelés, hogy Kelet-Európábán csak a három utolsó eljegesedés morénáit és teraszait találták meg, nem jelenti a negyedik, a legkorábbi és legkisebb eljegesedés hiányát. Ez nem lehet érv az alpi rendszer ellen, nem is beszélve arról, hogy Moszkvityin vizsgálatai során nyilvánvalóvá vált, hogy vannak olyan képződmények, melyek a nálunk ismert legkorábbi, tehát a mindeli eljegesedést megelőző erős lehűlésre, eljegesedésre utalnak. Moszkvityin szerint a pleisztocén alsó határának pontos megállapítása még napirenden van, s a negyedkori lerakódások fekvője azon rétegek alatt van, amelyekben először jelennek meg a jeges éghajlat jelei (észani kőgörgetegek, állandó fagy nyomai stb.). Polleuvizsgálataival egy- értelmű adatokat kapott Moszkvityin a faunára vonatkozóan is, melyet az olasz- országi kalábriai és a kelet-angliai kromeri kifejlődéssel párhuzamosított. Moszkvi- tyin adatai a günzi eljegesedés kelet-európai kifejlődésének bizonyítékai. Különös jelentőségű az Rx és a W1 szakaszra vonatkozó felismerése, mely szerint mindkét szakaszt egy-egy „interstadiális” tagolja tovább, ugyanakkor viszont az utolsó két „stadiális”, amely a W2 + W3 együttese, ,,interstadiális”-sal nem tagolódik. Ha nehezen használható helyi elnevezéseit tartalmi kifejtésük és rendjük alapján egybe- vetjük a mi közép-európai rendszerünkkel [3], a kettőnek olyan fokú egybevágását ta- pasztalhatjuk, amely nemcsak a két, induktív alapon álló tagolás helyességét igazolja, hanem a Milankovi c — B a c s á k-féle deduktív rendszerét is, melynek földtani értelmezését két éve adtuk [4]. Ennek az illeszkedésnek nagyon is megkapó példája az említett kettétagoltság a Rj és a Wj szakaszban, valamint a W2 4- W3 eljegesedés tagolatlansága. Közép-európai rendszerünkben [3] a területre nézve először oldódik meg egyértelműen a Mj, a Rx és a Wj szakaszban khnutatott jégképző („szemikriofil”), óceáni éghajlatú szakaszon keresztül Kriván : Közép- és kelet-európai pleisztocén 75 A közép-európai és kelet-európai pleisztocén összehasonlítása Közép-Európa Kelet-Európa Ezer év jeges közti és jégképző jeges hol o c é n Würmi 3 (W3 kriofil) (Mazuri) Valdáji ’> o cn Würmi 2 Osztaskovi N •g Ő P 5 1 Wx — Wa Mologoseksznyini u o Kalinini B G Ifi 100— Würmi 1 W szemikriofil Felsővolgai •—1 o ö u Első p N w ’v -Rissi O N O 8 300— 1 Mindeli— M — R Ipchvini 400— Mindeli 3 (Ma kriofil) ■■3 .a Mindeli 2 V') Felsőmindeli Ma kriofil Szandomiri a ' O N Mindeli 1 Ma szemikriofil ? Alsómindeli (Okai) *4J P< O W 500- Günzi — Mindeli G — M Jégkorszak előtti kor Günzi 2 > Günzi Gi — Ga ? Jeges éghajlat (Kalábriai- kromeri fauna) p Günzi 1 600- Piegünzi 76 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 7. /űzet a mindeli — rissi — wiirmi szelvények tagolódása. Moszkvityin ettől teljesen független megállapításainak azonossága közép-európai eredményeink alátámasztása, és egyben mód arra, hogy a Flerov hangsúlyozta abszolút időszámítást [1] Kclet-Európára is kiterjeszthessük. Ennek a műveletnek a jogosultságát az az általános felfogás is alátámasztja, amit egyébként Moszkvityin is hangsúlyoz : hogy a negyedkori lerakódások rétegtani felosztása az eljegesedések féltekén belüli egyidejűségén alapszik. Az egyidejűségnek viszont éghajlattani alapjai vannak, amelyek végső fokon a besugárzás változására vezet- hetők vissza. Az éghajlati tagolás szemléletében azonos a diasztrofikus nézettel, csakhogy az egyiknél a kéregmozgások általános egyidejűsége, a másiknál az éghajlatváltozások általános egyidejűsége a kronologizálás alapja. Magyarország és Közép-Európa mai éghajlata nem jellemezhető a nagy keretbe való beillesztés nélkül. A rendszeres megfigyelő hálózat s az évszázados megfigyelések és feljegyzések sem elegendők ahhoz, hogy abból valaha is megismerhessük azokat a tör- vényszerűségeket, amelyek Magyarország éghajlatát kialakítják. A nagy keretbe való beillesztés, a légtömegek helyzetének és dinamikájának féltekén belüli ismerete teszi lehetővé az éghajlattanilag minden vonatkozásban függő helyzetű klímánk törvényeinek megismerését. Ez áll a mára. Hogyne állna a negyedkorra is, amikor nincsenek megfigyelő állomásaink s legfeljebb csak az éghajlatjelző üledékeken keresztül a nagy légtömegek helyzetére és dinamikájára vonatkozó következtetéseket tehetünk. Nyomatékosan liangsrilyozni kívánjuk, hogy az általános légköri cirkulációs helyzet, a nagy szélrendsze- rek és a tengeráramlások változásának megjelölése az a legtávolibb felismerés, ameddig kutatásaink eljuthatnak. Ez viszont azt jelenti, hogy negyedkori éghajlatunk változásait csak az osztatlan eurázsiai rendszerben tekinthetjük, amelynek még félgömbi vonat- kozásait sem hagyhatjuk figyelmen kvvül. Az éghajlatváltozások szélrendszerekben kifejezett sokszínűségét azon a területen szemlélhetjük leginkább, ahol a szárazföldi és az óceáni hatások mindegyike érvényesül. Ez a jellemvonás teszi Közép-Európa pleisztocénjét kulcshelyzetíívé az óceáni kapcso- latban gazdag Nyugat- és a szárazföldi túlsúlyú Kelet-Európa között. A negyedkori éghajlatváltozások rendszerét tehát Közép-Európa rögzíti és adja, azzal, hogy az óceáni — kontinentális éghajlati hatások átmeneti területe, de azzal is, hogy ugyanilyen átmenetes- séget képvisel földrajzi-szélességi vonatkozásban is, ha féltekénk besugárzását s a Föld pályaelemeinek kapcsolatát tekintjük. Mindezekből következik, hogy Közép-Európa s vele együtt az Alpok területe a negyedkori éghajlatváltozás jelzőónja, melynek tagolási rendszerét minden elvi aggály nélkül lehet a kutatások különböző területeken elért eredményei során, a táblázat példája alapján, alkalmazni nemcsak Eurázsia, hanem fél- tekénk pleisztocén sorozatainak tagolására. A kutatók sokszor érveltek azzal az alpi rendszer ellen, hogy az alpi eljegesedések hatása nem észlelhető Magyarországon, tehát az alpi nevezéktan alkalmatlan rétegsoraink tagolására [10], Ami a hatástalanságot illeti : ezt az állítást meg is erősíthetjük. Az alpi hatás hazánkban csak a nyugati részeken, keskeny kerületi sávban volt észlelhető. Ez esetben azonban nem hatásról van szó, hanem arról, hogy az Alpok és általában Közép-Európa az a terület, ahol a negyedkor általános jellegű és egyidejű éghajlatváltozásai a legmaradéktalanabbul visszatükröződ- nek. Ebben a vonatkozásban tehát az alpi rendszernek előnye van az összes többivel szemben, melyek nagy része a kutatások helyi, kezdeti állapotát jelenti s egyelőre csak a nevezéktan i Bábel növeléséhez szolgáltat adatokat. Az alpi nevezéktant sokan mint helyi rendszert kifogásolják, holott ezen az ala- pon sokkal inkább kifogásolható akár a svájci Jura hegység, akár az Akvitáni medence mint névadó, mivel a hidroszféra jelenségei sokkal kevésbé általánosak és dinamikusak. Kriván : Közép- és kelet-európai pleisztocén 77 mint a légkör jelenségei, melyek változására negyedkori etalonként készen áll a roha- mosan fejlődő alpi rendszer. A közép- és a kelet-enrópai pleisztocén tagolásának különböző utakon, függetle- nül elért megegyezése alapján a keleti, nehezen használható helyi nevezéktant részletei- ben is felváltja az alpi, s így Moszkvityin nagy jelentőségű kutatásai a nevezéktani zavar csökkentésére vezetnek, mely egyetlen földtani időszakban sem hatalmasodott el annyira, mint a negyedkorban. IRODALOM — JIHTEPATyPA 1. OnepoB, K. K. : OcHOBHbie sepTbi (JiopMiipoBaHHH (j)aynbi MJieKormTaiomiix MeTBepnmHoro riepiiona b ceBepHOM no/iymapnn. (Az északi félteke negyedkori emlősfaunája kialakulásának alap- vonásai.) Tpynbi komhcchh no H3yMeHHio MeT. nép. XII, 1955. — 2. 1'epacnMOB, H. fi. — M a p k o b, K. K. : JÍeflHHKOBbiH nepnoA Ha TeppHTopim CCCP. (A jégkorszak a Szovjetunió területén.) Tp Hm-ra reorp. AH CCCP, Bbin. 33, 1939. — 3. Kriván P. : A közép- európai pleisztocén éghajlati tago- lódása és a paksi alapszel vén y. M. Áll. Földtani Int. Évk. 43. köt. 3. fiiz. Budapest, 1955. — 4. Kriván, P. : Die klimatische Gliederung des mitteleuropáischen Pleistozáns. Acta Geologica, Tóm. 3., Fasc. 4., Budapest, 1955. — 5. JI a c k a p e b, B. ff.: 063op HfTBepTHMHbix oTJioweHHií Hobo- poccHii. (Novorosszia negyedkori üledékei.) 3an. 06-Ba c. x. K3. Pocchh. Ogecca 1919. — 6. M h p m h h k, r. d>. : M3 MeTBepTHMHofi hctophh paBHHHbi EBponeüCKoü uacTH CCCP. (Európai Oroszország alföldjének negyedkori története.) reoa. BecT., T. N° 4 — 5, 1927. — 7. M h p u h h k, r. O. : TeononmecKHe ycjiŐBiiH HaxowfleHim phcc-bk>pmckhx MewaeAHHKOBbix oT/io>KenHii 6mi3 c. HoBbie HeMbiuapbi. (Kissi — vviirmi interglaciális üledékeknek földtani viszonyai a Novie Nemikari falu melletti lelőhelyén.) Bronn. Mock : oö-Ba ucnbiT. nprip., óta. reon., T. XIII., 1935. — 8. Mockbhthh, A. M.: CTpaTurpafjitmeCKaH cxeiua MeTBepTMMHoro nepuoaa b CCCP. (A Szovjetunió-beli negyedidőszak rétegtani vázlata.) H3b. Ak . Hayn CCCP, cep. reon. 3, 1954. — 9. ü a b n o b, A. n. : Ö reonorimecKoii HCTopim CBponeüCKOro KOHTHHeHTa. (Az európai kontinens földtörténete.) Othct Mock. yn-Ta 3a 1913 r. M., 1914. — - 10. Sümeghy J. : Medencéink pliocén és pleisztocén rétegtani kérdései. M. Áll. Földtani Int. Évi Jel. 1951-ről. Budapest, 1953. Cootho menne Mewny ruieiíCTOiieHOM IfeHTpajibHOií m Boctomhoű EBponbi n. KPHBAH Abtop cpaBimji pa3pa6oTaHHoe hm pacmietieHHe njieHcroueHa LfeHTpaJibHOH EBporibi c pa3Ae JieHiieM, onyőAHKOBaHHbiM b nocneAHee BpeMH A. M. MocKBHTHHbiM oTHOCHTejibHO BOiTOüHoeBponeiicKoro iiJieMcTOueHa, n Ha ocHOBamm coBnaACHim b oömnx mepTax flByx CHCTeM ycTaHOBHji hx napajuiejibHOCTb. EaaroaapH 3T0My eMy ynajiocb ycTaHOBHTb cootho- meHHH, cyuiecTByiouiHe Mewfly ruieiícTOueHOBbiMH coőbiTHHMn Boctomhoh EBponbi h Taxo- BblMH IJeHTpajTbHOH EBpOnbl. TaKHM 0Őpa30M C03flaaaCb B03M0>KH0CTb npilMeHeHHH A-4H Boctomhoh EBponbi ajibiiHiícKoii cucreMbi, npeACTaBJimouieH coőoií HaHŐoaee noApoŐHyio CHCTeMy noApa3ACAeHHH. klASHTHMHocTb nocAeAOBaTejibHocTH neTBepTHMHbix KAHManmecKiix H3MeHeHHH, T3 KHA1 0Öpa30M, B 3HaMHTeJIbH0H Mepe ÖbUia nOATBep>KACHa, MTO IipH npOBeACHHH napaAAejiH3aiiHH TaKHte caywiuio ocHOBaHueM. Xoth reorpatJmMecKne (JiaKTopbi nyTeM noBbi- meHHH KOHTHHeHTa AbHOCTIl K BOCTOKy H3MeHHJTH XapaKTep 3BOAKHIHH H KJlHMaTA AByX Teppil- TOpHH, 3T0 He MOTAO HH 33TeMHHTb, HH 0Ka3aTb BJlHHHHe H3 HOCJieAOBaTejlbHOCTb H3MCHeHHH KAHM3T3, HBAHKHIiyiOCH HAeHTHMHOH B LJeHTpaJIbHOH H BOCTOMHOH EBpOne. A PÁPAI BAKONY H IPPU R ITESEKET TARTALMAZÓ MÉSZKŐFAJTÁINAK LIKACSOSSÁGA NAGY ELEMÉR* Összefoglalás: A szerző a nagylengyeli kőolajtároló kőzetek rétegtani folytatásába eső, felszínt Hippurites-tartalmú mészkövek hézagosságából következtet a kőolajtároló hézag viszonyaira. Az elsőd- leges likacsosságot 9,04%-ban, a másodlagos hézagosságot átlagban 14,63%-ban adja meg. Megjegyzi, hogy a hasadékossági mutatókból számított hézagtérfogat átlagértéke a felszínen valószínűleg nagyobb, mint a tárolókőzetben. A nagylengyeli kőolajtárolók egyik legjelentősebb csoportjának, a hippuriteszes mészkőösszletnek korban megfelelő, kifejlődésben hozzá hasonló Hipp ürítéseket tartal- mazó mészkőképződmények találhatók a pápai Bakony területén. Ebből a hason lóságból kiindulva, a felszíni — jól hozzáférhető — kibúvásokban mérc hasadékossági mulatók és porozitások hozzávetőleges adatokat szolgáltathatnak a Nagylengyel környéki hippu- riteszes mészkőösszlet likacsossági viszonyaihoz. A pápai Bakony cerülelén Hippuriteseket tartalmazó mészkőképződmények a következő helyeken bukkannak felszínre t Ugodtól D-re : Szárhegy és Durrogóstető környékén, a Tevelhegy vonulatán, amely Tapolcafőtői DK-i irányban mintegy 5 km hosszan követhető, a Tapoicafőtől DNy-ra levő Bótakőn, végül Bakonyjákó környékén néhány kisebb foltban, Hippuriteseket tartalmazó mészkőbreccsiával szoros kapcsolat- ban. A hasznos hézagtérfogat mészkövek eseténen az elsődleges likacsossagból, a másod- lagos hasadékosságból és az ezután fellépő tovább oldott karsztos üregek összegéből adódik. A terület krétakorú mészkőképződményeinek karsztosodásáról az irodalomban már találhatunk adatokat, az elsődleges likacsosságot és a hasadékosságot azonban még nem vizsgálták. T a e g e r [4] a tapolcafői forrásokat ismertetve felhívja a figyelmet arra, hogy a források némelyikéből a vízzel együtt gáz tör a felszínre. A gáz összetételét a levegővel egyezőnek találta. Abból viszont, hogy más forrásokban gázbuborékok nem észlelhetők, arra következtet, hogy a tapolcafői források vize egymástól független járatrendszerekből származik. Földvári A. [1] Eocén előtti karsztosodást, ill. kréta utáni üledékekkel fedett karsztformákat csak triász és jura rétegeken figyelt meg. Krétakori mészköveken a karsztosodás eocén előtti voltát nem sikerült kimutatnia. Jaskó S. [2] Rámutat arra, hogy a Magas Bakony 6 — 700 m-es magaslataitól nyugatra (helyesebben Németbánya — Bakonykoppány vonalától nyugatra) levő mészkő- fennsíkok a pannóniai abráziós felszín maradványai. A platókat a pannóniai üledékek több helyen megvédték a további abráziótól. A jelenkori lepusztulás folytán néhol pannon előtti karsztosodás nyomai (karrok, terra rosszával kitöltött üregek) tűnnek elő. * A kézirat beérkezésének ideje: 1956. dec. 17. Nagy E. : Bakonyi hippuriteszes mészkőfajták likacsossága 79 Sajnos, ezeknek a helyét nem említi. Talán ilyen pannon előtti oldódásos formák a tapolcafői Öregkőhányás, Kiskőhányás és Bótakő vörös- és tarkaagyaggal kitöltött kisebb üregei. A hippuriteszes mészkőből álló platókon a karsztosodásnak csak kezdeti nyomait sikerült megfigyelnie [3], Ebből arra következtet, hogy e terület jóval fiatalabb karszt- vidék, mint a Bükk vagy a gömör-tomai fennsíkok. 1956 év nyarán módomban volt néhány megfigyelést végezni a pápai Bakony hippurit eszes mészkőösszletében. Elsősorban a kőzetrésekből adódó hézagtérfogat számszerű nagyságának és ez adat változásainak megfigyelésére törekedtem. Elsődleges likacsosságú képződmények a szárhegyi vastag- pados rétegzetten Hippurites- héjtörmelékből álló mészkő és a Tevelhegv hasonló mészkő kifejlődései. A Hippurites- törmelékek közti hézagokat nem minden esetben tölti ki kötő- anyag. Ez friss törési felületen is megfigyelhető. A tapolcafői Öregkőhányás és Kiskő- hányás rétegzetlen mészhomokkövei kalcit és finom szemű molluszka-héjtörmelékekből állanak. E törmelékszemcsék közötti likacsosság is valószínűleg elsődleges : 9,04%. E mészhomokkövekhez nagyon hasonló felszínű, egyébként tömött, kemény, rendszerint világosszürke, kevés Hippurites- törmeléket tartalmazó képződményeket figyelhettem meg a Tevelhegy néhány pontján. E mészkövek felszíne apró likacsosra, morzsalékonyra mállott. A mállott kéreg vastagsága 1 — 2 mm-től néhány cm-ig változó. Másodlagos likacsosságú képződmények. A kréta utáni száraz- földi időszakok a felszínre kerülő mészkövekben számos karsztos formát hoztak létre : Bótakői barlang, Bótakői sziklahasadék. Savanyú Jóska barlangja (Németbánya), prédikálószéki Zsiványbarlangok (Németbánya), Öregkőhányás és Kiskőhányás részben agyaggal kitöltött már említett barlangüregei. A hippuriteszes mészkőösszletben karsztos formákat létrehozó ma is működő erők bizonyítékai Tapolcafő és a környék egyéb karsztforrásai, a mészkőképződmények felszínén látható gyakori oldódásos formák. A másodlagos likacsosságnak az előbbinél fontosabb alkotóeleme a szerkezeti mozgások írtján létesült kőzetrés-hálózat, amelynek számszerű nagyságát az alábbi hasadékossági mutatók próbálják kifejezni. Az egyes kőzetfajtákban három, lehetőleg egymásra merőleges irányban megmérve az 1 méterre eső hasadékmennyiség hosszát, a három adat átlaga százalékban adja' a hasadékossági mutatót : vSzárhegy, rétegzetlen vastagpados Hippurites törmelékekből álló mészkő : 6,3% ; Tevelhegy ÉK-i oldalán levő tűzkőgumós mészkő kőfejtőjében egy gumómentes pad : 9,6% ; a tapolcafői Öregkőhányástól ÉK-re levő kőfejtő rétegzetlen hippuriteszes mészkő : 17,9%. a tapolcafői Kiskőhányás-bánya egyes rétegcsoportjaiban (alulról felfelé) : aj vékonyan rétegzett agyagréteg-közös, féregmászásos mészkő: 12,9%; b) tömött, rosszul rétegzett fehér mészkő : 20,3% ; c) tömött, rétegzetlen hippuriteszes mészkő: 11,8%. Az egész hippuriteszes mészkőösszletnek ezekből az adatokból számítható átlagos likacsossága (nem számolva az egyes rétegcsoportok vastagságbeli különbségével) : 14,63%. Az elsődleges és másodlagos likacsosság és ezek különböző formái rendszerint együtt jelennek meg és együtt szolgáltatják az egyes kőzettípusok hasznos hézagtér- fogatát. A kőzetrések általában meghatározzák az oldódási formákat, azonban néha egymástól függetlenül is megjelenhetnek ugyanabban a képződményben. E néhány adatból csak közelítőleg lehet a nagylengyeli hippuriteszes mészkő- összlet likacsossági viszonyaira következtetni. Az adatok pontosságát ugyanis számos 80 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, l. füzet hibaforrás befolyásolja. Például a hasadékossági mutatók esetében figyelembe veendő az a körülmény is, hogy a kőzetrések vetődések mentén erőteljesebben, sűrűbben jelent- keznek, \iszont a feltárások — mind a természetesek, mind a mesterségesek — hegy- oldalakban, tehát rendszerint töréses elmozdulás mentén találhatók. A hasadékossági mutatókból számított hézagtérfogatok átlagértéke tehát a felszínen minden valószínűség szerint nagyobb, mint a tárolókőzetben. IRODALOM — RE FERENCES 1. Földvári A.: A Dunántúli Középhegység eocén előtti karsztja. Földt. Közi. 1933. — 2. Jaskó S. : Abráziós platómaradványok a Bakony nyugati peremén. 1935. — 3. Jaskó S. : A pápai Bakony földtani leírása. 1935. — 4. Taeger H. : Újabb megfigyelések -a tulajdonképpeni Bakony Ny-i végéről. Földt. Int. Évi Jel. 1914. The porosity of the Hippurites-bearing limestone lypes of the Bakony Mountains around Pápa, NW Hungary E. NAGY The determination of the porosity properties of the Cretaeeous reservoir roeks of the Nagylengyel oil structure was attempted by studying the surfaee outcrops of the same strata Kast of the oil field. Primary porosity was observed to be 9,04 per cent, whereas secondary porosity was found to amount to 14,63 per cent. It is stated tliat the poré volumes of the outcropping roeks, as computed front the indices of fracturation, will most probably exceed those of the reservoir roeks. ÚJ KORALLOK A LÁBATLANI ALSÓKRÉTA IDŐSZAKI RÉTEGEKBŐL KOIyOSVARV GÁBOR* Összefoglalás: A lábatlani alsókréta időszaki rétegekből a szerző az Actinastraca fiilópi n. sp., Thamnasteria tetrapartita n. sp., Pyramisasteria neocomiensis n. gén. n. sp. és Siderofungia irregularis pannonica n. sp. új fajokat írta le. Fiilöp József 1954 — 55-ben a lábatlani Köszörűkőbányából és a Búzáshegyről korallokat gyűjtött, s ezeket meghatározás céljából nekem megküldötte. A korallok a Gerecse hegységi alsókréta-rétegösszlet felső részén települő konglomerátumpadokból származnak. Az alsókrétaidőszaki korallfauna törzsfejlődési szempontból még a legfelső jura- időszaki korallfauna függeléke, a legfelső júraidőszakba nyúlik vissza, a titonból a barrémi emeletbe is felhúzódó egyes alakokkal. Lényeges fejlődésbeli változás csak a cenomán emelettel kezdődik. A mediterrán övben az alsókréta korallfauna szorosan csatlakozik a jurához (Dél-Spanyolország, Észak-Afrika, Appenninek, Alpok, Kárpátok, Balkán félsziget, Krim és Kaukázus, ill. a Rhőne, Júraliegység, Svájc, Portugália és Észak-Spanyolország) . Mexikóban szintén jól ismerünk korallos alsókréta rétegeket. Az alsókréta középtenger összeköttetésben volt a Pacifikummal. A következő korall- fajok egyaránt megtalálhatók a mexikói és a franciaországi felsőneokomi emeletekben : Cryptocoenia globosa Fromentel, Eugyra neocomiensis Fromentel, Eugyra cotteaui Fromentel (e két utóbbi faj a krimi neokomból is előkerült) és Tham- nasteria cf . stricta Fromentel. A mexikói felsőneokomban, valamint a hazai középső- és felsőneokomban, két jelentéktelen lelettől eltekintve, hiányzik a magányos korallok fáciese, s hazánkban alsókrétaidőszaki magányos korallok eddig csak a pénzeskúti és lókúti apti emeletből kerültek elő. Actinastraea fülopi n. sp. Diónyi, inkább gumós, mint felfelé növő telep. Bimbózás elszórtan kehelyközi (interkalicinális) és kehelyen belüli (intrakalicinális). Kelyhek körded-sokszögűek. kehely- közti térség kevés és többé-kevésbé szemcsés. A sövények ritkán összefolyók, leszálló (disztális) részük a bázis tájon kerek kitüremkedésekkel ^protuberanciákkal). Disszepi- mentum kevés. Fala járatokkal vagy lakunákkal átjárt. Trabékulumok nagyok, s kevés számúak. Kehelyátmérő 2,5 x 2,7 mm. Sövényszám 24 — 28. Sövények nem egyenlő kifejlődésűek. Központi oszlopoeska csökevényes, egy vagy két sövény beleolvad, de csak mélyebb szintekben. Interszeptokosztális sövények vannak. Az új fajt gyűjtőjéről nevezem el. * A kézirat beérkezésének ideje : 1956. márc. 26. •6 Földtani Közlöny 82 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, l. füzet Thamnasteria tetrapartita n. sp. Nagy, zátonyépítő telepek. Cipó- és kenyéridomúak. Töredékek. Kehelyátmérő 2 — 6 mm. Kehelyközpont-távolság 5 — 7 mm. Interszeptokosztális sövények száma 8 — 10. Ivehelyben az egyenlőtlen kifejlődésű sövények száma kb. 34 — 48. Elrendezésükön négyosztatúság figyelhető meg. Ez a négyrészes elrendeződés igen feltűnő. A hosszabbik osztótengelyben egy-egy erősen vastagodott sövény alakult ki. Ezt a metszési síkot nem a központban, hanem attól elfelé egy-egy rendszerint hajlott lefutású sövénypár metszi, így jön létre a négy szektor. Ez új fajunkra jellemző. A központi oszlopocska csökevényes és szemcsés szerkezetű. Fajunk némileg hasonlatos a mexikói Thamnasteria xipei Félix fajhoz, ennek azonban sövényei jóval finomabb alkotásúak, egyenlő kifej lődésűek, s a tetramer állapot alig szembetűnő. Pyramisasteria neocomiensis n. gén., n. sp. A konglomerátumösszlet tetejéről egy kis teleptöredék. Lapos, kérgező idom. Kelyhek piramis alakúan a felületből kiemelkednek. Magasságuk 1 — 2 pun. Átmérőjük 4 — 5 mm. Ellipszis alakúak. A kehelyközpont is tojásdad körvonalú és széles. Sövények nem érik el ezt a központot. Kehelyközpont -távolságok 1 — 2 mm. Intraszeptokosztális sövények csak két irányban fejlődnek ki erőteljesen, mégpedig keresztirányban az ellip- szis alakú kehely hosszabbik átmérőjére. Az oldalsó interszeptokosztális sövények, melyek a kehely hosszabbik tengelye irányában haladnak, esökevényesek, bár vastagab- bak és elágazók is lehetnek. Az előbbi jól fejlett interszeptokosztális sövények viszont hosszanfutók, főleg párhuzamosan haladnak egymás mellett és számuk 7 — 8. Néha kereszteződnek az oldalsókkal, néha alternálók, de leginkább összeütközők. A sövények általában erősek, durvák, vastagok, két kehely közt leginkább folytonosságukban meg is szakadok. A központi oszlopocska szemcsés szerkezetű és csökevényes, gyenge kifejlő- désű. A teleptöredéken 18 kehely maradt meg. Mivel egyetlen eddig ismert Thamnasteria fajjal sem egyeztethető össze, kénytelen vagyok új nemzetségnek és új fajnak tekinteni, annál is inkább, mert egész telepkialakulása elüt a többiétől, sőt a felsőkréta hasonló külsejű telepes koralljaiéval sem egyeztethető össze. Nem mutatja a Hydnophora jelleget sem. Ezért a hazai alsókrétában új alaknak vélem. Siderofungia ir reguláris pannonica n. ssp. Lapos telep, lepényidomú. Korongvastagság 8 mm. Kehelyátmérő 2 — 3 mm. Némelyik kehely meandrikusan megnyúlt, legtöbbje sokszögű. Sövények olykor igen eltérő kifej lődésűek. Kelyhek körülhatároltsága kifejezett, mert a sövények leszálló (disztális) végükön (bázisukban) megvastagodók. A központi oszlopocska igen csökevé- nyes. Sövényszám 24 körül ingadozik. Szinaptikuliunai és traverzei bőven vannak. Ezt az alakot a mexikói pueblai neokom Siderofungia irregularis Félix korall földrajzi alfajának tekintem. Hazai kréta időszaki rétegekből először talált fajok voltak még : Stylina pleionatha d’Achiardi Isastraea cf. heliqnthoides Goldfuss Thecosmilia trichotoma B e c k Dendrogyra mariscali Félix Septastraeopsis gigouti Alloiteau Thamnasteria frondescens Fromentel Kolosváry : Lábatlani alsókréta koraitok 83 Thamnasteria tenochi Félix Thamnasteria cf. discrepans B e c k Thamnasteria holmoides Félix Latimeandra tulae Félix Thamnoseris efr. arborescens Félix Placophyllia dianthus (G o 1 d f u s s) TÁBIy AMAGYARÁZAT — TAFELERKLARUNG VIII. tábla — Tafel VIII 1, 2 = Actinastraea fülöpi n. sp. két kehely csiszolva 3 = Actinastraea fülöpi n. sp. kehely nem csiszolva 4. 5 = Thamnasteria tetrapartita n. sp.' két kehely csiszolva 6 = Thamnasteria tetrapartita n. sp. fiatal egyén kelyhe 7, 10 = Thamnasteria tetrapartita n. sp. kelyhek nem csiszolva 8. 9 = Thamnasteria tetrapartita n. sp. fiatal kelyhek 1 1 = Siderofungia irregularis pannonica n. ssp. kehely csiszolva 12 = Siderofungia irregularis pannonica n. ssp. kehelyközi sövények 13 = Pyramisasteria neocomiensis n. gén. u. sp. kehelyközi sövények. 14 = Pyramisasteria neocomiensis n. gén. n. sp. kelyhek nem csiszolva Szerző rajzai. IRODALOM — RITERATUR 1. Alloiteau, J. : Le genre Actinastrea d’Orb. 1849. dans le crétacé supérieur frangais. Ann. Héb. et Haug. VIII. 1954. p. 1 — 104. Paris. — 2. Alloiteau, J. : Cinq genres nouveaux de Madreporaires post-paléozoíques. Bull. Soc. Géol. Frang. 6. sér. III. 1953. p. 873 — 887. Paris. — 3. D a c q u é, E- : Wirbellose des Jura. I.eitfossilien G. Giirichs. 7. Liefer. II. Teil. 1934. p. 1 — 561. Ber- lin. — 4. Félix, J. & Lénk, H. : Übersicht uber die geologischen Verhaltnisse des mexikanischen Staates Puebla. Palaeontographica 37, 1890/91 , p. 117 — 139. Stuttgart. — 5. Félix, J. : Versteinerun- gen aus dér mexikanischen Jura und Kreide Formation. Palaeontographica 37, 1890/91. p. 140 — 199. Stuttgart. — -6. Ka v ser, E. : Lehrbueh dér geologischen Formationskunde 1908. Stuttgart. — 7. Kolosváry, G. : Les coralliaires du crétacé de la Hongrie. Ann. Inst. Geol. Publ. Hungar. XLII. Fasc. 2. p. 67' — 163. Budapest 1954. — 8. Kolosváry, G. : Beitráge zűr Kenntnis dér fossilen Korallen dér Jurazeit in Ungarn. Bull. Soc. Géol. Hongrie, 84. 3. 1954. p. 235 — 243. Budapest. — 9. Köss mát, F. : Palaeogeographie 1924. Berlin — Leipzig- — 10. Magyar Korona Országai Földtani Viszonyai 1897. Mapr. Geol. Társ. Budapest. — 11. V o Í z, W. : Über eine Korallenfauna aus dem Neokom dér Bukowina. I. Teil. Beitr. z. Palaeont. u. Geol. Österreich— Ungarns u. d. Orients. XV. 1903. p. 9 — 30. Wien — Leipzig. — 12. Wells, J. W: Lower cretaceous corals írom Trinidad. Journ. Pál. 22. 5. 1948. Neue Korallen aus den unterkretazischen Schichten von Lábatlan G. KOLOSVÁRY Yerfasser besclireibt aus den unterkretazischen Schichten von Lábatlan folgende neue Korallen Arten : Actinastraea fülöpi n. sp., Thamnasteria tetrapartita n. sp., Pyra- misasteria neocomiensis n. gén. n. sp. und Siderofungia irregularis pannonica n. ssp. Actinastraea fülöpi n. sp. Knolliger, nussförmiger Stock. Knospen verstreut intercalycinal und intracaly- cinal. Die Kelche süld ovalvieleckig. Dér intercalycinale Raurn ist kiéin und mehr oder weniger gekömelt. Die Septen laufen selten zusammen, dér distale Teil weist in dér Basisgegend Protuberanzen auf. Dissepimentum gering. Die Wand ist von Gangén und Lakunen durclidrungen. Trabekeln sind gross mid von geringer Zahl. Kelchdurchmesser 2,5 X 2,6 mm. Zahl dér Septen 24 — 28. Die Septen sind verschieden entwickelt. Colu- mella rudimentár, ein bis zwei Septen wachsen in den unteren Zonen mit derselben zusammen. Auch interseptocostale Septen sind zu beobachten. Den Namen gebe ieh dieser neuen Art nach dem Sammler: J. Fülöp, Geologe. 6* 84 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet Thamnasleria tetrapartita n. sp. Grosse Bánke bildende Stöcke, in Fönn einer Sernmel oder eines Laib Brotes Fragmente. Kelchdurelnnesser 2 — 6 mm. Entfernung des Kelckzentrums 5 — 7 nmi. Zakl dér interseptocostalen Septen 8 — 10. Zahl dér miregelmássig entwickelten Septen im Kelch ungefáhr 34 — 48. In dér Anordnung kánn eine Vierteilung beobaehtet werden. Diese vierteilige Anordnung ist sehr auffallend. An dér lángeren Teilungsachse ist je ein stárkeres Septum zu beobaeliten. Diese Kreuzung wird nicht im Zentrum, sondern etwas auswárts von einem Septen-Paar durchschnitten. So entstehen die vier Sektors. Dies kennzeiclmet die neue Art. Columella rudimentár mid von körniger Struktur. Diese Art álmelt etwas dér mexikanisehen Art Thamnasteria xipei Félix, doeli sind die Septen dieser viel feiner entwickelt, gleichmássiger ausgebildet und dér tetramere Zustand ist kamu zu beobaehten. Pyramisasteria neocomiensis n. gén. n. sp. Kleiner Stoek aus dem oberen Teil des Konglomerats. Niedrige Form. Die Kelehe sind pyramidal und erheben sich aus dér Fláche. Das Kelehzentrum is óval und breit. Die Septen erreickeu das Zentrum nicht. Kelehzentrum- Abstand 1 — 2 mm. Die intra- septocostalen Septen entwickelten sich nur in zwei Richtungen stárker, u. zw. in Kreuz- richtung auf den lángeren Durclnnesser des elliptischen Kelches. Die intersepto- costalen Seitensepten, die in Richtung dér lángeren Achse des Kelches laufen, sind rudimentár, obwolil sie áuch verzweigend und stárker sein können. Die vorenváhnten gut entwickelten interseptocostalen Septen laufen dér Lángé nach, sind meistens parallel und 7 — 8 an Zahl. Zuweilen kreuzen sie die Seitensepten, sind manchmal alternierend, stossen aber meistens zusammen. Die Septen sind im allgemeinen stark, grob und dick, dérén Kontinuitát zwischen je zwei Kelchen abbriclit. Die Colu- mella ist von körniger Struktur, rudimentár und schwach entwickelt. Im Bruchteil des Stockes waren 18 Kelehe vorzufinden. Da diese Art mit keiner bisher bekannten Thamnasteria Art vereinbar ist, sind wir gezwungen sie als ein neues Geschlecht und als eine neue Art zu betrachten, um so mehr, da die ganze Stockbildung von den bekann- ten Arten abweiclit. Selbst die ganze Stockbildung dér oberkretazisehen Korallen áhnelt dieser Art nicht. Sie weicht auch von den Hydnophora-Typen ab. So betrachte ich sie alsó als eine neue Form in dér Unterkreide Ungarns. Siderofungia irregularis pannonica n. ssp. Xiedriger Stock, scheibenfönnig. Sclieibendurehmesser 8 mm. Kelchdurchmesser 2 — 3 mm. Einige Kelehe máandrisch verlángert, die meisten sind vieleckig. Septen von verschiedener Lángé und Stárke. Die Umgrenzung dér Kelehe ist ausdrücklich, da sich die distalen Septen an ihrer Basis verstárken. Columella rudimentár. Septenzahl cca 24. Synaptikelu reichlich vorhanden. leli betrachte diese Unterart als eine Sub- spezies dér Siderofungia irregularis Félix des mexikanisehen pueblaer Neokoms. Aus ungarischen kretazischen Scliichten kamen zum ersten Mai nocli folgende Arten zum Vorschein : Stylina pleinonatha d' Achiardi, Isastraea cf. helianthoides Goldfuss, Thecosmilia trichotoma B e c k, Dendrogyra mariscali Félix, Septas- tracopsis gigouti Alloiteau, Thamnasteria frondescens Fromentel, Thamnas- teria tenochi Félix, Thamnasteria cf. diserepans B e c k, Thamnasteria holmoides Félix, Latimeandra tulae Félix, Thamnoseris cfr. arborescens Félix, und Placophyllia dianthus (Goldfuss). ŐSLÉNYTANI MUNKAMÓDSZEREINK HIÁNYOSSÁGAI BOGSCH BÁSZl/)* Kétségtelen, hogy hazai őslénytani irodalmunk számos kitűnő művel ért el nemzet- közi viszonylatban is jelentős elismerést. Mind a régibb, mind az újabb szerzők között találunk olyanokat, akikről a nemzetközi kritika igen elismerően nyilatkozik, akiknek műveit gyakran idézik. Vannak azonban olyan őslénytani alkotások amelyek kevésbé elismerő kritikában részesültek s olyanok is, amelyek számos félreértésre alkalmas adatot tartalmaznak. Az őslénytani kutatás tisztán tudományos célja a földtörténeti múlt élővilágának ismertetése s így az élet egész fejlődéstörténetének elénk állítása. A tisztán tudományos jellegű kutatómunka alapján írt őslénytani értekezéseknek azonban igen messzemenően kiértékelhető gyakorlati fontossága is van. Az ősélettani, a rétegtani őslénytani és rend- szertani munkák egyaránt számos olyan adatot tartalmazhatnak, amelyek a gyakorlati élet számára jelentős útmutatásokat adnak. Nyersanyagkutatás és -termelés szempont- jából ezek az adatok mind igen fontosak lehetnek. Kiég, ha itt elsősorban a kőszén- és kőolajkutatásra és -termelésre utalunk. Vitális I. a Bányászati és Kohászati Egyesü- letben tartott egyik előadása [23] mindenkit meggyőzhetett arról, hogy mennyire fontos a kőszénkutatásban a legaprólékosabban és legpontosabban keresztülvitt őslénytani kutatómunka. Olajbányászati jelentőségét pedig kellőképpen igazolja, hogy az olaj- kutató vállalatok mind nálunk, mind külföldön mindenhol nagyarányú őslénytani kutatólaboratóriumokat tartanak fenn, melyeknek állandó korszerűsítését nem ritkán komoly anyagi áldozatokkal biztosítják. Gyakori mégis, hogy sok, irodalomba bejutott őslénytani adat nem helytálló és így az abból levont következtetések is helytelenek. A helytelen következtetések a tudomány és gyakorlat terén egyaránt sokszor anyagi szempontból is súlyos, téves kiértékelés- hez vezetnek. Mindezek a hibák 1. rossz meghatározásra, 2. nevezéktani (nomenklatúrái), 3. terminológiai, 4. taxionómiai zavarokra vezethetők vissza. 1. Rossz meghatározások A jó és megbízható meghatározás alapfeltétele az alapos és áldozatos munka- vállalás mellett a jó megtartású ősmaradványanyag. Rossz megtartású anyagon nem lehet pontos vizsgálatot végezni. Strausz [20] erre vonatkozóan már kifejtette elgon- dolásait és utalt arra, hogy faunalistákban igen célszerű lenne megadni, milyen meg- * A kézirat beérkezésének ideje : 1956. nov. 25. 86 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet tartású ősmaradvány alapján történt egyes alakok meghatározása. Cikkének megjelenése óta több esztendő telt el, de az azóta írt cikkekben és faunalistákban senki nem tette magáévá elgondolásait — még maga Strausz L. sem! Kevésbé jó megtartású anyag is szolgáltathat esetleg megbízható adatokat, de csak akkor, ha a határozáshoz megfelelő összehasonlító anyag áll rendelkezésünkre. S ezzel aztán el is jutottmik a kérdés egyik legfontosabb pontjához : az összehasonlító anyag kérdéséhez. , .Képeskönyvek” alapján határozni nemcsak lelkiismeretlenség, hanem egyszerűen a tudománnyal szemben elkövetett bűn ! A legtöbb geológus a gyűjtött anyag meghatározásánál megelégszik annyival, hogy vizsgálatra jól-rosszul előkészített példányait nagyobb monográfiák, sőt csak kézikönyvek ábráival hasonlítja össze. Ezzel aztán az anyag „meghatározását” el is végezte. Hazai ősmaradvány-meghatái ozásainknak kétségtelenül egyik legnagyobb hibája a meghatározások, illetve az irodalmi közlések felületessége. Egyik példája ennek a salgótarjáni barnakőszén-sorozat fedőjében levő ún. pektenes homokkő esete. Eleinte senki sem említette itt a Pecten praescabriusculus jelenlétét. Mindenhol csak ,,Pecten praescabriusculus-ra emlékeztető”, ,, Pecten praescabriusculus- szerű” alakokról volt szó azon szerzők munkáiban, akik az innen előkerült ősmaradványokat valóban feldol- gozni igyekeztek. A hivatkozásokban azonban már sokszor szerepelt a Pecten praescabriu- sculus faj, melynek általában igen jó szintjelző értéket is tulajdonítanak. Hosszú ideig erre a fajra alapozták a Salgótarjáni-medence képződményeinek egész időrendi beosz- tását, mígnem Csepreghyné Meznerics I. [4] kimutatta, hogy a pektenes homokkő faunájában nincs meg a Pecten praescabriusculus , hanem helyette más fajok vannak, melyek korban is mást jeleznek, mint az előbb említett faj. Csepreghyné Meznerics I. a P. praescabriusculus típusának hiányát ennek a fajnak megfelelő, megbízható és pontosan meghatározott összehasonlító anyaga alapján állapíthatta meg. Az összehasonlító anyag, különösen ha elég gazdag és a változatok nagyobb részét is tartalmazza, elengedhetetlenül szükséges. Bármilyen jók legyenek is az ábrák (sajnos, legtöbbször nem jók), rendszerint mégsem nyújtanak elég alapot a biztos meghatározásra. Hozzájárul ehhez még az az eléggé nem ostorozható, egészen tudománytalan, sajnos igen gyakori eljárás is, hogy a meghatározó az ábrához tartozó szöveget el sem olvassa. Nem vitás, hogy az összehasonlító anyagot a legjobb leírás sem pótolhatja, mégis többet mond a puszta ábránál. Ezzel kapcsolatban felmerül az idegen nyelvek ismeretének a kérdése is. N o p c s a Ferencnek az a mondása, hogy a jó geológusnak és paleontológusnak először nyelveket kellene tanulnia s csak azután kezdhetne neki a tudomány művelésének, egyre gyakrabban jut eszembe s egyre jobban átértem ennek a kívánalomnak egész tragikumát. Sajnos, a kis nemzetek fiainak közös sorsa, hogy idegen nyelvekre jobban ráutaltak s ezen a téren mi, magyarok, különösen rossz helyzetben vagyunk. Különösen az ifjabb nemzedéknél figyelhető meg v'alami megmagyarázhatatlan ellenkezés az idegen nyelvek tanulásával szemben. Ez egyszerűen képtelenné teszi sok ifjú szaktársunkat arra, hogy bármilyen tudományos kérdéssel elmélyedőbben foglal- kozhassék, éppen a nyelvek nem ismerése miatt. Ebben sok tekintetben hibás talán az iskolai nyelvoktatás is. Mindenkeppen tudatosítanunk kell az ifjúságban a nyelv- tanulás szükségességét. Annyit mindenesetre el kell várnunk, hogy valamely szak- szöveget a nemzetközi geológus kongresszusok hivatalos nyelvei közül legalább két nyelven meg tudjon érteni. Ez egyelőre sajnos még ritkaság. Azzal is számolnunk kell, hogy a rendelkezésünkre álló irodalom teljessége is sok kívánnivalót hagy hátra. A háború előtt sem volt nálunk a földtani és őslénytani iroda-cm teljesen hozzáférhető, a háborús cselekmények következtében pedig még Bogsch : Őslénytani munkamódszereink hiányosságai 87 hiányosabbá vált. Föltétlenül szükséges ezen a téren a kiegészítés, még nagyobb áldo- zatok árán is. Hangsúlyozni szeretnek azonban, hogy megítélésünk szerint a legtökéletesebb irodalom sem elég megfelelő gazdag összehasonlító anyag nélkül. Természetesen fontos az összehasonlító anyag teljes megbízhatósága. Tárolásánál a célszerűségnek is érvényesülnie kell és elv árható, hogy a meglevő irodalom is megfelelő módon feldolgo- zott legyen. Mindezeket a kívánalmakat már 1943-ban említettem. A meghatározásoknál más tekintetben is legtöbbször rossz a munkamódszer. Ebben a vonatkozásban tanulságos vita volt legutóbb H o f k e r [8] és S c h i n d e- wolf [18] között. Hofker is elismeri ebben a vitában, hogy a gyakorlat ugyan sokszor más, lazább követelményeket támaszt, mint a tiszta tudomány, azonban vilá- gos, hogy a gyakorlati szempontok kizárólagos előtérbe helyezése előbb-utóbb csődhöz vezet. Még fontosabb annak a hangsiílyozása, Schindewolf nyomán, hogy a kor- szerű őslénytani vizsgálat nem elégedhetik meg a külső bélyegek vizsgálatával a belső felépítés részletes elemzése nélkül. Ez a kitétel súlyos követelményeket támaszt a korszerű őslénytani vizsgálatokkal szemben, mert egész sereg olyan ősállati, magasabb rendszertani kategóriánk van, ahol a „belső szerkezet elemzése” komoly nehézségekbe ütközik. Tudományos kutatómunkánk egyik legfontosabb feladatának éppen azt kell tekintenünk, hogy minden egyes rend- szertani csoportra megállapítsuk, melyek a belső felépítésnek azok a finomságai és fontos jellegei, amelyek az alakok azonosítását biztosítják. Sajnos, e téren még nemzet- közi vonalon is igen sok a tennivaló. Olyan részletmunkák, mint Korobkov [10] tanulmánya, még nagyon ritkák. Érdekesek e tekintetben és lényegesek Lucas vizs- gálatai [11] a kagylóteknők mikroszkópos szerkezetére vonatkozóan. Ezek is arra utalnak, hogy a finomabb szerkezet és annak pontos elemzése még sok új eredményt szolgáltathat, bár még mélyreható kutatásokat kell végeznünk. Olyan új kutatási irány van kialakuló- ban, ami nálunk egyelőre még nem talált művelőre. Az ősmaradvány- anyag röntgensugarakkal és lumineszcencia-mikroszkóppal való vizsgálatára vonatkozóan a nemzetközi irodalomban is aránylag kevés adattal talál- kozunk. Pedig a finom szerkezet elemzéséhez ezek a módszerek minden bizonnyal fontos adatokat szolgáltatnak. Ez is olyan munkamódszer, amelyben még littörő szerepünk lehetne. Azonkívül pedig olyan munkamódszer, amelynek eredményei az őslénytan egyik legkritikusabb kérdésének, az őslénytani faj fogalmának a meghatározásához is jelentős eredményekkel járulhatnának. A rossz meghatározással kapcsolatban az őslénytani dokumentáció kérdését is fel kell vetni. E tekintetben voltak kezdeményező lépések, egyelőre még nem nemzet- közi jellegűek. Roger [17] már 1946-ban terjedelmesebb közleményben számolt be a Franciaországban végzett őslénytani dokumentáció addigi eredményeiről. Érdekes fejtegetéseiből kiviláglik, hogy Franciaországban is régen felismerték azt a tényt, hogy az addigi őslénytani munkamódszerek nem kielégítők és föltétlenül szükséges a helyes dokumentáció megszervezése. A felismerést tett követte s Roger vezetésével már 1942 óta folyik az őslénytani dokumentáció Franciaországban. Hangoztatja, hogy igen fontos ebben a kérdésben a megfelelő személyzetről való gondoskodás, amely az elinté- zendő feladatokat példásan el tudja végezni. A dokumentáció munkáját nem kevesebb, mint 17 szakra osztotta. Az egyes szakok feldolgozóinak természetesen a szomszédos területek anyagát is ismermök kell, hogy minden téma teljes egészében vizsgálatra kerül- hessen. A folyóiratok Cilikéit röviden ismertetik, külön kezelik az új fajok leírásait és ábráit, amelyeket a Palaeontologia Universalisban is közölnek. Készül olyan katalógus is, amely a szinonimika mellett az illető faj elterjedését földrajzilag és biosztratigráfiailag, tehát térben és időben is, tartalmazza. Fontos az eredeti példányok fényképe mellett 88 Földtani Közlöny, LXXXV1 1. kötet, 1. füzet gipszmásolatok készítése is. A gipszmásolatok mint cseretárgyak is jól beválnak. Rogsr hivatkozik arra, hogy sikerült más kutatóintézeményekkel és laboratóriumokkal is föl- vennie a kapcsolatot, amely egyre gyümölcsözőbben alakul. A rendszertani katalógusba ma élő fajokat is felvesznek, s így a laboratóriumot zoológusok és botanikusok is nagy haszonnal látogatják. Ez a mintegy másfél évtizeddel ezelőtt indult munka nyilván kielégítő eredménye- ket ért el, mert újabban, mint arról Vadász E. [22] egyik ismertetése is beszámol, már a földtani dokumentációt is megszervezték. Az őslénytani dokumentáció egyik legfontosabb feladata kétségtelenül ugyanaz, mint az őslénytani meghatározásé is : az alakok azonosításának kérdése. Hiszen mind gyakorlati vonatkozásban, mind a tisztán tudományos következtetések szempontjá- ból ez egyik legdöntőbb kérdése a paleontológus munkájának. 2, A nevezéktan (nomenklatúra) kérdései Ebben a munkában mint segédeszköz igen fontos a nevezéktan. Az őslénytani nevezéktan két nagy ágában, az ősnövénytanban és az ősállattanban a ma élő növények és állatok nevezéktanát használja. Részletesen irt csak az ősállattan számára fontos nemzetközi állattani nevezéktannal, illetőleg annak szabályaival kívánunk foglalkozni. A nevezéktan, mint Ric liter [14] mondja, nem tudomány, hanem csak technika, segédeszköz. De segédeszköz a megértésben, és mint ilyen elengedhetetlen. Éppen olyan szerepe van, mint a matematikai jeleknek vagy a vegyi képleteknek, csakhogy kidol- gozása a dolog természetéből kifolyólag lényegesen nehezebb volt. Tökéletesítése, csiszo- lása állandóan, ma is, folyamatban van. Tudósok százai dolgoznak azon, hogy céljának minél jobban megfelelhessen és mindez igen alapos és fáradságos munkával történik. Ezért érthetetlen és felelőtlen, ha valaki ennek a nagyarányú és áldozatos munkának az ismerete nélkül egyszerűen mellőzi mindazt, amit sok szaktársa évtizedek fáradságos munkájával megalkotott és kényelmi szempontból, egyszerűen újít a nevezéktanban. Ezt csinálta nálunk Strausz D-, aki négynevű nevezéktan bevezetését is javasolta [19], Dinné 1758-ban vezette be a kétnevű nevezéktant. Azóta százezerszámra írtak le élő és kihalt növény- és állatfajokat. A tudomány folytonos fejlődésével termé- szetesen az egyes fajok 'értékelése is elég gyakran megváltozott. Ez volt aztán a legtöbb zavar kiindulása. A zavar egyre nőtt, mígnem közel másfél évszázad után az 1905-ben tartott V. Nemzetközi Zoológus Kongresszus végül is kiadta a nemzetközi állattani neve- zéktan szabályait. Az 1907-ben tartott VII. Nemzetközi Zoológiái Kongresszus ezt a sza- bályzatot a típus fogalmával egészitette ki. A nevezéktan fejlődésében fontos állomást jelent az 1913. évi IX. kongresszus határozata, amely szerint az elsőbbség elvét a nevezék- tani szabályok alkalmazásában, bizonyos körülmények között, nemzetközi bizottság jóváhagyásával fel lehet függeszteni. A Budapesten 1927-ben tartott X. kongresszus a közleményekben bevezetett új nevek nevezéktanban érvényességi kellékeiről határozott. Geológusi és paleontológusi szempontból nem érdektelen, hogy már az 1878-ban tartott első nemzetközi geológus kongresszuson felmerült az ősmaradványok elnevezésére, a kinn é-féle kétnevű nevezéktan szellemében megállapított szabályokra vonatkozó kívánalom. A szabályok kidolgozására csaknem 30 év volt szükséges. Nem lesz érdektelen a szabályokat kissé közelebbről is megismerni, mert a hazai őslénytani irodalom ezekkel eddig nem foglalkozott. Az állattani nevezéktan nemzetközi szabályai 36 szakaszból állanak. Az 1 . szakasz lényege, hogy a növénytani és állattani nevezéktan egymástól független. A 2. szakasz kimondja, hogy az alnemzetség és minden magasabb rendszertani csoport egy-, a faj két-, az alfaj háromnevű. Ezzel kapcsolatban az állattani nevezéktan Bogsch : Őslénytani munkamódszereink hiányosságai 89 számára alakított nemzetközi bizottság annak a kívánságnak ad kifejezést, hogy minden szerző, aki új nevet vezet be az irodalomba, hangsúlyozza világosan, hogy a név új. Viszont minden szerző, aki valamely nemzetség, faj vagy alfaj nevét megemlíti, közle- ményében legalább egyszer nevezze meg az illető név szerzőjét és a közlés évét. A 3. szakasz szerint az állatnevek latin szavak, vagy ilyenekként értendők. A 4. szakasz arról intézkedik, hogy a családnév a típusnemzetség nevének tövé- hez illesztett -idae, az alcsaládnév pedig -inae raggal alkotandó. A családnál magasabb rendszertani- csoportok nevének alkotásáról a szabályzat nem szól. A szakaszhoz fűzött magyarázat viszont azt mondja, hogy a nevezéktan obligatorikus és fakultatív nevekből áll. Az alfaj, alnemzetség stb. tehát az ,,al” megjelöléssel ellátott rendszertani egységek a fakultatív nevek. A család típusául választott nemzetség a familiatípus. A família- típust jeientő típusnemzetséget a család szerzője szabadon választja a családba sorozott nemzetségek közül. Igen fontos, hogy a családnév-képzőt a típusnemzetség nevének tövéhez ragasszuk és nem a teljes névhez. Ha a családot alcsaládokra osztjuk, a névadó alcsaládba természetesen a típusnemzetséget kell beosztani. (A Pecten nemzetséget a számos nemzetségű Pectinidae családban a Pectininae alnemzetségbe kell sorolni.) Több család vagy alcsalád összevonásakor az ríj rendszertani egység megjelölésére a legrégibb nemzetség fölötti csoport érvényes nevét kell használni. Az 5. szakasz rendelkezése szerint a család vagy alcsalád nevét, ha a típusnem- zetség nevét megváltoztatták, ennek megfelelő módon ugyancsak meg kell változtatni- A 6. szakasz kimondja, hogy a nemzetség- és alnemzetségnevekre azonos szabá. lyok érvényesek. A 7. szakasz szeriut a nemzetségnévből alnemzetségnév lesz, ha a nemzetséget alnemzetséggé teszik és viszont. A 8. szakasz arról szól, hogy a nemzetségnév egyetlen szóból áll, mely egyszerű vagy összetett szó is lehet, mindig nagy kezdőbetűvel kell írni, s úgy tekintendő, mint egyes szám alany esetben álló főnév. A szakaszhoz tartozó tanácsokban arra vonatkozóan találunk utalást, hogy milyen módon alkothatok új nemzetségnevek. A 9. szakasz szerint, ha a nemzetséget alnemzetségre osztják, akkor a tipikus alnemzetség neve ugyanaz lesz, mint a nemzetségé. A 10. szakasz kimondja, hogyha az alnemzetségnevet feltűntetjük, akkor ennek a nemzetségnév és a fajnév között kell állania kerek zárójelben. A 11. szakasz szerint a faj- és alfajnevekre azonos szabályok érvényesek. A 12. szakasz szerint a fajnév alfajnévvé lesz, ha a fajból alfajt csinálnak és viszont. A 13. szakasz kimondja, hogy a fajnevet kis betűvel kell írni, kivéve, ha személy- névből alkotott főnév, amikor nagy betűvel is lehet írni. Az őslénytanban újabban már mindig csak kis betűvel írjuk. A 14. szakasz a fajnév alkotásáról rendelkezik. A hozzáfűzött magyarázat hang- súlyozza annak fontossát, hogy ha a fajnév jelző, akkor egyeznie kell a nemzetségnévvel . A 15. szakasz kimondja, hogyha a fajnév több szóból is áll, akkor is egy szónak veendő. Összetett szavakat kötőjellel kell összekötni, vagy egybe kell írni. A 16. szakasz földrajzi nevekkel kapcsolatban előírja, hogy ezek vagy főnévként birtokos esetben, vagy pedig melléknévként alkalmazandók mint fajnevek. A 17. szakasz kimondja, hogy ahol az alfajnév használata szükséges, ott az alfaj- nevet minden írásjel közbeiktatása nélkül közvetlenül a fajnév után kell írni. A 18. szakasz a bastardok elnevezésére vonatkozik, így őslénytani szempontból nem jelentős. R i c h t e r már idézett könyvében [14] ehhez a szakaszhoz fűzött megjegyzései- ben külön foglalkozik az emendáció kérdésével is. Szerinte az emendáció a hibáktól 90 Földtani Közlöny, LXXXVll. kötet, 1. füzet való megszabadítást, valamely törvényesnek és érvényesnek elismert név írásmódjának szándékos megváltoztatását jelenti, aminek eredményeként a „nőmén emendatum” jön létre. Régebben valamely rendszertani egység fogalmi változását is emendációnak nevezték. Az emendációval szemben a szubsztitúció az érvénytelenné vált névnek újjal való pótlását, helyettesítését, vagyis „nőmén nóvum” (új név) alkotását jelenti. A 19. szakasz szerint a nevek eredeti írásmódját meg kell tartani, hacsak nem világos, hogy sajtóhiba vagy írásbeli hiba csúszott be. A szakaszhoz fűzött tanács azt ajánlja, hogy a név betűtípusa a folyóírásétól elütő legyen. A 20. szakasz szerint a latin betűket használó nyelvekből származó szavakat eredeti helyesírási alakjukban, tehát a különböző betűjelekkel együtt kell átvenni. A szakaszhoz fűzött tanács ajánlja, hogy a snb- és pseudo-e lőszócskát csak jelzős alakhoz alkalmazzuk, de sohase tulajdonnevekkel összefüggésben. A betűjelekkel, az ún. diakritikus jelekkel ellátott betűkkel (pl. ó, c, s, z, ő, ú, ü stb.) kapcsolatban újabban a Senckenbergiana hasábjain is több szerzőtől találunk megnyilatkozásokat (R i c h t e r [15], Reg ne 11 [13], Pacit [12].) Mindezekből a munkákból általában az derül ki, hogy a betűjelek alkalmazása, ámbár nvomda- technikailag sokszor keresztülvihetetlen, nagyon is ajánlatos, mert elmellőzésük sok zavarra adhat okot. Pacit cikke irodalmi felsorolásában 14 munkát jelöl meg e téma- körrel kapcsolatban, amelyek csaknem mind 1950 óta, legnagyobbrészt éppen 1952-ben jelentek meg. Mindez világosan mutatja, hogy a kérdés, amelynek nemzetközileg ilyen nagy irodalma van és nálunk mindeddig teljesen figyelmen kívül maradt, a kutató- munka értelmessé tétele szempontjából egyáltalán nem lehet közömbös. Az idézett szerzőktől felsorolt példák is éppen eléggé igazolják annak fontosságát, hogy a betű- jeleket használni kell, vagy pedig meg kell találni a betűjeles alakoknak a klasszikus latin ábécé betűcsoportjaival való átírását, ami azonban szintén csak nemzetközi meg- egyezéssel vihető keresztül. A 21. szakasz a következőket mondja : „Valamely tudományos név szerzőjéül az a szeméy tekintendő, aki a nevet indikáció, definíció \ agy leírás kiséretében először közölte ; ha azonban a közleményből kiderül, hogy nem a szerző, hanem más volt a név, az indikáció, definíció vagy leírás megalkotója, akkor ez utóbbi tekintendő a név szer- zőjének.” A 22. szakasz szerint az állatnév szerzőjének nevét, ha fel akarjuk tüntetni, minden írásjel közbeiktatása nélkül, közvetlenül az állatnév után kell írnunk. Ha további adatokat is közölni akarunk, ezek a szerző neve után következnek, de vesszővel elvá- lasztva vagy kerek zárójelben. A szerzőnevek rövidítésére már 1896-ban megjelent egy lista 2. kiadása. Tanácsosabb azonban a neveket rövidítés nélkül alkalmazni, mert ebből is zavar keletkezhetik. (Nálunk pl. Kutassy egy időben új alakjait Kút. rövidítéssel idézte, mígnem kiderült, hogy K u t o r g a is ugyanúgy rövidítette nevét.) A 23. szakasz kimondja, hogy ha egy fajt más nemzetségbe soroznak át, mint ahova a fajnév szerzője eredetileg állította, akkor a szerző neve változatlanul megmarad, ele kerek zárójelbe kerül. Ha azt is fel akarjuk tüntetni, hogy ki volt a szerzője az ríj besorozásnak, akkor a zárójel után kiírjuk ennek a szerzőnek a nevét is. A 24. szakasz szerint, hogyha egy fajt felosztanak, akkor a szűkebb keretek közé határolt fajnál, amely az eredeti fajnevet megtartotta, az eredeti szerző neve után meg kell jelölni, hogy ki volt a szerző, aki a faj felosztását végrehajtotta. Rendszerint a partim szót is kitesszük annak jeléül, hogy az eredeti fajt az új kutató a régi néven csak részben hagyta meg. A 25. szakasz az elsőbbségi (prioritási) törvényt tartalmazza, ezért ezt ismét teljes egészében ismertetem : „Valamely nem vagy faj érvényes nevéül csak az a név tekinthető, amellyel először illették, feltéve Bogscli : Őslénytani munkamódszereink hiányosságai 91 a ) hogy ezt a nevet 1931. január 1 előtt közölték és a közlést indikáció, definíció vagy leírás kíséri és b ) hogy a szerző a kétnevű nevezéktan alapelveit alkalmazta. c) A szabályok szerint egy olyan nemzetség- vagy fajnév sem érvényes, amelyet 1930. december 31 után közöltek, ha 1 . nincs a közlésben a jellegeknek olyan összefoglalása (diagnózis, fogalom- meghatározás, sűrített leírás), amelyek alapján a nemzetség vagy faj a többi nemzetségtől és fajtól megkülönböztethető, vagy 2. nincs benne utalás olyan bibliográfiai adatra, amely ilyen összefoglalást tartalmaz és 3. amennyiben nemzetségnévről van szó, nem tartalmaz félreérthetetlen utalást a genotípusra (típusfajra) vonatkozóan.” Ebben a szakaszban elsősorban az indikáció fogalmat kell kissé közelebbről megvizsgálnunk. Indikáción itt vagy szubsztitúció értendő, azaz egy régibb névnek a határozott megjelölése, amelynek helyettesítésére a szerző az új nevet alkalmazza, vagy pedig egy már közölt olyan irodalmi adat felemlítése, amelyben a jellegek összefoglalása megtalálható. A diagnózisnak azokat a tulajdonságokat kell tartalmazni, amelyek a szóban forgó rendszertani egységet a már ismert egységektől megkülönböztetik. Az új egység közlésénél mindig meg kell adni a legközelebbi rokon egységekkel való kap- csolatokat is, illetőleg az ezekkel való hasonlóságokat és a velük szemben fennálló különbségeket. Igen fontos az ábra közlése is. Őslénytanban ez még szigorúbb követelmény, mint a ma élő lényeknél, mert már a Bolognában tartott II. Nemzetközi Geológus Kongresszus kimondta, hogy csak az a fosszilis alak tarthat elfogadásra számot 1882 után, amelyet ábrával együtt közöltek. Ezzel kapcsolatban mint hiányosságról hazai közleményeink ábraanyagáról is meg kell emlékeznünk. Megállapítható, hogy az utóbbi egy-két évtizedben az ősmarad- ványok fényképészeti technikájában óriási fejlődést értünk el. A fényképezési technika haladásával azonban, sajnos, nem tartott lépést a nyomdatechnika és a legkitűnőbb fényképekről a közleményekben igen gyatra képeket készítenek, amelyek nem ritkán szinte fölismerlietetlenek. Ezen a téren föltétlenül szükséges a nyomdák fejlődése. A 26. szakasz kimondja, hogy Linné Systema Naturaejának 1758-ban meg- jelent 10. kiadásától kezdve kell az állattani nevezéktanban a prioritást figyelembe venni. A 27. szakasz szerint az elsőbbségi (prioritási) törvényt kell alkalmazni : a) ha valamely állat egy részét az egész állat ismerete előtt nevezték el, b ) ha valamely fejlődési állapotot a kifejlett állat előtt neveztek el, c ) ha a különböző nemű egyedeket külön fajokba vagy akár külön nemzetségekbe is sorozták be és d) ha valamely állat egymáshoz nem hasonló nemzedékek szabályszerű egymás- utánját tünteti fel, még akkor is, ha a különböző alakokat különböző fajokhoz vagy akár nemzetségekhez sorolták is. A 28. szakasz kimondja, hogy olyan nemzetség nevéül, amelyet több nemzet- ségből vagy alnemzetségből vontak össze, az összevont nemzetségek vagy alnemzetségek nevei közül a legrégibbet kell választani. Ha a neveket egyidejűleg állították föl, akkor az első újraf el dolgozó szerző joga, hogy e nevek közül válasszon. Ugyanez a szabály érvényes arra az esetre is. ha egy fajt több fajból vagy alfajból vontak össze. A 29. szakasz azt mondja, hogyha egy nemzetséget két vagy több nemzetségre osztanak föl, akkor az eredeti érvényes név valamelyik új nemzetségre is alkalmazandó. Ha a nemzetségnek megvolt a típusfaja (genotípus), akkor az a nemzetség tartja meg a régi nevet, amelybe a felosztás után ez a faj került. 92 Földtani Közlöny, LXXXV1I. kötet, 7. füzet A 30. szakasz két csoportba foglaltan a típusfaj megállapítására szolgáló szabályokat közli. Az első csoportba azok az esetek tartoznak, mikor a típusfaj elismerése kizáróla- gosan az eredeti közleményen alapul. a ) Ha egy nemzetség eredeti közlésekor a szerző megjelöli azt a fajt, amely a nemzetség típusául tekintendő, akkor ez a faj lesz minden körülmény között a típusfaj. b) Ha az eredeti leírásban valamely faj a „typicus” vagy „typus” fajnevet kapta, akkor ezt kell a nemzetség típusfajának tekinteni. c) Ha egy nemzetség felállításakor csak egy faj tartozott a nemzetségbe, ez a faj lesz a genotípus (monotipikus nemzetség). d ) Ha az előbbiek szerinti típus hiányzik, de az egyik faj vagy alfaj neve meg- egyezik a nemzetségnévvel, akkor ezt kell típusnak tekinteni. A második csoportba tartozó esetekben a genotípus kijelölése nem kizárólag az eredeti közlemény alapján történik. e ) A genotípus meghatározásánál nem jöhetnek tekintetbe azok a fajok, amelyek a) a nemzetségnév eredeti közlésénél nem ebbe a nemzetségbe nyertek besorolást, (1 ) a nemzetség fölállításakor a szerző előtt mint , .species inquirendae”' szerepeltek és y ) a nemzetség szerzője szerint csak feltételesen tartoznak az illető nemzetségbe. f) Ha egy nemzetségnevet, amelyhez eredetileg nem tartozik típus, egy másik típussal bíró vagy anélküli nemzetség nevéül ajánlanak, akkor az egyik nemzetség típusa, mihelyt felállították, a másik nemzetségnek is típusa lesz. g) Ha egy szerző valamely nem fölállításánál egynél több fajt sorozott be a nembe anélkül, hogy típusfajt kijelölt volna, akkor egy későbbi szerző a fajok közül maga választhatja ki a típusfajt, amely meghatározás ezzel végérvényessé lesz. A 31. szakasz kimondja, hogy egy fajnak több fajra való tagolása ugyanazon szabályok szerint történik, mint a nemzetség felosztása. A 32. szakasz szerint az egyszer közzétett nemzetség- vagy fajnevet nem lehet utólag azért elvetni, mert a név értelmileg nem felel meg az illető állat tulajdonságainak. A 33. szakasz kimondja, hogy tautonímia miatt, vagyis ha a fajnév (esetleg az alfajnév is) teljesen megegyezik a nemzetségnévvel, a nevet nem lehet elvetni. A 34. szakasz a homonim, vagyis azonos nemzetségnév elvetéséről intézkedik. Ehhez a szakaszhoz fűzték hozzá a becsületbeli kötelességre való figyelmeztetést. Ha egy szerző észreveszi, hogy egyik élő kutató olyan nemzetségnevet alkotott, amely már egy régebbi, érvényes nemzetségnévvel azonos, köteles az illető kutató figyelmét erre a tényre felhívni s így módot adni neki arra, hogy nemzetségének új nevet adhasson. A 35. szakasz a fajnevek homonímiájával foglalkozik. Eszerint azt az újabb fajnevet, amely ugyanabban a nemzetségben egy más fajra vagy alfajra már haszálat- ban volt, mint homonim nevet el kell vetni. Ugyanezt kell tenni akkor is, ha két nem- zetség egyesítése következtében azonos fajnevek kerülnek egy nemzetség keretébe : az újabb keletű, mint homonim, elvetendő. A szakasz megemlíti még, hogy melyek azok a különbségek, amelyek ellenére két nevet homonimnak kell tekinteni. Végül a 36. szakasz kimondja, hogy a homonímia miatt elvetett nevek soha többé nem éleszthetők fel, viszont a szinonímia miatt elvetett nevek, ha utólag kiderül, hogy elvetésük téves volt, a tévedés felismerése után ismét érvényesekké lehetnek. Ennyiben ismertettük a nemzetközi állattani nevezéktan szabályait. Megjegyez- zük, hogy a legutóbbi koppenhágai nemzetközi zoológus kongresszus is foglalkozott a nevezéktan szabályaival, azonban a kongresszus kiadványai eddig még nem jutottak el hozzánk. Bogsrli : Őslénytani munkamódszereink hiányosságai 93 Aziránt sohasem merült föl kétség, hogy a neozoológia nevezéktana teljes mérték- ben alkalmazandó a paleozoológiában is. Mint lentebb látjuk, egyedül a típusok kérdé- sében lehet eltérés a neo- és paleozoológia között. A nevezéktan azonosságának szükség- szerűsége éppen úgy a két tudományág természetéből adódik, mint ahogyan természete- sen eltérésnek kell lennie a típusok megjelölésében. Tudományos megítélés mellett más álláspont elképzelhetetlen. A szabályokat egyes esetekből kifolyólag a nemzetközi zoológiái nevezéktani bizottság számos szakvéleménnyel látta el. Sajnos, ezek ismertetésére éppen úgy nincs helyünk, mint számos olyan fogalom részletesebb tárgyalására sem, amelyek ismerete pedig ugyancsak lényeges akkor, ha valaki egy rendszertani egységen belül nagyobb monografikus munkát végez, sőt lényeges lehet akkor is, ha egyszerűen csak egy új faj leírásáról van szó. Hogy a nevezéktani kérdésnek milyen kiterjedt és szétágazó irodalma van, bizo- nyítja R i c li t e r R. [14] könyvének hat oldalra terjedő irodalomjegyzéke, amely azonban nagyobbrészt csak azokat az újabb munkákat említi meg, amelyek alapján a további irodalom megismerhető. Akkor tehát, amikor nemzetközi vonalon ilyen óriási munka folyik a nevezéktan pontos kidolgozása körül, hogy közel két évszázad zűrzavara végül is tisztázható legyen, elvárható minden magyar paleontológustól és őslénytani téren dolgozó geológustól is, hogy erről a hatalmas és fáradságos munkáról tudomást szerezzen és a munka eredmé- nyeit figyelembe vegye. 1 947 óta a budapesti geológusképzésben részt vett hallgatók mindegyike hallott a nemzetközi állattani nevezéktan szabályairól. E téren oktatásbeli mulasztás tehát nem történt. Hogy az egyetemről kikerülve azután nem törődnek a nevezéktannal, annak már nem az egyetemi oktatás az oka. A nevezéktani szabályok nemismeréséből és meg nem tartásából a félreértések egész sora keletkezhetik. Fajok azonosságának vagy különbözőségének egyértelmű rögzítése nevezéktanilag azonban nemcsak tudományos, hanem gyakorlati szempont- ból is, különösen szintjelző ősmaradványok esetében, rendkívül fontos lehet s az e téren elkövetett hibák a népgazdaságnak is jelentős kárt okozhatnak. A szabályok ismertetése után szólnunk kell röviden azokról a kiegészítésekről is, amelyeket nemzetközi határozatokkal hoztak, a szabályok pontosabbá vagy használ- hatóbbá tétele érdekében, a különböző kongresszusokon. Mint már fentebb említettük, a Bostonban tartott VII. Nemzetközi Zoológiái Kongresszus vezette be a tipus megjelölésének szükségességét. A neozoológia e téren még igényesebb, mint a paleozoológia és a típusnak még több fajtáját különbözteti meg. Hogy milyen lelkiismeretességre törekszik a neozoológia, mutatja D u d i c h E. [5] cikke is. R i c h t e r R. [14] ezzel szemben arra utal, hogy a paleozoológiában (a neo- zoológiában használatos mintegy 250 kifejezéssel szemben) a következő osztályozás elégséges. A zsinórmértékül közölt példányokat „typu.s”, a példaként közölteket „typoid”, míg a gyűjteményekben található, nem közölt példányokat ,,hyle” (magyarul „anyag”) névvel illeti. A „typus” tehát a zsinórmérték, amely valamely faj megváltoztathatatlan „alappéldánya”. Minden fajleírás alapjául ma egyetlen példány kell, hogy szolgáljon. Ennek jellegei adják az új faj tulajdonságait. Ez az egyetlen példány a holotípus. (Meg- jelölésére használják a holospecietípus kifejezést is.) Régebben a szerzők nem egy, hanem több egyed alapján írták le a fajt. Az eredeti „ közleményben szereplő egyedek megjelölése a kotipus. Gyakori, hogy a kotípusok között is különbségek lehetnek s nem valamennyi példány tartozik mindig ugyanazon faj keretébej 94 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, l. füzet azért utólag a kotípusok közül kiválasztanak egy példányt, amely ettől kezdve az illető faj típusaként szerepel. Ez a „lectotypus” (illetve „lectospecietvpus”). A lektotípus az irodalomban tehát később jelent meg, mint a faj eredeti leírása. Ha az eredeti leírásban szereplő típus elvész, akkor ennek pótlására új típust kell választani. Ez a ,,neotypus”. A neotípus kiválasztásának a legnagyobb gonddal kell megtörténnie. A példaként közölt példány a „typoid”. A tipoidnak Richter R. szerint elég két fajtáját megkülönböztetni. A holotípussal együtt az eredeti leírásban közölt többi példány, vagy ha az eredeti leírás régebben kotípusok alapján történt, s ezekből utólag kiválasztották a neotípust, a visszamaradt többi példány a „paratypoid”. Valamely faj később közölt példányait , .hypotvpoid” néven foglaljuk össze. Az irodalomban nem közölt és csak a gyűjteményekben található példány a ,,hyle”. Richter R. ennek is két fajtáját különbözteti meg. Az eredeti lelőhelyről (locus typicus) és eredeti rétegből (stratum typieum) származó példány a „topohyle”. Ha valamely példányt a fajt felállító szerző határozott meg az illető fajhoz tartozónak, akkor annak megjelölése az , .autohyle” szóval történik. A típus megállapításánál a legnagyobb gonddal kell eljárni. Ezért a legmesszebb- menően figyelemmel kell lenni arra, hogy a leírt testrészek biztosan ugyanannak az egyednek a testrészei legyenek. így valamely kagyló esetében, ha nem igazolható min- den kétséget kizáróan, hogy a két teknő ugyanattól az egyedtől származik, akkor típus- ként csak az egyik teknő írható le. Technikailag fontos, hogy7 mind a tipus, mind pedig a tipoid nyilvános gyűjteményben, a kutatók számára mindenkor hozzáférhető legyen. Ezen a téren is sok a hiányosság nálunk. Nagy gyűjteményeinknek már régen kötelességük lett volna a hazai ősállati maradványok közül a régi szerzők anyagának felkutatásával és felülvizsgálatával a hazai ősmaradványok típusait megállapítani. Kétségtelen, hogy a háború következtében sok an_vag ment veszendőbe s így ma ez a munka részben már megoldhatatlan. A budapesti tudományegyetem őslénytani intéze- tének gyűjteménye a bombázásokon kívül főleg a sokszori költözködéssel szenvedett sokat. Az intézet első professzorának, Hantken Miksának világhírű Nummulites gyűjteménye többé-kevésbé épen megmaradt, azonban a készítmények kanadabalzsama megtört, az egészet újra kellene kikészíteni. Sok, az intézetben volt más eredeti példány tönkrement a háborús károk következtében. (Hasonló hiányok vannak az Állami Föld- tani Intézet gyűjteménvében, s e közlemény7 sajtó alá kerülése közben, a legutóbbi októberi eseményok során végzetesen elpusztult Nemzeti Múzeumi Föld- és Oslénytár- ban is.) Ehhez az aránydag nem nagy terjedelmű gyűjteményhez is újabb szakemberekre lenne szükség, akik az auyragnak dokuinentációszerű, igen nehéz és fáradságos feldol- gozását elvégeznék. Úgy hiszem, időszerű lenne hazánkban is az őslénytani kutatási technika megszervezése s a gyűjtemények anyagainak korszerű, dokumentáció jellegű feldolgozása. Minderre annál inkább sürgős szükség lenne, mivel az anyag gyarapodása egyrre súlyosabb feladatok elé állítja a kutatókat. Sürgős lenne pedig azért is, mert ma sok nálunk leírt faj eredeti példányainak felkutatása egyre nehezebbé, a külföld számára pedig szinte lehetetlenné válik s így félő, hogy elődeink nagy tudással és kitartó szorgalom- mal végzett munkája a nemzetközi tudomány7 számára lassan veszendőbe megy . Olaszországban Rossi-Ronchetti C. szerez nagy7 érdemeket azzal, hogy Brocchi immár klasszikussá lett munkájának eredeti példányod újra kiadja a mai nevezéktannak és típus-megjelölésnek az értelmében a Rivista Italiana di Paleonto- lógia e Stratigrafia hasábjain. Munkája a paleontológusok őszinte háláját érdemli meg. Fontos intézkedés a monakói IX. Nemzetközi Zoológiái Kongresszus határozata, amely7, mint már említettük, az elsőbbség szabályai alól kivételre bizonyos lehetőséget ad. A nemzetközi állattani nevezéktani bizottság adhatja meg érvényesen a felmentést az Bogsch: Őslénytani munkamódszereink hiányosságai 95 elsőbbség alól. Vannak olyan nevek mind a neo-, mind pedig a paleozoológiában, amelyek már hosszú idő óta széles körben elterjedtek és használatuk semmiféle zavarra nem adott okot, holott az elsőbbség szempontjából nem lennének érvényesek. A nemzet- közi bizottság alapos vizsgálat és mérlegelés után ilyenkor az elsőbbségi törvényt fel- függesztve, a fiatalabb keletű, de általánosan használt nevet mint „nőmén conserva- tum”-ot (megőrzött nevet) teszi érvényessé. A bizottság 1937-ben kelt határozata sze- rint a Nummulites Lamarck, 1801 név mint nőmén eonservatum használandó a régebbi keletű Camerina Bruguiére, 1792 névvel szemben. Ez a példa az őslénytan egyetemi oktatásában, mióta a nemzetközi bizottság határozata nálunk ismeretessé vált (sajnos, alig pár évvel ezelőtt), állandóan szerepel. Eredménye a Nemzetközi Sztratigráfiai Lexikon már megjelent magyarországi részében, sajtó alatt levő tan- és kézikönyveink- ben, valamint a folyamatosan bevezetett szakmai helyesírásunkban is mutatkozik. Kétségtelen, hogy a prioritás felfüggesztése csak nagyon alaposan megokolt esetekben indokolt és mindenkor a legnagyobb körültekintéssel szabad csak élni ezzel a lehetőséggel. Vizsgáljuk meg most még az 1927-ben Budapesten tartott nemzetközi zoológiái kongresszusnak a nevezéktanra vonatkozó határozatát. Föntebb már röviden említettük, hogy az új nevek bevezetésének kellékeit szigorította meg ez a kongresszus. Ezeket a szigorításokat a nemzetközi állattani nevezéktani szabályzat 25. szakaszának kiegészítése tartalmazza. A szabályok egyes szakaszainak ismertetésekor a 25. szakaszt emiatt is szó szerint közöltem. A kiegészítés részben az a ) pont szövegébe az „1931. január 1 . előtt” közbeiktatásából, részben pedig az egész c ) szakasz liozzáfűzéséből áll (Xe Congrés International de Zoologie, I. partié, p. 149. Budapest, 1929). Mindezen felül, a nevezéktannal kapcsolatban kell megemlítenünk a nyílt név- adás („nomenclatura aperta”) szabályait is. Olyan esetekben, amikor a meghatározás különböző okok miatt nem egészen biztos, sokkal célszerűbb a leírásra kerülő példányo- kat a nyílt névadás szabályai szerint elnevezni és nem végleges nevekkel ellátni. A vég- érvényes névvel való megjelölés hibás következtetésekre adhat alkalmat, míg a példányok nem említése, vagy oly módon történő felemlítése, hogy abból rendszertani kapcsolataikra ne lehessen következtetni, szinten zavarokra adhat okot. Nálunk e téren inkább olyan irányban mutatkozik hiba, hogy egyes kutatóink hajlamosak rossz megtartású és ki nem elégítő anyag alapján is új fajok, sőt nem ritkán új nemzetségek leírására. Az ilyen eljárás aztán idővel gyakran igen kemény kritikát eredményez. Kétségtelen, hogy ez még a kisebb hiba, mert hiszen valamely később bekövetkező újravizsgálat az ilyenfajta hibát könnyebben egyenlítheti ki, mint akár a már ismert fajjal való rosszul történő azono- sítás vagy a teljes elhallgatás hibáját. A nyílt névadással kapcsolatban felemlítendő a különböző jelek használata is. A jelek között a ?, a cf. vagy cfr. és az aff. vagy sp. ex aff. használata a leggyakoribb. A jelek alkalmazásában utalok Richter R. munkájára [14], Ahhoz, hogy a pale- ontológus— még ha jó munkát végzett is egyébként — olyant alkosson, ami hazai kutató- társai és a nemzetközi irodalom részére könnyen használható és kiértékelhető, föltétlenül szükséges ezeknek a módszerbeli rendelkezéseknek az ismerete is. Mint ahogyan általában le kell szögeznünk, hogy megbízható és mások számára is kiértékelhető, tehát nem öncélú őslénytani kutatásokat ma már csak a nevezéktani szabályoknak és az ezzel kapcsolatos előírásoknak pontos megtartásával közölhetünk. Örömmel kell viszont azt is megállapítanunk, hogy szórványosan már régebben is, újabban pedig egyre gyak- rabban akadnak paleontológusok nálunk is, akik ezen a téren a megfelelő módszert használják. Mindenesetre kívánatos lenne, hogy a geológusok faunalistáikban és minden egyéb közleményükben alkalmazzák a nemzetközi nevezéktan szabályait, hogy végre 96 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1. kötet, 1. füzet egységes legyen névanyagunk, hogy téves, a gyakorlat számára sokszor költséges azono- sítások elő ne fordulhassanak. így fölöslegessé válnak négynevű nevezéktanra vonat- kozó ötletek is. 3. A szakkifejezések (terminológia) helyes alkalmazása A nevezéktan nemzetközileg elfogadott szabályai mellett kellő gondot kell for- dítani a szakkifejezések (terminológia) használatára is. Ez az a terület egyébként, ahol az idegen szavak használatának talán tágabb teret lehet engedni. Erre azért lenne szük- ség, hogy részben rövidebben fejezhessük ki magunkat, részben pedig azért, hogy a többé-kevésbé rosszal sikerült magyar szóalkotások következtében keletkező félre- értéseket elkerülhessük. A szakkifejezések pontos használata nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az ősmaradványok leírásában egyértelműek és félreérthetetlenek legyünk. R i e li t e r egyik újabb cikkében [16] ismételten utal arra, hogy a nevekkel ellentétben a szak- kifejezéseket időről-időre a változott követelményekhez kell szabni, de csak akkor, ha erre komoly ok van. Ezen a téren elég szerencsés helyzetben vagyunk Telegdi- Roth K. Ősállattan c. tankönyvének (1953) megjelenése óta, mert a magyar irodalom- ban itt összefoglalva találjuk mindazon szakkifejezések legnagyobb részét, amelyekre az ősállattani kutatómunkában szükség van. Ezzel a magyar irodalomban használatos szakkifejezések alapja adva van. Ha pedig valaki ettől eltérően kíván szakkifejezéseket használni, ne sajnálja a fáradságot és adjon munkájában ,, terminológiai magyarázóit, amivel eleve elejét veheti a félreértéseknek. Új szakkifejezések alkotásánál — legyenek azok magyar vagy latin nyelvűek — fordítsunk kellő gondot arra is, hogy a szóképzés legalább az elemi nyelvtani szabályok követelményeinek megfeleljen. Hogy a szakkifejezések használatában a legnagyobb pontosságra kell törekedni, kitűnik Fejérváry egyik munkájából is [6], melyet a Budapesten tartott X. Nemzet- közi Zoológiái Kongresszus ülésszakán mutatott be. Ebben egész sor szakkifejezés pontos meghatározását és értelmezését adja. Fejérváry G. Gy., akinek igazán közismert a nagyvonalúsága és eredetisége, aligha foglalkozott volna ilyen hosszasan és ennyi szakkifejezés megmagyarázásával, ha nem ismerte volna föl azt a veszélyt, amelyet a szaknyelv pongyolasága, a „terminus technicus”-ok pontatlan használata rejt magában. S hogy nemcsak pillanatnyi ötlet alapján foglalkozott ezzel a kérdéssel, igazolja egy korábbi dolgozata [7] is, amelyben a nevezéktan kérdéseivel foglalkozott. Ennek a nyílt névadásra vonatkozó részei igen elismerő megnyilatkozásokat váltottak ki. Nem lehet kétséges, hogy a szakkifejezések pontos használata nagymértékben segíti a megértést s így mint eszköz, ugyanúgy mint a nevezéktan, az őslénytani kutató- munka tökéletesebbé tételét szolgálja. 4. A taxionómia A módszerek és a segédeszközök után meg kell még emlékeznünk az őslénytani kutatásnak tudományos kiegészítő munkájáról, a taxionómiáról is. Szóljunk először a taxionómia szóról magáról. A biológiai tudományoknak ez az ága általában taxonómia néven volt ismeretes. W o 1 f f E. [24] klasszikus-filológus professzor mutatta ki, hogy a taxonómia szóalkotás nyelvészeti szempontból éppen úgy helytelen, mint a sztratonómia. E két kifejezés helyes szóképzéssel taxionómia és sztratinómiára változ- tatandó. Egyesek előtt talán fölöslegesnek látszó nyelvészeti szőrszálhasogatás W o 1 f f- nak ez a megállapítása, azonban megítélésem szerint, ha már alkotunk műszavakat, .legyenek azok minden szempontból kifogástalanok (1. még H ö 1 d e r [9]). Bogsch : Őslénytani munkamódszereink hiányosságai 97 A taxionómia feladata alaktani, bonctani, élettani, törzsfejlődési alapokon az egyes alakok egymás közötti viszonyának, a különböző rendszertani kategóriák keretei- Ínek és összefüggéseinek megállapítása. A taxionómiai munka, szemben a nevezéktannal s és a szakkifejezésekkel, tisztán tudományos értékelés, amely a szerző álláspontját tükrözi vissza az egyes alakok és rendszertani kategóriák viszonyát illetően. Újabb anyagok és adatok sok esetben okoznak változást a taxionómiai értékelésben, ami a tudomány fejlődésének természetes velejárója. A taxionómiai állásfoglalás változást von maga után a nevezéktanban is. Nemzetségek vagy fajok szétválasztása vagy össze- vonása éppen úgy a taxionómia alapján történik, mint az egyéb rendszertani kategóriáké is. Mindezek az eljárások azonban csak akkor lehetnek világosak és értelmesek, ha a velük kapcsolatos nevezéktani kérdéseket is megfelelő módon visszük keresztül. A magyar paleontológusok egy része mindezeket a kérdéseket gondosan és ala- posan figyelembe veszi, de vannak olyan kutatóink is, akik éppen ezeknek az el nem hanyagolható módszertani és tudományos kérdéseknek a nem ismerése miatt, mun- káikkal bizonytalanságot és a tisztázatlanná tett problémák egész sorozatát \ iszik tudományos irodalmunkba. El kell ismernünk, e kérdések nem egészen egyszerűek és kibogozásuk sokszor valóban rendkívül fáradságos. Megszívlelendő ebből a szempontból Bather [1] igen érdekes ,,Quo vadis”-a, amely egyúttal rámutat a biológiai tudományok egyik legalapvetőbb és mindmáig nem tisztázott főkérdésére : milyen jellegek lehetnek a természetes osztályozás alapjai? Már előbb is szólottunk arról, hogy az őslénytani faj sokkal nehezebben tisztázható fogalom, mint a ma élő lényeknél s az egyes törzseken belül a természetes osztályozás alapjainak megállapítása egyelőre még sok kívánni- valót hagy hátra. De a világosan és tisztán alkalmazott szóhasználat és nyelvezet kétségtelenül megkönnyíti ezeknek a nehézségeknek a tisztázását. A fent elmondottaknak nem a munka mechanikussá tétele, hanem az volt a céljuk, hogy felhívják a figyelmet azon módszerekre és segédeszközökre, amelyek alkal- mazása a szerzők fáradságos munkájának eredményeit a tiszta és világos szabály-, szó- és fogalomhasználattal más kutatók számára is könnyen és egyértelműen érthetővé és kiértékelhetőkké teszi. Ezt pedig a tudomány fejlődése kívánja. Összefoglalás Az őslénytani munkamódszerek hiányosságai közt a helytelen és felületes meg- határozásokon kívül az irodalom és összehasonlító anyag elégtelen felhasználása játssza az egyik legfontosabb szerepet. Gyakran nem veszik megfelelő módon figyelembe sem a nomenklatúra, sem a terminológia, sem pedig a taxionómia követelményeit. Mind- ezek ismerete és felhasználása nélkülözhetetlen, ha munkáinkat mások számára is világosan érthetőkké és kiértékelhetőkké kívánjuk tenni. IRODALOM 1 . Bather, F. A. : Quo vadis? A question írom a Paleontologist to the Systematist. Xe Con- grcs International de Zoologie. 1 . p. 95 — 101 . Budapest, 1929. — 2. Bogsch I,. : Homokos faciesű tortonai fauna a Mátraverebély melletti Szentkúti kolostor környékéről. Földt. Int. Évkönyve 36. kötet, 4. füzet. Budapest, 1943. ■ — 3’. Xe Congrés International de Zoologie. Tenu á Budapest dü 4 au 10 sep- tembre 1927. I'remiére partié. Budapest, 1929.- — 4. Csepreghvné Meznerics I. : A salgó- tarjánvidéki slír és pectenes homokkő faunája. Földt. Közi. 81, 7 — 9, p. 303 — 319. Budapest, 1951. — 5. Dudich E. : A typus és fajtái. Fragmenta faunistica Hungarica. 9. 1 — 2. p. 16 — 25. Budapest, 1946. — 6. Fejérvá'ry G. Gy. : On somé Biological, especially Bionomical Terms. — Xe Congrés International de Zoologie. 1 . p. 466 — 483. Budapest, 1929. — 7.FejérváryG. Gy. : Note de nomen- clature paléozoi'que. Bulletin de la Société vaudoise des Sciences Naturelles. 52. p. 317 — 324. Éausanne, 1919. — 8. Ilofker, J. : Kleinforaminiferen und paláontologische Chronologie. Neues Jalirb. f. Geol. u. Pál. Monatshefte 2, p. 77 — 81. Stuttgart, 1955. — -9. H ö 1 d e r, H. : Zűr Wortform Taxionomie. 7 Földtani Közlöny 98 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet Senekenbergiana I^ethaea 36. p. 189 — 190. Frankfurt a. M. 1955. — 10. Korobko v, A. J. : Egyes rokonsági kapcsolatok kiderítésének lehetősége regenerált kagylóhéjrészek díszítése alapján. — A Szovjet- unió Tudományos Akadémiájának beszámolói. TXXIII. C. Paleontológia Moszkva — Teningrad, 1950. — - 11. T u c a s, G. : Étude microscopique et pétrographique de la coquille des Tamellibranches, in: P i v e- teau, J. : Traité de paléontologie, Törne II. p. 246 — 260. Paris, 1952. — 12. Pacit, J. : Über die Behandlung dér diakritischen Zeichen. Senekenbergiana 33. p. 357 — 361. Frankfurt a. M. 1952. — 13. R e g n e 1 1, G. : Wiedergabe des skandinavischen á durch das klassische Tatéin- Alphabet. Sencken- bergiana 33. p. 69 — 71. P'rankfurt a. M. 1952. — 14. Richter, R. : Einíührung in die zoologische Nomenklatur durch Erláuterung dér Intemationalen Regein. 2. kiadás. Frankfurt a. M. 1948. — 15. Richter, R. : Schutz dér Tiernamen vor Emendation. Senekenbergiana 32. p. 357 — 366. Frankfurt a. M. 1952. — 16. Richter, R. : Die Grundsátze dér morphologischen Terminologie und dér Neo- logismus Appendi(ci) fér c/a Aporema. .Senekenbergiana Tethaea 35. p. 369 — 370. Frankfurt a. M. 1955. ■ — 17. R o g e r, J. : Sur l’organisation de la documentation paléontologique, Cornp te rendű sommaire des Séances de la Société Géologique de Francé, p. 272 — 279. Paris 1946. — 18. Schindewolf, O. H. : Kleinforaminiferen und paláontologische Chronologie. Neues Jahrb. f. Geol. u. Pál. Monatshefte 2. p. 82 — 84. Stuttgart, 1955. — 19. Strausz f. : Quadrinominal nomenclature. — International Geological Con- gress. Report on the 18th Session. Part XV. Proc. of the Internat. Paleolit. Union. p. 84 — 86. — 20. Strausz I.. : Őslénytani meghatározások értékjelölése. Földt. Közi. 80. 4 — 6. p. 184 — 188. Budapest, 1950. — 21. Telegdi-Roth K. : Ősállattan. Budapest. 1953. — 22. Vadász E. : A francia- országi földtani és bányászati kutatás központi föladata. Földt. Közlöny 84. p. 389 — 391. Budapest, 1954." — 23. Vitális I. : A Németegyháza — Mesterberek — Csordakutpuszta területe alatt felkutatott paleogén fényes barnaszén. Bányászati és Kohászati Tápok 3 (81.) p. 35 — 36. Budapest, 1948. — 24. W o 1 f f. E. : Taxionomie, Stratigraphie uud Stratinomie (nicht Taxonomie, Stratographie und Stra- tonomie) und Verkürzungen wie Paliclinologie, Palökologie. Senekenbergiana, 35. p. 115 — 117. Frank- furt a. M. 1954. A VIRÁGPOR-ELEMZÉSI KŐZETMINTÁK GYŰJTÉSÉRŐL NAGY GÁSZI/JNÉ* Összefoglalás: A pollenanalízis jelentős rétegtani kérdések megoldására alkalmas. A pollen- analitikai munkához szükséges anyaggyűjtésnél két kérdés merül fel : 1 . Milyen kőzetekből várható eredményes pollen feltárás?, 2. Hogyan történjék a gyűjtés? í. Nagyobb pollenmennyiség a savanyú vagy semleges kémhatású közegben fosszilizálódik, ha a beágyazódás alatt nem oxidálódott. A bázisos kémhatású kőzetekben nincs, vagy kevés a pollen. Össze- függésben van a pollenmennyiség a kőzetek szemcsenagyságával is. 2. Az anyaggyűjtés szennyeződésmeutesen, a rétegsorokból aránylag sűrű mintavétellel, ele- gendő mennyiségben történjék. A virágpor-elemzés, pollenanalízis (palinológia) önálló tudományága a földtani vizsgálatokban mind nagyobb jelentőségűvé válik. A földtanban jelentős rétegtani kérdések megoldási lehetősége alapján, hazai viszonylatban is megindultak ilyen irányú vizsgálatok. Szükségesnek látszik tehát néhány módszertani kérdés megvilágítása, ami nem palinológusok számára is feltét- lenül kell ahhoz, hogy a pollenanalízis eredményei használható adatokat szolgáltassanak. A geológusra a pollen-anyaggyűjtés nagyon fontos feladata hárul, aminek meg- felelő kiviteli módja lényegesen befolyásolja a várható eredményeket. Az anyaggyűjtésnél két kérdés merül fel : 1 . Milyen kőzetekből várható ered- ményes pollenfeltárás ; 2. Hogyan történjék a gyűjtés? 1. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy melyek azok a területek, ahol a geológus a kérdéseit pollenanalízis segítségével megoldhatja, melyek azok a kőzetek, amelyek- től a pollenfeltárással eredményt várhat, s melyek azok, amelyek ilyen tekintetben csak kevésbé vagy egyáltalában nem jöhetnek számításba. A virág-porszemeknek kőzetekben való előfordulása elsősorban a kőzet kelet- kezési körülményeitől függ. Nagymértékben befolyásolja megmaradását a kőzetek utólagos elváltozása, a kőzettéválástól az átalakulásig terjedő folyamatokban. Ha spóra- és pollenszemek semleges vagy savanyú kémhatású közegbe kerülnek, s a beágyazódás alatt nem oxidálódnak, elvileg megmaradnak. Későbbi sorsuk a kőzet további körülményeitől függ. Ha ilyen pollentartalmii kőzet keletkezési helyén marad, akkor pollen biztosan várható belőle. Pollen nem várható bázisos kémhatású közegben, pl. mészkőben, csak akkor, ha a pollenanyag a fosszilizálódás után itatodott át mésszcl, vagy ha a beágyazódás gyorsan következett. Humuszsav-tartalmú i csokoládébarna színű) rétegekben általában jó megtartású mikrospórákat találunk. Zöld agyag, márga, sós-agyag, sötét színű anhidrit jól meg- maradt spórákat tartalmaznak. A spóra-sejtfalak nem maradnak meg az oxidáció- * A kézirat beérkezésének ideje: 1957. jan. 4. 7* 100 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet val fehérré vált gipszben. Kevés pollent találunk világossárgától-rozsdabama-téglavörös színű kőzetekben, amelyeknek színe jórészt a vas oxidációs vegyületeitől származik. így eredménytelenül vizsgáltuk a Villányi -hegység barlangkitöltő, mikrofauná- ban rendkívül gazdag vörösföld rétegeit. Eredményes ezzel szemben hazai bauxitjaink pollenvizsgálata. • Kőszénfajták sem tartalmaznak ruikrospórákat-polleneket egyforma mennyiség- ben. A mélyebblápi eredetű liász kőszeneink fedőlemezenként spórát ezerszámra tar- talmaznak. A sekélvlápi ajkai barnakőszén és petőfibányai fiatal fás barnakőszén sokkal kevesebb, fedőlemezenként csak 100 körülit, vagy még annyi pollent sem tartalmaz. A kovásodott kőzetekben — érthető okból — spóra és pollen nem található. A pollenmennyiség a kőzetek szemcsenagyságával is összefüggésben van. Fino- mabb szemcsézettségű kőzetek, miután részecskéik közé a mikrospórák, pollenek jól beágyazódnak, jobban megvédik az oxidációtól. Ezért több mikromaradványt tar- talmaznak. Az agyagban, ha humuszos, különösen sok pollen lehet. A többnyire oxigéndús durvább üledékek, mint a homok, homokkő, rendszerint polleuszegények. A konglome- rátumok természetszerűleg nem tartalmaznak spórákat, polleneket. 2. Másik gyakorlati kérdés, hogyan történjék pollen vizsgálat céljára a kőzet- minták gyűjtése? A pollenvizsgálat egyik alapvető fontosságú részlete az anyaggyűjtés. Pollen- analitikus ezt a munkát nem szívesen engedi másnak. Ha ugyanis a mintavétel nem a legnagyobb körültekintéssel történik, ez az egész további munkát elronthatja. Mindennemű pollenanalízis céljára történő anyaggyűjtésnél a legfontosabb a szennyeződéstől való feltétlen megóvás. E cél elérhető úgy, hogy minden egyes minta vétele teljesen tiszta munkaeszköz- zel történik. Ügyelni kell arra is, hogy a mintákat letisztított felületből úgy vegyük, hogy a közvetlenül egymás melletti (feletti) minták se keveredjenek. A begyűjtött mintákat azonnal helyezzük zacskóba, üvegbe, azt azonnal zárjuk le, írjuk rá pontos lelőhelyét. A minták számára vonatkozóan általánosan érvényes szabály nincs, az mindig a céltól és a rétegsortól függ. Még fel nem dolgozott terület, kor esetében kívánatos teljes rétegsort feldolgozni. Ekkor lehetőleg 10 cm-es, közökből kell mintát venni. Néha 5 crn-kénti mintavételre is szükség lehet. Ha már feldolgozott rétegsorral akarunk kérdéses rétegeket összevetni, akkor elegendő lehet 1 — 1 minta begyűjtése. A kőzetből általában elegendő mennyiséget, mintánként legalább 100 cm3 anyagot tanácsos gyűjteni. Gyakran szükséges a feltárás többszöri megismétlése. Egyéb anyagvizsgálat elvégzésére is kell számítani. Fontos az anyaggyűjtés időpontja is. Bánya belsejében természetesen bármikor gyűjthetünk. A szabadban való gyűjtés legkedvezőbb időpontja az ősz, amikor a jelenkori pollenfertőzés kizárt. A gyűjtött minták megőrzése a feldolgozásig szennyeződés mentes helyen, lehe- tőleg bányanedves állapotban történjék. Rétegsorok begyűjtött anyagát legtisztábban és oxidációtól legjobban akkor védjük meg, ha üvegekben tároljuk és híg alkohololdat és néhány csepp formaldehid- del tartósítjuk. A további munka elvégzése már laboratóriumi feladat. Nagyné : Virágpor-elemzési minták gyűjtéséről 101 Sammlung von Gesteinen für Pollenanalyse Frau NAGY, E. Die Methode dér Pollenanalyse eignet sieh aueh bei dér Lösung von wiehtigen stratigraphischen Problemen. Betreffs dér Sammlung des nötigen Materials für die Pollenanalyse ergeben sick zwei Fragen : 1. In welchen Gesteinen sind Pollenreste zu erwarten? 2. Wie soll die Sammlung erfolgen? 1. Gröűere PollemnengeB fossilisieren in chemisch sauer oder neutral reagierenden Gesteinen, wenn sie unter dér Kinbettung nicht oxidiert wurden. Unter basisclien Ver- liáltnissen sind keine, oder sehr wenige Pollen vorhanden. Die Ouantitát dér Pollen hángt aueli von dér Korngröűe dér Gesteine ab. 2. Die Sammlung des Materials muí3 sorgfáltig getátigt werden, um jede Ver- unreinigung zu vermeiden. Aus jeder Schiclit empfielilt es sick grössere Muster in genü- gender Menge zu nekmen. HÍREK Smidt J. Ottó (1891 — 1956) halála. A szovjet tudományt nagy veszteség érte : 1956. szeptember 7-én meghalt Smidt J. Ottó akadémikus, a SZÜ hőse, asztronó- mus, "geofizikus, geográfus és matematikus. Változatos és tudományos eredményekben gazdag életútja során éveken keresztül matematikai professzora volt a moszkvai egyetemnek, szervezte és átszervezte a tudo- mányos kutatóintézetek egész sorát, sarki expedíciót vezetett, amely lehetővé tette, hogy ezt a területet földtanilag megismerjék és ásványkincseit feltárják. Éveken át vezetője volt a SZU Akadémiája Geofizikai Intézetének. Földkeletkezési elmélete az egész világon feltűnést keltett és új utat mutatott ; elsősorban olyan irányban, amely egyesíti az asztronómia, a geofizika és a geológia eredményeit. Követői : Feszenkov és mások továbbfejlesztették Smidt elméletét a bolygók kozmikus porból hideg úton való keletkezéséről. Tudományos minősítések. Tokody László és Koch Sándor 1956 október havában védte meg doktori disszertációját. Mauritz Béla, P a p p Simon az akadémiai minősítések revíziója során megkapták a tudományok doktora, Pávai Vájná Ferenc pedig a tudományok kandidátusa fokozatot. Beszámoló a XX. Nemzetközi Geológiai Kongresszus néhány fontosabb tudományos eredményéről SZÁDECZKY-KARDOSS ELEMÉR * Érdekes, de nehéz feladat számot adni a világ eddig legnépesebb nemzetközi földtani kongresszusa tudományos anyagáról. Érdekes, mert tudományszakjaink hala- dásának irányairól, sok új eredményéről, a földtani érdeklődés alakulásáról kapunk bizonyos képet. Nehéz, mert roppant anyagról, kb. 900 heterogén tanulmány jellem- zéséről és a tudomány számára maradandó mondanivalóinak megtalálásáról .van szó. Az ismertetendő anyag előadásainak nagyrészéu természetesen nem lehettünk jelen, hiszen egyszerre ülésezett 16 szakosztály és 5 szimpózium-csoport. így a bejelentett dolgozatok megjelent rezüméinek alapján kell főleg képet adnunk az eredményekről. Némileg segít ezen a nehézségen az a körülmény, hogy a feladatot kiküldött hármunk közt megoszthattuk. A szervezéssel kapcsolatos kérdésekről P a n t ó, a kőolaj -geológia eredményeiről Kertai számol be. Jellemző az előadások témakörének elosztása. Némi képet ad erről egyrészt az előadások szakosztályok szerinti megoszlása, amint azt P a n t ó közli. A legtöbb dolgozat — kb. 900-ból csaknem 500 — a tágabb értelemben vett geokémia, vagyis az ásványtan, kőzettan, teleptan, geokémiai kutatás és ezek tektonikai vonatkozásai tárgykörében mozgott. Olyan szakosztályokban is, mint az Afrika geológiai szekció, túlnyomóan geokémiai anyagvizsgálat szerepelt. Ehhez járult kb. 80 kőolajjal kapcso- latos dolgozat. A sztratigráfiai és paleontológiái jellegű tanulmányok száma kb. 100. Egyéb kérdéssel, pl. tektonikával, alkalmazott geofizikával, geoliidrológiával kb. 170 dolgozat foglalkozott. ♦Előadta a MTA geokémiai és földtani főbizottságainak együttes ülésén, 1957. II. 5-én. Hírek 103 A dolgozatok jelentékeny része nem volt jellemzően kongresszusi, összehason- lítást szolgáló, távlatot nyújtó tanulmány, hanem helyi vonatkozású leírást adott. Ezekről természetesen nem célunk képet adni. Összefoglalónk csak néhány kiemel- kedő, általános érdekű vagy hazai vonatkozásban figyelemreméltó eredménnyel fog- lalkozik. Minthogy kivonatok alapján még nem adaptálásról van szó, terminológiájukat nyersen megtartottuk. A szakosztályok hivatalos beosztása, témaköreinek egymásutánja, sőt az elő- adások szakosztályokba sorolása nem logikai sorrendű volt, ezért a következőkben ettől eltérünk. A fiatal vulkanizmus szakosztályán belül a japán kutatók adták a legtöbb és jelentőségben legkiemelkedőbb eredményeket. Japán területén az orogén jellegének megfelelő túlnyomó mészalkáli vulkánosság mellett jelentékeny alkáli magmatizmus is jelentkezik K e n z o Yagi szerint főleg a japán tenger partján, valamint az ázsiai kontinens peremén. A kérdést közelebbről Hisashi K u n o világította meg. Az alkáli kőzeteket az ázsiai kontinens peremén Mandzsúriától Japánig a vastag gránit- kéreg alól a mélyebb peridotitos övből származó olivinbaza.lt magma differenciáeiója szolgáltatja. Másrészt a Paeifikum peremén, tehát ugyancsak lényegileg táblás terü- leten Japán és Mariana szigetek közt a vékony gránithéj alatti bazalt-, vagy már a peri- dotit övből származó erupciók toleiites bazaltot szolgáltatnak. A kettő közt a tulajdon- képpeni Japán túlnyomó részén az erősen gyűrt grániton keresztültört bazaltos magma a gránittal kontaminálódik és az orogénre jellemző mészalkáli kőzeteket adja. Két kínai kutató, Ting Ying Ma és Chia Lin Fan a Föld jelenlegi vulkanizmusát egységesen lényegileg a kontinensek viszonylagos elmozdulásával hozza kapcsolatba. A kontinenseknek a Paeifikum felé tolódásával kapcsolatos a cirkum- pacifikus vulkáni öv, különböző kontinensek egymáshoz közeledésével az alpi, ahimalájai és kelet- és nyugat-indiai vulkáni öv. Az elmozduló kontinensek mögötti lazulásra vezetik vissza az északi középatlanti és az indiai óceáni vulkanizmust. Afrikának az óramutató szerinti forgása hozza létre a déli középatlanti küszöb vulkánjait, míg Ausztrá- liának ellentétes irányú forgása a Tonga-Kermadec és a Melanezia vulkáni övét. T i n g Ying Ma egy másik dolgozatában a szárazföldek besüllyedésével kapcsolatos jelen- ségeket, a tengeralatti kanyonokat és üledékes kőzetváltozásokat végső fokon ugyan- csak a kontinensek eltolódásából származó kéregátrendezésekből \ezeti le, 55 — 70 ezer éves kiegyenlítődési időszakokkal. K í ü p f e 1 osztrák kollégánk a régi és új vulkánosság ellentétére vonatkozó, nomenklaturailag kissé szokatlan és nehezen követhető elméletét építi topább. A magma növekvő gáztartalma folytán a pleisztocén előtti vízszintes „intrúzív” jellegű kiömlése- ket a pliocén végétől kezdve felváltja szerinte a túlnyomóan magasabb kéregrészbe hatoló és inkább felhalmozódási kúpokat alkotó vulkanizmus. Elképzelése szerint a régi vulkánok explóziói a kéreg hosszantartó süllyedésével állnak kapcsolatban, kiömlései pedig vízszintes irányú tágulással. Chesterman az Egyesült Államok nyugati részéből riolitból, dácitból és andezit-obszidiánból nemcsak lávafolyásokon, hanem mélyebb intrúzív tömegek kinyúló részein is jelentkező ,,per1itesedésről” tesz említést. Trygg vason DNy Izlandiról perlittel, obszidiánnal és perlittufával váltakozó ,, intrúzív riolit”-ot ír le. Itt a perlit rendszerint burokként, obszidián mag körül jelentkezik. Az olvadt tufák, ignimbritek népszerűsége növekvőben van. Ilyeneket számos helyről írnak le, az USA-ban pl. több ezer km2 kiterjedésű képződményként is (C o o kj. Ennek megfelelően az ignimbritek gyakran plato-topográfiákoz kapcsolódnak, sok- szor kalderás besüllyedéseket is eredményeznek (Ishikawa és munkatársai). P'őleg dácitos-andezites magmában fejlődnek ki. Az ignimbrit ismeretes „nuées ardentes” (égő felhő) származtatása csaknem kizárólagos. Erősen csökkent a magmás kőzetek kémiai elemzései átszámításának gyakorlata. A plutonitok és a tektonika összefüggéseivel foglalkozó dolgozatok túlnyomó része helyi vonatkozású. Közülük a szomszédos cseh-szász területre vonatkozók tart- hatnak elsősorban igényt figyelmünkre. Watznauer a szász-thüringiai gránit- előfordulásokat Eeipzigtől a Cseh Középhegységig egyetlen egységes felsőkarbon gránit- plutón különböző magasságra feltört kiemelkedéseinek tartja. Az intrúziós mélységet túlnyomóan 2—5 km-re becsüli. Pietzscli kétféle gránit, ill. gránitgneisz típust különböztet meg. Az egyiket az Érchegység Lausitz és Meissen gránitjai példázzák. Ez a típus diszkordánsan töri át a mellékkőzetet és erős kontaktmetamorfózist, helyen- ként autometamorfózist hoz létre, bőséges pnéumatolitos és hidrotermális ércesedéssel. (Ez nyilván az ún. juvenilis vagyis közönséges magmás gránitnak felel meg.) A másik típus, amelybe a Eausitz kétcsillámú granodioritját sorolja, a mellékkőzettől kevésbé 104 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet élesen különül el, az érintkezés fokozatosan megy át típusos gránitba ; az autometa- morfózis és az ércesedés ebben az esetben háttérbe szorul. Ez Pietzsch szerint a palingén gránitot képviseli. Érdekes erre nézve Watznauer nek magánbeszél- getés során közölt nézete, mely szerint a palingén gránit éreszegénysége a képződési folyamat csekélyebb hőmérsékletének következménye, ami az ércanyag mobilizációjá- nak elmaradását eredményezi. Beszámolhatunk néhány érdekes magmatit -genetikai megállapításról is. Hie- tanen-Makela három idahoi anortozit előfordulással kapcsolatban arra utal, hogy az anortozit ott — a szillimannit muszkovit paragenezis tanúsága szerint — 65Ö C° alatt keletkezik gabbróból, illetve dioritból metaszomatikus differenciációja útján. Nagy jelentőségű G. C. Amstutz tanulmánya a spilitesedésről. Szerinte a bazaltos és andezites magma kifejlődhet „hidromagmásan” is, amikor az illők nem halmozódnak fel és nem is távoznak a kristályosodás első szakaszaiban, hanem disz- perz fázisként a magmában maradnak. (Ez nyilván elsősorban tengeralatti erupciók esetében történhet.) Ezáltal a kristályosodás hőmérséklete csökken ; a plagioklász helyett albit, az augit, amfiból és biotit helyett klorit keletkezik, a kalcium pedig kar- bonátokban, epidotban kristályosodik ki. Jellemző a spilites kőzetekre, hogy a kristá- lyok csipkés szélűek és rendszerint sok zárványt és hólyagot tartalmaznak. A spilites kőzetképződés hajlamos monominerális kőzetek, karbonátit, epidotit, albitit, klorit- kőzet, vaskovakőzet, mangánkőzet létrehozására. Amstutz szerint a zöldkő-ofiolit öv képződményei, valamint a kanadai és ausztráliai albitos aranyérc is spilites eredetű. Tuttle és Bowen ismét fontos dolgozatot közöltek. Kísérletileg megálla- pították, hogy a gránit 640 C°-on és 4000 kg/cm2 vízgőz nyomáson teljesen megolvad, ha legalább 9% víz van jelen. Ha a víz mennyisége 2%-ra csökken, úgy e nyomáson és hőmérsékleten a gránitnak csak 20%-a válik folyékonnyá, ilyenkor teljes megolva- dásához a hőmérsékletnek 830 C°-ra való emelése szükséges. Ebből — nem közölt gon- dolatmenetű következtetéssel — arra az eredményre jut, hogy a földkéregben 3 — 15 km közt legvalószínűbb a gránit megolvadása. Nemcsak a batolit-képződés, hanem a metamorfózis kérdésének szempontjából is nagy jelentősége van e vizsgálatoknak. Érdekes, hogy a vita során általános megrökönyödést keltett Tuttle nek az a köz- lése, hogy kísérleteiket igen kis anyagmennyiséggel végezték. Éigyelemre méltó megkülönböztetést közölt Geraszimovszki a nefelin- szienitek két csoportjáról, amelyet a következő táblázat szemléltet : Agpaitos sorozat Na,G 4- K00/A120- > 1 Na > K Fe203 > FeO sok Zr, Ti, Nb és TR Cl > F H20 sok kevés Ca, sok Sr Miascitos sorozat Na.,0 4- K20/A1203 ^ 1 néha : K > Na többnyire : FeO > Fe2Os kevés Zr, Ti, Nb, TR F > Cl CO, sok sok Ca Th és U mindkettőben komplex Zr. Ti aniont tar- fluorit, apatit, kankrinit talinazó ásványok, továbbá szodalit, lomonoszovit stb. A magyar Geokémia olvasói mindezt az új tapasztalati megállapítást elméleti levezetés alapján ismerik. J. A g a r d a nefelinszienites agpaitos differenciáció karbonatitos és ércképző- dési vonatkozásában közölt figyelemreméltó új megállapításokat. (Munkaterületét, É-Afrikát, viszonylag sok alkáli kőzet s ezzel kapcsolatban karbonatit jellemzi.) A kar- bonatitokat melanokrata alkáli kőzetekből származó, könnyen illókban és ritka ele- mekben gazdag, nagy nyomású, de viszonylag kis hőmérsékletű explozív vulkánosság pegmatitos vagy aplitos szövetű termékeinek tekinti. E képződmények gyakorlatilag is fontosak, mert a Nb, Ta, Ce, P, F ásványok fontos telepeit tartalmazzák. Jellemző rájuk tehát a piroklór, knopit, apatit, bastnásit, párisit, monacit, cerit, synchisit, fluorit. Ezenkívül gyakori a vermiculit tartalom is. — Tanganyikai karbonatitokról számol be J a m e s, aki szintén nagyon bázisos, a kimberlithez közelálló, gázdús és nagyon mélyből származó alkáli magma exploziós termékének tekinti a karbonatitokat. Mackay és Schnellmann Ugandából írnak le karbonatitot, melynek úgy látszik könnyen málló tömegeiből maradék-telepként piroklór, apatit és talán cirkon és ba- Hírek 105 deleyit termelhető. Nyugat Kenyából pedig McCall alkáli és karbonatitos gyűrűs magmatit komplexumokat ismertet szélsőséges alkáli kőzetekkel : az ijoliton kívül uncoinpahgrittel és turjaittel kapcsolatban. Nagy jelentőségűek azok az oldási kísérletek, amelyeket Siromiatnikov ríj típusú exokláv val végzett az 1000 C°-ig és 1000 atm-ig terjedő tartományban. Az oldhatóság szempontjából az ásványokat két nagy csoportra osztja : 1 . a bomlás nélkül kongruensen oldódókra és 2. a bomlással inkongruensen oldódókra. Kongruensen oldó- dik a kvarc, kassziterit, korund, galenit, kősó. Ezek oldhatósága nagy nyomáson a hőmér- séklettel túlnyomóan növekedik, különösen erősen 700 — 1000 C° közt. Az ilyen ásványok oldhatósága magmás körülmények közt oly nagy, hogy vízzel nagy mennyiségben kioldhatok, lehűlve pedig nagy mennyiségben ki is kristályosodhatnak. A könnyen oldható sók, pl. a kősó oldhatósága viszont kb. 500 C° felett csökkenni kezd. Ezért ezek magmás körülmények közt kioldhatok, de csekélyebb hőmérsékleten növekvő oldhatóságuk miatt kevéssé koncentrálódhatnak. — Inkongruensen oldódnak a kalcit, a magnetit, pirít, fluorit, ortoklász, albit. Ezek kongruens oldásához és szállítá- sához többféle oldószer jelenléte szükséges, pl. a kalcit esetében a víz mellett egyidejű- leg elegendő széndioxidé. A gránitosodásról és az érctelepek képződéséről számos nálunk jól ismert tételt kifejtő tanulmány került bemutatásra. Az alpesi Bleiberg Raiol-i típusú ólom-cink ércesedés kérdésében C o 1 b e r- t a d o továbbra is az epigenetikus képződés feltevését védi, feltételezve, hogy a tek- tonikus övékben a tercier batolitokból felszálló oldatokból hidrotermálisán keletkezett a tengeri mészkövekben és bitumenes márgákban foglalt érc. Ehhez esetleg a tenger- alatti vulkánokból származó ércanyag is hozzájárult. Viszont M aucher és tőle függetlenül Oelsner ugyanezen ércek pretektonikus szingenetikus képződése mel- lett törnek pálcát, tekintettel arra, hogy az érc határozott szintekhez van kötve és Oelsner egy érchegységi esetben a normális üledék és a mobilizált érctelep közti átmenetet is megfigyelte. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a rétegszintekhez kötöttség a kérdéses (nagyrészt „bitumenes”) kőzeteknek csak nagyobb ércmegkötő képességét bizonyít- ják, nem pedig azt, hogy ez a megkötés szingenetikus, vagy epigenetikus. Az átmenet normális és érces kőzet közt pedig ugyancsak mindkét esetben feltételezhető. Másrészt a tektonikus övhöz kötöttség nem zárja ki az eredetileg pretektonikus érc utólagos koncentrálódását. Egyébként a két képződési mód egymás mellett is elképzelhető, sőt a rokon rácsok kristálycsíra hatása miatt egyenesen valószínű. (Ez a helyzet pél- dául a prekambrium nagy oxidos vasércei esetében. A magam részéről a Bleibergen tapasztaltak alapján fel is teszem, hogy ott egymás mellett szingenetikus és epigenetikus ércképződés jelentkezik.) B ain az ércesedés szempontjából a kétféle eredetű gránitot azzal véii meg- különböztethetőnek, hogy a magmás gránit ércesedését kisebb nyomáson és kisebb mélységben történőnek tartja, mint a „metaszomatikus” gránitok ércesedését s így a metaszomatikus gránitok ércei szerinte csak mikroliézagokat tölthetnek ki, míg a mag- más gránitoké hidraulikus üregeket is. Érdekes és saját, elképzeléseinkkel is részben kongruens felfogása, hogy az ércanyag nem (talán inkább nemcsak!) magából a gránit- ból, hanem a környezetből (is) származik és a gránitos folyamat elsősorban az érc kon- centrálásában szereplő tényező. Hasonlóképpen termikus koncentráló és nem éicanvag szolgáltató szerepet tulajdonít a gránitmagmának Sullivan is. Az ő meiész új megállapításainak ndokolása a közölt kivonatból nem vehető ki, de így is figyelemre méltó. Szerinte a bazalt gránitosodása rézprovinciákat, a gabbró gránitoscdása réz — nikkel provinciá- kat eredményez, ha pedig a kapcsolatos metamorfózis eléri a klorit-karbonát fázist, rigy aranyprovincia keletkezik. Sullivan szerint az ércek mozgásának aktiválása főleg a kérdéses fém elektromotoros erejétől és kötésmódjától függ és a zónás ércöv - képződés az ásványok termál’ s stabilitását tükrözi. A zónás érceloszlás kérdésével foglalkozik B a r n e s is, aki ezt a jelenséget a fémes vegyületeknek az oldatokban való viszonylagos stabilitása eredményének tekinti. Szerinte az ércövek sorrendje nem párhuzamos a kérdéses elemek semmilyen fizikai vagy kémiai állandójával, de párhuzamos az elemek bizonyos komplex ionjai stabilitásának sorrendjével. Több más kutatóval (lásd alább is, R i d g e, B e t e c h- t i n) ő is feltételezi, hogy a fémek elsősorban komplex szulfidokként és komplex klori- dokként szállítódnak. Értékes kritikai vizsgálatot adott elő Routhier a zónás érceloszlás kérdé- séről, hangsúlyozva a batolittal kapcsolatos „klasszikus zonalitás” felfogásának nehéz- 106 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 7. füzet ségeit. E nehézségek eltüntetésére lehetségesnek látta, hogy a „klasszikus” (batolitos) zonalitáson kívül van egy ritkább, a regionális metamorfózis által meghatározott érc- zonalitás is. Újkaledóniában például a kristályospalák felső fillites sorozatában Pb és Zn, alatta Cu, majd alul a gneisz sorozatban Ti trutil) telepek következnek egymás alatt. (Legyen szabad a „Geokémia” könyvnek Az átalakult telepek geokémiája c. fejezetére hivatkozni.) — Minthogy előadásom az ércek mélységi érceloszlásáról akkor még nem hangzott el, hozzászólásban utaltam a kérdésekkel kapcsolatban az érctípusok mélységi függőségének jelenségére, amit a francia szerző szerencsés megoldásnak talált. Routhier az érctelepek rendszerezésében is új szempontokat vetett fel. Kút in a pribrami vizsgálatai kapcsán a telérhasadékok egyszeri "vagy több- szöri megnyílását tanulmányozta, és az éreövképződésben is ennek megfelelően mono- és poliaszcendenciát különböztet meg. (Ezt egyébként már két évtizeddel ezelőtt E m m o n s mélyrehatóan kifejtette.) Szerpuhov, valamint tőle függetlenül Szemenov az ércesedés tek- tonikai típusainak elkülönítésével foglalkozik a B i 1 i b i n és munkatársai által meg- kezdett rendszeres vizsgálatok folytatásaként. (A B i 1 i b i n-féle főeredmények egyéb- ként a hazai kutatók előtt már ismeretesek, Geokémia, 1955, 496. és köv. lap). A tektonikailag meghatározott ércesedés kérdésével is kapcsolatban áll a szovjet kutatók törekvése a metallogén provinciák rendszeres térképezésének megalapozására. Szmirnov az ércek egy formális morfológiai-tektonikus beosztásának lehetőségé- ről ad képet. A hidrotermális oldatok kérdésével két értékes tanulmány is foglalkozik. R i d g e arra utal, hogy a szilikátolvadékból elkülönülő hidrotermális fluid oldat főleg erős lúgokat, ill. kationokat : K, Na, Ca, Mg (és emellett Fe), valamint gyenge savakat, ill. anionokat és ezek komplexeit kationmagokkal tartalmaz : OH, S, SH, (F), C03, P04, WÜ4, továbbá Sn06~8, P'e08~9, CuS3-4, ZnS3-4, PbS6~10, AgS6-11. Ezért a hidro- termális oldat szerinte is lúgos kémhatású. A kristályosodást a pH csökkenése az oxigén- és kénanionoknak OH-, SH~-vá, majd H20 és H2S-sé alakulása segíti elő, amikor is a kationok mindinkább elvesztik komplex anionburkaikat és ’ szulf időkként, ill. oxi- dokként kiválhatnak. Elméleti nehézséget jelent, hogy ennek az anionburok vesztésre alapozott kiválásnak az ionpotenciálok fordított sorrendjében kellene történnie (mert a nagyobb potenciálú ion erősebben köti az anionburkot), holott a tényleges sorrend párhuzamos a potenciálokkal. Bár R i d g e gondolatmenete a rendelkezésre álló kivonat alapján teljes egészében nem követhető, de így is figyelemre méltó. Itt kell megemlítenünk, hogy Scserbina a fémionok szállítását komplex vegyületek alakjában az üledékes fázisban is túlnyomónak látja. Betechtin nálunk már ismeretes régebbi megállapításai értelmében a hidro- termális oldatokat nagyobbrészt igazi ionmolekuláris oldatoknak tekinti, amelyek telítetté válása a kristályosodáskor azt mutatja, hogy a fémek jól oldható sók (nagyobb- részt kloridok) alakjában vannak jelen. Kolloid oldat szerinte csak túltelítés esetében keletkezik. Az oldatok gázokat (H2S, C02, HC1, HF) is tartalmaznak, amelyek a hőmér- séklet csökkenésével disszociálnak és elősegítik a szulf idők és karbonátok képződését. Érdekes tanulmányt közöl Korzsinszkij a skarn-metaszomatózisról. Megkülönbözteti egyrészt az érintkező kőzetek ionjai egymás közti diffúziójából szár- mazó „bimetaszomatikus” skarnt, amely az érintkezési felülettel nagyjából párhuza- mos, másrészt törések mentén vándorló oldatok lényeges közreműködésével keletkező „kontakt infiltrációs” skarnt, amely az érintkezési felületet keresztező teléreket és kiágazásokat alkot. A mészskarn rendszerint posztmagmás eredetű, a magnézium- skarn képződése viszont már a magmás állapotban megkezdődhet a dolomit gránito- sodásával. Ilyenkor az Al-tartalom növekedik, míg a mész-skarn képződése az Al- tartalom csökkenésével jár. A magnézium-skamt később a mészskarn kiszoríthatja. .Amikor a hőmérséklet csökkenésével az oldatok savanyúbbá válnak, megindul a skarn ércesedése is. Érdekes volt Korzsinszkij előadásával kapcsolatban a bánsági skarnos képződmények kitűnő ismerőjének, Codarcea román akadémikusnak megjegyzése az új skarn-metaszomatózis elveinek a kristályospala metamorfózisra való alkalmazását illetően. A kőzetmetamorfózis kérdésében lényeges dolgozatról alig számolhatunk be. Krank a kőzetszövet alakulásával foglalkozott a plasztikus deformáció öveiben, de összefoglalásából konkrét eredményei nem vehetők ki. A kvarc orientációja és tek- tonika összefüggéséről értekezik Nickelsen. A metamorf kőzetek rendszerezésé- nek kérdésével foglalkozik Szeme nyenko. Néhány új kőzetrendszerezési kísérletet is előterjesztettek. így Walton a kristályosodó kőzet és környezete közti hőmérsékleti egyenlőség vagy egyenlőtlenség- Hírek 107 Taől indul ki, előbbit harmonikus, utóbbit diszharmonikus képződésnek nevezve és ezt a tektonikus konkordanciára és diszkordanciára vonatkozó megállapítással kapcsolva ■óhajtja kiértékelni genetikai szempontból. Az egyes endogén érctípusok vizsgálata köréből megemlítjük A h 1 f e 1 d nek a bolíviai Candeleria bányában felismert új ónérc típusát, ahol kassziterit galenittel kapcsolódik, a szulfidos ónércek teallit-herzenbergit sor tagjainak hidrotermális szét- esése következtében. Az ón geokémiájáról Barsukov közölt fontos, az eddigiektől eltérő új adatokat : az óngránitok 16 — 30 g/t Sn-tartalmával szemben a közönséges gránitok 3 — 5 g/t-t tartalmaznak. A gránit ónjának 80%-a biotitban a Fe3 rácshelyein rejtőzik. A biotit muszkovitosodása az ónt kiszabadítja és az a lúgos oldatba kerül. A lúgos oldatban az ón Na2[Sn(OH, F)]6 alakjában vándorol. Az ólom és cink geokémiájával a gránitos kőzetekben foglalkozik Tausson. Míg a Pb a savanyú differenciátumokban dúsul, addig a Zn ezekben ritkul. Az ásvá- nyokban eloszló ólom túlnyomó része nyomelemként a földpátokban található, ciszont a könnyen kioldható szilikáton kívüli ólom 40%-ban szubmikroszkópos galenitre és termésólomra vezethető vissza. A gránit Zn-jének 70%-a a Fe/Mg szilikátokban ditsul, de a Zn-nek egy jelentékeny része ugyancsak szilikáton kívüli kioldható állapotban van. Bens a berillium geokémiájával foglalkozik, az eddigieknél pontosabb szám- adatokat állapítva meg. A kéntelepek kőzettani rendszerét adja a Budapestről elszármazott Georg M ü 1 1 e r csílei professzor Hollingwortli szál együtt : 1 . A gázfázisból kristá- lyosodott fumarolás kéntípust sok gázüreg jellemzi ; ezen belül megkülönböztethető az üregek faláról befelé növő, oszlopos vagy fésűs szerkezetű és a már előző kéregre kifelé rárakódó, kapilláris tápláló csatornákkal jellemezhető tipus ; 2. a vizes oldat- ból lerakódó üledékes, ill. vulkáni hévforrásokból keletkező típust a zegzugos határ- vonalakkal illeszkedő kristályok és sok idegen anyag jellemzi. 3. Az olvadt felületek- kel jellemezhető olvadékból kiváló kéntípusnak 3 fajtáját különbözteti meg : a) át nem alakult béta-módosulat hegyes kristályokkal amorf kénmatrixban, b ) átalakult béta- módosulat illeszkedő kristályai közt az eredeti mátrix elhomályosodott maradványaival ; c) kénvirág típus, a részben átalakult béta-módosulat szövet és alfa kén szétágazó halmazaival, mely egyes fumarolakén cseppecskék átkristáiyosodásából származik. Az oxidációs öv ásvánvképződéséről , pl. a Mo és W itteni teljes kioldódásáról értekezik Csuhrov. A nagymértékű uránkutatásokról főleg amerikai szerzők számolnak be. A leg- több urán az IkSA-ban homokos kőzetekben található és szurokérc -jellegű. Schoe- maker, New mán és Miesch a Colorado platói homokos kőzetek lencséiben jelentkező uránt a vele együtt megjelenő V, As, S, Se, Pb, Cu, Fe, Co, Ni, Mg-mal együtt epigenetikus eredetűnek tekintik. Isaclisen szerint a koncentrációt egészen lokális üledékképződési hatások idézik elő, de ezeket részben a tektonika is befolyásolja, mert az érctestek néha a tektonikai irányokkal párhuzamosan megnymlnak és lakkolitok körül periferikusán helyezkednek el. Thomson és Krauskopf szerint a Wyoming harmadkori üledékeiben az urán lerakódása ma is tart. A főleg vulkáni hamuból és arkózából oxidáló hatású oldószerekkel kioldódé) urán kiválik ott, ahol az redukáló anyagokkal érintkezik. Fzért gyakori az U-ásványok társulása pirittel. A felhalmozódás a dombok és síkság hatá- rán intenzívebb, mint a síkságok belsejében, ahol az oldatok U-tartalma felhígul. Walton szerint az urán szállítása főleg oxigénben gazdag szulfátos, vagy kis f>H-jú bikarbonátos vizekben történik és szerves anyagokban vagy vasban gazdag üledékek adszorbeálják. Nevadában az urán kollofánnal és opállal miocén tavi üledékekben piroklasz- tikumokkal, másutt tufában karnotitként, Californiában vasoxidoktól veres miocén tavi üledékekben autunitként, Texasban pl. bazális konglomerátumban és harmad- korú riolitlávában uranofánként kőzet üregekben, a montanai Boulder batolit körül kova (kvarc?) erekben uraninitként kevés pirittel, galenittel, szfalerittel, arzenopirittel, tetraederittel és argentittel fordul elő. Ontario államban breccsásodott és pegmatittal, valamint lamprofir erekkel átjárt gneiszben az urán piroklórban található, akmittel, kalcit, fluorit, apatit, földpát, biotit, magnetittel és szulfidokkal együtt. Az olaszok és spanyolok is közöltek egyes uránérc adatokat. B a g g i o és munkatársai szerint az Alpes maritimes-ben paleozoikus porfirokkal kapcsolatban metamorfizált kvarcos-földpátos szericitpalák elszórt lencséiben uraninit jelentkezik pirittel, vörös kvarccal és kalcittal. Róma körül pleisztocénkorú kálimagmatitok piro- 108 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet klasztitjaiban és üledékes homokokban Th-ot találtak monacitban és thoritban, a tufák- ban pedig U-ot is. A legtöbb, 80-nál több, dolgozat a geokémiai feltárás szimpóziumában szerepelt. Minthogy e dolgozatok jórésze többnyire több szerzőtől származik, nyilván ez a kérdés mozgatott meg legtöbb kutatót a kongresszus publikáló tagjai közül. Legtöbben az urántelepek szcintillációs és nedves úton, továbbá a réz és cink nedves úton, különösen ditizonnal, ill. papírkromatografikusan való kimutatásával foglalkoznak, talaj, növény- hamu és vizek vizsgálata alapján, helyi jelentőségű eredményekkel. Érdekes, hogy Amerikában ez valóságos iparág lett, amellyel különböző vállalatok foglalkoznak üzlet- szerűen. A Mc Phar Geophvsies Limitednek is van ilyen staffja. Ennek megfelelően a tömegmunka költségkérdéseiről is több tanulmány szól. Ugyanez vonatkozik a geo- kémiai kőolaj-kutatásra is. Speciálisabb eredményt hozott e téren Lotspeich, aki többek közt arra mutatott rá, hogy a sekély kolluviális talajokban a réz, urán és vanádium viszonylag immobiíisan viselkedik, a cink és foszfor pedig erősebben vándorol. A vanádium a felső humusz rétegben halmozódik fel, a cink viszont itt minimális mennyiségű és lefelé dúsul, míg a réz a kettő közt foglal helyet. Warren és Delavault szerint néha egyes ércekből alig jut nyomelem a környezetbe, de az ércet kísérő, könnyebben oldható elemek — pl. a porfiros rézérc esetében a molibdén — feltűnő anomáliákat idéz elő a környező talajban, növényzet- ben, vízben és így a telep felkutatható. Ugyanígy a kobalt a kapcsolt arzén alapján mutatható ki, az epitermális arany-ezüst ércek pedig a kapcsolt mangán és cink útján. Ezt nevezik ,,path finding”, nyom-mutató elemek útján való kutatásnak. A radioaktív időmérés módszereivel és eredményeivel is sok kongresszusi dol- gozat foglalkozott. A különböző módszerekkel részben kielégítő egyezéseket értek el, mások rendszeres eltérést észleltek. Davis és munkatársai adott gránitelőfordulások korát a stroncium és az argon módszerekkel, cirkonjait pedig ólom -módszerekkel hatá- rozták meg és jó egyezést nyertek. Az argon módszert többek közt Wetherill és munkatársai hasonlították össze a többi eljárással. A 1 d r i c h és munkatársai a többi módszerrel jó egyezést nyertek, ha az Sr87/Rb87 félidőt 5,0 • 1010 évnek, a R40/A40 félidőt pedig 1,3 • 1010 évnek vették. Herzog és munkatársai különböző labora- tóriumokban végeztettek meghatározásokat a rubidium módszerrel s jó egyezést kaptak. Ugyanők az Sr87 izotóp eredeti arányszámát 0,067 — 0, 07-nek találták (az eddigi 7,02%, azaz 0,0702 volt). Mások viszont az együtt keletkezett ásványokra nyert korértékek rendszeres eltéréseit hangsúlyozták, pl. Wasserburg és tőle függetlenül Schurmann. S t a r i c hangsúlyozta e tekintetben a másodlagos folyamatok zavaró hatását. W ethe- r i 1 1 és munkatársainak kísérletei szerint a Th és Pb208 sósavban jobban oldódnak, mint az U és Pb206. így az eltérések egy része szelektív kioldással magyarázható. Eberhardt és munkatársai szerint az ólomérceknek a Pb-módszerrel kimu- tatott kora az ölömére első kristályosodásának idejét adja, míg a Pb/U, Pb/Th, A/K, Sr/Rb módszerek a másodlagos átkristálvosodás korát mérik, mert ilyenkor az argon, ill. stroncium, ill. az ólom egyrésze eltávozhat. Suess a radiokarbon módszer alkalmazásával a pleisztocén vizsgálatokban foglalkozik. Patterson és munkatársai kimutatják, hogy egy kb. 100 millió éves kali- forniai batolit gabbrójában a radiogén ólom arányszáma azonos a mai ólomércek és az óceánvíz ólomjában észleltével. LTgyanezen batolit savanyúbb kőzeteiben viszont több radiogén ólmot találtak. Ezt korrigálva a mondott 10Ó millió évre, mindegyik kőzetben azonos izotóp összetételt nyertek. Ebből arra következtettek, hogy mindegyik kőzet ólomja egy közös, jól kevert, feltehetően magmás ólomforrásból származik. A gabbro- gránit sorban az U-tartalom és az U/Pb arány növekedik a kristályosodási sorrendnek megfelelően. Több dolgozat foglalkozik egyes kőzeteknek e módszerekkel nyert korával. Vinograd ov, Polavaja, G e r 1 i n g Ukrajna és Karélia prekambri kőzeteire 2,5 milliárd évig terjedő korokat határoztak meg. Az oxigén izotópok frakcionációjának kérdéseivel foglalkozik például C 1 a y t o n és E p s t e i n, továbbá Cliilinger. Donstova megerősíti, hogy a nagy hőmérsékletű magmás ásványokban az O18 aránya megszaporodik az üledékes kőzetek oxigénjéhez képest. C r a i g újból utal arra, hogy a víz O18 és D tartalma szaporodik a megfagyáskor a jégfázisban. Láng szerint a mészkőben és a természetes CO» forrá- sokban a C12/23 viszony kisebb, mint az organikus anyagokban, tehát a természetes COa gáz túlnyomóan a mészkő magmás átalakulásából származik. (Ezzel részleteseb- Hírek 109 Ti en foglalkozik K e r t a i.) M i h o 1 i c szerint a radioaktív vizek aktivitása a viztől átjárt üledékekből származik, sőt az ilyen vizek saját zsugorék üledékei is növelik az aktivitást, mert azok uránt adszorbeáló vashidroxidot tartalmaznak. Az ásványtani eredmények közül említésre méltóak B o k i j nak a periódusos rendszerből, Barsanov nak pedig a kémiai kötésből és az atomok energiaviszo- nyaiból kiinduló, de végeredményben úgylátszik a szokásos anion alapit osztályozás- hoz és az osztályokon belül a kationokra épített beosztáshoz vezető ásványrendszere- zési kísérletei. B e 1 o v néhány fontos rácsszerkezeti megállapítást közöl. A végtelen láncok sorozatát következőképpen egészíti ki : SiCE csoportú piroxének, Si2Os csoportú szilli- manit mullit csoport, Si4Ou csoportú amfibolok, Si6ü17 csoportú xonotlit (hidratált wollastonit) csoport. Ahogy a csillám-agyag-klorit csoport Si203 hálói a piroxénekből, ill. amfibolokból vezethetők le, éppúgy a (pszeudo) tetragonális apofillit-földpát-földpát- pótló-zeolit társaság a wollastonit, ill. xonotlit rácsból. Az eddigi felfogással szemben mind B e 1 o v, mind S o b o 1 j e v hangsúlyozza, hogy a kristályhabitust nem a Si-O hálózat határozza meg, sőt ez nagy kötésereje miatt bizonyos akkomodáeióra alkalmas. Erre példaként felhozzák a nagy szimmet- xiájú földpátpótlókat és a csavart rácsú szerpentineket. Fersman EK-értékeiről értekezik Efremov. A 1 v a r e z elektromos mikrofúziós ásványhatározási eljárás kidolgozásáról tesz említést. A magnetit-ulvöspinel sorban termcmágneses mérések alapján 620° feletti min- den arányú keveredést állapítottak meg. A nagyhcmérsékleti álhit rácsával foglal- kozik McKenzie. A csillámok geokémiájáról értekeznek H e i n r i c h, H e w i 1 1 és társai, megállapítva, hogy a krómcsillámok periodotittal kapcsolatos metamorf vagy hidro- termális kőzetekben, a vanádiumesillámok magnetites ércekben, telluros teíérekben vagy homokkőben, a nátriumcsillám kristályos palákban, a Si-dús fengit pedig sokféle kőzetben megjelenik. Keni tengeri eredetű glaukonitot ír le a coloradói Morrison formáció homok- kövéből Keller. Áttérünk az üledékes kőzetekre. — Vinogradov és Ronov vizsgálják az orosz tábla üledékeiről készült több 10 ezer elemzés alapján az üledékes kőzetek kémiai változásait a földtani idők függvényében a prekambriumtól a kvarterig. Eszerint a karbonátos kőzetekben az idő függvényében a Mg mennyisége csökken, a Ca és Sr-é növekedik. Az agyagokban csökken a K, a Co és Cu mennyisége, növekedik a Na meny- nyisége és a Ca : Mg arány. A homokos kőzetekben ugyancsak csökken a K mennyi- sége és növekedik a Na mennyisége. Másrészt vizsgálják az eróziós működés intenzitá- sának hatását a kémiai összetételre s azt találják, hogy az erózió növekedésével a kar- bonát kőzetekben emelkedik a Si02, R2Os, Ba, Ni, Co és a l'li mennyisége. Viszont a homokos agyagos üledékekben növekedik a Mg, Fe, Ni, Co, Cr és Cu mennyisége. Har- madik összefüggésként megállapítják, hogy a partvonaltól távolodva az agyagokban csökken a Ti, Ál, alkáliák, a Co és a Cr mennyisége. Sztraeliov és munkatársai bemutatják a nálunk már ismert vizsgálataikat néhány fontos elem, köztük a Fe, Mn, P, organikus C, V, Cr, Ni, Co, Cu, Ba, Sr, Pb, Zn, Be, Ga koncentráció változásaira vonatkozólag a kőszenes üledékképződésben. Három típust különítenek el aszerint, hogy a homokkő-aleurit-argilit-márga-mészkő sorozatban ezeknek az elemeknek mennyisége hogyan változik. 1 . A Karaganda típus- ban az említett sorozatban előrehaladva az egyes elemek különféleképpen viselkednek, némelyek mennyisége növekedik, másoké csökken, vagy változatlan stb. 2. A Donec- Kuzneek medence-típusban a vizsgált elemek túlnyomó részének maximuma e sorozat közepén, az agyagos csoportban található. 3. A Tula, Sztalincgorszk, máscdik Baku által képviselt „plattform típusban” a homokkő aleurit-agyag sorozat első 3 tagjában az elemek mennyiségének növekedése még gyorsabb, sőt a maximum a Mn, Sr, P, Cu esetében a márga, ill. mészkő fázisban jelentkezik, mert a nyugodt táblás területen ezek mennyiségének túlnyomó része a nyílt víz felé tolódik el. / Sztraeliov másrészt ismerteti az üledékképződési folyamatokkal kapcso- latos elemkoncentrálódásokra vonatkozó eredményeit is. E szempontból 4 típust külön- böztet meg. 1 . A nagy szélességi fokokon a jég uralkodó hatásával végbemenő túlnyo- móan mechanikai üledékké' pződés nem vezet az elemek koncentrálódásához. 2. A lmmid területek tavaiban és beltengereiben főleg a partok közelében a vas, alumínium, mangán, fct/fer, réz és organikus szén, valamint a SiO, és CaC03 koncentrálódhatnak. 3. Az arid tavakban, beltengerekben a vas, alumínium, mangán nem koncentrálódhat, de 110 Földtani Közlöny, LXXXVIJ. kötet, 7. füzet a réz, a Si02, CaC03 és a K, Na, Mg, Sr, B, F, Br dúsulhatnak. 4. A vulkáni kapcsolati! üledékképződés esetében csak a vas, mangán és kova koncentrálódása lehetséges. Ronov és Knain közlésével a világ devon-karbon és perui üledékei kőzet- tani összetételének százalékos kiértékelésével régi kívánság teljesülése kezdődik : lehe- tővé teszi majd a régi üledékképződésnek az aktualizmus elvétől eltérő sajátságai tisztázását. Csebotarev a természetes vizeknek két különböző szempontú rendszere- zését is közli. Az egyik a sótartalom összefüggését mutatja az anionos összetétellel, ami elvben fedi Maucha tóviz-rendszerét. Eszerint a növekvő sótartalom függvényében a bikarbonátos, bikarbonátos-kloridos, kloridos-szulfátos és tiszta kloridos vizek követ- keznek egymásután. A másik rendszere a klhna összefüggését mutatja a víz kationos és anionos összetételével. Az üledékes kőzetek eredetére (pl. a sóképződésre) vonatkozó sok közhely jellegű közlés mellett néhány érdekesebb megállapítás is történt. A bauxitnak a kőszénnel való, hazánkban jól ismert kapcsolatára utal Goretzky. Zans pedig Jamaica bauxitjának vegyes terrarossás, agyagos és lateritesedett andezites származtatását és a mészkő oklási üregeiben, mélyedéseiben való felhalmozódását, valamint a szavanna klíma C02-jének és a mészkő lúgjának bauxitképző hatását írja le. Érdekesnek ígérkeznek Bidau t-nak a vulkanizmusnak az üledékképződésre gyakorolt hatására vonatkozó meggondolásai. Viszonylag sokan foglalkoztak foszfát kutatásokkal, részben nyilván az urán- kérdéssel kapcsolatban. Althausen és Gimmelfarb egymástól függetlenül megállapítják, hogy a foszfát képződésének is -vannak különlegesen kedvező korszakai, nevezetesen az idős paleozoikum (kambrium, ordovícium, ide tartoznak a Baltikum, Svédország, a szibériai tábla, valamint a Tiensan, Karatau, Ulutan, Timan geoszinkli- nális vidékeinek foszfát üledékei), továbbá a devon-karbon határ, a perui, felsőjura, és az alsókréta, a harmadkor. Althausen szerint a prekambriumi nagy területre kiterjedő tengeri foszfor-dúsulás arra vezethető vissza, hogy az előző idők C02-ben gazdag atmoszférája hatására a foszfor és hasonló elemek erősebben oldódnak, majd az organikus élet szaporodásával meguövekedett légköri oxigén-tartalom hatására kiválnak. A foszfátos üledékeknek egyébként Schatsky szerint 3 tipusa különböz- tethető meg : 1 . Táblás területen a szemcsés szerkezetű foszfát agyagos homokos üledék- sorokban (Egyiptom, Algéria, Tunisz, Marokkó, Nigéria, Fergana, Florida). 2. A geo- szinklinálásokban vulkanogén kapcsolati! kovás-karbonátos üledékekben tömör vagy rétegezett, túlnyomóan oolitos szerkezetű foszfát (Csehszlovákia, Karakorum Rocky Mountains). 3. Mindkettőben, de főleg a táblákon jelentkezik a glaukonitos üledékekkel a foszfátok csomós típusa. Utóbbi foszfát típusok főleg trópusiak vagy szubtrópusiak. A marokkói foszfátos üledékeket kísérő agyagásványokként André, Moni- tion, Ortelli és Salvan részben paligorszkitot, részben montmorillonitot és annak kíséretében illitet találtak. -Suichi Iwao és Minato japán csekély mélységi gipszes hidrotermális ércesedés körül a Mg-tartalmú agyagásványok sajátságos udvarát találták : legbeliil gipsszel keveredve leuchtenbergitet, Mg-chamositot, azután kifelé Mg-gazdag mont- morillonitot. Egy réz-cink-ólom telep körül pedig Mg-leptokloritokat figyeltek meg. Az agyagásványokban savanyú és intermedier lávák és tufák elbomlási termékeit látják. M c A t e e kísérleti adatai alapján feltételezi, hogy a montmorillonit egy adott bentonit előforduláson belül is heterogén fajtákra különíthető, amelyek egyike túl- nyomóan Na, másika túlnyomóan Ca montmorillonitként viselkedik. A kicserélhető kationok tehát szerinte nem véletlen eloszlású, hanem különböző montmorillonit faj- tákhoz vannak kötve. A mangánszimpózium céljának megfelelően inkább rendszeres összefoglalást adott, de kevés új szempontot eredményezett. Úgy látszik, nem tisztázódott a Mn-dúsulás tulajdonképpeni mechanizmusa és az esetleges Mn-provinciák kérdése sem. A szovjet 3 tengeri övű Mn-előfordulások egvrészét Betechtin ismertette. Az indiai Mn- ércek Fermory - féle rendszerét veszi át Mahadevan is: l.a centrális részen üledékes eredetű metamorf gonditos ércek, 2. a K-i parton intrúziós magmás eredetű, kodurites ércek, 3. a Ny-i részen főleg laterites eredetű üledékes Mn-ércek. A szovjet geológusok nesztora, Obrucsev, a szovjet területek löszéről közöl összefoglalást, melynek eredményei összhangban állnak a nálunk szokásos nézetekkel. Szénkőzettani vizsgálatokat közöl angol kőszenekről Nelson, indiai anyag- ról P a r e c h, módszertani kérdésről Mackowsky. Hírek 111 Általánosabb érdekű nehézásvány vizsgálatot közöl E- és C. D r v d e n . Több figyelemre méltó tengerfenéki üledékvizsgálatról is beszámoltak. Az észak- sarki tenger meglepően sok karbonátos üledéket tartalmaz Saks, Sherbak és munkatársai szerint. Koreneva és Jouze a távol északkeleti tengerekben nagymélységű, 16 — 34 m-es mintavételek alapján 5 üledékszintet különböztettek meg. A diatomeákat viszonylag kisebb számúaknak találták a pleisztocén glaciális időszakok üledékeiben, a geofil flóraelemek, spórák, pollenek túlsúlyával. A legalsó (diatomák- ban gazdagabb) szint pliocén flóra-j el legeivel pleisztocén előtti időt képviselhet. Érdekes a tengeralatti búvárgeológiai kiképzés, amelyet pl. a floridai egyetem egyes hallgatói nyernek a tengeralatti kőolajkutatás elősegítésére. Erről Tanner és Dili dolgozatai szólnak. A szedimentáció és tektonika összefüggéseire vonatkozó tanulmányok közt számunkra elsősorban érdekesek Filipesc u-nak a Ny-kárpáti kréta flis sztratigrá- fiájára vonatkozó eredményei. Az eddigi felfogással ellentétben megállapítja, hogy terü- letén az apt és szenon közt nincs üledékhiány, hanem ezidőben is lényegileg folyamatos- az üledékképződés. Brückner kétféle ,, normális” flist különít el. Az egyik a kevés mikrofossziliát tartalmazó, rétegzett vastag homokkő és agyagpalával jellemezhető típus, mely szerinte a delták „foreset”, azaz a szárazföld felé eső része üledékeinek felel meg. A másik a mikrofossziliákban gazdagabb, egyenletesebb szemnagyságú, alig rétegzett agyagkő- márga sorozattal jellemezhető típus, amelyet a delták tenger felé eső fenéki üledékeivel („bottomset” és , .prodelta”) párhuzamosig (Ne feledjük, hogy az amerikai szerzők deltán a Mississippi delta méretű hatalmas kiterjedésű képződményeket értik.) A kaotikusán gyűrt, egzotikus zárványokat is tartalmazó „Wildflysch” a normális flis- nél fiatalabb, annak eróziós termékeit képviseli ; ezt a késői orogén tektonika gyűrte meg. ^ . , Érdekes, de kevéssé meggyőző Ksiazkiewit z-nek az Északi Kárpátok flisére vonatkozó az a felfogása, hogy az nem állandó süllyedés közben keletkezett sekélyvizű üledék, hanem a ,,turbidity currents” (iszapáramok) által lerakodott mély- tengeri képződmény lenne. Az utóbbi években egyideig sokat emlegetett iszapáramok divatja egyébként csökkenőben van. Sztratigráfusaink figyelmét felhívjuk Zdenek Roth közlésére a nyugat- csehszlovákiai flis sztratigráí iájáról és tektonikájáról, valamint Milonanovics és társainak dolgozatára a Dinaridák közép triász korú ( !) fliséről, továbbá J. lenes- nek a szlovákiai neogén kérdést összefoglaló tanulmányára. Érdekes és paleoklimatológiailag is fontos eredményeket értek el a mikropaleon- tológusok. Ezek közül felhívjuk a figyelmet a következőkre : Pokorny a csehszlová- kiai paleogént Foraminiferák (Globorotalia, Hantkenina stb.) útján szintezte. Észak- eurázia palinológiai szintezéséhez pedig Pokrovskaya (harmadkor), Boitzova (mezozoikum, fiatalabb paleozoikum), Timofeev (idős paleozoikum) járultak hozzá pollen-spóra kutatásaikkal. A mezozoikum amerikai— európai rétegtani korrelációját A d k i n s főleg ammoni- ták, mások pelagikus Foraminiferák, pl. a nálunk is gyakori Globotruncana apenninica, Gregorv pedig a gerinces ősmaradványok alapján vizsgálták. A tektonikai vonatkozású dolgozatok közül kiemeljük B u b n o f f összehason- lítását Európa és Ázsia szerkezete közt. Eszerint az európai újkaledóniai és variszkuszi fő tektonikai időszakok eltérnek az ázsiai fő mozgási időszakoktól, az ókaledóniai és újkimériaitól és csak az alpi tektonikai időszak folyamán jelentkezik időbeli egyezés. A mediterrán geoszinklinálisban az európai perifennoszarmáciai és az ázsiai periangarai szektor élesen elkülönül s köztük alakul ki az euráziai átmeneti jellegű uráli szerkezet. A hazai geológus számára B e s i c tanulmánya a Dinaridákról, Spij arszki dolgozata a szibériai tábla tektonikájáról, Chatky, Markovszki, Nalivkin és mások ismertetései különböző szovjet tektonikai és egyéb földtani térképekről is érde- kes lehet. Svidzinszki az Északi Kárpátok legkülső flis öveiben 10 — 12 km-es víz- szintes takaróelmozdulást, belsejében pedig legalább 100 km-es áttolódást tételez fel, erősen eltérve a hazai általános felfogástól. A geotektonikai elemek rendszerezésével foglalkozik K. B ii 1 o v, W. B u c h e r pedig orogén tektonikai modell-kísérletekről számol be. Belousov szerint a permanencia elvvel ellentétben a régi szárazföldek maradványai a mai óceánokban, továbbá az óceáni medencék fiatal mélyülésének és tágulásának, valamint kontinensrészletek főleg kréta-kenozoikus lepusztulásának jelei arra mutatnak, hogy egyes óceáni medencék viszonylag új — kréta-harmadkori — kép- 112 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 7. füzet ződmények. Ezeknek az óceáni medencéknek keletkezése a Föld mélyéből számlázó vízhozamnak a következménye és főleg az óceánok medencéiben nagy mennyiségben feltörő bazaltok vulkanizmusával kapcsolatos. Belousov az óceánok kréta-harmad- kori keletkezését a földkéreg fejlődése új fázisának látja, ami előzőleg a geoszinklinálisok- kal kapcsolatosan létrejött gránit kéregrészek képződését váltja fel. A gránitkéreg most pusztrdóban van egyrészt a felszíni lepusztulás, másrészt a gránit ,,bazaltosodása” következtében. A geoszinklinális — szial tábla ellentétet mindinkább az óceán — kontinens ellentét váltja fel. A Földközi-tenger az óceánképződésuek kezdeti állapotában van. A Föld ily módon keletkező mélyedései bizonyos hasonlóságot mutatnak a Hold ún. tengereivel A Pacifikus óceán képződésének a földkéreg tágulásával kapcsolatos leveze- tése figyelemre méltó egyezésben áll Egyed L. professzor feltevésével a Föld egészé- nek tágulásáról. W. H. Menard arra utal, hogy a Pacifikumban igen sok 15 — 20° meredek- ségű tengeralatti önálló vulkánkúp van. Az andezit vonalakon 400 vulkáni sziget mellett 800 ilyen tengeralatti kúpot mutattak ki, de az egész Pac’fikum területének talán 90% -át teszi ki a vulkánkúp és a laposabb, de ugyancsak önálló vulkáni eredetű domb, 8%-a pedig lávasíkság. így a Pacifikmn fenekének túlnyomó része vulkáni eredetű. F i s h e r és Síior geofizikai mérései szerint a Moliorovicic felület a Mexico acapulcoi (Pacifikus; shelfjén 18 km mélységben, de beljebb 100 km-re az óceánban már csak 9 km mélységben van. Heinz szfenotektonikájának (éktektonika) következtetései az Emsland olajá- tól kezdve a Jupiter-holdakig inkább vakmerőek, mint merészek. A déli kontinensek fejlődéstörténetéről, vagyis a Gondwana kérdéséről egységes felfogás hiánya tükröződött a kongresszuson. R o cl e azt hangsiilyozta, hogy a Gond- wana egységét és számos szárazföldi összeköttetéseit egészen a harmadkorig az adatok hatalmas sora bizonyítja. A Gondwana csak a harmadkorban, a vulkáni kiömlések hatására, szakadt szét és kezdett vándorolni. Ezzel szemben Teichert a Goúdwana egykori egységét, sőt létezését sem látja bizonyítottnak. Szerinte a kérdéses terület összeköttetéseit a posztkambriumi időben túlnyomóan tenger öntötte el és talán csak kétszer vagy háromszor volt rövidéletű szárazföldi összeköttetés Ázsia és Ausztrália közt a fiatal paleozoikum és mezozoikum folyamán. O p d y k e — más szerzőkhöz hasonlóan — paleoklimatológiai adatokkal bizo- nyítva látja, hogy a Föld forgástengelye is változott a Föld mágneses sarkainak a paleo- magnetikus vizsgálatok által kimutatott nagyméretű vándorlásával párhuzamosan. Magnitsky a földkéreg táblás részeinek függőleges ingadozásait (, .oszcillá- cióit”) elsősorban az ásványmódosulatok változásaival kapcsolatos térfogat -változások- ból látja levezetlietőnek ; rombos ensztatit 985 C , protoensztatit 1 1 60 C°, kiinoensztatit. Agocs és Isaacs a légi magnetometrikus mérések szerkezetföldtani alkal- mazásairól. Buciiéiul és M.almquist az indukált galvanikus polarizációnak főleg az impregnációs szulfidos érctelepek kutatásában való felhasználásáról számolt be. Lauterbach mikrogeomágneses anomáliákat dm — cm-es tartományban hatá- rozza meg abból a célból, hogy a felszínközeli vulkáni kőzetek fluidális textúráinak, továbbá üledékek áramlási irányainak és tektonikus eredetű belső átmozgásoknak középirányait állapítsa meg. A paleoklimatológiai dolgozatok közül figyelmet érdemel W. E w ing és W. L. Dones tanulmánya, mely szerint a pleisztocén eljegesedés a sarkok hőmérsékleti elszigetelődésével áll kapcsolatban, míg a szabad óceáni cirkuláció a sarki területek hűtőhatását csökkenti és a sok régebbi geológiai időszakra jellemző többé-kevésbé egyenletes klímát hoz létre. F. K. Morris a pleisztocén tavak mainál magasabb teraszaiból és teljesen eltűnt pleisztocén tavak sokaságából a pleisztocén kor bővebb csapadék mennyiségére következtet, egyezésben a felfogással, hogy az eljegesedésnek a morénák hosszát növelő csapadék bőség és nem a primér lehűlés a fő jellemzője. Mai (szub) trópusi magas hegységek pleisztocén eljegesedéséről is több érdekes adatokat közölnek. W hite szerint a mexikói Iztaccihuatl-ról és Popocatepet 1-ről 3100 m-jg, ill. 3500 m-ig ereszkednek le a morénák. Ch. K. Wentworth a Mauna Kea eljegesedését írja le. Érdekes, hogy a ma csak 30 m-rel alacsonyabb Mauna Loá-n semmiféle eljegesedési nyom nem található : nyilván ez a vulkán nem volt akkor még ilyen magas. A meteorit vizsgálatokra vonatkozó közlések alig szerepeltek. B a r n e s Texas- iról a közép-európai miocén moldavitokhoz hasonló, de eocén üledékektől származ- tatott tektit előfordulásokat ír le. Hírek 113 Számos más kutatási ág is háttérbe szorult a kongresszus anyagában. Önálló kristályoptikai tanulmány pl. mindössze egy szerepelt, T osson az izogírák disz- perzáeiójáról szóló dolgozata, ez is az Afrika geológiai asszociáció szektorába került. Önálló magmakőzettani, szénkőzettani, ércmikroszkópiai, DTA és röntgen rácsvizsgá- lati tanulmány alig került bemutatásra. A publikációk többsége tehát ez esetben is viszonylag kevés számú témakörben mozgott. A kutatók főleg néhány újabban előtérbe került módszert aknáznak ki, jelen- leg elsősorban a nyomelem-kutatás és főleg ezzel kapcsolatban a nukleáris geológia köréből. így a témák meghatározásában a nagy norvég mester szelleme lebegett a kongresszus felett. Ugyanakkor a tudományos dolgozók zöme megelégedett - — ahogy mindig is megelégszik — a gyorsan újdonsághoz vezető kipróbált úttal, hódolva divat- nak és könnyebb keresetnek. A közlemények túlnyomó része tehát ez esetben sem önálló tudósra, hanem tudományos mesteremberre utal és a kutatás elsősorban a termelés és a pénz szolgálatában áll. Mégis szükségképp tudományos megismeréshez vezet. Ezt példázza ez az eddig legnépesebb földtani kongresszus is. Beszámoló a Nemzetközi Földtani Kongresszus XX. üléséről PANTÓ GÁBOR A Nemzetközi Földtani Kongresszus 1956. szept. 3 — 11-ig tartotta XX. ülését Mexikó városában. A kongresszus minden eddigi geológus találkozónál népesebb volt, 113 ország képviseletében mintegy 3500 geológus jelent meg rajta. A résztvevők nagyobbik fele az Egyesült Államokból jött, ele európai országok is népes küldöttségekkel vettek részt. A baráti államok küldöttségének létszáma a következőképpen alakult : Szovjetunió 54 fő, NDK 8 fő, Csehszlovákia 4 fő, Lengyelország 7 fő, Románia 3 fő, Jugoszlávia 2 fő, Bulgária 1 fő. Magyarország részéről 3 kiküldött vett részt a kongresszuson : Száeleczky- K a r d o s s Elemér akadémikus, a Magyar Népköztársaság kormánya és a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében, Pantó Gábor, az Országos Földtani Főigaz- gatóság képviseletében és Kertai György, a Magyar Földtani Társulat és a Vegy- ipari Minisztérium Kőolajipari Igazgatósága képviseletében. Megnyitás A köztársasági elnök és a mexikói diplomáciai testület jelenlétében tartott meg- nyitáson Gilbert L o v o gazdasági miniszter, a szervezőbizottság elnöke mondott beszé- det. Ebben Mexikó bányászati hagyományairól beszélt és a nyersanyagkutatás fontos- ságát emelte ki az állam felvirágoztatásában. D. J. Scserbakov akadémikus, a szovjet küldöttség vezetője kiemelte, hogy a világ nem ismeri a szovjet geológia eredményeit, holott a geológusok száma a Szovjetunióban már eléri a 25 000-et. Ezek a tudományos intézetek tucatjaiban és ipari geológus szervezetek százaiban dolgoznak. A szakmai vita kölcsönösen elősegíti a tudo- mány művelését minden állam számára. Sajnálkozását fejezte ki, hogy a népi Kína geológusai meghívás hiányában távolmaradtak a kongresszusról. Charles J acob, a XIX. Kongresszus lelépő elnöke az 1906-ban Mexikóban tartott X. Geológus Kongresszus eredményeit méltatta. Ennek kezdeményezése nyomán jelent meg Észak- Amerika első egységes geológiai térképe. A XX. kongresszus mun- kájához sok sikert kívánt. Elnökség A kongresszus elnöksége az előző ülésekhez hasonlóan a szervezőbizottság által javasolt és megválasztott tisztikarból állt. Ezek, elnök : Antonio Garcia Rojas; titkárok : dr. Jenero Gonzalez Reyna és Eduardo J. Guz m a n, valamint minden ország delegációjának vezetője. A Kongresszus ügyvitelének folyamatossága érdekében az alapszabály' 1 1 . §-ának módosításával a jövőben az elnökséghez tartoznak a lelépő tisztikarok elnökei és titkárai. Az elnökség mindenekelőtt foglalkozott az egyres országokban alakított ún. nemzeti bizottságok feladataival és működésével. A bizottságok elnevezését félreérté- sek elkerülésére összekötő bizottságokra változtatta. •8 Földtani Közlöny 114 Földtani Közlöny, LXXXVll, kötet, 1. tüzet Feladataik: 1. Kapcsolat tartása a kongresszus elnökségével. 2. Az ország geológus névsorának állandó kiegészítése. 3. A földtani kongresszus témáinak ismertetése az ország szakköreiben. 4. A kongresszuson bemutatásra kerülő munkák szűrése. 5. Az előadásoknak a kongresszus ülései előtti kinyomtatásának elősegítése. Az utóbbi két pont körül vita alakult ki. Szűrésre kétségtelenül szükség van, mivel a mexikói kongresszusra már háromszor annyi előadást jelentettek be, mint az algírira, s ezek között igen soknak színvonala nem ütötte meg a kívánt mértéket. Az ülések előtti kinyomtatás is kívánatos, ennek példányszáma azonban nem volt meg- állapítható. Mindkét kérdés tekintetében tehát a következő kongresszus szervező- bizottsága fogja eldönteni, hogy milyen feladatokat ruház az összekötő bizottságokra. Külön problémaként szerepelt a kongresszus kiadványainak kérdése. A kiadványok terjedelmének és a kongresszuson résztvevők számának állandó növe- kedése lassanként olyan terhet ró a vendéglátó országra, melyet kisebb ország el sem tud viselni. Kétségtelen, hogy e téren korlátozásokra van szükség, tehát a kongresszus nem kötelezhető minden előadott munka kinyomtatására, sem minden résztvevőnek valamennyi kiadvánnyal való ellátására. A mexikói szervezőbizottság ezt még vállalja, a következő kongresszus azonban a korlátozásra szabad kezet kap. A XX. kongresszus elnöksége felhatalmazást kért és kapott arra, hogy a kiad- ványok szerkesztésének munkájába az egyes szakosztályok nemzetközileg el ismert szakembereit bevonhassa. Tanács Tagjai: a kongresszus tisztikara és minden delegátusa, valamint az 1906. évi mexikói kongresszus életben levő tagjai. Szavazati joga csak minden intézmény dele- gációja vezetőjének van. A tanács 8 ülést tartott, ezeken a következő fontosabb kérdésekbe^ döntött : 1 . Meghívások. Az 1 660-ban tartandó XXI. ülésre Dánia nyújtott be meg- hívást, melyet utóbb kiegészített azzal, hogy a kongresszus szervezésében és kirán- dulások rendezésében terv szerint mind az öt skandináv állam (Dánia, Finnország, Izland, Norvég’a, Svédország) részt vesz. Az öt állam kormánya részéről a meghívás megerősítése csak 1957. január 1-re várható. Arra az esetre, ha a megerősítés meg nem érkeznék, két további meghívás, Nyugat -Németország és Venezuela között kellett döntenie a tanácsnak és szótöbbséggel Nyugat-Németországot választotta. A meghívások letár- gyalása után jelentkezett India meghívással, ekkor azonban a hozott döntést a Tanács már nem vette felülvizsgálat alá. (A skandináv államok meghívása megerősítést nyert). A kongresszus 1964-ben tartandó XXII. ülésére Újzéland delegátusa jelentette be meghívását. Korai meghívását azzal indokolta, hogy országa a kongresszus megtartá- sára 4 év alatt felkészülni nem tud, s 1964-ben ünnepli Újzéland Földtani Intézete fennállásának 50. évfordulóját. A tanács úgy döntött, hogy a XXI. kongresszus tanácsának javasolni fogja az líjzélandi meghívás elfogadását. 2. Újabb kongresszusi szakosztályok létesítése. Minden ülésen szakosztályt kell létesíteni az alkalmazott geológia kérdéseinek megtárgyalására. Minden kongresszuson külön szakosztály foglalkozzék a nukleáris geológia kérdéseivel, A legközelebbi kongresszus lehetőleg szimpóziumot is adjon ki erről a tárgykörről. 3. Nemzetközi Vízföldtani Egyesület. A liidrogeológusok 1 952-ben Algírban ideiglenesen nemzetközi egyesületet hoztak létre. Az egyesület eddigi működése igazolja jogosultságát és szükségességét, így a hidrogeológusok nemzetközi egyesülése a földtani kongresszus támogatása mellett Mexikóban megalakult. 4. Bizottságok. A. kongresszusnak eddig 13 bizottsága működött, ezek : a) Spendiarov-díj Bizottság ülést tartott és a XX. kongresszus díját Manuel Alverez jr.-nak, a mexikói egyetem doktorának ítélte oda. b ) Rétegtani Bizottság. A bizottság és két albizottsága ülést tartott. Megerő- sítette eddigi tisztségviselőit. A Rétegtani Lexikon Albizottságban Roger arról tájékoztatott, hogy az egyes országok lexikon-anyagát csekély példányszámban már ki is nyomtatták, ezeket a szerzőknek javítás vagy kiegészítés céljából megküldik, s azután kerülnek végleges kinyomtatásra. A Rétegtani Nevezéktan Albizottság Rod- g e r s vezetésével hatásosan működött és aktivitását fokozni kívánja. c ) Földkéreg tanulmányozásának bizottsága. Fourmarier jelentése szerint a bizottság működését Wegmann betegsége akadályozta és kevés megjelent tag- Hírek 115 jára tekintettel a kongresszuson ülést nem tartott. Bogdanov javaslatára a bizott- ságot Csain és Magnicki moszkvai professzorokkal egészítették ki. Four- marier javasolta, hogy a legközelebbi kongresszus szimpóziumot állítson össze, nem csupán az eddigi munkák összegezésével, hanem lényegének kifejtésével, S u e s s munkájának folytatásaként. d ) Európa Földtani Térképe Bizottság. B e n t z számot adott a bizottság eddigi munkájáról. Nemzetközi összesítő térképeket a bizottság csak egym lliós méretarány- ban tartott indokoltnak, így azt a csehszlovák javaslatot, hogy a szocialista országok 200 000-es térképrendszerét vegyék át nyugaton is, elvetették. Minden ország saját megítélése szerint adja ki saját áttekintő lapjait. A szovjet delegáció javaslatára a bizott- ságot kibővítették Nali vkin akadémikussal és Muzüljev osztályvezetővel Eeningrádból . e ) A Világ Földtani Térképe Bizottság 30 ország képviselőjének részvételével tartott ülést. Az elnökség megítélése szerint a világ földtani térképe ügyét úgy lehet leginkább előbbre vinni, ha egy-egy földrész térképének szerkesztését regionális alelnö- kök tartják kézben. Ilyen minőségben az alábbiak nyertek megerősítést : Az egyes nagy területegységek közül Ázsia egységes földtani térképének elkészí- tése a főfeladat. Az országok képviselőinek részvételével ez év júniusában Tokióban volt tanácskozás. Bogdanov professzor kifejezte elégedetlenségét, hogy erre a tanács- kozásra a népi Kina képviselőit nem hívták meg. Ausztrália és Óceánia térképe kiadásának ügyét 1956 jimiusában az érdekelt országok Canberrában tárgyalták meg. Új térkép van előkészületben Észak- Amerikáról. A Bizottság változatlanul sürgeti Dél-Amerika egységes földtani térképének elkészí- tését is. A munka koordinálásával megbízott dr. Lamego 1957-re helyezte kilá- tásba a tervszerű munka beindítását. A Világ 1 : 10 000 000 méretarányú földtani atlaszának kiadása jó úton halad. Az atlasz-tervezet hálózati beosztását vaktérképen közreadták, a Földtani Intézet térképtárában megtekinthető. A bizottság a kongresszus zsúfolt és többszörös fedésben levő programja folytán jó munkát végezni nem tudott. Eddigi gyakorlat alapján is eredményesebbnek látják ezért a bizottságnak kongresszusok közötti időpontban rendezett üléseit. E célból 1958 tavaszára Párizsba hívják a bizottságot össze, a térképelőkészítések és kiadások esedékes kérdéseinek megvitatására. Ezen a tanácskozáson hoznak végleges döntést a Szovjetunió küldöttsége részéről a kongresszus tanácsához benyújtott és a tanács által bizottság elé utalt javaslatokról. Ezek szerint a Szovjetunió küldöttsége szüksé- gesnek látja, hogy a bizottság albizottságaként nemzetközi tektonikai térkép es nem- zetközi metallogenetikai térkép szakbizottságok alakuljanak. A kongresszus tanácsa ez elé a bizottság elé utalta a világ ősföldrajzi térképének megszerkesztésére vonatkozó csehszlovák javaslatot is, ezt azonban a bizottság mexikói ülésén nem tárgyalta. f ) A Gonclwana formáció párhuzamosítására alakult bizottság Four marier elnökletével tartott ülést és új titkárt választott M. J. C a m a r g o Méndez (Bra- zília) személyében. Az Afrika Földtani Intézeteinek szövetsége külön ülésezett és munkájával Afrika egységes földtani térképének kiadását lényegesen előbbre vitte. h ) Az Autoreferátumok (Abstracts of Authors) Bizottság érdemleges munkát nem fejtett ki, munkáját más szervek vállalták át, így a Bizottság feloszlott. A kivona- tok ügyének állásával kapcsolatban azonban nemzetközi elégedetlenség nyilvánult meg. Ennek legélesebb kifejezése a holland Schürman részéről érkezett, aki azt javasolta, hogy megfelelő nemzetközi anyagi fedezettel referáló szervezet létesüljön Hollandiában. Az élénk vita során a francia, angol és szovjet küldöttség tagjai orszá- gaikban történő referáló munkákról számoltak be. Észak- Amerika : W. D. Johnston Dél-Amerika: A. R. Lamego Európa: A. T. Bentz Afrika : F. D i x e y Szovjetunió : N. A. Beljaevszki Ázsia : V. P. vS o n d h i Oceania : dr. R y e Titkár : P. Legoux (Washington) (Rio de Janeiro) (Hannover) (London) (Moszkva) (Calcutta) (Melbourne) (Párizs) 8* 116 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, l. füzet A kongresszus tanácsa az eredeti holland javaslatnak megfelelően elismerte a nemzetközi referáló szolgálat szükségességét. A szervezőbizottság az alábbiak- ból alakult meg : A bizottság 1957 júniusáig terjeszti a szolgálat megalakítására vonatkozó javas- latait az elnökség elé. i ) Az Abszolút Kormeghatározás Bizottsága ülést nem tartott. A holland dele- gáció javaslatot terjesztett elő a kormeghatározások kivitelének és felhasználásának egységes szabályozására vonatkozóan, amit a kongresszus tanácsa magáévá tett. j) A Világ Fiziográfiai Térképe Bizottság azzal az indokolással, hogy az egyes országok képviselői az alapfogalmakban megegyezni nem tudtak, kimondta feloszlását. k ) A Meteoritok Tanulmányozásának Bizottsága munkásságát a Szovjetunió kül- döttsége részéről beterjesztett javaslat értelmében a jövőben rendszeresebben és nagyobb területre kiterjedően kívánja kifejteni. Tagságát négy szovjet és egy keletnémet kutató- val bővíti ki. I ) A Karbon Rétegtani Bizottság a kongresszus ülése alatt nem ült össze, mun- káját 1958-ban Heerlenben tartandó negyedik Karbon Rétegtani Kongresszuson kívánja folytatni. m ) Az Agyagásványok Bizottsága a kongresszus ülései alatt munkát nem végzett. A tanács két további bizottság megalakulását határozta el. Az egyik a sivatagi és félsivatagi területek tanulmányozását tűzi ki célul, a másik a földtani tudományok spanyol terminológiáját fogja megalkotni. Javaslat hangzott el a kongresszus elnöke részéről, hogy a geofizika geológiai alkalmazásának előmozdítására bizottság alakuljon. Élénk vita során a tanácsban az az álláspont alakult ki, hogy a tudományos határterület kérdéseinek megoldását egy bizottság felállítása lényegesen előbbre nem viszi. Az egyetemi képzésben részt vevők figyelmét kívánják felhívni arra, hogy mind a geológusok, mind a geofizikusok kép- zésénél a két rokontudomány adatainak átvételére és felhasználására különös nyoma- tékkai térjenek ki. Egyéb kérdések Javaslat hangzott el egy nemzetközi földtani együttműködési szervezet létre- hívására, amelynek feladata az volna, hogy a földtan művelésében előrehaladottabb, több geológussal rendelkező országok a kevésbé megkutatottak számára segítséget nyújtsanak. A tanács a javaslatot elvetette azzal, hogy ezt a szerepet az UNESCO megfelelő szerve tölti be. A földtani kongresszus jóváhagyásával újjáalakult és kibővült a Kárpát Egye- sület, a Kárpáti és Balkáni Vonulat Földtani Tanulmányozására alakult Egyesület címen. Az alakuló megbeszélésen Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Franciaország, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, Olaszország és a Szovjetunió képviselői vettek részt. Az Egyesület kiterjeszti működését azokra az országokra, melyek az európai lánchegységek területére esnek. Egyelőre az Egyesület kárpáti — balkáni szakosztálya alakult, meg, az alpi államok, amelyek az ülésre csak megfigyelőket küldtek el, belépés- ről nem nyilatkoztak. Az Egyesület korábbi működéséhez hasonlóan két évenként munkaértekezletet tart a tagországok egyikében, melynek célja a lánchegységek földtanával kapcsolatos kérdéseknek kirándulások útján történő helyszíni tanulmányozása. A rendező ország vagy országok megfelelő előkészítéssel és vezető kiadásával tartoznak a kirándulást megszervezni. A kapcsolatot az Egyesület országonként megválasztott alelnökök útján tartja fenn. Magyarország részéről Vadász Elemér az elnökség tagja. A kongresszus tanácsa javaslatot fogadott el a geokémiai térképek egységes színkulcsa tekintetében. A nyugat-német delegáció javaslata szerint kívánatos, hogy az elemek felhalmozódásait világszerte azonos fokozatú színskálával jelöljék. A XXI. kongresszus tárgysorozatára az alábbi témák napirendre tűzését ajánlja a tanács : H. M. E. Schür m a n A. T. Bentz J. Roger P. F. J. Fourmarier S. H. Haughton E. Wegmann Hírek 117 Szimpóziumok készítendők az alábbi témákról : 1. Zöldkövek (ofiolitok) tanulmányozásának eddigi eredményei. A szimpózium rendszerező és kiértékelő munka kell hogy legyen, nem az eddigi közlések gyűjteménye. 2. Az abszolút földtani kormegálíapitás módszerei és eredményei. 3. A kontinensek tektonikája. 4. A kőszéntelepek földtana és készletei. A Szovjetunió küldöttsége a következő tárgykörök megtárgyalását tartja szük- ségesnek : 1 . Üledékes és vulkáni kőzetek képződése 2. Üledékes kőzetek változásának szakaszai : diagenezis, epigenezis, első metamorfózis 3. Kgykori és mai lepusztulási folyamatok 4. Az érc és kőzetképződés folyamatainak fiziokémiai és termodinamikai meg- világítása 5. Szerkezeti formák típusai és okai 6. Érctelepek szerkezete 7. Az ércképződés elméleti megalapozása 8. Az ásványi nyersanyag kutatásának módszerei 9. Rétegtani beosztás 10. A kőolaj eredetének és a kőolajtelepek osztályozásának kérdései. A kongresszus ülése alatt az USA, Kanada, Ausztrália, Mexikó és más nyugati országok küldöttei nem hivatalos tanácskozásra ültek össze a Szovjetunió képviselői- vel a szovjet földtani tudománnyal élénkebb kapcsolatok kiépítése céljából. A nyugati geológusokat meglepte az a hatalmas földtani kiadvány-anyag, amit a szovjet küldöttség a kongresszus kiállításán bemutatott. A tárgyalás a következőkre nézve vezetett megegyezéshez : 1. Szívesen látják specialisták közvetlen levélbeli érintkezését. Egy-egy szak- területre vonatkozóan a specialisták nevét és címét a Szovjetunió akadémiáinak kép- viselői adják meg. A szovjet küldöttség ezenkívül rövidesen közzéteszi 2500 specialista nevét és címét. 2. A specialisták közvetlen kapcsolata révén csere építhető ki. Postai küldemény- ként kölcsönösen megküldhetők könyvek, különlenyomatok és vizsgálati anyag. Egye- sületek vagy intézmények megfelelő központi szervek útján léphetnek cserébe. 3. Mindkét fél szívesen látja meghívások útján egyének vagy csoportok köl- csönös látogatását. 4. A referáló folyóiratok eddigi működésén túlmenően szélesebb körben kell ismertté tenni nyugaton a szovjet, a Szovjetunióban a nyugati irodalmat. Mivel nyuga- ton orosz fordító igen kevés van, a nyugati geológusok kérték, hogy a Szovjetunió referáló-szolgálatának fordítói a fontosabb kiadványok kivonatának vagy esetleg teljes terjedelmének angol, francia vagy német fordítását bocsássák a nyugati kiadók rendel- kezésére. 5. Nyugati szakfolyóiratok szívesen adnak helyet országuk nyelvén szovjet szer- zők földtani cikkeinek. Hasonló ajánlatot tett nyugati geológusok számára a szovjet küldöttség. A megállapodást a kongresszus tanácsa élénken megvitatta. Felkérte a szovjet küldöttséget an yugati igények minél teljesebb kielégítésére. A szovjet küldöttség a szovjet nagykövetségen tartott baráti fogadással kap- csolatban a nyugati országok vezető szakembereinek átnyújtott könyv- és térkép- ajándékokkal kifejezésre juttatta az elzárkózás politikájának felszámolására irányuló szándékát. Az ülések francia nyelvű jegyzőkönyvei a Földtani Intézet Könyvtárában betekin- tésre rendelkezésre állnak. Szakmai ülések A kongresszus gazdag tudományos programjáról ez a beszámoló nem nyújthat átfogó képet, ez a kongresszus minden eddiginél nagyobb terjedelmű Reportjainak lesz a feladata. Eddig mindössze az előadások kivonatainak kötete jelent meg nyom- tatásban, mely a Földtani Intézet Könyvtárában megtalálható. A kongresszus zsúfolt előadás programját az alábbiak érzékeltetik : A kongresszus tanácsának és az említett bizottságoknak üléseivel sajnos egyidejű- leg folyt 16 szakosztályban és 5 szimpózium-ülés keretében a szakmai előadások meg- tartása és megvitatása. Ezek megoszlása a következő volt : 118 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1 . kötet, 1. füzet 1 . szakosztály Harmadkori vulkánosság 43 előadás 2. ,, A nyugati félteke mezozoikuma és általános párhuzamosí- tása 15 3. ,, A kőolaj földtana 25 ,, 4. ,, Sivatagi és félsivatagi területek vízföldtana 21 5. ,, Üledékképződés és hegységképződés kapcsolata 43 „ 6. ,, Újabb elméletek az ásvány telepek (érces és nem érces) képződéséről 63 ,, 7. ,, Őslénytan 45 8. ,, Hegységképződési övék plutónjai és szerkezeti hely- zetük: 43 9. ,, Alkalmazott geofizika 36 ,, 10. ,, Mikropaleontológia 34 ,, 11. ,, Kőzettan és ásványtan 33 12. ,, Geokémia és izotóp geológia 48 13. ,, Récens és fosszilis zátonyok 14 14. ,, Műszaki földtan 39 15. ,, Tengeri és tengeralatti földtan 32 16. ,, Általános földtani kérdések 73 1. Szimpózium Kőolaj és földgáztelepek 51 2. ,, Mangánérctelepek 52 3. ,, A kambrium ősföldrajza és felosztása 10 4. ,, A kréta felosztása és általános párhuzamosítása 78 ,, 5. ,, Geokémiai kutatás 82 ,, Összesen : 880 előadás. A magyar kiküldöttek közül Szádeczky-Kardoss Elemér ,, Érckép- ződés és lepusztulási mélység” címmel a 6. szakosztályban, Kertai György pedig az 1. szimpózium ülésen Magyarország kőolaj- és földgáztelepeiről tartott előadást. Mindkettőt élénk vita követte. Az ülések alatt a kongresszus mozija naponta 3 előadást tartott, melyeken föld- tani tárgyú dokumentumfilmek kerültek bemutatásra. Legtanulságosabb a Parieutin működésének különböző szakaszaiban készített ■ — összesen 5 — 6000 m-t kitevő — filmek voltak, igen érdekes filmet mutattak be a Kilauea működéséről és a Kolorádó kanyonjáról. Á kongresszus kiállításán több mint 40 ország állította ki földtani térképeit és kiadványait. Leggazdagabb a vSzovjetunió anyaga volt. Kirándulások A kongresszus rendezősége Mexikó földtanát és az ott kiválóan tanulmányoz- ható földtani problémákat a kongresszus előtt és után szervezett kb. egyhetes 32 nagy kiránduláson és a kongresszus alatt tartott 8 fél- és egynapos rövid kiránduláson mu- tatta be. Ezek gazdag szakmai tartalmát a kongresszus kiadásában spanyol nyelven megjelent kirándulási vezetők tükrözik, melyek a Földtani Intézet könyvtárában meg- tekinthetők. A "magyar kiküldöttek közül Szádeczky-Kardoss Elemér Guanajuato, Concepcion dél Oro, La Sabinas, Monterrey, Taxco érctelepeit, és Aca- pulco gránitterületét, Pantó Gábor Mexikó „vulkáni tengelyét”, rajta az 1943 — 52-ig működött Paricutint és Sonora, illetve Alsó-Kalifornia rézérctelepeit, Kertai György pedig Tampico és Posa Rica kőolajtelepeit látogatta meg. A kirándulások során számos ország élvonalbeli szakembereivel hasznos tudományos tapasztalatcserére és termékeny vitákra nyílt alkalom. A XX. Nemzetközi Földtani Kongresszus kőolajtani vonatkozású előadásai KERTAI GYÖRGY A XX. földtani kongresszus házigazdájaként a mexikói állam mellett a Mexikói Állami Kőolajipar szerepelt. Á kongresszus elnöke, Garcia R o j a s és főtitkára, Edmund Guz m a n, a Mexikói Állami Kőolajipar kutatási részlegének vezetői. A résztvevők között a kőolajipari geológusok nagy számát az Amerikai Egyesült Államok közelsége is elősegítette. Hírek 119 A kongresszuson becslésem szerint kb. 1000 olajgeológus vett részt. A kongresszus előadásainak több mint 10%-a érintette a kőolajföldtan tárgykörét. 78 előadás foglal- kozott szorosabb értelemben a szénhidrogének földtani kérdésével, kapcsolatos tudo- mányos témát érintett azonban az alkalmazott földtan, a geofizika, a paleontológia, a biohermképződések és a geokémia tárgysorozatának kb. 20 előadása is. A kőolajföldtan jelentőségét időszerüsítette a kongresszuson az a tény, hogy az 1955— 56-os esztendők a Föld kőolajkészletének ugrásszerű megnövekedése, új, igen nagy olajtelepek felfedezésének évei voltak. Az 1955. év elején a Föld kitermelhető kőolajkész- letét 21 milliárd tonnára becsülték. Az 1956. év középén e készlet már 28 milliárd ton- nára növekedett. Az 1955. évi 760 millió tonna kitermeléssel egyidőben tehát közel tízszeres, 7 milliárd tonnás készletnövekedés történt. Ez a növekedés nem tartalmazza a nyugat -kanadai Alberta Athabaska telepének, a Föld e legnagyobb egységes, de egye- lőre ki nem termelhető olajkészletének becslését. A földtani kutatás minden eddigi méretet felülmúló eredménye elsősorban a közel-keleti új telepek felfedezésének köszönhető. Egyedül az 5000 km2 területű Kuvait olajkészlete 7 milliárd tonnára becsülhető, az egész Amerikai Egyesült Államok 4 milli- árd tonnás készletével szemben. A Közel-Kelet készlete a múlt évben felfedezett iráni Oum terület nélkül, a Föld készletének immár 66,5%-át alkotja. Érthető tehát az a nagy érdeklődés, mely a kongresszuson az ,, Ó-világ” kőolajtelepeinek földtani leírása felé fordult, különösen ha figyelembe vesszük, hogy Amerikát 25% kőolajkészlete mellett a Föld kőolajszükségletének 65%-a terheli. Az amerikai kontinensen kivüli területek szükséglete a világszükséglet 35% -a, de a világ készletének 75%-ával rendelkeznek. Érthető a fentiek után az is, hogy a programban szereplő .előadások és viták nem álta- lános és elméleti kutatási kérdésekről szóltak, hanem túlnyomó többségükben az új telepek ismertetésére terjedtek ki. Ez az érdeklődés kísérte a magyarországi kőolaj- és földgáztelepek ismertetését is, mert 1948 óta ez volt az első hiteles ismertetés a magyar medencék érdekes és új teleptípusairól. Az általános jelentőségű előadások közül ki kell emelni Louis Barrabee- nek, a Sorbonne professzorának, ismertetését. Barrabee az olajindikáció nyomozá- sával a Vendée-től délkeletre, metamorf palában és eruptívumban talált kőolaj laterális migrációs eredetét mutatta ki. Az eddigi aszcendens felfogásokkal szemben evvel Barrabee azt az általunk is követett tételt támasztja alá, hogy a kőolaj és földgáz keletkezésénél és felhalmozódásánál az időbeli összefüggésnél sokkal jelentősebb az ez idő szerinti térbeli elhelyezkedés. Ugyanezt támasztotta alá Harry Wassal előadása, aki a kubai 3 peridotit eredetű szerpentinben feltárt kőolajtelep esetében mutatta ki, hogy az olaj a rátoló- dással vulkánitok alá került alsóeocén mészkőből származik. Ez a megállapítás új kuta- tási lehetőséget nyit meg az eocén mészkő repedezett és lezárt részein. * Nagy érdeklődés és vita kísérte O. I. Brod szovjet akadémikus előadását a kőolaj- és földgáztelepek osztályozásáról. Brod továbbfejlesztette az 1938-as moszkvai kongresszuson ismertetett rendszerét. A kőolajtelepek keletkezését a föld- kéreg 3 regionális medeneetípusára korlátozza : 1. A táblák süllyedő területei. 2. Fiatal, gyűrt hegyláncokat övező medencék. 3. Hegységközi medencék. Ellentétben régi fel- fogásával, az olajos „övékét” két fő csoportra osztja : szerkezeti elemekkel, antikliná- lisokkal, törésekkel összefüggő és kiékelődéses vagy diszkordanciával zárt övék. Ezen belül az egyes telepeket osztályozza a vízzel való elhatároltság szerint : „réteg”, „halmaz” és „vízzel körülvett” telepekre. A rendszerezésnek természetesen a kutatás és feltárási módszerek szempontjából nagy jelentősége van. A nagylengyeli telep feltárásának, termeltetésének módját például nagymértékben az határozza meg, hogy halmaztelep- pel vagy rétegteleppel van-e dolgunk. Kezdeti optimizmusunk alapja az egységes halmaztelep felfogás volt. A rendszerezés megvitatását a nyelvi nehézségek, az egyértelmű nomenklatúra hiánya tette körülményessé. Az általunk javasolt, Magyarországon bevezetett, részben a vitában kifejtett, részben a „Synposium”-ba „csempészve” előadott rendszer ezt a kérdést egyértelműen oldja meg. Jelentős, de magyar szempontból kevésbé érdekes ismertetést adott Brian Eby (Houston) a Föld sótömzsökkel kapcsolatos olajtelepeiről. A Gulf part 235 sódom felett elhelyezkedő telepéről egvértelműleg állapítja meg, hogy a medence legmélyebb részén 10 000 m-t is felülmúló üledékek súlya alatt, a gravitációs erő okozta tektonizmus eredményeként jöttek létre. Hasonló összefoglaló munkát mutatott be Thomas Goedicke és Edgár Eocke (Houston) a „Jövő partmenti kőolajterületei” címen. A Mexikói-öböl partján a tengerben mélyült kutatófiirások minden eddigi olajkutatás sikerességét felülmúló 120 Földtani Közlöny, LXXXVll. kötet, 1. füzet eredményre vezettek. Tíz esztendő kutatófúrásainak, az összesített geofizikai munkák segítségével 44%-os sikerességéről számolt be. (Az általános sikeresség ríj területeken 10 — 15%, összes kutatófúrásnál 20 — 25%. ) Ez az eredmény más tengerparti olajtelepek tengeralatti felkutatására ösztönöz. így többek között a Kaliforniai-öböl, a mexikói Yukatan vidéke, a Karibi-tenger sekély, szigetek közötti területe ; Kuba és Jamaika vidékén, Argentína, Peru, Equador partvidéke ; Európában Németország és Közép- P'ranciaország, Atlanti-, Dél-Franciaország, Kelet-Olaszország, Szicília, Észak -Afrika , Líbia és Egyiptom földközi -tengeri partvidékén vannak sekély tengerek alatt tovater- jedő, reményteljes medence-üledékek, megfelelő szerkezeti lehetőségekkel. A Perzsa-öböl, Kelet-India, Szumátra, Borneo és Ausztrália Viktória államának partvidékét említik még a szerzők és ehhez véleményem szerint hozzá kell tenni termé- szetesen a Kaspi-tenger keleti és nyugati partját és a Szachalin környéki harmadkori medencerészeket . A kőolajkeletkezés kérdésével átfogó előadás nem foglalkozott, de néhány elő- adásban értékes adatokat kaptunk e területre vonatkozóan. így Franz D e u b e 1 előadása a dolomit és a kőolaj képződés kapcsolataira mutatott rá. Az utóbbi évtized kutatófúrásai a nyugat-németországi felsőperm me- dence üledékciklusait tárták fel. A klasztikus fáciessel kezdődő, karbonáttal (legtöbb- ször dolomittal), majd anhidrittel, kősóval, kálisóval folytatódó üledékciklusokban bizonyos összefüggés figyelhető meg a dolomit és a kőolajkeletkezés periódusai között. Alapos és sokoldalú vizsgálattal mutatta ki D e u b e 1, hogy a dolomitos anhidrit kiválását a szerves anyag jelenléte segíti és a keletkező alkálikus, kénhidrogéndús közeg szénhidrogének képződését teszi lehetővé. Georg Philippi a Shell-laboratóriuinok 1 939 óta végzett anyakőzet vizsgá- latairól számolt be, továbbfejlesztve T r a s k megállapításait a diszperz (s köztük az anyakőzetben visszamaradó) szénhidrogéneknek a kőolajtelepekben talált kőolaj sokszorosát felülmúló mennyiségéről. Rendkívül érdekes Suzuki-Kitazaki és Yagishita japán kutatók beszámolója a Highashiyama kőolajterület anyakőzetére vonatkozó vizsgálataikról. Ezen a területen a felső-pliocén arkóza homokkő a tárolókőzet, felette és alatta olajdús kőagyag települ („Siltstone”). Az arkóza kőolaja parafin és cikloparafin tartalmú, a kőagyag aromás szénhidrogéneket, oxigén, nitrogén, kéntartalmú vegyiileteket és bőven szabad kénhidrogént tartalmaz. A finom szemű kőzet nem lehet tehát az arkózá- ból termelt kőolaj anyakőzete. Szerzők véleménye szerint az arkózában talált kőolaj helyben keletkezett. Á szerves anyag felhalmozódása a homokkő ülepedésének meg- felelő sekélyvízben történt, majd a réteg hirtelen került mélyvízbe, a sötétszínű kőagyag- gal jellemzett, kénhidrogéndús redukáló környezetbe. Az arkózában eredetileg felhal- mozott szerves anyag kőolajjá válása itt történt. Vizsgálati módszerekre vonatkozó előadások közül négyet kell megemlíteni : Kőolaj, bitumen és kőszén nyomoknak „geotermométer” és „geomanométer" szerepéről számolt be Chilébe származott hazánkfia, M ü 1 1 e r György. A Szovjet- unióban elterjedt geokémiai kutatómódszerek texasi reneszánszáról Leó H o r v i t z tartott összefoglalást. Három japán kutató, Kitazaki, Yagishita és Araki a differenciál-termikus elemzést alkalmazta az üledékek szervesanyag tartalmának vizsgálatára. Tapasztalataik szerint a könnyű szénhidrogénfrakciókat tartalmazó kőzetek 300 — 600° között adnak folyamatos exoterm jelzést, amely a szerves anyagokra vezetendő vissza. Ezt a tényt a differenciál-termikus elemzéssel egyidejűleg extrahált anyag elemzésével ellenőrizték. A kőagyagok 430 — -450° között mutatták a legnagyobb kilengést. Ez olyan nagy molekulájú, erősen kondenzált szerves anyagok bomlásának felel meg, melyek a szokásos vegyi kioldással nem távoznak a kőzetből. Stanislav Wdowiarz a lengyel Kárpátokban 1 946 óta végzett kőolajkuta- tásáról számolt be. A módszerek ismertetését magyar szempontból értékelve borúlátó következtetéseket vonhatunk a Nagyalföld 1500 — 2000 m-es neogén fedője alatt rej- tőző kréta üledékek behatoló geofizikai feltárásáról. A lengyel Kárpátokban a legjobb tároló kőzet a felső-kréta és eocén homokkő. A nyugati részen e rétegek szerkezeti alkata felszíni földtani munkával térképezhető. Kelet felé e rétegek vékonyodnak és az oligocén flis alá rejtőznek. A gravitációs, szeizmikus, mágneses és elektromos mérések a szerkezet bonyolultsága miatt ezen a helyen már nem igen használhatók. Az 5 — 600 m-es fedő alatti szerkezetről a mérések igen keveset mutattak. A hasonló kőzetminőség miatt a Nagyalföld mélyén rejtőző kréta üledékek szerkezetét igen nehéz lesz geofizikai módszerekkel elemezni. Hírek 121 Az egyéb szekciók előadásai közül hazai földgázaink keletkezése szempontjából figyelemre méltó Walter Láng (Washington Földtani Intézet) előadása egyes termé- szetes széndioxidgázok keletkezéséről. Láng az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó több széndioxidgázát vizsgálva, arra a megállapításra jutott, hogy a C 12/13 arány e gázokban megegyezik a mészkövek C 12/13 arányával. A széndioxid tehát ezeken a helyeken nem közvetlen utóvulkáni termék, hanem a mészkövek metamorfózisa követ- keztében keletkezett. Hazai, egyesek által még mindig posztvulkáninak tartott szén- dioxid gázok hasonló vizsgálatára van szükség, hogy az általunk e téren már régen hangoztatott tagadás igazolást vagy cáfolást nyerjen. Természetesen, ha a C 12/13 arány hazai szénclioxid gázainkban nem egyeznék a karbonátok megfelelő arányszámával . akkor az általunk hangoztatott 3 keletkezési lehetőség közül a közvetlen organogén keletkezés lehetősége még mindig nyitva marad. A jelen és múlt riffképződésével 14 előadás foglalkozott. Érdekes és a magyar- országi litotamniumos mészkőképződés elemzéséhez segít Heinrich Kiben Mexikó- ban dolgozó német kutató felfogása a Chiapas tartomány Lacandon nevű tavában kelet- kezett ,,Pszeudoreef”-ről. Karszt környezetben nagy mésztartalmú vízijen, mésztufá- val és mészdarával keveredett, kék és zöld algatelepet halmoz fel a hullámverés. A telep helyét az uralkodó szélirány szabja meg. A keletkező képződés korallzátonyokat, tenger- parti riffeket utánzó formákat alakít ki. Harlan J o h n s o n (Colorado) a mészalgák szerepével foglalkozott. Szerinte a riffképződésben a mészalgák szerepe elsősorban a többi riffképző anyag felhalmozása, megkötése és védelme az erózió ellen A Pre-kambrium, Kambrium és a korai Ordo- vicium egyedüli riffképzői az algák. Később a briozoák, korallok, krinoideák jutnak nagyobb szerephez. A paleozoikum végén és a mezozoikumban az algák alárendeltek. A Kréta végén a meleg tengerekben és a harmadkori riffekben az algák ismét ural- kodókká válnak. I. K. Koroluk (Szovjetunió Akadémiai Kutató Intézet) a kárpáti harmad- kori riffvonulatot vizsgálva, arra a megállapodásra jutott, hogy a litotamnium gumós kifejlődése általában áramló vizet és gyors ülepedést jelent. A litotamnium telepek ezen a területen a legfontosabb riffképző organizmusok. A leíró kőolajföldtani előadások nagy sokasága nem teszi lehetővé azok teljes ismertetését. A legtöbb előadó az 5 szimpózium kötetben megjelenő részletes leírások kivonatos ismertetésére terjedt ki. Ezúttal röviden csupán a legnagyobb érdeklődésre számot tartó, Közel-Keletre vonatkozó előadásokról szólunk. Szaud-Arábia négy nagy boltozatából kréta és jura homokkő és mészkő tároló- kőzetek megnyitásával 157 kút, napi kb. 130 000 tonna kőolajat ad. Az egy kútra eső átlagtermelés tehát több mint napi 800 tonna. Érdekes ez a szám, hogyha figyelembe vesszük, hogy a Föld összes olajkútjának átlag termelése alig több mint napi 3 tonna, de az Egyesült Államok kútjainak napi átlaga 2 tonna alatt van. A legnagyobb észak — déli irányú Ghawar antiklinális hossza több mint 200 km s ezen az egész területen csupán 70 olajkút termel. Nagyságrendben a második szerkezet, az előbbitől északkeletre fekvő Abqaiq 70 km hosszú. A tárolókőzet vastagsága 50 — 130 m. A Közel-Kelet legősibb és a legutóbbi időkben rendkívüli mértékben megfiata- lodott olajterülete Irán. Az Iráni Brit Olajtársaság kollektív ismertetője 7 nagyobb olajtelep részletes leírását adta. Ezek mindegyike a már jól ismert és — a kongresz- szuson is idézett — Böckli Hugó által leírt típusa a diszharmonikus szerkezeteknek. Ismeretes, hogy a szerkezetek egy részénél a felszín a mélybeli szerkezettel éppen ellen- tétes réteghajlatokat mutat. Az olajtároló az egész területen az oligocén-miocén „asm ári” mészkő. Áz 1956 nyarán történt Oum-i vadkitörés, a Föld legnagyobb hozamú és leg- nagyobb mért-nyomású olajkútjával Irán területének új jelentőséget adott. Lehetséges, hogy a Masjid-i-Sulajman-Ágha-Jari északnyugat — délkelet irányú vonulat mellett egy vagy több új vonulat lehetősége nyílott meg. A legkisebb készlettel rendelkező, de a termelésben Iránt kétszeresen felülmúló Irakról Iránhoz hasonlóan kollektív beszámolót tartottak az Irak Petróleum Társaság geológusai. Irak kőolajtelepei harmadkori riffekben, előriffekben és repedezett likacsos kréta, dolomit kiemelkedett bérceiben helyezkednek el. A régi Kirkuk telep és a déli Basrah területen kisebb jelentőségű telepek szerkezeti átmenetet képeznek az iráni gyűrt orogén típusokhoz. Az 1955. évben 48 szeizmikus és 18 gravitációs munkáin napot fordí- tottak új területek felkutatására, ami Irakban Közel-Kelet készlet- és termelési viszo- nyait tekintve valamennyi ország közül a legfontosabb. A Föld legnagyobb olajkincsét tartalmazó Kuvait földtani leírását az angol Anthony Fox ismertette. A légifényképezéssel jól kimutatható szel kezetek a Zagross 122 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet orogén folyamatában emelkedtek ki, a — középső eocénig nyugodt — medencéből. 1945 — 46-ban kezdték az 1938 — 42-ben felfedezett „„Burgan” telep termeltetését. Az 1951-ben szeizmikus alapon mélyített kutatófúrás a „Burgan” telep tovaterjedéseként a Magwa mezőt tárta fel. 1951 — 52-ben egy jellemző középeocén mészkőréteg, az ún. „Dammam” segítségével szerkezetvizsgáló fúrásokat mélyítettek olyan területen, ahol a Burgan szerkezetek nagyrészén elfedő cenoman , .ahmadi” rétegek szeizmikus néma- övet okoznak. 45 szerkezetvizsgáló fúrás mélyítésével további nagy kiterjedésű telep- részeket fedeztek fel (,, Ahmadi”). 1955-ben újabb szeizmikus felvétele után Kuvait északi részén az előbbiektől független, új telepet (,,Raudhatain”) tártak fel. Kuvait törésekkel szabdalt hosszú antiklinális telepeiben eenoman-albi-apti homokkőrétegek tárolják a kőolajat, összesen kb. 200 m vastagságban. A kőolaj fajsúlya a szerkezet tetején jelentősen kisebb, mint a vízhatár közelében, illetőleg mint a mélyebben fekvő rétegekben. A legmélyebb részeken közvetlen a víz felett néhol aszfaltréteg terül el. A három telep 1955-ben 55 millió tonna kőolajat adott, összesen kb. 175 kútból egy kút napi átlaga tehát 850 tonna felett van. A kisebb jelentőségű Ouatar egy nagy szerkezetből, az 50 km hosszú Dukhan olajmezőről felső-jura mészkő tárolókőzetbőí termel. A Báréin szigetekről a kongresz- szuson beszámoló nem hangzott el. Napjainkban a másik terület, amelyik felé az amerikai kőolajszükséglet kielégí- tése érdekében nagy érdeklődéssel fordulnak, Kanada vidéke. Az amerikai kontinensen Kanadában összpontosítják most a legnagyobb tevékenységet. Indokolják ezt nemcsak az Alberta állam területén Edmonton vidékén a régi telepek közelében felfedezett új kőolajkincsek (Pembina), hanem Saskatchewan új kőolaj és Brit-Kolumbia új, hatalmas földgáz területei is. A kanadai kutatásról szóló részletes beszámolóból most csupán annyit említünk meg, hogy az eredményes és reményteljes medencék a kelet-kanadai prekambriumi tábla és a kanadai Cordillerák nyugaton húzódó lánchegysége között helyezkednek el északnyugat, délkeleti fő csapás irányban. Az eddig talált kőolaj 48%-a devon és 38%-a felső-kréta rétegekben tárol. Az Amerikai Egyesült Államokban folyó kutatásokról 6 dolgozat számolt be. C. C. Anderson (és K. F. An dér són) az előadásokhoz mondott bevezető- jében hangsúlyozta, hogy a fúrt méterek számához viszonyítva egyre kevesebb és kevesebb kőolajat találnak az Egyesült Államokban. Ennek oka a növekvő mélység és az, hogy a még felfedezhető telepek kisebb mélységűek. Az utolsó 10 évben az ríj tele- pek felkutatását célzó fúrások 14%-a volt eredményes. Az összes kútfúrásból pedig 22 7°/ Rövid beszámolómban nem tértem ki részletesen Mexikó kőolajtelepeinek ismer- tetésére. Érdekes Mexikó olajtörténetének kimagasló eredménye, az ún. „Golden- Eane” olajtároló kréta mészkősorozat felfedezése. Az 1955. évben 114 kutatófúrást mélyítettek, amelyből 74 volt ríj telepkutató (Wildcat). E nagy arányszám ellenére a kutatófúrások 40%-a volt eredményes és az 1955. évben 15 líj kőolajtartó szerke- zetet, ezen belül 22 új telepet találtak. 9 telep nagyságát pedig jelentősen megnövelték. A kongresszust követő kiránduláson alkalmam volt a Sierra-Madre Orientale és a Mexikói-öböl között elhelyezkedő néhány kőolajmezőt megtekinteni. Az itt szerzett, inkább gyakorlati irányú földtani tapasztalatokról részletesen, Mexikó kőolaj földtani viszonyairól, az útról szóló általános beszámolóval együtt, más alkalommal szólunk. ISMERTETÉSEK Eeved László: A Föld fizikája (Általános geofizika I), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957. A könyv tartalma megfelel a címnek, a geofizika általános, elméleti kérdéseivel foglalkozik, akadémiai színvonalon. Az ilyenfajta könyv a szerző saját adalékai mellett szükségképpen nagyrészt idegen anyagot tartalmaz, és az ember bizonyos aggódással várja, hogy ez a sokrétű adattömeg a szerző keze alatt egységes egésszé alakult-e, vagy pedig megmaradt holt kompilációnak? Egyed professzor könyve nem ad okot erre az aggodalomra. Művének min- den fejezetében arra törekedett, hogy a rendelkezésre álló adatokat, az általánosan ismerteket éppenúgy, mint a legkorszerűbbeket, egységes, szemléletes képbe foglalja össze. A fejezeteket összekötő vezérgondolat : mi a jelentősége a fejezetben elmondot- taknak a Föld belsejével és fejlődésével kapcsolatos felfogásunk szempontjából? Az egyes kérdésekkel kapcsolatos eltérő vélemények arányos kifejtése és alapos kritikája megkönnyíti az eligazodást a geofizikai elmélet útvesztőiben, a gazdag dokumentációs anyag — ábrák és táblázatok — a világirodalom legfontosabb alapmunkáinak esszen- ciáját adja, így a mű a tankönyv és kézikönyv szerencsés keveréke. A Föld fizikája alapjául — a szerző szavai szerint - — a két éve megjelent Geo- fizika-tankönyv Általános geofizika c. része szolgált. Eltérő céljának megfelelően sok tekintetben különbözik attól, elsősorban tárgyalásmódja terén. A matematikai appará- tus az e téren képzett olvasóhoz szól, de megmarad az előző könyvnek az a szerencsés tulajdonsága, hogy mondanivalójának lényege elemi matematikai képzettséggel is érthető. A szóbeli és matematikai kifejezésmódot egyként bizonyos szűkszavúság jel- lemzi. A könyv főhibája is ezzel kapcsolatos : talán mivel a tankönyvvel szemben itt háttérbe szorult a didaktikai cél, a stílus kevésbé átgondolt és néhol túl tömör. Szeren- csétlenül találkozik ezzel az elég nagyszámú sajtóhiba. A szerző saját vizsgálatai közül az általánosan elfogadottak eredményeit túlzó hangsúlyozás nélkül építette be a könyvbe. A Föld tágulására vonatkozó vitatott elmélet anyaga is szerepel a műben. Első látásra különös a földmágnesség kérdéscsoportjának hiánya. Ezt — amint a borítóról értesülünk ■ — B a r t h a Györgynek az Általános geofizika II. köteteként megjelenő műve tárgyalja majd, míg a III. kötetet Aujeszky László írja ,,A lég- kör fizikája” címen. Az ábrák szép kiállítása a Geofizika-tankönyv hagyományait követi. A betűtípust illetően legyen szabad megjegyezni, hogy ugyanekkora lapon kisebb betűk és tágabb sorközök az olvashatóságot is növelik és a papírtakarékosságot is szolgálják. Egész- ben véve azonban a könyv kiállítása minden igényt kielégít és eddigi tudományos köny- veink közül a legjobban sikerültek egyike. Az Akadémiai Kiadó is felismerte az igazsá- got : a jó tudományos könyv is csak akkor teljes, ha szép is. B a 1 k a y 124 Földtani Közlöny, LXXXV1I. kötet, l. füzet Blondel, F. — Ventura, E.: Structure de la distribution des produits minéraux dans le monde (A világ ásványi termékeinek megoszlási módja). Annales des Mines, 1956. nov. F. Blondel és E. Ventura érdekes tanulmányát közli az Annales des. Mines 1956 novemberi száma. Ugyanezen szerzők 1954 októberében közölték első ilyen tárgyú munkájukat, melyben az 1950. év termelési adatait dolgozták fel. Mostani tanul- mányuk a világ 1953. évi termelését elemzi. A vizsgálódások a bányászati termelés dollárban kifejezett értékéből indulnak ki és hat fejezetben hat különféle szempontból csoportosítják a közölt bő adatgyűjteményt. 1. A bányászati termelés megoszlása a különféle ter- mékek között Számbaveszik az összes fontosabb ásványi termékeket az atomenergia bázis ásványai kivételével. Csak azokat hanyagolják el, melyekből a világ termelése 1 millió dollár érték alatt marad. Az ilyen módon elhanyagolt csoport azonban összesen kevesebb, mint az egész termelés egy ezredrésze. Adataik nyersásványi termékekre, nem pedig feldolgozottakra vonatkoznak. Ily módon a világ 1953. évi bányászati termelésének összértékét mintegy 37 milliárd dollárra becsülik. Az összeállítás szerint a termelés értéke sorrendjében első helyen áll a nyers kőolaj 12,8 milliárd dollár értékkel és az összesnek 35,03%-át képviseli. Második a fekete kőszén, mely 12,0 milliárd dollár értékkel az összérték 32,91 %-át adja. Vagyis a két fő tüzelőanyag cca kétharmadát képviseli az összes bányászati termelési értéknek. Ezután három érc, a vas, réz és az arany következik. Ezek azonban együttesen is csak 5 — 25%-át adják az összesnek. Sorrendben következik a földgáz, gazolin-féleségek, lignit és barna kőszén, majd ólom-, ón-, cink- és mangánércek. Az így felsorolt 1 1 ásványi anyag értéke az összesnek 92 %-át adja. Az összérték 73,92%-át a tüzelőanyagok, 21,52%-át ércek és 4,56%-át a nem fémes ásványok képezik. 2. A bányászati termelés megoszlása országok között Ennél az összeállításnál a szerzők elhanyagolják azokat az országokat, melyek összes bányászati termelése kevesebb 100 000 dollárnál. Ezek összege azonban csak kb. 11,1 millió dollárt tesz ki. __ Bányászati termelésének összesített értékével első helyen áll az Amerikai Egye- sült Államok 12 435,31 millió dollárral, mely a világ összes termelésének 34,07%-a. Második a Szovjetunió 4559,3 millió dollár értékkel. Ez az összesnek 12,50%-át kép- viseli. Ezután Anglia, Nyugat -Németország, Venezuela, Kanada, majd Franciaország következik. Az említett hét ország az összes termelésnek közel 68%-át adja. Magyarország az összeállitás szerint 42. helyen van 81,2 millió dollár termeléssel, mely a világ összes termelési értékének 0,22%-a. A feltüntetett 122 ország közül az első 62 ország együtt 99,02 százaléka a világ összes bányászati termelésének. Érdekes módon azt is mutatja ez az összeállítás, hogy azok az országok állnak főleg élen, melyeknek a tüzelőanyagtermelése a legjelentősebb. 3. A termelés és a terület összehasonlítása Az országok 1 négyzetkilométer területére jutó bányászati termelés értéke sze- rinti csoportosítás azt mutatja, hogy az élen főleg a kis területű országok állanak, mint Nauru, Saar, Bahrein, Köveit. A nagytermelők itt meglehetősen hátul állnak e sorban, A jelentősebb bányászattal rendelkező országok közül Belgium 1 négyzetkilométerre eső termelése a legnagyobb, 14 000 dollár /lun 2-rel, majd Nyugat -Németország 7760 dollár/km2-rel. Az USA a 23., a Szovjetunió a 53. helyen áll. Magyarország eszerint az összeállitás szerint a 27. helyen szerepel 873 doilár/km2 értékkel. Ebből az elemzésből a szerzők érdekes és a gyakorlatban egyébként ismert, de számszerűen meg nem fogott jelenségre mutatnak rá. Bevezetik egyrészt azt, hogy a terület nagysága jelentős befolyással van az 1 km2-re eső bányatermelés értékére, más- részt, hogy a kis országoknak ezen mutatója a többivel való összehasonlításnál túlzott. Vagyis, hogy a területegységre eső termelés-sűrűség nem mutatja az illető ország bányá- szati gazdagságát. Ismertetések 125 Rámutatnak továbbá arra, hogy a terület nagyságával rohamosan nő az ásvánv- •előfordulás valószínűsége. Tehát kis területű országoknál az előfordulás valószínűsége fokozott mértékben csökken. A szerzők nem mutatnak rá arra, hogy ez az összefüggés kétségtelenül fennáll, ha a világ országainak és az egész világ előfordulásainak sűrű- ségéről, illetve valószínűségéről beszélünk. Nyilván nem áll azonban ilyen tisztán és matematikai összefüggésekkel megfoghatóan egy ország, vagy különösen egy-egy kisebb területegység esetében. Különösen adott és megközelítően egyneműnek tekinthető geológiai felépítettségű területen a valószínűségszámítás összefüggései így nem alkal- mazhatók és a kérdést a földtani szerkezet dönti el. A tanulmány szerzői abból a célból, hogy a területegységre eső bányatermelés- sűrűség mutatóját összehasonlíthatóbbá tegyék, bevezetnek egy korrigált „ásványoso- dási indexet” : Ezt két különféle úton, matematikailag levezetve, közel azonos korrek- ciós formulákat kapnak. Ezen index kiszámítása alapján az országok besorolása már kétségtelenül reálisabb és összeliasonlithatóbb képet ad. Az egész kérdéshez még csak azt fűzzük hozzá, hogy az ilyen módon való elem- zés már csak azért sem lehet az egyes országok bányászati gazdagságának megítélésére célravezető, mivel a különböző országok ásványvagyona a legkülönbözőbb okokból kifolyóan igen különböző mértékben van termeléssel igénybe véve. Ezért a bányászati termelés összesített értéke távolról sem alkalmas ilyen célú összehasonlítás alapjául. 4. A termelés és a népesség összehasonlítása; az egy lakosra eső bányatér m elés és a nemzeti jövedelem Az egy lakosra eső bányatermelés értéke szerinti csoportosítás élén az igen gyéren lakott gyarmati jellegű országok állanak. Köveit 4220 dollár/fő és Nauru 3500 dollár/fő értékkel vezet. Az USA 76,50 dollár /fő értékkel a 18., Anglia 40,60 dollár /fő- vei a 26., a Szovjetunió 21,25 dollár/fő-vel a 39., Magyarország pedig 8,40 dollár/fő értékkel az 54. helyen van. Ez az összeállítás végeredményben nem sokat mutat. Érdekes még megemlí- teni, hogy a 20 legnagyobb termelésű ország átlagértéke 18,60 dollár/fő. Ha pedig a 20 legnagyobb termelésű ország közül, az egyébként ott szereplő Kínát és Indiát kivesz- szük, akkor 41,00 dollár /fő átlagérték adódik. Ez is világosan mutatja, hogy a lakosság számával való összehasonlítás kevés felvilágosítást ad az illető ország bányászati hely- zetéről. Hiszen még nagy bányászati termelést adó ország 1 főre eső dollárérték muta- tója is igen alacsony, ha az ország lakóinak száma nagy. A nemzeti jövedelemmel való összehasonlítás a dolog természeténél fogva igen bizonytalan, hiszen kellő megbízható adatok alig állnak rendelkezésre. A szerzők kon- tinensenként külön csoportosították összeállításukat, mely az ország bányatermelését mutatja a nemzeti jövedelem százalékában. Érthető módon legnagyobb értékkel az Európán kívüli gyarmati jellegű országok szerepelnek ebben a táblázatban. Európában legnagyobb a bányászat értéke a nemzeti jövedelemhez viszonyítva a Saar-vidéken (35,0%). Utána Lengyelország következik 13,8%-kal. Magyarország Európában a 16. helyen szerepel 2,5%-os aránnyal. 5, Az egyes ásványi anyagok földrajzi koncentrációja Ismert az a tény, hogy a Föld egyes ásványi nyersanyagai lokalizáltan és kon- centráltan találhatók. Ilyen a molibdén, melyből a világ termelésének 93,5%-át egy ország, az USA adja. Ezzel szemben egyesek, mint az ólomércek, igen szétszórtan jelent- keznek. Ezért a szerzők grafikusan ábrázolják egyes, jellegzetes ásványi anyagok föld- rajzi koncentrációját oly módon, hogy vízszintes tengelyen a termelő országok rang- sorát tüntették fel a legnagyobb termelésüktől lefelé haladó sorrendben, míg a függő- leges tengelyen a világ össztermeléséből való részesedés kumulatív százalékát rak- ták fel. Ilyen módon az erősen koncentráltan található ásványok igen meredek lefutási! görbét adnak, míg a szétszórtan előfordulók görbéje laposabb. Az ilyen vizsgálati mód- szer azonban nem ad egészen tiszta képet az egyes nyersanyagok előfordulásainak koncentráltságáról, mert hisz egy-egy hatalmas területű ország, mint az USA, Szovjet- unió vagy Kína esetében földrajzi, de különösen geológiai szempontból sokszor nem kifejezetten erős koncentráltságról van szó. Az ásványi anyagok földrajzi koncentráltságának vizsgálata a szerzők szerint nagy jelentőségű. Gyakorlati szempontból fontos, mert erősen koncentráltan előforduló nyersanyag esetén kisebb a valószínűsége új lelőhely felfedezésének, mint szétszórtan előfordulónál. Gazdasági jelentősége pedig szerintük abban van, hogy a koncentráltabb anyagok termelői rendszerint monopol helyzetben vannak a piacon, míg a kevésbé koncentráltak esetében nyíltabb a világpiaci helyzet. 126 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet 6. A bányászati termelés múltbeli fejlődése A tanulmány érdekes grafikont közöl a világ fekete kőszén, kőolaj, arany-, réz- és vasérc termelésének értékváltozásának fejlődéséről 1750-től a mai napig. Kez- detben az arany adta az érték zömét. 1819-ben megelőzte a kőszéntermelés értéke és tartotta is első helyét 1953-ig, amikor a kőolajtermelés értéke a kőszéné fölé emel- kedett. Az aranytermelés értékét 1921-ben múlta felül a kőolaj. Harmadik helyen szere- pel a vasérctermelés értéke és csak az 1920-as években emelkedett az arany fölé. Jelen- leg az említett öt ásványi anyag közül legnagyobb értékkel szerepel a kőolajtermelés. Közvetlenül követi a kőszén. Ezután nagyobb hézag után egymáshoz közel, azonos összértékkel szerepel a vasérc-, a rézérc- és végül az aranytermelés. A tanulmányban közöltekhez a szerzők részletes technikai megjegyzéseket, magyarázatokat fűznek, melyek különösen arra szolgálnak, hogy a feldolgozás mód- szereit, illetve az anyag megbízhatóságát megítélhessük. Függelékben, táblázatokban bő számanyag van, mely a legfontosabb ásványi nyersanyagokra az 1953. évről megadja az egyes országok termelését természetes egy- ségben és dollár értékben. Az országokat a termelésük csökkenő sorrendjében sorolják fel az egyes táblázatokon s így a termelés megoszlásáról is világos képet adnak. Végül az 1953. évről közük a világ bányászati termelésének értékadatait földrészek szerint csoportosított országonként és ásványféleségek szerint is részletezve. Összefoglalva méltán mondhatjuk, hogy Blondel és Vént ura értékes és igen érdekes tanulmánya sok hasznos gondolatot vet fel. Témakörében újszerű módon, matematikai-statisztikai módszerekkel igyekszik óriási adatanyagát rendszerezni. Nagy érdeklődésre tarthat számot közgazdász, bányász és geológus szakemberek körében _ Vadász Z. Belouszov V. V.: A geotektonika alapvető kérdései (németre ford. Bubnoff S.). Geologische Rundschau 45. köt. 2. sz. 1956. Belouszov ma a Szovjetunió vezető tektonikusa. Alapvető munkája, az 1 954-ben megjelent , .Osznovnie voproszi geotektoniki” (A geotektonika alapvető kérdései) hatalmas, 6Ó0 oldalas mű. A Geologische Rundschauban megjelent cikk voltaképpen ennek a nagy munkának az összefoglalása a szovjet geológia legújabb eredményei alapján. A szerző egyfelől elsődleges vagy oszcilláló, másfelől másodlagos tektonikai moz- gásokat különböztet meg. Az oszciUáló mozgásoknál általában lengéseket és hullám- alakú mozgásokat különböztet meg. A földfelszínen a geoszinkünálisokra, parageo- szinklinálisokra és a táblákra jellemző oszcilláló mozgásokat jelöl meg és felveti a lehe- tőségét annak, hogy ezek egymásrakövetkezően történnek. Vitatható a geoszinklinális előtti (ősi) állapot és a későbbi (fiatalabb) korban bekövetkezett , .táblás aktivitás" lehetősége. A földkéreg mai mozgásait három csoportra osztja. Megkülönböztet gyűrődéses (plikációs), ingadozó (oszcilláló) és töréses (rupturáüs) mozgásokat. A gyűrődéses zavar- gási formáknál tárgvalja a teljes redő, a megszakított redő és a közbenső redő fogal- mát, azok jellegeit és genezisét. A befejező részben a szárazföldek és óceánok kérdését vizsgálja. A mélytengerek keletkezését a mezozoikumba teszi. Valószínűnek tartja, hogy a földtörténet folyamán a tengervíz mennyisége növekedett. Valószínűnek tartja továbbá, hogy a föld belsejé- ben két aktív mozgási szint van. A mozgások- okát differenciációs folyamatokban kell keresnünk. E közlemény ismertetésével kapcsolatban érdemesnek tartjuk Belouszov fentebbi könyvének tartalmából a főbb fejezetcímek felsorolását : A geotektonika mint tudomány. A geotektonika módszerei és története. A föld belsejének szerkezete és összetétele. A föld eredete. A kőzetképződés főbb formái. Osz- cilláló tektonikai mozgások. Gyűrődéses szerkezeti mozgások. Töréses tektonikai moz- gások. Magnetizmus és geotektogenezis. A geotektonikai folyamat és a föld jelenkori tektonikai felépítése. A geotektogenezis okai. B a 1 k a y Ismertetések 127 EyuiHHCKHtt, T. H. : 0 anareHese b cbh33 c reHe3ncoM orHeyiviopHbix tjihh, oca- AOMHbix weJie3Hbix pya h Eokchtob (Tűzállóagyag, üledékes vasérc és bauxit diage- nezise). Izv. Ak. Nauk. 1956. nov. A szerző szerint egyes tűzálló agyagfélék, üledékes vasérc- és bauxittelepeken a diagenezis során a kovasav nagymérvű kioldódása következett be. A sekélyvízben leülepe- dett laza anyagban a vízmozgás (hullámzás) hatására pizolitok keletkeztek. A pizolitok között visszamaradó agyagos alapanyag pedig fokozatosan kimosódott. A pizolitok ily módon elkülönülten feldúsultak és összességükben üledékes vasérctelepeket alkotnak. A bauxittelepek kvarcmentességét azzal magyarázza, hogy a kiinduló kőzet- ' anyag kvarcban szegény lehetett. Másrészt a laterites mállás során maguk a kvarc- szemcsék is részben feloldódtak és kolloid oldatok formájában elszállításra kerültek. B árdossy Buletin stiintific (A Román Népköztársaság Tudományos Akadémiájának természet- tudományi folyóirata) 1951. III. kötet P a p i u, Corvin : Asupra genezei jaspurilor §i minereurilor de mangan din masivul Drocea (Muntii Apuseni) — (A Hegyes Drócsa masszívum jáspisainak és man- gánérceinek eredete), p. 203 — 208. 10 db mikrofotográfiával. A jáspisokban radioláriákat (Spumellaria, Nassellaria, Cenosphaera, Lithocampe, Tricolocapsa, Liosphaerida, Collodaria) és kovaszivacs maradványokat ír le. A radio- láriák belsejében kalcedont, mangánoxidot, mangánvasércet talált. A repedések kvarc- cal, kalcittal, rodokrozittal, vasoxiddal és a piroluzit tűivel voltak tele. A mangánércek eredetét a diabáz fölött elhelyezkedő tengerfenéki lerakódásoknak tartja, amelyet hematitos agyag kísér s ezt a tényt fel lehet használni Brana szerint a mangán- ércek fészkeinek a kinyomozására! Szász, St. : Importanta cartogradierii solului in generál, cu o provire specialá asupra célúi din regiunea Clujului — (A termőtalaj térképezése általában, tekintettel Kolozsvár vidékére) p. 77 — 112. Térkép melléklettel. Csapó, I. : Cartografierea solurilor din regiunea Cluj— Floresti — (Kolozsvár— Szászfenes talajtérképezése) . P. 113 — 175. A mezei megfigyelések eredményeként 8 táblázat s a laboratóriumi vizsgálatok összesítésének kimutatásaként 4 táblázat. 4 talajtérkép melléklettel. 1953. V. kötet P a p i u, Corvin : Cercetári geologice in masivul Drocea (Muntii Apuseni) — (Geológiai kutatások a Hegyes Drócsa hegységben) p. 107 — 213. 20 szelvénnyel és 2 fényképtábla melléklettel. Az Akadémia által jutalmazott monográfia ügyesen foglalja össze az eddigi kutatási eredményeket, kiegészítve a saját adataival. A kristályos palák mezozónás képződményeire az alsókréta (barrémi) üledékei települnek. A szpilites diabáz erupcióját a krétát megelőző időre teszi. A bánátit kitö- rését a felsőkrétába sorolja. Az andezit agglomerátumot a szarmata emelet kövületes rétegei közt találta meg. Kár, hogy nem csatolta a munkához a terület geológiai tér- képét. Ráileanu, Gr : Cercetári geologice in regiunea Svinita-Fata Maré — (Svi- nica környékének geológiai ismertetése) p. 307 — 409. 38 szövegközti rajz és 2 fény- képtábla mi krofény képekkel. Az Akadémia által jutalmazott munka az eddigi részletkutatásokat összesítve szép képet mutat be a területről. I a c o b, D. : Contributii la cunoasterea stratigrafiei si tectonicii regiunii Zam- Godinesti (Hunedoara). — (Adatok Zám-Godinesd környékének stratigráfiai és tek- tonikai ismeretéhez. Blőzetes közlemény) p. 663 — 670. 5 szövegközti szelvénnyel. 1954. VI. kötet Bombijá, Gh. : Mamiferele din glaciarul pesterilor dela Baia de Fier — (Jégkorszakbeli emlősök a Baia de Fier melletti barlangokból). Craiova mellett, p. 253 — 299. 4 szövegközti rajz és XII. fényképtábla, köztük röntgenfelvétel is. 128 Földtani Közlöny, LXXXV II. kötet, l. füzet Fauna jegyzéke : Felis spaens, -pardus, -silvestris, FLyaena crocuta spelaea, Canis lupus spelaeus, -vulpes fossilis, Ursns spelaeus, M ustellus rnartes, Gulo spelaens, Lutra vulgáris, Sus scrofa, Pos taurus, Capra ibex fossilis, Equus caballus fossilis, Castor fiber. A fajok részletes ismertetése után összehasonlítja az eddig is jól ismert Igrie, Domahida, Ohába-Ponor, Resica, Drághici, Ripiceni, Málusteni, Báneasa lelőhelyek anyagával. Az ríj lelőhelyet a würmi glaciális periódusba helyezi. Popescu, Gh. : Asupra unor brecii cu blocuri in ílisul cretacic din bazinul váii Prahova — - (A Prahova völgy kárpáti homokköves breccsiá járói), p. 491 — 501. Egy tektonikus ablakszerű, igazában geoszinklinálisban jelentkezik az érdekes összetételű breccsiá. Ennek darabjai különböző nagyságúak, amelyek közt hatalmas nagy tömbök is vannak. Anyagra nézve a flis kárpáti homokkő (szinajai rétegek!) meszes, homokos márga, kristályos pala, júramé'szkő vagy az urgo-apti mészkő. Patrulius, D. : Asupra prezentei antracoteridului Prominatherimn dal- matinum H. Meyer, in depozitele paleogene de la Sácel-Maramures — (Isaszacsal paleo- génjében talált Anthracotherimnról) p. 857 — 869. 2 rajz és egy fényképpel. A részletesen leírt állkapocs egy Nummulites perforatusszal jellemzett cement- márgában találtatott. A szomszédos rétegekből Pecten arcuatus, Spondylus bifrons, Phlyctenodes steinmanni, Galenopsis similis, Pycnodonta brogniarti, Echinolampas (?), Clamysok stb. kerültek elő. Az eocénbe tartozó lelőhely közelebbi szintjét a priabonai emelet alsó részébe, esetleg már a lutéciai emeletbe gondolja. Petrulian, N. — B uzila-Steclaci, B. : Contributii la studiul ser- pentinelor nichelifere din R. P. R. — (Adatok a Román Népköztársaság nikkelt art almú szerpentinjeinek ismeretéhez) p. 871 — 882. Mikrofény képek. Az Al-Duna mentén Sviniea közelében levő szerpentines előfordulásról van szó, amely kroinitos fészkeivel már régen felhívta magára a figyelmet. Szerzők mint elsődleges ásványi kiválásokat az izzón folyós magmából a pentlanditot, olivint, kró- mitot, magnetitet (I) mutatják ki. A szerpentinesedéssel keletkezett másodlagos ásvá- nyok : braviot, magnetit (II) antigorit, magnezit, krizotil, talk etc. Kár, hogy a pent- landit kérdésnél L. M a x vizsgálatait figyelmen kívül hagyták. Pavelescu, L. — Dimitrescu, R. : Contributii la studiul petrografic al andezitelor din bazinul Rusca Montana — Eunca Cernii, cu privire specialá asupra glagioclazilor — (Adatok a Ruszkabányai medence andezitjének petrográfiai isme- retéhez. Nyíresfalva, különös tekintettel a plagioklászokra) p. 889 — 902. 15 rajz és mikrofotográfia melléklettel. A szerzők a szovjet petrográfusok módszerei szerint az itt előforduló tűzi eredetű kőzeteket a következő csoportosításban vizsgálták meg : A ) Andezit, -pirokszénes, -pirokszén és amfibólos, amfibólos, amfiból-biotitos, biotitos, kvarcos. B ) Telérkőzetek-mikrodiorit, dioritos porfír, lamporfír. Megadják az andezitek százalékos összetételét az összetevő ásványok szerint. Majd az egyes ásványok rész- letes vizsgálatát írják le. G i u s c á, D. : Actiunea clincherului asupra eárámizelor de samotá — (A klinker hatása a samottra) p. 1207 — 1216. 10 képmelléklettel a szövegben. Mikroszkópi vizsgálatainak eredményeként kimutatja az égetéssel keletkező kristályos anortitot, mullitot, korundot, browmilleritet. 1955. VII. kötet A i r i n i, St. : Cercetári magnetice regionale in Dobrogea, Moldova de Sud si Estül Cimpiei Romíné. Geológia regiunii in lmnina magnetizmului terestru - — (Föld- mágnességi vizsgálatok Dobrudzsa, Dél-Moldova és a Román Alföld keleti részén) p. 155 — 175. Szövegben 2 kép és 1 térkép melléklettel. A mérések eredményének közlése után a geológiai kiértékelést adja főként a Duna deltája melletti Macin szigethegységre vonatkozóan. Yencor, I. — StoenescuSc. — Esc a, Al. : Cercetári gravimetrice in Oltenia si Muntenia — (Gravimetrikus felvételek Olténiában és Mimténiában). A bemérések kiértékelésénél az anomáliák értékes adatokat szolgáltattak a sík- földek alatt rejtőzködő tektonikai viszonyokról. Dumitrecsu, M. — O r g h i cí a n, Tr. — Tanasachi, J. : Douá des- coperiri interesante in pestera Cioclovina cu apa — (Két felfedezés a Csokloviai vizes barlangból) p. 359 — 368. 8 szövegközti rajzzal. Szerzők a hallstadti kultúrára mutató tárgyak alatt a most is élő Nyctalus noctula denevér csontjait találták meg, mint szubfosszilis leletet. Földtani Közlöny, LXXXV 1 1 . kötet, 1. füzet 129 Liteanu, E. : Fauna dacianá de la Závalul — (A závali dáciai fauna) p. 763—768. A Craiova melletti föltárások gazdag faunáját szaporítja a leírt lelőhely. (Unió vomanus, Pisidium amnicum, Dreissensia-, Prosodacna-, Valvata -, Hydrobia- stb. félék, Viviparus és Melanopsis igen kevés!) Tarnavschi, I. — Jitariu, G. : Unitáti sistematiee női de Diatomeae din sfagnetele Moldovei de Nord — (Észak-Moldova sfagnetumainak új diatomái). p. 769—778. 13 rajzzal. A Kelemen Havasok északi részén elterülő tőzegek vizsgálati eredményeit köz- ük a szerzők 12 új diatoma fajnak a leírásával. 1956. VIII. kötet (Sectia de Biologie) Tarnavschi, I. - — Jitariu, G. : Contribufii la studiul diatomeelor turbá- riilor de Sphagnum din Nordul Moldovei — (Adatok Észak-Moldova sfagnumos tőzeg- telepei diatomáinak ismeretéhez) p. 69 — 115. 158 diatoma rajzával. A már előbb végzett tanulmányoknak összefoglaló kiegészítő részében a gazdag diatoma anyagból közük a harmadkori és északi diluviális reliktumokat is. P o p, E. : Női contributii eu privire la mlástinele si plantele turbicole din R. P. R. — (Új adatok a Román Népköztársaság mocsarainak és tőzegnövényeinek ismereté- hez) p. 47 — 68. 7 szövegközti képpel. Kevéssé vagy egyáltalán nem ismert lelőhelyek közül leírja: Meleg-Számos, Felső-Sebes, Dorna, Bélbor, Felső-Olt, Hargita vonulat területének lelőhelyeit Majd az előforduló tőzegnövények ismertetését közli a lelőhelyek f elemütésével. * Jegyzet : Valamennyi közlemény megjelent orosz és francia kivonatban is! Bányai Satya Sadhan Sarkar: Revision des Ammonites déroulées Crétacé inférieur du Sud-Est de la francé — Mémoires de la Soc. Géol. de Francé, Nouv. Sér. — Törne XXXIV, fasc. 1—3. Mémoire No. 72, pp. 1 — 176, Pl. I— XI. Az alsókréta rétegösszletek, faunák klasszikus területeinek egyike D — K Francia- ország. O r b i g n y óta számos revízió, revíziókísérlet bizonyította már be a terület, a kapcsolatos kor faunájának jelentőségét. A fiatal indus kutató ebben a munkájában komoly segítséget nyújt a hazai neokom kutatásán munkálkodó szakembereknek is. Márga rétegösszleteink puhatestű anyagának nagy hiányossága, hogy a kőmagok varratvonalrendszere nincs meg. Látszólag megkönnyíti a munkát a kicsavarodott háztípusok jellegzetes habitusképe, amelyek a határozást némileg megkönnyítik. Szerző modern biológiai szemléletével figyelmeztet az élővilág variációkészségére, és ezzel a házalakok alapján való , .fajgyártás” veszélyére is rámutat. Szorgalmas utánjárással több francia, sőt angol gyűjtemény anyagának felülvizsgálását végezte el. Első fejezetben (pp. 7 — 35), az általános osztályozási és származásiam ismer- tetésen kívül érdekes ősföldrajzi következtetéseket is közöl, melyeket a hazai alsókréta kifejlődések értelmezésénél is sikerrel kamatoztathatunk. Itt tudjuk meg, hogy a bizony- talan rendszertani helyű Toxoceras nemzetség a Crioceratidák közé sorolandó, és ezzel több származástani problémát tisztábban látunk. A rendszertani fejezetekben három család és egy alcsalád besorolását találjuk ( Ancyloceratidae, Hemihoplitidae, Heteroceratidae, Ancyloterinae ). A Crioceratidák bonyolult alakgazdagságából adódó, determinációs és szisztematikai nehézségeket szerző az alakkörök csoportosításával, formacsoportok alakításával hidalja át. A Crioceras emerici Lév. típus nemét Emericiceras néven kívánja bevezetni az irodalomba, ezzel is megkönnyítve a duvali és emerici fajok sztratigráfiai elválasz- tását. (Ezt Somogyi K. is csak a típusra való szigorú visszatéréssel tudta meg- oldani, és ez mindig követendő elv!) Részletesen foglalkozik az „átmeneti” és bizony- talan helyzetű alakokkal is. Gazdag irodalmi jegyzék és XI tábla fototípia egészíti ki az érdekes és értékes kötetet. A szintézisek, újraértékelések korában ez a munka is a hasznos és nélkülöz- hetetlen segédeszközök igényével lép be a kréta-időszakra és az általános ősélettudománvra vonatkozó irodalmunkba. Nagy István Z. 9 Földtani Közlöny 130 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 1. füzet W a h 1 s t r o m, E. E.: Petrographic Mineralogy (Ásvánv-kőzettan). New-York, London 1955. A könyv a kőzetek és fontos kőzetalkotó ásványok leírását és vizsgálati mód- szereinek ismertetését tartalmazza. A több mint 400 oldalas mű tizenegy fejezetre oszlik. Az első két fejezet a kőzetminták vizsgálatra való előkészítésével foglalkozik, majd röviden ismerteti a ma használatos vizsgálati módszereket. Ezután a kristály- optika alapjait és az ásványok fizikai, strukturális sajátságait tárgyalja. A tulajdon- képpeni módszertani rész a vizsgálati adatok grafikus ábrázolásának és a kőzetszárma- zásnak az ismertetésével zárul. A mű derekát a szilikátos — nem szilikátos főcsoportokba foglalt kőzetalkotó ásványokat tárgyaló rész képezi, az eddig ismert kézikönyvekhez hasonlóan, súllyal az optikai jellegeken (6 — 8. fejezet). Az utolsó három fejezet a magmás, üledékes és metamorf kőzetek összetételével, sajátságaival és osztályozásával foglalkozik. Valamennyi fejezet végén a szerző irodalomjegyzéket is ad, természetesen leg- nagyobbrészt amerikai szerzőkre hivatkozik. A könyv óriási ismeretanyagot ölel fel, könnyen érthető stílusa, a számos igen jól sikerült vékonycsiszolati fénykép és a rajzok, összefoglaló táblázatok tömege jó kézikönyvvé teszi, amelyet kezdő és gyakorlott petrográfus egyaránt haszonnal for- gathat. Vég li Hironao Nishihara: Origin of the bedded magnesite deposits of Manchuria (Mandzsúria üledékes magnezittelepeinek keletkezése). Eeonomic Geology, 51. 7. 1956. A mandzsúriai üledékgyűjtő aljzata archai biotitgránit, gneisz. E fölött az ún. Wutai-összlet fillit, mészkő, csillámpala és dolomitos-magnezites sorozata települ. Erről helyenként a fiatalabb rétegek lepusztultak, és ez a prekambriumi összlet főleg a szin- klinálásokban felszínre került. A magnezit keletkezését eddig az általánosan elismert hidrotermális-metaszomatózis elméletével magyarázták. A szerző azonban bizonyíté- kokat sorakoztat fel a telepek üledékes keletkezése mellett. 1. A magnezit helyenként látható unkonformitással települ a gránit erodált felszinére. 2. A dolomit-magnezit sorozat határozottan réteges egymásrakövetkezésben és váltakozásban mutatkozik. A dolomit és magnezit határa nem mindig éles, de gyakran vékony, kovás, vasas vagy mangános réteg van közöttük, ami szembeszökővé teszi a határt. A kristályos magne- zitben három-négy szintben vékony, szürke rétegek vannak amiket eddig átalakult palának tartottak. Ezek azonban talkumlioz közelálló Mg-szilikát anyagúak. Gyakran lépnek fel a dolomit-magnezit határán is, mindig a magnezit-kiválási ciklus elején. 3. A karbonátos sorozatba finomszemű kvarcit-rétegek nyúlnak be a feltételezett geo- szinklinális nyílt oldala felől, és a sorozat fedőjében ugyanezek a kvarcitok települnek. 4. A gránitba és a Wutai-sorozatba is gránitpegmatit, granofir stb. telérek nyomultak be a krétaidőszaki mozgások során. Ezek azonban a magnezitesedéssel nincsenek kap- csolatban, mert a magnezit -rétegeket is harántolják, tehát azoknál fiatalabbak. A települési viszonyok ismertetése után a szerző rátér a magnézium származ- tatási lehetőségeinek tárgyalására. Mivel a magma a kristályosodás során magnézium- ban egyre szegényebb lesz. a magmás eredetit vizes oldatokban nem várható magnézium- tartalom. Ennek megfelelően a hidrotermák, vulkáni exhalációk elemzési adataira hivatkozva a magmából való származtatást elveti. Juvenilis vizek elemzése szerint azonban a feltörés során a víz az útjába kerülő kőzetekből bizonyos mennyiségű Mg- iont képes kioldani. Az ismert legtöményebb természetes oldatot véve alapul azonban 5 • 1017 m3 juvenilis vízre lett volna szükség a mandzsviriai kb. 30 bihió tonna dolomit és magnezit átalakítására. Ez még„ hihetetlenebb mennyiségű magmafelhasználást igényelt volna. A tengervíz ezzel szemben nagy mennyiségű oldott Mg-sót tartalmaz. Mivel a CaC03 kevésbé oldódik, mint a MgCÓ3, azért a közönséges karbonátos kiválás min- dig a mészkő. Hidroxid alakban azonban fordított a helyzet. A magnézium tehát az oldat lúgosodásakor könnyebben kicsapódik, mint a kalcium. A folyamat bizonyítására a szerző valamennyi eddig ismert jelentősebb labora- tóriumi kísérletet és természeti megfigyelési adatot felsorakoztatja. Ezek közül legfon- tosabb Sztrahov megállapítása, aki a sósvízből történő üledékkiválás két típusát Ismertetések 131 különböztette meg. í. Azovi — fekete-tengeri típus, amelynél a bepárolgás során a lúgos- ság kevéssé változik. Csak kalciumkarbonát válik ki belőle. 2. Ural— Kaspi típus, amely- nél a lúgosság a bepárlódás során erősen változik. Ebből az oldatból először CaC03, később egyre több MgCOs, végül gipsz válik ki. A természeti megfigyelések közül ki kell emelni az Arga-völgy példáját (Pireneu- sok, Spanyolország), amely dolomittal és mészkővel váltakozó magnezittelep, s leírója, de L 1 a r e n a szerint közvetlen tavi kicsapódásból származik. V é g li n é M ü 1 1 e r, G.: Die Schnellbestimmung des CaC03/MgC03- Anteils in karbonatischen tonarmen Gesteinen mit dem Dinatriumsalz dér Áthylendiamintetraessigsaure (ÁeDTE) — ein wichtiges Hilfsmittel für die Geologie (Agyagban szegény kőzetek CaC03/MgC03 tartalmának gyors meghatározása az etiléndiamin tetraecetsaA' dinátriumsójával — a földtan egy fontos segédeszköze). Neues Jahrb. f. Geol und Pál. Monatshefte Abt. B. 1956. 7. Az újabb felismerések szerint a kőzetek MgCO.rtartalma sokkal nagyobb föld- tani jelentőségű, mint aminek eddig tekintették. Érthető tehát a Mg-ion gyors és egy- szerű kimutatására irányuló sok kísérlet. A sokféle próbálkozás közül a legmegfelelőbb- nek bizonyult az ún. komplexonometriás gyorsanalízis, a voltaképpeni etiléndiamin tetrasavas nátriummal (komplexon III., verzenát, idranol, titriplex III.) való titrálás módszere. Ez az Amerikából kiindult módszer világszerte villámsebesen tért hódított és Magyarországon is csakhamar alkalmazták. Sőt, eredeti fonnáját hazai kutatóink, elsősorban Sajó J. módosították és továbbfejlesztették. Úgyhogy vegyészeink ma már nemcsak a Ca, Mg, hanem a Fe, Al, Pb, Zn, 4% fölötti Mn és Ti, és 2% fölötti Mo kimutatására is gyors és pontos eredménnyel használják. Ez az összefoglaló dolgozat jelentős magyar eredményeinkre nem hivatkozik, úgy látszik, nem is ismeri azokat. Ezért az általa ismertetett módszer már jórészt túlhaladott. így a Ca- és Mg-titrálást nálunk már egy oldatból elvégezzük, míg a szerző két lépésben írja még elő. A módszert csak agyagmentes kőzetekre vonatkozóan tartja alkálmazhatónak. Hazai vonatkozás- ban már ezen is régen túl vagyunk. Az amerikai irodalom a módszer gyorsításában és felhasználásában odáig ment, hogy csak körülbelül pontos mérőoldattal, méretlen mintákban a keresett ionok viszonyát határozzák csak meg. Ezzel nagy mennyiségű vizsgálat kevés fáradsággal elvégezhető, mert minden adat meghatározásánál fölös- leges a számítás, az analitikai pontosságú bemérés hosszadalmas folyamata. Az ered- mények teljesen kiértékelhetők. A Gerecse-hegységre vonatkozó vizsgálataink során többszáz bemért mintából készült elemzés szerint az oldási maradék, a CaC03, MgCO.s és a P'e-tartalom adja karbonátos kőzeteink több mint 99%-át, a maradék 1% vagy általában még kisebb anyagmennyiség oszlik csak el egyéb anyagok között. A karbonátos kőzetek jellemzésére tehát ezen alkatrészek és bizonyos esetben még a Fe1 -tartalom, — ami a Ca-mal és Mg-mal egy oldatból szintén meghatározható komplexonometriásan — meghatározása elegendő és az említett módszerrel is kellő pontossággal elvégezhető. Szerző táblázatai — a módszer hiányos ismertetése ellenére is — hasznosak és használhatók. V é g h n é 9* A kiadásért felel: az Akadémiai Kiadó igazgatója. — Műszaki felelős: Szöllősy Károly A kézirat érkezett: 1957. II. 5. — Terjedelem: 11 Va (A/5) ív + 8 oldal műmelléklet 41701/57 Akadémiai Nyomda — Felelős vezető: Puskás Ferenc I. TÁBLA . ' 1 ' •> \ V./ . • - «•• % • * V* V.’- *. • - <. / - ■•>•■• t * * . « >« •* ^ V fi -,« • .. .**' « •. .V' ■"■V1.-. ■' •: •% ^ •v* ?- , • ' * \ '• ‘ i> V éghné: Üledékföldtani jellegzetességek triász karbonátkőzetekben II. TÁBLA I> c ti k : Bnuxit pollenvizsgiilata III. TÁBLA Deák : Bauxit pollenvizsgálata IV. TÁBLA Deák : Bauxit pollenvizsgálata V. TÁBLA Deák: Bauxit pollenvizsgálata VI. TÁRl A Pál) a 1 v v — V é g h : Tufavizsgálatok a Mecsekben VII. TÁBLA 5 z c k y né F u x V'.: Dunántúli harmadkor: mlkánossáí. VIII. TÁBLA Kolosváry: Lábatlant alsókréta koraitok FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EKXJlJlETEHb BEHTEPCKOrO rEOJlOTM U ECKOTO OELRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY LXXXVII. KÖTET 2. FÜZET földtani közlöny lxxxvii. kötet 2. füzet. 112 oldat Budapest, 1957. április — június A kiadásért felel : az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki felelős : Szőllősy Károly A kézirat beérkezett: 1957. III. 25. Terjedelem: 10 (A/5) ív -f 4 old. műmelléklet Akadémiai Nyomda, V., Gerlóczy-u 2. — 42035/57 — Felelős vezető Bernát György KOSSUTH-DÍ JASAINK A Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa Ballenegger Róbert tag- társunk részére a mezőgazdasági tudo- mányok terén kifejtett munkássága elis- meréseképpen a Kossuth-dij II. fokoza- tát adományozta A Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa Egyed László tagtársunknak a Geofizikai alapismeretek és a Föld fizikája című könyveiért a Kossuth-dij II. fokozatát adományozta A Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa D u d i c h Endre tagtársunk részére több évtizedes zoológiái tudomá- nyos és nevelő munkájáért a Kossuth- dij II. fokozatát adományozta ÉRTEKEZÉSEK A KOMLÓSKAI BENTONIT KELETKEZÉSE SZÉKYNÉ FUX VILMA* Összefoglalás: A magyarországi bentonit-lelőhelyek vagy hidrotermális eredetűek, vagy savanyú vulkáni tufák tengervízben történő (halmirolitikus) átalakulása következtében jöttek letre. A Tokaji- hegységben fekvő komlóskai bentonit uralkodólag a szarmata riolittufa hidrotermális átalakulása követ- keztében jött létre. A törésvonalak, illetőleg vetők mentén a piroxénandezitből is kitűnő minőségű ben- tonit képződött. A komlóskai bentonit vizsgálati eredményeiből általános érvényű következtetések von- hatók le a bentonit keletkezésére. Komlóska a Tokaji-hegység középső részén, Sárospataktól nyugatra, Tolesvától északra mintegy 15 km távolságra fekszik. Az elmúlt évszázadok aranykutatásai, valamint a földtani viszonyok alapján a második világháború előtt és után F r i t s J. javaslatára piritkutatások indultak a területen. A piritkutatásoknak gyakorlati ered- ménye ugyan nem volt, de 1936-ban feltárták a bentonitot, melynek ipari jelentőségét először Frits J. ismerte fel. A terület földtani viszonyait ez alkalommal részletesen nem ismertetem, csak utalok ,,Daten zűr hydrotliermalen Genese des Bentonits auf Grund dér Untersuchungen in dér Umgebung von Komlóska” c. értekezésemre (Acta Geologica, 1956) és Kulcsár I/.-nak a Földtani Közlöny e számában (1957. 2. sz.) megjelent dolgozatára. Az alábbiak- ban többirányú ásvány- és kőzettani vizsgálat alapján jellemzem a komlóskai bentonit típusait, geokémiáját, keletkezését, kiemelve azokat a vizsgálati eredményeket, amelyek általános érvényűek a bentonitképződés szempontjából. Hazai bentonitra vonatkozó ilyen jellegű vizsgálatokról a magyar irodalomban először Vendel M. számolt be [20], Újabban Tokody E., Nagy K., Csa- jághy G. — Emszt M. — Szepesi K. közöltek adatokat különböző hazai bentonitokról [18, 12, 4], A komlóskai bentonitot jelenleg 3 K — Ny-i irányú táró harántolja. A legfelső, piritkutatás céljából indított, 130 m hosszú Mária-táróban találták meg először 1936-ban a bentonitot. A közbülső Újtáró (290 m Adria f .) a bentonitot egész szélességében harán- tolja (1. ábra) és csapásirányú oldalvágatai többszáz méter hossziiságban tárják fel a bentonitot. A legalsó Béke-altáró (250 m Adria f.) 226 m-ig piroxénandezitben halad és a bentonitot nem éri el. így a bentonit genetikai és geokémiai viszonyainak tisztá- zására az Újtáró volt a legalkalmasabb. Az alaprajz a földtani képződményeken kívül a vizsgált minták gyűjtési helyét is feltünteti (1. ábra). Az andezit-be ntonit keletkezése és jellemzése Az Újtáró 35 m-ig ibolyásszürke, porfiros elegyrészekben gazdag piroxénande- zitben halad (1. ábra). A földpátok jól felismerhetők, gyakran üvegfényűek. A színes elegyrészeket makroszkóposán pontosan meghatározni nem lehet. * Készült az Eötvös I,orán 6. Agyag ? 7. Lejtőtörmelék, nyirok pleiszto-holocén A terület földtani aljzata hiperszténes augitandezit. Utóvulkáni hatásokra álta- lában erősen elváltozott. Propilitesedett, kaolinosodott. Néhány helyen üde állapotban is megvan. Gömbhéjasan mállik, rozsdavörös murvává esik szét. A gömbök belsejében gyakran üde, sötétszürke mag van, amely azonos a mély patakbevágódásokban fel- színre bukkanó üde kőzetekkel. Gyakoriak benne a pirit-markaziterek, amelyek nyomán a múltban kutatások is voltak. Néhány helyen andezit-agglomerátum települ rá, amely ‘Készült a Debreceni Tudományegyetem Ásvány-Földtani Intézetében. A kézirat beadásának ideje : 1957. március 8. Előadva a M. Földt. Társulat 1956. június 6-i szakülésén. **A képződmények részletes kőzettani adatai megtalálhatók a szerző Komlóska környékének földtani viszonyai című dolgozatában [8], Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet 148 fölött ősmaradványokat tartalmazó riolittufa fekszik. Általában azonban a riolittufa közvetlenül az andezitre települ (2. ábra). Ez a település észlelhető Újhuta környékén s a Völgy-patak völgyében is [9]. Kortáfka 44+4444+4+444 444444444444 + + + * Borz hegy -444 ■4444444444 >444444444 H444444444 ;4 444444444 [44444444 i+NagyPapqj* -444444-lil ;444444444 h+4+4+4 r+4+4+4 ■44444 (■44444 14444 <4444 1444 \444 -44| \+- 444444444444444444444 44444444444444444444 ++4+4+4+t++++++++++ 444444444444444 4444444444444444 44444444444444444 ++* feketehegy 44444444444444444444 , .'H+TTTT .... ^ +■4 +4-4-44- 4 4 4- 4 ■*- 444 4 4 444 4 500 1000 m 5 9 13 v*v*v® •y*y*y 6 \ 10 14 ww vvv vv 444+ 7 m 11 w, 15 VaVaVa aYaYaY V 8 'Ml 12 o o o oo o o O O OO o oo oo o o 16 © 7 . ábra. Komlóska környékének földtani térképe. J elmagyarázat : Pleisztocén -holocén: 1 . alluvium, lei tőtörmelék, nyirok. Szar m a't a : 2. agyag (?), 3. augitos hipersztén-andezit, 4. kalcit- telér, 5. Pirit-markazitér, 6. kvarcittelér, 7. bentonitosodon riolittufa, 8. okkeresedett riolittufa, 9. kovásodott riolittufa, 10. diatomás riolittufa, 1 1 . horzsaköves riolittufa. Tortonai? : 13. propilite- sedett hiperszténés augitandezit, 14. kaolinosodott hiperszténes augitandezit, 15. üde hipersztenes augit- andezit, 16. kövületlelőhely. — Geologic map of the Komlóska area. Explanation ofsigns : Pleisto- cene, Holocene: 1 . alluvial deposits, seree and soil, Sarmatian: 2. clay ( ?) , 3. augitic hyper- sthene’ andesite, 4. calcite vein, 5. pyrite-marcasite vein, 6. quartzite vein, 7. bentonitized rhyolite tuff, 8 rhvolite tuff altered intő oehre, 9. silicified rhvolite tuff, 10. rhyolite tuff with Diatomacea, 11. rhyo- lite tuff with pumice, 12. andesite agglomerate and tuffy agglomerate. Tortoni a n ? : 13 propyhtized hypersthenic augite andesite, 14. caolinitized hypersthenic augite andesite, 15-fresh hypersthenic augite andesite, 16. fossil locality. Kulcsár : A komlóskai bentnnit földtana 149 Az andezitagglomerátumot és tufás agglomerátumot igen nehéz megkülönböztetni a murvára szétmálló andezittől. így a Papkút-nál s a Szerézi-patak völgyében áthal- mozott murvának látszik, valószínűleg részben az is. Erre utal rétegezettsége is. A terü- leten tehát a hiperszténes augitandezit és agglomerátum kitörése után a vulkáni műkö- dés szünetelt. Ezalatt az agglomerátum nagy része lepusztult s az andezit murvájával együtt csak a mélyebb szinteken maradt meg. Véghegy 2. ábra. A I.ipkedomb és Véghegy szelvénye. Jelek: Tortonai ? Szarmata ?: 1. hiper- szténes augitandezit Szarmata: 2. ősmaradványokat tartalmazó riolittufa. 3. augitos hipersztén- andezit. Pleiszto-holocén: 4. lejtőtörmelék, nyirok.- Profile of Lipke and Vég hills. Signs : Tortonian ? Sarmatian ? : 1 . hyperstlienic aűgite andesite. Sarmatian: 2. rhyolite tuff with fossils, 3. augitic hypersthene andesite. Pleistocene — Holocene: 4. Scree and soil. Bem B. a Bolhás-Barlang vonulatban a magasabb szinteken nagy területeken andezitagglomerátumot jelöl [2]. Ezeken a helyeken részben a megtévesztő murvásodó andezitet, részben a lejtőkön lehúzódó nyirokkal kötött törmeléket találtam. A Szerézi- patakban az andezit agglomerátumot az itt megfigyelhető dőlés alapján a riolittufa fedőképződményeként említi és térképezi [2]. Itt a következő települést észleltem. (3. ábra). ?. ábra. .Szelvény a Szerézi-patakból. Jelek: Tortonai ?, Szarmata ?: 1. hiperszténes augitandezit, 2. andezit-agglomerátum és tufás agglomerátum, Szarmata: 3. riolittufa. — Profile front the Szerézi creek. Signs .Tortonian?, Sarmatian? : 1 . hyperstlienic augite andesite, 2. andesite agglomerate and tuffy agglomerate, Sarmatian : 3. rhyolite tuff. A patakban Ny-ról K-felé haladva előbb a hiperszténes augitande- z i tét találjuk, s jól látható, hogy közvetlenül rá andezitagglomerátum települ, amely a riolittufa közelében audezittufás agglomerátumba megy át. A riolittufának az agglo- merátumra való települése szintén jól érzékelhető. Az érintkezésnél a riolittufa dőlése DK-re 39°. Kissé feljebb ismét agglomerátumot találunk, amely vető mentén érint- kezik a riolittufával. A vető közelében az agglomerátum dőlése DDNy-ra 10°. majd feljebb a dőlése DK-re 34°, tehát csaknem egyezik a riolittufa dőlésével. A vetőtől K-re jól látszik, hogy továbbra is riolittufa települ rá. Riolitt u f a. A vulkáni működés riolittufa szórással éledt újjá, amelynek kitörési központját az Erdőhorváti melletti Szokolya és az Újhutától É-ra levő riolit- 2 Földtani Közlöny 150 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet tömegben sejthetjük. Általában jól rétegezett horzsaköves kristálytufa és portufa. Kvarcot, szanidmt, plagioklászt és biotitot tartalmaz. Vulkáni utóhatásra a szerkezeti vonalak mentén erősen átalakult, kovásodott, okkeresedett és bentonitosodott. Ben- tonitosodosása és ősmaradvány tartalma miatt mint korjelző a terület legfontosabb képződménye. Az utóbbi szempontból a Pusztavár alatti Papkút-forrásnál található a legjobb természetes feltárása. A tufa alsó részében sok az andezittörmelék, piroxén és plagioklász. Ezek mennyisége felfelé fokozatosan csökken, viszont a kvarc, szanidin és horzsakő mennyisége nő. Az ép kvarc és szanidin arra utal, hogy szállítást nem szen- vedett. A benne mutatkozó ősmaradványok ( Potamides nodosoplicatus M. Horn., Cavdium obsoletum var. vindobonense Partsch., Cardium sp., Dreissensia sp. és növényi ágtöredékek) és kőzettani jellege alapján partmenti csökkentsósvízi szarmata képződ- mény. A Véghegy északnymgati lejtőjén és az Egres-patak völgyében a riolittufa édes- vízi diatómapala rétegekkel váltakozik. Sok benne a Hydrobia stagnalis B a s t. és Neritina sp., főként lenyomatok és kőbelek formájában. Ennek megfelelői a Nagy Papaj nyugati lejtőjén is megtalálhatók törmelékben. A Komlóska-pataktól nyugatra a riolittufa csak kisebb foltokban van felszínen. Ezek közül a bentonitbányászat szempontjából a Bolháson a kvarcittelérek közötti előfordulás fontos, amelyet az eddigi térképezők nem vettek észre s a területet egységes andezitnek térképezték [2, 11]. Újabb augitos hiperszténandezit kitörésével fejeződött be területün- kön a vulkáni működés, valószínűleg még a szarmatában. Ez a képződmény alkotja az éles gerinceket és magas csúcsokat. E gerincek ÉÉNy — DDK-i szerkezeti irányt rögzítenek. Eegszembetűnőbb ez a Bolhás-Barlang vonulatban, amelynek lávája hasadékvulkánszerűen vagy hasadék mentén elhelyezkedő kürtőkön tört felszínre. Ásványos összetétel szempontjából nincs nagy különbség az idősebb és fiatalabb andezit között, de földtani helyzete és megtartási állapota más. Nem észlelhetők rajta olyan mérvű elváltozások, mint az idősebb andeziten. E tekintetben nagyon hasonlók a viszonyok a Telkibánya környékihez, ahol Scherf E. és Székyné Fux V. egyetlen tortónai piroxénandezitkitöréssel számolnak [12]. Ott is ,, lehetne beszélni hiperszténes augitandezitekről és augitos hiperszténandezitekről”, amelyeknek elha- tárolása mindkét területen igen nehéz. Itt mégis két kitöréssel kell számolni, mert Erdő- horvátitól keletre a 257 magassági pont közelében az andezit riolittufára való települése megfigyelhető. A Lipkedomb és Véghegy között a riolittufa dőlése K-re 27° s mint ilyen a Véghegy augitos hiperszténandezit je alá dől (2. ábra). A terület legnagyobb részében megvan a szarmata riolittufánál fiatalabb piroxénandezit (Pálháza, Sárospatak, Erdő- bénye, Tállyrn, Abaújszántó környékén). Utó vulkáni képződmények. A fiatalabb andezitkitörést erőteljes utóvulkáni működés kísérte. Ennek során a törések mentén felszálló forróvizes oldatok- ból kvarcittelérek, kalcittelérek, pirit-markaziterek váltak ki. Ennek terméke a Tokaji- hegységben egyedülálló, 8 — 10 m vastag forrásmészkőtelér is. Utóvulkáni működés okozta az idősebb andezit és a riolittufa nagymérvű elváltozásait, kovásodását, okkere- sedését s a gyakorlati jelentőségű bentonitosodását is. Működésben levő utóvulkáni jelenségként említhetők a Bolhás északnyugati lejtőjén, kvarcittelér közelében, riolit- tufából fakadó kénhidrogénes források („Büdös-forrás”). Agyag. Néhány kisebb foltban van felszínen. Iszapolt maradékában andezit- törmelék, hipersztén, kvarc, biotit található. Mivel ősmaradványokat nem tartalmaz, ezek alapján csak az állapítható meg, hogy az andeziteknél és riolittufánál fiatalabb. A terület szerkezete és a vulkánosság között szoros kapcsolat ismer- hető fel. A fiatalabb andezitből alakult ÉÉNy — DDK-i irányú gerincek nemcsak a terű- Kulcsár : A komlóskai bentonil földtana 151 let felszínének kialakulását szabják meg, hanem uralkodó törésvonalakat jelölnek. Törésvonal a Nagytolcsva-patak, az Egres-patak és a Komlóska-patak völgye is. Törés- vonalakat rögzítenek a már említett kvarcit- és kalcittelérek, amelyeknek csapása a Bolhás-Barlang vonulat éles gerincével csaknem párhuzamos. Ez arra utal, hogy ezek a törések a fiatalabb andezit kitörésével kapcsolatban jöttek létre. Ez is két andezit- kitörésre enged következtetni. Az említett szerkezeti vonalak vetődéseket is jelölnek. A Véghegy lejtőjén és a Nagy Papaj alján előforduló hidróbiás-neritinás rétegek között a szintkülönbség 150 200 m, az Egres-patakban található és a véghegyivel azonos diatómás-hidróbiás riolittufa között 40 — 50 m. A Bolhás keleti lejtőjén levő tufafolt maga is egy lezökkent rög. A Komlóska-patak aszimmetrikus völgye s a riolittufa alsó határának a két parton mutatkozó szintkülönbsége is vetődésre enged következtetni (4. ábra). uagu Papai 4. ábra. Szelvény a Bolháson és a Nagy Papajon keresztül. Jelek: Pleiszto-holocén: 1 . lejtőtörmelék, nyirok, Szarmata: 2. áugitos hiperszténandezit , 3. ősmaradványokat tartalmazó bentonitosodott riolittufa, 4. horzsaköves riolittufa. Tortonai? Szarmata?: 5. hiperszténes augitandezit. — Profile across the Bolhás and Great Papaj. Signs : Pleistocene-Holocene: 1. Scree and soil. Sarmatian: 2. augitic hypersthene andesite, 3. bentouitized fossil-bearing rhyolite tuff, 4. rhyolite tuff with pumiee. Tor’tonian? Sarmatian?: 5. hypersthenic áugite andesite. Bentonit. Mivel a komlóskai bentonit származására vonatkozó korábbi fel- tevés nem számolhatott a riolittufa jelenlétével, azt a ,, zöldköves andezitben, a telérek- ben” kolloid-diszperz állapotból kivált képződménynek tekintette [5], Ezért a ben- tonit földtani helyzetének és származásának szempontjából fontos az a felismerés, hogy a riolittufa a Bolhás keleti lejtőjén megvan, éspedig kizárólag a kvarcittelérek között, ahol a bányászat folyik [7]. A tárók bejárata és az aknák körül nyilvánvalóan a bányá- szattal került a felszínre, de az említett sávban a szántókon is megtalálható a törmeléke. Természetes feltárása az Újtáróval párhuzamosan futó KNY-i irányú árokban látható. Valószínűleg ez a feltárás adta annak idején az okot a bánya nyitására. Kőzettani tekintetben a környék tufáival egyezik. Az Ilona akna körül az akná- ból kikerült anyagban levéllenyomatok találhatók. Ezek a tények, valamint az a körül- mény, hogy a kvarcitvonulattól keletre sem tufa, sem bentonit nem található, a ben- tonit és a riolittufa származási kapcsolatára engednek következtetni. A kérdés eldöntése szempontjából a legfontosabb, legmélyebb művelési szintnek, az Újtárónak anyagát gyűjtöttem be részletesen. A felsőbb művelési szintekből csak szórványos mintagyűjtést végezhettem. A keményebb mintákat vékonyesiszolatban, a laza bentonitosodott mintáknak pedig iszapolási maradékát vizsgáltam meg. A mintá- kat az andezit és a bentonittest érintkezése közelében méterenként vettem. Az Újtáró szintje 279,5 m-en van, nagyjából KNy-i irányban harántolja az ande- zitet és a bentonittestet. Van egy É-i és D-i oldalvágata. A táró a bejáratától kezdve többé-kevésbé bomlott, propilitesedett andezitben halad. Néhány pirit-markaziteret harántol, majd 40 — 42 m között kvarcittelért vág át, amellyel kapcsolatos egy 20 — 25 cm széles mangánoxid-hidroxidos telér is. 50 m-nél erő- sen kalcitosodott zóna következik, amely csaknem a 60-ik m-igtart. E zónából származó 2* Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet 152 minták elsődleges ásványként általában csak apatitot tartalmaznak. Apatitjuk minden- ben egyezik a propilitesedett andezitben található apatittal. A bomlott ásványoknak csak termetéből lehet sejteni, hogy piroxének és földpátok voltak, ennek alapján ez a zóna erősen elváltozott, karbonátosodott és bentonitosodott andezit. Érdekes, hogy az apatit ellenállóbb volt az utóvulkáni hatásokkal szemben, mint a piroxének és föld- pátok. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a közeg pjj-ja általában nagy volt, ami a szilikátok elbontásának kedvezett, viszont az apatit, amely a lúgos közegben stabilisabb, épen maradt. A 60-ik m-ről vett minta kalcitmentes, diliexaéderes kvarcot és Cardium sp_ 5. ábra. Az Újtáró szelvénye. Jelek: Szarmata: 1. ősmaradványokat tartalmazó bentonito- sodott riolittufa, 2. bentonitosodott piroxénandezit. Törtön a i ? Sza r m a t a? : 3. piroxénandezit ; I< = kaleitteler, Kv - kvarcittelér, P = pirit — markazit ér, M mangánoxid-hidroxid telér. — Profilé of the New Gallery. Signs : Sarmatian: 1 . bentonitized fassilbearing rhyolite tuff, 2. bentoni- tized pyroxene andesite. Tortonian? Sarmatian? 3. pyroxene andesite ; K = calcite vein, Kv = quartzite vein, P = pyrite-marcasite veinlet, M = vein of mangánese oxides and hydroxides töredékeket tartalmaz, tehát kétségtelenül riolittufa eredetű. Ez a kalcitos zóna, illetve a kalcittelérek tehát vetődési síkot jelölnek, amely mentén a riolittufa lezökkent. A kalcittelérek csapása 345" — 165c. Ezt az éles átmenetet az andezitből a riolittufába szabadszemmel érzékelni nem lehet, érthető tehát, hogy az andezitnek a bentonittestbe való fokozatos átmenetéről beszéltek. A fővágat 60 — 125 m közötti szakaszából, valamint az oldalvágatokból gyűjtött minták dihexaéderes kvarcot és szanidint tartalmaztak, tehát riolittufa eredetűnek bizonyultak. A kvarc méret és termet tekintetében egyező a környéken előforduló többi riolittufa kvarcával, de a bentonitosodott tufa kvarca a lúgos oldatok hatása foly- tán mart, matt felületű. Az oldalvágatokban jól látható a tufa, illetve bentonitosodott tufa rétegzettsége. A zöldszínű, keményebb tufapad dőlése DDNv/12 — 16°. 1 25 m-nél még szabadszemmel is jól felismerhető a liorzsaköves riolittufa, azután ismét kalcittelérek következnek s a vágat limonitos, kaleitosodott, bomlott andezitben végződik. Itt, akárcsak az előbbi vetőnél, az eredeti kőzetből csak az apatitok maradtak épségben s a szilikátásványoknak bentonitosodott változatai csak alakjukról ismer- hetők fel. Az aknákból és a magasabb szintekből gyűjtött minták szintén riolittufa eredetű- nek bizonyultak. A legfelső művelési szint sárgászöld bentonitjában Foraminiferák talál- hatók. Rosszmegtartású kőbelek. Meghatározható volt: Elphidium macellum Ficht.- Mo hl.. Elphidium stridtopunctalum Fi elit. -Moll. Elphidium crispmn Linné., és Nonion cfr. granosum d'Orb. A függőleges szelvényezésből megállapítható, hogy a riolittufa bentonitosodása nem telérek mentén ment végbe, hanem a ve- tőktől kiindulva a tufarétegek mentén. A bentonitosodott rétegek ugyanis aránylag ép tufapadokkal váltakoznak. A tufa eredeti alkata és a bentonitosodás mértéke között tehát összefüggés van. A bentonittest az előbbiek alapján tehát a szarmata riolittufának egy lezökkent bentonitosodott darabja, amelyhez kevés bentonitosodott andezit is kapcsolódik. A bentonitosodás valószínűleg már a tengervízbe való leülepedés után, halmiroli- Kulcsár ; A komlóskai bcntontt földtana 153 tikusan megindult, de főleg a későbbi utóvulkáni működés során ment végbe. A niont - morillonit képződését a hosszantartó lúgos kimosás — amelyet a mart felületű dihexa- éderes kvarcok igazolnak — s a redukciós környezet — amelyet a bentonitban helyen- ként található termésréz és a ferrovastól zöld tufapadok bizonyítanak — segítette elő. Gyakorlati vonatkozások. A tufa dőlése általában DDNy 10 — 16°. Ennek megfelelően a mai közel vízszintes vágatok csak liarántolják a „jó anyag” rétegeit (kivételt képeznek természetesen az esetleg csapásban hajtott vágatok). Arra vonatkozólag, hogy az Újtáróban a riolittufa feküje milyen mélyen lehet, biztos adat nem áll rendelkezésünkre. F r i t s J. mutatott egy szelvényt, amelyen az Újtáróban mélyített 20 — 25 m-es f lírásokat is feltüntették. Állítólag a fúrások ben- tonitban végződtek. Sajnos az Újtáró szintjénél 50 m-el alacsonyabb szinten hajtott Béke-altáró, bár 206 m hosszú, végig bonílott andezitben halad. Vége az Újtáró bejára- tának vonalát sem érte el. Még legalább 60 — 70 m-t kellene továbbhajtani, hogy a ben- tonitnak megfelelő mélységre jusson. Nem valószínű, hogy a tufa ilyen mélységben még megvan, azonban ha előzőleg az Újtáróból a tufa feküjének mélységét fiirással tisztáznák, érdemes volna az altáró továbbliajtása a szállítás érdekében is. Emellett az ércesedésre vonatkozó újabb adatokat is nyerhetnénk. A tufának, illetve a bentouitnak a vízszintes elterjedését is csak fúrásokkal tisztázhatják. Először a kvarcittelérek közötti, morfológiailag is szembetűnő, enyhe lejtésű területet kellene ilyen szempontból átkutatni. Bentonit szempontjából a falutól keletre levő tufaterület is számításba jöhet. Az utóvulkáni működést jelző kvarcittelérek itt is megvannak s a Komlóska-patak felé húzódó mély árkokban a bentonitosodott tufák is megtalálhatók. Ezenkívül a Lipkedombon s a Korlátka alatti nagy árokban előforduló bentonitok is lehetnek későbbi kutatás tárgyai. IRODALOM — REFERENCES 1. Bem B. : A Hegyalja IÍXy-i részének földtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1949. — 2. B e m B. : Komlóska környékének bányaföldtani viszonyai. Földt. Int. Évijei. 1950. — 3. H o f f e r A. : Geológiai tanulmány a Tokaji- hegységből. A Debreceni Tisza I. Társ. Honism. Biz. Kiadv. II. 1. Debrecen, 1925. — 4. Hof fer A. : A komlóskai forrásmész. — A Debreceni Tisza I. Tud. Társ. Honism. II. o. munkái, II. Debrecen, 1927. — 5. Horusitzky F. : Magyarország nem érces nyersanyagai. — Függelék, Vadász „Magyarország földtana” című könyvben, 1953. — 6. K o c h S. : A Mád és Regéc környékén fekvő vasércelöfordulások genetikája. Földt. Int. Évi Jel. 1950. — 7. Kulcsár I,.: Jelentés a Komlóska környékén végzett földtani térképezésről. — 1955. Kézirat. — 8. K u 1 c s á r L- : Komlóska környékének földtani viszonyai. Acta Univ. Debr. Debrecen 1 956. III/2. — 9. Kulcsári,.: Jelentés az Újhuta (Tokaji-hegység) környékén végzett földtani térképezésről. 1957. Kézirat. :— 10. Lengyel E. : Komlóska környékének földtani és kőzettani viszonyai. Acta Chem. Min.-et Physic. III. Szeged. 1934. — 11. Lengyel E. : Die geologischen und petr'ographischen Verháltnisse des Gcbietes Komlóska — Újhuta — Makkoshotyka. Acta Chem. Min.-et. Physic. V. Szeged, 1937. — 12. Székyné I'ux V. — Hermann M. : Telkibánya — Alsókéked környékének petrogenezise. Földt. Közi. LXXXI. 1951. — 13. Vadász B. : Magyarország földtana, 1953. The geologic position of the Komlóska bentonite L- KULCSÁR The bentonite of Komlóska occurs between the effusive formations of the Tokaj Mountains. The most ancient formation of the area is hypersthenic augite audesite while the eroded surface is overlain by rliyolite tuff with Sarmatian fossils. The eruption of the andesite bedrock occurred in the Úpper Mediterranean or Sarmatian. Volcanic activity ended with the eruption of augitic hypersthene andesite wliich forms the tallest peaks and ridges of to-day’s morphology. The eruption of this type most probably alsó happened in the Sarmatian. Older formations were intensely transformed by hot-water Solutions surging along fault planes of NNW-SSE strike eonneeted with the younger andesite phase. The mining of bentonite is carried out in the more or less bentonitized block of rliyolite tuff sunk in between blocks of older andesite. Andesite was alsó partly bentonitized along fault planes. The shell fragments of Cardium sp. and the Foraminifera found in the well- stratified bentonitized tuff indieate maríné deposition. The bentonitization was probably started already by halmyrolytic agents, bút chiefly occurred in the course of subsequent post -volcanic activity. ÜLEDÉKFÖLDTANI VIZSGÁLAT A KOMLÓI LIÁSZ KŐSZÉNÖSSZLET NÉHÁNY MEDDŐ KŐZETÉN GRO.SSZ ÁDÁM* (IX. táblával) Összefoglalás : A dolgozat a Komló környéki alsóliász kőszénösszlet sokirányú vizsgálataival kapcsolatban a Béta-akna medddőkőzeteinek úledékföldtani vizsgálati eredményeivel foglalkozik s a X — VIII. telepek között, illetve a VII. telep fedőjében levő különböző homokkövek, illetve tarka agyagos üledékek részletes megismerésére terjed ki. A X — VIII. telepek közötti szelvény földtani felépítésében uralkodó a világosszürke színű, középszemű homokkő, valamint világos és sötét színű csíkok sűrű válta- kozásából álló finomszemű agyagos homokkő, kevés az agyagos üledék. Ezzel szemben a VII. telep fedő- jében homokkő alárendelt mennyiségben van jelen, főtömégében zöldesvörös, tarka színű, nagy kemény- ségű agyagos kőzetekből áll. Ez a komlói bányaföltárások általános elterjedésű, szürke, 30 — 40 cm vastag, g}-akori' agyagvaskő gumós kemény agyagkőzet szintjének felel meg. A homokkő összletében leggyakoribb ásvány a törmelékes szögletes kvarc, földpát, csillám. Ezenkívürmég pirít, gránát, magnetit, hematit, ilmenít, epidot, kalcit, cirkon, apatit, turmalin, rutil, amfiból és augit szerepel. A tarka agyagos összlet- ben kevesebb a nehézásvány, feltűnő a pirít és kalcit hiánya is. Az agyagásvány illit, a homokköves össz- letben Ca-montmorillonit s részletes kémiai, nyomelem, radiológiai és üledékkőzettani vizsgálatok szerint a homokköves összlet lehordási területe főleg "a környező gránit alaphegységből, a tarka agyagos összleté a permi vörös homokkő területéről származtatható. A VII . telep fedőjének üledékei nem tengeriek, a másik szelvény üledékei azonban tengerparti keletkezésre utalnak. A Komló környéki alsóliász kőszénösszlettel kapcsolatos sokoldalú vizsgálatok összefoglalását Szádeczky E. készítette el [14], Ehhez a munkához csatlakoznak az alábbiakban ismertetett vizsgálatok, melyek a komlói Béta-akna VIII — X. telepei, valamint a VI — VII. telepek közötti meddőkőzetek üledékföldtani vizsgálataira terjed- nek ki. Földtani érdekesség, hogy a vizsgált szelvények közül a VI — VII. telepek közti meddő túlnyomóan tarkaagyag, amit eddig a kőszéntelepes csoportban nem ismertünk. E tény gyakorlati szükségként veti fel a Mecsekben ismert, ehhez külsőre nagyon is hasonló raeti emeletbeli tarka színű üledékek pontos kőzettani vizsgálatát, mivel kutató- fúrások esetén megkülönböztetésük kőzettanilag lehetetlen. A vizsgált szelvények rétegtani és kőzettani jellemzése. A komlói bányaterületet Telegdi Róth K. [17] vázlatos térképén Ny-i és K-i mezőre osztja fel, melyeket egy ÉK — DNy-i csapású fővető választ el. A K-i bányamező telepei kisebb-nagyobb antiklinálissal megzavarva KÉK-i irányban buknak le a fiatalabb fedőkőzetek alá. Fenti elhatárolás alapján a Béta-akna területe a K-i bányamezőbe esik. A vizsgálat tárgyát képező és a kőzetek begyűjtési helyéül szolgáló keresztvágatok szelvényeinek felépítése a következő : Az 1 /A és 1/B szelvény. Az 1 /A szelvény az aknától É-ra 450 m-re levő I. főkeresztvágat szelvénye, az I. szintén a X. teleptől a VIII. telep felé, vagyis fedőben lett kihajtva. A rétegdőlés É, átlag 65°. A sávozott finomszemű homokkő, középszemű homokkő és kevés agyag, ill. agyagpalán kívül trachidolerit észlelhető. A rétegek, néhány törésvonaltól eltekintve, nyugodt településűek. Készült az Egyetemi Földtani Intézetben. A kézirat beadásának ideje : 1957. március 2. 156 Földtani Közlöny, LXXXVI1. kötet, 2. füzet Az 1 jB szelvény az előbbinél 45 m-rel mélyebben fekszik a II. szinten, ugyancsak a X. telep fedőjében, de a vágatot csak 25 m-re hajtották ki, s így a VlII-as telepet nem érte el. Ennek felépítése, települési helyzete közel azonos az előbbiével. A vágatszelvények vizsgálatra való kiválasztásánál azért esett a fenti telepek közötti meddőkőzetekre a választás, mivel a komlói területen a telepazonosítás általában nehéz s még nem megoldott, viszont a X. telep kb. egyenletesen a legnagyobb vastag- ságú, ami telepazonosításra is alkalmassá teszi. E két szelvény tehát a X. telep fedőjét tárta fel. A rétegsorozatban az alábbi kőzetek szerepelnek : Homokkő: világosszürke színű, durvább (max. 4 — 8 mm) és finomabb tör- melékből álló tömör, ritkán laza, kemény, arkózaszerű kőzet, kovás, néha karbonátos kötőanyaggal. Uralkodóan kvareszemesékből s földpát törmelékből áll. Gyakori még a szabadszemmel jól látható muszkovittörmelék is. Mikroszkóp alatt a kvarcok epi-, mezometamorf, ill. magmás jelleget mutatnak. Kötőanyagként kovás, limonitos, vala- mint karbonátos (főleg kalcitos) anyag észlelhető. Földpátok közül az ortoklász és pla- gioklász egyaránt mutatkozik, utóbbi jellemző poliszintetikus ikerlemezességgel. A föld- páton szericitesedés, általában a felületén erős kaolinosodás jól kivehető. Helyenként kalcedonos, kvarcos kovaanyag átkristályosodása figyelhető meg. Sávozott, finomszemű homokkő: leveles rétegeződésű, gyakran palás szerkezetű, világos és sötét csíkok sűrű váltakozásából álló aprószemcséjű homokkő. A világos csíkok finomszemű homokszemcsék, a sötétebb csíkok agyagos, kőszenes képződmények. A sávozottság, a csíkok váltakozása kiékelődő keresztrétegzettséget mutat. A rétegfelületeken gyakoriak a szenesedett növényi lenyomatok. -Mikroszkóp alatt a sávok közötti határ nem mindig éles. A karbonátos kötőanyag itt alárendeltebb, főleg kovás és agyagos. Kőszenes agyag, agyagpala: a finomszemű homokkő és agyag közötti átmeneti típus is észlelhető, sokszor jellemző palás szerkezettel. A sávozottság a kőzetnél nem általános, néha azonban átmeneti típusként észlelhető. Agyag: nem általános elterjedésű, főleg csak vetők mentén s néha képződmény- határok között néhány cm-es, esetleg dm-es sávokban észlelhető. Iszapolási maradéka 1 %-on aluli. Ásványai : kvarc, muszkovit, pirít, gránát. Kvarcok közt leggyakoribb az 1 mm-es szemnagyság. Az ennél kisebb kvarcok között ideálisan fejlett hexagonális kristály is megfigyelhető. Gyakori a metamorf jellegű kvarc, a magmás eredetű aláren- deltebb. A pirít megjelenési alakja tömeges, szemcsés/ a gránát víztiszta, hal- vány vörös, vagy sárgás színeződésű, kevésbé jól kivehető kristályalakkal. A DTA szerint uralkodó agyagásvány a Ca-montmorillonit, alárendelten szerepel még kaolinit, vagy illit. Trachidolerit : világosszürke színű, sárgás árnyalatú, kemény, általában rideg, tömött szövetű kőzet. Szélein a mállott rész HC1 hatására erősen pezseg. Mikrosz- kóp alatt részben fluidális, részben jellemző interszertális szövetű alapanyagban bomlott léces plagioklász-beágvazások, valamint kalcit észlelhető. Utóbbin jellemző poliszinte- tikus lemezesség, nyomásból eredő ikresedés figyelhető meg. A kalcit a plagioklászok bomlásából származtatható. Gyakoriak még másodlagosan a nefelin bomlásából származó zeolitok. Mauritz B. szerint [6] a nefelin a komlói trachidoleritben teljesen kaolino- sodott. Ezzel szemben még kevéssé bomlott, viszonylag jól felismerhető nefelinbeágyazá- sok észlelhetők. A m fi b ólandezit: zöldesszürke, világoszöld színű, finom szemcséjű, kemény kőzet, gyakori porfiros beágyazással, melyek kaolinosodott földpátelegyrészek. Mikroszkóp alatt jellemző szövet észlelhető porfiros beágyazások gyakoriságával. A be- ágyazások egykori alakja még kivehető, többnyire jellegzetes plagioklászlécek, máskor Grossz : A komlói kőszénösszlet néhány meddő kőzete 157 négyzetes, vagy rombusz alakok, melyeket pszeudomorfózás mozaik struktúráját átkris- tályosodott kvarc tölt ki. Primér kvarc teljesen hiányzik. Erősen kaolinosodott plagioklász általánosan elterjedt, ritkább a kevésbé bom- lott, jól felismerhető földpát. Színes és opak elegyrészek kisebb mennyiségben s általában elváltozott anyagi minőségben észlelhetők. Főleg amfiból, mely a kevésbé átalakult példányoktól eltekintve általában erősen bomlott. Í/C szelvény. Az aknától É-ra a II. szinti főkeresztvágattól Ny-ra levő I. keresztvágatban a VII. telep fedőjében kihajtott vágat. E vágatkihajtás a VI. telep elérésére irányult. A VII. telep fedőjében általánosan elterjedt, szintazonosításra kiválóan alkalmas 30 — 40 cm vastagsági!, sötétszürke, kemény agyag található, melyben sok helyen szfero- sziderit-gumók észlelhetők. Ennek részletes vizsgálata esetleg a szintazonosításhoz fontos adatokat szolgáltathat. A közölt 1/C szelvényben a VII. teleptől távolodva az agyag tarka, zöld, ill. vörös lesz, s ez a színeződés mind nagyobb méretű és intenzitású. A vizsgált vágatszelvényben a rétegek konkordánsak, ritkábban kis szögdiszkor- danciával települnek. A szelvény végén ÉK — DNy-i irányú 35'J dűlésű vetődés van az andezit mentén. Ennek megjelenése okozta, hogy a vágatkiliajtást nem folytatták a VI. telep elérésére. A vizsgált szelvénnyel párhuzamos irányban attól 100 m-re K-re kihajtott \ágat a VII. telep fedőjében csak 25 m-ig jutott. Ennek rétegsorában a tarka, vörös szín nem, illetőleg csak alárendelten szerepel, bár kőzettani kifejlődésben az előbbitől nem tér el lényegesen. A vizsgált vágatszelvény további térbeli összehasonlítása még nem lehetséges, mivel sem az alatta, sem a felette levő szinten a vágatok a VII.' telepet még nem tárták fel. Az eddigi ismeretek alapján tehát még nem dönthető el, hogy az itt megismert tarka színű összlet pontosan milyen kiterjedésű. • A fenti szelvényből begyűjtött kőzetek az 1 /A és 1 / B szelvény kőzeteihez hasonlók. A jellegzetes kifejlődésű kemény agyag, az ún. agyagkő azonban eltérő. E kőzet többé- kevésbé palás, helyenként nagy csillám (muszkovit) tartalmú, a másutt benne gyakori szferosziderit gumók itt teljesen hiányoznak. A kőzet színe zöldesszürke, zöld, vagy vörös, e színek gyakori változásával, egyik vagy másik szín túlsúlyával. A zöld és vörös gyakran élénk színhatással érvényesül. A kőzet színe széttöredezetten is teljesen vörös lehet, más esetben a szürke, vagy zöldes színű kőzetnek csak a felületén foltokban, ill. csíkozot- tan észlelhető vörös színeződés. A tarka szín az agyagos kőzetek jellemzője, de kisebb mértékben homokos kőzeteknél is észlelhető e szelvényben. Mikroszkóp alatt vékony - csiszolatban is a makroszkóposán észlelt szín látható. Az agyag fokozódó homoktartalom- mal homokos agyagba megy át. A homokosodás növekedésével az üledék színeződése többnyire csökken. Mechanikai és ásványtani elemzések A fellazított homokkövekkel, illetőleg homokos üledékekkel száraz szitálási mód- szerrel nyert szem eloszlási vizsgálatok eredményeit 1. az I. táblázatban. Az 1 /A és 1 \B szelvény mintáinak szemeloszlási görbéi között az a különbség, hogy az 1 /A görbéin a viszonylagos maximum a 0,5—0,25 mm-es, az 1 \B görbéin általá- ban a 2 — 1 mm-es frakcióknál van. Általában a szemcsék nagymértékben osztályozottak. A nagyobb szemcsék hiánya, illetőleg ritkasága a lepusztítás intenzív voltára, ill. a törme- lékes üledékes kőzetből való származásra utal. Az 1 /C szelvény maximum folyóvízi szállí- tást, ill.váltakozóan folyóvízben és álló, nyugodt, csendes vízben való ülepedést valószínűsít. 158 Földtani Küzlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet I. táblázat Minta 8—4 4—2 2—1 1-0,5 0,5—0,25 0,25—012 0,12 száma mm mm mm mm mm mm mm alatt százalék MA 1 — 9,5 20,0 40,0 15,5 15,0 2 — 2,0 30,0 26,0 28,0 12,0 2,0 3 — 14,0 31,0 22,0 24,5 8,0 0,5 4 — 12,0 26,0 19,5 30,0 12,0 0 5 5 — 4,0 17,0 18,0 40,0 20,5 0 5 6 — 5,0 26,0 21,5 34,0 13,0 0, 1/B 1 4,0 22,0 36,0 17,0 18,0 3,0 — 2 — 5,0 33,0 28,0 29,0 5,0 — 3 — 8,0 33,0 27,0 28,0 3,5 0,5 4 — 14,0 36,0 23,0 24,0 3,0 — 5 3.0 32,0 38,0 14,0 1 1.0 2,0 6 1,0 12,0 36,0 28,0 20,0 3,0 1/C 1 2,5 31,8 37,0 10,9 1 1,2 6.0 0,1 2 — 3,3 22,0 - 18,2 41,7 14,5 0,3 % A homokos üledékek koptatottsági mértékének meghatározása céljából CPV vizsgálatokat végeztem. A méréseket Szádeezky professzor javaslatára 2 — 1 mm és 0,5 — 0,25 mm 0 -jű kvarcszemcséken végeztem. A diagramban ábrázolt területek egy-egy frakció 500 szemcséjének mérési eredményeit rögzítik. A diagramból leolvasható, hogy koptatottságról a vizsgált frakciók esetében nem, vagy a legcseké- lyebb mértékben beszélhetünk, ugyanis egyetlen körül- határolt terület sem távolodik el a C— P egyenestől. Mikroszkóppal vizsgálva is csak igen kevés szemcsét találni, melyen koptatottság észlehető, általában tör- melékesek a szemcsék. Ezt támasztják alá a koptatott- ság mértékét leginkább kifejező v -+- p/2 számértékek is. Ezek a következők : Minta száma 1 ■ 1. minta 2 — 1 mm l/A— 6 3,8 MB— 5 3,6 1/C — 1 3,7 1/C — 2 3,5 _%p /2_ 0,5- -0,25 mm 3,2 3,1 3,7 3,5 2. ábra. 1. Az I. szint mintáinak kumulatív görbéi, 2. a II. szint X. telep fedőjének kumulatív gör- béi ; 3. a VII. telepi fedő min- táinak kumulatív görbéi. - — Ku- mulative Kornverteilungs-kurven, 1. für die Proben aus dem I. Hori- zont, 2. für das HangendevonFlöz X. iin II. Horizont, 3. fúr dasHan- gende von Flöz VII Ebből kitűnik, hogy az 1/C szelvény, vagyis a tarka üledékes összlet törmelékeinek koptatottsága kisebb a másik két szelvény üledékeinél. Ásványtani vizsgálat A fellazított homokkő mintákon végzett vizsgá- latok szerint a főelegyrészek a következő értékek kö- zött ingadoznak : törmelékes kvarc 75 — 90%, földpát 10 — 25%, csillám 1 — 3%. Kőzetcsiszolaton végzett integrációs kimérés alapján az alábbi eredmény adódott az I./A ill. I./B szelvények mintáin : magmás kvaré . . metamorf kvarc plagioklász ortoklász karbonát egyéb 24% 39 16 10 8 3 Karbonátos elegyrész az I./C mintáiból majdnem teljes mértékben hiányzik. Grossz : A komlói kőszénösszlet néhány meddő kőzete 159 A vizsgált kőzetminták nehézásvány mennyisége Minta száma mm 0 Nehézásvány 0/ /o HA 1 0,2— 0,1 30,3 2 0,2— 0,1 1,2 3 0,2— 0,1 0,4 1/ B 1 0,2— 0,1 2,8 2 0,2— 0,1 2,5 3 0,2— 0,1 2,4 I IC 1 0,2— 0,1 0,2 2 -. . 0,2— 0,1 0,1 3 0,2— 0,1 1,0 Az I./A szelvényből származó 1-es számú minta kiugró (30,3%) értékkel szerepel. A nehézásványok főtömegét pirít adja, mely kristályosán jelenik meg. Meg kell jegyezni, hogy a pirít az A és B szelvényekben általános elterjedésű, a C szelvényben viszont hiány- P P 1 minta 2 minta 6 minta 5. minta O) b) .3. ábra. A vizsgált minták koptatottsági értékeinek diagramja, a) 2 — 1 mm frakció értékei ; b) a -0,5 — 0,25 mm frakció értékei. — Diagramm dér Rundungswerte dér untersuchten Proben. a) Korn- grössenklasse 2 — 1 mm ; b ) 0,5 — 0,25 mm zik, ill. ritkán észlelhető. A C szelvény 3. számú mintája is kitűnik nagyobb nehézásvány tartalmával, mely főleg cirkon kristályokból áll (95 — 98%-ban). E kőzet a C szelvény VII. telep fedőjében közvetlenül kőszenes, agyagos rétegekre települ. Vörös és zöld szín- nel tarkított agyagkövek közt jelentkezik, melytől homokosabb, csillámosabb tulajdon- ságaival tűnik ki. Halvány vörös és szürkészöld színű, viszonylag laza, tarka homokos agyag (10% agyagtartalommal). A 0,2 — 0,1 mm 0 frakcióban 1%-os mennyiségben szereplő cirkon 0,03% koncentrációt jelent az üledékes kőzetben. E cirkongazdag homo- kos torlat jól egyeztethető a gránitos lehordási terület Zr02 tartalmával, ugyanis Effiszt elemzései szerint a mórágyi gránitos kőzetek maximálisan 0,03% ZrO,-t tartalmaznak [13]. Az alábbiakban a vizsgált kőzetminták ásványainak leírását közlöm, melyek tanulmányozása binokuláris mikroszkóp alatt, illetőleg vékonycsiszolatban polarizációs mikroszkóp alatt történt. 160 Földtani Közlöny, LXXXVI I. kötet, 2. füzet Gyakoribb a metamorf jellegű kvarc (60 — 65%) a magmás kvarccal szemben. Epi- és mezometamorf kvarc egyaránt előfordul. Színe általában víztiszta, a tarka üledé- kes összletben azonban főleg átlátszatlan tejfehér, vagy halványan zöldesszürkére festett, melyet néha egészen vagy részben limonitos színeződés vörösre fest. Az 1 /C szelvény mintáinak kivételével a kisebb, 0,25 alatti frakcióban a legtöbb víztiszta, átlátszó, sza- bálytalan törmelék, de gyakori az ideálisan fejlett, általában hexagonális proto- és deu- teroprizmával, valamint bipiramissal kifejlődött, néha füstszínű kristály is. A 0,5 — 1 mm közötti frakcióban gyakori a szabálytalan alakú kvarcon fennőtt ideálisan fejlett kristály, melyen a pozitív és negatív romboéder egyensúlya magmás kőzetből való eredésre utal. Gyakori, hogy a kristálykák szabálytalan felületről kiindulva egymással párhuzamos irányban rendeződtek. De megfigyelhető volt egyetlen felületről kiinduló, egymást keresztező, rendezetlenül elhelyezkedő víztiszta kristálykák halmaza is. Némely esetben zárvány os, epigén tovább növekedést mutató kristály is látható volt. Yékonycsiszolat- ban magmás eredetű kvarckristályban 2 — 3 kisebb rutilkristályzárvány észlelhető. Az 1 /A, 1 /B szelvények homokköveiben alárendelt mennyiségben kovaanyag utólagos átkristályosodása vékonvcsiszolatban pszeudomorfózás kitöltésként észlelhető. Ez aprószemű mozaikstruktúrát mutató kvarc, vagy még csak a kalcedonos kristályo- sodásig jutott a folyamat. A mozaikszerű struktúra azonban ekkor is szembetűnő. Föld p át: a plagioklászok andezin-labrador összetételű poliszintetikus ikrek. Általá- ban erősen kaolinosodottak, valamint szericitesedés észlelhető. Gyakori a plagioklász kalcitosodása is. Csillám: minden frakcióban jelenlevő elegyrész. Elsősorban és uralkodóan a muszkovit vau képviselve, klorit bomlási termékként, biotit csak egészen ritkán. Muszkovit főleg a nagyobb frakcióban gyakori kvarchoz és földpáthoz préselten. Pirit: a tarkaszínű meddő összletben majdnem teljesen hiányzik, a másik két szel- vényben változatos mennyiségben, a kisebb frakciókban nagyobb tömegben szerepel. Kristályos, vagy tömeges, szemcsés. Elterjedt a csak hexaéderből álló kristály, azonban gyakoribb a két formaelem kombinációja, sőt néha a pentagondodekaéderrel is kombiná- lódik. Gránát: a 0,25 mm alatti frakcióban gyakori. Törmelékesen, erősen kopta- tott, ritkán kristályos formában mutatkozik. Víztiszta, halvány és kissé sötétvörös, barnás árnyalatú és világossárga is lehet. E i m o n i t : csak az 1 fC szelvényben szere- pel, itt viszont nagy mennyiségben. Főleg más ásványokon, illetve a kőzeten bevonat- ként szerepel. Ritkán észlelhető külön, tömeges alakban. Magnetit — i 1 m e n i t főleg a legkisebb frakcióban láthatók. Megjelenésük törmelékes, ritkán kristályos. A kristályos magnetit szabályos jellege a koptatottság miatt kevéssé ismerhető fel, az ilmeuit álhatszöges (trigonális), kissé zömök kristályokkal észlelhető. Hematit igen ritka elegyrész. Törmelékes, szabálytalan alakú. E p i d o t : megjelenése a homo- kos kőzetekben általános. Törmelékként, néha kivehető kristályalakokkal fordul elő. Kizárólag a 0,25 mm alatti frakcióban található. K a 1 c i t gyakori, de nem általános- elterjedési! elegyrész. A tarka üledékes összletből szinte teljesen hiányzik, a másik két szelvényben sem mindenütt, helyenként azonban nagy mennyiségben jelenik meg. Szabálytalan alakban kötőanyagként és kristályosán is megfigyelhető. Gyakran jellemző, nyomásból eredő poliszintetikus ikerlemezességet mutat. Cirkon általánosan elterjedt ásvány. Csak egy mintában mutatkozott nagy mennyiségben. Zömök és meg- nyúlt kristályok, metamorf, illetőleg magmás eredetük szerint. Gyakori bennük a pont- szerű vagy tűs zárvány. Halványzöld, vjlágossárga vagy enyhén füstszürke. A végzett radiológiai vizsgálatok szerint aktivitást nem mutat. Apátit csak egyes homokkő- mintákban észlelhető. Törmelékes és kevésbé jó megtartású hatszöges kristályok. Turmalin szabálytalan alakú, szilánkos törésű, vagy kristályosán megjelenő. A színe világos barnássárgától a sötétebb zöldesbarnáig, néha barnás feketéig változik. Ritkán kvarcon fennőtt kristályainkban is észlelhető. R u t i 1 főleg kristályosán. Grossz : A komlói kőszénösszlet néhány meddő kőzete 1 61 ritkábban törmelékesen jelenik meg a legkisebb frakcióban. Néha zárványként is észlel- hető kvarcban, cirkonban. Közönséges és bazaltos a ni f i b ó 1 igen ritka, nem általá- nos elterjedési!. Csak törmelékesen jelenik meg. A u g i t : (közönséges vagy diopszidos) színtelen és halványzöld színű, közel deltoid alakú kristálytörmelék, igen ritka ásvány. Egyéb vizsgálatok A komlói kőszéntelepes összlet őslénytani, illetőleg üledékásványtani alapon történő szintazonosítása még megoldatlan kérdés. A faunaelemek ritkák, illető- leg rossz megtartásúak. A VIII — X. telepek közötti meddő kőzetekben kevés rossz meg- tartású kagyló és csiga található, melyek közül egy pirites bevonatú volt csak felismerhető. A tarka üledékes összletben makrofauna hiányzik. Ezek egyik kőzetmintájában Szu- rovyné Melosina sp. édesvízi, esetleg csökkent -sósvízi kovamoszatot talált. A tarka agyagos összletből gyűjtött, mintegy 50 minta közül Méhes K. vizsgá- latai szerint egyik sem mutatott aktivitást. Földvári A. a komlói kőszénösszlet meddő kőzeteinek rádioaktív vizsgálataiból azt az általános következ- tetést vonta le, hogy a kőszéntelepes csoport homokköveivel szemben nagyobb aktivi- tásúak az agyagos, kőszéncsíkos összletek, valamint a vasoxiddal átitatott kőzetek 3 . Vizsgálataim szerint kivételt képeznek az ismertetett tarka összlet agyagjai, melyek ugyan vasoxiddal is erősen áthatottak, azonban aktivitást nem mutatnak. Az 1/5 szelvény homokköveinek átlagmintáiból kvantitatív kémiai vizsgálatok készültek (II. táblázat). II. táblázat Komlói Béta-akna Komlói Kossuth-akna Elemző : G r o s s z A. Elemző : Regéczi E. SiO , 75.54% 65,70% TiO 0.25 0,09 A1,Ö» 10,87 13,07 I'e203 1.38 5,20 MgO 0.17 1,05 CaO 1.20 3.14 K.O 2,88 3,65 Xa.O 2.Ö7 2.40 — H.O 0,41 0,87 izz. V 3,98 6,22 99,35 101,39 Különös tekintettel az üledékek vörös és zöld színeződésére, melyben jelentős része lehet a Fe + + és Fe++ mennyiségnek, illetőleg ezek arányának, kvantitatív kémiai elemzés készült Fe203- és FeO-, valamint a Si02-tartalomra vonatkozóan néhány mintán (III. táblázat). Az elemzéseket K ősztől ánszki I.-né végezte el az Egyetemi Ásvány-Kőzettani Intézet laboratóriumában. A vizsgált minták a tarka agyagos összletből valók, illetőleg egy példány a komlói K 54-es fúrásból származó raeti emeletbeli vörös, törmelékes, agyagos kőzetből. III. táblázat Minta megnevezése i sío2 Fe2Oa . FeO Fe,Oa/FeO Cirkonban gazdag homokos agyag Vörös agyágkő .• Zöld agvágkö Raeti tárka agyag 77,36% 51,31 59,08 50,25 2,61% 10,83 6,06 10,96 1 ,03% 1,05 2,14 1,76 2,53% 10,31 2,83 6,22 162 Földtani Közlöny, LXXXV1I. kötet, 2. füzet Látható, hogy az Si02-tartalom az Fe mennyiségével fordított arányban áll. Szembetűnő a nagyobb Fe203 mennyiség az FeO-val szemben a teljesen vörös színű üledékek esetében. A szakirodalomban meglehetősen sokat foglalkoztak már a tarka üledékek színváltozásaival s a vörös szín keletkezésében egyéb tényezők mellett főténye- zőnek kétségkívül az Fe203/Fe0 arányt tekintik. Fgyes szerzők, mint Lindson, T. már határozott számarányokkal fejezik ki, hogy a vörös szín keletkezése az Fe203 és FeO olyan arányától függ, ahol ez az arány 2 : 1-nél nagyobb, míg ha az arány 1 : 1-nél kisebb, elszíntelenedés lép fel. Ez a szemlélet nemcsak azért helytelen földtanilag, mert egyetlen tényezőre redukálva vizsgálja komplex, összetett folyamatok végkifejlődését, de azért is, mert földtani megokolás nélkül, egyszerűen számokkal vél megoldhatónak nem egyszerű földtani problémákat. B ö 1 a u, E. Szkániában végzett hasonló vizsgálatokat a kőszéntelepes raet- liász vörös és tarka agyagos, valamint a keuper tarka agyagos kageröd formáció üle- dékein [2], E vizsgálati eredmények is a legélesebben kifejezik Lindson állításá- nak tarthatatlanságát. Ennek igazolására, valamint saját elemzéseim összehasonlítására közöljük Bölau elemzéseinek eredményeit (IV. táblázat). IV. táblázat' Minta megnevezése SiO 2 Fe203 FeO Fe203/Fe0 Skromberga (keuper, kageröd) vörös agyag 63,5% 6,8% 0,9% 7,55% szürke agyag Östraby (ráéti-liász) 65,0 3,9 1,4 2,79 vörös agyag 50,9 5,7 3,4 1,68 szürke agyag 54,2 1,6 4,4 0,34 Mint látható a vörös üledékeknél is találunk kettőnél kisebb hányadost, viszont szürke agyagnál ez esetben is van közel 3-as értékű hányados. Az eddigi eredményekből mindössze annyi szabályszerűség állapítható meg, hogy az egy területről származó azonos fáciesű és korú tarka üledékeknél a vörös színű a szürke, vagy zöldes színű üle- dékek összvastartalmánál 50%-kal több Fe-t tartalmaz. A különböző lielyrőb származó tarka üledékek tehát eltérhetnek egymástól abszolút vastartalmúk mennyiségében, de az azonos helyről származó, tarka üledékeknél az abszolút Fe203-tartalom a vörös színűek- nél mintegy 50%-kal nagyobb, mint a zöld vagy szürke színűeknél. Természetesen ez csak egyetlen tényező lehet az oxidációs és redukciós szín keletkezésének nyilvánvalóan összetett folyamatában, de e kérdéskomplexum megoldása nem célom a dolgozat keretében. A Fe-tartalmat sok mintán komplexon oldattal határoztam meg. A teljes elem- zési eredménnyel összehasonlítva megállapítható, hogy az ily módon kioldott Fe az összmennyiségnek 1/6 — 1/7 része, mely elsősorban oxidos — hidroxidos Fe-tartalom. A vizsgálatok szerint a teljesen vörös agyagkövek HCl-lel kioldható Fe-tartalma 10-es, a zöld agyagköveké 1-es, a homokos agyagok és homokköveké pedig 0, 1 % nagyságrendű. Fokozatos átmenet a vörös szín csökkenésével vagy növekedésével, ill. a homokosodás vagy agyagtartalom változásával természetesen észlelhető. A Kossuth- és Anna-akna területéről gyűjtött, a VII. telep fedőjében ismert szürke agyagkő mintáiból hasonló módon nyert Fe-tartalom tized % nagyságrendűnek bizonyult. Ismeretes viszont, hogy itt gyakoriak a szferosziderit gmnók. A meddőkőzetek lehordási területével való összehasonlítás, különböző telepek közti meddők ritka elemeinek összehasonlítás céljából nyomelemvizsgálatok is készültek. Vizsgálataim a területen, vagy közelében régebben végzett vizsgálatokat kiegészítik. Grossz : A komlói kőszénösszlet néhány meddő kőzete 163 A Kubovics I. által készített spektrográfiai vizsgálatok eredményeiből a szubjektív hibalehetőségek kiküszöbölésére csak a szélső határértékelést adom a környéken eddig végzett vizsgálatokkal egybevetve. A vizsgált anyagok egyiké- ben sem észlelhető Ag, Ge, Sb. A Béta-aknai minták kivételével mindegyikben találni Sn-t azonos fokozattal, ugyanígy Zr-t is, mely a bétaaknai mintáknál csak a cirkonban gazdag példányból volt ásványtanilag kimutatható. Ezzel szemben a V csak az Anna- aknai mintákból hiányzik. A Szádeczky- — Földváriné által a Kossuth- aknai kőszeneken végzett elemzésekkel összehasonlítva megállapítható, hogy a legtöbb elemnél közel azonos értéket nyertünk. Lényeges eltérés csak az Ag, Ge, Sb, V és Cr-nál mutatkozik, ugyanis a kőszenekben Ag, Ge, Sb mindig van, melyek viszont az általam vizsgált meddőkből hiányoznak. A V és Cr is általában 2 — 3 egységgel kisebb mennyi- ségben szerepel a meddőkőzetekben. A lehordási terület és a képződmények fácies jellege A végzett mikromineralógiai vizsgálatok alapján az ismertetett ásványok magmás, metamorf és üledékes kőzetek lepusztításából származtathatók, kisebb részük epi- genetikus képződmény. A kvarc- és földpátszemcsék alakja, a koptatottság csekély mértéke alapján az ásványok közeli területről való származását kell feltételeznünk. A nagyobb frakcióban észlelt fennőtt kvarckristályok jellemző, nagy hőfokon keletke- zett kristályai, valamint a cirkon, egyes turmalinok és gránátok, magmás területet igazolnak. E szerint lehordási terület lehetett a Mecsek hegység előterében húzódó gránitos alaphegység. De lehordási terület lehetett az időnként és helyenként felszínen levő metamorf palasorozat is, amit a jellemző kvarcokon kívül epidot, gránát, turmalin, ilmenit, magnetit, metamorf ásványok jelenléte, megjelenési módja igazol. A nehéz- ásványokon is észlelhető koptatottság, valamint a kvarc- és földpátszemcsék erősen törmelékes jellege arra enged következtetni, hogy ezek már egyszer feldolgozott üledék lepusztításából származtak. Ennek alapján a mecseki penn üledék is feltételezhető lehordási terület. Ezt nagymértékben alátámasztani látszik az 1/C szelvényben meg- ismert vörös, tarka agyagos üledék. Bár a tarka üledékek színeződésének keletkezése általában üledékképződési sajátság, feltételezhető, hogy már eredetileg vörös színeződésű törmelék került megfelelő földtani viszonyok között leülepedésre. A Béta-akna területén végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy itt a komlói terület többi részén mutatkozó üledékekkel szemben más kőzetkifejlődések is vannak. A komlói területen ugyanis a X. telep fedőjében tengeri faunás homokkő van, a vizsgált terüle- ten már mindinkább szárazföldi üledék szerepel. Erre utal a Diatoma-adaton kívül Ía VII. telep fedőjében észlelt cirkonban dús homokos torlat, az üledékek tarka színe és eltérő kőzetanyaga is. Eddigi megállapítások szerint az agyagvaskő-gumó keletkezése is tengeri közegben történik, ennek hiánya itt eltérő földtani fáciest igazol. A tarka összletben meghatározott agyagásvány kizárólag illit, főleg semleges közegben való keletkezésre utal, s ugyancsak a szárazföldi keletkezést valószínűsíti. Mint ismeretes a X. telep fedőjében viszont csak Ca-montmorillonit volt. Minden jel szerint tehát ez a területrész az időszakos alsóliász tenger síkpartvidéke lehetett a VII. telep fedőjében egyéb komlói területekkel ellentétben, sekélyvízi szárazföldi lagunás üledékképződéssel. TÁBLAMAGYARÁZAT — TAFEEERKRÁRUNG IX. tábla — TAFEL IX. 1. Poliszin tetikus ikerletnezes plagioklász és kvarcok a durva homokkőben. +N. 40-szeres nagyí- tás Polysyntethische Plagioklas-Zwillinge und Quarzkörner im groben Sandstein. + N. Vergr. 40 x . 2. Plagioklász és karbonátos elegyrész porfíros beágyazása a trachidolerit interszertális alap - anyagában. + N., 40-szeres nagyítás Porfirische Einbettung von Plagioklas und karbonatischein Bestandteil im irterserta'.en Grűndmaterial des Trachidolerits. + N. Vergr. 40 x . 164 Földtani Közlöny, LXXXV II. kötet, 2. füzet 3. Bomlott plagioklÉsz lécek és mozaikslrukturájú utólagos kvarcpszeudomorfózák az amfiból- andezitben. + 40-szeres nagyítás Zerstörte Plagioklasleisten und epigenetisclie Quarzpseudomor- phosen mit Mosaikstrukiur im Amphitolsndesit. + X. Vergr. 40 x 4. Ideálisan fejlett cirkonkristály tűs és pontszerű zárványokkal. 125-szörös nagyítás. Ideál entwickelte Zirkon-Kristalle mit Nsdel- und Punktartigen Einsehlíissen. Vergr. 125 x " IRODALOM — PITERATUR 1 . Böckh J. : Adatok a Mecsek hegység és dombvidéke júra korbali lerakódásainak ismereté- hez. I— II. értekezések a Természettudomány' köréből. 10 — 1 1 . 1880 — 1881 . — 2. B ö 1 a u E. : A schoneni ráth-liász vörös agyag (Geologiska Föreningens Stockholm, 1954.) — 3. Földvári A. : Rádioaktív anyagok geokémiája á Mecsek hegységben. — 4. Hantken, M.: A magy'ar korona országainak szén- telepei és szénbányászata. — 5. M a u r i t z B. : A Mecsek hegység eruptívus kőzetei. Földtani Int. Kvk. 1913 — 15. — 6. M i 1 1 n e r : Sedimentary Petrography. 1922—1926. London. — 7. if j. Noszky: A Komló környéki kőszénterület földtani viszonyai. Földtani Int. Évi jelentések, 1 948. — 8. Regéczi E-: A komlói Kossuth-akna meddőkőzeteinek uledékföldtani vizsgálata (kézirat. 1955.). — 9. Rozlozs- nik I’. : A komlói kincstári szénbánya területén fúrólyukak kitűzéséről (szakvélemény, 1934). — 10. S c h m i d t J. : A komlói állami szénbánya ismertetése. Bányászati és Kohászati lapok, XIJX. 2. 1916. 11. S z á d e c z k y K. E. : Geokémia. 1955. Budapest. - 12. Szádeczkv K. E. : A dél- mecseki liász kőszén származása az új kollektív vizsgálatok tükrében. Földtani Int. Évkönyve, 45. k. 1 . f. 1956. — 13. Szádeczky K. É- — F öldváryné: Geokémiai vizsgálatok. Földtani Közi. 1955. — 14. Székvne F u x V. : A magmás kőzetek szerepe a komlói kőszénterületen. Acta Geologica, 1952. I. köt. 1 -- 4. füzet. — 15. Telegdi R ó t h K. : A Komlón 1936—1943. években végzett bányászati kutatások eredménye. Bányászati Kohászati Lapok, 1948. — 16. Twenhofel: Principles of sedimen- tation. 1 939. London. — 17. Vadász E- : Magyarország földtana. 1953. Budapest. — 18. Vadász E. : A Mecsek hegy'ség. M. T. F. L- Budapest, 1935. — 19. Vitális I. : Magyarország szénelőfordulásai. 1939. Sopron — 20 Vein G y. : A komlói bány'aföldtani kutatások legifjabb eredményei. Földtani Közlöny’, 1952. 10 — 12. füzet 337. o. Sedimentpetrographische Untersuchung dér flözleeren Zwischenschichten im Steinkohlenrevier von Komló Á. G R O S S Z Die eingehende geologische Untersuchung dér unterliassisehen Steinkohlenfor- mation von Komló ist ein Teil dér teils sehon beendeten, teils im Gangé begriffenen komplex-geologisehen Untersuchung des ganzen Mecsekgebirges. Binnen diesem System von Untersuchungen berielitet dér Verfasser über die flözleeren Schichten des Komlcer Beta-Schaehtes. Die durch Stollen ersclilossenen Flöze sind vöm Tagé beginnend numeriert. Dér Verfasser hat sieh mit den Schichten zwisehen Flözen VI.— VII. bzw. VIII. — X. bescháftigt. In den Profilén dér Ouerschláge zwisehen den Flözen Vili, und X. findet mán überwiegend hellgefárbte, mittelkörnige, sowie feine, hell-dunkel gebánderte Sandsteine. Es gibt neben letzteren graue-dunkelgraue Tonsteine und Tonschiefer, und die im Gebiete üblichen Amphibolandesit- und Trachvdolerit-Lagergánge. Anderer^eits findet mán im Ouerschlag im Flangenden von Flöz VII. (d. h. zwisehen Flöz VI. und VII.) nur unter- geordnet Sandsteine : die Zwischenschicht besteht hier hauptsáclilich aus graugrünem und rőtem Tonstein. Da bisher solche bunte Tone nur aus dem rhátischen Liegenden des Steiukohlenkomplexes, dem permisclien Rotsandstein und dem Miozán bekannt waren, ist dieses Vorkommen ziemlich merkwürdig. Es gibt im Hangenden von Flöz VII. eine bestándige Schicht von 30 bis 40 cm Machtigkeít, die aus hellgrauen gescliiefer- ten Tonsteinen mit reielien Sphárosideritkonkretionen besteht. Diese Schicht soll in weiterer Verbreitung dér genannten bunten Scliichtfolge entspreclien. Die Sandsteine bestehen überwiegend aus kantigem, detritalem Ouarz nebst F'eldspat und Glimmer, sowie aus akzessorischem Pyrit, Gránát, Magnetit, Hamatit, Ilmenit, Epidot, Kalzit, Zirkon, Apátit, Turmalin, Rutil, Hornblende, Amphibol und Augit. Die bunten Tone führen weniger Mineraltvpen in kleinerer Individuenzahl. Dér fást vollkommene Mangel an Pyrit und Kalzit ist auffallend. Uaut DTA besteht die bunte Tonschicht überwiegend aus Iliit, wahrend die Sandsteingruppe hauptsachlich Ca-Montmorillonit fiilirt. Dér durch Auslaugung mit Salzsaure erhaltene Eisengelialt ist bei den grauen Tonsteinen zelinmal weniger als bei den rőten : bei den Sandsteinen ist er noch knapper. Die cliemischen und radiologischen Ergebnisse liefern gute Anlialtspunkte znr Bestimmung des Abtragungsgebietes, sowie dér faziellen Eigenschaften dér Deposition. Denmach stammen die Sandsteine haupt- sáchlich aus dem heute bereits erodierten Granitgebirge, die bunten Tone dagegen aus dem permisclien Buntsandstein. Die praktisch wichtige Bestimmung von Kriterien für die Unterscheidung rhátischer und liassischer bunter Tone wird die Aufgabe weiterer Forschuug seiu. A BÖRZSÖNYI VASAS KÉPZŐDMÉNYEK IyENGYEI/ ENDRE* (X. táblával) Összefoglalás : A Szokolya környéki barnavasérctelepek keletkezésének feltételeit a következők- ben foglalhatjuk össze : A tortónai andezit színes szilikátjai és szulfidérce hidrotermális és epigén körülmények között felbomlanak és ezek szolgáltatják a mozgékonnyá vált Fe-tartalmat. A vasas oldatok zárt medence sekélyes, nyugodt vízébe jutottak s ott koncentrálódtak. Sok jel arra vall, hogy hévforrások közreműködése siettette a színes szilikátok felbomlását. A hév- vizek kovasav és C02-tartálma elősegítette a vashidroxid oldatban maradását -s távolabbi helyekre szállítását. A nem túl csapadékos, melegebb klíma a vasas oldatok leszivárgását és koncentrálódását segítette elő. Az érc részben lassú folyamattal, a tároló kőzet kialakult résrendszerében halmozódott fel, részben telepekben rétegződött egymásra alkalmas oldatrekesztő kőzetszint felett, porózus tufaés homokos üledékeket itatva át. Ilyen oldatrekesztő alap a kaolinosan elváltozott finomszemű tufa vagy a homokkal váltakozó agyagbetelepülések. Vetősíkok mentén több egymás feletti homokréteget is átitattak a vas- tartalmú oldatok. Az érc túlnyomó része limonit. Későbbi dehidratizáló folyamat sugaras szerkezetű hidrohemati- tot, üregek belsejében lemezes hematitot és göthitet hozott létre. A barnavasérc későbbi szétszóródása helyenként a befogadó kőzetek okkeresedését idézte elő. CaCCVoldattal történt vegyi reakció helyenként kevés szideritet is eredményezett. A zárt kovasavas oldatokból sárga és vörös vasopálváltozatok rakódtak le. Az érces teleptelérek és réskitöltések anyaga részben vasopál. A Börzsönyhegység keleti szegélyén, a Nógrád — Szokolya közötti hegységrészen több mint száz éve barnavasérc ismeretes. Szokolya környékén 1945-ig rendszeres kis- üzemű vasércbányászat is folyt (Lukács-szállás, Ólhegy), melynek emlékei Szokolya- hután (Jánospuszta, Királyrét) egykori vasolvasztó-épületromok alakjában ma is meg- találhatók. A tárók nagy részét kirabolták, legtöbbje beomlott s ma már bejárásuk is sok helyen életveszélyes. A barnavasérc települési viszonyairól és képződéséről először Papp K. tesz említést [ 1 9 1 5] . Boda A. [1923] készíti el a hegységrészről az első áttekintő föld- tani térképet s a vasérc keletkezésének kérdésével is bővebben foglalkozik. Papp F. [ 1 932 — 34] több értekezésben részletes kőzettani vizsgálatok ered- ményeit közli s a limonitos vasérc keletkezését is új megvilágításba helyezi. Szurovy G. [1950] összefoglaló tanulmányában a barnavasérc kutatásának évszázados történe- tét, a terület földtani felépítését, teleptani viszonyait ismerteti. Foglalkozik az érc genezisével is, melynek kérdését még nyitottnak tekinti. Varga Gy. a terület újra- térképezése során az érc keletkezésének adottságait is mérlegeli [1954, kézirat]. A Börzsöny hegység K-i szegélyének 1953 — 54. éviiijratérképezése során a Szokolya környéki vasérc keletkezésére vonatkozó adatokat is gyűjtöttünk. Jelenkori ércfel- halmozódás folyamatait több helyen megfigyelhettük s e rövid közleményben a képző- dés földtani, fizikai és kémiai feltételeit foglaljuk össze. A lelőhelyek rövid ismertetése A mellékelt térképvázlaton a Szokolya-körüli barnavasérc fontosabb lelőhelyeit tüntettük fel. A bányaműveléssel is feltárt érctelepek két góc köré csoportosíthatók. Egyik a Szokolyától É-ra fekvő Ólliegy- — Vasbányahegy, másik Lukács-szállás területe. * Előadta a Földt. Társulat 1956. május 9.-i szakülésén. 3 Földtani Közlöny 166 Földtani Közlöny, LXXXV II. kötet, 2. füzet Az Ólhegy DNy-i alján, közvetlenül a Hegypói- (Szina) patak medre fölött nyílik a régi Jakobi-táró, mely 101° irányban először biotitandezitben, majd ag glomerátumos tufában halad. 120 m-nél jelentkezik először a szeszélyes lefutású ércszalag, mely 122 m-nél tömör andezit és fölötte elhelyezkedő agglomerátum határán, 150 — 160 cm vas- tagságra kiöblösödik. A tárón DK-i (138°) csapásban és 13°-os dőléssel halad át az egykori fejtésnél a telep. A réskitöltésként jelentkező érctestek több egymás feletti vágatban követték. Az érc itt az agglomerátumban okkeres-vasopálos réstöltelék, valamint limonit - dús konkréciók, gumók alakjában jelenik meg. Dúsabb érckifejlődés 250 m-nél kezdődik s helyenként 180 cm vastagságot is elér. 7. ábra. A Szokolya környéki bamavasérctelepek helyszinrajza. Magyarázat : 1. Egykori zárt medence területe ; 2. lencsésen kiékelődő érctelepek. — I/igeplan dér Brauneisenerzlager von Szokolya. Erklárungen : l.{ Gebiet des einstigen geschlosseneu Beckens ; 2. linsenartig auskeilende Erzlager' A limonit a tufatömböket köpenyként burkolja. A Jakoby-tárótól ÉÉK-re fekvő Rókalyuki-táró beomlott szájánál gumós limonitkitöltés, számos vasopálos kibúvás található a felszínen, lajtamészkő környezetben. Az Ólhegy — Vasbányahegy közti hajlatban, a 370 m tetőtől K-re találjuk a Döbrőczi-bányát. Táróiban tufa- és növénylenyomatos agyagrétegek váltakoznak. A limonit itt ferde helyzetű réskitöltésként és hullámos telepben jelenik meg. Az Ólhegy D-i lejtőin vasopálos, szálbanálló sziklatömbök, ÉNy — DK-i csapás- irányban több ponton felszínre bukkannak. Mélyebb szinti, uralkodólag homokos üledékhez, alárendelten tufához kapcso- lódó bamavasércdúsulást jeleznek a lukácsszállási feltárások. A limonitos érctípusok itt hajolt, ívelt telepekben jelennek meg s Kóspallag irányában húzódnak. A vágatokban alul homok, homokkő s felette andezittufa az érc bezárókőzete. Általában 10 — 20 cm vastag limonitsávok helyenként 50 — 80 cm-re öblösödnek ki. Kaol'nfoltos tufában gyakoriak az érckonkréciók. Itt két egymásfeletti tárót hajtottak a bamavasércre. A tárószájak előtt ma is 80 — 90 vagon el nem szállított érc hever. Vasokker kibúvás észlelhető a királyréti volt Hofferparkban. A kőzet limo- nittal átitatott andezittufa. Hasonlóképp jelentkezik a Szénpataki-völgv balpartján, az Egyházbükki-lejtőn s a Meleghegy D-i vízmosás-árkaiban. A Szokolyáról Nóg- rád felé vezető útmenti árokban (Papné-kaszálója, nógrádi Hevér-lyuk) több pon- Lengyel : A börzsönyi vasas képződmények 167 tón vasokker bukkan a felszínre. Barnavasérc-kibúvást ismerünk a Várhegy (Gránát- hegy) K-i lejtőjén, ugyancsak andezittufa kíséretében. A Szokolya körüli limonit teleptelér, hasadék- és telérszerű kifejlődése nem választ- ható el élesen egymástól. A tárók szelvényeiben a kétféle kialakulás szoros összefüggése állapítható meg. A vasas oldatok a tufaösszletekre jellemző elválási lapok, litoklázisok, vetősíkok mentén szivárogtak lefelé s feküt alkotó homokban vagy a tömör andezit feletti lazább tufákban gyülemlettek meg. Az érc tehát részben a rések, szélesebb hasadékok kitöltő anyagaként jelenik meg, részben a fémes oldatokra nézve átnemeresztő agyag, vagy tömör eruptívum felett akkumulálódott. Fokozottabb feldúsulás a réskereszteződéseknél észlelhető. Megfigyelhető, hogy változó tufafélék esetében, a tömör kristálytufa padok, mint oldatrekesztők szerepelnek s az érc ezek felett mindig a lazább, porózusabb agglome- rátumban halmozódott fel. Az elnyúlt lencsék, enyhén dőlő telérek térbeli elhelyezkedését a kőzettani fel- építés s a keletkezett kőzetszerkezeti irányok, a peremeken gyakran észlelhető vető- síkok határozták meg. Érdekes eredményre jutunk, ha 12 fontosabb Szokolya környéki vasércelőfordulás Középérték 336 m 250 in térszíni magasságát csökkenő sorrendben hasonlítjuk össze : X. sz. feletti lelőhelyek magasság 1 . Döbröczi-táró 341 m 2. Ólhegy I — II, Meleghegy 336 „ 3. Eáynazbukki-bánya 335 ,, 4. KóKalyuki felső-taró 330 ,, 279 m i 277 ,, 276 ,, 273 ,, 263 ,, 263 „ 250 „ 225 ,, 5. Nógrádi Hevér-lyuk I. 6. Nógtrádi Hever-lyuk II. . 7. Alsó IyUkácsszállhs I 8. Szállásoki-báuya 9. Nógrádi Heverlyuk III. . . 10. Alsó Iyukácsszállás II. ... 11. Rókalyuki, alsó-táró, 12. Jakoby-táró (ÉNy) Ólhegy Van tehát egy magasabb s egy mélyebb barnavasérc horizont. E kettő genetikailag is különbözik egymástól. Tapasztalat szerint a felső szint ércei uralkodólag hidrotermális működéssel szorosan összefüggők. Vasopál-változatok, telérszerű hasadékkitöltések is mint ilyenek elsődlegesnek tekinthetők. Az alsó szint ércei vasliidroxiddal átitatott andezittufák, breccsák vagy homokváltozatok, főleg telepszerűek s másodlagos felhalmozódásnak tekinthetők. Keletkezésükre a 225 — 279 m magasságú akkori térszín nyújtotta a földtanilag legkedvezőbb helyzetet. Valószínű, hogy a hegység keleti peremének más részein is e magasságban kereshető és várható hasonló származási! érctelep. A hegylejtők általá- ban erősen fedettek s az érctelepek kibúvása csak mesterséges feltárások, mélyülő útbev ágások mentén remélhető. A v a s é r c k é p z ő d é s folyamatai és feltételei A szokolyai barnavasérc földtani adataiból és teleptani viszonyainak helyszíni tanulmányozásából az ércképződés feltételei, folyamatai a következőkben összegezhetők : 1. Az ércképződés lehetőségének legelső feltétele a Szokolya környéki hegység- peremet alapjaiban felépítő gránátos vagy gránátmentes biotit-amfibólandezit vagy dácit, melynek színes szilikátjai és szulfidércei epigén adottságok mellett felbomlanak s az érc vastartalmát szolgáltatják. Felszíni bomlása ma is figyelemmel kísérhető minden- hol, ahol sziklái fedetlenül állanak. így a Bajdázók Kőbánya területén is, ahol a biotit- 3* 168 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet amfibólandezit színes szilikátjai közül az amfiból gyorsabban bomlik, mint a biotit. Az amfiból teljesen felbomlott, de a biotit még meglehetősen üde. Helyét már csak téglalap alakú rozsdavörös foltok jelzik. Feloldott anyagát a csapadékvizek mélyebb szintek felé szállítják, de felhalmozódásra nincs alkalmas zárt, lefolyástalan medence. Jellemző az anyakőzetnek tekinthető andezitekre az egytömegű felnyomulás és lakkolitos megmerevedés. A felnyomulást — főleg széleiken — gyakran kísérte utó- vulkáni működés, mely Szokolya körül, így az Ólhegyen, kovasavas termák alakjában jelentkezett. Termális oldatok jelenlétét igazolják a Nacsagromi-árok menti kovapalák és laza diatoma földek, a kőzetek kaolinos elváltozása. A Si02-t a termális oldatok szállí- tották a vasdús „partmenti vizekbe” s az ott mint vasopál vált ki. A kovasav és vas- liidroxid kapcsolatát úgyszólván mindegyik érctípus igazolja. Szokolya-környéki vasércek újabb elemzési adatai Elemző: Simó B. (M. Áll. Földt. Int.) Sor- szám Vasércváltozat belőhely Fe 0/ /o Fe2Os % 1 Mn 0/ /o MnO 0/ /o Savban oldhatatlan maradék T. sz. f. m. i. Vasopál Ólhegy, Döbröczi I. táró 29,10 41,61 1,59 2,06 41,06 341 2. Barna vasérc, agyagos Várhegy K, Szélesmező 38,83 55,51 1,22 1,57 23,26 290 3. Vashidroxidos réstöltelék Büdöshegy, Szállásrét 34,84 49,82 1,23 1,59 30,30 273 4. bimonitos-hematitos „telér” bukács szállás, I. táró 58,09 83,04 1,54 1,99 4,74 279 5. bimonitos homokkő bukács szállás, I. táró 22,10 31,60 0,60 0,77 51,81 276 6. bimonit, opálos bukács szállás, II. akna 47,49 69,91 0,73 0,95 15,«5 263 7. Vasopál Ólhegy, tető 12,98 18,57 0,38 0,49 78,92 225 8. Üreges limouit Ólhegy, tető Jakoby-táró 57,14 81,70 0,72 0,93 5,99 225 9. Hidrohematitos vasérc Ólhegv, tető, Jakoby-táró 4,49 6,42 0,38 0,49 37,72 230 10. Vasdús gumó Ólhegy tető, Jakoby-táró 51,88 74,19 0,83 1,07 11,83 230 11. bimonitos— hematitos réskitöltés Ólhegy, tető, Jakoby-táró 16,33 23,35 0,41 0,53 64,94 230 12. bimonitos homok Sóskút (új lelőhely) 33,70 48,01 0,25 0,61 29,47 275 2. Második fontos feltétel zárt, lefolyástalan, lagunaszerű medence. A vulkáni működés alatt magasra tornyosult eruptív tömegek között, köröskörül zárt mélyedések maradtak, melyekben víz gyülemlett össze. Lecsapolása csak később következett be, gyakran patakok hátráló eróziójának eredményeként. Ilyen, a mainál magasabb szinten kialakult, eredeti zárt medence körvonalai ismerhetők fel Szokolyától É-ra is, melyet a peremi andezit, dácitkúpok és gerincek különítettek el a K-re eső szélesebb síkságtól. Sztagnáló vizekbe gyülemlett össze a környező hegyek vándorútra kelt fémion- tartalma. Lengyel: A börzsönyi vasas képződmények 169 A savas p H-viszonyok között kilúgzott vastartalom mindinkább koncentráló- dott. Kicsapódása csak lúgos közegben következhetett be. Ezt biztosította a környezet- ben ma is felszínen levő lajtamészkőtakaró közelsége (Szőlőhegy, Ólhegy). A lúgos vízből Fe2Os és Si02 együtt csapódott ki. Ahol nem volt bőséges Só- tartalom a vízgyűjtő időnkénti kiszikkadása következtében, ott hamarabb levált a vas. A Szokolya körüli medence meglehetősen kiterjedt volt s a vasérc is eredetileg összefüggő, vékonyabb — vastagabb teleprendszert alkothatott. Az erózió a központi részt eltávolította s csak a peremek meredekebb dőlésű ércteleprészletei maradtak meg napjainkig. 3. A vashidroxid felhalmozódása csak alkalmas befogadó, tároló kőzetben mehe- tett végbe. E célra legmegfelelőbbnek bizonyult területünkön a laza, likacsos andezit- tufa (breccsia, agglomerátum) és a vulkánit feküjét alkotó vagy közéje települt homokszint. A mélyebbre vándorló vasasoldatok az andezittufa hasadékain húzódtak lefelé, miközben a réseket is kitöltötték érces anyagukkal, részben elérték a homokos fekü- üledéket s abban is felhalmozódtak. A tufaösszletben keletkezett hasadékok mentén hol mélyebb, hol magasabb szintben levő homokréteget is átitatták a vasas oldatok. Innen ered, hogy a lencse- szerű, ismétlődő homokbetelepülések váltak több helyen az érc hordozóivá. Az ércfelhalmozódás mindig bizonyos oldatrekesztő fekükőzet felett következett be. Ilyen volt tapasztalatok szerint, andezitagglomerátum esetén a bizonyos fokig kaolinosodott, tömötté vált tufa. Arra is találtunk példát, hogy az érckiválás a tufa- összletbe nyomult andezittömb vagy telér határán ment végbe (ólhegyi tárók) . A lukács- szállási tárókban viszont homokkal váltakozó agyagrétegek felett következett be az ércdúsulás. Ugyanezt a szerepet töltötte be sztagnáló vízszint alján képződött agyag- csík is, melynek anyaga a kicsapódó vashidroxiddal is keveredett. Kiszáradásnál az agyag-vasérc képlékenységével az utolsó mozgásokat, hullámzásokat is rögzítette. Vetősíkok mentén a vastartalmú oldatok több egymásalatti homokréteget is ércesítettek. Azt tapasztaljuk, hogy 2 — 3 limonittal vegyes homokkőpad helyezkedik el egymás felett (Eukács szállás). A lukácsszállási egymásfeletti tárókban magasabb szintben az agglomerátumos tufákban, alatta pedig a homokrétegben felhalmozódott bamavasércet is megtaláljuk. Az ólhegyi tárókban megállapítható, hogy az érctelep fekvőjeként a vízi ülepedést! andezittufa kaolinosodásával vízrekesztő réteg keletkezett. 4. Az ércakkumuláció lényeges feltétele volt a megfelelő, nem túl csapadékos klíma. Bő csapadék esetén a medence vízének felhígulása nem kedvezett volna az érc folyamatos dúsulásának. Másrészt a zártnak feltételezett beltó lecsapolódása hamarább bekövetkezett volna. A barnavasérc ásványtani vizsgálata arra utal, hogy a jelenlevő limonit — hidro- hematit — göthit-sorozat lecsapódása után fokozatos dehidratizációval, fehér vagy szín- telen opálváltozatok, majd tiszta kvarckristályok váltak le a még rendelkezésre álló terekbe, résekbe, kisebb-nagyobb üregekbe. Az érc megjelenési formái közül gyakoriak andezit-agglomerátumban a szeszélyes rajzú szalagok, zsinórok és kisebb-nagyobb gumók, konkréciók. Néhol elválási felületek mentén kialakult tufatömböket keretezi limonit s a litoklázisok réseit tölti ki. Az érc általában nem színére, csak limonittal átitatott tufa, breccsa vagy homokos üledék. Nagyobb Fe-tartalmú limonit csak másodlagos úton halmozódhatott fel. Az érc zöme vashidroxidokból áll, amelyek igen változatos kifejlődésűek : szem- csés, tömeges, földes alkatúak. A szintes telepek érce gyakran lemezes, leveles, néha réteges. Az ismétlődő véko- nyabb-vastagabb rétegekben az ércszállítás ütemessége tükröződik. Az érc kifejlődésében nincs szabályszerűség, az akkumulációban az oldatbőség s a befogadó kőzet szerepe döntő. 170 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet Az érc színe okkersárgától, vörös és lilás színeződésen át, a bamásfeketéig minden árnyalatban előfordul. A DTA- vizsgálatok szerint limonit, göthit, sziderit és lepidokrokit változó arányú keverékéből áll. 100 200 300 A00 500 600 700 800 900 1000 2. ábra. Szokolyai vasércminták DTA-görbéi. Elem- zo: Kobie'icz Vera, M. Áll. Földtani In- tézet.. Jelek ' 1. Rokalyuki táró. Limonitos vasérc, limoniton kívül más ásvány nem jelentkezett. — 2 < Jlhegy, Rókalyuk Limonitos laza vasérc, csak limonit, de az előző mintához képest mennvisége kisebb — 3. Ólhegy — Döbröczi I. táró fal. Vasó pálos, hidrohematitos geodakitöltés, limonit. — 4. Ólhegy Lukácsszállás ,1. táró. Limonitos-hematitos telér- tól telek. — 5. Olhegv Jakoby-táró. Vörös hematit (hidrohematitos érc) : a DTA -görbén csak kalcit jelentkezett. — 6. Ólhegy Jakoby-táró. Vasopálos- liematitos réskitöltés honi okkő zá r vá n n y al : limonit és pirít. — 7. Ólhegy Jakoby-táró. Vasopálos-hema- titos réskitöltés: limonit, Pirit és sziderit. — 8. ól- hegv Lukácsszállás I. sz. táró. Limonittal átitatott homokkő ; egész kevés limoniton kívül sziderit jól jelentkezett. — 9. Ólhegy. Lukácsszállás I. sz. táró. Limonittal átitatott homokkő : limoniton kívül más ásvány jellegzetes csúcsa nem mutatkozott. — 10. Ólhegv, Lukácsszállás II. sz. akna. Vasopál. gömbös bevonat ; nagy limonit tartalmon kívül más ásvánv nem jelentkezett. — DTA-Kurven von Eisenerzpró- ben von Szokolya. DTAnalyse ausgeführt von Vera Kotilencz, Staatliches Geologisches Institut. ErkUirung : l. Rókalvuk-Stollen. Limonitisches Eise- nerz : kein Mineral ’ ausser Limonit. — 2. ólberg, Rókalymk. Lockeres limonitisches Eisenerz : aus- schliesslich Limonit, aber etwas weniger wie zuvor. — 3 Ólberg, Döbröczi -I-Stolletiwand. Eisenopali- sche. fívcirohamatische Geodenausfiillung : Limonit. — 4. Ólberg. Lukács-Herberge-Stollen I. Gangfüllung mit Limonit und Hámatit : Limonit. — 5. Ólberg, Takobv-Stollen. Roter Hámatit (hvdrohámatitisches Érzi. die DT \ -Kurc-e zeiete ausschliesslich Kalz.it. — 6. Ebenda. eisenooalische-hámatitische Diak- lasenfíillung mit Sandsteineinschluss : Limonit und Pvrit. — 7. Ebenda. eisenopalische-hámatitische Diaklasenfüllung : Limonit. Pvrit und Siderit. — 8. Ólberg, Lukács-Herberge-Stollen I. Limonitisch durchtránkter Sandstein : neben sehr wenig Limo- nit war Siderit recht gut zu merken. — 9. Ebenda. limonitisch durchtránkter Sandstein : keine charak- teristische TVaxima mit dér Aushame von Limonit — 10. Ebenda. II. Schacht. Kugelige Perimorpho- sen aus Eisenopal. Néhst grossem Limonitgehalt kein Mineral nachzuweisen. A limonitot két endotenn csúcs jellemzi. Egyik 3 — 400° között, másik nagyobb f 900°^liatárán. , ^ A göthitnél egy csúcs jelentkezik 360° táján. Ez jellemzi a vaskobakot is, azzal ) a különbséggel, hogy 320°-nál kisebb mellék csúcs tűnik fel. A sötétbarna — fekete ércmintából a DTA-vizsgálat H20-tartalmat kimutatni I nem tudott. A vastartalom itt fokozott dehidratációval finom eloszlású liematitra változott. 1 mm-nél kisebb vascsillámpikkelyek gyakran üregek falát vonják be. Lengyel : A börzéönyi vasas képződmények 171 A csapadékvizek és termáloldatok a vashidroxidos anyagot kidroszol alakjában újból mozgósították s mélyebb szintekben sajátos bekérgezések, leveles — agyagos lerakódások és ritkán rostos-sugaras vaskobak alakjában halmozódott fel. Jelenkori limonitfelhalmozódás A Szokolya környéki barnavasérctelepek tanulmányozása alkalmával Diósjenőtől DNy-ra, Sóskút területén további észleléseink voltak. A Diósjenő — Nagyhideghegy között épülő új műút mentén a limonit keletkezése, a továbbszállítás útvonala s az érc felhalmozódásának módja ma is megfigyelhető. A Rákoshegy K-i lejtőjén 6 m magas andezitagglomerátumfalat tártak fel a műút vonalán folyó munkálatok. A fal közepe táján 1 m széles árok alakult ki, melyben vékony, vastartalmú vízér szivárog lefelé a tufatömeg közel függőleges résein. Laza vasokker tölti ki a hasadékot, mely lefelé ágakra oszlik s helyenként telérszerűen kiszélesedik. A limonit a felszíni kőzetek színes szilikát jainak bomlásából ered. A csapadékvíz a tufa fémikus ásványtöredékeit s a parányi inagnetitszemcséket az árokba sodorja, ahol azok lassú folyamatban — víz- és hőhatásra — hidratizálódnak. A keletkezett vas- ki droxidot aztán a humuszsavas víz mélyebb szintek felé szállítja. Az érc komolyabbméretű felhalmozódása az agglomerátumösszlet feküjét alkotó 1 — 2 m vastag homokrétegben következik be. Alatta viszont tömött, vízrekesztő agyag helyezkedik el, mely a vasoldatok továbbjutását meggátolja. A beszáradó vashidroxid a homok- és helyenkénti kavicsrétegek cementáló anyagát alkotja. Vastagsága a rés helyenkénti kiöblösödésével pár cin-tői 30 — 50 cm-t (kivételesen többet) is elérhet. Az itt feltárult kép magyarázatát adja a Szokolya környéki vágatokban látható vasérc telérszerű megjelenésének is. TÁBLAMAGYARÁZAT — TAFELER KLÁRUNG Szokolya-környéki barnavasérctípusok ■ — Brauneisenerztypen aus dér TJmgebung von Szokolya : 1 . Agglomerátumos biotitamfibólandezit tufa ; sötét rész : vashidroxidos átitatódás. Szokolya, Ólhegy, Jakobv-táró. -f Nik., 20 x . ■ — Agglomeratischer Biotitamphibolandesittuff. Dunkle Teile : Durch- tránkung durch Eisenhydroxid. Szokolya. Ólberg, Jakoby-Stollen , mit + Nikol, 20 x . 2. Eimonitos kötőanyagú homokkő. Szögletes kvarcszemek. Szokolya, Királyrét ; Lukács-szállás, Alsó-táró. Nik., 24 x. — Sandstein mit limonitischem Bindemittel. Kantige Quarzkörner. Szokolya, Király-tViese, Lukács-Herberge, Unterer Stollen. Alit + Nikol, 24 x . 3. Kaleitos-vashidroxidos-opálos réstöltelék. Szokolya, Szállásréti-táró D-i oldal. + Nik., 20 x . - — Ausfüllung einer Diaklase, aus Kalzit, Eisenhydroxid und Opal bcstehend. Szokolya, S-liche Seite des Stollens von .Szállásrét. Mit + Nikol., 20 x .' 4. Sziderit., Mozaikszerűen egymásmellé helyezkedő vaskarbonátszemcsék, hidrohematitos maggal. Szokolya, Ólhegv, Jakoby-táró, felső szint. + Nik., 24 x. — Sidcrit. Mosaikartig aneinander- gereihte Eisenkarbonatk’örner mit hydrohámatitischem Kern. Szokolya, Ólberg, oberes Horizont des Jakoby-Stollen. Mit + Nikol. 24 x. Angaben zűr Genetik dér am Ostrand des Börzsöny-Gebirges liegenden Brauneisenerzvorkommen ENDRE LENGYEL Am Ostrand des Börzsöny-Gebirges, im zwischen den Gemeinden Nógrád und Szokolya liegenden Abschnitte waren bereits vor über hundert Jahren Brauneisenerz- vorkommen bekannt. Bis zum Jahre 1945. wurde hier Bergbau nur in kleinen Ausmassen betrieben, uzw. am Berge Ólhegv und bei dér Gemeinde Lukácsszállás. Mit dér Genetik und den Lagerungsverháltnissen des Érzés habén sich mehrere Verfasser befasst, dér Bildungsvorgang blieb aber auch weiterhin eine offene Frage. Auf Grund seiner in den Jahren 1953. und 1954. durchgeführten Untersuchungen fasst dér Verfasser die physikalischen und chemischen Bedingungen dér Entstehung dieser Lagerstatten zusammen. 4 172 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet An Hand neuer Aufscklüsse gibt er eine Beschreibung des geologischen Aufbaus des in Frage stehenden Gebietes, sowie dér Lagerungsverháltnisse und dér Erscheinungs- forrnen des Érzés. Das Brauneisenerz kommt einerseits als das Füllmaterial von Rissen und kleineren Spalten vor, andererseits háuft es sich über einem fíir metallhaltige Lösungen undurchlássigen Tón oder aber in einem über massive Gesteine gelagerten Andesitagglo- merat auf. Die ráumliche Tagé dér langgestreckten Linsen und schiefstehenden Gangé wird durch die Gefügestruktur, durch die zustandegekommenen petrostrukturellen Richtun- gen und durch die am Gebirgsrande háufig auftretenden Verwerfungsfláchen bestimint. Es konnte das Vorhandensein eines in einer Höhe von 250 m ü. d. M. entwickelten materen und eines in einer Höhe von 336 m ü. d. M. gelagerten oberen erzführenden Horizontes festgestellt werden. Das Vorkommen von limonitführenden Erzlagerstátten in dér Umgebung von Szokolya ermöglichte die Umgrenzung eines ursprüngüch höher gelegenen geschlossenen Beckens, bzw. Buchtes. Auf Grund dér geologischen Angaben und des an Őrt und Stelle durchgefükrten Studiums dér Lagerungsverháltnisse können die Bedingungen imd dér Ablauf dér Erz- bildimg im folgenden zusammengefasst werden : 1 . Es wird ein entsprechendes Erupti vgestein (Andesit, Dazit) benötigt, dessen bimte Silikate sich auch bei epigenen Verháltnissen zersetzen und den Metallgehalt des Érzés liefem. Dér Verfasser führt die mineralogische und chemische Zusammensetzung des Érzés an. Nach Abscheidung dér Reihe Limonit — Hydrokámatit — Goethit und bei fort- schreitender Dehydration werden die Spalten und Hohlráume mit einem Gemisch von Limonit, Goethit, Lepidokrokit, Hámatit und Siderit ausgefüllt, wobei das Übergewicht stets dem Limonit zufállt. 2. Die zweite wichtige Vorbedingung ist ein geschlossenes, abfluss- loses, lagunenartiges Becken. Zwischen den Dazit- und Andesitkegeln dér Umgebung von Szokolya war ein solches Becken vorkanden. Dér in Migration begriffene Metallionengehalt dér umliegenden Berge wurde in stagnierenden Gewássem angesammelt. Die Ausscheidung des bei saueren Wasserstoffexponenten ausgelaugten Eisen- gehaltes mag in einem kalziumkarbonatführenden basischen Médium stattgefunden habén, welches durch die Náhe dér Leithakalkdecke bereitgestellt wurde. 3. Die Akkumulation des Eisenoxyds kann nur in einem geeigneten Auf- nahme-, bzw. Speichergestein (Sand, Andesittuff) stattgefunden habén. 4. Eine wichtige Vorbedingung stellt das mássig niederschlags- reiche Kiima dar. Ergiebige Niedersckláge hátten eine bedeutende Verdűnmmg des Beckenwassers und die Dispersion seines Eisengehaltes zűr Folge gehabt. 5. Es konnte festgestellt werden, dass die Anwesenheit thermaler Wásser die Zersetzung dér bunten Silikate dér im tieferen Horizonté gelagerten Gesteine und die Zirkulation des Eisengehaltes und seine Anháufung entlang dér Spalten oder an dér Oberfláche beschleunigt hat. Von den flüchtigen Bestandteilen war C02 dér Aktivator dér Vorgánge. 6. Die Akkumulation des Érzés fand stets über einem für die Lösungen undurchlássigen Liegendgestein statt. Im Falle des Andesitagglo- merats wird ein derartiges Gestein durch den feinkörnigen, dichten, kaoliniseh zersetzen Tuff oder den dichten Andesit (am Berge Ólhegy) dargestelít. In den Stollen von Lukács- szállás wird ein solches Gestein dinek die die Sandbánke imterlagernde Tonschicht vertreten. Die eisenhaltigen Lösungen habén entlang dér Verwerfungsfláchen mehrere übereinander lagernde Sandschichten durchtránkt. 7. Bei dér 'Anreichenmg dér Erze fiel auch dér Witterung eine wichtige Rolle zu. Die Beobachtungen weisen daraüf hin, dass es entsprechende trockenere Perioden gab, als die Faktorén dér Gesteinszersetzung und dér Erzanháufung in komplexer Auf- einanderwirkimg das Zustandekommen von Erzlagerstátten mid Spaltenausfiillungen begünstigt und beschleunigt habén. , Aus dér Umgebung dér Gemeinde Sóskút beschreibt dér Verfasser einen Fali dér rezenten Limonitanliáufung. FÖLDTANI VIZSGÁLATOK A ZALA BALOLDALI TERASZTERÜLETÉN CSEH NÉMETH JÓZSEF Összefoglalás : A területen anyagvizsgálat alapján az unió wetzleris homokot a sárga meddő homok- tól nemcsak szemcseösszetétel, hanem ásványos elegyrészek alapján is el lehet különíteni. A teraszkavi- csokon végzett cpv mérések és a homokos frakciókon végzett mikromineralógiai vizsgálatok alapján eddig bizonytalan helyzetű teraszkavicsokat is azonosítani lehetett. A területen a vizsgálatok szerint fiatal tektonikus mozgások vannak. A feldolgozott terület kb. 60 km2, határai DK-en Pókaszepetk és Zalabér között a Zala, Zalabértől az ÉNy — DK-i, majd K— Ny-i irányú Baltavári patak, Bérbaltavár- tól a pataknak egy forrásága a régi hegyhátkisbéri Szentkútforrásig, innen DNy-i irány- ban Gurgaitó majorig, Gurgató majortól DK-i irányban Pókaszepetken keresztül a Zaláig. A vizsgált terület a Zala baloldali teraszterületén helyezkedik el, nyugati csücskén érintkezik a Kemeneshát kavicstakai ójával. A területen van a baltavári (most Bér- baltavár) gerinces-fauna lelőhely is. Irodalom a területről bőségesen áll rendelkezésre. Elég utalni a baltavári gerinces- fauna feldolgozásának közel egy évszázados irodalmára. Pethő Gy. [10] dolgozta fel elsőízben a magyar irodalomban a baltavári lelőhely anyagát. A Balaton tanulmá- nyozása közben dolgozott itt i d. hóczy E. [9], aki a lelőhely rétegtani helyzetével, részben a kavicstakarókkal foglalkozott. Cholnoky J. [1] a Zala teraszait tanul- mányozta. Kormos T. [6] 1913-ban újabb ásatásokat végzett Baltaváron és újból feldolgozta a lelőhely anyagát. Halaváts Gy. [3] 1923-ban a baltavári puhatestű faxmát dolgozta fel. Sümeghy J. 1923-ban a lelőhely rétegtani helyzetét tisztázta [14], egy másik munkájában [13] a távolabbi környékről közölt adatokat. Szádeczky- Kardoss E. [16] a Kisalföld feldolgozása során megrajzolta a terület fő vonásait. Kéz A. [5] a Zala teraszainak vizsgálatával végzett a területen alapvető morfológiai munkát. Strausz E. [11] a kavicsterületeken végzett görgetettség méréseket az egyes képződmények helyzetének tisztázására. K r e t z o i M. [8] az unió wetzleris homokra „baltavári emelet” elnevezést ajánlotta azzal, hogy így egy kétségtelen szintet, jelölhetünk, bár Strausz E. [12] ennek helyességét kétségbevonta. Számos munka ellenére a területről anyagvizsgálati adat alig van, vagy ami kevés van, azt főleg a pon- tatlan lelőhelymegjelölés miatt felhasználni nem sikerült. Rétegtani felépítés A területen az alábbi képződményeket lehet elkülöníteni : 1. Felső pannóniai szürke agyag, iszap, homok, helyenként kavicszsinórokkal, 2. Felsőpannóniai unió wetzleris homok. 3. Sárga ferderétegzett meddő homok. 4. Teraszkavicsok. 174 Földtani Közlöny, LXXXV II. kötet, 2. füzet 5. Pleisztocén lösz. 6. Jelenkori üledék. 1. Unió wetzleris homoknál idősebb szürke agyag, iszap, homok több feltárásból ismeretes. Pakodi (Csány major) kútfúrásokban a Zala II. sz. teraszkavicsa alatt 12 — 14 m vastag szürke fás-szenes agyag és szürke kavicszsinóros homok váltakozó rétegsorát tárták fel, míg elérték a vizetzáró szürke agyagot, amelyből Pisidinm amnicum Müll., Melanopsis fuchsi Handm. maradványok kerültek elő. Valószínűleg ezek az agyagos kőzetek adják alapját annak a forrásszintnek, amely a Baltavári patak K — Ny-i irányú folyását délről kíséri. A Pakod-tótaljai feltárásban alul finoman rétegezett iszapra 10 in szürke csillámos ferderétegzett homok, 13 m tarka agyag, végül sárga homok települ. Az agyag dőlése 170°/3°. A nagytilaji szőlőhegyen, a kocsiúton szürke agyagra néhány dm-es márgapad, tarka agyag, iszap, majd szürke csillámos homok települ. A rétegsort a tetőn lösz fedi be. A márgapad a Nagytilaj, Pakod közötti kocsiút mentén is megfigyelhető. Bérbaltaváron (a volt Hegyhátkisbér részen) a régi szentkútforrásnál az unió wetzleris homok feküje sárga meszes agyag. Ezen sok forrás fakadt fel, de az utóbbi években elapadtak. Ez a jelenség figyelhető meg a nagy- tilaji szőlőhegyen levő 45 m mély kútnál is, amelyből néhány éve eltűnt a víz. Ebbe a csoportba -változatos rétegsorokat lehet sorolni, amelyek már a felsőpannónban végbe- menő gyors üledékképződési változásokat mutatják. így a bérbaltavári Horgosban (volt Hegyhátkisbér) a következő rétegsor figyelhető meg : 0 — 180 cm talaj, alul darabos agyag 180 — 200 ,, szürke agyag 200 — 220 ,, meszes agyag 220 — 230 ,, mészcsíkok 230 — 310 ,, szürke darabos agyag 310 — 350 ,, finom kloritos csillámos homok (5. minta) 350 — durva szürke homok 2. Nagyon gyakori képződmény főleg a terület keleti részén az unió wetzleris homok. A homok mindenütt ferderétegzett. A Pakod, Csány-majori feltáxás réteg- sora a következő : Pleisztocén 0—220 cm vörös vályog 220 — 240 ,, sárga homok 240—260 ,, fekete mocsári agyag 260—340 ,, sárga agyag 340—460 .. sárga hé'jtöredékes agyag 460—480 ,, sárga agyag 480—600 ,, sárgásszürke agyag, középen 20 cm fekete mocsári agyag 600—620 ,, kavicszsinór, sárga homok kötőanyaggal Faunája : Spirodiscus corneus L., Planorbis planorbis L., Bithynia tentaculata L., Limnaea palustris L., Succinea sp., V divata sp. I 620 — 840 cm szürke ferderétegzett homok Pannóniái 840 — 980 ,, finoman rétegzett homokos agyag I 980 — kavics, szürke homok kötőanyaggal Faunája: Unió wetzleri Dunk., Pisidium amnicum Müll., Melanopsis sturi F uchs, Melanopsis fuchsi Handm., Melanopsis sp. A Pakod, tótaljai feltárásban az unió wetzleris homok ferderétegzettségének iránya 345° — 5°, 27° — 28° dőléssel. A homokból Helix (Trachaea) etelkae Halav., és néhány unió töredéken kívül más maradvány nem került elő. A feltárásban az unió wetzleris homokra sárga meddő homok települ. A Pakod, Nándor-majori kavicsbányában a ferderétegzettség iránya 340°- — 360°, 28° — 30° dőléssel. P'aunája : Unió wetzleri Dunk., Melanopsis fuchsi Handm., Melanopsis entzi Brus., Helix sp. A III. sz. teraszkavics települ felette. Cseh Németh : A Zala baloldali teraszterülete 175 Zalabér, Vicsori-majornál nagyobb területen a felszínen van az unió wetzleris tömök. A ferderétegzettség iránya 345° — 360°, 15° — 20° dőléssel. Itt Unió wetzleri Dunk., Unió sp., Melanopsis entzi Brus., Válvata piscinalis Müll., Valvata sp., Helix sp. maradványok találhatók. Bérbaltaváron a Szentkútforrásnál levő unió wetzleris homokból a következő maradványokat gyűjtöttem: Unió wetzleri Dunk., Unió baltaváriensis Halav., (ezen az alakon Sümeghy [14] szerint Unió neszmélyensis H a 1 a v.-t kell érteni), Unió sp., Pisidium amnicum Müll., Melanopsis entzi Brus., Melanopsis fuchsi Handm., Neritina sp. A maradványok nagyrésze koptatott, ami szállít ottságra utal, ezt bizonyítja a kis helyen levő nagytömegű maradvány is. Az unió wetzleris homok feküje a már említett sárga meszes agyag. A homok 3 — 4 m vastag rétegére szürke agyag, majd durva sárga homok települ. A szomszédos árokban az agyag telepü- lése 10578°. A bérbaltavári lelőhely rétegsora és faunája már ismert Pethő Gy. [10], Kormos T. [6], Sümeghy J. [14] és H a 1 a v á t s G y. [3] munkái nyomán. A bérbaltavári szőlőhegyen keresztül készített szelvény is képet ad a települési viszonyokról. 3. Más típusú a terület nyugati felében levő sárga, ferderétegzett meddő homok, amely valószínűleg azonos Sümeghy J. [15] által elkülönített sárga meddő homokkal. Ha az unió wetzleris homokot a felsőpannon zárótagjának tekintjük, a sárga meddő homokot már a levantei emeletbe sorolhatjuk, a későbbiekben igazolt anyagválto- zás miatt. Nagytilaj Lihárt-majori feltárásban a ferderétegzettség iránya 355° — 5°, 20° — 25° dőléssel. A ferderétegzettség iránya tehát nem tér el az unió wetzleris homok ferde- rétegzettségének irányától. Nagytilaj Lipót-majornál a sárga meddő homok fekvője szürke meszes agyag, fedőjében a IV. sz. teraszkavics fejlődött ki. A völgyben mintegy 50 m vastagságban követhető. Az agyag dőlése 98° — 100°/3° Máshol sok apró kibukka- násban is gyakori a sárga meddő homok. Anyagvizsgálat. Az eddig felsorolt homokos kőzetek jellemzésére szemcseeloszlási mérések és mikromineralógiai vizsgálatok történtek (I., II. táblá- kzat). A szemcseeloszlási mérések alapján mindkét homoktípus egymaximumos görbét mutat. A területen vizsgált unió wetzleris homoknál a maximum a 0,25 — 0,125 mm-es szemcseosztálynál jelentkezik, ahol ez a frakció 60 — 70%-kal kiemelkedik a többi közül. A baltavári faunás homoknál a durvább szemcseosztályokban is jelent- ezik egy gyenge maximum. Ez a többi unió wetzleris homoktól kissé eltérő helyze- tére utal, amit különben gerinces faunája is alá támaszt. A sárga meddő homok szemcseeloszlása nem ilyen szabályos. Látszik, hogy a sárga meddő homokot lerakó vízrendszer változatosabban tagozott volt, mint az unió wetzleris homokot lerakó vízrendszer. A 0, 1 25 — 0, 1 mm-es frakció mikromineralógiai vizsgálata alapján az unió wetzleris homok anyaga is más, mint a sárga meddő homoké. Az unió wetzleris homok nehéz- ásványai között a nezoszilikátok (gránát, sztaurolit, cianit) szerepelnek nagyobb mennyi- ségben, míg a sárga meddő homok nehézásványai között az inoszilikátok (amfibólok). Klorit az unió wetzleris homokban rendszerint tizedszázaléknyi mennyiségben szerepel, a sárga meddő homokban nagyobb mennyiségben. A kék amfiból az unió wetzleris homokban jellegzetes, a sárga meddő homokból hiányzik. Sümeghy J. [15] szerint a sárga meddő homok anyaga azonos az unió wetzleris homokéval, csak a sárga meddő homok finomabb szemcséjű. 176 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet Cseh Németh : A Zala baloldali teraszterülete 177 A teraszk-aviesok és a homokok szemcseeloszlása* I. táblázat Át méret 1. 2. 3. 4- 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. mm s z á z a 1 é k 64 — 32 2,2 1,9 1,2 32 — 16 7,7 14,9 7,1 16 — 8 21,5 25,— 13,9 8 — 4 20,9 18,9 14,5 4 — 2 0,2 0,4 1,7 6,1 14,1 14,5 11,4 2 — 1 0,2 0,6 0,1 0,3 0,2 1,2 6,5 3, — 4,1 16,1 2 — 0,5 0,8 1,— 0,5 0,4 0,2 6,5 5,8 0,5 0,5 1,5 4,— 19,2 0,5 — 0,25 29 — 19,3 50,2 1,3 0,5 38,7 16,2 3,2 0,6 2,2 4,1 8,1 0,25 — 0,125 59,2 69,6 39,— 69,2 9,4 42,2 41,7 30,3 57,3 6,5 3,4 3,1 0,125 — 0,1 0,3 1,1 1,1 1,8 2,5 1,4 2,2 10,8 7,2 0,7 0,4 0,6 0,1 > 9,7 8,— 8,6 26,4 87,— 7,5 22,1 55,— 33,9 19,4 9,3 4,7 Összesen 99,2 99,9 99,5 99,4 100,2 99,2 100,6 99,8 99,5 99,7 100,5 99,9 * A megvizsgált anyagok : 1. Unió wetzleris homok, Pakod (Csány major), 2. Unió wetzleris homok, Zalabér (Vicsori- major), 3. Sárga meddő homok, Nagytilaj (Uihárt-major), 4. Unió wetzleris homok, Pakod (Tótalja), 5. Szürke csillámos, kloritos homok, Bérbaltavár (régi Hegyhátkisbér), 6. Sárga meszes homok, Nagytilaj (Kistilaj), 7. Vörös faunás homok, Bérbaltavár, faunalelőhelyről, 8. Sárga meddő homok, Pakod (Tótalja), 9. Sárga meszes homok, Pakod (Újmajor), 10. IV. sz. teraszkavics, Gurgató, 11. IV. sz. teraszkavics Nagytilaj (erdőről), 12. III. sz. teraszkavics, Nagytilaj (Iyipóthegv, Jakabakácás), 13. IV. sz. teraszhomok, Bérbaltavár (Margit- major). Ezen a területen azonban a két homok szemeseösszetételében és anyagában is különbözik. Mindezekből az következik, hogy a vízrendszer tagolódása az unió wetzleris homok lerakása után ment végbe és ezzel egyidejűleg új lehordási terület isbekapcsolódott. Az unió wetzleris homokot lerakó víztömegek mozgása ezen a területen északi irányú volt, ami eltér az általános déli és keleti irányoktól. Szádeczky-Kardoss E. véleménye szerint ezen a területen visszafolyási irányról lehet szó. 4. A területen több szintben helyezkedik el a Zala teraszkavicsa. Egyes szintek elkülönítésére, illetve azonosítására a kavicsfeltárások anyagából vett mintákon szemcse- eloszlási méréseket, cpv méréseket, és a homokos frakciók 0,125- — 0,1 mm-es szemcse- osztályán mikromineralógiai vizsgálatokat végeztem. A vizsgálatok Gurgató és Pakod közötti szelvény vonalában levő feltárásokból vett mintákon, valamint egy kérdéses szintíí teraszdarab, a Bérbaltavár Margit-majori kavics anyagán történtek. A szemcseeloszlási mérések azt mutatják (I., II. sz. táblázat), hogy a gurgatói kavics, amely 215 — 220 m tengerszint felett, a Zala középvízszintje felett pedig 90 — 95 m magasan van, azonos a nagytilaji erdőn a völgy peremeken 195 — 200 m tengerszint felett, a Zala középvízszintje felett pedig 70 — 75 m magasságban felszínre kerülő kaviccsal. A nagytilaji Lipóthegven levő alacsonyabb szintű kavics szemcseeloszlása különbözik az előző két feltárás anyagának szemcseeloszlásától, kétmaximumos görbét mutat. 178 Földtani Közlöny, LXXXV1 1. kötet, 2. füzet A 0,125 — 0,1 mm-es frakciók ásványarányai és a nehézásványok százalékos összetétele1 II. táblázat Megnevezés ! 1. 1 i 2- i 3. | 4. 5. 6. 7- í 8. 9. 10. 11. 12. 13. s z á z a é k Sósavas tisztítási veszteség 14,5 32,6 29,2 45,2 37,5 28,1 23,6 36,6 30,4 19,9 49,1 30,4 13,5 Könnyűásványok .... 69,8 59,0 68,5 53,0 59,6 68,5 72,2 59,5 66,9 78,4 49,3 66,9 81,4 Nehézásványok 15,7 8,4 2,3 1,8 2,9 3,4 4,2 3,9 2,7 1,7 1,6 2,7 5,1 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Nehézásványok : Rutil 0,7 0,6 0,3 0,5 - 0,8 0,6 - - 1,4 2,8 X 1,3 2,2 Opak ásv. (magnetit, limonit) 12,3 14,2 16,9 16,8 2,1 14,8 13,5 10,1 16,8 30,2 37,4 28,6 22,0 Bomlottt ásv. kőzet- törm 13,2 12,0 17,2 17,4 5,6 21,2 19,8 15,9 13,7 20,3 21,5 19,6 22,5 Gránát 44,2 29,6 25,0 32,9 1,2 25,3 33,7 1,9 35,0 6,6 4,4 14,8 22,2 Cirkon — — 0,2 1,2 — — — 0,4 — — Andaluzit 0,9 1,2 — — — 0,7 0,6 0,7 0,4 0,4 0,2 0,5 Cianit 3,9 7,2 4,7 5,9 1,7 4,7 5,8 0,6 7,9 4,8 8,7 7,6 3,0 Sztaurolit 2,6 2,4 0,9 2,6 1,1 8,6 1,8 — 5,6 5,3 7,6 6,2 8,0 Epidot 0,5 1,6 _ — — — 0,4 0,6 0,6 1,2 1,9 1,3 0,3 1,8 Zoizit 2,7 1,0 1,6 1,4 0,9 4,7 2,9 — 1,6 2,4 5,7 2,7 2,7 Turmal in 1,9 0,8 0,3 0,5 0,6 0,4 1,5 0,6 1,6 1,4 2,1 1,9 2,0 Piroxének — — - 0,6 Zöld amfiból 9,9 5,8 • 3,7 5,6 4,8 3,5 5,8 1,9 2,3 1,6 1,4 6,2 4,7 Kék amfiból 1,9 2,2 0,6 0,2 — 1,5 — — — — - 0,7 Amfibol 2,2 4,2 11,9 8,6 — 3,0 4,7 30,4 2,6 6,8 2,4 4,7 5,7 Tremolit — 1,6 3,2 3,8 — — — — — 1,4 — 0,5 — Muszkovit 2,1 15,4 10,9 6,4 66,5 8,5 3,9 22,1 8,5 14,8 3,3 5,4 1,2 Klorit 1,0 0,2 2,8 0,2 13,7 1,9 4,8 15,9 2,5 0,7 0,6 — 0,8 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 1 A minták lelőhelye azonos az I. táblázatéval. A cpv méréseket 4 — 2 cm átmérőjű kavicsokon végeztem. A mérésekhez 50 — 50 db kvarckavicsot véve a v és p értékeket mértem, a kerület- ből levonva a mért v és p értékeket, megkaptam a c értékét. Ez a módszer gyorsabbnak bizonyult, mintha mindhárom értéket külön mértem volna. Mérési hiba a c értéknél halmozódhat fel, ami a kívánt v és p értéket kevésbé befolyásolja. A mérések eredménye a következő : Cseh Németh : A Zala baloldali teraszterülete 179 Telőhely V P c 1. Gurgatói kavics 5,1 1,6 3,3 5,9 2. Nagytilaji erdei kavics 5,3 1,5 3,2 6,0 3. Bérbalta vár, Margit-majori kavics 5,2 1,1 3,7 5 ,8 4. Nagytilaj lipóthegyi kavics .... 5,8 1,1 3,1 6,4 5. Pakod, Csány-majöri kavics . . . 6,3 1,0 2,7 6,8 A mérések eredményét tizes csoportok átlaga szerint a 2. ábra háromszög- diagramja ábrázolja. Az eredmények szerint a kavicsok görgetettsége az egyes teraszoknál egy határo- zott mezőbe esik. Természetesen nagymennyiségű mérés ábrázolása esetén, a közép- érték egyidejű finomodása mellett, a mezők a szélső értékek miatt kiszélesedhetnek. 2. ábra. A cpv értékek diagramja: 1. gurgatói kavics, 2. tilaji erdei kavics, 3. Margit-majori kavics,. 4. Idpóthegyi kavics, 5. Pakodi (Csány-major) kavics ; 1 — 3. : IV. terasz, 4. III. terasz, 5. II. terasz. — Diagram decpv-Werte: 1. Gurgatóer Schotter, 2. Schotter aus dem Tilajer Wald, 3. Schotter aus Margit - major, 4. 1,ipótberger Schotter, 5. Pakoder Schotter vöm Csány-major. 1—3. : Terrasse Nr. IV., 4. Terrasse Nr. III., 5. Terrasse Nr. II. Az oszlopdiagram a v érték növekedését, a c érték csökkenését mutatja a fiata- labb teraszok felé. A szélső értékek mind kisebb keretek közé szorulnak. A mikromineralógiai vizsgálatok alapján (II. táblázat, 10., 11., 12., 13. minta) a gurgatói, nagytilaji, valamint a margiti kavics azonos, bár különböző szinteken helyez- kednek el. A 10., 11., 13. sz. mintáknál a turmalin és a rutil mennyisége 2% körül inga- dozik, a lipóthegyi kavicsban ilyen csak kis mennyiségben van jelen. Klorit a lipóthegyi anyagból hiányzik, ennek a terasznak sok helyen a kloritban szegény unió wetzleris homok a feküje. 180 Földtani Közlöny, LXXXV1I. kötet, 2. füzet A vizsgálatok szerint a Zalának e folyásterületén az alábbi teraszokat lehet ■elkülöníteni : I. sz. terasz : II. sz. terasz : III. sz. terasz : IV. sz. terasz : V. sz. terasz : a Zala jelenkori völgysíkja, a Zala szintje felett ’ 5 — 10 m magasan, a Zala szintje felett 30 — 50 ni magasan, a Zala szintje felett 70 — 90 in magasan, már a Kemeneshát eredeti kavicstakarója, a Zala szintje felett 110 — 120 in magasan. Kavics legnagyobb mennyiségben a III. sz. teraszon van a felszínen. Pókaszepetk- től Xagytilaj-Iápóthegyig, 150 — 180 m tengerszint feletti magasság között mintegy 5 km2 területen a felszínen, vagy közvetlenül a vékony talajtakaró alatt van e terasz 1 2 3. ábra. A cpv értékek összehasonlító oszlopdiagramja : 1. legjobban görgetett kavics, 2. lekevésbé görge- tett kavics. — Vergleicliende Kolonnendiagramme dér cpv-Werte : 1 . am stárksten gerollter Sehotter, 2. am schwáehsten gerollter Sehotter egyik darabja. Legnagyobb feltárása a Lipót hegyen (Jakabakácás) régóta művelt kavics- bánya. Itt látható, hogy nem egységes a kavicsréteg, hanem sokszor cm-ként változó kavics, homok, iszap, agyagrétegekből áll. A felszíntől kb. 6 m mélységben, ott ahol a szemcseeloszlás egységesebb, a kavicsban egy 50 — 100 cm-ig változó vastagságú mangánbevonatos kavicsréteg helyezkedik el. Másutt a kavics vasas színezésű. A mangán a nagyobb redoxpotenciálú helyen, máshol a vas vált ki. A Tilaji pataktól megszakítva ez a terasz húzódik tovább Pakodtól a bérbaltavári szőlőhegyig kb. 6 km2 területen. Ezen a teraszdarabon is gyakori a felszínen a kavics. A Nándor-majori feltárásban szoliflukciós jelenséget lehet megfigyelni, enyhe bezsákolás formájában. A megjelölt határozott szintű kavicsokon kívül vannak olyan kavics- előfordulások is, amelyek elhelyezése csak részletesebb vizsgálat alapján volt lehetséges. Ilyen a Margit -majori teraszdarab. Az egyes teraszfelszíneken is vannak 4 — 5 m-es magasságkülönbséggel elkülönülő kavicselőfordulások, amelyeket külön szintnek vagy külön terasznak tekinteni nem lehet. Ezek a felszínen később történt áthalmozás eredményei lehetnek. 5. A teraszperemeket, a magasabb teraszok felszínét, az aszimmetrikus völgyek lankás déli és nyugati oldalait lösztakaró borítja. Pakod, Tasziló-majori kocsiút mentén a nagytilaji szőlőhegyen a lösz sárga durva homokra települ. A löszt közben is meg- szakítják néhány cm-es homokzsinórok. A homokszemcsék kissé koptatottak, ami szél általi szállításra utal, a szállítás azonban nem volt hosszú. Lihárt -majornál és a nagy- tilaji csapáson a lösz sárga meddő homokra települ. Cseh Németh : A Zala baloldali teraszterülete 181 Érdekes szelvényt ad a bérbaltavári szőlőhegyen levő löszfeltárás, a gerinces- fauna lelőhelytől keletre : 8—10 m homokos lösz (5. minta) 1 m barna vályogzóna (4. minta) 0,8 m vörös, vasasszínezésű löszszerkezetű réteg (3. minta) 1 m barna vályogzóna (2. minta) alul barna vasasszínezésü, löszszerkezetű réteg (1. minta) Az öt réteg anyaga Köhn-pipettás módszerrel, 0,005 normál nátriumoxalát oldatban ülepítve az alábbi szemcseeloszlást mutatja : A löszminták szemcseeloszlása a bérbaltavári szőlőhegyről III. táblázat Átmérő 1. 2. 3. 4. 5. mjn s z á z a 1 é k >0,2 16,6 22,9 24,9 35,7 45,7 0,2 —0,1 5,7 3,0 0,6 0,5 2,3 0,1 0,05 10,5 9,8 18,0 13,7 13,0 0,05 —0,02 21,6 19,4 21,5 18,0 15,8 0,02 —0,01 13,5 9,4 9,8 7,9 8,0 0,01 —0,005 3,4 5,0 4,5 2,5 5,1 0,005—0,002 8,5 7,7 5,4 3,8 2,7 0,002—0,001 3,3 3,8 2,9 5,9 3,6 0,001> 17,0 19,1 12,3 1 1,8 3,5 100,1 100,1 99,9 99,8 99,7 A szemcseeloszlás az alsó rétegek felé finomodik. Ezt az egyenletes finomodást inkább diagenetikus átalakulás, mint a lerakódást befolyásoló szélviszonyok ilyen egyenletes változása okozhatta. A vasas színezés a magasabban fekvő bérbaltavári szőlőhegyen levő vörös kavicsból leszivárgó oldatokból származhat. A feltárás való- színűleg az utolsó eljegesedést (Wiirrn) képviseli s két vályogzóna jelzi a két interkrionálist. 6. Jelenkori képződmény elsősorban a Zala homokos iszapos lerakódása, de nem j hiányzik a kavics sem. Természetesen a kavicslerakódás méreteiben nem közelíti meg a magasabb teraszok kavicslerakódásait. A Tilaji patak völgyében Kistilajtól északra nagyarányú az anyagkihordás, a mélyebb szinteken nagyobb vastagságú fiatal fel- töltéssel kell számolni. Szerkezeti viszonyok A Zala törésvonala a terület fő tektonikai tényezője. A törés keletkezését Strausz E. [ 1 1 ] a középső pleisztocénbe helyezi. A törés keletkezése és megismétlődése a Zala teraszainak átalakulását okozza. 30 — 40 m-es szintkülönbségeket az egyes tera- szok között a pleisztocén klímaváltozásaival magyarázni nem lehet.* A Zala völgyével párhuzamos és arra közel merőleges futású aszimmetrikus völgyek szabdalják az egész területet, bizonyítva a fiatal tektonikus mozgások kétségtelen szere- pét. Az egyes teraszdarabok kibillentek. A III. sz. terasz Pókaszepetknél 150 m tenger- szint feletti magasságban, viszont Lipóthegyen már 180 ni magasan van. Egy másik darabja Pakodnál 1 40 m, a bérbaltavári szőlőhegynél pedig 1 70 m magasan van. A dolgo- * Lektori megjegyzés. A teraszok képződésének a kiváltó okai nem a törések, hanem a megújuló epirogenetikus emelkedések. A töréses elmozdulások részben együttjártak az emelkedéssel, főleg azonban az emelkedés következtében létrejött és annak idején egy nívóban levő teraszt eltörték és ferdére billentés kapcsán más magasságba helyezték. (Miháltz István). 4 Földtani Közlöny 182 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet 4. ábra. Bérbaltavár és Nagytilaj környékének földtani térképe. Készítette : Cseh Németh József, 1 956. Jelmagyarázat: 1. holocén, 2. pleisztocén lösz, homok, 3. legfelső-pleisztocén, (óholocén?) kavics, II. sz. terasz, 4. felsőpleisztocén kavics (III. sz. terasz), (rávonalkázás = fedve homokkal, lösszel), 5. középsőpleisztocén kavics, IV. sz. terasz, 6. alsópleisztocén (felsőpliocén?) kavics, 7. fauna- mentes ferderétegzett homok, levantei, 8. unió wetzleris homok, (pannon), 9. vegyes üledék, (agyag, homok stb.), pannon, (kettős vonalkázás = márgapad), 10. ferderétegzettség iránya es szöge, 1 1 . feltárás, 12. cpv mérés helye, v érték, 13. csapásirány dőlésszög. — Geologische Karte dér Umgebung von Bérbalta- vár und Nagytilaj. Von J.Cseh Németh, 1956. — Zeichenerklárung: 1 . Holozan, 2. Pleisto- záner Sand und í/iss, 3. Oberster-Pleistozán- (Altholozán ?) Schotter, II. Terrasse, 4. Oberpleistozáner Schotter, III. Terrasse, (Überstrichelt : Mit Sand und köss bedeckt.), 5. Hittel pleistozáner Schotter, IV. Terrasse, 6. Unterpleistozán- (Oberpliozán ?-) Schotter, 7. Kevantinischer fossilleerer, schrág- geschichteter Sand, 8. Sand mit Unió wetzleri (pannonische Stufe), 9. Gemischte Sedimente (Tón, Sand, usw.), pannonische Stufe (doppelte Strichelung : Mergelbánke), 10. Richtung und Einfallen dér Schrág- schichtimg, 1 1. Aufschlüsse, 12. Messpunkte mit cpv-Bestiminung, Werte von v angegeben, 13. Streichen, Einfallen. — • zatban már említett Margit-majori teraszdarab 30—35 m-rel lezökkent, ennyivel alacso- nyabban van, mint az alig 500 m-re levő bérbaltavári szőlőhegy. Az 1955. március 31-én lezajlott földrengés is bizonyítéka a fiatal mozgásoknak. Bérbaltaváron a földrengés komoly károkat is okozott. Úgy látszik, hogy a földrengés hatása a Zala ősi törésvonalán volt leginkább érezhető. A tóapás és dőlésviszonyok igazolni látszanak a geofizikai mérések eredményét, mely szerint Nagytilajtól délre K — Ny-i irányban Olaszfáig felszínalatti harmadkori szerkezet húzódik (Vajk R. [21]). Cseh Németh : A Zala baloldali teraszterülete 183 Geomorfológiai áttekintés A területen a kemenesháti kavicstakaró lerakásával befejeződött a pozitív irányú kialakulás. A Zala törésvonalának létrejötte óta folyik a Zala teraszainak kialakulása, a nagyarányú anyagkihordás. A kemenesháti kavicstakaró kialakulás előtt mozgó víztömegek rakják le az unió wetzleris és a sárga meddő homokot. A víztömegek mozgása a területen északi irányú volt. Ezt a vízrendszert azonban még nem lehet folyórendszer- nek tekinteni, nagytömegű vízmozgásról, majdnem areális mozgásról lehet beszélni. A kavicstakaró lerakásában a főszerep az Ősrábáé volt. A törmelékkúp délen a Bacher és a Keszthelyi hegységet összekötő vonalmenti kiemelkedésre támaszkodott. A peremen létrejött törés szabta meg az Őszala folyásirányát. A későbbiekben a mozgások megismét- lődése nyomán alakulnak ki a Zala teraszai. I. sz. holocén terasz : A Zala középvízszintje felett 2 — 3 m magasan terül el a jelenkori völgysík. 100 — 500 m szélességben kíséri a folyót mindkét oldalon. II. sz. óholocén-legfelső pleisztocén terasz : 5 — 10 m magasan kíséri a Zala völgyét kb. 1 km szélességben, néhány pataktól megszakítva. Ezen a teraszon települnek a köz- ségek. Pókaszepetk, Pakod, Zalabér. Ez a terasz Kéz A. [5] szerint III. sz. terasz. A II. sz. terasz szerinte a völgysík alatt van. Ennek bizonyítására fúrásokra lenne szükség. Kéz A. szerint minden további terasz eggyel magasabb számozású, mint az általam használt teraszbeosztás. III. sz. felsőpleisztocén terasz : Pókaszepetktől, Nagytilaj-Lipóthegyig, majd a Tilaji patak völgyétől ÉK-re Pakodtól a Baltavári patakig húzódik, mintegy 2 km szélességben kísérve a Zala völgyét. P'eltárásairól a dolgozat más részén már írtam. IV. sz. alsópleisztocén terasz : l'asziló-maj őrtől, Rózsa- és Lipót- majorokon keresztül húzódik 3 — 4 km szélességben. Kavicsa elsősorban a völgyperemeken kerül felszínre. A teraszt elég vastag lösztakaró borítja. Ehhez a teraszhoz tartozik a margiti teraszdarab is. ÉK-i része ennek a terasznak a bérbaltavári szőlőhegy. Legmagasabb pontján (215 m) is felszínen van a kavics. A terasz további folytatását nyomozni kellene, mert Bérbaltav ártól északra elég bizonytalan a helyzet, úgy látszik mintha ennek a terasznak északra nem lenne folytatása. V. sz. felsőpliocén-alsópleisztocén terasz : Tulajdonképpen már a Kemeneshát kavicstakarója, Gurgató majornál érintkezik a vizsgált területtel. A kavics itt 235 — 240 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A kemenesháti kavicstakaró korát az irodalomban majdnem vita nélkül a felsőpliocénba helyezik, csak Strausz L.[ll] tartja alsópleisztocén korúnak. A teraszok korának meghatározása csak a bennük talált maradványok alapján lehetséges. Mivel maradványt egyik terasz anyagában sem sikerült találni, kormegjelölésben az eddigi irodalmi adatokra támaszkodom. IRODALOM — LITERATUR 1. Cholnoky J. : A Balaton Tud. Tan. Eredményei. A Balaton hidrográfiája. Bp. 1918. — 2. Ferenczi I. : Geomorfológiai tanulmányok a Kis Magyar-Alföld D-i öblében. Földt. Közi. 1925. — 3. Hálává ts Gy. : A baltavari felsőpontusi korú molluszkafauna. Földt. Int. Évk. 1923. — 4. Herr- m a n n M. : Kisalföldi és dunántúli pannóniai homok mikromineralógiai vizsgálata. Földt. Közi. 1956. — 5. Kéz A. : újabb terraszmegfigyelések a Zala mentén. Földrajzi Közlemények. 1943. — 6. KormosT.: Az 1913-ban végzett ásatásaim eredménye (Baltavár). Földt. Int. Évi Jel. 1913. — 7. K r e t z o i M. : A Zalavidek földtani viszonyai. Földt. Int. Évi jel- 1950. — 8. Kretzoi M. : Tények és kérdések a Magyar Medence pliocén-pleisztocén rétegtanában. Kéziratban, 1953. — 9. Id. I, ó c z y L. : A Balaton Tud. Tan. Eredményei. (A Balaton környékének geológiai képződményei) Bp. 1913. — 10. Pethő Gy. : Baltavár ősemlőseiről. Földt. Közi. 1885. — 11. Strausz I,.» A’ Dunántúl DNy-i részének kavics- képződményei . Földt . Közi .1949. — 12. Strausz E.:A magyar medence miocén rétegeinek tagolódása . Földt. Közi. 1954. — 13. Süme ghy J. : Földtani megfigyelések a Zala-Rába közé eső területről. Földt. Közi. 1924. — 14. S ti m e g h y J. : A baltavári lelőhely rétegtani helyzete. Földt. Közi. 1924. — 15. Sümeghy J. : Újabb földtani adatok a nyugatmagyarországi medencéből. Földt. Int- Évi jel. 1952. — 16. S z á deczky- Kardoss E. : Geologie dér Rumpfungarláudischen kleinen Tiefebene. A bánya és kohóm, oszt közi. X. 2. Sopron, 1938. — 17. Szádeczky - Kardos E. : Ősi folyók a Dunántúlon. Földtani Értesítő, 1941 . — 18. Szádeczky-Kardoss E. : Geokémia. Akad. Kiadó 4* 184 Földtani Közlöny, LXXXV II. kötet, 2. füzet Bp. 1953. — 19. S z t r ó k a y K. : Zalavölgyi pontusi homok szediment-petrográfiai vizsgálata. Földt Közi. 1935. — 20. Vadász E. : Magyarország földtana. Akad. Kiadó, Bp. 1953. — 21. Vajk R. Adatok a Dunántúl tektonikájához a geofizikai mérések alapján. Földt. Közi. 1943. — 22- Varrók K. A nyugatdunántúli teraszhomokok és bazalterupciók kőzettani vizsgálata. Földt. Int. Évi jel. 1950. Geologische Untersuchungen aus dem linken TefraBengebiet des Zala-FluBes, Westungam J. CSEH NÉMETH Die Abhandlung bescliáftigt sicli mit dér geologischen Beschaffenheit dér links- seitigen Terrassen des Zalaflusses und mit dér petrographisehen Natúr dér Terrassensedi- mente. Das besproehene Gebiet liegt in dér Umgebung dér Gemeinden Bérbaltavár und Nagvtilaj und betrágt nngefáhr 60 km2. Es konnten int Gebiet folgende Formationen festgestellt werden : 1 . Oberpannonische graue Tone, vSchlicke und Sande. Die Sande entlialten öfters Schotterbánder. Diese Formation ist in deli Brunnenbolirungen dér Gemeinde Pakod und in den steilen nördliclien und östlichen Talwándern aufgeschlossen. 2. Sande mit Unió wetzleri : die meisten Aufselilüsse Hegen im östlichen Teil des untersuchten Gebietes. Die Schrágscliiehtung dieser Formation weist auf eine nörd- lich gerichtete Wasserbewegung hin. Die Kornverteilungskurve besitzt ein einziges Maximum bei dér Klasse 0,25 — 0,125 mm ; diese Klasse ergibt 60 bis 70 Prozent des Gesamtmaterials. Die Schwermineralien sind überwiegend Nesosilikate, mit etwas blauem Amphibol. Clilorit ist sehr selten und kann vollkommen fehlen. Dieser Sand kann als Schlussglied de» Pannonsstufe betrachtet werden. 3. Gelber schrággeschicliteter fossilleerer Sand, hauptsáehlich im Westteil des Gebie- tes. Die Kornverteilung ist weniger regelmássig. Die vorherrschenden Schwermineralien sind Inosilikate (Hornblende). Die Wasserbewegung war auch hier nördlich gerichtet. Es war in dieser Stufe nebst intensiverer Gliederung des vorlierigen grosszügigeren Ent- wásserungssystems auch die Einschaltung neuerer Abtragungsgebiete erfolgt, wie die Anderung dér Schwermineralienzusammensetzung zeigt. Dér gelbe fossilleere Sand gehört zűr levantinischen Stufe. 4. Die Zala hat vier Terrassen, zu denen sich als fiinfte Schotterscliiclit die Schot- terdecke des Kemeneshát-Hügellandes gesellt. Es wurden zwecks Unterscheidung und Parallelisieruug dér Schotterhorizonte Korngrössenverteilungsbestimmungen, Formana- lysen mittels dér cpv-Methode und Schwermineralanalysen auf dér Sandfraktion vorge- nommen. Maii fand nebst ungestörten auch verworfene und gekippte Terrassen. 5. Die Oberfláehe dér álteren Terrassen sowie die sanften westliehen und südlichen Hügelliánge werden von pleistozánem Eöss und Sand bedeckt. 6. Die Ablagerungen dér Táler und dér Zalaschotter sind rezente Bildungen. Das wiehtigste tektonische Element des Gebietes ist die NNO-SSW streichende Bruchlinie des Zaiatales. Das ganze Gebiet wird von parallelen und annáhernd normálén Verwerfungen durchzogeu. Die Verwerfungen und Kippungen dér Terrassen sind von diesen Brüchen bewirkt worden. Die Tektonik spielte bei dér Terrassenbildung des Zaiatales eine grosse Rolle. TOVÁBBKÉPZÉS A FÖLDTANI ANYAGVIZSGÁLAT ÜJ ÚTJAI ÉS EREDMÉNYEI NAGY KÁROLY* Összefoglalás : Az ismertetés három részből áll. Az I. rész a kőzetek vegyi és ásványos összetétele vizsgálatának új módszereit tartalmazza. Ismerteti a kőzetek kémiai elemzésének a világ tudományos nyilvánossága előtt zajló vitáját és annak eredményeit. A sztenderdként kiválasztott G-l gránit és W-l diabáz, valamint mesterséges gránitösszetételű üveg 25 különböző laboratóriumban 34 elemző által szokvá- nyos módszerekkel végzett elemzesi eredményei meglepően nagy szórásúak . Az ismételt ellenőrző vizsgá- latok felfedték a szokványos kőzetelemzés gyöngéit. Ez indokolta alternatív módszerek kipróbálását. A színképelemzés, a fotométeres és „gyors” térfogatos elemzés és a mikrométeres elemzés pontosság és reprodukálhatóság tekintetében eredményesen versenyez a szokványos elemzéssel. Ezenkívül egyszerűbb, olcsóbb, gyorsabb, könnyebben ismételhető s általában sorozatelemzésre sokkal alkalmasabb. Az ered- mények a kémiai közetréndszertan vonatkozásában aggasztó következtetésekre adnak lehetőséget. A II. részben az új módszerek földtani alkalmazásának néhány példáját mutatjuk be. A III. rész a földtani anyagvizsgálat hazai helyzetével kapcsolatos nehány megjegyzést tartalmaz. Bár különálló „földtani” anyagvizsgálatról tulajdonképpen nem beszélhetünk — az anyagvizsgálat a kémia és fizika feladata — a vizsgálandó anyag származása, a vizsgálat célja, az eredmények értékelésének nézőpontja indokolják az anyagvizsgálat oly csoportosítását, mely a sajátságosán földtani problémák megoldásának alapja. Az anyagvizsgálat ilyen értelmű összefoglalását tünteti fel az 1 . ábra. Mivel az ábra nemcsak az eljárás menetét, hanem a korszerű földtani anyagvizsgálati laboratórium szervezetét is érzékeltetni kívánja, szigorú elvi vonalvezetése nincs s bizonyos arány- talanság is jellemzi, pl. az alak- és nagyságvizsgálat az azokat magábafoglaló fizikai vizsgálatokkal egyenértékű helyet foglal. Továbbá kísérletek és technológiai vizsgálatok is helyet kaptak benne. Az ábrán feltüntetett vizsgálatok közül a tárgyalás középpontjába a földkéreg szervetlen heterogén anyaga, a földtani kutatás legfontosabb tárgya : a kőzet vegyi és ásványi összetételére vonatkozó módszereket és eredményeket állítottuk. Mindamellett a komplex anyagvizsgálat jellegéből kifolyólag az ábrán feltüntetett egyéb vizsgálatokat is szem előtt tartjuk, kölcsönhatásukban tárgyaljuk. A kőzetek vegyi és ásványtani vizsgálatainak kiemelt szerepet tulajdonítunk. Ennek magyarázata, hogy a fejlődés e kétségtelenül alapvető sajátságok vizsgálati módszereinek tekintetében a legnagyobb. Fejlődése nemcsak módszertani, hanem elméleti síkon is oly eredményeket szolgál- tatott, amelyek elsősorban a kémiai kőzetrendszerezés egész eddigi alapvetését érzé- kenyen érintik. I. A kémiai összetétel vizsgálatának új módszerei Amint a folyamatábrából látható a kémiai elemzés szokványos módszerei mellett jelentős részt kapnak a műszeres- és nedves gyorselemzések. Már régebben felvetődött a vegyi elemzés költség-, anyag-, főleg pedig időcsökkentésének a kérdése, az utóbbi évekig azonban nem volt döntő erejű megismerés a konvencionális módszerek kritikájára. * Előadta a Földtani Társulat 1955/56. évi továbbképző tanfolyamán. Szerkezeti, réteg/ani helyzet, környezet . 186 Földtani Közlöny, LXXXV II. kötet, 2. füzet :ci S o> I I w ódsnft/oqtuog 6psfto/D/clo)/:/D6ó/j'di gjdu/iv e Ö Oj „ $ C(0 ti-Q) ^0; cjj< =o < g í; c5"^ -i-$ -9 "ö $ 1 S5 S'R; 5 ^ Cp ö A; cq v- Cfc <> "o ^ co Q. £ o.i^SsS-g. o, S1 ö i N 5< durvaszemcséjű gránitos és dioritos kőzet s közben a G — 1 gránit és W — 1 diabáz, 194 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet valamint hat hígított mintáinak vizsgálatát végezték el. Vizsgálataikban külön figyelmet szenteltek annak a kérdésnek, hogy nagy időmegszakításokkal végezzék a meghatáro- zásokat, így a rutinmunka egyes elemzéseinek pontosságát lemérjék. A G — 1 gránit egyetlen elemzésének értékei a IV. táblázat 4. oszlopában láthatók. Általában a reprodukálhatóság : > 15— 75%-nál 5 — 15%-ual 1 — 5%-nái 0,1— 1%-nál ±1% ±2% ±10% Tehát pontos a Si02 összvas, FeO, MgO, CaO, Na20, K20 és P205 ; mérsékelten pontos az A1203, Fe203 és MnO ; pontatlan a H,0. Természetesen kétszeri vagy három- szori meghatározásnál utóbbiak pontossága fokozható. Összesítésük szerint a Shapiro és Brannock módszer pontossága és reprodukálhatósága előnyösen veszi fel a versenyt mind a spektrográfiai, mind pedig a konvencionális kémiai módszerekkel legtöbb kőzettani és földtani kutatás céljára. Kiválóan alkalmas sorozatelemzésre, mert a kívánt pontosságot egyetlen elemzés meg- adja. Az ilyen vizsgálatoknál kívánatos az elemzések 10%-át megismételni. A négy vagy többszöri ismétléssel nagy pontosság érhető el, ami már teljesen eléri a vegyelemzés reprodukálhatóságát. A módszer végleges bevezetésével kapcsolatban a következők kívánatosak : 1. A módszerek kiterjesztése minden szilikát os kőzetre ; 2. Alkalmazása a karbonátos kőzetekre ; 3. Megfelelő alapminták (sztenderdkőzetek) megválasztása ; 4. Ismert összetételű mesterséges minták készítése ; 5. A pontosság és reprodukálhatóság laboratóriumok közötti kooperatív kutatása a sztenderdek segítségével. A „gyors” térfogatos elemzés. Külföldön és itthon is [13, 17, 25] foglalkoznak még az előbbiekben vázolt fotométeres eljárásoknál is egyszerűbb, gyorsabb módszer alkalmazásával, amely egyúttal még olcsóbb eljárás is. A cél az, hogy a fel- tárást meggyorsítsák s egy törzsoldatból megfelelő indikátorok és reagensek segítségével minden egyes alkatrészt titrálással határozzanak meg. Különösen a feltárás módja, a Si02, A1203 és MgO térfogatos elemzése nagy jelentőségű. A módszer fejlesztésének leg- újabb iránya, hogy lehetőleg egy indikátorral egy oldatból, kevés reagenssel (a pohár letevése nélkül) egymás után határozzanak meg lehetőleg több alkotórészt. Pl. a vas, titán és alumínium meghatározása a következő módon történik. A három alkotót ver- zenát feleslegével komplexbe visszük, majd a verzenát feleslegét cinkacetát-mérőoldattal ferrocianid-benzidin jelenlétében visszamérjük. Ekkor foszfátpuffert adva az oldathoz, a Ti kilép a komplexből és a felszabaduló verzenátot az előbbi indikátor mellett meg- titrálhatjuk cinkacetát-mérőoldattal ; a fogyott mennyiség a Ti-t adja. Ekkor az oldat- hoz telített semleges nátriumfluoridot adva, az alumínium lép ki a komplexből. A fel- szabaduló verzenátot mérve kapjuk az Al-t. A különbség adja a vasat, miután a vas továbbra is a verzenáthoz marad kötve. A módszer az ipari technológiában és a földtani kutatásban szereplő legtöbb anyag elemzésére bevált. Az alkotórészek mennyiségétől és a kísérő alkotórészektől függően az egyes fogások természetesen részleteiben változnak. , A Vasipari Kutató Intézetben a módszer hazai kidolgozója, Sajó I. vezetésével az eljárást már régóta eredményesen használják [25]. Számos más tudományos intéz- mény mellett bevezetett gyakorlat a Magyar Állami Földtani Intézetben is. A módszer pontosságát két példán mutatjuk be. Nagy: A földtani anyagvizsgálat új útjai 195 A Magyar Állami Földtaniintézet vegyi osztályán sztenderdként 16-szoros szok- ványos elemzés középértékeivel elfogadott gránitot használnak. F gránitot rutinelem- zésként csak a szokványos gondossággal, a gyors térfogatos módszerekkel elemezték. A feltárást és hét alkotórészt kimutató, alig egy óráig tartó egyetlen elemzés adatai és a 16 szokványos elemzés értékei a IV. táblázat 8 — 9. oszlopaiban láthatók. A módszer pontosságának ellenőrzése céljából a U. S. Geological Survey-tól Fleischer, M. szívességéből mi is megkaptuk a két mintakőzetet. Sajó I. és munkatársai módszerük ellenőrzését és kiterjesztését most végzik a két kőzeten. A G — 1 gránit egyszerű, rutin-elemzését mind a Vasipari Kutató Intézetben, mind a M. Áll. Földtani Intézetben (S o h á n é) elvégezték, az eredmények a IV. táblázat 5 — 6. oszlo- paiban láthatók. Amint látható, az eredmény kitűnő. A legmegnyugtatóbb és biztatóbb az, hogy az említett Si02 — Al2Os ellentét ezzel a módszerrel egyáltalán nem mutatkozik. A teljesség kedvéért a G — 1 gránitnak, a M. Áll. Földtani Intézet vegyi osztályán Emszt M. szokványos elemzéssel kapott adatait a táblázat 7. oszlopában mutatjuk be. Az ásványos összetétel vizsgálata A kőzetek ásványos összetételének meghatározásában a legjelentősebb szerepe a röntgenológiai, a DTA — DTG és a mikrométeres optikai módszereknek van. A röntgenológiai módszer. Az anyagvizsgálat egyik legkorszerűbb és nagyjelentőségű eszköze. Mindkét irányzatában : a kristályos állapot és szerkezet- kutatás, valamint a röntgenanalitika terén jelentős eredményeket mutat fel. A hazai ásványtani kutatásban eredményes alkalmazásának részletezésére nem térünk ki. A kőzetek ásványos összetételének vizsgálatánál a fejlődés iránya az automatizálás, a pontosság emelése és a felvételi idő csökkentése. Ma már ott tartunk, hogy pl. mag- más kőzetek, agyagok, bauxitok ásványos összetétele meghatározásának relatív hibája a legkorszerűbb Geiger — Müller számlálóval felszerelt készüléken 5% alá csökkent [2], Szerkesztettek oly röntgenkamrát, mellyel pl. az agyagásványok felvételi ideje csak néhány perc [23]. A módszer napról-napra fejlődik, így jogos a remény, hogy a sok elegy- rész alkotta polikristályos anyagok tagjainak mennyiségi meghatározása 1 — 2%-os hibahatárral automatikusan, rövid idő alatt kis gyakorlattal is elvégezhető. A röntgenológia kőzettani és ásványtani alkalmazásának néhány példáját a II. részben említjük meg. DTA — DTG módszer. Szaktársadalmunk előtt a differenciális termikus analízis (DTA) szintén ismert. Legújabb feljesztett formáját a differenciális termő- gravimetriát (DTG) a Műszaki Egyetem Általános Kémiai Tanszékén Erdei [9] hazánkban dolgozta ki. A termogravimetria gyakorlatában az egymás után bekövetkező bomlási folyama- toknak megfelelő görbék összeolvadva jelentkeznek a termogramokon. Ennek kikü- szöbölése érdekében Erdei és Paulik a TG és a DTA kombinált módszerét vezette be. Lényege, hogy ugyanazon minta DTA és TG mérése egyidejűleg végezhető el. A hevítés folyamán bekövetkező súlyváltozásokat erre a célra átalakított analitikai mérlegre viszik át. A mérleg egyik serpenyője helyébe függőleges tengelyű tekercsek belsejében mozgó permanens mágnesrudat függesztettek. A tekercset galvanométerhez kötötték. A súlyveszteség hatására a mérleg karja és vele együtt a mágnes a tekercshez képest a bomlás üteme szerinti sebességgel elmozdul. A mágnes mozgása folytán a tekercsben sebességétől függő erősségű áram indukálódik, melyet a galvanométer jelez. A nagy érzékenységű galvanométer a legcsekélyebb súly változást is jelzi. A mérleg kitérése és a pirométer leolvasásával a TG görbét kapják, egyidejűleg pedig a galvanométer kitérésének észleléséből megállapítható az adott hőmérsékleten mérhető siilyváltozás sebessége. 196 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet Az exoterm reakciók nyomozása érdekében a DTA felvételt is el kell készíteni. Az ásványtani kutatásoknál az endoterm reakciók pontosabb szétválasztásán kívül azok intenzitásának és a leadott alkatrészek pontos mennyiségi mérésének van jelentő- sége. Ebből ugyanis az ásványok kémiai összetételére, a kötésmód természetére és erős- ségére és a szerkezetre vonatkozóan értékes következtetések vonhatók le. E mellett természetesen különösen az üledékes kőzetek ásványos összetételének pontosabb mennyi- ségi meghatározásában kap szerepet. A mikrométeres módszer Miként említettük a mintakőzet keresésénél a választás azért esett a G — 1 grá- nitra, mert már akkor rendelkezésre állt mikrométeres kimérési eredménye, a modális összetétel [10]. E gránit ásványai a kvarc, mikroklin, oligoklász, kevés biotit és muszkovit, 1% opak és 0,5% nem opak járulékos ásvány. A nem opak járulékos ásványok apatit, karbonát, fluorit, tunnalin és szfén. Az első három az apatit túlsúlyával minden met- szetben megállapítható volt. A szemcsék nagysága és a kőzetszerkezet olyan, hogy kiválóan alkalmas modális elemzésre. Nyolc tömb két végéről készítettek összesen 16 metszetet. Hidrofluoriddal étették és kobaltinitrittel megfestették. Egv-egy csiszolat területe 500 mm2 volt s pont- számláló asztallal 0,3 mm vízszintes és 1 mm függőleges közökben eszközölték a mérést. A 34 vegyi elemzés oxiclos értékeiből számított normatív ásványos összetétel és 1 6 mikro- méteres kimérés adta modális összetétel összehasonlítása az V. táblázatban látható. Amint a táblázatból kivehető, a modális elemzés szórása a normatív összetételnél sokkal kisebb s a modális elemzés átlaga meglepően egyezik a normatív értékek átla- gával, sőt ha a sztenderd eltéréseket nézzük, a modális értékek megbízhatóbbaknak mondhatók. Természetesen a kémiai elemzés statisztikus értékelésével növelni lehet a normatív értékek megbízhatóságát. A két adatsor egyezése abban a tekintetben is meg- nyugtató, hogy igazolja a két mintakőzet homogenitását. A G — 1 gránit normatív és modális ásványos összetételének összehasonlítása V. táblázat 34 vegyi elemzésből számított normatív összetétel szélső értékei A 34 normatív elemzés átlaga 12 modális elemzés átlaga 12 metszet modális elemzésének szélső értékei Kvarc 23,94 — 39,66 28,6 27,5 25,5—29,6 Ortoklász 26,69—40,59 32,5 35,4 32,0—34,1 Albit Anortit 23,34 — 33,541 1,67— 8,621 33,7 31,4 29,1—33,0 Diopszid Hipersztén Magnetit 0,22— 2,381 0,40— 2,88/ 0,70— 2,091 Hematit Ilmenit Apatit 0,16 \ 0,46— 0,91 1 0,04— 1,0 n 1,8 0,8 0,4— 1,4 Korund Cirkon Víz r 0,10— 5,10l 0,18 1 0,20— 1,44 0,4 0,1 — 0,9 Biotit 3,2 2,2— 4,2 Muszkovit — • 1,3 0,7— 1,9 A táblázatból nyilvánvaló, hogy egy kőzet ásványtani összetételének becslése vékony csiszolat i elemzésből ugyanolyan elfogadhatóan elvégezhető, mint vegyi elem- zésből. Ha pedig még azt is hozzátesszük, hogy gyakorlott vizsgáló 1600 adatot 15 perc Nagy: A földtani anyagvizsgálat új útjai 197 alatt meg tud vizsgálni, jogosan felmerül a kérdés, hogy a modális elemzés nem teszi-e feleslegessé a hosszú és drága vegyelemzést, különösen akkor, ha az csak a normatív összetétel kiszámításának céljából készül. De több kőzetfajta e technikával nem kutat- ható. Agyagok valószínűleg a jövőben sem lesznek alkalmasak ilyen vizsgálatra, de az valószínű, hogy a módszer minden kristályos-szemcsés kőzetre alkalmazható. A két mintakőzet oxidos elemzése és az ebből számított normatív összetétel a leíró kőzettan más vonatkozásában is figyelemreméltó. A diabáznál a kvarc 0 és 8,8% között változik, a gránitban pedig 24 és 40% között. Ez az értékskála minden gránit- változatot magába foglal, pedig azok kizárólag kvarc modális elemzés alapján is elkü- löníthetők. Az elemzések közötti különbség jóval nagyobb az eddig külön kőzetként felállított kőzettípusok közötti eltérésnél. A különböző laboratóriumok elemzési adatai- ból számított és egy típusba sorolt kőzetek azonosságának valószínűsége vitatható. Mivel az ismeretes kőzetkémiai rendszerezés különböző laboratóriumok idők folyamán történt elemzéseire épül, megállapítható, hogy a kémiai kőzetrendszerezés alapjai nagyon meggyengültek. A kiutat az irányban kell keresni, hogy még jobban törekedjünk szten- derd minták kiválasztására, azoknak minél szélesebb körben való megvizsgálására és minél több adat összegyűjtésére. Az utóbbi csak korszerű gyors módszerekkel lehet- séges, melyeknek egyike az említett mikrométeres elemzés. II. Az új módszerek gyakorlati alkalmazásának néhány példája Ásványtan — kőzettan Miként említettük az ásványtan lökésszerű fejlődését a röntgenmódszer bevezetése hozta létre. Segítségével a leíróállapotból a legmodernebb fizikai kutatások részévé fejlődött. A szerkezetkutatást, éppen e tárgyalás kereteiből való kikívánkozása és önálló volta miatt nem tárgyaljuk, de jelentőségének hangsúlyozását nem mellőzhetjük. Szilárd fázisreakciók - — fázisdiagramok — ásványtani kísér- letek. A szervetlen vegyipari, a kohászati, az ásvány- és kőzettechnológiában, a kőzet- és teleptanban nagy jelentősége van azon folyamatok törvényszerűségei megállapítá- sának, melyeknél az összetétel, nyomás és hőmérséklet változásának hatására szilárd fázisok érintkeznek és lépnek reakcióba egymással új fázisok keletkezésével. Számunkra különösen érintkezési zónák és a metamorfózisos területek genetikai problémáinak meg- oldásában nyújtanak nagy segítséget. E kísérleteknél vagy csak szilárd vegyületekből indulnak ki, vagy gázfázist is bekapcsolnak. Az utóbbi történik azon kísérleteknél, melyek a magma kristályosodási folyamatainak tisztázására irányulnak. Ezek már átvezetnek az ún. fázisdiagrammok meghatározásához. E munkák során a tényezők igen kis lépcsős változtatása miatt sok kísérletre és anyagvizsgálatra van szükség. Ide vonatkozó légii jabb munka Schairer, Bowen közleménye [27] az Na20 — A1203 — SiO, rendszerről. Kb. 350 mesterséges összetételt vizsgáltak meg. A néhány hónappal előbb megvizsgált K,.C- — A1203— Si02 rendszerrel együtt megállapították az összes számbajöhető fázis stabilitási területét, ami igen érté- kes kőzettani következtetésekre adott lehetőséget. Hasonló elveken nyugszanak azok a kísérletek, melyek a kőzetátalakulások (zöldkövesedés, greizenesedés, kaolinosodás, szilifikáció stb.) fázisváltozatait kutatják, hogy a természetben keletkezett kőzet jellegéből a létrehozó folyamatra és anyakőzetre tudjanak következtetni. E kérdéscsoporthoz sorolhatok az előbbieket földtani vonatkozásukban talán felül is múló, a mesterséges ásványok előállítására vonatkozó kutatások. Különösen a francia ásványtani iskola, H e n i n, S. és C a 1 1 i é r e, S. vezetésével tért rá főként 5 Földtani Közlöny 198 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet az agyagásványok mesterséges előállítására [4]. A választást nyilvánvalóan az agyag- ásványok képződési körülményeinek tisztázatlansága indokolja. A szintézis általában kis hőmérsékleten és nyomáson történik. Ezeknek és a reakcióban résztvevő kationok és anionok minőségének és arányának változtatásával az adott körülmények között kialakuló, illetve kialakítható fázisait állapítják meg. Vizsgálatuk eredményeinek egyik része a VI. táblázaton látható. Ásványszintézis adott körülmények között VI. táblázat- 9 8 7 6 5 Mg 1 Fe 3 Fe + + + 1 Fe++ ~ 4 — 1 + ~ 20 — 1 + ~ 8 — 1 + “ 1 ai2o3 nélkül A1202 1 A1203 nélkül ai2o3 1 Al.Os nélkül ai2o3 1 SÍ02 5 Si02 5 SiO. 5 Montmorillonit Montmorillonit Montmorillonit a Fe203 + X Montmo- rillonit + y Fe203 Pseudo- klorit + aFe203 Montmo- rillonit a Fe,03 Montmo- rillonit aFejOj aFe203 aFe203 + göthit aFe203 Az ábrán közöltek a következőkben foglalhatók össze. A montmorillonitos agya- gok általában szűk pH -intervallumban jönnek létre. Összetételük olyan kationok mennyi- ségétől függ, melyek a montmorillonit rácsba beépülnek. Adott anyakőzet adott átalaku- lási körülmények között azonos típusú ásványt szolgáltat. Az említett tényező közben a pH csökkenése nem vezet 7 A-ös (pl. kaolinit) ásványok képződéséhez. Szilikát már többé nem is képződik, csak oxidok és hidroxidok. 7 pH'11 és közvetlen azalatt még szilikátokkal együtt lehetnek. A képződött oxid természete a redox-körühnényektől függ. Oxidáló környezetben ferri-ionok uralkodnak és göthit keletkezik. Ha egyszerre két- és háromvegyértékű vas van jelen, akkor gamma-Fe203 és magnetit képződhet. Ezen pH-értékeknél találjuk a természetben a lateritet és a podzolt, soha nem találunk ferri-szilikátot, kizárólag göthitet és hematitot. Szénkőzettan Különösen a japán iskola foglalkozott Kitazaki [18] vezetésével a szén- kőzettan egyes vonatkozásainak röntgenmódszerrel történő vizsgálatával. Az eljárás kristályos és nemkristályos kőszenek, a különböző sávféleségek, a kőszén szénülési fokai- nak, a kőszén alkatrészei szerkezeti problémáinak, a szervetlen alkatrészek és hamujának vizsgálatában egyaránt eredményesnek bizonyult. Idáig a kőszenet a nem kristályos karbon-csoportba osztották. A legújabb vizs- gálatok szerint azonban röntgenfelvételükön különbség mutatkozik. A szénülési fok emelkedésével nő a krisztallitok nagysága és elrendeződési szabályossága. A kőszén- képződés folyamán a kis szénülésfokú kőszénben alig van változás, míg a nagy szénü- lésű kőszénnél jelentős molekuláris nagyságnövekedés mutatkozik. 800 C°-nál grafit- szerkezet áll elő. A felvétel alapsötétedésének és határozott vonalainak területarányából a magas polimérek kristályos és amorf mennyiségét lehet számítani. A reflexiós vonalakat Nagy: A földtani anyagvizsgálat új útjai 199 a ,,c” tengely mentén elhelyezkedő nagymolekulák okozzák, az alapfeketedés pedig a kis molekuláktól származik. Az alapfeketedés 500 C°-on hirtelen csökken, mert a kis- molekulák illőként távoznak. E néhány eredményt csak jellemzésképpen említjük arra, hogy milyen irányban halad ez az új vizsgálati irány. Üledékes k ő z e t v i z s g á 1 a t A gyors térfogatos kémiai módszer jelentős lépéssel viszi előre a karbonátos kőzetek megismerését, osztályozásuk pontosságát és rétegtani finom-beosztásukat. A CaO és a MgO verzenáttal való meghatározása tette lehetővé, hogy amikor csak e két alkotórészre vagyunk kíváncsiak, bemérés nélkül, rendkívül gyorsasággal meg- kaphassuk a CaO/MgO moláris arányt. A módszer hasznosságának bizónyítására az Egyesült Államokban klasszikus karbonátos-agyagos pertu rétegsort vizsgáltak át a módszerrel [15]. A vizsgálat szerint a 20 kőzet egyike sem olyan összetételű mint ami- lyen elemzéssel bevonult a rétegtani irodalomba. Kiderült, hogy a pizolitos mészkő kalcitos dolomit, egy másik mészkő dolomit, egy harmadik mészkő márgás dolomit, sőt hogy egy agyagpala dolomitos-mészköves márga stb. Hazai viszonylatban is feltétlenül szükséges üledékes karbonátos kőzeteink e módszerrel való átvizsgálása, hogy a rétegtani elnevezéseket a valódi kémiai és ásvány- tani összetétellel egyeztessük. A CaO/MgO ismeretének másik gyakorlati haszna az olajkutatásban van. Azáltal, hogy karbonátos területen minták százain a verzenátos módszerrel meghatározzuk az MgO/CaO arányt és az azonos értékű helyeket izochema vonalakkal összekötjük, élesen kirajzolódnak a dolomitosodás vonalai és irányai, amint az a 3. ábrán látható [17]. A dolomitosodás és a porozitás ismert összefüggéséből ezen irányok az olaj- kutatásnál fontosak. Az ábra egy ismert medencét ábrázol. Eátható, hogy két helyen 5* 200 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet van dolomitosodás : a gyűrt szerkezetek tengelyeiben (amely a leszálló vizek oldóhatása révén keletkezik és hosszú-keskeny sávokban (amelyek nagy magnéziumtartalmú víznek a törések mentén történő leszivárgásából jönnek létre). E technika a gyakorlati olaj- kutatáson kívül hasznosnak bizonyult képződményhatárok megvonására és szinte- zésére is, valamint zátonyos területen a lagúna- és mélytengeri kőzetfáciesek elkülöní- tésére. Ezenkívül alapot nyújt a mészkő és dolomit leülepedés és másodlagos dolomito- sodás kérdéseinek megoldásában is. A gyors térfogatos módszer a karbonátos kőzetek osztályozásának pontosabbá tételét teszi lehetővé. Ismeretes, hogy üledékes kőzetek közül a ,,márga” megjelölésen meglehetősen sokféle kémiai és ásványtani összetételű kőzeteket értenek. Ezért Guer- rero és Kenner[15] Pettijohn kémiai rendszerének pontosabbá tétele céljából a mészkő, dolomit, agyag-kőzetekre új beosztást javasolnak. Szerintük még jobban finomítható azáltal, hogy az agyagfrakciónak agyagásvány összetételét is meghatároz- zuk. Ekkor a márgás kőzetről mindent megmondottunk, ami üledékképződési és kőzet- tani szempontból fontos lehet. Az általunk javasolt rendszertani beosztás a VII. táb- lázaton látható. (Agyagásványként egyszerűség kedvéért illitet használunk.) CaO/MgO arány alapján mészkő-dolomit-agyagos kőzetek osztályozása V II. táblázat Agyag 95 . dolomitos illites agyag kalcitos dolomitos illites agyag dolomitos kalcitos illites agyag kalcitos illites agyag agyag 0/ /o 75 dolomitos illites márga kalcitos dolomitos illites márga dolomitos kalcitos illites márga kalcitos illites márga 25 illites márgás dolomit illites kalcitos dolomit illites dolomitos mészkő illites márgás mészkő 5 0 dolomit kalcitos dolomit dolomitos mészkő mészkő CaO/MgO 1,20 3 35 Geokémia Kétségtelen, hogy a geokémiai kutatás alapját most is a színképelemzés képezi, hiszen a geokémia éppen az elemek elterjedésének a tudománya, s mint ismeretes, az elemek a földkéreg felépítésében legtöbb esetben diszpergálva vesznek részt. A geo- kémiai laboratóriumokban a mennyiségi kimutatás módszereit ma már minden elemre kidolgozták. A főbb alkotórészek színképi meghatározása tette lehetővé, hegy mind vízszintes, mind függőleges’ irányban pontos képet kapjunk egy terület, képződmény, kőzet- vagy rétegtani egység teljes vegyi felépítéséről. A vegyi és geokémiai szelvényezés a felszín alatti földtani kutatás rendszeres feladatává válik. Dennen és F o w 1 e r [8] kizárólag belső sztenderdes spektrográfiai módszerrel 3 m-ként vizsgált meg egy fúrási agyagos rétegsort. A főbb és nyomelemek szelvényének egy része a 4. ábrán látható. 201 Nagy: A földtani anyagvizsgálat új útjai Az ilyen szelvény kiválóan alkalmas szintezés, mállás, belső kémiai változások és hasznosítható elemek kutatása céljaira. A gyorsaságra jellemző, hogy háromszori elemzés két órát sem vesz igénybe. A kilenc főbb elemen kívül ugyanarról a lemezről értékelhetők a nyomelemek is. A felszíni reziduális talajrétegek alatti érctestek kutatásánál a talajok nyom- elemeinek kimutatására olcsóságban, gyorsaságban és egyszerűségben a színképelemzési módszert meghaladó vizsgálatokat vezettek be, a papírkromatográfiát. Lényege, hogy a különböző elemek különböző reagensekkel képezett oldatai jellegzetes színnel, sebes- ei. ábra. Kémiai és geokémiai szelvény. — Chemical and geochemieal profile. séggel és távolságra szívódnak fel a szűrőpapíron. Összehasonlító papírcsíkok segít- ségével a terepen 20 — 30%-os hibahatárral a keresett elemek mennyisége megállapít- ható. A módszer Cu, Co, Ni, Nb, Ta, U, stb. nyomozására alkalmas. Az uránkimutatás érzékenysége pl. 2 g/t. A közölt pontossági határok az első pillanatban durvának látszanak. Ezeknél a kutatásoknál azonban a talaj átlag nyomelemtartalmának nagyságrendekkel nagyobb koncentrációja lényeges csak, így a pontosság kielégítő. Másrészt a viszonylagos mennyi- ségek a döntők. Rézérc fölött pl. a talaj Cu-tartalma 500 g/t-tól kezdődik, míg az átlag csak 50 g/t. A vizsgálandó terület mintáit 20 — 30 méterenként hálózatosán gyűjthetjük be, 1 km2-nyi területről kb. 2000 mintát dolgozhatunk fel. Napi 80 — 100 minta könnyen megvizsgálható . A talajok és növények nyomelemkimutatására Maliuga és Makarov a szovjet kutatók a polarográfot használták. Főként a kobalt, a nikkel és a réz elterje- dési zónáinak meghatározását a talajok legfelsőbb humusz szintjének megvizsgálásával végezték. Megállapították, hogy e bio-geokémiai módszer az érckutatáson kívül szer- kezeti vonalak nyomozására is felhasználható. Rétegtan A földtan ágazatai közül a rétegtan is mindinkább felhasználja a korszerű mód- szereket. A szervetlen eredésű anyagok vizsgálatában ezeknek a módszereknek rétegtani jelentősége már nyilvánvaló és a sztratigráfiai analitikai módszerek az őslénytani mód- 202 Földtani Közlöny, LXXXV II. kötet, 2. füzet szerekkel egyenértékűvé váltak. Ennek korszerű irányvonalát az jellemzi, hogy a klasz- szikus őslénytan helyére mindjobban a mikropaleontológiai szempontok lépnek. A fora- miniferák és osztrakodák mellett az algák, konodonták, pollenek és a hisztrichoszferidák elterjedésének nyomozása szolgáltat a korrelációhoz a sztratigrafusok részére jó eszközt. A nagykiterjedésű és sokszor többszáz, sőt ezer méter vastag, őslénytani marad- ványok nélküli üledékek rétegtani felépítésének nyomozása a sztratigráfusokat nehéz feladat elé állítja. A megközelítés egyetlen alapja az a jogos feltételezés, hogy ily vastag- ságú üledékek képződése során a fizikai-kémiai körülmények kisebb-nagyobb szaka- szonként változtak, s a változás a képződött üledékes kőzetanyag fizikai-kémiai jellegei- ből nyomozható. Az eltérések azonban oly kisfokúak, hogy nyomozásuk rendkívül munkaigényes, igen sok minta sok tényezőjének megvizsgálását teszi szükségessé. Ezért a rétegtanban van legnagyobb jelentősége a mindenre kiterjedő komplex vizsgá- latoknak. A modern vizsgálati módszerek bevezetése tette lehetővé, hogy az üledékes medencék fejlődéstörténetének követésében újabb és újabb eredmények születnek [6, 14, 19]. A törmelékes kőzeteknél a röntgen, a karbonátos és agyagos kőzeteknél a rönt- genen kívül a ,, gyors” kémiai és DTA módszerek, a klasszikus módszerekkel együtt nagyszámú fúrási minta megvizsgálását teszik lehetővé. Az adatok feldolgozása útján a kémiai és ásványos összetétel, nyomelemeloszlás, klasztikus-, evaporit-, dolomit-, homok-, agyagarány, oldhatatlan anyag, szemesenagvságeloszlás, rétegváltakozási sűrűség, rétegszám, áramlási irányok és egyél) üledékképződési tényezők kibogozása, ezzel a kőzetfáeiesek s a terület fejlődéstörténetének részletezése válik lehetővé. III. Tanulságok a hazai viszonyokra vonatkozólag Az előzőekben ismertettük azokat a főbb irányokat, amelyeket a korszerű termé- szettudomány a földtani anyagvizsgálat területén kijelölt. Teljességre nem törekedtünk, mert csak még jobban felapróztuk volna az amúgyis mozaikszerű képet. így nem beszéltünk az elektronmikroszkópról, amely pedig a szemcsék alakjának vizsgálatával évtizedek óta nem látott lendületet hozott. Nem ismertettük az infra- vörös spektrográf működési elvét és az anyagkutatásban való felhasználási lehetősé- geit. Egy-két év múlva nem térhetünk ki bevezetése elől, mert az anyag összetételének és azonosításának vele újabb számszerű és gyors módszere áll rendelkezésünkre. Nem térhetünk ki olyan módszerek ismertetésére sem, amelyek inkább az ásványi nyers- anyagok technológiai feldolgozásánál és előkészítésénél játszanak szerepet. Ezek az ún. ércelőkészítő módszerek. Ezeknek nemcsak azért van jelentőségük, mert erőteljesen kibővítik a nyersanyagoknak tekinthető kőzetek és ásványok körét, amellyel pár- huzamosan nő a földtan feladata és gazdasági jelentősége. Gondoljunk csak a hazánkban is bevezetett flotáló és hidrociklonos dúsításokra. A földtani laboratóriumokban kisebb- méretű alkalmazásuk a kőzetek különböző ásvány-fázisainak tisztán való kivonására, szétválasztására bizonyult hasznosnak. A legfontosabb feladat azonban e tekintetben: a rádioaktív kőzetek alkotórészeinek szétválasztásában és dúsításában van. Itt elsősorban a vizsgálati módszerek ismeretének szükségességére hívjuk fel a figyelmet. Minden tudományághoz hasonlóan a földtanban is nagy jelentősége van a módszertannak. Az anyagvizsgálati metodika azonban nem szűkebb tárgyunkon, hanem a kémia, fizika, méréstechnika, technológia, biológián belül fejlődik. így állhat elő ezek ismeretének és jelentőségének sajnálatos mellőzése nemcsak a földtani gyakor- lat, hanem már a tanulmányok idején is. Felsőoktatásunkban nem érvényesülnek meg- felelő módon a földtani kutatások alapjait jelentő egzakt vizsgálati módszerek elsajátítá- sának szempontjai és jelentősége. E tekintetben nagyon tanulságos ismertetés jelenj Nagy : A földtani anyagvizsgálat új útjai 203 meg S z é k y n é tollából a csehszlovák geológusképzésről [29] . Ha az ötéves képzés tárgyait csoportosítjuk, azt találjuk, hogy az egzakt alaptudományok (fizika, kémia), a vizsgálati módszereken nyugvó tárgyak (ércteleptan, ásványkőzettan) és a közvetlen anyagvizsgálati tárgyak (kémiai elemzés, kristályszerkezet, nehézásványok vizsgálata, ércelőkészítés, technológia, kerámia és építőanyagok) óraszáma 81 előadás és 40 óra gyakorlat, az általános földtan, őslénytan, történeti földtani és rokontárgyak óraszáma 35/9, az egyéb (geodézia, készletszámítás, fúrástechnika, geofizika) 10/5. Ezzel szemben a hazai oktatásban 43/33, 52/29, 18/8, E számok nagyon elgondolkoztatok, még ha a két ország földtani adottságait vesszük is figyelembe. Csak ilyen oktatás mellett szívódik belénk az anyagvizsgálat jelentőségének tudata s válik kutatásaink hathatós eszközévé. Akár tanulmányaink, akár továbbképzésünk folyamán tehát meg kell találnunk az új módszerek megismerésének módját. Amint láttuk e módszerek általában műszerhez kötöttek. Itt kapcsolódik be ismertetésünk második célja, a műszeres mérések misztikus voltának kiküszöbölése. E misztifikálás két balhiedelmen alapul: 1. hogy a műszerek használata valamilyen speciális rátermettséget és tehetséget igényel ; 2. hogy e műszeres módszerek önmaguk- ban megoldják a földtani problémákat. Az a hiedelem, hogy e műszeres korszeríí modern módszerek speciális tehetség- beli igényt támasztanak s talán kívül esnek a geológusok feladatkörén, onnan származik, hogy egyrészt nem nyílik mód az elmélyedésre, vagy nem tettünk eleget e módszerekbe való elmélyedés tekintetében s így különösen fiatal kutatóinkban az érintőleges, meg nem emésztett ismeretek miatt bizonyos kisebbség-érzés lesz úrrá. Egyetemről kikerülve pedig nem egyszer olyan helyzetben találják magukat, hogy az e módszerekbe való beve- zetésben idősebb kartársaik korántsem mutatnak lelkesedést. (Volt már arra is példa, hogy az eléggé nem kárhoztatható terület-egyeduralom mellé bevonult a gondolat- pótló műszer egyéni kisajátítása. Vannak titokzatossággal körülvett, a kollektív kuta- tás köréből kivont és egyéni szentéllyé avatott műszerszobáink.) A műszerbabona e vonatkozásain könnyen lehet segíteni. Annál finomabban rejtye jelentkezik a másik balhit, hogy ti. a műszer birtokában már maguktól születnek a kutatási eredmények. Fiatal kutatóink hajlamosak e nézetre, arra gondolván, mily kényelmes helyzetet biztosít bizonyos műszerek birtoklása. Óva kell azonban inteni őket e hamis vágánytól. Rá kell mutatni arra a geokémiai finomságú ,,camouflage”-ra, amelyben a kötelező mesterség elnyomja a komoly kutatás éltető elemeit. Ez a gondolat vezet át ismertetésünk még egy lényegesebb szempontjához. Amint a közöltekből kiviláglik, feltétlenül szükség van új módszerek elméletének és földtani alkalmazásának ismeretére, minél fölényesebb kézbentartásukra. Nem azért, hogy ezeket magunk végezzük s leragadjunk a műszeres módszerek aprólékosságába. Szerettem volna érzékeltetni és megfelelő bizonyítékokkal alátámasztani azt a szívós, következetes küzdelmet, amely a drága és lassú módszerek kiküszöbölését tűzte célul. Minél jobban fölszabadítjuk magunkat és minél többünket a metodika terhétől, annál több időt fordíthatunk az adatok értékelésére, a földtani kérdések megválaszolására, az összefüggések kiderítésére, a földtani tudományos kutatás alapvető elméleti és gyakorlati törvényszerííségeinek megismerésére. Ez az igazi geológus feladat. 204 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet IRODALOM — REFERENCES 1. Ahrens, L. H.: Quantitative spectrochemical analysis of silicates Rondon, 1954. — 2. Alexanian, C.: Dosage des mineraux pár la diffraction des rayons X, 1955. — 3. Bammerje e, N. N. — C o 1 1 i s, B. A. : Rapid analysis of ash írom coal and oil sliale by colorimetric methods Fuel, 34, 571 . 1955. — 4. Caillére, S. — H eniu, S. — E s q u e v i n, J. : Synthése á basse température de quelques minéraux ferriféres. Bull. Soc. franc. Minér. Crist. 78, 227. 1956. — 5. Cheng, K. R. — Kurtz, T. — B r a y, R. H. : Determination of Ca Mg and írón in Rimestone. Analytical Chemistry, 24, 1640. 1952. — 6. Dapples, E. C. : General litliofacies relationship of St. Peter saudstone and Simpson Group. Axn. Áss. Petr. Geol. Bull. 39. 444, 1955. — 7. D e n n e n, W. H. : Variations in Chemical compo- sition across igneous contacts. Bull. Geol. Soc. Amer. 62. 547. 1950. — 8. Dennea, W. H. — F o w 1 e r, K. C. : Spectrographic analysis by use of mutual standard method, ibid 66, 655, 1955. — 9. Erdey R. — Pa ülik F. — Pa ülik J. : Differenciál termogravimetria. Magy. Tud. Akad. Kém. Tud. Oszt. Közi. 7, 55. 1954. — - 10. Fairbairn, H. W. et al. : A Cooperative Investigation of Precision and Accuracy in Chemical, Spectrochemical and modal analysis of süicate rocks. Geol. Survey Bull. 980. 1951. — ■ 11. Fairbairn, H. W. — S h a i r e r, J. F. : A test of the accuracy of Chemical analysis of silicate rocks. Amer. Mineralogist, 37. 9 — 19. sz. 1952. — 12. Fairbairn, H. W.: Precision and accuracy of Chemical analysis of silicate rocks. Geochim. Cosmochim. Acta 4, 143. 1953. — 13. F 1 a s c h k a, H. et al. : The determination of Al by versenate Microchim. Acta 345, 1953. — 14. G u b 1 e r, Y.: Orientation actu- elle des méthodes d’analyse appliquées á la stratigraphie. Just. Franc. Pétrole, 11,3. 1956. — 15. G u er- re r o, R. G. — K e n n e r, CH.T.: Classification of Permian rocks of Western Texas by a versenate method of Chemical analysis. J. Sedimentary Petrology 25, 45. 1955. — 16. Hédin, R. : Colorimetric methods fór rapid analysis of silicate materials. Proc.’Swedish cement concrete Rés. Just. 8, 110. 1947. — 17. Jordy, R. R. : Rapid method fór determining magnesium-calcium rations of well samples and its use in predlcting structure and secondary porosity in calcareous formations. Bull. Amer. Assoc. Petrol. Geol. 39, 493. 1955. — -18. Kitazaki, U. : Fundamental studies of the petrology of coal with special reference to the crystalline State. Yap. Your. Geol. Geogr. 26, 1. 1955. — 19. Krumbe in, W. C. : Rithofacies maps and régiónál sedimentary stratigraphie analysis. Am. Assoc. Petr. Geol. Bull. 32. 1909, 1948. - — • 20. Ra r s e n, E. S. Jr. : The accuracy of Chemical analysis of amphiboles and other silicates. Am. Jour. Sci. 5. sor. 35. 94. 1938. — 21 . Reininger, R. K. — T a y 1 o r, R. : Sclieme of analysis of silicate rocks. Anal. Chemistry 26, 436. 1954. — 22. M e r c y, E- R- P. : The accuracy and precision of „rapid methods” of silicate analysis. Geochim. Cosmochim. Acta 4, 146, 1956. — 23. R a v a i 1 1 e, M. : Description d’une chambre de rayons X pour la mesure des grandes distances reticulaires. Application á l’étude de quelques roches et minéraux argileux. Bull. Soc. franc. Miner. Crist. 78, 553. 1955. — 24. Rom o, R. A. — R ustumroy: Essais de synthése des minéraux argileaux dits á „couches mixtes”. Ibid, 78. 433. 1955. — 25. Sajó I. : 1 . Eine neue Methode zűr Schnellanalyse dér Silikate, Gesteine, Erze, Schlacken, Feuerfesten Stoffe, usw.j I — III. Acta Chitnica Academiae Scientiariuin Huugaricae 6, fasc. 3 — 4, 233 — 262. 1955; 2. A titán térfogatos meghatározása. Magyar Kémiai Folyóirat, 60. 331, 1954; 3. Meghatározások komplexon. III-mal ferro-ferricianid és beuzidin indikátor jelenlétében. Ibid. 62. 56, 1956. — 26. Schlecht, W. G. : Cooperative Investigation of precision and accuracy in Chemical analysis of silicate rocks. Anal. Chem. 23, 1568. 1951. — -27. Shairer, J. F. — B o w e ni N. R. : The system Na,0 — AROs — Si02. Am. Your. Sci. 254. 129. 1956; The System K.O— AROa — SiO,. Ibid. 253, 6'81, 1955. — 28. S h a p i r o, R. — B rannock, W. W. : Rapid analysis of silicate Rocks. Geol. Survey Cirs. 165. 1952; Rapid analysis of silicate Rocks. Geol. Survey Bull. 1093. 1956. — 29. Székyné, F u x V. : Geológusképzés a csehszlovák egyetemeken. Földtani Közlöny, 85, 479, 1955. New methods and results in testing of materials in geology K. NAGY The review consists of three parts. Part I deals with the new methods applied in the determination of the Chemical and tnineralogical composition of rocks. The author gives a summary of the polemic on the Chemical analysis of rocks, as well as of the results of same. The data obtained by 34 analysis in 25 different laboratories by eonventional methods in connection with the analysis of samples of standard G — 1 gránité and W — I diabase, as well as of an artificial granite-glass show an unexpected divergence. Repeated control investigations revealed the defects of the eonventional methods of rock analysis. This offered a reason fór the execution of alternative methods. In respect of precision and accuracy the spectrochemical, photometric, „rapid” volumetric and micrometric methods are equivalent with the eonventional methods. In addition they are simpler, cheaper, faster, more easily repeatable and, in generál, more suitable fór serial analyses. The results obtained permit somé alarming inferences alsó in respect of the Chemical classification of rocks. Part II presents somé examples of the geologieal application of the new methods. Part III contains somé comments on the situation of the testűig of geologieal substances in Hungary". RÖVID KÖZLEMÉNYEK FELSŐPLEISZTOCÉN (KISSI) ANDEZITVULKÁNOSSÁG NYOMAI A PAKSI SZELVÉNYBEN KRIVÁN PÁI<* Összefoglalás : A paksi pleisztocén alapszelvénybeu 24,2 — 24,3 m között 2 — 5 cm vastag vulkáni, poriiledék (anemopiroklasztit) közbetelepulcs mutatkozik. Anyaga üledékföldtani alapon amfibolandezit kitöréshez kötött tutit, a tui'itképződés sajátos, az irodalomban eddig nem ismertetett módjával. A tutit fogalmához tartozó vulkáni és egyéb ásványi törmelékanyag keveredése a löszképződés során, légi úton, lebegő szállítás közben történt (anemotufit, anemopiroalíitit), a víz mindennemű közreműködése nélkül. A szárazföldi lerakódás során a löszképző porszállítás folyamatos volt, ami' a légköri cirkulációs /iszonyok változatlanságát, a légmozgás állandó keleti irányát igazolja. Ez viszont a vulkáni kitörés helyét a DK-i Kárpátok andezit vulkánjaiban valószínűsíti. Korábbi, beható rétegtani- üledékföldtani vizsgálataink alapján, ez a Kárpátok K felé fiatalodó vulkáni jelenségeinek legutolsó megnyilvánulása, a pleisztocén rissi szakaszának első felére esik. Közelebbről : a rissii eljegesedést megosztó jégképző (szemikriofil) szakaszt követi. A kitörés időpontja a Milankovi c — B a c s á k-féle abszolút időszámítás alapján az iu. 1 800- tól számított — 201 000 —203 000 év közé esik. Az anemotufitképződés a pleisztocén vulkánizmus nyomozásának új útjait nyitja meg a lösz- képződés övében. Felismerésére figyelmet kell fordítanunk, 'különösen a fiatalkorú vulkáni területek környékén. A paksi pleisztocén alapszelvény részletes üledékföldtani-rétegtani vizsgálata során a rissi lösz-összletben különleges kőzetkifejlődésre bukkantunk. A 2 — 5 cm vastag, élénk citromsárga, üde biotitbau gazdag, finomszemű, laza, törmelékes réteg képződését éghajlatváltozással kapcsolatos üledékváltozással véltük magyarázhatónak. Ezt a fel- tevést azonban már korábbi vizsgálataink sem igazolták, mind a fekvő löszből, elváltozás- sal való származtatás, mind a vízi származás bármely módja szerint. Számításba vettük a löszével egylényegű eolikus származást is, amit azonban a kőzetjellegek nagyfokú különbözősége miatt mellőznünk kellett. Az azonos földtani kifejlődésű fekvő és fedő lösz- réteg között mutatkozó kózbetelepülés változatlan légköri cirkulációs viszonyok mellett, kizárólag eolikus lebegtetéssel származhatott. Anyagának a fekvő és fedő löszrétegtől való különbsége és ásványos jellegei alapján piroklasztikus eredetű. Megjelenése éghajlatváltozástól független, rendkívüli jelenség, aminek részletes vizsgálatát a paksi alapszelvény üledékföldtani-rétegtani elemzésénél elkülönítettük [5] . A vizsgálati anyag szemcseösszetétele közeláll a fekvő és fedő lösz összetételéhez (1. ábra). Az eltérés a maximum helyének a finom részleg felé való eltolódásában és mellékmaximum megjelenésében nyilvánul meg. Osztályozottságának mértéke nagyobb mint a szomszédos löszrétegeké. Döszelemzések [14, 15, 8, 6, 5, 9 stb.], jelenlegi porhullá- sok [10, 13, 7], valamint a Descabezado vulkáncsoport (Chile) porának ismertetett szemcseösszetételével [12] való összehasonlítás szerint a görbe lefutása ezúttal is a lebegve szállított légi eredésű üledékek jellegzetes menetét mutatja a 0,02 — 0,05 mm 0 közé eső főmaximummal. A főmaximum mértéke nem éri el sem az 1941. évi porhullás, sem a Descabezado porának kivételes osztályozottságát, jól illeszkedik azonban a lösznél észlelt maximumfokok szélső értékei közé. Mind az 1941. évi porhullás és a Descabe- zado porával szemben mutatkozó kisebb fokú, de ugyanolyan szemcsekeretben történő 0sztályozódás könnyen magyarázható a jelenlegi porhullások és a vulkáni porüledékek. * A közirat beérkezett : 1957. III. 17. 206 Földtani Közlöny, LXXXV II. kötet, 2. füzet egyszeri, a lösz és a vizsgálati anyag megismétlődő vagy folytatólagos, hosszabb ideig tartó üledékképződésével. A 0,003 — 0,004 mm 0 közé eső mellékmaximum ugyanígy lehet üledékképződési jelenség is, mivel szemeseösszetételi vizsgálatunk a réteg egészére vonatkozó átlag- eredményt ad, amelyben az üledékképződés egész tartamának változó minőségű anyaga együtt van. A vizsgálati anyag szemeséi a szomszédos löszrétegek szemcséihez hasonlóan koptatottságot nem mutatnak, szilánkosak. A szemcsék illeszkedése azonban jelentősen eltér. Míg a lösz térfogatsúlya a laza homok alsó határértékét mutatja (1,44), a közbe- település szokatlanul kis térfogatsúlya (0,85) a tőzeg térfogatsúlyának alsó határán jár annak ellenére, hogy finomabb szemcseösszetétele a tömöttebb illeszkedésnek kedvez. A szomszédos löszrétegek képződése kétségtelenül száraz sztyepp-erdősztyepp övben történt. A közbetelepült réteg szemcseösszetételéből szükségszerűen várható tömöttebb szemcseilleszkedés helyett a szokatlanul laza, pórusos szövet kialakulása épp a száraz körülmények változatlanságát jelzi, így az anyagváltozás okát nem a lerakó közeg és az éghajlati állapot, hanem a szállított üledékanyag minőségének válto- zásában kell keresnünk. Ez a minőségváltozás nemcsak a szemcseösszetételben, az ásványos jellegek vál- tozásában is megnyilatkozik. Herrmann M. szerint a közbetelepülés ásványos összetételében vulkáni eredetű, pirogén ásványegyüttes és különböző származású kísérő ásványok vannak. A pirogén csoportban idiomorf, hosszúkás-oszlopos kifejlődést! zöld amfibol, álhatszöges, barna biotit, idiomorf, tűs kifejlődésű, járulékos apatit mellett opál és kőzetüveg szemcsék mutatkoztak, melyek az észlelt magnetit és gránát szemekkel együtt származási kapcsolatba hozhatók a kárpáti övezet legfiatalabb andezitvulkánosságával, a DK-i Kárpátokban észlelt vatikáni működéssel [2]. A kísérő ásványok a 0,1—0,12 mm 0 részlegben uralkodó kvarc mellett a ritka, kristályos pala eredetű, koptatott- töredezett epidot, a mélységi magmás vagy kristályospala eredetű, koptatott ortoklász, s a töredékes kifejlődésű muszkovit. Az amfibolandezit kitöréssel kapcsolatba hozható ásványok szemcséi szilánkosak, üdék, szemben a kísérő ásványok szemcséinek felületi megmunkáltságával. A két ásvány- csoport közti koptatottsági különbséget egyazon ásványfajnál is tapasztalhatjuk, ha a vizsgálati anyag s a fekvő-fedő kőzet egyező ásványait hasonlítjuk össze. A lösz nehézás- ványainak származását a mikroszkópos meghatározhatóság határafelett azonban nyugati, futóhomok eredésű járulékos anyagnak kellett minősítenünk [11, 51 éppúgy, mint a közbetelepült réteg kísérő ásványait a muszkovit és a 0,1 mm -nél kisebb kvarcszem- csék kivételével. Az eolikus görgetett szállítás magyarázza a lösz nehézásványai- nak és a közbetelepülés kísérő ásványainak felületi megmunkáltságát. A lösz mikrosz- kóppal meghatározható nehézásványaival szemben 0,1 mm 0 kisebb könnyű ásványai és szubmikroszkópos nehézásványai általánosságban keleti, a Kárpátokon kívüli anyag- forrású lebegve szállított termékeknek bizonyultak [4, 5] . A löszrétegek közé települt réteg anyaga kettős származást mutat : az önmagá- ban is kettős 1 ös z-számiazást,s a változatlan keleti légköri cirkulációs viszonyok mellett, keletről származó, amfibolandezit jellegű, vulkáni finom por - származást. A poranyag szállítás alatti ásványos átrendeződése nem befolyásolja a vulkáni kitörés anyagának biztos meghatározását. Anyagszármaztatásunkat kizárásos módon támogatja az a körülmény, hogy a vizsgálati anyagból hiányoznak a pleisztocénig terjedő dunántúli bazaltvulkánosság ásványai, ugyanakkor azonban ezek mind a fekvő, mind a fedő lösz-összletben megtalálhatók a lösz nyugati származású, eolikus görgetettségű, járulékos elegyrészeiként. Kriván : Felsöpleisztncén andezitvulkúnosság 207 Ha a 0,05 — 0,1 mm 0 részlegben mutatkozó, löszeredésű kvarcszemcsékhez a tartozékos finomabb részlegértékeket a szomszédos löszrétegnél észlelt szemcseössze- tételi viszonyok 'figyelembevételével kiszámítjuk, a löszeredésű anyag 3 4-56789 2 3 456789 0,002 0.01 0,1 mm 0 7. ábra. Az amfibolandezit-tufit (2) és a fekvő-fedő lösz réteg (1.3) szemcseeloszlási görbéje. A tufit görbéje mellett futó szaggatott vonal a löszanyagtól mentesített vulkáni por szemcseeloszlását mutatja, a belső, feketemézős görbe pedig a CaCO, eloszlását. - Komverteilungs-Kurvc des Amphibolandesit- Tuffits (2) und des Liegenden — Hangenden I^össes (1,3). Die neben dér Tuffit-Kurve laufende Strichel- linie zeigt die Kornverteilung des lössfreien vulkanischen Staubes ; die innere, schwarzfárbige Kurve dagegen die 0aCO3-Vcrteilung. mennyiségét 20 %-ra becsülhetjük s a közbetelepült réteg vulkáni poranyaga 50%-ot meghaladó magasságú görbét ír le a 0,02 mm 0 közelébe eltolt főmaximum- mal (1. ábra). Ezzel a művelettel a vulkáni por szemcseeloszlási görbéje a jelenlegi vul- káni és nem vulkáni por üledékek lefutását, osztályozottsági viszonyait mutatja. Az össze- hasonlításnál egyelőre figyelmen kívül hagytuk az üledékképződéstől független, elvál- tozási folyamatokra utaló mellékmaximumot. A vizsgált közbetelepülés amfibólandezit-tufit, a tufitképző- dés sajátos, az irodalomban eddig nem ismertetett mód- jával. A tufit fogalmához tartozó vulkáni és egyéb ásványi törmelékanyag kevere- dés löszképződés során, légi úton, lebegő szállítás közben történt, a víz mindennemű közreműködése nélkül. (Jellegzetes anemotufit, anemopirolutit, sőt anemopiroalfitit.) Az egyidejű csapadékhullást a térfogatsúly szélsőséges értéke, az anyag rendkívüli pórusossága kizárja. A kísérő anyagoktól mentesített anemotufit görbéje már megközelíti a vulkáni por eredeti lefutását, de ez még az ismert példák [12, 7] figyelembevételével sem elégséges ahhoz, hogy az anyagforrás helyét, távolságát megjelöljük. A 0,05 mm 0 -nél kisebb szemcsék lebegési hajlama kiváló [3, 9]. A légköri cirkulációs viszonyoktól függően 208 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1. kötet, 2. füzet majdnem tetszőleges távolságig szállítódnak alig változó szemcseösszetétellel. A vulkáni por szemcseeloszlási görbéje a leülepedés nagy légnyugalmát jelzi, leszálló légáramlással, s távolságbecslésekre nem ad lehetőséget, annál kevésbé, mert a vulkáni por kezdeti szemcsenagysága az 0,1 mm 0 felső határ alatt bizonyos mértékig tetszőleges eloszlású és ismeretlen. Az anemotufit s a fekvő-fedő lösz vegyi összetétele között az ásványos összetétel- hez hasonlóan jelentős különbség mutatkozik (I. táblázat). I. táblázat SiOs tío2 ai2o„ Fe202 FeO CaO -MgO Na.O k2o Izz. veszt. Össze- sen % Anemotufit 42,10 0,57 25,66 5,39 0,44 3,64 0,40 0,45 0,32 20,42 99,39 Fekvő-fedő lösz 58,30 0,,4 1 1,16 3,68 _ 1 1 8,41 2,90 1,07 1,83 11,48 98,97 Jelentős a tufit Al2Oa tartalma, amely Sztrókay K. egyetemi tanár röntgen- diffrakciós elemzése alapján agyagásványhoz, illithez tartozik. Az agyag- ásvány mennyisége magyarázza a finom részlegben mutatkozó mellékmaximum megjelenését, amely ily módon mégsem üledékképződési, hanem elváltozás i- lebontódási folyamat eredménye. Szokatlanul kis értéket mutat viszont az alkáliák mennyisége, amely leülepedés utáni kilúgozási folyamatokkal magyarázható. Ezzel egyértelmű az agyagásvány megjelenése, amely a finomszemű kőzetüvegszemcsék és a földpátszemek lebontására vezethető vissza. Jelentős különbség mutatkozik a CaO:MgO viszonyban is. A tufit CaCO-tartalma elenyésző s megfelel a lösztartalom tartozékos karbonátmennyiségének azzal a különb- séggel, hogy a CaO:MgO viszony eltolódik a CaO javára, amely ismét el változási jelenségekre utal [5]. A fekvő-fedő löszrétegben ez a viszony a kiindulásihoz közelálló arányt mutatja a MgO mennyiségének nagyobb értékével. A CaC03 és a szemcseeloszlás összefüggését az 1. ábra szemlélteti. Az elváltozási folyamatok eredményeként szubmikroszkópos vasásványok, és a szemcsék felületén vasas bevonat mutatkozik. Az anemotufit réteg folyamatosan települ a fekvő löszrétegre, szín, szövet és ásványos jellegek alapján azonban elkülönül tőle. Összetételében 20%-ig a löszanyag is résztvesz, ennek sajátos kőzet jellegeit azonban a vulkáni poranyag teljesen elfedi, s hirte- lenszerű megjelenésével a löszképződés megszakadásának látszatát kelti. Az anemotufit réteg a téglagyári feltárásban mintegy 25 méteres szakaszon mutatkozik, továbbnyomozá- sát a feltárási-f ejtési viszonyok megakadályozták. Települése az elváltozott löszrétegek- kel egyértelműen követi az egykori felszín enyhe hajlásait. Az anemotufitképződés s vele együtt a kárpáti övezet andezitvulkánosságának legutolsó megnyilvánulását illetően korábbi rétegtani vizsgálatunk [5] ad felvilágosítást (2. ábra). Az andezitvulkánosság a pleisztocén rissi szakaszának első részére esik (RJ. Közelebbről: az Rx eljegesedést megosztó jégképző, szemikriofil, szakaszt követi, s kitörésének időpontja Milankovic — Bacsák [1] abszolút időszámítása alapján az iu. 1800-tól számított — 201 000 — 203 000 év közé esik. Az anemotufitképződés a pleisztocén vulkánizmus nyomozásának új útjait nyitja meg a löszképződés övében. Felismerésére figyelmet kell fordítanunk, különösen a fiatalkorú vulkáni területek környékén. Megemlítjük, hogy a Hargita déli andezitvulkánjainak (Csornád, Büdöshegy) pleisztocénbeli kitörését a Feketeügy ún. „városi”, würmi kivésésű teraszából is is- merjük 1 — 2 dm-es horzsakőtufa réteg kifejlődése alapján [Bányai J.: Földt. Közi. 47. köt. 1 — 3. fiiz. 1917.]. A horzsakőszórással járó vulkáni működés würmi kora U.UUS U.U1 0.02 0.04 008 0.16 Kfiván : Felsöpleisztocén andezitvulkánosság 209 210 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötél, 2. füzet ellenben vitatható, mivel a 3, ill. a koloeénnel 4 terasz Bányai szelvénye szerint medencefeltöltő üledékekből vésődött ki, .mintegy sziklateraszként. Ez esetben, a káromszéki medence morfológiai fejlődéstörténetét figyelembe véve, a horzsakőtufa réteg a mindeli szakasz előtti, de még pleisztocén vulkánosságra utal s csak a terasz formaelem kialakulása würmi. Ha viszont feltételezzük, hogy a würmi teraszkivésést a szakasz elején részleges medencebeli feltöltődés előzte meg, a horzsakőtufa réteg képződése a würmi x eljegesedést bevezető jégképző szakasszal esik egybe. A kérdés eldöntése újabb helyszíni vizsgálatokat kíván, az azonban nem kétséges, hogy a paksi alapszelvény anemotufit rétege s a kézdivásárhelyi horzsakőtufa réteg két külön- böző kitörési idejű andezitvulkánosság eredménye. A Bulla leírása nyomán ismert [Földr. Közlemények 76. köt. 1948.], Étfalva- Gidófalva közötti 3. sz. teraszban mutatkozó andezittufa közbetelepülés kora már biz- tosabb; lehetséges, hogy a paksi anemotufit szingenetikus képződménye. A hargitai andezitvulkánosság utolsó megnyilvánulását nagy pontossággal rög- zíthetnők, ha a Csornád két krátertavának, a Szent Anna és a Mohos tó üledékanyagát fúrással leltárnók, s üledékföldtani vizsgálatnak vetnők alá. E lefolyástalan tavak- ban a pleisztocén jeges szakaszainak löszképző finom pora tavi üledékként halmozódott fel. Az üledéksor állandó vízzelborítottsága a pollenmegmaradásnak kedvez, hézagtalan- sága pedig a pollenadottsággal együtt a rétegtani tagolást oly biztossá teszi, hogy az utolsó vulkáni kitörés időpontját nagy valószínűséggel abszolút időben is meg- adhatjuk. E vizsgálatok érdekes felismerésekre vezethetnek a vulkáni utóműködés kialakulása irányában. IRODALOM — KITERATUR 1. B a csák Gy . : A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításában. Föleit. Közi. 84. köt. 1. fiiz. 1955. — 2. Herrmanu 51. — Varga S. : Tusnádíürdő környéki andezitek. Földt. Közi. 80. köt. 1 — 3. fűz. 1950. — 3. K ö 1 b 1, K- : Studien über den Köss. Vlitt . d. Geol. Ges. in Wien. Bd. 23. 1930. — 4. K ríván P. : A pleisztocén földtörténeti ritmusai. Alföldi Kongresszus, 51. T. A. kiadása, Budapest, 1953. — 5. Kriván P. : A közép-európai pleisztocén éghajlati tagolódása és a paksi alapszelvény. 51. All. Földt. Int. Évk. 43. köt. 3. fűz. Budapest, 1955. — ö. 51 i h á 1 t z I. : Hozzászólás Kádár L. : „A lösz keletkezése és pusztulása” c. előadásához. 51. T. A. II. Oszt. Közi. 4. köt. 3; — 4. sz. Budapest, 1954. — 7. 51 i h á 1 t z I. : Az 1941. évi porhullás. Földt. Közi. 85. köt. 3. fűz. 1955. — 8. 51 i h á 1 y i n é K á n y i I. : A magyarországi löszváltozatok és egyéb hullóporos képződmények osztá- lyozása. Alföldi Kongresszus, 51. T. A. kiadása, Budapest. 1953. — 9. 51 o 1 d v a y K- : Az eolik'us üledék- képződés törvényei. ' Előadás a 51. Földtani Társulat 1956. máj. 30-i előadóülésén. (Sajtó alatt: Acta Geol. 1957.) — lO.Schaf arzikF. : Az 1901 . március 1 1-i porhullásról. Földt. Közi. 31 . köt. 1901 . — 11. Szebenyi K - u é : Adatok a paksi löszfal genetikai viszonyaihoz. Agrokémia és Talajtan. Tóm. 3. No. 4. 1954. — 12. Sztrókay K. : A Descabezado (Chile) vulkáncsoport 1932. évi kitöré- séből származó vulkáni hamu kőzettani vizsgálata. Földt. Közi. 66. köt. 4 — 6. fűz. 1936. — 13, Vadász E. : Üledékképződés a szelek szárnyán. Földt. Ért. 1942. 1. sz. — 1,4. Vendl A. — - Takáts T. — Földvári A.: A budapestkörnyeki löszről. 5Iat. és Term. tud. Ért. 52. köt. 1935, — 15. 5' e n d 1 A.- — T a k á t s T. — F ö 1 d v á r i A. : Újabb adatok a Börzsönyi hegység löszének, ismeretéhez. 5Iat. és Term. tud. Ért. 54. köt. 1936. Spuren des oberpleistozanen Andesitvulkanismus im Pakser Profil P. KRIVÁN lm Pakser Pleistozán Grundprofil lasst sich zwischen 24,2 — 24,3 m eine 2 — 5 cm breite \mlkanische Tuff-Einlagermig (Anemopiroklastit) beobachten. Sedimentgeolo- gisch ist das Matériái ein mit einem Amphibolandesitausbruch zusammenhángender Tuffit, 5'on eigenartiger Tuffitbildung, die in dér Eiteratur bisher noch nieht bekannt ist. Die Mischung des zu dem Tuffit-Begriff gehörenden Materials vulkaniseher mid anderer uúneralischen Herkunft geschah im Laufe dér Lössbildung, in dér Luft, beim schwebenden Transport (Anemotuffit, Anemopiroalfitit) oline jede Mitwirkung von Wasser. Im Laufe dér terrestrischen Ablagerung ivar dér lössbildende Staubtransport fortlaufend, was die östliche Bewegung dér Luft bestátigt. Dies macht dagegen den Őrt des Yulkanausbruches in den Andesitvulkanen dér Südöstlichen Kárpátén glaubliaft. Auf Grund unserer friilieren eingehenden stratigraphisehen und sedimentgeologischen Untersuchungen ist dies die letzte Manifestation dér nach Osten sich verjüngemden vulkanischen Erscheinungen und falit auf die erste Hálfte des Riss. Das heisst, sie folgt dér Periode, die die Vereisung des Rissj teilte. Dér Zeitpunkt des Ausbniches falit laut dér absoluten Zeitrechnung von Milán 'k ovié — Bacsák auf die Pe- riode von 1800 n. Z. zurückgerechnet zwischen - — 201 000 und — 203 000. Die Anemotuffitbildung eröffnet neue Wege in dér Forschung des Pleistozán- Vulkanismus dér Lösszone. Diese Erscheinung ist in den jungvulkamschen Gebieten besonders wichtig. A „BRIOZOÁS” ÉS „BUDAI’’ MÁRGA VISZONYÁNAK Ű J RAVIZSGÁLATÁRÓL Ifj. DUDICH ENDRE Összefoglalás : Az eddig végzett, elsősorban üledékföldtani részletes vizsgálatok több szakaszú: tengerelőnyomulásra és folyamatos üledékképződésre mutatnak. A részben ortoíragminás mészkőből kifejlődő, részben az alaphegységre közvetlenül transzgredáló „briozoás retegösszletnek” mészkő- és márga - kifejlődése különböztethető meg ; erre konkordánsan, üledékhézag nélkül települ a csökkenő mész- tartalmú, kevesebb Bryozoát tartalmazó „budai” márga ; helyileg a „briozoás összlet”-en túlterjedve is található. Az egész rétegsor földtanilag egységes, felsőeocén korúnak tekinthető. Egyidejű, egymást helyettesítő kifejlődés-e az ún. „briozoás” és az ún. „budai”' márga, vagy különböző időben képződtek és ha nem egyidejűek, folyamatos volt-e az üledékképződés, vagy üledékhézag iktatódik-e közéjük? E kérdésekkel a múlt század 70-es éveitől kezdve sokan, ismételten foglalkoztak. A különböző szerzők közötti viták elsősorban az eocén-oligocén határ megállapítása körül forogtak, főként ősállattani vizs- gálatok tekintetbevételével. Az üledékképződés menetének tisztázása háttérbe szorult, mert abban általában egyetértenek, hogy a Budai-hegység területén az ortoíragminás mészkőtől az ún. „kiscelli agyagig” folytonos üledékátmenet van. Hantken az üledékképződés folytonosságát hangsúlyozva azt írja, hogy „a briozoás márga a budai márgával egyazon képződmény” ; az egész márgaösszletet össze- foglalóan „briozoás rétegcsoportnak” nevezi és egységes Bryozoa-faunalistát ad. (Ezzel megnehezíti az esedékes újravizsgálatot, mert sajnos, legtöbb esetben nem dönthető el, hogy az általa leírt, részben gyűjteményben még meg is található alakok a „briozoás rétegcsoport” melyik részéből származnak.) Nem állítja, hogy a szorosabb értelemben vett „briozoás márga” egyidejű a mohaállatokat kisebb számban tartalmazó „budai márgával”. Mindössze azt hangsúlyozza, hogy a márgaösszlet földtanilag egységes. A „rétegcsoport” kifejezést azért használja, mert a márgarétegek közé mészkőpadok is iktatódnak be. Az ürömi és budakeszi márgakif ej lődést a szűkebb értelemben vett Buda környéki márgákkal nem tartja közvetlenül azonosíthatónak. Mivel az összlet kettéválasztását nem tartja indokoltnak, az eocén-oligocén határt az ortoíragminás mészkő alatt vonja meg. Szerinte tehát a Budai- hegységben a harmadidőszaki tengerelőnyomulás csak az alsóoligocénben kezdődött. Hofmann szintén elismeri az üledékképződés folytonosságát, mégis elkülöníti a két márgacsoportot, a „briozoás” márga puhatestű-faunájának az ortoíragminás mészkőéhez való hasonlósága alapján. Mégsem ezzel, hanem a Dunántúli Középhegység és Erdély paleogén rétegsoraival való összehasonlítással indokolja, hogy a „briozoás márgát” az eocén záró-, a „budai márgát” pedig az oligocén kezdőtagjának veszi, üledék- hézag nélkül. Vogl látja be elsőnek, hogy a márgaösszleten belül a fauna nem alkalmas a kor- kérdés eldöntésére. 212 Földtani Közlöny, LXXXVI I. kötet, 2. füzet Ferenczi az egységes márgaösszletet a felső eocénbe helyezi. Szörényi alaposan értékeli a „budai márga” faunáját. Végeredményben az összfauna 40,5%-a közömbös, 26,5%-a a felsőeocénre, 33%-a az alsóoligocénre utal. Ez tehát nem dönti el a kérdést. Szőts legújabban (idézi Vadász) azt a megállapítást tette, hogy a „briozoás márga” eróziós diszkordanciával, alapkonglomerátummal és breccsiával települ a Budai-hegység keleti felében az ortofragminás mészkőre, vagy néhol azon túlterjedve a triász tagokra is. A „budai márga” fokozatosan fejlődik ki a „briozoás”-ból. A határ- kérdést az oligocén kor teljes felszámolásával intézi el : a rupéli agyagmárgával ( = „kiscelli agyag”) zárja az eocént, a katti emeletet pedig már a miocénbe helyezi. Mért szelvények, részletes üledékvizsgálati adatok a kérdés gazdag irodalmában (az irodalomjegyzékben csak a legfontosabbakat soroljuk fel) alig vannak. Ez, valamint az elszórt részletadatok (Schafarzik, Telegdi-Roth, Van Amerom, Vigli — Horusitzky, Rozlozsnik) eltérései, látszólagos ellentmondásai indokol- ták újabb részletes térképező, anyaggyűjtő és feldolgozó munkálatok végzését a Budai- hegység különböző triásztagokra települő paleogén rétegsorára vonatkozólag. Az eddigi vizsgálatok az ortofragminás mészkő, valamint a „briozoás” és „budai” márga rétegeire terjedtek ki. A műszeresen felmért részletszelvények rétegenként begyűj- tött kőzetmintáin üledékföldtani, nehézásvány- és mikropaleontológiai vizsgálatokat végeztünk, összehasonlítólag a gyűjtemények csiszolat-, iszapolási anyag- és kőzet- anyagával. A feldolgozás, valamint újabb feltárások vizsgálata még folyamatban van. Az összehasonlító vizsgálatok eddigi eredményei a következőkben foglalhatók össze: 1. Anyag tekintetében: a „briozoás összletben” található mészkőrétegek különböznek mind a jellegzetes ortofragminás mészkőtől, mind a „budai márga” összlet mészkőbetelepüléseitől. Különösen jellegzetesek a „briozoás” és „budai” márga határát jelző törmelékes nummuliteszes mészkőpadok. A „briozoás márgarétegek” CaC03-tartalma átlagosan 70 — 80% között van (eltekintve az utólagosan átkovásodott részektől), míg a „budai márgarétegeké” (felfelé csökkenően) 70% alatt. Agvagmárga a „briozoás márga” rétegei között egyáltalán nincs. A „briozoás” és „budai” márga nehézásvány-tartalma nagyjából megegyezőnek tekinthető. 2. A 1 a k i tekintetben: A Bryozoák nem alkottak zátonyokat a vizsgált területen és időszakban. Inkább „mohaállat-szőnyeget” alkottak a sekélytenger iszapján. Ez nem terjedt ki állandóan a budai tengeröböl egészére. Ennek megfelelően vannak a „briozoás összletben” Bryozoákat nem tartalmazó rétegtagok is, az egyes részletszelvényekben. A Lithothamniumok jelenléte a különböző szintekben arra utal, hogy a rétegek mindvégig sekély, átvilágított vízben képződtek. 3. Üledékképződési folyamat A vizsgált részletszelvények hat rétegsor-típusba foglalhatók össze (1. az ábrát). Az ábrán a szelvények rétegvastagságai nem arányosak és nem kívánják a tény- leges rétegvastagságokat ábrázolni. A Budai-hegységben alapjában véve folyamatos üledékképződéssel van dolgunk a tengerelőnyomulás kezdetétől a vizsgált legfiatalabb képződmény, a „budai márga” lerakódásával bezárólag. A tengerelőnyomulás azonban nem egészen egyszerre követke- zett be az egész területen, hanem több szakaszban. Minden előnyomulási szakasz üledék - anyagváltozást idézhetett elő a már tengerrel borított területrészeken is. A „briozoás” és a „budai” márga közti átmenet a vizsgált szelvényekben min- denütt folyamatos. Az északi területrészen közbeiktatódó törmelékes-nummuliteszes mészkőpadok a „budai márga” lerakódásának kezdetekor bekövetkezett elsekélyesedés- sel és hullámmozgatottsággal értelmezhetők. Dudich : Rriozoás és budai márga újr avizsgál ata 213 A márgakifejlődés csak a briozoás rétegösszlet felső részének képződése idején válik általánossá az egész területen. A „budai márga” simább, egyenletesebb szemcséjű rétegei nyugodtabb, nyíltabb sekélytengeri viszonyokra utalnak. Áramlások azonban ekkor is voltak (metamorf kőzetekből származó nehézásványok, glaukonitszemcsék, szárazföldi eredetű növénymaradványok tanúsága szerint). 4. Őslénytani tekintetben : a Bryozoák, bár szórványosan, megjelennek már az ortofragminás mészkő felső rétegeiben. A „briozoás összletben” fokozatosan elszapo- rodnak (mind a mészkő, mind a márg akifejlődésben). A „budai márgában” egyedszámban kétségtelenül, az eddigi vizsgálatok szerint fajszámban is elszegényedve találhatók. (Kivétel lenne a Várhegy „budai márgája”, amely még újravizsgálatra vár.) A Budapest k örnyéki eocén kifejlődések részletszelvényekből összevont elvi szelvényei. Magya- rázat : I. Zugliget — Budakeszi vidéke; II. Mátyáshegy — Pálvölgy — Ferenchegy vidéke ;'III. Marti- novicshegy — Gellérthegy ; IV. Budaörs déli vonulat; V. Budaörs északi vonulat és Szenilőhegy ; VI. Sas- hegy— Kisgellérthegy. Rétegek: Jelöletlen: alaphegység [triász]. 1. alapkonglomerátuni, 2. középső eocén (?) mészkő, 3. ortofragminás mészkő, 4. briozoás-ortofragminás márgás mészkő, 5. kavicsos, törmelékes réteg (többféle típus), 6. briozoás-korallos mészkő, , 7. briozoás márga, 8. törmelékes, num- muliteszes mészkő, 9. budaimárga, 10. „hárshegyi homokkő”, 11. „tardi” foraminiferamentes agvag- márga. — Die aus den Profilén dér F.ozánbildung zusammengezogenen theoretischen Profile dér Umgebung von Budapest. Erklárung: I. Umgebung von Zugliget — Budakeszi, II. Umgebung des Mátyás- berges — Pálvölgy und Ferencberg, III. Martinovicsberg — Gellértberg, IV. Budaörs südlioher Zug, V. Buadörs nördlicher Zug und Szemlőberg, VI. Sasberg - Kisgellértt erg. Sehichten : Unbezeichnet : Grund- gebirge (Trias), 1. Grundkonglomerat, 2. Mitteleozán (?) Kalkstein, 3. Orthophragminenkalk, 4. Bryozoen- Orthophragminenkalk mit Mergel, 5. scliotterige Ablagerungsscliichte (mehrere Typen), 6. Kalkstein mit Bryozoen und Korallen, 7. Bryozoen-Mergel, 8. schottriger Nummulitenkalk, 9. Budaer (ofner) Mergel, 10. „Hárshegyei Sandstein”, 11. „Tarder” Tomncrgel ohne Foraminiferen. Korallos kifejlődés a „budai márgában” a vizsgálatok szerint már nincs. Globi- gerinák a „budai márgában” sokkal gyakoribbak. 5. Az eocén-oligocén határ kérdése. Őslénytani alapon a kérdés úgy látszik, nem dönthető el. A Bryozoák e tekintetben egyelőre még nem értékelhetők. Földtanilag tekintve, a fokozatos tengerelőnyomulás egyik szakasza sem látszik természetes határnak. A Pilis felől előnyomuló tenger a „budai márga” leülepedése idejére borította el az egész területrészt. Ekkor a budai tengeröbcl mind a Dunántúli Középhegység, mind az Északkeleti Középhegység tengerével kapcsolatban volt. Ezután az északnyugati részen képződött „hárshegyi homokkő” vonulat kiemelkedést, folyó- torkolatos partvonalat jelez (a Dunántúli Középhegységben kezdődik az oligocéneleji lepusztulás időszaka), míg délkeleten (a szorosabb értelemben vett Budai-egységben) foraminiferamentes agyagmárga („tardi" rétegek, Majzon-féle 5. szint) ülepedett le, mint az északkelet felé továbbra is fennálló tenger legnyugatibb részének képződménye. (Ennek egyes rétegei a Budai-hegységben utólagos kovásodást szenvedtek.) 6 Földtani Közlöny 214 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet Mivel ez földtanilag igen jelentős változás, amennyiben a további vizsgálatok ezt az elgondolást igazolják, a „hárshegyi homokkő”, illetve a foraminiferamentes agyag- márga lehetne az oligocén kezdőtagja, míg az egységes márgaösszletet (idősebb „brio- zoás”, mészkőrétegeket is tartalmazó, és fiatalabb, „budai” résszel) az eocén zárótagjául vehetnénk. IRODALOM — bITERATUR 1. Amerom, van H. C. X. : A Csíki hegyek mikrotektonikája Budaörs határában. Bp. 1932. (Dokt. ért.) — -2. Ferenczi I. : Adatok a buda — kovácsi hegység geológiájához. Földt. Közi. 1925. — - 3. H a n t k e n M. : A buda-vidcki óharmadkori képződmények. Földt. Közi. 1 880. — 4. HofmannK.; Buda vidékének némely óharmadkori képződéséről. Földt. Közi. 1880. — • 5. R o z 1 o z s n i.k P. : Adatok a buda-kovácsi hegység óharmadkori rétegeinek ismeretéhez. Földt. Int. Évi Jel. 1925 — -28-ról. 1935. — 6. Schaf arzik F. : A Gellérthegy geológiai viszonyairól. Földt. Közi. L- 1920. — 7. Schafar- z i k F. — V e n d 1 A. : Geológiai kirándulások Budapest környékén. Bp. 1929. — 8. Szörényi E. : A budai márga és faunája. (Dokt. ért.) Bp. 1 929. — - 9. Tel egdi-Roth K.: Paleogén képződmények elterjedése a Dunántúli Középhegység északi részében. Földt. Közi. 1923. — 10. V a d a s z E- : Magyar- ország földtana. Bp. 1953. — - 1 1. V i g h Gy. és Horusitzky F. : Karszthidrológiai és hegyszer- kezeti megfigyelések a Budai-hegységben. Földt. Int. Évi Jel. IV. 1933 — 35. — -12. V o g 1 V. : Az eocén és oligocén képződmények határa Budapest környékén. Koch emlékkönyv, Bp. 1912. Neuerliche Untersuchungen in Bezug auf das Verháltnis zwischen „Bryozoen”- und „Budaer’ -Mergel E. DEDICH jun. Sind dér sog. ,,Bryozoen”-Mergel und dér sog. ,,Budaer”-Mergel dér Umgebung dér Stadt Budapest gleiehalterige Formationen, oder ist dér „Budaer” jünger und kann wohl hier von einer fortlaufenden Sedimentation die Rede sein? Mit dieser Frage und mit dér Feststellung dér Eozán-Oligozán Grenze befassten sicli schon seit den 70-er Jahren des vorigen Jahrhunderts viele Forseher, hauptsáchlich auf paláontologischer Grundlage. Die Frage wurde jetzt von neuem durch Komplex- untersuchungen aus sedimentpetrologischem, mikropaláontologischem und schwerminera- lischem Gesichtspunkt untersucht und es wurden neue Profile aufgenommen. Die bishe- rigen Untersuchungen (s. Abbildung) weisen auf eine in mehreren Etappen fort- schreitende Transgression des Meeres mid eine fortlaufende Sedhnentbildung. lm „Bryozoen-Schichtkomplex”, dér sich teils aus Orthophragminenkalk ent- wickelt, teils direkt auf das Grundgebirge transgrediert, kann eine Kalkstein- mid eine Mergel-Fazies unterschieden werden, auf welcher konkordant, ohne Sedimentliicke dér immer weniger Kaik und Bryozoen enthaltende „Budaer” -Mergel lágert. Diese Bildung breitet sich an manchen Orten auch über den „Bryozoen-Schichtkomplex” hinaus. Die ganze Schichtenreihe ist geologisch einheitlich, dérén Altér als Obereozan betrach- tet werden kann. DRACONTOMELON MINIMUM KEID ET CHANDLER KOVÁCS ÉVA*' Összefoglalás : A tatabányai alsóeocén kőszéntelep alsó részéből nagy számban került elő a Dracon- tomelon minimum Keid et Cliandler endokarpiuma. R e,i d és Chandler ezt a fajt a londoni agyag flórájából írta le. A Dracontomelon nemzetség ma Kelet-Azsia trópusain él. A tatabányai alsóeocén kőszéntelep alsó részében, a IX. és XI. aknában legszebb kifejlődésben ismert ásványzsinóros (,, huszár zsinóros”) teleprészből jellegzetes lencse- alakú képződmények nagy számban kerültek elő. Anyaguk az onnan ismertetett sárgás- fehér tömött, egynemű alumohidrokalcit, mikroszkópos kristályos szerkezettel. Dracontomelon minimum Reid et Chandler, cea 2 x nagjútás. A többé-kevésbé ívelt oldalú ötszögletű 6 — 20 mm átmérőjű, 4 — 9 mm vastag lencsék külseje fekete szenes bevonatú. Mindkét oldalon, többé-kevésbé szabályosan, az öt sugárnak megfelelően kerek gödrök vannak, néha az egyik oldalon a középpontban is. 6* 216 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet A gödrök átmérője 3 mm. Kisebb, szabálytalan bemélyedések a lencse alakú marad- ványok peremén oldalnézetből is megfigyelhetők. A maradvány alakja és a felületén levő gödrök elhelyezkedése teljesen hasonló a Fülöp szigeteken élő Dracontomelon cumingianum B a i 1 1. endokarpiumához. Ennek átmérője azonban 24 mm, vastagsága 10 mm. Az endokarpium egyik oldalán az öt mag a sugarak irányának megfelelő mélyedésekben foglal helyet. A magvak a fosszilis marad- ványokon hiányoznak, valószínűleg még a fosszilizálódás előtt kihulltak, helyüket az említett gödrök jelzik. Ezenkívül a Dracontomelon endokarpiumának fala a magvakkal ellenkező oldalon és peremen, ugyancsak az öt sugár és szöglet szerint, valamint a közép. Dracontomelon cumingianum Baill. pontban, likas. Ezeket a likakat a tatabányai maradványokon szintén gödrök jelzik, mert a maradványok voltaképpen az endokarpiumot kitöltő ásványos kőmagok, az endo- karpium szenesedett anyaga pedig lepusztult . Hasonló maradványokat írt le Reid és Chandler a tatabányaival egyező korú londoni agyag flórájában Dracontomelon subglobosum és Dracontomelon minimum néven. A vizsgálható jellegek szerint kétségtelen, hogy a tatabányai leletek ugyancsak a Dracontomelon nemzetségbe tartoznak. A Dracon- tomelon subglobosum nagysága megegyező, azonban zömökebb, oldalnézetben vastagabb. A Dracontomelon minimum alakra nézve közelebb áll, de kisebb méretű, kb. fele a tata- bányai maradványoknak. Mivel méret szerint átmeneti alakokat találunk a londoni és tatabányai maradványok közt, a Dracontomelon minimum- mai azonosnak vehetjük. Az Anacardiaceae családba tartozó Dracontomelon nemzetségben 15 — 18m magas fák vannak, amelyek Kelet-Ázsiában, Indoldnától és Sziámtól Polinéziáig, trópusi sűrű dzsungelben, gyakran folyópartokon élnek. A termések tatabányai lelethelye, a kőszén lápvidékén hasonló tenyészhelyre utal, a terméseknek a láp banösszemosott gyakoriságával. IRODALOM — LITERATUR Reid and Chandler: The London Clav Flóra. London, 1933. p. 300 — 303. Pl. XIII. f. 10—19, 20—24. Kovács: Dracontomelon minimum R—Ch. 217 Dracontomelon minimum Reid — Chandler aus den Eozán-Kohlenschichten von Tatabánya ÉVA KOVÁCS Aus dem unteren Teil des Tatabányaer Untereozán-Kohlenflöz kamen in grosser Menge Endokarpien des Dracontomelon minimum Reid et Chandler hervor. An beiden Seiten dér mekr oder weniger gewölbten, fünfeckigen Fruelit, dérén Durcli- messer 6 — 20 mm, die Breite 4 — 9 mm betrágt, können den Strahlen entspreehend runde Grübchen beobaehtet werden, manchmal sind solehe auehin dér Mitte dér einen Seite vorhanden. Durchmesser dér Grübchen 3 mm. In Seitenansieht sind art den Fossilien auch an den Rándern Vertiefungen zu beobachten. Die Form und die Anordnung dér Grübchen an dér Oberfláclie dér Fossilien, sind dem Endocarpium des auch heute an den Philippinen lebenden Dracontomelon cumingianum B a i 1 1. völlig ahnlich, nur sind letztere etwas grösser. Dracontomelon minimum wurde von Reid und Chandler aus dér Flóra des Eondoner Tons beschrieben, weleher mit dem Altér dér Tatabányaer Kohlenschichte übereinstimmt. In das Geschleeht dér Dracontomelons gehören Báume mit einer Höhe von 15 — 18 m, die in Ost-Asien, Indokina und von Siam bis Polinesien an Flussufern dér tropischen Dschungeln leben. ÚJ LAURINOXYLON FAJ MAGYARORSZÁGRÓL GREGUSS PÁR* (XI. táblával) Összefoglalás : A baranvamegyei Hidas község mellett a helvéti kavicsösszletböl elsőízben került elő kovásodott famaradvány. Új Laürinoxylon fajnak bizonyult, amely itt Laurinoxylon vadászi néven kerül leírásra. Laurinoxylon vadászi n. sp. (XI. tábla) A magyarországi különböző földtani korba tartozó rétegekből régóta kerültek elő kovásodott fatörzsmaradványok, amelyek Félix J., Tuzson J., Andreánsz- k y G. és szerző leírásaiból ismeretesek. Különösen gyakoriak ezek a miocén időszak szárazföldi, édesvízi vagy deltajellegű kavics, konglomerátum és durva homokrétegei- ben. Külön megítélést igényelnek a miocén kőszéntelepekben mutatkozó jellegzetes kovásodások, amelyeknek rendszeres faszövettani vizsgálatával Vadász E. javaslata alapján, szerző vezetésével a szegedi Egyetemi Növénytani Intézet akadémiai munka- keretben foglalkozik. Vadász E. földtani tanulmányai során mutatott rá arra a megfigyelési tényre, hogy a magyarországi általános elterjedésű, alsó-középsőmiocén kavicsösszletekben jellemző kovásodott fatörzsmaradványok elterjedése, eddigi ismereteink szerint, csak a Dunántúli Magyar Középhegységre, a Börzsöny hegységre, Cserháthegységre, Mátrára és a Bükkhegységre szorítkozik s ugyanitt mutatkozik a megfelelő miocén kőszéntelepek kovásodása is. Ugyanakkor a kovásodott fatörzsmaradványok teljesen hiányoznak a Mecsekhegység és Sopron körüli, azonos földtani korú és jellegű kavicsösszletekből. Pálfalvy I. legújabb mecsekhegységi fitopaleontológiai gyűjtései során egyetlen, koptatott, ökölnagyságú kovásodott fatörzsdarabot talált a Hidas község határában levő Farkas-árok helvéti kavicsösszletében. Vadász E. fölkérésére az egyetlen darabnak külön részletes vizsgálati eredményeit az alábbiakban foglaljuk össze : A jó megtartású darab belsejében helyenként ráncolódások, összenyomódások vannak. A kovásodás mértéke Kiivén yi F.-né meghatározása szerint 92,57%. A csiszolatok kétségtelen lombos fa jellegzetességeit mutatják. Keresztcsiszolat : (XI. tábla, 1 , 2) Évgyűrűhatárokat legfeljebb csak sejteni lehet. Ebből egyenletes kiimára következtethetünk. Az alapállományt vastagfalú farost és vékonyabbfalú rosttracheida tölti ki. Ez utóbbi néhol szabályos, radiális sorok- ban rendeződött. Keresztmetszete általában négyzet, vagy téglalap. A rosttracheidák fala vékony, 2—3 mikron, az üregük 12 — 15 mikron, összenyomott, öt-hatszögletű. Némelyik sugárirányú mérete 22 — 25 mikron, szélessége pedig 16 — 18 mikron. Az edé- nyek magánosak, párosak vagy három, legfeljebb négytagú pórussugarat formálnak. A kézirat beérkezésének ideje 1957. III. Greguss : Új Laurinoxylon 219 A magános edények sugármérete 100 — 150, szélességük 90—100 mikron. A rövid pórussugarakban az edények keresztmetszete nem egyenlő, hanem fokozatosan kisebbedő, illetőleg nagyobbodó, úgy, hogy egy háromtagú edény keresztmetszete nem szabályos ellipszis, hanem inkább tojásalak. Egy mm2-ben kb. 20- — 25 edény van. Az edényeket egy vagy két sor paratraehealis parenchima fogja közbe, sejtjeinek hosszrisága 35- — 40 mikron és csak 1 6 — 20 mikron szélesek. Az edények fala 3 — 4 mikron vastag. Az edények- ben a thillisek jól látszanak. A közvetlen bélsugarak mellett haladó rosttraeheidák igen gyakran valamivel nagyobbak és tágasabbak, mint az alapállomány többi farostjai. Az alapállományban néhol idioblasztok helyezkednek el, ezeknek hosszúsági mérete 150 — 200 mikron, szélességük pedig 40 — 50 mikron. Feltűnő a bélsugarak szélessége. Általában 3 — 6 sejtnvi szélesek, de elég gyakori közöttük a 7 — 9 sejtnvi széles bélsugár is. A bélsugarakban néhol olajsejteket is meg lehet figyelni. A bélsugársejtek általában 6 — 8 (10) mikron szélesek és 50 — 60 mikron hosszúak. Egy nyolc sejtrétegű bélsugár szélessége 48 mikron. A bélsugarak sugárirányban haladnak és csupán a szélesebb edé- nyek között kanyarognak kissé. A farostok keresztmetszete általában 20x17 mikron, igen keskeny hasítékszerű lumennel. Tangenciális csiszolat: (XI. tábla 3 — 5). Feltűnő a bélsugarak széles- sége és magassága. A bélsugarak itt is 2 — 3 — 5, kivételesen 8 sejt szélesek és 8 — 40, kivételesen 60sejtnyi magasak. A legtöbb 10 — 20 sejtnyi magas. Feltűnő, hogy nagyon sok bélsugarat felül és alul olajsejtsorok határolnak, ami gazdag olajtartalomra mutat. A belső sugársejtek keresztmetszetei koraiaknak vagy sokszögletesek. A bélsugarakat hosszanti rosttraeheidák és farostok fogják közre. A húresiszolaton aránylag kevés az edény, az edényekben feltűnő sok a thyllis. Sugárcsiszolat: (XI. tábla, 4 — 6). A bélsugársejtek fekvő téglalapok, általában 22 — 24 mikron magasságúak, a belsők valamivel alacsonyabbak : 12 — 14 mikron, míg a szélsők valamivel magasabbak : 28 — 30 mikron. A bélsugársejtek tangen- ciális és sugárfalaiban sok az apró, egyszerű koraiakéi gödörke. A bélsugarakat igen gyak- ran hatalmas, nagy olajsejtek szegélyezik, ezek néha 280 — 300 mikron nagyságot is elér- hetik, alakjuk kissé ellipszis, vagy pedig kúpalakú. Mások ellenben ezeknél valamivel kisebbek (110 mikron). Az edényekben a thillisek erről az oldalról is jól látszanak. Az edénytagok 110 — 130 mikron magasak és 65 — 70 mikron szélesek. Felületüket sűrű és apró vermes gödörkék borítják, néhol nagy felületen, máshol pedig kisebb-nagyobb mezőcskékben. Spirális vastagodást nem lehetett rajtuk megfigyelni. Parenchimája kevés, a sejtek szélessége 16 — 20 mikron, magassága 120 — 160 mikron, bennük egyszerű kerek gödörkézettség. Meghatározás: A fenti morfológiai sajátságok a meghatározásához már biztos alapot nyújtanak. A nagyszámú olajsejt jelenléte - — , amelyek részint az alap- ' szövetben, részint a bélsugarak mentén mint szegélysejtek helyezkednek el. a Lauraceae-ta. utal. A tangenciális metszetben a bélsugarak szerkezete, valamint a hozzájuk kapcsolódó olajsejtek alakja elsősorban az Ipoly tarnócról előkerült alsómiocén Laurinoxylon müller — stollii- hoz hasonlít [3]. De hasonlít a Schönfeld által leírt Laurinoxylon linderoides-hez [11, 8] és Laurinoxylon parenchymatosum-hoz is [12], bár ez utóbbinál Schönfeld olajsejteket nem állapított meg. A Félix [1] által leírt Laurinoxylon primigenium-hoz és a L. aromaticum-hoz is hasonlít, melynek bélsugarai szintén 1 — 3 sejt szélesek. Schönfeld idézett dolgozatában hivatkozik [12] Knoblauch megállapításaira, aki dolgozatában a következőket írja : „Bezeichnend ist fiir die Bauri- neen, dass die Breite dér Markstrahlen nie über 5 Zellen betragt, gewöhnlich 1 — 3 oder 1 — 4 Zellen. Ein bis fünf-reihige Markstrahlen habén nur Beilschmiedia, Persea gratis- sima, Actinodaphne, Laurus nobilis; davon sind die Markstrahlen von Laurus nobilis gewöhnlich vierreihig, die von Beilschmiedia gewöhnlich fiinfreihig.” 220 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet Dolgozatában megemlíti továbbá, hogy a Lauraceae- be tartozó genuszok bél- sugarai legföljebb 5 sejtréteg szélesek, így a Cinnamomum 1 — 3, a Persea ayui legfeljebb 5 -rétegű. E fajjal kapcsolatosan megemlíti még, hogy olajsejtjei igen nagyok és számosak. Az Ocotea camerunensis 1 — 3, a Nectandra rodioei 1 — -3, ritkán 4, a Sassafras- félék 1 — 4, a Tilostemon 1 — 2, a Cryptocarya peumus 1 — -3, a Lindera 1 — 3, míg a Laurus nobilis gyökerében kivételesen 5 sejtréteg széles bélsugarak is előfordulhatnak. Ugyanezeket állapítja meg M e t c a 1 f e és Chalk [7], Jacenko-Xmelevskij [5], vala- mint Gammerman n— N i k i t i n — N ikolaeva [2] és P a x [10]. A kovásodott famaradványban levő sok olajsejt, ami az élő Lauraceae- félékre különösen jellemző, valamint az olajsejtek rendkívüli nagysága és gazdagsága feltétlenül a Lauraceae-íélékxe enged következtetni, bár a bélsugarak szélessége alapján nem azono- sítható egyik Lauraceae genusszal sem. Ezek alapján ez a fatörzsmaradvány Laurinoxylon elnevezéssel jelölhető. Az idetartozó génuszok közül számításba kerülhet esetleg a Sassafras is, amelyben szintén sok az olajsejt, azok méretei is különösen nagyok és leveleit ugyanerről a helyről már leírták. Ugyanígy tekintetbe jöhet a Cinnamomum is, amelynek leveleit szintén negtalálták, a Persea is, amelynek bélsugarai kivételesen 5-rétegűek is lehetnek, vagy a Laurus is [4]. A vizsgált darab mindezektől főleg abban tér el, hogy a bélsugarak általá- ban 3 — 4 sejtrétegűek, de vannak közöttük 6 — 8, sőt igen kivételesen 1 0 sejtréteg széle- sek is. Ilyen széles bélsugarakat a Lauraceae-vel kapcsolatosan az irodalom nem említ. így tehát a vizsgált darab feltétlen Lauraceae bélyege mellett a fönt említett genuszok- kal, illetve fajokkal nem azonosítható. Ezért ezt a jellegzetes példányt meg kell külön- böztetni ésV adász Elemér professzor tiszteletére Laurinoxylon vadászi n. sp. névvel kívánom megnevezni. Lehetséges, hogy a vizsgált fatörzs olyan Laurinoxylon, melynek levelét, termését, vagy virágját lenyomatokban eddig már megtalálták, de azok xilotomiáját még nem ismerjük s így azzal azonosítani nem is tudjuk. Nincs kizárva, hogy a mecseki azonos korú rétegekben talált Sassafras, Cinnamomum, Persea, Laurus levélmaradványokkal ez az alak ökológiailag kapcsolatban volt ; ezt a folyamatban levő fosszilis flóra vizsgálata döntheti el. A magyarországi gazdag flórájú ipolytarnóci alsómiocén (burdigalai emelet) lelő- helyről eddig két Laurinoxylon- félét ismerünk a kovásodott famaradványok közül. Az itt leírt harmadik alak a helvéti emeletből való. A Lauraceae-iélé^. jelenleg az egyenlítő mindkét oldalán trópusi és szubtrópusi területen élnek, így elsősorban Délkelet-Azsiában, a Szunda szigeteken és Brazíliában, egyes fajok Kelet-Azsiában és Észak-Amerikában is. Ezen az alapon feltételezhető, hogy fosszilis lelet időpontjában, az alsómiocénben hazánk ezen területén trópusi, illetve szubtrópusi klíma uralkodott. Ezt a feltevést különben több más megfigyelés is alá- támasztja. Diagnosis : Laurinoxylon vadászi n. sp. Évgyűrűhatár elmosódott ; az edé- nyek magánosak, ikerpórusok vagy háromtagú pórussugarak. Bélsugarak 2 — 4 — 6, kivételesen 8 — 10 sejtréteg szélesek és 20 — 25 (50) sejt magasak. Bélsugársejtek fekvő téglalapok, a szélső sejtek alig különböznek a belsőktől, a szélsőket hatalmas, 200 — -300 mikron nagyságú olajsejtek szegélyezik. Az edények rövidtagúak, bennük számos tliillis. Az edények falát sűrű és apró vermesgödörkék borítják. A bélsugársejtek mindhárom falában sűrű és apró egyszerű gödörkék vannak. Az alapállomány tracheida és farost. Az eredet-i fadarab és a belőle készített preparátumok a szegedi Egyetem Növény- tani Intézetében vannak. Greguss: Új Laurinoxylon 221 TÁBIfAMAGYARÁZAT — TAFEGER KRARUNG XI. tábla — Tafel XI 1 . Keresztmatszetcsiszolat, nagyítás 50 x . Az alap íllo níny farost és rosttrachsida, közöttük magános, páros és hármas rövid p árussugarak, 6 — -3 sejt széles bélsugarak. — ■ Querschliff. Vergr. 50 x . Grundgewebe Holzfaser und Fasertracheide, zwischen ihnen alleinstehende oder Zwilliugsparen oder kurze Porenstrahlen ; 6 — S zellenbreite Markstrahlen 2. Keresztcsiszolat (100 x) 8—9 sejtréteg széles bélsugarak. — Querschliff. Vergr. 100 x. 8—9 zellenbreite Markstrahlen 3. Húr-csiszolat (lOOx) 2 — 4 rétegű bélsugarak. Egyes bélsugarakat olajsejtek határolják. — Tangentialschliff. Vergr. 100 x . 2 — -4 zellenbreite Markstrahlen. Einzelne Markstrahlen sind mit máchti- gen ölzellen gesáumt 4. Sugárcsiszolat (130x). Az edényekben thillisek, a fekvő bélsugárparenehymasejtekben apró gödörkék, az edények között farostok. — Radialschliff. Vergr. 180 x . Gefásse mit Tnyllen, in den liegeu- den Parenchymzellen winzige Tüpfel, zwischen den Gefássen Holzfaser 5. A 3. számú fénykép egy reszlete 180x-os nagyításban. Két bélsugár fölött olajsejtek. — - Eiu Teil aus dem Bild No. 3. Vergr. 180x . Zvvei Markstrahlen mit Ölzelleu 6. Sugárcsiszolat (180 x). A bélsugarakon ellipszis vagy kúp alakú olajsejtek. A bélsugársejtek fekvő téglalapok. — Radialschliff. Vergr. 180 x. Auf den liegenden Markstrahlzelleu máchtige kegel- förmige ölzellen IRODALOM — EIXERATUR 1 . F é 1 i x, J. : Magyarország faopáljai palaeophytológiai tekintetben. Die Holzopale Ungarns * M. Földtani Int. Évk. 1 884. — 2. G a m m e r m a n — N ikitiu — N ikolaeva: Opredelitelj drevecni po mikroskopiceskim priznakam. Geningrád, 1946. — 3. Greguss P. : Az ipolvtarnóci alsómiocén famaradványok. Földtani Közlöny, 84. 1954. — II u b c r, B. uud Rouschal, Ch. : Mikrophoto- graphischer Atlas mediterraner Hölzer, Berlin, 1954. — 5. Jacenko— Xmelevski j, A. A.: Drevesnij Kavkaza, Erevan, 1954. — 6. Knoblauch, E. : Anatomie des Holzes dér Gaurineen. Flóra 71 Jhrg. 1898. — 7. Metcalfe, C. R. and C halk, G : Systematic anatomy of the dicotyledons. Oxford, 1950. — 8. M ú 1 1 e r-S toll, H. : Über die Erhaltuúgsfáhigkeit des Holzes tertiárer Báume und Stráucher. Senckenbergiana 28. 3. 1947. — 9. M ü 1 1 er-S t o 1 I, W. : Mikroskopie des zersetzen und fossilisierten Holzes, Handb. d. Mikrosk. in dér Technik Bd. V. Teil 2. 1951. — 10. P a x, F. : I/iura- ceae in Engler-Prantl, Die natúrlichen Pflanzeufamilien 3. Teil. 2. Abt. 1891 —11. Schönfeld, E. : Ein neues fossiles Gauraceenholz aus dér Umgebung von Dresden. Neues Jhrb. f. Mineralogie 71. Abt. B. 1933. — - 12. Schönfeld, E. : Ein Gauraceenholz aus dem Pliozán Westdeutschland Geol. Jb . 71. 1956. Eine neue Laurinoxylon-Art aus Ungarn P. GREGUSS Laurinoxylon vadászi n. sp. Aus ungarlándischen in verschiedene geologische Schichten gehörenden Schichten sind sclion seit langem öfter verkieselte Überreste von Baumstámmen zum Vorscliein gekommen, die aus den Beschreibungen von J. F é 1 i x, J. Tuzson, G.Andre- ánszky und des Verfassers bekannt geworden sind. Besonders háufig konunen diese in den kontinentalen Süsswasser- oder deltaartigen aus Kies, Konglomerat oder grobeni Sand bestehenden Schichten des Miozáns vor. Besondere Beurteilung beanspruchen die in Braunkolilenlagern aus dem Miozán vorkommenden charakteristischen Verkieselun- gén, mit dérén systematischer xylotomischer Untersuchung sich das Botanische Institut dér Szegeder Universitát unter Anleitung des Verfassers auf Vorsclilag des Akademikers Prof. E. V a d á s z im Arbeitralimen dér Ung. Akademie dér Wissenschaften bescháftigt. E. Vadász hat auf die geologische Tatsache aufmerksam gemaeht, dass sich das Vorkommen charakteristischer verkieselter Baumstámmeniiberreste in den ungar- lándischen allgemein verbreiteten Schotter und Konglomeratkomplexen aus dem unteren und mittleren Miozán nur auf das Transdanubische Ungarische Mittelgebirge, auf das Börzsöny-, Cserhát, Mátra- und Bukkgebirge beschránkt und dass sich hier auch die Verkieselung dér entsprechenden Braunkolilenlager aus dem Miozán bemerkbar macht. Die verkieselten Überreste von Baumstámmen fehlen jedocli sclion vollstándig in den- selben Schotter und Konglomeratschichten des Mecsekgebirges und dér Umgebung von Sopron. I. Pálfalvy fand wákrend seiner jiingsten phytopaláontologisclien Sarnin- lungen im Mecsekgebirge ein einziges, faustgrosses, verkieseltes Baumstammstück in dem helvetisclxen Schotter von P'arkasárok bei dér Gemeinde Hidas. Verkieselungsgrad betrágt auf Grund dér Untersuchung von Frau F. Klivényi 92,57%. Die Schliffe zeigen die náchstfolgenden Besonderheiten unzweifelhaft eines Daubbamnes. Querschliff: (Taf. XI. 1 uud 2.) Auf dem Ouersclinitt lásst sich die Jahrring- grenze nöchstens nur ahnen. Hieraus kann auf ein gleichmássiges Kiima gefolgert werden. Die Grundtnasse ist von dickwandigen Holzfasern und von dütinenvandigen Faser- tracheiden ausgefüllt. Die letzteren sind hie und da in regelinássigen radialen Reihen angeordnet. Ilire Ouerschnitte sind im allgemeinen Ouadrate oder Rechtecke. Die Wánde 222 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1. kötet, 2. füzet dér Fasertracheiden sind dünn, 2 — 3 // breit, ilire Lumina von 22 — 25 // sind zusammen- gedrángt, fünf-sechseckig. Einige liegen in Radialrichtung, ihr Mass betrágt 22 — 25 fi, ihre Breite 16 — 18/f. Die Gefásse sind alleinstehend oder ersclieinen paarweise oder sie bilden drei-, höchstens viergliedrige Porenstrahlen. Die alleinstehenden Gefásse sind von 100 — 150// und sie sind 90 — 100 /t breit. Die Ouerschnitte dér Gefásse sind in den kurzen Porenstrahlen nieht gleichmássig, sondern sie vermindern, bzw. vergrössem sich allmáhlieh, so dass dér Ouerschnitt eines dreigliedrigen Gefásses nieht eine regel- mássige Ellipse, sondern mehr ein Kegel ist. In einenr Ouadratmillimeter finden sich ungefáhr 20 — 25 Gefásse. Die Gefásse sind von ein oder zwei Reilien des paratrachealen Parenchvms eingefasst, die 35 — 40// láng und nur 16 — 20// breit sind. Die Wánde dér Gefásse sind 3 — 4 // diek. In den Gefássen sind die Thyllen gut zu sehen. Die neben den unmittelbaren Markstrahlen laufenden Fasertracheiden sind sehr háufig etwas grösser und geráumiger als die übrigen Holzfasern dér Grundmasse. In dér Grundmasse finden sich an einigen Stellen Ölidioblasten, die 150 — 200 // láng und 40 — 50 // breit sind. Auf- fallend ist die Breite dér Markstrahlen. Sie sind im alig. 3 — 6 Zellen breit, aber unter ilinen sind auch die 7 — 9 Zellen breiten Markstrahlen ziemlich háufig. In den Mark- strahlen sind hie und da auch Ölzellen zu beobachten. Die Markstrahlzellen sind im alig. 6 — 8 (10) // breit und 50 — 60 // láng. Die Breite eines Markstrahles von 8 Zellen- schichten war 48 //. Die Markstrahlen laufen in Radialrichtung und schlángeln sich ein wenig nur zwischen den breiteren Gefássen. Die Ouerschnitte dér Holzfasern umfassen im alig. 20x17//, mit sehr schmalen spaltartigen Lumina. T angentialschliff : (Taf. XI. 3 und 5). Auffallend die Breite und Höhe dér Markstrahlen. Die Markstrahlen sind auch liier 2 — 3 — 5, ausnabmsweise 8 hellen breit und 8 — 40, ausnalimsweise 60 Zellen hoch. Die meisten sind 10 — 20 Zellen Zoch. Es ist auffallend, dass sehr viele Markstrahlen oben und untén von Ölzellenreihen begrenzt sind, was auf reichen Ölgehalt zeigt. Die Ouerschnitte dér inneren Stralilen zellen sind kreisförmig oder vieleckig. Die Markstrahlen sind von lánglichen Fasertracheden und Holzfasern eingefasst. Auf dem Tangentialschb'ff sind verháltnismássig vénig Gefáies zu sehen, in den Gefássen gibt es auffallend viel Thyllen. Radialschliff: (Taf. XI. 4 und 6). Die Markstrahlzellen sind liegende Rechtecke, im alig. von 22 — 24 // Höhe, die inneren etwas niedriger : 12 — 14 //, wáhrend die áussersten etwas liöher sind : 28 — 30 //. In den Tangential- und Radialwánden gibt es viele, kleine, einfaehe kreisförmige Tüpfel. Die Markstrahlen sind sehr háufig von ausserordentlich grossen Ölzellen eingefasst, diese erreichen einigemal sogar die Grösse von 280 — 300//, ihre Form ist etwas elliptisch oder aber kegelförmig. Andere sind hin- gegen etwas kleiner als diese (110//). In den Gefássen sind die Thyllen auch von dieser Seite gut sichtbar. Die Gefássglieder sind 110 — 130// hoch und 65- — 70// breit. Die Oberfláche dér Gefásse ist von klemen Hoftiipfeln dicht bedeckt, an einigen Stellen auf grossen Fláchen, anderswo aber in kleineren und grösseren Feldern. Spirálé Verdickun- gen konnten auf ilmen nieht beobachtet werden. Das Parenchym wenig, breite dér Paren- chymzellen 16 — 20 //, ihre Höhe 120 — 160 //. In dem Parenchym spárlieh einfaehe rund- liehe Betüpfelung. Bestimmung: Die oben angefiilirten morpliologischen Eigentümlichkeiten bieten schon eine sichere Grundlage zűr Bestimmung unseres Baumstammüberrestes. Das Vorhandensein von zahlreichen Ölzellen — die sich teils im Grundgewebe, teils als Kantenzellen entlang dér Markstrahlen anordnen — lassen uns auf die Lauraeeae schlies- sen. Die Struktur dér Markstrahlen auf dem Tangentialschnitt, desgleichen die Form dér sich an diese ansehliessenden Ölzellen áhnelt in erster Linie in sehr grossem Masse dem in Ipolytarnóc zum Vorschein gekommenen Laurioxylon müller-stollii aus dem unteren Miozán [3]. Aber unser Überrest ist in einiger Hinsicht auch dem von Schönfeld beschriebenen Laurioxylon linderoides áhnlich fii, 8] und bestimmte Beziehungen auch zu dem gleichfalls von Schönfeld beschriebenen Laurioxylon parenchymatosum [12] lassen sich noch erkennen, obgleicli bei diesem von Schönfeld Ölzellen nieht festgestellt wurden. Desgleichen gibt es Beziehungen auch zu dem von Félix [1] beschriebenen Laurioxylon primigenium und zu dem L. aromaticum, dessen Markstrahlen gleichfalls 1 — 3 Zellen breit sind. Schönfeld nimmt in seiner ange- führten ArbeiLauch Bezug [12] auf die Feststellungen Knoblauchs, dér in seiner Arbeit das Folgende schreibt : ,,Bezeicbnend ist'für die Laurineen, dass die Breite dér Markstrahlen nie iiber 5 Zellen betrágt, gewöhnlich 1 — 3 oder 1- — 4 Zellen. Ein bis fünf- reihige Markstrahlen habén nur Beilschmiedia, Persea gratissima, Actinodaphne, Laurus nobilis ; davon sind die Markstrahlen von Laurus nobilis gewöhnlich vierreihig, die von Beilschmiedia gewöhnlich fünfreihig.” Greguss : Új Laurirtoxylon 223 In seiner Arbeit erwáhnt er des weiteren, dass die Markstrahlen dér zu den I,aura- ceae gehörenden Genera höchstens 5 Zellensehiehten breit sind, so ist z. B. das Cinna- momum 1 — 3, die Persea ayiti höchstens 5-schichtig. Bezüglieh dieser Art erwáhnt er noch, dass ihre Ölzellen sehr gross und zalilreieh sind. Die Ocotea camerunensis weise 1 — 3, die Nectandra rodioei 1 — 3, selten 4, die Sassafras- Arten 1 — 4, das T ilostemon 1 — 2, die Cryptocaria fieumus 1 — 3, die Lindera 1 — 3 Zellensehiehten breite Markstrahlen auf, wáhrend in den Wurzeln dér Laurus nobilis ausnahmsweise sogar 5 Zellensehiehten breite Markstrahlen vorkonnnen können, usw. Dasselbe wird noch von den folgenden Forschern : Metcalfe und C h a 1 k [7], Jacenko — Xmelevskij [5], Gammermann- — Nikitin — Nikolajeva und Fax [10] festgestellt. Die in den verkieselten Holzüberresten vorliandenen vielen Ölzellen, was für die Lauraceae- Arten besonders charakteristisch ist, desgleichen die ausserordentlielie Grösse dér Ölzellen und ihr reiehliehes Vorkonnnen, lassen unbedingt eine Folgerung auf die Lauraceae zu, obgleich unser verkieseltes Holz auf Grund dér Breite dér Markstrahlen mit keinem Laurace a^-Genus identifiziert werden kann. Auf Grund dieser Überlegungen kaim unser Baumstannnüberrest mit dem Nainen Laurinoxylon bezeichnet werden. Unter den hierhergehörenden Genera kommt eventueíl auch die Sassafras in Betracht, in weleher es gleiehfalls viele Ölzellen und dicse von vornehmlich grossem Ausmasse gibt und dérén Blatt er von diesem Őrt schon festgestellt wurden. Aueh das Cinnamomum könnte in Betracht genommen werden, dérén Blátter dórt gleiehfalls aufgefunden wurden, desgleichen auch die Persea, dérén Markstrahlen ausnahmsweise auch fiinfschichtig sein können oder sogar an die Laurus selbst könnte gedacht werden, IJnsere Versteinerung unterscheidet síeli jedoeh von diesen vor allém wesentlich darin, dass seine Markstrahlen im alig. 3 — 4 Zellensehiehten breit sind, obgleich unter ihnen auch 6 — 8 und sehr ausnahmsweise sogar 10 Zellensehiehten breite vorkemmen. Von solchen breiten Markstrahlen wird betreffs dér Lauraceae in dér Literatur keine Erwáh- nung getan. Somit kann das untersuehte Stück trotz dér entschiedenen Lauraceae- Merk- male mit den oben angefülirten Geschlechtern. bzw. Arten nicht identifiziert werden. Deswegen muss dieses charakteristisehe Exemplar von den bisher bekannten Laurin- oxylon untersehieden werden und ich möehte diese neue Art Prof. Elemér Vadász zu Ehren mit dem Namen Laurinoxylon vadászi n. sp. benennen. Es ist leicht möglich, dass unsere Versteinerung mit einem solchen Laurinoxylon identisch ist, dérén Blátter, Friiehte oder Bilimen in Abdrücken noch nicht bekannt ist und deswegen wir es mit keinem von diesen identifizieren können. Es ist auch möglich, dass unsere Artform mit den in ihrer Náhe gefundenen Blátteriiberresten dér Sassafras, Cinnamomum-, Persea- und Laurus- Arten ökologisch in Zusammenhang stand, was jedoeh nur die im Gangé befindliche Untersuchung dér fossilen Flóra des Fundgebietes entscheiden wird. Vori dem eine reiche Flóra aufweisenden ungarlándiselien Fundort Ipolytarnóc aus dem unteren Miozán (Burdigalaer Stufe] waren uns von verkieselten Holzüberresten bisher zwei Laurinoxylon- Arten bekannt. Die hier beschriebene dritte Fönn starnmt von dér helvetischen Stufe. Die Lauraceae leben heute auf beiden Seiten des Amin tors auf tropiscliem und subtropischem Gebiet, so vor allém auf den Sundainseln in Südostasien und in Brasilien, einige Arten in Ostasien und Nordamerika. Wir werden uns nicht irren, wenn wir voraus- setzen, dass im Zeitalter des Gedeiliens unserer versteinerten Laurinoxylon- Art, im unte- ren Miozán auf diesem Gebiet ein tropisches, bzw. subtropisches Kiima geherrsclit habé. Dies ist übrigens auch durch mehrere andere Beobachtunsren unterstützt. Auch dieser letztere Beleg unterstützt die schon allgemein angenommene Fest- stellung, dass in unserem Vaterland wáhrend des unteren Miozáns in subtropiseher, eventueíl tropisclier Umgebung immergrüne Báume mit lorbeerartigen Blattern gediehen. Diagnose: Laurinoxylon vadászi n. sp. Jahrringgrenze verschwonnnen ; die Gefásse alleinstehend, zwillingsporig oder dreigliedrige Porenstrahlen. Markstrahlen 2 — 4 — 6, ausnahmsweise 8 — 10 Zellensehiehten breit und 20 — 25 (50) Zellen lioeh. Markstrahlzellen liegende Rechtecke, die áusseren Zellen unterscheiden sich kaum von den inneren, die áusseren sind von máchtieen Ölzellen von 200 — 300//, eingefasst. Die Gefásse kurzgliedrig, in ihnen zahlreiche Thvllen. Die Wánde dér Gefásse sind von kleinen einfachen Tüpfeln dicht bedeckt. In allén drei Wán- den dér Markstrahlzellen gibt es in dichter Bestreuung kleine einfache Tiipfel. Die Grund- masse Tracheiden und Holzfasern. Das ursprüngliche Holzstück und die daraus hergestellten Práparate befinden sich in dem Botanischen Institut dér Universitát Szeged. HÍREK— ISMERTETÉSEK Kitüntetés Az egyetemi oktató-nevelő munkában elért kiváló eredményei elismeréseképpen V endl Aladár akadémikust, a budapesti Műszaki Egyetem tanárát a Minisztertanács 1956. szeptember 27-én Munka Érdemrenddel tüntette ki. Tudományos minősítések 1956. október 1 1-én tartották meg Tokody László ,,A kristálytan fő kérdései” c. doktori értekezésének rátáját. Az értekezés opponensei Vendel Miklós egyetemi tanár, akadémikus, Szádeezky-Kardoss Elemér egyetemi tanár, akadémikus és Földvári Aladár egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora voltak. A kialakult vita alapján a Bizottság az értekezést alkalmasnak találta a doktori fokozat elnyerésére s ilyen értelmű javaslatot tett a Tudományos Minősítő Bizottságnak. 1956. október 11-én védte meg Koch Sándor „Magyarország ásványai” c. doktori disszertációját. A színvonalas vita alapján a Bizottság Kocli Sándor disszer- tációját alkalmasnak találta a tudományok doktora fokozat elnyerésére. Javaslatát ebben az értelemben terjesztette a Tudományos Minősítő Bizottság elé. Az értekezés opponensei Vendel Miklós egyetemi tanár, akadémikus, Szádeczky-Kar- d o s s Elemér egyetemi tanár, akadémikus, és Földvári Aladár egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora voltak. 1957. február 21-én védte meg J antsky Béla „A Velencei-hegység földtana” c. kandidátusi disszertációját. Az értekezés opponensei Földvári Aladár egyetemi tanár, és Horusitzky F'erenc egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktorai voltak. A disszertáció tételein kialakult színvonalas vita alapján a Bizottság J antsky Béla értekezését a kandidátusi fokozat elnyerésére alkalmasnak találta s ilyen értelmű javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé. 1957. február 27-én tartották meg Nagy Eászlóné „A mátraaljai felsőpannóniai barnakőszén palinológiai vizsgálata” c. kandidátusi értekezésének vitáját, melynek alapján a Bizottság Nagy Eászlóné disszertációját alkalmasnak találta a kandidátusi fokozat elnyerésére. A Bizottság javaslatot tett a Tudományos Minősítő Bizottságnak a kandidátusi fokozat odaítélésére. A disszertáció opponensei Kretzoi Miklós a föld- és ásványtani tudományok doktora és Andreánszky Gábor egyetemi tanár, a biológiai tudományok kandidátusa voltak. Stefanovits P. : Magyarország talajai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1956. Stefanovits könyve Magyarország 1 : 200 000 mértékű genetikus talaj- térképével együtt született, szükségszerű következményeként annak a nagyszabású térképező-összesítő munkának, melyet a szerző vezetése alatt álló munkaegyüttes a szintén 1 : 200 000-es Mezőgazdasági talajtérkép közzététele óta és előtt végzett. A munka alapelve szerint a talaj önálló képződmény, felszíni kőzetek elváltozása útján jön létre "különféle ún. talajképző tényezők hatására. A földtani, domborzati, éghajlati, élettudományi tényezők mellett a talaj kora vagyis az elváltozási folyamatok tartama alakítja ki a talajfajtákat, határozza meg a talaj jellemzőit. A talajképző tényezők, és a hazai talajtípusok részletezése előtt azonban kiemelt helyen szívesen láttuk volna a talaj fogalmának meghatározását. Szerzőnek választania kellett volna a földtani vagy a mezőgazdasági megfogalmazás közül. Ennek megkerülése Ismertetések 225 teszi bizonytalanná tartalmi kitöltésében a könyv egyébként logikus tárgyalásmenetét : A magyar "talajtan története — A talajképző tényezők — Hazánk főbb talajtípusai — Hazánk talajviszonyai — Talajerózió Magyarországon. Ha a genetikus talajtan mellett foglal állást, ami a szerkesztett térkép, s a könyv aligha rejtett sajátsága, szükségképpen a talaj földtani megfogalmazását kell adnia. Ha a termékenységet választja a talaj alapvető kritériumának, a talajt mezőgazdasági fogalomként kell definiálnia. A talajtan genetikai ágának azonban szükségképpen földtani megfogalmazást kell adnia a talajról, a talajtan függetlenségének veszélyeztetése nélkül. A talaj földtani képződmény, a helybemnaradt, eluviális üledékek sorába tartozik, képződése szárazföldi mállási folyamatokra, az ún. talajképző tényezők működésére vezethető vissza. Ha a termékenység mezőgazdasági fogalmát a talaj lényeges kritériumának tekintjük, mint ahogy ezt a szerző is hangsúlyozza, fogalomszűkítéssel a földtani talajfogalomból levezet- hető a talaj pedológiai megfogalmazása, vagyis : talajnak nevezzük a szárazföldi mállás legkülső övében képződött helybemnaradt üledéket, melynek kialakításában fizikai- kémiai-biológiai hatások együttesen vesznek részt. A biológiai hatás a növény-állatvilág tevékeny jelenlétére utal a termékenység biztosítéka nélkül. Az a talaj azonban, amely ma nem termékeny, holnap már az lehet, akár a talajjavítás, akár termelési igényeink, vagy termelvénveink minőségváltoztatása útján. A termékenység nem lehet kritériuma a talajnak, sokkal inkább a biológiai tényező, melynek hiánya a mezőgazdasági termelést teljességgel kizárja (sarki öv), megléte vagv lehetősége a termékenység valószínűségét fenntartja (arid sivatagi öv, hazánkban : szikes talajok stb.). A termékenység, a termé- kennyé tétel az alkalmazott pedológia egvik főtörekvése, a genetikai talaj fogalomnak csak annyiban kritériuma, amennyiben a biológiai tényező tágabb fogalma alá utalhatjuk. A talaj fogalmának tisztázatlansága a könyv logikai rendjén belül oda nem tartozó jelenségek tárgyalására vezet. Semmiképpen sem tekinthetők pedológiai értelemben talajnak a tundraövben kialakult fagytörmelékes kőzettalajok (Kerecsend), mert képző- désükben a biológiai tényező nem vett részt, továbbá kőzettéváltak s fedőrétegek borít- ják éppúgv mint a paksi feltárás talajrétegeit, melyek pedológiai és földtani értelemben egyaránt kőzetek, közelebbről : elváltozott lösznek minősülnek. Ugyanilyen elbirálás alá esik a könyv lösz, futóhomok képződéssel foglalkozó, érdekes vagy vitatható meg- állapításokat tartalmazó része is. Félreértés elkerülésére : korábban is hangsúlyoztuk, hogy a pedológiai kutatás, mint anyagvizsgáló-származást kutató tudomány, a maga komplex vizsgálati módszerei- vel kivételes segítséget nyújthat mind az üledékföldtannak, mind a negyedkori föld- történeti elemzésnek. Csak a fogalmi tisztaság érdekében kívánjuk a könyv ilyen iránvú átalakítását, mely a kiadási kis példányszám (700!), s a kiterjedt érdeklődés következté- ben remélheti újabb megjelenését. Még a kereesendi és a paksi feltárás talajtani vizsgálataira vonatkozó értékes eredmények megjelenése ellen sem protestálunk. Ellenkezőleg : azoknak a tárgyalási rendben való elhelyezésén és beállításán, szemléletén kívánunk változtatni. További kívánalom a földtani fogalmak eredeti értelmükben való használata. Nem vitatjuk el A, Nagy Miklóstól, a könyv ismertetőjétől, hogv Stefanovits műve tulajdonképpen ,,a legjobb értelemben vett geográfus, szemlélettel” íródott, ha a talajerózió, apoka (1. Vadász E. : Az ,,apoka” név jelentése. Földt. Közi. 86. köt. 1. fűz. 1956.), a talajátváltozás és a többi ..átalakailt” értelmű földtani fogalmakat tekintjük, de szerző ugyanakkor ösztönösen az anyag-alak-folyamatra támaszkodó elemző földtani gondolati rendet követi anélkül, hogy könyve a magyarországi talajok földtanát adná. Az erózió folyóvízi lepusztítást, az átváltozás metamorfózist jelent a földtanban. Ha közös a szótárunk, a Mattvasovszky T írta fejezet elé talajdenudációt, vagv a még jobb talajlepusztulást kellene illeszteni, az átváltozást pedig elváltozásra módosítani. Szükségtelen és zavaró a talajképző kőzetek képződési rend szerinti szétválasz- tása. Sokkal inkább hangsúlyozni kellett volna, liogv az anyakőzet kizárólag anyagi minőségével, alaki sajátságaival hat a rajta kialakult talajra, melyek országszerte jelen- koriak, az utolsó eljegesedés óta alakultak ki. A talajtan függetlensége nem jelenti a földtannal való kapcsolat megszakítását, s még kevésbé az i'm. földtani szemlélet visszatérését a talajtan fejlődésébe. A két tudo- mány míívelőit mindenkor megkülönbözteti a szándék : a geológus ismerni kívánja a talajt kialakitó folyamatokat, mint a szárazföldi mállás jelenségeit, a pedológus ugyan- ezen ismereteket hasznosítani kívánja s a talaj fejlődési állapotának felismerésével beavat- 226 Földtani Közlöny, LXXXVI1. kötet, 2. füzet kozik a mállási folyamatok menetébe, hogy azt befolyásolva a felszíni mállási övét termővé tegye, vagy a talaj termőképességének fokozását elérje. Steíanovits könyve a magyar talajtan régi adóssága. Hiányai és hibái a taposatlan útból erednek s nem csökkentik a szerző érdemeit. Megjegyzéseink S t e f a: n o v i t s vállakózásának segítségei azon az úton, melyet a nagy elődök adathordása és véleményformálása inkább megnehezített mint szabaddá tett. Hasonló törekvésekre buzdítanak a némely esetben már valószerű benyomást keltő talajszelvény fényképek. K r i v á n Jl. E. PyxwH: 0 KJiaccmjwKaipiH oÖJiOMOMHbix qacTHU h cJiaraeMbix hmh nopoa (A törmelékszemcsék és megfelelő kőzetek osztályozásáról), Yesztnik beningradszkovo Univ. N°. 24. 4. 1956. Szerző dolgozatának első felében a törmelékszemcsék méretszerinti osztályozásá- val foglalkozik. Összehasonlítja a nyugati országokban, valamint a Magyarországon, Szovjetunióban és Lengyelországban használatos osztályozási módokat. A szemcseméret és az üledékgenetika összefüggéseinek eddigi eredményeit megfontolva, új osztályozást ad : (számadatok nem határértékek) tömb — 1000, görgeteg, 200, kavics, 10, finomka- vics —2, homok — 0,05, aleuritikus szemcsék — 0,005, agyag. A dolgozat második része a törmelékes üledékes kőzeteket osztályozza : a kőzetté- válás foka, granulomechanikus összetétel, és ásványos összetétel szerint. A különböző osztályok ábrázolására háromszögdiagramokat alkalmaz. Nagy E. L e s s e r t i s s e u r, J. : Traces fossiles d'activité animale et leur signification paléobiologique. (Állati életnyomok és ezek ősélettudományi jelentősége.) Mém. Soc. Géol Fr„ XXXIV. 1955. Az állati életnyomok vizsgálatának jelentősége az idevonatkozó adatok nagy- mérvű irodalmi szétszórtsága miatt nem jut eléggé érvényre, pedig az életnyomokból rendszertani, ökológiai és földtani következtetéseket lehet levonni. Ebben a munkában a szerző az „ichnológia” (nyom-tan) történetét, legfontosabb irodalmát, eredményeit és mai problémáit összefoglalóan ismerteti, az életnyomok irodalmi adatainak kritikai értékelése nélkül. Részletesen tárgyalja a szerves és szervetlen nyomok megkülönböztetését. „A prekambriumi problematikumok, melyeket eleinte szervesnek vagy szerves eredetű- nek tartottak, fizikai alakulatoknak bizonyultak.” A megkülönböztetésben érthetően fontos szerepet tiüaj donit a vegyi elemzésnek. Ősmaradványok és őséletnyomok a szerző szerint ritkán találhatók ugyanazon rétegben, mivel megmaradásuk feltételei különbözők. Részletesen ismerteti a nyomok nevezéktanát és az osztályozásukra tett kísér- leteket. Az állattani nevezéktan módjára kétneves latin megjelöléseket alkalmaz ; nevezéktana párhuzamos, de nem azonos az állattanéval. Az osztályozás részben az életmódra utaló, részben pedig alaki jellegek szerint történik. Kiindulásul a ma mő gerinctelen állatok nyomait tárgyalja, törzsenkint. Kiemeli, hogy a nyomok szerkezete és megjelenési módja az őket létrehozó állat életműködéseivel van' kapcsolatban (lakókamra es járat, mozgási nyom, táplálkozási nyom, és végül a különböző „tropizmusok” nyomai.) A tropizmusok részletes ismertetése során arra az eredményre jut, hogy ,,egy adott nyom értelmezése pszihoíiziológiai (!) tényezők függvényében gyakran feltételes marad.” A fosszilis életnyomokra áttérve először a rétegfelszíni vagy exogén nyomokat tárgyalja; megkülönböztet lábnyomokat ( Podichnites ), csúszási nyomokat ( Apodichnites ) és táplálkozási nyomokat. A csúszó helyváltoztatásból eredő nyomok közül einlítésreméltók az úu. „bilo- biták” (kétkarélyos nyomok), amelyek mindig a rétegek alsó (!) felületén találhatók. Valószínűleg a Trilobiták által húzott kettős barázdák utólagos kitöltései ezek. A m élynyomok vagy endogén nyomok közé sorolja a járatokat és kamrá- kat. Osztályozásuk mesterséges, mértani alapon történik. Ezért gyakran nem lehet egy adott járatot határozottan egy bizonyos állatcsoportra vonatkoztatni. Az egyszerű csigavonal-alakú „ördög-dugóhúzót” ( Daemonhelix ) két csoportra osztva értelmezi : a szárazföldi üledékekben található nagyobbak — rágcsálók járatai, a kisebb, vízi üledékekben találhatók viszont puhatestűektől eredhetnek. Ismertetések 227 Függelékben szól a rovar nyom okról. Legidősebbek a középső devonból leírt nyomok ; leggyakoribbak a permben. Említ kovásodott fákban található rovar- (lárva) járatokat, de a fás kőszenekből ismert hasonló járatokról nem beszél. A tengeri állatok kemény anyagokban észlelhető fúrási nyomai közül egyeseket mohaállatoknak tulajdonít. A gerinces állatok őséletnyomaira áttérve négy „klasszikus” példát ismertet : a Chirotherium- problémát [S o e r g e 1, 1925], az Iguanodonok szokásaira vonatkozó ősélettudományi következtetéseket [D o 1 1 o, 1905], a barlangi medvék nyomait [B a c li o f f e n — Echt és A b e 1], és végül az ipolytarnóci itató hely [Ábel, 1935] élővilágának rekonstrukcióját. Ez utóbbinál kiemeli, hogy ,,a nyom- együttes lehetővé teszi, hogy igen pontos képet alkossunk a hely akkori faunájáról ; ezt összevetve a Jablonsky tanulmányozta flóra képével, tökéletes életkép- hez jutunk.” Az iehnológiának más tudományágak területén megkísérelt alkalmazására Kirchner [1941] próbálkozását hozza fel példának, aki a Siegfried-monda értelme- zésére vállalkozott Chirotherium és Saurichnites nyomok alapján. Kirchner szerint ugyanis ezek a nyomok szolgáltak egy dús fantáziájú harcos számára bizonyítékul az általa „legyőzött” „sárkányok” létezésére . . . Szerző szerint „egy paleontológusnak ez az elkalandozása a középkor folklóré területére inkább érdekes, semmint meggyőző.” A gerincesek nyomainak osztályozását véve sorra, szerző ezt írja : „A különböző szerzők vagy sztratigrafiai rendszert [A bel], vagy feltételes állat- tani rendszert [L u 1 1] fogadnak el. Az első megoldás kitérés a probléma elől ; a másik viszont sok szubjektív tévedésnek van kitéve. Csak néhány szerző [így N o p c s a 1923-ban a hüllőkre vonatkozólag] ajánl lényegileg nyom-alaktani megkülönböztetése- ket. Végül megkísérelték azt is, hogy ésszerű osztályozást hozzanak létre a gerincesek helyváltoztatásának mechanikai tanulmányozása alapján. Részben ez lehetett N o p e s a törekvése is. Szerző szerint az ilyen kísérletek még koraiak. Részletesen kitér Nopcsa rendszerének bírálatára. „Jóllehet Nopcsa csak hüllő-nyomokra állította fel rendszerét, az kiterjeszthető az összes négylábú gerin- : cesek nyomaira. 7 típust különböztet meg . . . Valójában leírása kevéssé világos, és a közölt ábrák ritkán bizonyítanak mellette . . . Azt gondolhatja az ember, . . . hogy a szerző nagyobb mértékben vette tekintetbe azt, hogy milyen csoportnak tulajdonítja a szóbanforgó nyomokat, mint a mechanikai megfontolásokat, amelyekről azt állítja, hogy elsősorban vezették . . . Könnyen ki lehetne mutatni, hogy Nopcsa »típusai« mind homályosak ...” Végülis a szerző vegyes osztályozást fogad el, bizonyos földtörténeti szempon- tok bevezetésével, de lényegileg Nopcsa alapján. A különböző nyomokat ábrák szemléltetik. A könyvnek ez a része alkalmilag igen jó szolgálatot tehet. A gerincesnyomok!' részletes ismertetése során a madaraknál elsősorban Lambrechtre hivatkozik a szerző. A legrégebbi, biztosan madártól származó nyom alsókréta korú. Az emlősnyomoknál a szerző kiemeli, hogy tudomása szerint a mezozoikumból nem ismeretesek emlős-nyomok. A legrégebbit az albertai (Kanada) paleocénből írták le. Földtani tekintetben figyelmet érdemel, hogy Chaffe R. [1943] az észak- amerikai White River oligocén rétegeiből írt le különféle nyomokat, amelyeket miocén- beli állatok nyomainak tart oligocén agyagfelszínen. Az emberi nyomokra vonatkozólag megemlíthetjük, hogy szerző szerint minden, harmadidőszaki üledékből említett emberi nyom fantáziatermék, vagy joggal kétségbevonható . Végkövetkeztetésképpen a szerző megállapítja, hogy a tudományág tovább- fejlődéséhez a módszertani erőfeszítések jobb összehangolására van szükség, valamint a ma élő állatok életmódjának és környezettanának behatóbb tanulmányozására. A kötet végén bőséges képanyag és gazdag irodalomjegyzék található. ifj. Dudich Geotektonisches Symposium zu Ehren von Hans Stíllé Stíllé, H. a német geológia szintetikus nagymesterének, minden ország vala- mennyi geológusának változatlan tiszteletben álló tanítójának, 80. életéve betöltése alkalmából, 1956-ban, a Német Földtani Társulat, a nemzetközi jellegű Földtani Egye- 228 Földtani Közlöny , LXXXV 1 1. kötet, 2. füzet sülét (Geologische Vereinigung) és a Paleontológiái Társulat tartalmas ünnepi kötetet adott ki. A kötet bevezetőjében L o t z e F. vázolja az ünnepelt világjelentőségűvé fejlődött földtani munkásságának menetét, a megfigyeléseken alapuló módszeres, induk- tív részlettanulmányokon át a tudatos szintézisből eredő általános földtani törvények megállapításáig. A Í79 tételből álló tudományos közlemény jegyzék szemlélteti S t i í 1 e sokirányú, tágabb értelemben vett földtani tevékenységét. Ugyanezt látjuk kiteljesítve a kötet gazdag tartalmában, amelyben Stíllé közvetlen tanítványai, tisztelői és követői a különböző országokra vonatkozó tanulmányokkal, két fejezetben vannak csoportosítva. Ezek a csoportok az általános geotektonika, történeti geotektonika, tájtektonika (Eurázsia, Afrika, Ausztrália), kristályos hegységek szerkezete, elmélet és föltevés, alkalmazott geotektonika és segédtudományok tárgyköreit képviselik. Az alkalmazott geotektonika csoportban találjuk S c li m i d t E. R. ismert tanul- mányát is, a magyarországi „közteshegység” elméleti geomechanikájáról. Stíllé nagyszabású összehasonlító, elemző tektonikai irányának kezdetén magyarországi tektonikai iskolánk még az alpi hegységképződés takaróelméleti magyarázatának tagadó álláspontján volt. Annál inkább fölfigyeltünk a hegységképző- dés időelemzésére, a földkéreg egészét tekintő földtörténeti forradalmi (revolúciós) és fejlődési (evolúciós) szakaszok megkülönböztetésére, az orogenezis és epirogenezis egy- mást kiegészítő mozgásmódjaira, a röghegységek mozgási jelenségvált ozásaira, a sótekto- nika anyagsajátságoktól függő elváltozásaira, valamint a , .germánjellegű” mozgások különleges sajátságaira és folyamatszerűségeire. Mindezekre Stíllé összehasonlító elemző módszere tanított bennünket s tanítási irányelveit a Borsodi medence földtani áttekintését célzó tanulmányban kíséreltük meg elsőként érvényesíteni [1924]. Utána Szentes F. és mások, kisebb-nagyobb hazai résztanulmányokkal, mindmáig terjedő- leg ezen az úton haladnak. A Stíllé- féle elemző tektonikai módszerrel jutottunk el Magyarország földtani szintézisében a ,,Tisia” és K o b e r-féle , .Intemid”, illetve „Zwischengebirge” teljes fölszámolásához is. A magunk részéről is, ezúton csatlakozunk a nagy mester iránti tiszteletadáshoz. V a d á s z Sonder, Richard A. : Mechanik dér Erde (A Föld mechanikája). Schweitzer- bart, Stuttgart, 1956. A természettudományokban a formalizmust meglehetős lebecsüléssel szokták kezelni. Pedig gyakran csak a tényezők és hatások átláthatatlan szövevényében maga- sabb rendet megsejtő emberi szellem kezdetleges, de a későbbi helyes megismerés szem- pontjából gyümölcsöző rendszerezési törekvései rejlenek mögötte. Á későbbi kor kritikája az elvetendő sallangok mellett mindig sok tartalmat is talál ezekben a sejtésekben. A geomechanika talán nagyobb számú hatással és tényezővel operál, mint bár- mely más természettudomány. Ezért mindmáig igen elterjedt a geomechanikai forma- lizmus. Sonder a geomechanika terén a fő formalisták egyike : 1922 óta megjelent dolgozataiban a szárazföldek és tengerek formai vonalvezetésében felismerhető szabályos- ságokkal (Lineamenttektonik) foglalkozott. Előttünk fekvő könyvéről azonban meg- nyugvással állapíthatjuk meg, hogy a kétségtelenül nagyszámú formalisztikus elem és mindenáron való, kellően meg nem alapozott rendszerezési törekvés mellett túlsúlyba jutott az egészséges kritika iránya. A könyv nem lép fel a földi tektonizmus térben és időben általános érvénvű, egységes magyarázatának igényével : ehhez, mint az alcím mondja, csak ,, elemeket és tanulmányokat” kíván adni. A geomechanika célját a tektonikai földtan megfigyelé- seinek a fizika törvényei szerint való értelmezésében és a nyert törvényszerűségek mate- matikai megfogalmazásában látja. A könyv ennek megfelelően kétosztatú : első részé- ben a tektonizmusra vonatkozó földtani megfigyelési anyagot tárgyalja, a második részben pedig fizikai értelmezésre törekszik. Nagy érdeme a szerzőnek, hogy a természet- tudomány minden területéről sok korszerű adatot gyűjtött össze : a könyv többek között ezért is igen hasznos olvasmány. Kár, hogy az adatgyűjtésbe néhány tévedés is csúszott, mint az az állítás, hogy a felszínközeli földrengések energiája a legnagvobb. A könyv felépítése és tárgyalásmódja ríjszerű, szellemes. Sok érdekes gondolat- menetet vet fel, így az üledékek keletkezési sebességével, az óceánok fenékmélységének múltbeli változásával, az orogenetikus időtörvény kritikájával kapcsolatban. Végeredményben a könyv előnyei és hátrányai olvmódon összegeződnek, hogy a könyvet érdekes és kellemes, de kellő kritikával kezelendő olvasmánnyá teszik, melyet minden gondolkodó geológusnak ajánlhatunk. Balkay Ismertetések 229 N e y, P. : Zum gegenwartigen Stand des Magnesitproblems (A magnezitkérdés jelenlegi állása). Zeitsehrift d. Deutsch. Geol. Ges. Bd. 108. T. 2. 1956. A munka öt főfejezetre oszlik : 1 . a magnezit képződésmenete és paragenezise* 2. magnezittelepek problémája. 3. a magnezitképződés teleptani és fizikai-kémiai alap- jainak tárgyalása, 4. Leitmeier, Siegl és de Llarena eredményei alapján utalás üledékes magnezitkeletkezésre, 5. összefoglalás és irodalomjegyzék. A szerző a magnezitmetaszomatózis lefolyásának jelenlegi elképzeléseit ismerteti, majd részletesen foglalkozik a magnezittelepek kísérő ásványaival. A magnezitkeletke- zésben az ultrabázisok antigoritosodásának tulajdonít jelentőséget ; Hegemann és Faust elképzeléseit kritikailag tárgyalja. A magnézium származását illetően a magmá- ból s az intriiziós testekből való kioldódás fizikai-kémiai lehetőségeit veszi figyelembe. Végül röviden ismerteti és elveti azt a telepképződési elméletet, mely szerint hidro- termális MgC03 oldatok mészkő és dolomit kiszorítása ixtján hoznának létre feldúsulásokat. Nagy E. Contributions to the Geology of Uránium and Thorium by the United States Geological Survey and Atomié Energy Comission fór the United Nations International Conference on Peaceful Uses of Atomié Energy, Geneva, Switzerland 1 955. — (Az Egyesült- államok Földtani Felügyelőségének és Atomenergia Bizottságának közlései az urán és tórium geológiájáról, az Egyesült Nemzeteknek az atomenergia békés felhasználása í céljából 1955-ben Genfben összehívott nemzetközi konferenciájára.) Washington, 1956. Geological Survey Professional Paper 300. A rádióaktív nyersanyagok kutatása a földtani vizsgálódások legidőszerűbb feladatai közé tartozik. Különös érdeklődésre tarthat tehát számot az az értékes össze- sítés, melyet az amerikai szakemberek szervezett munkaközössége a genfi atomkon- ! ferenciára készített. A terjedelmes kiadvány 94 értekezésben foglalja össze mindazt, amit 1955-ig az USA területén a rádióaktív nyersanyagok dúsulási viszonyaira vonat- kozóan, ill. az urán és tórium geokémiai és teleptani vizsgálatában elértek. Az ered- ményeket táblázatok, fényképek, szelvények, rajzok és térképek kíséretében nagv részletességgel tárják a szakközönség elé. Figyelembe vesznek minden érdemesebb elemdúsulást származása, tartókőzete, földtani kora és paragenezise szerint. A magmás, teléres és a különféle üledékes képződmények egymásutánjában mind az ásványkőzet- tani sajátságok, mind a földtani kifejlődések nagy változatosságról tanúskodnak. A magmások közül egyes nátrondús gránitok, szienitek, fonolitok az átlagosnál 300 — 400-szor több uránt tartalmaznak. (Boulder batolit, Sierra Nevada- egy része, Idaho batolit.) A pegmatitok között is van néhány tekintélyesebb uránkoncentrációt tartalmazó kifejlődés. De ennél is lényegesebbek a teléres kialakulások, különösen egyes harmadkori hidrotermás fluoritos társulások (Themas Ranga, Utali). Gyakorlatilag legnagyobb jelentősége az üledékes felhalmozódásoknak van. Időbelileg széles határok között, a devontól a pliocénig terjedően ismernek komoly urándúsulású kőzeteket. Közülük jelenleg a mezozoós szárazföldi üledékek az USA leg- fontosabb uránszolgáltatói. Leggazdagabb kifejlődéssel a magmás tömegektől övezett Colorado fennsíkon, valamint a D. -dakotai Black Flill-en közel vízszintes településű összletként halmozódtak fel. Tagjaik közül a felsőjúra ..Morrison formáció” 61,4%-át, a felsőtriász ,,Chinle” konglomerátum 26,0%-át és az ugyancsak triász „Shinarump formáció” 5,8%-át szolgáltatja az USA urántermelésének. Az összes többi műrevaló urándúsulás csak a fennmaradó 6,8%-kal vesz részt az össztermelésben. Közelebbről érdekel bennünket, hogy a legtöbb uránban gazdag kőzet szárazföldi lerakódást!, kvarc- dús arkózás és tufás homokkő és konglomerátum. Gyakori a lencsés tagolás, agyagos közbetelepülés, szenesült növénymaradvány, a durvább kavicsbeágyazás. Az érceloszlás nem egyenletes, nagyobb a koncentráció az egykori peremszakaszokon és folyóágy- irányokban. Az U mellett leggyakoribb fém a V, továbbá a Cu és a Fe, Ezek aránya változó. A triász üledékben főleg az FT a vezérelem, a V a Kolorádó-plató júra kőzetében uralkodik, de túlsúlyra juthat a triászban is, és a krétakori Black Hill, valamint Pennszilvánia paleozóos kőzetében is. Az ásványi paragenezis az oxidáció fokától függ. Szurokkő, uraninit, carnotit, tujamunit, vas- és rézszulfidok, kevés szfalerit, galenit, továbbá inontroseit, coffinit a gyakoribb tagok. Az oxidáltabb telepekben számos másodlagos ásvány, hidratizált oxid, szilikát, arzenát, foszfát szerepelhet nagy változa- tosságban. A telepek átlagos FT3Og-tartalma 0.1 — 0,5%. Az egyes lencsés kifejlődéséi testek, méretüktől függően, néhánv tonnától 100 000 tonnákig terjedő ércmennviségeket tartalmaznak. I Földtani Közlöny 230 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1 . kötet, 2. füzet A többi üledékek közül említhető, hogy néhány (kréta, eocén) kőszénben, vala- mint lignitfélékben 0,í — 0,5%-os dúsulásokat is észleltek. Gyakorlatilag azonban a foszfátüledékeknek van nagyobb jelentősége. Az idahoi, montanai perui foszfátkőze- tek 0,03 — 0, 1%-osak s az urán a fejtett kőzet apatitjában rejtőzik. A floridai pliocén foszfáttelepek pedig átlagosan 0,008% U308-at tartalmaznak ugyan, de a kitermelt kőzet V3-a foszfáttermék s ebben már 0,025% az urántartalom, ami a telepkifejlődést figyelembe véve billió tonnákat jelent és a nagyarányú leművelés folytán a floridai uránkészlet a mezozóos szárazföldi dúsulások után következik. Külön fejezetek szólnak a tórium geokémiájáról és telepeiről. A torit és monacit a leglényegesebb tóriumásványok, a többieknek (torianit, euxenit, torogumm.it, bastnae- sit) nincsen gyakorlati jelentősége. Jelenleg csakis a másodlagos torlatos tóriumdúsulások számottevők. A kollektív szerkesztésű kiadvány természetéből adódik, hogy minden kiválósága és példás szakszerűsége ellenére is, nagyon széttagolt. A washingtoni földtani intézetnek (a társszerzőket is beleértve) több mint 150 munkatársa, az Atomenergia Bizottságnak is közel 50 szakembere vett részt a munkában. így a cikkekben átfedések, az ismétlődő megállapításokban eltérések és az értékelésben véleménykülönbségek tapasztalhatók. A mimkacsoportokkénti közlések helyett megfelelő szövegezésbeli összesítő egységbe- foglalás megkönnyítené az áttekintő kép kialakítását. Sztrókay Coggin Brown, J. — D e y, A. K. : India’s mineral wealth (India ásvány- kincsei). Oxíord University Press, 1955. 761 oldal. Az 1923-ban, majd 1936-ban megjelent előző kiadások után átdolgozott és kiegé- szített harmadik kiadás jelent meg e műből. A munka öt főrészre tagolódik, az öt rész- ben 19 fejezet van. Az I. rész az ásványi tüzelőanyagokat (kőszén, kőolaj, földgáz), a II. a fémeket és érceiket (nemesfémek, színes fémek, vascsoport féméi, acélnemesítésre szolgáló fémek, könnyű fémek, rádioaktív elemek, ritka fémek ércei fejezetekkel) tár- gyalja. Alii. rész a vegyes ásványi nyersanyagokat (építőkövek, kerámiai nyersanyagok, tűzálló anyagok, üveggyártási nyersanyagok, földfestékek és csiszolóanyagok, mező- gazdasági es egyéb ipari és különleges célokat szolgáló nyersanyagok bontásban) rész- letezi. A IV. rész a drágakövek és féldrágakövekkel, az V. a vízzel és talajjal foglalkozik. Minden egyes nyersanyagra vonatkozólag közli a kutatások történetét, kelő- helyek szerint tárgyalja a földtani, keletkezési és települési viszonyokat, kitér a techno- lógiai sajátságokra, termelési, készlet és kereskedelmi adatokat közöl. A munkát 12 térkép, 33 ábra, és 1 37 táblázat igen könnyen használhatóvá teszi. A kitűnő összefoglaló munka mintája lehet egy ország ásványkincseire vonatkozó ismereteket összesítő kézikönyvnek. V é g h n é B 1 o n d e 1, F. — L a s k y, S, G. : Mineral Reserves & Resources (Ásványi nyers- anyagkészlet és nyersanyagkincs). Economic Geology, 1951. 7. 1956. A cikk a készletbecslés néhány elvi kérdését veti fel a kapitalista gazdaság szem- szögéből, de bizonyos vonatkozásokban a mi viszonyainkra is alkalmazható módon. A készletek mennyiségét bányászati és közgazdasági szempontból lehet nézni. Bányászatilag készletnek számít minden, a jelenlegi ár- és költségalakulás mellett műre érdemes ásványi nyersanyag, üzen belül a készlet további osztályozása a megkutatott- ság mértéke szerint történik. A közgazdász a területtel kapcsolatos beruházásoknál — közlekedés fejlesztés, városépítés, mezőgazdaság — a távolabbi jövőben (mintegy 50 — 100 év alatt) a területből kiaknázható nyersanyagmennyiséget veszi figyelembe, megbe- csülve a műrevalóságot meghatározó adatok jövőbeni alakulását. Azt a nyersanyag- mennyiséget, amely egy terület gazdasági értékét ilyen szempontok szerint szabja meg, földtani készletnek vagy ásványkincsnek nevezhetjük. Ilyen értelemben a földtani készlet = bányászati készlet + potenciális készlet összefüggés áll fenn. A potenciális készletek közül egyesek bármikor bekövetkező kis árváltozás vagy önköltségcsökkentés esetén fejtésre érdemessé válnak. Ezeket esedékes készleteknek nevezhetjük. Az ár és önköltség több éves, a jelenlegi irányzatnak megfelelő eltolódásai folytán rentábilissá váló készletek, a feltételes készletek, míg az összes eddigi kategóriák kimerülése után sorra kerülhető telepek a latens készletek csoportjába tartoznak. Eszerint- Ismertetések 231 a potenciális készlet = esedékes készlet -f- feltételes készlet + latens készlet összefüggés érvényes. Az ismertetett gondolatoknak a szocialista gazdasággal kapcsolatos vonatkozásai a következők : 1. Megkell állapítanunk, hogy nálunk a tervgazdálkodás következtében a bányá- szat és nemzetgazdaság szempontjai közt kevesebb az ellentét. Vigyázni kell azonban, hogy a nagyobb egyetértés ne érvényesüljön jelenleg még nem rentábilis készletek műre bocsátásában. 2. Észre kell venni, hogy a kapitalista államokban is van bizonyos tervgazdál- kodásra való törekvés : a magunk tervezését ennek tudatában kell egyre ésszerűbbé és célszerűbbé fejleszteni. Balkay C h e w, R a n d a 1 I, T. : Study of Radioactivity in Modern Stream Gravels as a Method of Prospecting (Rádioaktív telepek kutatása jelenkori folyóvízi kavicsok aktivitása alapján). USA, Geological Survey Bulletin, 1030-E. A rádioaktiv telepek a rajtuk átáramló csapadékot és az átszelő folyóvizeket szennyezik. A folyók parcmenti sekélyesében a mederfenékbe ásott GM-csővel végzett vizsgalat ilyenkor a teleptől folyásirányba eltolódott rádioaktív sugárzási anomáliát mutat, melynek legnagyobb értéke a teleptől 1 km távolságra is lehet. Kisebb folyókon 2Ü0, nagyob bakon 500 m-es mérési ponttávolságot célszerű alkalmazni, célszerű továbbá nagy folyamoknál mindkét partot végigmérni. Ez a kissé nehézkes módszer a nagyvonalú perspektivikus kutatásban válhat hasznossá. Elvben és sok egyéb tekintetben hasonló erckutatási munkát írnak le Stegen a — B e r g és G e d e o n A. az Acta Geologica sajtó alatt levő számában. Balkay T r e v i s a n, L. : II Trias della Toscana e il probléma dél Verrucano triassico (A toszkánai triász és a triász verrukánó kérdése).] Atti d. Soc. Tosc. di Se. Nat. Pisa, Mem. EXII. A. 1955). A , .verrukánó” név az európai rétegtani irodalomban a dél-európai, különösen az alpi szárazföldi permi konglomerátum vörös palás homokkő kifejlődésére általánosan használatos. E ó c z y is így említi a balatonfelvidéki permi rétegek jellemzésében. A „verrukánó” típusa a toszkánai Mte Verruca, a Pisa környéki Mte Pisano vonulatá- ban. Az itteni rétegösszletet, a régebbi olasz alapvető irodalom, a biztosan fölismert alsóliász fekvőjében, konglomerátum, palás homokkő, lemezes mészkő folytonos iiledék- képződest jelző konkordáns településében, triász korúnak tekintette. F u c i n i ezt az összletet rossz megtartású kagylók és Alga féléknek tartott növények alapján, alsó- krétának (wealden) minősítette [1915, 1924]. Huene [1941] a homokkőrétegekben mutatkozó lábnyomok részletes őslénytani vizsgálatával, szalamandra-féléket, Rhyncho- cephala-, Thecodontia- , Chirotherium- és Coelorusaurius- féléket ismert fel. Ezek közül a Thecondontiák a felsőtriászban megszűnnek, a Sauriscliiák csak a felsőtriászban kezdődnek. így, a rétegösszlet közelebbi korát az alsókeuperben, illetőleg a karni emelet raibli szintjében jelölte meg. Föltűnő települési jelleg, hogy a lábnyomok a rétegek alsó lapján vannak, míg a felső réteglapokon 1*' u c i n i által növényeknek tartott gipszkristályrózsák mutatkoznak. Ez látszólag a rétegek átbuktatott, fordított telepü- lésére utalna. Trevisan kritikai tanulmánya közli a toszkanai „verrukánó” szelvényét, amelyben permokarbon vörös homokkő és palaösszletre, rendes települési sorrendben, sőt üledékátmenettel transzgredáló kvarckonglomerátum (anagenit), fillites pala, lilás- fekete homokkő és konglomerátum közbetelepülésekkel, majd vetődés után, nori - raeti üreges-sejtes mészkő, végül alsóliász (hettangi) szürke, tömött mészkő foglal helyet. Egy másik szelvényben (Boccheggiano) a fillit és kloritpala rétegekre, kloritpalával váltakozó anhidrit, majd fekete dolomittal váltakozó anhidri-t és lemezes mészkő települ, fölötte pikkelyes agyagpala rétegekkel. Ezek szerint a „verrukánó” durva kvarckonglome- rátum típusa a karni emelet transzgresszióját jelző felsőtriász sorozatot vezeti be. Meg- előzőleg [1932] Vinassa de Regny alsótriásznak valószínűsítette. A kérdést nem látjuk meggyőzően lezártnak. A felsőtriásznak minősülő anhidrites — dolomitos — lemezes mészkőösszlet német kifejlődéséi keuperre utal, alpi kifejlődés nem lehet. Eehetne azonban középsőpermi (zechsteinkonglomerátum) is. A legnagyobbrészt új alakokból álló lábnyomokon kívül, más őslénytani bizonyíték nincs. A települési helyzet nem inindig tisztázott. 232 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet Mindezt természetesen a helyszíni viszonyok közvetlen ismerete nélkül tisztázni nem lehet. Végeredményben csak fölhívjuk a figyelmet arra, hogy az irodalomban található nagyszámú helyi megjelölés rétegtani használata még biztos kifejlődési azonos- ság esetén is, óvatosságot igényel. Ismereteink mai állásában* lehetőleg mellőzendő. Vadász Treatise on Invertebrate Paleontology. (P-rész : Arthropoda 2. (Chelicerata.) (Szerk. és kiad. Raymond C. Moore.) Merostomata (írta: S tor mer). Az osztályozással együtt tárgyalja a földtani elterjedését. Az alaktanhoz részletes rajzokat ad. .Részletesen tárgyalja az egyedfejlő- dést. 26 oldalt szentel a rendszertani leírásoknak, sok rajzzal. 33 forrásmunkát jelöl meg, külön megadja a képanyag forrásait. Arachnida (írta : A. Petrunke vitch). Beosztása az előző részéhez hasonló, de külön fejezetet szentel a morfológiai nevezéktannak, a földrajzi elterjedésnek és a csoport fejlődéstörténetének. A rendszertani leírás 89 oldalra terjed. Különös értéke, hogy megjelöli a helytelenül idesorolt, az általában helytelenül más rendekbe sorolt génuszokat. Rajzok mellett fényképeket is közöl. Pycnogonida (írta : J. W. Hedgpeth). Rövid rész, a rendszertani leírás mind- össze 5 oldal. Egészen külön tárgyalja a Palaeoisoptist, melyet nem tart Pycnogonidák- hoz sorolhatónak. ifj. Dudich Henry V. Howe: Handbook of Ostracod Taxonomy (A kagylósrákok rendszer- tanának kézikönyve). Luisiana State University Studies, Phvs. Se. Series No. 1. 1955. 5000-re teszi az Ostracodákkal foglalkozó különféle művek számát. Függelékben közli azokat a folyóiratokat, melyekben Ostracoda- rendszertani munkák jelentek meg. Betűrendben sorolja fel a génuszokat, részletes szinonimalistával. Nem tart igényt teljességre. A terminológia elsajátításához bő útmutatást nyújt (197 oldalon át). Az irodalomjegyzéket a szerzők betűrendjében adja, az egyes műveket, megjele- nésük idejét, helyét, az érintett csoportokat, a bennük leírt új nemzetségeket és fajokat, valamint egyéb új megállapításokat közli (152 oldal). A folyóiratjegyzék szintén betűrendbe van szedve. Az 1952 utáni kiegészítéseket függelékben közli. ifj. Dudich IRODALOM M. Áll. Földtani Intézet Évkönyve XLV. kötet 1 . füzet 1 956 A mecseki liász kőszénösszlet komplex vizsgálata. I. 1 — 359. old. XLV. kötet 2. füzet 1956 Csepreghy né Meznerics I.: A szobi és letkési puhatestű fauna. 362—448. 'old'. XLV. kötet 3. (záró) füzet 1956 B art ha F. : A tahi pannóniai korú fauna. 481 — 582. old. XLVI. kötet 1. füzet 1956 Rónai A. : A magyar medencék talajvize, az országos talajvíztérképező munka eredményei. 1 — 245. old. Hidrológiai Közlöny 36. évf. 3. szám P a p p Sz. — G a á 1 L -né : Ásvány- és gyógyvizeink rádiumenanáció tartalma. 202—207. old. Magyar K. : Különböző nyomású összekapcsolt vízvezető rétegek közös nyugalmi vízszintje és együttes vízhozama. 221 — 229. old. H o 1 1 y F. : A jósvafői Vass Imre cseppkőbarlang. 230 — 239. old. 36. évf. 4. szám Ö 1 1 ő s G. : A talajrétegződés hatása a kutakkal kapcsolatos talajvízmozgásra 273—284. old. Csajághy G. : Harkányfürdő hévforrásainak iszapja. 294 — 296. old. Léczfalvv S. : Adatok és eljárások a Tata környékén kialakuló karsztvíz- szín számításához. 306 — 313. old. Bányászati Lapok 1 1 (89) évfolyam 6. füzet 1 956 Ördög I. : A balatonkörnyéki ipari homokok minőségi jellemzői. 348 — 350. old. 1 1 (89) évfolyam 8. füzet 1 956 P a p p F. — S emptey F. : Nehézásvány vizsgálatok két ózdi mélyfiírás anyagában. 485 — 492. old. 11 (89) évfolyam 9. füzet 1956 S c h m i d t E. R. : A magyarországi szintváltozások kutatásának fejlődése az utolsó negyedszázad alatt. 555 — 556. old. C s i k y G. : A román kőolaj. 557 — 570. old. II (89) évfolyam 10. füzet 1956 J a s k ó S. : A bauxit elterjedése a Dunántúli Középhegységben. 621 — 624. old. 11 (89) évfolyam 11/12. füzet 1956 Gyovai L. : A komlói bányafejlesztés földtani vonatkozásai. 647 — 651. old. Kubó S. : A komlói széntelepek szénkémiai jellemzése. 652 — 656. old. TTIT Földrajz-földtan Szakosztályi füzetek Vadász E. : A földtani megismerés irányelvei. 1 — 41. old. 1956 234 Földtani Közlöny, LXXXVll. kötet, 2. füzet Geofizikai Közlemények V. kötet 3. szám Egyed L. : A regionális anomáliák elvi kérdéseiről. Lassovszky K.: A luniszoláris hatás amplitúdó- viszonyának meghatáro- zása a Budapesten 1951-ben 37 napon át végzett graviméterészlelésekből. M ü 1 1 e r Iván : Közepes nehézség értékek meghatározása az orotométeres magasságok kiszámításához. Szénás Gv. : Általános tapasztalatok a geofizikai módszerek magyarországi alkalmazásáról. 37. old. Annales Universitatis Máriáé Curie-Sklodowska Vol. VIII. 1953 . Morawski Jan : Morphologieal Analvsis of Sand Grains by a Photographic Enlarger (Homokszemcsék morfológiai elemzése fénvképészeti nagyítás útján). 199—216. old. Rocznik Polskiego Towarzystwa Geologicznego Tóm. XXIV. 1. Kot aií ski, Z. J. : Tentative genetical elassification of Breceias on the Basis of Studies concerning the High-Tatric Trias in the Tatra Mountains (A Magas - Tátrai triász breccsiák genetikai osztályozása). 63 — 104. old. Tóm. XXIV. 2—3. Ksicjzkiewicz, M. : The Jurassic and Cretaceous of Baehowice (A Bacho- wice-i jura és kréta). Tóm. XXV. 1—2. Choczewski.J. : Ostracoda of Tower Sarmatian at Dwikozy near Sandoinierz (A Sandomierz melletti Dwikozy alsószarmata Ostracodák). 83 — 89. old. M a 1 e c k i, J. : The ealeareous algae of the Tatra Eocéné (Az eocén Tátra mészalgái). 150 — 158 old. Geologicky Sbornik Rocnik VII. 3—4. Senes Jan : Bemerkungen z. Stratigraphie und Paláogeographie d. Unter- miozáns d. Südslowakei auf Grund neuer Forschungen in Mitteleuropa (A dél- szlovákiai alsómiocén új középeurópai kutatások alapján). 197 — 213. old. Senes Jan : Die Menge d. Vorkommens einiger Weiehtierarten in den bracki- schen Sedimenten (Puhatestűek előfordulásának gyakorisága csökkentsósvízi üledékekben). 214 — 221. old. Senes Jan : Zűr Entstehungsfrage dér Kohlén- und Pelosideritflöze am Eusse des Vihorlat-Gebirges (Kőszén- és pelosziderittelepek keletkezési kérdése a Vihorlát hegység lábánál). 222 — 226. old. Zyka V., Komin ek E. : Hydrochemie dér slowakischen Mineralwásser (A* szlovákiai ásványvizek hidrokémiája). 227 — 249. old. Zyka V. : Hydrogeochemische Prognose des Erdölreichtums dér CSR (A cseh- szlovákiai ásványolajkincs hidrogeokémiai előbecslése). 250 — 267. old. Martiny E. : Die slowakischen Dolomité und die Mögliclikeiten ihrer prakti- schen Verwertung (A szlovákiai dolomitok és gyakorlati felhasználásuk). 281 — 286. old. Kúsik R. : Bericht über das Vorkommen oolithischer Fe-Erze im Rát des Massivs dér Hohen Tatra (Oolitos Fe-ércek a Magas Tátra raeti emeletében). 299—304. old. Hanácek J. : Die Seliizophyten-Kalke im Trias des Nedzo-Gebirges (Sizofitás mészkő a Xedzo hegvségi triászban). 305 — 310. old. Geologické Práce zosit 42, 1956 - ~ Kodéra M. : Paragenese und Chemismus des Theresia-Ganges in Banska Stiavnica (A Banska Stiavnica-i Terézia-telér paragenezise és kémizmusa). 5 — d 1 0. old. Cambei B„ Valach J. : Die Granitoiden Gesteine in den Kleinen Kárpátén und ihre Geologie (A Kis-Kárpátok granitoid kőzetei és azok földtana). 1 13 — 259. old. Irodalom 235 zosit 44 M a t u 1 a M. : Übersicht ingenieurgeologiseher Forschungsaufgaben im hydro- energetischen Aufbau (Mérnökgeológiai kutatómunkálatok hydroenergetikai építkezéseknél). 5 — 85. old. zprávy 8 Bystricky Tán : Beitrag z. Geologie d. Grossen Fatra (A Nagy Fátra föld- tanához). 36 — 64. old. Bergfest A., B öli mer M. : Bemerkungen zu Szádeezky’s Tkeorie dér Gesteinskristallinitát (Megjegyzések a Szádeczky-féle kőzetkristályossági elmé- lethez). 65 — 77. old. M a h e 1 M. : Neue Versteinerungsfunde in den Werfener Sehichten am siidlichen Abhang dér Niederen Tatra (Új kövületek az Alsó-Tátra werfeni rétegeiből). 125—133. old. Ilavsky J.— P e c h o J.- — Priechodská Z. : Bemerkungen zűr Geo- logie und Tektonik des Flysches im Zipser Beeken (A eipszer medence flisének földtana és tektonikája). 115 — 16. old. Slávik J. : Bemerkungen z. d. vulkaniseh-tektonisehen Grundproblemen d. mittleren Teiles d. vulkanischen Gebirges Vihorlat in d. Ostslowakei (A kelet- szlovákiai Vihorlát vulkanológiai-tektonikai alapkérdései). 168 — 179. old. zprávy 9 Cambel B. : Genetische Probleme d. Vererzung in den Kleinen Kárpátén (Ercesedés-genetikai problémák a Kis-Kárpátokban). 5 — 27. old. Ludovit I. : Berieht über die Untersucliung im Gebiete des Rimavaer Beekens (Vizsgálatok a Rima völgyében). 64 — 73. old. Svagrovsky J. : Neogen d. weiteren Umgebung von Kosice (Kassa távo- labbi környékének neogénje). 84 — 102. old. Ludovit A. — Pták J. — Salát J. : Berieht über die geol. Kartierung d. Gebietes NW von Tisovec mit Rücksicht auf die Erzvorkommen am Berge Magnetová (A Tisovectől ÉNy-ra fekvő terület földtani térképezése a Magnetová- liegy éreelőfordulásával kapcsolatosan). 120 — 123. old. Pták J. : Manganerzvorkommen in triadisehen Ouarziten d. Gebirges Cierna Flóra etc. und die Ansiehten über die Entstehung sedimentárer Mn-Erzlager- státten im Pop^rader Becken (Mangánelőfordulás a Cierna Hóra hegység triász kvarcitjaiban es a poprádi medence üledékes Mn-érctelepeinek keletkezése). 124—126. old. Z u r e k V. : Vorláufiger Berieht über die geol. Kartierung d. nördlichen Teiles d. Presover Beekens (A presovai medence É-részének földtani térképezése. Előzetes jelentés). 133 — 145. o. Jablonicky T. : Feststellung d. Geschwindigkeit dér Grundwasserströmung in Sehottersanden auf Grund dér durch einen Leitkörper verursachten Defor- mation des elektrisehen Feldes (A talajvizáramlás sebességének meghatározása kavicsos homokos rétegekben, az elektromos mezőben a vezetőtest által okozott deformáció alapján). 157 — 171. old. H3BecTMfl Ak. HayK CCCP, cep. reoji. 1956. évi 6. szám Fejve A. V. : TTpuHUHn ynacJiegoBaHHocrn b TeKTOHHKe (A szerkezeti prefor- máltság elve a tektonikában). 11 — 19. old. Loginov V. P. : MeTajviop(j)H30BaHHbie KOJiHeaaHHbie rajibKii b BepxHecmiy- piiücKHx KOHraoMepaTax JleBnxn (Cpe/mnü Ypaa) (Metamorfizált pirites kavicsok a Középső Urál felsőszilur konglomerátumaiban). 92- — 100. old. Gurvics I. G., Hanajev E. I. : OnpeflejreHne Kajmn ropHbix nopoa h MHHepanoB MeTogOM (jioTOMeTpun ruiaiweHH (Kőzetek és ásványok kálium-meg- határozása fotometrikus módszerrel). 101 — 109. old. 7. szám Grigorjev V. N., Repina L. N. : C/rpaTHrpa<})HH KeMÖpiiHCKHx OT^owe- hhh 3anaflH0H OinH nepMCKHx OTJioweHim JfoHegKoro öacceiÍHa (A Donyeci medence permi üledékeinek rétegtana). 33- — 48. old. 236 Földtani Közlöny, LXXXV II. kötet, 2. füzet Dancsev V. I. : 0 MeroAHKe H3yHemm ímeTa ocaAOMHbix ropHbix nopoA {Az üledékes kőzetek színének vizsgálati módszeréről). 49 — 60. old. 8. szám B e 1 o u s z o v V. V. : OcHOBHbie nepTbi tcktohhkh UeHTpajibHoro h 10>KHoro KiiTan (Közép- és Dél-Kína tektonikájának alapvető vonásai). 3 — 28. old. Sztrahov N. M. : Tnnbi ocaaoBHoro npopecca h (j)opMapnn ocaAOHHbix nopoA. CTaTbH BTopaa (Az üledékes folyamat típusai és az üledékes kőzetképződés. II.). 29—60. old. lebegyev V. I. : Eme pa3 o bo3.mo>khocth nomomeHHH cojmeHHoft 3Hepnm KpHcrajunmecKHM BeiyecTBOM 3eMJiH (Lehetséges-e, hogy a Föld kristályos anyaga elnyeli a napenergiát?). 91 — 100. old. 9. szám T u g a r i n o v A. I. : 3noxn MHHepanooőpa30BaHim b AOKeMöpnn (Az ásvány- képződés korszakai a prekambriumban) . 3 — 26. old. S z a u k o v A. A. : nepBoe Bcecoi03Hoe coBemamie no reoxHMHMecKHM MeToaaM noHCKOB py.iHbix m e cto p o >K.r e 1 i h ií (Az érctelepkutatás geokémiai módszereiről tartott első összszövetségi konferencia). 126 — 128. old. 10. szám Milanovszkij E. E. : O HeoreHOBOM h aHTponoreHOBOM ByjiKaHH3.ue Manoro KaBKa3a (A Kis-Kaukázus neogén és antropogén vulkanizmusáról) . 42 — 66. old. Moszkvin M. M. — S zemihatov M. A. : fIoABOAHoonoJi3HeBbie Hapy- lueHHH b BepxHeMeJiOBbix ií naJieoreHOBbix OTnomeHiinx JJarecTaHa (Vízalatti csu- szamlásos zavargások Dagesztán felsőkréta és paleogén üledékeiben). 67 — 84. old. 1 1 . szám Businszkij G. I. : O AnareHe3e b cbh3h c reHe3ncoM omeynopHbix mim, ocaaoMHbix >KeJie3Hbix pyA n Sokchtob (A diagenezisről a tűzálló agyagokkal, üledékes vasérccel és bauxittal kapcsolatban). 3 — 15. old. Holodov V. N. — Komarova G. V. — Kondratyeva I. A. : O bjihhhhh KOHceaiiMeHTamioHHOH cKJiaanaTocTH Ha nponecc Kap6oHaTOOőpa30BAHim. I. : PoJib TeKTOHimecKiix CTpyKTyp b (JiopuiipoBaHHn (JiauHajibHbix ocoSeHHocieií Ka póoHaTHbix Iiopoa, (A konszedimentációs gyűrűdés hatása a karbonátképződés folyamatára. I. cikk : A tektonikai szerkezet szerepe a karbonátos kőzetek fácies sajátosságainak keletkezésében). 39 — 60. old. Ny ikola j e v N. I. : O reojioro-reorpaijmnecKOH TepuimoJionm (A földtan- földrajzi terminológiáról) . 98 — 108. old. J e 1 i s z e j e v N. A. : FIo noBojy TaK Ha3biBae.\ioro ouexamiHecKoro aHajiH3a» b reoJiornnecKOŰ JiiiTepaType (Az ún. „mechanikus elemzés” a földtani irodalom- ban). 114 — 116. old. 12. szám. Pasztusenko Ju. N. : O BepxHeMe.ioBOM MarManmecKOM KO/vuuieKce b 6ac- ceimax pex llcoy, M3biuTbi ií Comi (lOrcmnaAHbiH KaBKa3) (Felsőkréta magmás összletek a délnyugat-kaukázusi folyómedencékben). 29 — 37. old. P o v a r e n n i h A. Sz. : O aajibHenineM pa3BHTHH KpiicTanjioxiiMHMecKOH KJiac- cn(j)HKanHH MHHepanoB (Az ásványok kristálykémiai rendszerezésének további fejlődése). 91 — 114. old. r eojiorHqecKHH cöophhk JlbBOBcnoro reoJiorimecKOro OöuiecTBa 1956. évi 2 — 3. száma V j a 1 o v O. Sz. : K CTpararpaijmH MnoueHa 3aKapnaTbH (A Kárpátontiili mio- cén rétegtana). 5 — 17. old. Gorzsevszkij D. I. — K o z e r e n k o V. N. : O aaKOHO.wepHOCTHX pa3.ue- meHim nojiHMeTaJuiiiHecKHX ií peAKOMeTajibHbix 3oh h noncoB (A sokfémes és ritka- fémes övék elhelyezkedésének törvényszerűségei). 36 — 61. old. Sejnmann Ju. M. : K Hcropim tf>opMnpoBaHHH KopAHJibep (A Kordillerák keletkezésének történetéhez). 62 — 79. old. Kulcsickij J. O. — Csernyák N. I. : HecKOJibKO 3aueHaHHH o HBJiemmx AHaniipn3.ua b npeAenax FIpeAKapnaTCKoro KpaeBoro npornőa (Az Elő-Kárpátok peremmedencéjének diapir jelenségeihez). 95 — 103. old. Ponyikarov V. P. : O HeKOTopbix ocoóeHHOCTHx CTpoeHHH menoHHbix Maccn- bob b cKJiaAHaTbix oÖJiacTHX (Alkáli masszívumok szerkezeti sajátosságai gyűrt területeken). 104 — 108. old. Irodalom 237 Kozerenko V. N., I, a z k o E. M. : K Bonpocy o reoaorHHecKHX ycno- bhhx 4>opMHpoBaHHH rpaHHTOHAOB (A granitoidképződés földtani viszonyai). 114—121. old. L u c s i c k i j I. V. : O cooraomeHHn (jmeKcyp c pa3noMaMH n CK/iaflKaMH (A flexurák, törések és redők összefüggése). 122 — 126. old. Ejgenszon M. Sz. : O nponcxo>KfleHnii 3Cmhoh Kopbi (A földkéreg eredeté- ről). 127 — 133. old. Gekker R. F. : K Bonpocy o MeTOflax 6nocTpaTnrpa(})iiH (A biosztratigráfia módszereiről). 137 — 157. old. Griskevics G. N. : CapiwaTCKHe otjiojkchhh 3aKapnaTCKon oÖJiacTH YCCP (A Kárpátontúl szarmata üledékei). 158 — 180. old. Golev B. T. : K Bonpocy o KJiaccii(J)HKauHH HyMMyjniTOB (A Nummulitesek rendszerezése). 181 — 187. old. Kudrin E. N. : Venus Sobieskii H i 1 b. h Vemis Sobieskii H i 1 b. var. média Sok. ii3 MHoueHOBbix oTJioweHHH roro-3anaAHOH oKpaiiHbi PyccKoií njiaT(})opMbi (Venus Sobieskii H i 1 b. és Venus Sobieskii H i 1 b. var. média Sok. az Orosz tábla DNy-i peremének miocén üledékeiből). 188 — 193. old. Goreckij V. A. : Poa Pectunculus H3 OTJiowemiH TopTOHCKoro npyca roro- 3anaAH0ü OKpanHbi PyccKoií ruianjropMbi ( Pectunculus nem az Orosz tábla DNy-i peremének tortonai üledékeiből). 194 — 202. old. Vjalov O. Sz. — Paszternák Sz. I.: HoBbie HaxoflKH HHOuepaMOB b 3aKapnaTCK0M (jmirne (Új Inocerámus leletek a Kárpátontúl fl'sében). 203 — 209. old. Dabagjan N. V. — M j a 1 1 u k E. V. — P isvan óva L. Sz. : HoBbie A3H- Hbie no CTpaTnrpaKeHHH 3aKapnaTbH Ha ocHOBaHim i^ynem-m ([jayHbi ([) o p a m h n h (j) e p (A Kárpátontúl harmadkori rétegtanára vonatkozó új adatok a Foraminifera-fauna alapján). 220 — 236 old. Szlavin V. I.: BepxHeropcKne OTJio>KeHHH ceBepo-BocTOHHbix KapnaT (Az ÉK-i Kárpátok felsőjúra üledékei). 237 — 241. old. Gofstejn I. D. : flajieoHTOJiorimecKaH n3yneHH0CTb ropcKHX OTJioweHHH -KapnaT (A Kárpátok júra üledékeinek paleontológiái vizsgálata). 242 — 247. old. Musnyikov A. F. : K mctoahkc reojiorocbeMeMHbix n noncKOBbix paöoT b 3aKpbiTbix panoHax (Felvételező és kutató módszerek zárt területeken). 281 — 293. old. Kuznyecov Ju. Ja. : O npuHunnax nocTpoemm reoMop(j)OJiorHHecKnx KapT ropHbix oő-TacTen (Geomorfológiai térképek szerkesztése). 294 — 304. old. yüeHbie 3anwcKn JleHHHrpaflCKoro YHHBepcHTeTa, TeoaorHH 1956. R u h i n a E. V. : 06 ocoöeHHocTax cjiohctocth h opueHTiipoBKH raJibKH b neico- Topbix ranax neTBepTHHHbix OTJioweHun (A kavicsok sajátos rétegzettsége és orientációja egyes negyedkori üledéktípusokban). 48 — 57. old. B a 1 a s o v a P). A. : HeKOTopbie TypHeiícKne naeneHorne Bep-Morypa (Myrofl- wapbi) (Néhány turnéi bracchiopoda Ber-Csogurából). 101 — 120. old. Liszenko M. P. : KaMeHHbiií Jiécc H3 BepxoBnn p. yiBaH b TaA>KHKiicTaHe (A Javan folyó [Tádzsikisztán] felső folyásának lösze). 144 — 150. old. MHHepajiorHHecKHH cöophhk JIbBOBCKoro reoaorwqecKoro OömecTBa 1956. Safranovszkij I. I. : The generál principle of symmetry and shape of sea pebbles (Tengeri kavicsok szimmetriájának és alakjának általános elve).. 33—38. old. K o c h Sándor : The minerals in the Hungárián basalts (Magyarország bazaltos kőzeteinek járulékos ásványtársulásai). 135 — 146. old. Csi-Csen E. : Deposits of bauxite in Tribo (Tribói bauxit-telepek).228 — 234. old. Tpyabi naJieoHTOJiornqecKOro HHCTHTyTa, Ah. Hayn CCCP 31. kötét, 1951 E b e r z i n A. G. : CojioHOBaTOBOAHbie KapAnnabi nanopeHa CCCP (Sósvízi Car~ diumok a Szovjetunió pliocénjében, II. rész). 17 tábla, 116 oldal. 238 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet 59. kötet 1955 Merklin R. L. — Nyevesszkaja L. A. : Onpe^enHTejib gBycTBopMaTbix moji-iiockob MHoueHa TypKMeHHH n 3anaflKoro Ka3axcTaHa (Ny-Kazalisztán és Turk- ménia miocén molluszkái. Határozó). 32 tábla, 115. old. Freiberger Forschungshefte C 19. 1956 L e u t w e i n F.— J ürgén Rösler H. : Geochemische Untersuchungen an paláozoischen und mesozoischen Kohlén Mittel- und Ostdeutschlands (Közép- és Kelet-Németórszág paleozóos és mezozóos kó'szenek geokémiai vizsgálata). 1 — 196. old. C 23. 1956 F u c h s W. : Untersuchungen über die Chemie und Biologie dér Braunkohle in verschiedenen Tiefen des Rheinisehen Braunkohlenflözes (A rajnai barna- kőszéntelepek különböző mélységű barnakőszeneinek kémiai és biológiai vizs- gálata). 84 — 96. old. Geologische Rundschau Bd. 45. Heft 2. 1956 Hoeppener R. : Zum Problem dér Bruchbildung, Schieferung und Faltung (Hozzászólás a törés, palásodás és redőzés problémájához). 247 — 283. old. S c h m i d t W. J. : Relieffolgende Ablagerungen vulkanischer Loekermassen (Domborzatot követő laza vulkáni lerakódások). 314 — 317. old. K 1 ii p f e 1 W. : Die paláogeographische Auswertung dér altvulkanisehen Bildun- gen zűr Rekonstruktion dér korrelaten Sedimentationsráume im Bereich spáterer Abtragung (Az idős vulkáni képződmények ősföldrajzi kiértékelése későbbi lehordási területek korrelát üledékgyűjtőinek meghatározására). 318 — 326. old. Wolanskv D.: Über echte Fossilien und Pseudofossilien (Valódi és álkövü- letekről) 327— 331. old. Seeliger R. : Über mikroskopisclie Darstellung dichter Gesteine mit Hilfe von Oberfláehenabdrüeken (Tömör kőzetek mikroszkópi vizsgálata felületi lenyomatok segítségével). 332- — 336. old. Korn H. : Konzept einer neuen Klimatheorie (Új éghajlati elmélet kon- cepciója). 337 — 341. old. Gutenberg B.: Neue Ergebnisse über den Aufbau dér Erde (Új eredmények a Föld felépítésére vonatkozólag). 342 — 352. old. Beloussoff W. W. : Grundfragen dér allgemeinen Geotektonik (Az általános geotektonika alapkérdései). 353 — 368. old. Portmann J. P. : Les méthodes d’étude pétrograpliique des dépőts glaciaires (Glaciális üledékek kőzettani vizsgálatának módszerei). 441 — 453. old. Zeitschrift für Angewandte Geologie Bd. 2. Heft 8/9 1956 Nikkelércekkel foglalkozó füzet, 9. cikkel. Bd. 2. Heft 10. 1956 K ö h 1 e r R. — T homas A. : Wege zűr Vereinfachung dér ingenieurgeologi- sclien Mitarbeit beim Baugesclieken (A mérnökgeológiai együttműködés egy- szerűsítésének iitja az építészetben). 440 — 442. old. Lauterbaeli R. : Angewandte Geophysik in Erkundung und Kartierung (Alkalmazott geofizika a geodéziai munkában és térképezésben). 443- — 445. old. Klassifikation dér Lagerstáttenvorráte fester mineralischer Rohstoffe (Kemény ásványi nyersanyagok készletének osztályozása). 448 — 449. old. Zlot nicka J. : Die Korrelation von Erdölhorizonten nach Spurelementen dér Erdölasclien (Kőolajszintek azonosítása a kőolajkamu nyomelemeinek alap- ján). 466 — 467. old. Wlassenko M. J. : Das stratametrische Stúdium dér Bolirlöclier (Fúró- lyukak sztratametrikus tanulmánya). 468. old. Irodalom 239 Neues Jahrbuch für Geol. und Palaontologie. Abhandlungen Bd. 103. Heft i/2 1956 Westermann G. : Phylogenie dér Stephanocerataceae und Perisphinctaceae des Dogger (A dogger Stephanocerataceae és Perisphinctaceae törzsfejlődése). 233—279. old. Bd. 104. Heft 1 Kalterherberg J. : Über Anlagerungsgefüg in grobklastisehenSedimenten (Réteges szövet a durvatörmelékes üledékekben). 30 — 57. old. Bischoff G. : Zum Problem dér Granittektonik an Hand einer vorláufigen Untersuchung dér variszischen Gránité im westlichen Fichtelgebirge (Adatok a gránittektonika kérdéseihez a nyugati Fiehtelhegység variskuszi gránitjának előzetes vizsgálata alapján). 58 — 70. old. Neues Jahrbuch für Geologie und Palaontologie. Monatshefte 1956. Heft 4/5 I d a n s J. : Zűr mikropaláontologischen Gliederung des Oligozans in dér Bolirung Kiihlerdorf bei Erkelenz (Az oligocén mikropaleontológiai tagolása az Erkelenz melletti Külilerdorf-i fúrásban). 173 — 183. old. 1956. Heft 6 G r i p p K. — M a g n e . : Neues zűr Gliederung des Miozáns in Westeuropa (Újabb adatok Nyugat-európa miocénjének tagolásához). 273 — 281. old. 1956. Heft 8 W e b e r H. : Eine neue Scheinerklárung dér Schichtstufenlandschaft (A kueszta területek jelenségeinek ríj magyarázata). 380 — 384. old. Beihefte zum geol. Jahrbuch, Hannover Heft 24. 1956 Westermann G. : Monographie dér Bajoeien-Gattungen Spliaeroceras und Chondroceras (Ammonoidea) (A bajóti emelet Sphaeroceras és Chondroceras nemzetség (Ammonoidea) monográfiája). 1 — 122. old. Potonié R.: Synopsis dér Gattungen dér Spóráé dispersae. I. Sporites (A Spóráé dispersae nemzetség szinopszisa. I. Sporites). 1 — 104. old. Mitteilungen aus dem Geologischen Staatsinstitut in Hamburg Heft 25. 1956 Engels B. : Zűr Deutung dér Ouerplattung (Sigmoidalklüftung) (A liaránt- palásság értelmezéséhez). 5 — 25. old. Voigt E. : Untersucliungen über Coscinopleura Marss. (Brvoz. Foss.) und verwandte Gattungen (A Cosconopleura Marss. ÍBryozoa maradvány) és rokon nemzetségeken végzett vizsgálatokról. 26 — 75. old. Weidner H. : Die Bernstein-Heuschrecken fSaltatoptera) dér Sammlung des Geol. Staatinstituts Hamburg (Orthopteroidea) (A Hamburgi Állami Földtani Intézet borostyánkő szöcskéi [Saltatopter'a] ) . 8 2 — 103. old. Voigt E. — Hántzschel W. : Die grauen Bánder in dér Schreibkreide NW-Deutschlands und ihre Deutung als Lebensspuren (ÉNy-Németország író- krétájának szürke rétegei és azok életnyomként való értelmezése). 104 — 122. old. Senckenbergiana Bd. 37. Heft 5/6 1956 R i c h t e r R. — S c h m i d t H. : Kann eine Unterart Genotvpe sein (Lehet-e egy alfaj genotípus?). 543 — 546. old. Geologie Jahrg. 5. Heft 2. 1956 Leutwein F. — Doerffel K. : Über einige Verfahren zűr theoretischen Klárung geochemischer Prozesse, unter besonderer Beríieksichtigung elér Gitter- energie (Geokémiai folyamatok elméleti magyarázatának eljárásai, különös tekin- tettel a rácsenergiára). 65 — 100. old. 240 Földtani Közlöny, LXXXV1I. kötet, 2. füzet Jahrg. 5. Heft 3 v. B ii 1 o w K. : Versuch einer Systematik dér primártektonischen Elemente (Kísérlet az elsődleges tektonikai elemek rendszerezésére). 153 — 171. old. Jahrg. 5. Heft 7 Schüller A. : Genetische Studien zűr Erforschung dér Tone (Genetikai tanul- mányok az agyagok kutatására). 568 — 597. old. Hiller J. É. — P r o b s t h a i n K. : Differentialtliermoanalyse von Sulfid- mineralen (Szulfid ásványok differenciális termoanalízise) . 607 — 616. old. Mémoires de l’l nstitut Géologique de l’Université de Louvain Tóm. XX. fasc. 1. 1956 K a i s i n F. : Le röle de la substitution dans l’altération météorique des roches sédimentaires, spécialement des calcaires (A helyettesítés szerepe az üledékes kőzetek légköri megváltozásában, különös tekintettel a mészkövekre) . 49 — 1 63. old. Bulletin de la Soc. Géologique de Francé Tóm. VI. Fsc. 4—5. 1956 Nesteroff W. D. : Le substratum organique dans les dépőts calcaires, sa signification (Organikus alkatrészek a meszes lerakódásokban és azok jelentősége). 381—390. old. Nieuwenkamp W. : Géochimie classique et transformiste (Klasszikus és transzformisztikus geokémia). 407 — 430. old. . E r li a r t H. : La vie végétale continentale aux époques pré-devoniennes vue sous l’angle de la théorie bio-rhexistasique et des derniéres découvertes palyno- logiques (Devonelőtti szárazföldi növényzet a bio-rhexista elmélet és a leg- utóbbi palinológiai felfedezések tükrében). 445 — 450. old. Te r m i e r H. et G. : A propos de la théorie bio-rhexistatique (Megjegyzések a bio-rhexista elmélethez). 451 — 452. old. Bulletin de la Société Belge de Géologie, de Pál. et d’Hydrol. Tóin. LXV. fsc. 2. 1956 Bourcart J. : Transgressions et régressions marines. Le point de vue d’un océanographe (Tengeri transzgresszió és regresszió egy tengerkutató szemszögéből). 138—164. old. Orcel J. : L’état métamicte (Az ásványok metamikt állapota). 165 — 194. old. Picciotto E. : Utilisation des émulsions liquides dans l’étude de la radio- aetivité des roches (Vizes emulziók használata a kőzetek radioaktivitásának vizs- gálatában). 257 — 266. old. Deutsch S. — H irschberg D. — P icciotto E. : Étude quantitative des hálós pléochro'iques. Application á restimation de l’áge des roches granitiques (A pleokróos udvar mennyiségi kiértékelése. Alkalmazása a gránitok korának becslésére). 267 — 281. old. Kufferatli H.: Liste bibliographique de travaux coneernant les Algues fossiles et Protistes fossiles d’Afrique (Afrika fosszilis algáinak és protistáinak bibliográfiája). 359 — 366. old. Bulletin de la Soc. Géol. de Belgique Tóm. 79. No. 8—10. 1955—56 Fourmarier P. : Schistosité et forme des plis (Palásság és redő alakok). 317—364. old. Bibliographie des Sciences Géologiques, Deuxiéme série törne XXVII. 1956. 1 — 2 fasc. Smithsonian Miscellaneous Collections Vol. 127. I— II. Cooper A.~: Chazyan and related Brachiopods (Chazyi rétegek és a velük kap- csolatos sorozatok Bracliiopodái). 1 — 1024. old. 269 tábla. Bulletin of the American Association of Petroleum Geologists Vol. 40. No. 7 Pettijohn F. J. : In defense of outdoor geology (A szabadtéri geológia védelmében). 1455 — 1461. old. 241 D u n 1 a p R. C. : Geophysical data fór geologic study (Geofizikai adatok a föld- tani vizsgálatoknál). 1462 — 1472. old. 1955 developments in foreign petróleum fields (Mexico, South America and Caribbeau, Europe, Africa, Middle Kast, Far East) (Idegen kőolajterületek fejlesztése az 1955. évben. Mexikó. Délamerika, Caribbi terület, Európa, Középkelet, Távolkelet). Több cikk. 1485 — 1657. old. Vol. 40. No. 8 S p i e k e r E. M. : Mountain-building clironology and natúré of geologic tinié scale (Hegységképződési időszakok és a földtani idősorozat). 1769 — 1815. old. Vol. 40. No. 9 Krumbein W. C. : Régiónál and local components in facies maps (A fácies- térképek regionális és lokális összetevői). 2163—2194. old. Johnson J. W. : Dynamic of nearshore sediment movement (A partközeli üledékek mozgásának dinamikája). 2211 — 2232. old. Chilingar G. V. : Relationship between Ca/Mg ratio and geologic age (A földtani kor és Ca/Mg arány közötti összefüggés). 2256 — 2266. old. Vol. 40. No. 10 Curray J. R. : Dimensional grain orientation studies of recent Coastal sands (Jelenkori homokok szemcseméret és irányitottsági tanulmánya). 2440 — 2456. old. Gregory A. F. : Analysis of radioactive sources in aeroradiometric surveys over oil fields (Az aeroradiometrikus rádioaktív kutatások az olajmezőkön). 2457—2474. old. Zierfuss H. — van dér Vliet G. : Laboratory measurements of heat conductivity of sedimentary rocks (Üledékes kőzetek hővezetőképességi mérései laboratóriumban). 2475 — 2488. old. Chilingar G. V. : Use of Ca/Mg ratio in porosity studies (A Ca/Mg arány- szám felhasználása a likacsosság tanulmányozására). 2489 — 2493. old. Bulletin of the Geological Society of America Vol. 67. No. 4. K. a t z S. — E wing M. : Seismic-refraction measurements in the Atlantic Óceán. Part VII.: Atlantic Óceán Basin, west of Bermuda (Szeizmikus refrakciós mérések az Atlanti óceánban. VII. rész : Atlanti óceáni medence, Bermudától nyugatra). 475 — 510. old. Vol. 67. No. 5 Matthews W. H. : Physical limnologv and sedimentation in a glacial laké (A glaciális tavak fizikai linmológiai és üledékképződési viszonyai). 537 — 552. old. Vol. 67. No. 7 Shaw D. M. : Geoehemistry of pelitic rocks. Part III. : Major elements and generál geoehemistry (Agyagos kőzetek geokémiája. III. rész : Főelemek és álta- lános geokémia). 919 — 934. old. Journal of Geology Vol. 64. No. 3 Weeks W. F.: AThermoehemicalStudyof EquilibriumDuringMetamorphism of Siliceous Carbonate Rocks (Aszilikáttartalmú karbonátos kőzetek metamor- fózis alatti egyensúlyi viszonyainak termokémiai tanulmánya). 245 — 370. old. Emiliani C. : Oligocene and Miocéné Temperatures of the Ecjuatorial and Subtropical Atlantic Óceán (Az egyenlítői és szubtrópusi Atlanti óceáni oligocén és miocén hőmérsékleti viszonyai). 281 — 288. old. Vol. 64. No. 4 K u e n e n H. : Experimental Abrasion of Pebbles : 2. Rolling by Current (Kavicsok kísérleti koptatása : 2. Áramlásos görgetettség) . 336 — 368. old. Kahn J. S. : The Analysis and Distribution of the Properties of Packing in Sand-size Sediments : 1 . on the Measurement of Packing in Sandstones (A homok- üledékek kötési sajátságainak elemzése és osztályozása : 1 . a kötésmód vizsgálata a homokköveken) 385 — 395. old. 242 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 2. füzet Journal of Paleontology Vol. 30. Xo. 6. 1956 KI aus J. : Taxonomy, nomenclature, orientation and stratigrapliic evaluation. of conodonts (A Conodonták taxonómiája, nomenklatúrája és retegtani kiérté- kelése) . Quarterly of the Colorado School of Mines Vol. 51. Xo. 3. 1956 Symposium on Rock Mechanics (Kőzetmeclianikai szimpózium). 1 — 231. old. Economic Geology Vol. 51. Xo. 3 Moorhouse W. W. : The Paragenesis of Accessory Minerals (Járulékos ásványok paragenezise) . 248 — 262. old. B a i 1 e y S. W. — C ameron E. X. — Spedden H. R. — W e e g e R. J.: The Alteration of Ilmenitein BeachSands (Az ilmenit elváltozása parti homok- ban). 263—279. old. Vol. 51. Xo. 4 Harker R. I. — H u 1 1 a J. J. : The Stabilitv of Smithsonite (A smithsonite stabilitása). 375 — 381. old. Vol. 51. Xo. 5 Schwartz G. M. : Argillic Alteration and Őre Deposits (Agyagok elválto- zása és érctelepek). 407 — 414. old. Roy D. M. — M u m p t o n F. A. : Stabilitv of Minerals in the System ZnO — Si02 — H.,0 (Ásványok stabilitása a ZnO — Si02 — H20 rendszerben). 432 — 443. old. Sehopf J. M. : A Definition of Coal (A kőszén fogalmának meghatározása). 521 — 528. old. Vol. 51. Xo. 7 C o r n w a 1 1 H. R. : A Sunuuary of Ideas on the Origin of Xative Copper Depo- sits (A termésréz-relepekre vonatkozó különböző elméletek összesítése). 615 — 631. old. D i e t r i c h R. V. : Is Anthraxolite Related Geneticallv to Coal or to Oil (Összefügg-e genetikailag az antraxolit a kőszénnel és kőolajjal). 649 — 664. old. M u t c h A. D. : A Critical Evaluation of the Classification of Őre Deposits of Magmatic Affiliations (A magmás aífiliációjú érctelepek rendszerezése). 665 — 685. oldal. B 1 o n d e 1 F. — L asky S. G. : Mineral Reserves and Mineral Resources (Ásványkészletek és ásványi nyersanyagforrások). 686 — 698. old. American Journal of Science Vol. 254. Xo. 1. 1956 Perrin R. : Gránité again (Ismét a gránitról). Zen E. — A n. : Correlation of Chemical composition and physical properties of dolomité (A dolomit kémiai összetétele és fizikai sajátságai közti összefüggés). Vol. 254. Xo. 3 ScliairerJ. F. — B o w e n X*. L. : The system Xa20 — A1203 — Si02 (Az Xa20 — A1203 — Siü2 rendszerről). Vol. 254. Xo. 4 Francis G. H. : The serpentine mass in Glen Urquhart, Seotland (A Glent U rquhart-i szerpentintömeg) . . Vol. 254. Xo. 6 Schermerhorn L. J. G. : The granites of Trancoso (Portugál) : A studv in microclinization (A trancosoi gránit : tanulmány a mikroklinosodás ismere- téhez) . Journal of Sedimentary Petrology Vol. 26. Xo. 3. 1956 B u n d y W. M. : Petrology of gypsurn anhydrite deposits in Southwestem Indiana (A Xyugat-Indiana-beli gipsz-anhidrit üledékek kőzettana). Ludwick J. C. : A vohuneter fór measuring porosity of incoherent sands- (Térfogatmérő laza homok porozitásának mérésére). Irodalom 243 C a r o z z i A. : An intraformational conglomerate by mixed sedimentation in the upper cretaceous of tke Roc-De-Chére, autochtonous chains of High Savoy, Francé (A High Savoy felsőkrétabeli zavart üledékképződés intraforinációs konglomerátuma) . The American Mineralogist Vol. 40. No. 3—4. 1955 Hendricks S. B.: Screw dislocations and eliarge balance as f actors of crystal growth (Csavarirányú elmozdulások és terhelés hatására kialakuló egyensúlyi állapot mint a kristálynövekedés tényezője). Roy D. M. — Roy R. : Synthesis and stability of minerals in the system MgO — A1203 — II 2 Ü (Az MgO — A1203 — H20 rendszer ásványainak összetétele és stabilitása) . D w o r n i k E. — R o s s M. : Application of the electron microscope to minera- logic studies (Elektronmikroszkóp alkalmazása az ásványtani tanulmányokban). Col. 40. No. 5—6 B 1 o s s F. D. : Relationship between light absorption and composition in a solid solution series (A szilárd oldatok összetétele és fényelnyelő képessége közötti összefüggés) . Giletti G. S. — K u 1 p S. L,. : Radon leakage írom radioactive minerals (Radon hasadása rádióaktiv ásványokból). Col. 40. No. 7—8 Shaw D. M. — H a r r i s o n W. D. : Determination of the made of a meta- morphic rock (Egy metamorf kőzetfajta meghatározása). Col. 40. No. 9—10 B e r m a n J. : Identification of metamict minerals by X-ray diffraction (Meta- mikt ásványok röntgen diffrakciós meghatározása). Col. 40. No. 11—12 M o r e y G. W. — C h e n W. T. : The action of hot water on somé feldpars (A melegvíz hatása néhány földpátfélére). Garrels R. M. : Somé thermodynamic relations among the uránium oxides . . . etc. (Az urániumoxidok közötti néhány termodinamikai összefüggés és azok kapcsolata a Kolorádó Plató urániumérceinek oxidációs állapotával). The Am. Mineralogist Col. 41. No. 1—2. 1956 S a u d E. B. : On the genesis of residual kaolins (A reziduális kaolin keletkezésé- ről). Col. 41. No. 3—4 W e a v e r C. E. : The distribution and identification of mixed-layer clays in sedimentary rocks (Kevert-rétegzett agyagok felosztása és meghatározása üledé- kes kőzetekben). Maréi, van dér, H. W. : Quantitative differential thermal analysis of clay and other minerals (Agyag és más ásványok mennyiségi diff. term. analízise). Col. 41. No. 5—6 Mackenzie W. S. — S mith J. V. : The alkali feldpars. III. An optical and X-ray study of high-temperature feldspars (Az alkáli földpátokról, III. rész, opt. és röntgen-tanulmány a magas hőmérsékletű földpátf élékről) . Col. 41. No. 7—8 C h r i s t C. h. : Precision determination of lattice constants of single crystals using the conventional Weissenberg camera (Egy-kristályok rácsállandóinak pontos meghatározása szokványos Weissenberg-kamra segítségével). Jackson E. D. — R o s s D. C. : A technique fór modal analyses of médium and coarse grained (3 — 10 mm) rocks (Közepes és durvaszemcséjű kőzetek mikrosz- kópos szemcse-térfogatelemzésének egy új módszere). Bulletin of the Geological Institutions of the University of Uppsala Vol. XXXVI. part 1 Martinsson A. : Studies on the Ostracode family Primitiopsidae (A Primi- tiopsidae [Ostracoda] családra vonatkozó vizsgálatok). 1 — 34. old. TÁRSULATI ÜGYEK 1956 — 57. őszi-téli ülésszakon elhangzott előadások Szeptember 3. Választmányi ülés Elnök : T a s n á d i-K ubacska András Tárgy : Vezet őségválasztó közgyűlés előkészítése Résztvevők száma : 25 Október 16. Kibővített választmányi ülés Elnök : T a s n á d i-K ubacska András Tárgy : Vezetőségválasztó közgyűlés előkészítése. Résztvevők száma : 25 Január 18. Baráti találkozó Elnök : Vadász Elemér Tárgy : A Magyar Földtani Társulat szükségessége, működésének módja, hova- tartozása. A Társulat vezetésének a közgyűlésig való továbbvitele ; előadóülések bein- dítása. Vita : Tasnád i-K ubacska A., Sehmidt E. R., Papp F., Horu- sitzky F., Balogh K., Bese V., Jantskv B., Szádé czky-Kardoss E., Sztrókay K., T asnádi-Iv ubacska A., Vadász E. Résztvevők száma : 34 Február 13. Előadóülés Elnök : Horusitzky Ferenc Kiss János: Ércföldtani vizsgálatok a siroki Darnóhegven Vita: Scliréter Z., Pantó G., Mauritz B., Balogh K., Gagyi-Pálfy A., Kiss J., Horusitzky F. Az előadás a Földtani Közlöny 87. köt. 2. füzetében jelenik meg. Résztvevők száma : 102 » Március 20. Előadóülés Elnök : Horusitzky Ferenc Kertai György — Pantó Gábor — Szádeczkv-Kardoss Elemér beszámolója a mexikói nemzetközi geológiai kongresszusról vetített képek kíséretében. Résztvevők száma : 130 IX. TÁBLA G v o s s z : A komlói kőszénösszlet néhány meddő kőzete X. TABLA Lengyel: A börzsönyi vasas képződmények XI. TÁBLA FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EKXJlJlETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrMMECKOrO OEIRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY LXXXVII. KÖTET 3. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY LXXXVII. kötet 3. füzet. 136 oldal Budapest, 1957. július — szeptember A kiadásért felel : az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki felelős : Szőllősy Károly A kézirat beérkezett: 1957. július 15. Terjedelem: 12 (A/5) ív + 10 old. műmelléklet Akadémiai Nyomda, Budapest, V., Gerlóczy-u 2. — 42754/57 — Felelős vezető: Bernát György MEGEMLÉKEZÉSEK TELEGDI RÜTH KÁROLY EMLÉKEZETE HORUSITZKY FERENC* A geológus jó barátságban van a Halállal! Nem idegen előttünk az elmúlás, és a múlt, mely akkor kezdődik számunkra, midőn eltemeti marad- ványainkat, mint évmilliók annyi virágzó életét az anyaföld. Midőn saját fánkról hull le egy-egy levél, mégis megáll minden bölcselkedés és minden fölé- nyes világszemléletünket elborítja az őszi alkonyok bánatos reszignációja : megint elvesztettünk vala- kit, aki a miénk volt, s akit szerettünk. A múlt ősszel így hullott le, csendes lomb- hullással, a magyar földtan fájának egyik legne- mesebb hajtása, Telegdi Roth Károly professzor értékes élete, s a lehullott levél nyo- mán fájó seb szakadt. A fájdalmat is enyhíti az emlékezés. Ezért idézzük itt most fel Telegdi Roth Károly emlékét mi is, akik közül — az Élet örök törvé- nye szerint — ki tudja melyikünk és mikor követi Őt a lombhullásban a te- levényt érlelő avar felé. Telegdi Roth Károly 1886. nov. 14-én született Budapesten s itt végezte középiskolai, s később a Budapesti Tudományegyetemen főiskolai tanulmá- nyait is. Mint családjának legfiatalabb fiára, végül rá várt a feladat, hogy családjának nemes hagyományait földtani tudományunk terén ne hagyja elárvulni és továbbvigye. Ezek a hagyományok tudománytörténetünk szempontjából nézve is mélyen gyökerez- tek. A földtani tudományok egyik alapvetője Werner Ábrahám, akit a ,, geológia atyja” néven is tisztelnek, a freibergi főiskolán hordta az első téglákat tudományunk alapjaihoz. Telegdi Roth Károly édesatyja, Telegdi Roth Lajos alig több mint három évtizeddel Werner halála után már ott szívta magába a fiatal földtani tudomány éltető levegőjét a hires freibergi bányászati főiskolán, a geoló- gia tudományának bölcsőjénél. Később Leoben és Wittkowitz patinás főiskoláin keresz- tül hozta magával a magyar földtan egyik úttörőjeként a földtani tudománynak, a tudomány- és munkaszeretetnek azt a légkörét, melyben, páratlanul harmonikus családi körben, Telegdi Roth Károly nevelkedhetett s mely őt a magyar földtan nag!\Íai közé érlelte, sőt szinte predesztinálta is. *A M. Földt. Társulat 1957. V. hó 15.-én tartott ünnepi ülésén mondott megemlékezés. 1* 248 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet Egyetemi tanulmányai során a nagy geológus nemzedéket nevelő Kocli Antal professzor volt a mestere, s e nevelés bélyegei munkásságán végig felismerhetők. Bölcsé- szetdoktori oklevelét ,, summa eum laude” eredménnyel 1909-ben szerezte meg. Már egy évvel doktori szigorlata előtt a Műegyetem Ásvány-Földtani Intézetének tanár- segédjeként Schafarzik Ferenc professzor kitűnő iskolájába került, akinek sokoldalúsága, pedáns felvételi módszerekre, alapos megfigyelésre és tudományos következtetésekre nevelő hatása munkásságán ugyancsak mindvégig áldásosán érez- hető maradt. Innen csakhamar, 1909-ben, már a földtani kutatás harcosainak akkori élvonalába, a Magyar Földtani Intézetbe kerül geológusként, ahol eredményes munkás- ságát 1927-ig, csaknem két évtizeden át folytatta. 1909-ben első dolgozatában, ami egyúttal bölcsészetdoktori értekezése is volt, „Kőhalom környékének geológiai viszonyai” címen a Nagy-Küküllő megye1' Kőhalom fiatalliarmadkori rétegeit ismerteti s nyomban utána a Szatmár megyei Bükkhegység- ben végzett iijratérképező munkájával már pályája indulásakor teljes tudományos vértezetben jelenik meg a hazai földtani kutatás porondján. A következő években, 1913-ig, a Rézhegység földtani vizsgálatára vonatkozó tanulmányaiban már jelent- kezik éles problémalátása és nemcsak korszerű, hanem kora előtt haladó természet- tudományos szemlélete is, mely mindig a megfigyelés pontosságával járt együtt és arra támaszkodik. Az ottani felsőkréta kőszéutelepes rétegek mintaszerű ismertetésében már üledékképződési szempontok érvényesülnek, a tengeri miocén, szarmata és pannóniai rétegek számos érdekességet tartalmazó feldolgozása pedig alapvető, s nem egy későbbi kutató munkájához szolgáltatott kiindulási alapot. Az általa megállapított szarmata- pannóniai átmeneti kifejlődés figyelembevétele nélkül a ruiocén-plioeén határkérdések- ben alig történhetik állásfoglalás. Neogén és fiatalabb kavicstanülmányai középhegy- ségeinkben a ma élesen jelentkező, hasonló problémáink felvetődését jóval megelőzték. Széles skálájú megfigyelései az ugyancsak egészen mai érdekességű terasztanulmányokat is felölelték. 1912-ben ismét egy máig is, nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi érdeklődés állandó előterében álló problémakört vet fel, midőn korszerű őslénytani monográfiájával a figyelmet a rétegtanilag és faunisztikailag is kulcshelyzetben levő, s ma akvitáninak tartott egri oligocén-iniocén határképződményekre felhívja. Az első világháború alatt szolgálata mint hadigeológust Albánia és Montenegró határvidékére szólította, ahol pontos térképező munkát is végzett. E területen úttörő munkája csak később, 1925-ben és 1927-ben jelent meg a szakirodalomban is. Még 1914-ben foglalkozik a Bélbor, Borszék és Ditró környéki barnakőszén- telepek keletkezésével is. 1922- ben az esztergomi barnakőszénmedencéről Rozlozsnik Pállal és Schréter Zoltánnal közösen írt tanulmányuk forrásmunka értékű. Telegdi Roth Károlyt is fenyegethette, mint minden gyakorló, tér- képező geológust, a részletek ábrázolásában való elveszés, a munka rutinmunkává inechanizálódásának a veszélye. Telegdi Roth Károly azonban egész szellemi alkatában tudós volt, aki munkaterületét mindig a mesterség fölé emelkedve tudta szemlélni. Már menetközben problémákat vet fel és lát meg, összefüggéseket keres, analizál és szintetizál térben és időben, s megismeréseit elhelyezi a nagy földtani össze- függések keretében. Nemcsak megfigyel és regisztrál, hanem kutat és alkot is, mint ahogy mindez együttvéve jelenti csak a földtani tudományt. Ilyen szélesen ölelve magá- hoz tudományát, természetes, hogy munkája mindig új tudományos eredményeket, új meglátásokat is gyümölcsözött. 1923- ban ilyen nagy összefüggésben tekinti át a Dunántúl paleogén képződ- ményeit, meghatározza az eocén elterjedését, s a földtanban mindig történést látva és T. Roth Károly emlékezete 249 keresve, megállapítja az eocénvégi regresszió s az oligocéneleji letárolás nagy általános- ságát, mely utóbbit „infraoligocén denudáció” néven vezeti be a szakirodalmunkba. Később, 1927-ben az infraoligocén denudációt külön tanulmány tárgyává is választja és meggyőzően dokumentálja. 1920 — 1924 között a Tokod, Dorog, Tatabányai Medencék között elterülő vidék és a Móri árok geológiáját kutatja. Nem véletlen, hogy biztos kézzel mindig olyan kérdések felé nyúl, melyek való- ban problémát rejtenek, s melyekben további problémák megoldásának a kulcsa rejlik. Felvetett kérdései ezért sokáig szolgáltattak még eleven vitaanyagot. így volt ez a várpalotai bamakőszénmedencében végzett kutatásaival is, midőn a várpalotai barna- kőszén miocén korára rámutatott, melynek feküképződményei azt a gazdag faunát szolgáltatták, mely a maga rétegtani problematikájával miocénkutatóinknak ma is kedvenc anyaga s miocéntanulmányainkban újra és újra felvetődik. A faunának Telegdi Roth Károly által felismert és később sokszor vitatott helvéciai emeletbeli kora tekintetében az újabb kutatások Telegdi Roth Károlyt igazolták. Alapvető kutatásai során Telegdi Roth Károly tudományos egyéni- sége mindinkább izmosodik és egyiittal mindinkább igényessé is válik. A kutató szellemnek a megismerés és megértés utáni szomja nem elégedhetik meg a röghöztapadt kutatással, hanem nagyobb magasságokba is emelkedik, melynek távlataiból már a nagy összefüggések rajzolódnak ki s a részletek szintézisben olvad- nak össze. A vérbeli geológus tudóst hiányérzete és a megismerés dinamikája szinte törvényszerűen a szintézis megnyugvása felé sodorja. Ilyen törekvése Telegdi Roth K á r o 1 ynak már 1927-ben az Alpok keletkezéséről és szerkezetéről írt dol- gozatában jelentkezik, szinte sejtetve, hogy lelkében már ott érnek a Kárpátok és a Magyar Föld szerkezeti szintézisének a csírái is. Ezekből a csírákból bontakozott ki 1929-ben a Magyar Föld és a Kárpátok első magyar hegységszerkezeti összefoglalása a maga nagytektonikai keretében. A Magyar Föld kialakulásának földtörténeti moz- zanatait, az üledék- és hegységképződést nyomonkövetve munkájában, a Kárpát- rendszer eleven, plasztikus és egyéni módon megrajzolt szerkezeti képe rajzolódott ki. Ha ez a kép kárpátmedencei vonatkozásban ma már módosul és új elemekkel gazdago- dik is, olyan alapvetés ez, mely minden nagyszerkezeti szintézisünk nélkülözhetetlen alapja marad, s olyan nagyvonalú kezdeményezés, amire akkor, Telegdi Roth Károly nagy, áttekintő tudásán kívül más alig vállalkozhatott volna. Ez a nagy- súlyú munka fontos határkövet jelentett Telegdi Roth Károly munkás- ságában is. E hatalmas feladattal való megbirkózás a maga tudományos fejlődésében sem maradhatott hatás nélkül, szemléletét még nagyvonalúbbá fejlesztette s probléma- felvetéseit új szempontokkal, meglátásait új tartalmakkal gazdagította. Ez a fejlődés imponálóan jelentkezik akadémiai székfoglaló munkájában, amit „Adatok az É-i Bakonv- ból a magyar középső tömeg fiatal mezozóos fejlődéstörténetéhez” címmel 1934-ben adott közre. Ebben a valóban mintatanulmányban minden eddiginél élénkebb színekkel tárul elénk a téma beállításában, tárgyalási módjában és megfogalmazásában, ha szabad ezt a kifejezést használnom, a Szerző „geológiai kulturáltsága”. A Magyar Középhegység szerkezeti felépítésére és kialakulására vonatkozó felfogásunk akkoriban még meg- lehetősen megmerevedett állapotban volt. Alig tulajdonítottak a hegység kialakulásá- ban másnak, mint az árkos rögös süllyedéseknek és kiemelkedéseknek, vertikális elmoz- dulásoknak lényegesebb szerepet. A Bakony D-i részével szemben viszonylag elhanyagolt E-i Bakonyt először állítva összefoglalóan, áttekinthető módon a korszerű tudomány megvilágításába, tanulmányában mozgalmas kép pereg le előttünk filmszerűen az É-i bakonyi mezozóos üledékképződés és földtani fejlődésmenet folyamatairól, az ősföldrajzi 250 Földtani Közlöny, LXXXVll. kötet, 3. füzet képek változásairól, a képződmények tagolódásáról és változatos regionális eloszlásáról. Ebben a munkájában az első lépést teszi meg középhegységi tektonikai szemléletünk- nek a holtpontról való elmozdítása irányában. Itt már nyomatékosan rámutat arra, hogy a hegységben a vertikális elmozdulások mértéke viszonylag kicsiny a több kilo- métert is elérő horizontális elmozdulásokkal szemben, s rámutat a pikkelyes szerkezeti elemek jelentőségére. Olyan irány ez, melyen csak napjainkban fog még szemléletünk átértékelődése élénkebb ütemben továbbhaladhatni. Rétegtani vonatkozásban különö- sen bararémi kiemelkedés hangsúlyozására s az alsókréta bauxitképződéssel való kap- csolatának a kiemelésére kell itt, egyéb érdemei mellett, rámutatnunk. Telegdi Roth Károly ekkor már régen megérett az egyetemi katedrára s tudományunk jövő fejlődésének különös érdeke volt, hogy szélesköríí tudása, korszerű tudomány- szemlélete és kivételes oktató-nevelő készsége az oktatásban is teret kapjon. így került 1 926-ban a debreceniEgyetemi Ásvány-földtani Intézet tanszékére, melyet a semmiből teremtett és szervezett meg. Vérbeli tanár s ez több nála, mint a gazdag szellemi tarta- lom kikívánkozása a felhalmozódott tudás és a dúsan érlelődő gondolatok feszítő hatására. Számunkra, akik Hozzá közel állottunk, ebben legmegbecsültebb nemes emberi vonása ütközött ki, a szeretet és a szeretni vágyás. Valóban édesatyja volt diákjainak, atyai ba- rátjuk, oktatójuk és igazi nevelőjük. Adni kívánt szellemi kincseiből, s mikor még erre nem késztette a hivatás, önzetlenül fiatal geológusokkal vette magát körül, kitűnő iskolát te- remtve. Felvételeire elkísérve Őt, nemegy közülünk meríthetett tudásának gazdag forrásá- ból s épülhetett szeretetének és barátságának jóleső és soha el nem felejthető melegében. 10 évig hirdette a tudományt a debreceni Alma Mater földtani dobogójáról, de közben földtani kutatómunkájától sem szakadt el. Ebben az időben térképezi az Alsópere-pusztai bauxitterületet s elsőként ismerte föl a magyar állam számára lefoglalt nagyharsányi bauxitvonidatot. 1936-ban az ország érdekei elszólítják az egyetemről és az Iparügyi Minisztérium Bányászati Kutatási Osztályának élére kerül. A magyar földtan központi kérdése ekkor a meginduló kőolajkutatás volt s ezzel kapcsolatban először tisztázza a bükkszéki kis olajmező szerkezetét, s indítja meg Magyarországon az első kis olajtermelést. X agy- vonalú szemlélete értékes és Magyarország hegységszerkezeti képében talán még majd nagyobb jelentőségre is emelkedő hegységszerkezeti elemként ismeri fel a Damóhegy ÉXY-i oldalának diszlokációs övét, melynek feltolódási vonalát „Damó vonal”-nak nevezi el s mely szakirodalmunkban azóta is ezen a néven szerepel. Rámutat a Bükk- hegységnek Ny-i középhegységünktől eltérő geotektonikai helyzetére is. Az Ő idejében indul meg lendületesen a ma már oly szép eredményekre vezetett magyar szénhidrogénkutatás, melynek hazai helyzetét több összefoglalásban ismer- tette, s melynek megszervezésében Telegdi Roth Károlynak elévülhetetlen érdemei vannak. Tudásának kitűnő megalapozottságát mutatja, hogy később, midőn már rég elhagyta a szénhidrogénkutatás munkaterületét, akkor sem hagyja nyugodni az a rengeteg adat, melyet vízkémiai és gyakorlati földtani kapcsolatai szempontjából szén- hidrogénkutatásunk felhalmozott. Nyugtalanította, hogy ezek halott anyagként hever- jenek a kutatás dossziéiban s kitűnő összefoglaló első szintézisbe tömöríti a kutató- fúrások vízkémiai adatait, genetikai és gyakorlati következményeivel. Ez a munka és maga a vállakózás is valóban példamutató kutatásaink vezetői és a dokumentációs anyag birtokosai számára. 1947-ben az Életnek a mi történeti időnkben sűrűn változó sodra végre újra a maga elemébe, diákjai körébe sodorja vissza, teljesen új feladattal. Ahogyan debreceni egyetemi tanári kinevezésekor még a kristálytani alaktan felfrissítésével és a korszerű mineralógia asszimilálásával is meg kellett birkóznia, most új feladatként a budapesti Egyetemi Őslénytani Intézet vezetését vette át. Ezzel nemcsak egri munkájában oly T. Roth Károly emlékezete 251 kitűnő készséget eláruló paleontológiái vénájának vérkeringését kellett, már nem fiatal korban, felfrissítenie, hanem teljesen újra kellett szerveznie a mintegy 30 éve szünetelő Őslénytani Intézetet, és újra felépíteni az egyetemi őslénytani oktatásnak a földtani képzés szerves tartozékát jelentő már elposványosodott anyagát. Ennek a feladatnak Telegdi Roth Károly az adott feltételek mellett csak kivételes képességeivel és tudományos lelkesedésével magyarázható csodával határos módon tett eleget. Néhány év alatt az Egyetemi Őslénytani Intézet már nemcsak a legkorszerűbb és nemzetközi viszonylatban is versenyképes egyetemi intézményként helyezkedett bele a földtani tudományépítés keretébe, hanem tudományos szakirodalmunkat 1953-ban az első magyar, s a klasszikus külföldiektől semmiben sem elmaradó őslénytani tan- és kézi- könyvvel lepte meg. A magyar földtani tudomány művelői Nála mindig önzetlenül tárt ajtókra találtak, ha tudásából és gazdag tapasztalataiból épülni és gazdagodni akartak. Nem lehetett feladatom, hogy Telegdi Roth Károly tudományos és szakirodalmi munkásságát e rövid megemlékezés keretében teljes részletességgel és érdeméhez méltóan bemutassam, mert ez meghaladná nemcsak a rendelkezésemre álló hely, hanem saját adottságaim kereteit is. Sokoldalú munkásságáról a csatolt szak- irodalmi jegyzék adhat némi képet. Csak néhány szemelvényt ragadva ki ebből a mun- kásságból, nem mehetünk azonban el szó nélkül azok mellett az értékek mellett sem, melyeket a hazai gyakorlati földtani kutatás, sőt a magyar nemzetgazdaság is Telegdi Roth Ká r o 1 y munkásságának köszönhet. A szénhidrogénkutatás terén szerzett érdemeire futólag már rámutattam. Számos más kőszénföldtani kutatási érdeme mellett meg kell említenem a gazdaságilag legnagyobb fontosságú komlói kőszéntelep 1 946 — 1949 közötti kutatási eredményeinek mintaszerű összefoglalását, melyben a komlói kőszén telep először kapott tudományos és szerkezeti keretet és akkori felkutatottsági állapotá bán földtani elhatárolást, mennyiségbecsléssel együtt. Nevéhez fűződik a kisgyóni kőszénbányászat kifejlesztése és a móri kőszénelőfordulásnak a termelésbe való beállí- tása is. A gyöngyösoroszi érckutatás korszerű felelevenítését Rozlozsnik Pállal kezdeményezte. Ennél is nagyobb érdemei voltak azonban a ,, magyar ezüst”, az alumí- nium alapanyagának, a bauxitnak hazai felkutatása terén. Telegdi Roth Károly volt az első geológus, aki a gánti bauxit gyakorlati jelentőségét felismerte és kitermelését a helyes irányba terelte. O ismerte fel az Alsópere-pusztai barrémi bauxit rétegtani helyzetét és gyakorlati jelentőségét. A nyirádi bauxit felfedezése és bányászatának megindítása ugyancsak oroszlánrészben az Ő nevéhez fűződik. Joggal mondhatjuk, hogy alummiumérc-termelésünk még ma is a Telegdi Roth Károly által lemélyesztett gyökerekből táplálkozik. Senkit sem érhetett volna megérdemeltebben az a kitüntetés, midőn munkássá- gát Kormányzatunk a Munka Érdemrendjével ismerte el. így vázolhatjuk fel, csak néhány kezdetleges vonással Telegdi Roth Károlynak tudományos és emberi portréját. Ha, földtani szemmel is nézve, hiszünk abban, hogy a létezés a maga ezer for- májában örök, s születésen és halálon, a keletkezésen, fejlődésen és elmúláson át minden lét ölelkezik az örökkévalósággal, talán valami előttünk ismeretlen szférában itt lebeghet felettünk ma Telegdi Roth Károly szelleme. Megnyugvással mondhatja : ,,Eám, megértettek! Igaz életet éltem s nem éltem hiába, mert dolgoztam, alkottam és — szerettek. Nem vágytam sohasem babérokra, de látom, hogy a magok, melyeket elhintettem, virágba szökkentek és gyümölcsöt érlelnek!” A Földtani Társulat nevében, melynek mindvégig vezető tagja volt, ezekből a virágokból gyarló kezeimmel szedett koszorút helyezem most el Telegdi Roth Károly közöttünk örökké élő emlékének, mely emlék értékét sohasem moshatja el a tőlünk annyi értéket, szépet és jót elrabló kérlelhetetlen Idő. 252 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet Telegdi Roth Károly egyetemi tanár tudományos munkáinak jegyzéke 1 . Reketyefalva (Hunyad megye) melletti felső mediterrán korszaki rétegek. Földtani Közlöny XXIX. k. 158—164. 1. Bpest., 1909. (Ua. németül uo.) 2. Kőhalom környékének geológiai viszonyai. 1—21. 1. Bpest., 1909. 3. Kőhalom környékének földtani viszonyai. A M. Kir. Földtani Intézet 1908. évi jelentése. 101 — 111. 1. Bpest., 1910 (Ua. németül uo.) 4. Jelentés a szatmármegyei Bükkhegységben és Szinérváralja környékén végzett geológiai reambulációról. A M. Kir. Földtani Intézet 1909. évi jelentése. 38 — 44. 1. Bpest., 1911. (Ua. németül uo.) 5. A Rézhegység északi oldala Paptelek és Kaznács között és a Szilágysomlyói Magúra déli része. A M. Kir. Földtani Intézet 1911. évi jelentése, 121 — 129. 1. Bpest., 1913. (Ua. németül uo.) 6. A Rézhegység északkeleti és déli oldala. A M. Kir. Földtani Intézet 1912. évi jelen- tése, 121 — 129. 1. Bpest., 1913. (Ua. németül uo.) 7. A Magyar Középhegység északi részének felső oligocén rétegeiről, különös tekin- tettel az egervidéki felső oligocénre. Koeh emlékkönyv, 111 — 126. 1. Bpest., 1912 8. Az avasi neogén barnaszénelőfordulások. Bányászati és Kohászati kapok, 1913. évf. 1 — 4. 1. Bpest., 1914. 9. A Rézhegység folytatólagos reambulációja. A M. Kir. Földtani Intézet 1913. évi jelentése. 226 — 237. 1. Bpest. 1914. (Ua. németül uo.) 10. Felső-oligocén fauna Magyarországból. GeologicaHungarical. k. 1 — 66. 1. Bp„ 1914. (Ua. németül uo.) 11. Über die Entstehung dér Eignitbeeken bei Bélbor, Borszék und Ditró. 1 — 7. 1. K. u. K. Kriegsvermessung Nr. 1. 1918. 12. Adatok Illává és Bellusfiirdő környékének földtani viszonyainak ismeretéhez. A M. Kir. Földtani Intézet 1915. évi jelentése, 160 — 168. 1. Bpest., 1916. (Ua. németül uo.) 13. Rozlozsnik P. — S c h r é t e r Z. — T elegdi Roth Károly: Az esztergomvidéki szén terület bánya-földtani viszonyai. 1 külön térkép. 1 — 128. 1. Bpest., 1922. 14. A Dunántúl bauxittelepei. Földtani Szemle I. k. 95 — 103. 1. Bpest. ,1923. (Ua. németül kibővítve uo. 1927.) 15. A Derna és Bodonos közt elterülő aszfalttartalmú lignitképződmény. A M. Kir. Földtani Intézet 1917 — 19. évi jelentése 99 — 105. 1. Bpest., 1925. 16. Paleogén képződmények elterjedése a Dunántúli Középhegység északi részében. Földtani Közlöny Bili. k. 5 — 14. 1. Bpest, 1925. (Ua. németül uo.) 17. A várpalotai lignitterület. Földtani Közlöny LIV. k. 38 — 45. 1. Bpest., 1924. (Ua. németül uo.) 18. A tokod — dorogi és tatabányai barnaszén-medencék között elterülő vidék és a móri árok környéke. A M. Kir. Földtani Intézet 1920 — 25. évi jelentése 69 — 81. 1. Bpest., 1925. 19. Das albaniscli-montenegrische Grenzgebiet bei Plav. Neues Jahrbuch f. Mineralogie etc. Sonderbd. I. 4. Teil, 422. 485. 1. Stuttgart, 1925. 20. Beitráge zűr Geologie v. Albanien. Die Gebirgsgegend südlich von Prizren. A M. Kir. Földtani Intézet Évk. XXVIII. k. 1 — 7Ő. 1. Bpest., 1927. 21. Infraoligocén denudáció nyomai a Dunántúli Középhegység északnyugati peremén. Földtani Közlöny ÉVII. k. 32 — 41. 1. Bpest., 1927. (Ua. németül uo.) 28. A dunántúli bauxittelepek elterjedése és kutatása. Bányászati és Kohászati Lapok LX. évf. 347—351. 1. Bpest., 1927. 23. Az Alpok szerkezete és keletkezése mai megvilágításban. Magyar Földrajzi Évkönyv 135—152. 1. Bpest., 1927. 24. Fiilrrer in Várpalota. Führer zu den Excursionen dér Paláontologischen Gesellschaft bei Gelegenheit des. Palaontologentages in Budapest. 43 — 48. 1. Bpest., 1928. 25. Führer im Kohlengebiet Pécs. Führer zu den Excursionen dér Paláontologischen Gesellschaft des Palaontologentages in Budapest. 67 — 76. 1. Bpest., 1928. T. Roth Károly emlékezete 253 26. A Balaton környékének mélyfúrási lehetőségei. Balaton, XXIII. évf. 42 — 46. 1. Budapest, 1929. 27. Magyarország geológiája. I. rész. Tudományos gyűjtemény 104. k. 1 — 170.1. Pécs, 1929. 28. A földkéreg mozgásai. Debreceni Szemle, 1930. évf. 1 — 31. 1. Debrecen, 1930. 29. Az „Internationales Stratigraphisches Lexikon” Magyarországra vonatkozó része. Kb. 6 ív terjedelmű. (Nem került kiadásra). 30. Die Asphaltige Lignitbildung zwischen Derna und Bodonos. Jahresberieht dér kgl. ung. geologischen Anstaít für 1917 — 24. S. 223‘ Bpest., 1934. 31. Das Gebiet zwischen den Braunkohlenbecken von Esztergom und von Tatabánya und die Umgebung des Grabens von Mór. Jahresberieht dér kgl. ung. geologischen Anstalt fúr j 91 7—24. S. 53. Bpest., 1934. 32. Adatok az Északi Bakonyból a magyar középső tömeg fiatal mezozoós fejlődéstör- ténetéhez. Math. és Term.-tud. Ért. III. k. 205 — 252. 1. Bpest., 1934. 33. Adatok a Déli Vértes és az Északi Bakony földtani viszonyaihoz. A M. Kir. Földt. Int. évi jelentése az 1925 — 28. évekről. 115 — 126. 1. Budapest, 1935. 34. A magyar bauxit és közgazdasági jelentősége. Búvár, 1936. jún. 361 — 365. old. 35. A nagyalföldi mélyfúrások. Debreceni Szemle, 1935. évf. 1 — 9. old. 36. Jelentés a Bakonyhegységben és a Villányihegységben végzett bauxitkutatásokról. Németnyelvű kivonattal. A M. Kir. Földtani Intézet évi jelentése 1929 — 32-ről, 197—213. 1. Budapest, 1937. 37. A hazai földigáz és olaj energiagazdálkodásunk szempontjából. Ásványolaj, VII. évf. 89. sz. 49—55. 1. Bpest., 1937. 38. Földgáz és petróleum Magyarországon. Földt. Ért. II. újévf. 2.sz. 45 — 56. 1. Bp, 1937. 39. Az állami bányászat és bányászati kutatás feladatai. Bányászati és Kohászati Lapok, 1937. 22. sz. 1 — 4. 1. 40. Die neuesten Resultate dér Petroleumschürfungen in Ungarn. Leoboner „Bergmanns- tag” 1937. Festschrift des Berg- und Hüttenmánnischen Jahrbuches dér Mon- tanischen Hochschule, Leoben. 330 — 336. 1. 41. A Kárpátok kialakulása. Földt. Értesítő, III. i'ij évf. 1 — 14. 1. Bpest., 1938. 42. Esztergom vidékének földtani múltja. Földt. Értesítő, III. új évf. 42 — 51. 1. 43. A kincstári ásványolaj- és földgázkutatás és termelés 1935-től, a mai állapot és a jövő kilátások. Bányászati és Kohászati Lapok LXXII. évf. 189 — 200. 1. Bp., 1939. 44. Erdői und Erdgas in Ungarn. Rumpfvmgams Bergbau und Hüttenwesen. M. Kir. József Nádor-Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Bánya-, Kohó- és Erdő- mérnöki Kara Sopron. A bánya és kohómérnöki osztály közleményei V. köt. 3. sz. 73—105. 1. Sopron, 1938. 45. Die Erdölwissenschaft in Ungarn. Ungarisches Wissenschafts-Jahrbuch S. 153 — 157. Bpest., 1939. 46. Magyarország bányászata a világháború után. Pótfüzetek a Term. Tud. Közlöny- höz, 1 — 13. 1. Bpest. 1940. jan., márc. sz. 47. A visszatért Erdély bányászata. Bányászati és Kohászati Lapok. LXXIV. évf. 2. sz. 29—32. 1. Bpest., 1941. 48. Erdély ásványkincsei. Fényjelek, előadások a magyar föld és a magyar ember problé- máiról. A Magyar Népművelők Társasága kiadása, II. sorozat, 19 — 24. 1. Bp., 1940. 49. Magyarország bányászata. Lloyd, Magyar — Jugoszláv Közgazdasági Közlöny II. évf. 21 — 22. 1. Bpest.- Beográd, 1940. 50. Feladatok az állami bányászat terén. A Mérnöki Továbbképző Intézet Kiadványai XIII. köt. 1. f. 1—8. 1." Bpest., 1942. 51. Avisszatért erdélyi földgázmezők. Kárpátmedence, III. évf. l.sz. Bp., 1943. 3 — 7 1. 52. Siebenbürgens Erdgas als Energiequelle. Das schaffende Ungarn, 4. évf. 6. 1. Köln — Bpest., 1943. 53. A Komlón 1936 — 1943. években végzett bányászati kutatások eredménye. Bányá- szati és Kohászati Lapok III. évf. Bpest., 1948. 161 — 169. 1. 54. A Rézhegység fiatalharmadkori fedőképződményei. Földt. Közlöny LXXVIII. köt. 70 — 80. 1. ifj. Noszky Jenő társszerzővel. 55. A geológus Lóczy Lajos. Földt. Közlöny LXXIX. k. 1949. 311 — 319. 1. 56. A magyarországi és erdélyi ásványolaj és földgázkutató, illetve termelő mélyfúrá- sokból fakasztott vizek vegyi összetétele. Földt. Közlöny LXXX. k. 1 7 — 98. old. 1 950. 57. A bükkszéki ásványolajkutatás és termelés földtani tanulságai. A Magyar Földtani Intézet Évkönyve. XL. k. 1 — 21. old. 1951. 58. Ősállattan. Egyetemi tankönyv. 1—813. 1. Budapest. Ij953. 59. 10 darab ismeretterjesztő cikk az Élet és Tudomány 1953 — 1955. évfolyamaiban. SÜMEGHY JÓZSEF EMLÉKEZETE (1 892 1 955) KRETZOI MIKIyÓS* Alig másfél év leforgása alatt legjobb, aka- démiai minősítésű geológusaink közel egyötödét ra- gadta el körünkből a halál. Ezt a tényt a természet kérlelhetetlen törvényeibe beletörődve tudomásul kell vennünk, ha az emberi kor felső határát elért, életművüket lezárt, pihenni vágyó barátaink, meste- reink előtt nyílik meg a sír. Vagy talán a természet- vizsgáló objektív ok-keresésével találunk erre ma- gyarázatot a természettel egész életében oly szoros kapcsolatban állott geológusokra fokozottan ható degradációs évek biofizikai tényezőiben. De fellázad minden logikánk és természettudo- mányos fegyelmünk, mikor munkaereje és munka- készsége teljében, telve tervekkel és feladatokkal, úgyszólván egyik napról a másikra esik ki munka- társunk, barátunk kezéből a geológus kalapács, a toll, vagy hanyatlik le örökre a családban egy simogató kéz . . . Ez a gondolat hasít bele a nekrológ írójának hangjába a nyitott sír másféléves távlatából is — ez akadályozza meg abban, hogy ne csak mondanivalójában, de hangjá- ban is a biografus hideg objektivitásával mérlegeljen és értékeljen, mikor S ü m e g h y Józsefről emlékezik meg a Társulat előtt. * 1892. január 4-én született Csabrendeken, régi zalai családból. Ősei gazdálkodás és közszolgálat közt osztották meg életüket. Édesapja, S. József tanító, kiváló gyümölcs- termesztő, fáradhatatlan lelkesítő és oktató munkájával közeli és távoli falvak korszerű gyümölcstermesztését teremtette meg. Édesanyja Szilágyi Ilona. Elemi iskolai évei után Győrbe került, ahol 1910-ben érettségizett az ottani főreáliskolában. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte a Bölcsészeti Kar természetrajz-földrajz szakán. Tanárai közt volt A p á t li y István, Szádeczky- Kardoss Gyula és Cholnoky Jenő — ezek mellett fejlődésére főleg G a á 1 István őslénytani kollégiumai voltak nagyobb hatással. 6 *A M. Földt. Társulat 1957. V. hó 15.-én tartott ünnepi ülésén mondott megemlékezés. Sümeghy József emlékezete 255 1914-ben — annyi sok fiatal karrier mellett — Sümeghy életútja is válságba jutott : egyetemi diploma helyett fegyver került a kezébe, a nyugodt kutatóintézeti munka helyett az első világháború harcterei lettek osztályrészévé. A mozgósítási parancsra vonult be 1914. augusztus 1-én és csak négy évvel később, 1918. október 31-én szerelt le, mint Signum laudis-szal és Károly csapatkereszttel kitüntetett tartalékos hadnagy. Alig szerelt le, már ott találjuk a Budapestre áttelepült kolozsvári egyetemen : jelentkezik doktorátusra és egy év múlva, 1920-ban meg is szerzi azt. Az új székhelyére. Szegedre leköltöző egyetemmel ő is ide települ le, hogy 1926-ig az Ásvány-Földtani tanszék tanársegédjeként teljesítsen szolgálatot. 1920-ban megnősül, feleségül veszi Köble r Máriát. Harmonikus házasélete, három gyermekkel, majd unokákkal megáldott, meleg családi otthona volt élete végéig a forrás, melyből az élet küzdelmeiben erőt merített új harcokra, új sikerek elérésére, gyakran ríj csapások elviselésére is. 1 925- ben állami ösztöndíjjal egy évet Párizsban tölt, ahol Haug és Xemoine mellett dolgozik. 1 926- ban megpályázza a Horusitzky Henrik nyugalomba vonulásával a M. Áll. Földtani Intézetben betöltésre kerülő geológusi htlyet és azt el is nyeri, hogy ugyanaz év decemberében osztálygeológusi rangban szolgálatba álljon. 29 évig — halála pillanatáig - — szolgálta az Intézetet, 1932-ig mint osztálygeológus, 1944-ig főgeológusi rangban. 1944 — 1945-ben helyettes igazgatóként állt helyt az Intézet válságos óráiban, 1946-tól pedig az Intézet Vízügyi, majd Síkvidéki Térképező Osztályát vezeti. Közben 1 930-ban Rozlozsnik Pál társaságában részt vesz a Francia Föld- tani Társulat centennáris ünnepségein és nagyobb tanulmányútra nyílik alkalma az Alpes Maritimes-ben. A Társulat életében 1922 óta tevékenyen részt vesz, amit számos előadása, cikke, hozzászólása beszédesen igazol. Ezt viszonozta tagtársainak bizalma, mely 1932-től folyamatosan a Társulat választmányába delegálta, 1947-ben pedig a Társulat cen- tennáriumát lebonyolítani hivatott vezetőség legfontosabb tisztjét, az elsőtitkárit bízza Sümeghy Józsefre. Társulatunk mellett, megalakulása óta élénken közreműködött a Hidrológiai Társulat életében és tagja volt a Francia Földtani Társulatnak is. * Sümeghy József, a kutató, tudományos munkássága szorosan összeforrott Sümeghy József, az ember sorsának alakulásával — egyik sem érthető meg igazán a másik ismerete nélkül. Éppen ezért áttekintésünket is ez a megfontolás irányítja. Nyomtatásban megjelent első dolgozata - — doktori disszertációja — , melyet Budapesten készített, a Börzsöny egy miocén tengeri puhatestű faunájának feldolgozá- sát és rétegtani kiértékelését adja — itt még G a á 1 István közvetlen hatásának tagad- hatatlan nyomaival [1], Ugyanez a hatás érvényesül néhány további. Szegeden kidolgozott munkája témaválasztásában : ide sorolom felsőtárkányi [4], környei, bodajki [9] és néhány egyéb, miocén jellegű nem tengeri puhatestűfauna ismertetését ; ezek többé-kevésbé csatlakoznak G a á 1 rákosdi szárazföldi szarmata, a maga idejében méltán feltűnést keltett — faunafeldolgozásához. De már ezekben az években kezd Sümeghy új kutatási területe bontakozni : szűkebb hazája, a nyugati Dunántúl klasszikus pannóniai képződményei és azok roppant változatos puhatestű faunái igen hamar magukra terelik a fiatal kutató figyelmét. Érdeklődésének tárgya ebben az időben a baltavári világhírű ősgerinces lelőhely faunisz- 256 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1 . kötet, 3. j'izet tikai-rétegtani viszonyainak tisztázása [3], vagy a Kisalföld-peremi Unió wetzleris réte- gek kérdése [2, 7, 8]. Ahogy S ü m e g h y ezeket a kérdéseket bonckés alá vette, látni, hogy ez már nem a kezdő adatgyűjtése, hanem a szintetikusan gondolkodó kutató nyúlt hozzá a rétegtani kutatásterület sajátosan magyar problémájához, hatahnas pannóniai réteg- sorunk megismerésének bonyolult, de annál vonzóbb kérdéséhez, Halaváts és Lőrenthey elárvult örökéhez. Pannóniai rétegvizsgálataihoz a döntő lökést, az új, széles alapot a Magyar Állami Földtani Intézethez történt kinevezése adja. Az előző években kisebb utazásokon, szünidejében tett megfigyelések, gyors gyűjtések adták az anyagot dolgozataihoz, melyek csak kiegészíthették az elődök adatanyagát, új alapokat azonban nem teremt- tettek [5, 6]. Intézeti kinevezésével lehetővé vált számára, hogy az egész pannon kérdést a mélyfúrások mind gazdagabbá váló anyagai révén új megvilágításba helyezze. És itt mutatkozott meg Sümeghy igazi kutatói ereje : soha sem veszett el a részlet- adatok tömegében, hanem az igazi kutató ösztönös megérzésével és a képzett specialista áttekintésével tudta az adatokat merész szintézisbe ömleszteni. Szintetikus beállított- ságának szárnyakat adott szerénységgel párosult erkölcsi ereje, mely mindenkor képessé tette arra, hogy ha egyik vagy másik feltevése a további adatok megvilágításában revízióra szorult, azt habozás nélkül visszavonja. Számára tudományos szemléletünk fejlődése volt az egyedüli cél, eközben kicsinyes emberi hiúság sohasem bántotta. A mélyfúrások őslénytani anyagának feldolgozása alkalmat adott két nagy süllyedékmedencénk pannóniai és részben levantei rétegsorának — és ezen keresztül a Magyar medence pliocén rétegtani alapjainak új szellemű szintézisére. Ha néhány általánosítása az utóbbi években némileg módosításra szorult is — például a dunántúli pannóniai képződmények partközeli és belsőtavi fácieseinek térbeli rögzítése — nagy vonásokban gondolatainak megtermékenyítő hatása alatt nőtt ki pannon kutatásunk Halaváts és Lőrenthey kétdimenziós rétegtani problematikájából és vált az ő mimkássága korszerű háromdimenziós, mikrosztratigrafiai igényű pliocén sztra- tigrafiánk közvetlen alapjává, illetve válhatott volna, ha Sümeghy életében nem áll be túl hamar olyan fordulat, mely őt — a magyar tudomány nagy kárára — kilendí- tette a megindított irányból. „Összefoglalásomat előzetes jelentésnek szántam s megírásánál felhasználtam a még kéziratban levő, pannóniai üledékekről szóló monográfiám 870, még nem közölt, magyarországi pannon lelőhelyének faunáját” mondja Sümeghy ,,A Győri medence, a Dunántúl és az Alföld pannóniai üledékeinek összefoglaló ismertetése” című szin- tézisében. E mondatban a magyar tudománypolitika egyik, de nem egyetlen, súlyos balfogása bírj ik meg, Sümeghy fegyelmezett stílusií szövegezése mögött [27]. Ennek megértéséhez egy lépéssel tovább kell mennünk. Még 1927-ben történt, hogy az Intézet akkori igazgatója, Nopcsa Ferenc az aszeizmikus rögök közt fekvő mozgékonyabb sávok kisebb geotermikus gradienseket feltételező gondolatának részletes kidolgozására kérte fel Sümeghyt, akit az alföldi mélyfúrások anyagának feldolgozása kapcsán bizonyos szálak fűztek a mélyfúrások — és így azok vízhőmérsékleti adatait gyűjtő — kivitelezőihez. Sümeghy vállalta és kifogástalanul meg is oldotta a feladatot [14]. A gradiens-munkához folytatott adatgyűjtés révén újabb szálakkal az Alföldhöz kötött Sümegh y t 1 930-ban B ö c k h Hugó már egyszerűen azzal a feladattal bízza meg, hogy a meginduló nagy agrogeológiai térképezési munkában mint geológus vegyen részt. Sümeghy feladata az volt, hogy a mindinkább talajbiológiai irányba terelődő talajtant klasszikus keretei közé terelje vissza. Sümeghy katonás fegyel- Sümeghy József emlékezete 257 mezettséggel vállalta a nem túl hálás feladatot, feláldozva — valószínűleg maga sem sejtette, hogy örökre — a pannon-kutatás révén számára nyílt és fáradságos, lelkiismere- tes előmunkálatokkal már erősen a kiteljesítés közelébe hozott szintézis lezárásának lehetőségét. így S ü m e g h y, ahelyett, hogy világviszonylatban is megelőzve ezen a téren igen tevékeny szomszédainkat, egyedülálló vizsgálati anyagának feldolgozásából az eredményeket learathatta volna (fent idézett munkája — mint maga is megállapítja — ennek csak kezdete lett volna), igazgatói parancsra felállt a mikroszkóptól, letette a tollat és kiment az Alföldre, hogy évekig tartó, sátorozó, ,,nomád”-geológus élettel cserélje fel a laboratóriumot. Talajföldtani térképező évei alatt ismerkedett meg igazából a Tiszántúl földjé- vel és magyar-kun népével, itt vált az Alföld és népének szerelmesévé, mint az egyik sírbeszéd is találóan megjegyezte. Az Alföld borongó romantikája, etnikumának archai- kus varázsa örökre magához láncolta, évről évre türelmetlenül várta már; a tavaszt, mikor újra kivonul a délibábos síkság végtelen tanyavilágába, melynek csendjében oly jól érezte magát, mikor a fáradságos napi munka után esténként megpihent. Életének ezt a munkás szakaszát a tudomány számára hat tiszántúli talajtérkép és magyarázó földtani része [20 — 25], valamint néhány kézirati térképlap őrzi. Alföldi térképező munkája közben fokozatosan núnd közelebb került a talajvíz és talajmechanika problémáihoz, de személyileg is e területek gyakorlati szakembereihez, kultúrmérnökökhöz, ármentesítő társulatok szakembereihez. Ebből a kapcsolatból szinte észrevétlenül adódott S ü m e g li y lijabb, hosszií évek tudományos munkáját kitöltő tevékenységének kerete. Az Alföld vízügyi kérdéseinek — mind a víztelenítés- nek, mind a víztárolásnak, egyszóval a vízgazdálkodásnak — valamint alapozási prob- lémáinak igen keresett és becsült szakértőjét láthatjuk Sümeghyben. Ebbéli úttörő munkássága főleg szakvéleményekben lefektetve, nem került nyilvánosságra, néhány tanulmánya azonban nyomtatásban is őrzi értékes gyakorlati irányi! munkás- ságának emlékét [30, 40], Talajtani, majd vízgazdálkodási (abban az időben főleg az öntözés kérdéseit felölelő) és talajmechanikai célú alföldi munkálkodása évei alatt S ü m e g h y ún. síkvidéki, legfiatalabb negyedkori üledékekre korlátozódó földtani térképezés számára teremtett új alapokat. Erre azért volt szükség, mert a hatalmas kiterjedésű negyedkori képződmények áreális tagolása terén csak a valaha szárazföldi jégtakaróval borított területek viszonylatában alakult ki megfelelő gyakorlat, az ún. peri- és pseudoperi- glaciális területek térképezése azonban igen elmaradott állapotban volt (nem változtat ezen az a tény sem, hogy a teraszkutatás bizonyos részproblémákat igen mélyreható analízisnek vetett alá) . S ü m e g h y kőzetfácies térképei ebben a tekintetben világ- viszonylatban úttörő próbálkozást jelentettek. E munkásságának összefoglalását 1944-ben megjelent Tiszántúl c. monográfiája adja [35]. Itt Sümeghy líjra utolérhetetlen szintetikusnak bizonyult. A felszabadulás után néhány évig — mint a Vízügyi Osztály vezetője — főleg vízügyi-vízgazdálkodási kérdésekkel foglalkozik, annak geológiai vonatkozásaiban. Tudományos munkálkodásának ezt az időszakát néhány iránytjelző, rövidebb tanul- mánya örökíti meg, melyekben megint csak a kérdések nagyvonalú összefüggéseit érinti. Az eddig elmondottak után érthető, hogy mikor 1950-ben lehetőség nyílt a sík- vidéki területek egységes, gyorsütemű újratérképezésére, a magyar földtan történetében egyedülálló expedíció vezetését és szellemi irányítását Vitális Sándor, az Intézet akkori igazgatója habozás nélkül Sümeghyre bízza. Senki sem ismeri jobban a nagy feladat nehézségeit, mint éppen Sümeghy, de ő — mint eddig is mindig — 258 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet tudományos terveit, személyi szempontjait félretéve, a fáradalmaktól vissza nem riadva, szó nélkül vállalja a nehéz feladatot és élére áll a munkának. Túl messzire vinne, ha most ennek a nagyszabású vállalkozásnak a részleteire akarnánk kitérni ; elég lesz talán annyit megjegyeznünk, hogy Sümeghy és munka- társai érdeme, hogy ma az ország új 300 000 méretű térképét teríthetjük ki a sok tekintet- ben — de elsősorban a síkvidéki képződmények vonatkozásában — elavult fél évszázad előtti térkép helyébe. De Sümeghy nem elégedett meg azzal, hogy vezetésével és hatalmas terüle- teken az ő munkájából, elkészüljön a síkvidék iij földtani térképe. Soha sem felej- tette el, hegy az Alföldnek nemcsak felszíne van, hogy nagy medenceképződményeink titkát felszíni térképezéssel megoldani soha sem fogjuk. Közel 30 évig gyűjtötte az Alföld és Kisalföld mélyföldtanának adatait. Ezt szolgálták pannon-levantei faunafeldolgozásai a 20-as és 30-as években, erre irányult geomterikus grádiens munkája, ehhez gyűjtötte az adatokat vízügyi munkássága idején és ezen a vonalon adott alapvető szintetikus vázlatot : az Alföld földtani felépítése c. rövid tanulmányában a különböző mélységbe zökkent alföldmélyi rögök grafikus rekonstrukciójával 39], A koronát azonban három évtizedes munkásságára a Magyar medence fiatal üledékmedencéinek üledékképződését és szerkezeti-történeti kialakulását összefoglaló szintézissel akarta feltenni. Nem rajta állt, hogy ez a nagyvonalú terve nem sikerült maradéktalanul. Betegen fogott bele ebbe az utolsó, legnagyobb szintézisébe 1955 nyarán. Egész- ségi állapota szemlátomást romlott. Külső munkáját megszakítva hazajött Budapestre, hogy kéziratát befejezze, mielőtt egészsége helyreállítására lépéseket tenne. Betegen is példátlan akaraterővel állította össze a két fiatal süllyedők medence üledékritmusát és koronkénti paleohidrológiai vázlatát adó nagy szintézisét, inkább nagyvonalú vázlat- ban, mint részleteiben kidolgozva, munkahipotéziseket és végleges állásfoglalásokat állítva egymás mellé. Munkája 52 így, befejezetlenül is a magyar föld történeti kialaku- lásának egyik legnagyobb súlyú rekonstrukciója, egymagában is hivatott arra, hogy Sümeghy nevét a magyar földtani kutatás vezető egyéniségei közt örökítse meg. Tudta, hogy munkája még csak vázlata a nagy szintézisnek ; ereje azonban már nem volt, hogy befejezze. Azzal a megjegyzéssel adta át a tudományos minősítés illetékes fórumának, hogy felgyógyulása után kiegészíti kerek egésszé. Nem került rá sor ... Sümeghy József bevonult a klinikára, hogy meg- operáltassa magát és meggyógyuljon, mert nagy tervei voltak : nyugdíjba készült, hogy első és legnagyobb tudományos szerelmének, pannon faunisztikai és rétegtani tanulmányainak szentelhesse további életét . . . Két műtétet hajtottak végre rajta, de menthetetlen volt; november 11-én csendesen, zokszó nélkül elaludt . . . 24-én helyeztük el örök nyugalomra a Rákos- keresztúri temetőben. Sümeghy József emberi értékeit és szakmai felkészültségét életében is ismerték és becsülték. Derűs kedélve és nyílt, barátságos egyénisége csak barátokat szerzett neki — nem ellenségeket. Szerénysége, szolgálatkészsége és mindenekfelett példás kötelességtu- data pedig kiemelték e tulajdonságokkal nem túlzottan ékeskedő sok kollegája közül. Szolgálati érdemeiért kormányzatunk a „Szocialista Munkáért Érdemérem ”- mel tüntette ki, a Tudományos Minősítő Bizottság pedig előbb a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa, majd doktora fokot ítélte neki oda. Sümeghy József mindaddig, míg magyar földtani kutatás lesz, medence- f eltöltésünk első nagy szintetikusaként fog szerepelni. Ezen felül azonban a melegszívű barát, a fiatalság számára a derűs kötelességteljesítés példaképe, a vezetők számára pedig örök memento arra, hogy az élet véges, és kényszerítő szükség nélkül ne szakít- sanak ki kutatót eredményes, nagytávlatú munkájukból! Sümeghy József emlékezete 259 Sümeghy József irodalmi munkássága 1. 1922. Diósjenő környéke miocénkori rétegei és azok faunái. — Über die Schiehten und die Fauna des Miozáns dér Umgebung von Diósjenő. — Földt. Közi. 51 — 52. 31—39, 100—102. 2. 1923. Földtani megfigyelések a Zala — Rába közé eső területről. — Geologische Beobachtungen über das Gebiet zwischen Rába (Raab) und Zala. — Földt. Közi. 53. 18—28, 114—120. 3. 1923. A baltavári lelőhely rétegtani helyzete. — Über die stratigraphisclie Lage des Fossilien-Fundortes von Baltavár. — Földt. Közi. 53. 28 — 34, 120 — 126. 4. 1923. Felsőtárkány környékének harmadkori faunája. — Über die tertiáre Fauna dér Umgebung von Felsőtárkány. — Földt. Közi. 53. 97 — 99, 156 — 158. 5. 1923. Szalonna (Borsod m.) forrásmészkőfaunája. — Die Fauna dér Ouellenkalke von Szalonna und Martonyi (Borsod). — Földt. Int. Évk. 26/2. 24 — 27, 193 — 196. 6. 1924. Szarmatakorú csigafaunák a Mátra meg a Bükk aljából — Sarmatische Schneckenfaunen am Fusse des Mátra- und Biikkgebirges. — Földt. Közi. 54. 59, 166—181. 7. 1925. Zalaegerszeg környékének levantei korú képződményei. — Die levantinisehen Bildungen dér Umgebung von Zalaegerszeg. — Földt. Közi. 55. 217 — 226, 370 — 378. 8. 1926. Adatok a Kis-Alföld keleti öble pliocén kavicstakarójának ismeretéhez. — Acta Univ. Fr. Jós. 2. 9. 1926. Közép-miocén korú szárazföldi csigafauna Környe és Bodajk környékéről. — Mittelmiozáne Festlands-Schneckenfauna aus dér Umgebung von Környe und Bodajk. — Földt. Közi. 56. 47—52, 185—191. 10. 1927. Caractéres généraux du Levantin en Hongrie. — Alm. d. Ét. Hongr. 1927. 11. 1927. Pannóniái kori fauna az Alföldről. — Pannonische Fauna aus dem Alföld (dem grossen ungarisehen Tiefland). — Földt. Közi. 57. 41 — o3, 128 — 138. 12. 1928. Führer iin Pontikum bei Tihany (Balaton). — Führer z. d. Studienreisen, 1929, 49—58. 13. 1929. Az Alföld geotermikus gradiense. — Hídról. Közi. 7 — 8. 14. 1929. Die geotliermischen Gradienten des Alföld. — • Földt. Int. Évk. 28/3. 273—370. 15. 1929. Die Fauna dér Ouellenkalke von Szalonna und Martonyi. — Földt. Int. Évk. 26/2. 16. 1930. Két alföldi artézikút faunája. — Die Fauna von zwei artesischen Brunnen in dér grossen ung. Ebene (Alföld). — Földt. Közi. 59. 50 — 55, 110 — 11,5. 17. 1935. Csanád és Csongrád vármegye földtani viszonyai. — Die geologischen Ver- háltnisse dér Komitate Csanád und Csongrád. — Földt. Int. Évijei. 1925/28. 1 65— 169, 170. 18. 1937. A Nagykúnság felszíni képződményei. — Die oberflachlichen Bildungen des Nagykúnság. — P'öldt. Int. Évi Jel. 1929 — 32. 409 — 436, 437 — 448. 19. 1937. A tiszaszederkényi kutatófúrások. — Die Scliurfbohrungen von Tiszaszeder- kény. — Földt. Int. Évi Jel. 1929—32. 443—446, 446—448. 20. 1937. (Buday, Endrédy, Sík és Schmidt-tel) : Kúnhegyes. — - Talajt. Magy. 163 pp. 21. 1937. (Sík és Schmidt-tel) : Kúnmadaras. — Talajt. Magy. 85 pp. 22. 1937. (Sík és Schmidt-tel) : l'iszaroff. — Talajt. Magy. 91 pp. 23. 1937. (Zakariás és Schmidt-tel) : Fegyvernek. — Talajt. Magy. 105 pp. 24. 1938. (Kreybig, Endrédy és Schmidt-tel) : Tiszapalkonya. — Talajt. Magy. 93 pp. 25. 1938. (Kreybig, Endrédy és Schmidt-tel): Mezőcsát. — - Talajt. Magy. 119. pp. 26. 1938. Az esztergomi Szenttamáshegy talajvize. — - P'öldt. Ért. 3. 18 — 20. 27. 1939. A Győri-medence, a Dunántúl és az Alföld pannóniai üledékeinek összefog- laló ismertetése. — Zusammenfassender Bericht über die pannonischen Ablagerun- gen des Győrer Beckens Transdanubiens, und des Alföld. — Földt. Int. Évk. 32. 67—157, 159—252. 28. 1939. Hernádnémeti és Tiszalúc környékének földtani viszonyai. — Geologische Verháltnisse dér Umgebung von Hernádnémeti und Tiszalúc. — Földt. Int. Évi Jel. 1933—35. 485—502, 502—504. 29. 1940. Jelentés az Esztergom város Szenttamáshegy nevű részének geológiai vizs- gálatáról. — Das Grundwasser des Szenttamáshegy von Esztergom. — Földt. Int. Évi Jel. 1933—35/4. 1755—1770, 1771 — 1773. 30. 1940. A békésszentandrási zsilip és duzzasztógát helyén végzett kutatófúrások földtani eredményei. - — Geologische Ergebnisse dér an dér Sehleuse und dem Stau- 260 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet damm zu Békésszentandrás abgeteuften Schurfbohrungen. — Földt. Int Évi Tel 1933—35/4. 1775—1780, 1781. 31. 1941. A magyar medence pliocénjának és pleisztocéniának osztályozása. — Földt. Int. Vit. B. 2. 65—87. 32. 1942. Földtani kutatások Győrött és közvetlen környékén. — Geologische Unter- suchímgen in dér Stadt Győr und dérén unmittelbarer Umgebung. — Földt Int. Évi Jel. 1936—38. 1273—1290, 1291—1308. 33. 1942. Az Alföld földtani felépítése és a belvizek feltörése. — Tisza — Dunav. T. K. 1. 11 p. 34. 1942. Dér g’eologische Aufbau des Alföld und dér Aufbruch dér Binnenwásser. — Zeitschr. f. Hydr. 22. 367 — 380. 35. 1944. A Tiszántúl. — Magy. Tájak. 6. 1 — 207. 36. Földtani adatok Baranya vármegye déli részéből. — Beitráge zűr Geologie von Süd-Baranya. — Földt. Int. Évi Jel. 1941 — 42. 137 — 148, 149 — 160. 37. 1947. Horusitzky Henrik emlékezete. — Memory of H. Horusitzky. — Földt. Közi. 74 — 75. 1—7, 6—7. 38. 1947. Északpannonföld talajainak földtani származása. — Geological origin of the soils in Northern Pannónia. — Földt. Int. Vit. Besz. 9. 7 — 15, 16 — 18. 39. 1947. Adatok az Alföld földtani felépítéséhez. - — ■ Contributions to the geological constitution of the Hungárián Piain. — Földt. Int. Vit. Besz. 9. 61 — 65, 66 — 73. 40. 1950. Hidrológiai tanulmány a Duna — Tisza köze ipari és ívóvíz-ellátásának kér- déséhez. — A hydrological study of the problems of the industrial and drinking water, supply in the region betwen Danube and Tisza. — Hidr. Közi. 30. 280 — 293, 319. 41. 1951. A Duna — Tisza csatorna Alsónémedi — Sári szakaszának kutatófúrásai. — Das geologische Profil des Alsónémeder — Sárier Abschnitt des Donau — Theiss-Kanals. — Földt. Int. Évi Jel. 1945/47. 15—26, 26—29. 42. 1951. A Duna— Tisza csatorna dunaharaszti szakaszának kutatófúrásai. — Schurf- bolirungen des Donau — Theiss-Kanals im Abschnitt Dunaharaszti. — Földt. Int. Évi Jel. 1945/47. 2—12, 13—14. 43. 1951. A Tiszaszabályozás földtani vonatkozásai. — Des données géologiques de la rectification de la Tisza. — Földt. Int. Évi Jel. 1945/47. 31 — 36, 36 — 39. 44. 1952. A Velencei tó kialakulása. — Te développement du Lac de Velence. — Földt. Int. Évijei. 1944. 29—34, 34. 45. 1952. Földtani adatok a Duna — Tisza köze északi részéről. — Données géologiques de la partié septentrionale de l’Entre-deux-fleuves Danube — Tisza. — Földt. Int. Évi. Jel. 1948. 85—96, 97—98. 46. 1952. Mélységbeli vízkészletünk hasznosítása. — MTA. Műsz. Oszt. Közi. 1. 1 16 — 120. 47. 1953. A Duna — Tisza közének földtani vázlata. — Fsquisse géologique de l’Entre- deux-fleuves Danube — Tisza. - — - Földt. Int. Évi Jel. 1950. 233 — 262, 262 — 263. 48. 1953. Medencéink pliocén és pleisztocén rétegtani kérdései. — Tes problémes stratigraphiques du Pliocéne et du Pléistocéne de nos bassins. — Földt. Int. Évi Jel. 1951. 83—107, 107—108. 49. 1954. Újabb földtani adatok a nyugat -magyarországi medencéből. — Nouvelles données géologiques du bassin de la Hongrie oecidentale. — Földt. Int. Évi Jel. 1952. 167—175, 175—177. 50. 1955. A magyarországi pleisztocén összefoglaló ismertetése. — Exposé sommaire du Pléistocéne de la Hongrie. — Földt. Int. Évi Jel. 1953. 395 — 403, 403 — 404. 51. 1955. Újabb földtani adatok a Tiszántúl északi részéről — Nouvelles contributions á la géologie de la partié septentrionale du Tiszántúl. — Földt. Int. Évi Jel. 1953. 405—413,' 413—415. 52. 1955. A magyarországi pliocén és pleisztocén. — • Disszert. -gépirat, Budapest. 109 + 7. ÉRTEKEZÉSEK A MAGYARORSZÁGI MANGÁNÉRCEK FÖLDTANI ÉS Ü LE D É K ÁS VÁN YTA N I JELLEGE* SZABÓKÉ DRUBINA MAGDA Összefoglalás : A Magyarország területén ismeretes mangánércek , egy kivételével, üledékes erede- tűek. A legfontosabbak a Bakony-hegységben Úrkút és Eplény. Mindkettőben az elsődleges üledékes érc felsőliász korú oxidos és karbonátos mangánérc. A jellegzetes alpi kifejlődést! júraösszletben levő ércelőfordulás túlnyomólag töréses szerkezetű, rögökre darabolt területen jelentkezik helyi jellegű gyűrő- j désekkel. Az urkuti területrész a jura végén kiemelkedik és erőteljes denudáció során az elsődleges érc- anyag részben áthalmozódik, oxidálódik és másodlagos fölhalmozódásban jelentkezik. Eplényben lusz- szabb ideig tartó kiemelkedés és megismételt lepusztítás után másodlagos érctelep az alsóeocénban alakult ki. Az elsődleges oxidos mangánérc konkréciós és réteges formában jelenik meg, települése szabály- talan, tarka agyagösszlet kíséretében. Ércásványai a piroluzit és pszilomelán . A karbonátos érc két típusban fordul elő : a „szürke” ércben csak rodokrozit, a „barna” ercben a rodokrozit mellett mangán- hidroxid (vemadit) és goethit is jelentékeny mennyiségben van. A telepösszlet kísérő kőzete radioláriás márga. A másodlagos oxidos érc erősen agyagos, törmelékes, összehalmozott jellegű ; mangántartalma kisebb. A liász tengermedencében különböző fizikokémiai viszonyok szerint oxidos vagy karbonátos érc keletkezett. Előbbi oxidációs, utóbbi redukciós közegben, ritmüsos vegyi kicsapódás során. A lehor- dási terület az üledékgyűjtőtől nagyobb távolságban volt. A mangán anyaga, eddigi föltevéseink szerint, nálunk itt ismeretlen metamorf kőzettömegek mállásából származott s túlnyomóan oldott állapotban jutott a lerakódás helyére. Általános adatok Magyarország területén több helyen található mangánérc, illetve mangándús kőzet. Kisebb oxidos érclencsék vannak a Kőszeg i-h egység karbonelőtti üledé- kes eredetű metamorf epizónás kőzeteiben [14], Ipari jelentőségük nincs. A többi mangánérclelőhelyek mind üledékes kőzetekhez kapcsolódnak. Régebbi bányászati műveletekkel feltárt vas-mangánérc tartalmi! homokkő és agyagpala rétegek találhatók a Biikkhegységben, Nekézseny mellett. A karbonkori kőzetösszlettel kapcsolatos ércelőfordulás ma már egészen jelentéktelen, gyakorlati értéke nincs. Az 1952. évben az Eger melletti, Demjéntől Noszvajig terjedő, középső- oligocén agyagösszletben több helyen felszínre bukkanó barna mangános agyagot is megkutatták. Az elsődleges mangánfelhalmozódás karbonátos ásványokhoz kötött. A szürke, MnC03-tartalmú, finoman sávozott agyagmárgarétegek mangántartalma csak h felszínközeli oxidációs zónában alakult át mangánoxiddá. Ez az oxidált „mangánérc” sárgától sötétbarnáig terjedő árnyalatokban, finoman ritmüsos sávozottsággal, illetve lencsés kiékelődő szerkezettel jelentkezik. Az „érc” földes szövetű, ásványtanilag meghatározhatatlan, agyaggal és vashidroxiddal szennye- zett, fekete színű gél. Kémiai összetétele alapján a mangánhordozó anyag tiszta pirolu- zit [9, 24], * Kivonat az 1956-ban tartott mexikói XX. nemzetközi kongresszusra szánt „Mangán sym- posium”-ból. 2 Földtani Közlöny 262 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet Az eredeti, elsődleges keletkezésű „érc” hasonlóan sávozott, kékes és zöldes- szürke, sárgásfehér-fehér árnyalatú, igen ritkán 0, 1 mm-es barna (piroluzitos) csikókkal, gyakori lencsés és kiékelődő szerkezettel. Ásványos összetételében montmorillonit csoportbeli agyagásványok, valamint rodokrozit, sziderit és dolomit egymástól elkülönül- * Az Úrkút és Eplény közt fekvő terület földtani térképe (Noszky 3. szerint) [olaszfalu Némelácnya ' LoKúi Farkasgyepű •5 10 Kupapod Jetek Herend . wSm Szer, Igát 7. ábra. Az Úrkút és Eplény közt fekvő terület földtani térképe (Bakony-hegység). A Noszky J. féle térkép redukciója. Jelmagyarázat: 1. Mélységi mairgáutelep, 2. felsőtriász (nóri) dolomit, 3. felsőtriasz (raeti) dachsteini mészkő, 4. alsójára (alsóliász), 5. felső- es középsőjúra (maim — dogger), 6. felsőliász mangánérc kibúvás, 7. alsó- és középsőkréta, 8. alsó- és középsőeocén, 9. középsőmiocén (lielvét és tortonai) — Carte géologique de la partié située entre Úrkút et Eplény de la Montagne de Bakony (Reduction de la carte levée pár J. Noszky). tégende: 1. gisement de manganése en profondeur, 2. dolomie triasique supérieure (norienne), 3. Dachsteinkalk triasique sup. (rhétien), 4. Juras- sique inf. (IJassique inf.), 5. Jurassique sup. et rnoyen (maim, dogger), 6. affleurement de minerai de manganése liasique sup., 7.Crétacé inf. et rnoyen, 8. Eocéné inf. et rnoyen, 9. Miocéné moyen (helvétieu et tortonien) ten jelentkeznek. Az igen finomszemcsés, általában homogén anyagban szemnagysági frakciókat vizsgálva, a mangán eloszlása egyenletes ; fizikai módszerekkel tehát nem dúsítható. A szürke, elsődleges karbonátos „érc” fémmangán tartalma 5 — 12% között ingadozik. A felszínen oxidálódott rétegek 20 — 25% mangánt is tartalmazhatnak. Közvetlen felhasználásra gyenge minősége miatt a karbonátos telep nem alkalmas, s mivel dúsítani sem lehet, ipari értéke nincs. Szabóné Drubina M. : Magyarországi mangánércek 263 Legfontosabb üledékes mangánérelelőhelyeink a Bakony-hegységben TJrkut és E p 1 é n y környékén vannak. Az ércelőfordulások jurakor! tengeri rétegekhez kap- csolódnak. A primér érc a felsőliászban keletkezett, s mind oxidos, mind karbonátos alakban mutatkozik. Urkuton a felsőjúrától a középsőkrétáig, Eplényben az alsóeocénig tartó szárazföldi periódusban a telepek egy része áthalmozódott, oxidálódott és másod- lagos ércösszletként ülepedett le ismét, már kizárólag oxidos formában. Ipari szempontból mindkét terület jelentős ércvagyont képvisel, az érc bányá- szata és feltárása évtizedek óta folyik. A továbbiak során tehát csak e két előfordulás földtani-teleptani és gazdasági viszonyait tárgyaljuk részletesen. A mangántelepek alakja, kiterjedése, mellékkőzetei és szerkezeti jellege. A telepek érc- ásványai, paragenezise, eredeti és másodlagos sajátságai. Az előfordulás típusa és az anyag származása 1 . Úrkút A mangánérc előfordulásban két erősen eltérő típusú és felépítésű ércfajtát különböztetünk meg : oxidos és karbonátos mangánércet. Mivel sajátságaik egymástól merőben eltérők, célszerű külön tárgyalni jellegeiket. a) Oxidos mangánérc a terület K-i és DNy-i részén fordul elő. Telepü- lése és sajátságai alapján több típusra különíthető : konkréciós, kristályos oxidos érc, réteges-lemezes (agyagos) oxidos érc, pizolitos oxidos érc, áthalmozott, törmelékes, erősen agyagos oxidos érc. A konkréciós, kristályos mangánérc szabálytalan településű, változó vastagságú, tarka agyagban rendszertelenül elhelyezkedő, kisebb-nagyobb mangángumókból álló képződmény. A gumók átmérője 1 cm-től l,5m-ig változhat, leggyakoribbak az ököl-fej- nagyságúak. A gumók koncentrikus szerkezetűek, kovasavtartalmuk nagy, tűzkővel áthatottak, repedéseiket kvarcerek töltik ki. A konkréeiók belsejében gyakran kisebb üreg van, melynek falán fennőtt kvarc- és mangánoxid kristályokból álló bevonat van. A gumókat rendszerint élesen elkülönülő vékony limonitkéreg burkolja, melynek man- gántartalma nincs. Ásványtanilag a konkréeiók kristályosabb, piroluzitos gömbhéjak 1 és tömött pszilomelános zónák váltakozásából épülnek fel [9, 36], A réteges, lemezes-pados (agyagos) érctípus az előzőnél elterjedtebb. Rendesen 1 a telep alsó szintjén jelenik meg, s általános tapasztalat szerint a legjobb minőségű érc | ebből a rétegből származik. A tömör, kemény padokat vékony vörösesbarna vagy barnás- fekete, ritkábban zöld agyagcsíkok választják el egymástól. A pados érc mikroszkóp- ban finom piroluzithalmazokból és szálas kristálykák szövedékéből áll. A vékonyan rétegzett típusban a piroluzit mellett manganit és waad is előfordul. A rétegek és padok vastagsága 0,5 — 10 cm között változhat. Az érc települése szabálytalan, követi a fekvő- mészkő felszínének hullámzását, s helyenként azzal együtt gyűrt formákat mutat. Folyamatossága kisebb vetők mellett megszakad, és különböző magasságú rögökben, tektonikusán lehatárolt egységekben jelenik meg. A pizolitos érctípus ritkán mutatkozik nagyobb tömegben. Főleg az ércet kísérő világos színű agyagban, a telep felső szintjén jelenik meg, ritkásan elszórt 0,5 — 2,0 cm átmérőjű apró pizolitok formájában. Igen elterjedt típus azonban az áthalmozott, törmelékes, erősen agyagos másod- lagos (szekundér) érc. Tulajdonképpen a telepösszlet szárazföldi lepusztulás által érin- tett, kréta fedős részeit jelenti. A mangánoxid egy része diszperz módon átitatja a kísérő agyagot, melyben szabálytalan alakú, változó méretű törmelékes ércdarabok is vannak. Dúsítani csak egyes fajtáit lehet nedves úton, nagy részük fizikai módszerekkel nem dúsítható. 2* 264 Földtani Közlöny, LXXXV1I. kötet, 3. füzet Az oxidos ércek felsorolt típusai általában sem horizontálisan, sem vertikálisan nem különülnek el élesen egymástól, hanem a legkülönbözőbb átmeneteket mutatják. Az érctelep a Csárdahegyen konkréciós típusú és az alsóliász mészkő karsztos üregeibe, töbreibe települt. Ny felé haladva az I. és II. akna mezejében a középsőliász mészkőre települve, annak hullámzó, lépcsős egyenetlenségeit követve találjuk az oxidos ércet, főleg réteges-pados kifejlődésben. A telep felső részén, vagy vetőkkel határolt zónákban jelenik meg az átmosott, törmelékes-agyagos érctípus. Változó mennyiségben azonban valamennyi említett típus keveredhet egymással a terület bármely részén. 2. ábra. Differenciális hőgörbék. 1. Úrkút. 122 sz. mélyfúrás, 125,71 — 128,70 m. Szürke mangánkarbonátos érc. 2. Úrkút, 136 sz. mélyfúrás, 237,00 — 238,00 ni. Barna mangánkarbonátos érc. 3. Eplény. IV. szint, Ny. Szürke sávos mangánkarbonátos érc. — Diagrammes thermiques différentielles. 1. Úrkút,’ forage profond Xo 122. 125,71 — 128,70 m. Minerai de manganése carbonaté gris. 2. Úrkút, forage profond No 136. 237,00 — 238,00 m. Minerai de manganése carbonaté brun. 3. Eplény. Niveau IV. W. Minerai de manganése carbonaté á raies grises Az érctelep kísérő kőzetei a jellegzetes, tarkán színezett agyagfajták. Szem- nagyságuk túlnyomólag kolloidális jellegű, ásványos összetételük nem változatos. DTA- vizsgálatok szerint [20] főleg illit, kisebb mennyiségben montmorillonit, kaolinit és glaukonit szerepelnek, ezek mellett kalcit, limonit és oxidos mangánásványok is előfordulhatnak. A kísérő agyagrétegek színeződése vas- és mangántartalmuk arányától, ásványos formájától és mennyiségétől függően erősen változó. A fehér, halványsárga, rózsaszín, limonitsárga, élénkvörös, zöld, barna, fekete, szürke színeződések sávokban, lencsékben és foltokban gyakran váltják egymást. Az oxidos mangánérctípusok és a kísérő agyagos kőzetek kémiai összetételének változásait a mellékelt táblázaton láthatjuk (I. táblázat). Az érc sugárzóanyagtartalma béta-sugármérés alapján a tömör, darabos és konkréciós ércben mutatkozott leg- nagyobbnak, míg a karbonátos érc és a telepkísérő tarka agyag egyes fajtái ennél 30 — 50% -kai kisebb értékeket adtak. Végül a telep fedőagyagjai és a közvetlen fekvőrétegek csak egészen minimális sugárzást mutattak [19]. Szabóné Drubina M. : Magyarországi mangánércek 265 b) Karbonátos mangánérc az urkuti terület Ny-i részén jelentkezik. D, DNy és K felé haladva azonban mind az oxidos, mind a karbonátos ércfajta meg- található egymás mellett. Egymáshoz való viszonyuk háromféle lehet : 1 . A DNy-i területrészen az oxidos érc a karbonátos érc fölé települ ; mind- kettő a felsőliász rétegsorban jelenik meg. Eredeti jura fedőrétegeik általában hiányoz- nak és közvetlenül, diszkordánsan az apti rétegek települnek az ércre. 2. DK felé az oxidos érc a középsőliász felső szintjében jelenik meg, a karbonátos érc alatt. A júra fedősorozat általában megvan, kivéve az I. akna területét, ahol ismét az apti rétegösszlet a közvetlen fedő. 3. A terület É-i részén az oxidos és karbonátos érc érintkezésénél levő tektonikai vonal erősen zavarja az eredeti települési viszonyok nyomozását. Itt a fúrások tanú- sága szerint az oxidos érc a karbonátos ércteleppel váltakozva jelenik meg s az érctelep itt is felsőliászba tartozik. Bányászati feltárások hiányában az itteni átmeneti öv kifejlő- dése részletesen még nem ismert. A karbonátos mangánérc tehát minden esetben a felsőliászba tartozó tengeri képződmény. Nyugodt, egyenletes településű, jól rétegzett, ritmusos kicsapódásra utaló finom sávozottsággal. A telep átlagos vastagsága 10 — 15 m a Ny-i területen. A peremi részeken az érctelep többosztatúvá válik és kivékonyodik, különösen ahol oxidos érccel is kapcsolódik. Makroszkóposán az igen élénken színezett, szürkésfehér, sárga, lila, rózsaszín, barna, élénkzöld, sötétzöld, fekete vékony sávok váltakozásából kialakuló alapszín szerint két főtípus különböztethető meg : „szürke” karbonátos mangánérc és „barna” oxi-karbonátos mangánérc. Ezt a megkülönböztetést az ásványos összetétel eltérése is indokolja. A „szürke” karbonátos mangánérc túlnyomóan világos színű, szennyesfeliér- szürke-rózsaszín árnyalatéi, helyenként élénkzöld agyagsávokkal tarkított. Igen finom- szemcsés, tömött, márgajellegű képződmény. Porózus, földes szerkezetű, vagy kemé- nyebb, pados megjelenésű. Mikroszkóposán mozaikszerűen illeszkedő, sarkos vagy kissé gömbölyített, igen apró, homogén karbonátszemcsékből áll, kevés agyagos szennyezéssel. Egyes rétegeiben sűrűn apró, gömbös „bakteriopirit "-hintés, vagy kicsiny hexaéderes piritkristályok figyelhetők meg. Gyakoriak a nagyobb (2 — 5 cm-es) piritgumók is. A mangánkarbonátos telep ércásványa rodokrozit, mely önállóan jelentkezik s a mellette megjelenő kalcittal és sziderittel elegykristályokat nem képez [20]. A kalcit főleg szerves vázmaradványok anyagát és repedéskitöltéseket alkot. További járulékos ásványok még az említetteken kívül a csillámszerű, lemezes kristályokban megjelenő, rendkívül finomszemű glaukonit, kevés illit. Nehézásvány vizsgálatok szerint töredékszázalékban muszkovit és biotit, valamint dolomitszemcsék is előfordulnak. A telep felső részén helyenként az átlagos 1 — 2%-nál jóval nagyobb foszfortartalom mutatkozik (14 — 22% P,05). Röntgenvizsgálatok szerint ezek a rétegek igen finomszemcsés fluorapatitot tartalmaznak. A „barna” oxi-karbonátos mangánérc színe a világosbarnától a sötét csokoládé- barna, sőt csaknem fekete árnyalatig változik, igen vékony világosszürke vagy rózsaszín sávokkal és apró lencsékkel. Az érc tömött, kolloidos szemcseméretű, agyagmárga összetételű képződmény. Mikroszkóposán inhomogén, lencsés szerkezetű, világos kar- bonátos lencsékkel, rétegekkel és konkréciókkal, melyek vörösbarnán áttetsző, erősen agyagos, gélszerű alapanyagba ágyazottak. Ércásványai : a rodokrozit mellett amorf mangánoxid-hidrát, valószínűleg vernadit (Mn02 • nH20) és goethit is jelentkeznek. Vastartalma sokkal jelentékenyebb, mint a „szürke” ércé. A pirít és a sziderit teljesen hiányzik, kevés kalcit azonban itt is megjelenik. Uralkodó agyagásvány az illit. Kis mennyiségben előfordulnak még a barna glaukonit, muszkovit és barit. A „szürke” 266 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet Urkuti és eplényi mangánércek Származás, kőzetminőség SiOa Xi02 ai2o3 1H e203 FeO (Fe) JlnOj ilnO (Mn) Úrkút. 1 19. sz. mélyfúrás. 97,68 — 99,08 m. Barna oxikarbonátos mangánérc 17,75 0,15 3,12 8,75 — — 9,76 24,04 — Úrkút. 134. sz. mélyfúrás. 201,60 — 202,10 m. Szürke karbonátos mangánérc 21,51 0,28 2,10 1,40 10,12 8,84 0,00 18,58 14,3 Úrkút. 134. sz. fúrás. 227,90 — 229,00 m. Zöld-bamaesíkos mangánkarbonátos márga 25,36 0,18 0,69 13,02 1,66 10,39 0,00 23,72 18,3 Úrkút 134 sz. fúrás 234,80 — 235, 90 m. Barna oxikarbonátos érc 19,93 0,25 2,85 9,34 — — 20,88 12,63 — Úrkút. Eejtakua + 65 szint. Fehér rodokrozitos réteg 4,04 0,13 0,92 2,79 — 1,95 — 50,13 38,8 Úrkút. 136 sz. fúrás. 209,50 — 214,50 m. Szurkéssárga pirites márga 8,64 0,14 15,40 6,69 — 4,68 — 2,71 2,0 Úrkút. III. akna kerülővágat. Sötét- szürke radioláriás márga 41,01 0,43 7,02 6,25 — — — 3,63 — Úrkút. 144. sz. fúrás. 199,50 — 201 m. Sárga, fehérsávos, radioláriás agyag 55,55 0,31 13,18 9,64 — — 1,06 — — Úrkút. 142 sz. fúrás. 106,80 — 107,30 m. Kékesfekete, tömör, oxidos érc 4,07 0,02 3,44 6,93 — 4,85 40,56 30,28 49,0 Úrkút. 139 sz. fúrás. 210,84 — 211,84 m. Fekete, oxidos mangánérc 3,02 0,14 1,22 5,78 — 4,04 — 64,66 50,0 Úrkút, mangánmosó. Aprószemű, oxidos ércdara 16,46 0,91 5,94 18,79 — — 35,89 2,85 — Úrkút. III. akna. Átmosott agyagos oxidos érc 15,04 — 16,04 27,71 — — 5,80 16,17 — Úrkút III. akna. Réteges-pados zöld agyagsávos érc 17,59 — 8,12 10,03 — Ü 11,40 31,15 — Eplény. Ny IV. szint. Szürkesávos kar- bonátos áln-érc 24,88 0,34 6,70 3,32 — — — 14,39 — Eplény É +280. szint. Szürke mangán* karbonátos márga 3,76 0,1 1 1,17 1,02 — 0,71 — 9,51 7,31 Eplény Ny IV. szint. Sárga, telepkísérő agyág 44,79 1,01 16,32 9,15 — — — 0,42 — Eplény Ny IV. szint. Fekete, pirites agyag 43,44 0,64 13,00 9,55 — — — 0,92 — Eplény 5. ereszke VII. szint. Konkréciós, tűzköves, oxidos érc 13,70 — 2,04 36,51 — — 22,88 7,62 — Eplény Ny V. szint. Réteges-agyagos, oxidos érc 18,06 — 1,78 7,22 — — 34,15 10,01 — Ep?ény 24. sz. fúrás. 65,60 — 65,90 m. Átmosott, fekete, agyagos, oxidos érc ! 23,31 — - 1 1,31 — 7,91 — 33,16 25,6: Szabóné Drubina M. : Magyarországi mangánércek 267 és mellékkőzeteik kémiai összetétele CaO MgO | K2Q Na,0 co2 P2Os S +h2o — h2o CoO NiO BaO so3 Megjegyzés 2,98 6,94 0,36 0,15 10,71 0,68 0,27 5,99 8,12 — — 0,08 — Urkuti felsőliász karbonátos érctípusok és radioláriás márga 9,70 2,50 1,20 0,13 21,70 3,60 0,39 3,70 1,90 — — 0,97 4,27 3,71 4,18 0,13 15,62 1,80 0,07 3,69 1,10 0,022 — — — 0,15 9,91 0,46 0,03 7,92 0,91 0,05 8,94 6,48 — — — — — 34,22 0,28 0,40 — — — — — — 22,42 0,82 — — — 21,98 2,56 — 0,29 — — — — 16,53 3,45 1,70 0,47 9,80 0,37 3,11 8,00 4,64 cca 0,05 nyom 0,05 0,70 0,93 3,11 2,31 0,39 0,00 0,10 0,06 6,57 7,27 — — — — 3,02 0,47 0,57 0,09 0,13 0,05 0,06 9,58 0,26 — — — — Urkuti oxidos érctípusok (primér és szekundér) és kísérőkőzetek — — — — — 0,29 0,1 1 — — — — — 2,40 2,75 1,96 0,25 1,48 0,38 0,1 1 7,25 3,14 nyom — 0,20 — 6,29 0,22 1,09 0,28 0,03 0,60 0,15 10,91 4,24 — — 0,27 — 5,02 0,25 2,03 0,35 0,46 1,24 0,21 10,73 6,01 — — 0,84 — 15,26 5,36 1,41 0,13 19,02 1,09 0,83 3,18 4,52 — — 0,03 — Eplény. karbonátos és oxidos érctípusok és kísérő kőzeteik 39,48 1,81 — — 39,75 0,15 — — 0,31 — — — — 3,14 2,45 3,34 0,47 0,11 1,24 0,12 7,03 10,95 — — 0,10 0,10 4,34 3,21 2,59 0,53 1,82 0,73 4,27 6,83 8,38 — — 0,02 1,47 6,01 0,05 0,67 0,21 0,16 0,10 0,24 8,72 1,11 — — 0,05 — 7,14 0,20 3,43 0,38 0,01 0,11 0,18 7,00 5,09 — — 0,08 — — — — 0,19 0,25 — — — — — — — 268 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet érccel szemben kén- és foszfortartalma minimális, sőt szétválasztott anyagban vizsgálva, a barna sávokban foszfor egyáltalán nem jelentkezik. Mindkét érctípusban, de különösen a telep felső és legalsó részén előfordulnak vékonyabb-vastagabb élénk tiirkiszzöld agyagos közbetelepülések. E rétegek csaknem tisztán glaukonitból állnak [20]. Kémiai összetétel szempontjából a mellékelt táblázat nyújt tájékoztatást (I. táblázat). A karbonátos és oxi-karbonátos érc kísérő kőzete a szürke, finomsávos, Radiolá- riákat tartalmazó márga. Ásványos összetételében a kalcit mellett több-kevesebb kaoli- nit és illit is van. Gyakori a pirít s előfordul a glaukonit és dolomit is [20], Nehézásvá- nyok között a muszkovit, biotit és limonit szerepelnek, igen kis mennyiségben. A márga az érctelepek közelében még tartalmaz kevés MnCOs-ot, egyébként mangántartalma nem több 1 -2%-nál. A márgarétegek helyenként felszínre kerültek és a mállási folya- mat során Mn és Fe tartalmuk oxidos formába ment át. A kalcit teljes egészében kioldó- dott és a márgaösszlet felső része világossárga színű, limonitos és mangánoxid eres, zsíros agyaggá alakult át. Összetételét lásd a mellékelt I. sz. elemzési táblázaton. 2. E p 1 é n y Az eplényi ércelőforduláson — az urkutihoz hasonlóan — megjelenik mind az oxidos, mind a karbonátos ércfajta. a) Oxidos mangánérc a megkutatott terület D-i és K-i részén fordul elő. Két főtípus különböztethető meg az érc sajátságai alapján : konkréciós, kristályos oxidos érc, és réteges-lemezes (agyagos) oxidos érc. A konkréciós érctípus jellegeiben teljesen megegyezik az urkuti hasonló típusú érccel. Ásványos összetételében uralkodó a piroluzit ; kisebb mennyiségben manganit, kriptomelán, pszilomelán és limonit is megjelenik. A réteges-lemezes érc igen vékony agyagsávokkal váltakozik, s jóval lágyabb az előzőkben említett típusnál. Elhelyezkedésében és a konkréciós érchez való viszonyá- ban szabályszerűség nem ismerhető fel. A telep különböző részem megjelenik, helyenként hosszan elnyúló, lapos, liirtelenül elvégződő, lepényszerű formákat alkot, másutt vékony padban a fekete mangános agyagrétegek közé települ. Lágy, széteső volta miatt ásvány- tani vizsgálatra nem alkalmas, s így ásványos összetételét nem ismerjük. Mennyiségi megoszlásuk szerint a konkréciós érc sokkal gyakoribb a telepben, mint a réteges. Az oxidos mangánérc a fekvő alsóliász mészkő karsztos jellegű felszínére települ annak egyenetlenségeit követve és kiegyenlítve. -Az érctelepet kísérő kőzetek között uralkodó a sárga és fekete agyag, de elszórtan vörös, zöld. és szürke, sávosan színezett agyagfajták is megjelennek. A kolloidális szemcseméretű, erősen plasztikus agyagok ásványos összetételében uralkodók a montmorillonit csoportba tartozó agyagásványok. Emellett kevés vas- és mangánoxid, a fekete agyagban pirít és helyenként rodokrozitos lencsék is előfordulnak. Kémiai összetételükre vonatkozó adatok az I. sz. táblázatban találhatók. A terület K-i és DK-i részén az oxidos érc felszínre került és szárazföldi lepusztí- tás hatása alá jutott, majd az alsóeocénben áthalmozódott. A másodlagos telepösszlet természetesen lényeges eltéréseket mutat a primér érchez képest. Az ércanyag össze- függő megjelenése helyett a nagyfokú szétszórtság, diszperzitás jellemzi a mangán- telepet. Az oxidos ércdarabkák vagy egyes konkréciók a kísérő, élénken színezett agyagban teljesen rendszertelenül helyezkednek el. A kisebb-nagyobb mészkő-, és tűzkő- törmeléken kívül nem ritkán óriási (1 — 2 m-es) fekvő mészkőtömbök, valamint finom kvarchomok és apró kavics is keveredik a tarka agyagrétegekhez. Az érc minősége szükségképpen erősen leromlott, az agyagos komponensek megszaporodtak. A telep. 420 Szabóné Drubina M. : Magyarországi mangánércek 269 18. Calcaire nummulitique (éocéne moyen), 19.Sable et gravier (mioc. 270 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet felső része gyengén rétegzett és fokozatosan átmegy a fedő alsóeocén homok-homokkő rétegekbe. b) Karbonátos mangánérc az eplényi terület Ny-i és ÉK-i részén fordul elő főleg. Rétegtani helyzete szerint a feJsőliászba tartozik és általában az oxidos mangánérc felett jelenik meg. illetve azzal nem kapcsolódva, önállóan fordul elő a felsőliász összletben. Az ÉK-i bányászatilag feltárt területrész kétségtelen bizonyíté- kokkal szolgált arra vonatkozóan, hogy az oxidos és karbonátos érc fáciesviszonyban vannak és egymást térben és időben is felválthatják. Előfordul, hogy az oxidos ércet kísérő vagy fedő fekete agyagból fejlődik ki szabályos kölcsönös kiéküléssel a karbonátos érc. Leggyakrabban azonban a fedő fekete agyag fokozatosan meszesedve megy át a radioláriás márgaösszletbe, alján vékony mangánkarbonátos betelepülésekkel. Az érc ,, szürke” típusú, de az urkutitól eltérően itt valóban kizárólag világosszürke, márga- jellegű rétegekből épül fel, melyet sötétszürke agyagos sávok választanak padokra vagy vékony csíkokra. Összetételében is van különbség : itt a mangántartalom ala- csonyabb, az érc jóval több kalcitot tartalmaz (Ca : Mn = 1:1 gyakori). Agyagásványai a montmorillonit csoportba tartozók, gyakori a pirít is. Víztiszta kvarcszilánkok, néhány glaukonitszemcse és kovás, valamint meszes vázmaradványok is előfordulnak benne. A mangánkarbonátos érctelep jól rétegzett, finomsávos, gyakran lencsés szer- kezetű felsőliász tengeri képződmény. Redukciós körülmények között, nyugodt lera- kodási viszonyok mellett képződött. Kísérő kőzete a radioláriás márga. Az érctelep és a márga kémiai összetételéről az I. sz. táblázat tájékoztat. Az elmondottakból láthatjuk, hogy mind' Urkuton, mind Eplényben üledékes keletkezésű mangánércelőfordulás van. Az ércösszlet a jura időszak tengeri üledékeihez kapcsolódik. A középsőliász felső részében meginduló mangánképződés a felsőliász végéig tartott oxidos, oxi-karbonátos és karbonátos, majd kizárólag karbonátos érc, valamint a kísérő kőzetek ritmusosan váltakozó leülepedése formájában. Az oxidos és karbonátos érc egyaránt típusosán tengeri vegyi kiválásból ered, amit ásványos összetételén kívül az ősmaradványok is bizonyítanak [27, 28], Az ülepítő közeg fiziko-kémiai viszonyainak megfelelően változik az érc fáciese. A partközeli, jól szellőzött, tehát erősen oxidálóképes közegben Mn+4 ionforma uralmá- val kizárólag oxidos mangán- és vasásványok keletkeztek, míg a parttól távolabbi, gyengén oxidálóképes közegben Mn+3 és Mn+2 ionformákból alkotott vegyületek egy- aránt életképesek és így a karbonát ásványok mellett oxihidroxidok is képződtek (oxi-karbonátos érc). A medence legmélyebb, illetve legkevésbé szellőzött, pangó részem viszont erősen redukciós közegben, a széndioxiddal, kénhidrogénnel, foszforsavval és egyéb, szerves bomlástermékkel szennyezett vízben nagy rodokrozittartalmú, pirites, glaukonitos, karbonátos mangánösszlet képződött. Megfigyelhető, hogy az üledékgyűj- tőbe került vas nagy része gyorsan kicsapódott és így még a partközeiben ülepedett le, míg a mangán tovább oldatban maradt és legnagyobb része karbonátos formában a medence belsejében rakódott le. Urkuton a karbonátos érc összes fémmangán mennyi- sége kb. ötszöröse az oxidos ércben levőnek, míg a karbonátos érc vastartalma alig fele az oxidos ércben levő vasmennyiségnek. A tengervíz oxigéntartalma egyenes arányban állt a vízmozgás gyorsaságával, arra jó bizonyíték, hogy áz oxidos ércösszletben (a terület K-i részén) nagy kovásodott fatörzs darabok, az oxikarbonátos ércben pedig kis lencsékben szenesedett növényi maradványok találhatók. Ezeket mind a gyorsan áramló, erősebb sodrú és így oxigén- ben dúsabb víz hozta be az üledékgyűjtő medencébe. A középsőliász határán beálló hirtelen és éles üledékváltozást alátámasztja az oldási maradékok nehézásvány vizs- gálata is. Ennek eredményei alapján megállapítható, hogy a középsőliász felső szintjé- nek szürke mészmárga- és tűzköves mészkőrétegeiben a csekély oldási maradék túl- Szabóné Drnbina M. : Magyarországi mangánércek 271 nyomóan metamorf, illetve bázisos magmás eredetű nehézásványokat tartalmaz. Ural- kodó ásványfajták : disztén, gránát, aktmolit, amfibol, biotit, muszkovit, tumralin, titanit. Kisebb memryiségben cirkon, epidot, zoizit, sztaurolit, diopszid, tremolit, anto- fillit, rutil, angit és korund is előfordulnak. Üledékes eredetű ásványok : dolomit és limonit, emellett kevés klorit, glaukonit, apatit és barit is jelentkezik. A könnyű frak- cióban néhány kvarcszemcse és közepes bázisos földpát található a szerves váztör- meléken kívül. Ezzel szemben a felsőliász ércösszletet és a radioláriás márgát vizsgálva azonnal szembetűnik az említett metamorf ásványok teljes hiánya, és a helyben képződött ásványelegyrészek túlnyomó volta. Uralkodó ásványok itt a pirít, limonitos glaukonit, zöld glaukonit és limonit. Kevésbé gyakoriak a barit és dolomit. Magmás ásványok közül kizárólag a muszkovit és biotit szerepelnek igen alárendelt mennyiségben. A könnyű frakcióban kalcedonos és dolomitos szerves váztöredékeken kívül csak néhány kvarc- szemcse található. A felsorolt adatok adnak egyedüli támpontot a mangánanyag eredetére is, mivel a távoli vágj* közelebbi környezetben sem a felszínen, sem a mélységben nem ismeretes olyan kőzet, melyből a mangántelep anyagát származtathatnánk. Az említett ásványelegyrészek jelenléte arra vall, hogy a júra időszakban a leülepedés helyétől nagy távolságban metamorf és magmás kőzettömegek voltak felszí- nen. A lepusztulás során e kőzetek nagy távolságra elszállított anyagából eredhet a mangánösszlet nagy része. A törmelékes ásványok csak a finom frakcióban jelentkeznek és a kőzet egészéhez viszonyított mennyiségük töredék százaléknyi. Az anyag többi része bizonyára oldott állapotban jutott el az üledékgyűjtőbe és ott kémiai folyamatok során csapódott ki Történeti és gazdasági adatok Úrkút község határában a természetes felszíni kibúváson már igen régóta ismer- ték a mangánércet, bányászati feltárását azonban egy véletlen esemény segítette elő. 1917-ben az ajkai kőszénterület folytatásának keresése során az urkuti Csárdahegy környékén 1 m-es kőszéntelepet találtak. Az alsóeocén kőszénre indított részletes kutatás közben a terület K-i részén (az I. sz. lejtősaknában) mintegy 5 m vastag oxidos mangán- érctelepet harántoltak. Eleinte főleg a Csárdahegy karsztos töbreibe települt ércet fejtették, kézzel válogatva ki a megfelelő minőségű részeket (konkréciókat). Később a réteges-pados, illetve az áthalmozott agyagos érc feltárása során áttértek a mélyművelésre, s ezzel párhuzamosan az érc mosással való dúsítására. A termelés fokozatosan eltolódott K-ről Ny felé az I., II. és III. sz. függőaknák lemélyítése során. A mélyfúrásos kutatás az 1917 — 20-as évek óta változó évi terjedelemmel és rövidebb-hosszabb szünetekkel napjainkig folyik. Eddig már több mint 150 mélyfúrás létesült a területen, melyeknek mintegy 2/3-a bizonyult produktívnak. A karbonátos ércet az 1953 — 54. években ismerték fel [23] . Tervszerű mélyfúrásos kutatás után a bányászati feltárás is megindult, s a felhasználás technológiájának kidol- gozása nyomán megkezdődött az új ércfajta kitermelése is. Az eplényi mangánércterületen szintén felszíni kibúváson indult meg a kutatás, az 1 928-as évben. A lemélyített kutatóaknákban megtalált telepösszlet feltárása hamaro- san megindult, s 1932-től napjainkig termelik az oxidos mangánércet. Eleinte itt is csak külfejtés volt, majd később tárókkal, ereszkékkel és lejtősaknával tárták fel az ércet, végül az egyre mélyebbre bukó telepet függőakna létesítésével érték el. A település 272 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1 . kötet, 3. füzet sajátságai folytán (viszonylag kis mélység) itt a mélyfúrásos kutatás kevéssé volt jelen- tős ; mindössze 31 fúrás létesült a területen, melyek közül 20 produktív volt. A termelt primér oxidos érc minősége az évek során kisebb ingadozásokkal közel azonos maradt, s így a feldolgozás technológiája sem változott ; az érc nyersen, dúsítás nélkül felhasz- nálható. Az 1956. év során feltárt másodlagos, áthalmozott, agyagos mangánérc az eddigi tapasztalatok szerint — az urkutihoz hasonlóan — mosással való dúsítás után használható majd fel. Karbonátos ércet gyenge minősége miatt egyelőre nem fejtenek a területen. IRODALOMJEGYZÉK — BIBLIOGRAPHIE 1 . Alliquander Ö. : Magyarország bánya- és kohóipara 1912 — 26. években. — 2. Böckli J. : A Bakony déli részének földtani viszonyai. Éöldt. Int. Évk. 1874. — 3. Földvári A. : A Bakony hegység mangánérctelepei. Földt. Közi. LXII. 1932. — 4. Földvári A.: Az eplényi áttolódás a Bakony hegységben. Földt. Közi. LXX. 1940. — ö.Finkey B.: Előkészítési kísérletek urkuti mangán- ércekkel. Math. és Terin. Tud. Ért. IYI V. 1936. — 6. Hantken M. : Új adatok a déli Bakony föld- és őslénytani ismeretéhez. Földt. Int. Évk. III. 1873. — 7. Kálmán Gy. — Pethő J. : Úrkút és Ajka környékének részletes karsztvíztérképe. Hidr. Közi. 5 — 6. f. 1950. — 8. K álmán Gy. — Z a m a - róczy D. : Az Úrkút környéki karsztvizek elemzései. Hidr. Közi. 5 — 6. f. 1950. — 9. Koch S.— Grassely Gy. : , Magyarországi mank'ánércelőfordulások ásványai. MTA Műsz. Oszt. Közi. V. 3. 1952. — 10. K o v á cs í,.: Adatok az Északi Bakony júraképződményeinek ismeretéhez. A debreceni Tisza I. Tud. Egy. Ásv. -Földt. Int. Közi. 1931 . — 11. Kovács L- : A lókuti domb liászképződményei- nek sztratigrafiai viszonyai. A debreceni Tisza I. Tud. Egy. Ásv. -Földt. Int. Közi. 1936. — 12. K o v á c s U- : A Káváshegy júrakori üledékeinek stratigrafiai és 'mikrotektonikai viszonyai. Földt. Iut. Évi Jel. 1945 — 47-ről II. köt. 1910. — 13. Kutassy E. : Adatok a Déli és Északi Bakony triász és krétakori lerakódásainak ismeretéhez. Földt. Int. Évi Jel. 1933 — -35-ről IV. köt. 1605. old. — 14. Lengyel E. : Mangánércnyomok a Kőszegi hegységben. Földt. Közi. LXXXIII. köt. 10 — 12, f. 1953. - — 15. Lóczy L- : A Balaton környékének geológiája. A Balaton tud. tanulni, eredményei. I. köt. I. rész Bp. 1916. — 16. Lóczy L- : Hozzászólás Földvári Aladár „Az eplényi áttolódás a Bakony hegységben” c. elő- adásához. Földt. Közi. LXX 1940. 203. old. — 17. Marschalkó B. : Az urkuti mangánércelő- fordulás és jelentősége. Magy. Mérnök- és Építészegvlet Közi. 3, 12, 1926. — 18. Meinhardt V.: Manganerzlager bei Úrkút in Ungam. Stalil u. Eisen 41 . 1921 . — 19. Méhes K. : Üledékes kőzeteink rádioaktív vizsgálata. II. Mangán. Földt. Közi. LXXXV. köt. 3. fűz. Bp. 1955. — 20. Nagy K.: Az urkuti mangánkarbonátos érctelep ásványos alkata. Földt. Közi. LXXXV. köt. 2. fűz. Bp. 1955. — 21. ifj. Noszky I.: Adatok Lókut község vízellátásának kérdéséhez. Hídról. Közi. XIV. köt. Bp. 1934. — 22. ifj. Noszk v J. : A bakonyi mangánérc rétegtani helyzete és kutatási kilátásai. MTA Műsz. Oszt. Közi. V. 3. 1952. — 23. ifj. Noszky T. — S ikabonyi L-: Karbonátos mangánüledé- kek a Bakony hegységben. Földt. Közi. LXXXIII. köt. 10—12. f. 1953. — 24. P a n t ó G. — M olnár J. : Az eger-demjeni mangánérc. Földt. Int. Évi Jel. 1953-ról. I. rész. Bp. 1954. — 25. Papp F. : Érc- vizsgálatok hazai előfordulásokon. Földt. Közi- LXIII. 1933. — 26. Papp F. : Examen microscopique des minerais metalliques de Hongrie. Bull. soc. fr. de Miner. 55. 1932. — 27. Sidó M. : Az urkuti mangánösszlet fedőrétegének Foraminiferái. Földt. Közi. LXXXII. köt. 10 — 12. f. 1952. — 28. Sidó M. — S ikabonyi L : Az urkuti és eplényi mangánércterület mikropaleontológiai kiértékelése. Földt. Közi. LXXXIII. köt. 10 — 12. f. 1953. — 29. S ikabonyi L- : Mangánérckutatás az urkuti és eplényi mangánércbányák környékén. Földt. Int. Évi Jel 1952-ről Bp. 1954. — 30. Tarján: A mangán- ércek feldolgozása. MTA Műsz. Oszt. Közi. I. 1. 1951. — 31. Telegdi Roth K.: Magyarország geológiája I. köt. Tud. Gyűjt. Bp. 1929. — 32. Telegdi Roth K.: Adatok az északi Bakonyból a magyar középső tömeg’ fiatalmezozóos fejlődéstörténetéhez. Mát. és Term. Tud. Ért. LII- köt. Bp. 1934. — 33. Vadász E. : A Déli Bakony júrarétegei. Balatorf Tud. Tanulni. Eredm. I. köt. 1 . rész Bp. 1909. — 34. Vadász E- : Üledékképződési viszonyok a Magvar Középhegységben a jura idő- szak alatt. Mát. és Term. Tud. Ért. XXX. köt. 1. fűz. Bp'. 1913. — 35. Vadász E- : A dunántúli bauxitképződés és mangánkeletkezés földtani kora. Bánv. és Koh. Lapok 9. sz. 1935. — 36. Vadász E. : A bakonyi mangánképződés. MTA Műsz. Oszt. Közi. V. 3. f. 1952. — 37. Vadász E. : Magyar- ország földtana. Bp. 1953. Ak. Kiadó. — 38. Vecsev Gy. : A bakonyi Ajka — Úrkút — Halimba környékének eocén képződményei. Bp. 1939. — - 39. V i g’h Gy. — ifj. N oszky J. : Előzetes jelentés az urkuti mangánbánya környékén végzett földtani vizsgálatokról. Földt. Int. Évi Jel. 1936 — 38. I. köt. — 40. Vitális I. : Az urkuti mangánérc. Bány. és Koh. Lapok LXVIII. köt. 1935. — 41. W e in Gy. : Zirc környékéneK titonrétegei. Földt. Közi. LXIV. Bp. 1934. 273 Szabotté Drubiiia M. : Magyarországi mangánércek Caractére géologique et minéralogique sédimentaire des minerais de manganése de la Hongrie* Mme M. SZABÓ-DRUBINA Les minerais de manganése de la Hongrie sont tous, á une exception prés, d’origine sédimentaire. Les gisements les plus importants sont dans la montagne Bakony, á Úrkút et Eplény. Dans les deux le minerai sédimentaire primaire consiste en minerais oxydés et earbonatés d’áge liasique superieur. Les gisements situés dans l’ensemble jurassique de développement alpin caractéristique, se présentent dans un terrain faillé, morcelé en mottes en majeure partié, avec des plissement de caractére local. Le terrain á LTrkut s’est élévé á la fin du Jurassique et au cours de la dénudation énergique le matériau manganésifére s’est entassé en partié, il s’est oxydé et se présente en accumulations secondaire. A Eplény il s’est főnné á l’Eocéne inférieur un gisement secondaire aprés une période de soulévement d’une longue durée et des érés de dénudation répétées. Le minerai de manganése oxydé primaire se présente sous un aspect eoncrétionné et stratifié, en couches irréguliéres, accompagné d’un ensemble d’argiles bigarrées. II contient comme minéraux manganésiféres la pyrolusite et la psilomélane. Le minerai carbonique forme deux types : le minerai ,,gris” ne contient que la rliodochrosite, dans le minerai ,,brun” il y a — outre la rliodochrosite — de l’liydroxyde de manganése (ver- nadite) et de la goetliite en quantité considérable. La roche encaissant de l’ensemble manganésifére est de la marne á Radiolaires. Le minerai oxydé secondaire est fortement argileux, détritique, de caractére entassé ; sa teneur en manganése est moindre. Dans le bassin marin de l’époque liasique il s’est formé, selon les conditions physicochimiques différentes, du minerai oxydé ou carbonique. La formation du premier a eu lieu dans un milieu oxydant, celle du second dans un milieu réducteur, pár la voie de précipitations chimiques rythmées. Le terrain de dénudation se trouvait á une distance considérable du bassin cl’entassement. Le matériau du minerai de manganése provenait — selon notre supposition actuelle — de l’altération de roches métamorphicpies incon- nues chez nous et il est arrivé au lieu d’accumulation surtout á l’état dissous. * Extráit du ..Symposium du manganése” tenu au XX-e Congrés International de Géologie, Mexique, 1956. A HAZAI BENTONITOKRÓL CSAJÁGHY GÁBOR — EMSZT MIHÁLY — SZEPESI KÁROI.Y összefoglalás : A dolgozat első része a fontosabb hazai bentonitok montmoriUonit-tartalmának mennyiségi meghatározásával foglalkozik. A második rész öt különböző összetételű és eredetű bentonit- ból előállított tiszta montmorillonit-minta elemzési adatait ismerteti, és megállapítja, hogy tetraéder- rétegben helyettesítés nincs, az oktaéder-rétegben pedig a helyettesítés sztöchiometrikus. A montmoril- lonit rácsszerkezete kiegyenlített, ezért a báziscsereképesség oka a rácsban levő töltésfelesleg nem lehet. Végül megállapítja, hogy a Ca nem vesz részt a montmorillonit kristályrácsának a felépítésében. Ma már alig lehet áttekinteni az iparnak azokat a területeit, amelyekben a ben- tonitot felhasználják. A millió tonnás nagyságrendű évi világtermelés legnagyobb fogyasztója az öntödei, az olaj- és a mélyfúróipar. Egyre növekvő mennyiségben hasz- nálja az építőipar s ezen belül különösen a mélyépítés. Alkalmazzák a kerámiai-, festék-, gumi-, műanyag-, papír-, kozmetikai-, gyógyszer- és elektromosiparban, a mezőgazda- ságban, használják váztisztításra, dotálásra, és tijabban kezdik bevezetni a legkor- szerűbb iparba, az ún. atomerőiparba is. A bentonitot a montmorillonit-tartalma teszi alkalmassá erre a hatalmas méretű és sokirányú felhasználásra. A montmorillonit ugyanis a hordozója azoknak a jelleg- zetes „bentonit-tulajdonságoknak” (száraz és nedves kötőképesség, kolloid diszpergálhatóság, ioncsereképesség, adszorpcióképesség, duzzadás, váztartó- képesség, tixotrópia, plaszticitás, viszkozitás) , amelyek a bentonitok gyakorlati fel- használását elsősorban megszabják. Természetesen gyakorlati szempontból nem közöm- bös, hogy a montmorilloniton kívül mennyi és milyen ásványos elegyrészek vamiak a bentonitban, azonban montmorillonitot nem tartahnazó kőzetekből olyan terméket, amely a fenti tulajdonságok tekintetében a bentonitot megközelítené, semmiféle kémiai vagy fizikai kezeléssel ipari méretekben előállítani nem lehet. Nem kétséges tehát, hogy bentonitjaink felhasználhatóságát messzemenően megszabó montmorillonit-tartalom mennyiségi ismeretének nagy gyakorlati jelentő- sége van. A bentonitok montmorillonit-tartalmának mennyiségi meghatározása azon- ban nem könnyű feladat. Az optikai mikroszkóp a részecskék kolloid mérete miatt nem jöhet számításba. Nem alkalmas a mennyiségi meghatározásra az elektronmik- roszkóp sem. A minőségi meghatározásokra kitűnően felhasználható röntgenfelvételek mennyiségi kiértékeléséhez túlságosan sok hiba tapad. Ugyanez érvényes a differenciális termikus vizsgálatokra is. A két utóbbi módszert a kémiai elemzések helyesen értel- mezett adataival kiegészítve, esetleg jobb eredményt kaphatunk. Szedleckij [l]a kolloid méreteket megközelítő vagy azokat elérő ásványo- kat függetlenül attól, hogy amorfok, félig kristályosak vagy kristályosak, találóan kolloid-diszperz ásványoknak nevezi. Ezek az ásványok kolloid mivoltuk miatt egymás- * Előadták a Földtani Társulat 1956. YI. 6-i szakülésén. 275 Csajághy G. — Emszt M. — Szepesi K. : A hazai benionilokról hoz sok tekintetben hasonlóan viselkednek és kolloid tulajdonságaik alapján a nem kolloid-diszperz ásványoktól könnyen elválaszthatók. A montinorillonit kristályrendszertani helye és kristályszerkezete még máig sincs teljesen tisztázva. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy a montmorillonitnak sajátos, a többi kolloid-diszperz ásványétól eltérő szerkezete van. Ezt az elektronmikroszkópos felvételeken kívül főleg a röntgenvizsgálatok, termikus elemzések, és amint azt a későb- biekben is látni fogjuk, a kémiai elemzések adatai bizonyítják. Nyilvánvaló, hogy ennek a szerkezeti különbségnek az ásvány valamilyen kolloidkémiai tulajdonságában — esetleg többen is — jelentkeznie kell. Elvileg tehát meg van a lehetősége annak, hogy ezen az alapon a többi kolloid-diszperz ásványtól elválasszuk. Más meggondolásból kiindulva, de lényegileg ezt az elvi lehetőséget aknázza ki az alkaliföldfém-bentonitok montmorillonit -tartalmának a mennyiségi meghatározására kidolgozott Buzág h — S z e p e s i-féle eljárás [2] . Ennek lényege röviden a következő : az alkáliföldfém-bentonitok olyan alkálifém elektrolitokkal, amelyeknek anionja az alkáliföldfémmel oldhatatlan csapadékot ad, alkálifémbentonittá alakíthatók át. Az átalakításra legalkalmasabb a NaF és a Na2C03. Ha az átalakításra használt elektrolitot optimális mennyiségben alkalmazzuk, akkor vízzel felvéve olyan állandó szuszpenziót kapunk, amely vízfürdőn történő beszárítás után sem veszíti el peptizálhat óságát. A nátrium-montmorillonit annyira hidrofil, hogy még vízelvonó szerek, pl. 1 : 1 hígítású alkohol jelenlétében is maradék nélkül peptizál- ható és a kapott szuszpenzióból nem túl nagy fordulatszámú eentrifugálással sem lehet leülepíteni. Ugyanez nem mondható el a bentonitok többi kolloid-diszperz ásványaira. Buzágh és Szepesi számos kísérlettel kimutatták, hogy a kaolinit-, illit- és kova- sav-szól hasonló módon kezelve elveszíti peptizálhatóságát és szuszpenziója alkoholos oldatból teljesen kicentrifugálható. Ha alkáliföldfém-bentonitot optimális mennyiségű Na2C03- vagy NaF-oldattal vízfürdőn szárazra párologtatva nátrium-bentonittá alakítunk s utána 1 : 1 hígítású alkoholos oldatban szuszpendálunk, centrifugálás után csak a nátrium-montmorillonit marad szuszpenzióban. Ha ezt a- szuszpenziót az üledékről leöntjük és szárazra pároljuk, nátrium-montmorillonitból álló filmet nyerünk, amelyet lemérve és a bemért anyagra számítva, a bentonit montmorillonit-tartalmát kapjuk nátrium-montmorillonitban kifejezve. Fontos, hogy az átalakításra használt N2C03, illetve NaF mennyisége optimális legyöi. Ugyanis, ha ennél kevesebb, akkor az átalakulás nem lesz tökéletes, mert a tel- jes átalakításhoz az elektrolit csekély feleslege szükséges. A túlságosan sok elektrolit hatására pedig már a nátrium-montmorillonit is koagiúál, és a centrifugálás alkalmával a meddő részbe kerül. Az optimális elektrolit-mennyiséget oly módon határozzuk meg, hogy 1 g anyagot növekvő töménységű Na2C03-, vagy NaF-oldattal vízfürdőn szárazra párologtatunk és a bepárolt maradékból 2 — 5%-os szuszpenziót készítve, O s t w a 1 d -féle viszkozi- méterrel megmérjük a viszkozitását. Az az elektrolit -mennyiség, amellyel a legnagyobb viszkozitás-értéket kapjuk, megadja az átalakításhoz szükséges optimális mennyiséget. Mivel a viszkozitást elsősorban az anyag montmorillonit-tartalma szabja meg, a kapott értékből a várható montmorillonit-tartalomra is következtethetünk, és a módszert — különösen egy előforduláson belül — a bentonitok montmorillonit -tartalmának fél- kvantitatív meghatározására is felhasználhatjuk. Ezt az eljárást használtuk fel fontosabb hazai bentonit-előfordulásaink mout- morillonit-tartalmának mennyiségi meghatározására. Úgy véljük, hogy a számos típu- sos egyedi- és átlagminta vizsgálati eredménye alapján, most már nemcsak a bentonit-, hanem a montmorillonit-vagy ónunkról is helyesebb képet kaphatunk. A vizsgálati eredményeket az I. sz. táblázatban foglaltuk össze. A táblázatban a montmorillonit százalékos mennyiségén kívül feltüntettük a vizsgált minták viszko- zitás- és tixotrópiaértékeit is. A viszkozitást optimális szódatartalom mellett Ost- wal d-féle viszkoziméterrel mértük 2%-os szuszpenzióban. A készülék vízértéke 25 276 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet I. táblázat Mont- moril- Viszkozitás Tixotrópia lelőhely Gyűjtő neve lonit tar- talom % Optim. szóda- tar^. 0/ /o Befo- lyási idő mp Higí- tási arány Der- rnedési idő perc Komlóska, sárgászöld széteső ben- tonit, új altáró, 62 m. Székyné 50 5,5 27,4" 1 : 14 60' Ugyanaz, új altáró 62 m. É-i oldal, talpmagasság 1 m. >> 55 5,5 34,3"' 1 : 14 60' Ugvanaz, hófehér széteső, új altáró É-i oldal. 70 m. .. 51 5,5 32,4" 1 : 14 3' Ugyanaz, zöld bentonit, lij altáró, bejárattól 109 in. » 66 5,5 46,3" 1 : 19 75' Ugyanaz, hófehér bentonit, szét nem eső, Mária táró » 42 6,0 28,6" 1 : 9 13' Végardó, III sz. fúrás, IX. sz. minta, 22,02 — 26,62 m. Frits J. 63 9,0 48,7" 1 : 19 50' Ugyanaz, X. sz. minta 26,62 — 28,69 ni. » „ 73 8,0 50,4" 1 : 19 15' Ugyanaz, XI. sz. minta 28,69 — 50,98 m. » „ 77 10,0 66,4" 1 : 19 1' Ugvanaz, XII. sz. minta 50,98—52,93 m. 80 8,5 73,8" 1 : 19 2' Ugyanaz, XIII. sz. minta 52,93—58,50 m. 73 8,5 53,1" 1 : 19 7' Budatétény, felső szint átlag Szabó I. 81 6,5 49,8" 1 : 19 3' Ugyanaz, középső szint átlag >> .. 57 5,5 29,4" 1 : 19 15' Ugyanaz, alsó szint átlag » „ 86 8,5 53,5" 1 : 19 2' Istenmezeje, felső szint átlag Szentes F. 66 4,5 35,0" 1 : 14 30' Ugyanaz, alsó szint átlag » „ 84 5,0 48,0' 1 : 14 1' Bánd, fehér bentonitminta Csillagné 30 4,5 20,9" 1 : 5 8' Mád — K o 1 d u, fehér színű bentonit Frits J. 18 __ 4,0 23,2" 1 : 5 15' Ugyanaz, zöld színű bentonit, 2. sz. minta „ „ 48 3,0 43,1 " 1 : 14 40' Ugyanaz, minta a papír kaolin fekü- jéből, XVI. akna Reich I(. 50 3,0 39,0" 1 :14 40' Ugyanaz, I. telep vágataiból 1. sz. minta, sárga Varga Gy. 51 3,5 42,6" 1 : 14 90' Ugyanaz, 2. sz. minta, sárgásbarna „ „ 51 3,5 43,6" 1 : 14 90'- Ugyanaz, 3. sz. minta, fehér 43 3,0 38,0" 1 : 14 90'- Ugyanaz, 4. sz. minta, fehér „ „ 41 3,5 39,2" 1 : 14 90' - Ugyanaz, 5. sz. minta, sárga „ „ 47 3,5 34,7" 1 : 14 90' - Ugyanaz, 6. sz. minta, fehér „ „ 34 2,5 38,5" 1 : 14 90'- Ugyanaz, 7. sz. minta, sárga » .» 37 2,5 34,5" 1 : 9 120' Csajághy G. — Emszt M. — Szepesi K. : A hazai bentonitokról 277 C°-on 18,5 másodperc volt. A tixotróp megszilárdulás idejét a táblázatban megadott különböző hígítások mellett normális méretű kémcsőben határoztuk meg. A táblázatból megállapítható, hogy a tixotróp megszilárdulás ideje és főleg a viszkozitás értékei — különösen egy előforduláson belül — eléggé jól követik a minták montmorillonit-tartalmát. Természetesen a bentonitok egyéb ásványos elegyrészei többé-kevésbé befolyásolják a montmorillonit rheológiai sajátságait. Nem mindegy pl., hogy kvarc, vagy pedig kovasav-gél van a bentonitban a montmorillonit mellett. Felmerült olyan vélemény, hogy a Buzág h — S z e p e s i-féle eljárás nem alkalmas a bentonitok montmorillonit-tartalmának mennyiségi meghatározására, ennélfogva helytelen lenne eredményeinket a készletbecsléseknél figyelembe venni. Arra gondoltunk, hogy ha a használt módszer helyes, akkor bármennyire is eltérő a kiindulási anyagok ásványos összetétele, a belőlük előállított montmorillonitok kémiai összetételében számszerűen is jellemezhető azonosságot fogunk találni. Ezért a módszer felhasználásával különböző eredetű és összetételű bentonitokból tiszta montmorillonit - készítinényeket állítottunk elő és a kapott terméket megelemeztük. Az elemzési adatok- ból érdekesnek látszó következtetéseket lehetett levonni a megvizsgált montmorilloni- tok összetételére és szerkezetére nézve. Mielőtt ezek ismertetésére rátérnénk, röviden összefoglaljuk a montmorillonit szerkezetére és kémiai tulajdonságaira vonatkozó legismertebb feltevéseket. A mont- morillonit nevet 1847-ben Damour és Sál vet at javasolta a franciaországi Montmorillonból származó következő összetételű agyagra [3] : Si02 AI2O3 Fe203 MgO CaO Na-O + KoO H„Ö : . 0/ /o 49,40 19,70 0,80 0,27 1,50 1,50 25,67 98,84 % Később ezt az anyagot Le Chatelier is tanulmányozta és a 4 SiO., • • A1203 • H20 + aqua formulát adta neki, amelyet azután Dana is átvett. A fenti elemzési adatokból számított értékek elég jól megközelítik Le Chatelier képletét, a kovasav kissé több, az alumínium pedig kissé kevesebb, mint amennyi a képletnek megfelel. Az utóbbi 2 — 3 évtized folyamán a kiváló kutatók egész sora tanulmányozta a montmorillonit kristálykémiai szerkezetét. A szerkezetvizsgálatokra kitűnően használ- ható röntgenelemzésnél a montmorillonit esetében nagy nehézséget okoz az a körül- mény, hogy a montmorillonit kristályai rendkívül anrószeműek, róluk egy-kristály- felvételt készíteni nem lehet, ezért csak a D e b y e — S cherrer porfelvételi mód- j szerrel vizsgálhatók. Szerkezetük felderítésénél, mint N e m e c z [4] írja, rendszerűit azt a módot szokás követni, hogy a pordiagram első vonaláról, vagy az első vonalak | (legkisebb 0-szögű vonalak) egyik erősebbjéről más kristályokkal kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján feltételezik, hogy az a (001) reflexióhoz tartozik. Ebből a síkháló távolságok számításával meg lehet határozni a feltételezett elemi cella méreteit, amely- ben az atomok helyzetét a rokonszerkezetű szilikátok analógiája, a kémiai összetétel, továbbá fizikai állandók, termikus bomlási jelenségek figyelembevételével „posz- tul á 1 j á k”. A lényegében ma is legáltalánosabban elfogadott elmélet alapját 1933-ban Hofman, Endell és W i 1 111 [5] rakta le, majd később többen módosították. E szerint a montmorillonit-szerkezet pirofillit rétegekből épül fel, azonban a hármas 3 Földtani Közlöny 278 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet rétegkomplexumok rendezettsége csupán abból áll, hogy egymással párhuzamosan helyezkednek el, különben egymáshoz képest statisztikusan rendezetlenek. A kötegek közötti távolság a beékelődő vízmolekulák számától függően kb. 9,6 — 20 Á között változik. A kötegek között nemcsak víz, hanem különféle kationok, sőt szerves molekulák is helyet foglalhatnak. Maga a hármas rétegkomplexum Al-oktaéderrétegből áll, amelyet két Si-tetra- éderréteg fog közre. A Si-tetraéderek és az Al-oktaéderek közös O-atomokon keresztül Kicserélhető kahonok nH20 O Oxigén ©Hidroxil ® Alumínium, vas, magnézium o és o szilícium, eselleg alumínium 1 . ábra. A montmorillonit rácsszerkezete Hofmann, Endell, Wilm [5], Marsliall [10J és Hendricks [11] szerint. (G r i m [12] után). — hattice structure of montmorillonite after E n- d e 1 1, Hoffmann, Wilm [5], M a r s h a 1 1 [10] and Hendricks [11], as shownby G r i m [12] kapcsolódnak egymáshoz. Ezt az E a r 1 e y, Osthaus és M i 1 n e [6] által „szend- vics-szerkezetnek” nevezett elrendezést a következő kristálykémiai formula érzékíti : Si4O10(OH)2Al2 • nH,0. Az elméleti formulának megfelelő montmorillonit azonban a természetben nem fordul elő. Ross és Hendricks [3] összefoglaló klasszikus tanulmányában, azon- kívül számos kutató munkájában közölt nagyszámú elemzés tanúsága szerint a mont- morillonit mindig tartalmaz több-kevesebb vasat, magnéziumot, kalciumot, nátriu- mot stb. Ezeknek a kationoknak egy része kétségkívül a rácsszerkezetbe beépítve for- dul elő, egy része pedig kicserélhető pozícióban van. Általában azt tételezik fel, hogy a tetraéderrétegben a Si4+-ot részben Al3+, és az oktaéderrétegben az Al3+-ot részben Fe3+ és Mg2+ helyettesíti. Ha a tetraéderrétegben 1 atom négyértékű Si helyébe 1 atom liáromértékű A1 kerül, az O-atomok negatív töltéséből egy feleslegben marad. Ugyanez történik az oktaéderrétegben is, amikor 1 atom háromértékű Al-ot 1 atom kétértékű Mg helyettesít. , Ez a gondolat azért volt olyan tetszetős és azért terjedt el az egész világon a szakirodalomban, mivel kitűnő magyarázatot adott a montmorillonit kationcsere- képességére nézve. A kationcsereképesség gyakorlati szempontból a montmorillonit Csajághy <3. — Emszt M. — Szepesi K. : A hazai bentonitokról 279 egyik legfontosabb tulajdonsága és abból áll, hogy a inontniorillonit vizes oldatból különféle kationokat tud adszörbeálni és kicserélhető állapotban tartani. A zeolithoz és permutithoz hasonlóan, másfajta kationt tartalmazó oldattal az előzőleg adszorbeált kationt ki lehet cserélni. Kézenfekvő volt az a feltevés, hogy a pozitív töltésű kationokat azért tudja a niont móri Honit megkötni, mivel negatív töltésfeleslege van, amely a fentiek- ben ismertetett módon, a rácsban történt helyettesítés következtében jött létre. A helyettesítés okozta kationcsereképesség azonban nem igazolható szabatos kísérletekkel. Ha a kationcsereképesség oka a helyettesítés okozta töltésfelesleg lenne, akkor a kicserélhető pozícióban levő kationok mennyiségének szigorúan követni kellene a helyettesítés mértékét. Irodalmi adatok szerint a valóságban ez soha sincs így. Ezért többen tagadják azt a feltevést, hogy a rácson belüli helyettesítés és a kationcsere- kapacitás között összefüggés lenne. Johnson [7] a kationcsereképesség okát az ún. „tört kötésekkel” magyarázza. Szerinte az a- és ú-tengely irányában a montmorillonit kristálykák oldallapjainak a felületén az Si-O, Al-O és Al-OH láncok megszakadnak és az ily módon keletkezett széttört kötések tartják lekötve a kicserél- hető pozícióban levő kationokat. A H o f m a n n — E n d e 1 1 — W i 1 m-szerkezettel (továbbiakban HEW) nem hozható összhangba a montmorillonit termikus viselkedése sem. A montmorillonit hevítéskor három részletben veszíti el vizét s ennek megfelelően DTA görbéjén három endoterm csúcs jelentkezik. Az első aránylag alacsony hőmérsékleten, 300 C° alatt jelenik meg és feltehetően a hármas rétegkomplexumok közé beékelődő vízmolekulák eltávozásával függ össze. Ezenkívül még két endoterm csúcs figyelhető meg : az egyik a kb. 6 — 700 C°, a másik a 8 — 900 C° közötti hőmérsékleten leszakadó OH-csoportoktól származtatható. Az eredeti HEW-szerkezet csak az oktaéderrétegben tüntet fel OH- csoportokat, és nehezen képzelhető el, hogy ezek két élesen elkülönülő lépcsőben szakad- nak le a hevítés folyamán. McConnel [8] feltételezi, hogy a 8 — 900 C°-on mutat- kozó endoterm csúcs a tetraéderrétegben helyet foglaló hidroxil-gyököktől származik. Szerinte a tetraéderrétegben — hasonlóan a hidrogránáthoz — az Si04-tetraédereket részben (OH4) -tetraéderek helyettesítik, vagy pedig az OH-ionok A1 társaságában Si-ionokat helyettesítenek. A HEW-szerkezet és a kísérleti adatok között nemcsak a vízleadás módjában, hanem a felszabaduló víz mennyiségében is ellentmondás mutatkozik. Az izomorf helyettesítéseket figyelmen kívül hagyva, a HEW-szerkezetnek megfelelő formula : Si4O10(OH)2Al2 ■ nH20, vagy a régi jelölésmódot használva: 4 Si02 • Al2Os • H20 + -f- nH,0. Tehát a montmorillonit kristályrácsában minden 4 SiO, • Al2Os csoportra egy molekula szerkezeti víz jut. Azonban a nagyszámú elemzési adatok tanúsága szerint a montmorillonit ennél műidig több vizet tartalmaz. Edelman és F a v e j e e [9] 1 940-ben olyan szerkezeti megoldást javasol- tak, amely szerintük nemcsak a kísérletileg talált víztöbblet megmagyarázására alkal- mas, hanem belőle az ásvány jellegzetes fizikai-kémiai tulajdonságai úgyszólván leolvas- hatók. Lényegileg megtartják a HEW-szerkezetet, csupán a tetraéderréteg elrendeződé- sét változtatják meg oly módon, hogy minden második tetraéder csúcsa nem befelé az oktaéderréteg felé, hanem kifelé az ellenkező irányba néz. A kifelé mutató tetraéderek csúcsán oxigén helyett OH van. Ugyancsak OH- csoportok foglalják el az Al-oktaéderek azon csúcsait, amelyek nem közösek a Si-tetra- éderekkel. Az Edelman és Favejee által javasolt szerkezetnek az Al2[(OH)4 Si4Og(OH)2] formula felel meg. E szerint az elgondolás szerint a (001) -lap a Si-ion okhoz kötött OH-ionok széles hálójával van borítva, amely erős polarizáló hatást gyakorol a vízre és más poláros molekulákra. Ez magyarázza meg a montmorillonit adszorpeiós tulajdonságait. Edel- 3* 280 Földtani Közlöny, LXXXVI1. kötet, 3. füzet m a n és F a v e j e e szerint a báziscsere oka az, hogy az Si(OH) konfiguráció olyan mint egy oldhatatlan gyenge savé, amely „sókat” képes alkotni, vagy másképpen kifejezve, képes H-ionokat bázisokra kicserélni. Ennek az igen figyelemre méltó hipo- tézisnek az a hibája, hogy több OH-csoportot tételez fel, mint amennyit a montmo- rillonitok báziscserekapacitása megkövetel. Ezért újabban Edelman az eredeti elgondolást úgy módosította, hogy a tetraédereknek csupán mintegy 20%-a van kifelé fordítva. 2. ábra. A montmorillonit rácsszerkezete Edelman és Favejee [9] szerint (Griin [12] után). — Lattice structure of montmorillonite according to Edelman and Favejee [9], as shown by Gr lm [12], Visszatérve saját kísérleteinkre, mint már említettük, különböző genetikájú és különböző összetételű bentonitokból tiszta montmorillonit készítményeket állítottunk elő. A kísérletekhez használt eredeti bentonitminták elemzési eredményeit a II. sz. táblázatban foglaltuk össze. Az elemzési adatok légszáraz mintára vonatkoznak. Az ún. mínusz vizet a szilikát - elemzéseknél szokásos 110 C° helyett 300 C°-on határoztuk meg, mivel montmorillonit esetében az adszorpciós víz a rácsszerkezetbe beépített víztől ezen a hőfokon jobban elválasztható. A minták kémiai összetétele nagy eltéréseket mutat. Az isterunezejei és különösen a komlóskai minta nagy SiO, felesleget tartalmaz. A II. sz. táblázatban feltüntetett mintákból Na-inontmorillonitokat állítottunk elő. Az előállításhoz az alapot a bentonitok montmorillouit-tartalmának mennyiségi meghatározására használt B u z á g h — S zepes i-eljárás szolgáltatta. Az istenmezejeí és a komlóskai bentonitból előállított készítményeket még külön tisztítani kellett, mert kevés Si02 felesleget tartalmaztak. Ezután a Na-mont móri Honitokat 0,1 normál sósavval H-montmorillonitokká alakítottuk át. A különböző kötésben jelenlevő H20 pontos meghatározásának analitikai nehézségei voltak, amit még a mintákban levő Kicscréihelö kalionok O Oxigén © Ridroxil oSzilicium a Alumínium, vas, magnézium Csajághy G. — Emszt M. — Szepesi K. ■' .4 hazai bentonitokról 281 II. táblázat Komlóska, Mária táró 0/ /o Végardó II. sz. fúrás % Budatétény, felső színt átlaga 0/ /o Istenmezeje, felső színt átlaga % USA Wyoming, National Standard 0/ /o Si.,0 77,39 54,96 50,26 61,49 57,23 TiOo 0,03 0,17 0,35 0,12 0,17 AVOa 9,35 18,07 17,21 14,15 19,23 Fe2Oa 1,01 1,97 2,63 1,62 3,21 FeO 0,08 0,19 0,16 0,85 0,36 MgO 0,76 2,91 4,71 2,95 2,18 MnO 0,01 0,02 0,00 0,00 0,01 CaO 0,57 1,63 2,08 1,87 1,27 Na.,0 0,21 0,27 0,14 0,25 2,43 K,G 0,87 0,51 0,09 0,61 0,39 H..O —300 C° 7,24 15.34 17,93 1 1,85 7,86 H,ö +300 C° 2,36 3,92 4,49 4,05 4,94 P2Ö5 0,04 0,14 0,18 0,07 0,05 CO„ 0,00 0,00 0,00 0,47 0,20 so3 0,00 0,03 0,01 0,00 0,74 s 0,00 0,50 0,00 0,20 0,00 — o 99,92 0,00 100,63 0,25 100,24 0,00 100,65 0,10 100,27 0,00 1 99,92 100,38 100,24 100,55 100,27 kevés szerves anyag is fokozott, ezért Mars hall [10] példáját követve, a H-mont- morillonitokat 1000 C°-on kiizzítottuk és az ily módon kapott teljesen dehidratált anyagokat elemeztük meg. A helyettesítéseket figyelmen kívül hagyva, az ideális montmorillonit formulája Si4Al2O10(OH)2 alakban írható. Ez teljesen dehidratált állapotban a következő általános formulát adja : Si4Al2On. Mivel a kiizzított mintáknál az elemzési bizonytalanságok egy része kiesik, ezért azok elemzési adatai egymással is és a fenti általános formulával is jobban összehasonlíthatók. Az így előkészített H-montmorillonitok elemzési ered- ményeit a III. táblázatban foglaltuk össze. A wyomingi mintát nem alakítottuk át H-montmorillonittá, tehát ez Na-montmorillonit. III. táblázat Komlóska, Mária táró % Végardó III. sz. fúrás °/ /o Budatétény felső szint % Istenmezeje felső szint 0/ /o USA Wyoming. Nat. Standard % SiOo 68,86 68,61 68,08 68,69 65,89 TiO 0,13 0,15 0,21 0,06 0,13 AU), 25,56 24,85 23,04 22,66 23,99 Fe,0, 2,13 2,76 3,78 3,26 4,10 MgO 2,81 3,40 4,96 4,98 2,66 CaO 0,62 0,50 0,08 0,59 0,24 Na,0 0,39 0,13 0,10 0,19 3,09 K.,Ö 0,09 0,08 0,01 0,08 0,08 100,59 100,48 100,26 100,51 100,18 Úgy gondoljuk, hogy a montmorillonit kristályrácsának a felépítésében a III. táblázatban feltüntetett alkotórészek közül csak a Si, Al, Fe és a Mg vesznek részt. Kezdetben a Ti-t is felvettük a rácsot felépítő elemek közé, de később elhagytuk, mert ha a Ti is az építő elemek között lenne, akkor a másik négy elemmel együtt fel kellett volna dúsulnia a montmorillonitban, márpedig a II. és III. táblázat adatait összehason- lítva, ennek éppen az ellenkezője látszik. Ennek a négy elemnek az adatait a III. táb- lázatból kiemelve és 100%-ra számítva a következő értékeket kapjuk: 282 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet IV. táblázat Komlóska, Mária táró % Végardó, III. sz. fúrás 0/ /o Budatétény, felső szint 0/ .0 Istenmezeje, felső szint % USA Wyoming Nat. Standard 0/ /o SiO 69,30 68,87 68,18 68,97 68,18 AU ) 25,72 24,94 23,07 22,75 24,82 l'e-.i ) 2,14 2,77 3,78 3,27 4,24 MgO 2,83 3,41 4,97 5,00 2,75 99,99 99,99 100,00 99,99 99,99 Ha a IV. táblázat alapján a kísérletileg talált vasat és magnéziumot egyenértékű alimiínimiua számítjuk át, és a kapott értékeket hozzáadjuk a kísérletileg talált alumí- nium értékekiiez, és az ily módon nyert adatokból számítjuk ki az Si4i00Al2>00On képle- tet, akkor a következő eredményeket kapjuk : Komlóska, Mária táró Si4i ,00-^2, o o o Végardó, III. sz. fúrás Si3 .99^2, , 02*^11 Budatétény, felső szint Si3; ,97^2, .oíOu Istenmezeje, felső szült Si4 ,01 Ali, ,990ll USA Wyoming Si3, Al 97‘^12, O4O1I Amint látjuk, az elemzésből számított értékek kitűnően megegyeznek az elméleti Sí4j00A12 00O11 formulával, különösen lia arra gondolunk, hogy kétszeres alkalom volt kisebb-nagvobb hibát elkövetnünk, nevezetesen a minták kipreparálásánál és magánál az elemzésnél. Az ismertetett vizsgálati eredményekből néhány fontos következtetést lehet levonni : A tetraéderrétegben a Si-ot nem helyettesíti sem Al, vagy A1 -f- OH, sem a tetra- édereket nem helyettesítik OH-csoportok. Ha a Si-ot Al vagy OH-csoportok helyettesí- tenék, akkor a helyettesítés mértékének megfelelően kevesebb Si-ot kellene az anyagnak tartalmaznia, ezért az elemzési adatokból számított formulában a Si indexének 4-nél kisebbnek kellene lennie. A kísérletileg talált Mg2+-ot és Fe3+-ot egyenértékű Al3+-ra számítva adtuk hozzá a kísérletileg talált Al3+-hoz. Az így kapott Al-értékekből számított Al- indexek függetlenül az anyag összetételétől, illetve a helyettesítés mértékétől, műiden múltánál kitűnő megegyezéssel 2-nek adódtak. Ez csakis abban az esetben lehetséges, ha az oktaéderrétegben nem. 1 atom Mg2+ helyettesít 1 atom AF^-ot, hanem 3 Mg2+ helyettesít 2 Al3J_-ot. Más szóval az oktaéderrétegben a helyettesítés sztöcliiometrikus. Ha igaz az a feltevés, hogy a montmorillonit rácsszerkezete a pirofillitével azonos, akkor feltehető, hogy a hidrargillit rétegek helyett részben brueit rétegek vannak. A montmorillonit rácsszerkezete kiegyenlített, benne helyettesítés okozta töltés- felesleg nincs. Ennélfogva helytelen az az általánosan elterjedt feltevés, hogy a kation- csere oka az a töltésfelesleg, amely azáltal jön létre, hogy a tetraéderrétegben a Si4+-ot Al3+, és az oktaéderrétegben az Al3+-ot Mg2+ helyettesíti. Ha a kationcsereképesség oka a rácsban való helyettesítés lenne, akkor a báziscserekapacitást pontosan megszabná a helyettesítés mértéke. Ezek szerint az istenmezejei montmorillonit báziscserekapaei- tásának közel kétszer akkorának kellene lennie, mint a komlóskainak, és a névadó, Montmorillonból származó agyag a montmorillonitnak ezt a legjellegzetesebb tulaj- donságát csak elenyésző mértékben mutatná. Természetesen ez lehetetlenség. Csajághy G. — Emszt M. — Szepesi K. ■' A hazai benlonitokról 283 A Ca mindig kicserélhető pozícióban van, tehát nem vesz részt a montmorillonit kristályrácsának felépítésében. A III. táblázat elemzési adataiból látható, hogy a bázis- cserét nem sikerült tökéletesen végrehajtanunk. Minden minta tartalmaz egy kevés Ca-ot, Na-ot és K-ot. A K valószínűleg nem kicserélhető pozícióban van, hanem a készítményben maradt kevés illittől, vagy egyéb szennyezéstől származik. A Na azon- ban kétségkívül kicserélhető pozícióban van, ennélfogva mértéke annak, hogy meny- nyire sikerült a kationokat hidrogénre kicserélni. Ha az elemzési adatokat a növekvő Na20 sorrendjébe osztjuk be, akkor azt látjuk, hogy a CaO mennyisége együtt növek- szik a NaaO mennyiségével. Ahol az egyik a legkisebb, ott a másik is az, és fordítva. Más szóval, ahol jobban sikerült a kationcsere, ott kevesebb a Ca, ahol kevésbé sikerült, ott viszont több. Ha a III. táblázat adatait a II. táblázatban feltüntetett bentonitminták elemzési eredményeivel összehasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy a budatétényi bentonitmintá- ban volt a legtöbb CaO (2,08%) és mégis ebből nyertük a legkevesebb CaO-ot (0,08%) tartalmazó montmorillonitot, viszont a legkevesebb CaO-ot (0,57%) tartalmazó kom- lóskai bentonitból a legnagyobb CaO-tartalmú (0,67%) montmorillonitot. A harmadik bizonyíték, amely azt a feltevést támogatja, hogy a Ca mindig kicserélhető pozícióban van, az a kísérleti tény, hogy az istenmezejei bentonitból elő- állítottmik olyan montmorillonitot is, amely csak 0,18% CaO-ot tartalmazott. Vég- eredményben a Cao mennyisége a kísérleti körülményektől függően változott, ami csak akkor lehteséges, ha a Ca nincs a rácsba beépülve. Természetesen a kísérleti körül- ményeknek olyanoknak kell lenniük, amelyek nem teszik tönkre a montmorillonit kristályrácsát. IRODALOM — REFERENCES 1. Szedleckij, I. D. : A kolloidok és a kolloid-diszperz ásványok. Zap. Vszesz. Mineral. Obscs. 83. 1954. — 2. Buzágh A. — S z e p e s i K. : Über eine kolloidchemische Methode zűr Bestim- rnung des Montmorillonits in Bentoniten. Acta Chim. Acad. Sci. Hung. 5, 1955. — 3. R o s s, C. S. — Hendricks, S. B. : Minerals of the montmorillonite group. U. S. Geol. Surv. Prof. Pap. 205-B. 1943 — 44. — 4. Nemecz E. : Szilikátásványok és azok teleptana I. Nehéz vegyipari Könyvkiadó - — 5. Hofmanu, U. — K. Endell — D. Wilm: Kristalistruktur und Quellung von Montmoril- tonit. Z. Krist. 86. 1933. - — 6. E a r 1 e y, J. \V. — B. B. Osthau s — I. H. M i 1 n e : Purification and properties of montmorillonite. Am. Min. 38. 1953. — 7. Johnson, A. E- : Surface area and its effect on exchange capacity of montmorillonite. J. Am. Ceramic Soc. 32. 1949. — 8. McConnel, D. : The crystall chemistry of montmorillonite. Am. Min. 35. 1950. — 9. Ede Imán, C. H. — Fa vei ee J Ch. E. : On the crystall structure of montmorillonite and halloysite. Z. Krist. 102. 1940. — 10. Mari s h a 1 1, C. E. : Eayer lattices and the base-exchauge clays. Z.' Krist. 91 . 1935. — 11. Hendricks S. B. : Eattice structure of clay minerals and somé properties of clavs. J. Geol. 50. 1942. — 12. Grim’ R. E. : Clay Mineralogy. Rondon — New York. 1953. On Hungárián Bentonites G. CSAJÁGHY— M. EMSZT— K. SZEPESI The montmorillonite content of a number of individual and average samples of the more important Hungárián localities was determined. Pure montmorillonite preparates were processes írom bentonites of different origin and composition. The analysis data of these seem to support the following state- ments : 1. Si4+ in the tetrahedral layer is neither substituted by Al3+, nor by OH~ 2. In the octahedral layer, 2 Al3+ ions are substituted by 3Mg2+ ions rather than one Al3+ ion by one Mg2+ ion. Thus the substitutioü is a stocliiometric one. Possibly there is a brucite rather than hydrargyllite layer in the lattice. The montmorillonite lattice is neutral : there is no excess charge caused by substitution. Therefore the ion exchange capacity cannot be due to excess charge caused by the substitution of Si4+ by Al3+ in the tetrahedral layer and of Al3+ by Mtr2+ in the octahedral layer. 4. Ca2+ occupies exchangeable positions throughout, so that it does nőt parti- cipate at all in the constitution of the montmorillonite lattice. The original bentonite-patterns are shown in Table II, in Tables III and IV the composition of pure montmorillonite produced írom them. A VELENCEI HEGYSÉGI FLU 0 R IT S Z í N E Z Ő D É S E ifj. PESTY PÁSZI/J* (XII-XIV. táblával) Összefoglalás : A Velencei hegységi fluoritok színeződése radioaktív eredetűnek tekinthető az átmeneti elemek hiánya, az észlelt termolumineszcencia és a vele Kapcsolatos elszíntelenedés alapján. A színeződést létrehozó radioaktív sugarak az áthaladó oldatokból érkeztek. A változatos színek valószínűleg utólagos termikus és tektonikus körülményekre vezethetők vissza. A zöld színű fluoritban nyomás- és hőmérséklet -növekedésre a labilisabb zöld színt előidéző 400 nüUimikronos hullámhosszú fényt abszorbeáló rácszavarok lebomlanak. Ugyanakkor a lila színt létre- hozó, 570 millimikronos hullámhosszát abszorbeáló rácszavarok viszonylag szaporodnak. Ez indokolja a lila színű fluoritok töredezettségét és utólagos, hidrotermális Hatásokra utaló jellegét, amelyek a zöld és kékeszöld fluoritban nem mutathatók ki. Ultraibolya besugárzáskor csak cseppfolyós levegő hőmérsékleten észlelhető lumineszcencia, amely exoterm hatással együtt jelentkezik. Ez arra utal, hogy ez a folyamatsor egy alacsonyabb hőmér- sékleten stabilis CaF2 rácstípusba való átrendeződéssel állnat kapcsolatban. A fluorit (CaF2) közismerten változatos színei — mivel a kémiai képlet szerinti összetételben színező, átmeneti elemek nem szerepelnek — allokrómásnak tekinthetők. Az ásványok színeződése az irodalomban eddig közölt vizsgálatok alapján : 1. mikroszkopikus vagy kolloidális méretű zárványokra, 2. színező nehézfém ionokra, 3. szénhidrogének jelenlétére, 4. lantanidák okozta belsőszerkezeti zavarokra vagy 5. radioaktív sugárzás hatására vezethető vissza. 1 . Fluoriton mikroszkópi nagyságrendű zárványok okozta színeket ez ideig nem figyeltek meg. Mollwo, E. [1] fluoriton mesterségesen kolloidális zárványokra visszavezethető színeződést ért el, a természetes ásványokon azonban — a nagyszánuí vizsgálat ellenére — eddig csak két esetben (Schilling, A.-nak [2] és G o e b e 1, L.-nek [3]) sikerült ilyen eredetű színeket megállapítani. 2. Színező nehézfém ionokat megfelelő töménységben fluorit olvadékhoz keverve, szintén sikerült mesterségesen színes fluoritokat előállítani- [4, 5] . Az ilyen, és a zár- ványokra visszavezethető színek jellegzetessége, hogy hőmérsékletre nem érzékenyek, és annak emelésekor lumineszcencia nem figyelhető meg az ásványokon. 3. M u e 1 1 e r, G. [6] szerűit a derbyshirei fluoritokon a szomszédos palákból felvett erős szénülésű és oxidációjú, „albertit” csoporthoz tartozó aromás bitumenek okoznak elszíneződést. Ehhez azonban nagy tömegű szerves anyag tartalmú mellék- kőzet szükséges, amely azonban az itt vizsgált anyaggal kapcsolatban nincsen. 4. U r b a i n, G. [7] a ritkaföldfémsókkal, majd kétértékű ritkaföldfémekkel mesterségesen szennyezett CaF2-on jellegzetes lumineszcenciát, illetőleg fény abszorp- ciót mutatott ki. Ennek alapján megállapította, hogy a természetes fluoritok egyes lumineszcencia és fényabszorpciós maximumait a ritkaföldfémek jelenlétével lehet indokolni. Urbainon kívül különösen Przibram, K. ért el kiváló eredménye- ket a ritkaföldfémes ásváuyelszmeződések kutatásában [8]. * Itt köszönöm meg dr. Szalav Sándornak, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjá- nak, hogy a témára figyelmemet felhívta es kidolgozásával megbízott, különösképen pedig Szádeczkv- Kardoss Elemér akadémikusnak, hogy intézetében a cikk elkészítését értékes tanácsaival elősegítette. Pesty L. : A Velencei hegységi fluorit színeződése 285 5. Az egyes ásványok rádioaktív eredetre visszavezethető színeződését 1906-ban Bertkelot [9] írta le első ízben és a rádioaktív sugárzás következtében fellépő rácszavarokra vezette vissza. A rádioaktivitással kapcsolatos lumineszcencia jelensége- ket Becquerel [10] már 1899-ben közölte. Az ásványok elszíneződésének elméletével foglalkozó P r z i b r a m [8, 12] Polli és Gudden [11] alapján ,,színcentrumok”-nak nevezte azokat a kristály- rácsban előforduló inhomogenitásokat, amelyek az ásványok elszíneződését okozzák. Szerinte a rácsban levő hiányzó tömegpontok helyére olyan elektronok jutnak, amelyek a rádioaktív vagy röntgen besugárzás alkahnával gerjesztés következtében az anionok- ról leszakadnak, miközben ezek semleges atomokká válnak. Lehetségesek több tömeg- pont hiányából álló színcentrumok is. Ezeknek és a besugárzáskor bennük elhelyezkedő különböző számú elektronoknak a kombinációja hozza létre az egymástól eltérő ,, szín- centrumokat”, amelyek mindegyike az áthaladó fény egy-egy hullámsávját nyeli el. Minden centrum-típusnak egyszerű és jellegzetes abszorpciós spektruma van. A kristály melegítésekor a termikus rezgés következtében az elektronok visszakapcsolódnak az eredeti ionokhoz, miközben a rádioaktív besugárzáskor kapott és most felszabaduló energia olyan színű fény formájában sugárzódik ki, mint amilyen színű maga az ásvány volt [13], Ezt a jelenséget ,,termolumineszeenciá”-nak nevezzük. A vizsgálati anyag kiválasztása Az 1947 — 48-ban Földvári A. [14], Jantsky B. [15] és Kiss J. [16] által felkutatott és azóta már bányászatilag művelt Velencei hegységi fluorit tar- talmú telérek többnyire színes fluoritot szolgáltatnak. Felmerült a kérdés, hogy a beve- zetőben említett öt színező tényező közül a Velencei hegységben melyek játszhattak közre. A begyűjtött fluorit minták közül vizsgálatra legmegfelelőbbnek a Szűzvári malom bányabeli eléggé ép és elég intenzíven színezett fluorit mintái voltak. A kőrakás- hegyi hányóról gyűjtött minták erős mállottságuk, a pákozdiak pedig halvány7 színeik miatt feldolgozásra kevésbé voltak alkalmasak. A vizsgált fluoritok színe sötét ibolyától és kékeszöldtől a színtelenig változott. Ez azonban csak a frissen bányászott példányokra volt érvényes, mert a hányon a napsugárzás hatására néhány héten belül a felületen elvesztik a színüket. Makroszkópos vizsgálat A makroszkópos vizsgálat részben szabadszemmel, részben kis nagydtású binoku- láris mikroszkóppal történt. A pákozdi, többny7ire igen halvány almazöld fluorittal szemben a Szűzvári malom bányabeli fluoritjai intenzívebb lila, zöld és ritkán zöldeskék színűek. Kristálymorfológiai szempontból a nyílt hasadékokon fennőtt kristályokon kizárólag hexaéderek állapíthatók meg, ami viszonydag alacsony képződési hőmérsék- letre utal. A zöld, illetve lila színű fluoriton jelentős kifejlődésbeli különbség volt meg- állapítható. A zöld árnyalatok repedésekkel nem zavart, egyneműbb részeken gyakoriak, a lila árnyalatok viszont a tektonikailag és ismétlődő hidrotermális működéssel jobban igénybevett mintákon mutatkoztak, ahol a fluoritképződést időnként megszakító, valamint utólagos kovásodás is erősebb, mint a zöld részeken. A nyílt hasadékokban kifejlődött hexaéderek felületén lila szín állapítható meg, mégpedig xigy, hogy a szín intenzitása kb. 0,5 mm vastagságban belülről kifelé nő. 286 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet Található olyan hexaéder, ahol 9 — 10 egymást követő rétegben ismétlődött meg az elszí- neződés ugyanilyen módon. A kristályban belülről kifelé haladva erősödik a lila szín, majd hirtelen megszakad, színtelen réteg következik, amely ismét fokozatosan megy át a lilába. Az éles színváltás határán elválási felület észlelhető, többnyire igen vékony, kovás kitöltéssel. Az oldatok hőmérsékletének csökkenésével a fluorit kristályok kép- ződési sebessége csökken. Ha feltételezzük, hogy a színeződés rádioaktív eredetű ezt a következőkben bizonyítjuk — és a hőmérséklet csökkenésekor az áthaladó oldat- ban levő rádioaktív elemek rádioaktív koncentrációja a Ca -és F-ionok koncentrációjá- nál kevésbé csökkent, akkor nyilvánvaló, hogy a kristály mindenkori felületére eső sugárdózis viszonylag folyamatosan növekedett. Idővel a kristály növekedése teljesen abbamaradt és ekkor képződhetett a vékony kovás hártya, amely a hexaéder lapok mentén történő elválást okozza. A hasadék megnyílásakor áthaladt újabb hidrotermális oldatokból a fluorit kristály növekedése hirtelen gyors ütemben folytatódott, és így a mindenkori felületre a kristály gyorsabb növekedése következtében kisebb sugárdózis juthatott, s ezért a gyors növekedésű rész színeződése halványabb. A periodikus CaF2 — SiO, kiválás egy másik magyarázata a következőképpen is lehetséges : A fluorit feltehetőleg egyrészt a mélyből SiF, és HF formájában érkező fluorból, másrészt a főleg vadózus vizekből származó Ca(HC03)2 kalciumjából képződik, az alábbi reakcióegyenlet szerint : 3 Ca(HC03)2 + 2 HF + SiF4 ^ 3 CaF2 + Si02 + 4 H20 + 6 C02 Ez a reakció mind a nyomásviszonyokat, mind az oldat kénűzmusát megváltoz- tatja. A képződő 6 C02 — gázállapotú lévén — jelentősen növeli az oldat nyomását, aminek következtében vadózus és a mélységből érkező vizek beáramlása a hasadékba egyaránt meglassul és így az ionutánpótlás csökken. Másrészt a keletkező szénsav az eredeti fluorsavnál gyengébb sav és ezért az oldat pH'ját növeli. Figyelembe véve, hogy a keletkezett CaF2 és az Si02 is bázisosabb közegben jobban oldódik, kézenfekvő, hogy a kristályosodási sebességük csökken. A képződő Si02 kisebb koncentráció és a kristálycsírák hiánya miatt egyelőre még oldatban marad, azonban az oldat fokozatosan Si02-vel túltelítődik. A nyomásnövekedés addig tart, amíg a friss, még Kevéssé szilárd telér felszakad. A felszakadással azonban a nyomás hirtelen csökken, aminek több következménye van. Egyrészt a már úgyis nagy nyomáson túltelített SiO, az oldatból hirtelen kiválik az összes rendelkezésre álló felületen. Másrészt a feleslegben levő COa hirtelen felszabadul és ennek következtében a reakció jobbra tolódik. Végül az említett belső nyomáscsökkenés következtében az oldathozzájárulás ismét megindulhat. Az így lecsökkenő szintén elősegíti a CaF2 gyors kiválását, s a folyamat elölről kezdődik. Ezzel a feltevéssel az is indokolható, hogy a fluoritkristályok egymásra követ- kező rétegei kb. azonos vastagságúak. A telér felszakadása ugyanis hozzávetőlegesen azonos nyomáson következik be, ez azonban a perióduson belül azonos képződési időt és ennek következtében azonos fluorit rétegvastagságot eredményez. A besugárzásos színeződést támasztja alá az a megfigyelés, hogy a hexaéder élei és csúcsai intenzívebb színűek, mert ezeken a részeken a kristályt viszonylag nagyobb felületen érhette a sugárzás. Azt a feltételezést, hogy a hexaéderes elválási lapok men- tén epigenetikus descendens oldatok hozták létre a lila színt, el kell vetni, mert az elválás egyik oldala lila, a másik fele színtelen és ez másodlagos oldatokból való besugárzással nem indokolható. A színtelen fluoritokat liarántoló repedések lila színeződése szintén az átmenő oldatok rádioaktív hatására vezethető vissza. Pest y L. : A Velencei hegy ségi fluorit színeződése 287 Mikroszkópos ásványtani vizsgálat A fluorit mikroszkópos vizsgálata teljes mértékben alátámasztja és egyben továbbfejleszti a makroszkópos eredményeket. A lila részek nem teljes egészükben lilák. Ott, ahol az utólagos töredezettség és oldás nem teszi felismerhetetlemié az eredeti szövetet, a nyílt kasadékban alakult hexaéderek felületével párhuzamos színeződés mindenütt követhető. Egy későbbi fázisban bekövetkezett kovás kiválás töltötte ki a még fennmaradt hasadékot, sőt a repedések és oktaéderes hasadások mentén a hexaéderbe is behatolt és behelvettesítődve elkovásította az eredetileg tisztább fluorit telért (XII. tábla, 1. ábra). Több esetben megfigyelhető, hogy ezek a kovás repedéskitöltések a hexaéder- lapokkal párhuzamos lila sávokat harántolják, tehát a fluorit színeződése ezt a másod- lagos kovásodást feltétlenül megelőzte. Önálló idiomorf hexaéderek csiszolatai szépen mutatják a hexaéder lappal párhuzamos színeződést. Ez azonban nem mindig a jelenlegi hexaéder felületén van. Pl. a XII. tábla, 2. ábrán látható repedezett kristály elszínezett zónája a felszíntől kb. 200 mikron mélységben, 50 mikron vastagságban jelentkezik (a), amelyet az egyik oldalon egy halványabb és vékonyabb lila sáv kísér ( b ) (XII. tábla, 2., XIII. tábla, 3. ábra). Az elszínezett sávon kívül eső zóna szövete teljesen azonos a hexaéder belsejével, ezért epigén túlnövéssel nem számolhatunk. Egyetlen lehetőség, hogy a fluorit képződése közben a kristály növekedése csak meglassult, de nem szakadt meg és így az elválási felületet eredményező kovás hártya nem fejlődhetett ki. Az oldatból érkező besugárzást más példák is igazolják. A XIII. tábla, 4. ábrán látható csiszolat makroszkóposán vizsgálva, lila eres fehér fluorit volt. A csiszolatban jól megfigyelhető a kvarcos fluorit kovás kitöltésű, repedéseinek partjain bekövetkezett színeződés. Ez a megfigyelésünk teljesen megegyezik Földvári professzor szíves szóbeli közlésével. Nincs kizárva, hogy egyes helyeken az elszíneződés a repedéskitöltés- ben előforduló opak zárványokhoz kötött, de ez a repedéskitöltés alig áttetsző volta miatt nehezen állapítható meg. A zöldeskék fluorit igen ritka és nagy, ép hexaéderek formájában jelentkezik. Oldásnak, kovásodásnak nyoma sem látható rajta és hasadozottsága is alárendelt a lila fluorithoz képest. Úgy látszik, hogy ez a zöldeskék szín csak a tektonikailag és későbbi hidrotermális hatásokkal nem érintett ép telérrészeken található, bár a szakaszos fluorit kiválás, a hexaéder lapokkal párhuzamos elválási repedésekben a zöld fluoritok- ban is jelentkezik (XIY. tábla, 5. ábra). A XIY. tábla, 6. ábrán jól látható a különböző fluoritos és kvarcos fázisok egy- másra következése. Egy nagy fluorit hexaéder (a) felületére először nagyobb idiomorf, kb. 500 mikron hosszú kvarckristályok nőttek ( b ), majd ezt a ciklust apróbb, 20 mik- ronos tömött kvarc fejezi be (c). A következő ciklus ismét fluorittal (d) kezdődik, de ezek apróbb, kb. 1 mm-es önálló egyedek, amelyekre ismét előbb idiomorf ( e ), majd mikrokristályos kvarc (/) következik. A fennmaradó üreget azután a geodaképződés szabályainak megfelelően a maradék oldatból kiváló durvaszemű kvarc ( g ) tölti ki. A mikroszkópos vizsgálat végeredménye, akárcsak a makroszkóposé, az, hogy a tektonikusán és hidrotermálisán megdolgozott részeken a lila, az ép érintetlen részeken pedig a zöld és zöldeskék színű fluorit van. Szín és lumineszcencia Kubovics Imre spektrográf iái elemzése alapján nem lehetett a színeződés- hez szükséges elemeket megfelelő koncentrációban kimutatni (I. táblázat), ezért a bevezető rész 2. pontjában tárgyalt megoldást el kellett vetnünk. 288 Földtani Közlöny, LXXXVIl. kötet, 3. füzet Wiedeman, E., T r e n k 1 e, W. [18], Becquerel [10, 19 — -20] és Przibram [20, 21] alapján a rádioaktív elszíneződések biztos jele a termolummesz- ceneia. Ennek megállapítása végett a fluoritot elektromos égető kemencében sötétben lassan melegítettük. Kapott eredményeink a következők : Az előzetesen rádioaktív, vagy röntgen sugárzásnak kitett minták már 60 C°-on halványszürke derengéssel kezdenek világítani, amely derengés fokozatosan zöldes színbe megy át. A legerősebb fényintenzitást 150 C° hőmérséklet körül adják, ettől felfelé haladva a fény ereje csökken és kb. 220 C°-nál a lumineszcencia lila lesz, végül 350 — 400 C° között sötétlila színben kialszik. A nem besugárzott színes minták 180 C° körül kezdenek világítani, a zöld valami- vel előbb, mint a lila természetes színűek. Itt is a szürke színű fény zöld, majd 320 C° körül fokozatosan lila színűvé válik, végül a besugárzott mintához hasonló sötétlila színben alszanak ki a múlták . A természetesen színtelen fluoritok nagy vonalakban ugyanígy viselkednek melegítés közben, de lumineszcenciájuk kisebb intenzitású. A szmtelen ásványok lumi- neszcenciája arra vezethető vissza, hogy a ,,szmcentrumok”-nak az ásványban egy bizonyos „koncentrációt” kell elérni ahhoz, hogy jelenlétüket látható szín formájában észlelhessük, a „színcentrumok” megszmiésekor észlelhető lumineszcencia azonban még kisebb koncentrációk lebomlása esetében is megállapítható. A Velencéi hegységi fluorit spektroszkópos vizsgálatának eredménye 1. táblázat* é-fi O tfi If) Minta leírása Lelőhely 0 u s ti ö 2 X 14 1 ' u CJ % i- N3 o 1 Színtelen fluorit Pákozd 0 0 0 3 ° 0 0 0 0 0 0 0 2 0 0 2 Lilafoltos szürkés fehér kovás fluorit Kőrakáshegy 2 0 5 5 0 3 2 6 5 5 2 2 3 3 0 3 Lila fluorit Kőrakáshegy 1 0 4 5 0 2 0 6 0 2 0 1 2 0 0 4 Nagy zöldeskék fluorit hexaéder Szűzvári malom bánya 1 0 1 3 0 0 0 4 0 1 0 0 2 0 0 5 Lila fluorit hexaéder Szűzvári malom bánya 1 0 2 5 0 1 0 6 0 2 0 0 2 0 0 6 Sötétlila kovás fluorit Szűzvári malom bánya 1 0 5 6 2 1 0 6 0 2 0 3 3 0 0- 7 Lila fluorit Szűzvári malom bánya 1 0 0 3 0 0 0 4 0 2 0 0 2 0 0 8 Zöld fluorit Pákozd 1 0 0 3 0 0 0 3 0 2 0 0 1 0 0 9x Ibolyás fluorit Pákozd külfejtés 0 0 3 5 0 0 1 5 6 5 3 3 4 0 0 10x Színtelen fluorit Pákozd külfejtés 0 0 0 5 0 0 0 5 0 2 0 0 4 0 0 1 1 X Zöld fluorit Pákozd külfejtés 0 0 0 4 0 0 0 4 0 2 0 0 4 0 0 12x Rózsaszín fluorit Pákozd külfejtés 0 0 0 4 0 0 2 5 0 5 4 1 3 4 0 0 13x Rózsaszín fluorit átlagminta Pákozd külfejtés 0 0 0 4 0 0 0 2 4 3 0 0 3 0 0- * A táblázat aSzádeczky akadémikus által bevezetett alábbi jelkulcs alapján készült [17] 0 = nincs színképvonal 1 = bizonytalan színképvonal 2 = gyenge nyomok 3 = nyomok 4 = középerős színképvonal 5 = igen erős színképvonal 6 = kivételesen erős színképvonal A x-el megjelölt mintákat Kubovics Imre gyűjtötte. Pesíy L. : A Velencei hegységi fluorit színeződése 289 Mind a természetesen színes, mind a mesterségesen színezett minták melegítése után eredeti színüket elveszítették, csak az egészen sötétlila színű minták tartottak meg egy halványlila árnyalatot. A hőmérséklet emelésének határt szabott az, hogy a 400 C°-ot elérve, a vizsgált mintákat már nem lehetett a szétpattogástól megóvni. Ezért ezeknek a mintáknak a megfigyelését szintén be kellett fejezni 400 C° alatt, bár még nem színtelenedtek el teljesen ; nagyobb hőmérsékletre melegítve azonban ter- mészetesen ezek is teljesen elvesztették színüket. Ultraibolya fényben történt vizsgálat A Velencei hegységi fluoritok szobahőmérsékleten ibolyántúli sugarakkal vizs- gálva nem mutattak lumineszcenciát, a lámpa kikapcsolása után egy-két másodpercig észlelhető csökkenő intenzitású gyenge foszforeszcenciától eltekintve. A termolumineszeencia észlelése adta a gondolatot, hogy szénsavhó ( — 65 C°) és cseppfolyós levegő ( — 192 C°) hőmérsékleten vizsgáljuk U. V. lámpa alatt a mintákat. A szénsavhó hőmérsékletén nem kaptunk lumineszcencia változást. Cseppfolyós levegőbe merítve a minták közvetlenül a cseppfolyós levegő hőmérsékletének elérése előtt — az elérést ezután a folyadék forrásának megszűnésével állapíthattuk meg — luminesz- kálni kezdtek. A különböző színű változatok lumineszcenciája nem különbözött lényegesen. A színtelen fluoritok sárga, a zöldeskékek zöldessárga, a lilák pedig rózsaszínes-sárga lumineszcenciát adtak. A lumineszcencia megjelenését nem lehet egyetlen pillanatban rögzíteni, mert a gyors hűtés miatt a lehűlés a minta belsejében elmarad a felület mögött. A cseppfolyós levegőből kiemelt mintán, azokon a helyeken tűnt el először a luminesz- cencia, ahol az először megjelent, tehát a viszonylag nagyobb felülettel rendelkező részeken. A hőmérsékletre nemcsak az ásvány lumineszcenciája, de maga az ásvány színe is érzékeny. Nagyobb hőmérsékletre emelve, különösen a zöldeskék színű változat vesztette el termolumineszeencia közben jellegzetes élénk színét és szürkéssé változott. Ha a „színcentrumok” felszámolása előtt szobahőmérsékletre vittük vissza a hőfokot, a szürke szín ismét zöld lett. A hőmérséklet csökkentésekor cseppfolyós levegőben a zöldeskék szín égszmkék, a zöld pedig kékeszöld lesz, sőt egyes — úgy látszik színtelenre fakult, eredetileg azonban zöld — minták zöldes árnyalatot kaptak. A fluorit hűtésekor azt tapasztaltuk, hogy a cseppfolyós levegő forrása a minta behelyezése után egészen egyenletes, amikor azonban a lumineszcencia kezd megjelenni, a forrás folyamata hirtelen erősödik, egészen addig, amíg a fluorit egészében nem lumi- neszkál. Ebben a pillanatban a forrás hirtelen megszűnik. Ez a folyamat ugyanazzal a fluorit -mintával — ■ természetesen a minta szobahőmérsékletre melegítése után — akárhányszor megismételhető. A jelenség szerintünk csakis egy, a hűtés közben végbe- menő exoterm folyamattal magyarázható, amely egy alacsonyabb hőmérsékleten stabilis fluorit rácsba történő átrendeződést jelenthet. Sajnos olyan röntgenkészülék hiányában, amelyen cseppfolyós levegő hőmérsékleten lehetne felvételt készíteni, ezt a feltevést nem tudjuk bizonyítani. Beckman spektrofotométeres vizsgálatok A Beckman spektrof ötömét eres vizsgálatok annak a megállapítására szolgálnak, hogy a vizsgálandó anyag a különböző hullámhosszúságú sugaraknak hány százalékát nyeli el. A készülék 200 — 1200 millimikron hullámhosszak között alkalmazható és pontossága a teljes fényintenzitás l/10 000-e. Működési elve a mellékelt vázlat alapján áttekinthető [22] (1. ábra). 290 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1. kötet, 3. füzet Az A fényforrásból származó fény a B és C tükrökön visszaverődve a D résen keresztül az E homorú tükörre esik, amely ezt az F prizmára vetíti. A prizmában hullám- hosszakra bontott fény annak hátsó felületére vetítve csaknem ugyanazon úton jut vissza és a C tükör alatt átjutva, a G vizsgálandó múltán halad át, ahol bizonyos fokú abszorpciót szenved. A mintából kilépő fény a fotométerre esik, amelyben intenzitásá- nak megfelelő erősségű áramot hoz létre. Az F prizma elforgatásával jól ismert és 200 — 1200 millimikron között tetszés szerinti hullámhosszú fényt állíthatunk elő, amely- nek abszorpcióját a fotométerben keltett áramot kompenzáló ellenáram intenzitásával, egy milliampemiérő segítségével mérhetjük. 7. ábra. A Beckman-féle spektrofotométer elvi vázlata. — hay-out diagram of the Beckman spectrophotometer 2. ábra. Szűzvári malom bányából származó lila fluorit Beckman-féle spetkrofotométeres felvételének diagramja. Magyarázat : 1 . természetes lila fluorit, 2. kimelegítés után, 3. 50 000 r-es radioaktív besugár- zásAitan. — Beckman spectrophotometer graph of violet fluorite írom the Szűzvár-Mill mine. Siens: 1. natural violet fluorite. 2. the same after beating, 3. the same after radioactive insolation by 50.000 r A Beckman spektrofotométeres méréseket Fodor Mária és Szabó Vince, a debreceni Szerves Kémiai Intézet tanársegédeivel végeztük. A vizsgálandó fluoritból csiszolt, mintegy 1,5 mm vastagságú lemezt üveglapra rögzítettük és ezt rézküvettá- ban elhelyezve, a spektrofotométerben végeztük a mérést. A melegítés után a minták elszíntelenedtek és a felvett Beckman spektrofoto- méteres felvételeknél az eredetileg színes mintákon a jellegzetes maximumok eltűntek, vagy jelentősen visszaestek. A kimelegített fluoritot újabb besugárzásoknak tettük ki. Az egyre növekvő y és röntgensugár-dózisoknál a 1 00 000 r egységig elérve, a zöld fluoritok Beckman -görbéit sikerült nagy vonalakban rekonstruálni (3. ábra), különösen néhány hetes sötétben pihentetés után a jellegzetes maximumok tipikusan jelentkeztek. Pesty L. : A Velencei hegy ségi fluorit színeződése 29 í A lila színű íluoritoknál viszont ezzel a módszerrel nem sikerült ilyen jó eredménye- ket elérni. A 2. és 3. ábrán két jellegzetes minta Beekman spektrofotometeres görbéjét látjuk. A 2. ábrán látható a lila színű fluorit lemezről készült felvétel. Az eredeti erősen kiugró 550 millimikronos maximumhoz képest a 400 és 320 millimikronnál jelentkező maximumok alacsonyabbak. A 2. ábra 2. sz. görbéje a melegítés utáni állapotban készült. A jellegzetes maximumok csaknem eltűntek. A 3. sz. görbe, amely a lemez 50 000-r-s- röntgensugár-dózissal történt besugárzása után készült, bár nem jellegzetesen, de bizo- m /j hullámhossz 3. ábra. Szűzvári malom bányából származó zöld fluorit Beckman-féle spektrofotometeres felvételének diagramja. Magyarázat:’ 1. természetes zöld fluorit, 2. kimelegítés után, 3. 100 000 x -os rádioaktív besugárzás után, 4. ugyanez 15 nap múlva. — Beekman speetrophotometer graph of green fluorite írom the Szűzvár-Mill mine. Signs: 1 . natural green fluorite, 2. the same after heating, 3. the same after radioactive insolation by 100.000 r., 4. the same after 15 days nyos mértékig jelzi a három maximum helyét. A görbe lefutása és a maximumok helyei azonban inkább a természetes zöld színű fluorit minta felvételének felehiek meg, amilyen a 3. ábrán látható. Ezeknél a legnagyobb abszorpciót egy 330 millimikronnál jelentkező maximum adja, a következő 400 millimikronnál levő és a legalacsonyabb az 575 milli- mikronos. Feltűnő, hogy a maximumok helyét illetőleg a két változat között csak elenyésző különbség van, s a jelentősebb különbség a maximumok alacsonyabb vagy magasabb jellege között jelentkezik. így a lila vagy zöldeskék színt egyedül az határozza meg, hogy melyik maximum a magasabb. Przibram a különböző színű fluorit változatokat — amint azt a bevezető- ben már említettük — különböző szennyező ritkaföldfémekre vezeti vissza. Erről a viszonylag egyszerű megoldásról le kellett mondanunk, mert egyrészt az elvégzett spektrográfos felvételekből a szükséges ritkaföldfémeket nem lehetett kimutatni, más- 292 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet A Beckinan spektrofotométeres mérések statisztikus kiértékelése II. táblázat A minta színe A I,ila Zöld Eredetileg lila melegítés és besugárzás után Eredetileg zöld melegítés és besugárzás után maximum* helye millimikronban 550 400 320 570 400 335 570 400 335 570 400 335 * A mért maximumok legfeljebb ± 5 millimikronnal tértek el a közölt adatoktól. részt előző vizsgálatok birtokában fluoritjaink esetében eltekinthettünk a bevezető rész 4. pontjában tárgyalt ritkaföldfémek elszínező hatásától. Sir akulának [23] ugyanis 1950-ben sikerült vizsgálatra alkalmas olyan méretű mesterséges CaF2 kristályt *-m fj hullámhossz 4. ábra. S mákul a [23] szintetikusan előállított, nagy tisztaságú CaPVjének Beckman-féle spektro- fotométeres felvételének diagramja radioaktív besugárzás után, n 3. ábra görbéjével összehasonlítva. Magyarázat: 1. zöld természetes fluorit kimelegítés előtt, 2. Smakula tiszta CaF2-je besugár- zás után. — Beckman spectrophotometer graph of the high-purity CaF2 of Smakula [23] after radioactive irradiatiou, as compared to the graph of Fig. 3. S i g n s : green natural fluorite before beat- ing, 2. S m a k u 1 a’s pure CaF2 after insolation előállítani, amelynek összes szennyezettsége 1 X 10“ 6 alatt van és ennek besugárzása után kapott Beckman spektrofotométeres színabszorpciós görbéje (4. ábra) kielégítően egyezik a Szűzvári malom bánya zöld természetes fluoritjaiéval, mind a maximumok helyét, mind a görbe általános menetét illetőleg. Színátcsapás A fluorit makro- és mikroszkópos vizsgálatából azt a következtetést vonhat- juk le, hogy lila fluorit csak ott található, ahol utólagos tektonikus, illetőleg hidro- termális hatások voltak. Ennek a megfigyelésnek és Przibram[24] idevágó labo- ratóriumi kísérleteinek alapján feltételezhető volt, -hogy megnövekedő nyomásra vagy hőmérsékletre az eredetileg zöld vagy zöldeskék fluorit lilára változik. A zöldeskék fluoritot néhány percen keresztül 1 0 000 légkörnyomáson tartva, valóban a várt eredményt kaptuk. A csaknem teljes mennyiségben egészen finom porrá Pcsty L. : A Velencei hegy ségi fluorit színeződése 293 morzsolódott fluorit között található volt néhány, kb. 1 -2 mm-es szemcse, amelyeken a lilára változott szül határozottan jelentkezett. A hőmérséklet növelésével kapcsolatos színváltásnak ennyire pozitív eredményei nem voltak és így csak közvetett bizonyíték áll rendelkezésünkre. Utalni kell itt arra az irodalomban már régebben rögzített megfigyelésre, hogy a fluorit termoluminesz- cenciája műidig olyan szűiű, mint amilyen maga az ásvány [13]. A Szűzvári malom bányabeli fluorit termolumineszcencia vizsgálatánál leírt jelenség, hogy előbb zöld, majd lila színű lumineszcenciát tapasztaltunk, azt az elképzelésünket támasztja alá, hogy a hőmérséklet fokozatos növelésekor a labilisabb 400 millimikronos hullámhossz- nak megfelelő „színcentrumok” bomlanak le először és ennek következtében az 570 millimikronnak megfelelő „színcentrumok” feldúsulnak. Ez azonban a fentebb tárgyal tak alapján elegendő feltétele a lila színnek. Azon a hőmérsékleten, amelyen az eredeti- leg zöld fluorit lila színű termolummeszcenciát ad, már színtelen és így közvetlen bizo- nyítékunk a termikus színátcsapásra nincs, de ez csak az adott földtani körülmények laboratóriumban nehezen megismételhető voltára vezethető vissza. Itt említhetjük meg azt is, hogy míg mi y és röntgensugarakkal végeztük a besugárzást, a természetben a fluorit nagyrészt a sugarak formájában kapta a rádioenergiát, amelyek feltétlenül nagyobb és állandóbb változásokat hoztak létre. Ezt támasztja alá szerintünk az a megfigyelés is, hogy ahol sugárzással elszínezhető ásványokban rádioaktív zárványokat találtak, a színeződés csak az a sugarak hatótávolságának megfelelően volt észlelhető, míg az ugyanakkor keletkezett /? és y sugarak nem hoztak létre a zárványtól távolabb, említésre méltó színváltozást. K i r s c li, G. [25] feltevése szerűit az a sugárzásból felhalmozódott He is egyik lehetséges oka a színeződésnek. TÁBI, AMAGYARÁZAT — EXPIJCATION OF PI.ATES XII. tábla — Plate XII. 1. bila fluorit kovás repedéskitöltésekkel. 200 X . — Yiolet fluorite with siliceous fissure fillings 200 x . 2. Lila fluorit hexaéder ,,a” belső 50 m/r vastag lila réteg, ,,b” külső lila réteg. 20 x . — Hexa- hedron of violet fluorite, a = inner violet layer of 50 ni microns thickness, b = outer violet laver. 20 x • XIII. tábla — Plate XIII. 3. A 2. sz. ábra 200 x nagyítású részlete. — Fart of Fig. 2. magnified 200 x 4. Fehér, lila eres fluorit ->-lal jelezve a lila repedés. 200 x . — White fluorite with violet veins. Arrow indicates the violet fissure. XIV. tábla — Plate XIV. 5. Zöld fluorit. 200 x . — Green fluorite. 200 x 6. Fluoritos-kvarcos üregkitöltés metszete. 20 x . a) Első fluorit fázis, b) első idiomorf kvarc fázis, c) első mikrokristályos kvarc fázis, d) második fluorit fázis, e) második idiomorf kvarc fázis, f) második mikrokristályos kvarc fázis, gl durva szemű kvarc. — Section of fluoritic-quartzitic cavity fill. 20 x . a) First fluorite phase, b) first idiomorphie quartz phase, c) first microcrystalline quartz phase, d) second fluorite phase, e) second idiomorphie quartz phase, f) second microcrystalline quartz phase, g) coarse-grained quarz. IRODALOM — ■ REFERENCES 1 . M o 1 1 w o, E. : Götting. Nachr. Mát. Phys. KI. 1 . 79. 1934. — 2. Schilling, A. : N. Jahrb. f. Min. usw. Beil. Bd. 53. 24l. 1926. — 3. Goeb el, L- : Wien. Bér. I. 139. 373. 1930. — 4. Cliuboda, K. — K leiber, W. — S i e b e 1, J. : Cliem. d. Erde, 13, 472. 1941 . • — 5. S i e b e 1, J. -. Diss. Bonn. 1941. — 6. M u e 1 1 e r, G. : Congr. Geol. Int. Alger 1952. Section XIII. p'asc. XV. p. 523. 1954. — 7. Urbain, G. : Ann. de chim. et phys. 18. 222. 1909. ■ — 8. Przibram, K. : Verfárbung und Lumineszenz, Wien, 1953. — 9. B e r t h e 1 o t, M. : C. R. 143.477. 1906.- — 10. Becquerel, H. : C. R. 129, 912. 1899. — 11. Guditen, B.— P o h 1, R. W. : Zs. Phij. 34. 249. 1,925. — 12. Przib- ram, K. : Endavour XIII. 49. 1954. jan. — 14. Földvári Á. : Besz. a M. Áll. Földt. Int. vitaül. 4 Földtani Közlöny 294 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet X. 1948. p. 40. (A M. All. Földt. Int. Évi Jelentése Függeléke 1948). — 15. Jantsky B. : MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. V. köt. 3. — 16. Kiss J. : Földt. Int. Évi Jel. 1953. I. szöveg. — 17. Szádeczky E. — F ö 1 d v á r i n é V. M. : Földtani Közlöny EXXXV. 1 . 1955. — 18. T r e n k 1 e, W. : Bér. natur- wirs. Véréin zu Regensburg 1903/1904. 98. — 19. B e c q u e r e 1, H. : C. R. 144. 691. 1907. — 20. P r z i b r a m, K. — K ara-Michailova, E.: I. Wiener Bér. 131 . 511. 1922. — 21. Przibram, K. — K ara-Michailova, E. : II. Wiener Bér. 132. 261 . 1923. — - 22. C a r y, H. H. — B e c k m a n, O. : J. Opt.Soc. Am. 31.682. 1941. — 23. Smakula, A. : Phys. Rév. 77. 408. 1950. — 24. Przib- ram, K. : Wiener Bér. II. a. 138. 263. 1927. — 25. Kirsch, G. : Geologie und Radioakti vitát. Wien, 1928. Investigations on the colour of fluorite írom the Velence Mountains, North Central Hungary E- PESTY The colour of the Velence Mountains fluorite is considered to be caused by radio- activity. This assuniption is supported by the lack of transient elements, the presence of thermoluminescenee and connected discoloration. The radioactive radiation causing coloring is supposed to have been derived of passing Solutions. The variety of colours is due probably to subsequent thermal and tectonic effects. In the originally green fluorite the lattice distortions causing the rather unstable green colour are decomposed by heat and pressure and thereois a relatíve increase in the nurnber of distortions absorbing the wave lengtb of 5700 Á causing the violet colour. This is why violet fluorites invariably exhibit fissuration and subsequent hydrothermal features whicb lack in green and bluegreen fluorites. Luminescence, due to exotbermal effects, does nőt arise except at the tempe- rature of liquid air. It is concluded therefrom tbat the process is connected witb a lattice reorganization giving rise to a CaF2 lattice stable under low-temperature conditions.. HAGERMAN S Z E M C S E A L A KTA N I MÓDSZERÉNEK ÜLEDÉKFÖLDTANI ÉRTÉKELÉSE K RÍVÁN PÁX, Összefoglalás : Hagerman a honioküledékek kvarcszemcséinek hossz- és szélességmérésén alapuló módszerével több uledékföldtani tény (lehordasi terület földtani felépítése, a szállítás módja, távolsága, a lerakó közeg sebessége és annak állandósága) megismerésének lehetőségét villantotta meg. Módszerének használhatóságát ismert keletkezésű homoküledékek jellegzetes alakulásit Hagerman -mezői- vel bizonyította, több üledékföldtani tényezőtől függő vizsgálati eredményeinek az üledékföldtan gene- tikai értékű eljárásaival való módszeres ellenőrzését azonban mellőzte. A Hagerman-mezők alakja alapján kimondott üledékföldtani következtetések egyértelműsége és határozottsága érdekében összehasonlító- értékelő vizsgálatokat végeztünk a szegedi mélyfúrás anyagán, s az ellenőrzéshez felhasználtuk mind- azokat a módszereket, amelyek üledékföldtani jelentése egj'értelmű és biztonságos. Vizsgálati eredmények alapján a Hagerman-mező alakulása függ 1 . a szemcseösszetételben rög- zített üledékképződési mozgásviszonyoktól, 2. a lehordási terület földtani felépítésének a kvarcsíemcsék öröklött alakján keresztül megnyilatkozó befolyásától s 3. a szállítás módjának, távolságának a szerzett szemcsealakon keresztül megnyilvánuló hatásától. A befolyásoló tényezők nagyfokú egvmásrahatása a módszer felhasználásánál, üledékföldtani következtetésekben mérsékletre és óvatosságra int. Hagerman módszerének a folyóvízi és tengerparti homokösszletek vizsgálatánál való fel- használhatóságát hazai viszonylatban V é g h S. igazolta. Vizsgálataink kizárásos alapon ugyanerre • az eredményre vezettek. A honioküledékek kvarcszemcséinek hosszúság és szélességmérésén alapuló Hagerma n-féle [3, 4, 5] statisztikus eljárás hazánkban rokonszenves fogadtatásra talált. Más, ismertebb üledékkőzettani módszerekkel és a Hagerman-módszer együttes alkalmazásával a Mecsek hegvségi miocén kifejlődések vizsgálatánál V é g li S. figyelemre méltó ősföldrajzi-rétegtani eredményeket ért el ; ugyanő a módszert magyar nyelven részletesen ismertette és magyarázta [10]. Nagy vastagságú, nagy kiterjedésű törmelékes eredetű, pliocén és pleisztocén összleteink homokrétegeinek Hagerm a n szerüiti vizsgálata előtt azonban szükségesnek mutatkozott a módszer beható kritikai tanul- mányozása, mivel földtani adottságaink nyomán irodalmunk eredeti szemcsealaktani, szemcseösszetételi vizsgálati eljárásokban gazdag [9, 6, 2 stb.]. E kritikai tanulmányo- zást Hagerman módszere szükségeli is, mivel szerzője kezdetben leírójellegű eljárását [3] később ugyan megtöltötte tapasztalati úton szerzett genetikai tartalommal [4], több tényezőtől függő vizsgálati eredményeinek az üledékföldtan genetikai értékű eljárásaival való módszeres ellenőrzését azonban mellőzte. Ennek következtében a Hagerman-mezők alakulása és az ezt befolyásoló üledékföldtani tényezők (lehordási terület földtani felépítése, a szállítás módja, távolsága, a lerakó közeg sebessége és annak állandósága) kapcsolata homályban maradt. Ismertük a meghatározott kelet- kezésű homoküledékek diagramját, viszont ez nem biztosított arról, hogy vizsgálataink során az azonos jellegű diagram ugyanazt az üledékföldtani jelentést tartalmazza-e. Kritikai tanulmányunk nem támaszkodik az ismert keletkezésű honioküledékek további vizsgálatára [4, 1 0] , hanem az egy üledékföldtani tényezőtől függő, biztos követ - keztetésű módszerek alkalmazásával szerzett keletkezési ismeretek birtokában veszi szemügyre az esetenként megszerkesztett, több tényezőtől függő Hagerman-mező 4* 296 Föidtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet alakulását. Más szóval : a módszert Hagerman ismert keletkezésű homokfajták- kal kalibrálta be, vizsgálataink viszont ismeretlen keletkezésű liomoküledékeken pró- bálták ki. melyek képződési viszonyait az átmeneteket is érzékeltető egytényezős mód- szerek rögzítették. Ezzel a Hagerman-módszer fordított kalibrálásához jutottunk el. A Hagerman-módszer beható tanulmányozását korábbi tapasztalatok figvelembe- vételével [10] a példás mintavételű, korszerű üledékföldtani feldolgozás alatt álló 954 m-es szegedi mélyfúrás (,,Anna-kút”) anyagán végeztük el. Vizsgálataink kezdetén rendelkezésünkre állottak M i h á 1 1 z I. karbonát- és kiegészítésre váró szemcse- összetételi vizsgálatai, majd Szabó P. [8] részletes nehézásványtani eredményei, melyek a szerzőtől végzett koptatottsági vizsgálatokkal együtt biztosították az üledék- földtani tényezők, s a Hagerman-mezők alakulása közti kapcsolat felderítését. A Hager- man-vizsgálatok a fúrás 40 komokmintáján megejtett 12 ezer mikroszkópi mérés ered- ményein alapulnak. Hagerman módszere a kvarcszemcsék biztonsággal mérhető hosszértékeit a szemcse fekvésétől függő, esetleges szélességi értékeivel hozza viszonylatba, holott a legkisebb szélesség pontos mérése kiküszöbölné az eljárás első hibaforrását. A mikrosz- kópi méretekből adódó, el nem mellőzhető tárgyi hiba befolyásoló hatását értékelni nem tudtuk, feltehető azonban, hogy a szemcsék általánosságban legnagyobb kereszt- metszeti síkukkal párhuzamosan helyezkednek el a vizsgáló asztalon, megnövelve az sz V hánvados valódi értékét. h A koordináta rendszer vízszintes tengelye szerint felrakott hosszúsági, s a függő- SZ leges tengely mentén felrakott -V értékek vetületi pontjainak körülírásából adódik a h vizsgálati anyag statisztikus összképe, a Hagennan-mező (1. ábra, 2. oszlop), melynek alakulása függ az üledékkőzettani tényéktől, a homok szemcseösszetételétől, a kvarc- szemcsék származással kapcsolatos öröklött és a szállítás módjából, távolságából s a lerakódás körülményeiből eredő szerzett alakjától. 1. A szemcseösszetételben rögzített üledékképződési mozgásviszonyok befolyása a Hagerman-mezők alakulására A Hagerman-mezők genetikai értelmezését szerzőjük [4] ismert keletkezésű homoküledékek vizsgálatával, tapasztalati úton oldotta meg. Részletezte és értelmezte a homoktípusok osztályozottságának, a szemcsék eredeti alakjának és koptatottságának a mezők alakjával való kapcsolatát, a vizsgált homokmmták szemcseösszetételével, az üledékképződési mozgásviszonyokkal való összefüggés tanulmányozására azonban figyelnie nem terjedt ki. Az osztályozottság a szemcseösszetétel együk, a mozgás állandó- ságát jelző, de a sebességet ki nem fejező sajátsága. A Hagennan-mezőket ezért közvet- lenül a szemcseösszetétellel vetettük egybe, ami a lerakó közeg minőségét meghatározó koptatottsági vizsgálattal kiegészítve (laza homokrétegek települési viszonyai fúrások- ban nem tanulmányozhatók) magában foglalja az üledékképződési mozgásviszonyok jellemzőit : a sebességet és állandóságot egyaránt. Az összehasonlító eljárás megkönnyítésére a vizsgálati eredményeket egymás alatt, szelvényszerű egymásutánban ábrázoltuk (1. ábra, 3 — 4. oszlop). A közvetlen összefüggés szemléltetésére elvégeztük a Hagerman-mezők sz értékek szerinti képzését (1. ábra, 4. oszlop). E művelet nyomán a diagramok is tájékoztatnak a vizsgálati anyag szemcseösszetételéről, mivel a szemcseösszetételt meghatározó szitaelemzésnél az egyres szemcsék a szita felületére merőleges hossztengellyel, sz értéküknek megfelelően esnek tcKcdl mélyfúrás homokrétegeinck vizsgálati eredményei. (A lehordás sgúlt hoiu^minták; hanem a közlvtclepült/inomabb , *»*, » -^^%^s^a,*snss ísss. területben mutatkozó változás pontos érzékelésére nemcsak a Hagerman- te más módszetekktl nchézásványtani összetételét is ábrázoltuk) — Iuvcstigntion resultsof ^.uid strula of tbc ---■ r.:~ 1 '‘"cr-graincd iayers was gíven besldc those of sárid laycrs Kriván P. : Hagerman szemcsealaktani módszerének értékelése 297 át a szemcsenagyságkeretük felső értékét jelentő utolsó szitán. Röviden : a szemcse- összetételi részlegek a szélességi viszonyok alapján ren- dezett szemcsék %-os mennyiségét jelentik. A részleg alsó keretértékét a szemcsék hosszúsági méretei mindenkor elérik, általánosságban túlhalad- ják. A részlegen belül az sz érték felső határ felé való eltolódásával a tartozékos li értékek előbb elérik, majd meghaladják a részleg felső keretméretét. A megelőző meggondolásnak és tapasztalatnak megfelelően a szélességi középértékek és a szemcseeloszlási maximumok azonos, vagy közel azonos szemcsekeresztmetszetnél jelentkeztek, a hosszúsági középértékek pedig jelentősebb eltérésűek (1. ábra, 2. oszlop). 2. ábra. A H a g e r m a n -mezők felhasználása s szemeseeloszlás jellemzésére. A nyilak a számított szélességi középértékeket jelzik. — - Application of the Hagerman fields fór cháracterizing grain size distribution. The computed breadth averages are indieated by arrows. Az egymást követő homokrétegek szemcseeloszlási maximumait összekötő görbe mindenkor egyértelmű lefutást mutat az sz középértékek összekötéséből adódó görbével. Az egyértelműséget látszólag fékezi a maximumgörbe gyengébb kilengése. Ez azonban a Hagerman mezők és a szemcseeloszlás alapléptékének különbözőségében leli magyarázatát. Az egyértelmű lefutás ténye kétséget kizárólag bizonyítja aHager- man mezők vízszintes kiterjedése és a szemcseösszetétel mindenkori közvetlen kapcsolatát, a vízszintes kiterjedés határértékeiben viszont az osztályozottság mértéke feje- ződik ki. Az sz szerint felrakott Hagerman mezők ( 1 ábra, 4. oszlop) alkalmasak a szemcse- összetétel jellemzésére, az önmagában szemcseösszetételi meghatározásra való felhasz- nálásuk azonban gazdaságtalan és nem állja a versenyt a gyors és sok tízezer szemcsét részlegekbe rendező szitaelemzéssel. A Hagerman vizsgálatokkal jellemzett homok- minták szemcseösszetételi viszonyainak megismerését különben is zavarja a mezőt körülzáró görbe függőleges tagolódása, általánosságban a mező függőleges kiterjedése, amely az üledékképződési mozgásviszonyoktól független, az eredeti vagy szerzett szem- csealaki tulajdonságoktól függő jelenség. A zavaró hatás azonban kiküszöbölhető s a vízszintes tengely mentén ábrázolt sz értékek, a függőleges tengely mentén felrakott darabszámok (100 szemcse mérésénél %-ok) közvetlen felvilágosítást adnak a homok szemcseeloszlásáról (2. ábra). Az sz értékekből szerkesztett szemcseeloszlási görbe lefu- tását a vízszintes tengelyre vetített projekciós pontok eloszlása szabályozza, melynek a szemcseösszetétel vizsgálathoz elégtelen számú szemcsemérésből fakadó esetlegességét burkoló görbével ellensúlyozhatjuk. A számított sz középértékek (nyilak) s a burkoló görbe maximumai közeleső értéket szolgáltatnak (2. ábra). 298 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. tüzet A Hagemian diagram és a szemcseösszetétel közti kapcsolat közvetlenségét kis mértékben a karbonát és az alárendelt egyéb elegyrészek is elkendőzik mivel a módszer csak a kvarcszemcsék mérésén alapul. A Hagerman mezők vízszintes irányú kiterjedése és azon belül a pontok eloszlása a szemcseösszetétel közvetlen függvénye. Mivel azonban a Hagerman eljárás a szita- elemzés viszonylatában sokkal kevésbé statisztikus módszer, így a szemcseösszetételi I Ö görbe lefutásának sajátos értékeiből számított, a -tel jellemzett osztályozottság I 2o s a Hagerman mezők vízszintes kiterjedése közötti összefüggést egyértelműen kimutatni nem tudtuk (1. ábra, 5. oszlop). Az egybevetést megnehezítette a vizsgált homokminták egyébként is szűk keretek között mozgó osztályozottsága s az a szubjektív hiba, amely a Hagerman mezők körül- keretezésénél a belső és a rendkívüli, külső mező megkülönböztetésénél ill. összevoná- sánál a többé-kevésbé önkényes műveletből adódik. Ezt a hibát esetleg elfedezi a keretező görbével összekötött szélső projekciós pontok ábrázolási megerősítése 3, 4, 5, 10 , ez azonban teljesen indokolatlan súlyt kölcsönöz a szélső szemcsetagoknak. 2. A lehordási területnek az öröklött szemcsealakon keresztül megnyilatkozó befolyása a Hagerman mezők alakulására Általános tapasztalat, hogy a törmelékes elegyrészek eredeti alakjukat a szál- sz lítás során többé-kevésbé megtartják. Az — hánvados képzése tehát alkalmasnak látszik h a lehordási terület jellemzésére, amennyiben kifejezi a zömöktermetű magmás, s az általában lapos, megnyúlt alakú metamorf kvarcszemek viszonyát. A kérdés eldöntésére felhasználtuk Szabó P. [8] részletes nehézásványtani vizsgálatának eredményeit. A lehordási terület és a benne előálló változás jellemzése ill. kétségtelen felismerése érdekében a S z a b ó- P. meghatározta ásványos összetevők közül mellőztük mindazokat az elegyrészeket, amelyek a lehordási terület földtani jellegével összefüggésbe nem hozhatók, nemkülönben az epigén nehézásványokat (pirít, limonit). A zavaró elegyrészektől megszabadított ásványos összetétel a magmás, vegyes és metamorf csoportok megkülönböztetésével alkalmassá vált összehasonlító tanul- mányok végzésére (1. ábra, 6. a-b-c oszlop). A vizsgálati anyag behatóbb jellemzésére, a szelvényben mutatkozó nehézásványos összetétel változások kiemelésére viszony- szám képzésével szembeállítottuk egymással a magmás-metamorf, a magmás-vegyes, és a metamorf-vegyes csoportokat (1. ábra, 7. oszlop). Kiegészítésként a Szabó P.-tól [7] a Duna — Tisza lehordási területére váltott viszonyban jellemzőnek tartott amfibol-piroxén arányt is ábrázoltuk, s a rétegsorban mutatkozó általános változások szemléltetésének teljessé tételére még a CaCOs mennyiségének %-os változásait is fel- tüntettük (1. ábra, 8. oszlop). SZ Az ásvánvtani vizsgálatok eredménvével szembeállítottuk az hányados ese- h tenkénti átlagértékét, továbbá mintánként 50 — 50 szemcsén kiegészítő méréseket végez- SZ tünk adott szélességértékű (0,1 — 0,125 középérték : 0,1125 mm 0) szemcsék — hánya- dosának képzésére (1. ábra, 1. oszlop). Utóbbi eljárással kívántuk kiküszöbölni az eltérő szemcsenagyságú szemek, szállításnál mutatkozó, különböző felületi megmunkálódásából származó hibaforrást. A 0,1 — 0,125 mm 0 szemcseosztály kiemelését támogatta az a körülmény, hogy ez a részleg csak eolikus szállításnál, futóhomok képződésnél köp- Kriváti P. : Hagerman szemcsealaktani módszerének értékelése 299 tatódik, tehát a nyert hányadosérték tükrözi leghívebben a kvarcszemcsék eredeti alakját. sz Megjegyezzük, hogy az — és a 0,11 25/h átlagértékekből szerkesztett görbék h egymásközt sem egyértelműek (1. ábra, 1. oszlop). Lefutásuk hol párhuzamos, hol szét- ágazó, hol pedig összetartó. A nehézásványos összetételben, a le hordási terü- letben mutatkozó legerősebb állapotváltozások sem hoz- tak létre a hányados görbékben olyan változásokat, amelyek a módszer ilyenirányú érzékenysége mellett tanúskodtak volna (1. ábra, 1, 7. oszlop). A szemcsék eredeti alakján át megnyilatkozó lehor- SZ dási terület a Hagerman mező függőleges, a kis " értékek h irányába mutató kiterjedését s a keretgörbe alsó határ- vonalának menetét és ingadozását szabályozza anélkül, hogy a diagram vagy módosított változata segítségével az eljárási módszert a nehézásványtani statisztikus mód- szer helyettesítésére, általánosságban a le hordási terület földtani felépítésére való következtetéshez felhasznál- hatnánk. A lehordási terület földtani felépítését illetően azonban gyors és biztos következtetéseket vonhatunk le a magmás és metamorf kvarcszemek %-os viszonyának ásványtani meghatározása alapján [1], 3. A szállítás módjának, távolságának a szerzett szemcsealakon Keresztül megnyilatkozó befolyása a Hagerman mezők alakulására A homokszemcsék a szállítás során annak módjától, távolságától, a szemcsék nagyságától függően vagy megtartják eredeti alaki sajátságaikat, vagy különféle fokú felületi megmunkálódáson esnek át. A szemcsék eredeti alakjukat egyre inkább elveszítve szerzett formát öltenek, az eredeti alak többé kevésbé rejtett átöröklésével. A szemcse- megmunkálódási folyamatok előrehaladása csökkenti a hossz- és szélesség értékek különb • ségét, s a megfelelő eredeti alakú szemcséknél az izometrikus formavilág kialakulását SZ segíti elő. A Hagerman féle — hányados értékének az 1 felé való eltolódása jelzi a h szemcsemegmunkálódási folyamat előrehaladását, tágabb értelemben az izometrikusság fokozódását. Hagerman [4] és V é g h [10] futóhomok vizsgálatainál a diagram bal felső részébe húzódik a mező, s rögzíti a koptatottság következtében előállott szemcsealaktani statisztikus helyzetet. Kérdés azonban, hogy ugyanilyen helyzetű Hagerman mező önmagában elegendő-e a futóhomokszármazás bizonyítására. Hagerman módszere két dimenziós szemcsealaktani vizsgálat, amely a szemcsék hossz- és szélességi viszonyait rögzíti, anélkül, hogy- azok felületének megmun- káltságáról tájékóztatást adna. A Hagerman vizsgálatokkal szerzett tájékozódás csak a két dimenziós izometrikusság fokának megállapításáig terjed. Az izometrikus, vagy közelálló szemek mennyiségének megnövekedése a Koptatottsági folytamat eredménye- ként magától értődik. Hasonló helyzet előállása azonban elvben lehetséges, részint a szemcsék eredeti alakján, részint a rokontermetű szemcsék kezdeti, a csúcsok lepat- tintásából adódó, már vízben is bekövetkező koptatódásán keresztül. 300 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet A Hagerman mezők koptatottsági jelentésének ellenőrzésére a Dávid P. [2] által tökéletesített Miháltz-Ungár féle [6 statisztikus koptatottsági vizsgálatot hasz- náltuk. A Miháltz — Ungár féle vizuális-háromdimenziós módszer korábbi hibaforrását Dávid [2] négykategóriás rendszere csaknem teljesen kiküszöböli azzal, hogy a kop- tatottsági fokozatokat képviselő egyes szemcsetípusok már a leírás alapján is gyorsan és biztosan felismerhetők. A Miháltz — Ungár módszer üledékföldtani következtetéseinek biztonságát tekintve már kezdetben is előnyt élvezett a kétdimenziós alaktani vizsgálatokkal szem- ben, mivel a szemesemegmunkálódás a szemcse felületén lejátszódó folyamat, melynek előrehaladási fokozatait kétdimenziós vetületekben szemlélő és mérő módszerek kielé- gítően nem jellemezhetik. Ha egybevetjük a Miháltz — Ungár módszerrel végzett koptatottsági vizsgálatok gyakorisági középértékeiből szerkesztett görbét az azonos részlegen (0,1 — 0,125 mm 0) sz végzett Hagerman szerinti mérések — átlaggörbéjének lefutásával, a kettőnek ötlet- h szerű összetartását, szétágazását, vagy párhuzamos menetét észleljük ott is, ahol a koptatottság rövid szállítási távolságú futóhomokképződésról tanúskodik ( 1 . ábra, 1 . oszlop) . Ha tapasztalataink azonosságának hangsúlyozásával felidézzük a Miháltz — Ungár — Dávid féle módszer négy csoportjának jellemzőit, a Hagerman módszer előző eredménytelenségét a következőképpen magyarázhatjuk : a teljesen szilánkos 1 . típusból a tökéletesen megmunkált 4. típusig vezető átmeneti tagok már a 2. típustól kezdve, amely a folyóvízi s a futóhomoknak egyaránt lényeges elegyrésze (különösen kedvezőbb eredeti alaknál), felvehetik az izometrikus, vagy hozzá közelálló alakot. Könnyen belát- ható tehát, hogy a Hagerman módszer, általában a kétdimenziós szemcse- alaktani módszerek nem alkalmasak az átmenetek, legfeljebb csak az egyébként is problémátlan tiszta típusok jellemzésére. Mivel a koptatottság a legnagyobb szemnagyságosztályon jelentkezik leghama- rabb, különösen folyóvízi homok vizsgálatánál figyelemreméltó Hagerman azon megállapítása, amely rövid szállítottságról beszél, ha a mezők alsó keretvonala a növekvő SZ szemnagyság ellenére a csökkenő — értékek irányába vezet. h Külön kell foglalkoznunk a Miháltz — Ungár — Dávid féle módszerrel könnyen felismerhető folyóvízi- és futóhomok szétválasztásán túl, az e módszerrel nem értékelhető folyóvízi és tengerparti homok megkülönböztetésével, annál is inkább, mivel Hagerman módszere ebben értékes támogatást ad. Hagerman szerint a futóhoniok mezők projekciós pontjai a kiindulási 0,1 mm 0 h érték közelében, a diagram bal felső sarkában helyezkednek el. Általános tapasztalat, hogy a futóhomok- képződés során a 0,1 mm 0 felé tartó szemcsék mennyisége növekszik, az ezt csökke- nésében meghaladó szemcsék mennyisége viszont a szállítási ,, kiporolásnál” lebegte- téssel eltávozik. Innen adódik a futóhomok szemcseösszetételének általában 0,1 mm 0 -vei jellemezhető alsó határa. Ha a futóhomokéhoz hasonló jól osztályozottság mellett, a szemcseösszetétel alsó határa eltávolodik a 0,1 mm 0-től, s a szemcsék alakja izo- metrikus, vagy közel izometrikus, nagy biztonsággal jelölhetjük meg a hullámveréssel osztályozott, általában a finom és aprószemű elegyrészektől kimosással megszabadított, és izometrikusra tördelt homokszemek t e n g.e r p a r t i számlázását Átmeneti helyzetű Hagerman mezőknél a futóhomok származás kizárására, vagy megálla- pítására kisegítő vizsgálatként itt is felhasználható a Miháltz — Ungár— Dávid féle módszer. Kriván P. : Hagerman szemcsealaktani módszerének értékelése 301 Hagerman módszerének a folyóvízi- tengerparti rétegösszletek vizsgálatánál való használhatóságát Yégli S. [10] eredményes munkája mutatja s ez egyben a Hagerman módszer hazai felhasználásának távlatait is magában rejti. Általánosságban megállapítható, hogy a szállítás módjának, távolságának a szemcsék szerzett alakján ke- resztül való befolyása a Hagerman mezők alakulására a sz mezők függőleges, az — = 1 érték felé való eltolódását ered- h ményezi, anélkül, hogy a diagram az átmenetek érzékel- tetésével a szállítás módjáról és távolságáról biztos tájé- koztatást adna. Külön elbírálást érdemel a folyóvízi- tengerparti homok Hagerman mód- szerével elérhető üledékkőzettani szétkülönítése. IRODALOM — REFERENCES 1. Barabás A. : A mecseki permi időszaki képződmények. Kandidátusi értekezés (kézirat)r 1956. — 2. Dávid P. : A Duna — Tisza közi futóhomok szemcseálak vizsgálata. Előadás a M. Földtani Társulat 1956. máj. 30-i előadóülésén. — 3. Hagerman, T. H. : Granulometric Studies in Northern Argentiné. Geografiska Annaler, 1936. Vol. 18. - 4. Hagerman, T. H. : About tlie relation between the distribution field of the relative vvidth of the particles and the genesis of the sediment. Geologiska Föreningens Förhandl., Bd. 60. H. 3. 1938. — 5. Hagerman, T. — Boré 11, R. : Granulometric Studies of Scanian Sandstones. Geologiska Föreningens Förhandl. Bd. 76. H. 2. 1954. — 6. Mihál tz I. — U n g á r T. : Folyóvízi- és szélfújta homok megkülönböztetése. Földt. Közi. 84. köt. 1 — 2. fűz. 1954. — 7. Szabó P. : A Duna — Tisza közi felső-pleisztocén homokrétegek származása ásványos összetétel alapján. Földt. Közi. 85. köt. 4. fűz. 1955. — 8. Szabó P. : A szegedi mélyfúrás nehézásványtani vizsgálata. Előadás a M. Földtani Társulat 1956. máj. 30-i előadóülésén. — 9. Szádeczky-Kar- doss E. : Die Bestimmung des Abrollungsgrades. Centralblatt f. Min. Geol. u. Pál. Abt. B. 1933. — 10. V é g h S.: Üledékes kőzettani vizsgálatok Hidas-Váralja környékén. Földt. Közi. 86. köt. 2. fűz. 1956. Sedimentgeological evaluation of Hagerman’s grain size method By P. KRIVÁN The sediment analysis method of Hagerman, based upon the determina- tion of length and breadth of quartz grains in sand, has indicated a possibility of determin- ing a number of sedimentological features (geological constitution of the drainage area, mode and distance of transportation, velocity of transporting médium and the stabi- lity of that velocity). Hagerman has proved the efficiency of his method by drawing the characteristic Hagerman graplis of arenaceous samples of known origin However, he neglected the systematic eheeking of his results, dependent on a number of sedimentological parameters, by comparing them to sediment analysis methods of genetic value. To test the unequivoeality and applicability of the Hagerman method, comparative studies have been carried out on the matériái of the Szeged drilling, with the application of all unequivocal analysis methods to eheck the method of Hagerman. According to investigation results, the shape of the Hagerman fields depends on 1 . the conditions of movement during sedimentation, as indicated by grain size dis- tribution, 2. the influence of the drainage area, as reflected by the initial shape of grains, and 3. the mode and distance of transport, as shown by the final grain shape. The inter- actions of these factors are of importance indeed, so that somé restraint and precaution is recommended in drawing sedimentological conclusions. The applicability of the Hagerman method in studying fluvial and littoral sands was proven in our country by the work of S. Vég li. Our results have proven, by a process of elimination, that it is to this field tliat the applicability of the method is restricted. A BALATONVI D ÉK I BAZALTOK ZEOLITJAINAK KÉPZŐD ÉSÉR ÖL SZÁDECZKY-KARDOSS ELEMÉR— ERDÉLYI JÁNOS* Összefoglalás : A balatoni bazaltok hólyagüregei zeolitos ásványtársaságának közelítő kris- tályosodási sorrendje a kővetkező : kaiéit I, gmelinit, klorit, phillipsit, chábasit, analcim (?), dezmin és thomsonit, natrolit, mezolit, skolecit, (apofillit ? ) , kaiéit II, aragonit. Ez a kristályosodási sorrend hasonló más előfordulásokon, többek közt hazai és külföldi andezites, gránátos előfordulásokon és az alpi kris- tályospalák hasadékaiban megfigyelhető sorrendhez. Általában először a koekás és leveles, utána a rostos zeólitok kristályosodnak. Előbbiekben az A1.,03 : SiOa arány nagyobb, utóbbiakban egyenlő vagy kisebb 1,5-nél. Ez a végyíiletpotenciál csökkenésére utal a kristályosodás folyamán. (A zeolitok vegyiüetpoten- eiáljai pontosan nem számíthatók, hozzávetőleg 1,2 — 1,3 körül ingadoznak.) A balatoni bazaltok hólyag- uregei zeolitjainak képződési hőmérséklete túlnyomóan mindössze 100 — 70 C° körülinek adódik. A zeofi- tok itt nem aszcendens magmás hidrotermális oldatokból képződnek, hanem a bazalt lávaömlés idején még nagy víztartalmú agyagokból az izzón folyó láva által felszabadított vízgőz hatására keletkeztek. Ezért legintenzívebb a zeolitosodás a bazaltban levő (kontaktosodott) agyagzárványok mellett, viszont a nedvességben szegény aljzatra ráfolyt bazaltokban (Kabhegy, Dabas, Nógrádi bazaltok) nem, vagy alig van zeolitképződés. E képződési mechanizmusnak az agyagásványok képződése és az elemmigráció irá- nyának meghatározása szempontjából is következményei vannak. A hazai bazaltok zeolitos ásványtársasága genetikájáról kevés adatunk van. Nem tisztázott, hogy milyen hatás teszi lehetővé a tömör lávatakaró zárt üregeiben a zeolitos ásványtársaság kristályosodását. Nem tudjuk, miért van egyik bazaltban sok, a másikban kevés zeolitos ásványfajta. Koch S. [1] utalt arra, hogy a zeolitok elemei szoros kapcsolatban állnak a bazaltos anyakőzet kémiai összetételével. Ez kitűnik már M a u r i t z B. kőzettani vizsgálataiból [3] , mely szerint a Tátika-csoport bazaltjai- ban a zeolitok már kőzetalkotóként is megjelennek. De hogyan történik az üregek zeolit- jait alkotó elemeknek a kioldódása a kőzetből? Elképzelhető-e egy a nagy mélységből jövő felszálló oldatrendszer hatása, amikor a láva kiterjedésének nagyrésze alatt nincs is folytatása a magmának? Fenntartható-e ilv körülmények között az az elképzelés, hogy ,,a vulkáni tevékenység legvégén a láva részbeni megszilárdulása után vissza- maradt anyalúg a hévizek alakjában feltörő forró oldatok . . . hidrotermális folya- matokat, metaszomatózist hoztak létre”? Vagy talán közvetlenül a bazalt kristályoso- dása előtt lerakodott, még nagy víztartalmú üledékekből felszálló magmás, esetleg kristályosodás közben és közvetlenül utána rárakódó üledékekből, illetve a lerakódó közegből leszálló víznek hatásával állunk szemben? 1 . Első és a továbbiakat is némileg megvilágító kérdés a balatonvidéki bazaltok zeolitos ásványtársaságának képződési sorrendje, amelyet nagyrészt Mauritztól [2] származó — Koch által is közölt — adatok alapján vizsgálunk. * Egyikünk (Sz. K. E.) Koch Sándor professzor Magyarország ásványai c. akadémiai doktori értekezésének opponeasi véleményében 1956. október 11-én az irodalmi adatok kritikai mérlegelése alap- ján fejtette ki az alábbi feltevéseket a Balaton vidéki zeolitok képződési sorrendjéről és azok üledékesen meghatározott eredetéről. Másikunk (E. J.) az előfordulásokra vonatkozó megfigyelései alapján új ada- tokkal fejlesztette tovább és helyezte szilárd alapokra e felfogást. Szádeczky K. E. — Erdélyi J. : A balatonvidéki bazaltok zeolitjai 303 A balatonvidéki bazaltok üregeinek leggyakoribb zeolitja, a phillipsit, túlnyomóan kétségtelenül viszonylag korai ásványa az üregeknek. Korai kristályosodását mutatja az, hogy többnyire közvetlenül az üreg falaira települ és hogy közvetlen kapcsolatban áll a „pneumatolitos szakaszba” sorolt bazaltos augit kristályosodásával (Kovácsi hegy), valamint az is, hogy apatit-zárványkákat is tartalmaz. A phillipsitnél idősebb ásvány jelentkezik a Halyagoson szkalenoéderes kalcit alakjában, a Guláeson sárga rombo- éderes kalcit, a Sághegyen — ahol főleg csak a pneumatolitosnak tekintett ásványok jelentkeznek ez üregekben — a gmelinit és klorit alakjában. A gmelmit viszont némelykor az idős kalcitnál fiatalabbnak mutatkozik (Halyagos). Az eddigi irodalmi közlésektől eltérően az aragonitnak a phillipsitnél idősebb volta nem állapítható meg, mert az ara- gonitot tartalmazó üregekben zeolitok nem észlelhetők. Másrészt a phillipsitre legtöbbször közvetlenül ehabasit, máskor thomsonit, vagy pedig nátrolit (Nagylázhegy) és vele skolecit települ. Máskor a phillipsitre közvet- lenül dezmm nő rá, melynek kristályosodása azután nátrolitban (Haláp), majd a mezolit- ban folytatódhat (Haláp, Gulács), sőt néha skolecitben végződik (Gulács). A dezmin a chabasitnál mindig fiatalabb. A kalcitnak van fiatalabb (és úgy látszik gyakoribb) generációja is, mert kalcit gyakran rátelepül a zeolitokra. Ezen a kalciton megjelen- hetnek aragonit-tűk (Sarvalyhegy) . A Sarvaly hegyen a phillipsit kíséretében jelenik meg az apofillit, amelynek ezek alapján szukcesszióbeli sorrendje bizonytalan, de egyéb alább felsorolt analógiák alapján a sorozat legkésőbbi tagjai közé sorolható. Ugyancsak pontosabban nem határozható meg az eddigi adatok alapján a Halyagosról és Halápról kimutatott gismondin, valamint a Sarvalyon megjelenő thaumasitnak a képződési sorrendi viszonylata. Minthogy a gismondin álkockás zeolit, ezeket pedig az alább ismer- tetendő meggondolások szerint korai tagoknak tekinthetjük, valószínű, hogy ez ásvány is a sorozat elején keletkezik. A ritka analcim a Guláeson phillipsitre települ és mint- hogy kockás zeolit, viszonylag korai ásványnak tartjuk. Mindezek és itt fel nem sorolt adatok alapján — több bizonytalanság mellett is — végeredményben a következő hozzávetőleges kristályosodási sorrendet tételez- hetjük fel a balatoni bazaltok üregeinek zeolit os ásvány társaságára nézve : Előszakasz kalcit1' — gmelinit — klorit Főszakasz phillipsit — ehabasit — analcim (?) — - dezmin és thomsonit — nátrolit — mezolit — skolecit — (apofillit?) Utószakasz kalcit11 — aragonit Természetesen ez ásványok kristályosodása nemcsak egymást felváltja, hanem részben egymást fedi és így sok esetben lehetségesek kisebbmérvű helycserék. Ez a sorrend indokolhatja részben azt a jelenséget is, hogy a phillipsit rendszerint a kőzetüreg teljesen friss megtartási! falára települ, a nátrolit viszont mindig megbontott, kilúgzottnak látszó kőzetfalakra nő rá. A phillipsit ui. a zeolitosodás kezdetén a részben mélyebbről, nevezetesen az alább kifejtendők szerűit az agyagos fekiiből kioldott anyagból kristályosodik, amikor a kőzet még alig bontott. Viszont a nátrolit később kristályosodik, inkább a hólyagüregekben mindinkább megrekedő oldatokból, amelyek a kőzetüreg falait már jelentékeny mértékben megbontották. 2. Igen figyelemreméltó, hogy ez a sorrend nem látszik esetlegesnek, hanem egészen más képződési körülmények közt, távoli előfordulásokban is sokszor hasonlóan jelentkezik. Lényegileg ezzel összemérhető sorrendet nyert többek közt Schaf arzik F., ill. Erdélyi J. és Reichert R. [5] , akik szerűit a dunabogdányi Csódihegyen a zeolitos ásványtársaság képződési sorrendje a következő: 1. idősebb kalcit, 2. ehabasit 304 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötél, 3. füzei - f akolit, 3. analcim, 4. dezmin, 5. fiatalabb kalcit. Mauritz B. r6’, majd részle- tesebben ErdélyiJ. 7 a Velencei hegységi Nadap községi bányájában a következő sorrendet állapította meg : 1 . a és ff kvarc (részben ametiszt), 2. pirit-szfalerit-hematit- molibdenit, 3. epidot és fluorit, 4/a episztilbit, b. levyn, c. laumontit, d. heulandit, e. ehabasit, f. dezmin (két generáció), g. skolecit mezolittal, 5. barit és kalcit. Hasonló sorrendeket állapítottak meg — egyéb példákat mellőzve — Schwantcke H. a striegaui gránitnak, továbbá Fenner C. N. a watchungi bazaltnak, X i g g 1 i P. Koenigsberger J. és Parker R. L. [8] pedig az alpi kristályospala hasadé- koknak zeolitos ásványtársaságára nézve. Az általános sorrend ezekben az esetekben hozzávetőleg a következőleg adható meg, az alpi kristályospala hasadékok zeolitos ásványaira nyert képződési hőmérsék- letekkel : Ásványfaj ta Optimum (C°) Szélső érték (C°) Kalcit — 140 — 70 Prehnit 95 102 — 70 Chabasit (k) 90 105—70 Heulandit (1) 90 105—75 Dezmin (k) 80 85—65 Laumontit (k) 70 90—40 Skolecit (r) 85 98—80 Apofillit 73 80—60 3. E nagyjából általános érvényű sorrendet részben rácsszerkezeti sajátságokban is kifejezést nyerő geoenergetikai okok határozzák meg. Először ui. a szemcsés („kockás”) és a leveles zeolitok : a gmelinit, a phillipsit, ehabasit, analcim, episztilbit, heulandit, dezmin, majd a rostos zeolitok : a thomsonit, laumontit, nátrolit, skolecit, mezolit kristályosodnak. Ezek után következnek az egyéb könnyen illókat is tartalmazó nem zeolitos ásványok : az apofillit, talán a thaumasit és a kalcit. A zeolitok két fő csoportjának ez a kristályosodási sorrendbeli elkülönülése geoenergetikailag indokolható. Ha összehasonlítjuk egyrészt a kockás és leveles, más- részt a rostos zeolitok A1203 : Si02 arányait, úgy azt találjuk, hogy előbbiekben ez nagyobb mint 1 : 1,5, többnyire 1:2, sőt a leveles zeolit oknál 1:3, viszont a rostos zeolitoknál 1 : 1,5, vagy annál kisebb (1 : 1 ) . Minthogy a zeolitokban az alumínium is tetraéderes kötésben jelentkezik, az (A104) gyök komplex anionpotenciálja (1,59) pedig nagyobb mint az Si04 potenciál értéke (1,38), ezért az Si mennyiségének az Al-éhoz képesti csökkenése nyilván a vegyületpotenciál csökkentésének irányában hat (9 — 10). így — noha a zeolitok vegyületpotenciáljainak pontos értéke az Si04 tetraéderek kap- csolódásának és a HaO potenciál értékének bizonytalansága miatt egyelőre aligha számít- ható ki, hozzávetőlegesen 1,2 — 1,3 körüli értékek adódnak — - mégis ezek általános csökkenése a kristályosodás sorrendjében valószínűnek látszik. A vegyületpotenciál csökkenése egyszersmind az ásvány oldhatóságának csökkenését is jelenti. A zeolitok esetében a kristálymorfológiai csoportok elkülönülése is összefüggésben állónak látszik a potenciál értékekkel. A földpátok zeolitosodásakor tehát kezdetben a földpátokra jellemző eredeti 1 :2 — 1 :6 A1203 : Si02 arány megmarad, ill. csak kevéssel csökken, majd a rostos zeolitok képződésével az Si02 erősebben fogy, s ezzel az A1203 : Si02 arány kb. 1 : 1,5 — 1 : 1-re áll be. A vízmolekulák száma eleinte kb. megfelel a földpátok oxigénszámának, majd emelkedik, a rostos zeolitokban pedig a Si-tartalommal együtt ez is csökken. Tekintettel a vízmolekulák igen kis potenciáljára, a kezdeti vízmolekulaszám növekedés potenciál- csökkenést eredményez, a késői vízcsökkenés vegyületpotenciál csökkentő hatását viszont az Al-nak Si-mal helyettesítése ellensúlyozza. Szádeczky K. E. — Erdélyi J. : >4 balalonvidtki bazaltok zeolitjai 305 A C o r n u - féle „szabály”, mely szerint a később keletkező zeolitok nagyobb víztartalmúak, kevéssé érvényesül és inkább csak olyan alakban mutatkozik, hogy a kiválási sorrend első és utolsó ásványaiban, amikor az egyéb könnyen illők (C02, F) uralkodnak, minimális a víztartalom, maximális viszont a középső főszakaszban. Figyelemreméltó, hogy a balatonvidéki bazaltok zeolitjainak kémiai alkotásában a kalcium mellett kezdetben inkább a kálium (pliillipsit), viszont a nagyobb ionpoten- ciálú nátrium főleg csak később (dezmin, nátrolit, mezolit) jut szerephez. A korai pliil- lipsit káliumját részben a vízgőz szállíthatja a bazaltba káliumban rendszerűit gazdag agyagos fekü kőzetből (1. alább), másrészt a korai káliumot a bazalt szanidinje is szol- gáltathatja, mert a szanidin itt a plagioklászt körülveszi és így előbb bomlik el a plagio- klász zöménél. A Ca nagy túlsúlya az alkáliák felett a bezáró bazaltos kőzet kémizmusát tükrözi. 4. A zeolitok nagyrészének optimális képződési hőmérséklete az alpi kristályos- palákon végzett sokirányú gondos vizsgálatok és a hőforrások zeolitjain véglett meg- figyelések alapján nagyjából ismertnek tekinthető (lásd a 304. lap táblázatát. Askolecit kivételes és részben ellenmondásos helyzetét mi is kiemeljük). A balatoni bazalt hólyag- üregek zeolitos ásványtársaságának átlagos kristályosodási hőmérséklete ezen az alapon - — ■ talán kissé meglepően — - mindössze 100 — 70 C° körülinek adódik. Ez a kis képződési hőmérséklet magyarázza azt az eddig idegenül ható megfigyelést, hogy a Guláeson a bazalt breccsát is részben még pliillipsit ragasztja össze. Ez a csekély képződési hőmérséklet viszont látszólag ellentétben áll egyes zeo- litoknak már az alapanyagban kőzetalkotóként történő kiválásával. A zeolitoknak kőzetalkotó alapanyagbeli kristályosodását azonban M a u r i t z [3] szerint feltehetőleg közvetlenül megelőzi a gyenge szerpentinesedés, ezt az analcim, azután a pliillipsit kristályosodása követi. Az üregek zeolitjainak kristályosodása még későbbi. Két fő zeolitképződési szakaszt lehet tehát feltételezni, az ún. „folyósmagmás” kristályosodáshoz és a hólyagüregekhez kötöttet. A „folyósmagmás” állapotban részben zeolittá alakul át a földpá' , amelyet mintegy metaszomatikusau kiszorít. Azt, hogy ettől a zeolitgenerációtól a hólyagüregek zeolitgenerációja élesen, nagyobb hőmérsékleti hézaggal is elkülönül-e, az eddigi adatok alapján aligha állapíthatjuk meg. Minthogy „pneumatolitosan” a földpátok egyrésze elbomlik — nyilván a hiperkritikus víz és az egyéb agresszív könnyen illők hatására — - így ebben a stádiumban még csak instabi- lissá válik a földpát. Kiszorítása a képződő zeolitok által csak csekélyebb hőmérsékleten történhet. Valószínűbb tehát, hogy a két zeolitgeneráció közt nincs nagy hőmérsékleti különbség, mert a vízgőz a magma utolsó részletének kristályosodását és a magmatit metaszomatikus átkristályosodását több száz fokkal lecsökkenti. így számolni kell azzal a lehetőséggel is, hogy az „alapanyag” zeolitjai is esetleg csak 100 C° közelében kristályosodtak . 5. A képződési sorrend és a kristályosodási hőmérséklet vizsgálata után felmerül a kérdés, hogy miért tartalmaznak egyes bazaltok sok, mások kevés, vagy semmi hólyag- üreget és zeolitos ásványt? Meg kell állapítanunk, hogy ez kevéssé függ az áttört kőzet összetételétől, mert ugyanazok a zeolitos ásványok jelennek meg a permi homokkő- sorozatot áttörő bazaltokban, mint a mezozóos mészkő és dolomit sorozaton is keresztül- hatolókban. Ezzel szemben lényeges hatásúnak látjuk a bazalttakaró tengerszint feletti magasságát, ill. ezzel változó kora és üledékképződési viszonyait. Id. Lóczy [11] szerint a nagy takarókat alkotó bazaltelőfordulások (Dabas, L ó c z y szerint a Kab- hegy is) a legnagyobb viszonylagos magasságokban jelentkeznek ; ezek közvetlenül a triász aljzaton ülnek. Ezekből nem, vagy alig ismerünk eddig zeolitos ásványokat. A Dabas kőzetében sok ugyan a hólyagüreg, de zeolit ezekben eddig egyáltalán nem 306 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet ismeretes. A Kabhegyen zeolitot eddig ugyancsak senki sem talált, jóllehet kőzete meg- lehetősen lukacsos. Zeolitos üregekben leggazdagabbnak látszanak azok a bazaltok, amelyek mintegy 270 — 300 m magasságban, a pannóniai üledékek térszínére települnek. Ezekben néha 1 0 — 1 1 zeolitos ül. karbonátos ásványfaj is megkülönböztethető. Minthogy Vitális I., Szádeczky E. és Strausz L. szerint a kitörések a Congeria balatonica rétegek lerakódása idejében már megindultak és az Unió wetzlevi szintben, azaz a dáciai emelet időszakában kulmmáltak, nyilvánvaló, hogy a bazaltok közvetlenül nagy nedvesség- tartalmú üledékcsoportra települtek. (Esetleg helyenként még közvetlenül kitörésük után is újabb vízi üledékek rakódtak rájuk.) A bazaltos kitöréseknek a harmadik csoportja ugyancsak a pannóniai rétegekre települt, de ezeknek egy mélyebbre lepusztult 250 — 140 in tengerszint feletti magasságú szintjére és így feltehetően a legfiatalabb kitöréseket képviseli. Kitörésük idejében a vízi üledékképződés már korlátozottabb volt e területen, s így feltehetőleg túlnyomóan száraz felületre települtek. Az eddigi adatokból azt látjuk, hogy ezek a bazaltok már csak kevesebb zeolitos ásványtársaságbeli fajtát tartalmaznak. Ilyen többek közt a Szigliget bazaltja, amely egyedül phillipsitet, továbbá a Zalaszántótól É-ra levő Her- mántóvölgy bazaltja, amely mindössze phillipsitet és nátrolitot, valamint a mindszent - kállai Kopaszhegy bazaltja, amely csak aragonitot tartalmaz hólyagüregeiben, eddigi ismereteink szerint. Mindezek alapján feltehető, hogy a balaton vidéki bazaltok zeolitjai elsősorban a körülbelül egykorú, tehát még nagy nedvességtartalmú üledékképződéssel kapcso- latban keletkeztek. Ha a nagy hőmérsékletű, izzónfolyó láva ilyen nedvességben gazdag üledékes kőzetre ömlik, úgy az üledékes kőzetben vízgőz fejlődik, amely nagy nyomá- sának megfelelően a felette levő még folyós és így a gőzöket jól áteresztő lávába hatol. A láva ezáltal megnövekedett könnyen illő tartalma csökkenti az olvadáspontot, ami viszont meghosszabbítja a láva vízgőz általi befolyásolhatóságának időtartamát. A ned- vességben gazdag üledékekből a bazaltlávába átvándorló nedvességtartalom egyrészt szükségképpen megbontja a földpátokat és részben zeolitok alakjában kiszorítja azokat ; így keletkeznek a bazalt alapanyagának zeolitjai. Másrészt hólyagüregeket hoz létre, amelyek kitöltődnek a hidratált földpátanyagból keletkező zeolitos ásványtársasággal. Ahol az agyagos iüedék karbonát ásványokat is tartalmaz — már pedig a kis- alföldi pannóniai agyagok átlagos CaC03-tartalma 5 — 20% [12 — ott az izzónfolyó láva hőhatása széndioxidot is felszabadíthat, feltéve, hogy a hőmérséklet a kalcit (ill. aragonit) 900 C° körüli disszociációs hőmérsékletét eléri. Az üledékből felszabaduló széndioxid-tartalmúvá vált vízgőz azonban jóval kisebb hőmérsékleten is kiold jelen- tékenyebb mennyiségű CaC03-at. Mindez az áteresztő lávába hatol és két fázisban lerakja a CaC03 ásványokat. Először a kristályosodás kezdetén, amikor a disszociációs szénsav részben elkülönülhet a vízgőztől és ezáltal csökken a vízgőz CaC03 oldóképes- sége. Ekkor a kalcit, inkongruens oldódásának megfelelően az oldószer összetételének változása következében kristályosodik. A hőmérséklet ekkor még nyilván túl nagy ahhoz, hogy vízgőz jelenlétében aragonit is képződjék. A széndioxidban elszegényedett oldó- szerben visszamaradt CaC03 viszont később 100 C° körüli hőmérsékleten az oldószer bepárolgásakor az oldószer mennyiségének csökkenése következtében a zeolitok kiválása után újra kristályosodik, létrehozva a kalcit eltérő 2. generációját (ami a keletkezett kalcit kristály típusában is megmutatkozik) és azután — illetve vízgőzben szegény körülmények közt akár előbb is — aragonitot. Ha az oldat még elegendő kovasavat is tartalmaz, úgy létrejöhet a víztartalmú kalciumkarbonátszulfátszilikát : a thaumasit. Nyilvánvaló, hogy a zeolitos ásványtársaság ilyen módon legintenzívebben a bazaltoknak az üledékekkel érintkező részein képződik. Valóban az egyetlen előfordulás. Szádeczky K. E. — Erdélyi J. : A balatom idéki bazaltok zeoliljai 307 melyben a zeolit függőleges elterjedésére vonatkozó adatok ezidőszerint rendelkezésre állnak : a sümegi bazaltbánya azt mutatja, hogy a bazalttakaró alja leggazdagabb zeolitokban [M a u r i t z, 3] . Érdekes további alátámasztása e képződési mechanizmusnak, hogy a legszebb zeolit előfordulások a Halápon, a bazaltnak meszes agyagzárványai mellett jelent- keznek. Az agyag természetesen itt már kontaktosodott, spinellkristályokat tartalmaz. Innen való a halápi tliaumasit eddigi egyetlen példánya is, valamint a gismondin is. E feltevés értelmében a zeolilos hólyagüregeknek a kőzet térfogat egységre vonat- koztatott százalékos gyakorisága egy adott bazalt előforduláson belül csökken a bazalt- takaró vastagságának növekedésével. Viszont egy bizonyos határ alatt a bazalttakaró hőenergiája túlságosan csekéllyé válik jelentékenyebb zeolitosodás létrehozására. A Nógrád- megyei bazaltok nagyrésze szárazföldre hullott. Az előbb kifejtett összefüggésnek megfelelően hólyagüregei zeolitos ásványokban szegények, főleg csak phillipsitet tartalmaznak az aragouiton kívül. E vizsgálatok további alátámasztására összehasonlítást végzünk a lávákkal közvetlenül érintkező agyagos kőzetek és a mélyebben fekvő agyagos rétegek átlagának nedvességtartalmára vonatkozóan is. E kérdésre a kontaktmetamorfózissal foglalkozó külön tanulmányban szándékozunk visszatérni. A zeolitosodásnak itt kifejtett képződési feltevése sok más esetben is alkalmaz- hatónak látszik, de további kiépítése sokoldalú vizsgálatot igényel, tekintettel a folyamat bonyolult voltára. 6. Mindezek alapján az új feltevés értelmében, a földpátban gazdag kőzetekből zeolitok keletkezhetnek, ha azokat viszonylag nagy hőmérsékleten vízgőzös könnyen lilók egyszeri gyors folyamatként itatják át, nagy alkália-konceutrációt és lúgos kém- hatást biztosítva. (X o 1 1 [13] és Főik [14] szerint tudvalevőleg a zeolit lúgos közegben nagy alkália-koncentráció esetében kristályosodik). Elsősorban tehát éppen a nagy hőener- giájú bázisosabb lávatakaróknak a fiatalabb üledékekre települése kedvező a zeolitosodás számára, ami indokolja a zeolitok gyakoriságát a bazaltos kőzetekben. Hasonló hőmérsékleten földpátban gazdag kőzetekből ugyancsak hidrotermális bomlás útján csillám- és agyagásványok is keletkezhetnek. A kettő közti különbség abban áll, hogy az agyagképződés sokkal nagyobbmérvű, tartósabb kilúgzás hatására történik, ilyenkor tehát az alkália-koncentráció csekélyebbé válik. Ez elsősorban olyankor valószínű, ha a kőzetet hosszabb életű, oldatot vezető repedés szeli keresztül (hidro- termális telér), vagy pedig állandó felszíni kimosás éri (talajképződés), esetleg nagy- tömegű vízzel érmtkezik (tengerelborítás, beutouitosodás) . Ilyenkor a földpát eredeti A1203 : Si02 = 1:6 aránya a lúgos közegben lecsökken 1 : 4-re (montmorillonit -képző- dés), savanyú közegben pedig 1 : 2-re (kaoliuosodás) , míg az alkália-tartalom (csaknem) teljesen kimosódik. 7. A leírt zeolitosodás mechanizmusának általánosabb jelentősége is van a magmás kőzet határokon végbemenő viszonylag gyorsabb elemmigrációs folyamatok szempont- jából. Általában az ilyen folyamatok irányának meghatározására eddig nem volt ugyan határozott szabály, de meglehetősen általános volt az az elképzelés, hogy azt a hőmér- sékleti lejtő határozza meg olymódon, hogy az elemek a nagyobb hőmérsékletű közegből a kisebb hőmérsékletű felé vándorolnak. Itteni meggondolásaink viszont arra utalnak, hogy a döntő tényező nem a hőmérsékleti, hanem a nyomási lejtő, éspedig olymódon, hogy a mobilizált elem a nagyobb nyomású közegből a kisebb nyomásúba vándorol, még akkor is, ha ez az irány ellentétes a hőmérsékleti lejtővel. (Ez magyarázza meg a Kapolcs melletti Kecskehegy kristálytufájában előforduló aragomt gumókat is. Az agyagos kőzetnek bazalt lávával való érintkezése esetében a kisebb hőmérsékletű üle- dékes kőzetből a nagyobb hőmérsékletű lávába vándorol a vízgőz, mert maximális 308 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet nyomását az üledékes kőzetben éri el. Ez fizikai-kémiailag olymódon fejezhető ki, hogy a nagyobb résznyomású, nagyobb koncentrációjú anyag abba a közegbe vándorol, amely- ben résznyomása, ill. koncentrációja kisebb. Azt, hogy adott körülmények közt melyik elem válik mobilizálhatóvá, a kötés- erő, ill. végeredményben az olvadás- és forrásponttal, valamint az oldhatósággal kapcsolatban álló vegyületpotenciál határozza meg. IRODALOM — bITERATUR 1 . Koch S. : Magyarország ásványai, I. 1956 (akadémiai doktori értekezés). — 2. M a u r i t z B. : Die Zeolithmineralien dér Basalte des Plattenseegebietes in Ungarn, Neues Jahrb. Min. Geol. Pál. 64. (1931), 477. — 3. Mauritz B. — H a r w o o d, H. F. : Die basaltische Gesteine dér Tátikagruppe im Plattenseegebiet Ungarn. Min. Petr. Mitt. 84. (1936), 373. — 4. Pl r d é 1 y i J. : Balatoni bazalt- hegyek, Népműv. Minisztérium Múzeumi Főoszt. kiadvány-a, 1954. — 5. Reichert R. — E r d é 1 y i J. : über die Minerale des Csódi-Berges bei Dunabogdány, Min. Petr. Mitt. 46. (1935), 237. — _6. Mau- ritz B. : A nadapi zeolitok. Annál. Mus. Nat. Hung. 6. 1908. 537. — 7. Erdélyi J. : Újabb ada- tok a nadapi községi bánya ásványtani ismeretéhez. Mát. Term. Tud. Ért. 59. (1940)", 1039. — 8. N i g - g 1 i, P. — K oenigsberger, J. — P a r k e r, R. L. : Die Mineralien dér Scliweizeralpen, Bd. I — II. 1940. — 9. Szádeczky-Kardoss E. : Das Verbindungspotential und seine Beziehungen zum Schmelzpunkt und zűr Hárte, Acta Geol. III. (1955) 103. — 10. Szádeczky-Kardoss E. : Über die Energetik d. magmatischen Gesteins u. Erzgebilde. Acta Geol. III. (1955), i 16. — 11. I, ó c z y L- : A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. Bal. Tud. Tan. Eredm. 1913.1. — 12. Szádeczky-Kardoss E. : Geologie d. rumpfungarlándischen klei- nen Tiefebene, p. 55 — 56. — 13. N o 1 1, W. : Mineralbildung im System Al»03-Si02-H20. Neues Jahrb. Beil. Bd. 70. A. 1936. 65 — -115. — 14. Főik, R. L,. : The alteration of Feldspar "and its Products as Studied in the I/aboratory. Amer. Journ. of Science Vol. 425. No. 6. 1947. 388 — 394. Über die Zeolithbildung dér Basalte dér Balatongegend E. SZÁDECZKY-KARDOSS— J. ERDÉEYI Die Kristallisationsfolge dér zeolitliischen Mineralgesellschaften in den Mandel- hohlráumen dér Basalte dér Balatongegend ist etwa die folgende : Kalzit I, Gmelinit, Chlorit, Phillipsit, Chabasit, Analzim(?), Desmin und Thomsonit, Natrolith, Mesolith, Skolezit (Apophyllit ?), Kalzit II, Aragonit. Diese Kristallisationsfolge ist auchin anderen zeolithischen Vorkommnissen die gleiche, u. a. auch in den alpinen Klnftminerallager- státten. Im allgemeinen kristallisieren zuerst die Würfel- und Blattzeolithe, danach die Faser zeolit he. In den ersten ist das A1203 : Si02-Verháltnis grösser als 1,5, in den letzteren ist es gleich, oder kleiner als 1,5. Dies weist auf eine allmahliche Abnahme des Verbindungspotentials wáhrend dér Kristallisation hin. (Die Verbindungspoten- tiale dér Zeolithen sehwanken um 1,2 — 1,3, sind jedoch nicht genau zu berechnen.) Die Kristallisationstemperatur dér Zeolithe in den Mandelhohlráumen dér Balatoner Basalte ergab sich für etwa 70 — 100°. Die zeolithisehe Mineralgesellschaft ist nicht aus aszendenten vulkanischen hydrothermalen Lösungen entstanden, sondern ist durch Einwirkung dér aus den wáhrend des Lavaausbruches noch wasserreichen tonigen pannonischen kiegendgesteinen , durch die heissflüssigen Basaltlaven freigelegten Wasser- dámpfe hervorgegangen. Dementsprechend ist die Intensitát dér Zeolithbildungen neben den (kontaktisierten) tonigen Einschliissen in dér Basaltlava am grössten, fehlt jedoch, oder tritt vollstándig in Hintergrund in solchen Basalten, die auf feuchtigkeits- armen Untergrund flossen (Kabhegy, Dabas, Nógráder Basalte). Dieser Bildungs- mechanismus dér Zeolithe hat auch bezüglich dér Bildung dér Tonmineralien und dér Bestimmung dér Migrationsrichtung dér Elemente eine gewisse Folge. TINTINNIDÁK ELTERJEDÉSE ÉS RÉTEGTANI JELENTŐSÉGE MAGYARORSZÁGON Sí DÓ MÁRIA (XV— XIX. táblákkal) Összefoglalás : Az utóbbi félévszázad alatt a mikropaleontológiai irodalom nagyon sokat fog- lalkozott a mezozoikumban élt egysejtű szervezetekkel, a Tintinnidákkal, azoknak genetikájával, föld- rajzi elterjedésével és rétegtani jelentőségével. A magyar irodalomban eddig csak néhány faj nevének az említésével találkoztunk. A dolgozat tárgya a magyarországi mezozóos üledékek Tintinnida faunatársaságának rendszertani feldolgozása és rétegtani kiértékelése. A fontos, szintjelző fauuatársaság segítségével sikerült néhány bizonytalan korú üledék réteg- tani helyzetét tisztázni. A magyar földtani irodalomban eddig csak néhány rövid utalást találunk a Tin- tinnidákra vonatkozólag. Első ízben 1943-ban Wein Gy. a Kárpátaljáról az Ung mentéről a Kvasni-patak felső részében előforduló fehér mészkőből említi a Calpionella alpina Lorenz faj tömeges előfordulását, s ezek alapján a mészkövet az alpi calpio- nellás rétegekkel azonosítja és titon-berriasi korúnak tartja. Ugyanabban az évben V i g h G. a gerecsehegységi titonból jelzi a Calpionella genuszt. A világos mészkőben M a j z o n ív. meghatározása szerint Calpionellára emlékeztető ősmaradványok vannak. 1948-ban N o s z k y J. megállapította, hogy a Mecsekhegységben a gadányi Szeleliegy gerincének fehér titon mészkövében tömegesen fordul elő a Calpionella alpina Lorenz faj . 1 952-ben Sztrókay K. a Zengővárkony környéki titon mészkőből ugyancsak a M a j z o n által meghatározott Calpionella alpina fajt említette. 1953-ban Vadász E. a „Magyar- ország földtana” c. művében a Mecsekhegység tit ónjából említi a Calpionella alpina Lorenz fajt. 1955-ben Pantó G. szintén Zengővárkonyról az általam meghatá- rozott adatok alapján a titon mészkőből a Calpionella alpina L o r e n z, és a Calpionella elliptica C a d. fajt, valamint a Tintinnopsella carpathica M o r g. — Fii. fajokat sorolta fel és ábrázolta. A fentemlített adatok alapján és az újonnan összegyűlt nagymennyiségű, az egész ország területére kiterjedő mezozóos anyag átvizsgálása során kitűnt, hogy a magyarországi mezozóos üledékekben tömegesen és nagy fajszámban találhatók a Tintinnidák, ezért időszerű ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozni. Összesítő vizsgálataim a Mecsek, Bakony, Vértes és Gerecse-hegység titon és alsókréta képződ- ményeiből készült csiszolatokra vonatkoznak. Az anyag egyrészét Benkő F.-né, NoszkyJ., FülöpJ., Pantó G. és Szabói, kollégáktól kaptam a rétegtani kérdések eldöntése és alátámasztása céljából, másrészt magam gyűjtöttem mikro- paleontológiai t anulmány airnhoz . 5 Földtani Közlöny 310 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1. kötet, 3. füzet A Tintinnidák rendszertani helyzete Az apró korong alakú, elsősorban D o r e n z által Calpionella néven leírt fossziliák rendszertani helyzete nagyon sokáig vitatott kérdés volt. Sokáig Foraminif éráknak, mészalgáknak és egyéb szervezeteknek tartották. 1934-ben Colom, vele majdnem egyidőben Thalmann feltételesen a Tintinnidák közé sorolták őket. 1936-ban Deflandre a váz alakját, anyagát és nagyságát vizsgálva az lnfuzóriák osztályába, a Ciliaták rendjébe és a Tintinnidák családjába sorolta a Calpionellákat. A fosszilis Tintinnidák ovális, kerekded, harang vagy görög váza alakú, meszes házú, 0,04 — 0,70 mm nagyságú egysejtű plankton szervezetek. Egyes Calpionella fajok külső formára nagyon hasonlítanak a ma élő Tintimiidákhoz, melyek azonban kitines 1 . ábra. 1 . Calpionella alpina I, o r e n z, 2. Calpionella elliptica C a d., 3. Calpionella undelloides Colom, 4. Tintinnopsella carpathica (Murg. - Fii.), 5. Tintinnopsella longa (Colom), 6. Stenoseme'.lopsis hispanica (Colom), 7 . Calpionellopsis thalmanni (Colom), 8. Calpionellopsis simplex (Colom), 9. Tintinnopsella cadischiana (Co,lom), 10. Salpingellina levantina Colom, 11. Coxliéllina berri- asiensis (Colom). agglutinált házúak (kvarcszemcsék, egyéb idegen anyaggal, kokkolit okkal, kitines kötő- anyaggal összecementálva) . Ezen az alapon tehát nem kapcsolódhatnak egymáshoz a fosszilis és a mai Tintinnidák. Bár Deflandre feltevése szerint az előbbiek is kezdetben agglutinált házúak lehettek, azzal a különbséggel, hogy a kötőanyag ott CaC03-t volt. Az idők folyamán azután e váz egynemű CaC03-tá változott. Ezt az anyag- változási folyamatot a Tiutinnidákkal együtt található átmeszesedett vázú Radiolariákkal is igyekszik alátámasztani. Deflandreval szemben Coloma Tintinnidák házát organikus eredetűnek tartja, amelyben a CaC03 a fosszilizáció folyamán egységesen helyettesítődött be. A csiszolatban vizsgált magyarországi mezozóos Tintinnidák háza tiszta CaC03 anyagnak bizonyult, amelyben helyenként kalcedon szemcsék figyelhetők meg. A mezozóos anyag tanulmányozása során Colom a Tintinnidae családnak több génuszát különböztette meg. Deflandre szerint 1 1 génuszba sorolhatók a fosszilis titon és neokom korú Tintinnidák. A magyarországi anyagban az eddigi vizs- gálatok során 6 génusz több fajjal van képviselve. A titonban a Calpionella génusz lép fel nagy mennyiségben, az alsókrétában pedig kisebb egyedszámban a Tintinnopsella, a Calpionellopsis, a Stenosemellopsis, a Coxliéllina és a Salpingellina génuszok az ismertek. 11 Sidó M. : Tintinnidák elterjedése Magyarországon 311 Tekintettel arra, hogy a fényképeken az egyes alakok nem látszanak elég vilá- gosan, a Magyarországon megfigyelhető fajokat az irodalomból ismertetett ábrák alapján táblázatban állítottam össze. A Tintinnidák paleogeográfiai elterjedése és rétegtani jelentősége A fosszilis Tintinnidák nagy mennyiségben lépnek fel mindenütt a titon mész- i kövekben, kisebb egyed és nagyob faj számban az alsókréta rétegekben. Irodalmi adatok alapján a tit ónnál idősebb és a barrémi emeletnél fiatalabb üledékekből ezideig nem ismeretesek. Függőleges elterjedésük tehát szűk időtartamra szorítkozik, éppen ezért a rétegtani jelentőségük nagy. Annál is inkább, mert vízszintes elterjedésük is igen nagy. A Beleároktól, É- Afrikától Ny-ra, az Alpokban, a Kárpátokban, a Krim felszigeten, a Kaukázuson keresztül egészen Kínáig és Gubáig ismeretesek a ealpiouellás-tintinnidás fáeiesek. Általában meszes, finomszemű, nyílttengeri üledékekben, a titonban világos színű mészkövekben, az alsókrétában sötétebb színű mészkövekben, ritkábban márgás mészkövekben, vagy breccsiás szövetű képződményekben fordulnak elő. A calpionellás fácies faunatársasága Radiolariákból (néha tömegesen), kevés Spongiából és Forammi- ferákból, ritkábban Kokkolitfélékből, Naimoconusból és Globoehetából tevődik össze. Az eddigi megfigyelések alapján a Tintinnidák nagy mennyiségű megjelenésével egyéb szervezetek háttérbe szorulnak, csak nagyon kis egyedszámban találhatók meg az üle- dékekben. Colom (1931) tanulmányozta nagyon részletesen Mallorca szigetén a calpionel- lás fáciest, ahol különböző emeletekben a titontól a barrémiig bezárólag megtalálhatók a Tintinnidák. Eddig a legtöbb génuszt innen ismerjük. Colom szerint a calpionellás fácies meleg, trópusi klímára utal. Megállapításai szerint Mallorcán a Calpionella alpina L. és Calpionella elliptica C a d. nagy tömegben mutatkozik a titonban. A titon felső részében megjelenik már a Tintinnopsella cavpathica és Tintinnopsella oblonga faj is. A valanginiben nagyobb tömegben a Tintinnopsella cavpathica és Tintinnopsella oblonga fordul elő és megjelenik a Tintinnopsella davdevi, a Calpionellopsis thalmanni és a Cal- pionellopsis simplex és végleg eltűnik a Calpionella alpina és Calpionella elliptica. L a f i 1 1 e 1937-ben az algíri portlandi emeletből és a berriasi rétegekből mutatott ki Tintinnidákat. A titon emeletre ott is a Calpionella alpina és Calpionella elliptica fajok a jellemzők. A berriasi rétegek pontos rétegtani helyét és biztos korát pedig a Tin- tinnopsella cavpathica faj rögzíti Algírban. Az Alpokból számos szerző több helyről részletes leírást ad a calpionellás fáeiesek rétegtani jelentőségéről és azoknak földrajzi elterjedéséről. Lorenz, Kilián és Steinmann az Alpokból jelzik és írják le a Calpionella alpina fajt és hangsúlyozzák annak nagy rétegtani fontosságát. A Nyugati Kárpátokban a calpionellás üledékeket 1927-ben Andrusov és Koutek tanulmányozták részletesen. Vizsgálataik szerint a calpionellás fácies a titontól a berriasiig bezárólag megtalálható a Kárpátokban, a Magurasorozat geo- antiklinális jellegű üledékeiben, a szubpienini üledékekben, valamint a külsőkárpáti flis sorozatban. A fentnevezett szerzők a kárpáti mezozóos anyagokban a Tintinnidáknak csak néhány génuszát és faját különböztetik meg. A Tintinnidák tömegesen a titonban for- dulnak elő. Uralkodó formák a Calpionella alpina k o r. és a Calpionella elliptica C a d. Andrusov statisztikus kiértékelést is végzett elterjedésükre vonatkozólag. Meg- állapította, hogy a titon mészkövekben 1 mm2 felületre kb. 21 egyén esik. Ezeknek száma az alsókréta felé egyenletesen csökken. így az alsókréta csiszolatokban már csak 5* A Magyarországi Tintinnidák rétegtani eloszlása 1. táblázat 312 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet Sidó M. : Tintinnidák elterjedése Magyarországon 313 egy fél egyén esik 1 mm2-nyi felületre. Andrusov a Tintinnidák segítségével a Kár- pátokban két szintet különböztetett meg : Az alsó Calpionella alpi n ás és Calpionella ellipticás szintet, mely a titont jelzi. Ez a két faj a Kárpátokban csak kivételesen fordul elő egyéb Tintinnidákkal, ritkán még a Calpionella undelloides fajjal együtt. A felső szintben a Tintinnopsella car- pathica, a Tintinnopsella oblonga és Calpionellites darderi fajok fordulnak elő, melyek a berriasi emeletet rögzítik. Andrusov a Kárpátokból a berriasinál fiatalabb rétegekből Tintinnidákat nem közölt. A romániai Kárpátok titon-kréta rétegeiből Murgeanu és F i 1 i p e s e u a Tintinnopsella carpathica fajt írták le és annak rétegtani jelentőségét rögzítették. Keleten Vassoevitch foglalkozott behatóan a Tintinnidák rétegtani jelentőségével és föld- rajzi elterjedésével. Részletes vizsgálatnak vetette alá a Krím, Kaukázus és Azerbajdzsán mezozóos üledékeit. Közlése szerint a Tintinnidák segítségével számos vitás rétegtani és tektonikai kérdés megoldást nyert. Calpionellák alapján az eddig liásznak és cenomán- nak tartott üledékek korát pontosan rögzítették a tit ónban és alsókrétában. Megemlít- hetjük még Keimnek a Himalájából közölt adatait, amelyben a Calpionella alpina és Calpionella elliptica fajok alapján a titon emeletet mutatta ki. A fenti részletezésből kitűnik, hogy a titontól a barrémig bezárólag, egyes szin- tekre bizonyos Tintinnidák a jellemzőek. Magyarországi alakok leírása Calpionella Lorenz (1901) Gt. Calpionella alpina Lorenz 1901. Calpionella alpina Lorenz. Majdnem kerek, görög-váza alakú forma. A száji részen befűződik, egyenes hosszú nyakban végződik. A ház fala elég vastag. A mért példányok nagysága : hossza 72 mikron 75 mikron 81 mikron szélessége 60 ,, 66 ,, 84 ,, nyaknál a szélesség 39 , , 42 , , 45 házfal vastagsága ,.9 ,, 9 ,, 9 Kőzetkifejlődés: Világosszürke, fehér és rózsaszínű mészkő. Lelőhely: Meesekhegység : Zengővárkony, Püspökszentlászló, Kisúj bánya ; Gereesehegység : Tardos, Lábatlan ; Bakonyhegység : Zire, Lókút ; Tata : Kálvária- dombon rózsaszínű eehinodermatás mészkőben. Kora: Titon. Calpionella elliptica C a d. Tojásdad, hosszúranyújtott forma. A nvaki része rövidebb, kevésbé befűződött, az aborális vége lekerekített, mint a Calpionella alpináé. Hossza 108 mikron 90 mikron 93 mikron 1 00 mikron szélessége 63 ,, 45 ,, 48 ,, 57 ,, házfal vastagsága 6 ,, 6 ,, 6 ,, 6 ,, Kőzetkifejlődés: Világosszürke, fehér vagy rózsaszínű mészkő^ Lelőhely: Meesekhegység : Zengővárkony, Püspökszentlászló, Óbánya, Kisújbánya ; Gereesehegység : Tardos, Lábatlan, Felsővadács ; Bakonyhegység : Zire, Lókút ; Tata : Kálváriadomb rózsaszínű mészkőben. Kora: Titon. Calpionella undelloides Colom. Majdnem szabályosan tojásdad alakú, a nyaki részen alig befűződő forma. Ritkább alakja a titonnak. hossza 63 mikron 72 mikron szélessége 54 ,, 60 ,, házfal vastagság 3 ,, 3 314 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1 . kötet, 3. füzet Kőzetkifejlődés: Világosszürke mészkő. Lelőhely: Meesekliegység : Püspökszentlászló ; Gerecsehegység : Tardos ; Tata : Kálváriadomb. Kora: Titon. T intinnopsella Colom 1 848. Gt. Calpionella carpathica Murg. — Fii. 1933. T intinnopsella carpathica (Murg. — Fii.) Jellegzetes alakú, az aborális vége felé elkeskenyedő, legömbölyödő, néha tüskében végződő forma. Az orális részén enyhén befűződő, a nyak kifeléhajtó, megnyúlt. hossza szélessége nyaknál a szélessége házfal vastagsága 138 mikron 132 mikron 78 ,, 66 96 ,, 90 6 ,, 7,5 ,, Kőzetkifejlődés: Sárgásszürke, zöldesszürke echinodermatás mészkő. Lelőhely: Meesekliegység : Zengővárkony, Kisújbánya ; Gerecsehegység : Tardos, Felsővadács (breccsiás mészkőben). Kora: Berriasi, valangini. T intinnopsella longa (Colom). Hasonlít a Tintinnopsella carpathicához csak hosszabbra nyúlt forma. A ház oldalai majdnem párhuzamos lefutásúak. Az aborális részen lekerekítettebb, a nyak kevésbé kihajtó. hossza 147 mikron 156 mikron szélessége 72 ,, 111 ,, házfal vastagsága 6 ,, 6 ,, Kőzetkifejlődés: Sárgásszürke echinodermatás mészkő. Lelőhely: Gerecsehegység : Tardos ; Bakonyhegység : Palihálás, Alsómajor. Kora: Valangini. Tintinnopsella cadischiana (Colom). Megnyúlt, U-alakú, az aborális részen lekerekített forma. A nyak kis vízszintes vonalként zárja a ház két oldalát. hossza 114 mikron 1 50 mikron szélessége 84 ,, 78 ,, házfal vastagsága 6 ,, 6 ,, Kőzetkifejlődés: Sárgásszürke, világosszürke mészkő. Lelőhely: Mecsekhegység : Püspökszentlászló ; Gerecsehegység : Tardos, Felsővadács. Kora: Barriasi, valangini. Calpionellopsis Colom 1948 Gt. Calpionellopsis thalmanni (C o 1 o m) Calpionellopsis thalmanni (Colom). Keskeny, megnyúlt, az orális vége felé kicsit szűkülő, de nem befűződő forma. Az aLorális végén enyhén kihegyesedő. hossza 111 mikron 1 20 mikron 1 29 mikron szélessége 42 ,, 45 ,, 57 ,, házfal vastagsága 6 ,, 6 ,, 6 ,, Kőzetkifejlődés: Világosszürke mészkő. Lelőhely: Mecsekhegység : Kisújbánya ; Gerecsehegység : Tardos. Kovás márgában : Sümeg. Kora: Valangini. Calpionellopsis s'mblex (Colom). Az előzőhöz hasonló, párhuzamosan futó olda- lakkal kissé szélesebb forma. Az aborális része egyenletesen lekerekített. 315 Sidó M. : Tintinnidák elterjedése Magyarországon hossza szélessége házfal vastagsága 123 mikron, 135 mikron 45 „ 58 3 3 K ő z e t k i f e j lő d é s : Szürke kovás márga, világosszürke mészkő. Lelőhely: Mecsekhegység : Kisujbánya, Gerecsehegység : Tardos. márgában : Sümeg. Kora: Berriasi, valangini. Kovás Stenosemellopsis Colom 1948 Gt. Calpionella hispanica Colom Stenosemellopsis hispanica (Colom). Felfelé szélesedő, zömök forma, befelé hajló nyakkal, lekerekített aborális véggel. hossza 105 mikron 1 1 4 mikron 1 53 mikron szélessége 81 ,, 84 ,, 111 ,, házfal vastagsága 3 ,, 3 ,, 3 Kőzetkifejlődés: Szürke kovás márga, sárgásszürke mészkő. Lelőhely: Mecsekhegység : Kisujbánya ; Bakonyhegység : Sümeg, Pali- hálás ; Gerecsehegység : Tardos, Felsővadács. Kora: Berriasi, valangini. Salpingellina Colom 1948 Gt. Salpingellina levantina Colom Salpingellina levantina Colom. Keskeny, megnyúlt, nyomtatott V alakú forma. Az anyagunkban csak kis példányszámban fordult elő ezidáig. A valangini eme- letben figyeltük meg, nagyon rossz megtartásban, csak töredezett példányokban. Egyik példány magatartási állapota sem volt mérésre alkalmas. Kőzet kifejlődés: Kovás márga, szürke mészkő. Lelőhely: Sümeg, Kisújbánya, Tardos. Kora: Valangini. Coxliellina Colom 1 948 Gt. Coxliellina berriasiensis Colom Coxliellina berriasiensis Colom. Nagyon keskeny, hosszúra nyújtott, az orális régió felé szűkülő, befűződés nélküli forma. Az aborális vége egyenletesen lekerekített. hossza 282 mikron szélessége 51 nyaknál a szélesség 36 házfal vastagsága 4,5 Kőzetkifejlődés: Breccsiás szövetű mészkő. Lelőhely: Gerecsehegység : Tardos Kora: Berriasi. Magyarországi fajok rétegtani jelentősége A magyarországi mezozóos rétegek közül a Mecsekhegység és a Magyar Közép- hegység különböző lelőhelyeiről a titon és alsókréta üledékek gazdag Tintinnida fauna- társaságot tartalmaznak. Titon. A Mecsekhegységben Püspökszentlászló, Zengővárkony, Óbánya, Kisúj- bánya, a Gerecsehegységben Lábatlan, Tardos, Tata valamint a Bakony hegységben Lókút, Zirc környékéről a világosszürke, fehér és világos rózsaszínű titon mészkőben 316 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet helyenként tömegesen vannak a Tintinnidák, főleg nagy egyedszámban a Calpionella alpina Lor., a Calpionella elliptica C a d. és kisebb egyedszámban elszórtan a Calpionella undelloides Colom fajok. A mecseki titon mészkőösszletben rétegenkénti gyűjtés alapján végzett vizsgá- latok szerint a titon alsó szinttáján a Calpionellák csak kis egyedszámban jelentkeznek, ott inkább a Radiolariák az uralkodók, az Echinodermata, Spongia maradványok és Foraminiferák mellett. A Tintinnidák ott lépnek fel tömegesen, kőzetalkotó mennyiség- ben, ahol a fentnevezett szervesmaraddvánvok száma csökken, vagyis Radioláriák és Calpionellák fordít ottmennyiségi arányban vannak egymással. A Calpionellák a titon középső szinttáján tömegesen jelentkeznek, majd egyedszámuk a titon felső szintje felé ismét csökken, fajszámuk viszont az alsókréta felé növekedik. A mecseki titon calpionel- lás fáciesben a Calpionella alpina, a Calpionella elliptica és Calpionella undelloides mellett a titon felső részében a Tintinnopsella carpathicát is megfigyeltük. Az utbóbbi megjele- nése már a titon-neokom átmeneti határt jelzi. A Gerecsehegység titon mészköveiben a három szintjelző Calpionella mellett a Globochaeta alpina Lomb. faj is megtalálható. A Calpionellák tömegesen itt is a titon középső részén jelentkeztek. Ugyanezt találjuk a bakonyi titon mészkő faunatársaságára vonatkozólag is. A titon alsó és felső szintjén csak nagyon szórványosan vannak a Calpionellák, csak a Calpionella alpina Lor. és Calpionella elliptica C a d. fajt figyeltük meg. A Magyar Középhegység és Mecsekhegvség titon emeletét tehát a Calpionella alpina Lor., Calpionella elliptica C a d. és Calpionella undelloides Col. fajok képviselik és rögzítik. A 1 s ó k r é t a. A Mecsekhegvség és a Magyar Középhegység alsókréta réteg- összletében a berriasi szinttől a valangini emeletig bezárólag, a Tintinnidák fajszáma megnövekszik. Az hauterivi emeletből az eddigi vizsgálatok során nem sikerült kimutatni a Tintinnidákat. A titonban élt jellemző alakok az alsókrétában eltűnnek és helyettük új fajok jelennek meg és válnak szintjelzővé. A gerecsei tardosi Szélhegy alsókréta rétegében megtalálható a berriasi emeletre jellemző Coxliellina berriasiensis (Colom) faj. Továbbá a Tintinnopsella carpathica (M u r g.-F i 1.), Tintinnopsella oblonga Cad., Tintinnopsella cadischiana (Colom) fajok. A valangini emelet a Calpionellopsis simplex (Col.), a Calpionellopsis thalmanni (C o 1 o m), a Stenosemellopsis hispanica (Colom), valamint a Salpingellina levantina Colom fajokkal bővül. A sümegi eddig felsőliász kovás márgának tekintett képződményben aránylag nagy egyedszámban mutatkozik a Calpionellopsis simplex (Colom) és a Cal- pionellopsis thalmanni (Colom) faj, elvétve a Salpingellina levantina Colom faj, melynek alapján ez a réteg a valangini emeletbe sorolható. A Zirc melletti pali- hálási neokom krinoideás mészkőben is nagy egyedszámban fordul elő a Calpionellopsis thalmanni (Colom), Calpionellopsis simplex (Colom), Stenosemellopsis hispanica (Colom) és a Tintinnopsella carpathica (Murg.-Fil.) faj, melyek alapján pontosab- ban a valangini emeletbe rögzíthető a képződmény. A Mecsekhegység kisújbányai szelvényében a titon és valangini emelet a Tintin- nidák alapján pontosan kimutatható és elválasztható. A helytelenül „foltos titon mészkő" néven jelzett szürkésfehér mészkőben, amely a kötőanyag szerepét tölti be, világosabb, csaknem fehérszínű mészkőzárványok vannak. Ezek a fehér mészkő rögöcskék a bennük előforduló Calpionella alpina Lor. és Calpionella elliptica Cad. fajok alapján a titon mészkőből származnak, viszont az alapanyagot, vagyis a kötőanyagot képező sötétebb színű mészkő a Calpionellopsis thalmanni (C o 1 o m), Calpionellopsis simplex (C o 1 o m), valamint a Stenosemellopsis hispanica (Colom) fajok alapján alsókréta korú, pontosab- ban avalangini emelet alsó részébe sorolható. Sidó M. : Tintinnidák elterjedése Magyarországon 317 Vadász E. szerint a Mecsekliegységben a felsőtitonban rövid ideig tartó regresz- sziós kiemelkedés volt, kréta eleji tengeri tagok hiányával. Ebbe a tengeri üledék -hiányos szakaszba esik a mecseki krétaeleji trachidolerit vulkanizmus, a rákövetkező partszegélyi törmelékes, barrénri-apti emeletig terjedő alsókréta tengeri rétegekkel. Az utóbbiaknak kezdő tagja az említett, feldolgozott titon mészkőanyagú alsóvalangini breccsiás mészkő, amelynek a Calpionellákkal rögzített pontosabb rétegtaui helyzete teljes mértékben igazolja a mecseki, júravégi rövid üledékhézagot és szorosabbra szűkíti a trachidolerit vulkánosság idejét is. A partközeli törmelékes valangini rétegekben, a Calpionellák jelenléte itt nem nyilttengeri eredetre mutat. A kisújbányai rétegsor felső rétegében a Calpionellopsis simplex ( C o 1.), a Calpio- nellopsis thalmanni (C o 1 o m), a Steno semellop sis hispanica C o 1 o m és a Tintinnopsella cadischiana Colom fajok találhatók, melyek a valangini emeletet rögzítik. B e n k ő Ferencné makrofauna határozásai megerősítik a Calpionellák alapján történt szintmeg- állapítást. TÁBI, AMAGYARÁZAT - EXPRICATIOX DES PRANCHES XV. tábla — Planche XV. 1. Zengővárkony titon mészkő: Calpionella alpina tor. Calpionella elliptica Cad. Calpio- tiella undelloides Colom. 2. Zirc. Titon mészkő: Calpionella alpina tor. Echinodermata maradvány. 3. Zengővárkony. Titon mészkő: Calpionella elliptica Cad. 4. Zengővárkon}-. Berriasi mészkő: Tintinnopsella carpathica (Murg. -Fii.) XVI. tábla — Planche XVI. 5. Gerecse. Alsókréta mészkő : Tintinnopsella longa Cad. Globigerina sp. Radiolaria. 6. Gerecse. Berriasi mészkő: Tintinnopsella carpathica (Murg. -Fii). Radiolaria. 7. Gerecse. Berriasi mészkő : Tintinnopsella carpathica (M u r g. - F i l.j 8. Gerecse. Berriasi mészkő: Tintinnopsella cadischiana Colom. Radiolaria. XVII. tábla — Planche XVII. 9. Gerecse. Berriasi mészkő: Tintinnopsella cadischiana Colom. Echinodermata maradvány. 10. Gerecse. Berriasi mészkő: Coxliellina berriasiensis Colom. Radiolaria. 11. Sümeg. Valangini márga : Calpionellopsis thalmanni (Colom), Radiolaria , Echinodermata maradvány. 12. Gerecse. Valangini márga: Calpionellopsis thalmanni (Colom). XVIII. tábla — Planche XVIII. 13. .Sümeg. Valangini márga: Calpionellopsis simplex (Colom). 14. Zirc. Valangini mészkő: Stenosemellopsis hispanica Colom, Radiolaria, Foraminifera. 15. Zirc. Valangini mészkő: Stenosemellopsis hispanica Colom, Radiolaria, Calpionellopsis simplex (Colom). 16. Gerecse. Valangini mészkő: Stenosemellopsis hispanica Colom, Radiolaria, Echinoder- mata maradvány. XIX. tábla — Planche XIX. 17. Kisújbánya. Valangini mészkő: Calpionellopsis thalmanni (Colom), Radiolaria. 1 8. Kisújbánya. Valangini breccsiás mészkő — titon rögücskékkel — ■ Calpionella alpina tor., CalpioncJla elliptica Cad.; valangini mészkő alapanyagban: Calpionellopsis thalmanni (Colom), Calpionellopsis simplex (Col.), Radiolaria. 19. Kisújbánya. Valangini breccsiás mészkő : Ua. mint az előző, a valangini alapanyagban Radiolariák nagy egyedszámban. Fényképezte" : Pellérdiné és Sidó. Nagyítás : 72-szeres. IRODAROM - BIBRIOGRAPHIE 1 . And r u s o v, D. — K o u t e k, J. : O rozsireni a stratigrafiekém vyzmaiiu vápencu s Cal- pionella alpina v západnich Karpatech. Vestnik St. Geol. ustavu 3. 97 — 102. Prahá. 1927. — 2. Andru- s o v, D. : Ees fossiles du Mesosoique des Karpates. I. Plantes et Protozoaircs. Práce. St. Geol. ustavu 25. p. 155 — 163. Bratislava. 1950. — 2 a Bronnimann, P. : Microfossils incertae sedis írom the 318 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet Upper Jurassic and Éower Cretaceous of Cuba. Micropaleontology Vol. 1. No. 1 . 1955. • — 3. Cadisch J. : Das Calpionella Problem. Geol. Rundschau V. 23. 241 — 257. 1932. — 4. Colom, G. : Fossil Tin- tinnids Éoricated Infusoria of order of the Oligotricha. Joum. Pál. V. 22. No. 2. str. 233 — 263. 1948. — 5. Colom, G. : Jurassic-Cretaceous pelagic sediments of the Western Mediterranean zone and the Atlantic arca. Micropaleontology Vol. 1 . No. 2. 109 — 124. 1955. — 6. D e f 1 a n d r e, G. : Embranche- ment des Ciliés. In Pivetau : Traité de Paleontologie I. Paris. p. 317. 1952. — 7. Jodot, P. : Notes de Petrographie sedimentaire de la Corse. Bul. Soc. Geol. Francé, Ser. 5. 1. 3. Paris. 1933. — 8. K i 1 i a n, W. : Sur deux microorganismus du Mesosoique alpin. Bul. Soc. Geol. Francé, Ser. 4. II. 2. Paris. 1902. - — 9. É a f i 1 1 e, R. : Sur les Calpionelles en Algérie. C. R. Somm. Soc. Geol. Francé Ser. 5. I. 7. str. 1 13. 1937. — 10. I a p p a r e n t, J. : Sur le composition lithologique du Biancone. C. R. Soc. Geol. Francé. 4. 1935. — 11. lorenz, T. • Geologische Studien ein Grenzgebiete rurischen helvetische und ost- alpiner Facies. II. Dér Südliche Rhatikon. Bér. Naturf. Ges. Freiburg. V. 12. Str. 34 — 61. 1902. — 12. Murgeanu G. &. Filipescu M. : Sur la presente des Calpionella dans les dopöts jurassiques et cretaciques de Romanie. C. R. Inst. Geol. Rom. V. 21. str. 50 — 54. I. Tabl. 1937. — 13. Matthes, W. H. : Einführung in die Micropaleontologie. str. 184 — 187. 1956. — 14. N o s z k y J. : A komlói szénterület. Évi jelentés, p. 69. 1948. — 15. Pantó G. — Varrók K. — Kopek G. : A zengővárkonyi vasérckutatás földtani eredményei. Földtani Közi. V. hXXXV. 2. f. p. 125 — 145. 1955. — 16. Pokorny, W. : Základy zoologické mikropaleontologie. Kapital 5. Celed Tintinnidae Claparéde Éachmarm str. 288 — 296. 1954. — 17. Sztrókay K. : Mecseki vasércképződés. Tud. Akad. Műsz. Oszt. Közi. V. 3. p. 21 1 — 230. 1952. — 18. Thalmann, H. E. : Bibliography and Index to new Genera, Species and Varieties of Foraminifera fór the year 1933. Journ. Pál. Vol. 9. str. 715 — 743. 1 935. — 19. Vassoevitch, N. : Ées voches á Calpionella Éorenz du Caucase et de la Crime. — • C. R. Somm. .Soc. Geol. Francé. Ser. 5. Tóm. 6. str. 168 — 169. Paris. 1936. — 20. Vassoevitch, N. : O rasprostrahenii Calpionella Éorenz v. Azerbajdzane. — Bjull. Moskovsk. Obsu. ispvt. prir. I. ÉV. p. 65. 1950. — 21. Vadász E. : Mecsekhegvség. Magyar Tájak Földtani Beírása. V. kötet. 1935. — 22. V a d á s z E. : Magyarország Földtana. 1953. — 23. V i g h G. : A Gerecsehegység északnyugati részé- nek földtani és őslénytani viszonyai. Földtani Közi. 1943. p. 301. 1943. — 24. Vein Gy. : Földtani szelvény az Ung mentén. Beszámoló a Földtani Int. Vitaülésén. 1943. p. 52. 1943. Extension des Tintinnoidiens et leur importance stratigraphique en Hongrie Mme MARIA SIDÓ Dans le dernier demi-siéele la littérature micropaléontologique s’est beaucoup oceupée des Tintinnoidiens, organismes unieellulaires, de leur génétique, leur extension géographique et leur importance stratigraphique. Dans la littérature géologique nous ne trouvons jusqu’ici que quelques courts renvois concernant les Tintinnoidiens. I,e présent mémoire est le premier qui s’occupe á fond de hexamen paléontologique détaillé et de l’évaluation stratigraphique de ce groupe animal. Panni les couches ealcaires de la Hongrie les couches tithoniques et crétacées inférieures de la Montagne Mecsek et de la Montagne Moyenne Hongroise renferment en plusieurs endroits une riche fauné de Tintinnoidiens. Tithonique. Dans la Montagne Mecsek, ce sont les environs de Püspök - szentlászló, Zengővárkony, Óbánya et Kisújbánya, dans la Montagne Gerecse, les envi- rons de Lábatlan, Tardos et Tata et dans la Montagne Bakony les environs de Lókút, Zirc oú l’on trouve dans le calcaire gris clair, blane et rose clair des Tintinnoidiens, en masse, pár endroits, en grand nombre surtout les espéces Calpionella alpina L o r. et Calpionella elliptica C a d. et en nombre moindre, épars, Calpionella undelloides Colom. D’aprés l’examen des échantillons pris pár couches dans l’ensemble de calcaire tithonique de la Montagne Mecsek les Calpionelles ne sont représentées que pár un petit nombre d’exemplaires dans le niveau inférieur du Tithonique, ici dominent plutöt les Radiolaires, á cőté des vestiges d’Echinodermes, de Spongiaires et de Foraminiféres. Les Tintinnoidiens apparaissent en masse, en quantité formánt roche, la oú le nombre des fossiles mentionnés décroit, c’est-á-dire les Radiolaires et les Calpionelles sont en proportion inverse les unes aux autres. Dahs le niveau moyen du Tithonique les Cal- pionelles sont présent en masse, puis leur nombre diminue vers le niveau supérieur du Tithonique, tandisque le nombre de leurs espéces erőit vers le Crétacé infé- rieur. Dans le facies á Calpionelles du Tithonique de la Montagne Mecsek nous avons observé, á cőté de Calpionella alpina, Calpionella elliptica et Calpionella undelloides, aussi T intinnopsella carpathica dans la partié supérieure du Tithonique. L’apparition de cette derniére marque déjá la limité de transition entre le Tithonique et le Néocomien. Dans les ealcaires tithoniques de la Montagne Gerecse Ion trouve, en dehors des trois Calpionelles indicatrices de niveau, aussi l’espéce Globochaeta alpina Lomb. Ici de mérne les Calpionelles sont nombreuses dans la partié supérieure du Tithonique. Nous constatons la mérne chose pár rapport á l’association de fauné du calcaire titho- Sició M. : Tintinnidák elterjedése Magyarországon 319 nicjue de la Montagne Bakony. Dans les niveaux inférieurs et supérieurs les Calpionelles sont sporadiques, nous n’avons observé que les espéees Calpionella alpina Lor. et Calpionella elliptica C a d. Crétacé inférieur. Dans l’ensemble des couches crétacées inférieures de la Montagne Mecsek et de la Montagne Moyenne Hongroise, du niveau berriasien jusqu’á letage valanginien, inclusivement, le noinbre des espéees de Tintinnoidiens accroit. Dans l’étage hauterivien l’on n’a pás réussi jusqu’ici á démontrer des Tintinnoi- diens. Des formes caractéristiques du Tithonien disparaissent au Crétacé inférieur et au lieu d’elles apparaissent de nouvelles espéees et deviennent indicatrices du niveau. Daus les couches crétacées inférieures du Mont Szélhegy á Tardos, dans la Montagne Gerecse, l’on trouve l’espéce Coxliellina berriasiensis (Colom) caractérisant l’étage berriasien et aussi les espéees Tintinnopsella carpathica (M u r g. - F i 1.), Tintinnopsella \ longa (Cad.), Tintinnopsella cadischiana (Colom). D’étage valanginien s’augmente des espéees Calpionellopsis simplex (Colom), Calpionellopsis thalmanni (Colom), Stenosemellopsis hispanica (Colom) et Salpingellina levantina (Colom). Dans les couches de marnes siliceuses considérées jusqu’ici eomme appartenaut au Diasique supérieur l’on trouve en nombre relativement grand Calpionellopsis simplex (Colom) et Calpionellopsis thalmanni (Colom), et sporadiquement, l’espéce Sal- pingellina levantica (Colom), d’aprés laquelle l’on peut classer ces couches dans í’étage valanginien. Dans le calcaire á Crinoides á Palihálás, prés de Zirc, l’on trouve aussi en grand nombre les espéees Calpionellopsis thalmanni (C o 1 o m), Calpionellopsis simplex (Colom), Stenosemellopsis hispanica (Colom) et Tintinnopsella carpa- thica (Murg. - Fii.), d’aprés lesquelles la position de la formation peut étre fixée plus précisément á l’étage valanginien. Dans la coupe de Kisúj bánya (Montagne Mecsek) Fon peut établir et séparer d’une maniére précise les étages tithonique et valanginien d’aprés les Tintinnoides. Dans le calcaire blanc grisátre, dénommé faussement „calcaire tithonique taeheté”, qui sert de liánt, il y a de petites inclusions plus claires, presque blanches. Ces petites mottes blanches proviennent, d’aprés les espéees Calpionella alpina D o r. et Calpionella elliptica Cad., que Fon y trouve du calcaire tithonique, tandisque Fon peut classer á l’étage crétacé inférieur, plus précisément dans la partié inférieure de l’étage valan- ginien, la matiére de hasé, c’est-á-dire le calcaire plus foncé qui sert de liánt, d’aprés les espéees Calpionellopsis thalmanni (Colom), Calpionellopsis simplex (Colom), et Stenosemellopsis hispanica (C o 1 o m) . vSelon E. Vadász il y avait eu dans la Montagne Mecsek, au Tithonique supérieur, une période d’émergence regressive de courte durée, avec manque des membres marins du commencement du Crétacé. C’est dans cette section, oú manquent les dépóts marins, cpi’a eu lieu, dans la Montagne Mecsek, le voleanisme trachydoléritique du commencement du Crétacé, avec les couches marines crétacées inférieures détritiques littorales, s’étendant jusqu’á l’étage barrémien — aptien, qui lui ont succédé. De membre initial de ces couches’ est formé pár le calcaire valanginien inférieur á bréclies, á matériau tithonique remanié, mentionná, qui, en premettant de fixer sa position d’une maniére plus précise d’aprés les Calpionelles qui s’y trouvent, justifie complétement la manque de sédimentation de courte durée á la fin du Jurassique dans la Montagne Mecsek et resserre aussi la période du voleanisme trachydoléritique. Dans les couches détritiques valanginiennes littorales la présence des Calpionelles n’indique pás une origine pélagique. Dans la couehe supérieure de l’ensemble de Kisújbánya Fon trouve les espéce Calpionellopsis simplex (Colom), Calpionellopsis thalmanni (Colom), Stenosemel- lopsis hispanica (Colom) et Tintinnopsella cadischiana (Colom), qui fixent l’étage valanginien. Des déterminations de Mme F. Benkő eoncernant la maerofaune eon- firment la spécification du niveau faite d’aprés les Calpionelles. A MÁTRAALJI FELSŐPANNÓNIAI BARNAKŐSZÉN RÉTEGEK POLLENVIZSGÁLATA NAGY IvÁSZGÓNÉ (XX— XXI. táblákkal) Összefoglalás: A mátraalji felsőpannóniai korú (Congeria triangularis P a r t s c h, Congeria balatonica l;uchs szint) mikromaradványegyüttesből 1 18 spóra és pollenforma került leírásra. A flóra vizsgálata földtani-ősföldrajzi, őséghajlattani következtetésekre is lehetőséget ad. A III. lelőhely pollenspektrumaiból készült diagramból látható, hogy a petőfibányai altáró felső- pannóniai üledékeinek kialakulása idején Taxodium láperdő állt, amely kiterjedésében a térszín alakulásá- tól függően változott. A pollen diagramból világosan kiolvasható, hogy a rétegsor fejlődéstörténetében az idősebb,, szárazabb térszíni üledékképződési szakaszt egy nedvesebb térszíni követi. Erre ismét szárazabb tér- színre utaló pollenegyüttest tartalmazó rétegek következnek. A vizsgált mikroflórákból készített, diagramok rétegazonosításra is felhasználhatók. A mátraalji felsőpannóniai korú barnakőszén rétegek puhatestű és gerinces faunával pontosan szintezettek ( Congeria balatonica F u c h s, C. triangularis P a r t s cli szint). Ezeket a rétegeket mikroflorisztikailag még nem vizsgálták. Lelőhelyük makró- flóra vizsgálata sem volt rendszeres, de mégis nyújtott némi támpontot. így a terület alkalmasnak látszott arra, hogy pollenanalizis segítségével a plioeénkori flóraképet kiegészítsük. Indokolttá tette a vizsgálatokat az is, hogy a mátraalji bamakőszénterület nem egységes kifejlődésű. Ezért kérdés, hogy pollenelemzés segítségével lehetséges-e a kőszenes összlet rétegsorainak azonosítása. A palinológiai vizsgálatot 1954. év decem- berében kezdtük. A rétegsorokból 10 cm-ként vett minták vizsgálata lehetővé teszi a maradványegyüttes flóraváltozásának nyomonkövetését. A Petőfi-bányaival azonos kifejlődésű rétegeket harántoló Szűcsi 172. sz. fúrás és a visontai 92. sz. fúrás az előzők- től eltérő kifejlődésű kőszenes rétegei is vizsgálatra kerültek. A palinológiai vizsgálatok kibővítették az eddig vázlatosan ismert flóraképet. 1 1 1 spóra- és pollenalak került elő, amelyek 6 törzsbe, 1 1 osztályba, 33 sorozatba, 43 családba és 59 nemzetségbe sorolhatók. Ezek ‘mellett néhány rendszertanilag ismeretlen spóra, pollen és állati mikromaradvány is volt. A lelőhelyen talált mikromaradványok az alábbiak : Gombaspórák — 1 1 típus — , cf. Tilletia sp., Mycrothyriaceae, Sphagnum sp., Sphagnum sp. f. minor, Sphagnum sp. n. f. major , cf. Hypnum sp., Lycopodium, clavatum típus R u d o 1 p h, cf. Equisetum sp., Osmunda sp., cf. Todea sp., Lygodium sp., cf. Pteridium sp., Polypodiaceae — Sporites haardti R. P o t o n i é et V e n i t z, Polypodiaceae — Sporites haardti R. Potonié et Venitz f. minor, cf. Laevigatosporites sp., Perisporiuin nélküli spórák, Peri- sporiummal rendelkező spórák, Ginkgo cf. biloba L., Pinus silvestris típus Rudolph, kis légzacskós forma n. f., Pinus silvestris típus Rudolph, nagy légzacskós fonna Nagy L.-né : A mátraalji barnakőszén pollenvizsgálata 321 n. f., Pinus haploxylon típus Rudolph (régies forma) n. f., Pinus cembroid típus I (fiatalabb forma) n. f., Picea típus f. omorica, Picea típus f. excelsa, Abies sp., Keteleeria sp.. Cédrus sp., Légzaeskónélkiili Conijerae : Larix sp., Tsuga, diversifolia típus major Rudolph, Tsuga, diversifolia típus minor Rudolph, Tsuga, canadensis típus Ru- dolph, Sciadopitys sp. Légzacskónélküli Conijerae s. str. — poll. Klaus, Cryptomeria hungarica n. sp., Ephedra sp., ? Nymphaeaceae sp. poll. L e s c li i k, Liquidambar — polle- nites stigmosus R. P o t o n i é, Rubus sp., cf. Rubus sp., cf. Rosaceae sp., Nyssa hruschi (R. Pót.) n. c., Rhus sp., Acer sp. 3 forma, Fraxinus sp., Ilex sp., ? Cyrillaceae ef. Poll. brühlensis R. Potonié, cf. Vitis sp., Umbelliferae, 2 típus, cf. Pollenites cingu- lum R. Potonié, Scabiosa succisa (Succisa pratensis Mucii.), Tilia cf. cordata Mill., cf. Berrya sp., cf. Salvia sp., cf. Crepis sp., cf. Mulgedium sp., cf. Bidens sp., Artemisia sp., Ericaceae sp., cf. Harmandia sp., Chenopodiaceae sp., cf. Diospyros sp. Krém p., cf. Humulus sp., Ulmus sp., Zelkova sp., cf. Celtis sp., cf. Carpinus sp., Ostrya sp., Corylus sp., Betula sp., Betula cf. nana L,., Alnus cf. glutinosa Gaertn., Alnus kefersteinoid típus R. Potonié, cf . Betidaceae, Fagus sp. 2 forma, Castanea sp. 2 forma, Quercus sp. 1. Quercus robur forma 2., Quercus sessiliflora (petrea) forma 3., Kis Quercus forma, cf. Fagaceae, ? Cupuliferae, Pollenites cf. genuinus R. Potonié, ? Fagaceae, ? Meliaceae, ? Sapotaceae, Pollenites sp., Juglans sp. 2 forma, Pterocarya sp., Carya sp., Engelhardtia sp., Salix sp., ? Myricaceae, Potamogeton sp., Monocoiyledo- nes sp., Cyperaceae sp., Graminea sp., Sparganium sp., Typha cf. latifolia, Incertae sedis : Sporites sp. Pollenites sp. I., Pollenites sp. II., Pollenites sp. III., Pollenites sp. IV., ? Pol- lenites sp.. Állati maradvány ok : Ovoidites ligneolus R. Potonié, ? Cysta L e s c li i k. Ismeretlen eredetű állati maradvány. , .Recés" állati maradvány. Ismeretlen maradvány. Szövet maradványok : Epidermisz maradvány, valószínűleg Coniferae-é, stomával. Kéregrész maradvány. Bélsugár és bélszövet maradvány, valószínűleg Taxo- diaceae. Vermes-gödörkés megvastagodások : Conijerae, valószínűleg T axodiaceae család- hoz tartozó. Létrás áttörés. Elsőnek leírt formák a következők (XX — XXI. tábla, 1 — 28. ábrák) : a gomba- spórák 11 típusa, cf. Tilletia sp., Sphagnum sp. n. f. major, cf. Hypnum sp., Cryptomeria hungarica, Rubus sp., cf. Rubus sp., cf. Rosaceae, Acer sp. 3. forma, cf. Berrya sp., Fraxi- nus sp., cf. Salvia sp., cf. Mulgedium sp., cf. Harmandia sp., cf. Humulus sp., cf. Faga- ceae, ? Cupuliferae, ? Fagaceae, ? Meliaceae, ? Sapotaceae, Sporites sp., Pollenites sp. I., Pollenites sp. II., Pollenites sp. III., Pollenites sp. IV., ? Pollenites sp., Recés maradvány. A maradványegyüttes ma élő képviselői a helybenélőkön kívül Észak- Amerikában, Kelet-Ázsiában, Közel-Keleten és a mediterránban találhatók. Az együttes a miocén- flórák leszármazottja. A rétegsorok pollenspektrumainak kiértékelése ökológiai alapon történt. Az általá- nos képet a III. lelőhely teljes alapossággal kiértékelt adatai nyújtják (1. ábra). A pollenspektrumok uralkodó elemei a fenyők, amelyek között legtöbb a Klaus által szűkebb értelemben vett légzacskónélküli fenyőfélék pollencsoportja. Ezek a polle- nek tömegükben az Észak-Amerika déli államainak mocsárerdőit alkotó Taxodium distichum Rieh. ökológiájú fenyőfajból származhattak (1 . ábra 2-vel jelzett része). A légzacskóval rendelkező pollenek az előzőkhöz viszonyítva kisebb vízigényű fenyőket képviselnek (Pinus, Picea, Abies, Cédrus, Keteleeria ), amelyekhez vörösfenyő és Tsuga pollenek is csatlakoznak. Ezek valószínűleg a közeli hegyoldalakból szállítód- tak (1. ábra, l-gyel jelzett része). A lombosfák egy része mocsárban, lápban, illetve vízben álló növény ( Alnus, Salix, Nyssa, Carya, némely Quercus faj). A partmenti erdőkben Ulmus, Carpinus, Betula, Quercus, Juglans, Pterocarya, Acer, Fraxinus éltek. Beljebb, a már dombosabb térszínen Ostrya, Zelkova, Tilia, Engelhardtia, Corylus, Ilex telepedtek. A lombosfák a 322 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1 . kötet, 3. füzet diagramból láthatóan kis százalékúak (1. ábra, 3-mal jelzett rész), all. mintát kivéve nem érik el a 20%-ot. t A diagram jobboldali részén a nem fapollenek és spórák összevont százalékos értékei szerepelnek. A nem fapollenek (non arbor pollen = N. A. P., 1. ábra, 4-gvel jelzett része) a legalacsonyabb értékkel jelentkeznek. Közöttük néhány határozottan i vízinövény : Nymphaeaceae-íélék, Myriophyllum, Potamogeton stb. van. A gomba- és páfrányspórák (1. ábra, 5 — 6-tal jelzett része) érdekes összefüggést mutatnak a légzacskós fenyőfélékkel. Azokban a mintákban, ahol az utóbbi pollenek i nagyobb mennyiségűek, a spórák is nagyobb mennyiségben találhatók. Ezek a nagyobb- részt nedves erdő térszínt jelölnek. 1. ábra. A Petőfi-bányai altáró III. lelőhelyének rétegsora és összevont pollendiagrammja. Magya- rázat: 1 . légzacskós Coniferae-poWen, 2. légzacskó nélküli Coniferae s. str. pollen, 3. lombosfapollen, 4 non arbor pollen, 5. gombaspóra, 6. páfrányspóra. 1 — 18. minták száma — Schichtfolge des Petőfi- bánvaer III. Grundstollens und zusammengezogenes Diagramm. Erklárung : 1. geflügelte Coniferae- Pollen, 2. flügellose Coniferae- Pollen s. str., 3. L,aubbaum-Pollen, 4. Non Arbor Pollen, 5. Pilzsporen, 6. Farnkrautsporen. 1 — 18 Nummern dér Muster. A fenti diagram pollenspektrumai egy Taxodimn mocsárerdő ökológiájú együttest tárnak elénk, amelyhez a pliocén Mátrára félkapaszkodó erdő mikroflórája csatlakozik. A különböző ökológiájú erdő kiterjedése a térszíningadozás függvénye volt. A diagram, időben a partmenti erdő két nagyobb kiterjedési szakasza között (18., 17. és 2., 1. min- ták) a mocsár és láperdő nagyobb kiterjedését .jelzi, amelyen belül még kisebb ingadozási szakaszok is voltak. A 13., 10., 7. és 5. minták a kisebb vízigényű fenyők előretörését, a 12., 8., 6., 4. minták ezek visszahúzódását jelzik. A 12. minta rendellenességet mutat, ami a pollenek kis mennyiségéből adódik. Kétségtelen, hogy a térszín hirtelen mélyülésével kell számolnunk, amit az anyag- vizsgálat is igazol. Ha a Taxodium mocsár összehúzódik, pusztulását xylit darabok jelzik. A kisebb vízigényű erdő előretörése klímaváltozásra is utal. Nagy L.-ne : A mátraalji barnakőszén pollenvizsgálata 323 Ali. minta hézaga teljes pollenhiányt jelez. Az anyagvizsgálat is bizonyítja a terület lesüllyedését, így a Taxodium erdő elpusztulását. A fenti vizsgálati eredményeket a Petőfi-altáróból feldolgozott két másik lelőhely pollenspektrumai is megerősítik. E diagram eredményeit használtuk fel a két fúrás kőszénrétegeinek azonosítására. A főtelepet ott tételeztük fel, ahol a Taxodium pollenek kiugró értékekkel szerepelnek. A kiindulásul kitűzött kettős célt ősnövénytanilag és földtanilag egyaránt sikerült elérni. Mindezek mellett vizsgálataink még számos botanikai, ökológiai, ősföldrajzi s egyéb földtani eredményre is vezettek. Ezek a kutatási eredmények későbbi alkalommal kerülnek közlésre. TÁBIyAMAGYARÁZAT — TAFEbERKbÁRUNG XX. tábla — Tafel XX. 1 . Gombaspóra, 2. S porit es sp., 3. Cryptomeria hungarica n. sp., 4 — 5. Rubus sp. , 6. cf. Rubus sp., 7. cf. Rosaceae 8. Acer sp., 9. Acer platanoides típus, 10. Acer catnp estre típus, 11. A cer sp . , 12. Acer campestre típus, 13. cf. Berrya sp., 14. Fraxinus sp., 15. cf. Salvia sp., 16. cf. Humulus sp., 17. cf. Harmandia sp., 18. cf. Mulgedium sp., 19. cf. Fagaceae XXI. tábla — Tafel XX. 20. ? Fagaceae , ? Meliaceae, ? Sapotaceae, 21. Pollenites sp. I., 22. Rollenites sp. II., 23. Pollenites sp. III., 24. Pollenites sp. III., 25. Pollenites sp. III., 26. Pollenites sp. IV., 27. Állati maradványok, 28. Recés állati maradvány. Pollenuntersuchungen aus den oberpannonischen Braunkohlenschichten des Mátragebirges Frau E. NAGY leli beabsiehtige einen kurzen Bericht über die palynologischen Untersuclmngen zu gébén, die icli aus den oberpannonischen und durch Weicli- und Wirbeltier-Über- reste genau festgesezten Braunkohlenschichten dér Mátraer Hügellandschaft getátigt habé. Die palynologischen Untersuehungen dér nngarischen pannonisclien Scliichten wurden mit einem cloppelten Ziel begonnen. Das eine war die Ergánzung des imfolge dér Seltenheit dér Makroflora nur schwer bestimmbaren pannonisclien Florabildes, das andere diente zűr Identifizierung dér uneinheitlichen Fazies dér Braunkohlenschichten im Mátragebirge durch Pollenanalyse. Das Ergebnis meiner Untersuclmngen ist die Bestimmung und Besclireibung von 1 1 1 Sporen- und Pollen-Formen, neben denen icli auch einige Sporen, Pollen uncl tierische Mikroiiberreste von unbekaunter systematischer Stellung beschrieb. Die Beschrei- bung dér Mikrofossilien befindet sicli im nngarischen Text. Ebenfalls dórt führte ich die zuiu erstenmal beschriebenen Formen an, dérén Abbildungen an den betr. Tafeln vorzufinden sind. Die im Text mitgeteilte Abbildung stellt das zusammenfassende Diagramm des Pollen-Spektrums aus dem Petőfibányaer III. Grundstollen dar. Die Auswertung des Diagramms geschah auf ökologischem Grund. Die Zalil dér sumpf- und moorbildenden flügellosen i. e. S. Coniferen- Pollenformen ist vorwiegend. Das Verháltnis dieser und dér weniger wasserbedürftigen geflügelten Coniferen-Pollen hángt von dér Morphologie ab. Unter den Arbor-Pollen vertreten die Uaubbáúme einen geringen Prozentsatz. 324 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet Die Zunahme dér Yerliáltniszahl dér geflügelten Coniferen-Pollen steht in direk- tem Yerháltnis mit dér Zunahme dér Yerháltniszahl dér Pilz- und Farnkraut-Sporen. Die Menge dér Xon-Arbor-Pollen ist sehr gering, unter ihnen befinden sieh viele Wasserpflanzen (Nymphaeaceae, Myriophyllum, Potamogeton, Sparganium usw.) Dér untere (Muster 18, 17) und dér obere Teil (Muster 2, 1 ) des Diagramms bezeieh- net eine relativ trockene Periode, die anderen Muster deuten eine feuehtere Periode an. Die feuehtere Periode war aber nicht einheitlieh, die Muster 13, 10, 7 und 5 deuten ■auf den Yorstoss dér geflügelten Coniferen. Die geringe Poílenmenge des Musters 1 2 ergibt die Unregelmássigkeit, zu dér bestimnit auch Klimaánderungen beitrugen. Dies beweist aueh die Erscheinung dér Pollen von troekener Art wie z. B. Ephedra. Dér Hiatus des Musters 1 1 kaim mit plötzlielier Senkung und mit dér Verwüstung des Taxodium-Waldes erklárt werden. Das obenerwáhnte Diagramm benützten wir zwecks Sehichten-Identifizierung, mit dér Annahme, dass sich das Hauptflöz dórt befindet, wo die Taxodium-Pollen her- vorbreehen. Mit den paláobotanisehen, ökologisehen, paláogeographisehen und geologischen Ergebnissen wird sieh die im náchsten Jahr im Jahrbueh dér Ung. Geol. Anstalt erschemende Monographie befassen. STATISZTIKAI MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA A FÖLDTANBAN BÁRDOSSY GYÖRGY Összefoglalás : A szerző ismerteti a matematikai statisztikának azokat a módszereit, melyeket a földtanban leginkább fel lehet használni. Foglalkozik a statisztikus sokaság gyakorisági eloszlásával és a különböző gyakorisági diagramokkal. Ismerteti az átlagszámokat, valamint a szórást es a ferdeséget kifejező értékmérőket (paramétereket). Végül foglalkozik a kétváltozós korreláció számítással. A számítási eljárások végrehajtását konkrét példákon mutatja be. A statisztikus adatok föld- tani felhasználására különböző gyakorlati példákat ismertet. Napjainkban a természettudományok legkülönbözőbb ágaiban tapasztalható a törekvés az általános megállapitások pontosabb mennyiségi jellegű meghatározására. E célok megvalósítására egyre szélesebb körben alkalmazzák a matematikai statisztika módszereit. A földtanban és rokon tudományágaiban is egyre inkább térthódítanak ezek a módszerek. Egyesek azon a véleményen vannak, hogy a földtani folyamatok oly bonyolultak, oly sok tényezőből tevődik össze egy-egy jelenség és ezek a tényezők oly kevéssé ismertek, hogy hosszadalmas statisztikai számításoknak semmi értelme sincsen : a valóságot úgysem tudják megközelíteni. Mások maguknak a statisztikus módszereknek földtani létjogosultságát tagadják, merő formalizmusnak tartva az egész eljárást. Számos esetben a statisztikus módszerek hiányos ismerése is hozzájárul ilyen vélemények kialakulásához. E rossz vélemény alapja részben az, hogy egyesek kellő kritika nélkül nyúltak a statisztika módszereihez, gondolkodást pótló valaminek tekintették, ami minden kér- désre egyszeriben végleges választ ad. Az ilyen mechanikus, minden földtani szemléletet nélkülöző felfogás tévedésekhez vezetett és sajnos gyakran nem a szerzőt, hanem az egyébként jó, de helytelenül alkalmazott módszert diszkreditálta. E kételyek eloszlatása céljából rövid áttekintésben vizsgáljuk a statisztikai módszerek földtani alkalmazásának lehetőségeit és a módszerek által nyújtott tény- leges előnyöket. A statisztika helyes alkalmazásának első alapfeltétele, hogy a kiértékelésre kerülő adatokat helyes földtani szemlélettel válogassuk össze. Csakis földtanilag össze- tartozó adatokat értékelhetünk ki közösen és ezen felül még az is fontos, hogy a minták az egész vizsgálandó képződményt egyenletes eloszlásban jellemezzék. Egyes, véletle- nül kiragadott minták alapján ugyanis teljesen helytelen eredményekhez juthatunk. A statisztika segítségével elérhető legegyszerűbb eredmény az adatok rend- szerezése, jól áttekinthető beosztása, osztályozása. Gondoljunk például arra, ha egy törmelékes üledékből több ezer mintát vettünk és ezek szemcseeloszlási viszonyait akarjuk összehasonlítani, illetve kiértékelni. Vagy ugyanaz a helyzet, ha egy kőzet 6 Földtani Közlöny 326 Földtani Közlöny, LXXXV / I. kötet, 3. füzet mintáinak több ezer elemzését akarjuk áttekinteni. Ezeket a földtanilag összetartozó adatokat összességükben a statisztika nyelvén statisztikus sokaságnak nevezzük. Míg az egyes adatokat valószínűségi vagy esetlegességi változóknak nevezik. Az első feladat ilyenkor ennek az áttekinthetetlenül nagy adathalmaznak kisebb csoportokba való összevonása (osztályozása), majd pedig e csoportoknak táblázat, vagy rajz alakban történő jól áttekinthető összefoglalása. Az osztályok nagyságának helyes kiválasztása a további munka sikeré- nek egyik fő feltétele. Mennél nagyobb egy-egy osztály, annál kevesebb lesz az összes osztály száma — következésképpen annál könnyebben lehet áttekinteni őket. Viszont ugyanakkor az osztályok értékközének megnövelése egyre inkább elnagyolja az általános képet, egyre kevésbé mutatkoznak meg a finomabb részletek. Az osztályok számának túlzott megnövelése viszont az áttekinthetőséget csökkenti le. Vizsgáljuk meg ezt a kérdést egy konkrét példán, mondjuk egy kőzet vegyi összetételének kiértékelésénél. Feladatunk a jelen esetben az iszkaszentgyörgyi Kincses-Józsefi bauxitterület vegyi összetételének kiértékelése 2510 vegyelemzés alapján. Tekintettel arra, hogy a bauxit A1203, Si02, Fe203 és kötött-víztartalmának nagyságrendje általában 1%-nál nagyobb, az elemzések pontossága pedig 0,3 — 0,5%, legcélszerűbbnek az 1%-onként felvett osztályok látszanak. A _TiO, esetében ugyanakkor 0,1%-os osztályokat veszünk fel, tekintettel arra, hogy a másik 4 elemmel szemben a Ti02 változásai a bauxitban csak tized % nagyságrendűek. Az osztály szűkítésének végső fokon az elemzés pontossága szab határt. A Ti02 elemzési pontossága 0,1% lévén, értelmetlen lenne a csoportosítást 0,01 %-os osztályonként végezni. Az egyes osztályoknak nem kell szükségszerűen egyforma nagyoknak lenniök. Pl. szemnagysági vizsgálatoknál a kisebb szemnagyságok felé haladva egyre csökken- teni szokták az osztályok értékközeit. Az A 1 1 e r b e r g-féle beosztásnál: 2,0 — 0,2 mm-en az osztály értékköze 1,8 mm 0,2 —0,02 „ „ „ „ 0,18 „ 0,02 —0,002 *„ „ „ „ 0,018 ,, 0,002—0,000 „ ,, ,, „ 0,002 „ Az osztály beosztás elkészítése után hozzáfoghatunk az ún. eloszlási vagy gya- korisági táblázat elkészítéséhez. Ez abból áll, hogy megszámláljuk, hogy az összes adat közül hány esik az egyes osztályokba. Pl. fenti példánkon a 2510 vegy- elemzés közül a SiO.,-tartalom esetében a 6 — 7 százalékos osztályba 173 db elemzés, a 12 — 13 százalékos osztályba pedig 86 db elemzés esik. Ezeket a számokat nevezzük abszolút gyakorisági számoknak. A gyakorisági táblázat már ebben a formában is nagyon tanulságos. Leolvas- hatjuk belőle az értéktartomány alsó és felső szélső értékeit és azt is, hogy melyik osz- tályban található a legtöbb adat, azaz melyiknek legnagyobb a gyakorisága. Nehézségbe ütközik viszont, ha ugyanazon képződmény két előfordulási helyét akarjuk összehasonlítani. Ha ugyanis a két előforduláson lényegesen különböző számú, adattal rendelkeztünk, a gyakorisági számok nagysága annyira különbözni fog, hogy szinte lehetetlen őket összehasonlítással kiértékelni. E nehézséget csak úgy küszöböl- hetjük ki, ha az abszolút mennyiségeket jelentő gyakorisági számokat relatív mennyi- ségekké — mégpedig százalékszámokká alakítjuk át. Ezt az átszámítást a rendelkezésre álló adatok összegének arányában végezzük. Pl. : a fent említett bauxitelőfordulás Si02 tartalmának 6 — 7 százalékos osztályában a gyakorisági szám 173 volt. Ennek a számnak 100-szorosát elosztjuk az összes elemzések számával (2510 db) és így 6,80 Bárdossy Gy. : Statisztikai módszerek alkalmazása a földtanban 327 százalékot kapunk. Ezt a számot viszonylagos gyakorisági százalék- nak nevezzük. Gyakran fontos azt is tudnunk, hogy bizonyos értékközök felett vagy alatt milyen a vizsgált tulajdonság összesített gyakorisága. Ennek megállapítására szolgálnak az ún. kumulatív gyakorisági százalékok. Kétféleképpen lehet őket megadni. Az egyik esetben vesszük az első osztály gyakorisági százalékát, ehhez hozzá- adjuk a következő osztályét. Ez az összeg adja a második osztály kumulatív gyakori- sági százalékát. Ezt adjuk hozzá a harmadik osztály gyakorisági százalékához. Az össze- adást osztályonként addig folytatjuk, míg az utolsó osztályt el nem értük. Ha az össze- adást jól végeztük, akkor ennek hozzáadása után éppen 100 százalékot kell kapnunk. A másik esetben az utolsó osztály felől indulunk ki és haladunk az összegezésével az első felé. A két számsor tagjai ugyanazon az osztályon belül egymást 100 százalékra egészítik ki. A gyakorlatban általában nem elég a gyakorisági százalékok és a kumulatív gyakorisági százalékok kiszámítása és táblázatos összefoglalása, hanem igyekezni kell ezeket az adatokat rajzban ábrázolni. Az ábrázolási módok — különböző diagramok stb. — egyik fő célja szemléltetés. Azonban számos esetben a grafikus ábrázolás többet mond a táblázatos vagy szöveges formánál. Qlyau körülményekre hívja fel figyelmünket, melyeket különben nem vehet- tünk volna észre, máskor pedig egyszerű és gyors megoldást szolgáltat hosszadalmas számítások helyett. A grafikus ábrázolástól való idegenkedés egyik jogos alapja, hogy kellő földtani szemlélet hiányában elvonatkoztatja a vizsgált tárgyat annak földtani alapjától. Ez aztán túlzó és így teljesen helytelen következtetésekre vezethet. A statisztikus adatok grafikus ábrázolásakor azért mindig az adott földtani alapfeltételeket kell szigorúan figyelembe venni és az ábrázolás módját tőlük függően kell kiválasztani. A gyakorisági adatok ábrázolásakor általában derékszögű koordináta rendszrt szoktak használni, melynek vízszintes tengelyére mindig a független változót (osztály), függőleges tengelyére pedig a függő változót (gyakorisági vagy kumulatív gyakori- sági százalék) viszik fei. Kérdéses még a mértékegység kiválasztása. A legtöbb esetben a közismert milli- méter beosztást szokták alkalmazni, mely mindkét tengely irányában egyenlő távolsá- gokra osztja fel a papírt. Használnak olyan beosztást is, mely az X tengely irányában logaritmusos skálát, az Y tengely irányában pedig milliméteres skálát tartalmaz. Ilyen 1 leosztásra akkor van szükség, ha a vizsgálandó tulajdonság igen tág határok között ingadozik. Jellegzetes példa erre a törmelékes üledékek szemcseeloszlási adatainak ábrázolása. Itt a logaritmusos skála segítségével a kis szemnagysági frakciókat kívánják a nagyobb frakciókkal arányos mértékben ábrázolni. Végül van olyan beosztás is, mely mindkét tengely irányában logaritmusos skálát tartalmaz. Ilyen beosztásra elsősorban akkor van szükség, ha a gyakorisági eloszlás nagyon egyenetlen és ezeket az egyenetlenségeket el akarják simítani. A logaritmusos skálák alkalmazásakor mindig szem előtt kell tartanunk, hogy ilyenkor tulajdonképpen ugyanazt kapjuk, mintha rendes milliméter papírra az ill. számok logaritmusait vittük volna fel. A skálabeosztás kiválasztása után azún. gyakorisági diagramokat szokták megszerkeszteni. Ezeknek kétféle ábrázolási módja van. Az egyik esetben egy-egy osztályon belül állandónak tekintjük a gyakorisági százalék nagyságát — tehát a gyakorisági százalékokat az osztályok teljes szélességében lépcsőzetesen rakjuk fel (1. ábra). 6* 328 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet Az így kapott diagramot gyakorisági fíisztogramnak nevezik. A másik eljárásnál az osztályok középpontjából merőlegeseket emelünk a víz- szintes tengelyre és ezekre felmérjük az osztályra vonatkozó gyakorisági százalékot. A kapott* végpontokat egyenesekkel kötjük össze és így egy poligont kapunk, melyet gyakorisági poligomiak szoktak nevezni (2. ábra). 1. ábra. Gyakorisági hisztogram — Fre- 2. ábra. Gyakorisági poligon — Frequen- quency histogramm — CTaTMCTimecKaa cy polygon — CTaracTHaecKHH noJiaroH rHCTÓrpaMMa MacTOCTeft MacTCTeií A gyakorisági poligon és a gyakorisági hisztogram lényegileg ugyanazt fejezi ki más-más módon. Minél kisebbek az osztályok, annál kevésbé térnek el egymástól. Ha az osztályokat - — persze elméletileg — végtelen kicsivé csökkentjük, a két diagram egy ún. gyakorisági görbévé olvad össze. Ez a folytonos görbe kiegyenlíti a két diagram lépcsőzetes ugrásait és sarokpontjait (3. ábra). 3. ábra. A gyakorisági görbe és hisztorgam kapcsolata — Relation between histogramm and frequency curve — BaaHMooTHomeHHe CTaTHCTimecKOH rucTorpaM.Mbi MaCTOCteii h nacTOCTefi kphboh Egyforma nagyr értékközönként felvett osztályok esetén ez a szerkesztési mód helyes. Más azonban a helyzet, ha az osztályok értékközei egyre csökkennek, mint pl. szemnagysági frakciók esetén. Ha ilyenkor az előzők szerint rakjuk fel az adatokat, eltorzítjuk a gyakorisági eloszlást a nagy értékközökre vonatkozó osztályok javára. A gyakorisági hisztogramok által határolt területnek ugyTanis műidig 100 százaléknak kell lennie az adott mértékegység szerint nézve. Ha viszont az osztályok értékköze nem egyenlő, akkor ez nem adódik ki az első szerkesztési móddal. Ezért ilyen esetekben nem az egyes oszlopok nagyságát, hanem az azok által elfoglalt területet kell alapul vennünk. A 4. ábrán ugyanannak a szemnagysági eloszlásnak e kétféle módon történt ábrázolását láthatjuk. A két hisztogram közt az eltérés bizony eléggé lényeges. A gyakorisági százalékok ábrázolásával analóg módon történik a kumulatív gyakorisági százalékok ábrázolása. Ilyenkor is az X tengelyire kerül a vizsgált tulajdon- ság, az Y tengelyre pedig a kumulatív gyakorisági százalék. Az Y tengely hossza ekkor a görbe végpontján 100 százalék. A kapott pontokat előzsör poligonszerűen Bárdossy Gy. : Statisztikai módszerek alkalmazása a földtanban 329 egyenesekkel kötjük össze, majd pedig ennek segítségével megszerkesztjük a pontokon átmenő legegyszerűbb folytonos görbét. Ezt nevezik kumulatív vagy összeggörbének. Természetesen, aminthogy a kumulatív gyakorisági százalékokat kétféle . képpen számíthatjuk, kétféle lehet a görbéjük is. A két görbe egymásnak tükörképi párja és bármely osztálynál 100 százalékra egészíti ki egymást (5. ábra). 4. ábra. Szetncsenagyság eloszlás gyakorisági hisztogratnjai ; a) helytelen ábrázolás, b) helyes ábrázo- lás — Histograms of grain size distribution ; a) incorrect inethod of díawing histogram, b) correct method of drawing histogram — THCTorpaMMbi pacnpeneneHHn bcjihmhh 3epeH : a) HenpaBHJibHbiü cnocoo nocTpoemm rHCTorpaMMbi, 6) npaBnabHbift cnocoö riocTpoeHHfl rucTorpaMMbi osztályok 5. ábra. A gyakorisági eloszlás két összetartozó összeggörbéje — Two coherent cumulative curves of a frequency distribution — JtBe npHHaflnewaiUHe KyMyjiHTHBHbie KpiiBbie oahoíí CTaTMCTimeCKoii coBOKyriHOCTii A gyakorisági görbe és az összeggörbe szorosan összetartoznak és egymásból kölcsönösen levezethetők. Az összeggörbe nem más, mint a gyakorisági görbe integrál- görbéje és fordítva, a gyakorisági görbe az összeggörbének derivált görbéje. Könnyen megérthetjük ezt, ha arra gondolunk, hogy az összeggörbe műiden egyes pontja nem más, mint a gyakorisági görbe százalékainak összege egészen az illető pontig. Azaz a matematika nyelvén így írható fel : í=n fi a gyakorisági százalékszámok, I = X1 fi Ax ahol Ax az osztály értékköre, i=i n az osztályok száma a kívánt pontig. 330 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötél, 3. füzet Ha a gyakorisági hisztogramot gyakorisági görbévé alakítjuk át, akkor tulajdon- képpen az osztályok értékközeit végtelenül lecsökkent j ük. E csökkentés határértékét a matematikában pedig az integrál fejezi ki a következő módon : hm Ax-+ 2’ U i = 1 b a ahol a és b a vizsgált tulajdonság alsó és felső szélső értékei. Ez az összefüggés nyújt lehetőséget arra, hogy bármely összeggörbéből grafikus differenciálás segítségével megszerkeszthessük a hozzátartozó gyakorisági görbét (6. ábra). 6. ábra. Gyakorisági görbe és a hozzátartozó összeggörbe — Frequency curve and the eumulative curve — CTaTHCTMMecKaa mcrorpaMMa wacTOCTeii h npnHan/iemamaH k Heh KyMy/iHTHBHaa KpnBaa. 7. ábra. A földtanban leginkább előforduló gyakorisági és összeggörbék — The most commou types of frequency and eumulative curves in geology — Hanöo/iee m acTO BCTpeqaKmmecH b reojiormi Tunbi THCTOrpaMM II KyMyjlJJTHBHblX KpiIBblX. Vizsgáljuk ezután meg, mit nyújtanak a geológus számára a gyakorisági és az összeggörbék ? A 7. ábrán a földtanban leginkább előforduló gyakorisági és összeggörbéket mutatjuk be. Ha a vizsgált tulajdonság — - szemnagyság, vegyi összetétel stb. — homo- gén, úgy szimmetrikus és egymaximumos gyakorisági görbének kell kiadódnia (1., 2. sz. görbék). Minél heterogénebb az eloszlás, annál inkább széthúzódik a maximum (3., 4. sz. görbék). Egyes esetekben a gyakorisági görbe többé vagy kevésbé aszimmetrikus alakú lehet. Ha a leggyakrabban előforduló rész balra tolódik el, balirányú, ha jobbra, jobb- irányú aszimmetriáról beszélünk (5., 6., 7., 8. sz. görbék). Az aszimmetria mindig külön- leges földtani okok hatására vezethető vissza. Aszimmetrikus vegyi összetétel esetén egyirányban ható vegyi átalakulásra lehet következtetni, mely az eredetileg szimmetri- kus gyakorisági eloszlást valamely irányba eltolta. Szemcseösszetételi görbéken akkor Bárdossy Gy. : Statisztikai módszerek alkalmazása a földtanban 331 tapasztalható leginkább aszimmetria, ha a már leülepedett kőzet anyagát újabb szállító hatás éri, mely belőle bizonyös szemnagyságokat eltávolít. Előállhat ilyen aszimmetria folyami homokra transzgredáló tengeri üledék esetében is. Végül vannak olyan gyakorisági görbék is, melyeken kettő vagy több maximum figyelhető meg (9., 10., 11., 12. sz. görbék). Az ilyen görbék gyakran igen fontos földtani következtetésekhez szolgáltathatnak alapot. Hogy ezt jobban megérthessük, vizsgál- juk meg az alábbi példát : egy érctelepet a földtani megfigyelések alapján egységes felépítésűnek és egyetlen meghatározott folyamat termékének tartanak. Az érc egyik fő komponensének gyakorisági görbéjét megszerkesztették (8. ábra). A többi érces komponensek is hasonló görbéket szolgáltattak, csak egyeseknél a nagyobb maximum a jobboldalon, a másikaknál a baloldalon van. S. ábra. Fémtartalom gyakorisági görbéje egy érc előforduláson — Frequency curve of a deposit’s metál content — CraTiicraMecKaH FHCrorpaMMa coflepaoHHH MeTanaa o«Horo pyAHoro MecTopo>KAeHnH. 9. ábra. Egyazon összeggörbéből szerkeszthető kétféle gyakorisági hisztogram — Two histograms obtained írom the same cumulative curve — idee CTaTHCTHMeCKHe THCTOrpaMMbl, nOJiyneHHbie H3 TOÍÍ H • a — 30— 31 31— 32 32— 33 33— 34 34— 35 35— 30 30-37 37— 38 38— 39 39— 40 40— 41 41— 42 42— 43 43— 44 44 — 45 45— 40 46— 47 47— 48 48— 49 49— 50 50— 51 61— 52 62— 53 53—54 64—55 55—60 50—57 57— 58 58— 59 59— 60 00—01 62—03 04-65 1 3 5 3 2 1 3 5 19 50 64 16 8 3 2 2 1 13 14 19 35 23 12 5 3 3 4 1 1 2 3 3 17 14 20 17 12 4 1 2 7 14 13 12 5 2 3 1 2 1 4 3 0 8 10 7 2 3 2 1 3 1 5 7 11 3 3 3 2 1 1 3 3 6 3 2 1 1 6 8 18 6 2 1 1 2 1 1 1 1 4 2 3 2 2 1 1 I 1 2 5 9 5 5 4 2 1 1 3 10 4 1 1 3 3 5 7 1 1 1 1 1 6 3 7 2 3 1 1 1 1 2 2 3 5 4 2 1 2 1 1 1 1 3 2 1 1 2 3 1 1 1 1 2 1 2 1 1 1 1 1 3 2 2 2 1 I 1 1 1 2 3 3 2 1 1 1 1 1 4 2 2 1 1 2 1 1 2 2 1 1 1 2 1 2 1 1 1 2 2 1 1 1 1 1 2 1 1 2 4 1 1 1 1 1 1 1 1 1 2 2 2 1 1 1 2 1 3 2 4 1 1 1 1 2 1 1 1 1 2 2 2 1 3 1 1 1 1 1 2 4 1 1 1 2 2 1 1 1 1 1 3 2 1 1 2 1 3 2 2 2 1 1 1 1 1 5 2 1 1 2 1 1 1 Z 2 3 8 3 2 2 1 I 3 1 4 5 5 4 3 3 1 3 1 1 2 1 2 3 1 4 2 1 2 7 6 2 5 1 1 2 1 1 1 3 2 2 5 2 2 2 2 1 1 1 1 1 3 15 17 26 39 35 28 35 27 29 19 13 20 21 35 31 63 77 97 116 131 180 77 30 18 8 7 192.0 94.5 499.5 383.5 584.5 923.0 1362.5 1171.5 943.0 1184.6 888.5 854.5 492.5 334.5 421.5 407.0 540.5 455.5 419.0 455.5 682.5 720.5 698.0 6.95.5 665.5 549.0 273.5 91.0 90.0 94,2 30.5 19.6 32.6 33.3 34.9 34.4 35.5 33.5 33.7 32.9 29.5 25.9 25.7 23.3 20,1 18.5 15.4 14.7 12.3 11,1 10.8 10.3 7,4 6,0 6.3 3.7 3,1 2.7 3,6 3.0 5.0 4.4 4,4 3,9 14 225 234 143 103 66 49 46 37 50 | 44 53 34 1“ 35 32 19 17 18 | 18 .4 7 12 9 9 17 10 | 19 9 | 16 | 13 | 12 | 12 | 18 | 16 25 33 | 16 | 25 | 11 | 15 9 5 3 1 1 1589 Bárdossy Gy. : Statisztikai módszerek alkalmazása a földtanban 337 Ez azonban még nem elég. Tudni akarjuk, hogy százalékonként minden egyes A1203 tartalomnak átlagosan milyen nagy Siü2 tartalom felel meg. Ezt is könnyen meg- határozhatjuk, ha kiszámítjuk műiden egyes vízszintes rovat súlyozott számtani közepét. A súlyozott számtani közép kiszámítását az előzőkben már ismertettük, képlete 2:ia-w Msz = . A jelen esetben ,,w” az illető kockába eső elemzések száma, ,, a” pedig ynxw az illető kockához tartozó Si02 érték nagysága. A táblázat jobboldalán a számolás megkönnyítése céljából külön rovatban tüntettük fel a L'fw és a értékeket, végül 11. ábra. Egy bauxitelőfordulás A1203 és Si02 tartalmának korrelációs diagramja rxtv = korrelációs tényező — Correlational diagram of the A1203 and Si02 contentpf a bauxite deposit. rzhj = correlational coefficient — KoppeJimiHOHHaa anarpaMMa coaepMOHHH Al2Oj h SiOa ogHoro öoKCiiTOBoro MecTopowAeHHH. rxiy = KoaijiínuneHT Koppejmumi. pedig belőlük nyert súlyozott számtani közepeket. Ezek azt mutatják meg, hogy pl. 41,5 százalék (azaz 41 — 42 százalék) A1203 tartalom esetén a Si02 tartalom át- lagosan 29,5 százalék : 55,5 százalék Al203 tartalom esetén pedig átlagosan 5,3 százalék stb. Ha a Si02 tartalomhoz viszonyítva akarjuk az átlagos A1203 tartalmakat meg- ismerni, akkor a fentivel teljesen analóg módon függőleges oszlopok mentén számítjuk ki a súlyozott számtani közepeket. A táblázat adatait még szemléltetőbbé, jobban áttekinthetővé teszi, ha diagram formájában értékeljük ki. A diagramot derékszögű koordinátarendszerben célszerű megszerkeszteni, ahol az X tengelyre az egyik, az Y tengelyre a másik vizsgált tulajdonság értékeit rakjuk fel százalékonként. Jelen esetben az X tengelyre az A1203 tartalom, az Y tengelyre a Si02 tartalom került. Ezután a koordináta tengelyek alapján felrakjuk műiden egyes Al203-tartalomnak megfelelő Si02-tartalmat. E pontokat egymással összekötve készen áll az A1203- és Si02-tartalom korrelációs diagramja (11. ábra). 338 Földtani Közlöny, LXXXV I /. kötet, 3. füzet A diagram segítségével pontosan megállapíthatjuk a két komponens összefüggé- sének jellegét és az összefüggés mértékét. A fenti példa alapján egészen nyilvánvaló a korreláció számítás jelentősége a földtani folyamatok megítélésében. A kapcsolat felismerése után még azt a kérdést is tisztáznunk kell, hogy milyen szoros ez a kapcsolat? A legszorosabb, ideálisan teljes kapcsolat az ún. „függvénykapcsola t”. Ilyenkor az egyik tulajdonság értékének változását a másik tulajdonság teljesen azonos mérvű változása követi. A változás jellege természetesen lehet akár egyirányú (növe- kedésre növekedés) vagy ellentétes irányú (növekedésre csökkenés). A természetben ez az eset mondhatni sohasem fordul elő. Szélső értéknek tekint- hetjük csupán, melyet többé-kevésbé közelítenek meg a kapcsolatok. A másik szélső érték — a kapcsolat teljes hiánya — viszont természetesen bárhol elő- fordulhat. E két szélső érték között találjuk az ún. „valószínűség-elméleti kapcsolatokat. Ezek jellemzik a földtani összefüggéseket is. Ilyenkor a függet- len változó (egyik tulajdonság) értékéhez a függő változónak (másik tulajdonság) min- dig több, határozott gyakoriságokkal bekövetkező értéke tartozik. A kapcsolat szorosságát ilyenkor az ún. korrelációs tényező adja meg. A korrelációs tényezőt az alábbi képlet segítségével határozhatjuk meg : ahol ax az egyik tulajdonság négyzetes középeltérése, rxiy — — y - ay a másik tulajdonság négyzetes középeltérése, °x ‘ ay fix y centrális momentum. A kapcsolat teljes hiánya esetén rx,y értéke = 0 ; függvénykapcsolat, tehát a lehetséges legszorosabb kapcsolat esetén pedig rxly — 1 . A valószínűség-elméleti kap- csolatoknál rx,y e két szélső érték közt váltakozik. A megadott határértékeken belül a korrelációs tényező lehet pozitív és negatív előjelű. Ha pozitív előjelű, akkor az egyik tulajdonság növekedése a másik tulajdonság növekedését vonja maga után. Ha negatív, akkor a két tulajdonság nagysága ellentétesen változik. A korrelációs tényező kiszámítását az izamajori bauxitelőfordulás A1203- és Si02-tartalmának előzőkben említett példáján mutatjuk be. A korrelációs táblázat (II. táblázat) alapján először is megszerkesztjük a korrelációs diagramot (11. ábra). Az ábrából kiderül, hogy az A1203 és SiO, kapcsolata nem mindenütt egyforma. Kis AEOg-tartalomnál a görbe közel vízszintesen fut, és hasonló a helyzet a nagy A1203- tartalomnál is. Közepes Al,03-tartalomnál viszont a görbe erősen lejt, vagyis azt jelzi, hogy ebben a szakaszban az Al203-tartalom növekedésével egyidejűleg a Si02-tartalom erősen csökken. A két komponens kapcsolata tehát a három szakaszban más és más jellegű. A korrelációs tényezőt ezért mindhárom szakaszra külön-külön kell kiszámítani. A III. táblázaton a középső szakaszra (39,5 — 58,5% Al203-tartalom) vonatkozó korrelá- ciós tényező számítását mutatjuk be. A táblázat első oszlopa az Al,03-t art alom egy- másra következő osztályainak középértékeit tartalmazza (50,0 — 51,0% esetén 50,5 stb.). A második oszlopba a megfelelő átlagos SiO, értékek kerülnek. Ezeket a korrelációs táblázat (II. táblázat) megfelelő oszlopából olvassuk le. Ezután kiszámítjuk mind az első, mind a második oszlop számtani középértékeit. A harmadik oszlopba az A1203 értékeknek a számtani középtől való eltéréseit írjuk be, a negyedik oszlopba pedig a SiO.,-ét. Az ötödik és hatodik oszlopokba az eltérések négyzetre emelt értékeit írjuk be. Ezeket oszloponként összegezzük, az összegeket pedig elosztjuk a tagok számával — Bárdossy Gy. : Statisztikai módszerek alkalmazása a földtanban 339 a jelen esetben hússzal. Ezekből négyzetgyököt vonva megkapjuk a két komponens négyzetes középeltéréseit — melyekről az előzőkben már részletesebben szóltunk. Ezután már csak a centrális momentum kiszámítása van hátra. Ennek képlete : (*'-*«> (yt-y o) tlXi y — n Az (.*,• — x0) ■ (y, — y0) szorzatokat a 3. és 4. oszlopok összeszorzása révén kapjuk meg és a 7. oszlopba írjuk fel őket. Az összeszorzásnál ügyelnünk kell az előjelre is, mely a szorzó és szorzandó előjelétől függően lehet pozitív és negatív is. A szorzatokat ezután előjelük szerint összegezzük és a végösszeget elosztjuk a tagok számával (20 db). A kapott szám nem más, mint a centrális momentum. Végül a centrális momentumot elosztjuk a két négyzetes középeltérés szorzatával, ami által megkapjuk magát a korrelá- ciós tényezőt. A jelen példán a korrelációs tényező 0, 9864-nek adódott ki, ami azt jelenti, hogy a két komponens között ebben a szakaszban a kapcsolat oly szoros, hogy majdnem függvénykapcsolatnak tekinthető. Összehasonlítás céljából kiszámítottuk az első és harmadik szakaszra vonatkozó korrelációs tényezőket is. A számítás fenti pél- dánkkal analóg módon történt. A kis Al203-tartalmú szaksazban (30,5 — 39,5%) a kor- relációs tényező 0, 4363-nak, a nagy Al203-tartalmú szakaszban (58,5 — 64,5%) pedig 0, 6244-nek adódott ki. Láthatjuk tehát, hogy c két szakaszban az A1203- és Si02-tartalom kapcsolata sokkal lazább, mint a középső szakaszban. Ezekből a tényekből aztán fontos földtani és geokémiai következtetéseket lehet levonni. Külön hangsúlyoznunk kell, hogy a korrelá 'iós tényezőt a földtanban csakis a kapcsolat jellegének megismerése — tehát a korrelációs diagram megszerkesztése után számíthatjuk ki. A földtani jelenségek bonyolult, komplex volta miatt a kapcsolatok jellege ugyanazon képződményen belül is megváltozhat, mint ahogy azt fenti példánkon is láttunk. E jellegváltozások statisztikus felismerése lehetőséget ad a földtani jelen- ségek teljesebb megismerésére. Ha viszont a korrelációs tényező számításakor a jelleg- változásokat nem vesszük figyelembe, úgy az egész fáradságos számtani művelet hiába- való, a belőle levont következtetések pedig helytelenek lesznek. Végezetül meg kell még említenünk, hogy a fenti példánkon tulajdonképpen ,, súlyponti-korrelációs tényezőt” számoltunk, mert nem egyes önálló számadatokkal, hanem több ezer adat átlagjából kiadódó , .súlyponti” adatokkal dolgoz- tunk (a fenti példán 1589 elemzési adat). Ez a módszer a számítások nagymérvű leegy- szerűsítését tette lehetővé. Egyébként -önálló pontpárok esetén is ugyanez a számítás módja, csupán a tagok számának rendkívüli megnövekedése (37 helyett 1589 db adat- pár) teszi ilyenkor a számítást igen hosszadalmassá. A korrelációszámításnál nemcsak két tulajdonság kapcsolatát lehet meghatározni, hanem arra is lehetőség van, hogy egyszerre több (3 — 6) tulajdonság összefüggését is megvizsgáljuk. Ez az ún. többszörös korreláció már jóval bonyolultabb számításo- kat igényel, mint az egyszerű kétváltozós korrelációszámítás, ezért most nem is foglal- kozunk vele. A matematikai statisztika módszereit tehát a felsorolt példák tanúsága szerint könnyen alkalmazhatjuk a földtanban. A számítások elvégzése nem igényel különösebb matematikai előképzettséget. Megfelelő számológépek segítségével a számításokat igen könnyen és gyorsan lehet elvégezni. Hazai vonatkozásban a statisztikai módsze- rek széleskörű alkalmazása nagymértékben elősegítheti földtani megismerésünk elmélyítését. 340 Földtani Közlöny, LXXXVIl. kötet, 3. füzet A Si02 tartalom eloszlási táblázata I . táblázat A Si02 tartalom osztályai Elem- zések száma Gyako- risági 0/ /o 1 X 3 szorzata Kumu- latív gyakori- “ sági % Eltérés a szám- tani középtől xt-x0 Eltérés négyzete (Xi—x0y 3x6 szorzata W(Xi-X')* 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 0 © 1 o 3 0,12 0,060 0 12 — 7,7 59,29 7,11 © I fO o 168 6,69 10,035 6,81 — 6,7 44,89 300,31 2,0— 3,0 383 15,25 38,125 22,06 — 5,7 32,49 495,47 3,0— 4,0 313 12,47 43,645 34,53 — 4,7 22,09 275,46 4,0 — 5,0 210 8,36 37,620 42, '89 — 3,7 13,69 114,45 5,0— 6,0 175 6,97 38,335 49,86 — 2,7 7,29 50,81 6,0— 7,0 173 6,89 44,785 56,75 — 1,7 2,89 19,91 ’ ? (yi - y«)2 r 665,0 20 = f 33,25 = 5,77 1899,06 20 = Í94,95 = 9,74 Bx/y = y'l ( Xj - x0) • (y/ - y0) n fix/y 55,437 *x,y ~ ~a^7öy ~ _ 5J7^9T74 _ 1 108,75 20 55,437 _ 56,1998 _ = 55,437 - 0,9864 IRODÁTOK — JlMTEPATyPA — EITERATURE 1. Bogárdi János: Korreláció számítás és alkalmazása a hidrológiában. Akadémiai Kiadó, 1952. — 2. Jordán K.: Matematikai statisztika. Bpest, 1927. Athenaeum kiadás. — 3. Jordán K. : A korreláció számítása. Magyar Statisztikai Szemle kiadványai, 1941 . Bpest. - — 4. Krumbein, W. C. and P e 1 1 i j o h n, F. J. : Manual of Sedimentary Petrography. New York, 1938. — 5. R é n y i A.: Valószínűség számítás. Tankönyvkiadó, 1954. • — 6. Piiwob, 77. A. reoMeTpmi Henp, MocKBa 1952. ■ — 7. Szentmártony T. : Matematikai statisztika a műszaki gyakorlatban. Bpest, 1950. A mérnöki továbbképző intézet. — 8. T rask, P. D. : Origin and Environ’ment of Source Sediments of Petroleum. Houston Texas, 1932. 7 Földi ani Közlöny 342 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet npMMeHeHHe CTai hcthmcckhx cnocoöoB b reojiorMM T. BAPflOLUH Abtop M3JiaraeT cnocoöu MaTeMaTimecKoii CTaracTHKH, npuroflHbie ajih ncnojib30Ba- hiih b reojiorim. ManaraioTCA iicxOAHbie noHHTiiA CTarncTiiKH Ha npiiMepax, B3HTbix h3 oöjia- cth reojioriiii. Tai< oh 33HHMaeTCH TaönmjaMH pacnpeAeneHim CTaTiiCTimecKOH coBOKynHOCTii, HacTOTaMH h fluarpaMwaMH pacnpeaejieHiin (cTaTiicTimecKiiíí nojniroH, niCTorpaMivia, Ky.vy- ajiTUBHaa KpiiBan h t. n.). B AanbHeiiujeM aBTop H3JiaraeT BawHenmHe napa.weTpbi, onpeAenn- romne Ancnepcmo h aciiMMerpino CTaniCTimecKOH coBOKynHOcni. HaxoHen n3AaraeTCA cnocoö KOppejiHunoHHoro aHann3a j\nn Asyx BapnaHTOB. Idő BceM cnocoöaM aBTop npnAO>Knn koh- KpetHbie cneTHbie npimepbi H3 npaKTiiKii reoAonm. Application of Statistical Methods in Geology by GY. BÁRDOSSY The author discusses somé methods of matematical statistics and their application in geology. At first he deals with the frequency distribution of a statistical series.He shows several methods of graphic presentation of statistic data, as freqency polygons, histograms, cumulative curves and their mutual relations. Aftenvards he discusses the most important parameters like the measures of Central tendeney, measures of disper- sion and measures of skewness. On the end he gives a short account of correlational analysis with two variables. Fór all the methods he gives computational examples írom the territory of geologjcal practice. RÖVID KÖZLEMÉNYEK EGE RCSEH I KÖRNYÉKI RIOLITTUFÁK VIZSGÁLATA s DÉR ISTVÁN Összefoglalás : A vizsgált területen a helvéti slírre legtöbbször üledékhiánnyal. szögeltéréssel települt durvahomokos, kavicsos szarmata rétegsor folyóvízi-tavi rétegekből áll. Gyakori benne a riolit- tufa-tnfit közbetelepülés. Ez a szárazföldi üledékképződés ideje alatti folyamatos vulkáni anyagszol- gáltatásra utal. Az ismertetett három vastagabb riolittufa-szint a vulkáni működés időnkénti erősödésé- vel magyarázható. Egeresein — Mikófalva — Egerbocs között a felszínen helvéti, tortonai, szarmata, pleisztocén és holoeén képződmények vannak. A ríolittufa rétegek három szintben települnek a homokos agyag, keresztrétegzett homokos kavics, konglomerátum és riolittufit közé. Az egész kavicsos rétegsor a szarmata emeletbe tartozik. Vastagsága változó. A három tufaszint egy feltárásban csak a Mikó- falvától D-re 2 km-re levő Őzike-gödör vízmosásában van meg. Az itt észlelhető kb. 60 m. vastag szarmata rétegsort az 1. ábra mutatja. A szarmata rétegek képződési körülményeinek tisztázására megvizsgáltuk a rioiittufák és a közbetelepült, ill. a fekvő és fedő képződmények anyagát. A három riolittufaszint anyaga lényegesen nem különbözik egymástól. Az ásvá- nyos összetétel szerint plagioklász-riolittufa. Az erősen iivegtelenedett, szericitesedett alapanyagban a savanyú plagioklászon kívül kvarc, biotit, kevesebb magnetit és cirkon foglal helyet. Nagyon jellemző az alapanyagban a horzsakő. A riolittufa rétegek néhol rossz megtartású növény maradványokat, ökölnyi görgetett kőszéndarabokat tartalmaznak. A helyenként található pizolitos tufa kifeje- zetten szárazföldi képződésű. A pizolitokból készített vékonycsiszolatokban néhol jól látható a biotitlemezek körkörös elhelyezkedése. Ez a jelenség görgetettséggel történt anyagnövekedésre utal. Az Egerbocstól É-ra levő riolittufafejtő anyagának vegyi elemzési adatait Nemes E.-né szerint : SiO 69,61% TiO ai2o3 12,99 ,, Fe203 0,69 ,, FeO 0,69 „ MaO 0,05 ,, MgO 0,76 ,, CaO 1,56,, K,0 5,14,, Na,0 2,41 p2o3 c c — H2o“ 1,32,, + H;0 3,62,, co2 0,1 1 ., összesen : 99,63% 7* 344 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet A kőzet korrodált kvarcot, táblás kifejlődésű gyéren ikerlemezes és zónás savanyú plagioklászt, kvarc- és apatitzárványos biotitot tartalmaz. Az alapanyag horzsakő és perlit törmelékből áll. A vegyi elemzés által kimutatott jelentős K20-tartalom mellett feltűnő a beágyazásos káliföldpát hiánya. Az ismertetett riolittufa rétegek homokos agyag, keresztrétegzett homokos kavics, konglomerátum közé települnek. Ezek a rétegek bőven tartalmaznak átdol- gozott lajtamészkő darabokat, műidig erősen koptatott, átmosott tortonai ősmarad- ványokat. o- 10- 20 3a- 40- 50- 60 m AvvVv y V V v V V V V V :'X- V V V v mm V V V V v' V V V V • .'v-'.v: : S/:’-S/: Vy.V.-.V.-V.A v.v.'-V' '-V :v-. V V V V N í V V V V V 1. ábra. Az Őzike-gödör feltárásának rétegszelvénye. Magyarázat: 1. helvéti slír, 2. homokos, agyagos riolittufit, 3. keresztrétegzett tufás homok, kavics és konglomerátum, agyaglencsékkel, 4. homo- kos riolittufa, 5. riolittufa — Stratigraphic section of the outcrop of the Őzike pit. Explanation : 1. Helvetian schlier, 2. sandy to argillaceous rliyolite tuffite, 3. cross-stratified tuffy sand, gravel and conglomerate with lenses of clay, 4. sandy rhyolite tuff, 5. rhyolite tuff Gyakoriak a kovásodott fatörzsmaradványok. Némelyik kovásodott fatörzs- darab átmérője meghaladja a 60 — 70 cm-t is. Az agyagos, homokos rétegekből több helyen szárazföldi csigák kerültek elő ( T achaeocampilia doderleini, Planorbis sp., Triptichis sp.). Az egyes riolittufa rétegek közé települt keresztrétegzett homok kvarcszemcséi- nek élessége és szemesenagyságbeli viszonylagos osztályozatlansága jellegzetes folyóvízi képet mutat (2. ábra). Dér /. : Egercsehi környéki riolittufák 345 A rétegsorban azonban állóvízi képződésű montinorillonit-tartalmú homokos agyagok is vannak. Ezek Láng G. szerint riolittufitból alakultak át. Anyagukban édesvízi diatómák, csigák és bemosott kovaszivacstűk találhatók. Ezenkívül a homokos rétegtagokban is kimutatható a riolittufa ásványainak egyéb üledékes anyaggal való keveredése. 1.0 0.5 SZ/h • > . . ez . • • \\\ . .* ° , . 1 s • ív 1 A . • \ 1 l , * • * / • N v \ ✓ ? • «-< • / * * * « f N,. •— - r' ... ~ * 1.0 mm 2.0 mm 3,0 mm 2. ábra. Folyóvízi homok kvarcszemcséinek Hagerma n-féle alakdiagramja (h = szemcsehosszú- ság, sz = szemcseszélesség) — Hagerman shape diagram of quartz grains of fluvial sand (h = length, sz = breadth of grains) IRODALOM — REFERENCES 1. Szentes F. : Előzetes jelentés az egercsehi felvételről (M. Á. Földt. Int. adattára, kézirat, 1955.) — 2. Végh S. : Üledékes kőzettani vizsgálatok Hidas- Varalja környékén (F. K. 1956, 2.). Studies on rhyolite tuffs around Egercsehi, North Eastern Hungary I. DÉR The author describes Sarmatian rhyolite tuff horizons írom the NW foothills of the Bükk Mountains, NE Hungary. The three main horizons of this tuff of terrestrial sedimentation indicate three paroxysmal stages of the otherwise continuous volcanic activity. AUTIGÉN BRECCSIAKÉPZŐBÉS A PÁPA KÖRNYÉKI FELSÖKRÉTA Ü LE D É K Ö S S Z LETBE N NAGY ELEMÉR Összefoglalás : A dolgozat a Bakony hegység Pápa környéki felsőkréta üledéksorában eddig „gumós márgaként” ismert képződmény újravrzsgálati eredményét ismerteti. Megállapítja, hogy a kőzet- anyagot a kialakult felfogástól eltérően autigén breccsiaképződés hozta létre. A Bakony hegység Pápa környéki felsőkréta képződményében J a s k ó S. 1935-ben gumós márga rétegeket írt le (A Pápai Bakony földtani leírása, Földt. Szemle). 2)) 3 íi v - 7. ábra. A mészkőbreccsia feltárások vázlatos helyszín rajza. Magyarázat: 1 . a feltárási helyek és a képződményvastagság m-ben, 2. a felsőkréta-tenger partvonala J a s k ó szerint, 3. izopachvonalak — Ground-plan sketch of the breccia outcrops. Éxplanation: 1. Outcrop localities and thicknesses of the fonnation in meters, 2. shoreline of the upper Cretaceous sea, according to J a s k o, 3. isopachs Az általa említett „gumós márga” feltárásainak kőzetanyagát gondosan begyűjtöttük és részletesebben megvizsgáltuk. Ennek során a gumók törmelékszemcséknek bizonyul- tak. A törmelékszemcsék anyaga és alakja alapján a képződmény autigén breccsiának minősíthető. Nagy E. : Antigén breccsiaképződés felsőkrétában 347 A mészkőbreccsia területileg és időben szorosan a liippnriteszes mészkőösszlethez tartozik. Egyes helyeken hippuriteszes niészkőlencséket tartalmaz (Vasgyulka), másutt liippnriteszes mészkőre települ (Kiskőliányás, Jákóhegy). A breeesiaképződmények rétegzetlenek vagy vastagpadosak. Beágyazóanyaguk többnyire a hippuriteszes mészkő finomra őrölt törmeléke, márgás mészkő, ritkán mészmárga. Törmelékanyaguk hetero- gén, azonban sem kifejlődésben, sem a kőzetanyag kora tekintetében az egyes törmelék- szemcsék lényegesen nem különböznek. Uralkodó a hippuriteszes mészkőösszlet törmelék- anyaga, gyakori azonban a tömött mészmárga törmelék is. A törmelékanyag osztályozat- lan. A kötőanyag és a törmelékanyag mennyiségi aránya változó : általában a kevésbé meszes beágyazóauyagban a törmelék hintve jelenik meg. A meszesebb beágyazóanyag- ban a törmelék mennyisége több (nagyobb a beágyazási sűrűség). A felső részén globotruncanákkal jellemezhető nagy vastagságú szerion urárga- összlet képződésekor egyes helyeken ruditás — korallokat viszonylag ritkán tartalmazó — zátonymészkő képződött, amellyel a mészkőbreccsia szoros genetikai kapcsolatot mutat. Vagy a zátonymészkő mellett nagyobb vastagsággal (10 — 20 m) mészmárga fekirvel, vagy kisebb vastagsággal (1 — 2 m) a mészkőképződmények fölött jelenik meg. A hippuriteszes mészkőösszlet zátonyjellegének egyik bizonyitékául tekinthető : ugyanis a zátony ,,. . . vízszintes kiterjedésben, lieteropikus fáciesként, keletkezési mélysége szerinti, hullámveréses sajátanyagú törmelékével megy át a környező terrigén törmelé- kes, pszamitos vagy pelites kőzet anyagokba” (Vadász E. : A földtani „zátony” és „szírt” fogalom. Földt. Közi. LXXXVI. k., 1. f. 1956.). A breccsia feltárásai és vas- tagságadatai a mellékelt térképvázlaton láthatók. Authigenetic brecciation in the upper Cretaceous strata around Pápa, North Western Hungary E. NAGY The paper gives the results of a re-iuvestigation of the so-called knotty maris in the Cretaceous of the Bakony Mountains around Pápa. It is stated that the matériái is, eontrary to hitherto accepted views, an authigenetic breccia. AZ AMMONITES VÁZ ÉS LÁGYTEST VISZONYÁRÓL GÉCZY BARNABÁS Összefoglalás : Az utolsó 60 évben publikált részletvizsgálatok az Ammonites-íéléknek B e u r 1 e n által felújított, Steinmann által hangoztatott belsővázas voltát nem indokolják. Az Ammonites- félék gyakoriságával és korjelző jelentőségével magyarázható hogy a váz alaki bélyegeinek megfigyelésén túlmenően, a lágy test felépítésére és működé- sére is korán következtetéseket vontak. W a 1 1 h e r J. már a mai Natilusok alapján vizsgálja elterjedésüket és utána is a Nautilus- Ammonites rokonság, valamint az Ammo- .nites Nautilushoz hasonló külsővázas volta általánosan elfogadott, lezártnak hitt föl- fogás. Ezzel összefüggésben, az Ammonites- félék vázának krétavégi eltűnéséből, szükség- képpen kihalásukra következtettek. A 90-es években keletkezett Steinmann elgondolása, mely az Ammonites-vá z krétavégi elcsökevényesedését, belsővázzá vissza- fejlődését és így a kihalás helyett a mai belsővázasok formájában való továbbélését hangsúlyozza. Ez a szellemes fölfogás korán feledésbe merült. Be űrien 1956-ban a „mellékalakokkal” foglalkozva Steinmann nézetét feleleveníti. A Cephalopodák váza Beurlen szerint eredetileg külső védőváz, ami később a hidrosztatikus feladat betöltésére módosult. A fejlettebb formáknál azután a hidrosztatikus készülék fokozato- san a lágytestbe került. Mivel az úszó lények ideális torpedó alakját a lágytest jobban valósíthatja meg, mint az egysíkban felcsavart külső váz, a váz és lágy test viszonyának megváltozása az Ammonites nagyobb mozgékonyságára vezetett. A külső váz átalakulása, ami Beurlen szerint különösen a „mellékalakokra” jellemző, törzsfejlődésben hala- dást jelentene. Az Ammonites- félékre vonatkozó elméletek egyike sem mondható végérvényesen igazoltnak vagy megdönt öttnek. Mégis, az utóbbi évtizedek részletmunkáit tekintve ezek eredményei a váz külső voltáról tanúskodnak. Beurlen a lágytest kinyomulá- sára vezeti vissza a lakókamra rövidülését, összefüggésben a szájadék rendellenességgel és a díszítés fokozódásával. D i e n e r viszont a lakókamrahossz változékonyságára figyelmeztet, tagadva, hogy a szájadékbefűződés csak a rövid lakókamrájú alakokat jellemezné. A szájadék elszűkülése különben az állat lakókamrából történt kihúzódását vagy visszahúzódását önmagában nem akadályozza. P r e 1 1 a Gomphocerast joggal hasonlítja a mai szűkszáj adékií csigákhoz. A díszítésnek mechanikai erősítésen túlmenő, lágytest megtapadását szolgáló szerepe is nehezen bizonyítható. Az állat vázának kiöblö- södéseit belülről éppen elegyengetni iparkodik. Ezt nemcsak az üres tüskéket előidéző harántlemezek bizonyítják, hanem a csernyei Hammatoceras-ié\€k kőbelein is sűrűn megfigyelhető „conellák”, melyek H ö 1 d e r meggyőző vizsgálata szerint a külső váz és a kamraválaszfal beépítése közti időben keletkezett, a házfal lesimítását szolgáló egykori „conella réteg” maradványai. A házdíszítés beurleni értelmezésének a belső- vázas Cephalopodák sima váza is ellentmond. A kivételesen megmaradó izomtapadási Géczy B. : Az Ammonites váz és lágytest viszonyáról 349 helyek pedig a váz belső oldalán találhatók, C r i e k megfigyelése szerint sok esetben főként a mellékalakokon ( Scaphites, Hamites, Turrilites, Crioceras ). A júra Ammonites- félék külsővázas voltának erős bizonyítéka, a solenhofeni Oppelia lelet, melynek lakó- kamrájában esetleg ivadékok, vagy inkább felfalt idegen Ammonites- félék figyelhetők meg. A belsővázasok ismerete szempontjából olv fontos solenhofeni palák semmi bizonyí- tékát nem adták annak, hogy az itt betemetett Ammonites- félék lágyteste a vázon túlnőtt volna. Másrészt viszont a hangétól leírt Serpula- Ammonites epökia és a Schindewolftól közölt színes Amaltheus is a külső vázról tanúskodik. A „mellék- alakok” lebegő életmódját az erősen tagolt kamravarrat alapján már Schmidt feltételezte és T r u e m a n n pontos vizsgálatai, a lakókamra és szájnyílás helyzetéről, még inkább erre utalnak. Nagy méretük a többi krétakori becsavart Ammoniteshez hasonlóan, a belső váz ellen szól, hiszen a lágytest kinyomulásával párhuzamosan a váz méretesökkenésével számolhatnánk. Nagy fejlettségű szervezetek ezek, melyek kihalása valószínűbb, mint új irányú továbbélésük. A kérdést a ma élő belsővázasok felől nézve az Octopoda — Decapoda ellentétet Steinmann túlhangsúlyozta. A 90 tapogatójú, 4 kopoltyús Nautilus és a 10 karú és 2 kopoltyús Decapodák rokonsága, a lágytest nagymérvű alakulókészségéről tanús- kodik. A mai Argonauta nőstényének Ammoniteshez hasonló alakú, de kamrázatlan és szifó nélküli váza a törzsfejlődésben késői jelenség. Mindössze a miocéntől ismeretes és azóta feltűnő módon nagyon keveset változott. Az Argonauta is, mint minden Mol- lusca, eredetileg köpenytől elválasztott külsővázas ősöktől származott és karoktól elválasztott új vázképződményével inkább a fejlődés visszafordíthatatlanságának, az elvesztett váz új irányú pótlásmódjának bizonyítéka, mintsem az Anunonitestől történt leszármazási kapcsolatnak. Lóczy tévesen sorolta az Ammonites-íéléket, Stein- mann nyomán, az Octopodákhoz. Az Ammonites- félék nagy formagazdagsága mellett egyes formáknál a lágy test túlnövése a vázon kétségtelen. Ennek klasszikus példája a Lytoceras ( Hemilytoceras ) immane szakaszonként, tölesérszerűen kiszélesiilt váza. A fejlett Ammonites- félék Beurlen értelmében vett belsővázas volta a törzs egészére nézve aligha helytálló. Zusammenhang zwischen dem Skelett und den Weichteilen bei Ammoniten B. GÉCZY Die in den vergangenen 60 Jahren publizierten Untersuchungen bestátigen auf keinen Fali die Hypothese betr. des Innenskeletts dér Ammoniten, die von Stein- mann betont und von B e u r 1 en erneuert wurde. HÍREK Kitüntetések : 1957. május 11-én, az Eötvös Loránd Tudományegyetem alapításának 322. évfordulóján tartott ünnepi közgyűlésen Vadász Elemér professzor, akadémikust tanári működésének 50 éves jubileuma alkalmából az egyetem díszdoktorává avatták. Az 1956. év szeptemberében Párizsban tartott VI. Nemzetközi Talajtani Kon- gresszus alkalmából a Francia Talajtani Társaság Baílenegger Róbert tagtár- sunknak emlékérmét adományozta. Az érem egyik oldalán a Társaság címere látható : Association I'rancaise pour 1’ Etűdé du Sol Paris körirattal, másik oldalán babér és tölgy koszorú által körülvéve : M. le Prof. R. Baílenegger 1956. Tudományos minősítések 1957. március 29-én tartották meg Földváriné Vogl Mária ,,A diffe- renciális termikus elemzés szerepe az ásványtanban és a földtani nyersanyagkutatásban” c. doktori értekezésének vitáját. Az értekezés opponensei Buzágh Aladár egyetemi tanár, akadémikus, Szádeczky-Kardoss Elemér egyetemi tanár, akadémikus, és P a n t ó Gábor főgeológus, a föld- és ásványtani tudományok doktora voltak. Az opponensek véleménye s a vita alapján a Bizottság Földváriné Vogl Mária disszertációját alkalmasnak találta a tudományok doktora fokozat elnyerésére s ilyen értelmű javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé. 1957. április 30-án védte meg Végh Sándorné ,,A gerecsehegységi triász üle- dékföldtani vizsgálata” c. kandidátusi értekezését. A Bizottság az opponensi vélemények alapján javaslatot tett a Tudományos Minősítő Bizottságnak a kandidátusi fokozat megadására. Az értekezés opponensei Horusitzky Ferenc egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora és V i g h Gyula a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa voltak. 1957. május 13-án volt Csepreghyné Meznerics Hona „Magyaror- szági miocén tanulmányok” c. doktori értekezésének megvédése. Az opponensek vélemé- nye és a vita alapján Bizottság C s. Meznerics Ilona disszertációját alkalmasnak találta a tudományok doktora fokozat odaítélésére. Javaslatát ebben az értelemben terjesztette a Tudományos Minősítő Bizottság elé. Az értekezés opponensei Földvári Aladár és Horusitzky Ferenc egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok dok- torai, valamint K r e t z o i Miklós a föld- és ásványtani tudományok doktora voltak. Elhalálozások 1956. március 12-én, életének 71 . évében halt meg Sarló Károly tagtársunk, a M. Áll. Földtani Intézet munkatársa, aki egész életét gyógyvizeink, felszíni és felszín alatti vizeink korszerű vegyi megismerésének szentelte. Hamvait a Farkasréti temető- ben helyezték örök nyugalomra. Tagtársai, barátai s a M. Áll. Földtani Intézet nevében P a p p Ferenc választmányi tag, műszaki egyetemi tanár és N o s z k y Jenő választ- mányi tag, igazgató búcsúzott az elhúnyttóí. 1956. október 23-án, 84 éves korában húnyt el L i f f a Aurél tiszteletbeli tag, műegyetemi ny. rk. tanár, a M. Áll. Földtani Intézetnek hosszú éveken át fáradhatatlan munkatársa. Halála összeesett az októberi eseményekkel, így temetésére csak november 14-én került sor. A tragikus események következtében temetésén senki sem vett részt. Hamvai a Rákoskeresztúri új köztemetőben nyugszanak. 1956. november 6-án, 28 éves korában, tragikus körülmények között húnyt el Szalay István tagtársunk, a Szénbányászati Minisztérium főgeológusa. A Bosnyáktéri sírból 1957. március 1 -én helyezték, szülőfalujában, Magyarbánhegyesen örök nyugalomra. Hírek 351 1957. február 27-én, életének 81. évében hunyt el K a d i c Ottokár tagtársunk, e. ny. rk. egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa, a Magyar Barlangkutató Társulat alapítója, a M. Áll. Földtani Intézet főgeológusa, a hazai barlang- kutatás nesztora. Hamvait március 7-én a Farkasréti temetőben helyezték örök nyu- galomra. Sírjánál Kretzoi Miklós választmányi tag, a M. Áll. Földtani Intézet igazgatója mondott emlékbeszédet. 1957. április 8-án, 84 éves korában, költözött el sorainkból E mszt Kálmán tiszteleti tag, ny. kísérletügyi főigazgató, a M. Áll. Földtani Intézetnek mintegy félévszázadon át közmegbecsülésben álló munkatársa. Hamvait április 11-én, a Farkas- réti temetőben helyezték örök nyugalomra. Társulatunk nevében Horusitzky Ferenc alelnök, munkatársai, barátai és az Áll. Földtani Inézet nevében M a u r i t z Béla tisz- teleti tag és Kretzoi Miklós igazgató, választmányi tag búcsúzott az elhunyttól. 1957. április 25-én, 80. életévében lninyt el G a á 1 István tiszteleti tag, ny. Nemzeti Múzeumi igazgató, egyetemi magántanár, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa. Sírjánál, a Rákoskeresztúri temetőben, Társulatunk részéről Horu- sitzky Ferenc alelnök mondott emlékbeszédet. Hamvait április 29-én helyezték örök nyugalomra. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Földtani Intézetének helyreállítása A száz évvel ezelőtt indult budapesti Egyetemi Földtani Intézet az utolsó négy évtized alatt háromszor került a meggyorsult történelmi fejlődés sodrának romboló hatása alá. Az előző világháborút követő idők anyagi és erkölcsi pusztításainak, majd a fasiszta háború rombolásának rendbehozatalában alig hogy túljutottunk, az 1956. év októberi ellenforradalmi cselekmények során az intézeti épület, belső berendezéseink s könyvállománymik legértékesebb része elpusztult. Az intézeti dolgozók és szakmánkat féltő hallgatók segítségével, a fokozódó kezdeti nehézségekkel nem törődve, már novem- ber folyamán megindítottuk a helyreállítási munkálatokat, amit egyetemünk Vezetősége, elsősorban V i 1 á g li y Miklós rektor és Mödlinger Gusztáv dékán, a Gazdasági Osztály minden műszaki dolgozójának bevonásával, messzemenően elősegített. Ebben Vadász Elemér professzor újjáépített dolgozószobájában 352 Földtani Közlöny, LXXXV1I. kötet, 3. füzet a vonatkozásban a megalakult munkás-paraszt kormányzat, a múltban soha nem tapasztalt gyors és hathatós intézkedései lehetővé tették az intézet helyreállítását, belső berendezéseink pótlását s működésünknek mielőbbi újraindítását. Ebben nagy segítségünkre volt Kónya Albert oktatásügyi és művelődésügyi kormánybiztos is. Munkánk közben, már január végén, hivatalos adminisztrációs közbeiktatás nélkül, közvetlen kéréssel fordultunk a Szovjetunió, Csehszlovákia, Németország, Franciaország, Anglia és észak-amerikai földtani rokonintézmények vezetőihez, főként az intézet más módon nem pótolható könyvtárának és oktatási szemléltető anyagok pótlására irányuló személyes kapcsolatú kérésünkkel. Ez a kérésünk mindenütt a leg- nagyobb megértésre talált s annak nyomán, más módon legnagyobbrészt megszerez- hetetlen, nagyértékű könyv- és szemléltető oktatási gyűjtemény anyagot kaptunk. Ebből az elfogulatlan nemzetközi tudományos baráti segítségből első helyen kell emlí- tenünk dr. Jablonszki Jenő, New Yorkban működő geológus kartársunkat, aki sokszáz dollár értékű, részünkre sok tekintetben elérhetetlen könyvküldeményével sietett segítségünkre, tanúságot téve egyetemünk és a magyar földtan iránti változatlan együttérzéséről. Jelentős könyvtári szakmai anyag érkezett a következő intézményektől : British Museum (Natural History), London Colorado School of Mines, Golden, Colorado Csehszlovák Köztársaság Tudományos Akadémiája, Prága Német Demokratikus Köztársaság Tudományos Akadémiája, Berlin Szlovák Tudományos Akadémia, Bratislava Szovjetunió Tudományos Akadémiája, Leningrád — Moszkva Értékes egyéni könyvküldeményt kaptunk Franciaországból Morét L. gre- noblei professzortól, R o g e r J. párizsi professzortól, A r k e 1 1 W. J. cambridgei professzortól és Kettaer K. prágai professzortól. Szemléltető oktatási gyűjtemény anyagot kaptunk Prágából, Freibergből és a müncheni egyetemtől. Az Egyetemi Földtani Intézet helyreállításának ezek az egyszerű tényei meg- erősítenek bennünket a tudomány szabadságába vetett hitünkben és a tudomány- művelésre irányuló törekvésünk minden akadályt leküzdő erejében. Vadász ISMERTETÉSEK Magyarország Földtani Térképe Ez év áprilisában jelent meg a Magyar Állami Földtani Intézet összeállításában, 300 000-es méretben. A bóczy -féle térkép megjelenése, tehát 35 év óta az első össze- sítés az ország földtani felépítéséről, egyszersmind a Földtani Intézet első ilyenirányú térképe is. Jelentős esemény a magyar földtan részére ez a nagy, összesítő munka. Elké- szítését régóta hiányoltuk, mert nélküle az újabb megismerések nem kerülhettek be az érdeklődők legszélesebb köre, a földrajzszakos tanárok s ezen keresztül a középiskolát végzettek amúgyis hiányos földtani ismeretkörébe. Vadász Magyarország földtana c. munkája magyar nyelvű, a külföld számára tehát szinte megközelíthetetlen. Ennek a térképnek kell hírt vinnie az egész világra arról, hogy lépést tartunk szaktudományunk fejlődésével, a részadatokat egészbe tudjuk foglalni. Ebből adódik a térkép fő hiányossága is, a csupán magyarnyelvű jelmagyarázat. A nemrég hozzánk érkezett Kina Földtani Térképe a kiáltó példa, mennyire kevéssé használható az ország határain kívül a legalaposabban elkészített térkép — többnyelvű jelmagyarázat híján. Ugyanitt merül fel a kívánalom, hogy ne várasson magára sokáig — az elavult földtani térkép kísérőjéhez hasonlóan (A Magyar Korona országainak földtani viszonyainak rövid vázlata, 1897) — • egy rövid, legalább kétnyelvű térkép- magyarázat, mely a bel- és külföldi érdeklődők számára időrendben nyújtaná a térképen feltüntetett képződmények rövid ismertetését. Nagy munka soha sincs hibák nélkül. Az ríj térképen is szembeötlik néhány tech- nikai és elvi hiba. Rövid szemlélése a térképnek elég, hogy rájöjjünk, készítői nem tudtak megállapodni a fedettség tekintetbe veendő mértékében. Sokkal kedvezőbb a helyzet a részletezések tekintetében, bár a jól megválasztott méretarány a hegységeknél lehetővé tette volna a paleozoós és mezozóos tagozat még részletezőbb szétválasztását. Meg- jegyzendő, hogy a betűjelzések több helyen hiányoznak, akkor is, ha a színfolt nagysága megfelelő lenne annak befogadására. Értelemzavaró hiba gyanánt említhető a Bükk hegység északkeleti részén a zöld folt nqK jelzéssel, továbbá a betűjelzést nélkülöző dunántúli fillitkibukkanások, melyek szín- és vonaljelzése a triászéval könnyen össze- téveszthető. Végül hozzáfűzzük, hogy a térkép halvány színezése és a papíros minősége is sok kívánnivalót jelent a további földtani térképkiadások tekintetében. K a s z a p Magyarország új 1 : 300.0000 méretű földtani térképének jelentősége a szénhidrogénkutatás szempontjából. Magyarország új, korszerű földtani térképére a hazai nyersanyagkutatás cél- jából igen nagy szükségünk van. Ez fokozódott a kutatások méreteinek újabb időben való megnövekedésével . A kőolajkutatás annyira nélkülözte az átnézetes földtani térképet, hogy 1951-ben saját maga kényszerült egy 1 : 200 000 méretű térképet szerkeszteni. Ez csak vázlatos térkép, amelyen nem volt lehetőség a képződmények kellő mértékű taglalására. A plio- cénnél fiatalabb képződményekkel fedett medence-területeken a gravitációs mérés- eredményeket is feltüntette. Sajnos azonban nem lehetett ezt a térképet sem sokáig használni, mert Moszkvába került azzal az ígérettel, hogy ott nyomdában sokszorosítják. Valóban érkezett is egy nyomtatott példány, de egyszín nyomású és az is annyira lekicsi- nyített, hogy a célra már nem felel meg. 354 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1 . kötet, 3. füzet A most kiadott térképnek nagy gyakorlati hasznát vesszük. Az idősebb földtani képzőmények földfelszíni adataiból, következtetni lehet a kőolajkutatás szempontjából fontos mélyföldtani viszonyokra. A fiatalabb medence-üledékek elterjedése, kifejlődése, a valamivel idősebb képződmények felszíni foltjai a mélységbeli szerkezeti és ősföld- rajzi viszonyokra szolgáltat adatokat. Ezek pedig a szénhidrogénkutatás alapadatai közé tartoznak. A térkép feltünteti a főbb mélyfúrások helyét, a térképmagyarázó röviden ismer- teti az átfúrt rétegsort is. Ilyen módon hazánk földjének nemcsak a földfelszíni viszonyait tekinthetjük át a térkép alapján, hanem a mélyebb földtani viszonyokra a fúrási ada- tokból is következtetni lehet. Az újabb fúrások eddig csak egész szűk körben ismert adatai közül legalább a legfontosabbak a szakkörök közkincsévé válnak ezáltal, további földtani ismeretek és következtetések bő forrásai lehetnek. A térkép nagy tudományos és gyakorlati hasznának kiemelése mellett két fő ! fogyatkozásra is rá kell mutatni. Az egyik a térkép szokatlan mérete. A gyakorlatban sokkal hasznosabb lenne az 1 : 200 000 méretarány. Ez megkönnyítené a térképen való tájékozódást, a térképen ábrázoltaknak a természetben való megtalálását. A térkép másik hátránya az, hogy az országhatáron megszűnik. Ha a Magyar Medence szélein felszínre búvó idősebb képződményeket is feltüntetné — mint a szom- szédos államok térképei — a politikai határon belülihez hasonló korszerűséggel, akkor sokkal jobb áttekintést nyernénk hazánk földtani viszonyairól. Ennek hiányában í továbbra is az 1922. évben kiadott, részben már elavult, 1 : 900 000 méretű térképre szorulunk sok mélyföldtani gyakorlati kérdésben. A dolgok elszigetelt , környezetéből kiragadott ismertetése a modern materialista felfogás szerűit is helytelen. Esetleges újabb kiadásoknál kívánatos lenne ezeknek a figyelembevétele is. K ö r ö s s y M e 1 e n t j e v, P. V. : Atlasz no ni o gramm dija vücsiszlenija vozraszta párod radioaktiv- nümi metodami (Nomogram-atlasz a kőzetek korának rádioaktív módszerrel való számításához). A Sz. U. Akadémiájának kiadója, Moszkva, 1955. A ,, földtani formációk abszolút korának meghatározására” alakult szovjet bizott- ság megbízásából megjelent nomogramok a rádioaktív kormeghatározás bonyolult számítási munkálatait teszik elkerülhetővé. Az összes ólom- és hélium-módszerekben, valamint az argon-módszerben szereplő elemek mennyiségi arányának kémiai vagy atomfizikai meghatározása után a kőzet kora a nomogramból közvetlenül leolvasható. Az Atlasz Week m a n nomogramjaíval szemben annyiban bővült, hogy az egyes elemarányok nagyon nagy és nagyon kis értékeire is szerkesztett a szerző külön nomo- gramot. Az Atlasz összeállításában a legkorszerűbb felezési időadatokat használták fel, Gerling szovjet kutató, valamint Holtan dér, Ferim a n és Seaborg 1953 körüli adatai alapján. B a 1 k a y B u r k a r t, E. : Moravské nerosty a jejich literatura (Máhrens Minerale und i líre Literatur) . A Csehszlovák Tudományos Akadémia kiadásában 1 953-ban német nyelven megjelent hatalmas, több mint ezer oldalas munka. A mű a múlt évig csak hazai szak- emberek számára volt hozzáférhető, könyvkereskedői forgalomba csak 1956 év őszén került . Burkart, E. egy élet hangyaszorgalmú munkájával gyűjtötte szűkebb hazája ásványait, bejárva Morvaország minden ásványelőfordulási helyét. A gyűjtött anyagot, valamint az ezekkel az ásványokkal foglalkozó irodalmat kritikailag feldolgozta s ezen alapon állította össze művét, melynek kéziratát (4104 kvart oldal) és a 1 1 000 darabot felölelő, morvaországi ásványgyűjteményét — mint dokumentációs anyagot - — még életében a brünni múzeumnak ajándékozta. A mű előszavában J a r o s Z. méltatja Burkart (1865 — 1914) munkásságát. A felhasznált irodalom jegyzéke 1213 tételt ölel fel. Ezt a hatalmas, régebbi és újabb Ismertetések 355 irodalmat dolgozta fel, építette be vagy cáfolta meg szerző a következő, legterjedel- mesebb fejezetben (84 — 884. oldal), mely Morvaország ásványfelőfordulási helyeit és ezek ásványait tárgyalja. Tudjuk, hogy Morvaország gazdag ásványokban, mégis meglepő, hogy ezen, aránylag kis területről 1530 lelőhelyet sorol fel. Minden lelőhelynél adja a cseh- és a német nevet is, a lelőhelyek felsorolása a cseh nevek alapján, betűrendben történik. Az egyes lelőhelyeken belül az ásványokat ugyancsak betűrendben sorolja fel. Mindegyik ásványnál közli az illető ásványról az irodalomban eddig megjelent adatokat és a maga megfigyeléseit is. A híresebb lelőhelyekkel (pl. Rozna, Zöptau) 8 — 10 oldalon át, érdekesebb és több szerző által feldolgozott egy-egy ásványfajjal oldalakon át fog- lalkozik, egyes jelentéktelenebb előfordulási helynek csak 1- — 2 sort szentel. A munka Morvaország hatalmas, példátlan szorgalommal és utánjárással össze- állított ásványtopográfiai lexikonja, kibővített utódja Zepharovich művének, de sajnos, teljesen hiányoznak belőle az egyes lelőhelyekre •vonatkozó földtani, az ásvány- társulással kapcsolatos genetikai, paragenetikai adatok. Kétségtelen azonban, hogy kitűnő segítségül szolgál hazai és külföldi mineralognsoknak, gyűjtőknek, mivel minden, Morvaországra vonatkozó ásvány fiziográf iái adatot megtalálnak benne. Koch Sándor R o c h, M. E.: Les bauxites de Provences : des poussiéres fossiles? (A Provence bauxitja fosszilis por?) Compte rendű Ac. Se. Fr. 242. 1956. 2847. o. Eapparent J. a franciaországi Provence klasszikus bauxitösszleteinek földtani és üledékásványtani monográfiájában (1930) a banxitkeletkezést a terra rossza elmélet szerint magyarázta. A párisi akadémia kiadványában közelmúltban megjelent rövid tanulmány ezt a bauxiteredetet nem tartja elfogadhatónak (difficilement admis- sible), mert a bauxit aljzat karsztosodott mészkövében nagyon kevés agyag van, aminek helybenmaradt mállási maradékából vastag bauxittelepek nem keletkezhettek. Víz- szintes riton, vízi szállítottság esetén, a bauxit leülepedése rétegzettséget mutatna. Végül, a mészkő. nagymérvű kioldódásából visszamaradó kovaanyagnak semmi nyoma. Hivatkozással E r h a r d t, M. H. 1956-ban megjelent véleményére, mely szerint a bauxitnak a mészkőfelületre települt volta a Centrális masszívum szilikátos kőzeteinek mállási termékéből, áthalmozottságból ered, szerző fölveti azt a gondolatot, hogy a bauxitanyag szállítása poralakban történhetett. Ezt igazolja szerinte a bauxitanyag finomszemű volta, a rétegzettség hiánya, a tűzkő és koptatott kavicsok hiánya, egy-egy telep ásványos és vegyi összetételének viszonylagos egyneműsége, valamint a bauxit- vastagságnak a fekü és fedőrétegek földtani korától való függetlensége. Az utóbbit még alátámasztja azzal a megfigyelési ténnyel, hogy a bauxit és a fekiünészkő között, szabály szerint mintegy 4 cm vastag mangánoxidos agyag van, amelynek határán a bauxit színtelenededett . Mindezekből Roch arra következtet, hogy 1 . a bauxittá vált anyag lerakódása előtt a fekü korrodált, karsztosodott volt. 2. A bauxit nem származik a mészkőkioldó- dásból visszamaradt agyagból. A Combecave lelőhelyen, a bauxit igazolt alloehtoniája arra a föltevésre vezet, hogy a Provence bauxitösszletei „löszjellegű” eredetűek lehetnek. Ez a nem új keletű banxitképződési ötlet egyelőre nem került érdemleges meg- vitatásra az Assoeiation francaise 1956 augusztusában végzett provánszi, földtani kirán- dulásán sem. Bennünket közelebbről érdekel, mert a terra rossza elmélet lehetetlenségét már három évtized óta hirdetjük és különböző tanulmányokban törvényszerűen , sok- oldalúan bizonyítottuk, többek között, a Provence bauxitteriileteinek közvetlen ismerete alapján. Az át halmozottságot is sokszorosan kimutattuk és egyebekben a mindenütt fölismerhető, jellegzetes bauxitgörgetegekkel, a jellegzetes , .bauxit álkavicsokkal” is bizonyítottuk. Időben és térben, lényeges megkülönböztetést tettünk a bauxitképződés, bauxittáválás és lerakódás között. Sőt továbbmenően, a ,, terra rossa” legnagyobb részét sem mészkőeredésűnek, hanem ellenkezőleg ,,bauxiteredésűnek” tartjuk. A szilikátos kőzetek mállásából, poralakban történt szállítás gondolatát, a gánti bauxitra vonatko- zóan, a Velencei hegység gránitjától, Telegdi Roth Károly már 1922-ben föl- vetette s utána L j u b i m o v is fölújította. Vadász 356 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötél, 3. füzet R o c h, E. : ..Terra rossa” et bauxites (Terra rossa és bauxit). Soe. Géol. de Fr. C. r. 7. 1957 Ebben az újabb dolgozatban, alulírottnak időközben kézhezvett, idevágó tanul- mányának figyelembevételével, valamivel határozottabban megállapítja, hogy a francia- országi bauxit nem lehet a fekvő mészkő málladéka, hanem ,, viszonylag alloehton”. Nem lehet szerinte „terra rossa” eredetű sem. Viszont, elfogadva alulírott által bauxit- származéknak tekintett ,, terra rossa” lehetőséget, fölveti azt a kérdést, ki mondja meg, hogy mi a ,, terra rossa”. Fogas kérdés, mert alulírott szerint a „terra rossa” nem az, aminek tartják, azaz nem mészkőmálladék, hanem a mediterrán övben legnagyobbrészt bauxitmálladék, határozottan sziallit, ami vörös agyag jellegű talajként, bármilyen kőzet aljzaton keletkezhetik, megfelelő éghajlaton. Vadász Termier, H. — Termier, G. : Traité de géologie. 3. vol. I/évolution de la litho- sphére II. Orogénie. f. 2. fasc. Paris 1956. Ennek az újszellemű egységes fejlődéstörténeti alapon tárgyalt hatalmas össze- foglaló földtani műnek a szerves élet földtörténetét (Histoire géologique de la biosphc re) adó első kötete 1952-ben jelent meg. (Földtani Közlöny 1955.) A múlt évben megjelent 2. kötet (Petrogenése) a földkéreg anyagának, a magmás és átalakult kőzetösszletek keletkezési alaptörvényeit, ásványosodási és geokémiai jellegeit tárgyalja. Sajtó alatt van a kőzetöv fejlődésének a gliptogenezis és üledékképződésre vonatkozó 4. kötete. Az előttünk levő Orogenezis két kötete újszerű regionális hegységszerkezeti an, illetve leíró földkéregszerkezettan. Tárgyalási rendje a földkéreg szerkezeti nagyegysé- geit, keletkezésük időrendjében és kialakulásuk időrendjében vizsgálja. A fejlődést megszabó keletkezés és pusztulás együttesében. Az ‘első rész négy fejezetben az általános alapismeretek, a földkéreg mai mozgásai, a földrengések, emelkedő és süllyedő mozgások s a földkéreg szerkezete, majd az óceánok, mint a földkéreg felszíni sima részletei, Lau- razsia és Gondvána régi szárazulatok szerkezeti viszonyait találjuk. A második rész folytatólag, a gondvánai részekkel, majd a Tétisz területek nagy-orogénjével , végül a megatektonikai összegezéssel foglalkozik. Tárgyi, szerzői és helynevek mutatója (5000 címszóval, 45 oldalon), táblák és ábrák jegyzéke, valamint az egyes fejezetekre elosztott részleges irodalomfölsorolás mintaszerűen egészítik ki és könnyítik a gyönyörű kiállítású kötetek használatát. A világos, tömör szöveg, gondolatkeltő olvasmányként vezet végig a földkéreg nagyszerkezeti fejlődésmenetén. Az egyes kéregrészekre vonatkozó térképek és 49 átnézetes táblázat gyűjteményes egybefoglalása a földkéregváltozások földtani idő- rendjének és törvényszerűségeinek. A bámulatraméltó hatalmas teljesítmény mellett adódnak kisebb hibák, a Karpatidák és Magyarország szerkezeti képében. Erősen kiüt- közik a szerzőnek nyugat-európai és észak-afrikai beállítottsága, ami az utóbbi esetben azonban valósággal új földtani világot tár elénk. Érdemes megemlítenünk, hogy az Alpidák szerkezetalakulásában sem követi az utolsó évtizedek idevonatkozó túlzó áttolódásos részleteket. Vadász D e f 1 a n d r e, G. és Fért, C h. : Observations sur les Coccolithophoridés actuels et fossiles en microscopie ordinaire et électronique (Közönséges és elektronunk - roszkópi megfigyelések ma élő fosszilis Coceolitliophorideákon). Annales de Paléontologie, Törne XI, 1954. Az ostoros egysejtűek ( Flagellata ) altörzsébe tartozó Coccolithophoridea osztály mikropaleontológiailag még kevéssé ismert. A j lírától máig gyakoriak a különböző üledékes kőzetekben. Melegebb tengerre jellemzők. Nagy formagazdagságuk rétegtani felhasználhatóság reményével kecsegtet. Ismertetések 357 Ősmaradványaik között teljes váz ritka. Leginkább csak különálló vázelemek, kokkolitok találhatók. Mivel ezeknek szerkezete egymástól távolálló fajoknál is igen hasonló lehet (hasonló vázelemekből sokféle váz épülhet fel), a kokkolitok rendszere nem egyenértékű a ma élő Coccoiithophorideákéval. Ezért a kutatók „família” helyett a „cohors”, „ganusz” helyett a „manipulus” és „species” helyett a „centuria” megjelölést alkalmazzák. (Rokonsági csoportok helyett mesterséges, — eredetileg hadseregszer- vezési — egységeket jelentő elnevezések). A szerzők által feldolgozott anyag a föld leg- különbözőbb részeiről s a jurától máig különböző korokból való. Hangsúlyozzák a vizsgálatok nehézkes és lassvi voltát, ami a nagytömegű anyagfeldolgozást lehetet- lenné teszi. Az 1 — 100, leggyakrabban 10 — 20 mikron nagyságú kokkolitokat részben kanadabalzsamba ágyazva közönséges és polárizált fényben, részben pedig elektronmikroszkóp- pal vizsgálták. Az alkalmazott nagyítás 2000 — 60 000-sze- resig terjedt. A látottakat 15 fényképtáblán és több rajzon rögzítették. Megállapították, hogy a kokkolit külső alak- tani jellegei és belső kristályszerkezete szoros összefüggésben áll egymással. A rendszeres leírás 35 oldalra terjed ki (egyes rend- szertani egységeken belül földtörténeti időrendben). Hazánkból is ír le egy új alakot hadász E. anyagából) : Keresztezett nikolok közt gömbkristályos jelleget mutató csoport ( Heliolithae ), tömörvázú (Discolith) típusba sorolható : ,,Discohthus cancer Defl., cent. nov. Liász márga. Úrkút, Magyarország. Ellipszis alakú, kissé hullámos szélű. Szegélye viszonylag széles. A központi mező szerkezetnélkülinek látszik. Hossza 7 7,4 mikron, szélessége 4,7 — 5,2 mikron. Közönséges fényben igen egyszerű és semmitmondó formájú Discolithus. Egy- szerűen polarizált fényben igen jellegzetes szerkezet tűnik elő ; még jobban látható keresztezett nikolok között Két, egymással szembenálló vesszőre, s az Állatöv egyik alakjára emlékeztet.” Vizsgálataik összefoglalásában a szerzők megállapítják, hogy a Coccolitliopho- rideák az alsójúrától kezdve teljes formagazdaságban jelemiek meg s egyre több olyan alak válik ismertté, mely a ma élők között nem szerepel. Eddigi ismereteink azonban nem elegendők, sem fejlődéstani, sem rétegtani következtetésekre. A dolgozat gazdag, 50 közleményből álló irodalmat sorol fel. i f j . Dudich & •• • % lm ■'m IgNjK (Kik **6 m' Discolithus cancer Defl. M o o r e, R. C. : Treatise on Invertebrate Paleontology. Part F. Coelenterata. (Coelen- teráták). Geol. Soc. of. Amer. á Univ. of Kansas Press 1956. A Földtani Közlönyben már ismertetett sorozat új kötete számos szerző bevoná- sával készült kitűnő munka, mely világos felépítésével, a szakkifejezések pontos magya- rázatával és a túlzott részletezéstől és leegyszerűsítéstől egyaránt mentes rajzaival kezdők és szakemberek számára nagy értéket jelent. A mű terjedelme a Piveteau szerkesztésében 1952-ben megjelent „Traité. . . ” erre vonatkozó részének közel kétszerese, rendszertani szempontból mégis áttekinthetőbb. Az ismert Hydrozoa, Scyphozoa és Anthozoa osztályok mellett az ősi medúzákat és az újonnan felfedezett Dickinsonia féléket a könyv külön osztályokba ( Protomedusa, Diplenrozoa ), sorolja. A korábbi, feltételesen Gastropodák hoz csatolt Conuláriák a Scyphozoák körébe jutnak. Az Antozoa osztály a Ceriantipatharia, Octocorallia és Zoant- haria alosztályokra tagolt. Közülük mintegy 50 oldal jut az Octocoralliák ismertetésére, mely fejezet a mikroszkopikus kicsinységű vázrészek részletes ábrázolásával a mikro- paleontológia számára nagy nyereséget jelent. A Zoantharia alosztály 7 rendje közül Dorothy Hill ismerteti a Heterocoralliákat és a Rugósa néven tárgyalt Tetra- coralliákat. A Tabulata rendet Stumm E. C. közreműködésével szintén Hill ismer- 8 Földtani Közlöny 358 Földtani Közlöny, LXXXV1I. kötet, 3. füzet teti. A minket elsősorban érdeklő Hexacovalliákkal Wells J. foglalkozik, Scleractinia néven tárgyalva őket. A mai anyagot is kitűnően ismerő szerző a biológiai jellemzésen felül a környezeti, elterjedésbeli, rétegtani és törzsfejlődési viszonyokra is kitér. Rend- szerében a Scleractiniákat 5 alrendre, 7 főesaládra és 33 családra bontja, külön sorolva fel a bizonytalan rendszertani helyű és érvénytelen nemzetségneveket. Ezek a számok a 8 alrenddel, 12 főcsaláddal és 65 családdal osztályozó Pivateau beosztással szemben örvendetes és egészséges összevonásról tanúskodnak. G é c z y Freyberg, B. : Johann Gottlob Lehmann (1719 — 1767). Ein Arzt, Chemiker, Metallurg, Bergmann, Mineraloge und grundlegender Geologe (Erlanger Forschungen B. Naturwissenschaften 1. 9155.) Az erlangeni egyetem földtan tanára, a most indult kiadványsorozat első köteté- ben érdemes tudománytörténeti tanulmányt ad a földtan történetének kezdeti szakában kimagasló, úttörő és iránytjelző Lehmann életéről és működéséről. Az évekre terjedő alapos, eredeti kutatásokon alapuló mű az eddigi ismeretek összefoglalása után ismerteti Lehman n őseinek családi körülményeit, majd Lehmann életfolyását, tanul- mányait, pályáját, berlini majd szentpétervári működését. Külön foglalkozik Lehman személyiségének beható jellemzésével, majd tudományos munkáinak részletes értékelé- sével Lehmann munkáinak jegyzéke után fölkutatott, nem publikált értékes kéziratos munkáiból közöl szemelvényeket. A tudománytörténeti tekintetben érdeklődésre számot tartó munka nagy mérték- ben kibővíti Lehman n -ra vonatkozó ismereteinket (Z i 1 1 e 1 : Geschichte dér Geologie und Paláontologie 49 — 51. o.). Lehmann alapos, nagytudású, sokoldalú és eredeti kutató, aki a Föld fölépítésére és történetére vonatkozó megállapításaival messze kimagaslik századának természetvizsgálói közül. 1756-ban kiadott ,,Versuch einer Geschichte von P'lötzgebirgen” c. általánosan ismert munkája, nemcsak a kőzet- anyagok összehasonlító leírását adja, hanem a rétegek egymásrakövetkezésének összehasonlítása alapján, a németországi hegységek fölépítésének törvényeit és azok fejlődésmenetét is levezette. így a rétegtan és a földtörténet megalapozásával, a földtan történeti irányban kimélyítette. Érdemes megemlíteni, hogy a földrengések terjedése a hegységek csapásától és hasadékaitól függ. Ezt igazolják szerinte azok a megfigyelések, hogy a városoknak gyakran csak egy körülhatárolt része pusztult el. Lehmann a tapasztalat útján halad, a közvetlen észleltekből következtet a nem észlelhető jelenségekre. Tisztában volt azzal, hogy szakmája az emberiség bol- dogulását elősegítheti, de ezt csak mellékesnek tartotta s a tudomány szerepét egyedül az igazság keresésében látta. Tudatos polgári nacionalista fölfogása az ,, előkelő osztályok” franciakedvelése ellen irányult s kikelt a németeknek franciák által történő háttérbe- szorítása ellen. Korának eszméit önzetlenül, a közhasznú célok érdekében is, egyoldalú- ságtól mentesen szolgálta, az elődök hagyományainak kritikai tiszteletével. Bár vallásos fölfogású volt, a teológiával szembenálít. A bibliai vízözönt, az egyházi kötöttséggel szemben, több elárasztás lehetőségével magyarázta s ezek okát a parteltolódásokban vélte. Őslénytani működése alárendeltebb volt. Ismert növényi és állati maradványokat s azokat határozottan egykori élőlényeknek tartotta. Vadász M o o d y, J. B. — H i 1 1, M. J. : Wrench-fault tectonics (Átlós-töréses szerkezetek) Bulletin of tlie G. S. America, 69. köt. 9. sz. 1956. szept. A mechanika kísérleti alapon álló törési elméletét Anderson (The dvnamics of fault ing, Edingburgh 1951), Hűbbért és Hafner (Bull. G. S. -Lmer., 62. köt.) és Billings (Structural Geology, Xew York, 1954) alkalmazták a földkéreg méreteire és viszonyaira. A törést okozó erőrendszer egy legnagyobb és legkisebb főfeszültséggel jellemez- hető. Ezek egymásra merőleges helyzetűek. Harmadik főfeszültségnek az előbbi kettőre Ismertetések 359 merőleges irányba eső feszültséget vesszük és közepes főfeszültségnek nevezzük. A törés a közepes főfeszültséggel párhuzamos síkokban történik, melyek a legnagyobb főfeszült- séggel egy adott szöget zárnak be. Ez a szög kőzeteknél közelítőleg 30 fok. Nem nagyon tagolt domborzat és nem nagyon nagy rétegdőlések esetén a föld- kéregben három főfeszültségi tengely közül kettő közel vízszintes síkban fekszik. így három eset lehetséges : 1. Ha a legnagyobb főfeszültség függőleges, pl. sótömzs aktív felfelé-mozgásnál, akkor átlag 60° dőlésű vetődésrendszer alakul ki. 2. Ha a legnagyobb főfeszültség vízszintes és a legkisebb függőleges, akkor átlag 30° dőlésű feltolódási síkok alakulnak ki ; csapásuk a legnagyobb főfeszültségre merőleges. 3. Ha a legnagyobb és legkisebb főfeszültség egyaránt vízszintes, függőleges törési síkok alakulnak ki, vízszintes elmozdulással. A síkok csapása a legnagyobb főfeszült- séggel 30°-ot zár be. Ezt a típust nevezik a szerzők ,,wreneh-fault”-nak, ami hibás, mert ez csavart törést jelent. Itt átlós törésnek nevezzük, a legnagyobb és legkisebb főfeszültséghez viszonyított átlós helyzete miatt. Amerikai, angliai újzélandi és más országbeli megfigyeléseket értelmezve, kimu- tatják a szerzők, hogy az átlós törések a földkéregben az előbbi két típusnál nagyobb jelentőségűek, mert rendszerint nagy csapáshosszal és hosszú időn át ismétlődő akti- vitással tűnnek ki. Ilyen a jura időszak óta többszáz km vízszintes elmozdulással járt San Andreas törésvonal, a Great Glen törés Angliában, vagy az „Alpine Fault” Újzé- landban. Az átlós törések mentén gyakran találunk redőket, melyek tengelye 15° körüli szöget zár be a töréssel, továbbá másodlagos átlós töréseket, melyek az említett redők csapására merőleges egyenessel mindkét irányban 30° körüli szöget zárnak be. Ezen formaelemek a szerzők szerint a főtörés mentén bekövetkezett elmozdulás után meg- változott feszültségeloszlás következményei. Az átlós törések geotektonikai jelentőségét taglalva a szerzők megállapítják, hogy a többnyire nagyon idős és hosszú lefutási! törések a földkéreg fiatalkorából átszár- mazott formaelemek és az új földkéreg különböző erőhatásokra bekövetkezett poligonális töredezésének emlékei. Megállapításukat S o n d e r szegmentálódási öv- (Segmentierungs- zonale-) elméletéhez' kapcsolják. Ez az állítás kétségtelenül nagy jelentőségű, és ha világ- szerte végzett megfigyelések jobban alátámasztják majd, a kéregszerkezeti kutatás egy új fejezetének lehet alapja. Kevésbé meggyőzőek azok a részek, ahol a szerzők az árokszerkezettel foglalkoznak és a geoszinklinálisképződést és magmatizmust igyekeznek a poligonális törésrendszerrel magyarázni. Az ismertetett megállapításokhoz a következő kritikai megjegyzéseket lehet tenni : 1 . Hangsúlyozni kellett volna, hogy nem minden vízszintes elmozdulási! törés átlós törés ; gondoljunk a feltolódási frontok különböző mértékben előretört részeit elválasztó törésekre, melyek csapása a legnagyobb főfeszültséggel párhuzamos. 2. A vetődéseket a szerzők egyértelműen aktív függőleges nyomásra vezetik vissza. Mármost a mechanika fogalomalkotása szerint a legnagyobb húzófeszültséget mindenkor a legkisebb nyomófeszültségnek tekinthetjük : vetődés tehát kialakulhat aktív húzásra is, sőt akkor is, ha hidrosztatikus nyomásnak kitett kőzetre ható vízszintes nyomás megcsappan. Ezt Hűbbért (i. m.) kellőképpen igazolja. 3. A szerzők szerint a normális feltolódás és az átlós törés közti különbséget, vagyis a legkisebb főfeszültség helyzetét a rétegterhelés nagysága szabja meg, ezért átlós törések elsősorban nagyobb mélységben következnek be. A kéreg azonban össze- függő egész, így akármely nyomott zóna oldalirányban feszíti a kétoldalt fekvő kéreg- részeket és a saját magára ható oldalirányú feszültséget növeli ; ez az állítás a mélység- viszonyoktól teljes mértékben független. így véleményünk szerint az átlós törések akkor lehetségesek, ha a nyomott övtől kétoldalt fekvő kéregrészek kisebb akadályt gördítenek a kőzetek oldalirányú tágulása elé, mint a rétegterhelés a felfelé való elmoz- dulás elé. 4. A másodlagos törések és redők genetikai kapcsolatát a szerzők a gyakori együttes megjelenésen kívül mással nem bizonyítják. Ez a kérdés tehát további vizs- gálatot igényel. Az átlós rendszerek nyomozása érdekes és sokatígérő feladat, magyar viszony- latban annál is inkább, mert számos vízszintes elmozdulással járó törésüknek hiányzik az egységes szempont szerinti magyarázata. B a 1 k a y 8* 360 Földtani Közlöny, LXXXVll. kötél, 3. füzet Bucher, Walter H.: The role oí gravity in orogenesis (A nehézségi erő szerepe a hegységképződésben). Bulletin G. S. Amer., 67. köt., 10. sz. 1956. október. Az Amerikai Földtani Társulat lelépő elnöke mindenkor előadást tart a földtan valamilyen időszerű vagy saját tárgyköréhez tartozó kérdéséről. Bucher a tömeg- vonzás szerkezetalakító szerepével foglalkozott. A munka két részre oszlik, az elsőben a fekvőredők, takarók és nagy áttolódások keletkezésével foglalkozik, a másodikban az orogén övék lefutásának sajátságait tárgyalja. Mindkét részt kísérletekkel tá- masztja alá. Régóta felmerült a nagyméretű fekvőredőre vonatkozóan az a vélemény, hogy ezek sohasem lehettek álló vagy ferde redők, mert nem bírták volna el a saját súlyukat. Bucher szerint ezek a nagy redőformák úgy keletkeztek, hogy a merev tömbök közt összenyomott és feldagasztott lágyabb kőzetösszletek a saját súlyuk alatt ráfolytak az előtérre. A bizonyító kísérletben cipész -szurokból álló rétegeket használt fel. Ez a szin- tetikus anyag hirtelen ütésre törik, több óra alatt azonban saját súlya alatt szétfolyik. Az anyag modellként való alkalmazását a szerző a kisméretű minták fizikai elméletének alapján részletesen indokolja. A kísérletben előállított fekvőredőn jól látszik az előtér álló, majd az orogénhez közeledve egyre ferdébb redőződése, a szurokrétegek közé kenőanyagul iktatott „inkom- petens” gépzsírrétegek diszharmonikus mozgása, az antiklinális magvának ujjas szét- ágazása, a középszárny nagymérvű elvékonyodása. Igen érdekes, hogy a tényleges összenyomás 20 centiméterével szemben a réteghossz szerinti szokásos rövidülésmeg- állapítás 80 — 100 cm értéket adott. Ez az adat az Alpok többszáz százalékos rövidülését megállapító becsléseket igen előnytelen megvilágításba hozza. Igen nagy kérdés, hogy a kőzettömegek valóban képesek-e a saját súlyuk alatt ilyetén mozgásra, de a redőalakulatok megfigyelése és a kőzetek nagyobb mélységben való képlékenysé- géről vallott újabb nézetek egyre valószínűbbé teszik ezt az elképzelést. Miután ily módon állást foglalta redők összenyomás útján való keletkezése mellett, a cikk második részében hirtelen ugrással, húzásra vezeti vissza az orogén övék térbeli lefutását. Kísérletének elvi alapja Jeffreys számítása, mely szerűit csak a legfelső, 7 — 800 km-es földöv hűl jelentősen. Ezért — Bucher szerint — ez a réteg a mélyebb övekre ráfeszülve szétszakad. A szakadási vonalak szerinte a mélyfészkű rengések hipo- centrumsíkjainak felehiek meg. Ezek mentén a feláramló forró oldatok és gázok alaposan meggyöngíthetik a kérget, melynek egyes öveiben lehetővé válik a meggyengült rétegek előbb ismertetett folyásos mozgása. A viszonyokat a szerző fagömbre szerelt plexiburokkal érzékeltette : a fa a 700 km alatti övnek, a plexi a kéregnek felelt meg. A kettő között üreget hagytak, ezt gyorsan merevedő és közben erősen zsugorodó kanada- balzsamszerű műanyaggal töltötték ki. Ez megfelelt az ászt enoszf érának, melyet Bu- cher vélt zsugorodása miatt sztriktoszférának nevez. A műanyag zsugorodása közben a plexin jellegzetes szakadási vonalhálózat jött létre, mely az orogén vonulatok virgá- cióját, az Antilláknak ill. Kárpátoknak megfelelő kunkorokat és a csendes-óceáni sziget- sorok íveit is tükrözte egyes részeiben. Bucher első kísérletsorozata igen értékes és valószerűnek látszik. A második- ban felvett eszme önmagában érdekes és rámutat a „száradó alma” elképzelésének tarthatatlanságára, de szöges ellentmondásban áll az első résszel. Mindazonáltal annyit kétségtelenül bizonyít a cikk, hogy a modellek elméletének és a műanyagkémiának mai állása mellett fokozottan fejleszteni lehet a geomechanikai kísérleteket. B a 1 k a y de S i 1 1 e r, L. U. : Structural geology (Szerkezeti földtan). McGraw-Hill, New York, 1956. A szerkezetelemzéssel foglalkozó, vagy szerkezeti kérdéseire megoldást kereső térképező geológus számára az utóbbi 20 évben a Biliin gs -féle Structural geology volt a tektonika segédkönyve. A de Sitter - könyv nemcsak címében hasonló, de ennek a szerepnek átvállalására is hivatott. A könyv három részre oszlik : az első a kőzetfizikai és tektonika i kísérleteket tárgyalja, a második tartalmilag megfelel a Biliin gs -könyvnek, vagyis a nagy- szerkezeti (makrotektonikai) formaképződést tárgyalja, a harmadik pedig geotekto- Ismertetések 361 nikával (megatektonika) foglalkozik. A szerző — saját szavai szerint — a tapasztalt geológus befogadóképességéhez mérten, gyakran eléggé röviden intéz el, kezdő fokon nehezen érthető kérdéseket. így az új könyv nem csökkenti B i 1 1 i n g s köz- érthető könyvének bevezető olvasmányul való hasznosságát. de Sitter tárgyalási módja eklektikus : a sokak által felvetett sokféle elmé- letet és értelmezést a józan ész nevében, a földtani tapasztalásra hivatkozva szűri meg és hangolja össze. Ez a módszer — éppen mivel az összes vélemények mérlegelésén alapszik — nagy anyagismeretet követel : a szerző — amennyire megítélni módunkban áll — rendelkezik is ilyen anyagismerettel. Ezen felül az első két részben kiválóan sikerült neki a sok szétágazó adatot egységes szempontok szerint rendezni. Érdeme továbbá, hogy az önmagukban elvont mozgásmechanikai kategóriákat számos példa révén tölti meg szemléletes tartalommal. A harmadik részben hatalmas feladatot vállal a szerző : mintha csak az e célra rendelkezésére álló 200 egynéhány oldalon egy új ,,Antlitz dér Erde”-t akart volna megírni. Itt maga is beleesett abba a kátyúba, melytől könyve elején óv : „a térképező geológus” - — ő is annak vallja magát — , .elvész a geotektonikai cikkek, adatok és elmé- letek rengetegében”. Itt már nem segít az eklektika, a mások véleményének latolgatása. Itt már vagy van valakinek egységes, átfogó szemlélete, legyen az egyébként bármily egyoldalii, vagy ha nincs, semmiképpen sem tudja a részletek özönében megtalálni az egyenes utat. így a könyvnek ez a része, bár jó ábráival és sok korszerű adatával kétségtelenül értékes, nem olyan meggyőző, mint a két előző. Mindez azonban nem csökkenti a különben jól sikerült és hasznos kézikönyv értékét. Irodalomjegyzéke az amerikai könyvek jellegzetességét tükrözi. Két idegenbe szakadt fizikus honfitársunknak Kár m á n Tódornak és Nádai -uak iránytmutató, alapvető munkáin kívül, főként az angol nyelvű irodalomra szorítkozik. B a 1 k aj Ralin, J. S. : The analysís and distribution of the properties of packing in sand-size sedimenis. (Beágyazási tulajdonságok vizsgálata és eloszlása homok méretű üledékekben). The Journ. of Geol., Vol. 64, Nr. 4 — 6. A dolgozat két részből áll : 1. A beágyazási tulajdonságok mérése homokkövekben. Szerző új módszert dolgozott ki homokkövek vékonyesiszolati vizsgálatára. Módszere a beágyazó anyag és szemcseanyag mennyiségi viszonyára s a szemcsék elren- deződésére vonatkozóan szolgáltat adatokat. A homokkőmintából készült csiszolaton t hosszúságú egyenes mentén megméri az egyes szemcséket fedő egyenes darabokat ÉT ÉT • • • • gn ■ Ezek összegét osztja /-vei ; a kapott értéket százalékra számítja át és „beágyazási sűrűségnek” (packing density) nevezi : n m • ^gi Pd = í=í — . 100 . t Ahol m a használt mikroszkóp tulajdonságaiból számítható korrekciós érték. A szemcse elrendeződést a következő módon vizsgálja : t egyenes darab mentén összeszámolja azokat az eseteket amikor szemcse szemcsével érintkezik. A uapott q értéket osztja a t egyenes darabra eső érintkezési esetek összegével (pl.: szemcse érint- kezik kötőanyaggal, kötőanyag érintkezik pórussal stb.) n-eí. Százalékra átszánütva kapja a „beágyazási közelség” (packing proximity) értékét : Pp = í- • 100 . y n Egy mintán több egyenes mentén végzi el a fenti méréseket. A kapott adatokat átlagolva a kőzetre jellemző értékeket kap. 362 Földtani Közlöny, LXXXVIl. kötet, 3. fűzel 2. A beágyazási adatok eloszlása és a beágyazási analízis alkalmazása. A beá- gyazási tulajdonságokat (beágyazási sűrűség és közelség) először grauwackén, arkózán és kvarciton vizsgálta meg. A három kőzettípus esetén a beágyazási értékek nem mutat- tak jellemző, lényeges eltéréseket. Az ún. Morrison formáció érctartalmú és meddő zónáit viszont határozottan el tudta különíteni a „beágyazási közelség” értékei alapján. Nagy E. van Belien, Róbert C.: Anomalinoides vanbelleni ten Dam and Sigal, a Synonim of Anomalinoides granosa (Hantken, 1875). Contributions írom the Cushman Foundation tor foraminiferal research. Vol. VIII. Part. 1. p. 9. 1 tábla. Ithaca 1957. Az alig féloldalas közleményt azért tartjuk ismertetendőnek, mert van Belien ezzel a pár sorával a tudományos etika magas fokáról tesz tanúbizonyságot. Kimutatja, hogy ten Dani és Sigal róla elnevezett Anomalinoides faja Hantken egyik fajával azonos s így annak csak szinonimájaként szerepelhet. Sajnálatos, hogy az ábrá- zolt egyik példánynak „Ofen”, a másiknak „Buda” a lelőhelye. Mindkét példány a British Museum anyagából való, ahol az elmúlt 3/4 évszázad alatt a két név azonosságát már tudomásul vehették volna. B o g s c h H e d 1 ey R. H. : Microradiography applied to the study of foraminifera (Microradiog- ráfia alkalmazása a foraminifera-kutatásban.) Micropaleontology 3, 1. p. 19 — 28 (4 tábla). New York 1957. Foraminiferák belső vázfelépítésének vizsgálata eddig csiszolatokkal történt. A csiszolás hosszadalmas és tönkreteszi a példányt. Szerző röntgensugarak segítségével vizsgálja a Foraminiferák belső váz-szerkezetét. Igen jó eredményeket ért el 1 mm-nél nem vastagabb példányok esetében, de néha még vastagabb példányokról is kielégítő képet nyert. A fényképező lemezen kapott „radiográfiát” vagy mikroszkóppal vizsgálja, vagy nagyítást készít. A cikk pontosan ismerteti az eljárást, a készüléket, a szükséges anyagokat. Részletesen foglalkozik a 4 táblán közölt képek kiértékelésével, utal a még megoldatlan kérdésekre és a „contact mieroradiographia”-val a jövőben elérhető ered- ményekre. Bogsch Colbert Edwin H.: Evolution of the Vertebrates (A history of the backboned animals through time.) p. I — VII. és 1 — 479, 122 ábrával. New York — Tondon 1955. A szerző az Amerikai Természettudományi Múzeum fosszilis kétéltfli és hüllői osztályának Kurátora, egyúttal pedig a Columbia egyetemen a gerincesek őslénytaná- nak professzora Könyvei mindig kitűnnek rendkívül világos és tiszta fogalmazásukkal és újszerű ábráikkal. Ezek a jellemvonások megtalálhatók az előttünk fekvő kitűnő könyvben is. Szerző a könyvet nem a specialistáknak szánta, hanem az egyetemi hallgatóságnak, sőt a laikusoknak is, s ebből következik, hogy kettőzött gondot fordít a világos előadásra. Problémákat vet föl, sok kérdésre hívja föl a figyelmet és igen gyakran váratlanul szellemes megoldással járid hozzá a fölvetett kérdések megfejtéséhez. Ebből a szempontból rendkívül érdekesen írja le a szárazföld meghódítását. Utal a nehézségi erő hatására föllépő csonttani problémákra, majd az ivadékgondozás nehézségeire vizen kívül. Az Ichthyostegát (szemben Romerrel) határozottan felső-devonkorinak veszi s a Tetrapodák törzsfejlődésében kiindulási formának tekinti. A hüllők osztályában 5 alosztályt különböztet meg. A Pavapsida alosztályba csak az Tchthyosauria rendet sorozza, míg a Sanropterygia és Protorosauria rendet a Euryapsida alosztályba veszi. Előbbiben alrend értékben tárgyalja a Placodontiákat. A könyv nem tartja be tárgyalásában a rendszertani sorrendet, hanem biológiai szempontokat helyez előtérbe a fejezetek egymásutánjának megállapításában. Első. Ismertetések 363 sorban a környezethez való alkalmazkodást tekinti fontos tényezőnek. így válik a könyv élvezetes olvasmánnyá is, ami leginkább a hüllők tárgyalásánál érezhető, a szerző sző- kébb kutatási körében. A fosszilis madarakkal Colbert csak röviden foglalkozik, de a könyv végén levő rendszertani részben teljes részletességgel ismerteti a madarak rendszertanát. A könyvnek mintegy fele az emlősökkel foglalkozik. Rendszertanában kissé eltér Romer taxionomiájától. Az amerikai igényeknek megfelelően természetesen igen bőven tárgyalja Dél-Amerika sajátos emlősfaunáját. Ezzel szemben — úgy érezzük — helyenként kissé háttérbe szorulnak az európai leletek. A szöveg után rendszertani áttekintést ad Colbert a Chovdata törzsről, amelyen belül a Vertebrata altörzs kategóriaként szerepel. Ennek két főosztályát : Pisces és Tetvapoda különbözteti meg. A Pisces főosztályban az Agnathi és Placodermi mellett osztályértékben szerepel a Chondrichthyes és Osteichthyes, míg a Tetvapoda fő- osztályba az A mphibia, Reptilia, A vés és Mammalia osztályokat sorozza. Végül irodalom- jegyzékben közli szakszerinti csoportosításban az újabb irodalom összefoglaló műveit, amelyek a további tájékozódásra szolgálnak. Nem volna teljes az ismertetés, ha nem szólnánk Colbert könyvének illuszt- rációs anyagáról. A rajzokat Eois D a r 1 i n g készítette. A fejezeteket, azt mondhatjuk, mottóként, egy-egy „hangulati rajz” vezeti be. A többi rajzra jellemző a világos, szem- léletes és didaktikai szempontból kifogástalan kivitel. Különösen az újszerű és igen hatásos törzsfákat kell megdicsérnünk, de a többi rajz is olyan kitűnő és szemléletes, hogy az oktatásban valamennyi igen hasznosan alkalmazható. B o g s c h L. Vorláufige Arbeitsanweisung zűr Felddokumentation geologischer Erkundungsarbeiten. Zeitschrift f. angew. Geologie, B. 2. H. 11/12, S., 558. A Német Demokratikus Köztársaság földtani bizottságának rendelkezése a mély- fúrási és bányászati feltárások földtani dokumentációját szabályozza. Különösen rész- letesen foglalkozik a rendelet a fúrások feldolgozásának egységes szempontok szermti szabályozásával és a dokumentáció szempontjaival. A rétegleírást 10 pontban tárgyalja, minden részletre kiterjedően, a leírás minden szempontból való használhatóságát tartva szem előtt. A nálunk használatban levő utasításokkal szemben újat mond, amikor kötelezővé teszi egyes adatok (szemcsenagyság, hasznosítható anyag százalékos jelen- léte) számszerű kifejezését, bármilyen célból történjék is a fúrás. Ugyancsak iíjszerűnek tűnik a fúrómagok feldolgozásával foglalkozó rész előírása, amely szerint a fúrómagok dokumentációs munkáját a fvírás leállása után legkésőbb 5 nappal be kell fejezni. Minden érdekelt számára tanulságos a rendelkezés egésze, valamint részletei, minthogy a fel- dolgozás beosztása a magvételtől a pollenanalízisig, a javasolt geofizikai vizsgálatoktól a minták és csiszolatok csomagolásáig minden szükséges mozzanattal részletesen fog- lalkozik. Kaszap C a r o z z i, A. : Contributions a l'étude des propriétés géométriques des oolithes — E’exemple du Grand Dac Sálé, Utah, USA (Adalékok az oolitok geometriai saját- ságainak tanulmányozásához ; az amerikai Nagy Sóstó példája). Bulletin de l'Institut National Genevois, 58. köt., 1957. A szerző meghatározza az áloolit (pszeudoolit), egyrétegű oolit és tulajdonképpeni oolit fogalmát. Az első, oolit formájúra koptatott, vegyi kiválását bevonatok nélküli, tetszőleges eredetű szemcse (homokszem, koprolit, szerves váztöredék). A koptatás partszegélyi hullámverés következménye. A második típus központi szemcséből (több- nyire pszeudoolit) és egyrétegű vegyi kiválásit bevonatból álló gömbölyded szemcse, a harmadik ettől a bevonatok nagyobb számában különbözik. Az oolitok és oolitos üledékek jellemzésére több geometriai jellegszámot vezet be. A Nagy Sóstó partjain ma is folyó oolitképződés közvetlen megfigyelésével megállapított módon, az oolitok valamilyen vegyi anyaggal (többnyire kalciumkarbonáttal) túltelített vízben, a bevona- tok vegyi kiválása és az áramlás és hullámzás koptató hatása közötti ritmikus egymásra- liatás révén keletkeznek. B a 1 k a y 364 Földtani Közlöny, LXXXVII . kötet, 3. füzet W h e e 1 e r, H. E. — M a 1 1 o r y, W. S.: Factors in litostratigraphy (Üledékrétegtani tényezők). Bull. Am. Áss. Petr. Geol., 40. köt., 11. sz., 1956 november. A szerzők behatóan elemzik az üledékek térbeli kiterjedésének leírására szolgáló nevezéktant. Az üledékek függőleges elterjedését — mely az üledékképződés időtar- tamával benső kapcsolatban áll — a szokványos „réteg, sorozat, összlet” kifejezések írják le. A vízszintes elterjedést a litofácies fogalmával jellemzik. Vannak azonban időben és térben eltolódó módon keletkező kőzetféleségek, mint ahogy lassú transzgresz- szió idején a sekélytengeri fácies egyszerre tolódik el felfelé és a szárazföld felé. Ezt az idő múlásával térben eltolódva jelentkező, összefüggő egynemű kőzettömeget nevezik kőzettestnek, Utószómnak. A vázolt üledékrétegtani rendszer logikus kiterjesztését a finomabb részletekre a szerzők sok új szakkifejezés bevezetése árán végzik el. B a 1 k a y K i e 1 1 i n g e r, A. : Die nutzbaren Gesfeine Kárntens (Karintia hasznosítható kőzete ) Carinthia II. 17. Sonderheft. 1956. A 348 oldalas könyv a felhasználás rövid történetének áttekintése után sorba veszi a Karintia területén található valamennyi kőzetet. Tárgyalási sorrendje : magmás és magmásból alakult metamorf kőzetek, klasztikus üledékes és abból átalakult kőzetek, karbonátkőzetek és szulfátkőzetek. Ezután rövid áttekintést ad a hasznosítási módok szerinti kőzeteloszlásról. Végül az idegenből származó, Karintia területén felhasznált kőzetekről is megemlékezik. Az egyes fejezeteken belül területenként és kor szerinti sorrendben megadja a fontosabb kőfejtők helyét, termelési és földtani adatait. Majd kőzettani leírást és tech- nikai tulajdonságok leírását adja. Igen sok feltárás és épület, szobor fényképe teszi élvezhetővé a különben enciklo- pédikus adatfelsorolást tartalmazó könyvet. V é g h n é A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE 1956. Répertoire bibliographique des publications du domaine des Sciences géologiques en Hongrie de l’année 1956 EHÖJiHorpatjWH jnuepaTypbi reojiorHMecKnx h CMe>KHbix Hayn, nyöJiHnaiíHOHHbix b BeHrpmt b 1956 r. A jegyzék összeállításánál a következő folyóiratokat és kiadványokat vettük figyelembe : 1 . Acta Geologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 2. Acta Mineralogica-Petrographica, Szeged, 3. Bányászati Lapok, 4. Földrajzi Értesítő, 5. Földrajzi Közlemények, 6. Földtani Közlöny, 7. Geofizikai Közlemények, 8. Geologica Hungarica series geologica, 9. Geologica Hungarica series palaeontologica, 10. Hidrológiai Közlöny, 11. Hungárián Heavy Industry, 12. Jászkunság, 13. Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve, 14. Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése, 15. Magyar Tudomány, 16. Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 17. Magyar Tudományos Akadémia Társadalom-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei, 18. Mélyépítéstudományi Szemle, 19. Műszaki Élet, 20. Természet és Társadalom. Rövidítések — Abréviations - — ■ CoKpameHHH R — összefoglaló (résumé), köt. — kötet, évf. — évfolyam, fűz. — füzet, sz. — ■ szám, old. — oldal, fr. — francia, or. ■ — orosz, ang. — angol, ném. — német. 1. Acta Geol. 2. Acta Min. Petr. Szeged, 3. Bány. Lapok, 4. Földr. Ért., 5. Földr. Közi., 6. Földt. Közi., 7. Geofiz. Közi., 8. Geol. Hung. ser. geol., 9. Geol. Hung. ser. pal., 10. Hidr. Közi., ll.Hung. Heavy Ind., 12. Jászkunság, 13. M. Áll. Földt. Int. Évk., 14. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel., 15. Magy. Tudomány. 16. M. T. A. Műsz. Oszt. Közi., 17. M. T. A. Társ. Tört. Tud. Oszt. Közi., 18. Mélyép. Szemle, 19. Műsz. Élet, 20. Term. és Társ. Almássy B.: Adatok a budaörsi festékföld ismeretéhez. — Somé notes on theoecur- rence of colour earth in Budaörs, near Budapest. — EaHHbie k 3HaHino KpacHiiieü 3eMJin H3 Eygaapui. — Földt. Közi. 86. köt. 1956. 472 — 474, 1 ábra, ang. or. R Annau E. — Posgay K.: A talaj nyugtalanság. — Agitation of tlie soil. — Sec- nOKOHCTBO rpyHTa. — Geofizikai. Közi. V. köt. 1956. 4. sz. 3 — 6. old. 2 ábra, ang. R Aujeszky k.: Détennination des valeurs numériques pour le moment d’inertie, le moment angulaire, et l’énergie cinétique rotatoire de l’atmosphére terrestre. — - OnpegejieHHe MOMeHTa iiHepmm, yrnoBoro MOMeiua íi KHHeTiiMecKOií SHepnm Bpa- meHim aTMOCijiepbi. — Acta Geol. IV. 1956. 1 — 13. old. fr. or. R Babics Andrásné: Adatok Komló bibliográfiájához. — Données bibliogra- phiques sur Komló. — EaHHbie k 6n6jworpa(j)HH r. Komjio. — Bány. kapok 1 1 (89). 1956. 761—764. old. B a 1 k a y B. : Új kőzetfizikai kísérletek. — Recent experiments on the physical pro- perties of rocks. — HoBbie onbiTbi no (})H3H9ecKHM CBOiíCTBaM ropHbix nopog. — Földt. Közi. 86, 1956. 284—286. old. or. ang. R Balkay B.: Iránymennyiségek ábrázolása a földtanban. — The representation of vector quantities in geology. — H306pa>KeHHe BeKTopOB b reojionm. — Földt. Közi. 86, 1956. 287—293. o d. 6 ábra, or. ang. R 366 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet Balka y B. — Balogh K. — I m r e li L. — K i 1 é n y i T. : A Pécs — Komlói fekete kőszénvonulat (Mecsek hegység) szerkezeti vázlata. — Esquisse structu- rale de la chaine houillifére de Pécs — Komló (Montagne (Mecsek). — CTpyKTypnafl cxe.Ma iKaeHiiHx. — M. All. Földt. Int. Évi. Jel. az 1954. évről, 1956, 23 — 27. old. fr. or. R B auma Y. : Iparilag hasznosítható ásvány anyagok. — Matiéres minérales utilisables dans Pindustrie (kaoliné). — IloJie3Hbie iiCKOnae.Mbie jbh npoMbiuuieHHOCTii (KaojiHH). — Bány. Lapok 11 (89), 1956, 93 — 96. old. Bendeffy L.: Módszer szintváltozások abszolút mértékének meghatározására. — Method fór the determination of the absolute measure of level-variations. — - MeTOA a-ih onpe^ejieHHH aőcojiioTHoro MacuiTaöa Bapiiamm vpoBHH. — Geofiz. Közi. V. köt. 1956, 15 — 20. old. 1 ábra. ang. R B e r g h A. — Gedeon A. — Stegena L.: A folyóvizek nehézfémvizsgálatán alapuló geokémiai kutatóeljárásról. — A geochemical research method based on the analysis of heavy metals in river-waters. — O reoxmumecKOM MCToae, ocHOBbiBaiome.MCH Ha iiccjiejOBaHim THwe.ibix Mera.i.iOB pex. — Geofiz. Közi. V. köt. 1956, 31 — 38. old. 4 ábra, 1 térkép, ang. R Bergh A. — Stegena L.: A geokémiai szénhidrogénkutatás néhány módszertani kérdéséről. — Somé methodological questions of geochemical hydrocarbon re- searches. — O HeKOTopwx MeTtuimecKiix Bonpocax reoxii.MHM'ecKoro iiccBe^OBaHiiH rngpoKapooHaTOB. — Geofiz. Közi. V. köt. 1956, 21 — 29. old. 3 ábra, ang. R B i c z ó k I.: Hazánkban alkalmazott talajfeltárási módokkal szerzett tapasztalatok. — Expériences faites avec des nouvaux méthodes pour l’ouverture de sol en Hon- grie. — Onbira, cjejiaHHbie b npiiMeHeHim b BeHrpim hobhx aictojob aan oóHa- /KeHiifi noHBbi. — M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. XIX. köt. 1956, 11 — 25. old. Magyar földtani irodalom, 1956 367 B i cl 1 ó G.: Az uzsapusztai Lázhegy petrokémiai viszonyai. Petrochemical relations of the Láz Hill basalts, Uzsapuszta, N of Laké Balaton — FleTpoxuMimeCKHe ycjiOBiiH ropbi Jla3.\eAb OKOno c. y>KanycTa. — Földt. Közi. 86. köt. 1 956. 475 — 477. or. ang. R B o r s y Z. lásd Kádár L. Bulla B.: Folyóteraszproblémák. — Flussterrassenprobleme. — HpoojieMaTiiKa peMHbix Teppac. — Földr. Közi. IV. köt. 1956, 121 — 141. 1 táblázat, or. néni. R Bulla B: A magyar föld domborzata fejlődésének ritmusai az lijharmadkor óta a korszerű geomorfológiai szemlélet megvilágításában.- Les rliytlimes devolution du profil du terrain hongrois depuis l’ére tertiaire selon la géomorphologie moder- né— PiiTMbi pa3Bimm npotjHuui BeHrpiiH c TpeTimHoro nepnoga b CBeTe coBpeivieHHon reoMopipOJionui. — M.T.A. Társ. -Tört. Tud. Oszt. Közi. VII. köt. 1956, 281 — 296. old. Csaj ág hy G.: A vegyi laboratórium 1954. évi működése. — L’activité du fabora- toire chimique^en 1954. — ÉeíiTeJibHOCTb xiiMHMecKOií JiaőopaTopiui b TeMeime 1954 r. — M. Áll. Földt. Int. Évijei, az 1954. évről, 1956, 29 — 33, fr. or. R Csaj ághy G. — E m s z t M. — Szepesi K.: Az istenmezeji bentonit. — La bentonite de Istenmezeje. — Echtohiit H3 c. HuiTeHMe3ene. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1954. évről, 1956, 35 — 43. 1 ábra, 2 táblázat, fr. or. R Csaj ághy G. — Huszka L.: A komlói feketekőszén feltárása pollenelemzési célokra. — Aufschluss dér Schwarzkohle von Komló zum Zwecke dér Pollen- analyse. — IlccnegoBaHiie KaiweHHoro yrjin, _ npoiicxoAflihero H3 Komjio c uejibio nbiJibueBoro aHajni3a. — M. Áll. Földt. Int. Évk. 45. köt. 1956. 127—133. néni. R (lásd még Szádeczky — Kardos s) Csepreghy né Mezneries I.: Stratigraphische Gliederung des ungarisclien Miozáns im Lichte dér neuen Faunamitersuehungen. — CrpaTurpaipiiHecKOe nofl- pa3fleAeHne MiiopeHa Beurpim Ha ocHOBaHim HOBeiíumx (payHiicTimecKnx iiccjiegOBaHiiH. - — Ácta Geol. IV. köt. 1956, 183 — 207. 1 táblázat, ném. or. R Csepreghy né Mezneries I. : A szobi és letkési puhatestű fauna. — Die Mollus- kenfauna von Szob und Letkés. — MojuuoCKOBbie (payHbi cc. Co6 h JleTKein. — M. Áll. Földt. Int. Évk. 45. köt. 1956, 364 — 477. 3 ábra, 14 tábla, ném. R C s i k y G.: A román kőolaj.; — Le pétrole en Roumanie — HeijiTb b PyMbiHiiu. — Bánv. Lapok 11 (89). 1956, 557—570, 13 ábra C s i k y G.: A Budapest környéki újabb szénhidrogénkutatások és azok földtani ered- ményei — The latest prospecting activities fór oil and gas in the vicinity of Buda- pest and their geological results. — HoBennme pa3BegiKaiuiix n npnp0AH0-ra30C0Aep>Kamnx KOJuieiKeHiiii. — M.T.A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. XIX. köt. 1956, 51— -70 C z i k e K. — F o d o r n é Csányi Piroska: Studv of the Deutérium content of natural inland waters and vegetable saps. — H3yMemie cogep>KaHiiH AciiTepim b ecrecTBCHHbix BOgax BeHrpim n b pacTiiTejibHbix coii aeiírepHH. — Hídról. Közi. 36. 1956, 391 — 396, 5 ábra, or. ang. R D a n k V.: Földtani adatok az ésszakkeleti szlovákiai határmenti területről. — Données géologiques sur les terrains frontiéres avec la Slovaquie au nordest. — TeojiorH- HecKiie aaHHbie o Teppirropimx, pacnonaraiomiixcH BflOJib rpaHiipbi CB-on Cjiob3khh. — Földt. Közi. 86. köt., 1956, 161 — 166, 8 ábra, or. fr. R Dombai T. : Magyarországi földrengések. — Les tremblements de térré en Hongrie. — 3eMJieTpjiceHHfl b BeHrpim. — Term. és Társ. 115. évf. 1956, 88 — 90 Dómján J.: Csúszások és földművek talajmechanikai vizsgálata. — L’examen des glissements du terrain et des travaux de terrassements du point de vue de la mécanique du sol. — HccJie/tOBamiíi onoji3eHb n rpyHTOBbix coopywemiH c tomkh: 3peHim MexaHiiKH rpyHTOB. — M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. XIX. 1956, 89 — 105, 46 ábra D u b a y L.: A nagylengyeli terület mélyföldtani viszonyai. — Deep-geologieal condi- tions of the Nagylengyel district (SW-Hungary) . — FuyőiiHHbie reo.ionmecKiie ycaoBHH paiíOHa c. HaabJieHgbeJi. — Földt. Közi. 86. köt. 1956, 257 — 265, 2 ábra, ang. or. R Egyed L.: A regionális anomáliák elvi kérdéseiről. — Somé notes eoncerning the principles of régiónál auomalies. — Oö ochobhhx Bonpocax peniOHaabHbix aHOMa- jihh. — Geofiz. Közi. V. köt. 1956, 3 — 8, 4 ábra, ang. R Egyed L.: A tektonikai erők eredete és a kéregmozgások. — The origin of tectonic forces and erustal movements. — riponcxoKaeHiie TeKTOHimecKiix cím h ABiDKeHim 3eMH0Íi Kopbi. — Földt. Közi. 86. köt. 1956. 12 — 16, or. ang. R Egyed L.: A Föld méreteinek változása a paleogeográfiai adatok alapján. — Change- ment des dimensions de la térré selon les données paléogéographiques. — H3Me- HeHim pa3.uepoB ycTaHOBJieHHbie Ha ocHOBamm najieoreorpa^imecKiix AaHHbix.. ■ — Földt. Közi. 86. köt. 1956. 120 — 126, 2 táblázat, 2 ábra, or. ang. fr. R Egyed L.: A new theory on the internál eonstitution of the Eartli and its geological- geophysieal eonsequences. — HoBan Teopim BHyTpeHHero crpoeHim 3eMJin h ee reo- AoniHecKiie ii reo({)H3iiHecKiie pe3yubTaTbi. — Acta Gaol. IV. köt. 1956, 43 — 83, 24 ábra, ang. or. R Egyed L: The magnetic fielcl and the internál strueture of the Earth. — Cbh3I> 3eMHoro MarHHTiioro nojiH c BHVTpeHHeií CTpyKTypon 3eMJin. — - Acta Geol. IV. köt. 1956, 221 — 228, 3 ábra, ang. or. R Egyed L.: A föld fizikája. — The phvsics of the earth. — Oii3HKa 3eMJin. — Akadémiai Kiadó, Budapest, 1956, 365 lap, 214 ábra E m s z t lásd Csajághy Erdélyi J.: Beitráge zűr mineralogischen Kenntnis des Gebirges von Velence — JiaHHbie k MiiHepajioriiHecKOMy H3yMeHiiio rop BeaeHue. — Acta Min. Petr. Szeged, VIII, 1955, 3 — 11, ném. magy. R Fabuss Béláné — Halász A.: A mecseki feketekőszénfajták kőzettani vizs- gálata. — Petrographische Untersuehung einiger Steinkohlen und Steinkohlen- kokse des Mecsek-Gebirges. — - neTporpaijmweCKOe HCCJie/iOBaHiie HeKOTopbix bhaob KaMeHHbix yrneH h kokcob, npoiicxoAHutnx H3 rop Menex. — M. All. Földt. Int. Évk. 45. köt. 1956, 307—314, 8 ábra, ném. R (lásd még Szádeczky — Kardoss) Facsinay L. — Szilárd J.: A magyar országos gravitációs alaphálózat. — The Hungárián network of gravity bases. — PpaBirramiOHHaH ceTb BeHrpiiH. — Geofiz. Közi. V. köt. 1956, 3 — 49. 10 ábra, I — II. táblázat, ang. R 369 Magyar földtani irodalom, 1956 Fekete A.: Albánia vízgazdálkodásáról. — I/économie d’eau en Albanie ■ — BoflO- xo3«ííctbo b AjiöaHHH. — Mélyépítéstud. Szemle, 6. köt. 1956, 100 — 104 Fodorné Csányi P. lásd C z i k e K. Földvári A.: „Hidroaerolit” kőzetek a magyarországi negyedkor lerakódásaiban. — ,,Hidroaerolitisclie” Gesteine im ungariselien Ouartár — r'HApoaspojniTiiaecKne ropHbie nopoAbL b otaojkchiiax HeTBepraMnoro nepiiOAa BeHrpiiH. — Földt. Közi. 86, 1956, 357 — 360, or. ném. R Földváriné Vogl M.: Az abszolút földtani kormeghatározás lehetőségei Magyar- országon. — Mögliehkeiten für absolute geologisehe Altersbestimmung in Ungarn — - Ycjiobha onpeAejieHim aöcojnoTHoro reononmecKoro B03pacTa b BeHrpmi. — Földt. Közi. 86. köt. 1956, 180—182, or. ném. R Földvári- Vogl M. — Koblencz V.: Sur les possibilités de l’analyse ther- mique différentielle des minéraux de manganése. - — Bo3mo>khoctii iipn.MeneHiiA AH(j)i})epeHnHajibHO-TepMHMecKOro aHajnm npn n3yMennn MapraHgOBbix MimepanoB. — Acta Geol. IV. köt. 1956, 85 — 94, 5 ábra, fr. or. R Földvári- Vogl M.— Koblencz V.: Differential tliermal analysis of arti- fical manganese compounds — /fii(})(J)epeHUHajibHO-TepMimecKHH aHajm3 iiCKyccT- BeHHbix MapraHpOBbix coeAHHeHHií. — Acta Min. Petr. Szeged, 1956, IX. köt. 7 — 14, ang. a Fuchs H.: Palaeodyetion az erdélyi középső-miocénből — Nouvelle occurrence de Palaeodyction dans les sédiments mioeénes moyens de la Transsylvanie — Ha- xo>KAeHHe BHAa Palaeodyction b cpeAHe-MiiopeHOBbix OTJiowemiflx TpaHCHJiBaHiin. — Földt. Közi. 86. köt. 1956. 299—301, 1 ábra, or. fr. R Gaál Rászlóné lásd Papp S z. Gál E. — J a k ó L. — Takács P.: A mecseki feketekőszénfajták és osztályozásuk — Steinkohlentypen des Mecsek-Gebirges und dérén Klassifikation - — KaMCHHbie yrjin rop Me^ex n nx KAaccH(})HKamm. — M. Áll. Föld. Int. Évk. 45, 1956, 287 — 306,1 melléklet, 2 ábra, 3 táblázat ném. R Gálfi J.: Seismic prospecting fór minerals • — CeiiCMHneCKafl pa3BeAKa MnHepanoB. — Hungárián Heavy Industry. 1956, No 19, 3 — 8 Gálfi J. — Stegena L.: Deep-refleetions in the environment of Hajdúszoboszló — OTpoweHHfl éojibinon rayöHHbi b pahoHe r. XaÜAycoöocjio. — Acta Geol. IV. köt. 1956, 229 — 233, 2 ábra, ang. or. R G a 1 1 i L.: Javaslat a geohidrológiai vizsgálatok megbízhatóságának megállapítására — Investigation intő the aceuracy of geohvdraulic measurements — OnpcAeJieHiie AOCTOBepHOCTH reoniApojiorHMecKHx HCCJieAOBaHiin. — Hídról. Közi. 36, 1956, or. ang. R G á n t i T. : Optikai módszer a Debye-Scherrer felvételek indexelésére — An optical method fór indexing Debye-Scherrer diagrams — OrmmecKiin mctoa A^A hhack- cnpoBaHHH CHiiMKOB Jfeöaií — UJepep. — Földt. Közi. 86. köt. 1956, 478 — 481, 1 ábra, or. ang. R Gedeon T. G.: Bayerite in Hungárián Bauxite — EaiíepnT b BeHrepCKOM öokchtc. — Acta Geol. IV. köt. 1956, 95 — 105, 5 ábra, ang. or. R Gedeon A. lásd B ergh Á. Góczán E.: A komlói liász feketekőszéntelepek azonosítására irányuló pollenana- litikai (palynológiai) vizsgálatok — Pollenanalytisclie (palvnoíogische) Unter- suchungen zűr Identifizerung dér liassischen Schwarzkohlenfíöze von Komló. — - 370 Földtani Közlöny, LXXXVll. kötet, 3. füzet rii.i/ibmmie aHa;ni3bi gjm OTOwgecTBJieHHH ri.iac'i Jienacoisbix Ka.Mennbix yraeií 113 MeCTHOCTn Komjio. — M. Áll. Földt. Int. Évk. 45, 1956, 135 — 212, 2 melléklet, 20 tábla, ném. R (lásd még Szádeczky — Kardoss) Göbel Ex A rudabányácskai Xagybányi-hegy környékének bányaföldtani leírása. — Deseription géologique miniére des environs du niont Nagybányi de Ruda- bányácska — ropHoreojionmccKOe omicaHiie OKpecTHOCTH ropbi HagbéaHii b paiíOHe c. PygaőaHbaBKa. — M. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1954. évről. 1956, 45 — 62. 2 melíéklet, 2 ábra, 3 tábla, fr. or. R Grasselly Gy.: The determination ot the eomposition of the MnOa — Mn.,03 — Mn3ü4 Systems — Ónpegejiemie cocTaBa cncTe.M Mn02 — Mn203 — Mn304. — Acta” Min. Petr. Szeged, VIII. köt. 1955. 13 — 26, 2 ábra, ang. Grasselly Gy. — - Klivényi Ex On the stability of Mn304 — VcToiímiBoeTb Mn304 — Aeta Min. Petr. Szeged, IX. köt. 1956, 33 — 40, 2 ábra, 4 táblázat Grasselly Gy.: Remarks on the determination of the eomposition of Mn02 — Mn203 — Mn304 systems — 3aMenaHiiH K onpeqejieniiio cocTaBa ciictcm Mn02 — — Mn203 — Mn304 Acta Min. Petr. Szeged, IX. 1956, 41 — 46, 2 táblázat, ang^ Grasselly Gy. — Klivényi Ex Conceming the thermal properties of the manganese oxides of higher valencies — - TepMiinecKiie CBOíícTBa MapraHgOBbix OKCiigOB bucokoh BajieHTHOCTii. — Acta Min. Petr. Szeged, IX, 1956, 15 — 32. 1. táb- lázat, ang. G r e g u s s Px Ősnövényi maradványok a Heves megyei Damó-hegyről — Urpflanzen- reste aus dem Oligoeán des Damó-Berges (Kom. Heves) - — OcTaTKii iiCKOnaeMbix pacTeHiin ojinroueHOBoro B03pacTa ropbi JHapHO (kom. XeBeui, BeHrpim). — Földt. Közi. 86. köt. 1956, 86 — 92, 4 tábla, or. ném. R Gyovay D. Lx A komlói bányafejlesztés földtani vonatkozásai — Les aspects géo- logiques du développement miniére de Komló — TeoJionmeCKiie Bonpocbi pa3- bhthh rnaxT Komjio. — Bány. Lapok 11 (89), 647 — 651, 3 ábra Hajós Mx Előzetes jelentés a szurdokpüspöki nagy kovaföldbánya kovaföldüledékei- nek anyagvizsgálatáról — Compte rendű préliminaire de l’examen des matiéres des sédiments de la grande mine de Kieselguhr de Szurdokpüspöki ■ — npegBapn- TejibHbiií OTneT 06 ii3yweHnii BemecTBa Kpe.MHe3e.MHbix ocagKOB KpeMHe3e.MHoro xapbepa c. CypflOKmoinnéKH. M. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1954. évről, 1956, 53 — 68, fr. or. R Hajós M. lásd S c h w á b M. Halász A. lásd Fabuss Béláné H e r é d y L. — Sándor né Neuberger V. — Róna V. : Mecseki fekete- kőszénfajták minősítése és keletkezési körülményeinek vizsgálata fajsúlyadatok alapján — Klassiíikation dér Steinkohlen des Mecsek-Gebirges und Untersuchung ihrer Entstehungsverháltnisse auf Grund dér Wichtewerte — K-iaccn(j)HKannH KaMeHHiix yr.ieü rop Meaex n HCCJieaoBamie nx reHt‘3iica Ha ocHOBaHmi ygejibHbix BecoB. — M. Áll. Földt. Int. Évk. 45. köt. 1956, 259 — 273, 4 ábra, 5 táblázatnám. R (lásd még Szádeczk y— K a r d o s s) Herrmann Mx A kisalföldi és dunántúli pannóniai homok mikromineralógiai vizsgálata — Micromineralogieal investigations on somé Pannonian (Lower Plio- cene) sands írom the Kisalföld and Dunántúl, Western Hungary — MiiKpOMime- pajionmecKiie iicnegOBaHim Ha naHHOHCKiix necKax 3agyHancK0n oőjiacm n Majion BeHrepcKon Hii3MeHH0CTH. — P'öldt. Közi. 86. köt. 1956, 59 — 66, or. ang. R Hol Ív Fx A jósvafői Yass Imre cseppkőbarlang — Die Tropfsteinhöhle Imre Yass in Jósvafő — CraJiaKTHTOBaH nemepa hm. H.upe Bam b fíoniBa(j)e. — Hídról. Közi. 36, 1956, 230 — 240, 6 ábra, 6 kép, or. ném. R Magyar földtani irodalom, 1956 371 H o 1 1 y F. — llaucha B.: A Vass Imre barlang — Die Yass Imre Höhle — 0 nemepe <khoctm BCKpbmm Tepvajib- Hbix boa b ByAanemTe. — Hidrol. Közi. 36, 1956, 4 — 9, 1 ábra, or. néni. R Huszka L. — Láda Á.: Kőszéntelepek azonosítása vitrithamu szilikátelemzése alapján — Identifizierung von Steinkohlenflözen auf Grund dér Silikatanalyse dér Vitritasche — OT0>KAecTBJieHiie naacTOB KaMeHHbix yrjien Ha ocHOBamin chjih- Kamoro aHajni3a nenaoB BiiTpeHa. — M. Áll. Föleit. Int. Évk. 45. köt. 1956, 95 — 1 04, 1 melléklet, 3 ábra, néni. R (lásd még Szádeczky — Kardos s) Huszka L. lásd Csajághy Imr eh B: A mecseki felső-triász homokkő felső részének kőzettani vizsgálata — Petrographische Untersuchung des oberen Teiles des obertriassischen Sand- steins des Mecsek-Gebirges — IleTporpatJmMecKOe^ iiccneAOBahiie BepxHen Macm BepxHe-TpnacOBOro necaamiKa rop Meneie. — M. Áll. Földt. Int. Évk. 45. köt. 1956, 53 — 69, 1 melléklet, 1 ábra, 3 tábla, néni. R (lásd még Szádeczky— K a r d o s s ) Imreh B. lásd B a 1 k a y J a k ó B. lásd Gál E. Jakucs L.: A barlangi árvizekről — Die Höhlen-Übersehwemmungen — I Ioií.Mbi b nemepax. — Földr. Közi. IV. köt. 1956, 381 — 402, 13 ábra, ném. R Jakucs B-: Adatok az Aggteleki hegység és barlangjainak morfogenetikájálioz — Contributions á l’étude morphogénétique de la montagne d’Aggtelek — /faHiibie K MoptJioreHeTiiKe rop ArrreJieK. — Földr. Közi. IV. köt. 1956, 25 — 38, 8 ábra, or. fr. R JakucsP.: Karrosodás és növényzet — Verkarrung und Pflanzenelecke — KappOBbie npopeccbi ii pacTHTenbHOCTb. — Földr. Közi. IV. köt. 1956. 241 — 249. 2 ábra, 5 kép, or. ném. R J a s k ó S.: A bauxit elterjedése a Dunántúli Középhegységben — Gisements de bauxite dans les Montagnes Centrales Transdanubiennes — MecTopomACHim öokciítob b 3aAyHaiiCK0M Mewropbe. — Bány. Papok 11 (89), 1956, 621 — 624, 1 ábra J ugovics B. — Csánk Elemérné: A tapolcai Halápliegy bazaltjának fekvő- és fedőhomokjai — Bes sables sous-jaeents et les sables de tóit du basalte du mont Haláp á Tapolca — nogCTiuiaioimie n KpOBenbHbie necKii 6a3a.nbTa ropu XananxeAb b paiíOHe c. Tanojibua. — M. Áll. Földt. Int. Évi jel. az 1954. évről, 1956, 69 — 75, 1 melléklet, 1 ábra, 3 táblázat, fr. or. R Kádár B.: A magyarországi futóhomok-kutatás eredményei és vitás kérdései Re- sults and somé unsettled questions of blown sand investigations in Hungary — Pe3yjibTaTbi m cnopHbie Bonpocbi iiccaeAOBaHim ebinymix necKOB b Beúrpim. — Földr. Közi. IV. köt. 1956, 143—163, 4 ábra, 8 kép, or. ang. R Kádár B. — Borsy Z. — Koczka K.: A debreceni Kossuth Bajos tudomány- egyetem földrajzi intézetének folyóvizes terepasztala — Modellkasten mit fliessen- dem Wasser im geographischen Institut dér Universitát zu Debrecen — Ctoji c Tenymen boaoh, ycTanoBJieHHbiií b reorpaijiimecKOM IlHCTiiTyTe AeöpeneHCKoro yHHBepCHTeTa. — P'öldr. Közi. IV.*köt. 1956, 263 — 273, 14 ábra, ném. or. R Karai iáth B.: Talajmechanikai laboratóriumi vizsgálatok új eredményei — Bes nouveaux résultats d’analvse au laboratorie de mécanique du sol — HoBbie pe3VJibTaTbi n3yMeHim b JiaőopaTopim rpyHTOBOÜ MexamiKii. — M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. XIX. köt. 1956, 37—50 372 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1 . kötet, 3. füzet Kardossné Danzvith A.: A komlói alsó-liász kőszéiiösszlet meddőinek mik- roszkópos vizsgálata — Mikroskopische Untersuckmig dér tauben Gesteine des unterliassisehen Steinkohlenkomplex von Komló — MiiK'poCKOniiMecKoe H3y- HCHne HeMbix riopoA HiiwHe-JienacoBoro KOMruieKca KaivieHHoro ym# c. KoM.no. — M. Áll. Földt. Int. 45. köt. 1956, 73 — 93, 27 ábra, 1 táblázat, néni. R (lásd még Sz^deczky — Kardosa) Kasza nitzky F.: Az alsóoligocén (hárshegyi) homokkő ásvány kőzettani vizsgálata — Mineralogieal and petrographical study of the Eower Oligoeene Hárshegy sandstone — MiiHepajiorxineCKO-neTporpaijmMecKoe i^ynemie HHWHeojmroueHOBOro (xapmxe/ibCKoro) necwaHHKa. - — Földt. Közi. 86. köt. 1956, 244- — 256, 3 ábra, 2 tábla, or. ang. R Kausz I.: Műszaki kőzettani megfigyelések és mérések budafoki szarmata mészkőben — Observations and measurements concerning the engineering petrology of the Sarmatiau limestones of Budafok, near Budapest — TexHHHeciKACHiiií, pac- nojiararomiixcn b iowhoíí Macni kom. 3ana n (jiaKTOpbi oöpa30BaHim 3ajie>KeH. — Földt. Közi. 86. köt. 1956. 127—138. old. 3 ábra, or. fr. R Körmendi A.: Vésztő, Berekböszörmény és Békéscsaba környéke — Les environs • de Vésztő, Berekböszörmény, Békéscsaba — OKpecTHOCTii cc. BecTé, EepeK- öécépMeHb, n. r. EeKeumaöa. — M. Áll Földt. Int. Évi Jel. az 1954. évről, 1956, 77—80. 1 melléklet, fr. or. R Kőrössy L.: A Tiszántúl északi részén végzett kőolajkutatás földtani eredményei — Geoíogical results of the petróleum prospecting activities in the northern part of Tiszántúl — T eojiormiecKHe pe3yjibTa™ He([jTepa3BeflowHbix paőOT, npoBeaeHUbix Ha ceBepHOn Hacra 3aracK0H oÖJiacTH BHP. — Földt. Közi. 86. köt. 1956, 390 — • 402. old. 3 ábra, or. ang. R Kővárv J.: Tliékamoebák (Testaceák) a magyarországi alsópannóniai korú üledékek- ből — Thécamoebiens (Testacées) des sédiments du Pannonién inférieur de la Hongrie — TeKaMeöbi (Testacae) 113 ocaAKOB HiDKHenaHHOHCKoro npyca b Beurpnii. — Földt. Közi. 86. köt. 1956, 266 — 273, old. 1 ábra, 5 tábla, or, fr. R Kretzoi M.:A Villányi hegység alsópleisztocén gerincesfaunái — Die Altpleisto- zanen Wirbeltierfaunen des Villányer Gebirges — HiijKHe-nneiiCTOueHOBbie Jayiibi n03B0H0HHbix BmuiaHbCKiix rop. — Geol. Hímg. ser. pal. 27, 1956, 1 — 264, 1 lelőhelytáblázat, irodalomjegyzék, ném. or. R Kretzoi M.: Újabb gyűjtések a Villányi-hegység gerinces-lelőhelyein — Neue Ausgrabungen an den Wirbeltier-Fundstellen des Villányer Gebirges^ — IlOBbie cöopbi Ha MecTOHaxowfleHUHX n03B0H0HHbix b BHJuiaHbCKHx ropax. — M. Áll. Földt. Int. Évijei, az 1954. évről, 1956, 81 — 912, táblázat, ném. or. R Krivánné Hutter E.:Az abszolút időszámítás növénytani módszere — Botanische Methode dér absoluten Zeitbestimmung — OripepeJieHne reojionmecKOro B03paera npn noMomii SoTammecKoro MeTOAa. — Földt. Közi. 86. köt. 1956, 183 — 186. old. 1 ábra, or. ném. R Kubovics I.: A Velencei-hegység talajtakarójának nyomelemvizsgálata - — Trace element studies on the soil cover of the Velence Mountains, Hmigary - — H3y- neHHe MHKpoejieMeHTOB noHBennoro noiKCJibix MiiHepajion b MaTepna^e Aayx 03ackiix cikiih. — Bány. Lapok 11 (89), 1956, 485 — 492, 21 ábra Papp S z. — G a á 1 Lászlóné: Ásvány- és gyógyvizeink rádiumemanáció tar- talma — Radiumemanationsgehalt dér Minerai- und Heilwásser — CoAep>KaHiie avaHanmi paAim b MimepanbHbix n ACMeöHbix BOAax Bem pim. — Hídról. Közi. 36, 1956, 202- 207, 2 ábra, or. néni. R Pécsi M.: Újabb völgyfejlődéstörténeti és morfológiai adatok a Dunavölgy Pozsony (Bratislava) — Budapest közötti szakaszáról — Neuere talentwickluugsgeschicht- liclie und morphologische Augaben vöm Donautal zwischen Bratislava und Budapest — Hobi.ic AaHHbit k iicTopini o6pa30BaHim u MopíjiOAorim öacceiíHa Éynan Me>KAy EpaTHcnaBOÜ n ByAanemTOM. — Földr. Ért. V. 1956, 21 — 41, 9 ábra, 14 kép, 2 táblázat, or. néni. R 9* 376 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 3. füzet P e j a Gy.: Suvadástípusok a Bükk északi (harmadkon) előterében. A tömegmozgásos jelenségek kapcsolata a bányászat és a mélyépítészet kérdéseivel — Somé types of landslides in the Northern (Tertiary) foreground of the Bükk Mountains — Tnnbi onoji3Heii b ceBepubix (TpeTimHbix) npeAropnx EioKKa. — Földr. Közi. IV. köt. 1956, 217 — 240, 9 ábra, or. ang. R P e j a Gy.: Tektonikus eredetű morfológiai formák kialakulása a Sajó-völgy középső szakaszának környékén. Súvadások hatása a széntelepek feltárására — Die Enstehung morphologischer Fomien tektonischen Ursprunges im mittleren Abschnitt des Sajó-Tales — O6pa30BaHiie MopKAeHim Ha cpeAHeM yHacTKe AOJimibi pexii Ulaiío. — Földr. Közi. IV. köt. 1956, 365 — 380, 5 ábra, or. néni. R Pojják T.: A Medvés-fennsík bazalttufája — Die Basalttuffe des Medvés-Berges — Ea3ajibT0Bbie Tyijibi, naHAeHHbie na njioci-coropbe <'MeABeui», b C — CB-om HanpaBJieHinr OT r. EyAaneuiT. — Földt. Közi. 86. köt. 1956, 642 — 471. old. 1 ábra, or. ném. R Posgav K.: 1955. évi szeizmikus mérések az esztergomvidéki szénmedencében — Seismie survey in the coal-basiu of Esztergom, 1955 — CeiíCMiiHeCKne H3MepeHHH b yrjieHOCHOM Sacceiine OKpecTHOCTii r. ScreprOM. — Geofiz. Közi. V. 1956, 39 — 47, 5 ábra, ang. R P o s g a y K. lásd Antiau E. R a d n ó t y E.: Adatok Szikszó, Megyaszó környéke földtani ismeretéhez — Beitráge zűr Geologie dér Umgebrmg von Szikszó und Megyaszó — Jlamibie k 3HaHHK> OKpecTHOCTH cc. Chkco h MeAbaco. — Földt. Közi. 86. köt. 1956, 416 — 423. old. or. ném. R Rásky K.: Fosszilis növények a Budapest környéki „Budai” márgaösszletből — Plantes fossiles dans l’ensembles des marnes des environs de Budapest — - IdCKOnaeMbie pacTemm ii3 AieprejmcTOií cbhtm OKpecTHOCTH r. ByAanemT. — Földt. Közi. 86. köt. 1956, 167 — 179. old. 6 tábla, or. fr. ang. R Rásky K.: Fosszilis növénymaradványok a dunántúli alsóeocénben — Fossil plánt remains írom the I,ower Eocéné of Trausdanubia (W-Huugary) IdCKOnaeMbie pacTiiTejibiibie ociaTKH H3 HiDKHero aoueHa TpaHCAaHyöim. — Földt. Közi. 86. köt. 1956, 291 — 294. old. 1 tábla, or. ang. R Rásky K.: Fosszilis növények a Martinovics hegyi (Budapest) felsőeocénből — Fossil plants írom the Űpper Eocéné of the Mount Martinovics, Budapest — IdCKOnaeMbie pacTenim 113 Bepxne-aoueHOBbix cjiocb ropu MapTiiHOBiiM r. EyAaneuiT. — Földt. Közi. 86. köt. 1956, 295 — 298. old., 2 tábla. or. ang. R Róna V. lásd II e r é d y L. Rónai A.: Biharnagybajom és Pusztaecseg környékének földtani térképezése — Le lévé géologique des environs de Biharnagybajom et Pusztaecseg — T eojioni- necKOe KaprapoBaHiie OKpecTHOCTH cc. EiixapHaAbSaüoM m nycTaaner. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1954. évről, 1956, 127 — 140, 2 melléklet, 3 ábra, fr. or. R Rónai A.: Talaj vízszint-térképezés az Alföldön 1954-ben — Le lévé du niveau de l’eau souterraine au territoire de F Alföld (Grande Plaine Hongroise) en 1954 — KapTHpbBaHiie ypoBHH rpyHTOBOH boám Ha Teppirropim Hh3mchhocth b Tenemre 1954 r. — M. Áll. Földt. Int. Évijei, az 1954. évről, 1956, 141—152, 3 mellék- let, 5 ábra, fr. or. R Rónai A.: A magyar medencék talajvize, az országos talajvíztérképező munka eredményei 1950 — 1955 — I)as Grundwasser dér Ungarischen Becken. Ergeb- nisse dér ungarischen Grundwasserkartierung 1950 — 1955 — rpyHTOBbie boám BeHrepcKiix öacceiíHOB, pe3yjibTaTbi oömerocyAapCTBeHHoro KaprapOBaHim rpyuTOBbix boa 1950 — 1955 rr. — M. Áll. Földt. Int. Evk. 46. köt. 1956, 1 — 245, 7 melléklet, 94 ábra, 14 kép, ném. or. R, irodalomjegyzék Magyar földtani irodalom, 1956 377 (Sarló K.) Emlékezés Sarló Károlyra — In memóriám Sarló Károly — ílaMíiTb K. LUapjio. — Hídról. Közi. 36, 1936, 241, 1 arckép Sas vári K.: The Crystal Strueture of A-Bayerite, Al(OH)3 — KpiicrajuimecKaH CTpyKTypa A-öanepi-ixa, Al(OH)3 — Aeta Geol. IV. köt. 1956, 123 — 129, 1 táb- lázat, 2 ábra, ang. or. R Selmeczi L.: A szolnoki kőolajról — De l’huile minérale de Szolnok — O HCíjtTM, nponcxoAnmeií H3 r. CojibHOK. — Jászkunság, 1956, 3. évf. 3. sz. 117 — 120 Senes J.: Kelet-Szlovákia ősföldrajzi fejlődése a neogénben — Die paláogeogra- phische Entwicklung dér Ostslovakei im Neogen — flaaeoreorpatjmqecKoe pa3Bii- Tiie Boctomhojí CjiObaKiiii b HeoreHe. — Földt. Közi. 86. köt. 1956, 38 — 43. old. 1 ábra, or. néni. R Scliwáb M.: A komlói mélyfúrások anyagvizsgálatának tapasztalatai — Erfah- rungen bei dér Untersuchnng des ans den Tiefbohrungen von Komló stammenden Materials — OnbiTbi nccjieAOBaHmi MaTepna/ia, npoiicxoamgero H3 oypoBbix ckb3>kiih mccthocth Komjio. — IvI. Áll. Földt. Int. Évk. 45. köt. 1956, 35 — 52, 3 melléklet, 1 6 ábra, néni. R (lásd még Szádeczky — Kardoss) S c h w á b M. — S z. Hajós M.: A balatonmáriafürdői magaspart földtani szelvé- nye és faunája — Profil géologique et fauné de la hanté rive de Balatonmáriafürdő — reojiormiecKHH pa3pe3 bhcokoio öepera y c. EajiaTOHMapiiHijiiopAe n erő ijiayHa. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1954. évről, 1954, 153 — 170, 1 tábla, 5 ábra, 1 táblázat, fr. or. R Semptey F. lásd P a p p F. Spány i I. : Adatok a Zagyva vízrendszerének higrogeográfiai viszonyaihoz — Con- tributions to the hydrogeograpliical conditions of tlie river system of the Zagyva — JlaHHbie k rn;iporeorpa(j)MHecKHM ycjiOBiiHM pemoií chctcmh 3aAbBbi. — Földr. Ért. V. évf. 1956, 399 — 422, 7 ábra, 6 táblázat, or. ang. R S t e g e n a F. lásd B e r g h Á. S t e g e n a F. lásd G á 1 f i J. Strausz F.: Adatok a felsőoligocén Cerithium-félék változékonyságához — Sur les Cerithidae de l’Oligocene supérieur — Jlamibie k Bonpocy H3MeHMHB0CTH qepiiTO- BHAHbix MOJunocKOB BepxHe-OJiiiroueHOBOro B03pacTa. — Földt. Közi. 86. köt. 1956, 274—283. old., 1 tábla, or. fr. R Strausz F.: Fa représentation de la sédimentation, du faeiés bathymétrique et du mouvement tectonique sur la mérne eoupe — M3o6pa>KeHiie 0caAK00Őpa30BaHHA, SaTHMerpimecKon (jiannn n TCK'roHmiecKoro ABn>ii na oahom h to.mikc pa3pe3e. — Acta Geol. IV. köt. 1956, 143 — 156, 5 ábra, 1 táblázat fr. or. R Sümeghy J.: A Hármas-Kőrös-közi holocén medence — Fe bassin holocéne du territoire situé elitre les trois branches du Kőrös — F OJiOneHOBi.iii öacceiÍH Me>K- Aypenbn TpoÜHOro Képéma. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1954. évről. 1956, 171—178, fr. or. R Szabó P. Z.: Magyarországi karsztformák klímát örténeti vonatkozásai — Fes rela- tions historico-climatiques des formes karstiques de Hongrie — McropniecKO- K^HMaTHMecKHe oTHOuieKim KapcTOBbix (jiopM b BeHrpiiii. — - Földr. Közi. IV. köt. 1956, 183—190, 4 kép, fr. R Szádeczky — Kardoss F. et al.: A mecseki liász kőszéiiösszlet komplex vizs- gálata. I. — Komplexuntersuckungen an dér liassischen Steinkohlenformation des Mecsekgebirges. I. — KoMnaeKCHoe H3yneHiie AeiíacoBon KaMCHHoyrojibHon cepnn rop MeneK. — M. Áll. Földt. Int. Évk. 45. köt. 1956, 1 — 359 (lásd még az egyes szerzőknél) 378 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötél, J. füzet Szádeczky — Kardoss E. : On tlie determination of swanip zones in coal de- posits — Oö onpeAe.neHiin őojiOTHbix 30H b n.nacTax yrjw. — Acta Geol. IY. köt. 1956, 157 — 174, 5 ábra, ang. or. R. Szádeczky — Kardoss E.: A délmecseki liász kőszén származása az új kollek- tív vizsgálatok tükrében — Bildung und Haupteigenscliaften dér liassischen Steinkohlen dei südlichen Hálfte des Mecsekgebirges im Liclite dér neuen kollek- tiven Untersuchungen — Feneanc iienacoBoro Ka.uemioro yrjiq k»khoh Macin rop MeueK b CBeTe hobhx uccACAOBaHiiií. — M. Áll. Földt. Int. Évk. 45. köt. 1956, 315 — 357, 5 ábra, 5 táblázat, néni. R Szádeczky — Kardoss E.: Új szempontok az ón és ólom-cink ércesedés geo- kémiájához — Xeue Gesichtspunkte zűr Geochemie dér Sn bzw. Pb — Zn Yerer- zungen — K Bonpocy reoxHMHH opyAeHemiH OAOBa n CBiiHuo-miHKa. — Földt. Közi. 86. köt. 1956, 3 — 11, old. 4 táblázat, or. ném. R Szalay S.: Dunántúli szeneink urántartalmának jelentősége Magyarország jövendő energiagazdálkodása szempontjából. — Le contenu d 'uránium de charbons de Trausdanubie du point de vue de notre économie d’énergie — 3HaieHiie coAep- >KaHiiu ypaHa yrjiew, nponcxoAHmiix 113 TpaHCAaHyőiiii c tohkii 3peHim 3Hepro- xo3AiiCTBa. — Műszaki Élet, 11. évf. 1956, 10. sz. 1 — 3 Szalay T.: A Dunakönyök és Kaszál vidékének tektonikai vázlata — Tektonisches Scliema des vöm Donauellenbogen umfassten Gebietes und dér Umgebung von Kaszál — Tt'KTOHiiMecKafl cxe.ua OKpecTHOCTii H3rn6a p. ^VHau h ropbi HaAbcan. — Geofiz. Közi. Y. 1956, 49 — 63, 4 ábra, szelvények, ném. R S z é c li y K.: Alapozási és talajmechanikai tapasztalatok nagy építkezéseinknél — Expériences faites au fondation des grands édifices du point de vue de la méca- nique du sol — OnbiTbi 3ajiOMKeHHH. — M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. XIX., 1956, 143 — 174 Szénás Gy.: Általános tapasztalatok a geofizikai módszerek magyarországi alkal- mazásáról — General experiences of the application of geophysical methods in Hungary — Oőiime onbiTbi b npiiueHeHim reo(})ii3MMeCKiix mctoaob b BeHrpim. — - Geofiz. Közi. Y. köt. 1956, 37 — 35, 6 ábra, ang. R Szentes F.: Az istenmezeji bentonittelep — Le gisement de bentonite de Isten- mezeje — EeHTOHiiTOBan 3aae>Kb c. lluiTeHMe3eHe. — M. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1954. évről, 1956, 179 — 186, 1 melléklet, 1 ábra, fr. or. R Szepesi K. lásd Csajághy G. Szilárd J. lásd Facsinay L. Szőts E.: Magyarország eocén (paleogén) képződményei — L’éocéne (Paléogéne) de la Hongrie — áoueHOBbie (naneorenoBbie) oőpa30Bamm BeHrpim. — Geol. Hung. ser. geol. 9, 1956, 1 — 320, 22 melléklet, 3 táblázat, fr. or. R, irodalom- jegyzék Szőts E.: La limité entre le Paléogéne et le Kéogéne et le probL me des étages chattien et aquitanien — npoőneua naAeoreHOBO-HeoreHoroil rpammbi n xarrcKOro u ax- BiiTaHCKOro jípvcoB. — Acta Geol. IY. köt. 1956. 209 — 219. 1 táblázat, fr. or. R Takács P.: A kőszénminőség változása a délmecseki kőszénvidéken — Oualitáts- ánderungen dér Steinkohlen im Südmecseker Steinkohlengebiet — 143ueHeHMH KanecTBa yraeii Ha yroabnon AiecTHOcm io>khoh Macni rop Mcmck. — M. Áll. Földt. Int. Évk. 45. köt. 1956, 275 — 286, 2 ábra, 6 táblázat, ném. R (lásd még Szádeczky — Kardoss) Magyar földtani irodalom, 1956 379 Takács P. lásd Gál E. Takáts T.: Néhány hegyaljai kerámiai nyersanyag ásványtani összetétele — The mineralogical composition of somé raw materials fór ceramics oecurring in the Hegyalja region, N. Hungary — MiiHepajiontHecKiiií cocTas Hei-cOTopbix KepaMH- HecKiix CbipbeB b pafiOHe XeflbajibH. — Földt. Közi. 86, köt. 1956, 446 — 461. old., 1 ábra, 10 táblázat, or. ang. R Természettudományi dokumentáció X — XI. Szerk. : Boros István, Bátori MiliálynéésLipták Pál. Kézirat . Magyar Nemzeti Múzeum — Természettudományi Múzeum soksz. Toko dy L.: Kísérlet a mélységtől függő típusváltozás meghatározására a bournonit példáján — Ein Versucli zűr Feststellung dér vöm Tiefenunterschied abhangigen Typenánderung am Beispiel des Bournonits — noribiTKa onpefleJieHim ii3MencmiH Tiina, 3aBbicmnero ot rjiyöiiHbi, no npiiMepy őypHOHiiTa. — Földt. Közi. 86. köt. 1956, 435—^440. old., or. ném. R Ungár T.: A Kistelektől északra levő terület felszíni képződményei - Les formát ions de surface de la région au nord de Kistelek — noBepxHOCTHbie o6pa30BaHHH TeppiiTopmi, npocTupaiomeiíCH k ceBepy ot c. KnuiTejieK. — Földr. Ért. V. évf. 1956, 283 — 297, 9 ábra, 2 táblázat, or. fr. R Vadász E.: Bauxite et terra rossa — Eokciit ii Teppa pocca. • — Acta Geol. IV. köt. 1956, 175—182, fr. or. R Vadász E.: Az „apoka” név jelentése — Le sens du terme „apoka” — 3HaHemie TepMHHa <Q ÜJHARM'OKORI GTC (T,H' JLOTf 8a Al 8bZ\ ÓHARMAOK'* . TÖRT 9a 9b n MEZOZÓOS TÖRT 10a 0 10b Q PALEOZÓOS ROGOK FELETT ŰJHARMAOKORI HAJLOTT a_fólogAz OURALKOOÓAN SZÉNHIOROGÉN 120kEVCRT 13 OURALK00<*4N SZCnOIOXID V, A TÁROLÓKÓZET KORA 15 MINŐSÉGE p»= PANNÓNIA! 01-OLIGOCÉN H: HOMOKKŐ lo= TORTONAI Kf=KRÉTA M'MESZKŐ ml = MIOCÉN 1f = TRIÁSZ K= KONGLOMERÁTUM T*TUFIT ; 1 uictaniorl kőzetek ; 5. magmás eredetű és méta i gyúrt, hajlott gáztartó szerkezetek ; 8/a óharmadkori k ■ 10/a palcozóos rögök felett újharmadkori hajlott 13. a földgáz uralkodóan széndioxid ; 14. a tároló- A szarmatát követő idedekek vastagsága Magyarországon. Magyarázat : 1. paleozóos-uiczozóos üledék; 2. liarmadkori üledék; 3. magúi morf kőzetek a felszínen, 6. a szarmatánál fiatalabb üledékek vastagsága méterben ; 7/a újharmadkori gyűrt, hajlott olajtartó szerkezetek tört olajtartó szerkezetek; 8/6 óharmadkori tört gáztartó szerkezetek; 9 la mezozóos tört olajtartó szerkezetek ; 9/6 mezozóos tört t olajtartó szerkezetek ; 10/6 palcozóos rögök felett újharmadkori hajlott gáztartó szerkezetek ; 11. a földgáz uralkodóan szénhidrogén ; 12 közét kora; 15. a tárolókőzet minősége: h = homokkő, m = mészkő, k - konglor MoutHocrb ocaaKoa nocne capsvara a Beurpmi. O603Ha*tHue: I. naaeojnácKO-MC KooncKuHc ocaaxii 2. Tperi noponu, 6. MOumocTh ocaaxoa Monomé capstara, u Merpax rcucKvie — paapu nihie — CTpyKTypu coaepataiouiiie Heiprb — paapuaHbie — crpyKrypbi coaeputaioiime (raa, 10/a. uaa n roaBHbiM oöpasoM yroesoaopoa, 12. raa c.MeuiaHHbíR, 1 mue ocaaKH 3. nopoau MarManmcCKoro ppoHcxomaemin, 4. MeTaMopdiimecKiic noponu, 5. noponu MaruarmiecKoro npoHcxoKaemin h MeTaMopiJiimecKHe 7/n. HcorenCKiie — CK.naniarue — CTpyKrypbi coaepmatouiue iieijiTb, 7/6. HeorciiCKiic — CKnaasaTue — CTpyKTypu conepataioume raa, 8/a. na/lco- H/6. naneoreiiCKite — paapuBHue — CTpyKTypu coaepmaiomue raa, 9/a. MeaoaoflCKue — paapuaiiue — crpyicrypu coaepwaiouiiie HeKaeHníi He(J)TM b cBere pe3yjibTaT0B pa3Bea«n no hciJjth KEPTAH flb. CTaTbH 03HaK0MJineT miTaTean c ocymecTBJieHiieM HaMeaeHHbix b njmuieTHeM nnaHe ueJieií b oöaacTH pa3BeAKii Hetjmi, a Taioxe c HeKOTopbiMii öoaee BawHbiMH reojiora- qecKHMH pe3yjibTaTaMH, BbinBJieHHbi.MH H3 rnyöOKoro öypeHim. B 1950 rogy b xoge Bbmo;i- HeHiiH onpeAC^eHHbix pa3BeA0HHbix 3aAan Hauuni HecKOJibKO hobmx HeijwiHbix h ra30Bbix njiomaAeil. B pe3yabTaTe reojionmecKiix ochobhux őypemifí n ApyrHx pa3BeAOHHbix öypeHHH .vio>KeM npnoöpecTH HOBbie, öonee uiiipoKne3HaHHH o (JjyHAaMeHre őacceiÍHa rpeTUHHoií cHcreMbi. Ho MHemno aBTopa nojieo30HCKHÍí Meo30HCKnii ({jyHAaMeHT He nepegyeTCH b (})opMe CB — K)3 noaoc, Kan 3to ao chx nop 6biJio 0ö03HaqeH0 Ha piicyuKax. na.ne030HCKHe n Me3030HCKne ropHbie rjibiöbi pacnoAOweHHbie pa36pocaHHo b (jjopivie HecncTHMaTiiMecKOii emaxMaTHcfi AOCkhd, Me>KAy AenpecciiHMH npoHBJieHHbiMii ocaAKaMii TpeTHHHOíí cucxeMbi öojibmoíí moiu- hoctu. npocTiipaHue OTAenbHbix xpeőTOB pa3AHMHbiH. TeKTOHiixa Mejia n HeoreHa He Mór peryaiipoBaTb cMe>KHoe pacno.aoweHiie mc3030hckhx h na/ie030íiCKHx xpeőTOB. Abtop AaeT KpaTKyio CBOAKy CTpyKTypHOÍí CHCTeMbi He<})THHbix n ra30Bbix MecTopow- AeHHH BeHrpim n ocHOBHbie npiiHipinbi, BBeAeHHbie b ciicTeMaTHKy, H3no>KeHHyK) Ha XX. MHpoBOM KOHrpecce b MeKCiiKe. The struclure of the Hungárián Basins and their oil reservoirs as revealed by the results of oil exploration by GY. KERT A I The paper deals with the realization of the oil prospecting programúié of the Five Year Plán and the geological resnlts attained thereby. In the course of the tasks of prospecting delineated in 1950 several new oil and gas reservoirs ha ve been discovered. As a result of geologic pilot wells and other exploratory wells new knowledge was acquired concerning the Tertiary basement. The author declines the hitherto accepted view of Palaeozoic and Mesozoic oblong thrust blocks of NE — SW strike. According to his opinion the basins designated by great thicknesses of Tertiary sediments are distri- buted randomly, in a chess-table-like pattern amongst Palaeozoic and Mesozoic fault blocks. The strike of the individual features is different. The adjacency of Palaeozoic and Mesozoic ranges could nőt ha ve been controlled by Cretaceous and Neogene tectonics. The paper further gives a short sutnmary of the principle a new classification and the system constructed to describe the structures of Hungárián oil and gas fields as it was delivered at the XX. International Geological Congress in Mexico. KÉREGSZERKEZETI ADATOK A FÖLDTÁGULÁS KÉRDÉSÉHEZ BAIyKAY BÁLINT* Összefog a ás : A gyűrt hegységekben végzett összenyomódás-számítások mintájára megkísérel- tük néhány területen meghatározni a húzás okozta dilatáció mértékét. Az átlagos dilatáció 3% körül mozog. Megállapítható, hogy a húzott területek nagyszerkezetileg különböző csoportokba tartoznak, részben összenyomott övékkel kapcsolatban lépnek fel, részben azoktól függetlenek. Az utóbbi típus igen eltérő szerkezetű kéregrészeket is átszelhet, ezért valószínűleg nagy mélységből jövő erőhatások következménye. I. Bevezetés Egyed professzornak a Föld szerkezetére vonatkozó vizsgálatai a Föld tágulásá- nak feltevéséhez vezettek. Az itt következőkben az Egyed felhozta ősföldrajzi meg- fontolások mellé néhány földtani, kéregszerkezeti meggondolást és adatot közlünk. A földsugár csökkenésének a kéregben összenyomódást, rövidülést, növekedésé- nek viszont széthúzódást, tágulást kell eredményeznie. (A tétel fordítottja nem áll, mert elképzelhető olyan kéregbeli rövidülés vagy tágulás, amit nem a Föld egészére kiható sugárváltozás, hanem valamilyen kéregbeli vagy kéreg alatti erőforrás okoz.) A gyűrthegységek összenyomott voltát már régen felismerték, a gyűrődés okozta rövidülés mértékét sokan, sokféle szempont szerint mérték és számították. A húzott övék felismerése azonban újabb kor eredménye volt: C 1 o os [1] a Rajna-árok és az afrikai árkok dilatációs keletkezését állította, Stíllé [2] egy lépéssel tovább haladva a Rajna- árkot tágabb keretbe foglaló Földközi -tenger — Mjösen-zóna húzott voltát ismerte fel, Bucher [3] pedig ide sorolta az Appalaehok triász medencéjét és a Nevada — Utah államokbeli Great Basin területét. A dilatáció mértékére vonatkozó adatot azonban mindeddig nem találtunk ; arra törekedtünk hát, hogy az elérhető adatok alapján néhány területre meghatározzuk ezt az értéket. II. Dilatációszámítás Vizsgálat alá vettük az Egyetemi Földtani Intézet könyvtárában található, 1930 és 1956 között megjelent könyvekben és folyóiratokban összesen 762 db. 2 km-nél hosz- szabb földtani szelvényt. Ezek közül 539 nyomásra visszavezethető, gyűrt vagy pikke- lyes, torlódásos szerkezetet ábrázolt, 62 zavartalan területet, a többi pedig vetődéses,** húzott területet mutatott. — A valóságban a húzott területek felületének aránya ennél valamivel nagyobb lehet, mert a vetődéses területekkel foglalkozó munkák közül saj- nálatosan sok nem közöl szerkezeti szelvényt. * A kézirat beérkezett 1957. jún. 10-én. ** Vetődésen itt és a következőkben mindig azt a töréses formát értjük, melynél a törési sík feletti kőzettömeg, — a fedőtag, — az alatta levőhöz — a fekvőtaghoz — képest lefelé mozdult el. Tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen szerkezeti elemek oldalirányú húzáson kívül függőleges nyomás hatására is keletkezhetnek, így sódómok felett. Ezt a hibalehetőséget az egyes szelvények földtani környezetének elemzésével igyekeztünk kiküszöbölni. 396 Földtani Közlöny, LXXXXV 1 1. kötet, 4. füzet A dilatáció mértékét olymódon határoztuk meg, hogy a szelvény teljes hosszát arányba állítottuk a szelvényen végighúzódó valamely jó vezető réteg hosszával. Ez az eljárás csak kevéssé diszlokált réteg esetében ad helyes eredményt, mert bár kibillent rétegek esetében korrekcióval lehet élni, de a számítás eredménye függ attól, hogy a kibillenést a vetődés előttinek vagy utáninak vesszük -e. Éppen ezért a 161 húzott szel- vényből 118-at a tágulás métékének számszerű megállapítására alkalmatlannak tekin- tettünk, részben a rétegek kibillentsége, részben a szelvényszerkesztés feltehetően elég- telen pontossága miatt, részben pedig azért, mert a tiílmagasítás adata vagy a méret- arány hiányzott a szelvényből. A fennmaradt 43 szelvény adatait területenként csoporto- sítva közöljük. I. Magyarország Szám Hely Legfiatalabb metszett réteg Dilatáció 0/ /o Szelvény hossza km Szerző, folyóirat, évszám 1. Várpalota f. pannon 1,1 4 Kókay, F. K. 2. tortonai 4,4 6 84/1-2', 86/1 3. Nagylengyel kréta 3,2 4 Dubay, F. K. 86/3 4. 3,3 4 5. Délzala pannon 1,0 7 Kocsis, ,, ,, 84/4 6. Budai hg 0,0 1* Szalánczy, FK, 83/4-6 7. oligocén 2,8 7 Szentes, FK, 1934 8. Buda — Kovácsi-lig 9,2 3 Rozlozsnik, ÉJ, 1925-28 9. Váerátót 1,8 7 Csiky, FK, 86/4 Noszky, ÉJA 933- 1935 10. Rákossztmihály 2,7 30 11. Visegrád pleisztocén 2,5 7 12. 13. 4,6 1,4 7 3 ” 14. Bakony eocén 5,6 2 Szőts, FK, 1943 15. Bakony ,, 7,9 4 Vadász, FK, 1943 16. Börzsöny miocén 2,8 6 Hollós, FK, 1917 A szelvények hosszával súlyozott átlagos dilatáció 3, 16%. Megjegyzések: * tömörödési szerkezet, rövidülés nélkül, az átlagba nem számítottuk bele. FK : Földtani Közlöny, ÉJ : A Földtani Intézet Évi Jelentése. II. Németország Szám 1 Hely Legfiatalabb metszett réteg Dilatáció % Szelvény hossza km Szerző, folyóirat, évszám 1. Rajna-árok akvitán 5,1 3 Schad N Jb, 97/1-3 2. pleisztocén 1,4 20 Wirth, ZsGG, 1953/1 Quitzow — Wahlensieck G Rs 1955, 43/1 3. pliocén 4,0 4 4. Türingiai harántnyereg .... karbon 7,4 9 Schwan ZsGG, 1954/2 5. 6,4 15 ,, 6. 6,1 10 ,, 7. 2,0 10* ,, 8. Kellerwald >. * 23,3 13 Dalilgriin ZsGG, 1936 9. permi 3,5 22 Szelvényhosszal súlyozott átlagos dilatáció 4,08%. Megjegyzések: * Különleges helyzete miatt átlagképzésből kimaradt, G Rs : Geologische Rundschau N Jb : Neues Jahrbuch ZsGG : Zeitschrift dér Deutschen Geologischen Ges. 397 Balkay : Kéregszerkezeti adatok a földtágulás kérdéséhez III. Más európai területek Szám Hely Legfiatalabb metszett réteg Dilatáció 0/ /o Szelvény hossza km Szerző, folyóirat, évszám 1. Alpi molassz tortonai 6,3 15 Veit, N Jb 97/1-3 2. mioccn 1,0 5 Rutte, N Jb, 102/2 3. 1,6 6 4. Táblás jura jura 0,9 30 Philipp, Z,sGG, 1942 5. Comwall triász 5,2 15 Wilson, QJGSL, 424 6. Midlands kréta 0,4 38 Kellaway — Taylor, QJGSL, 432 Szelvényliosszal súlyozott átlagos dilatáció 2,10%. Megjegyzések: Folyóiratrövidítéseket lásd német szelvényeknél. QJGSL : Quarterly Journ of the Geol. Soc. London. IV. Afrika Szám Hely Legfiatalabb metszett réteg Dilatáció % Szelvény hossza km Szerző, folyóirat, évszám 1. Mokattam Kairó eocén 1,4 7 KGA, Du Tóit u. Blanckenhorn 2. K. Szahara eocén 0,4 1 1 KGA, Blanckenhorn u. 3. Akabai öböl karbon 3,2 30 Schürmann BGF, 1942 4. , , 3,1 30 ■ - 5. , 1,2 30 6. Transwaal algonki (Rooiberg) 2,1 60 7. 3,2 160 KGA 8. Ruhuhu karroo 8,8 12 KGA Du Tóit u. 9. karroo 1,3 15 KGA Bornhardt u. 10. Wankie-medence triász 1,9 16 KGA Szelvényhosszal súlyozott átlagos dilatáció 2,77% Megjegyzések: KGA : Krcnkel : Geologie Afrikas BGF : Bulletin de la Société Géol. Francé Az Egyesült Államokból származó két, 1,6 illetőleg 1,9%-os adatunk nem érdemelt külön táblázatot. Más területeken az adatgyűjtés nem járt sikerrel. így Dél-Amerikában csak iro- dalmi adatok szólnak a húzott övékről : Brazíliában O 1 i v e i r a [4] szelvényén a Paraguay folyó és a bolíviai határ között „fiatal” vetődések láthatók. Harrington [5] szerint Paraguayban az Ypacarai mélyedés „valódi árok”, 65 km hosszban ; ennek mentén a közelmúltban egy „egészen jelentős” földrengés történt. Jenks [6] szerint húzott öv Peruban a Titicaea-árok és a Csendes-óceán partján húzódó Amotape- medence. III. Következtetések Adataink szerint a szárazföldeken a húzott zónák gyakorisága nem különbözik jelentősen a nyomott övekétől. Azonban a számítások szerint a gyűrt területeken a rövidülés 10 és 300% között mozog, tehát átlagban legalább egy nagyságrenddel nagyobb, mint a húzott részeken a tágulás. így a szárazföldekre a gyűrődéses térrövidülés tűnik jellemzőnek. 2 Földtani Közlöny 398 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 4. füzet A tengeri területekre a dolog természete miatt sem húzásról, sem nyomásról szóló adatunk nincs. Az újabb részletes mélységmérések azonban többhelyütt vetődésrend- szerre valló morfológiát találtak, sőt Menard a Csendes-óceán északamerikai partjai mentén a parton vetődésekben folytatódó térszínlépcsőket talált a tenger alatt [7]. Újabban a mélytengeri árkokra vonatkozó geofizikai adatokat is hajlandók többen [8] húzással magyarázni. Ez azonban nem tartozik szorosan a tárgyunkhoz. Érdekes megfigyelni, hogy a húzott öveket jellemző törések korban a legrégibb időktől máig, eléggé egyenletesen oszlanak el. — A szárazföldi húzott öveket két csoportra oszthatjuk : a gyűrődés folyamatával kapcsolatos, és azzal kapcsolatot nem mutató típusra. Az első típus a gyűrt vonulatokkal párhuzamos lefutású, mint az alpi molassz- medence egy részének, vagy a Magyar-medencének vetődésrendszerei, vagy a délamerikai árkok. A második keresztezi a gyűrt vonulatokat, mint a Földközi-tenger — Mjösen-öv vagy az afrikai árkok ; sőt, ha Menard megfigyelése helyesnek bizonyul, akkor szárazföldi kéregrészről tengerire is átléphet. A kettő között nemcsak formai, hanem magmatektonikai különbség is van, mert az utóbbit gyakran, az előbbit csak kivételesen kíséri vulkánosság. Erre a különbségre De S i 1 1 e r [9] is rámutat. Az első típusú húzott övét az orogenezis kísérő formájának lehet tekinteni. Lehet 1 . az orogén nyomás következtében rugalmasan megrövidült mélyebb kéregrészek relaxációjának következménye, de 2. lehetséges, hogy az orogén nyomással egy időben végbemenő komplementer húzásjelenség hozza létre az orogén előtérben és a köztes hegységben. Ezt a kérdést érdemes lesz a vetődéses mozgások pontos időbeli elemzésé- vel nyomon követni, mert az első lehetőség nem mond ellene az egész földkéregben mindenütt egyformán ható gyűrő mechanizmusnak, inig a második esetben a magma- áramlásokhoz hasonló hatásmechanizmusú (de azokkal nem szükségképpen megegyező !) helyi erőforrásokra kell gondolni. Jelentősebb a második, az orogén vonulatokat átharántoló húzott övtípus. Az a tény, hogy több különböző szerkezetű kéregrészen hatol keresztül, arra vall, hogy erő- forrása nagyobb mélységben rejlik és a kéreg szilárdságkülönbségei az áthatott tömeg egész szilárdságához képest elenyészőek. Ez a tulajdonsága élesen szembeállítja a lénye- gében kéregszerkezeti vezérlésű gyűrődéssel. Mindezek alapján az a végkövetkeztetés vonható le, hogy a Föld felszínén vannak mélyről jövő, tágulásra valló formák. Ezek jó összhangban vannak és egyértelműen magyarázhatók a magból kiinduló földtágulás elvével. A szárazföldi kéregre és talán az alatta fekvő köpenyrészekre is a valószínűleg felszínközeli okokra visszavezethető össze- nyomódás a jellemző, mely a mélyből jövő húzás nyomait gyakran elmossa. A földtágu- lás egyebekben elfogadható elmélete a gyűrődésre nem ad magyarázatot, így az oroge- nezist nem lehet valami közvetlen kapcsolat révén a földtágulásra visszavezetni. Nem lehetetlen azonban, hogy a tágulás okozta valamilyen másodlagos jelenség a kéregrövi- dülés okozója. A gyűrődést létrehozó erőhatás természetére nézve nem kívánunk feltevéssel élni. IRODALOM — LITERATUR 1. C 1 o o s, H.: Die ostafrikanischen Gráben. Geologische Rundschau, 38, 1950. — 2. S t i 1 1 e, H.: Betrachtungen zum Werden des europáischen Kontinentes mit bes. Berücksichtigung dér Mittelmeer — Mjösen — Zone. Zeitschr. d. D. Geol. Ges., 97, 1945. — B u c h e r, W. H.: The deformation of the Earth’s Crust. Princeton, 1933. — 4. De O 1 i v e r a, A. I.: Brasil, Memoir, Geol. Soc. Amer. 65, pp. 5 — 62, 1956. — 5. H a r r i n g t o n, H. J.: Paraguay, uo. pp. 99 — 1 14. — 6. J e n k s, W. F.: Peru, u. o. pp. pp. 215—249. — 7. Menard, H. W., jr .: Deformation of Northeast Pacific Basin. Bull. Geol. Soc. Amer,, p. 1 149, sk. 1955. — 8. Ewing, M. H e e z e n, B C.: Puerto Rico Trench, Topographic and Geophysical Data. Special Paper, Geol. Soc. Amer. 62, pp. 255 — 268, 1956. — 9. De S i 1 1 e r, L- U.: Structural geology. McGraw Hill, New York, 1956. Balkay : Kéregszerkezeti adatok a földtágulás kérdéséhez 399 Somé geological evidence concerning the problem of Earth expansion IS. BAIyKAY Prompted by the computations of compression that liave beeu carried ont fór the Alps and other földed mountain ehaius, the author has endeavoured to compute the amount of dilatation observed in regions traversed by norma! faults. To this end, a great number of geological profiles given by literature were analyzed. It is fully realized that the random selection of profiles forbids generalization of the results. It may be stated, however, that in Iiurope the Rhine Graben, the Hungárián Basin, the Molasse Basin and somé parts of Southern Germany were found to permit somé kind of evaluation. The amount of dilatation was in each case around 3 per cent. There were several regions, e. g. in South America, where one could ascertain the fact of dilatation without being able to determine its amount. The distended zones were found to belong to two elas- ses. One of them is parallel to földed mountain cliains, sucli as the Molasse Basin or the Amotape Basin. This type could have been formed by phenomena complementary to orogenic compression. The second type, such as the Rhine Graben, cuts obliquely through crust sectors of widely different structure. It is therefore assumed tliat the forces causing this type are situated at so great a depth that the inequalities of the crust have no impor- tance as related to the strength of the entire mass to be cut through. It is therefore concluded that whereas eompressive stresses may prevail in the Continental parts of the crust, the main deformation of our globe, affecting the whole of its mass, is tension. 2* A NAGYBÖRZSÖNYI AGYAGÁSVÁNY ÉS AZ ÉRCESEDÉS , NÉHÁNY ÚJABB KÍSÉRŐÁSVÁNYA ERDÉLYI JÁNOS — KOBEENCZ Y EK A — TOENAY VERA Összefogfa'ás : Szerzők foglalkoznak a nagybörzsönyi ércteléreket kísérő agyagásvány részletes genetikai, kémiai, kristálykémiai, DTA- és röntgenográfiai vizsgálatával. A vizsgálatok eredményeképpen megállapíthatók a következők : 1 . A nagybörzsönyi agyagásvány a muszkovithoz közelálló hidromuszkovit, melynek pontos kristálykémiai képlete az I. elemzés adatai alapján: <»(-^o.7o ^ao.o5 Cao.o5) 1 1-1 (Alj 78 Fe0i06 Fe0il0 Mg0,u8)[6] [(Si3)12 A10i88)[4J 09,83] (OH)2j17 2. E hidromuszkovit s az általa kísért érces telér mezotermális képződmény. A nagybörzsöny i hidromuszkovit közelebb áll a muszkovithoz, mint a közismert ogofaui előfordulás, mely epitermális képződmény [16]. 3. A hidromuszkovitban a HO-fölösleg a tetraéderréteg O-jei helyére lép, ennek következtében a leköthető alkáli fémionok száma csökken. A tetraéderiéteg oxigénjeinek száma annyival csökken, mint ahány egyenértékkel növekszik a hidroxilionok száma. így a hidromuszkovit általános szerkezeti képlete : i(K, Na, Ca) U_2UA1, Fe”, Fe”, Mg)2l«i [(Si4-y Alj)M O10-ni] (OH)2+m További vizsgálatokkal, pontos elemzésekkel tisztázandó volna, hogy nem áll-e fenn a következő össze- függés : n = m, ami a fenestrellai hidrocsillámnál világosan kimutatható. 4. Saját vizsgálati adataink, valamint más szerzők vizsgálati adatainak egybevetése alapján meg- állapítható egy új csillámásvány, a hidroparagonit létezése. 5. A brammallit néven leírt ásvány nem tekinthető nátronillitnek, hanem szintén hidroparagonit. Kétségtelenül megállapítható, hogy a nagybörzsönyi ércelőfordulás mezotermális eredetű s az ásványképző oldatok 3 0°-tól lefelé működtek, először mezotermális érceket, majd a lehűlő oldatok az érc üregeiben szórványosan epitermális ásványokat is laktak le és különböző utólagos átalakulásokat idéztek elő. A kérdést eldöntötte a nagybörzsönyi ércteléreket kísérő hatalmas hidromuszkovitudvar. A szerzők részletesen kifejtették, hogy a hidromuszkovit csak 400° alatt képződhet, de hidrotermális agyagásvány olyan hatalmas tömegben, mint ami Nagybörzsönyben látható, csak mezotermálisan fordul- hat elő. Az epitermális agyagásványképződés általában kis terjedelmű. A pirrhotin kétségtelenül mezo- termális, mert a pirrhotinos telérdarabokon rajta van a hidromuszkovitkéreg, ami a hidromuszkovittal egyidejű képződésre utal. Ugyanis, az agyagásványképződés az érctelérek képződésének kísérő s vele szorosan összefüggő jelensége. Ha feltételeznénk, hogy a pirrhotin magasabb hőmérsékleten képződött mint a hidromuszkovit, majd a kikristályosodott pirrhotint utólag alacsonyabb hőmérsékletű mezotermális folyamat vette körül hidromuszkovit-udvarral, akkor a pirrhotin néni maradhatott volna változatlan friss állapotban, hanem természetének megfelelően paramorf átalakulást szenvedett volna. Az altáróból kikerült hidromuszkovitos pirrhotin-darabok azonban teljesen friss megtartásúak, mig átalakult, pirrhotin utáni paramorfózák a bánya felsőbb szintjeiből kerültek elő. Az altáró tehát a mezotermális övezetet tárta fel. Jellegzetesen epitermális ásványokat nagy tömegben nem, csak szórványosan az érc üregeiben találunk. Ilyenek az epitermális baritkristályok, kronstedtit, sztilpnomelán. A nagy mennyiségben előfor- duló markazit és melnikovit az elsődleges pirrhotinból másodlagosan nemcsak egész alacsony hőmér- sékletű hidrotermák, hanem deszcendens oldatok hatására is keletkezhetett. Erre utal tömeges előfor- dulásuk a felsőbb szinteken. A nagy tömegben előforduló jellegzetes epitermális ásványok (amilyen pl. az epitermális barit és kaolin) teljesen hiányoznak. Ércfelhalmozódás csak az oxidációs övezetben (Rózsabánya) fordult elő. Nyitott kérdés marad, hogy nagyobb mélységben, a hipotermális szinten fordul-e elő komolyabb ércmennyiség? * E dolgozat eredeti kézirata mérési adataival s a vizsgálati anyaggal együtt 1956 októberében a Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárának égésekor, megsemmisült. Újramegírását lehetővé tette az a körülmény, hogy a vizsgálatok jelentős része a M. Állami Földtani Intézet kémiai laboratóriumaiban készült, s így a vizsgálati adatokhoz munkatársaim szívessége folytán ismét hozzájuthattam. Munka- társaimnak segítségükért ezúton is köszönetét mondok. Sajnos a megsemmisült adatok egy részét, tekintve, hogy a vizsgálati anyag is elégett, pótolni nem tudom s így ez ásványok ismertetésénél nagyrészt csakis emlékezetemre vagyok utalva. Erdélyi — Koblencz — Tolnay : A nagybörzsönyi agyagásvány 401 Irodalmi áttekintés A nagybörzsönyi ércesedés ásványaival ezideig nem sokan foglalkoztak. A bányá- szat történelmi múltját Pantó G. [1] ismertette. ,,A nagybörzsönyi érckutatás kőzettani vizsgálaté ”-t Kisvarsányi G. és Herrmann M. [2] készítette el. Szerintük az altáró biotitamfiboldacitot és gránátos amfibolandezitet tár fel. Dolgozatuk- ban a kőzetek részletes vizsgálatán kívül röviden az ércesedéssel is foglalkoztak. Sztrókay K. a nagybörzsönyi wehrlit-kérdést vizsgálta. Megállapította, hogy a wehrlit nem önálló homogén ásvány [3]. Papp P. [4] a Börzsönyi-hegység ércelőfordulásairól adott rövid összefoglalást. Pantó G. két dolgozatában [1, 5] a nagybörzsönyi ércképződés bányászati, geológiai és ércmikroszkópi vizsgálatával nagy- jelentőségű adatokat szolgáltatott annak ismeretéhez. Végül Koch S. és Gras- s e 1 1 y Gy. [6] dolgozatukban a nagybörzsönyi szulfidos érctelep ásványainak részle- tes összefoglalása mellett több új ásványt Írtak le. Legutóbb G ő b e 1 E. is foglalkozott a nagybörzsönyi érckutatással, dolgozata azonban ezideig nyomtatásban nem jelent meg. A kutatók véleménye — Sztrókay K.-t kivéve, aki dolgozatában a nagybör- | zsönyi agyagásvánnyal nem foglalkozott — megegyezik abban, hogy az általában kicsiny méretű telérek erősen „kaolinosodott” biotitamfiboldacitban s annak agglomerátumá- ban, valamint propilitesedett biotitos amfibolandezitben alakultak ki. Az érc törésvona- lak mentén nyomult fel és Pantó G. szerint az ércesedés magán viseli két egymásba tolt, illetőleg egymásnak helyet adó, különböző hőmérsékletű ásványtársulás jellegzetes- ségeit. Szerinte a kifejezetten nagyhőmérsékletű és magma közelségére utaló ércképző- dést, melynek főterméke pirrhotin volt és amelyet kalkopirit, szfalerit, pirít, galenit stb. kísért, később egy epitermális arany-ezüst érchozó fázis követte, melynek során a már kialakult ércásványok nagyrészt átalakultak. Főleg a pirrothin rovására képződött a pirít és markazit, melyek megőrizték a pirrhotin eredeti alakját és lemezes felépítését. I. Az agyagásvány A kutatók az ércteléreket kísérő fehér színű agyagásványt kaolinként említik, de az u. n. ,,kaolinosodás”-ból nem vonnak le genetikai következtetéseket. Ez agyagásvány közelebbi vizsgálatánál azonban kitűnt, hogy nem kaolin. Az ásvány erősebb (legalább 50-szeres) nagyítással első megtekintésre, valamint optikai viselkedése alapján is, pirofillitre, illetőleg szericitre emlékeztet. Nagyító alatt fehér vagy sárgás színű, selymes fényű, lágy, talkszerű tapintatú csillámpikkelykékből álló tömeg, melyben helyenkint zöldes színű, csillagszerűen elhelyezkedő pikkelykékből álló csomókat láthatunk. Emiatt az ásványt pirofillitnek tekintettük mindaddig, míg a részletes vizsgálat ezt a feltevést meg nem döntötte. Kiderült, hogy jellegzetes hidro- muszkovittal van dolgunk. a) Genetikai viszonyok Ha vizsgálat alá vesszük a hidromuszkovit képződési körülményeit, akkor meg kell állapítanunk, hogy a nagybörzsönyi ércbánya genetikai viszonyaira vonatkozó ismereteink átértékelésére van szükség. Ismeretes, hogy hidrotermális folyamatok által létrehozott agyagásványok gyakran kísérik az ércteléreket [7], Bateman [8] kimutatta, hogy epitermális teléreknél az elváltozott övezet keskeny és az elváltozás alig észrevehető, míg mezotermális teléreknél az elváltozás udvara nagy és erőteljes. Hipotermális telérek- kel kapcsolatos elváltozási termékek általában nem agyagszerűek és az érctelepek más 402 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 4. füzet típusai közelében található másodlagos ásványok között csak igen kevés, vagy többnyire semmiféle agyagásványt sem találunk. Kevés kivétellel az összes agyagásványok képződhetnek hidrotermális folyamatok útján. Az elváltozási udvarokban előforduló fehér színű, csillámszerű ásványt rendszerint szeriéit néven írják le anélkül, hogy mibenléte pontosan körvonalazva volna. Szeriéit névvel szokás jelölni első sorban a finomszemű muszkovitot, a nátronmuszkovitot s a hidrocsillámok nagy részét akkor, ha azokról közelebbi adatok nem állnak rendelkezésre. Szemnagyságuk miatt aránylag legkönnyebb megkülönböztetni a hidromuszkovitot és illitet, mert köztük kb. 50-szeres nagyítással a különbség szembetűnő. Bannister szerint [9] a szericit név használatos minden finom szemű csillámra, amelyről pontos optikai és röntgenográfiai adatok nincsenek és amely kémiai összetétele alapján muszkovit, paragonit, hidromuszkovit vagy illit (nátronillit — brammalit is) lehet. Közelebbi adatok birtokában azonban a szericit név többé nem használható. Meg kell jegyeznünk, hogy sok esetben a képződött hidrotermális udvar lényegé- ben csak egy agyagásványból áll. Nagybörzsönyben a hidromuszkovit -tömeget helyen- kint bórtartalmú ásvány — K o c h S. professzor levélbeni közlése szerint turmalin — továbbá apatit és rutil finom szálai szövik át. Sales és Mever szerint [10] szericitesedés és agyagosodás egyidejű folyamat. A káliumtartalom az egész elváltozott udvarban csaknem teljesen állandó. A káliföldpát a szerieitövezetben eltűnik s így az ortoklász elbomlása és a szericitképződés közti kapcsolat nyilvánvaló. A káliföldpátnak a telér közelében végbemenő hidrotermális bomlása folytán szabaddá váló alkáliák szükségesek a szericit képződéséhez. A telértől távolabb szericit nem képződik, mert a földpátok stabilitása folytán a szükséges alkáliák hiányoznak. Csillámképződésre általában lúgos közegre van szükség, de G r u n e r kimutatta [11], hogy csillám képződhet savanyú oldatban is 350 C° körül kálium-fölösleg esetén. A hidrocsillámképződés folyamatát a szabaddá váló kovasavtól származó kovásodás fejezi be, miként azt Nagybörzsönyben is tapasztalhatjuk. A folyamatot ismert egyenlet alakjában írhatjuk fel : ortoklász muszkovit 3KAlSi308 + 2HaO H2KAl3Si3012 + 2KOH + 6Si02 A szabaddá váló káliumliidroxid a plagioklászokat is megtámadja és további szericitesedést idéz elő. A metaszomatózis egyúttal kalcitot, dolomitot és szideritet rakhat le. Tehát ezek az ásványok Nagybörzsönyben a szericittel egyidejűleg képződött hidro- termális termékek. A képződési hőmérséklet határait 500° és 225° között állapították meg hidrotermális szintézisekben [12], Kisebb hőmérsékleten a szericitesedés kaolinosodásnak és propilitesedésnek ad helyet. Az agyagásványok hidrotermális képződésének feltételeit szintetikus úton N o 1 1, \V. derítette fel [13]. Kísérletei szerint képződésük függ az oldat alkálifém-tartalmától, pH értékétől és a hőmérséklettől. Kiindulási anyagok A1203- és SiO»-gél. N o 1 1 vizsgálatai megállapították a következőket : Kaolin : keletkezik semleges alkálimentes vagy savanyú, alkáli-tartalmú olda- tokból 400° alatt ;* Montmorillonit : keletkezik alkálitartalmú lúgos oldatokból ugyanezen a hőmér- sékleten. Igen nagy alkáli-tartalom (Na) esetén zeolit (főleg analcim) képződik. Szericit a zeolitok képződéséhez szükségesnél kisebb, de a montmorillonitéhoz szük- ségesnél nagyobb alkálifém-tartalmú, gyengén lúgos oldatokból képződik hasonló hőmér- sékleten. * Legkisebb a képződési hőmérséklete a kaolinásványok közül a kaolinitnek, közepes hőmérsék- leten képződik a dickit, és a legnagyobb képződési hőmérsékletű a nakrít. (Lásd: Klockmaan- Ramdohr: hehrbuch dér Mineralogie. 1954. ( Erdélyi — Koblencz — Tolnay: A nagybörzsönyi ahyagásvány 403 Pirofillit kovasavban gazdag rendszerből képződik hasonló feltételek között, mint a kaolin, de 400°-tól felfelé, A geológiai tapasztalat is megerősíti, hogy a pirofillit nagy hőmérsékletű hidrotermális képződmény. 400°-on alul tehát az alkáli koncentrációtól függ, hogy zeolit, szericit, montmorillonit vagy kaolin képződik-e. Legutóbb Főik, R. L. [14] foglalkozott a földpátok hidrotermális átalakulásá- val s a laboratóriumi vizsgálatok eredményét diagramokban ábrázolta. Egyik diagramm- ján koordinátákként a lúgosságot, illetőleg a savanyúságot és a hőmérsékletet, másikon az alkálitartalmat és a hőmérsékletet tüntette fel. így a diagrammokban mezők adódtak, melyeken belül a földpátok, a kaoliuásványok, pirofillit, muszkovit-szerieit, illetőleg leucit a stabilis ásványok. Munkájának összefoglalása értelmében : kaolin képződik savanyú oldatokban 350°-ig, ha az Al-tartalom nagy és a K-tartalom kicsiny ; muszkovit képző- dik 200°-nál kisebb hőmérséklettől egész 525°-ig gyengén lúgos és kissé savas oldatokban, ha a K- és Al-tartalom nagy ; pirofillit keletkezik 300°-tól 550°-ig, ha az Al- és K-tartalom kicsiny. így tehát az Al : Si viszony és a K-tartalom döntik el, hogy melyik ásvány képző- dik szintetikusan, ha a hőmérséklet és a savasság foka megfelelő. Az ércteléreket kísérő hidrotermális átalakulás feltételei mellett rendszerint szeri- cit képződik, mert az oldatok lúgosak. Kaolin inkább a felszín közelében savas vizek hatá- sára keletkezik és a szericitet helyettesítheti, ha azt karbonátos vagy szulfátos vizek lúgoz- zákát. Pirofillit a természetben ritka, mert valószínűleg nagy az oldatok Al-tartalma. Mint látható, No 11 és Főik megállapításai nagy vonalakban megegyeznek. Hiányossága azonban N o 1 1 és Főik vizsgálatainak, hogy a szericit-ásványok között egyikük sem tesz különbséget. Ma 5 szericit-ásványt ismerünk, ezek : a finom szemű muszkovit, a hidromuszkovit, az illit, a paragonit és a nátronillit (brammallit). Vizs- gálatainkból azonban mint a későbbiekben látni fogjuk, még egy szericitásvány létezése derült ki, amely azonban eddig határozottan leírva nincsen, Barsliad [29] paragonit- vizsgálata alapján azonban fel kell tételeznünk létezését. Ez a nátronhidromuszkovit vagy hidroparagonit. Minthogy Nagybörzsönyben az u. n. szericitesedés jelentős és a hidrotermális folyamat propilitesedéssel, valamint kovásodással fejeződött be, fel kell tételeznünk, hogy azt közepes hőmérsékletű hidrotermák idézték elő, melyek a mezotermális metaszomatózis hőmérsékletének felső határától (300°-tól) lefelé működnek. Ki kell emelnünk azt a körülményt is, hogy a hidromuszkovittömegben köröskörül jól fejlett pirít- és arzeno- pirit-kristályokat találunk behintve, jeléül annak, hogy a liidromuszkovittal egyidejűleg képződtek, a pirrhotinos telérdarabokat pedig hidromuszkovitba beágyazva vagy hidromuszkovittal bekérgezve találjuk. Mint ismeretes a pirrhotin általában nagyobb hőfokon, ritkábban azonban a közepes és kis hőmérsékleten is képződhet, sőt képződési lehetősége megfelelő körülmények között egész 80°-ig terjedhet [15], Brammall A. és munkatársai [16] az angliai Carmarthenshireből, Ogofauról írtak le hidromuszkovitot, amely azonban itt epitermális eredetű. A kísérő ásványok pirít, arzenopirit és aranytar- talmú vas-szulfidok. A hidromuszkovit -köpeny igen vékony. Az arzenopirit, pirít, galenit, kalkopirit, szfalerit, magnetit a hidrotermális meta- szomatózis minden szakaszában képződhet [17], vagyis „átfutó” ásványok. b) Kristálykémiai összefoglalás Műiden csillámásvány Si04 -tetraéderek két dimenziós végtelen rétegeit tartalmazza alapépítményként. A Si04 tetraéderek hatos gyűrűkké fűződnek. Két tetraéder-réteg csúcsaival egymás felé fordulva kapcsolódik. Minden Si04 tetraédergyűrű hat csúcsoxi- génje által alkotott hatszög közepén OH-ionok foglalnak helyet. Két ilyen tetraéder- 404 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 4. füzet csúcsaival egymás felé fordult anionréteg kationok (első sorban Al"‘) beépítődésével telítetté válik. A beépítődés a hézagokba oktaéderes [6] koordinációban történik. Ez oktaéderek csúcsain helyezkednek el a hidroxilok is. így jön létre a hét atomszintből álló rétegösszlet, melyet a következő képlettel írhatunk fel : So (OH)2 ai2[«] [Si4 O10] Ez, a pirofillit, mely elektrosztatikusán teljesen telített két dimenziós végtelen molekula. A rétegeket csak a Van dér Waals-erők tart j ák össze s így az ásvány könnyen deformálódik . Ha a tetraéderrácsban minden negyedik Si " ion helyére AT" ion lép, akkor a pozitív töltés csökkenése folytán egyértékű két dimenziós végtelen réteges anionok képződnek : d> (OH)2 A U«1 [Si3 A1 O10]— 1 E töltéskülönbség azáltal nyer kiegyenlítődést, hogy a rétegek közé alkáli-ionok (elsősorban K ) olymódon épülnek be, hogy az alsó és felső réteg hat-hat O- ionja közé helyezkednek. így jön létre a muszkovit, melynek szerkezeti képlete tehát : JLKI12] (OH)2 Altéi [Si3 A1 O10] A nátronmuszkovit vagy paragonit olyan muszkovit, melyben a káliumot bősége- sen helyettesíti nátrium. Mindig igen finomszemű és tömött, szericit külsejű. A szeriéit néven összefoglalható ásványok zsíros tapintatúak és könnyen összetéveszthetők talkkal s ez utóbbihoz igen hasonlít a pirofillit. A hidromuszkovit vízben gazdagabb, mint a muszkovit, viszont káliumtartalma kisebb. Brammall és munkatársai (16) az angliai Ogofauból leírt hidromuszkovitot a következőkép jellemzik : lágy, fehér, csillámszerű anyag. Elemzési adatai — mint erre rövidesen rátérünk — a nagybörzsönyi hidromuszkovitéhoz közel állnak. Bram- mall szerint az elemzési, fajsúly és cella adatainak kiszámításából kimutatható, hogy az O, OH és F atomok száma a muszkovitokban független a HO-gyökök számától és összege kereken 48, állandó érték, mely jellemző a muszkovitra. Ha F nincs jelen, akkor csak az O és OH változhatnak kölcsönösen. Ezekből következik — Brammall szerint — , hogy 1 05 C° felett távozó vizet az ásvány sem mechanikusan kötve, sem a kristályfelület- hez adszorbeálva nem tartalmazhat. Brammall és munkatársai szerint [16] a muszkovittól a hidromuszkovit a következőkben különbözik : az OH csoportokra eső rész nagy, a K4 helyett szereplő alkáli fémek összege kicsiny, az Al8 helyett fellépő atomegyüttes szintén kicsiny. A hidrocsillám kifejezés precíz definiálása céljából Brammall [16] az (OH)8 K4A18 csoport alakulását következőkép írta fel: (0H)8K4A18— >-(OH)84-mK4_nAl8_p. Betechtin [18] a hidromuszkovit képletét a következőkép adja meg: K16 3,52J 12.481 >16 3,52) 12,44) >16 3,561 Al i 8 Fe;;- — Mg Oktaéder réteg ’ Mn Ca l — 7,6 4 0,14 0,08 1 „ 0,20 >7>52 0,04j 7,02 0,22 0,08 _ 0,16 7>54 0,06 7,12 0,24 0,40 0,32 1 8,03 6,84) 0,16 0,28 0,48 .7,76 0,20 0,20 2,80 3,20 0,32 0,24 2,76) 3,32 Közbülső réteg j 4 Ji!2’88 Sí2’68' OH 8 F O 40 10,861 0,02] 48, 37,12) 10,441 0,04 >48 37,521 8,681 ; 9,521 - >48 — >48 39,32) 38,48) Az ogofaui liidromuszkovit talkhoz hasonló vagy viasz-szerű anyag, melyhez minden valószinűség szerint más agyagásványok is keveredtek, emiatt az oktaéderréteg ionjainak száma, még a Ca-mal együtt is jelentékenyen kisebb, mint 2 (ill. 8), míg a nagybörzsönyi agyagásványnál az oktaéderréteg ionjainak száma a kísérleti hibák határán belül meg- felel az ideális muszkoviténak (2, ill. 8). Az adatokból kitűnik, hogy a nagybörzsönyi hidromuszkovit tetraéderes kötésben a 3 : 1-nél nagyobb Si : A1 arányával, valamint oktaéderes kötésben az Al-ot helyette- sítő Fe és meglehetős nagy Mg tartalmánál fogva, valamint a K-ot helyettesítő Na tar- talmával is már inkább a fengitek néven ismert muszkovit-változat csoportjába sorozható. Fentiek alapján kristálykémiailag így írható fel : o£(K0,70Na0l05Ca0 05)[is] (A11i78 Fe^ Fe0‘,'10 Mg0,08)m) [(Si3,12 Al0,88)l*]) 09,83] (OH)2,17 Az eddig elmondottak tekintetbe vételével a hidromuszkovit általános képletét következőkép írhatjuk fel : o!(K, Na, Ca)pn (Al, Fa-, Fa", Mg)2f6l[(Si4-y A1V)FI O10-m] (O H)2+m Ha y = 1 és n = m = 0, akkor a muszkovit szerkezeti képletét kapjuk. Az említett definícókkal részben megegyezésben, részben azokkal szemben a hidromuszkovit általános képletéül a fenti képletet kell elfogadnunk. Nem vitás, hogy az O-ek és HO-k összege a muszkovitok szerkezeti képletében mindig 12. Az oxoniumcso- portok képződését említett szerzők [19, 20] kémiailag megfelelőképpen nem indokolják. Az oxonium-csoportok e speciális esete, melyet helyesebben hidrónimn vagy hidroxónium ionnak nevezhetünk : (H30) + nem egyéb, mint hidratizált hidrogénion, amely gyakorlati- lag csak savak vizes oldatában van meg, de röntgenográfiai úton a perklórsav szilárd liidrátjában is kimutatták. Mai felfogás szerint a hidrogénion, a proton vizes oldatban magában nem, csak hidrátja a hidroxónium ion alakjában létezik. így tehát a víz disz- szociációja, ha a hidrogéniont vizes oldatban hidráinak tekintjük, a következő egyenlet- tel fejezhető ki : 2HzO < — > (H30)+ + OH- Erdélyi — Koblencz — Tolnay: A nagybörzsönyi agyagásvány 409 Ez az egyenlet azonban, mint említettük, csak savanyú vagy legfeljebb semleges oldatra érvényes, lúgos oldatban az egyensúly balfelé tolódik. Tekintetbe véve, liogy a hidro- termális oldatok a szeriéit képződésekor lúgosak, ilyen értelmű liidrátképződés gyakorlati- lag nem jöhet létre, szilárd sója pedig az említett perkloráton kívül nem ismeretes. Következéskép a lúgos oldatban képződő hidromuszkovit rácsában sem szerepelhet. Tetraéderes kötésben a Si-ok és Al-ok számának összege mindig 4. Azonkívül, ha szemügyre vesszük a nagybörzsönyi hidromuszkovit ionszámait, látható, hogy a Si-ot 0,88 A1 helyettesíti, viszont az ennek megfelelően leköthető 0,88 egyenérték K (Na, Ca) helyett csak 0,80 K-ot találunk. R o y, R. és O s b o r n, E. F. az Al2Oa — Si02 — H20 rendszerrel végzett szinte- tikus vizsgálataik folyamán [23] az általuk liidralsitnak nevezett szilikátkészítmény szer- kezetének megmagyarázására felteszik, hogy mikor a szilikát -tetraéderekben a Si helyére A1 lép, a töltés kiegyenlítődés HO-ionoknak az O-ionok helyére lépése által következik be. Ehhez hasonlóan kell a hidromuszkovit szerkezetét is felfognunk, azaz mikor a hidro- muszkovit szilikátvázában a Si-ok egy részét A1 helyettesíti, a töltés kiegyenlítődés azáltal következik be, hogy a szilikátvázban az O-ek egy részének helyére HO-ek lépnek, így a negatív vegyértékek csökkenésével párhuzamosan a leköthető alkáli fémionok száma is csökken. Azonban a HO-k száma még mindig több, mint az alkáli ionok számá- nak csökkenése. Az I. elemzés esetében 0,88 — 0,80=0,08 egyenérték HO helyett van 0,17 egyenérték HO, míg a II. elemzésben 0,89 — 0,83 = 0,06 egyenérték helyett 0,38 egyenérték HO-fölösleg jelentkezik. Ez utóbbi a terraéderréteg elektrosztatikus kötő- erőinek csökkenésében nyilvánul meg, amit az ásvány kohéziós erőinek csökkenésében azaz mechanikai deformálhatóságának megnövekedésében észlelünk. így tehát a rnuszko- vitéval szemben a hidromuszkovit keménysége csökken, lágy, talkszerű tapintatú lesz. A hidromuszkovithoz hasonlóan az illitnél és montmorillonitnál is fel kell tételez- nünk, hogy rácsukban az olctaéderes kötésű 2 OH-n felül HO-k a tetraéderrétegben is vannak. Montmorillonitnál a feltevés nem új keletű. A montmorillonit szerkezetével kapcsolatban legelőször Edelman és F a v j e e vetették fel [24] . Ezt tükrözi vissza D. McConnel 1-nek a montmorillonit kristálykémiájáról írt dolgozata is [25]. Fenti szerzők feltevésüket a montmorillonit differenciál termikus elemzésének két nagy hőmérsékletű endoterm pontjára alapítják. Az említett szerzők, valamint G r i m és B r a d 1 e y szerint [26] először az alacsonyabb endoterm ponton az oktaéderrétegből távozik a víz, azonban reliidrálással az eredeti állapot részben még helyreállítható, a második magas hőmérsékletű endoterm ponton a szilikátrétegből távozik a víz s az utána nyomban következő exoterm pont a szerkezet átrendeződését jelzi. Az említett ásványok- nál a szerkezeti víz távozásának két endoterm pontja azt bizonyítja, hogy a HO-k két- féle energiájú kötésben (oktaéderes és tetraéderes koordinációban) vannak a rácsban. Természetesen a hidromuszkovitoknál a két negatív töltést képviselő O-ionok HO-lal helyettesítésekor a megköthető alkálifém-egyenértékek száma is csökken. Egyúttal, mint az előbbiekben kifejtettük az elektrosztatikus kötések csökkenése a kohéziós erők csökkenését vonja maga után. Ha a vízfölösleg a felülethez adszorbeálva vagy a rács hézagaiban foglalna helyet, annak 300° alatt feltétlenül távoznia kellene. Teljesen valószínűtlen azonban az a fel- tevés.hogy a víz oktaéderes kötésből kétrészletben két különböző hőmérsékleten távozzék, így tehát mind a hidromuszkovitban, mind a montmorillonitban kétféle szerkezeti vizet kell feltételeznünk, oktaéderes és tetraéderes koordinációban. Ez az oka annak, hogy DTA vizsgálat alkalmával a szerkezeti víz mind a montmorillonitból, mind a hidro- muszkovitból két különböző hőmérsékleten távozik s a második endoterm csúcs után jelentkező exoterm pontok a szerkezeti víz elvesztése után az ásvány szerkezetében végbe- menő mélyreható változást jelzik. 410 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1. kötet, 4. füzet Röntgenvizsgálat A nagybörzsönyi agyagásvány röntgenvizsgálata a Földtani Intézet röntgen- laboratóriumában készült. Az ásvány Debye — Scherrer-féle röntgen-diagrammját s a felvétel kimérését Nagy K. és Melles M. készítették el. A táblázatban közölt adatokért és önzetlen segítségükért mindkettőjüknek ezúton is őszinte köszönetét mondok. Felvételt az I. és II. mintából készítettek. A két röntgenkép teljesen azonos. A fel- vételek CuKa sugárzással Ni szűrővel készültek. A CuKa vonal hullámhosszát lons- — 2a i — I- @2 dalé K. adatai alapján számítottuk.* (a = = 1,54145). A vonalak inten- 3 zitása szemmel becsült. A felvétel adatai : 29 d/> 1,74). Leggyakoribb kialakulásmódjától eltérően a nagybörzsönyi érc üregeiben nem alkot vésés halmazokat. Könnyen olvad fekete salakká. Benne a vastartalom könnyen kimutatható. A cronstedtithez teljesen hasonló körülmények között keletkezett Nagybörzsöny- ben a sztilpnomelán. Rendszerint finom szálas sugaras párnátokban vagy kéveszerű csomókban, gyakran azonban vésés, félgömbös bekérgezésekben vagy sündisz- nóra emlékeztető tüskés csomókban jelenik meg. E látszólagos tűk erősebb nagyítással többnyire lándzsa alakú pikkelyek. Mikroszkópban a tűk párhuzamos kioltásúak. Hosz- szanti irányuk : ö. Pontosabb optikai adataira vonatkozó feljegyzések megsemmisültek. Színe sötétbarna. Élénk gyöngyházszerű fénye van. Könnyen olvad. Zárt üvegcsőben vizet veszít. Belőle a vas bóraxgyönggyel kimutatható. Az ércásványok közül újdonságnak tekintendő Nagybörzsönyben a löllingit és a meneghinit (?). A löllingit a nagybörzsönyi altáróból került elő. Prizmás, tűszerű kristályai ezüstszürke színűek, fémfényűek és a hidromuszkovittömegbe ágyazottak. Tehát a löl- lingit itt mezotermális ásvány. A kristályok alakját megszabja a megnyúlt prizma m {l 10} és tetőzi az e { 1 0 1}. Néha megjelenik a kristályon a b {010} lap is. Szögei a löllingit szög- adataival egyeznek, ami jól megkülönbözteti az arzenopirittől. A mérési feljegyzések a Múzeum égésekor megsemmisültek . Forrasztócsővel hevítve mágneses tömeggé olvad. Zárt üvegcsőben fekete arzéntükör képződik az arzenopiritre jellemző sárga verődék nélkül. Mindössze 3-szor került elő. A meneghinit-et (?) egyszer találtuk elkovásodott kőzetdarab üregeiben fennőve. Vékony, fémes fényű, fekete, antimonitra emlékeztető tűszerű, rideg, kis keménységű kristályok. Belőle ezüstlemezen ként, szénen verődék alakjában ólmot és antimont lehetett kimutatni. Közelebbi vizsgálatára az anyag elpusztulása miatt nem kerülhetett sor. Emiatt az előfordulás bizonytalannak tekintendő. Másodlagosan képződött újabb kísérőásványok : gipsz, vivianit, melanterit, pisanit, krőlmkit (?). A gipsz az altáróból került ki apró 0,1—2 mm-es fennőtt kristálykák alakjában. Rendszerint pirít és arzenopirit-tartalmú darabokon jelenik meg, jeléül annak, hogy ezek oxidációjából származik. A kristályokon észlelhető alakok : b{010}, m{ll0}, 1 { 1 1 1 } és n{lll}. A kristályok b (110) szerint táblásak vagy m (110) szerint prizmás termetűek. Néhány esetben az 1 (1 1 1) az uralkodó alak. Néha láthatók (100) szerinti ikrek is. A szög- mérés adatai a vizsgálati anyaggal együtt megsemmisültek. Rendszerint b-lapjával nőtt az anyakőzethez vagy az érces üreg falához, néha azonban tüskés csomókban jele- nik meg. Optikai adatai tökéletesen egyeznek a gipsz adataival. A vivianit (?) egyszer került elő 1 mm hosszú, lágy, kissé meggörbült, világoskék színű tűszerű kristály alakjában. E kristályka külsőleg teljesen a gipszre emlékeztetett, közelebbi vizsgálatára nem kerülhetett sor, mert megsemmisült. így bizonytalannak tekintendő. Melanterit az altáró anyagából került elő zömök prizmás kristályok, gyakrabban haj- és fonatszerű képződmények és bekégezések alakjában. Kagylósán törik. Üveg- fényű, világos sárgászöld színű, áttetsző. Kitűnően oldódik vízben. Oldata NH4SCN-től élénk vörös színű lesz. BaCl2-dal fehér csapadékot ad. A Cu-ra jellemző zöld-kék lángszíne- zése nincsen. Ez különbözteti meg a pisanittól, mely Nagybörzsönyben kékeszöld színű bekérgezések és fonatok alakjában található. A pisanit élénk Cu-lángszínezést ad. Mindkét ásvány optikai adataira vonatkozó feljegyzések megsemmisültek. Erdélyi — Koblencz — Tolnay: A nagybörzsönyi agyagásvány 417 A krőhnkit (?) egyetlen példánya a Rózsabányából került ki. A krőlmkit Na2Cu(S04)2 • 2H20 lévén, lángba tartva előbb erőteljes Ma-színt, majd Cu-lángszínezést ad. Halvány azúrkék színű, prizmás, parányi monoklin kristálykák. Szögei mikroszkóp- ban mérve jól egyeztek a krőlmkit ismert szögadataival, törésmutatói azonban már nem a krőhnkit törésmutatóinak feleltek meg, hanem annál jóval kisebbek voltak s a kalkantit törésmutatóihoz álltak közel. Emiatt szükséges lett volna további vizsgálatuk. Sajnos az egyetlen darab és a mérési eredmények is megsemmisültek. Az adatok hiányossága miatt az előfordulás bizonytalannak tekintendő. Még két ásványleletről kell megemlékeznünk, melyekből egy-egy parányi szemese került elő. Az ametiszt egyetlen halvány ibolya színű kristálykáját a piritben bennőve találtuk. A fluorit néhány tized mm átmérőjű halvány zöld és ibolya színű gömböcskék alakjában szintén egyszer fordult elő. Pontosabb meghatározására már nem kerülhe- tett sor. IRODALOM — REFERENCES 1. Pantó G.: Jelentés az 1946. évi nagybörzsönyi bányageológiai felvételről. M. Áll. Földt; Int. 1945 — 47. évi jelentése II. k. 163 — 171. o. 1951. — 2. Kisvár Anyi G. — Herrmann M.4 Á nagybörzsönyi érckutatás kőzettani vizsgálata. M. Áll. Földt. Int. Évi Jelentése. 1953. 1. r. 141 — 173. o. — 3. Sztrókay K.: Über _den Wehrlit (Pilsenit). Annales Mus. Nat. Hung. Vol. XXXIX. 1946. 4. p. 75 — -103. — 4. P a p p F.: Ércvizsgálatok hazai előfordulásokon. Földt. Közi. I,X11I. k. 8. o. 1933. — 5. Pantó G.: A nagybörzsönyi ércelőfordulás. Földt. Közi. EXXIX. k. 421. o. 1949. — 6. K o c h 5. — Grasselly Gy.: The minerals of the sulphid őre deposite of Nagybörzsöny. Acta Min. Petr. Inst. Min. et Petr. Univ. Szegediensis. Tóm. VI. 1 — 21. 1952. — 7. G r i m, R. E.: Clay Mineralogy. McGraw Hill. p. 323.: Clay minerals of hydrothermal origin. — 8. Bateman, A. M.: Ecouomic mineral deposits. Wiley, New York, 1942. — -9. Bannister, F. A.: Brammallite (sodiumillite) a new mineral írom Elandebie, South- Wales. Min. Mag. 26. 304 — 307. 1943. — 10. S a 1 e s, R. — M e y e r, C.: Wall rock alteration of Butte, Montana. Am. Inst. Mining. Met. Engrs. Tech. Pub. 2400. 1948. — -11. Gruner, J. W.: Formation and stability of muscovite in acid Solutions at elevated temperatures. Amer. Mineral. 24.624 — 628. 1939. — 12. B a r t h, F. W. — Correns, W. — Eskola, P.: Die Entstehung dér Gesteine. Berlin, 1939. S. 389. - — 13. Noll, W.: Mineralbindung im System A1203 — SiO. — H20. N. Jb. Beil. Bd. 70. A. 65 — 115. 1936. — - 14. Főik, R. E : The alteration of feldspar and its products as studied in the laboratory. Amer. Journ. of Science Vol. 425. No. 6. pp. 388 — 394. 1947. — 15. Allén, E. T. — Grenshaw, J. E- — Jolinston, E- — Earsen, E. S.: Die mineralischen Eisensulfide. Zeistschr. f. anorg. Chem. 76. 201 — 273. 1912. — 16. Brammall, A. — Leech, J. G. C. — Ban- nister, F. A.: The paragenesis of cookeite and hydromuscovite associated with gold at Ogofau, Carmar- thenshirc. Min. Mag. Vol. XXIV. No. 157. pp. 507 — 520. — 17. R a m d o h r. P.: Die Krzminergjien und ihre Verwaclisungen,. Berlin, 1955. — 18. B e t e c_h 1 i n. A. G.: ! .clirbuoii dér' mnernTj-ivip. Moszkva", T951. Beilln,’T95ss. s>. oJT. — 19. Gangul Hydration ot excnangeable cations in silicatic mine- rals. SoiI Sci. 7 1 . pp. 239 — 244.1951. — 20. Brown, G. — Norrish, K.: Hydrous micas. Min. Mag. 29. pp. 929 — 932. 1952. — 21 . Hendricks, S. B. — -Alexander, L. T.: Minerals present in soil colloids : I. Description and methods fór identification. Soil Sci. 48. pp. 257 — 268. 1 939. - — 22. Jasmun d, K. : Die silicatischen Tsnminerale. Weinheim, Brgstr. 1951. S. 149, 159. — 23. R o y, R. — Osborn, E. F.: The system ARCÉ — Si03 — H-O. Amer. Mineral. 39. pp. 853 — 885. 1954. — 24. Edelman, C. H. — F a v e j e e, J. C. E-: On the crystal structure of montmorillonite and halloysite. Zeitschr. í. Krist. 102 A. 417—431. 1940. — 25. M c C o n n e 1 1, D.: The crystal chemistrv of montmorillonite. Amer. Mineral. 35. 166 — 172. 1950. — 26. G rim, R. E. — B r a d 1 e y, W. F.: ftehydration and dehydration of the clay minerals. Amer. Mineral. 33. 55 — 90. 1948. — 27. Machatschki, F.: Spezielle Minera- logie. Wien, 1953.336. — 28. G r i m, R. E. and R o w 1 a n d, R. A.: Differential thermal analysis of clay minerals and other hydrous materials. Part. 2. Amer. Mineral. 27. 801 — 818.1942. — 29. B a r- sh a d, J.: The Effect of the interlayer cations on the expansion of the mica tiype of crystal lattice. Amer. Mineral. 35. 225 — -238. 1950. — - 30. S c h ü 1 1 e r, A.: Die Eigenschaften dér Minerale II. Akademie Ver- lag, Berlin, 1954. S. 74. — - 31. Na-gelschmidt, G. — Hicks, D.: The mica of certa n coal- measure shales in South Wales. Min. Mag. 26. 297 — 303. 1943. — Hintzc, C. — C h u d o b a. K 17 — Handbuch dér Mineraloeie. Ergánzungsband II. Eieferung 3. S. 1Y5. 19o4. li'2. s c n a 1 1 e r, \V . T. — ■ Stevens, K. E.: 'iné vandity of paragonite as a mineral species. Amer. Mineral. 26. 541 — 545. 1941. — 33. Megjegyzés. E dolgozat nyomása közben érkezett Budapestre Strunz, H. Mineralogische Tabellen című mun- kájának 3. k adása Strunz , H. e munkájában (307—308. old.) a bra nmallitot Bannister idézett dolgo- atára hivatkozzva a hidroparagonit név alá sorozza, jóllehet Bannisternél a hidroparagonit elnevezés nem szerepel. Megállapítása szerint az i Ilit nevet az agyagásvány szemnagyságé hidromuszkovitra szo- kás újabban használni. A két ásvány között csupán annyi különbséget tesz, hogy az illetnek 1 Md szerkezete van. Szerinte a brammallit nátrium-illetnek felel meg. A h droparagonit és hidromuszkovit nevet gyűjtő-névként kezeli. A hidromuszkovit rácsálland iit közelítő pontossággal a következőkép adja meg : a„~ 5,2 b„ ~ 9.0 c0 ~ 2. 10,0 /J ~ 95° Erdélyi J. számítása szerint a hidromnszkovit rássállandói : [aa = 5,2 b0 = 9,0 c„ = 20 a = 95°3' Strunz , H. munkájának 3. kiadása 1957. aug. 1-i dátummal jelent meg, inig Erdélyi J. dolgoza- tát 1957. május 6-án mutatta be a M. Tud. Akadémia Geoémiai Főbizottságának ülésén. 418 Földtani Közlöny, LXXXV II. kötet, 4. füzet The clay mineral accompanying the Nagybörzsöny őre and somé new mineral occurrences at Nagybörzsöny by J. ÉRD Élv YI — V. KOBIvENCZ— V. TORNAY The authors have investigated problems connected with the genetics of the clay mineral accompanying the Nagybörzsöny őre with detailed Chemical, crystahographical DTA and X-ray methods. The following results were obtained : 1. The Nagybörzsöny clay mineral is a hydromuscovite closely related to muscovite, its crystal Chemical for- mula being, in the basis of the Data of Analysis 1 . Só (K0 70Na0>05 Ca0,06) t1-] (A11j78, Fé0i06Fe0,10 Mg0l08)L6l [(Si3,12 Al0 8g)l4) 09,83 (OH)2>17 2. This hydromuscovite and the őre vein accompanied by it are of mesothermal origin. The Nagybörzsöny muscovite is more closely related to muscovite than the well- known formation at Ogofau, the latter being of epithermal origin [16], 3. In Hydromuscovite the excess OH occupies the positionsof the O-s of the tetra- hedral layer, so that the nmnber of alkali metál ions to be bound decreases. The nurnber of the oxygens of the tetrahedral layers decreases with the same amount as the nurnber of equivalences of hydroxyl ions increases. So the generál structural formula of hydromuscovite becomes. 1 (K, Na, Ca)Mm (Al, Fe • ■ •, Fe • •. Mg)2[«l[(Si4-yAly)[«l Oi0-m] lOH),.m It will have to be verified with further investigations and preciss analyses whether the relation n =m holds true, which appears to be the case with the Fenestrella hydromica. 4. On the basis of comparison of investigation data of the authors of this paper and several others, the existence of a new mineral, hydroparagonite could be doubtlessly established. 5. The mineral described under the name branunallite cannot be considered as a sodium iHite ; on the contrary, it is alsó a kind of hydroparagonite. 1 1 could be doubtlessly established that the Nagybörzsöny őre locality is of mesotherm- al origin and that the mineralizing Solutions have acted at a temperature of 300° Celcius and below. The cooling Solutions have alsó deposited a random scatter of epithermal minerals in the cavities of mesothermal őre. They have alsó induced several secondary transformation. These problems were cleared by the huge aureole of hydromuscovite the veins at Nagybörzsöny are accompanied with. The authors have discussed in detail that it is impossible fór hydromuscovite to have been íormed above 400 degrees Celsius ; however, such a large amount of clay mineral as found at Nagybörzsöny cannot be cooler than mesothermal. Epithermal clay mineral formation is generally of small extension. Pyrrhotite is mesothermal without doubt, as the vein f ragments containing pyrrhotite are encased by hydromuscovite, indicating a contemporaneous origin. Because, as it was stated in the paper, the formation of hydromuscovite is a process closely connected to and accompanying őre formation. Supposing that pirrhotite was formed at a higher temperature than hydromuscovite and that pyrrhotite was then encrusted by hydromus- covite as a result of a lower-temperature process, the pyrrhotite could nőt have retained its freshness of appearance, bút would have suffered a paramorphic decomposition. How- ever, the pyrrhotitic fragments írom the Nagybörzsöny gallery are entirely fresh, while paramorphoses after pyrrhotite were found at the top horizons of the mine. Thus the gallery has explored the mesothermal region. Characteristic epithermal minerals are- restricted to somé smaller cavities in the mesothermal mineral association, such as cronstedtite, epithermal baryte, chalcodite. Abundant marcasite and nul.iikovite could have formed out of prímán’ pyrrhotite nőt only by very low-temperature hydro- thermal Solutions bút alsó by descendent ones. This assumption seems to be corroborated by their abundanee at the upper horizons. The characteristic epithermal minerals occur- ring mostly in great masses are entirelli lacking. The aceumulation of őre was restricted to the zone of oxidation (Rózsabánya mine). It remains an open question whether there is a greater amount of őre at the lower, hypothermal level. OSTRACODA-FAUNÁK VÁLTOZÁSAI A MAGYAR-MEDENCE NEOGÉN FEJLŐDÉSIG RTÉNETÉBEN BODA JENŐ* Összefoglalás : Szerző statisztikus kiértékeléssel állította össze a magyarországi oligocén és neogén ostracodafauna törzsfejlődési diagramjait Zalányi feldolgozásai alapján. A diagramokból jól kielemez- hetők az egyes földtani korok határai. A görbék egy-egy kor ostracoda-fajainak fellépését, virágzását és visszafejlődését szemléltetik. A görbékben jelentkező törések (faj számnövekedés vágj' csökkenés) a földtani korhatárokkal esnek össze. A Magyar Medence neogén fejlődéstörténetének időszakai egyúttal fáciesváltozásokat is jelentenek a sótartalom szempontjából. Tulajdonképpen ezek a fáciesváltozások tükröződnek vissza a görbék lefutásában és esnek össze a földtani korhatárokkal. Zalányi Béla mintegy 571 lelőhelyről, illetve fúrási anyagokból végzett vizsgá- latai alapján érdekes következtetések adódnak a Magyar- medence fosszilis Ostraeoda- faunájának fejlődésére vonatkozólag. A nagyszámú lelőhely anyaga még mindig hiányos ahhoz, hogy végleges következtetéseinkkel lezárhatnánk a hazai Ostracodák törzsfejlő- désére vonatkozó ismereteinket. A vizsgálatok, bár jóformán az egész ország területére vonatkoznak, mégsem adhatják teljes keresztmetszetét egy-egy földtani időegység Ostraeoda-faunájának, mert a tortónai és jórészt a katti emeleti Ostracodákat elsősor- ban csak a Budapesti Földalatti Vasút feltárásaiból ismerjük, a rupéli kagylósrák-faunák pedig főleg Eger és környékéről származnak. Ez a jelenség azzal van kapcsolatban, hogy adott vizsgálati anyag állt rendelkezésre, melyek begyűjtése nem az Ostracoda-faunára vonatkozó ismeretek kibővítését célozta. Eocén lelőhelyünk igen gyér és jóformán csak egy adott területre szorítkozik, így nem vehettük figyelembe. Zalányi helységek szerint csoportosított faunajegyzékéből állítottuk össze fejlődési diagramjainkat és alant ismertetett következtetéseinket, nevezett szerző kor- beosztásával. A diagramok két részből állnak. Az 1 . ábrán a rupéli emelettől a pleisztocénig tüntettük fel a közbeeső korok farmájának fejlődését, melyben főként azt igyekeztünk kidomborítani, hogyan maradnak ki az egyes faunaelemek a fiatalabb földtani időegy- ségek felé. Ezt a diagramot fogyó (retrográd) diagramnak nevezhetjük. A 2. ábra ún. progressziós diagramján az egyes korok faunaelemeinek fellépését, növekedését ábrázol- tuk. A diagramok szerkesztésénél csak a fajok számát vehettük figyelembe, az egyed- számot csak kiigazításra használtuk fel. Pl. egy faj fellépését követve azt is láthattuk, hogy az első megjelenés után a korokon keresztül fokozatosan növekszik a fajszám, míg a maximum elérése után a következő földtani korban már csak egy fajjal képviselt, (mindössze egy példányszámban) az előző kor 60-as példányszámához képest. Ebben az esetben figyelembe véve azt, hogy ha a maximális és az egyetlen egy példányszám elérése ősföldrajzilag azonos területen történt és a két egymásután következő kor közt az üledék- képződés is folyamatos volt, akkor feltétlenül több példányt kellett volna várnunk a A kézirat beérkezett 1957. júl. 17-én. 420 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 4. füzet fiatalabb korban. Ha nem így történt, az csak azzal magyarázható, hogy az illető faj maximális virágzása után kihalt, az egy darab példányt már nem vettük figyelembe, tehát a faj életének határát az idősebb földtani kor végével kellett meghúznunk. így pedig a következő kor összfajszáma eggyel csökkent. Ezzel a példával csak jelezni kíván- 7. abra. Fogyó (retrográd) diagram. Magyarázat: a) rupéli, b) katti, c) helvéti, d) tortónai, e) alsó- szarmata, f) felsőszarmata, g) alsóparmóniai, h) felsőpannóuiai fauna. — Retrograde diagram. a) Rupelian, b) Chattian, c) Helvetian, d) Tor- tonian e) Power Sarmatian, f) Upper Sarmatian, g) Power Pannonian, h) Upper Pannonian fauna. 2. ábra. Progressziós diagram. Magyarázat : b) katti, c) helvéti, d) tortónai, e) alsó- szarmata, /) felsőszarmata, g) alsópannóniai, h) felsőpannóniai, i) pleisztocén fauna. — Prog- ressive diagram, b) Chattian, c) Helvetian, d) Tortonian, e) Power Sarmatian, f) Upper Sarma- tian, g) Power Pannonian, h) Upper Pannonian, i) Pleistocene fauna. tűk azt, hogy a diagramok elkészítésénél a földtani tényezőket is igyekeztünk figyelembe venni. Az 1. ábra a görbéje a rupéli emelet Ostracoda-faunájának változását jelzi a fiatalabb földtani korokon keresztül. így a 48 rupéli fajból a katti emeletben 17, a helvéti- ben 3, a tortónai és alsószarmatában 2 faj él csak, illetve az alsószarmata végén kihalnak. A többi görbe hasonlóképpen értelmezhető. Bocla : Ostracoda-faunák változásai a neogénben 421 A diagramot vizsgálva változást látunk a tortónai — alsószarmata határon, ahol a helvéti fauna görbéje erős fajszám-csökkenést mutat. Ugyancsak változást látunk az alsó- és felsőszarmata határon. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy a ,, felsőszarmatát” Zalányi endemikus Amplocypris faunája alapján vette önállónak.) A felsőszarmatá- ban már nincs egyetlen rupéli faj sem, és a katti, helvéti és tortónai fajok száma is erősen lecsökkent. A harmadik határ az Ostracoda-fauna szempontjából az alsó- és felsőpan- nóniai alemelet közt van, ahol a katti és helvéti fauna kihal, a tortónai alsó- és felső- szarmata fajok száma ugrásszerűen lecsökken. Negyedik határként mutatkozik a felső- pannóniai — pleisztocén határ, amit csak két felsőpannóniai faj lép át. Ezek szerint, a diagram görbéit összefoglalva fejlődési ciklusokat állapíthatunk meg az Ostracoda-faunában. Ilyen egységes fejlődési ciklus jelentkezik bizonyos fokig a rupéli és katti faunában (a, b görbe) a helvéti, tortónai és alsószarmata emeletben. („A” körzet.) A görbék nagyjából párhuzamosan haladnak, ugyanazon fajok maradtak meg (Cytheridea dacica, hungarica, mülleri, perforata) , a többi kiszűrődött. Ugyancsak egységes, a legszembetűnőbb fejlődési ciklus állapítható meg a felsőszarmata és alsó- pannóniai alemeletekben. (,,B” körzet), ahol akár a katti, helvéti vagy tortónai, alsó- szarmata faimát nézzük, a két alemeletben a fajszám nem változik. A 2. ábra diagramján földtani határ jelentkezik az Ostracoda-fauna szempontjá- ból a rupéli és katti emelet közt, amikor a felsőszarmata, alsópannóniai fauna fajai elsőízben lépnek fel. A második határ a tortónai emeletben mutatkozik, ahol a felsőpan- nóniai alemelet faunájának fellépése indult meg. Egységes fejlődési ciklust látszik kép- viselni a felsőszarmata, alsópannóniai fauna fejlődése (/, g görbe), amennyiben mind- két kor egyéni görbéje párhuzamosan halad. Eddig is hangsúlyoztuk, hogy a görbék lefutásával érzékelhető földtani határokat az Ostracoda-fauna szempontjából állapítottuk meg s ezek után kíséreljük meg e fauna- változásokat a földtani keretbe illeszteni. A rupéli és katti emelet közt jelentkező földtani határ (2. ábra) a sótartalom változásra mutat, amelyet a katti emelet üledékei közt elterjedt csökkentsósvízi kifejlő- dések igazolnak és ezért jelentkeznek a felsőszarmata, alsópannóniai faunában is kép- viselt fajok. Ugyanebben a diagramban a helvéti — tortónai emelet közti változást, ez utóbbi emeletben jólismert édesvízi, valamint aligsósvizi kifejlődéseknek tulajdoníthat- juk és ez tette lehetővé a felsőpannóniai faunában gyakori Cytheridea punctillata fellépé- sét. Határt láttunk a tortónai és alsószarmata emelet közt (1. ábra), mely abban nyil- vánul meg, hogy az idősebb faunaelemek erősebb csökkenést mutatnak. Ezt a változást ugyancsak a sótartalom csökkenésével kell magyaráznunk, melyet igazolnak az alsó- szarmata egyéb faunaelemei is. Az alsó és felsőszarmata közt mutatkozó változás szin- tén a sótartalom csökkenésre enged következtetni, mely változás főleg a reliktum fajok sótűrő határát haladta meg. Újabb sótartalom csökkenés jelentkezik a felsőpannóniai emeletben, ahol a szarmata emelet rétegtani viszonyainak ismerete szerint a Magyar medencét borító pannóniai beltó apró résztavakra szakadt, melyek sótartalmát a beömlő folyóvizek gyorsan felhígították. A pleisztocén fauna teljesen gyökértelen az előzőhöz képest (2. ábra, i görbe), Ostracoda-faunája édesvízi, a jelenlegi hidrográfiát tükrözi vissza. A fejlődési ciklusok értelmezése főleg a fajok sótartalom tűrő határait mutatja. A rupéli — katti fejlődési sor a helvéti, tortónai és alsószarmata emeletben (1. ábra) azt jelenti, hogy a paleogén faunából fentmaradt fajok már jól bírták a sótartalom ingado- zást (,, A” körzet). A felsőszarmata — alsópannón fejlődési ciklus (,,B” körzet) arra enged következ- tetni, hogy sótartalom változás a két alemelet közt nem történt. Mint előzőekben emlí- tettük, feltevésünk szerint Zalányi felsőszarmatája tulajdonképpen az alsópannónai 422 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1. kötet, 4. füzet alemelet alsó tagozata és egyben azonos a szarmata— pannóniai átmeneti képződmények- kel, ezért a ,, felsőszarmata” is csak ott található — elsősorban a medence kifejlődések- ben — ahol üledékképződési átmenet van a szarmata és pannon közt. Hogy a felsőszarmata már az alsópannónba tartozik, igazolja a ,,B” körzet fejlődési ciklusa (1. ábra), a felső- szarmata és alsópannóniai progressziós görbék (2. ábra /., g. görbe) és végül, de nem utolsósorban az a tény, hogy több a felsőszarmata — alsópannón, mint az alsó-, felsőszar- mata közös fajok száma. A felsőszarmata Ostraeoda-faunára elsősorban is az Aniplocypris félék jellemzők, melyek itt lépnek fel először és bár csökkent fajszámmal, de még az alsópannóniai képződményekben is megtalálhatók. Tehát ez utóbbi, vala- Cydocyprts l/yocypns Candona Paracypna Paracypr/s Cyprideis Amptocypns Cythendea Cytherets Cyfheride/s CythereHa 3. ábra. Gyakoribb Ostracoda nemzetségek időbeli elterjedése. — The temperál distribution of more frequent Ostracod genera mint az előző érvek alapján pusztán osztrakológiai szempontból is, Zalányi felső- szarmatája már alsópannóniai, amit Zalányi a jellegzetes faunaelemei szerint, a különbség érzékeltetésére jelölt felsőszarmatának. Ez a megfigyelése természetesen helytálló. A különbséget azonban mint szarmata — pannóniai átmeneti rétegekkel érzé- keltetjük. A fogyó diagramban a paleogén görbéi (a., b.) nagyjából azonos lefutásúak, nagy, közös fejlődési irányt mutatnak. A neogénből egységes fejlődési iránya van a helvéti, tortónai és alsószarmata, valamint a felsőszarmata, alsópannóniai faunának. A progresz- sziós diagramon ugyanezen közös fejlődési irányok állapíthatók meg. A diagramokon feltüntettük a burdigalai emeletet, de nem számolhattunk vele, mert mindössze 5 faja ismeretes, tehát igen nagy törést jelentene a fauna fejlődésében. Ennek oka azonban éppen nem a fejlődésben van, hanem a hazai burdigalai emelet tisztázatlan kérdésében. Zalányi korbeosztásából hiányzik a levantei emelet. Nevezett szerző fauna- felsorolásában mindössze néhány helyen szerepel levantei megjelölés kérdőjellel. A levan- Földtani Közlöny, LXXXV II. kötet, 4. füzet 423 tei emelet hiánya az Ostracoda-kronológiában több ok miatt lehetséges. Egyrészt hiá- nyozhat, mert a levantei emeletet túlnyomólag folyóvízi üledékek képviselik, tehát nem volt, vagy legalábbis kevés helyen lehetett megfelelő élettér ; illetve ha sok helyen volt, akkor jelentéktelen kiterjedésű állóvizekben, melyeket fúrásokkal feltárni nagyon nehéz lehet. Másrészt az sincs kizárva, hogy a levantei Ostracoda-fauna az ősföldrajzi helyzet miatt már pleisztocén jel- legű, így nem ismerhető fel. Egyes fajok és nemzetségek időbeli elterjedését tekintve, lát- tuk, hogy a fauna fejlődésében a sótartalomnak lehetett elsőrendű szerepe, melyet földtani tényekkel, jelenségekkel is megkíséreltünk alátámasztani. Vagyis az eddigi vizsgálatok alapján kimondhatjuk, hogy az Ostracodák fáciesjelzők (miként az édesvízi és szárazföldi fauna). A mellékelt táblázatokban az egyes gyakoribb nemzetségek, valamint ezek ismertebb fajainak időbeli elterjedését mutatjuk be eddigi ismereteink alapján, Z a- lányi említett adatainak fel- használásával. A nemzetségek táblázatában a fajok számát, a fajok táblázatában pedig az egyedi mennyiséget is figyelembe vettük. A táblázatokból kitűnik, hogy az Ostracodák egyes fajai határozott földtani időegységben, vagy időegységekben lépnek csak fel. Az Ostracodák fáciesjelzők és nagyvonalú kormeghatározásra is alkalmasak, amennyiben az illető földtani kor vagy korok képződ- ményei fácies szempontjából (só- tartalom szerint) egységesnek ve- hetők. Az előzőkben említett föld- tani határok ebben az összeállítás- ban is megnyilvánulnak. Egyes területeken endemikus fajok is létezhettek. így a Cythereis speyeri csak az etyeki mélyfúrással liarántolt katti üledékekből került elő. A Cytheronia gigantea pedig a demjéni mélyfúrás rupéli és a budapesti katti képződményekből ismert. Eucypris clavatula a Szeged környéki fúrással föltárt pleisztocénből került elő. Végeredményben ezek a vizsgálatok is azt igazolják, hogy a korszerű idő- meghatározásoknál elsősorban a faunaegyüttest kell alapul venni. Ilyen szempontból az Ostracodák is felhasználhatók kormeghatározásra, vagy legalábbis nagyvonalú tájékozódásra, külön figyelembe véve az egyes nemzetségek vagy fajok nagy egyed- számú fellépését. Candona pora le //a - balotonica Cydocypns laev/s hyocypris bradyi Limnocy/here inc/sa Paracypr/a ba/canica - /abiata - tobata - acuminota Paracypns lab/ata Cypr/deis pannonica - su/ca/a ' - hunganca Cytheridea punctil/ata - hunganca - mutter/ - per/orata - dacica Cythereis sarmahca - expunctafa - torfonica - vadászi - subangusta 4. ábra. Ismertebb Ostracoda fajok időbeli elterjedése. — Temporal distribution of the more frequent Ostracod species. 424 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1. kötet, /. füzet A Kárpát -medencék fejlődéstörténete tulajdonképpen már a miocéntől kapcsoló- dik össze szorosabban, sőt a pannóniai emelettel kezdődőleg önálló, egységes fejlődésük van. Ebből következőleg a Kárpát-medencéken kívül eső területek Ostracodáinak törzs- fejlődése is eltérő lehet és ez a tény a hazai, valamint külföldi területek osztrakológiai összehasonlításában óvatosságra int. Összegezőleg, azt találjuk, hogy Zalányi adatai az itt vázolt törzsfejlődési követ- keztetéseket valószínűsítik. IRODALOM — REFERÉNCES ✓ ' 1. Zalányi B.: Kagylósrák (Ostracoda) faunák rétegtani értékelése. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1953-ról. II. 1955. — 2. Zalányi B.: Magyarországi kagylósrák (Ostracoda) faimák rétegtani értékelése. M. All. Földt. Int. Évi Jel. 1954-ről. 1956. The variations of Ostracod faunas in the Neogene evolution of the Hungárián basin J. BODA The evolution diagrams of the Hungárián Oligocene and Neogene Ostracod faunas were constructed írom the data of Zalányi and by the means of statistic evaluation. Diagram No. 1 . the retrograde diagram, exhibits the decrease of the number of species having existed at a given age. Diagram 2., the Progressive diagram, shows the appearance, blossoming and dying out of the individual species in the course of Evolution. On the abscisses the geologic ages, on the ordinates the number of species have been plotted. The intervals A and B denote cycles of evolution. The points of rupture in the course of the curves coincide with boundaries of geologic age. As regards salinity, the Ostracod fauna was found to be a quite sensitive facies indicator. The Neogene history of ourcountry has been a classical example of the evolution of continentality, írom the regression of the open sea to the development of fresh-water hydrography. This linear evolution was connected with a gradual decrease of salinity. These changes of facies are indicated by changes in ostracodal associations and this is why these chances coincide with geologic age boundaries. It follows írom the above said that somé species especiallv sensitive to salinity may be regarded as of stratigraphic value within the Hímgarian Basin. Diagram No 3. exhibits the temporal distribution of more frequent Ostracod genera, wliile Diagram No 4. shows the same fór the more frequent species. This paper has alsó been published in Germán, in „The Annals of the Faculty of Sciences, 1955 — 56” published by the University of Budapest, 1957. ÖSSZEHASONLÍTÓ FLÓRA- ÉS VEGETÁCIÓTANULMÁNYOK BÁNHORVÁTI ÉS KÖRNYÉKÉNEK SZARMATA NÖVÉNYMARADVÁNYAI ALAPJÁN KOVÁCS ÉVA (XXII— XXIII. táblával) Összefog'a'ás : A gyűjtőhely a Bükk-hgs. északi lábánál, a Sajó völgyétől délre fekszik. A beágyazó kőzet finomszemű, lufás homok. A többi hazai szarmata-flórával való összehasonlítás alapján a bánhorváti flórát az alsó- és a középsőszarmata határára helyezzük. A fanemek igen különböző ökológiájúak, nagyrészt Iombhullatók, kevés közöttük az örökzöld. Feltűnő a fenyők hiánya. Az éghajlat szélsőséges volt, egyen- letes csapadékkal, gyenge téli eső-maximummal. A gazdag anyag lehetővé tette, hogy az egyik lelőhely anyaga alapján a különböző expoziciójú lejtők és a völgyfenék erdeit külön tárgyaljuk. A lelőhelyek fekvése és rétegei A következőkben ismertetendő fosszilis flóra Bánhorváti, Nagybarca és Uppony határából több gyűjtőhelyről származik. Ezek a községek a Bükk-hegység északi lábá- nál, a Sajó völgyétől délre fekszenek, Bánhorváti és Nagybarca a Bán-patak völgyében, Uppony innét kissé délnyugatra. A lelőhelyeket Rozsnyói, az ózdi múzeum vezetője fedezte fel, rajta kívül Legányi is gyűjtött ezen a területen. Az ő útmutatásuk alapján 1953-ban Andre- á n s z k y vezetésével munkaközösség kereste fel az upponyi és bánhorváti lelőhelyeket. 1954-ben ugyanez a munkaközösség ismét járt ezen a területen és kiterjesztette a gyűj- tést a nagybarcai és több közeli lelőhelyre. A bánhorváti leggazdagabb lelőhelyen, amely a községtől keletre, kb. 1,5 km-re, a Bán-patak völgyének túlsó lejtőjén fekszik és ahonnan az anyag túlnyomó része származik, a gyűjtés rétegek szerint történt. A helyszíni vizsgálat alapján Alföldi L. a sorozat földtani-kőzettani jellegét is megállapította. A növénytartalmú padok közbeékelődése nem jelent egyben kőzettani kifejlődésbeli határt. A sorozat világos-szürke csillámos homokkal kezdődik, majd 4 — 5 m homokos-agyagos sávokat tartalmazó, 1 — 2 mm szemnagyságig vastagpados andezit - tufit következik. Felfelé a homok és tufa mennyisége csökken, és az agyagos alkatrész szaporodik. A tufás homok, illetve a homokos tufa helyenként határozott keresztréteg- zettséget mutat. A sorozat felső részét finomszemű, csillámos, tufás homok alkotja, közbetelepült 10 — 20 cm-es zöldes-szürke, a réteglapokon vörös-tarka agyagrétegekkel. A rétegsorban résztvevő kőzetek feltűnően jól osztályozottak, határozott sekély- vízi-tengerparti képződmények, tufás homok és homokos tufa, tehát tufitból állnak. A finomszemű tufitokban gyakoriak a szürke agyaglencsék, vagy elagyagosodások. A réteglapok 8 — 10 fokos keleti dőlésűek. A tufitból vett minta iszapolási maradékában Rotalia becca.ru I,., Globigerina tri- loba d’O r b. volt meghatározható. A sorozatban több növénytartalmú réteg mutatkozott. A jelenlegi feltárás legal- ján levő réteg növénymaradvány tartalmú. Erre következik 70 cm meddő, majd 30 cm 426 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 4. füzet rossz megtart ás ti növényeket tartalmazó réteg. Ezután 3 m vastagságban meddő, közte 4 szalag, igen rossz limonitos növenylenyomatokkal. Erre következik a kb. 30 cm vastag középső réteg, női enymaradvanytartalmu, majd 2 m meddő után a felső növény marad- vány tartalmú réteg, amely 2 pádból áll. Az alsó kb. 30 cm vastag és a legfelső növény- lenyomatokat tartalmazó rétegtől 80 cm-es rész választja el. A bányát a térképen és a továbbiakban I. lelőhelyként jelölöm. 1. ábra. A bánhorváti szarmata lelőhelyek alaprajza. — The ground plán of theSarmatian localities at Bánhorváti A bányától keletre 30 lépésnyire van az a feltárás, amely a bánya keleti része néven szerepel. A Felsőbánya a II., a Verőbánya a III. számot kapta. Ezek a térképen nem jelöl- hetők külön az I. lelőhelyhez való közelségük miatt, amelytől keletre fekszenek, még- pedig a Verőbánya 150, a Felsőbánya 300 m-nyire. A negyedik lelőhely Upponytól északra, légvonalban kb. 2 km-re, az ún. Magos-hegy déli lejtőjén fekszik. Ezt Uppony- szőlő néven IV. számmal jelöljük. Nagybarcától nyugatra 1 és 1/2 km-re egy hegygerin- cen levő, időről-időre művelt nagy kőbánya az V. lelőhely. A II — V. számú lelőhelyekről még vagy nem áll rendelkezésünkre elegendő növény- anyag, amelyek alapján a rétegek között különbséget lehetne tenni, vagy a lelőhely ter- mészete olyan, hogy több réteg nem különböztethető meg, mint pl. Nagybarcán. így ezeknek a növényanyaga együtt szerepel. Az itt adandó pontosabb kormegállapítás a növények alapján történt. A lelőhelyek és rétegek közt nagy időkülönbség nincs, mert flórájuk kisebb különb- ségektől eltekintve azonos. Hazánk területéről eddig több szarmata-flóra vált ismeretessé, amelyek közül némelyik már eddig is részletes feldolgozást nyert. Ezek időbeli sorrendje a szarmatán belül már ismert. (A n d r e á n s z k y: Földt. Int. Évkönyve 1955. I. táblázat.) A Bán- horváti környéki flórát ezekkel összehasonlítva a középsőszarmatába vagy az alsó- szarmata felső szintjébe tehetjük. Ezt a következőkben indokolhatjuk meg. A bánhorváti flóra fiatalabb, mint az erdőbényei, mert Bánhorvátin a Podogoniwn knorri (A. Br.) H e e r, a többi hüvelyes s még néhány melegkedvelő elem hiányzik. Kovács : Bánhorváti és környékének szarmata növénymaradványai 427 Ezek Erdőbényén még megtalálhatók. Viszont az erdőbényei flórából hiányzik az Acer cfr. psendoplatanus L. és a Cercidiphyllum crenatum (U n g.) B r o w n, amelyek Bán- horvátiban gyakoriak. A felsőtárkányi flóra viszont fiatalabb a bánhorvátinál, mert Felsőtárkányból Sapindus levél nem került elő, hanem túlsúlyban olyan fák szere- pelnek, amelyek mai rokonai nálunk télállóak. A Bánhorvátiban még szereplő örök- zöld tölgyek Felsőtárkányból egészen hiányzanak, amivel szemben a Quercus pontica miocenica Kubá t, amely Bánhorvátin csak kevés maradvánnyal szerepel, tömeges. A borsodmegyei Balaton flórája korban szintén fiatalabb, mert az Acer efr. pseudo- platanus E. levelei itt már tipikus kialakulásúak, míg Bánhorvátiban még csak három- karéj úak. Mikófalva és Szabótető (Bánfalva) területileg közel fekszenek Bánhorvátihoz, Szabótető alig 1 — 2 km-re. Azonban nem valószínű, hogy flóráik a bánhorvátival azonos korúak legyenek, mert a szabótetői és mikófalvi növénymaradványok beágyazó kőzete homokkő. Általános jelleg tekintetében a bánhorváti flóra a mikófalvinál fiatalabbnak, a szabótetőinél idősebbnek tűnik. Ezzel megállapítottuk, hogy a bánhorváti flóra sem a felső, sem a legalsó szarma- tába nem tehető. Leghelyesebb, ha az alsó- és középsőszarmata határára helyezzük. A flóra jellemzése, összehasonlítva a többi hazai szarmata-flórával Először az egész lelőhelyegyüttes flórájának általános leírását adom. Az egyes lelőhelyek és rétegek közötti különbségre később térek ki. A maradványok elsősorban fás növényektől származnak. A fák túlnyomórésze lombhullató és a mi éghajlatunknál csak kevéssel melegebb éghajlatot igényel. Igen kevés köztük a trópusi rokonságai faj, mint a Cinnamomum, Cedrela sarmatica É. K o- v á c s és a Sapindus- ok. Ugyancsak kevés a mediterrán fajok száma, bár egyedszámra legkiemelkedőbb a Quercus pseudoalnus Et t., egy örökzöld tölgy. A fajok zöme kelet- ázsiai, északamerikai és helybeli mai fajokkal rokon. A keleti rokonságú fajok közt van- nak dél-kínai és japáni ( Diospyros bdnensis É. Kovács, Cercidiphyllum crenatum Ung. (B r o w n.)), kimalájai ( Betula prisca E 1 1.) és közalkeleti, kisázsiai rokonságúak (Liquidambar protensa Ung., Pterocarya denticulata (O. Web.) H e e r) stb. Az Ostrya atlantidis U n g., Betula cfr. lenta U., Populus balsamoides G o e p p. és P. latior A. B r., Ulmus plurinerva Ung. és U. cfr. americana L., Celtis occidentaloides É. Kovács, Diospyros brachysepala A. B r., Acer trilobatum (Strnbg.) A. B r. és Fraxinus cfr. quadrangulata M i c h x. olyan fajok, amelyek ma élő rokonai Észak- Amerikában főleg az Atlanti-óceán és a Mississippi — Missouri-medence közt alkotnak erdőket. A helybeli rokonságúak közül legjelentősebb az Acer cfr. pseudoplatanus U. és ennek közel-rokonfajai, azonkívül a Salix angusta A. B r. és a S. cfr. fragilis L., Cornus cfr. sanguinea U. stb. A bánhorváti flórát összetétele szerint a hazai fosszilis flórák közül az erdőbényei (Tokaj vidék), felsőtárkányi és balatoni szarmata flórákkal kell elsősorban összehasonlí- tani. Ezek a hazai viszonylatban legjobban ismert szarmata flórák, mégpedig nemcsak egy-két gyűjtés, hanem rendszeres és folytatólagos helyszíni kutatások alapján. Már arculatra is nagyon könnyen megállapítható közöttük a hasonlóság. Végül, mint látni fogjuk, meglehetősen sok közös elem kapcsolja össze a flórákat. így megkísérelhetjük ezeknek a flóráknak nemcsak florisztikai összetételét, hanem ökológiáját is össze- hasonlítani. Az erdőbényei flórában a „szubtrópusi keménylevelű örökzöld fák hazai viszony- latban a legmagasabb kifejlődést érték el” (C z i f f e r y ; Földt. Int. Évkönyve 44. 1 428 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 4. füzet 1955, 31.0.). Andreánszky miocén flórarendszerében ezt a flórát a II. szubtrópusi flóra keretében tárgyalja. Éghajlata ,, kelet -mediterrán típusú, szárazabb szubtrópusi éghajlat, száraz nyárral” (Andreánszky; Földt. Int. Évk. 44. 1 . 1955. I. táblázat). A száraz éghajlatot az apró levelek is bizonyítják. Közös fajok a mi flóránkkal a Parrotia fagifolia (G o e p p.) H e e r, Platanus aceroides Goepp., Carpinus grandis U n g., Quercus kubinyii (K o v.) C z e c z o 1 1, Pterocarya denticulata (O. W eb.) H e e r. Ulmus plurinervia U n g., Celtis occidentaloides É. Kovács, Diospyros bánensis É. Kovács és D . brachysepala A. Er., Cedrela sarmatica É. Kovács, Sapindus falcifolius A. B r., Acer decipiens A. B r. és A . tnlobatum (S t r n b g.) A. B r. Ezeknek a fajoknak, illetve mai rokonaiknak több mint a fele a mai éghajlatunknál melegebb éghajlaton honos, bár nálunk ültetve, többnyire télállók. Feltűnő a mi flóránkban az Erdőbényén szereplő nyitvatermők és a Fagus cfr, orientalis L i p s k y teljes hiánya az összes lelőhelyeken. Az erdőbényei flórához különösen a bánhorváti kőbánya alsó rétegé- nek növényzete hasonlatos, nemcsak faji összetételét, hanem arculatát tekintve is. Majdnem az összes említett közös faj ebben a rétegben található a legnagyobb számban. A növényzet arculata tekintetében a legerősebb kapcsolat a Quercus pseudoalnus E 1 t.- nek mint kemény levelű örökzöld fának a lombhullató fajokhoz viszonyított tömeges előfordulása. A többi rétegből a Quercus pseudoalnus E 1 1. vagy teljesen hiányzik, vagy csak egy-két levele mutatkozik. Mint ismeretes, az örökzöld tölgyek, különösen a Quercus mediterranea Ung., igen gyakoriak Erdőbényén. A szarmataflórák közül a bánhorvátival a legtöbb közös vonást a felsőtárkányi mutatja. A Felsőtárkányban talált fajoknak több, mint a fele a tárgyalt lelőhelyekről is előkerült. A további gyűjtések ezt az arányt valószínűleg még növelni fogják. Andre- ánszky a felsőtárkányi flórát a III. szubtrópusi flóra pontusi típusába osztotta be, és éghajlatáról a következőket írta : „Rendkívül nedves szubtrópusi éghajlat, mint ma a Fekete-tenger déli partvidékének hegyvidékén.” Magát a flórát jellemzi, hog)^ a fő fane- mek lombhullatók, de mai rokonaik éghajlatuknál nagyobb hőmérsékletű tájakon hono- sak. A felsőtárkányi flórában a sok páfrány és a nagy levelek bizonyítják az igen nedves éghajlatot. „Már nagyobbrészt eltűntek a trópusi elemek ; a szubtrópusiak közül is nagyobbrészt olyanok szerepelnek, amelyek a mi mai éghajlatunk alatt télállók. Örök- zöld babérlevelű típus is már alig akad.” A bánhorváti anyagban a levelek közepes nagy- ságúak, tehát sem túlságos szárazságra, sem nagy nedvességre nem következtethetünk. Egyedül a Nagybarcán talált levelek nagyobbak kissé. Itt még alaposabb gyűjtés szükséges, hogy a kapcsolatokat világosabban láthassuk, azonban a nagyobb hasonlatos- ság a nagybarcai és felsőtárkányi flóra közt máris szembetűnő. Lelőhelyeink közül csak itt fordul elő a Pteris palaeoaurita É. Kovács páfrány, amely ezenkívül eddig csak Felsőtárkányból ismeretes. Nagy különbséget jelent azonban, hogy a felsőtárkányi flórában nagy szerepet visz a Glyptosirobus, ami a bánhorváti flórákból a többi nyitva- termővel együtt teljesen hiányzik. A felsőtárkányi flórából az örökzöld tölgyeken kívül hiányoznak a Sapindus- ok, a Cedrela és a Diospyros. Felsőszarmata korú a balatoni, Andreánszky szerint oligotrópusi flóra. Vagyis „csak mérsékeltövi és nálunk télálló fanemekből alkotott nagyon változatos összetételű erdő, kisszámú trópusi elemmel.” Hiányoznak a keménylevelű örök- zöldek, a babérlevelűeket is csak egy cserje képviseli, a Pleiomeris canariensis (W i 1 1 d.) De. A trópusi elem is kevesebb már, mint a bánhorváti anyagban. A balatoni erdőre jellemző az erős távolkeleti és távolnyugati rokonság és néhány hazai faj. Ugyanez mondható a bánhorváti flóráról is, azzal a különbséggel, hogy még elég nagy a mediterrán és a trópusi elemek száma. A Sassafras ferretianum Massal.- nak, amely eddig csak Balatonról ismert, néhány levele előkerült a bánhorváti kőbánya alsó rétegéből is. Kovács: Bánhorváti és környékének szarmata növénymaradványai 429 Az erdőbényei és bánhorváti flórák a trópusi és keménylevelű örökzöld fajaikban kapcsolódnak egymáshoz. A felsőtárkányihoz a lombhullató szubtrópusi elemek, a balatonihoz pedig a helybei i és mérsékeltövi északamerikai fajok közössége teszi hasonlóvá. Ökológiai viszonyok Az itt tárgyalandó flóraegyüttesek általánosságban igen különböző ökológiájú fanemekből állnak. Köztük sok az olyan, amely rendkívül tág éghajlati igényű. Ilyennek tekintendő a Celtis occidentaloides É. Kovács, amely a maradványok közt kis szám- ban és kevés helyről szerepel. A Celtis occidentalis L., mint a Celtis occidentaloides É. Kovács testvérfaja, majdnem egész atlanti Észak-Amerikában elterjedt fanem — 10,5 C° és +11 C° januári középhőmérséklet mellett is életképes. Ez a faj tehát nem éghajlatjelző. A flórában igen nagy szerepet játszik a juhar nemzetség. Az összes részletlelő- helyen rendszerint nagy egyedszámban fordul elő. Fajszáma is jelentős, miután az eddig itt talált juharlevelek 7 fajhoz tartoznak. A bánhorváti Acer fajok, illetve élő közelrokonaik, következetesen mérsékelt és nem meleg-égöviek. A juharfajok ilyen tömeges megjelenését tehát már éghaj lat jelzőnek kell tekintenünk s ennek alapján a bánhorváti szarmata éghajlat hőmérsékletét nem vehetjük nagyon nagynak. Kimondottan hűvös éghajlatot igényel a Cercidiphyllum. Ma egyetlen faja Japán- ban él, illetve egy válfaja Kínában is. Japán déli szigetein csak 1800 m felett, északabbra az alacsonyabb övékben is, de mindig hegyvidéken alkot erdőket. Japán legészakibb szigetének csak déli sz gélyét foglalja el. Tehát igen szűk ökológiai határok közt él. Tekintetbe véve azonban azt, hogy a Cercidiphyllum ma monotipikus nemzetség, való- színű, hogy a ma élő faj elöregedett, s ennek következménye szűk areája és szűk ökológiája. A harmadidőszakban a nemzetség az egész északi félgömbön elterjedt volt és több fajjal szerepelt. A legrégebbi adat a marylandi kréta időszaki Potomae flórából származik. Marylandben és Alaszkában is rajta kívül több kréta kori mikroterm elemet találtak, tehát a kréta időszak éghajlata aligha lehetett trópusi. Végeredményben bizonytalan, hogy régebben milyen ökológiájú volt a Cercidiphyllum. Valószínű, hogy fajai sokkal tágabb éghajlati viszonyok között éltek. Nem szükséges tehát olyan alacsony hőmérsékle- tet feltételeznünk a bánhorváti flóra korában sem, mint amilyen a Cercidiphyllum mai elterjedési területén uralkodik. A r n o 1 d Észak- Amerikából 3 fajt említ. A legősibb a Cercidiphyllum ellipticum, későbbi a C. arcticum, legfiatalabb a C. crenatum (A r n o 1 d , An introduction to paleobotany. p. 344.). Bánhorvátin a nemzetség két faja élt. Mikroterm fák közé tartoznak az Alnus kefersteinii U n g. és az A. cerebrinervis É. K o v á c s is. Jelenlétükből azonban nem következtethetünk a csapadék mennyisé- gére; mert ripikol fák. Talajuk egész éven át nedves, ami lehetővé teszi, hogy meleg, száraz és kis párateltségű tájakon is megéljenek. Szárazsági határuk tehát úgyszólván nincs. Bár alacsony hőmérséklethez alkalmazkodott fajok, folyók mentén a szubtrópusi zónába is mélyen behatolnak. Ezt mutatja az Alnus glutinosa Medic., a mi inézgás égerünk esete is, amely igen közel áll az Alnus kefersteinii U n g.-hez. Ez a fanem dél felé való elterjedésében a mezei tájon Athént is eléri. Legtöbb erdei fánk ezzel szemben déli határtetületén már csak hegyvidéken található. Még meg kell említenem a Betula prisca E t t.-t, mint kimondottan hidegtűrő fajt. Legközelebbi rokonának a B. utilis D. Don. számít, amely ma a Himalája fája 3500 m-től felfelé. Azonban a Betula prisca E 1 1. jelenléte a bánhorváti flórában nem biztos, tekintettel az egyetlen töredékes levélre. Egyúttal az idézett rokonság sem két- ségtelen. 4 Földtani Közlöny 430 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 4. füzet A felsorolt mikroterm fajok tehát mind kis hőmérsékletre utalnak. Ugyancsak erre mutat a hüvelyesek teljes hiánya szemben a többi szarmata-flórával. A szarmata- $ flórák eddigi vizsgálata ti. kimutatta, hogy a hőmérséklet csökkenésével a hüvelyesek & mennyisége is csökken. A meleget kedvelő elemek közül elsőnek említem a Pteris palaeoaurita É. K o- fo v á c s-t, flóránk egyetlen páfrányfaját. Csak Nagybarcáról van csekélyszámú marad- i £ ványa. Ezt a páfrányt először Felsőtárkányból említi Bubik I. (Föld. Int. Évkönyve ! \( 44. 1. 1955. 13. ábra, XII. t. 1.). Ott sokkal tömegesebb előfordulású és a szárnyacskák is t nagyobbak, mint Nagybarcán. A Pteris palaeoaurita É. Kovács ámyéklakó, fűnemű í a; növény volt. Bár rokonsága trópusi, kedvező mikroklíma mellett mainál alig melegebb ( helyen is előfordulhatott. Tehát ennek a fajnak a jelenléte még nem bizonyít a mainál t lényegesen nagyobb hőmérsékletet. 1 1 A mainál mindenesetre már nagyobb hőmérsékletre vallanak a Quercus kubinyii j e (K o v.) C z e c z o 1 1 és Qu. ponlica miocenica K u b á t. A Qu. pontica C. Kocli a a mai éghajlatunkon parkokban ültethető, természetes előfordulása azonban nagyobb i hőmérséklethez kötött. 1 - Az I. lelőhely alsó rétegében a leggyakoribb fajok közé tartozik a Quercus pseudoal- \ nus E 1 1. Sőt ha számításba vesszük azt, hogy a Qu. pseudoalnus E 1 1. örökzöld, s így | ; a lombhullató fákhoz viszonyítva évenként kevesebb lombot hullat le, szinte uralkodó fajnak vehetjük. Feltűnő viszont, hogy a középső és felső rétegből teljesen hiányzik. A Quercus pseudoalnus E 1 1. közeli rokona a Ciprus szigetén élő Quercus alnifolia Poech., amely csak enyhe telű éghajlaton életképes. Miután itt tömeges maradványok- ról van szó, nem képzelhetünk el alacsony januári középhőmérsékletet az alsó réteg képző- désének az idején. A Quercus alnifolia Poech. ma cserje, ami azonban nem jelenti azt, hogy a Quercus pseudoalnus E 1 1. is az volt. A ma élő örökzöld tölgyek közül több, így a Qu. coccifera E. tömegesen cserjealakban jelenik meg, tenyészeti határán mégis fává nő. Andreánszky szerint nem kétséges, hogy a ma cser j alakú tölgyek ősei magastörzsű fák voltak. Ez jogot ad arra a felfogásra, hogy a Quercus pseudoalnus E 1 1. legalábbis részben, magastörzsű volt, s tagja a lombkoronaszintnek. De lehetett részben [ cserjalakú is, s alkothatott inacchia-szerű örökzöld cserjést. Az egyetlenegy Cinnamomum- levél fajra meg nem határozható. A nemzetség legészakabbra terjedő faja a C. caniphora (B.) Nees et Éber in. (Andreánszky; Fokit. Int. Évkönyve 44. 1 . 1855. 94.). Ha a faj hideghatárának adatait tekintjük, nagyobb meleget nem igényel. Azonkívül az, hogy csak egy levelet találtunk, a Cinnamomum reliktuin-mivoltát mutatja. A cserjeszintben is igen csekély egyedszámmal szerepelhe- tett csak. Valószínű tehát, hogy a ma élő faj éghajlati optimumánál lényegesen alacso- nyabb volt a hőmérséklet. A Diospyros bdnensis É . Kovács maradványai nagy számban találhatók az alsó rétegben. Előfordulnak még a keleti részen és Upponyban, azonban a középső és felső rétegből hiányzanak. Ez a faj, mint a Diospyros kaki L. testvérfaja, szintén magasabb hőmérsékletet igényel. Az enyhe télhez azonban nem ragaszkodik, lévén lombhullató fa. Ezzel szemben a Cedrela és Sapindus fajok feltétlenül megkövetelik az enyhe telet. A mai rokonfajok előfordulásának határterületén a januári középhőmérséklet 3,3 C°, ill. 2,4 C°. Mind a két nemzetség maradványai a bánhorváti növényegyüttesben elég szép számmal fordulnak elő. Ebben az esetben is az első réteg és a keleti rész emelke- dik ki. Sőt a keleti részletlelőhelyen a Cedrela levélkék száma az összes maradványoknak több, mint a negyedét teszi ki. Ugyanitt a Sapindus ungeri E 1 1. a következő legtöme- gesebb faj. Ha nem is az illető fajok optimális éghajlati viszonyait tételezzük fel, a tömeges előfordulás miatt a januári hőmérsékletet a hideghatáron talált értékeknél több fokkal magasabbnak kell vennünk. Kovács : Bánhorváti és környékének szarmata növénymaradványai 431 A bánhorváti szannataflóra lombhullató jellege, az örökzöldek aránylag kis ! száma, erős periodicitásra mutat. A szélsőségek tehát elég nagyok lehettek. Túl nagy I szélsőségek ellen szól azonban a következő : a bánhorváti flórában nagyon megmutatko- zik az a jelenség, hogy együtt találjuk a ma csak hegyvidékek magasabb régióiban elő- forduló mikroterm fanemek maradványait a mezei tájakhoz kötött makroterm fákéval. Ezt bizonyos mértékben megindokolhatjuk azzal, hogy a mikroterm fák egy völgy északi | lejtőjén, a makroterm elemek pedig a déli lejtőn éltek. Teljes magyarázatra azonban ez ; nem elegendő. Ti. itt olyan mikroterm fanemekről is szó van, mint pl. Cercidiphyllum, amelyek völgyhatára ma nagyon messze esik egyes bánhorváti makroterm elemek, pl. a Quercus pseudoalnus Ett. mai utódjának hideghatárától. Annyi kétségtelen, hogy az erősen kiegyenlített éghajlat a mikroterm fanemek völgyhatárát, amely a legtöbb eset- i ben nem valódi meleghatár, hanem kontinentális határ, erősen kitolja a völgy felé. így elképzelhető, hogy a mriltban ennek következtében, különösen, ha még számbavesszük azt, hogy ezek a fanemek akkori fiatalabb korukban változékonyabbak voltak, mint ma, a meleg, ill. hideghatárok összeértek. így a kétféle fanem keveredhetett, különösen az elképzelésünk szerint erősen tagolt bánhorváti szarmatakori térszínen. Ez az elképze- lés azonban az előbb említett szélsőséges éghajlati jelleggel ellentétben van. A keveredés- nek biztos magyarázatát adni egyelőre nem tudjuk. Csapadékigény szempontjából a bánhorváti flóra az erdőbényei és felsőtárkányi flóra közt foglal helyet. A levelek általában nagyobbak, mint az erdőbényeiek. A Quercus pontica miocenica Kubát és a Pteris palaeoaurita É. Kovács viszont Bánhorvátin kisebb levelű, mint Felsőtárkányban. Mindkét faj lényegesen kevesebb maradványt hagyott vissza a bánhorváti flórában, mint Felsőtárkányban. A csapadék elosztása tekintetében a következőket állapíthatjuk még meg : a Cercidiphyllum az egyetlen nem- zetség, amely nyári esőmaximumot kíván, a többi egyenletes eloszlású csapadékot, vagy ' téli esőmaximumot. A bánhorváti flóra tehát nagyjából egyenletes eloszlású csapadékot igényelt, gyenge téli esőmaximummal. A bánhorváti lombhullató szarmata erdők több főfanemből álltak, amelyek közül i egyik sem volt határozott fölényben, mint pl. egyes fanemek a mai mérsékeltövi erdőkben. Az örökzöld fák száma és mennyisége csekély. A Cinnamomum az egyetlen babérlevelű fás növény. Ez is igen alárendelt szerepű volt, hiszen eddig csak egy levele került elő. Ugyancsak jelentéktelenek a keménylevelű örökzöld fák, kivéve az alsó réteget. Itt az erdő legfőbb faneme a Quercus pseudoalnus Ett. Mint már említettük, feltűnő a fenyők teljes hiánya az összes részletlelőhelyeken. Ebből a szempontból a bánhorváti flóra képe erősen elüt az összes többi hazai szarmataflóráétól. Pedig különösen a középső és a felső réteg flórájának idejében kiterjedt mocsarak szegélyezték a tavat, vagy lassan hömpölygő folyót, amely üledékében számunkra a leveleket megőrizte. A Glyptostrobus mégis teljesen hiányzott a mocsárerdő fái közül. Ugyancsak hiányzik a Ficus tiliaefolia (A. B r.) Heer. Ez a faj azonban a bán- horváti flórán kívül a balatoni és erdőbényei flórában sincs meg. Hogy Bánhorvátiból hiányzik, azt nagyobb szárazsággal nem indokolhatjuk. A levelek nagysága és a Pteris palaeoaurita E. Kovács jelenléte ellentmond a száraz éghajlatnak. A magyarázat a megfelelő erdőtársulás hiányában, vagy a faj tér- és időbeli elterjedésében keresendő. Azonban a bánhorvátinál fiatalabb flórában — amilyen a rózsaszentmártoni, rudabányai | — bőségesen van Ficus tiliaefolia (A. B r.) Heer. A rózsaszentmártoni flóra esővi- szonyai nem voltak annyival kedvezőbbek, hogy a faj tömeges előfordulását a nedvességi viszonyokkal indokolhatnánk. így az erdőtársulások különbözősége lehet csak az oka hogy ez a faj Bánhorvátiból teljesen hiányzik. Ennek a kérdésnek beható vizsgálata azonban még nem időszerű, mert még kevés adat áll rendelkezésünkre. A Zelkova hiánya is a megfelelő erdőtársulás hiányára vezethető vissza. 432 Földtani Közlöny, LXXXV II. kötet, 4. füzet A cserjeszintet a már említett Cinnamomumon kívül még a Rhamnus integerrima É. Kovács, a Celastrophyllum maytenoides É. Ivovác s, Cornus cfr. sanguinea E. és esetleg az Ostrya atlantidis U n g. alkothatták. Fűneműek közé tartozik a Pteris palaeoaurita É. Kovács, Typha és Phragmites levelek, néhol igen sok sás. a1 ! A részletflórák Az erdő arculatában és ökológiájában a bánhorváti részletlelőhelyek, ill. rétegek szerint jól felismerhető különbségeket észlelhetünk. Mint már említettem, a beágyazó kőzet elegyrészeinek nagysága változó, ami partingadozásra, ez pedig esetleg a csapadék mennyiségének változására is vall. Hzt a megállapítást a flóra rétegenkénti különbözősége is alátámasztja, mint majd látni fogjuk. A bánhorváti I. lelőhely gazdag anyaga lehetővé teszi a 3 jól elkülö- ® nülő réteg önálló értékelését. Az alsó réteg flóráját igen különböző éghajlati igényű fafajok alkotják. Ennek magyarázata, hogy különböző expozíciójú lejtőkről és völgyfenékről egyaránt került lomb a fosszilizálódás helyére. A déli lejtőn a kevert erdőben a Qnercus pseudoalnus E 1 1. a legfeltűnőbb fanem, mellette nagy számmal szerepelt több trópusi rokonságú faj is, pl. Cedrela sarmatica É. Kovács és Sapindus ungeri Ett. A Diospyros bánensisF,. Kovács ugyancsak gyakori volt. A többi fajok, mint Jnglans cfr. regia E., Sassafras ferretianum M a s s a 1, Quercus hubinyii ( K o v.) Czeczott, Sapindus falcifolius A. Br., Acer platyphyllum A. B r. és A. decipiens A. B r. már csak szálanként nőhettek. A cserjeszint aránylag jól fejlett lehetett, s főleg Cornus cfr. sanguinea E. alkotta, mellette Rhamnus integerrima É. K o v á c s-csal. Az itt felsorolt fajok túlnyomóan mediterrán rokonságuak, de a neo- és paleotrópus is szépen képviselve van. Keletázsiai és északamerikai rokonságú faj csak egy-egy van, helybeli a Jnglans cfr. regia E. és Cornus cfr. sanguinea L. Az északi lejtőt Cercidiphyllum crenatum (U n g.) Brown .-Acer pseudo- platanus E. erdő borította. A jelenlegi viszonyokból kiindulva elképzelhető, hogy a Cercidiphyllitm a magasabb szintekben volt tömegesebb, lejjebb az Acer cfr. pseudoplata- nus L. volt fölényben. Az Acer pseudoplatanus E. körébe tartozó Acer borsodense Andre- ánszky és A. bánkorvátense Andreánszky 3 — 3 levéllenyomatát találtuk meg. Az északi lejtők fája volt még a Cercidiphyllum andreánszkyi É. Kovács és igen gyér előfordulással egy gyertyán. Az Ostrya atlantidis U ng. csak cserje lehetett. Az északi lejtők fanemei főképpen kelet-ázsiai és helybeli rokonságúak. A völgyfenéken díszlő vízparti erdőben leggyakoribb fa az Acer trilobatum (Strnbg.) A. B r. volt, amelynek legközelebb ma élő rokona az Acer rubrum E., Észak-Ainerikában a folyópartok és mocsarak fája. Gyakori volt a Pterocarya denticulata (O. W eb.) Heer., Salix angusta A. B r., 5. cfr. fragilis E. és az A. cfr. trilobatum var. cfr. A. tomentosum D e s f. Kisebb számban még a következő fafajok éltek itt : Parrotia fagifolia (G o e p p.) Heer, Liquidambar protensa Ung., Quercus pontica miocenica Kubát, Populus balsamoides Go épp., P. latior A. Br., P. mutabilis Heer, Ulmus plurinervia U n g. Ha a fajok rokonsági körét tekintjük, legtöbb az észak-amerikai, keleti és helybeli kapcsolati! faj. A felsőbb rétegekben nagyjából ugyanezek a fajok ismétlődnek, csak az előfor- dulási arányuk változó. Tehát nem szükséges ismét az északi és déli lejtőt, valamint a völgy feneket külön tárgyalnunk. Csak a különbségekre és azok feltételezhető okaira térek ki. A középső réteg flórájában szembeötlő a vízparti fajok erős túlsúlyra jutása, nemcsak a középső réteg többi fajaihoz, hanem az alsó réteg vízparti fáihoz Kovács : Bánhorváti és környékének szarmata növénymaradványai 433 viszonyítva is. Fellép az Alnus cvebvinevvis É. Kovács, megnövekszik a Ptevocavya denticulata (O. Web.) H e e r arányszáma, abszolút mértékben is több a Populus levél. A Quevcus pontica miocenica Kubát a szakadékvölgyek fenekén élt, nem közvet- len a folyó nedves partján, hanem a magasabb, szárazabb talajú helyeken. Ezzel szemben a Quevcus pseudoalnus E 1 1. és a többi makroterm faj vagy teljesen hiányzik, vagy csak 1—2 levelük található. Kivétel csak a Quevcus kubinyii (K o v.) C z e c z o 1 1, egy mediterrán éghajlatot kedvelő szubmontán fa, amely itt sokkal erősebben van képviselve, mint az alsó rétegben. A vízparti fajok száma a felső rétegben még tovább növekszik. Alnus cvebvinevvis É. Kovács, Ptevocavya denticulata (O. Web.) H e e r, Salix angusta A. Br,, 5. cfr. fvagilis E. az uralkodó fajok. Ebből a rétegből került elő az egyetlen Fvaxinus cfr. quadvangulata M i c h x. levélke. A ma élő Fvaxinus quadvangulata M i c h x. Észak-Amerikában folyók mentén nő. A déli lejtők flórájáról még a Juglans cfr. vegia L., Cedvela savmatica É. Kovács, Sapindus ungevi Ett., Celastvophylluvn maytenoides É- Kovács ad hírt, az északi lejtőjéről az Acev cfr. pseudo- platanus E. A bánya keleti részén talált maradványok nagyjából azt a képet mutatják, mint az alsó rétegből valók, azzal a különbséggel, hogy hiányoznak az északi lejtőre jellemző fajok, viszont égerfa levelek is előfordulnak. A makroterm fajok közül a Cedvela savmatica É. Kovács és Sapindus ungevi Ett. levélkéi vannak többségben. A Felsőbánya és Verőbánya növény- xnyaga az általános képbe bele- illik, azonban pontosabb összehasonlításhoz az eddig gyűjtött maradványok nem ele- gendők. Az upponyi flórában is legnagyobb szerepet a vízparti fajok játsza- nak. A Felsőbányán kívül csak innen került elő Celtis occidentaloides É. Kovács. A Celtis occidentalis E. ma Észak-Amerikában vizek mentén él, gyakran nem fejlődik fává, hanem cserje marad. Anyagunkban egyedül csak az upponyi flórában fordul elő a Diospyvos bvachysepala A. Br., amelynek legközelebbi rokona a Diospyvos vivginiana E., ina Észak-Amerikában főleg vízpartokon nő. A nem vízparti elemek közül azonban csak a Cevcidiphyllum cvenatum (Ung.) B r o w n. két levelét találtuk. A nagybarcai lelőhely flórája mutatja a gyűjtési területről a legcsapadéko- sabb éghajlatot. A levelek valamivel nagyobbak, itt találtuk a Ptevis palaeoauvita É. K o v á c s'-ot. A páfrány jelenléte egyúttal kiegyenlítettebb éghajlatot is jelez. Éghajlati viszonyok A teljes flóraegyüttesre az összes faj ma élő legközelebbi rokonának éghajlati igénye alapján kiszámított éghajlati értékek (a módszert 1. Andreánszky, Földt. Int. Évk. 44. 1. 1955. 88.) a következők : Januári átlag 3,8 C°, júliusi 24,2 C°, évi átlag 13,6 C°, átlagos évi csapadékmennyiség 1019 mm. Ezek az adatok azonban, figyelembe véve az előzőkben a Cedvela és Sapindus- fajokra mondottakat, még nem precízek. Ezek a fajok ti. néhány fokkal nagyobb januári hőmérsékletet igényelhetnek. így a januári átlagot legalább 6 C°-ra kell tennünk, amivel, ha a júliusi átlagot meghagyjuk, az évi átlag mintegy 15 C°-ra emelkedik. Az évi ingadozás viszont valamivel csekélyebb. Ez lehetett a feldolgozott összes részletflórákból vett átlagéghajlat. Ha ezeket az értékeket összehasonlítjuk a részletesen ismert többi hazai szarmata- flóra éghajlatával, azt találjuk, hogy az alsószarmata folyamán lehűlés állt be, amely mintegy 2 C° hősüllyedést idézett elő az évi átlagos hőmérsékletben, mert ennyivel kisebb Bánhorváti átlaga Erdőbénye átlagánál. A középső-szarmata folyamán viszont további lehűlés nem történt, sőt talán inkább csekély hőemelkedés. Természetesen köz- 434 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 4. füzet ben lehettek rövidebb szakaszok ezektől az értékektől némileg eltérő éghajlattal, amire vonatkozó biztos adataink azonban nincsenek. A kiszámított csapadékmennyiség is kissé alacsonynak látszik. A csapadékmennyi- ség megítélésében mindenesetre bizonytalanságot idéznek elő a nagy számban képviselt fanemek, amelyekből a csapadékviszonyokra, mint már említettük, következtetéseket nem vonhatunk le. A fajok rendszeres felsorolása ? Riccia sp. cfr. R. frostii. Austin (XXII. tábla, 2.) : A korongalakú teleptestnek megfelelő maradvány átmérője kb. 1 2 mm. Széle szabálytalanul hullámos és elég markáns. A telep közepén kb. 2 mm átmérőjű kerek, üres folt látható. Ennek szélétől sugár irány- ban igen sűrűn villásan elágazó érszerű vonalak futnak a telep széléig s közben néha anasz- tomizálnak egymással. Ezáltal hálózatot alkotnak. A kör felén 28 ilyen érszerű vonal számolható meg. A Riccia nemzetség néhány fajával való hasonlatosság inkább az alakra és a nagyságra, nem pedig az érszerű vonalakra vonatkozik. S z a t a 1 a Ö. figyelmeztetett arra, hogy egyes talajlakó zuzmóknak van ilyen bordázatuk. Azok alakja viszont nem ilyen szabályos korong. A vízparti-iszap lelőhely is inkább Riccia- ra vall. Pteris palaeoaurita É. Kovács n. sp. (2. ábra). Syn. Pt. cfr. biaurita L. (B u b i k, Földt. Int. Évk. 1955. 44. 1. 44.) Diagncsis : Frons sterilis, bi-(vel tri- ?) pinnata, pinnae primi (vei secundi?) ordinis 1,5 — 2 cm inter se distantes, 5,5—6 cm longae, lineali-lanceolatae, in parte inferiore usque ad rhachidem partitae, pinnulis in parte superiore ccniiuentibus. Pinnulae infimae bene evolutae oblongae, apice paulum prcrsum arcuatae, ibidem attenuato-rotundatae, 8—11 mm longae, basi 4 — 5 mm latae,marigie plerumque integerrimae, raro parum inaequaliter crenulatae (?). Sori ignoti. Nervus principális pinnulae tenuis, nervos laterales utrinque 3 — 4, nervo principali aequales alternatim emittens, ad ramificatione infractus et sinua- tus. Nervi laterales et apicales quoque semel diehotomi. In apice frondis (vei pinnae primi ordinis?) pinnae subito abbreviatae. Pinnae apicales pinnulis aequales séd angustiores et acutiores. Kovács: Bánhorváti és környékének szarmata növénymaradványai 435 In stratis sarmaticis ad Felsőtárkány, comit. Heves, necnon ad Nagybarca, comit. Borsod. Holotypus in collect. Inst. Bot. Syst. Univ. Budapest, sub No 15350. Nagybarcáról három páfrányszárny töredékünk van, amelyek fajilag azonosak a felsőtárkányi szarmata-rétegből előkerült fenti páfránnyal. Ezt akkori leírója. Bubik I. a Pteris biaurita L.-vel hozta kapcsolatba és nem írta le új fajként. A páfránynak a Pteris nemzetséghez való tartozása azért valószínű, mert az utolsórendű számyacskákba futó erek oldalágai egyszer villásan ágaznak el s utána további elágazás nélkül futnak ki a szárnyacska széléig. A nagybarcai példányok igen kis töredékek. Az erezet ellenben jól látszik rajtuk. A levélszárny sehol sincsen egészen a gerincig osztva s így a szár- nyacskák összefutnak. Utóbbiak átlag - [ bán 6 — 8 mm hosszúak és 3 mm szé- lesek, hosszúkásak, csúcsuk felé kissé elkeskenyednek, előregörbülnek és leke- ! rekítettek. Jóval kisebbek, mint a felső- ! tárkányiak . A szárnyacskák középeréből 4 — 6 oldalér indul ki ; kiindulási helyü- kön a középér kissé megtörik s ezáltal I zegzugossá válik. Az oldalerek — mint emlitettük — egyszer igen szabályosan villásan elágaznak. Miután Felsőt árkányr ól sokkal [ szebb és teljesebb maradványok állnak rendelkezésünkre, így a fenti diagnózis azokra vonatkozik. Cercidiphyllum andreánszkyi É. K o- vács, n. sp. (3. ábra, XXII. tábla, 3.) Diagnosis : Folium ovatum, vei subcordato-ovatmn, in dimensione vari- abile, 5 — 12 cm longmn, 2,8 — 7 cm la- tmn, basi rotundatum, vei subcordatum, hinc inde assymmetricum, apice obtu- sum, margine integerrimum, vei levissime undulatum, longe (2,5 cm vei ultra) petiolatum, tri-(vel quadri-)nerve. Ner- vus medius rectus, nervi laterales in holotypo ad basin laminae orti, cmn nervum medio angulum 45° formantes, in tractu inferiore recti, mox arcuato conniventes et apieem laminae petentes. Nervus medius in parte superiore nervos 3 — 4 secundarios alternatim in angulo ca. 60° emittens. In parte inferiore soltun nervos debiliores, in angulo ca. 80° ariuntur. Nervi principales laterales nervos secundarios in numero 6 — 6 valde arcuatos et camptodromos emittentes. Lamina holotypi 5,5 cm longa, 3,8 cm lata. In stratis sarmaticis ad Felsőtárkány, comit . Heves, necnon ad Bánhorváti comit . Bor- sod. Holotypus ex Felsőtárkány, in collect. Musei Stephani Dobó Agriensis, sub No. FT 63. Ezt az új fajt két lelőhelyről sikerült kimutatni. Bánhorvátin kívül még Felső- tárkányról is ismeretessé vált, sőt ez utóbbi lelőhelyről épebb levelek kerültek elő, úgy- hogy a diagnózis is ezekre a levelekre vonatkozik. A levelek különböző nagyságiiak, 5 — 12 cm hosszúak és 3 — 7 cm szélesek, általában tojásdadok, gyakran aszimmetrikusak. A levelek nyelesek, bár a nyél teljes hossza nem állapítható meg. A mindkét lelőhelyen együtt előforduló C. crenatum (U n g.) Brown.-tól igen jói megkülönböztethetők, amennyiben tojásdadok és nem kör-, ül. vesealakúak, teljesen épszélűek, vagy legfeljebb kissé hullámos élűek, de semmiképpen sem csipkések, s egyúttal nem szabályosan tenye- reserűek, illetve csak 3, vagy 4-erűek és nem 5 — 7 erűek, mint a másik faj. A két erős oldalér alatt kiinduló erek ti. rendkívül gyengék. Az egész lemez erezete is más, mert az erek nagyon erős előreívelése az új fajon nincs meg. A középérből alsó felében kiinduló oldalerek a középérre csaknem merőlegesek, kb. 80 fokos szöget zárnak be. A középér felső harmadából kiinduló erősebb oldalerek ellenben '60 fokos szög alatt indulnak ki. Az erezet itt is erősen kamptodróm. Meg kell jegyeznünk, hogy ez a levéltípus Bánhorvátin és környékén csak a Kővágó- tető kőbányájának alsó rétegéből került elő. 436 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1 . kötet, 4. füzet Cercidiphyllum crenatum (U n g.) B r o w n. (XXII. tábla 4.) Syn. : Dombeyopsis crenata Ung. Gén. et spec. (1.850) 448. : A japán katszura- fánalc megfelelő fosszilis faj levelei Bánhorvátin általában nagyok, kerekek, vagy vese- v alakúak, mélyen szivesvállúak és igen szabályosan csipkézettek. > \í Cinnamomum sp. : Csak egyetlen igen apró levél került elő Bánhorvátiról. 2,5 cm a hosszú és 1,3 cm széles. Valószínűleg priinordiális levél. Erezetéről csak annyi állapítható a meg, hogy ehhez a nemzetséghez tartozik, fajra meghatározni azonban nem lehet. Az fii egyik erős oldalér csaknem a csúcsig követhető. ? Sassafras ferretianum M a s s a 1. — Studi sulla FI. foss. Senogall. 268, t. XII. Ili 1 — 3, t. XIII. 1 . : Az idesorolt levelek idetartozósága nem biztos, mert a levelek nem épek, !í sőt az egyik korcs. Jól látszik a három erős ér. Az egyik levél 3-karéjú. Parrotia fagifolia (G o e p p.) H e e r Syn. : Quercus fagif. Goepp.— Foss. FI. v. Schossn. 14—15. t. VI. f. 9 — 17. A levelek idetartozósága biztosra vehető. Ellipszis-alakúak, alsó felükben épszélűek, a csúcsi részen durván fogasak. Minden fogba egy ér fut be. A legalsó oldalérpár a levél vállán egy pontból indul ki. Liquidambar protensa Ung. — - Iconogr. (1852) t. XIX. 27. : A levelek általában kb. 8 cm szélesek és 6 cm hosszúak, mélyen ötkaréj úak. A karéjok kihegyezettek. A közép- j ső karéj alapja felé befűződött. A legalsó két karéjba futó erős erek nem a középérből, ! hanem a két belső oldalkaréjba futó erős erekből a levél válla felett 1 — 2 inm-el indulnak ki. A két szélső karéj egymással mintegy 180 fokos szöget alkot. Platanus acevoides G o e p p— Foss. FI. v. Schossn. 21. t. IX. f. 1 — 3.: A bánhorváti platánlevelek igen változó nagyságúak. Az Acer levelektől megkülönböztethetők azáltal, hogy a két erős oldaléren kívüli lemezrész még szélesen kikerekedik és szélén öblösfogas. Több levélen látszik a levél válla, itt az is megállapítható, hogy a két erős oldalér nem a vállból, hanem valamivel feljebb indul ki. Alnus crebrinervis É. Kovács: n. sp. (XXII. tábla, 5.) Diagnosis : Folimn ovatum, vei ellipticum, apice aeutum vei acuminatum, basi parum attenuatuin et plus minusque cordatum, margine crenato-biserratum. Lamina magnitudine valde variábilis, plerumque 8 — 10 cm longum et 5 — 7 cm latum, saepa 10—13 cm longum et 7 — 9 cm latum, raro 25 cm longum et 14 cm latum. Nervus princi- pális validus, rectus, nervi secundarii in numero utrinque 10 — 14, in angulo 50 — 60° orti, prorsum arcuati et in dentes primarios (lobulos) exeuntes, in parte superiore extus hinc inde ramos emittentes. Nervi tertiarii creberrimi, paralleli, in angulo recto a nervis secundariis exeuntes. In tuffis sarmaticis ad Bánhorváti et Nagybarca, comit. Borsod. A bánhorváti és nagybarcai anyagban igen gyakori egy nagyobb, néha igen nagy toj ásdad, hegyes, vagy hegyesedő csúcsú és rendszerint többé-kevésbé mélyen szives- vállú levéltípus, amelynek oldalerei legalább részben előreívelnek. Miután ennek meg- 1 felelő leveleket az irodalomból nem ismerünk, így lij fajként kell leírnunk. Természetesen nehéz a nemzetség eldöntése. A Betula levelek erezete sohasem annyira előreivelő, mint a mi leveleinké, így sokkal inkább az Alnus nemzetség jön számításba. Az eddig hazai szarmatából ismert Alnus- fajok közül sűrűbb erezetével lényegesen különbözik az A. nógrádensis Varga-tói, bár nagyságban a két levéltípus többé-kevésbé egyforma. Az A . kefersteinii U n g.-nél a levél nagyobb, mélyen szívesvállú és lényegesen többerű. A levelek legtöbbször 10 — 12 cm hosszúak és 6 — 8 cm szélesek, azonban ennél nagyobbak is vannak, sőt az egyik, Nagybarcáról származó töredékes levél 25 cm hosszú és 14 cm széles lehetett. A levél széle kétszeresen fűrészes, a fűrészfogak rendszerint tompák, vagy csak kissé hegyesek. Az elsőrendű oldalerekből a levél széléhez közel lefelé erősebb oldalágak indulnak ki és ezek futnak a másodlagos fűrészfogakba. Az elsőrendű oldalereket igen sűrű és párhuzamos, rendszerint igen jól látható harmadrendű erezet köti össze. Ezek az erek merőlegesek az elsőrendű oldalerekre. A levelet ma élő égerfajokéval nem lehet szorosabb kapcsolatba hozni. Ugyanennek a fajnak levelei a felsőtárkányi szarmata-flórában is gyakoriak. Kovács: Bánhorváti és környékének szarmata növénymaradványai 437 Almts kefcrsteinii U n g. — Alnites kefersteinii G o e p p. in Nova Acta N. C. XVIII. I. 364. t. XLI. 1 — 19. : Ennek a fajnak levelei a bánhorváti flórában szintén változatos nagyságúak, az előbbiekben leírt fajéinál azonban kisebbek. Alakjuk is inkább gyengén visszástoj ásdad, bár erősen kihegyezett. A kétszeres fűrészesség úgyszólván gyengén karéjossá teszi a levelet. A Betala- fajoktól főképpen az különbözteti meg, hogy a fűrészfogak sokkal tompábbak. A harmadrendű erezet sokkal kevésbé markáns, mint az A . crebrinervis É.Kov á cs-on. Az egyik példányon a levélnyél teljesen megvan, 1 2 mm hosszú. Alnus sp. conus : Egy töredékes égertoboz, amelynek hossza kb. 1 5 mm, szélessége pedig 8 mm. l'ojásdad alakú. Az egyes termések és a murvalevelek nyomai jól láthatók. Az nem dönthető el, hogy melyik égerfaj toboza. j Betula efr. lenta L. : Különböző nagyságú, tojásdad levélmaradványokat sorolunk ide, amelyek csúcsuk felé fokozatosan keskenyednek, alapjukon lekerekítettek, vagy igen gyengén szívesvállúak. A levél éle kétszeresen élesen fűrészes. Az erek mereven egye- nesek, legfeljebb egészen gyengén ívelők. A B. lenta L.;hez való kapcsolódás még nem tisz- tázott. A hozzá sokban hasonló A Inus crebrinervis É. K o v á c s-tól különbözik abban , hogy a levél kevésbé szívesvállú, az erek merevebbek, a harmadrendű erezet kevésbé markáns, a kétszeres fűrészesség pedig élesebb, és sohasem válik karéjossággá. Betula prisca E 1 1.? — Foss. FI. v. Wien, 1 1, t. I. 17. : Ezt a fajt csak egyetlen levélmaradvány képviseli. A levél töredékes és gyűrt, ezért alakja és nagysága nem jól látható. Válla gyengén szíves. Széle kétszeresen fűrészes. 8 pár oldalér látszik, amelyek merevek vagy gyengén kifelé hajlók. A Betula prisca E t t.-hez főleg azért kapcsoltuk, mert a főér nem egyenes, hanem gyengén zegzugos lefutású. Mivel csak egyetlen és nem ép levélről van szó, idetartozása nem biztos. Betula sp. : További két levél szintén nyírfalevélnek látszik, fajilag azonban meg nem határozható. Ostrya atlantidis U n g. — Gén. Spec. plánt. foss. 408. 1850. : Ezt a fajt a bán- horváti flórában több kupacs és egy levél képviseli. Igaz, hogy talán több, a Carpinus grandis U n g.-hez sorolt levél is ennek a fajnak a levele, azonban — mint ismeretes — a Carpinus és Ostrya levelek még élő állapotban is nehezen különböztethetők meg egy- mástól. A kupacsok általában 13 mm hosszúak és 7 mm szélesek, kissé keskeny visszás- tojásdadok. Erezetük meglehetősen erős. Alsó részükből 5 — 6 gyengén Ívelő ér indul ki egy pontból, ezek feljebb elágaznak, de a kupacs csúcsa felé ismét egymáshoz köze- lednek. Carpinus grandis Ung. — - Gén. et. Spec. (1850) 408. : Néhány rossz megtartású levél. Carpinus sp. : Egy levél erősen különbözik a Carpinus grandis Ung. levelétől, de ereinek merevsége tekintetében mégis gyertyánnak látszik. Quercus pseudoalnus E 1 1. (XXII. tábla, 6.): Igen gyakori maradvány a bánhor- váti tufa egyes rétegeiben. A levelek aránylag nagyok, kerülékesek, tojásdadok vagy csaknem kerekek. Az oldalerek előreívelnek és kis fogakban végződnek. A fogak rövid szálkacsúcsúak. Nem minden ilyen fogba fut be elsőrendű oldalér. Quercus kubinyii (Kov.) Czeczott — - Castanea kubinyi K o v. Jahrb. Geol. Reichsanst. II. (1851) 178. : A bánhorváti flórában ennek a fajnak a levelei nagyobbak, mint az erdőbényeiek és kb. olyan nagyok, mint a felsőtárkányiak. Általában 12 cm hosz- szúak és 4 cm szélesek. A levél alakja és fogazottsága, valamint erezete teljesen egyezik. Quercus pontica miocenica Kubát, in Földt. Int. Ért. 44. 1. 1955. 47, 16 — 17. ábra, XI. t. 4, XII. t. 5. : Alakja és erezete teljesen megegyező a leírással, de nem éri el azt a nagyságot, mint a felsőtárkányiak. Valószínűleg azonos a Czeczott által Cas- tanea cf. mollissima B 1 u m e-ként közölt fajjal. (Acta Geologica Polonica, Vol. II. War- szawa 1951. p. 423.) Czeczott rajzain seholsein látható, hogy a levél fogazottsága szálkában végződik, ami a Quercus pontica miocenica Kubá t-ra jellemző. Ez az anyag rossz megtartásával is magyarázható. 438 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 4. füzet Quercus sp. : Egyetlen töredékes példány az, amelyet így jelölünk meg, miután fajilag meg nem határozható. Kb. 6 cm hosszú és 2,5 em széles lehetett. Az erek mereven futnak a szálkában végződő fogakba. A Quercus kubinyii (K o v.) C z e c z o t t-al nem azonosítható, mert az alakja más. Ti. a levél középen a legszélesebb, mindkét vége felé elég hirtelen keskenyedik, amivel szemben a Quercus kubinyii (K o v.) C z e c z o 1 1 levele alapja közelében a legszélesebb és csúcsa felé lassan keskenyedik. Juglans cfr. regia L. Több maradvány teljesen megegyezik a ma élő J. regia T. levélkéivel. Pterocarya denticulata (O. Web.) Heer. (4. ábra). Juglans denticulata O. Web. Palaeontogr. II. 211. t. XXXIII. 10.: Egyike a gyakori maradvá- nyoknak. ? Pterocaryaecarpum sp. : A bánhorváti gyűjte- ményben néhány lenyomat található, amelyek egy kerek szárnyú terméstől származnak. Ennek a szárny- nak átmérője 2,8 cm. Középen a makk helye jól látható, mert kiemelkedik. Innen sugárirányban erek indulnak ki. Ezek a terméslenyomatok sok hasonlóságot mutat- nak a kínai Pterocarya paliurus Batal lependékeiliez, amelyek szintén kerekszárnyúak és nagyságban is meg- egyeznek a bánhorváti maradvánnyal. Sajnos a marad- ványok rossz megtart ásúak, még az sem biztos, hogy Pterocarya termés, esetleg Paliurus lependék is lehet. Populus balsamoides Goepp. — Foss. FI. v. Schossn. 23, t. XV. 5, 6. : Igen sok, de általában töredékes maradvány van a gyűjteményben. Miután erezetben a Populus fajok elég nagy változatosságot mutatnak, e faj erezete sokszor hasonló a P. latior A. B r. erezetéhez. Jól elkülöníthető azonban attól a levél alakja és éle alapján. A P. balsamoides Goepp. körvonalban mindig lekerekített keskeny háromszög, hosz- szabb, mint széles, míg a Populus latior A. B r. széles háromszögű, legtöbbször szélesebb a hosszánál. A Populus balsamoides levelének éle sokkal finomabban csipkézett, mint a P. latior-é. Populus latior A. B r. in Buekl. Geology, 512.: Maradványai kisebb számban van- nak, mint az előbbi fajéi. Egy jobb megtartású levél, 10 cm széles és 8 cm hosszú, alsó negyedében a legszélesebb. A levél válla kissé homorúan levágott, csúcsa sajnos hiányzik. Az erős főérből 5 pár erős elsőrendű oldalér indul ki, közülük a legalsó pár csaknem a levélvállból. Ebből az érpárból a levél széle felé további erős erek ágaznak ki. A P. latior A. B r. rengeteg változatra osztható. A mi leveleink a típushoz állnak közel. Populus mutabilis H e e r — FI. tért. Helv. II. (1856) 19, III. (18591 173, t. LX— LXIII : Ebből a fajból mindössze két töredékes levélmaradvány került elő. Az egyiken azonban a levél csúcsa és éle is jól látható. A levél csúcsán hirtelen kihegyesedik és hullá- mos élű. Az ide tartozó levelek lényegesen kisebbek, mint az előző két fajhoz tartozó nyár- falevelek. Populus sp. : Fajra meg nem határozható nyárfalevél. Salix angusta A. Br. : Keskeny, tipikus épszélű fűzlevelek. Az oldalerek nagy szög alatt indulnak ki, de aztán erősen felfelé ívelnek s magasan felfutnak. Ennek az erezetnek az alapján jól elkülöníthetők a Sápindus levélkéktől akkor is, ha csak töredék maradt fenn. Egész levél esetében a szimmetrikus alak is megkülönböztető bélyeg az aszimmetrikus Sapindus levélkéktől. Salix cfr. fragilis L. : Az előző fajnál rendszerint szélesebb és nagyobb levelek. A széle nem ép, hamm gyengén szabálytalanul fűrészes. Ulmus plurinervia U n g.-Chlor. protog. (1847) 95. t. XXV. 1 — 4. : Miután a faj körülírása nem tökéletes, így valószínű, hogy több fajt takar az U. plurinervia fajnév. Mégis amíg a kérdés nincs teljesen tisztázva, néhány bánhorváti maradványt ide vonunk. 4. ábra. Pterocarya denticulata (O. W eb.) He e’r, Bánhorváti, Kővágótető Kovács : Bánhorváti és környékének szarmata növénymaradványai 439 A levelek alakja tojásdad — hosszúkás, szélük durván kétszeresen fűrészes (az eredeti n ! leírás szerint a fajhoz egyszerűen fűrészes levelek tartoznak), az erezet igen sűrű. ] Ulwius longifolia Ung. — Chlor. protog. (1847) 101, t. XXVI. 5. : Az előbbieknél i lényegesen keskenyebb levelek. Ulmus cfr. americana L. : Töredékes levél, amelynek csak alsó fele van meg. A váll gyengén szíves és aszimmetrikus. Széle durván kétszeresen fűrészes. Erezete sűrű. Nagyobb levél lehetett, de csak szélessége mérhető meg, ez 7 cm. Ulmus sp. : Fajra meg nem határozható szilfalevél. Celtis occidentaloides É. Kovács n. sp. (XXIII. tábla 7.) nőmén in Földt. Int. Évk. 44. 1. 1955. 125. Diagnosis : Folium ca. 6 cm longum et 3,6 cm latum, elliptico-ovatum, apice verisi militer acutum, basi verisilimiliter laté cuneatum, margine dentatum, dentibus obtusis. Nervus principális basi validus, superne valde attenuatus et parum sinuatus. Nervi secundarii delibiores et sinuosi, utrinque ca. 5, in angulo 45 — 50° exeuntes séd post brevem tractum valde arcuati, demum cum nervo principali subparalleli, camptodrcmi. Nervatio tertiaria bene distincta, reticulum formans. Folium eis spéciéi recentis C. occidentalis L- valde simile. A foliis spéciéi fossilis C. trachytica E 1 1. in for- ma laminae et dentibus minus argutis, necnon nervatione secundaria in angulo magis aperto egrediente distinctum. In stratis sarmaticis ad Bánhorváti, et Uppony, comit. Borsod. A hazai szarmatából eddig előkerült Celtis leveleket általában a C. australis E. és C. tournefortii Lám. ma élő fajokkal szokták kapcsolatba hozni. A Bánhorvátiból előkerült levelek azonban nagyobb megegyezést mutat- nak az északamerikai C. occidentalis L.-vel. Három idetartozó levélmaradványunk van. Mind a három levél más nagyságú, azonban a finom erezet és az alak is tökéletesen egyező. Tojásdad alakú, lekerekített vállú, a csúcsa kihegyezett. Széle egyszeresen finoman fűrészes. Az erezet kamptodrom. A negyedrendű erezet is jól látszik mind a három példányon. A főér nem egyenes lefutású. A másodlagos erek a fő- érből 45 — 50 fok alatt indulnak, majd elég erő- sen felfelé ívelnek. A harmadrendű erek majd- nem derékszög alatt lépnek ki a másodrendű- ekből. A harmad- és negyedrendű erek háló- zatot alkotnak. Lényegesen jobb megtartású ilyen levél került elő Szurdokpüspöki tortónai rétegeiből. Alak, erezet és a levél széle teljesen megegyező a C. occidentalis L.-vel. A C. austra- lis L. leveleinek a széle durvábban fogazott. A C. trachytica E t t.-tól eltérő az alakja, az erek nagyobb szög alatt indulnak ki és a széle finomabban fogazott. Diospyros bánensis É. Kovács n. sp. (5. ábra, XXIII. tábla, 8.) Diagnosis : Folium ovatrun, vei subrotundatum, apice longe acuminatmn, basi laté cuneatum, 5—10 cm longum et 3 — 6 cm latum, margine integerrimum. Nervus prin- cipális validus, rectus, nervi laterales in numero utrinque 3 — 5, in angulo 50 — 55° egre- dientes, valde arcuati, demum cum margine laminae paralleli, eamptodromi. Nervi terti- arii omnes cum nervo principali rectangulum formantes. In stratis sarmaticis ad Bánhorváti, comit. Borsod, in loco Kővágó-tető dicto. 440 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1 . kötet, 4. füzet Mig a Diospyvos brachysepala A. B r. általában a ma élő D. lotus L., illetve a D virginiana L. rokonának számít, miután ezek leveleivel mutat legnagyobb hasonlóságot I a D. bánensis a kelet-ázsiai D. kaki L.-hez kapcsolódik. Lombhullató volt. A bánhorváti tufa alsó rétegeiből nagy számban kerültek elő Diospyvos levelek Az igen kis számban előforduló olyan levelek mellett amelyek a D. brachysepala A. B r. tulajdonságait mutatják, sokkal nagyobb számban fordul elő egy másik levéltípus, amely azoktól lényegesen eltér. A levél szélesebb, az oldalerek száma kisebb, nagyobb szögben indulnak ki és erősebben ívelnek a csúcs felé. Különösen jellemző a levélre, hogy a finomabb erezet a főérre merőleges. A levelek nagysága változó, 5 — 10 cm hosszúak és 3 — 6 cm szélesek. Épszélűek. Gyakori a csepegtetőcsúcs. Alakjuk a hosszan kihegyezett csúcstól eltekintve kerülékes, vagy csaknem kerek. Ékvállú, kissé homorú széllel. A főérből 3—5 pár elsőrendű oldalér indul ki, 50 — -55 fokos szögben. Ezek az erek erősen előreívelnek, úgyhogy az utolsó szakaszban úgyszólván párhuzamosak a fő- érrel. A harmadrendű erezet legtöbbször igen jól ^átható, a főérre merőleges. Diospyvos bvachysepala A. B r. : A levelek épszélűek, hosszúkás toj ásdadok, lekerekített vál- lúak fokozatosan keskenyedő csúcsúak. Az erek ívesen felfelé hajlók, kamptodromok. A D. bánensis É. K o v á c s-tól elkülöníthetők a következő bélyegek alapján. Alakjuk sokkal hosszúkásabb. 7 pár oldalerük van, a D. bánensis- nek csak 3 — 5 pár. A D. bánensis levelének felső harmadában az oldalerek már igen ritkák, ellenben a főérre merőleges, vakon végződő finomabb erek láthatók, amelyek a D. brachysepala levelén hiányzanak. Itt az összes oldalér kamptodrom és felfelé ívelő. 6. ábra. Cedrela sarmatica É. Kovác s, Bánhorváti, Kővágótető Diospyvos sp. : Két levélmaradvány ugyan- csak a Diospyvos nemzetségre vall, de nem egyezik egyetlen fentemlített fajjal sem. Miután megtartá- suk nem jó, így pontos meghatározásuk nem lehet- séges. Cedrela savmatica É. Kovács. — Juglans acuminata Á. B r. pro parte? (6. ábra, XXIII. tábla, 9.) Diagnosis : Foliola breviter petiolulata, usque ad 15 cm longa, 3 — 4,5 cm lata, in ambitu anguste oblonga, assymrnetrica, leviter curvata, basi oblique rotundata, apice longe angustata et acuminata. Nervus principális validus, arcuatus, nervi sectmdarii suboppositi vei sparsi, in latere convexo in angulo 70—75°, in latere concavo in angulo 60 — 65° exeuntes, inaequales, in numero utrinque 15 — 20,7 — 12 mm inter se distantes, prorsum arcuati, juxta marginem bifurcati et cum nervis vicinis conjtmcti. Nervi tertiarii debiles, in angtüo recto orti, retieulum irregularem formantes. In tuffis andesiticis sarmaticis ad pag. Bánhorváti comit. Borsod, in ruonte Kővágó- tető. Holotypus in collect. Mus. Nat. Hung. sub No. 54. 1627. A bánhorváti maradványok közt gyakori az aszimmetrikus levélke, amely — bár bizonyos hasonlatosságot mutat az épszélű diófalevelekkel — mégis sokkal inkább hasonlít a recens, Cedrela angustifolia M o c. et S e s s e. levélkéire. A levélkék rövid nyelűek és nem ülők. Nagyon valószínű, hogy ezt a levéltípust már régebben ismerik, azonban a Juglans acuminata vagy más J. faj alá vonták. A levélkék általában mintegy 15 cm hosszúak, bár ezt biztosan nehéz megálla- pítani, mert mind töredékes. Szélességük 3 — 4,5 cm. A levél lándzsás, kihegyesedő csúcs- csal és teljesen épszélű, gyakran ívesen hajlott. A levélváll aszimmetrikusan lekerekített. Az oldalerek váltakozva indulnak ki 60 — 65 fokos szögben, gyengén előrei veinek és kamp- todromok. A harmadrendű erezet szabálytalanul hálózatos és gyengén látszik. Sapindus falcifolius A. Br. — Stizenb., Verz. 87. : A Sap ndus levélkék Bánhorvá- tin gyakoriak. Köztük kevesebb a S. falcifolius levélke. Ezek válla erősen keskenyedő ékvállú, míg a gyakoribb S. ungeri E 1 1. levélkéje lekerekített vállú. -I Kovács : Bánhorváti és környékének szarmata növénymaradványai 441 7. ábra. Sapindus ungeri E 1 1., 8. ábra. Acer bánhorvdtense Andreánszky, Bánhorváti, Kővágó tető Bánhorváti, Kővágó tető Acer cfr. pseudoplatanus E. : Bánhorváti és környékének szarmata rétegeiben a leggyakoribb maradványok közé tartoznak a fürtös juhar alakkörébe tartozó levelek. Jellemző a levelekre, hogy következetesen 3-karéjúak, legfeljebb csak tendenciát láthatunk a két alsó karéj kialakulására. A levél mélyen, a lemez közepén túl osztott. A középső karéj alján kissé elkeskenyedik s így toj ásdad alakú. A levélváll egyenesen levágott. Acer trilobatum (Strnbg.) A. Br. — Phyllites trilobatus S t r n b g. in. FI. d. Urwelt, I. 42. t. I. 2. : Igen nagyszámban és valamennyi lelőhelyen előforduló, változó nagyságú levelek. (Az alsó két oldalér a főérhez viszonyítva kisebb szöget zár be, mint az Acer pseudoplatanus L. esetében.) A levélkaréjok lándzsásak. A levélváll rendszerint lekerekí- tett. Acer trilobatum var. cfr. A. tomentosum D e s f. : Igen hasonló a típushoz, csak annál zömökebb. A középső karéj alig hosszabb a két oldalsónál. A levélváll lekerekített. A két oldalsó karéj főere igen meredek, a középső érrel 30 — 30°-ot zárnak be. A levél széle gyengén hullámos, fogacskás. Sapindus ungeri Ett. (7. ábra): A levélkék szálasak, csúcsuk felé hosszan keske- nyedők, szimmetrikusan lekerekített vállúak. Az elsőrendű oldalerek szabályosan futnak ki, és igen szép ívekben kamptodromok. Acer bánhorvdtense Andreánszky, Földt. Int. Évk. 44. 1 . 1955. 84. XXVI. t. (8. ábra): Kisszámban előkerült, de a többi Acer fajtól jól megkülönböztethető juhar- 3 levelek. Acer borsodense Andreánszky, Földt. Int. Évk. 44. 1. 1955. 84. XXVI. t. 6, 7. : Alakja alapján igen jól megkülönböztethető a többi juharfaj leveleitől. 442 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet , 4. füzet Acer decipiens (A. Br.) H e e r in Stizenb. Verz 84. : 3-karéjú levelek. Az oldalsó karéjok majdnem derékszöget zárnak be a középsővel, erősen kifelé hajlók és ugyanolyan fejlettek, mint a középső. Acer platyphy llum (A.Br.) Heer, FI. tért. Helv. III. (1859) 56, t. LXYI. 5 (9. ábra): Az idesorolt levelek nagyságban igen eltérnek (5 X 6 cm — 9,5 X 10 cm). Hosszuknál •1 rr 9. ábra. Acer platyphyllum Heer, Bánhorváti, Kővágótető r r t le: rendszerint szélesebbek. Tompa csúcsúak és sekélyen karéjosak. A két erős oldalér 65 — 70° alatt indul ki, de hasonlóan nagy szög alatt indulnak a középérből a felső oldalerek is. Acer sp. : A gyűjteményben vannak további juharfa levelek is, amelyek egyik eddig ismertetett fajhoz sem oszthatók be, arra azonban túlságosan töredékesek, hogy róluk pontos leírást adhassunk. Acer sp. fructus : A bánhorváti maradványok közt található juharfatermések erősen töredékesek, így leírásuk és hovatartozásuk megállapítása alig lehetséges. A fél- ( termések hossza kb. 2 cm lehetett, a makkocska hossza 8 mm, szélessége pedig 5 mm. A szárny erezete az egyiken jól látható. A két résztermés egymással 130°-ot alkothatott. ' Rhamnus integerrima É. Kovács n. sp. (XXIII. tábla, 10.): Diagnosis : Folium ellipticum, basi rotundatuin, levissime emarginatwn, apice obtusum, 4,5 cm longum, 2,3 cm latum, margine integerrimum. Nervus principális validus. Kovács: Bánhorváti és környékének szarmata növénymaradványai 443 rectus, apicem attingens. Nervi laterales tenues, sparsi, utrinque in numero 11, inter se aequidistantes et paralleli, medii in angulo ca. 40°, superiores in angulo magis aeuto, inferiores in angulo magis aperto orti, in parte inferiore leviter, mox magis arcuati, usque ad marginem laminae distincti, ibique evanescentes. Nervi tertiarii creberrimi, paralleli, emu nervo principali angulum fere rectum formantes. In stratis sarmaticis ad Bánhorváti, in loco Kővágótető. Holotypus in collect. Musei Nat. Hung. Egy egészen ép és néhány töredékes levél áll rendelkezésünkre ebből a fajból. Az ép levél a legkisebb, a többi valamivel nagyobb. A leírás az ép levélre vonatkozik. 4,5 cm hosszú, 2,3 cm széles, kerülékes, domború- an tompacsúcsú, vállán lekerekített és nagyon gyengén kicsípett. A főérből oldalanként 1 1 oldalér indul ki kb. 40°-os szög alatt. Ezek eleinte kissé, utóbb erősebben előre ívelnek és a levél széléhez érve elenyésznek. A harmadrendű erek sűrűk és párhuzamosak, csaknem merőlegesek a főérre, te- hát nem az oldalerekre, amelyekből kiindulnak. A lemez széle felé a harmadrendű erek kissé le- hajtanak és a vízszintestől 10 — 15°-ra eltérnek. A levél a ma élő fajok közül leginkább a Rhamnus latifolia L. leveleire emlékeztet. A Rhamnus nemzetséghez való tartozás a finomabb erezet következtében nem látszik kétségesnek. Az irodalomban leírt épszélű Rhamnus leve- lek közül a Rhamnus rectinervis H e e r-rel hason- lítható össze. Ennek szintén tíznél több oldalere van, amelyek azonban merevek csak a levél széle felé ívelnek előre. Celastrophyllum maytenoides E. Kovács n. sp. (10. ábra.) Diagnosis : Folium 8 cm longurn et 3,5 cm latum, ellipticum, hasi leviter assymmetricuin, margine minute serrato-dentatum, dentibus di- stantibus et obtusis. Nervus principális basi per- validus, apicem versus sensim attenuatus, nervos secundarios utrinque 10— lOemittens. Nervi secun - darii in angulo aeuto egredientes, séd subito parum patentes et cum nervo principali angulum 45 — 50° formantes, marginem versus prorsum arcuati, incerti, camptodroini. Nervatio tertiaria inaequa- liter reticulata, nervillis directionem semper variantibus. Nervatio eae familiae Celastra- ceae simillimum, folium margine serrato excepto folium spéciéi recentis Maytenus grandiflora Reuss. aemulans. In stratis sarmaticis ad Bánhorváti, necnon ad Nagybarca, comit. Borsod. Holo- typus in collect. Musei Nat. Hung. sub. No. 55.1104. Mindössze egy levél van ellennyomattal, amelyről a következő leírás is származik. Még talán idevehető egy kisebb levéltöredék. A levél csaknem teljesen megvan, az erezet jó megtartású, így leírásra alkalmas. A levélalak, nagyság és erezet tekintetében teljesen megegyezik a ma élő Maytenus grandiflora Reuss. levelével. Különbség köztük, hogy a Maytenus grandiflora levele épszélű, a bánhorváti maradványé ezzel szemben finoman fűrészes. A Maytenus nemzetségben azonban vannak fajok, amelyek hasonlóképpen fűrészesek. A levél 8 cm hosszú és 3,5 cm széles, két végén ki hegyesedben kerülékes. Széle gyengén fűrészfogas, alacsony és tompa fogakkal. A levélváll gyengén aszimmetrikus. A főér az alapján vastag, utóbb fokozatosan elvékonyodik. Belőle mintegy 10 pár ívesen előrehajló oldalér indul ki 45 — 50°-os szög alatt. A kiindulás maga kissé hegyesebb szögű, de az oldalerek azonnal kissé kifelé hajtanak. Az oldalerek kissé zeg-zugosak és kamptod- romok. A harmadrendű oldalerezet szabálytalanul hálózatos, irányukat folyton változ- tató erekkel. Fraxinus cfr. quadrangulata M i c h x. : Egyetlen töredékes levélke került elő eddig a bánhorváti flórából, amelyet elég biztosan kapcsolhatunk az F. quadrangulata M i c h x.-hez. Aszimmetrikus, ami bizonyítja, hogy szárnyas levél levélkéje. Szélessége 444 Földtani Közlöny, LXXXV II. kötet, 4. füzet 17 mm, hossza nem mérhető, kb. 35- — 40 mm lehetett. Széle finoman csipkés, fűrészes. A főér meglehetősen erős, az oldalerek igen gyengék, felfelé ivelők, kamptodromok. Covnus cfr. sanguinea L. : Az idesorolt levelek — amelyek egyébként tökéletesen megfelelnek a ma élő C. sanguinea L. leveleinek — a Diospyros bánensis É. Kovács leveleivel bizonyos hasonlatosságot mutatnak, különösen ha csak levéltöredék van keze- lelőhelyek O&td •g.s- (á'u) A maradványok neve a 0/ /o k 0/ /o f % K % f.b. % V % U % Nb % Eb FT Pt, Pteris palaeoaurita 3,8 + KÁ Cercidiphvllum andrednszkyi 1,6 + KÁ Cercidiphyllum crenatum . . . 16,9 2,7 — — 13,3 16,6 2,2 2,8 — + Pt Cinnamomum sp 0,3 1,4 ÉA Sassafras jerratianum 1,1 KK Parrotia fagifolia 1,1 “ ~ ~ — + ~ KK Liquidambar protensa 2,2 1,4 1,1 + M? Platanus aceroides 2,2 — 1,2 — 2,2 — — 5,7 + + ÉA? KÁ Alnus crebrinervis _ 2,7 19,1 2,2 16,6 2,8 _ + H Alnus kefersteinii — — 3,6 4,4 — — — — — + Alnus sp. conus 0,3 — • — — — — 0,9 — + ÉA Betula cfr. lenta — — 3,6 — — — — — — + KÁ Betula prisca — — 0,6 0,6 — — — — — — + Betula sp — — 1,1 — — — 1,9 0,9 + + ÉA Ostrva atlantidis — — — 1,1 — — — — — ÉA Ostrya atlantidis fructus. . . 3,5 — 0,6 1,1 — — 1,1 — ' + H Carpinus grandis — 4,1 Carpinus sp 0,3 M Quercus kubinyii 0,5 13,5 ■ — — 16,6 1,1 0,9 — KK Quercus pontica miocaenica 0,3 12,2 2,2 + + M Quercus pseudoalnus 8,7 — — — — — — — + Quercus sp 1,4 0,6 5,5 AA í — M Juglans cfr. regia 0,5 — 3 8> — — — — KÁ Pterocarya denticulata 4,1 18,9 17,3 2,2 — 4,4 -j- 4- KÁ Pterocaryaecarpum sp — — — 1,1 8,8 — — — — — H Salix angusta 3,5 4,1 4,1 7,7 22,6 2,2 16,6 2,6 2,8 — — H Salix cfr. fragilis 2.7 1,1 4,4 — 17,4 10,4 — + ÉA Salix sp 0,3 — 0,6 — 4,4 — 3,8 — — Populus balsamoides 1,9 12,2 — — — — 17,4 1,9 — — ÉA Populus latior 0,5 5,4 — — — — — — — — KK Populus muiabilis 0,3 1,4 — — 2,2 — — — — — ÉA Popidus sp — 1,4 5,4 + Ulmus plurinervia 0,8 5,4 — — — — — + H Ulmus longifolia — 1,4 — — — — 2,2 — — — ÉA Ulmus cfr. americana .... — — — — — — 1,1 2,2 — — — Ulmus sp — — — 1,1 — — 0,9 — — ÉA Celtis occidentaloides — — — — 2,2 — 2,2 + : — KÁ Diospyros bánensis 6,3 — — 7,7 — — 2,2 3,3 + — ÉA Diospyros brachysepala . . . — — — — — — + — Diospyros sp 0,5 1,4 — — — 1,1 9,4 — — Pt Cedreía sarmatica 5,7 0,3 2,4 28,6 — — 1,1 + + Nt Sapindus falcifolius — — — — — — — + — Nt Sapindus ungeri 4,4 — 4,2 14,3 4,4 — 6,5 — — — H Acer bánhorvátense 0,8 H Acer borsodcnse 0,8 2,2 M Acer platyphyllum 1,1 — — — — 1,9 10,4 — — H Acer cfr. pseudoplatanus . . 8,4 — 6 — 24,4 16,6 — — M Acer decipiens 1.4 — — — — — — + — ÉA Acer trilobatum 7,3 1.4 4,2 2,2 17,7 16,6 — 8,5 + + ÉA Acer tril. var. cfr. A. tornen- tosum 3,3 1,4 1,2 | 6,6 — 0,9 + Acer sp Acer fructus 1.9 0.8 ! 1,1 4,4 — — 4,7 — + + M ( Rhamnus integerrima 0,3 — — 1,1 — 0,9 Nt Celastrophyllum maytenoides 1,4 0,6 — ■ — — — ÉA 1 Fraxinus tfr. quadrangulata — 0,6 13,2 — , — — — ' — H j Cornus cfr. sanguinea .... 4,1 1,4 — — — — 4,7 — — H Phragmites sp — — — — . — — — 0,9 — ! Typha sp 1,1 Ba Egyéb + + + SzT, Sály Mi, Mád Egerbocs, Bu, SzT, Füzér- radvány Szt, Mi, Ha + Mi Bu, Mi Bu, SzT + + Tardona Füzérradvány Bu, Mád + + Bu, Egerbocs Egerbocs, SzT, Mi, Bu Sály, Tardona Tardona Egerbocs, Mi SzT Bu, SzT Bu SzT, Mi Mád Mi Füzérradvány Mi, Egerbocs Mád + Tardona, Bu, Mi + Kovács: Bánhorváti és környékének szarmata növénymaradványai 445 s ink közt. Biztos megkülönböztető jel azonban az, hogy a C. sanguinea h. levelein legalább az alsó oldalerek átellenesek, míg ez a Diospyvos levelein nem észlelhető. j, Phragmites sp. : Töredékes, jól látható a középső erős ér és a levél válla, amely s kissé szárölelő. A párhuzamos erezet igen finom. Typha sp. : Több gyékénylevél található a maradványok közt. Rendszeres felsorolásunk 56 fajt tartalmaz, amely fajok közül, beleértve a másutt leirásra került juharfajokat, 10 az új faj. Hat faj újabban más lelőhelyekről is isme- retessé vált. A bánhorváti flóra ezzel a jobban kikutatott hazai szarmata flórák sorába jutott. Kimutatott fajszáma alacsonyabb, mint az erdőbényei flóráé (kb. 80), sőt magasabb fajszámot fog felmutatni tüzetes kutatások során a balatoni (Borsod m.) is. Viszont a megfelelően kikutatott felsőtárkányi flóra fajokban szegényebb. Pontos számítások és egyéb sajátságok is kimutatták, hogy a flórák közül legszárazabb éghajlatú az erdőbényei volt, utána következett a balatoni, majd a bánhorváti, s legnedvesebb a felsőtárkányi volt. A fajszám tehát a csapadékosság emelkedésével hanyatlik. A nagyobb csapadékos- ságú éghajlat hatására elhatalmasodó mocsárerdők fajokban szegényebbek voltak a száraz éghajlaton díszlő, mindenesetre szárazabb talaj ú erdőknél. TÁBRAM AGYARÁZAT — EX Pl, AN ATI ON OF PRATES XXII. tábla — Plate XXII 1. A bánhorváti I. lelőhely látképe. I1 2. Riccia sp. ' 3. Cercidiphyllum andreánszkyi É. Kovács i| 4. Cercidiphyllum crenatum (U n g.) B r o w n. 5. Alnus crebrinervis fj. Kovács I 6. Quercus pseudoalnus E 1 1. XXIII. tábla Plate XXIII 7. Celtis occidentaloides É. Kovács ! 8. Diospyros bánensis É- Kovács í 9. Cedrela sarmatica É. Kovács 10. Rhamnus integerrima p. Kovács „Rokonsági kapcsolat” : az illető fosszilis faj ma élő legközelebbi rokonainak elterjedési területe. — „Parentage” : the area of occurrence of the present-day plánt most nearly related to the tnentioned fossil. Pt — paleotrópus — Palaeotropic Nt — neotrópus — Neotropic KÁ — Keletázsia — Eastern Asia ÉA — Észak- Amerika — North America KK — Közel-Kelet — Near East M - — mediterrán — Mediterranean H — hazai — Hungárián a — I. lelőhely alsó rétege — Rower layer of Rocality I. k — I. lelőhely középső rétege — Middle layer of Rocality I. f — I. lelőhely felső rétege — Upper layer of Rocality I. Fb — - Felsőbánya, II. lelőhely — Felsőbánya, Rocality II. V — Verőbánya, III. lelőhely, — Verőbánya, Rocality III. U — Uppony, IV. lelőlhely — Uppony, Rocality IV. Nb — Nagybarca, V. lelőhely — Nagybarca, Rocality V. Eb — Erdőbénye Ft — Felsőtárkány Ba • — Balaton SzT — Szabótető Mi — Mikófalva Bu — Buják Ha — Halabuka A vonalig a bánhorváti lelőhelyek maradványainak %-os arányszámát, a vastag vonalon túl a maradványnak a többi hazai lelőhelyen való meglétét ill. hiányát jelöltük. — We have plotted below the line the percentage of a given remnant in the Bánhorváti flóra, while on the other side of the line we have indicated its lack or presence in other Hungárián Sarmatian floras. 5 Földtani Közlöny 446 Földtani Közlöny, LXXXVI1. kötet, 4. füzet Comparative studies on the Sarmatian flóra and oecology of Bánhorváti and other localities by ÉVA KOVÁCS The flóra deseribed was eollected at several localities in the environs of the villages Bánhorváti, Nagybarca and Uppony, South of the Sajó river, on the Northern foothills of the Bükk Mountains, North Eastern Hungary. The hőst rock was tuffaceous fine-grained sandstone and clay with andesitic matériái. Of the Hungárián Sarmatian flóráé those of Erdőbénye, Felsőtárkány and Balaton offer themselves fór comparison. The analogies strike the eye even on a cursory inspection and the flóráé contain indeed a large number of identical elements. The asso- eiation at Bánhorváti mostly resembles that of Erdőbénye in the distribution of scle- rophyllous and tropical types, while it shows common deeiduous species with Felső- tárkány and the local and North American temperate types inaké it similar to the flóra of Balaton. The lack of Fagus orientalis and Gymnosperms is a most remarkable trait. The Bánhorváti flóra was proven to be younger than the Erdőbénye one by the lack of somé thermophilous elements while it is, on the other side, older than the Felső- tárkány and Balaton florae. Thus the most probable stratigraphic location of the Bán- horvát finds is at the boundary of lower and middle Sarmatian. The flóra consists of 56 species, of which 1 1 are new ones, namely Pteris palaeoau- rita, Cercidiphyllum andreánszkyi, Alnus crebrinevvis , Celtis occidentaloides. Diospyros bánensis, Cedrela sarmatica, Acer bánhorvátense, Acer borsodense, Rhamnus integerrima, and Celastrophylliim maytenoides. The remains are mostly of arborescent plants. Most of the trees were deeiduous and accustomed to a climate hardly warmer than our present-day one. Very few are those of tropical parentage, such as Cinnamomum , Cedrela sarmatica É. Kovács, Sapindus. The number of Mediterranean species is likewise srnall, although the most conspicuous element of the flóra is Quercus pseudoalnus E 1 1 ., an evergreen oak. Most types are related to East Asian, North American and present-day local species. The deseribed flóra consists of plants belonging to several different types of eco- logic association. Considering the frequency of species and specimens of Acer, the Sarma- tian climate of Bánhorváti cannot have been too warm. Cercidiphyllum points to an expressedly cool climate. Alnus is a mierotliermous tree type. The complete lack of Legu- minosales alsó points to a relatíve eoolness, as opposed to Sarmatian florae of other regions. On the other hand, Quercus kubinyii, (K o v.) C z e c z o 1 1, Quercus pontica miocaenica Kubát, Qu. pseudoalnus E 1 1., Diospyros bánensis E. Kovács, Cedrela sarmatica É. Kovács and the genera Cinnamomum and Sapindus are witnesses of a warmer cli- mate. The deeiduous charaeter of the Bánhorváti flóra as well as the relatively small number of the evergreens points to a climate of marked periodicity. However, extremes may nőt have been too sharp, as the remains of mierotliermous tree types, at home to-day in higher mountainous regions, are found together with markedly flatland ones. The evenness of the climate most probably tended to push the lower borders of microthemious types even lower in the valleys : furthennore, the genera mentioned may have possessed a higher degree of adaptability in those younger days of theirs. — The Bánhorváti flóra further points out a rather uniform distribution of precipitation, with perliaps a weak rain maximum in the winter. In the richest locality the three strata to be distinguished were investigated sepa- rately. The most remarkable trait of the flóra of the lower stratum was the mixedness of types belonging to widely different climates. Thiswas explained by the assumption that the leaves were swept together from an assortment of slopes of differing exposition and even from valley bottoms to the situs of fossilization. In the middle stratum there is an abundance of waterside types. On the other hand, Quercus pseudoalnus and other macrothermous species are either lacking or represent- ed by no more than somé scant leaves. There is a further increase in the number of waterside species in the third stratum. ZÖLDALGÁK A MAGYARORSZÁGI ALSÓEOCÉN RÉTEGEKBŐL KRIVÁNNÉ HUTTER ERIKA* (XXIV. táblával) összefoglalás : A magyarországi alsóeocén tengeri kifejlődések egyedszámban szegényes, 3 nemzet- ség 10 fajára kiterjedő, meszanyagú zöldalga maradványai a londoni emeleti transzgresszió előre- haladásaként jelentkeznek, partközeli kifejlődésekben. Ősföldrajzi jelentésük a vonatkozó összesítő földtani-faunisztikai eredményekkel egyértelműen trópusi-szubtrópusi éghajlat és tenger jelenlétét bizonyítja. A magyarországi eocén tengeri kifejlődések a korszerű feldolgozásra váró, helyen- ként kőzetalkotó vörösalgákon ( Lithothamnium—Lithophyllum) kívül növénymaradvá- nyokban igen szegények. A ritka Chava- maradványok Rásky K. [16, 17, 18, stb.] tanulmányaiban kerültek feldolgozásra, a zöldalgákról viszont az első leíró. Hébert ésMunie r — C h a 1 m a s [4] alapos adatközlését kiemelve, Vecsey [22] és S z ő t s [20] csak a teljesség kedvéért tesz említést közelítő meghatározással. Hébert és Munie r— C h a 1 m a s Urkútról a lelőhely és a kifejlődés közelebbi megjelölése nélkül Coralliodendron (Ovulites) margaritula-t ír le. Vecsey az úrkúti miliolinás-molluszkumos márga és nummuliteszes-miliolinás-alveolinás mészkő összlet- ből Dactylopora fajt említ. Ugyancsak Dactylopora fajt gyűjtött S z ő t s a dudari mollusz- kumos-nummuliteszes agyagos homok kifejlődésből Ovulites sp. és „egyéb, még nemzet- ségre sem meghatározott alakok” kíséretében. Az úrkúti és a dudari zöldalgás kifejlődé- seket S z ő t s [20] a tőle középsőeocénba helyezett londoni emeletbe utalta. Középső és felsőeocén összleteinkből az irodalom zöldalgákat nem említ. Kivétel Hébert és Munie r — C halmas [4] úrkúti Coralliodendron-ja. Közleményük kerek 80 éves meg- jelenése óta szerzett ismeretanyag azonban a középsőeocénba helyezett faj alsóeocén voltát valószínűsíti. Vizsgálataink a M. Áll. Földtani Intézet imízeumának nagyrészt S z ő t s gyűjté- séből származó anyagára terjedtek ki, s 3 nemzetség 10 fajának felismerésére vezettek. A feldolgozásnál főként Munie r — C halmas [1 1], M o r e 1 1 e t, L. et J. [8, 9, 10], Hirmer [5], P i a [12, 13, 14, 15] és F r i t s c h [3] összefoglaló-rendszerező munkáit hasznosítottuk. A fajok azonosítása nem minden esetben volt teljesen biztos és egy- értelmű. Ennek magyarázatát a holotípusok ill. kotípusók hozzáférhetetlensége s némely esetben az eredeti ábraanyag elégtelensége adja. Ilyenkor nyílt névadást alkalmaztunk. . A meghatározott zöldalgák a Chlorophyceae osztály Siphonales rendjének két csa- ládjába tartoznak. Rendszertani sorrendben : 5* A kézirat beérkezett 1957. aug. 25. 448 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 4. füzet Család : Dasycladaceae Tribus : Dasycladieae Nemzetség : Neomeris Faj: Neomeris (Vaginopora) scrobiculata ? Gümbel 1872. Neomeris (Vaginopora) arenularia Munier — Clialmas kb.1880. Neomeris (Larvaria) auversiensis Moreilet L. et J. 1913. Neomeris (Larvaria) filiformis Moreilet L. et J. 1913. Tribus : Acefabularieae Nemzetség : Acicularia Faj : Acicularia pavantina D’ Archiae 1843. Acicularia eocaenica Moreilet L. et J. 1922. Acicularia micropora ? M o r e 1 1 e t L. et J. 1922. Család : Codiaceae m Nemzetség : Coralliodendron Faj: Coralliodendron (Penicillus) elongatum Lamarck 1816. Coralliodendron ( Ovulites ) margaritula Lamarck 1801. Coralliodendron ( Ovulites ) oehlerti M u n i e r — C h a 1 m a s 1 880. Fajleírás Neomeris (Vaginopora) scrobiculata ? Gümbel 1872. XXIV. tábla, 1 — 3. : A maradvány ízekből tevődik össze. Mindegyik íz önálló egység, sporangimnokkal és felületre vezető csatornákkal. A sporangium és a hozzátartozó két, felületre vezető csa- torna ugyanabban a síkban fekszik. A gyűrűs felépítés, mint fejlődési sajátság, a sporan- giumok vízszintes sorban való elrendeződéséből adódik. A pórusoknak bemélyedő, leke- rekített, hatszöges udvara van. Méretek : a legnagyobb példány hossza 2 mm, átmérője 1 mm, a belső üreg átmérője 0,4 mm. Neomeris ( Vaginopora ) arenularia M unie r — C halmas kb. 1880 XXIV. tábla, 4 — 6. : A csőalakú váz felszínén a koptatottság következtében látszólag szabálytalan eloszlásban kis pórusok mutatkoznak. Ezek az ovális alakú sporangiumok felszíni kivezető csövei. A sporarígiumokból a belső felületre ugyancsak kis kivezető csövek nyílnak. A belső felület poligon hálózattal tagolt, a köztes részek domborúak, rajtuk szabálytalan eloszlásban egy-egy pórusnyüás észlelhető. Hosszmetszete hasonlít a Neomeris (Vagino- pora) scrobiculata hosszmetszetéhez. Méretek : a legnagyobb példány hossza 3,5 mm, átmérője 1 mm, a belső üreg átmérője 0,6 mm. Neomeris ( Larvaria) auversiensis M o r e 1 1 e t L. et J. 1913. XXIV. tábla, 7 — 9.: A sporangium és a hozzátartozó, felületre vezető két csatorna nem egy síkban fekszik. A sporangiumok kivezető csövei (20 — 30) a felszínen pórussorokat alkotnak. A pórussorok között megfelelő számban hosszanti barázdák mutatkoznak. A központi cső keskeny. Méretek : a legnagyobb példány hossza 2 mm, átmérője 0,8 mm, a belső üreg átmérője 0, 1 mm. Neomeris (Larvaria) filiformis Moreilet L. et J. 1913. XXIV. tábla, 10 — 14.: A Neomeris ( Larvaria) auversiensis- szel szemben általában finomabb és vékonyabb Krivánné : Zöldalgák a magyarországi alsóeocénbol 449 ízekből tevődik össze. Felépítése azonban vele megegyező, különbség csak a belső üreg nagyobb átmérőjében mutatkozik. Méretek : a legnagyobb példány hossza 1 ,3 mm, átmérője 0,3 — 0,6 mm, a belső üreg átmérője 0,1 — 0,2 mm. Acicularia pavantina ű’archiac 1843. XXIV. tábla, 15. : A maradvány belül tömör sporangiumtű. Alaki hasonlóságot mutat az Acicularia micropora felé, eltérés csupán a pórusok nagyobb voltában és kisebb számában mutatkozik. A sporangiumtűk keresztmetszete általában kör. Méretek: a legnagyobb sporangiumtű hossza 2,5 mm, átmérője 0,1 — 0,3 mm. Acicularia eocaenica Mór ellet L. et J. 1922. XXIV. tábla, 16. : Sporan- giumtű. Belseje tömör. Az Acicularia pavantina- hoz hasonlít, de a spóratokok felszíni nyilásai nagyobbak, számuk kisebb. A keresztmetszet ovális, a tűk szélesebbik vége lekere- kített. Méretek : a vizsgálati anyagban csak tű-töredékeket találtunk. Acicularia micropora? Mór el let L. et J. 1922. XXIV. tábla, 17. : A sporangiumtűk egyik végükön kiszélcsedők, buzogány alakúak. Keresztmetszetük általá- ban ellipszis vagy köralakú. Kiszélesedő végük homorú, belsejük tömör. A gömb alakú üregeket alkotó spóratokok a tűk felületén mutatkoznak, nyílásaik a felszínen mint nagy- számú, rendezetlenül szétszórt, apró pórusok jelentkeznek. Mór ellet L. etj. [10] leírásával szemben a meghatározott sporangiumtű belseje tömör. Méretek : a sporangiumtűk hossza 2 — 4 mm. Coralliodendron (Penicillus) elongatum L a m a r c k 1816. Megnyúlt, üreges, pálcika alakú mésztestecske. Csak íz-töredékeket találtunk. Coralliodendron (Ovulites) margaritula L a ni a r c k 1801. XXIV. tábla, 18 — 19.: Tojásdad alakú üreges, mészanyagú testecskék. A vékony falat számos, igen finom pórus töri át. Mindkét végükön egy-egy nagyobb nyílás látható : az ízek egymáshozkapesoló- dásának helyei. Egyes példányok szélesebb végén két nyílás is található, ezek két íz csatlakozási nyomai, az elágazás helyei. Méretek : hosszuk 1 — 2 mm, szélességük 1 — 1,5 mm. Coralliodendron (Ovulites) oehlerti Munier — Chalmas 1880. XXIV. tábla, 20. : Alakja megnyúlt, buzogányszerű. Lényegesen kisebb a Coralliodendron ( Ovu- lites) margaritula-nál, egyéb jellegekben azonban vele teljesen megegyezik. Méretek : a vizsgált példány hossza 1,2 mm, szélessége 0,3 mm. A V e c s e y [22] és S z ő t s [20] említette Dactylopora faj az anyagban nem került elő. A meghatározott zöldalga maradványok általában töredékesek, a dudari mollusz- kumos-nummuliteszes, agyagos homok kifejlődésben, megmaradásukat vastagabb mol- luszkumhéjak védelme biztosította. A zöldalgák fitogén törmelékként való felhalmozó- dása, az ősföldraj zilag kielégítően jellemzett [21, 20] agyagos homok partközeli, árapály övében ill. közvetlenül alatta levő kifejlődését igazolja. Maradványaik csak a mollusz- kumhéjak kitöltésanyagából kerültek ki, ami erős parti vízmozgásra utal. A dolgozat címében és szövegében szándékosan használjuk a zöldalga megneve- zést, mivel 1. a mészkiválasztó zöldalgákra alkalmazott „mész alga” kifejezés tulajdon- képpen magában foglalja az összes mészkiválasztó algákat. 2. A szín alapján való csopor- tositás az algák rendszerezésének egyik alapja. 3. A szín bizonyos fokig utal az átvilá- 450 Földtani Közlöny, LXXXVI l. kötet, 4. /űzet gítottságra, a tengermélységre. Ez a kapcsolat ökológiailag jelentős, a vonatkozó vizsgá- latok azonban még hiányoznak. A zöldalgák általában felszínközeiben, mintegy 30 m mélységig, a vörös fény övé- ben tenyésznek. Ez a körülmény is alátámasztja a betemetkezési viszonyokból levont fácies-következtetést . Mind a Dasycladaceae, mind a Codiaceae család ma élő nemzetségei trópusi és szub- trópusi tengerekben tenyésznek. A Dasycladaceák legészakibb kiterjedését a Földközi tenger északi partvonalával jellemezhetjük. A Codiaceae család nemzetségei trópusi tengerekben élnek, egyesek főként a korallzátonyok lagúnáiban. A Neomeris (Vaginopora) scrobiculata Gümbel és az Acicularia eocaenica Moreilet. et J. kivételével, a Párizsi-medencében való megjelenésük [8, 9, 10] és virágzásuk a loudoni-lutéciai és részben a bartoni emelettel, az indopacifikus faunaele- mek, többek közt a Velates schmiedeli Chemn'tz bevándorlásával és virágzásával esik össze : jelezve a Mediterrán tenger s az Északi paleogén tenger kapcsolatának kiala- kulását. Magyarországi megjelenésük a londoni emeletben előrehaladó transzgresszió eredményeként a Velates schmiedeli-vel együtt, mintegy megelőzi a Párizsi-medencébe való bevándorlást. A kivételként említett Neomeris és Acicularia faj a Párizsi-medencében már a monszi ill. tanéti emeletből is ismert [10], így vízhőmérsékleti igényeik valószínűen szerényebbek. A magyarországi alsóeocén mediterrán tengerrész a vonatkozó adatokkal egyér- telműen trópusi-szubtrópusi jellegű, éghajlata pedig az egyenlítő és a térítők közti öv mai éghajlatával mutat rokonságot. IRODALOM — RITTÉRATURE 1. AndreánszkyG.: Ősnövénytan. Budapest, 1954. — 2. Emberger, R.: Rés plantes fossiles dans leurs rapports avec les végétaux vivants. Paris, 1944. — 3. Fritsch, F. E-: The structure and reproduction of the Algáé. Vol. I — II. Cambridge, 1935. — 4. Hébert, E. — Munie r-C hal- más, E.: Recherches sur les terrains tertiaires de l’Europe Méridionale. C. R. Acad. Se. 85. 1877. — 5. H i r m e r, M.: Handbuch dér Paláobotanik. München — Berlin, 1927. — 6. Johnson, J. H.: An introduction to the study of rock building algae and algal limestones. Quart. Colorado School of Mines, Vol. 49. No. 2. 1954. — "7. M a s 1 o v, V. P.: Calcareous algae as a geological agent. Problems Soviet Geol., Tóm. 5. No 5. 1935. — 8. M o r e 1 1 e t, R. et J.: Rés Dasydadacées du Tertiaire párisién. Mém. Soc. Géol. Francé, Pál. Mém. 47. 1913. — 9. M o r e 1 1 e t, R. et J.: Rés Dasydadacées tertiaires de Bre- tagne et du Cotentin. Bull. Soc. Géol. Francé, 17. 1917. - — 10. Mór ellet, R. et J.: Nouvelle Contri- bution a l’Etude des Dasydadacées Tertiaires. Mém. Soc. Géol. Francé, Pál. Tóm. 25. Fasc. 2. (Mém. 58), 1922. - — 11. Munier-Chalmas, E.: Observations sur les Algues calcaires confondues avec les F'oraminiféres et appartenant au groupe des Siphonées dichotomes (1). Bull. Soc. Géol. Francé, 3f, Tóm. 7. 1879. — 12. Pia, J.: Die Anspassungsformen dér Kalkalgen. Palaeobiologica, 1. 1928. — 13. Pia, J.: Übersicht über die fossilen Kalkalgen und die geologischen Ergebnisse ihrer Untersuchung. Zeitschr. d. Deutsch. Geol. Ges., 42. 1940. — 14. Pia, J.: Kalkalgen dér Adria und ihre fossilen Ver- wandten. Natúr u. Volk, 71. 1941. — 15. Pia, J.: Einige geologische Ergebnisse dér Untersuchung fossiler KalkaJgen. Natúr u. Volk, 71. 1941. — 16. R á s k y KI : Fossile Charophyten-Früchte aus Un- garn. Naturw. Monogr. Budapest, 1945. — -17. R á s k y, KI.: Nipadites burtini BRONG. termése Du- dáiról. Földt. Közi. 78. köt. 1948* — - 18. Rásky KI.: Dunántúli fosszilis Charophyta termések. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1949-ről. 1952. — -19. Soó R.: Fejlődéstörténeti növényrendszertan . Budapest, 1953. — -20. Szőts E.: Magyarország eocén (paleogén) képződményei. Geol. Hung., Ser. Geol. Tóm. 9. Budapest, 1956. — 21. Vadász E.: Magyarország földtana. Budapest, 1953. - — 22. Vecsey Gy.: A bakonyi Ajka — Úrkút — Halimba környékének eocén képződményei. A Földt. Szemle mell. Buda- pest, 1939. Krivánné : Zöldalgák a magyarországi alsócocénböl 451 TÁBLAMAGYARÁZAT — EXPLICATION DE PLANCHE XXIV. lábla — Pianche XXIV. I — 3 Neomeris r Vaginopora) scrobiculata ? G ü m b e 1 1 : külső felület pórusokkal, 2: belső felület, 3: keresztmetszet. Nagyítás: 12 x. 4 — 6 Neomeris i Vaginopora ) arenularia Munier-Clialmas 4 : külső felület pórusokkal, 5 : belső felület falban lévő sporangiumüregekkel, 6 : keresztmetszet sporangiumüregekkel. Nagyítás: 10 x. \ — 9 Neomeris Larvaria I nuvérsiensis Morellet L- et J. 7, 8: külső felület pórussorokkal, 9: keresztmetszet. Nagyítás : 12 x. 10 — 14 Neomeris i Larvaria ‘ filiformis Morellet L- et J. 10 — 12: külső felület pórusgyűrűkkel, 13: két szelvény belső felülete sporangiumüregekkel 14: keresztmetszet. Nagyítás: 16 x. 15 Acicularia pavantina D’Archiac Sporangiumtű spóratok-pórusokkal. Nagyítás: 13 x. 16 Acicularia eocaenica Morellet L- et J. Sporangiumtű töredékek spóra tok-pórusolikal. Nagyítás: 13 x. 17 Acicularia micropora ? Morellet L- et J. Sporangiumtű spóratok-pórusokkal. Nagyítás: 13 x. 18 — 19 Coralliodendron (Ovulites) margaritula La marék Izek. Nagyítás: 16 x. 20 Coralliodendron ( Ovulites) oehlerti Munier-Chalmas íz. Nagyítás: 16 x. Kézirat lezárva: 1957. július 13. Algues vertes des couches éocénes inf de la Hongrie Mme ERIKA KRIVÁN-HUTTER Les vestiges d’algues vertes á substance calcaire des faciés marins éocénes inf. de. la Hongrie, pauvres en nombre et comprenant 10 espéces reparties en 3 genres, se présen - tent avec la progression de la transgression de l’étage londonién, dans des faciés proches du littoral. Lenr signification paléogéographique prouve, en concordance avec les résül - tats d’ensemble géologiques-faunistiques, la présence d’un climat et d’une mer tropieals- subtropicals. RÖVID KÖZLEMÉNYEK EGY ÚJ MAGYAR KARBONKORI TÁJKÉP-REKONSTRUKCIÓ FÖLDVÁRI ALADÁR I A földtan oktatásában a szemléltetés, a helytálló tényekből alkotott korszerű összesítő képek bemutatása, mintegy formálisan nevel a földtani összesítő gondolkodásra, mely nem részletadatokban, hanem egészében kívánja látni az egyes korokat. Még fokozottabb mértékben szükséges a bő szemléltető anyag és gyűjtemény az alföldi egyetemeken, ahol a természetben való bemutatások a hegyvidékek nagy távolsága miatt nehézséggel járnak. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Intézete részére B a r s László festőművész, egyetemi adjunktus közel egy évi előtanulmány után 110 X 210 cm nagyságban megfestette a felsőkarbon flóra táj- képét. A kép mind művészi szempontból, mind tennészethűségében kiválóan sikerült. A legtöbb hasonló rekonstrukció vagy természetimen ábrázolja a növényeket és ekkor merev, panoptikumszerű hatású, vagy művészies kép, de az oktatáshoz szükséges termé- szethű részleteket nélkülözi. Bars L. fosszilis növénypéldányok, fényképek és más reprodukciók tanulmányozásával szerkesztette meg a képet. A kép alapvonalait a glas- gowi Viktória Parkban levő 1 887-ben felfedezett autochton felsőkarbonkori erdőmarad- vány szerint szerkesztette meg. A londoni Geological Survey múzeumában levő karbon tájkép is ebből indult ki. Hasonló karbon tájkép van a chicagói Field Museum of Natural History-ban. (Murray M a c g r e g o r — J ohn W alton: The Story of the Fossil Grove. Victoria Park* Glasgow. 1948. — Dahlgren, B. E.: A forest of the coal age. 1933. Leaflet No. 14. Chicago). A jól sikerült tájkép az egyetemi hallgatókon kívül a nagyközönségnek is világos képet ad a kőszénképződés ősi növény tenyészetéről. A kép magyarázó szövegét is közöljük. Úgy véljük hasznos a magyar geológus társadalomnak tudomást szerezni erről az újabb tudományos művészi alkotásról. A képhez az alábbi irihgyarázó szöveg tartozik, mely lehetővé teszi, hogy az egye- temi hallgatók és az érdeklődő nagyközönség a szükséges adatokat megtudja. A karbon időszakban időszámításunk előtt 240 millió és 310 millió évek közötti időben, a Föld mai mérsékelt övi részén trópusi nedves kínná és a levegőben a mainál nagyobb C02-tartalom volt. A kedvező viszonyok közt nagy fejlettségű és dús növényzet alakult ki. A növények a mainál egyszerűbbek voltak, virágos növény még nem élt, csupán spórás növények ; a ma is élő korpafűfélék (Lycopodineae) , zsurló-félék (Equisetinae) és párfrányfélék ( Filicinae) rokonai. Ezen kívül a ma már kihalt magvaspáfrányok (Pteridospermae) . Ezek a ma kistermetű növények a karbon időszak rájuk kedvező élet- feltételei mellett fa nagyságúakká nőttek a mocsaras területeken. Különösen a karbon- kori szárazföld tengerparti mocsár övében, Anglia — Francia — Német — Lengyelországon át Moszkváig húzódó sávban halmozódott fel roppant nagy tömegekben az elhalt növényi anyag, mely az idők folyamán nagy értékű fekete kőszéntelepekké alakult át. Hazánkban Földvári: Karbonkori tájképrekonstrukció 453 I ez idő szerint nem ismerünk karbon időszaki kőszéntelepet. A karbon időszaki táj urál- ii kodó növényei a korpafű-félék ( Lycopodineae ) közé tartozó pikkelyfa = Lepidodendron I (XXV. táblán 1 . szám) . Magasságuk 30 m-t is elérte, melyhez még legalább 5 m magas I lombkorona járult. ^Többszörös villás elágazású levélkoronája volt. A levelek (Lepido- | phyllum) fűszerűek voltak. A levélpárnák deltoid vagy rombusz alakúak és ferde sorok - I bán borítják a törzset. Ugyancsak a korpafű-félék közé tartozik a pecsétfa = Sigillaria 1 la 1b 2 1 1b 2a 2 3 1 2 4 2b 1b 2a 6 2a 2b 9 6 5 1b 7 6 Korpafű-félék (= Licopodinea) : 1. Pikkelyfa (= Lepidodendron), la Lepidodendron clipeatum, 1b Lepidodendron obaratum, 2. Pecsétfa (= Sigillaria), 2a. Sigillaria tesselata és gyökere, a Stigmaria, 2b. Sigillaria Sauli Zsurló-félék (= Equisetmea) : 4. Zsurlófa = Calamites, 5. Stylocalamites ■ = buzogányos őszsurló, 8. Annularia stellata = a Calamitesek levélörve, 7. Sphenophyllwm = lágyszárú őszsurló Páfrányok (= Filicinae) : 3. Páfrányfa, a mai páfrányok őse Magvaspáfrányok (= Pteridospermae) : Kihalt növénycsoport, 6. Aletopteris, 9. Sphonopteris obtusiloba (XXV. táblán 2. szám), kevés elágazású gyér lombbal, a hatszögű pecsétre emlékeztető levélpámák függőleges sorokban borítják a törzset. E fák gyökereit stigmáriának nevezik. Törzsük nagyon emlékeztet a mai pálmafákra. A mai zsurlók rokonai ( Equisetinae ) a 10 — 30 m magas Calamites-iélék (XXV. táblán 4, 5, 7. szám). Belül üreges, nádszerű testük csomóin örvösen álltak a leveleik. Ezeket a levélkoszorúkat Annularia néven írták le (XXV. táblán 8. szám). A páfrányok (Filicinae) karbon időszaki ősei között szintén voltak fa nagyságúak (XXV. táblán 3. szám). A ma nem élő magvaspáfrányok = Pteridospermae (XXV. táblán 9. szám) a különféle Pteris-e k levéllenyomatait bőven lehet a karbon időszak rétegeiben találni. 454 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1. kötet, 4. füzet CSIGAMARADVÁNY A NAGYKOVÁCSI AGYAGOS BAUXITBÓL BÁRDOSSY GYÖRGY A Nagykovácsi medence északi peremén, az eocén transzgressziós szegélyen lepusz- tult bauxitfoszlányok vannak az ottani diszlokációs öv mentén. A községtől ÉK-re, kb 1 km-re dachsteini mészkő peremén kis bauxitos agyagkibúvás található (1. ábra). A kibúvás anyagából egy kemény, világos- rozsdabarna törmelékdarabból kisalakú csiga héjjas példánya került elő. A csiga B a r t h a F. meghatározása szerint Bithynia sp., rossz megtartása miatt pon- tosabb meghatározása nem volt lehetsé- ges. A csigát magába ágyazó töredék- darab vegyi összetétele Csajághy G. elemzése szerint : AljOj 38,00% SiO, 17,99% FejOa 22,48% TÍOa 1,11% Izz. v. 11,39% CaCO. 9,03% A vegyi összetétel alapján az alu- miniumtartalom 59, 7% -a van bauxitásvány- ként (Al-liidroxid) 40, 3% -a pedig kaolin- ként jelen. E szerint a törmelékdarab összetételét tekintve agyagos bauxitnak mondható. A szétiszapolt anyag mikrosz- kópi vizsgálata szerint közelebbről meg nem határozható bauxit-, agyagásvány és limonitszemcsék közt sok apró (0,01 — 0,06 mm) mészkőszemcse található, melyek sza- bálytalan töredezett körvonala allochton eredetükre utal. Kvarcszemcsét az anyag alapos, ismételt átnézése ellenére sem találtam a mintában. A mintát tehát nem tekinthetjük eredeti bauxitnak, hanem ismételten fel- dolgozott, majd ismét összecementált anyagnak. Ez a feldolgozás valószínűleg már az eocén elején lezárult. Erre a kibúvástól alig 100 m-re szálban található középső eocén nummuliteszes mészkő alapján következtethetünk. A mintában található mészkőtörmelék valószínűleg a közeli dachsteini mészkőből származik. Az agyagos bauxitdarabban levő édesvízi csiga tehát nem a bauxit eredeti anyagához tartozik, hanem az általánosan ismert eocéneleji átdolgozás szárazföldi — édesvízi üledékképződési körülményeit jelzi. 2. ábra. Bithynia sp. 1. ábra. Nagykovácsi környékének földtani tér- képvázlata. Jelmagyarázat : Tr5 ladini diplo- porás dolomit, Tr3 dachsteini mészkő, Kt bauxit, bauxitos agyag. E, alsóeocén alapkonglomerá- tum, Es középsőeooén nummulinás mészkő, 03 oligocén hárshegyi homokkő, Pl3 pleisztocén homok, Pl2 pleisztocén lösz, Ha holocén ártéri üledék. • = mintavétel helye Rövid közlemények 455 KÉNTARTALMÚ METILÉNJODDIT ALKALMAZÁSA TÖRÉSMUTATÓ MEGHATÁROZÁSÁRA JIÁN'DY TAMÁS A legnagyobb törésmutatójú, gyakorlatilag hozzáférhető folyadék a metilénjodid. törésmutatója 1,74. Ismeretes, hogy ezt bizonyos anyagok oldásával (kén [12] Sb2S3, SbJ3, AsJ3 [3_6], stb.) növelni lehet. A kénnel telített metilénjodid törésmutatója 1,78 körüli, hígításával tehát 1,74 és 1,78 között bármely érték beállítható. Nehézséget jelent azonban ilyen nagy törésmutató mérése, mert ennek határt szab a használatos prizmás vagy félgömbös refraktométerek üveg- jének törésmutatója (~I,75). A legki- sebb eltérítés módszerén alapuló üres üvegprizmás módszer eléggé nehézkes és nagyobb anyagmennyiséget igényel. Az alább ismertetett kísérletek alapján lehetővé válik a törésmutató pontos beállítása közvetlen mérés nélkül. Meghatároztuk a metilénjodid törésmutatójának változását a kéntar- talom függvényében. A vizsgálatokhoz 5%-os kálilúggal, majd vízzel halvány sárgás-barnára mosott, tisztitott és CaCl2-dal szárított metilénjodidot használtunk, valamint analitikai tisz- taságú kénport. Először telített olda- tot, azután annak hígításával különböző koncentrációjú oldatokat állítottunk elő. A törés- mutatókat a legkisebb eltérítés módszerével 20 ^ . 0, 1 C° hőmérsékleten mértük, kék, sárga és vörös fényben. A nyert értékeket diagramon ábrázoltuk. Eátható, hogy az összefüggés lineáris. Ismert kéntartalmú metilénjodid törésmutatója így ismert és reprodukálható érték. A reprodukálhatóság sárga fényben +0,001 , a nehezebben beállítható kék és vörös fényben ^0,002. Mindezek alapján kívánt törésmutatójú folyadékot úgy készíthetünk, hogy a metilénjodidot 20 C°-on kb. 15 súly% kénporral összerázva, telített oldatot állítunk elő (a fölös kén az oldat tetejére gyűlik). Ebből célszerűen analitikai mérlegen történő mérés- sel a diagramról leolvasható arányok szerint bármely koncentrációj ú hígítást készíthetünk . Ha mikroszkóp alatt keveréssel nyert folyadék törésmutatójára van szükség, ez megállapítható a kéntartalom analitikai meghatározása útján. (A folyadéknak 0,5 g-ját 4 tizedes pontossággal magas főzőpohárba mérjük és 30 ml királyvízzel 15 percig víz- fürdőn melegítjük, hogy a kén kénsavvá oxidálódjék. Majd 100 ml-re hígítjuk és a kén- savat valamely tetszőleges eljárással meghatározzuk. Egyszerűbb és szintén kielégítő ponosságú, ha az oxidációt kis Kjeldahl-lombikban végezzük, óvatos forralással a király- vizet teljesen elűzzük, s a visszamaradt kénsavat felhígítva közvetlenül titráljuk.) Figyelemre méltó még, hogy a kén a metilénjodid bomlására inhibitorként hat : a telített oldat hónapokig világosbarna, átlásztó marad, míg a tiszta metilénjodidot a kiváló jód néhány nap alatt sötétté és átlátszatlanná teszi. IRODALOM 1. Bertrand: Bull. soc. franc. Min. 11.1 888. 31 . — 2. Ma d.a n : Proc. Cliem. Soc. London, 14.1898.101. — 3. Larsen — Wright: Am. Joum. Sci. 27. 1909. 35. • — 4. Merwin: J. Wash. Acad. Sci 3. 1913. 35. — 5. Larsen: Bull. US. Geol. Survey, 679. 1921 . 15. — 6. Meyrowitz: Am. Min. 40. 1955. 398. — 7. Hartshorne — Stuart: Crystals and the Polarizing Microscope. 1950. — 8. Bereczky — Henszelmann — Tamás: Szilikátipari vizsgálatok II. Bp. 1954, * Készült az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Ásván}'- és Földtani Tanszékén. HÍREK ISMERTETÉSEK * ' 1957. június 26-án a Kerepesi teme- tőben emlékeztek meg a szaktársak Hant- ken Miksáról, abból az alkalomból, hogy Budapesten 1882-ben, tehát 75. évvel ezelőtt létesült az első önálló őslénytani tanszék Magyarországon — Európa harmadik ős- lénytani tanszéke — , amelynek első pro- fesszora volt. A sír megkoszorúzása során az Egyetem és a Magyar Tudományos .Akadémia nevében Vadász Elemér professzor, a Magyar Állami Földtani Inté- zet nevében F ü 1 ö p József, a szűkebb szakma nevében M a j z o n László mél- tatták H a n t k e n M. sokoldalú, világ- szerte elismert, mindmáig időtálló tudomá- nyos munkásságát. Ebből az alkalomból a Hant ken M. szomszédságában eltemetett kiváló ge- ológusunk, H o f m a n n Károly sírját is megkoszor úzt ák . Elhalálozások 1957. szeptember 4-én, 64 éves korá- ban, hosszas betegség után hunyt el K á- p o s z t á s Pál tagtársunk, oki. bányamér- nök, egyetemi magántanár, a műszaki tudo- mányok kandidátusa, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alapító ta"ja és volt elnöke. Hamvait szeptember 7-én, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. 1957. szeptember 8-án, életének 59. évében húnyt el Herrmann Margit tag- társunk, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa, a Nemzeti Múzeum Ásványtárá- nak tudományszeretetben, tudományművelésben, szerénységben és szívjóságban messze időkre példamutató munkatársa, a magyar kőzettan mindenkor, súlyos betegségében is töretlen hittel helytálló munkása. Hamvait a barátok, munkatársak, tisztelők általános részvéte mellett szeptember 13-án, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírjánál a Nemzeti Múzeum részéről Boros István főigazgató, a mag3’ar geológus társa- dalom nevében Szádeczk y-K a r d o s s Elemér akadémikus mondott istenhozzádot. H írek — Ismertetések 457 1957. szeptember 4-én hunyt el váratlanul Jakóby László, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alelnöke, a Fémipari Kutató Intézte osztály- vezetője 7-én helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. A Magyar Geofizikusok Egyesülete 1957. szeptember 26 — 28-án Budapesten és Tihanyban rendezte meg III. nemzetközi ankétját. Az ankét tárgyköre a Kárpát-medencék területének geofizikai problémái voltak. Az előadássorozatot Renner J. megnyitójával kezdték. Az alábbi előadások hangzottak el : Csömör D.-K i s s Z. : Magyarország szeizmicitása Molnár S. (Bratislava) : A Vihorlát-hegység földrengési tevékenysége Bendefy L. : Az 1956. január 12-i dunaharaszti földrengéssel kapcsolatosan meghatározott kéregdeformációk R ö s 1 e r, R. (Freiberg) : Zűr Bestimmung dér Konstanteu elastisclier Körper mit Nachwirkung Constantinescu, L. (Bucuresti) : Comparabilité des valeurs normales des éléments géomagnétiques, fournies pour le bassin carpathique pár les formules hongroises et roumaines Stegena f. : A Nagy alföld geotermikus viszonyai Schlössler, KI. (Freiberg): Dér geophysikalische WármefluB R o t h e KI. (Freiberg) : Radiometrische Messungen an Gesteinen mid Mineralien Hilgenberg, O. C. (Berlin-Charlottenburg) : Das Verwerfungsnetz von Ungarn verglichen mit dem dér restlichen siaíisclien Erdkruste und bezogen auf die früheren Pollagen dér Erde Scheffer V. : Az erdélyi ősmasszivum problémája S z a 1 a i T. : A Kárpátok szintézise Szénás Gy. : A Kárpátmedencék geofizikai teleptana P é c s i M. : Holocén és pleisztocén kéregmozgások helye és mértéke a Duna völgy magyarországi szakaszán B r e m e r, H. (Freiberg): Dichtebestimmung aus Schachtgravimeterme- Bungen Az ankéttal kapcsolatban szeptember 27-éu tartották meg a M. Geofizikusok Egyesületének rendkívüli közgyűlését, 28-án pedig az ankét résztvevői megtekintették a tihanyi Földmágnességi Intézetet. Ugyancsak Tihanyban történt meg az Eötvös-emlék- érem ünnepélyes kiosztása. Rybár István részesült abban a megtiszteltetésben, hogy megkapta az emlékérmet. Délután közös banketten vettek részt az ankét résztvevői, s ezzel zárult a jól sikerült, igen sok tanulsággal és tudományos eredménnyel gazdag III. nemzet- közi ankét. 1 957. április 24—29 között Balogh Kálmán, Földvári Aladár és J a n t s k y Béla kartársaink részt vettek a Német Demokratikus Köztársaság Földtani Társulatá- nak kongresszusán. A kongresszus színhelye Wernigerode volt. Két nap előadás és két napi kirándulás során mutatták be kelet- és nyugatnémet geológusok (S. V. B u b n o f f és O. S c h r i 1 ) vezetésével a Harz-hegység tanulmányozásával kapcsolatos legújabb földtani eredményeket. Igen részletes rétegtani vizsgálatokkal tisztázták az ottani ó- és újpaleozóos képződmények fácies-összefüggéseit s ezek alapján jelentékenyen módo- sították és egyszerűsítették a Harz szerkezetére vonatkozó régebbi takaros elgondo- lásokat. Kretzoi Miklós tagtársuuk 1957. május 16. és június 10. között részt vett a II. Össz-szövetségi Quarter konferencián Moszkva — Leningrád — Kievben. Itt előadást is tartott ,,A negyedkori inikrosztratigráfia újabb eredményei a magyar részletvizsgálatok alapján” címmel. A konferencia után részt vett a Boriszjak-emlékülésen. 1957. április 12— június 28 ig Meisel János szaktársunk a Művelődésügyi Minisztérium kiküldetésében egy pedagógus küldöttség keretében tanulmányúton járt a 458 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1. kötet, 4. /űzet Kínai Népköztársaságban. Ott-tartózkodása során a kínai felsőoktatást tanulmányozta többek között az ottani nagyarányú geológus oktatást is. Alkalma volt több földtanilag érdekes területen kirándulásokon is részt venni. Egyed László 1957. szeptember 3 — 14. között résztvett a Nemzetközi Geodézia és Geofizikai Unió 11. közgyűlésén Torontóban. Előadást tartott „Zsugorodás, tágulás vagy magmaáramlás” címmel és bemutatta Bisztricsány: „Földrengések méret- 5 meghatározásának új módszere” című dolgozatát. A kongresszussal kapcsolatos műszerkiállításon magyar műszerek is szerepeltek, így torziós ingát és több geodéziai műszert mutattak be. 1957. szeptember 2 — 17. között Madridban és Barcelonában tartott V. INQUA- kongresszuson Magyarország képviseletében Földvári Aladár professzor vett részt. Az előadások után tartott földtani kirándulások közül a Sierra de Gredos és Majorca tengeri plioeén képződményeit és a Mont Serrat harmadidőszaki rétegeit bemutató kirándulásokon vett részt. Az út során alkalma volt Cerbere francia tengerparton a jelen- kori sziklás-parti jelenségek megfigyelésére is. 1957. szeptember 8 — 10. között rendezte meg a Jugoszláv Földtani Társulat Szara- : jevóban a második jugoszláv geológus kongresszust. A kongresszuson a magyar földtani intézményeket F ü 1 ö p József, Kiss János és M e i s e 1 János tagtársak képviselték. Kongresszuson több szakosztály működött, mint 1. rétegtani — őslénytani szak- t osztály, 2. kőzettani — ásvány tani szakosztály, 3. ércteleptani — kőszénföldtani — geofizikai : szakosztály, 4. mérnökgeológiai — hidrológiai szakosztály, 5. regionális földtani szakosz- tály. A kongresszuson igen sok előadás hangzott el, magyar részről több hozzászólással. Az üléseket 3 napos kirándulás követte. 6 csoport tett különböző fontos, földtanilag érde- kes területre földtani kirándulást. A Lovászi Kőolajtermelő Vállalat meghívására jugoszláv kőolajgeológusokból, geofizikusokból és kőolaj termelési szakemberekből álló küldöttség járt Magyarországon. A jugoszláv szakemberek általánosságban megismerkedtek a magyar kőolaj- és földgáz területekkel és részletes tanulmányokat és megbeszéléseket folytattak a jugoszláv — magyar határmenti területek kőolajföldtani, kutatási és kőolaj termelési kérdéseivel kapcsolatban a magyar szakemberekkel. Külföldi vendégek. A már régebben kialakult kapcsolatok során S e n e s, J. geoló- gus több ízben járt itt a dorogi medence szerkezetének és a szlovákiai folytatás lehetősé- gének, valamint miocén sztratigráfiai és faciológiai kérdések tanulmányozására. Prof. R. M e r k 1 i n, a moszkvai Akadémiai Paleontológiái Intézet igazgatója három hetes tanulmányutat tett hazánkban az Akadémia meghívására magyarországi miocén kérdések, miocén rétegtan és faciológia megismerésére. Kirándulások kapcsán módjában volt a helyszínen tanulmányozni az érdekelt problémákat. V. Z a s v o r k a, a Prágai Nemzeti Múzeum őslénytani osztályúnak vezetője és J. Li t i a n professzor hidrogeológus látogatták meg a^ Magyar Állami Földtani Intézetet. Minko M i n k o v, a Bolgár Tudományos Akadémia Földtani Intézetének kutatója 4 hetes tanulmányútra érkezett szeptember 20-án hazánkba, a magyar talajtani kutatások és kérdések, valamint löszproblémák tanulmányozására. Aujeszky L. : A légkör fizikája Általános geofizika, III. rész. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1 957. A kiadó szándékait tükrözik szerző bevezető sorai, a szándék kényszerű változását az „Általános geofizika” három kötete, amely „egységes képbe foglalva óhajtja tárgyalni a Föld különféle tartományainak : a Föld belsejének, felszíni víz- és légburkának fizikai jellemvonásait.” Ezen egységbefoglalásnak első és utolsó, a Föld fizikájával és a légkör fizikájával foglalkozó része el is készült, a kiterjedt érdeklődésre számottartó vízöv fizikája azonban adósság maradt. B a r t a „Földmágnességének” közbeiktatásával elért kötetszám szerinti teljesség pedig inkább kiemeli, mint leplezi az „Általános geo- fizika” csonkaságát. Aujeszky könyve szervesen illeszkedik a meg nem írott vízöv fizikája mögé s tartalmi felépítésében a földtani gondolkodás logikai rendjét követi : a légkör anyagával, szerkezetével („alak”), s a légköri folyamatokkal foglalkozik az adott sorrendben. Vitat- ható a zárófejezet, az elenyésző (22. o. !) őséghajlattani rész odavalósága, mivel a lég- kör fizikája legfeljebb az őslégkörtan fejezetét ölelheti fel s paleoklimatológiá.ról csak akkor beszélhet, ha megelőzően klimatológiai fejezetet is adott. Ha szerző mégis paleo- H írek — Ismertetések 459 klimatológiát hozna nyilvánosságra, kevéssé lennénk engedékenyek, s a máshol bőven részletezett meteorológiai műszertan könyvbeli mellőzésével szemben határozottan követelnénk a paleoklimatológia földtani „műszerezettségének” részletezését, az éghajlat- jelző maradványok, kifejlődések és jelenségek korszerű értékelését. A klimatológus és a paleoklimatológus műszertára nagyon is különböző. A földtani „műszerek” leolvasására a klimatológus csak K ö p p e n — W e g e n e r társulása példá- ján indulhat, de legjobb, ha meghagyja azt geológus-paleoklimatológus kézben, mint ahogy az Schwarzbach -nál látható. Szinoptikus térképeink készítésénél meg kell elégednünk „műszereink” lioloeén viszonylatban ± 100 éves, pleisztocén viszonylatban ± 1000 éves elérhetően legjobb együtt- állásával, mint kivételes azonosítási lehetőséggel, hogy a negyedkor előtti lehetőségeket ne is említsük. A paleoklimatológia bizonytalan terület a műszerezettség mai fejlettségéhez s az óra-perc pontossághoz szokott klimatológus számára. Nagyobb örömmel láttuk volna, ha Aujeszky a jelen helyzetből kiindulva, szerény extrapolációval, bővebb terjedelem- ben, megmaradt volna a közelmúlt holocén- és pleisztocénvégi éghajlat nagyvonalú értel- mezésénél, úgy ahogy azt FI o h n is tette. Szívesen olvastuk volna a paleoklimatológiai rendszerek klimatológiai bírálatát, bár a csatolt fejezet mindenképpen kívül esik a könyv keretein. K r i v á n Haraszty A. : Die mikroskopischen Untersuchungen dér Xylite von Hidas. (A hidasi xilitek mikroszkópi vizsgálata). — Annales Univ. Se. Budapest inensis de R. Eötvös, Sect. Bioi. 1. 1957. — A hidasi tortónai barnakőszén anyagában a szerző a Taxodiaceae csoport három nemét mutatta ki : Sequoia, Taxodium, Glyptostrobus nemeket. Az első örökzöld, a másik kettő jól kifejlődött évgyőrűs lombhullató mocsári fa. E vizsgálatok, — Pálfalvy magyaregregyi flóra-vizsgálatával megegyező módon — meleg, kiegyenlített szubtrópusi miocénklímára utalnak. A kőszén anyaga parti mocsárerdőből származik. Ezen erdők mocsaras részein a Taxodium és Glyptostrobus, az enyhe lejtőkön pedig a Sequoia-iélék. éltek. V éghné A Szovjetunió és a környező országok tektonikai térképe ASatszkij, N. Sz. vezetése alatt szerkesztett, Szovjetunió egész területét fel- ölelő 1 : 4 000 000 méretarányú tektonikai térkép nyomtatásban 1 952-ben látott nap- világot. A XX. nemzetközi geológiai kongresszusra tetszetős formában kiadott új tektoni- J kai térkép, ha az előzőnél kisebb — 1:5 000 000 — méretarányú is és az egyes szerkezeti egységek elkülönítése és ábrázolása változatlan maradt, mégis az új adatok bedolgozása, valamint az egyes intrúziók korának és összetételének feltüntetése eredményeképpen sokkal tökéletesebb. A szovjet geológusok hatalmas kollektívája együttes munkája nyomán megszüle- tett tektonikai térkép Eurázia hatalmas és felépitettsége tekintetében sokrétű területét öleli fel. Alapul szolgálhat a tektonikai folyamatok fejlődési törvényszerűségeire vonat- kozó minden elméleti következtetés levonására és sok elméleti-tektonikai kérdés tisztá- zására. A térképen tanulmányozva a különböző korú és típusú szerkezetek elhelyezkedé- sét és egymáshoz való viszonyát, meg lehet érteni a földkéreg különböző részei mozgásá- nak sajátságait. A tektonikai térképen az alábbi hegységképződési korok elkülönítése látható : archaikumi, proterozóikumi, proterozóikum végi — kambrium eleji (bajkáli, vagy rifei), alsópaleozóikumi (kaledóniai), felsőpaleozóikumi (hercini vagy varisztikus), mezozóos, kainozóos-alpi és kainozóos csendesóceáni övék. Ezeken belül, amennyire az 1 : 5 000 000 méret és az áttekinthetőség megóvása engedi az egyes hegységképződési fázisok is vissza- tükröződnek, melyekből Magyarország területére az összevont jelmagyarázat, szerint a következők esnek : 1 . antiklinóriumok magjainak kambrium előtti, alsó- és középsőpaleo- zóikumi képződményei, 2. felsőpaleozóikumi, helyenként triász antiklinóriumok magjai, 3. alsó szerkezeti emelet (T — J2), 4. középső szerkezeti emelet (J3 — Cr1, helyenként Cr2), 5. belső medencék mélybesüllyedt részei (N -(- O), 6. medencesüllyedékek kisebb süllye- dései és. szegélyrészei (N + É). Értékét növelve, igen olvashatóvá és szemléltetővé teszi a térképet a Sz. U. területén levő hatalmas táblák ,,burka”-in megszerkesztett rétegszintvonalak, melyek v áttekinthetőségét az egyes színárnyalatok csak fokozzák. 460 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 4. füzet Az egyes összletek (többek között : cenomán, majakopi, szarmata, miocén) fekvője vagy fedője mentén megszerkesztett sztrátoizohipszák az elméleti következtetése- ken túlmenően gyakorlati célokra is sikeresen felhasználhatók. A térkép tanulmányozása során egy egész sor érdekes kérdés merül fel a különböző összetételű és különböző korú magmatizmus törvényszerűségeivel kapcsolatban. Már ebben a formájában is fel lehet használni a különböző tipusi'i metallogenetikai térképek és különböző hasznosítható ásványok prognózis-térképeinek alapjául. A tektonikai térképhez a szerkesztőség magyarázószöveget is bocsátott ki, mely- j ben röviden megtaláljuk a jelkulcs kidolgozásának meggondolásait, valamint a Sz. Ú. különböző területeinek alapvető nagyszerkezeti ismertetését is, a szerkezeti egységek egyikébe vagy másikába való besorolás indokolásával és magyarázatot az egyes hegység- szerkezetek koráról is. A Sz. U. területén levő hegységszerkezeti egységek korát az egyes geoszinklinálisok táblává való átalakulása idejétől számítjuk, azaz az egyes tektonikai ! övék kora a geoszinklináiis fejlődés periódusa és a platformai fejlődés periódusa közé esik. A magyarázó szöveg az egyes hegységszerkezeti mozgások jellegzetességeinek és azok területi eloszlásának ismertetésén kívül egész sor elméleti kérdés megvilágosítását is feladatául tűzi ki. Az adatokból, az összesítéséből kiindulva a táblák és a hegyvidékek szerkezeti elemeit genetikai szempontból vizsgálja és állást foglal több, hazánkban is vita tárgyát képező fogalmi meghatározás tisztázásában. A térképhez kiadott magyarázószövegben iránymutatás van a tektonikai térképek tökéletesítésére, fejlesztésére. így többek között : 1. a legújabbkori és jelenkori tektoni- | kai mozgások jellege és intenzitása feltüntetésének lehetősége. 2. Analízis alá kell venni a táblák mélybeli alaphegységeinek szerkezeti jellegzetességeit. 3. Igyekezni kell a tekto- nikai mozgások típusok szerinti ésszerű felosztására. 4. Az új tektonikai térképen fel kell tüntetni a tengerek és óceánok aljzatának tektonikájával kapcsolatos kutatások ered- ményeit. A regionális tektonikával foglalkozók számára igen hasznos a magyarázószöveg ,,Sz. U. területe tektonikai felépítettségének alapvető vonásai” c. fejezet áttanulmányo- zása, amelyben az egyes nagytektonikai elemek a szovjet iskola legmodernebb szemlélete alapján kerültek röviden tárgyalásra. Európa tektonikai térképének szerkesztése elején, melyben a magyar geológusok is részt vesznek, a fentebb felsorolt feladatok egyrésze a magyar geológusokra is vonat- kozik. Ahhoz, hogy a magyar földtani tudomány méltóképpen képviselve legyen a regionális geotektonika legkiválóbb európai képviselői között, feltétlenül szükséges a meglevő szovjet tapasztalatok tanulmányozása. Az 1:2500000 méretben kiadandó Európa tektonikai térképe a tektonikai analízis alapvető kérdéseinek fejlesztésén túlmenően remélhetőleg közelebb viszi a tudo- mányt sok elméleti és gyakorlati kérdés megoldásához. Virág K. Szabó Á. — Sóos I. — Schwartz Á.— Várhelyi Cs. — Bányai J.: Magyar Auíonom Tarfománybeli Ásványvizek és gázömlések. Akadémiai Könyvkiadó, Bukarest, 1957. 194. 1. Román, orosz, francia kivonattal. 8 fényképtáblával. 20 rajz, köztük 15 geológiai térkép. 20 táblázattal. A munka középrészét a Déli Hargita területén fekvő 46 forrás új elemzése képezi (S o ó s I. — Várhelyi Cs.). Ezekhez csatlakozik az elemzési módszerek fejezete, továbbá az elemzett ásványivizek kémiai osztályozása (Pál mer, Csukare v — Prikloszkij) gáz, vas és szárazanyag tartalom alapján. Ritka elemek. A vizek radiológiai vizsgálatát Szabó Á. végezte, közli a módszereket (radon, rádiummeghatározás, iszapok és gázak radioaktivitása). Mérési eredmények s a vizek radioaktivitásának eredete külön fejezetekben. A források földrajzi elterjedését és környékük földtani ismertetését Bányai J. közli eredeti, részletes földtani • térképek kíséretében. Majd össszefoglalóan tárgyalja a hegyszerkezeti viszonyokat, petrográfiai adatokat, geokémiai vonatkozásokat, az ásvány- vizek lerakódásait. Mindezek alapján az ásványvizek eredetét tárgyalja.. Az ásványvizek biológiai és terápiái értékelését Schwartz A. dolgozta ki (hatásmechanizmus, az alkatrészek specifikus hatása, bakteriológiai vizsgalatok, oestro- génhatás vizsgálata). Gyakorlati következtetéseket ad Szabó A. A legfontosabb irodalmi adatok egészítik ki a művet. B ány ai Hírek — Ismertetések 461 Bányai I. : A Magyar Autonóm Tartomány hasznosítható ásványi kincsei. Tudományos könyvkiadó Bukarest. 1957. 200. 1. 14 kép, 5 térkép és 4 fénykép-tábla melléklet. A feldolgozott terület megfelel a Székelyföld határai által bezárt tartomány nagy- 1 ságának. A felsorolt lelőhelyek az ásványok hasznosíthatása szerint vannak csoportosítva s a szerző helyszíni tapasztalataival vannak a szórványos irodalmi adatok kritikailag átdolgozva és kiegészítve. Újszerű a tárgyalásnál a hasznosításra való figyelmeztetés. Fontosabb fejezetei : Miből és hogyan van felépítve a Magyar Autonóm Tarto- mány? Ásványaink kihasználásának történeti kifejlődése. Kőkor. A fémek szerepe az ősember kultiírájában. Réz- és bronzkor. A vaskor anyagának lelőhelyei. Aranyszemen csillogó pirít. Hogy tisztázódtak a higany előfordulásai? A színes fémek meg nem értett szerepe. Sóelőfordulásaink jelentősége. A petróleum és rokonsága. Ásványszeneink. Tőzeg vagy turfa. A lápokban rejtőzködő értékeink. Tartományunk a fehérföldek hazája. Az ezerhasznú és soknevű kovaföld. Van-e jelentősége kénelőfordulásainak? Tűzálló- anyagok. Agyagipar. A kőipar anyagai. Dísz- és ékkövek. A festékipar anyagai. Műtrá- gyának való anyagaink. A vegyiiparban fontos anyagaink. Termőtalaj. Irodalom. Tárgy- mutató. Bányai B a b i n e t A. — R adko N. : Kárpátalja ásványvizeinek mikroele- mei. Gheologhicinii jurnal. Vol. XVI. 1956. 2. sz. p. 21 — 29. Az eddigi legjobb spektrográf iái vizsgálatok alapján nyert eredmények szerint a szénsavas vizekben találtak sok mikroelemet : Ba, Sr, Ni, F, B, Ja leggyakoribbak, már kevesebb a Cu, Pb, Ag. Ritkán van Co, Zn és nagyon ritkán Be, Zr, V. Legnagyobb szerepe a jódnak és bornak van. A kénes és konyhasós források vize nagyon szegény mikroelemekben. Bányai L u d o v i t, Iván : Professori geologickych vied na Stiavnickej Akademii (A Selmecbányái akadémia földtan professzorai). Geol. .Sbornik Slov. Ak. Vied VIII. Bratislava, 1957 A közlemény az egykori Selmecbányái bányászati és erdészeti főiskola előttünk jólismert történetének rövid foglalatát adja, különösen a bányászat és a földtan tekinte- tében. Kiemeli a főiskola egykori világhírű voltát, nemzetközileg elismert kiváló tanárait. Behatóbban ismerteti az 1840-ben létesített ásvány-földtani tanszék tanárainak (P e 1 1 k o J., W i n k 1 e r B., B ö c k h H. és V i t á 1 i s I.) működését. Win kiér és Vi tálisl. arcképét is közli. Vadász A krisztallográfusok nemzetközi címjegyzéke A Nemzetközi Krisztallográfiai Unió ez év júniusában nemzetközi címjegyzéket bocsátott ki (World Directory of Crystallographers), amely 54 ország összesen 2260 krisztallográfusának nevét, legmagasabb tudományos képzettségét, munkahelyét és érdeklődési körét tartalmazza. A fenti adatokon kívül a címjegyzékben több érdekes, statisztikai adatot is találunk. Megtudjuk, hogy a krisztallográfusok 34%-a fizikus, 30%-a vegyész, 16%-a geológus és 20%-a egyéb végzettségű; a krisztallográfusok 83%-a 12 ország között oszlik meg. A címjegyzék előreláthatólag három évenként fog megjelenni. Ára : 1,50 $. A következő eünen rendelhető meg : Polycrystal Book Service, 84 Livingston St. Brooklyn 1, New York, U. S. A. Zsoldos L . P i e t s c h, K. : Abriss dér Geologie von Sachsen (Szászország földtani vázlata)'. 2. Auf- lage, Deutscher Verlag d. Wisseiiseliaften, Berlin, 1956. A német földtani tudomány, mindkét országrészében nagy erőfeszítéseket tett a hitleri háború nagy személyi és tárgyi veszteségeinek pótlására. Az NDK teljes újjászerve- zéssel, geológus képzésének rendszeresítésével, a szovjet módszereknek a régi tudományos hagyományokkal való egyesítésével, új szakfolyóiratokkal és szakkönyvek kiadásával, y rövid idő alatt elérte régi színvonalát és hírnevét. Könyvkiadásába' beiktatta egyes országrészeinek rövid átnézetes földtanát, beleértve a baráti országok ilyen irányú mun- káinak kiadását is. 6 Földtani Közlöny 462 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 4. füzet Ennek a könyvsorozatnak első kötete, Szászország földtana, 1951-ben jelent meg s kedvező fogadtatása szerint 1956-ban 2. kiadásra került. Tartalmilag három részre tagolódik. Az I. rész Szászország földtani megismerésének és kutatásának történeti átte- kintését adja (1 1 — 17. o.). A II. rész az ország egyes részeinek (Vogtland, Érceshegység, Granulithegység, Érceshegységi medencerész, ÉNy-i Szászország, Elbtal-öv, Lausitz) leíró földtanával foglalkozik. Röviden ismerteti az egyes területrészeket fölépitő földtani képződményeket, azok tektonikáját és hasznosítható anyagait. A III. rész, ezek alapján, az ország földtani fejlődésmenetét foglalja össze. Fontosabb irodalom és tárgymutató zárja le a szép kiállítású könyvet, jól megválasztott, jellemző földtani szelvényrajzokkal és térképrészletekkel. A legújabb tudományos eredményeket korszerű szemléletességgel, logikus, világos, tömör foglalatban elénktáró könyv nemcsak a szakemberek, hanem szélesebb olvasó- körök érdeklődésére is jogosít. Érthető, hogy a kiadó, a megindított sorozat mintaköny- véül ajánlja s hasonló keretben és kivitelben Magyarország földtana előkészületben- levő 2 . kiadásából, ami lényegében hasonló fölépítésű, a német nyelvű kiadásról tárgyal. Vadász te S chindewolí, 0. H. : Über prákambrische Fossilien (Prekambriumi ősmaradványok- ról). Geotektonisches Symposion zu Éhren von Hans Stíllé, p. 455 — 480, 4 táblával- í Stuttgart, 1956. A cikk csak előzetes eredményközlés, földtörténeti adatszolgáltatás szempontjából, c mégis nagyon fontos. Szerző, a „paleontológiái chronológia” megnemalkuvó harcosa, ebben a dolgozatban arra az eredményre jut, hogy a kambrium előtti idők földtörténeti taglalásában az ősmaradványokkal már nincs mit kezdeni : a felosztás alapját itt már a í geotektonikai folyamatok adják. (Ézért jelent meg ez az őslénytani tárgyú cikk Stíllé professzor 80. születésnapjára kiadott emlékkötetben.) A prekambriumból felsorolt ősmaradványok újravizsgálata szerzőt arra az ered- ményre vezette, hogy ezek legnagyobb része nem szerves eredetű, hanem az üledékképző- déssel kapcsolatosan létrejött szervetlen maradvány, egy másik részük pedig nem pre- í kambriumi, hanem fiatalabb üledékekből származik. Végeredményben a kétségtelenül prekambriumi ősmaradványok sora sokkal szegényebb, mint ahogyan azt gondolták. így egyszerűen hullámbarázdának minősítendő a Sidneyta groenlandica néven leírt ízeltlábú és a Greysonia és Copperia néven ismertetett alga. Zsugorodási repedésekre és ezzel kapcsolatos jelenségekre vezethető vissza sok algának tartott képződmény, pl. ! a M anchurophycus is, amely ily módon szintén szervetlen eredetű. Meglepő, hogy hasonló I módon kialakult, s így ugyancsak szervetlen eredetűnek minősül a Protadelaidea howchini néven leírt maradvány, amelynek a számára külön osztályt ( Arthrocephala) állítottak I föl az ízeltlábúak törzsében. A Corycium enigmaticum szenes anyagának szerves anyag- * ból történt származási lehetőségét Schindewolf nem veti el, de az alak létrejöttét üledékképződési jelenségként fogja föl. A Gallatinia és Atikokania Schindewolf szerint ugyancsak biztosan szervetlen eredetű. Fölöttébb kétséges szerinte a Chuaria eredete is. így a prekambriumból tehát csigát sem smerünk. A Stromatolithok kialakulását algákra szokás visszavezetni. Szerző itt sem talált algaszerkezetet s ezt a tényt nem látja egyedül a hegységképző erők hatására vissza- vezethetőnek. Éppen ezért nem ismeri el a Stromatolithok szint-, ill. korjelző értékét sem. A leghatározottabban elveti aTermier, G. meghatározásai alapján Choubert- től az Anti-Atlas prekambriumából felsorolt maradványok szerves eredetét. A prekambriumi kor kétes az Archaeoxylon, Xenusion és Oldhasnia esetében. Ezzel a felfogással már csak azért is teljes mértékben azonosíthatjuk magunkat, mert az Archaeoxylon és a Xenusion — mint szárazföldi szervezetek — sehogyan sem illenek be a prekambriumról alkotott képbe. A szerző végül felsorolja a valóban prekambriumi ősmaradványokat. A felsorolás azonban lényegesen kevesebb ősmaradványt tartalmaz, mint amennyit eddig ismerni véltünk. Bogsch Schindewolf, 0. H. : Die Entfaltung des Lebens im Rahmen dér geologischen Zeit (Az élet kibontakozása a földtörténeti idők keretében). Stúdium Generale 8., 8. p. 489 — 497. Berlin — Göttingen— Heidelberg. 1955. Kapcsolódva B u b n o f f ciklus-elméletéhez, azt a kérdést veti föl ez a tanul- mány, hogy kimutatható-e gyorsulás a törzsfejlődés menetében. Szerző utal arra, hogy .... ufTírfr u - ,, ,, 4 ,*i íj Hívek— Ismertetések 463 , ■ * kezdetben kétségtelenül igen lassú lehetett a fejlődés menete. Kétségtelen, hogy ehhez képest a kambriumtól kezdve meggyorsult a fejlődés tempója. Végeredményben azonban a számszerű adatok azt mutatják, hogyha egyes időkben és egyes ágakon volt is gyorsulás, máshol viszont határozott regresszió mutatható ki, úgyhogy a szerves fejlődés üteme a maga összességében a kambrium óta állandónak tekinthető. B o g s c h L o m b a r d, A. : Géologie sédimentaire. Les séries marines (Üledékföldtan. Tengeri sorozat). Paris, Masson et Cie 1956. Félévszázad előtti, nagyvonalú üledékvizsgálati módszereinkkel eljutottunk már ' annak fölméréséig, hogy a földtörténeti múlt tengeri üledékei között vannak a mai 5 tengeri üledékeikkel nem azonosíthatók is. A mai tengeri üledékek ismeretére alapított ontogenetikai vizsgálat, a maiság elvének merev alkalmazásával, még elzárkózott a múlt tengereinek a maitól eltérő üledékkeletkezési lehetőségeitől. Azóta, a résztapasztalatok- z ból fölszaporodott földtani ismeretanyag összehasonlító kritikai összefoglalásai sok tekin- tetben reávezettek arra, hogy I, y e 1 1 ösztönző aktualizmusát hajlékonyán kell kezel- nünk, mert a dinamikai földtan dialektikus materialista fölfogásában, változások helyen- ként és időnként nemcsak mennyiségben és minőségben, hanem az erőtényezőkben is lehettek és voltak. Földtani vizsgálatainkban, megfigyeléseinkben befejezett folyamatok fényeivel állunk szemben, kőzetanyagban, alaki sajátságokkal. Az üledékképződés folya- matait, jelenségeit, az üledékes kőzetek eredeti sajátságainak összességét adó kifejlődés (fácies) alapján vizsgáljuk. A meghatározott fizikai földrajzi, geokémiai és települési viszonyok között keletkezett üledékes kőzetek többféle fáciest képviselnek. Ezek meg- ismerésére, vizsgálatára ^ és megkülönböztetésére vezet az üledékföldtan. Az előttünk levő, méreteiben is nagyszabású, pazar kiállítású könyvben Lom- b a r d, a brüsszeli egyetem tanára újszerű beállításban, korszerű földtani szemlélettel foglalja össze a tengeri üledéksorozatok keletkezési tényezőit, körülményeit és módoza- tait. Az öt részre osztott tartalom első része a mai képződményeket tárgyalja, a második rész a földtani üledéksorozatok részletes elemzését adja, a harmadik rész ezek együttesé- vel, a kifejlődésekkel, az üledékismétlődések törvényszerűségével, az üledékritmussal foglalkozik, a negyedik rész a települési mód, alaki és genetikai jellegeit vizsgálja, a keletkezés közegének szerkezeti viszonyában, az ötödik rész rövid összegezést és áttekin- tést ad. Nehéz volna rövidre fogott ismertetéssel érzékeltetni ennek a munkának kiváló- ságát. Fölépítése, logikus tárgyalási módja minden tekintetben a legkorszerűbb üledék- földtani alapmunkává, tökéletes fáciesismerettanuá teszik. Megeleveníti az üledékképző- dés folyamatait, az üledékanyag eredetétől a kőzettéválásig s azon túlmenőleg, a leülepe- dés folyamatosságából, megszakítottságából, szakaszos ismétlődéséből következő anyag, alak és egyéb jelenségeket. Nem esik az utolsó- évtizedekben nagyrafejlődött üledékkőzet- tani vizsgálati módszerek egyoldalú anyagvizsgálati túlzásaiba , hanem azok szükségességét a földtani megfigyelésekkel együttesben, kritikailag értékeli. Ebből adódik a földtani beállítottság, az üledékes kőzetek együttesének, keletkezési sorrendjének, anyagi és alkati jellegeiknek egymáshoz való viszonyában. A munka értékét jól megválogatott példák kitűnő szemléltető rajzai és igen gazdag irodalomjegyzék (565) növeli. Az utóbbiból sajnos, a francia és angol munkáktól meg- szokott módon, a magyar szerzők ilyen irányú idegen nyelven is megjelent munkák (Strausz E., Szádeczky E.) hiányoznak. Vadász Proceedings of the International Conference on the Peaceful Uses of Atomié Energy. Vol. 6. Geology of Uránium and Thorium. (Az atomenergia békés felhasználását meg- tárgyaló nemzetközi konferencia anyaga. 6. kötet. Az Uránium -és Thorium geológiája.) Egyesült Nemzetek kiadása New York 1956. A több mint 800 oldalas könyv egy 16 kötetes mű 6. kötete. A többi kötetek tartalma : A világ energiaszükséglete, a nukleáris energia szerepe, reaktorok, az uránium és thorium geológiája, nukleáris energiához szükséges anyagok termelési technológiája, gyógyászati felhasználás, sugárzás biológiai hatásai, radioaktív izotópok és ionizáló sugárzások a mezőgazdaságban stb. Az ismertetett 6., geológiával foglalkozó kötet a konferencián elhangzott, illetve oda benyújtott geológiai előadásokat, cikkeket tartalmazza. A cikkek két főcsoportban 6* 464 Földtani Közlöny, LXXXV II. kötet, 4. füzet vannak összefoglalva, az uránium és thorium előfordulása és az uránium és tkorium fel- kutatása. Legbővebben az uránium és thorium különböző geológiai viszonyok közötti természetes előfordulásaival és eloszlásával foglalkozik. A könyv elején fél-száz oldalas bevezetőben K e r r, P. (Columbia Egyetem geológiai tanszék) alapos összefoglalást ad az urán és thorium eredetéről, felhalmozódásáról a különböző fémes provinciákban. Képet ad a telepek koráról, fontos ásványtani tulajdonságairól, a szállítás és ülepedés mecha- nizmusáról, valamint különböző ismert telepek típusairól és eredetének magyarázatáról. A könyv beszámolói alapos képet adnak a dél-amerikai, európai, ausztráliai, ázsiai és afrikai előfordulásokról. A Szovjetunió és a szocialista országok részéről, bár részt vettek a konferencián, nem hangzott el beszámoló ebben a csoportban. Különösen részletesen tárgyalja a könyv a szárazföldi üledékekben levő urán- telepeket. Nagyszámú cikk foglalkozik az egyesült államok-beli előfordulásokkal, különös tekintettel a Colorado fennsíkkal kapcsolatban. Érdekes a szerves eredetű üledé- kekhez kapcsolódó uránium telepek ismertetése, valamint a keletkezéssel kapcsolatos általános érdekű cikkek. A második főcsoport a kutatási módszerek ismertetésével foglalkozik, ami kitér a felszíni, fúrási, nehézásvány, légi, aeroradiometrikus, radioliidrológiai, geokémiai, víz- elemzési, botanikai és más módszerű kutatásokra. Érdekes a szovjet radiohidrogeológiai módszeres kutatás ismertetése. Különböző nemzetiségű szerzők a mai legkorszerűbb kutatási eljárásokat ismertetik, amelyek segítségével már eddig is nagy telepeket, fel- halmozódásokat tártak fel. A magyarországi kutatások szempontjából is jól használható könyvet, sok táblázat, térkép és szelvény teszi igen szemléletessé. Í1R lAc Suggate, R. P. : Air-drying of coal (Kőszenek légszárítása) . New Zeelaud Journal of Science and Technology, Section B, Vol. 38, No 3. 1956. pp. 139 — 148. Szerző hat new-zeelandi kőszéntípuson végzett szárítási kísérleteket. Az egyes kőszéntípusok különböző szénülési fokokat képviseltek (fás barnakőszéntől sávos fekete kőszénig) . A kőszénmintákat légmentesen elzárva szállították a laboratóriumba, ahol a mérések megkezdése előtt 2 — 3 percig tartó előkészítő folyamatnak vetették őket alá (törés, szitálás). A hat előkészített mintát lemérés után egy időben helyezték természetes légáramlat útjába s a szárítási súly veszteségeket kezdetben rövidebb (5 — 10 perces), később hosszabb (1 — 5) órás időközönként ellenőrizték. Az egyes mérésekkor feljegyezték a levegő relatív páratartalmát és hőmérsékletét. A kísérletek eredményeként megállapították, hogy a szénülési fok (sorrend) és a légszárítási veszteség fordítva, a teljes nedvességtartalom s a légszáritási veszteség egye- nesen arányos. A relatív páratartalom növekedésével viszont a légszárítási veszteség csökkent. Megfigyelték, hogy a relatív páratartalom eltérései a szénülési sorrend alacso- nyabb és magasabb tagjainál kisebb — , míg a középső tagoknál nagyobb légszárítási veszteségeltéréseket okoztak. A módszer összehasonlító vizsgálatokra csak a mérési körülmények standardizálása után látszik alkalmasnak, mindenesetre a new-zeelandi kőszéntípusok osztályozásához megfelelőnek bizonyult. IRODALOM Acta Geologica Acad. Se. Hungaricae, Tóm. IV. Fasc. 3—4. 1957. Kertai Gy. : Oil and Natural Gas in Hungary (Olaj és földgáz Magyarországon), 235—264. old. Kri ván P. : Relations entre le Pleistocéne de l’Europe Centrale et Orientale (A közép- és kelet-európai pleisztocén összefüggése), 265 — 270. old. Moldvai!.: Die áoliscke Sedimentation (Az eolikus üledékképződés) 271 — 320. old. B erg A. — G e d e o n T. — S t e g e n a L. : On the Geochemical Investigation Metliod Utilizing the Heavy Metál Content of Running Waters (Folyóvizek nehézfém tartalmán alapiüó geokémiai kutató módszer), 321 — 330. old. C z i k e K. — F o d o r-C s á n y i P. : Studies on the Deutérium Oxide Content of Water Samples from Oilfields (Olajmezőkről származó vízminták deutérium- oxid tartalmának vizsgálata), 331 — 340. old. Szádeezk y-K a r d o s s E. : On the Daterinination of the Depth of Crystalli- zation of Igneous Roeks and Magmatic Őre Deposits (A mélység meghatáro- háza magmás kőzetek és magmás érctelepek kristályosodási foka alapján), 341—360. old. S z é k y n é-F u x V.: Angaben zűr hydrothermalen Genese des Bentonits auf Grund von Untersuchungen in Komlóska (Adatok a bentonit hidrotermális keletke- zéséhez komlóskai vizsgálatok alapján), 361 — 382. old. Z y k a V. : Hydrogeoehemische Zonen in Mitteleuropa (Hidrogeokémiaiövek Közép- európában), 383 — 414. old. S a s v á r i K. — Z a 1 a i A. : The Crystal Structure and Thermal Decomposition of Alumina and Alumina Hydrates as Regarded from the Point of View of Lattice Geometry (Az aluminiumoxid és hidrátjainak kristályszerkezete a rácsgeo- metria szempontjából), 415 — 466. old. S a s v á r i K. : The Space-Group and Somé Data on the Crystal Structure of Urany 1- nitrate Hexahydrate U02(N03)2- H20. A Preliminary Report (A hasadó anyagok csoportja és néhány adat az uranilnitrát-hexahidrát kristályszerke- zetéhez. Előzetes közlemény), 467 — 468. old. Tokody E. : Ein Versuch zűr Feststellung dér vöm Teufenunterschied abhán- gigen Typenánderung am Beispiel des Bournonits (Kísérlet a mélységtől függő típusváltozás meghatározására a bournonit példáján), 469 — 476. old. Bisztricsány E. : Determination of the Magnitude Equation fór Budapest (A Budapestre vonatkozó magnitudo-egyenlet meghatározása), 477 — 479. old M. Áll. Földtani Intézet Évkönyve XL/VI. kötet. 2. füzet. 1957. kengyel E. : A Szarvaskő környéki titán-vanádium-vasérckutatás új abb ered- ményei. 251 — 381. old. XLVI. kötet, 3. (záró) füzet. 1957. Barnabás K., — B á r d o s s y Gy. — B e r t a 1 a n K. — C sillagP. — Göbe 1 E. — J askó S. — S z e n t e s F. — S z ő t s E. : Bauxitf öld tani kutatások Magyarországon 1950—54 között. 385—558. old. 466 Földtani Közlöny, LXXXVIl. kötet, 4. jüzet Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1. szám, 1957. Ungár T. : Üledék- és talajosztályozások összehasonlítása, 34 — 43. old. V é s s e y E.— C z e r n y Gy. : A talajvíz mozgásának vizsgálata radioaktív izo- ( topok és nyomjelző ionok segítségével. 44 — 56. old. P a p p Sz. — G a á 1 L.-né — H ó d o s Gy.-né : Ásvány- és gyógyvizeink csoporto- sítása 61—68. old. CzirákvJ.: A hévízi tómeder felmérése és változásának vizsgálata, 77 — 85. old. Bányászati Lapok 12. (90). évfolyam 1. szám, 1957. TusnádyF. : Az északi Bakony eddig ismeretlen széntelepei, 11 — 14. old. Sclieffer V. : Az elektromos lyukszelvényezés alkalmazásának bevezetése a komlói terület szénkutató fúrásaiban, 29—36. old. P o s g a y K. : Karsztvízveszélyes szénmedencéinkben végzett szeizmikus kutatá- sok, 50 — 51. old. H o r v a i A. : A vasasi gömbkőszén, 52 — 53. old. C s i k y G. : A Föld kőolajtermelésének és készleteinek alakulása a második világ- háború óta, 55 — 60. old. 12. (90). évfolyam, 2. szám, 1957. KörössyE. : A környező államok kőolaj kutatási eredményei és a hazánkra vonatkoztatható tanulságok, 130 — 136. old. Csiky G. : A szuezi háború és a kőolaj, 137. old. Csiky G. : Izrael, a legfiatalabb közelkeleti kőolajállam, 139. old. C s i k y G. : A Kuwait-i semleges övezetbeli újabb kőolajkutatások eredményei, '140. old. 12. (90). évfolyam, 3. szám, 1957. B a g ó F. : A magyar bauxitbányászat helyzete, I. 161 — 166. old. Gál E. : Szénkémiai és szénanalítikai kutatások feketekőszéntelepeiuk minősítő vizsgálata céljaira, 179 — 189. old. Czeke E. : A magyarországi geomechanikai megfigyelések a geotektonikai iroda- lom nagy beszámolójában, 190 — 193. old. Csiky G. : Az új perzsa kőolaj, 208. old. 12. (90). évfolyam, 4 — 5. szám, 1957. B ag ó F. : A magyar bauxitbányászat helyzete, II. 230 — 241. old. Bendefy E. : Európa legősibb bányája Lovason, 251 — 252. old. Darányi F. : Adatok az Ajka-környéki kréta kifejlődéséhez, 253 — 255. old. S z a 1 a i T. : Geofizika a szénbányászat szolgálatában. (A Nagysáp — Sárisáp-i medence tektonikai vázlata). 256 — 258. old. F I 1 12. (90). évfolyam, 6. szám, 1957. V i g li F. — Sz e n t e s F. : Az ajkai szénmedence hidrológiai viszonyai és a víz- veszély elleni védekezés módozatai, 308 — 320. old. Csiky G. : A Föld 1956. évi kőolajtermelése, 344. old. Geofizikai Közlemények V. kötet. 4. szám, 1956. A n n a u E. — P osgay K. : A talajnyugtalanság, 3 — 6. old. B a r t a Gy. : A gravitációs tér időbeli változásáról, 7 — 14. old. Bendefy E. : Módszer szintváltozások abszolút mértékének meghatározására, 15—20. old. B e r g h Á.— S tegenaE. : A geokémiai szénhidrogénkutatás néhány módszer- tani kérdéséről, 21 — 30. old. Irodalom 467 Posgay K. : 1955. évi szeizmikus mérések az esztergomvidéki szénmedencében, 39—48. old. S z a 1 a i T. : A Dunakönyök és a Naszál vidékének tektonikai vázlata, 49 — 63. old. Acta Universitatis Szegediensis, Mineralogica-Petrographica Tóm. IX. 1956. KochS. : The Mineral Collection of tke Hungárián National Museuul (A Magyar • Nemzeti Múzeum ásványgyűjteménye), 3 — 6. old. Földvár i-V o g 1 M. — K o b 1 e n c z V. : Differential Thermal Analysis of Artificial Manganese Compounds (Mesterséges mangánvegyületek DTA- elemzése), 7 — 14. ol.d Grassellv Gjt. — K 1 i v é n y i E. : Concerning the Thermal Properties of the Manganese Oxides of Higher Valeneies (Nagy vegyértékű mangánoxidok ter- mális tulajdonságai), 15 — 32. old. Grasselly Gy. — K 1 i v é n y i E. : On the stability of the Mn304 (Az Mn304 stabilitásáról), 33—40. old. Grasselly Gy. : Remarks on the Determination of the Composition of MnOa — — Mn203 — Mn304 Systems (Mn02 — Mn203 — Mn304 rendszerek összetételé- nek meghatározásához) 41 — 46. old. Mezősi J. : The Determination of Kaolinites Based on Colour Reactions (Szín- reakciókon alapuló kaolinit-meghatározások), 47 — 53. old. Földrajzi Közlemények IV. (KXXX.) kötet, 1. szám. 1956. Jakucs k. : Adatok az Aggteleki hegység és barlangjainak morfogenetikájákoz, 25—38. old. IV. (EXXX). kötet, 3. szám. 1956. Jakucs P. : Karrosodás és növényzet, 241 — 250. old. IV. (EXXX.) kötet, 4. szám, 1956. P e j a Gy. : Tektonikus eredetű morfológiai formák kialakulása a Sajó-völgy középső szakaszán, 365 — 380. old. Jakucs L. : _A barlangi árvizekről, 381 — 402. old. K é z A. : Az Ősduna és vízterülete, 403 — 408. old. Földrajzi Értesítő V. évfolyam, 3. füzet. 1956. t E á n g S. : A Központi Gerecse geomorfológiája, 265 — 282. old. U n g á r T.: A Kistelektől északra levő terület felszíni képződményei, 283—298. old V. évfolyam, 4. füzet. 1956. Kovász Gy : Adatok a zalai völgyek geomorfológiájához, 381 — 398. old. S p á n y i I. : Adatok a Zagyva vízrendszerének hidrogeográfiai viszonyaihoz, 399—422. old. Acta Technica Ac. Se. Hung. Tomus XVIII. fasc. 1—2. 1957. Comptes-rendus du Comité National Hongrois de l’Uuion Internationale Géodésique et Géophysique, présentés au Congrés de l’Union á Toronto. 1957 : R e g ő c z i E. : Ees travaux géodésiques en Hongrie (Földmérési munkálatok Magyarországon) R e n n e r J. : Report on the gravitational investigations in Hungary in 1954 — 56 (Gravitációs kutatások Magyarországon 1954 — 56) 468 Földtani Közlöny, LXXXVIJ. kötet, 4. /űzet Egyedi. : Investigations on seismology and the physics of tlie interior of the Earth, in Hungary, 1954 — 1956 (Szeizmológiai és földfizikai kutatások Magyarországon 1 954 — 56) B é 1 1 B. : Main résül ts of meteorological research done in Hungary during the years 1954 — 56 (A meteorológiai kutatások főbb eredményei 1954 — 56 között) B a r t a Gy. : Report on the geomagnetic and telluric researches carried out in Hungary during the period of 1 954—57 (Földmágneses és tellurikus kutatások Magyarországon 1 954—57) Németh E. : Hydrological research in Hungary (Hidrológiai kutatások Magyar- országon) Tanulmányok és kutatások. Kiadja a temesvári akadémiai fiók. (Studii si cercetárii Acad. Rom. filiala Timisoara). III. 1956. ! R Oprea C. — Muresanu L. — Staicu I.: A temesvári, nagyszentmiklósi és lúgosi rajonok talajtani adatai. (Complexele agropedologice ale raioanelor Timisoara Sinnicolaul maré si Eugoj ) — talajelemzések és térképekkel. 9 — 56. 1. Staicu I. — Oprea C. — Muresanu L. : Új adatok az Alföld szikeseinek ismeretéhez. Temesvár, Nagyvárad és Nagybánya tartományok terüleén. (Női eontributiuni la cunoasterea sáráturilor din Címpia de Vest Rep. Pop. Romina. (58 — 82. 1. A vizsgalatok a S04 — C3 — Na COf-ra terjedtek ki a pH és i a Ca COa-al bővítve. 1 Oprea C. : Álatok az alföldi talajok periodikus kifejlődésére. (Contributii la cunoasterea perioadelor caracteristice de genezá si evolujia a solului din Cimpia de Vest a R. P. R. 83. 96. 1. 2 temesvári fúrás szelvényével (mélységük 123 m és 248 m.) Muresanu E. — P etreanuF. : Az oxidált nitrogén szerepe a különböző talaj- típusoknál az ország nyugati részén. (Dinamica azotului oxidat in diferite tipuri de sol din vestül fárii) 175—183. 1. Kolorimetrikus vizsgálatok a nitri- tekre és nitrátokra! Staicu I. — Muresanu L. — Oprea C. : Adatok az ország nyugati része szikeseinek ismeretéhez. (Contributii la studiul sáráturilor in partea de vestül Járii. Studii si cercetári din Timisoara. I. 1954. 283. 1. Tanulmányok és Kutatások. Geológiai és földrajzi sorozat. Kiadja az Akadémia kolozs- vári fiókja. VII. 1956. (Studii si cercetári. Seria Geologia-geografia. Filiala A :ademiei din Cluj.) % Morariu T. : Nehány adat, amely hatással volt Arad város fejlődésére. (Cfteva consideratiuni asupra factorilor care au favorizat evolutia teritorialá a orasului Arad. (7 — 30. 1. Település földrajzi dolgozat és két mélyfúrás szelvényével 93 m és 256 m. mé y régekkel ! Nagy L. : Adatdk észak-keleti Erdély sós zónájának stratigrafiai és tektonikai viszonyainak ismeretéhez — Közelebbről a Nyárád és Sajó közti területről van szó!) — Contribufii la stratigrafia §i tectonica zonei salifere din partea a NE a Transilvaniei dintre valea Nirajului $i a Sieului. 31 — 44. 1. Mészáros N. : Összehasonlító adatok az erdélyi medence és az TIRSS egyes tartományai közt a közép eocénre vonatkozóan. (Date litologice si faunistice comparative intre eocenul mediu din bazinul Transilvaniei si unele regiuni din URSS.) 45 — 56. 1. Főként paleontológiái összehasonlítás. Girbacea V. : Kelemen hegység törmelékei. (Piemontul Cálimanelor) 57 — 69. L Morfológiai összefoglalás. Török Z. : Elméleti és gyakorlati módszertani kérdések. (Problemele teoretice $i practice ale metodei facie^urilor complexe.) 71 — 83. 1. TreiberJ. : A Kelemen Havasok hematitjei. (Hematita din Muntii Cálimani.) Érdekes adat az andezit teléreiben előforduló barit és turmalin a hematit kristályokon kívül. 84 — 98. 1. P o s e a G. : A Tapos Medence teraszai. (Terasele din depresiunea Eápusului) 99—115. 1. irodalom 469 Bolyai Egyetem Emlékkönyve, Kolozsvár 1956. Balogh E. : A lublinit (protokalcit) és átformálódási termékei, módosulatai, hegyiliszt. 117 — 160. 1. 17. ábra. T ö r ö k Z. : A Kelemen Havasokban, valamint a Görgényi-Hargita vulkáni lánc területén található fiatal eruptívum geológiai kutatásának módszertani kér- dései. 161 — 181. 1. 2 geológiai térképpel. Nagy L.: Az erdélyi diapir-öv Sajó és Nyárád közötti részének stratigrafiai és tektonikai viszonyai. 193 — 203. 1. 1 geológiai térképpel. M é s z á r o s M. : Az Erdélyi Medence középeocén képződményeinek paleoökológiai viszonyai a puhatestű fauna alapján. 183 — 192. 1. TulogdiJ. : A meander forrás és szerepe a meander nyakának átvágásánál. 205 — 208. 1. 3 rajzzal. Román— Szovjet Évkönyvek. — Kiadja Institutul de Studii Romino — Sovietice, Academia Republ. Po. Romíné. 1957. Nr. 1. Geolog. Földr. .Sorozat. Slavin V. h : A mezozoikum történetéről (Asupra istoriei mezozoice) 23 — 36. 1. Mészáros N. — M a r o s i M. : A Variomussivum falax elterjedése a Kárpátokon belül (Ráspinderea spéciéi Variomussivum falax in interiorul Carpatic) 43—52. 1. 1957. Nr. 2. Slavin V. I, : A Kárpátok fejlődésének régi állomásai és azoknak tektonikai körzetei. (Etapele vechi de dezvoltare a Carpatilor siraionarea lor tectonieá) 5 — 28. 1. térképekkel. B 1 e a h u M. — D imitrescu R. : Biharhegység sztratigrafiája és tektonikája. (Stratigrafia si tectonica Muntilor Apuseni.) Különös tekintettel a kristályos palákra és a mezozoikumra! 29 — 42. 1. térképpel. Jahn A.: A periglaciális szerkezet és a lösz jelenléte Romániában. (Prezenfa strueturilor periglaciare si a loessului in Rominia.) 89 — 104. ábrákkal. Natura. Bukarest. VIII. évfolyam 1956. Sinkai (Fogaras) guánós barlang (Pestera gáunoasá). 107 — -110. 1. 6 rajzzal. Piticaru Ch. : Hazánk értékes telepei keletkezésének kutatásai. (Unele cercetári in legáturá cu forinarea si bogátia zácámintelor noastre de patrie.) Történeti áttekintés. 15—20. 1. IX. évfolyam, 1957. S a v u A. : Románia vulkánikus hegyei. (Muntii vulcanici din R. P. R. 33 — 47. 1. képekkel ^ P o s e a Gr. : Útleírás a Biharhegységből. (Itinerariu prin Muntii Apuseni — Kis- szamos. Aranyos, Fekete- és Sebeskörös völgyén át) 96—109. 1. Képekkel. Morfológiai tanulmány. 1 1 i e M. : Románia földjének földtani felépítése. (Alcátuirea geologicá a pámíntului Rominesc.) Tudományos könyvkiadó. Bukarest. 1956. 286 lap. 63 ábra. Papiu V. C. : Tengeralatti vulkánikus kitörések. (Eruptii vulcanice submarine. Tudományos Könyvkiadó. Bukarest. 1956. 1 10 lap. 40 ábra. A könyv súlyát a mezoeruptivumok halmorizás képződményeinek leirása képezi. Bulet. stiint. Sectia geol. si geogr-Acad, Bukarest. i 956. I. Nr. 3—4. M o r a r i u-S a v u A. : Erdély vízrajza (Regiunile hidrograficá ale Transilvaniei Balneológia. Bukarest. Str. Progresului 1956. D e m a y o-A bageriu: A Nagyvárad melletti Félix- és Püspökfürdők vizei. (Apele mineralezate din statiunile Victoria.) 470 Földtani Közlöny, LXXXV II. kötet, 4. füzet A vizek eredetével foglalkozik. Ismerteti egyúttal a Nagyváradon a Körös partján 1938-ban mélyített fúrás eredményét. 231 m mély kútból 21 C° vizet nyertek s 7 réteget fúrtak keresztül. Levont tanulságai : a Cl nő a mély- séggel, a mész pedig fogy, a pirites réteggel a szulfát jelenik meg a vízben, a mélységgel a kovasav, hőmérsék és a lúgosság nő! Felixfürdőn 1953. új f lírásokat telepítettek ivóvíz és alacsonyabb hőmérsék- letű vízért. Annales Universitatis Máriáé Curie-Sklodowska Vol. IX. 1956. Fijalkowski D. : Vegetation of loess ravines near Lublin on the background of somé environmental conditions (A küblin környéki löszvölgyek növényzete és a környező viszonyok) 125 — 215. old. 5 táblázat Maruszczak H.: Eiskeile in dem Hangenden dér Lössdecke und dérén Bil- dungsbedingungen in dem Endstadium dér Würmkaltzeit auf dér Lubliner 1 Hochfláche (Glaciális ékek a lösztakaró fedőjében és képződési viszonyok a 1 würm végső szakaszában a lublini fennsíkon) 217 — 257. old. M o j s k i J. E. — M orawski J. : Interglacial profile at Rokitno (Interglaciális szelvény Rokitnonál) 259 — -266. old. Vol. X. 1955. U z i a k St. : Cretaceous pseudo-rendzinas in the region Roztocze (Krétakorú pszeudp-rendzina talajok Roztocze környékén) 179—197. old. MorawskiJ. : Morpliological analysis of sand grains by a photographic enlarger (Homokszemcsék morfológiai elemzése fotonagyítással) 199 — 221. old. 6 tábla Acta Geologica Polonica Vol. VI. 1956. Ka zimierz k : Mesozoic deposits in the E-Sudeten foreland (Poland) (Mezo- zoós üledékek a K-Szudéták előterében) 37 — 39. old. Alexa ndrowicz St. : Globotruncana assemblages in the Turonian of the Cracow region (Globotruncana társulások a Krakó környéki Turonban) 41—63. old. GasiorowskiSt. M. : Fauna of Aptychi from the Crinoidal Limest one of the Tithonian-Berriasian near Czorsztyn (Aptychus-fauna a Czorsztyn környéki, titon-berriazi korú krinoideás mészkőből) 287 — 299. old. 1 tábla Kozikowski H. — J ednorowska A.: Geological and micropaleontologic- al research-work witliin the Slonica valley (Földtani és mikropaleontológiai kutatómunka a Sloniea-völgyben) 403 — 419. old. 3 tábla Vol. VII. 1957. O b e r c J. : Directions of orogenic stresses in the bordér zone of Eastern and West- ern Sudeten (Orogen erőhatások iránya a K és Ny Szudéták peremén) 1 — 27. old. Huss F. : Stratigrapliy of the Weglówka unit in the light of its mierofauna (A Weglówka-összlet rétegtana mikrofauna alapján) 29 — 65. old. 1 1 tábla Kozikowski H. — M o r a w s k a K. : Miocéné deposits from Zglobice near Tarnów, S Poland, in the light of geologic and micro-paleontologic studies (A Tarnów melletti Zglobice, D Lengyelország, miocén üledékei földtani és mikropaleontológiai vizsgálatok tükrében) 71 — 103. old. 14 tábla. Sbornik Ustredn. üst. Geol. Sv. XXII. 1955. Ha vlicek V. — § u a j d r M. : The paleogeography of the Tremadoc sea in the Barrandian (A tremadóci tenger ősföldrajza a barrandiumban) 237 — 255. old. 3 tábla. Irodalom 471 KuzvartM, : The geological and petrological conditions of the talc deposits and their neighbourhood at Hnusta in Slovakia (Talkuin tartalmú üledékek föld- tani és kőzettani viszonyai Hnusta, Szlovákia, környékén) 145 — 195. old. 4 tábla M y s 1 i 1, V.: The hydrogeological conditions of the South Slovak Coal hasin of the region Pőtor — Modry Káinén (A dél-szlovákiai kőszémnedence vízföldtani viszonyai) 397 — 426. old. 6 tábla PetránekJ. : The young Tertiary tectonics in the coal district of Ostrava- Karviná (Fiatal harmadidőszaki tektonikai jelenségek az Osztrava-karvini kőszénmedencében) 557 — 592. old. 1 tábla Petránek J. — D o p i t a M. : The coalification of the seams in the Ostrava — Karviná district and its dependence on geological factors (A telepek kőszene- sedése az Ostrava-karvini medencében és a földtani tényezők) 593 — 634. o. 2 tábla. Geologicky Sbornik Rocnik VIII. 1. B i e d a F.: Die Fauna grosser Foraminiferen im Obereozán dér Slovakei (Nagy- Foraminifera-fauna a szlovákiai felső eocénből) 27 — 81. old. 5 tábla SenesJ. : Beweise dér Anwesenheit des brackischen Höheren Sarmats ( =Bessarab' im Untervihorlatbecken (Csökkentsósvízi felsőszarmata az Alsóvihorlát medencében) 96 — 108. old. 2 tábla. SenesJ.: Die Beziehungen des neogenen Vulkanismus zum geotektonischen Bau dér Ostslovakei (A neogén vulkanizmus és a geotektonikai szerkezet kapcso- lata Kelet-Szlovákiában) 109 — 115. old. 2 a b k a A. : Ein neues Hilfsgerát für Terraingeologen — dér geologische Univer- salkompass (Új segédeszköz terepgeológusok számára : az általános földtani iránytű) 121 — 127. old. 3 ábra Lukác R. : Petrograplúsehe und geologische Probleme dér zweiten vulkanisehen Periode dér Andesite westlich von Hronská Breznica (A második andezit - vulkánossági szakasz kőzettani és földtani kérdései a Hronská Breznicától nyugatra eső területen) 135 — 160. 8 tábla. Geologické Práce zosit 43. 1956. B u d a y T. — Ci c h a I. : Neue Ansichten über die Stratigraphie des unteren und mittleren Miozáns des inneralpinen Wiener Beckens und des Waagtales (Újabb szempontok a Bécsi medence és a Vágvölgy alsó és középsőmiocén rétegtanához) 5 — 56. old. 5 tábla. Misik M. ; I. Anwendung dér Schwerminerale in dér paláogeographischen und stratigraphischenForschung in bezug auf das Neogen und Ouartár dér Slovakei. II. Sedimentár-petrographische Studien dér Poltar-Formation (Nehézásvá- nyok felhasználása a szlovákiai neogén és negyedkor ősföldrajzi és rétegtani kutatásainál. Üledékkőzettani tanulmányok.) 59—139. old. 6 tábla. Geoloski Institut „Jovan Zsujovics“ Kniga 6, 1956. Maksimovic B . V. : Geological and tectonical relations of the coal-bearing formations of the Sensjko-Resavski mines and the surrounding area (A Sensjko-Resavski-i bányák kőszéntartalmú formációi és a környező terület földtani és tektonikai kapcsolata) 1 — 104. old. 6 melléklet. Kniga 7. 1957. P a s i c M. : Biostratigraphische Verháltnisse und Tektonik dér Oberkreide in dér weiteren Umgebung von Kosjeric (Westserbien) (A felsőkréta biosztratigrá- fiai és tektonikai viszonyai Kosjeric távolabbi környékén) 1 — 128. old. 38 tábla, 3 melléklet. 472 Földtani Közlöny, LXXXV 1 1. kötet, 4. füzet Compte rendű des séances de la Société Serbe de géologie, 1955 Rakic S. : Das Vorkommen von Hochtemperaturmineralien des Systems Cu-Fe-S in gewissen Erzen Jugoslaviens (Magas hőmérsékletű Cu-Fe-S rendszerű ásványok jugoszláviai ércekben) 49—53. old. Bogdán ovic P. : Genesis und Tektonik dér Kohlenflöze im Gebiete dér Kohlen- grube Senjski— Rudnik — Resava (A kőszéntelepek eredete és tektonikája a Senjski — Rudnik — Resavai bánya területén) 81 — 87. old. MilovanoviéB. : Kuehuia, eine neue Rudistengattung aus dem Senon Serbiens (Kuehnia, új rudista-genus Szerbia szenonjából) 89 — 92. old. Ilié M. : Über die p astpropylitische Umwa.ndlungen einiger dazitischer-andesiti- scher Gesteinsmassen (Dácit-andezit kőzettömegek posztpropilites elválto- zásai) 93 — 105. old. * iju Antonijevié I. — D j o r d e v i é M. : Beitrag zűr Stratigraphie von Südwest- Mazedonien (DNy-Macedónia rétegtana) 161 — 164. old. G Radoci é-B rstina R. : Sur la présence des Tintinnides fossiles dans les Dina- rides (Fosszilis Tintinnidák a Dinári Alpokból) 179 — 181. old. G r u b i é A. : Vorláufige Resultate dér Untersuchungen dér Sphaeractiniden (Spheractinidák vizsgálatának újabb eredményei) 185 — 188. old. Geologija, Ljubljana Knjiga 3, 1955 ( KuscerD. : Beitrag zűr Pleistozángeologie des Beckens von Radovljica (A radov- ljicai. medence pleisztocén földtana) 136 — 150. old. HamrlaM. : Petrographical composition of somé specimens of Rasa coal, regard- ing their varying coking ability (Rasa kőszénminták kőzettani összetétele, különös tekintettel kokszolhatóságukra) 181 — 197. old. PlenicarM.: On tlie oölitic bauxites in the Cretaceous of the Slovene littoral (Oolitos bauxit a szlovén tengerpart krétájából) 198 — 203. old. PlenicarM. : Cretaceous fauna at Jelsane near Ilirska Bistrica (Kréta fauna Jel- sane környékén) 204 — 207. old. P a p p A. : Lepidocyklinen aus Zagorje und Tuhinsjka dolina östlich von Kamnik (Slowenien) (Lepidociklinák Zagorjéből és Tuhinjska dolinából, Kamniktól keletre) 209—215. old. Zlebnik Ej. : Triassic Cephalopods írom Peca (Triász Cephalopodák Peca kör- nyékéről) 216 — 219. old. Geolozki Glasnik, Sarajevo. 1955. S o k 1 i c I. : Die Molluskenfauna des marínén Samíat in Nordost-Bosnien und ihre stratigraphische Bedeutung (ÉK-Bosznia tengeri szarmata puhatestű- faunája és ennek rétegtani jelentősége) 61 — 144. old. 3 tábla, 9 melléklet. Annales de la Soc. Géo). du Nord Tóm. EXXVL 1956. B o n t e A. : Sur une association de marcasite et de silex dans la craie (Markazit és tűzkő együttes előfordulása a krétában), 95 — 97. old. Tóm. EXXVII. livr. 1. 1957. D e p a p e G. : Ees orientations actuelles des recherches paléobotauiques (Az ős- növénytani kutatások jelenlegi irányai) 17 — 37. old. Bulletin de la Soc. Géol. de Belgique Törne 80. Nos 3,4 et 5. 1956 — -57. L i é g e o i s P. G. : A propos des perles de cavernes et concrétions analogues non encore décrites (Eddig még le nem írt barlangi gyöngy és konkréció kérdésé- hez) 165—170. old. Irodalom 473 L i é g e o i s P. G. : Les schistes et quartzoschistes peuvent étre perniéables en grand (A pala és kvarepala vízáteresztő is lehet) 171 — 174. old. van Leckwijck W. : Problémes relatifs á la datation de puissantes séries coniplexes, formées uniquement de roclies volcaniques ou continentales ; exemple du Mexique Central (Vulkáni vagy szárazföldi kőzetekből álló hatalmas bonyolult rétegsorok korának kérdései. Középső Mexieo példája nyomán) 175—190. old. Toussaint J. : Étude thermique (A. T. D.) des silieates de cuivre hydratés naturels (Természetes rézhidrátok szilikátjainak DTA- vizsgálata) 287 — 295. old. Bulletin de la Soc. Belge de Géologie, de Pál. et d’Hydrol. Tome LXV. Fase. 3. 1956. MelchiorP. : Sur l’effet des marées terrestres dans les variations de niveau obser- vées dans la nappe d’eau atteinte á 2 000 m de profondeur pár le sondage de Turnhout (Belgique) (Az árapály hatása a 2 000 m mélységben elért víz- tükörre a Turnhout-Belgium-i fúrás alapján) 380 — 393. old. de BéthuneP. : La busorite, íme roche feldspathoidale nouvelle, du Kivu (Busorit, új föklpátos kőzet Kivu-ból) 394 — 399. old. Geologische Rundschau. Bd. 45. H. 3. 1957. Südamerikalieft. I. Die Altén Sehilde, II. Das Anden-Orogen, (Dél-Amerika füzet. I. Az ősi pajzsok, II. Az andi orogén) 17 cikk. 471 — 919. old. Neues Jahrbuch für Geol. u. Pál. Abhandlungen Bd. 105. H. 2. 1957. Fábián H. J. — M ü 1 1 e r G. — R oese K. L. : Eine sideritiseh-sideroplesitische Vererzung in einer Zeclistein-Bohrung des Erdgasfeldes Rheden (A rhedeni földgázterület zeschtein-fúrásában mutatkozó sziderit-szideroplezites ércese- dés) 205—219. old. Neues Jahrbuch für Geol. u. Pál. Monatshefte, Abt. B. Jahrg. 1957. H. 1. Csepregh y-M eznerics I. — S enes J. : Neue Ergebuisse dér stratigraphi- sclien Untersuchungen miozáner Schichten in dér Südslowakei und Nord- ungarn (A miocén rétegek vizsgálatának újabb rétegtani eredményei Dél- szlovákiában és Észak-Magyarországon), 1 — 13. old. KuhnO.: Amphybien und Reptilien stellen nur eine Klasse dér Wirbeltiere dar (Az amfibiák és reptiliák a gerinceseknek csak egy osztályát alkotják), 37 — 42. old. Jahrg. 1957. H. 2. Schindewolf O. H. : Über Mosaikentwicklung (A mozaikfejlődésről, 49 — 52. old. K o c k e 1 C. W. : Untervorschiebung, eine vernachlessigte tektonisclie Form. 66—71. old. Jahrg. 1957. H. 5. Einarsson T. : Über dem Wert altér Sedimente für paláomagnetische Zwecke (Idős üledékek értékelése paleomagneses szempontból), 193 — 194. old. Zeitschrift d. Deutsch. Geol. Ges. Bd. 108. 2. T. 1956. BeurlenK. : Die ammonitischen Nebenformen; (Überlegung zűr Frage des Ent- wicklungsmechanismus dér Ammonitensckale) 194 — 202. old. N e y P. : Zuiu gegenwártigen Stand des Magnezitproblems (A magnezit-kérdés jelenlegi állása) 203 — 220. old. 474 Földtani Közlöny, LXXXV II. kötet, 4. /űzet Bd. 109. 1. T. 1957. A 1 d i n g e r, H. : Zűr Entstehung dér Eisenoolithe im Schwábischen Jura (A Sváb Jura vasoolitjainak keletkezéséhez) 7 — 9. old. H a r d e r H. : Zum Chemismus dér Bildung einiger sedimentárer Eisenerze (Néhány üledékes vasérc képződésének kémizmusához) 69 — 72. old. Geologie, Berlin Jahrg. 6. H. 2. H a ve mán n H. : Transgression — Regression und Konvektion, 123 — 140. old. S t o c k F. : Überblick iiber die Geschichte vmd den Stand dér Herausgabe geologi- scher Karten in den volksdemokratischen Eándern Europas (Európa népi demokratikus országaiban földtani térképek kiadásának állása és történeté- nek átnézete) 203 — 206. old. Freiberger Forschungshefte C 23. 156.9 F u c h s W. : Untersuchungen über die Chemie und Biologie dér Braunkohle in verschiedenen Tiefen des Rheinischen B raunkohlenflözes (Vizsgálatok a |l rajnai barnakőszéntelep kőszenének kémiájával és biológiájával kapcsolat- I bgn különböző mélységekben) 84 — 96. old. F u c h s W. : Zűr Frage dér Inkohlung (A szénülés kérdéséhez) 97 — 104. old. C 19. 1956. E Leutwein F. — R ö s 1 e r H. J. : Geochemische Untersuchungen an paláozoischen !' uud mesozoischeu Kohlén Mittel- und Ostdeutschlands (Geokémiai vizsgá- i latok Közép- és Keletnémetország paleozóos és mezozóos kőszenein) 7 — 182. I old. Zeitschrift f. angewandte Geol. Bd. 2. H. 11—12. S k o k W. I. : Über die Stufen dér Tiefenmetamorphose fossiler Kohlén (Fosszilis kőszenek mélységi átalakulásának foka) 508 — 512. old. « The Journal of Geology Vol. 64. No. 5. 1956. - M i 1 1 e r R. : Trend surfaces : their application to analysis and description of envi- ronments of sedimentation : 1 . The relation of sediment-size parameters to current-wave systems and physiography (Réteglapok iránya : ezek alkal- mazása az üledékképződési viszonyok elemzésére : 1 . A szemcsenagyság viszonya az áramlásos rendszerekhez és a környezethez) 425 — 446. old. W e e k s W. : Heats of formation of metamorphic minerals in the system CaO-MgO- SiO»-H20 and their petrological significance (Metamorf ásványok képződési hője a Ca0-Mg0-Si02-H20 rendszekben és ennek kőzettani jelentősége) 456—472. old. Vol. 64. No. 6. 1956. P i n c u s H. J. : Somé vector and arithmetic operations on two-dimensional orien- tation varieties, with applications to geological data (Vektor- és számtani műveletek kétdimenziójú orientációs változatokon, és ezek alkalmazása földtani adatok kiértékelésénél) 553 — 557. old. Benuington K. O. : Role of shearing stress and pressure in differentiation as illustrated by somé mineral reactions in the system Mg0-Si02-H20 (Nyírási feszültség és nyomás szerepe a differenciációnál, a Mg0-Si02-H20-rendszer- beli ásványreakcióknál) 558 — 577. old. Irodalom 475 Kahn J. S. : Aiialysis and distribution of packing properties in sand-sized sedi- ments : 2. The distribution of the paching measurements and an example on packing analysis (Homoküledékek illeszkedési tulajdonságai/. Elemzés és eloszlás) 578 — -606. old. Vol. 65. No. 1. 1957. Walker F. : Ophitic texture and basaltic crystallization (Ofitos szövet és bazalt- kristályosodás) 1 — 14. old. Wasserburg G. J. : The effects of H20 in silicate systems (A H20 hatása a szilikátos rendszerekre) 15 — 23. old. Vol. 65. No. 3. 1957. K u e n e n H. : Sole markings of graded graywacke beds (Völgyfenékjelzések osz- tályozott grauwacke rétegekben) 231 — 258. old. C u 1 1 i n g W. E. H. : Multicyclic streams and the equilibrium theory of grade (Sokciklusos áramlások és a folyómedrek egyensúlyelmélete) 259 — 274. old. Harrison P. W. : A clay-till fabric : its character and origin (Agyagkavicsos szövet : ennek jellege és eredete) 257 — 308. old. O 1 s o n E. C. : Size-frequency distributions in samples of extinct organisms (Nagy- ságeloszlás kihalt szervezetek mintáiban) 309—333. old. JamiesonJ. C. : Introductory studies of high-pressure polymorphism to 24 000 bars by X-ray diffraction with somé comments on calcite II. (Bevezető tanul- mányok nagynyomású (24 000 bar) polimorfizmusról. Megjegyzések a kal- cit II-liöz.) 334 — 343. old. Bulletin of the Qeol. Soc. of America Vol. 67. No. 8. 1956. ShawD. M. : Geochemistry of pelitic rocks. Part II. : Major elements and genera) geocliemistrv (Pelites kőzetek geokémiája. II. rész : Általános rész és geo- kémia) . Economic Geology Vol. 52. No. I. 1957. Sulii van C. J. : Heat and Temperature in Őre Deposits (Érctelepek hőtana) 5—24. old. Vol. 52. No. 2. 1957. Bichan W. J. : Critical Pactors in Finding Hypogene Orebodies (Felszíni érc- testek felkutatásának kritikai tényezői) 99 — 114. old. R o y R.: Stability Relations of Somé Minerals in the Na20-Al203-Si02-H20 System (Egyes Na20-Al203-Si02-H20 rendszerbeli ásványok stabilitási viszonyai) 169—179. old. Vol. 52. No. 3. 1957. MoreyG. W. : The Solubility of Solids in Gases (Szilárd anyagok oldódási képes- sége gázokban) 225 — 251. old. Cameron E. N. : Apparátus and Techniques fór the Measurement of Certain Optical Properties of Őre Minerals in Reflected Light (Ércásványok optikai tulajdonságainak mérése visszavert fényben. Felszerelés és eljárás) 252 — 268. old. J e n s e n M. L.: Sulphur Isotopes and Mineral Paragenesis (Kén-izitópok és ásvány- társulás) 269 — 281. old. Bulletin of the American Association of Petroleum Geologists Vol. 40. No. 11. 1956. K e 1 1 e r W. D. : Clay Minerals as Influenced by Environments of tlieir Formation (Agyagásványok és képződési viszonyaik hatása) 2689 — 2710. old. 476 Földtani Közlöny, LXXXVII. kötet, 4. /űzet Wlieeler H. E. — Mallory V. S. : Factors in Lithostratigraphy (A kőzet- rétegtan tényezői) 2711 — 2723. old. Zierfuss H. — C o u m o u D. J. : Use of Quantitative Fluorescence Measure- ments in Drilling Operations (Kvantitatív fluoreszkálási mérések fúrásoknál) 2724—2734. old. Vol. 41. No. 1. 1957. Zeller E. J. — W r a y J. L. — D a n i e 1 s F. : Factors in Age Determination of Carbonate Sediments by Thermolmninescence (Karbonátos üledékek kor- meghatározása termolumineszcencia eljárással) 121 — 129. old. Krumbein W. C. — E i b b y W. G. : Application of Moments to Vertical Varia- bility Maps of Stratigraphic Units (Rétegtani egységek vertikális variabilitás- térképeinek szerkesztése nyomatékok alkalmazásával) 197 — 211. old. Quarterly of the Colorado School of Mines Vol. 51. No. 4. 1956. J ohnson J. H. — K enji Konichi: Studies of Mississippian Algáé (Misszi- szippi-korú algák vizsgálata) 1 — 79. old. XXII. TÁBLA Kovács Éva: liánhorváti és környékének s:a;