CORNELL UNIVERSITY UBRARY 3 924 057 302 39 FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EIOJIJIETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrMMECKOrO OEIRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XCIII. KÖTET ÍVFÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY XCIII. kötet 1. füzet 152 oldal Budapest, 1963. január — március TARTALOM - COflEPJKAHHE - CONTENU Értekezések — BBe^eHHe — Mémoires Dr. Polai György: A komlói alsóliász kőszénösszlet bányaföldtani \ iszonyai — Die montangeologischen Verháltnisse des Komlóer Kohknbeckens (Mecsck-Gebirge, S.-Ungam) 3—14 Bóna József: A mecseki liász feketekőszéntelepek távolazonosítására irányuló palyno- lógiai vizsgálatok — Palvnologische Untersuchungén zweeks einer Férni. orrelierung dér liassischen Steinkohlenflöze des Mecsek-Gebirges 15 — 23 Somos László: A Mecsek-hegységi mezozóos üledékek oxidációsfok vizsgálata — Studics on the oxidationdegrees in the Mesozoic of the Mecsek Mountains (S-Hungary) 24 — 36 Némedi Varga Zoltán: Hegységszerkezeti vizsgálatok a kövestetői fonolitterületen — Tectonic investigations in the phonolite area of Kövestető (Mecsek Mountains) 37- 53 Szederkényi Tibor: Üledékképződési időtartamszámítás a délmecseki szarmata réte- gekben — Berechnung dér Zeitdauer dér Sedimentbildung in den sarmatischen Schichten des südlichen Mecsek 54 — 62 Dr. Oravecz János: A Dunántúli Középhegység felsőtriász képződményeinek rétegtani és fácieskérdései — Questions stratigraqhiques et faciales des formátions triasiques supérieures de la Montagne Centrale de Transdanubie 63 — 73 Dr. Kiss János: Az uránmigráció hidrotermális feltételei és a szurokércgenezis — Con- ditions hydrothermales de la migration d’uranium et génése de la pechblende 74 — 81 Dr. Kriván Pál — Dr. Nagy Lász Ióné : Harmadidőszaki és negyedkori spóra- pollen bemosást tartalmazó palynológiai spektrumok felbontása a lehordási terület megismerésére és a rétegtani felhasználás érdekében — Palyuological method of charac- terization of the source area on the basis of the examination of the Upper Pleistocen profile of Tószeg- Kiskörös (region between the Danube end the Tisza) 82 — 96 Dr. Molnár Béla: A délalföldi pliocén és pleisztocén üledékek tagolódása nehézásvány- összetétel alapján — Gliederung dér pliozánen und pleistozánen Ablagerungen des süd- lichen Teiles dér Grossen Ungarischen Tiefebene auf Grund dér Zusammensetzung dér Schwermineralien 97 — 107 Széles Margit: Szarmáciai és paunóniai korú kagylósrákfauna a Duna— Tisza közi sekély- és mélyfúrásokból — Sarmatische und pannonische Ostracodenfaunen aus Bohrungen zwischen Donau und Theiss 108 — 116 Hírek, ismertetések — CooÖIItCHHH, peueH3HH — Notices, revue bibliographique . . . H7 — r43 Társulati ügyek — /Jena OÜmecTBa — Affaires de la Société i44— r52 / TARTALOM - COflEPJKAHME - CONTENU Bevezető — BBefleHHe — Introduction Kertai G yörgy: Elnöki megnyitó. A reménybeli ásványi nyersanyagkészletek becslésé- ről. Á reménybeli szénhidrogénkészletek egy számítási módszere 277 — 285 Megemlékezés — HeKpOJlOT — Nécrologue Szék y 11 é Fux Vilma: Török Zoltán emlékezete 486—488 Értekezések — HayMHbre CTaTbM — Mémoires Bartha Ferenc — Kecskemétiné Körmén dy Anna: Biosztratigráfiai vizs- gálatok a Dorogi-medence eocén korú molluszkumos képződményein — Examen biostratigrapliique des formatious éocénes á Mollusques du Bassin de Dorog 451—465 Báldi Tamas: A törökbálinti „pektunkuluszos homok” kora és az oligocén — miocén határkérdés — Das Altér dér „Pectunculussande” von Törökbálint und die Frage dér Oligozáu — Miozán-Grenze 204 — 216 Báldi Tamás: 1. Csilling L. Bidló Gábor — Török Endre: A Marcal hordalékának ásványtani vizsgálata — Mineralogische Untersuchung dér Geschiebe des Marcal-Flusses 244 — 247 Bóna József: A mecseki liász feketekőszéntelepek távolazonosítására irányuló palyno- lógiai vizsgálatok — Palynologische Untersuchungen zwecks einer Fernkorrelierung dér liassischen Steinkohlenflöze des Mecsek-Gebirges 15— 23 Csilling László — Báldi Tamás: Újabb adatok a mátraalji miocénhez — Bei- trag zűr Kenntnis des Miozáns am S-Fusse des Mátra-Gebirges (Nord-Uugam) .... 387 — 389 Dank Viktor: A délalföldi neogén medencék rétegtani viszonyai és kapcsolatuk a dél- baranyai és jugoszláviai területekhez — Stratigraphy of the Neogene basins of Southern Alföld and their relation to the areas of South Baranya and Yugoslavia 304 — 324 Géczy Barnabás: A liász— dogger határ kérdéséhez — Zűr Frage dér Lias — Dogger- Grenze ‘. . . 227 — 230 Gömöry István: Anyagelőkészítési és preparálási munkák fagj'asztással — Preparation of fossils by freezing 390 — 391 Kaszap András: A dél-baranyai tnezozóos szigetrögök — Mesozoische Inselschollen in Südbaranya (S-Ungam) 440 — 450 Kecskeméti Tibor: A bakonyi Nummulites perforatus csoport morfogenetikája — Morphogenetik dér Gruppé von Nummulites perforatus aus dem Bakony-Gebirge ... 356 — 362 Kecskemétiné Körmendy Anna: 1. Bartha Ferenc Kiss János: Az uránmigráció hidrotermális feltételei és a szurokéregenezis — Conditions hvdrothennales de la Montagne Centrale de Transdanubie 74— 81 Kiss János: Az epigén ásványképződés és szerepe a karbonátos kőzetekben — Le rőle de la formation de minéraux’ épigéniques dans les roches carbonatées 325 — 331 Kőrössy László: Magyarország medenceterületeinek összehasonlító földtani szer- kezete — Comparison b'etween the geological structure of the hasin regions of Hungary 153 — 172 K ríván P á 1 —Nagy L ászióné: Harmadidőszaki és negyedkori spóra-pollen bemo- sást tartalmazó palynológiai spektrumok felbontása a leíiordási terület megismeré- sére és a rétegtani félhasználás érdekében — Palynological method of characterization of the source area on the hasis of the examination of the Upper Pleistocen profile of Tószeg — Kiskőrös (region between the Danube and the Tisza) 82— 96 Krivánné Hutter Erika: Szénhidrogéntermelő planktonalgák a dorogi paleogén- ből — Kohlenwasserstoff erzeugende Planktonalgen aus dem Paláogen des Doroger Beckens _ 231 — 234 Kubovics Imre: Az Északkeleti Mátra földtani és kőzettani vizsgálata — TeonoruMe- CKoe u neTporpaij)HMecKoe H3yHeHne CeBepoBocTOMHoü uacTH rop MaTpa — 186 — 203 Kubovics Imre: Az ENy-i Mátra földtani és vulkauológiai viszonyai — reononme- CKoe h BynKaHononmecKoe H3yMeHue C3-ü Macm rop MaTpa — 466 — 480 I. Laczó Ilona: A Dél-Dorogi-medence középsőeocén barnakőszén-telepeinek szén- kőzettani vizsgálata — Kohlenpetrographisehe Untersuchung dér mitteleozánen Braunkohlenflöze des Süddoroger Beckens 341 — 348 Mészáros Mihály - Szabó Nándor: Hegységszerkezeti kutatástervezés a dorogi koszénteriileten — Tektonische Bedingungen dér Planung von Erkundungsarbeiten im Doroger Kohlengebiet — TeKTOHunecKue ycnoBun wiaHtipoBaHun nonCKOBO-pa3- BeaowHbix pa6oT b jJoporcKOM yronbHOM SaccetiHe 429 — 439 546 Földtani Közlöny, XCIII. kötet tartalomjegyzék Molnár B é 1 a: A dél-alföldi pliocén és pleisztocén üledékek tagolódása nehézásvány -össze- tétel alapján — Gliederung dér pliozánen und pleistozanen Ablagerungen des súdli- clien TeUes dér Grossen Ungarischen Tiefebene auf Grund dér Zusammensetzimg dér Schwermineralien M u c s i Mihály: Finomrétegtani vizsgálatok a kiskunsági édesvízi karbonátképződmé- nyekben — Examen de la stratigraphie fine des formations carbonatées d’eau douce dű Kiskunság (Hongrie Centrale) Nagy István Zoltán: Phylloceras thetys (d' O r b i g n y) szelekciós fajfejlődési sora a gerecsei alsókréta rétegekből — The succession of the ’selective evolution of Phyllo- ceras thetys (d’ Orbigny) írom the Lower Cretaceous beds of the Gerecse Mts . . Nagy Eászlóné: 1. Kriván Pál N é m’e d i Varga Zoltán: Hegységszerkezeti vizsgálatok a kövestetői fonolitterüle- ten — Tectonic investigations in the phonolite area of Kövestető (Mecsek Mountains) Oravecz János: A Dunántúli Középhegység felsőtriász képződményeinek rétegtani és fácieskérdései — Questions stratigraphiques et faciales des formations triasiques supérieures de la Montagne Centrale de Transdanubie Pojják Tibor: Kelet-borsodi vulkáni törmelékkőzetek ásvány-kőzettani vizsgálata — Mineralogisch-petrographische Untersuchung dér vulkanoklastischen Gesteine von O-Borsod (N-Ungam) Polai György: A komlói alsóliász kőszénösszlet bányaföldtani viszonyai — Die montan- geoíogischen Verháltnisse des Komlóer Kohlenbeckens (Mecsek-Gebirge, S-Ungam) . Póka Teréz: 1. Bognár D ászló Scheffer Viktor: Adatok a Vardaridák és a Bánáti-árok felszínalatti vonulatainak követéséhez a Kárpát-medencékben — Beitráge zűr Verfolgung dér unterirdischen Zügen dér Vardariden und des Banat-Grabens in den Karpatischen Becken Sidó Mária: A magyarországi szenon képződmények szintezése Foraminiferák alapján — Die Gliederung dér Senonbildungen Ungams auf Grund von Foraminiferen Somos Eászló: A Mecsek-hegységi mezozóos üledékek oxidációsfok vizsgálata — Studies on the oxidation degrees in the Mesozoic of the Mecsek Mountains ÍS-Hungary) . . . Soós Eászló: A kőszén öngyulladásának elmélete és borsodi vonatkozásai — Theorie dér Selbstentzündung dér Kohlé und diesbezügliche Beobachtungen im Borsoder Kohlen- becken (Nordrmgam) '. Szabó Nándor: 1. Mészáros Mihály Strausz D ászló: Csigák rétegtani megoszlása a magyarországi eocénben — Éber die stratigraphische Verteilung dér Gastropoden im Eozán Ungams Szederkényi Tibor: Üledékképződési időtartamszámítás a dél-mecseki szarmata rétegekben — Berechnung dér Zeitdauer dér Sedimentbildung in den sarmatischen Schichten des südlichen Mecsek Széles Margit: Szarmáciai és pannóniai korú kagylósrákfauna a Duna— Tisza közi sekély- és mélyfúrásokból — Sarmatische und pánnonische Ostracodenfauuen aus Bohrúngen zwischen Donau und Theiss S z ó n o k y Miklós: A szegedi téglagyári lösz-szelvény finomrétegtani felbontása — Fein- stratigraphische Gliederung des Eössprofils in dér Ziegelei von Szeged Török Endre: 1. Bidló Gábor Véghné Neubrandt Erzsébet: Nóri dachsteiui mészkő az Északi Bakonyban — Noriseher Dachsteinkalk im Nord-Bakony 97-107 373-386 481—485 37- 53 63- 73 363-372 3— 1+ 286 — 303 217 — 226 24— 36 173-185 349-355 54— 62 108 — 116 235-243 332-340 A Masvar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának kiilönkiadfányaként: Vadász Elemér: Magyarországi kövesedett famaradványok földtani kérdései — Inter- prétation géologique des résultats paléophytologiques de l’examen des arbres silicifiés, récoltés en Hongrie 5°5 — 544 Hírek, ismertetések — CooÖLUeHHH, peueH3HH — Notices, revue bibliographique H7— 143 248 — 268 392-396 489-496 A magvar földtani irodalom jegyzéke, 1962 — Répertoire bibliographique des publi- cations du domaine des seiences géologiques en Hongrie de l'année 1962 — En6JiHorpa(})HH JiHTepaTypbi reoJionmecKHX h cMewHbix Hayn, nyöJiHKaitHOH- Hbix b BeHrptut b 1962 397 — 414 * Társulati ügyek — fleJia OŐLlteCTBa — Affaires de la Soeiété 144 — 152 269 — 276 415-426 497 - 5°4 Helyreigazítás Dr. Kubovics Imre: „Az Északkeleti Mátra földtani és kőzettani vizsgálata” c. cikkben (Földtani Közlöny 93. 2. f.) az 1. ábra magyarázó szövegének sorrendje a térképjelekhez viszonyítva fel- cserélődött. A helyes sorrend: i-es helyett 16-os, a 16-os helyett i-es. Közben ennek megfelelően az egész sorrend megfordult. A fényképtáblák hasonlóan felcserélődtek. A táblama gyarazat \ II. es t Ijl- szvegének a IX. és X. tábla fényképei, a táblamagyarázat IX. és X. szövegének pedig a \ II. és \ 111. tábla fényképei felelnek meg. FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EIOJIJIETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrMMECKOrO OE1RECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XCIII. KÖTET 1. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY XCIII. kötet 1. füzet 152 oldal Budapest, 1963. január — március Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony9319magy A KOMLÓI ALSÓLIÁSZ KŐSZÉNÖSSZLET BÁNYAFÖLDTANI VISZONYAI DR. PORAI GYÖRGY* Összefoglalás: A komlói szénmedence részletes földtani viszonyairól dr. Wein György 1951-ben elhangzott akadémiai előadásán számolt be. Az azóta eltelt tíz esztendő alatt összegyűlt igen sok földtani adatot felhasználva, a legfrissebb állapotnak megfelelően, — a korábbit helyenként kibővítve — igyekszem röviden összefoglalni a medence földtani viszonyait, érdekességeit. Külön kiemelendő a 7 — 8. sz. telepösszletnek ősmaradványokon alapuló továbbnyomozása, amely egyben a kőszéntelepes összlet verti- kális és horizontális helyzetének felderítését igen nagy mértékben elősegíti. A terület fekvése, helyzete, nagysága, határai A körülbelül 22 km2 nagyságú kőszén terület a Meesek-hegység K-i felének föld- tani és hegységszerkezeti alakulása szerint a pécsvidéki liász vonulat ,,S” vonulatának északi fordulatában foglal helyet. A terület Ny-on, DNy-on Mánia és a Pécsbudafai-völgy helvéti és triász üledékei- vel, É-on a Kisbattyán határában levő helvéti és niezozóos képződményekkel, majd a Hármas-hegy gyűrt mezozóos képződményeivel, K-en a kövestetői fonolittal, D-en a két Tröszt területét elválasztó ún. vasasi határvetővel határolódik. A határ Ny felé a helvéti üledékekkel födött anizuszi mészkővel folytatódik. A hegységformák jól igazodnak a hegységszerkezethez. Kövestető fonolitkúpjá- nak és a külszínen is megjelenő andezitnek geomorfológiai tulajdonságain kívül Komló- Ny és Zobák-É területén találunk kőzettelepülési viszonyokon alapuló térszíni formákat. Komló közelében a liász feketekőszéntelepek kibúvása már régen ismert volt. Ennek alapján 1892-ben szakszerű kutatásokat kezdtek, s a mai Anna-akna területén telepítették az Adolf-, G 1 a n z e r-, majd később a Szerencse-tárnát. A terület úgyszólván akkor még nem ismert szénvagyonának további kiaknázására az x 900-as években mélyítették az első f lírásokat — Kt — K3j — amelyek a kívánt ered- ményt meghozva, a bányaterület megnagyobbodását eredményezték. Az ebben az időben már működő Kossuth- és Anna-aknák rétegtani viszonyaival S c h m i d t J. foglalkozott először. A terület földtani viszonyainak megismerésében időrendi sorrendben Vadász E., Rozlozsnik P., Vitális I., Telegdi Roth K., ifj. Noszky J., Székyné Fux V. kutatóknak jutott döntő szerep. 1949-ben a mecseki kerületi geológusi állás megszervezése, Wein G y. működésével a bányaföldtani kutatásban új távlatokat nyitott. Az addig csak alkalom- és ötletszerű bányafelvételek rendszeressé váltak, s a korszerű bányaművelés lehetőségeit nagy mér- tékben elősegítették. A terület földtani viszonyainak megismerésében a bányabeli s külszíni geológiai adatokon kívül nagy jelentőségűek a medence területén mélyült fúrások is. Nélkülük az épülő, a tervezett s egyéb területek földtani kiértékelése jelen keretek között sem lett volna megoldható. ♦Előadta a M. Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1961. jan. 13. -i szakülésén. 4 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet A fúrásokkal harántolt legidősebb fekükőzet a középsőtriász anizuszi mészkő, ill. dolomitösszlet, amely egyben az alsóliász telepösszlet földtani keretét alkotja. Ezt a 400 — 600 m vastag rétegösszletet, — mint ismeretes — bányában seholsem tárták fel. Néhány fő szénkutató fúrás azonban elérte, s ez arra int bennünket, hogy a nagy hőfokú karsztvíz az amúgyis nagy bányahőmérsékletet emelni fogja. Az anizuszi emelet vastagpados mészkő és dolomitrétegeire települő vékonyle- mezes wengeni palákat a K— 2i.sz. fúrás harántolta át 100 m vastagságban. A felette jelentkező palás, homokköves fáeies az újabb eredmények alapján fokozatos átmenetet jelez a felsőtriász és alsójára között. Alátámasztja ezt a kantavári felsőtriász feltárás is, ahol a közelmúltban Panopea, Naticopsis, Amauvopsis és egyéb ősmaradványok kerültek elő, vasérees gumókkal átszőtt homokkőpadokból. A kőszéntelepes csoport feküjét az i'm. raeti homokkőcsoport alkotja. E durva és finomabbszemű homokkövek tarka (zöl- desszürke és csokoládésbarna) homokos agyagpalákkal váltakoznak, amelyek biztosan jelzik a telepösszlet feküjét. Újabban kísérletek vannak a raeti-liász képződményeknek geofizikai alapon történő szétválasztására is. E fúrásokkal és bányavágatokkal egyaránt feltárt képződményekre az alsóliász kőszénösszlet kőzetei települnek éles határ nélkül, aminek megvonása eddig őslényi alapon sem sikerült. Továbbra is a kőszénösszlet alján jelentkező első, ún. a telepet vesszük megegyezés szerint a raet-liász határául, s az ez alatt levő 50 — 80 m-es meddőösszlet adja gyakorlatilag a liász kőszénösszlet közvetlen feküjét. ^'\'BuáafőÍeg' 1000 m akna l/Pas szokna 7 "L Béta Bé/a/égokno i szokna kuo V' AAny === — — \f.93 1. ábra. A komlói kőszénterület fedőszintvonalas térképe. (K 150 felett csak a kőszénkutató fúrásokat tüntettük fel.) Abb. 1. Karte des Komloer Steinkohlengebietes mit Isohypsen des Hangenden. (Über K 150 wurden nur die Kohlenforschungsbohrungen angegeben.) P o l a i : A komlói alsóliász köszénősszlet bányaföldtana 5 A liász legalsó, kőszéntelepes tagozata tehát, szoros kapcsolatban van a raeti emelet üledékeivel, s annak durva, törmelékes üledékképződését folytatja. Ennek meg- felelően helyes volna talán Vadász E. javaslata, hogy a két összletet — francia mintára — „infraliász” néven foglaljuk össze. A köszénősszlet kőszéntelepek, kőszénpala, agyagpala különböző szem- nagyságú homokkő, arkózás homokkő sűrű váltakozásából áll. A mintegy 400 — 500 m-re becsülhető rétegsorban e képződmények inkább száraz- földi, esetleg partmenti jellegűek, igazolva a telepek határozott vegyes jellegét. Néhol a telepes összlet felső részében már megjelennek a tengeri lagunás fáciesű üledékek, amit a valószínű 7-es telep fedőjében Zobákon Ostreák, Anomiák, a 3-as telep fedőjében ugyancsak Zobákon kagylók igazolnak. Ugyanez megtalálható Anna-akna 7-es telepé- nek fedőjében is. A K— 133 sz. fúrásban észlelt Phyllopodák azonban, az egyes kutatók által feltételezett 4-es telep fedőjében, eddig egyik üzem területén sem kerültek elő. További nyomozásukról tehát semmiképpen sem szabad lemondanunk. A legdöntőbb jelentőségű talán az ugyancsak fedő csoportba tartozó 7 — 8-as telepösszlet fedőjében mindenütt megtalálható luinasella és az ugyanitt előforduló agyagkő padokkal tarkított rétegösszlet. Bányabeli és fúrásokkal történő feltárások alapján biztos vezérszintként való felismerése a legújabb idők eredménye — (a mellékelt 7 — 8-as telepi térkép is e feltárások alapján készült. 2. ábra). Az eddigi feltárások szerint 3 jól nyomozható Cardiniás padot találtunk a 7-es telepösszlet fedőjében. Helyenként azon- ban a 8. sz. telep közvetlen fedőjében is jól fejlett Cardiniák találhatók. Ez III-as aknán több száz méter csapáshosszban nyomozható volt. Az egyedek szép kifejlődése, a ma^síatV) /akna Kossuth lég amPf Kossuth! sz a'kna 1000 m ”~^liías szokna tltl-as/ég f.-r - akna « Béta '•% a légakna \ K63 2. ábra. A komlói kőszénterület 7 — 8. telepösszletének fedőszintvonalas térképe (Bétái számozás szerint X. tp.) Abb. 2. Karte des 7 — 8. Flözkomplexes des Komloer Steinkohlengebietes mit Isohypsen des Hangenden. (Nach Betaer Nummerierung X. Flöz.) 6 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet mennyiségi előfordulás rovására történt. Ezek a fontos vezérrétegek fúrásokban is meg- találhatók voltak. így a K— 17/a, K— 126 és a K— 143, valamint a régi K — 70/a. sz. fúrásban. Bányabeli feltárásaink vannak ugyanebből a szintből Anna-aknáról, III-as aknáról és Kossutli-aknáról, valamint Béta-akna régi K-i 8. telepi fedőjéből, amelyet most 16. sz. telepnek neveznek. Úgyszólván tehát az egész medence területén végignyomoz- ■ 2d je <0 *0 c, 3. ábra A ) Földtörténeti oszcillációs ciklus, B) Limnikus biológiai ciklus, C) Paralikus ciklus. Magya- rázat: 1. Kőszén, 2. Pelit, 3. Pszammitos pelit, 4. Pszammit Abb. 3. A ) Erdgeschichtlicher oszillations Zyklus, B)f I.ymnischer lithologischer Zyklus, C) Paralisclier Zyklus. Erklárung : 1. Steinkohle, 2. Pelit, 3. Psammitischer Pelit, 4. Psammit ható. Igen érdekes jelenség, hogy ezek a faimaelemek műidig a telepek fedőjében mutat- koznak, s eddigi megfigyeléseink szerint a növényeket tartalmazó rétegekben seholsem találtunk. Vadász E. szerint az egykori kőszénképződés lápmedencéjének teljes vizzel borítottságával, a növényi tenyészet elhalása után jelentkezik az állati élet. Ez a felfogás teljes mértékben megfelel a helyenként tömegszer űen megjelenő faunaelemek életmód- jának, de esetenként felmerülhet a mocsárláp szellőzetlen vizének tömegpusztulást okozó hatásával való kapcsolat. Az elkövetkezendő területek felfúrásánál, ahol is a kőszéntelepes összlet átfúrása végig maggal történik, ezeknek a lumasellás padoknak a szemmeltartása elengedhetet- lenül szükséges, amely a nagyobb szerkezeti egységek tükrében biztos támpontot nyújt a kőszéntelepes összlet mélységbeli és vastagságbeli elhelyezkedésére, ill. ezen keresztül ásványvagy onbecslés terén is közelebbi adatok birtokába jutunk. A mellékelt térképen, — a főbb szerekezeti elemek feltüntetésével — igen jól mutatkozik a kőszéntelepes cso- port gerincét tevő 7 — 8 telepösszlet csapása. A kőszéntelepek keletkezésében, — irodalmi adatokra támaszkodva, — igen sok érdekes következtetés vonható le. Egy-egy telep keletkezésének ideje külföldi (szovjet és nyugati) irodalomban közismert ciklusokkal, tehát egy üledéksorozat ritmusos válto- zásával magyarázható. Egy-egy ih'en ún. megaciklus rendszerint átmeneti üledékkel P o l a i : A komlói alsóliász kőszénösszlet bányaföldtana 7 kezdődik, fokozatosan finomodó jelleggel, a végén telep- képződéssel. Ezután ismét finomabb üledékek következnek, majd az egészet újból egy átmeneti képződmény zárja be. Ez az üledékképződési folyamat ölel fel egy ciklust (3. ábra). Egy megaciklus átmeneti üledéktől-átmeneti üledékig tart, közben telepképződéssel. A nyugati irodalom ezzel szemben teleptől-telepig vesz egy teljes ciklusfolya- matot. A 3. ábrán a felső kép egy földtörténeti fejlődésfolya- matot ábrázol, telepképződéssel, ahol a telep mindig tenger előnyomulás folytán (ingresszió alatt) keletkezik. A második kép linmikus telepképződést mutat, amely azonban nem folyamatos, mert az üledékképződést külső behatások — pozitív fenékingadozás, parti hullámverés, oszcilláció — megakadályozhatják. A harmadik kép a telepképződés paralikus esetét mutatja be, amikor a telepek egy regressziós folyamat kiüminációs időszakában képződnek. Ez utóbbi annyiban különbözik az első képtől, hogy a telepképződés ingressziós folyamat előtt van. A lényeg tehát az, hogy mindkét esetben a telepképződés után még ingressziónak kell lennie, hogy megfelelő mennyiségű üledék a telepet elzárja a teljes oxidációtól. Ennek megfelelően a 5, 9, 15, 16. sz. telepek kivé- telével (4. ábra) a telepek fedőjében és feküjében agyagpalák találhatók változó vastagságban. A komlói művelhető telepek . száma 17. A telepek számozása felülről lefelé történik, i-től 22-ig. A művelhető telepek összvastagsága Béta-akna adatait is figyelembe véve 33 m. Kossuth-, III-as-, Anna- és Zobák-akna átlagos telep- vastagság adatai 24 m-re becsülhetők. Nemcsak Pécsett, hanem Komlón is komoly prob- lémát jelentenek a telepazonosítási nehézségek. A bányá- ban az egyes telepek vastagsága, padozottsága, s a kísérő és fedőkőzet viszonyok utalnak az azonosságra. Utóbbiak azon- ban az annyira változatos rétegsorban csak kis területen belül válnak be. Akkor is a tektonikai viszonyok ismereté- ben, ill. ezeknek az előbbiekkel történő egyidejű értékelésé- vel vehetők figyelembe. A 7 — 8-as telepösszlet fedőjében jelentkező agyag- kövek nemcsak medence szinten, hanem egy-egy terület- részen belül is azonosítási alapul szolgálnak. Ugyancsak reálisnak látjuk a már ismertetett 7 — 8-as telepösszletnek, mint a kőszéntelepes csoport germcének faunisztikai alapon való kiemelését, s ezen belül a horizontális elterjedés nagy- ságának megfelelően a mellékkőzet viszonyok, tektonikai helyzet, s nem utolsósorban pollen elemzési adatok felhasz- nálását. A jelenlegi, valószínűleg végleges elképzelés szerint, a Béta-akna Ny-i felében a 7-es telep a III-as aknai 7-es teleppel azonos. Alátámasztja ezt az is, hogy a két üzemet 3.0 m °* Wm g 3.0 m Qg 2.0 m 07 2. b. tp 3. tp 4. tp 5. tp 6. tp 47, Om 7,0m 9. tp 10. tp 12 tp 13 tp 141 p 15 tp 16 tp. 17. tp. 0_ 1 m 4. ábra. A III. bányaüzem összesített telepösszlet szel- vénye Abb. 4. Zusammenfassendes Profil des Flözkomplexes im III. Bergbaubetrieb 8 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet vető nem választja el egymástól, s a Béta-aknai feltárások 50 m-re megközelítve a III-as akna határát, a fedő és fekükőzet viszonyok, telepvastagság, fenti azonos- ságra utalnak. A III-as és Béta-aknai 7-es telepek azonosságát a közelmúltban a Béta-aknai 7-es telepben talált kövületes pad bizonyítja szembetűnően, amely meg- felelője a III-as akna 7-es telepi fedőjében talált pad egyikének. A többi üzemek, Anna-, Kossuth-, III-as és Zobák-üzemek telepeit azonos számozással tartjuk nyilván Sokkal komolyabb probléma a Béta-akna K-i és Xy-i résznek azonosítása. A bánya területét átszelő hatalmas vető következtében a bányamező telepeinek összefüggése megszakadt. Ennek a bányászat számára is igen fontos problémának a megoldása folyamatban van. 5. ábra. Földtani szelvény Komló Nyugat és Kossuth-bánya déli főkeresztvágatán át. Magyarázat: 1. Miocén, 2. Középsőliász, 3. Alsóliász fedőmárga, 4. Alsóliász fedőhomokkő, 5. Alsóliász kőszéntelepes csoport, 6. Raetí-emelet képződményei Abb. 5. Geologisches Profil durch Westkomló und den südlichen Hauptquerschlag dér Kossuth-Grube. Erklárung: 1. Miozan, 2. Mittellias, 3. Hangender Mergel, 4. Unterliassischer hangender Sandstein, 5. Unterliassische Steinkohlenflöz-Gruppe, 6. Formádon dér Raeter-Stufe Visszatérve a rétegtani taglalásra, a fentiekben vázolt változatos kőszénösszlet fedőjét magasabb alsóliász homokkő üledékek alkotják. Ez a homokkő fáeies K-felé fokozatosan el vékonyodik. A karottázs adatok szerint gyakorlatilag vitás a „fedőhomokkő csoport” meg- különböztetésének kérdése. Ha a fedőképződmények kifejlődését részletesebben szemügvre vesszük, tapasz- taljuk, hogy a mecseki, ill. komlói júra üledékképződésben bekövetkező lényeges vál- tozást csak a kőszén kimaradása mutatja. Ezért is a kőszéntelepes és fedőösszlet pontos szétválasztása sokszor lehetetlen. Annál is inkább, mert a liász fedőhomokkő sorozatá- ban is előfordulnak vékony szénzsinórok, amelyek a korelhatárolást még inkább nehézzé teszik. A szinemuri és lotharingiai homokkövek mésztartalom- változása erre nem ad magyarázatot. Szerencsés helyzetben vagyunk akkor, ha a telepösszletben biztos ismérv- ként palák jelentkeznek először. Vékony palás közbetelepülések azonban az ún. fedő- homokkőben is előfordulnak. Legújabban őslénytani vizsgálatok révén sikerült egy lépés- sel előbbre jutni, amely szerint a fúrások alapján a fedőhomokkőben néha Crinoidea nyéltagok találhatók. A Crinoidea nyéltagok hiánya azonban nem jelenti a homokkőnek a széntelepes csoporthoz tartozását. A homokkőösszletre szürke, réteges, kissé palás agyagmárga települ, alsó részében Liogryhaea obliqua alakkal, amely a fedőmárga fontos szintjelzője. Mint érdekességet p o l a i : A komlói alsóliász kőszénösszlet bányaföldtana 9 meg kell említenünk, hogy az alsóliász fedőmárgaösszletben teljesen szénült uszadék - fatörzsön a zobáki bányában jó megtartású gryphaeákat találtunk. A magasabb fedő anyag foltosmárgás, majd homokköves szakaszai már átnyúlnak^ a liász középső részébe. A felsőjúrában megindult regresszió az alsókréta után teljessé válik, s a területen tovább már az erózió lepusztító hatása mutatkozik. Erre az eróziós felszínre települnek éles diszkordanciával a miocén képződmények, amelyek igen gyakran (Kossuth-bánya Ny-i része, III-as-, Béta- és Béta II-akna területének egy része) a kőszéntelepes csoport fedőjét képezik, Ny felé megszabva a bányászat határát. //. 6. ábra. Földtani szelvény Zobák-Béta II. és Béta bányaterületen át. Magyarázat: i. Miocén, 2. Középsőliász, 3. Alsóliász fedőmárga, 4. Alsóliász fedőhomokkő, 5. Alsóliász kőszéntelepes csoport, 6. Raeti emelet képződményei Abb. 6. Geologisches Profil durch das Grubengebiet Zobák-Béta II. und Béta. Erklárung: 1. Miozán > 2. Mittellias, 3. Unterliassischer hangender Mergel, 4. Unterliassischer hangender Sandstein, 5. Unter- liassische Stemkohlenflöz-Gruppe, 6. Formationen dér Raeter-Stufe ▼ ír*-* AA Teljesség kedvéért meg kell említenünk a jura végi — kréta eleji bázisos vulkános- ságot, amely főleg az Anna-akna és a Zobáki terület igen nagy részét érintette trachido- lerittelérekkel. A trachidolerittal valószínűleg egyidejű erupciós ciklus magmaterméke- ként felszínretörő fonolit kúpja elszigetelten áll a júra üledékek izoklinális rétegei között. Az idősebb kitörésbeli képződéményekkel szemben nem sokkal jelentenek aláren- deltebb szerepet a harmadidőszak kitörésbeli kőzetei sem. A helvéti emelet alsó felében felszínre tört amfibólandezit lávaszerűen telepszik a mezozóos, ezen belül helyenként a liász kőszén telepes csoport összletére. Igen érdekes jelenség, Anna- és Zobák-bányában fúrásokkal és bányafeltárásokkal kapcsolatban megismert 30 — 50 m-es andezittelér, amelynek teleptelér jellege helyenként azonban kétségbevonható. Az Anna-területén a 2 — 3-as telepek fedőjében jelentkező vonulat a zobáki ikeraknák környékén átcsap az ún. fedőhomokkő összletbe, majd azt áttörve a széntelepes összletben az ugyancsak valószínűleg 2 — 3-as telepek fedőjében húzódik tovább. A zobáki antiklinális D-i szárnyában s a K— no. sz. fúrásban azonban már nem található. A kráterből felszínre törő lávából elágazó telér felfelé nyomulva meg- szilárdult, s ezért a rétegek közé történő benyomulása csak egy bizonyos területrészen történt meg. Mint fontos szint jelző azonban, egy adott területegységen belül feltétlenül szem előtt tartandó. A liász kőszéntelepekre gyakorolt minőségrontó hatása, mhat minden eruptívirmra, itt is jellemző. 10 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet Hegységszerkezeti viszonyok A kőszénterület szerkezeti elemei a mellékelt fedő és 7 — 8-as tp-i szintvonalas térképen jól láthatók (1, 2. ábrák). A legidősebb tektonikai elem, amelyet R o z 1 o z s n i k P. É-i fővetőnek álla- pított meg, az a törésvonal menti feltolódás, amely Kossuth-, Anna-, és Zobák-aknákon ✓ 7. ábra. Északi feltolódás az Anna-bányaiizem területén. Magyarázat: 1. Fedőmárga, 2. Andezit, 3. Trachidolerit, 4. Pszammit, 5. Pelit, 6. Feketekőszén Abb. 7. Nördliche Aufschiebung auf dem Anna-Grubengebiet. Erklárung: 1. Hangender Mergel, 2. Andesit, 3. Trachydolerit, 4. Psammit, 5. Pelit, 6. Steinkohle áthalad. Már Wein G y. kimutatta, hogy itt nem vetővel, hanem feltolódással kell számolnunk. Az 1950. után készített földtani- és bányatérképeken egymással párhuza- mosan vető és feltolódás is szerepel. A jelenlegi Kossuth- és Anna-aknák területére eső régi bányatérképeknek a legújabb feltárásokkal való egybe vetésével a feltolódás értel- mezése teljesen igazolt. Uralkodó dőlésiránya DK, csapása ÉK — DXy. Lefutása a mély- ség felé szeszélyes, amint azt Anna-akna főkeresztvágat szelvénye is mutatja (7. ábra). P o l a i : A komlói alsóliász köszénösszlet bányaföldtana 11 E nagy É-i feltolódástól É-ra a mellékelt rajzok szerint a telepes összlet nagyjából Ny — K irányú antiklinálisnak tűnik, amely a Zobák É területén levő antiklinálisban foly- tatódik. Ennek a szerkezeti elemnek külszíni megjelenési formája főleg Zobák É-n a júra felső tagjaiból külszínen is jól ismert. A feltolódástól D-re található az az Anna-aknai antiklinális, amely Zobákon bányászatilag is nyomozhatóan folytatódik. Tengelye K — ÉK irányú, enyhe 8— i2°-os dőléssel. A közel Ny — K irányú gyűrődéses szerkezeti formákat a szénmedence központi részén az ún. déli fővető szakítja el. Csapása ÉK — DNy irányú. Elvetése verti- kális irányban ioo— 150 m. Miocén előtti kora biztosra vehető. E két szerkezeti vonal között a mellékelt térképeken látható módon a bányamező közepén egy nagy szinkli- nális húzódik végig. Ezek a szerkezeti elemek a bányabeli feltárásokon kívül fúrásokkal is feltártakká váltak (K— 115, K— 27, K— 112, K — 99.). A legújabb szerkesztések eredményeképpen vált ismertté az ún. Béta-aknai, közel É — D-i csapású vető, amely szerkezeti vonal, Béta-akna területét szeli ketté. Ennek meglétét sokáig kétségbevonták. Bányabeli, s újabban fúrási adatok is teljes mértékben igazolják. A D-i fővetővel egykorúnak mondható. Elvetési magassága vertikálisan 100 m-nél több. Amint a térképeken is látjuk, a Déli fővető és a Béta vető közt komolyabb törés- vonal nincs. A fenti törésvonalakkal párhuzamos irányú kövestetői vető ÉNy-i irányú elvetése a Béta — Kövestető 18. sz. telepe alapján nem komoly jelentőségű. Mint tektonikai irány azonban feltétlenül érdekes. ÉNy— DK-i csapású a III. üzem Ny-i területét átszelő ,,D” mezei vető, amelynek helyzetét a 7 — 8-as telepi térkép szemlélteti. Elvetése kb. 150 m lehet. Kora a D-i fővetőnél idősebb. Ugyancsak ÉNy — DK csapású a Kossuth- és Anna-aknákat elválasztó vető. Elvetési magassága 40 — 60 m. A Komlói Tröszt Vasas Kövestető területei közötti természetes határt jelző vasasi vető, (2. ábra, 7 — 8 telepi térkép) elvetési magassága előreláthatólag 70— xoo m lehet. Részletes nyomozása folyamatban van. Bányabeli tapasztalataink alapján a főleg É — D-i csapású K-i dőlésű vetők 10 — 50 m elvetési magassággal, komolyabb bányabeli kutatási problémákat okoznak. Időrendi sorrendben összefoglalva a mozgások jellegét, s ezen keresztül a hegység- szerkezeti képet, elmondjuk, hogy a triászt nyílttengeri szedimentáeiós ciklus jellemzi, a tenger lassú kiemelkedésével, de folyamatos üledékképződéssel. Ez a júrában is foly- tatódik, az abban bekövetkező süllyedő fázisig. Meg kell jegyeznünk, hogy sem iilepedési, sem szögdiszkordancia a területen eddig seholsem volt tapasztalható. Ennek megfelelően az ókimmériai fázis legfeljebb pozitív fenékingadozásban jelentkezik. A zavartalan júra üledékképződési fázist, az irodalom szerint is világszerte regiszt- rált újkimmériai fázis zavarja meg, amelynek hegységszerkezeti megnyilvánulásai a medence területén eddig konkrétan nem voltak bizonyíthatók. Tehetséges, hogy nyom- vonalaikat a rétegek közé később benyomuló trachidolerittelérek elvágják. A W e i n Gy. által legújabban hilszi fázisnak vélt régi posztkimmériai fázis ÉNy — DK-i irányú vetőrendszer kialakításában nyilvánul meg. Talán Kossuth- bányán (VI. szinti főlégvágat) a tracliidolerit intrúzió előtt keletkezett vetőbe behatolt eruptív telér tanúskodik koráról. Elválasztása az előbbitől, vagyis az újkimmériai fázis mozgásától még mindig nem meggyőző. Talán a különböző mozgásviszonyok azok, amelyek az időrendre engednek következtetni. Biztos azonban az, hogy ennek a fázisnak a töréselemeibe már behatolt a láva. 12 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet A Kossuth- és Anna-bányai analógiákat figyelembe véve talán a III-as aknai ,,D” mezei vetőt sorolhatnánk még ide. Ugyancsak idetartozik a Kossuth- és az Anna-aknát egymástól elválasztó valószínű vető, s nem feltolódás, amely közé trachidolerittelér nyomult be. A medence területén a hegységet ért nagy fázis, az ausztriai fázis, erős ÉK — DNy-i csapásirányú redőződésben és ugyanilyen csapású feltolódásban nyilvánul meg. Az Anna — Zobák D-i antiklinális, a Zobák É-i antiklinális, a Kossuth-bányai gyűrt szerkezet ezen mozgási szakasz eredménye. Ennek a mozgásrendszernek eredménye az üzemeket átszelő É-i feltolódási vonal, amely az 1900-as években feltételezett ún. É-i fővetővel azonos. Korára támpontot nyújt az Anna-aknai főkeresztvágatokba a fel- tolódás mentén benyomult trachidolerit. Mai ismeretünk szerint idetar- toznak az egész mecseki mezozoikum gyűrt formái. A Kossuth-, III-as-aknákat elválasztó D-i fővető az ausztriai fázis által ért gyűrt formákat érintette, többszáz méteres eltolással. Ide vehető, nagyságát és csapásvonalát tekintve a Bétái nagyvető is. A trachidolerit benyomulása és iránya alapján ide vehető a Vasasi vető is. Ezeknek a miocén előtti kora biztosra vehető, mert a helvéti üledékek elmetszik őket. A harmadidőszak mozgásai közül azok az É — D-i, főleg harántvetők emelendők ki, amelyek a bányamező eddigi feltárásaiban is jelentkeztek. Ezek a mozgások főleg a stájer és attikai fázisokban játszódhattak le. Ennek igazolására szolgál Anna-akna V. szinti fővágatától Ny-ra eső kerülővágatában észlelt vető, amely az andezittelért elvetette. A pannóniai rodán-valaelii szakaszba tartozó mozgásirány az előbbiekétől telje- sen eltérő jelleget mutat. Itt Ny — K-i csapással D-felé történő elmozdulásokat észlelünk, amelynek legszebb példája a III-as hknai D-i feltolódás. Ez a liász kőszéntelepeket 100— 120 m-re szakította el egymástól. Ez utóbbi irányát és időrendi jellegét tekintve, szépen beleillik a K-i Mecsek É-i részének hegységszerkezeti képébe. Pannóniai korát ennek alapján rekonstruálhatjuk. IRODALOM - UTERATUR x. Bányászati és Kohászati Lapok, 1916 január — június. — 2. Vadász E.: A Mecsekhegység. 1936. — 3. Vadász E.: Földtörténet és földfejlődés. 1957. — 4. Vadász E.: Magyarország föld- tana. 1960. — 5. Wein Gy.: A komlói bányaföldtani kutatások legújabb eredményei. Földt. Közi. 82. 1952. — 6. Wein G y.: A Keleti Mecsek hegységszerkezeti mozgásainak időrendje és jellege (Kéz- irat 1954-)- Die montangeologischen Verháltnissc des Komlóer Kohlenbeckens (Mecsek-Gebirge, S-Ungarn) DR. GY. POLAI Das eine Fláche von 22 kin2 einnehmende Kolüengebiet passt in das stratigra- phische und tektonische Bild des Östlichen Mecsek vollkommen hinein. Die durch Bohrungen durchquerten áltesten Eiegendgesteine sind durch den nűtteltriadischen anisischen Kalkstein-, bzw. Dolomitkomplex vertreten, dér von dünn- plattigen Wengener Schiefern überlagert wird. Die oberhalb clieser Bildungen auftre- tende Schiefer-Sandstein-Fazies markiért einen allmáhliehen Übergang zwischen dér oberen Trias und dem unteren Jura. Das Liegende des Kohlenflöz-Komplexes wird von dér Sandsteingruppe des Rháts gebildet. Das unterste, Kohlenflöze führende Glied des Lias liángt mit den Ablagerungen dér rhátischen Stufe eng zusammen und vertritt eine Fortsetzung dérén grobklastischen Sedimentbildung. In dér Schichtenfolge des Flöz-Komplexes, dérén Máchtigkeit auf P o l a i : A komlói alsóliász kőszénösszlet bányaföldtana 13 400 — 500 m geschatzt werden konnte, treten Kohlenflöze, Tonschiefer, und Sandsteine von verschiedenen Korngrössen auf. lm oberen Teil des Flözkomplexes erseheinen hier und da auch die in einer marínén kagunenfazies ausgebildeten Sedimente. lm produk- tiven Komplex können Ostreen, Cardmien háufig angetroffen werden. lm Kohlenflöz- Komplex betrágt die Zahl dér abbauwürdigen Flöze 17. Die Entstehung dér einzelnen Kohlenflöze kann mit deu in dér kiteratur allge- mein bekannten Zyklen, das heisst mit einer zyklischen Veránderung dér einzelnen Sedimente erklárt werden. Jeder sogenannte Megazyklus beginnt gewölmlieh mit einem Übergangssediment, das allmáhlicli feiner wird. Diesem Sediment folgen wieder feinere Sedimente und dann wird dér ganze Zyklus von neuem durch eine Übergangsbildung abgeschlossen. Ein Megazyklus dauert alsó von einer Übergangssedimentbildung an bis zu einer neuen Übergangssedimentbildung und inzwischen bilden sieh Kohlenflöze aus. lm Mecseker Kohlengebiet stellen die Flözidentifikationsschwierigkeiten ein schwieriges Problem dar. In dér Grube deuten die Máchtigkeiten dér einzelnen Flöze, ihre bankartige Ausbildung und die Verháltnisse dér begleitenden tauben Gesteine auf die Identitát hin. Die letzteren bewáhren sich jedoch in dér áusserst mannigfaltigen Schichtenfolge nur innerhalb eines beschránkten Raumes. Die im Hangenden des Flözkomplexes 7 — 8 auftretenden Tonsteine dienen nieht alléin im Massstab des ganzen Beckens, sondem aueh innerhalb dér einzelnen Gebiets- teilen zűr Erklárung. Im Gebiet des Beckens wird die Identitát dér Flöze 7 des Schach- tes III und des Schaclites Béta durch die in dér jüngsten Vergangenheit im Hangenden des Flözes 7 des Schachtes Béta gefundene fossilreiche (Cardinien) Bank augenfállig bewiesen, die dér eiuen dér im Hangenden des Flözes 7 des Schachtes III angetroffenen Bánke entspricht. Zűr stratigrapliischen Gliederung dér in dér Frage stehenden Bildungen zurüek- kehrend, müssen wir behaupten, dass das Hangende des friiher schematisch dargelegten Kohlenkomplexes von dep ebenfalls unterliassischen Ablagerungen gebildet wird. Diese Sandsteinfazies verdünnt sich stufenweise nach Síiden und geht graduell in die Tonmer- gel-Bildungen dér lotharingischen Stufe über. Als eine Besonderheit sei es erwáhnt, dass im unterliassischen Hangendmergelkomplex vollkommen verkolilte Baumstámme und in dér Zobáker Grube gut erhaltene Gryphaeen angetroffen worden sind. Die durch Tonmergel, Fleckemnergel mid Sandstein vertretenen Abschnitte des liöheren Horizontes des Hangenden greifen bereits in den mittleren Teil des kiás über. Die im oberen Jura eingetretene Regression umfasst nach dér un tereli Kreide das ganze Territórium und im weiteren áussert sich sehou die deuudierende Wirkung dér Erosion überall im ganzen Gebiet. Dér Vollstándigkeit halber miissen wir noeli den am Ende des Juras am Anfang dér Kreide stattgefundenen Vulkanismus erwáhnen, dér einen sehr grossen Teil des Anna-Schachtes und Gebietes von Zobák getroffen hat. Wenn wir den Charakter dér Bewegungen und dadurcli das tektonische Bild des Gebietes in chronologischer Reihenfolge zusammenfassen wollen, müssen wir feststellen, dass die Trias durch einen pelagischen Sedimentationszyklus nüt einer langsamen Hebung des Meeres, aber mit einer kontinuierlischen Sedimentbildung gekennzeichnet wird. Dieser Zyklus setzt sich auch wáhrend des Juras fórt, bis zűr Absenkungsphase, die im Jura stattfindet. Das tektonische und im allgemeinen das geologisch-entwicklungsgeschichtliche Bild des Östlichen Mecsek, und zwar des Komlóer Kohlengebietes wird im wesentlichen durch die langsame Hebung des Meeresbodens eharakterisiert. Es ist zu bemerken, dass bis jetzt noch nie eine Sedimentationsdiskordanz, oder eine Winkeldiskordanz auf dem in dér Frage stehenden Gebiete beobachtet werden konnte. Dementsprechend áussert sich die altkimmerische Phase höchstens in einer positiven Oszilla- tion des Meeresbodens im Mecsekgebirge. Die ungestörte jurassische Sedimentationsphase wird durch die nach den kitera- turangaben in dér ganzen Welt registrierte jungkimmerische Phase un terbrochen, dérén tektonische Wirkungen, mit Bezug auf die in dér Frage stehende Periode, im Gebiete des Beckens bisher konkrét niclit bewiesen werden konnten. Ihre Existenz könnte viel- leicht dadurch bestátigt werden, dass ihre Spuren durch die zwischen die Schichten spáter eingedrungenen Trachydoleritgánge durchschnitten sind. Die alté postkimmerische Phase, die von Gy. Wein neulich fiir die H i 1 s e r Phase gehalten wird, áussert sich in einem NW— SW-lieh gerichteten Verwerfungs- system. Von seinem Altér zeugt vielleicht dér eruptive Gang, dér in dér Kossuth-Grube (Hauptwetterweg des Horizontes VI) in die vor dér Trachydolerit-Intrusion entstandene 14 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet Verwerfung eingedrungen ist. Die Abtrennung dieser Bewegungen von denen dér jung- kimmerischen Phase ist noch iminer nicht überzeugend. Über die chronologische Reihen- folge könnte inán vielleicht aus den verschiedenen Bewegirngsverháltnissen sehliessen. Es ist jedoch sicher, dass in die Bruchelemente dieser Phase die hava bereits einge- drungen war. Alit Rücksicht auf die Analogien in dér Kossuth- und dér Anna-Grube könnte mán vielleicht noch die im Féld «D« des Schachtes III vorhandene Verwerfung in diese Phase einreihen. Ebenfalls zu dieser Phase gehört die tektonische Störung — die ver- mutlich eine Verwerfung und keine Aufschiebung darstellt — welche den Kossuth- vSchacht vöm Anna-Schacht abtrennt und in welche ein Traehydoleritgang eingednmgen ist. lm Gebiet des Beckens áussert sich die das Gebirge getroffene grosse Phase, und zwar die austrische Phase, in einer NO— SW-Hch streichenden intensiven Faltung und einer áhnlich streichenden Überschiebung. Die Anna — Zobáker südliche Antiklinale, die Zobáker nördliche Antiklinale, sowie die Faltenstruktur in dér Kossuth-Grube stellen das Ergebnis dieser Bewegungs- phase dar. Dieses Bewegungssystem hat die N-l'che Aufschiebungslinie, die mit dér in den 1900. Jahren angenommenen nördlichen Hauptverwerfung identisch ist, zustan- degebracht. Orientierungsangaben über ihr Altér gibt dér Trachydolerit, dér lángs dér Aufschiebung in die Hauptquerschláge des Anna-Schachtes eingednmgen ist. (N a c h unserer gegenwártigen Kenntnis gehören die mesozoischen F a 1 1 u n g s f o r m e n des ganzen M e c s e k g e b i r g e s zu dieser Phase.) Die südliche Hauptverwerfung, die den Kossuth-Schacht und den Schacht III voneinander abtrennt, traf die den Bewegungen dér austrischen Phase miterworfenen Faltungsformen und vemrsachte eine Verschiebung von mehreren Hundert Metem. Hinsichtlieh ihrer Grösse und ihrer Streichlinie ist auch die Bétaer Grossverwerfung dieser Phase zuzuschreiben. Auf Grund des Eindringens und dér Richtung des Trachy- dolerits können wir auch die Vasaser Verwerfung in die austrische Phase einreihen. Das vormiozáne Altér dér angeführten Bildungen könnte für sicher gehalten werden, da die helvetischen Ablagerungen sie durchschneiden. Unter den Bewegungen dér Tertiárperiode sind vor allém jene N — S-hch gerich- teten, hauptsáchlich Ouerverwerfungen hervorzuheben, die auch in den bisherigen Aufschlüssen des Grubenfeldes angetroffen wurden. Diese Bewegungen mögen sich hauptsáchlich in dér steirischen und dér attischen Phase abgespielt habén. Zűr Bekráfti- gung dieser Annahme dient die in dér westlieh von dér Hauptstrecke des Horizontes V des Anna-Schachtes gelegenen Umgangsstrecke beobachtete Verwerfung, die den Ande- sitgang verworfen hat. Die dér pannonischen rhodanisch-walachischen Phase angehörende Bewegungs- richtung weist einen von den vorigen vollkommen abweichenden Charakter auf. Hier sind W — O-lich streichende, nach S verschobene Elemente zu finden, dérén schönstes Beispiel die S-hch gerichtete Aufschiebung des Schachtes III darstellt. Sie hat die liassi- selien Kohlenflöze um 100 bis 120 m voneinander abgerissen. Diese letztere passt mit ihrer Richtung und chronologischen Verhaltnissen in das tektonische Bild des N-lichen Teiles des O-lichen Mecsek schon liinein. Auf diesem Grund können w'r ihr pannonisches Altér wohl rekonstruieren. A MECSEKI LIÁSZ FEKETE KŐ SZÉNTELEPEK TÁVOLAZONOSÍTÁSÁRA IRÁNYULÓ PALYNOLÓGIAI VIZSGÁLATOK BÓNA JÓZSEF* (I. —II. táblával) Összefoglalás: A mecseki alsóliász feketekőszéntelepek palynológiai vizsgálata 1956- ban kezdődött a Magyar Állami Földtani Intézetben. A Mecseki Földtani Kutató-fúró Vállalat laboratóriumában tovább folytattuk. E dolgozatban az eddig elért eredményeinket kívántuk ismertetni. Rendszerbe foglalva felsorolást adunk az eddig talált fajokról. Táblá- zatban közöljük az egyes fajok dominancia-változásait telepenként. Vizsgálataink kiderí- tették, hogy a G ó c z á n által bevezetett P/F pollenanalitikai hányados lápövek kijelö- lésére alkalmas. A paralikus és limnikus jellegeknek megfelelően a pollenkép is változást mutat. E változásnak megfelelően a limnikus jellegű telepeket el tudjuk választani a paralikusaktól. A mecseki liász feketekőszén mikroszkópos vizsgálata Szádeczk y-K. E., Pa ál Á.-né és Góczán F. [1956] tanulmányaival néhány évvel ezelőtt indult. Ezek részben szénkőzettani, részben palynológiai vizsgálatok voltak. Megállapították, hogy a kőszéntelepek spóra- és pollentartalomban rendkívül gazdagok. A telepekben különböző lápövi képződmények ismerhetők fel. Egyes telepek bizonyos szénkőzettani és palynológiai jellegzetességei a többiétől különböznek és az egész aknamező területén követhetők. E jellegzetességek alapján, az akna területén belül, egymáshoz viszonylag közel fekvő teleprészeket egymással azonosíthatóknak, ill. a különböző telepeket egy- mástól megkülönböztethetőnek találták. Miután ezek az alapvető kutatások a módszertani nehézségeket tisztázták, és a vizsgálatok mikéntjére útmutatást adtak, a Mecseki Földtani Kutató-fúró Vállalat laboratóriumában tovább folytattuk az általuk elkezdett vizsgálatokat. Célunk az volt, hogy az összes általuk nem vizsgált telepeket is megvizsgáljuk, és megkíséreljük a telep- azonosítást palynológiai módszerrel, egymástól nagyobb távolságban levő teleprészeken. A célnak megfelelően az összehasonlítás alapjául szolgáló kőszénmintákat egymástól nagyobb távolságra, valamennyi működő komlói akna területéről (Kossuth-, Hármas-, Anna- és Béta-akna) gyűjtöttük. A mintákat C s a j á g h y-H u s z k a-féle [1956] módszerrel tártuk fel. A szokásos százalékolási módszerrel állapítottuk meg az egyes minták, majd ennek szintézisével az egész telep pollenképét. A vizsgálatok során néhány újabb, hazai területről eddig még nem ismert spórát és pollent is találtunk. A korábban Góczán által leírt sporomorpha együttes reví- zióját is elvégeztük. Ezek nagy része ez ideig csak nagyobb rendszertani kategóriákba volt besorolva, s e mellett minden formának külön típusszáma volt. A típusok pontos mor- fológiai leírása módot adott arra, hogy ebből kiindulva elvégezzük a rendszertani be- sorolást. A meghatározás során P o t o n i é, R. mesterséges rendszerezését használtuk, mert világviszonylatban elfogadott, alkalmazott és jól áttekinthető rendszert ad. Meg- felel azért is, mert az időtávlatok miatt spóráink és pollenjeink anyanövénnyel való kapcsolatának kiderítése egyelőre kielégítő módon nem megoldható, különösen a régen kihalt formáknál. ♦Előadta a M .Földtani Társulat Mecsekhegységi Csoportjának 1961. dec. 12.-Í szakülésén. 16 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet 10 20 30 4-0 50 60 70 80 % _l L_ 1 -L 1 1 1 1 — '£■9 i. ábra. A hármasaknai IV. telep szelvénye, valamint az egyes mintákhoz tartozó fenyőpollen és trilét mikrospóra- értékek diagramja. Magyarázat : i. Finomhomokos agyagpala, 2. Agyagkő, 3. Klárit- durit átmeneti jellegű kőszén, 4. Palás kőszén, 5. Vitrites-fuzitos kőszén, 6. Szárnyas fényőpollenek dia- gramja, 7. Tetraéder alakú trilét mikrospórák diagramja A bb. 1. Profil des Flözes IV des Hármasakna-Schachtes, sowie Diagramm dér zu den einzelnen Pro- ben gehörigen Werte dér Coniferenpollen und dér Trilet-Mikrosporen. Zeichenerklárungen : 1. Feinsandiger Tonschiefer, 2. Tonstein, 3. Kolile mit einem Übergangscharakter zwischen Klárit und Durit, 4. Schieferige Kohlé, 5. Vitrit-Fusit-Kohle, 6. Diagramm dér luftsáckigen Coniferenpollen, 7. Dia- gramm dér tetraederförmigen Trilet-Mikrosporen Rendszertani felsorolás Auteturma: Sporites H. P o t o n i é 1893. Turma: Triletes Reinsch 1881. Subturma: Azonotriletes L, u b e r 1935. Infraturma: Laevigati (B ennie et Kidston 1886) R. Pót. 1956. Calamospora cf. nathorstii (Halle) Klaus Aulisporites astigmosus (Leschik) Klaus. Cyathydites minor C o u p e r Dictyophyllidites harrisii C o u p e r Todisporites maior C o u p e r Dipteridaceaeauritulina obstusior Mai. f. typica M a 1. Concavisporites jurensis B a 1 m e. Infraturma: Apiculati (B ennie et Kidston 1886) R. Pót. 1956. Baculatisporites wellmanni (C o u p e r.) K r u t z s c k. Infraturma: Murornati Pót. et K r. 1954. Reticidatisporites sp. (Ibr.) Exinella magnotuber adata Mai. var. compacta Mai. Zebrasporites sp. Klaus. Turma: Monoletes Ibr. 1933. Subturma: Azonomonoletes £ u b e r 1935. Infraturma: Laevigatomonoleti Dybova et Jachowicz 1957. Laevigatosporites vulgáris Ibr. f. maior Loose Infraturma: Sculptatomonoleti Dybova et Jachowicp 1957. M arattisporites scabratus C o u p e r B ó n a : Mecseki liász kőszéntelepek palynológiai vizsgálata 17 Anteturma: Pollenites R. Pót. 1931. Turma: Saccites Erdtman 1947. Subturma: Monosaccites (C h i t a 1 e y 1951). Pót. et K r. 1954. Infraturma: Aletesacciti X, e s c h i k 1955. Tsugaepollenites mesozoicus Couper Infraturma: Striatiti Pánt 1954. Ovalipollis cf. ovális Krutzsch Ovalipollis cf . longiformis Krutzsch Infraturma: Disaccitrileti I.eschik 1955. Vitreisporites pallidus (Reiss.) Jansonius 1962. Infraturma: Pinosacciti (Erdtman 1945) R. Pót. 1958. Abietinaepollenites microalatus R. Pót. Diplosacculina simplicissima Mai. Infraturma: Abietosacciti (Erdtman 1945) R. Pót. 1958. Piceaepollenites cf. alatus R. Pót. Infraturma: Podocarpoiditi Pót., Thomson et Thiergart. Cuneatisporites radiális heschik Subturma: Polysaccites Cookson 1947. Podocarpeaepollenites trialatus T h i e r g. Subturma: Psilonapiti Erdtman Inaperturopollenites cf. magnovelatus Weil. et Krieg. Laevigatasporites sp. Pót. et G e 1 1. Infraturma: Granulonapiti Cookson 1947. A raucariacites australis Cookson Subturma: Circumpolles (P f 1 u g 1953) Klaus 1960. Covollina sp. Mai. Classopollis sp. P f 1 u g. 'XurmsL-.Praecolpates Pót. et Kr. 1954. Encommiidites troedssonii Erdtman Turma: Monocolpates Iversen et Troel-Sehmidt 1950. Subturma: Intortes (N a u m o v a 1937) R. Pót. 1958. Ginkgocycadphytus sp. Samoilowitz Cycadaceaelagenella capertiformis Mai. Subturma: Retectines (Mai. 1949) R. Pót. 1958. Monosulcites minimus Cookson A rendszerbe be nem sorolt formák: Vitreisporites bitorosus (Reiss.) Jansonius 1962. Bennettitinaepollenites n. fgen. 2 Földtani Közlöny A kőszéntele] 18 Földtani Közlöny , XCIII. kötet, i. füzet ír. C. <4 s s t/J 2. 3- 4- 6. 9- gIO. 0II. • 12. • 13- •14- •íj. 0i6. •17- 0i8. Reticulatisporites 7 odisproties Bacutatisporites Dictyophyllidites, Cyathidites, Diptcriaceaeaurituli- na, Concavisporites M arattisporites Vüreisporites pallidus Ginkgocycadopliytus 0,00 — 0,00 0,00 — 0,00 0,00 — 1,00 38,70-55,10 10,70 — 22,70 3,70-5,70 0,30 — 2,40 0,00 0,00 0,55 5i,8i 18,40 5,oo 1,20 0,00 — 2,50 0,00 — 1,30 0,00 — 0,70 59,7o — 78,8o 3,20 — 9,30 0,00—2,60 0,50—1,30 0,26 0,20 0,26 73,i6 6,90 1,20 0,90 0,00 — 0,20 0,00 — 1,20 0,00 — 1,00 36,20— 57,20 7,40 — 13,30 1,00—5,60 0,00 — 2,30 0,07 0,65 0, 36 47,24 10,70 2,75 1,21 0,00 — 0,30 0,00 — 0,50 0,00 — 1,00 68,60 — 80,70 6,00 — 8,90 4,00 — 5,10 0,50—1,80 0,10 0,10 0,76 72,33 7,6o 4,50 1,3° 0,00 — 4,30 0,00 — 1,70 0,00 — 0,60 65,30 — 80,60 2,90—14,40 0,00—1,20 0,00 — 2,40 1,70 0,60 0,20 73,70 5,3° 0,30 1,30 0,00 — 0,00 0,00 — 1,50 0,00 — 2,00 52,30 — 71,00 3,70-19,40 1,20 — 5,00 2,80—4,30 0,00 0,60 1,50 61,91 11,40 2,30 3,30 0,00 — 0,70 0,00 — 9,50 0,00 — 8,60 53,10 — 82,70 0,80 — 26,90 0,20 — 4,50 0,00 — 4,50 0,16 2,00 V 1,60 64,73 13,40 1,80 1,40 0,00 — 0,90 0,00 — 1,30 0,50 — 1,70 18,70-73,50 4,70 — 49,80 1,00—8,70 0,00 — 2,00 0,05 0,60 0,90 57,36 24,00 2,73 0,75 0,00 — 1,40 0,00 — 1,70 0,00 — 4,80 55,60 — 69,90 2,40 — 19,50 0,60—3,30 0,00 — 2,40 0,25 0,80 1,30 62,40 9,6o 1,90 0,90 0,00 1,70 1,16 72,00 8,10 0,58 0,00 0,00 — 0,60 0,00—1,90 0,00 — 3,10 60,70 — 84,90 1,20—11,70 0,00—0,60 0,00—0,80 0,14 0,71 0,85 74,62 7,50 0,14 0,40 0,00—0,60 0,50—5.40 0,00 — 3,30 49,70 — 78,80 1,20 — 22,90 0,00 — 2,10 0,00 — 1,40 0,18 2,60 1,50 66,40 8,60 0,70 0,50 0,00 — 0,50 0,70 — 14,90 0,00 — 4,60 40,10 — 77,60 1,20 — 31,20 0,00—1,50 0,00 — 2,50 0,10 5,00 1,50 61,20 12,60 0,80 0,76 0,00 — 0,00 0,00 — 9,70 0,00 — 4,60 48,60 — 86,30 2,60 — 10,10 0,60—4,20 0,00 — 2,20 0,00 3,60 0,78 65,86 6,80 1,60 1,00 • 0,00 — 0,00 0,50 — 1,70 0,00 — 1,10 48,60 — 75,60 1,60 — 15,80 0,60—2,10 0,00 — 3,00 0,00 0,80 0,34 67,19 8,40 1,50 1,20 0,00 — 0,00 0,00 — 1,70 0,00 — 1,20 70,60 — 72,10 9,30 — 14,80 0,60—1,20 0,60—1,20 0,00 0,90 0,60 71,29 12,00 °,9° 0,90 0,00 — 0,00 0,60 — 1,80 0,00 — 1,20 22,30 — 72,30 9,20-39,40 0,00—1,10 1,10 — 1,70 0,00 1,05 0,45 58,35 17,48 0,45 1.36 Lectogenotypus: Bennettitinaepollenites bitorosus n. fsp. Diagnosis: 30 — 40 mikron nagyságú, ovális vág}* kerekded pollenek. Az exine 1 mikron körüli vastagságú. Felszíne sima. A meridionalis tengely jobb- és baloldalán 1 — 1 redőszerű megvastagodás látható, amely nem éri el sem a proximális, sem a disztális pólust. A redők mentén az exine sötétbarna vagy fekete, egyébként sötétsárga vagy világosbarna színű. Megj egy zés: Ezt a pollent a komlói liászból korábban G ó c z á n ismer- tette Bennettitinae sp. (11 típus) néven. E pollenek különböznek a Diptycha (N a u m.) R. Pót. és a Praecolpates P o t. et K r. csoportok tagjaitól azáltal, hogy rajtuk csak két redőt lehet megfigyelni és a redők között colpus nincs. B ó n a : Mecseki liász kőszéntelepek palynológiai vizsgálata 19 Bennettitinae folleni- tes, Eucommiidites Cycadaceaelagenella, Monosulcites Corollina, tlassopollis T sugaepollenites Laevigatasporites, A raucariacites A bietinaepallenites, Diplosacc ulina , Piceaepollenites, Cuneatisporites Egyéb spóra és pollen 0,00—1,20 9,00 — 2,10 0,00 — 2,00 0,00—0,60 2,60 — 29,70 3,10 — 8,20 0,60 — 3,20 0,80 3j6o ' r,3° 0,11 11,00 4,10 2,61 0,00—1,60 0,30-4,50 0,00—1,30 0,00—0,80 3,20—16,60 4,70 — 10,20 0,00 — 2,80 0,40 1,60 0,36 0,31 7,60 5,88 0,92 0,00 — 1,00 0,00 — 3,60 0,00 — 0,60 0,00—2,80 1,20 — 3,00 14,50—46,00 0,00—0,60 0,29 1,85 0,25 1,66 2,00 28,84 0,29 0,50 — 1,30 0,00—1,30 0,00 — 0,50 0,00 — 0,50 0,00—1,10 6,10—11,70 0,00—0,80 0,88 0,88 0.25 0,13 0,50 9,46 0,40 0,80 — 3,70 1,00 — 2,20 0,50 — 1,80 0,00 — 2,50 0,00 — 2,40 3,00—12,80 0,50 — 6,60 1,90 1,40 1,20 1,00 0,60 8,70 2,06 0,70 — 1,30 1,40-7,50 0,00 — 1,70 0,00 — 0,30 0,00 — 7,50 5,00-13,80 1,20 — 6,30 1,10 2,7 0 0,70 0,22 1,40 8,26 4,40 0,30 — 11,60 0,30-4,90 0,00 — 1,60 0,00 — 0,90 0,00 — 2,20 2,80—11,80 0,30—4,50 2,10 1,90 0,56 0,28 1,00 6,42 2,40 0,00 — 2,20 1,10—3,70 0,00 — 1,80 0,00 — 1,50 0,00— 1,50 3,10—8,70 0,00—15,30 0,70 2,45 0,80 0,15 0,53 6,24 3", 9 5 1,50—8,00 2,90 — 9,50 0,00 — 0,50 0,00 — 0,50 0,00 — 3,40 5,80—8,90 1,70 — 6,80 3,50 5,00 0,16 0,16 1,40 7,66 4,3° 1,70 1,70 0,00 0,00 0,00 n.50 I,l6 0,00—8,50 0,00 — 5,00 0,00 — 0,00 0,00 — 1,50 0,00 — 3,70 3,00-17,30 0,00 — 8,50 2,50 1,48 0,00 0,21 0,72 8,15 3,3° 1,60—6,70 0,00 — 3,00 0,00 — 1,70 0,00 — 0,30 0,00 — 1,60 8,40—20,50 0,50 — 9,30 3.70 *>30 0,18 0,06 0,43 11,56 2,30 1,00—11,10 0,00 — 5,40 0,00 — 0,80 0,00 — 0,50 0,00—3,70 4,30—12,50 0,00 — 7,90 3.90 1,70 0,10 0,04 0,80 9,68 2,3° 1,70-5,30 0,60—1,80 0,00 — 2,40 0,00—0,60 0,00—10,80 3,20—14,80 0,00 — 3,40 3,00 1,40 0,85 0,30 5,40 7,40 1,20 2,10 — 12,70 0,00 — 2,00 0,00 — 0,60 0,00 — 0,00 0,60 — 5,20 4,60—11,20 0,00 — 5,10 6,80 1,00 0,11 0,00 3,4° 7,47 2,00 0,60 — 2,90 0,60—1,20 0,60 — 1,80 0,00 — 0,00 0,00 — 0,00 7,70-9,30 0,00—1,70 1,70 0,90 1,20 0,00 0,00 á,6o 0,9° 2,30-7,50 0,70—10,90 0,00 — 0,00 0,00 — 0,00 0,00 — 0,00 4,60—1 1 ,00 0,60—11,60 4,95 4,20 0,00 0,00 0, 00 7,30 4,55 Bennettitinaepollenites bitorosus n. fsp. Derivatio nominis: A meridionalis tengellyel párhuzamos két redőről. Lectoholotypus: Bennettitinae sp. (n. típus) Góczán 1956. VIII. Tábla 7. ábra. Ixícus typicus: Komló, Mecsekhegység Stratum typicum: alsóliász Botanikai hovatartozás: Valószínűleg a Bennettites-félék. Diagnosis: 30 — 40 mikron nagyságú, kifejezetten ovális pollen. Az equatorialis tengely a meridionalis tengely 2/3 része, vagy annál alig nagyobb. Az exine 1 mikron körüli vastagságú. Felszíne sima. A meridionalis tengely két oldalán 1 — 1 redőszerű megvastagodás van, amely nem éri el egészen sem a proximális, sem a disztális pólust. 2* 20 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet Verrucipollenites n. igen. Lectogenotypus: Verrucipollenites apertus (R o g. 1954) n- comb. Diagnosis: 1. Rogalska, 1954. S. 27: Pollenites apertus n. sp. Verrucipollenites apertus (R o g. 1954) n. comb. üectoholotypus: Pollenites apertus. Rogalska, 1954. XTI. Tábla 13. ábra. Locus typicus: Szilézia. Stratum typicum: alsóliász Diagnosis: mint a genus diagnózisa. A telepazonosítás problémái Az egyes formák, ill. formacsoportok telepenkénti százalékos megoszlását a mellé- kelt táblázatban foglaltuk össze. Az oszlopokban levő felső két szám a telepen belüli értékek ingadozását mutatja, az alsó szám az átlagértékeket. Az ingadozás elég nagy, amely azt bizonyítja, hogy olyan üledékgyűjtő medencékben, ahol a medencét, és köz- vetlen környékét is növényzet borítja, a levegőben való pollenkeveredés nem elégséges ahhoz, hogy statisztikailag teljesen egyöntetű polleneső jöhessen létre. A vizsgálatok alkalmával az egészen szórványosan megjelenő formákat az egyéb kategóriába soroltuk. A táblázaton feltüntetett adatok alapján a IV. telepet véltük vezértelepként hasz- nálni az azonosításban. Ebből a telepből vett átlagminták a — többitől teljesen eltérően — nagy százalékban tartalmaztak légzsákos fenyőpolleneket. így Abietinaepollenites, Diplosacculina, Piceaepollenites és Cuneatisporites polleneket. Átlagosan 28,84%-ot, míg a többi telepekben értékük nem érte el, vagy alig haladta túl a 10%-ot. Ezt a telepet a Kossuth-aknai vizsgálatai alapján G ó c z á n is vezető telepként jelölte meg. Való- ban, Anna-aknán ugyanolyan jelleggel jelentkezik a telep, mint Kossuth-aknán. A telep felső része klarit-durit átmeneti jelleget mutató spórakőszén (kennel), az alsó része vitrit. Hármas aknán a kennel, Anna-aknán a vitrit vastagabb. Minden bányabeli, négyes- telepi mintában nagy a szárnyas fenyőpollenek százalékos értéke. Megvizsgáltuk több környező fúrás által harántolt telep kőszénanyagát, hogy kikeressük azokból a négyes telepet. Várakozásunkkal ellentétben csak két fúrásban találtunk olyan kőszenet, amely nagy fenyőpollen-tartalmánál fogva azonosítható a négyes teleppel. Egyik minta a Komló— 142. sz. fúrásból származott, mely Káli Zoltán üledékciklusossági vizsgálatai alapján is négyes telepnek bizonyult. A másik a Komló— 154. számú fúrásból, üledékciklusossági vizsgálatok alapján nem lehet négyes telep. Ez a komlói területen a VI. és a VII. telep között húzódó nagy meddő szakaszban van. A probléma most már az volt, hogy a környező fúrások kőszénanyagában miért nem jelenik meg a négyes telep nagy fenyőpollen-tartalmával, ill. miért kapunk ilyen értéket más telepben is. A fennálló problémát a telep részletes vizsgálata döntötte el. Szilas Jenő és Major Géza geológus mérnökök anyagváltozásonként szedtek mintát a laboratórium részére a hármasaknai négyes telepből. A telep szelvényét, az anyagváltozásnak megfelelő mintavételi helyeket, valamint az egyes mintákhoz tartozó fenyőpollen és trilét mikrospóra-értékek diagramgörbéjét az 1 . ábrán mutatjuk be. Ez a részletes vizsgálat kiderítette, hogy a magas fenyőpollen-tartalom hordozója a kennel, különösen eimek fénytelen része. A fedő és fekü kőzetekben kisebb a fenyőpollenek szá- zalékos értéke. A 2. sz. mintában 55,65%, a 3. sz. mintában 47,70%, a 4. sz. mintában 17,80%, a 6. sz. vitrites mintában lecsökken 7,60%-ra és legkevesebb a kétféle kőszenet egymástól elválasztó palás kőszénben. B ó n a : Mecseki liász kőszéntelepek palynológiai vizsgálata 21 Vizsgálataink alapján a négyes telep kétféle minőségű szene kétféle lápövi képződ- ménynek felel meg. A inélylápi képződmény, a klarit-durit átmeneti jelleget mutató kőszén, rendkívül gazdag pollentartalmú. Benne feldúsulva találjuk a magasabb tér- színről szállított fenyőpolleneket. A sekélylápi vagy láperdei övnek megfelelő vitrites képződményben viszont feldúsulva találjuk a páfrányspórákat. A feldúsulás okát a következőképpen magyarázzuk. A láperdő és sekélyláp növényzete által termelt spóra- 2. ábra. A pollen- és spórafeldúsulás, illetve differenciálódás elve. Magyarázat: A ) Csak atmoszfe- rikus spórát és pollent kap, Bj A közvetlenül lehulló spóra nagyrészt konzerválódik, C ) A közvetlenül lehulló pollen nagyrészt elpusztul Abb. 2. Prinzip dér Pollen- und Sporenanreieherung, bzw. Differenzierung. Zeichen- erklárungen: A) Erhált nur atmosphárische Sporen, B) Die unmittelbar abfallenden Sporen werden grösstenteils erhalten, C) Die unmittelbar abfallenden Pollen gehen grösstenteils zugrunde mennyiség nagyrésze lehull a mocsárba, beágyazódik és konzerválódik. A spórameny- nyiség másik része mint atmoszférikus spóra felszáll a magasabb légrétegekbe. Ott keveredik a magasabb térszínről jövő, főleg fenyőpollenből álló atmoszférikus pollennel. Alkalmas időben mint aeroplankton hull ismét vissza a lápba és a környező területekre. A feldúsulás oka tehát az, hogy a sekélyláp és láperdő öve a közvetlenül belehulló spóra- mennyiség által több páfrányspórát kap (2. ábra). A páfrányspóra és fenyőpollen aránya (P/F) ezek szerint a lápöveknek megfe- lelően szabályszerű ingadozást mutat. A G ó c z á n által bevezetett P/F arány első- sorban lápövek elkülönítésére alkalmas. Azonosításra átlagminták alapján csak kisebb területegységen belül használható, ahol egymás fölött nagyjából azonosan váltakozik a lápöves jelleg. A geofizikai maglövés anyaga, mint pontszerű minta a telepből, nem helyettesítheti az átlagmintát. A távolazonosítás lehetőségei Általános tapasztalatunk az, hogy a Todisporites, a B aculatispovites , a Bennetti- tinaepollenites és Eucommiidites nagyobb százalékos értékkel mindig csak az alsóbb. 22 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet limnikus jellegű telepekben jelentkeztek. A kontinentális hatás erősödése folytán ezek- nek anyanövényei valószínűleg jobban elszaporodtak. Ez a szaporulat a pollenflórában dominanciaváltozást idézett elő. A kontinentális hatás azonban nem lehetett nagymér- tékű, mert nincsenek olyan sporomorphák, amelyek kizárólag csak a limnikus vagy a paralikus jellegű telepekre szorítkoznának. A fúrásmintákból kapott nagyobb Todispo- rites értékek is mind a limnikus jellegű telepekben voltak, főleg a XV. telepben. Az ered- mények jól egyeztek Káli Zoltán üledékcilusossági vizsgálataink eredményeivel. A paralikus és limnikus jellegeket nemcsak a pollenflórában beálló változások mutatják, hanem a felszaporodó fuzit is. A hatos telepben és az e fölött levő paralikus jellegű telepekben igen sok a fuzit-tű, az alsóbb telepekben ritka. A fedőtelepek fuzitosabb jellegét P a á 1 Á.-né korábban szénkőzettani vizsgá- latokkal mutatta ki. Pollenpreparátumokban azonban ez a jelleg szembetűnőbben mutat- kozik, mert a fuzit, mint a legjellegzetesebb oxinit, a savazásnak és lúgozásnak egyaránt ellenáll, és így a preparátumban feldúsul, míg az oldható elegyrészeket el tudjuk távolítani Az egyes területek kőszénanyagában — mennyiség tekintetében — a pollen- tartalom nagy eltéréseket mutat. Pollenben leggazdagabb a komlói terület kőszénanyaga. Valamivel szegényebbek a mázai, szászvári és nagymányoki minták. Alig van pollen a hosszúhetényi kőszénben, és gyakorlatilag nincs a pécsi területen. Itt a szénülés már olyan előrehaladott, hogy kihat a legellenállóbb növényi részekre, így a spróra- és pol- lenhéjakra is. IRODALOM - IgTERATUR i. Andreánszky G.: Ősnövénytan. Akad. Kiadó, Budapest, 1954. — 2. Balme, B. E.: Spores and Pollen grains írom the Mesozoic of Western Australia. Commonw. Sci. Industr. Rés. Org. (Feuel Research) T. C., 25, Chatswood 1957. — 3. Bolchovityina : Szporovo-pilcevü kompleckij mezo- zoickich otlozsenyij viljuiszkoj vlagyinü i iz znacsenyie dija sztratigrafii. Izdatyelsztvo Akademii Nauk SzSzSzR. Moszkva 1959. — 4. CouperR. A.: British Mesozoic Microspores and Pollen Grains a Syste- matic and Stratigraphic Study. Paleontogr. 103. B., Stuttgart, 1958. — 5. D y b o v a & Jachowi’cz: Microspores of the Upper Silesian Coal Measures. Warszawa. 1957. — 6. G ó c z á n F.: A komlói liász feketekőszéntelepek azonosítására irányuló pollenanalitikai (palynológiai) vizsgálatok. MÁÉI Évkönyve, XEV. 1, Budapest, 1956. — 7. Jansonius J.: Palynology of permian and triassic sediments, etc. Paleontogr. no. B. 1 — 4., 1962. — 8. L e scli i k, G.: Die Keuperflora von Neuwelt bei Basel II. Izo- und Microsporen. Schweiz, Paleont. Abh., 72. Basel. 1955- - 9. K 1 a u s, W.: Sporen dér Kamischen Stufe dér ostalpinen trias. Wien, 1960. — 10. Krutzsch, W.: Über einige liassische „angiospermide” Sporo- morphen. Z. Geologie 4. Berlin, 1955. Micropaleontologische (sporenpaleontologische) Untersuchungen in dér Braunkohle des Geiseltales. Akad. Verlag. Berlin, 1959. — n. Nagy I.Z.: Mecseki liász korú növény- maradványok. MÁFI. Évkönyve, XEIX. 2., Budapest, 1961. — 12. P o t o n i é, R.: Synopsis dér Gattungen dér Spóráé dispersáe I— III., 1956, 1960. Hannover. — 13. Potonié, R.-Kr'emp, G.: Die Spóráé dispersáe des Ruhrkarbons, ihre Morphographie und Stratigraphie mit Ausblicke auf Arten anderer Gebiete und Zeitabschnitte. Paleontogr. 98. B. Stuttgart. 1955. — 14. Reissinger, A.: Die „Pollenanalyse” ausgedehnt auf allé Sedimentgesteine dér geologischer Vergangenheit. Palaeontogr. Stuttgart, 1950. — 15. R o g a 1 s k a, M.: Spore and pollen analysis of Blanovvice in Upper-Silesia. Inst. Geol. Warszawa, 1954. — 16. R o g a 1 s k a, M.: Analiza sporowopylkowa liasowich osadow obszaru Mrockow — Rozwady w powiecie opoczynskim. Warszawa, 1956. — 17.” Thiergart, F.: Dér Strati- graphische Wert mezozoischer Pollen úrid Sporen. Palaeontrogr. 89. B. 1949. — 18. T h o m s o n, P. W. & P f 1 u g, H.: Pollen und Sporen des Mitteleuropáischen Tertiers. Palaeontogr. 94. B. Stuttgart, 1953. — 19. Szádeczky-Kardoss E.: Szénkőzettan. Budapest, 1952. — 20. Száöeczky-Kardoss E.: A délmecseki liász kőszén származása az új kollektív vizsgálatok tükrében. MÁFI Évkönyve, XEV., 1. Budapest, 1956. — 21. Vadász E.: Kőszénföldtan. Budapest, 1956. — 22. Vadász E.: Magyar- ország földtana. Budapest, 1960. — 23. Schulz E.: Sporenpaleontologische Untersuchungen zűr Rhet — Eias-Grenze in Thiiringen und dér Altmark. Geologie, 3. Berlin, 1962. — 24. P a á 1 A.-né: A komlói liász kőszéntelepek átlagmintáinak kőszénkőzettani vizsgálata. MÁFI. Évkönyve, XEV. Budapest, 1956. — 25. E á d a Á.; A komlói kőszénösszlet. MÁFI. Évkönyve, XEV, 1. Budapest, 19 56. — 26. Csajág liy G. — H u s z k a E.: A komlói feketekőszén feltárása pollenelemzési célokra. MÁÉI. Évkönyve, XEV. 1. Budapest, 1956. B ó n a : Mecseki liász kőszéntelepek palynológiai vizsgálata 23 Palynologische Untersuchungen zwecks einer Fernkorrelierung dér liassischen Steinkohlenflöze des Mecsek-Gebirges J. BÓNA Dér in den Koklenflözen gefundene Sporomorphenkomplex wírd systematiseh dargelegt. Die Dominanzveránderungen werden in dér l'abelle i angegeben. In den uhteren Flözen vöm limnischen Charakter sind Todisporites, Baculatisporites, Eucom- miidites und Bennettitinaepollenites durch höhere Prozentwerte vertreten. Diese Verán- denmg ist auf den limnischen Charakter zurüekzuführen. Oberhalb des Flözes VI, und zwar in den Flözen parah'schen Charakters, findet mán keine solchen Werte. Dieser Charakter kann zűr Femparallelisierung gebraucht werden. Das Verháltnis dér luftsáekigen Coniferenpollen und dér Trilet-Mikrosporen, das heisst dér P/F — Wert, ist zűr Markierung dér Moorzonen geeignet. Die Tiefmoor- Bildungen weisen eine Anreieherung an luftsáekigen Coniferenpollen auf. In den Prápa- raten, die vöm Matériái dér paralischen Flöze hergestellt worden sind, seben wir eine Anreieherung an Fusit. Beschreibung dér neuen Gattung und dér neuen Art: Bennettitinaepollenites n. fgen. Rectogeno typus: Bennettitinaepollenites bitorosus n. fsp. Diagnose: 30 bis 40 p grosse, ovale oder runde Pollen. Die Exine ist cea 1 n dick. Ihre Oberfláehe ist glatt. An dér rechten und dér linken Seite dér meridionalen Achse sind je 1 faltenförmige Verdickung zu sehen, die weder den proximalen, noeh den distalen Pol erreichen. Bángs dér Faltén ist die Fxine dunkelbraun sehwarz, übrigens dunkelgelb oder hellbraun. Bemerkungen: Dieser Pollen ist früher von F. Góczán aus dem kiás von Komló unter dem Namen BennetHtinae sp. (11. Typus) besehrieben worden. Diese Pollen unterscheiden sich von den Gliedern dér Gruppén Diptycha (N a u m) R. Pót. und Praecolpates P o t. et K r. dadurch, dass auf ihnen nur zwei Faltén beobaehtet werden körmén und unter den Faltén es keinen Colpus gibt. Bennettitinaepollenites bitorosus n. fsp. Derivatio nominis: Nach den zwei, mit dér meridionalen Achse parallelen Faltén. Rectoholo typus: Bennettitinae sp. (n. Typus), Góczán 1956. Tafel VIII. fig. 7. Rocus typicus: Komló, Mecsekgebirge Stratum typicum: Unterer Bias Botanische Zugehörigkeit: Wahrscheinlich zu den Bennettiten. Diagnose: 30 bis 40 p grosse, ausgesproehen ovale Pollen. Die áquatoriale Achse bildet den 2/3 Teil dér meridionalen Achse oder ist kaum grösser. Die Exine ist cca 1 p dick. Ihre Oberfláehe ist glatt. An beiden Seiten dér meridionalen Achse befinden sich je 1 faltenförmige Verdickung, die weder den proximalen, noch den distalen Pol errei- chen. TÁBRAMAGYARÁZAT — TAFERERKRÁRUNG I. Tábla — Tafel I. 1. Calamospora cf. nathorstii (H a 1 1 e) Klaus 2. Aulisporites astigmosus ( R e s c h i k ) Klaus 3. Bennettitinaepollenites bitorosus n, fsp. 4—5. Exinella magnotuberculata Mai. compacta Mai. 6. Eucomiidites troedssonii Erdtman 7. Classopollis sp. P f 1 u g 8. Coiollina sp. Mai. 9 — 10. Araucariacites australis C o o k s o n 11 — 12. Tsugaepollenites mesozoicus Couper II. Tábla — Tafel II. 1. Laevigatosporites vulgáris I b r . f. maior Loose 2. Verrucipollenites apertus (Rog. ) n. Comb. 3. Vitreisporites bitorosus (Reiss) Jansonius. 4. Ovalipollis cf. ovális Krutzsch 5 — 6. Zebrasporites sp. Klaus 7. Ovalipollis cf. longiformis Krutzsch 8. Pollenpreparátumban feldúsult fuzit A MECSEK- HEGYSÉGI MEZOZÓOS ÜLEDÉKEK OXIDÁCIÓSFOK VIZSGÁLATA SOMOS LÁSZLÓ* összefoglalás : A dolgozat első részében általános üledékgeokémiai vonatkozásokat tárgyalunk. A továbbiakban a kőzetek oxidációs vizsgálatával foglalkozunk az egyes produktív üledéksorok fácieseinek felismerésére és azonosítására. A kénhidrogénes, esetleg sziderites fáciesnek megfelelő lápi reduktív szenes rétegek oxidációs-fokuk alapján igen jól elkülöníthetők a többi meddőtől, ezzel irányt szabhatnak a szénképződés lehetőségének felkutatásában. Az egykori kontinentális üledékek magas oxidációs-fokuk alapján könnyen elválaszthatók a paralikus képződményektől. A kőszéntelepek képződése a szingeneti’kus kénhidrogén esetleg sziderit fácieshez kötött, tehát ahol a sziderit mellett már vasszilikát (chamosit, glaukonit) is megjelenik, telepképződéssel nem számolhatunk. Részletesen kidolgoztuk a tengeri vörös-iszap keletkezésének genetikai és kémiai vonatkozásait. Ebben a vonatkozásban a mélytengeri áramlások oxigén transzportáló hatásán kívül igen gyakran számolnunk kell á tengeralatti kitörések közvetett oxigén dúsító hatásával. A dolgozat másik része egy kísérleti mintasorozat vasoxidációs-fok elemzéséről számol be. Ezek eredményeképpen az elhatároláson túl sok, eddig egyértelműen nem magyarázható genetikai és fáciestani kérdés is tisztázhatóvá vált. Ismeretes, hogy egy-egy kőzetanyag keletkezési körülményeit, a másodlagos hatások erősségét, esetleges elemdúsulások lehetőségét elsősorban a redoxviszonyok határozzák meg. A redoxviszonyok mérőszámának, a redoxpoteneiálnak meghatározására az irodalomból több módszert ismerünk. Mivel a kőzetek túlnyomó többsége vízben nem oldható, ezért közvetlenül az oxidált, ül. redukált ionok által okozott feszültségkülönbség sem mérhető — így nem helyes a kőzetekkel kapcsolatban redoxpotenciálról beszélni. Ennek ellenére általános geokémiai jelenségek leírásánál, egyes kémiai fáciesek vagy nagyobb kőzetcsoportok jellemzésére a mai földtani irodalomban általánosan elterjedt redoxpotenciál kifejezés többé-kevésbé elfogadható. Abban az esetben viszont amikor elemzés, vagy bárminemű mérés alapján jellemzőnk egy adott kőzetet, ill. kőzetmintát helyesebb redoxállapotokról, esetleg redoxviszonyokról beszélni. A vízben maradék nélkül oldódó evaporitok normál hidrogénelektródhoz viszo- nyított potenciáljának mérése megfelelő apparátussal megoldható. Az üledékek túlnyomó többsége azonban vízben nem, vagy csak igen lassan oldódik. Ilyen esetekre közvetett eljárásokat kell alkalmazni, melyek mindegyike több-kevesebb hibalehetőséget rejt magában. Pusztoválov és Szokolova porított kőzetanyagokon végeztek méré- seket, ezek azonban csak a legjobban oldódó komponensekre adnak közelítő adatot. Bőd és Bárdossy [2] módszere a kőzetanyag oxidálásán, majd a fölös oxidálószer műszeres visszamérésén alapul. Huber és G a r r e 1 s [7] 1953-ban végzett kísérleteikben elsősorban a kör- nyezet hatását vizsgálták. Megpróbálták oldatokban reprodukálni a vas dúsulási és oldódási lehetőségeit a környezeti tényezők változtatásának hatására. A kísérletek alapján a legfontosabb vasásványok stabilitási mezőit határozták meg a redoxpotenciál és />H függvényében (1. ábra). ♦Előadta a M. Földtani Társulat 1961. okt. 20. -i szakülésén. / Somos : A mecseki mezozoikum oxidációs-fok vizsgálata 25 A módszer alapvető hibája, hogy az egykori üledékképződési viszonyok sohasem reprodukálhatók tökéletesen. Szádeczk y-K a r d o s s E. az üledékek kémiai jellemzésére az oxidációs fok használatát ajánlja. Mivel ez az érték elemzésekből közvetlenül számítható, ezért igen nagy gyakorlati jelentősége van. Elméletileg minden változó vegyértékű elem kon- centráció-viszonyai felhasználhatók a kőzetanyag oxidációs állapotának rögzítésére. i. ábra. A legfontosabb vasásvány- típusok stabilitási mezői a pB és E függvényében Fig. i. Stability fields of the most important types of iron minerals as a function of pn and E 2. ábra. Összefüggés a vasoxidációs-értékek és a redoxpotenciál között Fig. 2. Relationship between iron oxidatiou values and oxidation-reduction potential Gyakorlatilag a Fe3+/Fe2+ rendszer oxidációs fokáról szoktunk beszélni. Súlyelemzé- sekből számítva az oxidációs fok: 0Fe — 2Fe203 FeO súly % . Meg kell jegyeznünk, hogy ez az érték természetszerűleg csak akkor rögzíti az üledék - képződés eredeti oxidációs viszonyait, ha a másodlagos hatások minimálisak. A prob- léma más műszeres méréseknél is jelentkezik. Valamely rendszer redoxpotenciálját az oxidált és redukált alak koncentráció viszonya rögzíti. A vasoxidációs fok hasonló hányadosból adódik, tehát a két érték között szoros összefüggésnek kell lennie. Az értékek megközelítő átszámítására a különböző rendszerek korrelálásánál sokszor szükség van. Pusztovalov és Scserbina kémiai rendszereihez redoxpotenciál értékeket adott (inillivoltokban). Ezen értékha- tároknak a vasoxidációs viszonyokhoz való kapcsolatát a következő függvény szem- lélteti (2. ábra). Az összefüggés logaritmusos, tehát ilyen formában az alacsony (0Fe < 1) és az igen magas oxidációs-fokú értékeknél nehezen értelmezhető. Ezért az egynél kisebb oxi- dációs fokokra egy szemilogaritmusos kiegészítő diagramot is szerkesztettünk io— 6 értékig 26 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet Ennek ellenére az elemzések bizonytalansága a vasoxidáeiós-fokok használatának határt szab. Klasszikus módszerrel végzett elemzésből számított vasoxidáeiós-fokok többé- kevésbé megbízható határa 0,01 és iooo között van. Ennél magasabb oxidációs viszony jellemzésére más (erősebben oxidáló) elem használata szükséges. Gondolok itt elsősorban a mangánra, ez azonban közönséges üledékekben közel sem olyan gyakori, mint, a vas. A redoxpotenciál gyakorlati vonatkozásai az üledékes genetikai sorok értelmezésénél Szovjet irodalomban [12] a következő megnevezésekkel találkoztunk, melyek a kőzetek alapvető oxidációs állapotát rögzítik: oxidációs + 45° — (+ 200) mV, oxidációs- redukciós átmenet -f- 200-tól (+100) mV és redukciós +100— ( — 400) mV, közömbös (7-es) pH- nál. Scserbina már 1939-ben redoxpotenciálok alapján a következő kémiai fácieseket különítette el (pH = o értéknél): oFe 1. Ferro-vas fácies E < 600 mV <0,01 2. Ferro-ferri fácies E = 7 — 800 mV 0,1 — 10 3. Ferri-vas fácies E = 1000 mV 10 000 4. Kromát vanadát fácies E = 1200—1300 mV >10000 5. Magasabb oxidok fácies E > 1350 mV 6. Nitrát fácies E > 1350 mV Pusztovalov fáciesei azonban közönséges üledékekre jobban értelmez- hetők, ugyanis elsősorban különböző vasásványok sorára építi fel. A fáciesek sora a növekvő oxidációsfok függvényében a következő: E ®Fe I. Kénhidrogénes < 0,03 2. Sziderites 0,1 3- Chamosites o,3 4- Glaukonitos 0.73 0,8 5- Foszforitos o.75 1.7 6. Oxidációs > 7.0 7- Ultraoxidációs Ez a sor egyben az üledékek leggyakoribb képződési mélységét is magában foglalja, figyelembe véve azt, hogy az utolsó tagok újból a tengeri üledékekhez való átmenetet jelezhetnek. (1. vörös-iszap fácies kialakulása.) Szádeczk y-K a r d o s s geokémiai [8] rendszerezése oxidációsfokon és a vegyület-potenciálon alapul. A ,,vegyület-potenciál”a kémiai vagy ásványos összetételből additíve számítható. Gyakorlatilag eltérve a tisztán geokénúai szemponttól, a vegyüleGpotenciál helyett esetleg az átlagos szemnagyságot is alkalmazhatónak tartjuk. Ezzel egyszerű és könnyen értelmezhető rendszert kapunk, melyben kőzettanilag is élesen elkülönülnének pl. a szárazföldi (oxidációs) agyagok a tengeri jellegű agyagos üledékektől. Az átlagos szemnagyság figyelembevétele viszont a hagyományos üledéksorok, kémiai üledék, pelit, pszammit, pszefit stb. megkülönböztetését tenné lehetővé. Rétegsorok azonosítására bevált az oxidációsfok izzítási veszteség függvényében történő ábrázolás is. Somos : A mecseki mezozoikum oxidációs-fok vizsgálata 27 Fontos gyakorlati szerepe van a kőzetek oxidációs vizsgálatának az egyes produk- tív üledéksorok fácieseinek felismerésében és azonosításában. A kénhidrogénes, esetleg sziderites fáciesnek megfelelő lápi reduktív szenes rétegek az oxidációsfokok alapján elkülöníthetők a többi meddőtől. Segítségükkel ősföldrajzi térképek szerkeszthetők, ezenfelül irányt mutathatnak a szénképződés lehetőségének felkutatásában. Az egykori kontinentális üledékek magas oxidációs fokuk alapján pl. azonnal elválaszthatók a para- likus képződményektől. Gyakorlati példákkal igazolható, hogy a mecseki kőszéntelepek képződése a szingenetikus kénhidrogén, esetleg sziderit fácieshez kötött, tehát olyan üledéksorban, ahol a sziderit mellett már vasszilikát (chamosit, glaukonit) is megjelenik, telepkéződésre nem számíthatunk. Bárdossy Gy. szóbeli közlése szerint a pécsi kőszénminták agyagásvány vizsgálatánál több esetben ehamositot határoztak meg. Ez látszólag ellentmond a Pusz- t o v a 1 o v-féle genetikai sor helyességének. Véleményünk szerint a kőszéntelepekben található szilikátos vasásvány nem szingenetikus a telepekkel. Valószínűleg eróziós, bemosásos jellegekkel állunk szemben. Ily módon ezen telepek, amelyekben szilikátos vasásvány található, bizonyos fokig allochton kifej lődésűek lehetnek. Összhangban van ez azzal, hogy épp a Pécs környéki kőszéntelepekben gyakori a tektonikai okokra nem mindig visszavezethető telepvastagság változás. A műszeres és az elemzéses redoxmérések eredménye csak a kőzetet utoljára ért oxidációs hatást tükrözi. Gyakorlatilag pl. a Mecsekben, korrekció nélkül csak a mély- fúrások nagy mélységéből előkerült minták oxidációs értékeit használhatjuk fel a kelet- kezési viszonyok tisztázására. A másodlagos tényezőkből adódó oxidációsfok változást azonban a nyomelemek eloszlása jelzi. Ismeretes, hogy a nagy oxidációs fokú ferrivasas, bauxitos, mangános, nitrátos lerakódásokban általában a sziderofil vagy pegmatofil, ill. szedimentofil elemek dúsulnak. A kalkofil elemek viszont leggyakrabban a reducitos üledékekben találhatók meg. A nyomelemek eloszlását azonban a szerves anyagok erősen befolyásolják (II, Cu) és sok ritka elem a lepusztítási területről eredeti ásványtársulások- kal együtt közvetlenül származtatható (Zr, Ti). Ezért lényegében csak a Cd, Hg, Ge elemek jeleznek biztos redoxfáciest (éspedig redukcióst!). Az oxidációs viszonyokra érzékeny titán csak a kőzetalkotó ásvány pontos ismeretével együtt használható fel fácies megkülönböztetésére. A lehordási terület oxidációs viszonyai más szempontból is hatással vannak az üledék oxidációs fokára: a kőzet eredeti redox állapota befolyásolja a mért oxidációs fokot. Elméletileg az lenne helyes, ha csak a szingenetikus ásványképződések oxidációs viszonyait állapítanánk meg. Ez azonban az üledékek túlnyomó többségében nem keresztülvihető. Ha az üledékösszlet képződése folyamán pusztulási terület közel azonos volt, ez a tényező állandónak véve, elhanyagolható. Tengeri vörös-iszap fácies kialakulása Jelenkori üledékekben végzett oceánográfiai kutatások során sokszor és nagy területeken találtak ultraoxidációs ferri vasas, sőt helyenként mangánoxidos iszap, agyag képződményeket. Az első benyomásra meglepőnek ható tény minden igényt kielégítő magyarázata még nincs meg. Az igen nagy mélységekben végbemenő oxidáció- nál felszíni hullámmozgás szerepét aligha vehetjük számba. Elfogadott, többé-kevésbé kielégítő magyarázat szerint ezen üledékek az ún. arktikus hideg fenékáramlatok terü- letén alakulnak ki. Kisebb hőmérsékletű vízben az oxigén jobban oldódik, sőt a levegőnek vízben történő oldásakor megváltozik a levegő oxigén-nitrogén aránya is, a vízben oldott levegő oxigén tartalma közel 35%-os lesz. 28 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet Vizsgáljuk meg, lehetséges-e olyan nagy oxigén dúsulás igen nagy mélységekben, ami az oxidációt létrehozza? A o°-os (átlagos sótartalmú) tengervíz 8 em3/l = 0,011 g/l, s a 20° C-os tengervíz megközelítőleg 0,007 &A oxigént képes oldani. Mennyi ezzel szemben a vörös-iszap kialakulásának oxigén szükséglete ? Egyszerű- sítve csak a vas oxidációjához szükséges oxigén mennyiséget számítjuk. Az elhanyagolás jogos, mert a vas gyakorisága ezen fáciesekben kiugró. Az átlagosan jelentkező 8 — 9% Fe,03-tartalom helyett egységesen 10% Fe203-ot számoltunk. Ezzel némiképp az eset- leges más oxidokat is figyelembe vettük. A stöchiometrikus számításnál csak vízmentes FeO és Fe„03-t állítottuk arányba. Az eredményen nem változtatott volna, ha a vas hidroxidos vegyületeivel dolgozunk. A pontos fiziko-kémiai állapotjelzők hiányában nem tudjuk, hogy a vas milyen formában szenvedte el az oxidációt. 1 tonna 10% -os Fe,03-tartalmú vörösiszap 100 kg Fe203-at tartalmaz, az ehhez szükséges oxigén meny- nyiség: 2FeO + 1/2 02 = Fe203 egyenlet alapján = 10 kg oxigén. Ugyanakkor 1 tonna vízben a fentiek szerint maximálisan oldható (o° C-on) n g oxigén, tehát 1 tonna vörös- iszap képződéséhez kereken 1000 tonna víznek kell leadnia teljes oldott oxigén meny- nyiségét. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy 1 m2-es alapterületű és kb. 5 in vastag vörös- iszap képződéséhez a felette levő közel 10 000 m magasságú hasáb által bezárt vízoszlop teljes oxigén tartalmát kell az iszapnak átadnia (a vörösiszap térfogatsúlyát durván 2 to/m3-nek vettük). Könnyen belátható azonban, hogy ilyen módon stacionárius állapotban oxidáció nem mehet végbe. Ezért nagy szerepet kell tulajdonítanunk az áramló víznek. Vizs- gáljunk egy nagy méretű, pl. 5000 x 5000 km-es, átlag 4 km mélységű tengerrészt, órán- ként 2,5 km-es sebességű áramlás feltevésével. Ez esetben a 25. io12 m2 területű tenger- aljzat oxidációjához 250000 io12in3 vízmennyiség szükséges. Minthogy e tengerrész köbtartalma 4000X25.1012 m3, a tengerrészben levő víz 2,5-szeresét kell az áramlás- nak kicserélnie, hogy az oxidáció végbemehessen. Ehhez nagyfokú gomolvgó mozgás, ill. függőleges áramlás volna szükséges, ami kevésbé valószínű. Célszerű tehát csak az alsó 10 m-es szakasz oxigén leadását figyelembe venni. Ez a vízmennyiség a tengerrészen belül 10 x 25. io12 = 250.ro12 m3. A szük- dációhoz 1000-szeres teljes vízkicserélődés szükséges. Ez 2,5 km /ó áramlási sebességgel, igen rövid idő alatt elméletileg végbemegy. Az egyszerű teljes kicserélődéshez 2000 óra szükséges, a teljes oxidáció tehát 2000 x 1000 = 2.106 óra alatt megy végbe, ez 228 évnek felel meg. Feltételeztük a víznek teljes telítettségét oxigénnel és hogy ezt a gázmennyiséget a víz a tengerfenék alsó 10 méterében teljesen le is adja. A valóságban ez nincs meg s így az oxidációhoz szükséges idő megnő. Ez az eredmények helyességén azonban lényegileg nút sem változtat. Földtörténetileg a 228 év helyett 2280 vagy 22 800 év minimális időt jelent. Ez a tény, hogy ilyen rendkívül rövid idő alatt vörös-iszap fácies kialakulhat, igazolja a magyarázat helyességét. Az oxigén oldhatósága a hőmérséklet emelkedésével csökken, éspedig oly mérték- ben, hogy a 20 °C-ú tengervíz már csak 5 cm3 ill. 0,007 g oxigént képes oldani literenként. Ezen oxigén mennyiséggel számítva az időszükségletet, hasonló jellegű áramlás mellett is csak mintegy 330 év adódik. Az oxidációhoz szükséges időmennyiség még így is kicsi. Felvetődik a kérdés, hogy ilyen látszólag rendkívül könnyű oxidáció mellett miért nem oxidálódik mindenhol és minden esetben a tengerfenék? 250 000.10 ,12 séges és rendelkezésre álló vízmennyiség viszonya = 1000, tehát az oxi- Somos : A mecseki mezozoikum oxidációs-fok vizsgálata 29 Véleményünk szerint ezzel el is jutottunk a probléma kulcsához. A mélytengeri oxidációs viszonyok kialakításában nem a vízhőmérsékletnek, hanem a hőmérsékleti különbségeknek van döntő szerepe. Ha egy adott vízmennyiség bármely hőmérsékleten oxigént old, majd felmelegszik, akkor a gáz szempontjából túltelítetté vált víz „aktív” reakcióképes oxigént ad le, ez erős oxidációs állapotot hoz létre. Az ily módon végbemenő oxidáció időszükséglete (o°-ról 20°-ra történő hőmérséklet emelkedésnél) az előbbi elmé- leti tengerrészben kb. 600 év. Ezek az időnormák csak összehasonlító értékekként kezelhetők, abszolút értelem- ben történő felhasználásuk mindennemű elméleti és gyakorlati alapot nélkülöz. Végeredményben a vörös-iszap fácies fentiekben vázolt kialakulásánál alapvető a víztömeg nagyfokú mozgatottsága és a hőmérséklet emelkedésének a lehetősége. Ezekre későbbiekben a szubmarin ef fúziók hatásának vizsgálatánál még visszatérünk. Szádeczk y-K a r d o s s E. [8] geokémiájában felveti a tengeralatti (szabad halogénes) vulkáni exhalációk redoxpotenciál növelő szerepét. Az ún. közvetett oxidáció ilyen esetekben kémiailag jól magyarázható. Ez a jelenség véleményünk szerint sok esetben a vörös-iszap képződésének fontos oka lehet. A szabad klór- és fluorgázt tartalmazó exhalációk a vízből „aktív” oxigént sza- badítanak fel. A fiziko-kémiai feltételt a klór és fluor rendkívül magas redoxpotenciálja adja meg. Mindkét elem lényegileg erősebben „oxidáló” jellegű mint az oxigén, és így képesek a vízből oxigént fejleszteni, miközben anionos formában a hidrogénnel igen erős hidrogénklorid és hidrogénfluorid savat alkotnak. A keletkezett erős savak biztosítják az oxidációhoz és a vas oldódásához szükséges nagy hidrogénion-koncentrációt {pH o— 1). Később az exhalációk megszűntekor emel- kedik a pH és az oldott vas vízveszteséggel kiválik: 2Fe (OH)3 = Fe.,03 + 3H.,0 és kialakul a ferrioxidos vörös-iszap fácies. A mecsekhegységi júra képződmények között kiugró oxidációs értékeket mutat a bath emeletbeli vörösgumós mészmárga [10]. A rétegsor üledékkémiai jellegétől élesen elütő kb. 15 in vastag pelites anyag képződésénél megfontolandó, hogy nem kell-e egy esetleges exhaláció oxidatív hatásával számolnunk. Bár Csalogovits I. szóbeli közlése szerint a mecseki mezozóos vulkanizmus esetén halogénes exhalóciók megléte nem valószínűsíthető, az átmeneti (batiális) övben lerakodott üledékek nagy oxidációs foka zavartalan üledékképződéssel aligha magya- rázható. Vadász E. földtörténetében [10] „a fény, a hőmérsékleti ingadozás, a víz- tömegmozgás és az oxigéntartalom hiányával” jellemzi az átmeneti öv üledékeit. Ezek szerint jelen esetben a természetes vízmozgás ill. áramlásokkal kapcsolatos oxidációt ezen képződmények genetikájából ki kell zárnunk. Fennmarad a vulkáni működés lehe- tősége. Az előzőkben részleteiben ismertettük, az oxigén vízben történő oldódásának jelentőségét az oxidációnál. Itt alapvető feltételként fogadtuk el a víztömeg nagyfokú mozgását és a víz hőmérsékletének emelkedését. Véleményünk szerint szubmarin ef fú- ziók esetén (még bázisos vulkanizmusnál is) núndezen feltételek kialakulhatnak. A vul- káni anyag víztömegeket mozgató hatása nyilvánvaló, hasonlóképpen egyértelmű a hőmérséklet nagyfokú emelkedésével kapcsolatos aktív oxigén felszabadulás lehetősége is. Már utaltunk arra, hogy nagy oxidációsfokú szárazföldi üledékek lepusztításakor is keletkezhetnek a tengerben vörös vagy sárga színű oxidált képződmények. Erre példa a nagy kínai löszterületeket átszelő Sárga folyó erősen oxidált hordalékának lerakódása a parttól viszonylag nagy távolságban. Mivel ezen tengeri üledékek genetikájában az üledékképződés oxidációs viszonyai lényeges szerepet nem játszottak, ezért valódi vörösiszap fáciesként nem is kezelhetők. 30 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet Népszerű jellegű irodalomban a vörösiszap képződés más feltevésével találkoz- tunk, mely szerint a partoktól távol lebegő nagy felületű finom porszemcsék viszonylag sok levegőt adszorbeálnak. Ezek tengervízbe kerülve lesüllyednek a fenékre és ott oxigén dúsulást idéznek elő. Véleményünk szerint elegendő mennyiségű levegő adszorbeálódása esetén is a porszemcse leadja oxigén burkát mielőtt a tengerfenékre érne. Összefoglalóan: a vörös-iszap fácies képződési lehetőségeit illetően meg- állapítható, hogy a mélytengeri áramlások oxigén transzportáló hatásán kívül gyakran (esetleg az esetek többségében) számolnunk kell a tenger alatti kitörések közvetett oxigén dúsító hatásával. Oxidációsfok vizsgálatok a Mecsek-hegységi liász kőszénösszlet közvetlen fekvőjében A Mecsek-hegységi liász kőszénösszlet a raeti üledéksorból folyamatos üledék- képződéssel fejlődik ki. A kontinentális ill. epikontinentális jellegű felsőtriász-alsójúra rétegsorokban a mecsekihez hasonló korelhatárolási problémák gyakoriak. Ennek ellenére hegységünk területén mélyülő kőszénkutató fúrások anyagát kémiai módszerekkel is vizsgálva, a telepes és az improduktív fekvő elválasztása megoldhatónak látszik. Az így megadott határ azonban sohasem jelent pontos sztratigráfiai szintet. Az elhatároláson túl több, eddig egyértelműen nem magyarázható genetikai kérdés is tisztázhatóvá vált. Közel ioo db mintán végeztünk oxidációs fok elemzést. Az elemzések a Komlói Szénbányászati Tröszt laboratóriumában és a Mecseki Földtani Kutató-Fúró V. földtani laboratóriumában készültek. A kiértékelés alapját az ismert fácies elhelyezkedési séma (3. ábra) alkotta, melyen feltüntettük a kőszénképződéskor leggyakrabban jelentkező 3. ábra. A kémiai fáciesek alakulási helyzete zárógát jelenléte esetén Ft?. 3. Changes in the Chemical fácies in presence of a barrage Somos : A mecseki mezozoikum oxidációs-fok vizsgálata 31 fáciesjelző vas-ásványokat. Látható, hogy tulajdonképpen a Pusztovalo v-féle fáciesek oxidációs viszonyok függvényében történő térbeli ábrázolásáról van szó. A telep- képződés elsődleges feltételét megszabó enyhe hajlású partalakulás esetén kialakul az ún. zárógát. Ez a viszonylag szellőzött hullámmozgásos sáv mintegy szimmetria tengely- ként a litológiai és kémiai fáciesek központját képezi. E sávtól a part vagy a nagyobb mélységű tenger felé fokozatosan csökkent az oxidációs fok. Kialakulnak a chamositos, sziderites (pelosziderites) majd kénhidrogénes vas-fáciesek. Telepképződés a kénhidro- 4- ábra. A felsőtriász — alsójára átmeneti rétegsor nagyobb vastartalmú képződményei- ben mért leggyakoribb oxidációs fokok és izzítási veszteségek Fig. 4. Most frequent degrees of oxidation and loss of ignition measured in the forma- tion rvith higher iron content of the transi- tional series between the Upper Triassic and the bower Jurassic 5. ábra. A felső triász — alsójára átmeneti rétegsor meddő kőzeteiben mért leggyakoribb oxidációs fokok és izzítási veszteségek Fig. 5. Most frequent degrees of oxidation and loss of ignition measured in the barren rocks of the transitional series between the Upper Triassic and the Lower Jurassic génes lápi, esetleg a sziderites lagúna fácieshez kötött. A lápövből kiemelkedettebb hely- zetű szárazföld, a szárazföldi tarka pelittel általában ugrásszerűen emelkedő oxidációs fokot jelez. Bizonytalan a zárógát kémiai fáciese. Ez a gát méreteitől függ. Optimális viszonyok között itt megjelenhet a glaukonit. Véleményünk szerint a glaukonitos fácies kialakulása összefüggésben van azokkal az esetekkel, amikor a nyílt tengeri oldalon a szulfid fáciest oxidációs, sőt ultraoxidációs vörös-iszap helyettesíti. Eddigi feltevések szerint a vörösiszap-fáeies mélytengeri, oxigéndús hideg áramlatok hőmérsékletének emelkedésekor alakul ki, ugyanakkor a glaukonit képződése a hideg és meleg víztömegek mozgatott határához, tehát épp a zárógáthoz kötött. Mindenesetre látható, hogy a glaukonitos fácies kialakulásához megfelelő, jól definiált optimális viszonyok szüksé- gesek. Ez némiképpen magyarázatot adhat arra, hogy feltételesen elfogadható glauko- nitos homokkövet csak egy esetben írtak le [11] a liász telepösszlet komlói 7-es telepé- nek környékéről (Schwáb M. 1954). Hasonlóan hiányoznak a Mecsekből a litoló- giailag típusos zárógát képződmények is. A felsőtriász — alsójára átmeneti rétegsorból készült elemzések megfelelő diagram- ban történő ábrázolásával határozott jellegbeli különbözőségek mutathatók ki a meddő fekü és a produktív telepek között. A nagy vastartalmú ún. vasércmintákra jellemző (4. ábra), hogy a produktív összleten belül rendkívül egyöntetűek, sterilek. Az elemzések adatai alapján csaknem kizárólag vaskarbonátból és piritből állanak, ez természet- szerűleg az alacsony oxidációs értékekből is kitűnik. Lényegesen más oxidációs viszonyokat mutatnak az ún. meddőszakasz üledékei. Az általános magasabb, néha 0Fe = i-et is elérő oxidációs fok már szilikátokkal szeny- 32 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet nyezett sziderit fáciest jelez. Káli Z. gyűjtéséből Erdélyi J. ezekből penninnel ill. chamosittal burkolt gömbös szideritet írt le. Ez a képződmény egyébként az átmeneti rétegekre jellemző, az elemzések is ilyen jellegű kőzetekből készültek. A kevés számú elemzés szerint a karbonátos fekükőzetek további oxidációs fok emelkedést mutatnak. Ez a viszonylag magas oxidációs jelleg genetikailag magyar áz- ható, emiek ellenére fennáll a lehetősége másodlagos oxidációnak is. A mélyebb fekvőben (tehát az alfa telepek alatti szakaszban) meddő kőzetekből készült elemzések viszonylag alacsony, általában 1,0 alatti oxidációs fokot adnak. Ez ellentmond minden eddigi feltevésnek, miszerint a fekü tarka pelitek és homokkövek szárazföldi üledékek lennének. Ismeretes, hogy raeti üledékekben igen sokszor jelent- keznek tarka szárazföldi jellegű komplexumok. Ugyanakkor a zavartalan nagy mély- ségből előkerült fúrási mintákon nem észlelhető a szárazföldi üledékekre mindenkor jellemző magas oxidációs jelleg. Véleményünk szerint azok a területek, ahol a feküben magas oxidációs fokok jelentkeznek, másodlagos oxidációtól zavartak, igazolni látszik ezt az a tény is, hogy a „tipikusnak” nevezett vörös raeti üledékek helyén a legtöbb esetben tektonikai zavarok, vagy felszín közelség mutatható ki. Ez fennáll az ismert pécsi sekélyfúrások ill. a K — 54-es fúrás területén is, ahol a raeti üledékekben gyakoriak voltak a tarka kőzetek. Sőt a Pécs— 13 sz. fúrás esetében a tarka jelleg ellenére is csak igen alacsony 0,57-es oxidációs fokot mértünk. Irodalmi adatok alapján (G r o s s z 1957) a K — 54. sz. fúrás raeti agyagköveiben 20-nál magasabb 0Fe értékek jelentkeznek [5]. Ez az érték már az ultraoxidációs fácies tartományba esik, amit ha elsődlegesnek fogadmik el, akkor a raetben sivatagi viszonyokkal kellene számolnunk. Ugyanakkor a produktív összletbe átvezető meddő sorban általában a fekünél magasabb oxidációs viszonyok jelentkeznek. Ily módon a fácies alakulási vázlat szerint nyilvánvalóvá válik, hogy a feküből a telepcsoportba igen lassú regresszió vezet át. A felsőtriász — alsójúra kiemelkedés legmagasabb pontja nem a raetben, hanem a telepcsoport alsó szakaszában következett be. Ezzel nem kívánjuk azt mondani, hogy a legalsó kőszéntelepek (és természetesen az alfa telep sem) regressziós telepek lennének. Ezek mindegyike egy-egy oszcillációs sza- kasz ingressziós vonalán képződött. Ha a telepösszletet valóban regresszió vezeti be, akkor az egész telepcsoportot vizsgálva a fedő és fekü telepekben szimmetriának kell jelentkezni. Káli Z. litológiai fáeiesvizsgálatai ezt a tényt alátámasztják; eszerint a legalsó telepek képződésénél enyhe paralikus jelleg mutatható ki. Végső bizonyítékot adnak erre Bóna J. spóra vizsgá- latai [3], melyekből kitűnt, hogy a sekélyebb lápot jelző Toditesek fedő és fekü tele pekben mutatnak minimumot. Mindezek ellenére a látszólag legnagyobb kiemelkedést jelző oxidációs, vagy ultra- oxidációs fáciesek sohasem a telepcsoportban, hanem annak mélyebb fekvőjében jelent- keznek. Erre a másodlagos hatások figyelembevételével adhatunk választ. A felsőtriász- ban az üledékek képződése kevéssé szellőzött, enyhén redukciós viszonyok között, a telepösszletnél viszonylag mélyebb vízben történt. A fokozatos térszínemelkedés a meddő csoportban bizonyos oxidációs fok növekedést hozott létre, de a további redoxpoteneiál- növekedést meggátolta a telepképződéssel kapcsolatos szerves anyagban dús zárt láp- övek, lagúnák kialakulása. Ha pedig egy ilyen képződmény-komplexumot másodlagos oxidációs hatás ér (mint említettem elsősorban tektonikai vonalak mentén, felszín vagy kimosási térszín közelében) a szervesanyagoktól lényegileg mentes fekü üledékek oxidá- lódnak és közömbös mélységviszonyok mellett oxidált állapotukban maradnak. Yiszont a telepcsoportban, de bizonyos fokig már a meddőcsoportban is a jelenlevő szerves anyagok elégve C02 formájában a kőzetanyagból kikerülve újból redukálttá teszik az üledéket. Lényegileg a másodlagos oxidációt a lápövek igen erős redukciója elnyomja Somos : A mecseki mezozoikum oxidációs-fok vizsgálata 33 Abban az esetben, ha a telepcsoport paláit túlságosan erős oxidációs hatások érik, akkor ezen üledékek is tarkákká válnak. Ez történik a meddőhányókon, de ismerünk példát erre a telepcsoport agyagkövein is. A diagramok alapján nyilvánvalóvá válik az a triviális összefüggés is, ami az üledékek szervesanyag-tartalma és az oxidációs viszonyok között jön létre. Általános- ságban megállapítható, hogy a redoxpotenciál a szervesanyag-tartalominal fordított arányban növekszik. Az általunk mért izzítási veszteséget a sziderites vasércek kar- bonát-tartalma erősen megnöveli. A karbonátos vasércek a vas kétértékűsége miatt különben is alacsony redoxviszonyokhoz kötöttek, tehát a két folyamat egyirányú. A vizsgálati eredmények szórását Gauss-féle egyszerű kiegyenlítéssel vizsgáltuk [6], Ezzel a módszer használhatóságára kaptunk adatot. Számítottuk az egyes mezők átlagértékeit (x) és az elemzési sorozat minden adott eredményére egyenlően jellemző középhibát (ju) . Mivel minden egyes mezőt meghatározó elemzési pontok két tényezőtől függenek (0fe és izz. v.), minden képződmény-csoportra két középhibát kaptunk: /i() az oxidációs- fokok középhibája és /a1 az izzítási veszteségek középhibája. 1. A nagyobb vastartalmú (karbonátos) minták középhibái: a) feküben ja0 — ± 5,0 (ábra szerinti egység) * b) meddő cs. bán /u0 = ± 2,5 (egység) c) telep cs. bán [a0 = ± 4,5 (egység) 2. A meddő minták középhibái: a) feküben /u0 = ± 2,3 (egység) b) meddő cs.-ban fi0 = ± 1,0 (egység) c) telep cs.-ban /u0 = ± 1,5 (egység) A felsorolásból kitűnik, hogy az izzítási veszteségek középhibája, egyben a szórása, általában többszöröse az oxidációsfok szórásának. Továbbiakban ezért a legfontosabb 0Fe értékek szempontjából vizsgáljuk a módszer megbízhatóságát. Általánosságban megállapítható, hogy az alacsony vastartalmú meddő kőzetek középhibája kicsi. Ezen belül is legkisebb a szórás a meddő csoport üledékeiben, tehát ezen rétegsor üledékei jól definiálható oxidációs viszonyokkal jellemezhetők, a szervesanyag-tartalmuk is megfelelően állandó. Hasonlóképpen kicsi a középhiba a telepcsoport meddő kőzeteiben, itt azonban' a rendkívül változó izzítási veszteség alakulás (fil= ± 7,0%), az ábrázolási módszer alkalmazhatóságát nagymértékben lerontja. A fekü karbonátos mintái mind az oxidációs fok, mind pedig az izzítási veszteség szempontjából igen nagy szórást mutatnak. Ez a tény fokozottabban kiemeli a másod- lagos hatások lehetőségét ezen mintáknál. Szemléltetés céljából a K— 140. sz. fúrás meddő ill. alfa telepes rétegsorában észlelt oxidációs fok értékeket diagramban ábrázoltuk, bejelöltük a tágabb értelemben vett lápöv fácieseit (6. ábra). A felső méterek a felszínközei oxidációs viszonyait mutatják, utána ingadozással ugyan, de általában egynél magasabb oxidációs fok, a tulajdonképpeni meddő csoportot jelzi. Az ún. lámpási (alfa) telepek két fő lápöve viszont határozott és igen erős mini- mumot mutat. A telepcsoport alsó padjait trachidolerit intrúzió zavarta meg, ez némi növekedést okozott a redox állapotban. = ± 11,0% j«i = ± 5.o% i“i = ± 5.5% P'i ~ i 3>7°o = ± i,9% f-i = ± 7,°% ♦Megjegyzés: az oxidációsfokok ± eltérései az ábrán látható kis beosztásokra vonatkoznak. 3 Földtani Közlöny 34 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet Megjegyezni kívánjuk, hogy a mintákat teljesen mechanikusan minden külö- nösebb válogatás nélkül gyűjtöttük, pl. a 65 m-ben jelentkező oxidációs minimum egy világos szürke kevés szerves anyag tartalmú mintából adódott (izz. v. 9% alatti). A minta gyűjtésekor a telepek pontos helye, karottázsmérések hiányában bizonytalan volt. Kőszéntelepekből, palás kőszénből és kőszénpalából, melyek alacsony oxidációs foka triviális, elemzés nem is készült. Végeredményben a redox állapotok ismerete alapján, megfelelő számú elemzés elvégzésével olyan üledéksorok különíthetők el egymástól, melyekben egyéb módszerrel 6. ábra. Az izzítási veszteség % és az oxidációs fokok vál- tozása a K— 140. sz. fúrás med- dő rétegsorában Fig. 6. Varia tion of the % loss of ignition and the degrees of oxidation in the barren rock strata of the borehole K — 140 az azonosítás valamilyen oknál fogva nem lehetséges. Az a tény, hogy a feküben annak ellenére, hogy szénképződés nem történt — viszonylag alacsony oxidációs fok mutat- kozik — igazolja ezen rétegsor mélyebb vízben történt képződését. Az ülepítő közeg mélységét tekintve a meddőcsoportnál alacsonyabb oxidációs fok nagyobb mélységet igazol, tehát ismételten megállapítható, hogy a fekiiből a meddő szakaszon keresztül fokozatos regresszió vezeti be a telepképződés időszakát. Ezen mélységbeni eltéréseken kívül, melyet a szilikátos vas fáciesek megjelenése is igazol, leglényegesebb különbség a fekü és telepes csoport között az oszcillációs mozgások számának és intenzitásának ugrásszerű növekedéséből adódik. A telepkéződés hiánya a feküben meredekebb partalakulás mellett leginkább az oszcillációs mozgások hiányával magyarázható. Végül meg kell említenünk, hogy a most bemutatott vizsgálati módszer csak nagy- számú elemzéssel lehet eredményes. Laboratóriumos intézményeknél indokolt a külön- böző litológiai vizsgálatok mellett ezt a kémiai módszert is alkalmazni. Az adatok ilyen módon történő további gyűjtésével esetleg finomabb rétegazonosítási problémák is megoldhatókká válnak. IRODALOM - REFERENCIA r. G. Bárdossy — M. Bőd: A new method to characterize the State of oxidation of rocks. Acta Geologica, 1961. — 2. Bőd M. — Bárdossy G y.: Új módszer az üledékes kőzetek redox- viszonyainak meghatározására. Geofiz. Közi. 1959. — 3. Bőn a J.: Komlói liász kőszéntelepek palino- lógiai vizsgálata, Földt., Közi., 1963. —4. Erdey-Gruz T. - Schay G.: Elméleti fizikai-kémia. 1954. — 5. Grossz Á.: Üledékföldtani vizsgálatok a komlói liász kőszénösszlet néhány meddő kőzetén. Földt. Közi. 1957. — 6. Hazay I.: Geodéziai kézikönyv I. 1956. — 7. Huber N. K. — R. M. Garrels : Relation of pa and oxidation potential to sedimentary iron mineral formation. Economic Geology, 1953. — 8. Szádeczky-Kardoss E-: Geokémia, 1955. — 9. Vadász E.: A Mecsek- hegység, 1935. — 10. Vadász E.: Földtörténet és földfejlődés, 1957. — 11. Előzetes vizsgálatok a komlói kőszenes rétegösszlet párhuzamosítási kérdéseivel kapcsolatban. MAFI. 1954. (Kézirat.) — 12. Szputnyik polevogo geológia — nyeftjányika. Tóm I. 1954. Somos: A mecseki mezozoikum oxidációs-fok vizsgálata 35 Studies on the oxidation degrees in the Mesozoic of the Mecsek Mountains (S-Hungary) I.ÁSZI.Ő SOMOS In the first part of the paper the generál geoehemical eonditions of sediments are discussed. In the course of discussion, after having Iáid down the fundamental prin- eiples of electrochemistry, author computes the relationship between the degrees of iron oxidation (Ope) and the oxidation-reduetion potential (E) by means of stochio- metrical method. The 0Fe and E values of the Seherbina and the Pustovalov facies have been given by the results of conversion. Further, author emphasizes the important praetieal role of the studies of the oxidation of rocks in recognizing and identifying the facies of individual productive sedimentary series. On the hasis of their degree of oxidation, the reductive, boggy, ear- boniferous layers corresponding to the hydrogen sulphide facies, and possibly to the siderite facies, can well be separated írom the rest of the barren rock. They permit to plot palaeogeographic maps and, in addition, they may indicate the generál line of possible investigation of coal formation. On the basis of their high degree of oxidation, the former Continental deposits can easily be set apart írom paralic formations. It can be proved by praetieal examples that. the formation of coal seams in the Mecsek Moun- tains is confined to syngenetic hydrogen sulphide facies and, possibly, to siderite facies, i. e. in a sedimentary series where siderite is already associated with iron silicates (chamosite, glauconite), no formation of seams can be expected. The genetical and cliemical circumstances of formation of the maríné red silt facies have been analysed in detail. Finally, 3 fundamental types of formation, closely related with each other, have been discussed: (1) Sudden rise of the degree of oxidation in connection with the increase of temperature of the pelagic cold streams. (2) Function of free halogenic volcanic exhalations causing an increase in the oxidation-reduetion potential. (3) Oxidized formations formed in the course of the denudation of sediments showing high degrees of oxidation. The high degree of oxidation of sediments deposited in the zone of transition of the Dogger (Batlionian) in the Mecsek Mountains is explained by a partial combina- tion of the first two types. A complete study of the possibilities of formation of the red silt facies has permit- ted to ascertain that, apart írom the oxygen transporting effect of pelagic streams, often (maybe in the majority of cases) the indirect oxygen-enrielbng influence of sub- marine eruptions must be taken intő consideration. The subsequent part of the paper renders account of analyses of the degree of iron oxidation of an experimental set of samples. Because of the completely gradual transition between Upper Triassie and Fower Jurassic in the Mecsek Mountains a lót of problems arises in connection with the delimitation and identification of the respee- tive formations. Application of Chemical methods (0Fe) in the exainination of the maté- riái fumished by prospecting borings fór coal suggests that separation of coal measures írom improductive underlying rocks could be resolved in this way. Diagrams of 0Fe values and percentage ignition losses (figs 4 — 5), have been plotted as a result of stra- tigraphic delimitation. Further, it has become possible to elear up many genetic problems which could nőt be explained unambiguously so far. Fór experimental purposes approximately 100 samples were subjected to test as to their degree of oxidation. Interpretation was based upon the well known scheme of the arrangement of facies. This scheme clearly shows that we have to deal with spa- tial representation of the Pustovalov facies as a function of eonditions of oxidation. If the coast is formed at low angles representing the primary condition of the formation of seams, the so-called barrage is brought about. This relatively well aerated, surging zone represents, practically as a symmetry axis, the centre of lithological and Chemical facies. From this zone landwards or towards deep sea, the degree of oxidation gradually decreases. There are formed the eommonly known chamosite, siderite (pelosiderite) facies and then the hydrogen-sulphide-iron facies. The formation of coal seams is confi- ned to the boggy hydrogen-sulphide facies and probably to the sideritic lagoon facies. The dry land situated higher than the boggy zone and the appearance of terrestrial varicoloured pelites eommonly indicate a sudden rise in the degree of oxidation. The 3* 36 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet üti Chemical facies of the barrage actually depending on the degree of development of the latter, is uncertain. In optimál conditions glauconite may be expected in the area. Further, author tries to give an answer to the genetic questions of the series forming a transition between Upper Triassic and Lower Jurassic. The evaluation of the degrees of oxidation made it obvious, that a very slow regression represents the tran- sition írom underlying rocks intő coal measures. Peak (maximum) of the uplift during Upper Triassic — Lower Jurassic took piacé nőt in the Rhaetian, bút in the lower phase of the formation of the coal measures. In fact, the knowledge of oxidation-reduction pattems resulting írom a suffi- cient number of analyses permits to dehmitate sedimentary series in which identifi- cation by means of fossils is impossible fór certain reasons. In addition, the oceurrence of relatively lower degrees of oxidation in the underlying rocks — in spite of the fact that no formation of coal has taken piacé there — confirms the formation in deeper waters of the series in question. As far as the depth of the sedimentary environment is concemed, the degrees of oxidation. lower than those occurring in the barren rock series, point to greater depths. Therefore, it may be stated that the period of formation of seams has been preceded by a continuous regression, starting during the formation of the underlying beds and proceeding throughout the formation of the barren rocks. Apart from these dif ferences in depth corroborated by appearance of the silicate iron facies too, the most essential difference between underlying beds and coal measures consists in a sudden increase in the number and intensity of the oscillating movements. HEGYSÉGSZERKEZETI VIZSGÁLATOK A KÖVESTETŐI FONOLITTERÜLETEN NÉMEDI VARGA ZOI/TÁN* összefoglalás: A hosszúheténvi feketekőszénterület mélyfúrásokkal történő kuta- tása közben vált szükségessé a terület ENy-i részén elhelyezkedő fonolitelőfordulás behatóbb tanulmányozása. A fonoliton, valamint a környező területen és a kutatófúrások alapján tett földtani megfigyelések új adatokkal járulnak a mecseki krétakori vidkanizmus és hegységszerkezet ismeretéhez. Földtani felépítés A legidősebb csak fúrásokból ismert felsőtriász rétegek a kőszéntelepes csoport legalsó telepe alatt foglalnak helyet. Ezeket néhány fúrás a K-46 182 m H-7, 180 m, K-125 106 m és a H-23 118 m vastagságban tárta fel (1. ábra). A néhány éve teljes szelvényű fúrásmóddal, esetenkénti magfúrással mélyült és karottázs mérésekkel kiegé- szített K-125, és H-23. (a kőszéntelepes csoport nagy részét állandó magfúrással mélyí- tették) fúrások alapján a raeti emelet felső szakaszában uralkodó a szürke, zöldesszürke, helyenként homokos palásagyag s csak alárendelten található szürke, világosszürke finom-és középszemű homokkő (20—25 %).Trachidolerittelérekcsak ritkán mutatkoznak. A kutatófúrások nagy része elérte a felsőtriásznak ezt a szakaszát, mégis a határ ponto- sabb megállapítása a fúrásminta kevertsége miatt nem volt mindig lehetséges. A területen először 1957-ben ismertettük [5] a kőszéntelepes összlet alsó határát jelző ún. ,,a” telepcsoportot a Béta-aknáról, melyet az említett két fúrásban is sikerült kimutatni. A K-i 18. sz. fúrás e határ előtt állt le abban a tudatban, hogy a feküt érték el. A kőszéntelepes csoport alsó, telepmentes szakasza területünkön kevesebbnek (80—100 m) adódott, mint amennyit Wein Gy. [15] közöl a komlói Kossuth-akna területéről. Ez a rétegcsoport a kőzetösszetételt illetően elüt a kőszéntelepes összlettől s a fentebb leírt raeti üledékekhez hasonló. Az üledékkőzettani hasonlóság mellett igen jellemző a geofizikai viselkedés hasonlósága is. Ezen az alapon olyan fúrásoknál, amelyek földtanilag kevésbé megbízhatók, de bennük a karottázsméréseket elvégezték, a fekü határa jó közelítéssel kijelölhető (H-7, H-15, K-58, K-72 stb.) A meddő csoport pelites üledékeire az uralkodó szürke, zöldesszürke színen kívül jellemző a kőszénösszlet meddő agyagpaláinak gyakori szalagosság-sávozottsági hiánya, valamint a kevésbé palás szerkezet. A homokköveknél ilyen határozott eltérés nem figyelhető meg. Jellegzetes képződményként kell megemlíteni a szideritgömbös homok- követ, melyet először Káli Z. ismert fel a komlói területen, s eddigi ismereteink szerint csak ebben a szakaszban, illetve a fekürétegsor felső részén található több szintben. A geofizikai paraméterek közül a kőzettani különbözőség különösen az ellenállásban ismerhető fel, miszerint a meddő csoport agyagos üledékei a kőszéntelepes csoportéhoz * Előadta a Magyar Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1961. okt. 20-i szakülésén. Kézirat lezárva 1962. nov. 28. 38 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet i. ábra. A kövestetői fonolitteriilet fedetlen földtani térképvázlata. Szerkesztette: N é m e d i Varga Zoltán 1961. Magyarázat: r. Raeti emelet, 2. Alsóliász hettangi-szinemuri emelet (koszentelepes csoport), 3. Alsóliász lotharingi emelet, alsó tagozat (fedőhomokkő csoport), 4. Alsóliász lotharingi emelet, felső tagozat (fedőmárga csoport), 5. Középsőliász alsó tagozat (foltos mészmárga csoport), 6. Közepsoliasz felső tagozat, 7. Alsókréta trachidolerit. 8. Alsókréta fonolit, 9. Helvéti emelet, 10. A földtani szelvény vonala, 11. Autiklinális, 12. Vetővonal, 13. Feltolódás, 14. Kutatófúrás száma. 15. Banvavagat Fig. 1. Geological map-scheme of the plionolite area of Kövestető. Plotted by Z. N é m e d i \ a r g a, 1961. Explanation: 1. Rhaetian stage, 2. Hettangian and Sinemurian stages of the kower kiás (coal measures), 3. kotharingian stage of the kower kiás, lower part (overlying sandstone suite), 4. kotha- ringian stage of the kower kiás, upper part (overlying mari suite), 5- kower part of the Middle kiás (spotty calcareous mari suite), 6. Upper part of the Middle kia-s, 7. kower Cretaceous trachydolente, 8. kower Cretaceous plionolite, 9. Helvetian stage, ro. kine of the geological section, rí. Anticline, 12. Fault line, 13. Upcast, 14. Number of the prospecting bore-holes, 15. Gallerv viszonyítva a karottázsszel vényen kisebb ellenállással jelentkeznek. Ezzel szemben a rádioaktív szelvények közül a természetes gammasugár-görbe határozottan nagyobb intenzitás-értékeket mutat. Elsősorban az agyagos kőzeteknél szembetűnő ez a jelenség. Mindezek vonatkoznak a fúrásokban harántolt felsőtriász rétegsorra is. Geofizikai para- méterek alapján a határt a kőszéntelepes csoport alsó részén, az utolsó műrevaló kőszén- telep és az alatta következő meddő csoport határán jelölhetjük ki. N é m ed'.- Varga: Hegységszerkezeti vizsgálatok fonolitterületen 39 A kövestetői terület az alsóliász kőszéntelepes összlet kifejlődését illetően átmenet a komlói és Vasas-hosszúhetényi terület között. Míg a komlói kifejlődés a terület É-i részén mélyült fúrások és a Béta-aknai adatok szerint 300 — 350 m vastagságú, kevesebb és vastagabb kőszéntelepekkel, addig a Vasas-hosszúhetényi a kutatófúrások alapján 500 — 700 m, több de vékonyabb teleppel. A fonolitterületen csak néhány állandó mag- fúrással mélyült kutatófúrás van, ezek feldolgozása a kőzetösszetételt illetően nem adna reális képet. Az átmeneti viszonyokat érzékelteti 6 komlói és 10 hosszúhetényi, állandó magfúrással mélyült kutatófúrás kőszén telepes csoportjának százalékos kőzetösszetétele a kőszén telepes csoport összvastagsága szerint súlyozott értékekkel: ^^\^^^Kőzet : Terület: Homokkő /o Finom - homokos agyag- pala % Sötét- szürke agyagpala kőszén- pala %' Kőszén, palás- kőszén % 31,75 35,07 30,99 35,77 25,10 24,30 12,16 Hosszúhetény 4,86 Megállapítható, hogy Hosszúhetény felé haladva a kőszéntelepes összletben a homokos üledékek aránya növekszik, míg a kőszéné jelentősen csökken. Területünk nagy része a komlóihoz tartozik. Megemlíthető még az a különbség is, hogy a hosszú- hetényi területen a produktív összletben karbotrachidolerit-telérek ritkábbak, míg ott a trachidolerit és a kőszéntelepes összlet aránya 4,25 %, addig Komlón 29,22 %, a már említett fúrások alapján. A trachidolerit telérek megjelenése a komlói területen sokszor telepszámesökkenést is okoz, mivel a teleptelér jellegű telérek a legkisebb ellenállást képviselő kőszéntelepbe nyomultak be és azt kokszosították ill. magukba olvasztották. A fúrások földtani adatainak értelmezését nagyban elősegítik a geofizikai fúró- lyukszelvényezések, melyek még az állandó magfúrás esetében sem nélkülözhetők. A kőszénösszletet felépítő kőzetek nem egyformán ismerhetők fel a karottázsszelvényen. Egyértelműen kijelölhetők a trachidolerittelérek és a fonolit még teljesszelvényű fúrás esetén is. Ezt a trachidolerittelér, a mellékkőzetben kialakult kontakt zóna és a távolabbi kőzetek közötti ugrásszerűen eltérő geofizikai viselkedés teszi lehetővé. A traehidoleritet alacsony természetes potenciál (SP) érték, az ellenállásmérések közül a potenciálszonda görbéjén határozottan magas, a gradiensszonda görbéjén pedig a szonda behatolási mélységétől és a telér vastagságától függően magas, illetve igen alacsony ellenállás jel- lemzi. A természetes rádioaktív gamma-érték, hasonlóan mint a homokkőnél, az összes többi kőzethez viszonyítva a legalacsonyabb. A kontakt zónát olyan határozottan nagy természetes potenciál és kicsi ellenállás jelzi, mely mind a trachidolerittől mind a kontakt- hatást nem szenvedett kőzettől élesen elkülöníti. A fonolit a trachidolerittől a természetes gammasugár görbe alapján különíthető el, mindig kiugróan nagy értékekkel jelentkezik. A trachidolerit és fonolit közötti átmeneti kőzetek geofizikai jellemzői a fonolitra emlé- keztetnek. A homokkövek görbéi a változás irányát tekintve, általában a trachidoleritekéhez hasonló lefutásúak, a trachidoleriteket kiemelő kontakt zóna jelenléte nélkül. Legválto- zatosabb az agyagos kőzetek geofizikai viselkedése, hiszen a kőszénpalától a homokkő- sávos agyagpaláig egész sor kőzet építi fel a kőszénösszletet. Ebből a csoportból a karót- 40 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet tázsszelvényen a sötétszürke, jelentős szervesanyag tartalmú agyagpalák jellegzetesek. A trachidoleritek kontakt zónáját kivéve, ezek a kőzetek jelentkeznek legkisebb ellen- állással s talán ami még feltűnőbb, legnagyobb természetes rádioaktivitás értékkel. A kőszéntelepek szétválasztása a kísérő kőzetektől az utóbbi időkig nehézséget okozott, mivel a természetes potenciál, ellenállás és természetes rádioaktivitási értékeik határozott eltérést nem mutatnak. A telepeket törvényszerűen kísérő sötétszürke agyagpalák sok esetben nem a felismerést, hanem a rejtést idézték elő. Kizárásos alapon azt meg lehetett mondani, hogy hol nincsenek telepek, de biztosan hol vannak, azt nem. Az utóbbi évek- ben bevezetett szórt gammasugárzás-mérés (gamma-gamma) alapján a kőszéntelepek is a jól kijelölhető kőzetek közé kerültek. Természetesen a geofizikai értelmezéseknél nem nélkülözhetők a részletes és pontos földtani adatok. A lotharingiai emeletet kitöltő tengeri fedőösszlet egy alsó, homokkövet és agyag- márgát tartalmazó és egy felső, agyagmárgát, márgát és mészmárgát magába foglaló tagozatra osztható. A 160 — 200 m vastagságú alsó tagozat (fedőhomokkő csoport) fokozatosan fejlődik ki a kőszéntelepes összletből sötétszürke szferosziderit konkréciós, homokos, meszes agyaggal, agyagmárgával, mely helyenként a magasabb szinteken igen nagy számban tartalmaz rosszmegtartású apró csigákat (Coelostylina sp. H-30. sz. fúrás). A határmegvonás á néhány méteres átmeneti öv segítségével történik, ahol az alacsony karbonáttartalmú, agyagos fedőrétegsor fokozatosan mészmentes, ritmusos keletkezésű üledékekbe megy át. A növekvő karbonáttartalmú agyagos üledékeket csak ritkán szakítják meg a vékonyabb-vastagabb homokkő padok. A fedőösszlet mindkét tagozatában találhatók elszórtan helyenként gryphaeás padok. Újabban a hosszúhetényi területen sikerült kimutatni az alsó tagozatban 3 pádból álló vezérszintet. A H-19, H-26, H-29, H-30, H-31, sz. fúrásokban követhetők a kőszén- telepes csoporttól 80—100 m-re, az 1,0 — 1,5 m között változó egymástól átlagosan 12, ill. 4 m távolságra elhelyezkedő, túhiyomórészt Gryphaeákból álló padok. A komlói területen eddig a K-126 sz. fúrásban találtuk meg a gryphaeás szintet kissé eltérő kifejlődésben. A 100 m vastag fedőhomokkő csoportban a kőszénösszlettől 60 m-re található az egymástól 3 m-re elhelyezkedő 1 és 4 m vastagságú gryphaeás pad . Az utóbbiból 8 m vastagságú a csoporthoz viszonyítva ősmaradványokban gazdagabb szakasz fejlődött ki. A több kilométeres távolság miatt s a közbülső adatok hiányában egyelőre csak feltételezzük, hogy ez a hosszúhetényi szintnek felel meg. A fedőmárga csoportban két ősmaradványdús szakasz és egy o,5m-es gryphaeás pad is mutatkozott, melynek megfelelőjét a hosszúhetényi területen eddig nem ismerjük. A jövőben mélyülő állandó magfúrások segítségével a két területen a homokkő rétegekhez hasonlóan a faunás padokat is fel lehet használni majd azonosításra. A lotharingi emelet felső tagozata felé egy 10-25 m között váltakozó szürke, durvaszemű, meszes homokkő alapján vonható meg a határ. Míg Hosszúhetény keleti részén kivastagodik (H-19, H-20), addig déli irányba haladva a hosszúhetényi épülő akna közelében fokozatosan elvékonyodik és márgás homokkőbe megy át (heteropikus fácies). Vasas felé fokozatos átmenettel a márgás homokkövet homokos márga, majd márga váltja fel s a határ elmosódik. Egyidejűleg a tagozat alsó szakaszán, a kőszén- telepes csoport határán vastag meszes, ill. márgás homokkőösszlet fejlődik ki. A vasasi területen ezért fedőhomokkőről beszélhetünk. Ez természetesen csak az alsó része a fenti- ekben leírt fedőhomokkő csoportnak. Jelenleg a vasasi területen a felső határ megvonása nem volt lehetséges. A vasasi és hetény-komlói terület közötti kifejlődésbeli eltérés volt az oka, hogy Kovács L. a Basa-gödör patakjában, a H-23 sz. fúrás mellett felszínre bukkanó homokkő réteg alatti márgát fedőmárgának minősítette. Imreh L. térképén pedig az egész patakmeder fedőmárgának van jelölve, mely DK-i irányban tektonikusán érint- Némedi-Varga : Hegységszerkezeti vizsgálatok fonolitterületen 41 kezne a kőszén telepes csoporttal. Valójában a patak a fedőmárgacsoport felé határt adó kb. 15 m vastag homokkő réteg feküjét tárja fel. A felső tagozatot (fedőmárga csoport) felépítő kőzetek fokozatosan növekvő mésztartalommal mennek át a középsőliász foltos mészmárga összletébe. A határmeg- vonás gyakorlati alapon a foltok megjelenésével történik. A komlói területrészen 250 — 300 m vastag a fedőmárga csoport és 340 — 380 m a középsőliász alsó tagozatát képviselő foltos mészmárga összlet. A hetényi területen eddig nagy vastagságú (700 — 800 m) fedő- márgát és viszonylag vékony foltosmárga kifejlődést írtak le. A fúrások adatai szerint itt a határ elmosódik s az elhatárolás nehézséget okoz. A H-19, és H-20. fúrás fedőréteg- sorának karbonátelemzése, valamint a geofizikai karottázsmérések korrelációja alapján a hetényi területen is a komlóihoz közel hasonló kifejlődési vastagságúnak kell a fedő- márgát tekintenünk, s a hetényi terület keleti részén felszínre került mészmárgát a közép- sőliász alsó tagozatába kell sorolnunk, bár foltok csak a felső szakaszában figyelhetők meg. Hosszúheténytől északra a Hármas-hegy tömegében jut felszínre a középsőliász meszes, kovás homokkő, homokos márga, foltos mészmárga és agyagos mészkőből álló fiatalabb sorozata. Helvéti üledékeket a terület komlói részén találunk, ahol a halpikkelyes, helyen- ként riolittufa padot tartalmazó (K-143, K-118), puha agyagmárgaösszlet közvetlenül települ a liász rétegekre. A vulkáni kőzeteket a fonolit és a trachidolerit képviseli. A fonolit felszínen a Kövestetőn mutatkozik, azonkívül 13 fúrás liarántolta (2. ábra). Béta-akna kövestetői lejtősaknájában a bányászati feltárások a fonolit alá értek, de eddig fonolitot nem találtak. Trachidolerit a fúrásokban gyakori, mint karbotraehidolerit, felszínen 2 — 3 telér követ- hető a Hármas-hegy lábánál, melyek a csókakői telérek folytatásai. Ezenkívül a területen mindössze három kisebb foszlányban észlelhető. A fonolittömeg földtani helyzete A mecseki alsókréta vulkánosság változatos kifejlődésű kőzeteivel először Hof- m a n n K. foglalkozott. Kőzettani leírásukat — köztük a fonolitét is — Mauritz B. végezte el. Vadász E. [12] alapvető munkájában részletesen ismerteti a kövestetői fonolitelőfordulás földtani helyzetét, szelvényt közöl a területről s közli azokat az okokat amelyek — fúrások hiányában — megnehezítik a fonolit szub vulkáni formájának fel- ismerését. A fonolittöinegnek a hegységszerkezeti mozgásokban passzív viselkedésére tett megállapításai e vizsgálatokban is irányadóul szolgáltak. Majd mindkét mecseki fonolitelőfordulásra megállapítja „élesen elkülönült települési helyzetük szerint, felszínre nem tört bizmalit jellegű szubvulkánnak tekinthetők” [11]. Székyné F u x V. [10] a komlói bányából írt le fonolitot s azt találta, hogy az nem a Kövestető, hanem Somló fonolitjával azonosítható. A felszínen 1,7 km hosszúságban és 0,6 km szélességben elterülő fonolittelér csapása — mint ismeretes — ÉNy — DK-i lefutású, dőlésszöge 25 — 35 0 között változik, a felszínhez közelebb a fonolitkőfejtő és a K-72, K-122, K-46 sz. fúrások alapján bizonyos szétterülő jelleggel kisebb dőlésszög adódik, ami a mélység felé növekszik. Az átlagos dőlésirány ÉK-i, a kisúj bányai periszinklinális felé mutat (3. ábra). A fonolit vastagsága változó a 452,6 háromszögelési pont, a K-46, és K-118 sz. fúrások irányában a legvastagabb, eléri a 150 m-t, s a széleken viszonylag hirtelen kiéke- lődik. A kutatófúrások adataiból szerkesztett fedő- és feküszintvonalas térképek (4., 5. ábra) alapján a fonolit vízszintes metszete (6. ábra) kifli alakú, követi a felszíni kibúvás vonalát, mely a fonolittömeg déli részén ÉÉK-i irányból fokozatosan ÉÉNy-i irányba vált át. 42 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet Ezt a fonolitbenyomulást követő hajlító igénybevétel következményének tartjuk, amit a fonolittest csapására közelítően merőleges tenziós repedések jeleznek. Ezeket a repedéseket a felhagyott és működő kőfejtő területén Csalogovits I. [2] által felismert káliumban gazdag hidrofonolit telérek töltik ki. A telérek csapása uralkodóan ÉK — DNy, közelítően függőleges helyzetben, vastagságuk változó néhány cm-től 10 m-ig 2. ábra. Fonolitot harántolt kutatófúrások rétegsorainak összehasonlítása. 1. Raeti emelet, 2. Alsóliász hettangi-szinemuri emelet (kőszéntelepes csoport), 3. Alsóliász lotharingi emelet, alsó tagozat (fedőhomok- kő csoport), 4. Alsóliász lotharingi emelet, felső tagozat (fedőmárga csoport), 5. Középsőliász alsó tagozat (foltos mészmárga csoport), 6. Alsókréta fonolit-jellegű trachidolerit, 7. Alsókréta fonolit, 8. Helvéti 1 emelet, 9. Holocén-pleisztocén. 10. Szerkezeti vonal, 11. Komlói területre eső fúrás, 12. Hossz úhetényi területre eső fúrás Fis 2. Comparison of the cross-sections of the bore-holes penetrating the phonolite. 1 . Rhaetian stage, 2. Hettangian and Sinemurian stages of the I.ower Kiás (coal measures), 3. I/itharingian stage of the I.ower ; I.ias, lower part (overlying sandstone suite), 4. I.otharingian stage of the I.ower I.ias, upper part (over- lving mari suite), 5. Lower part of the Middle I.ias (spotty calcareous mari suite), 6. I.ower Cretaceous trachvdolerite of phonolite character, 7. L,ower Cretaceous phonolite, 8. Helvetian stage, 9. Holocene- Pleistocene, 10. Tectonic line, n. Bore-holes pút in the area of Komló, 12. Bore-holes pút in the area of Hosszúhetény Némedi-Varga : Hegységszerkezeti vizsgálatok fonolitterületen 43 s mintegy válaszfalat jelentenek a kőfejtő térségek között, mivel anyaguk útburkolás céljára nem alkalmas. Kevésbé jelentősek az ÉNy— DK-i lefutású és átlagosan 44°-kal DNy felé dőlő, helyi jellegű tenziós repedések 2 — 3 cm vastagságot elérő hidrofonolit- ábra. Földtani szelvények a kövestetői fonolitterületen keresztül. Szerkesztette: N é m e d i Varga Zoltán iqör. Magyarázat: 1. Raeti emelet, 2. Alsóliász hettangi-szinemuri emelet (kőszéntelepes csoport), 3. Alsóliász lotharingi emelet, alsó tagozat (fedőhomokkő csoport), 4. Alsóliász lotharingi emelet felső tagozat (fedőmárga csoport), 5. Középsőliász alsó tagozat (foltos mészmárga csoport), 6. Alsókréta fonoíit, 7. Szerkezeti vonal, 8. Kutatófúrás Finnre 3. Geological sections across the phonolite area of Kövestető. Plotted by Z. Némedi Varga rgór. Explanation : 1. Rhaetian stage, 2. Hettangian and Sinemurian stages of the Power Pias (coal measures), 3. Fotharingian stage of the Power Pias, lower part (overlying sandstone suite), 4. Fotlia- ringian stage of the Power pias, upper part (overlying mari suite), 5. Power part of the Middle Pias (spotty calcareous mari suite), 6. Tectonic line, 8. Prospecting bore-hole kitöltései. A mellékkőzetek csapása felszín alatt nem követi a fonolitot, teleptelérré minősítését a körülvevő rétegeknek a felszínen közel megegyező települése okozta. A kő- fejtő bejáratának baloldalán megegyező, a jobboldalán eltérő a fonolit és a köviiletes agyagmárga érintkezési felülete. Az előfordulás K-i és DK-i részén a fonolittal közel egyező településben követhető a kőszéntelepes fedő alsó tagozata (fedőhomokkő csoport) . Az északi területrészen jelentős 45°-os csapásirány eltérés mutatkozik, mivel a fonolit 44 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet 9 K- 144 4 ■ ábra. A kövestetői fonolit fedőszintvonalas térképe. Szerkesztette: Némedi Varga Zoltán 1961. Magyarázat: 1. Fonolit kibúvási vonala, 2. Fonolit kiékelődési vonala, 3. Szerkesztett szint- vonal, 4. Feltételezett szintvonal, 5. Kutatófúrás Fig. 4. Map showing the contour Lines of the top of the Kövestető phonolite. Plotted by Z. Némedi Varga, 1961. Explanation: 1. Outcrop line of the phonolite, 2. Line of wedging out of the phonolite, 3. Plotted contour line, 4. Presumed contour line, 5. Prospecting bore-hole • K-144 ,K-m • K- 114 5. ábra. A kövestetői fonolit feküszintvonalas térképe. Szerkesztette: Némedi Varga Zoltán 1961. Magyarázat: 1. Fonolit kibúvási vonala, 2. Fonolit kiékelődési vonala, 3. Szerkesztett szint- vonal, 4. Feltételezett szintvonal, 5. Kutatófúrás Fig. 5. Map showing the contour lines of the bottom of the Kövestető phonolite. Plotted by Z. N é m e d i Varga, 1961. Explanation: 1. Outcrop line of the phonolite, 2. Line of the wedging out of the phonolite, 3. Plotted contour line, 4. Presumed contour line, 5. Prospecting bore-hole Némedi-Varga : Hegységszerkezeti vizsgálatok fonolitteriileten 45 a mellékkőzeteket áttöri. A fonolit feküjében feltárt kőszéntelepes csoportnak a vasasi É — D-i csapása a fonolit alatti kövestetői lejtősaknában ÉK — DNy-i tengelyű antikliná- list formálva átmegy a Béta-aknán feltárt K — Ny-i csapásba. Ugyanez a csapásváltozás, ha nem is ilyen jól, de követhető a fonolit fedőjében is a kutatófúrások alapján. Míg a hetényi területen a H-5, H-7, H-11, H-15, H-23, H-26, H-30 sz. fúrás adatai szerint a fonolit a kőszéntelepes csoport felső részében — 30 — 40 m-re a fedő határától — jelent- kezik, addig a K-46, K-118, K-25 sz. fúrásban a fedő magasabb felső tagozatában (fedő- márga csoport) található, mintegy 250 m-re a kőszéntelepes csoport határától (lásd összehasonlító táblázat, 2. ábra). 6. ábra. A. kövestetői fonolit vízszintes síkmetszetei. Szerkesztette: Néinedi Varga Zoltán 1961 Fig 6. Horizontal pláne ssctions of the Kifestető phonjilite. Plotted byZ. Némedi Varga. 1961 A kutatófúrások egy részénél, különösen amelyek magfúrással mélyültek, meg- figyelhető volt a fonolit nűndkét oldalán 15 — 150 m között váltakozó torlódásos zóna. Jól szemléltetik a jelenlétét a dőlésszögváltozások. A H-23 sz. fúrásban a torlódásos zónáig a rétegek dőlése 30 — 35°, a 15 m-es zónában 45 — 53° között változik A fonolit dőlése a fonolit fedőszintvonalas térképe és a földtani szelvények alapján a kőfejtőben mért 3o°-nak vehető. A 44 m vastag alsó zóna dőlésértéke 35 — 40°, majd a fúrás talpáig 20 — 30° között változik. Találhatók ennél eltérőbb adatok is. Torlódásos zónával kísért a fonolit és a mellékkőzet érintkezése a H-23 sz. fúrás környékén is, ahol a kőszéntelepes csoportnak közel azonos felső részén helyezkedik el. A torlódásos zónát 9 f lírásban ész- leltük. Az alsó zóna mindig vastagabb, erőteljesebb az igénybevétel. W e i n Gy. szíves szóbeli közlése szerint a bányában sehol sem észlelt torlódásos zónát a karbotrachidolerit- telérekkel kapcsolatban s ezért szerinte a merev fonolit határán a plasztikusabb mellék - kőzetek későbbi tektonizmus hatására másodlagos gyüredezettségűek. A fonolit és a mellékkőzet kölcsönhatására a fonolitszegély világos zöldesszürkévé lett, s a mellékkőzetben kontaktöv alakult ki. A fonolitszegély kialakulása a fonolit- vastagságtól függ s általában 2 — 3 m. A H-26 sz. fúrásban a fonolit közel van a kiékelő- déshez (28 m vastag) s ezért teljes egészében átalakulást szenvedett. 46 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet A mellékkőzetben kialakult kontaktöv helyenként változik. Eddig a H-30 sz. fúrásban jelentkezett legnagyobb vastagságban (16 m). A K- 118 sz. fúrás 256 méteréből származó magminta szerint a fedőmárga a kontakt övben feketésszürke kalciterekkel átjárt, repedéses, mészmentes kőzetté alakult át. Hegységszerkezeti viszonyok Melegmány tói- Pécs váradig követhető a triászmagvú alsóliász kőszénösszlet és tengeri fedőképződményei alkotta boltozat, melyet Hosszúhetényen és a Völgyi réteken áthúzódó szerkezeti vonal oszt két részre. A nagy vetőtől Ny-ra az ÉK — DNy-i tengely- irányú Melegmány-hárságyi, K-re a K— Ny-i lefutású hosszúhetényi antiklinálisnak nevezett boltozatszakaszok helyezkednek el. A vizsgált terület a Melegmány-hárságyi boltozat északkeletibb részét foglalja magában. A fonolittömeg jelenléte bonyolulttá tette a szerkezeti képet, így a környező területek tanulmányozott szerkezeti viszonyait kell először vizsgálat tárgyává tenni, mivel azok szoros összefüggésben vannak a fonolitterület szerkezeti elemeinek keletkezé- sével. A fonolitbenyomulás pedig az azt követő szerkezetalakulást befolyásolta. Ezt figyelembe véve nézünk területünktől egy kissé távolabbra is. A terület északi szinkliná- lisba hajló részének és a mézestetői antiklinálisnak fontosabb szerkezeti vonalait a kuta- tások felderítették. Mindkét fő szerkezeti elem ÉK — DNy-i lefutású. ÉK-felé hajló ten- gellyel — az antiklinális esetében meredekebb É-i szárnnyal — és megegyező csapás- irányú törésvonalakkal. Az irodalomban ismételten említett É-i feltolódáson és D-i fővetőn kívül további szerkezeti vonalak mutathatók ki. Legjelentősebb a szinklinális területén húzódó, a D-i fővetővel párhuzamos, tőle délre eső vető, melyet először a K-133 sz. fúrásban észleltünk, ahol 300 — 350 m vastag rétegsor kimaradásával került egymás mellé a középsőliász foltos mészmárga csoportjának a középső- és az alsóliász fedőmárgá- nak alsó része. Ezek után területünkön számos fúrásban sikerült kimutatni a jelenlétét (K-113, K-125, K-143 stb.). A kövestetői terület és környékének helyzetét a gyűrődéses és töréses szerkezeti elemek határozzák meg. A feltolódások és vetődések jellegzetes együttesét aszimmetrikus ék-szerkezetnek tekinthetjük. Összenyomó erők hatására alakult aszimmetrikus ék-szerkezetet először K ó k a y J. [3] mutatott ki Várpalota környékéről, s keletkezését az igénybevett réte- geknek a nyomás hatására törési síkok mentén a legkisebb ellenállás irányába történő kitolódásával magyarázza. Hasonló Migliorini ,,összetett-ék”-nek nevezett szer- kezete, melynek létrejöttét a feszültség-irányok változásának tulajdonítja (7. ábra). De Sitter [8] szerint a feltolódások legyezőszerű elhelyezkedése nyírási sikok rotá- ciójának, s a vetődések az igénybevétel további szakaszában a kompresszió irányválto- zásának eredményei, melyet a feltolódott rétegsor terheléséből származtat. S c h m i d t E. R. Az É-i feltolódás mellett a nyilvánvaló D-i fővetőt az általános hegységszerkezeti viszonyokra hivatkozva feltolódásnak minősítette [7]. Balkay B. [1] felismerve, hogy a feltolódásokkal párhuzamos csapású vetők csak helyileg jelentenek széthúzódást, a vetőket a rátolódott aktív rögöknek a passzív rögöktől való elszakadási felületeinek tartja s létrejöttüket a vetősík alatti rög lényegesebb fölfelé nyomulásával képzeli el. A részarány tálán ék-szerkezet esetében általában enyhehajlású síkon történt rátoló- dásokkal és meredek síkú vetőkkel találkoztunk (8 . ábra) . A Zobák-kövestetői terület eseté- ben fordított a helyzet, amit egyrészt a gyűrődésben résztvevő kompetens és inkompetens rétegek ismétlődéséből álló kőszéntelepes csoport, valamint a fekü- és fedőrétegsor eltérő viselkedésében, másrészt az összenyomó erőhatás megnyilvánulásában kell keresnünk (9. ábra). A csúsztatósíkoknak irányok szerinti kialakulását — ugyanolyan erőhatás Némedi - Varga : Hegységszerkezeti vizsgálatok jonolitteriileten 47 mellett — az igénybevett anyag is befolyásolja. A területen kimutatott egyenlejtes szerkezeti vonalak (feltolódás, vető) ÉNy — DK-i irányban ható erőhatást jelölnek. A vetők a gyűrődést és feltolódást eredményező nyomó- erőhatás csökkenésének a feltolódott rétegsor elhelyez- kedésére visszavezethető anyagterhelésnek és fesziiltség- 7. ábra. Összetett ék-szerkezet Migliorini szerint Fig. 7. Compound wedge structure according to Migliorini 8. ábra. Részaránytalan ék-szerkezet, mint az északmeeseki fiatal pikkelyszerkezet kialakulásának elvi vázlata Fig. 8. Asymmetrical wedge structure as a theoretical scheme of the formation of the récén t imbricated structure in the northem part of the Mecsek Mountains 9. ábra. Részaránytalan ék-szerkezet s egyben a komlói É-i feltolódás és D-i fővető keletkezésének magyarázata. (A — A’ a bányaművelésekkel feltárt szint) Fig. 9. Asymmetrical wedge structure offering explanatiou fór the formation of the northem upthrust and the Southern main fault in Komló. (A — A’ represents a level exposed by workings) 48 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet feloldódásnak eredményei. Keletkezésük folyamatát az erőhatások egyen- súlyra törekvése jellemzi. A vetősíkok helyzetét az eredő erő iránya, keletkezési idő- tartamát pedig a nyomó erőhatás csökkenésének mértéke határozza meg. Kimutatható részaránytalan ék-szerkezet az intrapannon mozgásokkal kapcsolat- ban is. Az északmecseki pikkelyben a mezozoikumnak D-i irányba a harmadkori üledé- kekre történő feltolódási síkjaiból, és a K — Ny-i csapású peremi leszakadások meredeken É-felé dőlő vetőfelületeiből álló szerkezetet aszimmetrikus ékkel magyarázhatjuk, mint annak egyik legszebb példáját. A fonolit földtani helyzete arra utal, hogy a feltörést megelőzően a mellékkőzetek ÉNy — DK-i irányú erőhatásra ÉK-felé megbillentve felgyűrődtek s az ekkor keletkezett harántirányú repedések egyikébe nyomult be a fonolit. Rekonstruálva a Melegmány- pécsváradi boltozat kövestetői szakaszát, az a fonolit feltörést megelőzően közelítően ÉK — DNy-i tengelyirányú, meredekebb északi és laposabb déli szárnyú ferde boltozat lehetett, ÉK-felé hajló tengellyel. A boltozat tengelye a fonolittömeg területén a H-23 sz. fúrás tájékán fut le. A gyűrődés mértékét a K-46, K-72, K-118, K-122, K-125 sz. fúrások fonolit alatti rétegsorainak dőlésértékei igazolják. W e i n Gy. bányabeli megfigyelések alapján az ixjkimmériai mozgások hilszi szakaszával kapcsolatban a törések és kisebb kiemelkedés mellett egyhe gyűrődést is feltételez a vulkanizmus fő kitörési szakaszát megelőzően [16]. Jelenlegi vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a fonolit- tömeg egy jelentősebben gyűrt és töréseket is tartalmazó boltozat tengelyirányára közelítően merőleges csapású hasadékot tölt ki. Ez alátámasztja Vadász Elemérnek azt a korábbi megállapítását, hogy akövestetői fonolit felszínre nem tört bizma- lit jellegű szubvulkánnak tekinthető. A fonolitbenyomulást köve- tően a kompressziós erőhatás folytatódott. Ezt igazolja az előfordulás DK-i részén meg- figyelhető kőszéufedőrétegek ÉNy-i irányába a fonolitra torlódása. A inonoklinális helyzetű fedőmárgát szépen tárja fel a Hosszúhetény — Hird közötti normál nyomtávú vasútvonal nyárasháti bevágása. A feltárásban végzett kőzetrésmérések 325 0 felé irá- nyuló réteglapmenti rátolódásokat jelölnek. A terület szerkezeti vonalait vizsgálva a fúrások alapján a gyűrődést követő és a fonolitbenyomulást megelőző időszakra rögzíthető a K-66 és K-65 sz. fúrások között lefutó, közelítőleg ÉK — DNy-i lefutású s meredeken ÉNy felé dőlő vető. Elvetési magas- ságát tekintve közepes vetőnek felelhet meg. A kövestetői lejtősakna első szintjén e vető mentén érintkezik rendellenesen a produktív összlet a fedővel. Wein Gy. [14] a mézes- tetői antiklinális területén igazolta egy ÉNy — DK-i irányú törésvonal jelenlétét s a fő- szerkezeti elemeknél — mivel azokat elvetette — fiatalabbnak, a miocénnél pedig idő- sebbnek állapította meg. A kövestetői területen ennek az iránynak folytatásába esik az a szerkezeti vonal, amelynek mentén a Hármas-hegy lábánál, a Hegyelő hátján ki- bukkanó trachidolerittelérek hirtelen lezáródnak. Ez a vető csak helyileg okozott csapás- változást. A fonolitot borító márgarétegek közelítően ÉNy— DK-i csapásával szemben a vető másik oldalán ÉK — DNy irányt követnek. Délebbre a Nyárasliát és Tojrét tájékán, a vasúti bevágás, kisebb feltárások és az épülő akna adatai alapján az antikli- nális déli szinklinálisba hajló szárnyát láthatjuk átlagos 132/34° dőlésértékkel. A hosszúlietényi nagy vetőt mely a Völgyi réteken és a községen halad keresztül először Kovács L. [4] említi. Balkay B. [1] szerint a vetőtől K-re eső boltozat tengelye a hárságyihoz képest É-ra tolódott. A felszíni és fúrási adatok alapján meg- állapítható, hogy a meredeken K-felé hajló vízszintes mozgási összetevőre is mulató harántvető mentén történt a K-i rész, a tulajdonképpeni hosszúhetényi boltozatrésznek dél felé irányuló mozgása. Hetény nyugati részéhez viszonyítva az elvetődés nagysága kb. 200 m-nek adódik, a vízszintes eltolódás mértékét az antiklinális északi szárnyában a Némedi-Varga : Hegységszerkezeti vizsgálatok fonolitterületen 49 Pokmálán (Csókakő) felszínre lepő trachidoleritteléreknek a Hármas-hegy alján észlelt folytatásai alapján kb. 200 — 300 m-nek tartjuk. A dőlésszög és csapásirány változás i 10. ábra. A nyárasháti vasúti bevágás izo- vonalas kőzetrésdiagram ja. Magyarázat : i — 2 — 3 — 4 — 6 — 8 — 10 > %, 150 mérés Fig. 10. Isometric rock fissure diagram of the railway cutting in Nyárashát. E x p 1 a 11 a t i o n : 1 — 2 — 3 — 4 — 6 — 8 — 10 > %» 15° measurements É 12. ábra.. A felhagyott foiiolitkőfejtő izovonalas kőzetrés diagramja. Magyarázat : 1 — 2— 3 — 4 — 6 — 8 — 10 > %, ioo mérés Fig. 12. Isometric rock fissure diagram of the abandoned quarry. Explanation : 1—2 — 3 — 4 — 6 — 8—10 > %, 100 measu- rements t 11. ábra. A működő fonolitkőfejtő izovonalas kőzetrés diagramja. Magyarázat : 1—2 — 3 — 4 — 6 — 8 — 10 > %, 100 mérés Fig. 11. Isometric rock fissure diagram of the active phonolite quarry. Explan- ation: i—2 — 3 — 4 — 6 — 8 — 10 > %, 100 measurements 13. ábra. A fonolit délkeleti kibúvásának izovonalas kőzetrésdiagramja: Magyará- zat: x — 2 — 3 — 4 — 6 — 8 — io> %, 100 mérés Fig. 13. Isometric diagram of the fissures in the south-eastern outcrop of the phonolite. Explanation: 1 — 2 — 3 — 4 — 6— 8 — 10 > %, 100 measurements a rotációs mozgás eredménye. Az elmozdulás kora kétségtelenül a trachidoleritfeltörés és gyűrődés utáni. A fonolitbenyomulást követő időszakra tehető a H-30 sz. fúrástól nyugatra húzódó ÉÉK — DDNy-i csapású vető, jelenlétét a H-30 sz. fúrásban a kőszéntelepes csoportnak a fedővel történő tektonikus érintkezése, és kb. 60 111 fedőhomokkő csoport kimaradása 4 Földtani Közlöny 50 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet alapján valószínűsítjük. Úgyszintén kisebb jelentőségű a H-23 és H-5 sz. fúrások között lefutó K — Ny-i csapású, vízszintes elmozdulást eredményező szerkezeti vonal, mely lényegileg ÉNy— DK irányú hegységképző erőhatásra keletkezett fő csúsztatósík. Jelenlétét a fedőhomokkő csoport felső határát jelző homokkőréteg helyzete igazolja (H-23, H-5 és térképező fúrások alapján). Bányában is követhető a fonolittest déli hatá- rán jelentkező az előbbivel hasonló igénybevételre keletkezett szerkezeti vonal. A terület DK-i részén ÉNy-felé irányuló feltolódást a H-25 és H-29 sz. fúrások kőszéntelepes csoportjában jelentkező jelentős rétegsor ismétlődés, valamint a H-25 fúrásban a fedőhatárának a H-7 sz. fúrás és a felszíni viszonyok szerint vártnál magasabb helyzete alapján valószínűsítjük. Mivel a feltolódásnak tulajdonított rétegsor-ismétlődés jelentős kitermelhető kőszén vagyon növekedést okozott, a feltételezés igazolását a közeljövőben a területnek ezen a részén mélyülő két kutatófúrástól várjuk. A tanulmányozott kövestetői terület a Melegmánv-hárságyi boltozat legbonyo- lultabb szakasza, közepén a mozgást fékező fonolittömeggel. Különösen az intrapannon mozgásokkal szemben ismerhető fel a fonolit merev tömegként való viselkedése. Komlói bányabeli és fúrási adatok alapján a D-re irányuló mozgások sűrűn ismétlődő néhány- méteres nagyságú feltolódások formájában jelentkeznek. A fonolittömeg pasz- szív ellenállásának eredménye a Hármas-hegy nagyobb arányú D-re tolódása s a középsőliász fiatalabb soroza- tának rendellenes érintkezése az alsóliász f e d ő m á r g á v a 1 . Kőzetrésmérések eredményei A terület négy pontja volt alkalmas — a feltárási viszonyok miatt — kőzetrés- mérésekre. A kiértékelés menete a következő volt: a kőzetréseket először sztereografikus vetületű hálón ábrázoltuk, majd elkészítettük az izovonalas kör-diagramot. (10, 11, 12, 13. ábra). Ezáltal a pontsűrűségi vonalak az abszolút érték mellett megadják a viszony- lagos repedéselőfordulást is. Az izovonalas diagramról a gyakorisági maximumoknak leolvastuk a dőlésadatait. A kapott súlyozott értékeket egyszerű csapásdiagramban ábrázoltuk a gyakoriság és a genetikai osztályozásuk jelölésével (14., 15., 16., 17. ábra). Az első mérési sorozat a nyárasháti vasúti bevágás fedőmárga összletében történt (10. és 14. ábra). Legnagyobb gyakorisággal a réteglapmenti nyírási felületek szerepelnek, melyek mentén az elmozdulás a csapásra közel merőleges s ÉNy-felé irányul. A rétegfejeket adó síkok tenziós vagy rotációs nyírási jellegét eldönteni nem lehetett. Feltehetően mindkét erőhatás érvényesült egymásutáni sorrendben. Az általános kompresszív erőhatás mellett az I. rendű nyírási felületek (Mohr síkok), — melyek a hatóerővel hegyes szöget zárnak be — helyileg is térszűkülést jelölnek. Az I. rendű csúsztatósíkpár közül az egyik (250/84°) fejlődött ki jelentősen, míg a másik kevésbé. Ehhez az erőhatáshoz kapcsolódik az ala- csony gyakorisággal jelentkező ÉNy — DK-i csapású tenziós repedések keletkezése. DNv-i dőlésük a gyűrt szerkezet DK-i hajlásút jelzi. De Sitter szerint a szerkezetre merőleges tenziós repedések és az erőhatással hegyesszöget bezáró nyírási felületek szin- klinálisra jellemzők [8]. A diagramon jelölt II. rendű nyírási felületek, bár gyakoriságuk alacsony, antiklinális szerkezetet is jeleznek. A fentiekből arra következtetünk, hogy a bevágás az antiklinális déli szárnyának közvetlen az inflexió alatti szinklinálisba hajló részét tárja fel. Némedi - Varga : Hegységszerkezeti vizsgálatok jonolitterületen 51 Feltűnő, hogy a repedésrendszerek ugyanabban az irányban ható erőmegnyilvá- nulást jeleznek. Fz jól összeegyeztethető a fonolit intenzitás-csökkentő szerepével, mely az intrapannon mozgások alatt is érvényesült, s ezáltal a területnek ez a része nyomás - árnyékba esett. A második mérési hely a működő fonolitkőfejtő (n. és 15. ábra), melynek kőzetrés- diagramja szintén FNy — DK-i erőhatást mutat, helyileg az antiklinális gerincszakaszára 14. ábra. A nyárasháti vasúti bevágás kőzetrés- rendszere. Magyarázat: i.I. rendű tenziós repedés, 2. Rotációs nyírási felület (réteglap), 3. Rotációs nyírási felület (tenziós repedés?, réteg- fej), 4. I. rendű nyírási felületek, 5. II. rendű nyírási felületek. Fig. 14. Fissure System of the railway cutting in Nyárashát. Ex planation : 1. Primordial tension fissures, 2. Rotational shear surface (bedding pláne), 3. Rotational shear surface (tension fissure?, head of bed), 4. Primor- dial shear surfaces, 5. Shear surfaces of second order. A kőzetrések gyakorisági viszonyai: Frequency of fissures in rocks: Sorszám Súlyozott dőlésérték Gyakoriság Serial Weighed value Frequency number of dip I. 331/60° 8% Ti. 1 32/34° <10% III. 283/72° 2% IV. 250/84° <10% V. 65/88° <10% VI. 225/75° 1% VII. 26/80° 4% VIII. 10/78° 2% 15. ábra. A működő fonolitkőfejtő kőzetrésrend- szere. Magyarázat: 1. II. rendű tenziós repedés. 2. HÍ. rendű tenziós repedés. 3. Rotációs nyírási felület (,, réteglap”), 4. Rotációs nyírási felület („rétegfej”), 3. II. rendű nyírási feliilet. Fig. 15. Fissure System of the active phonolite quarry. Explanation : 1. Tension fissure of second order, 2. Tension fissure of tliird order, 3. Rotational shear surface („bedding pláne”), 4. Rotational shear surface („head of bed”), 5. Shear surface of second order. A kőzétrések gyakorisági viszonyai: Frequency of the fissures in rocks: Sorszám Súlyozott dőlésérték Gyakoriság Serial number Weighed value of dip Frequency I. 136/75° 4% II. 315/78° 2% III. 286/73° <10% IV. 230/44° <10% V. 35/26° <10% VI. 204/55° <10% jellemző térnövekedéssel. Fzt a hajlítóigénybevételt tükrözi az erőhatással tompaszöget bezáró II. rendű nyírási síkpár egyikének kifejlődése és a 10 m vastagságot is elérő liidro- fonolittal kitöltött FK — DNy-i csapású tenziós repedések. A közelítőleg FNy— DK-i csapású réteglapnak és rétegfejnek megfelelő rotációs nyírási síkok mellett itt szerepel hasonló csapásiránnyal, DNy-i dőléssel a III. rendű tenziós repedés is, amelyet 2 — 3 cm vastag hidrofonolittelérek töltenek ki. A III. rendű tenziós repedéseket ÉK — DNy-i síkban ható forgatónyomaték eredményének kell tekin- tenünk, mivel csak a fouolitra korlátozódnak és helyileg dilatációt jelentő igénybevételhez 52 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet kapcsolódnak, amelyre jellemző tenziós irány az ÉK-DNy-i. A jobbra irányuló forgató- nyomaték keletkezésének lehetőségét jól szemlélteti a terület ÉK-i ill. DNy-i részén a különböző korú képződmények a vízszinteshez elfoglalt helyzete. A felhagyott kőfejtő térség kőzetrésdiagramján (12. és 16. ábra) a hidrofonolittal kitöltött uralkodó tenziós repedések a forgatónyomaték hatására keletkeztek, mivel az ÉNy-DK-i síkban ható erővel kb. 45 -os szöget zárnak be. Mellettük kisebb gyakorisággal a normál tenziós 16. ábra. A felhagyott fonolitkőfejtő kőzetrés. rendszere. Mag y’a r á z a t : 1. II. rendű ten- ziós repedés 2. III. rendű tenziós repedések, 3. Rotációs nyírási felületek („réteglap”), 4. Rotá- ciós nyírási felület („réteg fej”), 5. II. rendű nyírási felület. Fig. 16. Fissure System of the abandoned phonolite quarry. Explanation : 1. Ten sión fissure of second order, 2. Tension fissures o' third order, 3. Rotational shear surfaces („bed* ding pláne”), 4. Rotational shear surfaces' („head of bed”), 5. Shear surface of second order. iy. ábra. A fonolit délkeleti kibúvásának kőzet résrendszere. Magyarázat: 1. II. rendű tenziós repedések, 2. Rotációs nyírási felület („réteglap”), 3. Rotációs nyírási felület („rétegfej"), 4. I. rendű uyirásí felületek, 5. II. rendű nyírási felület. Fig. iy. Fissure System of the south-eastem outerop of the phonolite. Explanation : 1. Tension fissures of second order, 2. Rotational shear surface („bedding pláne”), 3. Rotational shear surface („head of bed”), 4. Primordial shear surfaces, 5. Shear surface of second order. A kőzetrések gyakorisági viszonyai: A kőzetrések gyakorisági viszonyai: Frequency of the fissures in rocks Frequency of the fissures in rocks: Sorszám Súlyozott dőlésérték Gyakoriság Sorszám Súlyozott dőlésérték Gyakoriság Serial number Weighed value of dip Frequency Serial number Weighed value of dip Frequency I. 306/85° 3% I. 114/60° 4% II. 270/75 ° <10% II. 88/50° 6% III. 254/62° <10% III. 270/33° <10% IV. 232/54° 8% IV. 228/50° 6% V. 53/54° 6% V. 29/70° 6% VI. 45/35° 4% VI. 358/84° <10% VII. VIII. 202/72° 108/63° H- és redox- viszonyait kedvezőtlenül befolyásolta. Itt tehát vékonyabb mészüledék lerakódására kerülhetett sor. A balatonmenti kovás mészkő és márgás üledékekkel jellemzett medence terület is, az előzővel egységesen, azonos mértékben süllyedt. Nincs okunk feltételezni, hogy a Balatonfelvidék medencealjzata elkülönülve, szerkezetileg másként viselkedett volna. Azonban míg a keleti részen az alga-működés szolgáltatta üledéktöbblet a süllyedéssel lépést tartva töltötte fel a medencét, az algatenyészethez szükséges, egészen sekélyvízi feltételekkel, addig nyugatabbra a mészalgák hiányában a ladini emelet időtartama alatt a kevés, főleg vegyi kiválással képződött üledékmennyiség a fokozatos süllyedéstől elmaradt, s így az üledékgyűjtő relatív mélyülése következett be. Erre a mélyebb vízre utalnak a balatonmenti ladini emelet képződményeiből előkerült szerves maradványok: az Ammoniteszek és a vékonyhéjú Daonellák. Ezek jelenlétéből a keleti rész kifejezetten szubneritikus jellegével szemben mélyebb vízi, de a batiális mélységet el nem érő lerakódásra következtethetünk. A karni emelet képződményei még nagyobb fáciesbeli változékony- ságot mutatnak. A Balatonfelvidék, Bakony-hegység területén, a triász időszak teljes rétegsorában, a kami korú képződmények változatos kifejlődését, egymást helyettesítő voltát Laczkó D., Ló czy L. [5] munkáiból ismerjük. L a c z k ó D. részletes Veszprém környéki tanulmányában [4] a kami rétegek két heteropikus fáciesét különí- tette el: a márgás-meszes fáciest, a terület déli és nyugati részén és az északi és keleti 0 r a v e c z : Középhegységi felsőtriász rétegtani és fácieskérdései 65 területekre jellemző dolonútos fáciest. Laczkó D. kiemelte Veszprém területének köztes helyzetét, ahol a kétféle fáciest átmeneti kifejlődés köti össze. A Bakony-hegység legkeletibb (Iszkaszentgyörgy) részének kami rétegsora folya- matosan csatlakozik a Bakony ÉK-i részén ataczkó D. által megállapított dolomit- fáeieshez. Apró Megalodusokat tartalmazó dolomittal indul a kami emelet üledékképző- dése. A raibli szint márgás, meszes brachiopodás dolomit. Erre ismét Megalodus-f aunás dolomit rétegek települnek, melyek fokozatosan mennek át a nóri dolomitba. Csapás- menti folytatását a Vértes-hegység déli részén tanulmányozhatjuk. Itt a raibli szült tagoltabb; tűzköves dolomit, márgás dolomit, bitumenes mészkő, dolomit-márga egy- másra települt sorozata képviseli. Keletebbre a Vértes-hegységben a raibli szint mész- köves rétegtagját újra a Bakony keleti részén megismert márgás, meszes dolomit helyet- tesíti [7]. A Gerecse-hegység kami rétegei a felszíni kibúvások szerint dolomit kifejlődésűek [18, 7]. A Budai-hegységben tovább nyomozhatjuk a kami emelet képződményeit. Az 1960-ban mélyült pilisvörösvári kőszénkutató fúrás szárazföldi oligocén rétegek alatt vastag, ostracodás dolomitmárgát, aviculás, bitumenes mészkövet liarántolt és posidoniás tűzköves mészkőben állt meg. Az átfúrt rétegsort, melynek vizsgálatát a Várpalotai Földtani Fúróvállalat Laboratóriuma végezte, kami korúnak tartjuk. A fúrás 120 m-es triász rétegsorát a felszínen található márgás, agyagközbetelepiiléses dolomit egészíti ki, gyér de jellemző szerves maradványokkal: Schafhántlia mellingi H a u., Gervilleia ensis B i 1 1 n. A föléje települő fehér, porló dolomitösszletből gyűjtött Cornu- cardia hornigi B i 1 1 n., Megalodus cf. carinthiacus H a u. bizonyítják, hogy az itteni eddig nóri dolomitnak tartott rétegek is kami emeletbe tartoznak, annak a tori rétegekkel egykorú szintjét képviselik. A Budai-hegység kami rétegei a Mátyás-hegyi szaruköves mészkő kivételével dolomitfáciesűek. A szaruköves mészkövet az újabb irodalom a füredi mészkővel pár- huzamosává ladini emeletbelinek tartja [1, 2]. Ebben a tekintetben azonban bizonyító erejűnek látszanak Laczkó D. vizsgálatai, aki számos szelvényt feldolgozva és újra- gyűjtve kimutatta, hogy a ladini Ammonites-féléket nem a füredi mészkőből, hanem a tridentinuszos mészkő fehér, a füredi mészkőhöz hasonló felső, kevésbé szaruköves rétegeiből gyűjtötték [4]. A tulajdonképpeni füredi mészkövet már a kami faunaelemeket tartalmazó, Lobites ellipticus szintbe tartozó ,,sólyi” márga választja el a tridentinuszos mészkőtől. A ,,sólyi” márga fölé települő füredi mészkő tehát már a kami emelet aonoides zónájába sorolandó. így nem indokolt a füredi mészkőnek mint ladini képződménynek összevetése a Mátyás-hegy szaruköves mészkövével. A Mátyás- hegyi szaruköves mészkőnek megfelelő, hozzá leginkább hasonló, azonos korú réteg- tagnak tartjuk a déli Vértes raibli tűzköves dolomit- és mészkőösszletét, amire már Schréter Z. is utalt [9]. Ez a tűzköves dolomit és mészkő nem szintálló, a Vér- tes-hegységben is helyenként kiékül, átadva a helyét tűzkőmentes márgás dolomitnak. Másutt jelentősen kivastagodik. Változó kifejlődése és a föltártság hiánya miatt a Bu- dai-hegység felé folyamatosan nem követhető. Ugyanennek a szintnek vesszük a pilisvörösvári mélyfúrás posidoniás-tűzkőlencsés mészkövét, melynek fekvőjében a dip- loporás dolomitot sejtjük. A fúrás a Mátyás-hegy, Hármashatár-hegy szaruköves mész- kővonulatának csapásába esik. A Pilis-hegység kami rétegeit fehér dolomit, bitumenes dolomit, aviculás bitu- menes mészkő folyamatos rétegsora képviseli. Az eddig ismertetett karni kifejlődésekkel szemben itt az emelet felső részén tiszta mészkő fáciest találunk. Szelvényünkhöz hozzákapcsolhatjuk a Dunabalpart triász rögeiben jelentkező raibli márgaközbetelepüléses és tűzköves mészkövet is. Erre vonatkozó részletes újabb 5 Földtani Közlöny 66 Földtani Közlöny. XCIII. kötet, i. füzet vizsgálataink megerősítették Vadász E. megállapítását a bitumenes, márgás, tűz- köves rétegek korbesorolását illetően [io], A bitumenes mészkő Csővár — pokol völgyi feltárásából az ismert alakokon kívül Arcestes sp.-t és egy Placites fajt gyűjtöttünk. A mészkő vékonycsiszolatában gyakori Foraminifera metszeteket is behatóbban vizs- gáltuk. A Balatoniéi vidékről (Nosztori völgy — „sólyi márga”) közel azonos szintből meghatározott, iszapolt, majd megcsiszolt Foraminifera alakokkal összevetve a követ- kező alakokat ismertük fel: Pseudoglandnlina sp., Dentalina sp., Lingulina sp., Lenti - calina sp. 0 i Várhegy i. ábra. A csővári Várhegy dőlésirányú szelvénye. Magyarázat: i. Növénymaradványos, bitu- menes mészkő közbetelepült agyagmárgával, 2. Vékonyréteges, bitumenes, márgás mészkő, elszórt tűzkő- lencsékkel, 3. Sárga, gyengén bitumenes, tűzköves mészkő, 4. Világossárga, tűzkőlencsés mészkő Fig. 1. Coupe du mont Vár de Csővár suivant l’inclinaison. bégende: 1. Calcaire bitumineux á restes de plantes avec une intercalation de calcaires marneux, 2. Calcaire marneux-bitumineux á stratification fine et á lentilles de silex sporadiques, 3 . Calcaire jaune ,faiblement bitumineux á silex, 4. Calcaire jaune claire á lentilles de silex A közbetelepült, sötét színű, levelesen elváló, növénytörmelékes rétegekből gazdag spóraegyüttesen kívül N eocalamites szárlenyomatát, Voltzia ágacskákat, Sequoia levélrészleteket és fuzitosodott ősfenyő uszadékfa darabkáját találtuk. A fauna és flóra rétegtani kiértékelése igazolja Vadász E. eredeti kor-megállapítását. A sekély tenger jellegzetes alakjaival, brachiopoda, kagyló, szivacs, alga, bryozoa, hidrozoa marad- ványokkal együtt fosszilizálódott, nyílttengerinek ismert Ammonitesek együttes meg- jelenése további paleoökológiai vizsgálatot igényel. Figyelembe véve a sekély tengerre utaló ősmaradványokat és üledékformákat, a szárazföldi növénytörmelék jelentős mennyiségét, viszonylagos épségét, a nagy távolságra nem szállítható uszadékfa jelen- létét, ezek együttes jellegéből Középhegységünk ez ideig ismert, az egykori partokhoz legközelebb képződött kami rétegsorára következtethetünk. Ezen a vonulatrészen a Trachyceras aon szintjébe tartozó képződményen kívül a daehsteini mészkőösszlet karni korú rétegeit ismertük fel. Bejárásaink során kétféle daehsteini mészkövet különítettünk el. Az egyik fajtája tömött, gyér szervesmaradvány tartalmú ooidos mészkő, mely a keszegi vonulatban található. A másik típusa a Kecskés-völgy Nézsa felőli bejáratát és az ettől északra levő rögöket építi fel. E kőzeten szembetűnő az oldott felületeken kirajzolódó ősmaradványok tömege, olyannyira, hogy egyes rétegek biogén jellegűek. Ősmaradványai: alga, hidrozoa, Montlivaltia sp. magános korall, Thecosmilia sp. telepes korall, a raibli rétegekből meg- 0 v a v e c z : Középhegységi felsőtriász rétegtani és fácieskévdései 67 ismert alakokkal egyező kevésbé változatos és gazdag Foraminifera-társaság, Mysidiop- tera inaequicostata P a r . , Avicula sp. indet., kagylók, Amphyclina ammonea Bittn., A. squamosa Bittn., Rhynchonella arpadica Bittn., Spirigera sp. indet., rostos héjú Brachiopodák, bunkós Cidaris tüskék, Crinoidea karizek és Paraclytiopsis hungaricus O r a v e c z dekapoda maradvány [8] . pz a faunaegyüttes a nóri daehsteini mészkőből nem ismert, de legtöbb alakját megtaláljuk a kami emelet felsőbb szintjeiben. Az Amphyclina squamosa, A. ammonea és a Rhynchonella arpadica a Balatoniéi vidékről is előkerült a felsőmárgacsoport Ostrea montis caprilis-al és Cornucardia hornigi-val jellemzett szintjéből, valamint a sándor- hegyi mészkőből. Az alpi Raibl szelvényéből leírt Mysidioptera inaequicostata, mely rokon a tori rétegek M. incurvistriata alakkal, ugyancsak a rétegek karni korát bizonyítja. A Kecskés- völgy Vas-hegy felöli oldalán a völgytalp raibli bitumenes mészköve dőlésirányban haladva fokozatosan ki világosodik, pz a raibli és daehsteini mészkő foko- zatos átmenetét jelentené.Véleményünk szerint a Trachyceras aonoides szintbe tartozó raibli kifejlődésű rétegekre üledékfolytonossággal a Tropites subballatus szintre jellemző faunát tartalmazó daehsteini mészkő rétegei települnek, kitöltve a karni emelet egészét. A dach- steini mészkő magasabb szintjeit óriás-ooidos rétegek jellemzik, amelyek a budai analógia alapján már a nóri emeletbe tartoznak [12, 3]. A csővári bitumenes mészkő és a daehsteini mészkő összefüggő rétegsorában a Vas-hegy doloinitösszlete a régebbi felfogással szemben a bitumenes raibli rétegsor fekvőjében foglal helyet. Az így alakuló rétegsor a Pilis-hegység karni rétegsorozatával vethető össze, ahol a fiatalabb karni mészkőrétegek szintén dolomitból fejlődnek ki. Kitérésként mutatkozik a mészkőképződés korábbi megindulása, melynek általános jellegére a nóri képződmények tárgyalásánál még visszatérünk. A karni emelet kifejlődésbeli változásai a következő képet adják. A karni emelet képződményei a dunabalparti rögökben túlnyomóan mészkő kifejlődésűek, a Pilis- hegységben a dolomit jut túlsúlyra, a Budai-hegység, Gerecse-hegység és Vértes-hegység területén a dolomit majdnem kizárólagos képződmény, melyet tovább DNy felé a Bala- toniéi vidéken ismét meszes, finom törmelékes rétegsor vált fel. A Középhegység minden tagjában felismerhető azonos jelleg az alsókami rétegek meszes, márgás, bitumenes, helyenként tűzköves kifejlődése. Kz a rétegcsoport a fekvő és fedő tagoktól mindig elütő, jellegzetes faunát tartalmaz. Ha nem is minden esetben pontosan egyidejű szint, de közelítően a Trachyceras aonoides szinttájnak megfelelő, a Déli Alpok raibli vonatkozású kifejlődése. Mint láttuk a karni emelet rétegsora igen változatos. A kifejlődések gyakori változása a triász üledékgyűjtő sekélytengeri voltából adódik, térbeli változékonysága a tengerfenék változatos morfológiájára, esetleges epirogén mozgások hatására vezethető vissza. Mindezek a jellegek arra utalnak, hogy a Magyar Középhegység triász rétegsorai- nak különbözősége nem szerkezeti, utólagos egymásmellettiséget jelent, hanem az egy- séges üledékgyűjtőben kialakult helyi körülményeket tükrözik, tehát a rétegsorok első- sorban heteropikus kifejlődésként vizsgálhatók. Külön meg kell említenünk — egyelőre további értelmezés nélkül — azt a fölismerést, hogy bauxitfelhahnozódásaink és bauxitnyomaink fekvőkőzete a Középhegység ÉK-i részén minden esetben karni képződmény. Ezt tapasztaltuk Iszkaszentgyörgyön, Gánton, a Gerecse déli rögeiben Szár körül és északon Nézsán. A Magyar Középhegység nóri emelet beli fáciesváltozását régóta ismer- jük [n, 13, 18]. A Bakony-hegység nóri dolomitját a Vértes-hegységben már részben mészkő helyettesíti. A Gerecsében a dolomitösszletnek csak kis része vehető nóri korúnak és a Budai-hegységben a daehsteini mészkő teljes egésze a nóri emeletben képződött. A mészkőképződés még korábbi megindulását kelet felé a Pilis-hegység aviculás felső- 68 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet kami rétegei bizonyítják. A Duna balpartján, területünk legkeletibb pontján már a kami emelet mélyebb szintjében mutatkozik a mészkő alsó határa. Anóri — raeti határ megvonása Középhegységünk ÉK-i tagjaiban a folyamatos, egynemű kőzetkifejlődés miatt nehézségbe ütközik. A kőzetkifejlődés alapján egyes szintek nem különíthetők el, ősmaradványok pedig a mészkőösszletben ritkák, nehezen gyűjthetők. A nóri képződményektől kőzetkifejlődésben is elütő, biz- tosan raetinek minősíthető rétegeket a Bakonyban ismerünk. V é g h S. Szentgál kör- nyéki újra vizsgálata és feldolgozott fúrásadatai tisztázták az ottani raeti rétegsort [17]. Itt a dolomitkifejlődés kitölti az egész nóri emeletet. A kösszeni márgarétegek fokozatos pelit-anyagdúsulással fejlődnek ki a dolomitrét egekből, meszesebb részük jellegzetes, jól felismerhető kösszeni típusú kagylófaunát tartalmaz. A kösszeni rétegek fölött dach- steini mészkő települ, melynek ősmaradványai nincsenek még kellőképpen ismertetve és így nem tudjuk összehasonlítani más helyek daehsteini mészkő-faunájával. A Bakony- hegység jellegzetes kösszeni kifejlődése szűk területre korlátozott, a felszíni kibúvásokon kívül a Bakony-hegység Ny-i részén a sümegi és a zalai kőolaj vidék mélyfúrásaiból váltak ismertté. Ez a jellegzetes márgás kifejlődés ÉK-felé ki vékonyodik és minden valószínűség szerint már a Bakony-hegység keleti részén megszűnik. A Bakony-hegységben a kösszeni kifejlődésű rétegek fölé települő raeti daehsteini mészkövön kívül, nóri korú daehsteini mészkövet is ismerünk Zirc környékén. A cuha- völgvi vasút bevágásában feltárt daehsteini mészkőből típusos nóri Megalodus- és csiga- fauna került ki, mely a vértesi Csákány-puszta dolomitjából gyűjtött alakokkal meg- egyezik. A fauna leírását Végh Sándomé közli. Az előbbi területen kívül a Bakony-hegységben a dolomit és a daehsteini mészkő határa a nóri és raeti emelet határával egybeesik. A Középhegység északkeleti tagjai- ban a mészkőképződés korábbi megindulása miatt lejjebb, a nóri emeletbe, a Pilis és Dunabalparti rögök területén a karni emeletbe is lehúzódik. Csapásmenti fáciesszelvényünkön az ismert adatok alapján megrajzoltuk a triász képződmények felső határát. A Bakony-hegységben a triász képződményekre elhatárolatlanul, folyamatos rétegsorral települnek ajúra időszak rétegei. Konda J. azonban már a Bakony keleti részén mozgásokkal kísért, rövid időtartamú üledékmegszakadást mutatott ki. Jelentősebb szárazulati szakaszt jelent a Vértes-hegység É-i előterében a liász legalsó szintjének hiánya. A Gerecse-hegységben a júra időszak különböző szintű rétegei települnek a daehsteini mészkő nóri, más helyeken raeti korú képződményeire. Az északi Gerecsében, a Tatai-rögön és a Pilisben a triász üledékgyűjtő raeti emeletben történt kiemelkedését üledékhézag, kisebb mozgásokra utaló hasadékképződés, a triász mészkő lepusztulását a daehsteini mészkő abráziós felülete szemlélteti. A Budai-hegy- ségben a fiatalabb mezozóos üledékek teljes hiánya, a triász kőzetek hosszú ideig tartó szárazföldi lepusztulási időszakát jelenti. De a triászt követő, a tenger szintje fölé alig emelkedő lapos karszt-térszín ősmorfológiájából arra következtethetünk, hogy a triász üledékeknek csak kis része esett áldozatul a karbonátos képződmények oldással történő lassú lepusztulásának. Tehát a Budai-hegységben a raeti emelet üledékeinek hiánya egyben a nóri emelet végén megszűnő üledékképződésre utal. A felsőtriász üledékképződés ÉK-i irányban mind korábban megszűnő volta olyan határozott jelenség, aminek alapján feltehető, hogy a Vác — Csővár — Romhánv környéki daehsteini mészkő lerakodása már a nóri emelet folyamán megszűnt. A szelvények tanúsága szerint azokon a területeken, ahol a triász üledékképződés hamarabb megszűnik, a mészkőképződés korábban indult. Ezt jelenti csapásmenti fáciesszelvényünkön a triász szelvények felső határának és a dolomit-mészkő határnak O r a v Középhegységi felsőtriász rétegtani és fácieskérdései 69 A ö 1 & ö> 1 & -c 1 QCJ <3 & •c 1 2 1 öl § 1 03 1 C/1 Ifi fii k N 5 ! S «. k$ 5 | ■Síi k#S >*- .9* .s a> « •= D jf ■ ^ pB Ö g* * “=> £ e lü f ItsU S >o O -§ -3;g> Jl II ! <5> ^ -I gg>B -8 * s ? o ö* -e ,g> I £ ja Cr o> *5: "t3 -QJ'Í í2l IfdDH UOfJ g '£•9 |-§ 11 •Qi'ö §8 Sí* £ -> t: 3 !? * ■5 § 2 ^ ■§ § ■§! p $3 13 8-9 |r§i§-' íl ggcg £ .0.9 Q 53 ".§S }> 8 ,ö ^ CUc.5 ;•§■■§ §1 B § - s CS& s 1 §> II •§ s jjjl 31 §1 p JL-3 -J !§ g "5 ÍS 2 5 ^ -2g 0i5§ 5> Di-o 6« f ^ ■£ 2 §§1 llj 11|| lo P 'O ^ Qj fi N X ’O'Q - §■§! !o .f y o 8 8 fi e S 3 , 2 tí §,^ g §1 C3 p O > ^ p: tl§ S: -§-§ •p gi o '* -S 5: 13 •ö e ög e-5 P y> ■* fc * !? ^ S t; O * ^ K- ■t; ^ 5 ül ö * c: 5; ö íq *■5 I ö I f .Bi pl - ‘-g 8j> i o Ét ^ *S- c g o o t/3 5? cd ^ .3 ^ ej (Li ►k-C o '0/ P. I s TD :0 t« N V a s 'a; cr1 * * N .2 t/3 Íh 'Cd -*-* t/3 • UO. + 4 HC1 40°-75° 3 UC14 + 6 H20 + 02 *■ U3Oe + 12 HC1 A keletkező terméknek (UO. U30„.x H.O) jelenlétét az ércmikroszkópi és röntgen- elemzések is igazolták. A hidrotermás szakaszban az U mozgása tehát fluoridos-kloridos közegben és alárendeltebben komplex ionok társaságában történik, minek során az U- érctelepnek három típusa jöhet létre. Ezek mindegyikét jól definiálható elem- és ásvány- együttes jellemzi: a) Fluoros típus: szurokérccel, szulfidkísérőkkel, fluorittal, barittal és intenzív kovakiválással, b) Klóros típus: gyakori uránkorommal (parapechblende), kevesebb szurokérccel fluorit nélkül, alárendeltebb kovásodással és szulfidkiválásokkal. A kaiéit átfutó ásvány. c) Komplex ionokhoz kötött U-vegyületek alakjában. Az uránátok (pl. autunit, torbernit) nemcsak deszcendens módon, hanem a hidro- termális folyamatokat bezáró szakaszban felszálló oldatokból is keletkezhetnek. Bevezetés Az uránérctelepek intenzív kutatása és az uránásványok részletes vizsgálata szorosan összefügg az urán egyre növekvő gyakorlati jelentőségével. Természetes körül- mények között az uránnak főleg oxidos alakjait találjuk gyakorlatilag is érdemes fel- dúsulásban, melyek statisztikusan is túlsúlyban vannak a többi uránásványhoz (U-fosz- fátokhoz pl. autunit, U-vanadátokhoz pl. carnotit és egyéb komplex sókhoz pl. sclirök- kingerit) képest. Egyes érctelepeken az urán komplex sói ugyan lokális jelleggel feldit- sulhatnak (Colorado), de általában a magmás és az üledékes geofázisban az uránt ural- kodóan az uraninit-szurokérc-uránkorom képviselik. Az üledékes geofázis uránmigrációjával számos irodalmi adat foglalkozik, a mag- más geofázis körülményeire legfeljebb csak egyes utalásokkal és feltételezésekkel talál- kozunk. R. P. R a f a 1 s k i j [13] az urán vegyértékének szerepét vizsgálva kimutatja, * Előadta a Földtani Társulat Mecseki Csoportja 1961. IX. 22-i szakiiléséu. Kézirat lezárva 1963. I. 3- K > s s : Uránmigráció hidrotermális feltételei 75 laogy a hidrotermális oldatokban főleg hatos vegyértékű, ahol az U6— U4 átalakulásában és kicsapódásában a jelenlevő kén és egyéb elemek játszanak nagy szerepet. A vizsgálatok rámutatnak az uranilsók nagyobb oldhatóságára, de feltehetően a négyvegyértékű urán- ionok migrálása is lehetséges, amely a szurokérc képződéséhez közelebb áll, mintha csak kizárólagosan U6+ -ionok lennének jelen. Az uránionok vándorlását D. h- Eve.rhardt [2] az urángeológia egyik legfontosabb és ez idő szerint megoldatlan kérdésének tartja. Az üledékes geofázisban az U-migrációja és kicsapódása túlnyomó részben uranylkar- bonát, uranyl-pirofoszfát összetételű oldatban történik, amiből az urán kiválását a mig- ráció sebessége, a pH, ill. redoxviszonyok és a környezet egyéb kémiai-fizikai tényezői szabják meg. A magmás geofázist illetően sémim irodalmi adat vagy megállapítás nincsen. A kérdés megközelítése céljából feladatul tűztük ki ennek tanulmányozását és labora- tóriumi vizsgálatát. Az U02 — U3Og mesterséges előállítása a múlt század elejére nyúlik vissza, s már 1824-től kezdve a kérdéssel foglalkozó több irodalmi adattal találkozunk. Ezek szerint az U02-alak megfelelő laboratóriumi feltételek között előállítható: Ebelman [1824] NaU04-ből redukcióval; Wöhler [1824] (NH4)2UC14 és HC1 keverékébők elpárolog- tatóssal; Oecksner [1908] U03.H20-ból hidrogén-redukcióval; Orfvedson [1924] KU02Cl2-ből hidrogén-redukcióval; Ipatieff — Mocorutster [1930] U02/N03/2-ből hidrogénes közegben állította elő. Ivatz és Rabino vich [1951] megállapítja, hogy egynéhány uranilsó termikus lebomlása során, ill. hidrogénes reduk- cióval U02 keletkezett: U02Br2— >-U02 + Br2. G r u n e r viszont az uranilsókból H2S, ill. szerves redukáló szerek hatására 50 — 215 C° között állította azt elő. Újabban S i d o r o v, G. P. — R a f a 1 s k i j , R. P. uranylszulfátból zárt rendszerben 300 C°-on sajátalakú (100), (ni) alakegyüttessel jól fejlett U02-kristályokat nyert. A szurokérc (U308) képződése Vizsgálataink során főleg arra a kérdésre kívánunk feleletet adni, milyen érc- földtani-geokémiai körülmények között történik az urán vándorlása és milyen feltételek szabják meg az urán dúsulását, oldatból való kiválását, azaz melyek a hidrotermális uránérctelep kialakulásának feltételei? A kiindulás alapjául a franciaországi elsődleges uránérctelepek helyszíni bejárása és tanulmányozása szolgált. Ennek során egynéhány jellegzetes, ez idő szerint még nem tanulmányozott összefüggés volt megállapítható, egyrészt az uránásványok, majd az U-mentes ásvány társulás mennyiségi és szöveti eloszlása, valamint az uránérctelepet állandóan kísérő elemek között. A francia kutatók (Geoffroy — Sarcia, Carrat, M., R o u b o u 1 1 , M.) főleg az ércesedés és az „episzienites” jelleg, valamint az albitosodás és hematitosodás kapcsolatára figyeltek fel anélkül, hogy ennek magmaföldtani, geokémiai okát közelebbről vizsgálták volna. Ha az anyakőzet és az ércesedés összefüggését vizsgáljuk, a hidrotermális U-érctelepek kevés kivétellel (pl. a Bi-Co-Ni-formáció egy része) muszkovit -gránitban, kétcsillámú gránitban és ezek alkáliákban gazdagabb részlegeiben helyezkednek el Franciaországban (Vendée, Massif Central), Spanyolországban, Portugáliában. De kőzetkémiailag hasonlók az USA-i, kanadai monzonitos-szienites (Boulder-batolit) tömegek uránérchintéses dúsulásai is. A franciaországi primér U-telepek hálózatos-eres, vagy hintett-szórt megjelené- sűek, s rendszerint határozott törésrendszerben, morzsolt övben alakultak ki, törvény- szerűen mindig a fiatalabb gránit-intrúzióban (muszkovit-gránitban, kétcsillámú gránit- ban) intramagmásan. Az idős gránit ércmentes, legfeljebb ennek repedéseiben másod- lagos U-ásványhintések keletkeztek. A gránit metamorf köpenyébe az ércesedés már 76 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet nem jutott fel, legfeljebb csak az esetben, ha az U-érc az említettnél nagyobb hőtarto- mányban (pl. Bi-Co-Ni-formációban) jött létre. Az idősebb intrúzió biotitgránitja túlnyomó részben töredezett, mállott, kaolino- sodott „hidrogránit” (pl. Bretagne, Vendée, M. Central). Mikroszkópos vizsgálatok szerint ez a gránit rendszerint granodioritos, diorithoz közeledő jellegekkel. Biotitja pleokróos udvaroktól erősen foltos, a körvonalak a mállás során elmosódtak, esetenként csak a kis eirkonkristály jelzi ez udvarok egykori jelenlétét. Statisztikus összehasonlítás és műszeres mérés alapján az idős gránit színes elegyrészeinek, valamint az alapkőzet átlagának is jelentősen nagyobb sugárzóértéke (U -f- Th) van, mint a fiatalabb gránitnak (a telérek urántartalmát figyelmen kívül hagyva). Felvetődik a kérdés, vajon miért a fiatalabb gránitintrúzió az érc bezáró kőzete ? Geokémiai szükségszerűség determinálta-e az urán és a muszkovit-gránit vagy a kétcsillámú gránit kapcsolatát? Mélyszerkezeti tényezőkre vezethető-e vissza a fiatalabb gránitintrúzió uránércesedése, vagy lokális adottságok eredményezték-e? A fiatal gránit uránfeldúsulását kétféle eredettel magya- rázhatjuk: a) az idős gránit eredeti U-tartalmának laterál -szekréciós mobilizálása révén, b) a fiatalabb muszkovit-gránit- és kétcsillámú-gránit-magma eredeti U-Th tartalmával. Az idős gránitnak erősen mállott, egészen a „hidrogránittá” változott állapota, továbbá a fiatal gránittal való szoros kapcsolata aSzádeczky -féle transzvaporizáció tényét tárja elénk: az idős gránit egyes elemei mobilizálódtak, tovamozogtak, ami a fiatalabb gránitintrúzió bizonyos fokú alkati, kőzetkémiai átváltozását „átcsoportusu- lását” idézte elő. A két gránitintrúzió közötti leglényegesebb különbség az ásványok aniontartalmában mutatkozik. Az idősebb gránit fő anionja az oxigén, a fiatal gránit pedig az oxigénanion mellett klórt és fluort is tartalmaz. Az utóbbiak közismerten a leg- könnyebben mozgó, illékony társelemek, melyek az alkáli kőzetek létrejöttében is jelentős szerephez jutnak. A muszkovit-gránit és a kétcsillámú-gránit „episzienitesedésben”, albitosodásban, szodalitosodásban megnyilvánuló átalakulása, ásványos és kőzetszöveti átrendeződése szoros összefüggésben áll a gránitintrúzió U-ércfeldúsulásával, és szükségszerű kísérője az urán akkumulációjának. Kiindulva az uránérc-telepek kísérő elemeinek társulásából, lényegileg 3 típus különböztethető meg. 1. Fluoros típus: Jellemzője a fluor állandó jelenléte, fluorit (kőzetelegy- részként), fluorapatit alakban, továbbá a szulfidkísérők. Ásványparagenezise : a) szurokérc, uránkorom (pechblende II), b) FeS2, PbS, ZiivS, CuFeS2, c ) CaF2 (antozonit), BaS04, opál, kalcedon, füstkvarc. 2. Klór os típus: Az „anyakőzet” Cl-t tartalma főképp szodalitban, klór- apatitban (s kőzet pórusaiban, litoklázisaiban migráló víz is klórtartalmú). Ásványgenezise: a) uránkorom, uránszurokérc, b) kevés szulfidásvány (pl. pirít) c) kvarc, füstkvarc, opál, kalcedon, d) kalcit és egyéb karbonátok. 3. Foszfátos, karbonátos típus: Az uránt komplex-ionokhoz kapcsoltan tartalmazza az előző két típust lezáró szakasz terméke, de általánosságban az epigén (oxidációs) övben, vagy az üledékes geofázisban fejlődik ki. Ásványai: U-foszfátok, vanadátok, szurokérccel vagy a nélkül. Beosztásunk nemcsak a tanulmányozott franciaországi elsődleges uránérc- telepekre érvényes, vonatkozik ez a mezo-epitermális ötelemes (Bi-Co-Ni-Ag-U) formáció- ra is azzal, hogy itt a fluoros és karbonátos, ill. a klóros-karbonátos típus egybekapcsoló- dásáról lehet szó, Co, Ni, Bi, Ag, Mo-elemek helyi felszaporodásáról és perimagmás kialakulásáról. Ilyenek pl. a witticheni, schneebergi, richseldorfi, jachimovi, comwalli, nagymedve-tói kifejlődések. Kiss: U ránmigráció hidrotermális feltételei 77 A fluor-, klór-elemek, a karbonát és más komplex-anionok állandó jelenlétéből feltételezhető, hogy közöttük és az urán között szoros a genetikai kapcsolat, az urán- aszcendens és laterálisán deszcendens mozgósítása ezek segítségével történhetett. Az U6 + -nak karbonátos kötésű vándorlása jól tanulmányozott, s az üledékes' geofázisban már tisztázott folyamat. A magmás geofázisú urán vándorlása főleg feltéte- lezéseken alapul, s e kérdéssel foglalkozó amerikai kutatók itt is karbonátos közeget tételeznek fel. A franciaországi uránérctelepek elemei társulásában mutatkozó összefüggések geokémiai törvényszerűség érvényével hatnak, s vonatkoztathatók nemcsak az európai, hanem Földünk egyéb magmás uránérctelepeire is. Vizsgálataink nem valami különálló rendszer felállítását célozzák, hanem a természetes megfigyelésből kiindulva, labora- tóriumi vizsgálatok adatait felhasználva megkíséreljük a hidrotermális U-dúsulás körül- ményeit közelebbről megvilágítani. Az uránérctelepek kísérő elemeinek jelenléte az uránnak a) uránfluoridok, b ) urán- kloridok, c ) uránhidrokarbonátok, d ) uránhidrofoszfátok stb. alakban történt vándor- lását jelzi. Legnagyobb szerepet az első két kapcsolat játssza. Az urán halogenidjeit olyan fiziko-kémiai sajátságok jellemzik, hogy egész kis (epündrotermás) hőmérsékleti tartományban közepes nyomás, pH és kis oxidációs fok esetén is már metastabil vegyületek jöhetnek létre, ezek könnyen disszociálódnak, majd elbomlanak. A hidrotermális oldatok főleg UC14, UC15, U02C12, UF3, U02F2, UF6 és alá- rendeltebben U-hidrokarbonát, U-pirofoszfát-ionokat tartalmaznak, ezekben könnyen reverzibilis ionizációk mennek végbe, de bizonyos geokémiai körülmények között irrever- zibilissé válhatnak. uf3^u3+ + 3f uf4^=±u4+ + 4f ü(OH)3^=±U3+ + 3 (OH)- U(OH)4^=±:U4++4 (OH)- stb. A felsorolt haloidok disszociációja során in statu nascendi fluorsav (HF) képződik, amely a környező kőzet pl. a gránit elegyrészeit átjárja, oldja, s egyes elemek mobili- zálódhatnak. Ebben a környezetben a Ca, Mg, K, Na a legkönnyebben mobilizálható elemek, közülük a Ca oldhatatlan CaF2-á alakul, míg a K+ és a Na+ egy része vízben oldódó fluorid alakban tovavándorol. A nátrium, amely adott pt-tartományban az orto- klász káliumjával könnyen helyet cserél, albit alakban megreked. Ennek eredménye a gránit albitosodása, ill. a muszkovitgránit, kétcsillámú gránit ,,episzienitté” válása. A gránit desziliíikálásával egyidőben oldatba került kovasav telérekben koncentrálódik. Mikroszkópos megfigyelések szerint elsőnek a savanyú plagioklász, ezt követően a per- tites ortoklász, majd az ortoklász alakul át albittá oly módon, hogy azokat az albit burokként övezi, vagy alig észrevehető átmenettel csatlakozik hozzájuk. A másodlagos kvarc a földpátok hasadási felületei mentén, avagy azok peremén válik ki. Az uránkloridok hasonlóan, de kevéssé illékonyán viselkednek, mint pl. az UF6. Az U-kloridok a fluoridokhoz hasonló változásokat idézhetnek elő, azzal a különb- séggel, hogy csereakció során keletkező alkáli- és földfémek (pl. Ca+ + ) kloridjai vízben jól oldódó vegyületek, s a Na+ egy részének kivételével eltávoznak. A Na egy része nemcsak albit alakjában, hanem az oldatokban levő kloriddal együtt a kőzetalkotóként rendszerint jelenlevő szodalit (3 NaAlSi04NaCl) alakban kötődik meg. ACa++ kaleiumkloridként vagy eltávozik, vagy a jelenlevő foszfátgyökkel (P04) a hidrotermális folyamatot bezáró szakaszban autunit, foszforouranotil alakban, ill. 78 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet (C03), (S04) -anionok esetén liebigit, kaiéit, gipsz ásványokként kötődik meg. Ilyen erede- tűnek tekinthető a Le Chardon (Vendée) környéki U-érctelep gránátos összletéből feltörő, nagy kloridtartalmú víz is, melynek összetétele: Cl- = 1550,00 mg/1 H3P04 = ' 0,00 „ CaO = 257,60 ,, MgO = 324,00 ,, (NH,)-= 0,10 ,, 2131,70 mg/l. A víz urántartalma io— 4 mg/1 is elérhet, jelezvén, hogy az U migrálása még napjainkban is tart. Ha a franciaországi és más (pl. Portugália, Németország, USA, Kanada) primér U-telepek ásványos összetételének átlagos gyakoriságait nézzük, alábbi különbségek állnak elő: Fluoros tipus Klóros típus Ásvány Gyakoriság Ásvány | Gyakoriság Szurokérc (U3Oe) Uránkorom (parapechblende) FeS2, PbS, ZnS és egyéb szul- fidok Fluorit (CaF2) Kaiéit (CaC03) Kovásodás Uranátok (pl. autunit, stb.) . Albitosodás uralkodó ritka gyakori gyakori igen ritka gyakori primer módon ritka jellemző Szurokérc (U3Os) Uránkorom (parapechblende) Szulfidok Fluorit (CaF2) Kalcit (CaCOs) Kovásodás Uranátok Albitosodás + szodalitoso- dás gyakori, v. ritka uralkodó alárendelt hiányzik gyakori alárendelt gyakori jellemző Az albit, szodalit, autunit stb. jelenléte a hidrotermális oldatoknak túlnyomólag uránkloridos migrálása mellett szól, azonban a jellemzett oldatokban az egyik vagy a másik halogén túlsúlya esetén is mindkét uránhaloidot (UF6, U02F4, UF4, ill. UC14, UC15, U02C12) is tartalmazhatja. Az uránmigrálás harmadik változata hidrotermálisán komplexanionok jelen- létében, többnyire foszfát — pirofoszfát, karbonát, vanadát alakban megy végbe. Az ilyen uránkoncentráeió azonban sohasem éri el a másik kettő (uránhalogenidek) tömény- ségét. A komplexionok jelenlétében az U-kloridok irreverzibilis átalakulása csökkenő vegyületpotenciálok függvényében történik a következő, mikroszkóppal is észlelhető kiválási sorrend szerint; uraninit (U02) — >■ szűrökére (U308) — > uránkorom (U308).n HaO — > uránvanadátok — >■ — > uránfoszfátok — uránkarbonátok — uránszulfátok. Az uranátok (pl. autunit, torbemit) tehát nem minden esetben hipergén folya- matok másodlagos termékei, hanem a hidrotermális működésT lezáró szakaszban asz- cendens oldatokból is képződhetnek. Az, hogy az uránérctelér legfelső övében talál- ható uranátok elsődlegesek, avagy az oxidációs öv tartozékai-e, izotóp vizsgálatokkal és nyomelemek kimutatásával minden bizonnyal eldönthető lenne. (Pl. a Th jelenléte az aszcendens eredetet, hiánya pedig epigén származást igazolna.) Az uránérctelepek helyszíni megfigyelései helyességének és a vázolt összefüggéseknek igazolására laboratórimni vizsgálatokat végeztünk. Kiindulásul különböző fiziko-kémiai körülmények között vizsgáltuk az uránkloridok viselkedését, mert az uránhexafluori- dokhoz képest kevésbé illékonyak és kevésbé mérgezőek. Analitikailag tiszta 25 cm3 cc. HCl-ben 1 gr piritmentes szurokércet oldottunk fel, minek során UC14 és UC15 állt elő. Kiss : U vánmigráció hidrotermális feltételei 79 Az UC14 sötétzöld színű, vízben jól oldódik és melegítve könnyen bomló vegyület. Sósavas kezeléskor kis mennyiségben képződő U02C12 vegyület is oldódik vízben. Az elő- állított UC14-, UCl5-ből 2 — 3 cseppet desztillált vízben megnedvesített kaolimnorzsára helyeztünk, majd szárítókemencében lassan kiszárítottuk. Azért esett a kaolinitra a választás, mert egyik leggyakoribb szurokércet kísérő telérásvány, mely a savas hidro- termák hatására a földpátok lebontási terméke gyanánt jelenik meg. A készítmény lassú melegítés hatására fokozatos változásokat jelzett, ezek közül a szabad szemmel is észre- vehető jelenségeket vizsgáltuk meg közelebbről. Már 40 C°-tól kezdődően a kaolimnorzsa körül U02Cl2-ből álló citromsárga gyűrű alakul ki, amely a hőmérséklet további növeke- désével (55 C°-on) barnásfekete, fekete lemezkékké csoportosult. Az utóbbi hőfokon j8h állás után a lemezkék feketén csillogó pikkelyekké, kéreggé alakulnak át. Ez az átalakulás lényegileg 70 — 80 C°-on már 3 — 4h után is végbemegy. A pikkelyek 1,0— 1,5 mm-nyiek, s az „uránkorom” természetes megjelenését mintázzák. Mikroszkóp alatt fényesen, szurokfeketén csillognak, széleken kissé áttetszőek. A kaolinmorzsa körül képződő citromsárga U02C12 bomlását és átalakulását 1—2 csepp desztillált vízzel meggyorsíthatjuk. Hogy az uránklorid (UC14, UC15) átalakulási termé- kéből vizsgálatokra elegendő mennyiség álljon rendelkezésre, a jól reprodukálható kísérle- tet többször megismételtük. Az így előállított anyagot mikroszkópos, röntgen- és mikro- kémiai eljárással vizsgáltuk. Az eredmény a hidrotermális oxidos uránércképződés körül- ményeit ríj megvilágításba hozta. Röntgenvizsgálattal három, külsőleg némileg eltérő anyagot vizsgáltunk, melyeket megelőzően desztillált vízzel többször átmostunk, klór- mentessé tettünk, majd megszárítottunk. A d(likl-) értékeket F r o n d e 1 , Cl. mester- séges U02-adataival hasonlítottuk össze. A röntgendiffrakciók kissé elmosódó (diffúz) vonalak alakjában jelentkeztek, jeléül annak, hogy kolloid átalakulásból képződött, túlnyomóan szubmikroszkópos szemcsehalmaz és még nem teljes a kikristályosodása. A reflexióértékekből kitűnik, hogy a 2. és 3. sz. minta reflexiói a mesterséges U02 legerősebb vonalaival jól megegyeznek, vagyis az UC14, UC15 átalakulása során U02 szerkezetéhez közelálló uránoxid jött létre, amelyben az U4+ egy részét U6+ ionok helyet- tesítik, lényegében U308 keletkezett. Az U4+ — U5+ ionok tehát enyhe felmelegítéssel nyílt rendszerben részben oxidálódtak (U1+ — U5+— >U6+), de még nem oly mértékben, I. 2. 3- 4- Int. d(hkl) Int. d(hkl) Int. d(hkl) Int. d(hld) IO 7,i7 k — — — — — — 4 4,32 k — — — — — — 9 3,57 k 10 3.14 gy-d 3,14 2,65 gy-d 3,n 4 3U4 u 5 2,73 gy-d gy-d 2,69 3 2,73 u — — — — — — 5 2,48 k — — — — — — 5 2,43 k 8 1,926 gy-d 1,926 gy-d 1,922 4 1,923 u 9 1,643 gy-d 1,646 gy-d 1,632 4 1,643 u 4 i,574 így — így — — — 3 1,365 igy — így — — — 6 1,251 így — így — — — 6 1,220 így — igy — — — 7 1,050 “ - “ “ 1. Mesterséges U02 (Cl. F r o n d e 1). 2. Szurokfekete pikkelyek. 3. Barnásfekete kéreg. 4. Feketén átitatott kaolinitos részleg. Jelzések: gy-d = gyenge és diffúz vonal igy = igen gyenge diffúz vonal ii = szurokérc k = kaolinit 80 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet hogy U03 állt volna elő, amiről csak a legutóbbi évek vizsgálatai tisztázták, hogy rombos rendszerű kristály vegyidet és nem amorf. Az UC14- és UCl5-tartalmú aszcendens oldatokból tehát az uránoxidok (uraninit — ► — > szurokérc) képződése a következő reakciók szerint vázolható: Megjegyzés UCL + 2 H20 -> U02 + 4 HC1 nyílt rendszer UC1, + H.O + O 40 C> UO.Cl2 + 2 HC1 nyílt rendszer UO.Cl2 + H20 red- kozeS uo. + 2 HC1 + 2 O , 2 red. közeg = H.S, H 3 UO.Cl. + 3 H.O = U208 + 6 HC1 + 20, 2 3 UC1, + 6 H.O + O, 4°°_ 7£-S- U>Os 4- 12 HC1 nyílt rendszer Az UC14 — ►U02C12 — > UO, + 2 HC1 reakció során feltehetően komplex uranyl- hidroxid is képződik, amely 3,0 — 4,5 között erősen metastabil. Ez a />H tartomány a kaolinminta szuszpenziója />H-értékének felső határait közelíti meg (4,5 — 5,0 />H), így a bizonytalan stabilitású uranylhidroxidot oxidos kötésbe készteti. Az előzőkben vázolt reakciósor oxigénszegény közegben (H„S esetén) meggyorsul. Természetes viszonyok között H,S jelenlétével mindig számolhatunk, amely egyidejűleg a redukcióval dúsuló kalkofil-szulfokalkofil elemeket is megköti. A Fe, Pb, Zn, Cu-szulfidok megjelenése a szurokérctelepekben éppen olyan következménye a kénhidrogénes közegnek, mint az uránnak oxidos kötésű kiválása. Az uránérctelepek kialakulásával egyidőben dúsuló kísérő elemeknek tehát nincs lényeges szerepe az urán dúsulásánál. Az uránfluoridos kísérleteket az anyag erősen mérgező (UF6) természete miatt nem végeztük el, de feltehető, hogy az uránkloridokkal analóg folyamatokat és termékeket eredményeznek. Megemlítjük, hogy az UO,F4 ugyan nehezen oldódó vegyület, de 6,7 fölött U,(OH)3-té, majd 7,0 pH-ná\ U02(0H)2H20 vegvületté alakul át. Ha az oldat nagyobb töménységű redukáló vegyületeket tartalmaz (pl. H2S-t), az U02F4 naszcens fluorsav kiválásával közvetlenül U02 — U308-á alakulhat át. A hidrotermális szurok- érctelepek keletkezésének ismertetett módjai laboratóriumi kísérleteink során fő vonalai- ban igazoltnak, mintegy geokémiai szükségszerűségnek tekinthetők, az egyes részletek megismeréséhez és tisztázásához azonban még további vizsgálatok elvégzésére van szük- ség. TÁBLAMAGYARÁZAT - EXPRICATION DES PRANCHES III. Tábla — Planche III. 1. Az U3Og oldási maradéka sósavas kezelés után. 1:650. — Les résidus dissous d’U,Os dans HC1. 1:650. 2. UClj és UC15 kristályok. 1:650. — Les eristaux d’LTCL et d’UCls. 1:650. 3. Mesterséges U30, kristályok és aggregátumok. Olajimmerzió, 1:125. — Les eristaux et les aggrégates de la pechblende artificielle. Immersion dans huile, 1:125. 4. Mesterséges, kristályos U3Os törmelékek. Olajimmerzió, 1:125. — Les eristaux et les frag- ments d’U sO, artificiel. Immersion dans huile. 1:125. IRODALOM - BIBLIOGRAPHIE 1. Roubault, M. — Coppens, R.: Observation de deplacement de 1’uranimn de ce phéno- méne avec la genése de certains gisements. Actes de la deuxiéme Conf. Int. Génévé. II. 128 — 132. 1958. — 2. Everhart, D. L.: Exposé succinct des problémes non résolus et nouvelles tendances de la géologie de 1’uranium. Actes de la deuxiéme Conf. Int. Génévé. II. 115 — 117. 1958. — 3. SzádeczkyK. E.: A vulkáni hegységek kutatásának néhány alapvető kérdéséről. Földtani Közlöny, 88. 171 — 200. 1958. — 4. Roubault, M.: Géologie de 1’uranium. Paris 1958. — 5. Schneiderhöhn, H.: Lehrbuch 8] Kiss: U ránmigráció hidrotermális feltételei dér Erzlagerstattenkunde. Berlin, 1941. — 6. C o u 1 o m b, R. — G o 1 d s t e i n, M. — I, e m e r c i e r, M.: I/uranium dans quelques granites franfais. Geochem. et Cosmochem. Acta. 15, 10—17. 1958. — 7..N i n i n g e r, R. D.: Minerals fór atomié energy, New York, 1958. - 8. Gruner, J. W,: New data of synthesis of uránium minerals. Atomié Energy Comm. R. M. O. I. 1951. — 9. Sidorov, G.P.- Ra’falskij, R. P.: Gidrotermalnüj szintez uraninita. Voprosi geologii urana. Atomizdat. Moszkva, 1957. — 10. G e o f f r o y, J.-Sarcia, J.: Contribution á l’étude des pechblendes fran^aises. Science de la Térré. II. 1954. — 11. Geoffroy, J.— S a r c i a, J. A.: L,a notion de gite épithermal uranifére et les problémes qu’elle pose. Bull. Geol. Franc. 1958. — 12. C a r r a t, G. H.: Le gisement d’uranium de Bauzot. Science de la Térré. Tóm. III. No 3 — 4. 1955. — 13. R a f a 1 s k i j, R. P.: Étude experimentale des conditions de transport et mise en piacé de l’uranium pár les Solutions hydrothcrmales. Acte de la deuxiéme Conf. Int. Génévé. II. 173 — 186. 1958. Conditions hydrothermales de la migration d'uranium et genése de la pechblende Dr. J. KISS La migration de l’uranium dans la géophase sédimentaire se produit dans un milieu carbonaté en compagnie d’autres ions complexes, lesquels dans un milieu géochimique (pár exemple: milieu organique réductif), se voient contraints á stagner, et puis, á se précipiter. En ce qui conceme la migration et les conditions de concentration d’uranium dans la géophase magmatique, on ne posséde, á présent, aucune donnáé précise. La répartition des éléments des gites d’uranium de la Francé montre des rapports géochi- miques qui réfléchissent la migration et l’accumulation d’uranium dans la géophase magmatique. La teneur constante en fluor et en chlore du gite du fiion indique que, dans les Solutions hydrothermales la migration d’uranium dóit avoir eu lieu en soudure de chlorure ou de fluorure, oü dans certaines conditions de pression et de température le chlorure et le fluorure d’uranium se dissocient en ions et puis ils se décomposent et se transforment en forme d’uranium oxidée. D’autre part, les acides fluorhydrique et chlorhydrique „naissants” changent la composition minéralogique du fiion, ce qui manifeste sous d’albitisation, de sodalitisation et provoque une certaine désilification du gránit. Au cours des analyses au laboratoire, l’examen de l’allure de l’UCl4, de l’UCls et de 1’U0,C12 dans les Solutions mises dans les mémes conditions pétrochimiques dans lesquelles on trouve les minerais primaires d’U au sein de la natúré, a démontré que les haloides d’U peuvent transformer en pechblende (U3Os et U303, nH,0) déjá dans une mileux épihydrothermale. La phénoméne se compose des phases suivantes: ;uci4 + 2 H20 * UO, + 4 HC1 3 UC14 + 6 H,0 + 02 4-°-~75-»U308 + 12 HC1 etc. La présence du produit de ce procés (U02, U308 n H20) fut prouvée aussi pár les analyses inicroscopiques et du rayon X. Dans la géophase magmatique la migration de l’U se fait donc dans un milieu de fluorure et chlorure en présence subordonnée d’ions complexes. Au cours de cette migration, trois types de gisement d’U peuvent se former dönt chacun est caractérisé pár des associations d’éléments et de minéraux bien définissables : a) type de fluorure Paragénése: pechblende associés avec des minéraux de sulphure, fluorine, barytine et ségrégation intense du silex. b) type de chlore Paragénése: parapechblende est fréquente, quantités mineures de pechblende sans fluorine, silification et ségrégation de sulpliures subordonnées. La calcite représente ici un minéral passager. c) type sous la forme de composés d’U avec des ions complexes Les uranates (pár exemple: autunite, torbemite etc.) peuvent se former non seulement d’une maniére descendante, mais aussi pár les Solutions ascendantes dans la phase finálé des processus hydrothermaux. 6 Földtani Közlöny HARMADIDŐSZAKI ÉS NEGYEDKORI SPÓRA-POLLEN BEMOSÁST TARTALMAZÓ PALYNOLÓGIAI SPEKTRUMOK FELBONTÁSA A LEHORDÁSI TERÜLET MEGISMERÉSÉRE ÉS A RÉTEGTANI FELHASZNÁLÁS ÉRDEKÉBEN Dr. K RÍVÁN PÁR-Dr. NAGY LÁSZLÓNK* Összefoglalás: A Tószeg — kiskőrösi felsőpleisztocén szelvény palynológiai vizsgálata a szelvény DNY-i részén szórványos, ÉK-i harmadában tömeges harmadidőszaki spóra- pollen bemosás felismerése nyomán i. csökkentette a módszer rétegtani felhasználhatósá- gának lehetőségeit: negyedkori folyóvízi medenceüledékeink palynológiai-rétegtani fel- bontásában fokozott óvatosságra intett. 2. Az áthalmozott-bemosott harmadidőszaki spóra-pollen együttesek segítségével megteremtette a lehordási terület minden más mód- szernél pontosabb és határozottabb jellemzésének és megjelölésének feltételeit. 3. Tehető- séget adott a harmadidőszaki anyaggal együtt áthalmozódott negyedkori spóra-pollen együttes felismerésére, és 4. az általunk kidolgozott szűrési elv segítségével lehetővé tette az áthalmozódási-bemosási folyamattal egyidős palynológiai együttes kiemelését, és ezzel a harmadidőszaki és negyedkori bemosott anyagtól megtisztított palynológiai spektrum alkalmassá vált a kezdetben kilátástalan rétegtani felhasználásra. Vizsgálataink nyomán 1. megmagyarázódott negyedkori medenceüledékeink utolsó interglaciálisba sorolt spóra-pollen spektrumaiban a Quercetum mixtum elszórt elemeivel együtt mutatkozó Pmus-dominanciák eredete. 2. Szükségtelenné vált a Pinwi- dominanciák megmagyarázásában, s a harmadidőszaki spóra-pollen együttesek 100 kilomé- teren túl sem kifejezhető szelekciója nyomán, a , .szelektív fosszilizáeió” lehetőségének erőltetése. 3. Lehetőség nyílt a rissi — würmi interglaciális iiledéklepusztítási és felhalmo- zási folyamatainak fellépéséről, menetéről, tartamáról való tájékozódásra. Ezek szerint a rissi — würmi interglaciális lepusztulási és felhalmozódási folyamatai egyetlen vegetációtörténeti szakaszra korlátozódnak, s tajga-szerű, lassan beerdősödő, a’löszterü- leteket védővegetációval még nem borító, csapadékos éghajlati állapotot rögzítenek. 4. A rissi— würmi interglaciális kezdetén végbement üledéklepusztulás és felhalmozódás kivételes mértéke és gyorsasága a preformáló tényezők megjelölésével és szerepük magya- rázatával érthetővé vált. 5. A Duna — Tisza köz és a középső Tisza-mellék rissi — wiirmi, általában felsőpleisztocén vízrajzának M i h á 1 t z I. és munkatársai által kidolgozott modelljével egyetértünk. Az utolsó interglaciális, ill. a felsőpleisztocén közkeletű ősvízrajzi térképei [45; 4:115, 117. ábra; 40] a vizsgálati eredmények alapján legfeljebb tudomány- történeti jelentőségűek. 1961 március i-én a Magyar Földtani Társulat előadóülésén „Tószeg-kiskőrösi felsőpleisztocén szelvény” címmel Kriván Pál kétrészes tanulmányt mutatott be M o 1 d v a y Loránddal és Nagy Tászlónéval végzett vizsgálataik összegzéseként. Ez alkalommal annak első, általánosabb mondanivalójú, önmagában is lezárt részét teszi közzé a keretadó előadás tájékozódáshoz elengedhetetlen, összevont bevezetőjének előre- bocsátásával. A második rész (s. str. „Tószeg-kiskőrösi felsőpleisztocén szelvény”) a bemutatás óta érvényesített új anyagfeldolgozási szempontok keresztülvitele nyomán jelenik meg. A Tószeg-kiskőrösi "földtani sekélyfúrásszelvény 1950-ben, Sümeghy J. elvi vezetése alatt, Kopek G. felügyelete mellett mélyült. Anyagának feldolgozását mak- roszkópos gyakorlat szerint Kopek G. végezte. Az anyagmeghatározás nyomán Kopek G, által szerkesztett szelvény [17] Sümeghy J. tanulmányának [44] mellékleteként a M. Áll. Földtani Intézet 1950-ről kiadott Évi Jelentésében, M i h á 1 1 z I. és M o 1 d v a y L. Szentes — bajai sekélyfúrásszelvényével [26] egy kötetben jelent meg. A közöttük mutatkozó felfogásbeli különbségek kiegyenlítésére a M. Áll. Földtani Intézet igazgatósága elrendelte a Tószeg-kiskőrösi (eredetileg „Tószeg-szekszárdi”**) sekély- * A Magyar Földtani Társulat előadóülésén, 1961 március i-én elhangzott előadás első része. ** A Kiskőröstől DNY-ra folytatódó Vörösmocsár— szekszárdi szelvényrész 9 db 30 méteres és 73 db 10 méteres fúrásának anyaga’ 1952 őszén már nem volt hozzáférhető, így feldolgozásunk a Sü- meg h y — K o p e k-féle szelvény ÉK-i kétharmadára, a Tószeg — kiskőrösi "szakaszra korlátozódik. Kriván — Nagyné : Bemosott spóra-pollenegyüttesek 83 fúrásszelvény újrafeldolgozását. Az anyagfeldolgozás munkájával, 1952 őszén, Kriván Pált bízták meg. A Tószeg-kiskőrösi sekélyfúrásszelvény palynológiai feldolgozása 1951 őszén indult meg, s a Tószeg -J ászkaraj enő-kocséri 30 méteres fúrások feldolgozásán kívül tájé- kozódó s tájékoztató szelvényrészleteket, részadatokat szolgáltatott a Duna— Tisza köze 1 1,1,1 4- 4- 4- 'l'l'l'l 2 3 4 +■ +- -f 5 1. ábra. A Tószeg— kiskőrösi felsőpleisztocén szelvény palynológiailag vizsgált fúrásainak helyszínrajza, a zagyvái anyagtermelési (lehordási) terület felszíni képződményeinek feltüntetésével, felsőpleisztocén anyagfelhalmozási területének körülírásával. Jelmagyarázat: 1. Oligocén, 2. Miocén, 3. Pliocén képződmények. 4. Miocén vulkánitok. 5. A Zagyva ősének üledékfelhalmozási területe a felsőpleisztocén- ben. A Középhegységtől D-re fehéren hagyott terület: negyedkori képződmények. A Mátraalji felső- pannóniai "barnakőszenes összlet palynológiai alapszeívényeit fekete háromszögek jelzik. Fig. 1. Source and depositional areas of the Zagyva River in the Upper Pleistocene with indication of the bore-holes analysed palvnologically along the profile Tószeg — Kiskőrös. Explanation: 1. Oligocene, 2. Miocéné, 3. Pliocene deposits. 4. Miocéné volcanic rocks. 5. Area of deposition of the drift matériái of the Paleo-Zagyva. Vhite area: Quatemary. The palynological type-sections of the Upper Pannonian brown coal measures of Mátraalja (on the foót of the Mátra Mountains) are shown by triangles. 84 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet hátsági részéről és annak nyugati szegélyéről (i. ábra). A palynológiai vizsgálatokat Nagy Eászlóné eleinte intézeti tervmunka, később aspiránsi téma keretén belül végezte. Vizsgálatai 1954. végén zárultak le. * A Tószeg-kiskőrösi sekélyfúrásszelvény palynológiai feldolgozása során egyes spóra-pollenspektrumokban egyazon formák kétféle megjelenési alakját figyelhettük meg. A vizsgálataink kezdetétől észlelt jelenséget nem sokkal később G r i c s u k , V. P. [13] alapján értelmezve a jegyzőkönyvileg kezdettől fogva szétkülönített két típusban az egyes formák negyedkori és idősebb, a tanulmányozott felsőpleisztocén szelvényben át- halmozott helyzetű egyedeit különítettük el. Gr i csuk V. P. [13] tapasztalatai szerint a negyedkori spóra-pollenformákat mai megfelelőjüktől alig lehet megkülönböztetni. Általános megjelenésük, térfogattartó vonásuk, pórusszerkezetük nagyon hasonló. A harmadidőszaki megfelelő alakok felis- merése és elkülönítése viszont, az egyébként kivételes ellenállású spóra-pollexine anyag elváltozottsága és más ismérvek alapján, már következetesen keresztülvihető. G r i c s u k, V. P. az elkülönítésben a következő ismérveket veszi alapul: 1. ellapított alak, 2. meg- vastagodott exine, az exineburok kontúrjának és a szemcse belső üregének eltűnésével, 3. a póruscsatomák részleges csökkenése vagy teljes eltűnése, 4. az exine szerkezeti- és díszítőelemeinek (tüskék, dudorok) elmosódottsága, 5. az exineburok sajátos, az exine- anyag törésmutatójának megváltozásából eredő üveges fénye, 6. repedésekkel, törésekkel részlegesen deformált exine, 7. a szemcsék színének megváltozása (egészen az elszíntele- nedésig vagy ellenkezőleg a megsötétedésig) . A két csoport között éles a határ, átmeneti jellegű szemcsék alig mutatkoznak. A negyedkorinál idősebb spóra-pollenegyüttesek közül a harmadidőszakiak ne- gyedkori átmosási áttelepítési jelenségére magyar vonatkozásban Zólyomi B. [51] figyelt fel először a balatoni V. tavi fúrás rétegsorának bázistagjában. A negyedkori spóra-pollenegyüttes kíséretében, mennyiségi túlsúlyban, harmadidőszaki áthalmozott együttest észlelt haploxylon-típusú Pinus, Picea, Abies, Tsuga, Juglandaceae (így Carya és Pterocarya) , Alnus és más összetevőkkel, Gricsuk , V. P. felismerésével egyidőben (1950). A negyedkori és a kíséretében mutatkozó, áthalmozott harmadidőszaki spóra- pollenszeincsék vizsgálataink kezdetétől keresztülvitt szétkülönítését a szelvény palynológiai feldolgozását eleinte ellenőrző vizsgálatokkal, később aspiránsvezetői minő- ségében Zólyomi B. egyetértőleg bírálta felül, pedig bemosásjelző, kizárólagosan harmadidőszaki spóra-pollenforma 'a kiindulási preparátumokban nem is fordult elő. Mindez, magától értődőén, a rétegtani felhasználást illető derűlátást az adott szelvényre vonatkozóan meglehetősen mérsékelte. Erre, vizsgálataink 1952-ig elért eredményeinek ismeretében Zólyomi B. fel is hívta a figyelmet: ,,Az átmosás és bemosás különösen folyami üledékekben lehet jelentős, pl. az Alföld quartár üledékeiben és fokozott óvatos- ságra int.” [51, 497. old.]. E megnyilatkozásban az általános vélemény fejeződött ki, s jóllehet vizsgálataink 1954 végéig továbbfolytatódva, különösen az ÉK-i szelvény- részeken érdekes adatokat szolgáltattak, értékelésükre csak ezúttal, a földtani értékelés- sel szoros együttesben kerülhetett sor.* A rétegtani felhasználhatósággal kapcsolatban felmerült és megfogalmazott aggály azonban legalább oly jelentős volt, mint amilyen kizárólagosan rétegtani eredményekre * Vázolt felfogás eredményeként 1954 végén Nagy IAszlóné aspiránsi témájának megváltoz- tatására kényszerült. Az új téma cime: „Á mátraaljai felső-pannóniai kori barnakőszén palynológiai vizsgálata” [35]. Kriván — Nagyné : Bemosott spóra-pollenegyüttesek 85 számított mindenki a palynológiai módszer alkalmazása nyomán. Mivel a várakozást az eredmények a „parádés” lápi, tavi szelvények rétegtani felbontásának ismeretében még közelítőleg sem látszottak kielégíteni, Nagy Eászlóné eredményei jegyzőkönyvi ered- mények maradtak. Nem segített felhasználásukban az az elkülönítési biztonság sem, amely I v e r s e n, J. [15] óta, Gricsuk.V. P. [13] módszere nyomán, Zólyomi B. tapasztalatainak birtokában („Még összemosott üledékekben is szétválasztható a tertiér és quartér pollen.” 51, 521. old.) lehetővé tette a negyedkori spóra-pollen anyag kíséretében mutatkozó harmadidőszaki típusok felismerését és különválasztását; pedig ez a szétválasztási biztonság s a bemosottság önmagukban is biztos jelzői, a kizárólagosan harmadidőszaki spóra-pollenformák, már kezdő lépésként a lehordási, az anyagtermelési terület minden más módszernél biztonságosabb és egyértelműbb megjelölését eredményez- hették volna. A lehordási terület jellemzése áthalmozott spóra-pollen együttesek segítségével A bemosott harmadidőszaki spóra-pollen együttesek összetétele és mennyiségi eloszlása alapján a Tószeg-kiskőrösi sekélyfúrásszelvény két részre tagolódik. ÉK-i har- madában formagazdag, tömeges megjelenésű spóra-pollen együttes, a DNY-i részeken pedig csak szórványos, lényegében fenyőfélékre korlátozódó pollenegyüttes mutatkozik. A határ Kocsértól DNY-ra vonható meg (1. ábra). A határvonaltól ÉK-re, Kocsér- Jászkara jenő-Tószeg között (1. ábra), a 37., 27., 3., 2. fúrás szelvényében tehát gazdag, áthalmozott harmadidőszaki spóra-pollen együttes mutatkozott (1. táblázat). Az összetételében szereplő formák és formacsoportok java- részt azonosak a mátraalji felsőpannóniai bamakőszenes összlet formáival, ill. forma- csoportjaival (1. táblázat). Ellentmondó formaelemek, formacsoportok nincsenek. Az 1. táblázat azonban nemcsak minőségi egybevetésre ad alkalmat. Szerkesztése- kor fúrásonként összegeztük az egyes harmadidőszaki spóra-pollen formák és formacsopor- tok egyedeinek számát, s az így nyert egyedszámokat esetenként elosztottuk a harmad - időszaki anyagot tartalmazó minták fúrásonkénti számával. Ily módon az adott fúrási helyen a harmadidőszaki bemosás összegző képéhez, vetületi spektrum ához jutottunk. A fúrásonként feltüntetett formák-formaesoportok jelzőszámai — a számítás menetéből eredően — a bemosott harmadidőszaki egyedeket tartalmazó összlet egy min- tájára eső egyedszámot, a bemosott alakok mintánkénti gyakoriságát* tüntetik fel — abszolút számokban. A táblázat alján az egy mintára eső harmadidőszaki spóra-pollen anyag összevont egyedszámát is feltüntettük. Bemosott harmadidőszaki formákban leggazdagabbnak a- 27. fúrás szelvénye mutatkozott. Szelvényének bemosási szakaszok alatt képződött rétegeiben, 45 minta bemosott anyagának átlagolása alapján, a harmadidőszaki formák összegyedszáma mintánként kereken 206 darabnak adódott, ami sajátosan megegyezik a mátraalji felső- pannóniai bamakőszenes összlet, 88 minta spóra-pollen anyagának átlagolása alapján számított, mintánkénti összegyedszámával (I. táblázat). Ez az egyezés a 27. fúrás és a mátraalji felsőpannóniai bamakőszenes összlet vetületi spektrumainak, százalékolás nélküli, közvetlen összehasonlítását is lehetővé teszi. Az I. táblázat alapján már előbb megállapítottuk, hogy a Kocsér — Jászkarajenő— tószegi sekélyfúrásszelvény bemosott spóra-pollen együttese minőségileg, összetevőivel jól kapcsolódik a mátraalji felsőpannóniai bamakőszenes összlet spóra-pollen együttesé- hez. Hátramaradt viszont a mennyiségi egybevetés a 27. fúrás és a mátraalji felsőpannó- niai összlet átlagolt palynológiai képeinek, vetületi spektrumainak összehasonlítása alap- ján. * A vizsgálatok során mintánként 20 g anyagot tártunk fel. 86 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, I. füzet I. táblázat DNY-*ÉK Mátraalji felsőpannóniai bama- kőszenes összlet* 75- 37. | 27. 3- i 2. fúrás Lycopodium 0,01 0,36 0,05 Eguisetinae 0,0 7 0,10 0,69 M ohria 0,04 Schizeaceae 0,11 1,38 Polypodium 0,02 Polypodiaceae 0,16 Pteridophyta 0,02 Podocarpus 0,02 + Pinus silvestris 2,0 29,45 158,29 74,o 2,33 16,3 Pinus cembra 1,54 15,91 0,2 Larix 0,09 0,18 2,34 Pseudotsuga 0,09 T suga 0,37 2,58 0,4 0,66 Picea 0,27 1,49 0,8 5,69 A bies 0,5 0,48 2,64 0,2 i,5° Taxodiaceae 0,66 I,II 0,2 0,17 80,18 Sciadopitys 0,02 0,87 0,102 Coniferae 0,04 6,40 iMitraceae 0,01 0,27 Nympkaeaceae 0,07 0,72 Platanoidites 0,02 Leguminosae 0,37 0,07 0,05 Nyssa 0,51 0,39 Eucalyptus 0,02 0,07 A ilanthus 0,02 Rhus 0,07 0,38 0,2 0,11 llex 0,01 0,08 Araliaceae 0,10 0,16 Sambucoidites 0,09 T ilia 0,22 0,2 0,15 Artemisia 0,02 0,05 Compositae 0,06 0,33 Ericaceae 0,01 0,22 0,45 Sapotaceae 0,04 0,20 Symplocaceae 0,04 f tlmoides 0,04 0,55 Corylus 0,12 0,91 0,33 0,38 Carpinus 0,04 0,38 0,68 Betula 0,33 1,53 0,17 2,77 Alnus 0,19 fc,6g 0,33 7,00 Fagus 0,04 0,17 0,16 Castanea 0,08 o,73 1,83 Castanopsis 0,02 0,16 Pseudocastanea 0,02 Quercus 0,06 0,47 2,56 Ouercoidites 0,64 Cupuliferae o,i3 1,71 0,15 Carya 0,09 2,23 Pterncarya 0,01 0,26 Engelhardtia 0,20 2,49 0,17 Mvricaceae 0,01 0,20 0,06 Salicaceae 0,02 0,68 Pálmáé 0,01 0,04 + A nginspermae 0,07 Pigvéb harmadidőszaki spóra-pollen 2,0 4,53 7,24 9,8 1 ,67 18,16 Egy mintára eső összegved- 4,5 39.64 206,31 86,0 5,17 206,90 szám * A joboldali oszlop csak a közös formák — formacsoportok adatait tartalmazza, viszont az ősszegyedszám (206,90)8 teljes vetületi spektrumra vonatkozik. A 27. fúrás bemosott spóra-pollen tartalmának 90,5 %-a közös formákból tevődik össze. A maradék 9,5% sem tartalmaz ellentmondó elemeket. A lehordási, anyagszárma- zási terület megjelölése tehát egyértelmű: a Kocsér— Jászkarajenő— tószegi sekélyfúrás- szelvény bemosott harmadidőszaki spóra-pollen együttese a mátraalji és a hozzá csat- lakozó felsőpannóniai területek anyagának leliordásából, áttelepítéséből származik. Kriván — Nagy né : Bemosott spóra-pollenegyüttesek 87 Értelemszerűen kisebb százalékos mennyiségben (65,4%) jelentkeznek a közös formák a mátraalji felsőpannóniai barnak őszenes rétegösszlet átlagolt spóra-pollen képé- ben, vetületi spektrumában. A különbség eredete: 1. A mátraalji felsőpannóniai réteg- összletről kapott palynológiai összegzés [35] elsősorban a barnakőszenes kifejlődésekre vonatkozik. így a mocsár- és láperdei flóraegyüttes abszolút dominanciája, s a lég- zacskó nélküli fenyőfélék fenyők közötti dominanciája (I. táblázat) magától értődik. 2. A 27. fúrás felsőpannóniai spóra-pollen együttese a Pinus silvestris abszolút dominancia (fenyők együttesen: 88,8%, ebből P. silvestris : 76,6), s a domináns P. silvestris és P. cembra (együttesen: 84,3%) kíséretében áthalmozódott, ökológiailag még így is jól kap- csolódó spóra-pollen együttes alapján elsősorban a hegylábi szárazabb erdő és hegyi erdő zónáját rögzítő mélylápi öv rétegösszleteinek lepusztulásából, áthalmozódásából szár- mazik. 3. A spóra- pollenspektrum áthalmozódásból eredő egyszerűsödése az ellenálló formák dúsulásával, a kevésbé ellenállók kimaradásával. A spóra-pollen együttes összetevőinek különböző ellenállókészségére alapozott egyszerűsödési folyamatot, az áthalmozási, áttelepítési kiválogatódás gondolatát tulaj- donképpen a 27. fúrás Pmws-dominaneiája sugallta. A fenyőfélék pollenszemcséinek kivételes ellenállókészsége az áttelepítés során ui. epigén dominanciát hozhat létre, hasonlóan a , .szelektív fosszilizáció” során, epigén úton megerősödő vagy előálló Pinus- dominanciákhoz. Mivel a 27. fúrás vetületi spóra-pollen-spektruinában a Pi mis-dominan- cia ökológiailag harmonikus, s az ősnövényföldrajzi kép nagyvonalú egységét a kereken 1 00 kilométeres áthalmozási távolság sem bontotta meg, feltehető, hogy a vizsgált különb- ség a felsőpannóniai lehordási területek palynológiai tartalmának különbözőségében rej - lik, s a Zagyva őse a pásztói öblözet felsőpannóniai rétegösszleteinek lepusztítása során, az összehasonlításul közölt barnakőszenes rétegsorok palynológiai spektrumától eltérő mély- lápi spektrumokat érintett. Nagy Lászlónénak a lápövek elhelyezkedéséről közölt ős- földrajzi térképvázlata [35, 3. ábra] szerint. A 27. fúrás Pmws-dominaneiája számottevő epigén hangsúlyt tehát nem kapott. Az áthalmozási folyamat feltehetően jelentős szelektáló, hangsúly áthelyező vagy kiemelő hatása mellékes jelentőségűnek bizonyult. Ez pedig, továbbmenőleg, a „szelektív fosszili- záció” gondolatának gyakori alkalmazására is visszahat. Nem érthetünk egyet azzal a gyakorlattal, amely a negyedkori medenceüledékek palynológiai feldolgozása során a szórványos lombosfapollenek kíséretében ismétlődő PimÉK 3 7. 2 7- 3- 2. Negyedkori spóra-pollen össz- egyedszám 11 758 5282 347 537 Harmadidőszaki spóra-pollen összegvedszám 3687 9284 430 31 Felfogásunkat támasztják alá a mellékelt palynológiai értékelő szelvények is* (2, 3. ábra). A harmadidőszaki áthalmozott alakok mennyiségét mindkét szelvényen a negyedkori fapollenek mennyiségéhez viszonyítva, százalékértékekkel jellemeztük. 2. ábra. A jászkaraj enői 27. fúrás palynológiai szelvénye. Jelmagyarázat: Pi: Pinus, Be: Betula,Sa: Salix, Al: Alnus, Pc: Picea, Co: Corylus, Qu: Quercűs, Ac: Acer, Ti: Tilia, Ul: Ulmus, Ab: Abies, Fa: Fagus, Cp: Carpinus. A szelvény baloldalán a negyedkori nem fapollent (NAP) és a negyedkori spórák %-os mennyiségét, a jobboldalon pedig a harmadidőszaki bemosott spóra-pollen együttes %-os mennyi- ségét tüntettük fel a negyedkori fapollenek (AP) összmennyiségéhez viszonyítva. Fis. 2. Paljmological section of bore-hole No 27. Explanation : Pi: Pinus, Be: Betula, Sa: Salix, Al: Alnus, Pc: Picea, Co: Corylus, Qu: Quercus, Ac: Acer, Ti: Tilia, Ul: Ulmus, Ab: Abies, Fa: Fagus, Cp: Carpinus. On the left side óf the section the amount of the Quatemary non-arbor pollen grains (NAP) and of the percentage of the Quatemary spores are indicated as compáred to the totál amount of the Quatemary arbor pollen grains: on the right side the percentage of the redeposited Tertiary matériái is shown as compáred to the totál amount of the Quatemary arbor pollen grains •Kriván P. , .Magyarország földtörténeti közelmúltja” c. 1950-ben írott munkájában dolgozta ki, irodalmi tapasztalatok figyelembevételével, a negyedkori palynológiai-rétegtani szelvények ezúttal is követett szerkesztési elvét, felírási módját. Kriván P. az eív, a felírási mód használhatóságát a magyarországi és a környező középeurópai területek fontosabb palynológiai szelvényeinek eredményes , rétegtani párhuzamosításával bizonyította. Ac Ab . . o- c_ a, Pr m n>, Ti Tr, Harmadidőszaki at halmozott alakok %os menny is ege 0 0 a negyedkori fapollenek mennyiségéhez viszonyítva Ul Cp Kriván — Nagy 'né : Bemosott spóra-pollenegyüttesek 89 90 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet " o ’3 5 -3 -O CL Míg a 27. fúrás harmadidőszaki spóra-pollen bemosást tartalmazó mintáinak 67%- ában a bemosás értéke elérte ill. meghaladta a 200%-ot, 36%-ában pedig a 400%-ot, a 37. fúrás mintái közül csak 17%-ban haladja meg a bemosás értéke a 200%-ot, a g%ban a 400%-ot. A jászkarajenői 27. fúrás helye a L á n g S. és Vass K. által szerkesztett tér- képen [23] a legkisebb reliefenergiájú terület a Zagyvától délre. Ezen a területen az üledék- felhalmozódás lehetőségei a jelenkorig átöröklődtek. Az üledékfelhalinozódás felsőpleisz- tocén folyamatairól szerzett földtani, palynológiai és mikromineralógiai [31] alapozott- K ríván — Nagyné : Bemosott spóra-pollenegyüttesek 91 ságú tájékozódásunk nyomán ez, a máig kirajzolódó pleisztocénsiillyedék a B u 1 1 a B. által [4] középtájként elkülönített ,,Zagyva-medencé”-hez tartozik a genetikus felszín- fejlődéstani elvek érvényesítésével. A Tószeg — kiskőrösi sekély fúrásszel vény Kocsértól DNY-ra levő szakaszának be- mosott harmadidőszaki spóra-pollen anyagát, az ÉK-i szelvényrész anyagával szemben, csak szórványos, főként fenyőfélékre korlátozódó pollenegyüttes képviseli. Az ÉK-i szel- vényrész és a DNY-i részek közötti alapvető különbség elemző vizsgálata során a követ- kezőket állapítottuk meg: 1. A Duna ártéri szinlőin telepített fúrások palvnológiai spek- trumában a harmadidőszaki formákat, a Duna anyagtermelési (lehordási) területéről lepusztuló harmadidőszaki összletek spóra-pollen együttesének szállítás (áttelepítés) alatti „felhígulásából” eredően csak egy-egy fenyőféle képviseli. 2. A Duna— -Tisza köze hátsági részén a harmadidőszaki bemosott formák forma- és egyedszáma tovább csökken, a rétegek elmeddülnek. A jelenség magyarázata: az öntésterületeken lerakott dunai tör- melékes üledékanyag és palvnológiai tartalma eolikus áttelepítéssel kerül a Duna — Tisza köz hátsági részeire. A szállítás bizonyított módja [26, 27, 46, 5, 31. és Tószeg— kis- kőrösi üledékföldtani vizsgálataink] nagyfokú kiválogatódással jár, egészen az elmeddü- lésig. Vonatkozik ez, értelemszerűen, a harmadidőszaki anyaggal együtt áttelepített negyedkori spóra-pollenegyiittesre is. Végeredményben, az adott hátsági szelvényekben, nem annyira a palynológiai meddőség, mint a palvnológiai tartalom szorul magyarázatra. A palynológiai anyag megmaradásának elsősorban a regionális futóhomokképződési szakaszok belvizes évjárata kedvez, amely a Duna-Tisza közi hátságra felhordott anyagot összemossa, feldúsítja, és a hátságon, az ÉNY — DK-i irányban egymással összefüggésbe került mélyedések, belvizes tavak „lépcsős-lejtős” szállítási rendszerein keresztül DK-i irányban továbbítja, vagy bennük lerakja, beágyazza. A belvizes anyagáttelepítés vázolt módját a Duna-Tisza közi holocén karbonátképződmények keletkezési-anvagszánnazási vizsgálata során Kri ván P. [18] regionális összefüggések kimutatásával bizonyította. A hátsági futóhomokösszletet megbontó s. str. löszrétegek palynológiai tartalma a kelet- kezési körülményeknek megfelelően egykorú és gyér, mostoha fosszilizációs lehetőségek- kel. Ezzel egyértelműek M. F a r a g ó M. [29, 30] megfigyelései is. Bemosott spóra-spollen egyedek jelenléte s. str. löszben mindig magyarázatot igényel. 3. A Tószeg — kiskőrösi sekélyfúrásszelvény ÉK-i harmadának és DXY-i (Duna-völgyi és hátsági részre tovább- osztódik ; ezek között az áthalmozott palynológiai anyag tekintetében ellentét nincs) sza- kaszának alapvető ellentéte lényegileg egy negatívumból adódik : a Kocsér — Jászkara- jenő — tószegi szelvény felépítésében a Duna nem vett részt, spektrum „felhígító” hatása még közvetve, a dimai öntésterületekről kitermelt futóhomok „szétlazító” hatásán keresztül sem érvényesült. Az ÉK-i szelvényrész felépítésében csak a Zagyva ősének anyaglerakása érvényesült löszképződési megszakításokkal. Összegzésül : A lehordási terület jellemzésében és megjelölésében az új eljá- rás minden más módszernél biztonságosabb és határozottabb. A vele elért eredmények alapján a Duna-Tisza köze negyedkori földtani fejlődésmenetének M i h á 1 1 z I. és munkatársai által anyagvizsgálatilag bizonyított módja lényegét tekintve igazolt. Az utolsó interglaeiális, ill. a felsőpleisztocén közkeletű ősvízrajzi térképei [45; 4 : 1 15, 1 17. ábra; 40] mindezek alapján legfeljebb tudománytörténeti jelentőségűek. A lehordási terület negyedkori képződményeinek jellemzése áthalmozott negyedkori spóra-pollenegyüttesek segítségével A palynológiai rétegtan szokásos negyedkori értelmezési módját alkalmazva, a bemosott harmadidőszaki anyaggal együtt mutatkozó negyedkori spóra-pollen együttes a bemosási folyamattal egykorú növényföldrajzi helyzet rögzítője. 92 Földtani Közlöny, XC11I. kötet, i. füzet Ezen az alapon a 27. fúrás (2. ábra) szelvényében a bemosási folyamatot a hideg- száraz löszpuszta vegetációja jellemzi kevés szubarktikus vonású fafajjal. A nem fapollen átlagolt mennyisége a fapollenek átlagolt (a bemosási folyamat 45 mintájában) össz- egyedszámához mérten nagy: 79,4%. Ebből erdőtlenségre következtethetünk. Pinus 80%, ebből kereken 10% P. cembra ; 5% feletti Betula, 7% feletti Salix, 2% Alnus, csaknem 2,5% Picea, együtt véve 3% alatti Quercus, Acer, Fraxinns, Tilia, Ulmus, Carpinus , Abies keretezi jelentős mennyiségű Selaginella és kevesebb Lycopodium, Artemisia, Chenopodiaceae kíséretében a harmadidőszaki spóra-pollen anyag eddig ismert legnagyobb fokú és szállítási távolságú folyóvízi áthalmozását negyedkori medenceüledékeink- ben — jelentős lepusztításra utaló, 10 métert meghaladó, jórészt finomszemű üledék - anyagfelhalmozódással. Ez az ellentmondás eleve az áthalmozottság, a bemosottság gondolatát veti fel a harmadidőszaki bemosott spóra-pollen együttes kíséretében, vele szemben alárendelt mennyiségben mutatkozó (egy mintára eső harmadidőszaki és negyedkori spóra-pollen egyedszám viszonya 206 : 113) negyedkori spóra-pollen együttes összetevőinek túlnyomó többségét illetően. Ugyancsak az áthalmozottság gondolatát veti fel a 37. fúrás (3. ábra) bemosott harmadidőszaki anyagot tartalmazó rétegsora is. Az egy mintára eső harmad- időszaki és negyedkori spóra- pollen egyedszám aránya ezúttal kereken 40 : 109. A negyedkori spóra-pollenspektrumban 89% Pinus, ebből 4% P. cembra, csaknem 7% Betula, tizedszázalékokban mutatkozó Salix és Alnus, csaknem 3% Picea, és mindössze 0,78% Ouercus, Acer, Tilia, Abies, Fagus, Carpinus, Juglans és a fapollenek átlagolt összegyedszámához mérten 34% nem fapollen mutatkozott, a 27. fúrásban tapasztaltak- hoz hasonlóan jelentős Selaginella, és alárendeltebb Artemisia, Chenopodiaceae kíséretében. A harmadidőszaki anyaghoz hasonlóan bemosott helyzetű negyedkori spóra- pollen együttesek kifejezésére és felmérésére szerkesztettük a III. táblázatot. A fúrások felírási rendje ismét DNY — ÉK irányú. Mindegyik fúrási számhoz két oszlop tartozik. Az első oszlopban a harmadidőszaki anyagot nem, a második oszlopban pedig a harmad- időszaki anyagot i s tartalmazó minták negyedkori spóra-pollen együttesét tüntettük fel. A számértékek az egy mintára eső átlagolással nyert egyedszámot fejezik ki. A táblázat alján az egy mintára eső negyedkori spóra-pollen anyag összevont egyedszámát is feltüntettük az előbb részletezett kétoszlopos felbontásban. A III. táblázat tartalmazza az ellentmondás feloldását. A negyedkori spóra-pollen együttesek forma- és egyedszám szerinti dúsulása egyaránt, a harmadidőszaki bemosott anyagot is tartalmazó minták oszlopában mutatkozik, vagyis a negyedkori spóra-pollen együttes a harmadidőszakival együttesen dúsul. A fejezet bevezetőjében a 27., 37. fúrás- ból bemutatott, harmadidőszaki anyaggal együtt mutatkozó negyedkori spóra-pollen együttes tehát lényegében áthahnozott-bemosott. Mint ilyen egy megelőző negyedkori szakasz visszatükröző je. A palynológiai rétegtan szokásos negyedkori értelmezési módja sem ezúttal, sem negyedkori medence-szelvényeink esetén nem használható a Kocsér — Jászkarajenő— tószegi szelvény palynológiai rétegtani vizsgálata során kidolgozott s z lí- rás i elv alkalmazása nélkül. Ezek szerint az iiledékanyaglepusztulási, felhalmozódási szakaszok éghajlati körülményeivel egyértelmű formák, formacsoportok adják az áthalmozódási-áttelepítődési folyamat egykorú növényföldrajzi keretét E formák együttese ökológiailag harmonikus, szemben a bemosott negyedkori spóra-pollen együttesek várható belső ellentmondásaival. A szűrési elv nvomán az üledékanyaglepusztulási és -felhalmozódási szakasz keretadó flóraegyüttese a 37., 27. fúrás szelvényében: Pediastruni, Nuphar, Lyperaceae, Typha, Salix, Alnus, Fraxinus, Betula, kérdéses mennyiségű, de számítható Pinus silvestris, elszórt Picea, és nyromokban levő elegyes tölgyes elemekkel. Mivel a 27. fúrás szelvényében a fenti összetevők közül a P. silvestris, Picea, és az elegyes tölgyes elemei Kriván — Nagyné : Bemosott spóra-pollenegyüttesek 93 III. táblázat Harmadidőszaki spóra-pollen bemosás + + + + - + Fúrás száma 75- 37. 27. 3 2. Pediastrum 0,02 0,48 Lycopodium 0,22 Selaginella 2,5 0,81 5,31 5,20 0,40 48,20 Pinus silvestris 13.0 82,5 32,70 65,42 2,43 42,21 5»69 0,63 1,5 19,7 Pinus cembra 1,0 4,0 1,62 3,09 0,20 0,60 Picea o,5 0,54 2,08 1,45 3,17 Abies 0,01 0,13 0,20 0,13 °,5° Nuphar H52 A cer 0,09 0,28 0,20 0,13 0,1 7 Cornus 0,11 T ilia 0,12 0,23 0,24 0,20 0,83 Fraxinus 0,07 A rtemisia 1,0 0,04 o,74 0,13 Compositae 0,5 0,08 3,83 Caryophyllaceae .... 0,17 Chenopodiaceae .... 1,0 2,0 0,04 i,77 0,91 0,67 Ulmus 0,17 Corylus 0,39 0,36 0,41 0,20 0,75 0,33 Carpinus 0,15 0,11 1,17 Betula 4,0 1,0 15,80 5,05 3,20 1,60 0,63 1,00 Alnus 0,22 1,22 2,33 Fagus 0,02 0,08 0,20 0,38 6,17 Quercus 0,08 0,0 7 0,74 0,63 7,33 J uglans 0,02 0,60 Salix 0,5 0,04 0,09 4,33 0,13 Alyriophyllum 0,08 0,04 Cyperaceae 0,04 0,07 2,45 0,38 5,83 Cramaineae 5,o 2,0 0,31 0,90 0,21 2,69 1,40 1,00 T ypha 0,01 Spóra 1,0 4,0 0,19 8,05 1,37 1,14 4,25 Varia 7,0 15,0 15,80 1,00 37,10 1,50 11,40 n,88 11,33 Egyéb 0,15 2,48 2,15 0,25 0,17 Egy mintára eső ossz- egyedszám 32,0 115,5 61,0 109,39 4,92 113,25 2,51 65,40 21,66 60,70 (Quercus, Acer, Tilia, Ulmus) a 27. fúrásnak a bemosási tengely mentén való elhelyezé- séből eredően gyakorlatilag áthalmozottnak tekinthetők; az áthalmozási-beinosási ten- gelytől DNY-ra, 5 km-re, 2,83 méterrel magasabb térszínen telepített 37. fúrás rétegsorá- nak palynológiai szelvényével való egybevetés módot ad az áthalinozódási-áttelepítődési folyamattal egykorú P. silvestris, Picea, elegyes tölgyes elemek nagyságrendjének meg- állapítására. Ha a 27. fúrásban a kétségtelenül bemosott P. cembrához hasonlóan bemosott- nak vesszük a P. silvestrist is, úgy a P. cembra átlagértékével együtt mutatkozó P. silvestris átlagot tartozékos értékként fogtuk fel. Ily módon a 37. fúrás ugyancsak be- mosott, 4%-os P. cembra átlagához a tartozékos P. silvestris átlagérték már számítható, 28%-nak adódik. A P. silvestris fennmaradó 57%-a, a 37. fúrásban, az áthalmozási-be- mosási folyamatokkal lényegében egykorúnak vehető. A Kocsér— Jászkarajenő — tószegi sekélvfúrásszelvényben rögzített üledékanyag le- pusztulási és felhalmozódási szakasz eljegesedési szelvényeket, medenceperemi (és a harmadidőszaki bemosott anyag lehordási terület -megjelölése alapján), zagyvavölgyi* löszösszleteket érintett. A nógrádi paleogén-neogén medence löszmentességére ez az első anyagvizsgálattal alátámasztott magyarázat. * Feltűnő jelenség a zag vvai lehordási terület felső, a Középhegység vonalától É ra eső részein a lösz hiánya. Fősz a Zagyva É-i lehordási területén, B a r t k ó L. szóbeli közlése szerint, csak Kis- terenye mellett ismert, néhány száz mJ kiterjedésben, ellentmondóan jelentős, 10 méteres összletvastag- ságban. 94 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet Az üledéklepusztulási, -felhalmozódási folyamatok kora i. a kiszűrt, egykorú spóra-pollen spektrum, 2. a lepusztulási területről érkező áthalmozott anyag ,,post quem” elv szerinti felhasználásával rögzíthető. Szélsőségesen hideg-száraz eljegesedési szakaszt követő, tajga-szerű, lassan beerdősödő, a löszterületeket védővegetációval még nem borító, csapadékos éghajlatú szakasz tartamára esik. Ez az üledéklepusztítási, -fel- halmozódási szakasz, a tanulmány második részében közreadandó üledékföldtani fel- dolgozás eredményeinek egybehangzása alapján, a rissi-würmi interglaciális kezdete. 0 m 5 Bemosott harmadidóssaki Pi Be 5a A I Pc Co Ou Ac Ti U! Ab Fa Co Ju spóra- pollen '% 20 4. ábra. A tószegi 2. fúrás palynológiai szelvénye. A fúrás a Tisza árterén mélyült. A harmadidőszaki anyagok bemosása a holocénben sem szünetelt. J elmagyarázat : lásd 2. ábra Fig. 4. Palynological section of bore-hole Tószeg. Ni 2. This bore-hole has been pút in the flood piain of the Tisza. The redeposition of the Tertiary materials has continued during the Holocene too. See explanation to fig. 2. A rissi-würmi szakasz kezdetén végbement üledéklepusztulás és -felhalmozódás kivételes nagyságát és gyorsaságát preformáló tényezők: 1. a rissi eljegesedés tartama alatti általános löszképződés; egyensúlyt tartó lepusztítási folyamat nélkül, 2. a közép- hegységi részek előrehaladó emelkedése, és a medenceterületek süllyedése folytán, az üledéklepusztulási és -felhalmozódási területek között létrejött szintkülönbség a rissi eljegesedés tartama alatt ; a lepusztítási tényezők egyidejű, egyensúlyozó hatása nél- kül. — A rissi eljegesedés során létrejött ellentétek kiegyenlítődése, a lepusztulásos — fel- halmozódásos térszinkiegyenlítődés olyan gyors ütemű folyamat volt, hogy a rissi-würmi szakaszt alföldi medenceüledékeink szelvényeiben (M. Faragó M. eredményeinek ismeretében) az általunk bemutatott, rétegtanilag tovább nem bontható, keretflóra jellemzi, a negyedkori medenceperemi löszterületek lepusztulásából eredően megerősített, határozott PzwMs-dominanciákkal, az elegyes tölgyes elszórt elemeivel, s a harmadidőszaki szelvényekből jól átmosódó, inkább megtévesztő, mint nyomravezető Juglans szórványos egy ed ei vei. A rissi-würmi szakasz későbbi tagjai részmt a kiegyenlítődési folyamat, részint az alföldi medence-területek süllyedő irányzatának fokozatos megszűnése, sőt kiemelkedésre váltó jellege folytán alföldi medenceszelvényeinkben már ki sem fejlődtek; vagy alárendeltek. A rissi-würmi spóra-pollen spektrumok Piwn.s-dominanciáinak értelmezésében mind- máig nagy szerephez juttatott „szelektív fosszilizáció” előzőkben kifejtettek értelmében figyelmen kívül esik. A harmadidőszaki és a negyedkori spóra-spollen együttes jelenkorig terjedően át- halmozódik. Bizonyításul bemutatjuk a Tisza árterén Tószeg közelében telepített 2. fúrás palynológiai szelvényét is (4. ábra). Kriván — Nagyné : Bemosott spóra-pollenegy Hitesek 95 IRODALOM - REFERENCES i. AHOHOBa, E. H.: jiopbi THna ”nepHrji«una^bHoft'’ H3 ApeBHeqeTBepTHBHbix OTJio>KeHHH KaMbi. npoö/ieMbi öotbhhkm, n. MocKBa-JleHHHrpan, 1959. 2. Bárt ha F.: A makói és gyulai vízkutató mélyfúrások őslénytani kiértékelése. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1959-ről. 1962. 3. Bertsch, K.: Geschichte des deutschen Waldes. Jena, 1940. 4. Bulla B.: Magyarország természeti földrajza. Budapest, 1962. 5. Dávid P.: A Duna— Tisza közi futóhomok szemcsealakvizsgálata. Előadás a M. Földtani Társulat 1956. május 30-i előadóülésén. — 6. E n g 1 e r, A.: Die natürlichen Pflanzenfamilien. I. Reipzig, 1902. — 7. Erdtman, G.: An introduction to Pollen Analvsis. Stockholm, 1954. — 8. Firbas, F.: Spát- und nacheiszeitliche Waldgeschichte Mitteleuropas nördlich dér Alpen. I — II. Jena, 1949 — 1952. — 9. Főtt, B.: Algenkunde. 1959. — 10. F r e n z e 1, B.: Die Vegetations- und Raudschaftszonen Nord-Eurasiéns wáhrend dér letzten Eiszeit und wáhrend dér postglazialen Wármezeit. Wiesbaden, 1959. — 11. F r e n z e 1, B.: Rekonstruktionsversuch dér letzteiszeitlichen und wárme- zeitlichen Vegetation Nord-Eurasiens. Wiesbaden, 1960. — 12. Greguss P.: Hozzászólás Zólyomi B.: Magyarország növénytakarójának fejlődéstörténete az utolsó jégkorszaktól c. akadémiai székfoglalójához. MTA. Bioi. Oszt. Köziem. 1. köt. 4. fiiz. 1952. — 13. T p h u y k, B. Pl.: PaCTurenbHOCTb PyccKOÜ paBHHHbi b paHHe- h cpettHeqeTBepTHqHoe BpeMH. Tp. HH-Ta reorpacfiMu AH CCCP, t. 46. Mare- puaribi no reoMopóoJiornH h na.neoreorpa(}>nn, Bbin. 3, MocKBa-JleHHHrpaa 1950 — 14. Herrmann M.: Mátrai és cserhátaljai pannon homokok vizsgálata. Ann. Hist. Nat. Mus. Kát. Hung. Tóm. 6. 1955. — r5. I v e r s e n, J.: Sekundáres Pollen als Fehlerquelle. Danm. Geol. Under- sögelse. Kobenhavn, 1936. — 16. Jávorka S.: Magyar flóra. Budapest, 1925. — 17. Kopek G.: Tószeg— Szekszárd közötti szelvény földtani leírása. Kézirat. M. All. Földt. Int. Adattár. 1950. — 18. Kriván. P.: Die Bildung dér Kárbonatsedimente im Zwischengebiet von Donau und Theiss. Acta Geol. Tóm. 2. Fasc. 1—2. 1953. — 19. Krj ván P.: A középeurópai pleisztocén éghajlati tagolódása és a paksi alapszelvény. M. Áll. Földt. Int. Évk. 43. köt. 3. fűz. 1955. — 20. Kriván P.: Magyarország földtörténeti közelmúltja. Kézirat, 1959. — 21. Kriván P.: A Duna ártéri szinlőinek kronológiája. Földt. Közi. 90. köt. 1. fűz.. 1960. — 22. Ráng S.: A Délkelet-Alföld felszíne. Földr. Köziem. 1960. 1. sz. — 23. Ráng S.— Vass K.: Magyarország reliefenergia térképe. In: Bulla B.: Magyarország természeti földrajza. Budapest, 1962. — 24. Riffa A.: A jászkarajenői ,,Mira” keserű vizű forrás hidrogeológiai ismertetése. Hidr. Közi. 3. köt. 1927. — 25. Mihál tz I.: A tervezett Duna — Tisza csatorna vonalának földtani viszonyai. Földműv. Min. Kiadv. Budapest, 1948. — 26. Mihál tz I.: A Duna— Tisza köze déli részének földtani felvétele. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1950-ről. 1953. — 27. Mihál tz I.: Az Alföld negyedkori üledékeinek tagolódása. Alföldi Kongresszus. Budapest, 1953. - 28. M i h á 1 t z, I.: Erosionszyklen — Anháufungszyklen. Acta Min. Petr. Tóm. 8. Szeged, rp 55. — 29. Mihál tz I.: Jelentés a szegedi Tudományegyetem Földtani Intézete által a M. .All. Földt. Intézet támogatásával 19,56 évben végzett vizsgálatokról. Kézirat. M. ÁH. Földt. Int. Adattár. 1957. — 30. M i h á 1 t z I.: Évvégi zárójelentés a M. Áll. Földt. Intézet megbízásából a szegedi Tudományegyetem Földt. Intézete által 1957-ben végzett vizsgálatokról. Kézirat. M. Áll. Földt. Int. Adattár. 1958. — 31. Molnár B.: A Duna— Tisza közi eolikus rétegek felszíni és felszín alatti kiterjedése. Földt. Közi. 91. köt. 3. fűz. 1961. — 32. Mohoc30h, M. X.: OnHcaHHe nbinbubi bhuob ceMeücTBa MapeBbix npon3pacTa- toinitx Ha TeppHTOpiiH CCCP. Tpyflbi HH-Ta reorpa(()Hn AH CCCP, 52, MocKBa-JleHHHrpaa 1952 — 33. M0HOC30H, M. X.: OnncaHHe nbi/ibubi bhaob nojibmefi, npon3pacTaK>mnx Ha TeppHTopHM CCCP. Tp. fÍH-Ta reorpa1 !9,3 — 2í,2 7,5 2,0 6,8 3,4 24,7 18,5 o,7 3- 33,4-36,9 3,2 2,6 2,6 3,2 44,8 20,1 5,2 i,3 o,7 4. 43,0-43,5 2,5 9,2 3,1 7,5 35,6 8,6 0,6 0,6 5. 56,0-56,5 i,5 10,5 n,3 17,9 4,5 6,7 3,7 0,8 6. >> 69,0—69,5 2,0 6,2 9,6 4,i 19,9 7,5 0,7 0,7 7. IOI — 102 4,8 7,3 3,2 4,1 28,2 18,5 0,8 8. 115—118 1,6 3,i 16,0 4,5 17,5 5,3 0,7 1,6 9- 139-145 7,8 6,2 4,7 4,7 21,8 1,4 1,6 IO. 11 163—167 1,7 6,6 5,7 14,7 22,1 1,4 1,7 0,8 II. 246—251 1,4 6,4 1,4 n,3 14,9 8,5 1,4 0,7 12. 11 326—329 1,7 9,0 i,7 9,0 9,8 5,7 0,8 13- 11 397-400 4,3 0,8 8,6 20,7 7,7 0,9 14. J 1 487—488 3,o 1,6 8,9 41,9 6,9 3,7 0,7 15- Szentes krh. 450-455 3,3 1,2 3,8 48,1 23,4 1,9 16. ,, 550-555 5,9 0,8 5,9 11,8 17,6 2,5 0,8 17. 600—605 5,i 3,7 6,6 27,9 13,2 3,0 18. 640—645 1,3 i,3 0,7 2,0 36,0 18,4 2,0 19. 11 695—700 9,2 1,5 10,0 19,1 9,2 0,8 20. 11 745-750 7,i 4,3 9,2 14,9 7,0 2,2 21. 11 885—890 5,5 9,0 24,4 9,7 1,4 22. 11 904—904,7 i,5 3,1 n,4 8,4 6,1 23- 1 1 1070—1075 o,7 3,2 18,6 12,3 o,7 2,0 24. 11 1295 — 1300 4,5 2,3 3,8 15,9 u,4 i,5 3,0 25- 11 1375-1390 10,0 2’7„ 17,4 14,7 4,5 1 ,8 26. 11 1445-1450 1,7 0,6 26,8 7,9 3,9 0,6 27. 11 1495-1500 3,7 2,2 7,5 15,7 8,3 1,5 28. 11 1565-1570 4,9 2,4 11,5 17,2 8,2 2,5 29. 11 1720—1727 1,4 1,4 0,7 38,1 9,2 3,0 30. * Sándorfalva ÓO 8,8 4,8 12,0 32,0 11,1 I, I 31. 115 2,0 5,5 6,8 n,5 31,0 7,1 1,3 0,7 32. 180 1,8 3,7 4,4 8,2 34,9 6,4 1,9 33. 220 9,8 4,5 6,8 22,2 7,6 2,2 0,8 34- 263 2,5 4,1 3,4 5,9 24,6 1,7 1,0 35- 335 i,7 5,i 6,8 28,2 11, 1 1,7 36. 11 425 1,4 9,0 9,7 4,4 26,8 9,8 4,4 37- 495 9,2 2,8 n,8 31,7 9,7 5,4 3«- 11 540 2,4 4,9 13,0 23,6 4,9 2,4 39- 11 610 1,0 8,4 9,o 2.8 27,7 9,5 1,0 40. 11 695 19,3 4,9 n,5 14,5 5,2 2,4 41. 11 904 8,5 1,0 5,4 10,5 3,2 2,1 42. 11 1340 3,6 3,6 1,8 10,8 24,3 2,7 0,9 0,9 43- 1670 2,0 11. 0 13,0 44- 1 1 1700 3,9 1,6 3,9 7,9 1,6 45- 1 1 1720 3,4 1,5 3,3 1,5 46. Szeged 39-52 10,9 5,9 9,2 7,6 10,9 3,4 0,9 47- 65-68 6,9 6,9 5,9 12,8 20,4 6,9 0,8 48. 11 83-88 2,4 U,4 19,8 12,3 14,7 10,7 2,4 0,8 49. 125-132 4,8 8,9 12,1 5,7 7,2 10,5 0,8 50. 169—171 6,9 1,6 12,^ 20,8 7,5 1 ,6 5i- 11 199—218 5,3 3,1 9,8 29,3 14,3 52. 11 352-355 9,5 1,7 9,5 8,6 3,5 1,7 53- 11 442-458 4,5 1,8 19,2 9,0 6,4 1 ,8 54- 532-546 9,o 1,7 10,6 13,1 13,7 1,7 ■SS- 629—631 7,2 1,5 10,8 13,3 12,7 1,5 56- 11 785-797 7,8 5,8 9,8 13,9 4,7 2,7 57- 11 945-949 7,8 0,8 21,5 18,7 2,4 1,7 58. Makó 16—16,5 10,5 14,9 7,5 4,5 17,3 17,9 0,8 0,8 59- 26—26,5 5,3 18,2 10,1 14,1 5,3 21,6 i,3 1,3 ÓO. 153-154 5,9 9,6 10,4 7,4 18,3 17,5 2,3 0,7 6l. 172— 173 1,4 12,8 15,6 7,8 14,1 12,8 3,5 62. 203 — 204 7,3 5,3 11, 1 18,3 7,2 5,9 0,7 63. 298—300 7,o 9,3 14,0 10,9 8,5 0,8 1,6 64. „ 368-370 10,9 4,1 6,7 19,2 10,0 2,5 0,8 65. „ | 483 — 484 n,8 4,1 15,2 9,3 7,6 3,4 Molnár B. : Délalföldi pliocén-pleisztocén üledékek tagolódása 103 I. táblázat Titanit Cirkon Turmalin Epidot Andaluzit Disztén Zoizit Sztaurolit Csillám Karbonát Pirit o a Í4 Mállóit ásv. Ossz. nehéz ásv. 0,8 0,9 1,3 o,6 o,8 o,7 o,7 o,7 4,i o,7 o,6 3,4 o,7 3,J o,8 o,8 i,7 o,7 3,7 6,2 1.3 5.5 2.3 8.9 3,2 6.1 10,1 4.1 5,o 4.9 3.5 2.2 i,7 i,7 i,5 o,7 1.3 i,8 1.5 2.5 2.3 0,8 2.4 1.4 1,7 2.6 0,7 1.5 o,7 2,3 1.6 o,8 o,8 3.5 1.6 o,8 o,7 o,7 i,8 o,7 3,2 1.6 2,4 2,1 1.7 i,7 o,7 3,o 3,4 o,7 o,6 9,7 17.8 i,6 2.3 3,2 3.4 12.8 18.8 20,7 23.9 o,7 o,6 2.3 o,7 o,8 2,9 2.4 2,6 3,7 o,6 o,8 1.5 1.4 2.6 o,6 5,9 2.7 4.7 5,o 7.4 1.7 o,7 26,7 19,2 7,7 19.6 14.9 16,4 22.6 32.0 18.0 27.1 24.1 22.9 16,4 26.1 n,2 3.9 52.1 8,8 1.9 4.4 14.2 2,6 8,1 4.3 4.5 4.8 5.9 5.4 i,9 1,3 2,5 i,9 1)2 9,5 52,5 0,8 4,3 1,7 i,7 2,5 i,7 5,i 7,5 29,4 2,5 i,5 2,2 4,4 3,7 i,5 2,2 o,7 2,2 3,7 18,4 3,9 o,7 2,7 o,7 5,5 o,7 4,i o,7 5,5 4,8 12,9 1,0 0,8 i,5 11,4 i,5 3,o 3,8 3,o 25,2 8,3 2,2 3,5 i,4 1,4 6,4 3,5 7,i 29,8 6,0 1,4 6,2 1,4 i,4 1,4 i,4 o,7 2,0 34,1 6,8 0,8 6,1 2,3 3,8 o,8 2,1 13.0 io,6 30,0 1,4 3,i 10,2 o,7 4,5 o,7 13,6 4,5 5,i 20,1 6,0 o,8 7,6 2,3 0,8 i,5 2,3 3,o 3,o 3,o 30,3 4,9 o,9 4,5 10,9 1,8 3,6 9,i 1,8 3,6 12,7 2,9 o,6 4,o 3,6 0,6 9,7 i,7 3,o 6,i 5,4 23,8 4,4 2,2 6,7 o,7 2,2 i,5 i,5 6,0 1,5 3,o 6,0 29,8 3,0 3,3 13,9 2,4 i,7 3,3 i,7 5,7 21,3 3,3 4,2 3,8 1,9 3,3 2,0 1,9 10,0 19,1 2,2 0,8 6,4 0,8 0,8 o,8 4,o 3,1 13,5 4,1 i,9 3,2 o,7 i,9 i,9 o,7 2,6 o,7 20,5 5,4 1,0 7,3 1,0 i,9 2,7 3,7 21,1 7,3 2,2 4,5 2,2 1,5 6,8 i,5 i,5 25,9 6,2 2,5 6,o i,7 1,0 2,5 4,1 6,0 4,2 28,8 7,7 2,6 8,6 i,7 0,8 i,7 5,1 4,3 2,6 18,0 32,3 0,8 2,2 0,8 o,8 3,8 3,o 4,4 18,7 5,6 o,9 2,8 i,8 0,9 i,8 3,6 o,9 3,7 13,0 9,7 o,8 0,8 13,8 4.1 1,6 o,8 6,5 4,i 16,3 6,2 2,8 10,4 3,8 2,8 3,8 1,0 2,8 13,2 6,1 0,9 4,9 1,6 0,9 1,6 9,8 2,2 3,2 17,1 3,6 3,2 2,1 16,2 n,6 5,3 30,9 0,7 6,3 0,9 8,1 5,4 30,7 22,4 8,0 3,o 4,2 12,0 17,8 29,0 10,6 i,6 2,4 3,2 3’? 57,4 13,3 4,9 i,5 i,5 1,5 i,5 n,8 1,5 56,4 14,6 3,2 0,9 6,7 o,8 8,4 5,o 29,4 13,4 5,i o,9 2,6 9,4 21,4 8,2 2,4 3,3 o,8 7,5 y 3,3 8,2 1,1 2,4 8,i 1,6 8,x 1,6 2,4 25,8 1,3 o,7 o,7 2,3 6,2 1,6 2,4 2,4 6,8 26,2 7,4 0,8 0,8 6,0 o,8 3,0 3,o 5,3 18,5 14,1 o,9 3,5 3,5 o,9 o,9 12,0 3,5 40,3 11,6 2,7 2,7 i,8 i,8 10,1 8,i 1,8 28,3 3,9 o,9 0,9 9,9 i,7 2,4 6,6 3,3 24,5 5,4 i,5 11,2 o,7 o,7 6,4 o,7 0,7 31,1 2,6 9,8 o,7 4,7 5,8 6,9 27,4 3,0 i,7 12,8 i,7 6,1 2,4 3,7 18,7 4,7 o,8 2,3 o,8 2,3 5,4 2,3 11,9 24,2 o,7 2,0 1,3 i,3 4,7 i,3 3,4 8,1 6,4 1,4 1,4 2,3 1,4 2,3 2,3 2,9 13,9 7,2 o,7 1,4 2,8 1,4 1,4 4,2 o,7 2,1 17,2 9,7 2,6 o,7 1,8 io,6 2,5 i,8 24,2 9,3 1,6 3,2 1,6 i ,6 10,9 2,4 1,6 25,0 12,3 o,8 0,8 5,8 o,8 i,7 6,7 8,3 1,7 19,2 0,7 o,8 i,7 2,5 o,8 0,8 j 9,3 i,7 3,4 27,6 2,9 104 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, I. füzet X. táblázat folytatása Fúrás Hipersztén Egyéb piroxén Barna amfibol Alk. és met. amf. Gránát Magnetit Ilmenit Apátit Rutil Hely Mélység m 66. Szászvár i.3 1,3 2,6 28,3 1,3 67. Paks 2,0 1,4 4,1 2,7 3,4 o,7 2,0 o,7 68. Solt 0,9 1,8 6q. Galgamácsa 1.3 2,7 15,9 11,9 4,o 0,7 70. Kemecse 204 — 205 4,9 7i- ,, 382—384 0,9 9,7 25,4 17,5 2,0 72. ” 493-498 22,8 17,5 9,7 2,9 Az eddigi É— D-i iránytól kissé K-ebbre találjuk a következő, a makói fúrást, amely a Szentes-iskolái fúráshoz hasonlóan perspektivikus fúrás volt. A feldolgozott minták nagy része tehát magminta. Ebben a fúrásban az előzőknél gyakoribb az üledékváltakozás. A középszemű homokrétegeknek jelentős szerepe van (2. ábra). A nehézásvány-összetétel ennek megfelelően jóval egyszerűbb, mint az eddigi fúrásokban volt. 16 m 173 m között egységesen Tisza-vízvidéki, valószínűleg marosi származású üledékek vannak. A nehézásvány-összetételben változás csak 173 m-től van. M. Faragó M. szintén ettől a mélységtől kezdve talált harmadidőszaki sporo- morfa együttest [19]. A 173 m alatt a kérdéses dunai származású üledékeket találjuk hasonló összetétellel, mint az eddigi fúrásokban. A fúrás talpmélységéig többször szinte semmi változást nem észlelünk a nehézásvány-összetételben. Nehézásvány-szintek Az ismertetett vizsgálati eredmények lehetővé tették, hogy a délalföldi pliocén és pleisztocén rétegeket nehézásvány-összetétel és litológiai kifejlődés alapján tagoljuk. Az első szint (felülről lefelé haladva) a felszíntől a hipersztének kimaradásáig, ül. jelentőségük teljes lecsökkenéséig tart. Ez az üledéksor a Szentes-iskolái fúrásban 338 111-ig, a sándorfalviban 272 111-ig, a szegediben 170 m-ig, míg a makóiban 175 m mély- ségig tart. Már Halaváts Gy. rámutatott arra, hogy a harmad- és negyedkori rétegek felszíne a medence peremétől annak belseje felé lejt, s ezt a Szabadka— Szeged — Szentes-i szelvénnyel bizonyította [6]. Az általunk végzett eddigi vizsgálatok ezzel egyér- telmű eredményű adnak [13, 14, 17, 23]. A legelső szint alsó határa legmagasabban a makói és szegedi fúrásokban van, innen a medence belseje, tehát Szentes felé, műid mélyebbre kerül az Alföld süllyedésfokozódásának megfelelően. Mind litológiai kifejlődés, mind a nehézásvány-összetétel szempontjából ez a legváltozatosabb kifej lődésű szint. A különböző szemcseösszetételű üledékek itt válto- gatják leggyakrabban egymást. Az eolikus üledékek csak ebben a szintben találhatók meg, a szentesi fúrásban 168 m mélységig, a sándorfalviban 115 m-ig, a szegediben pedig 179 111-ig. A makóiban már nem mutatkoztak. A legnyugatibb sándorfalvi fúrásban az említett mélységig egységesen csak eolikus származású üledékek vannak. A szegedi fúrásban a folyóvízi rétegek közé két, a szen- tesiben három eolikus rétegsor települ be. A nehézásvány-összetétel és szemcsealak -vizsgálatok alapján ebben a szint- ben az üledékek származását tekintve a következő főbb típusokat különböztetjük meg: Molnár B. : Délalföldi pliocén- pleisztocén üledékek tagolódása 105 Titauit Cirkon Turmalin Epidot ‘n fi 15 T) fi N xn 5 Zoizit Sztaurolit Csillám Karbonát Pirit O 3 Mállott ásv. Öss. nehéz ásv. 3,9 i,3 4,o 1,3 5,3 24,7 24,7 0,9 o,7 2,7 15,6 3,4 4,8 0,7 1 1,6 8,8 34,7 0,5 0,9 1,8 0,9 3,5 8,9 0,9 7o,5 9,9 1,3 0,6 2,7 9,9 0,6 4,0 u,9 6,6 27,2 3,2 1,3 1,3 63,5 20,4 8,6 0,5 4,i 2,6 0,9 3,5 9,7 23,7 1,6 5,o 2,6 10,5 7,o 4,4 7,6 1,1 a) Eolikus homokrétegek dunai kifúvási területre utaló összetétellel. E rétegek a Duna— Tisza közi eolikus rétegek K-i folytatásai, összefogazódnak a Tisza- vízvidéki folyóvízi rétegekkel, ezek heteropikus fáeiesét képviselik. b) Tisza- víz vidéki leliordási területről származó folyóvízi üledékek. Alsó hatá- rukat a hipersztének, valamint a barna-amfibolok jelentősebb előfordulása alapján (Tisza-víz vidéki jellegek) Szentesnél 146 m, Sándorfalvánál 115 nr, Szegednél 170 m és Makónál 175 m jelölhetjük meg (1. ábra). Úgy látszik, hogy az e mélység alatti lerakódá- sok felépítésében a mai értelemben vett tiszai leliordási terület még nem kapcsolódott be. c) Kérdéses származású két folyóvízi rétegsor Szentesről. Származásuk a Tisza valamelyik É-i mellékfolyójával hozható össze. É-felé más fúrásokban is megtalálható [23], délebbre azonban már nem jelenik meg. d) Tisza-vízvidéki leliordási területről származó lerakódások alatti folyóvízi rétegek. Lefelé a hipersztének kimaradásáig, ill. jelentőségük teljes csökkenéséig tar- tanak. Minden valószínűség szerűit dunai lehordási területekről származó folyóvízi le- rakódások. Az előzőkben elkülönített szint alatt három fúrásban, Szentesen 950 m-ben, Sán- dorfalván 900 m-ben. Szegeden 800 111-ben található meg a következő szint. Jellemző, hogy e rétegsorban is a homoküledékek az uralkodók, elég gyors váltakozásban. A nehéz- ásványösszetétel az előző szint alsó részétől annyiban eltér, hogy a hipersztének itt már kimaradnak (a sándorfalvi fúrás egyetlen mintájában jelenik csak meg lényegtelen mennyiségben). Az alsó határa korábbi kutatók által ősmaradványok alapján megálla- pított levantei és felsőpannóniai emelethatárral egyezik meg [2], így ezek a rétegek a régi korbeosztás szerinti levanteiben vagy a jelenlegi beosztás szerint a legfelső pliocénben rakódtak le. Ettől a mélységtől lefelé uralkodók lesznek a finomabb üledékek. Nagy vastag- ságú, tehát nyugodt körülmények között lerakodott rétegsorokat találunk. Jellemző a nehézásvány-összetételre, hogy az amfibolok és piroxének mennyisége csökken, az apatit, turmalin, epiclot és a szentesi fúrásban a zoizit százalékos mennyisége növekszik. B o g s c h L. beosztása szerint ez a szint a felsőpamióniainak felel meg [2]. A nehézásvány-összetételben döntő változás 1670 m, ill. 1700 m-es mélységtől következik be. Ezt a mélységet csak a sándorfalvi fúrás érte el, e szült jellemzőit a fúrások részletes leírásánál már láttuk. Makrofossziliák alapján B o g s c h L. ezeket a réte- geket alsópannóniai emeletbe sorolta [2]. A nehézásvány-vizsgálatok szerint tehát a délalföldi pliocén és pleisztocén rétegek lerakódása idején — kéregmozgások következtében — a lehordási terület többször is változott. A fúrásokból előkerült anyagot összehasonlítva a mai folyóvízi lerakódásokkal megállapítható, hogy a legfelső rétegek nagyrészt a Tisza-vízvidéki folyók üledékei. 106 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, i. füzet A bama-amfibol és hipersztén nagyobb százalékos mennyisége a belső kárpáti vulkánok hatását mutatják, így ezek a rétegek K-ről szármáznák. Az alattuk levő mintegy 1500 m-es vastagságú rétegsor a kisebb változások ellenére is úgy látszik azonos területről származik. A mai dunai lerakódásokhoz sokszor közel azonos összetétel (alkáli-, metamorf amfibolok és gránátok nagyobb szerepe) a vizsgálati eredmények eddigi állása szerint alpi jellegre utal. A sándorfalvi fúrásban elért alsópannóniai rétegek nehézásvány-összetételben legjobban a környező magasabb területek felszíni pannon rétegeihez hasonlítanak. Össze hasonlítás végett ezekből is végeztünk néhány nehézásvány-összetétel vizsgálatot. (I. táblázat.) Érdekes, hogy a szászvári, paksi, és solti felsőpannon üledékek nehéz- ásvány-összetételben inkább a délalföldi alsópannon üledékekhez állanak közelebb (piro- xének, amfibolok, gránátok csekély szerepe), míg a galgamácsai inkább a felső plioeén üledékekhez hasonlít. A kemecsei fúrás anyaga egészen eltérő összetételű. Kevés adat áll még rendelkezésünkre ahhoz, bog}- korábbi szerzők távolabbi területekről származó vizsgálati eredményeivel párhuzamosítani tudjuk a délalföldi plioeén és pleisztocén rétegek nehézásvány-összetételét [7, 8, 9, 21, 24]. Vizsgálataink azonban bizonyítják, hogy a medenceüledékek tagolásánál a sta- tisztikus nehézásvány-vizsgálati módszer jól alkalmazható, és egv-egy fúrásban sűrűn végzett vizsgálatok megfelelő eredményeket adnak. A távolabbi feladat, hogy ezeket a vizsgálatokat horizontálisan nagyobb területre kiterjedően is elvégezzük és keressük az összefüggést a medenceperemi és távolabbi kifejlődésekkel is. IRODALOM — LITERATUR 1. Bartha F. — Krolop, p E.: A délalföldi perspektivikus fúrások puhatestű faunájának vizsgálata (kéziratban). Jelentés a M. All. Földtani Intézetben. 1960. — 2. BogschL.: Jelentés a MANÁT mélyfúrások kövület-meghatározásáról (kézirat) 1944. — 3. Dávid P.: A Duna— Tisza közi futóhomok koptatottsága. (Előadta a M. Földtani Társulat 1955. V. 30-án tartott szakülésén). — 4. M. Faragó M. — M i h á 1 1 z I. — M o 1 n á r B.: A szentesi kórházi fúrás pollenanalitikai vizsgálata. Jelentés az Orsz. Földtani Főigazgatósághoz (kéziratban). 1959. — 5. Halaváts Gy.: A szegedi két ártézi kút' M. Áll. Földtani Int. Évkönyve IX. k. 1890 — 1892.'— 6. H a 1 a v á t s Gy.: Áz Alföld Duna— Tisza közötti részének földtani viszonyai." M. Á. Földt. Int. Évk. 1 1. k. Budapest. 1895. — 7. HerrmannM.: Mátrai és cserhátalji pannon homok vizsgálata. Magyar Nemzeti Múzeum Terin. Tud.-i Múzeum Évkönyve. VI. k. 1955. — 8. Herrmann M.: Bükkalji pannóniai homokvizsgálatok. Földtani Közlöny. 1954. 4. füzet. — 9. HerrmannM.: Kisalföldi és dunántúli pannóniai homok mikromineralógiai vizsgálata. Földtani Közlöny., 1956. — 10. Kriván P.: A közép-európai pleisztocén éghajlati tagolódása és a paksi alapszelvény. M. Áll. Földt. Int. Évk. 43. k. Budapest, 1955. — 10a Kriván P.: Hagerman szemcse- alaktani módszerének üledékföldtani értékelése. Földt. Közi. 87. köt. 3. fűz. 1957. — n. kengyel E.: Alföldi homokfajták ásványos összetétele. Földtani Közlöny. 60. k. 1931. — 12. M i h á 1 1 z I.: A Duna — Tisza csatorna geológiai viszonyainak tanulmányozása. A Duna— Tisza csatorna. Földműv. Min. Kiadv. Budapest, 1947. — 13 Mi hál tz I.: Az Alföld negyedkori üledékemek tagolása. Alföldi Kongresszus. Budapest. 1953. — 14. M i h á 1 1 z I.: A Duna— Tisza köze déli részének földtani felvétele. M. All. Földt. Int. Évi Jel. 1 950-ről. Budapest, 1953. — 15. M i h á 1 1 z I.: Homok szemnagyság helyszíni meghatározása. Földtani Közlöny. 82. k. 1 . füzet. Budapest, 1952. — 16. M i h á 1 1 z I. — Ü n g á r T.: Folyóvízi és szél- fújta homok megkülönböztetése. Földt. Közi. 84. k. 1 — 2. füzet. Budapest, 1954- — 17- Mihál tz I.: A délalföldi eolikus rétegsor. Előadás a M. Földtani Társulat Szegedi Vándorgyűlésén. 1958. — 18. M i - h á 1 1 z I. — M. Faragó M. — Molnár B.: Űj eredmények az Alföld üledékeinek kormeghatározá- sában. Előadás a Szegedi Tud. Egyetemen a Tanácsközttársaság 40. évfordulója alkalmából. 1959. — 19- M i h á 1 1 z I. — M. Faragó M. —Molnár B.: Jelentés a szentesi és makói prespektivikus fúrások vizsgálatáról. Orsz. Földt. Főig.-hoz (kézirat) 1961. — 20. MiháltzI. — M. Faragó M.: Jelentés a kemecsei perspektivikus fúrás vizsgálatáról. Orsz. Földtani Főig.-hoz (kézirat) 1961. — 21. Miklós K.: A mezőkeresztesi M 3. sekélyfúrás üledékkőzettani és mikromineralógiai vizsgálata. Földtani Közi. 1 9 5 5 ■ 2. füzet. — 22. Molnár B.: A statisztikus nehézásvány-vizsgálat hibalehetőségei. Földtani Közlöny. 89. k. 3. füzet. 1959. — 23. Molnár B.: A Duna— Tisza "közi eolikus rétegek felszíni és felszín alatti ki- terjedése. Földtani Közlöny. 91. k. 3. füzet. 1961. — 24. P e s t h y L,.: A sajóhídvégi SA 12/A sekélyfúrás üledékkőzettani és mikromineralógiai vizsgálata. Földtani Közi. 1955. 2. füzet. — 25. U r bancsek J.: Szolnok megye hidrgeológiai viszonyai. Előadás a M. Hidr. Társaság szegedi ülésén (kézirat) 1961. — 26. Síi m e g h y J.: Két alföldi ártézikút faunája. Földtani Közi. 1930. 59. k. — 27. SümeghyJ.rA Duna — Tisza közének földtani vázlata. M. Áll. Földt. Int. Évi Jelentése 1950-ről. Budapest, 1953. — 28. S z a b o P.: A Duna— Tisza közi felső pleisztocén homokrétegek származása ásványos összetétel alapján. Földt. Közi. 85. k. 4. f. Budapest, 1955. — 29. Szabó P.: A szegedi városi fürdői mélyfúrás homokrétegeinek vizsgálata. Előadás a M. Földtani Társulatban (kéziratban), 1956. — 30. Szádeczky- KardossE.t Die Bestimmuug des Abrollungsgrades. Zentralbl. fúr Min. etc. 1933. Molnár B. : Délalföldi pliocén-pleisztocén üledékek tagolódása 107 Gliederung dér pliozánen und pleistozanen Ablagerungen des südlichen Teiles dér Grossen Ungarischen Tiefehene auf Grund dér Zusammensetzung dér Schwermineralien DR. BÉLA MOLNÁR Die Untersuchung des Materials dér im siidliehen Teil dér Grossen Ungarischen Tiefebene angelegten fiinf Tiefbohrungen hat nachgewiesen, dass die verschiedenen Horizonté dér pliozánen und dér pleistozanen Ablagerungen sich naeh ilirer Schwermi- neralien-Zusammensetzrmg gut charakterisieren und gliedem lassen. Die Schichten, dérén Altér ohne Zweifel dem Pleistozán entspricht, treten in zwei Fazies auf. lm Zwi- schenstromland dér Donau und dér Theiss kommen überall áoUsche Sedimente vor, die durch Auskeilen in die fluviatilen Sedimente des jenseits dér Theiss gelegenen Gebie- tes (Tiszántúl) übergehen. Die inineralogische Zusammensetzung dér áolischen Sand- selrichten stimmt mit jener dér holozánen Donauablagerungen iiberein und ist somit vöm westlichen (alpinen) Ursprung. Ihre wichtigste Charakteristik : die Menge dér Am- pliibole ist immer grösser, als die dér Pyroxene. Unter den ersteren herrschen die alka- lischen und die metamorphen Ampliibole vor; unter den Pyroxenen fehlt das Hyper- sthen; die Menge dér Gránáté ist ziemlich gross. Die fluviatilen Sandscliichten des Tiszántúl, die Ablagerungen des Wassergebietes dér Theiss zeigen die Einwirkung dér innerkarpatisehen Vulkanite. Hauptcharakter ihrer Schwermineralien: Unter den Amphibolen herrschen die Braunampliibole, miter den Pyroxenen aber die Hypersthene vor. Unterhalb dér obigen Schichten hegen in beiden Gebieten ausscliliesslicli fluviatile Ablagerungen, dérén Schwermineralienzusammensetzung mit jener des Donausandes übereinstimmt. Das Altér dieser Schichten entspricht dem Oberpliozán oder dem unter- sten Pleistozán. Die mineralogische Zusammensetzung dér oberpannonisclien Schichten ist jener dér ersteren áhnlich, aber in ihr nimmt die Menge dér Amphibole und dér Pyro- xene ab, wáhrend die dér metamorphen Mineralien zunimmt. Von all diesen unterscheidet sich die Zusammensetzung dér unterpannonischen Sandschichten. Die Zalil dér auftretenden Mineralabarten nimmt ab, wáhrend dér Anteil des Limonits sich über 50% erhöht. Bezeichnend sind noeh die Rolle des Chlorits imd die geringen Mengen dér Amphibole und dér Pyroxene. Die Veránderungen in dér mineralogischen Zusammensetzung dér verschiedenen Horizonté fallen mit den Grenzen dér geologischen Bildungen zusammen, oder sie stehen ilmen nahe; diese Varánderungen sind daher in durch Krustenbewegungen hervorge- rufenen Veránderungen dér Abtragungsgebiete zu suclien. SZARMÁCIAI ÉS PANNÓNIÁI KORÚ KAGYLÓS RÁKFAUNA A DUNA-TISZA KÖZI SEKÉLY- ÉS MÉLYFÚRÁSOKBÓL SZÉEES MARGIT* (IV -VI. táblával) Összefo-lalás: Gazdag és jó megtartású Ostracoda-anvag került elő a Duna— Tisza közén sekély- és mélyfúrásokból. A fauna eloszlása azt bizonyítja, hogy az Ostracodák jól felhasználhatók rétegtani azonosításokban, ill. kormeghatározásokban 'ott is, ahol a makro- fautia hiányzik. A szarmáciai és pannóniai rétegek elválasztását, az első- és felsőpannóniai alemeletek’ megkülönböztetését az Ostracodák is lehetővé teszik. A szarmáciai faunából csak kevés faj, főleg a Hemicythere és Leptocythere nemzetségből terjed át az alsópannóniaiba. Az alsó- és felsőpannóniai üledékek Ostracoda-faunájában sok ugyan a közös faj, de van elég eltérő jellegű is; így a Candona nemzetség egyes fajai sokkal nagyobb elterjedésűek a felsőpannóniai rétegekben. Az ökológiai viszonyok tekintetében az Ostracoda-fauna meg- erősíti az egyéb érvek alapján is feltételezett vízmélység- és sótartalom-csökkenést az alsó- és felsőpannóniai közt. Fúrási anyagokból ritkán kerül elő olyan gazdag, jómegtartású kagylósrákfauna, mint a Duna — Tisza között Madaras, Kunbaja, Érsekcsanád, Jánoshalma, Csikéria, Lajozsmizse, Táborfalva, Rém, Kiskunfélegyháza és Nagykőrös területeken lemélyített sekély- és mélyfúrások által harántolt szarmáciai és pannóniai korú üledékekből. A pannóniai rétegösszlet tagolása eddig majdnem kizárólag a puhatestű-fauna alapján történt és a pannóniai mikrofauna legértékesebb elemeinek az Ostracodáknak rétegtani elhatárolásokban nem igen tulajdonítottak nagyobb jelentőséget. A hazai irodalomból Méhes G y.-nak „Adatok Magyarország pliocén Ostra- codáinak ismeretéhez” 1907— 1908-bau, Zalányi B.-nak „Magyarországi miocén Ostracodák” 1913-ban, , .Morphosysthematische Studien über fossile Muschelkrebse” 1929-ben, „Magyarországi neogén Ostracodák” című 1944-ben, továbbá a „Tihanyi felsőpannon Ostracodák” 1959-ben megjelent munkái ismeretesek. Az ilyen irányú külföldi dolgozatok közül, úttörő munka volt, Fahrion. „A Bécsi medence pannonjának mikrofaunájáról” 1941-ben megjelent munkája. Fahrion a fúrási múlták nagyszámú vizsgálata alapján rétegtanilag jellemző for- mákat A — H betűkkel való megjelöléssel különít el és ezzel finoman kitér a formák meghatározásának nagy nehézsége elől, viszont gyakorlati megoldást ad a pannóniai rétegek Ostracodák alapján történő szintezéséhez. Jelenleg igen kitűnő munkái jelentek meg Triebel, Pokorny, Kollmannn Ostracoda kutatóknak. Mélyfúrásaink anyagának vizsgálata azt bizonyítja, hogy az alsó- és felsőpan- nóniai alemeletek Ostraeoda-faunái elég jól megkülönböztethetők egy igen vékony átmeneti üledék összlet kivételével. Ez azonban semmi esetre sem különíthető el ,,középsőpamion”-ként, mert vastagságra sem egyenrangú a két másik alemelettel és elhatárolása sem lefelé, sem felfelé nem lenne éles és biztos. Az ilyen hármas tagolási kísérletnek az lenne az eredménye, hogy nem egy, hanem két elmosódó és bizonytalan határral állanának — feleslegesen — szemben. Valószínű, hogy az alsópannóniai farma kihalása és a felsőpannóniai farma megjelenése nem hirtelen történt, hanem mindkettő lassan és fokozatosan változott meg. Ennek oka nyilván az volt, hogy a környezeti adottságok megszabta életkörülmények is csak fokozatosan változtak meg a két alemelet közötti időben. Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1962. június 6-i szakülésén Széles : Szarmata és pannon kagylósrák fauna a Duna — Tisza közéről 109 A felszíni feltárásokban a szannáciai és alsópannóniai képződmények megkülön- böztetése rendszerint igen könnyű. A medencerészek belsejében lemélyített fúrások azonban többször harántoltak a congeriás-, linmocardiumos alsópannóniai, és tengeri mikrofaimát tartalmazó tortónai rétegek között kifejlődött, makrofaunát nem tartal- mazó márgát, melynek alsópannóniai vagy szarmáciai kora vitás lehet. Az Ostracodák vizsgálata ilyen esetekben is gyakran lehetővé teszi a kormegállapítást. A Duna— Tisza közötti területen néhány fúrás kis vastagságban harántolt szarmá- ciai márgát, halpikkelyes lemezes márgát, mészmárgát és mészkövet. Ezekből egyed- számban dús, kevés fajból álló Ostracoda-faunát ismerünk.* Különösen szép anyag került elő Érsekcsanád— i. sz. fúrás 372 — 425,5 m mélység között harántolt szarmáciai mészmárgából. Nagyon jellegzetes fajok: Cytheridea hungarica Zalányi, Haplocytheridea dacica Héjjas, Cyamocytheridea cfr. leptostigma foveolata Kollmann, Myocyprideis janoscheki Kollmann, Hemicythere convexa B a i r d, Leptocythere parallela Méhes Leptocythere sp. Az alsópannóniai alemelet alján közvetlenül a gazdag és változatos tortónai f almától erősen eltérő Ostraeoda-fauna jelenik meg, a szarmáciai f almából pedig csak kevés faj terjed át az alsópannóniai aleineletbe. Ezek közé főleg csak a Cyprideis, Loxo- concha, Hemicythere és Leptocythere nemzetségek néhány faja tartozik. Nyilván elsősor- ban a víz sótartalmának jelentős csökkenése vetett véget az előző fauna életlehetőségének, és helyette a kevéssé sósvízi, egyhangúbb fauna következik. Az alsópannóniai alemelet eddigi adataink szerint őslénytani alapon egyelőre nem tagolható nagyobb területeken végig követhető szintekre, mint erre már alkalmam volt rámutatni. Vannak azonban olyan kifejlődések is, amelyek egy-egy területrészen hatá- rozottan szinthez kötöttek. Ilyen kifejlődés a Duna— Tisza közti fúrásokban az alsó- pannóniai alemelet legalján található fehér mészmárga. Iszapolási maradéka nagy pél- dányszámú, igen jellegzetes famiát tartalmaz. Ilyen délen, közvetlenül a jugoszláviai határ mellett lemélyített Madaras— 1. fúrás 143,5—149 m mélységben harántolt rétege. Figyelmet érdemel, hogy a viszonylag közel eső Mecsek -hegység területén, Pécs mellett Danic-pusztánál a felszínen feltárt mészmárgából is teljesen azonos összetételű Ostra- eoda-fauna került elő. Ennek a mészmárga szintnek a leggyakoribb fajai: Candona ( Lineocypris ) reticulata Méhes, Paracypria (Pontenella) acuminata Zalányi (tömegesen ), Eucypris trapezoidea Méhes, Amplocypris sinuosa Zalányi, Amplo- cypris pannonica Zalányi, Amplocypris sp. Cyprideis tuberculata Méhes, Cypri- deis heterostigma obesa R e u s s, -\-Loxoconcha granifera Reuss, -\- Hemicythere lörentheyi Méhes, + Leptocythere egregia Méhes, Cythereis sp. (-f- jelzésű faj előfordul a szarmatában is.) Az alsópannóniai rétegösszlet túlnyomó részét kitevő, nagy vastagságú szürke márga és agyagmárga, néha homokkővel váltakozva, aránylag egységes és jóval egy- hangúbb faunát tartalmaz. Gyakoriak benne: * Candona (Lineocypris) trapezoidea Zalányi, *Candona (Lineocypris ) aspera Héjjas, Paracypria (Pontonella ) acu- minata Zalányi, Paracypria (Pontonellal ) balcanica Zalányi, Paracypria (Pontonella) lobata Zalányi, Paracypria (Pontonetta) nov. sp., Pontocypris bal- canica Zalányi, *Herpetocypris reticulata Zalányi, Amplocypris sp., *Cyprideis pannonica Méhes, Cyprideis hungarica Zalányi, *Cythereis pejinovicensis Z a- lányi, Loxoconcha sp. (* jelzésű öt faj nemcsak ebben a kifejlődésben gyakori, hanem az alsópannóniai alemelet legalsó részén ismeretes fehér mészmárgában is megtalálható.) * Itt a Foraminifera-fauna hasonló megjelenésére utalhatunk, amely a esökkentsósvízi életlehető- ségek szerint ugyancsak ilyen vizsgálati eredményekre vezetett. Egyébként ez a megfigyelés még több adat- ra támaszkodó további vizsgálatot igényel. Annál is inkább, mivel a Foraminiferák, mint egysejtű és tengeri szervezetek, csak alapos vizsgálati adatok megfelelő megfontolásával hasonlíthatók össze az édes-, csökkentsós- és tengervízi környezetben egyformán megtalálható magasabbrendű kagylósrákokkal. 110 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet Az alsóparmóniai alemelet legfelső rétegeiben, illetve azokban a rétegekben, ahol a puhatestű faunán kívül a kőzettani jellegek is már a felsőpannóniai alemelet felé való átmenetre utalnak, az Őst ra eod a - f aun a is szegényebb lesz. Ritkábbá válnak a különböző Amplocypris, Hemicythere, Loxoconcha, Cyprideis és Eucypris fajok, nagyobb szerephez jutnak a Paracypria félék. A felsőpannóniai alemelet Ostracoda-f almájában legfeltűnőbb ellentét az alsó- pannóniai alemelettel szemben a Candona nemzetséghez tartozó fajok gyakorisága: Candona parallela pannonica Zalányi, Candona extensa Zalányi Candona can- dida O. F. M ii 1 1 e r, Candona granulosa Zalányi, Candona labiata Zalányi, Candona sp. és Ilyocypris gibba R a m d o h r, valamint Herpetocypris nemzetséghez tartozó néhány faj, pl. Herpetocypris reptans B a i r d. Ezek a fajok az alsóparmóniai alemeletben ritkák vagy teljesen hiányoznak. Van- nak azonban olyan fajok is, amelyek egyaránt elterjedtek az alsó- és felsőpannóniai, valamint az említett átmeneti rétegekben is. Ilyenek a Paracypria, Eucypris, Herpeto- cypris, Cyprideis nemzetségek néhány faja. A felsőpannóniai rétegösszlet tagolhatóságának kérdése mindeddig sok vita tárgya. Kétségtelennek látszik, hogy legalsó részén, partközeli kifejlődésben elég jól elválik a Congeria ungula caprae- szint, míg a parttól távolabbi területeken ennek kimutatása csak kevés helyen sikerült. A felsőpannóniai rétegösszlet típusos kifejlődésének a Congeria balatonica-s és Congeria rhombidea-s rétegeket tartjuk. Térben és időben ezek sokkal nagyobb kitérj edésűek, mint az említett alsó szint, vágj’ a felső, elszegényedett faimájú, részben Unió tartalmú homok. A Duna— Tisza közi fúrásokból előkerült Ostraeoda- faima a felsőpannóniai alemeleten belül részletesebb tagolást nem tett lehetővé és lénye- gesen nem is tér el a dunántúli felszíni Congeria balatonica-s és Congeria rhombidea-s rétegek faunájától. Eddig nem került elő ezen a területen olyan fauna, amely a felső pannóniai és pleisztocén rétegek közt esetleges levantei képződmények jelenlétére utal- hatna. Újabban a pannóniai rétegcsoport tagolását külföldi kutatók is megkísérelték Ostracodák alapján, mint Seremata Kárpát-Ukrajnára, Kollmann a Bécsi- medencére vonatkozóan. Eredményeik, a magyarországi eddig eredményekkel nem igen egyeztethetők, illetve területünkre nem alkalmazhatók. Minthogy a kagylósrákok alaktani jellegeiből gyakran az életkörülményeikre is lehet következtetni, így az üledékképződés egye s sajátságaira (mélységviszonyokra, sótartalomra) való következtetésekben segítségül szolgálnak. Főleg azonban meg lehetett állapítani Foraminif érákkal és puhatestűekkel együttes előfordulásaikból, hogy egyes faj társulásaik milyen fáciesekben gyakoriak, és így azután már közvetve következ- tethetünk ezekből ott is, ahol az említett kísérőfaunák nélkül kerültek elő. A medencebeli szarmáeiai üledékek fáciesviszonyait kevéssé ismerjük. B o d a J. szerint a szarmáeiai időszak elején a sótartalom nem hirtelenül csökkent, hanem fokoza- tosan és. a víz a medence belső részében is sekély volt. Az Ostracoda-faunából vonható tanulságok nincsenek ezzel ellentétben. A tortónai emeletben található igen gazdag Ostracoda-faunának a szármáciai emeletben már csak néhány képviselője figyelhető meg. A sótartalom változást nem tűrő Cytherellidae és Bairdiidae család képviselői, amelyek a tortónai emeletben nagyon gyakoriak, a szármáciai üledékekben már nem találhatók. Csak kevés faj terjed át a tortónaiból a szarmáeiai emeletbe, ellenben meg- jelennek azok a nemzetségek, amelyeknek egyes fajai a kétségkívül kisebb sótartalmú alsóparmóniai rétegekben is megtalálhatók. Az alsóparmóniai tó vagy beltenger összefüggő és nagy kiterjedésű medencét foglalt el, jelentősebb vízmélységre utaló módon. A jelentős nagyságú területen az egyen- letes üledékképződés, az uralkodólag finomszemcséjű üledékanyagok, a nagy távolságon Széles : Szarmata és pannon kagylósrákfauna a Duna — Tisza közéről Hl át követhető kőzettani szintek, a főleg vékonyhéjú kagylók elterjedése, valamint a tör- melékek és a növénymaradványok hiánya, mind a sekélyvízi származtatás ellen szól P o k o r n y nézete szerint az alsópannóniai Ostraeoda-fauna ökológiai szempontból a Káspi- és Aral-tó jelenkori faunájához áll legközelebb. Ezt a feltevést a víz mélysége tekintetében nagyjából elfogadhatónak tarthatjuk, mivel a Káspi-tó mélysége iooo m-t is meghaladja. (A hazai alsópaimonban Strausz L., Völgyi L,., Dubay L. szintén 200 m-nél nagyobb vízmélységet feltételeznek.) A víz sótartalma azonban a Káspi-tóban nem egységes, vannak aránylag nagy sótartalmú öblök, a nyílt vízrészek sótartalma nagyjából félszázalék körüli, — ez pedig inkább a hazai felsőpannonnak felel meg. Az alsópannóniai beltenger sótartalma az Amplocypvis, Hemicytliere, Loxoconcha és Cypideis nemzetségek elterjedése alapján magasabb volt. Valószínű 1 — 1,5% közt váltakozhatott. Pokorny egyébként említi azt a több szerző által is hangoztatott véleményt, hogy az Ostracoda-faunák elterjedését inkább a víz hőmérséklete, mintsem a sótartalma befolyásolta. A hazai szakemberek többségének véleményével ez nem egyezik. Az eddigi felfogás szerint a pliocén kor elején Európa délkeleti területén melegebb és egyenletesebb, nedvesebb éghajlat volt, mint a mai Káspi-tó környékén. Az alsó- és felsőpannóniai alemelet kagylósrák faimájában sok a közös nemzetség és elég sok a közös faj, mégis a két fauna határozottan megkülönböztethető. Az alsó- és felsőpannóniai rétegösszletek Ostraeoda-faunámak egymástól való eltérése az ökológiai viszonyok jelentős változásával magyarázható. A felsőpannóniai alemeletben kisebb sótartalomra és egészen sekélyvízre jellemző faima található. A víz sekélységét bizonyítják a puhatestű maradványok is, továbbá olyan Ostraeodák gyakori- sága (pl. a Candona nemzetség különböző fajai), amelyeknek jelenkori képviselői édes- vízi tavakban és folyamok vizében élnek, a növények szárára tapadva vagy iszapba fúródva. Ugyancsak sekélyvízi eredetre utalnak a kőzettani jellegek is; a finomszemű homok-, homokos agyagmárga- és agyagrétegek sűrű váltakozása, a kőzetekben talál- ható levélmaradványok, az ismétlődő földes-fás barnakőszén lencsék, valamint a gyakori Chara-termések. A fúrásokban talált felsőpannóniai Ostracoda-famia jellege megerősíti azt a véleményt, hogy a felsőpannóniai tó sótartalma 0,8 és 0,3% között lehetett. Való- színű, hogy a felsőpannóniai emelet vége felé a már többé-kevésbé tagolódott medence egyes részeiben a sótartalom is különböző lehetett. Megjegyzések az egyes fajokról Candona extensa Zalányi, 1959 Candona extensa Zalányi, [21] p. 197. 218. Példányaink egy része megnyúltabb a faj típusánál. Zalányi ábráján a leg- nagyobb magasság a héj hosszúságának első negyedébe esik és a magasság a hosszúság felénél jóval nagyobb. Példányaink egy részénél a magasság majdnem az egész hosszú- ságon át (a hátulsó ötöd kivételével) egyenlő, rövidebb a hosszúság felénél. A felsőpan- nóniai alemeletben különösen gyakori forma. Candona labiata Zalányi, 1929 VI. tábla 8. ábra Paracypria labiata Zalányi, [19] p. 63. tab. II. fig. 9. etc. Jóval kisebb, múlt a C. candida, felühiézetben ugyan éppen olyan nagy vastag- ságú is lehet, de inkább egyenletesen elliptikus, míg a C. candida mandulaszerűbb. 112 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet A Paracypria nemzetséghez való sorolása Z a 1 á n y i-nál téves ([19] p. 63) körvonala rövidebb ovális, hátsó alsó részén elkeskenyedett, a belső peremlemez egyenletesen keskeny. Paracypria ( Pontonella ) acuminata Zalányi, 1929 IV. tábla 1. ábra Paracypria acuminata Zalányi, [19] p. 57. tab. II. fig. 10 etc. Pontonella acuminata Zalányi; Boskov — Stajner, [4] p. 277. Camptocypria acuminata Zalányi, [21] p. 208, 225. A Paracypria nemzetség keretét G. O. Sars 1910-ben túlságosan tágra szabta, mivel hét olyan fajon kívül, amelyek egymással valóban szorosan összetartoznak, köztük a Paracypria subangulata, ([19] p. 52) idesorolt olyan alakokat is, amelyek a Candona nemzetségtől nem választhatók el. Ezért Zalányi 1959-ben a Camptocypria, M e n- deistám 1956-ban a Pontonella nemzetség nevet vezette be ennek a csoportnak a jelölésére. A nevezéktani szabályok szerint egy nemzetség nevet nem vethetünk el azért, mert keretét eredetileg határozottan nem körvonalazták. A Paracypria nemzetségbe sorolt fajok egy része kétségkívül nem tekinthető a szűkebb értelemben vett Candona- nak, ezek tovább is Paracypria névvel jelölhetők. A teknők körvonala és a peremöv kialakulása alapján két csoportot különíthetünk el, mint a Paracypria balcanica Z a- lányi és Paracypria acuminata Zalányi csoportját. Mendelstam 1956-ban az utóbbi fajra, mint típusra alapította a Pontonella nevet. Zalányi (1959) nem ismerve még Mendelstam művét, ugyanerre a csoportra vonatkozóan a Campto- cypria ríj nemzetség nevet alkotta, de a Paracypria balcanica Zalányi fajra mint generotypusra alapítva. Kérdéses, hogy a Paracypria kereten belül tapasztalható mor- fológiai eltéréseknek milyen nagy a taxionómiai értéke. Megengedhetőnek látjuk, hogy a Paracypria nemzetségen belül a P. acuminata csoportot alnemzetségként jogosan különíthetjük el, Pontonella Mendelstam subgenus névvel. A P. balcanica Zalányi csoportja azonban valószínűleg a Paracypria s. str. alnemzetségben hagy- ható, vagy szintén a Pontonella- hoz kapcsolható, de számára a , .Camptocypria” alnem- zetség-név használata nem eléggé indokolt, ha a nevezéktani szabályok ezt a megoldást nem is akadályozzák. A C. hungarica Zalányi, 1959 faj körvonala azonban olyan lényegesen eltér a rokonaiétól, hogy ennek elkülönítése mind a Pontonella, mind a Para- cypria s. str. alnemzetségtől elég indokolt, és ebben az esetben csakis a Camptocypria alnemzetség névvel jelölhető. Fahrion ,,B” formaként említi. Az alsópannon „fakó” mészmárgái gyakran csak ezt az egyetlen formát tartalmazzák. Paracypria (Pontonella) nov. sp. IV. tábla 2. ábra Igen közel áll az előbb tárgyalt két fajhoz a P. lobata karcsúbb-megnyúltabbb, a P. acuminata-tól főleg abban különbözik, hogy hátsó csúcsszegélye nem „kihegyesedő” hanem vertikálisan élesen lemetszett, két tompított szöglettel, amelyeknek egymástól való távolsága (a vertikális lemetszési vonal hossza) a teljes magasság harmadánál alig több. Az alsópannóniai fehér márgákban igen gyakori. Széles Szarmata és pannon kagyló svak fauna a Duna — Tisza közéről 113 ra 19E — 86 Z — BU3J{tS3 +++ + + + ++ ni 961 — ££1 f — pBUBSDspsjJi ++ ++ + + ui £61 — 881 £ — SBIBpBXM ++ + + + + m i%b — zg 1 — sagianre^zsnd ++++ + + ++ + + ra Sót7 — o£ I — BTO[BHS0nBf ++ ++ + + ++ + + + in i'özg — oof £— -BU35IIS0 0 0 0 0 O O 0 0 0 in g‘£i9 — L‘ Lo\ I — BU3>nSD 00 0 OO O OOO OOO 0 in £o£ — o£z £ — pnnnso^osivi 0 0 00 0 m £t£ — o£z f — ppUBS05J3SIÍI 0 00 0 0 0 0 00 £‘8££ — z£z I — ppUBSDUSSia 0 0 00 O 0 00 0 ni 8‘S6£ — 8‘6g£ f — BtBqun^i 00 OO 00 ra z‘££f — í‘g£z £ — SBIBpBH 0 0 0 0 OO 0 0 0 0 ni 6ti — £‘£ti I — SBJBpBH 0 0 0 OOO 0 00 0 00 00 in t89 — £‘fof 9 — BiutBiisonpf 0000 00 0 0 0 0 0 in £££ — ioz 9 — BmiBqsonpf ++ + + + + + + + ui ££9 — oof £ — BIUJBlISOUBf 0 000 OOO 0 00 0 0 tu z‘f££ — o££ z — nmiBUSOnpf 0000 O O O 0 0 0 0 in 08? — o£f I — BUHBUSOUBf O O O 00 0 00 00 ni £‘£49 — oo£ 1 — saSjoraBizsnd 00 00 O OO OOO 0 0 0 in 008 — 004 I — BZBHÁS3IJ3I35I 0 000 O O 0 0 0 0 in Szt— z££ 1 — pBu-esD^asjg; * * * * * * ra £‘g£9-9Z9 4 — BIU[Bl{SOUBf * * * * * 5 -S . ‘ N «g ^gs2-5«aSss2iS S-S § ts ő'S'S'a s s s _ “,2'=«§oo°sía4' Se |-e « SSSssss I e g l-s^^^££(£(£tl-«.'S?-§-ss &■$.■ Sí cá eeS-S-§2 vf .0$"^ V) i -o í c ^ ^ .•a ^ ej ■G-V'Z wN ug g^P3-«-2 « <** ^ S J tfeSsfe-0* "> "?? .*■» -sr -sr ,- ^ ^ ^ • s txo «r ^ co rv C ^0 >• ^ (fl to (o s ?S ?S o c 8 Földtani Köblön szarmáciai alsópatmóniai felsőpannóniai 114 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet TÁBLAMAGYARÁZAT — TAFELERKLÁRUNG IV. tábla - Tafel IV 1. Paracypria ( Pontonella) acuminata Zalányi (bal teknő) Madaras — i. fúrás, 143,5 — 149 m 2. Paracypria (Pontonella) nov. sp. (jobb teknő) Madaras — r. fúrás, 143,5— 149 m 3. Paracypria (Camptocypria) hungarica Zalányi (jobb teknő) Jánoshalma — 2. fúrás, 396,5 — 401,5 m 4. Paracypria (Pontonella ?) balcanica Zalányi (jobb teknő) Jánoshalma — 3. fúrás, 251— 256 m 5. Cytheridea hungarica Zalányi — (bal teknő) Érsekcsanád — r. fúrás, 372 — 377 m 6. .]! iocyprideis janoscheki K o 1 1 m a n n (bal teknő) Érsekcsanád — 1. fúrás, 372 — 377 m 7. H emicythere convexa B a ir d (bal teknő) Érsekcsanád — 1. fúrás, 372 — 377 m 8. Cythereis pejinovicensis Zalányi (bal teknő) Jánoshalma — 5. fúrás, 400 — 405 m 9. Hemicythere lőrentheyi Méhes (bal teknő) Jánoshalma — 4. fúrás 650 — 655 m 10. Loxoconcha granifera Reuss (bal teknő) Madaras — 1. fúrás, 143,5 — 149 m V. tábla Tafel V * 1. Eucypris trapezoidea Méhes (balteknő) Madaras — 1. fúrás, 143,5 — 149 m 2. Amplocypris pannqnica Zalányi (jobb teknő) Madaras — 1. fúrás 143,5 — 149 ni 3. Amplocypris sinuosa Zalányi (bal teknő) Madaras — 1. fúrás, 143,5 — 149 m 4. Amplocypris sinuosa Zalányi (jobb teknő) Ugyanonnan 5 . Cahdona (Lineocypris) reticulata Méhes (bal teknő) Madaras — 1. fúrás, 143,5 — 149 m 6. Candona (Lineocypris) aspera Héjjas (jobb teknő) Madaras — 1. fúrás, 143,5 — 149 m 7. Candona (Lineocypris) trapezoidea Zalányi (jobb teknő) Lajosmizse — 1. fúrás, 301— 305,5 m 8. Pontocypris balcanica Zalányi (jobb teknő) Jánoshalma — 3. fúrás, 350 — 355 m 9. Ilyocypris gibba Ramdohr (bal teknő) Jánoshalma — 3. fúrás, 350 — 355 m 10. Ilyocypris gibba — Ramdohr (jobb teknő) Ugyanonnan VT. tábla - Tafel VI 1. Cyprideis pannonica Méhes (bal teknő) Lajosmizse — 1. fúrás. 782,5 — 786 m. 2. Cyprideis pannonica Méhes (jobb teknő) Ugyanonnan. 3. Cyprideis hungarica Zalányi (bal teknő) Lajosmizse — 3. fúrás, 945 — 949 m. 4. Cyprideis hungarica Zalányi (jobb teknő) Ugyanonnan. 5. Cyprideis heterostigma obesa Reuss (bal teknő) Madaras — 1. fúrás, 143,5 — 149 m. 6. Cyprideis heterostigma obesa Reuss (jobb teknő) Ugyanonnan. 7. Herpetocypris reticulata Zalányi (bal teknő) Érsekcsanád — 5. fúrás, 300 — 305 m. 8. Candona labiata Zalányi (jobb teknő) Érsekcsanád — 2. fúrás, 100 — 105 m. Nagyítás mértéke 40 x IRODALOM - LITERATUR 1. B a i rd, W.: The natural history of the British Entomostraca. Roy. Soc. London, 1950. — 2 B a r t h a F.: Finomrétegtani vizsgálatok á Balaton környéki felső-pannon képződményeken. Földt. Int. Évk. XLVIII. köt. 1. 1959. — 3. B ő d a J.: A magyarországi szarmata emelet és gerinctelen faunája. Földt. Int. Évk. XLVIII. 3, 1959. — 4. Boskov— Stajner: Mikrofauna plioceua. Geoloskv vjesnik 14. Zagreb, 1960. — 5. D a d a y J.: Ostracoda Hungáriáé. Budapest, 1900.. — 6. H é j j as I.: Paleontológiái tanulmányok Erdély tertiár rétegeinek mikrofaunájáról. Kolozsvár . 1894 — 7. K o 1 1 m ann, K.: Cytheri- deinae und Schulerideinae n. subfam. aus dem Neogen des östl. Österreichs Mitteil. dér geol. Gesellsch. Wien, 51. Bd. 1958. — 8. M é h e s Gy.: Adatok Magyarország pliocén Ostracodáinak ismeretéhez. I— II. Földt. Közi. XXXVII — XXXVIII. 1907—1908. — 9. M ü 1 1 e r, G. W.: Deutschlands Siisswasser Ostra- coden. Zool. 30. 1900. — 10. Pokornv, V.: La microstratigraphie du Pannonién entre Hodonin et Széles: Szarmata és pannon kagylósrákfauna a Duna — Tisza közéről 115 Mikuloviice. Bull. Int. Acad. Tscheque Scienc. An. ÉIV. No. 23. 1944. — 11. P o k o r n y, V.: Grundzüge dér zoologischen Mikropaleontologie. Bd. II. 1958. — 12. Reuss, A. E.: Die fossilen Entomostraceen des österreichischen Tertiárbeckens. Haidingers Naturw. Abh., 3, 1, Wien, 1850. — 13. R u g g i e r i, G.: Eta e Fauné di un Terrazo etc. Giomale di geológia vol. XXIII. ser. 2a. 1951. — 14. S t r a u s z É.: Az üledékképződés ütemessége. Földt. Közi. 79. p. 407 — 412 1949. — iS.SümeghyJ.: Medencéink pliocén és pleisztocén rétegtani kérdései. Földt. Int. Évi Jel. 1951. évről. 1953. — *6. Triebel, E.: Das Narben- feld dér Candoninae und seine paleontologische Bedeutung Sneckenb. 30: No. 4/6 1949. — 17. V a d á s z E.: Magyarország földtana. Budapest, 1960. — 18. Zalányi B.: Magyarországi miocén Ostracodák. Földt. Int. Évk. XXI. 1913. — 19. Z a 1 á n y i B.: Morphosysthematische Studien über fossile Muschel- krebse. Geol. Hung. Ser. Pál. F. 1929. — 20. Z a 1 á n y i B.': Magyarországi neogén Ostracodák. I. Geol. Hung. Ser. Pál. F. 21. 1944. — 21. Zalányi B.: Tihanyi felső-pannon Ostracodák. Földt. Int. Évk. xéviii. p. 195-235. 1959- Sarmatische und pannonische Ostracodenfaunen aus Bohrungen zwischen Donau und Theiss MARGIT SZÉKES Reiches und gut erhaltenes Ostracodenmaterial kant aus Seicht- tmd Tiefbohrun- gen im Gebiete zwischen Donau mid Theiss zuin Vorschein. Die Verteiltmg dér Fauna beweist, dass die Ostracoden bei Altersbestimmungen auch hier eine bedeutende Rolle habén können, hauptsáchlich wenn eine Makrofauna fehlt, — was aber in Bohrkemen sehr oft dér Fali ist. Die wichtigsten Arten des Sarmats sind: Cytheridea hungarica Zalányi, Haplo- cytheridea dacica H é j j a s, Myocyprideis janoscheki K o 1 1 in a n n, Hemicythere convexa B a i r d, Leptocythere parallela Méhes. Unter den charakteristisehen Arten des Unterpannons können folgende erwáhnt werden: Candona (Lineocypris) trapezoidea Zalányi, Paracypria (Pontonella) acu- minata Zalányi, Erpetocypris (Aniplocypris) pannonica Zalányi, Cyprideis pannonica Méhes, Cythereis pejinovicensis Zalányi. Ein Übergang zwischen Unterpannon und Oberpannon zeigt sieh in dér Ostra- codenfauna ebensowohl, wie in dér Verteilung dér Molluskenfauna oder in den Gesteins- charakteren. Diese Übergangsschichten sind aber von imbedeutender Máchtigkeit, sie können keineswegs als „Mittelpannon” abgesondert werden. lm Oberpannon sind die Candona-Arten am háufigsten, so z. B. Candona extensa Zalányi, C. candida O. F. M ü 1 1 e r, C. granulosa Zalányi, C. labiata Z a- lányi. Bemerkungen über einige Arten. Candona extensa Zalányi, 1959 Candona extensa Z a 1 á njyji, [16], p. 197, 218. Einige Exemplare sind mehr verlángert als dér Typus dér Art, die Schalenhöhe ist kleiner als die Hálfte dér Rangé und im vorderen vier Fünftel beinahe gleichbleibend (wáhrend beim Typus die grösste Höhe in das vordere Viertel falit tmd mehr als die halbe Schalenlánge betrágt). Candona labiata Zalányi, 1929 Taf. VI. Fig. 8 Paracypria labiata Zalányi, [14], p. 63, tab. II. fig. 9. etc. Die Zuteilimg dieser Art zu dér Gattung Paracypria ist unberechtigt, ihr Umriss ist kürzer-oval, im hinteren-unteren Teil mehr eingeengt, das innere Schalenblatt ist ziemlieh gleichmássig schmal. 8* 116 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet Paracypria ( Pontonella ) acuminata Zalányi, 1929 Taf. IV. Fig. 1. Paracypria acuminata Zalányi [14], p. 57, tab. II. fig. 10. etc. Pontonella acuminata Zalányi, Boskov— Stajner [3], p. 277. Camptocypria acuminata Zalányi, [16], p. 108, 225. Unter dem Namen Paracypria hat Sars in 1910 heterogene Formen zusammenge- fasst, darunter echte Candona-Arten, aber auch solche, die bis dorthin einen Gattung- namen entbehrten. Mendelstam im Jahre 1956 und Zalányi in 1959 habén neue Gattun- gen für einen Teil dieser Gruppé aufgestellt (Pontonella Mendelstam 1956, Generotypus P. acuminata Zalányi; Camptocypria Zalányi 1959, Generotypus P. balcanica Z a 1 á n y i) . So sind zwar die Generotypen dér beiden neuen Gattungen nicht gemeinsam , doch einander sehr nahesteliend. Maim könnte alsó beide Gattímgsnamen als Homony- men betrachten, oder einige dér von Zalányi zuerst zűr Camptocypria gezáhlten Arten (u. a. P. acuminata Zalányi) zu Pontonella umstellen, andere aber, die einen unregelmássigeren Umriss habén (wie z. B. P. hungarica Zalányi) von Pontonella abtreimen mid für diese den Namen Camptocypria aufbewahren. Da aber diese Gruppén einander sehr nahe stehen, sollten Pontonella und Camptocypria als Untergattungen innerlialb dér Gattimg Paracypria belassen werden (Biteratur s. im ungarischen Textb HÍREK — ISMERTETÉSEK Brod, Ignacij Oszipovics (1902 — 1962) 1962 VII. 16-án 60 éves korában elhunyt Brod Oszipovics Ignacij a moszkvai Lomonoszov Egyetem tanára, a világszerte elismert kiváló olajgeológus. Korán és hirtelen, rendkívüli alkotókészségének teljében érte a halál, megszakítva ezzel annak a munkának folytatását, mely a kőolaj és földgáztelepek kialakulásának tör- vényszerűsége terén a Szovjetuniót meghaladó jelentőséggel folyt. Brod, I. O. Szaratov- ban született, a leningrádi Bányamérnöki Főiskolán szerezte 1928-ban kutatógeológusi oklevelét. 1933-ban a grozniji Olajipari Tröszt főgeológusa lett és több új Groznij környéki és dagesztáni kőolajtelep felfedezését személyes eredményeként említiaGeologijaNyeftii Gaza folyóirat 1962 évi 9. száma a róla szóló emlékezésben. Nevelői munkáját, mely nagyban hozzájárult az új kiváló szovjet olajgeológus nemzedék fejlődéséhez, a grozniji Olajipari Főiskolán 1934-ben kezdte el. 1942-ben a moszkvai Gubkiu Intézet Olajföldtani Tanszékére került, majd 1944-től haláláig a Lomo- noszov Egyetem „Éghető anyagok földtana és geokémiája” tanszékét vezette. Tanít- ványai közül negyvenen érték el a tudományok kandidátusa és doktora fokozatot. Nevelői és kutatói munkája közben több mint 300 tudományos dolgozata és könyve jelent meg. Az olajtelepekről alkotott rendszerét az 1938-as moszkvai ésaz 1956-0S mexicói Földtani Világkongresszuson ismertette. Ezt a rendszert a nyugati irodalom is nagyra értékeli és ez képezi hazai kőolaj földtani oktatásunkban is a telepek megismerésének alapját. Brod, I. O. egyetlen magyarul megjelent munkája a Budapesti Nemzetközi Mezozóos Konferenciára beküldött előadásanyag, amely a M. Áll. Földtani Intézet Év- könyvének 49. köt. 4. füzetében (975 — 988. old.) „Az Azov-kubáni és a Középső-Kaspi medence mezozoikumának kőolaj és földgáztartalma” címmel 1961-ben jelent meg. 1952 óta az oktatási és elméleti tudományos munka mellett a Szovjetunió Tudo- mányos Akadémiája, a Kaukázus előterében dolgozó földtani expedíciók vezetésével bízta meg, és szerkesztésében jelentek meg e munkáról szóló magasszínvonalú beszámo- lók. A kőolajtelepeknek a regionális szerkezeti övékhez való viszonyával foglalkozó dolgozata hívta fel a figyelmet a Kaukázus északi előterében és az északkeleti Kaspi- övben a szénhidrogénkutatás fontosságára. Az ezen a területen újabban talált nagy kőolajtelepek felfedezése az ő elméleti munkásságának egyik eredménye. Haláláról szóló szomorú közlésünkben egy szakmailag nagyértékű és meleg baráti szál kapcsolatának megszakadásáról számolunk be a magyar kőolajföldtan és a szovjet kőolaj tudomány művelői között. K e r t a i Bulla Béla (1906 — 1962) 1962 szeptember i-én, 56 éves korában, alkotókészsége teljében liúnyt el Dr. Bulla Béla Társulatunknak 1938 óta rendes, később éveken át választmányi tagja, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a MTA Földrajztudományi Kutatócsoportjának igazgatója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajzi Inté- zetének professzora, a Földrajzi Értesítő főszerkesztője. Bulla Béla 1937 április 7-én mutatkozott először Társulatunk nyilvánossága előtt. „A pleisztocén lösz a Kárpátok medencéjében” c. előadása egy nagytehétségű szakember első, friss invencióban talán leggazdagabb kutatói évtizedének eredményeit foglalta össze (Földtani Közlöny 67. köt. 196 — 215; 289 — 309 old., 68. köt. 33 — 58. old.). Mire feltoluló mondatainak barokkos 118 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet áramát évtizedek múltán az írás, a szerkesztés fokozódó szigora, s a kifejezés lakonikus- sága váltotta fel, még volt ideje és ereje arra, hogy Magyarország természeti földrajzát megírva megmutassa még egyszer tehetségét úgy, ahogyan 1937-ben, Ígéretes bemutat- kozásakor tette. Rövid, de lezárt, teljes élet volt Bulla professzoré. Még megérte művé- nek, Magyarország természeti földrajzának megjelenését, a Magyar Földrajzi Társaság 90 éves jubileumát, s betetőzésként a I, ó c z y Lajos Emlékérem fénye, a szűnni nem akaró nyár, s a barátok, tisztelők, tanítványok, élő, működő és emlékező emberek kísér- ték utolsó útján, Farkasrét felé. Dr. Bulla Bélát 1962 szeptember 6-án helyezték örök nyugalomra. Schleicher Aladár (1880 — 1962) 1962 szeptember 28-án, 82 éves korában, rövid betegeskedés után hunyt el Dr. Schleicher Aladár a metallográfia tudományának magyarországi úttörője, arany- diplomás, a műszaki tudományok (kohászat) doktora, ny. egyetemi tanár, a Nehézipari Műszaki Egyetem díszdoktora, az Acta Technika szerkesztője, a Magyar Tudományos Akadémia Tudománytörténeti Bizottságának alelnöke. Életének utolsó szakaszában Dr. Schleicher Aladár kohászati tudománytörténeti munkásságot fejtett ki, s külö- nösen a római kori kohászati leletekkel kapcsolatos nyersanyagtermelési kérdésekben szaktudományunkkal is szoros kapcsolatba került. Dr. Schleicher Aladárt 1962 október 4-én a Farkasréti temetőben, nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra. Zalányi Béla 75 éves Dr. Zalányi Béla, a műszaki tudományok kandidátusa, a magyar kagylósrák farmák közismert specialistája, a magyar Ostracoda-rétegtan kiművelője 1962 június 26-án töltötte be 75. életévét. Jóllehet első kagylósrák tanulmányának (Magyarországi miocén ostracodák. M. Kir. Földt. Int. Évk. 21. köt. 4. fűz. 1913.) megjelenése óta fél- évszázad múlt el, Zalányi Béla a M. Áll. Földtani Intézetben ma is folytatja mikro- paleontológusi adatszolgáltató, adatértékelő tevékenységét. Schréter Zoltán 80 éves Dr. Schréter Zoltán, a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja, a föld- és ásványtani tudományok doktora, ny. főgeológus, a magyar földtannak már életében klasszikusa, a 80. születésnapot, 1962 október 21 -ét lankadatlan munkakedvve, és munkabírással ünnepelte. A töretlen emlékezésű, érdeklődésű, Társulatunk előadó- ülésein, vitáiban ma is tevékenyen és építően résztvevő Schréter Zoltánt Elnöksé- günk táviratban, s a Társulat 1962 november 14-i előadóülésének elnöki megnyitójában köszöntötte. Ballenegger Róbert 80 éves Dr. Ballenegger Róbert ny. egyetemi tanár, a mezőgazdasági (talajtan) tudományok doktora, Társulatunknak 1910 óta rendes tagja, legnagyobb kitüntetésének a Szabó József Emlékéremnek 1918 óta birtokosa, a huszas évek harcos-haladó szellemű titkára és Közlöny-szerkesztője 1962 november n-én töltötte be 80. életévét. A születés- nap alkalmából a Magyarhoni Földtani Társulat Elnöksége táviratilag fejezte ki jókíván- ságait a ma is aktív Ballenegger professzornak, aki a Talajtan c. kollégium elő- adásával még az 1961/62 tanévben is részt vett geológus-képzésünkben. 1961. március 15-i Ünnepi Közgyűlésünkön, Szabó József egyetemi tanári működésének 100 éves fordulója alkalmából „Szabó József a magyar tudományos talajtan megalapítója” címmel tartott előadása már abból a kiterjedt és elmélyült talajtani-tudománytörténeti búvárkodásból fakadt, amelynek Dr. Ballenegger Róbert azóta is fáradhatatlan művelője. Hírek 119 Scserbakov, Dimitrij Ivanovics akadémikus kitüntetése 1963 januárjában, 70. születésnapja alkalmából másodízben tüntették ki a Lenin- rend adományozásával Scserbakov akadémikust, V e r n a d s z k i j és Fér sz- m a n tanítványát, a kiváló szovjet geokemikust, aki különösen a ritkafémek es radio- aktív elemek teleptanával és geokémiájával foglalkozik. Számos irodalmi munkája közül a legnevezetesebb: ,,A metallogéniai térképezés módszere és elvi alapjai.” c. műve. S z a u k o v, A. A. 60 éves 1962 decemberében ünnepelték Szaukov professzor, a kiváló geokémikus 60. születésnapját a Szovjet Tudományos Akadémia Geokémiai Kutatóintézetében. Az ünnepségen a magyar geológusok nevében J a n t s k y Béla választmányi tag köszöntöt- te Szaukov professzort, aki az 1959 őszén rendezett Budapesti Nemzetközi Geo- kémiai Konferencián ismerkedett meg a magyar földtan és geokémia művelőivel. Kitüntetések A Művelődésügyi,, Miniszter a Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Múzeumának Föld- és Őslénytárában végzett áldozatos munkásságukért 1962 május i-én ül. augusztus 20-án Szocialista Kultúráért Emléklappal tüntette ki Dr. Já n o s s y Dénes és Dr. Kecskeméti Tibor tagtársunkat. Az Országos Földtani Főigazgató 1962 szeptember i-én, a XII. Bányásznap alkal- mából Dr. Hajós Márta, Dr . Siposs Zoltán és Forgó Dászló tagtársunknak a „földtani kutatás kiváló dolgozója” címet adományozta. Kinevezések A Felsőoktatási Szemle XI. évf. 10. számában (1962 okt.) közöltek alapján, S a 1 a m i n Pál tagtársunkat az Építőipari- és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Karának I. sz. Vízépítéstani Tanszékére egyetemi tanárrá; Kiss János tagtársunkat az Eötvös Doránd Tudományegyetem Természettudományi Karának Ásványtani tan- székére egyetemi docenssé nevezték ki. Az 1962 — 63. tanévben az egyetemek vezetői között három tagtársunkat találjuk: Dr. Koch Sándor tiszteleti tag a Szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karának dékánja; , ' Dr. K é z d i Árpád rendes tag az Építőipari- és Közlekedési Műszaki Egyetem rektorhelyettese ; Dr. G y u 1 a y Zoltán rendes tag a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bánya- mérnöki Karának dékánja. Utcát neveztek el Hantken Miksáról Dorogon A Dorogi Községi Tanács D e r s z i b Jenő osztályvezető főbányamémök javas- latát 1962 márciusi tanácsülésén magáévá tette, és a Dorogi Szénbányászati Tröszt Igazgatósági épületének utcáját Hant ken Miksa utcának nevezte el. Tudományos minősítések 1962 november 13-án védte meg Dr. K e r t a i György a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa „A kőolaj- és földgáz- telep kialakulása és viszonya a földtani szerkezethez” c. akadémiai doktori értekezését. A Bíráló Bizottság az opponensek véleménye, a kialakult vita eredményessége alapján Dr. K e r t a i György értekezését megvédettnek nyilvánította, s érdemesnek az aka- démiai doktori magasfokozat odaítélésére. Határozati javaslatát megerősítésre a Tudo- mányos Minősítő Bizottság elé terjesztette. Az értekezés opponensei Dr. h.c. Vadász Elemér és Dr. V e n d 1 Aladár akadémikus, és Dr. Vitális Sándor a föld- és ásvány- tani tudományok doktora voltak. 120 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet 1962 december 4-én volt Dr. BartkÓ Lajos választmányi tag „A nógrádi bamakőszénterület földtani vizsgálata” c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitája. Az opponensek véleménye, a megvédés eredményessége alapján a kiküldött Bíráló Bizott- ság Dr. B a r t k ó Lajos értekezését egyhangúlag megvédettnek nyilvánította, s javas- latot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé a kandidátusi fokozat odaítélése érdekében. Az értekezés opponensei Dr. Horusitzky Ferenc és Dr. Vitális Sándor a föld- és ásványtani tudományok doktorai voltak. 1962 december 6-án rendezték meg Szilvágyi Imre tagtársunk „Körszel- vényű alagút körül kialakuló kőzetfeszültségek számítása” c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitáját. Az opponensek véleménye, a kialakult vita eredményessége, a jelölt vitakészsége alapján a Bíráló Bizottság Szilvágyi Imre disszertációját megvédett- nek nyilvánította, s a kandidátusi fokozat odaítélése érdekében javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé. Az értekezés opponensei Dr. Bartha István, a műszaki tudományok doktora és Dr. Kov ácsház y Frigyes, a műszaki tudományok kandidátusa voltak. Egyetemi doktori szigorlatok Török Endre tagtársunk 1962 június i-én az Eötvös Loránd Tudományegye- tem Természettudományi Karán doktori szigorlatot tett „cum laude” eredménnyel. Doktori értekezésének címe: Hidromorfológiai és hidrogeográfiai megfigyelések a Marcal völgyében, annak Adorjánháza és Marcaltő közötti szakaszán. Horváthné Deák Margit tagtársunk 1962 október 17-én az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán doktori szigorlatot tett „cum laude” eredménnyel. Doktori értekezésének címe: Biosztratigráfiai adatok a Dunántúli Középhegység apti üledékeinek ismeretéhez. Kertész Pál tagtársunk 1962 november 15-én az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen doktori szigorlatot tett „summa cum laude” eredménnyel. Doktori értekezésének címe. Kőzetek alakváltozása. Báldiné Beke Mária tagtársunk 1962 december 7-én az Eötvös Loránd Tudomány egyetem Természettudományi Karán doktori szigorlatot tett „cum laude” eredménnyel. Doktori értekezésének címe: Magyarországi Xannoconusok. Noskené Fazekas Gabriella tagtársunk 1962 december 14-én az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán doktori szigorlatot tett „summa cum laude” eredménnyel. Doktori értekezésének címe: A pécskömvéki alsóliász kőszén- összlet üledékföldtani vizsgálata. A FÖLDTANI MÉLYSZERKEZET VIZSGÁLATOK NÖVEKVŐ' SZEREPE A NYERSANYAGKUTATÁSBAN Az elmúlt év végén Varsóban földtani munkacsoport vitatta meg a mélyföldtani szerkezetvizsgálatok időszerű problémáit. Ennek határozatait és legfőbb tanulságait kívánja röviden ismertetni az alábbi összefoglaló tájékoztató: A mélyföldtani szerkezetvizsgálatok az országok földtani felépítéséről eddig kiala- kított elképzelések tekintetében igen nagyjelentőségűek; döntő fontosságúak az ásványi nyersanyagtelepek keletkezési folyamatainak tisztázásához, az előfordulások települési törvényszerűségeinek megállapításához, a felderítő kutatások leghatékonyabb irányainak meghatározásához és az ásványi nyersanyagbázis további növeléséhez. A hosszúlejáratú népgazdasági tervek kidolgozásának eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy már a közeljövőben, az általános perspektívák meghatározásának idő- szakában jelentősen növelnünk kell ásványi nyersanyagkészleteinket. A felszínhez közeli képződmények egyre fokozódó földtani ismeretessége és megkutatottsága következtében ez mindinkább a nagyobb mélységben várható új ásványi nyersanyagelőfordulások fel- tárása révén oldható meg, ezért a mélyföldtani felépítés vizsgálata és ennek alapján újabb ásványi nyersanyagelőfordulások feltárása a földtani munka egyik legfőbb fel- adata lesz. A különböző országokban eddig végzett ilyen irányú kutatások alapján már le lehet szűrni bizonyos tapasztalatokat, és ki lehet jelölni a földkéreg vizsgálatára legalkal- masabb kutatási irányokat és legfontosabb módszereket. A mélyföldtani kérdések ered- ményes megoldásához azonban több évre szóló tervek összeállítása szükséges a földtani és geofizikai ismeretesség helyzetének elemzésére és a földtani mélyszerkezetek komplex földtani-geofizikai vizsgálata céljából. Ismertetések 121 Az ilyen terv alapja a földtani területegységek meghatározása (rajonirozás), a főbb földtani-kutató és felderítő feladatok kitűzése, a tervezett munkáknak a legalkalmasabb műszaki-technológiai módszerekkel való elvégzése, a megfelelő tudományos kutató mun- kák megalapozása és megszervezése, valamint a gazdasági mutatók megállapítása. A fentiek alapján mélyföldtani felépítés kutatásának hatékonyabbá tételéhez a következő irányelvek szem előtt tartása kívánatos: 1. A mélyföldtani felépítés vizsgálata és kutatása egyik legfontosabb feladat az ásványi nyersanyagkészletek távlati népgazdaságfejlesztési tervek- ben figyelembe vehető jelentős növeléséhez. A Föld mélyében ugyanis jóval nagyobb nyersanyagkincsek vannak, nünt ahogyan az a felszínről ismert előfordulások alapján megítélhető. 2. A területek mélyföldtani felépítésének kutatását a következők figyelembevéte- lével ajánlatos végezni: — meg kell határozni azokat a rétegtani, kőzettani, kifejlődési, magmás, szerke- zeti és egyéb földtani tényezőket, amelyek megszabják az ásványi nyersanyag- előfordulások elhelyezkedésének törvényszerűségeit; — ki kell mutatni, és prognosztikusán értékelni kell az ásványi nyers- anyagelőfordulások elhelyezkedését megszabó szerkeze- teket; — tisztázni kell a fedett és a félig fedett területek szerkezetileg egységes szintjeinek perspektivitását kőolaj és földgáz, mélységi vizek — köztük az ásvány- és termálvizek, túlhevített gőzök — , valamint ércek és nem ércek előfordulására vonatkozóan; — folyók és tavak vizeit szennyező ipari vizek elnyelésére, valamint nagy gáz- készletek tárolására alkalmas szerkezeteket kell kimutatni; — meg kell oldani a nagy mélységben levő, elfedett ásványi nyersanyagelőfordu- lások felderítő kutatásával kapcsolatos és a földtani tudomány tovább- fejlesztéséhez szükséges földtani feladatokat. 3. A mélyföldtani-geofizikai kutatások három fő irányra oszlanak: a) szerkezetföldtani -geofizikai teendők a mélységben elhelyez- kedő kőolaj és földgáz, valamint a szilárd ásványi nyersanyagok és mélységbeli vizek kutatása szempontjából fontos helyi szerkezetek felderítése és térképezése, s azok tovább- kixtatásra való előkészítése céljából, s egyéb gyakorlati és elméleti szempontból fontos földtani feladatok megoldására; b) regionális földtani-geofizikai munkák nagyobb területek kőolaj -földgáz és más ásványi nyersanyag-perspektíváinak tisztázása céljából; szintesen települő üledékes (vulkanogén-üledékes) kéregrészek felépítésének, kőzettani kifejlődési és geokémiai sajátosságainak, s a gyűrt vagy kristályos alaphegység szerkezetének vizsgálata ; ej a földkéreg főbb szerkezeti elemeinek tisztázása céljából végzett, a kéreg általános vizsgálatával kapcsolatos munkák. 4. A mélyföldtani felépítés vizsgálatát — elsősorban a már bányászatilag telepí- tett, ill. a perspektivikus népgazdaságfejlesztési tervek szerint várhatóan telepítésre kerülő területek ásványi nyersanyagelőfordulásaira irányukban — a földtani térképezéssel együtt, vagy a korábban végzett földtani térképező munkák kiegészítésével kell megszervezni. 5. A mélyföldtani felépítés kutatását több évre szóló földtani-geofizikai kerettervek alapján kell végezni a fedett ásványi nyersanyagok olyan mélységig való komplex kiértékelésével, amelyben azok termelése még gazdaságosnak látszik" Fzekben a tervekben célszerű figyelembe venni: — a területegységek földtani sajátosságok alapján való elkülönítését, azok gaz- dasági jelentőségét és nyersanyag-perspektivitását; — a kutatások módszerét, sorrendjét, terjedelmét, műszaki és gazdasági mutatóit; — a tervek teljesítéséhez szükséges anyagi, műszaki és pénzügyi szükségletet; — a kutatási módszerekre és technikára irányuló tudományos kutató munkákat; — a mélyföldtani kutatások anyagainak összesítését és a mélységben települő, fedett ásványi nyersanyagok prognózisának kidolgozását. 6. Földtani tájegységek szerint csoportosítani kell azokat a területe- ket, amelyek mélységi felépítését kutatni szükséges, hogy el lehessen különíteni azonos szerkezetű és ásványi nyersanyag-lehetőségű természetes földtani egységeket a földtani- geofizikai módszerek komplex alkalmazhatósága és egyértelmű adatok tekintetében. K mellett elemezni kell a csoportosított területek földtani és geofizikai ismeretességét, és területegységek szerint meg kell határozni az alapvető földtani és felderítő kutatási fel- adatokat. 122 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet 7. A mélyföldtani felépítés kutatási módszereit a korábban végzett munkák hatékonyságának kiértékelése alapján kell megválasztani, alkalmazva azokat a terület konkrét földtani viszonyaira, ill. az ásványi nyersanyag- előfordulások felderítő kutatási perspektíváinak komplex értékeléséből és vizsgálatából adódó feladatokra. 8. A rétegtani kutatások terén: — minden földtani tájegységre egységes rétegtani beosz- tást kell kidolgozni, különválasztva azokat a rétegtani egységeket, amelyek a mély- földtani felépítés kutatásával kapcsolatos feladatok megfelelő megoldását biz- tosítják; — össze kell hangolni az egyes területeken elkülönített összes összletek és egyéb rétegtani egységek felosztását, hogy minden országnak eleve egységes rétegtani beosztása legyen; — a jelenleg gyakran kevés magvétellel vagy teljesen mag nélkül lemélyített fúrások szelvényeinek lehető legmegbízhatóbb értelmezésének megalapozására a réteg- tani felosztást minél általánosabban geofizikai (közte a karottázs) munkákkal, valamint a geokémiai kutatások eredményeinek széles körű felhasználásával kell elvégezni. 9. A biosztratigráfiai kutatások terén nagy figyelmet kell fordí- tani a felderítő kutatások szempontjából fontos összletek összehasonlító alap (etalon) szelvényeinek kidolgozására. Ezeket különös gonddal kell mikropaleonto ógiai és paly- nológiai vonatkozásban vizsgálni, mivel idővel fokozódik a magnéllküli fúrások terjedelme. Fejleszteni kell a nemzetközi rétegtani beosztás határait jelentő rétegek korának biosztratigráfiai megalapozására szolgáló munkákat, hogy olyan megbízható alappont- jaink és szelvényeink legyenek, amelyek a különböző országok területén felhasznál- hatók korrelációra. A biosztratigráfiai és paleontológiái kutatásokat a kőzetek és ásványok abszolút kormeghatározásával, valamint paleomágneses vizsgálatokkal együtt kívánatos elvégezni. 10. Igen elterjedten kell végezni az üledékes, eruptív és metamorf kőzetek abszolút korának meghatározására irányuló vizsgálatokat, nem tévesztve szem elől a rétegtani, ősföldrajzi és a mélyföldtani felépítés kutatásának együt- tesében végzendő fontos munkákhoz szükséges más nagyjelentőségű geokronológiai módszereket. Fel kell használni az izotópos összetételre vonatkozó adatokat, mert enélkül a kőzetek abszolút kormeghatározása jóval kisebb jelentőségű. 11. Az ásvány-kőzettani vizsgálatokat céltudatosan kell végez- ni a magmás, metamorf és részben a metaszomatikusan elváltozott kőzetek, — mint az ásványi nyersanyagok hordozói — anyagi összetételének meghatározása céljából, hogy az ásványi nyersanyagok felderítő kutatását tudományosan meg lehessen alapozni, kidolgozva és általánosítva az ásványi nyersanyagelőfordulások genezisére és eloszlási törvényszerűségeire vonatkozó megállapításokat. 12. Fokozni kell elsősorban a meddő üledékekkel fedett ásványi nyersanyagelő- fordulások felderítési prognózisának megindokolására irányulóan a regionális és elméleti tektonikai munkákat. 13. Tökélesíteni kell a mélyben elhelyezkedő ásványi nyersanyagelőfordulások prognózisának elméleti megalapozását. Ezzel kapcsolatban alapvető jelentőségűek a kőolaj - földgáz, a mélységi vizek és egyéb ásványi nyersanyagok közvetlen kimutatására szolgáló olyan geofizikai és geokémiai módszerek, amelyek segítségével a felderítő munkák lényegesen gyorsabbá és hatékonyabbá tehetők. Ezért a tudományos kutatások egyik legfontosabb feladata a közvetlen felderítésre alkahnas módszerek elméleti alapjainak kidolgozása. 14. A geokémiai kutatásokat, mindenekelőtt a ritka és szórt elemek, a színesfémek, a kőolaj és földgáz keletkezésére ill. felhalmozódására alkahnas területeken pedig ezek előfordulásainak felderítése céljából kell kitelj esíteni. Az előttünk álló felderítő kutatások elvégzésének megbízható tudományos megalapozására mind az egyes összle- tekben, mind a különböző geokémiai tartományokban meg kell határozni az előforduló elemek klarkját. 15. Meg kell vizsgálni, hogy lehetséges-e a meddő kőzetekből való mag vételi arány csökkentése, figyelembe véve a különböző geofizikai vizsgálati módszerek (karottázs) széleskörű alkalmazását. 16. Az egyes területek mélységi felépítését illetően ageofizikai kutatási módszerek terén : — kiindulásul mágneses és a graviméteres felvételeket kell végezni 1 : 1 200 ooo-es, majd nagyobb méretarányban; Ismertetések 123 — regionális alapszelvények mentén szeizmikus és geoelektromos kutatásokat kell végezni, kidolgozva a közvetlen és a találkozó útidőgörbék teljes sémáit, valamint a pontszondázás egyszerűsített változatait; — refrakciós, szeizmokarottázs, korrelációs refrakciós és reflexiós módszerrel regionális szeizmikus munkákat kell végezni; — az elektromos kutatási munkák során alkalmazni kell a tellurikus, a vertikális és dipolszondázást, a magneto tellurikus szondázást; — a regionális munkák után kell az egyes területek vagy szerke- zetek kutatását elvégezni, — általánosságban szeizmikus és elektromos módszerrel, egyes esetekben azonban részletes graviméteres módszerrel, beleértve az Eötvös-inga méréseket is. 17. A geofizikai tudományos kutató munkákata következő feadatokra kell összpontosítani: — a geofizikai adatok földtani kiértékelési módszereinek kidolgozása és további tökélesítése; — az új geofizikai kutatási módszerek elméleti alapjainak, ezen belül a kőolaj, földgáz és egyéb ásványi nyersanyagelőfordulások közvetlen kutatási mód- szereinek kidolgozása; — modellkísérletek folytatása; — a nagy hőmérsékleten és nyomáson végzendő geofizikai mérési módszerek kidolgozása. 18. A mélyföldtani felépítés eredményes vizsgálatához alapvetően meg kell teremtem a tervezett kutatásokhoz szükséges anyagi és műszaki alapokat és lehetőségeket. Ezen belül: — olyan nagyfordulatszámú fúróberendezések szüksége- sek, melyek műszaki jellemzői megfelelnek a konkrét kutatási feltételeknek és feladatok- nak, így magfúrásra 1500 m és ennél nagyobb mélységre kisátmérőjű magfúró berendezé- seket kell biztosítani. A kőolajkutatáshoz szintén kisátmérőjű fúróberendezések biztosí- tása szükséges; — fejleszteni kell a meglevő geofizikai mérőműszereket, elsősorban a gravimétereket, a nagy frekvenciájú szeizmikus berendezéseket, a magrezo- náns magnetométereket, az elektromos és radioaktív karottázs felszereléseket, a geoelek- tromos műszereket stb.; — meg kell gyorsítani a magnetofonosszeizmikus berendezé- sek sorozatgyártását, a folyamatos regisztrálású szeizmikus és az akusztikai karottázs hoz szükséges műszerek és nagy pontosságú terepi magnetométerek előállítását; — a nagy mélységű kisátmérőjű fúrások geofizikai mérésre biztosítani kell a megfelelő műszerek és berendezések — elsősorban a radioaktív és mágneses karót- tázskészülékek, a radioátvilágosításos műszerek, inklinométer és orientált magvételhez szükséges készülékek — - sorozatgyártásának gyors kidolgozását és bevezetését. 19. A mélyföldtani felépítés kutatása során kapott eredményeket olyan speci- ális térképsorozaton kell ábrázolni, amelynek megválasztása és tartalma meg- felelő az ásványi nyersanyagelőfordulások tudományosan megalapozott prognózisának elkészítéséhez és a kapott adatok teljes felhasználásához. A mélyföldtani felépítés vizs- gálatakor az általánosan ismert közönséges földtani, geofizikai és egyéb térképeken kívül az alábbi speciális térképeket kívánatos a lehetőségekhez képest elkészíteni: - — -földtani térképek a következő változatokban: negyedkor nélküli térképek; az egyes abszolút mélységi szintek szerint összeállított térképek (leggyakrabban a o m-es, a tengerszint magasságának megfelelő); különböző nagymélységű alapszintek felszínének szintvonalas térképe az izohipszák feltüntetésével; több réteget ábrázoló térképek, ahol az emeletek felépítését és kifejlődését festéssel és vonalkázással ábrázolják; — kőzet-kifejlődési térképek a fedő vagy fekvő szintvonalaival és az adott szint vastagsági adataival. Az ilyen térképeket ajánlatos a kollektorok fizikai sajátoságokra vonatkozó, valamint geokémiai, geofizikai és más olyan adatokkal kiegé- szíteni, amelyek közvetlenül vagy közvetve ásványi nyersanyagok felhalmozódásával kapcsolatosak lehetnek; — geokémiai (metallometriai, hidrokémiai, bitumen és szerves széntartalom és más hasonló) térképek, lehetőleg összekapcsolva a kőzettani- kifejlődési térképek- kel, feltüntetve rajtuk a vastagságvonalakat és a sztratoizohipszákat (vagy izopach-vona- lakat;) 124 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet — geofizikai térképek a zavart tömegek és a vezérszintek mélységi szintvonalaival; a helyi mágneses anomáliák térképe; a mágneses és nehézségi erő anomá- liáinak térképei az antiklinálisok és szinklinálisok megállapítható tengelyeivel és határai- val; szerkezeti-tektonikai vázlatok azoknak a határoknak, területeknek a kimutatásával, amelyek fizikai paraméterei eltérőek; — szerkezeti (tektonikai) térképek egy vagy néhány vezérszint sztra- toizohipszáinak és tektonikai szerkezetének ábrázolásával, valamint egyes szintek szerinti szerkezeti térképek; — ásványi nyersanyag és prognosztikus térképek, amelyek adatokat tartalmaznak az ásványi nyersanyagok helyéről és kiterjedéséről, az ásványi nyersanyagelőfordulások felderítése szempontjából nagy fontosságú összletekről és képződményekről, valamint azok perspektíváinak lehetséges kiértékeléséről, az ásványi nyersanyagok várható jelenlétére utaló olyan közvetett ismérvekről (mindenekelőtt geofizikai és geokémiai anomáliákról) , amelyek alapján azok kiértékelhetők. Lehetőleg el kell készíteni az egymással genetikailag kapcsolatban álló nj^ersanyagegyüttesek , valamint az egyes hasznosítható ásvánvosodást tartalmazó szintek prognosztikus térké- peit is; — hidrogeológiai térképek, amelyeknek a mélységi vizek egyre nagyobb jelentősége miatt olyan kérdésekre kell felelniök, mint: a vízkészletek helyzete, azok felhasználási lehetőségei. Az ásványvizekben igen gazdag területeken, — - ahol a vízkészletek mennyisége és a vizek kitermelhetősége sok esetben döntő fontosságú,— speciális hidrokémiai térképeket kell összeállítani. Meghatározott specifikus tartalomban kell összeállítani a termálvíz- és túlhevített gőz- (vulkáni területek) készleteket bemutató térképeket. • — A területek földtani sajátosságai, az ásványi nyersanyagok települési viszonyai, valamint a kutatás és a termelés műszaki, gazdasági körülményei más térképek össze- állítását is indokolttá tehetik. * Az irányelvek jelentősen hozzájárulnak a hazánk földtani-mélyszerkezeti viszonyainak megismeréséhez szükséges kutatások hatékonyabb módszerének kialakí- tásához, s ezen keresztül nyersanyagbázisunk minél teljesebb és gyorsabb feltárásához. Geológusainkra, geofizikusainkra és mélyfúró szakembereinkre hatalmas feladatok várnak e munkák megtervezése és eredményes elvégzése során. Reméljük, az irányelvek alapján — a kutatómunkák jobb tudományos megalapozásával — további ugrásszerű sikereket fogunk elérni az ország mélyföldtani viszonyainak megismerésében. Benkő Ferenc A Nemzetközi Rétegtan-terminológiai Albizottság: Rétegtani osztályozás és terminológia. — A XXI. nemzetközi Földtani Kongresszus munkálatai, 25. rész. Koppenhága, 1961. (Angolul) . Az 1952 óta működő albizottság számos körlevéllel és kérdőívvel készítette elő az 1960 nyarán Koppenhágában elfogadott „elvi nyilatkozatot a rétegtani osztályozás és terminológia elveiről”, valamint a „szakkifejezések magyarázó szótárát”. A bizottság tagjai közül 53 (köztük magyar részről Dr. h. c. Vadász F. és Dr. K r e t z o i M.) egyetértett a nyilatkozatban foglaltakkal. 3 tag helytelenítette azt (Schindewolf, aSzU Rétegtani Bizottsága és Truter, Dél- Afrika) , egy pedig tartóz- kodott az állásfoglalástól (Ö p i k , Ausztrália.) A szakkifejezések szótárát illetőleg 46 egyetértő véleménnyel egyedül a SzU Rétegtani Bizottsága állt szemben. A Kongresszus jóváhagyta és támogatta a nyilatkozat és a szótár nyilvánosságra hozatalát, az ellenvéle- mények közlésével együtt. Az alábbiakban mindezeket kivonatosan ismertetjük, megje- gyezve, hogy elkészült a teljes magyar fordítás is (39 gépelt oldal). Az „Elvi nyilatkozat”. Végső célként egységes nemzetközi rétegtani szabályzat létesítését jelöli meg a nyilatkozat. Ezután mindenekelőtt meghatároz néhány alapfogalmat. („Rétegtan”, „réteg”, „szint”.) A rétegtan a rétegek egymáshoz való (nem csupán időbeli)" viszonyainak komplex tanulmányozása. A rétegeknek rétegtani osztályozás alapjául vett sajátosságai szerint sokféle rétegtani egység lehetséges. Ezek határai nem feltétlenül esnek egybe. A legáltalánosabb, nem hivatalos alapegység a „szint”. Lehetőleg núnden rétegtani egységnek meghatározott típus-, vagy összeliásonlító-szelvényen kell alapulnia. Kívánatos lenne, hogy bizottságok jelöljenek Ismertetések 125 ki ilyeneket. Három féle fő rétegtani egységfajta van: kőzetrétegtani (litosztrati- gráfiai) , életrétegtani (biosztratigráfiai) és időrétegtani (kronosztrati- gráfiai egységek. A nem hivatalos, általános „szint” megjelölés mellett mindháromnál vannak „hivatalos” egységek. Ezeket megkülönböztetésül célszerű nagy kezdőbetűvel írni. A kőzetrétegtani hivatalos egységek (a legkisebbnél kezdve) : Pad, Rétegtag, Réteg- összlet. Rétegcsoport. Az időrétegtan hivatalos egységei: Alemelet, Emelet, Sorozat, Rendszer, Erathema. Ezek földtörténeti (geokronológiai) időegység — meg- felelői: Alkorszak, Korszak, Kor, Időszak, Idő. — Az életrétegtani egységek valamely rendszertani egység (faj, nem), vagy pedig ősmaradványegyüttes téridőbeli előfordulásai- nak összességét képviselik s ennek megfelelőleg Faj-, Nem-, illetve Életöltő a nevük, a kérdéses ősmaradványok megnevezésével. A Nyilatkozat élesen megkü- lönbözteti az elvileg izokron felületekkel határolt időré- tegtani egységeket a lito-, illetve biofácie$től függő kőzet, illetve életrétegtani egységektől. Különleges esetekben lehetségesnek tartja a nyilatkozat az ásványtani, geokémiai és geofizikai alapon történő szintezést is. „A szakkifejezések magyarázó szótára” először az általános jellegű szakkifejezések meghatározását közli. (Rétegtan ; réteg ; rétegtani egység ; rétegtani osztályozás ; hivatalos és nemhivatalos egységek ; szint ; párhuzamosítás ; vezetőszint.) Majd sorraveszi, részletezi és példákon is bemutatja az egyes kőzet-, élet,- és időrétegtani fogalmakat és egységeket, továbbá ezek egymáshoz való viszo- nyát. Kitér a nemzetközi egységesítés alapproblémáira is. Függelékben található az előző elvekkel és meghatározásokkal egyet nem értő bizottsági tagok véleménye. Schindewolf nem fogadja el az életrétegtani és időrétegtani egységek szétkülönítését. ASzU Rétegtani Bizottsága elvileg helyteleníti az alkalmazott osztályozást. Nézete szerint csak egy, általános érvényű rétegtani rendszer lehetséges, melynek minden egyes tago- zata, komplex elemzés eredményeképpen, egy-egy objektív föld- és életfejlődési szakasznak felel meg. Ismerteti a SzU-ban használatos fő és segédbeosztást. T r u t e r ellenvetése viszont csupán terminológiai nem pedig elvi jellegű. Közli a függelék néhány ország (SzU., Csehszlovákia, Franciaország, USA, Ausztrá- lia) az utóbbi években megjelent rétegtani kódexének címét. Végül hosszú táblázat tartalmazza az összes tárgyalt szakkifeje- zést 15 nyelven (angol, francia, német, olasz, orosz, spanyol, portugál, svéd, dán, holland, cseh, magyar, jugoszláv, török és héber.) Az albizottság elnöke, Hollis D. H e d b e r g, kiemeli azt a nehézséget, hogy egyes fogalmakra némely nyelvben egyálta- lán nincs megfelelő kifejezés, másokra pedig több szót is használnak. Kívánatosnak tartja nyelvterületenként a terminológia egységesítését. Hangsúlyozzuk a Nyilatkozat előszavával egybehangzóan, hogy mindez csupán első lépés, előzetes ja- vaslat, mely széles körű vita és további munka alapjául szolgálhat. Kívánatos lenne, hogy hazai szakembereink is alaposan, kritikailag tanulmányozzák. Ez hozzájárulhat a fogalmak további tisztázásához és a kifejezések egyértelműbb használatához. A függe- lékben közölt soknyelvű szótár megkönnyíti a külföldi szakirodalom tanulmányozásánál és fordításánál lehetséges bizonytalanságok és félreértések elkerülését. ifj. D u d i c h A Magyar Tudományos Akadémia almanachja. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962. pp. 504. A Magyar Tudományos Akadémia almanachja „elsősorban a Magyar Tudomá- nyos Akadémiára vonatkozó adatokat tartalmazza, de a két függelékben közli a tu- dományok doktorainak és a tudományok kandidátusainak névjegyzékét, valamint át- tekintést ad az ország legfőbb tudományos irányító szerveiről, kutató- és felsőoktatá- si- művelődési intézményekről". „Az almanach azzal akarja megkönnyíteni a tudomány irányítóinak, szervezőinek munkáját, hogy egy helyre gyűjti azokat a személyi-, szervezeti-, tárgyú adatokat, ame- lyeknek ismerete szükséges a tervszerű munkához.” „Az adatok az 1962 július 15-i állapotnak felelnek meg”. Ennyiben foglalja össze az almanach szerkesztője a tartalmat és a célkitűzést, melyet műanyag borítású, jól kezelhető kiadványban meg is valósít. Az almanach csak hivatalos használatra, 1000 számozott példányban került kiadásra. Ez a szám azonban a valós igény 1/4 — 1/5 része. Bizonyításul elég a névmutatóban fel- sorolt, javarészt tudományos minősítésű személyek háromezer körüli létszámára ráutal- nunk, valamint a felsorolt és fel nem sorolt szervekre, intézményekre, társadalmi egye- 126 Földtani Közlöny, X '.Cili. kötet, i. füzet sületekre és személyekre, akik ill. amelyek számára az almanach továbbra is nélkülözött hiánycikk marad. Szükséges és kívánatos a legközelebbi almanach példányszámának az 1962 évi kötet iránti igény felmérése alapján való megállapítása és kereskedelmi forgalomba hozatala. Továbbiakban az almanach nyomán ismertetjük akadémiai minősítésű tagtár- saink névsorát tudományos minősítésük fokozata szerint, akadémiai tisztségeiket, valamint a Magyar Tudományos Akadémia VI., Műszaki Tudományok Osztályának Földtani, Geofizikai és Geokémiai bizottságainak személyi összetételét, akadémiai ill. akadémiai támogatással ellátott folyóiratainkat és azok szerkesztő bizottságait. Akadémiai rendes tagok : Szádeczky-Kardoss Elemér (lev tag: 1949; rendes tag: 1950) ásvány-, kőzettan, geokénűa. Osztályvezetőségi tag; a Geokémiai Bizottság elnöke; az MTA Geokémiai Kutató Laboratóriumának igazgatója; az Acta Geologica főszerkesztője. Vadász Elemér (lev. tag: 1948; rendestag: 1950) földtan, őslénytan, ősföldrajz. Az MTA választott elnökségi tagja; osztályvezetőségi tag az Elnökség képviseletében; a Tudománytörténeti Bizottság tagja; a Tudományos Minősítő Bizottság elnöke; a Föld- tani Bizottság elnöke; a Műszaki Tudománytörténeti Bizottság elnöke; az Acta Geologica Szerkesztő bizottságának tagja; a Földtani Közlöny főszerkesztője. Vendel Miklós (lev. tag: 1933; rendes tag: 1943) földtan, teleptan. A Bányászati Bizottság tagja; a Földtani Bizottság tagja; a Geodéziai Bizottság tagja; az MTA Geo- fizikai Kutató Laboratóriuma Értelmező Geofizikai Csoportjának vezetője. Ven dl Aladár (lev. tag: 1922; rendes tag 1931) földtan, ásvány-kőzettan. A Vízgazdálkodási, Vízépítési és Hidrológiai Bizottság tagja. Akadémiai levelező tagok : f Bulla Béla (1954) felszínalaktan (geomorfológia). A Földrajztudományi Bizottság tagja; az MTA Földrajztudományi Kutatócsoportjának igazgatója; a Földrajzi Értesítő főszerkesztője. id. Dudich Endre (1951) állatrendszertan, állatföldrajz, barlangbiológia. A Zoológiái Bizottság elnöke; a Dunakutató Akadémiai Csoport vezetője; az Acta Zoolo- gica főszerkesztője. Egyed László (1960) geofizika. A Meteorológiai Bizottság tagja; a Magyar UNESCO Bizottság Tudományos Albizottságának tagja; a Csillagászati Bizottság tagja; a Geofizikai Bizottság elnöke; az MTA Csillagvizsgáló Intézete Tudományos Tanácsának tagja; az MTA Napfizikai Obszervatóriuma Tudományos Tanácsának tagja; az MTA Geofizikai Kutató Laboratóriuma Tudományos Tanácsának tagja; az Acta Geologica Szerkesztőbizottságának tagja; a Földtani Közlöny Szerkesztőbizottságának tagja. Kolosváry Gábor (1960) állatrendszertan. A Szegedi Akadémiai Bizottság tagja; a Tudományos Minősítő Bizottság tagja. M o s o n y i Enni (1951) hidraulika, hidrológia. A Vízgazdálkodási, Vízépítési és Hidrológiai Bizottság elnöke. S z é eh y Károly (1951) hídépítés, alagútépítés. Osztály vezetőségi tag, az Építés- tudományi Bizottság elnöke. Föld- és ásványtani tudományok doktorai B a c s á k György, Balogh Kálmán, Csepreghyn é Meznerics Ilona, Földvári Aladár, Földváriné Vogl Mária, F ü 1 ö p József, Gras- s e 1 1 y Gyula, Horusitzky Ferenc, K o c h Sándor, K r e t z o i Miklós, M a j z o n László, M a u r i t z Béla, P a n t ó Gábor, P a p p Simon, Schréter Zoltán, S t r a u s z László, Szörényi Erzsébet, Sztrókay Kálmán, Tasnádi-Ku b a c s k a András, T o k o d y László, Vitális Sándor. 1962 július 15-ét követően: K e r t a i György. Föld- és ásványtani tudományok kandidátusai Barabás Andor, Barnabás Kálmán, B ogseh László, Erdélyi János, Gedeon Tihamér, G é c z y Barnabás, G y u 1 a y Zoltán, J a n t s k y Béla, J a s k ó Sándor, J á n o s s y Dénes, Kiss János, Kovács Lajos, K r i v á n Pál, Lengyel Endre, M e i s e 1 János, Mészáros Mihály, Mezősi József, M i h á 1 1 z István, N e m e c z Ernő, N o s z k y Jenő, Pávai -Vájná Ferenc, Scherf Emil, S c h m i d t Eligius Róbert, S o ó s László, Sólyom Ferenc, S z a 1 a y Tibor, Szebényi Lajos, Szentes Ferenc, Székyné Fux Vilma, S z u r o v y Géza Tömör János, Végh Sándomé, Vértes László. 1962. július 15-ét követően: B e n k ő Ferenc, B a r t k ó Lajos. Ismertetések 127 Más tudománycsoportokban minősített tagtársaink Akadémiai doktorok Albert János (műszaki tudományok; szilikátkohászat) , Ballenegger Róbert (mezőgazdasági tudományok; talajtan), Boros Ádám (biológiai tudományok; botanika), di Glória János (mezőgazdasági tudományok; agrokémia és talajtan), Greguss Pál (biológiai tudományok; botanika), Gróf esik János (kémiai tudo- mányok; szervetlen kémiai technológia), Náray-Szabó István (kémiai tudományok; szervetlen kémia), Németh Endre (műszaki tudományok; hidrológia), Princz Gyula (földrajzi tudományok; természeti földrajz), Renner János (műszaki tudomá- nyok; geofizika), Scheffer Viktor (műszaki tudományok). Kandidátusok : A j t a y Zoltán (műszaki tudományok) , B e n d e f y László (műszaki tudomá - nyok), Juhász József (műszaki tudományok), Kovácsházy Frigyes (műszaki tudományok). Láng Sándor (földrajzi tudományok), Leél-Össy Sándor (földrajzi tudományok), Moessné Rásky Klára (biológiai tudományok), Nagy Lászlóné (biológiai tudományok) , Oszlaczky Szilárd (műszaki tudományok) , P a p p Ferenc (műszaki tudományok), Pécsi Márton (földrajzi tudományok). Sál amin Pál (műszaki tudományok) .Sebestyén Károly (műszaki tudományok) .Sövegj ártó János (műszaki tudományok), Stef anovits Pál (mezőgazdasági tudományok), Szabó Pál Zoltán (földrajzi tudományok), Szántó Ferenc (kémiai tudományok), Szemes Gábor (biológiai tudományok) ; S z o 1 n o k i János (biológiai tudományok), Zalányi Béla (műszaki tudományok). 1962 július 15-ét követően: Szilvágyi Imre (műszaki tudományok). Földtani Bizottság Elnök : Vadász Elemér Alelnöki K e r t a i György Titkár: Pálfalvy István Bizottsági tagok: Balogh Kálmán, B arnabás Kálmán, B o g s c h László, Földvári Aladár, Fülöp József, Horusitzky Ferenc, Kretzoi Miklós, M a j z o n László, M e i s e 1 János, Nagy Lászlóné, N o s z k y Jenő, Szörényi Erzsébet, Tasnádi-Kubacska András, Vendel Miklós, Vitális Sándor. Geofizikai Bizottság Elnök: Egyed László Alelnöki Scheffer Viktor Titkár: Csókás János Bizottsági tagok: B a r t a György, B e n k ő Ferenc, B e s e Vilmos, D o m b a i Tibor, G á 1 f i János, G r o h o 1 y Tivadar, H a á z István, Honfi Ferenc, K e r t a i György, Oszlaczky Szilárd, Renner János, R é t h 1 y Antal, R y b á r István, Sebestyén Károly, Simon Béla, S t e g e n a Lajos, Tatár János, Tárczy- H o r n o c h Antal, Vörös János. Geokémiai Bizottság Elnök : Szádeczky-Kardoss Elemér Alelnök : Földváriné Vogl Mária Titkár: Székyné Fux Vilma Bizottsági tagok: B árdossy György, Csaj á g h y Gábor, Erdélyi János, Grasselly Gyula, Gagyi Pálffy András, J a n t s k y Béla, Koch Sándor, Morvái Gusztáv, N e m e c z Ernő, P a n t ó Gábor, P a p p Ferenc, S o ó s László, Sztrókay Kálmán, T o k o d y László. Akadémiai földtani folyóirat (idegen nyelvű): Acta Geologica ; Szerkesztő bizottság: Szádeczky-Kardoss Elemér (fő- szerkesztő) , Egyed László, Vadász Elemér. Társulatunk akadémiai támogatású folyóirata : Földtani Közlöny ; Szerkesztőbizottság: Vadász Elemér (főszerkesztő) , Balogh Kálmán, B o g s c h László, C s a j á g h y Gábor, Egyed László, Fülöp József, K e r t a i György, K r i v á n Pál, M a j z o n László/ Morvái Gusztáv, 128 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet P a n t ó Gábor, Szebényi Lajos, Sztrókay Kálmán, Tasnádi-Kubacs- k a András, V é g h Sándomé (technikai szerkesztő) . Míg a földtani vonatkozások keresésében idáig jutottunk, bosszantó elírások töme- gével találkoztunk. Ez egyszerű esetben ékezethiány vagy ékezet-többlet: Szebenyi Lajos, K r e t z ó i Miklós; később betűcsere: S c h m i d t Elégius, J a n t z k y Béla, Csepreghiné; részleges betűcsere folytán a névmutatóban Csajághy Gábor két személyre bomlik: helyes írásmód szerinti Csajághy Gáborra és Csaj ági Gáborra. Talán csak azért hiányzik a harmadik névírási lehetőség, mivel Csajághy Gábor ez idő szerint csak két bizottság tagja. Tokody Lászlót a 171. oldalon úgy tün- tették fel — szedési hibából — mint a Magyar Állami Földtani Intézet és az Országos Földtani Főigazgatóság képviselőjét a VI. Osztály Geokémiai Bizottságában. — Nem folytatjuk. De érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi történnék, ha egyszer az Akadémiai Almanach Szerkesztőbizottsága venné át a Magyar Posta Telefonkönyv, a MÁV és a MÁVAUT Menetrend-szerkesztőségi, hasonlóan adatközlési igényű munkáját. K r i v á n Augusta J. — Burian Z.: Flugsaurier und Urvögel (Repülő hüllők és ősmadarak). - — 104 o., számos egyszínű, 16 színes tábla. Prága (Artia) 1961. Augusta a prágai Károly Egyetem paleontológus professzora, Burian pedig festőművész. Világszerte együttesen is ismert nevük az ősvilági élettel foglalkozó szakkörök előtt, különösen ,,Az ősvilági állatok” címen több nyelven kiadott pompás és közismert könyvük megjelenése óta. A két kitűnő szerző legújabb könyve a repülő hüllőket és a mezozoikum madarait mutatja be. A bevezető a fejlődés gondolatát tudatosítja s utal arra a sok és áldozatos munkára, amely az őslénytani kutatásban már eddig is szükséges volt ahhoz, hogy a múlt „titkai- nak fátyoléból egy saroknyit fellebbenthessünk”. Á könyv első része a repülő hüllőket tárgyalja, A. Conan Doyle híres regé- nyéből — amelyből az utolsó néma filmek egyik legizgalmasabb ja is készült annak idején — kiindulva. Iskolapéldának tekinthetjük a Dorygnathus-, Scaphognathus- , Cteno- chasma- és Pterodactylus- fej rekonstrukciójának egymás melletti bemutatását. Elrettentő példaként közli a könyv a Hawkens munkájából származó, Ábeltől menazséria- képnek minősített rekonstrukciót, amelynek alapjául sok képzelőerő, de kevés tudomá- nyos adat szolgált. Érdeme a könyvnek, hogy nemcsak a legtöbbször emlegetett Rhamphorhynchus- szal és Pterodactylus- szál foglalkozik, hanem sok más, kevésbé ismert repülő hüllőről is részletesen megemlékezik. A solnhofeni lelőhely leírása nagyon hasznosan egészíti ki az őslénytani adatokat. Az első rész utolsó fejezetében a repülő hüllők származását ismer- teti. A második részben az ősmadarakat mutatja be. Először részletesen foglalkozik az Archaeopteryx- szel s H e 1 1 e r adatainak nyomán aprólékosan ismerteti az első lelettel kapcsolatos vitákat, de az eladás vonatkozásait is. Azután a madarak kialakulását ismer- teti. Mint a Pterosauriákat, a madarakat is a Pseudosuchiákból származtatja — az álta- lánosan elfogadott elgondolásoknak megfelelően. A Hesperornis és 1 chthyornis ismertetése ugyancsak életképszerű. Augusta könyve kitűnő példa a magasfokú népszerűsítésre: színes, eleven stílussal, kifogástalanul ismerteti a tudományos adatokat. (Néhány elírás nyilvánvalóan fordítói hiba. így pl. a devon úgy szerepel, mint az „archaikum” idősebb szakának leg- fiatalabb időszaka.) Burian festményei ezúttal is megkapóak. Kitűnően sikerült a gyíkjellegek fel- tüntetése az Archaeopteryx-e. n. Az Ornithosuchus képén a farok kissé túlméretezettnek tűnik. A szép kiállítású könyv értékes és érdekes tartahnával mindenképpen jelentős gazdagodása az őslénytani irodalomnak. B o g s c h B e u r 1 e n, Kari: Die paláogeographische Entwicklung des siidatlantischen Ozeans (Az At- lanti Óceán déli részének ősföldrajzi fejlődése). Nova Acta Leopoldina; N. F. No. 154. Bd. 24. 1961. 1—36. o. A tanulmány szerzője Brazíliába történt áttelepülése óta, több, mint 10 éve foly- tatja vizsgálatait a nagy ország nyugati részén. Abrazíliai gondwana formációra vonatkozó Ismertetések 129 több tanulmányát tette már közzé, ez alkalommal pedig a Gondwana szárazulatok eloszlására vonatkozó nézeteit összegezi. Ennek a summázásnak talán legérdekesebb vonatkozása W e g e n e r már-már tudománytörténetként kezelt felfogásának újjá- éledése. A permo-karbon gondwana-összlet kapcsolatot sejttet Dél- Amerika és Afrika kon- tinensei között, az Atlanti-óceán déli medencéjének helyén. Erre alapozta egykor S u e s s az általa bevezetett Gondwana szárazulat fogalmát, ami abban az időben a kontinensek- nek a maival lényegében azonos elhelyezkedését jelentette, az összefüggést pedig keskeny szárazföldi hidak, esetleg szigetsorok jelentették. Wegenera földtörténet pleisztocén előtti nagy eljegesedéseinek vizsgálatán át jutott el az áthidalások helyett vízszintes el- tolódások feltételezéséhez és ezáltal egységes magyarázatot adott a nagykiterjedésű élj egesedésekre . Az Atlanti-óceán déli részének mindkét partján a prekambriumi alaphegység kőzet- kifejlődése és szerkezete teljesen azonos, a paleozoikum végén bekövetkezett eljegesedés nyomán pedig néhány délafrikai eredetű vándorkő típus a Paraná-medence tillitjében is felismerhető. A felsőtriász és a júra fordulóján hosszú és mély hasadékok keletkezésével lezajlott bazaltvulkanizmus jelenti Dél-Amerika és Afrika szétválásának kezdetét. A kontinens széthasadása délen kezdődött el, kontinensen belüli árokrendszer alakjában, a mai keletafrikai nagy és mély tavakkal jellemzett árokrendszerhez hasonlóan: az alsókréta mindkét parton kizárólag édesvízi és csak keskeny sávra szorítkozik. A fel- szakadozás második szakasza erre a korszakra esik. Az édesvízi üledékek keskeny zóná- ját a felsőapti emelettől kezdődően elárasztja a tenger, a transzgresszió fokozatos és az albai emelet végéig tartott. Ez a felsőapti — albai tenger kiterjedésében alig lépi túl a korábbi édesvízi medencék területét, északon vakon végződött és núnt ilyen, nagyon hasonló a mai Vörös-tenger medencéjéhez; a fauna kizárólag déli (Indiai-óceán) kapcsola- tokat mutat. A cenoman nagy transzgresszió ja itt nem mutatkozik, az alsóturoni tenger viszont már a Szaharán keresztül, északról hatol be. A fauna kicserélődése észak-déli irányban nyomon követhető. A délatlanti hasadék ezzel megszűnt, mint, vakon végződő tengerág, helyette Afrika nyugati részét elvágva a kontinens többi részétől, a Mediterrán tengerig terjedő kapcsolatot teremtett. Ez a kapcsolat megmaradt a szenon végéig és csak a maestrichti alemeletben szűnik meg: Szenegál végleg Afrikához kapcsolódik. A Guineai- öböl északi partvonala kelet-nyugati irányú felhasadással a kampani alemelet felső részé- ben létesült. Az Atlanti-óceán eszerint két, szerkezetileg is különböző részből vált egységessé a felső szenontól kezdődően. A délatlantikum kiterjedésének alakulásáról a szerző nem nyilvánít véleményt. A szétszakadás és elválás folyamatát élénk vulkanizmus kíséri egé- szen a negyedidőszakba nyúlóan. A tanulmány hangsiílyozza, hogy a két kontinens szét- válása egyszersmind alapvető klímaváltozásokkal is egybeesik. Az éghajlat jégkorszaki- ból hűvös-nedvesre fordult, majd a felsőtriásztól ezt meleg-száraz klíma követte, ami a sarkokhoz és az egyenlítőhöz való viszonyban beállott változást jelenthetett. A tanulmány kétségkívül olyan területről választott témát boncol, ami a szakiro- dalomban sok vitára adott okot. A szerző érdeme a bőséges, de tömören felhozott földtani és saját vizsgálatain alapuló őslénytani bizonyító anyag, a kifejező illusztrációk sorával támogatva. K a s z a p A. BojimJkoh M.: ílpoájieivibi H3yqemiH rHflpOTepiviajTbHbix MecTopoK/teHuií. (Hidrotermális érctelepek kutatásának problémái). II. átdolgozott ldadás, Goszgeoltehizdat, Moszkva 1962. pp. 1—305. Az ércteleptan legélőbb problémáit találóan, újszerűén tárgyaló első kiadás sikere s a problémák kutatásában a legutóbbi évek során elért eredmények ösztönözték szerzőt a könyv átdolgozására. Az új kiadás méltó továbbfejlesztése az elsőnek, eleven, sokoldalú ábrázolás az ércképződés bonyolult, gyakran tévesen értelmezett folyamatairól a világ- irodalom legfrissebb adatainak figyelembevételével. A könyv előbb a hidrotermális ércképződés földtani feltételeit tárgyalja a kap- csolatok és egymásrahatások széles körű nyomozásával és érdekes példákon történő be- mutatásával. Szemléletes, a lényeget kiemelő tárgyalásmódjával a magmás és tektonikai folyamatok útvesztőjében világosan jelöli meg a fémfelhalmozódások útját s annak okairól szerkezetileg, , fizikokémiailag egyaránt jól alátámasztott értelmezést nyújt. Magyarországi érctelepek közül Gyöngyösoroszi és Rudabánya ércképződési folyama- tait mutatja be. 9 Földtani Közlöny 130 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet A hidrotermális éreképződés általános kérdéseit tárgyaló fejezetek igen jó átte- kintést nyújtanak az általános éreföldtani kutatások legújabb fejlődéséről mind elméleti, mind kísérleti vonalon. Részletesen tárgyalja Szádeczky beosztását az érctelepek képződési mélységéről és annak meghatározásáról. A szulfidos érctelepek genezisének „sarkalatos kérdései” cím alatt az ércföldtan legvitatottabb problémáiban foglal széles körű irodalmi feldolgozás alapján állást. Az ame- rikai szerzők erőszakolt magmás ércszármaztatásával (Tri State) éppúgy szembehelyez- kedik, ijiint Sehneiderhöhn „regenerációs” ércképződési elméletével. A könyvet az érctelepek rendszerének vitájával zárja. Gazdag bibliográfiája igen jó szolgálatot tesz. P a n t ó G. Boncsev, E.: Bulgária földtana. II. rész. Újkor. Szófia 1960. (Bolgárul.) A szófiai egyetem híres geológuscsaládból származó, neves földtan -professzor a 163 oldalon, tömören és világosan foglalja össze a hazánkkal körülbelül egyenlő területű ország kainozóos képződményeire vonatkozó ismeretek mai állását. A földtörténet idő- rendjében halad. Ezen belül sorra veszi a megkülönböztethető üledékképződési egysége- ket. Minden fejezethez ősföldrajzi áttekintést fűz, tájékoztat a hasznosítható ásványi nversanyagokról és felsorolja a felhasznált irodalmat. (Kizárólag bolgár műveket említ. Megjegyzendő, hogy sok olyan adat szerepel a könyvben — szóbeli közlésekre való hivatkozással — , amely nyomtatásban másutt még nem jelent meg.) Tengeri paleocén. Ezeket a képződményeket eddig részben a dániai emeletbe, részben pedig a középsőeocénbe sorolták; a fekii- és fedőrétegekhez való viszonyuk még tisztázásra vár. Az alsó- és középsőeocén üledékképződést együttesen tárgyalja a szerző. A miziai táblához kapcsolódó „platfonni”, valamint a Balkán-hegységre jellemző „geo- szinklinális” (flis) típust különböztet meg. A felsőeocénben (az ősföldrajzi helyzet teljes megváltozásával, árui a Balkán-hegység gyűrődésének következménye) Bulgária déli részének üledékképződését tárgyalja. Ez igen hasonló a magyarországi felsőeocénhez. Kiegészíti a Várna környéki „átmeneti övvel ' ’ . A felsőeocénhez kapcsolódik az oli- gócén és a még részletesebben nem tagolt paleogén üledékek ismertetése. Érdekes, hogy az ifjabb kutatások a középső — felsőeocén határon végbement szerkezeti mozgások mellett a valódi pireneusi fázisnak megfelelő, priabonai emelet és alsóoli- gócén közötti kéregmozgást is kimutatták Dél-Bulgáriában. Alsómiocén szárazföldi időszak, üledékhézag után a középsőmiocénben két kifejlődésterület különböztethető meg. Az északnyugat-bulgáriai fácies (a lomi süllye- dékben) „bécsi típusú” tortónai, a Várna környéki fácies pedig „krími — kaukázusi típusú”, csokraki, karagam és konki képződményeket foglal magában. A két medencerészt száraz- föld választotta el egymástól. A felsőeocén (szarmata emelet) folyamán — változó módon és mérték- ben — kapcsolatba került egymással a két medencerész. (Ezért talán nem lenne érdektelen a hazai szarmata képződményeket részletesen összehasonlítani a mind nyugat, mind kelet felé biztos ősföldrajzi kapcsolatokat mutató bulgáriai szarmatával !) A pliocénben is két típust különböztet meg a szerző: Észak-Bulgáriában a „géta”, Dél-Bulgáriában pedig a „belső süllyedékeket kitöltő” típust. Az előbbi teljes, transzgresszív sorozat; meotiszi, pontusi, dáciai és levantei emeletre tagolódik. Faunája romániai és ukrajnai vonatkozású. A belső süllyedékekben meotiszi képződmények nincsenek. A fiatalabb pliocén üledékekben elég gyakoriak a gerinces ősmaradványok. A negyedkort „antropogé n”-n a k nevezi Boncsev. Alig két és fél oldalt szentel a csaknem az egész észak-bolgár síkságot borító lösz problémáinak, majd még rövidebben érinti a jéghordta üledékek, a folyóvízi színlők és a barlangi képződ- mények kérdését. Kitűnő szelvények és ősföldrajzi térképvázlatok szemléltetik a szerző mondani- valóját. A szöveg között (n e m külön táblákon) elhelyezett ősmaradvány-fényképek egy része sajnos kevésbé jól sikerült. A rendkívül érdekes munka használhatóságát sajnálatosan nehezíti a név-, tárgy - és helységnévmutató, valamint az ábra jegyzék hiánya. Igen feltűnő, hogy az egyébként elsősorban nagytektonikusként ismert szerző a kéregmozgásokkal csak igen szűkszavúan, az ősföldrajzi változások kapcsán foglal- Ismertetések 131 kozik. Feltehetőleg Bulgária szerkezeti fejlődéstörténetét külön kötetben szándékozik tárgyalni. Megjegyzendő, hogy a bolgár nyelven írt könyv pusztán orosz nyelvismeret segít- ségével is elég jól olvasható. Ifj. Dudicli E. Cailleux, André: Carte géologique de I’Antarctique (Az Antartktisz földtani térképe). 1961. 1/10 000 000 Az Antartktiszon az utóbbi években végzett kiterjedt kutatások első nagyszabású földtani eredménye a Francia Nemzeti Bizottság (Comité National Francais des Recher- ches Antaretiques) által kiadott földtani térkép (1 . ábra) . Ezzel a térképpel vonul be a föld- tanilag feltárt, és ezáltal összehasonlítási alapul felhasználható területek közé a néhány évvel ezelőtt csak regényes útleírásokból és napi hírekből ismert hatodik kontinens. Az ábrán látható térkép már első pillantásra elüt a megszokott típustól. A messze túlnagyított jelek szembeötlően érzékeltetik az észlelések pontszerűségét. Ez az első geognoszták műveire emlékeztető itinerárium jellegű ábrázolás erénye a térképnek, amennyiben nagyvonalú általánosítás, összehúzás helyett elszigetelten ábrázolja a meg- állapított adatokat. A térképen alkalmazott színezés rétegtani és kőzettani tekintetben nem tér el a szokásostól, egyébként a többi jelekkel együtt kellemes és igen élénk. A csí- kozás megfelel a csapásiránynak, ahol pedig erre vonatkozó észlelés nincs, ott kereszt- csíkozás teszi ezt a tényt könnyen észrevehetővé. A szerkezeti elemek érzékeltetése a pont- szerű ábrázolás ellenére tökéletesen érthető képet ad. A jelkulcs megadja a szerkezet- formáló mozgások tág határok közötti korát is. Ebben az ábrázolásban a kontinens délen Ausztráliával, északnyugaton Ameriká- val és keleten a Kerguelen szigetekkel szomszédos. A keleti rész, a többi kontinensekhez hasonlóan ősi felépítésű, ehhez csatlakozik nyugati irányban a paleozoikum. A déli részen kimutatott kaledóniai orogenezis után vastag, vízszintes karbon-júra sorozat következik, permi tillittel, ami egészében a Gondwana formációval való párhuzamosításra ad lehető- 132 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet séget. A nyugati részen fiatalabb mozgásokkal diszlokált mezozóos, majd a Tűzfölddel szomszédos területen harmadidőszaki rétegek találhatók. A működő, megszűnt és tenger- alatti vulkánok három csoportba tömörülve veszik körül az Antarktiszt. A magnitúdó jelölése mellett feltüntetett szeizmicitás — a térképről jól láthatóan — a tengeralatti hegyek körül koncentrálódik. A mind tárgyánál, mind kivitelénél fogva rendkívül figyelemreméltó térkép értéke különleges megvilágításba került azáltal, hogy a Magyar Tudományos Akadémia vendége- ként nálunk tanulmányúton levő szerzője — a Sorbonne professzora — páratlanul szug- gesztív és érdekfeszítő előadásban ismertette a Magyarhoni Földtani Társulat 1962 októ- berének egyik szakülésén. K a s z a p A. Geology of the Arctic (Az északi Sarkvidék földtana). Szerkesztette: G i 1 b e r t, O. Raasch. Toronto, 1961. I — II. kötet. 1 — 1196. oldal. Az 1960. január 11 — 13-án Calgaryban (Alberta, Kanada) megtartott Első Nem- zetközi Északi-Sarkvidéki Földtani Symposium gondolata alig két évvel korábban vetődött fel a védnökként szereplő Alberta Society of Petroleum Geologists tagjai között. Alberta tartomány és Kanada kormánya anyagi támogatásával és a többi érdekelt ország (Nagy-Britannia, Dánia, Egyesült Államok, Szovjetunió) hozzájárulásával lezajlott, mindössze háromnapos tanácskozás páratlanul gazdag és sokoldalú kiadványban adta közre eredményeit. Az első kötet a regionális földtani tanulmányokat tartalmazza a szovjet sarkvidék, a Spitzbergák, Grönland, Kanada, Alaszka és a Sarki-óceán medencéje, mint terület- egységek szerint. Az eddigiekben elszórtan található, időbelileg is szórványosan közzétett, szegényes adatok helyett együtt találhatók a legújabb, legkorszerűbb vizsgálatok útján nyert adatok erről a hatalmas és az eddigi ismeretek szerint exotikusként tekintett területről. A kötet tüzetes tanulmányozása kerekíti ki teljessé a képet, amit az eddigiek- ben a Föld rétegtani és szerkezeti összesítéseiben mindig a fehér foltként, illetve csak fel- fedező útvonalak mentén ismertként tekintett sarki részek majdnem teljes figyelmen kívül hagyásával rajzoltak meg. Joggal elmondható, hogy a Sarki-óceán és Grönland voltaképpen ez alkalommal kerültek irodalmilag összefüggően tárgyalásra. A kisebb terjedelmű második kötet az Északi Sarkvidékre vonatkozó glaciológiai, klimatológiai, geomorfológiai és rokon jelenségeket tárgyalja. A pleisztocén klímaválto- zások tárgyalása éppúgy helyet kap itt, mint a glaciális tengeri üledékképződés, vagy a kanadai területek jelenlegi periglaciális jelenségeinek ismertetése, hogy csak tetszőlegesen ragadjunk ki néhány vonzó témát a kötetben tárgyaltak közül. A két kötetet megtöltő anyag az Északi Sarkvidék vizsgálóinak első nemzetközi összejövetele alkalmából került kiadásra.^ A felhalmozott anyag a szó legszorosabb értelmében hézagpótló, olyany- nyira, hogy az Északi Sarkvidékről adott ezen összefoglalás egyike a modem kor időtálló klasszikus munkáinak. [Kaszap A. Geofizikai Közlemények, X. kötet, I — 4. szám. 1962. A kötet a Magyar Geofizikusok Egyesülete V. nemzetközi ankétján 1959. szeptem- ber 8 — 12-én elhangzott gazdag és változatos előadási anyag egy részét tartalmazza. A bevezető cikk D o m b a i Tibor megemlékezése Eötvös Lorándról. A többi 15 cikk hazai és külföldi szakemberek értékes kutatási eredményeiről szá- mol be. Á d á m A. : Földiárammodell. Á d á m A. és V e r ő J. : Előzetes beszámoló az MTA Geofizikai Kutató Laboratóriumának országos földiáramméréseiről. B a.l k a y B.: A Kisalföld és az Afrikai árkok közötti hasonlóságról. Bárt a Gy.: A földmágneses tér excentricitásának kapcsolata a Föld három- tengely űségé vei. Bencze Pál: A villámcsapási helyek és a földtani szerkezet közötti összefüggésről. Groholy T.: Recent résül ts of the seismic exploration in Hungary. Egyed L.: A Vörös- tenger kialakulásának kérdéséhez. W. A. Heiskanen: Somé recent, gravimetric studies on the Isostasy and the thickness of the Earth’s Crust. Honfi F. éstakatos S. : Az egyelektródos lyukszelvényezés elmélete, gyakorlata és lehető- ségei. W. Martin: Refraktionsseismische Übersichts- und Speziahnessungen in dér Deutschen Demokratischen Republik. D. Prosen: Die geophysikalische l'átigkeit des Instituts für geologische Forschungen in Beograd. Sebestyén K.: Kőszénkutató Ismertetések 133 fúrások karottázs vizsgálatának módszerei. SchefferV. :A flisprobléma néhány geo- fizikai vonatkozásáról. V e r ő J. : A tellurikus állomásellipszis számítása. V. Vyskocil: Die Auswertung dér Schwerestörungen bei Dichteánderungen mit dér Tiefe. V é g h n é Grangeon, M.-Greber, Ch.-Locquin, M.-Roger, J.: Utilisation d’une machine taxinomique dans une branche des Sciences naturelles: la palynologie. (Taxionomiai gép alkalmazása a természettudományok egyik ágában; a palynológiában.) Bulletin du B.R.G.M. 1962. N° 1. pp. 1 — 15. A palynológia irodalma a második világháborií óta több mint 10 000 cikkel gyara- podott és 5 — 6000 a leírt új spórák és pollenek száma. Mivel ezt a hatalmas anyagot fejben tartani lehetetlenség, LocquinM. taxionomiai gépet szerkesztett. A gép neve Eccetron. A készülék segítségével néhány másodperc alatt bármely spóra, ill. pollen meg- határozható. A gép 14 jelleg (méret, forma, díszítés, cingulmn, légzsák, dehiscens vonal, pórus-szám, pórus-jelleg, perisporium, appendix, teetum, szín, különbözőa eltérések) alapján megadja a keresett spórához legközelebb álló genusz és faj nevét, rétegtani hely- zetét, az autor nevét, a publikálás egyéb adatait és az S.I.G. katalógusának számát. A szükséges adatokat 16 rnm-es filmre veszik fel. 1 méter film 500 faj adatait rögzíti, ezeknek az adatoknak a száma 30 000 és 150 000 között van; ezek közül 35 másodperc alatt a gép kikeresi a megfelelő választ. Ezideig kb. 3000 nyilvántartási lapot dolgoztak fel, mely természetesen kevesebb, mint 3000 faj. Az Eccetront nemcsak a palynológiában, de az ásványhatározásnál, a röntgen diagramok értékelésénél, speciális listák készítésénél is lehet majd alkalmazni. A cikk külön fejezetben foglalkozik az Eccetron működési elvével. Deák M. G r u n a u, H. R.: Mikrofazies und Schichtung ausgewahlter, jungmesozoischer, Radio- larit-führender Sediinentserien dér Zentral-Alpen. (A Középső- Alpok néhány kiválasztott fiatal mezozoós, radiolarit tartalmit rétegösszleté- nek mikrofáciese és rétegződése.) Leiden, E. J. Brill, 1959. International Sedimentary Petrographical Series, szerkeszti Cuvillier & Schürmann vol. IV. 179 oldal, XI tábla, 69 ábra. A szerző több jellegzetes dogger-malm-alsókréta szelvény részletes vizsgálatát végezte el üledékföldtani és mikropaleontológiai oldalról egyaránt. A feldolgozott kép- ződmények radiolarit és biancone. Az egyes szelvényekre vonatkozó adatokat lelőhelyen- ként részletezi. A következő rétegtani problémákkal foglalkozik: a faunamentes radio- larit kora fekvő és fedőképződmények alapján (bath-alsótiton) , a biancone kora mikro- fauna alapján (felsőtiton-barrémi), júra-kréta határ Tintinninák alapján. A biancone korát meghatározó Tintinninákról és főként a Nannoconusokról sok értékes új adatot szolgáltat, így a Nannoconusok elektronmikroszkópos vizsgálatáról. A radiolarit kép- ződési mélységével kapcsolatban a túl tágan értelmezett batiális mélység (200 — 4000111) mellett foglal állást. A munka foglalkozik a júra képződményekben tapasztalt szín rétegességgel: a vörös színt hematit, a zöldet főként klorit, alárendelten glaukonit és talán montmo- rillonit okozza. Az ezt létrehozó tényezők fontossági sorrendjét megadni még nem tudja, de az oxidációs-redukciós elmélettel nem magyarázható. B á 1 d i n é H a n z a w a, S.: Facies and Microorganisnis of the Paleozoic, Mesozoic and Cenozoic Sediments of Japan and her adjacent Islands. (Japán és a környező szigetek paleo-, mező-, és kainozoós üledékeinek fáciese és mikro- organizmusai) Leiden, E. J. Brill, 1961. International Sedimentary Petrographical Series, szerkeszti Cuvillier & Schürmann vol. V. 421 oldal, 148 tábla, 6 ábra. A szerző több évtizedes mikropaleontológiai munkássága alapján összeállított könyve teljes képet ad a Japánban és a környező szigeteken található, csiszolati vizsgá- latot igénylő fossziliákról: kis-, és főleg nagyforaminiferák, Radioláriák, szivacsok. 134 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, i. füzet koraitok, Bryozoák, Echinodermata maradványok és mészalgák, a kőzet mikrofáeies jellemzésével együtt. A csak makrofossziliákat tartalmazó vagy kövületmentes kőze- tekkel nem foglalkozik. A 296 vékony csiszolatról készült kiváló mikrofotográfia bemutatja a szilurral (gotlandium) kezdődő japán rétegsor ilyen ősmaradványokat tartalmazó tagjait. Különö- sen részletesen követhető a sekélytengerek ősmaradványainak változásai az egyes föld- tani korokban. A kb. 100 oldalas szöveges rész röviden összefoglalja a rétegsort néhány jellemző ősmaradványával; az eltérő kőzetfácieseket a vasta’gságértékekkel ; a biofáeieseket ősmarad vány csoportok szerint; a japán szigetek földtani szerkezetét; a magmás tevékeny- séget; az egyes tektonikai egységeket; valamint a diasztrofikus szemlélet alapján a nagy üledékciklusokat. Megfigyelték, hogy az egymás után keletkező és kéregmozgások- kal egymástól elválasztható geoszinklinálisok egyre távolabb kerülnek az ázsiai kon- tinenstől. A munka alapján bepillantást nyerhetünk Japán földtanába, és különösen az ott folyó mikropaleontológiai kutatásokba. A könyv olvasását nehézkessé teszi a sok helyi japán név használata. B á 1 d i n é I p p o 1 i l o, F. : Saggi e studi
  • * Összefoglalás : A kőszén öngyulladása akkor következik be, ha ezen exoterm folya- matnál a hőfejlődés sebessége nagyobb, mint a hőelvezetésé. Az öngyulladás legfőbb oka a kőszén huminanyagainak oxidációjára vezethető vissza. Az oxidáció sebessége a hőmérsék- let emelkedésével a van’t Hoff törvény szerint növekedik. A kőszén hőmérsékletének eredeti emelkedését a kőszénanyag nedvesedése, esetleges mikrobiológiai hatások, a pirit- markazit, valamint a fuzit oxidációja vezetheti be. Az oxidációnál igen nagy szerepet játszik a főleg földtani tényezők hatására bekövetkező aprózódás okozta felületnövekedés. Szerepe lehet a kőszén önoxidációjában, mint katalizátornak, a hamunak is. Az időegy- ségben termelt hőmennyiség kezdetben rendszerint kisebb, de a felmelegedéssel gyorsí- tott reakció következtében növekedik. A kőszén öngyulladásának lehetőségét a létreho- zott maximális hőmérséklet szabja meg. Az Ormosbánya II. akna V. telepének kőszén- anyagán végzett szénkőzettani vizsgálatok alapján kimutattuk, hogy a szürke agyaggal, az’ún. ,, közkővel” két padra osztott V. telep kőszénképződményei főleg láperdői, vagy a láp szegélvéhez közelebb fekvő, kissé mélyülő láperdői képződmények. Megállapítottuk, hogy az ebben a 'telepben előforduló melegedés és öngyulladás a huminiteket igen finom eloszlásban tartalmazó sötétszürke növénymaradványos agyagból és közkőből indul ki. Az oxidációs csomók valószínűleg korai képződményként, az oxidá- ciós szegélyek későbbi képződményként a kőszenes agyag feletti periblinitben jelentkeznek. Közvetlenül a kőszenes agyag alatti kőszénben oxidációs csomók nincsenek. A pirít a vizsgált mintákban ép, nem mállott, az V. telep kőszénanyagának öngyulladásában nincsen szerepe. Az öngyulladás elleni védekezés elvi lehetőségei a következők: csökkenteni a kő- szénhez jutó oxigén mennyiségét, csökkenteni a kőszén hőmérsékletét és térfogat egységnyi felületét, megakadályozni az aprózódást a töredezési övék szilárdításával, valamint in- hibitorokkal csökkenteni az oxidáció mértékét és sebességét. Igen fontos a Szádeczky által ajánlott hőtermelési görbének az idő függvényében történő meghatározása az öngyul- ladási veszély maximumának megállapítására. A kőszén bányászata, szállítása és tárolása közben bekövetkezhető öngyulladás egyike a kőszénipar legfontosabb gyakorlati kérdéseinek. Régen ismeretes, hogy boruló szerves anyagokban erős felmelegedés, sőt gyúlás is lehetséges. A kőszén levegő hatására bekövetkező melegedését és öngyulladását már Theophrasztosz [42] (i. e. 320) és Plinius [25] (i. u. 70) is megfigyelte. Kőszén öngyulladása folytán bekövetkező tűzről a Francia Tudományos Akadémia már I757‘t>en hírt adott. A Saar-vidékeu levő Dudweiler-i ,,égő hegyet” 1771 tavaszán Goethe [ír] is megnézte. Ismeretesek olyan bányatüzek, melyek évszázadokon át tartottak, így Szászországban Zwickau-nál Planitzban, mely minden leküzdésére irányuló törekvés ellenére három nagyobb periódusban a 16. század elejétől a 19. századvégéig, tehát majd 400 évig dúlt [13]. Számos öngyulladás okozta tűz a 19. században hajón tör- ténő köszénszállításokkal kapcsolatos. A német hajótulajdonosok lapjának egyik közle- ménye alapján 1889— 1896-ig 155 kőszénszállító hajón bekövetkező tűzről számolnak be, melynek következtében 40 hajó kiégett, 30 pedig eltűnt. Érthető, hogy a kőszén öngyulladásának megakadályozására (leküzdésére) a 19. század eleje óta intenzív kutatások indultak meg, mehrekből olyan híres kémikusok, mint Berzelius éskiebig is kivették részüket. Liebig [19]* már 1865-ben megállapította, hogy az öngyulladást (oxidációt) a levegő és víz jelenléte elősegítik. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi csoportja és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Borsodi csoportja által Örmosbányán rendezett ankéton 1962. okt. 18-án. A kézirat lezárása 1962. dec. 10. * É i e b i g : egyébként gyakorlati tanácsokkal is ellátta a hozzáforduló egyik hajóstársaságot (1. a Vegesacker Seeschiffergesellschaft-hoz írott levele 1866-ban). 174 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet A kőszén öngyulladásának okát az egyes kutatók a legkülönbözőbb tényezőkre igyekeztek visszavezetni. Nem célunk, hogy az ilyenirányú vizsgálódásokról részletekbe menő ismertetést adjunk, de szükséges, hogy a nagyobbrészt már ismertnek feltételezett jelenségeket röviden összefoglaljuk. A kőszén, vagy más könnyen oxidálódó anyag öngyulladása akkor következik be, ha ezen exoterm folyamatnál a hőfejlődés sebessége nagyobb, mint a hőelvezetésé. Az öngyulladásnál kémiai, fizikai, esetleg mikrobiológiai és nem utolsó sorban földtani folyamatok, illetve ezek együttesen vesznek részt. Előre bocsátandó, hogy az öngyulladás- nál az előbb említett tényezők soha nem egyedül, egymástól függetlenül, hanem együtte- sen, egymást szinte feltételezve hatnak. A kőszén öngyulladásával kapcslatos modem tudományos felfogás szerint a kőszén öngyulladásának legfőbb oka, a kőszénben levő huminanyagok oxidációja. Minthogy az oxidáció felületi jelenség, nyilvánvaló, hogy a felület nagysága alapvetően fontos tényező ezekben a folyamatokban. Köztudott, hogy a szemcseméretek csökkenésével — tehát az aprózódásnál — a felület igen nagymértékben növekszik, a nagyobb felület pedig nagyobb mértékű, illetve gyorsabb lefolyású oxidációhoz vezet. így hat tehát a fizikai tényező a kémiai oxidációs jelenségre. A huminanyagok oxidációja kétségtelenül legfőbb, de nem az egyetlen ok, mert mint látni fogjuk, több tényező együttes hatására van szükség az öngyulladás kiváltódá- sához. A szóbajöhető tényezőket az alábbi összeállításban mutatjuk be: I. Kémiai tényezők 1. pirit-markazit oxidáció; 2. könnyen gyúló gázok gyulladása; 3. a nagyfelületű fuzit oxidációja; 4. mikrobiológiai bomlás; 5. humuszanyagok katalitikus hatása; 6. humuszanyagok (maradékszén) oxidációja; 7. a kőszénfelületen adszorbeált CH4 és CO, kicserélődése 02-re; II. F izikai tényezők 1. felület növekedése: a) földtani tényezők hatására aprózódással; b) mesterséges aprózódás; c) pirit-markazit bomlás; d) humátok kiszáradása; e) agyagásványok duzzadása következtében; 2. a nedvesedés hatására bekövetkező hőmér- séklet-emelkedés; Vizsgáljuk most röviden az előbb felsorolt legfontosabb tényezők hatását az öngyul- ladás szempontjából. 1. A pirit-markazit szerepe. Berzelius [32] óta többen (pl. Grundmann [12] 1861., egy ideig L i e b i g is, 1866) egyedül a kőszénben finom eloszlásban jelenlevő vasdiszulfid ásványok oxidációjával magyarázták a kőszén öngyul- ladását. Vadász E. [43] azonban már 1922-ben rámutatott, hogy piritet egyáltalában nem tartalmazó kőszenek öngyulladásának tulajdonképpeni oka a kőszén oxidációjában rejlik. Ismeretesek olyan öngyulladásra felettébb hajlamos kőszenek, melyek prak- tikusan nem, vagy csak igen kevés piritet tartalmaznak, mint az ausztráliai miocén Victoria lignit. Ugyancsak említést érdemel, hogy Schein [33] szerint az É-Pakisz- táni 10% piritet tartalmazó lignit biztonsággal, veszély nélkül tárolható. Szádeczky- Kardoss E. [39] szénkőzettani megfigyelések alapján elsők között mutatott arra, hogy öngyulladásra hajlamos kőszenekben gyakran igen kevés a pirít, illetve a markazit. G á r t n e r K. [8] magyarországi kőszénfajtákon végzett vizsgálatokkal kimutatatta, hogy a pirittartalomnak az öngyulladásban nincs döntő szerepe. A kőszénben levő pirít szerepét azonban semmi esetre sem lehet teljesen kizárni, mert hiszen a pirít oxidációja exoterm folyamat és mint ilyen, bizonyos hőmennyiséget termel. A kérdés az, elegendő-e a pirít oxidációjakor felszabaduló hőmennyiség ahhoz, hogy a kőszenet gyulladásig melegítse. A pirít oxidációját elegendő oxigén és víz jelenlété- 175 Soos : A kőszén öngyulladása ben a következő reakcióegyenlet fejezi ki: 2FeS2 + 3 1/2 02 + i6H20 — 2H2S04 + 2FeS04 • 7H20 oldva -f- 350 kcal. Víz nélkül pedig a pirít oxigénnel a következőképen reagál: 4FeS2 + 1 i02 = 2Fe203 + 8S02 + 822 kcal A reakcióhőből Richters [29] kiszámította, hogy 1% pirít teljes oxidációja minden hőveszteség kizárásával és a termelt hő azonnali leadásával is mindössze 72 °C-ra melegítené a kőszenet. F r a n c i s [23] kőszénben 5% pirittartalom teljes oxidációjával fellépő hőmérsékletet 70 C°-ban adja meg. Romwalter [30] feltételezve, hogy a pirít mállása a maximális hőmennyiséget pillanatszerűleg szolgáltatná és hogy ez a meleg teljes egészében a málladékot és a mállott szulfidokat eredetileg burkoló kőszénhéjat hevítené, a melegedő góc maximális hőmérsékletét 120 C°-nak számítja. Ilyen kedvező viszonyok azonban a természetben nem képzelhetők el, mert a mállás aránylag lassú folyamat és a málló piritszemcsék környezetének hőkapacitása nagy. A Richters által kiszámított maximális 72 C° ill. a Romwalter által megadott maximális 120 C° kevesebb a gyúlás hőmérsékleténél. A pirit-markazit oxidá- ciója tehát nem lehet az öngyulladás legfőbb oka, de bevezetője és elősegítője igen. Megem- lítendő még a pirittel kapcsolatban az az öngyulladást elsősegítő tényező, melyet a fizikai tényezők közé soroltunk: ti. a pirít oxidációját kísérő felületnövelő aprózódás. Az előbbi reakcióegyenlet szerint képződő ferroszulfát nagyobb térfogatú, mint a kiindulási pirít. A térfogatnövekedés pedig a szénkőzet töredezését és a szövet fellazulását, egyszóval aprózódását, a fajlagos felület és az oxigén számára hozzáférhető felület megnagyobbodá- sát vonja maga után. A felület növekedése pedig — amint említettük — az organikus anyag oxidációjának mértékét, ill. sebességét növeli. 2. Burian [1] elképzelhetőnek tartja, hogy a kőszén fokozatos melegedésekor alacsonyhőfokú lepárlási gáztermékek meggyulladása idézné elő az öngyulla- dást. Melegedő teleprészekben valóban képződhetnek svélgázok — ez elhagyott vágatok- ban gyakran érezhető is — ezek azonban Steinbrecher [35] szerint inkább a szénporrobbanást segítik elő, mint az öngyulladást. A lepárlási gázok nem okozói az öngyulladásnak, mert a szén kezdeti felmelegedésének nem előidézői. 3. A fuzit szerepe. A kutatók egy része a fuzitot a mesterséges, közismer- ten nagy felületű, erős adszorpcióképességű faszénhez hasonlítva feltételezte, hogy olyan mértékű oxigénelnyerésre képes, ami végül is gyulladáshoz vezetne. Lángé [18] részletes ilyen irányú vizsgálataiból kitűnik azonban, hogy a fuzit oxigén adszorpciós, ill. megkötő képessége általában a legkisebb a sávféleségek között (a duritéval közel egyforma). Ez következik is abból, hogy a fuzit már maga típusosán oxidált elegyrész. E mellett a fuzit gyulladási hőmérséklete mintegy 60 — 70 C °-al nagyobb, mint a többi kőszénelegyrészé. Megjegyezzük azt is, hogy számos öngyúlékony kőszén, mint a brennbergi, nem tartalmaz fuzitot. Az öngyulladás szempontjából látható, hogy a tiszta fuzit különösebb veszélyt nem jelenthet. Már nem ilyen veszélytelen a piritet finom eloszlásban tartalmazó fuzit, mert az ilyen melegedésre már inkább hajlamos. A fuzit sem lehet tehát egymagában az öngyulladás okozója. 4. Az öngyulladás okát többen biokémiai tényezőkre igyekeztek visszave- zetni. P o 1 1 e r [26] 1907-ben kimutatta, hogy egyes baktériumfajták a kőszén oxidá- cióját idézik elő. Gallé [7] 1910-ben kísérletileg igazolta, hogy különböző aerob és anaerob baktériumok, mint a Bacillus nacraceus, subtilis, mesentericus és pseudosubtilis bouillon táptalajon — kőszén jelenlétében — 71 — 84% CH4 és 5,5 — 27 % COa összetételű gázt termelhetnek. A baktériumműkcdés a kőszénanyag melegedését jelentheti ugyan, ez azonban semmiesetre sem jelentős és nem okozhat öngyulladást, annál kevésbé, mert intenzív baktériumműködés 60 — 70 C° felett már nem képzelhető el. Hangsúlyozandó, 176 Földtani Közlöny, XCIII. köttet, 2. füzet hogy baktérium vizsgál átok céljaira bizonyíthatóan steril mintát venni kőszénből — bányában — mindeddig nem sikerült. Meg kell azonban említenünk az ilyen jellegű vizsgálatok fontosságát. 5. Az öngyulladás okát egyes kutatók a kőszénhamu katalitikus hatásában keres- ték: Sustmann és Lahnert [37] barnakőszén, Rosin [31] barnakőszén félkoksz öngyulladása esetében. Lissnerés Rammler [20] megállapították, hogy káliumsók a kőszén reakcióképességét növelik és a gyulladáspontot csökkentik. Az előbbiekben ismertetett tényezők az öngyulladás elősegítői, bevezetői lehetnek, de az öngyulladásnak nem a legfőbb okozói. 6. Tárgyalásunk során eljutottunk a kőszén öngyulladását okozó legfontosabb — a bevezetőben már említett — kémiai tényezőhöz, ti. a humuszanyagok oxidá- ciójának kérdéséhez. Ismert, hogy az elhalt és felhalmozódott, levegőtől nem teljesen elzárt növényi anyag (tehát a cellulóz, lignin és cukrok) túlnyomóan víz alatt, mikrobiológiai hatásra sötétbarna, folyékony, félfolyékony kolloid anyaggá, a különböző liuminsavakból álló un. humusszá alakul. Ezeket a huminsavakat Sven Ódén [38] óta oldhatóságuk alapján a követ- kezőképpen osztályozzuk: 1. vízben és alkoholban oldható, sárga színű fulvosavak; 2. víz- ben nehezen, de alkoholban és lúgokban oldható barnás himatomelánsav; 3. vízben és. alkoholban nem, de lúgokban jól oldható feketésbama humuszsav. A huminsavak a szénülés során polimerizációval egyre inkább oldhatatlan, nagymolekulájú un. humin- anyagokká alakulnak. Az átalakulás utolsó fázisa a már lúgokban sem oldható anyag, melyet maradékszénnek nevezünk. A huminsavak — huminanyagok átalakult szénkőzet- tani termékeit, melyek a kőszénanyag legnagyobb részét teszik ki Szádeczky- Kardoss E. nyomán huminiteknek nevezzük. Ismeretes, hogy az előbb említett huminsavak, huminanyag és maradékszén az oxigént jelentékeny hőtermelés közben mohón megkötik. Az oxigén megkötése két folya- matból, adszorpcióból és tulaj donképeni kémiai megkötésből tevődik össze. Ha az oxigén megkötése gyors, és ha a felszabadult hő nem vezetődik el, az említett humuszanyagok gyulladásig melegedhetnek. Az oxidáció során Kreulen [16] szerint a szénülésnél bekövetkező, már említett folyamatok fordítottja áll elő: a kőszénben levő oldhatatlan, vagy nehezen oldható huminitek egyre inkább oldható huminsavakká, tehát humusz-, himatomelán- és fulvosavvá oxidálódnak. Az oxidáció mechanizmusa bonyolult folyamat. Bevezetője a már említett 02- adszorpció, ami annál nagyobb mérvű, mennél nagyobb a felület. A nagyon reakcióképes huminitek azonban az oxigént azonnal kémialiag is kezdik megkötni. Ez a tulajdonképeni oxidáció erősen exoterm reakció, a hőmérséklet emelkedését jelenti. A hőmérséklet emel- kedésével a Henry — Dalton törvény értelmében csökken az adszorpció, viszont avan’t Hoff törvény értelmében nő az oxidációs reakció sebessége. Ezen utóbbi törvény szerint a hőmérséklet 1 o C °-al való növelésekor a reakció sebessége 2 — 3 szoro- sára növekedik. Ebből az következik, hogy a huminitek, vagyis a kőszén oxidá- ciója 70 C°-on mintegy 32-szer gyorsabb, mint 20 C'-on. (Példának a pirit- oxidáeió hőszínezetéből Richters és Francis által számított 70 C °-os mele- gedést vettük). Nyilvánvaló tehát, hogy a kémiai értelemben vett oxidáció mellett az oxigéimek adszorpció útján történő fizikai megkötése csak rövidebb ideig tartó bevezető folyamat. A kőszén hőmérséklete adott körülmények között természetesen 70 C° fölé is emelkedhetik, a reakció annyira gyorsul, hogy 150 C°-ról 160° C-ra 1 perc alatt, 160° C-ról 170° C-ra 1/2 perc alatt, végül 170° C-ról i8o°C-ra 1/4 perc alatt melegedik. Az egyre gyorsuló oxidáció végül is lángjelenséggel kísért gyulladáshoz vezet. Soós : A kőszén öngyulladása 177 A huminitek öngy úl ékony ságát az egyes kutatók különböző reakcióképes vegyü- letekre igyekeztek visszavezetni. Dennstedt és Bünz [2] a piridinnel kivonható anyagokban, Gluud [10] a folyékony kénessavval kioldható kátrányképző vegyü- letekben keresték az öngyulladás okát. Erdmann [4] később Steinbreclier [36] az öngyúlékonyság okát a huminitek többatomos fenol -mag vú vegyületeiben kereste A fenolos -OH csoportok nemcsak a huminsavakban, hanem a liuminitekben és a maradékszénben is bőven megtalálhatók. Mennyiségük a szénüléssel csökken. Míg barna- kőszénben van Krevelen [17] szerint az összes oxigénnek mintegy 10%-át teszik, addig gázláng szénben csak 1,2% van, a sovány kőszén pedig már nem tartalmaz fenolos -OH csoportot. Erdmann említett felfogása a fenolmagvú vegyületek oxidációjával igazolódik analitikai módszerek mellett azzal is, hogy lúgos közegben az oxidáció hatásosabb és gyorsabb, az oxidált termékek pedig sötétebb színűek, mint a kiindulási anyag. Mindez pedig a fenolos -OH csoportok típusos tulajdonsága. A kőszén önoxidációjának vizsgálatából kitűnik, hogy az oxidáció kezdetekor C02, CO és H20 képződést nem, vagy csak kis mértékben lehet észlelni, nagyobb mértékű gázfejlődés csak viszonylag később következik be. Ezt a jelenséget E n g 1 e r [3] úgy magyarázta, hogy az oxidáció kezdetekor a kőszén jelentős mennyiségű molekuláris oxigént vesz fel. mely a súlynövekedésből megállapítható. Hozzátehetjük, hogy az oxigén 2 oxigén atomból álló peroxid alakjában kötődik a kőszénhez, hasonlóan a telítetlen szer- ves vegyületek peroxidjailioz. A peroxidok azonban igen boinlékony vegyületek, elbom- lásukkor az egyik oxigén a kőszénhez kötődik — oxidált kőszén keletkezik — , a másik oxigén pedig igen reakcióképes, atomos állapotban szabaddá válik és újabb peroxid — oxid képzésben vesz részt. Jones és Townend [15] a peroxidok jelenlétét analiti- kailag csak nemrégiben tudták igazolni. Kimutatták, hogy a széntárolás ideje alatt a •peroxid-tartalom először növekedik, később azonban csökken. A peroxid-tartalom nagy mértékben függ a hőmérséklettől, a maximum 6oC°-nál van, magasabb hőmér- sékleteknél a peroxid koncentráció hirtelen lecsökken. Talán ezzel magyarázható az a jelenség, hogy az öngyulladó kőszén hőmérséklete viszonylag lassú emelkedés után hirtelen erősen emelkedik és begyulladó gócok keletkez- nek, ha a fejlődött meleg elég gyorsan el nem vezetődik. A kőszén oxidációjának előzőkben ismertetett mechanizmusa tehát az alábbi módon érzékeltethető: kőszén J- 02 — > kőszénperoxid — > oxidált kőszén -f O — > oxidált kőszén -f C02 + H20 Az öngyulladás kérdésének vizsgálata a kémiai módszerek mellett már az 1920-as években szénkőzettani módszerekkel egészítődött ki. Wheeler és munkatársai kimu- tatták, hogy a kőszén sávféleségei közül a vitrit oxigénelnyelő képessége a legnagyobb (nagyobb mint a durité vagy fuzité), így az öngyulladásra is a leghajlamosabb. Ez a megállapítás jól megegyezik az öngyulladásnak előbb kifejtett kőszénkémiai elméletével, mert a vitrit tartalmazza a sávféleségek között a legtöbb huminanyagot. Petrascheck [24], Ferrari [5], Szádeczky-K.E. [39] mikroszkó- Ipos vizsgálatok alapján kimutatták, hogy az öngyulladásra hajlamos kőszenek vitritjében a repedések mentén keményebb és ridegebb, áteső fényben sötétebb (ráeső fényben vilá- gosabb) sávok un. oxidációs szegélyek keletkeznek. Már Ferrari is kimutatta, hogy az I oxidáció, illetve a bemelegedés rendszerint a vitritből indul ki. Szádeczky magyar I barnakőszeneken végzett vizsgálatai alapján az oxidációs szegélyekkel genetikailag ana- lóg utólagos elegyrészt, az un. oxidációs csomókat is kimutatta. Érdekes ellentmondásnak látszott azonban, hogy az oxidációs szegélyek és az oxidációs csomók igen gyakori képződ- mények és nem kizárólag az öngyulladásra hajlamos kőszenekben fordulnak elő. 178 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet Szádeczky kimutatta, hogy öngyulladás akkor történik, ha az oxidációs szegélyek a barnakőszén repedezése következtében egyszerre nagy mennyiségben fejlőd- nek ki. Ezért az öngyulladásra hajlamos kőszenekben feltűnően sok oxidációs képződmény található. Igen sok van a brennbergi kőszenek nagyrészében és egyes tatabányai kőszenek- ben, így a tatabányai XI Y. akna középső padjában és a IX. aknában, tehát olyan kősze- nekben, amelyek öngyulladásra valóban többé-kevésbé hajlamosak. Az oxidációs szegélyek és csomók áteső fényben sötétebb színűek, mint a környező huminit. A szegélyek továbbfejlődése bizonyos idő után mintegy 50 — 60 // vastagságnál megáll. A magyar barnakőszeneken Szádeczky megfigyelései alapján az oxidációs szegély néhány hónapon belül kifejlődik és tovább már nem szélesedik. Erősebb oxidáció- nál a szegélyek tovább sötétednek, de nem szélesednek. Az előbb elmondott jelenségből az a fontos gyakorlati következtetés adódik, hogy a kőszén szabad felületén és repedésmenti felszínein létrejött oxidációs szegélyek maguk akadályozzák meg, hogy az oxidáció tovább hathasson befelé. Az oxidációs szegélyek tehát — Szádeczky szóhasználatával — mint védőhártyák óvják a kőszenet a a további oxidációtól. Az oxidációs szegélyek kialakulása a felmelegedési hajlam csökkené- sét is jelenti. Ezek után az is nyilvánvaló, hogy melyik kőszén válik öngyulladás szempontjából veszélytelenné és melyik marad hosszabb idő után is öngyúlékony. Ha a kőszén az oxidá- ciós szegélyek teljes kifejlődése után tovább nem repedezik, vagyis ha újabb szabad felüle- tek nem jönnek létre, úgy az oxidáció és ezzel az öngvúlási veszély gyakorlatilag megszűnik. Ha azonban valamely kőszénen az adott előfordulási, illetve tárolási viszonyok közt (állan- dóan) újabb repedések keletkeznek, úgy ezen új felületeken újabb oxidációs szegélyek keletkeznek, az oxidációs hőtermelés és az öngyulladási veszély tehát tovább is fennáll. A nem repedező kőszenek önoxidációja gyakorlatilag valóban gyorsan csökken és végül megszűnik. Ha azonban az oxidációs szegélyek folyamatosan eltávolítódnak, pl. a kőszén aprózódásával járó műveletek során, úgy’ az oxidáció tovább folytatódhatik és öngyulladásig vezethet. Ez a magyar, Szádeczky E. által kidolgozott, az irodalomban úttörő, ön- oxidációs felfogás lényege. Az aprózódásnak tehát, melyet a kőszén öngyulladásához vezethető fizikai tényezők közé soroltunk, kettős következménye van: 1. növekedik a specifikus felület és 2 . állandóan eltávolítódnak az oxidációs védőhártyák. Mindkét jelenség a kőszén- anyag további oxidációját teszi lehetővé. A felület növekedésének említett tényezői közül a pirit-markazit bomlá- sakor keletkező, a piriténél nagyobb térfogatú ferroszulfát hatását már említettük. A fejtésnél, rakodásnál bekövetkező mesterséges aprózódás kérdése pedig nyilvánvalóan nem szorul bővebb ismertetésre. A kőszén huminitjellegű vegyületeiről ismert, hogy azok nagyrésze irrever- zibilis gél és ezért az elvesztett vizet többé nem veszi fel. Ezen gélek kiszáradáskor zsugorodnak és repedeznek. A repedezés a fajlagos felület erős növekedéséhez vezet, tehát a kőszénanyag további oxidációját készítheti elő. Viszont a kőszén egyéb humuszgél ásványai: az ulminit, kollinit dopp- lerit, zittavit és a Na-humát Rammler és Jacob [28] szerint lényeges különbséget mutatnak a vízfelvevő-, duzzadóképesség, ill.higroszkóposság tekintetében. Fritzsche [6] szerint az olbersdorfi dopplerit víz hatására történő duzzadása két óra alatt 22%. Az egelni kőszén térfogatnövekedése 29%, ez nagy Ca- és Na-humát tartalmára vezethető vissza. Hasonló duzzadóképességűek a kőszénben előforduló agyagásványok is. A duzzadás a kőszénanyagban repedéseket hoz létre és aprózódáshoz: a kőszén szétesé- séhez vezet. Ez elsősorban a szabad levegőn történő tárolásnál következik be. Az említett Soós : A kőszén öngyulladása 179 humuszgél ásványok a száradáskor éppúgy, mint a kuminitek, zsugorodnak és repedez- nek, s így újabb oxidációs szegélyképződést, bemelegedést idéznek elő. Vadász E. [43] megfigyelése szerint a barnakőszenek levegőn színben is elváltoznak, sötétbarna, barna- fekete színt öltenek és víztartalmuk nagysága szerint előbb-utóbb porrá hullanak szét. Az öngyulladást elősegítő fizikai tényezők közül kétségtelenül legfontosabb a földtani tényezők hatása. Az öngyulladási hajlamot az előzetes tektonikai nyomás, a földtani tapasztalatok szerint, elősegíti. Erre már N ö t z o 1 d [22] is utalt. A tektonikai nyomás hatására a kőszén deformálódik és fokozottabb szénülésre válik alkalmassá. Szádeczky E. [39] vizsgálatai szerint a szénülés mindaddig nem mehet akadálytalanul végbe, amíg a kőszén ilyen nyomás hatása alatt van. A szénülés gázalakú melléktermékei a C02, H20 és CH4 a reakciótérből így nem távozhatnak, ez pedig a tömeghatás törvény értelmében a szénülést hátráltatja. Ez azt jelenti, hogy a nyomás alatt álló zárt kőszéntelep kevésbé szénült, mint a nyomás alól felszabadult. Ha azonban a kőszén a nyomás alól felszabadul a bányászkodás által, a visszaszo- rított — egyébként végbemehető — szénülés rohamosan bekövetkezik, elsősorban a gáz- termékek elvezetésére alkalmas szabad felületek, repedések mentén. Az ilyen erősen gázleadó — egyébként is erősen repedező — kőszenek a leadott C02, vagy CH4 helyett oxigént vesznek fel, ami fokozott bemelegedésükhöz, gyakran ■öngyulladásukhoz vezet. Hogy ez valóban így is van, arra mutat az a sistergő hang és önmagától való szét- repedezés is, ami az ilyen kőszenek fejtésénél (Brennberg) észlelhető. Az öngyulladásra hajlamos kőszenek képződését az előzetes tektonikai nyomás akkor segíti elő, ha azt nem követi a kőszéuanyag fellazulását előidéző töréses tektonikai mozgás, amely a további gázkicserélődést lehetővé teszi. Ebből következik, hogy a gyűrődés egymagában a szénülést inkább hátráltatja, mint elősegíti. Szádeczky E. [39] a magyar öngyúlékony kőszeneknél kimutatta az előzetes gyűrődési fázist, így a pécsvidéki liász kőszénben, ahol a rátolásos szerkezet régóta ismert. A brennbergi kemény fényes barnakőszén csiszolataiban igen szép ráncolódott mikrotek- tonikát észlelt. A Baross-aknai miocén kőszéntelepek közül pedig a legmélyebb, vagyis a legnagyobb nyomás alatt álló Adriányi-telep kőszenét találta öngyúlékonynak. Az öngyulladásra való hajlam ott a legnagyobb, ahol a nagy nyomáshoz olyan mozgások is járulnak, amelyek nemcsak a kőszén gyűrődését, hanem felaprózódását is okozzák. Ezért jelentkezik az öngyúlékonyság legerősebben az áttolódások, vetődések, általában tektonikai vonalak mentén. Látjuk tehát, hogy a földtani tényezők hatására nemcsak az aprózódással járó felületnövekedés következik be, hanem a kőszénfelületen adszorbeált C02 és CH4 a fejtés- kor fokozott mértékben cserélődik át oxigénre. Mindkét tényező a kőszénanyag öngyulla- dásához vezet. A fizikai tényezők között az újabb kutatások bizonyos fokú szerepet tulajdoníta- nak a kőszén nedvesedés hatására bekövetkező hőmérséklet emelkedésének is. A nedvesedési hő értéke H o c k [14] szerint legnagyobb a barnakőszénnél, foko- zódó szénüléssel azonban csökken. Lissner— Thau [21] adataiból látható, hogy a hidrofil tulajdonságú lausitzi lágy barnakőszén nedvesedési hője lényegesen nagyobb, mint a hidrofób tulajdonságú brüxi kemény barnakőszéné. Az előbbi nedvesedési hője 23,8 cal/g, a brüxi kőszéné 12,0 cal/g. Bár a nedvesedési hő értéke kicsi, mégis az is az öngyulladást elősegítő tényezők közé sorolható. Az előbb elmondottakat összefoglalva látjuk, hogy az öngyulladás legfő- képpen a kőszén huminanyagainak oxidációjára vezethető vissza. Az oxidáció sebessége 180 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet a hőmérséklet emelkedésével az említett van’t Hoff törvény szerint növekedik. A hőmérséklet kezdeti emelkedését a kőszénanyag nedvesedése, esetleges mikrobiológiai hatások, a pirit-markazit, valamint a fuzit oxidációja vezetheti be. Az oxidációnál igen nagy szerepe van a fizikai, főleg földtani tényezők hatására bekövetkező aprózódás okozta felületnövekedésnek. Szerepe lehet a kőszén önoxidációjában a hamunak is, mint katalizá- tornak. Az ilyen módon termelt hő a kőszén önoxidációját gyorsítja. Az időegységben termelt hőmennyiség tehát kezdetben rendszerint kisebb, de azután a felmelegedéssel gyorsított reakció következtében növekedik. A továbbiakban a kőszén sorsa uralkodóan a létrehozott maximális hőmérséklettől függ. Ezt a hőmérsékletet lényegileg két tényező határozza meg: 1. az időegységben tér- fogategységenként termelt hőmennyiség és 2. a hőkicserélési viszonyok, azaz a hőleadás. Ha a hőfejlődés sebessége nagyobb, mint a hőelvezetésé, a kőszén a gyulladáspontig melegedik és begyullad. R o s i n [31] kimutatta, hogy az öngyúlékonyság időadat, nem pedig hőmérsék- leti adat, mint a gvúlás — és az iniciálhőmérséklet. Az öngyulladás a gyúláshőmérséklet- nél levegőn, közönséges nyomáson következik be. Előbbinél alacsonyabb hőmérsékletet jelent az iniciálhőmérséklet, vagyis az a hőfok, aminél a kőszén oxigén atmoszférában magától tovább melegedik a gyúláshőmérsékletig. Az öngvulékonyság pedig a kőszénnek azon tulajdonságát jelenti, hogy az a gyulladási hőmérsékletig magától felmelegedik. A gyúlás- és iniciálhőmérséklet nagy mértékben az anyag fizikai tulajdonságaitól: igy a szemcsenagyságtól , porozitástól, nedvesség-tartalomtól függ. Irodalmi adatokból kitűnik, hogy az inciálhőmérséklet a fokozódó szénüléssel a fától a tőzegen át a barna- kőszénig csökken, majd ettől kezdve lassan növekedik. így Ferrari [5] szerint a fánál az iniciálhőmérséklet 250 0 C, Erdmann [4] ésSteinbrecher [35] szerint a barnakőszénnél 125 — 160 C°, végül a feketekőszénnél Erdmann szerint 210 C° felett van. K r e u 1 e n meghatározásai szerint az egyes sávféleségek iniciálhőmérséklete a vitritnél 138 C°, a duritnál 152 C° és a fuzitnál 176 C°. Gebhardt [9] szerint a középnémetországi barnakőszén iniciálhőmérséklete 195 C°, a belőle kinyert maradékszéné 166 C°, a kipreparált huminsavaké 236 C", az extrahált kőszéné 166 C°. Ugyanekkor a niederlausitzi kiindulási kőszén inieiálhőmérsék- lete 155 Cc, a maradékszéné 160 C°, a kinyert huminsavaké 272 C°, az extrahált kőszéné 148 C". Igen tanulságosak G á r t n e r [8] magyar kőszenek gyúláshőmérsékleti adatai. Ezek szerint 60 i/óra levegő átvezetéssel a pécsi feketekőszén tatai barnakőszén farkaslyuki barnakőszén balatonvidéki tőzeg somsályi barnakőszén bodajki barnakőszén faszén mesterséges gyöngyösi lignit Őrmospusztai barnakőszén ajkai barnakőszén 254 C°-on ihig' 250 C°-on Ih2l' 218 C°-on IhIO' 204 Cc-on 57' 198 C°-on .59' 196 Cc-on jh y 195 C'-on 33' 189 C°-on 57; 186 Cc-on 55' 180 C°-on 58' alatt gyulladt meg alatt gyulladt meg alatt gyulladt meg alatt gyulladt meg alatt gyulladt meg alatt gyulladt meg alatt gyulladt meg alatt gyulladt meg alatt gyulladt meg alatt gyulladt meg Az öngyulladás okainak, mechanizmusának tárgyalása után külön kell még azzal a kérdéssel foglalkoznunk, hogy a bányattizek, vagy legalábbis bemelegedések rendszerint miért az agyagos kőszénből, vagy kőszenes agyagból indulnak ki. Az ormos- bányai II. akna V. telepében mutatkozó öngyulladás is rendszerint a sötétszürke növény- maradváuyos agyagból indul ki. Ennek a jelenségnek hosszú ideig nem sikerült kielégítő magyarázatot adni. A megoldást Szádeczky E. [41] szénkőzettani vizsgálatai adták meg. Szerinte a gvúlékonysági ill. a bemelegedési hajlam azért ezekben a kőzetekben a legnagyobb, mert bennük az önoxidációra leghajlamosabb kőszénelegyrész csoport, a. Soós : A kőszén öngyulladása 181 huminit igen finom eloszlásban, nagy fajlagos felületű, mikroszkópos vékonyságú, hosszú sávok, illetve lencsék alakjában van jelen. Amikor a bányaművelés hatására a kőzethez jutó nedvesség az agyagos elegyrésze- ket megduzzasztja és így a kőzetet fellazítja, a vitritsávokhoz, illetve lencsékhez minden oldalról hozzáférhető levegő a nagy fajlagos felületű huminitanyag igen gyors oxidációját és ezzel kapcsolatos bemelegedését eredményezi. A viszonylag kevés huminitanyag azon- ban egymagában gyorsan kiégne a túlnyomóan agyagos kőzetből és így nagyobb tüzet nem okozna. Bányatűzre rendszerint akkor kerül sor, ha a gyorsan bemelegedő égőpala közvetlenül érintkezik a kőszénteleppel. Az égőpala bemelegedése felfokozza a kőszéntelep önoxidációs sebességét és így abban folyamatos égést hoz létre. Az így kezdődő vagy végbemenő önoxidáció következtében a barnakőszenet kísérő kevésbé átalakult kőzetben a fellazuló agyagos és erősen agyagos barnakőszén finom huminites sávjai a laboratóriumba kerülés idején már erősen oxidált állapotban voltak (Ormosbánya, II. akna V. telep felső padjába betelepülő sötétszürke növénymarad- ványos agyag, 13. sz. minta). Egyik másik huminitlencse sötét pirosas-barnás színnel még áttetsző. Ezek a gyakran csak néhány mikron vastag sávok néha csaknem szabályosan váltakoznak az agyagos sávokkal. Zsugorodási repedéseik humuszkolloidból kivált kollini- tes vagy dopplerites géljellegre engednek következtetni. A vitritsávok egy része szabály- talanul görbül, ami valószínűleg az üledékanyag egyenetlen zsugorodására vezethető vissza. Az égőpala és kőszenes agyag oxinitsávjaiban sokszor rendkívül felhalmozódik a rendszerint finomgömbös szerkezetű pirít. Az Ormosbánya II. akna V. telep kőszénanyagán végzett szénkőzettani vizsgálatain- kat a következőkben foglaljuk össze. Az V. telep szürke agyaggal, az ún. közkővel két padra osztott kőszén képződmé- nyei főleg láperdői, vagy a láp szegélyéhez közelebb fekvő, kissé mélyülő láperdői képződ- mények. Az alsó pad mintegy 45 cm vastag első kőszén sávja xilites nyomokat tartal- mazó, kissé mélyülő láperdői periblinit, kevés aprószemű oxidált huminittel (1 . sz. minta) . Felette mélyebblápi, kb. 30 cm vastag, apró törmelékes huminitet tartalmazó agyagos barnakőszén következik. A mélyebb lápnak megfelelően itt sok a pirít (2. sz. minta). Felette 5 cm vastagságú riolittufa-csík után 25 cm vastag, láperdői eredésű vegyes xilites- periblinites kőszén található. A periblinitben helyenként feltűnően sok a pirít. Oxidáció nincsen (4. sz. minta). Az ezután következő 20 cm vastag kőszenes agyag ismét mélylápi eredésű. A vékony ágmaradványokból és apró huminitszemcsékből álló szerves anyag igen erősen oxidált: oxinitté alakult. Ezen oxinites sávok mentén vastag repedések, leve- gőjáratok alakultak ki; gyakoriak a keresztrepedések is (6. sz. minta). Az efelett következő mintegy 1 m vastag barnakőszén periblinites jellegű (7, 8, 9. sz. minta), legfelül kevés xilit is megjelenik (9. sz. minta). A legalsó részben oxidációs csomók (7. sz. minta), feljebb 1—2 vékony oxidációs szegély található (8. sz. minta), míg legfelül oxidációnak nincsen nyoma. A változó vastagságú (0,2 — 2,0 m) közkő után következő felső pad alján 40 cm vastag vegyes periblinites — xilites kőszén következik. A periblinit gyantás, gyűrődéses szerkezetet mutat. Míg a periblinitben oxidációs csomók találhatók, addig a xilitben nincsenek. Kevés pirít is van (1 1. sz. minta). A kőszén további 40 cm-ében levő gyantajá- rat nélküli fenyőből képződött xilites kőszén láperdői eredetre vall. Oxidációs szegély, vagy csomó ezen xilitben nincsen (12. sz. minta). Az erre következő 40 cm vastag, sötét- szürke, növénymaradványos agyag vékony ág- és szármaradványok mellett aprószemű huminites törmeléket tartalmaz. A szerves anyag mindenütt erősen oxidált, az ágmarad- ványok helyenként egészen megfeketedtek, oxinitté alakultak, sok zsugorodási repedéssel aprózódtak. Az oxinit sávok mellett a zsugorodás következtében széles, szabad levegőjára- 182 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet tok alakultak ki. A nagy csomókban található gömbös piriten mállást nem lehet látni (13. sz. minta). Ezen gyakran begyulladó sötétszürke növénymaradványos agyag felett 90 cm vastag kőszénsáv következik. A sáv alja oxidációs csomókat tartalmazó periblinit (14. sz. minta), felette (az előzőnél) kevesebb oxidációs csomót tartalmazó kevert periblinites-xilites kőszén következik, a mélyülő láperdői jellegnek megfelelően.. Feltűnő, hogy az oxidációs csomók itt is a periblinitben és nem a xilitben vannak (15. sz. minta). A szénkőzettani vizsgálatok összefoglalása a mellékelt szelvényen látható. Az V. telepben gyakran találhatók korong és pálca alakú Diatomák. A szénkőzettani vizsgálatokból megállapítható 1. Az ormosbányai II. akna V. telepében mu- tatkozó melegedés és öngyulladás a sötétszürke nö- vénymaradványos agyagból (és közkőből) indul ki; n 2. Az oxidációs csomók a szenes agyag feletti ^ kőszénben jelennek meg; közvetlenül a szenes agyag alatti kőszénben oxidációs csomók nincsenek; 3. Az oxidációs csomók a periblinitben való- színűleg korai képződményként jelentkeznek; 4. Az oxidációs szegély későbbi képződmény és főleg közvetlenül a kőszenes agyag felett jelentkezik. A pirít minden mintában ép, nem mállott, az V. telep kőszénanyagának öngyulladásában nincsen szerepe. Az eddig elmondottak alapján az öngyul- ladás elleni védekezésre vonatkozóan a következő lehetőségek adódnak: 1. csökkenteni a kőszénhez jutó oxigén meny- nyiségét; 2. csökkenteni a kőszén hőmérsékletét; 3. csökkenteni a kőszén térfogategységnyi felü- letét; 4. megakadályozni az aprózódást, a töredezési övék szilárdításával; /I Ormosbánva II. akna V. telepi kétpados frontfejtés szelvénye. Magyarázat: A. alsó pad, B. felső pad. 1. Fekü zöld agyag, 2. Periblinit, 3. Agyagos barnakőszén, 4. Riolittufa, 5. Kevert xilites-peribilinites kőszén, 6. Kőszenes agyag, 7. Periblinit, 8. Periblinit, 9. Periblinit (kevés xilittel), 10. Közkő (növénymarad- ványos agyag), 11. Kevert xilites (gyantás) periblinit, 12. Feny- őxilit (Taxodiales) , 13. Sötétszürke növénymarad ványos agyag, 14. Periblinit, 15. Kevert xilites-periblinites kőszén. Profil des in zwei Bánke geteilten Strebortes im V. Flöz des Sehachtes II. von Ormosbánya. Erklarungen: A. untere Bank, B. obere Bank. 1. Grüner Idegendton, 2. Periblinit, 3.Tonige Braunkohle, 4. Rhyolithtuff, 5. Gemischte Xylit-Periblmitkohle, 6. Kohlenfiihrender Tón, 7- Periblinit, 8. Periblinit, 9. Periblinit (mit kleinem Anteil von Xilit), 10. Zwischenmittel (T011 mit Pflan- zenresten), ix. Gemischter xylithaltiger (harziger) Periblinit, 12. Coniferen-Xvlit (Taxodiales) 13 Dunkelgrauer Tón mit Pflanzen- resten, 14. Periblinit, 15. Gemischte Xylit-Periblinitkohle. Soós : A kőszén öngyulladása 183 5. csökkenteni az oxidáció mértékét és sebességét inhibitorokkal. Ezek a lehetőségek természetesen a kőszén tárolására is vonatkoznak. Eátni fogjtrk azonban, mennyivel nagyobb xrehézségeket jelent fenti elveknek a bányában történő érvényesítése. 1. A kőszénhez jutó oxigén (levegő) mennyiségét a bányában nyilvánvalóan csak bizonyos határig lehet csökkenteni, ezt a szellőztetési előírások szabják meg; 2. A kőszén hőmérsékletének levegővel való csökkentése begyulladásra hajla- mos teleprészekben nyílván nem képzelhető el, mert ezzel éppen a kőszénanyag még intenzívebb oxidálása következnék be. Elképzelhető lenne inért gázzal pl. N2-vel, vagy C02-vel történő hűtés. Ez azonban egyrészt igen költséges, másrészt szükségszerűen a szellőztetés fokozását vonná maga után. (A C02 nagyobb fajsúlyánál fogva a mélyebb szinteken gyűlne össze). A hűtés további módja vízzel, vagy vegyszerek vizes oldataival lenne el- képzelhető. 3. A kőszén oxigén számára hozzáférhető felületének csökkentése a felület teljes elzárásával elérhető. Ez főleg iszapolással történhet. Azonban az iszapolással kapcsolatosan helyi nehézségek lehetségesek. 4. Az aprózódás megakadályozására, a töredezési övék szilárdítására legújabban Németországban Schuermann és Lappé [34] epoxydgyanta műanyag nagy nyomáson történő bepréselésével folytattak kísérleteket. A kísérletek igen eredményesek voltak, mert nemcsak kielégítő szilárdítást értek el, hanem az oxigén számára hozzáférhető felületet is gyakorlatilag a minimumra csökkentették. Ez a figyelemreméltó eljárás azon- ban igen költséges volta miatt ipari megoldásként egyelőre szóba sem jöhet. Meg kell ellenben kísérelni szervetlen szuszpenzióknak a bepréselését. 5. Oxidáció csökkentése inhibitorokkal. Vannak olyan vegyületek, melyek a kata- lizátorokkal ellentétben, adott kémiai reakció sebességét csökkenteni képesek. Az ilyen anyagokat inhibitoroknak nevezzük. A fenolos -OH csoportok oxidációját külön- böző ammónimnvegyületekkel lehet csökkenteni. Ilyenirányú kísérletekről nemrégiben számolt be P r u s s [27], aki bíztató eredményeket ért el a tárolásnál bekövetkező öngyul- ladási veszély csökkentésében. Ilyen irányú, némileg sikeres kísérletek folytak Ormosbányán is, amelyeknek tapasz- talati kiértékelése kívánatos. Az öngyulladás elleni — előbbiekben ismertetett — védekezési lehetőségekhez Szádeczky E. [39] vizsgálatai alapján járul a „fejtés óta eltelt idő célszerű szabályo- zása.” Az öngyulladási veszély jelentkezése az önoxidáció kezdete — gyakorlatilag a kőszénpillérnek első, kutatóvágatok által történt megnyitása — óta eltelt időtől függ. Az öngyulladási veszély közvetlenül az önoxidáció kezdetén általában kicsi, majd egyre inkább növekszik és egy maximum után lassan csökken. Ilyen irányú bányatapasztalatok is rendelkezésre állnak. N ö t z o 1 d [22] szerint az egyik Ruhr-vidéki bányában az első tűz a megnyitás után mintegy 5 hónap múlva szokott jelentkezni. Szádeczky [39] megállapította, hogy a brennbergi kőszén hőtermelési maxi- muma, azaz a legnagyobb begyulladási veszély a kőszén első megbolygatása után mintegy 3 — 4 hónap múlva jelentkezik. Ugyancsak ő említi Esztó P. azon megfigyelését, hogy a petrozsényi nyugati bánya Gusztáv-mezejében az 1890-es években bányatiizek jelentkez- tek, ami miatt a fejtéseket eltömedékelték. Ennek a bányarésznek mintegy 20 év múlva történt újranyitásakor a benthagyott pillérek már tűzveszély nélkül voltak lenni velhetők. Az előbbiek is igazolják tehát, hogy a kőszénnek önoxidációs hőtermelése az idő függ- vényében közvetlenül megadja az öngyulladási veszélyt. Nyilvánvaló, hogy az öngyulla- 184 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet dás elkerülésére az arra hajlamos kőszenet a feltárás után azonnal le kell fejteni, azaz nem szabad egy vágatot hosszú ideig fenntartani. Látható, hogy aSzádeczky [39] által ajánlott hőtermelési görbének az idő függvényében különböző viszonyok között történő meghatározása gyakorlati fontosságú a borsodi bányászatban. Ennek az összefüggésnek megállapítása igen egyszerű feladat: a frissen fejtett, állandó külső körülmények közt tartott kőszénrakás hőmérsékletének hosszabb időn át végzett rendszeres méréséből adódik. Az említett védekezési lehetőségek elsősorban gazdasági vonatkozásúak. Megálla- pítva azt a kárt, ami a kőszén öngyulladásából a népgazdaságot érheti, azt viszonyítani kell a megvédett terület kőszenének és beépített felszerelésének értékéhez. Ennek figye- lembe vételével elméleti és gyakorlati szempontok alapján kell a legmegfelelőbb megelő- zési és védekezési módszert kiválasztani, illetve alkalmazni. IRODALOM - LITERATUR 1. Burian, O.: Autooxydation und Selbstentzündung dér Mineralkohlen. Kohle-Koks-Teer Halle, 1924. p. 40. — 2. D e a a s t e d t, M. u. Bünz, R.: Ztschr. Angew. Chemie 21. 1908. p. 1825 — 1835. — 3. E n g 1 e r, H.: Bér. dér Deutschen Chem. Ges. 33. 1900. p. 1037. — 4. E r d m a 11 n, E.: Die Selbstentzündung dér Kohlén unter besonderer Berücksichtigung dér Braunkohle. Brennstoff-Chemie 3, 1922. p. 257 — 259. és 280 — 281. — 5. Ferrari, B.: Die Entstehung von Grubenbránden naeh Unter- suchungen auf Kohlenpetrographischen Grundlagen. Glückauf, 74. 1938. p. 765. - 6. Fr i t z sch e, K.: Braunkohlenarchiv 52. 1939I p. 3 — 44. — 7. G a 1 1 e, E.: Die Selbstentzündung dér Kohlén. Zentralblatt f. Parasiteukunde. 2. Abt. 28. p. 416 — 473. 1910. — 8. Gártner, K.: A szenek öngyúlásáról. Mát. és Term. Tud. Ért. 1929. 46. p. 378 — 406. — 9. Gebhardt, W.: Braunkohlenarchiv 38. 1932. p. 13 — 31, 38.— 10. G 1 u u d, W.: Abhándlungen zűr Kenntnis dér Kohlé 1. 1917. p. 81. — 11. Goethe: Dichtung und Wahrheit. 2. Teil, 10. Buch. — 12. Grundmann, H.: Ztschr. Berg-, Hütten- u. Salinenwes. 9. Abt. B. — 13. Gumz, W.: Die Umschau 44. 1940. p. 708. — 14. H o c k, H.: Braunkohle, 1951. Heft 3 — 4. — 15. Jones B. E. and Townend D. T. A.: Natúré. London 1945. 155. p. 424. Idézve Pruss W. után Brennstoff-Chemie 41. 1960. p. 15. és 18. — 16. Kreulen, J. W.: Grundziige dér Chemie u. Systematik dér Kohlén. Amsterdam, 1935. — 17. van Krevelen, D. W. and Schuyer, I.: Coal Science. Amsterdam 1957. p. 217. — 18. Lángé, Th: Idézve E. Stach: Lehrbuch dér Kohlenpetrographie. Berlin 1935. p. 21 1. után. — 19. 1, i e b i g Justus: Chemische Briefe. Leipzig. Heidelberg. 1865. Neunzehn- ter Brief p. 165. — 20. Lissner, A. u. Ra mmler E.: Schriftenreihe des Verlags Technik 63. 1952. p. 5, 15, 19 — 21. Idézve: Lissner — Thau: Die Chemie dér Braunkohle. Halle 1956. p. 128. és 142. után. — 21. Lissner— Thau: Die Chemie dér Braunkohle. Halle (Saale) 1956. p. 167. — 22. N ö t z o 1 d, E.: Erforschung dér Selbstentzündung dér Kohlé auf kohlenpetrographischer Grundlage. Glückauf 76. 1940. p. 381, 393. — 23. P a r r, S. W., Kressmann, F. W.: Versuche von Francis. Bull. 24. of the TTniv. of Illinois Engineering Exper. Stat. Die spontáné Verbrennung dér Kohlé. Idézve: Burian, O.: Azutooxydation und Selbstentzündung dér Mineralkohlen. Kohle-Koks-Teer. Halle. 1924. p. 41. — 24. Petrascheck, W.: Zűr Klárung dér Begriffe, Steinkohle und dér Braunkohlenarten. Braunkohle, 25. 1926.— 25. Plinius: Textkritische Ausgabe von Janus-Mayhoff „História naturális”, libri 37, 6. Bd. Leipzig 1854. —65. — 26. P o t t e r, M. C.: Bakterien als Agenzien bei dér Oxydation von amorpher Kohlé. Zentralblatt f. Bakteriologie II, 21. 647 — 665. — 27. Pruss, W.: Über die Beeinflussung dér Autooxvdation(Selbstentzündlichkeit) von Kohlé durch Ammóniák. Brennstoff-Chemie 41. 1961. p. 14 — , 18. — 28. R a m m 1 e r, E., Jacob, H.: Freiberger Forschungshefte, 1951. Heft. 3. — 29. Richters, E.: Dingler’s Polytechn. Joum. 190. 1868. p. 398. Ref. Chemiker Zeitung 1904, 945. — 30. Romwalter: A.: Die Rolle dér Élementarbestandteile in dér Kohlenchemie. Mitt. d. Berg-u. Hüttenm. Abt. Sopron, 1948 — 1949. Bánd XVII. p. 8 — 12. — 31. Rosin, P.: Ursaehen und Behebung dér Selbstentzündlichkeit von Braunkohlenschwelkoks. Braunkohle, 27. 1928. p. 241, 282. — 32. Safety in Mines Research Etablish- ment: 142, 6. 1957. Idézve W. Pruss után. Brennstoff-Chemie 41. 1960. p. 18. — 33. Schein, H. G. Brennstoff-Chemie 32. 1951. p. 298 — 301. — 34. Schuermann, F.: und Lappé, F. J.: Das Ver- festigen zum Auslaufen néigender Kohlé durch Einpressen von Kunstharz. Glückauf, 98. 1962. p. 275 — 280; — 35. Steinbrecher, H.: Zűr Kenntnis einiger Braunkohlenbestandteile und dérén Einfluss auf die Explosionsfáhigkeit und Entziindbarkeit des Braunkohlenstaubes. Braunkohle 29. 1930. p. 977. — 36. Steinbrecher, H.: Chem. Fabrik 7. 1934. p. 378 — 379. — 37. Sustmann, H. u. Lahner t, R.: Über die Zündtemperatur von aschehaltiger und entaschter Bráunkohlen und von Braunkohlenhalb- koks, sowie über dessen Adsorptionsvermögen. Brennstoff-Chemie 19. 1938. p. 21. — 38. S v e n, Ódén: Die Huminsáuren. Dresden u. Leipzig, 1922. — 39. Szádeczky - K. E.: A szenek öngyúlása és mállása kőzettani megvilágításban. Bányászati és Kohászati Lapok, 77. 1944. p. 241, 253. — 40. S z á d e c z k y- K. E.: Über Systematik und Uinwandluneen dér Kohlengemengteile. Bánya- és Kohómérnöki Oszt. Közi. XVII. 1948 — 49. — 41. Szádeczky - K. E.: Szénkőzettan Budapest, 1952. p. 220. — 42. Theoph ra- ■s t u s: Abhándlungen über Steinarten. Übersetzt von C. Schmiede r, Freiberg, 1807. — 43. V a- ■dász, E.: A kőszén öngyulladása. A Műveltség, 1922. I. évf. 5. szám, p. 81. Soós : A kőszén öngyulladása 185 Theorie dér Selbstentzündung dér Kohlé und diesbezügliche Beobachtungen im Borsoder Kohlenbecken (Nordungarn) DR. R. SOÓS Die Selbstentzündung dér Kohlé findet statt, wenn bei diesem exothermen Vorgang die Gesehwindigkeit dér Wármeentwicklung grösser ist, als die dér Wánneabfuhr. Die wichtigste Ursache dér Selbstentzündung kann zűr Oxidation dér Hunxinstoffe dér Kohlé zurückgefülirt werden. Die Gesehwindigkeit dér Oxidation nimmt mit zunehmen- der Temperatur nach dem Gesetz van’t Hoffs zu. Die Zunahme dér Tempe- ráim dér Kohlé kann durch die Benetzung dér Kohlé, dmcli eventuelle mikro- biologische Einwirkungen, sowie durch die Öxydation des Pyrits-Markasits und des Fusits eingeleitet werden. Bei dér Öxydation spielt die Zunahme dér Oberfláche die von einer hauptsáchlieh durch geologische Faktorén verursachten Zerkleinerung herforgerufen wird, eine sehr wichtige Rolle. Auch die Asche scheint, als Katalysator, in dér Selbstoxydation dér Kohlé beteiligt zu sein. Die wáhrend einer Zeiteinheit pro- duzierte Wármemenge ist am Anfang gewöhnlich kleiner, aber infoige dér durch die Erwármung beschleunigten Reaktion nimmt sie schnell zu. Die Möglichkeit dér Selbst- entzündung dér Kohlé wird durch die zustandegebrachte maximale Temperatur bestimmt. Auf Grund dér am Kohlenmaterial des V. Flözes des Schachtes II von Ormosbánya durchgefiihrten kohlenpetrographischen Untersuchímgen habén wir nachgewiesen, dass die Kohlenbildungen des dmch graue Tone, durch das sogenannte „közkő’’ (Zwischen- mittel), in zwei Bánke geteilten V. Flözes liauptsáehlich Bildungen vöm Sumpfwald, oder die eines dem Rand des Sinnpfes náher gelegenen, ein wenig eingesunkenen Sumpf- waldes darstellen. Wir habén festgestellt, dass die in diesem Flöz vorkommende Erwármung und Selbst- entzündung von den Pflanzenreste führenden, dimkelgrauen Tonen und dem Zwischen- mittel, welche die Hmninite in einer sehr feinen Vertei lung enthalten, ausgehen. Die oxidierten Knollen treten, wahrscheinlich als eine P'rühbildung und die Oxydations- sáume, als eine spátere Bildung, in dem oberhalb elér kohlenführenden Tone vorhande- nen Periblinit auf. In dér umnittelbar unter den kohlenführenden Tonen liegenden Kohlé gibt es keine Oxydationsknollen. Dér Pyrit ist in den untersuchten Proben unversehrt, unverwittert und hat keine Rolle in dér Selbstentzündung dér Kohlé des V. Flözes. Die prinzipiellen Schutzmassnahmen gégén die Selbstenzündung sind die fol- genden : Verminderung dér Menge des dér Kohlé zugeführten Sauerstoffes, Herabsetzung dér Temperatur dér Kohlé und Einschránkung ihrer Oberfláche pro Volumeneinheit, Verhinderung dér Zerkleinerung durch Verfestigung dér Bruchzonen, sowie Verminde- rung des Masses und dér Gesehwindigkeit dér Öxydation. Die Bestimmung dér von Szádeczky vorgeschlagenen Wármeproduktionskurve als Funktion dér Zeit ist für die Festsetzung des Maxhmuns dér Selbstentzündungsgefahr áusserst wichtig. 3 Földtani Közlöny AZ ÉSZAKKELETI MÁTRA FÖLDTANI ÉS KŐZETTANI VIZSGÁLATA DR. KUBOVICS IMRE* (VII. -X. táblával) Összefoglalás: A mátrai helvéti-tortonai nagy andezitvulkánosság első terméke az egész hegységben elterjedt alsó andezittufa, mely földtanilag és rétegtanÖag a helvéti üle- dékciklus zárótagjának tekinthető. A fedő alsótortonai középső riolittufától kiemelkedéssel járó kéregszerkezeti mozgások és lepusztulási időszak választja el. A riolittufa részben a denudált térszínre és az áthalmozott andezittufára rakódott le. Felette i — 2 m vastagságú, andezittufa és biotitos dácittufa települ. A vulkáni összlet legfiatalabb tagját a hipersztén- andezit és a teléres szubvulkáni kifejlődésű hiperesztén-karboandezit képviseli. A telér- és lávakőzet szövete között fokozatos átmenet van, ami elsősorban az alapanyagbeli plagio- klász és piroxénszemcsék méretének a csökkenésében nyilvánul meg. Ez — egyéb ténye- zőkkel összhangban — arra utal, hogy a vulkáni csatornarendszerként felfogható észak- keletmátrai telérek szolgáltatták az andezittakaró anyagának jelentős részét. Az ismerte- tett tufaszintek az egész hegységben megtalálhatók, segítségükkel a kitörési sorrend meg- bízhatóan rögzíthető. Bevezetés 1958-ban Szádeczky-Kardoss E. akadémikus irányításával megkez- dett nyugatmátrai földtani-geokémiai vizsgálatok során világossá vált, hogy a hegység földtani-vulkanológiai felépítése, a vulkáni kitörés sorrendje csak az üledékes-peremi kifejlődések részletes elemzése alapján tisztázható. Ezért vizsgálataimat 1959-ben a mélyebb földtani helyzetű ÉK-i Mátrára is kiterjesztettem. A térképezett terület (1. ábra) földtanilag és részben geomorfológiailag is átme- neti jellegű a bükkhegységi típusú kifejlődés felé. Ebből eredően e terület mind a mátra- hegységi, mind a bükkhegységi kutatók figyelmét rendszerint elkerülte. A régi leírások túlnyomó része a recski ércbányászatra, a kőolajkutatásokra és a parádi üdülőtelep- környéki kőzetekre vonatkoznak. A jelzett szűkebb terület földtani-kőzettani vizsgálatá- val főleg N o s z k y J. [16], Rozlozsnik P. [23], Schréter Z. [24] és K i s s J_ [6, 7] foglalkozott. Az ÉK-i Mátra rétegtani felépítése A Mátra legidősebb felszíni képződményei (triász, kréta) a hegység ÉK-i részén van- nak. Korjelző ősmaradványokat nem tartalmaznak, ezért rétegtani besorolásuk csak a bükkhegységi analógiák alapján lehetséges [2, 6, 24]. Az oligocén és alsómiocén képződ- mények a környékbeli (Bükkszék stb) . és a miklósvölgyi kőolajkutató fúrások anyagainak részletes mikropaleontológiai vizsgálatából ismertek. A vulkáni összlet tagolása pedig a jelenlegi mátrahegységi vizsgálatok egyik célkitűzése. A terület rétagtani felépítését az eddigi adatok alapján az alábbiakban foglalhatjuk össze (I. táblázat). Mezozóos képződmények Korszerű vizsgálatuk eredményei Schréter Z. és Kiss J. idevonatkozó dolgozatában megtalálhatók, ezért részletes tárgylásuktól eltekintek. A mezozóos képződményeket triászidőszaki üledékes és krétaidőszaki (?) magmás (diabáz) kőzetek képviselik. Előadta a Geokémiai Bizottság 1960. V. 2-i szakülésén. Kézirat lezárva 1963. III. 9-én. Kubovics : Az ÉK-i Mátra földtana és kőzettana 187 *E1 J[H3 5(ZZ1 71^é1 *E£Á3 *SBS 7ÖEZZ] í?E23 Mimiin #Eg3 ?5 1=1 í70 ^ x. aira. Az ÉK-i Mátra földtani térképe. Jelmagyarázat: i. Vörös és szürke agyagpala (triász 2. Vörös radioláriás kovapala (triász), 3. Szürke mészkő és szericites kvarcpala (triász), 4.’ Triász anyagú lejtőtörmelék, 5. Diabáz (kréta?), 6. Szürke agyagmárga (rapéli), 7. Növénymaradványos homokkő (ákvi- táni?), 8. Tarka agyag (burdigalai), 9. Alsó riolittufa (burdigalai), 10. Homokkő- és slirösszlet (helvéti), 11. Alsó andezittufa (helvéti), 12. Középső riolittufa (tortonai), 13. Karboandezit (tortonai), 14. Kiirtő- vagy takaróandezitmaradványok (tortonai), 15. Takaróandezit (tortonai), 16. Teraszkavics és terasz- homok, 17. Alsó riolittufa feltételezett kitörési helye, 18. A szelvények iránya ) Puc. 1. reonoruMecKaa KapTa CB-hoh nac-rn rop MaTpa. J1 e reHia: 1. KpacHbie h cepbie rnuHHCTbie cnaHUbi (Tpuac), 2. KpacHbie KpeMHHC-rbie cnaHqbi c pagHonapuaMU (Tpuac), 3. Cepbie n3BecmHKn u cepnuHTO- KBapueBbie cnaHubi (Tpuac), 4. Ocunb c TpnacoBbiM MaTepnanoM, 5. ff ua6a3bi (Mén?), 6. Cepbie rnuHHCTbie Meprerui (pynenbCKHfi npyc), 7. necnaHHKH c pacraTenbHbiMH oCTaTKaMii (aKBUTaHCKHií apyc?), 8. necTpbie niHHbi (6ypnuranbCKnft npyc), 9. HtiWHHe pnonHTOBbie Tyjibi (6ypAnranbCKnü apyc), 10. necnaHHKoBo- uinupOBaH Tonma (renbBeTCKHíi apyc), 11. HinKHHe aHae3HTOBbie Tyjtbi (renbBeTCKuü npyc), 12. CpeAHHe puoAHTOBbie Tyijibi (TopTOHCKHü npyc), 13. Kap6oaHAe3HTbi (toptohckmü apyc), 14. OcTanubi wepnoBbix hah nOKpOBHblX 3HAe3HT0B (TOpTOHCKHÜ flpyc), 15. IlOKpOBHbie 3HAC3HTbI (TopTOH), 16. TeppaCOBbie raAbKH H necKH, 17. npeAnoAoweHHoe MecTo H3Bep>KeHHA hhwhhx phoahtobhx TyijioB, 18. HanpaBneHHe pa3pe3a Legidősebb tagnak a vörös és a szürke mészkő tekinthető (alsóladini), amely tele- pülésben csak a Miklós- völgy alsó szakaszán látható (Tisztafartető — Miklós- völgy) . Vastagsága mindössze néhány deciméter. Törmelékként a bájpataki diabázterületen is megtalálható. Kiss J. a damóhegyi diabázbólökölnyi-fejnagyságú példányokat gyűjtött. Mindez arra vall, hogy a diabáz az északi területen e ladini mészkövet áttörte; délebbre a peremi területen már mélyebb helyzetű és megrekedt a mészkő, valamint a pala alatt. Fölötte néhány dm szürke, majd kb. 40 — 50 m vörös színű agyagpala van. Schréter Z. szerint az agyagpalára vöröses radioláriás kovapala települ. Az ÉK-i Mátrában ezzel a triász rétegsor lezárul. A K-i peremen azonban a kis- és nagyvárhegyi, uralkodóan szürke, 3! 188 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet \ Az ÉK-i Mátra rétegtani beosztása I. táblázat Sor- rend Képződmény Emelet Kor időszak I. kösz Teraszkavics és teraszhomok pleisztocén 2. Vulkáni összlet tortonai helvéti miocén 3- Homokkő- és slirösszlet helvéti 4- Alsó riolittufa Osztreás konglomerátum Tarka agyag Növénymaradványos csillámos homokkő burdigalai akvitánif?) 5- Szürke homokos agvagmárga rupéli oligocén 6. Diabáz és változatai kréta? 7- Sötétszürke fekete és szaruköves mészkő Szürke mészkő és szericites kvarcpala Vörös radioláriás kovapala Vörös és szürke agvagpala Vörös és szürke mészkő ladini triász helyenként oolitos mészkő, valamint a közbetelepült szericites kvarcpala fedőjét alkotó szürke, sötétszürke, bitumenes és szaruköves mészkő a Nagy várhegy folytatásaként egy kis rögben a Mátra területén is megtalálható. A mátrai diabáztömeg (1. ábra) ásvány -kőzettanilag megegyezik aKiss J. által részletesen vizsgált damóhegyi és nagyrézoldali diabázváltozatokkal. Valószínű, hogy föld tanilag némileg mélyebb helyzetű, amit a miklósvölgyi feltárás mészkő- és agyagpala fedője is igazolhat. Kora vitatható. A földtani és ásvány-kőzettani jellegek — hólyag- üreges melafiros és spilitesedett változatok, epidot-szerpentin-prehnitfészkek — arra utalnak, hogy nagy nedvességtartalmú üledékes környezetben merevedtek meg [6, 12], így a mellékkőzetként szereplő triász agyagpala és a diabáz keletkezése között nem lehetett nagy korkülönbség [35]. Ennek alapján valószínű, hogy krétánál idősebb, eset- leg a bükkkegységi középsőtriász bázisos magmatizmus [17, 35] közvetlen folytatásaként alakulhatott ki. A magmatizmust kiváltó tektonikai mozgások okozhatták e területen a triász tenger végleges visszahúzódását. Oligocén Az oligocén képződményeket a rupéli szürke agvagmárga és homokos változatai képviselik. Megbízhatóan igazolható katti képződményeket a jelzett területen nem isme- rünk, ami utólagos, esetleg oligocén végi lepusztulásból adódhat. Miocén A Mátra hegység ÉK-i részét is túlnyomóan miocén összlet alkotja. Az üledékes kőzeteket homokkő (helyenként alárendelten konglomerátummal), homokos agyag és agyagmárga (slir) a vulkáni képződményeket riolittufa, dácittufa, változatos kialakulású andezittufa és piroxénandezit képviseli. A rupéli finomhomokos agyagmárgára vékonypados, (20 — 30 cm) sárga muszkovit- dús homokkő települ. Viszonylag jó feltárásban csak néhány helyen (Csevicepatak és Kubovics : Az ÉK-i Mátra földtana és kőzettana 189 a Miklós-völgy alsó szakaszán) látható, de a talaj bizonyos jellegeiből (sárga színe, a kvarcszemcsék mérete) nagyobb elterjedésére következtethetünk. Valószínű, hogy a rupéli agyagmárga fedőjeként a Csevicepatak — Jámbortanya — Györkepatak közötti terü- leten is megvan. A kvarcszemcsék mérete változó, uralkodóan 1—2 mm (egyes padokban 0,2 — 0,3 mm), de a Miklós-völgy jobb oldalán konglomerátumos kifejlődés is észlelhető (0,5 — 1 cm 0 kvarckavicsokkal). Földtani helyzete és települése a rossz feltárási viszo- nyok miatt nem tisztázható. A homokkő ásványos összetétele: kvarc, muszkovit, kissé kloritos biotit, szericites plagioklász, kevés mikroklin és helyenként (Csevicepatak) viszonylag nagymennyiségű kalcit. Erősen limonitos. A földpáttartalom alapján kissé arkózás homokkőnek minősíthető. Egyes padjai — mind a Csevicepatakban, mind a Miklós- völgyben — limonitos, növény maradvány okát és 2 — 4 cm lapos, többnyire lencsealakú agyagkavicsokat tartalmaznak. Hasonlóan agyagzárványos — de növény- maradványok nélküli — homokkövet észlelt Rozlozsnik P. Mátraballa környékén, melyet földtani helyzete a ,,kiscelli” agyag és a homokkő kapcsolata alapján a felsőoligo- cénba sorolt. Kőzettanilag azonban lényeges különbség mutatkozik a két képződmény között. A Mátraballa környéki kifejlődés finomszemcséjű agyagos homokkő (átlagos szemcseméret 0,1 mm). Ásvány -kőzettani és üledékföldtani jellegek alapján inkább a fenti képződményre települő konglomerátumos homokkővel azonosítható. Ezt az összletet id.Noszky J.a felsőoligocénbe, Schréter Z.a miocénbe sorolta. A csevieepataki — miklósvölgyi konglomerátumtartalmú homokkő a mátraballai- hoz hasonlóan sekélyvízű, partközeli, ingadozó térszínű képződmény. Rétegtani, üledék- földtani és ásványkőzettani jellegek alapján az ipolytarnóci és az egri kifejlődésre emlé- keztet [3, 5, 35]. Ennek megfelelően az akvitáni, esetleg a burdigálai emeletbe sorolható. A Tisztafartető ÉNy-i oldalán (a Miklós-völgy végén) a diabázt 1 — 2 m vastagságú tarka agyag borítja. Valószínű, hogy a Miklós-völgy végén e képződmény fedi a növény- maradványos homokkövet is. A burdigálai alapkonglomerátum egykori jelenlétét az id. Noszky J. és Rozlozsnik P. által részletesen ismertetett györkepataki 50 — 60 cm vastagságú osztreás pad jelzi. Az északmagyarországi miocén vulkánosság első terméke a burdigálai emeletbe sorolt alsó riolittufa. Kiterjedése a Mátra területét meghaladja, éppen ezért nem tekint- hető a nagy andezitvulkánosság bevezető ciklusának. Több, egymástól helyileg távoleső kitörési központból származik, amit a térbelileg eléggé eltérő anyagi (kémiai és szenmagy- sági) összetétele is igazol. Fekvőjét — az ÉK-i Mátra miocéneleji egyenlőtlen és változatos térszínének megfelelőén — különböző korú és kifej lődésű képződmények alkotják (triász agyagpala-kovapala, diabáz, növénylenyomatos homokkő) . Tehetséges, hogy helyenként közvetlenül a rupéli agyagon fekszik (1. ábra). Vastagsága Rozlozsnik P. szerint kb. 85 m. Egyes, különösen mállottabb változatai a középső riolittufára emlékeztetnek. Az elkülönítést nehezíti, hogy a miocén tenger partszegélyét alkotó mezozóos képződ- ményeken és azok szegélyén az üledékhiány, ill. a miocén üledékek kis vastagsága miatt a két riolittufa szintben is közel került egymáshoz. Ebből adódhat, hogy a Bájpatak bán Schréter Z. a két képződmény érintkezését tételezte fel[24]. Mezősi J. pedig a két kifejlődést egységesen szárazföldi középső riolittufaként (kelvéti v. tortonai) térképezte [15]. A rétegtani felépítés (2. ábra) a kémiai, valamint az ásvány -kőzettani összetétel (nagy horzsakövek, esetleg magmás kőzetzárványok) alapján azonban megbíz- hatóan elkülöníthetők. Még a Bájpatak alsó szakaszán is világosan látható, hogy a két piroklasztikum között — a partszegélyi jellegnek megfelelően — vékony liomokkőösszlet és andezittufa van. Az alsó riolittufa többnyire rétegzetlen, Schréter Z. szerint Kisterenye— Nagy- bátony környékén az alsó rész homokkőszerű tengeri képződmény [25]. Az ÉK-i Mátrá- 190 Földtani Közlöny , XCIII. kötet, 2. füzet bán (Tisztafartető Miklós-völgy felőli oldalán) a növénylenyomatos homokkő feletti riolittufa alsó része részben szenesedett növénymaradványokat tartalmaz. Rozlozs- n i k P. levéllenyomatokat és kovásodott fatörzseket is talált [23]. Ez igazolja, hogy a kiszórt vulkáni anyag alsó része e területen is vízbe hullott, majd fokozatosan száraz- földivé vált. A vízi lerakódást bentonitos lencsék és zsinórok is megerősítik ( K i s s J. [6]) . Ebből következőleg, a transzgressziót jelző fedő homokkő-, slirsorozat — Vadász E. megállapításának megfelelően [35] — feltétlenül új üledékciklust jelent. A riolittufa ásványos összetételét id. Noszky J. és Kiss J. vizsgálataiból ismerjük [14, 16, 6]. Lényeges elegyrészei: kvarc, földpát (kevés szanidin, savanyú- neutrális plagioklász) és biotit. *0 a> Jüü] 5üI] 6Ev] 7E3 5EZ] 2. ábra. A-A. Földtani szelvény Recsk és Kalapostető között: J elmagyarázat: 1. Szürke agyagmárga (rupéli). 2. Növénymaradványos homokkő (akvitáni?). 3. Alsó riolittufa (burdigalai). 4. Homokkő- és slirösszlet (helvéti). 5. Alsó andezittufa (helvéti). 6. Középső riolittufa (tortonai). 7. Középső andezittufa (tortonai). 8. Biotitos dácittufa (tortonai). 9. Takaróandezit (tortonai) Puc. 2. A-A. reoJiorrmecKHH pa3pe3 Mewny c. PeuK h xojimhkom KananomTeTé: Jf e r e h h a: 1. Cepbie ran- HHCTbie Meprenu (pyneJibCKHü apyc), 2. necuaHHKH c pacTHTejibHbiMH ocTaTKaMH (aKBHTaHCKHü apyc?), 3. HaWHite pHoauTOBbie Tyc})bi (óypAHranbCKHŰ apyc), 4. riecMaHnKOBaa h uumpöBaa TOJiura (rejibBeTCKHfí npyc), 5. HroKHue aHne3HT0Bbie Tyi})bi (rejibBeTCKHü apyc), 6. Cpenrme puoaHTOBbie Tyijibi (toptohckhh apyc), 7. CpenHHe aHne3HT0Bbie Tyrjibi (toptohckhh apyc), 8. BHOTHTO-nauHTOBbie Tytjjbi (toptohckhh apyc), 9. no- KpOBHbie aHHe3HTbI (TOpTOHCKHH Hpyc) A kőzet kémiai összetételét és az ásványos összetétel százalékos megoszlását döntően két tényező befolyásolja: 1 . A horzsakő mérete és mennyisége. 2. A kőzetzárványok jellege és mennyisége. 1. A horzsakő mérete és mennyisége tekintetében jelentős különbség észlelhető. A Kisterenye és Nagybátony környéki alsó riolittufa 0,5 — 1 cm-es horzsakőanyagával szemben a fenti terület nagyobb részén 4 — 5 cm az uralkodó. Sőt, helyenként 10 — 15, ritkábban 30 — 35 cm-es bombák is találhatók. Jellemző, hogy rendszerint sok kvarcot, szanidint és biotitot tartalmaz [1 1 ] . 2. Az alsó riolittufában üledékes és magmás eredetű kőzetzárványok egyaránt megtalálhatók. A zárványok ásvány-kőzettani vizsgálata alapján [n] az ÉK-i Mátra mélyebb szintjeinek földtani felépítésére vonatkozólag az alábbi következtetéseket von- hatjuk le: a) A homokkő- és agyagzárványok a felszíni, valamint a miklósvölgyi kőolaj- kutató fúrásokban észlelt oligocén kifejlődést tükrözik. b) A dácit- és andezitzárványok a lahócai andezit miocén előtti, sőt a magmatit- zárványok nagyobb fokú kontakt átalakulásából következőleg az oligocén előtti korát, továbbá a vulkáni működés nagyobb kiterjedését igazolják. Kubovics : Az ÉK-i Mátra földtana és kőzettana 191 c) A szulfidos andezitzárványok eloszlása esetleg egy mélyebb szintbeli ércesedést jelölhetnek. E zárványok legnagyobb gyakorisága a lahócai ÉNy-DK-i érces szerkezeti vonal [18] csapásába esik, ami a fenti feltételezést megerősíti. d) A horzsakő és zárványok mérete, eloszlása és együttes megjelenése alapján az alsó riolittufa egyik kitörési központját a Bódogh-tanya — Bájpatak közötti szakaszon a fenti szerkezeti vonal folytatásában rögzíthetjük (i. ábra). — A szávai orogenezist követően az ÉK— DNy-i irányú kompressziós szerkezeti övre merőlegesen a torlódás követ- keztében diszjunktív mozgás alakulhatott ki (óstájer), amely B a 1 k a y B. magmatek- tonikai vizsgálatainak megfelelően [i] létrehozhatta a vulkáni kitörés feltételeit. A kitörés a földtani felépítésből következőleg nedves környezetben, közvetlenül a tenger lefűződése után, esetleg közben történt. Ezért a fentjelzett tektonikai öv mentén nagy mennyiségű víz szivároghatott a mélybe, ami elősegíthette a differenciációt, a savanyú magma foko- zottabb kialakulását, a vízgőz nagy nyomása pedig a heves kitörést, amit a horzsakő túl- súlya is igazol. Mindez jelentősen lecsökkenthette a magma hőmérsékletét és a megmereve- dés hőfokát. Erre utal az oligocén homokkő- és agyagzárványok gyenge átalakulása is. A Cserháthaláptól Dubicsányig, ill. Dövényig nyomozható, kitűnő vezetőszintül szolgáló alsó riolittufa [35] pontos kora mindmáig vitatott. A legtöbb zavar a növény- maradványok alapján történő kormeghatározásból adódik. Ez legjobban R á s k y K. vizsgálataiban tükröződik, aki az ipolytarnóci alsó riolittufa flóráját burdigalainál idő- sebbnek, a mélyebb földtani helyzetű, az alsó riolittufa alatti egri összlet flóráját pedig a fentinél fiatalabbnak, a riolittufa feletti salgótarjáni kőszénösszlet flórájához hasonlónak és azzal egykorúnak (burdigalai) tartja. A kezdetben tengeri, később szárazföldi alsó riolittufát az északkeletmátrai földtani megfigyelések alapján a burdigalai emelet zárótagjának tekinthetjük. A burdigalai és helvéti emelet a vulkáni kitörést is okozó tektonikai mozgásokkal határolható el. Ezt megerősíti VadászE. szintézise is, mely szerint a fokozatos tengerelöntést jelző salgó- tarjáni-borsodi barnakőszén-rétegösszlet mindenütt jól megkülönböztethető földtör- téneti szakasz, tehát mindenképpen új üledékciklust jelez [35]. Az alsó riolittufára települő helvéti transzgressziós homokkő- és slirösszletet Schréter Z. két részre tagolja: a) A sárga homokkőből álló cardiumos-corbulás, valamint a felette következő b ) homokkő és agyag váltakozásából álló chlamysos és felső slir rétegcsoportra. Az új ciklust jelentő helvéti üledékképződés Schréter Z. és Kiss J. megálla- pításának megfelelően [25, 6] homokos, helyenként (Miklós-völgy és Bájpatak között) konglomerátumos kifejlődéssel kezdődött. A fenti konglomerátumból származtatható a tisztafartetői mezozóos képződményeken és alsó riolittufán található nagy mennyiségű kvarckavics. Kiss J. a miklósvölgvi homokkőben kőszénlecséket, kőszénzsinórokat és egyszikű növénylenyomatokat észlelt. Vizsgálatai szerint a homokkő a parti kifejlő- désnek megfelelően erősen osztályozott, egymaximumos eloszlási görbét ad. Az uralkodó kvarc mellett kevés muszkovitot, kloritosodott biotitot, földpátot, (plagioklászt és kevés mikroklint), helyenként kalcitot és — a növénylenyomatos homokkővel ellentétben — 2 — 3% glaukonitot tartalmaz. A glaukonit esetleg a katti homokkőből való származásra utalhat. Legnagyobb vastagsága keleten (Farkasgerinc, Nagyőrhegy stb.) van. Felfelé az agyagos közbetelepülések gyakoribbak és vastagabbak, végül szürke, ősmaradványok- ban gazdag homokos agyagba-agyagmárgába megy át. Ez a kifejlődés É-on és K-en hiányzik, vagy jelentéktelen, ami a mezozóos rögök állandó partszegélyét igazolja. Felette, a Nagylipót környéki megfigyeléseknek megfelelően [8] a lielvéti tenger végleges regresz- szióját jelző, néhány m vastagságú sárga vagy szürke csillámos homokkő települ, melyben helyenként (a Miklós-völgy jobboldali mellékágának felső szakaszán) már a nagy mátrai "vulkánosságot bevezető alsó andezittufa nyomai is megtalálhatók. / Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet 192 A helvéti üledékes összlet több szintjében 10 — 50 cm vastagságú, kiékelődő, helyenként homokos, egyenlő szemcseméretű horzsaköves riolittufa van. Jellegéből és földtani helyzetéből következőleg — az eddigi felfogással ellentétben — nem valószínű, hogy elsődleges vulkáni termék, inkább a közeli mezozóos képződményekből áthal- mozott, lepusztított alsó riolittufa származékának tekinthető. Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a homokkal, helyenként konglomerátummal kezdődő, agyagos kifejlődéssel folytatódó és homokkal, ill. andezit- tufával záródó helvéti üledékképződés egységes, folyamatos, megszakítás nélküli lezárt üledékciklust képvisel. Helvéti — tortonai vulkáni összlet. A keleti-északkeleti Mátra vulkáni összlete viszonylag egyszerű felépítésű. Az egymásratelepülő, jól tanulmányozható tufaszintek kitűnő összehasonlító alapot szolgáltatnak a belső, bonyolultabb részek felépí- tésének és kitörési sorrendjének a tisztázásához. A vulkáni összleten belül — a peremi kifejlődések tanulmányozása alapján — az alábbi sorrend állapítható meg (II. táblázat) A helvéti- tortonai vulkáni összlet kitörési sorrendje II. táblázat Sor- szám Képződmény Emelet a b andezittakaró és andezittelérek tortonai Középső andezittufa II. Biotitos dácittufa Középső andezittufa I. - c Középső riolittufa d Alsó andezittufa helvéti Alsó andezittufa. A helvéti regressziót jelző homokkőre a nagy mátrai vulkánosságot bevezető rétegzett andezittufa települ. (A Nagypaska környéki előfordu- lására már Noszky J. is utalt [15]). A középső riolittufa fekvőjeként változó vastagságban az egész hegységben megtalálható, sőt a Sirok-egerbaktai országút mentén feltárt, de részletesebben még nem vizsgált andezittufa is az alsó összletet képviseli. A kitörés helye nem állapítható meg (ÉNy-i Mátrában azonban a tufaösszleten belül kiterjedt lávaárak is vannak. Tari, Csevice- völgy. Ágasvár, Remete-hegy). Kőzettani-földtani alapon két szintre tagolható a) finomszemcséjű, többnyire sárga, zöldessárga, szürke tufa (alsó szint) és b) uralkodóan 0,5 — 1,5 em-es fehéres-sárga és szürke-sötétszürke ,,horzsakőlapillik”-ből álló tufás agglomerátum (felső szint). A két szint mindenütt jól elkülöníthető, különböző, de szorosan egymást követő kitörésekből származhatnak. Az alsó és jelentős részben a felső szint is, vízben rakódott le, amit a Tar környéki (Ny-Mátra) növénymaradványok is igazolnak [10]. Az alsó rész gyakran homokos kifej lődésű. A felső szint helyenként finomszemcsés tufával váltakozik, ami a tengerszint ingadozásából, ill. áthalmozásból adódik. A két szint kémiai összetétele, annak ellenére, hogy a felső rész „horzsaköves”, csaknem teljesen azonos (III. táblázat) Az ásványos összetétel, kisebb helyi jellegű eltérések kivételével, azonos. Nagyobb különbség a szövetben az üveges anyag és a fenokristályos elegyrészek arányában van. Az áthalmozás során az eredeti összetétel lényegesen megváltozott. a) Az alsó szint többnyire kissé bontott, gyakran nontronitos, kissé kloritos, másutt limonitos. Ennek következtében a fenokristályos ásványok — elsősorban a színes szilikátok — mennyisége jelentősen lecsökkent. Lényeges elegyrészei : a földpát és piro- xén. Ezen kívül kevés kvarcot, még kevesebb biotitot és helyenként 1 — 2 % kalcitot is tartalmaz. A földpát (0,1— 0,3 mm) andezines-labradoritos összetételű és rendszerint ép. Kubovics : Az ÉK-i Mátra földtana és kőzettana 193 A piroxén uralkodóan 0,2 — 0,4 mm-es hipersztén, ritkábban augit. A hipersztént gyak- ran a c-tengellyel párhuzamosan rostos basztit övezi. Az átalakulás mindig a szemcse szegélyén az (no) szerinti hasadások mentén kezdődik és fokozatosan halad befelé (VII. tábla, 1. ). Gyakori a teljes átalakulás. A mátrai piroxénandezitek hipersztén jeinek basztitosodását (Monostorpatak, Gyöngyöstől É-ra) elsőként Mauritz B. írta le [14]. Az alsó andezittufa kémiai összetétele Blemző: dr. Simó B. és Kovács B.-né III. táblázat I % 2 % sio3 54,09 53,63 Ti02 o,79 0,85 ai2o 3 16,16 14,55 Fe203 7,75 6,77 FeO 0,86 0,95 MnO 0,09 0,10 1,81 MgO 1,22 CaO 4,43 5,69 Na,0 1,56 1,42 K.O 0,68 0,94 h3o+ 4,56 4,6o H.O- 8,02 8,36 p2o5 0,04 0,15 w, 0,20 0,52 Összesen 100,45 100,34 1. Alsó andezittufa alsó szintje. Nagyőrhegy, K-Mátra 2. Alsó andezittufa felső szintje (tufás andezitagglomerátum) Nagyőrhegy, K-Mátra A fenti ásványokon kívül — helyileg változó mennyiségű — átlagban 1— 2% 0,5 — 1 mm-es andezitlapillit is tartalmaz. A fenokristályok és andezitlapillik együttes mennyi- sége átlagban 30 — 40% (IV. táblázat). b) A felső tufás agglomerátumos szint 80 — 85%-a (plagioklászos) „horzsakő” és átalakulási terméke. Üvegtelenedési folyamata rendszerint jól megfigyelhető. Az andezit- lapillik lényegesen gyakoribbak, mint az alsó szintben (10—15%). Ennek jelentős része oxiandezit. Méretük uralkodóan 0,5 — 5 111 nl A fenokristályok mennyisége elenyészően kevés. A plagioklászok az alsó szinthez hasonlóan andezines-labradoritos összetételűek. A hipersztén helyenként (Őrhegy) ép, másutt (Bájpatak, Miklós-völgy stb) az „alapanyag- gal” együtt kíoritos, ill. basztitos vagy teljesen hiányzik. c) Az áthalmozott összleten belül mutatkozik a legnagyobb változatosság. A szál- lítás, az áthalmozás során, az anyag osztályozódott, a szemcseméret és az ásványos össze- tétel jelentősen megváltozott. Három jellegzetes kifejlődés különíthető el: 1. agyagos, 2. andezittörmelékes és 3. piroxénes. Az agyagos kifejlődés az 1 — 2% 0,08 — 0,16 mm-es földpátokon és a 0,1% körüli hiperszténen kívül egyéb mikroszkópos méretű elegyrészt nem tartalmaz. Kissé karbonátos (0,3 —0,4%) . Az andezittömielékes kifejlődés uralkodóan (50 — 60%) 0,2 — 0,5 mm-es kerekded andezitszemcsékből, 20 — 30% plagioklászból és kb. 5 — 10% magnetitből áll. Piroxént nem, vagy alig tartalmaz (VII. tábla, 2.). A harmadik kifejlődés erősen osztályozott, uralkodóan 0,2 — 0,5 mm-es kissé kopta- tott plagioklászföldpát és piroxénszemcsék alkotják. A leggyakoribb színes elegyrész az ép hipersztén, ritkábban pigeonit. Az augit némileg kevesebb és többnyire kissé bontott. A mikroszkópi képe homokkőre emlékeztet (VII. tábla, 3.). A piroxén (30 — 50%) hullám- mozgásra, torlatszerű felhalmozódásra utal. Ennek tulajdonítható az andezittörmelé- kes változat kialakulása is. 194 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet A fenti három kőzetváltozat — különböző átmenetekkel — a pusztakőkúti Nagy- aszóban egy szelvényen belül kimutatható. Legelterjedtebb a piroxéndús kifejlődés. T öbbnyire ez alkotja az agglomerátumos szint közbetelepüléseit is (Miklós-völgy jobboldali mellékága). A fenti kőzetek ásványos összetételét a IV. táblázat foglalja össze. Az alsó tufaszint ásványos összetétele IV. táblázat Ásványos összetétel I % 2 0/ /o 3a % 3b % Kloritos agyagos horzsaköves anyag 65,0 84,6 15,0 32,0 Plagioklászföldpát 29,0 1,6 23.0 28,0 Piroxén 3.4 0,3 — 35,0 Kvarc 0,6 — Opak elegyrészek — 1,0 7,0 2,0 Andezitlapilli 2,0 12,5 55,0 3,0 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 1. (267b) Alsó andezittufa alsó szintje. Kalapostetőtől É-ra 2. (266a) Alsó andezittufa felső szintje (tufás agglomerátum) Bájpaták 3a ( 3 i4d) Alsó andezittufa áthalmozott összlete (andezitkavicsos kifejlődés) Pusztakőkút, Nagyaszó 3b (314c) Alsó andezittufa áthalmozott összlete (piroxénes kifejlődés) Pusztakőkút, Nagyaszó A fenti adatok a kőzetek nagy változatossága miatt csak megközelítő értéknek tekinthetők. Vastagsága változó. Az É-i és ÉK-i peremen a jól megállapítható eredeti vastagság 20 — 40 m. Keleten, Pusztakőkút és Tamaszentmária környékén (a Nagyaszóban és a Bóna-völgyben) átlagban 60 — 80 m. E területen a kifejlődése is eltérő. Uralkodóan 3 — 4 min-es szemcsékből áll. Sárga, sárgászöld színű, gyengén rétegzett, a két szint nem különít- hető el. A földtani és ásvány -kőzettani jellegek az összlet áthalmozott voltát tanúsítják. Ezzel szemben a hegység központibb részén, a Kútfőtető (Mátraháza — parádi út) melletti növénymaradványos homokkő felett mindössze 1 —2 m vastagságú. Sőt P e s t h y L. szóbeli közlése szerint lehetséges, hogy Kékes környékén egy -két ponton teljesen hiányzik. Ezek az adatok egyértelműen arra utalnak, hogy a hegység központi része az első jelen- tősebb miocénkorú andezitvulkánosság után — valószínűleg a Damó-vonal mentén megújult újstájer mozgásokkal kapcsolatban — kiemelkedett. Ez válthatta ki a központi terület későbbi erőteljes vulkáni tevékenységét is. A kiemelkedett területről lepusztult andezittufa a keleti és esetleg a nyugati peremen halmozódhatott fel. A siroki vasútállomás- tól délre (a Nagy várheggyel szemben) az áthalmozott andezittufára homokkő települ, jelez- vén, hogy a lepusztulás helyenként a helvéti üledékes összletre is kiterjedt. A középső riolittufa már a denudált térszínre és részben az áthalmozott andezittufára rakódott le. Lehetséges, hogy az egész Mátra -hegység délies dőlésén belül e területen mutatkozó keleti lejtés is az andezittufa kitörése után kialakult térszíni viszonyokból adódik. A fenti adatok alapján az alsó andezittufát kiemelkedéssel járó kéregszerkezeti mozgások és viszonylag hosszú lepusztulási időszak választja el a fedő középső riolittufától. Földtanilag és rétegtanilag egyaránt szorosan összefügg az előző nagy üledékképződési ciklussal, ezért ennek zárótagjaként a helvéti emeletbe helyezendő. Középső riolittufa. Az alsó andezittufára mindenütt a kőzettanilag kissé változatos, dácitos összetételű, „középső riolittufa” települ. Első részletesebb leírása M a u r i t z B. és id. N o s z k y J. műveiben található. Újabban ásvány -kőzettanilag és kőzetkémiailag Varga Gy. írta le dácittufa néven. Vizsgálatai tisztázták a riolittufa •és a közelmúltban megismert dácit (P e s t h y L., Varga Gy.) genetikai kapcsolatát Kubovics : Az ÉK-i Mátra földtana és kőzettana 195 {36]. Vastagsága az ÉK-i Mátrában általában 50 — 80 m. Rétegzetlen, túlnyomóan száraz) földi felhalmozódás. (Varga Gy. által ismertetett vízi lerakódás helyi jellegű lehet.- A nagy mennyiségű 0,5—1 cm horzsakőtől fehér, sárgásfehér, ritkábban (Nagyőrhegy, Kalapostető, Bóna-völgy) szürke, esetleg sötétszürke színű. Varga Gy. részletes tanul- mánya után csak néhány sajátos kifejlődést — a) a horzsaköves-szurokköves; b ) sávos- szferulitos; és ej kovásodott riolittufát — említek. a) A. bóna völgyi és — részben a kalapostetői — riolittufában a 0,5 — 2 cm-es összepréselt, összelapított horzsakő és horzsaköves szurokkőlapillik teljesen ,, orientáltan” rendeződtek el (VII. tábla, 4.). A kőzet sávosnak, ill. préseknek látszik. Ásványos összeté- tele: savanyú és neutrális plagioklász (oligoklász-andezin, ritkábban labradorit), biotit, amfibol és kevés kvarc. A biotit az erős és sötét pleokroizmus alapján lepidomelános össze- tételű. Egy része teljesen felemésztődött (rezorbeálódott) — sokszor csak a magnetithal- maz jelzi egykori jelenlétét — a nagyobb része azonban teljesen ép (VIII. tábla, 1). Az amfibol gyakran töredezett. b) A miklósvölgyi riolittufa alsó részén látható, kb. 4 — 8 mm-es vastagságú sötét sávok a mikroszkópi vizsgálat szerint szferolithalmazokból (VIII. tábla 2.) állanak. Ásványos összetétele a fentivel megegyezik (V. táblázat). A lapított és elnyúlt horzsakövek, valamint horzsaköves szurokkövek arra utal- nak, hogy a vulkáni anyag izzó, félig folyós állapotban rakódott le. A szferolitos sávok az anyag utólagos megolvadását és gyenge átkristályosodását, a felemésztett és átalakult biotitok pedig a felmelegedett anyag hőhatását „magmás rezorpeió”-ját jelenthetik. Az ép biotitok feltehetően másodlagos keletkezésűek. Az ismertetett bélyegek alapján a kőzet jellegzetes ignimbritnek minősíthető. c) A tamaszentmáriai Mély-völgy végén erősen kovásodott riolittufa van. A ková- sodás következtében a horzsakő eltűnt, az anyag teljesen riolit-jellegűvé vált. Ásványos található kovásodott „concréciók” tridimitet is tartalmaznak. A középső riolittufa ignimbrites kifejlődésének ásványos összetétele V . táblázat Középső riolittufa (Ignimbrit) Miklósvölgv % ' Középső riolittufa (Ignimbrit) Kalapostető % Horzsakő- szurokkő 86,4 8 7,7 Földpát 9,o 9,o Kvarc 0,6 o,7 Biotit 4,0 2,0 Amfibol 0,6 Összesen 100,0 100,0 A tufa anyagát Mauritz B. a tamaszentmáriai riolittufa és a deméndi, vala- mint kisgyőri riolit azonos kémiai összetétele és földtani kapcsolatuk alapján a Biikk-hegy- ségből, id. N o s z k y J. pedig — Schafarzik F. nyomán — a déli szárazulatok törései mentén feltételezett riolitvulkáni működésből származtatja. Varga Gy. a K-i Mátra D-i lejtőjén nagy méretű dácitvulkáni centrumot (összeroskadt kalderával) "tételez fel. A dácitot és a tufát egyaránt ebből származtatja. Kétségtelen, hogy a fentebb ismertetett ignimbrit és területi eloszlása közeli, keletmátrai kitörést igazol, de a Cserhát- ban, Mátrában, Bükkben és a Tokaji hegységben egyaránt elterjedt — keleten lényegesen 196 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet vastagabb — riolittufaösszlet nem származtatható egyetlen kitörési központból. A nyugat- mátrai .'tapasztalatok alapján a Mátra-hegység területén belül is több kisebb-nagyobb kitörési centrummal számolhatunk. Középső andezittufa és biotitos dácittufa A középső riolittufára 1 — 2 m vastagságú un. középső andezittufa települ. A terület fedettsége és kis vastagsága miatt összefüggően nem nyomozható, de néhány jellegzetes feltárása (Őrhegy- Kispaskai gyümölcsöskert. Gazoskő — Cseresznyéstető É. old.) alapján egységes szintnek tekinthető. Ezzel teljesen azonos földtani helyzetű andezittufa a Ny-i Mátrában elterjedt. Többnyire sárga, sárgás szürke — szürke színű. Az alsó andezittufa alsó szintjénél lénye- gesen nagyobb szemcséjű. 15 — 20%-át 3 — 5 mm közötti részleg alkotja. Anyagának álta- lában 40 — 50%-a andezitlapilli. Fenokristálvos ásványt alig tartalmaz. Átlagos összetéte- lét a VI. táblázat mutatja A középső andezittufa átlagos ásvány-kőzettani összetétele VI. táblázat % Andezitlapilli 45,0 Plagioklász 1,7 Piroxén 3,0 Amfibol 0,3 Opak elegyrészek 4,0 Átalakulási termék 46,0 Összesen: 100,0% Az utólagos átalakulás következtében az andezitlapilli-mennyiség erősen ingado- zik. A plagioklász andezin-labradorit, a piroxén hipersztén és kevés augit. Helyenként (Őrhegy — Kispaskai gyümölcsös) a tufa felső része téglavörös oxi- klorovulkanitos jellegű. Az átalakulás első fázisaként lúgos oldatok hatására az üveges anyag és az andezitlapilli feloxidálódott. A fokozottabb kimosás következtében a vörös (limonitos-hidrohematitos) szemcsék körül zöld, kloritos udvar keletkezett. Az ellenállóbb piroxének átalakulása csak ebben a szakaszban kezdődött, amit a többé-kevésbé ép lűperszténszemcsék zöld basztitszegélye igazol. A kloritos-szerpentines rész helyenként uralkodóvá válik. A fenti átalakulás teljesen megyegyezik a Szádeczky-Kardoss E. által leírt oxi- és klorovulkanitosodási folyamattal [26]. A középső andezittufára mindenütt szürkés zöldes fehér, finomszemcséjű 1 — 2 m vastagságú biotitos dácittufa települ. A térképezett területen kívül is több ponton megta- lálható (Hangács-tető D-i oldala, Ny-Mátra). Ásvány-kőzettani összetétele: 70 — 80% 0,5 — 1,5 mni-es horzsakő (többnyire erősen bontott). Fenokristályos ásványként: plagiok- lászt, biotitot, továbbá nagyon kevés amfibolt és kvarcot tartalmaz. A plagioklász gyakran erősen zónás (oligoklász-labradorit). A biotit lényegesen világosabb, mint az előző szintekben. A biotitos dácittufa felett helyenként ismét andezittufa következik, amely a jelen- legi adatok szerint egységes szintként nem nyomozható. Az ismertetett tufaszintek az egész hegység területén kimutathatók. Rétegtani helyzetük változó, mert a fenti sorrendet a Közép- és Nyugat-Mátrában kiterjedt lávaárak szakítják meg. Ebből adódik különleges szerepük és ez teszi indokolttá a részletes tanul- mányozásukat. Segítségükkel ugyanis a kitörési sorrend megnyugtatóan tisztázható. Andezittakaró és andezittelérek. A biotitos dácittufára települő D-i DK-i dőlésű andezittakaró a térképezett terület peremére esik, ezért teljességre nem törekedhettem. Vizsgálata elsősorban a genetikai kapcsolat tisztázását célozza. Az andezittelérek területi eloszlásuk, földtani és ásvány-kőzettani jellegük alapján két csoportba oszthatók: a) györketetői és b) farkashegyi telérekre. A györketetői csoport Kubovics : Az EK-i Mátra földtana és kőzettana 197 részben egymást keresztező telérekből áll. Településük földtani helyzetük az erős fedettség miatt nehezen tisztázható. Jelentős részük különböző mélységben megrekedt szubvulkáni alakulat. Ennek egyik jellegzetes példája a Bájpatak középső szakaszán látható, ahol az alsó riolittufa alatt megrekedt andezit lakkolit szerű kialakulásnak látszik (4. ábra). A csapásként összeköthető kibúvások és az ásvány-kőzettani jellegek alapján azonban telérnek minősíthető és a fenti csoporthoz csatolható. A Györketető valószínűleg lakkolit szerűen kiszélesedő telérszakasz. A Farkas-hegyi csapásirányban nyomozható andezit földtani helyzete kissé bizonytalan. Szövete és a györketetői megfigyelések alapján azon- ban telémek tekinthető. Ásvány-kőzettanilag teljesen megegyezik a folytatásába eső kalapostetői és a K-re — DK-re eső nagy őr hegyi— őr hegyi andezittel. Ennek alapján az utóbbi, elszigetelt kis foltok (1. ábra) takaró- (esetleg részben kisebb kürtő-) maradványok. A takaró- és telérkőzetek ásványos összetétele többnyire egységes. A labradoritos ritkábban bytownitos plagioklászok mellett jelentős (gyakran 20 — 30%) piroxént tartal- maznak. A két lényeges elegyrész az alapanyagban is közel azonos mennyiségben szerepel. A plagioklászok nagyrészén többszörösen összetett (inverz) zónásság látható. Az alap- anyaggal azonos ásványos összetételű zárványok a zónás plagioklászokban övesen helyez- kednek el (VIII. tábla 3.), vagy a földpát magját alkotják (VIII. tábla, 4. — és X. tábla 2.). Hasonlóan alapanyagzárványos plagioklászt említ Mauritz B.a parádi-reeski biotit- amfibólandezitekből [14]. Ez egyértelműen a plagioklászok szakaszos, a kiömlés utáni továbbnövekedésére, ill. új porfiros elegyrészek keletkezésére utal, ami alátámasztja Szádeczky-Kardoss E.-nek az ,,alapanyag-kiszorításos” szövet kialakulására vonatkozó megállapítását [27, p. 400]. A györketetői tel érékben gyakori bázisos (bytownit-labradorit) plagioklászhalmazok szabályosan, többnyire gyöngysorszerűen elhelyezkedő, 5 — 80 [X-os izotróp szemcséket a szín, fénytörés, hasadás és a jellegzetes átalakulás (brucitosodás) alapján periklásznak minősíthető ásványokat tartalmaznak (IX. tábla 1.). Ezzel teljesen azonos kialakulást észlelt Mauritz B. a Györketető — Nagyvárhegy vonalától délre a kalapostetői, torzompataki, kövesi, öreghegyi és veres- agyagi andezitben. Ez az összefüggés feltétlenül genetikai kapcsolatra, azonos üledékes alépítményre utal. Keletkezésük agyagos dolomit beolvasztásával magyarázható. A gyak- ran fészkes kifejlődésű piroxén többnyire hipersztén, ritkábban augit. Egyes piroxén- kristályok a negatív optikai jelleg megtartása mellett (hipersztén), gyengén zónás kioltá- súak, ami Ca-beépülésből adódhat. A kémiai összetétel fokozatos eltolódását a liiperszté- nek gyakori augitkoszorúi is igazolják (IX. tábla, 2.). Az alapanyag piroxénje már túl- nyomóan augitos összetételű. Mennyisége — sokszor egy csiszolaton belül is — erősen változik, a porfiros piroxének arányának növekedésével csökken. Valószínűleg a mag- netittartalommal is összefüggésben van. A györketetői andezittelérek helyenként jelentős mennyiségű karbonátot (kalcit, sziderit) tartalmaznak (VII. táblázat). A jobban feltárt, hasonló kifejlődésű pálbikki, csákánykői stb. karboandeziteket Kengyel E. [13] és P e s t h y L. [21] részletesen vizsgálta. Ezért, csak a teljesség kedvéért, kiegészítésképpen említek egy -két sajátos jelenséget. A karbonát többnyire fészkes vagy sugaras kialakulású. Környezetük — plagio- klászföldpátos, gyakrabban kai cedonos-piroxénes — arra utal, hogy a megmerevedés utolsó állapotában, az alapanyag „kiszorítása” útján keletkeztek. A kiszorított földpátlécek Ca-tartalmának megkötése (CaC03) után visszamaradt alkálidús anyagból, savanyú plagioklász (albit-oligoklász) keletkezett. Fokozottabb átalakulás esetén az alkáliák eltá- voztak és a kovaanyag a kiszorított földpát helyén kalcedonként kivált (IX. tábla, 3.)- A karbonát-kai cedonf észkeket rendszerint piroxénkoszorú övezi, jelezvén, hogy a földpát- lécek kiszorításával az ellenállóbb piroxén százalékos aránya jelentősen megnövekedett (IX. tábla 4.). 198 Földtani Közlöny, KCIII. kötet, 2. füzet A karbonáttartalom a györkei telérekre korlátozódik, de mennyisége ezen belül' is erősen változik, ami valószínűleg a fedettség mértékével függ össze. Keletkezését — az ismertetett sajátságok alapján — a mélyebb üledékes kőzetek transzvaporizációs (C02) hatásával magyarázhatjuk. A telér- és takaróandezit ásványos összetételében (a karbonáttartalom kivételével) a porfiros elegyrészek és az alapanyag arányában nincs lényeges különbség (VII. táblázat). Nagyobb változatosság az alapanyag kristályossági fokában a földpátlécek és piroxén- szemcsék arányában mutatkozik (3. ábra). E tekintetben még a telérkőzeteken belül is- 0/ 7o 3. ábra. A telér- és takaróandezitek szemcseméreti görbéi: 1. Karboandezit, Miklós- völgy jobboldali ága, 2. Piroxénandezit, Györketető, 3. Piroxénandezit, Cseresznyés-Gazoskő, 4. Piroxénandezit, Gazoskő, 5. Piroxénandezit, Kalapostető Puc. 3. r paHyjioMeTpnMecKHe KpnBbie >KnnbHbix h noKpoBHbix aHne3HT0B: 1. Kap6oaHne3HT, npaBOe otbct- BJieHHe nonHHbi Mw<;ioinBé.nbflb, 2. nnpoKceHOBbie aHne3HTbi. üépKeTeTé, 3. flnpoKceHOEbi aHfle3HTbi, Mepec- Hein — ra30uiKé, 4. ünpoKceHOBbie aHAe3HTbi, ra30WKé, 5. flnpoKceHOBbie aHne3HTbi, KananouiTeTé jelentős eltérés észlelhető. A mélyebb szintek és vastagabb telérek alapanyagának túl- nyomó része 100— 10 fi, a vékonyabb tel érrészekben és a felsőbb szintekben 10— 1/4 között van (a Bájpatakban üveges) . A telér- és lávakőzetek szövete között fokozatos átme- net van, ami elsősorban az alapanyagbeli plagioklász és piroxénszemcsék méretének a cskökenésében nyilvánul meg. A fokozatosság K-felé (Cseresznyéstető — Gazoskő — Kalapostető) a takaróandeziten belül is kifejezésre jut (X. tábla, 1—4). A szövet helyenként orientáltabbá válik. A telérandezit és takaróandezit ásvány-kőzettani összetétele VII. táblázat Porfiros elegyrészek alapanyag Porfiros elegy + alap- anyag ossz. Pla- gio- klász % piro- xén % kar- bonát % Ossz. % pla- gio- klász % piro- xén % Ossz. % 1. Karboandezit. Miklós-völgy jobboldali ága 34,9 n,8 2,5 49,2 28,5 22,3 50,8 100,0 2. Piroxénandezit, Györketető 41,0 2,4 43,4 31,8 24,8 56,6 100,0 3. Piroxénandezit. Cseresznyés- Gazoskő 4. Piroxénandezit. Gazoskő . . . 5. Piroxénandezit. Kalapostető 47,2 46,8 26,6 1,2 0,5 26,2 — 48,5 47,3 52,8 51,5 52,7 47,2 100,0 100,0 100, a Kubovics : Az EK-i Mátra földtana és kőzettana 199 Kalapostetőtől kezdődően az alapanyag piroxéntartalma is jelentősen lecsökken, ezzel arányosan növekszik a porfiros piroxének — valamint részben a magnetit — meny- nyisége (VII. táblázat és X. tábla, 1—4). Ezek az adatok — továbbá a fent ismertetett periklászos plagioklászhalmazok — egyöntetűen igazolják, hogy a vulkáni csatornarend- szerként felfogható györkei és részben a farkashegyi telérek szolgáltatták az andezitta- karó anyagának jelentős részét. A kisebb ellenállású helyeken (délebbre) feltörtek a fel- színre, — ez levezette a fölös energiát — a nagyobb ellenállású részeken (északabbra) pedig megrekedtek szub vulkáni mélységben. Az andezittelérek és az andezittakaró a vulkáni összlet legfiatalabb tagját képvi- selik. Mátrahegységi viszonylatban valószínűleg a középső andezitcsoport felső részével, esetleg a felsőcsoport alsó szintjével azonosíthatók. Tektonikai viszonyok Szádeczky-Kardoss E. szerint a mátrai vulkáni működés négy szer- kezeti irány mentén történt: 1. ÉK-DNy varisztid irány (déli rész), 2. K-Ny (205 — 285°) és erre merőleges irány (Cserháti telérek) 3. 150 — 330° és erre merőleges törésrendszer 4. ábra. B-B) Földtani szelvény Bódogh-tanya és Nagyvárhegy között. Jelmagyarázat: 1. Szürke mészkő és szericites kvarcpala (triász), 2. Szürke agyagmárga (rupéli), 3. Növénymaradványos homokkő (akvitáni?), 4. Alsó riolittufa (burdigalai), 5. Homokkő- és slirösszlet (helvéti), 6. Alsó andezittufa (helvéti), 7. Középső riolittufa (tortonai), 8. Középső andezittufa (tortonai), 9. Biotitos dácittufa (tortonai), io„ Karboandezit (tortonai), 11. Kürtő- vagy takaróandezitmaradványok (tortonai), 12. Teraszkavics és teraszhomok Puc. 4. B-B) reojiorHMecKHii pa3pe3 Me>KAy xyropoM Eojior h ropofl HaAbBapxeAb. J1 e r e h a a: 1. Cepbie H3BecTHHKH h cepnnHTOKBapueBbie cnaHUbi (Tpnac), 2. Cepbie rnHHHCTbie Meprenn (pynenbCKHü apyc), 3. riecuaHHKH c pacTHTenbHbiMH ocTa-rKaMH (aKBHTaHCKHft npyc?), 4. Hn>KHHe pnonn-roBbie Ty(})bi (öypAnranb- CKhíí apyc), 5. necuaHHKO-mAHpoBaa rojima (renbBeTCKHü apyc), 6. Hn>KHHe aHAe3HT0Bbie rytjibi (renbBeT- ckhü apyc), 7. CpeAHne pnoAHTOBbie Tytjibi (toptohckhü Hpyc), 8. CpeAnne aHAe3HT0Bbie Ty4>bi (toptohckhü apyc), 9. BnoTHTo-AauHTOBbie Tycjibi (toptohckhü Hpyc), 10. Kap6oaHAe3HTbi (toptohckhü apyc), 11. Oc- TaHUbl >KepAOBbIX HAH nonpOBHblX 3HAC3HT0B (TOPTOHCKHÖ Hpyc), 12. TeppaCOBbie ranbKH H necKH (Salgótarjáni bamakőszénterület), 4. 30 — 210° irányú diszlokációs öv (Damó-vonal) [28]. Kiss J. szerint az utóbbi mentén két nagymértékben különböző tektonikai egység, a gránitmagvú kristályos alaphegység és az újpaleozóos-mezozóos bükkhegységi rendszer érintkezik egymással. ÉK-i Mátrában lényegében két egymásra közel merőleges szerkezeti irány mutatható ki ÉÉK-DDNy (Damó-v.) és KDK-NyDNy. Az ausztriai orogén mozgá- sokkal kialakult damóvonal ( P a n t ó G. — B a 1 o g h K.) mentén, ill. vele párhuzamo- 200 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet san megújult tektonikai mozgások a fiatalabb üledékes és vulkáni kőzetekben is kimutatha- tók. Ezt az irányt követik részben a györkei telérek és a terület legjellegzetesebb völgyei, a Miklós-völgy, Bájpatak (1, 2. ábra). Legszembetűnőbb megüyilvánulása a Mély-völgy- ben észlelhető, ahol az alsó andezittufa és a kiemelt helyzetű farkashegyi helvéti homokkő (fekvő) között kb. 90 — 100 m-es szintkülönbség mutatkozik (4. ábra), tovább K-felé É D 7ÍW 1 5. ábra. C — C) Földtani szelvény Tamapatak és Száj lakút között. Jelmagyarázat: 1. Diabáz (kréta?) 2. Homokkő- és slirösszlet (helvéti), 3. Alsó andezittufa (helvéti), 4. Középső riolittufa (tortonai), 5. Kö zépső andezittufa (tortonai), 6. Biotitos dácittufa (tortonai), 7. Takaróandezit (tortonai), 8. Teraszkavics- és teraszhomok Puc. 5. C— C) reonoraqecKHtt pa3pe3 Me>Kfly peMKOü TapHa h CafinanyTOM. JI e r e h a a: 1. JHHa6a3bi (Mén), 2. necMaHHKo-mnHpOBaa TOJima (renbBeTCKHÜ npyc), 3. Hunomé aHge3HT0Bbie Ty(j)bi (renbBeTCKHií pyc) 4. CpegHue pHonuToBbie Tybi (toptohckhh apyc), 5. Cpeflune aHfle3HT0Bbie Tyifihi (toptohckhö npyc), 6. Eho- THTo-nauHTOBbie Tycjibi (ropTOHCKHM npyc), 7. rfoKpOBHbie aHge3HTbi (toptohckhH npyc), 8. TeppaCOBbie ranbKH h necKH ismét fokozatos lezökkenés észlelhető. Ez az irányzat a középső riolittufában is kifejezésre jut. A Remete-hegy környékén 400—450 m tszf-i magasságban kezdődő D-i DK-i dőlésű tufa a K-re eső Pusztakőkutnál 200 m alá lehúzódik. A KÉK-NyDNy-i szerkezeti vonal mentén alakult ki az andezittakaró meredek É-i pereme. Az É-i irányú fokozatos lesza- kadást az alsó andezittufa és középső riolittufa földtani helyzete, a két képződmény több- szörös ismétlődése mutatja (5. ábra). A fenti két szerkezeti irány határozta meg az ÉK-i perem erős lepusztulását és a mai morfológia kialakulását. TÁBLAMAGYARÁZAT - JlErEHflA K TAEJ1MUAM VII. tábla — Taőjnma vn. 1. Basztitos hipersztén (alsó andezittufa összlet alsó szintje (Kalapostető-Mélyvölgy.) // N. Nagyítás: 108 x EaerHTU3HpyK>mne runepCTeH (hh>khhm ropH30HT HtoKHeü Tonmn aHge3HT0Bbix Tycfioa) KananourreTé — MenbBejibAb. II N. YBenuMeHue: I08 x 2. Andezittörmelékes tufa (alsó andezittufa összletből) Pusztakőkút, Nagyaszó-völgy.// N. Nagyítás: 54 X Ty(})bi c oönoMKaMH anA63HTa (H3 hmhchch tojtujh aHAe3HT0Bbix Tytj)OB) ÖycTaKéKyT, HaAbacoBénbAb. //N. YBeAHMeHHe: 54 x 3. Piroxénes andezittufa (alsó andezittufa összletből) Puszta-kőkút, Nagyaszóvölgy.// N. Nagyítás: 54 X rinpoKCeHO-aHAe3HTOBbie Ty<{)bi (H3 HHnmen Tomim aHAC3MTOBbix Tytjioc) HycTaKéKyT, HagbacoBénbAb. II N. YBenuMeHHe: 54 x 4. Lapított horzsakő (középső riolittufából). Pusztakőkút, Bóna- völgy. // N. Nagyítás: 54 X CnmomeHHan neM3a (n3 cpegHux pHOJiMTOBbix Ty(J)OB) riycTaKéKyT, EoHaBénbgb. // N. YBemmeHHe: 54 x Kubovics : Az ÉK-i Mátra földtana és kőzettana 201 VIII. tábla — Taöjtmja VIII. 1. Felemésztett és ép biotit (középső riolittufából). Pusztakőkút, Bóna-völgy.// N. Nagyítás: 54 X Pa3pymeHHbifi h ne/ibHbiH öhotht (H3 cpeAHHX pHOJnrroBbix TytJioB). nycTaKéKyT, EoHaBénbAb. //N. YBe- AHMeHHe: 54 x 2. Szferulithalmaz a középső riolittufában. Miklós-völgy felső szakasza.// N. Nagyítás: 108 x BcKormeHHe cíjjeponHTa b cpeAnnx pHOAHTOBbix Tyijiax. BepxHHH yuacToK AOJiitHbi MitKAOuiBeAbAb. // N YBeAHMeHHe: 108 x 3. Zárványos plagioklász piroxénandezitből Kalapostetőtől K-re.) // N. Nagyítás: 108 x njiarH0KJia3 c uKAKmeHuaMn n3 napoKceHOBoro aHAe3HTa BoCTOMHee KananomTeTé. // N. YBe/umeHiie: I08 x 4. Alapanyagzárványos plagioklász piroxénandezitből. Cseresznyéstető-Gazoskő.) // N. Nagyítás: 108 X njtaniOKJia3 c BKAtoMemtaMn ochobhoh Maccbi H3 nnpoKCeHOBbix aHAe3HTOB. MepecHeuiTeré — ra3outKé. II N. YBeAHMeHHe: lo8x IX. tábla — TaÖJiHua IX. 1. Periklász-tartalmú plagioklászhalmaz (karboandezitből). Miklós-völgy felső szakasza. // N. 108 x rHe3Aa nnarH0Kna3a c nepnK.na30MC (H3 Kap6oaHAe3HTa). BepxHHü yqaeroK aobhhh Mhkaoiu. //N. YBe- AHMeHHe: 108 x 2. Augitkoszorús hipersztén (karboandezitből). Miklós-völgy felső szakasza. + N. Nagyítás: 54 x rnnepcTeH c aBrnTOBbiM BeHqoM (H3 Kap6oaHAe3HTa). BepxHHH yuacroK aoahhw MHKAoniBéAbAb. + N. YBeanMeHHe: 54 x 3. Kalcedon-karbonát (karboandezitből) Miklós-völgy felső szakasza. + N. Nagyítás: 108 Xa/ibneAOHOBbiH KapÓoHaT (h3 Kap6oaHAe3HTa). BepxHrtn yqacroK AOJiHHbi MuKnoLUBé/ibAb. +N. YBe- jiHqeHHe: 108 x 4. Kalcedonos karbonátfészek piroxénkoszorúval (karboandezitből) Miklós-völgy felső szakasza. // N. Nagyítás: 54 X rHe3Á» xaJtbneAOHOBoro KapöoHaTa c nnpoKcettoBbiM BemroM (H3 Kap6oaHAe3MTa). BepxHHÜ ynacTOK Ao- AHHbl MHKAOUJBéAbAb. //N. YBeAHMeHHe: 54 X X. tábla — TaSjIHLta X. 1. Piroxénandezit. Györketető. // N. Nagyítás: 54 X rinpoKceHOBbiH aHAe3HT. JdépKeTeTé. // N. yBejnmeHHe: 54 x 2. Piroxénandezit. Cseresznyéstető-Gazoskő. // N. Nagyítás: 54 x rinpoKCeHOBbifi aHAe3HT. MepecHeniTeTé — ra3oniKé. // N. YBeAHMeHtte: 54 x 3. Piroxénandezit. Gazoskő. // N. Nagyítás: 54 X flnpoKceHOBbiií aHAe3MT. ra3oinKé. // N. YBeAHqeHHe: 54 x 4. Piroxénandezit. Kalapostető. // N. Nagyítás: 54 X nnpoKceHOBbiit aHAe3nt. KaJtanotuTeTé. //N. YBejiMHeHHe: 54 x IRODALOM - J1HTEPATYPA 1. Balkay B.: Adatok Magyarország neozoós magmatektonikájához. MTA Geokém. Konf. műnk. Budapest, 1959. — 2. Balogh K.: Az észak-magyarországi triász rétegtana. Földt. Közi. 90. 1950. — 3. Bar t kó L,.: A salgótarjáni barnakőszén-medence FNy-i részének földtani viszonyai. MÁFI. Évi Jel. 1948. évről, 1952. — 4. Franzenau Á.: Hevesmegyei agyagok. Földt. Közi. XXV. 1895. — 5. H e r r m a n n M. F, m s z K.: Az ipolytarnóci alsó-miocén gláukonitos homokkő. Ann. Mus. Nat. Hung. 33. 1940. - 6. Kiss J.: Ércfoldtani vizsgálatok a siroki Darnóhegyen. Földt. Közi. 88. 1. 1958. — 7. K i s s J.: A darnóhegyi neogén üledékkőzettani vizsgálata. Földt. Közi. 1. 88. 2. 1958. — 8. K i s s J.: A new őre occurrence in the environment of Nagygalya, Nagylipót and Arany bányafolyás Mátra Moun- tains, NE Hungary. Ann. Univ. Scient. Bp. Sec. Geol. III. 1960. - 9. Kisvarsanyi G.: Parádfiirdő környéki ércesedés. Földt. Közi. 84. 1954. — ro. K u b o v i cs I.: Jelentés az ÉNv-i Mátrában végzett földtani térképezésről. Kézirat. — 11. Kubovics I.:A mátrai álsó riolittufa zárványainak ásvány- kőzettani vizsgálata. Kézirat. - 12. Kengyel E.: Titán-vanádium-vasérckoncentráció a bükkhegy- ségi gabbró-peridotit vonulatában. — 13. kengyel E.: A pálbikki andezit kőzettani vizsgálata. Föld- tani társulati előadás. 1962. — 14. M a u r i t z B(: A Mátra-hegység eruptív kőzetei. Math. és Természet- tud. Közi. 30. 1909. — 15. Mezősi J. : Jelentés a Recsk, Tarnaszentmária, Kisnána és Domoszló környé- kén végzett földtani felvételről. MÁFI Évi Jel. 1949-ről. 1952. — 16. N o s z k y J.: A Mátra hegység geo- morfológiai viszonyai. Debrecen, 1927. — 17. P a n t ó G.: Áz eruptivumok helyzete Diósgyőr és Bükkszent- kereszt között. Földt. Közi. 81. 1951. — 18. Pantó G.: Bányaföldtani felvétel Recsk és Párád környé- kén. MÁFI. Évi Jel. 1949. évről, 1952. — 19. Pantó G.: Az ignimbrit-krédés. Magy. Tud. Ak. Műsz. Oszt. Közi. XXIX. 1 —4. 1961. — 20. Pantó G. — Földyáriné Vogl M.: Nátrongabbró a Bódva völgyben. Földt. Int. Évk. 39. 1950. — 21. Pesthy I,. : Észak-mátrai karboandezitek ásvány-kőzet- tani vizsgálata (Kézirat). — 22. Rásky K.: The fossd flóra of Ipolytarnóc. Journ. of Pál. 33. 1959. — 23. Rozlozsnik I*. Geológiai tanulmányok a Mátra északi oldalán. Párád, Recsk és iVIátraballa községek között. MÁFI. Évi Jel, 1935 — 35 évről. 1939. — 24. Schréter Z.: A Mátrától ÉK-re eső dombvidék földtani viszonyai MÁFI. Évű Jel. 1948. évről, 1952. — 25. Schréter Z.: Nagybátonv kör- nyékének földtani viszonyai. MÁFI. Évi Jel. 1933 — 35. évről. 1940. — 26. Szádeczky-Kardoss E.: A vulkáni hegységek kutatásának néhány alapkérdéséről. Földt. Közi. 88. 1. 1958. — 27. Szádecz- ky-Kardoss E.:A magmás kőzetek új rendszerének elvi alapjai. MTA. Műsz. Oszt. Közi. XXIII. 4 Földtani Közlöny 202 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet 1959- — 28. Szádeczky-Kardoss E. — Vidacs A. — Varrók K.: A Mátra hegység har- madkori vulkánossága. MTA Geokémiai Konf. 1959. — 29. Szádeczky-Kardoss E. — Pesthy E. : Eljárás a magmatitok szövetének exakt kiértékelésére. MTA Geokémiai Konf. 1949. — 30. Székely A.: A Tama-völgy geomorfológiája. Földt. Ért. 1958. — 31. Székely A.: A Mátra és környezetének kialakulása és felszíni formái. Kézirat (Kandidátusi dissz.) — 32. S.z e n t e s F.: Jelentés az 1934 — 35. évben a Mátra északi oldalán végzett földtani felvételről. MÁFI Évi Jel. 1933 — 35. évről, 1939. —33. T e 1 e g d i Róth K.: A bükkszéki ásványolajkutatás és termelés földtani tanulságai. Földt. Int. Évk. 40. 1951. — 34. T ö r ö k K. : A Recski Eahőca felépítése és kora. Kézirat. — 35. Vadász E.: Magyar- ország földtana. Akadémiai Kiadó, Bp. 1960. — 36. Varga Gy.: A Mátra-hegységi dácit és dácittufa genetikai összefüggéseinek vizsgálata. Földt. Közi. XCII. 4. 1962." TeoJiorMMeCKoe h neTporpatJumecKoe íoyqeHHe ceBepo-BOCTOMHOií qaCTH rop MaTpa E-P H. KyBOBHM Hanöojiee npeBHiie reoAoruMecKiie oöpa30BaHHH, oöHawaioiuiiecH b ceBepo-BOCTOMHoü qacTii rop Marpa, npeACTaBACHbi cpeAHeTpnacoBbiMii (jiaAHHCKiiMii) ocaAOMHbiMH nopouaMH (npacubie ii3BecTHHKn, KpacHbie 11 cepbie rjiimiiCTbie cjiamibi, KpacHbie npeMHHCTbie caaHifbi c paAHOJiflpiiHMH, cepbie h TeMHOcepue KpeMHHCTbie H3BecTHHKH), a Tanwe pa3H0BHAH0CTHMH AHa6a30B. reojiorimecKiie h MiiHepajio-neTporpaijHiMecKiie xapaKTepncTHKH MacciiBa raőöpo- HAHblX MarMaTlITOB — CnHJBITI[3IipOBaHHbie pa3H0BIIAH0CTII C ny3bipbqaTbIMIl nOJIOCTAMH — MejiatJmpaMH, rHe3Aa amiAOTa, cepneHTima 11 npemiTa — yK33biBaioT Ha to, mto paccMaTpu- BaeMbiíi MacciiB 3acTbiJi b ocaAOMHoíí cpeAe c bhcokoíí BJia>KHOCTbio [6,12]. TaKHM o6pa- 30M pa3Hiiua no B03pacTy oőpa30BaHiin BMeiuaiomiix TpnacoBbix raiiHiicTbix cjiamieB h Anaöa- 30b He Moraa öbiTb öoAbiuon [35]. Ha ocHOBaHiin 3Toro KaweTcn BepouTHbiM, mto paccMaTpu- BaeMbiii MacciiB o6pa30BaacH b AOMeaoBoe BpeMH h bo3mo>kho Kax HenocpeACTBeHHoe npo- AoaweHiie ManviaTH3Ma ocHOBHoro cocTaBa, nponcuieAuiero b ropax Biokk b cpeAHeTpiiacoBoe BpeMH [17,35]. OKOHMaTejibHan perpeccim TpnacoBoro Mopu c AaiiHOH TeppiiTopnii Morna ÖblTb OÖyCJIOBJieHa TeKTOHHMeCKHMH ABHWeHHHMH, BbI3BaBIHHMH MarMaTHMCCKyiO AeflTejlb- HOCTb. nocae AOJiroro nepepbiBa b ocaAKOHaixe BBHAy öoaee CHJibHoro no cpaBHenmo c OAiiroueHOBbiMii necMaHHKOBbiMH h rAHHHHbIMH BKAIOMeHIiíIMII KOHTaKTOBOTO MeTaM0p([)03a BbHIieynOMHHyTblX BKAIOMeHIlH MO>KHO npcAnonoMfiiTb, mto ohii ApeBHee OAiiroueHa. TeAbBeTCKne otaokchiih, HaMiiHaiomnecn necxaMii h MecTaMii KOHraoMepaTaMH, npo- AOA>Kaiomnecn rjinmicibi.\ui ([ja hhamh h 3aixe Ha AenyAnpoBaHHOÍí, pa3MbiToíi noBepxHOCTH n MacTiiMHO Ha nepeoTAOKiiBiuHxcu 3HAe3HT0Bbix Ty$ax. Ohii npcACTaBAHioT coöoií 6oAbuieíi MacTTbio KOHTiiHeHTaAbHoe o6pa30Banue. Haa hhmh CAeAyioT anAe3HT0Bbie Tytjibi paBHOMepHOÍí moiuhoctii (2—3 m), a 3aTeM önoTiiTo-AauiiTOBbie Tytfibi anaAoniMHOH moiuhocth. HaHŐOAee moaoaoíí macii ByAKaHHMecKou TOAiuu Ha paccMaTpiiBaeMOÍi TeppitTopiiH npeACTaBAeH aBm- TOBbiMii rnnepcTCHOBbiMH aHAe3HTaMii h >KiiAbHbiMH-cy6ByAKaHHMecKHMH aBriiTo-rnnepcTeHO- KapőoanAe3HTaMH. B MiiHepaAbHOM cocTaBe >KiiAbHbix h AaBOBbix nopoA (xpoMe coAep>KaHiiH Kap6oH3TOB), a T3K>Ke b cooTHomeHiiii nop(J)iipoBbix npiiMeceíí k ochobhoh Macce He oÖHapy- >KHBaeTcn cymecTBeHHoe pa3AHMiie (cm. pnc. 3). Me>KAy TeKCTypaMH BbiiueynoMHHyTbix AByx o6pa30BaHiin HaÖAioAaeTcu nocTeneHHbiii nepexoA, hto npouBAueTCH npe>KAe Bcero b yMCHb- uieHHH pa3MepoB nAarnoKAa30Bbix w mipoKceHOBbix 3epeH b ochobhoíí Macce. Taxon nocTe- ncHHbin nepexoA oÖHapywiiBaeTCH h b npeAeaax AaBOBbix nopoA (3(})(})y3HB0B). Bee sth a3h- Kubovics : Az EK-i Mátra földtana és kőzettana 203 Hbie efliiHomacHo CBHACTeubCTByioT o tóm, hto anaHiiTejibnaA nacTb MaTepnaaa anAC3HTOBoro noKpoBa 6buia AOCTaBJieHa >KHnaMH CeBepoBOCTOHHoíí MaTpw, KOTopbie MoryT pacciviaTpH- BaTbCH kak CHCTeiwa ByjiKaHHHCCKnx KaHajioB. B MecTax öojiee coKpameHHoro conporaBJieHHA OHH BbipbIBajlMCb Ha AHeBHyiO nOBepXHOCTb, TCM CaMbIM OCBOŐO>KAafl H3HHUiei< SHeprHH, B TO BpeMfl Kan b MecTax öonee ciuibHoro conponiBjieHHH ohh 3acTpfljin b cy6Byjn Sportpálya Présházsor Hegyorr ÉK 34 * Diósát országút Présházak | ^ 1 0 50 100 m 4. ábra. Szelvény a törökbálinti kövületes rétegek felszíni kibukkanásai alapján a domborzat és a kvarter elhagyásával. Jelmagyarázat: 1. Durva homok aprókavicsos betelepüléssel, 2. Pleurotomás aleuri- tos agyag, 3. Varicorbulás-cynnamophyllumos agyagos aleurit, 4. Kagylós finom homok közbetelepült glycymeridás paddal, 5. Turritellás agyagos aleürit, 6. Agyagos finom homok, 7. Ua. méteres konkréciók- kal; I, II, III. Glycymeridás-osztreás pad, G. kumascila Abb. 4. Profil auf Grund dér Ausbisse dér fossüführenden Schichten von Törökbálint mit Weglassung des Reliefs und des Quartárs. Zeichenerklárung : 1. Grober Sand mit feinschottriger Einlagerung, 2. Pleurotomehfiihrender aleuritischer Tón, 3. Toniger Aleurit mit Varicorbulen und Cynnamophyllen, 4. Feiner Muschelsand mit eingelagerter glycyrnéridenführender Bank, 5. Turritellenführender toniger” Aleurit, 6. Toniger Feinsand, 7. desgleichen mit cca 1 m grossen Konkretionen; I, II, III. Glycymeriden- und ostreeu- führende Bank, G. Eumachelle 5. ábra. A T 1 lelőhely (domboldal a volt HÉV állomástól DK-re, a présházaknál levő árkok, levágások, útbevágás) részletszelvénye. Jelmagyarázat: 1. Varicorbulás-ciimamophyllumos agyagos aleurit: kis fészkekben sok Varicorbula gibba, igen kevés Dentalium, Flabellipecten, Angulus, Cinnamophyllum és Sequoia lenyomatok, 2. Kövületszegény aleurit, 3. Durvább szemű vékony liomokpad a Glycymeris latira- diata obovatoides, Ostrea gigantica callifera, O. cyathula lumasellájával, kevesebb Pitar polytropa, Cyprina islandica rotundata, Mytilus cf. aquitanicus , Anomia ephippium, Globularia n. sp., Natica tigrina, Polinices catena achatensis, cápafogak, 4. Finom homok egyed és fajgazdag faunával, melyben uralkodik a Pitar beyrichi, Laevicardium cyprium, Cardita orbicularis n. subsp., Chlamys incomparabilis (= textus), Nucula laevigata, N. comta, Angulus nysti n. subsp., Laevicardium tenuisulcatum, Turricula reguláris, Dentalium fissura, Turris duchasteli, Drepanocheilus speciosus, 5. Turritellás agyagos aleurit, fészkekbe tömörülten sok Turritella venus, gyéren Turris duchasteli Abb. 5. Teilprofil des Fundortes T 1 (Hiigellehne SO-lich von dér ehemaligen Vorortbahn-Station bei den Kellerháusem). Zeichenerklárung: 1. Varicorbulen-Cynnamophyllen-fiihrender toniger Aleu- rit: in kleinen Nestem viele Individuen dér Varicorbula gibba, sehr wenige Exemplare von Dentalium, Flabellipecten, Angulus, Cynnamophyllum- und Seipmia-Abdriicke, 2. Fossiíanner Aleurit, 3. Gröberkör- nige, dünne Sandbank mit Éumachelle von Glycymeris latiradiata obovatoides, Ostrea gigantica callifera, O. cyathula, einige Vertreter von Pitar polytropa, Cyprina islandica rotundata, Mytilus cf. aquitanicus, Anomia ephippium, Globularia n. sp., Natica tigrina, Polinices catena achatensis, Haifischzáhne, 4. Fei. ner Sand mit an Arten und Individuen reicher Fauna, in welcher folgende Formen vorlierrschen : Pitar beyrichi, Laevicardium cyprium, Cardita orbicularis n. subsp., Chlamys incomparabilis ( = textus), Nucula laevigata, N. comta, Angulus nysti n. subsp., Laevicardium tenuisulcatum, Turricula reguláris, Dentalium fissura, Turris duchasteli, Drepanocheilus speciosus, 5. Turritellenführender toniger Aleurit, viele Indivi- duen von in Nestem konzentrierten Turritella venus, einige Exemplare von Turris duchasteli 208 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet A nevezetes „törökbálinti fauna” a „pektunkuluszos rétegösszlet” mélyebb- középső szinttájából származik (T 1, T 2, T 3, T 16, T 17, T 18, T 20). A lelőhelyek települési helyzetét a 4. ábra mutatja. E szinttáj mikrofaunájában, mely mindvégig tengeri jellegű, az Almaena osna- brugensis, Robulus inornatus és a Globigerinák a leggyakoribbak. A 62 fajból álló, ugyancsak © 6. ábra. A T 2 feltárás (elhagyott présház pincéje a T i-től DNv-ra húzódó pincesor elején) részletszelvé- nye. Jelmagyarázat: 1. Sárgásbarna, laza, finom homokkő, 2. Kissé durvább szemű homok gly- cymeridás-osztreás lumasellával, 3. Sárgásbarna, laza, finom homokkő, 4. Szürke homok Pitar beyrichi-ve\ és Cyprina islandica rotundata-va\, 5. Barna agyagos aleurit Dentalium-Pholadomya- Pirula concinna- Turris laticlavia- faunával, felső részén turritellás lencsékkel (T), 6. Finom homok Pitar beyrichi- Laevicar- dium cyprium faunával, 7. Sárgásbarna finom homok Abb. 6. Teilprofil des Aufschlusses T 2 (Keller des verlassenen Kelterhauses im ersten Abschnitt dér SW- lich von Ti sich hinziehenden Kellerreihe). Zeichenerklárung: 1. Gelblich-brauner, lockerer, feiner Sandstein. 2. Ein wenig gröberkörniger Sand mit Glycymeriden-Ostreen-Eumachelle, 3. Gelblich- brauner, lockerer, feiner Sandstein, 4. Grauer Sand mit Pitar beyrichi und Cyprina islandica rotundata 5. Brauner, toniger Aleurit mit Dentalium , Pholadomya, Pirula concinna, Turris laticlavia und mit turri- tellenfiihrenden Bilisen in seinem oberen Teil (T), 6. Feiner Sand mit Pitar beyrichi und Laevicardium cyprium, 7. Gelblich-brauner feiner Sand £ 7. ábra. A budafoki Pacsirta-hegy (Bf 1) szelvénye. Jelmagyarázat: 1. Homokos agyag, 2. Sárgái durvaszemű, laza homokkő szenesedett növénynyomokkal, fás bamakőszéncsíkokkal, 3. Finom homok, 4. Glycymeridás-cerithiumos ,,marin-brakk” fauna finom homokban, 5. Szürke aleuritós agyag, 6. U a. gyenge 'megtartású ősmaradványokkal, 7. Aleuritós agyag és agyagos finom homok váltakozó összlete, 8. Molluszkás aprókavicsos durva homok, 9. Finomrétegezett, növénynyomos, palás agyagos finom homok, 10. Osztreás, nagy-pektenes homokos kavics, konglomerátum, 11. Konkréciós, pektenes finomhomok, 12. Homokos kavics, 13. Nagy-pektenes (Chlamys gigas) durva homok, 14. Glycymeris fichteli és Chlamys gigas-ból álló „kagylókövezet” (Organismenpflaster), 15. Anomiás durva homok Abb. 7. Profil (Bf 1) des Pacsirta-Berges bei Budafok. Zeichenerklárung: 1. Sandiger Tón, 2. Gelber, grobkorniger, lockerer Sandstein mit verkolilten Pflanzenspuren und I.ignitstreifen, 3. Feiner Sand, 4. Glycymeriden-Cerithien-führende „marinebrackische” Fauna in femem Sand, 5. Grauer aleuriti- scher Tón mit Fossilien von sehr sehlechter Erhaltung, 7. Wechselfo/ge von aleuritischen Tonen und töm- gen feinen Sanden, 8. Feinschottriger, grober Molluskénsand, 9. Feingeschichteter, schieferig-toniger, feiner Sand mit Pflanzenspuren, 10. Sandiger Schotter und Konglomcrat mit Ostreen und grossen Pectiniden, 11. Pectinidenführender feiner Sand mit Konkretionen, 12. Sandiger .Schotter, 13. Grober Sand mit grossen Pecten ( Chlamys gigas), 14. „Organismenpflaster” aus Resten von Glycymeris fichteli mid Chlamys gigas , 15. Anomienführender grober Sand Bálái : A törökbálinti ,,pektunkuluszos homok" kora 209- nyílttengeri puhatestű fauna (1. I. táblázat) változatos biofáeiesek között oszlik meg a látszólag egyhangú üledékben. E biofáeiesekről, és azok egymásutánjáról adnak képet az 5. és 6. ábrán közölt részletszelvények. A puliatestűekhez szórványosan még gerinces. 8. ábra. A törökbálinti és budafoki faunák összehasonlítása néhány fontosabb oligocén és miocán fauná- val, a közös fajok százalékarányának feltüntetésével. Jelmagyarázat: 1. Törökbálint, 2. Pacsirta- hegy, 4. sz. réteg, 3. Pacsirta-hegy, 8. sz. réteg; A = boreális felsőoligocén, B = boreális rupéli, C = me- diterrán és atlanti felsőoligocén; D — Eger, E = Kovacov, F = bajor molassz felsőoligocénje (Bad Tölz, stb.), G = Gauderndorf— Eggenburg — loibersdorfi rétegek, H = Kaltenbachgrabeu (alsómiocén), I = Aquitáni-medence akvitáni sztratotípus, J = Aquitáni-medence burdigalai sztratotípus, K = bore- ális alsómiocén (vierlánder Stufe). Ol = oligocén fajok (az oligocén felső határát sehol sem lépik át), Mio --- miocén fajok (a miocén alsó határánál mélyebben nem találhatók), Per = perzisztens fajok, Eud = endemikus fajok (csak a Paratethvsben) Abb. 8. Vergleichung dér Faunén von Törökbálint und Budafok mit einigen wichtigeren oligozánen und miozánen Faunén, mit Anfiihrung des Prozentsatzes dér gemeinsamen Arten. Zeichenerklárung: 1. Törökbálint, 2. Pacsirta-Berg, 4. Schicht, 3. Pacsirta-Berg, 8. Schicht; A = boreales Oberoligozan, B = boreales Rupel, C = mediterranes und atlantisches Oberoligozan, D = Eger, E = Kovacov, F = Oberoligozan dér bayrischen Molasse (Bad Tölz usw.), G = Gauderndorfer-Eggenburger-Eoibersdorfer Schichten, FI = Kaltenbachgraben (Untermiozán), I = Aquitanisches Becken, Stratotvpus des Aquitan, J = Aquitanisches Becken, Stratotypus des Burdigal, K = boreales Untermiozán (Vierlánder Stufe). Ol = oligozáne Arten (sie iibertretén niergends die obere Grenze des Oligozán), MiO = miozáne Arten (sie sind unterhalb dér unteren Grenze des Miozán nicht zu finden) , Per = persistente Arten , End = endemische Arten (uur in dér Paratethys) 210 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet I. Táblázat. A „pektunkuluszos homok” mélyebb-középső szinttájának puhatestű-faunája: a „törökbálinti faima”, az egyedszám és a legfontosabb elterjedési adatok feltüntetésével. J elmagyarázat : E. Egyedszam, 1. Középsőoligocén, 2. Felsőoligocén, 3. Alsómiocén, 4. Középsőmiocén 5. Északi tenger medencéje, 6. Atlanti tartomány, 7. Ny-i Földközi- tenger, 8. Endemikus, csak a Paratethysben (a Para- tethvs bizonytalan helyzetű faunáit nem vettük figyelembe). 4- = azonos faj, ill. alfaj, x = eltérő alfaj, o = bizonytalan meghatározás Tabellel. Die Molluskenfauna des tieferen-mittleren Abschnittes des „Pectunculussandes”: die „Török- bálinter Fauua”, mit Anfülirung dér Individuenzahl und dér ívichtigsten Verbreitungsangaben. Zei- chenerklárung: E = Individuenzahl, 1. Mitteloligozán, 2. Oberoligozán, 3. Untermiozan, 4. Mitteliniozán, 5. Nordsee-Becken, 6. Atlantische Provinz, 7. W-liches Mittelmeer, 8. Endemisch, nur in dér Paratethys (die Faunén von imbestimmter Lage dér Paratethys wurden nicht in Betracht gezo- geu). -f- = Identische Art, bzw. unterart, x = Abweichende Unterart, o = Unsichere Bestimmimg 2. 3- 4- 5- 6. 7- 8. 9- 10. 11. 12. 13- 14. 15. 16. 1 7- 18. 19. 20. 21. 22. 23- 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 3i- 32. 33- 34- 35- 36. 37- 38. 39- 40. 41. 42. 43- 44. 45- 46. 47. 48. 49. 50. 5i- 52. 53- 54- 55- 56. 57- 58. 59- 60. 61. 62. Nucula comta Goldfuss, 1837 N. laevigata Sowerby Glycymeris pilosa lunulata (N y s t, 1836) G. latiradiata obovatoides B á l'd i, 1962 Mytilus cf. aquitanicus M a y e r , 1858 Pteria phalaenacea ( Lamarck, 1819) Chlamys incomparabilis (Risso, 1826) Ch. ex aff. decussata plünster in Goldfuss, 1834) Ch. hertlei Bittner, 1884 Ch. csepreghymeznericsae B á 1 d i, 1961 Ch. ex aff. northamptoni (Michelotti, 1839) Flabellipecten burdigalensis nov. subsp Anomia ephippiumi, innaeus, 1758 s. 1 Ostrea cyathula E a m a r c k, 1806 O. gigantica callifera lamarck, 1819 A starté gracilis degrangei Cossmann&Peyrot, ... 1912 " Cardita orbicularis nov. subsp Polymesoda convexa ( Brongniart, 1811) s. 1 Isocardia subtransversa abbreviata S a c c o, 1900 Cyprina islandica rotundata (Braun in A g a s s i z, Phacoides borealis (linnaeus, 1767) Laevicardiitm cyprium (Brocchi, 1814) L. tenuisidcatum (N y s t, 1836) Dosiniopsis sublaevigata (N y s t, 1843) Pitar beyrichi { Semper, 1861) P. polytropa Anderson, 1958 s. str Psammobia angusta P h i 1 i p p i, 1843 Angulus nysti nov. subsp Panopea menardi Deshayes, 1828 l'aricorbula gibba (O 1 i v i, 1792) Pholadomya puschi Goldfuss, 1837 Thracia ex aff. pubescens (Pultney, 1799) Turritella venus d’ O r b i g n y, 1852 s. str r.íeywMHofmann, 1781 s. str Xenophora deshayesi Michelotti, 1847 Drepanocheilus speciosus (Schlotheim, 1820) s. 1. . Strnmbopugnellus digitolabrum K. o c h, 1911 Polinices olla (de Serres, 1829) P. catena achatensis (R é c 1 u z in de K o n i n c k, 1837) Natica tigrina D e f r a n c e, 1825 Globularia n. sp C. assidaria nndosa (S óla n dér in Brander, 1766) Pirula concinna B e y r i c h, 1854 Hexaplex deshayesi (N y s t, 1836) Typhis cuniculosus (Nyst, 1834) Neptunea dobói (N o s zky , 1936) Cominella flurli hungarica'C, á b o r, 1936 juv Hinia cf. lineolata (G r a t e 1 o u p, 1834) juv Streptochetus elongatus (N y s t, 1843) Fasciolaria ex aff. plexa (W o 1 f f, 1897) Uxia granulata (N v s t, 1843) Bonéllitia evulsa (S o lander in Brander, 1776) . Turris laticlavia (B e y r i ch, 1848) T. duchasteli (Nyst. 1843) s. str T. duchasteli ex aff. flexiplicata (Kautsky, 1925) ... T. selysi (de Koninck, 1837) T. konincki (Nyst, 1843) Bathytoma cataphracta subdenticulata (M ii n s t e r, 1834) Turricula reguláris (de Koninck, 1838) Clavus venustus (P e y r o t, 1932) Dentalium kickxi N y s t, 1843 D. fissura K a m a r'c k, 1818 E I 2 3 4 5 6 7 25 + + 4- 3° + + 4- + 4- 4 + + X X 4- X 4- 228 I 0 0 O 6 + 4- 4- 4- 4- 4- 3i 4- 4- I X X I I I X X X 14 X X X X 6 + + 4- 4- + 4- + 30 + + 4- X 14 + + 4- X X 12 + X X X 4- 44 X X X X X X 2 + + 4- 4- 4- 14 X + X X 4- 12 + + X X 4- 4- 7 + + 4- 4- 4- 4- + 76 +' + 4- 4- 4- 4- 4- 33 + + 4- 4- 4- 3 + + 4- 86 + . 4- 6 + + 4- 4- 4- 4- 9 + + 27 X X X X X l6 + + 4- 4- 4- 4- 4- 22 + + 4- 4- 4- 4- 4- 10 + + + 4- 4- 4- 4- I X X X X 235 4- 4- 2 X X 3 + 4- 4- + 4- + 17 + + 4- 4- 4- 2 I + 4- 4- 4- 4- 4- l6 + + X X 4- X 4- 3 4- 4- 4- 4- 4- 3 5 + + 4- 4- 11 + + + 3 + + 4- 4- 3 + + + 4- 1 1 1 0 O 5 + + 4- 1 2 + + 4- 3 + + 4- 4- 4- X 4- 10 + + 4- 4- X 35 + 4- X X 4- 1 X X X 4 + + + X 1 + + 4- + 6 + + X X 4- 4- X 28 + + X X 4- 4- I + 4- 9 + 4- 4- 7 + 4- 4- Bálái : A törökbálinti ,, pektunkuluszos homok ” kora 211 II. Táblázat. A „pektunkuluszos homok” legmagasabb szinttájáuak, a budafoki Pacsirta-hegy 4 sz. réte- gének puhatestű-faunája, az egyedszám és a legfontosabb elterjedési adatok feltüntetésével. J elmagya- rázat: ugyanaz, mint az I. táblázathoz. Tabelle II. Molluskenfauna des höchsten Abschnittes dér „Pectunculussande”, und zwar dér 4. Schicht des Pacsirta-Berges bei Budafok, mit Anführung dér wichtigsten Angaben über die Verbreitung und die Iudi- viduenzahl dér einzelnen Arten. Zeichenerklárung: dieselben wie für die Tabelle I. 1. 2. 3- 4- 5- 6. 7- 8. 9- 10. 11. 12. 13- 14. 15- 16. 17- 18. 19. 20. 21. 22. 23- 24. 25. 26. 27. 28. 29. Nuculana anticeplicata (Telegdi — Roth, 1914) • Arca diluvii speyeri [ Semper, 1861) Glycymeris pilosa lunulata (N y s t, 1836) G. latiradiata ex aff. obovatoides B á 1 d i, 1962 Pecten arcuatus (B r o c c h i, 1814) ex aff. vezzanensis Oppenheim, 1903 Flabellipecten burdigalensis nov. subsp Anomia ephippium finnaeus, 1758 Ostrea cyathulaL, a m a r c k, 1806 Crassatella carcarensis Michelotti, 1847 Phacoides columbella (1, a m a r c k, 1818) Laevicardium tenuisulcatum { N y s t, 1836) Pitar splendida (M e r i a n in Deshayes, 1860) .. Varicorbula carinata (D u j a r d i n, 1837) V. gibba (O 1 i v i, 1792) Pholadomya puschi G o 1 d f u s s, 1837 Turritella venus d’O r b i g n y, 1852 Pirenella plicata (B r u g u i é r e, 1792) Tympanotonus margaritaceus ( Brocchi, 1814) Calyptraea chinensis (finnaeus, 1758) Natica tigrina Defrance, 1825 Polinices catena cf. achatensis (R é cl u z in K o n. 1837) Ampullina crassatina (I, am a r c k, 1804) Babyloniaci. eburnoides (Ma th erőn, 1842)5.1. ... Ancilla canalif éra (I, a m a r c k, 1802) V olutilithes proxima S a c c o, 1904 A thleta rarispina (famarck, 1811) Turricula reguláris (de Koninck, 1838) Terebra ex aff. fuscata (Brocchi, 1814) Cylichna lineata (P h i 1 i p p i, 1843) 1 E I 2 3 4 5 6 7 3 2 + X X + X X 7 + + X X + X + 37 19 + + + I X X X X 2 + + + + + + + 9 + + + X 4 + + 4 + + + + I + + + + + I + + + X II + + + + + 8 + + + + + + + 2 + + + + + + + II + + 14 + + + + + + IÓ + + + + + + I + + + + + + 2 + + + + + 2 0 0 0 0 0 0 0 2 + + + + + I 0 0 0 I + + + + + + + I + + 2 + + + + 2 + 4- X X + + I X X X x X X I + + 8 + + + maradványok is társulnak: cápafogak (Odontaspis acutissima és O. cuspidata) , rájafog (Myliobatis sp.), továbbá K o c h [16] szerint egy Halitherium sp. bordája. A T 2 lelő- helyről egy Cirripedia- (?Lepas) féle scutuma került elő. Végül a , , pektunkuluszos összlet” legmagasabb rétegei a budafoki Pacsirta-hegyen vannak feltárva, ahol a ,,nagy-pektenes homok” rátelepülése is megfigyel- hető. Itt a 4. rétegből, mely még a „pektunkuluszos összlethez” tartozik, 29 fajból álló puhatestű faima került elő (1. II. táblázat), mely a glyeymeridás-osztreás biofáciesben fejlődött ki, azonban igen sok Pirenella plicata-t és Tympanotonus margaritaceus-t tartal- maz, ami csökkentsósvízi, partközeli hatásokra utal. A 8. réteg Mollusca-faunája (1. III. táblázat), mely nagy termetű szép kagylókból (Laevicardium kübecki, Pitar schafferi, Glycymeris fichteli) és csigákból (Turritella terebralis, Athleta ficulina, Galeodes cornuta, Tudicla rusticula ) áll, már a ,,nagy-pektenes összlet” legalsó tagjához tartozik. A pacsirta- hegyihez hasonló volt a budafoki Nagyárok ma már teljesen eltemetett szelvénye. Korreláció a puhatestű-fauna alapján A „pektunkuluszos összlet” mélyebb részéből gyűjtött törökbálinti fauna az Északi-tenger medencéjének felsőoligocén faimáihoz (Kassel, Doberg bei Bimde, Niederrhein) áll legközelebb. A Paratethysen belül legnagyobb rokonság a bajor molassz Bad-tölzi típusú faunájával mutatkozik, melyet H ö 1 z 1 [14] felsőoligocénnek tart. Valamivel kevesebb közös fajt találunk az egri és kovacovi faunában. Épp az utóbbiakban már szép számmal jelentkező miocén fajok hiányoznak Törökbálintról, tehát az eltérés 212 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet III . Táblázat. A ,,nagy-pektenes összlet” legalsó rétegének (Budafok Pacsirta-hegy 8. sz. réteg) puhatestű- faunája, az egyedszám és a legfontosabb elterjedési adatok feltüntetésével. Jelmagyarázat: ugyan- az, mint az I. táblázathoz. Tabelle III. Molluskenfauna dér untersten Sehicht des ..Komplexes mit grossen Peetines” (Schicht Nr. 8. des Pacsirta- Berges bei Budafok) mit Anfiihrung dér Individuenzahl und dér vvichtigsten Verbreitungsan- gabeu. Zeichenerklárung: dieselben wie fiir die Tabelle I. 1 E I 2 3 4 5 6 7 8 1. Arca fichteli Deshayes, 1852 7 + + + X 2. A. moltensis J1 a v e r, 1868 I -b 3. Glycymeris fichteli (Deshayes, 1852) 6 H- 4. (7. pilosa deshayesi (Mayer, 1868) 2 X X + + + + 4- 5. Crassostrea grvphoides (Schlotheim, 1813) ex aff. C. áginensis (Tournouer, 1880) 3 + + + 4- 6. Polymesoda brongniarti (Basterot, 1825) 2 X + + X + 7. Diplodonta rotundata (Montagu, 1803) 2 4- 4- + + + + 8. Cardium moeschanum Mayer, 1861 3 + 9. Laevicardium tenuisulcatum (N y s t, 1836) I 4- + + + X 10. /.. kiibecki (H a u e r, 1847) 3 + 11. Ringicardium hoernesianum (G r a t e 1 0 u p iii sched.) I + 12. Pitár schafferi Kautsky, 1936 I 4- 13. P. islandicoides (tamarck, 1818) 3 + + + 4- 14. P. cf. lilacinoides (S c h a f f e r, 1910 4 0 15. P. raulini (Hörnes, 1870) ex aff. P. subnitidula (d’ O r b i g 11 y, 1852) I X X 4- ió. Vénás burdigalensis (Mayer, 1858) 2 + + 4- i7- Paphia benoisti praecedens Kautsky, 1936 I 4- 18. P. declivis (Schaffer, 1910) 3 4- 19. Dosinia cf. exoleta (Jinnaeus, 1758) I 0 O 0 0 20. Arcopagia subelegans (d’ O r b i g n y, 1852) I 4- + + 21. Gastrana fragilis (hinnaeus, 1738) I + + + + 22. Turritella terebralis famarck, 1822 s. str n + + + 23. T. terebralis gradata Menke in Hörues, 1836 . . 2 X X X 4- 24. T. terebralis inaequicingulata Hölzl, 1938 „ 1 X X X 4- 25. I. vermicularis (Brocchi, 1814) s. str V 1 + + 4- + 26. Protoma cathedralis paucicincta S a c c 0, 1895 2 + + X 4- 27. P. cathedralis ex aff. quadricincta Schaffer, 1912 X X X X 4- 28. Tympanotonus margaritaceus (Brocchi, 1814) 5 + + + + + + 29. X enophora deshayesi Michelotti, 1847 2 + + + + 4- + 30. Natica tigrina, Defrance, 1825 5 4- + 4- + 4- 31. Polinices olla (de S e r r e s, 1829) 3 4- + + 4- + + 32. Phalium subsulcosum (Hoernes&Auinger, 1879) 2 4- 33. Ficopsis burdigalensis spinulosa (G r a t e 1 o u p, 1840) 2 + 4- + 34. Pirula cingulata Broun in Hörnes, 1856 3 + 4- 4- X 35. Pirula condita Brongniart, 1823 3 + + + X + 36. Murex partschi Hörnes, 1856 1 + X + 37- Babyloma eburnoides (Ma th erőn, 1842) 3 + 4- 4- 38. Gateodes cornuta (A g a s s i z, 1843) 3 + + + + 39. Ancilla glandifonnis (tamarck, 1810) 8 + + + + + + 40. Olivella clavula (Lamarck, 1810) 3 + + + 41. Tudicla rusticula (Basterot, 1825) 2 + + + + 42. Athleta ficulina (t a m a r c k, 1811) s. str.) 3 4- + 4- 4- + kronológiai jelentőségű. A törökbálinti fajok 35%-a egész Európában ismeretlen az oligo- cénnél fiatalabb rétegekből, és a genuszok között is van egy, a Dosiniopsis, mely Korobkov szerint a paleogénre korlátozódik. Ezzel szemben a jellegzetes miocén fajok a faunának mindössze 4, 8%-át teszik ki. Ilyen faunát semmi esetre sem tarthatunk mio- cénnek. Igazoltnak látjuk tehát HofmannésFuchs korrelációját, melynek értelmé- ben — a nevezéktani megjelöléstől (,,katti” vagy „akvitáni”) függetlenül — a török- bálinti fauna kora felsőoligocén, és idősebb az A q u i t á ni- ni e d e 11 c e akvitáni és burdigalai emeleténél. Az a feltevés sem állja meg helyét, hogy a Bordeauxi -medence miocén jellegű akvitáni és a Paratethys oligocén elemekben gazdag katti faunája — ősföldrajzi összeköttetés híján — egy időben egymás mellett élhetett. A DNy-franeiaországi rétegsorban is minden jel szerint megvan a törökbálinti jellegű faunák akvitáninál idősebb, felsőoligocén megfelelője (, .faluns bleus : Bálái : A törökbálinti ,, pekíunknluszos homok” kora A „pektunkuluszos összlet” legmagasabb rétegeinek faunája (Pacsirta-hegy 4. réteg) az egri és kovácovi faunákhoz áll legközelebb. A hasonlóság oly nagy (72 %). liogy az előbbiben az egri faima Budafok — törökbálinti megfelelőjét kell látnunk. Az egri és kovácovi molluszkák egyaránt egy viszonylag vastagabb felsőoligocén rétegsor magasabb szinttájában találhatók [4, 21], ami érthetővé teszi a „pektunkuluszos rétegek” felső szakaszával való rokonságot. Az Egerre és Kovácovra jellemző „határfauna "-jelleg a Pacsirta-hegyi „pektunkuluszos” faunában is megmutatkozik (14% miocén elem), azon- ban az oligocén fajok túlsúlya (34%) alapján a Pacsirta-hegyi 4. réteget még szintén felső- oligocénnek tartjuk. A „nagy-pektenes összlet” legalsó rétegéből (Pacsirta-hegy 8. réteg) származó fauna már teljesen miocén képű, egyetlen típusos oligocén formát sem tartalmaz. Igen közeláll a Külsőalpi-medence és a bajor molassz (Kaltenbachgraben) burdigalainak tar- tott faunáihoz, továbbá az Aquitáni-medence alsómiocénjéhez. Alsómiocén kora vitat- hatatlan, és ismét csak nevezéktani kérdés marad, hogy az egymástól elválaszthatatlan akvitáni és burdigalai sztratotípusok nevei közül melyiket tartsuk meg. C s . Mezne- r i c s [10] a burdigalai név megtartását javasolta. A Glycvmeridák statisztikai módszerekkel végzett vizsgálata a fentiekhez teljesen hasonló rétegtani eredményekre vezetett ( B á 1 d i [5]). Az előbbiekből az is kitűnik, hogy a „pektunkuluszos homok” (ideéitve még a -valamivel fiatalabb arculatú Pacsirta-hegy 4. réteg faunáját is) egyetlen, legfeljebb csak szintekre tagolható felsőoligocén emeletnek, a „nagy-pektenes összlet” pedig szintén ■egyetlen, egységes alsómiocén emeletnek felel meg. A korábbi hármas tagolással szemben tehát a rupéli és helvéti emelet között az általunk vizsgált területen is csak két emelet -v különböztethető meg, és nemzetközi megállapodásra vár, hogy az egységes felsőoligocén (katti vagy akvitáni) és alsómiocén (akvitáni vagy burdigalai) milyen elnevezést kapjon Ősföldrajzi és őskörnyezettani változások a felsőoligocén és alsómiocén folyamán A törökbálinti és pacsirtahegyi faunák ősföldrajzi eredetének vizsgálatánál az alábbi adatokból indulunk ki: Boreális 0/ /o Atlanti % Medi- terrán % Ende- mikus % Pacsirtahegy 8 19 5 + 52 3i Pacsirtahegy 4 55 45 62 IO Törökbálint 64 26 35 18 A felsőoligocén elején igen erős boreális, a felsőoligo- cén vége felé vegyes: mediterrán-boreális, az alsó miocén elején pedig csaknem kizárólagosan atlanti - mediterrán befolyás érvényesült a Budaf ok — törökbálinti tengeri fau- nák összetételében. A felsőoligocén eleji erős északi hatás — a rupélit nem számítva — egyedülálló a Paratethys történetében. Az atlanti és mediterrán befolyás sokkal aláreudeltebb volt, így aligha tételezhető fel, hogy a boreális fauna az Atlanti-óceánon és a Földközi-tengeren át jutott volna el a Paratethysbe. Az Északi-tengerrel való közvetlen összeköttetés lehetőségének gondolatát — szemben Rutsch [20], Senes [21] és Anderson [1] tagadó álláspontjával — tehát aligha vethetjük el. Az összeköttetés földrajzi helyzete 214 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet azonban nyitott probléma marad, mivel Rutsch [20] szerint a Rajna-völgyén át már a középsőoligocénben sem lehetett kapcsolat, az Északi-tenger pedig Anderson [1] szerint nem terjedt keletebbre és délebbre Cilleborg— Stemberg— Cottbus— Kassel vona- lánál. Ez az utóbbi körülmény teszi valószínűtlenné a K-Paratethys közvetítő jellegét is, amellett, hogy a K-Paratethys fejlődése már az oligocénben is eltért a Ny-Paratethysétől (szolenovi horizont közbeiktatódása), és számos endemikus elemet (Cardium levinae, Corbnla helmerseni, stb.) tartalmazott. Nem hanyagolható azonban el a magyarországi felsőoligocén és a bajgubeki horizont faimájának Mer kiin [18] által hangsúlyozott nagyfokú hasonlósága. A pacsirta-hegyi 4. réteg lerakódása idején sok mediterrán forma társult az északi fajokhoz, ami arra utal, hogy a felsőoligocén végén szabad tengeri út nyílhatott a Földközi-tenger felé is. Ez az út É-Horvátországon és É-Szlovénián át vezethetett a bellunoi területre (v. ö. S e n e s [21]). A felsőoligocén vége felé tehát a Paratethys egyidejű összeköttetésben állhatott a Földközi-tengerrel és az Északi-tengerrel. Végül az alsómiocénben (Pacsirta-hegy 8. réteg faunája) végérvényesen megsza- kadt az északi kapcsolat, és a Földközi-tenger felől új, atlanti és mediterrán fauna özönlött be az itt rekedt kevés boreális relikturu mellé. Az Északi-tengertől való elzáródás és a fokozódó mediterrán befolyás éghajlati változás benyomását keltheti : hűvösebb felsőoligocén kiima trópusiba fordulását az alsómiocén elején. Tény, hogy a törökbálinti faunában a túlsúlyt alkotó mediterrán- szubtrópusi formák mellett feltűnik egy-két arktikus eredetű nemzetség ( Cyprina , Astarte, Neptunea, Bonellitia) is. Azonban a Budafok — törökbálinti felsőoligocén és alsó- miocén faimák látszólagos klímajellegbeli eltérései egyrészt nem olyan jelentősek, másrészt pedig jól magyarázhatók az oligocén-miocén határon bekövetkezett gyökeres ősföldrajzi és tengermélység változásokkal is, amihez még hozzátehetjük, hogy egyöntetű vélemény szerint (legutóbb Görges és Anderson) az Északi-tenger éghajlata a felsőoligocénben mediterrán-szubtrópusi volt (tehát nem a jelenkori értelemben vett boreális) . A törökbálinti biofáciesek ökológiai jellege arra enged következtetni, hogy a felsőoligocénben a self közepes és kis mélységű, nyílt- tengeri viszonyai (20 — 100 m) állandósultak a vizsgált területen. Több esetben rokonvonások fedezhetők fel egyes jelenkori biofáciesekkel ill. „közösségekkel” (com- munity). így a Glycymeris — Ostrea együttes megfelelője ma is megtalálható a Mexikói-öböl selfjének középső részén (R. H. Parker szíves levélbeli közlése), a pitáriás-laevicar- diumos biofácies a „Venus”-, a turritellás fácies az ,,Ampkiura-közösség”-gel mutat rokonságot. A kagylóteknők beágyazódási módja általában gyenge, csak rövid időre fel- erősödő vízmozgásról tanúskodik (a kettős teknők mellett gyakori az „alul domború’' helyzetben beágyazódott izolált teknő). A lumasella (így a glycymeridás padok) mindig durvább szemű homokban található, ami a vízmozgás felélénkülése mellett az üledékképző- dés időleges lassulását jelzi. A nyílttengeri jelleg megszűnése már a felsőoligocén vége felé bekövetkezett. Ezt bizonyítja a partközeli, csökkentsósvízi hatásokra utaló Pirenellák és Tympanotonusok tömeges megjelenése a Pacsirta-hegy 4. rétegében. A t e n g e r p a r t i , partközeli viszonyok az egész alsómio- cént jellemzik: sekélytengeri (legfeljebb 40 m mélységben keletkezett) pektenes rétegek váltakoznak tengerparti ancillás-olivellás homokkal, a ,,wattok”-ra jellemző fmomrétegzett üledékkel, a rendes vagy kissé magasabb sótartalmú öblök anómiás- osztreás padjaival, balanuszos rétegeivel, a szigettengerek szorosaira emlékeztető erős vízáramlásra valló üledékek „kagylókövezetével” („Organismenpflaster”). Bálái : A törökbálinti ,, pektimkuluszos homok” kora 215 Az alsómiocén végén további eltolódás történt a szárazföldi jelleg felé, amennyiben uralkodóvá válnak a csökkentsósvízi lagúnák Crassoshea-padjai, mígnem az előnyomuló folyódelták ezeket az öblöket is feltöltötték, és a felsőhelvétiben szárazföldi, folyami kavi- csot hagytak hátra (B á 1 d i [3]). Nagy vonásokban tehát a rupélitól egészen a helvéti emelet végéig regresszió észlelhető a vizsgált területen. Az oligocén-miocén határ helyzete A Pacsirta-hegyi feltárásban a 4. réteg puhatestű faimájának idősebb fejlődési sza- kaszt mutató, paleogén jellege és a 8. réteg Molluszkáinak miocén együttese lehetővé teszi, hogy az oligocén-miocén határt e két réteg között vonjuk meg. A Budafok — törökbálinti területen ez a határ szerencsés módon egybeesik a legjelentősebb üledékváltozással (a finom szemcséjű üledéket durvatörmelékes váltja fel), fontos ősföldrajzi változással (boreális hatás megszűnte, atlanti jellegek feltűnése) és a már felsőoligocén végén bekö- szöntő, de ettől kezdve állandósuló, partközeli, tengerparti környezet kialakulásával. Ezek, az időben nagyjából egybeeső jelenségek, a szávai orogenezis főfázisának hatását tükrözik. IRODALOM — EITERATUR 1. Anderson, H.— J. : VI. zusammenfassende Berichte über die Schichteufolge im Nordsee becken seit dem Ober-Oligozán. Gliederuiig uud paláogeographisehe Eutwicklung dér chattischen Stufe (Oberoligozán) im Nordseebecken. Meyniana, 10,1961, p. 118 — 146. — 2. B a r t k ó, I,. : A nógrádi bamakőszénterület földtani vizsgálata (Kand. Dissz. Budapest, 1961 — 62, in Manuseript). — 3. B ál di, T. : Paláoökologische Fazies- Analyse dér burdigal-helvetischen Schichtreihe von Budafok in dér Umgebung von Budapest. Annál. Uuiv. Sci. Budapestiuensis de R. Eötvös nőm., Sect. Geo]., 2, 1959. P- 21 — 38. — 4. Báldi, T. — Kecskeméti, T. — Nyíró, M. R. — Drooger, C. W.: Neue Angaben zűr Grenzziehung zwischen Chatt und Aquitan in dér Umgebung von Eger (Nordungarn). Annál. Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung., 53, 1961, p. 67 — 132. — 5. B á 1 d i, T.: Glycymeris s. str. des europáischen Oligozáns und Miozáns. Annál. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung., 54, 1962, p. 85 — 153. — 6. B á 1 d i, T.: Die oberoligo- záne Molluskenfauna von Törökbálint. Annál. Hist.-Nat. Mus. Nat. Hiing., 55, 1963. — 7. Bogsch, I,.: Einige prinzipielle imd praktische Fragen dér Erdgeschiclitlichen Grenzen auf Grund dér egerer Fauna. Annál. Univ. Sci. de R. Eötvös nőm., Sect. Geol., 5, 1962. p. 11 — 23. — 8. Bon dór, E.: Mineralogische-petrographische Untersucliungen au oligozánen und miozánen vSchichten dér Umgebung von Budafok und Törökbálint. Annál. Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung., 55, 1963. — 9. Csepreghy — Meznerics, I.: Stratigraphische Gliederung des ungarischen Miozáns im Eichte dér neuen Faunáim tersuchungen. Actá Geol. 4, Budapest 1956, p. 183 — 206. — 10. Csepreghy — Meznerics, I.: Das Problem des ,, Chatt”- Aquitans in wissenschaftsgeschichtlicher Beleuchtung. Annál. Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung., 54, 1962, p. 57—71. — 11. Földvári, A.: Adatok a Bia— tétényi plató oligocén-mio- cén rétegeinek stratigráfiájához (Beitráge zűr Stratigrapnie dér oligocen-miocen-Scíiichten des Plateaus von Bia— Tétény) Annál. Mus. Nat. Hung., 26, 1929, p. 35 — 59. — 12. Fuchs, Th.: Harmadkori kövületek Krapina és Radoboj környékének széntartalmú mioczén-képződményeiből , és az úgynevezett ,,Aquitaniai emelet” geológiai helyzetéről (Tertiaerfossilieu aus den kohlenführeriden Miocacnablagenmgen dér Umge- bung von Krapina und Radoboj und über die Stellung dér sogenannten „Aquitanischen Stufe”) Magy. Földt. Int. Évk., 10, 1893, p. 145 — 157. — i3.Hofmann, K.: Die geologischen Verháltnisse des Ofen- Kovácsier Gebirges. Mitth. aus dem Jahrb. d. k. ungar. geol. Anst., r, 1872) p. 149 — 235. — 14. Hclz 1, O.: Die Molluskenfauna dér oberbaverischen marínén Oligozánmolasse zwischen Isar und Inn und ihre stratigraphische Auswertung. Geol. Bavarica, 50, 1962, pp. 275. — 15. Horusitzky, F.: A kárpát- medencei alsó miocén földtörténeti tagozódása és ősföldrajzi kapcsolatai. Besz. a Földt. Int. vitaüléseinek Munkálatairól, 1940, p. 2 — 15. — 16. Koch, A.: Újabb földtani és őslénytani megfigyelések a Budai hegységben (Neuere geologische und paláontologische Beobachtungen im Büdaer Gebirgé). Földt. Közi., 41, 19111 p. 545 — 551. — 17. M a j z o 11, I,.: Magyarországi paleogén Foraminiferaszintek (Paleogene Foraminifera horizons of Hungary). Földt. Közi., 90, 1960, p. 355 — 362. — 18. M e r k 1 i 11, R. E. : Gori- zontii szrednye-i bjerchnyeoligocénovüch otlozsényij juga SzSzSzR. Doki. Akad. nauk SzSzSzR, 144, 1962, p. 420 — 423. — 19. Nyíró, M. R. : Beitráge zűr oligozánen Foraminiferenfauna von Törökbálint Annál. Hist.-Nat. Mus. Nat. HÍmg., 55, 1963. — 20. Rutsch, R. F.: Zűr Palaeogeographie dér subalpinen Unteren Meeresmolasse (Rupelien) derSchweiz. Bull. Ver. Schweiz. Geol. und Ing., 28, 1962, p. 13 — 24. — 21. Senes, J.: A Nyugati-Kárpátok ősföldrajzi fejlődése a miocénben (Die paláogeographisehe Eutwick- lung dér Westkarpatén im Miozán). Földt. Közi., gr, rgör, p. 147 — 161. — 22. V a d a s z, E.: Magyaror- szág földtana Ed. 2, Budapest, 1960, pp. 646. — 23. Vitális, S.: Jelentés a törökbálinti 1. sz. fúrásról (Budapest, 1941, in Manuseript). — 24. Zöb el ein, H. K.: Über die cliattische und aquitanische Stufe und die Grenze Oligozáti(Miozán) Palaeogen(Neogen) in Westeuropa. Mitt. d. Geol. Ges. in Wien, 52, 1960, p. 245 — 265. 216 Földtani Közlöny XCIII . kötet, 2. füzet Das Altér dér ,,Pectunculussande” von Törökbálint und die Frage dér Oligozan-Miozán-Grenze DR. T. BÁI 1 MeszatgOs- rad/olanos molluszkumos kőszenteiepes íE23 2. ábra. A magyarországi szenon képződmények elterjedése, i. Külszíni előfordulás, 2. Fúrásból ismert előfordulás, I. Ajka, II. Homokbödöge 1,5 sz. f., III. Bakonypölöske 1, 2. sz. f., IV. Kanna 1, 2. sz. f., V. Döbrönte 1, 2. sz. f., VI. Magyarpolány 1 sz. f., VII. Nagytevel, VIII. Bakonyjákó, IX. Ugod 4. sz. f., X. Tapolcafő, XI. Sümeg 1, 2. sz. f., XII. Bak 1, 2. sz. f., XIII. Csatár 1. sz. f., XIV. Gellénháza 1. sz. f., XV Nagylengyel 60, 79, 99, 147, 190, 206 sz. f., XVI. Szilvágy 1. sz. f., XVII. Andráshida 1. sz. f., XVIII, Nagytilaj 1. sz. f., XIX. Madaras 1 sz. f., XX. Csikéria 5. sz. f., XXI. Izsák 1. sz. f., XXII. Törtei 1. sz. f. XXIII. Alesi 1. sz. f., XXIV. Rákóczifalva 1, 3. sz. f., XXV. Szandaszöllős, 1, 2. sz. f., XXVI. Nádudvar 6, 15. sz. f., XXVII. Debrecen 1. sz. f., XXVIII. Nekézseny, XXIX. Bántapolcsánv Abb. 2. Verbreitung dér Senonbildungen Ungarns: 1. Vorkommen an dér Oberfláche, 2. Aus Bohrungen bekannte Vorkommen, I. Ajka, II. Homokbödöge Nr. 1,5, III. Bakonypölöske Nr. 1, 2, IV. Ganna Nr. 1, 2, V. Döbrönte Nr. 1, 2, VI. Magvarpolánj' Nr. 1, VII. Nagytevel, VIII. Bakonyjákó, IX. Ugod Nr. 4, X. Tapolcafő, XI. Sümeg Nr. 1, 2, XII. Bak Nr. 1, 2, XIII. Csatár Nr. 1, XIV. Gellénháza NT. 1 , XV. Nagy- lengyel Nr. 60, 79, 99, 147, 190, 206, XVI. Szilvágy Nr. 1, XVII. Andráshida Nr. 1, XVIII. Nagytilaj Nr. 1. XIX. Madaras Nr. 1, XX. Csikéria Nr. 5, XXI. Izsák Nr. 1, XXII. Törtei Nr. 1, XXIII. Alcsi Nr. 1, XXIV. Rákóczifalva Nr. 1, 3, XXV. Szandaszöllős Nr. 1, 2, XXVI. Nádudvar Nr. 6, 15, XXVII. Debrecen Nr. 1, XXVIII. Nekézseny, XXIX. Bántapolcsánv márga molluszkumos-korallos rétegösszlete található. Vastagsága igen változó. A kőszénösszlet kőzettanilag és faunisztikailag is nagyon változatos kifejlődést!. A réteg- sorban agyag, kőszenes agyag, kőszénpala, paláskőszén, barnakőszén, agyagmárga, mésztnárga, homokkő rétegek váltakoznak. Az összletnek gazdag ősmaradvány társa- ságában korjelző és fáeiesjelző szereppel Foraminiferák, Ostraeodák, Brvozoák, Mollusz- kák és növény maradványok vesznek részt. A mindenre kiterjedő anyagvizsgálat szerint az összlet édesvízi alsó és csökkentsós- vízi és tengeri kifejlődést! felső szakaszra tagolható. Részletes foraminifera- és makrofauna-vizsgálatok alapján a kőszenes összlet csak a szenon emeleten belül képződhetett. Az összlet tengeri szakaszát a Miliolidae, Ophthalmidiidae, Nummulitidae és Rotaliidae családba tartozó, fajszámra szegényebb, de egyedszámra nézve gazdagabb és változó együttesek jellemzik. Rétegtanilag fontos faj a Vidalina hispanica S c h 1 ., mely a kőszenes összletben dominál, de szórványosan még a molluszkumos-korallos összletben is megfigyelhető. 5’ 220 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet Sidó : Magyarországi szenon szintezése 221 A Foraminifera-együttes életviszonyai szerint a kőszenes összlet felső szakasza partszegélyi, sekély tengeri kifejlődés. A plankton formák hiányzanak, aminek oka a tenger zártabb, öbölszerű jellege lehet. A változó fauna-szintek a CaC03-tartalom változás, a sótartalom ingadozás és az üledékanyag szemcsenagyság változására vezethetők vissza, azonos életkörülmények között. Uralkodóak a meszesházú fenéklakó nemzetségek kép- viselői a Miliolidae család különböző génuszai továbbá a Comuspirák, Vidalinák, Miscella- neák, Epistominák stb., melyek életkörülményei normál sótartalmú tengervizet, 16—28 C “-közötti hőmérsékletet és körülbelül 10-90 m-es tengermélységet igényelnek. Kiugró mésztartalomra utalnak a comuspirás, miliolidaeás szintek nagyalakú formái. Figyelemre méltó jelenség a kőszénösszlet szakaszán a faunaszintek visszatérően ismétlődő jellege. A kőszénösszlet tengeri felső szakasza a Vidalina hispanica Se hl., Miscellanea hungarica M aj z., Cornuspira senonica D u 11., jellegzetes szantoni faunaelemek alap- ján az idevonatkozó irodalmi ismeretek szerint az alsószantoni alemeletbe sorolható. Az alsószantoni al emelet Foraminifera-társulás és dominancia viszonyok alapján 7 szintre, úm. a comuspirás, rotaliás^ miscellaneás, epistominás, miliolidaeás, vidalinás, rotahás2 szintekre volt felbontható. Tengeri jellegének kidomborításával összevontan nnscellaneás-vidalinás-miliolidaeás rétegösszletnek nevezhető. A kőszénösszlet tengeri szakasza, az eddig ismert területeken kívül, a zalai olaj- vidék mélyfúrásaiban is kimutatható Foraminiferák alapján. 3. Az alsó márga molluszkumos-korallos összlet a kőszénösszletből üledék- folytonossággal fejlődött ki, a kőszéntelep és kőszénnyomos rétegek hiányával. Foramini- fera-faunája új elemekkel mutatkozik. Itt lépnek fel először a Nonionidae, Globigerini- dae, Buliminidae, Eagenidae család képviselői, valamint az Operculina genusz képviselője- ként az O. baconica új faj is. Utóbbi csak ebben az összletben található. Az alatta levő össz- lettel kis példányszámmal közös faunaelem még a Vidina hispanica S c h 1. és Miscellanea hungarica Máj z. szantoni emeletre jellemző fajok. Ebben a faunatársulásban is még a fenéklakó, de már nemcsak litorális zónára utaló fajok az uralkodók. A plankton alakok, a Globigerinidae család képviselői, csak az összlet középső szakaszán jelentkeznek. Az líjonnan fellépő nemzetségek és fajok élet- feltételei az előző összlet faunatársaságához viszonyítva egy mélyebb (90 — 300 m), ennek megfelelően kisebb hőmérsékletű (15—18 C°), állandó sótartalmú és rétegenként változó CaC03 -tartalmú életkörülményekre utalnak. Az új faunaelemek fellépése alapján ez a rétegösszlet a felsőszantoni alemeletbe sorolható. A faunatársulás és donúnancia viszonyok alapján a komplexumon belül 6 fora- miniferás szintet vélek elkülöníthetőnek: A nonionellás-, operculinás-, globigerinás-, epistominás-, buliminás- és vaginulinás szinteket, melyek még részletesebben további 9 alszintre tagolhatok. -< 3. ábra. A magyarországi szenon biosztratigráfiai tagolása Magyarázat: 1. Rotalia cretacea, 2. Miscellanea hungarica , 3. Miliolidae div. gén., 4. Cornuspira div. sp., 5. Vidalina hispanica , 6. Epistomina supracretacea, 7. Nonionetta div. sp., 8. Operculina baconica n. sp., 9. Globigerina cretacea , 10. Vaginulina cretacea, 11. Gavelinella costata, 12. Gavelinella pertusa, 13. Bulimina tnurchisoniana, 14. Rhabdammina div. sp., 15. Reophax div. sp., 16. Stensiöina div. sp., 17. Glo- botruncana globigerinoides, 18. Globotruncana marginata, 19. Globotruncana calcarata, 20. Globotruncana canaliculata, 21. Globotruncana stuarti, 22. Globotruncana conica, 23. Globotruncana contusa, 24. Globotrun- cana mayaroenis, 23. Bolivinoides draco, 26. Bolivina incrassata, 27. Gümbelina globulosa, 28. Giimbelina striata, 29. Pseudotexhilaria elegáns, 30. Pseudotextularia variáns, 31. V entilabrella eggeri. a) Mészkő, b) Mészmárga, c) Márga, d) Gumós márga,1 ’e) Homokos márga, f) Agyagmárga, g). Kőszén- nyomos agyag, li) Kőszéntelep Abb. 3. Biostratigraphische Gliederung des ungarischen Senon Zeichenerklarung: 1 — 31- siehe im ungarischen Text. aj Kalkstein, b) Kalkmergel, c) Mergel, d) Knollenmergel, c) Sandiger Mergel, {) Tomnergel, g) Tón mit Kohlenspuren, h ) Kohlenflöz 222 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet Ennek a rétegösszletnek jellegzetességét a Foraminifera-társaság adja meg, ezért indokolt az eddigi elnevezést kiegészítve nonionellás — operculinás — globigerinás — mol- luszkumos — korallos alsó márga elnevezést használni. Az alsó márga összlet az ismert bakonyi szelvényeken kívül a zalai mély- fúrásokból és a bükkhegységi szenon összletből is kimutatható. 4. A gryphaeás középső márga összlet ugyancsak üledékfolytonossággal fejlődött ki az alsó márga molluszkumos — korallos összletből. Fedője nem egységes, helyen- ként lehet hippuriteszes mészkő (Zala), másutt a globotruneanás felső márga összlet (Bakony). Uralkodó kőzete az előbbi összlettel ellentétben márga. Foraminifera-faunáját az alatta levő összlettől a Globotruncana és Gavelinella- félék fellépése különíti el. Makró- faunáját a Gryphaeák tömeges előfordulása jellemzi. Fór aminifera-egy üttese az előző összlethez viszonyítva nem jelez lényeges élet- körülmény változást, a formák itt is sekély- és nyílttengeri fáeiest jeleznek. A plankton és bentosz életmódú alakok aránya nagyon megváltozott, az előbbi faj és egyedszáma növekedett. A meszesházú fenéklakó formák mellett még nagy szerephez jutnak az agglu- tinált házú nemzetségek, főleg aTextulariidae, Valvulinidae család képviselői. A magyar- országi szenon emeletben a Globotruncana nemzetség ebben az összletben lép fel először, de még csak szórványosan, kevés fajjal a Gl. globigerinoides, Gl. linnaeana és a Gl. margi- nata fajok egy-két példányával. Ezt a rétegösszletet a Globotruncana globigerinoides faj alapján, mely a vonatkozó irodalom szerint (B r o t z e n [6], Hofker [15], Hiltermann és Koch [13], W i c k e r [29]) a felsőkampani-maesztricliti alemeletben már hiányzik, az alsókampani alemeletbe tartozónak minősítjük. A Foraminifera-társulás és dominancia viszonyok alapján gavelinellás-, bulimi - nás-, giúnbelinás- és a Globotruncana globigerinoides- szinteket különböztettük meg, to- vábbi 7 alszintre bonthatósággal. Minthogy ennek az összletnek is Foraminifera-társaság adja meg a jellegét, indo- kolt a dominánsan fellépő Gryphaeák ellenére is az összletet gavelinellás — buliminás — Gl. globigerinoideszes — gryphaeás középső inárga összletnek nevezi. A rétegösszlet fór aminif érákkal a zalai és bakonyi területen nyomozható. 5. A hippuriteszes mészkőösszlet feküje nem mindenütt tisztázott kérdés (Ba- kony). A zalai olajvidéken a gryphaeás összletből fokozatos átmenettel fejlődött ki. Feltehető, hogy a Bakonyban a gryphaeás márgának heteropikus fáciese, mivel eddigi megfigyeléseink szerint csak egymás mellett voltak észlelhetők és sohasem egymás fölött. A nagy vastagságú, egyöntetűnek látszó biogén és kemogén mészkő kifejlődés, a Paehvodonta-félék tömeges megjelenésével, jellegzetes sekélytengeri zátonyfácies. Fora- minifera-társasága szegényes, nem nagyon jellegzetes, de mégis eltér az alatta és fölötte fekvő rétegösszlet faunaképétől. Mészkőfáciest jelző formái a nagy alakú Dicyclina és Dictyoconus-iélék, melyek CaC03-ban gazdag, aránylag melegebb tengervízre utalnak. A márgás közbetelepüléseket az agglutinált házú formák, a Reophax-, Rhabdammina- , Glomospira- félék jelzik. A kizárólag agglutinált házúakból álló együttes hidegebb fenék- áramlatokra utal. A rétegösszlet korát nem annyira a faunaképből, mint inkább a földtani telepü- lési viszonyokból a középsőkampani alemeletben rögzíthetjük gavelinellás-, robuluszos-, reophaxos-, rhabdamminás- és dictyoconuszos — globigerinás szintek megkülönböz- tetésével. A mészkőösszletet és jellemző szintjeit a zalai és bakonyi területről ismerjük. 6. Globotruneanás — inoceramuszos felső márga összlet a magyarországi szenon emelet legfelső és legnagyobb vastagságú képződménye. Kőzetanyaga túlsúlyban márga. Általában a hippuriteszes mészkőre (Zala), ritkábban a gryphaeás középső márga ossz- Sidó : Magyarországi szerion szintezése 223 letre települt (Bakony), a leggazdagabb, legváltozatosabb Foraniinifera-egyiittessel. A makrofauna társasága is az Inoceramus-félékkel, a Cephalopodákkal ( Pachydiscus neubergicus ) és Echinoideákkal igen jellemző. Foraminifera-faunájában sok új fajjal uralkodnak a plankton formák, az alsó összlethez viszonyítva a fenéklakó meszes és agglutinált házúak is igen nagy faj és egyedszámban először fellépő alakokkal (Hetero- stomella, Stensiöina, Bolivinoides, Ventilabrella, Pseudotextularia félék). A Globotruncanák az egyélű, kétélű és kúpos formákkal itt lépnek fel először tömegesen nagy egyed és faj- számmal jellemezve az összlet egyes szintjeit. Kor és szintjelző fonnák közül a Gl. cana- liculata, (Rss.), Gl. calcarata (Rss.), Gl. conica Write, Gl.contusa (Cush.), Gl. suarti (Lap p.), Gl. mayaroensis B o 1 1 i, majd a Pseudotextularia elegáns Rzh., P. variáns R z h., Ventilabrella eggeri Cush., Bolivina incrassata Rss., B. gigantea H i 1 1. a fontos fajok. A globotruneanás összlet az előbbieknél mélyebb, nyílttengeri fáciest jelez. Az összleten belül a Foraminiferák házának változása, azok szerkezete, vastagsága kisebb nagyobb CaC03-t ingadozást jelez, de normális sótartalmat igénylő sztenohalin fajokból áll. A Globotruncanák tömeges felhalmozódása mészben gazdag mediterrán, szubtró- pusi jellegű tengert jelez. A felső márga összlet a fajok dominancia viszonyai és egyes jellemző fajok fellépése alapján 3 szintre tagolható, az eddigi felfogásoktól eltérő besorolással. a) Globotnmcana canaliculatás — calcaratás szint az összlet alsó része, melyre a Gl. canaliculata, Gl. linnaeana mellett jellemző a Gl. calcarata faj jelenléte, ami egyben ennek a szintnek korát a felsőkampani alemeletben rögzíti. Az irodalmi adatok szerint, (Thalmann [26], Bartenstein [2], Notli [22], F r i t z e 1 1 [10], Nedé- la-Devidé [21], Hiltermann-Koch [14], a Gl. calcarata Cush. faj csak a felsőkampaniban vagy a maesztrichti alemelet határán fordulhat elő. b) A Globotruncana conica — stuarti szint, a rétegösszlet középső szakasza, melyet a Gl. conica W h i t e, Gl.contusa (Cush.), Gl. stuarti (Lapp.), Gl. rosetta (C a r s.) fajok tömeges fellépése jellemez. Ezek a formák a világirodalmi adatok tanúsága szerint nagy egyedszámban már a maesztrichti alemeletet jellemzik (C i t a [7], No t h [22], S u b b o t i 11 a [25], Troelsen [28], Hiltermann-Koch [13, 14], W i c li e r [29], Nedéla-Devidé [21]. c) A pseudotextulariás — Gl. mayaroensises szint, a legfelső szint, melyet az előző szinthez viszonyítva még a Pseudotextulariák, a Ps. elegáns Rzli., Ps. variáns R z h., a Ventilabrella eggeri Cush. és a Globotruncana mayaroensis B o 1 1 i faj fellépése jellemez. Ezek a formák a világirodalmi adatok szerint kétségkívül a maesztrichtire, főleg pedig a maesztrichti alemelet felső szintjére utalnak (H o f k e r [15], Wicher [29], Berggren [3], Bolli-Cita [4], Hay [12]. A makrofauna ugyancsak alátámasztja — a Pachydiscus neubergicus fajjal — az inoeeramuszos összlet középső és felső részének a maesztrichti alemeletbe való tartozását. Mivel ennek a rétegösszletnek Foraminifera-faunája kétségtelenül jellemzi ezt a komplexumot, indokoltnak látom az eddigi inoeeramuszos megjelölés helyett a globotrun- canás felsőmárga összlet megnevezést használni. A nagy vastagságú globotruneanás felsőmárga összletet a zalai olajvidékről, a Bakony területéről és a Nagyalföld különböző mélyfúrásaiból lehetett jellemző foramini- ferás szintekre tagolva kimutatni. 7. A kérdéses kréta — paleocén határképződmény, a globorotaliás — trocliammi- noideszes összlet. Egy-két nagyalföldi mélyfúrás (Alcsi, Szandaszöllős, Törtei) hol a globotruneanás rétegösszletre, hol ‘eruptívumra települve feltárt egy Globorotáliákat, Trocliamminoideseket tartalmazó tarkaagyag összletet, melynek jellege a szenonnál fiatalabbnak bizonyult. A faunakép inkább paleocénra jellemző formákból áll. 224 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet Ebből a kifejlődésből a Globotruncana-félék hiányoznak, azokat az eocén típusú Globorotalia, Globorotalites, Globigerina és Trochamminoides- félék váltják fel. A plankton formák sekély, nyílttengeri fáciesre utalnak. Ennek az összletnek pontos kora még vitat- ható; további részletes anyagvizsgálatot igényel. Egyelőre kréta— eocén határképződ- ménynek minősíthető. Ősföldrajzi összefoglalás A szenon emelet Foraminifera-társaságának legszembetűnőbb sajátsága az egész Földre kimutatható egységesség. Vizsgálatuk ezért igen alkalmas paleogeográfiai össze- függések nyomozására. A széles areájú és kis fajöltőjű alakok, a Globotruncanák vizsgálata lehetővé teszi a közvetlen ősföldrajzi kapcsolatok kimutatását. A szenon elején, a süllyedési folyamat kezdetén, még nem voltak egységes tenger- medencék, a közvetlen ősföldrajzi kapcsolatok sokkal szűkebb területekre korlátozódtak. A szenon folyamán és a szenon vége felé kiteljesedő transzgresszió egyre nagyobb terüle- tek közvetlen összefüggésére vezetett. A magyarországi szenon mélyebb alemeleteiben a Bakonyból kiindulva, a zalai területen keresztül Jugoszlávia felé mutatható ki közvetlen kapcsolat. A bükkhegységi alsószenon kifejlődés véleményem szerint a szlovákiai tengerághoz kapcsolódik (Bradlo) (Andrusov — Misik — Scheibner [1 ]) . A Nagyalföld medencealjzatában a mélyebb szenon tagok eddigi ismereteink szerint hiányoznak. A fokozatos transzgresszió egyre nagyobb területeket elborító tengere a közvetlen kapcsolatok szaporodását teszi lehetőyé. A dunántúli felsőszenon rétegsor közvetlenül Jugoszlávia (Horvátország), közvetett úton pedig Olaszország, Ausztria felé kapcsolódik (Nedéla — D évidé [21], Noth [22], Tollmann [27], Cita [7]). Tehát a szenon emeletben előnyomuló mediterrán tenger DNy-i irányból a medence kialakulása folyamán ÉNy-i irányban eltolódó partvonallal hatolt be a zalai és a bakonyi területre. A Bakony-hegység területén valószínűleg DNy-i irányban szűk, hosszan elnyúló öbölben nyomult előre és rakta le üledékeit. Ugyanakkor a nagyalföldi szenon rétegsor inkább a kárpátaljai, lengyelországi, romániai és jugoszláviai fhs rétegekkel párhuzamosítható (Majzon [17, 18, 19], Grzybowski [11], Nedéla-Devidé [21], Diszkó w a [i6],Muigeanu- Patrulius [20]). A nagyalföldi ÉK-i részen a szenon kifejlődések flis jellegűek, s így az ÉK-i Kárpátok belső geoszinklinális övéhez kapcsolódnak. Majzon megállapítását igazolva, a Nagyalföld D-i részén, a madarasi felső- szenon kifejlődés Törökbecse és Boka felé, a csikériai rétegek pedig Románia felé mutatnak közvetlen kapcsolatot. Irodalom — eiteratur 1. A n d r u s o V, D. - M isik, M. - Scheibner, E. et V.: Stratigraphie, nücropaléonto- logie et microfaciés des formations jurassiques et crétacées des Carpathes de la Slovaquie. Int. Geol. Gong. Copenhagen Part VI. 1060. - 2. Bartenstein, H Globotruncana calcarata Cushman, Forami- nifére caracteristique du Campanien. C. R. Somm. Soc. Géol. Francé 244, 1946. — 3. B e r g gr e n, .. Biostratigraphy, planktonic Foraminifera and the Cretaceous-Tertiary boundary in Denmark and Southern Sweden. Int. Geol. Cong. Copenhagen, Part. V. p. 181, 1960. — 4- Bo l 1 1, H. Cl t a, B.. Upper ere taceous and lower tertiary planktonic Foraminifera írom the Paderno. Int. Geol. Cong. Copenhagen, art. V p 130 — 161 1960. — 5. Bolli, H.: The genus Globotruncana m Trinidad. Journal of Paleont. Vol. 25. X67 — 169, 1951. - 6. B r o t z e n, F.: Foraminiferen aus dem schwedischen, untersten Senon von Eriks- dal in Schoneu. Sver. Geol. Undersök. Ser. C. No. 396. Ars 30 No. 3, 1936. — 7- C ita M.: Riceriiie str - tigraphiche e micropaleontologiche sül Cretacio e suli Eocéné di Tignale (Eago dl Garda). Riv Ital. Paleo . Stratigraph. 54, 1-26 Milano, 1946- -8. Cushman, J.: The Forammiferal fauna of the Upper Creta- ceous Arhadelphie move of Arkansas. Geol. Surv. Prof. Pap. 211-A 19., 5, 9949- - 9- E 11 i s, B. Messina A.: Catalogue of Foraminifera. Spec. Publ. Amer. Mus. Nat. Hist., New-\ ork, 1940. 10. Fr i z z el, D: Handbook of Cretaceous Foraminifera of Texas, Texas 1954. - n- z LiVnHire J.: Die Mikrofauna dér Karpatenbildungen III. Die Foraminiferen deü fnoceramensciichten von _Gorlice Anzeig. Akad. Wiss. Krakow, 1901. - 12. H a v, W.: The Cretaceous-Tertiary Boundary in the Tampico Sidó : Magyarországi szenon szintezése 225 Embayment Mexico- Int. Geol. Cong. Copenhagen. Part. B. p. 70, 1960. — 13. Hiltermann, H. — Koch, W. : Mikropaláontologische Femhorizontierung von Santon - Profilén durch das Erzlager Eendege-Broistedt. Paláont. Zeitschr. Bd. 30, p. 33 — 44, 1956. — 14. Hiltermann, H. — Koch, W.: Oberkreide Biostratigraphie mittels Foraminiferen. Int. Geol. Congr. Copenhagen, Part. VI. p. 69 — 75, 1960. — 15. H o f k e r, J.: Die Pseudotextularia-Zone dér Bohrung Maasbiill I und ihre Foraminiferen- Fauna. Paláont. Zeitschr. Bd. 30, p. 59 — 79. — 16. liszkowa, J.: A Lengyel-kárpátok szubszüéziai sorozatába tartozó kréta rétegek beosztása mikrofauna alapján. M. Áll. Földt. Int. Évk. XI,IX. k. 3. f. Mezozóos Konf. 1961. — 17. Majzon L- : Adatok az egyes kárpátaljai flis rétegekhez tekintettel a Glo- botruncanakra. M. Áll. Földt. Int. Évk. XXXVII. 1. 1. f., 1943. — 18. Ma j z o n L.: Kőolajfúrásaink újabb rétegtani eredményei. Földt. Közi. IXXXVI. k. 1. f. 1956. — 19. Majzon L- : A magyarországi globotmncanás üledékek. M. Áll. Földt. Int. Évk. XLIX. k. 3. f . 1961. — 20. M u r g e a n u, G. — P a t ru- 1 i u s, D. : Crétacé supérieur en bordűré de la Leaota et l’áge des conglomérats de Bucegi. Revue de Géol. et Géogr. Tóm. I. p. 109, 1957. — 21. N e d é 1 a — D e v i d é, D.: Signification des Globotruncanidés pour certains problémes stratigraphiques en Yougoslavie. II. Kongres. Geol. Jugoslavije Referati predavanja diskusije p. Z34 — 153 Sarajevo, 1957. — 22. Nőt h, R.: Foraminiferen aus Unter- und Oberkreide des österreichischen Anteils an Flysch, Helvetikum und Vorlandvorkommen. Jahrb. Geol. Bundesanst. Son- derband 3. 1951. — 23. R e u s s, A.: Die Foraminiferen dér westphalischen Kreideformation. Sitzungsb. K. Akad. Wiss. math. nat. KI. XL. S. 147 — 238, 1860. — 24. Schlumberger, C.: Note sur quelques Foraminiféres nouveaux ou peu connus du Crétacé d’Espagne. Bull. Soc. Géol. Francé, Sér. 3, Tóm 27, fasc. 5, Paris rgoo. — 25. Subbotina, N. : Globigerinidae, Hantkeninidae i Globorotaliidae. (A Szovjetunió kövesült foraminiferái.) 1953. — 26. Thalmann, H.: Die regional-stratigraphische Verbreitung dér oberkretazischen Foraminiferengattung Globotruncana Cushman (1927). Écl. Geol. Helv. 27, 2 . 1960. — 27. T o 1 1 m a n u, A.: Die Foraminiferen Fauna des Oberconiac aus dér Gosau des Ausser Weissen- bachtales in Steinmark. Jahrb. Geol.' Bundesanstalt. Bd. 103. 1934. — 28. Troelsen, J.: Globotruncana contusa in the White chalk of Denmark. Micropal. Vol. 1. No. 1. 1955. — 29. Wiener, C. - Be t- tenstaedt, F.: Die Gosau-Schichten im Becken von Gams (Österreich) und die Foraminiferengliede- nmg dér hóhérén, Oberkreide in dér Tethys. Paláont. Zeitschr. Bánd 30. 1956. Die Gliederung dér Senonbildungen Ungarns auf Grund von Foraminiferen DR. M. SIDÓ Dér Aufsatz gibt ein kurzes Gesamtbild über die Bearbeitung dér Foramini- feren dér ungarischen Senonbildungen und über ihre stratigraphische Auswertung. Die Verfasserin hat die inikropaláontologisehen Untersuchímgen für jede strati- graphische und Gebietseinheit einzeln durchgefürt, wobei die Aufschlüsse und Bohrun- gen einzelweise bearbeitet wurden. Als Gnuidprofile dienten die Bohrungen Sümeg 1 und 2 sowie die Bohnmg Bakonypölöske 1. Ausserdem wurden cca 2500 Proben aus weiteren 31 Tiefbohrungen und mehreren Aufschlüssen bearbeitet. Die verschiedenen Bildungen des Senon wurden durch Anwendung zeitgemásser Arbeitsmethoden auf Grund von Foraminiferen cliarakterisiert und gegliedert. Die bio- stratigraphische GHederung, die Einteilung in Stufen und Horizonté, die Gesetzmássig- keiten verschiedener Faunengesellschaften und Fazies wurden auf Grund dér Auswertung dér morphologischen, Assoziations- und Dominanz-Verháltnisse festgestellt. In den verschiedenen Fazies des Senon konnten 391 Foraminiferen-Arten nach- gewiesen werden, welehe zu 150 Gattungen von 25 Familien gehören. Die charakteris- tischen Arten und Gesellschaften lassen vermutén, dass die untersuchten Bildungen, abweichend von dér bisherigen Auffassung und Gliederung, in 5 Unterstufen eingereiht werden dürften. Durch eine weitere Verfeinerung können die Unterstufen in weitere 25 Foraminiferenhorizonte eingeteilt werden. Die in Gnmdprofilen festgelegten Foramini- ferenhorizonte ermöglichen die ungarischen Senon-Vorkommen deutlich zu charakterisie- ren und zu parallehsieren. Dér obere Abschnitt des Kohlenkomplexes gehört auf Grund dér Fora- miniferen zmn Untersanton und kann in 7 Horizonté gegliedert werden. Dieser Ab- schnitt dürfte zusammenfassend alsMiscellaneen-Vidalinen-Milioli- d e n-führenden Schichtenkomplex genannt werden, wodurch auch sein marmer Charakter hervorgehoben wáre. Vöm Kohlenflözkomplex entwickelt sich durch eine kontinuierliche Sedimentatíon dér untere Korallen-Mollusken-Mergelkomplex, dér auf Grund des Auftretens neuer Faunaelemente ins Obersantou zu stellen ist und in 6 Foraminiferen- horizonte gegliedert werden kann. Da dér Schichtenkomplex durch die Foraminiferen- Gesellschaft gekennzeichnet wird, ist es wohl begründet, die bisherige Benennung ergán- zend, die Bezeichnung »unterer Nonionellen-Operculinen-Globi- gerinen-Mollusken-Korallen-führender Tonmergelkomp- 1 e x « zu gebrauchen. Dér darüber lagemde mittlere Gryphaeen-Mergelkomplex mit 3 Foraminiferen- Horizonten gehört zűr untercampanischen Unterstufe. Da auch diesem Komplex den Charakter seine Foraminiferen-Gesellschaft bietet, seheint es begründet zu sein, ihn„ 226 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet trotz den iiberwiegend auftretenden Gryphaeen, als »mittlerer Gavelinellen- Buliminen-Globotruncanen-Globigerinoiden-Gryphaeen- führender Mergelkomplex# zu bezeichnen. Dér Hippuritenkalkstein-Komplex kann in die mitteleampanische Unterstufe gestellt werden, wobei sich Gavelinellen- Robulus-, Reophax-Rhab- damminen-, Dictyoconus-Globigerine n-Horizonte unterscheiden lassen. Dér obere Inoceramenmergel-Komplex stellt die oberste, máehtigste Bildung des imgarischen Senon dar. Auf Grund dér Dominanzverháltnisse und des Auftretens dér einzelnen charakteristischen Arten kann dieser Komplex, im Gegensatz zu dér bisherigen Gliederung in 3 Horizonté, imd zwar den Globotruncana canaliculata — calcarata- Hori- zont, den Globotruncana conica—stuarti-YLorizont und den Pseudotextularien-Globotrun- cana mayaroensis- Horizont gegliedert werden. Es scheint bereehtigt zu sein, statt dér bisherigen Bezeichnung »Inoceramemnergel<' die Benennung » o b e r e r Globotrun- canenmergel-Komplexti für den in Frage stehenden Komplex anzuwenden. Die Foraminiferen-Gesellsehaft des vSenon ist zűr Erruittlung paláogeographischer Zusanunenhánge sehr geeignet. Die Meerestransgression, die allmáhlich inuner grössere Gebiete überflutete, trug zu einer Erweiterung dér rmniittelbaren Verbindungen bei. Die Senon-Schichtenfolge Transdanubiens weist direkte Beziehungen mit Jugoslawien ( N ecl éla-Devidé), und indirekte Beziehungen mit Italien (Cita, Bolli) und Österreich (Tollmann, Noth) auf. Dasim Senon transgredierende mediterráné Meer drang alsó vöm SW aus in die Zalaer und Bakonyer Gebiete ein, wobei im Laufe dér Ausgestaltung des Beckens die Küstenlinie sich in NW-licher Richtung verschob. Die Untersenon-Ablagermigen des Bükkgebirges besitzen Verbindímgen mit denen dér Slowakei (Andrusov — Misik — Scheibner) . Dementgegen lásst sich die Senon-Schichtenfolge dér Grossen Ungarischen Tief- ebene elier mit den Flyschablagenmgen dér Karpaten-Ukraine, Polens, Rmnániens und Jugoslawiensparallelisieren (Majzon, Andrusov, Grzybowski, Mur- geanu, Patrulius, Nedéla- Devidé). Was die problematische Grenzbildung zwischen Kreide und Paláogen betrifft, so beschránkte sich die Verfasserin nur auf einige Hinweise. A LIÁSZ-DOGGER HATÁR KÉRDÉSÉHEZ DR. GÉCZY BARNABÁS* Összefoglalás : A liász-dogger határ megvonására feltűnő morfológiai bélyegeik és nagy horizontális elterjedésük alapján, az aaléni emeletnév használatától függetlenül, a Dumortieriák megjelenése a legalkalmasabb. Az aaléni emeletnév indokoltnak tűnő kiküszö- bölése esetén a toarci/bajóci emelethatár ilyen értelemben módosításra szond. Az eddigi vizsgálatok szerint Magyarországon a Baköny-hegységben a Dumortieriák megjelenését fáciesváltozás kíséri, az ,,aaléni”/bajóci emelet elhatárolása viszont fácies és fauna szem- pontjából egyaránt nehézségekbe ütközik. A liász-dogger határ kérdése a legrészletesebben vizsgált európai területen sem tekinthető megnyugtató módon lezártnak. Az utolsó évek két nagy szintézise: Dean, Donovan és Howarth [1961] északnyugat-európai zóuabeosztása és a francia- országi liász kollokvium anyaga [1961] különböző kronológiai felfogást tükröz. Az eltérés a hagyomány és a gyakorlati követelmények ellentétéből adódik. A hagyomány alapján a németországi júraképződinényekre épített rétegtani beosztást illeti az elsőség, ahol Buch [1837], a fáciesváltozás nlegjelölése mellett az alsó- és középsőjúra határát a Trigonia navis és Gervilia aviculoides fajok fellépéséhez köti, az alsódoggerből jellegzetes Aimnonites fajokat (Am. opalinus, Am. murchisonae) említve. Buch nyomán Oppel [1856— 1858] az északnyugat-európai zónabeosztás megalapozásánál az Am. jurensis és a Leioceras opalinum zónának megfelelő Am. torulosus zóna közé helyezi a liász-dogger határt. D’O r b i g n y kezdettől fogva általánosabb igényű emeletbeosztása (bajócien 1847, toarcien 1849), mely a liászt a toarci emelettel zárja le, független a liász német- országi tagolásától. D’O rbignyn él a határkérdés helyett a figyelem az egyes sztratigráfiai egységek tartamára irányul. Mégis az emeletek jellemző Ammo- nites-f almájának közlésével, valamint a sztratotípus kijelölésével megnyugtató alapot nyújt az emelethatárok megvonására. Felfogása szerint az Am. primordiális (= Leioce- ras opalinum) a toarci, az Am. murchisonae a bajóci emeletbe tartozik. A thouarsi típus- szelvényben Gabilly [1961] korszerű újravizsgálata szerint a rétegsor valóban a Leioceras opalinum zónával zárul. A jura első nagyobb időegységekre történő beosztása, és az első emeletbeosztás határai tehát nem fedik egymást. Őslénytani tekintetben egyik határ sem szerencsés. A jurense-zóna zárótagjaként fellépő, Hildoceratidae családba sorolt Pleydelliák alaki bélyegei ugyanis nagyon hason- lítanak a rendszertanilag tőlük távolabb eső, Graphoceratidae családba sorolt Leiocera- sokéhoz. E két alak elkülönítésének nehézségeit azokon a területeken, ahol a liász-dogger határt fáciesváltozás nem kíséri, már Oppel [1856—1858] felismeri. Legutóbb pedig F i s c h e r [1961] épp a klasszikus dél-németországi területen mutatta ki az aalense- opalinum határ alkalmazásának nehézségeit. Szerinte itt az Anunonitesek alapján csak feltételesen vonható meg a liász-dogger határ, részint az Ammonites-fajok szoros kapcso- lata miatt, részint mivel a fáciesváltozás már az aalense zónában megkezdődik. Ennek mérlegelésével veti fel az aalense-zóna doggerbe sorolásának szükségességét. Másrészt a Pleydellia-Leioceras hasonlóság veszélyeit, felcserélésük modern irodalomban is előforduló lehetőségét jól szemlélteti a Maubeuge -tői [1946] közölt példa. A Leioceras opalinum megjelenése tehát az Ammonites-faunák változásában nem jelent olyan feltűnő ugrást, *E dolgozat franciául az Acta Geologica 1963-as évfolyamában lát napvilágot. •Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1962. márc. 21-i szakülésén. Kézirat lezárva 1963. jan. 21-én. 228 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet hogy a dogger időszak kezdetét indokoltnak tűnne fellépésükhöz kapcsolni. A Graphoce- ratidae családon belül pedig a Leioceratinae és Graphoceratinae alcsalád közt olyan szoros a kapcsolat, hogy az opalinum- és a murchisonae-zónák közti határ korhatárrá emelése gyakorlati szempontból szintén kérdésesnek tűnik. Az O r b i g n y -tői adott opalinum-murchisonae határ elfogadása esetén e mellett olyan problémák is felmerülnek, mint a Ludwigia murchisonae faj területenkénti megjelenésének időbeli eltérése (L, ö r- c h e r, [1934]), a Graphoceratidae család összes genuszának taxionómiai bizonytalansága (Zeiss, [1960]) és nem utolsó sorban az opalinum- és murchisonae-zónák közé iktatott Tmetoceras scissum- zóna hovatartozásának kérdése. Az egész földfelszínre vonatkozó egységes sztratigráfiai rendszer kiépítésénél gyakorlati szempontból tehát sem a Leioceras opalinum, sem pedig a Ludwigia murchisonae megjelenése a liasz-dogger határ kitűzésére nem alkalmas. A jurense-zónán belül a jellegzetes morfológiai bélyegeket viselő Dumortieria- félék fellépése viszont az Ammonitesek törzsfejlődésében kicsiny, mindazonáltal alaki bélyegekben nagyon szembetűnő ugrást jelent. Bár ezen a téren mindkét irányban új feltárásoktól további jelentős eredmények várhatók, mégis, az eddigi irodalom alapján a Dmnortieriák elterjedési köre nem szűkebb a Leioceras- és Ludwigia-f élek elterjedési területénél. A r k e 1 1 [1957] szerint a Leioceras Európa, É.-Afrika, Anatólia, Kaukázus, Perzsia, Transbajkál területén, a Ludwigia Európa, É. -Amerika, Kaukázus, Perzsia, Szibéria, Bureya és ?Dél- Amerika területén, a Dumortieria Európa, É.-Afrika, -Anatólia, Kaukázus, Perzsia, Indokína, Bomeo, Argentína és Kanada területén található. A gya- korlati szempontok alapján a liász-dogger határ a Dmnortieriák fellépésével, a ,,Lyto- ceras jurense zónán” belül a thouarsense és a levesquei zónák közé iktatható. A Dumortieriák magasabb kronológiai jelentőségét H a u g [1892] ismeri fel, amikor a Dumortieriák fellépéséhez kapcsolja az először feltételesen doggerhez, majd 1910-ben liászhoz sorolt aaléni emelet kezdetét. A Dmnortieriák megjelenésének mérföld- köve azonban függetlenítendő az aaléni emelet kérdésétől. Az aaléni-emeletet 1864-ben Mayer különíti el a toarci és bath emelet között, mindhárom emeletet a középsőjurába sorolva. E jelentős kronológiai átcsoportosítás indítékait nem adja meg. Táblázata szerint az aaleni-emeletet az A m. torulosus-, Trigonia navis-, Am. murchisonae-, és A m. sowerby- rétegek képviselnék. E rétegekből 1874-ben az Am. sowerby-ö sszletet a bajóci emeletbe helyezi. Mivel Mayer a táblázatában az aaléni emelet alsó határát, O p p e 1- hez hasonlóan, az Am. forzdosws-rétegekhez kapcsolja, az aaléni emelet eredeti értelmezése és a H a u g -tói adott határ nem fedi egymást. A Dumortieriák kronológiai értékét Mayer nem emeli ki. Emelet nevének elfogadását nemcsak formai szempontok nehe- zítik meg, mint az emelet definíciójának hiánya, vagy a sztratotípus bizonytalansága, hanem az őslénytani határ kérdéses volta is. H a u g kiegészítése nyomán az aaléni emelet alsó határát a Dmnortieriák fellépése jelentené. A felső határ viszont nemcsak a szerző eredeti koncepciójában, hanem a későbbi korrekciók után is bizonytalan. A Lud- wigia murchisonae rétegekhez oly szorosan kapcsolódnak a Graphoceras concavumos réte- gek, hogy ezt a zónát, kevés kivételtől eltekintve, az aaléni (= alsó bajóci) emeletbe helyezik. A felső határt ez esetben — és ez újabb módosítása a M a y e r-től adott első emeletbeosztásnak — a Sonniniák fellépése jelentené. A Sonniniák megjelenése viszont az .Ammonitesek törzsfejlődésében távolról sem jelent oly feltűnő változást, mint korábban az első Dumortieriák fellépése jelentett. Az alsódogger Hammatoceras- félék klasszikus magyarországi lelőhelyének, Bakony csemvének faunarevíziója szerint a Sonninia- félék, legalábbis zömükben, a Hammatoceras- féléktől származnak. A bakonycsemyei anyagon jól megfigyelhető a Hammatoceras bélyegek fokozatos háttérbeszomlása (a köldök lobus hátrahúzódásának és sugárirányú helyzetének megszűnése) illetve a Soiminiákra jellemző bélyegek (kamravarrat egyszerűsödése, a belső csomósor oldalközép felé tolódása) foko- Géczy : Liász-dogger határkérdés 229 zódása. A Hammatoceras és a Sonninia közt filogenetikai szempontból nincs éles határ. E mellett az első Sonniniák megjelenésének időpontja is vitatott. A r k e 1 1 [1956] szerint a B u c k m a n-tól coneavum-zónából leírt angliai Sonniniák nagy része a sower- by-zónából, (diseites-szubzóna) származik. Ettől eltekintve azonban a Sonniniák alá- rendelten már a concavum-zónában is megtalálhatók ( A r k e 1 1 [1957])- A zónaalkotó Sonninia sowerby- fajnak pontos vertikális elterjedése is tisztázatlan. Mindezek figyelembe vételével érthető, ha A r ke 11 [1956] az aaléni emelet nevet nem használja, hanem visszatér — tartalmi módosítással ugyan — Orbigny emelet-neveihez. (1946-ban A r k e 1 1 elismeri annak jogosságát, hogy az aaléni emeletnév mint másodrendű kate- gória helyileg alkalmaztassák, az aaléni = alsóbajóci szinoním alkalmazása azonban a „szűkebb értelemben vett” bajóci emelet tovább tagolásakor félreértéshez vezethet.) Magyar részről először P r i n z-nél [1904] merül fel a liász-dogger határ kérdése. P r i n z a Harpoceras opalinum és a murchisonae szintek kapcsolatát hangsúlyozva fel- veti annak a lehetőségét, hogy e két zónát az alsódogger megjelölésére „baconieu” emeletként lehetne elkülöníteni. E P r i n z -tői javasolt név a magyar szakirodalomban nem vert gyökeret. A sztratigráfiai lexikon magyarországi kötete [1956] akárcsak A r k e 1 1 [1933] összeállítása, a baconien névről sajnálatos módon nem is tesz említést. Lóczy [191 5] az aaléni emelet nevet használja. Vadász [1935], aki a liász-dogger határkérdés felmérésében alapvető munkát végzett, a kifejlődés és a toarci-aaléni faimák szoros kapcsolata alapján a Mecsek-hegység területén az aaléni emeletet a liász zárótagjá- nak tekinti. A sztratigráfiai lexikon magyarországi kötete [1956] ugyanezt a felfogást tükrözi. A bakonycsemyei Tűzköves-árok (É - Bakony -hegység) revíziója során kőzet- minőség alapján is elkülöníthetőnek bizonyult az akkor még legfelső toarciba sorolt dumortieriás-pleydelliás összlet, mely kőzettani jellegében az alsódogger gumós agyagos rétegösszlettel mutatott szorosabb rokonságot (Géczy [1961]). A nagyobb agyag- tartalmú, sötétvörös, laza toarci összletet a Dumortieriák megjelenésével párhuzamosan tömöttebb és világosabb színű gumós agyagos mészkövek váltják föl. Ez a kifejlődés azonban nemcsak a Dumortieriás-Eeiocerasos-Eudwigiás összletet jellemzi, hanem a gazdag Ammonites-faima alapján változatlanul kitart a magasabb bajóci sowerbyis rétegeiben is. Míg tehát az É-i Bakony területén a dogger alsó határa a Dumortieriák fel- lépésével és a karbonáttartalom fokozódásával gyakorlati szempontból is jól rögzíthető, az alsó- és középsőbajóci fáciesek szoros kapcsolata, az „aaléni” és bajóci határ teljes elmosódása, vitathatóvá teszi az aaléni emeletnév alkalmazásának szükségességét. A Gerecse-hegységben V i g h [1925] megfigyelése szerint a tölgyháti kőfejtő alsódogger összletében Harpoceras opalinum és murchisonae- zónák mellett a ,,Stepheoceras” hum- phriesianum-zóna is beletartozik. A Déli Bakony területén Vadász és Cseh- Németh megtisztelő bizalma lehetővé tette, hogy az úrkúti mangánösszlet fedőjének zöldes-szürke mangános agyagrétegeiből kikerült, Cseh - Németh gyűjtéséből származó Ammonites-faunát megvizsgálhassam. A gazdag, középső- és felsőtoarci eme- letbe tartozó fauna részletes ismertetése további feldolgozásra vár. Az eddig kikerült anyagban azonban egyetlen, dumortieria-zónára utaló faj sem került elő, megengedve kúton is jelentős fácies változással járt. A Phymatoceras, Erycites és Hammatoceras félék- kel jellemzett kövületes padra települő faunamentes zöldesszürke agyagösszlet Úrkúton a bajóci emeletbe sorolható. A Középső Bakony területén a Zirci-medencében a liász- dogger határ vizsgálatát Ronda J. végzi. A gerecsei és bakonyi, valamint a mecseki típusszelvények teljes revíziója előtt talán korai még a magyarországi aaléni kérdésben végérvényesen dönteni, az emeletnév elfogadásának vagy elvetésének kérdése úgyis a Nem- zetközi Geológus Kongresszus feladata. A liász-dogger határ kérdésében a Dumortieriák döntő szerepének kihangsúlyozása viszont a hazai viszonyok között is már most indokolt. 230 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet IRODALOM 1. Arkell, J. W.: The Jurassic System in Great Britain. Oxford, 1933. — 2. A r k e 1 1, J. W.r Standard of the European Jurassic. Bull. Geol. Soc. Amer. 57. New York, 1946. — 3. Arkell, J. W.; Jurassic Geology of the World. Rondon, 1956. — 4. A r k e 1 1, J. W. : Treatise on Invertebrate Paleontology. Mollusca R. Cephalopoda IV. Kansas, 1957. — 5. Colloque sur le Rias frangais. Mém. Búr. Recherch. Géol. Min. 4. Paris, 1961. — 6. D e a n, W. T. — D o n o v a n, D.T. - Howarth, M. K.: Theliassic Ammo- nite zones and subzones of the North-West European province. Bull. British Mus. (Nat. Hist.) Geol.IV/io. Rondon, 1961. — 7. F i s c h e r, W.: Über die Rias/Dogger-Grenze in Süddeutschland. Neues Jahrbuch Geol. Pál. Monatshefte, Stuttgart, 1961 J— 8. G a b i 1 1 y, J.: Re Toarcien de Thouars, Etűdé stratigraphi- que de Stratotype. in Colloque sur le Rias. Mém. Búr. Rech. Geol. Min. 4. Paris, 1961. — 9. G é c z y , B.: Die Jurassiche Schichtreihe des Tüzkövesgrabens von Bakonycsemve. Ami. Inst. Geol. Hung. 49. Budapest, 1961. — 10. Haug, E-: Sur l’étage Aalénien. Bull. Soc. Géol. Francé. 3/20. Paris, 1892. — 11. Haug, E.: Traité de Geologie. Paris, 1910. — 12. Rexique Stratigraphique International 1/9. Hongrie, Ungarn , Paris, 1956. — 13. R ó c z y, R. jun.: Monographie dér Villanyer Callovien Ammouiten. Geologica Hunga- rica. I/3 — 4. Budapest, 1915. — 14. R ö r c h e r, E.: Stratigraphie und Paláogeographie von Braun-Jura (Dogger) f) und Ober a im südwestlichen Wiirttemberg. Neues Jahrbuch. f. Min. Beil. Bánd. 72. Abt. B. Stuttgart, 1934. — 15. Maubeug e, P.: Données stratigraphiques nouvelles sur l’Aalénien ferrugineux de Rorraiue. Bull. Soc. Geol. Francé, V. Ser. 16. Paris, 1946. — 16. M a y e r, Ch. : Classification methodique des terrains de sediment. Zürich, 1874. — 17. Maye r, Ch.: Tableau synchronistique des terrains tertiaires, cretacés et jurassiques. Zürich 1864 — 1872. — 18. Mouterde, R.: Re probléme de l’Aalénien etla limité lias-dogger. in Colloque sur le Rias frampais. Mém. Búr. Rech. Géol. Min. 4. Paris, 1961. 19. Oppel, A.: Die Juraforma tion Englands, Frankreichs und des südwestlichen Deutschlands. Jahreshefte d. Ver. f. vaterlánd Naturkunde in Wiirttemberg. 12 — 14. Stuttgart 1856—1858 . — 20. O r b i g n y, A. d' : Paleon- tologie frampaise: Terrains jurassiques I. Cephalopodes. Paris 1842 — 1851. — 21. Prinz,' Gy.: Die Fauna dér alteren Jurabildungen im nordöstlichen Bakony. Mitt. Jahrb. k. Üngar. Geol. Anstalt. 15. Budapest, 1904. — 22. Vadász, E.: A Mecsekhegység. Magyar Tájak Földtani Reírása. Budapest 1935. — 23. Vadász, E.: Magyarország Földtana. Budapest 1960. — 24. V í g h, Gy. : Fiihrer in das Gerecse-Gebirge, nach Rábatlan und Piszke. Fiihrer zu den Studienreisen dér Paláont. Geséll. Budapest 1928. — 25. Zeiss, A.: Revision von Ammonitenbestimmungen aus dem fránkischen Dogger. Abh. Deutsch. Akad. Wiss. KI. III. Berlin rgóo. Zűr Frage dér Lias-Dogger-Grenze DR. B. GÉCZY Zűr Grenzziehung zwischen Lias und Dogger seheint, vöm Gebrauch des Stufen- namens Aalénien unabhángig, das Auftreten dér Dumortierien am meisten geeignet zu sein, da letztere Forrnen auffállige morphologisehe Merlonale besitzen und eme breite horizontale Verbreitung aufweisen. Im Falle dér Behebtmg des Namens Aalénien — was unseres Eraehtens völlig bereehtigt wáre — erfordert die Grenzziehung Toarcien- B aj oeien in diesem Sinne gewisse Modifikation. Xach den bisherigen Untersuchungen wird das Auftreten dér Dumortierien in Ungarn, mid zwar im Bakonvgebirge dureh eme Fazies- verándenmg begleitet, die Grenzziehung, ,Aalénien”-Bajocienstosst jedoch sowohl faziell, wie aueh faunistisch auf Schwierigkeiten. — Dieser Aufsatz wird in Acta Geologica, Jahr- gang 1963 in französischer Sprache veröffentlicht. SZÉNHIDROGÉNTERMELŐ PLANKTONALGÁK A DOROGI PALEOGÉNBŐL KRIVÁNNÉ HUTTER ERIKA* (XI -XII. táblával) Összefoglalás: A dorogi paleogén barnakőszénösszlet meddőrétegeiben észlelt Botryococcus luteus Tra verse koloniális planktonalga. Szénhidrogén termelő jelentősége ismert és hangsúlyozott. Kőolaj -földgáz anyakőzet felismerésében szerepe indikátor jelen- tőségű lehet. A dorogi barnakőszén-medence paleogén rétegösszletének palynológiai feldolgo- zása során a jelentékeny spóra-pollen együttes kíséretében szénhidrogéntermelő alga- maradványokat, Botvyococcusokat is észleltünk. Elkülönített tárgyalásuk a kőszénkőzet- tani, valamint a kőolajföldtani vonatkozások miatt indokolt. A kőolaj-földgáz anyakőzet felismerésében indikátor jelentőségűek. A mai Botryococcus nemzetség Fritzsch, F. E. [2] rendszertani beosztása szerint a sárgászöld algák ( Xanthophyceae — Heterokontae) Heterochloridales rendjébe tartozik. Fossziliáira vonatkozó első adatok a múlt század utolsó évtizedéből származnak. Felismerésük a torba nit és a boghead kőszenek vizsgálatával kapcsolatos. A nemzetségnek azóta jelentős földtani irodalma vau, melynek részletes összefoglalása T r a v e r s e, A. [5] munkájában található. A Botryococcus nemzetség képviselői a paleozoikumtól ismertek. A magyarországi szénkőzettani irodalom szerint [3] Botryococcusókra. visszavezet- hető „algakőzet” mutatkozott a Petőfi bányai felsőpannóniai barnakőszénösszletben, valamint az oroszlányi és tatabányai eocén barnakőszénösszlet alsóbb rétegtagjaiban. Ugyancsak Szádeczky-Kardoss E. említi, hogy az alginitliez „egészen hasonló elegyrészt találtunk a dorogi oligocén barnakőszénben, a xylovitritben is. Ez aligha minősíthető alginitnek, mert a xylovitritben nehezen képzelhető el valódi algamarad- vány” [3, 101. o.]. Botryococcusok&t talált Venkatachala, B. S. és Góczán F. [6] a raeti emelet kösszeni fáciesű agyagmárgájának palynológiai vizsgálata során (XII. tábla, 1—4. ábra). Megállapították, hogy a Botryococcus maradványok mind a Bakony- hegvség, mind a zalai olajvidék kösszeni fáciesű felsőtriász agyagmárgájában jellegzetes spóra-pollen együttes és Micrhystridium fajok társaságában tömeges előfordulásúak. A dorogi bamakőszénterületen 3 fúrás és 2 bányaszelvény eocén-oligocén réteg- összletében találtunk Botryococcus maradványokat (Esztergom 20. és 22., valamint Pilis- csév 4. fúrás eocén-oligocén rétegösszlete; annavölgyi X. akna és Mogyorósbánya oligocén bamakőszénösszletének fedőrétege). A maradványok főként agyagmárga, homokos agyagmárga, molluszkás agyag, glaukonitos homokkő rétegekből származnak más tengeri mikroplankton szervezetekkel, Hystrichosphaerákkal, Crassosphaerdkkíü, Deflandredval, Pterospermopsissal, szervesvázú foraminif érákkal együtt. I * Elhangzott a Magyarhoni Földtani Társulat Észak-magyarországi Csoportjának 1963. február 14-i előadóülésén. Kézirat lezárása 1963. III. 15-én. 232 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet A maradványok leírása Botryococcus luteus Tra verse 1955, XI. tábla, 1 — 15. ábra Diagnózis: Tra verse, A. munkájában [4]. Leírás: Példányaink rendszerint gömb, vagy közel gömbalakúak. Nagyságuk a kolóniát alkotó egyedek számától függően 30-50 — 80 ju között változik. Maguk°az egyedi sejtek egy ellipszis alakú, 6 — 7 tu átlagos hosszúságú, ovális, vagy körkereszt- metszetű, általában 3 3,5 u , ritkábban 4 ji átmérőjű töleséralakú, kutikuláris természetű r. ábra, Botryococcus egyed vázlatos rajza (Traverse nyomán) n = nyálka (pektin), s = sejttető (cellulóz es pektin anyagú), c = cellulóz fal, gy = gyű- szű (kutikuláris), agy = anyasejt gyűszűje, k = kehely (zsíros anyagú), ak = anyasejt kelyhe Abb. 1. Schematische Skizze eines Indivi- duums vöm Botryococcus (nach Traverse) n = Schleim (Pektin), s = Zellendach (aus Zellulose und Pektin), c = Wand aus Zellu- lose, gy = Fingerhut (kutikular), agv = Fin- gerhut dér Mutterzelle, k = Kelek Vaus fetti- gem Stoff), ak = Kelch dér Mutterzelle gyűszűben helyezkedtek el, amelyet egy nagyon ellenálló, nyálkaszerű, világos sárga színű, ún. kehely zár magába. Mindkettő a sejt terméke. A maradványok tulajdonképpen ezek a „vázelemek”. A szaporodás a hossztengely mentén való sejtosztódással történik, így általában 2 — 4 leánysejt van egymás mellett, melynek mindegyike egy új gyűszűt választ ki magának a közös anyafalon belül. A kolónián belül az egyes kelyheket a kehely végéről az aggregátum középpontja felé futó vastag szár tartja össze. Megjegyzés: Vizsgálati anyagainkat összehasonlítva az irodalmi adatokkal, leírásokkal és ábrákkal, azokat a Traverse, A. által a vermonti „brandon-összlet” finomszemcsés meddőrétegeiből leírt Botryococcus luteus- szál azonosítottuk. Egyetértünk a szerzővel abban, hogy „óvatosnak kell lennünk egy korai harmadidőszaki maradvány- nak egy mai fajjal való azonosításában, amíg az azonosság kétségtelenül igazolva nincs”. Krivdnné : Szénhidrogéntermelő planktonalgák 233 Példányaink az Ausztráliából C o o k s o n , I. C. [i] által jelzett Botryococcus braunii-val strukturális megegeyzést mutatnak, ami természetes is, hiszen Traverse, A., aki vizsgálta az ausztráliai anyagot is, a két fossziliát conspecifikusnak tartja. A mai Botryococcus közönséges kolóniális planktonalga. Kozmopolita. Édesvízi tavakban és mocsarakban él. Gyakori sós- és csökkentsósvízben is: Ausztráliában a Coorong lagúnákban („eoorongit”) és egyes sósvízű tavakban a Szovjetunió területén. TABE AMAGYARÁZ AT - TAFEEERKI.ÁRUNG XI. tábla — Tafel XI.* i — 15. Botryococcus luteus Traverse 1955 1—2. Piliscsév 4. fúrás 291,10 — 292,00 m., középsőoligocén Bohraiig Piliscsév 4, 291,10 — 292,00 m, Mitteloligozán 3. Esztergom 22. fúrás 526,40 — 527,40 m., középső — felsőeocén Bohrang Esztergom 22, 526, 40 — 527, 40 m, Mittel-obereozán 4— 5. Piliscsév 4. fúrás 105,00—106,40 m., középsőoligocén Bohrang Piliscsév, 4, 105,00 — 106,40 m, Mitteloligozán 6 — 10. Esztergom 22. fúrás 526,40 — 527,40 m., középső — felsőeocén Bohrang Esztergom 22, 526,40 — 527,40 m, Mittel-obereozán ír — 13. Piliscsév 4. fúrás 291,10 — 292,00 m., középsőoligocén Bohrang Piliscsév 4, 291,10 — 292,00 m, Mitteloligozán 14. Piliscsév 4. fúrás 105,00 — 106,40 m., középsőoligocén Bohrang Piliscsév 4, 105,00 — 106,40 m, Mitteloligozán 15. Esztergom 22, fúrás 526,40 — 527,40 in., középső — felsőeocén Bohrang Esztergom 22, 526,40 — 527,40 m, Mittel-obereozán XII. tábla — Tafel XII.* 1—4. Botryococcus sp. Pölöske 1. fúrás, felsőtriász raeti emelet, kösszeni agyagmárga (G ó c z á n F. felvételei). Botryococcus sp. Bohraiig Pölöske 1, Rhát-Stufe dér Obertrias Tonmergel Kössener Fazies (Auf nahmen von F. Góczán). * Nagyítás: 1000 x Vergrösserang: 1000 x IRODALOM - EITERATŰR 1. Cookson, I. C.: Records of the occurrence of Botryococcus braunii, Pediastrum and the Hystrichosphaerideae in Cainozoic deposits of Australia. Mem. Nat. Mus. Melbourne, Bd. 18, 1953. pp. 107 — 123. — 2. F r i t z s c h, F. E.: The stracture and reproduction of the algae. Vol. I. Cambridge, 1956, pp. 1 —791. — 3. Szádeczky-KardossE.: Szénkőzettan. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952, pp. 1 — 315. 4. T r a v e r s e, A.: Pollen analysis of the Brandon lignité of Vennont. Bureau of Mines, Report of Investigation 5151, 1955, pp. 1 — 107. 5. T r a v e r s e, A.: Occurrence of the oil-forming alga Botryo- coccus in lignites and other Tertiary sediments. Micropaleontology, vol. 1, no. 4, 1955, pp. 343 — 350. 6. Venkatachala, B. S.-Góczán F.: The spore — pollen flóra of the Hungárián ,,kössen facies” {Kézirat, 1962.) Kohlenwasserstoff erzeugende Planktonalgen aus dem Paláogen des Doroger Beckens E. KRI VÁN -HUTTER lm Laufe dér palynologischen Bearbeitung des paláogenen Schichtenkomplexes des Doroger Braunkohlenbeckens hat die Verfasserin ausser érném bedeutenden Sporen- Pollen-Komplex Kohlenwasserstoff erzeugende Algenreste, und zwar Botryococcus-Y ormon beobachtet. Ihre Behandlung irn Rahrnen eines selbstándigen Aufsatzes ist auch durch ihre Beziehxmgen zűr Kohlenpetrograpliie, sowie zűr Erdölgeologie berechtigt. Sie spielen námlich die Rolle von Indikátorén bei dér Erkennung des Muttergesteines von Kohlen- wasserstoff en. Hinsichtlich ihrer systematischen Stellung gehört die rezente Botryococcus- Gattung nach F. E. F r i t z s c h (2) zűr Ordmmg Heterochloridales dér gelblích-grünen Algen (Xanthophyceae — Heterokontae). Die ersten Angaben bezüghch ihrer fossilen Vertreter stammen aus dem letzten Jahrzehnt des vergangenen Jahrhtmderts. Sie wurden irn Zusam- menhang mit dér Untersuchimg dér Kohlenarten Torbanit tmd Boghead entdeckt. Seitdem besitzt die Gattung eine umfangreiche geologisehe Eiteratur, dérén ausführliche Zusammenfassung in dér Arbeit von Traverse, A. [5] gegeben ist. Die Vertreter dér Gattung Botryococcus sind vöm Palaozoikmn an bekannt. 6 Földtani Közlöny 234 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet Nacli dér ungarischen kohlenpetrographischen Literatur [3] ist im oberpannoni- schen Braunkohlenkomplex dér Petőfi-Grube und in den Basissehiclitgliedem des eozá- nen Bramikohlenkomplexes bei Oroszlány mid Tatabánya ein „Algengestein” entdeckt worden, das sich auf Botryococcus zurüekführen lásst. Es wird ebenfalls von E. Szádé- czky - Kardoss erwáhnt, dass „auch in dér oligozánen Braunkohle von Dorog, mid zwar im Xylovitrit, dem Alginit ganz álmlicher Bestandteil angetroffen worden ist. Dieses Gebilde kann sehwerlicli mit dem Alginit identifiziert werden, da mán sich echte Algenreste im Xylovitrit kamu vorstellen könnte” [3, Seite 101]. Boíryococcus-Fonnen wmrden von B. S. Venkatachala und F . G ó c z á n [6] wáhrend dér paly- nologiselien Untersuclnmg des Tonmergels Kössener Fazies des Rliát gefunden (Tafel XII., fig. 1—4). Letztere Verfasser habén festgestellt, dass die Botryococcus- Reste, mit einem charakteristischen Sporen- Pollenkomplex und Micrhystridium- Arten vergesell- sehaftet, in den in Kössener Fazies ausgebildeten obertriadischen Tonmergeln sowohl des Bakony-Gebirges, wie auch des Zalaer Frdölgebietes massenhaft auftreten. Im Doroger Braunkohlengebiet hat die Verfasserin Botryococcus -lleste im eozán- oligozánen Schichtenkomplex von 3 Bolirungen imd 2 Grubenprofilen (eozán-oligozáner Schichtenkomplex dér Bolirungen Esztergom 20. und 22., sowie Piliscsév 4.; Hangend- schicht des oligozánen Braunkohlenkomplexes des Scliaclites X. von Annavölgy und dér Mogyorósgrube) gefunden. Die Fossilien, samt anderen marinen Mikroplankton-Organismen, stammen liauptsáchlich aus Tonmergeln, Molluskeutonen und glaukonitführenden Sanden (Hystrichosphaeren, Crassosphaeren, Deflandreen, Pterospermopsis usw.). Beschreibung dér Fossilien Botryococcus luteus Traverse 1955 Tafel XI., Fig. 1 — 15 Diagnose: In dér Arbeit von A. Traverse [4] . Beschreibung : Unsere Exemplare sind gewöhnlieh kugelförmig oder aunáhernd kugelförmig. Von dér Zahl dér Individuen dér Kolonie abhángig, schwankt ihre Grösse zwischen 30—50 — 80 fi. Die individuellen Zellen selbst befmden sich in einem trichter- förmigen, kutikularen Fingerhut von einer durchschnittlichen Lángé von 6—7/1, mit ovalem oder kreisförmigem Ouersclmitt und mit einem Durchmesser von 3 — 3,5 11 im allgemeinen imd von 4 fi in seltenen Fállen. Dieser Fingerhut ist in einem sehr wieder- standsfáhigen, schleimartigen, hellgelben, sogenannten Kelch eingeschlossen. Beide sind Produkte dér Zelle. Die Fossilien entsprechen eigenthch diesen „Skelettelementen”. Die Fortpflanzung erfolgt durch Teilung dér Zelle lángs dér longitudinalen Achse. Somit entstehen gewöhnlieh 2 bis 4 Tochterzellen nebeneinander, von denen jede einzelne inner- lialb dér gemeinsamen Mutterwand einen neuen Fingerhut ausseheidet. Imierhalb dér Kolonie werden die einzelnen Kelche von einem dieken Stiel zusammengehalten, dér vöm Ende des Kelches zimi Zentrmn des Aggregats láuft. Bemerkung : Nachdem die Verfasserin ihr Untersuchungsmaterial mit den in dér Literatur angeführten Angaben, Besclireibímgen imd Abbildímgen verghehen liatte, konnte sie ihre Formen mit dér Art Botryococcus luteus von A. Traverse, die aus den feinkörnigen Bergmitteln des „Brandon-Komplexes” bei Vermont beschrieben worden waren, identifizieren. Wir sind mit Traverse einverstanden, indem er behauptet: „Bei dér Identifizierung eines friihtertiáren Fossils mit einer lieute lebenden Art niüssen wir vorsiclitig sem, bis die Identitát zweifellos nicht bestátigt ist”. Unsere Exemplare zeigen eine strukturelle Übereinstimmung mit dér von I. C. Cookson [1] aus Australien beschriebenen Art Botryococcus braunii, was selbstverstándlich ist, da A. Traverse — dér auch das australische Matériái untersueht hat — die beiden Fossi- lien für konspezifisch hált. Dér heute lebende Botryococcus stellt eine háufige kolóniáié Planktonalge dar. Er ist kosmopolitisch, lebt in Süsswasser-Seen und Mooren, doch tritt er auch im Salz- wasser und im Brackwasser háufig auf: in den Coorong-Lagunen in Australien („cooron- git”) imd in mauclien Salzwasser-Seen in dér Sowjetunion. A SZEGEDI TÉGLAGYÁRI LÖSZ -SZEL YÉ1VY FINOMRÉTEGTANI FELBONTÁSA SZÓNOKY MIKLÓS* Összefoglalás : A Duna-Tisza-közi hátság középső részének nagy vastagságú, eolikus eredetű pleisztocén rétegsora kelet felé kiékül, folyóvízi és időszakos állóvízi réte- gekbe megy át. A Tisza mellékén, így Szeged környékén is, a hátsági eolikus kifejlődésű pleisztocént már csak a felszíni néhány méteres lösz képviseli. Ez a löszréteg a szegedi, Bajai úti téglagyár alapul választott szelvényének üledékföldtani-finomrétegtani feldolgo- zása nyomán, két részre tagolódik. A würmi, és a würmi3 eljegesedési szakasz egymásra csekély kőzetkifejlődés-változással települt löszrétegeit tartalmazza. A Duna-Tisza-közi hátság középső részének nagy vastagságú, eolikus eredetű pleisztocén rétegsora M i h á 1 1 z I. megismerései [7] nyomán kelet felé fokozatosan kiékül, folyóvízi és időszakos állóvízi rétegsorba megy át. A Tisza- völgy felé tellát csökken a lösz és futóhomokrétegek száma és vastagsága, helyettük folyóvízi és időszakos álló- vízi lerakódások mutatkoznak. Pusztaszer vidékén (Szentes DNy, 20 km) a hátsági két felső löszréteget még vastag futóhomokréteg választja el, ez azonban kelet felé vékonyo- dik, lencsékre szakadozik, kimarad. így a két felső löszréteg közvetlenül egymásra tele- pül, s úgy látszik, mintha egyetlen eljegesedési szakasz alatt képződött volna. Pusztaszertől délre, Szeged közelebbi környékén is egyetlen, tagolatlan löszréteg mutatkozik a felszínen. A paksi pleisztocén alapszelvény würmi 2 -f- würmi3 löszrétegének egymásra települése [6] a pusztaszeri szelvény tanúságával együtt azonban arra mutat, hogy a Szeged környéki felszíni löszképződmény is két eljegesedési szakasz, a würmi2 és würmij löszrétegeit egyesíti, amint arra a Szeged környéki lösz középső tagozatának homokosodása, sőt elválasztó futóhomoklencse közbeiktatódása nyomán — Fehértó, Székhalom — [7, 8, 9] is következtetni lehet. Tanulmányunk a felvázolt probléma finomrétegtani megoldását tartalmazza, a típusszelvényül választott szegedi, Bajai i'iti téglagyári szelvény rétegsorának feldolgo- zása alapján. Az anyagvizsgálati eredményeket a puhatestű-fauna vizsgálatára alapozott finomrétegtani felbontás szolgálatába állítottuk, így a kőzettani kifejlődés különválasz- tott jellemzésére, a rétegsor elkülönített leírására itt nem kerül sor. A rétegsor jellemző üledéktípusainak szemcseösszetételi görbéit az 1 . ábra, az egyes szemcsenagyságrészlegek - szelvénybeli változásait, CaC03-tartalmának ingadozását, egyes kőzetmechanikai jellem- zőit a 2. ábra, rétegsorát a 3. ábra tünteti fel. A rétegsor finomrétegtani felbontására legalkalmasabbnak a puhatestű faima összetételének és összetétel-változásainak vizsgálata mutatkozott. P faunaösszetételek- ben és változásokban érzékenyen rögzítődik az egykori éghajlat s a negyedkori rétegtani tagolás alapját adó éghajlatváltozás iránya és mértéke. A faunákban szereplő fajok ma is élők, életviszonyaik ismertek. A rétegsor minden 20 cm-es szakaszából azonos mennyiségű, 8,5 kg anyagot dol- goztunk fel. A fajokat iszapolással tettük szabaddá. 35 csiga és 2 kagylófaj 17,440 példánya került elő a rétegsorból, Ostracoda és rovarmaradványokkal. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1962. október 3-i előadóülésén. Készült a Szegedi József Attila Tudományegyetem Földtani Intézetében. Kézirat lezárva 1963. III. 15-én. 6* 236 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet Rotarides M. [12] Szeged vidéki lösz tanulmánya szerint a szegedi repülőtér melletti árok kevert faunája 27 fajból áll. A Bajai úti téglagyári szelvény közelében vég- zett gyűjtései azonban még a biosztratigráfia mennyiségi módszereinek elterjedése előtti időre estek. A fauna általunk végzett feldolgozásában Horváth A. csoportosítását alapul- véve M i h á 1 1 z I . kezdeményezésére Horváth Andorral és M u c s i Mihállyal részletesebb csoportosítást dolgoztunk ki, amely a fajokat elsősorban víz- és hőigényesség 1. ábra. Jellemző üledéktipusok szemcseösszetételi görbéi a szegedi, Bajai úti téglagyár szelvényéből, 1. bősz: 2,0 — 2,2 m, 2. Kissé aleuritos lösz: 3,6 — 3,8 m, 3. Agyagos, löszös aleurit: 3,8 — 4,0 m, 4. Aleuritos agyag: 4,2 -4,4 m. Fig. 1. Korngrössenkurven charakteristischer Sedimenttypen aus dem Profil dér Ziegelei in dér Baja- Strasse. 1, X,öss: 2,0 — 2,2 m, 2. höss mit wenig Aleurit: 3,6— 3,8 m, 3. Toniger Aleurit mit Löss: 3,8 — 4,0 m, 4. Aleurithaltiger Tón: 4,2 — 4,4 m szempontjából választja külön. így állandó vizet igénylő, időszakos vízi, vízparti, nedves- térszíni és száraz területen élő csigák csoportjait különböztettük meg. Hőigényük figyelembevételével hidegkedvelő, euriterm és melegkedvelő alcsoportokat különböztet- tünk meg. A rétegsor keletkezési körülményeit figyelembe véve ez a csoportosítás volt a legmegfelelőbb. A fauna százalékos megoszlását az életmód szerint csoportosítva a táblázat és a 3. ábra tünteti fel. Rétegtani sorrend szerbit haladva a következőket állapíthatjuk meg: 5,0 — 4,8 m: kissé agyagos aleurit. Famiaegyüttese a benne levő limonitos konkré- ciós rétegből került elő. Faj- és egyedszám szempontjából szegényes: Valvata pulchella, Bathyomphalus contortus, Pisidium cinereum, Galba truncatula mutatkozott benne. Állandó és időszakos vízi hidegkedvelő fajok jellemzik. 4,8 — 4,2 m közötti agyagos rétegek. Faj- és egyedszám tekintetében igen szegé- nyek. A példányok töredékesek. Jellemző a Bithynia leaclii nagy %-a (75%). Számukat ellenálló, szarunemű fedőik alapján állapítottuk meg. Kívülük kevés Succinea pfeifferi (fiatal példányok), Stagnicola palustris töredék és Deroceras agy este mészlemezke mutat- kozott. A löszréteg fekvőjében levő agyagos, aleuritos rétegek tehát csendesvizű, hosszan- tartó állóvízben keletkeztek, melyek áradások idején kapcsolatban voltak a Tiszával, így üledékanyaguk a Tisza öntéseiből származik. Keletkezésük nem feltétlenül az évi Szónoky : Szegedi lösz-szelvény finomrétegtana 237 csapadékmennyiség növekedésének következménye, tehát lehet eljegesedési szakaszheli is, amit más helyről pollenvizsgálat bizonyított [i i ] . A fekvőrétegek faunatartalmát a kilúgozódás is csökkenthétté. 4,2 m-től a felszínig lösz kifejlődésű összlet mutatkozik. Ennek 4,0 — 3,8 m közötti része átmeneti jellegű; felsőbb részem löszös, faimája már gazdagabb. 4,2 — 3,4 m között a Bithynia leachi kivételével az állóvízi hidegkedvelő és euriterm fajok mennyisége megnövekedett. Az időszakos vízi fajok közül az Anisus planorbis , 2. ábra. Jellemző szemcsenagyságrészlegek lefutása (baloldali diagram), CaC03- tartalom ingadozása, kötött- ségi értékek („b”), képlékenységi határértékek („c”) változása (jobboldali diagram) a szegedi, Bajai úti téglagyár szelvényében Fig. 2. Ablauf dér charakteristisehen Komgrössenfraktionen (Diagramm von links), Schwankung des CaCOj-Inlialts Kohásionswerte (,,b”), Veránderung dér Plastizitátsgrenzwerte („c”) (Diagramm von reehts) im Profil dér Szegeder Ziegelei (Baja-Strasse) Stagnicola palustris, Anisus spirorbis szintén fokozott mennyiségnövekedést mutat. A Succinea oblonga megjelenése fokozatosan elmocsarasodó stádiumot jelöl. A nedves- térszíni fajok kis mennyiségben szerepelnek. A 3,4 — 2,4 m közötti löszben a fauna faj- és egyedszámban hirtelen gazdaggá válik. A hidegkedvelő állóvízi fajok közül a Pisidium obtusale 3,2 — 3,0 m-ben éri el leg- nagyobb egyedszámát. A Valvata pulchella, Bithynia leachi 3,4 m-ben, a Gyraulus laevis, Bathyomphalus contortus pedig 3,2 — 3,0 között éri el legnagyobb %-értékét. Az állóvízi euriterm fajok közül a Pisidium cinereum ri,23%-kal szerepel. Az időszakos vízi hideg- kedvelő Gálba truncatula és Anisus leucostoma száma szintén emelkedik. A Stagnicola palustris nagy egyedszáma s a Stagnicola palustris corvus %-os emelkedése optimális élettér kialakulását bizonyítja, kiszáradás tehát nem volt. A nedves térszíni fajokat a Vertigo pigmaea és az Euconulus trochiformis képviseli. Tűréshatáruk tág. A Zenobiella rubiginosa mennyisége 3,4 m-ben tetőz. A vízparti fajok mennyisége nem változik. A hidegkedvelő és euriterm fajok kiugró mennyisége szembetűnő. A faunakép alapján a jellemzett rétegsor eljegesedési szakasz alatt jött létre. A csigák élettere vál- tozatlanul hidegvízű mocsár gazdag növény-borítással. 238 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet 2,4 2,2 m között az állandó vizet igénylő hidegkedvelő és euriterm csigák még jelentős mennyiségben szerepelnek ( I alvata pulchella, Gyruulus laevis, V divata cristata, B athyomphalus contortus). A Bithynia leachi mennyisége emelkedik (24,3%). Az Aplexa hypnorum hiánya a Galba truncatula igen kis %-ban való előfordulása s a melegkedvelő 3. ábra. A feltárás rétegsora (1 — 11) és fauuaösszetétele (a — k): 1. Lösz, 2. Finomhomokos lösz, 3. Kissé agyagos aleurit, 4. Igen agyagos aleurit, 5. Agyag, 6. Igen humuszos talaj, 7. Kissé humuszos talaj 8 Gyengén humuszos talaj, 9. Meszesedett réteg, 10. kánonit konkréciók, 1 1.' kimonitos konkréciók Fauna összetétele: a) Állandó vízi, hidegkedvelő, b) u. a. euriterm, c) Időszakos vízi, hidegkedvelő, d) u.a. eunterm, e) u. a. melegkedvelő, f) Vízparti, euriterm , g) Nedvestérszíni, hidegkedvelő, h) u. a. euriterm i) u. a. melegkedvelő, j) Száraztérszíni melegkedvelő, k) u. a. euriterm Fig.3. Schichtreihe (r — n) und Fauneuzusammensetzung (a — k): 1. köss, 2. Feinsandiger köss 3 Wenm tomger Aleurit, 4. Stark toniger Aleurit, 5. Tón, 6. Stark humushaltiger Bódén, 7. Wenig huníushaltiger Bódén, 8. Wenig humushaltiger Bódén, 9. Kalkige Schieht, 10. kimonit-Konkretionen, n. kimonithaltige Konkretionen. Zusammensetzuug dér Fauna: a) Standig Wasser und Kálte bevorziehende Fauna b) dasselbe eurytherm, c) Zeitiveise Wasser und Kálte bevorziehende Fauna, d) dasselbe eurytherm’ e) dasselbe thermophil, f) kitoral-eurytherm, g) Násse und Kálte bevorziehende Fauna, h) dasselbe eurytherm, 1) dasselbe thermophil.fj Trockenheit und Wárme bevorziehende Fauna, k ) dasselbe eurytherm Planorbis corneus és Anisus septemgyratus jelenléte azonban már enyhülésre vall. Az időszakos vizet igénylő és nedves térszíni fajok száma csökken, a vízzel borított terület kiterjedéseinek növekedése következtében. 2,2 — 2,0 m között jelentős faj- és egyedszám csökkenés mutatkozik (6 faj 145 egyed)- A Bithynia leachi mennyisége itt a legnagyobb (89,6%). Vázmaradványokat nem találtunk, csak fedőket. Az előző és utána következő szinttel való darabszám szerinti összehasonlításban nagy eltérés nem mutatkozik. A Bithynia leachi nagy %-os kiugrását fosszilizációs körülmények váltották ki: a vázak kilúgozódtak, csak a fedők maradtak meg. Ugyanez történt a többi gyenge vázú csigafajjal is. Az együtt mutatkozó másik négy faj igen kis egyedszámban szerepel, vázuk igen rossz megtartású (Succinea putris, Succinea pfeiffevi, Stagnicola pulustris es Derocevas agyeste mészlemezkéje). Úgy meleg- kedvelő faj mutatkozott egyetlen példányban: Anisus septemgyratus . A Suecineák meny- nyisége az előző és következő mintában alig változik, nagy %-os mennyiségük növény- zettel benőtt mocsaras vizet jelöl. E réteg „interstadiális” jellegű, csapadékos éghajlatrí utal: a vizes területek nagysága megnövekedett, a csapadéknövekedés pedig az üledék- Szónoky : ■ Szegedi lösz-szelvény finomrétegtana 239 kilúgozódást elősegítette. Erre mutat a Bithynia leachi és egyéb mészvázak eltűnése, valamint a mészkonkréeiók rétegbeli szélsőséges mérete, az üledékből és mészhé jakból kilúgozott mészanyag szolgáltatta ugyanis a konkréciók mészanyagát. A Bithynia leachi mennyisége következtetésünkkel nem áll ellentétben. A felmelegedés mértéke nem volt m 4. ábra. Bithynia leachi Shep. héj (a) és fedő (b) mennyiségének változásai (baloldali diagram); Stagni- cola palustris curta C 1 e p. (a) és Stagnicola palustris corvus G m. (b) százalékos megoszlása, c) = a két változat összesen (jobboldali diagram) Fig. 4. Kvantitative Ánderungen dér Schalen (a) und Deckel (b) von Bithynia leachi Shep. (Diagramm von links). Perzentuelle Verteilung von Stagnicola palustris curta C 1 e p. (a) und Stagnicola palustris corvus G m. (b). c) = Beide Varietáten zusammen (Diagramm von rechts) olyan jelentős, hogy melegigényes faj lépett volna fel nagy számban. Az „interstadiális” jelenlétét itt a klíma csapadékosabb volta jelenti. 2,0— 1,6 in között a Bithynia leachi mennyisége csökken, a többi hidegkedvelő vízi faj %-os mennyisége viszont fokozatosan növekszik, az Anisus vorticnlus és Anisus leucostoma kivételével. A nedves térszíni fajok közül a Vertigo pygmaea e's az Euconulus trochiformis mennyisége csökken, tehát a térszín vízzel borított, mocsaras, gazdagon beborítva növényekkel. A hideg időszak tart, de bizonyos enyhülés tapasztalható. 1,6— 1,0 m közötti löszrétegben a faunaegyüttes faj- és egyedszámban leggazda- gabb (21 — 25 faj. 2.414 db egyed). A Valvata pulchella, Bithynia leachi, Bathyomphalus contortus, Pisidium cinereum, Gyraulus laevis, Aplexa hypnorum, Anisus vorticulus és az Anisus leucostoma, tehát a hidegkedvelő vízi fajok mennyiségének kiugrása hideg, álló ill. időszakos vizet jelez. A nedves térszíni csigák mennyisége szintén emelkedést mutat_ 240 Földtani Közlöny, XC1II. kötet, 2. füzet 0\ M •'j v}suo snjnvxiÍQ 00 TO ^°-M- M-M- OOOOO d ro >0 d^ d^ O H h O d d O ro M 00 *m>H \í *o stÁfsnj vo d Tfinrsc h m ív ov O cí ÍN >d ro t-ívO rí Cvív d O d d »d rí d Cl CO O 'ívO TO tő d d M M M MM d kevés törmelék "j siqion4s snstuy a 0 CO d VO 00 00 TO CO TO CO rí- cT ro co ro <-T d C O M rí- rí- CO TO M ríd ríH^ OOO TO d O O vO M "j xsjuoa snstuy 3 > ’C rí- ÍN NO H O H 0000 0 TO dvq q m^ 0 0 0“ 0“ TO M "I stqxouv\4 snstuy to 0 1 N M 10 CvvO 00 CMO COVO Cl M ropi Cl COIOO ro Cl Cl M M M M O rí- to o^oqvo vo 00 q q m^ vo" 0" dí IN 00" COVO rí 0 M q TO ‘l I TI Pl 'fi 'O VXS9X94 xtpv jx t/l *0 T3 00 N N W w O M 0~ 0" rí- 00 ro q rí- q M~ O O" O" - ro •PIIÍH muojsoonpj snstuy M JO ÍN r^ CV TO M 0 O ro CV M 0" O M O Cl VO H TOríN rí d 0 0 h 0" d •q d s 0 j x snjnotpioa snstuy > 4/ bo 0 rt- 0^ 0 M M 'HP H *0 vfnfoound% vqjvq 3 ro°o rí- M M Ti M O H cl m vo d ínvo ro m ro co d h" d d rí O O O O tq rí O •I 1 17 K ’O vpifiu vnifuiuiSi^ ínoo to rí- 0 d 0" 0" 0" 0“ 0" oq -ÍN rí- H H 0" 0" 0" 0" d 0" Os *1 1 T> W ’O stjvupstcf vimjvA Ö ín 0" 00 •nq K *X *o vívást io viva^vA ’£ 0 4 ) Cl ro 0" 0 VO rí- M d M M OV CO-tNVO M O O O O H d M rh M ÍN •j 3 p 1 v uinoÁdup umtptstfj NO 00 TfrON 0" M Őh d VO M ro 00 ro m d to m ro M TO M rí O M N 00 Cl >0 d M M q M vO u 3 p [ y siaav; snqnvxiU) N > O T3 vq^fr. rt-vq^ M o 0" 0" N qVO^ qoo^ qNNrO rí cT d OOO »o "X sw? -xopwo snjvq4tao/íqfvg M rí- rqq. O ro to ro ro d m rh TOrl-CvrOrí-í^rorOM roroocTvdvo" ro d d O ÍN. TO rí- "X tuiuou44i{ vx9j4y 3 ij > TJ TO TO ro r*- M, d__ H 0" o 0" 0” 0" 00 rí- ro 00 0" O" 0" 0" ro ■dms ttpvoj vtuxmtg te 0 Ti 3 00 TO00 rf Nn Cv CrVO ro m rfOvCOrí-íxrí-TOrOrí-rí*q M* dv dv r O ÍN cT t-T O Ct -fco' dsOO 00 O O rtvo d CWO TO M MMMOOd MMM ÍN 00 N ÍN rq rí- VO d /pn;s vjjoi{ojn4 v^v(i\v^ 00 roro«0rt-0 Os ÍN M r?TOtNVOVO »Od to m rí- m vo qvo o_ qoq ro río TOiOdNd O d q M - 7<í *D ojvsnpo tuniptstj 00 >0 ÍNCC O r£ tv. O M M d ro M cf rí- rOÍNÍNCOdOrí-dq TO to rí- CT d ro rí-VO M M M Mély- ség (m) d rí-vo oq q d rhvqcq q d 0" O O 0" M M M M M* cf d" 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 0 d rfvqoq q d rhvqoq q OOOOO M W H* m" h d~ rí-vo 00 0 d qvqoq q d cí cT d ro ro ro ro ro rí- rí- 1 1 1 1 1 1 1 1 II d rí-vo 00 q d rí-vqoq o cí cT ci d ro ro ro ro ro rí- rí-vo oq rí rí- rí 1 1 1 d qvq rí- rí rí TO 1 °q rí Szónoky : Szegedi lösz-szelvény finomrétegtana 241 irapzspsXSazsso I C\ Xx f's.co co CO Tt* co VO co 10 O 000 M 0 co O O CON lON^f O tt >0 COOO vo hO CN rfcc »0 0\N'+N OWO 0C ÍN X'n *h XX M tt lö^OMCC *H COOC M CO ^ CO CS GO ^ tt M M M M M W M 00 CO •ds VpOOVJfSQ tt Xx rí- M O 0 h 0 6 o h' N CO #Il nw 'd. *0 V[nopv sdpioiipdvj V. Száraztérszíni euri- term ; 00~ vo co •Jd 0 stsuauoqopuM vavtfzj melegkedvelő d m co •n 8 b AV s 0 0 s vouvSunij vipoipH 0^ O VO »0 tt M co •nn^H viaqo vipoipH MVO XX 10 d d xn m co co •mm suzpui V'inA.puoqj 00 moo^ cs» mOH ci Oí CO 'Ilim \í*0 vuvisnipwo vípvuoyt IV. Nedvestérszíni meleg- ked- velő 10 co CO ■WI[3S "V vsouiSiqiu Vjpiqoxo % euriterm 00 íx M N0O N CO O O 'tcON Tf N m N Cl M O O 0»00>-« 0 co •'I 3}S3a3v SVÁ330X3Q Oh N CO h co Xx CO 0"\ rf 0" 0" 0" d d d Óh in m 0\ N ’I I T> H *d *0 vwisoo VIUOJJVA xn CO 00 N *d E Jt Q V3Vlu3lí4 oSt)J3/l Xx . qvq co 0" íx d io rí- tt •ra >4 uzffpfcf vaupons H O>^-O^CO00 h inirjThoO KCO N OO Cc O lOcOCiO'H c< t}- viiöCmö uooo ►hvOOO'O^ vo 00 CONHCIÖÖ^CO M COO tt CO -rí- -0- ■^-'O CO tt "I sufncf v3uioon§ CO «0 1X00 N r)-H NCON OiN O N OO 10 CO H H Cl H Cl rfo cÍcOH fOCI H H H cí M tt "I sn}VJiíSui3i Érti R., Almássy G., Galli E., Reményi P., Ubell K„ Gyulay Z., Juhász J., Széchy K-> Rónai A., Sallay J., Papp F„ Almássy B., Kertész P., Breinich M., Juhász J„ Richter R., Breinich M., Kertai Gy., Gyulay Z., Kertai Gy., Breinich M. Résztvevők száma: 72 Február 13. Hantken Miksa Emlékérembizottság ülése Elnök: B o g s c h Eászló A Bizottság határozati javaslatot dolgozott ki a Hantken Miksa Emlékéremnek Társulatunk 1963. évi Tisztújító Közgyűlésén való első odaítélésével és kiosztásával kap- csolatban. A határozathozatalt két korábbi Bizottsági ülés (1963. január 9. és január 30.) előzte meg. Résztvevők száma: 6 Február 15. Elnökségi ülés Elnök: Kertai György Napirend: 1. 1963. évi Tisztújító Közgyűlés előkészítése; 2. Feladatok Társula- tunk 1963. évi tervével kapcsolatban; 3. Geológus-, mémökgeológus- és bányageológus- inémök képzés kérdései; 4. Folyó ügyek. Résztvevők száma: 5 Február 18. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök: N e m e c z Ernő Kiss János — Sztrókay Kálmán: Radioaktív izotopok az agyagásvány- kutatásban Vita: Náray-Szabó I., Szepesi K., Nemecz E., Szántó F., Sztrókay K., Kiss J„ Nemecz E. Résztvevők száma: 33 Február 18. A Mérnökgeológiai Oktatási Bizottság ülése Elnök: Kertai György A Szakcsoport február 11-i oktatási ankét jának határozata alapján összehívott Bizottság a ,,Mémökgeológia oktatása egyetemeinken” címmel tartott megbeszélést. A vita során 31 hozzászólás hangzott el. Résztvevők száma: 17 Február 27. N émzetközi Kapcsolatok Bizottságának ülése Elnök: Kertai György Napirend: 1963. évi külföldi kiküldetések Résztvevők száma: 5 Március 4. Jelölő Bizottsági ülés Elnök: Csajághy Gábor A Bizottság javaslatot dolgozott ki az új Elnökség és Választmány személyi összetételét illetően. A korábbi ülés időpontja: február 25. Résztvevők száma: 4 ill. 5. Március 4. Mérnökgeológiai Szakcsoport előadóülése Elnök: Schmidt Eligius Róbert H o 1 n a p y Dezső: Nagyszerkezeti tektonika, mint héjelméleti kérdés B ö c k e r Tivadar: Adatok a tektonika és a karsztosodás kérdéséhez a bauxit- bányászatban 272 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet Vita: Schmidt E. R., Böcker T., Erdélyi M., Göbel E., Gerber P., Böcker T., Sclimidt E. R. , Résztvevők száma: 29 Március 13. Választmányi ülés Elnök: Kertai György Napirend: 1. Tisztújító Közgyűlés előkészítése: a) Emlékérembizottságok jelen- tése; b) Jelölő Bizottság javaslatának előterjesztése. 2. Nemzetközi Kapcsolatok Bizott- ságának tájékoztatója az 1963. évi külföldi utazások tervéről. Résztvevők száma: 24 Március 13. Klubest Gyarmati Pál, Molnár József és Varga Gyula olaszországi vulkano- lógiai tanulmány útjuk tapasztalatairól, K r i v á n Pál pedig a VI. Nemzetközi Pre- és Protohisztóriai Kongresszus római ülésszakáról és olaszországi földtani tanulmány- útjáról tartott színes diapozitívek bemutatásával kísért előadást. A klubestet Kertai György vezette le. Résztvevők száma: 78 Március 13. Földtani Közlöny Szerkesztőbizottsági ülés Elnök: Vadász Elemér Napirend: a Földtani Közlöny 93. köt. 2. füzetének összeállítása Résztvevők száma: 8 Március 20. Hantken Miksa Emlékérembizottság ülése Elnök: Kriván Pál A Hantken Miksa Emlékérembizottság 1963. február 13-i határozati javaslatát a Társulat Választmánya a március 13-i ülésen elutasítólag bírálta felül, és a Hantken Miksa Emlékérem ügyrendjének megfelelően javaslattételre új Bizottságot kért fel. Az új Bizottság által kimunkált határozati javaslat rögzítésére egy előkészítő ülés után, március 20-án került sor. Résztvevők száma: 6 Március 23. Őslénytani Szakcsoport klubestje B a r t h a Ferenc ,,A mennyiségi biosztratigráfia kérdései” c. vitaindító előadása számos tételből épült fel: A mennyiségi biosztratigráfia fogalma. Milyen tényezők aka- dályozzák és melyek teszik lehetővé a mennyiségi vizsgálatokat. A mennyiségi biosztra- tigráfia alkalmazhatósági köre. Az elért legfontosabb eredmények ismertetése A közvetlen tanulságokkal, tapasztalatcserével felérő vita fonalát B a r t h a Ferenc és az elnöklő M a j z o n László tartotta kézben Résztvevők száma: 18 Március 27. Választmányi ülés Elnök: Kertai György A Tisztújító Közgyűlés kezdete előtt egy órával ülésező Választmány elé egyetlen napirendi pontként Kriván Pál a második Hantken Miksa Emlékérembizottság határozati javaslatát jóváhagyásra terjesztette elő. Ezt követően a Választmány folyó ügyeket tárgyalt Résztvevők száma: 40 Március 27. Tisztújító Közgyűlés A Tisztújító Közgyűlésről a Földtani Közlöny 93. köt. 3. füzetében számolunk be. Résztvevők száma: 283 Társulati ügyek 273 A Magyarhoni Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1963. évi téli ülésszakán Pécsett elhangzott előadásai Január iy. Előadóülés Elnök: Fejér Leontin Szabó Pál Zoltán: Délkelet Dunántúl morfogenetikai jellegzetességei Vita: Fejér L., Jámbor Á., Somos F., Szabó P. Z., Virágh K. Fábiáncsies László: A geofizikai rétegazonosítás lehetőségeinek vizsgálata a Mecsekhegység kőszénmedencéiben Vita: Virágh K., Somos L., Jámbor Á., Tamáshidi L., Szabó I., Fábiáncsies L., Fejér L. Résztvevők száma: 24 Február 28. Vezetőségválasztó Közgyűlés Elnök: Kriván Pál Kri ván Pál : Megnyitó Fejér Leontin: Titkári beszámoló A Vezetőség felmentése, az új Vezetőség megválasztása. Vita Fejér Leontin titkári beszámolója nyomán, a jövőbeni működési elvek és program fővonalainak lefektetése érdekében. A vitában részt vettek: Kriván P., Virágh K., Szabó P. Z., Kriván P., Szabó P. Z., Kriván P., Csalogovits I., Jámbor Á., Kriván P., Polai Gy., Somos L., Fejér L., Balás É., Kiss J., Fejér L., Kiss J., Polay Gy., Fejér L-, Polai Gy., Szabó I., Kriván P„ Szabó P. Z., Koch L., Kriván P. A vita szünetében M a c h Péter a Szavazatszedő Bizottság elnöke kihirdette a szavazás eredményét. A Magyarhoni Földtani Társulat Mecseki Csoportjának új Veze- tősége: Elnök: Barabás Andor, titkár: Fejér Leontin, vezetőségi tagok: Előd Szaniszló, Kiss József, Polai György, Somssichné Lédeczi Erzsébet, Szabó Pál Zoltán. Résztvevők száma: 40 Március 21. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Kovács Endre: A hidasi terület barnakőszén-telepeinek vastagsági és minőségi változékonysága Hámor Géza— J ámbor Áron: A keleti és a nyugati Mecsek miocénjének pár- huzamosítási lehetőségei Az előadások után kialakult vitában Csepreghyné Meznerics I., Oroszné Hajós M., Pálfalvy I., Somos L., Honig Gy., Barabás A., Hámor G. és Jámbor Á. vett részt. Résztvevők száma: 30 A Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Csoportjának 1963. évi téli ülésszakán Veszprémben elhangzott előadásai Február 28. Vezetőségválasztó Közgyűlés Elnök : K e r t a i György N e m e c z Ernő: Megnvitó Vi z y Béla: Titkári beszámoló a Csoport 1962. évi munkájáról. Vita: Morvái G., Nemecz E., Gondozó Gy., Cseh Németh J., Posgay K., Kertai Gy. A titkári beszámoló vitáját követően Nemecz Ernő kérte a Vezetőség felmen- tését. A felmentés után Kertai György méltatta a Középdunántúli Csoport és Veze- tősége munkáját, majd felkérte a Jelölő Bizottság elnökét, Zenkovics Ferencet az új Vezetőség személyi összetételére vonatkozó javaslat előterjesztésére. A Jelölő Bizottság javaslatát a Közgyűlés résztvevői egyhangúlag elfogadták. A megválasztott új Vezetőség: Elnök: Nemecz Ernő, titkár: Szabó Elemér, vezetőségi tagok: Cseh Németh József, Horváth Károly, Láng József, Molnár István, Szánt- n e r Ferenc. 274 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 2. füzet A Közgyűlés második részében vitaindító felszólalásban Erdélyi Tibor a Kutatófúró Vállalatok és a keretükben működő geológusok helyzetét. Láng József pedig a termelő üzemek geológusainak helyzetét, problémáit ismertette. A felszólalásukat követő vitában Cseh Németh J„ Komlóssy Gy., Vizy B., Morvái G., Zenkovics F„ Láng J., Schultheisz Z., Ság L., Majoros Gy., Kertai Gy. és Nemeez E. vett részt. Résztvevők száma: 35 A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Csoportjának 1963. évi téli ülésszakán Miskolcon elhangzott előadásai Január 10. Előadóülés Elnök: P o j j á k Tibor Mészáros Mihály: Az északmagyarországi perm-triász evaporitképződés Vita: Molnár P„ Mészáros M„ Szatmári P„ Mészáros M., Molnár P„ Mészáros M„ Pojják T. Z e 1 e n k a Tibor: Mád-szilvási ártézi kút földtani és hidrológiai adatai (bejelen- tés) Juhász András: A keletborsodi barnakőszénmedence földtani problémái. Vita: Molnár P., Juhász A., Radócz Gy., Juhász A., Kövi J„ Juhász A., Pojják T. Résztvevők száma: 36 Február 14. Előadóülés Elnök: Kovács Lajos (Az előadóülés előtti Vezetőségi ülés az 1964. évi terv elvi alapvetésével és az 1963. évi tervből fakadó közvetlen feladatokkal foglalkozott. A Vezetőségi ülést Pojják Tibor vezette le. Résztvevők száma: 10) Molnár Pál: A Rudabánvai-hegység 1960 — 62. évi kutatásának ércföldtani eredményei Vita: Balogh K., Molnár P., Balogh K., Kovács L. Krivánné Hutter Erika: Szénhidrogéntermelő algák a dorogi paleogénből (bejelentés) S i n y e i István — Z e 11 1 a y Tibor: A barnakőszéntelepek fekü-fedő kőzetei- nek üledékföldtani feldolgozása Vita: Pojják T., Zelenka T., Balogh K., Juhász A., Pojják T., Sinyei I., Balogh Iv„ Sinyei I., Juhász A., Balogh K., Juhász A., Balogh K„ Sinyei I., Kovács L. Résztvevők száma: 47 Február 28. Előadóüléssel egybekötött Vezetőségválasztó Közgyűlés Elnök: Kovács Lajos R i c h t e r Ricliárd: Bányászati biztonsági pillérek tervezésének kérdései Vita: Ráner G., Nemes Á., Kovács L., Richter R., Kovács L. Verebélyi Kálmán: Titkári beszámoló és az 1963. évi munkaterv ismertetése Vita: Varjú Gy., Juhász A., Csókás J„ Varjú Gv., Hegedűs K„ Kovács L. A Vezetőség felmentése után került sor az új Vezetőség megválasztására. Az Észak- magyarországi Csoport írj Vezetősége: Elnök: M011 os János, társelnökök: Kovács Lajos és Pojják Tibor, titkár: Verebélyi Kálmán, vezetőségi tagok: Csili ing László, Csókás János, Frisnyák Sándor, G y u 1 a y Zoltán, Hernyák Gábor, Juhász András, Kövi János, Mátyás Ernő Résztvevők száma: 40 Március 14. Klubest Elnök: Pojják Tibor (A klubest előtti Vezetőségi ülésen Gyula}' Zoltán a Nehézipari Műszaki Egye- tem Kohászat — Ásványtan — Kémia tanszék alapításának 200 éves évfordulója alkal- Társulati ügyek 275 mából rendezendő jubileumi ünnepség programját ismertette. A Vezetőségi ülést P o j- j ák Tibor vezette le. Résztvevők száma: n) A klubesten Molnár József, Gyarmati Pál és Varga Gyula az olasz- országi vulkanológiai tanulmányút tapasztalatairól számolt be vetített színes képek kíséretében Résztvevők száma: 34 Március 28. Előadóülés Elnök: Csókás János Egerszegi Pál: Felszíni terelőáramos módszer összehasonlítása a szimmet- rikus, négyelektródás, geoelektromos szondázással Vita: Juhász A., Egerszegi P„ Kövi J., Csókás J„ Juhász A., Egerszegi P. Baráth István — Detre László — Egerer Frigyes: A Bükkábrány — Ernőd közötti területen mélyült ,,lignit”-kutató fúrások geofizikai vizsgálata Vita: Csilling L., Káli Z„ Hegedűs K., Kovács L., Káli Z„ Hegedűs K., Csókás J., Baráth I., Kövi J., Juhász A., Tóth M., Káli Z., Egerer F., Detre L., Baráth I. Verebélyi Kálmán: A Magyarhoni Földtani Társulat 1963. március 27-i Tisztújító Közgyűlése határozatainak és választási eredményeinek ismertetése (bejelen- tés) Résztvevők száma: 31 « A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: Vidosa Bászló A kézirat nyomdába érkezett: 1963. IV. 25 — Példányszám 1350 — Terjedelem; 12,2 (A/5) iv + 6 old. mell. 63-57061 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bemát György VII. tábla Kubovics : ÉK-i Mátra földtana és kőzettana VIII. tábla IX. tábla Kubovics : ÉK-i Mátra földtana és kőzettana X. tábla XI. tábla XII. tábla Krivánné : Szénhidrogéntermelő planktonalgák BEVEZETÉS ELNÖKI MEGNYITÓ A REMÉNYBELI ÁSVÁNYI NYERSANYAG KÉSZLEI EK BECSLÉSÉRŐL. A REMÉNYBELI SZÉNHIDROGÉN KÉSZLETEK EGY SZÁMÍTÁSI 4 MÓDSZERE DR. KERTAI GYÖRGY* Tisztelt közgyűlés, kedves kartársaim ! A geológus hivatás lelkesítő sajátossága a szakadatlan küzdés az „új” felfedezésé- ért. Foglalkozásunk mesterségi szintjén is a „bagoly szemű” Pallas Athéné papjaiként kell működnünk, és ahogy a bölcsesség istene teljes fegyverzetben pattant ki atyja fejéből, úgy az egyetemet elhagyó geológus első kalapácsütése már tudományunk egésze számára új megismerést nyithat fel. E megismerések jelentősége nehezen mérhető, de alapfon- tosságú lehet mind tudományunk ismerettára, mind az életet szebbé tevő, alkotó ter- melő ember számára. A kutató geológus vizsgáló társaival a földkéreg egy darabját meghatározva átadja a mérnöknek, a termelő geológusnak, hogy azt, vagy az abból származtatható fluidumot termeljék. Az értékes nyersanyag készlet, a földkéreg egy teleptani egységének felmérése egyszerű mesterség. A geológus mesterség földbéli kellékei, a rétegek, kőzetek formai fogalmainak pontos ismerete és a számtani alapműveletek szükségesek ehhez. Nem teszi ezt bonyolultabbá vagy „tudományosabbá” az sem, ha sok a tényező vagy osztó, melyet használnunk kell. Ott kezdődik a tudomány, ahol a földkéregben lehetséges végtelen változatosság egyes törvényszerűségeit tárjuk fel. E törvényszerűségek segíthetnek a számtani megfogal- mazás feladattervéhez, a számítógép programozáshoz, de magukban semmi esetre sem számtani formulák, hanem tisztán és alkalmazottan földtani ismeretek. Folyamatok, történések, sok irányú minőségi és mennyiségi változások, különböző hatóerők eredői. E feladatok különleges egysége adja a sajátos geológusi szemléletet, ez a tartalma a geológusi hivatásnak. A kutató geológus, ezúttal az olajkutató geológus emberi alkatát érdekesen hatá- rozza meg B. \V. B e e b e , az amerikai olajgeológusok volt alehiöke, a kutatás filozó- fiájáról írott művében: „A jó geológus gyakorlatban tudja alkalmazni a szerkezeti földtan, üledékkép- ződés, rétegtan, őslénytan, ásványtan, kőzettan, geomorfológia és a történeti földtan alapvető ismereteit a kőolaj- és gáz-lelőhelyek felkutatására. Jellemzi a műszaki készség, az optimista életszemlélet, nagy kitartással, ítélőképességgel, az igazság ösztön- szerű felismerésével párosulva. Legnagyobb ellensége a dogmatizmus és az előítéletek. Elhangzott a Magyarhoni Földtani Társulat 1963. márc. 27-én tartott tisztújító közgyűlésén. K e r t a i : Elnöki megnyitó 279 Mindehhez elsősorban szakmai elhivatottság kell, egyéniség, kinek a geológia nem egy- szerűen kenyérkereset, hanem az egyedül lehetséges életút, olyan ember, akit semmi nem érdekel, lelkesít úgy, mint a föld megismerésének ügye. Semmit nem tart gazdaságilag olyan hasznos tevékenységnek, mint az eredményes kutatást. A kutatógeológus határo- zott, merész, úttörő, kockázatot vállaló egyéniség, aki mindig kész új utakra lépni. Derű- látás, életre-való találékonyság, kezdeményezés, érdeklődő kíváncsiság a világ dolgai iránt és állhatatosság jellemzi. Mindenekelőtt élénk, de korlátok közötti képzelőerő, s annak tudata, hogy az új kőolajtelep először a kutató elméjében rajzolódik ki. Mindeh- hez jó emlékezőtehetség szükséges, az ügy számára fontos, látszólag jelentéktelen adatok kiválasztására. Fel kell tisztán és gyorsan ismernie a helyzet változását és szakítania kell a túlhaladott elméletekkel, bármilyen közel állnak is azok szívéhez. Az értékesítés művé- szete sem hanyagolható el, — írja az amerikai szerző — mert a kutatógeológus folyamato- san árulja önmagát és gondolatait. Ezért elengedhetetlen, hogy kifejező készsége, szóban és írásban világos legyen. Végül erélyes irányító képesség jellemzi, olyan irányba, hogy a kívánt eredményt a legrövidebb idő alatt elérje. Ennek az embernek a tevékenysége nem mérhető a 8 órai munkaidővel és nincs köze szociális viszonyokhoz, szabadsághoz, pihenéshez. A kutatógeológus kiemelkedő alkotó egyéniség és felsorolt tulajdonságai nem adagolhatok az elektronikus számológépekbe és nem pótolhatók a gyülekezetek mód- szerével.” Eddig a B. W. B e e b e idézet, s folytathatnám, ezek a tulajdonságok nem lapo- síthatók a bürokratikus táblázatok számoktól szürke lepedőire. A kutatógeológusi feladatok minden új fúrásnál vagy vágathajtásnál előtérbe kerülnek és elválnak a kivitelező vagy termelő geológus feladatkörétől. Ez utóbbi már a művelést irányító mérnökkel szoros egységben adja meg a nyersanyagkincs földtani keretét és segíti a földtan ismeretanyagával a létesítmény megalkotását, a termelés folyamatát. Ez a két geológusi feladatkör kell hogy meghatározza soronlevő oktatási reformunk két fővonalát. E két fő területen belül alárendelt kérdés, hogy a kutatógeológus a mikrosz- kóp, a kalapács vagy a fúrógép módszerét használja-e. A legjobb szakemberek együttesen urai minden eszköznek. Alárendelt kérdés a másik körben az is, hogy a földtani keretek- ben születő létesítmény völgyzárógát, fejtési front telepítése, vagy egy olajtelep földalatti elégetése. Az igazi geológus azonban sohasem felejtheti, hogy a közvetlen feladatát képező ásványi nyersanyag-kutatás mellett a föld mélye megismerése is hivatásszerű kötelessége, melyet ha teljesít, a komplex kutatást alapozza meg. Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert napjainkban sok szó esik a geológusi munkakör és az. ahhoz szükséges alaptudományok között a matematika szerepéről. A továbbiakban a reménybeli ásványi nyersanyagkészlet becslésével kívánok foglalkozni és ezért meg kell állapítsam, hogy a készletek termelési tervezés szempontjá- ból számbavehető A, B és C kategóriáinak megállapítása a földtan szempontjából kevésbé tudományos tevékenység. Ami ebben a tudományos, az a módszer meghatározása, a sta- tisztikus és valószínűségszámítási matematika tárgykörébe tartozik. A kőolaj- és föld- gázkészletek A és B kategóriáinak számítása megfelelő műszaki színvonal mellett a geo- lógus hatásköréből már a tárolómérnök feladatai közé megy át. A geológus kötelessége az ehhez szükséges földtani, kőzettani adatok szolgáltatása. A reménybeli ásványi nyersanyagkészletek számítása azonban már tisztán és egyértelműen a földtan tudományának ismeretanyagára és módszereire épül, tehát föld- tani értelemben vett tudományos tevékenység. A szocialista tervgazdálkodás szükségessé teszi, hogy az ásványi nyersanyagok termelésének fejlesztése a földtani lehetőségek gazdaságos felkutatásával és kihasználá- 1* 280 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet sával történjék. Ebben a munkában van elsősorban az olyan geológusokra szükség, akik a kutató ember említett előnyeivel rendelkeznek. Magyarországon legfontosabb ásványi nyersanyagaink közül a reménybeli bauxit- készlet első számbavétele, a szülésére és vasérc, valamint a kőolaj és földgáz reménybeli készleteinek megállapítása történt meg. Megindultak a tárgyalások a perspektivikus kő- szénkészletek nagyságrendjének megállapítására is. A reménybeli bauxitkészlet első számbavétele a Barnabás Kálmán által kidolgozott elvek alapján 1961-ben történt meg. A vas és színesércek első prognosztikus felmérését Morvái Gusztáv 1961-ben közölte. A reménybeli szénhidrogénkincsek első számítását 1959-ben végeztem. Jellemző, hogy az akkor derűlátónak ítélt reménybeli földgázkincsnél az elmúlt 4 év alatt máris többet találtunk, de a feltárt olajkészlet meny- nyisége még nem éri el az akkor reménybelinek feltételezett mértéket. Reménybeli man- gánérc és bentonit készletünk számítása jelenleg van folyamatban és hozzáfogtak a hasadóanyag szempontjából számításba vehető földtani képződmények prognózisának elkészítéséhez is. A reménybeli bauxitkészlet számítása két minőségben történt, úgy mint az ipari értékű és a nem ipari bauxit minőségben. A nem ipari készleteket Barnabás Kálmán szerint kissé túl derűlátóan számították az akkori ismeretek szerinti arány alapján. A reménybeli készleteket egyúttal valószínűséget meghatározó két kategó- riába osztották: az ismert területek szomszédságában levőkre és az azoktól távo- labbi lehetséges telepekre. A készletek mennyiségi számítása a reménybeli terüle- teknek az eddig ismert területegységre eső ércmennyiség analógiájának feltételezé- sével történt. Ezen első becslés földtani tudományos alapját a három képződési szakaszra alkalmazva alapvetően két földtani-teleptani elv határozta meg: 1. olyan területek számbavétele, ahol a már ismert telepek fedője a már ismert fácieshez hasonlóan megvan, 2. ahol már ismert telepek fekvő kőzete a bányászatnak megfelelően 600 m feletti mélységben feltételezhető. Az elkészült számítás véleményem szerint óvatosnak mondható, mert a távlati területek közül (amit a közelebbi Dx-el szemben D2-nek lehet nevezni) csak olyanokat vett figyelembe, ahol már valamilyen nyoma van a bauxitképződésnek. Kétségtelen, hogy tudományunk jelenlegi szintjén ennél tovább nem lehetett menni. A genetikai, rétegtani és szerkezeti viszonyokra vonatkozó vizsgálatok továbbfolytatása azonban remélhetően ad majd támpontot arra, hogy a még nyomaiban sem jelentkező bauxittelepekre irányuló kutatás, a reménybeliség szintjén megindulhasson. Az ehhez szükséges további tudomá- nyos ismeretek megszerzése párhuzamosan halad majd a most reménybelinek számító telepek felkutatásával. Reménybeli színesére készletünk Morvái Gusztáv által készített számítása a közép-európai összefüggések figyelembevételével, a hazai kifejlődésnek két fő metallo- genetikai provinciára való osztásán alapul. Az első, a belső-kárpáti provincia andezit- hez kötött telepei, a második a közép-európai idősebb kőzetekkel összefüggő telepek. Mindkét provincia országos feltérképezése a különböző kőzettípusokhoz kötött érclehető- ségek feltüntetésével történt. A becslés figyelembe vette a lehetséges telepítési, hidro- geológiai és bányaműszaki viszonyokat. A kutatás további irányát Morvái az érc- telepeket kísérő jellemző ásványtani kőzettani indikációkra alapozza. Az ilyen csak indi- kált telepekre azonban készleteket nem számoltak. Adva van tehát a további tudományos fejlődés útja: az ércképződési folyamatok körülményeinek olyan mértékű meghatározása, hogy azokból bizonyosabb következtetéseket vonhassunk le. Nagy segítséget ehhez a geokémia és geofizika nyújthat. K e r t a i : Elnöki megnyitó 281 A reménybeli vasérekészletek számításánál érckutató geológusaink szép példáját dolgozták ki a gazdaságos kutatási sorrend földtani alapon történt meghatározásának. Engedjék meg, hogy a továbbiakban kissé részletesebben a remény- beli szénhidrogénkészletek becsléséről szóljak. Ez a számítás két- ségtelenül az előzőeknél merészebb, bizonytalanabb módszerrel történt, mert olyan területekre is kiterjed, melyen a kutatandó nyersanyagnak semmiféle felszíni, földtani jele nem található. A reménybeli érckészletek számítása is földtani tudományos alapon történik, de gyakorlatibb, ismert tényekre építve. Az A vagy B kategóriájú készletszá- mítás gáztelepek vagy egyes olajtelepek esetében a legnagyobb, más nyersanyagokat felülmúló pontosságot érhet el. A reménybeli szénhidrogénkészlet becslése azonban az érceknél használt módszereknél elméletibb alapon, statisztikus módszerek földtani keretek közé szorításával kell, hogy készüljön. Mi bátorít erre fel bennünket? Magyar viszonylatban például jelentősen nagy kő- olaj és gáztelepeinket is olyan helyen tártuk fel, ahol a felszínen olaj vagy gáz nyomok ismeretlenek voltak. Az 1959-ben készült, akkor meglepően magas reménybeli készlet- számot felülmúló szénhidrogénmennyiséget tártunk fel akkor még ismeretlen területe- ken. Hazánk és általában a környező, szocializmust építő országok nagy távlati energia hiánya arra késztet bennünket, hogy a maximális lehetőség munkahipotézisével folytas- suk a kutatást. R. W. Fairbridge egy 1962-ben megjelent munkája szerint a föld 150 • io6 km2 szárazföldi területéből 310 nagy üledékes medence 55 • io6 km2 területre terjed ki. A föld medencéinek átlagnagysága tehát 1 70 000 km2, mintegy kétszerese Magyarország szénhidrogén -kutatás szempontjából számbavehető üledékes területeinek. A medence mélységeket tekintve ugyancsak Fairbridge számítása szerűit Magyarország har- madkori medence összetétele a sekélyebb medencék közé tartozik, mert legnagyobb terü- letén lemarad a 4750 m-es világátlagtól. Ebben az átlagban azonban az idősebb üledékek is benne foglaltatnak. Közelebb kerülünk tehát valamivel a világátlaghoz, ha a magyar medencék mezozóos és paleozóos üledék-összletét is, feltételezett vastagság értékkel szá- mításba vesszük. A medenceüledékek kifejlődése minőségi szempontból kedvező mind szénhidrogén keletkezésére, mind azok felhalmozódására. Ezt már nemcsak a harmadkori, hanem a mezozóos üledékeinkre is eknodhatjuk. E. G. Weeks ismert munkája alapján meg kellett vizsgálni, hogy a magyarországi medencék legjobban megismert része a földi átlag szénhidrogén gyakoriság számával hogyan egyezik. Megállapítható, hogy a már 1959. I. i-ig feltárt készlet alapján az Észak- és Dél-Zalai-medence többszörösen felülmúlta a föld medencéinek átlagát. Használt reménybeli-készletszámításunknál ebből a tényből mdultunk ki, figyelembe véve azt a tényt, hogy az ország területe nem egysé- ges medence. A harmadkori történésekben több hasonló medence egymás mellett alkotja a morfológiailag már egységes „pannóniai medencét”. Ezek a medencék mind a K. F. D a 1 1 m u s által dinamikus medencének, tehát effektív süllyedéknek nevezett, mind to- pográfiaiig kialakult medencének több elválasztható egységéből alakultak ki. A harmad- kori, közös sors sok vonatkozásban azonban nagyságrendben hasonló megítélést indokol. A Szovjetunióban 1961 júniusában széles körű értekezlet vitatta meg a reménybeli szénhidrogénkészletek osztályozásának módszerét. A közzétett közlemény amellett fog- lal állást, hogy a megnevezhető szerkezetek (melyek kutatófúrásra már előkészítettek) készletei változatlanul a C., kategóriába sorolandók. Az ilyen készletek az éves kutatási tervek alapját adják. A reménybeli területeken az eredményesnek ígérkező szerkezetek közül még nem nevezhető meg a tényleges eredményt adó, az eredmény csupán statiszti- kusan számolható. Az ilyen területekről csak azt tudjuk, hogy ott szénhidrogénképző- désre alkalmas üledékek találhatók és több olyan szerkezeti elem ismert, melyekben fel- halmozódás is lehetséges. Az ilyen területekre a D-vel jelzett készletek számítása alapozza 282 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet meg az 5 éves terv és a távlati tervek készítését. Az említett Bizottság megkülönbözteti a és D2, nevezhetjük „feltételezett” és „lehetséges” készleteket. Az első biztosabb reménybeh készlethez tartoznak azok a területek, melyeken már átnézetes geológiai, geofizikai és geokémiai vizsgálatok történtek, valamint néhány tájékoztató jellegű fúrás is arra mutat, hogy a területen szénhidrogén felhalmozódás várható. A kevésbé tanul- mányozott üledékes területeket a D2 kategóriába sorolják. Ide tartoznak a még nem eléggé ismert nagy mélységek és sekély-tengerek alatti üledékek készletei is. E reménybeli terü- letek készletét az összehasonlított terület egységére eső arányos szénhidrogén-mennyiség- nek feltételezésével állapítják meg. A már ismert terület eddigi sikerességi százalékát tételezik fel a még reménybeli területekre is. A D2 esetben olyan területre is történhet reménybeli készletszámítás, ahol még a szerkezetek egyáltalán nem ismertek, csak regio- nális geofizikai felvételezés történt, de a hasonló területek alapján a lehetséges szerkezetek számára következtetnek. A szovjet irodalomban N. A. Zsdanovnak 1952-ben megjelent, a kőolaj és gázkészletek számítására vonatkozó alapvető művében reménybeli készletekre vonatkozó számítás még nem szerepel, csupán a fúrással fel nem tárt szerkezetek C2 kategóriájú becs- lését közli. Az említett Bizottság munkáját megelőzően jelent meg N.I. B u j a 1 o v és P. I. Zabarinszki műve, mely az említett módszereket ismerteti. E módszer volt alapja a KGST határozata értelmében 1961-ben elkészítendő reménybeli készletbecslés- nek. E módszer hangoztatja a kérdéses terület sokoldalú földtani megismerésének szüksé- gességét. Számszerűen azonban csak a területek arányát veszi figyelembe, s nincs tekin- tettel arra, hogy az üledékes területek különböző inélységűek lehetnek. E módszer alkalmazásánál a reménybeli szerkezetek nagyságát kétféleképpen szá- míthatjuk. Felmérhetjük a szerkezet feltételezett területét a rendelkezésre álló geofizikai adatok alapján, vagy számolhatunk az eddigi eredményes szerkezet értékes területeinek számtani átlagával. Tekintettel arra, hogy a szénhidrogén „etázs magasság” a genetikai és kőzettani tényezőktől nagymértékben függ, az utóbbi módszer a biztosabb, óvatosabb el- járás. A geofizikai adat ugyanis az eddigi módszerekkel semmit sem mond a szerkeze- ten belül a szénliidrogénes terület nagyságára vonatkozóan. E módszer alapján minkét eljárással elvégeztük — D a n k Viktorral együtt — Magyarország reménybeli szénhid- rogénkincsének számítását. Reménybeli és lehetséges készletünk teljes értékére azonban más módszert dolgoztam ki, s ugyancsak D a n k Viktorral e módszer alapján is elvégeztük a számítást. Ehhez azonban egyre elmélyültebb részletes elemzés szükséges. Eljárásomat indokolja, hogy az eddig említett módszer véleményem szerint az alábbi hibákkal terhes: 1. A „szerkezet” ma már nem egyértelmű helye az olaj- s gázfelliaknozódások- nak. Kiékelődések, rétegtani, kőzettani csapdák, kiemelkedések szárnyain éppen a mélyebb vagy közbülső övékben jelentős mennyiségű szénhidrogént tartalmazhatnak. Csak példa- ként: a magyarországi Nagvalföldön egyre több és több helyen ismerünk meg a felső- pannóniai rétegsorban egyes tiszta, vízmentes szénhidrogéntartó lencséket, melyek a szerkezetnek nem a legkedvezőbb helyén vannak. Ilyen kifejlődésre igen gazdagok a lehetőségek. Az eltemetett mezozoikum egyes rögei pl. Nagylengyelben vagy Hahóton nem a szerkezeti maximumban tartalmaznak olajat. Geofizikai megkutatottságunk ma már viszonylag gazdag, de mégsem közelíti meg a mélységek ilyen részletes lehetőségei- nek ismeretét. A perspektivikus készletbecslést pedig most kellett elkészíteni ahhoz, hogy a népgazdaság távlati fejlesztési terveihez valamilyen adatot szolgáltasson. Olyan módszert kellett tehát használni, mely az említett lehetőségekre is tekintettel van. 2. A „szerkezetek” feltételezésén alapuló módszer analogikus eljárása csak azo- nos fejlődéstörténeti! medencékre lehet érvényes. A magyarországi medencék, mint már említettük, korántsem egységesek. Vadász Elemér ismert nagyszerkezeti térképe már összefoglalta és ábrázolta e tényt, melyet S c h in i d t E. Róbert, Tömör János, K e r t a i : Elnöki megnyitó 283 S z a 1 a i Tibor és Szentes Ferenc is kidolgozott különböző elgondolásokkal. A kőolaj- kutatások további eredménye alapján e nagyszerkezeti képet tovább fejlesztettük és a kőolajkutatás szempontjai és módszerei szempontjából helyeztük rá a fiatal medence- egységek területeit. A medencehatárok kialakításában figyelembe vettük az ismertség mértékét is. A legutóbbi és véleményünk szerint legkorszerűbb nagyszerkezeti egységek Körössy László szerkesztésében képezik alapját a szénhidrogénkutatás szempontjá- ból felosztott, eltérő fejlődéstörténetű és szerkezetű medencerészeknek. (Lásd ábra) E képben a dallinusi értelemben vett dinamikus medencék összeolvadnak az ősföld - rajzilag kialakult medencékkel. Az egyszerű szerkezeti analógiát cáfolják már az eddigi eredmények is: olaj és földgáztartó alakulataink nagy változatossága. 3. Végül a harmadik ugyanilyen fontos körülmény az üledékek vastagságának számbavétele, mely az említett módszerből hiányzik. Az említett körülmények figyelembevételével kidolgozott módszerünk az üledé- kek földtani adatok alapján differenciált átlagos szénhidrogén tartalmán alapszik. A szá- mítás az üledékvastagság térképen ábrázolt változások planimetrikusan megállapított mértani átlagára épül. L. G. W e e k s az egész földre megállapított és európai mértékre átszámított szénhidrogén telítettségi száma: 1750 to/km3. Ha egy terület üledéktömegének földtani fejlődése különböző korú kőzetekben szénhidrogénképződéssel és felhalmozódással áll kapcsolatban — Magyarországon ez így van — arra a nagy számok törvénye értelmé- ben, nagyságrendben alkalmazható a Weeks féle szám. Ez a szám azonban csakúgy szerepel, mint a „gnomonikus projekció vetítési pontja”. A ténylegesen használt szám az analóg medence már megismfert tényszámán alapszik, ill. az óvatosság megkövetelte csökkentéssel kerül felhasználásra. Legjobban ismert medencéink az Északi- Dél-Zalai-medencék már ismeretes szénhidrogénkészlete tényszámként bizonyítja, hogy nagyságrendben a magyar medence is beilleszthető a föld szénhidrogéntartó medencéinek átlagába. Az egyes medencékre azonban nem alkalmazzuk mereven az átlag számot, hanem a nagy számok törvénye jobb megközelítése érdekében a már legjobban ismert medencék tényszámából kiindulva számoljuk a többi medence még lehetséges szénhidrogén kincsét. Az egyes medencéken belül az eddigi megismerésnek megfelelően számítjuk az átlag szempontjából figyelembe- vehető reményteljességet és az olaj- és gázkincs arányos megoszlását. A terület üledéktömege I\ km3. A tanulmányozott terület szénhidrogéntartalma tehát K. w tonna, ahol is w a Weeks féle szám. Ha a terület legjobban ismert medencerészének üledéktömege: A km3 és eimek átlag szénhidrogéntartalma = % to/km3, ezt az értéket a többi (K — A) üledéktömeg szá- mításánál irányszámnak tekintjük az átlag kialakítása szempontjából. Ha a fentiek alapján a többi terület szénhidrogéntartalmát kifejezzük az , K ■ w — A • x Ha a többi terület nem egyenletesen értékes a perspektíva szempontjából, hanem abból az ismeretek folytán egyes területeknél kevesebb szénhidrogén várható, úgy ennek a területnek ( B km3) üledéktömege: zx tonna/km3 szénhidrogéntartalma csupán q tört- része az egész terület fennmaradó részére (K — A — B) = C-re eső átlagos szénhidro- géntartalomnak a z„ tonna/km3-nek. Fentiek alapján igaz a következő egyenlet: B ■ zx + C ■ z., = K ■ W — • A • v 284 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, 3. füzet Ha most figyelembe vesszük azt a feltevést, hogy zl = q ■ z2 akkor fenti egyenlet átmegy a következő alakba: amiből B • q • z2 + C • z2 = K • w — A ■ x (B • q -f C) ■ z2 = K • w — A • x K -w — A • x B-q + C Ennek eredményeképpen a C km3 üledéktömeg átlagos szénhidrogéntartalma K -w — K • x ^ z 2 = — — — qf-C — tonna/km3 A B km3 üledéktömeg átlagos szénhidrogéntartalma pedig zx = q • z2 tonna/km3 A használt jelek összefoglalása: K = a teljes terület üledéktömege km3-ben w = 1750 tonna/km3 (állandó) A = a már jól ismert medence üledéktömege km3-ban C = kedvezőbb feltételekkel rendelkező üledéktömeg v = az A km3 üledéktömeg átlagos szénhidrogéntartakna (tényszám és a szerkezetek alapján számított feltételezett szénhidrogénkincs alapján) B = az üledéktömegnek azon mennyisége, mely a szénhidrogén anyakőzete és tároló- kőzete, valamint a földtani alakulatok ismerete következtében az országos szénhidrogéntartalom átlagánál feltételezhetően kevesebbet tartalmaz, éspedig: q tört részét az átlagnak. q = a csökkentési tényező, mellyel B terület kevesebbet tartalmaz a C terület (K — A — B) átlagos szénhidrogéntartalmánál z2 = a C km3 üledéktömeg átlagos szénhidrogéntartalma zl = a B km3 üledéktömeg átlagos szénhidrogéntartalma. Az ilyen módon elkészített számításhoz szükséges q tényező megállapítása a fenti értekezés értelmében a lehetséges telepekre vonatkozó adatok felhasználásával finomít- ható. Az ősföldrajzi körülmények, az üledékek vastagsága és jellege, továbbá a földtani alakulatok kialakulásának lehetőségével és az eddigi eredményesség figyelembevételével alakítható ki az a szám, mely az egyes medencerészek legreálisabb reménybeli.illetve lehetséges szénhidrogénkincsének számításához alapul szolgálhat. Magyarország remény- beli szénhidrogénkészletének említett számítása ilyen módon történt. Ez a módszer sem kíván természetesen tökéletesség igényével fellépni. További feladatunk most már az egyes nagyszerkezeti egységek és medencerészeken belül a részletek, az anyakőzet megjelenés, a tárolókőzet lehetőség, a szerkezeti, rétegtani, kőzet- tani változások figyelembevételével közelíteni a q tényező pontosabb értékéhez. Igen nagy, sok tízezer számtani műveletet és szerkesztést igénylő munka ez, de szükséges, mert a módszer a maximális lehetőség eldöntését célozza. E maximális lehetőség követeli meg a kutatás kockázatát, — távlati energia igényünk nagy kérdésének figyelembevételé- vel. E kockázatot az elmúlt évek tapasztalata alapján Magyarországon érdemes volt vál- lalni, s mindaddig érdemes, míg kedvezőtlen adatok, vagy néhány eredménytelen év a tervek átértékelését nem követeli. K e r t a i : Elnöki megnyitó 285 Ahogy 1948-ban az államosításkor megadtuk és teljesítettük a zuhanó termelés fel- lendítésének geológiai tervét, ahogy 1951-ben megjelöltük az első 5 éves tervben a szén- hidrogénvagyon-növelés lehetősége útját és az útat eredményesen végig is jártuk, úgy most is bízunk benne, hogy távlati energia igényünk fedezéséhez még új ásványi nyers- anyagtelepek feltárásával járulnak a magyar geológusok. Szénhidrogénkutatás szempont- jából legszebb reményeink a Dráva-medence, a Szeged környéki medencék, az észak és dél-alföldi medencék és a paleogén előtér területén vannak. Lehetséges készleteink maxi- mális száma természetesen magában foglalja annak feltételezését, hogy a nagyobb mély- ségek feltárásával járó műszaki feladatokat is megoldjuk. Összefoglalás : A szénhidrogénkészletek reménybeli mennyiségének számítására szolgáló módszerek az eddigi irodalomban és gyakorlatban kizárólag az ismert és lehetséges „ szerkezetek" számának alapján álltak. A lehetséges szerkezetek számá- nál az eddig használt módszerek csak a kérdéses terület nagyságát vették figyelem- be. E módszerek hibája, hogy a litológiai, sztratigráfiai csapdák lehetőségét nem vehe- ti figyelembe, mert ezek nem „szerkezeti" indikációként jelentkeznek, hanem csak a területek fúrásos kutatása alkalmával kapott adatok segítségével kutathatók. A szer- ző által bevezetett módszer figyelembe veszi az üledékes medencék változó mélységét is. A közölt képlet lehetőséget nyújt arra, hogy az egyes medenceterületek sajátos föld- tani alkatának, a szénhidrogén képződés és tárolás viszonyainak figyelembevételével olyan tényezőt alakítsunk ki, melynek segítségével a lehetséges szénhidrogénkészlet szá- mítható. A számítás alapját az analóg medencék átlagos szénhidrogéntartalma alkotja, de ezt az átlagot az egyes területek jellegének megfelelően csökkenthetjük, vagy növel- hetjük. Tisztelt Közgyűlés ! Társulatunk megalakulásának idején az emberiség energia szükségletének 90%-át az emberi és állati izomerő szolgáltatta. Napjainkban 98%-ban a szénhidrogén, a kőszén és a víz dolgozik helyettünk. Olyan században élünk, mely leigázta a betegségek garmadáját és megkétszerezte az átlagos életkort ! E század alkonyára megkétszereződik az emberiség létszáma. A 6 milliárdnyi ember jobban él majd e földön, mint most s a jobb élethez több táplálék, több és jobban termő föld, több energia kell. Ennek előteremtése, meghódítása nagymér- tékben a föld jobb megismerésétől függ. A századfordulóig a föld energia termelése a mai szint tízszeresére kell majd emel- kedjék. Ez a fosszilis élőanyag, a kőszén, a szénhidrogénből származó energia viszonylago- san csökkenő igénybevételét, a szervetlen energia virágzását hozza majd el. Kalapácsunkat, mikroszkópunkat és térképeinket használva, gondolatainkat papírra vetve fúrógép melletti, katedrán levő, vagy bányamélyi őrhelyünkön állva egyaránt nagyszerű munka vár ránk, a földtan művelőire e század békés feladatának teljesítésében. E gondolat jegyében a Magyarhoni Földtani Társulat 115. munkaévének tisztújító közgyűlését megnyitom . IRODALOM Weeks L. G.: „Factors of Sedimentary Basin Development that Control Oil Occurence”. Bull. Am. Assoc. Petrol. Geol. Vol 36. 1952. p. 2124/— Dallmus K. F.: „Mechanics of Basin Evolution and its relation to the Habitat of oil in the Basin”. Habitat of oil 1958. p. 883. — Zsdanov, M. A.: „Metodi podszcsota podzemnich zapaszov nyefti i gaza”. Moszkva, 1952. — Bujalov, N. J. — Zabarinszki, F. I.: „Poiszki i razvedka nyeftjanich i gazovich mesztorozsdenii”. Moszkva, 1960." — Fairbridge, R. W.: „Statistics of nonfolded basins” Publications du Bureau Central-Seismologique International. Pascieule 20. 1957. p. 419. — B u j a 1 o v N. J.— V a s z i 1 j e v, V.G. — Kalinin U. A. — Szí- ni a k o v Sz. Ü. : „O Klasszifikacii prognoznich zapaszov nyefti i gaza i metodike ich raszcsota.” Geo- logija nyefti i gaza. 1961. II. 17. ÉRTEKEZÉSEK ADATOK A VARDARIDÁK ÉS A BÁNÁTI-ÁROK FELSZÍNALATTI VONULATAINAK KÖVETÉSÉHEZ A KÁRPÁT-MEDENCÉKBEN DR. SCHEFFER VIKTOR* Összefoglalás : Az alpi rendszer dinári ágának elfedett vonulatai a Pannon-medence belseje felé folytatódnak. Szeged — Kecskemét— Budapest iránnyal folytatódik a Bánáti- árok és annak nyugati szegélyén a Vardar-öv. A Pelagőniai-öv mélységbeli folytatása geofizikai adatok alapján a Rába-vonalig követhető. A Dinaridák vonulata Az utóbbi évek kutatási eredményei és nagytektonikai összefoglaló munkái [i, 2] az alpi rendszer dinári ágának vonulatait vizsgálván nyilvánvalóvá tették, hogy a Dinari- dák sok száz kilométer hosszúságból jövő és a Magyar Medencének tartó alakulatai nem végződnek el a Duna és a Száva folyók vonalánál, hanem a medence belseje felé folytatód- nak. Ilyen irányú kutatási eredményeinket közöltük 1959-ben ,,A magyar közbülső tömeg kérdéséhez” című tanulmányban [3], amely a Dunántúl-B ácskai paleozóos küszöböt és a Kraistida törésrendszer kárpátmedencei folytatását ismerteti. Adatai azt a tényt valószínűsítik, hogy a Pelagonai masszívum a Cseh masszívummal és a Szudéták- kal a Dunántúl-Bácskai paleozóos küszöbön keresztül egykor összefüggő alakulatot képe- zett (1. ábra). A Dunántúl-Bácskai paleozóos küszöb közvetlen folytatása a Hellenidákhoz tartozó Pelegoniai Masszívumnak, amelyet a Rodopei tömbtől a Vardar-öv választ el. A geofizikai mérések, valamint a bánáti és vajdasági szénhidrogénkutató fúrások eredményei alapján pedig megállapították a Kraistida törésrendszer bánáti és tiszántúli folytatását. 1960-ban j. H. Brunu [2] olyan délkelet-európai hegységszerkezeti vázlatot közöl, amelyen a Dinaridákat a Dunántúlon át a Keleti Alpokig vezeti (2. ábra). Bár e vázlaton a Dinaridák É-i és ÉK-i, dunántúli határvonalainak helyei erősen vitathatók, nagy előnye, hogy szintén szakít a K o b e r i hagyományokkal és a dmári tektonikai vonalakkal nem áll meg a Száva és Duna partjainál, a túlsó parti területeket „Magyar Közbülső Tömeg”-nek nevezvén [4]. A következőkben a Dinaridáknak a Magyar Medencében folytatódó elemeit J. H. Brunn balkáni szerkezeti vázlata [2] alapján ismertetjük (3. ábra). A Balkán-hegység és a Pelagoniai zóna között elterülő közbülső tömeg, a Rodope- öv kiterjedését vizsgálva megállapítható, hogy az, a macedóniai nagy szélességű szakaszai * A cikk teljes szövege angolul az Annales Univ. Budapestinensis, Tóm. VII. 1063-ban jelenik meg. Kézirat lezárva: 1963. I. 10. S chef fér: Adatok a Vardaridák és a Bánáti-árok folytatásához 287 után ÉNy, majd É-felé, Belgrádtól DK-re jelentősen összeszűkül és a geofizikai felvételek eredményei alapján csak egy keskeny sávban folytatódik a Bánát, majd a Magyar Nagy- alföld D-i részéig. Amint az ábrából látható, B r u n n a Rodope-övhöz tartozónak sorolja a dunántúli Dinári-zóna és a kárpáti hegylánc által közrefogott földkéregrészt. i . ábra. A Dunántúl-Bácskai paleozóos küszöb és a Kraistida törésrendszer folytatása a Kárpát-medencé- ben Scheffer V. szerűit. Jelmagyarázat: i. Gránitok, kristályospalák és harmadkon vulkáni képződmények, 2. Tektonikai vonal, 3. Kraistida-zóna Abb. 1. Die Transdanubisch-Bácskaer paláozoische Schwelle und die Portsetzung des Kraistiden-Bruch- systems im Karpatischen Becken nach V. Scheffer. Zeichenerklárung: 1. Gránité, kristalline Schiefer und tertiáre Vulkanite, 2. Tektonische Tinié, 3. Kraistidcn-Zone A Rodope-zóna különösen a felsőkarbon előtt fontos paleogeográfiai szerepet töltött be, egymástól elválasztván az alpkárpáti és a dinári geoszinklinális tereket. Egyes részei a jurában kiemelkedtek, a Pompecki által „Keleti szárazulat”-nak jelölt szigetet alkotván. Érdekesnek és hazai viszonylatban is megfontolandónak tartjuk egyes bolgár, görög, német és osztrák geológusok azon megállapítását, amely szerint a Rodope-tömeg elsősorban intrúziós hatások következtében metamorfizálódott és konszolidálódott a mezo- zoikumban. A Rodope-öv Balkán-hegységgel szomszédos szegélyzónájában fejlődött ki az oligocén végén meggyűrt titon-korú barázdákból a Kraistida törésrendszer a Dinaridák •és az alpkárpáti vonulat egy olyan szakaszán, melyen az alpi rendszer e két ága egymás- hoz oly közel van, hogy majdnem érintkeznek (3. ábra). A Balkán-félszigetet az Égei-tengertől a Duna Belgrádtól K-re fekvő szakaszáig a Struma és Morava folyók mentén harántoló Kraistidák tektonikai rendszerét első ízben E. Boncé v ismertette 1936-ban [5, 6]. 1958-ban kiadott legújabb munkájában [7] 288 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet saját, valamint V. K. Petkovic újabb kutatási eredményeire [8, 9] támaszkodva összegezi a „Kraistida Lineament”-re vonatkozó legújabb ismereteket (4. ábra). E. B o n c e v szerint a Kraistidák szerkezeti elemeit a törések képezik, melyek következtében a mezozoikum elejétől napjainkig tartó tektonikai folyamat során e zóná- ban hosszan elnyúlt tektonikai árkok keletkeztek. A Kraistida töréskomplexuma területén titon, szenon, felsőeocén, oligocén és pliocén árkok nyertek megállapítást (5. ábra). 2. ábra. Az alpi rendszer vázlata a Földközi-tenger keleti zónájában I. H. Brunn szerint. Magyará- z a t: 1. Rodopei tömbök, 2. .Longitudinális csúszások és kiömlések zónái (ofiolitok, savanyú érupciók. törmelékek), 3. és 4. Intemida zónák (3 dinári, 4 alpi), 5. Extemida zónák A bb. 2. Skizze des alpidischen Gebirgssystems in dér östlichen Zone des Mittelmeeres nach I. H. Brunn. Zeichenerklárung: 1. Rhodope-Blöcke, 2. Zonen longitudinaler Rutschungen mid Ergüsse (Ophi- olithe, sauere Eruptiva, Schuttmaterial), 3. und 4. Intemid-Zonen (3 dinarische und 4 alpine), 5. Exter- nid-Zonen. A Kraistida-vonulat nyugaton a Rodope közbenső tömege szegélyére támaszkodik és a területén megállapítható áttolódások általában keleti vergenciájúak. A Kraistida-zóna átlagos szélessége 50—70 km, egyes területeinek nagymértékű függőleges mozgásokról tanúskodó süllyedései pedig 1500-tól 2500 m nagyságúak. Kutatási eredményeink alapján feltételezhető, hogy a Kraistida-vonulat eredeti irányát és szélességét megtartva az Alföld fiatal üledéktakarója alatt, a Dunántúli-Bácskai paleozóos küszöb K-i leszakadása mentén a Kárpát-medencében folytatódik. A Kraistida törésrendszer bánáti folytatására Vuckovic — Filják és A k s i n összefoglaló értekezése [10], részleteiben pedig D. Marinovic munkáj a [ 1 1 ] adnak felvilágosítást. Ezek szerint a Kraistida-vonulat árokrendszere Versectől nyugatra harántolja a jugoszláv Vajdaságot és Jermenovci-Veliki Greda tengelyiránnyal húzódik át északra a Bánát román területére. Az egyes árkok süllyedései a jugoszláv Bánát területén 1000—2500 m nagyságúak. A Rodope-öv nyugati határán, a Pelagoniai-vonulatot K-ről szegélyező Vardar- zóna húzódik. A Vardar folyó ősi görög neve ,,Axios”. A ,,Vardar zóna” elnevezés Köss- Scheffer : Adatok a Vardaridák és Bánáti-árok folytatásához 289 3. ábra. A dinaridák elemi részei a lőni tengertől az Orosz tábláig I. H. Brunn szerint. Magyarázat 1. Paxosi vagy préapulien zóna, 2. lőni zóna, 3. Gavrovoi zóna, 4. Pindusi zóna, 5. Kiona-Pamassus (PK) és a jugoszláviai magas karszt zónája (HK), 6. Szubpelagoniai zóna (feketén: ofiolitok, pontozva mezo- hellén barázda), 7. Pelagoniai öv (feketén: ofiolitok, vízszintes sraffozás: mezozoós takaró), 8. Vardar zóna> 9. Rodope öv, 10. Kraistida zóna, 11. Kréta és paleocén töréses zóna (Sredna Gora), 12. Balkanidák inter* nida zónája (Stara Planina és nyúlványai), 13. A Balkán extemida zónája (Prebalkán), 14. Moesi plattform Abb. 3. Die Bauelemente derDinariden vöm Ionischen Meer bis zűr Russischen Tafel nach I. H. Brunn- Zeichenerklárung.- 1. Paxos- oder Préapulien-Zone, 2. Ionische Zone, 3. Gavrovo-Zone, 4- Pindus-Zone, 5. Zone von Kiona-Parnassus (PK) und des jugoslawischen Hochkarstes (HK), 6. Subpála- gonische Zone (schwarz: Ophiolithe, Punktierung: Mesohellenische Furche), 7. Pálagonische Zone (schwarz: Ophiolithe, horizontale Schraffierung: mesozoische Decke), 8. Vardar-Zone, 9. Rhodope-Zone, 10. Krais- tiden-Zone, 11. Kretazische und paleozáne Bruchzone (Sredna Gora), 12. Internid-Zone dér Balkánidén (Stara Planina und ihre Ausláufer), 13. Extemid-Zone des Balkan (Vorbalkan), 14. Moesische Tafel. 4. ábra. A Kraistidák helyzete az alpi-himalájai orogénvonulatok között a Balkán-félszigeten E. Boncev szerint. A Kraistidák a jelentősebb törésvonalakkal árnyékolva, a Balkanidák fontosabb tektonikai vona. lai szaggatottan, az antiklinális tengelyek pontozva jelöltettek. D. K. = Déli Kárpátok Abb. 4. I.age dér Kraistiden zwischen den alpin-himalajischen Orogenzügen in dér Balkanhalbinsel nach E. Bontschew. Die Kraistiden sind durch die wesentlicheren Bruchlinien die Balkánidén durch Strichelung dér wichtigeren tektonischen Tinién, die Antiklinalachsen durch Punktierung dargestellt. D. K. = Südkarpaten 290 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet m a t-tól ered [12]. Ennek Ny-i szélét Görögország K-i partvonalától Belgrádig igen mar- káns, egyenes irányú tektonikai vonal alkotja, amelynek mentén a tőle nyugatra fekvő Pelagoniai-zóna felszíni mezozóos mészkőrétegei a mélybe szakadnak. A Pelagoniai-zóna a Dinaridák internida tengelye, jellegzetesen dinári, hosszúkás alakulat, melynek széles- sége Jugoszlávia D-i határán kb. 70 km. Ennek strukturális magva a pelagoniai kristályos- 5. ábra. A Kraistidák tektonikai vázlata E. Boncev szerint. I. Titon árkok. II. A keletszerbiai szenon árok. III. Paleogén árkok. IV. Pliocén árkok. V. A Rtan-i és Kucaj-i keleti antiklinális öv (1) VI. A nyugati antiklinális öv (2). 1. Az Ozren-Trani mélytörés, 2. A Rtan-Kucaji antiklinális sor, 3. A Suha-Planina-Trani antiklinális sor, 4. A Kraistida Titon árok, 5. A Keletszerbiai Szenon árok, 6. A Pianec árok, 7. A Suhostrel-Padesi fél - árok, 8. A Blatesnicai árok, 9. A Bobovdoli árok, 10. A Brezane árok, 11. A Mesta árok, 12. A Koritnieai árok, 13. A Stmma árok, 14. A Zaplanje árok, 15. A Morava árok, 16. A Knjazevec-Pirot szerkezet, 17. Az egykori triásztenger déli partvonala, 18. Az egykori alsó és középső jura-tengerek déli partvonulatai, 19. Az alpi szenontenger valószínű határai A bb. 5. Tektonisehe Skizze dér Kraistiden naeh E. Bontschew. I. Tithonische Gráben. II. Ostserbischer Senon-Graben. III. Paláogener Graben. IV. Pliozaner Graben. V. Östliche Antiklinalzone von Rtan und Kucaj (1). VI. Westliche Antiklinalzone (2) 1.' Ozren-Traner Tiefbruch, 2. Rtan-Kucajer Antiklinalreihe, 3. Suha-Planina-Traner Antiklinalreihe, 4. Titlionischer Graben dér Kraistiden, 5. Ostserbischer Senon-Graben, 6. Pianec-Graben, 7. Suhostrel- Padeser Halbgraben, 8. Blatesnicaer Graben, 9. Bobovdoler-Graben, 10. Brezaneer Graben, 11. Mesta- Graben, 12. Kori tnicaer Graben, 1 3. Struma-Graben, 14. Zaplanje-Graben, 15. Morava-Graben, 16. Knjaze vec-Piroter Struktur, 17. Südliché Küstenlinie des einstigen Triasmeeres, 18. Südlische Küstenlinien dér einstigen unter- und mitteljurassischen Meere, 19. Vermutete Grenzen des alpinen Senonmeeres pala masszívum, melyet mezozóos kőzetek borítanak. Helyenként jellegzetes tranzverzális depressziók szelik át, melyekben a posztherciniai formációk konzerválódtak. Nyugaton a jugoszláv Magas Karszt-hegység és kb. 400 km hosszban az ún. Szubpelagoniai-zóna határolja. Ennek 5000 m vastagságot is elérő molassz tömegei különösen Ny-i határfelületük mentén ofiolit tömbökkel vannak borítva. Az ofiolit- tömegek a Pelagoniai-zónában, de különösen az azt szegélyező Vardar- és Szubpelagoniai- övekben gyakoriak. Előfordulásaik gyakorisága alapján feltörési és kiömlési helyeik a Pelagoniai-öv K-i és Ny-i határtörészónáiba tehetők. Scheffer : Adatok a Vardaridák és Bánáti-árok folytatásához 291 A Pelagoniai magashát K-i oldalát legalábbis az alsókréta óta a Vardar-zóna mély barázdája szegélyezi. A Vardar-zónát kaotikus szerkezete és effuzív kőzetei jellemzik. Effuzív kőzetei között elsősorban a kréta előtti ofiolitok és azok kísérő kőzetei: peridotit és szerpentin, gabbró, dolerit és diabáz, tenger alatti lávák, tufák, különböző breecsiák és radiolaritok találhatók. Ezek korát a jura végétől az eocénig feltételezhetjük. Az ofiolit utáni granodiorit intrúziók eocén korúak. Miocén korú vulkáni erupciók hatalmas dacit -tömegeket és azok tufáit eredményezték a Yardar-zónában, egymástól nagy távolságban levő kitörési gócokkal. 6. ábra. A MTA Geofizikai Kutatólaboratóriuma (Sopron) 1961-ig végzett országos földiáram-méréseinek eredményei. „Területarány 25 sec-nél” Abb. 6. Ergebnisse dér durch das Geophysikalische Forschungslaboratorium dér Ungariscken Akademie dér Wissenschaften (Sopron) bis 1961 in Ungam durchgefiihrten tellurischen Messungen. „Fláchen Ver- háltnis dér Ellipsen bei 25 sec”. A Rodope- és a Pelagoniai- övék közötti Vardar-zóna törmelékkel és csúszási anyag- gal töltött kaotikus vonulatának Ny-i szegélyén a Pelagoniai-zóna szegélypikkelyei hosszú, tengelyirányú inflexió mentén esnek a flis-rétegekre. A tektonikai leszakadás általában morfológiai is. A Pelagoniai-zóna leszakadt pikkelyeinek szegélye után néhány kilométer széles- ségű oly törmelékes alakulat kezdődik, melyben minden formáció: ofiolitok, flis, mészkő vagy kristályospala blokkok kaotikus össze-visszaságban mutatkoznak. Ezeket hossz- irányban száz és száz kilométereken át lehet követni, ezzel szemben keresztirányú szel- vények mentén a korreláció gyakorlatilag lehetetlen. Ily körülmények között az utóbbi években a területen dolgozó kutató geológusok arról győződtek meg, hogy a Vardar-zóna mentén igen nagy amplitúdójú longitudionális mozgások voltak és vannak folyamatban. Ehhez hasonló longitudinális mozgások a kaliforniai Szt. András törés mentén tapasz- talhatok. Mivel hasonló jellegű longitudinális mozgások a Pelagoniai-zónát Ny-on határoló Szubpelagoniai-öv szegélyén is észlelhetők, valószínű, hogy maga a Pelagoniai-zóna mozog longitudinális értelemben. 1962-ben publikálta a M. T. A. Soproni Geofizikai Kutató Laboratóriuma az ország területén 1961-ig végzett országos földiáram-mérésének eredményeit. 292 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet Az általuk szerkesztett „Területarány 25 see-nál” című térképvázlatot 6. ábránkon közöljük [13]. A térkép az egyes észlelési pontoknak az obszervatóriumhoz képest vett terület- arányát mutatja, ami az üledék horizontális vezetőképességével fordítva arányos, vagyis változatlan fajlagos ellenállás esetén az alaphegység mélységét adja. Megállapítható, hogy a térképvázlat a „Dunántúli-Bácskai paleozoós küszöb”-öt és a Vardar-zóna magyarországi szakaszát tükrözi. A Dinaridák vonulatának folytatása a Magyar Medencében A Bánáti árok és p a n n o n m e d e n c e b e 1 i folytatása A Dinaridák nagyszerkezeti elemei Alföld alatti folytatásának tanulmányozására a 7. ábránkban közölt térképet szerkesztettük. Ennek alapját Jugoszlávia Mikinéic által összeállított földtani térképe képezte [14], amelyen feltüntettük a fenti szempontból érdekességgel bíró adatokat. Már a geológiai térkép egyszerű szemlélete is valószínűvé teszi, hogy a Vardar-öv egyenes vonalú nyugati szegélye, mely Jugoszláviában a felszíni geológiai adottságok alapján Skopje felől jövet Belgrádig követhető, eredeti irányát megtartva észak felé tovább folytatódik. Erről tanúskodnak a Duna Belgrád és Titel közötti és a Tisza medrének Titel és vSzeged melletti Horgos közötti szakaszai, valószínűsítvén azt a feltevést, hogy a Horgos és Belgrád közötti folyómeder törésvonal, ill. tektonikai vonal mentén alakult ki. Ennek földtani bizonyítékait a Bácska és a Bánát területén végzett geofizikai felvételek ered- ményei [15], a jugoszláviai szénhidrogénkutató fúrások eredményei és az ezek felhasználá- sával szerkesztett felszínalatti szintvonalas földtani térképek szolgáltatják [10, 16]. A Vardar-öv nyugati szegélye, vagyis a Pelagoniai-öv keleti határa és a Balkán- hegység — Déli Kárpátok Ny-i szegélyzónája között elterülő Rodope-öv már a Morava völgyében egy teknőben, tektonikai árokban foglal helyet. Ez az árok északi irányban mindinkább elmélyül és a geofizikai mérések tanúsága szerint az Alföld felszíne alatt tovább folytatódik. Az Aldunától észak felé vonuló szakaszát a jugoszláv geológusok „Bánáti árok”-nak nevezik [10]. A Jugoszláviában és az Alföld magyarországi, D-i részén végzett szeizmikus méré- sek eredményei alapján [17] megállapítható, hogy az árok legnagyobb mélységei magyar területen Makó és Hódmezővásárhely között vannak, ahol annak egy 10—15 km széles, a fereneszállási és Pusztaföldvár-battonyai paleozóos tömbök közötti szakasza 6000 m-nél mélyebbre adódik. 7. ábra. Adatok a Vardaridák és a Bánáti árok felszínalatti vonulatainak követéséhez a Kárpát-medencék- ben. Jelmagyarázat: 1. Kraistida törésrendszer E. Boncev, I. Vuékovié, R. F i 1 j a k, V. A k s i n és D. Marinovic szerint, 2. A Bánáti árok partvonalai D. N i k o 1 i í és P. S i m i n szeizmikus adatai szerint, 3. A Makó — Hódmezővásárhelyi árok keleti partvonala szeizmikus mérések eredményei alapján. K á d'á r J. szerint, 4. Tömbszelvény a Duna— Tisza-közi negyedkori (holocén és pleisztocén) és felsőpliocén (piacenzai, aszti) szárazföldi üledékek helyzetéről (az utóbbi szaggatott vonallal jelezve) Urbancsek J. szerint, 5. Vardarida törések, 6. Bánáti árok; Geológiai jelek: (V. M i k i u c i é földtani térképe alapján.) 22. Felsőkréta, 23. Alsókréta, 45. Andezit, dacit, riolit és tufáik, 47. Peridotit és szerpentin Abb. 7. Beitrag zűr Verfolgung dér unterirdischen Zugé dér Vardariden und des Banat-Grabens in den Karpatischen Becken. Zeichenerklárung: 1. Bruchsvstem dér Kraistiden nach E. B önt- se h e w, I. Vuckovic, R. F i 1 j a k, V. A k s i 11 und D.Marinovié, 2. Kiistenlinien des Banat- Grabens nach den seismischen Angaben von D. N i k o 1 i é und P. Simin, 3. Östliche Küstenlinie 1 des Makó — Hódmezővásárhelyer Grabens nach den Ergebnissen dér von J. Kádár durchgeführten seismischen Messungen, 4. Blóckdiagramm über die Tagé dér quartáren (holozánen und pleistozánen) und 1 oberpliozanen (Piaccnza-Scliichten, Astien) kontinentalen Ablagerungen (die letzteren sind mit Strichli- uie bezeichnet) nach J. Urbancsek, 5. Vardariden-Bniche, 6. Banat-Graben; Geologische Zeichen (nach dér geologischen Kártevőn V. Mikinéic ). 22. Oberkreide, 23. Unterkreide, 45. , Andesit, Dazit, Rhyolith und ihre Tuffe, 47. -Peridotit und Serpentin S chef fér : Adatok a Vardaridák és Bánáti-árok folytatásához 293 E mélység az árok e legmélyebb részéről kiindulva mind dél, mind észak felé foko- zatosan lecsökken. Dél felé haladva Kikindától K-re már csak kb. 3400 m, Belgrádtól K-re pedig már csak kb. 2000 m az árok mélysége. A Hódmezővásárhelytől ÉNy-ra fekvő terü- leten az ároknak a délalpi vonulatok alatt húzódó része mélységét még nem ismerjük. Marinovic vizsgálatai szerint [16] a Bánáti-árok a tortonai és szarmata korokban környezetéből kiemelkedő szárazföld volt. A Bánáti-árok Alföld alatti eltemetett vonulatát vizsgálva megállapítható, hogy annak Ny-i partját a Belgrád— Szeged közötti 2 Földtani Közlöny 294 Földtani Közlöny, XCIII, kötet. j. füzet folyómeder, mint a Vardar-öv Ny-i szegélye (amely egyúttal a Pelagoniai-öv K-i széle) határolja. Ezen szakasznak K-i partja román területre esik és az ott végzett geofizikai felvételek eredményeiből [18] állapítható meg. A Bánáti-árokban húzódnak É-felé az elfedett Vardar-öv és a Kraistida törés- rendszer, ezek geofizikai módszerekkel való részletes követése és az árokban való felderí- tése jelenlegi ismereteink mellett helyenként még nem lehetséges. Az árok jugoszláviai részének területén végzett földmágneses felvételek eredményei [i 5] és általános geofizikai tanulmányok [19] arról tanúskodnak, hogy annak elfedett alapkőzetei nagyjából meg- felelnek a D-i területeken a felszínen megállapítható kőzetelőfordulásoknak. A már magyar területre eső fereneszállási mágneses és gravitációs maximum, melyet egy 3000 m-nél mélyebben fekvő nagy sűrűségű és nagy mágneses szuszeeptibili- tású ható okoz, az anomáliák nagyságát és csapásirányát is tekintetbe véve egy, az árok- ban fekvő, eltemetett, nagyobb, az ofiolitok rendszerébe (cortége ophiolitique) tartozó tömeget indikálhat. A Pelagoniai- és Vardar-övek mentén Belgrád mellett és a Fruska Gora vidéken a felszínen, magyar területen a Mecsektől délre fekvő vidéken [20] is találhatunk a Dinari- dák csapásába eső elfedett ofiolitokat, a földmágneses anomáliák helyi zavarai pedig helyenként ezek eltemetett tömegeire utalnak. A Yardaridák és a Bánáti-árok felszínalatti vonulatai a Kárpátmedencében 8. ábránk a Bánát jugoszláv része neogén előtti alaphegységének domborzatát adja reflexiós szeizmikus mérések eredményei alapján D. Simin és D. Nikolic szerint. 9. ábránk Vuckovic, F i 1 j a k és A k s i n, az eocénnél idősebb alaphegység felszínalatti szerkezeti térképét adja a Pannon-medencében végzett jugoszláv kutatások eredményei alapján. A térképek jól szemléltetik a Dunántúl-Bácskai paleozóos küszöb keleti határának a Yardar-törés menti leszakadását, mely átlagban 1000 — 2000 m mélységű; A Bánáti-árok vonulatának a Morava völgytől Szegedig húzódó szakaszát, valamint a Kraistida árok- rendszer Dunától északra fekvő részét. Az ismert jugoszláv bánáti szénhidrogénmezők az árok területeinek szerkezetileg magas részein fekszenek. A Bánáti-árok magyarországi közvetlen folytatását a Makó-liódmezővásárhelyi, hazai szeizmikánk által megállapított árokrész képezi, melyek helyét a 7. ábránkon tüntettük fel. A 7. ábra Szeged és Budapest közötti részén Urbancsek J. tömbszelvényét mutatjuk be. E tömbszelvény a Dima — Tisza közi negyedkori (holocén és pleisztocén) és felsőpliocén (^iacenzai, asti) szárazföldi üledékek helyzetéről (az utóbbi szaggatott vonal- lal jelezve) ad szemléltető képet [21]. Hazai szeizmikánk eredményeit [17] és a jugoszláviai fúrási tapasztalatokat figyelembe véve, valószínű, hogy az árok Szeged és Budapest közötti szakasza idősebb az Urbancsek által feltüntetett szinteknél [n, 15, 16]. Pécsi M. szerint: „Szeged -Hódmezővásárhely környékén csaknem 1000 m vastag a pleisztocén és felsőpliocén folyami hordalék”. Urbancsek tömbszelvénye, valamint M i h á 1 1 z I. a 10. ábrán bemutatott Duna-Tisza közi földtani szelvényvázlata azt látszanak bizonyítani, hogy a Szeged környé- kéről Budapestnek tartó és a Tisza vidékén 1000 m-nél mélyebb negyedkori és felső- S chef fér : Adatok a Vardaridák és Bánáti-árok folytatásához 295 8. abra. A Bánát jugoszláviai része neogénelőtti alaphegységének szerkezeti térképe a reflexiós szeizmikus meresek eredményei alapján. D. S i m i n és D. Nikolic szerint. Jelmagyarázat: i. izobát vonalak, értékközük 200 m, 2. mélyfúrás •'1 bb. 8. Tektonische Karte des vomeogenen Grundgebirges des jugoslawisehen Teiles des Banates auf Grund dér Ergebnisse reflexionsseismiseher Messungen. Nach D. S i m i n und D. Nikolic. Z e i- chenerklárung: x. Isobathen mit Intervallen von 200 m, 2. Tiefbohruug 2* 296 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet Scheffer : Adatok a Vardariddk és Bánáti-árok folytatásához 297 pliocén depresszió a Bánáti-árok folytatásának felel meg. M i h á 1 1 z I. szelvénye szerint a Bánáti-árok pleisztocén folyóvízi hordalékkal van feltöltve [22]. Urbancsek J; szerint ez a depresszió egy eltemetett szerkezeti árkot tükröz. Szerinte ez a szerkezeti árok a Kiskúnság egész területét uralja és Budapest — Kecskemét, Kiskunfélegyháza és Szeged irányában követhető [23, 16. old.]. Az utóbbi évek kutatásainak ezen értékes eredményei szépen igazolják S ü m e ghy munkáját és alapvető elgondolásait a dunai szerkezéti árok kialakulásáról [24]. 11. ábránk a talajvíztükör mélységének a felszínalatti elhelyezkedését mutatja a Duna— Tisza közén Rónai A. szerint, az 1950—54. évi mérések alapján [25]. Rónai szerint: ,,A talajvíz felszínalatti mélységéből nagy vonalaiban az Alföld földtani felépítésé- re). ábra. A Duna— Tisza'köze déli részének földtani szelvényvázlata Mihál tz István szerint. Ma- gyarázat: 1. Pannóniái rétegek, 2. Pleisztocén előtti vörösagyag, 3. Pleisztocén folyóvizi feltöltés, 4' Holocén folyóvizi feltöltés, 5. bősz, 6. Elváltozott ívályogosodott) lösz, 7. Pleisztocén futóhomok, 8. Holocén futóhoinok Abb. zo. Geologische Profilskizze des südlichen Teiles des Donau— Theiss-Zwischenstromlandes. Nach I. Mihált z. Zeichenerklárung: 1. Pannonschichten, 2. Vorpleistozáner roter Tón, 3. Pleis- tozáne fluviatile Auffiillung, 4. Holo záne fluviatile Auffiillung, 5. böss, 6. In behm umgewandelter böss 7. Pleistozauer Flugsand, 8. Holozáner Flugsand nek vonalait lehet kielemezni” és ,,Auf Grund dér Grundwasserkarten kann eine Nord- west-Südost gerichtete strukturelle Linie im Gebiete zwischen Donau und Tisza in dér Linie Sári — Örkény— Kecskemét — Kiskunfélegy háza verfolgt werden”. A talajvíz felszínalatti mélységéből kielemezhető szerkezeti vonal tehát szintén a Vardar-övet jelzi. A Móri-árok, Váli és Pilisvörösvári völgyek a Vértes- és Gerecse-hegységeket egy- mástól elválasztó tektonikai zóna is a Vardarida irányt követik [26]. (12. ábra). Folyamatban voltak-e és vannak-e longitudinális mozgások a Vardar-zóna elteme- tett magyarországi szakaszán? Magyarország talaj térképének [27] szemlélete (lásd a 13. ábrát), valamint a Duna — Tisza közötti hátság turjánjainak a 14. ábrán látható csapásirányai valószínűvé teszik ezt a feltevést [28]. Úgyszintén e mellett szól az a tény is, hogy Kecskemét, Komárom, a Kárpát- medencék nagy földrengési epicentrumai, valamint a dunaliaraszti 1956-os földrengés köz- pontja a Vardar-zóna magyarországi szakaszán vannak [29]. 298 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, 3. füzet 11. ábra. Vázlat a talajvíztükör mélységéről a felszín alatt a Duna— Tisza -közén. — Rónai A. 1. 3 m-nél sekélyebb, 2. 3 — 6 m mélységű, 3. 6 — 10 m mélységű, 4. 10 m -nél mélyebb Abb. 11. Skizze iiber die Tiefe des Grundwasserspiegels im Donau— Theiss-Zwischenstromland. - A. Rónai. Zeichenerklárung: 1. Seichter als 3 m, 2. 3 bis 6 m tief, 3. 6 bis 10 m tief, < 10 m tief szerint - Nach (.. Úber Scheffer : Adatok a Vardaridák és Bánáti-ávok folytatásához 299 12. ábra. A Vértes- és Gerecse-hegységek és az Iszka hegycsoport földtani térképe. Oravecz J. és V é g h- Neubrandt E. szerint. Jelmagyarázat: i. Kristályos pala, fillit fúrásokban, 2. Permi vörös homokkő, fúrásokban, 3. Werfeni rétegek, fúrásokban, 4. Werfeni rétegek, 3. Megyehegyi anizuszi dolomit, 6. Kagylós mészkő, 7. kadini diplopórás dolomit, 8. Márgás mészkő, márgás karúi dolomit (raibli), 9. Barna megalodusos karni dolomit, 10. Fehér karni, fossziliákban steril dolomit, 11. Nóri dolo- mit, 12. Raeti-nóri dachstein-mészkő, 13 — 14. Jura és kréta üledékek és bauxitok Abb. 12. Geologische Karte des Vértes- und des Gerecsegebirges, sowie dér Iszka-Berggruppe. Nach J. Oravecz und E. V égh -Neubrandt. Zeichenerklárung: 1. Kristalliner Schiefer, Phyllit in Bohrungen, 2. Permischer Rotsandstein, in Bohrungen, 3. Werfener Schichten, in Bohrungen, 4. Werfener Schichten, 5. Anisischer Dolomit von Megyehegy-Typus ,6. Muschelkalk, 7. Ladinischer Diplo- porendolomit, 8. Mergelkalk, mergeliger kamischer (Raibler) Dolomit, 9. Brauner kamischer Megalodon- .tendolomit, xo. Weisser, kamischer, fossilleerer Dolomit, 11. Norischer Dolomit, 12. Rhátisch-norischer Dachsteinkalkstein, 13 — 14. Jura- und Kreideablagerungen und Bauxite 300 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet Az utóbbi évek földtani megismerése és a geofizikai mérések eredményei alapján megállapítható a Dinaridáknak a Pannoniai-medence fiatalabb üledékösszlete alatti jelenléte. Az általunk Dunántúl-Bácskai paleozóos küszöbnek nevezett földtani alakulat lényegében a Pelagoniai-öv bácskai és dunántúli folytatása. 13. ábra. Magyarország talajtérképe. Stefanovics P. és Szűcs I,. szerint Jelmagyarázat: a) Homok, b) Vályog, c) Agyag, Abb. 13. Bodenkarte Ungams. Nach P. Stefanovics und i. Sz ü c s. Zeichenerklárung: a) Sand, b) Iyehm, c) Tón A magyarországi gravitációs és mágneses anomáliák irányítottsága alapján [3] (lásd a 15. ábrát) megállapítható, hogy a Dinaridák geofizikai módszerekkel, a csapás- irány kritériuma alapján a Rába-vonalig követhetők. ’j i 16. ábránkon a geotermikus gradiens magyarországi értékeinek térképét mutatjuk be, Boldizsár T. szerkesztésében. A térkép az ország területén lemélyített 293 mély- fúrás kiértékelt adatai alapján készült. Az azonos geotermikus gradiensek vonalai az ország mélyfúrásokkal feltárt leg- nagyobb részén (a Nyírség kivételével, ahol egyelőre még nincs kellő számú adat) jól tükrözik a nagy tektonikai elemeket. A geotermikus vonalak regionális alacsony mélységlépcsős zónaként jelzik a Dunán- túl-Bácskai paleozóos küszöböt, a geotermikus mélységlépcső magas értékeivel mutatják a Bánáti-árok és a Vardariák magyarországi szakaszát. A Rábavonaltól ÉNy-ra fekvő Kisalföld magas geotermikus mélységlépcsőértékek zónája. Ugyancsak felismerhetők a térképen a Délalpi-vonulatok és egyes, törésvonalakhoz, kapcsolt fiatal vulkáni képződmények geotermikus hatásai. Scheffer : A datok a V ardaridák és Bánáti-árok folytatásához 301 ~\ 14. ábra A Duna— Tisza közötti hátság turjánjainak csapásirányai Láng S. szerint. Az egyes irányok nem futnak össze egy pontban. A számok a meridiánnal bezárt szöget jelentik. Abb. 14. Streiclirichtungen dér Sandlungeln des Donau— Theiss-Zwisehenrückens nach S. Láng. Die einzelnen Richtungen laufen nicht in einen Punkt zusammen. Die Ziffern bedeuten den mit dem Meridián eingeschiossenen Wiukel J5- ábra. A magyarországi gravitációs és mágneses anomáliák irányítottsága Scheffer V. szerint. Jelmagyarázat: x. Gravitációs maximum tengelye, 2. Gravitációs mély vonulat tengelye, 3. Föld- mágneses maximum tengelye, 4. Földmágneses mélyvonulat tengelye, 5. Paleozoikus és mezozoikus üle- dékek, 6. Harmadkori üledékek, 7. Eruptív és metamorf kőzetek, 8. Magyar Középhegység tengelye Abb.15. Őrien tation dér gravimetrischen und magnetischen Anomalien in Ungaru nach V. Scheffer. Zei- chenerklárung: 1. Achse des Gravitationsmaximums, 2. Achse des Gravitations-Tiefzuges, 3. Achse des geomagnetischen Maximums, 4. Achse des geomagnetischen Tiefzuges, 5. Paláozoische und mesozoische Ablagerungen, 6. Tertiare Ablagerungen, 7. Eruptive und metamorphe Gesteine (Eruptiva und Metamorphite), 8. Achse des Ungarischen Mittelgebirges 16. ábra. A geotermikus gradiens magyarországi értékei Boldizsár T. szerint Abb. 16. Werte des.geothermischen Gradienten in Ungam nach T. Boldizsár S Chef fér : Adatok a Vardaridák és Bdndti-árok folytatásához 303 IRODALOM - SCHRIFTTUM i. Murát o v, M. V.: Isztoria tektonicseszkogo razvitja alpinszkoj szkladcsatoj oblaszti jugo- vasztocsnoj Evropi i Maloi Azii (Délkelet Európában és Kis Ázsiában elterülő alpi gyürődéses terület tekto- nikai kifejlődésének története). Izvesztija Akademii Nauk Széria Geologicseszkajá 2. Moszkva, 1962. — 2. B r u n n , J. H.: Kés zones helléniques internes et leur extension. Réflexions sur l’orogenése alpine. Bull,Soc. géol. Francé 7° serie, t. II. p. 470 — 486. Paris 1960. — 3. Scheffer, V.: A Magyar „Közbülső tömeg” kérdéséhez. Geofizikai Közlemények IX. k. 1—2. sz. pp. 55 — 68, Budapest, 1959. — 4. Keitlinien dér Tektonik Jugoslaviens. Serb. Ak. Wiss. Sd-Bd CEXXXIX. Geol. Inst. N° 3. Beograd, 1952. — 5. Boncev, E-: Versuch einer tektonischen Synthese Westbulgariens. Geologiea Balkanica II. 1. Sofia 1936a. — 6. Boncev, E.: Beitrag zűr Frage dér tektonischen Verbindung zwischen Kárpátén und den Balkánidén. Geologiea Balkanica II, 2. Sofia 1936b. — 7. Boncev, E-: Über die tektonische Ausbil- dung dér Kraistiden. Geologie, Gedenkschrift Sérge von Bubnoff Jahrgang, 7, Heft 3 — 6, Berlin, 1958. — 8. P e t k o v i é, K.: Das Problem dér zeitlichen und ráumlichen Entstehung des grossen tektonisch- senonischen Grabens in Ostserbien und dér darin vorkommenden scharfen plikativen Forrnen. Bull. de l’Acad. Serbe des Sciences XII. N. S. Cl. des se. math. et nat. 3. Beograd, 1953. — 8. Petkovié, V.: Geologie Ostserbiens. Serbische Akad. Wiss. Posebna Isdanja CV., naturwiss. u. mát. KI. H. 28, Beograd, 1935. — 10. Vuíkovié, I. — F i 1 j a k, R. — A k s i n, V.: Survey of Exploration and Production of Oil in Jugoslavia. Report on the V. World Petroleum Congress of'New-York. Section I. Paper 55. New-York, 1959. — ír. Marinovié, D.: Eine Übersicht dér geologischen Verháltnisse in den siid- östlichen Teilen des Paunonischen Beckens. III. érne Congrés des Géologues de Yougoslavie, Tóm. I. Beo- grad, 1959. — 12. K o s s m a t, F.: Geologie dér Zentralen Balkanhalbinsel. Mit einer Übersicht des dinarischen Gebirgsbaus. Die Kriegsschauplatze 1914 — 1918 geologisch dargestellt. H-12. Borntráger Verlag. Berlin, 1924. — 13. Ádám A. és V e r ő I.: Az országos földiáram mérések újabb eredményei. Kézirat) Acta Technica Series Geol. et Geoph. Budapest, 1962. — 14. Mikinéié, V.: Geoloska Kárta FNR Jugoslavije, 1 : 5000.000, Beograd, 1953. — 15. N i k o 1 i é, D. — S i m i 11, D.: Geologija Banata 11a osnovu novijih geofizickih ispitivanja i dubinskih busenja. (The geology of the territorv of Bánát on the basis of the latest geophysical investigations and borings.) Vesnik zavoda za geoloska i geofizicka istrazivanja NR Serbija (Bulletin du Service Géologique et Géophysique de la R. P. de Serbie) Vesnik XVII. Beograd 1959. — 16. Marinovié, D.: Regionalni pregled geologije i tektonike naftonosnih podrucja Vojvodiná (Régiónál Review of the geology any tectonics of oilbearing areas in Vojvodina) Re- port of the Fifth Meeting of the Geologists of the F. P. R., of Yugoslavia, Beograd 1962. — 17. Kádár J.: Fáziskorrelációs refrakciós mérések eredményei délkelet Magyarország nagyszerkezetének kutatásánál. — Magyar Geofizika II. évf. 1 — 2 szám. Budapest, 1961. — 18. Cőmitatul Geologie: Anomália Gravimétrica Bouguer Republica Popolare Romina. Bucuresti 1956. — 19. — Simin, D.: Odredivanje gustina 11a teritoriji Vojvodine (Density determination in the área of Vojvodina, Yugoslavia) Zavod za Geoloska i Geofizicka Istrazivanja (Institut des Recherches Géologiqiies et Géophysiques) Vesnik Knjiga I. Serija C. Beograd, 1960. — 20. Barabás A. — Jámbor Á. — Baranyai I. — Szederkényi T.: Délkelet-Dunántúl alaphegységének vázlatos szerkezeti és mélységtérképe. (Kézirat) Pécs, 1962. — , 21. Pécsi M.: A magyarországi Dunavölgy kialakulása és felszínálaktana. Akadémiai Kiadó, Budapest 1959- — 22. M i h ál t z I.: A Duna— Tisza köze déli részének földtani felvétele. M. Áll. Földtani Intézet évi Jelentése, Budapest, 1950. — 23. Urbancsek J.: Szolnok megye vízföldtana és vízellátása. Bp. 1962. — 24. Sümeghy I.: A Duna— Tisza-közének földtani vázlata. M. Áll. Földt. Int. évi jelentése. 1950-ről, Budapest, 1953. — 25. Rónai A.: A Magyar Medencék talajvize, az országos talajvíztérképező munka eredményei. A M. Áll. Földt. Int. évkönyve XEVI kötet, 1. füzet, Budapest, 1956 (206 és 230 o.) — 26. Oravecz J. et V é g h — Neubrandt, E.: Connexions stratigraphiques et structurales entre le trias de le montagne Vértes et célúi de la montagne Bakony. Annales Úniv. Se. Budapestinensis de R. Eötvös nőm. Sectio Geologiea. Tóm. V. Budapest 1961. — 27. Bulla B.: Magyarország természeti tájai. Stefanovics P. és Szűcs E. Magyarország talajtérképe. Földrajzi Közi. EXXXVI. köt. 1. sz. Budapest, 1962. — 28. láng S.: A Délkelet Alföld felszíne. Földrajzi Közi. EXXXIV. köt. 1. sz. Buda- pest, 1960. — 29. R é t h 1 y A.: A Kárpát-medencék földrengései. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952. Beitráge zűr Verfolgung dér unterirdischen Züge dér Vardariden und des Banat-Grabens in den Karpalischen Becken DR. V. SCHEFFER* Die verschütteten Züge dér dinarischen Abzweigung des alpidischen Systems setzen sich dein Inneren des Pannonischen Beckens zu fórt. In Richtung Szeged — Kecs- kemét—Budapest láuft dér Banat-Graben und an seinetn westlichen Rand die Vardar- Zone fórt. Die Tiefenfortsetzung dér Pálagonischen Zone lásst sich auf Grund geophysika- ischer Angaben bis zűr Raab-Binie verfolgen. * Dér vollstándige Text des Aufsatzes wird in Annales Univ. Budapestinensis, Tóm. VII, 1963 in englischer Sprache veröffentlicht. A DÉLALFÖLDI NEOGÉN MEDENCÉK RÉTEGTANI VISZONYAI ÉS KAPCSOLATUK A DÉLBARANYAI ÉS JUGOSZLÁVIAI TERÜLETEKHEZ DR. DAXK VIKTOR* Összefoglalás: Az egyre szaporodó szénhidrogénkutató mélyfúrások adatai alapján a sokáig ismeretlen nagyalfoldi medencekifejlődéseket mind jobban megismerjük. A dolgozat a délalföldi újabb rétegtani eredményeket közli első részeként egy a tektonikai és kőolaj- földtani viszonyokkal is foglalkozó nagyobb értekezésnek. Mai ismereteink alapján a metamorf ópaleozóos rétegösszletekben elkülöníthetők az üledékes és a magmás eredetű képződmények, melyek a nagy varisztid orogenezisben regionális metamorfózist szenvedtek. Az orogén szakaszra jellemző gránitintrúziókat a délalföldi medencealjzatban is megtalálásuk, hasonlóan a mecseki felszíni viszonyokhoz. Battonya környékén az ország eddigi legnagyobb kifejlődésű alsópermi kvarcpoífir elő- fordulását ismertük meg. A varisztid hegységképződés utáni süllyedő térszínen meginduló üledékképződés a terresztrikus mecseki jellegű felsőpermmel indul, majd fokozatos átmenettel folytatódik a triászban. Az alsótriász törmelékes fáciese a Mecsektől a Bihar-hegységig nyomozható a mélyben, ugyanitt a középsőtriászt is megtalálhatjuk ősmaradványokkal igazolva. A főleg mészkő-dolomit kifejlődésű felsőtriász a Duna— Tisza közén, Déltiszántúlon és a jugo- szláviai fúrásokból egyaránt ismeretes. A Duna— Tisza közi és a déltiszántúli bitumenes júra képződmények jól azonosíthatók egyrészt a mecsekhegységi, másrészt az erdélyi te- rületekkel. A krétában részben epikontinentális üledékek képződtek, részben flis. A Du- na—Tisza közének északi részén főleg alsókréta, a középső részén alsó- és felsőkréta a déli részén felsőkréta található mikrofaunával igazoltan. Az alsó- és felsőkréta képződmények között az ausztriai kéregmozgások eredményeként jelentős diszkordancia észlelhető. A tektonikailag mozgékony területen a felsőkrétától-oligocénig bezárólag nagyjából a Tisza vonalában Jugoszláviában is jól nyomozhatóan flis képződményeket ismerünk. Eocén és oligocén korú medenceüledékeket az Alföld déli részén nem ismerünk. Az üledékképződés a mecseki viszonyokhoz hasonlóan a középsőmiocénben indult. A me- dencealjzat süllyedése a pliocénban váit általánossá. Délalföldi viszonylatban gyakori, hogy apliocén képződmények nagy diszkordanciával közvetlenül a paleozóós aljzatra települnek. Bevezetés Az egyre nagyobb számú szénhidrogénkutató mélyfúrások lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy az Alföld sík felszíne alatti mélyföldtani viszonyokat mind jobban meg- ismerhessük. Az eddigi adatok alapján összefoglalható ismeretanyag szerint az Alföld fiatal üledékekkel kitöltött medencéi és a felszínen tanulmányozható hegyvidékek egyes területei között fejlődéstörténeti összefüggések állapíthatók meg. A dolgozatban az Alföld déli, jugoszláviai területére vonatkozó legújabb földtani adatoknak a mi eredményeinkkel való összehangolását tűztük ki célul. A délbaranyai kutatások legújabb eredményei és a délalföldi adatok alaposabb összehasonlító vizsgálata tekintetében is még sok tennivalónk van. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1963 április 18-i szakülésén, Pécsett. Kézirat lezárva 1963. V. 8-án. 305 D a n k : Délalföldi neogén medencék rétegtana A terület rétegtani felépítése Ópaleozóos képződmények Az Alföld déli részén: a Duna— Tisza közén, közel a jugoszláv határhoz Madarason (Ma) 1956 évben. Kunbaján (Ku) 1957, Jánoshalmán (Jh) 1959, Érsékcsanádon (Écs) 1960, Sükösdön (Sü) 1962-ben, Nagykőrösön (Nk) 1958, Izsákon (íz) 1959, a Tiszántúl déli részén: Pusztaföldváron (Pf) 1958, Végegyházán (Vé) 1958, Battonyán (Bat) 1959, Mezőhegyesen (Mh) 1960 évben vált ismeretessé a kristályos medencealjzat. Az 1. ábrán a paleozoikum fúrásokból megismert és feltételezett elterjedését ábrázoltuk. Ma már elegendő mélyfúrási adatunk van ahhoz, hogy az átalakulást szenvedett ópaleozóos rétegösszletekben elkülöníthessük azokat a kifejlődéseket, melyek törmelékes üledékes kőzetekből képződtek, azoktól, melyek anyaga eredetileg magmás kőzet volt. Az ópaleozóikumra vonatkozóan eltérő jellegű területrészek elkülönítésére nyílik lehetőség. Ehhez a munkához főleg Szepesházy K. [58, 59, 60, 61] kőzettani vizsgálatai nyúj- tanak segítséget, Az Alföld déli részének medencealjzatában túlnyomórészt törmelékes, üledékes (homokos anyag, homokkő, arkózás homokkő) ópaleozóos kőzetekből átalakult képződ- mények a leggyakoribbak. (A Duna— Tisza közén: Madaras (Ma): biotitos csillámpala, Kunbaja (Ku): muszkovitos, biotitos csillámpala. Érsek csanád (Écs): biotitos, musz- kovitos csillámpala, epigneisz, Jánoshalma (Jh) : biotitos csillámpala, Izsák (íz) : csillám- pala, Nagykőrös (Nk): szericites kvarcit, a Tiszántúli déli részén: Pusztaföldváron (Pf): gránátos, muszkovitos csillámpala, kvarcitpala, fillit, Battonya (Bat) : zoizit szírt. Az üledékes kőzettömegeket még a varisztid orogenezissel kapcsolatos regionális metamorfózis előtti savanyú, alkáli, bázisos magmaintrúziók járták át, szinorogén átala- kulással. (Duna— Tisza közén: Jánoshalma (Jh): gránitból gneisz, Tiszántúl déli részén: Pusztaföldvár (Pf): 27. sz. fúrásból előkerült alkáli porfiroid, Battohya (Bat): bázisos eruptívumból átalakult amfibolit, Endrőd (En) : bázisos granodioritból átalakult plagio- klász gneisz.) Mind az üledékes, mind a magmás eredetű kőzetek átalakulása SzepesházyK. részletes kőzettani vizsgálatai szerint az epizóna mély és a mezozóna különböző szintjeiben történhetett. Települési módjuk, egymáshoz való viszonyuk szerint kétséget kizáróan egy idősebb ópaleozóos üledékképződés és az üledékek közé benyomult fiatalabb ópaleozóos magmás tevékenység különíthető el. Átalakulásuk a varisztid hegységképződési szakaszban rögzít- hető, képződésük tehát karbon előtti. Vadász E. [65] rámutat arra, hogy a Sopron vidéki kristályos összletekhez hasonlóan az alföldi mélyszerkezeti kristályospala medencealjzat prekambriumi is lehet. A Tiszántúl északi részén a varisztid hegységképződést követően sem magmaintrú- ziókat, sem vulkánitokat nem ismerünk. Valószínűleg nem a lepusztulás hiánya miatt, mert ez a terület a pliocénig szárazföld volt, így az esetleges magmabenyomulást a denu- dáció bizonyára már feltárta volna. A Duna— Tisza közének középső és a Tiszántúl déli részén viszont a varisztid hegységképződés által átalakított üledékes és magmás eredetű metamorf kőzetösszletekbe gránitintrúziók nyomultak. A gámitbenyomulás részben szinorogén, egyes fázisai poszto- rogén keletkezési körülményekre utalnak. Bár bizonyos szegélyfáciesre jellemző kőzet- f ajtákat ismerünk a gránittömzsök környékén, mégis inkább a gránit és a kristályos palák tektonikus érintkezése a legvalószínűbb. (ADuna— Tisza közén: a Nagykőrös — kecskeméti biotitgránit tömzs, a Tiszántúl déli részén a battonyai biotitos — muszkovitos mikroklin- gránit és Mezőhegyes, Végegyháza környékén kimutatott szegélyfáciesei.) 306 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet ■Debrecen BUDAPEST ) Oradea- Mecsek Suooticc Villányi hg. 'Sombor Timisuara 7renjonirh Novisg£, Vrsac A gránitintrúziók benyomulása a szegély övben kimutatott idősebb csillámpala, a felette települő kvareporfir és felsőpermi törmelékes összlet, továbbá a mecseki viszo- nyokkal történő összehasonlítás alapján a karbonban történt. A gránittömegek benyomulása után a hegységképző mozgások végső szakaszát jelentőén helyenként nagy méretű vulkáni tevékenység eredményeként a gránittömzsö- ket kvareporfir törte át. Battonyán (Bat) jól megfigyelhető volt a fúrási anyagvizsgálat alapján, hogy a varisztid mozgások utolsó fázisaként kiemelkedő gránittömegen át tört 1. ábra. Fúrásokban észlelt paleozóos és mezozóos medencealjzat elterjedése. Szerkesztette Dank V., a jugoszláv részt Aksin V., Kemenei R., X i e o 1 i é D., Simin D. adatai alapján. Ma- gyarázat: 1. Az elkülönített neogén medeucerészek határa, 2. Felszíni mezozóos képződmények, 3. Felszíni paleozóos képződmények, 4. Fúrásban észlelt paleozóos képződmények, 5. Fúrásban észlelt pale- ozóos képződmények és feltételezett elterjedésük, 6. Fúrásban észlelt perni-mezozóos képződmények, 7- Fúrásban észlelt pertu mezozóos képződmények és feltételezett elterjedésük, 8. Fúrásban észlelt" kréta- paleogén flis képződmények, 9. Fúrásban észlelt kréta-paleogén flis képződmények és elterjedésük, 10. Fúrásban észlelt (kréta diabáz) mezozóos vulkáni sáv, 11. Fúrásban észlelt miocén vulkánosság Fig. j. Extension of the Paleozoic and Mesozoic basement as observed in bore-holes. Plotted by V. Dank using the data of V. Aksin, R. Kemenei, D. Ni colié and D. Simin concerning the Yugo- slavian sector. Explanation: 1. Boundaries of the separated basin sections, 2. Exposed Mesozoic rocks, 3. Exposed Paleozoic rocks, 4. Paleozoic rocks observed in bore-holes, 5. Paleozoic rocks observed in bore-holes and their presumed extension, 6. Permian and Mesozoic rocks" observed in bore-holes, 7. Permian and Mesozoic rocks observed in bore-holes and their presumed extension, 8. Cretaceous and Pale- ogene flyseh formations observed in bore-holes ,9. Cretaceous and Paleogene flyseh formations observed in bore-hole sand their supposed extension, 10. Mesozoic volcanic beit (Cretaceous diabases) observed in bore-holes, 11. Miocéné volcatiism observed in bore-holes D a nk : Délalföldi neogén medencék rétegtana 307 fel a kvarcporfir s terült szét közvetlenül a gránitfelszínen. A kvarcporfir átdolgozott anyaga a permi üledékekben igen elterjedt (Mecsek, Duna— Tisza köze déli része, Nagy- kőrös, Kecskemét). A kitörés idejét az alsópermbe rögzíthetjük. A mecseki és battonyai megfigyelések alapján a pusztaföldvári kristályos palákat néhol átütő kvarcporfir elő- fordulást is alsópermben képződöttnek tekinthetjük. Az idős ópaleozóos rögök egykori helybenmaradt mállási törmelékében, esetleg kataklázos zónáiban helyenként kitermelhető, ipari jelentőségrí szénhidrogénkincs halmo- zódott fel. Teljesebb a kép, ha kissé határainkon túl is tekintünk. Körössy D. [23] ismertetése óta Szepesházy K. [57], Dank V. [11] közölnek újabb földtani adatokat Jugoszlávia idevonatkozó területéről. A Tiszántúl északi részének kristályos medencealjzata keleti irányban folytatódik a mélységben a Bükk és Réz-hegység felszíni kristályospala előfordulásai felé. Erre utalnak a Nagyvárad környéki fúrások, melyek ugyancsak metamorf ópaleozóos aljzatban álltak meg. Szalontától ÉK-re az 1. sz. fúrás 1170 m mélységben találta a kristályos medence- aljzatot. A pusztaföldvári ópaleozóos területtől K-re a romániai Székudvar környékén a 2. sz. fúrás 2679 m-ben, a 3. sz. fúrás 2981,5 m mélységben érte el a kristályos medence- aljzatot. Kisjenő (Chiniseu Cris) környékén a 6. sz. fúrás érte el a csillámpalát 1263 m mélységben. Közvetlenül a határnál a Fehér-Körös mellett mélyült gyulavarsándi fúrás 3215 m mélységben érte el a kristályos aljzatot és 3222,2 m mélységben abban is állt meg. Battonyától (Bat) DK-re az Arad környékén mélyített ún. zádorlaki fúrások közül az első 1106 m mélységben érte el a kristályos medencealjzatot, míg a 2. sz. fúrás 793,4 m-ben fillitet és szericitpalát talált. Aradtól K-re a Hegyes-Solymos hegységben a felszínen találhatók az ópaleozóos metamorf kristályos képződmények. Temes- vártól DNy-ra az Utvin 1. sz. fúrás 1742 m mélységben találta a kristályos képződ- ményeket. A jugoszláviai Bánát területén a Jermenovci (Örményháza) 900—1000 m t. sz. alatti mélységben települő gabbrobenyomulás feletti mio-pliocén települt boltozat olajat tárol. Bokánál (Bo) az 5. sz. fúrás 1490 m-ben érte el a paleozóos metamorf összletet. Becskerektől (Zrenjanin) ÉNy-ra a Tisza balpartjánál Elemir (El) mellett az első fúrás 1575 m-ben talált paleozóos kőzeteket. Zentától D-re Ada környékén 1085 ill. 1260 in mélységből ismerjük a metamorf aljzatra vonatkozó adatokat. Szabadkától D-re átellen- ben a Madaras-kúnbajai területtel 1 370 m (—1270 m) mélységben a Zsednik (Z) 1 . sz. fúrás ért el paleozóos kristályos (csillámpala, gneisz) képződményeket. A Dunántúlon a Pécs környéki biotitgránit és kristályospala részletesen tanulmá- nyozott. A szekszárdi fúrás 885 m-ben találta a gránitot, a Csepel-szigettől D-re a Dunaúj- város (Szt-1) sz. fúrás 954 m ( — 819) m mélységben csillámpalát ért el. Ujpaleozóos képződmények A permkori kvarcprofirt a genetikai kapcsolatok figyelembe vételével a karbonkor gránitintrúziókkal együtt az ópaleozóos kőzetek ismeretetésénél említettük. Ujpaleozói képződmények a Duna — Tisza közén Nagykőrös (Nk) vidékén, a jugosz- láv határ mentén Érsekcsanád (Écs) környékén, a Tiszántúl déli területén pedig a Tót- komlós (T) melletti mélyfúrásokból ismeretesek és általában véve terresztrikus törmelékes üledékek. Nagykőrös (Nk) környékén mélyült kutatófúrások közül a 4. sz. Bírásból megálla- píthatóan 1056 m ( — 930 m)-től kezdődően az ópaleozói kristályos képződményekre díszkordánsan rozsdabarna szárazföldi homokkő, konglomerátum összlet települ. A többi 308 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet fúrás ebben fejezett be, a kristályos medencealjzatot nem érte el. Az alsópannóniai összlet alatt megütött konglomerátum kora kezdetben bizonytalan volt. Szepesházy K. [61] részletes kőzettani vizsgálatai alapján a felsőpermbe sorolható. A konglomerátum kőzetanyaga egyöntetű összetételűnek mondható. A durva törmelékanyaga gránit, kvar- cit, csillámkvarcit, kvarc, mikroklin. A finomabb törmelékanyag főleg földpátból (mik- roklin, ortoklász, plagioklász) kvarcból, néha kvarcporfirból áll. A finom homokszemcsék anyaga főleg kvarc, földpát és elváltozott, bomlott biotit. Települési helyzetéből is meg- állapíthatóan az üledékösszlet anyaga a biotitos mikroklin gránittömzsből és az idősebb metamorf palákból származik. A durva szemcsék 10 — 30 mm átmérőjűek, a legáltaláno- sabb azonban 1 — 3 mm, melyet finomhomok cementál össze. A kőzetdarabok mérsékelten koptatottak, nem szenvedtek hosszabb szállítást. Érdekes a mezozóos kavicsok hiánya, melyek viszont a felsőkréta vagy miocén korú konglomerátumokban általánosan elterjedtek. Kőzettani összetétele, kifejlődése a balatoni elvidéki és mecseki, kelet felé a Bihar-hegység hasonló jellegű üledék- összleteihez áll közel. A vashidroxidos, barnásvörös, karbonátszegény kőzet, összletekben az egyes ásványos alkotók üdék, kémiai elváltozás nélkül. Ez a tény is alátámasztja a szárazföldi üledékképződésű mecseki kifejlődéssel való össze- hasonlítás létjogosultságát. A kor kérdésének eldöntéséhez a területhez tartozó ún. Nagykőrös Kálmánhegy (NkK) 3. sz. fúrás szolgáltatott bizonyító adatokat. Itt a középső és alsótriász karbonátos képződmények alatt permotriász jellegű fokozatos átmenettel (márgás anhidrit, vörös homokköves összlet, dolomitos anhidrit, márgás-anhidrit, vörösbama finomszemű homok- kő) következnek a jellegzetes vörösbarna arkózás homokkő és konglomerátum rétegek. Az 1378—1382 m (—1259 — 1263 m) mélységből származó mintából H. Deák M. az alábbi sporomorphákat határozta meg: Pityosporites schaubergeri Pót. et K 1 a u s, P. zapfei Pót. et K 1 a u s, P. delesaucei Pót. et K 1 a u s, Lueckisporites virkkiae Pót. et K 1 a u s, Platysaceus papilionis Pót. et K 1 a u s. Szerző szerint a Pityosporites schaubergeri és P. zapfei az uralkodók, melyek az összes formák 80%-át adják. Jelenlétük és gyakoriságuk felsőpermre utal. Összehasonlítva a mecseki és b alatonf elvidéki felsőpermi sporomorpha együttessel, megállapítja, hogy a mecseki és balatonfelvidéki mintákban a Lueckisporites virkkiae és a Pityosporites delesau- cei nagy mennyiségben található, míg a Nagykőrös-Kálmánhegy (NkK) 3. sz. fúrásból csak néhány példány került elő. A bükkösdi fúrás gipsz összetételéhez hasonlóan hiányzik a Nuskoisporites dulhuntyi, míg a mecseki és balatonfelvidéki felsőpermben ezekazalakok megtalálhatók. A Duna- Tisza közének D-i részén az Érsekcsanád (Écs) 1. sz. fúrásban miocén lithothamniumos mészkő alatt 702 in ( — 537) m mélységben vörösesbarna, szürkés-vöröses foltos karbonátmentes homokkőösszletet ért el a véső. A szabadszemmel történő össze- hasonlításon túl Szepesházy K. [60] szerint a szemcsék anyaga kvarc, ortoklász, kvarcit, mikroklin, muszkovit és biotit. Az összlet ősmaradványt nem tartalmaz, de kőzet- tani azonossága, főleg a karbonáttartalom hiánya a mecseki és Nagykőrös vidéki felső- perm képződményekkel mutat rokonságot. A Tiszántúl D-i részén a Tótkomlós (T) 8. sz. fúrás 1509 m (—1406 in) mélységben igen kemény kovás kötőanyagú homokkőösszletbe jutott a mészkő és ladini agyagpala harántolása után. Kőrössy L. [24] 1951-ben szerkesztett szelvényében ezt a homokkő- összletet a triász képződmények fekvőjeként ábrázolja. C s i k y G. pedig perm korúnak tartja és az erdélyi Béli-hegység perm képződményeivel azonosítja. Bár a Béli-hegységben a permre a szeizi rétegek folyamatos üledékképzéssel, azonos fekvésben települnek, vörö- ses-barna színűek, a tótkomlósi homokkősszlet pedig szürke színű, mégis települési 309 D a n k : Délalföldi neogén medencék rétegtana viszonyok alapján feltételezhető a permkori képződés. Perni korú képződményeinknek eddigi vizsgálatai azonban ennek ellentmondanak, mert a szárazföldi eredetű vashidroxid- tól szennyezett vöröses szín a jellemző, a kovasavas kötőanyag ritka és a homokkövek arkóza jellegűek. Mezozóos képződmények Területünkön 1941-ben induló tótkomlósi (T), 1954-ben mélyült kiskőrösi (Kk) és nagyszénási (Nsz), 1956-ban a madarasi (Ma), 1958-ban a tompái (Tp), csikériai (Csi), 1959-ben a pusztamérgesi (Pm), csanádapácai (Csa), kaszaperi (Kasz), izsáki (íz) 1960-ban a Nagykőrös-kálmánhegyi (NkK), pusztaszőlősi (Psz), kerekegyházai (Ke), 1961-ben a kiskúnfélegyházai (Kf), 1962-ben az üllési (Ü) fúrásokból ismertünk meg mezozóos képződményeket (2. ábra). Alsótriász képződmények. Tótkomlóson (T) a 18. sz. fúrásban észlelt permi szárazföldi üledékösszletre egyező módon hasonló kifej lődésű sárgásbarna homokkő és kvarcit települ, ami nagy hasonlóságot mutat a romániai Béli-hegységben levő alsó- triász szeizi emelet ugyancsak sárgás színű, keményebb homokkő rétegeihez. Az alsó- triász ott is egyező településben található a vörösbama laza permi képződményekkel. Nagykőrösön (Nk) a Nagykőrös — Kálmánhegy (NkK) nevű fúrásokban ismerete- sek a pemire települt alsótriász üledékek helytálló településben. Itt a NkK. 3. sz. mély- fúrásban vált ismeretessé az alsótriász és perm korú képződmények határa. A permi vörös szárazföldi konglomerátumra egyező településsel következnek azonos fáeiessel, homokos, majd fokozatosan agyagosodó anhidrites, dolomitos rétegek, végül laza, sejtes likaesos dolomit, dolomitbreccsából, mészkő és márga rétegekből álló triász rétegek. Faunát nem sikerült eddig kimutatni innen, de a kőzetkifejlődés alapján a mecsekhegységi helyzetnek megfelelően a homokosabb tagok képviselhetik a szeizi, a laza sejtes finomkristályos dolomitösszlet pedig a kampili rétegeket. A dolomitos összlet 1134 m (—1015 m)-től kez- dődően mintegy 200 m vastagságban települ a homokos tagokon. A permből való átmenet az 1378—1382 111-ből (—1259— 1263 m) fúrt magminta anyagában volt kimutatható. A dolomit 56 — 58% CaC03, 36—41% MgC03, 15 — 1,7% CaS04-ot tartalmaz. A szárazföldi permre települő alsótriász evaporitok és a likaesos finomkristályos dolomit és breccsiás mészkő ugyancsak száraz, meleg éghajlatra utalnak. Vadász E- [64] a mecseki alsótriászt hasonló kifejlődéséinek írta le, mely ott ugyancsak azonos fek- vésben következik — dolomitos közbetelepülésekkel — a felsőpermi vörös liomokkő- összletre. Középsőtriász képződmények. A Tiszántúl déli részén a tótkomlósi területről ismeretesek középsőtriászhoz sorolható képződmények. A tótkomlósi 6. sz. fúrásban alsópannóniai mészmárga alatt 1475 m (—1375 m) mélységben szürkésfekete, sötétszürke agyagpalába ért a fúró. Az 1479,1 — 1482,4 m (—1379,1 — 1382,4 m) közötti mélységszakaszból származó magmintából két kagylómaradvány ismeretes, melyek Bogsch L,. [8] meghatározása szerint Daonellák. (Daonella moussani M e r i a 11, Daonella rugósai). így az összlet a középsőtriász ladini emeletét képviseli. Ez volt az első mélyfúrás a Nagyalföldön, ami triász ősmaradványt tartalmazott. Ez a sötét színű agyagpala összlet 1515 m-ig (—1415 m) tart. Alatta a fúrás végső mélységéig 1531,5 m (—1431,5 m) sötétszürke, breccsiás szövetű dolomit összlet települ az anizusi emeletet képviselve. Kőrössy L. [24] a tótkomlósi (T) terület ismertetésénél rámutat a romániai Béli-hegység felé utaló kapcsolatra. Vadász E. [65] a Kodru-liegységből említ wen- geni jellegű, sötét színű, palás szerkezetű ,,daonellás” rétegeket. Ugyanezek a sötétszürke palás mészkövek találhatók a Bihar-liegység és a Királyerdő vonulataiban. A középső- triászban a kifejlődések nem azonosíthatók a mecseki bracliiopodás mészkőfáciessel. 3 Földtani Közlöny 310 Földtani Közlöny, XC1II . kötet, 3. füzet Vadász E. [65] megjegyzi, hogy a tótkomlósi középsőtriász nem hozható kapcsolatba, a Jászberény környéki ladini kifejlődéssel sem. A Nagykőrös — Kálmánhegy (NkK) kutatási területen a 4. sz. mélyfúrásban a dolomitos anhidrites alsótriász képződmények felett települő márga és mészmárga összletből előkerült ősmaradványok Cornuspira, Lingula tenuissima, Brachiopoda sp. N aticopsis? ,Myoconcha s-p.,Anoplophora sp. — 1197— 1252 m (— 1078 — 1135) Vadász E. meghatározása szerint a ladini emeletre (wengeni rétegek) és a karni emeletre jellemzők. Tér ebr atilla héjtöredékek tömegesen 1194—1197,5 m (—1074—1078,5 m). Felsőtriász képződmények. Tótkomlóson (T) számos fúrás állt meg világosszürke dolomitból, szürkésfekete agyagpalából, kemény, kagylóstörésű, barnás színű mészkődarabokból álló törmelékben. A környező területet felépítő, valószínűleg fiatalabb mezozóos képződmények törmelékdarabjai mellett felsőtriász kőzetanyag is megtalálható. Helytálló településben itt nem ismeretes, de anyaga hasonló a kaszaperi fúrásban elért dolomithoz. Kaszaper (Kasz) 1 . sz. fúrásban alsópannóniai mezozóos mészkő, dolomit anyagú breccsiás törmelékösszlet alatt 1902 m (—1803 m) mélységben kemény, kagylós törésű, szürkésbama színű, kaleiterekkel átszőtt dolomit települ. Ősmaradványok híján, kőzet- kifejlődés alapján a karni dolomitösszletbe tartozhat. A Csanádapáea (Csa) 1. sz. fúrásban 2114 m-től kezdődő dolomitból és mészkő- kavicsokból álló törmelékösszlet anyaga innen származhat. Országhatáron túl a Hegyes- Solymos-hegység karni dolomitjához hasonlít leginkább. Vadász E. [65] az újabb fáciesvizsgálatok alapján úgy tartja, hogy Túra (Tu) ’ — Tóalmás (Tó) — Nagykőrös (Nk) vonalában húzódik az a választóvonal, mely Túráig (Tu) terjedően a magyar középhegységi triász kifejlődések elhatárolását jelentené a bükk- hegységivel szemben. A hajdúszoboszlói II. sz. kincstári fúrásban 1447—2032 m között Ferenczi I.és Eóczy E. által triásznak vélt összlet B ö c k h H. szerint karbon, Papp K. [38] nyomán flis. Az újabb megismerések Papp K. megállapítását igazolták (kréta — paleogén) . Tompa (Tp) vidéken több fúrás a felszínhez közeli kis (300 — 400 m) mélységben felsőtriászba sorolható szürke breccsiás szövetű dolomitot talált. Jugoszláviából N i k o 1 i c, D. - Kemenci, R. [36] említenek mélyfúrásokból előkerült triász képződményeket. Bácska-Topolyától D-re Bajsa környékén mélyített fúrásból szürke kemény mészkő és mészkőbrecesia ismeretes, a zentai fúrás pedig szürkés- fehér dolomitot tárt fel. Ezeket a képződményeket a tompái előforduláshoz hasonló kifejlődésük alapján a felsőtriászba soroljuk. Izsákon (íz) az 1. sz. fúrásban a meszes kifejlődésű gazdag mikrofaunát tartalmazó kréta képződmények alatt, 1286—1346 m (— 1 172— 1232 m) között kemény, világosszürke, cukros szövetű, töredezett, hasadékokkal átjárt, felsőtriászra jellemző kifejlődésű dolomit- összlet települ kristályos metamorf csillámpala aljzatra. Jura. Az Alföld területén több fúrásból ismerünk júrakorú képződményeket. Az első lelet 1953-ban a kiskőrösi (Kk) fúrásban még meglepő adatnak számított. Miocén alatt 1496 — 2055 m mélységig júra képződményekben haladt a fúró. Vadász E. [65] meghatározása szerint a mecseki gresteni fáciesű liász alsó, középső és felső tagozata is képviselve lehet, amihez a jellegzetes mecseki kifejlődésű meszesebb fáciesű dogger fokozatos átmenettel csatlakozik. A júra vörös-gumós mészkőösszlettel zárul, melynek makrofaunája Vadász E. [65] szerint a batli-kallóvi emeletre jellemző. M a j z o n L. [37] mikrofauna vizsgálatai megerősítik az összlet júra korát. Az alsóliászból kőszén- zsinórok, szénült növénymaradványok kerültek elő. A felsőliász sötétszürke pirites agyag- márgájának széttörésekor a kőzetüregekben olajcseppek voltak megfigyelhetők. Az alsó- liász 160 m, a középsőliász 180 m, a felsőliász 120 m, a dogger mintegy 100 m vastagságú. D a n k : Délalföldi neogén medencék rétegtana 311 Az összletet áttörő tracliidolerittelérek anyagát D u b a y L. [37] vizsgálta és azt a mecseki előfordulásokkal azonosnak találta. Vadász E. [12] feltételezi, hogy a me- cseki felsőmalm-alsókréta tagozatai is megvoltak, de lepusztultak. Nagyszénáson (Nsz) 2830 m mélységtől kezdődően 3009 ni-ig az alsópannon kép- ződmények alatt sötétszürke márgarétegek települnek növénymaradványokkal, rossz megtartású fauna maradványokkal. Az ősmaradványok Vadász E. [65] meghatáro- zása szerint (Plicatula sp., Rhynchonella sp. cf. amalthei Ouenst: Posidonomya cf. bronni G. F., Pecten liasinus) az alsójúrát képviselik. Madarason (Ma) a 3. sz. fúrásban az alsópannóniai és miocén rétegek alatt 434 — 469 m között sötétszürke, kalciteres mészkövet harántoltak. Brachiopoda maradványok és krinoidea nyéltagok, valamint a sötétszürke agyagpala és homokkő betelepülések alap- ján a mecseki középső- és felsőliásszal azonosítható. A Pusztamérges (Pm) 1. sz. fúrásban alsópannóniai rétegek alatt 687 m-től szürkés- fekete tömött, kemény, kristályos szövetű, kalciteres mészkövet fúrtak 694 m-es talpmély- ségig. A krinoidea nyéltagokon és Echinoidea maradványokon kívül M a j z o n E. [37] mikrofauna vizsgálatai, valamint a területen előforduló kréta képződményekhez való' viszonya a júra korba utalják. Tótkomlóson (T) a terület DK-i részén az alsópannóniai rétegek alatt bizonytalan korú dolomittörmelék, breccsia, majd hierlatz típusú vörösbarna krinoideás mészkő települ. A közel 200 m vastagságú kőzetből előkerült Permodiscus, Calpionella, Nodosaria, Rhynchonella, Crinoidea nyéltagok alapján Vadász E. [65] szerint az erdélyi (biharhegységi) titon-alsókréta kifejlődést képviseli. A marosmenti Hegyes- Solymos sötétszürke mészköveiben előforduló Calpionella alpina megerősíti ezt a megállapítást. A pusztaszőlősi (Psz) 1. sz. fúrásban az alsópannon alapkonglomerátum és triász dolomittörmelék alatt 1811 — 2361 m között sötétszürke, barnásszürke márgából M a j- z o n E. [37] Calpionella alpina, C. elliptica alakokat ismert fel, melyek alapján a képződ- mény felsőjúra — alsókréta korú lehet. Később a többi pusztaszőlősi fúrásban is sikerült kimutatni ezt a képződményt, szoros összefüggésben az alsókrétával. A kiskőrösi (Kk), madarasi (Ma), pusztamérgesi (Pm) és nagyszénási (Nsz) medence- alji júra kifejlődések a mecsekhegységivel azonosíthatók. A tótkomlósi (T) és pusztaszőlősi (Psz) előfordulás inkább a romániai Bihar-hegység felé mutató kapcsolatra utal. Az újabb adatok valóban megerősítik Pompeckij I. E. [45] júra elején feltételezett „keleti szárazulat” Magyarországra átnyúló bitumenes, kőszenes partszegélyi kifejlődést. A jugosz- láviai Bánátban a Melenci (Me) és a Padina (Pa) környékén mélyített szénhidrogénkutató fúrások sötétszínű bitumenes agyagpalaösszletet tártak fel, mely az első padinai fúrásból előkerült pollenmaradványok vizsgálata alapján júra korú (N i k o 1 i c, D., K em énei, R. 36). Kréta. Kréta időszaki képződmények meglehetősen elterjedtek az Alföldön, így annak déli részén is. Az Alföld medencealjazatában megismert kréta korú képződményeket kőzetfácies és genetika szempontjából sekélytengeri, nyugodtvízi, epik ontinentális, túl- nyomóan meszes fáciesű és flis jellegű gyors üledékképződésre — lepusztulásra való törmelékes kifejlődésre tagolhatjuk. A hajdúszoboszlói II. sz. állami fúrás anyagában P a p p K. [38] kőzettani analógia alapján sejtette, de mikrofaunisztikai vizsgálatok alapján végzett korrelációs szintézisében elsőízben M a j z o n L- [28] mutatta ki a Deb- recentől Törteiig húzódó felsőkréta — paleogén flis vonulat jelenlétét. Kőrössy L- [25] ezt a flis övét a Vihorlát, Radnai-havasok környéki belső- kárpáti flis kiágazásának tekinti. Congrády B.-né [io], Ma j zon E., Széles M. paleontológiái vizsgálatai és Szepesházy K., Dubay E. [37] kőzettani meg- figyelései, Kertai Gy. [20, 21] kőolajföldtani, Vadász E. [65] nagyszerkezeti 3* 312 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet szintézise alapján ismeretes, hogy epikontinentális képződmények főleg a Duna— Tisza közén, a flis képződmények pedig a Tiszántúlon és a jugoszláviai Becej (Becse) környékén találhatók. Az utóbbi idők kiterjedt hazai és jugoszláviai fúrási tevékenységének eredménye- ként megállapíthatunk egy a Szolnoktól D-i irányban a Tisza mentén húzódó flis vonulatot is a mélyben. Epikontinentális alsókréta. Főleg a Duna— Tisza köze északi részén elterjedt. Uralkodóan terresztrikus törmelék, homokkő, vörös agyagösszlet, konglomerá- tum, diabáz képviseli, mely dél felé haladva Lajosmizse (Lm), Kerekegyháza (Ke), Nagy- kőrös (Nk) környékén márga, mészmárga, mészkő-fáciesbe is átmegy. Igen jelentős vulkáni tevékenységre vallanak Nagykőrösön (Nk) 168 m, Hangácson (NkH) 100 m, Jászkarajenőn 60 m vastagságban ismeretes bázisos vulkánitok; főleg diabáz elő- fordulások. Nagykőrös környékén sötét, barnásszürke mészkőösszletből M a j z o n L. [37] határozott meg jellemző Oligosteginákat és bizonytalan Tintinnidákat, melyek alapján alsókréta apt-albai emeletbe tartozását valószínűsíti. S i d ó M. újabb átértékelése szerint a Tintinnidák az 1 . sz. és a 1 8 sz. mélyfúrásokban esetleg már a valangini emeletre utalnak. A titonban jellemzők és tömeges megjelenésűek a Calpionella alpina L o r., Calpionella elliptica Cad., melyek száma az alsókréta felé haladva tetemesen csökken és szerepüket a Tintinnopsellák veszik át. A 18. sz. fúrásban a valangini emeletbe tartozó mészkőre több mint 100 m vastagságban diabáz agglomerátum és tufa települ, fedőjében felsőkréta konglomerátummal. Ez a bázisos magmás tevékenység Szolnok (Szó), Jászkaraj enő (Jk), Szanda (Sza) környékén a flis övben is megtalálható az ausztriai orogenezis velejárójaként. A mágneses anomália térképen két nagy vonulat látható, melyek mélyben húzódó bázisos kőzettömegekre (diabáz, diabázporfirit) utalhatnak (2. ábra). A kerekegyházi (Ke) szerkezetkutató fúrások közül a 6. sz. 764 — 983 m mélység- szakaszban sárgás színű vagy szürkésfehér mészkőösszletet harántolt, melyből Majzon L. és K ő v á r y J. [37] alsókréta jellemző mikrofaunát ismertetnek. Leggyakoribbak a Spiroplectamminák, Miliolinák, Buliminák. A 7. sz. fúrás 690 — 734 m-ben haladt vilá- gosbarna, helyenként vöröses, glaukonitos mészkőösszletben, melyből az előbbi jellemző faunacsoportokon kívül Tintinnidák is előkerültek. A 8. sz. fúrásban 996— 1028,5 m között haladt a véső alsókréta mészkőből és mészmárgábólállóösszletben. A jellemző mikrofau- nán kívül krinoidea nyéltagok és megjelennek. Gyakoriak még a szivacstűk, radiolariák, echinoidea tüske- és vázrészek. Az ősmaradványok alapján az itteni diabáztufa kora az alsókrétában rögzíthető. Izsákon (íz) a gazdag mikrofaunát tartalmazó felsőkréta összletből ismeretesek alsókréta faunaelemeket magukbazáró kőzetdarabok Majzon L., Kő vár y J., Széles M. [37] vizsgálatai alapján. Kiskőrösön (Ivk) a júrát áttörő traehidolerit telérek képviselik az alsókrétát, a mecsekhegységi viszonyokhoz hasonlóan. (1683 — 1694, 1532 — 1537, 1500 — 1505 m között.) Pusztaszőlősön (Psz) a Tiszántúl déli részén a 1700 — 2200 m közötti mélységekben több mélyfúrás harántolt palás szerkezetű mészmárgát, agyagmárgát. Az összletből Oli- gostegina ,Timinnida metszetek, Dentalina és Ostracoda maradványok voltak felismerhetők. A júrával való szerves kapcsolatáról már megemlékeztünk. Ez az előfordulás egyelőre nehezen hozható kapcsolatba a hazai előfordulások bármelyikével. A Bihar-liegységben és a Királyerdőben ismeretes kifejlődések hasonlósága nagyobb. Az újkimmériai kéreg- mozgások következtében a Bihar-hegységben gyakran bauxit helyettesíti az alsókréta tengeri üledékképződést. Ugyanezt tapasztalhatjuk nyugati irányban a Villányi-hegység- ben is. D a n k : Délalföldi neogén medencék rétegtana 313 A jugoszláviai Bánát délkeleti részén a bokái olajmező 12. sz. fúrásából előkerült tör- melékes összlet B a 1 1 e s N. pollen vizsgálatai szerint az alsókrétába tartozik. Zrenjauin- tól keletre Lazarevo környékén feltárt agyagpala, homokkő, konglomerátum összletet a belőle előkerült Orbitolinák alapján szintén az alsókrétába sorolják [36]. Ezek a kifejlődések hasonlók az Alföld középső és északi részén elterjedt magyar- országi epikontinentális kifejlődésekhez. A Magyar Alföld déli és a jugoszláviai alföld Duna— Tisza közi részén az alsókréta hiányzik. A Szerémségben a Fruska Gora vonulatában a paleozóos esillámpalára gozaui fáciesű, ősmaradványokban gazdag felsőkréta transzgredál. Epikontinentális felsőkréta. Nagykőrös (Nk) környékén az alsó- krétára 100—300 m vastagságban diszkordánsan üledékhézaggal települ a felsőkréta durva konglomerátum. A konglomerátum anyaga a környezet lepusztulásából eredően vul- káni kőzetdarabokból, durva homokkőből, mészmárga és mészkődarabokból áll. Szepesházy K. [61] és Kő v á r y J. [37] alsókréta ősmaradványokat ismertek fel a konglomerátum mészkőkavics anyagában. Izsákon (íz) az 1 . sz. fúrás 620 m vastagságban harántolta a felsőkrétát. Különösen a transzgressziós alapkonglomerátum feletti mészmárga és mészkőösszlet gazdag Forami- nifera maradványokban. M a j z o n L. [29, 30] meghatározása szerint uralkodók és jel- lemzők a Globotruncanák (Globotruncana stnarti De lapp., Globotruncana arca C u s h m., Globotruncana conlusa Cusli m., Globotruncana linnaeana d’Or b., Globo- truncana pseudofornicata N a k k. O s m ., Marssonella oxicona Rss.). Kerekegyházán (Ke) az 5. sz. fúrásban 858 — 903,5 m között vöröses, sárgásbarna, fakóvörös, szürke tömött márgaösszletből M a j z o n L- [29, 30] és K ő v á r y J. [37] felsőkréta szenon emeletre utaló mikrofaunát ismertek fel ( Globotruncana arca Cushm., G. stuarti (De Lapp.) tömeges előfordulása jellemző. Gyakori a Globigerina cretacea d'Orb.j. Madarason (Ma) az 5. sz. fúrásban az alsópannóniai üledékek alatt 451,3 — 600,4 m között homokkő, konglomerátum, márga, mészmárga, mészkőösszlet települ jellemző és gyakori Globotruncana faunával (Globotruncana stuarti (De Lapp.), Globotruncana arca Cushm., Globotruncana linnaeana d’Or b.) Csikéria (Csi) 5. sz. fúrás 569,5 — 682, 6m között harántolt agyagmárga-, mészmárga-, homokkő-, konglomerátumból álló lefelé haladó egyre durvábbszemű szenon üledékeket, melyekben Globotruncanák tömegesen fordulnak elő. Pusztamérgesen (Pm) a2.sz. fúrás az eltemetett mezozóos rög tetővidékén júra környezetben 638 — 650 m között haladt faunával igazolt felsőkréta márga, mészmárga összletben . Röviden áttekintve az epikontinentális jellegű kréta képződmények elterjedési és fácies viszonyait a következőket állapíthatjuk meg: a) a Duna— Tisza közén a kréta üledékek terresztrikus vagy sekélytengeri üledékek; b) a Duna— Tisza köze északi részén a medencealjzatban alsókréta, középső részén alsó- és felsőkréta együttesen, déli részén csak felsőkréta mutatkozik; c) az alsó- és felsőkréta együttes előfordulási helyein az alsó- és felsőkréta között az ausztriai kéregmozgások eredményeként diszkordancia állapítható meg. Flis jellegű felsőkréta. Flis jellegű törmelékes összletet ismertünk meg a Duna- Tisza közének középső és déli részén is. Kiskúnfélegyházánál (Kf) mélyített fúrás 2540 m-től flis jellegű rétegösszletekben haladt. Üllésen (Ü) mintegy 2220 m mélységig pliocén képződményeket harántolt a fúró, majd 50 m vastagságban faunával igazolt tortonai rétegek következtek, mely alatt 2273 m mélységben flis jellegű kőzetösszletben állt meg az első fúrás, A második kutató fúrás a kedvező olajnyomokat tartalmazó alsópannóniai és mikrofaunával igazolt tortonai üledé- 314 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet kék harántolása után 2260 m mélységtől 2527 ni talpmélységig durva törmelékes összlet- ben haladt és abban állt meg. Ennek a homokkőből, konglomerátumból álló összletnek felső szakasza esetleg még tortonai, de a sötétszürke, darabos törésű, 34 — 40 0 dőlésű, tektonikailag erősen igénybevett összezúzott konglomerátum és homokkőrétegek, fényesre kipréselt sötét márgaösszletek idősebb korra utalnak. A konglomerátum anyaga gránit, csillámpala, sötétszürke mészkő, kvarchomokkő darabok, a környező idősebb medence- aljzat minőségére utalnak. A sötétszürke, zöldesszürke, összetöredezett homokos agyagból ősmaradványok nem kerültek még elő, de az első fúrásban észlelt kőzetkifejlődéssel mutatott egyezése alapján a flis összletliez tartozónak tekintjük. A Tiszántúl északi részén már ismert flisvonulat részletes ásványkőzettani, üledék- földtani feldolgozása folyamatban van. Ravasz Cs. [46] eddigi vizsgálatai alapján kisebb és nagyobb mésztartalmú összleteket különít el. A szemnagyság ritmusos váltako- zásának helyzete a tektonikai viszonyokra enged következtetni. Lengyelországban a sziléziai fáciesben az apti „elgotti” rétegek homokkőrétegeiben átlag 2 — 3% a földpáttartalom, míg a szenon ,,isztebnai” összlet homokkövei, 30%-t elérő földpát (főleg ortoklász) tartalmukkal tűnnek ki. Erre vonatkozóan Piekerska E. [43] mineralógiai vizsgálatai a zömmel ősmaradvány mentes flisösszleten belüli korreláció- hoz nyiíjtanak támpontot. Ezeknek az anyagvizsgálati munkálatoknak eredményei helyi vonatkozásúak. Távoli azonosításra nem alkalmasak a lehordási terület változatos helyi jellegű felépítése miatt. Jugoszláviában A k s i n, V. [6, 66], N i k o 1 i c, D., Simin, D. [34, 35], K. e m e n c i, R. [36], Marinovic, D. [31, 32, 33] munkáiból tudjuk, hogy Melenci- nél (Me) 1955 m, Bac Petrovo Selonál (BPS) 1610 m, Bokánál (Bo) 1800 m mélységben flis jellegű üledékeket értek el a kőolajkutató fúrások. P 1 e n i c a r, M. [44] nyomán Kőrössy L. [23] ismertette az otavai (Ot) előfordulást, ahol 550 m-től, Bárányosnál (Ovca) 220 111-től és Beéejnél (Becse) 1559 m-től fúrtak felsőkréta flis rétegeket 100 m vastagságban. Fedője neogén, fekvője kristályospala volt. Beéejnél a flisben gáz tárolódott és ez már akkor igen reményteljessé tette a flis előfordulások kőolajföldtani értékelését. A Bánátban Bokánál (Bo) 600 m-t fúrtak a Globotruncana stuarti Lapp. tartalmú felső- kréta konglomerátum-homokkőösszletbe. Orlovatnál (Ot) ugyancsak fúrással ismerték meg a mintegy 600 m törmelékes felsőkréta összletet, melyből N i k o 1 i é, D., Kemenci, R. [36] Globotruncana arca C u s h 111., Tritaxita piramidata Reuss., T extularia riplexensis B e r r y, Ammodis- cus és Globigerina fajokat írtak le. H a r 111 ad időszak Eocén — oligocén. Eocén és oligocén korú medenceüledékeket az Alföld déli részén nem ismerünk. Az Alföld legnagyobb része ebben az időben kiemelkedett szára- zulat volt. Az északi területeken találunk vékony, terresztrikus üledékekkel induló réteg- összleteket, melyek diszkordánsan, üledékhézaggal telpülnek az idősebb medencealjzatra. A Tiszántúl északi részén a flisképződés a paleogénben is tartott, amire M a j z o n L. [37] mikrofauna vizsgálatai utalnak. Valószínű, hogy a Tisza vonalában megismert flis összletben is ez volt a helyzet. Erre vonatkozó bizonyítékunk még nincs. Lehetséges, hogy a flis összlet felső szakaszának egy része a krétavégi kiemelkedést követő hosszú száraz- földi időszak alatt lepusztult. Miocén. Míg az Alföld északi területein a miocén csaknem hézagtalanul teljes rétegsorokkal képviselt az akvitáni (akvitáni — katti) emelettől kezdődően a szarmatáig bezárólag, addig az Alföld déli részén a középsőmiocénben indul az üledékképződés. D a n k : Délalföldi neogén medencék rétegtana 315 A medencealjzat süllyedése itt a pliocénban vált általánossá. Délalföldi viszonylatban gyakori, hogy a plioeén képződmények nagy diszkordanciával közvetlenül a paleozóos aljzatra transzgredálnak. A déli országhatár mentén Schmidt E- R [47] említ a bajai fúrásból miocén rétegeket, melyeket Vadász E. [63] alsóhelvéti korúnak tart és megjegyzi, hogy az Alföld déli részén a miocén várható alakulása a Mecsek-hegység kifejlődését követi. A Duna— Tisza közének déli részén azóta mélyített szerkezetkutató fúrások igazolták ezt a megállapítást. Katymár (Katy), Madaras (Ma), Kunbaja (Ku), Pusztamérges (Pm) kör- nyéki fúrásokban feltárt helvéti durva törmelékes szárazföldi összlet helyenként 500 m vastagságban települ a mezozóos-paleozóos medencealjzatra. A konglomerátum anyagá- ban a mecsekhegységihez hasonlóan a mezozóos mészkő-, dolomit-, mészmárga- és paleo- zóos csillámpala-kavicsok ismerhetők fel. Kötőanyagként vöröstarka, agyagos-homokos képződményeket és elváltozott bentonitosodott riolittufával kevert, tufitos kifejlődésű üledékeket találunk. Képződményei nem általános elterjedtségűek. Izsákon (íz) felsőkréta fölött települő zöldesszürke, szürke konglomerátum és homokkőösszlet sorolható még ide. Egyébként a Duna— Tisza köze középső és északi részén a középsőmiocént (helvéti — tortonai emelet) É-ÉK felé egyre vastagodó vulkáni összlet képviseli. Kerekegyházán (Ke) a riolittufa vastagsága meghaladja a 100 m-t, Eajosmizsén (Lm) közel 400 m vastagságú a krétára települő riolittufa összlet. Dunaújvárosnál (Szt) az ópaleozóos csillámpalán közel 200 m vastagságban ész- leltek rioHttufát. Az Alföld ÉK-i részén a legújabb adatok alapján a miocén (helvéti — tortonai) tufa-láva összlet megközelítheti az 1800 — 2000 m vastagságot (Nyírmárton- falván (Má) még csak 426 m, de Nyíregyházánál (Ny) 1400 m vastag). Tortonai emelet. Az alsó- és középsőmiocén vulkáni képződmények korát a faunát tartalmazó üledékekhez való viszonyuk alapján állapíthatjuk meg. Az említett I vastag, egyveretű vulkáni összleteknél a részletesebb tagolás rendszerint nem lehetséges. A tengeri tortonai üledékek általában bőséges farmát tartalmaznak és jó vezető szintek lennének, sajnos azonban elterjedésük csak a kiemeltebb helyzetű rögvonulatok peremére szorítkozik. Korlátozott, egykori szigettengerre valló elterjedés és ennek meg- felelően viszonylag kis (max. 150 — 200 m) vastagság jellemző. Részletes mikrofaunisz- tikai vizsgálatai alapján K ő v á r y J. [27] egy, a sekélytenger mélyebb régióiban leüle- pedett inárgás fáciesre jellemző faunaegyüttest és egy partszegélyi mészkőfáciesben gyakori mikrofaima társaságot ismert fel. Az elsőre halmaradványok (leveles márga), plankton Foraminiferák (Candorbnlina, Globigerina) tömeges jelenléte, az utóbbira, a Textularia, Miliolina, Borelis, Heterostegina-Amphistegina-félék és litliothamnium algák tömeges megjelenése jellemző. Ezek az egymást helyettesítő fáciesek a fedőhegy - ségi előfordulásokkal jól párhuzamosíthatók és azokkal megegyező kifej lődésűek. Baján több mint 50 m vastagságban települő tortonai lithothamniumos rétege- ket 1316 m-től kezdődően (Schmidt E. R. [47]), a Duna — Tisza köze közepe táján a kiskőrösi xoi m vastagságú lithothamniumos mészkőösszletet már több éve ismerjük. A tortonai tengeri képződmények főleg a Tiszántúl északi részén elterjedtek és Debrecen — Szolnok — Kiskőrös — Baja vonalában húzódnak át a Dunántúlra. A legutóbbi mélyfú- rási eredmények alapján néhány ríjabb előfordulást ismertünk meg az Alföld déli részén (2. ábra). Jánoshalma (Jh) 7. sz. fúrásban 658 m-től a 688 m-es talpmélységig tortonai rétegekben haladt a véső. A meszes kötőanyagú kristályos metamorf kőzetekből álló transzgressziós alapkonglomerátum a medencealjzat közelségét sejtteti. Erre fokozatosan finomabb homokos, majd agyagos márgás rétegek települnek. Gazdag és jellemző torto- nai faimáját Majzon L- Kőváry J., Széles M. [37] vizsgálatai alapján ismer- 316 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet jük. A 8. sz. fúrás F vondicularia metszeteket tartalmazó mezozóoé mészkő felett és fau- nával igazolt szarmata alatt 574 és 625 m között települő litkothamnimnos, foramini- ferás homokos mészkőösszletet harántolt. Rém (Ré) környékén az 5. sz. fúrásban 447 — 530 m között hasonló kifejlődésben közel 100 m vastagságban ismeretesek a tortonai tengeri partszegélyi meszes-homokos képződmények. Érsekcsanád (Écs) környékén az 1. sz. fúrásban a vörös terresztrikus törmelékes összleten (perm) 425 — 690 m-ig terjedően jellemző lithothamnimnos mészkőkifejlődés települ és fokozatos átmenettel azonos kifej- lődéssel csatlakozik a szarmata mészkőösszlethez. Az elkülönítést Majzon L.,Kővá- r y J., vS z é 1 e s M. [37] faimisztikai vizsgálatai teszik lehetővé. A 2. sz. fúrásban 400 in- tői kezdődően a 435 m talpmélységig ugyanez a fácies ismeretes. Az 5. sz. fúrásban 400— 567 m között szarmata alatt kissé nyíltabbvízi kifejlődése ismeretes. Szürke, zöldesszürke rétegekben, finomhomokos, helyenként glaukonitos márgaösszletből gazdag tortonai X\\\\ \ Debrecen BUDAPEST Szolnok- tradea Békéscsaba' \PSubofict Sombor' Timiguara N'ovisád \ 1 Vrsacf 2. ábra. Tortonai és szarmata üledékek elterjedése. Szerkesztette Dank V., a jugoszláv részt Marinovié adatai alapján. Magyarázat: 1. Tortonban tenger, 2. Tortonban szárazulat, 3. Szarmata képződmények Fig. 2. Distribution of the Tortonian and Sarmatian deposits. Plotted by V. D a n k using the data of Marinovié concerning the Yugoslavian sector. Explanation: 1. Tortonian sea, 2. Tortoniau land, 3. Sarmatian deposits D a n k : Délalföldi neogén medencék rétegtana 317 faunát ismerünk. M a j z o n E. [37] szerint a leggyakrabban előforduló alakok : Globigerina bulloides d’ Orb., Cibicides dutemplei d’Orb., Astevigerina rosacea d’Orb., T extularia carinata d’Orb., Dentalina consobrina d’Orb., Nönion umbilicatus Montagu. Üllésen (Ü) vastag pannon alatt 2199 — 2228 m között ismeretes tortonai litlio- thamniumos, meszes üledékösszlet. Minden bizonnyal itt is vastagabb lehetett az érsek- csanádi (265 m !) és jánoshalmi előforduláshoz hasonlóan. A Katymár (Katy)— Mada- ras (Ma)— Kunbaja (Ku) — Csikéria (Csi) — pusztamérgesi (Pm) kiemelt paleozóos-mezo- zóos vonulatról teljesen hiányoznak a tortonai rétegek. Dél felé a jugoszláviai terüle- ten a tortonai emelet partszegélyi kifejlődését Zenta (Se) Ada, Mól, Baéka PetrovoSelo (BPS) Becej, Elemir (El), Orlovat (Ot) a Tisza vonalában dél felé húzódóan Marino- vic , D. [32], A k s i n , V. [2. 3. 4. 5. 6. 7] adataiból ismerjük. Innen tudjuk, hogy a jugoszláviai Bánátnak a Tiszától K-re, a román határig terjedő része a tortonai- szarmata idő alatt kiemelkedő szárazulat volt. Nagykőrös (Nk), Kecskemét (Kecs) környékén a perm-mezozóos aljzatra települő tortonai üledékek 10 — 90 m vastagságban mutathatók ki. A karbonátos, tömött vagy laza homokkő, konglomerátum, homokos mészkő és márga változatos kifejlődési és elter- jedési viszonyait SzepesházyK. [61] munkája nyomán ismerjük. Innen északnyu- Debrecen.*" BUDAPEST Oradea Timisuara Novisad 3. ábra. A harmadidőszaknál idősebb medencealjzat szintvonalas térképe. Összeállította: Haáz I.-né Fig. 3. Contour line map of the pre-Tertiary basemeut of basins. Plotted by Mrs. I. II aá z. 318 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet gatra a kerekegyházi (Ke) fúrások már nem találtak tortont, viszont Lajosmizsén (Lm) a vastag vulkáni tortontól eltérő fáciesű foraminiferás agyag található. A 3. sz. fúrás- ban 1322 m-től a 4. sz. fúrásban 1160 m-től szürkésfehér mészmárga települ jellemző tortonai Foraminif érákkal a zöldes-vöröses riolittufa összleten. A tortonai sekély tengeri üledékek elterjedését a 2. ábra mutatja. Szarmata emelet. Általában felső része porózus, ikrás, oolitos durvamészkő, alsó része homokos, agyagos kifejlődésű. A középsőmioeénhez, különösen a tortonai emelet képződményeihez viszonyítva kisebb elterjedésű. Vadász E. [62, 65] rámutat arra, hogy míg a peremeken általános regresszió mutatható ki, a szarmatában találunk első ízben valóságos medencefáciesű képződményeket. Az újabb adatok ezt a megállapítást megerősítik. Több helyen a tortonban már tengerrel borított területek a szarmatában kiemelkedtek. Ezeken a vidékeken nemcsak a szarmata hiányzik, hanem a tortonai képződmények jelentős része le is pusztulhatott (Üllés, Kerekegyháza, Tiszántúl). A Duna— Tisza közén: Nagykőrösön (Xk) szarmatát csak néhány fúrásban találunk. Az alsópannóniai- ból lefelé haladva az olajtartalmú márga, mészmárga fokozatosan megy át világosszürke meszes homokkőbe. A homokkő Cerithium, Cardiutn maradványokat tartalmaz. Magasabb szerkezeti helyzetben a szarmata mészkőfáciesben van jelen jellegzetes Foraminifera faunával (Elphidiutn, Quinqueloculina, Trilocnlina ) . A szarmata meszes kifejlődésének CaC03-tartalma 70 — 75%, az alsópannóniai meszes képződmények mésztartalma nem haladja meg a 60%-ot. Ősmaradványok híján tehát a mésztartalomból is következtethe- tünk a szarmata jelenlétére. Lajosmizse (Lm) környékén Nagykőröstől (Xk) nyugatra keskeny tengerágra utalóan egyes fúrásokban kimutatható a szarmata. A Lajosmizse (Lm) 3. sz. fúrásban 1150— 1322 m között fakó, fehéresszürke, kemény, egyenetlen törésű, rétegzetlen mész- márga és vulkáni tufarétegek települnek, a szarmata-pannon határon regressziós konglo- merátummal. A mészmárgában gyakori Foraminif érák közül jellemző alakok M a j z o n L. [37] szerint: Rotalia beccarii Linné, Elphidiutn fichtelianum d’Orb., Elphidiutn aculeatum d ’ Orb ., Elphidiutn obtusum d’Orb., Elphidiutn hauerianutn d’Orb., Nonion granosuni d’Orb. Kerekegyháza (Ke) vidékén sekély szerkezetvizsgáló fúrásokból ismerjük a szar- matát, általában mészkőkifejlődésben. Foraminifera faunája meglehetősen szegényes. A Rotalia beccarii Linné, Elphidiutn crispum Linné, Xonion granosuni d’Orb. fajokon kívül főleg Quinqueloculina és Triloculina gyakoriak. Az 5. sz. fúrás 823 m mély- ségből felszínre került magmintáiból Széles M. [37] Cardiutn vindobonense P a r t s c h, Musculus sarmaticum Gat., Irus gregarius P a r t s c h, Ervilia és Calliostonia fajt hatá- rozott meg. A Duna — Tisza közének déli részén a Mecsek-hegység felől átnyúlóan egy másik, kisebb kiterjedésű szarmata előfordulást ismertünk meg a jánoshalmi, sükösdi, érsek- esanádi szerkezetkutató fúrások mélyítése alkalmával. A Jánoshalma (Jli) 7. sz. fúrásban 593 — 658 m között mészkő, homokkő, regressziós konglomerátum kifejlődésben települ a faunával igazolt alsópannóniai és tortonai képződmények között a szarmata rétegössz- let. Jellemző mikro ősmaradványok : Rotalia»beccarii Linné, Cibicides lobatulus W a 1 - kér — Jacob, Elphidiutn hauerianum d’Orb., Elphidiutn fichtelianum d’Orb., Elphidiutn crispum Linné és Quinqueloculina. Több fúrásban az alsópannon közvet- lenül a paleozoikumra települ, a szarmata hiányzik. Az Érsekcsanád (Écs) 1. sz. fúrásban felszínhez közeli 367 — 425 m mélységben laza mészkőkifejlődésben mikrofaunával és makrofaimával igazolt szarmatát ismerünk. A szarmata molluszkákat Széles M. [37] szerint a Pyrenella picta Defrance, Cardiutn cf. vindobonense P a r t s c h , Gibbula D a n k : Délalföldi neogén medencék rétegtana 319 biangulata E i eh w a 1 d., Cardium sp., Callistoma sp. képviselik. Mikrofaunáját tekintve a Foraminiferák leggyakoribb alakja Majzon L- meghatározása szerint: Elphidium aculeatum cl ’ O r b., Elphidium reginum d’Orb., Elphidium jichtelianum d’Orb., Elphidium obtusum d’Orb., Anomalina badensis d’Orb., Sinzowella novorossica Karr. — Sinz, Cibicides lobatulus Walk. Jac ., Rotalia beccarii Linné, Quinqueloculina akneriana d’Orb., Triloculina gibba d’Orb. Az Ostracodák közül: Hemicythere convexa B a i r d, Cytgereidea elongata B r a d y, Gypsina globula R s s., Cythereida acuminata M ü n s t e r, Hemycithere vadászi Zalá- nyi kerültek elő, melyeket S z é 1 e s M. [37] határozott meg. Ezeken kívül még néhány fúrásban ismerünk hasonló mészköves szarmata kifejlődést az említett makro- és mikro- fauna elemekkel igazoltan. A déli Katymár— Tompa kiemelkedő rögvonulat területén jelenlegi ismereteink szerint nem fordul elő. A Duna— Tisza közének nagy területein és a Déltiszántúlon szintén hiányzik. Egységes szarmata kifejlődés nincs, az akkori felszín öbleiben, mélyedéseiben ki- fejlődött, amúgyis hézagos elterjedésű szarmata képződmények egy része a pannóniai transzgressziónak is áldozatul esett. Ezt egyébként az alsópannóniai képződményekbe , .bemosott” faunaelemek is bizonyítják, az Érsekcsanád (Écs) 4. sz. fúrásban, ahol az alsópannóniaira jellemző Limnocardium apertum M ii n s t e r, L. desertum Stoliczka, L. ábichi H ö r n e s társaságában Rotalia beccarii Linné, Nonion granosum d’Orb., Cibicides dutemplei d’Orb., Elphidium erispum Linné kerültek elő az alsópannóniai képződményekből . A Tiszántúl keleti részén szarmata üledékeket a magyar — román határ mentén ismerünk. P 1 i o c é n . Az Alföld' területén a pliocén képződmények általánosan elterjedt és legnagyobb vastagságú medenceüledékek. A terület süllyedése ebben az időben volt a legjelentősebb mértékű. Vannak olyan részek, melyeket csak a pliocéntől kezdődően borított víz és a pannóniai üledékek közvetlenül az ópaleozóos kristályos átalakult kőze- tekre transzgredálnak. Az Alföld DK-i részén 3000 m-t meghaladó vastagsággal kell számolnunk. A pliocén vastag íiledékösszletéhez viszonyítva a nem egységes elterjedésű helvéti-tortonai, szarmata tengeri üledékek vastagsága elhanyagolható, ezért a pliocénre vonatkozóan jól használható a 4. ábra. Alsópannóniai alemelet. LTalkodóan agyagos, agyagmárgás, elegyes- vízi képződményei a Nagyalföldön általánosan elterjedtek. Sümeghy J. [49, 50, 51, 52> 53. 54] az alsópannóniai alemelet jellemzőjeként egyveretűbb, finomabbszemű üledékképződést említi homokos közbetelepülésekkel. Két szintre tagolja (álsó-felső) . Az alsó szintben három kifejlődést különböztet meg: 1. homokkő- és márgarétegek váltakozásából álló vastag rétegösszlet, 2. ezt lieteropikus fáeiesként Dunántúlon sötétszürke konglomerátumos homokkőösszlet, vagy 3. sötétszürke kongériás márga és agyagmárga helyettesíti. A felső szintet nagy vastagságú márga, homokos márga és agyag képviseli, szegényes molluszka faunával. A molluszka fauna általában egy veretű . Korjel- zők: Limnocardium abichi Horn., L. lenzi Horn., Congeria banatica Horn., C. partschi maorti S t r a u s z. Délalföldi vonatkozásban az alsópannóniai üledékek az ópaleozóos kristályos vagy kemény kőzetekből álló mezozóos medencealjzatra durva transzgressziós konglo- merátummal települnek. Igen fontos ez a képződmény szénhidrogéntárolás szempontjá- ból. Általában nem nagy kiterjedésű, a kiemelt rögök közvetlen környezetére szorítko- zik. A konglomerátum anyaga a medencealjzat képződményeinek összetételét tükrözi Pusztaföldváron (Pf), Battonyán (Bat) a kristályos paleozóos kőzetanyag. Tótkomlóson (T), Pusztaszőlősön (Psz) a mezozóos kőzetanyag a jellemző. Az alapkonglomerátumra a süllyedés állandósulásával a kiemelt részeken nyugodt, csendesvízi, finomszemű, nagy Földtani Közlöny, XCIII . kötet, 3. füzet 320 CaC03-tartalmú ún. „feliérmárga” szint települ. Ez a fáeies azonban eltérő kifejlődés- ként helyettesítheti is az alapkonglomerátumot a nyíltabbvízi viszonyok, vagy márgás agyagos medencealjzat esetében. (Duna— Tisza köze, Tiszántúl déli részén Tótkomlóson (T), Ferencszállás (F), Kaszaper (Kasz) és a Tiszántúl északi részén is.) A CaC03-tartalom az alsópannonban alulról felfelé haladva törvényszerűen csökkenő, o— 10 súly% CaC03- tartalom esetén agyag, 10 — 20% meszes agyag, 20—40% agyagmárga, 40 — 60% márga, 60 — 80% mészmárga elnevezést használjuk. A térfogatsúly ezzel arányosan növekszik: márga 2,5 g/cm3, agyag 2,0 g/cm3 körüli érték. A térfogatsúly a mélységgel csak kis mér- tékben növekszik a pirit-markazit tartalom viszont jelentősen befolyásolja. Jellemző ősmaradványai az Ostracodák ésaKőváry J. [26] által leírt és alsópannón vezető ősmaradványként kimutatott Thekamőbák (Silicoplacentinák) , a molluszkák közül pedig a Limnocardinm lenzi Horn., és a L. banatica Horn. Az alsópannóniai emelet felső szakaszára vastag agyagmárga és homokkőpadok váltakozása jellemző, melyeket szénhidrogénkutatási szempontoknak megfelelően, főleg az elektromos szelvények, tehát kőzettani alapon nagy területen azonosíthatunk. Itt a Linmocardium abichi és a Congeria partschi a gyakoribb. Az üledékek homokréteg tartalma 10—20%. Felsőpannóniai alemelet. Szándékosan nem foglalkoztunk részletesebben az alsó és felsőpannóniai alemeletek határkérdésével, melyet számos kiváló munka tár- gyalt már eddig is. Nem soroljuk fel S ü m e g h y J. [51, 52, 53, 54], S t r a u s z L., Széles M. [55], K ő v á r y J. [27], Zalányi B. munkáiban megállapított paleon- tológiai-sztratigráfiai értékelések kivonatát sem, csupán a Congeria balatonica, C.rhom- boidea, Limnocardium banaticum, L. vutskitsi vezető alakokat említjük meg. A gyors gyakorlati sztratigráfiai munka ugyanis ezekre támaszkodva, főleg kőzettani kifej- lődésviszonyok alapján történik. Oka ennek a laza felsőpannóniai összlet kedvező fúr- hatósága, a mintavételek hiánya. A felsőpaimóniai képződményekre jellemző a lazább, homokosabb üledékek túlsúlya (40 — 50%), a márga, homokos márga és homokkő, valamint laza homokrétegek sűrű váltakozása, helyenként 80 — 85% CaC03-tartalmú homokos édesvízi mészkő közbetelepülésekkel. Ezt a változást az elektromos szelvényen igen jól lehetett észlelni és faimisztikai összehangolása, értelmezése után nagy területek gyors korrelációját teszi lehetővé. Ezt a felsőpannónban nehezítik a gyakori kereszt- rétegzettség, a változatos, szeszélyes és gyors anvagváltózás. A szárazföldi képződést, édesvízi szállítást szénült növénymaradványok, földes, fás barnakőszénzsinórok bizo- nyítják. ,,F evantei” fáciesek. Határozottan tavi, folyóvízi, tarka agyagos, terresztrikus üledékek 200 — 600 m vastagságú összlet elhatárolása sem lefelé, sem felfelé nem egyértelmű. Schréter Z. a debreceni fúrások vizsgálatánál az eddig ismert pannontól mint fekvőtől és pleisztocéntől mint fedőtől elkülönülő faimamentes tarka agyagos összletet fenntartással a levantei emeletbe sorolja. Ennek oka egyrészt az anyagvizsgálati hiányosságokban, másrészt faunaszegénységben rejlik. Való igaz, hogy az olajkutató fúrások ebből az összletből általában nem fúrnak magot, mégis héjtöredé- keknek vagy embrionális példányoknak már elő kellett volna kerülniök, ha egyáltalán tartalmaz faunát. Széles M. [56] szerint az ősmaradványok hiánya nem véletlen, hanem lényeges jellege ennek az üledékcsoportnak. Kőzettani alapon a megfelelő vezető- réteg szintén hiányzik. A szlavóniai klasszikus levantei képződményekkel nem azonosít- hatók. Vadász E. [65] szerint a felsőpannon uralkodóan terresztikus zárótagjaként is tekinthetők. (Tarka agyagösszletek; mészkonkréciós, limonitos.bekérgezések.) Süme- g h y J. patakok hordalékának tekinti. Széles M. [56] szerint nem emelet, hanem fáei- es. A romániai levantei üledékekhez hasonló Viviparus- fauna itt hiányzik. Kétségtelen, hogy elkülönülő összlet, melynek felső szakasza pleisztocénhez, alsó része a felsőpannon zárószakaszához is tartozhat. A fenti érvek alapján a levantei emelet megjelölés nem Dank : Délalföldi neogén medencék rétegtana 321 indokolt. Ezzel ellentmondó bizonyítékok előkerüléséig — amit nem tartunk valószínű- nek — levantei fáeiesnek nevezzük. Pleisztocén — Holocén Az Alföld egész felületét 1 00 — 150 m, kivételesen több 100 m vastagságban borító képződmények. Folyami homok, kavics, tarka agyag. Fiatal ártéri, tavi üledékek. Kelet- kezésük módjából fakadóan biztos vezető szint nem mutatható ki. V a d á s z E. [63] és G a á 1 I. [16, 17, 18] ezért kétségbevonták már a közzétételkor Pávai Vájná F. [39, 40, 41, 42] módszerét, mely szerint a pleisztocénben mért dőlésviszonyok jellemzőek a nagyobb mélységekre vonatkozóan is és szerkezetek kimutatására alkalmasak. IRODALOM - REFERENCES 1. A k sin, V. — Karamata, S. : Petroloske Karakteristie Kristalastih skriljaca Panonske inasé otkrivenih u busotini „Becej-3” Vesnik, tóm XI. knj. XI. str. 251. Beograd 1954. — 2. A k s i n, V.: Five Companies Seeking Oil in Jugoslavia. Oil and Gas Journal 1955. dec. 26. — 3. A k s i n, V.: Naftna is gasna lezista u Banatu. Zbornik za prirodne nauke Matice Srpske, Növi Sad, 1956. — 4. A k s i n, V.: Rezultati istrazivanja nafte i gaza u Vojvodmi. Materijal sa III. kongresa geologa u. Sarajevu, 1957. — 5. A k s i n, V.: O nekim aspektima naftne geologije severiostocnog dela Jugoslavije. „Nafta” br. 2. Zagreb, 1959. — 6. A k s i n, V. — F i 1 j a ki R.: Razvoj i Rezultati istrazivanja nafte i plina u Jugos- laviji Ref. V. Savetovanja Beograd 1962. Deo I. geologija. — 7. A k s i n, V.: lásd Vuckovic, J. I— 8. B o g s e h L.: Triászbeli daonellás rétegek az Alföld medencealjzatában. Földt. Közi. LXXX. 4 — 6. 1950. — 9. Csiky G.: A magyarországi kőolaj és földgáztároló sekélyszerkezet földtani eredményei. Bány. Koh. kapok, 89. 1956. — 10. Csongrádi B.-né: Az alföldi mélyfúrások kréta képződményeinek sztrátigráfiai és kőzettani vizsgálata. OKGT jelentés 1961. — 11. Dank V.: Jugoszláviai tanulmányút. OKGT Jelentés 1960. — 12. Dank V.: A battonyai olaj- és gázmező olajföldtani viszonyai és készlet- becslése. OKOT Jelentés, 1960. — 13. Dank V.: Az új magvar földgázelőfordulások földtani alkata. Bány. Lapok, 1902. 11. sz. — 14. Dank V.: Az Alföld déli részének mélyföldtani viszonyai. V. Savato- vanje Geologa FNRJ. Beograd, 1962. Elhangzott előadás. Sajtó alatt. — 15. Dank V.:'Az Alföld déli részének mélyföldtani vizsgálata a kőolajkutató fúrások alapján — Annales ITniv. Se. Bp. de Eötvös nőm. Sec. Geologicá Tóm. VI. Bp. 1962. (Sajtó alatt) — 16. G a á 1 I.: Földi gázos területeink geológiai szerkeze- téről. Szerző kiadása, Bp. 1923. Magv. Tud. Társ. Sajtóvállalata RT. — 17. G a á 1 I.: A kincstár alföldi mélyfúrásai. Term. Tud. Közi. 1928. 4. — 18. G a á 1 I.: A magyar és különösen az alföldi földgázkutatások eddigi eredményeinek rövid áttekintése. Debreceni Szemle. V. 1931. — 19. K e r t a i G y. : A magyar- országi medencék és kőolajtelepek szerkezete a kőolajkutatás eredményei alapján. Földt. Közi. 87. 1957. — 20. Kertai G y.: A magyarországi szénhidrogénkutatás eredményei 1945 — 1960-ig. Földt. Közi. 90. 1960. — 21. Kertai G y. : Tvpen von Erdői- und Erdgaslagerstátten in den Ablagerüngen des Mezo- zoikums in Ungam. Erdői Zéitsch’rift 9. 1961. Wien — Hamburg. — 22. Kertai G y. : A kőolaj és föld- gáztelepek kialakulása és viszonya a földtani szerkezethez. (A magyarországi telepek rendszere) Akad. doktori értekezés, kézirat 1962. 23. Körössy L.: A környező államok olajkutatási eredményei és hazánkra vonatkoztatható tánulságai. Bány. Koli. Lapok, 90. 2. 1957. — 24. Körössy L-' Kőolaj- és földgázkutatások Magyarországnak a Dunától K-re eső területén. Bp. 1957. Akad. Kiad.’ (Szurovy szerk. Kőolajkutatás és feltárás módszerei Magyarországon.) - 25. Körössy L : A Nagy Magyar Alföld flis jellegű képződményei. Földt. Közi. 89. 2. 1959. — 26. Kőváry J.: Thékamőbák (Téstaceák) a magyarországi alsópannóniai korú üledékekből. Földt. Közi LXXXV. 1956. — 27. Kőváry J.: Mikro- fossziliák és mikrobiofáciesek vékony csiszolati vizsgálata. OKGT Jelentés. 1960. — 28. ll’ajzon L. : Kőolaj fúrásaink újabb rétegtani eredményei. Földt. Közi. 86. 1956. — 29. M a j z o n, L.: A magyarországi globotruncanás üledékek. Földt. Int. Évk. XLIX. 3. 1961. Mezozóos konferencia. — 30. Máj zon I,- ' I Globotrunkanoviie otlozsenyia Vengrii Ann. Int. Geol. Publ. Hung. Vol. XLIX. fasc. 3. 1961. 31. Mari- no v i é, D.: Naftonosna struktúra Lökve. Nafta br. 10. Zagreb 1959. — 32. Marinovié, D.: Jedan osvrt na geoloske prilike jugoistocnog dela Panonskog Basena (prilog za póznavanje geologije i tektonike jugoistocnog Banata) Materijal sa IV. Kongresa u Budvi, 1959. — 33. Marinovié, D.: Regionalni pregled géologije i tektonike naftonosnih prodveja Vojvodiné. Ref. V. Savetov. 1962. Beograd, Deo I. geologija. — 34. N i k o 1 i é, D. — S i m i n, D.: Banata na osnovnu novijih geofizickih ispitirvanjai dubiskih busenja. NRS. XVII. Beograd. 1959. — 35. N i k o 1 i é, D. — S i m j n, D.: Osvrt na geolosku gradu neogene podloge u Vojvodini. Nafta, 1961. XII. 7 — 8. Zagreb — 36. N i k o 1 i é, D. - Kemenci, R.: Geoloski i petrografski sastav neogene podloge u. oblasti Vojvodiné. Referati V. Savetovenja Beograd, 1962. — 37. Orsz: Kőolaj és Gázipari Tröszt Laboratóriumi jelentések: M a j z o n L-, Kőváry J.: mikropaleontológiai, Széles M. makropaleontológiai, Szepesházy K., Dubav L.: kőzettani vizsgálatokról. 38. Papp K.: „Profil dér II. Tiefbohrung von Hajdúszobosz- ló”. Földtani Szemle. 1932. I. 2. — 39. Pávai Vájná F.: Az erdélyrészi medence gyűrődésének okai. Bény. Koh. Lapok 1915. 19. sz. — 40. Pávai Vájná F. : A földkéreg legfiatalabb tektonikus mozgásairól. Földt. Közi. XLVII. 1917. — 41- Pávai Vájná F.: A földkéreg legfiatalabb tektonikus mozgásairól. Földt. Közi. LV. 1925. — 42. Pávai Vájná F.: Magyarország hegységeinek szerkezeti vázlata. Földt. Közi. LX. 1930. — 43. Piekarska, E.: Wstegná charaktervstyka petrografiozna Karpackich piaskowcow Kredowych. Nafta ROK. XV. No 12. 1960. Katowice — 44. P 1 e n i é a r, M.: Obmurska naftna nahajalisca. Geológia Rasporove in Borocila 2. Kniga Ljubjana 1954. — 45. P o m- p e c k i j, I.: Bemerkungen über die Verbreitung des Lias im ostmediteranen Jura-Gehirge. 2. Deutsch. Geol. Ges. XLIV. 1897. — 46. Ravasz Cs.: Az alföldi mélyfúrásokból előkerült flis képződmények sztratigráfiai és kőzettani vizsgálata. Orsz. Kőolaj és Gázipari Tröszt- Jelentés 1961. — 47. S c h m i d t E. R.: Átnézetes földtani szelvények Csonkamagvarország nevesebb mélyfúrásain át. Bány. Koh. Lapok 1937. No. '21. —48. Sidó M.: Tintinnidák elterjedése és rétegtani jelentősége Magyarországon. Földt. 322 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet Közi. EXXXVII. 1957. — 49. Sümeghy J.: Két alföldi artézi kút faunája. Földt. Közi. 59. 1929. 50. Sümeghy J.: Csanád és Csongrád vármegye földtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1925/28. 1935. — 51. Sümeghy J.: A magyar medence pliocénjának és pleisztocénjának osztályozása. Földt. Int. Vit. B. 2. 1941. — 52. Sümeghy J.: Az Alföld földtani felépítése. Hidr. Közlöny XXIX. 1942. — 53. Sümeghy J.: Tiszántúl. Magyar Tájak földtani leírása, VI. Bp. 1944. Földt. Int. Kiadv. — 54. S ü- meghy J.: Adatok az Alföld földtani felépítéséhez. Földt. Int. Vit. Besz. 9. 1947. — 55. Széles M.: Alsópannóniai medenceüledékek puhatestű faunája. Földt. Közlöny, 92. 1962. — 56. Széles M.: Felső- pliocén tarka agyagok az alföldi szénhidrogénkutató fúrásokból. Kézirat, 1963. — 57. S z e p e s h á z y K. Jugoszláviai tanulmányút OKOT Jelentés 1958. — 58- Szepesházy K.: A magyar medence aljzatá- nak kristályos kőzetei. OKGT Jelentés 1958. — 59. Szepesházy K.: Kőzettani adatok a battonyai terület mélyfeldtanához. OKGT- Jelentés. 1961. — 60. Szepesházy K.: Éaboratóriumi jelentések. 1958 — 1961. — 61. Szepesházy K.: Mélyföldtani adatok a Nagykőrös — Kecskemét-i területről. Földt. Közi. 92. 1962. — 62. Vadász E.: A magyar földgázkutatások mai állása Budapestre való te- kintettel. Technikai Kurír IV. évf. 2. sz. Bp. 1933. — 63. VadászE.: A magyarországi olajkutatás kér- dései és lehetőségei. Kézirat Bp. 1935. — 64. Vadász E.: Mecsekhegység." Magvar tájak földtani le- írása. Bp. 1935. — 65. Vadász E.: Magyarország földtana. Budapest, 1960. — 66. Vu ékovi éj.— Fii j ak R. — Aksin V.: Survey of exploration and production of oil in Jugoslavia. Fifth World Petroleum Congress. Section I. paper (1956) 1959. Stratigraphy of the Neogene basins of Southern Alföld and their relation to the areas of South Baranya and Yugoslavia DR. V. DANK The ever increasing number of prospecting drillings fór hydrocarbons offers a possibility of studying the geology of the deep zone beneath the fiat surface of the Great Hungárián Piain (Alföld). The data obtained so far provide, as a whole, an evidenee exhibiting relationships of evolutiou between the basins, fiiled with recent sedimentary deposits, of the Alföld, 011 the one hand, and certain areas of the highlands, on the other. Actually, we have sufficient data of deep drillings in order to be able to separate, witliin the altered Early Paleozoic sequenees, the formations originating of detritic se- dimentary rocks írom those originally consisting igneous of rocks. Accordingly, it is possible to differentiate areas showing different features of the Early Paleozoic. In the basement of the Southern part of the Great Hungárián Piain the meta- inorphosed rocks of Early Paleozoic detritic sedimentary origin are most abundant. The sedimentary rock masses were penetrated by magmatic intrusions causing synorogenic metamorphism long before régiónál metamorphism connected with Variscian orogeny. The metamorphism took piacé at deep levels of the epizone and at different levels of the mesozone. In the northern part of the region, beyond the Tisza (Tiszántúl), magmatic intru- sions are nőt known so far. In the region between Danube and Tisza and in the Southern part of Tiszántúl the rock series metamorpkosed by Varisician orogeny from originally sedimentary and ig- neous rocks were penetrated by synorogenic and postorogenic gránité intrusions. Their age may be considered as Carboniferous. In the final phase of the orogenic movements the gránité stocks were locallv (Battonya) broken tlirough by quartz porphyry. The eruption of quartz porphyry dates from Power Permian. The weathered rocks of the Early Paleozoic or Paleozoic are locally petroliferous. The above formations of the basement of Early Paleozoic crystalline rocks and of Paleozoic granites and quartz porphyry may well be identified with those occurring in Rumania as well as in Yugoslavia (Nagyvárad, Szalonta, Kisjenő, Arad, Temesvár, regions of Bánát and Bácska). The Laté Paleozoic rocks are represented by Upper Permian terrestrian sediments, sueh as conglomerates and detritus, in the Central (Nagykőrös) and Southern (Érsekcsanád) parts of the region between Danube and Tisza as well as in the Southern part of Tiszántúl (Tótkomlós). Their lithology is very similar to that of the reddish terrestrian deposits containing iron hydroxide in the region of the Balaton Highland and the Mecsek moimtains to the west and in the Bihar mountains to the east. Their age is proved besides the con- ditions of occurrence alsó by palynologic investigations. The Mesozoic is represented by Triassic, Jurassic and Cretaceous rocks. Lower Triassic is known to overlie conformably the Permian deposits in Tótkomlós and Nagykőrös. Its anhydritie, dolonútic, epicontinental formations can well be identified with the similar facies of the Mecsek mountains. Middle Triassic formations accur in the surroundings of Tótkomlós. They are substantiated by fossils and show a relation to the Bihar mountains and the Királyerdő in the east. D a n k : Délalföldi neogén medencék rétegtana 323 In the region between Danube and Tisza, i. e. in the surronndings of Nagy kör ös- Kálmánhegy, characteristic beds of the Ladinian and the Carnian stages, demonstrated by organic remains, are known. The Upper Triassic rocks generally eonsist of liniestones. In Tótkomlós a number of drillings stopped in dolomité, the original undisturbed sequence of which was penetrated by drillings in the surroundings of Kaszaper. In the Southern part of the region between Danube and Tisza, i.e. in the surround- ings of Tompa, a dolomité series lying near the surfaee is known to be ranked among Upper Triassic deposits. The above formations can well be correlated with the area of the Mecsek mountains. Recent investigations have discovered Carnian and Norian de- posits in this region too. On the otlier hand, they show a good agreement with the data obtained in Yugoslavia as well. In Izsák the basement made up of crystalline metamorpliic micaschists is overlain directly by a Cretaceous fractured dolomité series rich of rniero- fauna exhibiting a saccharoidal texture typical of Upper Triassic sediments. Jurassic formations are known from different wells in the area of the Great Hungárián Piain. However, their present extension is reduced among the Mesozoic for- mations. In the region between Danube and Tisza, in Kiskőrös Dias and Dogger of the Mecsek type are equally represented by trachydolerite dykes. The Upper I,ias includes bituminous formations, characteristic mother rocks of oil, too. In Madaras, Liassic de- posits with brachiopods identical with those of the Mecsek mountains are known. In Pusztamérges the crinoid-echinoid-bearing liniestones date as evidenced by the micro- fauna from the Upper Jurassic and Lower Cretaceous. In Tiszántúl, bituminous Liassic beds occur in the surroundings of Nagyszénás. In Tótkomlós the redbrown crinoid-bearing liniestones of the Hierlatz type appear to indicate a correlation with the facies in Bihar, Transylvania, representing the Upper Jurassic and the Lower Cretaceous as attested by Calpionellae. An analogical facies is encountered in Pusztaszőllős with Calpionellae as well. In the Bánát region of Yugoslavia Jurassic deposits supported by palynological evidence are known in the surroundings of Melenci and Padina. Cretaceous rocks are rather widely spread in the Great Hungárián Piain. From the point of view of lithofacies and genetics, they can be divided intő two groups: (a) epicontinental, shallow-water deposits of predomiuantly calcareous facies, (b) clastic sediments of flysch type indicating a rapid sedimentation. In the nortliem part of the region, between Danube and Tisza, cliiefly epicontinental Lower Cretaceous, in the Central part Lower and Upper Cretaceous, in the Southern part mostly Upper Cretaceous overlap in somé places immediately on the early Paleozoic basement. A considerable unconfomiity can be observed between the Lower Cretaceous and the Upper Cretaceous as a result of the crustal movements of the Austrian orogeny. The Lower Cretaceous is represented in Lajosmizse, Kerekegyháza, Nagykőrös by clastic terrestrian formations and diabases, wliile in Nagykőrös, Hangács, Jászkarajenő and Kiskőrös by basic volcanic rocks (diabases). Everywhere the Lower Cretaceous is supported by microfauna. Its facies in the region between Danube and Tisza are identical with those of the Mecsek mountains. In the Bánát of Yugoslavia the presence of Lower Cretaceous is proved by microfauna. In the Southern part of the Hungárián Alföld as well as in its Yugoslavian sector, between Danube and Tisza, the Lower Cretaceous is lacking. The epicontinental Upper Cretaceous beds dated by fauna have been found to overlie unconformably the Lower Cretaceous in the surroundings of Nagykőrös, in the region between Danube and Tisza. They occur, in addition, in Izsák and Kerekegyháza to the north and in Madaras, Csikéria, Pusztamérges to the south. Cretaceous formations of the flysch type. The boreholes pút in Kiskunfélegyháza and Üllés in the region between Danube and Tisza, indicate that the flysch rangé discove- red earlier at Debrecen-Törtel can be traced along the valley of the Tisza further to the south in Yugoslavia. These rocks are believed to have been formed in a tectonically mobile zone and are represented by clastic sediments as well as by basic magmatism manifesting itself along large dislocation zones. The formations of the flysch series with intensely disturbed tectonics are verj7 promising concerning the prospections fór hydroearbons as evidenced by the experiences obtained in the NE of Hungary. T e r t i a r y. No Eocéné and Oligocene rocks are known to occur in the Southern part of Alföld. The sedimentation must have started in Middle Miocéné. Conglomerates of Helvetian age and of the Mecsek type are known to occur in the Southern part of the region between Danube and Tisza, in the surroundings of Baja, Madaras, Kunbaja, Pusztamérges. In the Central part of the area in question, in Izsák and Kerekegyháza, the Middle Eocéné is represented by rhyolites and rhyolite tuffs 324 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet increasing in thickness to the north and north-east. Tortonian deposits evidenced by fauna are known in the region between Danube and Tisza, i.e. in the surroundings of Baja, Jánoshalma, Érsekcsanád, Üllés, Nagykőrös, Kecskemét, Kerekegyháza and Lajos- mizse, the analogies in Yugoslavia being shown on the annexed map. The Sarmatian formations exhibit a reduced extension, chiefly occurring in Nagykőrös, Lajosraizse, Kerekegyháza and in the Southern part of the region between Danube and Tisza, where they are represented by the same facies as in the Mecsek mo- untains proved by microfauna. However, they are laeking over large areas of the region between Danube and Tisza as well as in Tiszántúl. In the area of the Great Hungárián Piain Pliocene rocks represent the thi- ckest basin deposits spread all over the region. The subsidence of the area was most pro- nouneed during this epoch. In the south-eastem part of the Great Hungárián Piain we have to reckon with a thickness exceeding 3000 m of the Pliocene sediments. The Lower Pannonian sub-stage is particularlv important fór hvdrocarbon prospecting as it is nőt only an excellent reservoir, bút hvdrocarbon mother rock as well. The Upper Pannonian sub-stage locallv alsó contains hvdrocarbons. The Uevantian facies associated with Upper Pannonian ought to be ranked intő the 1 áttér as it represents the same cycle of sedimen- tation. Pleistocene and Holocene deposits occur all over the area of the Great Hungárián Piain in thicknesses of 100 to 150 m exceptionally of several hundred m. AZ EPIGÉN ÁSVÁNYKÉPZŐDÉS ÉS SZEREPE A KARBONÁTOS KŐZETEKBEN DR. KISS JÁNOS* (XIII-XIV. táblával) Összefoglalás: A hazai (Felsőcsatár, Rakaca, Vértes-hegység, Romhányi rög, Budapest) karbonátos kőzetek (dolomit, meszes dolomit, dachsteini mészkő, kristályos mészkő) kőzetelegyrész alakban tremolitot, krokidolitot, albitot, muszkovitot, tovább növekedő turmalint, kvarcot stb. tartalmaz. A felsőcsatári és a rakacai epigén szilikátok kisebb fokú metamorf környezetben, a vérteshegységi, budapesti, bükkhegységi karbonátos összlet epigén szilikátjai „metamorf -mentes” körülmények között jöttek létre. A magyar- országi példák a transzformista szemlélet mellett szólnak, annak hangsúlyozásával , hogy „magmás ásványok” kialakulása az üledékes kőzetekben az endogén tényezők kikapcsolá- sával a földtani idő és a tektonikai igénybevétel függvénye, mely méreteiben azonban sehol sem érheti el a magmás folyamatoknak térben és időben jelentkező kialakulásait. Bevezetés A nyugatmagyarországi Sopron-Kőszeg-Rohonci-hegységi Vas-hegy földtani felépítésének vizsgálata a magyar szakirodalom gyakran visszatérő kérdése. Ennek oka részben abban keresendő, hogy a terület egy-egy része került csak feldolgozásra. A Ny-i Alpok ausztriai hasonló kifejlődéseivel való összehasonlítását az országhatár nagymérték- ben megnehezítette. Az itt-ott mutatkozó hasznosítható ásványok (antimonit, Mn-ércek, talk-szerpentin, „grafit” stb.) szeszélyes megjelenése időközönként a gyakorlati kutatók figyelmét is felkeltették. Az utóbbi évek talk-szerpentin kutatásai során feltárt magneziterek nagyobb szabású mélyfúrások telepítését eredményezték, melyek gyakorlati jelentősége mellett a terület bonyolult földtani felépítésének tisztázása is várható volt. A terület föltani-kőzettani kifejlődésével számos hazai kutató (Hofmann K., Vendel M., Bandat H., Bendeffy E-, Földvári — Szebé- nyi — Noszky — Szentes, Jugovits L. stb.) foglalkozott. A Kőszeg— Rohonei-hegység alaphegységét a kőszegi és velemi sorozatból álló epimetamorf kőzet- sorozat építi fel. A terület legidősebb egysége a középsődevon dolomit és mészkő (Egyhá- zasfüzes és Vas-hegy), majd a karbon korúnak tartott konglomerátum (Cák), fillit, kvarc- fillit, mészcsillámpala, kloritpala, talk szerpentinnel és grauwacke. Az említett sorozat egy szelvényben sehol sem található s a terület tektonikailag erősen igénybevett és leta- rolt volta miatt a felsorolt kőzetkifejlődések eredeti települési helyzetének tisztázása sok nehézségbe ütközik. * * * A Felsőcsatár környéki kutatófúrások a zöldpala-sorozat átharántolásával, csillám- pala, gneisz, kristályos dolomit, bitumenes mészkő, szürke kristályos mészkő mellett — márványösszletet is harántoltak. A kristályos mészkő finomszemcsés, a márvány durvább * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 19-i szakülésén. Kézirat lezárva 1963. I. 3-án. 4 Földtani Közlöny 326 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet elegyrészekből áll, mindkettőben a világoszöld erezettség és a zöld fészkes megjelenés ofikaleitra emlékeztet. A kristályos mészkő szerpentin felé eső szakaszán vékonypados, fűzöld színű és főleg epidotból álló pár cm-es kőzetsáv ismerhető fel. A karbonátos kifej- lődésben mikroszkópos vizsgálat során a léces-lemezes talk-kötegek mellett jól kristá- lyosodott elegyrész mutatkozik, amely megnyúlt, vékony oszlopos megjelenésű kris- tályokból áll, jól kivehető majdnem egymásra merőleges hasadással (XIII. tábla, 1 — 3.). Vékony metszetben halványzöld színűek, alig kivehető sárgászöld pleokroizmussal, tömény savakban nehezen és csak részlegesen oldódnak. Az oldódás során a kristályból főleg Na-, Ca-, Fe-, Mg, majd kismértékben A1 és Si távozik el. Az ásvány színámyalása a Fe-tartalomtól függ, amely optikai sajátosságai közül a törésmutatót és a kioltási szöget is némileg módosítja. Az ásvány főleg a kontakt kialakulású kőzetekben lép fel,. amely vizsgálataink alapján lényegében két módosulatból áll: tremolit: Ca2 (Mg,Fe)5 (Si4On)2 (OH), krokidolit : Na2Fe3++ Fe+ + + (Si4 Ou)2 (0H)2 A tremolit világoszöld színű, a krokidolit a sötétebb: olyan amfiból változattal van itt tehát dolgunk, ahol a Ca-t részben Na, a Mg-ot pedig Fe helyettesíti. A fenti ásvá- nyok a karbonátos anyakőzet átkristályosodása során fellépő legidősebb kialakulások, melyek léces kifejlődései a dolomit, a bitumenes és kristályos mészkő, valamint a márvány elegyrészeiben zárványalakban jelentkeznek. Ezen kívül nagyobb kötegekben kalcités do- lomit kristályok között, de helyenként a nyomásra merőleges irányban, párhuzamos nyalá- bokban, vagy a nyomás hatása elől kitérve enyhén görbült szálak alakjában mutatkoz- nak, s melyek az ismertetett sorozat középső szintje tájékán elszórtan, de összefüggő nagyobb kiterjedésben a kőzetsorozat felső övére jellemzők. Megjelenésüket a talk- szer- pentin együttes fellépése kíséri, kialakulásuk az utóbbiakkal szükségszerűen összefügg. A szerpentinesedés a Na — Ca, Mg és részben a Fe intenzív mobilizálásával járt. Ezen elemek eloszlása aKorsinszki j-féle elemmozgékonyság sorrendjébe nagyságrendi- leg is beleillik, s a devon korú dolomitban és bitumenes mészkőben Na-, Ca-, Mg-, Fe- tartalmú ásványokban koncentrálódtak. Teljesen saját alakú (XIII. tábla), krokidolit kristályok albitban, az An-ban valami- vel dúsabb plagioklászban és kvarcban zárványok alakjában mutatkoznak, egyébként hipidiomorf megjelenésűek. Az albit az uralkodó földpát elegyrész, rendszerint albittör- vény szerinti ikerképződéssel, de a (010) lapon mért kioltás alapján An-ban gazdagabb, intermedier plagioklásztagok is kimutathatók. A földpátok gyakran zárványként kalcitot tartalmaznak, de nem ritka az utóbbinak plagioklász általi kiszorítása sem. A földpátok — a kaleitos-dolomitos elegyrészek között ugyancsak epigén kialakulásúak s ez idő szerint csak a devon (?) bitumenes mészkőben -dolomitban mutathatók ki. A mészkő és dolomit kvarctartalma alárendeltebb, főleg mikrokristályos kalcedon lép fel, a jól kristálysodott kvarcmódosulat ritka. A kalcit és a dolomit egymásbaágazó, erősen ikerlemezes szemcsékből áll, a kőzet uralkodó alapanyagát képezi. A tremolit és krokidolit között a kioltás-szög mértékében is különbség mutat- kozik : krokidolitnál y/c = 170 — 20°, a tremolitnál (010) lapon = 12,5°— 15° közötti értékben. Kiss : Epigén ásványképződés karbonátos kőzetekben 327 Általában a vasban diisabb kristályokon uralkodóan 15°, a vasban szegényebb módosula- tokon i2,5°— 140 között mozog. Törésmutatók: tremolit = a = 1,609, y = 1,627 krokidolit = a = 1,610, y = 1,635 A tremolitot a krokidolittól csak optikai úton különíthetjük el, ahol az optikai együtthatók a két szélső határ között ingadoznak. A mikroszkóp alatt kipreparált és látszólag egy- nemű anyagból készült röntgenfelvétel d/h k, értékei is mindkét ásvány együttes jelenlétét igazolják jeléül annak, hogy e két ásvány egymásba átmenő változat, s olyan körülmény között jött létre, ahol a Mg+ +-mellett jelentős Na+ is jelen volt (1. I., röntgenkiértékelési táblázat). Természetes körülmények között a dolomit kontakt hatásra érzékenyebben rea- gál, mint a mészkő. A szennyezésként jelenlevő, vagy migráció fitján belekerült kovasav a kőzet dedolomitosodása közben első lépésként a MgC03-tal reagál olyképpen, hogy először forszterit (Mg, Si04), több SiO, esetén talk Mg3Sij 0lu (OH),, s végül diopszid képződik [Cr. Michel Léwy— 21]. A tremolit ilyen ásványos együttesben alá- rendeltebb, mert a fentiek kialakulásának pt viszonyai között instabilis, s könnyen diop- sziddá alakul át. De a dinamotermális keretek között — közismerten — a tremolit már elterjedt. A vizsgált felsőcsatári bitumenes mészkőben és dolomitban a tremolit-kroki- dolit mellett a talk és a helyenként fellépő, de az előzőkkel össze nem függő epidot ismer- hető fel. Ez felveti a kérdést, hogy a laboratóriumi feltételek [21] között keletkező tre- molit miként illeszthető be a felsőcsatári epigén ásványkialakulás genetikai keretébe: CaC03 + 2MgCO., -f SiO, összetételű elegyből 400 C°-on 300 bar nyomáson szer- pentin, 500 C°-on pedig forszterit képződik. 2CaC03 + MgC03 -f- SiO,-ből 500 C°-on kevés szerpentin mellett diopszid áll elő. 5MgC03 -f CaCOa -f- 8Si02 elegyből fenti pt között kizárólagosan talk jön létre. Ha fenti keverékhez alkáliét adagolunk (pl. NaCl, Xa,C03 vagy KC1 stb. alakban) a dolomit disszociációja már 375 C°-on megindul tremolit, majd diopszid képződé- sével. 400 — 4í0 C° tremolit > diopszid Xa,C03 jelenlétében 400 C°-on talk, 500 C°-on pedig amfiból (richterit) válik ki, de vas- tartalmú dolomit esetén már 300 — 350 C°-on egirin jöhet létre. Természetes körümények között a tremolit-diopszid vonalán a tremolit a legna- gyobb alkáliahordozó (0,0 — 3,0% K,0 -f- Na.,0). A dolomit néhány % Na-tartalma mel- lett állandósult kisebb hőmérsékleti tartományban talk-tremolit, hozzátehetjük, kroki- dolit is képződik, amelv csak nagyobb hőmérsékleten alakul át diopsziddá, ill. amfi- bollá. Az epigén szilikátok megjelenése az idősebb, főképp a paleozóos karbonátos kőze- tekben szinte törvényszerű jelenség, s kialakulásuk főleg olyan földtani környezetben is ki- mutatható, ahol a magmás folyamatoknak, vagy a metamorfózis átalakító hatásának semmi vagy alig észlelhető a nyoma. Az előbbiektől független kialakulást már a XIX. sz. kutatói is felismerték [1—4]. A belgiumi, a Belga-kongói [i 1] devon mészkő albit megjelenése annyira feltűnő, hogy a magmás albit ásványos összetételével teljesen megegyezik. Az albit és a főleg savanyúbb plagioklász-változatok mellett kvarc, a továbbnövekedést jelző turmalin, esetleg rutil többnyire alkáli gránitössze- tételt jelez. A fenti megállapítások az üledékes kőzetek „magmásodási” folyamatát jelzik, aszcendens magmatevékenység jelei nélkül. A jelenség elterjedéséből a „másocl- 4* 328 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet lagos magmaképződésnek” eddiginél nagyobb és szélesebb körű elterjedésére és lehető- ségére hívja fel a figyelmet, sSorotshinsky [11] ezzel kapcsolatban némi egyolda- lúsággal a földtan ,,új útját” hangsúlyozza. Megjegyezzük, hogy a hazai triász fődolomit, dachsteini mészkő, továbbá a raka- cai, szendrői és a szabadbattyáni kristályos mészkő anyagában'is diagenezis utáni idio- morf kvarc, muszkovit, albit, valamint „újrasarjadzott” tnrmalinkristályok jelenlétét rögzítettük. A kvarc szöveti elegyrész alakban lép fel a galambszürke kristályos mészkő- ben (Szabadbattyán, devon?). Kristályai megnyúlt — oszlopos megjelenésűek, belsejében kalcit- és feltehetően C02-ből álló gázzárvánnyal. A mészkő anyagának oldási maradéká- ban fellépő kvarckristályain a -f , — romboéder és (10T0) lapok alakultak ki, mindkét lapon oldásos jellegű beöblösödésekkel és rovátkákkal (XIV. tábla, 2). A Nézsa és Budapest környéki dachsteini mészkő epigén kvarca zömökebb alakokból áll s a két (-| ) rom- boéder egyenlő kialakulása a kristálynak diliexaéderes alakot kölcsönöz (XIV. tábla, 6.). A Bükk-hegység (Hámor) erősen porlódó jellegű dolomitjának kvarckristálya a szabadbattyáni kristályos mészkő kvarckristályaitól nagyobb méretében k ’önbözik, s esetenként 1 — 3 mm nagyságot is elér. Zárványként dolomitot és gázbuborékokat tartalamaz, így színe kissé fehéres, félig áttetsző, s csak a kristály tetőzőforma körüli része víztiszta (XIV. tábla, 3, 4.). A turmalin világoszöld színű (Nézsa, Budapest dachsteini mészkő) alloti- gén elegyrész alakban került üledékképződés során a mészkő alapanyagába, de a kris- tály peremén „utósarjadzásból” eredő víztiszta utánnövekedés lép fel, melynek törésmutatója az előzőnél valamivel kisebb (XIV. tábla, 1, 7.) : • A muszkovit nagyobb tömegben a rakacai kristályos mészkőben, alárendel- tebben a Budapest-kömyéki dachsteini mészkőben mutatkozik. Tökéletesen sajátalakú kristályok a dachsteini mészkőben, kissé torzultak pedig a rakacai kristályos mészkőben vannak. A két, korban is különböző mészkő muszkovit -kristályai közötti különbség az optikai viselkedésben is megmutatkozik. A fiatalabb (triász-daehsteini) kialakulású muszkovit optikai tengelyszöge kisebb, a rakacai (paleozóos) epigén muszkovit elmosódó és előzőnél nagyobb 2V-értékű (XIV. tábla, 5.). A rakacai epigén muszkovit gyakran albittal összenőve, párhuzamos nyalábokban rendeződik el. Az albit — mint Felsőcsatáron — jól kristályosodott elegyrész, kalcit és egyéb zárványokkal a belsejében, termete legrit- kább esetben van minden oldalról lapokkal lehatárolva. A hazai, a belgiumi, Ny-alpi, kongói stb. karbonátos I őzetek autigén szilikát - ásványai üledékkőzettani — földtani jellegükben némileg eltérnek: a ) Epimetamorf környezetben túlnyomóan paleozóos korú, ősmaradványtartalmú mészkőben alakultak ki, szervesanyag tartalommal (grafitoiddal), esetleg bitumennel vagy nélküle. b) A mezozóos és ritkábban neogén korii karbonátos kőzetekben változó mennyi- ségben és elterjedésben találjuk szervesanyag tartalommal vagy nélküle. Ez utóbbiak, az Alpok kivételével, a legritkább esetben voltak kitéve metamorfózis hatásának (pl. hazai fődolomit és dachsteini mészkő). Mindkét kialakulás sajátos vonása, hogy az epi- gén szilikátok túlnyomó részben Mg-tartalmú kőzetekben : dolomitban, meszes dolomit- ban, ankeritben találhatók, tiszta kalcitból álló mészkőben alárendeltebbek. Az epigén szilikátok keletkezéséhez szükséges, laboratóriumi feltételek szabta termodinamikai epigén víztiszta turmalin allotigén világoszöld turmalin tó = 1,640 e = 1,625 u> — 1,648 « = 1,622 K i s s : Epigén ásványképződés karbonátos kőzetekben 329 tényezők szerepe a természetes körülmények között legritkább esetekben igazolható. Felmerül a kérdés, milyen körülmények szabják meg a nyomást és hőmérsékletet egy- aránt igénylő epigén szilikátok képződési feltételét és mechanizmusát? A kérdés felveté- sének és vizsgálatának időszerűségét az egyre növekvő számú megfigyelési adat indokolja, amely nem hozható közös nevezőre a magmás folyamat termodinamikai tényezőivel. Alkáli ion, alumínium és szilícium részben „szennyezés”, vagy valamilyen agyag- ásvány formájában mindig jelen van, de származhat iondiffundálás útján a fedő összlet kőzeteiből. Az iondiffúzió a tektonikailag preformált és igénybevett területeken (jelentő- sebb egyidejű epigén kialakulásokkal) nagyobb mérvű lehet. A hazai példák túlnyomó része (Budai-hegység, Bükk-hegység, Szendrő-Rakaca) a karbonátos összlet tektonikai igénybevételét tanúsítja, jelzi, hogy az epigén szilikátok képződéséhez bizonyos fokig ez is szükséges. A magmás folyamatok nagyobb pt tényezői a szilikátásványképződés nagyobb ütemére és ezek mennyiségi kialakulására vannak különös hatással, az üledékes kőzetekben ez lassú ütemben az idő függvényében kisebb pt viszonyok mellett jön létre. A paleozóos kifejlődésektől kezdődően a rohamosan csökkenő epigén szilikátok- nak mennyisége is a fenti tényt tanúsítja. Az egyes fiatalabb korú üledékek (pl. francia- országi-belgiumi júra-kréta karbonátos összlet) lokális epigén kialakulását endogén tényezők befolyásolhatták. Röntgenkiértékelés táblázata (FeKa> 12 mA) I. táblázat Krokidolit Krokidolit Tremolit Riebeckit Felsőcsatár D-Afrika Calveltom Skócia Int. dM! Int. d hkl Int. dftü Int. áhki e 9d5 8 9,2 ie 8,29 IO 8,4 7 8,41 IO 8,42 gy 4.91 3 4,93 — — — — ke 4.50 8 4,51 5 4,52 8 4,5i gy 4,20 2 4,20 2 4,21 — gy 3,89 2 3,89 — — — ke 3,40 4 3,4i 5 3,38 4 3,34 ke 3,26 4 3,26 5 3,27 6 3,27 e 3.11 9 3,IÍ IO 3,13 IO 3,i3 ke 2,90 3 2,98 5 2,94 — gy 2,81 4 2,79 5 2,81 5’ 2,81 e 2,72 IO 2,71 IO 2,71 9 2,72 ke 2,61 4 2,60 5 2,59 3 2,60 gy-ke 2,54 3 2,53 7 . 2,53 3 2,54 így 2,39 4 2,44 — — 2 2,38 gy 2,34 — — 5 2,39 3 2,33 gy 2,29 6 2,31 2 2,2 7 — ke 2,18 6 2,18 5 2,16 5 2,18 így 2,06 — — 2 2,04 4 2,03 ke 2,02 4 2,02 4 2,01 így 1,971 2 1,99 — — — — így 1,867 6 1,860 — — — — így 1,821 6 1,799 — — 5 1,809 így 1,723 2 1,714 2 1,734 — — így 1,692 2 1,684 — — 2 1,684 ke 1,652 7 1,649 4 1,651 6 1,661 ke 1,621 7 1,613 2 1,618 6 1,619 ke 1,581 4 1,572 4 1,572 2 i,594 így 1,540 1 1,533 — — — ke 1,507 7 1,499 4 1,509-1,504 6 1,504 ke 1,443 4 1,449 6 1,436 2 i,458 ke 1,408 7 1,420 — — — gy,.,, 1,369 4 1,369 — — — — gy(d) 1,341 7 1,345 4 1,356 — — gy 1,313 2 1,310 2 1,307 — — gy 1,300 6 1,291 4 1,291 — — így 1,272 2 1,275 — — Megjegyzés: ie = igen erős e = erős ke = közép erős gy = gyenge így = igen gyenge d = diffúz vonal 330 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet Az eddigi hazai és irodalmi adatok arra utalnak, hogy a transzformista szemlélet- nek megvannak ugyan a bizonyítékai és alapjai, magmás ásványok keletkezése és a mag- másodási folyamat magmaolvadék jelenléte nélkül is végbement, de nagyobb méretű és tömegű „magmás kőzet” kialakulását csak maga a magma hozhat létre. TÁBI, AMAGYARÁZAT - EÉGENDE AUX PEANCHES t XIII. tábla — Planehe XIII 1, 2, 3. A kristályos és bitumenes mészkő, dolomit (devon?) anyagának oldási maradékából kipre- parált krokidolit-tremolit kristályok, jól 'kivehető (hko) szerinti hasadási vonalakkal. Felsőcsatár. || Nikolok, 45X Cristaux de crocidolite-trémolite extraits du résidu insoluble de calcaires et dolomies eristallius et bitumineux (Dévonien?) oü les lignes de clivage (hko) sont bien vi- sibles. Felsőcsatár. Nic. ||, 45X 4. Orientált elrendeződésű k r o k i d o 1 i t albit, kvarc társaságában a dolomitkristályos alapanyagban. Felsőcsatár. + Nikolok, 22, 5X. Crocidólite d’un arrangement orienté associée á l’albite et au quartz dans une páte composée de cristaux de dolomie. Felsőcsatár. Nic. -)-, 22, 5X XIV. tábla — Planehe XIV 1. Dachsteini mészkő turmalinból, kvarcból és limonitból álló oldási maradéka. Nézsa. 22, 5X Résidu insoluble du Dachsteinkalk consistant en tourmaline, quartz et limonite. Nézsa, 22, 5x 2. Kalcit- és gázzárványos (C02-?) idiomorf kvarckristályok galambszürke kristályos mészkő- ben. Szabadbattyán.' 75X Cristaux de quartz idiomorplies á enclaves de calcite et de gaz dans un calcaire eristallin gorge-de-pigeon. Szabadbattyán. 75X 3, 4. Idiomorf kvarckristályok és csoportosulások porló dolomitból (Felsőtriász). Hámor, Bükk- hegység. 45X Cristaux de quartz idiomorphes et leurs aggrégats dégagés d’une dolomie friable (Triassique supérieur), Hámor, Montagne Bükk. 45X 5. Idiomorf muszkovit pikkelyek halmaza dachsteini mészkőből. Nagykevély. t25x Aggrégat de flocons de muscovite idiomorphe dégagé du Dachsteinkalk. Nagykevély. 125X 6. Kissé korrodált idiomorf kvarc dachsteini mészkőből. Nézsa. 22, 5X Quartz idiomorphe légérement corrodé dégagé du Dachsteinkalk. Nézsa. 22, 5X 7. Allotigén turmalin színtelen, turmalin-alakú epigén túlsarjadzása, Nézsa. 75X Surcroissance épigénique sous la forme de tourmaline achromatique d’une tourmaline allo- tigéne. Nézsa. 75X. IRODAROM - BIBDIOGRAPHIE 1. D r i a n, A.: Notice sur les cristaux d’albite renfermés dans les calcaires magnesiens des en- virons de Modana. Bull. Soc. Geol. Fr. 2-serie, vol. 18. r86i. pp. 804 — 805. — 2. I, o r y, Ch.: Sur la pré- sence habituelle de cristaux microscopique des feldspaths dans les calcaires magnésiens et les cargneules du Trias des Alpes occidentales. Rév. Soc. Sav. Sci. math. phys. nat. Paris 2e Vol. 2. 1868. pp.: 235 — 239. — 3. Issei , A.: Radiolaires fossiles conteuus dans les cristaux d’albites C. R. Ac. Sci. Paris, Törne író. 1890. pp.: 420 — 424. — 4. C a y e u x, L-: Existence de nombreux cristaux de feldspath orthose dans la craie du bassin de Paris. Preuve de leur genése in situ. C. R. Ac. Sci. Törne 120. 1895. pp. 1068 — 1071. — 5. Daly, R. A.: Dow temperature formádon of alcaline feldspars in limestones. Proc. Nation Acad. Sci. Vol. 3. 1913. pp.: 659 — 665. — 6. de Lapparent, J.: Cristaux de feldspath et du quarz dans les cal- caires du Trias moyen d’Alsace et de Dorraine. C. R. Ac. Sci. Törne 171. 1920. pp.: 862 — 865. — 7. R e y- n o 1 d s, D. D.: Somé new occurence of authigenic potash feldspar. Geol. Mag. Vol. 66. 1929. pp.: 390 — 399. — 8. D e v e r i n, E.: Symptome de metamorphisme precoce dans les roches sedimentaires: formá- don de silicates authigénes. Brill . Soc. Vaud. Sci. Nőt. Vol. 59, 1936. pp.: 41 — 44. — 9. Topka y a, V.: Recherches sur les silicates authigénes dans les roches sedimentaires. Bull. láb. geol. et min. de'l’Univ. de Dausanne No. 9 7. 1950. pp.: 1 — 132. — 10. Oulianoff, N.: Feldpaths néogénes dans les „schistes lustrés” du Vol. Ferret. Bull. Soc. Vaud. Nőt. Vol. 65. No 284. 1953. — n. S o rő t s h i n s k y, C.: Da géologie trouve les voies nouvelles. Bibr. Univ. Eouvain 1955. — 12. B a n d a t, H.: A Kőszeg- Rohonci hegység Ny-i részének geológiai viszonyai. Földt. Szemle I. 5. fűz. 1928. — 13. B e 11 d e f y, D. : A Vashegy csoport geológiája. Acta Sabar. 1. sz. 1929. — 14. Sztrókay, K.: Tremolit a Preluká hegység kristá- lyos mészkőből. Term. Tud. Közlöny. 1946. — 15. Jugovics, E.: Kőzettani és geológiai megfigyelések á Eanzséri hegységben — Burgenlatid. Jel. a jöv. mélykutatás 1947/48. évről. — 16. F ö 1 d v á r y, A. — Noszky J. — Szebé n y i D- — Szentes F.: Földtani megfigyelések a Kőszegi hegységben. Jel. a jöv. mélykutatás 1947/48. évről. — 17. Szélién y i, E.: A Vashegy magyarországi részének föld- tani viszonyai. Jel. a jöv. Mélykutatás 1947/48. évről. — 18. Vendel, M.: Dié Geologie dér Umgebung von Sopron. Soproni Bány. Erdőmém. Főisk. Közi. I. 1929. — 19. Vendel, M.: Die Geologie dér Umge- bung von Sopron. Geol. Führer für die Studienreise des Internat. Verb. fórt. Forschungsanhalten im Jahre 1934. — 20. Vendel, M. — Romwalter: Beitráge z. Kenntniss dér Leukopliylite. Sopron, 1930. — 21. Michel Eévy, Cr.: Premiere stades du metamorphisme artificiel d’une dolomie siliceuse: Formation de trémolite et de diopside. Bull. Soc. franc. Min. et Crist. 1959. EXXX. Kiss : Epigén ásványképződés karbonátos kőzetekben 331 Le rőle de la formádon de minéraux épigéniques dans les roches carbonatées DK. J. KISS Les roches carbonatées (dolomie, dolomie calcareuse, Dachsteinkalk, calcaire ■cristallin) de la Hongrie (Felsőcsatár, Rakacsa, Montagne Vértes, Massif de Romhány, Budapest) contiennent de la trémolite, crocidolite, álhite, muscovite, ainsi qu’en quantité plus élevée, de la toumialine, du quartz etc. comme des constituants de roche. Les sili- cates épigéniques de Felsőcsatár et de Rakacsa se sont formées dans un milieu peu méta- morphosé, tandis que les silicates épigéniques du complexe de roches carbonatées dans la Montagne Vértes, á Budapest et dans la Montagne Bükk se sont fonnées dans des condi- tions »non-métamorphosées«. Les exemples mentionnés de la Hongrie témoignent en faveur de la théorie transformiste en soulignant que la formation »de minéraux magmati- ques« dans les roches sédinientaires exclut le rőle des agents endogénes et dépend du temps géologique et des défomiations tectoniques, mais les dimensions de ce procés ne peuvent nul part atteindre, ni en temps, ni en espace, celles des procés magmatiques. NÓRI DACHSTEINI MÉSZKŐ AZ ÉSZAKI BAKONYBAN VÉGE NÉ DR. NEUBRANDT ERZSÉBET* (XV— Xvm. táblával) Összefoglalás t Eddigi ismereteink szerint a Déli Bakonyban a nóri emeletet fő- dolomit, a raeti emeletet kösszeni rétegek s a fölöttük települő dachsteini mészkő képviselik- A Vértes-, Gerecse-hegységek területéről felsőnóri, a Buda — Pilisi-hegységből a teljes nóri emeletet kitöltő dachsteini mészkőrétegsort ismerünk kösszeni rétegek hiányával, a Duna- balparti-rögökben pedig a dachsteini mészkő képződése már a felsőkami emeletben meg- indult. Az Északi Bakony területén a dachsteini mészkőkeletkezés ilyeD értelmű időbeli eltolódására vonatkozó adataink nem voltak, a régebbi irodalom ezeket a képződményeket néhány faunalelőhely adatai alapján egyöntetűen raeti emeletbelinek említi. A Cuhavölgy- ben 1962-ben végzett gyűjtés anyaga alapján azonban bebizonyosodott, hogy az Északi Bakony területén is korábban, már a nóri emeletben megkezdődött a dachsteini mészkő- összlet lerakódása. A fauna e megállapítás jogosságát illetően semmi kétséget nem hagy, mert néhány új faj kivételével az alakok mind nagy elterjedésű, nóri emeletre jellemző fajok: Megalodus gümbeli Stopp., M. complanatus Gümb., M. complanatus italicus V é g h — Neubrandt, M. seccoi Pár., M. böckhi Hoern., Parangularia hungarica K u - t a s s y. A Dicerocardium pteriiforme n. sp. a jellegzetesen nóri Dicerocardium genuszt képviseli s a márkói fődolomitból is nagy számban került elő. A Megalodus arcuatus n. sp., Megalodus arcuatus inflatus n. ssp. egyetlen példányban eddig csak innen ismert. Magyarország földtani megismerésének kezdetén a felsőtriász képződmények emeletbesorolása igen egyszerűnek látszott. A legkorábban vizsgált és tagolt délbakonyi felsőtriász beosztásának [1,17] analógiájára a „fődolomitot” a nóri, a „dachsteini mészkő” kifejlődést a raeti emeletbe sorolták az egész Középhegységben. Azóta már, akárcsak az Alpokban, a Dunántúli Magyar Középhegység területén is nyilvánvalóvá vált, hogy a fődolomit és dachsteini mészkő nem szigorú időhatárok közt keletkezett egymást követő képződmények, hanem egymást helyettesítő, heteropikus fáciesek is lehetnek [3 — 7, n, 19, 20]. Oravecz J. legújabb, a felsőtriász fáciesváltozásaival foglalkozó munkájá- ban [n] saját vizsgálataira és irodalmi adatokra támaszkodva megállapította, hogy a fődolomit és dachsteini mészkő képződésének időbeli határa a Középhegység csapása mentén DNY-ról ÉK felé egyre mélyebb szintekre tolódik. így a felsőtriász kami-nóri fődolomit, raeti kösszeni rétegek és raeti dachsteini mészkő szintekre tagolás ma már csak a Déli Bakonyban érvényes. Magában a Bakony hegységben is ÉK felé a kösszeni rétegek fokozatosan kivékonyodnak és végül kiékelőd- nek [18, 19], a dachsteini mészkő képződése a Vértes-, a Gerecse-hegységek területén a nóri emelet felső részében megindult [17, 20], a Budai-hegységben pedig az egész móri emeletet kitölti. A Pilis-hegységben és a Csővár-nézsai rögök területén [9, 10, n] a kami emelet felső része is mészkő fáciesben fejlődött ki jellegzetes kami alakokkal. A fődolomit - dachsteini mészkő képződés változó időhatárait, ha nem is szigo- rúan párhuzamosan, követi a fődolomit alsó határa is. A Déli Bakony területén a nóri emelettel indul a dolomitképződés, Veszprém környékén az alsókami márgára települve * Bemutatta a Földtani Társulat 1963. január 9-i őslénytani előadóülésén. Kézirat lezárva 1963- április 16-án. V é g h n é : Nóri dachsteini mészkő az E-i Bakonyban 333 már a felsőkami emeletet is dolomit képviseli, az Iszka-hegy csoportban, a Vértesben és innen ÉK-re pedig már az alsókami legnagyobb részét is ebben a kifejlődésben talál- juk meg. Az Északi Bakony területén a dachsteini mészkő részletes vizsgálatával nem fog- lalkoztak, így a régi felfogást, ti. az itteni dachsteini mészkő általánosan raeti voltát az újabb összesítések [u, 14, 15, 17] sem módosították. A régebbi és újabb összehasonlító faunavizsgálatok tehát megegyeznek abban, hogy a Bakonyban a vártnál nagyobb elterjedésű kösszeni rétegek fölött biztosan raeti emeletbe tartozó dachsteini mészkő van. E képződmény raeti emeletbe sorolása faunával is igazolható (Paramegalodus, Conchodus) [19]. Az északi Bakony területéről eddig elszórt adataink vannak, amelyek közül érdem- ben kiértékelhető rétegtani eredményt csak Tömör Thirring a dudar idachsteini mészkő farmájával foglalkozó dolgozatai [14, 15] nyújtottak. Az ottani dachsteini mész- kő raeti korúnak minősített faunája azonban nem raeti, mivel ríj alakok mellett csak nóri fődolomitból és nóri dachsteini mészkőből ismert fajokat tartalmaz. A Megalodus complanatus italicus Végh-Neubrandt [21] a Déli Alpok fődolomitjából és jugoszláviai nóri rétegekből ismert. A Kutassy gyűjtéséből származó eddig még innen nem ismertetett Megalodus seccoi P a r o n a elterjedt nóri alak. Az Északi Bakony dachsteini mészkövének korkérdéséhez az 1962-ben a Culia- völgyben megindult vasúti bevágás bővítési munkálatok szolgáltattak új adatokat. Pozsgay K .-tói N o s z k y J ,-nek beküldött néhány ősmaradvány hívta fel a fi- gyelmet az ríj feltárásra. Oravecz J. és Végh S. társaságában kerestük fel a lelő- helyet, a cuhavölgyi vasúti bevágás Vinye Sándor-majortól D-re eső részén. A friss feltárásokból igen gazdag Megalodontida faunát gyűjtöttünk össze, amely első pillan- tásra is jellegzetes nóri alakokból állónak bizonyult. A farma feldolgozásába bevontuk a Kutassy E. 1936-os gyűjtéséből ugyanerről a lelőhelyről és Csesznek, valamint Dudar környékéről származó meghatározatlan anyagot is. Leggyakoribb formák a Megalodus gümbeli Stopp . (19 példány), Megalodus complanatus G ü m b . (13 példány), Megalodus seccoi P a r o 11 a — héjas példányokban is — (7 példány), Dicerocardium pteriiforme n. sp. (4 példány). Egy-egy példányban kerül- tek elő & Megalodus complanatus italicus Végh-Neubrandt, Megalodus böckki Hoern., Megalodus arcuatus inflatus n. ssp., Parangulavia hungarica Kutassy és Coelostylina sp. Az új fajok kivételével valamennyi alak nagy elterjedésű az Alpokban és a Magyar Középhegységben. Ahol a fauna teljes szelvényben, tehát biztos fekvő és fedő képződ- mények között gyűjthető, ott valamennyi felsorolt faj mindig és kizárólag nóri emeletbeli. Mégpedig nemcsak a nóri dachsteini mészkő rétegeiből, hanem nóri fődolomitból is ismer- tek. így a klasszikus eplényi és a már ugyancsak klasszikussá vált csákánypusztai kőfejtő, a márkói feltárás fődolomitjából, a Buda— Pilisi-hegységben és a hozzá csatlakozó triász rögök területén pedig a nóri dachsteini mészkőből kerültek elő. Ugyanakkor a település alapján is bizonyíthatóan raeti, a bakonyi kösszeni szintre települő raeti dachsteini mészkőnek, az északi-gerecsei raeti mészkőnek — főleg Paramegalodusokkal és Conchodusokkal jellemzett — farmájával egyetlenegy közös alakot sem tartalmaz. E faima alapján tehát bizonyítottnak vehető az Északi Bakonyban a nóri korú dachsteini mészkő képződése is, bár területi elterjedése és a raeti mészkőtől való elhatáro- lása még további vizsgálatok feladata. Nem sorolható ugyanis valamennyi északi-bakonyi dachsteini mészkő a nóri emeletbe. A raeti dachsteini mészkő jelenlétét igazolja a triász- liász rétegsor folyamatossága, valamint néhány faunalelet. így az Egyetemi Földtani Intézet gyűjteményében levő két nagy termetű dudari Conchodus példány. Dudaron a 334 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, 3. füzet rétegsor részletes újravizsgálatáig fel kell tételeznünk, hogy ott a nóri és raeti dachsteini mészkő határrétegei vannak feltárva, folyamatos, fáciesváltozás nélküli üledékképződés- sel magyarázható átmeneti faunával, vagy a két képződmény szűk területre eső egymásra- településével. A nóri dachsteini mészkő Észak-bakonyi kifejlődése jól beleilleszkedik O r a v e c z J . ősföldrajzi megállapításainak sorába és a Déli Bakony és Vértes-hegységi rétegsor között a hiányzó láncszemet képviseli. A faunával kapcsolatban az új fajok leírása mellett csak néhány alakhoz kell meg- jegyzéseket fűznünk. Megalodus seccoi Parona (XV. tábla, 4, XVIII. tábla, ia— b, 2a— b) A faj kicsi és nagy példányokban került elő a Cuha- völgy bői, — eddig nem ismert teljes héjas példányok is vannak köztük — egy héjas példán}' pedig K u t a s s y gyűjté- séből Dudarról (XVIII. tábla, 2a — b). Ezek alapján megállapítható, hogy viszonylag vékony teknőjű alak, s a héjvastagság csak a zárszerkezetet burkoló lunula-részen tetemes. Egy kisebb példány búbrészén a levált héj alatt négy apró fosszilis gyöngynyom mutatkozott (XV. tábla 4). Hasonló jelenséget Kutassy [8] írt le, amit e faj nagyon közeli rokonán, a Megalodus amplus Kut.-n észlelt. Miután a ritka nyomok azonos faunaelem különböző lelőhelyeiről származó példányain jelentkeztek, joggal tarthatjuk ez alakokat a triász gyöngykagylóinak. Parangularia hungarica Kutassy (XVI. tábla, 3a— b, és XVIII. tábla, 3) Figyelmet érdemel, mert három lelőhelyről, a Budai-hegységi Fazekas-hegyi kő- fejtő és Szt. Anna dachsteini mészkövéből [4, 5, 6], a Pilis-hegységből pedig a kami-nóri határrétegekből Oravecz J. gyűjtéséből került elő egy-egy példányban. Ez tehát a negyedik lelet, aminek kora megegyezik a régebben leírt alakokéval, tehát feltehetőleg a formának rétegtani értéke van. Kutassy [6] a Budai-hegység hiányos megtartású példányát átmenetileg Purpuroidea raiblensis B 1 . var. hungarica Kút. néven írta le. A szt. annai teljesebb példány alapján azonban — a kettő azonosságát felismerve — Parangularia hungarica nov. gén., nov. sp. néven részletes leírást közöl róla, kifejtve az Angularia jellegeket és az azoktól való eltérést is [4]. Góczán F. [2] a megkülönböztető bélyegeket nem tartotta elegendőnek új genusz felállítására és faunafelsorolásában a fajt Angularia hungarica (Kutassy) néven említi. Egyéni felfogás kérdése — különösen a fosszilis csigáknál — , hogy mely bélyegeket és különbségeket minősítünk elégségesnek arra, hogy az új alakot új genuszba sorolhatónak tartsuk. Mivel Góczán munkájában leírást és indokolást nem ad, egyelőre Kutassy álláspontjához csatlakozunk és a Parangularia genusz nevet fogadjuk el. Az Angularia bélyegek: sok kanyarulat, amelyek kétszer olyan szélesek mint maga- sak; az utolsó kanyarulat több mint kétszer szélesebb a magasságánál; a kanyarulatok erősen íveltek, határozott, de lekerekített oldali éllel, mély varratokkal. A belső ajak csurgóban végződik. Megkülönböztető bélyegek: az oldali él nem annyira határozott, az él fölötti apikális rész íveltebb. Az egész felületet párhuzamosan elhelyezkedő csomósorok díszítik, amelyek az oldali éleken és az umbilikális peremen fejlődtek ki a legjobban. V é g h n é : Nóri dachsteini mészkő az E-i Bakonyban 335 A Cuha-völgyi példányon a díszítés kivételével valamennyi genusz és faji bélyeg megállapítható. Kutassy leírásával teljesen egyező habitusa mellett különösen jel- lemzők a lekerekített oldali élen elhelyezkedő hatalmas csomók, míg a kőbél többi része sima. A példány a Cuha-völgyből Pozsgay K. gyűjtéséből származik. Megalodus arcnatus n. sp. (XV. tábla, ia — c) Derivatio nominis: Az alak erősen ívelt hátsó pereme és búbjai alapján. Holotypus: Egyetemi Földtani Intézet, Budapest, gyűjteményében lelt. sz.: 12.181. Eocus typicus: Csesznek, Várbükk, Bakony-hegység Stratum typicum: nóri dachsteini mészkő. Diagnosis : Alakja elölnézetben megnyúlt oválisba foglalható. Egyenlőtek- nős, magasságában megnyúlt. Oldalnézetben legfeltűnőbb a hátsóperem igen erős ívelt- sége, főleg a felső részen, de az alsó részen is aláhajló. Az alsóperem gyengén ívelt, s egy ívben hajlik át a mellsőperem tarajszerűen valamivel a lunulaperem fölé hajló vonalába. A búbok erősen előre csavarodnak, a búbvégek kissé kifelé hajlanak, mélyen a legmaga- sabb pont alatt kihegyesedve végződnek. A lunula nagy, tágas és magas, peremeit a köpenyedénylécek lenyomata kíséri. A lécek a búb kihegyesedő része előtt visszafordulnak a teknő oldalakra, a hátsóperem erősebb és a lunulaperem gyengébb íve közötti haj lássál; a hátsóperemhez valamivel közelebb futnak, kb. a teknő félmagasságáig, ahol fokozatosan elsimulnak. Az area mély és nagyon széles, a hátsó perem egyetlen, a teknőoldallal és areafelü- lettel hegyesszöget bezáró éle határolja. Zárszerkezetéből csak a jobbteknő (bal kőbél) hatalmasnak és erőteljesnek látszó, függőleges helyzetű, hasított főfogának felső része maradt meg. A zárószerkezet töredé- keiben is leginkább a Megalodus complanatus Gümb., illetve a Megalodus giimbeli S t o p p. fajhoz látszik közelállónak. Izombenyomata jól fejlett, szemfog alakú, keskeny bevágással határolt és a mellső- perem tarajszerűen felhajló részén helyezkedik el. Ugyancsak a Megalodus complanatus Gümb. fajéhoz hasonlít, bár amiál valamivel kisebb és szimmetrikusabb. B e í r á s : A kétteknős kőbél csaknem ép, csak a jobb teknő hátsó pereme és az alsóperem sérült meg kissé, s a zárszerkezet hiányos. A példány T a e g e r gyűjtéséből származik Csesznek, Várbükk lelőhelyről. Kutassy már új fajnak határozta meg, de nevet nem adott neki, nem írta le, s meg sem említette egyik munkájában sem. Méretek : Magasság : 1 48 mm Szélesség: 107 mm Vastagság: 90 mm Megalodus arcualus inflatus n. ssp. (XVI. tábla, ia— c) Derivatio nominis: A faj karcsú alkatával szemben erősen felfújt alakja alapján. Holotypus: Egyetemi Földtani Intézet gyűjteményében, lelt. sz.: 12.176. Eocus typicus: Cuha-völgy, Vinye Sándor-major, B’ákony-hegység. Stratum typicum: nóri dachsteini mészkő. Diagnosis: Jellegei megegyeznek a fajéval, de teknői szélesebbek és elöl- nézetben sokkal felfújtabbak. De ír ás: A mellső, tarajszerű perem letörött, a hátsó és alsó perem is sérült. Búbjainak finoman elkeskenyedő és lefelé hajló végei nem töltődtek ki üledékanyaggal •ezért sokkal tompábbnak tűnnek, mint a fajnál. A hátsóperem rendkívül erős íveltsége, 336 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, 3. füzet a búbok a legmagasabb pont alá hajlása, az area jellegzetesen széles és mély volta, valamint a zárószerkezet töredékei azonban megegyeznek a M. arcuatus jellegeivel s így a fajjal való igen közeli rokonsága nyilvánvaló. A nóri Megalodus fajok rendkívüli változákonvsága úgy látszik ebben az alakkör- ben is megnyilvánul. Méretek : Magasság: >135 mm Szélesség: > 105 mm Vastagság: 90 mm Dicevocardium pteriiforme n. sp. (XVII. tábla, ia-e) Derivatio nominis.: a teknők számyszerű kifejlődése alapján Holytypus: Egyetemi Földtani Intézet, Budapest, gyűjteményében, lelt. sz.: 12.158. I.ocus typicus: Cuha-völgy, Bakony -hegység Stratum typieum: nóri dachsteini mészkő. Diagnosis: Az alak minden oldalról lekerekítetten háromszögű, a búbesai pok vékonyak, a peremeken lemezszerűvé keskenyedők. A mellső oldal teknőrésze a teknők záródási vonalában homorúan, tompaszögben érintkeznek. A búbcsapok előre és kissé befelé hajlók. A teknők hátsó oldala homorúan háromszögletű. Hátrafelé kevéssé megnyúlt, a hátsó és alsóperem közel derékszögben fut össze. A zárólemez alja a mellső és hátsóperem közt egyenesen, vízszintesen helyezkedik el. A ligamentum árok sekély és a búbok mellső belső peremét követve húzódik a búbvégződések felé. A záró- lemez hatalmas, de csak gyengén fejlett fogakat mutat. A balteknőn (jobb kőbélen) egy mellső kisebb és egy hátsó nagy főfog helyezkedik el. A hátsó fog a kissé előreálló mellső fog fölé borul, laposabb szögben, s így fogják közre a felfelé keskenyedő, megnyúlt, háromszög alakú, szélesen hasított fogmedret. Leírás: A típuspéldány egy balteknő kőbele, amelyen a zárólemez jórésze is megmaradt. Alsó pereme hiányos, a búbok lemezszerű szélei töredezettek, de a megmaradt részekből az eredeti alak biztosan rekonstruálható. Egy másik példányon a balteknő búbja teljesen épen maradt. Ezen látszik, hogy a búb felső éles pereme a búbhegynél egy homorulattal hajlik át a hátsóperembe. Az eddig ismert Dieeroeardiumoknál két szélső túpust lehet elkülöníteni, amelyek között a többi faj átmeneti formákat képvisel. Az egyiknél a búbok erőteljesek, vastagok, magasak, a mellsőperemen tányérajkszerűen előreugró rész helyettesíti a lunulát. A liga- mentum árok nagyon mély és a peremek hátsó találkozásától kiindulva a búbok belső oldalára a búbcsúcsokig fut. A másik típusnál a búbok fejletlenek, a mellsőperem lapos és egyenes, a teknők hátrafelé többé-kevésbé, néha nagyon erősen, csőszerűén megnyúlt háromszögben végződnek. A ligamentum árok ugyancsak mély, a mellső oldalig húzó- dik, s ott az elölnézeti körvonalból félkör alakú homorulatot metsz ki. Az új fajnál ezzel szemben a búbok magasak ugyan, de nagyon vékonyak, lemez- szerűek, a mellső teknőoldal homorúbb, hátrafelé a háromszögű jelleg megmaradt, de nem nagyon megnyúlt. A ligamentum árok sekély, gyengébben fejlett, a zároslemez mellső peremétől indul a búbvégződés felé. Egész habitusában egyetlen eddig ismert fajjal sem téveszthető össze. Egyedül a peremek lemezszerű, vékony kifejlődésében hasonlít a Dicevocardium hungaricum N o s z k y fajhoz. Az utóbbinál azonban a búbok alacsonyabbak. A Cuha-völgyi lelőhelyen kívül főleg töredékei kerültek elő a márkói fődolomitból is, ahol igen nagy számban gyűjthetők. V é g h n é : Nóri dachsteini mészkő az Ü-i Bakonyban 337 Méretek: originális 2. példány Magasság: kb. 120 mm (kiegészítve) > 150 mm Szélesség: kb. 70 mm ( ,, ) ? Vastagság: kb. 75 mm ( ,, ) 75 mm TÁBbAMAGYARÁZAT - TAFEbÉRKbARUNG XV. tábla — Tafel XV. i a — c. Megalodus arcuatus n. sp. Csesznek, Várbiikk. (Reg. T a e g e r, 1910.) 1 : 2. 2. Megalodus böckhi Hoern. Hodoséri-völgy. (Reg. P á v a y, 1873.) 1 :i 3. Megalodus complanatus G ii m b. Vinye Sándor major, Cuha-völgy (bég. Oravecz — Végh— Véghné, 1962.) 1:2. 4. Megalodus seccoi P a r o n a. Vinye Sándor major. (bég. : Oravecz— Végh — Véghné, 1962.) Balteknőjén látható gyöngy- lenyomatok. — (Perlenabdrücke an dér linken Klap- pe.) 1 : 2 XVI. tábla — Tafel XVI. i a — c. Megalodus arcuatus inflatus n. ssp. Vinye Sándor major, Cuha-völgy. (bég. Oravecz — Végh — Véghné, 1962.) 1 : 2. c) kiegészítve a faj körvonalával — (Ergánzt mit Kontúr dér Art.) 2. Megalodus gümbeli S t o p p. Vinye Sándor major, Cuha-völgy. (bég. K u t a s s y, 1934.). * 1:2. .3 a — b. Parangularia hungarica Ku tassy. Vinye Sándor major, Cuha-völgy. (bég.: P o z s g a y K., 1962.) 1:2 1 XVII. tábla — Tafel XVII. i a— e. Dicerocardium pteriiforme n. sp. Vinye Sándor major, Cuha-völgy. (bég. Oravecz — Végh— Véghné, 1962.). d) Zárószerkezet (Schlossapparat) . 1 : 2 ia — b. 2 a — b. .3- Xvm. tábla — Tafel XVIII. Megalodus seccoi Pa róna kőbele. (Steinkern) Vinye Sándor major, Cuha-völgy. (bég. Oravecz — Végh — Véghné, 1962). 1 : 2 Megalodus seccoi P a r o n a héjas példány. (Schalenexemplar). Dudar. (bég. Kutassy, 1934.) 1 : 2 Parangularia hungarica Kutassy. XVI. tábla 3a— b. ábra példánya (Dasselbe Exemplar, wie an Tafel XVI. Abb. 3a — b.) IRODAbOM - bITERATUR 1. B ö c k h J.: Néhány raeti korú kövület zalavármegyei Rezi vidékéről és újabb ottani gyűjtések eredménye. A Balaton tud. tanúim, eredményei, I. kt. I. rész. Függelék II. 1912.2. Góczán F. : A dunán- túli és az alpi triász csigafaunák rétegtani értékelése. Magy. Ál . Földt. Int. Évk. XblX. 1962. 3. Ku- tassy E.: A budai triász sztratigráfiája. Földt. Közi. 58. 1928. 4. Kutassy E.: Die Fauna des nori- schen Dachsteinkalkes von St. Anna bei Neumarktl. Földt. Közi. 64. 1934. 5. Kutassy E.: Beitráge zűr Stratigraphie und Paláontologie Alpjnen Triasschichten in dér Umgebung von Budapest. Földt. Int. Evk. 27. 1927. 6. Kutassy E.: Újabb adatok a budapest környéki dachsteini mészkő faunájának ismeretéhez (Weitere Beitráge zűr Kenntnis dér Fauna des Dachsteinkalkes in dér Umgebung von Buda- pest) M. T. A. Math. és Terin. tud. Értesítő, 49. 1932. 7. Kutassy E.: Fődolomit és dachsteinmészkő faunák a Budai hegységből (Faunén aus dem Hauptdolomit und Dachsteinkalk des Budaer Gebirges). M. T. A. Math. és Térin. tud. Értesítő. 54. 1936. 8. Kutassy E.: begrégibb fosszilis gyöngy és sérülés- nyomok egy triászkori Megaloduson (Die álteste fossile Perle und Verletzungsspuren an einem triadischen Megalodus). M. T. A. Math. és Term. tud. Értesítő, 55. 1937. 9. Oravecz J.:A Gerecse- és Buda-Pilisi- hegység közötti rögterület triász képződményei (Die Triasbildungen des Schollen-Gebietes zwischen den Gerecse- und Buda — Piliser Gebirgen). Földt. Közi. 91. 1961. 10. Oravecz J.: Formations triasiques de la région de blocs situé entre les Montagnes de Gerecse et de Buda-Pilis. Annales Univ. Se. Budapesti- nensis, Sectio Geol. V. 1962. rí. Oravecz J.:A Dunántúli Középhegység felsőtriászképződményeinek rétegtani- és fácieskérdései ( Ouestions stratigraphiques des formations triasiques supérieures de la Montagne Centrale de Transdanubie). Földt. Közi. 93. 1963. 12. Szentes F.: Előzetes jelentés az 1938 — 39. évben a Keszthelyi-hegységben végzett reambuláló felvételről (Vorbcricht iiber die detailierten Reambulations- aufnahmen im J. 1938 — 39. im Keszthelyer Gebirge). All. Földt. Int. Évi jel. 1939 — 40-ről. 1943. 13. Szentes F.:A Keszthelyi-hegység. Földt. Int. Évi jel. 1944-ről. 1952. 14. T o m o r — Thirring J~: A Bakony dudar-oszlopi Sűrű -hegycsoport földtani és őslénytani viszonyai (Geologische und paláontolo- gische Verháltnisse dér „Sűrű” Gebirgsgruppe bei Dudar im Bakony Gebirge). Doktori disszertáció. 1934. Bp. 15. Tömör — Thirring J.: Paláoutologische Neuigkeitén aus dem Bakony Gebirge. Földt. Közi. 66. 1936. 16. Vadász É-: Die stratigraphische Stellung des Dachsteinkalkes in dér Umgebung von Budapest. Ethika, 1920. Bp. 17. Vadász E-: Magyarország földtana. Bp. 1960. 18. Végh S.: A Bakony-hegység kösszeni rétegei (Die Kössener Schichten des Bakonygebirges in Ungarn). Földt. Közi. gr. 1961. 19. Végh S.: A Déli Bakony raeti (felső-triász) képződményeinek földtana. (Kézirat). 1963. 20. Véghné Neubrandt E. : A Gerecsehegvség felsőtriász képződményeinek üledékföldtani vizs- gálata (Petrologische Untersuchung dér Obertrias-Bildungen des Gerecsegebirges in Ungarn). Geol. Hung. Ser. Geol. 12. 1960. 21. E. Végh — Neubrandt: Megalodus complanatus italicus n. ssp. Annales Univ. Se. Budapestinensis. Sectio Geol. VI. 1963. 338 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet Norischer Dachsteinkalk im Nord-Bakony DR. E. VÉGH-NEUBRANDT Nach miseren bislierigen Kenntnissen werden im Süd-Bakony das Nor durch den Hauptdolomit, das Rhát aber durch die Kössener Scliichten und den sie überlagemden Dachsteinkalkstein vertreten. Vöm Gebiete des Vértes- und des Gerecsegebirges ist uns eine obemorische Dachsteinkalksteinschiclitenfolge, vöm Buda-Pilisgebirge eme das ganze Nor umfassende Dachsteinkalksteinschichtenfolge bekannt, wobei die Kössener Schicliten felilen. In den am linken Ufer dér Donau gelegenen Schollen setzte sich die Ablagerung des Dachsteinkalksteins bereits wáhrend des Oberkams ein. Im Raume des Nord-Bakony habén wir bis jetzt keine Angaben über solch eine zeitliche Verschiebung dér Dachsteinkalksteinbildung gehabt. Die frühere Literatur ervváhnt diese Ablagenmgen, auf Grmid dér Angaben einiger Faunenfundorte, eindeutig als Bildungen des Rháts. Das Matériák das in 1962 im Cuha-Tal eingesammelt wurde, hat jedoch bewiesen, dass die Ablagerung des Daehsteinkalksteinkomplexes auch im Raume des Nord-Bakony früher, und zwar bereits wáhrend des Nors begonnen hat. Bezüglich dér Berechtigkeit dieser Feststellung lásst die Fauna keinen Zweifel zu, da die auftretenden Formen, mit Ausnahme einiger neuen Arten, weit verbreitete, für das Nor charakteristisehe Arten darstellen: Megalodus gümbeli Stopp., M. complanatns Giimb., M. complanatus italicus Végh-Neubrandt, M . seccoi Pár., M. böckhi H o e r n. , Parangularia hungarica K u t a s s y. Dicerocardium pteriiforme n. sp. ist ein Vertreter dér für das Nor eharakteristischen Gattung Dicerocardium und k§m auch aus dem Hauptdolomit bei Márkó in grossen Mengen zum Vorschein. Megalodus arcuatus n. sp. und Megalodus av- cuatus inflatus n. ssp. ist in einem einzigen Exemplar nur aus diesem Fundort bekannt. Megalodus seccoi Parona (Tafel XV, fig. 4; Tafel XVIII, fig. ia — b, 2a— b) Die Art wurde in klemen und grossen Exemplaren — es gibt unter ihnen auch bisher uubekaunte vollstándige Schalen — im Cuha-Tal angetroffen, wáhrend eine Schale von Kutassy aus Dudar eingesammelt wurde (Tafel XVIII, fig. 2a — b). Auf Grund dieser Beobachtungen kaim es festgestellt werden, dass es sich um eine verháltnismássig dünnschalige Fönn handelt und dass die Dicke dér Schale nur bei dér Lunula, in dér Náhe des Schlossapparates betráchtlich ist. Am Wirbel eines kleinen Exemplares wurden unterhalb dér abgebrochenen Schale vier winzige, fossile Perlenabdriicke beobaehtet (Tafel XV, fig. 4). Eine álinliehe Er- scheinung wurde von Kutassy [8] besclirieben, die er bei Megalodus amplus K u t., einem sehr nahen Verwandten unserer Art beobaehtet hat. Da diese seltenen Spuren in aus verscliiedenen Fundorten stammenden Exemplaren desselben Faunaelementes auRreten, kőimen wir diese Formen mit Recht für Perlenmuscheln dér Trias haltén. Megalodus arcuatus n. sp. (Tafel XV, fig. iá— c) Derivatio nominis: Nach dem stark gebogenen hir.teren Rand und Wirbel dér Form. Holotypus: Geologisches Institut dér Universitát, Budapest, Nr. 12. 181. Docus typicus: Csesznek, Várbükk, Bakonygebirge. Stratuní typicum: Dachsteinkalksteiu des Nor. Diagnosis: In Vordersicht ausgestreckte ovale Form. Doppelschalig, in ihrer Höhe verlángert. I11 Seitenansieht ist die sehr starke Biegung des hinteren Randes am meisten auffállig; liauptsáchlich im oberen Teil, aber auch im unteren Teil. Dér imtere Rand ist sehwachgebogenund verbiegt sich bis zu dér Dinié desVorderrandes, dér kainm- artig etwas über den Lunularand vorspringt. Die Wirbel sind stark nach vome, die Wirbelspitzen leicht nach aussen gebogen und enden sich gespitzt tief unter dem höchsten Punkt. Die Lunula ist gross, geráumig und hoch, ihre Ránder werden durch die Ab- drücke dér Mantelgefássleisten begleitet. Vor dem spitzen Teil des Wirbels laufen die Leisten auf die Fiánkén dér Schalen zűrnek, wobei sie sich zwischen dem stárkeren Bogén des hinteren Randes und dem scliwácheren Bogén des Lunularandes umbiegen; sie laufen tewas náher zum hinteren Rand, cca. bis die Halbhöhe dér Schale, wo sie sich allmáhlich glátten. V é g h n é : Nóri dachsteini mészkő az E-i Bakonyban 339 Die Area ist tief und áusserst breit. Sie wird von dér einzigen, mit dér Sckalenflanke und dér Areafláche einen spitzeu Winkel einschliessenden Kanté des hinteren Randes begrenzt. Von ihrem Sclilossapparat ist nur dér obereTeildes senkrechten, geteilten Haupt- zahnes dér rechten Sehale (linker Steinkern) erhalten, dér den Eindruck eines ehemaligen máehtigen und áusserst starken Zaknes erweckt. Auck in den Bruckstiickeu des Sckloss- apparates sekeint unsere Form am meisten dér Art Megalodns complanatus G ü m b, bzw. Megalodus gümbeli S t o p p. nahe zu steken. Ikr Muskeleindruck ist gut entwickelt, eckzaknartig, durck einen sckmalen Seklitz begrenzt und liegt im kammartig emporragenden Teil des Vorderrandes. Er álnielt ebenfalls dem dér Art Megalodus complanatus G ü m b., obwohl er eiu wenig kleiner und symnietrischer ist. Beschreibung: Dér doppelsckalige Steinkern ist fást vollstándig erhalten, nur dér untere Rand wurde ein bisseken verletzt und dér Sclilossapparat ist unvollstán- dig. Das Exeniplar wurde von T a e g e r im Fundort bei Csesznek eingesammelt. Kutassy bestimmte es als eine neue Art, dock gab er ihr keinen Namen und erwáhnte sie nickt einmal in seinen Arbeiten. Dimensionen: Höhe: 148 mm Breite: 107 mm Dicke: 90 mm Megalodus arcuatus inflatus n. ssp. (Tafel XVI, fig. ia — c) Derivatio nominis: Nach ihrer stark geschwollenen Form, im Gegensatz zűr schlanken Gestalt dér Art. Holotypus: Sammlung des Geologischen Instituts dér Universitát, Nr. 12. 176. IyOcus" typicus: Cuha-Tal, Meierhof Vinye Sándor, Bakonygebirge. Stratum' typicum: Dachsteinkalkstein des Nor. Diagnosis: Die Merkmale stinnnen mit denen dér Art überein, aber die Scha- len dér Unterart sind breiter und in Vorderansicht viel melír geschwollen. Besckreibung: Dér kammartige Vorderrand ist abgebroeken und auck dér kintere und dér un tere Rand verletzt. Die sick fein versckmálemden und nacli untén ge- bogenen Enden ihrer Wirbel sind mit Sedimentmaterial nieht ausgefüllt und daher scliei- nen weitaus stumpfer zu sein, als beim Typus. Die áusserst starke Wölbung des hinteren Randes, die Biegung dér Wirbel unter dem höehsten Punkt, das Vorhandenseiu dér charakteristiseli breiten und tiefen Area, sowie die Brachstüeke des Scklossapparates stimmen jedoeli mit den Merkmalen dér Art M . arcuatus überein, so dass die sehr nalie Verwandsehaft unserer Form mit ikr offenbar ist. Die ausserordentliche Variabilitát dér norischen Megalodus- Arten sekeint sieh alsó auck in diesem Formenkreis zu áussern. Dimensionen: Hőké: 135 nnn Breite: 105 mm Dicke: 90 nnn Dicerocardium pteriiforme n. sp. (Tafel XVII, fig. ia-e) Derivatio nominis: nach dér fliigelartigen Ausbildung dér Sehalen. Holotypus: Sammlung des Geologischen Instituts dér Universitát, Budapest, Nr. 12. 158. bocus typicus: Cuha-Tal, Bakonygebirge. Stratum typicum: Dachsteinkalkstein des Nor. Diagnosis: Allseitig abgerundete, dreieckige Fönn. Wirbelzapfen dünn, an den Rándern plattenartig verschmálernd. Die Schalenteile dér Vorderseite beriikren siek in dér Sehlosslinie dér Sehalen konkav in stumpfem Winkel. Wirbelzapfen vorwárts und etwas nach innen gebogen. Hintere Seite dér Sehalen konkav dreieckig. Das Geháuse ist nach liinten zu ein wenig ausgestreckt, dér Hinterrand und dér untere Rand laufen beinake in rechtem Winkel zusanunen. Die Basis dér Schlossplatte erstreckt sick gerade und waagereeht zwischen dem Vorder- und dem Hinterrand. Die Digamentgrube ist seiekt und zieht sich dem vorderen Innenrand dér Wirbel entlang den Wirbelspitzen zu. 340 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet Die Schlossplatte ist kráftig, dock weist sie lediglich schwach entwickelte Záhne auf. An dér linken Schale (an dem rechten Steinkem) sitzen ein kleinerer-Vorderzahn und ein grosser Hinterzakn. Dér Hinterzakn verdeekt den etwas vorspringenden Vorderzakn, wobei die beiden Zákne einen flacken Winkel einsckliessen und die sick aufwárts ver- sckmálemde, ausgestreckte, dreieckige, breit gespaltete Zakngrube in die Mitte nekmen. Besckreibung: Dér Typus ist dér Steinkem einer linken Sckale, in dér auck dér Grossteil dér Scklossplatte erkalten geblieben ist. Dér untere Rand ist unvoll- stándig, die plattenartigen Ránder dér Wirbel sind abgebrocken, aber die übriggebliebe- nen Teile ermöglicken die ursprünglicke Gestalt mit Sickerheit zu rekonstruieren. In einem anderen Exemplar wurde dér Wirbel dér linken Sckale vollstándig erkalten. Hier siekt mán, dass dér obere sckarfe Rand des Wirbels mit einer konkaven Biegung in den Hinterrand hinübergekt. Unter den bisker bekannten Dicerocardien lassen sick zwei extreme Typen unter- sckeiden, zwiscken denen die übrigen Arten Übergangsformen darstellen. In dem einen sind die Wirbel stark, dick und kock; die kunula wird durck eine am Vorderrand einer dicken, breiten Bippe áknlick vorspringende Bildung ersetzt. Die Ligamentgrube ist sehr tief und láuft vöm hinteren Treffpunkt dér Ránder bis zu den Wirbelspitzen. lm anderen Typus sind die Wirbel unentwickelt; dér Vorderrand ist flach und gerade; die Sckalen enden sich nack kinten zu in einem mekr oder weniger — manckmal aber sehr stark — rokrartig kinausgezogenen Dreieck. Die kigamentgrube ist ebenfalls tief; sie erstreckt sich bis zűr Vorderseite, wo sie aus dem in Vorderansieht sichtbaren Umriss eine lialbkreisförmige Aushöhlung heraus- sckneidet. Bei dér neuen Art dagegen sind die Wirbel zwar kock, dock áusserst dünn und plattenartig; die Vorderseite dér Schale ist konkaver; hinten hat sick dér dreieckige Charakter des Umrisses erkalten, doch ist dér Hinterrand nicht sehr ausgestreckt. Die Bigamentgrube ist seicht, schwach entwlckelt und láuft vöm Vorderrand dér Schloss- platte aus, dér Wirbelspitze zu. In ikrem ganzen Habitus kann sie mit keiner dér bisher bekannten Arten vertauscht werden. Alléin an dér plattenartigen, dünnen Ausbildung dér Ránder erinnert sie an die Art Dicerocardium hungaricum N o s z k y. Bei letzterer sind jedock die Wirbel weniger kock. Ausser dem Fundort im Cuha-Tal wurden, haupt- sáchlieh ikre Bruchstücke, auch im Hauptdolomit von Márkó angetroffen, wo sie in einer grossen Menge gesammelt werden können. Dimensionen: Höhe: Breite: Dicke: cca. cca. cca. Original 120 mm (ergánzt) 70 mm (ergánzt) 75 mm (ergánzt) 2. Exemplar 150 mm p 75 mm A DÉL-DOROGI-MEDENCE KÖZÉPSŐEOCÉN BARNAKŐSZÉNTELEPEI- NEK SZÉNKŐZETTANI VIZSGÁLATA I. L,ACZÓ IIvONA* (XIX -XX. táblával) Összefoglalást A dorogi középsőeocén barnakőszén nagy bitumentartalmánál fogva ipari nyersanyag. Bituminites elegyrészek közül legjellemzőbbek a mikrospórák, a trópusi lombfák vastag védőszövetei és a nagy gyantatartaímú huminites szövetek. A xantorezinit, gyantatest, gyantafoszlányok adják a kőszén gyantatartalmát. A viasz a paraszövetek szuberinanyagából és a kutikulából származik. Az itt felismert kőszénfajták közül a spóra- tartalmú kőszén mélylápi kifejlődésű. Ilyen kőszenet találunk a területen kifejlődött négy telep közül az alsó két telepben. Sekélylápi kifejlődésű, kutikulás, paraszövetes, xantore- zinittartalmú barnakőszenet a felső két telep szolgáltat. A Dorogi-medencében három különböző korú kőszénösszletet ismerünk. Az alsó- eocén és az oligocén telepeket már az 1800-as évek óta ismerik és művelik, míg a középső ún. , .tornai” bamakőszéntelepek feltárására csak az 1930-as években került sor. Vitális I. volt az első [10], aki a borókáshegyi fúrásokban felismerte a középsőeocén barnakőszén- telepeket és megállapította, hogy a kőszén mind vastagságánál, mind minőségénél fogva fejtésre méltó. Középsőeocén barnakőszén a medencében három területen fejlődött ki: az ódorogi Ágnes-akna környékén — ahol már a művelés megszűnt — a csolnoki VI-os akna területén és a legnagyobb, a legproduktívabb területen, a Borókási-medencében, ahol a kőszén a XIV. és IX. akna feltárásában, valamint legújabb kutatások szerint mélyfúrásokból ismert. A kőszénösszlet vastagsága változó, általában 20 — 40 m, de helyenként eléri a 80 — 1 00 m összvastagságot is. A telepek fedő és fekürétegeit, valamint a köztük levő meddőt a Nummulites striatus-ról elnevezett homokos, homokköves, márgás üledékek képezik. Négy telep fejlődött ki, felülről lefelé: I, II. telep, Il-es fekütelep és a III. telep. A telepek kifejlődése a Borókási-medencében egyenetlen, nem minden telep található meg a medence minden részében. É-D-i irányú vetők több részre tagolják a területet. A középső részen a IX. aknában az I, II. telepet fejtik. A Sárisáp felől eső területen a XIV. aknában a fekü- telepet és a III. telepet tárták fel. Az I. telep itt kiékelődve hiányzik. A bányaterülettől K-re az Újborókási-területen, a Cs-663, Cs-672. sz. fúrásokban a négy telep más kifejlődésben jelenik meg. A területen kifejlődött négy telep közül a legalsóin, és a fekütelepeket 8 — 9 m vastag sztriátás homokos összlet választja el egymástól. A III. telep mindössze 1,20 m vastag. A fekütelep két pádból áll. Az alsó 0,60 m, a felső 1,00 m vastag. A két pad elválasztó kőzete szintén a sztriátás homok. Erre a II. telep következik 2,20 m vastagsággal, majd a felső I. telep 4,00 m vastag. Az I. és II. telepek között homokot, homokkövet, édesvízi mészkövet és agyagos képződményeket találunk. A fent leírt adatok szerint a telepek vastagsága fekütől fedő felé növekvő tendenciát mutat. * Előadta a Földtani Társulat szénkőzettani munkabizottságának 1963. febr. 4 -i szakülércn. Kézirat lezárva 1963. III. 21-én. 5 Földtani Közlöny 342 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet A dorogi középsőeocén barnakőszén szénkőzettani vizsgálatával eddig még kevesen foglalkoztak. Vadász E. a „Kőszénföldtani tanulmányok” c. könyvében [9] össze- foglalóan ír a magyarországi eocén barnakőszén kőzettani sajátságairól és közben utal a dorogi barnakőszénre is. Erről a területről az első szénkőzettani vizsgálatokat S z á d e c z- ky-Kardoss E. végezte [6] : Megállapította, hogy a Dorogi-medencében a középső- eocén barnakőszén túlnyomó része fa- és kéregszövet eredetű, ezek szerint láperdei kifej- lődésbe sorolható. Az ő eredményei alapul szolgáltak jelen munkánkhoz. Takács P. [8] doktori disszertációjában a dorogi középsőeocén kőszénteleppel és vegyipari feldolgozásával foglalkozik. Potonié — Gelletich [4] két gombaspórát ír le a dorogi eocén barnakő- szénből. Krivánné Hutter E. [3] a XXV., IX. akna mintáin végzett palynológiai vizsgálatokat. Vizsgálati módszer Vizsgálat céljára lehetőleg frissen fejlett vágatokból vettük a mintákat 10 — 30 cin- enként, fekütől fedőig s a mintákból vékonycsiszolat készült. A pontosabb értékelés lehe- tővé tételére egy-egy vizsgált mintából gyakran több, főleg rétegezésre merőleges vékony- csiszolat készült . Meghatároztuk a kőszénben található elegyrészek százalékos mennyiségét, s ezeket az adatokat területdiagramban ábrázoltuk. A legnagyobb mennyiségben található fő elegyrész mennyiségét a különbségből számítottuk ki. ■ • Szénkőzettani vizsgálatok Gothan, Pietzsch, Petrascheck [2] beosztása szerint a dorogi közép- sőeocén barnakőszén a kemény, fényes barnakőszenek csoportjába tartozik. A kőszén- anyag megjelenése a különböző telepekben, ill. egyes telepeken belül is csak hasonló, de nem azonos. Megtalálhatjuk az egyenetlen törésű (XIV. akna II. fekü, felső pad) és a ke- mény, fás jellegű kőszén kagylós törését mutató telepet is. (IX. akna, I. telep, felső pad). Különböző a színárnyalat is, de általában barnás árnyalatú fekete. A kőszénanyag összetételében az alárendeltebb harasztok és tűlevelűek mellett elsősorban trópusi lombos fák vettek részt. Erre mutat a tűlevelű melanorezinit ritkasága és a lombosfa eredetű védőszövetek gyakorisága. A huminites alapanyag szénültségének megfelelően csaknem homogén. Benne jól definiált, összefüggő növényi szövetmarad- ványokat már nem találunk. Gyakran megfigyelhetünk azonban száraz, meleg klimár a jellemző vastag védőszöveti elemeket. A különböző megjelenésű paraszövetek a telepek kőszénanyagában mindenhol megtalálhatók, átlagban 2 — 8 százalék mennyiségben. A típusos paraszövet szabályos, téglarakásszerűen rendezett sejtjeiről könnyen felismer- hető (XIV. akna fekütelep, XIX. tábla, 1—2). A parasejtfal szubereinites anyaga élénk sárga színével jól elkülöníthető az alapanyagtól (XIX. tábla, 3 ). A paraszövet kémiailag nagyon ellenálló, ezért több helyen nagyobb összefüggő részekben is megmarad. Vizsgálataink során a középsőeocén barnakőszénben mindössze egy mintában (XXV. akna fekütelep, 4. sz. minta) találtuk meg a tűlevelűkre jellemző, élénkebb pirosas színű, orsó alakú melanorezinitet. Itt a melanorezinit mellett xantorezinit nem volt kimu- tatható. S o ó s X. [5] szerint a melanorezinit xantorezinit nélkül a kevés gyantát termeld Taxodium-i élékben található Ezt a megállapítást alátámasztja Krivánné palyrioló- giai vizsgálata is [3]. Szerinte a vizsgált telepekben a lombos fák mellett a fenyőpollenek, összmennyisége csak 9%, ebből 7% Taxodiaceae és 2% Pinus. A vastag védőszövetek mellett kisebb százalékban vannak meg a különböző gyantás szövetek, gyantafoszlányok, xantorezinitszemcsék. A leírt elegyrészek főleg a IX. II. és a L a c z ó : Dorogi barnakőszén szénkőzettana 343 XIV. akna fekütelepeiben találhatók, amit már előző munkájában Szádeczky- K a r d o s s E. [6] is megemlített. Miután a lombos fák mellett csak kevés fenyőféle található, így a kőszéntelepekben felismerhető gyantaszármazékokat is elsősorban lombos- fa eredetűnek kell valószínűsítenünk. i. ábra. A Dorogi-medence megvizsgált középsőeocén barnakőszéntelepeinck áttekintő térképe. Ma g y a- rá za t: i. Mezozóos alaphegység, 2. Középsőeocén barnakőszén elterjedése, 3. Barnakőszén, 4. Édesvízi mészkő, 5. Márga, 6. Agyag, 7. Homokkő, 8. Homok, 9. Kőszenes agyag, 10. Agyagos kőszén, ír. Fúrás helye-akna helye, 12. Vasút, 13. Akna Abb. 1. Übersichtskarte dér untersuchten mitteleozánen Braunkolilenflöze des Doroger Beckens. Z e i- chenerklárun gen: 1. Mesozoisches Grundgebirge, 2. Verbreitung dér mitteleozánen Braunkohle, 3. Braunkohle, 4. Süsswasserkalk, 5. Mergel, 6. Tón, 7. Sandstein, 8. Sand, 9. Kohlenführender T011, 10. Bettenkohle, 11. Stelle dér Bohrung — Stelle des Schachtes, 12. Eiseubahn, 13. Schacht 3 Rétegzéssel párhuzamos metszetekben jelenik meg a fűrészes szélű, levéleredetű kutikula (XX. tábla, 3.), főleg a magasabb paraszövettartalmú rétegekben, de ott is csak 2 — 4%-ban. Vastagsága helyenként eléri a 4 fi-t is. A párolgás megakadályozására szolgáló kutikula megvastagosodása is jelzi a meleg éghajlatot. A területre igen jellemző bituminites elegyrész a mikrospóra. A huminites alapa- nyagban összenyomódott, lencseszerű képződményként jelennek meg, középen vékony huminites vonallal (XX. tábla, 1.). Méretük megegyezik a harmadkori kőszenekben 5* 344 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet található mikrospórák méretével: 1 x 20 — 3 x 35 mikron nagyságúak. A vizsgált telepek- ben, fekütől fedőig mindenhol jelen vannak, több-kevesebb százalékban, kivéve az I. telep felső részét. (Diagramunkban csak az 1% feletti mennyiséget tüntettük fel.) Átlagban 1—2% körül (I., II. telep), de a fekü és a III. telepben végig eléri mennyiségük a 2 — 5%-ot is. Hasonló harmadkori spóratartalmú kőszenet csak Szádeczk y-K. E. [7] írt le a Tatabányai-medencéből. Ezekben a kőszenekben az uralkodó huminit túl- nyomóan szerkezetnélküli. A mikrospórák szétszórtan jelennek meg, de közöttük több helyen a soprangiumot is megtaláljuk (II. fekütelep 2, 12. sz. minta). A mikrospórák ilyen megjelenése azt jelzi, hogy a lombos fák mellett a harasztok is szerepet játszottak a kőszén- adó növényzetben. Igazolják ezen megállapítást Krivánné [3] palynológiai vizsgála- tai, aki kimutatta a harasztok nagyszámú jelenlétét. Átlagban 20 — 30%, a fekütelepben a spóra-pollenegyüttes 40-át adják a harasztspórák. Takács P. szerint a dorogi barnakőszén függőleges hasadékrendszer képzésére hajlamos. Ezeket a repedéseket másodlagosan, kémiai úton odavándorolt bitmninites anyag tölti ki. Szádeczky -K. E. „dorogit” néven vezette be a szénkőzettanba ezt aTakács P. által kémiailag részletesen megvizsgált hasadéktöltő bituminitet. A fekü- telep alsó padjában (4. sz. minta) a hasadékok szélessége 1 — 10 mikron, mennyiségük kb. 3 — 4%- A préselt bituminit mechanikai igénybevétel hatására jön létre, amikoris az összes huminit mozgásba jön és bepréselődik a rétegzéssel párhuzamos és arra merőleges repedéshálózatba. Ilyen préselt bituminites kőszenet a fekütelep aljában találunk. Ezt a kőzetfajtát eddig csak Szádeczky -K. E. [6] ismertette a tatabányai XVI. és XVIII. aknák területéről. Az eddigi vizsgálatok tapasztalatai szerint a préselt bituminitek mellett magában a kőszénben más bituminites elegyrész nemigen található, mivel az összes bituminites elegyrész a repedéshálózatba préselődik. Jelenlegi vizsgálati anyagunkban a préselt és a kémiai úton odavándorolt hasadékkitöltő bituminit egymás mellett, ugyan- abban az anyagban található, sőt a bezáró kőszénben a nagyobb xantorezinitszemcsék is megvannak. (XX. tábla, 4.). Felvetődik a kérdés, hogyan leheteséges ennek a háromféle bituminites elegyrésznek az együttes megjelenése : Elképzelhető, hogy az összletet egykoron ért nyomás nem volt olyan mérvű, hogy minden bituminites elegyrészt összepréseljen, így maradhattak meg a nagyobb xantorezi- nitszemcsék (habár a nyomás jelei ezeken is láthatók.) A hasadékok korban fiatalabbak, a kitöltő bituminit anyaga pedig származhatott akár a helyi préselt bituminit anyagából, vagy távolabbról is. A bituminites elegyrészek mellett az oxinitek, főleg oxidációs szegélyek, kevesebb oxidációs csomók (XX. tábla, 2.) foltok alakjában a kőszénanyagban mindenütt megtalál- hatók. Keletkezésük utólagosnak mondható. Gombaspórák, szklerociumok mind a négy telepben, átlagban 2 — 4%-ban vannak jelen (XIX. tábla 3 — 4). ) 2. ábra. A kőszénelegyrészek %-os megoszlása a középsőeocén barnakőszéntelepekben. Magyarázat: AJ a XIV. akna széntelepei, a) III. telep, b ) fekütelep alsó padja, b ) fekütelep felső padja, B) a IX. akna széntelepei, c) II. telep, dj I. telep; Kőszénelegyrészek: 1. Paraszövet, 2. Kutikula, 3. Mikrospóra, 4. Xan- torezinit, 5. Préselt bituminit, 6. Huminit, 7. Melanorezinit, 8. Oxidációs szegélj', oxidációs csomó, 9. Gombaspóra, 10. Pirit, 11. Márga, 12. Agj’ag, 13. Homok, 14. Édesvízi mészkő. Abb. 2. Prozentuelle Verteilung dér Kohlenkomponenten in den mitteleozánen Braunkohlenflözen. Zei- chenerklárungen: A) Kohlcnflöze des Scliachtes XIV, aj III. Flöz, b ) untere Bank des I.iegend- Flözes, b) obere Bank des I,icgend-Flözes, B) Kohlenflöze des Scliachtes IX., c) II. Flöz, d) I. Flöz; Kohlen- komj)onenten : 1. Korkgewebe, 2. Kutikula, 3. Mikrospore, 4. Xanthoresinit, 5. Gepresster Bituminit, 6. Huminit, 7. Melanoresinit, 8. Oxydationssaum, Oxydationsherd, 9. Pilzspore, 10. Pj'rit, n. Mergel, 12. Tón, 13. Sand, 14. Siisswasserkalk 345 L a c z ó : Dorogi barnakőszén szénkőzettana 346 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, 3. füzet A telepek értékelése A telepekből származó minták vizsgálatai alapján a területen kifejlődött négy telep közül a legalsó III-as telep technológiai szempontból és fütőértéket tekintve is egészen kiváló minőségű. Adódik ez a 10% -on aluli hamutartalmából és a barnakőszénben található nagy mennyiségű (átlag 55%) bituminites elegyrészből. A telep kőszénanyaga nagy mennyiségű (4%) mikrospórát tartalmaz. A nükrospóra főleg a mélylápban halmozó- dik fel. A spórák mellett azonban a paraszövetek darabjait az egész telepben felismerjük (4— 10%-ban), így a barnakőszenet a mélyebb síkláp övébe kell helyeznünk. A telep kép- ződése idején a térszín egyenletes maradt. A fekiitelep alsó padjában a mikrospórák száma a paraszövet rovására mégjobban megnövekedett. A térszín tehát tovább süllyedt és adta a mélyebb sík-lápi spóratartalmú kőszenet. A négy telep közül ebben a telepben találjuk a legtöbb mikrospórát (5%). Megjegyezzük, hogy ebben a spórás kőszénben ismerjük fel a préselt és hasadéktöltő- bituminites kőszenet, ezt azonban csak kb. 10 em-es vastagságban. A fekütelep felső pad- jában alul még megtaláljuk a spórás kőszenet, de lerakódása után a térszín kiemelkedik egészen a sekélylápig, ahol a szerkezet nélküli huminit van túlsúlyban. A II. telepben uralkodó a sekélylápi kifejlődésű, nagy xantorezinit- és paraszövet - tartalmú huminites alapanyag, amiben a mikrospórák csak a telep alján és felső részén, de ott is csak kis mennyiségben találhatók. Az üledékképződés ideje alatt tehát lényeges térszíningadozás nem volt. AzI-es telep alján újból a mélyebblápi spóratartalmú kőszénnel találkozunk, majd a telep teteje felé a sekélylápi kutikulás, paraszövetes, xantorezinittartalmú, szerkezet nélküli hunnnitet ismerjük fel. A bamakőszéntelepek mindkét fúrásban — az előzőknél jóval vastagabb — 35 — 40 m vastag-kőszénösszletben vannak kifejlődve, ami nyilvánvalóan összefügg a medence süllyedésével. A kőszéntelepek között a négyes osztatúságot itt is fel lehet ismerni. Azonban itt a fekütelep erősen kivastagodva, egységesen jelenik meg, míg a bányaterületen két pádból állt. A fúrásokban is az alsó két telep tartalmaz mikrospórát, míg a két felső telep- ben itt sem jelentkezik ez az elegyrész. A kőszénanyag azonban annyira agyagos, hogy erősen agyagos kőszén és szenes anyag jellegűvé vált a dorogi MEO laboratórium elemzési adatai szerint. A fúrások agyagos kőszenében a partmenti növényzetből besodródott növényi részek törmelékét találjuk. Gyakran találkozunk növényszár-, ágszármazékokkal , kuti- kulatöredékekkel. Ezek az elegyrészek általában kisebb méretűek, mint a bányabeliek. Agyagos kőszénben gélhumusz-anyag, kollinit is van, főleg nagyobb szabálytalan, repe- dezett, homogén lencsék alakjában, erősen oxidált állapotban. Az alsó teleprészekben jelen vannak a nükrospórák, de csak elenyésző mennyiségben. Csak elvétve található egy-egy gyantaszemcse, esetleg gyantás szövetfoszlány. A vizsgált fúrásokban gyökérre jellemző részleteket nem figyeltünk meg. Gayakori a pirít, amely nem a szokásos apró gömbös, hanem szabálytalan halmazokban, ill. szemcsés alakban jelentkezik. Az itt található agyagos kőszén átlagos fűtőértéke: 2100 cal/kg körül van. Az 50%-nál kisebb szerves anyagú kőszenes anyagban a „huminit” finom elosztásban, lencsés alakban, vékony sávok- ként jelenik meg, amely azonban mikroszkóp alatt sokszor teljesen átlátszatlan oxinit- nek bizonyul. A középsőeocén barnakőszén vegyipari jelentősége A dorogi középsőeocén barnakőszénnek számos olyan kedvező technológiai saját- sága van, ami ezt a kőszenet vegyipari célokra nyersanyagként használhatóvá teszi. L a c z ó : Dorogi barnakőszén szénkőzettana 347 ■ * Ezek közül legfontosabb a barnakőszén nagy bituniinittartalma, mely átlagon felüli bitumen s ennek megfelelően kátránytartalmat szolgáltat. Egyes teleprészekben a XIV-es akna III-as fekiitelepben a (Dorogi MEO laboratórium) kátránytartalom 14— 16%, s így a jelenlegi jó minőségű külföldi svélkőszenekkel válik egyenértékűvé. A bituminites elegy- részek közül a xantorezinit, gyantatest, gyantafoszlányok adják a gyantatartalmat. A viasz a paraszövet szuberin anyagából és a kutikulából származik. Lepárlásra a dorogi középsőeocén kőszén viszonylag csekély hamutartalma miatt ( < 10%) előnyös. Minthogy a bituminites elegyrészek összefüggésben vannak a bitumen-, ill. a kátránytartalommal, ezért a szénkőzettani vizsgálatok megközelítő tájékoztatást adnak a telepek várható kátrány- és bitumentartalmáról is. A középsőeocén barnakőszén karsztkőszén jellegének megfelelően nagy kéntartalmú, aminek gyakorlati jelentősége van. A legújabb adatok szerint a vizsgált telepek összes kéntartalma 6,4%. A kőszénben található kén túlnyomóan organikus kötésben van, csak kis mennyiségben fordul elő szulfát és pirít alakjában [6]. TÁ B I,AMAGY A RÁZ AT - TAFEkÉRKEÁRUNG XIX. tábla — Tafel XIX. 1. Huminites alapanyagban parasejtek. XIV. akna, fekütelep. io6x. Korkzellen in huminitischem Grundstoff. Schacht XIV. I.iegend-I'löz. Vergr. ioőx 2. Parakoszorú. XIV. akna, fekütelep. 300X. Korkkrauz. Schacht XIV. I,iegend-Flöz. Vergr. 300X 3. Paraszövet (szuberinit), mellette gombaspórá. XIV. akna, fekütelep. 2öox Korkgewebe (Suberinit), nebenbei mit Pilzsporen. Schacht XIV. kiegend-Flöz. Vergr. 260X 4. Huminites alapanyagban gombaspóra, teleutospóra és összepréselt szövetfoszlány. XIV. akna, fekütelep. 200X Pilzsporen, Teleutosporen und zusammengepresste Gewebefetzen in huminitischem Grund- stoff. Schacht-XIV. kiegend-Flöz. Vergr. 200X XX. tábla - — Tafel XX. 1. Mikrospórák. XIV. akna, III. telep. 2Öox Mikrosporen. Schacht XIV. III. Flöz. Vergr. 260X 2. Oxidációs csomó, zsugorodási repedésekkel. XIX. akna, I. telep. 56X Oxydationsherd mit Schrumpfungsspalten. Schacht XIX. I. Flöz. Vergr. 56X 3. Párhuzamos kutikulasávok. Cs. 663. fúrás. 170X Parallelé Kutikulenstreifen. Bohrung Cs. 663. Vergr. 170X 4. Préselt bituminit, közötte ovális xantorezinit szemcsék. XIV. akna, fekütelep. 68x Gepresster Bituminit mit eingeschalteten, ovalen Xanthoresinitkömem. Schacht. XIV. kiegend-Flöz. Vergr. 68x IRODALOM - BITFRATUR 1. Bagó F. : Felső eocén (fomai) széntelepek felfedezése és bányászata a dorogi szénmedencében. Bány. Koh. kapok. 81. 1948. — 2. G o t h a n, W. — Pietzsch, K. — Petrascheck, W.: Die Begrenzung dér Kohlenarten und die Nomenklatur dér Braunkohlen. Braunkohle, Berlin, 1927. — 3. K r i v á n P.-né: A dorogi borókási medencerész középsőeocén összletének palinológiai rétegtana. Földt. Közi. 91. 1961. — 4. Potonié R. — Gelletich: Über Pteridophyta-Sporen einer eozánen Braun- kohle aus Dorog in Ungam. Sitzungsber. d. Ges. naturf. Freunde Berlin. Jg. 1932. — 5. S o ó s k.: A me- lanorezinit kőszénkémiai és kőszénkőzettani vizsgálata. MTA. Kém. Tud. Oszt. Közi. 18. 1962. — 6. Szá- dé c z k y - K. E-: Szénkőzettan. Akadémiai Kiadó. Bpest, 1952. — 7. Szádeczky-K. E-: A tata- bányai XII. és XV. aknák szénösszetételének kőzettani vizsgálata. Kézirat. Sopron. 1947. — 8. Takács P.: A dorogi középső eocén kori (fornai) széntelep és vegyipari feldolgozása. Műsz. Dőlt. Ért. Veszprém. i95°- — 9- Vadász E.: Kőszénföldtani tanulmányok. Földt. Int. gyakorlati, alkalmi és népszerű ki- adványai. Bpest, 1940. — 10. Vitális I.: Fejtésre méltó eocén „fomai szén” az esztergom -vármegyei paleogén medencében. Földt. Közi. 75 — 76. 1945 — 46. 348 Földtani Közlöny, XCII1 . kötet, j. füzet Kohlenpetrographische Untersuchung dér mitteleozánen Braunkolilenflöze des Süddoroger Beckens I. I. - IvACZÓ lm S-Teil des Doroger Beckens ist die initteleozáne Braunkohle aus den Scháchten XIV. und IX., sowie aus den in jüngster Zeit niedergebrachten Tiefbohrungen bekannt. Die Máchtigkeit des Kohlenkomplexes betrágt im allgemeinen 20 bis 40 m, stellenweise aber erreieht sie sogar eine Gesamtmáehtigkeit von 80—110 m. Iin vorliegenden Gebiet habén sich vier Flöze ausgebildet, die von oben nach untén folgende Benennungen er- halten habén: I. Flöz— II. Flöz — Liegend-Flöz— III. Flöz. Die Hangend- und Liegend- schiehten dér Flöze, sowie die dazwischen lagernden tauben Gesteine werden durch die Nummulites striatus führenden sandig-sandsteinig-mergeligen Ablagerungen vertreten. Östlich vöm Kohlenrevier, im Raume, wo die neuen Schurfarbeiten durchgeführt werden (Bohrungen Cs-663, Cs-672), sind die vier Braunkolilenflöze in einem viel grös- seren, machtigeren Kohlenkomplex ausgebildet als die vorangehenden, welche Tatsache offenbar mit einem weiteren Vertiefen des Beckens verbunden ist. Das Kohlenmate- rial dér Bohrungen ist stark tonig, so dass nur Lettenkohlen und kohlenführende Tone unterschieden werden können. Auf Grund dér kohlenpetrographischen Untersuchung des Materials dér in Abb. 1 angeführten 4 Profile lassen sich folgende Schlüsse ziehen: lm Aufbau des Kohlenmaterials habén, nebst den mehr untergeordneten Fámén imd Coniferen vor allém die tropischen Uaubhölzer teilgenommen. Darauf weisen das relatív spárliche Auftreten des Coniferen-Melanoresimts und die Háufigkeit dér von Laubhölzem herrührenden Schutzgewebe hin. Seinetn Inkohlungsgrad entsprechend ist dér huminitische Grandstoff homogén. Gut bestimmbare, zusammenhángende Überreste von Pflanzengeweben sind in ihm nicht mehr zu finden. Für ein arides, warrnes Kiima charakteristische, dicke Schutzgewebenelemente können dagegen oft beobachtet werden. Die Korkgewebe von unterschiedlichem Habitus können im Kohlenmaterial dér Flöze überall angetroffen werden, wobei ihr Anteil durchschnittlick 2 bis 8% betrágt. Für das vorliegende Gebiet sind die Mikrosporen charakteristisch. Sie sind in den untersuchten Flözen vöm Liegenden bis zum Hangenden überall vorhanden. In einer gesteinsbildenden Menge treten sie hauptsáchlich im Flöz III und im Uiegend-Flöz auf. Fin so massenhaftes Auftreten dér Mikrosporen zeigt, dass in dér Flóra, welche die Kohlé geliefert hat, neben den Laubhölzem aucli die Farne eine wichtige Rolle spielten. Im Laufe ihrer Untersuchungen fand Verfasserin einen greller rotgefarbten, spin- delförmigen Melanoresinit, dér bisher aus den eozánen Braunkohlen Ungams unbekannt war. Dieser Gemengteil ist für die Taxodialen kennzeichnend. Auch zwei Komponenten von seltener Erscheinungsform wurden gefunden: spaltenfüllender Bituminit und gepresster Bituminit. Was die im vorliegenden Gebiet sich ausgebildeten vier Flöze betrifft, so werden in den unteren zwei (III. Flöz und Liegend-Flöz) Sporenkohlen von Tiefmoor-Fazies, in den oberen zwei Flözen (II. Flöz und I. Flöz) aber Braunkohlen von Seichtmoor-Fazies. mit hohem Xanthoresinit- und Korkgewebegehalt unterschieden. Dank ihren hohen Bituminitgehalt, stellen die mitteleozánen Braimkohlen des Doroger Beckens einen industriellen Rohstoff dar. Sie besitzen einen überdurchscknitt- liehen Bitumengehalt und dementsprechend einen hohen Teergehalt. Im III.Flöz und im Liegend-Flöz beláuft sich dér Teergehalt auf 14—16%. Wegen ihres Karstkohlen-Charakters besitzt die Braunkohle einen hohen Schwe- felgehalt. Dér Gesamtschwefelgehalt dér untersuchten Flöze betrágt 6,4%. Dér in dér Kohlé vorhandene Schwefel tritt überwiegend in organischer Bindung auf und nur in kleiner Menge kommt er in Forrn von Sulfat und Pyrit vor. CSIGÁK RÉTEGTANI MEGOSZLÁSA A MAGYARORSZÁGI EOCÉNBEN DR. STRAUSZ RÁSZI/J* Összefoglalás: A Cerithium hantkeni-s csökkentsósvízi képződmények, valamint a Nummulites laevigatus-os és N . subplanulatus-os rétegek csigafaunája közt korkiilönbség' nem állapítható meg, külföldi alsólutéciai faunákkal sok közös elemet tartalmaznak, alsóeocén alakokat alig. A felettük következő N. perforatus-os és N. millecaput-os felső- lutéciai rétegek csigafaunája szegényebb, de új elemek alig jelentkeznek benne. A felső- eocén csigafauna még szegényebb, de aránylag sok benne az új elem a középsőeocén fauná- hoz képest. — A csigafaunából vonható' következtetések egyelőre nem egyeztethetők a Nummulitesekre alapozott szintezéssel. Száztíz éve jelent meg az első közlemény magyarországi eocén csigákról [24]. Azóta átlag évenként jelent meg olyan szakmunka, amely eocén csigák neveit tartal- mazta, de csak 3 — 4 dolgozatban kísérelték meg a csigafauna felhasználását az általános szintezésben. A kőszénösszleten belül és közvetlenül felette édesvízi üledékekben kevés csiga- faj található, közülük legismertebb a Bythinella carbonaria M u 11.- C h a 1 m., magasabb szintekből eddig nem ismeretes. A kőszénösszlet felett igen nagy elterjedésűek az „alsó csökkentsósvízi rétegek”, Cerithium hantkeni-xel (helyes nemzetségneve Potamides vagy Tympanotonos). Efelett a Nummulites laevigatus-os vagy a N. subplanulatus-os tengeri üledékek következnek, majd a Ah perforatus-os és N. millecaput-os rétegek, főleg a „főnum- muliteszes mészkő”. Utóbbi szintet általában a középsőeocénbe sorolták, az alatta levő- képződmények kora tekintetében azonban eltérő a szakemberek véleménye. Hof m a 11 n 1871-ben [3], Schafarzik 1902-ben [13], T a e g e r 1908-ban [18] a N. laevigatus- os és a C. hantkeni-s rétegeket is a középsőeocénbe tették. Oppenheim 1891-ben. még csak feltételesen vette alsóeocénnek vagy paleocénnek a kőszénösszletet, [6, p. 807 — 809], Lóczy ezt a véleményt már határozottabb formában vette át [4], Roz- lozsnik, Schréter és Telegdi Roth K. 1922-ben [12, p. 17], R o z 1 o z s- n i k 1928-ban [11, p. 33 — 34] már az alsó csökkentsósvízi rétegeket is paleocénnek minő- sítették. Az esztergomi és tatabányai területekre vonatkozóan nagyjából hasonló beosz- tást fogadott el Vitális [22]. Vadász régebben paleocén néven tárgyalta a kőszénösszletet és annak édesvízi fekvőjét, de a csökkentsósvízi rétegeket már a paleocén fölé osztotta be [20, p. 158]. A gazdag gánti faunát fiatalabbnak tartották a „főnummuliteszes” mészkőnél. Wenz 1929-ben indokolás nélkül alsópaleocénnek jelölte [23, p. 2627]. Szőts 1948- ban megállapította, hogy ezek sem fiatalabbak a többi kőszénfedőnél [15], majd 1953-ban részletesen feldolgozta a gánti molluszkákat [16]. Monográfiájában 32 olyan csiga és 9 olyan kagylófajt sorolt fel, amelyek külföldön is megvannak. A 41 faj közül Szőts összehasonlító táblázata szerint 9 külföldön az alsó- és a középsőeocénből is ismeretes. * Előadta a Magyar Földtani Társulat 1963. április 24-i ülésén. Kézirat lezárva 1963. III. 14-én. 350 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, j. füzet 31 csak a középsőeocénből, s egyetlen egyről, az Ampullina vulcaniformis Oppenheim "fajról állította S z ő t s, hogy az az alsóeocénre szorítkoznék. Ilyen x : 31 arányú mér- leggel csak „földtani meggondolások alapján” [16, p. 19, 16 sor] lehetett mégis az alsó- eocénbe sorolni a gánti faimát. De még ennek az egy fajnak bizonyító ereje is kétséges. Sem Szőts ábrája [16, tab. 5, fig. 11], sem az Áll. Földtani Intézet gyűjteményében levő többi példány nem egyezik az említett faj típusával [8, p. 174, tab. 16, fig. 4], kanyarulataik felső részén nincsen él által határolt, egyenes oldalvonalú lépcső, a köl- dökpánt nem fut alulról a szájnyílás félmagasságáig a belső ajakkal párhuzamosan. A kér- déses példányok többsége biztosan, de talán valamennyi is az A mpullina pernsta Brong- niart fajjal azonos. Hozzá kell tennünk, hogy az A. vulcaniformis faj sem az alsó- -eocénre jellemző, mert a Monté Postale, ahonnan Oppenheim leírta, a Nummulites laevigatus- os szintbe, tehát a középsőeocén alsó részébe tartozik [9, p. 190]. Nincsen senmii ok arra, hogy a gánti faunát alsóeocénnek minősítsük. A „földtani meggondolások” azonban helyesen mutattak arra, hogy a gánti szint azonos helyzetben van, mint a többi dunántúli szelvényben a kőszénösszlet feletti esökkentsósvízi és Num- mulites laevigatus-os alsó tengeri üledékek. Ahhoz azonban, hogy a szintbeosztásban ezt az egykorúsítást keresztülvigyék, köxmyebb volt az egyetlen gánti faimát süllyeszteni a többihez, mintsem a többi előfordulásokat felemelni egy vagy másfél emelettel a Roz- 1 o z s n i k által megadott helyükről. Szőts összefoglaló rétegtani munkájában is ezt a beosztást használta [17], a londoni emeletbe sorolta a kőszénképződményeken kívül a N. laevigatus szintjét is. Vadász nagyjából követte Szőts beosztásait, említve egyes faunák rokonságát a Monté Postale lelőhelyével [21, p. 200]. Már Hantken megállapította, hogy a „felső esökkentsósvízi szintben” ugyanazok a fajok szerepelnek, mint a kőszénfedőben [1, p. 69]. A csigafauna részlete- sebb tanulmányozása is azt mutatta, hogy az egyes képződmények faunája közt nagyobb eltéréseket okoznak a kifejlődésbeli különbségek, mintsem a rétegtani helyzet. A gánti fauna szintenként való begyűjtése és elemzése azt bizonyította [14], hogy a sótartalom változásainak megfelelően több faunatípus is felismerhető, nemcsak tengeri és csökkent - sósvízi álhtható szembe, mint két határozott ellentét. Gánton egyes sótartalomra érzé- keny elemek hiánya egyáltalán nem bizonyíthat korkülönbséget nummuliteszes vagy operculinás márgákkal szemben. Mindezek alapján nem tekinthető megoldottnak a hazai eocén szintezése Szőts monográfiájának szellemében. A csigafaima elterjedési adatai más eredményre vezetnek. Az alsó esökkentsósvízi rétegektől a Nummulites millecaput-os rétegekig terjedő összlet faimájában vegyük sorra a nagy, közepes és kis elterjedésű fajokat. A területi elter- jedés értékelésében átvihetjük Szőts beosztásait területi egységekre [17, p. 20], a fajok azonosítása tekintetében is minél kevésbé térünk el Szőts adataitól, és csak ott, ahol azok más megbízható irodalmi adatokkal kerülnek ellentétbe, vagy az Áll. Földtani Intézet gyűjteményében levő példányok vizsgálata adott más eredményt. Itt nincsenek tekintetbe véve a bizonytalan meghatározások és az egyelőre érvénytelen „in lit. vagy „in coll.” fajok (a felsőeocén faunából felsoroljuk a kétes alakokat is). a) A legnagyobb elterjedésű, legtöbb területi egységen meglevő fajok száma 36. (A mellékelt őslénynévsorban jelezzük a gyakoriság és elterjedés adatait.) Ezek közül 27 megvan külföldön is a lutéciai emeletben, nálunk pedig egyaránt a kérdéses rétegcsoport alsó részében, tehát az alsó esökkentsósvízi vagy a N . laevigatus-os tengeri képződmények- ben, és a felső részében, vagyis a N . perforatus-os és N . millecaput-os rétegekben és a felső esökkentsósvízi üledékekben. Nyolc faj csak Magyarországról ismeretes, mind az alsó, mind a felső szintből. Egyetlen hazai faj kizárólag az alsóbb szintben fordul elő: Potamides (Tympanotonos) hantkeni Munier Chalmas ( ,,C érit hiúm” ) . — A Melanopsis S t r a u s z : Csigák rétegtani megoszlása a magyar eocénben 351 doroghensis Oppenheim fajt Szőts csak az alsó részből sorolta fel [17, p. 189], mások szerint a felsőbb (Szőts által is lutéciainak minősített) rétegekben is megvan [ii, p. 36; 22, p. 170]. b) A közepes gyakoriságú, illetve közepes számú területi egységen előforduló fajok száma 37. Ezek közül n megvan külföldön a lutéciai emeletben s nálunk az alsó és a felső részben is. Nyolc faj jelen van nálunk mindkét szintben, de külföldön nem található. Kettő csak a felső szintben, négy csak az alsó szintben van meg Magyarországon, kül- földön ismeretes a lutéciai emeletből. Három kizárólag magyarországi faj csak a felső szintből került eddig elő, 8 csak az alsóból. Egyetlen olyan közepes elterjedésű faj van, amelyik itthon csak az alsó szintben lép fel, a kőszénösszleten belül is és közvetlen fedő- jében is, s külföldön is megvan, és pedig feltehetőleg a lutéciai emeletnél idősebb képződ- ményben, a sotzkai rétegek fekvőjében a Eubellina-árokban : Pyrgnlifera gr adata R o 1 1 e. Helyette Szőts a P. hungarica O ppenlieim nevet használta [17], pedig már Oppenheim is egy évvel az új név bevezetése [6, p. 806 — 809] után módosította véleményét és visszatért a Pyrgulifera gradata R o 1 1 e névhez [7, p. 701]. Hangoztatta Oppenheim, hogy R o 1 1 e ábrája [10, p. 228, tab. 2, fig. 13] fiatal példányt tüntet fel s ez okoz a bordaszámban és a bordák hegyes vagy tüskés kialakulásában bizonyos eltérést. W e n z is a P. gradata R o 1 1 e szinonimájának tekintette a P. hungarica Oppenh. nevet [23, p. 2505, 2506]. Sajnos, az egyetlen külföldi előfordulás földtani helyzete és kora bizonytalan. Tehát a kisebb fontossági!, illetve közepes elterjedésű fajok közt sincs biztos alsó- eocén. Vannak azonban kisebb eltérések az alsó és a felső szintek faunája közt. A fenti számadatok azonban majdnem teljesen Szőts megállapításaihoz alkalmazkodnak, holott egy-két esetben ezek talán túlozzák az eltéréseket. így a Pseudoliva hoernesi ■ Z i 1 1 e 1 ( Buccinum ) faj valóban a felső szintben gyakoribb, de egy helyről az alsóbb szintből is idézik [19, p. 13]. Ennek a fajnak hibás határozása alig képzelhető el, más hazai alakra nem hasonlít. Sajnos a kérdéses példány eredetiben nem ellenőrizhető. A Marginella nana Z i 1 1 e 1 fajt is úgy vettük, mint ami a felső szintből hiányoznék, Hantken azonban idézte a felsőbb rétegekből is [1, p. 70]. Az Ampullina hantkeni Szőts, az alsóbb szintből, nehezen azonosítható faj, sőt önállóságához is férhet kétség. Az apró termetű Rissoa munieri Szőts, R. (Z ebina) hungarica Szőts és Marginella pannonica Szőts nem könnyen felismerhetők s csak nemrég kerültek az irodalomba; így hiányuk a felső szint őslénynévsoraiban nem sokat jelent. c) A ritka. Hl. csak egyetlen vagy legfeljebb két szomszédos területi egységben előforduló fajok száma igen nagy, 9 a felső, 114 az alsó szintben. Az utóbbiak közül azon- ban csak 22 van meg külföldön, mind a lutéciai emeletben. A feldolgozás alatt álló dudari faunában két olyan csigafaj van, amelyik külföldön csak az alsóeocénből ismeretes, (ezek közül is egyiknek azonosítása kétes). Ezzel a két fajjal kiegészítve tehát az alsó szint kis elterjedésű fajainak száma 116 s ebből kettő szól a londoni emelet mellett. — A táblázat őslénynévsorában a ritka fajok közül csak azok szerepelnek, amelyek külföldön megvan- nak s itthon eddig csak az alsó szintből kerültek elő. A külfölddel való összehasonlítás eredménye tehát az, hogy a legnagyobb elterjedésű fajok közül egy sem, a közepes elterjedésűek közül feltételesen egy, a ritkák közül pedig kettő szólna az alsó szintek londoni emeletbe helyezése mellett, — s ez eltörpülő kisebbség. Van azonban, főleg a csak Magyarországról ismert fajok elterjedése tekintetében akkora eltérés a két szint közt, hogy azok egymástól valóban megkülönböztethetők. Az eltérés semmi esetre sem nagyobb, mint amilyen Európában másutt is van a középsőeocénen belül. A legelterjedtebb fajok közül 35 közös, 1 csak az alsó részben van meg. A közepes elterjedésűek közül 18 közös, 13 csak az alsó, 5 csak a felső szintben található. A kis elter- jedésű fajok közül 9 a felső, 116 az alsó részben otthonos. Ez azt jelenti, hogy a Nummu- 352 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet lites perforatus-os rétegekben alig jelennek meg új elemek, inkább csak szegényedik a faima. Ennek a szegényedésnek az oka az lehetett, hogy egyhangúbbá váltak az életkörül- mények a középsőeocén folyamán. Az alsó csökkentsósvízi rétegekben, valamint a Num- mulites laevigatus-os alsó tengeri rétegekhez való átmenet alatt a sótartalomnak minden értéke előfordult [14], erősebb földrajzi tagolódás mellett öblökben és kisebb részmeden- cékben különleges életfeltételeket is találhattak a legkülönbözőbb igényű fajok. A felső lutéciai alemeletben a normális sótartalmú tenger nagyobb területet foglalt el, az össze- függő nyílt tengerrészek a megfelelően alkalmazkodott fajok számára nagyobb elterjedés lehetőségeit nyújtották, de helyi faimák virágzását nem könnyítették. — Ezenkívül kedvezett az alsóbb szintekből való alaposabb gyűjtéseknek az, hogy ezek közelebb esnek a gazdaságilag fontos kőszén és bauxit-előfordulásokhoz, jobban feltárták ezeket s nagyobb figyelemmel vizsgálták. A csigafauna szegényedése felfelé tovább folytatódott; a felsőeocénből 12 faj meg- határozását tekintik biztosnak, 17 alak bizonytalan. Ez eltörpülő érték az alsólutéciai alemeletből ismeretes 183, a felsőlutéeiaiból való 67 fajjal szemben. Hozzátehetjük azt is, hogy a kétes fajok hozzászámításával még jelentősen fokozódna a lutéciai fauna nagysága. A 29 felsőeocén faj közül 6 megvan Magyarországon a lutéciai emeletben, egy pedig (Charonia antiqua Desh. vagy Triton antiqunm) külföldön a paleocénből ismeretes. A változás tehát itt nemcsak a nagyfokú szegényedést jelenti, hanem százalékosan szá- mítva sok új alak is megjelenik. A felsőeocén fauna viszonylagos szegénységének is nyilván az a magyarázata, hogy fokozódott az ökológiai egyhangúság, majdnem kizárólag csak tengeri mészkő és márga képződött. A kőzet keménysége és rosszabb feltárási viszonyok miatt is bajosabb a gyűj- tés. Amit elmondtunk a csigafaunáról, az valószínűleg nagyjából áll a kagylókra vonat- kozóan is. A kőszénösszlet felett tömegesen jelentkező Modiola ( Brachy döntés ) corrugatus Brong., Anomia (Paraplacuna) gregaria B a y., vagy Ostrea roncana Parts eh jellemző középsőeocén fajok. Ezek szerint a Cerithium hantkeni-s csökkentsósvízi rétegek, a Nummulites laevi- gatus-os és N. subplanulatus-os rétegek csigafaunája egységes, egymástól el nem választ- ható, külföldi anyaggal való összehasonlítása pedig a középsőeocén, nem az alsóeocén kor mellett szól. A N. perforatus-os rétegek csigafaimája ettől igen kevéssé tér el. A kőszén- összlet fölött vagy között előforduló szegényesebb édesvízi vagy aligsósvízi fauna ( By- thinella carbonaria, Pyrgulifera gradata ) külfölddel való összehasonlításra nem alkalmas. A kőszénösszlet alatt tengeri vagy csökkentsósvízi fauna létezését [Mészáros és Dudich 5, p. 13 ; Kopek G.] szerző eddig nem látja kielégítően bizonyítottnak, — főleg pedig nem mutatott ki onnan senki alsóeocén faunát. A Nummulites laevigatus-os szintet Kopek G. és Kecskeméti T. az alsóeocénbe sorolták [Földt. Közi. 1960, p. 447], legújabban elfogadják alsólutéciai korát. Ellenben a N. subplanulatus-os rétegeket tovább is alsóeocénnek tartják. El kell ismer- nünk, hogy az eocén szintezésében rendkívüli fontossága van a nagyforaminiferáknak, s ezért a csigafauna elosztásából vont következtetéseket fenntartással kell kezelnünk, ha azok a Nummulites-ékre alapozott szintezéssel ellentétben vannak. Hangsúlyozhatjuk azonban, hogy a N. laevigatus és N . subplanulatus látszólag azonos rétegtani helyzetben fordulnak elő: a Cerithium hantkeni-s és a N. perforatus-os rétegek közt. Hantken a N. laevigatus-t és N. subplanulatus-t egykorúnak tartotta [2, p. 19 — 20]. Ha most a N. laevigatus-t alsólutéciainak, a N. subplanulatus-t londoninak minősítik, akkor ebből az is- következik, hogy a Cerithium hantkeni-s csökkentsósvízi rétegek területenként eltérő- korúak. Ott, ahol N. laevigatus-os képződmények vannak a fedőjükben, fiatalabbak, mint S t r a u s z : Csigák rétegtani megoszlása a magyar eocénben 353 ott, ahol a N. subplanulatus-os rétegek alá települnek. Az alsó csökkentsósvízi rétegek legtöbb faunaeleme elég hosszú életű, maga a Potamides (Tympanotonos) hantkeni M u n. Chalm. (Cerithium) faj azonban az eddigi ismeretek szerint csak ebben az egy szint- ben, igen kis vertikális kiterjedésben, egyetlen kifejlődésben található, — tehát igen jó korjelzőnek tartották. A következő táblázat tartalmazza a nagy és közepes elterjedésű csigafajokat, a kis elterjedésű fajok közül csak azokat, amelyek nálunk az alsó (Cerithium hantkeni-s, Num- nndites laevigatus-os és N. subplanulatus-os) rétegekben vannak meg, de külföldről is ismeretesek, — valamint a felsőeocén fajokat. J elmagyarázat. Az első oszlopban: ^ nagy elterjedésű, + közepes elter- jedésű, — kis elterjedésű, a külföldön csak az alsóeocénből vagy a paleocénből ismeretes. A második oszlop (L,) : előfordulás az alsó csökkentsósvízi Cerithium hantkeni-s, a N. laevigatus-os, vagy a N. subplanulatus-os rétegekben, vagy Gánton. A harmadik oszlop (P) : előfordulás a lutéciai emelet felső részében, a „főnummuli- tos mészkő”-ben ill. N. perforatus-os, N. millecaput-os, vagy a felső csökkentsósvízi réte- gekben. A negyedik oszlop (B) : előfordulás a felsőeocénben. A kérdőjel mindenütt kétes előfordulást jelent. Pleurotomaria bianconii Haime Pleurotomaria lamarcki May. Pleurotomaria nicensis Bay Patella haueri D a i n. Calliostoma bolognai Bay. + Trochus saemanhi B a y. Trochus lucasanus B r o n g. T einostoma semseyi P a p p + Collonia marginata L,k. Monodonta zignoi Bay. Nerita circumvallata B a y. Nerita tricarinata D e s h. Nerita pentastoma D e s h. + Neritina lutea Z i 1 1. Velates schmidelianus Chemn. ± Neritopsis pustulosa Bell. Bythinella carbonaris M u n. C h a 1 m + Bythinella miliola M e 1 1 e v. (Stenothyra}‘) a Rissoa munieri S z ő t s 4- Rissoa (Zebina) hungarica 1 Szőts + A deorbis vértesensis Szőts Turritella vinculata Z i 1 1. ± Turritella gradataejormis Mesalia consobrina D e s h Mesalia elegantula Zitt ± 4- + 4- + + + 4- + 4- + 4- + + + + + + + + + 4- + + + + Solarium euomphaloides Arcli. Vermetus conicus b k — 4 Tenagodus mitis Desh — -j- Tubulostium spirulaeum T, k. („Serpula" ) ± + -f- M elanatria auriculata Schloth ± + 4- M elanatria vulcanica Schloth ± + -f- M elanatria undosa Brong. — -f- M elania (M elanoides ) distincta Zitt -f- -(- 4- Melánia (M elanoides) hantkeni Oppenh + ? + Faunus fornensis Zitt. (Pirena) + + 4- Melanopsxs (Stylospirula) doro- ghensis Oppenh ± + + + b P B Pyrgulifera gradata R o 1 1 e ? + Bayania melaniaeformis Schloth ± 4- + Bayania striatissima, Zitt. ± -j- + Bayania lactea bk — -(- Cerithium pratti Rouault ... + + + Cerithium vandenhecki Bell. .. + -f- 4- Cerithium vandenhecki dallagonis Oppenh — + C érit hiúm (Rhinoclavis) chaperi Bay — + Cerithium (Rhinoclavis) corvinum subcorvinum Oppenh ± + -(- Cerithium (Rhinoclavis) rarefurcatum Bay 4- 4- 4- Cerithium (Campanile) parisiense Desh ? Cerithium (Campanile) parisiense urkutense M u n. Chalm + + + Cerithium (Campanile) dejrenatum Gregorio .... + + 4- Cerithium ( Campanile ) cornu- copiae S o w ? Potamides baccatus Brong. -)- 4- -f Potamides corrugatus Brong. — -j- Potamides fuchsi Hofmanu -f -f- 4- Potamides (Tympanotonos) calcaratus Brong ± + -f- Potamides (Tympanotonos) aculeatus Schloth — 4- ? Potamides (Tympanotonos) lemniscatus Brong — 4- Potamides (Tympanotonos) diaboli Brong ± + + Potamides (Tympanotonos) hantkeni Mim. - Chalm. ± + Potamides (Pyrazus) focillatus Gregorio ± + + Potamides ( Pyrazus ) pentagona- tus Schloth db + + Bittium quadricinctum D o n c. ± + + Nemioniella multispirata Desh. + -j- Harrisianella vulcani Brong. + -j- 4- Diastoma costellatum bk + Diastoma alpinum T o u r u. . . . ? Diastoma roncanum Brong... ± + 4- 354 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet Scala bryozophila Oppenh. Enlima (Subularia) haidingeri Z i t t Calyptraea trochiformis D e s h. Hipponix dilatatus Ek. (Amalthea) Terebellum fusiforme Ek Terebellum sopitum Sol. et var Rostellaria ampla Sol Rostellaria goniophora Bell. Rostellaria fusoides Arch Aporrhais zigni Gregorio (Chenopus) Aporrhais pescarbonis B r o n g. Strombus fortisii Brong Strombus tournoueri B a v Strombus hungaricus Te’legdi Eoth Natica pasimi B a y Cepatia cepacea J,k Globularia incompleta Z i t t. ... Deshayesia alpina O r b A mpullina perusta D e f r Ampuliina patula patulina Műn. Chalm .-1 mpullina hantkeni Szőts ... A mpullina sigaretina Ek Ampuliina hybrida Ek. et var. A mpullina ( A mpullospira ) oweni Arch Cypraea (Cypraedia) elegáns D e f r Cypraea moloni B a y Megalocypraea giganfea M ü n st. Gisortia roncana Gregorio E P B 1# p Cassidaria tricarinata S c h a f li + + Charonia antiqua D e s h. (Triton) Murex gántensis Szőts a + + + + Cantharus brongniartianus O r b. ( Pollia ) ± + + — + Cantharus brongniartianus — + zitteli Szőts ± + + Cantharus subcostulatus ± + + + Oppenh — + + + + Cantharus vértesensis Szőts + + + + + Pseudoliva hoernesi Z i 1 1. + (,, Buccinum ") + + M elongena roncana Brong. + + + + + + Clavilithes noae Chemn. P (Fusus) ± + + ± + + Ancilla propinqua Z i 1 1 ± + + ± + + Volnta subspinosa Brong. ... Voluta muricinci Ivk ± + + + Marginella nana Z i 1 1 + + ■ p ± + + Marginella pseudovulata ± + + + Oppenh — + ± + + Marginella pannonica Szőts + + ± + + Pleurotoma off. expedita ± + + Desh Asthenotoma graniformis a + + + Szőts + + + + ? Asthenotoma(l) misera Z i 1 1. . . Cythara vértesensis Szőts + + ± + + (Mangelia) Genota lyra Desh + + ± + + Cryptoconus filosus Ek — + + + + + + + + Cryptoconus priscus Sol. ( C . clavicularis Ek.) — + Conus ( Hemiconus ) eszterházyi Papp ± + + Ringicula ringens I,k. (R. ritae Vinassa) + + Scaphander fortisii Brong...- J- + + B + > + IRODALOM — RITERATUR i.Hantken M. : Az esztergomi barnaszénteriilet földtani viszonyai. M. Földt. Int. Évkönyve 1, 1871. — 2. Hantken M.: Hébert és Munier Chalmas közleményei á magyarországi óharmadkori képződményekről. Értek. Term. tud. Köréből IX, 1879. — 3. FI o f m a n n K.: A Buda — Kovácsi-hegység földtani viszonyai. M. Földt. Int. Évkönyve I., 1871. — 4. Lóczy IY.: A Balaton környékének geológiai képződményei. A Balaton Tud. Tan. Eredm. I. 1. r., igr3. — 5. Mészáros M. — ifj. D u d i c h E.: Közép- és Délkelet-Európa eocénjének párhuzamosítása és fejlődéstörténeti vázlata. Földtani Közi. XCII, 1962. — 6. Oppenheim, P.: Die Brackwasserfauna des Éocáns im nordwestlichen Ungam. Zeitschr. Deutsch. Geol. Gesellsch., XEIII, 1891. — 7. Oppenheim, P.: Über einige Brackwasser- und Binnen- mollusken aus dér Kreide und dem Eocán Ungams. Zeitschr. Deutsch. Geol. Gesellsch. XI.IV., 1892. — 8. Oppenheim, P. : Die Eocánfauna des Monté Postale bei Bolca im Veronesischen. Palaeontograpliica XEIII, 1896. — 9. Oppenheim, P.: Über einige alttertiáre Faunén dér Österreichisch — Ungarischen Monarchie. Beitr. Paláont. und Geol. Österr. Ung. u. d. Orients XIII, 1901. — 10. R o 1 1 e, F.: Versteine- rungcn dér Sotzkaschichten in Steiermark. Sitzungsber. Akad. Wiss. Wien, Math. Naturw. Cl., XXX, 1858. — 11. Rozlozsnik P.: Führer in Tatabánya. Fiihrer d. Studienreisen d. Pál. Gesellsch. Buda- pest 1928. — 12. Rozlozsnik P., Schréter Z., T e 1 e g d i R o t h K.: Az esztergomi szénterület bányaföldtani viszonyai. Budapest, 1922. — 13. Schafarzik F.: Budapest és Szentendre vidéke. Magyarázatok a magyar k. orsz. részi, földtani térképéhez. 1902. — 14. S t ra u sz E-: A gánti eocén fauna ökológiai viszonyai. Über die paláoökologischen Verháltnisse dér Eozánfauna von Gánt. Földt. Közlöny XCII, 1962. — 15. Szőts E.: Az Északi Bakony eocén képződményei. Földt. Közlöny LXXVIII, 1948. — 16. Szőts E.: Magyarország eocén puhatestűi. I. A. Gánt környéki eocén puhatestűek. Ees mollusques éocénes de la Hongrie. I. Ees mollusques éocénes des environs de Gánt. Geol. Hungar., ser. Palaeont., fasc. 22, 1953. — 17. Szőts E.: Magyarország eocén (paleogén) képződményei. E’éocéne (paléogéne) de la Hongrie. Geol. Hungar. IX, 1956. — 18. Taeger, H.: Die geologischen Verháltnisse des Vértesgebirges. Jahrb. Ung. Geol. Anst. XVII, 1908. — 19. Takács E.: Pilisvörösvár, Pilisszent- iván és Solymár bamaszéntelepeinek bányföldtani viszonyai. Földtani Szemle mellékl., Budapest 1936. — 20. Vadász E.: Eocén kérdések. Földt. Közlöny LXXII., 1942. — 21. Vadász E.: Magyarország földtana II. kiad. Budapest 1960. — 22. Vitális I.: Magyarország szénelőfordulásai. Sopron 1939. — 23. W e n z, W.: Gastropoda extramarina tertiaria. Fossilium Catalogus — 24. Zepharovich, V. R. Verzeichniss dér an die Geol. Reichsanst. gesandten Einsendungen etc. Jahrb. Geol. Reichsanst. IV, 1953. — 25. Zittel, K.: Die obere Nummulitenformation in Ungam. Sitzungsber. Akad. Wiss. Wien, XEVI, 1862. Über die stratigraphische Verteilung dér Gastropoden im Eozan Ungarns DR. E. STRAUSZ Die wichtigeren Ablagerungen im Eozan von Transdanubien sind (von untén an) die folgenden: die Braunkohlenbildungen, — die unteren Braekwasserablagerungen mit S t r a u s z : Csigák rétegtani megoszlása a magyar eocénben 355 Poíamides (Tympanotonos) hantkeni Mun. — C h a 1 m., — die Mergel oder sandigen Schichten mit Nummulites laevigatus (im Bakonyer Gebirge) oder mit Nummulites sub- planulatus H a n t k e n et M ad. (in dem Braunkohlenrevier von Esztergom (Gran), — dér Hauptnummulitenkalk mit N. perfovatus. Dér letztere wurde immer mit dem Eutet oder Oberlutet identifiziert. lm Bezug auf das Altér dér sonstigen Bildungen waren aber die Meinungen sekr versehieden. Die Braunkolilenflöze wurden von W en z [23], Lóczy [4], Rozlozsnik [1 1] fiir Paleozán, von T a e g e r [18], Szőts [17], Vadász [21] für Untereozán, von Hofmann [3] für Mitteleozán gehalten. In dem Mehrfall dér stratigraphisehen Einteilungen wurde die Molluskenfauna kaum i berücksichtigt. Die reiehste Molluskenfaxma in Ungarn wurde in Gánt gefunden ( = ,,Puszta- Forna”, bei Z i 1 1 e 1 [25].) Die Eingliederung dieser in die allgemeine Reihenfolge wurde weder durch die Eagerung, noch durch das Vorkommen von Nuimnuliten ermöglicht; sie wurde meistens für Oberlutet gehalten. Szőts hat sie in 1953 »auf Grund geolo- gischer Erwágungen« [14, p. 130] in das Untereozán oder Londinien eingeteilt, obwohl unter den cca 200 Molluskenarten nur eine einzige vorhanden war, die (mindestens naeh Szőts) im Auslande auf das Untereozán beseliránkt sein sollte [ Ampullina vulcanifor- mis Oppenheim, 14, p. 178, Taf. V. Fig. 11]. Auch die Identitát dieser einzigen Art kann bezweifelt werden, und noch dazu ist Monté Postale (dér Originalfundort von A. vulcaniformis O p p e n h.) nieht Eondin, sondern Unterlutet. Darin hat aber Szőts doch recht gehabt, dass die Fauna von Gánt nieht jünger ist. als das Altér dér laevigatus- Schichten in Transdanubien, mit denen sie die wiehtigsten Arten gemeinsam hat. Die Sclineckenfauna dér unteren Brackwassersehichten, die von Gánt und die dér Meeresschich- ten mit Nummulites laevigatus oder N. subplanulatus einerseits (Kolonne L in dér Fossi- lienliste im ungarischen Text) und die Fauna des Oberlutet, oder Hauptnummulitenkalk- stein, perforatus- und millecaput-Sehiehten, obere Brackwasserablagerungen andererseits (Kolonne P in dér Fossilienliste) enthalten beinahe allé die in Ungarn stark oder mittel- mássig verbreiteten Schuecken gemeinsam. Keine dieser Arten ist im Auslande auf das Untereozán beschránkt (mit Ausnahme eines fragliclien Falles: Pyrgulifera gradata Rolle). Nur unter den selteneren Arten gibt es LTnterchiede zwiselien den beiden Schichtengruppen, die Fauna dér perforatus-Schichten ist námlieh ármer, neue Elemente treten aber darin kaum auf. Unter den selteneren Arten dér unteren Schiclitengruppe be- finden sich zwei, die im Auslande nur im Untereozán oder Paleozán vorkommen. — Auf Grund all diesen sollte mán die ganze Schiehtenreihe oberlialb dér Braunkohlenföze in das Eutet einteilen, — die Fachleute dér Macroforaminiferologie sind aber sehr entseliie- den anderer Meinung. Nacli ilmen sollten die subplanulatus-Schichten álter als die laevi- gatus-Schichten sein, alsó Eondin, wenn auch sie sich in gleicher stratigraphisehen Eage befinden. Die Wiehtigkeit dér Nuimnuliten bei dér Parallelisieruiig von Eozánbildungen kann nieht geleugnet werden; doch ist es etwas schwierig anzunehmen, dass dér Horizont des Potamides (Tympanotonos) hantkeni im Bakony Gebirge (w7o er sich im unmittel- baren Eiegenden dér laevigatus-Schichten befindet) jünger als in dér Umgebung von Esztergom (unterhalb dér subplanulatus-Schichten) sein sollte. Die Obereozánfauna ist verháltnismássig sehr arm (Kolonne B in dér Fauna- liste), darin wurden nieht nur die seltenen sondern auch die fraglichen Formen aufgezáhlt. Sie hat aber nur wenige Arten mit den álteren Niveaus gemeinsam, prozentuell sind darin die neu erschienenen Arten iiberwiegend. Zwischen und über den Kohlenflözen gibt es Süsswassersclnchten mit wenigen Schneckenarten (z. B. Bythinella cavbonaria M u n. — C h a 1 m.), die aber für eine Parallelisierung mit auslándischen Bildungen nieht hinreiehend sind. Die Behauptungen, dass brackische oder maríné Ablagertmgen unterhalb dér Hauptkohlenflöze gefunden worden seien, konnten nieht genügend bewiesen werden; hauptsáchlich hat mán keine áltere (untereozáne oder paleozáne) Molluskenfauna dórt gefunden. Zeichenerklárung dér Fossilienliste (im ungarischen Text) ; in dér ersten Kolonne ± sehr verbreitet in Ungarn; + mittelmássig verbreitet; — selten oder auf ein kleineres Gebiet beschránkt; a im Auslande nur untereozán oder paleozán; Kolonne E.: Vorkommen in den P. hantkeni-Schichten, von Gánt und in den laevigatus- oder subplanulatus-Schichten; Kolonne P: Oberlutet; Kolbnne B: Obereozán; in den Kolonnen L, P und B -f- Vorkommniss, ? fraglich. - Die selteneren Formen des Oberlutet imd die selteneren, im Auslande nieht bekannten Arten dér unteren Schiclitengruppe (Kolonne E) wurden aus dér Eiste weggelassem Eiteratur s. im ungarischen Text. A BAKONYI NUMMULITES PERFORATUS CSOPORT MO RFOGENETI KÁ J A DR. KECSKEMÉTI TIBOR* Összeloslalás. A morfogenetikai elemzés egy fajon vagy fajcsoporton belül bizo- nyos alaktani jellemvonások tanulmányozásán alapul, melyek a földtörténeti idők folya- mán törvényszerűen változnak. E jellemvonások fejlődésében különböző szakaszok álla- píthatók meg statisztikusan s igy mint időindikátorok a korhatározás szolgálatába állít- hatók. E módszerrel a fajon vagy'fajcsoporton belül őslénytanilag olyan alkategóriák adód- nak ki, melyeknek az emeletnél kisebb időrendi egységek felelnek meg. Ilyen vizsgálatokra különösen alkalmasak a N. perforatus- csoport fajai, melyek a bakonyi középsőeocén rétegösszletben vízszintes és függőleges elterjedésben egyaránt nagy mennyiségben állnak rendelkezésre. Több, a középsőeocén képződményeket teljes egészé- ben harántoló mélyfúrás és több meglehetősen teljes feltárási szelvény N. perforatus-ának morfogenetikai vizsgálata alapján szerző a bakonyi lutéciumban 3, a N. perforatus fajcso- port egy-egy faja által jól határozott szintet különít el. Az alsót a N. sismondai, a középsőt a N. aturicus és a felsőt a típusos N. perforatus jellemzi. A modem inikropaleontológiai kutatások egyik viszonylag új és jelentős eredmé- nyekkel kecsegtető vizsgálati módszere a morfogenetikai elemzés. Miután e módszernek nemcsak őslénytani, rendszertani és származásiam jelentősége van, hanem rétegtani vonat- kozásai is vaimak, úgy vélem nem felesleges ennek szélesebb körű ismertetése, annál is inkább, mivel hazai szakkörökben erről viszonylag kevés szó esett. A módszer háromévtizedes nniltra tekint vissza. Első ízben 1932-ben Tan Sin Hók jelentkezett ilyen természetű vizsgálatokkal a Cycloclypeiis-dkról írott munkájá- ban. [24] Pár évvel utána Thalmann, H. E. [25] felismerve a kezdeményezés hatal- mas lehetőségeit, már behatóan ismerteti a módszer előnyeit, s szinte ezzel egyidejűleg megindulnak a különböző nagyforaminifera-esoportokon a részletes elemző munkák. Előbb Brönnimann, P. [3], majd Renz.O. & Küpper,H. [18] adják közre a Discocyclina-, Lepidocyclina-, Heterostegina - és Miogypsina- féléken végzett vizsgálataik eredményeit. Érdekes, hogy az igen gyakori s jól ismert morfológiájú Nummuliteszekre csak Tan Sin Hók úttörő vizsgálatai után mintegy két évtized múlva, 1951-ben került sor, amikor S c h a u b , H. [22] a svájci flis alsóeocén Nummuliteszeit állította példamutató elemzés alapján fejlődési sorokba. Morfogenezisen valamely fonnának a keletkezését, kialakulását értjük, s ez a fogalom vonatkozhatik egy szerv, valamint az egész szervezet alakjára. Szorosan hozzá- kapcsolódó fogalom az ontogenezis, mely magába foglalja valamely lény teljes genezisét, beleértve a szövetek differenciálódását jelentő liisztogenezist, valamint alakjának (mor- fogenezis) és egyéb tulajdonságainak kialakulását is. Az őslénytani anyag, amelyet módunk- ban van tanulmányozni, az élőlénynek csak a fennmaradásra alkalmas szilárd része, tehát az ontogenezisben résztvevő anyagnak csak egy részét alkotja. A fennmaradásra alkal- mas szervek geneziséről szólva tehát mindig morfogenezist értünk. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1963. jan. 9. előadóülésén. Kézirat lezárva 1962. dec. 1. Kecskeméti : Nummulites perfovatus csoport morfogenetikája 357 Közismert, hogy az ontogenezis és a filogenezis között bensőséges, elválaszthatat- lan kapcsolat áll fenn. Ugyanilyen szoros, ha első pillanatra talán nem is ilyen szembe- tűnő a kapcsolat a morfogenezis és a filogenezis között is. A filogenezis ugyanis meghatá- rozott korú anyagot, ősmaradványokat igényel, melyek viszont csak morfogenetikailag foghatók meg. E fogalmakra a morfogenetikai vizsgálatoknál lépten-nyomon szükség van, ezért még munkánk kezdetén elkerülhetetlen volt ezen előbbiekben ismertetett fogalmak egy- értelmű tisztázása. A módszer lényegét tekintve a morfológiai elemzés egy fajon vagy faj csoporton belül bizonyos alaktani bélyegek földtörténeti egymásutánját, a fejlődés során fellépő anatómiai-morfológiai módosulásait veszi vizsgálat alá. E jellemvonások, bélyegek fejlő- désében különböző mennyiségi szakaszok állapíthatók meg, melyek núnt korhatározók a rétegtan szolgálatába állíthatók. E módszerrel a fajon, vagy fajcsoporton belül olyan kisebb őslénytani kategóriák jelölhetők ki, melyeknek rétegtanilag az emeletnél kisebb egységnek, szintnek felelnek meg. E bélyegek törvényszerű változásának vizsgálata azt eredményezi, hogy egy lelő- hely alakjainak nagy számánál a bélyegek egy bizonyos elrendeződése túlsúlyban lesz, amellett azonban kisebb számban olyan elrendeződés is fellép, ami az idősebb, illetve fiatalabb rétegekben mutatkozik. Következik tehát, hogy nem egy bélyeg típusa, hanem a típus túlnyomó többségű megjelenése jellemző egy bizonyos rétegtani egységre. A további lépés ezután az, hogy a fajcsoport a bélyegeket túlnyomó többségben típusosán mutató tagjait egy fajra konkretizáljuk. Természetesen a vizsgálatok során több ilyen faj adódik ki, melyek mindegyike több másikkal fokozatos átmenettel van összekapcsolva. Ilyenkor az a feladat, hogy a fajcsoport így kiadódó tagjait egy vagy több sajátosság, vagy morfológiai bélyeg fokozatos előrehaladó tökéletesedése szerint fejlődési sorba állítsuk. A morfogenetikai vizsgálatoknak lényegében az alábbi követelményeket kell kie- légiteniük : 1. Az anyagnak pontosan ismert szintből, minél teljesebb folytonos szelvényből kell származnia. A faunát minden szintből külön kell gyűjteni. 2. A kiindulási anyag egy és ugyanazon fajcsoport számos egyede legyen. 3. A vizsgálandó bélyegnek számszerűleg megfoghatónak kell lennie. 4. A lehetőség szerint minél több bélyeg jellemzőit vegyük figyelembe. Ha ezek a feltételek nincsenek meg, fennáll annak a veszélye, hogy a sorozat felál- lítása pusztán spekuláció és hipotézis marad. Vizsgálatunk tárgyai, a bakonyi N. perfovatus csoport tagjai, mindezen kívánal- maknak messzemenően megfeleltek. Kiindulási anyagnak több, a bakonyi középsőeocént teljesen liarántoló mélyfúrás- ból (Úrkút 192, Eplény 40, Dudar 168 és MRF 1.) és több felszíni feltárás összefüggő szel- vényéből (Sümeg— Rendek-hegy; Ajka, csékúti nagy kőfejtő; Jásd, régi kőszénkutatás mellett; rész-szelvény Sümeg, Darvastói külfejtés; Zirc, Lencsésgödör; Dudar, országút és Sűrű-hegy egyesített szelvénye) származott. **■ Az anyag többségét Kopek G. gyűjtötte a bakonyi eocén 1957 — 61 évi térképezése során. A szíves előzékenysége révén rendelkezésemre álló anyag rétegszerinti mintavé- tellel került ki a pontosan felvett szelvényekből. Az anyagot, ahol mennyiségbeli hiány mutatkozott, e szelvények szerint újabb gyűjtésekkel egészítettem ki. így minden szel- vényből elegendő mennyiségű példány áll rendelkezésemre a variációstatisztikai számítá- sokhoz. A többi kívánalmak is könnyen kielégíthetők voltak, mivel a Nummuliteszeknél számos, számszerűleg is jól megfogható bélyeg található ( 1 . ábra) . Ezek közti 1 hetet válasz- tó Földtani Közlöny 358 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet tottam ki s ezek értékeit vetettem össze 2772 példányon. A hét legfontosabb bélyeget az alábbiakban adjuk. 1. L (A)* = növekedési hányados, mely azt mutatja, hogy valamelyik fordulat lépése hányszorosa a előzőnek 2. M (n) = makroszféra nagysága 3. HÍ! = az elsősorozatos kamra nagysága (n) = a kamramagasság és szegélvléc vastagságának hányadosa ( Vszv/ x) = kamraindex = fordulatszám a sugárban = átmérő és vastagság hányadosa. 4- P 5- K «• I * 4 I. ábra. A Nummuliteszek legfontosabb alaktani jellegei számszerű értékeinek felvételi helye (N e m k o v G. I. nyomán), sz = a szegélyléc vastagsága, km = kamramagasság, kh,= kamrahosszúság, 1 = lépés, M = makroszféra átmérője, Á = átmérő, V = vastagság Abb. 1. Messstellen, wo die Zahlwerte dér wichtigsten morphologischen Merkmale dér Nummuliten erhalten worden sind (nach G. I. N e m k o w). sz = Dicke des Dorsalstranges, km = Kammerhöhe, kh = Kam- merlánge, 1 = Schritt, M = Durchmesser dér Makrospháre, Á = Durchtnesser, V = Dicke Mielőtt rátérnénk a N. perforatus fajcsoport morfogenetikai elemzésére, szólnunk kell néhány szót a N. perforatus nevezéktanáról. Ennek ismertetésénél kitaposott úton járhatunk kiváló numinuliteszkutatónk, Rozlozsnik P. [19] munkássága révén. Az ő nyomán adjuk az alábbi nevezéktani áttekintést. A N. perforatus egyike a legrégebben ismert Nummulites fajoknak. Első ábrázolása 1798-ból ered, amikor Fichtel, E. & Moll, J. P. C. Nautilus lenticularis név alatt Kolozsvár környékéről több Nummulites-ía]t ábrázoltak. Ennek egyik varietásában, a var £-ben kétséget kizáróan a N. perforatus makroszférás alakjára ismertünk. A leírásból is kitűnik, hogy e varietásnál a pillérek egyesével vagy csoportosan a válaszfalcsíkok között találhatók, a mai értelemben vett N. perforatus típusának megfelelően. 1808-ban Montfort, D. ugyanerre a varietásra az Egeon perforatus nevet al- kalmazta. A lyuggatottságra utaló perforatus fajnév onnan ered, hogy Montfort, D. a pillérekhez viszonyította a kis gödröcskék helyzetét s pórusoknak tartotta azokat, ma már tudjuk, tévesen. 1826-ban Orbigny, A. már a Nummulina génusznevet használja s a fajnevet a mikroszférás' generációra viszi át; A r c h i a c, A. & Haime, J. is a mikroszférás generációt illeti a N. perforata névvel. Egyébként A r c h i a c, A. & H a i m e , J. a faj típusát a La Mortola-i erősen felfújt és a peremi szakaszon sűrű spírájú példányok közül jelölték ki, azonban a priorí- * A latinbetűs jelölés S c h a u b, H. [22], a görögbetűs Rozlozsnik P. [19] szerint. Kecskeméti : Nummulites perforatus csoport morfogenetikája 359 tás F i c h t e 1, L. & M o 1 1, J. P. C. Kolozsvár környéki példányait illeti meg a Mont- it o r t , D. által adott perforatus fajnévvel. A N. perforatus rendkívül változékony faj, úgy hogy már Archiac, A. & H a i m e , J. a típusos N. perforatus mellett 8 varietást különített el s 4 rokon fajt állított fel. A roppant változékony csoportban 1883-ban de la H a r p e [8] próbált rendet teremteni, de ezzel a helyzet nemhogy egyszerűsödött volna, hanem még bonyoló- dott, új varietások beiktatásával. Rozlozsnik P. 1924-ben [19] foglalkozott a N. perforatus fajcsoport tagjaival, melyek között különböző rendszertani kategóriák (rassz, varietás) alatt az általunk ismer- tetett négy faj leírása is szerepel, anélkül azonban, hogy azok morfogenetikai egymásra- következésével és szintbeli helyzetével foglalkozott volna. A faj nagy változékonysága miatt előállott zavaros nevezéktani helyzetet hűen tükrözi delaHarpe Rozlozsnik P. által 1926-ban sajtó alá rendezett munkája [9]. Ebben de la Harpe a típusos N. perforatus mellett 6 rasszt, 9 varietást és 5 szubvarietást különít el, melynek zöme helyi változat. Ilyen körülmények között a faji bélyegek legpontosabb megállapítására alkalmas variációstatisztikai módszert használtuk a vizsgálatok megbízható eredményeinek bizto- sítására. A teljes anyagon felvettük az egyes jellegek számszerű értékeit s megállapítottuk azok variációs szélességét. Avjellegek között a legfontosabb a spira általános képét tükröző ún. növekedési hányados, melyek értékei koordinátarendszerre rakva a spiradiagramot adják. Ugyan- csak fontos differenciák voltak kimutathatók a kamraindex, továbbá a kamramagasság és a szegélylécvastagság közötti viszonyszám segítségével. A variációstatisztika segítségével az egyes morfológiai bélyegek változékonyságában sikerült olyan csomópontokat kapni, melyek két jellemző érték közé esnek. A vizsgált jellegek értékei között négy eléggé jól elkülöníthető csomópont adódott, egy-egy faj jellemző faji bélyegeit jelentőén a variációszélesség határain belül: N. sismon- dai, N. deshayesi, N. aturicus és a típusos N. perforatus. Ezeknek jellemző faji bélyegei közül itt csak a spiradiagramot mutatjuk be grafi- kus ábrázolásban (2. ábra) , a többi csak különböző viszonyszámokat feltüntető képletekkel kifejezhető jellegeket csak diagnózisszerű rövidséggel adjuk.* N . sismondai. A spiradiagram háromszakaszos. A lépés a 7 — 8. fordulatilag egyen- letesen nő, a középső szakaszban közel állandó, a peremi szakaszban lassan fogy. A kamra index alapján a kamrák sarló alakúak. A szegélyléc vastagsága végig egyenletes. A kamra a kezdőkanyarulatokban magasabb, mint amilyen hosszú, a perifériális részen 1,5— 2-szer hosszabb, mint magas. Átlagos átmérő 10 mm, vastagság 6 mm. Típusosán lencse alakú. N. deshayesi. A spiradiagram kétszakaszos. A lépés a 7 — 8. kanyarulatig egyenlete- sen nő, a középső szakaszban lassan, a peremi részen rohamosan fogy. A kamrák rombusz alakúak. A kamrák a kezdőfordulatokban 1 — 1,5-ször, a középső szakaszban 2—4- szer hosszabbak, mint magasak. A szegélyléc vastagsága nem sokkal nagyobb mint a kamrák magassága, a perem felé elvékonyodik. Átlagos átmérő 15 mm, vastag- ság 4 mm. Felülete mindenhol pillérezett, a centrumban kissé sűrűbben. N. aturicus. A spiradiagram háromszakaszos. A lépés a 8. kanyarulatig szabályosan nő, a középső szakaszban szabálytalanul, a peremi szakaszban szabályosan csökken. Kam- raalak négyzetes. A kamrák 2 — 3-szor hosszabbak, mint magasak. A szegélyléc a kezdő * A vizsgálatok teljes anyagát egy külön dolgozatban szándékozzuk közreadni. 6* 360 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, j. füzet szakaszban sokkal vékonyabb, mint a kamramagasság, a középszakasztól kezdve a kamra- magasság fele. A kamrák rombusz alakúak. Átlagos átmérő: 20 mm, vastagság: 7 mm. N. perforatus. A spiradiagram háromszakaszos. A lépés a kezdő fordulatokban egyenletesen nő, a középső szakaszban közel állandó, a peremi szakaszban rohamosan csökken. A kamrák téglalap alakúak, 4 — 6-szor hosszabbak mint magasak. A szegélyléc a 4 első kanyarulatban a kamramagasság 1/3-a, a középszakaszban a kaniramagasságga egyenlő, a peremi részen vastagabb. Átlagos átmérő: 24 mm, vastagság: 12 mm. A pil- lérek a válaszfalcsíkok közt fekszenek. 2. ábra. A) a N. sismondai d’ Arch. & H a i m e, B) a N. desliayesi d’Arch. & Haime, C) a. N aturicus Joly & l,eym., D) a N. perforatus M o n t f. spiradiagramja. (A függőleges tengely ötszörö- sen túlmagasítva) A bb.2. Spirendiagramme: A) N. sismondai d'Arch.&Haime, B) N. deshayesi d’Arch. & Haime C) N. aturicus J o 1 y & Z, e y m. , D) N. perforatus Monti. (Die vertikale Achse ist fünfmal überhöht.) A csomópontokon kívül eső értékek a fajok közti átmeneti alakokra jellemzők, de ezeket, hogy az egyébként is időigényes munkában előrehaladhassunk, egyelőre nem vettük figyelembe. A vizsgálatok rétegtani vonatkozásaiból itt csak a legfőbb megfigyelések rögzíté- sére törekszünk, nem akarva elébe vágni a bakonyi eocén széles faunisztikai alapon folya- matban levő biosztratigráfiai feldolgozásának. Az ismertetett fajok rétegtani elterjedésének grafikonjából (3. ábra) kiderült, hogy a N . sismondai (614 db, 86%) a lutécium alsó, a N. aturicus (791 db, 74%) és a N. des- hayesi (564 db, 46%) a lutécium középső, a típusos N. perforatus (803 db, 86%) pedig a lutécium felső harmadában dominál. Az így kapott görbéket összehasonlítva a N . perforatus rétegtani elterjedését fel- tüntető görbével, melyet a Kopek G.-vel korábban megjelent dolgozatunkban [10] tettünk közzé, azt látjuk, hogy a N . sismondai maximuma a három csúcsú perforatus- görbe első, a N . aturicus és N. deshayesi dominanciája a görbe második és a típusos N. perforatus maximuma a görbe harmadik csúcsával esik egybe. A perf óra tus-görbe érdekes háromcsúcsossága, a dolgozat publikálása után rögtön feltűnt és felvetődött a kérdés, hogy a görbe különösségét nem az okozza-e, hogy a vizsgált N. perforatusok fajilag inhomogének. A most bemutatott vizsgálatok teljes mértékben igazolták feltevésünket s bebi- zonyították, hogy az általunk korábban „kollektív-fajként” vizsgált N. perforatu tulajdonképpen a fent tárgyalt 4 fajra bontható. Kecskeméti Nummulites perforatus csoport morfogenetikája 361 Ezek a megállapítások a korábbi szintelnevezéseinkben csak a ,,N. perforatus-os szint” megjelölésében hoznak változást, amennyiben azt a továbbiakban N. aturicus-os szintként szerepeltetjük. 3- ábra. AJ A TV. perforatus csoport, (Kopek-Kecskeméti, 1960) 1. a .V. sismondai d’A rch. & H a 1 m e, 2. a N . deshayesi d’Arch. SHaime, 3. aAT. aturicus J o 1 y & I, e y m. , 4. a N. perforvtus Monti, rétegtani elterjedése a Bakonyban A&ft. 3. A) Stratigraphische Verbreitung dér Gruppé von A’, perforatus im Bakonygebirge; 1. N. sismondai dArch öíHaime, 2. N. deshayesi d’Arch. & Haime, 3. N. aturicus Joly& teym., 4, N. perforatus Monti. A másik, ennek nyomán szükséges módosítás, a N . laevigatus-os szint lutéeiumba való helyezése, melyet a N. laevigatus mellett tömegesen előforduló jellegzetesen középső- eocén N. sismondai faj jelenléte is indokol IRODALOM - RITERATUR . 1 ■ ü’ A re h i a c, A. & H a i m e, J.: Description des animaux íossiles du groupe nummulitiqne de 1 Inde, precedée d un résumé géologique et d’une monographie des Nummulites. Paris, 1853, pp. 164. — ?• , .e t t e n s t a e d t, F. : Die stratigraphische Bedeutung phylogenetischer Reihen in dér Mikropaláon- tologie. Geol. Rundschau 49, 1960. p. 51 — 69. — 3. Brönnimann, P. : Über die tertiaren Orbitoideu 362 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet und die Miogypsiniden von NW-Marokko. Schweiz. Pál. Abhandl., 63, 1940, p. 1 — 113. — 4. C h a m - bers, E. G.: Statistical calculation fór beginners. Cambridge, 1958, pp. 168, 2. ed. — 5. F i c h t e 1, L. & Moll, J. P. C.: Testacea microscopica aliaque minuta ex generibus Argonauta et Nautilus. Wien, 1798, pp. 123. — 6. F i s c h e r, R. A.: Statistical Methods fór Research Workers. Edinburgh — London, 1950, PP- 354, ii- ed. — 7. F u c h s H.: Nummulites (Camerina) nagyságbeli gyakoriságának vizsgálata. Földt. Közi., 85, 1955, p. 466 — 473. — 8. de la Harpe, Ph.: Étude des Nummulites de la Suisse, et révision des espéces éocénes des genres Nummulites et Assilina. Mém. Soc. Pál. Suisse, VII, VIII, X, 1881 — 1883, p. 1 — 178. — 9. de la. H a r p e, Ph. & Rozlozsnik, P.: Matériaux pour servir á íme Monographie des Nummulines et Assilines. Földt. Int. Évkönyve, XXVII/i, 1926 p. 1 — 102. — 10. Kopek G. & Kecs- keméti T.: A bakonyi eocén szintezése nagyforaminiferák alapján. Földt. Közi., 90, 1960, p. 442 — 455. — 11. Kopek G.: Jelentés a Bakony-hegység eocén üledékeinek 1958 — 1959. évi újra vizsgálatáról. 1960, Kézirat, MÁFI Adattár. — 12. Kopek G.: Kifejlődési különbségek okai a délnyugati és északkeleti Bakony eocén képződményeiben. 1962. Kézirat, MÁFI Adattár. — 13. L in d e n, A.: Statistische Methoden. Basel, 1951, pp. 238, 2. ed. — 14. L u t z e, G. F.: Variationstatistik und Ökologie bei rezenten Foramini- feren. Pál. Zeitschr., 36, 1962, p. 252—264. — 15. M o n t f o r t, D.: Conchyliologie systématique et clas- sification méthodique des coquilles. Tóm. I., Paris, 1808, p. 166 — 168. — 16. d’ O r b i g h y, A.: Tableau méthodique de la classe des Céphalopodes. Ann. Sci. d’Hist. Nat., 1826, p. 245 — 314. — 17. P a p p, A.: Morphologisch — genetische Untersuchungen an Foraminiferen. Pál. Zeitschr., 29., 1955, p. 74 — 78. — 18. R e n z, O. & K ü p p e r, H.: Über morphogenetische Untersuchungen an Grossforaminiferen. Eclog. Geol. Helv., 39 1946, p. 317 — J42. — 19. Rozlozsnik P.: Bevezetés a Nummulinák és Assilinák tanulmányozásába. Földt. Int. Évkönyve, XXVI/i, 1924, p. 1 — 136. — 20. Rozlozsnik P., Hant- ken M. & Madarász Zs. : Nummulinák Magyarország óharmadkori rétegeiből. Földtani Szemle, I/4, 1924, p. 159—180. — 21. Schaub, H.: Über die Zugehörigkeit dér paláozanen und untereozanen Nummuliten zu Entwicklungsreihen. Eclog. Geol. Helv., 43, 1950, p. 242 — 245. — 22. Schaub, H.: Stratigraphie und Paláontologie des Schlierenflysches, mit besonderer Berücksichtigung dér paláocaenen und untereocaenen Nummuliten und Assilinen. Schweiz. Pál. Abhandl., 68, 1951, p. 1 — 222. — 23. S c h m i d t, H.: Morphogenese et morphologie en paléontologie. Bull. Soc. Géol. Francé, Sér. 7, Tóm. I, 1959, P- 641—644, — 24. T a n Sin Hók.: On the Genus Cycloclypeus Carp. Wetensch. Med. Dienst v. d. Mijnbouw, 19, 1932, p. 3 — 194. —25. T h a 1 m a n n, H. E.: Wert und Bedeutung morphogene- tischer Untersuchungen an Gross- Foraminiferen fiir die Stratigraphie. Eclog. Geol. Helv., 31, 1938, p. 333 — 337- — 26. Vadász E. Magyarország földtana. Budapest, 1960, 2. ed. I • Morphogenetik dér Gruppé von Nummulites perforatus aus dem Bakony-Gebirge DR. T. KECSKEMÉTI Die morphogenetische Analvse hasiért sieh innerhalb einer Art oder einer Arten- gruppe auf das Stúdium bestimmter morphologischer Merkmale, die sich im Laufe dér Erdgesehichte gesetzmássig ándem. Eine statistische Untersuchung ermöglicht verschie- dene Etappen in dér Entwieklnng dieser Merkmale festzustellen, die somit als Zeitindika- toren in den Dienst dér Altersbestimmtmg gestellt werden können. Bei dér Anwendung dieser Methode ergeben sich innerhalb einer Art oder einer Artengruppe solche paláonto- logische Unterkategorien, denen dér stratigrapliischen Stufe untergeordnete chronolo- gische Einheiten entsprechen. Zu solchen Untersuchungen sind besonders die Arteu dér Gruppé von N. perforatus geeignet, die im mitteleozánen Schichtenkomplex des Bakonygebirges sowolü horizon- tal, als auch vertikal weit verbreitet und in grossen Mengen vorhanden sind. Auf Grund dér morphogenetischen Untersuchung dér Vertreter von N. perforatus (s. 1.) in mehreren, die Mitteleozánbildungen völlig durchquerenden Bohrungen und in mehreren ziemlich vollstándigen Profilén von Áufschlüssen unterscheidet dér Verfasser innerhalb des Lutets des Bakonygebirges Horizonté, welche durch je eine Art dér Gruppé von N. per- foratus gut bestimmt werden können. Dér untere Horizont wird durch N. sismondai, dér mittlere durch N. aturicus und dér obere durch typische Vertreter dér Art N. perfora- tus gekennzeichnet. KELETBORSODI VULKÁNI TÖRMELÉKKŐZETEK ÁSVÁNY- KŐZETTANI VIZSGÁLATA DR. POJJÁK TIBOR Összefoglalás: A keletborsodi bamakőszénmedencében a középső- és felsőmiocén folyamán — megszakításokkal — végig megtalálhatók vulkáni törmelékszórás nyomai. A kitörési sorrend nagyjából rendes differenciálódásra utal. Előbb (az alsóbelvéti emelet- ben) kezdődött a riolittufák felhalmozódása, majd később (a felsőhelvétiben) a riolitos d icittufáké és dácittufáké, végül (a szarmatában) az andezittufáké és andezitagglomerá- tumoké. A kőzettani vizsgálatok alapján az alábbi öt kőzettípus ismerhető fel : i. plagio- klászos riolittufa, 2. riolitos dácittufa, 3. dácittufa, 4. amfibólhiperszténaugitandezittufa, 5. hiperszténaugitaudezittufa. A riolittufák ásványtani és vegyi szempontból a tokajhegy- ségi riolitokkal, az andezittufák és agglomerátumok pedig a mátrai és tokaj vidéki piroxén- andezit-félékkel rokon összetételűek. A borsodi bamakőszénmedencében és peremvidékein előforduló, igen változatos kifejlődésű vulkáni törmelékkőzetek részletes ásvány-kőzettani és kőzetkémiai vizsgálatával ez ideig alig foglalkoztak. E vizsgálatok hiánya sokszor megnehezíti a térképező geológus és bányageológus feladatát, mert a tufák pontosabb szétválasztása makroszkóposán alig is végezhető el. Andezittufának vagy riolittufának minősítettek mindent, kétes esetekben (átmeneti kőzettípusoknál) gyakran a riolittufa javára döntve. Valóban, makroszkóposán könnyen riolittufának minősíthető több lelőhely kőzete, amiről a mikroszkópi vizsgálat — helyenként kémiai elemzéssel is kiegészítve — később megállapította, hogy dácittufa, vagy horzsaköves andezittufa. A területről megjelent számos munka közül (1. irodalomjegyzéket) csak A r ok- szál 1 á s y Z. [1 ] és P o j j á k T. [7] dolgozatai közölnek részletesebb kőzettani adatokat a medence egy-egy szűkebb területének piroklasztikumairól. Ebben a dolgozatban a kelet- borsodi ('= sajóvölgyi) szénmedence különböző lelőhelyeiről származó tufák és agglomerá- tumok ásvány-kőzettani és kémiai vizsgálatának eredményeit ismertetem. A kőzetanyag nagy részét magam gyűjtöttem be, kisebb részben Sch'réter Z., Balogh K. és Radnóthy E. gyűjtéséből valók. A borsodi „tufakérdés” e vizsgálatokkal még nem teldnthető lezártnak. Több lelőhely kőzetének részletes vizsgálata még hiányzik. A piroklasztikuniok rétegtani helyzete A borsodi bamakőszénmedencében a középsőmioeén elejétől a pliocénig megtalál- hatók vulkáni törmelékszórás nyomai. Legidősebb a kőszéntelepes csoport feküjében talál- ható alsóhelvéti emeletbe sorolt [13] tin. „alsó” riolittufa. Ez a fekütufa a sajóvölgyi kőszénmedence területén biztosan csak Kurittyán, Szuhakálló ésSajókondó bányafeltárá- saiból, valamint a jákfalvai és felsőnyárádi fúrásokból ismeretes. Azonkívül a külszínen Varbó községtől D-re a -0- 321 m és -0 337 m pontok között levő domb Ny-i oldalán felvezető útbevágásban is előfordul kisebb foltokban. A nyugatborsodi területen, Borsod- nádasd, Bekőce és Fedémes környékén azonban elterjedtebb. Az alsó riolittufa változatos kifejlődésű. Általában világosszürke — feliér vagy Sárgás színű, szabad szemmel is felismerhető kvarccal és biotittal. Sajókondón apróbb szemű, Kurittyánban kifejezetten öregszemű, biotitdiis és horzsakövet is tartalmaz [2]. A felsőnyárádi fúrásokkal harántolt mintegy 100— 1 10 m vastag alsó riolittufa rétegössz- * Előadta a M. F. T. Északmagyarországi Csoportjának 1962. szept. 27-én tartott szakülésén. Kézirat lezárása 1963. I. 9. 364 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, 3. füzet letben R a d ó c z Gy. közleménye [9] szerint kristály- és portufa, agyagosán bontott tufa és tufit is mutatkozik. Réteges, finomsávos kifejlődésük vízben való leülepedésre utal. A kőszéntelepes képződményben, ill. magában a helvéti kőszéntelepben meddő beágyazásként mutatkozó riolittufa átmenetként tekinthető a fekü „alsó” riolittufa és a kőszéntelepes csoport fedőjében jelentkező felsőhelvéti „középső” riolittufák között. Megtalálhatók a Baross-akna, a perecesi- és lyukóvölgyi aknák, Sajókondó, Sajókazinc, Sajóivánka, Kisbarca, Bánfalva, Sajókaza és Szuhakálló kőszéntelepeiben. A köztes tufarétegecskék száma többnyire 1 — 3, vastagsága néhány mm-től pár cm-ig terjed. A kőszéntelepes rétegcsoportra települő, felsőmediterrán (felsőhelvéti— alsó- tortónai) rétegek bőven tartalmaznak vulkáni törmelékanyagot. A felszínre került anyag tisztán, vagy agyagos-márgás képződményekkel keverten s gyakran váltogatva ülepedett le a helvéti tengerben, azért rendszerint jól rétegzett, finomszemű, tömött, szemben a szarmata emelet tufáival, amelyek többnyire teljesen rétegzetlenek és durvább szeműek. Ez az ún. „középső” plagioklászos riolittufa és tufás agyag ma már csak kisebb foszlá- nyokban vau meg a keletborsodi területen Dédestapolcsány, Tardona és Bánfalva kör- nyékén. A nyugatborsodi részen: Sáta, Csokva-Omány, Csernely, Mogyorósd és Szucs- Egercsehi környékén a középső riolittufa jóval elterjedtebb. A tortonai emelet középső és felsőbb szintjeiben fehér és világosszürke riolit- dácit-tufát, tufitot és tufás agyagmárgát találunk mészmárga és homokos márga közé települve. Nyomozhatok Sajókazinc, Sajógalgóc, Sajóvelezd, Sajómercse, Uppony, Bóta környékén, továbbá Bánhorvát és Nagybarca határában [6], valamint Sajóbábony mellett és Miskolctól É-ra az Ágazat -völgyben. A felsőmiocén (szarmata) elején a terület szárazulattá vált. Nagyobb lepusztulásra utalnak a mintegy 60—80 m vastagságú szárazföldi kavics-, murva- és homokrétegek Sajóvelezd, Sajómercse, Bánfalva és Bánhorvát környékén andezittufa és agglomerátum alatt. A terület K-i és DK-i részén azonban hiányoznak. A savanyúmagmás vulkáni tevékenység folytatódott a szarmatában is, változatos riolit-dácittufával. Ez az ún. „felső” riolittufaszint. A riolit-dácittufa egykor kétségtelenül jóval nagyobb kiterjedésű lehetett. Megmaradt foszlányait megtaláljuk Ormospuszta, Alacska-Kondó környékén, valamint a Sajószentpéter — Miskolc közötti dontb vonul atban . Anyaga rendszerint gyengén rétegzett, vagy többnyire teljesen rétegzetlen, tiílnyomóan már száraz térszínre hullott. A szarmata emelet jelentősebb vulkáni képződménye piroxénes andezittufa és andezitagglomerátum. Igen tekintélyes a kiterjedése, a vastagsága is jelentős, mintegy 100 — 120 m. A Ny-i és középső részeken (a sajómercsei törésvonaltól K-re a Varbó- Harica-patak völgyéig) a domborzat 300 — 350 m tszf. magasságon felüli része belőle épült fel. Keletebbre, a Sajószentpéter— Miskolc közötti dombvonulatban már alacsonyabb térszínen is megtalálható [8, 15]. Kőzettanilag igen változatos: finomabb-durvább szemű, gyakran kőzetüveg- és horzsakőlapilliket tartalmazó tufák breccsás és konglomerátumos rétegekkel váltakoznak. Ez utóbbiak a szögletes vagy legömbölyödött andezitkavics és -törmelék mellett gyakran nagyobb andezit bombákat, sőt pár m3-es tömböket is tartalmaznak, főleg a tardonai völgyben, a Fehérkőbérc, Eperjesbérc, valamint Upponytól É-ra a Köbölictető és Három- köbére környékén [6, 10]. Az egész andezitösszlet ülepedési körülményei regressziós időszakra utalnak. Az alsóbb szintek itt-ott még rétegzettek, de a felsőbbekben már keresztrétegzettség vagy álrétegzettség észlelhető, sőt nagyrészt teljesen rétegzetlenek. P o j j á k : Keletborsodi vulkáni törmelékkőzetek 365. Kőzettani vizsgálatok A megvizsgált kőzetek 5 típusba sorolhatók: 1. plagioklászos riolittufa (alsóhelvéti-szarmata emelet), 2. riolitos dáeittufa (felsőhelvéti-szarmata emelet), 3. dáeittufa (felsőhelvéti-szarmata emelet), 4. amfibólos hiperszténaugitandezittufa és agglomerátum (szarmata emelet),. 5. hiperszténaugitandezittufa és agglomerátum (szarmata emelet). A felsorolás nagyjából a keletkezési sorrendnek is megfelel. Plagioklászos riolittufa Mint láttuk, a keletborsodi kőszénmedencében az egész középső és felsőmiócérr folyamán találkozunk riolittufákkal. Kifejlődésük igen változatos. Színük fehér, világos- szürke vagy sárgásszürke. A felső mediterránba tartozó („alsó” és „középső”) riolittufa jól rétegzett, többnyire finomabb szemű, kevesebb horzsakővel. A szarmata („felső”) riolittufának csak az alsóbb szintjei rétegesek, többnyire főtömegében rétegzetlen, mivel már szárazulatra hullott. Rendszerint durvább szemű, horzsakövet is bővebben tartalmaz. Ásványos elegyrészei közül makroszkóposán csak a szürkésfehér, zsírosfénvű kvarc és fekete csillogó biotitlemezkék ismerhetők fel. A tufák túlnyomó része laza, széteső. Kanadabalzsamos átitatás után is nehéz belőlük mikroszkópos vizsgálatra alkalmas csiszolatot készíteni. A csiszolatok vizsgálatán kívül a porított kőzetanyag fajsúly szerinti szétválasztását is elvégeztük az elegyrészek százalékos összetételének megállapítása céljából. Mikroszkópban vizsgálva a tufákat, az uralkodó üveges kötőanyag mellett főleg kvarcot, plagioklászt, biotitot és horzsakövet észlelünk, kevés a magnetit és elenyésző a piroxén, rutil és cirkon mennyisége. Néhány lelőhelyről származó tufakőzet ásványos elegyrészeinek százalékos összetételét az I. táblázat mutatja. Lelőhely Rétegtani helyzet Üveges kötőanj’ag Horzsakő ! Kvarc Plagio- klász Biotit Hiper- sztén Magnetit + egyéb százai é k Varbótól D-re 321 és 337 mp. között „alsó” 30.2 9,3 20,7 37,3 1,8 ny. o,7 Dédestől DK-re A 283.3 környéke „középső” 22,6 10,5 32,8 28,6 4,5 1,0 Bánfalva— Szabótető A 333,6-tól ij-ra „középső” 40,0 18,5 12, 3 25,7 2,3 ny. 1,2 Miskolc-strandfürdői fúrás 466 — 468 m , .középső”- , .felső” 39,o 3,5 24,5 31,0 i,5 0,5 Miskolc-strandfürdői fúrás 470 — 472 m „középső”- , .felső” 30.5 i4,5 27,0 23,5 3,o 1,5 Sajószentpéter Nagvkorcsolyás- alsó A. „felső” 38,1 5,5 22,4 30,5 2,3 ny. 1,2 Sajószentpéter Nagykorcsolvás- felsö „felső” 18,3 37,5 15,5 26,7 i,5 ny. 0,5 Az üveges kötőanyag általában 1/3-résznyi a megvizsgált kőzetekben. Legtöbb a Szabótető kőzetében (40%), legkevesebb a Nagykorcsolyás felső szintjének kőzetében (I^,3%) ■ Többnyire színtelen, olykor rendkívül apró ércásványt, vagy opak szemcsét tartalmaz (Nagy korcsolyás-f első, Miskolc-strandfürdői fúrás). Az üvegtöredékek helyen- 366 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet ként (Bánfalva) utólagos kovásodással tömör anyaggá változtak. Másutt (Dédes, Sajó- szentpéter} az üveg részben devitrifikálódott. A kvarc porfirosan gyakran sajátalakú: dihexaéderes vagy piramis - prizma alak- együttest árul el. Mérete általában 300 — 600 mikron közötti, de lehet nagyobb is (Nagy- korcsolyás-alsó : 1950 mikron). Mennyisége általában 20 — 30%, de aSzabótető és a Nagy- koresolyás-felső kőzetében jóval 20% alatt marad. A nagykorcsolyási kőzet nagy kova- savtartalma (73,21%) a jelentős mennyiségű (37,5%) kovaanyagú horzsakővel magya- rázható. A szabótetői kőzet esetében pedig a kovaanyagot főként a nagy mennyiségű kőzetüveg tartalmazza. Fenti indokok mellett a két kőzet esetében a plagioklászok össze- tétele (I. később) is indokolja, hogy ezeket plagioklászos riolittufának tartsuk. A földpátok csaknem kivétel nélkül plagioklászok. Mennyiségük 25 — 40% közötti. A „beágyazásként” előforduló nagyobb kristályok bázikusabbak : oligoklász-andezinnek, ill. savanyú andezinnek minősíthetők. Szimmetrikus kioltással mért értékek alapján az anortit %: Varbó 25 — 30%, Dédes 20 — 28%, Szabótető 25 — 40%, Miskolc-strandfürdői fúrás 30 — 40%, Sajószentpéter 15 — 35%. Az alapanyag földpátja savanyúbb: albit- oligoklász 10 — 20%-nyi An-tal. A porfiros plagioklászok 200 — 500 mikron között változ- nak. Gyakran albitikresek, néha zónás felépítésűek (Dédes, Sajószentpéter). Bennük apatit és cirkon -zárványok is felismerhetők. Szanidint bizonytalan értékeléssel csak a Nagykorcsolyás kőzetében lehet észlelni. A biotit 200 — 300 mikronnyi, ritkán nagyobb (Dédes 500 mikron). Mennyisége 1,5 — 4,5% közötti. Barnásvörösen áttetsző, igen erősen pleokróos: szalmasárga, sötét- barna. Többnyire üde, csak ritkán észlelhető a kloritosodása (Szabótető). A járulékos elegyrészek közül a magnetit apró szemcsékben vagy porszerííen 'elhintve mutatkozik az alapanyagban. Némely tufában hipersztént is megfigyelhetünk elenyésző mennyiségben (Varbó, Bánfalva, Sajószentpéter). Rutil és cirkonszemcsék ugyancsak szórványosan találhatók (Varbó, Miskolc-strandfürdői fúrás). A tufák horzskődarabjaiuak anyaga amorf kőzetüveg. Nagyságuk 0,5 — 2 crn-nyi, de ennél nagyobb is lehet (Nagykorcsolyás felső szült: 4 — 5 cm) . Mikroszkópban a horzsa- kőlikacsok falán apró földpátlécecskék és apatittűk ismerhetők fel. Riolitos dácittufa és dácittufa Lényeges különbség a plagioklászos riolittufák és dácittufák között, hogy utóbbiak plagioklászai jóval bázisosabbak, s a kvarc mennyisége már nem igen haladja meg a 15%-ot. A mikroszkópi s az azt kiegészítő kémiai vizsgálat alapján a nagybarcai, sajó- mercsei és az ormospusztai kőzetek dácittufának, a sajóbábonyi (Piltai- puszta) és az ágazatvölgyi (Miskolctól É-ra) kőzetek riolitos dácittufának minősültek. E két utóbbit elsősorban a plagioklászok összetétele alapján (An% = 30 — 55) nem tarthatjuk típusos riolittufának az aránylag nagyobb (20% körüli) kvarctartalom ellenére sem. E tufák ásványos összetételét a II. táblázat mutatja. Az üveges kötőanyag ezekben a kőzetekben is jelentős: 16 — 35%. A horzsakő- lapillik általában kisebbek, mint a riolittufáknál, többnyire 1 cm alattiak, a likacsaik falán, apró földpátmikrolit okkal. Az utólagos kovásodás főleg a sajóbábonyi kőzeten figyelhető meg. A kvarc mennyisége a dácittufákban 10—15%, a riolitos dácittufákban 20%-nyi. Erős visszaoldód ásókkal néha több mm-es kristályokban is előfordul. Üveg és gázbuborék- zárványok is megfigyelhetők beime. ’ A földpátok összetétele Ab-,(1An30 — Ab45An55 közötti. Az albitikrek mellett zónásság is megfigyelhető (Sajóbábony, Nagybarca, Ormospuszta). Zárványként apatitot, cirkont P o j j d k : Keletborsodi vulkáni törmelékkőzetek 367 •és amorf kőzetüveget is tartalmaznak. Helyenként (Ágazatvölgy, Ormospuszta) erőtel- jesebben kaolinosodottak. A színes elegyrészek közül a biotit többnyire ép, kloritosodása csak az ágazatvölgyi •és a sajóbábonyi tufákban figyelhető meg. Lemezkéi sajátalakúak, 300 — 500 mikronosak. Hipersztént főleg a nagybarcai és ormospusztai kőzetek tartalmaznak mérhető mennyi- ségben. II. táblázat Lelőhely Rétegtani helyzet Üveges kötő- anyag Horzsakő Kvarc Plagio- klász Biotit Piroxén Magnetit + egyéb százai ék ■Sajóbábony Piltaj -pusztától K-re „felső” 16,8 37,2 27,1 21,3 2,5 ny. o,5 Miskolctól É-ra Agazatvölgy A 232,3 Nagybarca 304 mp alatt „felső” „felső” 34 3.7 28.7 *5,9 17,6 20,6 ro,5 25,1 38,5 2,0 2,2 1,0 i,7 i,5 Sajómercsétöl D-re országúti bevágás „középső” 19, o 16,2 21,1* 38,9 1,8 0,5 2,5 Ormospuszta 246 mp.-tól DNy-ra, alsó „felső” 32,0 3,5 12,6 47,3 2,6 1,0 1,0 ■Ormospuszta 246 mp.-tól DNy-ra, felső „felső” 35,3 5,o 14,5 41,7 2,0 o,5 1,0 * A kvarc jelentős (kb. 60%-a) része nem primér-kvarc, hanem a tufaanyaghoz kevered homokszemcsékből származik. Andezittufák és agglomerátumok Az andezites vulkáni törmelékanyagnak nagy felületi kiterjedése van az egész keletborsodi medencében. Összetétele különösen változó a hozzáelegyedett agyagos- homokos anyag miatt. Mikroszkópos vizsgálatok céljára csak a tiszta tufarétegekből, ill. a tufák andezitkavicsaiból és a tömbökből vettünk mintákat. Az ásványok százalékos arányát részben csiszolatban, integrációs asztallal, részben bromoformos szétválasztással határoztam meg (III. táblázat). Az üveges kötőanyag átlagosan 30 — 45%, de egyes csiszolatokban a 70%-ot is meghaladja. Csak a galambosbérci és a haricavölgyi kőzetben kevesebb 30%-nál. Szín- telen vagy sárgás (Tótvárgány-hegy, Nyúzótető, Lipótbérc), átlátszó-áttetsző és izotróp. Több helyen finom hintésként apró opak ércásványszemcsét (valószínűleg magnetitet) tartalmaz, főleg a Háromkőbérc, Köbölictető, Magas-hegy, Lipótbérc és a Harica-völgy kőzeteinek üveganyaga. Az ásványok közül a plagioklász-földpát az uralkodó. Mennyisége általában 35% fölötti és elérheti az 50%-ot is (Borlótető, Galambosbérc). A porfiros plagioklászok saját- alakúak, táblásak. Kioltás alapján bázikus plagioklászok 50—70% An-tal. Igen gyakran zónásak. Normális esetben a mag bytownit (85 — 90% An), a szegély Ab80_75An20. 25 összetételű oligoklász. Fordított zónásság a Borlótető, Kövestető, Romány-hegy és a Harica-völgy kőzeteiben észlelhető. Az alapanyag apró plagioklásza bytownit 85% An-tal. A porfiros földpátok zárványai vékony apatittűk, biotitlemezkék, apró földpát- kristálykák vagy barnás áttetsző üvegfoszlányok. Többnyire zónákban rendeződnek. A zárványkoszorú rendszerint a zónás plagioklász középső öveit kíséri. A földpátok általában épek, kaolinos elváltozás csak a Hosszúszőlő, Damasa- és a Harica-völgy kőzetében figyelhető meg. 368 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, J. füzet III. táblázat Lelőhely Üveges kötő- anyag Plagio- klász Hiper- sztén ’3d < Amfiból Biotit §>S? százalék Bánfalva Kövestető A 428,4 Bánfalva 3G2 39,6 5,7 3,1 8,5 2,8 4,1 Eperjesbére A 384,8 DNy .... Nagybarca 30,7 45,4 9,3 4,8 3,2 4,o 2,6 Szokai-volgy 364 mp.-tól D . . . . Nagybarca ' 3i,5 43,9 9,5 4,1 2,5 3,6 4,9 Dobogótető A 346, mp Sajóvelezd 42,2 3L3 8,7 7,2 3,6 2,9 4,1 Borlótető 266 Ny Sajómercse 25,9 47,8 12,6 5,9 2,3 2,5 5,0 Nyúzótető A 378,3 DNy Uppony 30,0 44,4 13,5 4,9 — 3,° 4,2 Köbölictető A 450,4 D Bántapolcsány 36,4 44,8 8,8 3,6 2,0 i,5 2,9 Magas-hegv A 348,8 ÉK Tardona 34,7 42,0 11,6 "5,9 — 2,8 3,0 Lipótbérc A 382,5 DK Tardona 4i,4 36,2 9,2 5,5 1,5 2,5 3,7 Romhány-hegy A 420,3 Tardona Galambosbérc A 411,2 É Kondó 45,5 29,0 10,8 7,6 2,4 z,9 1,8 22,1 50,5 13,5 6,1 2,9 i,7 3,2 Harica-völgy A 237,4 27,7 48,0 10,2 4,3 2,0 3,i 4,7 A színes elegyrészek közül legjelentősebb a hipersztén és az augit. Együttesen io— 20%-nyi a mennyiségük. A hipersztén: augit közelítően 2:1. Csak a dobogótetői kőzetben egyező a mennyiségük. A hipersztén sajátalakú kristályai ritkák (Eperjesbére, Galambosbére), rendszerint szabálytalan, de üde kristálytöredékek. Fe-gazdagságát jelzi szembetűnő pleokroizmusa. A Köbölictető, Nyulcza-hegy, Rózsásdűlő, Lipótbérc és a Harica-völgy kőzetében a hiper- sztén gyengén ércesedett. Az augit kevesebb a hiperszténnél, de a vizsgált kőzetek mindegyikében megtalál- ható. Ez is többnyire töredékes. Automorf, zömök kristályai csak a Dobogótető és a Romány-hegy kőzetében észlelhetők. A gyenge vagy hiányzó pleokroizmus, valamint a 39 — 40° körüli kioltás alapján diopszidos-augitnak minősíthető. A Hosszúszőlő kőzetében klorittá és kaleittá változott álalakok is mutatkoznak. Az amfiból nagyobb mennyiségben (8,5%) csak a Kövestető kőzetében észlelhető, egyébként 3% körüli. Alaktalan töredékeinek pleokroizmusa igen erős: a -— sárga, b = világos zöldesbama, c = élénk zöld. Kioltása 170 körüli. Gyakran az amfiból helyét opak szemcsehalmaz (magnetit, limonit) tölti ki. A biotit többnyire sajátalakú, ritkábban szabálytalan foszlányokban mutatkozik. Helyenként (Nyulcza, Kerektövis, Eipótbérc) kloritosodott és ércesedett. A magnetit apró oktaéderekben vagy szabálytalan halmazokban észlelhető. A másodlagos ásványok közül a kvarc és a kalcit említhető. A koptatott kvarc- szemcsék kis mennyiségben szinte a legtöbb kőzetben megfigyelhetők. A kalcit bővebben csak a Nyúzótető, Eigetnagy-hegy és a Szabótető kőzetében keletkezett. Az ásványos összetétel alapján az andezittufák és agglomerátumok túlnyomó, részben hiperszténaugitandezittufák, ill. -agglomerátumok, több-kevesebb amfibóllal. A kövestetői kőzet jelentős {8,5%) amfibóltartalma miatt amfibólhiperszténaugitandezit- tufának minősíthető. P o j j á k : Keletborsodi vulkáni törmelékközetek 369 A kőzetek vegyi összetétele és rendszertani helye A mikroszkópos vizsgálatok kiegészítéseként io mintából vegyi elemzés is készült. Ezeket Földváriné Vogl M., Sűrű J. és Bidló G. készítették. Elemzés céljára szennyezésmentes anyagot választottam ki, az andezittufánál pedig lehetőleg lávazárványokat. Az elemzések adatait a IV. táblázat tartalmazza. IV. táblázat I I 2 3 4 5 6 7 8 9 1 ( ) Si02 70,02 75,78 73,2i 62,46 60,95 65,82 58,96 57,74 57,04 56,32 TiO 0,19 0,02 0,08 0,54 0,25 — o,53 — 0,68 — Ala03 14,97 12,51 11,82 0,8l 17 29 18,83- 15,48 18,43 17,06 19,53 16,23 Fe.Oa 2,01 0,78 1,02 2,77 1,18 3,12 5,05 5,2i 4,70 9,48 FeO 0,71 i,37 0,38 0,12 i,75 2,30 2,43 2,55 4,46 MnO 0,09 0,01 0,03 0,02 0,66 nyom — 0,08 — — — MgO 0,43 0,05 0,14 0,83 1,32 i,93 2,46 2,01 1,83 CaÓ 2,91 2,82 1,23 3,38 2,28 3,25 1,82 2,58 6,20 8,64 7,40 5,23 1,89 Na.O 2,23 0,89 0,Q0 i,73 2,50 1,76 2,25 2,95 K„Ö 3,54 3,67 3,84 1,17 1,93 2,25 2,53 1,67 1,87 t\o6 0,03 0,01 0,01 0,19 0,06 3,85 0,04 — 0,23 — 0,06 — CO, — — 0,16 — 0,25 — 0,20 — H„Ö- 0,68 0,29 0,54 6,03 2,94 0,5° 0,63 1,32 0,97 ,H.O+ i,57 1,10 99,78 3,07 6,30 6,93 3,12 1,48 1,22 0,25 1 ,68 100,04 99143 99,83 99,97 100,1 I 100,20 100,17 100,36 99,96 Elemző: 'V fl 'CÜ g > XL> •5 s 'O '(D U • 'cd ^ > 'ü T* d 'O ' »d Ti d 0 U tH l-l 2 wi r-H Öl) '3 :0 0 =0 0 ■-< :0 O :0 O J ti) ti) c n fa > I fa > cq fa > w fa > fa Lelőhelyek : r. Varbó községtől D-re, a 321 és 337 mp. között, 2. Dédes, A 285,5 környéke, 3. Sajószentpéter,' Nagykorcsolyás ÉK-i része, felső szint, 4. Ormospuszta, 246. mp. DNy-i része, alsó szint, 5. Ormospuszta, 246. mp. DNy-i része, felső szint, 6. Nagvbarca, 304. mp. alatt, 7. Bánfalva, Kövestető A 428,4 8. Nagybarca, Szokai- völgy 364. mp. D-i oldal, 9. Kondó, Harica-völgy A 237,4 környéke, 10. Sajóvelezd, Borlótető 266. mp. Ny-i oldal Az elemzések szerint a Si02-tartalom a riolittufáknál 70,02 — 75,78% között, a dáeittufáknál 60,95 — 65,82% között, az andezittufáknál ill. -agglomerátumoknál pedig 56,32 — 58,96% között változik. Az A1203, az összes-vas és a MgO-tartalom általában a bázikussággal növekszik. Kivétel csak az ornrospusztai kőzet, melyben a vasoxid mennyi- sége mindössze 1,30% (felső szint). Mint a mikroszkópos vizsgálat kiderítette, ez már mállott és kaolinos-bentonitos összetevőket tartalmaz, amit különben a nagy víztartalom is tanúsít. Az alkáliák mennyisége a kovasavval csökken. Az ormospusztai kőzetnél ez is feltűnően kevés. Az elemzések alapján kiszámítottuk a kőzetek Zavarickij-, Osanu- és N i g g 1 i-értékeit, valamint a C. I. P. W. -normákat is. Zavarickij kőzetrendszerében a riolit- és dácittufák, valamint a kövestetői amfibólos-liiperszténes-augitandezittufa a 2. osztály 3., 5. és 6. csoportjaiba, a hipersztén- augitandezittufák pedig a 3. osztály 10. csoportjába tartoznak. A kőzetek paramétereit az V. táblázat tartalmazza. O s a n n kőzetrendszerében a riolit- és dácittufák az I. főcsoportba, az andezit- tufák pedig a II. főcsoportba sorolhatók. A varbói és dédesi riolittufa, valamint a köves- tetői amfibólos hiperszténaugitandezittufa és a borlótetői hiperszténaugitandezittufa kis Al-felesleget mutat. A nagybarcai és különösen az ormospusztai két kőzet pedig Al-mal tútelített (T = 6, 34, ill. 9, ol). Az Al-telítettség elbontottsággal magyarázható, melynek 370 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet folyamán a többi fémes komponens jórészt kilúgozódott. Agyagos zárványok nem talál- hatók e kőzetekben. V. táblázat I.előhely, ill. az elemzés sorszáma I 2 3 4 5 6 7 8 . 9 IO a n,39 12,31 10,64 3,75 5,02 7,18 8,52 8,99 9,65 7,20 c 3,57 1,46 2,70 4,i9 16,46 2,30 3U7 7,94 7,42 9,14 6,70 b „4,94 2,65 2,35 19,65 14,08 12,13 14,99 11,11 18,59- s 80,I0 83,58 84,31 75,6o 73,03 75,57 7i,4i 68,60 70,10 67,51 a’ 33,33 40,00 — 75,44 86,13 52,94 14,29 — — 12,40- c’ — — 5,88 — — — — 23,81 4,61 — r 5i,39 57,50 85,29 17,54 6,20 30,88 57,14 47,14 62,50 70,16 m’ 15,28 2,50 8,82 7,02 7,67 16,18 28,57 29,05 32,89 17,44 n 54,22 58,06 46,75 53,85 42,86 53,85 67,80 57,14 72,73 60,00- t 0,17 — 0,08 0,67 0,29 — 0,71 — 0,94 — 34,72 32,50 29,41 15,35 5,47 19,12 37,5° 30,95 38,82 46,12 a/c 3,19 8,43 3,94 0,89 2,l8 + 33,72 2,26 1,07 1,21 1,06 1,07- Q kozet- szim- +33,85 + 41,08 + 44,64 +39,51 + 33,6i + 17,84 + n,8o + 11,76 + 13,92- bólum 2/5 2/3 2/5 2/6 2/6 2/6 2/6 3/10 3/10 3/10 iÓ si al fm C alk k mg O c/fm met- szet qz Magmatípus 1. 353,0 44,6 14,5 15,8 25,1 0,46 0,23 0,52 1,08 VI. + 152,4 yosemitites 2. 481,7 46,9 9,2 8,4 35,5 0,42 0,04 0,54 0,92 V. + 239,7 aplitgránitos 3- 458,3 43,6 12,0 15,4 29,0 8,4 0,53 0,09 0,31 0,63 1,28 VI + 242,5 aplitgránitos 4- 335,5 54,8 l8,I 18,7 0,46 0,29 1,04 VI. + 201,9 yosemitites 5- 35o,o 316,5 63,8 13,1 11,0 12,1 o,57 o,55 0,39 0,84 V. + 201,7 yosemitites 6. 43,9 27,8 13,3 15,0 0,46 o,34 0,41 0,48 IV. + 156,4 granodioritos 7- 198,8 36,6 2Q,2 22,3 n,9 0,32 o,33 0,44 0,76 V. + 5i,o peléeites-tonalitos 8. 176,7 30,7 29,4 28,3 11,6 o,43 0,38 0,41 0,96 V. + 30,3 peléeites-tonalitos 9- 177,9 35,8 27,1 24,7 12,4 0,2 7 o,34 Oj4i 0*91 V. + 28,5 peléeites IO. 177,8 30,1 42,8 17,6 9,5 0,40 0,20 0,53 0,41 III. + 39,9 tonalitos, ill. kvarcdioritos A riolittufák si-értékei jól egyeznek a Ven dl A. által [14] a magyarországi riolitokra megállapított szélső értékekkel (350—480), valamint a Hermann M. által [3] közölt Telkibánya környéki riolitok értékeivel is (351,6 — 496,0). Az andezittufák közül a hiperszténaugitandezittufák si-értékei meglehetősen egyöntetűek (176,7—177,9) s a mátrai és telkibányai andezitekéhez hasonlók (162 — 185) . A kövestetői kőzet savanyúbb (si = 198,8). Magmatípus a riolittufáknál aplitgránitos-yosemitites, a dácittufáknál yosemitites- granodioritos, az andezittufáknál pedig peléeites-tonalitos. Az amerikai kőzetrendszerben riolittufáink és dáeittufáink az I. osztály 1. és 2. alosztályába a 3. és 4. rendbe, az andezittufák pedig egységesen a II. osztály 1. alosztály 4. rendjébe tartoznak. A vizsgálati eredmények összefoglalása 1 . A keletborsodi (sajóvölgyi) kőszénmedencében és peremvidékein a savanyúbb piroklasztikumok nagyobb része plagioklászos riolittufa, kisebb része, főként a felsőhelvéti és a szarmata emeleti dácittufa. A riolittufa ásványtani és kémiai összetétel alapján elég jól egyezik a tokajhegységi riolitokkal, úgyhogy legalábbis a keletborsodi terület riolit- P o j j á k : Keletborsodi vulkáni törmelékkőzetek 371 tufái genetikailag velük összefüggésbe hozhatók, amint ezt Vadász E. is hangsúlyozza. [13]. 2. Az andezittufa és -agglomerátum túlnyomólag hiperszténaugitandezites, rit- kábban amfiból- vagy amfibólos hiperszténaugitandezit anyagú. Vegyi alkat szerint a mátrai és toka j vidéki piroxénandezit-félékkel rokon összetételűek. Durvabrecesás és- tömbös kifejlődés alapján mátrai vagy tokajhegységi kitörési középpontokból alig származtathatók. A Tardona-környéki Fehérkőbérc és Eperjesbérc, valamint a Sajó- mercse— Sajóvelezd határában levő Háromkőbérc és Köbölictető nagy, szögletes andezit- tömbös breccsái arra utalnak, hogy e helyen kell keresnünk a kitörési középpontokat [6, 10]. Jaskó S. közleménye [4] szerint a sajókazai Ráró-hegyen mélyített fúrás 150 m vastag andezitbreecsát harántolt. Ez szintén a kitörési központ közelségét bizonyítja. 3. A kitörési sorrend nagyjából rendes differenciálódásra utal, a savanyúbbaktól a bázisos tagok felé halad. Legkorábbi a riolittufák felhalmozódása, mely az alsóhelvétitől megszakításokkal a felsőszarmatáig tartott. Utána a riolitos dácit-, 'majd dácittufák következtek a felsőhelvétitől ugyancsak a szarmatáig terjedően. Később az alsó szarmatá- ban amfibólos hiperszténaugitandezittufák (Kövestető), valamint hiperszténaugitande- zittufák és agglomerátumok halmozódtak fel. IRODALOM— UTERATUR 1. Arokszállásy Z.: Tufatanulmányok Sajószentpéter környékén. Bölcsészdoktori érte- kezés. Szeged, 1936. — 2. B a 1 o g li K. : A Bódva és a Sajó közötti barnakőszénterület földtani viszonyai. Földt. Közi. EXXIX. 1949. — 3. Hermann M.: Telkibányai riolitok és andezitek petrográfiája és petrokémiája, Fcldt. Közi. I.XXXII. 1952. — 4. Jaskó S.: Pliocénkorú kéregmozgások a borsodi barna- kőszénmedencében. Földt. Közi. XC. k. 1960. 5. P a n t ó G.: Beszámoló a vulkáni hegységek kutatásának időszerű kérdéseiről tartott vitaülésről. M. Á. F. I. F,vi jel. az 1957 — 58. évről. — 6. P o j j á k T.: Jelentés a MÁSz megbízásából 1948. nyarán a borsodi szénmedence területén végzett földtani vizsgálatokról. Kéz- irat, Bp., 1948. — 7. Pojjak T.: Sajóvelezd-, Uppony- és Nagybarca-környéki vulkáni tufák ásvány- kőzettani vizsgálata. A Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményen I. köt. 1957. — 8. Radnóthy E.: Földtani vizsgálatok a borsodi kőszénmedence déli részén. Földtáui Közi. UXXVTII. 1948. — 9. Radócz G y.: A borsodi barnakőszénkutatás új eredményei. Földtani Közi. XC. k. 1960. — 10. ,S c h r é t e r Z.: Uppony, Dédes és Nekézseny, továbbá Putnok vidékének földtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1941—42. évről. — 11. Schréter Z.: A borsod-hevesi szén és lignitterületek bányaföldtani leírása. Földt. Int. Kiadványai, Bp. 1929. — 12. Vadász E.: A borsodi szénmedence bányföldtani viszonyai. Földtani Int. Kiadványai. Bp., 1929. — 13. Vadász E.: Magyarország földtana, Bp., 1960. — 14. Vendl A.: A magyarországi riolittípusok. Mát. Term. Tud. Közi. 1929. — 15. Vitális I.: Felvételi jelentés Bánfalva környékéről. A MÁSz. részére készült kézirat. Mineralogiscb-petrographische Untersuchung dér vulkanoklastischen Gesteine von O-Borsod; (N.-Ungarn) DR. T. POJJÁK lm Borsoder Braunkohlenbecken können die Spuren von Auswürfen von Vulkano- klastiten vöm Anfang des Mittelmiozáns an bis zum Pliozán angetroffen werden. Am áltesten ist dér unterhelvetische sog. »untere« Rhyolithtuff, dér im Liegenden des Kohlenflözkomplexes lágert. Er ist aus Bergbauaufschlüssen bei Kurittyán, Szuha- kálló und Sajókondó, aus Bohrungen bei Jákfalva und Felsőnyárád und aus Ausbissen bei Varbó bekannt. Er ist sehr mannigfaltig ausgebildet, wobei sicli gröber- und feiner- kömige Kristall- und Staubtuffschichten mit in Tonmineralien zersetztem Tuff und Tuffit abwechseln. Dér Rhyolithtuff, dér als Bergmittel im helvetischen Kohlenflöz eingebettet beo- bachtet werden kann, stellt einen Übergang zwischen dem liegenden »unteren« Rhyolith- tuff und dem den Kohlenflözkomplex überlagernden oberhelvetischen »mittleren« Rhyo- lithtuff dar. Die Máchtigkeit dér inzwischen auftretenden, dünnen Tuffschiehten schwankt zwischen ein paar mm und ein paar cm. Im Hangenden des Kohlenflözkomplexes sitid gewölmlich gut gesehichtete, mit feinkörnigen, dichten tonig-mergeligen Bildungen ge- mischte, oberhelvetisch-untertortonische Tuffe und tuff ige Tone zu finden. Dieser sog. »mittlere« Rhyolithtuff ist im Gebiet von O-Borsod, und zwar in dér Umgebung vöm DédesTapolcsány, Tardonatmd Bánfalva schon lediglieh in kleineren Fetzen vorhandem 372 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, J. füzet In den mittleren und den liöheren Horizontén des Tortons bei Sajókazinc, Sajó- galgóc, Sajóvelezd, Uppony, Bóta, Bánhorvát, Xagybarca, Sajóbábony und Miskolc treten Rhyolith-Dazittuífe, Tuffite und tuffige Tonmergel auf, die sieh zwischen Tonmer- gel und sandige Hergel eingelagert habén. Die sauermagmatische vulkanische Tátigkeit setzte sich auch im Sarmat fórt und lieferte Rliyolith-Dazittuffe. Das ist dér sog. »obere« Rhyolithtuff-Horizont. Zűr Zeit sind aber nur manche Fetzen dieser Produkte in dér Umgebung von Ormospuszta, Alacska-Kondó und im Hügelzug zwischen Sa jószen tpéter- Miskolc vorhanden. Xamhafte vulkanische Bildrmgen des Sarmats sind die Pyroxenandesittuffe und die Andesitagglomerate. Sie weisen eine betráchtliche Ausdehnung und erhebliche Máchtigkeit auf (ioo — 120 mj.lhre lithologische Zusammensetzung ist sehr abwechslungs- reich: es wechseln sich feinere und gröbere, oft Gesteinsglas- und Bimssteinlapillis ent- haltende Tuffe mit brekziösen und konglomeratigen Schichten ab. Die Ausbildung des ganzen Andesitkomplexes weist auf eine Regressionsperiode hin. Die untersuchten Gesteine lassen sich in fünf Typen einstufen: 1. plagioklasführen- der Rhvolithtuff (Unterhelvet-Sarmat), 2. rhyolithführender Dazittuff (Oberhelvet- Sarmat), 3. Dazittuff (Oberhelvet-Sarmat), 4. amphibolführender Hypersthenaugitande- sittuff und -Agglomerat (Sarmat), 5. Hypersthenaugitandesittuff und -Agglomerat (Sar- mat). Die Prozentsátze dér Mineralbestandteile des plagioklasführenden Rhyolithtuffs sind in dér Tabelle an Seite3Ó5. angefülut. Kennzeichnend ist die erhebliche Menge des Gesteinsglases (30 — 40%). Die Feldspate sind durch Oligoklas-Andesine vertreten. Dér rhyolitliführende Dazittuff und dér Dazittuff unterscheiden sich mit ihrem geringeren glasigen Bindemittel (siehe Tabelle an Seite 367.) und mit ihren basischeren Plagioklasen vöm Rhvolithtuff. Die Plagioklase des Andesittuffs und Agglomerats sind Andesin- Labradorite mit 50 — 70% An. Unter den farbigen Bestandteilen herrschen das H}-per- sthen und dér Augit vor, und nur das Gestein am Kövestető enthált eine bedeutende Menge von Amphibol (siehe Tabelle an Seite 368). 10 Proben dér untersuchten Gesteine sind auch chemisch analysiert worden (Ta- belle an Seite 36g). Die aus den Analvsendaten ennittelten verschiedenen Xormen sind im ungarischen Text zu finden. Auf Grund dér mineralogischen und chemischen Unter- suchungen stimmen die Rhyolithtuffe mit den Rhvolithen des Tokaj -Gebirges ziemlich gut überein, und die Andesittuffe und -Agglomerate zeigen eine áhnliche Zusammenset- zung sowohl mit den Pyroxenandesittuffen des Mátra-Gebirges, wie auch mit denen dér Tokaj-Gegend. Xeben dér Zurückfiilirung dieser Gebilde auf einen gemeinsamen Magmaherd lásst ihre grobbrekziöse und blockartige Ausbildung die Existenz von lokálén Ausbruchs- zentren vermutén. Als solche Zentren mögen Háromkőbérc, Köbölictető, Fehérkőbérc mid Eperjesbérc gedient habén. Die Reihenfolge dér Ausbrüche deutet auf eine normale Magmadifferenzierung hin. FINOMRÉTEGTANI VIZSGÁLATOK A KISKUNSÁGI ÉDESVÍZI KARBONÁTKÉPZŐDMÉNYEKBEN MUCSI MIHÁLY* Összefoglalás) A Duna — Tisza-köz mélyedéseiben nagy területeken található laza karbonátiszap és „réti mészkő”. A karbonátrétegek időbeli tagolódására eddig nem volt adatunk. A fekii futóhomokból kis egyedszámmal száraz és hideg éghajlatot jelző fajok kerültek elő. Az erre települő homokos mészkőben megjelennek az időszakos és állandó vizet kedvelő puhatestűek, ami az éghajlat csapadékosabbá válását mutatja. A tömött mészkő- ben, amely a következő szint, az egyedszám, valamint az állandó vizet igénylők %-os mennyisége a legnagyobb. Ez erősen csapadékos, az előzőnél hűvösebb kiimára utal. A következő vékony, lemezes mészkő csak pár cm vastag, teljesen faunamentes. Az ezt fedő karbonátiszapban az egyedszám igen alacsony, az állandó víziek a hidegkedvelőkkel együtt kimaradnak. A társulás elsősorban időszakos vízi, vízparti és nedves térszíni alakokból áll, fontos jellemzője a melegkedvelő fajok megjelenése. Mindez az éghajlat szárazabbá és melegebbé válására vall, ez az irányzat a karbonátiszap felső része felé fokozódik. A leg- felső képződmény erősen humuszos, homokos aleurit, vagy aleuritos homok, amelyben az egyedszám ugrásszerűen megnő, különösen az időszakos vízi és vizparti fajok szaporodnak, ugyanakkor a száraz térszíni melegkedvelők mennyisége csökken. Ezekből a klíma csapa- dékosabbra és kissé hűvösebbre fordulását következtethetjük. A pollenvizsgálat az alacsony egyedszám (20 — 40) ellenére is bizonyos egyeztetést tesz lehetővé a faunaösszetétel változásaival. A Duna-Tisza közi ÉNy — DK-i irányú mélyedésekben („laposokban”), a nagy humusztartalmú talajréteg alatt, mintegy másfél méteres vastagságban karbonátüledékek mutatkoznak. E karbonátképződményeket földtani szempontból először M i h á 1 1 z I. és M. Faragó M. [10, n, 12, 13] vizsgálta. Szerintük ezek anyaga a felszíni futó- homok és lösz kilúgozott karbonátanyagából származik. A „mésziszap” jelentős mennyi- ségben tartalmaz MgC03-ot, a „réti” mészkő MgC03-tartalma alárendelt. Miháltz I. — Faragó M. [10] szerint a karbonátiszap valószínűleg nagyobb szódatartalmú szikes tavakban rakódott le; a mészkő szódamentes víz alján lassan vált ki az oldat COs-feleslegének a felmelegedés okozta elillanása, esetleg a vízi növényzet C03-elvonó hatása következtében. A szódamentes kiválást jelzi az is, hogy a „réti” mészkőben mindig van puhatestű vázmaradvány, a karbonátiszapban ritkán. A vegyi összetétel nem mutat vidékenkénti szabályosságot. A Duna-Tisza közi édesvízi karbonátképződményekre vonatkozó ismereteket Kriván P. foglalta össze és értékelte. [9] Az édesvízi, biogén eredetű mészkő képződését nagy vízálláshoz kapcsolódó, magasabb szintben való településűnek s a tavikrétát (karbonátiszap) mélyebb szintű, kis vízálláshoz kapcsolódó településűnek tartja, amitől azonban az e dolgozatban közölt települési viszonyok eltérnek. A karbonátiszap származásának jellegét fedő evaporit elnevezést Kriván P. alkalmazza elsőként. Kriván P. a tavikréta MgC03-tartalmának ásványos megjelenési fortná- * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1962. október 3.-Í előadóülésén. Készült a szegedi József Attila Tudományegyetem Földtani Intézetében. Kézirat lezárva 1962. nov. 28. 7 Földtani Közlöny 374 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet ját N e m e c z E. röntgendiffrakciós eredményeit alapul véve dolomitnak határozt a meg. A tavikréta dolomittartalmának DTA-vizsgálatokkal való felismerését a tavikréta változó mennyiségű, karbonátos és szulfátos kötésű alkálitartalma megakadályozta. E meghatározási zavarótényező kiszűrésére Földváriné Vogl M. és Koblencz V. DTA-vizsgálat sorozatokat végzett ismert alkálikarbonát, -szulfát, -klorid tartalmú dolomitmintákon . Miliáltz I. és KrivánP. „Alföldi Kongresszus ”-i (1952) előadásaihoz kapcsolódó hozzászólásban mutatta be Zólyomi B. a kiskunhalasi Fehértó üledék- sorának palynológiai feldolgozására alapozott rétegtani állásfoglalását, amely mindkét szerző rétegtani állásfoglalásával egyező eredményt szolgáltatott. 7. ábra . Az 1. feltárás környékének szel vény vázlata. Jelmagyarázat: r. Fekvő futóhomok, 2 .. Édesvízi mészkő alsó, homokos rétegtag, 3. Tömött édesvízi mészkő (középső rétegtag), 4. Tikacsos, kar- bonátiszapos édesvízi mészkő (felső rétegtag), 5. Karbonátiszap, 6. Humuszos, aleuritos homok, 7. Felső- holocén futóhomok, 8. Jelenkori futóhomok kissé humuszosodott felszíne Fig. 1. Coupe schématique des environs de l’affleurement. Légende: 1. Sables mouvants sous- jacents , 2. Travertin, membre inférieur sableux, 3. Travertin compact (membre moyen), 4. Travertin poreux á vasé carbonatée (membre supérieur), 5. Vasé earbonatée, 6. Sable á humus et á grés boueux, 7. Sables mouvants holocénes supérieurs, 8. Surface légérement humifiée des sables mouvants récents A jelenlegi kutatási területen, Csólyospálos környékén, a feltárások anyagát 5 — 15 cm-ként gyűjtöttük be, vizsgálataink finomrétegtani irányzatának megfelelően. Édesvízi mészkő Csólyospálos környékén uralkodólag a legkeletibb időszakos vizű tómedencében található (1. feltárás: Újvári Illés, Csólyospálos, Tanya 314). Ny-ra levő időszakos vizű tómedencékben karbonátiszapos, esetenként mészköves és karbonátiszapos kifejlődés mutatkozik (2. feltárás: Csólyospálos, Aranykalász Termelőszövetkezet). A feltárások és a közeli kutak legidősebb képződménye futóhomok (1. ábra). Ennek egyenetlen felszínén alul szakadozott foltokban, feljebb összefüggő rétegben meszes homok, majd homokos mészkő települ. Vastagsága 20 — 30 cm. Mindkét vizsgált feltárásban megtalálható. Ez az édesvízi mészkő alsó rétegtagja. A DK-i feltárásban erre fokozatos átmenettel települ a tömött kifejlődésű 20 cm-es középső rétegtag. Erre pedig éles határral települ az 5 — 6 cm-es felső rétegtag. A felső rétegtag finoman rétegzett, erő- sen likacsos, édesvízi mészkő. Likacsait kiszárított állapotban rázásra kihulló homokos karbonátiszap tölti ki. Az édesvízi mészkő feletti karbonátiszap fehér, szürkésfehér, laza, könnyen szétmorzsolható. Vastagsága az 1. feltárásban 20 cm, a 2. feltárásban 70 cm. A karbonátiszap gyors változással megy át a felszíni 20 — 30 cm vastag, igen humu- szos, aleuritos homokba. A rétegsort a medencék peremén, helyenként 1 — 2 m vastagságot is elérő felső- holocén futóhomok borítja. 100% 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100% M u c s i : Kiskunsági édesvízi karbonátképződmények 375 7 100 % 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100% 376 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, j. füzet 3. ábra. A 2. feltárás rétegsora és faunaösszetétele. A rétegsor mellett az oldási maradék szemcseösszetételét és a karbonáttartalmat tüntettük fel. Magyarázatot lásd a 2. ábránál tig. j. Séne de 1 affleurement et composition de sa fauné. Á cőté de la série on a indiqué la composition granulométrique du résidu insoluble et la teneur en carbonates. Voire légende de la fig. 2. M u c s i : Kiskunsági édesvízi karbonátképződmények 377 Forró sósavas módszerrel végzett karbonátmeghatározás szerint az i . feltárás fekvő futóhomokjának karbonáttartalma a felszíni futóhomokénál valamivel nagyobb. A több- let oka valószínűleg a felette levő karbonátrétegekből jövő utólagos beszivárgás (2. ábra). A karbonáttartalom az édesvízi mészkő alsó tagjában rohamosan emelkedik (65%), az alsó és középső tag határán 47%-ra esik vissza. Ugyanitt réteglap szerinti elválás tapasztalható. Helyi jellegű homokbefúvás okozhatta a hirtelen csökkenést. Az édesvízi mészkő középső rétegtagjában az összes karbonát mennyisége tovább emelkedik és a karbonátiszap alsó részében éri el a maximumot (87%). Ez állandóbb jellegű vízzel borítottságra mutat. Felette a karbonáttartalom előbb lassan, majd rohamosan csökken és a felső humuszos részben már csak 25% körül van. Az oldási maradék szemcseösszetételében 0,06 mm 0-nél finomabb rész csak a karbonátiszap felső részében jelentős (20%). A finomhomok részleg jelentősége (0,06 — 0,1 mm 0) már nagyobb, az oldási maradék szemcseeloszlási maximuma azonban minden esetben a 0,1 — 0,2 mm 0 közti apró homokrészlegre esik. A 0,2 mm 0-nél durvább rész mennyisége csak a fekvő futóhomokban jelentős. A karbonát képződmények oldási maradéka szemcseösszetételi alapon is futóhomoknak minősül. A 2. feltárásban a karbonáttartalom nem éri el az 1. feltárásban észlelt értékeket. A mészkőréteg felső határától felfelé nagyobb, de itt is csak 59%-ot ér el (3. ábra) . Az oldási maradék szemcseösszetételében nincs lényeges eltérés. Az oldási maradék összmennyisége nagyobb (Ny-ra levő futóhomok terület közelsége!). A mészkőrétegek gyakorlatilag is fontos tömöttségi viszonyait jól jellemzik a faj- súly, térfogatsúly és hézagtérfogat változásai. Az 1. feltárás egyes rétegtagjainak több mintából kapott átlagadatait az I. táblázat mutatja: I. táblázat Fajsúly g/cm3 Térfogat- súly g/cm3 Hézag- térfogat 0/ /o Felső, vékonyréteges laza mészkő . . . Középső, tömött mészkő Alsó, homokos mészkő 2,790 2,748 2,729 i,958 2,034 i,974 29,82 25,77 27,69 A fajsúly a felső rétegtagban a legnagyobb (MgCOs tartalom). Az 1. feltárás mészkő rétegsorának felső rétegtagja kivételével mind a fedő kar- bonátiszap, mind a mészkő nagy mennyiségben tartalmaz puhatestű héjmaradványokat. Jóllehet a puhatestűek nem szintjelzők a negyedkorban, mennyiségi biosztratigráfiai módszerekkel azonban lehetséges, sőt könnyű rekonstruálni az éghajlat és a vegetáció vál- tozásait, így pedig közvetett úton az üledékképződés közelebbi kora is meghatározható. Az előkerült csigák (42 faj) és kagylók (2 faj) ma is élnek, élettér igényük ismert. A faunaegyüt- tesek alapján végzett finomrétegtani felbontás jól egyezik az üledékkifejlődési tagolással. Mintánként 8 kg anyagot dolgoztunk fel. 3 mintánál az anyag felének feldolgozása- kor az egyedszám meghaladta a 2 ooo-et, ezeknél a %-os arány 4 kg-ra vonatkozik, de az összdarabszámnál a teljes anyagot vettük figyelembe. Összesen 37 975 db puhatestű egyed és 1 903 db Charales oogonium került elő. A preparálást a karbonátiszapból és a humuszos részből iszapolással, a mészkőből pedig ismételt fagyasztással és tördeléssel végeztük. A nagyobb vázak meghatározása és számolása a szájadék vagy a tekercs felső részének figyelembevételével történt. Az üledékképződés körülményeinek pontos megismeréséhez az előforduló fajokat M i h á 1 1 z I. kezdeményezésére, Horváth A.-val folytatott megbeszélések alapján csoportosítottuk, a H o r v á t h-féle eddigi beosztás módosításával. Az öt főkategóriánál a vízigényességet, az alkategóriáknál a hőmérsékleti igényt vettük figyelembe. 378 Földtani Közlöny, XCIII, kötet. 3. füzet I. Állandó vizet igénylő fajok főcsoportjába a kopoltyús vizicsigákat és kagylókat, valamint az állandó vizet igénylő tüdős csigákat osztottuk be. (II. táblázat) Alcsoportok: hideg, euriterm és meleg. II. Időszakos vízzel megelégedők csoportjába a nyári kiszára- dást leginkább elviselő fajok kerültek. Alcsoportok: mint előbb. III. Vízparti fajok: ez a kategória azonos Horváth A. „amfibikus” csoportjával. Az idetartozó csigák a vízközeit és a magas páratartalmat kedvelik, leg- gyakrabban nedves moha között és a vízből kiálló növényeken élnek. Alcsoportként itt csak az euriterm fajok szerepelnek. IV. Szárazföldi nedvességkedvelők csoportjába a Horváth- féle beosztás ligetlakó és ubiquista fajait, valamint a földalatti életmódú Caecilioides acicula-t tettük. A ligetlakók szinte kivétel nélkül az árnyékos, bizonyos mértékig nedves területek állatai, faunánkban azonban minimális mennyiségben fordulnak elő, ezért nem tartottuk szükségesnek az egyéb nedvestérszíni fajoktól való különválasztásukat. Mind- három alcsoport megkülönböztethető. V. Szárazföldi, nedvességet nem igénylő fajok. Az általunk vizsgált két feltárásban csak melegkedvelőt találtunk. A Helicella obvia, a H. hungarica, a Cepaea vindobonensis a legszárazabb domboldalon is tömegesen gyűjthető. A Helix pomatia a kissé árnyékos területek lakója inkább, de mivel a szárazságot is jól tűri, indokolt ebbe a csoportba való sorolása. A Chondrula tridens és Abida frumentum tág tűréshatárú a nedvességgel szemben, viszont erősen meleg- igényesek. Az 1. feltárás fekvő futóhomokjából nem került elő meghatározható vázmarad- vány (2. ábra). A homokos mészkő alsó részében az időszakos kiszáradást elviselő fajok uralkodnak, az állandó vizet igénylők százalékos mennyisége kis értékű. A társulásban nedvestérszíni euriterm és melegkedvelő fajok (Vallonia enniensis, V. pulchella, Pupilla muscorum) szerepelnek még, valamint a szárazföldi, nedvességet nem annyira igénylő Cepaea vindobonensis. Az egyedszám a rétegsorban felfelé haladva emelkedik és az alsó és középső rétegtag határán éri el legnagyobb értékét. A karbonátok kicsapódásának megindulásakor az éghajlat meleg, enyhén csapadékos. A középső édesvízi mészkő rétegtag felé szaporodnak az állandó vizet igénylő hidegkedvelő fajok (Pisidium obtusale, Valvata pulchella, Bithynia leachi), a szárazföldi nedvességkedvelő euritermek helyett a hidegkedvelők szaporodnak, ugyanakkor a száraz- térszíni melegkedvelő Cepaea vindobonensis már nem található a populációban. Ez okvet- lenül hidegedést és a csapadék növekedését, az egyedszám magas volta pedig a gazdag növényzetet jelzi. A tömött középső mészkőpadban a hidegkedvelő és hidegtűrő fajok együttes mennyisége közel 95%. Az állandó és időszakos víziek százalékos aránya itt a legmaga- sabb. Az időszakos vízzel megelégedő fajok mennyiségileg uralkodók, ez természetes, hiszen számukra is megfelelőbb az állandó víz jelenléte. A vízparti és a szárazföldi ned- vességkedvelők aránya a vízpartiak javára eltolódik. A fenti adatokból csapadékos éghajlatú, gazdag parti növényzetű, nyílt víztükör ű, hideg- vízű ,,t ó”-ra következtethetünk ebben a szintben. Ez az üledékkifejlődéssel teljesen megegyezik. A hidegkedvelők szaporodása nem okvetlenül az éghajlat általános hűvöső- dését jelenti, csak a bő csapadék miatt létrejött állandó vízborítást. A sok hidegkedvelő faj tehát mikroklíma jelenség is lehet. A vékony lemezes elválású mészkőből (felső rétegtag) még töredékben sem került elő egyetlen egyed sem. Hiányuk teljes beszáradást követő utó- lagos kioldódással, vagy a szódatartalom erős emelkedésével magyarázható. (A 2. ábrá- ban ennek a rétegnek a faunamentessége nincs feltüntetve.) M u c s i : Kiskunsági édesvízi karbonátképzödményeh 379 A karbonátiszap alsó részében az egyedszám 66o-ról 194-re esik vissza. A százalékos arány az időszakos vízzel beérő és tág élettérigényű Anisus spirorbis és Succinea oblonga javára tolódik el, együtt 65%. A szárazföldi nedvességkedvelők százalé- kos mennyisége változatlan, viszont a melegkedvelők hirtelen megjelennek és mennyisé- gük a 20%-ot is eléri. Az Anisus spirorbis és a Succinea oblonga, ha az abszolút egyed - számot vesszük figyelembe, szintén lecsökkent, tehát a körülmények számukra is romlot- tak. A leírt cönozisból a víz magas szódatartalmára, hosszabb ideig tartó nyári kiszára- dásra és határozottan gyér növényzetre tudunk következtetni. A karbonátiszap felső részében a szárazföldi nedvességet nem igénylő meleg- kedvelők az időszakos és vlzparti fajok rovására szaporodnak. Uralkodó a Chondrula tridens. A Helicella hungarica és a H. obvia mennyisége is emelkedett, ez a nyári szárazság fokozódását és az éghajlat további melegedését jelenti. A karbonátiszap felső része kissé humuszos, ez azonban a fedő humuszszintből való leszívárgás következménye is lehet. A fedő humuszos, aleuritos homok faunaképe mérsékelten nedves éghajlatot jelez időszakos vízborítással, sok Anisus spirorbis és Succinea oblonga, igen kevés Bithynia leachi és Valvata cristata. A hőmérséklet az előzőhöz képest hűvösödött, de még inkább meleg az Abida frumentum, Chondrula tridens, Helicella obvia, H. hungarica, jelenléte összesen 31,2%. A vegetáció dús, amit a nagy humusztartalom mutat. A 2. feltárás fekvő futóhomokjából is került elő néhány faj kis egyedszámmal. A legalsó múltában csak Galba truncatula-t találtunk 2 példányban (v.ö. 8,000-es maxi- mummal). Határozottan hidegkedvelő, kevés időszakos vízzel megelégedő faj. Felmerül a gondolat, hogy a fekü futóhomok pleisztocén településű, ami a pollenvizsgálattal össze- egyeztethető, ugyanis innen kizárólag néhány Pinus silvestris került elő. A fekvő futóhomok felső részében talált valamennyi faj időszakos vízi és száraz- földi nedvestérszíni. Az euriterm fajok (Stagnicola palustris, Anisus planorbis, A. spiror- bis, Succiena oblonga) ilyen aránya homoki területeken időszakos vizű, gyér növényzetű tocsogókban található. Az elenyésző egyedszám azt mutatja, hogy ezek a fajok is csak tengődve élhettek. A cönozis feltétlenül kevés csapadékra utal, a hőmérséklet az előbbi- nél melegebb (Stagnicola palustris, Anisus planorbis) . 1 m-ig erősen homokos édesvízi mészkövet találunk. Faunája igen gazdag, egy mintában meghaladja dm3-ként a 2000 db-ot. Az állandó és időszakos vízi euriterm fajok uralkodnak a százalékos összetételben, de a hidegkedvelők mennyisége is emelkedik. A vízparti fajok közül a Succinea pfeifferi érdemel említést, csak a mészkőben szerepel. A Succineák közül leginkább vízigényes, amit az is mutat, hogy az élő példányo- kat legkönnyebben a vízből kiálló növényekről gyűjthetjük és a víz szódatartalma iránt is érzékeny. A szárazföldi nedvességkedvelő fajok közül a hidegkedvelők mennyisége az euritermeknél nagyobb. A populáció alapján az adott területen csapadékos, az előzőnél hűvösebb éghajlattal kell számolnunk, a nagy egyedszámból következtetve határozottan gazdag vegetációval. 1,0 — 0,9 m mélységben laza, kissé lemezes elválás ú mészkő van. Az állandó vizet igénylő fajok összmennyisége csökken, az időszakos vízzel meg- elégedők százalékos aránya változatlan, a vízparti Succinea oblonga mennyisége emelkedik egyedül, ez az állandó víztükör visszahúzódását jelentheti, de a magas egyedszám gyakori és teljes kiszáradásokat kizár, nem i'xgy, mint az 1. feltárásnál, ahol ebben a szintben egyetlen egyed sem fordult elő. A karbonátiszap alsó részében újabb százalékos maximummal szerepel- nek az állandó vízi hidegkedvelő fajok. Ez látszólag ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy itt az üledék kiválásának nagy szódatartalmú vízben kellett megtörténnie. A magyarázat csak az lehet, hogy az állandó víziek közül a Pisidium obtusale, amely a szódatartalomra •érzékeny, nemhogy emelkednék, hanem csökken; a szódatartalommal szemben közöm- II. táblázat 380 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, 3. füzet i‘i — £6‘o (D P 0^ rí CD P O rí O M rí q vd rí ro P P 1 £6‘o — 6‘o O 0^ rí ÍN. O q rí M VO co q 0 0“ CO M ÍN d M ÓV O rí cT q -4- 00 d rí ÍN O" q M q M M 6‘o — £g‘o O CO q 00 -rh H O rí rí rí ■vj* co . rí O q 0 O w 00 O M d ■^P vq ÍN rí 00 d o_ cd q q 0“' £g‘°— 8‘o 10 M o cd M VO rí O M ro VO rí q 6 q O q M ÍN d ÍN. O" d 00^ •P M in rí ÍN O" q cd 00 d rí d 8‘o — 9Co q rí vő p M 00 0" TÍ- rí CO P q q cí 00 d ÍN O" rí d vq ■P m in rí q 0" q P ÍN M M q cT SFo — i‘o oq d q M N m q ÍN* M q O" 0 0 q P q O N 0" in ÍN. in rí 00 d 00 cd q P M q 0" Fo — £g‘o in 00 cí rí m q ro q d q 0" in <» O" d in rC n q M oq d q M M q 0" £g‘o — g‘o vO cd q 00 rí q rí oq M 00^ O CO 0" co O rí ro M in vd íC n 00 O q d ÍN 9‘o— ££‘o VO rí 00^ rí VO o co 0" q O co ^ M rí oq cd cí rí q CO cd q ÍN ££‘o - £‘o £‘o — fr'o co - in O q P rí q 0" f‘o— £‘o . oq P rí M O q ÍN q P CO £‘o— £i‘o 6“ o_ rí oq O d oq d ■q P M q P M £i‘o— o‘o 10 0" oq O oo_ P rí xn cd rí íz i a 9 P u b 1 1 y I Z I A SOIJBZSOpj i } 1 b d z ; a OpAp95í -Sspiq nuajpna Ö/) d-* a Ú) ■4 UU3;UU9 öo > d 'vD CJ n 4 : ő | 5 ■ VO • s . 1: « • 0 VJ • 8^ vd :3 S Ph’ d rá is. VJ VJ •S rá rí. 4 is. 0 § .VO § cd M 4 .vo sO is O N ’i 3 d M 4 vo 5 VJ S v O VJ .vo *0 0 « ftí d rí 4 : 0 ; s • s : g • 1 — <* rá *— < 05 n ‘ d p u Q gj s 0 S 0 rá VJ .g S íO rí n á Pá N VJ S VJ d) rí. M u c s i Kiskunsági édesvízi karbonát képződmények 381 d 10,0 CD d d Qv d CJJ 0 00 00 vq I d 1 q O Cv co 0 0 M CD N O" VO vO d vq *1 o 00 O" N O H 00 d d 00 d ÍN O m M q o ÍN O q O" H °o d 00 d O co 0 M q o O O" O ÍN q 0 00 d q d in d M m O H N o * O q O OO^ O Ov CO qv d N N Ov CD H oo O cq 10 qv d O ÍN IO M OJ 0 00 M q co CO cT M d VO 0" 66d in CO CO d M T}- CD M o_ cq oo 0^ d co in in O in O Cv oq q vO CO » d q M - VO O cq M 12,0 0^ co vd vq 0" vq 0" ÍN vO H CO O - ÍN ÍN Cv ÍN d tJ- O" q 0" 00 0" M ÍN N co co q vd co 0 °o d co O Óv d m d cq CO qv 00" IO vd M qv M cq co CO O" m O CO I U I Z S J 3 4 S 3 A P 3 fi IUIZSJ3] ZBU’Zg opApaijSapiri nudjuna -.\p33l -Sapm opApojtSopra 24. Cochlicopa lubrica O. F. M ül 1 d cd Vh Q Q
  • 0 00 co P M op 0" p 0" vp O cd ív dv CN 00 0" z‘l — 1*1 . Ov tO p 00" °°~ 10 VO o 0" op CO iO W O" W O" VO TÍ* ÍV O" CO O" VO cp 0" VO VO 0 co 00 0" p p VO VO CD O" M O" co CJ VO CO 0" vo cp 0" vp 0" UO p O" p 00" co M «o

    0 0" op 0" p CN uo O d iO O" vp CO 0" co 0" co 0" vo vo" p M O" vp oT d\ CO « 0" 6‘o — 8‘° Vp »d o 'í co Tf op 0" op M „ O" p op O" M p 0" 'í P cp cd d co 0" 0 VJ 1 O OO p «d cp vo" op co" CO 0" VO t?

    I§3ptq HU3]UI13 opApa^ -Sápra hideg- kedv. nuo;un9 meleg- kedv. Mélység (m) r. Pisidium obtusale C. Pf 2. Valvata pulchella Sztud. ... 3. Bithynia leachi S h e p 4. Aplexa hypnorum í, 5. Pisidium cinereum \ 1 d e r. . . í 6. Valvata cristata O. F. M ü 1 1. 7. Valvata piscinalis O. F. M ü 1 1 8. Radix ovala Drap 9. Gyraulus (Armiger) crista í,. . . 10. Segmentina nitida O. F. M ü 1 1 11. Segmentina complanata Drap 12. Viviparus viviparus I, 13. Bithynia tentaculata L 14. Physa fontinalis I, 15. Galba truncatula O. F. Miill. 16. Stagnicola palustris O. F. M ü 1 1 17. Radix peregra O. F. Miill. . 18. Anisus planorbis V 19. Anisus pirorbis I, 20. Planorbis corneus I, M u c s i : Kiskunsági édesvízi karbonátképződmények 383 uo d M GO o O o 00 M qj 0" qj d uo d q 0" O UO CS 'O ro N O On tv M Gi cq M N OO M 0 d d cq o' q d 0 ro M ÍN 0" M d uo O O" 2,0 VO UO M o M O cq d m o d uo uo oq O °q. M uo O O UO M' tV vd M N O W O” uo o' 10 d ÍN. d tv O UO d uo KHbix HayK, nyöJiHKaqHOHHbix b BeHrpHH b 1962 r. A jegyzék összeállításánál a következő folyóiratokat és kiadványokat vettük figyelembe: r. Acta Geologica Academiae Scientiarum Hungaricae 2. Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 3. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 4. Acta Technica Academiae Scientiarum Hungaricae 5. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Biologica, Szeged 6. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Mineralogica-Petrographica, Szeged 7. Acta Universitatis Debreceniensis de I.udovico Kossuth nőm., Series geographica, geologica et meteo- rologica, Debrecen 8. Acta Universitatis Carolinae, Geologica, Prága 9. A Bányamérnöki és Földmérőmérnöki Karok Közleményei, Műszaki Egyetemi Karok, Sopron 10. A Nehézipari Műszaki Egyetem (idegennyelvű) Közleményei, Miskolc 11. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei 12. A Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Tudományok Osztályának Közleményei 13. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1959. évről 14. A Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet Országos Földrengésvizsgáló Intézete Kiadványai 15. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolaudo Eötvös nőm.. Sectio Geologica — Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici lísd Magyar Nemzeti Múzeum — Természet- tudományi Múzeum Évkönyve 16. Archaeologiai Értesítő 17. Bányászati Kutató Intézet Közleményei 18. Bányászati Kapok 19. Építőanyag 20. Fólia Archaeologica 21. Földrajzi Értesítő 22. Földrajzi Közlemények 23. Földtani Közlöny 24. Földtani Kutatás 25. Freiberger Forschungshefte, Berlin 26. Geofisica púra e applicata, Milano 27. Geofizikai Közlemények 28. Geologie, Berlin 29. reononmecKHü CöopHHK JlbBOBCKoro TeoJiorHMecKoro OűmecTBa, JlbBOB 30. Hidrológiai Közlöny 31. Hidrológiai Tájékoztató 32. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 33. Magyar Geofizika 34. Magyar Tudomány 35. Magyar Nemzeti Múzeum — Természettudományi Múzeum Évkönyve — Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici 36. Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatócsoport, Közlemények 37. Ménioires du Bureau de Recherches Géologiques et Miniéres, Páris 38. III. Nemzetközi Kőolajkonferencia anyaga 39. Senckenbergiana lethaea, Frankfurt/M. 40. Studii si cereetari de astronomie si seismologie, Bucuresti 41. Swiatowit, Varsó 42. Travaux du I.aboratoire forestier de Toulouse 43. Természettudományi Közlöny 44. United Nations Conference on the Applicatiou of Science and Technology fór the benefit of the less developed areas 45. Vasi Szemle, Szombathely Adonyi Z. — Menyhárt J - né — Mészáros M.:A perkupái gipsz- anhidrit- telep ásvány-kőzettani összetételének vizsgálata II. rész. Építőanyag, 13, 1961, 146—152, 6 táblázat, 18 ábra, or. ném. R III. rész: u. o. 184 — 187, 6 táblázat, 2 ábra, or. néni. R (I. rész lásd Mészáros M.) Afanaszjev, G. D. (Moszkva): OcoőeHHOCTii cjiioa 11 nojieBbix innaTOB, Ba>KHbie A-afl reoxpoHOJionui — Properties of mieas and feldspars important fór geochronology — In geochronologischer Hinsicht wichtige Besehaffenheiten dér Glimmer und dér Feldspate. Acta Geologica, VI, 3 — 4, 1962, 275 — 283, 3 ábra, 4 táblázat, oroszul, ang. ném. R A j t a y Z. szerk.: Bányavizek elleni védekezés — Protection contre les eaux karstiques — 3amiiTa nptmiB KapcTOBbix boa. — Műszaki Könyvkiadó, 1962, 1 — 543, 254 ábra Alföldi L. — Illés Gy. — Kessler H.: Water prospecting and water supply — Pa3BeAKa Ha boay 11 boaoxo3Hüctbo — United Nations Conference etc. Agenda item: A. 3. .3. 1. Hungary, 1—9, 2 ábra, angolul 398 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, j. füzet Alföldi L.: Water prospecting in desert regions — Pa3BeflKa Ha boav b nycTbiHíix. — United Nations Conference etc. Agenda item: A. 3. 3. 1. Hungary, 1 — 8, angolul Alföldi L. : Lefolyástalan területek vízföldtani kérdései a Mongol Népköztársaság sivatagi és félsivatagi területein — Hydrogeologische Fragen dér abflusslosen Gebiete in den Wüsten und Halbwiisten dér Mongolischen Volksrepublik. — — riiApojioniMecKiie Bonpocu TeppuTopiiií He HiueiomHX CTOiKeHne xajuxe- flOHa. — Acta Univ. Szegediensis, Acta Min. — Petr. XV, Szeged, 1962, 3 — 6, 2 tábla, németül Barabás A.: Hozzászólás Baranyi I. és Jámbor A. ,,A komplex geofizikai és geológiai vizsgálatok felhasználása stb.” c. előadásához. Magyar Geofizika, III, 1962, 177 — 181 R. Baranyai L i v i a: Az Ellend 1. földtaxxi alapfxirás kőzettaixi vizsgálata — Exa- men lithologique dix forage fondamental géologique „Ellend 1” — nepTporpa- (juiMecKoe ii3yMeHiie onopHoii őypoBoií CKBa>KHHbi «3juieHfl 1». — A MÁFI Évi Jelen- tése az 1959. évről, 1962, 439 — 461, 1 melléklet, 4 tábla, 17 ábra, 1 táblázat, fr. or. R Baranyi I. - Jámbor Á.: A komplex geofizikai kutatások és geológiai vizsgálatok eredményeinek felhasználása a DK-Dunántúl területén az alaphegység kutatásá- ban — Application of the resxxlts of geophvsical and geological researches in the investigation of the basic in the area of SE-Transdanubia — KoMnjieKCHaxi reo- KeHHbix b paüoHe MaiKAy MecTaivui ygapoB moahiih n reono- rHHecKOH CTpyKTypoii (jtyHAaMeHTa. — Geofizikai Közlemények, X, 1—4, 1962, 63 — 68, 3 ábra, ang. R B e n d e f y L.: Vasmegyei mélyfúrások — Forages profonds en com. Vas — FnyőoKiie öypeHiiH b kom. Barn. — Vasi Szemle, II, 1961, 24 — 44 Bendefy D.: Közép-Európa legbővebb hévizű kútja — Le puits d’eau thermale le plus abondant en Europe Centrale — Ca.Mbiü noJiHOBOAHbin TepMajibHbin iicto'ihiik b IfeHTpaAbHOÜ EBpone. — Hidrológiai Tájékoztató, 1962, 16 — 19, 1 ábra Bendefy L.: Mélységi hévizeink hőutánpótlása — Le recrutement thermique de nos sources thermales artésiennes — Hctohhiik Terma rayöimHbix TepMa.ibiibix boa BeHrpmi. — Földrajzi Értesítő, XI, 1962, 290 — 291, 1 ábra B e n k ő F. : A mélyföldtani szerkezet- vizsgálatok növekvő szerepe a nyersanyagkutatás- ban — Le rőíe croissant des recherches de la structure profonde axi cours des pros- pections de matiéres premieres — Bo3pacTatomaflCH poxib iiccjieAOBaHHÜ rjiyöOKOü CTpyKTypu b npouecce pa3BeAKii Ha MHHepajibHbie CbipbH. — Földtani Kutatás, v- 3-Á 1962, 2-5 B e n k ő F. : A kutatási minták vizsgálati eredményeinek ellenőrzése — Le contrőle des résultats d’examen des échantillons — IlpoBepKa pe3yjibTaT0B aHajiii3a 0Öpa3U0B. — Földtani Kutatás, V, 1, 1962, 3—17, 2 ábra, 7 táblázat Bisztricsáuy E.: On the problem of magnitude determination — Asupra problemei determinarii magnitudinii — O npoüneiue onpeAcacHiiA oőx.e.Ma seMJierpAceHiiii. — Studii si cercetari de astronomie si seismologie, VI, 1961, Bucuresti, 221—223, angolul, román R Bisztricsány E. — Kiss Z.:A body-wave magnitude equation fór shallowfocus earthquakes — VpaBHemie BejinmiHbi 3eMAeTpHceHiiü. — Annales Univ. Budapesti- nensis, Sectio geol., V, 1961. Budapest, 1962, 3 — 9, 1 táblázat, angolul B o g s c h L. : Megjegyzések di . Csepreghyné Meznerics Ilona ,,A »katti«-akvitáni kérdés tudománytörténeti megvilágításban” c. cikkéhez. Földt. Közlöny', 92, 1962, 196—197 B o g s c h L.: Einige prinzipielle xxnd praktische Fragen dér erdgeschichtliehen Grenzen auf Grund dér Egerer Faima — OcHOBHbie h npaKTiiHecKHe Bonpocbi HCTopiiKO- 400 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet reojioniMecKHX rpamm Ha ocHOBe arepcKon (jtayHbi. — Annales Univ. Budapesti- nensis, Sectio geol., V, 1961, Budapest, 1962, 11—23, németül Bogsch L. lásd Vendel M. B o li n P.: Római kori téglák vizsgálata — Ivxamen des briques de l’époque romaine — AHajHi3 KHpnHMeft pbíMCKoro Bpe.Mé'HH. — Archeológiái Értesítő, 89, 2, 1962, 250 — 253, 3 kép Boldizsár T. szerk.: Műszaki földtan (írták: Richter R„ Boldizsár T., K é z d i Á., P a n t ó G., Wein Gy., Tömör J. in: Bányászati kézikönyv III. kötet). Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1962, 455 — 707, 50 ábra, 5 táblázat Bulla Béla (Nekrológ) lásd Mátrai L. Bulla B.: Magyarország természeti földrajza. Egyetemi tankönyv — Géograpliie physique de Hongrie — M3MHecKan reor pariin Bempnii. — Tankönyvkiadó; Budapest, 1962, 1—424, 96 kép, 146 ábra, 36 táblázat Bulla B.: Magyarország természeti tájai — Die Naturlandsehaften Ungarns — flpn- poflHbie JiaHaiuacjíTbi BeHrpiiH. — Földrajzi Közlemények, X (86), 1962, 1 — 16, 6 ábra, német R Csajághy G.: A vegyi laboratórium 1959. évi működése — L/activité du laboratoire chimique en 1959 — HenTenbHOCTb xiiMiiHecKOií jiaöopaTopnn b 1959 r. A MÁFI Évi Jelentése az 1959. évről, 1962, 493 — 496, fr. or. R Csajághy G.: Emlékezés Nendtvich Károlyra születésének 150. év- fordulóján — En mémoire de K. Nendtvich á l’occasion du 150-iéme anni- versaire de sa naissance — B naMHTb K. H e h a t b h i a no noBOfly 150-oro ahh powaeHiiH. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 3 — 7, 1 kép Csalogovits I. J.: XiiMiinecKan ciiCTeivia TpaxiiAOJiepuTOB. — The Chemical System of trachydolerites — Das chemische System dér Traehydolerite. Acta Geologica, VI, 3 — 4, 1962, 285 — 305, 10 ábra 1 táblázat, oroszul, ang. nem. R Csepreghyné Meznerics Ilona: Das Problem des Chatt-Aquitans in wissen- schaftgeschichtlicher Beleuchtung — Bonpoc «xaTTCKO»-aKBHTaHCKoro npycoB b CBeTe iiCTopnn HayKH. — Magyar Nemz. Múz. Term. Múz. Évkönyve — Annales Hist.— Nat. Musei Nat. Hung. 54, 1962, 57 — 71, németül Csepreghyné Meznerics Ilona: A Éöld- és Őslénytár tudományos munkája — Le travail scientifique du Musée de Paléontologie et Géologie — HayHHan paőoTa flaneoHTOJioriiMeCKO-reonornHecKoro My3en. — Természettudományi Köz- löny, VI (93), 1962, 323-324, 5 kép Csepreghyné Meznerics Ilona: A ,,katti”-akvitáni kérdés tudománytör- téneti megvilágításban — Le probléme „ehattien”-aquitanien dans la lumiére de l’histoire de la science — Bonpoc «xaTTCKO»-aKBHTaHCKoro npycoB b CBeTe hctophh HayKH. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 185—195, or. fr. R C s i k y G.: A földkéreg átfúrásának terve — The project of drilling through the crust of the earth — ÜJiaH npoöoaeHHH 3eMHon nopbi. — Földt. Közlöny, 92, 1962, iii — 112 C s i k y G. : A 25 esztendős bükkszéki kőolaj — 25 ans d’huile minérale á Bükkszék — 25-JieTHHH Hetjrrb c. EioKKCeK. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 470 — 471 C s i k y G. : A Föld 1960. évi kőolajkészlete — Les réserves d’huile minérale de la Térré en 1960 — 3anacbi He(f>TH Miipa b 1960 r. — Bányászati Lapok, 95, 1962, 117—118, 1 táblázat Csikv G.: 25 esztendeje fedezték fel a bükkszéki kőolaj -előfordulást — 25 ans de l’occurrence d’huile minérale á Bükkszék — 25 JieT OTKpbiTHfl MecTOHaxowfleHiifl HecjiTn b c. BiOKKceK. — Bányászati Lapok, 95, 1962, 755 — 756 C s i k y G.: A Föld 1961. évi kőolajtermelése — La production en huile minérale de la Térré en 1961 — MiipoBan AOÖbnia neíjmi b 1961 r.— Bányászati Lapok, 95, 1962, 679 — 680, 1 táblázat Csikv G.: Földünk legészakibb és legdélibb kőolajkutatási területei — Les territoires situés au Nord et auSud de la Térré de recherches pour huile minérale — TeppuTopnn pa3BeAKii Hetjmi, pacnojiaraiomnecn b caMoií ceBepHoii h ioxkhoíí nacTeií 3eMJin. — Bányászati Lapok, 95, 1962, 348 — 349, 2 ábra C s i k y G.: A demjéni kőolajmező — Über das Ölfeld in Demjén — ÉeMbeHCKOe He4>T' HHoe MecTopo>KAeHHe. — Magyar Geofizika, III, 1 — 2, 1962, 123 — 131, 3 ábra, or. ném. R Csömör D. lásd Kiss Z. B. Czabalay Lenke: Paleoökológiai megfigyelések a bakonyi munieriás agyag- összletben — Observations paléoécologiques sur le complexe argileux á Munieria dans la montagne Bakony — flaJieosKOJiornnecKHe HaőmoAeHim HaA cbhtoh MyHuep- Magyar földtani irodalom jegyzéke, 1962. 401 neBbix rmiH b ropax EaKOHb. — A MAFI Évi Jelentése az 1959. évről, 1962, 175 — 179, 1 tábla, fr. or. R B. Czabalay Lenke: Apti és albai Nerineák a Bakony hegységből — Nérinées aptiennes et albiennes de la inontagne Bakony — AnTCKne H anbőCKiie HepiiHeii H3 rop EaKOHb. — A MÁFI Évi Jelentése az 1959. évről, 1962, 155^173, 3 tábla, 1 ábra, fr. or. R D a 1 1 o s J. lásd Willems T. D a n k V.: Az új magyar földgázelőfordulások földtani alkata — Das geologische Gefüge dér neuen ungarisclien Erdgasvorkommen — Geological strueture of the new Hungárián natural gas deposits — TeononiMecKoe CTpoemie hobhx BeHrepcniix MecTopo>KAeHHH npnpoAHoro ra3a. — Bányászati Lapok, 95, 1962, 756 — 768, 12 ábra, or. ném. ang. R D a n k V.: A Dél-Zalai-medenee mélyföldtani vázlata — Sketcli of the deep-geological strueture of the South Zala Basin — Cxe,na noABepxHOCTHoro CTpoemiH iowhoíí HacTH 3anaiíCKoro őacceiiHa. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 150 — 159, 2 ábra, ang. R H. Deák Margit: Két új spóra genusz az apti agyag-márga sorozatból — Deux nouveaux genres de spore de la série d’argiles et de rnarnes aptiennes — ÉBa HOBbix poga cnop 113 raiiHiiCTOH n MepreJHiCTon maiim anTa. Földt. Közlöny, 92, 1962, 230 — 235, 2 tábla, fr. R Derszib J.: Megemlékezés Hantken Miksáról — En mémoire de M. Hantken — B naMHTb M. XaHTKeHa. Bányászati Lapok, 95, 1962, 489 — 493, 1 kép Dobos Irma: Távlati vízkutató fúrások földtani eredményei — Résultats géologi- ques des recherches perspectiviques á l’eau — FeojionmecKiie pe3yjibTaTbi nep- cneKTiiBHOH pa3BeAKii boah. Földtani Kutatás, V, 3 — 4, 1962, 10—14, 1 térkép 1 táblázat Dombai T.: Eötvös Loránd, a geofizikus — Roland Eötvös, dér Geophysiker — P 0 n a h a 3 t b e lu, reo(J)ii3iiK. — Geofizikai Közlemények, X, 11 — 4, 1962, 5 — 12, or. ném. R P. Donáth Éva: Investigation of the thermal decomposition of zeolites by the DTA method — Untersuchung dér thermischen Zersetzung dér Zeolithe dureh die DTA-Methode — H3yaeHiie TepMimecKoro pa3noHKeHHHMii 3eMH0Íi Kopbi. — Deutsche Akademie dér Wissenschaften, zu Berlin, Internationale Union für Geodásie und Geophysik, Intem. Symposium über rezente Erdkrustenbewegungen in Eeipzig, DDR, Akademie Verlag, Berlin, 1962, 423 — 432, 10 ábra, angolul, ném. R E ő r y Z.: A Hosszúhetény 29. sz. 1200 méteres szénkutató fúrás hidraulikai viszonyai — Les conditions hydrauliques du forage houiller á 1200 m de Hosszúhetény — FnApaBJinBecKne ycnoBiin pa3BeAOMHoro Gypemin Ha yronb b 1200 m b c. Xoccy- xeTeHb. — Földtani Kutatás, V, 2, 1962, 7— 11 Erdélyi J.: Hidrohalloysit (Hidroendellit), a Halloysit-esoport új ásványa Nagy- bányáról (Baia Maré, Románia) és a Mátrából — The hydrohalloysite (Hydroeu- dellite), as a new mineral of the halloysite group írom Baia Maré (Rumania) and the Mátra Mountains — rriAporaJiJiya3HT (rnapo3HflejuniT) — HOBbih MHHepan rpvnnbi raJTJiya3HT0B, HaiifleHHbiii b r. Bán Mape (Py.wbiHfl) h b ropax MaTpa. — A MÁFI Évi Jelentése az 1959. évről, 1962, 77 — 98, 3 ábra, 2 táblázat, ang. or. R Erdélyi M.: Debrecen jövőbeni vízellátásának földtani szempontjai — Approvision- nement en eau de la vilié de Debrecen du point de vue géologique — BoAOCHaű- >KeHne ropoaa JJeőpeueH c tohkh 3peHiiH reojiormi. — Hidrológiai Tájékoztató, 1962, augusztus, 27 — 29, 1 ábra Erhardt Gy.: A Sárospatak-végardói hévíz — Das Thermalwasser zu Sárospatak- Végardó — TepManbHafl Boga b LIlapoumaTaK. — Hidrológiai Közlöny, 42, 1962, 514 — 517, 1 ábra, 3 kép, 1 táblázat, or. ném. R S. Farkas Erzsébet: Üledékkőzettani vizsgálatok a Dorogi-medence Ny-i ré- szén (Mogyorósbánya) lemélyített térképező fúrások pleisztocén mintaanyagán — Sedimentological studies on the Pleistocene shallow boring samples in the W part of the Dorog coal basin (Mogyorósbánya) — JhiTOJiornHecKoe HCCJieAOBaHiie njieií- CTOUeHOBblX nopOA, B3HTbIX H3 Cbe.MOMHblX CKB3JKHH, npOŐy peÚHblX B 3-OÜ MaCTII JfoporcKoro őacceiiHa. — A MÁFI Évi Jelentése az 1959. évről, 1962, 469—483, 6 táblázat, 7 ábra, ang. or. R Fejér L.: Hozzászólás Lendvai K. „Geofizikai módszerek a szénkutatásban” c. előadásához. Magyar Geofizika, III, 3 — 4, 1962, 160—163 Földvári A.: Elnöki megnyitó — Discours d’ouverture du président — BcTynuTenb- Hau peMb npe3iiAeHTa. — Hidrológiai Tájékoztató, 1962, augusztus, 17—18, 1 ábra Földvári A.: Megjegyzések Dr. Csepreghyné Meznerics Ilona ,,A »katti« akvitáni kérdés tudománytörténeti megvilágításban” c. cikkéhez. Földt. Közlöny 92, 1962, 198—199 Földváriné Vogl M.: Proposition de classification et de nomenclature des mi- néraux argileux — Vorschláge zűr Klassifikation und Nomenklatur dér Tonmine- ralien — npeAJioweHiie k KJiacci!(J)iiKamiK) 11 k HOMeHKJiaType rjiHHiiCTbix MHHepanoB. — Acta Geologica, VI, 3 — 4, 1962, 341—344, 2 táblázat, franciául, ném. or. R F ü 1 ö p J.: Igazgatói jelentés az 1959. évről — Compte rendű du directeur sin l’année 1959 — ÜTMeT AHpeKTopa 3a 1959 toa. — A MAFI Évi Jelentése az 1959. évről, 1962, 3 — 7, fr. or. R G á 1 f i J. lásd Egyed L. G é c z y B.: Cancellophycus et chondrites, deux traces de vie du Dogger inférieur de la partié du N de la montagne Bakony — Cancellophycus w xohapht, ABa >KH3HeHHbie CJieAM n3Hii>KHeroAorrepa C-oií Mac™ rop BaKOHb. — Annales Univ. Budapestinensis, Sectio geologica, V, 1961, Budapest, 1962, 47 — 54, 3 ábra, franciául Gellai Ágnes lásd BéltekyL. Góczán F. : Mikroplankton a bakonyi krétából — Un microplankton dans le Crétacé de la montagne Bakony — MinKA6Hiie HCKonaewbix oct3tkob no3BOHOMHbix okojio 3pAnapikaghiih BoAbinoií BenrepcKon Hí i3MeHH0CTii. — Bányászati Lapok, 95, 1962, 835 — 844, 14 ábra, or. ném. ang. R Kaszap A.: A Villányi-hegység maim rétegeinek mikrofácies- vizsgálata — Mikro- fazies dér Malmschichten im Villányer Gebirge — MiiKpocjjamiii Ma.'iMa b ropax BiiAAaHb. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 61—68, 3 tábla, ném. R Kecskeméti T. : Patologikus jelenségek Nummuliteszeken — Symp tömés patliolo- giques observés sur des Nummulites — I IaTOJioriiMeCKiie hbjichiim Ha HynMymiTax. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 209 — 216, 6 ábra, 3 tábla, fr. R. Kecskeméti T.: Pathologisclie Erscheimmgen an Nummuliten — I IaTOJioniMeCKiie HBJieHiin Ha HyMMVAiiTax. — Magyar Nemz. Múzeum-Term. Múz. Évkönyve, — Annales Hist.— Nat. Musei Nat. Hung. 54, 1962, 73 — 84, 3 tábla, 1 ábra, németül Kecskés T.: Nyugatdunántúl ríj kincse: a büki hévíz — Un nouveau trésor de Trans- Magyar földtani irodalom jegyzéke, igÓ2. 405 danubie: l’eau thermale de Bük — HoBoe npitpoAHoe öoraTCTBO TpaHCflaHyönH: TepMaabnaa BOAa b c. Biok. — Természettudományi Közlöny, V, 1961, 318 — 319 Kedves M.: Noremia, a new microfossil genus from the Hungárián Eocéné, and sys- tematical and stratigraphieal problems about tlie Crassosphaeridae — Noremia, HOBbin pog MHKpo$occnnnH H3 BeHrepcKoro aopeHa n npoőJieMbi KJiaccmJiH Kapun n CTpaTiirpa(})iiH, CBHsaiiHbie c Crassosphaeridae. Acta Univ. Szegediensis, Acta Min. — Petr., XV, Szeged, 1962, 19 — 27, 2 tábla, angolul K e r t a i G y.: A kőolaj keletkezéséről — 'On the genesis of petróleum — O npoiicxo- >KgeHmi Heijmi. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 8 — 14, 1 ábra, ang. or. R Kertai Gy.: Elnöki megnyitó a Magyarhoni Földtani Társulat 1962. május 9-i rendes közgyűlésén — Discours du président de la Société Géologique de Hongrie á l’assemblée générale du 9 mai 1962 — PeMb npe3UfleHTa BeHrepcKoro reojiom- MecKoro OömecTBa Ha OöigeM CoöpaHini 9-oro Mán 1962 r. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 255-257 Kertai Gy.: A magyarországi földgáztelepek kialakulásáról és továbbkutatásuk alapelvéről — On the formation of the Hungárián natural gas deposits and the fundamental principle of their further exploration — 0 (jiop.MnpoBanim ra30H0CHbix MecTopoHcgeHH ií BeHrpmi n 0 npHHunne hx AanbHenuien pa3BegKn. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 274 — 279, ang. or. R Kessler H. lásd Alföldi F. Kéz A.: A riapartok kialakulása — La formation des cőtes de rias — O6pa30BaHiie pna- coBbix öeperoB. — Földrajzi Értesítő, XI, 1962, 289 — 290 K é z d i Á. lásd Boldizsár T. Kiss J.: The hydrothermal conditions of uránium migration and the genesis of pitch- blende — riiApoTepMaJibHbie ycjiOBiiH Miirpaumi ypaHa n nponcxo>KAeHne ypaHimiiTa. — Annales Üniv. Budapestinensis, Sectio geologica, V, 1961, Budapest, 1962, 79 — 88, 4 ábra, angolul Kiss J.: A hydrothermal enrichment of Pb-Zn-Cu in the Frdősmeeske gránité (Mecsek Mountains) — rHApoTepManbHoe oöorameHHe Pb-Zn-Cu b rpamiTe c. OpAeuiMeMKe, ropbi MeMex. — Annales Univ. Budapestinensis, Sectio geologica, V, 1961, Bu- dapest, 1962, 89 — 92, 6 ábra, angolul Kiss Z. — Csömör D. — Szilber Józsefné: Rapport microséismique de l’Institut Géophysique de Plongrie 1959 — M 11 k po c e ií c mii m e ck ii fi AOKJiag BeHrep- cKoro reo(j)H3HMecKoro HHCTiiTyTa b 1959 r. — A Magy. Áll. Eötvös L. Geo- fizikai Intézet Országos Földrengésvizsgáló Intézete kiadványai, Budapest, 1962, 3-61 Kiss Z.: Az 1959. évi magyarországi földrengések — SeMJieTpAcemiH b Bem pun b 1959 r. — A Magy. Áll. Eötvös L. Geofizikai Intézet Földrengésvizsgáló Intézete kiadványai, 1962, 2 — 8 Kiss Z. lásd Bisztricsány F. K 1 i r, S. (Prága) : Zűr Tektonik dér Karboninsel bei Zemplin in dér Ostslovakei — Contri- bution to the tectonics of the isolated Carboniíerous rocks in the region of Zemplin, Fastem Slovakia — K tcktohhkc KapöOHOBoro ocTpoBa b6jih3 3eMipiHH b Boctobhoh C.noBaikii3hii 3mmohmtob b cbh3h c onpeAeneHiieM KeHiiH ocagKOB. — Bányászati Eapok, 95, 1962, 249— 256, 8 ábra, or. néni. ang. R K. Körmendy Anna: Űj molluszka-fajok a várpalotai középsőnüocénből . I. Gastropoda. — Neue Molluskenarten aus dem Mittelmiozan von Várpalota. I, Gastropoden — HoBbie bhaki mojuhockob 113 cpeAHero MiioueHa r. BapnajioTa. E racTeponoAbi. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 81—99, 3 tábla, ném. R K. Körmendy Anna: Űj molluszka-fajok a várpalotai középsőmiocénből. IE Lamellibranckiata — Neue Molluskenarten aus dem Mittelmiozan von Várpalota. II. Eamellibrancliiata — HoBbie biiah mojuhockob ii3 cpeAHero MiioqeHa r. BapnanoTa. 2. JlaMeJuinőpaHxnaTbi. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 217 — 229 4 tábla, ném. R K. Körmendy Anna: A tokodi Erzsébet-akna és a csolnoki VI-os akna eocén rétegeinek őslénytani vizsgálata — Études paléontologiques concernant les couches éocénes dans le puits ,, Erzsébet” á Tokod et puits VI á Csolnok — IlaJieOHTOJio- riiHecKiie iiccneAOBaHUH aoHeHOBbix CJioeB maxTbi «3p>Ke6eT» cejia Tokoa 11 LuaxTbi JNe 6 ceaa Hojihok. — A MÁFI Évi Jelentése az 1959. évről, 1962, 211 — 229, 2 tábla, 1 ábra, 1 táblázat, fr. or. R Kretzoi M.: A csamótai faima és famiaszint — Faima und Faunenhorizont von Csarnóta — ayHa n ^ayHHCTHHecKHH ropii30HT MapHOTbi. — A MÁFI Évi Jelentése az 1959. évről, 1962, 297 — 395, 5 tábla, 10 ábra, néni. or. R Kriván P.: Paláolittoralische Érscheinungen im Budaer Gebirge. Dér Begriff dér Subgression — IlajTeoJHiTopajibHbie hbjichiih b ropax EyAa. noHHTiie 0 cyőrpecciiH. — Annales Ehiiv. Budapestinensis, Sectio geologíca, V, 1961, Budapest, 1962, 93 — 101, 6 ábra, németül Kriván P.: Chronologie dér spátpaláolitliisclienSiedlung in Szekszárd — XponoJioriiA nocTnajieojiiiTHMecKoro nocejieHim y r. CeKcapA. — Swiatowit, Varsó, 24, 1962, 211—226, 2 ábra, 1 táblázat, németül Kriván P. — Rózsavölgyi J.: Felsőpleisztocén (Rissi) andezitvulkánosság nyomai Aszód környékén — Spuren von oberpleistozánem (Riss) Andesitvulka- nismus aus dér Umgebimg von Aszód (Kom. Pest) — CneAbi aHAe3HTOBoro ByjiKa- HH3M3 BepxHero njiencToueHa (Pucc) b okpccthocthx c. Acoa. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 330 — 333, 1 ábra, néni. R Krolopp E.: Die Malakofauna dér niedrigen Aueterrasse im Grundprofil von Szek- szárd — ayHa mojuhockob hiiwhhx Teppacc b ochobhom pa3pe3e r. CeKcapA. — Őwiatowit, 24, Varsó, 1962, 203 — 210, 1 ábra, 1 táblázat, németül Kubovics I.: A vulkáni hegységek beszakadásos szerkezete — Stmcture d’effondre- ment des montagnes volcaniques — OőBajioo6pa3HaH CTpyKTypa ByjiKaHiiBecKHX rop. — Földt. Közlön}’, 92, 1962, 280 — 296, 7 ábra, 7 táblázat, or. R Kulcsár L. — Guzyné Somogyi A.: A celldömölki Sághegy vulkánja — Ee volcan de Sághegy de Celldömölk — ByjiKaH IllarxeAb b c. LIcjutaomojik. — Acta Univ. Debreceniensis, Series geogr., geol. et meteor., VIII, (Seriei I.), 1962, 33 — 83, 12 tábla, 9 ábra, 6 táblázat, fr. R Lakatos S.: A geofizika feladatai és lehetőségei a vízkutatásban — Les táehes et les possibilités de la géophysique au cours des recherches de l’eau — Saganiia H B03- mokhoctii reo(j)H3i!Kii b pa3BeAKe Ha BOAy. — Hidrológiai Tájékoztató, 1962. április, 40 — 44, 11 ábra M. Lányi Ilona; A Hidas 53. földtani alapfúrás üledékes kőzettani vizsgálata — Magyar földtani irodalom jegyzéke, igÓ2. 407 Examen sédimentologique de la série du forage fondamental géologique „Hidas 53” — JliiTOJioriíMecKoe n3yHeHne onopHort CKBawiiHbi Xnaam 53. — A MÁFI Évi Jelentése az 1959. évről, 1962, 463 — 468, 1 melléklet, 6 ábra, fr. or. R Láng G. lásd B é 1 1 e k y L. Tv e n d v a i K.: Geofizikai módszerek alkalmazásának eredményei és perspektívái a szénkutatásban — The results and perspectives of the application of geophysieal methods in prospecting fór coal — Pe3yjibTaTbi n nepcneiayHa caoeB c — Clavulina Szabói” . Földt. Közlöny*, 92, 1962, 268 — 273, 16 tábla, ang. or. R Majzon I,.: The Palaeogene Foraminifera horizons of Hungary — Paláogene Forami- niferen-Horizonte Ungarns — TlajieoreHOBbie (jiopaMiiHiKjiepHbie ropii30HTbi BeHrpmi. — Acta Geologica, VII, 3 — 4, 1962, 405 — 413, 1 ábra, 2 táblázat, 1 tábla, angolul, ném. or. R Márton P. — Stegena L.: On the basic principles of geophysieal radioactive measurements — OcHOBHbie npnumiribi reo^JHármecKHX paaiioaKTiiBHbix ii3MepemiH. — Geofisica púra e applicata, 53, Milano, 1962, 55 — 64, 5 ábra, angolul Mátrai L.: Bulla Béla (nekrológ). Magyar Tudomány, 1962, 11. sz. 707 — 710, 1 kép Mádéi, E. lásd Müller-Stoll, W. R. Mészáros Miklós (Kolozsvár) - Dudicli E. jr.-: Közép- és Délkelet-Európa eocénjének párhuzamosítási és fejlődéstörténeti vázlata — Abriss dér Paralleli- sierung und dér Entwicklímgsgesclűchte des Eozáns in Mittel- und Südost-Europa - CxeMa napajuiejni3amin 11 Hcropmi pa3BiiTim aoueHa b LfeHTpaJibHofi 11 lOroBocroM- Hoü EBpone. — Földt. Közlöny, 92,1962, 131 — 149, 6 ábra, 8 táblázat, ném. R Mészáros Mihály — Adón yri Z, — Menyhárt Józsefné:A perkupái gipsz-anhidrit telep ásvány-kőzettani összetételének vizsgálata I. - Untersuchung dér mineralogisch-petrograpliischen Zusannnensetzung des Gipsanlmlrit-Vorkom- mens von Perkupa — Mccjie/ioBamie MiiHepaJiorimecKoron neTrorpacJjimecKoro cocTaBa ninc-aHniapiiTHbix mnacTOB c. IlepKyna. — Építőanyag, 13, 1961, 85 — 87, 5 ábra, ném. or. R Mészáros Mihály lásd A d o n y i Z. Meznerics Ilona lásd Csepreghyné Mezősi J.: Beitráge zűr Kenntnis dér Méta vulkanite von Mátra-Gebirge — JfaHHbie K 3HaHiuo MeTaByjHOHHTOB M3 rop MaTpa. — Acta Univ. vSzegediensis, Acta Min. -petr., XV, Szeged, 1962, 9 ábra, németül Mitchell-Thomé, R. C. (Nigéria) : Wrench faulting and orogeny — Seitenver- schiebungen und Orogenese — CöpocoBbie caBiini 11 oporeHC3. — Ácta Geologica, VII, 3 — 4. 1962, 415 — 425, 3 ábra, angolul, ném. or. R Molnár B.: Sedimentpetrographisclie Untersuchung in pliozánen und pleistozánen Ablagerungen im Síiden des ungarischen Tieflandes — JhiTOJionmeCKoe iiccjie/io- Bamie njinoueHOBbix h nJieiícToueHOBbix OTjio>ikhoíí Hacxii BeHrepcKoü paBHiuibi. — Acta Univ. Szegediensis, Acta Min. Petr., XV, Szeged, 1962, 43 — 51, 2 ábra, 1 táblázat, németül M o 1 1 a F. — R o c h, E. (Páris): Bauxites d’Espagne: observations et interpétation — Die Bauxite von Spanien: Beobachtungen und Interpretierung — Eokciitm Ucna- 9* 408 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, 3. füzet huh: HaöJHOfleHMH 11 TpaicroBKa. — Acta Geologica, VII, 3 — 4, 1962, 285 — 291, fran- ciául, ném. or. R M ii 1 1 e r P. — V a d o s I. : Radiometriai vizsgálatok felhasználása a mecseki érc- bányászatban — The application of radiometric methods in uránium mining and őre separating — PIpHMeHeHHe paAHOMeTpimeCKiix mctoaob b Aoőbme yrjin h b oöora- ineHiie pyg. — Magyar Geofizika, III, 3 — 4, 1962, 213 — 228, 4 ábra, hozzászólás, or. ang. R Miiller-Stoll, W. R. — M á d e 1, E. (Potsdam) : Kin Myricaceen-Holz aus dem ungarischen Tertiár. Myricoxylon hungavicum n. g., n. sp. Senckenbergiana lethaea, 43, 323 — 333, 2 tábla, 3 ábra, németül Nagy Lászlóné (Nagy Eszter): Gyors kiértékelési módszer alkalmazása a magyar palinológiában — Application d’une méthode rapidé d’évaluation dans la palynologie hongroise — npiiMeHemie ycKopeHHoro MeToga oueHKM b BeHrepcKOÜ najiiiHOJiorim. — A MÁFI Évi Jelentése az 1959. évről, 1962, 415 — 423, 1 ábra, fr. or. R Nagy Eszter: Reconstructions of vegetation from the Miocéné sediments of the eastem Mecsek Mountains on the strength of palynological investigations — Boc- CTaHOBJieHiie pacTHTenbHOCTii MHopeHCKiix OTnoweHiiü B-oii Macni rop Meaex b CHJiy najiiiHOJiorHMecKHX iiccnegOBaHiiü. — Acta Botanica, VIII, 3 — 4, 1962, 319 — 328, 3 ábra, angolul N e m e c z E. : Thermal behaviour of the adsorbed and interlaminar water content of montmorillonite — Thermisehes Ver haltén des adsorbierten und interlaminaren Wassergehaltes des Montmorillonits — TepivumecKoe noBCAeiuie coAepwaHHfl a«cop- őnpoBaHHoií h Me>KnjiocKOCTHOH BOAbi b MOHTMopHJUioHHTe. — Acta Geologica, VI, 3 — 4, 1962, 365 — 388, 14 ábra, 9 táblázat, angolul, ném. or. R Nemecz E. — Varjú Gy.: Sodium bentonitization. clinoptylolitization and adularization in the rhyolitic tuffs of the Szerencs piedmont area — Nátrium bentouitisation, Klinoptylolitisation und Adularisation im Rhyolithtuff des Szerencser Gebietes — HaTpneBaa 6eHT0HiiTii3amm, KJiiiHonTiiAonimi3amm h aAyjm- pn3aunH b piioaHTOBbix Tyijiax CepeHHCKOÜ noAropHoü oánacTu. — Acta Geologica- VI, 3 — 4, 1962, 389 — 427, 11 ábra, 18 kép, 3 táblázat, angolul, ném. or. R Németh L.: Radiohydrogeológiai vizsgálatok a Velencei hegységben — Radiohydro- geologische Untersuehungen im Gebirge zu Velence — Radiohydrogeological investigations in the Velence mountains — PaAiiornAporeoJionmeCKne nccjieAOBaim b ropax BeaeHue. — Hidrológiai Közlöny, 42, 1962, 428 — 433, 7 ábra, ném. ang. R Odor E.: A Karancs-hegvség kőzettani és földtani viszonyai — Conditions lithologi- ques et géologiques de la montagne Karancs (N de Hongrie) — IIeTporpai})HMecKi;e 11 reoJioniMecKiie ycnoBim rop KapaHH. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 387 — 399, 8 ábra, 2 táblázat, fr. R Oravecz J.: Új ráklelet a hazai triászból — Dér erste Macrurenfund Paraclytiopsis hungaricus nov. gén. nov. sp. aus dem ungarischen Kam — Hob3>i HaxoAKa paxo- oőpa3Hbix 1 13 rpnaca BeHrprin. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 324 — 329, 1 ábra» 1 tábla, ném. R Oravecz J.: Formations triasiques de la régión de blocs située entre les montagnes de Gerecse et de Buda-Pilis — TpiiacoBbie (jjopMamm b paüoHe rjibiő, pacnona- raiomeMCA Me>KAy ropaMH TepeMe h ByAa — niumin. — Annales Univ. Budapes- tinensis, Sectio geologica, V, 1961, Budapest, 1962, 103 — 1 15, 3 ábra, 5 tábla, franciául Oravecz J. — Véghné Neubrandt E.: Connexions stratigraphiques et structurales entre le Trias de la montagne Vértes et célúi de la montagne Bakony — CrpaTiirpaijmMecKHe 11 erpyKTypHbie OTHomewifl Memgy TpiiacoM rop BepTem h rop BaKOHb. — Annales Univ. Budapestinensis, Sectio geologica, V, 1961, Budapest, 1962, 117 — 126, 5 ábra, 7 tábla, franciául Oszlaczky Sz. lásd Egyed U. Ozoray Gy.: Fiatalkorú partingadozások érdekes esete Taormina közelében — Un cas intéressant des oscillations quatemaires de la cőte prés de Taormina — Hhtc- pecHbin npHMep KOJieőaHim őepera MOJiOAoro B03pacTa bőjih3ii TaopMima. — Föld- rajzi Értesítő, XI, 1962, 286 — 287, 4 kép P á 1 f a 1 v y I.: Növény maradvány ok a Tokaji-hegységből — Restes de plantes dans la montagne Tokaj — PacTiiTeabHbie ocTaTKii H3 ToKaöCKHX rop. — A MAFI Évi Jelentése az 1959. évről, 1962, 263 — 270, 1 táblázat, fr. or. R Magyar földtani irodalom jegyzéke, 1962. 409 P á 1 f y L. : A földtani kutatással kapcsolatosan felmerülő geodéziai kérdések és fel- adatok — Problémes géodésiques en rapport avec les recherches géologiques — npoÖJieMbi n 3aAaHii reoAe3iin b CBH3bi c 1 eoiionmecKiix noiiCKOB. Földtani Kuta- tás, V, 3 — 4, 1962, 32 — 38, 2 táblázat Palik Piroska: Különös vasérctelep — Un gisement étrange de minerai de fér — OcoöeHHoe MecTopoKflemie weJie3H0H pyAbi. — Természettudományi Közlemé- nyek, VI, (93), 1962, 570 — 572, 9 ábra Pantó G.: Tufa- „galacsin” — Boulettes de tuf — TyiJiOBbie «nHJHOJin». — Földt. Közlöny, 92, 1962, 236 — 237, 2 kép Pantó G. : The role of ignimbrites in the volcanism of Hungary — Rolle dér Ignimbrite im Vulkanismus Ungarns — Pojib nrHMMÖpHTOB b ByjiKaHii3Me Beiirpim. — Acta Geologica, VI, 3 — 4, 1962, 307 — 331, n ábra, 2 táblázat, angolul, néni. or. R Pantó G. lásd Boldizsár T. Papp F.: A hidrológia és geológia kapcsolata — Relations between Hydrology and Geology — CBH3b Meway rnApoJioriieií h reojiorneii. — Hidrológiai Közlöny, 42, 1962, 189 — 191, 1 kép, or. ang. R Pécsi M. — Sárfalvi B.: Magyarország földrajza — La géograplrie de l’Hongrie — Teorpaijiim BeHrpmi. — Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960, 1 — 327, 69 táblázat, 85 ábra, 57 kép, térképek, függelék Pécsi M.: A magyarországi pleisztocénkori lejtős üledékek és kialakulásuk — Die pleistozánen Gehángeablagerungen in Ungam und ihre Entstehung — CKJiOHHbie OTJiOKeHim iuieucToneHa 11 nponecc nx oőpa30BaHiui b BeHrpmi. — MTA Földrajztu- dományi Kutatócsoport, Közlemények, No 85, 1962, és Földrajzi Értesítő, XI, 1962, 19 — 39, 12 ábra, 12 kép, or. ném. R Pécsi M.: A Kisalföld geomorfológiai képe — La géomorphologie de la Petite Plaine Hongroise — LeoMoptJioJiorimecKaH KapTima Manón BeHrepcKoii Hii3MeHH0cni. — MTA Földrajztudományi Kutatócsoport, Közlemények, No 93, 1962, és Föld- rajzi Közlemények X (86), 1962, 113 — 142, 18 ábra, or. R Pécsi M.: Tíz év természeti földrajzi kutatásai — Die physisch-geographischen For- schungen des letzten Jahrzehntes — 10 JieT nccjieACBamm no (j)ii3m:eciKAeHne yrjm. — Ter- mészettudományi Közlöny, VI (93), 1962, 25 — 27, 7 ábra M. Rásky Klára: Tertiary plánt remains írom Hungary (Upper Éocene and Middle Oligocene) — PacTiiTenbHbie ocTaTKii TpeniMHoro B03pacTaii3 BeHrpim (BepxHiiií aoueH 11 cpeAHiiií OJiiiroueH). — Magyar Nemzeti Múzeum-Természettud. Múzeum Év- könyve — Annales Hist. — Nat. Musei Nat. Hung., 54, 1962, 31 — 55, 3 ábra, 6 tábla, angolul a v a s z n é lásd Baranyai Lívia o c h E. lásd Motta F. ónai A.: Javaslat az alföldi artézi kutak vízszolgáltatási viszonyainak rendszeres mérésére — Proposition á la tnesure réguliére des conditions de distribution de l’eau dans les puits artésiens de l’Alföld — üpeAJioiKeHiie k ii3MepeHiiio goöbimi Bogbi apTe3naHCKiix KOJioAüeB AjiijiejibAa. — Hidrológiai Tájékoztató, 1962, április, 9—10, 1 ábra Rónai A.: Debrecen város talajvízviszonyai — Les conditions d’eau souterraine de la vilié de Debrecen — rpyHTOBbie boah ropoAa ÉeöpeueH. — Hidrológiai Tájé- koztató, 1962, augusztus, 27 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet 410 Rónai A.: Beszámoló a 100 ooo-es térképszerkesztés síkvidéki munkájának 1958. évi eredményeiről — Compte rendű des résultats, obtenus en 1958 dans la con- struction des cartes 1 au 100 ooof des plaines — OmeT 0 pe3yjibTaTax paőoT, npo- BeAeHHi.ix b 1958 r. b paBHiiHHoii oö/iacTii BeHrpun no cocTaBJieHiuo Kap™ MacuiTaőa 1 : 100 000. — A MÁFI Évi Jelentése az 1959. évről, 1962, 485 — 491, fr. or. R Rózsavölgyi J. lásd Kriván P. Sárköziné lásd Farkas Erzsébet Schafarzik Ferenc lásd V e n d 1 A. Scheffer V.: A flisprobléma néhány geofizikai vonatkozásáról — Über einige geoplxysikaliselie Beziehungen des Flyseliproblems — Alcune considerazioni geofisiche sül probléma dél flyseli — HexoTopbie reo(J)H3HMecKHe acneKTbi npoő- JieMbi (jjjinma. — Geofizikai Közlemények, X, 1 — 4, 1962, 145 — 153, 5 ábra, ném. olasz R S cheffer V. : O11 somé problems of the régiónál geophysics of the Carpatliian basins - O neKOTopbix npoÖJiewax pemoHajibHon reo({)H3HKii KapnaTCKoro öacceiÍHa. — An- nales Univ. Budapestinensis, Sectio geologica, Y, 1961, Budapest, 1962, 127—138, 8 ábra, 1 táblázat, angolul S e h in i d t E. R.: Újabb geomechanikai tanulmányok — Recent studies in geomeeha- nics — HoBbie paöoTbi no reoMexaHUKe. — A MÁFI Évi Jelentése az 1959. évről, 1962, 425 — 437, 9 ábra, ang. or. R Sch m i d t E. R. et al .: Vázlatok és tanulmányok Magyarország vízföldtani atlaszához - Esqűísses et études á l’Atlas hydrogéologique de la Hongrie — OnepKii no ruflporeojiornMeeKOMy aTJiacy BeHrpun. — (Munkatársak: A 1 m á s s y E., B é 1- teky L., Ember K., Erhardt Gy., Ferencz K., Láng G., Ozoray Gy., Ravasz Cs. Lászlón é) A MÁFI Alkalmi Kiadványa, Budapest, 1962, 1—654, 4° táblázat, 20 ábra, irodalomjegyzék Schmidt E. R.: Versenyfutás a legfontosabb nyersanyagért, a vízért — Course pour l’eau. la plus importante matiére premiere — 3a6er 3a eaMoe Ba>KHoe Cbipbe: 3a Boay. — Hidrológiai Tájékoztató, 1962, augusztus, 6 — 7. Schréter Z. : Megjegyzések dr. Csepreghyné Meznerics Ilona „A »katti«-akvitáni kérdés tudománytörténeti megvilágításban” c cikkéhez. Földt. Közlöny, 92, 1962, 199 — 201 Sebestyén K.: Kőszénkutató fúrások karottázs vizsgálatának módszerei — Well logging methods in coal prospecting — MeTOAbi KapoTa>KHbix paöoT no nccneAO- Bamno yroJibHbix ckb3>kuh. — Geofiziai Közlemények, X, 1 — 4, 1962, 137— 144, 6 ábra, 1 táblázat, or. ang. R Sebestyén K. lásd E g y e d L. Senkareva, G. A. lásd G z o v s z k i j, M. V. Somogyi S.: A holocén időszakra vonatkozó kutatások földrajzi (hidromorfológiai) értékelése — Die geographisehe Bewertung dér Holozánforscliungen — reononi- ieciHKauHH CJioBagKiix Ty({)OB. — Acta Geologica, VII, 3 — 4, 1962, 293 — 303, 9 ábra, 2 táblázat, németül, ang. or. R Szabó Elemér lásd Szantner F. Szabó J.: Geofizikai módszerek alkalmazásának eredményei és további perspektívája a Mecsek-hegységi érckutatásban — Results of geophysical measurements and their future in the mineral prospecting of the Mecsek Mountains — Pe3yabTaTbi n AaJibHeüume nepcneKTiiBbi npiiMeHeHim reoKeHne KpriCTaji- JiHwecKoro KOMnaeKca nocjieAHiix b CHCTeMe 3anaAHbix KapnaT. — Magyar Geo- fizika, III, 1 — 2, 1962, 31—40, 1 ábra, or. ném. R Szantner F. — Szabó Elemér: Új tektonikai megfigyelések az utóbbi évek bauxitkutatásai alapján — New tectonic observations on the basis of the recent years’ prospecting fór bauxite — HoBbie TeKTOHiiMCCKiie HaőmoAGHUH Ha oCHOBaHim noiiCKO-pa3BeAOMHbix paőoT Ha öokciit, npoBeACHHbix b nocaeAHiie toah. — F'öldt. Közlöny, 92, 1962, 416 — 451, 21 ábra, ang. or. R Szántó F.: On the electrochemieal properties and the desaggregation of bentonites — Über die electroehemischen Eigenschaften und die Desaggregation dér Bentonite — — Oö ajieKTpoxiiMmiecKiix CBoiiCTBax 11 At‘3arpepamm őchtohiitob. — Acta Geolo- gica, VII, 3 — 4, 1962, 305 — 314, 2 ábra, angolul, ném. or. R Szatmári P.: Adatok a Cinkota környéki miocén ismeretéhez — Contributions to the lithologv of the Miocéné of Cinkota, near Budapest — EaHHbie k JiiiTOJioniH MHoyeHa c. LfiiHKOTa, okojio r. ByAaneuiT. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 100— 106, 1 ábra, 1 tábla, ang. R Szebényi L.: Debrecen város földalatti vízkészletének meghatározási lehetőségei — Des possibilités de détermination des réserves d’eau souterraine de la vilié de Debrecen — Bo3MO>ii n pa3Jio>KeHim rjiiiuncTbix MimepajioB. — Acta Univ. Carolinae, Geologica, Supplementum 1, Prága, 1962, 447 — 456, 6 ábra, németül Szentirmai I.: Földtani és kőszénföldtani vizsgálatok a nagybátonvi Katalin II lejtősaknában — Geologische und kohlengeologische Untersuchungen im Schlepp- sehaclit Katalin II bei Nagybátony (Nordungarn) — reoJiornHecKiie 11 yraereo- JionmecKne iiccjieAOBaHim b HaKJioHHon uiaxTe KaTaanH 2 y c. HaAbőaTOHb, C-BeHrpim. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 69 — 80, 4 ábra, ném. R Széles Margit: Alsópannoniai medenceüledékek puhatestű faunája — Mollns- kenfaunen von Beckensedimenten des Unterpannons — OayHa mojijhockob aohhux OTjioweHHH Hn>KHero naHHOHa. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 53 — 60, 5 tábla, 4 ábra, ném. R Szépé sházy K.: Mélyföldtani adatok a Nagykőrös — kecskeméti területről — Con- tributions to the subsurfaee geology of the Nagykőrös— Kecskemét area — ifaHHbie k 3HaHino rioABepxHocTHon reojionm oőiiacTii MOKAy rr. HaAbKepem — KeMRCMeT. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 40 — 52, 3 ábra, 1 táblázat, ang. R Szilber Józsefné lásd Kiss Z. Szófogadó P.: A mezőgazdasági településtervezés és a vízföldtan kapcsolata az előtervezés során — Hydrogeological aspects of planning agricultural settlements — CBH3b i\ie>KAy ceabCKOxo3HÍiCTBeHHbiM nocejieHiieM 11 rnAporeoJioniefi ripn npeA- 412 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 3. füzet BapiiTeJibHOM npoeKTHpoBamin. — Hidrológiai Közlöny, 42, 1962, 327 — 334, 6 ábra, or. ang. R Sztrókay K.I: Inezit Gyöngy ösoroszi ércteléreiből — Inesit aus den Erzgangen von: Gyöngyösoroszi — MHe3iiT n3 pyflHbix >kiiji c. ÉbeHAbeuiopocii. — Földt. Közlöny,. 92, 1962, 452 — 454, 1 ábra, ném. R Sztrókay K.Í.: Über die Grrmdprinzipien einer zeitgemássen Systematik des Mine- 1 ralreichs. I. Teil — OcHOBHbie npimminbi coBpeMeHHod KJiaccii({)HKaunH MHHepajib- Horo MHpa. — Annales Univ. Budapestinensis, Sectio geologica, V, 1961, Buda- . pest, 1962, 139— 149, 1 ábra, 1 táblázat, németül Sztrókay K. L: Ércmikroszkópia (Földtani gyakorlat I.) — Microscopie des minérais — PyAHaa MHKpocKOmm. — Egyetemi jegyzet. Tankönyvkiadó, 1962, 1 — 85, 27 ábra, soksz. Tárcz y — H ornoch A.: A Nemzetközi Geofizikai Évről — I/Année Géopliysique- Internationale — MewAyHapoAHbin reo([jii3imecKiiH I'oa. — Magyar Tudomány, 1962, 2, 87 — 95 Tatár J. lásd Egyed L- Tokody L.: Mauritzit, ein selbstándiges Mineral — MaypimiiT, caMOCTOHTeAbHbiu MiiHepaa. — Magy. Nemz. Mtizeum-Term. Múz. Évkönyve — Annales Hist. Nat. Musei Nat. Hung., 54, 1962, 27 — 30, 3 ábra, németül Tokody L.: Az Ásvány- és Kőzettár tudományos munkája — Le travail scientifi- que de la Section minéralo-pétrograpliique du Musée d’Histoire Naturelle — HayMuan paöoTa b Mimepano-neTporpa^imecKOM KaőimeTe My3en EcTecTB03HaHim. — Természettudományi Közlöny, VI (93), 1962, 369 — 371, 6 kép Tokody L. : Mineralien von Érdőbénve — Minerals írom Erdőbénye — Mimepajibi 113 SpAeöenbe. — Acta Geologica, VII, 3 — 4, 1962, 315—349, 3 táblázat, 7 ábra, németül, ang. or. R Tömör J. lásd Boldizsár T. Török É.: Periglaciális talajfagyjelenségek Magy argencs — Egyliázaskesző környéki bazalttufa településben — Phénoménes de ía congélation du sol periglaciaire clans un gisement de tuf basaltique á l’entour de Magyargencs — Egyliázaskesző — — ílepiirAnmiaAbHbie abachiih Mep3A0Tbi noiBbi b 3aAeraHim 6a3ajibTOBoro Tyipa b OKpecraocTAx cc. MaAbapreHH n 3Abxa3aiuKece. — F'öldrajzi Értesítő, XI, 1962, 287 — 289, 2 ábra Török Z.: Vorsclilag für eine Verbessenmg dér Klassifizierung und dér Forschungs- methodik dér Pyroklastite — Proposal fór tke improvement of the classification and the method of investigation of pyroelastics — IIpeAAO>KeHne k yAympeHino Knaccii(})MKamiH 11 MeTOga u3y4eHMH mipoKAacTimecKiix nopOA. — Acta Geologica,. VII, 3 — 4, 1962, 351 — 357, 3 táblázat, németül, ang. or. R Ungár T.: Ádatok a nedvestérszini lösz tulajdonságainak ismeretéhez — Beitráge zűr Kenntnis dér Eigenschaften von Nassbodenlössen — Hamibie 0 CBoiíCTBax neccoB BJia>KHbix MecTHOCTefi. — Építőanyag, 13, 1961, 304 — 308, or. ném. R Ungár T.: Beitráge zűr Kenntnis dér Komverteilimg von tonigen Sedimenten — — ÉaHHbie k 3HaHmo rpaHyjioMeTpimecKoro cocTaBa rjniHiicTbix 0TA0>KeHnü. — Acta Univ. Szegediensis, Acta Min. - petr., XV, Szeged, 1962, 53 — 60, 4 ábra, 1 táblázat, németül Urbancsek J.: Szolnok megye vízföldtana és vízellátása — Hydrolgéologie et appro- visionnement en eau du comitat Szolnok — riiAporeojionm 11 CHaő>KCHiie boaoh kom. Coahok. — Szolnok, 1962, 1— 213, 15 ábra, 29 térkép, 8 táblázat, 13 kép, irodalomjegyzék Urbancsek J.: Debrecen város vízellátásának vízföldtani lehetőségei — Les possi- bilités hydrogéologiques de l’approvisionnement en eau de la vilié de Debrecen — — rnAporeojionmecKiie bo3mo>khoctii BOAOCHaöweHiiH ropoAa ÉeöpeueH. — Hidro- lógiai Tájékoztató, 1962. augusztus, 20 — 23, 1 táblázat, 2 ábra Vadász E.: A 80 éves Prinz Gyula szerepe a magyar geomorfológiában — Le rőle du prof. G y. Prinz, ágé de 80 ans, dans la géomorphologie liongroise — — PoAb 80-AeTHero npotpeccopa üb. n p h h u a b BeHrepcKon reoMop^onornH. — Földt. Közlöny, 92, 1962, iio-m Vadász E. : Megjegyzések dr. Csepreghyué Meznerics Ilona ,, A »katti«-akvitáni kérdés tudománytörténeti megvilágításban” c. cikkéhez. Földt. Közlöny, 92, 1962, 202 Vadász E.: Az egyetemi doktori fokozat jelentősége a földtanban — The signification of the doctor’s degree in geology — 3HaaeHiie AOKTopcKoií CTeneHii b reoAonm. — Földt. Közlöny, 92, 1962, 467 — 469 Magyar földtani irodalom jegyzéke, ig6z. 413' Vadász E. : A földtan tudományos művelése és a gyakorlati földtan — Le développe- ment de la géologie scientifique et pratique — Pa3BHTiie iiayMHOÜ h npaKTimeCKon reojionm. — Földtani Kutatás, V, i, 1962, 2 — 3 Vadász Z.: Bányászati alapismeretek — Connaissances fondamentales miniéres — — SaeMeHTbi ropHoro gejia. — Egyetemi jegyzet. Tankönyvkiadó, 1962, 1 — 125, 42 ábra, soksz. Varga G y.: A Mátra-hegységi dácit és dácittufa genetikai összefüggéseinek vizsgálata — Study of the genetic relationskip between daeites and dacitic tuffs in the Mátra Mountains — H3yMemie reHenmeCKOH CBH3bi Me>iKAe Bcero TeKTOHimecKiie ycaoBim. CoraacHO pacaeTaM no (j)H3H4eCK0ÍÍ II KaMCCTBeHHOii H3M6HHHB0CTI1 naaCTOB HMCIOTCH COOTBeTCTByiOLUIie AaHHbie no aHToaoniMecKOMy cocTaBy n KaMecTBCHHOMy ii3MeHeHino naacTOB yx«Ay cőpocaMii onpeAeaneT, b cbok) onepeAb, cpeanee paccTonmie cöpocoB. HanGoaee nacrbiMn HaripaBaeHimMii cöpocoB onpeAeajieTcn HanpaBaeime pa3BeAOMHon cerii, cpeAHHM me paccTonmieM cöpocoB — pac- ctoahiih Aie>KAy pa3BeA0HHbiMii ceTBMii. HacTeiímne iianpaBaennn cöpocoB öbian onpeAeaeHbi CTaTiiCTimecKHM cnocoöoM npn noMomn A»arpaMM. npn oneHKe b ripeaeaax 8 maxrabix noaeií öbian ymenbi Bcero 554 cöpocoB. 3to — cpaBHiiTeabHO Gojibinne cöpocbi, BbinBJineMbie n öypoBbiMH CKBajKimaMii. Oah3ko, mo>kho npeAnoao>KiiTb, mto (JiaKTHMecKH KoaimecTBO cöpocoB c bhcotoh cőpoca ot 1 «o 2 m npiiMepHO AecnTb pa3 Gojibine. B JHoporcKOM Gaccefme aame Bcero BCTpeMaioTCH cöpocbi, npocnipaiomiiecn c CB Ha K)3 nan nepneHAUKyanpHO k 3T0My HanpaBaemno. CncTCMbi cöpocoB mnpoTHoro naii Mepn- AHOHaabHoro HanpaBaemin c óoabmon BbicoTon cöpoca BCTpeMaioTCH pewe, xoth h Taxiié cGpocbi (JiopMHpoBaan raaBHbie TeKTomiMecKiie eAi-mnubi panoHa, pacMaemiB erő Ha KpyriHbie, BbiAepmaHHbie naaTiJiopMbi. B cooTBeTCTBim c sthm, ceTb pa3BeA0MHbix oöbcktob caeayeT ycTa- HOBHTb npucnocaöaiiBancb k cnereMe Hanöoaee aacTO BcrpeMaiomnxcH cöpocoB CB — K)3-ro npocTpamin. Ha ynacTKax ^oporcxoro Gacceima, a mmchho Ha ceBepHOM, peirrpanbHOM n io>k- hom yaacTRax (JiopMiipoBaaiicb pa3aiiMHbie cncTeMbi, OTanMaiomnecn xapaikhom — 150 — 200 m. CGpocbi npocTiipaiomnecH c C3 Ha 10B BCTpeaaioTCH aame, a cGpocbi CB — lOB-ro npocTii- paHHH — peme. CpeAHee paccTonmie cGpocoB no ochobhmm HanpaBaeHim.M onpeAeaneT paccTOHHiie Me>KAy pa3BeA0MHbiMn cctíimii. CaeAOBaTeabHO, pa3BeA0MHbie oGBCKTbi AoawHbi öbiTb 3aao- meHbi Ha Taxiix paccTOHHimx. no 3K0H0MIIMeCKHM paCMCTa.M 0<})OpMHeHIie paCCMaTpiIBaeMOil pa3BCAOMHOH CeTII cbh- 3aH0 c npneMaeMbiMii pacxoAaMM npn oőecneHeHim AaHiibix, MimiiMaabHO HeoőxoAHMbix ahh npoeKTiipoBaHim ropHOAoGi.iBaiomnx npeAnpimTiin. A DÉL-BARANYAI MEZOZÓOS SZIGETRÖGÖK Dr. KASZAP ANDRÁS* Összefoglalás: A Mecsek- és a Villányi-hegység kozott, fiatal üledékekkel borított térszínen, ÉK — DNy-i irányú vonulatba rendeződve, néhány helyütt mezozóos rétegek bukkannak felszínre. A nyugatabbra eső feltárások aaleni emeletbe tartozó mészkő, tűz- köves mészkő és tűzkő rétegekből, a keletebbre eső Duna menti kibukkanások anizusi emeletbeli mészkő és dolomit rétegekből állanak. A jellegzetes dőlésirány északi vagy ahhoz közel álló. Az aaleni mészkő és tűzkő letarolt felszínére déli dőlésű alsópannóniái konglomerátum, valamint fehér, köviiletes márga rétegek települnek. A Monyoród-i. sz. fúrás az aaleni emeletbe tartozó vörös, krinoideás mészkő alatt anizusi mészkő és dolomit rétegeket ért el. A mezozoikum felszín alatti összefüggése a dél-baranyai szigetrögök által kijelölt vonulat és a Villányi-hegység felszín alatti foly- tatása között a Duna vonala táján viszonylag csekély mélységben várható. A mecseki hasonló korú rétegekkel való szerkezeti összefüggés homályos. A Mecsek és a Villányi-hegység közötti, fiatal üledékekkel borított térszínen néhány helyütt mezozóos rétegek bukannak felszínre. Máriák éménd. Szederkény, Monyo- ród és Versend községek határában, kelet felé kissé távolabb Székelyszabar közelében régóta művelt kőfejtők tárják. fel a szigetrögök tűzköves júrarétegeit (i. ábra). Még tovább keletre, ugyancsak szigetekként bukkannak elő a fiatal térszínből Báta községben és a Mohácsi-szigeten Dunafalva közelében triász dolomit és mészkő rétegek. Bár község közelében a Duna magaspartjának feltárásában legújabban trachidolerit vált ismere- tessé.** A dél-baranyai síkságból elszigetelten felszínre bukkanó mezozóos rétegek csekély elterjedésük ellenére magukra vonták már a terület legelső vizsgálóinak figyelmét. P e t e r s 1 862-ben részletes leírást ad a Kéménd és Szabar községek közötti területen feltárt, a pécsi hegységitől eltérő, kovás-krinoideás rétegekről. Belemnites paxillosus S c h 1 o t h. és Rhynchonella variábilis S c hl o t h. alakokat emlit a szerinte középső- liászba sorolt rétegekből [10]. Néhány évvel később Szabó József említi értesü- lésre hivatkozva a szabari kőbányát [14]. 1872-ben D e n z adott rövid leírást a szabari kőbányáról. A tűzköves rétegeket ő a felső júrába tartozónak véli [3]. Két év múlva a Mecsek földtani térképezésével kapcsolatban Hofmann K. vizsgálta a Szederkény környéki kőfejtőket. Leírást nem adott, de a Magyar Állami Földtani Intézet gyűjtemé- nyében levő, saját gyűjtésű és meghatározású Belemnites blainvillei V o 1 1 z példányai alapján Hoffmann a bezáró rétegeket az alsódoggerbe („Murchisonae öve”) sorolta, mint erről Vadász F. megemlékezik [18]. Ifj. Lóczy L. 1912. évi jelentésében [5] a szétszórt kőfejtők részletes leírását adja. Kelet -nyugati irányú dombvonulatba fogja össze a pannóniai rétegekkel és lösszel fedett, elszigetelt kibúvásokat és a szerkezeti szempontokat összegezve a Mecsek -hegység délkeleti végével hozza kapcsolatba. A réte- gekből említett Megateuthis elongatum Miller alapján azokat a középsőliászba sorolja. Alig egy évre rá Vadász foglalkozik ismét a területtel [18]. A kéménd — * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1963. április 18-i előadóülésén. Kézirat lezárva: 1963. IV. 22-én. ** Szederkényi T.: Trachidolerit előfordulás Bár község környékén. (Bejelentés a Magyar- honi Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1962. február 22-i előadóülésén.) K a s z a p : A dél-baranyai mezozóos szigetrögök 441 szabari feltárások L ó c z y t ó 1 megkezdett szerkezeti értelmezését továbbvezeti és északon a Mecsek vonulatával ellentétbe állítva, de azzal összekapcsolva, „déli mezozóos vonulat” néven kiterjeszti a Dunáig. A felsorolt Megateuthis elongatum Miller, Belemnites blainvillei V o 1 1 z és Belemnites exilis d’ O r b., valamint Ófalu környéki kőzetanalógia alapján alsódoggerben jelöli meg a júrarétegek korát. A villányi Ammonitesek monográfiájában ifj. Lóczy e területről kövült fatörzseket említ [6], és a partmenti fácies arra a következtetésre vezeti, hogy a rögök a Mecsek liász — dogger tengerének beszögellő öblét teszik. A későbbiekben Pávai Vájná F. tett sikertelen kísérletet a dél-baranyai rögöknek környezetükkel együtt történő szerkezeti értelmezésére [9.; 13. o.]. Monográfiájában Vadász [19] a már előzőleg felsorolt faunaelemek listáját a Rhynchonella cf . angulata S o w. és Terebratula sp. alakokkal egészíti ki és a krinoideás mészkő Ófalu és Pusztakisfalu melletti előfor- 1. ábra. A dél-baranyai mezozóos szigetrögök távolabbi környéke . Abb. 1. Weitere Umgebnng dér mesozoischen Inselschollen von Siidbaranya dulásával való kőzetanalógia hangsúlyozásával a szigetrögök júrarétegeinek pontos korát az aaleni emeletben jelöli meg. A Báta községben és a Mohácsi szigeten Dunafalva közelében felszínre bukkanó triász rögökre vonatkozóan az első irodalmi adat Szabó Józseftől származik, aki a Mohácsi szigetet északi csúcsán kibukkanó triász szírt árnyékában keletkezettnek ismerte fel [14]. Ifj. Lóczy L. ugyanott csak valamely régi vár alapfalait találta, amiben még inkább megerősítette a D un aszek csővel szemközti parton a Duna alacsony vízállásakor máig is látható ősi fal maradványa [7]. Vadász E. a Bátán felszínre bukkanó kőzetet a mecseki kagylósmészkő rétegekkel azonosította [18], legutóbb Szederkényi T. rövid leírásában a Dunafalva melletti rétegeket ugyanezen az alapon alsóanizusinak tartja [16]. Említésre méltó, hogy a Lóczy által kétségbevont eredeti település a hivatkozott régészeti vizsgálatokkal bebizonyosodott. A szigetrögök vizsgálata Szederkény határában a községtől északra, mintegy 1,5 km-re, a Karasiea patak, illetve a pécsváradi országút mellett, egymásbanyíló, felhagyott kőfejtők tárják fel a legnyugatibb alaphegységrögöt. Halványvörös krinoideás mészkő, tűzkőgumós vagy tűzkőlencsés krinoideás mészkő és tűzkő rétegek láthatók a 15-20 m vastagságban 442 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet feltárt rétegsorban. Jellegzetesek a rétegközökben található vékonyabb-vastagabb (0,2 — 10 cm), élénk színű zöld agyag, illetve homokos agyag rétegek, valamint a tűzkő- lencsék és rétegek jellegzetes mállottsága (2. ábra). A kőfejtő talpától szánűtott 4,50 m vastagságú, halváuyvörös vagy szürke, többnyire tűzkőlencsés krinoideás mészkő 10 — 25 cm-es rétegei között két, 3 — 10 cm vastag csillámos, homokos-meszes, zöld agyagréteg van 2,20 ill. 3,40 m-ben. A mészkő- rétegek fölött 6,30 m vastagságban vékonyréteges (2—10 cm) tűzköves mészkő és tűzkő következik, legnagyobbrészt erősen kilúgozott, mállott, gyakran porlékony állapotban. Az egyébként szürke tűzkő színe ilyenkor világosbarna vagy fehér. Erre 2,5 m lösz és 2. ábra. A szederkényi kőfejtő nyugati fala. a tűzköves mészkő rétegek (aaleni emelet) árkos lezokkenésével Abb. 2. Westliche Wand des Steinbruches bei Szederkény mit grabenartiger Absenkung dér homstein- fuhrenden Kalksteinschiéhten (Aalenien) talaj következik. A vastagsági adatok a kőfejtőrendszer területén belül is változnak a feltártság szerint. A feltárás alsó részén levő krinoideás mészkő helyenként szabad szemmel is jól megkülönböztethető Pentacrinus nyéldarabokat és nyéltagokat tartalmaz. A kőzet 36,3% oldhatatlan maradékkal erősen szennyezett mészkő. Az oldási maradék 60,3%-ban világoszöld agyag, a fennmaradó, nagyobbára kvarcszemcsékből álló részben gyakori a szivaes-vázelem, találhatók benne továbbá mikroszkópi nagyságú csigák, Ostraeoda- héjak, Radiolariák és Foranúniferák. A szivacsmaradványok egyike-másika a Mecsekből régebben leírt maradványok ábráival összevetve Laocaetis ( = Craticularia) parallela (G o 1 d f .) fajnak bizonyult, míg a többi szivacsmaradvány, valószínűleg kivétel nélkül, szintén a Laocaetis nemzetséghez tartozik [1 1 és 12]. A néhány példányból álló Foramini- fera-társaság négy különböző Nodosaria speciesből, továbbá Nodosaria cf. fontinensis Terq., Lenticulina sp., Lenticnlina variáns (Borneman n) forma typica, Marginu- lina cf. hannoverana Franké és Vaginulina cf. clausa (Tér q.) alakokból áll. A Foraminiferák, Ostracodák és Gastropodák kovaanyagúak, úgyhogy a tömény sósavas oldás lehetővé tette a felsorolt formák azonosítását. A krinoideás mészkő egyes, tisztább anyagú rétegeiben Brachiopodák találhatók: Terebratula és Rhynchonella alakok, köztük a Hofmann által gyűjtött és meghatá- rozott Rhynchonella cf . angulata S o w. Ugyancsak ezekből a mészkőrétegekből került K a s z a p : A dél-baranyai mezozóos szigetrögök 443 ki néhány nagyon rossz megtartású Ammonites maradvány is. Ezek között Phylloceras sp., Leioceras sp., valamint egy Lytoceras sp. félreismerhetetlen lenyomata említésre méltó. A felsorolt alakokon kívül Belemnites- félék találhatók. A vékonyréteges, tűzköves, magasabb tagozat vékonyesiszolatában Crinoidea részek láthatók a tűzkőben is. Az ere- detileg krinoideás mésziszap szingenetikus elkovásodása tehát nyilvánvaló. E tagozatban mindössze Belemnitesek találhatók. Ennek a tagozatnak feltárt, törmelékkel borított része mintegy 15 m vastag lehet. A kőfejtő zöld, csillámcs és licmckcs, illetve meszes agyagrétegeinek és bekér- gezéseinek iszapolási, illetve sósavas oldási maradékában szép számmal találhatók 3. ábra. A szederkényi kis kőfejtő vékonyréteges mészkő és tűzkő (aaleni emelet) feltárása Abb. 3. Aufschluss von dünngeschichteten Kalksteineu und Hornsteinen im kleiuen Steinbruch bei Szederkény (Aalenien) 4. ábra. A kéméndi kőfejtő. A tűzkőrétegeket (aaleni emelet) fedő lösz alsó részén látható a két vöröses- barna vályogzóna, a würmi löszösszletek vezető, kettős, eltemetett talajrétege, az ún. göttweigi komplexus Abb. 4. Steinbruch bei Máriakéménd. Au dér Basis des bösses, dér die Hornsteinschichteu (Aalenien) überdeckt, sind die zwei rötlich-braunen behmzonen, die doppelte, verschiittete beitbodenschicht dér würmischen bösskomplexe, dér sogenannte Göttweiger Komplex zu sehen 444 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet szivacs vázrészek, egy mintából a fentebb említett csigamaradványokhoz hasonló, apró alak került elő. A zöld agyagrétegekből kö vilit fatörzseket említ L ó c z y [6]; ezek azonban sem a Földtani Intézet gyűjteményi anyagában nincsenek meg, sem pedig újabb leletek nem kerültek elő. Idetartozásuk kétséges. A rétegek dőlése északi, ÉÉNy-i és ÉK-i (360/8°; 345/16°; 45/20°). A kőfejtő- rendszer keleti részén 125 — 305° irányú nyílt hasadék választja el a rög fejtett részét lösz alatti folytatásától. A jól látható egyéb törések nagyobbrészt ezzel párhuzamosak, kisebb részben erre közel merőlegesek. A kőfejtő rendszertől mintegy 150 m-re NyÉNy-ra, ugyancsak felhagyott, kis kőfejtő a fentebb leírt vékonyréteges, tűzköves, 340/30° dőlésű mészkövet és tűzkövet tárja fel 11 m vastagságban, ritka Belemnites maradványokkal. A rétegeket 3 m vastag lösz fedi (3. ábra). Abb. 5. Profil dér Aufschliisse bei Monyoród. 1. Kalkstein und Dolomit (Anisien), 2. Crinoidenkalkstein imd homsteinführender Kalkstein mit Crinoiden (Aalenien), 3. Konglomerat und 4. Weisser Kalkmergel (Unterpanuon), 5. Köss Máriáké ménd községtől délre, az előbbi kőfejtőktől 500 m-re keletre nagy kiterjedésű egykori fejtési munkák nyomát viseli a messziről feltűnő bozótos terület. Ezen belül több mélyebb gödör között mintegy 100 m hosszúságban és 1 5 m vastagságban tárja fel a tűzkő és mészkőrétegeket a kéméndi (volt Friedlánder-féle) kőfejtő (4. ábra). Itt a világosbarna, tűzköves krinoideás mészkővel szemben vékonyréteges, szürke tűzkő van túlsúlyban, ami a szederkényi feltárásban elkülönülő két tagozat közül a felsőnek felel meg. Faunaelemek innen nem kerültek elő, egyetlen, vékonycsiszolatban megfigyelt Foraminifera kivételével. A rétegek enyhén dőlnek északi irányban (360/9°). A feltárás déli szögletében kis méretű, helyi jellegű réteglehajlás látható 80/9° és 120/45° jellemző dőlésadatokkal. A litoklázisokkal kijelölt lazulási irányok 50 — 230°, illetve 150 — 330°. A rétegsort fedő 4 m vastag lösz alsó részében két rozsdaszínű vályogzóna követhető a feltárás teljes hosszában. Monyoród község déli végén — az előbbi feltárástól másfél km-re délkeleti irányban — a falut átszelő patak mindkét oldalán három felhagyott kőfejtő mélyül a felszínre bukkanó rögbe. A patak medrében kb. 120 m hosszúságban bukkannak fel- színre a rétegfejek, ezek között a legdélebbi és egyben a legmélyebb tag vörös krinoideás mészkő. Erre a fentebb előadottak szerint következik a tűzköves krinoideás mészkő és tűzkő összlete (5. ábra). A patakbeli változó dőlésszögű (360/12 — 30°) sorozat törés Kaszap : A dél-baranyai mezozóos szigetrögök 445 mentén újra kezdődik a kibukkanás északi végén. A kőfejtőkben és a patakmederben feltárt rétegsor vastagsága 20 — 30 m, egyrészt a rossz feltárási viszonyok, másrészt a rögök egymáshoz képest elmozdult helyzete miatt nehezen felbecsülhető. A patak medrében feltárt, említett vörös, krinoideás mészkő 1,8% oldási mara- dékkal tűzkőmentes, tiszta kőzet. Néhány Rhynchonella sp. került elő belőle. Szivacs- maradványokat nem tartalmaz, vékonycsiszolatban a Crinoidea részek mellett Nodo- saria sp. és síkban csavart Foraminiferák ismerhetők fel benne. Ez a kőzet nemcsak a Monyoród melletti feltárások, hanem az egész tárgyalt terület legidősebb felszínre buk- kanó júraidőszaki tagozata. Fölötte halványvörös, világosbarna és szürke, krinoideás mészkő következik, tűzgumókkal és tűzkőrétegekkel, felfelé a mészkőrétegek fokozatos háttérbeszorulásával. A kőzetminőség az alsóbb krinoideás mészkőtől eltekintve, megegyezik az előbbiekben 6. ábra. A Monyoród melletti keleti kőfejtőben feltárt alsópannóniai szikláspart szelvénye. 1. Tűzköves krinoideás mészkő (aaleni emelet), 2. Konglomerátum (alsópannóniai), 3. Lösz Abb. 6. Profil dér im Steinbruch bei Monyoród aufgeschlosseneu unterpannonischen Felsenkiiste. 1. Horn- steinfiihrender Kalkstein mit Crinoiden (Aalenien), 2. Konglomerat (Unterpannon), 3. Löss ismertetett feltárásokéval, a közbeiktatódó zöld agyagos rétegek azonban jóval ritkábbak A monyoródi feltárásokból néhány Belemnites töredéke és egy Ammonites- példány alig felismerhető metszete került ki, az említett Rhynelionellákon kívül. Az északi dőlésű júrarétegekre ellen tett dőléssel (180/35°) konglomerátum rétegek települnek. A konglo- merátum anyagában kizárólag a tűzköves mészkő összlet feldolgozott anyaga, túlsúlyban tűzkő szerepel, alig koptatott, 1—40 cm között változó, túlnyomórészt 5—10 cm-es szemnagyságban. A tűzköves rétegekhez hasonló elváltozás tapasztalható a konglome- rátummá feldolgozott tűzkőanyagon is. Ennek az alsópannóniai alapkonglomerátunmak a júra rétegekhez való viszonya legjobban a monyoródi keleti kőfejtőben tanulmányozható, aszikláspartiabráziófelismerhetőjellegeivel (6. ábra) . A parti rétegeknek megfelelően foko- zatosan vastagodó, o— 10 m vastagságban feltárt konglomerátum rétegeire fehér, 12,0% oldási maradékkal agyagos tavimésznek núnősülő lágy mészmárga következik, maximá- lisan 5 m vastagságban. Ez a jellegzetes alsópannóniai fehérmárga a későbbi letárolás nyomán, a rátelepülő lösz alatt sok helyütt hiányzik, sőt helyenként a lösz is lepusztult. Eenz 1872-ben első ízben tett javaslatot [3] fiirás lemélyítésére a Mecsek déli előterében a júra kibúvásain, a Pécs-vidéki kőszénösszlet nyomozása céljából. Ifj. L ó c z y L. 1912-ben ugyanezt a javaslatot tette [5], ugyanakkor Vadász a kőszéntelepes összlet várható nagy mélysége miatt meddőnek ítélte a kutatásokat [18]. A legutóbbi időben Schmidt E. R. vetette fel a kőszénkutatás gondolatát [13] az esetleges keleti folytatás mentén, míg Noszky ismét a déli előtérben a kőszénképződmény 2 Földtani Közlöny 446 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet esetleges jelenlétére utal [8], Ilyen előzmények után mélyült 1962 első négy hónapjában legmélyebb tagként felszínre bukkanó krinoideás mészkő közvetlen közelében, a patak jobb partján levő kőfejtőben, a Mony or ód 1. sz. fúrás. A 200 méterig hatolt fúrás 31,60 111-ig az itteni aaleni emeletbeli krinoideás, vörös mészkövet, alatta anizusi emeletbe tartozó mészkő és dolomitrétegeket harántolt. Monyoródtól KDK-i irányban kb. 1200111-re, Versend határában, a löszhalmok közötti egyik É — D irányú völgyben található a 111a is művelés alatt álló, ún. Göbel-féle kőfejtő. A fejtés 28 111 vastagságban tárja fel a mészkőrétegeket, amelyek a többi, fel- hagyott kőfejtőkkel ellentétben viszonylag üde állapotban vizsgálhatók (7. ábra). A legalsó feltárt réteg világosbarna árnyalatú, szürke kovás márga. A kőzet oldási maradéka 51,2%, ebben szivacsrészek és Radiolariák ismerhetők fel. A rákövetkező rétegsorban krinoideás mészkő, krinoideás, tűzkőlenesés-tűzkőgumós és tűzkőréteges mészkő, világossárga, porlékony, olykor csillámos márga, tűzkőrétegek, továbbá a 7. ábra. A versendi, ún. Göbel-féle kőfejtő mészkő- és tűzkőrétegei (aaleni emelet) Abb. 7. Kalkstein- und Hornsteinschichten des Steinbraches von Göbel bei Versend (Aalenien) rétegek között vékony, élénkzöld színű meszes agyag és homokos-meszes agyagrétegek váltakoznak. A tiszta vagy tűzköves krinoideás mészkő mikroszkópi képében különféle Foraminifera maradványok ismerhetők fel a szivacsok vázelemei mellett. A világos- sárga, porlékony, olykor csillámos rétegek a rétegsorban gyakori tűzköves krinoideás mészkő málladékának bizonyultak: az üde tűzköves mészkő és a teljesen mészmentes, porlódó málladék helyenként sokféle átmenettel található meg egymás mellett. Ez a jellegzetes, és a Dunántúli Középhegység júraösszleteiben is mindenütt észlelhető külön- leges mállási jelenség külön vizsgálatot érdemel. A kőfejtő rétegsorában az üledékanyag kémiai változásában bizonyos szabályosság ismerhető fel: gyakori, hogy a 30 — 50 cm vastag, rendkívül rideg, kovás, krinoideás mészkőrétegek alján és tetején egy-egy 5 — 10 cm vastag tűzkőréteg húzódik. A mállás, 'porlódás mindenkor a tűzkőrétegektől, tűzkő- gumóktól-lencséktől indul ki, de az előbb elmálló mészkőrétegek után mégis a többé- kevésbé mállott tűzkőrétegek kerülnek túlsúlyra, mint ez a régebben felhagyott többi kőfejtőben látható. Az ilyen jellegű mállási kőzetelváltozásnak viszonylag kezdeti álla- pota, amikor a tűzkőrétegek elválnak a bezáró mészkőrétegektől és az egész összletnek vékonyréteges jelleget adnak, mint ez a felülről lefelé haladó mállás következtében K as z a p : A dél-baranyai mezozóos szigetrögök 447 valamennyi feltárás felsőbb részein megfigyelhető. A hosszabb ideje felszínen levő mészkőrétegek mihamar elvesztik mésztartalmúk jelentős hányadát és márgakiilsőt öltenek, végül a teljes dekaleifikáeió következtében csak a likacsos tűzkőváz marad, a rétegsor egységes mállott tűzkőösszlet jellegét ölti. Az említett Foraminiferáktól eltekintve ősmaradvány erről a helyről nem került ki. A rétegek északkelet felé dőlnek (30/21 °; 40/23 °). A mészkő és tűzkőrétegek lenyesett felszínére dél felől nyomult be az alsópannóuiai tenger, a már említett, kizárólag a fekvőrétegek anyagából álló konglomerátum rétegekkel. S. ábra Az ún. Hauptmann-féle kőfejtő Versend határában. A zöld agyagrétegekkel váltakozó szürke mészkő (aaleni emelet) (1 Jlenvesett felszínére alsópannóniai fehér mésztnárga (2) települ, e fölött pleiszto- cénalji vörös alapréteg (3), végül lösz következik (4) Abb. 8. Dér sog. Steinbruch von Ilauptmann bei Versend. Auf dér abgetragenen Oberfláche dér sieh mit grünen Tonschichten wechselnden grauen Kalksteinen (Aalenien) (1) lagern unterpannonische weisse Kalkmergel (2), die durch eine altpleistozáne rote Basisschicht (3) und dann durch Bőssé (4) überlagert werden 9. ábra. A Székelvszabar melletti nyugati feltárás aaleni emeletbeli tűzköves mészkő (1) és alsópannóniai bamássziirke agyagmárga rétegeinek (2) letarolt felszínére vastag lösz (3) települ Abb. 9. Westlicher Ausbiss bei Székelyszabar. Auf dér denudierten Oberfláche dér aalenischen hom- steinführenden Kalksteine (1) und dér untcrpannonisehen, bráunlich-grauen Tonmergelschichten (2) lágert ein máchtiger Lösskomplex (3) 2* 448 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet Az észak felé billent rétegek déli, kiemelkedő vége kerül itt felszínközeibe; a dél felé rohamosan vastagodó konglomerátum a partvonalat jelzi, anünek helyi lefutását a monyoródi feltárással összekötő vonal KDK irányúnak adja. A konglomerátum, a pan- nóniai rétegek felső határát jelző pleisztoeénalji vörös színű alapréteg fölött K r i v á n P. minősítése szerint rissi határtagokon würmi lösz települ. Ettől a kőfejtőtől keleti irányban 200 — 300 in-re, a domb keleti lejtőjébe vágva található az ugyancsak művelés alatt álló másik versendi, az ún. Hauptmann-féle kőfejtő. A feltárás voltaképpen az előzőkben tárgyalt rög folytatása. Az üde, szürke színű, rideg mészkőrétegek közé, olykor 10 cm vastagságot is elérő, élénkzöld, zsíros agyagrétegek iktatódnak. A 75/23° ill. 15/150 dőlésű rétegek feltárt vastagsága itt mindössze 9,2 m, erre 1 — 3,5 111 között változó vastagságú, déli dőlésű, alsópaimóniai fehér mészmárga települ. Felül 1 — 2,5 ni» Kriván P. szerint würmi, kis részben riSsi lösz következik, alsó részén élénkvörös agyagcsíkkal, rágcsálók lakóüregeinek kitöltött nyomaival (8. ábra). A versendi nyugati kőfejtőtől ÉÉK-i irányban, n km távolságban Székely- szab a r határában bukkannak újra felszínre ugyanezek a júrarétegek. A mohács— szabari országút mellett fekvő Vaskapu nevű majortól nyugati és északi irányban néhány száz méter távolságban egy-egy felhagyott kőfejtősor tanúskodik a kibukkanások egy- kori nagy kiterjedéséről. A nyugati feltárásban alig 4,5 m vastagságban látható az előzőkhöz mindenben hasonló világos, vörös, szürke vagy barna tűzkőgumós mészkő. A 21,6% oldhatatlan elegyrészt tartalmazó rideg krinoideás mészkőrétegek mikrofaunájában Radiolariák, Foraminiferák és szivacstűk gyakoriak. A rétegek enyhén északnyugat felé dőlnek (310/6°; 295/70). A feltárás ÉNy-i végén a mészkőrétegeken a fentebb leírt konglomerátum települ, erre pedig 8— 10 m vastagságot is elérő Congeria és Limnocardium tartalmú, osztrakodás, fehér mészmárgarétegek következnek. A fehér márgarétegeket egy helyütt vékony (50 cm) világos bamásszürke agyagmárga helyettesíti (9. ábra) (150/18°), amely az említett kagylófélék helyett sajátságos, valószínűleg kolloidális eredetű, limonit- bevonatú alakulatokat tartalmaz. Ezekre az alsópannóniaiba tartozó rétegekre, helyen- ként közvetlenül a júrarétegekre települ a felsőpleisztocén lösz, amely itt két, kb. 10 cm-es agyagréteget tartalmaz és vastagsága egy helyütt meghaladja a 13 métert. Az ettől kb. 1 km-re keletre fekvő másik, ugyancsak hatalmas feltárásban vastag, vályogzónás lösz és fehér pannóniai márga alól csak 3 m vastagságban tűnik elő a mállott tűzkő néhány rétege, azonos tengerszint feletti magasságban az előző feltárással. A székelyszabari kőfejtőktől keletre, illetve északkeletre júrarétegek nem bukkan- nak többé felszínre. Bár községtől délre a Duna magaspartjának tövében Szeder- kényi T. felismerése szerint trachidolerit található, a közelben lemélyített fúrás pedig 80 m mélyen anizusi mészkövet ütött meg [16]. Néhány kilométerre északkeletre a Mohácsi szigeten. Várpusztán — a Dunaszekesővel átellenes parton levő Dunafalva határában — világosszürke, rhizocoralliumos mészkő meredek dőlésű (300/72 — 82°) rétegei vannak a felszínen. Ettől a legkeletebbre eső kibukkanástól ÉÉNy-ra, Báta község belterületén — újabban rezervátummá kiépített kis feltárásban — szürke színű dolomit van (330/9°). Rétegtani helyzet Az ismertetett rögök felszíni triász rétegeit Vadász [18] a mecseki kagylós- mészkővel azonosnak, Szederkényi legújabban [16] az anizusi emelet alsó részébe tartozónak tekinti, amit bizonyíthat a hátai Dima-ág partján talált hasonló, kimosott kőtuskóból kikerült Coenothyris vulgáris Schloth. példány is. A monyoródi fúrás K a s z a p : A dél-baranyai mezozóos szigetrögök 449 kétségkívül anizusi emeletbeli mészkő és dolomit rétegei nagymértékben hasonlóak a Villányi-hegység egykorú kőzeteihez, továbbá az ismertetett várpusztai és bátai rögök felszínre bukkanó kőzeteihez. Ez utóbbiakat viszont Szederkényi T. szembe- állítva a Villányi-hegységi kőzettípusokkal, kizárólag a Mecsek-liegységiekkel tartja azonosíthatónak . A nyugatabbra eső feltárások júraidőszaki rétegeit Vadász — mint erről fentebb említés történt — az aaleni emeletbe sorolta [19]. A részletes újravizsgálat ezt a megállapítást teljes mértékben alátámasztja. Vadász E. kiemeli, hogy mecseki kőzetanalógia alapján sorolja az alsó doggerbe [18], közelebbről az aaleni emeletbe [19] a szóban levő rétegeket. Az újabb rétegtani iro- dalom részletező adatai lehetővé teszik ennek faunisztikai támogatását is. A felsorolt alakok közül a Pseudobelus exilis d’ O r b. fajról már Vadász említi, hogy a felső- liászra és az alsódoggerre szorítkozik [18]. Több ríjabb szerző egybehangzó adatai szerint aaleni emeletbeli alak, Lissajous még közelebbről alsóaaleniként említi [4]. A Magyar Állami Földtani Intézet gyűjteményi anyagában két Megatenthis rhenana O p p e 1 példány van, amit az irodalom nem említ. A Hofmann által gyűjtött és Vadásztól meghatározott faj az aaleni és bajóci emeletekre, K r i m g o 1 c leg- ifjabb adatai szerint a toarci emeletre és az aaleni alsó részére szorítkozik. Az Acrocoe - lites blainvillei V o 1 1 z faj az aaleni emeleten kívül csak az alsóbajóciban élt. A Fora- miniferák közül a Lenticulina variáns (B o r n e m a n n) és a Nodosaria fontinensis T e r q. a liász aljától az aaleni emeletig éltek, a Marginulina hannoverana Franké fajt Franké csak az alsóliászból, a Vaginulina clausa (T e r q.) fajt pedig kizárólag az aaleni emeletből (jurensis öv) említi [i], A Belemnites félékkel jól lehatárolható aaleni emeletbeli rétegtani helyzetet tehát a Foraminiferák egyik alakja támasztja alá nagyobb pontossággal, ugyanakkor a nagyon silány Anunonites maradványok közül a három Leioceras sp. példány szintén az aaleni emelet mellett szól. Szerkezeti helyzet Valamennyi felsorolt kibúvás, a Mecsek és a Villányi-hegység közötti mélyedés aljazatából kiemelkedő mezozóos rétegek nagyobb sűrűségének megfelelően, igen jelleg- zetesen kirajzolódó gravitációs maximumot ád [15]. A maximum a Kéménd— Szederkény vonaltól kiindulva kelet felé húzódik, a vonulat déli szélével Versend— Babarc — Lány- csók községeken át a Dtmáig, északi szélével Máriakéménd — Kisnyárádon át keletre, majd északkeletre Székelyszabar és Somberek községeken át a bátai és dunafalvai (Vár- puszta) kiugró maximumokig. Palotabozsok magasságában a maximum nyugatnak fordul, és egybeolvad a mórágyi kristályos tömeggel jelzett, és a Báta — dunafalvai maxi- mumoknál szembetűnően kisebb maximummal. A gravitációs maximum által kijelölt magasabb helyzetű vonulat felszínt érő júrarétegei alatt a monyoródi fúrás tanúsága szerint kis mélységben anizusi rétegek vannak. Keletebbre a minden bizonnyal lepusz- títás révén hiányzó júraidőszaki rétegek lepusztulása már a kréta trachidolerit vulkános- ságot megelőzően megtörtént — mint ezt a bári fúrás felszínközeli anizusi rétegekkel tanúsíthatja — feltéve, hogy a Duna partján talált likacsos, fekete, láva-küllemű kőzet nem a közeli Báni-hegység fiatal vulkánosságával rokon. Mohácstól délre, Kölked hatá- rában sekélyfúrásból alsókréta mészkő került ki [13]. A mezozoikum felszín alatti össze- függése a dél-baranyai rögök által kijelölt vonulat és a Villányi-hegység felszín alatti folytatása között a Duna vonala táján biztosra vehető, viszonylag csekély mélységben. A Mecsek, illetve annak keleti, elfedett folytatása irányában akapcsolat jóval homályosabb. Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet 450 IDODAX.OM - IJTERATUR 1. Franké, A.: Die Foraminifcren dér deutschen kiás. Abh. preuss. geol. kandcsanstalt N. F. 169. 1936. — 2. K e r t a i Gy.: A mezozoikum kőolajföldtani jelentősége. M. Áll. Földtani Int. Évkönyve XÍylX. 4. 1961. pp. 847 — 854. — 3. k e u z, O.: Aus dem Baranyer Komitat. Verh. d. k. k. geol. RA. 1872. pp. 290 — 294. — 4. Éissajous M. et Román F.: Répértoire alphabétique des Bélemnites juras- siques. Trav. k ab. de Géologie. kyon. VIII. 7. 1925. — 5. X, ó c z y k. iun.: Baranya vármegye déli hegy- vidékének földtani viszonyai. M. kir. Földtani Int. Évi Jel. 1912. pp. 171 — 182. — 6. k ó c z y X- iun.: A villányi callovien atnmonitesek monográfiája. Geologica Hungarica I. fasc. 3—4. 1915. — 7. k ó c z y ly . iun.: A Villányi és Báni hegység geológiai viszonyai. Földtani Közlöny XÉII. 1912. pp. 672 — 695. — 8. Noszky J.: Magyarország jura képződményei. M. All. Földtani Int. Évkönyve XXIX. 2. 1961. PP- 375 — 392. — 9. P á v a i Vájná F.: Magyarország hegységeinek szerkezeti vázlata. Földtani Köz- löny XX. 1930. pp. 7 — 33. — 10. Peters, K.: Über den kiás von Fünfkirclien. Sitzungsberichte dér kais. Akademie dér Wissenschafteu Wien Mat-Nat. KI. XIA'I. 1862. pp. 1 — 53. — ,.n. Poéta F.: Néhány Spongia a Pécsi- vagy Mecsek hegység dogger rétegeiből. M. kir. Földtani Int. Évkönyve 8. 1886. pp. 103 — 116. — 12. Poéta F.: Magyarország néhány kőzetében előforduló spongiatűkről. Földtani Közlöny XVII. 1887. pp. 12 — 19. — 13. Schmid t E. R.: A baranyai hegységcsoport nagyszerkezete és a liász-szén további feltárási lehetőségei geomechanikai megvilágításban. ‘Bányászati kapok 9 (87). 1954. pp. 426 — 427. — 14. Szabó József: Földtani jegyzetek Batina-Bán és a mohácsi szigetről i8§5.April 3 — 5. A Magyarhoni Földtani Társ. Munkálatai III. 1867. pp. 133— 141. — 15. Szabó G.: Jelentés a Mecsek-, Villányi hegységben és környékén 1958. évben Heiland 66. sz. graviméterrel végzett mérésekről. Kézirat, 1958. — 16. Szederkényi T.: Adatok a baranyai Duna-menti inezozóos sziget- rögök ismeretéhez. Kézirat, 1962. — 17. Vadász E.: Földtani vázlat a Mecsekhegység keleti részéről. M. k. Földtani Int. Évi Jel. 1910. pp. 69 — 73.^— 18. Vadász E.: A Zengővonulat és a környező domb- vidék földtani viszonyai. M. k. Földtani Int. Évi Jel. 1913. pp. 336 — 352. — 19. V a d á s z E.: A Mecsek- hegység. Budapest, 1935. — 20. Vadász E.: Magyarország földtana. Budapest, 1961 . Mesozoische Inselschollen iii Siidbaranya (S-Ungarn) Dr. A. KASZAP Zwischen dem Mecsek- und dem Villányergebirge, an einem dureh junge Abla- gerungen gedeckten Terrain komtnen stellenweise mesozoische Schiehten zu Tagé. Diese Ausbisse bilden einen NO— SW-lichen Zug. Die im westliclien Absehnitt vorkommen- den Ausbisse bestehen aus aalenischen Kalksteinen, hornsteinführenden Kalksteinen und Hornsteinen; die im östlicken Absehnitt des Zuges, lángs dér Donau auftretenden Aus- bisse werden von Kalksteinen und Dolomitén aufgebaut. Die eharakteristisehe Fall- riehtung ist im allgemeinen nördliche. Auf dér denudierten Oberfláche dér aalenischen Kalksteine und Homsteine lagern südlich einfallende unterpannonische Konglomerate, sowie weisse, fossilführende Mergelschichten. Die Bolirung Monyoród Nr. 1 erreichte anisische Kalkstein- und Dolomitschichten unterlialb dér zum Aalenien gehörigen rőten Crinoidenkalksteine. Es ist zu vermutén, dass das Mesozoikum in dér N ahe dér Donau-Linie in einer verháltnismássig geringeu Tiefe unter dér Tagesoberfláclie, zwischen dem Zug dér Südbaranyaer Inselschollen und dér verschütteten Fortsetzimg des Villánygebirges tmunterbrochen ist. BIOSZTRATIGRÁFIAI VIZSGALATOK A DOROGI-MEDENCE EOCÉN KORÚ MOLLUSZKUMOS KÉPZŐDMÉNYEIN Dr. BARTHA FERENC - KECSKEMÉTINÉ KÖRMEND Y A.* (XXI -XXIV. táblával) Összefoglalás: Szerzők a Dorogi-medence n magfúrás szelvényében vizsgálták meg az eocén korú képződmények molluszkafaunájának biofácies változásait. A bio- fáciesek elkülönítését nem egy-égy jó fáciesjelzőnek elfogadott faj alapján végezték, hanem a magvét el -nyújtotta legkisebb egységeknek kiilön-külön határozták meg a teljes faunáját, és az egész fauna alapján ítélték meg magvételenként a biofáciest. Figyelembe vették a változás fő irányát is, amely az eocénben az édesvíztől a tenger felé történt. Itt a biofáciesváltozások fő oka a fokozódó tengeri hatás volt. Az eddigi megállapítások csak édesvízi, csökkentsósvízi és tengeri szakaszokat különböztettek meg. Részletes vizs- gálataik lehetővé tették E k m a n-sótartalom részletező korszerű rendszerének alkal- mazását. Bevezetés A Dorogi-medence eocén képződményeinek őslénytani vizsgálata jelentős múltra tekinthet vissza. Hant ken M. [7—10., 1853—1885), Koch A. [13., 1877], Schafarzik F. [1884—1888], Rozlozsnik P.-Scliréter Z.-Telegdi Roth K. [14., 1922], Vitális I. [1945 — 46], Szőts E. [17 — 20., 1939—1956] úttörő kutatásai a földtani történések nagy lépéseit tisztázták, megadták a terület klasszikus rétegtani beosztását, elsősorban a Nummulites-e k alapján. Nagy vonásokban közölték a medence molluszka alapfaunáját is, de számos részletkérdés megoldatlan maradt : a) A biofáciesek pontosabb elkülönítése. b) A molluszka famia korszerű ökológiai, rendszertani, térbeli és időbeli elterje- désének vizsgálata. c) A fauna összehasonlító rendszertani vizsgálata. Vizsgálataink mostani szakaszában 11 magvételes fúrás szelvényét vizsgáltuk, melyek egyike-másika az eocén jelentős részét harántolta, és az édesvízi kifejlődéstől a tengeri biofáciesig volt követhető. A Nagysáp 37-, 49-es, Csolnok 663-, 672-es, Mogyorósbánya 73-, 75-ös, Eszter- gom 16-, 20-as, Lábatlan 4-es, a Nyergesújfalu 18-, 19-es számú fúrások a Dorogi- medence eocén képződményeit nagy területen tárták fel (1. ábra)., és regionális össze- függések megtételére is módot adtak. An magvételes fúrás egyes szelvényeinek részletes biosztratigráfiai kiértékelését ebben a dolgozatban nem közölhetjük, mivel egy ilyen részletes feldolgozás egy monográ- fia nagyságrendjét is kimerítené. Ezért beérjük azzal, hogy a résszelvények eredményeiből levonható általános ökológiai és faciológiai következtetéseket vonjuk le az egyes fajokra és faunaegyüttesekre vonatkozóan. Mind a 11 szelvény részletes összefoglaló táblázatát a M. Áll. Földtani Intézet Adattárában mint dolgozatunk dokumentációját, elhelyeztük. * Elhangzott a Magyarhoni Földtani Társulat Őslénytani Szakcsoportjának 1963. május 15-i előadóülésén. Kézirat lezárva: 1963. V. 13. 452 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet A legjelentősebb előrehaladást a biofáciesek pontosabb elkülönítése területén értük el, de fontos adatokat kaptunk az egyes fajok ökológiai igényére vonatkozóan is. (A fajok részletes rendszertani vizsgálatára nem tértünk ki.) Az idevonatkozó irodalomban eddig édesvízi, esökkentsósvízi és tengeri biofá- eieseket különböztettek meg. A tengeri és édesvízi biofáciesek elkülönítése a teljesen eltérő fauna miatt a múltban sem volt kérdéses, de a esökkentsósvízi fauna pontosabb tagolása nem történt meg, az édesvízi és a esökkentsósvízi biofáciesek elhatárolása sem volt minden esetben kielégítő. Elsősorban azért, mert hiányzott az édesvíztől a tengeri biofáeiesig történő változásoknak egv-egy fúrási szelvényben való részletes vizsgálata és a faunakép-válto- zások mennyiségi értékelése. 1. ábra. A megvizsgált fúrások helye a Dorogi-medence vázlatos térképén, r. Községhatár, 2. Ország- határ, 3. Fúráspontok Fig. 1. Les forages sur la carte schématique du Bassin de Dorog, fégende: 1. Finage, 2. Frontiére, 3. Forages Másodsorban az aktualiznrus elvétől eltérő, a földtörténet során megváltozott környezet -igényű fajok téves biofácies meghatározásokat eredményeztek. Általában az édesvízi fajok közé sorolták a Bithynia carbonaria, Pyrgulifercc gr adata, Melanopsis dorogkensis, Planorbis, Theodoxus, Viviparus fajokat, pedig ezeknek a fajoknak egy része már S z ő t s faunalistáiban is előfordult, általa esökkentsósvízinek vett képződményekben. A biofáciesek pontosabb elkülönítését a pannon és felsőkréta biosztratigráfiai feldolgozásokban bevált módszer segítségével kíséreltük meg. Egyetlen fajról sem téte- leztük fel a biztos fáeies jelzést — mivel a fajok ökológiai igénye megváltozhatik. A fáciesek jellegét az egész faunaegyüttes alapján határoztuk meg, éspedig a magvétel nyújtotta legkisebb egységenként kiilön-külön. Sok szelvény részletes vizsgálatából statisztikusan állapítható meg, hogy melyik faj milyen fajok kíséretében fordul elő. így derült ki, hogy az ún. „édesvízi fajok” közül csak a Bithynia carbonaria az„ amelyik minden esetben édesvizet jelez (Pyrgulifera gradata még nem került elő). A Theodoxus, Melanopsis doroghensis, Planorbis félék viszont már biztosan csökkent- sósvízi fajok társaságában fordultak elő, és a n szelvényben édesvízi szakaszokból nem kerültek elő. Bartha — Kecske ni étiné: Biosztraiigráfiai vizsgálatok 453 A Viviparus- ok ilyen szempontú besorolása már lényegesen nehezebb feladat volt, mivel, bár nagy példányszámban fordultak elő a Nagysáp 37. és 49. sz. fúrásokban, de igen kevés más nemzetséghez tartozó faj kíséretében. S z ő t s arra gondolt — az üledék kőszénnyomos, humuszos jellege miatt — hogy édesvízi mocsári biotópban élhettek. Részletes vizsgálataink a lápos mocsár jelleget megerősítették, viszont az édesvizet nem. 1. A kőszénnyomos, humuszos viviparuszos szint alatt Bithynia carbonaria-t nagy számban tartalmazó édesvízi mészkő helyezkedett el, de a viviparuszos rétegekben már egyetlen példánya sem fordult elő. 2. Melanopsis és Melánia sp. fordult elő a Viviparus- okkal, sőt a Lábatlan 4-es szelvény 104— no m között a Musculus fornensis-el és Tlieodoxus passyanus-al találtuk együtt, ezek pedig a mezo-polylialin brakk szakaszban gyakori fajok, az édes- vízben nem fordultak elő. 3. A viviparuszos szint után határozottan mezo-polyhalin brakk szakaszba sorol- ható fajok együttesét találtuk. Ezek alapján a viviparuszos szintet tartjuk a csökkentsósvízi hatás kezdetének és az oligohalin brakk szakaszba vettük. A sótartalom változások jelölésére nem a nálunk szokásosabb Hiltermann- vagy R e d e k e-féle beosztást használtuk, hanem 33 k mán 1953-ban publikált tagolását. Ez azért megfelelő számunkra, mivel az eocénben gyakori 10 — 35%0-ig terjedő szakaszt tagolja részletesen. A két beosztást és a Vadász által alkalmazott magyar elnevezéseket félreér- tések elkerülése végett együtt közöltük (I. táblázat). A különböző sótartalmú vizek osztályozása különböző szerzők szerint. (Zárójelben: Bartha - Keeskemétiné z alcsoportja, amely nem sótartalom-különbségre vonatkozik!) La classification des eaux á salinités différentes, seíon divers auteurs. (Elitre paranthéses: les deux sous- groupes établis pár Bartha et Mme Kecskeméti, ceux-ci ne se rapportent pás á la salinité) I. Táblázat Tableau I. I 2 3 4 5 6 7 8 Oligohalin brakk o,5— 3*/o» ' Polyhal. brakk 10 — 17»/0„ Oligohal. tenger 17 — 30°/oo Mezohal. tenger 30 — 34°/oo Polyhalin tenger 34°/oo íviezonai. brakk 3 — IO°/oo (7a) (7b) Ekman 1953 Édes- víz 0,0— 0,5°/oo (part- közel) (mélyebb szakasz) Oligohalin brakk Miohal. mezohal. brakk Pliohal. brakk Brachihalin tenger Tenger Hilter- mánn 1949 Aligsós Kissé sós 5°/oo-ig Közép sós 9°/°o-ig Inkább sós 9— i6°/oo-ig Majdnem sós 16,5- -30%0-ig Tenger Vadász A mező- és polyhalin tengeri biofáciesek pontos elkülönítése csak a molluszka farma segítségével nem minden esetben történhetik meg egyértelműen. Ilyen esetben a Nunimulites-e knek, valamint a típusosán tengert jelző más törzsek maradványainak mennyiségi és minőségi jelenléte nyújtott segítséget (tengeri sünök, korallok). Viszont 454 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet a polyhalin tengeri szakaszon belül jól elkülöníthető egy partközeli és egy kissé mélyebb- vízi, parttól távolabb eső szakasz (7a, 7 b jelzés). A tengerparti és kissé mélyebb szakaszok elkülönítését az üledékszemcsenagyság megváltozása, a vékony és vastag héjú fajok jelenléte alapján végeztük el (Crassatella subtumida Bell., XXIV. tábla 4, Strombns tournoueri B a v. XXIII. tábla 4.). Itt batiális vagy éppen abisszikus mélységű tengerről szó sem lehetett — epi- kontinentális tengerről lévén szó — legfeljebb a neritikus öv kissé mélyebb részét érte el itt az eocén tenger. A faimaegyiittesek alapján közel 100 fajra nézve állítottuk össze, hogy milyen biofáciesben léptek fel, hol gyakoriak , és melyikben pusztultak ki (II. táblázat). Az egyes fúrási szelvények faunakép- és üledékváltozásai X agysáp 37. sz. fúrás. 226,8 — 444,0 m-ig (218,2 m) haladt eocén képződ- ményekben. A fúrás az alaphegységet 573,7 m-nél érte el. Sajnos a szelvény egyes sza- kaszából a fúrási magokat nem kaptuk meg. Az egész fúrási szelvény még így is szépen tükrözi a negatív oszcillációkkal végbemenő változást az édesvízi szakasztól az oligohalin tengeri szakaszig (III. táblázat). Az üledékváltozás sorrendje: édesvízi mészkő — agyag — agy agmárga, majd homokkő volt. Kormegállapításnál általában a nagyforamini- ferák alapján végzett tagolást fogadtuk el, mivel a molluszka faima még nem megfelelő részletességgel korrelált (1. III. táblázat). Xagysáp 49. sz. fúrás. 379,6 — 615,2 m között haladt eocén képződmé- nyekben (235,6 m). Egyes szakaszokból a minták itt is hiányoznak. A szelvény egésze nagyjából megfelel a Nagysáp 37. sz. fúrás képének (2. ábra). Krouológiailag is azonos a Xagysáp 37. sz. fúrással. C s o 1 n o k 6 6 3. s z. fúrás. 342,5 — 662,8 m-ig (320,3 m) haladt eocén összlet- ben (2. ábra). A szelvényben kőszenes márga, mészkő, kőszenes pala (leggyakoribb) mészkő és homokkő váltakozik. Oligohalin tengeri és mezo-polyhalin brakk biofáciesek követik egymást. Ez a szelvény is igazolja a Theodoxus-, Mclanopsis- és Planorbis-iélék. csökkentsósvízi jellegét, mivel a kísérő faimában Meretrix, Cantharus brogniarti, Brachyodontes gyakoriak. C s o 1 n o k 672. sz. fúrás. 327,1 — 456,1 m-ig haladt eocén képződmények- ben (129,0 m). A szelvény mezohalin brakktól a tengeri szakaszig követhető. Helyenként egy magvételen belül is megfigyelhetünk finom oszcillációt. így 435,25 — 435,9 m között a fauna mezohalin — polyhalin brakk szakaszt jelez. De van fúrási magok között olyan 10 cm-es rész, amelyik alga szálakkal átszövött kőszenes pala és az alga szálak között Planorbis sp. példányai ismerhetők fel. Tehát a 70 cm üledékképződés közben is volt egy rövid ideig tartó, valószínűleg az oligohalin brakkot is elérő kiédesedés. Ilyen kis szakaszra kiterjedő változás mutatható ki 413,7 — 414,0 m között is. Ez az oligohalin tengeri szakasz 2 polyhalin brakk szakasz között helyezkedik el és faunája mindkettőtől eltér, egy rövid tengeri betörést jeleznek a Foraminiferák. A szelvény tetején kimutatott 1,90 m vastag mészkő kétségkívül tengeri hatás eredménye, csak Foraminiferák for- dultak elő benne. Lábatlan 4. s z. fúrás. 17,5 — 195,0 m-ig haladt az eocénben (181,5 m). Sajnos 121,0—195,0 m-ig az üledék faunamentes. A homokkő a leggyakoribb üledék- fajta ebben a szakaszban, de előfordul kőszén, agyag, sőt breccsa is. Ez a szakasz való- színűleg édesvízi volt. A szelvény felső részében oligohalin tengeri szakasz változik mezo-polyhalin brakk és közvetlen parti, tengeri biofáciesekkel. B a r t h a — Kecském étiné: Biosztratigráfiai vizsgálatok 455 F. EOCEN Felső tűt. s? O) í E 'kj <0 O :C5 Középső tűt Nummulites s/ria/us 'kj Ni ■O £ O "5 03 k> 'Oi 'O ^ «*. 5 3. ^ **> <0 ^ fór. moll agyaqm. go 5 6 :> o- 0 0 S.O O- Dl 'kj k> _cb O N Uj 'O 'O <0 ke -V: ej 3 <0 $ N <0 :o <0 1) -§ c: *SJ <0 '-0 V MEZŐ 70IKUM Qj $ Q) £ Zií 56.3 53, 4 4W 128,3 181,5 150,8 2. ábra. A Dorogi-medence eocénkori képződményeinek biofácies változásai a ii fúrás alapján, i. Édes- víz, 2. Oligohalin brakk, 3. Mezohalin brakk, 4. Polyhalin brakk, 5. Oligohalin tenger, 6. Mezohalin ten- ger, 7. Polyhalin tenger (tenger), 8. Mintahiány. 217,2, 235,6 stb. képződmények összvastagsága m-ben Fig. 2. 1,es changements de biofaciés des formations éocénes du Bassin de Dorog, sur la base des n forages. bégende: 1. Eau douce, 2. Saumátre oligohalin, 3. Saumátre mésohalin, 4. Saumátre polyhalin , 5. Marin oligohalin, 6. Marin mésohalin, 7. Marin polyhalin, 8. Manque d’échantillons. 217,2, 235,6, etc. épaisseur totálé des formations, en m 456 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet A fajok sótartalomváltozás-tűrése (Ekman beosztása szerint) La tolérance des changements de salinité pár les espéces. x. Eau douce. 2. Saumátre oligohalin, 3. Sau- mátre mésohalin, 4. Saumátre polvhalin, 5. Marin oligohalin, 6. Marin mésohalin, 7. Marin polyhalin, ya Zone sublittoral, yb Zone plus profonde (B a r t h a — Mme Kecskeméti) II. táblázat Tableau II. Édesvíz Oligohalin brakk Mezolialin brakk Polyhalin brakk Oligohalin tenger Mezohalin tenger Polyhalin tenger (partközei ) Polyhalin tenger (mélyebb sza- kasz) Bárt ha — Kecskemétiné I 2 3 4 5 6 7a 7b Csak 1 fáciesb-n élő fajok Bithynia carbonaria (Mun. — Chalmas) Viviparus obliquatus Desh Viviparus novigentiensis Desh. ..! Anisus pseudosubangulatus Szőts Gibbula sulcata (Lám.) A ctaeon vitaiisi Szőts Aloidis exarata (Desh.) Polynices pasinii (Bayan) Cerithium pratti Rouault Marginella vértesensis Szőts Vexillum böckhi Szőts Aloidis pisám (S o w.) Arca ( Anadara) scapulina Lám. .. Ostrea sp. (apró) Marginella pannonica Szőts Actaeon granitm Cossmann .... Pteropoda 2 fáciesben élő fajok Melánia distincta Zittel Hydrobia subulata Desh Theodoxus subornatus (D’ O r b.) ... Tympanotonus hantkeni (M u n. - Chalmas) Tympanotonus calcaratus (B r o n g n.) Anisus bicarinatus Szőts Nerita hantkeni Szőts Tympanotonus diaboli (B r o n g u.) Pyrazus focillatus (De G r e g.) ... Bittium quadricinctum Doncieux Arcopagia majeri Szőts Trinacria mórensis Szőts Globularia incompleta (Zittel) ... Cerithium subcorvinum Oppli Asthenotoma graniformis Szőts ... Strombus tournoueri Bayan Odostomia supravariabilis Szőts Odostomia pseudoruellensis Szőts . Sphenia hungarica C. P a p p Fissurella sp Bythinella gracillima Szőts B a y t h a — Kecském étiné: Biosztratigráfiai vizsgálatok 457 3 fáciesben élő fajok Ampullina perusta Defr Anomia gragaria Bayan Theodoxus csolnokensis Bartha Theodoxus passyanus Desh Laevicardium sp. (nagyalakú) ...... Meretrix liungarica (H a n t k e n) Meretrix vilanovae (Desh.) Tivelina pseudopetersi (Taeger) .. Diastoma roncanum (B r o n g n.) . . . Ostrea supranummulitica Z i 1 1 e 1 . . 1 Verita pentastoma Desh Marginella nana Zittel Teliina sp Ábra cfr. pannonica Szőts 4 fáciesben élő fajok ' Ü W 2 (tf 23 ”3 Ph a) 33 O Sí

  • H -változástól függően helyenként a földpát, máshol a piroxén (főleg augit és némileg kevesebb hiper- sztén) került túlsúlyba' A plagioklászokon kétféle átalakulás mutatható ki: a) A zónás szemcsék belsejében, bázisosabb magjában kezdődő agyagásványosodás (XXV. tábla, 3.) és b) az egyneműbb szemcsék szegélyén, továbbá a hasadási lapok mentén kezdődő, gélszerű, részben sugaras kiválás (kovásodás: opálosodás, kalcedonosodás). A lebontási termékek alapján az első átalakulás semleges vagy lúgos közegben történt. A második esetben — az elsővel ellentétben — gyakran csak egy-egy belső mag jelzi az eredeti ásványt (XXV. tábla, 4.). Jellemző, hogy a hipersztének csaknem teljesen épek, esetleg gyenge kloritoso- dás-szerpentinesedés észlelhető. Mivel a rombos piroxénekre a savak — nűnt ismere- tes — kevésbé hatnak, valószínűnek látszik, hogy az átalakulás savanyú közegben ment végbe. Ebben az esetben a kocsonyásán oldódó földpát kovaanyaga helyben maradhatott. E feltevést megerősíti, hogy az átalakulás területileg túlnyomóan a ma is működő szén- savas források környékére korlátozódik (Csevice-völgy) . 2. Az alsó andezittufa és tufás agglomerátum jelentős része (Farkaslyuk É-i oldala, Kőerdőtető — Rednek, Kecskés-völgy, Hegyes-hegy — Gombástető, Csitárdomb) a fentebbinél erőteljesebben, kloro-oxivulkanittá alakult át. A klorovulkanitosodási folya- mat első terméke optikailag amorf, gyakran körkörös vagy sugaras zöld anyag (XXVI. tábla, 9., ió.), amely fokozatosan részben klorittá (XXVI. tábla, 11.), krizotillá és talkszerű anyaggá, továbbá agyagásvánnyá, főleg nontronittá, ritkábban montmorillonittá és szericitté változott át. A fenokristályos elegyrészek csaknem teljesen lebontódtak, a földpátok helyét gyakran csak a körkörösen sugaras nontronit-halmazok jelzik (XXVI. tábla, 12.). A kloroandezittufa felfelé rendszerint oxiandezittufába megy át. Az átmenet makroszkóposán élesnek látszik, mikroszkóposán fokozatos. A színezőanyag túlnyomóan bama-vörösesbarna amorf ferrioxi-hidroxid, amely részben goethitté, ill. hidrohematittá alakult (XXVII. tábla, 5.). A tömör andezittörmelék oxidációs foka általában lényegesen kisebb, mint a lazább üveges-szubnnkroszkópos anyagé. Helyenként (Rednek) jelentős opálkiválás, sőt limonitból és opálból álló részleg is megfigyelhető (XXVII. tábla, 7.). Az oxitufa összvastartalma (10,27%), az oxidációs foka (Fe„ = 12,64) kiemelkedő. Farkaslyuk és Kőerdőtető között az alsó andezittufa helyenként áthalmozódott, ill. tufitos jellegű, amit a görgetett kvarcszemcsék és az ortoklász megjelenése is igazol (XXVII. tábla, 8.). A kloro-oxivulkanitok kialakulását Szádeczky-Kardoss E. vizsgálatai tisztázták [20]. Emiek alapján a vízbe hullott északnyugat- mátrai alsó andezittufa exometavulkanitnak minősíthető. A felső szint oxidációja (limonitosodása) kis mélység- ben, ill. részben a felszínen történhetett. Az alsó andezittufára változó vastagságú (2 — 3 m, ill . 30 — 50 m) és különböző kifejlődés ű andezit települ, amely Mátrabérctől kezdődőleg D-i— DNy-i irányban (Óvár— Hegyes-hegy) a Nvikom aljáig, ill. tovább ÉNy-felé a Csevice-völgyig Kubovics : Az ÉNy-i Mátra földtana és vulkonológiája 469 'Rednek- \°267°~. HGöWön .229$£& Tarkasluuk, — . / Piliske - ■ yl °29i - Jj £26.0 fí A , ‘ Alsókat aUn- oJ\. bányatelep ^ Köerdo-telá - . ■ fAp:) 1717 VvAX- . -S3j <55 |f!\.777 A)~360 Felsökalalin bányatelep \ A77.8 i ! l <5 ürű-psz f\20‘ i ; h, ! 1 1 1 1 1 j i\ ju i'i'iii ^ 237 !il Hasznú { 1 * * , i Gombás-/' i : T4- Mézes k. gggp^w. -rf^788'1 + v vv Agosvár. Sfbi h Tyct>OBbie amoMepaTbi, 3. Hn>KHne aHjje3HTbi, 4. Hn>KHne nceBAoar/ioMepaTOBbie aHAe3HTbi, 5. EHOTHTO-anAe3HTOBbie Ty<}>bi. T o p t o h : 6. CpeAHHe pHOJiHTOBbie Ty<}>bi, 7. OnpeMHejibie cpeflHiie pnoaHTOBbie Tyt|jb!, 8. CpeAHHe aHAe3HT0Bbie Tyc()bi h TyiJioBbie ar/ioMepaTbi (1), 9. CpeAHHe aHAe3HTbi, 10. CpeAHHe nceBAoarjioMepaTOBbie aHAe3HTbi (1), 11. CpeAHHe aHAe3HTOBbie Ty(})bi h TV<})OBbie arjiOMepara (2), 12. üauHTbi — aHAe3HT0-AauHTbi, 13. CpeAHHe aHAe3HTbi (2), 14. CpeAHHe rHApoaHAe3HTbi, 15. CpeAHHe 0KCHaHAe3HTbi, 16. CpeAHHe nceBAoarjioMepaTOBbie aHAe3HTbi (2), 17. AHAe3HT0Bbie aaüKH, 18. Kap6oaHAe3HTOBbie abhkh, 19. TyijxjiHTbi c Heterostcgina 20. AnaTOMOBaa TOAina. C a p m a t : 21. PlepeoTJioiKeHHbie aHAe3HTOBbie Tyijibi, 22. nepeoTJioweHHbie 3hac3h- TOBbie Tytfibi h necKH, 23. AHAe3HT0Bbie BaayHa, 24. nepeoTJio>beHHbie pnoaHTOBbie Ty(})bi. rineiíCTOueH: 25. AHAe3HTOBbie BaayHa, 26. Jleccw, rauHbi, caManw, 27. TeppacoBbie necnn, 28. JIhhhh pa3AOMOB, 29 A — A — HanpaBAeHne pa3pe30B Kubovics : Az ÉNy-i Mátra földtana és vulkanológiája 471 túlnyomóan nontronitnak minősült. A földpátok repedéseit — amelyek gyakran az alap- anyagba is átnyúlnak — továbbá részben az üvegzárványok helyét is vermikulitszerű anyag tölti ki, amelynek egy kis része már a biotit optikai sajátságait mutatja. A fokozódó átalakulást az ismétlődő kitörés okozta hőhatás is elősegíthette. Az 1- 5 mm-es üregeket kitöltő zöld anyag színe, fénytörése és jellegzetes halmazpolarizációja a glaukonitra emlékeztet (XXVIII. tábla, 14.). E feltételezést a szmképelemzés és a röntgenvizsgálat is igazolta (IV. táblázat). IV. táblázat A glaukonit röntgenelemzési adatai Elemző: Győré G.-né Bonneterre, Missuri Ágasvár (Mátra), 640 m-es csúcs I/I. d A I dhkl 2 10,0 _ — — ke 7,0 I 4,9 — — 5 4,5 e 4,5 5 3.67 e 3,65 7 3.3i e -3-32 2 3.09 e 3,o8 2 2,86 így 2,88 1 2,68 igy 2,69 10 2,58 e 2,58 5 2,40 ke 2,40 1 2,26 igy 2,25 2 2,14 gy 2,13 2 2,00 gy (d) i,99 1 1,82 így 1,82 1 1,718 igy 1,716 5 1,656 ke 1,650 10 1,516 e 1,516 — — igy 1,444 2 1,501 ■ — — 1 i,379 — — 1 i,337 igy 1,340 2 1,306 gy 1,305 — — igy 1,278 1 1,254 igy 1,252 1 1,204 így 1,202 Becsült intenzitás jelölése: e = erős, ke = közép erős, gy = gyenge, igy = igen gyenge, d = diffúz A glaukonitot az alapanyag felé rendszerint néhány /< 0-jű színtelen-világos- zöld, az optikai jelleg alapján szericitnek minősíthető anyag határolja, a belső része pedig többnyire nontronittá alakult át (XXVIII. tábla, 14.). 3. A nyikomalji andezit az uralkodóan 1 — 2 mm-es plagioklászok és 0,1 — 1,0 mm-es piroxének mellett nagy mennyiségű üveget tartalmaz. Szövete pilotaxitos- hialopilites. A plagioklászok (XXVIII. tábla, 16.) lebontódása a nagy mennyiségű üveg- zárvány körül kezdődik. A színes szilikát augit és némileg kevesebb hipersztén. Az augiton orientált, a hiperszténen pedig augitos továbbnövekedés észlelhető (a mátrai hiperszt ének augitkoszorúit elsőként Mauritz B. ismerte fel [10]). E jelenségek arra utalnak, hogy a porfiros elegyrészek, Szádeczky-Kardoss E. vizsgálatainak meg- felelően [21], a kiömlés után az alapanyag rovására jelentősen megnövekedhettek, eset- leg új porfiros elegyrészek keletkezhettek (XXIX. tábla, 17.). Az alsó andezit változó, általában erősen bázisos kémiai összetétele (V. táblázat) elsősorban a lebontódás, ill. az átalakulás következménye. Az ismertetett ásvány-kőzettani és földtani jellegek szerint az alsó andezit nagy víztartalmú üledékes összleten tört át, és sekély vízbe vagy esetleg részben nedves tufára ömlött. Az ebből adódó transzvaporizáció nagy H20-tartalmú hipomagma kelet- 472 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet kezéséhez vezetett. Ez okozhatta a pszeudoagglomerátumosodásra hajlamos szövet, a finomlemezes, esetleg sávos andezit kialakulását (Csevice- völgy, Hegyes-hegy) és az erő- teljes nontronitosodást. Az ágasvári andezitet kristályossági foka alapján a meg- merevedés utolsó stádiumában érhette az erőteljesebb transzvaporizáció. Ebből adódó nagy viszkozitása miatt a nagy nyomású vízgőz már kevésbé diszpergálhatott, ennek következtében felfújta a lávát. V. táblázat Az alsó andezit kémiai összetétele Elemző: dr. S i m ó B. és Kovács B.-né Glaukonitos andezit Ágasvár, 640 111-es csúcs, % Piroxénande- zit Nyikom- Remete-hegy, % Si02 50,60 54,09 TiOa 0,96 1,29 A1203 21,60 18,34 Fe203 6,23 4,59 FeO I,6l 3,9i MnO 0,00 0,11 MgO 1,83 2,17 CaO 9,55 9,16 Na20 2,58 2,11 k2o i,75 1,71 H.O + 2,69 1,20 h2o- o,59 0,93 p2o5 0,70 0,61 COo 0,00 0,00 Összesen: 100,69 100,22 A H20 elpárolgásával a tengervízből, a harántolt üledékes kőzetekből (glaukoni- tos homokkőből és alsó riolittufából) felvett, továbbá részben a földpátokból kioldott alkáliák hatására az üregek falára fokozatosan kiválhatott a glaukonit. A glaukonitos alsó szinten a plagioklász-földpátok teljesen épek, esetleg részben kissé bontottak. A felső részen azonban már csak a megmaradt nyomokból következtethetünk a többnyire káli- földpátos (szanidines?) összetételre, amit a viszonylag nagy Ba-tartalom (0,5—1%) is alátámaszt. A káliföldpátok keletkezése is — a fentiekhez hasonlóan — a tengervíz transzvaporizációjára, ill. ebből adódó K- és Na-metaszomatózisra vezethető vissza. Ennek kisebb hőmérsékletű szakasza és részben a tengervíz okozhatta a földpátok további lebontódását. A transzvaporizáció okozta átalakulás délen lényegesen kisebb volt. A szöveti és az ásvány-kőzettani jellegek alapján az andezit több kisebb kitörési központból származtatható. Az alsó összlet a tenger alatti kifejlődésnek megfelelően szorosan kapcsolódik a helvéti üledékképződéshez. Kitörése közben, valamint után a tenger teljesen visszahúzódott, és hosszabb lepusztulási időszak következett, ami első- sorban a tufa részleges lepusztulásával és áthalmozódásával igazolható. Ennek meg- felelően a helvéti emelet zárótagjának tekinthetjük. A,, középső riolittufa”az alsó andezitösszlet kissé lepusztult térszínére rakódott le. Vastagsága változó (Hegyes-hegy környékén 20 — 30 m, a tari Csevice- völgyben 40 — 50 m, Farkaslyuk ÉNy-i oldalán helyenként kb. 70 — 80 m), ami részben a kitöréstől való távolság, részben a kitörés utáni lepusztulás következménye lehet. Uralkodóan változó méretű (1 — 2 nnn-től 1 — 2 cm-ig) horzsakőből áll. A színe ennek megfelelően fehéres-sárgás szürke, az átalakult változatoké (Ágasvár — Csörgő-patak, Csertő-patak) zöld. Fenokristályos elegyrészként túlnyomóan neutrális plagioklászt — helyenként szanidint — , kevés kvarcot, ritkán tridimitet, színes szilikátként biotitot és amfibolt tartalmaz. A fenokristályos elegyrészek aránya területenként változik. Kubovics : Az ÉNy-i Mátra földtana és vulkanológiája 473 Kőerclőtetőtől É-ra (Macskás-völgy) a szanidines-biotitos horzsakő (jelentős cirkon- tartalommal) az uralkodó. Farkaslyukon pedig a zöld amfibol van túlsúlyban a biotittal szemben. A biotit részben klorittá, a Gömör-hegyen leuchtenbergitté alakiüt. A Hegyes-hegy É-i oldalán (a Hasznos — ágasvári turistaúton) a pusztakőkútüioz hasonló [6], „telérszerűen” kovásodott riolittufában a horzsakő fokozatosan szferolittá és apró kvarckristályok halmazává alakult. A földpátok (oligoklász — andezin— labrado- rit) és a színes szilikátok (biotit és amfibol) teljesen épek. A kőzet a szövet, az ásványos és kémiai összetétel (VI. táblázat) alapján egyaránt „riolitnak” minősült. A tufából való származás erősebb átalakuláskor már alig, ill. nem mutatható ki. Keletkezése a rossz feltárási viszonyok miatt nehezen tisztázható, de lehetséges, hogy az erősebb kovásodás folytatásába eső fedett kis kúp valódi riolitból áll, és esetleg elmek feltörése okozhatta a fent említett átalakulást. A középső riolittufa Óvár és Ágasvár környékén erősen, Nyikom alatt gyengén szferolitos. Mivel az átalakulás és az andezitkitörés között összefüggés látszik, a szferoli- tosodást túlnyomóan a vulkáni hő okozta átkristályosodásnak tekinthetjük. A középső riolittufa a burdigalai „alsó riolittufánál” bázisosabb jellegű (VI. táb- lázat). A kémiai és ásványos összetétel alapján egy aránt dácitosnak minősül. A „középső riolittufa” azonban rétegtani fogalommá vált, éppen ezért jelenleg célszerűbbnek látszik az eredeti elnevezés megtartása. VI. táblázat Alsó és középső riolittufa kémiai összetétele Elemző: dr. Simó B. és Kovács B.-né I. 0/ /o 2. % 3- % SiOa 68,52 64,72 74,72 Ti02 0,22 1,66 o,34 AI2O3 11.97 13,55 11,80 Fe203 2,29 0,24 0,28 0,36 FeO 1,55 0,07 MnO 0,03 0,00 0,00 MgO 0,11 0,73 0,22 3,67 CaO 3.30 4,03 Na20 3,44 2,93 2,43 K2Ö 2.44 4,16 3,46 h2o+ 3.74 5,i7 I,6l h2o- i,35 2,32 0,57 p2os 0,10 0,81 0,67 0,73 co2 0,16 0,09 99.87 100,41 100,28 2. Alsó riolittufa, Bájpatak (ÉK-Mátra) 3. Középső riolittufa, Ágasvár-Csörgő-patak (ÉNy-Mátra) 1. Kovásodott középső riolittufa, Hegyes-hegy (ENy-Mátra) A riolittufa anyaga, P a n t ó G. feldolgozásának megfelelően, túlnyomóan egy nagyobb központi kitörésből származtatható, de az andezitlapillik mérete és gyakorisága alapján (Farkaslyuk ÉNy-i oldala, Csörgő-patak) kisebb kitörési központok az ÉNy- Mátra területén is valószínűsíthetők. A középső riolittufára Szádeczky-Kardoss K. meghatározása szerint az úgynevezett változékony andezitösszlet települ. Az ÉNy-Mátrában a középső csoporton belül két andezittufa — andezitagglomerátum szint és két lávapad (1. és 2.) mutatható ki. Az andezitpadok egységes összefüggő szintként nem nyomoz- hatok, ennek következtében a két tufaszint gyakran összeesik, nehezen vagy nem külö- níthető szét. Ebből adódhatik a helyenként (2. ábra) 100 m-t is meghaladó vastagsága. 474 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet Az összlet legalsó szintjét különböző, általában 0,5 — 30 ni vastagságú andezit- tufa vagy tufás agglomerátum alkotja, amely fenokristályos elegyrész- ként rendszerint labradoritos plagioklászt, amfibolt és piroxént tartalmaz. Ásványos összetétele változó. A Kőerdőtetőtől É-ra az amfibol, máshol az augit az uralkodó színes szilikát. A hipersztén többnyire alárendelt, de a felsőbb szintekben gyakoribbnak látszik. Egyes padjai a szemeseméret és a szín tekintetében kissé az alsó andezitcsoport legalsó tufaszintjére emlékeztetnek. Legjellegzetesebb kifejlődése a Farkaslyukon van, ahol helyenként (a Cseviee-völgyben a Hencse-völgy végén amfibolos-biotitos, kissé horzsa- köves (részben áthalmozott) tufa alakjában csaknem fokozatosan fejlődik ki a középső riolittufából. Az alsó szintje többnyire finom tufa, felfelé ökölnyi, fejnyi, ritkábban 20 — 30- DDK á[v7] sQbb] wQTT] //HÓD 12[M} WÜZZZ3 0 500 1000 1500 2000 m 2. ábra. A ) Földtani szelvény Zagyva — Macskás-patak és Csitárdomb — Nyikom (Ny-i csúcs) között. M a- gyarázat: II elvéti: 1. Homokkő és agyagmárga (slir), 2. Alsó andezittufa és tufás agglomerátum, 3. Alsó andezit, Tortonai: 4. Középső riolittufa, 5. Középső andezittufa és tufás agglomerátum, 6. Középső andezit (1), 7. Középső andezittufa és tufás agglomerátum (2), 8. Középső andezit (2), 9. Andezit- tufa, 10. Sejtes andezit. Szarmata — pliocén: 11. Áthalmozott andezittufa, 12. Áthalmozott andezittufa és homok. Pleisztocén: 13. Teraszhomok, 14. Törésvonal Puc. 2. A. reonorunecKHM pa3pe3 uepe3 3agbBa — MauKaiunaTaK h MuTapgoMó — Hí>hkom (3-h BepmuHa) JI e r e h g a : r e g b b e t : 1. PlecMaHHKH h rgHHHCTbie Meprenn (mnupbi), 2. Hhwhhc aHge3HT0Bbie Tyijibi m Tyt{)OBbie arnoMepaxbi, 3. HioKnne aHge3HTbi. T o p t o h : 4. Cpegmie pnoJiHTOBbie Tyijibi, 5. CpegHHe aHge- 3HTOBbie Ty(j)bi 11 TyíjioBbie arnoMepaTbi, 6. CpegHue aHge3HTbi (1), 7. CpeAHue aHAe3HTOBbie Tyijibi h TycJioBbie arnoMepaTbi, 8. Cpemme aHge3HTbi (2), 9. AHge3HTOBbie Tyijibi, 10. HMencTbie aHge3HTbi, CapMaT — nnHO- ix e h : 11. nepeoTJio>KeHHbie aHge3HT0Bbie Tytjibi, 12. nepeomo>KeHHbie aHge3HTOBbie Tyijibi h necKH. Iljieií- CTOueH : 13. TeppacoBbie necKH, 14. JIhhhh pa3A0M0B cm-es tömbökből álló tufás agglomerátumba megy át. A finom tufa és a durvább pirók lasztikum helyenként (Farkaslyuk) többször váltakozik. Gyakran erősen bontott, ami a terület földtani viszonyaiból, a lebontás és átalakulás jellegéből, az intenzív karbonátoso- dásból következőleg az utólagos tengerelöntés (Csevice-völgy, Szakadék-völgy, Macskás- völgy) és részben az utóvulkáni működés (Hegyes-hegy) hatásának tulajdonítható. Az erős lepusztulás, a középső andezitcsoport 1. andezitpadjának lokális elterje- dése, valamint a terület fedettsége miatt a tufás agglomerátummal elválasztott két lávapad egy szelvényben csak a hasznosi várnál és a Nyikom alján tanulmányozható (2 . és 3 . ábra) . Alsó része kissé pszeudotuf ásodott — pszeudoagglomerátmnosodott . A lepusz- tulás mellett részben ez okozhatta a fekvő tufa — agglomerátum-szint változó vastagságát. Az 1. andezitpad túlnyomó része a Kőerdőtető — Hegyes-hegy vonalától Ny-ra, a terület peremén található. A legerősebben lepusztult Farkaslyukon már csak néhány m2-nyi foszlányok jelzik egykori elterjedését. Legnagyobb kiterjedése és vastag- sága (kb. 50—100 m) a Nyikom alján (Kopasz-hegy, Remete-hegy) van. Többnyire Kubovics: Az ENy-i Mátra földtana és vulkanológiája 475 vastagpados, de a padokon belül gyakran 0,5—1 cm-es, egyenlőtlen felületű lemezesség észlelhető. Rendszerint ezek mentén kezdődött a fent jelzett metavulkanitosodási folya- mat (Farkaslyuk, Hasznosi várhegy). Szövete többnyire mikroholokristályos porfiros és ásványos összetétele területileg változó. (Ilyen jellegű eltérés bizonyos mértékben a 2. andezitszinten belül is kimutatható.) A porfiros elegyrész túlnyomóan bázisos — neutrális plagioklász és néhány % piroxén, helyenként a 70 — 80%-ot is eléri. Az alap anyag 1 — 10, ill. 10—100 /i-os szemeséi mellett a porfiros elegyrészek mérete uralkodóan 2 — 4, a hiperszténeké gyakran 5—10 mm (Hasznosi várhegy, Nyikomalja [10]). ÉK-en (Katruzsa, Farkas-hegy) az augit, DK-en (Hasznosi várhegy, Nyikomalja) az erősen pleokróos, pigeonitos jellegű hipersztén az uralkodó. Az utóbbival teljesen azonos színes 'E3 s tmm 5[v7] 5E3 7[vT] 10\m\ h[23 0 1000 2000 m 3. ábra. B) Földtani szelvény Farkaslyuk — Hegyes-hegy — Fűrészmalom között. Magyarázat: H el véti: 1. Homokkő és agyagmárga (slir), 2. Álsó andezittufa és tufás agglomerátum, 3. Pszeudo- agglomerátumos alsó andezit. Tortonai: 4. Középső riolittufa, 5. Középső andezittufa és tufás agglo- merátum, 6. Pszeudotufás középső andezit, 7. Középső andezit, 8. Középső hidroandezit, 9. Andezittelér. Pleisztocén: 10. Teraszhomok, ír. Törésvonal Puc. 3. B) reonornueeKHíí pa3pea nepe3 d>apKamioK — Xenbeinxenb — iopecManoM. JI e r e h a a : r e n b- b e t : 1. riecMaHHKH h rnnHncTbie MepreriH (umupbi), 2. HuneHne aHge3HTOBbie Ty(})bi u TyíJioBbie arnoMepaTbi, 3. HnHTHne nceBAoarnoMepaTOBbie aHfle3HTbi. T o p t o h : 4. Cpemme pnonHTOBbie Ty([)bi, 5. CpeAHne aHAe- 3HT0Bbie Ty(tbi u Tyi|)OBbie arnoMepaTbi, 6. CpeAune nceBAoarnoMepaTOBbie aHAe3HTbi, 7. CpeAHne aHAe3HTbi, 8. CpeAHne rnApoaHAe3nTb>, 9. AHAe3HTOBaa Aanna. PlnencTOueH: 10. TeppacoBbie necnn, 1 1. JIhhhh P33A0M0B elegyrészt tartalmaz az Óvár alsó része is, ennek alapján ez a kifejlődés — a további részletesebb vizsgálatokig — az 1. andezitszintbe sorolható. A sárgásfehér— sárga — szürke, többnyire mogyoró-, diónagyságú, ritkábban ököl- nyi — fejnyi nagyságú lapillikből és bombákból álló 2. tufás agglomerátumos szint legjobban a Hasznosi várhegyen (4 — 5 m) és a Nyikomalján (40—50 m) különít- hető el. Felette a pados (20 — 30 em-es) 2. andezit települ. Ez alkotja a Hasznosi vár, a Gombástető K-i oldala, a Hegyes-hegy, Ágasvár, Kőerdőtető felső részét. Szövete: mikroholokristályos, porfiros, helyenként pilotaxitos. Lényegesen finomabb szemcséjű, mint az 1. andezitpad. A plagioklászok mellett színes elegyrészként túlnyomóan hiper- sztént, esetleg kevés augitot tartalmaz. Ezzel szemben az Ővár teteje augitandezitből áll, amely a tufaszintek földtani helyzete alapján (Belső- és Külsőóvár) esetleg egy 3. andezitpadot képviselhet. Ennek megbízható eldöntéséhez azonban további részletes vizsgálat szükséges. A 2. andezitpad az i.-nél általában épebb, de helyenként jellegzetes elváltozás is észlelhető. A Hasznosi várhegyen alsó része kissé pszeudo- agglomerátumos (XXIX. tábla, 18, 19.). A Gombástető K-i oldalán az ép porfiros elegy- 476 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet részek mellett az alapanyag erősen kovásodott. A Hegyes-hegy és Óvár között a fel- szálló lúgos oldatok hatására feloxidált, limonittá — goethitté — hematittá alakult andezit csőszerű zöld kloritos képletei a savanyú oldatok redukáló hatását jelzik. Tovább Mátra- keresztes felé a sejtes, kissé agyagásványos andezit már a mátrai ércesedéssel összefüggő hidrotermás hatást tükrözi. Az ÉNy-mátrai andezittelérek többnyire három szerkezeti irányt követ- nek: ÉK — DNy (Farkaslyuk — Zagyva völgye), K — Ny (Borókás, Csevice-völgy, NyÉNy — KDK, ill. ÉNy — DK (Madarász-patak alsó szakasza, Csevice-völgy). Pontos koruk nehezen rögzíthető, földtani helyzetük és ásvány-kőzettani jellegük alapján azon- ban túlnyomóan a középső andezitcsoporthoz tartozhatnak. Jelentős részük vulkáni csatornának tekinthető, de csak egyes pontokon a kisebb ellenállású helyeken törtek a felszínre, nagyobb részük megrekedt szubvulkáni mélységben, az üledékes, ill. részben a vulkáni összletben. Ebből adódik, hogy a magma és az üledékes kőzetek kölcsön- hatása, a hipo- és metavulkanitok kialakulásalegjobban a telérkőzeteken tanulmányozható. Azonban ez, továbbá a telérek és a morfológiai értelemben vett vulkáni takaró genetikai kapcsolata külön tanulmányt igényel. Következtetésképpen megállapíthatjuk, hogy: 1. A középső andezitcsoport ásvány- kőzettani jellege vízszintes és függőleges irányban egyaránt változik. Az alsó részén az amfibol (É-on) és az augit (DK), a középső szintekben az augit és az erősen pleokróos, kissé pigeonitos jellegű hipersztén az uralkodó színes elegyrész, amely felfelé (Óvár kivételével) fokozatosan bronzitossá válik. Az alapanyag azonban a felsőbb szint- ekben is rendszerint augitos összetételű, ami (Rittmann felfogásának meg- felelően) a rombos piroxének korai, szubvulkáni feltételek közötti kiválását jelzi [17]. Ezt igazolják a gyakori augitkoszorúk is. 2. A színes szilikátok függőleges irányú vál- tozása felfelé növekvő Mg-tartalomra, a későbbi kitörések bázisosabb jellegére utal. Az első kitörések gyengén hipomagmás jellege fokozatosan tisztán ortomagmássá válik. 3. Az andezit szövetében az első szinten belül, de különösen a két szint között jelentős különbség van. A földtani helyzet, szövet és ásványos összetétel alapján a középső andezitcsoport anyaga — az alsóhoz hasonlóan — több kisebb kitörési központból (Farkaslyuk — Csevice-völgy környéke, Kőerdőtető, Ágasvár, Óvár, Nyikom— Kopasz-hegy) származtatható. 4. A középső csoport 1. andezitszintje Nyikomtól D-re, ill. a Kőerdőtető — Nyikom folytatásába eső Nyikom — Muzsla vonalától DK — K- re nem folytatódik. Ez — továbbá a kitörési sorrend szerint csoportosított többi vulkáni képződmény földtani helyzete is — világosan tükrözi a vulkáni tevékenység fokozatos K — DK-re tolódását. Ilyen jellegű változásra az egész észak-magyarországi vulkánosságra vonatkozólag elsőként id. Noszky J. utalt [14]. Tortonai és szarmata — pleisztocén üledékes összlet. A törtön ai andezitvulkánosság utáni tengerelöntés első üledékének a Madarász-patak — Szalajka-völgyi heteroszteginás amfibolos tufit tekinthető. Anyaga túlnyomóan áthal- mozott középső riolittufa. Ősmaradványként a heteroszteginákon kívül — a diatoma- földhöz hasonlóan — nagymennyiségű tengerisün-tiiskét, helyenként kagylókat tartalmaz. Rétegtani helyzete és kora a jelenlegi feltárási viszonyok mellett nehezen tisztázható. A földtani környezete, a diatomás összlethez, a lithothamniumos mészkőhöz és az áthal mozott andezittufához való kapcsolata a középső- felsőtortonai kort valószínűsítheti. A homokos (Madarászpatak) és finom tufitos (Gombástető) kifejlődésű diatomaföld rétegtani helyzete változó. A GombástetőNy-i oldalán és a Kövicses- völgy középső szakaszán (H4 sz. fúrás [2']) a középső riolittufára települ denudációs diszkordanciával, a lesüllyedt helyzetű Hasznosi vár mellett pedig a meredekebb dőlésű középső andezitcsoporton fekszik szögdiszkor- danciával. Kormeghatározásra alkalmatlan ősmaradványokban gazdag, nagy mennyi- ségű tengerisün -tüskét és kagylót tartalmaz (Gombástető). Vízben gyorsan és erősen Kubovics : Az ÉNy-i Mátra földtana és vulkanológiája All felduzzad Hajós M. szurdokpüspöki és Kövicses-völgyi (H4 sz. fúrás) vizsgálatainak eredménye alapján a felső tengeri összletbe sorolható. Kora ennek megfelelően felső- tortónai. A Szalajka- és a Madarász-patak között kis foltban, törmelékben több helyen található lithothamniumos mészkő (XXIX. tábla, 20.), amely törmeléke alapján eredetileg elterjedtebb volt, a tortonai tenger utolsó üledékét képviselheti. A tengervíz az andezit - összleten (különösen Farkaslyuk környékén: Csevice- völgy, Macskás-völgy) jelentékeny átalakulást idézett elő. Hatása a Szakadék-völgy és a Csertó-patak között 300 — 350 m tszf. is kimutatható. A nagyobb területet borító, áthalmozott, helyenként bentonitos andezittufa és tufités homok (1. ábra), valamint a’ Gombástetőt és részben a Katruzsát (a tari temető felett) övező ökölnyi — fejnagyságú folyóvízi andezit- tömbök földtani, rétegtani megfon- tolások és analógiák alapján a szarmatába — pannonba sorolhatók. A Hasznosi vártól és a Cinegés-völgytől Ny-ra eső, a Zagyva teraszára is ráhúzódó andezitk a vics már fiatalabb, a pliocénbe — pleisztocénbe tartozhatik. A pleisztocénbe sorolhatjuk a nyugati peremet és és agyagmárga (slir), 2. Alsó ándezittufa és tufás agglomerátum, 3. Alsó andezit. Tortonai: 4. Középső riolittufa, 5. Középső andezittufa és tufás agglomerátum, 6. Dácit-andezitodácit, 7. Középső andezit, 8 .Andezittelér, 9. Tektonikus breccsia, 10. Teraszhomok, n. Törésvonal Puc. 4. C. reononmecKHü pa3pe3 iwewty KécnpTOM h AraumapoM. J1 e r eHja : FejitB er : I. necna- hhkh n rjiHHHCTbie Meprenu (maupbi), 2. Hn>KHHe aHne3nroBbie Ty<})bi h Ty(J)OBbie arnoMepaTbi, 3. Hnamne aH- Ae3HTbi. T o p t o h : 4. CpeAHue puonHTOBbie Ty(}>b[, 5. Cpeanne aHAe3HT0Bbie Ty4)bi h TytjJOBbie arnoMeparbi, 6. tlanuTbi — aHAe3HT0-AaunTbi, 7. CpeAHue aHAe3HTbi, 8. AHAe3HT0Baa Aanna, 9. TeKTom-mecKaa öpeKsua, 10. TeppacoBbie tockh, 11. JIhhuh pa3A0M0B a Gombástetőt borító agyagot — vályogot, továbbá a löszt is. A gombástetői sejtes kvarcittömbök kora és ásványtani jellege csak összehasonlító vizsgálatok (Vöröskő, Sóbánya-patak) alapján tisztázható. A középső riolittufa földtani helyzete, valamint a tortonai — szarmata üledékes képződmények, különösen a diatomaföld-összlet települése, rétegtani helyzete alapján a vulkánosság alatti és utáni földtani — tektonikai folyamatokra vonatkozólag az alábbi következtetést vonhatjuk le: 1 . A középső riolittufa kis területen belül is változó magassági helyzete (Gombás- tető Ny-i oldalán 350 — 400 m, a déli oldalán 250 m, a közeli fúrásban 130— 150 m, a Nvikom alján 450 — 500 m tszf.) erőteljes ÉNy — DK és ÉK — DNy irányú szerkezeti mozgásokra utal. Az ÉNy — DK-i csapású törések a diatomaföld különböző fekvője (középső riolittufa, középső andezitcsoport) szerint a tortonai transzgresszió előtt — való- színűleg a középső és felső andezitcsoport kitörése között — alakultak ki. E mozgásokkal kapcsolatban zökkent le a Hasznosi várhegy is. Ennek köszönhető, hogy a középső riolittufáig lepusztult szomszédos Gombástetővel ellentétben a középső andezitcsoport mindkét szintje megmaradt. 2. A fenti kéregszerkezeti mozgásokkal összefüggően a vulkáni működés közben -és a vulkánosság megszűnése után erőteljes lepusztulás volt. Ennek tulajdonítható, hogy a diatomaföld többnyire a középső riolittufára települ. A tortonai üledékes képződmé- 4 Földtani Közlöny 478 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet nyék szerint az ÉNy — DK-i szerkezeti irányt követő völgyek (Kövicses-völgy, Madarász- patak stb.) a tortonai emeletben alakultak ki. 3. Az Ágasvár — Óvár — Hegyes-hegy kiemelkedése, ill. a Farkaslyuk — Gombás- tető további sakktáblaszerű süllyedése (4. ábra) a némileg későbbi, de erőteljesebb és többször megújuló ÉK — DNy irányú, valószínűleg tortonai— szarmata (attikai) moz- gások hatására történt. Fhhez kapcsolódó második erőteljes lepusztulás eredményez- hette az áthalmozott andezittufa és a felette települő, kissé tufás andezittömbösszlet kialakulását. A széles tektonikai öv mentén felaprózódott andeziten megindulhatott a pszeudoagglomerátumosodás és a keletkezett termékek szelektív elszállítása is hozzá- járulhatott a fenti két szint kialakulásához. Az áthalmozott összletben található homok - közbetelepülések (Csertó-patak, Kövicses-patak) már a helvéti homokkő— slir lepusz- tulását jelzik. A szarmata — pliocén üledékek a Kövicses- völgyet, továbbá részben a Madarász-patakot és a Csevice-völgvet is kitöltötték, s a mai völgyek már ezekben az üledékekben alakultak ki. Az itt vázolt földtani — vulkanológiai és tektonikai kép természetesen megközelí- tőleg sem teljes. Részletesebb tárgyalása kandidátusi disszertációban történik. TÁBI, AMAGYARÁZAT — JlETEHflA K TAEIIHUE XXV. tábla ■ — TaÖJiHua XXV. 1. Kövületes kontakt slir. Tar -Farkaslvuk, Ny-Mátra. Nagyítás: 108 X // N KoHTaKTOBbie tumipbi c HCKonaeMbiMii oCTaTKaMH. Táp — OapKaunoK, 3anaAHaa MaTpa. y BentmeHHe b 108 x. riapaJi/ienbHbie hhkojih. 2. Növénylenyomatos andezittufa. Alsó andezittufából Tar-Hencsevölgy Ny-Mátra. Nagyítás: 2X AHne3HT0Bbie Tvtjjbi c oTneáaTKaMH pacTeHuií H3 hhwhhx aHae3HTOBbix TyijioB, Táp — XeHueBeJibAb, 3ananHaa MaTpa. YBe/iMMeHiie b 2x 3. Plagioklászos részleg a növény maradványos alsó andezittufából. Gömörkapu— Hencsevölgy. Ny-Mátra. Nagyítás: 138 X + N njiarnoK/ia30BbiM ynacTOK u3 hhwhiix aHAe3MT0Bbix Ty(j)OB c pacTHrenbHbiMH OCTaTKaMH. réMépnany — XeHne- Benbnb. 3anaaHaa MaTpa. YBeJiHueHiie b 108 x. CKpemeHHbie hhkojih 4. Opálosodó földpát az alsó andezittufából. Tar— Katruzsa. Ny-Mátra. Nagyítás: 108 X // N OnaJiH3HpyiomHHCH noJieBoh mnaT 113 hidkhhx aHAesiiTOBbix TytjioB. Táp — KaTpywa. 3anaflHaa MaTpa, YBennHeHiie b I08x. flapaJijieJibHbie hhkojih. XXVI. tábla — TaSjIHua XXVI. g. Alsó andezittirfa optikailag amorfzöld részlege. Hasznos— Zsilói őrház. Ny-Mátra. Nagyítás: 54 X // N OnTimecKH aMopiJmbifi 3eJieHbifi yuacTOK hhhchhx aHne3HTOBbix tv^ob. Cropo>KKa b c. XacHoui— >Khjio. 3ananHaa MaTpa. YBeJiimeHne b’54x. riapaJijieiibHbie hhkojih. 10. Alsó andezittufa (sugaras gélkiválással). Csalános, Ny-Mátra. Nagyítás: 108 X // N Hii>KHHe aHne3HT0Bbie Tyc|)bi (c paanaJibHo-JiyHHCTbiMH BbmeJieHimMH rejm). MaJiaHom, 3anaAHaa MaTpa. YBejiHueHHe b 108x. napannenbHbie hhkojih. 11. Kloritos-kalcitos részleg (plagioklásszal és hiperszténnel) az alsó andezittufából. Ovár-Agasvar. Ny- Mátra. Nagyítás: 108 x // N XnopuTO-KaJibUHTOBbiH yiacTOK (c njiani0KJia30M h rnnepcTeHOM) H3 hiokhiix aHne3HT0Bbix TytjiOB. OBap — AraniBap, 3anaAHaa MaTpa. YBeJiHHemie b 108x. napajuiejibHbie hhkojih. 12. Nontronitosodó földpát az alsó andezittufából. Hasznos -Zsilói őrház, Ny-Mátra. Nagyítás: 108 X + N HOHTpOHHTH3HpyiOUIHHCH nOJieBOH IUnaT H3 HHWHHX aHA63HT0BbIX Ty(}>OB. CTOpOJKKa B C. XaCHOUI — WhJIO 3anaAuaa MaTpa. YBejiHueHiie b 108x. CKpemeHHbie hhkojih. XXVII. tábla — Taöjuma XXVII. 5. Goethites oxiandezittufa Csitárdomb (Nyikom), Ny-Mátra. Nagyítás: 108 X // N réTHTOBbie 0KCiiaHAe3HT0Bbie Tyijibi. MnTapAOMö (HbiiKOM), 3anaAHaa MaTpa. YBejiHueHue b 108x. napán— JieJIbHbie hhkojih. , , „ „ „ 6. Oxiandezittufa reakciós szegéllyel. Csitárdomb (Nyikom), Ny-Matra. Nagyítás: 108 X // N OKcnaHAe3HT0Bbie Tytjibi c peaKUHOHHOií KailMon. MuTapaoMö (HbHKOM), 3anaAHaa MaTpa. YBejiHueHne b 108x. napemieJibHbie hhkojih. , „ 7. Opálosodott-limonitosodott andezittufa (oxiandezittufa). Rednek alatti völgy'. Ny-Matra. Nagyítás: 108 X //N ^ „ OnaJlH3HpOBaHHbie H JIHMOHHTH31ipOBaHHbie aHne3HTOBbte Tycjlbl (OKCHaHAe3HTOBbie Tyqibl). Ü0J1HH3 nOA PeAHeKOM, 3anaaHaa MaTpa. YBejiHMeHite b I08x. riapajijieJibHbie hhkojih. 8. Ortoklászés kvarc az alsó andezittufából. Farkaslyuk— Kőerdótető, Ny-Matra. Nagyítás: 108 X // N. OpTOK.aa3 h KBapn 113 hhikhhx aHAe3HT0Bbix Ty<|ioB. OapKaunoK — KéapnéTeTé, 3anaAHaa MaTpa. YBejiHueHne- b 108 x. riapajuiejihubie hhkojih. Kubovics : Az ÉNy-i Mátra földtana és vulkanológiája 479 XXVUI. tábla — TaSjimta XXVI II. 13. Augitosodott hipersztén az alsó andezitből. Ágasvár— Óvár. Ny-Mátra. Nagyítás: 108 X + N ABrHTH3npoBaHHbiü runepcTeH H3 hhwhhx aHne3HT0Bbix TycjíOB. ArauiBap — OBap, 3anaAHaa MaTpa. yBejnt- MeHHe b lo8x. CKpemeHHbie hhkoah. 14. Glankonit az alsó andezitből. Ágasvár Ny-i oldal. Ny-Mátra. Nagyítás: 34 X + N rnayKOHHT H3 hhwhhx aHAe3HTOB. AraujBap, 3-H ckjioh, áanannaa MaTpa. yBeJinueHHe b 34X. CnpeineH- Hbie HHKOJ1H. 15. Illitesedett-szericitesedett földpát az alsó andezitből. Agasvár Ny-i oldal. Ny-Mátra. Nagyítás: 108 X + N HnnHTH3HpoBaHHbiü n cepnnnTH3HpoBaHHbiii noJieBofi innaT H3 hhwhhx aHAe3HT0B. HbiiKOM-PeMeTexeAb, 3anaAHaa MaTpa. yBenuneHHe b 40X. napajuie/ibubie hhkohh. 16. Üvegzárványos plagioklász az alsó andezitből. Nyikom— Remetehegy'. Ny-Mátra. Nagyítás: 40 x // N n/rarnoKJia3 c CTeKJiHHHbiMH BKnioMeHiiaMH n3 HiiWHHX aHAe3HTOB. H biiKOM — PeiueTexeflb, áanaAHaa MaTpa. yBejinneHHe b 40X. napajiJieJibHbie hhkojih. XXIX. tábla — Ta6jutua XXIX. 17. Hipersztén az alsó andezitből. Nyikom- Remetehegy. Ny-Mátra. Nagyítás: 40 X // N THnepcTeH H3 hhwhhx aHAe3HTOB. Hmikom — PeMeTexeAb, 3anaflHan MaTpa. yBeJinneHue b 40X. riapan- nenbHbie hhkojih. 18. Pszeudoagglomerátumosodó középső andezit (a pszeudotufás részbe átnyúló hipersztéunel és hiper- sztén roncsokkal). Hasznosi vár, Ny-Mátra. Nagyítás: 40 x // N nceBAoarnoMepaTH3npyiomHecH cpeÁHne aHne3HTbi (c rnnepcTeHOM it ntnepcTeHOBbiMH oöJioMKaMH, npoHH- KaiomHMH b nceBAOTy(j)OBbift yuaCTOK). KpenocTb b c. XacHom, 3ananHan MaTpa. yBeJinueHHe b 40X. napanAenbHbie hhkoah. 1 19. Pszeudoagglomerátumosodó középső andezit. Az ép rész (alsó) és az átalakult részben visszamaradt andezit (felső rész) szövete teljesen azonos. Hasznosi vár. Ny-Mátra. Nagyítás: 40 X // N nceBAoarnoMepaTH3HpvioiHHecfl cpenHiie aHAe3HTbi. Heii3MeneHHbiü yuacTOK (hhjkhhh) m aHge3HTbi, coxpaHHB- niHeca b H3MeHeHHOM yuacTKe (BepxHeM), oÖHapvxtHBaioT coBcew OAHHaKOByio TeKCTypy. KpenocTb b c. ; XacHom, 3anaAHaa MaTpa. y BentmeHHe b 40X. napaAAe.AbHbie hhkoah. 20. Lithofamnium, lithotamniumos mészkőből. Szakadék-völgy- Madarász-patak, Ny-Mátra. Nagyítás: 34 X II N Éithotamnium. H3 H3BecTHHKOB c Lithotamnium. CaKaaeKBéjibflb — MapapacnaTaK, 3anaAHaa MaTpa. yBejni- j HeHHe b 34X. flapaAAeAbHbie hhkoah. IRODALOM - JIHTEPATyPA 1. F a v o r s z k a j a, M. A.: O nvekotorih vtoricsnih izmenyenvijali kiszlih effuzivov Juzsnovo Primorja. IÁN. Sz. Sz. Sz. R. Szer. Geol. 7. 1956. — 2.H a j ó s M.: Mátraalja diatomás üledékeinek földtana. Kézirat (Kandidátusi disszertáció). — 3.K i s s, J.: A nevv őre occurrence in the environment of Nagygalya, Nagylipót and Aranybányafolyás Mátra-Mountains, NF, Hungary. Ann. Univ. Scient. Bp. sec. Geol. III. 1960. — 4. Kubovics le jelentés az ÉNy-i Mátrában végzett földtani térképezésről 1958 — 1959. Kézirat. — 5, Kubovics I.: A vulkáni hegységek beszakadásos szerkezete. Földt. Közi. XCII. 3. 1962. — 6. Kubovics I.: ÉK-i Mátra földtani és kőzettani vizsgálata. Földt. Közi. XCIII. 2. 1962. — 7. K u t h a n. M.: Mladotretohomv vulkanizmus severovvchodnej casti stredneho Slovenska Sbom. k osemd. ak. F. Slavika. — 8. Ráng S. : A Mátra és a Börzsöny természeti földrajza. Ak. Kiadó, Budapest, 1955. — 9. I, i b o r O.: Vizsgálatok hazai előfordulású glaukonitokon. Kand. dissz 1962. — j 10. Mau ritz B.: A Mátra-hegység eruptív kőzetei. MTA Math. és Term. Tud. Közi. XXX. 1909. — 11. M e z ő s i J.: Jelentés a Ny-Mátrában végzett kőzettani térképezésről. MÁFI Évi Jel. az 1951. évről. — 12. Naboko, C. I.: Formirovan yie szovremennih gidroterm i metamorfizm rasztvorov i porod. Vopr. Vulk. AN Sz. Sz. Sz. R. An ASzSzR. 1962. — 13. id. N o s z k y J. : Adatok a Nyugati-Mátra geo- lógiájához. Földt. Int. Évi Jel. 1911. — 14. id. Noszky J.: A Cserhát hegység földtani viszonyai. Magy. tájak földtani leírása. 3. 1940. — 15. Pantó G.: Beszámoló a vulkáni hegységek kutatásának néhány időszerű kérdéséről. MÁFI Évi Jel. 1957 — 58. évről. 1961. — 16. Pantó G.: Áz ignimbrit kérdés. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. 1—4. i§6i. — 17. Rittman n, A.: Vulkáni kőzetek nevezéktana. Estud. Geolog. T. X. 1954. (fordítás). — 18. Schréter Z.: Nagybátony környékének földtani viszonyai. MÁFI. Évi Jel. 1933 — 35. évről- 1940. — 19. Szabó J.: Egy morénaképződmény a Mátrában. Földt. Közi. 1872. — 20. Szádeczky-Kardoss E.: Á vulkáni hegységek kutatásának néhány alap- kérdéséről. Földt. Közi. 88. 1958. — 2r. Szádeczky-Kardoss E.: A magmás kőzetek rendszeré- nek glvi alapjai. MTA Műsz/ Tud. Oszt. Közi. XXIII.' 1959. — 22. Szádeczky-Kardoss E. - Kubovics I. — Pesthv I,. - Ravasz Cs.: A dunabogdányi Csódihegy lakkolitja. Kézirat. 1957. — 23. Szádeczky-Kardoss É. — Vidacs A. — Varró K.:A Mátra hegység harmad- kori vulkánossága. MTA Geokémiai Konf. műnk. Budapest, 1959. — 24. Székely A.:A Mátra nyugati részének kialakulása és formakincse. Földr. Közi. 1960. — ’s. Vadász E.: Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1960. — 26. Varga Öv.: A Mátra-hegvségi dácit és dácittufa genetikai I összefüggéseinek vizsgálata. Földt. Közi. XCII. 4. '1962. — 27. Vargán é Mát hé K.: Oxidációs j pirometamorfózis a mátrahegvségi vulkánitokon. Kézirat. — 28. V i d a c s A.: A gyöngyösoroszi ércbánya hidrotermális t déréi. M\FI Évi Jel. 1957 — 58. évről. 1961. TeojionmecKoe h By jiKaHoji 0 nmee noe n3yqeHne C3-ií qacTM rop MaTpa É-P H. KYBOBHM H3 ByjiKaHHMecKOií TOJium rop MaTpa, pacqjieHHMon Ha Tpn qacTii (23), b C3-ii qacTii rop MaTpa MoryT őbiTb BbiBBJieHbi aiimb hiokhhh ii cpeflHHH naiíw. nepBbiivui npo/iyicTaMii cpeaHfMiioncHOBoro By.nKaHn3Ma íibjihiotch niipoKceHO-aH/ie3iiTOBbie tv4>h, 3aiieraioiiine Ha 4’ 480 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet mnmy rejibBCTCKiix iujihpob h necnaHHKOB. B bthx Ty<})ax Ha6jiioAaeTCH 3HamiTejibHoe H3Me- HeHHe — Xü0p0-0KCHBMJIKaHHTH3aLJHfl OÖyCJlOBJieHHaH 0TJ10>KeHHeM B BOflBHOH CpeAe. B npouecce h nocjie BbiöpocoB ByjiKaHOKJiacTHMecKoro MaTepiiana nponcxoAHJiH HecKOJibKO JiaBOBblX H3JIHHHHH, MTO BBHAy H3J1HHHA nOAMOpCKOH BJia>KHOH CpeAbI nOCTaBJIAJlO XapaK- TepHbie THnOByjlKaHHTbl (OKCHaM(J)IIŐOJ]OBbie — r^ayKOHHTOBbie aHAe3HTbl). 3tH H3Bep>KCHHH npHBejiH k perpeccmi rejibBecTKoro Mopn hjih we k 3anojiHeHino erő öacceíÍHa ocaAKaMii. B cooTBeTCTBHii c 3tiim, <neT öbiTb pa3öiiTa Ha Aae nacni. ripn 3tom HaőrnoAaeTCH nocTe- neHHoe npeBpamcHiie anaöo mnoMarMaTimecKoro xapaKTepa nepBbix H3Bep>KeHHH b opTO- MarMaTHHecKHÍi. MaTepnaji btiix nopOA nocTynan, no-BHAMMOMy, H3 HecKOJibKHX HeöoJibiiiHX ueHTpoB H3Bep>KeHHH, aHajioruHHo Hn>KHeíí namKeHHe hujkhch nam noBepxHOCTb aHAe3HT0B0Íí toaiah, CBiiAeTe^bCTByroT, cyAH no hx CTpaTiirpa(J)HHecKOMy nono>KeHHio, 06 hhtchcubhoh AeHyAaunii BO BpeMH ByjlKaHHHeCKOÍÍ ACHTejIbHOCTH, B TO BpCMH KaK HaJIHMIie nepeOTJIO>KeHHbIX 3HAe3H- tobhx Ty(J)OB, a Taione ropii30HTOB aHAe3HT0Bbix öjiokob 11 BajiyHa CBiiAeTejibCTByeT 0 tóm, hto AeHyAauiin npoAOJDKajiacb u nocne BynKaHii3Ma. P HYLLOCE R A S THETYS (DORBIGNY) SZELEKCIÓS FAJFEJLŐDÉSI SORA A GERECSEI ALSÓKRÉTA RÉTEGEKBŐL Dr. NAGY ISTVÁN ZOLTÁN* (XXX. táblával) Összefoglalás: Az életföldtani vizsgálatok idiobiológiai irányzatában ismertek Brink mann megállapításai. Eredményeit és módszerét hasznosította a rétegtani őslénytan is, mert ezen a réven finomrétegtani módszerhez jutott. A módszernek az volt a hátránya, hogy elsősorban csak allometrikus jellegek orthogenetikus eltolódását mutatta ki. Szerző dolgozatában ugyancsak idiobiológiai módszer alapján nyert adatait ismer- teti. A gerecsei (Berzsek-hegy) alsókrétaidőszaki márgarétegek több feltárásban hézag- talan, folyamatos egymásratelepiilésben kerültek felszínre. A neokotn három emeletének (valangini, hauterivi, barrémi) ősmaradványtársasága tehát a földtörténeti események természetes fejlődési sorrendjének megfelelően tanulmányozható. Az innen előkerült ősmaradványanyagból a fenti Cephalopoda faj vertikális sora nyomon követhető. Ugyan- csak kimutatható a terület egykori tengerének a három emelet történeti ideje alatti elseké- lyesedése. A környezetét, azaz az egykori tenger szintváltozásait „követve”, ez az eredeti- leg infrabatiális mélységek lakója megváltozik sekélyvízieket jellemző formává. Ez a változás megnyilvánul nagyságrendi növekedésben és á házalak involut, oxycon formává való átalakulásában. Az elmúlt években sor került a Gereese-hegység földtani újravizsgálatára. A föld- tani elemzést Fülöp J. [1958] munkája alapján ismerjük. Az őslénytani munkába kapcsolódva a terület alsókréta időszaki Ceplialopodáit dolgoztam fel, és az alábbiakban ezen az ősmaradványanyagon végzett vizsgálataim közben megfigyelt egyik fejlődés- történeti jelenséget ismertetem. A területen levő akkori tenger az alsókréta időszak három emeletének időtartama alatt (valangini, hauterivi, barrémi emeletek) fokozatosan elsekélyesedett. Ezt a földtani, valamint az üledékföldtani vizsgálatok együttes eredményei is bizonyítják [Fülöp J-, I958]- Az esemény rövid összefoglalása a következő: a júra időszak végén regresszió mutatható ki. A valangini és hauterivi emeletek elején tektonikailag nyugalmasabb periódus következik. Az eközben leülepedett finomszemcsés üledék folyamatosan réteg- ződött, csak itt-ott zavarta meg a környező száraz területek csapadékának beáramlása [1. c. p. 24]. Az hauterivi emelet végén elkezdődött a tengeröböl feltöltődése és ez tartott folyamatosan, hézagtalanul a barrémi emelet végéig. Elsekélyesedő, elzárt vagy leg- alábbis részben elgátolódott öbölrendszer alakult így ki [1. c. 1958]. A tenger szintjének ezt a folyamatos, a hosszú időegység alatt lezajlott csökkené- sét az élővilágnak egy része is tükrözi. Legalábbis ezzel magyarázom azt a jelenséget, amelyet a Berzsek-hegy márgafejtőiben gyűjtött Phylloceras thetys (d’ O r b i g n y) egyedein lehetett megfigyelni. Miután az ammoniteszek a kréta időszak végén teljesen utódok nélkül haltak ki, életmódjukra vonatkozóan csaknem teljesen feltevésekre szorulunk. Erre vonatkozóan némi támpontot nyújt a ma élő egyetlen nemzetségű Nautilus életmódjának meg- * Szerző előadta az MTA Darwin-emlékülésén, 1959. május 4-én. Kézirat lezárva 1963. V. 22. 482 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, 4. füzet figyelése, ezek az adatok azonban még elég gyérek. Figyelembe véve a Cephalopodák nagy jelentőségét mind származásiam, mind gyakorlati-rétegtani vonatkozásaikban, érthető, hogy mennyiségre és minőségre is jelentős irodalom próbálja ezeket a feltevé- sekre szorult magyarázatokat értelmezni. Az életmódjukra vonatkozó fejtegetések közül elég csak Diener [1912, 1916], Spath [1919], I) a c q u é [1921], Ruede- mann [1921], D un bar [1924], Berry [1928], S e h m i d t, H. [1930], Arkell [1940], Scott [1940], Trueman [1941], Kummel, B. & Lloyd, R. [1955], G é c z y [1959, 1960], Reyment [1958] stb. neveit említeni. S c h m i d t, H., Kummel és Lloyd érdekes kísérleteket is végeztek különféle alakú és díszí- tettségű Nautiloidea és Ammonoidea házakon, és ezek alapján következtettek az egy- kori életmód viszony okra. S c h m i d t, H. 1930-ban megállapítja, hogy a lapos, korong alakú házzal ren- delkezők nemcsak jobb úszók, hanem a korallzátonyok és algaerdők lapostestű halaihoz hasonlóan (Pterophyllum) gyors süllyedő és emelkedő készséggel is rendelkeztek. A leg- jobb úszók szerinte a pelágikus életmódot élő, kiegyenesedett házú lábasfejűek lehettek ( Orthoceras, Baculites ) . Kummel és Lloyd 21 becsavarodott háztípusú ammoniteszen végezték el a kísérleteiket. Lnnék lényege az volt, hogy a házmaradványokat (tulajdonképpen a lehetőséghez mérten ép kőbeleket) vízáramlásba helyezték, majd az ellenállási adatokat pontosan lemérték. Ennek alapján pedig az áramvonalassági fokot, illetve ebből a víz- bem mozgáskészséget következtették ki. Több fajnál figyelembe lehetett venni az egyén- fejlődési különbségeket is. Bizonyos korrekciót kell azonban ilyen kísérleteknél figye- lembe venni a lágytest — mészváz értelmezése miatt [G é c z y, 1 960] . Mindkét kísérlet végső következtetéseiből pillanatnyilag csak azt emelem ki, hogy — szerintük — a mélyebb vizek alaktípusai inkább a zömök, gömbölyded formák (cadicon, összenyo- mott evolút, sphaerocon háztípusok, ez utóbbiak közül is inkább az involútabbak) , míg a sekélyebb vizek lakói voltak a lelapított, magaskanyarulatú, korong formájú liáz- alkatúak (legideálisabb alakjuk az involút, oxycon ház) (1. ábra). E két szélső érték között természetesen számos átmenet van. Ezeket az életmódlehetőségeket szem előtt tartva, sajátos összefüggés figyelhető meg a Phylloceras thetys faj példányain, ha azok fejlődéstörténeti útját nézzük a fokozato- san sekélyesedő vizű valangini — hauterivi emeleteken keresztül. Az életföldtan 111a egyre inkább az életközösségek vizsgálatának az irányába halad (symbiológia) , a faunaegyüttesek mennyiségi összképének változásait követjük nyomon az időfaktor keretében. A korszerű életföldtan perspektíváinak ez felel meg legjobban mint módszer, és a mennyiségi elemek alkalmazásával korszerűbb eredménye- ket szolgáltat. A faunának vagy a kiválasztott ökológiai csoportnak a rétegegységen belül (főleg pedig egymásra következően !) beálló megváltozásait a statisztikus értékek meggyőzőbb kifejezésmódjával látja el. A Ph. thetys esete azt mutatja, hogy a régebbinek nevezhető, egyedi vizsgálati módszerek (idiobiológiai) sem nevezhetők elavultaknak. Valójában a kettő egymást műidig kiegészíti. Rétegtani hátránya — ha ez annak nevezhető ! — , hogy csak fajöltőn belüli fiuomszintezést valósíthatunk meg vele. (A variációs középértékek időbeli eltoló- dásának rögzítését észleljük tulajdonképpen.) A Phylloceras thetys faj eddig kimutatott legrégibb példányai a berriázi emelet- ből valók. A gerecsei középsővalangini emeletnek már elég gyakori alakja. Kimutatható egészen a barrémi emelet közepéig, de több helyről közlik jelenlétét az emelet végéről is. A Berzsek-hegyi neokom rétegsor hiánytalannak tartott rétegösszleteiben található Ph. thetys fajok fejlődéstörténeti sorrendben vizsgálva, egy meghatározott alakváltozási sort mutatnak. A legmélyebb szintek (alsó-, középsővalangini) példányai 30 — 35 mm Nagy I . Z. : Phylloceras thetys fejlődési sora 483 i. ábra. A planispirál módra becsavarodott háztípusok két szélsőséges formája, i a, b : evolut, cadicou házalak, 2 a, b : involut, oxycon házalak (W. J. A r k e 1 1 nyomán) Fig. 1. Two extreme forms of shell types of planispiral coiliug. iá, b = evolute, cadicone shell, 2 a, b = involute, oxycoue shell (after W. J. A r k e 1 1) Albai Apt / Pb. velledae Barrémi Hauterivi Va/ang/ni Ph per lóba tűm Pb perlobot um Ph milaschewitschi Ph. ponti cuh Ph. picturatum 1 Ph thetys Tithon Phy/I serum 2. ábra. A Ph. thetys (d’ O r b i g n y) származási viszonyai. A szaggatott vonal a Berzsek-hegyi példányok fejlődéstörténeti „útja” Fig. 2. Cenetical conditions of Ph. thetys (d1 Orbign y). The broken line represents the liue of evolution of the specimens írom the Berzsek Hill 484 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet átmérőjűek, szélesebb, duzzadtabb, zömökebb egyedek. A duzzanat a köldöknél a leg- kifejezettebb. A kőbeleket a bordaskulptúrán kívül még erőteljes kötegek is domborítják. Alsóneokom tengerünk fokozatos sekélyesedése kimutatható volt több adattal. Ezzel párhuzamosan az liauterivi emelet vége felé felbukkan, majd teljesen egyed- uralkodóvá válik a következő Ph. thetys típus. Ezt általánosságban nagy átmérő (90 — 175 mm), lapos, vékony kanyarulat, korong forma, valósággal oxyeon ventrális perem jellemzi. A házak nagyságrendjét hozzávetőlegesen érzékelteti a XXX. táblán bemu- tatott 1—3 típus. Ezek a típusok mennyiségileg elég szerény adatokat jelentenek. Példányszám szerinti megoszlásuk: valangini 16, hauterivi 40, barrémi 24. Ez utóbbi emeletben a Ph. thetys faj száma általában csökken, és helyét a Phyllopachyceras infundibulum „veszi át”, amely mennyiségileg is felszökik ebben az emeletben. Ezt a mennyiségi adatanyagot magam is kevésnek tartom, azonban az említett habituskép-változás igen szembeszökő. További gyűjtések lennének hivatva ezt a feltevést megerősíteni vagy elvetni. Ezt a környezet és alakváltozást egybevetve, véleményem szerint leginkább a szelekció segítségével magyarázhatjuk. Mindenesetre a Gerecse területén az alsókréta időszakban végbement térszínváltozásoknak egy „helyi” hatását lehet benne látni. Azt az evolúciós jelenséget, amely általában a törzsfomiák testnagyság növekedésében nyilvánul meg, a nemzetség egyéb formái ebben az időben nem mutatják. A helyi — földrajzi tényezők érvényesülését emiatt is hangsúlyozom. Ez az alakváltozási, „alkalmazkodási” sor a Ph. thetysből indulva egy mellék- ágat képvisel. Elkanyarodik attól a vonaltól, amely a krétaidőszaki Phylloceras „törzset” jelenti, amelyik ti. a titonbeli Ph. serum O p p e 1 gyűjtőtípusból indul ki. Ugyan- innen erednek egyrészt a Ph. perlobatuni Sayn, másrészt a Ph. thetys (s. 1. !) sorozat is, amelynek végalakjai a Ph. velledae és Ph. morelianum fajok. Ugyancsak a thetys alak- köréből vezethetjük le a Ph. ponticuli — goreti — subalpinum sorozatot is (2. ábra). Mindezek ellenére úgy látszik, a Gerecsében található alsóvalanginiben fellépő faj ren- delkezik annyi fejlődési energiával, hogy a gyűjtőtípusból leválva, reagál környezeté- nek változásaira. Végeredményben tehát a Ph. thetys (s. str.) törzsalaknak egy helyi adaptációs- mellékvonalát képviselik az itt előkerült és ismertetett faj példányai. A környezetét, azaz az egykori tenger szintváltozásait és az ezzel járó megváltozott parti régió viszo- nyait „követve” ez az eredetileg infrabatiális mélységek lakója a sekélyvizeket jellemző formává alakult át. Leginkább a Ph. ponticuli faj alakköre felé mutat rokonsági kapcsola- tot, de persze teljesen önálló fejlődési sorozat. TÁBI. AMAGYARÁZAT - EX PR AN AT ION OF PRATE XXX. tábla — Plate XXX 1. Phylloceras thetys (d’Orbiny), példány az hauterivi emeletből Phylloceras thetys (d’Orbigny), specimen írom the Hauteriviau 2. Phylloceras thetys (d’ Orbigny), alsó valangini emeleti példány Phylloceras thetys (d’Orbigny), specimen írom the Rower Valanginian, 3. Phylloceras thetys (d’Orbigny), felső valangini emeleti példány Phylloceras thetys (d’Orbigny), specimen from the Upper Valanginian Valamennyi természetes nagyságban — All the specimens are shown trae to their natural size IRODAROM - REFERENCES B e r r y, E. W.: Cephalopod adaptations — the record and its adaptation. Quart. Rév. Bioi., 3. 1928. pp. 92 — 108. — Brinkmann, R.: Statistischbiostratigraphische Untersuchungen an mittel- jurassischen Ammoniten über Artbegriff und Stammesentwicklung. Abh.-Gesell. Wiss. Göttingen, math.- phys. KI., N. F. 13. 1929. pp. 1—249. — D o 1 1 o, R.: Céphalopodes déroulées et l’irreversibilité de l’evo- lution. Bijdr. Dierk. Amsterdam, 22. 1922. pp. 215 — 226. — Fülöp J.: A Gerecsehegység krétaidő- szaki képződményei. Geol. Hung. Ser. Geol., n. 1958. pp. 1 — 94. — Géczy B.: A Neoammonoideák életmódjáról. Földt. Közlöny, 90. 1960. pp. 200 — 203. — Reyment, R. A.: Somé examples of homeo- morphy in Nigérián Cretaceous Ammonites. — Geol. Fören. Stockholm Förhandl., 77, 567 — 594. Nagy I. Z. : Phylloceras thetys fejlődési sova 485 The succession of the selective evolution of Phylloceras thetys (d’Orbigny) írom the Lower Cretaceous beás of the Gerecse Mts Dr. I. Z. NAGY Brinkma n’s statements corresponding to the idiobiological trend of the bio- geological researches are well-known. The results and the methods of this outstanding scientist have been largely utilized by biostratigrapliy, too, as they offer a fineall bút stratigraphic approach. A drawbaclc of the 1 áttér was the fact that it deteeted above the orthogenetical shiftings of allometric features. The author presents in his paper one of the results arrived at siniilarly by means of the idiobiological approach. The Lower Cretaceous maris of the Berzsek Hill (Gerecse Mts, Komárom County, Hungary) have been exposed in several outcrops in a continuous superposition without any lacmie. So the fossil assemblages of the three stages (Valan- ginian, Hauterivian, Barremian) within the Neocomian can be studied corresponding to the natural evolutional succession of the events of geological history. Within the fossil matériái furnished by these sediments, one can trace the vertical succession of the representatives of the above-mentioned Cephalopod species. It can alsó be demonstrated that the sea which had covered the area became shallow during the periods of the above three stages. „Following” the changes in the level of the sea, this cephalopod that had originally lived at infrabathyal depths, now turnéd to a form characteristic of shallow waters. This change shows itself in an increase of its size (plate XXX.) as well as in the transformation of the shape of its shell, resulting in an involute, oxycone pattem. The genetico-taxonomical bearings of this peculiar local adaptation are shown by the author in fig. 2. The paper alsó presents the results of the analyses and tests conceming the relationship between water depth and shape of shell which have been performed liitherto. On the specimens from the Gerecse Mts, it is iinpossible to analyse the suture lines, so that the 1 áttér cannot be used fór substantiating the above evolutional changes in the light of sucli hydrostatical evidences. MEGEMLÉKEZÉS Török Zoltán emlékezete (1893-1963) A kárpáti harmadkori vulkáni hegységek kutatását nagy veszteség érte. 1963 tavaszán elhunyt Török Zoltán, a nagy úttörők, Koch A. és Szádeczky G y: tanítványa és hagyományainak őrzője, az erdélyi vulkáni hegységek, de különösen a Kelemén Havasok fáradhatatlan geológusa, a kolozsvári Bolyai Egyetem egykori tanársegéde, majd a felszabadulás után Földtan- Tanszékének egyetemi tanára. Tudományos tevéi kenysége, munkássága a legszorosabb kapcsolat- ban állt Erdéllyel, annak nagy történelmi és tár- sadalmi változásával. Egyéni élete is — mindig a haladás, a pozitív építés felé tekintve — ezeket a változásokat tükrözi. 1893-ban Marosvásárhelyen született. Itt végezte középiskoláit, és innen került a kolozs- vári Tudományegyetemre, ahol Szádeczky G y. professzor irányítása mellett bontakozott ki benne a geológus hivatás és kutatás szeretete, hozzá került gyakornoknak a Földtani Tanszékre, itt írta első kőzettani munkáját a Kelemen-ha- vasok kisebb területéről, amelyért kitüntetésben is részesült. Meginduló geológus munkájának nyu- godt továbbfolytatását az első világháború vihara akadályozta meg. Az olasz frontra hívták be kato- nának, ahonnan 1919-ben rövid időre visszakerült az egyetemre, majd még ebben az évben Dévára, később Segesvárra helyezték középiskolai tanárnak. Tudományos munkásságát Segesváron kezd- te el újból, s mint a bukaresti Földtani Intézet kül- ső munkatársa a Kelemen-havasokban dolgozott. Kutatásairól az Erdélyi Múzeum Egyletben is beszámolt. A bécsi döntés után az egyik román líceum igazgatójaként Kolozsvárra helyezték, 1942-ben a kolozsvári gyakorló gimnáziumban kapott beosztást. Ezekben az években mint a budapesti Földtani Intézet külső mun- katársa és a kolozsvári egyetem tiszteletben tanársegéde folytatta kutatásait a Kelemen- havasok földtani térképezésével. A felszabadulás után a Bolyai Egyetem Természettudományi Karán a Földtani Tanszék professzorának nevezték ki. Fiatalos kedvvel, lendülettel szervezte meg a tan- szék oktató és kutató munkáját és külön kutató csoporttal dolgozott a Kelemen -hava- sokban. Török Z. tudományos tevékenysége, aktivitása ebben az időben éri el a tetőpontját. Geológus munkatársai, kollégái, akik vele dolgoztak, tanítványai, akiket egyetemi előadásokon, külső földtani munkán nevelt, irányított, csak a legnagyobb elismeréssel, tisztelettel és szeretettel emlékeznek reá. A legelsők között sajátította el az orosz nyelvet és ezen keresztül az orosz irodalommal, a szovjet tudományos szakembe- rekkel és egyéb külföldi kutatókkal is nemzetközi tudományos kapcsolatai fokozatosan mindig jobban és jobban elmélyültek. 1947-től tagja a RKP-nak, majd a RMP-nak. Legfontosabb irányító tudományos eredményeit ,,A komplex fáciesek módszerének elméleti és gyakorlati kérdései” c. dolgozatában és a Kelemen-havasok nyomás alatt, álló monográfiájában foglalta össze. S z é k y n é : Török Zoltán emlékezete 487 Előbbiből néhány gondolatot kiemelünk. A komplex fáciesvizsgálatok — véleménye szerint — a vulkáni hegységekben különösen fontosak. A kőzettani elemzés itt valóban alapja a kutatásnak, nem lehet azonban cél, hanem csak eszköz a földtani folyamatok értelmezéseinél. Az üledékes képződményeknél használt litológiai fácies-elemzést kell alkalmazni. A vulkáni hegységek azonban az effúzió előtti szakaszokban képződött vagy effu- zívumok közé települt normális üledékek litológiai és fáciesvizsgálata mellett a vulkáni folyamatok pontos rekonstruálására a piroklasztit-üledékek részletes litológiai elemzését igénylik. Meg kell állapítani, hogy melyek a vulkáni működés első vulkanogén termékei, melyek a lepusztult, áthalmozott piroklasztikus eredetű anyagok, a tufit és tufoid üledékek. Ilyen jellegű munkájának eredménye az a felismerése, hogy a Kelemen-havasok központi részét nem effúziós képződmények, hanem hipabisszikus masszívum alkotja. Módszereivel ugyanis a szubvulkáni intrúziós tömegeket az effuzívumoktól ott is el lehet különíteni, ahol átalakult üledékek nem iktatódnak a szubvulkáni masszívum és effúziós képződmények közé. Ilyen esetben a fáciesek (elbontás) diszkordanciája ad elkülönítési lehetőséget. A szubvulkáni tömeges kőzetekben gyakori a zöklkövesedés, kaolinosodás, kovásodás és a pirittel való impregnáeió folyamata. Elbontás révén töme- ges kőzetek jelentős felszíni tömegei alakulnak át álbreccsává, konglomerátumos ál- homokká, áltufává s egyéb álüledékké. Ezek a jelenségek a típusos effúziós kőzetekben nem lépnek fel, vagy pedig egészen más formában nyilvánulnak meg. A vulkáni terüle- teken folytatott földtani kutatásoknál tehát sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk a lebontási folyamatok aprólékos tanulmányozásának és az eredeti ásványi összetétel változásainak. A vulkáni eredetű törmelékes üledékek részletes litológiai elemzése sokkal Jobb eredményeket adott a kőzetek vulkanológiai, tektonikai és rétegtani jellegeinek meg- állapításához, mmt az addigi ,, vulkáni agglomerátum "-ként való összevonás. Egyesítve a jellegzetes kőzettani, litológiai és tektonikai fáciesadatokat — írja Török Z. — . el tudjuk különíteni a képződményegységeket, és ezáltal rekonstruálni tudjuk a vulkano- lógiai folyamatokat, amelyek a vulkáni hegységek összetételét és megjelenési formáit meghatározzák. Professzori tevékenysége alatt kitűnő fiatal geológusok kerültek ki keze alól. akik a tőle tanultakat számos dolgozatban fejlesztették tovább és számos feltevését és elgondolását adatokkal igazolták. A kolozsvári román és magyar egyetem egyesítésekor Török Z. nyugdíjba került, tudományos tevékenysége azonban nem szakadt meg. Az egyetemen lehetősége volt tudományos munkájának továbbfolytatásához, és élete végéig dolgozott. Ekkor dolgozta ki részletesen a piroklasztitok rendszerét, amely nagy figyelmet keltve orosz, német és szlovák nyelven is megjelent. 1963. tavaszán meghívást kapott a MTA Geokémiai Bizottsága Kárpát-Balkán Asszociáció keretében rendezett Magmás Szimpóziumra. Török Z. — ahogy utolsó leveléből is kitűnt — rendkívüli örömmel készült erre a rendezvényre, ,,ahol az ő prob- lémáit tárgyalják”. Márciusban eltörte a lábát, de még így is remélte, hogy május végén utazhatik. Ebben azonban április 12-én bekövetkezett hirtelen halála véglegesen meg- akadályozta. Török Zoltánban nemcsak a fáradhatatlan geológus, kitűnő professzor, hanem a meleg szívű, töretlen, fiatalos gondolkodású, egyenes, szerény, értékes ember elvesztését is fájlaljuk. Élmény volt számomra az a pár óra, amelyet egy földtani kirándulás kere- tében Yisegrád környékén társaságában töltöttem. A Róla szóló megemlékezést legszebben feleségének szívből fakadt soraival zár- hatjuk le: ,, Terhessé vált a szenvedésed Levetetted És magasabbra vitt a lépted. Csak mentél, mentél hegyröl-hegyre . . . Csákányoddal Utat törtél a Végtelenbe.” Székyné d r. F u x Vilma 488 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet Török Zoltán nyomtatásban megjelent munkái:* x. Gödemesterházától Keletre a Eeul, Onás és Támica hegyek andezitjeinek leírása. „F. József” Tud Egyet. Almanachja, Kolozsvár, 1916. p. 83 — 85. 2. Trecátoarea Murejului la Toplija. Anuarul Eiceului „Principele Nicolae” Sighi?oara, 1929. 3. Raport asupra cercetárilor geologice din regiunea apuseaná a murit ilor Cálimani. Dári de seamá ale §ed. Inst. Geol. Rom., Tóm. XVIII 1930, Bucuresti, p. 170 — 182. 4. Adatok a Nagyküküllő-megyei neogén ismeretéhez. X931. 5. Coralii arhitecji ai stincilor calcaroase. 1933. 6. Cercetári geologice in jude{ul Timava Maré. 1933. 7. Die neuzeitliche Geschichte des Bassins Brasov-Trei Scaune. Múzeumi füzetek, Cluj -Kolozsvár, 1935. 8. A Homoród torkolati vidékének geológiai alkotása. Szádeczky-Kardoss Gy. Emlékkönyv Cluj -Kolozsvár, 1938. p. 1 — 14. 9. Geomorfológiai tanulmányok Segesvár vidékéről. (Geomorphologische Studien in dér Umgebung von Schássburg.) Múzeumi füzetek XEIV/2, Cluj, 1939, p. 1—24. 10. Földtani vizsgálatok a Kelemen Havasok eruptívuma keleti és nyugati szegélyén és a Maros-szoros- ban. A Magy. Földt. Int. Beszámolója, 1942, Budapest, 3. f. p. 35 — 50. 11. A Kelemen Havasok eruptív tömegeinek talapzatát alkotó képződményekről, különös tekintettel azok diszlokációira. Múzeumi füzetek, Üj sorozat I, K. 4. f., Cluj-Kolozsvár, 1943, p. 225 — 260. 12. A Görgénv és Sajó völgyek közötti medenceszegély földtani viszonyai. Múzeumi füzetek, Új sorozat, II. K. 2 — 4. f., Cluj-Kolozsvár, 1944, p. 214 — 233. 13. Bélbor— Dragojásza vidékének tektonikai viszonyai. Múzeumi füzetek, Üj sorozat, II. K., 2 — 4. Kolozsvár, 1944. p. 158 — 178. 14. A Maroshévízi medence tektonikai és vulkanológiai viszonyai. Múzeumi füzetek, Új sorozat, II. K., 1—4. f. Kolozsvár, 1945. p. 100— 1 16. 15. A Maroshévíz — Gyulaháza vidékének geológiája. Idem p. 169—175. 16. A maroshévízi Tá’mica vulkanológiai problémái. Idem, p. 138 — 146. 17. A Kelemen Havasok és vidékének bazaltandezitjei. Idem p. 255 — 256. 18. Vulkanologia $i stratigrafia Cálimanilor de nord-est $i tectonica intregului masiv. Dári de seamá ale $ed. Com. Geol. vol. XXXIX Bucuresti, 1952. p. 267 — 276. 19. Tör ö k Z. — Treiber J. — Götz I.: Metoda facies urilor complexe si aplicarea ei la cartarea geologicá a masivelor eruptive ale muntilor Cálimani — Gurghiu. Dári de seamá ale Séd. Comit. Geol. vol. XXXIX, 1952. 20. Ridicári geologice efectuate in masivul eruptív ale Cálimanilor. Dári de seamá ale §ed. Comit. Geol., Bucuresti, vol. XXXVII, (1949—1950), 1953. p. 39 — 42. 21. Date női asupra naturii maselor subvulcanice in inunjii Cálimani. Dári de seamá ale $ed. Comit. Geol., vol. XT- Bucure?ti, 1956. p. m — 116. 22. Problemele teoretice si praetice ale metodei faciesurilor complexe. Studii si cercetári de geologie- geografie Acad. R. P. R. Fii. Cluj, nr. 1 — 4, 1956. 23. A Kelemen Havasokban, valamint a Görgényi — Hargita vulkáni lánc területén található fiatal eraptívum geológiai kutatásának módszertani kérdései. A Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem 1945-1955, Cluj, 1956. 24. Palaeodictyon-lelet a papfalvi dacittufa fedőjéből. Studia, Univ. Babej— Bolyai, Series II, Nr. 2 Cluj. 1957. 25. Adatok a Hargitafürdő és a Kakukk-hegy közti terület geológiájához és a kaolintelepek képződésének kérdéséhez. Studia, Univ., Babes — Bolyai, Series, II. Fasc. 1, Cluj, 1959. 26. Dr. Szádeczky-Kardoss Gyula élete és munkássága. Földt. Közlöny, XU. K. 4. f., Buda- pest, 1962. 27. Problémy klasifikácie pyroklastik a sposob ich studia. Geologické práce, Zpravy 25 — 26, Bratislava, 1962. 28. Vorschlag für eine Verbesserung dér Klassifizierung und dér Forschungs-methodik dér Pyroklastite. Acta Geologicá, Tóm. VII. fasc. 3 — 4, Budapest, 1962. 29. ripenao>KeHHe no ycoBepmeHCTBOBamuo KJiaccwjniKauHH h Me-ronHKH H3yMeHna nHpoKJiacTHMecKHX rop- Hbix nopon. H3BecTHH Anan. Hay« CCCP, cepna TeoJi. Ho. 7. 1962. 30. Muntii Cálimani, studii geologice si metodica de cercetare. (Sajtó alatt, Akadémiai Kiadó, Bukarest.) (A Kelemen Havasok szintézise.) * Török Zoltán kéziratban maradt munkáit 1. Raport asupra ridicárilor geologice efectuate in masivul eruptív al Cálimanilor in vara anului 1948 intre 17 iulie §i 17 octombrie. (Arh. Comit. Geol., 1949, Bucuresti.) 2. Raport asupra ridicárilor geologice efectuate in masivul eruptív al Cálimanilor in campania anului 1949 intre 17 iulie si 15 septembrie. (Arh. Comit. Geol. 1950, Bucuresti.) 3. A Kelemen Havasok szubvulkáni formációinak tektonikai viszonyai és sztratigráfiai helyzete. (Föld- tani Tanszék irattára, 1950, Kolozsvár.) 4. Raport asupra ridicárilor efectuate in campania anului 1950 in muntii Cálimani. (Arh. Comit. Geol., 1951, Bucuresti.) 5. Situajia cercetárilor geologice in muntii Cálimani. (Földtani Tanszék irattára, 1951, Kolozsvár.) 6. Raport de activitate expus in sedinta de comunicári a Comitetului geologic din Bucuresti, la 10 aprilie 1950. (Arh. Comit. Geol., 1951, Bucuresti.) 7. Probléma zácámintelor de caoliná in muntii Cálimani. (Arh. Comit. Geol., Bucuresti, 1954.) 8. Zone de mineralizári in caldera Fincelului (Muntii Gurghiului). (Arh. Comit. Geol., Bucuresti, I954-) 9. Geomorfologie Muntilor Cálimani di SE si a Gurghiului de IV. E. (Arh. Inst. de cercetári Geografice, 1956.) 10. A Maros-völgy Gyergyószár-hegy és Déda közötti szakaszának geológiája. (A marosvásárhelyi Orvos- Gyógyszerészeti Főiskola könyvtárában. Jelentés, 1957.) 11. Dovezile existenjei formatiunilor subvulcanice in muntii Cálimani. (Kézirat, 1963.) * Az életrajzi adatokat Treiber Jánostól kaptam, az irodalom összeállítása Szőke Amália munkája. HÍREK — ISMERTETÉSEK Korber Ernő (1885-1963) 1963. június 24-én, hivatása gyakorlása közben érte a halál Korber Ernő tagtársunkat, a Szabó József Geológiai Technikum nyugalmazott tanárát. Épp vizsgáz- tatni készülődött — és négy nappal később, június 28-án már sirgödre körül álltunk. Farkasréten. Pályája Zalából indult. Alsódomborún született 1885. szeptember 10-én. Egyetemi tanulmányait Budapesten, a Műszaki és a Tudományegyetemen végezte. Halléban W a 1 1 h e r Johannes előadásait hallgatta. Középiskolai tanári képesítését természet- rajz-földrajz szakon, a budapesti Tudományegyetemen szerezte. Később id. L ó c z y Lajos mellett dolgozott. 1919-ben tevékeny részt vállalt a Természettudományi Társulat haladó szellemű természettudományos törekvéseiből. Tanári elhivatottságának kitelje- sedését a Szabó József Geológiai Technikumban töltött utolsó évtized hozta. A nyugdí- jazásból reaktivált Korber Ernő szaktudományunk egyes ágazatainak (földtörténet, őslénytan) tanítása során talált igazán magára. Munkája elismerését a munkaérdemérem s a kitüntető címek: az oktatásügy, a nehézipar, a földtani kutatás kiváló dolgozója cím elnyerése fejezte ki, munkája dicséretét azonban mindenkor maga a lelkiismeretesen, a teljes odaadással végzett munka, tanártársainak figyelme, tanítványainak épülése, s mindannyiunk osztatlan megbecsülése, őszhite szeretete jelentette. Sírjánál volt igazgatója, Dr. M e d g y e s Béla mondott istenhozzádot. Korber Ernő a Magyarhoni Földtani Társulat hűséges tagja volt. Helye üresen marad. Címzetes egyetemi tanárok, címzetes egyetemi docensek A Művelődési Miniszter tudományos fokozatukra, az egyetemi oktatásban vállalt hosszú idők óta eredményesen és hivatástudattal végzett feladataikra tekintettel Dr. K e r t a i Györgynek, Társulatunk elnökének, Dr. M a j z o n Lászlónak, Választ- mányunk tagjának, Dr. B a r t h a Györgynek, Dr. Seheffer Viktornak és Dr. Tokody Lászlónak, tagtársainknak 1963. augusztus i-i hatállyal a c. egyetemi tanári címet adományozta. Címzetes egyetemi docensek: Dr. Sebestyén Károly és Dr. Szilvágyi Imre. Kitüntetések 1963 áprilisában, nyugdíj bavonulása alkalmából Dr. T oko dy László tagtár- sunkat, a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány- és Kőzettárának vezetőjét szocialista munkáért érdeméremmel tüntették ki. Az 1963. évi pedagógus nap alkalmából, kiváló oktató-nevelő munkája elisme- réséül Dr. Richter Richárd tagtársunkat, a Nehézipari Műszaki Egyetem Bánya- mérnöki Kara Bányaműveléstani Tanszékének docensét a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az oktatásügy kiváló dolgozója címmel tüntette ki. 1963. szeptember i-én, a 13. Bányásznap alkalmából Bíró Ernő választmányi tag és Dr. Szalánezy György tagtársunk kormánykitüntetésben részesült. A munka- érdeméremmel kitüntetett Bíró Ernő a kőolajkutatás területén végzett eredményes, hozzáállásában, lelkiismeretességében, avatottságában példás munkát, a szocialista mun- káért érdeméremmel kitüntetett Dr. Szalánezy György pedig a kőolajtermelés területén fejtette ki eredményesen adottságait. 490 Földtani Közlöny, XCIII . kötete 4. füzet Az Országos Földtani Főigazgató 1963. szeptember i-én, a 13. bányásznap alkal- mából jó munkájuk elismeréséül a földtani kutatás kiváló dolgozója kitüntetésben részesítette Fejér Leontint, a Mecseki Csoport titkárát, valamint Jamniczky Kázmér, Juhász András, Köteles Károly, K r i z s á n Pál, Molnár József, Dr. P o s g a y Károly és Dr. Szentiványi Ferenc tagtársainkat. A Nehézipari Miniszter ugyanezen alkalomból Z e 1 e n k a Tibor tagtársunkat a nehézipar kiváló dolgozója címmel tüntette ki. 1963. szeptember 16-án, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanévnyitó Közgyűlésén Dr. Renner János tagtársunknak és Dr. Somogyi Kálmánnak a gerecsei neokom feldolgozójának átnyújtották az aranydiplomát. Magyar — francia földtani tudományos együttműködés Akadémiai és kultúrkapcsolati meghívásból itt járt több párizsi földtan professzor- ral történt baráti megegyezés alapján különböző közös földtani kérdésben közvetlen kölcsönös segítségben egyeztünk meg. Ebben az értelemben Cailleus professzor egy Nyugat- Afrikából származó ismeretlen kőzetmintát küldött vizsgálatra Dr. Bár- dos s y György Szovjetunióban és Nyugaton egyaránt nagyra becsült és elismert geoló- gusnak, aki azt ritka, analci m-ásványból álló újfajta kőzetnek határozta meg. Erről szóló közös tanulmány a francia Akadémia kiadványában jelent meg (Comptes rendus des Sciences de l’Académie des Sciences, 1963. május 6 ). 1963. január 8-án hozzánk érkezett 3 esztendős magyar aspirantúrára G o k h a 1 e, N. W. indiai geológus. Előírásos tanulmányait megkezdte, magyar nyelvvizsgáját eredmé- nyesen letette. Ennek alapján további aspiránsi tanulmányait folytatja Dr. h. c. Vadász Elemér akadémikus, aspiránsvezető mellett az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Földtani Tanszékén. Földtani és kőzettani szaktanulmányokat végez. Közös megállapodással közvetlen tématerülete a Velencei-hegység gránitjának és metamorf palaképződményeinek újabb földtani vizsgálata. Dr. Scheffer Viktor külföldi előadásai során megkülönböztetett figyelmet, megbecsülést, elismerésből fakadó tiszteletet szerzett a magyar geofizikai alapozottságú szerkezeti vizsgálatoknak, a regionális szerkezeti szintetizálásnak, amely az európai összefüggések keresésében országhatárokon túlterjedő szerkezeti megoldásokat tartalmaz. 1962. november g-én az Osztrák Földtani Társulat meghívására ,,Geophysikalisehe Angaben zűr Tektonik des Grenzgebietes dér Ostalpen” címmel Béesben tartott nagy- sikerű előadást, 1963. júniusában pedig olaszországi előadókörútra indult a firenzei és a pisai egyetem meghívása alapján. A firenzei egyetem Földtani Intézetében tartott nyilvános konferencián Dr. Scheffer Viktor tagtársunk „Ouestioni regionali di geofisica della zóna Appeninica” címmel tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. A június 8-i firenzei előadást követően Dr. Scheffer Viktor Tongiorgi, E. professzor, a pisai egyetem Nukleáris Geológiai Intézetének igazgatója felkérésére nagy- számú meghívott szakközönség és az egyetem tanári kara előtt előadást tartott „A Föld geotermikus anomáliáinak geofizikai vizsgálata” címmel. Az előadást élénk vita követte. A vitában Tongiorgi, Marinelli, Bonatti professzorok vettek részt, M e r 1 a professzor viszont közlésre kérte az előadás anyagát a Bolletino Geologico- számára. Dr. Scheffer Viktor június 18-án Boldizsár Tiborral együtt Larde- relloba látogatott az Endogén Erők Kiaknázására Alakult Vállalat erőműveinek meg- tekintésére. Tudományos minősítések 1963. május 21-én volt Dr. Hajós Márta tagtársimk „Mátraalja diatomás üledékeinek földtana” c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitája. A kiküldött bíráló bizottság az opponensi vélemények és a megvédés eredményessége alapján határozati javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé, melyben Dr. Hajós Márta tagtársunk számára a kandidátusi fokozat odaítélését javasolja. Az értekezés opponensei Dr. Hortobágyi Tibor, a biológiai tudományok doktora és Dr. Végh Sándorné, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa voltak. 1963. május 27-én került sor Dr. S i d ó Mária tagtársunk ,,A magyarországi szenon foraininiferák földtörténeti értékelése” c. kandidátusi értekezésének megvédésére. Az opponensi vélemények és a kialakult vita alapján a kiküldött bíráló bizottság javas- latot terjesztett a kandidátusi fokozat odaítélése érdekében a Tudományos Minősítő Hírek, ismertetések 491 Bizottság elé. Az értekezés opponensei Dr. M a j z o n László, a föld- és ásványtani tudományok doktora és Dr. B arnabás Kálmán, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa voltak. 1963. június 18-án volt Dr. S t e g e n a Lajos tagtársunk, a műszaki tudományok kandidátusa ,,A közvetlen nyersanyagkutató módszerek elvi alapjairól” c. akadémiai doktori értekezésének nyilvános vitája. Az opponensek véleménye, az eredményes megvédés alapján a bíráló bizottság Dr. S t e g e n a Lajos értekezését megvédettnek nyilvánította és határozati javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé az akadémiai doktori magasfokozat odaítélése érdekében. Az értekezés opponensei Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér akadémikus, Dr. Egyed László akadémiai levelező tag és Dr. Földváriné Vogl Mária, a föld- és ásványtani tudományok doktora voltak. 1963. július 9-én volt Dr. K ő r ö s s y László tagtársunk „A Nagy Magyar Alföld mélyföldtani és kőolaj földtani viszonyai” c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitája. Az opponensek véleménye, a megvédés eredményessége alapján a kiküldött bíráló bizottság Dr. K ő r ö s s y László értekezését egyhangúlag megvédettnek nyilvánította, s javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé a kandidátusi fokozat odaítélése érdekében. Az értekezés opponensei Dr. Vitális Sándor, a föld- és ásvány- tani tudományok doktora és Dr. Stegena Lajos, a műszaki tudományok kandidátusa voltak. 1963. július 31-én védte meg Dr. D a n k Viktor választmányi tag „A Nagyalföld déli részének mélyföldtani viszonyai” c. kandidátusi értekezését. A kiküldött bíráló bizottság az opponensek véleménye, a kialakult vita eredményessége alapján Dr. D a n k Viktor értekezését megvédettnek nyilvánította, s egyöntetű szavazással érde- mesnek a kandidátusi fokozat elnyerésére. Határozati javaslatát megerősítésre a Tudo- mányos Minősítő Bizottság elé terjesztette. Az értekezés opponensei Dr. Vitális Sándor a föld- és ásványtani tudományok doktora és Dr. Szénás György, a műszaki tudományok kandidátusa voltak. Egyetemi doktori szigorlatok Ilkeyné Perlaky Elvira tagtársunk 1963. április 15-én, a budapesti Eötvös Loráud Tudományegyetem Természettudományi Karán doktori szigorlatot tett „cuin laude” eredménnyel. Disszertációjának címe: A horzsakő fogalma, genetikája és felhasználása. Kopek Gábor tagtársunk 1963. április 29-én, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán doktori szigorlatot tett „summa cum laude” eredménnyel. Disszertációjának enne: A bakonyi felsőkréta kőszénképződmény földtana. Z s i 1 á k György László tagtársunk, a Mérnökgeológiai Szakcsoport titkára 1963. június 29-én, a budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Karán „summa cum laude” eredménnyel műszaki doktori fokozatot szerzett. Disszer- tációjának címe: Az aggteleki karszt mérnökgeológiai viszonyai. Csajághy Gábor 60 éves 1963. június 18. Csajághy Gábor, Társulatunk Választmányának immár negyedszázada tagja, betöltötte 60. életévét. 1903-ban született Balatonfiireden. A budapesti Műszaki Egyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelével eleinte a vegyipar területén helyezkedett el, de tudományos pályakezdése későbbre, a földtannal való találkozás idejére esik. 1935-ben került a M. All. Földtani Intézet vegyi laboratóriumába . ahol azóta sok ezer kémiai vizsgálatot végzett a magyar földtani kutatás számára. Elsősorban a víz- és kőzetelemzések érde- kelték. Három évtizeddel ezelőtt az ismert összes gázos kutak gázainak összetételét meg- határozta, érdeklődése azonban mindegyre az ásvány- és gyógyvizek összetételének, tulajdonságainak megismerése felé fordult. Számos ásvány- és gyógyvíz felfedezése fűző- dik munkájához. A vizek kalcium-, magnézium- és szulfátion-tartalmának, valamint összes keménységének meghatározására gyors és pontos helyszíni meghatározásokat dolgozott ki. Helyszíni analitikai módszerei a gyakorlatban igen jól beváltak. Átalakította és korszerűsítette a klasszikus szilikátelemzési módszereket is.. Kutatógárdát, iskolát nevelt maga köré. A korszerű szilikátelemzés terén segítségét,, tapasztalatait egyetlen analitikus szakember sem nélkülözheti. 492 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet Szilikátelemzései során ismerte fel a kánya-hegyi kálidús kőzetben rejlő kálisó- tennelési lehetőségeket és Székyné Fux Vilmával, S c h e r f Emillel munka- közösségben 50 ezer forint célprémiummal jutalmazott szabadalmat dolgozott ki. Fog- lalkozott a hazai bentonitváltozatok vizsgálatával is. Munkatársaival új megállapításokat tett a montmorillonit kationcserélő képességére és szerkezetére vonatkozóan. Úttörő munkásságot végzett a gyógyiszapok vizsgálata terén is. Az első korszerű hazai peloidvizsgálatokat C s a j á g h y Gábor végezte. A hazai peloidoknak nemcsak kémiai és fizikai tulajdonságaira derítettek fényt vizsgálatai, hanem hatásmechaniz- musukra is új adatokhoz jutottunk általuk. A gyógyiszapok és gyógyvizek vizsgálata terén elért eredményeiért a Magyar Hidrológiai Társaság a Bogdánfy-éremmel tüntette ki. Kormányzatunktól kétszer kapta meg a szociahsta munkáért érdemérmet a kálisó előállítással kapcsolatos munkássá- gáért, ill. a Magyar Hidrológiai Társaságban kifejtett tevékenységéért. A Hidroló- giai Társaság Elnökségének tagja, s aktív tevékenységet fejt ki a Hidrológiai Köz- löny szerkesztő bizottságában is. Tudománytörténeti érdekesség, hogy Csajághy Gábort hamarább válasz- tották meg Társulatunk Választmányába, semmint Társulatunk tagja lett volna. Viszont azóta sem tudnánk nála lelkiismeretesebb, pontosabb, megbízhatóbb és hűségesebb embert felfedezni Társulatunk gépezetében. Csajághy Gábor képviseli Választ- mányunk életében, szerkesztő bizottságunk működésében a folyamatosságot. Ezt kíván- juk tőle, s így neki is távoli évtizedekig, és munkabírást, szívvel-lélekkel, felelősséggel végzett sok munkájához. Szükségünk van reá. Külföldi utak 1963. május 13 — 18. között Lipcsében a Német Demokratikus Köztársaság Föld- tani Társaságának 10. Központi Ülésszakán (Geologische Gesellschaft in dér Deutschen Demokratischen Republik 10. Jahrestagung; „Fazies”) és kirándulásain Társulatunkat Hámor Géza titkár, az Országos Földtani Főigazgatóság kiküldötte, Dr. B á 1 d i Tamás, az Őslénytani Szakcsoport titkára, a Társulat kiküldötte képviselte. A fáeieskér- désekkel foglalkozó nemzetközi nyilvánosságú ülésszakaszon a Magyar Tudományos Akadémia kiküldetésében Dr. O r a v e c z János, a Művelődésügyi Minisztérium kiküldetésében pedig Szentirmai István tagtársunk vett részt. Lipcsében csat- lakozott a magyar delegációhoz Dr. K a s z a p András tagtársunk, aki a Művelődésügyi Minisztérium támogatásával másfél hónapos tanulmányúton a Német Demokratikus Köztársaságban, a hallei Martin Luther Tudományegyetem Földtani és Paleontológiái Intézetében tartózkodott. 1963. június 5 — 8. A XV. Freibergi Bányász- és Kohásznapokon (XV. Berg- und Hüttenmánniseher Tag dér Bergakademie Freiberg) Társulatunkat a kiküldetésében részt vevő Fejér Leontin, a Mecseki Csoport titkára képviselte. 1963. augusztus 12 — 16. között rendezte Stockholmban a CIPEA (Comité Inter- national pour l’Étude des Argiles) az 1963. évi Nemzetközi Agyagásvány Konferenciát (1963. International Clay Conference), melyen Társulatunkat Dr. Neme ez Ernő, az Agyagásványtani Szakcsoport elnöke, a Művelődésügyi Minisztérium kiküldötte kép- viselte" Dr. N e m e c z Ernő előadásában mutatta be nagy érdeklődést kiváltott ered- ményeit a Tokaj i-hegységi allevardit -kifejlődésről. Dr. Székyné Fux Vilma választ- mányi tag, a Művelődésügyi Minisztérium kiküldötte az agyagásványnomenklatúra -vitában vett tevékeny részt. A Kárpát — Balkáni Egyesülés VI. Kongresszusán Varsóban és Krakkóban, 1963. szeptember 2 — 10. között, ill. kirándulásain szeptember 11 — 16. között Társulatunkat Dr. Balogh Kálmán társelnök és Dr. Szentes Ferenc választmányi tag, Társu- latunk kiküldöttei képviselték. Az Országos Földtani Főigazgatóságot Dr. B e n k ő Ferenc választmányi tag képviselte. Az Ásványbánya és Előkészítő Vállalat részéről K r i z s á n Pál, a Mátrai Érc- és Ásványbánya Vállalat részéről pedig S i k 1 ó s s y Sándor, a MÁFI-ból Benkő Ferencné tagtársunk vett részt a kongresszuson. A Kárpát-Balkáni Egyesülés VI. Kongresszusát közvetlenül követte Európa Tektonikai Térképe Bizottságának háromnapos ülése (szeptember 17 I9-)- Magyar- ország képviselője Dr. Szentes Ferenc választmányi tag volt. Hírek, ismertetések 493 A Lengyel Földtani Társulat 36. Kongresszusán Zakopanéban, 1963. szeptember 19 — 21. között Társulatunk képviseletében, kiküldötteként Dr. Vörös István tag- társunk vett részt. Olaszországban, a Nemzetközi Krisztallográfiai Unió római konferenciáján, 1963. szeptember 5—15. között Dr. Kiss János tagtársunk vett részt a Művelődésügyi Minisztérium kiküldetésében. 1963. szeptember 20 — október I. közötti franciaországi Alsó-kréta Kollokviumon, Lyonban Dr. F ü 1 ö p József választmányi tag és G y o v a i László tagtársunk az Országos Földtani Főigazgatóság, Dr. V í g h Gusztáv tagtársunk pedig a Társulat küldötteként vett részt. Bécsben 1963. szeptember 22 — október 1. között a 8. Európai Mikropaleontológiai Kollokviumon (8. Luropáisches Mikropaláontologisches Kolloquium) B á 1 d i 11 é Dr. B e k e Mária és Oraveczné Schef fér Anna az Országos Földtani Főigazgatóság kiküldetésében vett részt. 1963. október 1 — 7. között Bécsben a Paleontológiái Társaság Évi Gyűlésén (Jahresversammlung dér Paláontologischen Gesellschaft) Társulatunkat Hámor Géza titkár, Dr. V é g h Sándorné szerkesztő, Dr. B o d a Jenő választmányi tag és Dr. V é g li Sándor tagtársunk képviselte. 1963. szeptember 16 — 21. Prága. Szimpózium a posztmagmás érctelepek eredeté- nek kérdéséről (Symposium problems of the origin of postmagmatic őre deposition, Czechoslovakia 1963). Társulatunk képviseletében. Társulatunk kiküldötteként Dr. J a n t s k y Béla, a Csehszlovák Mineralógiai és Geológiai Társulat tiszteleti tagja, választmányi tagunk és Dr. Sztrókay Kálmán választmányi tag vett részt a Szimpóziumon . 1963. szeptember 30 — október 3. Bmo. A Csehszlovák Mineralógiai és Geológiai Társulat XIV. Közgyűlésén Társulatunk kiküldötteiként Dr. Szepesházy Kálmán és M i k ó Lajos tagtársaink vettek részt. Földtani adatok Arany János jegyzeteiből A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában Arany János összes műveinek XII. kötete a prózai művek 3. része ,,Glosszák, Szerkesztői üzenetek. Szerkesztői meg- jegyzések, Előfizetési felhívások” címen Arany János pályájának olyan emlékeit, olyan írásait tartalmazza, amelyek még eddig egyik kiadásban sem jelentek meg. Ezekben az egykori kiegyezést megelőző osztrák elnyomatás alatti irodalmi, művészeti, tudomá- nyos fejlődésünk nehézségeit, kortörténeti adatait hűen feltüntető jegyzetekben az Akadémia indulásával kapcsolatban sok természettudományi vonatkozást is találunk, amelyek közül érdemes néhány földtani megjegyzést ismertetnünk. Arany János mint az Akadémia főtitkára igen nagyra becsülte Szabó Józsefet, akit mint a termé- szettudományi osztály érdemes titkárát glosszáiban 23 ízben említ. Az erre vonatkozó 181. magyarázó jegyzetben (399. o.) a következő adatokat találjuk: „Szabó József (1822—1894) plebejus gazdatiszti család fia,** a felvirágzó magyar természettudományos élet egyik nagymunkásságú, rokonszenves alakja. Külön- féle iskoláknál tanított a Bach-korszakban, magyarságáért mellőzve, jelentéktelen állomásokon. 1858-tól a pesti kereskedelmi akadémia kémiai, majd az egyetem ásvány- tani tanszékének tanára. Nagy gondot fordított a tudomány közkedveltté tételére, s nagy hatással is dolgozott e téren. Nem utolsó sorban azért, mert tiszta magyarsággal, jó, érdekes, közérthető modorban adott elő. Arany János a Vegyes rovatban több ízben igen részletesen hozta akadémiai előadásainak kivonatát, cikket is kapott tőle mindkét folyóirata számára. . .”* A Koszorú I. évfolyamának I. félévében 1863-ban megjelent 363. sz. glosszát (115. old.) földtani tudománytörténet tekintetében teljes egészében ideiktatjuk: ,,Az akadémia közelebbi ülésén (hétfőn, jún. 22.) Szabó József értekezése vonta magára a fő figyelmet, beszélvén (mert nem olvasta értekezését) a kovaszerszámokról Euró- pában. Ama nevezetes kérdés fejtegetése volt ez, mely most nagyon foglalkoztatja a tudós világot : ha élt-e már ember az ős állatok a mammuth stb. korában, mely által az volna * Ezek a cikkek nincsenek fölvéve Szabó József egyébként teljes bibliográfiájába (Földtani Közlöny XXIV. 1894). ** Figyelmet érdemel a feudális akkori Magyarországon a származás említése ! 5 Földtani Közlöny 494 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, 4. füzet eldönthető, ha emez állatok csontjai közt, nem vízben vagy barlangban, hova véletlen is össze- kerülhettek, hanem az illető (negyedrendű) földképletben emberi csontok vagy emberi készít- mények találtatnak. Ez utóbbiak már az említett kovakő szerszámok, u. m. dárda vagy láncsa- hegyek, kés vagy véső alakú készítmények , a minők eddig hazánkban is, mint kelta régiségek találtattak ugyan, de nem ősállat csontokkal vegyest a negyedképletű rétegben. 1841-ben Franciaországban Somme völgyén akadtak ilyen csontokra és szerszámokra; ezek s több más adatok s hozzávetések alapján Lyell angol tudós az ember egykorúságát a mammuth-tal vitatja, mely véleményhez járul értekező is. — E tárgyra vonatkozó cikk egy jeles tudósunk tollából már néhány hét óta hever szerkesztői tárcánkban is, de a költők arcképeihez szükséges élet és jellemrajzok ( melyek közlését nem halaszthattuk a második félévre ) kiszorították a nagyon korszerű dolgozatot hanem a jövő számban adni fogjuk, annál inkább, mert más oldalról fogja fel a tárgyat. — Ebből a Szabó József „Negyedkori kovaszerszámok” címen az Akadémiai Értesítő V. kötetében 1865-ben megjelent tanulmányára vonatkozó korszerű ismertetés- ből kitűnik Szabó József mindvégig fönntartás nélküli lvellista fölfogása, ami az 1883-ban megjelent Geológia könyvében válik sokoldalúan teljessé. Sajnos, az erre vonatkozó magyarázó jegyzetből (437. o.) nem tűnik ki, s egyelőre magunk sem tudtuk megállapítani, hogy a „Koszorú” következő számában megjelenésre említett más felfogású közlemény megjelent-e, s annak szerzője ki lehetett (Rónay Jácint, Ró mer Flóris, esetleg Brassai Sámuel?). Még szembeötlőbb Szabó Józsefre vonatkozó a „Koszorú” I. évf. I. félévében 1863-bau 16. sz. 378. 1. 78. sz. glossza: „Szabó József A léghajózás 1862. Angliában címmel hathasábos, könnyed modorban írt, társalgási hangnemben tartott cikkben ismerteti a legújabb léghajózási kísérleteket. Cikke lezárásában egyik mondata így hangzik: ,,A költészet és a tudomány a magas régiókra nézve szerencsétlenségre nem értenek egyet. Amaz tüzes elragadtatással mutat fel mint a dicsőség és fény honára, hova a vitézség és nagyság el fog jutni, mindent boldognak mond mi az éggel van összekötve; a tudomány ellenben az ő öt érzékével vizsgálja a felső téreket, s egyszerűen jelenti, hogy ott igen hideg van, lélegzeni nehéz, a fej elkábul, a látás elhomályosodik , az öntudat lassanként elvesz, s végre elalél az ember”. Ehhez a tudomány akkori ismeretei szermti tárgyilagos megállapításhoz Arany János csillag alatt ezt a szerkesztői megjegyzést fűzi: „Többnyire a költő is így jár vele, ha test és lényeg nélkül phantomok szárnyán kapaszkodik az alaktalan űrire”. Száz év távlatában, az űrhajózás mai állapotában fölmérhetjük a tudományok óriási fejlődését ezen a téren ! Érdekes természettudományos kívánalmat tükröz a 380. glossza (121. o.) „Figyelemre méltó az a természeti tünemény, melyről egy somly óvidéki levelező értesíti a lapokat. A Somlyó-hegy 3/4 résznyi magaslatán, 40 öles kútban, öt hét óta valami fény látszik, mely a népnek sokféle balhiedelemre szolgáltat alkalmat. nTermészettudomány jöjjön el a te országod la kiált föl erre vagy a levelező, vagy az újdonság írója. A » természet tudomány országa « még annyira soká fog elfőni, hogy a köznép egy még soha nem látott s csodásnak tetsző természeti jelenséget meg tudjon magyarázni de annyira csakugyan eljöhetett volna már, hogy szakférfiaink közül valaki az ilyet megvizsgálja, vagy ha ismeretes tünemény, róla a közönséget értesítse. Elvárjuk szünetező tudósaink valamelyikétől” . Érre talán Darnay Béla, a Somlyó-hegy jeles történeti monográfusa adhatna ma választ. Végül a „Koszorú” III. évf. I. félévének 1865-ből eredő 534. megjegyzése (171. o.) mindmáig időszerű, követésre méltó: ..Flétfön, az év második napján megkezdődtek a magyar tud. akadémia ülései (....) a mathematikai és természettudományok ülése következvén (....) Szabó József levelező tag pedig Zsigmondy Vilmos bányamérnök, nálunk a maga nemében első és jeles ,, Bánya tanát” mutatja be dicséröleg (mely könyv hozzánk is beküldetvén, míg szívesen örvendünk egy oly geolog elismerésén, mint Szabó József, más- részről nem tehetünk róla, hogy az e munkában, kivált az előszóban gyakorta s úgylátszik szándékosan, előforduló helyesírást meg ne rójuk : »Felkellemlítenem«, »megnememlékez- term — »elnemkerülhetvém — »kinefejezzem«, mely orthographia nyelvünket az amerikai t ö m k ö d ő nyelvek közé sorozná)”. Nem reánk tartozik Arany János találó, szellemes s szelíd humort sem nél- külöző megjegyzéseinek, helyesírásra, magyar szóképzésre vonatkozó tanításainak érdemleges méltatása. De tanulságos és meglepő széles körű érdeklődése irodalmi, köl- tészeti tárgykörön túlmenően, művészeti, zenei tekintetben, s nagy klasszikus művelt- ségét jellemzi. Hol találunk mai fejlett társadalmunkban hasonló tudású folyóirat- szerkesztőket, írókat, költőket? ! Hogy a napisajtó helyesírási és stílusbotlásairól ne is szóljunk. Népünk művelődési igényeinek kielégítése sürgető föladat. Dr. V. E. Hírek, ismertetések 495 Hivatástudat — hivatásszeretet — példakép A New York-i ,,The Garden Journal” folyóirat folyó évi május — júniusi száma tollhegyre kívánkozó tárgyilagos emlékeket tár föl előttünk a feledésből, a tőlünk 1919- ben, a proletárdiktatúra bukása utáni üldöztetés miatt külföldre kényszerült J a b- 1 o n s k i Jenő kiváló botanikus-geológus és természetbúvár kimagasló életpályájának és eddigi nagyszabású tevékenységének ismertetésével élete hetvenedik évének betöltése alkalmából. Dr. J ablonski Jenő a régi Magyarországról indult, s már gyermekkorától kezdve középiskolai tanár édesatyjától, a természet szabad világában a Kárpátok hegy- vidékén ismerte meg a növényvilágot, aminek mindenki számára hozzáférhető és meg- ismerhető tanulmányozását belső hivatásává növelte. Egyetemi tanulmányaitBudapesten végezte, ahol botanikusi vágyai nem voltak kielégíthetők. Breslauba (most lengyel Wrotzlaw) ment P a x professzorhoz, majd Berlinben E n g 1 e r professzornál foly- tatta tanulmányait. Az utóbbinál a Pflanzenreich sorozatban került kiadásra az Euphor- biaceae-család monográfiája. Hazatérve doktori oklevelet szerzett botanika főtárgyból és földtan melléktárgyból, s az Állami Földtani Intézetbe került paleobotanikusként. Földolgozta az ipolytamóci riolittufából kikerült gazdag alsó-helvéti flórát, amelynek leírása a Földtani Intézet Évkönyvében 1915-ben jelent meg. Nagy hivatásérzettel fordult a földtani tevékenység felé, amit az első világháború katonai szolgálata szakított meg. A kárpáti harcokban sebesülten orosz fogságba került, ahonnan 1918-ban hazatérve lelkes ideológiai fölkészültséggel vett részt a proletár- diktatúra előkészítésében. 1919-ben az' itthoni üldöztetések elől Lengyelországba került, ahol a lengyel Földtani Intézet szolgálatában értékes földtani térképezést végzett a lengyel Kárpátokban, majd kőszén- és olajkutatásban. A Galícia Oil Co. alkalmazásában a Vacuum Oil Co. megbízásában Lengyelország, Románia és Németország olajlehető- ségeinek véleményezése alapján 1926-ban New Yorkba került a Vacuum Oil Co. geoló- gusaként. Texasban működött, majd egy évvel később véglegesen főgeológusi minőségben családostul kiköltözött. Texasi működésével olyan hírnévre tett szert, aminek alapján a Standard Oil Co. kaliforniai, ausztráliai, újzélandi, tasmániai olajkutató expedíciók vezetésével bízta meg. 1934 — 38 között beutazta Európát, majd Egyiptom keleti sivatagi területeit, a Szuezi-csatoma vidékét, a Szmai-sivatagot, Jeruzsálemet nehéz viszonyok között végzett földtani vizsgálatokkal. 1938-ban a Socony Vacuum Oil Co. szolgálatában mint központi főgeológus 1953-ig terjedő időkben többszörösen utazott Venezuelában, Columbiában, Ecuadorban, Peruban, Argentínában, Szaud- Arábiában, Egyiptomban, Irakban, Líbiában, Törökországban, Libanonban, Kanadában és Alaszkában is mint a kutatások igazgatója vagy szervezője. Nem részletezzük ezeknek az utazásoknak jelentős földtani fölfedező jellegét, de ki kell emelnünk, hogy földtani tevékenysége mellett nagy jelentőségű egyéb gyűjtéseket, néprajzi, etnológiai megfigyeléseket és növénytani gyűjtéseket is végzett, aminek anyaga hat múzeumi termet tölt meg New Yorkban ,,Jab- lonski Collection” néven. Harminchárom évi földtani szolgálat után, 1957-ben nyugdíjba ment, s gazdag földtani és természettudományi könyvtárát három német lebombázott egyetemnek adományozta. A budapesti Egyetemi Földtani Intézet elpusztult könyvtára személyes kapcsolatunk révén ugyancsak értékes szakkönyveket kapott tőle. Egy külső segítség, összeköttetés nélküli, maga-erejéből, tudományos rátermett- séggel elért és példátlan szerénységgel teli földtani működés után J a b 1 o n s k i Jenő most töretlen hivatástudattal visszatért kiindulási foglalkozásához, a botanikához, s mint a New York-i Botanikus kert tiszteletbeli kurátora folytatja az Euphorbiaceae- család monográfiáját a T rigonostemon genus revíziójával és a Traité de Paléontologie részére készült fosszilis anyag kiegészítésével. Ebben a töretlen hivatásérzetben némi kis része van talán annak az oktató- nevelő irányzatnak is, amivel itt 1919-ben hiába próbálkoztunk, s amit a fölszabadulás óta változatlanul gyakorolunk, hogy a magyar földtani tudomány nálunk is elismert termelőerő lehessen. " V a d á s z E. Magmás Szimpózium (Balatonalmádi — Budapest, 1963. V. 27 — 30.) A Kárpát-Balkáni Asszociáció 7 szekciója közül a Kőzettani és Magmás Szekció első — szimpózium- jellegű — üléssorozatát Balatonalmádiban és Budapesten tartotta az Akadémiai Műszaki Osztály rendezésében. A szimpózium tárgyai az előző kongresz- szus határozatának megfelelően a következők voltak: 5* Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet 496 1. A magmás kőzetek osztályozása és nomenklatúrája 2. A Kárpát- vidék vulkáni, ill. piroklasztitos szintjeinek párhuzamosítása. A vonatkozó bekért előadások nagyobb részét már előzetesen megfelelő számban sokszorosították német, francia vagy orosz nyelven. A Szimpózium résztvevői : Dr. Szádeczk y-K a r d o s s E. Akadémikus, a szekció állandó nemzetközi elnöke, S z é k y n é dr. F u x V. a szimpózium titkára, Dr. P a n t ó G., Dr. Földvári A., Dr. Horusitzkv F., Dr. Balogh K., N e m e c z E., Dr. V i d a c s A., Dr. Pálfalvy I. Külföldi résztvevők : D. G. T k a c u k, a hasznosítható ásványi nyersanyagok akadémiai kutató Intézetének osztályvezetője, Dvov (SzSzSzR), Dr. D. G iuscá, a Román Akadémia lev. tagja, Bukarest (Román Népköztársaság), Dr. M. K u t h a n, a pozsonyi Földtani Intézet osztályvezetője (Csehszlovák Közt.), Dr. R. I v a n o v, a szófiai akadémiai Földtani Intézet osztályvezetője (Bolgár Népköztársaság). V. 28. Mennyileges magmás kőzet nevezéktanának és osztályozásának kérdései következő előadásokkal : de. 1. Szádeczk y-K a r d o s s : Über die Frage dér Nomenklatur magmatischer Gesteine. de. 2. G i u § c á : De nomenclature des roches magmatiques dans la Roumanie. du. 3. N e m e c z ; Über das ptc. System von Prof. Szádeczk y- Kardos s. du. 4. I v a n o v : Zűr Nomenklatur dér granitoider und gabbroidaler Gesteine. du. 5. S z é k y n é-F u x : Zűr Nomenklatur dér magmatischen Gesteine. du. 6. Részletes vita (főleg Szádeczk y, Giuscá, Ivanov, Pantó, S z é k y n é) . V. 29. A piroklasztit szintek nevezéktana de. 1. Szádeczky-Kardoss: Darstellung dér Pyroklastithorizonten nach geologischen Etageu. de. 2. Giuscá: Correlation des roches pyroclastiques tertiaires dans les Carpates de Roumanie. de. 3. Pantó: Tertiáre Tuff horizonté Ungarns. de. 4. Horusitzky: Die Parallelisierung dér Pyroklastite in Ungarn. de. 5. T k a c u k : Tuffliorizonte in den Sovjet-Russischen Karpathen. de. 6. Székyn é-F u x : Obereozáne Vulkanismus in transdanubischen Becken. de. 7. Balogh: Tuffhorizonte in dér weiteren Umgebuug des Bükkgebirges. du. 8. Vidacs: Vergleich des Vulkanismus des Stiavnicagebirges mit dem Mátra - gebirge. du. 9. Kuthan: Tuffhorizonte in dér Slovakei. du. 10. Vita az ún. nyirokról (Szádeczk y, Kuthan, Földvári, Pantó, Horusitzky). du. 11. Ivanov: Dér tertiáre Vulkanismus im Rhodopegebiet. du. 12. A szimpózium tagjai 10 térképlapon megszerkesztették a Kárpát-vidék harmad- kori vulkánosságának elterjedési térképét, első fogalmazásban. V. 30. Autókirándulás földtani bejárással a tihanyi és badacsonyi bazaltvidéken Földvári A. professzor vezetésével. du. i8h-kor záróülés : 1. Határozati javaslatok megszerkesztése. 2. A szekció további munkamenetének körvonalazása. A szimpózium eredményeit röviden a következőkben foglaljuk össze: A magmás szimpózium pontosan körvonalazta a Szádeczk y-K ardoss- féle ptc. ill., transzvaporizációs rendszer alapján az ortokőzetek fogalmát és alapos vita után egyöntetűen megállapította, hogy az ortokőzetek kvantitatív rendszerét az ásványos összetétel és a kőzetszövet alapján kell kialakítani. Olyan esetekben, amikor az ásványos elegyrészek a legkorszerűbb műszeres berendezésekkel sem állapíthatók meg, az ásványos norma a kémiai összetétel alapján állapítandó meg. Ezzel kapcsolatban Szádeczky- Kardoss E. akadémikus ésD. Giuscá bukaresti professzor még a konferencia befejezése után elkészítették a szubalkáli magmás kőzetek rendszertani diagramjait és nevezéktanát. Másrészt a szimpózium előrevitte a magmás kőzetek eddig kevéssé ismert másik két csoportjának, a hipo- és metamagmatitoknak kvantitatív rendszerezési kérdését is. A különböző országok jelenlevő geológusai térképvázlatokra egyöntetű jelzések alapján rávezették a különféle tufaszinteket és ezzel a körrel álás alapjait megvetették. A Magmás Szimpózium színvonala jelenlevő külföldi vendégek véleménye alapján igen magas volt A külföldi vendégek nagyra értékelték a magyar szakemberek által bemutatott eredményeket, amelyek a szimpózium tárgyalási és vita alapját képezték. TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1963. évi tavaszi ülésszakán elhangzott előadások Április 8. Mérnökgeológiai Szakcsoport Vezetőségi ülés Elnök: Galli László. Napirend: 1963 II. negyedévi munkaterv. Résztvevők száma : 3 Április 10. Elnökségi ülés Elnök : K e r t a i György Napirend: 1. A Tisztújító közgyűlés értékelése; 2. Javaslat a Társulat Elnöksége mellé kiküldött Bizottságok személyi összetételére; 3. Működési elvek és munkaterv. Résztvevők száma: 5 Április 10. Előadóülés Elnök : K e r t a i György Pók a Terézia— Simó Béla: Kőszéuliamu-elemzések a nagybátonyi barna- kőszén-andezit kontaktusból Bognár László — Pók a Terézia: Nagybátonyi andezittelér slir és homokkő kontaktusai Vita (mindkét előadáshoz): Varga Gy., Pantó G., Kiss J., Kubovics I., Póka T., Bognár L., Csajágliy G., Szádeczky-Kardoss E., Kertai Gy. Kiss János: Epigén ásványok és szerepük karbonátos kőzetekben Vita: Balogh K., Szádeczky-Kardoss E., Sztrókay K., Székyné Fux V., Balogh K. , Kertai Gy., Kiss J. Bejelentések : Ó d o r László— S z e r e d a i László: Az újabb fluorit ásványtani vizsgálata a Velencei-hegységből Vita: Pantó G., Sztrókay K., Kertai Gy., Kiss J., Mikó L., Ódor L., Szeredai L. , Kertai Gv., Szeredai L., Kertai Gy. Mikó Lajos— V ecsernyés György: A somogyszobi mocsárvasérc Vita: Sztrókay K., Mikó L., Kertai Gy. Résztvevők száma: 58 Április 77. Szénközettani Munkabizottság előadóülése a Magyar Kémikusok Egyesületének Szénkémiai Szakosztályával közös rendezésben S o ó s László: A kőszenek reflexióképességének szénkőzettani és széntechnológiai vonatkozása (a mennyiségi meghatározás új módszere) Résztvevők száma: 32 Április 24. Előadóülés Elnök : Balogh Kálmán Strausz László: Csigák rétegtani eloszlása a magyarországi eocénben Muntyán István: Nummuliteszes pad a Dorogi-medence alsóeocén csökkent - sósvízi rétegeiben (Bejelentés) Vita (mindkét előadáshoz): Kopek G., Gidai L., Strausz L., Balogh K., Kopek G., Kecskeméti T., Gidai L., Kopek G., Gidai L., Vitálisné Zilahy L., Báldi T., Kecske- métiné Körmendy A., Láng J., Strausz L., Balogh K. Mészáros Mihály— S z a b ó Nándor: A hegységszerkezet és a kutatáster- vezés összefüggései a Dorogi-medencében 498 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, 4. füzet Vita: Marczis J., Siposs Z., Láng J., Gondos Gy., Molnárné Dobos I., Nagy G., Gidai L., Willems T., Szabó N., Szalay T., Willenis T., Szalay T., Hegedűs Gy., Nagy G., Balogh K., Gidai L., Balogh K., Gidai L„ Balogh K., Dank V., Kopek G., Szabó N., Mészáros M., Balogh K. Résztvevők száma: 52 Apvilis 29. Mérnökgeológiai Szakcsoport tanulmányi kirándulása Kirándul ás vezető: Juhász József Indulás külön autóbusszal a „Technika Háza” elől 7 órakor. Útvonal: Budapest — Oroszlány —Tata — Dunaalmás — Esztergom — Budapest. A tanulmányi kirándulás állomásai: 1. Oroszlány — bokodi vízmű: J uhász József: Programismertetés Vitális György: Az Oroszlány — bokodi vízmű és völgyzárógát víztároló területének földtani és vízföldtani viszonyai Vita: Barátosi J., Vitális Gy. Lovas László: Az Oroszlány — bokodi vízmű ismertetése Vita: Almássy B., Szabó P. Z., Lovas L. • Almássy Bálint: Az Oroszlány — bokodi vízmű új feltárásainak ismertetése Vita: Cziráky J. 2. Oroszlány — bokodi völgyzárógát : Lovas László: Az Oroszlány — bokodi völgyzárógát ismertetése Vita: Juhász J., Horváth J., Falu J., Almássy B., Vitális Gy. 3. Oroszlány, III. akna : Szentiványi P'erenc: Az oroszlányi bányászkodás következtében kialakult felszíni mozgások Vita: Barátosi J., Juhász J., Gondos Gy. 4. Tata, Néppark, Tükör-, Pokol- és Angyalforrás : Kovács J. Gyula: A népparki források jelenlegi helyzete. Vita: Almássy B. Almássy Bálint: A tatai szaunafürdő Vita: Kovács J. Gy. Tatán áthaladva a város nevezetességeit Mészáros Zoltán városi főmérnök mutatta be. 5. Tata, Fényesforrás: Kovács J. Gyula: Fényes források ismertetése Székely Miklós: Tata mint fürdőváros 6. Esztergom, Strandfürdő : Gondos György: Esztergom vízellátása Dudás Ferenc: Az esztergomi strandfürdő üzemelésének műszaki kérdései Almássy Bálint: Esztergomi vízellátási kérdések összefoglaló ismertetése Vita (mindhárom előadáshoz): Barátosi J., Juhász J., Gondos Gy., Almássy B. Visszaérkezés Budapestre: 20 órakor Résztvevők száma: 34 Április 29. Őslénytani Szakcsoport intéző bizottsági ülés Elnök: Bogsch László Napirend: 1. 1963. évi munkaterv; 2. A vitaanyagok sokszorosításának kérdése és lehetőségei. Résztvevők száma: 14 Április 2g. Őslénytani Szakcsoport előadóülése Elnök: Bogsch László Kri ván Pál : Erózióbázis felett képződő édesvízi mészkőalakulatok földtani vizsgálatának elvi alapjairól Krolopp Endre: A Buda-kömyéki alsópleisztocén mésziszaprétegek j aunája Társulati ügyek 499 Jánossy Dénes: A Buda-környéki édesvízi mészkőkifejlődések rétegtani helyzete az újabb gerincesleletek alapján Budó Viktor — S k o f 1 e k István: A tatai Kálváriadomb édesvízi mészkő- összletének növénylenyomatai Vita (mind a négy előadáshoz): Bogsch E-, Schréter Z., Bogsch E., Góczán F., Skoflek I., Kriván P., Krolopp E., Bogsch E. Bejelentések : Kriván né Hutter Erika : Szénhidrogéntermelő planktonalgák a dorogi paleogénből Vita: Góczán F., Bogsch L., Góczán F., Krivánné Hutter E., Bogsch E. Gömöry István: Anyagelőkészítési és preparálási munkák fagyasztással Vita: Bogsch E., Skoflek I., Báldiné Beke M., Gömöry I., Bogsch E. Résztvevők száma: 31 Május 2. Kibővített oktatási bizottsági ülés Elnök : Bogsch László Vitavezető : Morvái Gusztáv Tárgy: Vita a geológusképzés oktatási reformtervezeteiről. Résztvevők száma: 27 Május 8. Választmányi ülés Elnök : K e r t a i György Napirend: 1. Működési elvek és program; 2. A Társulat Elnöksége mellé kiküldött bizottságok személyi összetételének jóváhagyása. Résztvevők száma : 1 7 Május 8. Előadóülés a Magyar Tudományos Akadémia Földtani Bizottságával közös rendezésben Elnök: Kertai György A karsztbauxitok földtani problémái címmel Dr. E. Roch professzor, a párizsi Sorbonne tanára tartott előadást. Résztvevők száma : 43 Május 75. Őslénytani Szakcsoport előadóülése Elnök: Bogsch László Kecskeméti Tibor: A nummuliteszek dimorfizmusáról Vita: Kopek G., ifj. Dudich E., Bogsch E-, if j . Dudich E., Bogsch E-, Kecskeméti T., Bogsch L. B artha Ferenc — K ecskem étiné Ivörmendy Anna: Biosztratigrá- fiai vizsgálatok a Dorogi-medence eocénkorú molluszkumos képződményein Vita: Bartha F., Kopek G., Bogsch E., Kecskemétiné KörmendyA., Bogsch L. Gidai László: Középhegységi eocénünk rétegtani kérdései Vita: Kopek G., Siposs Z., Szalay T., Láng J., Nagy G., Kecskeméti T., Szalay T., ifj. Dudich E., Kopek G., Gidai E., Bogsch E. Bejelentések : Góczán Férenc — V enkatachala, B. S. : Új triász tengeri mikroplankton és rokoni kapcsolata Kecskemétiné Körmendy Anna: Az inotai 66. fúrás eocén rétegeinek molluszka-faunája Gömöry István az EETE Őslénytani Tanszékén végzett Conodonta-v izsgá- latok eredményeiről számolt be, ismertetve a kidolgozott feltárási eljárást s bemutatva a kipreparált Conodontá kát. Résztvevők száma: 32 Május 17 — 18. Szolnoki földtani napok Május 17. délelőtt 10 óra: Plenáris ülés a Szolnoki Városi Tanács dísztermében Kertai György : Megnyitó Üdvözlések K ő r ö s s y László : Magyarország medenceterületeinek összehasonlító földtani szerkezete 500 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet Dank Viktor: A dél-alföldi szénliidrogénkutatások történeti áttekintése, ered- ményei és várható perspektívái Vándorfi Róbert : Alföldi szénhidrogéntárolók és azok földtani jellemzése Völgyi László: Kőolaj és földgáz Szolnok megyében Május 17. délután 15 óra: Előadóülés az .Alföldi Kőolajkutató Vállalat tanácstermében Komj áti János: A dél-békési mezozoikum rétegtana és tektonikája Vadász György: A pusztaföldvári kőolaj- és földgázelőfordulás földtani viszonyai Kurucz Béla: Mélyföldtani adatok Pitvaros — Mezőhegyes— Végegyháza terü- letéről T. Kovács Gábor: A battonyai terület földtani felépítése Vita (a Plenáris ülés és a délutáni előadóülés négy előadásához együttesen): Pávai Vájná F., Tilesch L., Vándorfi R., Kertai Gy., Balogh K., Vörös Z., Földvári A. Széles M., Kőrössy L., T. Kovács G., Rásonyi L., Széles M., Völgyi L., Bogseh L., Darányi F., Csálogovits I., Kertai Gy., Kőrössy L., Kertai Gy. Somfai Attila: Túrkeve környéke, a Hajdúság és Nyírség szerkezeti egységei és fácies típusai Kovács Zsolt — Fábián Béla: A kelet-demjéni kutatások újabb földtani eredményei D i k ó Ferenc: A Tura-környéki mélyfúrások földtani ismertetése Vörös Zoltán: A szarmata — tortonai határ kérdése a Kerekegyháza— lajos- mizsei területen Völgyi László: Mélyföldtani érdekességek és problémák a Nagyalföldön Az estét a Vándorgyűlés résztvevői az Alföldi Kőolajkutató Vállalat Tisza-parti vízitelepén a délutáni viták fehér asztal melletti továbbfolytatásával, baráti együttesben, később az együttműködés-együttvigadás szellemében zeneszó mellett töltötték. Május 18. reggel 8 óra: Előadóülés az Alföldi Kőolajkutató Vállalat tanácstermében Elnök: Kertai György Tilesch Leó: Néhány megjegyzés a szénhidrogéntelepek feltárásával kap- csolatban Kókay János: A szénhidrogéntelepek megkutatásának művelési szempontjai Szaló’ki István : Karottázs értelmezési problémák termelésgeológiai vonat- kozásai Bállá Kálmán : Az Üllés-kömyéki mélyfúrások földtani ismertetése Molnár Béla: Az alföldi pliocén — pleisztocén üledékek tagolódása nehéz- ásványösszetétel alapján Vita (összevontan az első öt előadáshoz): Dank V., Molnár B., Széles M., Balogh K., Földvári A., Miháltz I., Völgyi L., Molnár B., Dank V., Darányi F., Völgyi L., Somfai A., Vörös Z., líorváth R., Kertai Gy. Szünet után az elnöklést B a 1 o g h Kálmán vette át. Széles Margit: Felsőpliocén tarka agyagkifejlődések az alföldi szén- hidrogénkutató fúrásokból Dobos Irma: „Levantei” rétegek az alföldi vízkutató fúrásokban Rónai András: Negyedkori képződmények térképezése a M. Áll. Földtani Intézetben K r i v á n Pál — N agy Lászlóné: A zagyvái lehordási -üledékfelhalmozási terület kiterjedése a felsőpleisztocénben palynológiai vizsgálatok alapján Miháltz István: Holocén alluvium térképezése Május 18. délután 15 óra: Elnök : Balogh Kálmán Összevont vita a délelőtti előadóülés szünet utáni előadásairól: Láng S., Kriván P., Molnár B., Csálogovits I., Miháltz I., Kriván P., Balogh K. A vita után a Magraktár megtekintése következett, ahol először nyílt alkalom bármely nagyalföldi kőolajkutató fúrás rétegsorának megismerésére s a vitatott kérdések anyagmegismerésen alapuló megoldására. Társulati ügyek 501 1 7 órakor került sor a vándorgyűléssé magasodott szolnoki földtani napok záróeseményére, a Tisza-parti vizitelepen rendezett halvacsorára. Résztvevők száma: 140 Május 2g. Földtani Közlöny Szerkesztőbizottsági ülés Napirend: A Földtani Közlöny 93. köt. 3. füzetének összeállítása Résztvevők száma: 9 Május 2g. Őslénytani Szakcsoport klubdélutánja Őslénytani tanulmányúton a Német Demokratikus Köztársaságban címmel B o g s c h László tartott beszámolót. Résztvevők száma: 27 Június 3. Mérnökgeológiai Szakcsoport előadóülése Elnök : G a 1 1 i László Almássy Bálint: Nyersanyagkutatás a bélapátfalvai cementgyár részére T a k á t s Tibor— T örök Endre — Z s i 1 á k György László: Építőipari nyers- anyagkutatás Hejőcsaba, Görömbölv és Beremend térségében Vita (mindkét előadáshoz): Vitális Gy., Kertész P., Takáts T., Galli L. Június 3. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök : Sztrókay Kálmán Szepesi Károly: Az öntöző és más felszíni vizek kalciumhidrogénkarbonát tartalma által okozott talajszikesedési reakciók mechanizmusa és kinetikája Résztvevők száma: 27 Június 18. Mérnökgeológiai Szakcsoport helyszíni szemléje előadásokkal Vezette: Kertész Pál és Zsilák György László A Mérnökgeológiai Szakcsoport a szarmata mészkőbe vágott budapesti pincék műszaki-földtani kérdéseivel kapcsolatban megtekintette a kőbányai sörgyárak pincéit és helyszíni előadásokon vitatta meg azok műszaki-földtani problémáit. Az előadók által érintett kérdések: Kertész Pál: A Budapest-köruyéki miocén mészkövek földtani viszonyai, kőzettani és műszaki tulajdonságai Falu János: A kőbányai szarmata mészkő műszaki-földtani jellemzése, települési, tektonikai és vízföldtani viszonyai. A kőbányászat rövid története és jellegzetességei. Kőzetfizikai jellemzés. A bekövetkezett meghibásodások, főte-leszakadások okának i smertetése Szilvág yri Imre: Főte-megerősítési munkálatok : téglaboltozattal, vasbetonnal. Kőzet horgonyzással való megkötése; ezek szánűtási alapelvei B a 1 á z s y Béla: Példák a kivitelezett főte-megerősítésre. A jelenleg készülő felfüggesztett betonboltozat terveinek és kivitelezésének ismertetése. (B a 1 á z s y B. előadását akadályoztatása folytán Szilvág y^i Imre ismertette.) A kiterjedt vitában előadókon kívül főként Almássy B., Juhász J. és Zsilák Gy. L. vett részt Résztvevők száma: 27 Július 1. Elnökségi ülés Elnök : K e r t a i György Napirend: 1. 1963. II. félévi program; 2. folyó iigyrek Résztvevők száma: 4 A Magyarhoni Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1963. évi tavaszi ülésszakán Pécsett elhangzott előadásai Április 18. Előadóülés Elnök : Barabás Andor D a n k \ iktor: A dél-alföldi neogén medencék mélyföldtani viszonyai és kapcsola- tuk a mecseki és a jugoszláviai területekkel 502 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet Vita: Jámbor A., Polai Gy., Wéber B., Somos L.,, Wéber B., B. Nagy J., Barabás A., Dank V., Honig Gv., Kriván P., Dank V., Jámbor Á., Dank V., Barabás A., Szeder- kényi T., Dank V., Barabás A. K a s z a p András: A dél- baranyai mezozóos sziget rögök Szederkényi Tibor: Adatok a baranyai Duna menti mezozóos szigetrögök ismeretéhez Vita (két utóbbi előadáshoz együttesen): Kriván P., Jámbor Á., Barabás A., Jámbor Á., Kaszap A., Szederkényi T., Barabás A. Bejelentés : Balogh Sándor : Vulkáni működés nyomai a mecseki alsóliász kőszéntelepes összletben Vita: Kriván P., Barabás A. Résztvevők száma: 35 Május 23. Előadóülés Elnök : Polai György B ón a József: A mecseki miocén rétegsor Coccolitophoridá i Vita: Báldiné Beke M., Hámor G., Jámbor Á., Báldiné Beke M., Honig Gy., Bóna J., Polai Gy. Wéber Béla: Üledékföldtani megfigyelések a Mecsek-hegységi felsőtriász — alsóliász rétegekben Vita: Hámor G., Somos D., Jámbor Á., Honig Gy., Némedi V. Z., .Szabó I., Barabás A., Somos E., Hámor G., Némedi V. Z., Wéber B., Polai Gy. Résztvevők száma: 25 A Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Csoportjának 1963. évi tavaszi ülésszakán Veszprémben elhangzott előadásai Április 25. Előadóülés Elnök : N e m e c z Ernő Vörös István : A kabhegyi terület vulkanológiai és hegységszerkezeti viszonyai Vita: Posgay K., Nemecz E., Ság L., Komlóssy Gy., Láng J., Bubics I., Vörös I., Nemecz E. Szilágyi Albert: A nyugat-magyarországi fás barnakőszén-előfordulás újabb kutatási eredményei Vita: Posgay K., Ság L-, Láng J., Nemecz E., Szilágyi A., Nemecz E. Bejelentések : Vörös István: A periódusos rendszer egy új alakja Vita: Nemecz E. Vörös István : Kiigazítás Magyarország földtani térképén (Agártető) Résztvevők száma: 25 Május 24. Szimpózium a közép-dunántúli ásványi nyersanyagbázis helyzetéről és fejlesz- tésének lehetőségeiről Elnök : Nemecz Ernő Ábrahám Ferenc a Veszprém Megyei Pártbizottság Ipari Osztálya vezetőjének megnyitója után a Középdunántúli Csoport tagjai előadásokban ismertették az ásványi nyersanyagok kutatásának és termelésének jelenlegi helyzetét, a távlati tervekben lefektetett szükségletet, valamint a tervekben előirányzott termelés és készletnövelés földtani lehetőségeit Előadók: Láng József (kőszén), Szantner Ferenc (bauxit), Cseh Németh József (mangánérc), Horváth Károly (ásványbányászati és építőipari nyersanyagok), Polli Károly (karsztvíz) Az egynapos szimpózium vitájában részt vettek: Varjú Gy., Makrai L-, Kopek G., Jantskv B., ifj. Dudich E., Vendel M., Láng J., Szantner F., Cseh Németh J., Horváth K., Polli K., Konda J., Nemecz E. Résztvevők száma: 64 Társulati ügyek 503 Június 21 — 22. Tanulmányi kirándulás az Észak-Bakonyba Június 21 Indulás g órakor a Veszprémi Vegyipari Egyetem elől autóbusszal Útvonal : Veszprém — Márkó — Hárskút — Olaszfalu — Lókiít — Gézaháza Elszállásolás a gézaházi turistaszállóban Június 22 Útvonal : Csesznek — Fenyőfő — B akonvbél — Veszprém — B alatonf üred . A kétnapos tanulmányi kirándulás, melynek első napján a márkói vasútállomás — Hárskút közötti terület ősmaradványtartalmú nori fődolomit összletét, s a kösszeni kifejlődést; a hárskúti Közöskúti árok liász — dogger szelvényét; az olaszfalui eperkés- hegyi hézagos jura és alsókréta szelvényt; a klasszikus lókúti Kávás-hegv folyamatos júraszelvényét; második napján pedig a fenyőfői új bauxitteriiletet, valamint a bakony- béli bauxitteriilet felderítő kutatásának eredményeit tekintették meg B alatonf üreden sikeresen zárult. Az előadások, szelvénybe járások során élénk viták alakultak ki. A viták- ban 25 fő vett részt. A tanulmányi kirándulás résztvevői számára a csoport vezetősége térképváz- lattal s a Fenyőfő — bakonyszentlászlói bauxitteriilet földtani szelvényeivel ellátott Kirándul ásvezetőt sokszorosított . Résztvevők száma: 50 A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Csoportjának 1963. évi tavaszi ülés szakán Miskolcon elhangzott előadásai Április 11. Előadóülés Elnök: Kovács Fajos (Az előadóülés előtt tartott Vezetőségi ülésen Balogh Kálmán elnökölt. Résztvevők száma: 8) Oswald György — C s i 1 1 i n g László: Újabb földtani adatok Bükkábrány környékén Vita: Balogh K., Csilling L-, Kovács L. Csilling László: A Mátra-bükkaljai perspektivikus lignitkutatás problémái és távlatai Vita: Radnóthv E., Radócz Gy., Balogh K., Oswald Gy., Káli Z., Hegedűs K., Balogh K., Olajos K., Kovács L. Csilling L., Kovács ív. Bejelentés : Radócz Gyula: Pannóniái hematit-lencsék a Felső-Bódva medencéből Vita: Balogh K., Kovács L. Április 25. Klubdélután Elnök: Pojják Tibor Tokaj i-hegységi földtani vizsgálatok állása Beszélgetés a M. All. Földtani Intézet Tokaji-hegvségi Csoportjának tagjaival (Erhardt György, Frits József, Gyarmati Pál és Pantó Gábor) újabb eredményeikről felvetett kérdések alapján. Tárgykörök: 1. Mélyszerkezet, alaphegység; 2. A tokaj i-hegységi vulkánosság időhatárai; 3. A Tokaji-hegységi vulkánosság megnyilvánulási módjai (vulkáni és szub- vulkáni andezittestek képződése, andezit — piroklasztikum és álpiroklasztikum, savanyú vulkánosság nuée- és habláva-működése) ; 4. A Tokaji-hegységi vulkánosság termékei, azok elterjedése (ignimbritkérdés, ártufaleplek és igniszpumit-folyások szerepe); Inter- medier és savanyú vulkánosság termékeinek viszonya és aránya; 5. A Tokaji-hegységi vulkánosság távolabbi kapcsolatai; 6. Tortonai — szarmata képződmények elhatárolása; 7. Szarmata biosztratigrafiai fáciesek és üledékképződési szakaszok; 8. Szarmata — pannóniai elhatárolás Résztvevők száma: 21 Május 9. Előadóülés Elnök: Verebélyi Kálmán Mátyás Plmő: Á Rátka — hercegkövesi bentonitmező kutatásának földtani eredményei 504 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet Vita: Varjú Gy., Zelenka T., Mátyás E., Verebélyi K. Juhász József: Külfejtések víztelenítésének mérnökgeológiai kérdései Vita: Szép E., Ráner G., Juhász J., Verebélyi K. Bejelentés : Csilling László: Kistektonikai jelenségek a felsőpannóniai összletben Tardon Résztvevők száma: 26 Május 30. Ankét a Borsodi Műszaki Hét keretén belül Elnök: P o j j á k Tibor Harnos János: A rudabányai metaszomatikus (pátvasérc) ércesedés minőségi vizsgálatának eredményei Hernyák Gábor: Vasérctermelés során beálló minőségi hígulások Ruda- bányán Vita (mindkét előadáshoz): Morvái G., Csókás J., Molnár P., Pojják T., Hamos J., Hemyák G., Pojják T. Mészáros Mihály: Borsod értékes nyersanyaga a gipsz-anhidrit Vita: Varjú Gy., Molnár P., Szép E., Morvái G., Mészáros M., Pojják T. R a d ó c z Gyula: Távlati lehetőségek a borsodi bamakőszéntelepek kutatásában Vita: Juhász A., Goda E, Verebélyi K., Radócz Gy., Verebélyi K. Résztvevők száma: 34 FÜGGELÉK A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának külön földtani közleménye MAGYARORSZÁGI KÖVESEDETT FAMARADVÁNYOK FÖLDTANI KÉRDÉSEI Dr. h. c. VADÁSZ ELEMÉR akadémikus Történeti bevezetés Magyarországi ősnövénytani tanulmányok rendszeres földtani irodalmunk kez- dete óta a legutóbbi időkig a földtani vizsgálatokhoz kapcsolódnak. Vizsgálati anyagaink a múltban kizárólagosan földtani alkalmi gyűjtésekből adódtak. Alapvető ősnövénytani tanulmányaink a régebbi szórványos leletek leírásával foglalkoztak (Heer O. .Félix J., Staub M., Tuzson J.) a földtani s különösen az üledékképződési viszonyok érdemleges figyelembe vétele nélkül. Felszabadul ásunk után megindult tervszerű föld- tani munkálatokkal sor került az ősnövénytani vizsgálatok fejlesztésére is. A n d r e- ánszky G. és félbemaradt iskolája, Hollendonner F., Greguss I’., M. Rásky Klára, Sárkány S., Haraszty A. és mások munkái, majd a Zó- lyomi B. nyomán megindult palinológiai vizsgálatok fölfejlődésével készült igen jelentős ősnövénytani tanulmányok, többnyire elszigetelt leletek mennyiségi leírásával, mindmáig földtanilag elfogadható kiértékelés nélkül, a földtani viszonyokat jobbára figyelmen kívül hagyva, azok nélkül, gyakran megalapozatlan, erősen vitatható követ- keztetésekre jutottak. Az ősnövényi leleteknek és flóráknak ilyen önmagukban való öncélú vizsgálata és leírása — az azokat tartalmazó földtani képződmények keletkezési körülményeinek és a flóraleletekhez való földtörténeti viszonyoknak a tekintetbe vétele nélkül — szembetűnő hibákat rejt, különösen a kovásodott famaradványok Magyar- országon gyakori leleteinek vizsgálatában. Az itt fölvetődő különleges földtani kérdések szükségessé tették tehát, hogy az eddig leírt, s gyűjteményeinkben föllelhető többi kovás famaradványok összesített kritikai leírását akadémiai munkaföladatként Dr. Greguss Pál professzor hivatott tollára bízzuk, s az így elkészített összesítő tanul- mányt idevonatkozó több évtizedre terjedő személyes földtani megfigyeléseink és a kovásodás kérdésére vonatkozó földtani vizsgálataink eredményeivel összeegyeztetve kiegészítsük. Földtani vizsgálataink a rendelkezésünkre álló hazai kövesült famaradvá- nyok kövesítő anyagára, kovásodási módjára, helyére, szállítási körülményeire, lerakó- dására, idő- és térbeli viszonyaira, rétegtani helyzetére és a keletkezési viszonyoknak a florisztikai — ökológiai eredményekkel egyeztetett ősföldrajzára irányulnak. Ez irányú törekvésünk nem teljes, az ősnövénytani rendszertan meghatározási bizonytalanságaitól függő kezdeti és tárgyi nehézségekkel küzd, hibáktól, hiányoktól sem mentes, azonban a kitűzött cél tekintetében, az ősnövénytani vizsgálatoknak földtani alátámasztással való együttes szemlélet szükségességének, nélkülözhetetlenségének hangoztatásával irányadó, példamutató és követésre alkalmas. 506 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, 4. füzet Köveseden ősnövények földtani jellege Kövesedett növényi részek, különösen a fák kövesedési módja, főként a kövesedés helye és közege nem mindig közvetlenül tisztázott. Többnyire csak a kövesítő ásványi anyag vizsgálható. Az idevonatkozó szakirodalom megkülönböztet kövesed ést, átitatást (infiltráeió) és anyagbehelyettesítést. Kövesítő anyagként sokféle ásványt ismerünk. Ezek közül legközönségesebb a sziliciumdioxid, kvarc, opál kaleedon, jáspis alakban, ritkább az ónix, ametiszt, achát, ezenkívül kaiéit, aragonit, pirít, markazit is. További ásvánvosító anyagok: hematit, limonit, sziderit, galenit, kalkopirit, cinnabarit, barit, fluorit, kén, gipsz, malachit, foszforit, sőt talkmn is, a bezáró kőzetek keletkezési, kőzettéválási viszonyai szerint. E sokféle ásványosodási lehetőség arra utal, hogy a növényi részek, különösen a farészek kövesedése minden eset- ben a kőzetképződés folyamatával együttesen vizsgálandó. A faanyag kövesedésének folyamata oldat alakjában a faszövet állapotát rögzíti, a sejtszövet anyagának behelyet- tesítése útján. Az ásványosítás (kovásodás) történhetik a növényi sejtszövet teljes meg- maradásával, épségben konzerválódással, a szövetek egy részének elpusztításával vagy a már megelőzőleg elpusztult, korhadt részek kihagyásával, hézagos kitöltéssel, esetleg a hiányzó részek ásványos kitöltésével, a sejtszövetek nélkül. Ezeket a lehetőségeket a paleoxylotómiai vizsgálat „dezorganizációnak” említi, de a földtani vizsgálatra hárul a „dezorganizáció” oknyomozása. A szöveti részek hiánya ugyanis lehet elsődleges, a fa élő állapotában biogén eredetű rovarrágás, gombásodás vagy korhadás, lehet az elhalt fatörzs felszíni korhadása, de lehet a kövesítés folyamatával kapcsolatos vegyi reakció- ból eredő is. Legtökéletesebben szerkezettartó a kovásodás, néha a foszforitosodás. A karbonátosodás (mészkő, dolomit), limonitosodás, piritesedés nyilvánvaló kémiai folyamat nyomán a növényi szövet pusztításával teljes ásványosodásra vezet. Gallwitz geiseltali világhírű eocén kőszéntelepre vonatkozó vizsgálatai sze- rint az ottani faleletek kövesedése a kőszénülés előtt ment végbe. A meszesedés nem egyszerű bekérgezés, hanem a fa sejtszövetét teljesen elpusztító tökéletes kövesítés útján történik. Ugyanakkor a kovásítás még a kőzettéválási folyamattal megszilárduló kőszén lágy, tőzegtömegében ment végbe, meddő kvareitgumók és kovásodott farészek sza- bálytalan elrendeződésével. Figyelmet érdemel az a megállapítás, hogy a mészkiválás és kovakiválás a kövesítésben helyileg kizárják egymást. Ez értlietőleg a láptőzeg lúgos- sági fokának helyi változásával függ össze, a növényi anyag szerves bomlási módjának lokális indikációjával. Mindezek lényegesen befolyásolják a xylotómiai vizsgálatot a szöveti megtartási állapot szerint, az azonosítást megnehezítő, sőt meghiúsító módon. Ezt mutatják G r e g u s s vizsgálatainak bizonytalanságai is. Föltűnő, hogy a kovásodás említett folyamatára, de a kövesedés többi módjára vonatkozó mai példákat nem ismerünk. Mai forrásüledékek legfeljebb bekérgezésre adnak példát, de a faszövet teljes átkövesítését nem mutatják. Aktualisztikus alapon tehát itt nem jutunk előbbre, s ilyen irányú kísérleti vizsgálatok sincsenek. Ezért a kövesedés (kovásodás) időtartamáról csak nagyon általános, sokszor ellentmondásos, viszonylagos ismereteink vannak. Ugyanígy vagyunk a kovásító anyag származásával és kemizmusának lényegé- vel is. A kovaanyag eredete legbiztosabb a vulkáni törmelékes kőzetekbe eltemetett fatörzsek esetében, különösen sekélyvízi halmirolízissel (bentonitosodás) vagy kaolinitoso- dással kapcsolatban, amire nagyon jellegzetes példáink vannak a vulkáni kitörés közvet- len pusztító hatásával együtt is (Yellowstone park) (1. ábra). A vulkáni kitörés pusztító hatásáról figyelemre méltó a mexikói Paricutiu vulkán kitörése, amely az ottani mér- sékeltövi fenyő-, tölgyerdő vegetációt, a vele kapcsolatos vadalma, éger, cseresznye, hárs, parlagfű és mimóza tenyészetet és ültetvényeket lávával, vulkáni porral és törmelék- Vadász: M agyar országi kövesedéit famaradványok 507 kel borítva elpusztította. Kőzettéválási folyamat itt még nem volt, a laza vulkáni anyag keményedése sem észlelhető. Az elpusztult fák anyagában ásványosodás nincs. A finom- szemű, laza vulkáni poranyagban a levéllenyomatok anyaga sem mutat ásványosodási merevséget. A paricutini megfigyelések szerint a betemetett növények nem egyf ormán i. ábra. Szárazföldi vulkáni törmelékanyaggal megismétlődően elpusztított részletek kovásodott fatörzs- csonkokkal (Holmes, W. H. vázlatos szelvénye 1878.) Fig. 1. Portions détruites á plusieurs reprises pár des matériaux pyroclastiques continentaux, avec des troncs d’arbres silicifiés. (Profil esquissé pár W. H. Holmes, 1878) hajlamosak a megmaradásra. A kövesedés (fosszilizáció) tehát a helyi vegetáció szerint nagyon szelektív. A fenyőtűk mennyiségileg túlsúlyban vannak a lombos falevelekkel szemben (1000 : 1). Ez a példa figyelmet érdemel nálunk az ipolytarnóei riolittufa vulkáni kitöréssel elpusztított gazdag flóra-együttes megítélésében, valanűnt az azzal kapcsolatos kovásodott fatörzsek fenyőféléi túlsúlyának magyarázatában. Hasonló növényzet- pusztulás képét mutatja az új-guineai hamington vulkán 1951. évi kitörése (2. ábra). A katmai vulkáni kitörés ignimbrites lávafolyásának pusztításáról a közelmúlt- ban megjelent részletes leírás szerint [82] fluvioglaciális kavics-aljzaton fekete tőzeg, majd bamaföld észlelhető. A még elég friss föltárásokban jól látható, hogy az ignimbrit és vulkáni homok a bamaföldre települ. A kavicsban nagy számban található helyben- maradt fatönkök, ágdarabok és fatörmelék vulkáni érintkezéstől mentesek. A vulkáni 508 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet 2. ábra. Keleti Űj-Guiuea (Papua) Ramington vulkánjának 1951. évi kitörése során törmelékkel („hamu”) elpusztított növényzet Hupo falu közelében (Australia. B. of Min. Rés. Geol. and Geophysics Bull. No. 38, I958-) Fig. 2. Végétation détruite pár des produits pyroclastiques (cendre) prés du viliágé de Hupo, au cours de l’éruption du volcan Ramington (Nouvelle Guinée [Papua]), en 1951 < A) B) 1 2 3 Vadász: Magyarországi kövesedéit famaradványok 509 anyagban azonban különböző fokú égési nyomokkal mutatkoznak, egyesek teljesen ■elégtek, nagyobb részt azonban többé-kevésbé szenesedettek, valóságos faszén-törmelék- ként találhatók. A fatörzseknek többnyire csak a kérge szenesedett, belseje sértetlen maradt [82., VI. tábla, 2. ábra]. Az elpusztult faanyag ásványosodása, sőt a vulkáni por és lapilli lerakódás kőzettéválási folyamata nem észlelhető eddig a Pompejit és Herkuláneumot elpusztított pliniusi Vezúv-kitörés 12 — 15 m vastag vulkáni tufa-rétegszelvényében. Pompejiben a vulkáni anyag száraz, laza; Herkuláneumban a felszíni víz leszivárgásából és időszakos tengerrel borítottságból kemény páddá formálódott (3., 3a ábra). Ebből az a vélemé- nyünk adódik, hogy a szárazföldi lerakódások kőzettéválása az éghajlattól függően sokkal lassúbb, kisebbmérvű anyagváltozással járó folyamat, mint a vízben történt lerakódás. Csak vízben lerakodott vulkáni anyagban történhetnek ásványkémiai változások, vegyi bomlási folyamatok, amelyek során, egyebek között a kovasavkiválás is lehetővé válik, 5 oldatba kerülve lokalizált kovásodási folyamatra vezet. Ilyen értelemben helytálló Andreánszky megállapítása a kovásodásról : ,,A folyamat maga még nagyon kevéssé ismeretes. Kétségtelen, hogy a kovásodás gyak- ran még az élő fatörzsben, vagy legalábbis akkor kezdődik, amikor a fatörzs még álló helyzetben van.” . . . „Valószínű, hogy magas SiÖ2-tartalmú hőforrások vagy gejzírek vizében történik a kovásodás. A fatörzsek kovásodnak el, az azokat beágyazó kőzet (agyag, homok, kavics, tufa) nem. Más esetben a fatörzsek kvarctömbökbe vannak beágyazva (Fónv) . . .” [Ősnövénytan, 1954. 20- ° ]- Ezeknek az eseteknek földtani magyarázatát az alábbiakban kíséreljük meg. Magyarországi kovásodott famaradványok földtani jellegei Magyarországon kövesedett alakban csak famaradványok vannak; többnyire kisebb-nagyobb fatörzsdarabok, ágrészletek vagy gyökércsonkok. Ritkaságként kerültek elő kovásodott termések is. Jól feltárt gazdagabb lelőhelyeken találhatók egész nagyság- ban, összefüggően megtartott fatörzsek ágrészekkel és gyökércsonkkal. Ezeknek fekvése, helyzeti iránya, a rétegekhez való viszonya fontos következtetésekre ad módot a hely- benélt (autochton), vagy távolabbi tenyészeti helyről szállítottságra, a leülepedés, lerakó- dás körülményeire, a kőzettéválás folyamatára. Levél, virág vagy termés ritkán kövesül, legtöbbször lenyomat alakban található, a rétegterhelésből eredő nyomás hatására sok- szor torzított alakban. Ezek a növényi részek néha szenesedettek, pirites vagy limonitos- vasas alakban észlelhetők, többnyire felismerhető növényi szövetek nélkül. Vannak fás részek is, amelyek csak lenyomatban vagy helyüket kitöltő kőbél alakban mutatkoznak. Homokkőben vasas festődéssel, agyagban sokszor piritkőbelekkel, külön kéregrészek vasas kőbélnyomai belső rovarrágási nyomokkal találhatók (4. ábra). A növényi maradványok legnagyobb része, beleértve a kövesedett famaradvá- nyokat is, szárazföldi tenyészeti helyről túlnyomólag folyóvízi szállítással, esetleg szél 3. ábra. A Vezúv 79. évi (Plinius) kitörése során elpusztított Herkuláneum vulkáni törmelék-réteg szelvénye Magyarázat; A 1. Alluviális vulkáni por és vulkáni homok, 2. haza tufa, megelőző vulkáni por és konglomerátum tönrelékkel, 3. Lepillis portufa, 4. Tömött tufa nagy lapillikkal és megelőző vulká- ni konglomerátum apiótÖTmelékkel, 5. Régi alaptérszín. B 1. Alluviális vulkáni eredetű ta’a jfelszín, 2. Vulkáni tufapad a kitörés végső szakaszából, 3. Alluviá- lis vulkáni homokréteg, 4. Laza tufapad előző tufa és lapilli törmelékből, 5. Lapilli és homok, 6. Tömött tufa előző konglomerátum és lapilli törmelékkel 7. Régi alaptérszín Fig. 3. Profil de la couehe pyroclastique d’Herculaneum, détruit pár réruption du Vésuve en 79 (Plinius) Explication AJ 1 — 3 Différents tufs volcaniques. 4. Tuf compact avec grands lapillis et conglo- mérat volcanique á fragments menüs, 5. Re'ief ancien B) r. Surface du sol d’origine volcanique alluviale, 2. Banc de tuf volcanique provenant de la période) finálé de l’éruption, 3. Sable volcaniaue alluviale, 4. Banc de tuf friable composé de fragments de tufs «t lapillis, 5. Lapillis et sables, 6. Tuf compact a fragments de conglomérats et lapillis, 7. Relief ancien 6 Földtani Közlöny 510 Földtani Közlöny, XC1II . kötet, 4. füzet útján (levél, pollen, uszadékfa) kerül idegen üledékgyűjtő környezetbe. Kövesedett famaradványok vannak azonban kőszéntelepeken belül, az egykori láptőzeg fölhalmozott növényi anyagának kisebb-nagyobb lencse alakú vagy fészekszerű fás (xilites) részeiben. Ilyen kovásodott (szilikoxilit) vagy meszesedett (kalcixilit) famaradványok és telep- részek vannak kisebb mértékben a Pécs vidéki liász, a tatabányai eocén telepekben, de jellegzetes módon mutatkoznak aSajó-völgyi alsóhelvéti kőszénösszlet II. telepében, valamint a várpalotai alsótortonai telepösszletben. A kőszéntelepek kovásodott részei- .ábra. Homokkő anyagú fatörzs kéregrész vasas kőbele, belső rovar rágási járatokkal. Alsóoligocén, Pilisborosjenő Fig. 4. Moule interné ferreuse de l'écorce d’un tronc rempli de grés, avec des mangeures d’insectes- Oligocéne inférieur, Pilisborosjenő nek keletkezési vizsgálatával előtérbe kerül a kőszénülés és kovásodás (meszesség esetén a kövesedés) folyamatának időbeli viszonya, egyidejű (szingenetikus) vagy különidejű (heterokron) volta. Az utóbbi esetben a kőszénülés vagy a kovásodás elsődlegessége vagy valamelyik folyamatnak utólagos, epigenetikus volta. Az idevonatkozó irodalmi adatok főként a telepkovásodások kérdését vizsgálták, annak különösen a kőszénülés- ben elsődleges vagy a két folyamat egyidejű, illetve a kovásodás epigenetikus voltát állapítva meg. Hazai vizsgálataink arra utalnak, hogy a kövesedett, illetve kovásodott famaradványok mindkét alakjában, a magános farészek és a kőszénteleprészek eseté- ben is, az ásványosodás időrendje esetről esetre külön megállapítást igényelő változatos- ságot mutat. Biolitképződési kérdéssel állunk szemben, amit az üledékes kőzetképződés általános módszerével az anyag — alak — folyamat rendszeres vizsgálatával kell tisztáz- nunk. A rendszeres anyagvizsgálatok azt bizonyítják, hogy a kövesedés folyamatát a. faanyag növényrendszertani hovatartozása irányítólag nem befolyásolja. A kovásodott faleletek anyagvizsgálata A faleletek kövesítő anyaga túlnvomólag kova (Si02), alárendelten karbonát (mészkő, dolomit, magnezit), pirít vagy limonit. Hazai famaradványaink túlnyomóan Vadász: Magyarországi kövesedéit famaradványok 511 kovásodott volta szerint csak a kovásodás kérdéseivel foglalkozunk, annál is inkább, mert — mint említettük — a növényi szövetek leginkább a kovásodás során maradnak , meg szövettani vizsgálatra többé-kevésbé alkalmas módon. A többi ásványi kövesítő anyag többnyire rossz megtartású, alig fölismerhető, vagy növényi szövet nélküli kövese- désre vezet. Fokozottan mutatkozik ez a növényi lenyomatok vagy egykori részek üres helyeit kitöltő kőbelekre, ahol legföljebb csak szenesedési nyomok vagy ritkábban lát- ható külső alaki bélyegek (csíkozottság, elágazások, bütykök, csomók, hosszanti rostok és harántárkok, bordák) utalnak növényi eredetre (4. ábra). A kovásodás módja és folyamata szerint a növényi maradványok megtartási állapota alapján további megkülönböztetést kell tennünk: 1. fia a kovaanyag a növényi, illetve farész likacsait tölti ki, akkor általában k o v á s í t á s; 2. ha a szerves anyagot egészen átitatja a kovaanyag, akkor á t k o v á s í t á s; 3. ha a szerves anyag teljes elpusztulásával az egész faanyag kovaanyagúvá lesz, megkovásodás (teljes kövesedés) esetével állunk szemben. A teljes kövesedés karbonátosodás, piritesedés és limonitosodás során leggyakoribb, amelyekben a növényi szövet ritkábban észlelhető, mint a kovásításnál . Néhány hazai kovásodott fatörzs Dr. Gedeon T. elemzése szerint az I táb- lázatban bemutatott vegyi összetételt mutatja (1958. V. 21.): I. táblázat I 2 3 4 5 6 ai2o3 1,85 1,34 1,15 G75 0,95 1.02 SiO. 92,04 87, /-s 97,09 94,21 93,82 • 91,28 Fe...O, 0,025 1,303 0,048 2,604 0,542 0,032 TiO O 0,010 0 O 0,020 0,010 CaO 1,87 0,60 0,45 0,58 0,52 2,55 MgO 0,23 0,06 0,19 0,15 0. 1 1 1 0,27 MnO ? ny ny ? 0 1' o5 0,024 0,060 0,025 0,042 0,044 2,130 co van 0 0 O 0 0 C (szén) van van 0 O van 0 Izz. veszt 2,64 8,01 1,2 1 1,15 2 A 7 0,86 Porszíu nyersen .... lilássziirke sötétszürke okkerfehér szürkés- fehér szürkés- barna szennyes fehér Porszin izzítva szürke szürkés- fehér világos- szürke sötétbarna sötétszürke világos- szürke Cu ny ny ? ny ny. ny 11 V Co O 0 ny nv ? 0 ny ? Ge 11 V ny 0 0 ny O Sn 0 0 0 ny ? 0 - O Mo ny 0 0 ny nv ? O Cr 0 0 0 0 O nv ? V B 0 0 0 0 O ny ? ny ? ny ny ny ny ny Nem voltak kimutathatók: Ni, Au, Ag, Zn, Cd, Pb, As, Sb, Bi, Te, Be. Nb, Se, Zr. Minták lelőhelye: 1. Bakonya, alsóperm felső része (elemzés kőszénrész nélkül) 2. úrkút, kovásodott fatörzs a felsőliász mangánösszletből (Gy.: Vadász, 1948) 3. Pesthidegkút, kovásodott fatörzs, alsóoligoeén? 4. Tokod-altáró, ótokodi homokfejtő, kovásodott fatörzs (oligocén) 5- Zagyvapálfalva, kovásodott fatörzs, burdigalai emelet (Gv.: B a r t k ó) 6. Cserháthaláp, kovásodott fatörzs alsóhelvéti kavicsból (Gy.: Eartkó). Az elemzési adatok szerint a különböző korú rétegekből származó elkülönült kovásodott fatörzsdarabok SiCb-tartalma 87 — 97% között változik. Hasonló eredménye- ket mutatnak Stromer adatai is [1937] 11 különböző lelőhelyű és korú kovásodott fa 86 — 97% között változó SiO,-tartalmával. Kzzel szemben Hetényi R. geológus gyűjtéséből, Pécsbányatelepről az alsó- liász kőszénösszletből származó meghatározhatatlan fatörzs 1,42% Si02, 6,59°/o CaO, 6* 512 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet 1,46% MgO, 35,12% izzítási veszteségű elemzési adatai üledékföldtani ismereteink szerint nem kovásodásra, hanem. limonitosodásra (limnosziderit) utalhatnak. Jelentősebb következtetésekre jogosítanak a kovatartalom ásványos jellegének vizsgálatai. Ebben a vonatkozásban K o c h S. a várpalotai fás barnakőszén kovásodott darabjaiból 9 mintában 64 — 90% között változó SiCb-tartalom mellett 12 — 34% szerves- anyag- és víztartalmat talált. Egy tiszta xilites mintában, 98,41% szervesanyag- és víztartalommal, 1,50 Si02, 0,03% Fe,03 mellett nagyon kevés kovaszferulit volt. A kova- anyagot túlnyomólag szépen fejlett szferulitos kalcedonnak, kevesebb mikrokristályos kvarcnak és még kevesebb amorf opálnak határozta meg. A kovaanyag ásványos jellegére vonatkozólag figyelemre méltók B árdossy Gy. röntgendiffraktométeres vizsgálatai, amit az Állami Földtani Intézet Igazgatósága 5. ábra. Felsőtriász növényi lenyomat ( N eocalamites ? ) Fig. 5. Empreinte de plante du Trias supérieur ( X eocalamites? ) 6. ábra. Az ausztráliai Smith-tófenék erdős részletének száradás útján történt pusztulása (W e i g e 1 t J. nyomán) Fig. 6. Destructiou pár desséchement de la portion boisée du fond du lac Smith en Australie (d’aprés J. W e i g e 1 t) Vadász : Magyarországi kövesedéit famaradványok 513 7. ábra. Síkparti mocsárláp kiálló facsonkokkal (P o t o n i é, H. nyomán) Fig. 7. Marais de cőte plán, avec des troncs saillants (d’aprés H. P o t o n i é) 8. ábra. Kovásodott lapított ,, Seqaoioxylon” -fatörzsdarab. Nagybátony, Tiribes akna I. sz. barnakőszén- telep legfelső részéből Fig. 8. Fragment de tronc silicifié, aplati de „Sequoioxylon" . Nagybátony, puits Tiribes, partié supérieure de la laie de lignité No. 1 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet 514 engedélyével 17 különböző korú (perm — miocén) kovásodott fatörzs-mintán végzett. A vizsgálatok szerint egészen kvarcanyagú a bakonyai alsópermi kovásodott fatörzs, 1—2 mm szemnagysággal, jól fölismerhető faszövettel. Az ásványos alkat bizonyos mértékig a földtani kor szerint alakul. A legidősebb kovásodott famaradványok tiszta kvareanyagúak. Kvarc és kalcedon a burdigalai és helvéti rétegekből kikerült kovásodott 9. ábra. ,,Dadoxylon" sp. kőszenesedett fatörzs, felsőliász, mangános agyagból, Úrkút. Fig. 9. ,, Dadoxylon ” sp. tronc carbonisé, I,ias supérieür, argile manganésifére, Úrkút, fa anyaga, míg a szarmata és tortonai rétegekből krisztobalit és tridimit alkatú kova- anyag volt kimutatható. Az úrkúti mangánösszlet radioláriás agyagból származó szür- késbama, világosszürke, finom sávos ,,Agathoxylon”-ia.törzs anyaga Bárdossy Gy. szerint kalcedon néhány tizedszázaléknyi szerves anyaggal és agyagásvány tartalom- mal. Bárdossy megállapítása szerint az ásványos alkat a kovásodás módjától függ. A gélszerű kovakiválás lassú kristályosodása krisztobalit keletkezésre vezet. A kovaoldatból kicsapódó anyag kristálynövekedéssel kalcedon és kvarc alakjában jelent- kezik. A várpalotai krisztobalitos kovás fatörzsek repedéseit utólagos kalcedon tölti ki. Vadász: Magyarországi kövesedéit famaradványok 515 io. ábra. Fatörzs és ágak felhalmozódása az ausztráliai Smith-tó partján (W e i g e 1 t, Fig. io. Accumulation de trones et de branches sur la rive du lac Smith, en Australie (d’aprés J. J. nyomán) \V e i g e 1 t) ii. ábra. Dolomitosodott kovás fatörzs vékonycsiszolata (Kiss J. felv.) Fig. ii. Plaque mince de tronc silicifié, dolomitisé (Photo J. Kiss) 516 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet Kétségtelen, hogy ezekben az esetekben a sokáig csak magmás eredésűnek tartott krisztobalit és tridimit üledékjellegű kiválás, bár kovaanyagának származása hidrotermális is lehet. A kovaanyag ásványos jellegét egyéb tényezők: megfele'ő éghajlat, oldat- hőfok, pH, az ülepítő közeg- redoxpotenciál ja, különféle ionhatások is befolyásolhatják. A kovásítás folyamata viszonylag rövid földtörténeti szakaszban megy végbe. Erre utal- nak a szingenetikus rétegtani helyzetben levő fatörzseknek ugyanabban a rétegösszlet- ben, néhány méterrel magasabb szintben található már kovásodott állapotban görgetett, koptatott darabjai. Ez a hazai kovásodott faleletek települési helyzetének eddigi adatai- ból adódó földtani megállapítás nincs ellentétben S t r o m e r vizsgálatainak abbeli eredményével, hogy kovaoldattal hatalmas fatörzsek 97%-ig terjedő átitatásos átková- sítása nagyon lassú folyamat. Évszámokban még nem kifejezhető, viszonylagos föld- tani időméretek kielégítik a folyamat lassú kívánalmát. Korrektúra közben, Pásztóról, valószínűleg felsőszarmata — pannóniai homokos- kavicsos-andezittufatörmelékes folyóvízi rétegekből Kubovics I. gyűjtéséből előke- rült, Greguss Pál meghatározása szerint Tilia-íéle kovásodott fatörzs darab Bár- dos s y Gy. röntgenográfiai vizsgálata alapján néhány tizedszázalék kvarcon kivül egé- szében gyengén kristályos krisztobalitból és tridimitből áll. Eredeti gélszerű, amorf, valószínűleg hidrotermális kiválásból lassú folyamattal kristályossá vált. Üledékföldtani vizsgálataink a kovásodás kémizmusának és ásványos alkatának,, kristályszerkezeti jellegének ismeretével rávilágítanak a kovásodás közegére, módjára, kimenetelére, valamint a kovaanyag eredetére is. Állandóan szabad levegőn az elhalt faanyag korhad, maradéktalanul elpusztul. Levegőtől elzárt, oxigénhiányos közeg- ben, vízzel borítva, üledékanyaggal fedve, szenesed! k. Utaltunk arra, hogy ková- sodott famaradványok önálló, egyedi leletekben és a kőszénteleprészekben mutat- koznak. A lerakódás helye mindkét esetben kétségtelenül sekély vízzel borított szárazulati közeg (síklápi erdő, mocsárlápi tőzeg, folyótorkolat, deltaüledék, kiszáradó partszegély, lagúna vagy esztuárium). Kőszenesedés és kovásodás együttesében kőszenes és kovás különálló darabok többnyire vékony kőszénkéreggel vagy lekoptatott kéregnélküli darabokkal észlelhetők. Ezek mindegyike különböző képződési módot, eltérő kövesedést jelez. Keletkezésük külön vizsgálati megállapítást igényel, mert a leletek térbeli és idő- beli különbségei a kovásodás folyamatának, a kovaanyag eredetének más-más közegben,, különböző őstérszíni viszonyok közötti azonosságát vagy eltéréseit jelezhetik (5 — 11. ábra). Kőszéntelep-kovásodás Ilyen irányú kovásodás legrégibb megfigyelési adatait kőszénföldtani vonatkozás- ban a sajóvölgyi helvételeji bamakőszénösszlet II. telepéből említettük [Vadász, 1929]: „Kisebb -nagyobb rögök, fészkek, ritkábban kiékelődő rétegek ezek a telepben, s ahol nagyobb mennyiségben mutatkoznak, ott a telep némileg kivastagodik. Néha elkovásodott fatörzsek, amelyeken a fás szerkezetet legtöbb esetben jól felismerhetjük; néhol valóságos elágazó tuskókat, rönköket is látunk. Anyaguk túlnyomóan kvarc (kovasav), nagyon sok pirittel. A kovás-pirites barna, lignitjellegű daraboktól a valósá- gos faopálig, minden fokozatban találhatók.” Kevés bitumentartalmuk napmeleg hatá- sára vagy hevítéskor eltávozik, színtelenedésre vezet. „Kétségtelen, hogy ezek az elkovásodott teleprészek a széntelepek keletkezésé- vel egyidejű diagenetikus hatások nyomán jöttek létre. A láptőzeg anyagában levő fatörzsek helyenként kovasav oldatokkal érintkeztek, amelyek a szerves anyagot kiszo- rítva, molekulárisán foglalták el azok helyét” . . . „gondolhatunk olyan egészen körül- írt, helyi jellegű kovásodásra, mely az egykori tőzegláp különböző pontjain egy-egy fatörzset részben vagy egészen körülvéve, elkovásított” . . . „A szénanyag túlnyo- Vadász: Magyarországi kövesedéit famaradványok 517 mó részének hiánya a kovásodott részekben nem a kioldódásból származik, hanem úgy magyarázható, hogy a kovásodás még a szénülési folyamat előrehaladottabb álla- pota előtt ment végbe és kizárólag csak a fás részeket érte, amelyek a szénülési folyamat- ban lassabban haladtak, mint a tőzeganyag.” Hasonló eredményekre vezettek Szádeczky-Kardoss E. vizsgálatai is [1952], aki szerint a kovásodás „viszonylag lassú, de még a láposodással egyidejű, vagy kevéssel a lerakódás után is folytatódó szingen etikus — diagenetikus, de nem epigenetikus folyamat” [1. Stromer, 1933,]. Szerinte a borsodi II. telepben gyakori kovásodás a vulkáni működés kovaoldataival állhat kapcsolatban. A kovaanyag vulkáni származ- tatását ebben az esetben valószínűsíti a kőszénösszlet meddő közbetelepülésében megál- lapított vulkáni portufa (riolit-dácit) szórt anyaga, aminek a lápmedencebeli bomlásából a kovaanyag lokalizáltan kolloid módon koagulálódhatott. Ezek a régebbi megállapítások a miocén kőszéntelepek egyes körülhatárolt részei- ben mutatkozó kovásodás alapkérdését, a kőszénülés és kovásodás időviszonyát, sőt a kovásító anyag eredetét is érintik. Közelebbi magyarázatot igényel azonban az általában savas láptőzeg kőszénülése közben egyes tőzegrészek körzetében földúsult oldott kova- anyag jelenléte. A láptőzeg faanyagának kovásítása a kovaoldattal való lassú, folyamatos átitatásával megy végbe, a szerves anyag egyidejű alkáliás bomlásával, ami a kova- anyag oldott állapotát indikálja, egyszersmind annak anyagát koncentrálja is. Vagyis a láptőzeg gyengén savas közegében a fás részek helyenként szárazabb vágj1 nedvesebb szöveti állományának minőségi állapota szabja meg a korhadás, kőszenesedés vagy kovásodás lehetőségét, következésként az utóbbinak lokalizált voltát is. Ezt igazolják a mikroszkópi szövetvizsgálatok, melyek a kovásodott részekben többnyire jól mutat- kozó sejtszövetet, a kőszenes részekben nehezebben fölismerhető szöveti alakulatot jeleznek. A Nógrád-borsodi helvételeji barnakőszéntelepek kovásodásának kovaanyaga kétségtelenül a telepcsszlethez tartozó riolittufa földpátjának mállásából származik, halmirolízis útján. Származhatik a kitörés hidrotermális folyamatából is. A várpalotai alsótortonai telepösszletben található kovásodott fatörzsek és gyökércsonkok kovásító kovaanyaga ugyancsak a közbetelepült riolittufa bentonitos bomlásából ered. A kőszén- telepet átjáró kőzetrések mentén észlelhető vékony kovaerek itt epigenetikus hidro- termális hatásokra is mutatnak. Ehhez kapcsolódnak a fedőrétegösszlet melegvizű melániás üledékei, valamint a riolittufa eredésű bentonitrétegek is. Egyes farészek kovásodása Külön vizsgálatot és megítélést igényelnek egyes szárazulati üledékekben szór- ványosan található kovásodott famaradványok üledékföldtani viszonyai származás, települési helyzet, alak, kovásodási mód, szenesedés és kovásodás együttesének viszonya tekintetében. Ilyenek gyakoriak a permi, a felsőliász, az oligocén, az alsóhelvéti, a tortonai, a szarmata és az alsópannóniai üledékekben, ritkábbak a villányi bath és a bakonyi — gerecsei alsókréta rétegekben. Rétegtani helyzetük, üledékföldtani jel- legeik, származásuk tekintetében nem egyveretűek . Valamennyi eddig leírt ková- sodott falelet a permi és az úrkúti felsőliász bányászat kivételével, túlnyomólag a felszíni feltárásokból vagy lelőhelyekről került ki. Mélyfúrási anyagokból csak fás— kőszenes mintákat ismerünk a pannóniai rétegekből. Külalakra vannak vál- tozatlan törzskerületű vagy összenyomott, lapított alakú törzs-, ág- és gyökérdarabok (8. ábra). A legtöbb kovásodott maradvány különböző nagyságú, héj- és kéregnélküli, sokszor határozottan koptatott darab. A mikroszkópos szöveti leírásban vizsgált dara- bok nagyságméretének tehát semmiljTen jelentősége nincs; a nagyságméret csakis üledékképződési tekintetben vehető figyelembe. Ugyancsak üledékképződési kőzetté- 518 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet válási jelleg, hogy egyes rétegekben vannak szenesedett kérgű kovásodott darabok, a legtöbb esetben azonban a kéregrész hiányzik. Végül találhatók a kovásodott darabok mellett egészen szenesedett fatörzsrészek is (Bakonya — perm; Úrkút — felsőliász) (9. ábra). A kovásodott fatörzsek különböző megtartási módja, az üledékekben való telepü- lési helyzete arra utal, hogy a kovásodás sok esetben a fatörzsek, az ágdarabok vagy a gyökérrészek vízi úton szállított uszadékfájából a leülepedés, lerakódás közegében tör tént. A kovásodás kimenetele, folyamata az uszadékfa állapotától, a vízzel borítottság- tól, az ásványos üledékanyag környezeti hatásától s a betemetettség mértékétől függő kőzettéválási körülmények szerint alakul. Az uszadékfa minden esetben a közeli száraz- földről származó növényi törmelék; lerakodási helyén mindenképpen allocliton. Kováso- dási kőzettéválása szerint éghetetlen kőzetanyag (akausztofitolit). Szenesedés esetén éghető szerves kőzetelegyrész (kausztofitolit) . Valamennyi ilyen elsődleges kőzettéválás- sal létesült uszadékfakovásodás vagy kőszenesedés szárazulati törmelékes vízi üledékek- ben mutatkozó, folyóvízi, delta, esztuáriumi vagy partközeli, sekély vízi üledék (15. ábra). A kovásítás folyamata itt is a betemetett uszadékfa szerves bomlásával járó kovaoldat-koneentrálódás útján történik a sejtszöveteket kitöltő módon. A kovaoldat- tal való átitatódás kívülről befelé haladóan történik, tökéletes mértékig, lassú, hosszas folyamatként. A kovásodás mértékében nem találunk núkroszkópos különbséget a kovásodott darabok külső és belső részei között. Makroszkópos megítélés szerint a ková- sodott famaradványok meglehetősen épek. Egyik permi darabon kisebb lyukak mutat- koznak, amelyek egykori korhadás helyei lehetnek. Stromer egyiptomi kovásodott fákra vonatkozó tanulmánya arra utal, hogy erősen korhadt fa, lignit, kőszén vagy meszesedett fa is kovásodhatik. Ez azonban szerintünk már utólagos, epigén folyamat a megelőző ásványos anyag kioldásával és kovasavval való helyettesítésével. A korhadt részek helye pedig föntebbi megfigyelésünk szerint a bezáró kőzetanyaggal kitöltött üregként marad meg. Ezért a szingenetikus lerakodási közegben történő kovásodás csak viszonylag ép, frissen elhalt, valószínűleg nedves éghajlaton tenyészett fatörzsnek hosz- szabb idejű szárazságtól megóvott része jut uszadékként az ülepítő, kovásító közegbe. Itt egyes részek nedvességgel átitatva, felpulmltan betemetődve, rétegnyomás hatására összenyomódtak, mások talán kovaoldatokkal hamarabb átitatva eredeti alakjukban kovásodtak. Behrend vizsgálatai arra utalnak, hogy amíg szerves kolloidokból álló protoplazma van a sejtekben, addig molekulárisán oldott anyagok, tehát kovasav sem hatolhat be; csak teljes kiszáradás után, a szerves kolloidanyag pusztulásával válik a sejtszövet szabaddá. Ennek kedvező előfeltétele a trópusi — szubtrópusi száraz és nedves időszak váltakozása. Száraz időszak és éghajlat a talajvíz sókoncentrációját és a kovasav kolloid állapotát előnyösen befolyásolja, de a kovásodást nehezíti. Elősegítik a kovásító anyag koncentrálódását a kovasavas hévforrások, a bomló növényi anyagok lúgosító hatása; a kovaoldat kicsapódását pedig a lápvíz humuszsav-tartalmának hatása. Említésre érdemes, hogy az 1957 nyarán itt járt Jegorov A. professzor ilyen irányú beszélgetésünk során felhívta figyelmünket arra, hogy kazahsztáni tapasztalatai szerint a növényben levő kovasavtartalmon felül a kovasav legnagyobb részét olyan törzsdarabok, ágak, gallyak abszorbeálják, amelyek megelőzően bizonyos ideig savas aerob közegben, kiszáradó tó partján vagy fenekén voltak. Ezek az anyaguk különböző részeiben egyenlőtlenül oxidálódott (korhadó) fadarabok betemetődve kétféle elváltozást mutatnak: 1. A fa belső része a mocsárvízből abszorbeálja a kovasavat, amit magában koncentrálva, csökkenti a kőszén növényi alapanyagának átlagos kovasavtartalmát. 2. A kéreg és kéregalatti rész ezalatt lassan szénül. A kazahsztáni leletek arra utalnak, hogy a megfelelő korú rétegek arid és szubarid övék közelében, vagy már ilyeneken belül keletkeztek, viszont a törmelékes és oldott anyagok szállítása arid övékből történt. Vadász : Magyarországi kövesedéit famaradványok 519 Ez a magyarázat jól egyeztethető a magyarországi kovásodott faleletek kéregtelen és kőszenes kérgű keletkezésével. Ezeket az üledékföldtani megállapításainkat jól igazolják Vámos R. mikro- biológiai vizsgálatai, amelyeknek eredményeit az úrkúti ftlsőliász mangánösszletben talált kovásodott fatörzsek keletkezésére is vonatkoztatta. Szerinte a liász tenger sekély 12. ábra. a) Pleisztocén szélfúvásos felszínű permi , , Dadoxylo rí'- törzsdarab, felülnézete Cserkút b) Pleisztocén szélfúvásos felszínű ,,Dadoxylon” - törzsdarab oldalnézete, vasas függőleges kéregháncs- nyomokkal, Cserkút Fig. 12. a) I 'ragment detroncd e „Dadoxylon” permien, á surface affectée pár la déflation pléistocéne, Cserkút b) Vue latérale d’un fragment de Dadoxylon á surface affecté pár la déflation pléistocéne, avec des traces horizontales ferreuses de la tille, Cserkút 520 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet vize baktériumos. Szulfátredukciós közeg lehetett, amelyben a redukciós folyamatok a víz pH -értékét jelentékenyen megváltoztatták. Ennek közvetlen bizonyítéka a kovásodás során keletkezett pirít. Az ezzel kapcsolatos lúgosodással foszfát, vas és mangán válik ki, s az oldott kovasav mennyisége átmenetileg megnövekedik. Az anaerob körülmények között az üledékbe került uszadékfában a fenéken erjedéses folyamatok mennek végbe vajsav, ecetsav, tejsav képződésével. A faszövet savas állapotba kerül, s a fatörzsbe szivárgó kovasav a savas hatásra kiválik, s fokozatosan elfoglalja a lebomló növényi szövet helyét. A kovasav amorf kiválása nem gátolja az oldott kovasav folyamatos további beszivárgását. Időnként, a redukciós szint süllyedésével oxidációs körülmények közé, sőt rövid időtartamra az így bomló fadarab felszínre kerülhet. A levegővel érint- kező felületen aerob mikroszervezetek, cellulózbontó baktériumok, gombák is szerephez jutnak, s oxigénfogyasztásuk megakadályozza az oxigénnek a belső szövetekbe jutását. Ennek az aerob tevékenységnek eredményeként a kéreg és a kéreg alatti részek lebomla- nak. Ezért a kovásodott fa legtöbbjéből a kéregrész hiányzik. A fatest belsejében a szer- ves savképződés miatt a kezdeti semleges pH után a H-ionkoncentráció megnövekedik, tehát a kovasav kiválása zavartalanul folytatódik. Ebben az irányban a kovásodott famaradványok további mikroszkópi vizsgálatában a baktériumok kimutatása kívá- natos. Az irodalomban gyakran találkozunk a növényi részek élő állapotban történő kovásodási lehetőségével. Idevonatkozó, fiziológiai kísérletekkel alátámasztott kritikai tanulmányt Ibrahim, M. M. professzor közölt 1943-ban, majd az egyiptomi oligocén „kövesedett erdő”-re vonatkoztatva, 1952-ben. Közismert egyes növények hamujának nagy kovasavtartalma is. Baker ausztráliai professzor és munkatársai a búza porá- ban és egyéb növényi részekben mikroszkópos opál-fitolitokat éskrisztallit részeket írtak le. A nyugat-afrikai Aranyparton és Togoban tenyésző, faalakú trópusi sárgafa (Chloro- phora excelsa) törzsének alsó része sok kovasavat vesz föl és szövetében tű alakban rak- tározza. A fa végül elhal s kovás alsó törzse sokáig állva marad. Mindamellett nem sok földtani valószínűsége van kovásodott famaradványok egykori élő állapotban történt kovásodásának, s különösen 20 — 30 m hosszú, 1 — 1,5 m átmérőjű hatalmas fatörzsek kovásodott állapotú, szállítás útján történő üledékképződésének. Feltűnő a kovásodott famaradványokra a kéregnélküliség általánosított jellege. B e li r e n d különösen a tűlevelű fák kéregnélküli voltában látja az elhalás utáni kovásodásnak egyik bizonyítékát. A kovásodott fatörzsek kéregnélkülisége annál fel- tűnőbb, mert Stromer szerint a fakéregrész ritkább esetben élő állapotban is képes kovasav felvételére és sejtraktározására. Rendszerint azonban csak a faállomány kováso- dik, mert uszadékfáról a kéreg már hiányzik. Magyarországi kovásodott famaradványok vizsgálatából arra az eredményre jutottmik, hogy a leletek rétegtani helyzete szerint megkülönböztetett üledékképződéssel szingenetikus kovásodás esetén a kéregrész szene- sedett. Ilyen szenesedett kérgű kovásodott fatörzsek kerültek ki a mecseki alsópermi rétegösszletből, a nógrádi burdigalai — alsóhelvéti határrétegekből (Nagybátony, Szoros- patak) és a helvételeji riolittufa fekvőből. Ezekben az esetekben előtérbe kerül a kőszén- telepek kovásodott részeire vonatkozólag föntebb tárgyalt kérdés: a kőszenesedés és kovásodás időrendi viszonya. A permi kőszénkéreg S o ó s L. mikroszkópi szénkőzettani vizsgálata és megállapítása alapján szervetlen ásványos anyaggal átszőtt vitrit. Ezek között vannak átkovásodott részek, jó megtartású növényi szövettel; sok baktérimn- pirit, a kőszenes anyagot átitató hajszálrepedéseket kitöltő kalcit, repedéskitöltő pirít — markazit, vastartalmú dolomit. Elsődleges a kovásodás és a baktériumpirit, a többi ásványos elegyrész utólagos. A kőszénkéreg és kovásodott farész viszonyában a vitrites, kőszenes rész elsődleges, koraibb, a kovaátitatódás a vitrit kiszorításával történt szin- genetikus kovásodás. Vadász : Magyarországi kövesedett famaradványok 521 Egy másik alsópermi kővágószöllősi, laposra nyomódott kőszenesedett törzs- vagy .ágdarab Kiss J. mikroszkópos vizsgálata szerint erősen repedezett, a repedéseket kova, dolomit és vasas dolomit tölti ki. Helyenként a kova és a karbonátos anyag a vékonyabb repedésekben egyidejűnek tűnik, a vastagabb kitöltésekben a karbonátos anyag látszik idősebbnek, mert ennek szövetelemei kovával átjártak, szivacsszerűen átitatottak. A kovaanyag kristályos és szubmikroszkópos kalcedon, amelynek szemcséi között vörös szerves anyag és ritka hematitszemcsék vannak, sőt kivételesen a kvarc és karbonátos elegyrész határán, azokkal szövetileg kapcsolódva epigén földpát (albit- oligoklász) is észlelhető volt. Ezek alapján Kiss J. a szénülést követően, karbonátos és kovaoldatok együttes hatásával, alkáliás közegben végbement ásványosodásra következtet. A mecseki permi rétegösszlet uszadékfáinak további különleges szingenetikus ásványoSodását a kővágószöllősi bányaföltárásokból származó másik példányon ugyan- csak Kiss J. vizsgálta, s azt teljes egészében karbonátosodott anyagúnak találta. 'Vegyi összetétele: 0,84% Si02, 0,37% Fe,03, 2,33% FeO, 19,51% MgO, 30,35% CaO, 45,10% C02, 1,01% +H20, 0,10%. Kőzetanyaga ezek szerint vastartalmú dolo- mit, egyes részeiben nagyobb vas- és magnéziumtartalommal: ankerit. ,,A fatörzs kovás anyagát kiszorító karbonátos elegyrész dolomittól ankeritig számos átmenetben jelent- kezik, de sohasem kalcit. A kovás fatörzs szilícium tartalma eredeti (kovásító) kvarc- ból, ritkán kalcedonból áll, de van egy második generációban jelentkező kvarc-elegy- rész is, ami dolomit — ankerit metaszomatózis útján keletkezett. Ennek mennyisége alárendelt. A kovasavnak karbonátok által történt helyettesítése csakis erősen lúgos közegben történhetett. A kovasav kioldásával az eredeti fás szerkezet teljesen eltűnt (dolomit-ankeritben) , legfeljebb csak egyes ellenállóbb részlegek maradtak meg roncsok alakjában. Egyik csiszolatban a karbonátos részlegben teljes edénynyalábok ismerhetők fel a sejtfalak részletes rajzolataival együtt, amiből arra is lehet gondolni, hogy a fatörzs eredeti konzerválása nemcsak a kovasavtól, hanem a dolomittól, ankerittől is származ- hatik. Annyi bizonyos, hogy a vizsgált területen az üledékképződéssel egyidejű (alsópermi sorozat) Ca — Mg — Fe karbonátos fácies is van, de ezen kívül jelentős epigén, sőt aszcen- ■dens jellegű dolomit — ankerit képződés is kimutatható.” A mecseki permi rétegösszletből kikerült, rendelkezésre álló egyes kovásodott fatörzsdarabok eddigi anyagvizsgálatából az a megismerés adódik, hogy a felszínen szórványosan található, több mint 100 év óta ismert kisebb-nagyobb kovásodott fatörzs- darabok a rétegek lepusztításából visszamaradt kéregnélküli, többé-kevésbé koptatott anyagúak, szenesedési nyomok nélkül. Viszont az újabb időben felfejlődött itteni kiter- jedt bányászati feltárások rögzítették az alsópermi tagozatban a kovásodott famaradvá- nyoknak, mint egykori uszadékfa lerakódásoknak eredeti lerakodási települési szintjét, szenesedett— kovás, szeneskérgű — kovás és kovás — karbonátos állapotban. A szenesedés az uszadékfa betemetődése során a fatörzsdarabok kéregrészében, az ágdarabok egész anyagában, az ásványosítással (kova és karbonát) az üledékanyag kőzettéválásával egy- idejű (szingenetikus), de mégis az ásványosodást egy árnyalattal megelőzi. A bánya- föltárásokban végzett földtani megfigyelések rögzítették a kovásodott famaradványok települési helyzetét, fekvési irányát, megközelítő méreteit is. Szóbeli közlések szerint a kovásodott famaradványok mindig a rétegdőlés mentén EÉNY — DDK áramlási irány- ban találhatók 1 — 1,5 111 átmérőjű, 20 — 30 m hosszúságot is elérő, összefüggő korona résszel, törzs- és gyökércsonkkal. Úsztatási irányítottságuk a vastagabb, gyökércsonkos résszel előre, dél felé mutat (Konda J., Grossz Á.). Vannak nem összefüggő törzs- és ágdarabok is teljesen átkovásodott vagy szenesedett külső kéregrésszel és kovásodott belső farésszel. A szingenetikus kovásodású egykori uszadékfák helyzetére vonatkozó szóbeli közlést igazolják V i r ág h K. főgeológus által rendelkezésre bocsátott Mach 522 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet P. geológus bányabeli észlelés szerinti adatok. A kovásodott nagy fatörzsek mindig a rétegdőlés mentén fekiisznek a középsőpermi zöld és szürke középszemű homokkő- összlet alján, középső és felső részén. Helyzetük nagyjából É — D irányú, de vannak ÉK — DNv (50— 230°), ÉNy — DK (300— 120°; 335 — 1550) irányúak is (12. ábra). Bako- nyáról kőszenes kéreggel, aminek anyagát föntebb jellemeztük. Gr ossz Á. megfigyelése nyomán voltak 0,8— 1,0 m átmérőjű, szenes kérgű, belsejükben homokkő anyagú ,, kőbeles’' törzsrészek, melyek több méter hosszban követ- hetők. Az utóbbi megfigyelési közlés megfelelő anyagvizsgálati lehetőség nélkül, kőzetté- válási módjára nézve nehezen magyarázható. Fönnáll az a lehetőség, hogy a szenesedett kérgen belül teljesen elkorhadt farész üres helyét kitöltő homokkő kőzetanyag, vagy pedig az egész fatörzs üres lenyomatát jelző ,,kőbél”-lelettel számolhatunk. A kovásodott fatörzsek fekvési helyzete a vízmosás sodrának irányát is jelzi, a fatörzs hosszában a bezáró homokkő szemcsenagyságának finomodásával, sőt kívülről befelé haladóan az oxidációsból a redukciós közegbe átvezető geokémiai hatásokkal. Ezek a jobbára hidro- termális redukciós geokémiai folyamatok hozták létre az említett ásványosító anyagok lokális koncentrációját a fatörzsek szerves anyagának bomlási indikációjával. A mecseki permi kovásodott faleletek ilyen különleges ásványosodott (kövesedési) módja bizonyos ellentmondásban áll az említett, Gallwitz által megállapított geiseltali adatokkal a mész- és kovakiválás kölcsönösen kizáró voltában. Az ellent- mondást áthidalhatja az a tény, hogy a mecseki permi leletekben CaC03 nincs, s a jelen- levő dolomit és sziderit nyilvánvalóan a mészkarbonáttól eltérő geokémiai tényezők között keletkezik (pH, hő), amelyek az itteni üledékgyűjtőben az uránosodás különleges geokémiai közegében igazolva lehetnek. Erre utal a kovásodás és karbonátosodás nem szingenetikus volta, hanem a karbonátosodás metaszomatikus jellege, a kovásodott növényi részek elpusztításával járó kövesítéssel, benne fölismerhetően csak kisebb növé- nyi szövetfoszlányokkal. Ugyanakkor azonban föltűnő a kőszenes kéregrészű kovás dara- bokban a vitrit helyét kitöltő kovaanyag, ami megelőző kőszénülésre utal. A permi rétegösszlet bányaföldtani megfigyeléseinek szóbeli közlései arra utalnak, hogy az említett szingenetikus kovásodási rétegszint fölött, 10—15 111 függőleges távol- ságban levő durvább szemű, aprókavicsos homokkő-konglomerátumban mutatkoznak további kovásodott fatörzsdarabok szenes kéreg nélkül, koptatottság határozott jeleivel. Egyik ilyen, a cserkúti légakna mellől, a külszínről az Egyetemi Földtani Tanszék oktatási gyűjteményébe került 25 cm sugarú, 20 cm magas félhengeres ,,Dadoxylon” - darab közelebbi vizsgálata kétségtelenné teszi, hogy már kovásodott állapotban régóta fel- színen volt, valószínűleg a pleisztocénban szélfúvással simára koptatott gyengén szél- barázdás alakulat (12 a. ábra). Ennek a darabnak oldalfelületén vörös, vasas festődésű, sűrű, függőleges bordázat látszik, ami az egykori kéregrész belső felületének ugyancsak szárazföldi keletkezésű vasassága lehet, Vámos R. említett mikrobiológiai vizsgálatai szerint (12 b ábra). A darab koptatott felszínén 4 — 5 cm átmérőjű üreg egykori korhadás nem kovásított üres helye lehet, amit a bezáró anyag töltött ki. A rétegösszlet hosszú időn át tartó nagy mérvű lepusztulásával a nagyobb kovásodott fatörzsek mecha- nikailag földarabolódtak és eredeti fekvésükből kisebb-nagyobb távolságra, idegen kör- nyezetbe sodródtak, többé-kevésbé koptatott állapotban, esetleg későbbi rétegösszlet - ben újraülepedtek. Ezt magyarázza a kéregnélküli állapot, a kovásodott állapotú meg- munkáltság, koptatott-görgetett alak. Egyben alátámasztja azt a régebbi elgondolásun- kat, hogy a kovásodott fatörzsdarabok legtöbb esetben nem jelentik aimak a rétegnek földtani korát, amelyből előkerültek. Az uszadékfák eredeti üledékképződési jellegei, folyamatai és a kovásodott fatörzsdaraboknak a különböző rétegekben való gyakorisága térben és időben, esetről esetre megkülönböztetést igényelő feladat. Vadász: Magyarországi kövesedéit famaradványok 523 A mecseki permi kovásodott famaradványok helyzetére és kovásodott állapotban történő utólagos szállítottságra vonatkozó magyarázatunkat alátámasztják J á m b o r Á. geológus megfigyelései a Cserkút — Kő vágószöll ős környéki felszini rétegekből gyűjtött kovásodott faleletek rétegösszletbeli helyzetéről. A cserkúti középsőpernű vöröshomokkő 170/20° dőlésű rétegében 50 — 230° irányban vízszintesen fekvő 70 cm átmérőjű fatörzs, majd kissé távolabb 60 cm átmérővel 70 — 250° irányban egy másik darab is látszik. Kővágószöllős határában 150/25° dőlésű rétegben 40 — 220° irányban 1,6 m hosszban 40 — 50 cm átmérőjű, majd a Melegmál keleti oldalán a boltozat északi szárnyán 13 — 16° 13. ábra. A mecseki permi rétegekben levő fatörzsek fekvési irányának vázlata Magyarázat: 1. Felszíni fatörzshelyzet, 2. Bányabeli fatörzshelyzet, 3. Dőlésirány Fi'g. 13. Esquisse de la disposition des trones trouvés dans les couches permiennes de la Montagne Mecsek Explication: 1. Position des trones d’arbre superficielle, 2. Position des trones d’arbre dans le puits, 3. Plongement rétegdőléssel, 1,2 m hosszban látható 20 cm vastagságú, valószínűleg ágdarab 65 — 245° irányban fekszik. Ezek a rétegösszletek az eredeti kovásodási réteghelyzet fölötti, fiata- labb permi tagozatban kétségtelenül kovásodott alakban áthordott faleletek, feltűnően azonos irányú települési helyzettel. A kisebb irányeltérések kétségtelenül a rétegösszlet mozgásos zavartságára vezethetők vissza. Mindez arra utal, hogy a kovásodott darabok görgetett módon történt szállítása a jelenlegi fekvési irányra merőleges, nagyjában ÉNy-felől irányult a lerakódás helyére, a mélyebb szintű rétegek magasabb térszíni helyzetű kiemelkedett összleteinek lepusztításából (13. ábra). Hasonló eredményekre vezettek az úrkúti és eplényi felsőliász mangánösszletből kikerült kovásodott, szenesedett, egykori uszadékfának minősülő, 0,6 — 0,7 m hosszúságú eddigi leletekre vonatkozó megfigyeléseink [,, Arancarioxylon ” sp., ,,Agathoxylon hunga- ricum ” (A n d r.) em. Greg., ,,Platyspiroxylon parenchimatosum” Greg.]. Rétegtani helyzet szerint valószínű, hogy az uszadékfák kőszenesedése és kovásodása a vegyi 524 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet jellegű mangánércképződés sekélytengeri közegében történt. A régebbi leletek az I. akna mangánkarbonátos zöld agyagos összletéből kerültek ki. A III. akna területéről talált darabok Cseh Németh J. geológus rögzítése szerint az oxidos mangánösszlet és a sárga radioláriás fedőagyag határán volt (9. ábra). A kovásodott darabok kéregtelenek, szenesedési nyomok nélkül. Viszont a karbonátos rétegekből előkerült szenesedett dara- bok kovaanyagot nem tartalmaznak. A kovásodott darab kissé laposra nyomott. A kova- anyag származása adva van a középsőliász fekvőrétegek tűzkőanyagából, ami a mangán- összlet alján kötetlen por alakban mutatkozik. A kovaoldás jelenségét a radioláriás fedőrétegek Radiolaria kovavázainak nyilvánvaló lúgos hatású kioldása és karbonátos helyettesítése bizonyítja. A kovásodott fatörzsek a mangánkarbonátos rétegből kerül- tek ki, annak rátapadt zöld agyagos részével, a zöld agyag kovásodási nyoma nélkül. Ez arra utalna, hogy a tengerfenékre merült uszadékfa kovásítása a mangán karbonátos- pelites üledék lerakódása előtt, a tűzköves fekvőréteg keletkezésével történhetett. A kőszenesedett és kovásodott darabok között keletkezési kapcsolat ez idő szerint nem mutatható ki. Az üledékképződési viszonyok általában véve sem tisztázottak olyan mértékben, mint azt a permi rétegösszletben ismertettük. Nyitott kérdés még a Cseh Németh J. által a mangánösszlet felső részének radioláriás agyagrétegéből gyűjtött világosszürke, finomsávos, egynemű, kalcedon anyagú fatörzsdarab származása és kovásodása is. Az ó bányai Farkasvölgy felsőliász (aaléni) palás agyagmárgából Gyovai J. főgeológus által gyűjtött kisebb, xylit-jellegű fénytelen, nyilvánvalóan nyilttengeri uszadékfa eredetű darab Soós L. vizsgálatai szerint 3,43% nedvesség tartalommal, 52,65% hamuelegyrészt mutatott. A hamuban 4,69% a Si02-tartalom. „Sejtfalak kissé oxidáltak. Jól látható sejtszerkezete gyantajárat nélküli fenyőre utal. Kevés, elszórt melanoreziniten kívül a sejtek huminites anyaggal vannak kitöltve, csekély (0,3%) reflexióképességgel; a melanorezinit reflexió-képessége 0,45%, and a mikroszkópi szövet mellett xylit-szénülésfoknak, vagy annál kissé nagyobb szénülésnek felel meg, a fény- telen, kemény barnakőszén határán” (S ó o s E.) . Az oxidált sejtfalak, véleményem szerint, megelőző szárazföldön, szabad levegőn hevert állapotot rögzítenek. További júrabeli kovásodott famaradványaink nagyon ritkák, amit ny'lvánvaló nyílttengeri, túlnyomólag mészkőüledékeink érthetővé tesznek. A mecseki alsóliász kőszénből előkerült gyér darabok kovásodási körülményei az egykori tőzegláp ilyen diagenezisének lokális, szűk területre korlátozott voltát jelezhetik. Ritkaságuk a tőzeg- láp szideritesedésének gyakoriságával értelmezhető. A linmosziderites részek növényi szövetet nem mutatnak. A villányi partközeli bath rétegekből kikerült gyér fatörmelék kovásodási körül- ményei egyelőre ismeretlenek. Uszadékfatörmelék eredetük kétségtelen, de a kovásodás a rétegek kőzetanyagának sziderit- és limonit-ooid-képződésével nem hozható össze- függésbe. Hasonló megítélést igényelnek a gyér alsókrétabeli, ugyancsak partközeli képződ- ményekből előkerült darabok is. Nincs kizárva, hogy ezek a megelőző szárazföldi kováso- dási folyamatból származó törmelékek. Még az úrkúti felsőliász mangánösszlet apti emeletbeli fedőrétegeiből Cseh Németh J. által gyűjtött, Greguss P. által ,,Torreyoxylon” (Dadoxylon? j-nak meghatározott kovás darab is nagy valószínűséggel az alatta levő liász mangánösszlet gyakori ,, Araucarioxylon , Agathoxylon, Dadoxylon" - anyagának lepusztítási áthalmozásából származik. Feltűnő a kovásodott famaradványok hiánya a dunántúli általános elterjedésű, kőszénképződéses eocén szárazulati képződményekben. Az eddig ismert egyetlen idetartozó lelet a tatabányai XV. akna alsóeocén kőszéntelepéből került ki, amit Gre- guss P. ,,Shoreoxylon cf. holdeni Ram.” néven írt le. Kovásodást az eocén kőszén- Vadász: Magyarországi kövesedéit famaradványok 525 telepekben ezen kívü sehol sem ismerünk. Viszont a tatabányai alsóeocén operculinás agyagmárgában található szenes-kovás kisebb uszadékfa-törmelékben, valamint a gánti bauxitösszlet felső részében levő szürke alsóeocén leveles agyag kőszéncsíkjainak anyagá- ban Greguss P. trópusi lombosfát határozott meg. Az irodalomban tatabányai lelőhely megjelöléssel eocénnek minősített „Cupres- sinoxylon” Tuzson, amit Greguss kérdéses „Podocarpoxylon” - nak jelöl, nyilván- valóan felszínen heverő felsőoligocén vagy alsóhelvéti maradvány. Ugyanígy a Kovács É. által leírt Budapest-kissvábhegyi Quercus cerris- re utaló kovásodott fatörzsdarab semmi esetre sem a „kissvábhegyi” (Martinovics-hegy) felsőeocén mészkőből származik, hanem kétségtelenül felszínen heverő, a terület lepusztulásából visszamaradt felső- oligocén vagy alsóhelvéti hordalékdarab. Az itteni felsőeocén mészkőből származó, viszonylag gyakori ,,Juglandites” termések nem kovás, hanem mészkő anyagúak. Ugyancsak feltűnő a kovásodás hiánya az alsóoligocén partszegélyi durva homokkő és konglomerátum összletben is, amelyben pedig faágak, fatörzsek és egyéb növényi maradványok helyenként eléggé gyakoriak. A nővén yi lenyomatok ritkábban kissé szenesedettek, többnyire azonban a növényi anyag teljesen hiányzik, annak helyét vörös vasas festődés jelzi. Egyik ilyen külsejű, 80 cm hosszú darab kétségtelen jellegze- tes vastag kérgű fa kéregrészének díszített kőbele, amelynek egykori kéreganyagában rovarrágási járatok ismerhetők föl. A szárazföldi rovar járatok finomabb kitöltő anyaga jól megkülönböztethető a durvább homokkő anyagától. Föltelietőleg a rovarjáratok finom faliszt anyagával keveredetten kitöltöttek (4. ábra). Kovásodott farészek itt azonban nincsenek. Kovásodott fatörzs-leletekben leggazdagabb és egyéb flóra-elemekkel is jól tanulmányozott a nevezéktanilag újabban vitatott felsőoligocén (katti — akvitáni?) és az ahhoz csatlakozó alsómiocén általános elterjedésű (burgigalai — alsóhelvéti) réteg- összlet. A leletek túlnyomó része kisebb-nagyobb, többé-kevésbé koptatott, kéregnélküli fatörzsdarab, szenesedési nyomok nélkül. Az alsóhelvéti szárazulati kőszénösszlet telep- részeinek említett kovásodása is idekapcsolódik. Reámutattunk arra a föltűnő tényre, hogy a felsőoligocén és alsóhelvéti kovásodott fatörzsek nagy gyakorisága a Dunántúli Magyar Középhegység és az Északkeleti Középhegység (Cserhát, Mátra, Bükk-hegység) megfelelő rétegösszleteire korlátozódik. A hasonló kifejlődésű Sopron vidéki (Brennberg) alsóhelvéti kavicsösszletből és az ahhoz tartozó kőszéntelepből teljesen hiányzik a kovásodott faanyag, a Mecsek-hegység ugyancsak azonos jellegű alsóhelvéti-konglome- rátumból csak ritka kisebb törmelékdarabokban jelentkezik. Az utóbbiak között a mecseki permi kovásodott fadarabok törmeléke ( ,,Arancarioxylon’’) is fölismerhető (Mánia). A Vértes-hegységben, Gerecse-hegységben, Esztergom — Dorog— Tokod felső- oligocén rétegeiből származó, a Budai-hegységig terjedően található kovásodott fatörzs- darabok eredete bizonytalan, kovásodási körülményei ismeretlenek. Rétegbeli hely- zetük, szórványos megjelenésük és koptatottságuk a kovásodott darabok nem nagy távolságból történt másodlagos szállítottságára utal. Valószínűleg az északi előtér szá- razföldi térszínéről, ami a paleogénben lehordási terület volt, s az eocén— oligocén rétegösszletek törmelékes kőzetanyagát is szolgáltatta. A kovásodás folyamata ugyanezen a száraz éghajlatú területen megelőzőleg történhetett, tehát a meghatározott fanem- zetségek és fajok valamivel előbbi (középsőoligocén?) kort jelezhetnek, előző növényi tenyészettel. A Dorog — tokodi medencerészben a kovásodott fatörzsdarabokat tartal- mazó, felsőoligocénnek minősülő rétegek és a rupéli foraminiferás rétegösszlet alatt újabb vizsgálatok szerint oligocéneleji édesvízi bamakőszénösszlet foglal helyet, amelynek mogyorósi bányaföltárásában, a telepben, álló helyzetű kőszenesedett ,,Sequoioxylon” törzs mutatkozott (Rákosi 1960), kovásodási nyomok nélkül (14. ábra). Ugyanennek 7 Földtani Közlöny 526 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet az oligocén telepösszletnek tokodi föltárásából, az édesvízi köztes meddő rétegekből Rákosi L. ritkaságként meszesedett uszadékfa jellegű ,,Sequoioxylon cf. gigantea” -nak minősített darabot határozott meg. Ez az egykori síklápi tőzeg az oligocén kor meleg éghajlatának időnként és helyenként váltakozó száraz és nedves szakaszait jelzi. Az oli- gocén rétegösszlet egészének üledékképződési és kőzettéválási körülményeiben kovásító anyagdúsulási lehetőséget nem ismerünk. Bartkó L. megfigyelései szerint a Nógrádi-medencében, a felsőoligocén felső- tagozatában is találhatók ritkán, koptatott kovás fatörzsdarabok. Ezek származása szintén ismeretlen. 0,55 m kőszén 0. 10 m édesvízi mészkő 0,35 m kőszén ré/eaterhe/éses csonk - határ elnyomódás 1.52 m szürke agyag 1.0 m kőszén 14. ábra. A mogyorósbányai oligocén kőszenesedett gyökérrészes fatörzscsonk álló helyzete (Rákosi L,. nyomán) Fig. 14. I^a position debout du tronc carbonisé á racines, de l’Oligocéne de Mogyorósbánya (d’aprés L. Rákosi) A magyarországi kovásodott fatörzsek általános elterjedésében, jellemző módon mutatkoznak a burdigalai — helvéti határt jelző szárazulati és az alsóhelvéti kavics— konglomerátumban, valamint a Nógrád — borsodi idetartozó kőszéntelepek ková- sodott részeiben. A bakonyi helvéti szárazföldi eredetű kavics- és konglomerátum ossz- letnek egyik jellegzetessége a kisebb-nagyobb, kéregnélküli, többé-kevésbé koptatott kovásodott famaradványok gyakorisága, szenesedett részek nélkül. Id. Lóczy L. nyílt kérdésként hagyta ezek származási helyét, különösen kovásodási idejét és módját. T u z s o n J. ,, Magnólia silvatica” néven írta le a bakonyi kovásodott fadarabokat, amiket most Dryoxylon nemzetségbe sorolnak. Andreánszky G. Platanus-eráőnék minősíti. Greguss P. különböző bakonyi mintadarabokból ,,Pterocarya” , „Celtites” , „Icacynoxylon” , ,,Sequoioxylon” nemzetségek jelenlétét mutatja ki. Korábbi megállapítá- sunk szerint [Magyarország földtana, 1960, 257. o.] ezek a rendszertani besorolások kormeghatározó voltuk esetén sem lehetnek irányadók arra a kavicsösszletre, amiből kikerültek. Abban a rétegösszletben tű. már kovásodott állapotban kerültek másodla- gosan behordott előző korú, valószínűleg száraz meleg éghajlatú, szárazföldi lepusztulási eredettel. Lóczy a kovásodott fadarabok gyakoriságából sűrű „ Magnólia” erdőkre Vadász: Magyarországi kövesedéit famaradványok 527 következtet azokon a partokon, ahonnan a kavics erős vízfolyásokkal lekerült. Ilyen cszubtrópusi erdők helyéül a Fejér-megyei alföld és somogyi dombvidék helyén, a mio- cénben ,,egy elsüllyedt fillitből, kvarcitból, paleozói mészkövekből álló andezit és dácit intrúzióktól behálózott magashegységet” jelölt meg. Tehát délről származtatja. And- reánszky a dunántúli (bakonyi), szerinte burdigalai ,,Platanus”-e rdőt kevés fajból álló hegyvidéki erdőségnek minősíti, a tetőkön tűlevelűekkel, a völgyekben folyóparti platán- és dió-ligeterdőkkel, 1000—1400 m magas hegyvidékkel [Sarmat. Flóra v. Ungam, 280 o.]. A kavicsösszlet idősebb triász és kristályos kavicsanyagának alapján valószínűbbnek tartjuk az északnyugati, kisalföldi kristályos alaphegység szárazulatáról 15. ábra. Ipolytamóci kovásodott fa egykori helyzete Dr. K r e n n e r József Sándor 1960. év körüli finom ceruzarajza nyomán Fig. 15 ■ Position ancienne d’un tronc d’arbre silicifié de Ipolytamóc. Esquisse du J. S. Krenner, 1860 való származást, amihez délkelet felől, a Balaton menti ópaleozóos — permi alaphegység is hozzájárulhatott. Ezek az ősföldrajzi elgondolások még továbbra is nyitva hagyják a kovásodási folyamat és módozat kérdését, nincsenek ellentmondásban a kovásodott fatörzs-tartalmú kavicsrétegek általunk megállapított alsóhelvéti korával, sem a kéreg- nélküli fatörzsdarabok koptatott, áthordott voltával, sem azoknak valamivel előbbi kor szárazföldjéről származásával. Reámutattunk arraa feltűnő tényre, hogy a Sopron vidéki hasonlóhelvéti szárazföldi kavicsösszletből kovásodott famaradvány még nem került ki. Délen pedig a Mecsek- hegységben, hasonlíthatatlanul ritkább és más jellegű kovásodott fatöredék került eddig elő ( ..Ilycoxylon” , ,,Liquidambaroxylon" , ,,Cupressinoxylon” , ..Icacynoxylon” , ,,Sequoioxylon” , ,,Laurinoxylon” ) . A mecseki helvéti összletben a kovásodott famarad- ványoknak ez a ritkasága nemcsak a közbeeső térszínalakulat elkülönítő hatására, hanem talán a kovásítási tényezők különbségére is utal, tekintettel arra, hogy az azonos földtani kifejlődésű mecseki rétegösszletből viszonylag gazdag egyéb flóraelemekből álló növényvilágot ismerünk (Staub, Pálfalvy). Erre vonatkozólag a Földtani Intézetben újabban előkerült régebbi leletek vizsgálata adhat kiegészítő adatokat. A Sopron vidéki hiánnyal és a mecseki ritkább leletekkel szemben a bakonyi helvéti kavicsösszlet kovásodott famaradványainak gyakorisága, sőt a kovásodás folya- 528 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet matának a tortonai emeletbe sorolt várpalotai barnakőszénben mutatkozó fölújulása, föltűnően követhető a Dunántúli Magyar Középhegység többi tagozatában a megfelelő kaviesrétegekben vagy azok többé-kevésbé lepusztult foszlányaiban, illetve maradvá- nyaiban. Továbbmenőleg a Budai-hegységben (Budafok) és fokozódóan a Börzsöny keleti oldalán, a Cserhátban, a Mátra-hegységben a burdigalai partközeli, helvétkezdeti szárazföldi kavics-, tarkaagyag-, homok-, homokkő- és riolit-daeit-tufaösszletben (Ipolytamóc), valamint a nógrádi és borsodi barnakőszén telepekben, sőt azok fedőjében a pectenes — corbulás tengeri rétegekben is találhatók. A lielvéti kovásodott fatörzsek jelenléte, elterjedése és kovásodása ezek szerint főként középhegységi jellegzetesség. 16. ábra. Az ipolytarnóci (Nógrád m.) kovásodott fenyőóriás (Pinux ylon ta rnáciensis ) (Kubinvi F. 1854-) Fig. 16. I/arbre géant, silicifié d’Ipolytamóc (dépt. Nógrád) (d’aprés F. Kubinyi) aminek mélyenjáró ősföldrajzi oka lehet. Ezt alátámasztja az a földtani tény, hogy a bakonyi alsótortonai kőszénösszletben (Várpalota) mutatkozó kovásodás a hasonló korú mecseki (Hidas) barnakőszéntelepekben szintén hiányzik, vagy eddigi egyetlen lelet szerint kivételesen ritka, míg a nógrádi és borsodi alsóhelvéti telepekben jellemző sajátság. A Vértes-hegység és Gerecse-hegység körül kavicsfoszlányokkal mutatkozó szór- ványos, felszíni többé-kevésbé koptatott kovásodott fatörzsdarabok helvéti üledék- maradványoknak tekinthetők, de lehetnek az ottani felsőoligocén lepusztításából származó darabok is. A Budai-hegységből a Kissvábhegyről (Martinovics-hegy) eocénbelinek leírt Quercus, vagy ritkán található egyéb kovásodott fadarab (Budapest, Üröm, Solymár, Nagykovácsi) ugyancsak helvéti kavicsmaradvány lehet. A Budai-hegység déli fedőhegy- ségében Budafokon B á 1 d i T. rögzítette a koptatott, görgetett, régen ismert kovásodott fadarabok rétegtani szintjét, az ottani helvéti kavicsösszlet felső részében. Ezeken a területeken említett valamennyi kovásodott falelet ismeretlen kovásodási eredetű, másodlagos áthordott törmelék. Valószínűleg a bakonyiakkal egyezően, túlnyomólag délnyugatról származóan. Erre utal a kristályos alaphegységi kavicsanyag túlsúlya, s Budafokon a környező triász anyag teljes hiánya, beleértve annak közeli szaruköves anyagát is. A kovásítási folyamat megelőző lehetőségére mutat a budafoki kavicsban Vadász: Magyarországi kövesedéit famaradványok 529 jya ábra. Az ipolytarnóci lábnyomos homokkő és kovásodott fatörzs (Pinuxylon tarnócziensis Tuzs.) 1957- évi feltárásának vázlatos rétegszelvénye (Tas nádi Kubacska A. nyomán) Magyarázat: i. Finomszemű dáeit portufa szenesedett növényi törmelékkel, 2. Biotitos dácittufa, 3. Halmirolitosodott (bentonitos) dácituffa, 4. Lábnyomos homokkő, 5. Kavics Fig. rya. IYe grés á empreiutes de pied et le tronc silicifié f Pinuxylon tarnócziensis Tuzs.) (d'Ipoly- tamóc. Profil stratigraphique schématique des fouilles de 1957 (d’aprés A. Tasnádi Kubacska) Explication: 1. Tuf á grains fins avec des f ragments de plantes carbonisés, 2. Tuf dacitique á biotite, 3. Tuf dacitique (á bentouite) halmyrolitique, 4. Grés á empreintes de pied, 5. Galets xyb ábra. Az ipolytarnóci lábnyomos homokkő 1962. föltárásának rétegszelvénye (Tasnádi Kubacska A. nyomán) Magyarázat: 1. Erdei feltalaj, holocén; 2 — 5. Pleisztocén, szárazföldi, változó rétegzésű, durva, homokos, kavicsos, homokkőtörmelékes és dácittufatörmelékes agyag, alján talajfolyásos gyuredezett- séggel (5), egyenetlen kavicshordalékos pliocén (?) térszínre diszkordánsan települve, 6—7. Dácittufa, alsóhelvéti, 8. Kiékelődő lencsebetelepülések lábnyomos kvarchomokkőben, alsóhelvéti, 9. Durvahomo- kos szárazföldi dúrvakavics, alsóhelvéti Fig. lyb. Profil stratigraphique des fouilles de 1962 du grés á empreintes de pied d’Ipolytamóc (d’aprés A. Tasnádi Kubacska) Explication: 1. Humus, Holocéne, 2 — 5. Argile sableuse continentale, á grains gros, galéts et fragments de grés et dacit tufs, au socle des phénoménes de solifluxion (5), Pleistocéne; discordante sur le relief inégal á galéts, pliocéne (?), 6-7. Dacit tuf, Helvétien inférieur, 8. Grés quartzitique á em- preintes de pied avec lenses, 9. Ga'éts et sables á grains gros continentals, Helvétien inférieur 530 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet ritka amfibolandezit (eocén) kovás kavicsanyaga (B á 1 d i, 1959), valamint a pesti olda- lon levő kavicsösszlet kovás nummuliteszes kavicsai is. Ugyanilyen áthordott jellegűek a Börzsöny -hegység körüli helvéti homok-kavicsrétegek koptatott kovásodott faleletei is. Kőzetképződés, illetve kovásodás tekintetében jelentős vizsgálati lehetőségek vannak a Nógrád— borsodi helvéti rétegösszletek leleteiben. B a r t k ó L. megállapítása szerint kovásodás, illetve kovásodott famaradványok vannak — a már említett felső- oligocén gyér kovás fatörzsdarabokon kívül — : 1 . a helvételeji kőszénösszlet feküjét tevő kavics — konglomerátumban igen gyakori nagy kovás fatörzsdarabok. 2. A kőszén- összlet fekvőjében levő „alsó riolittufa” felső részében szenesedett — kovásodott alak- ban. 3. Az alsó (III) telepben, közvetlen riolittufa-fekvő jelenléte esetén. Utóbbi esetben a telep kivastagodott (3 — 5 m, Mizserfa, Mátranovák) s a III. telep felső részében sok szenesedett — kovásodott fatörzs található. A II. telepet kísérő köztes homokban és laza homokkőben szórványos kovásodott fadarabok alapjában nyilvánvalóan az előzőleg kovásodott fatörzsek földolgozott, áthordott töredékei találhatók. Az I. telepben szenes- kovásodott részek vannak egyes növények (sás, nád) kíséretében; ez a kovásodás kiter- jed a telep közvetlen fedőjében mutatkozó életnyomos homokkőre is, aminek kőzetanyaga kemény kvarcittá alakult. 4. Végül kevés kovásodott fatörzsdarab található a „pectenes” (Chlamys) homokkőben, ugyancsak áthordott jelleggel. Ezek közül a fekvő kavics-konglomerátum héjnélküli, többé-kevésbé koptatott darabjai nem eredeti kovásodási helyüket, hanem onnan földarabolva lepusztított, áthordott voltukat bizonyítják. Eredeti lerakodási helyen levő kovásodásra utalnak a riolit-dacit tufával kapcsolatos leletek és a kőszéntelepben mutatkozó kovásodott fatörzsek. Előbbiek egyik klasszikus példája az ipolytarnóci több mint egy évszázad óta ismert és természetvédelmi különlegességként nehéz körülmények között megőrzött ,,Pinus tarnociensis Tuzs.” néven leírt, újabban Greguss P. által ,,Pinus lambertoides”-né\a minősített 8,3 m hosszú, mindkét végén 1 — 1 m átmérőjű, eredetileg szenesedés nélküli, kissé megrongált külsejű, kovásodott fatörzsmaradvány. Első föltárója, rögzítője K u b i n y i Ferenc, részletes leírása szerint [95] az eredetileg több darabból álló fatörzsből együttesen 41,71 m hosszúságú 3 darab volt látható, legnagyobb darabja (16,8 m) 1,1 — 1,2 m átmérővel. A kisebbik (13,3 m) darab D — É irányban, falevélmaradványos homokkőben, alsó részében vasas agyaggal bevonva feküdt (15,16. ábra). Keresztmetszete elliptikus, mintegy laposra nyomott. Anyaga sárgásbarna kvarc, ametiszt kristálykákkal, kalcedon erekkel. K u b i n y i F. írja: ,,A kövesült fa belsejében több üreget és lyukakat vevénk észre, melyeket az abban egykor tanyászott Cossus tigniperda nevű faférgek* okozhattak, az üregek több helyen békasó-jegecczel telvék” . . ,,,a kovaanyag nem munkálkodhatott egyaránt, s a kövesülés az egész tömegre nézve nem tökéletes”. A fa „belalakja odvas létére mutat”. Kubinyi F. Selmecbányán készült vegyelemzést is közöl: „békasó 86%, víz 9,22%, agyagföld 1,32%, szén 2,78%, vörös vasacs 0,58%”. Figyelemreméltó a széntartalom csekély mennyisége, ami szénülés nélküli kovásodásra utal. Rétegtani helyzete a helvétkezdeti szárazföldi durva homok- kavics—homokkőösszlet s az arra települt, helyenként kovásodott alsó rétegeiben bentonitosodott, durvább-finomabb szemcséjű vagy horzsaköves riolit-dácittufa (17, 17a ábra). Az utóbbi a nógrádi kőszénösszlet jellegzetes fekvőrétege, a kovásodott fatörzsek lelőhelyén, az ipolytarnóci gazdag flóraegyüttes anyakőzete. Az említett régi fatörzs eredeti fekvésben látszik, az ugyancsak ritkaságként őrzött „lábnyomos homokkő” körzetében, annak csapásában, K — Ny irányú helyzetben. A réteg DNy irányban dől 10—15 fokos szöggel. A homokkő réteglapját közel É — D irányú nyitott kőzetrések járják át, amelyeket K — Ny irányú, nagyjában hosszanti gyengébb kőzetrések keresztez- Faráfjó lepke hernyója. V a d á s z : Magyarországi kövesedéit famaradványok 531 nek. Ezek a kőzetrések a kovásodott fát is érték s azok mentén az eredeti helyzetben levő fatörzs körzetében található több hasonló fatörzs földarabolódott és az eróziós pusztí- tással lehordódott. Az ipolytamóci 110-290° irányú helyzetben, zárt építményben védett kovásodott fatörzsmaradvány helyben kidűlt, kéregnélküli óriásfenyő. Jelenlegi állapotában kisebb- nagyobb darabok hámozódnak le róla, részben a látogatók pusztító tevékenysége nyomán. A Magyar Nemzeti Múzeumban és az Állami Földtani Intézet gyűjteményében levő másfél méteres darabok nem bomlanak, tömör anyagúak. Csapás irányában, mintegy .42 m távolságban keletre, az újabb ásatások során (1962) egy újabb 120 cm hosszú, 50 — 60 cm átmérőjű, ujjnyi vastagsági! szilánkokra széteső, mállott darab került elő a pleisztocén agyagos lejtőtörmelék alól, a régi törzsmaradványnál mintegy 1 m-el magasabb fekvésben. Greguss P. vizsgálata szerint az előbbivel fajra azonos, tehát esetleg annak átmozgatott egykori darabja lehet. Kovásodása a fekvő kavicsos és lazább- keményebb homokkőrétegekkel feltöltődő lagunás — mocsaras, időnként kiszáradó üledékgyűjtő közegben történt. A kovásító anyag kovaoldata a riolittufából származik, valószínű melegvízi kioldással, a földpát bomlásával, rothadó növényi anyagok lúgosító hatásával, részben vulkáni utóhatásból, koncentrálódással. Melegvízi hatásra utalhat a riolittufa alsó részén az egyenlőtlen bentonitosod ás is (halmirolízis) . Pocsolyás térszínt jelöl az itatóhelyre vonuló állatok lábnyoma. A tufából származó kovaanyag a fekvő keresztrétegzett folyami homoküledéket egyenlőtlenül kovásította homokkővé, kvarcittá változtatta. A későbbi nagymérvű lepusztulási folyamat a riolittufába s annak alján a homokba mélyedt kovásodott fatörzseket földarabolta s távolabbi körzetbe, idegen környezetbe is szertehordta. Ez az üledékképződési és települési helyzet magyarázhatja mind a kovásodott famaradványok, mind a riolittufa gazdag flóraelemeinek egy árnya- lattal idősebb voltát, R á s k y K. szerint oligocén jellegét. A lehordás módját igazolják a lábnyomos homokkőpad kőzetréseiben rekedt néhány mm szélességű kovásodott fatör- melékek, valamint a homokkőből kimállott kovásodott fadarabok helyei is. A, .lábnyomos’ ' homokkő feltárt része enyhe hajlású, 10—15 cm vastag réteg. Feltárt rétegfelszínén hosszú fenyőtűkön kívül fatörzs- és ágdarabok vasas festődésű benyomatai a hiányzó elkorhadt farészek helyeit jelzik, ugyanilyen levéllenyomatokkal együtt (17a ábra). Egy 15 cm hosszú, koptatott, kovásodott fadarab viszont föltehetően arra utal, hogy az egykori üledékbe már megelőzően kovásodott állapotban kerülhetett bele. A kovásodás folyamata ebben az esetben kisebb-nagyobb, zárt, sekélyvizű folyó- torkolatokban, esztuáriumszerű öbölalakulatokban egyenletes összetételű kovaoldat- tartalommal, az egész üledékösszletre kiterjedt, tehát nemcsak az uszadékfák anyagára korlátozódott. Ebben a szingenetikus kovásodásban az uszadékfa alakja többnyire nem mutat deformálódást, összelapítottságot, ami arra utal, hogy friss állapotú farészek viszonylag gyorsan átitatódhattak kovásitó anyaggal, s így megkeményedve alakjukat kéregrész nélkül megtartották. A fekvő riolit-dácittufával kapcsolatba hozható általános kovásítási folyamat nyitott kérdésként hagyja a riolit-dácittufa alatti szárazföldi kavics- konglomerátumban található kovásodott darabok gyakoriságát, ami végeredményben a riolittufát megelőző kovásodási folyamatra utal. Erre mutatnak a kavicsanyagban található ismeretlen eredésű kovásodott nummuliteszes kavicsok, amelyeknek kőzetanyagát felszínen sem a nógrádi — borsodi területrészeken, sem a kavics túlsúlyban levő kristályos-átalakult kőzetanyagának északról való valószínű származási területéről, Szlovákiából sem ismerjük. Ilyen kovásodott eocén kavicsokat B a r t k ó L. Budapest környéki cinkotai helvéti kavicsösszletben is kimutatott s további hordalékként a pestlőrinci pliocénvégi •és pleisztocén kavicsösszletben is találhatók. Ezek kovásítása határozottan miocéneleji, a helvéti emeletet megelőző kétségtelen vulkáni működésből, hidrotermális folyamatból Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet 532 18. ábra. Eróziós koptatottságú kovásodott fenyőféle burdigalai kavicsos homokkőből, Salgótarján (B a r t k ó £. gyűjtése) Fig. 18. Espéce de Coniféres, émoussée pár l’érosion du grés graveleux burdigalien. Salgótarján- (Eeg. E- B a r t k ó) ményeivel összefüggő egyes fatörzsek (egykori uszadékfák) kovásodási módja között. A telepkovásodást, mint a hazai szénkőzettani megfigyelések egyik legrégibb jelenségét, a bevezetőben említettük. Régebbi borsodi megfigyeléseink nyomán kétségtelen, hogy ebben az esetben a szénülés és a kovásodás meglehetősen ellentétes folyamata viszonylag egyidejű, az egykori tőzegláp egyes xilites részeiben lokalizált kova-átitatódással. Meg- figyeléseink és vizsgálati adataink nem jogosítanak föl olyan következtetésre, hogy a koncentrált kovaoldat a már kőszénné vált teleprészben alkáliás hatással roncsolódást okozott, s a roncsolt rész helyét foglalta volna el. Ezt a folyamatot Stutzer a hand- lovai kőszén kovásodásában észlelte a szurokkőszén kiszorításával, olyan módon, hogy a kovásodott rész külseje szurokkőszén. A kovásodott borsodi teleprészek alakja és eredhet, a kovásított eocéfi rétegeknek esetleg az oligoeénvégi szárazföldön történt teljes lepusztításával (18. ábra). Más magyarázatot igényel a kőszéntelepekben, illetve azok kíséretében észlelhető kovásodás, ami szenesedéssel kapcsolatos, a fatörzsek deformálódásával, laposra össze- nyomott alakjával. Megkülönböztetést kell tennünk a kőszéntelep egészében észlelhető kisebb-nagvobb kovásodott részek és a telephez tartozó vagy annak keletkezési körül- Vadász : Magyarországi kövesedéit famaradványok 533 19. ábra. X,evéllenyomat (Laurus?) az ipolytarnóci lábnyomos homokkő rétegfelszínén Fig. 19. Empreinte de feuille (Laurus?) dans le grés á empreintes de pied d’Ipolytarnóc go. ábra. E/io/ns-féléktől utólagosan megfúrt kőszenes kérgű ,,Platanoxylon" ? lapított törzsdarab, Nagybátony Fig. 20. Fragment de tronc aplati „Platanoxylon” ? á l’écorce carbonisée, percé pár des Pholades. Nagybátony 534 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, 4. füzet épségben megtartott szöveti állaga kizárja ezt a folyamatot, bár a kovásodott rész köze- lében a kőszénben is kovaerek láthatók. B artkó L. szerint a mizserfai és mátranováki 3 — 5 m vastag III. telepének felső részében szenesedett — kovásodott állapotú gyakori fatörzsek találhatók, az I. telepben pedig gyéren mutatkoznak. Ezek legnagyobb részt az egykori tőzeglápban humifikált anyagú uszadékfák, kovásítással, érdemleges kőszenesedés és kőszénkéreg nélkül. Figyelmet érdemelnek ezek között a rétegnyomás hatására összenyomott, préselt, lapított alakban kovásodott darabok (8. ábra). Még jellegzetesebb az a nagybátonyi (Szoros-patak) lelet, amit Bartkó L. a burdigalai — helvéti határt jelző fekvő homokkőből származónak tart, laposra nyomott vékony kőszénkéreggel, kovásodott belsővel. A vékony kőszénkéreg valószínűleg P/w/as-féléktől származó, kerek fúrási 21. ábra. Szenesedett-kovásodott fatörzs (Sequoioxylon cf. sempervirens? ) a III. telep fedőjéből, Salgó-főtáró Fig. 21. Tronc carbonisé, silicifié (Sequoioxylon cf. sempervirens? ) du tóit de la laie No. III, galerié principale Salgó nyomokat mutat, amelyek az előrenyomuló tenger partszegélyi fekvését igazolják (20. ábra). A kovásodott belső rész kőszenesedés nélküli, jól megtartott szöveti szerkezetű G r e g u s s meghatározása szerint ,,Platanoxylon” . Hasonló kőszenes kérgű kovásodott fatörzsek ismeretesek a szászországi eocén barnakőszénből. Ezekben az esetekben a kovásítás az ülepítő közegben történt, kétségtelenül a farészek szerves bomlásából eredő alkáliás hatásra, lokalizáltan koncentrálódott kova- oldat útján. Nehezebben értelmezhető a Salgóbánya főtárójának VII. ereszkéjében, a III. telep közvetlen fedőjében 2 méter vágatmagasságban, 0,8 — 0,9 m átmérőjű, erősen megrongált külsejű, álló helyzetben észlelt kovásodott fatörzscsonk. Ennek kissé szé- lesebb talprésze nyilvánvalóan a III. telepben gyökerezett, autochton jelleggel. Beágyazó üledékanyaga a meddő homokos agyag, szenes csíkokkal (21. ábra). A kovás fatörzs kéreg nélküli, egyenetlen felszínű, erősen megrongált külseje élesen elkülönül a környező homokos agyagtól, amivel föltehetően már többé-kevésbé kovásított állapotban, kőzetté- vált alakban temetődött be, esetleg hullámveréses közegben. Az edénynyalábok kovás részein kívül szenesedett kitöltések is vannak, amelyek valószínűleg az átkovásítás előtt keletkeztek s részben a kovásítás során kioldódhattak. Greguss xvlotómiai vizs- gálata szerint ,,Sequioxylon cf. sempervirens” . Vadász: Magyarországi kövesedéit famaradványok 535 fk i áthalmozott _ riolittufa 4 100 ^200 ''300 400 500 600 m Q littufa feltárás környékének földtani váz 1960.' felv. szerint) Fig. 22. Esquisse géologique et profil stratigraphique des environs de l’affleurement de tuf rhyolitique á Füzérkomlós (d’aprés le lévé de J. F r i t s, 1960) 22. ábra. Füzérkomlósi riolittufa feltárás környékének földtani vázlata és rétegszelvénye (F r i t s J. 1960.' felv. szerint) 2W° 60’ fehér, összesül t riolittufa apró, szeneseden fatorme - lékkel hintve réteges .sávos horzsaköves riolittufa barnás alapanyagú, irányi lőtt szerkezetú.telején rétegezett horzsaköves riolittufa perlitlapillis. zöldesszürke horzsaköves riolittufa 23. ábra. Füzérkomlósi tufafejtő É-i oldalának vázlatos rajza (P a n t ó G. vázlatos rajza nyomán) Fig. 23. Esquisse de la caniére de tuf de Füzérkomlós (d'aprés G. P a n t ó) 536 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet Föltűnő jelenség, hogy ez az álló helyzetű kovásodott fatörzs gyökémélküli, s jellegzetesen csonka végződésű, mint valamennyi ilyen helyzetű németországi csonk („Stubben") is. Az utóbbiak is kéregnélküliek, kovásodási folyamatukra, keletkezési módjukra vonatkozó vizsgálatok a rendelkezésünkre álló irodalmi adatokból nem álla- píthatók meg. A hiányzó gyökérrészek a salgói álló kovásodott fatörzsben nyilvánvalóan vagy kovásodás előtt elkorhadtak, vagy inkább a telepben szenesedettek, a kiálló csonk pedig az üledékkel borítva állva maradhatott. Gyökérrésznek minősíthető szenesedett nyomokat ismerünk a salgótarjáni II. telephez tartozó rétegekben. A kovásodás magyará- 24, ábra. Rendetlenül betemetett szenesedett törzsdarabok riolittufában, Füzérkomlós, 14. akna Fig. 24. Fragments de tronc carbonisé, irrégnliérement enfouis dans le tuf rhyolitique. Füzérkomlós, puits No. 14. zatául fölmerül a trópusi sárgafa élő állapotú, a föntebb említett kovaraktározáshoz hasonló kovásodási folyamata, ami az elhalt fának alsó törzsrészletét álló helyzetben rögzíti. Az üledékképződéssel, illetve a kőszenesedéssel együtt történt kovásodás minden- képpen valószínűsíthető az üledékgyűjtőben, a burdigalai — helvéti emeletbe sorolt rétegösszletekben . A burdigalai rétegek Darnó -hegyi alapkonglomerátuma aljáról Kiss J. 5 — 6 cm-es, szögletes törmelékdarabokat gyűjtött, amelyek Greguss P. meghatározásá- ban ..Podocarpoxylon”- nak minősültek. Ez semmiesetre sem lehet rétegtanilag a burdi- galai rétegek tartozéka, hanem előző keletkezésű, régibb típusú törmelék. Fokozottab- ban áll ez a helvéti pectenes rétegösszletben található kisebb-nagyobb, néha szenesedett, többnyire koptatott darabokra, amelyek valószínűleg a burdigalai — helvéti határon levő szárazföldi rétegek kőszénképződéssel kapcsolatos termékei. A törtön a i emeletbe sorolt képződmények kovásodott famaradványainak kovásodási körülményei kapcsolódnak a helvéti emelet hasonló folyamataihoz. A kova- anyag leginkább vulkáni tufából és azzal kapcsolatos hidrotermális folyamatokból ered. Vadász: M agyarországi kövesedéit famaradványok 537 I Ez üledékföldtanilag is nyomozható a várpalotai fás bamakőszénösszlet rétegsorában, a telepösszletben levő riolittufa rétegek bentonitos bomlásából, valamint a repedéseket kitöltő, hidrotermális kovaerek jelenlétéből. A telep alsó részében gyakoriak a többé- kevésbé kovásodott nagy gyökércsonkok és lapított, hosszú fatörzsek, túlnyomólag „Sequoioxylon” minősítéssel. Id. ív ó c z y L. közlése szerint [Balaton környéke, 272 o.] 25. ábra. Álló fatörzs szarmata riolittufában, Füzérkomlós Fig. 25. Tronc debout, dans le tuf rhyolitique sarmatien. Füzérkomlós a várpalotai Antal-aknában föltárt 10 m vastag szögletes dolomit és édesvízi mészkő- törmelék (pleisztocén) alatt, további 10 méteres szürke agyag és leveles, márgás, palás agyag alatt 6 m vastag telepben „kovásodott fatörzseket álló helyzetben leltek, ami a szén autochton eredetére vall”. A kövült fatörzs egyik darabját Tuzson J. ,,Cup- ressites ” (Conifera-féle) fajnak, ,,a Cyptomeria-v al egyezőnek” ítélte. A fás kőszéntelep eredetét illetőleg id. hóczy ,,A Bakonynak Tés körüli magaslatainál lenyúló ősi völgyek és árkok: a Vári-völgy és a Vaskapu — Borbély-völgy egyesült torkolataiban elterülő mocsárban lerakodott helyi uszadékfa és a helyszínen elhalt mocsári növényzet 538 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet fölhalmozódása” mellett nyilatkozott. K ó k a i József megfigyelése szerint az Ernő bányamezőben É — D csapású, Ny/300 hajlású, 1 m-es vetődés mentén a kőszénben 5 — 6 em szélességben szürke, kvarceres kovásodás volt észlelhető. A congeriás fedő egyes padjaiban is volt 10 — 15 cm vastag, több méter hosszban látható kovásodás, Cowgm'íz-héjak kovásodottságával is. Az In. 24. sz. fúrásban, ugyancsak a telep közvetlen fedőjében levő Bithyniaf?) csigahéjak is kovásodottak voltak. A Cseri-külfejtésben a pleisztocén törmelék és a riolittufás mészmárga alatti DK/6 — 8°-os dőlésű, 6 m vastag telep felső részében 2 — 3 cm vastag, helyenként bentonitos riolittufa betelepülés alsó részében 1 — 1,5 m átmérőjű gyökércsonk jellegű kovásodott fatörzsdarabok voltak. A görcsös elágazódó csonkok kőzetréseit kékesfehér kalcedon-erek töltötték ki. A telep felső részében a kőzetrések keskeny hasadékait a diatomás — tufás fedőréteg anyaga tölti ki. A telepdőlés irányában egyes réteglapokon sűrű egymásmellettiséggel, nagy hosszúságban követhető fás (xylites) darabok voltak feltárva. Ugyanitt a II. sz. kül- fejtés hasonló rétegsorában a telepet átjáró kovás erek a függőleges harántrepedésekben és a réteg mentén is voltak. A felső padban 20 — 30 cm vastag, kiékelődő lencse alakban mutatkoznak. Az alsó padban a kovás fatörzscsonkok gyérebben találhatók, mint az I. külfejtésben. Ezek szerint az autochtoniát, valamint az egykori tőzeglápban történt szingenetikus kovásodást, a lúgos hatású földpátbomlásból és hidrotermális működésből eredő oldott kova jelenlétét, valamint annak savas hatásra történt kicsapódását a réteg- összlet üledékföldtani vizsgálatával igazoltnak találjuk. Lehetséges, bár nem föltétlenül, a tortonai andezittufából származó darabok helyben történt kovásodása (Ipolyság, ..Sequoioxylon" ) is. Kétséges azonban a mikófalvi kovásodott fatörzsdarabok tortonai kora, mert azok megelőző, helvéti rétegekből származhatnak. Ugyancsak áthordott jellegű, megelőzően kovásodhatott a Nagyréde lelőhelyű, bizonytalan rétegszintű, ..Taxodioxylon”- nak minősített darab is, ami tehát rétegszintet nem jelölhet. A tortonai emelet nagy méretű, Magyarország területén álta- lános vulkanizmusa, valamint annak vulkáni utóhatást jelző hidrotermális kovaolda- tai, helyenként és időnként famaradványokat is kovásíthattak, ezeknek biztos hely és időbeli rögzítése azonban eddigi ismereteink szerint nehézségekbe ütközik. A torto- nai—szarmata határon megállapított hidrokvarcit üledékekkel kapcsolatban is történhettek ilyen jellegű kovásítások a riolitos kitörések során, ezek azonban az alsószarmata emeletre vonatkoztathatók. A szarmata rétegekből nagy számban ismertettek kovásodott famarad- ványokat a régebbi és az újabb irodalomban is. Ezek között említve vannak álló törzsek is közelebbi földtani adatok nélkül. Ilyen az Andreánszky által szarmata korúnak leírt bujáki álló kovásodott fatörzslelet is. Varga I. szerint 1951 májusában ,,a bánya falán két függőlegesen álló kovásodott, nagy, töredező fatörzset figyeltünk meg. Bár a törzsek szerkezete nagyon rossz, mégis kétségtelen, hogy a helyszínen nőttek” [..Ulmoxy- lon”, ..Quercoxylon” Földt. Int. Évk. XLIV. 1955]. A bujáki föltárás általam vizsgált idejében (1960) ilyen álló helyzetű kovásodott fatörzs nem volt látható, de a homokkő- rétegekben nagyon sok, kisebb-nagyobb koptatott-görgetett kovásodott (opálosodott) fatörzsdarab volt. Greguss P. fenyő-félét (Thuja) és trópusi lombosfát ismert föl. Ezek legnagyobb része az itteni szarmata előtti lepusztításból származik helvéti, esetleg tortonai rétegekből átmosott. Semmi esetre sem szarmata emeletbeli flórát képviselnek. A bujáki föltárás alsó, kavicsos homokkőrétegei közvetlenül az alsótortonai hólyagos- likacsos andezitre települő, jellegzetes keresztrétegzett abráziós szarmata deltaüledékek, hidrokvarcit lencsékkel és nagyon sok felsőtortonai lajtamészkő törmelékkel, annak szerves maradványaival (Lithothamnium, Ostrea, Arca, Anomia). Ezzel a nagysodrú víztömeg áramlással hordott törmelékkel szállítódhattak az állva maradtan betemetett, előzőleg már kovásodott fatörzsek is. Vadász : Magyarországi kövesedéit famaradványok 539 Tokaj -Hegy alj a vulkáni vonulatösszletei területéről gyakori kovásodott famarad- ványok kovásítása sok valószínűséggel a vulkáni folyamatokkal hozható kapcsolatba. Mád határában az ottani riolittufás régi kaolinföltárásban álló helyzetűnek tűnő, 0,5 — 1,0 m nagyságú, 0,3 — 0,5 in átmérőjű darabokról is említés történik. Ezeknek kovásodása és a kovaoldat eredete a vulkáni képződmények jelentős bomlási folyamataira vezethető 26. ábra. Vulkáni tufába temetett álló kovásodott fatörzs (Sequoioxylon) , Yellowstone-park, Nat. Hist. 1936. V. Fig. 26. Tronc silicifié vertieal dans le tuf volcanique (Sequoioxylon, Yellowstone-Park) vissza (kaolinosodás, bentonit), tehát szingenetikusnak minősül. A terület szarmata képződményeiből régóta ismert és újabban több helyről ismertetett egyéb flóraelemek alátámasztják a kovásodott faleletek egykoníságát. Figyelmet érdemel Székyné F u x V. részéről Telkibányáról gyűjtött, részben szenesedett, kovás fatörzsdarab ( ..Fraxinoxylon” ) , ami valószínűleg nem teljesen kovásodott alakban sodródott az ottani még nyilván forró propilites piroxénandezitbe, s abban faszénszerűen szenesedett. 540 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, 4. füzet A füzérkomlósi riolittufa kőfejtőben Ferenczi I. szerint a riolittufa két szintje észlelhető. Alsó része vastagpados, durvaszemű, horzsaköves, felső része finomabb szemű, mogyoró — dió nagyságú, perlites, obszidián lapillis. A kovásodott fatörzsmarad- ványok a két szint határáról, az alsó szint barnásvörös, nyilvánvaló oxidációs felszínéről származnak. Egyik fatörzs ( ,,Ilicoxylon aeqnifoliuvn” ) állóhelyzetben, gyökérrészekkel, helyben-élt jellegre utal (25. ábra). A vulkáni törmelékben előbb szenesedettek, majd kovaanyaggal átitatódtak: vulkáni szenesedési folyamat [81]. P a n t ó G. szerint a füzérkomlósi mintegy 20 m vastagságban föltárt, szarmata korú riolittufaösszlet alsó tagja áthalmozott, andezites, rétegzett, vegyes tufit. Ezen alakult ki a nyugalmi időszakban az a kőris — ostorfa erdő ( ,,Fraxinoxylon komlosense Greg.”, ,,Celtixylon palaeohungaricum Greg.'j, amelyet a szarmatában meginduló 1 perlitlapillis, üvegtörmelékes, kissé sült tömielékszórásra utaló, kúp alakú, enyhe réteg- zésű riolittufa temetett el, 30 — 40 cm átmérőjű, álló helyzetű szenes — kovás famarad- ványokkal (22, 23, 24. ábra). Fölötte újból vízi lerakódású riolittufit következik, melynek kovás (linmokvarcitos) padja szarmata kövületeket is tartalmaz. Az Ilicoxylon-nak határozott szenes maradványok fuzitos jellege a tufaanyag kétségtelen égető hatását bizonyítja a kovásodást megelőzően. A teljesen elégett fatörzs- részek helyét tufaanyag foglalja körül, egyes darabokon a szenesedett fatörzs belül üres hengeralakját kőbél módjára kitöltve. Kisebb-nagyobb szenesedett darabok vannak a riolittufában szerteszórtan is. A kovásodás az égető hőfokú laza betemetődéssel oxi- géntől elzárt, valóságos szénégetés után történhetett. Ilyen faszéndarab sodródhatott zárványként az említett telkibányai piroxénandezit lávába is. Ugyanilyen vulkáni égető hőfokú, faszénjellegű képződést ismertet a Katmai vulkán legutóbbi kitörésével kapcsolatos részletes vizsgálati tanulmány is [82]. A füzérkomlósi szétszórt és álló helyzetű fatörzsekre vonatkozó adatok valószí- nűsítik ugyan az autochton helyzetű kóvásodás vulkáni törmelékkel történt betemető- dését, esetleg a kovásító anyag származását, de nem elégségesek a kovásodás folyamatának megállapítására. Bizonytalanok a gyökérrész és az elágazódó részek, azaz a többé-kevésbé helyben állt fa egészének jelenlétére vonatkozó megfigyelések. Ez egyébként csaknem minden más álló helyzetű kovásfánál szinte törvényszerűen ritkaság. Valószínű a vulkáni törmelékanyag nagy hőfokú, bizonyos mértékben felületileg olvadt állapota is. Ugyan- akkor azonban a fatörzs kovásodott anyaga élesen elkülönül a tufa kőzetétől, tehát a vulkanogén kovaoldat csak a fatörzsre koncentrálódva vált ki a fa szövetét átitatva, egyszersmind égető hőhatással szenesítve is. E vulkáni folyamat kisebb méretű mása a Yellowstone-park jellegzetes, szakaszosan ismétlődő vulkánosságának, közbeeső erdős részek többszörösen megismétlődött lepusztításával (26. ábra), álló fatörzsek vulkáni tufába temetődésével (1. ábra). A Mátra-hegység északi részén, valamint a Bükk-hegységben a szarmata száraz- földi képződményekben is mutatkoznak szórványos kovásodott darabok. Ezek származása többnyire ismeretlen, xylotómiai meghatározásuk sem kormegállapító. A szarmata emeletihez hasonló viszonyok mutatkoznak a pannóniai réte- gekből származó kovásodott faleletek tekintetében. A legrégebben ismert Megy aszó klasszikus lelőhelyén gyakran szálasán bomlott darabok helyben, a vulkáni utóhatások- ból eredően kovásodhattak. A Répásárok lelőhelyről opálosodott fatörzsek (,,Taxo- dioxylon” , ,,Glyptostroboxylon” ) , a Csordáskút körüli durva homokkőtömbökből, breccsá- ból és vasas kavicsból törzs- és ágdarabok, termés, toboz- és levélmaradványok kerültek ki (Liqnidambar, Betnla, Malus, Ulmus, Populus, Carpinus) , jól megtartott kéreggel is. Flóraelemeik a szarmatabeliekhez csatlakoznak. A felszínen heverő, mállott, szálasán foszladozó darabok esetleg a szarmata tufa denudált rétegeiből származhatnak. Ugyancsak helyi fölhalmozódásúak a felsőpannóniai szenesedett leletek is (Mátraalja, Petőfibánya, Vadász: Magyarországi kövesedéit famaradványok 541 Rudabánya). A dunántúli (Szombathely, Kőszeg) leletek szórványosak, ismeretlen kovásodási eredettel. A szomszédos Burgenland leleteinek kovásitását liévforrásos működésre vezetik vissza. A pannóniai emelet után eredeti réteghelyzetben történt kovásodási folyamatot nem ismerünk, bár gyakori kovásodott famaradványok találhatók a felszíni pleisztocén rétegeinkben, a mélyfúrási mintákban, sőt a Duna alluviális hordalékában is. Ezek legnagyobbrészt a helvéti kovásodott famaradványokból származó törmelékdarabok, amit valószínűsít xylotómiai meghatározásuk is. Ugyancsak a rendszertani meghatározás nyomán utaltunk a mecseki permi rétegek kovásodott famaradványainak alsóhelvéti, sőt pannóniai rétegek törmelékes üledékanyagában való jelenlétére is. A pannóniai emelet után magyarországi vulkáni eredetű, kovahozó hévforrásműködés nem volt. Elmek megfelelően a pleisztocén rétegekben található famaradványok (kőris, szil, éger) nem kovásodottak. A mélyfúrások pleisztocén rétegeiben gyéren található fadarabok mikroszkópi metszetekre alkalmas, ma is élő szubfosszilis maradványok. A pleisztocén flóra-tagolódást a gazdag palynológiai leletek vizsgálata teszi lehetővé. Összefoglalás A magyarországi kovásodott famaradványok földtani tényadatainak, eredeti rétegtani helyzetének, ősföldrajzi és morfogenetikai jellegeinek kritikai egybevetéséből egyelőre a következő megállapításokat rögzíthetjük. 1. A permi, liász, dogger, alsó- és felsőkréta, eocén, oligocén, burdigalai — helvéti, tortonai, szarmata és pannóniai rétegösszletekben különböző gyakorisággal mutatkozó kovásodott famaradványok kizárólag szárazulati, alárendelten partszegélyi, sekélytengeri rétegekből, többnyire szárazföldi eredésű, durva törmelékes üledékekből kerültek elő. 2. Kövesedési külső jellegeik és üledékföldtani viszonyaik szerint kovásodásuk, tehát kőzetképződésük néha jelzi autochton helyzetüket, egykori élethelyüket vagy uszadékfából, az üledékképződés közegében történt, szingenetikus kovásodási folyamatot. Ilyenekül tekinthetők a mecseki alsópermi tagozat, a liász faleletei, az alsóeocén, a nógrádi burdigalai — helvéti, a Tokaji-hegységi szarmata és pannóniai kovásodás. Ezek tehát a rétegösszletek földtani korát rögzítő leletek. A kovásodott famaradványok túlnyomó része, a permi rétegösszlet magasabb tagozatában, az oligocén és az alsóhelvéti, részben a szarmata és pannóniai rétegekben, megelőző szárazulat utáni denudáció nyomán, kovásodott alakban görgetett, kisebb-nagyobb töredék-darab. Kovásodási helyük ismeretlen. 3. A kovásodási folyamat kétségtelenül vizes közegben kolloid jellegű kovasav- oldat útján történt, átitatódással, a növényi szövetek többé-kevésbé teljes kitöltésével. A kovaanyag alkáliás bomlásból eredő helyi földúsulásával a szerves bomlással indikált kovaanyagnak a növényi szövetekben történt folyamatos kicsapódásával. A kovásítás folyamata, menete, időtartama részleteiben még sok ellentmondást mutató tisztázatlan kérdés. 4. Az amorf kovakiválás helyenként és időnként epigeuetikus változást jelez, ismeretlen körülmények között átkristályosodik, gyakran kioldódik s újrakristályosodik. 5. A kovásodosi folyamat gyakori a vulkáni törmelékfölhalmozódásokkal kap- csolatban. A kovaanyag ebben az esetben közvetlen hidrotermális eredetű, vagy a szili- kátos ásványok vulkáni utóhatások útján létrejött bomlásából ered. 6. A kovásodás, szinte törvényszerűen, kizárólag csak az üledékbe temetett faanyagra szorítkozik, a bezáró kőzettől élesen elkülönül. Ezért a kovásodott farészek kőzetanyagukból legkönnyebben kimállanak, s másodlagos módon, törmelékként tovább sodródnak. Ezt a folyamatot a bezáró kőzetanyag (homok, kavics, vulkáni tufa) laza kötése is megkönnyíti. 8 Földtani Közlöny 542 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet SZEME I,VÉNYES IRODALOM (A *-gal jelzettek nem voltak közvetlenül megszerezhetők) 1. Andreánszky G.: Ősnövénytan. Budapest, 1954. — 2. A r n o 1 d, C. A.:* The petri- fication of wood. The Mineralogist, 9. p. 322. — 3. A v i a s, J.: Note préliminaire sur quelques phéno- ménes actuels ou subactuels de pétrogénése et autres, dans les marais cötiers de Moindon et de Canala (Nouvelle Caledonie). C. r. somm. S. Géol. Fr. p. 277 — 279, 1949. — 4. B a k e r, G.: Fossd opal-phytolits and phytolith nomenclature. Austral. J. Sci. 21, No. 9. p. 305 — 309, 1959. — 5. B a k e r, G.: Opal Phy- toliths m somé Victorian soils and „Red Rain” residues. Austral. J. of Botany, 7, 1959. — 6. B a k e r, G.: A contrast in the Opal Phytolith assemblages of two Victorian soils. Austral. J. of Botany, 7, 1959. — 7. Baker, G.:_ Hook-shaped opal Phytolits in the epidermal cells of oats. Austral. J. of Botany, 8, 1960. — 8. Baker, G.: Fossd opal-phytolits. Micropaleontology, 6, 1960. — 9. Baker, G.: Opal phytolits in wheat dúst. Miueragr. Invest. Technical Paper No. 4. Melbourne, 1961. — 10. Baker — Jones — Wardrop: Opal phytolits and mineral particles in the rumen of the sheep. Austral. J. of Agricult. Research, 12, 1961. — n. Barth — Correns — Eskola: Die Entstehung dér Gesteine. Berlin, 1939. — 12. Bárdossy Gy.: Kovásodott fatörzsek röntgen-diffraktométeres vizsgálata. Földt. Közi. 91, 4. sz. 1961. — 13. Büchi und Hof mann: Über das Vorkommen von kohligkieseligen Schichten und verkieselten Baumstammen in dér oberen marínén Molasse von St. Gálién. Eclogae geol. Helv. 38, H. 1, p. 195 — 205, Basel. — 14. Bülow: Allgemeine Moorgeologie. Einführung in das Gesamt- gebiet dér Moorkunde. Berlin, 1929. — .15. Chapman, W. and X,.:* The petrified forest. Natural History 1935. — 16. Correns, C. W.: Über die Löslichkeit v. Kieselsáure in schwach sauren und alka- lischen I.osungen. Chemie dér Erde, 13, Jena, 1940. — 17. D a r r a h, C. W.: Principles of Paleobotany. 2nd edit. The Rónáid Press Company, New York, 1960. — 18. D e h m, R.: Zeitgebundene Gesteine und organische Entwicklung. Geol. Rundschau 45, 1956. — 19. Donald, E. — W h i t e, W. W. — B r a u n e c k - M u r a t a, K. J.: Silica in hot spring waters. Acta Geochim. London, 1956. — 20. D o r f, E.: Observations 011 the preservation of plants in the Paricutin area. Transactions Ám. Geophysical Union vol. 26, 1945. — 21. D un bar, C. O.: Historical Geology. p. 426 — 427, New York, 1949. — 22. E d m a n, G.: Zűr Verkieselung und Systematik dér Simarubaceae. Svensk. Bot. Tridskrift, Bd. 30, H. 3, p. 493, 1936. — 23. E i c k e, R.: Elektronenmikroskopúsche Untersuchungen an verkieselten Coni- feren. Palaeontographica, Bd. 97, Abt. B. 1954. — 24. Félix, J.: Untersuchungen über fossile Hölzer Z. d. d. geol. Ges. 35, Berlin, 1883. — 25. Félix, J.: Untersuchungen über den Versteinerungsprozess und Erhaltungszustand pflanzlicher Membránén. Z. d. d. geol. Ges. 49, Berlin, 1897. — 26. F r ii h und Schröter: Die Moore dér Schweiz mit Berücksichtigung dér gesamten Moorfrage. Beitr. z. Geol. d. Schweiz, Bem, 1904. — 27. G a 1 1 w i t z, H.: Verkalkung und Verkieselung v. Hölzem in dér Braun- kohle des Geiseltals. Wiss. Zeitschr. Univ. Halle (Saale), 1954. — 28. Gallwitz, H.: Kaik, Kiesel- saure und Schwefeleisen in dér Braunkohle des Geiseltales und ihre Bedeutung für die Fossilisation. Paláont. Zeitschr. 29, 1955. — 29. Gallwitz und Krumbiegel: Riesenkalzitsphárite in dér Braunkohle des Geiseltales. Neues Jahrb. f. Geol. Pál. Abh. 105, 1957. — 30. Goldring, W.: Dér álteste versteinerte Wald aus dér Devon-Zeit v. New York. Nat. und Volk 65, 1935. — 31. G o t h a n, W.: Einige bemerkenswerte, als Geschiebe gefundene Braunkohlenverkieselungen. Braunkohle, H. 25, 1937. — 32. G o t h a n, W. — Bennhold, W«: Über Verkieselungszentra in dér márkischen Braun- kohle. Braunkohle 28, H. 37, 1929. — 33. Grambast, N.: Un Palmoxylon nouveau du Nummuli- tique de Provence. Bull. Soc. Géol. Fr. VI. sér., T. 7, 1957. — 34. H e i m, L. und Schwab, G.: Über Verkieselungserscheinungen in dér Braunkohle v. Seifkennersdorf. Geologie 7, p. 1049— 1057, Berlin, 1958. — 35. H e 1 1 m e r s, J. H.: Dér Vorgang dér Verkieselung. Abh. Geol. Landesanst. N. F. 218, Berlin, 1949. — 36. H o e h n e, K.: Quarzgestein und Verkieselungen in Kohlenflözen d. Ruhrkarbons. Glückauf 88, p. 124 — 126, 1952. — 37. H o e h n e, K.: Bildung von Quarziten in Flözen des Ruhr- karbons. Geologie 3, 1954. — 38. H o e h n e, K.: Zűr Neubildung von Quarz in Kohlenflözen. Neues Jahrb. f. Geol. u. Pál. Abh. B. 99, 1954. — 39. H o e h n e, K.: Zűr Entstehungsgeschichte dér Flözver- kieselungen in den unterrotliegenden Steinkohlen von Stockheim in Oberfranken und Manebach in Thü- ringen. Geologie, 6, 1958. — 40. H o f m a n n, E.: Verkieselte Hölzer aus dem Sarmat d. Tokaj-Eperjeser Gebirges. Tisia, 3, Debrecen, 1939. — 41. H o g a r d, H.: Description minéralogique et géologique des régions granitique et arénacée dü svstéme des Vosges. Epinal, Valentin, 1837. — 42. Ibrahim, M. M.r The petrified forest II. Bull. de l’ínst. d’Egvpte XXXIV, 1951 — 52. — 43. J e s s e n, W.: Allgemeine Erkenntnisse aus feinstratigraphisch bearbeiteten Faunén u. Sedimentzyklen des Ruhrkarbons. Geol. Rundschau, 45, 1956. — 44. K i e s 1 i n g e r, A.: Studien über Verkieselung. Tschermaks min. petr. Mitt. 3. sér. 5, 1954. — 45. Kirchheimer, F.: Die Laubgewáchse dér mitteleuropáischen Braun- kohlerizeit. Veri. Knapp, Halle (Saale), 1956. — 46. K 1 á h n, H.: Mit tierischem Besatz bewachsene Holzreste aus dem scliwábischen Posidonienschiefermeer. Jh. Ver. vaterl. Naturk. Württ. 85, Stuttgart, 1929. — 47. Krauskopf, K. B.: Dissolution and precipitation of silica at low temperatures. Geo- chim. Cosmochim. Acta 10, 1956. — 48. Krauskopf, K. B.: The geochemistry of silica in sedimen- tarv environments. Soc. Econ. Pál. Min. Spec. publ. No. 7. 1959. — 49- Kráusel, R.: Versteinerte Wálder. Natúr und Volk, 67, 1937. — 50. Krejci-Graf, K.: Versteinemngen in Vulkan-Gesteinen. Natúr und Volk. 66, 1936. — 51. Kukuk — Hartung: Über echt versteinerte Baumstámme. Glückauf, 1941. — 52. K ü h n e í t, W.: Bohrmuschelstudien I. Paláobiologica III, 1930. — 53- kiese- g a n g, R.: Pseudomorphosen und verkieselte Hölzer. Natúr und Museum. 61, H. 3. Frankfurt, 1931. — 54. Linsbauer, K.: Handbuch d. Pflanzenanatomie. Bd. 3. Berlin, 1929. — 55. Maiuri, A.: Nuovi studi e ricerche intomoal seppellimento di Ercolano. Rendiconti Reale Accad. d’Italia. Cl. morali e storiche. Roma, 1941. — 56. M e i j s, L-- Notes on the occurrenee of petrified wood in Basutoland. Pius XII. Pap. 2. Roma, 1960. — 57. Miliőt — Radier — Muller — Feuga — Defoss et W e y: Sur la géochimie de la siliceetles silicificationssahariennes. Bull. du Sérv. dela carte géol. d’Alsace et de Lorraine 12, 1959. - 58. M i t r a, G. B. and S e n, J.:* Identification of inorganic -structural units in fossil wood by the X-ray difraction method. Amer. Joum. Sci. — 59. M u r a t a, K. J.: Volcanic ash as a source of silicification of wood. Amer. Joum. Se. 238, 1940. — 60. M ii 1 1 e r - S t o 1 1, W;: Pilzzerstömngen an einem jurassischen Coniferenholz. Pál. Zschr. 18, p. 202 — 212, 1936. — 61. Mul- ler-Stoll — Mádéi: Ein Myricaceen-Holz aus dem ungarischen Tertiár. Senckenbergiana Lethaea 43, 1962. — 62. P e t r a s c h e c k, W.: Versteinerte Kohlé. Berg- und hüttenmánnische Mh. 89, H. 12, 1937. — 63. Ramanujam, C. G. K.: Silicified woods from the tertiarv rocks of South India. Palae- ontogr. B. 106, Stuttgart, 1960. - 64. R o c h, G. F.: Die holz- und steinzerstörenden Tiere dér afn- kanischen Küstengewásser. Rivista di Bioi. Coloniale XIII. Roma, 1953- — 65. R o s e 1 t, G. — F en- stell, H.: Ein Taxodiaceenholz aus dér mitteldeutschen Braunkohle mit Insektenspuren und -resten. Geologie 9, 1960. — 66. S c h ö n f e 1 d, G.: Zersetzungserscheinungen an fossilen Hölzem und ihre Vadász: Magyarországi kövesedéit famaradványok 543 Bedeutung für die Genesis dér Braunkohlenhölzer. Palaeont. Hungarica i, 1926. — 67. Schönfeld, K. : Die Kieselhölzer aus dér Braunkohle von Böhlen bei Eeipzig. Palaeontographica, Abt. B. Bd. 99, 5555, - 68. Schröder, K.: Über verkieselte Hölzer des Saar-Pfálzischen Permo-Karbons. Ann. Univ. Sarav. Nat. Scientia VIII. 1959. — 69. Schuchert — Dunbar: Historical Geology. p. 409, New York, 1933. — 70. S e n, J.: Orientation of quartz grain in somé Indián silicified wood. Palaeo- botanist, 4, 1955. — 71. S e n. J. and B a s a k, R. K.: The natúré of ancient wood II. The structure and properties of well-preserved tracheids and fibres. Bull. Torrey Bot. Club 82, 1955. — 72. S e n, J. and B a s a k, R. K.: The chemistry of ancient buried wood. Geol. Förening Stockholm Forhandl. 79, No. 491, 1957. — 73. S o 1 1 e, G.: Űmbettung v. Fossilien mit dem ursprünglichen Sediment. Mit Bei- spielen aus dem deutschen und australischen Paláozoikum. Geol. Rundschau 48, 1959. — 74. Sóder- b e r g, E.: Verkieselung bei Magnoliales. Svensk Botanisk Tridskrift, 30, H. 3, 1936. — 75. Stainier, X.: Des rapports entre la composition des charbons et leurs conditions de gisements. Ann. dela Soc. géol. de Belgique. Mém. ÉVII, 1923. — 76. S t. John, R u t h, N.: Replacement VS impregnation in petrified wood. Economic Geol. XXII, 1927. — 77. S t o r z, M.: Die sekundáre autigene Kieselsaure in ihrer petrogenetisch-geologischen Bedeutung. Monogr. 2. Geol. u. Pál. I. 1928. II. 1931. Ser. II. H. 4 Berlin. — 78. S t r o m e r, E.: Unser bisheriges Wissen über die Bildimg von Kieselhölzern. Dér Erhaltungs- zustand und die Entstehung dér Kieselhölzer Aegyptens. Abh. Bayr. Akad. Wissensch. NF. H. 16. 1933, — 79. Stromer, E. - Kraut, H. — S t o r z, M.: Dér Erhaltungszustand und die Entstehung dér Kieselhölzer Aegyptens. Abh. bayer. Akad. Wiss. mát. nat. Abt. N. F. H. 16, München, 1933. — 80. S t u t z e r, O.: Verkalkte und verkieselte Hölzer aus dem Braunkohlenbecken „Handlova” in dér Slovakei. Braunkohle 31, 1932. — 81. Székyné F u x V.: Szenesedett kovás fatörzs propilites piroxén- andezitből. Földt. Közi. 89, 1959. — 82. T á z i e f f, H. (B o r d e t, P. — M a r i n e 1 1 i, G. — M i t- terbergher, M.): Contribution á l’étude volcanologique du Katmai et de la vallée des dix miile Fumées. Mém. de la Soc. pal. et d’hvdrologie (Bruxelles) sér. 8, No. 7, 1963. — 83. T e i c h m ii 1 1 e r, M.: Vergleicheude mikroskopisehe Untersuchungen versteinerter Torié des Ruhrkarbons und dér daraus entstandenen Steinkohlen. C. R. Congr. Strat. Carbonif. Heerlen, 1951. Maastricht, 1952. — 84. Teich- m ii 1 1 e r, R.: Über Küstenmoore dér Gegenwart und die Moore des Ruhrkarbons. Eine vergleichende sedimentologische Betrachtung. Geol. Jahrb. 71, Hannover, 1956. — 85. Thomson, P. W.: Die Braunkohlenmoore des jüngeren Tertiárs und ihre Ablagerungen. Geol. Rundschau 45, 1956. — 86. Turnau-Morawska, M. — Jahn, M.: Optic orientation of quartz grain in the fossil wood from the environs of Chrzanów. Ann. Soc. Géol! Pologne 22, 1952. — 87. Vámos R.: Növényi maradványok kovásodásának mikrobiológiai folyamatai. Kézirat. — 88. Watari, S.: A large silicified wood of Aleurites from the Miocéné of Isikáwa in Japan. Bot. Mag. Jap. 69, 1956. — 89. Weigel t, J.: Rezente Wirbeltierleichen und ihre paláobiologische Bedeutung. I.cipzig, 1927. — 90. Wetzel, W.: Ein fossi- lisierter Waldboden dér Tertiárzeit. Z. f. Geschiebeforsch. rr, r935. — 9r. Wetzel, W.: Seltene Mineral- verbindungen,’ in Sedimenten. Geol. Rundschau 43, 1955. — 92. Wetzel, W.: Selektive Ver- kieselung. N. Jb. Geol.. Paláont. Abhandl. 105, r, 1— ro, Stuttgart, T957. — 93. White— B r a ti- nó ck — Murát a: Süica in hot spring waters. Geochimica et Cosmochimica Acta 10, 1956. — 94. Willstátter, R.: Über Kieselsáurewanderung und Verkieselung in dér Natúr. Natúr und Museum 61, Frankfurt a. M. 1931. — 95. K ubinyi F.: A tamóczi óriásnagyságú kövesült fa és az ezt kör- nyező kőszenek földisméi tekintetben, Magyar- és Erdélyország III. k. Pest, 1854. Interprétation géologique des résultats paléophytologiques de l’examen des arbres silieifiés, récoltés en Hongrie Pár Dr. h. c. E. VADÁSZ Lors de l’exposé général du mode et du proeessus de la silification, nous avons déjá signalé les incertitudes quant aux rapports entre la provenance et l’áge des couehes encaissantes des trouvailles. Ives difficultés de 1’ interprétation géologique et paleo- géographique sont encore grossies pár l’incertitude du classenient taxonoinique des trouvailles, cequerésulte d’une part de l’état de conservation, d’autre part des possibilités 'imitées de la comparaison entre les diverses inéthodes de l’examen phytopaléontologique. A cela s’ajoute la dispersion des parties de plante, ce que ne permet que de nous borner á la description détaiÜée des examens morpliologiques, mérne dans le eas oú les trouvailles se trouvent en bon état de conservation; en outre, on ne peut apprécier les formes les plus anciennes mémes que sur la base de celles vivantes, sous l’aspect de l’actualisme le plus extrémé. II est vrai que cette méthode rigide de comparaison se fonde sur le fait que les plantes sont fixées au sol, cela etnpéche leur expansion, et rend impossible, surtout, leur adaptation aux conditions produites pár les changements extérieurs et intérieurs. Toutes ces difficultés diminuent bien la validité générale des constatations climatologiques établies sur la base de l’association floristique d’un certain territoire limité, d’autant plus que les éléments de la flóré ne sont pás autoclitones, mais, pour la plupart. allochtones. Cependant, 1’interprétation géologique des plantes fossiles et leur emploi á l’établissement des conditions paléogéographiques doivent étre fondés sur l’examen sédimentologique de la roche encaissante. 4 Cela concerne surtout les arbres silieifiés de la Hongrie qui sont dispersés dans le pays, et montrent des types identifiables dans les forinations géologiques respectives. A l’intérieur du pays, on ne pourrait guére délimiter de régions floristiques établies sur la base des formes déterminées et récoltées des couches contemporaines de diverses 8* 544 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, 4. füzet localités. Pár conséquent, la répartition des trouvailles entre les localités du mérne ágé géologique ne signifie pás íme association floristique á part; tout au plus, elle indique 1 ’extension desurface du complexe stratigraphique respectif, á condition que les morceaux de l’arbre silicifié aient été autochtones et se trouvent dans un gisement primaire. De l’examen duproeessus de la silicification il apparut que la silieification se produisait dans un milieu d’eau temporaire ou permanente. Pour la plupart, il ne s’agit pás de restes des arbres autochtones, mais de ceux allochtones qui y ont été transportés en bois flottant, á des distances plus ou moins grandes, pár les fleuves. En ce sens, on peut considérer eomme certainement autochtones, dans le complexe houillifére Continental, les fragments de tronc debout (Sesquoioxylon, Mogyorósbánya, Salgóbánya, Oligocéne-Helvétien), les parties sihcifiées de la laie de houille (Liassique des environs de Pécs, Eocéné de Tata- bánya, Helvétien inférieur de la région de Nógrád — Borsod, Tortonien de Várpalota), de mérne que les fragments de tronc debout ou couchés, enfouis dans le tuf volcanique Continental (Sarmatien de Füzérkomlós, Rátka, Megyaszó). De tronc de Buják, debout selon la description, dóit étre considéré eomme allochtone. Selon cette conception, les éléments de flóré dönt P. Greguss a établi l’ordre chronologique, se divisent géologiquement en quatre ensembles, notamment: i° Volt- ziales periniens-mésozoiques, 20 Coniferes — Palmiers- feuilles du Paléogéne, 3° le groupe mixte de la fin de l’Oligocéne, de l’Helvétien et du Tortonien, 40 l’association du type nouveau du Sarmatien et du Pannonién. Les caractéres floristiques et les conditions climatiques de ces groupes-lá, de mérne que leurs rapports avec la végétation actuelle ont été analysés pár P. Greguss. Dans le cadre des possibilités actuelles des déterminations taxonomiques, ou trouve á peine de nomspécifique parmi les restes d’arbres silicifiés décrits, qui caracterise générale- ment un certain groupe stratigraphique, en ce qui concerne les formations inférieures au Miocéné. En outre, mérne le classement générique est rendű incertain pár le suffixe «xylon» qui marque la ressemblance et non pás l’identité avec le genre actuellement vivant. Comme l’on sait, tout cela est dű au fait que les di verses parties des plantes se sont conservées séparément; on dóit fairé tomber cette difficulté pár la coordination des méthodes d'examen. L’examen palvnologique qui prend des proportions inouies, nous aide beaucoup á la perfection de la synthése; nous sommes bien efforcés de nous servir des résultats des recherches des palynologistes hongrois pour l’interprétatiou géologique du tableau floristique des restes d’arbres silicifiés. XXI. tábla B a r l h a — Kecske m é t i n é : Biosztratigráfiai vizsgálatok a dorogi eocénben XXII. tábla B a r t h a - - Kecske m étin é : Biosztratigráfiai vizsgálatok a dorogi eocénben XXIII. tábla XXIV. tábla B a r t ha — Kecskémé tiné: Biosztratigráfiai vizsgálatok a dorogi eocénben XXV. tábla K u b o v i c s : Az ÉNy-i Mátra földtana és vulkanológiája XXVI. tábla Kubovics : Az ÉNy-i Mátra földtana és vulkanológiája XXVII. tábla K u b o v i c s : Az ÉNy-i Mátra földtana és vulkanológiája XXVIII. tábla A n b o v i c s : Az HNy-i Mátra földtana és vulkanológiája XXIX. tábla Kubovics: Az ÉNy-i Adatra földtana és vulkanológiája XXX. tábla Nagy I. Z. : Phylloceras thetys fejlődési sora FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJU1 ETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrHMECKOrO OBIRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY Agyagásvány-füzet CőopHHK CTaTeü o rjiMHHCTbix MHHepajiax Numéro hors série. Minéraux argileux Tonmineralien-Band Clay minerals volurue FÖLDTANI KÖZLÖNY XCI1I. kötet. Agyagásvány-füzet. 1 — 158. old. XCIII. KÖTET Budapest, 1963. A M agyat hont Földtani társulat Agyagásvány tant Szakcsoportja a Szilikátipari Tudományos Egyesület és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület közös kiadványa TARTALOM - COflEP>KAHHE - CONTENU Dr. Nemecz Ernő: A Magyarhoni Földtani Társulat agyagásványtani szakcsoportja első szakülésének elnöki megnyitója 3— 6 Dr. Árkosi Klára: Agyagásványok elektronmikroszkópos vizsgálata — Study of clay minerals in electron microscope 7— t2 Dr. Boros Jánosné: Hazai agyagelőfordulások differenciális termikus elemzésének egyes kérdései — Somé questions of the differential thermal analysis of Hungárián clays 13— 17 Mándy Tamás: Módszer agyagkőzetek frakcionálással egybekötött röntgenvizsgálatára — Method of X-ray examination and fractionation of clay rocks — 18— 24 Nemesné Varga Sarolta— Székely Ágnes: Sósavval kezelt agyagásványok szerkezet-állandóságának vizsgálata — Study of the constancy of the structure of clay minerals treated by hydrochloric acid 25— 31 Pécsiné dr. Doná t h Éva: A zeolitok termikus bomlásának vizsgálata DTA mód- szerrel — Examen de la décomposition thermique des zéolithes pár la méthode DTA 32— 39 Dr, Stefanovits Pál — Bidló Gábor: Barna erdőtalaj típusok agyagfrakcióinak ás- ványtani vizsgálata — Mineral ogical analysis of the clay fractions of sómé characteristic typés of brovvn wood soils . . . . 40— 49 Dr. Takáts Tibor: Műszeres vizsgálatok az ásványi összetétel meghatározására — Instrumental studies fór determihatin of the mineralogic composition 50— 60 Dr. Kiss hajós : A Mád melletti Isten-hegy kaolinos' kőzetének ásvány-kőzettani vizsgálata finomkerámiai szempontból — Examen mineralo-pétrographique des roches kaoliniféres du mont Istenhegy á Mád sous l’aspect de la céramique fine 61— 76 Dr. Nemecz Ernő — dr. Varjú Gyula: Na-bentonit, klinoptilolit és káliföldpát képződése a Szerencsi-öböl riolittufájából — Bildung von Na-Bentonit, Klinoptilolit und Kalifeldspat aus dem Rhyolithtuff des Szerencs-Beckens 77— 91 Dr. Varjú Gyula — Mándy Tamás: A szegilongi kaolin genetikája — Zűr Genetik dér Szegilonger (Tokaj -Gebirge) Kaolinlagerstátte 92 — 106 Dr. Barna Ján os — MarschalkóB éla : Vizes bentonit diszperziók Teológiai tulajdon- ságainak vizsgálata. II. — Examen des propriétés rhéologiques des dispersions aqueuses de bentonite. II 107 — 126 Dr. Di Gléria János: A bentonitok kationadszorpciója és telítettsége — Adsorption and saturation of cations in bentonites 127 — 131 Dr. Juhász Zoltán: Agyagféleségek vízgőzadszorpciós izotermáinak tanulmányozása. A fajlagos felület szerepe az agyagok tulajdonságaiban — M3yueHne H3oiwepM ancopn- Uhh BoflHoro napa Ha p 3Hobhhhocthx rnHH n ncuib yneTbHOű noBepxHoern b cBoficTBax rjiHK 132 — 135 Rappné Sik Stefánia: Metilénkék és malachitzöld adszorpciója hidrogénmontmoril- loniton — Adsorption of methylene blue and malachite green on hydrous montmoril- lonite ; 136 — 141 Dr. Szántó Ferenc: Bentonitok elektrokémiai tulajdonságairól és dezaggregálásáról — Überdie elektrochemischen Eigenschaften und die Desaggregation dér Bentonite ... 142 — 145 Földváriné d r. Vogl Mária: A DTA vizsgálati módszer jelenlegi állása 146 — 149 Kliburszky Béla: A DTA készülékek műszaki megoldásai , 150 — 152 Bidló Gábor: A DTA és a röntgen -analízis szerepe az ásványok azonosításában .... 153 — 1 54 Mándy Tamás: Megjegyzések a reakcióhőmérséklet pontos meghatározásához 154 — 1 55 Dr. Weltner Margit: A kőszenek hőbomlási vizsgálatával kapcsolatos megjegyzések 153 Dr. Juhász Zoltán: Kaolinok égetése során végbemenő reakciók tanulmányozása DTA-val 156—157 Dr. Takáts Tibor: Megjegyzések a különböző kemencetípusokkal nyert görbék össze- hasonlíthatóságáról 157 FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJUl ETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrHMECKOrO OBUIECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XCI1I. KÖTET Agyagásvány-füzet CöopHHK CTai\ ií o r^HHHCTbix MHHepajiax Numero liors série. Minéraux argileux Toniniueralien-Band Clay minerals volume FÖLDTANI KÖZLÖNY XCIII. kötet. A gyagásvány-füzet. 1 — 158. old. Budapest, 1963. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT AGYAGÁSVÁNYTANI SZAKCSOPORTJA ELSŐ SZAKÜLÉSÉNEK ELNÖKI MEGNYITÓJA* DR. NEMECZ ERNŐ A harmincas évek elejére esnek az agyagásványokon végzett első röntgenvizsgá- latok. Ezek fordulópontot jelentettek az agyagásványkutatásban és a nyomukban feltá- rult ismeretek szinte egy csapásra az ásványtani érdeklődés középpontjába helyezték az ásványoknak e páratlanul érdekes csoportját. A röntgensugárzás felhasználásának, pontosabban a Debye— Scherrer diagramok alkalmazásának nagy jelentősége főleg abban állott, hogy a mintegy két évszázadon át, a kémiai összetétel apró különbségei alapján leírt, több mint 230 féle idesorolható ásvány- ról kiderült, hogy azok szerkezeti tekintetben mindössze néhány főtípust képviselnek. E té- ren is kitűnt, hogy az ásványok kristályszerkezete állandóbb, mint a kémiai összetételük. E szerkezeti szemlélet előtérbe kerülése nemcsak azért volt fontos, mert elsőízben tette lehetővé az áttekintést e példátlanul kaotikus ásvány csoporton, hanem a porfelvételi diagram révén lehetséges volt adott esetben az egyes típusok, fajták konkrét meghatáro- zása, osztályozása s ezzel előállt a szó valódi értelmében vett tudományos kutatás lehető- sége is. Kezdetben az agyagásványok természetbeni előfordulásának tanulmányozásán volt a sor. A röntgen- és a korán hozzácsatlakozó DTA-módszer felhasználásával egyre szélesebb és változatos előfordulási viszonyoknak megfelelő körből váltak ismeretessé az agyagásványok. Egyidejűleg terelődött a figyelem a kristályszerkezet problémájára is, melynek megoldását nagy mértékben vitték előre Paulingnak — általában a filloszilikátokra vonatkozó — elgondolásai. Az agyagásványok gyakoriságuk és változatos, sokszor különleges tulajdonságaik révén nagy szerepet visznek természeti folyamatokban és sokféle gyakorlati alkalmazásuk fejlődött ki. Ezért sokféle tudományág kutatóinak figyelmét vonták magukra. A minera- lógus mellett hamarosan geológusok, fizikusok, kolloidkémikusok, agrokémikusok és különféle technológiák képviselői is intenzíven és sokszor nagy apparátussal vették ki részüket ennek az ásvány csoportnak kutatásában. Legyen szabad rámutatnom egészen röviden azokra a körülményekre és saját- ságokra, melyek az agyagásványok iránti tudományos és technikai tekintetben egyaránt megnyilvánuló nagy érdeklődést indokolják. A földtan szempontjából fontos, hogy kitűnt az agyagásványok nagy szerepe sok és főleg nagy kiterjedésű földtani folyamatokban. A keletkezési feltételek széles skáláját felölelő ásványcsoport tagjait mindenütt megtaláljuk a földkéregben, ahol akár több száz fokos és nagynyomású gőzök tevékenykedtek, vagy akár közönséges hőmérsékleten és nyomáson, de nagy kiterjedésben a primér ásványok lassít mállása ment végbe. * Elhangzott az Agyagásványtani Szakcsoport alakuló szakülésén 1960. február 29-én. I 4 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agy agásvány-j űzet Ezért a legszorosabb értelemben vett ortomagmás kőzetképződés kivételével, de az utómagmás folyamatokhoz már szorosan kapcsolódva, éretelérektől az üledékekig és talajokig mindenütt szerepelnek és a lezajlott folyamat indikátorai. Pegmatitok üregeiben — valószínűleg azonban késői szakaszban kialakulva — hidrotermális érctelepekben, és azok kíséretében kivált kőzetekben hidrotermális utóhatásként oly tömegben keletkeznek, hogy sokszor az eruptív kőzetek — főleg vulká- nitok — eredeti tömegének nagyobb része az eruptív folyamat teljes konszolidációja végén már az agyagásványok heterogén rendszeréből áll. A felszíni és felszínközeli mállási folyamatok az agyagásványok legnagyobb tömegeit termelik. Jóllehet a priinér ásvány kémiai bomlásának és az agyagásvány szin- tézisének e lassú folyamatáról egyelőre kevés pontosat tudunk, néhány tényező szerepét ismerjük. A hőmérséklet nagy befolyását látjuk abban, hogy míg a sarkövi üledékekben csak szórványosan találunk anyagásványokat, addig Brazília tropikus övében nem ritkán több száz méter vastagságú, főleg kaolintartalmú reziduális üledékek halmozódnak fel. A finomszemű klasztikus üledékekben a homoktól az agyagos kőzetekig kisebb vagy uralkodó mennyiségben mindenütt kimutatták az agyagásványokat. E, rendszerint tengeri üledékekben az eredetileg leülepedő agyagásványok a diagenezis során úgy látszik jelentős szerkezeti és kémiai változáson is átesnek. Grim a Kaliforniai partok közelében figyelte meg, hogy a kaolin a fokozódó mélységgel montmorillonitnak, majdillitnek adja át a helyét. A geokémiai változások, melyek a szedimentáeiót kísérik az ioncserék révén az egész óceán ionháztartására nagy befolyást gyakorolnak. Számos megfigyelés alapján egyes kutatók azt a nézetet vallják, hogy az agyagásványok együttese és a kristályosodási textúrák alapján az üledékképződés mélysége pontosan megállapítható. Az agyagásványok vázolt gyakorisága nyomatékot ad változatos tulajdonságaik- nak is. E sokrétű sajátságok, a kolloid kristályméretek, a változékony kémiai összetétel és sajátságos szerkezeti anomáliák következtében alakulnak ki. Az elektromosan töltött részecskék, az oldat ionjai és molekulái kölcsönhatásaként érdekes elektrokémiai jelenségek lépnek fel. A kataforézis, filmképződés és a permszelek- tivitás jelensége a kutatások súlypontja e téren. Még fontosabbak azonban az ioncsere- reakciók, melyek a montinorillonit csoport ásványai esetében, szerkezeti-kénúai okoknál fogva, a legfeltűnőbbek. A plasztikusság, felületi adszorpció, duzzadás, gélképződés, interlamináris szorpció, hidratáció megannyi lényeges sajátság, melyet csak felsorolás- szerűen érinthetünk, de mind geológiai-talajtani, mind technológiai szempontból nagy figyelemre tarthatnak igényt. E tulajdonságok gyakorlati jelentőségét első helyen a talajtan szempontjából emeljük ki. Az agyagásványok, szerves molekulákkal kombinálódva nagy befolyást gyakorolnak a talaj fizikai állapotára, az ioncserék révén egyes kationok forgalmát szabályozzák és hatással vannak a talaj kémhatásának alakulására. Itt említem, hogy az általános mérnöki munka, az út-, vasút-, völgyzárógát építés, alapozás és általában a mély- építés egyre szorosabb érintkezésbe jut az agyagásványok kutatásával s már jelenleg is szerteágazó ismereteket halmozott fel az agyagásványok talajmechanikai szerepét illetően. Az olajgeológiában és olajtermelésben egyre jobban kitűnik az agyagásványok nagy szerepe. A Schlumberger-szelvények értelmezése éppúgy nem lehetséges az agyagásvány- hártyák modern elektrokémiai elmélete nélkül , mint ahogy a homokok áteresztőképességé- nek vizsgálatában is elengedhetetlen a kis mennyiségben mindig jelenlevő agyagásványok szerepének tanulmányozása. Hughes ama megállapítása, hogy kevés agyagásványok- tól mentes produktív olajmezőt ismerünk, továbbá annak a szerepnek felbecsülése, melyet az agyagásványok e telepeken játszanak, különösen az olajgeológia és általában az olajipar figyelmét erősen az agyagásványokra irányította. Az Amerikai Petróleum N e m e c z : Elnöki megnyitó 5 Intézet hatalmas anyagi erőforrások felhasználásával nagyszabású agyagásványkutatási I programot bonyolít le, melynek kiadványait, sőt a náluk beszerezhető tiszta agyagásvány- mintákat is jól ismerjük. A kolloidméretű kristályokban való kifejlődés is sokféle gyakorlati alkalmazási lehetőséget biztosított az agyagásványoknak. Az adszorpciós tulajdonságok a derítő- képesség hordozói, melyet az olajipar használ ki nagy mértékben. A kémiai ipari eljárá- sokban gyakran találkozunk agyagásványokkal, mint adszorbensekkel, katalizátorokkal vagy azok hordozóival , a kiszáradt gélek nagy szilárdsága miatt pedig öntödei formahomok kötésére nyernek előnyösen felhasználást. A kerámiai alkalmazást azért említem utolsónak, mert ennek az ősrégi technoló- giának kapcsolata az agyagokkal közismert. Ismeretes azonban az is, hogy e rendkívül sok gyakorlati tapasztalat ellenére a modern kerámiai iparnak egyik főgondja a nyers- anyag, vagyis az agyagásványok, és ezek tulajdonságainak szeszélyes változékonysága. Az agyagásványoknak földkéregbeli fontos szerepét világítja meg végül szovjet szerzőknek a Föld energiaforgalmára vonatkozó új elmélete. E szerint a földkéreg mélyebb zónáiban az eruptív folyamatok számára rendelkezésre álló energia végső soron a nap sugárzó energiájából származik, melynek közvetítői az agyagásványok. A fel- színen mállás útján — tehát a nap energiájának felhasználásával képződő agyagásvá- nyokban ugyanis az Al — O távolság átlagosan 2,1 kX a földpátok 1,9 kX távolságá- val szemben. E nagyobb távolságnak megfelelő nagyobb belső energia az üledékes kőzetek mélybesüllyedése és újból földpátokká alakulása közben hő alakjában szabadul fel. Ha az elmélet még több részletadattal bizonyítást nyer, az agyagásványok a már említett jelentőségükön kívül, mint az eruptív folyamatok s így a geokémiai körforga- lom és geológiai mozgások fő okozói fognak előttünk állani. Az agyagásványok szerepét és jelentőségét a különböző természeti folyamatok vagy változatos gyakorlati alkalmazások tekintetében az eddigi kutatások alapján — me- lyekre az előzőekben röviden utaltam — ugyan felismerték már, azonban még távolról sem egész terjedelmében. E mellett az agyagásványokkal különösképpen úgy vagyunk, hogy a folyton mélyülő kutatások nyomában egyre bonyolultabb kérdések merülnek fel. Az újabb és nehéz problémák mellett sajátságos módon mindig vissza kell térni az alapokhoz is, amely téren az agyagásványok meghatározása, különösen kvalitatív értelemben máig megoldatlan feladat. Komplikáltabb esetben a kvalitatív meghatározás is nagy nehézségekbe ütközik, mint pl. a talajban, a közönséges agyagban és palában. A kristályszerkezeti kutatások sincsenek minden téren megnyugtatóan lezárva, és még problematikusabb a szerkezeti pozíciók betöltésmódja. Igen sok tennivaló van még a genetikai kérdések tisztázására s ezzel összefüggésben az agyagásványok már említett indikátor szerepének kiaknázására. A mesterséges szintézis körülményeiből több idetar- tozó ásvány képződési viszonyait ismerjük már. A dickit jelenléte szulfidos érctelepeken pl. semleges ill. gyengén alkalikus közeget jelez és valószínűleg az agyagásványok külön- böző fajtáinak egymásra következése az üde kőzettől a telérfalig, mint pl. a montmorillo- nit-illit-kaolin-szerieit-dickit és más hasonló sorok jellegzetesek a lezajlott hidrotermális folyamatra. A részletvizsgálatok azonban még hátra vannak. Talajokban és közönséges agyagokban az agyagásványok további szerepének tisz- tázása sajnos nagy nehézségekbe ütközik a mennyiségi, sőt gyakran minőségi meghatáro- zási lehetőségek említett gyarlósága miatt. A technikai alkalmazás során a nyersanyag tisztítása, osztályozás, előkészítés, aktiválás oly sok kérdést vet fel, melyet ez alkalommal érinteni sem lehet. Szerteágazó tudományos és gyakorlati jelentősége miatt az agyagásványokkal kapcsolatos problémák kutatása igen intenzíven és nagy nemzetközi részvétellel folyik. A modern kutatások e téren nálunk 1950-től számíthatók. Egy évtized alatt lényeges 6 Földtani Közlöny, XCUI. kötet, Agyagásvány-füzet előrehaladás történt nálunk a meghatározó módszerek elsajátítása terén, sőt az apparatura fejlesztése terén is vannak eredmények (Földváriné, Erdey-Paulik).A telep- tani kutatások a legsikeresebbek közé sorolhatók és számos agyagásvány telepet tártak fel. Vannak eredmények a szerkezeti pozíció betöltés szabályainak megállapításában, a nyers- anyag tisztításában, genetikai kérdések tisztázásában, több vizsgálat ismeretes a hidro- agyagásvánvfajták köréből, jelentősek a Teológiai vizsgálatok és számos egyéb kutatás. Minél jobban mélyültek azonban a vizsgálatok és egyúttal minél szélesebb szem- pontokból vetődtek fel az agyagásványokkal összefüggő problémák, annál jobban érződött az agyagásványokkal foglalkozó kutatók tudományos szervezetének hiánya. A néhány speciális kérdés megoldására szervezett, rövid életű bizottságok nem pótol- hatták az állandó jellegű és széles szakmai körű szervezet hiányát. Számos külföldi példa is arról győz meg, hogy eredményes kutatás az érdekelt kutatók összefogása, közös erőfeszítése, illetőleg olyan szervezet nélkül, amely ezt intézményesen biztosítja, ma már nem lehetséges. Ennek felismerése adta a hazai agyagásványtani szervezet megalakításának gondo- latát, amely akképpen realizálódott, hogy 1 3 intézmény agyagásványkutatásban érdekelt kutatói fordultak ilyen értelmű javaslattal a Magyarhoni Földtani Társulat Elnökségéhez. A Társulat választmánya 1960 jan. 1 2 -iki ülésén foglalkozott a javaslattal. Megértve és méltányolva a javaslatot indokoló elgondolásokat, lelkesen járult hozzá a Társulat keretei között szervezendő Agyagásványtani Szakcsoport megalakításához. Ezek előrebocsátásával röviden ismertethetem a szervezeti téren azóta lezajlott eseményeket. A Szakcsoport első Vezetőségi ülését 1960 febr. i-én tartotta, melyen a 13 javaslat- tevő, mint az ideiglenes vezetőség tagja a szakcsoport elnökévé dr. Nemecz Ernőt, titkárává dr. V a r j ú Gyulát választotta. E vezetőségi ülés fő feladatként az Agyag- ásványtani Szakosztály szervezését jelölte meg és kialakította az 1960 év I. felének munka- tervét. E szerint háromhetenként hétfői napokon szaküléseket tartunk. A vezetőségi ülés javasolta továbbá hazai standard minták összeállítását és vizs- gálatát. A munka kivitelezésével az elnököt és titkárt bízta meg. Határozat született arra, hogy a Szakcsoport vegye fel a hasonló külföldi Társulatokkal a kapcsolatot, hogy a hazai agyagásvány kutatás kellő képviseletet kapjon már az ez idei külföldi agyagásvány konferenciákon. E legelső intézkedésekből is kitűnik, hogy a szakcsoport létrehozásának célja: a hazai agyagásványkutatás minden irányú előmozdítása a társadalmi összefogásban rejlő lehetőségek felhasználásával. Tudományos szervezet, amely mindazokat a szakem- bereket tömöríti, akik önként részt kívánnak venni a hazai agyagásványok földtani feltárásában, bármilyen szempontú tudományos és technológiai vizsgálatában s végül azokat, akik gyakorlati (technológiai) alkalmazásokkal foglalkoznak. A szervezet egyik legfontosabb feladata, hogy az agyagásványokkal kapcsolatos kutatási eredmények számára nyilvánosságot teremtsen s egyúttal biztosítsa e nehéz kutatási terepen annyira fontos érdembeni, minden szubjektivitástól mentes tudományos vita lehetőségét is. E célkitűzések összeesnek a nagymúltú Földtani Társulat legjobb hagyományaival és reméljük, hogy e Szakosztály a széleskörű hazai adottságok alapján nemcsak hazai, de világviszonylatban is eredményekkel gazdagítja majd a tudományt és életerős hajtássá növekszik a Társulat évszázados törzsén. AGYAGÁSVÁNYOK ELEKTRONMIKROSZKÓPOS VIZSGÁLATA DR. ÁRKOSI KRÁRA Összefoglalás: Szerző a cikk első felében ismerteti az agyagásványok vizsgálatával kapcsolatos elektronmikroszkópos preparatív módszereket. A” továbbiakban a legfontosabb hazai agyagásványok vizsgálatával kapcsolatos saját eredményei alapján tárgyalja az elektron- mikroszkópos és elektrondiffrakciós módszer által nyújtott lehetőségeket. (I.-lV. táblával) Az ásványtanban agyagásvány néven összefoglalt ásványokat többek között az jellemzi, hogy egyedi szemcséik a kolloid mérettartományba esnek. Az egyedi szemcsék mérete és alakja nagymértékben befolyásolja az egyes agyagásványok fizikai-kémiai sajátságait. Az elektronmikroszkóp ma már az agyagásványok vizsgálatának egyik igen fontos eszköze, melynek segítségével közvetlen felvilágosítást kaphatunk az egyedi szemcsék morfológiájáról, méreteiről, valamint a kőzeten belül való elhelyezkedésükről. Az agyagásványok vizsgálata a tisztán tudományos szempontok mellett részint az egyes talajtípusok jellemzése, másrészt felhasználásuk szempontjából igen fontos. Jelen munkámban nem kívánok kitérni e kérdések részleteire, hanem magával az elektron- mikroszkópos vizsgálati módszerrel foglalkozom, különböző — főként hazai — agyag- ásványokon végzett vizsgálataimból kiragadott példákkal illusztrálva. Vizsgálati módszerek Egyedi részecskék vizsgálata Ha egy agyagásvány darabra vizet öntünk s alaposan összerázzuk, rendszerint szétesik egyedi szemcsékre. Amennyiben ez a szétesés önként nem következik be, külön- böző diszpergálási eljárásokhoz folyamodhatunk. A diszpergálás lényegében kétféle módon történhet: egyrészt mechanikus úton (mozsárban való szétdörzsölés vagy rázó- gépben való rázatás), másrészt detergens anyagok hozzáadásával. Ilyen detergens anyagok főként elektrolitok, melyek egyik ionja a felületre adszorbeálódik, annak töltést kölcsönöz. A töltés következtében a szemcsék között fellépő elektrosztatikus taszító hatás elősegíti a diszpergálódást, illetve megakadályozza a már diszpergált részecskék ifjabb aggregáló- dását. Az egyedi szemcsékre szétdiszpergált anyagból az elektronmikroszkópos vizsgá- lathoz többféle módon készíthetünk preparátumot: i. Csepp-preparátum készítése. A diszpergált anyag vizes szusz- penziójából hígítási sorozatot állítunk elő s e sorozat minden tagjából felcseppentünk finom kacs segítségével a preparátumhordozóra. Hordozóként kb. 3 mm átmérőjű, igen finom fémrostélyra kifeszített, mintegy 100— 150 Á vastagságú műanyaghártyát (kollo- dium, Formvar) használunk. A felcseppentett szuszpenziót szobahőmérsékleten beszárít- juk. Amennyiben detergens anyagot adtunk hozzá, vagy pedig eredeti anyagunk tartalmaz vízben oldódó sókat, gondoskodnunk kell ezek eltávolításáról. Ez esetben a felcseppentés után pár másodpercig várunk, majd szűrőpapírdarabkával leszívatjuk a felcseppentett folyadékot a hártya felületéről. Minthogy a szemcsék a hártya felületén adhéziós erőkkel 8 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány -füzet megkötődnek, a szűrőpapírral történő leszívatásnál csak aszuszpendálószert,ill.a benne ol- dott sókat távolítjuk el. Utána kaccsal, vagy kapilláris pipettával egy csepp deszt. vizet cseppentünk minden preparátumra, majd ezt is leszívatjuk. Ezt a kimosást két-háromszor megismételve az összes vízben oldódó anyagot sikerül eltávolítanunk. Egy másik eljárás, hogy a cseppek tökéletes beszáradása után a preparátumot deszt. vízbe mártva kétszer 15-20 percig kiáztatjuk. Fenti módszerrel készített esepp-preparátumoknak hátránya, hogy a csepp az elektronmikroszkóp látóterénél sokkal nagyobb, tehát egyszerre csak egy kis része fény- képezhető le. A felületi feszültség a csepp beszáradásánál a szemcsék egy részét a szélekre kisodorja s így — főleg heterogén anyagoknál — nem kapunk megfelelően áttekinthető képet. Kicsiny — az elektronmikroszkóp látóterében elférő — cseppek előállítására szolgál a porlasztásos módszer. Ennél az eljárásnál porlasztó segítségével állítjuk elő a megfelelő hígítású szuszpenzióból a cseppeket a hordozóhártyán. 2. Hártyával együtt történő preparálás. Az agyagásványok egy része — elsősorban a montmorillonit — igen hajlamosak a filmképzésre. Ha belőlük az ismertetett módon csepp-preparátumot készítünk, a hordozóhártyán igen vékony, összefüggő film keletkezik s ez a vizsgálatot zavarja. Ilyen esetben a következő eljárást alkalmazhatjuk: A vizsgálati anyagot tömény annlacetátos kollodiumoldat egy cseppjével mozsárban jól eldörzsöljük. A nagy viszkozitású kollodiumoldat bevonja az egyes szem- csék felületét s azok összetapadását megakadályozza. Szétdörzsölés után amilacetáttal annyira hígítjuk fel, hogy belőle vízfelületre cseppentve 100 — 150 Á vastagságii hártya ke- letkezzék. Ezt a hártyát — melyben az egyedi szemcsék beágyazódva, egymástól izoláltan helyezkednek el — , a hordozórostélyra kiemeljük s így visszük be vizsgálatra az elektron- mikroszkópba (I. tábla, i.).Ha szükséges, hogy a szemcsék ne legyenek beágyazva a hártyába, úgy a kiemelést 100 — 150 Á vastagságú Formvar (polivinilformaldehid) hártyá- val borított rostéllyal végezzük. A kettős hártyát víztől megszárítjuk, majd amilacetátba helyezve a kollodiumot kioldjuk. így a Formvar hártya felületén az egyedi szemcsék jól izoláltan maradnak vissza. 3. Fagyasztva szárítás. A módszer lényege, hogy megfelelő hígítású szuszpeuziót felcseppentve, hirtelen befagyasztjuk, majd az oldószert vákuumban elpáro- logtatjuk. Elegendően híg szuszpenzió esetén a szemcsék egyáltalában nem érintkeznek egymással, s így az aggregálódás lehetősége kiküszöbölődik. Előnye e módszernek, hogy hártya nélkül is preparálhatunk igen finom, vékony lemezkékből, tűkből álló anyagokat, s ezáltal a kép kontrasztosabb lesz. Ány ékolás Az agyagásványok egyedi szemcséinek többsége vékony lemez, vagy tű, melyeket az elektronsugarak — keménységüktől függően — többé-kevésbé átvilágítanak. így- a készített felvételek nem lesznek eléggé kont- rasztosak. A kontrasztosság növelése céljából a pre- parátumokat vizsgálat előtt ún. „árnyékolásig eljárásnak vetjük alá. Ennek lényege, hogy a preparátum felületére vakuumgőzölő berende- zésben mintegy 1 o-s Hg mm vákuumban ferdén vékony fémréteget gőzölögtetünk (1. ábra). A preparátum felületét a lecsapódó fémgőz egyen- letesen bevonja egy igen vékony (10 — 30 Á) 1. ábra. Az árnyékolás elve. — Fig. 1. Priu- ciple of shadowing A r k o s i : Agyagásványok elektronmikroszkópos vizsgálata 9 fémréteggel, azonban a ferde párologtatás következtében a szemcséknek az elpáro- logtatási hellyel ellentétes oldalán nem rakódik le fém. Ezáltal a preparátum kont- rasztossága igen megnövekszik (I. tábla, 2.). Az árnyékolás teszi lehetővé a szemcsék vastagságának meghatározását is, ameny- nyiben egyszerű geometriai összefüggés alapján az árnyékhosszból (1) a vastagság (d) kiszámítható: d =l.tg a ha a az árnyékolás szöge. A szemcsék másik két méretét a nagyítás ismeretében a felvételen közvetlenül kimérhetjük. Hátránya az árnyékolásnak, hogy a lerakodó fémréteg a szemcseméreteket megvál- toztatja, tehát mérési hibát okoz, melyet korrekcióba kell vennünk. Ezenfelül igen vékony, lemezes kristályok vizsgálatánál, melyeknél a lemezek vastagsága mindössze néhány 10 A nagyságrendű, az árnyékoló fém — hasonló nagyságrendű vastagsága miatt — teljesen elfedheti a szemcséket. Ásványok szerkezetének vizsgálata Ha az agyagásványokat eredeti, pontatlan állapotában vizsgáljuk, akkor az. egyedi szemcséknek az ásványon belüli elhelyezkedésére kapunk felvilágosítást, amiből viszont a keletkezés körülményeire (pl. szedimentálódás) vonhatunk le következtetéseket. A tömör ásványnnnták szerkezetének vizsgálata kétféle módszerrel történhetik: 1. Az ásvány felületéről (törésfelületéről) készült lenyomatok, replikák, 2. Az ásványból készült ultravékony metszetek vizsgálatával. 1. Replikaeljárások. Elvük a következő: Kiválasztunk egy lehetőleg sima felületet s erről készítünk egy olyan vékony lenyomatot, mely a felület finomszerke- zetét híven leképezi s az elektronmikroszkópban közvetlenül átvilágítható. Ilyen lenyo- matok készítése egy vagy több lépésben történhetik; eszerint egy- és többlépéses repliká- kat különböztetünk meg. Egylépéses replika. Mindazoknál az agyagásványoknál, melyek vízben erősen duzzadnak, vagy oldószerrel (pl. hidrogénfluoriddal) kioldhatok, egylépéses szén replika módszert használunk [1]. A vizsgálati anyag felületére vákuumban merőleges irányban vékony szénréteget párologtatunk. A szén elpárologtatása kis módosítással ugyanabban a berendezésben végezhető el, mint az árnyékolásra használt fémek elgőzőlése. A szénréteg, melynek vas- tagsága 40-50 Á, egyenletesen bevonja a felületet és annak struktúráját igen pontosan követi (2. ábra). A szénréteg előállítása után a vizsgálati anyagot vízbe helyezzük. A leg- több agyagásvány duzzadás közben szemcsékre esik szét s a szénhártya épségben vissza- marad. A szénhártya felületére tapadó szemcséket cc. HF-ban történő áztatással oldjuk ki. Utána a szénhártyát ismét deszt. vízbe emeljük át kimosás céljából. Száradás után a hártya elektronmikroszkópban közvetlenül vizsgálható (I. tábla, 3.). replika 3. ábra. Kétlépéses replika készítése — Fig. 3. Preparation of a replica in two steps 2. ábra. Egylépéses replika készí- tése. — Fig. 2. Preparation of a replica in one step 10 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet b) Kétlépéses replika. E módszer lényege, hogy a felületről először egy vastagabb negatív lenyomatot (matrica) készítünk, majd erről a lenyomatról készül egy második, pozitív lenyomat (3. ábra), mely olyan vékony, hogy elektronsugarakkal átvilágítható. A matrica készítése többféle eljárással történhet: hőre lágyuló műanyag lapot préselhetünk a felületre, oldószerrel nedvesített celluloid lapot préselhetünk rá, tömény kollodium, vagy polistirol oldatot önthetünk és száríthatunk be a felületen. Minden esetben a matrica felületén a vizsgálati anyag negatív lenyomatát kapjuk meg. Ha a felület eléggé sima, a matrica kihűlés vagy száradás után egyszerűen leválasztható. Durvább felületek esetén vízbe helyezve lazítjuk fel és mossuk le a szemcséket. így is megtörténik, hogy a szemcsék egy része a matrica anyagába beletapadva onnan el nem távolítható. A matrica elkészülte után felületére vékony szén, esetleg Au-Al réteget gőzölünk vákuumban, majd a matricát megfelelő oldószerben kioldjuk. A matricából el nem távolí- tott szemcsék ilyenkor a gőzölt hártya felületén maradnak, ily módon egymás mellett lenyomatokat és eredeti szemcséket vizsgálhatunk az elektronmikroszkópban. A szem- cséket is tartalmazó replikákat pseudo-replikának nevezzük. 2. Ultravékony metszetek. Újabban indult fejlődésnek az agyag- ásványok vizsgálatának ama módja, hogy az ásványból igen vékony, mintegy 200 A vas- tagságú metszetet készítünk. Ilyen vékony metszetek készítése igen körülményes. Az anyagot elsősorban jól ki kell szárítani, ami egyszersnűnd a szerkezet bizonyos megválto- zását jelenti. Szárítás után a vizsgálati anyagot beágyazzuk. A beágyazás lassan polime- rizálódó műanyagba, leggyakrabban metil- és butilmetakrilát megfelelő arányú elegyé- be történik. A metszést ultramikrotommal végezzük. Az ultramikrotom segítségével előállított metszetek olyan vékonyak, hogy elektronsugárral átvilágíthatok. Ez a metodika ma még meglehetősen nehezen alkalmazható az agyagásványok vizsgálatában az anyag nagy keménysége miatt. A kísérletek olyan irányban folynak, hogy megfelelő, vízzel elegyedő beágyazó anyagok alkalmazásával a szárítást el lehessen kerülni, s ezáltal az anyagot megkíméljük a zsugorodás okozta szerkezetváltozásoktól. Néhány hazai agyagásvány vizsgálata Az elektronmikroszkóp segítségével szerezhető tapasztalatokat néhány hazai agyagásvány példájával illusztráljuk. Az elektronnúkroszkóp elsősorban a szemcsék morfológiájának és méreteinek meghatározására ad lehetőséget. Elektronmikroszkópos felvételeink alapján sikerült tisztáznunk, hogy külön- böző hazai ben tonit lelőhelyek anyaga főként a szemcseméretben mutat eltérést [2]. így a nagytétényi bentonit alig megkülönböztethető, finom, pehelyszerű lemezkéitől (I. táb- la, 4.) a pákozdi előfordulás 5-6 /u-t is elérő vékony lapjaiig (II. tábla, 5.) a legkülönbö- zőbb szemcseméreteket találjuk meg. Bentonitoknál — főleg a Na-bentonitnál — jól tanulmányozható a filmképző sajátság is (II. tábla, 6.). Jól kristályosodó, szabályos kristályformában jelentkező anyagoknál a kristályo- sodás fokát ellenőrizhetjük, ami a felhasználhatóság szempontjából fontos lehet. így pl. megfigyelhető a hazai legjobb minőségű papírborító kaolin, a szerencsi kaolin (II. táb- la, 7.) és a sokkal rosszabbul kristályosodott felsőpetényi kaolin (II. tábla, 8.) közötti különbség. Általános tapasztalat, hogy a finomabb szemcséjű anyagok rosszabbul kris- tályosodtak, mint a nagyobb szemcséjűek, néha azonban találunk kivételeket. így pl. az ún.' vörös kaolin szemcséi mindössze 0,1 -0,2 /i méretűek, az anyag mégis eléggé szabályos kristályokból áll (III. tábla, 9.). A r k o s i : Agyagásványok elektronmikroszkópos vizsgálata II Elektronmikroszkópos vizsgálatok alapján mutatott rá elsőként B a t e s [3] a lialloysit csöves szerkezetére. Ma már elfogadott álláspont, hogy az elektronmikroszkóp- ban látható csöves szerkezet tulajdonképpen igen vékony lemezek összepödrődéséből adódik. Vitatott azonban az, hogy a lemezek összepödrődése már az ásványon belül fennáll, vagy csak a diszpergálásnál történik. Saját méréseink alapján a szemcsék keresztmetszet - -kosszúság aránya mind az ásványban, mind az egyedi szemcsékre szétdiszpergált anyag- ban azonos, ami azt igazolja, hogy a csöves szerkezet már az ásványon belül megvan. Következtethetünk az anyag tiszta vagy kevert voltára (III. tábla, 10.), valamint a csövek falvastagságára is (III. tábla, 1 1 .) . Meg kell jegyeznünk, hogy anyagok identifikálására az elektronmikroszkóp önma- gában nem alkalmas. Ennek illusztrálására szolgál a III. tábla 12. és IV. tábla 13. felvételen szereplő hidromuszkovit ill. illit. Mindkét anyag hosszúkás, vékony kristálylemezkékből áll, s az elektronmikroszkópos kép alapján egyáltalában nem különböztethetők meg egymástól. Ilyenkor további felvilágosítást az elektron- és röntgen-diffrakciós felvételek adnak. Különböző előfordulási helyeken, különböző körülmények között keletkezett egyazon ásványnak ugyanekkor igen különböző lehet a morfológiája. így pl. a bombolyi glaukonit (IV. tábla, 14.) elektronmikroszkópos képe többségében közel izodimenziós szemcséket mutat, inig az úrkúti anyag hosszúkás, lécecske alakú kristályokból áll (IV. tábla, 15.). Ugyanennek az ásványnak replikamódszerrel készített képén a hosszúkás szemcsék bizonyos fokú orientált elrendeződését láthatjuk (IV. tábla, 16.). TÁBLAMAGYARÁZAT - EXPLANATION OF PI.ATES I. tábla — Plate I 1. Bentonit. Tokaj hegység. 1 : 11.250 — 1. Bentonite. Tokaj Mountains 1 : 11.250 2. Bentonit. Mád-Vasbánya. Árnyékolás: Au 1 : 6.450 — 2. Bentonite. Mád-Vasbánya. Shadowing; Au 1 : 6.450 3. Kaolin. Szerencs. Szénreplika. 1 : 11.250 — 3. Kaolin. Szerencs. Coal replica. 1 : 11.250 4. Bentonit. Nagytétény. Árnyékolás: Áu 1 : 11.250 — 4. Bentonite. Nagytétény. Shadowing: Au 1:11.250 II. tábla — Plate II. 5. Bentonit. Pákozd. Árnyékolás: Au 1 : 7.350 — 5. Bentonite. Pákozd. Shadowing: Au 1 : 7.350 6. Nátriumbentonit. 1 : 9.000 — 6. Sodiutn bentonite. 1 : 9.000 7. Kaolin. Szerencs. Árnyékolás: Pd 1 : 5.100 — 7. Kaolin. Szerencs. Shadowing: Pd 1 : 5.100 8. Kaolin. Felsőpetény. Árnyékolás: Pd 1 : 12.000 — 8. Kaolin. Felsőpetény. Shadowing: Pd 1 : 12.0000 III. tábla — Plate III. 9. Vörös kaolin. Pilisvörösvár. Árnyékolás: Pd 1 : 11.250 — 9. Red kaolin. Pilisvörösvár. Shadowing: Pd 1 : 11.250 10. Kaolin-halloysit elegy. Felnémet. Árnyékolás: Pd 1 : 6.900 — 10. Mixture of kaolin and halloysite. Felnémet. Shadowing: Pd 1 : 6.900 11. Halloysit. Cserszegtomaj . Árnyékolás: Pd 1 : 51.750 — 11. Halloysite. Cserszegtomaj. Shadowing: Pd 1 : 51.750 12. Hidromuszkovit. Füzérradvány. Árnyékolás: Pd 1 : 11.250 — 12. Hydromuscovite. Füzérradvány. Shadowing: Pd 1 : 11.250 IV. tábla — Plate IV. 13. Iliit. Nemti. Árnyékolás: Pd 1 : 11.250 — 13. Illite. Nemti. Shadowing: Pd 1 : 11.250 14. Glaukonit. Bomboly. Árnyékolás: Pd 1 : 11.250 — 14. Glauconite. Bomboly. Shadowing: Pd 1 : 11.25 15. Glaukonit. Úrkút. Árnyékolás: Pd 1 : 11.250 — 15. Glauconite . Úrkút. Shadowing: Pd 1 : 11.250 16. Glaukonit. úrkút. Szénreplika. 1 : 15.000 — 16. Glauconite. Úrkút. Coal replica. 1 : 15.000 IRODALOM - REFERENCES 1. Bradley, D. E.: Brit. J. Appl. Phys. 5. 65 — 66. 1954. — 2. Árkosi, K. — Barna, J.: Acta Chimica 4. 169 — 180. 1954. — 3. Bates, T. F. — Hildebrand, F. A.— Swineford, A.: Am. Mineral. 35. 463 — 84. 1950. 12 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet Studv of clay minerals in electron microscope DR. K. ÁRKOSI In tlie first hali of tlie paper, tlie author discusses the preparative electron micros- copic methods applied to the analysis of clay minerals. On tlie hasis of her own results ohtained wliile analysing the most important Hungárián clay minerals, she sets forth, in the further discussion, the possibilities offered by the useof the electron microscope and of the method of electron diffraction. HAZAI AGYAGELOFORDULÁSOK DIFFERENCIÁLIS TERMIKUS ELEMZÉSÉNEK EGYES KÉRDÉSEI DR. BOROS JÁNOSNÉ* Összefoglalás: Szerző a hazai agyagok vizsgálatánál a Földvár iné — Kliburszky féle kompenzációs DTA-módszert, TG és Dil. módszereket alkalmazta. Ezek segítségével sikerült kimutatnia, hogy a bombolyi kaolin nakritot tartalmaz a kaolinit és diekit mellett. A füzérradványi illit az illit mellett hidromuszkovitot tartalmaz, montmorillonitot azonban nem. A görbék kiértékeléséből az adódik, hogy az illit egy része hidrotermális hatásra, alkáliás közegben alakult hidromuszkovittá. Előbbieken kívül rehidratációs kísérleteket is végzett. 600 C°-on 1 óráig izzított illit minta 24 óra után részben visszanyeri higroszkópos vizét, 13 nap múlva a hidroxil- gyökök egy része is visszaépül a rácsba. í 1 hónap után pedig a higroszkópos víz mennyisége meghaladja az eredeti mintáét, az adszorbeált kationok azonban már nem rehidratálódnak. 1. Bombolyi kaolin vizsgálata A bombolyi kaolinos kőzet riolittufából utóvulkáni hatások eredményeként kelet- kezett. A földpátokból kilúgozott alkáliák ellenére a savas hidrotermák, amelyek kevés szilíciumoxidot hoztak magukkal, az aránylag nagy alumíniumoxid- és kis szilícinmoxid- tartalmú oldatokból 350 C° alatti hőmérsékleten kaolinit keletkezését tették lehetővé. A megrepedezett és már elkaolinitosodott kőzetet újabb vulkáni működések idején az előb- binél valamivel magasabb hőmérsékletű hidroterinás hatások érték. Ezek sok szilícium - oxidon kívül, amelynek egy része kicsapódott és lehűléskor kvarckristályokként vált ki, kéndioxidot is tartalmaztak, ami a szabad alunnniumoxiddal és a jelenlevő alkáliákkal alunitot képezett. Ebben a második, magasabb hőfokú hidrotermás szakaszban 350 C° felett keletkezett a nakrit és a diekit is, ill. a kaolinit egy része az ríj körülmények között nakrittá vagy dickitté alakult. A bombolyi mintákban kaolinit, nakrit és diekit rendszerint együtt található, mennyiségük és egymáshoz viszonyított arányuk ingadozó. Kimutatásuk, ill. megkülön- böztetésük elsősorban a differenciális termikus analízissel lehetséges. A nakrit és diekit termikus görbéje a kaolinitéhoz hasonló, csak abban különböznek, hogy endoterin csúcsuk magasabb hőfokon jelentkezik, jeléül annak, hogy rácsszerkezetük a delúdratáció szem- pontjából a kaoliniténál szilárdabb. Az alunit termikus görbéjének első endoterm csúcsa — amely a rácsszerkezet szét- bontását jelenti víz távozása közben —gyakorlatilag egybeesik a kaolinitgörbe 580 C 0 körüli csúcsával, így felismerésére csak a 800 C° feletti második endoterm csúcs ad lehetőséget. A fedésben lévő csi'xcsok zavaró hatása a Földváriné — Kliburszky által kidolgozott kompenzációs módszerrel volt kiküszöbölhető. Az inért anyag helyébe olyan keveréket tettünk (zettlitzi kaolin + alumíniumoxid), amelynek kaolmittartalma megegyezett a minta kaolinittartalmával. Hasonló módon kompenzáltuk a diekit 700 C° körüli csúcsát Quary-i (Colorado) dickittel (1. ábra). Az 1. ábrán az 1. görbe egy bombolyi kaolinminta DTA-görbéje. A 2. görbe felvé- telekor az inért anyag zettlitzi kaolin és alumíniumoxid 1 : 1 arányú keveréke volt. Mint- hogy így az inért anyag kaolmittartalma nagyobb volt mint a mintáé, a kaolinit endoterm csúcsa az inertben lévő kaolinitfelesleg miatt exotermként jelentkezett. Csökkentve az inért anyagban lévő kaolinit mennyiségét (zettlitzi kaolin : aluminiumoxid = 1 : 3) a 3. görbéhez jutottunk, amelyben az exoterm csúcs is gyakorlatilag eltűnt és csak a nakritra és dickitre jellemző endoterm csúcsok láthatók. Ugyanilyen módszerrel a dickitre jellemző •1960-ban a Földtani Intézetben megrendezett DTA-ankéton elhangzott előadás. Az azóta elért eredményekről szóló beszámoló sajtó alatt van. 14 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet csúcsot is sikerült eltüntetni (4, 5. görbe), ahol az inért anyagkeverék Ouary-i dickit : alumí- niumoxid = 1:3 volt. Kaolinitet ésdickitet egyidejűleg tartalmazó keverékkel, amely- ben a kaolinit- és dickittartalom a mintáéval azonos, a 6. görbét nyertük. Ebben az endo- terin csúcs a nakritra jellemző. A nakritottöbb, különböző fúrásból származó bombolyi mintán sikerült egyértelműen kimutatni. (2. ábra). 1. ábra. A Földváraié — Kliburszky féle kom- penzációs módszer menete. 1. Bombolyi kao- linminta, 2. Inért anyag : zettlitzi kaolin és alumíniumoxid 1 : 1 arányú keveréke, 3. Inért anyag: zettlitzi kaolin: alúmíniumoxid = 1:3, 4 — 5. Inért anyag: Quary-i dickit: alumínium- oxid = 1 : 3, 6. A mintáéval azonos kaolinit és dickit tartalmú inért anyag, — Fig. 1. Pro- cess of the compensation method of Föld- vári and Kliburszky. 1. Sample of kaolin from Bomboly, 2. Mixture of inért Zettlitz kaolin and of álumina in the ratio of 1 : 1, 3. Inért Zettlitz kaolin: alumina = 1 : 3,4 — 5. Inért Quary dickite: alumina = 1:3,6. Inért mat- ter containing kaolin and dickite in the same ratio as the sample 2. ábra. Nakrit kimutatása különböző bombolyi min- tákon. 1. A három kaolinásvány endoterm csúcsával jellemzett görbe, ia. Kompenzálás után csak a nakrit- ra jellemző csúcs, 2. A három endoterm csúcs nem vá- lik külön, 2a. Kompenzálás után megjelenik a nakrit- ra jellemző csúcs, 3. Alunittartalmú minta görbéje, 3a. Kompenzálás után az alunit két csúcsán kívül csak a nakrit endoterm csúcsa maradt meg. — Fig. 2. De- tecting of the uacrite content in different samples from Bomboly. 1. Curve characterized by the endo- therm peaks óf three kaolin minerals, ia.'Peak which is, after compensation, characteristic onlv of the na- crite, 2. The three endotherm peaks do nőt separate, 2a. After compensation, the peak characteristic of the nacrite appears, 3. Curve of a sample containing alunite, 3a. After compensation the endotherm peak of the nacrite remained only, in addition to the two peaks of the alunite Az 1. görbén a három kaolinásvány endoterm csúcsa világosan látható, amelyek közül a kompenzálás után (1. a) már csak a nakritra jellemző csúcs jelentkezik. A 2. gör- bén a három endoterm csúcs nem válik külön, ennek ellenére kompenzálás után (2. a) meg- jelenik a nakritra jellemző csúcs. A 3. görbe alunittartalmú mintáról készült. Kompenzálás után (3. a) az alunit két csúcsán kívül csak a nakrit endoterm csúcsa maradt meg. A DTA alkalmazásával és a kompenzációs módszer segítségével tehát olyan agyag- ásványra is tudunk következtetni — a bombolyi kaolinban nakritra — amelynek meg- határozása egyéb műszeres vizsgálattal lényegesen nehezebb. 2. Füzérradványi illit vizsgálata Takáts T. és Kiss L. kartársaimmal a füzérradványi illiten végzett vizs- gálatainknak egyik célja volt megállapítani, hogy a Korom-hegy kőzete tiszta illitet vagy kevert szerkezetű agyagásványt tartalmaz-e. Az illit szerkezeti felépítése hasonlít a csil- B o r o s n é : Hazai agyagásványok DT -elemzésének egyes kérdései 15 curves of the illite írom Füzérradvány lámokéhoz. Kémiai összetétel tekintetében a muszkovitnál kevesebb K-iont, de több vizet tartalmaz. A füzérradványi kőzetben a differenciál termikus elemzés és dilatometrikus vizs- gálatok alapján kétféle agyagásvány jelenléte mutatható ki. Ezek egyike az irodalomban jellegzetesen illitként jelölt ásvány (3. ábra). DTA görbéjén az 550 — 600 C° közötti endoterm csúcson kívül az alacsony hőmérsék- leti tartományban két endoterm csúcsa is van. Az első közülük 1 20 C 0 körül a kristályok felüle- tén és azok repedéseiben levő higroszkópos víz eltávozását jelzi. A második, lényegesen kisebb csúcs 200 C° körül a lecserélhető és a rétegrá- csok közötti kationok hidrátburkának leszaka- dását jelzi. Ezt a feltevést igazolja az, hogy híg ásványi savakkal mosott minták DTA-gör- béjén a kis endoterm csúcs 200 C°-on már nem jelentkezik, minthogy a savas kezeléssel a le- cserélhető ionok kioldódtak és az inaktív io- nok dehidratálódtak. A 4. ábrán az iszapolás frakcióinak DTA görbéiből egyidejűleg az is világosan kitűnik, hogy az agyagásvány, az illit, a legfinomabb, 20 jtí-nél kisebb szemcséjű frakcióban dúsul fel a legjobban, a csúcsok itt a legkihangsúlyozot- tabbak. Az irodalom szerint kevert szerkezetűnek feltételezett, másik típusú mintának DTA gör- béje (5. ábra) az alacsony hőmérséklet-tarto- mányban megegyezik az illitével, de itt 750 C° körüli endoterm csúcs mutatja a szerkezeti víz eltávozását, míg a 950 C °-os endoterm csúcs a kristályrács összeomlását, új fázis képződését jelenti. A kétféle típusban a különböző hőfokon végbemenő szerkezeti víz eltávozásának okát, ill. magyarázatát a termogravimetrikus görbék és a dilatogramok adják (3. és 5. ábra). Az illit 500 — 600 C° között szerkezeti vízének zö- mét elveszti, TG-görbéje, valamint dilatogram- ja meredek. A második típusú agyagásvány sta- bilisabb, a szerkezeti víz hosszabb hőmérsékleti tartományban távozik el, aminek következté- ben termogravimetrikus görbéje és dilatogram- ja is elnyúltabb, csak 700 C* felett válnak a görbék meredekké. 800 C° felett a TG-görbén nem látható súlyveszteség, míg a dilatogra- mon a hidroxilcsoportok leszakadása után a kristályrács tágulása mérséklődik. 850 — 900 C 0 körül a kristályrács szétesését hirtelen zsu- gorodás követi. 4. ábra. Iliit feldúsulása különböző szemcse- méretű frakciókban. 1. Eredeti őrölt anyag, 2. 60 — 20 mikronos frakció, 3. 20 mikronnál kisebb frakció DTA-görbéje — Fig. 4. Fre- quency peaks of the illite in different grain si- ze fractions. 1. Initial ground matériái, 2. Fraction rangúig between 60 to 20 pnicrons, 3. Fraction of the grain sizes below 20 mi- crons. DTA curves i6 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, Agyagásvány-füzet Feltehető, hogy a hidrotermás bomlás következtében a nagyobb /JH-jú és alkálidús környezetben először a gyengébben kristályosodott, szerkezeti víz leadása szempontjából kevésbé stabilis illit keletkezett. Később az alkálidús környezetben kristályossága fokozó- dott, Mg-ionokban gazdagodva, a hidroxilgyökök leadása szempontjából stabilisabb vál- tozattá, hidromuszkovittá alakult. Vizsgálataink e kétféle agyagásvány feltételezését támasztják alá. A megvizsgált füzérradványi minták zöme nem tiszta illit vagy hidromuszkovit, hanem ezeknek különböző arányú keveréke. A természetben előforduló mintákéhoz telje- sen hasonló lefutású görbéket kapunk, ha a két alapásvány mesterséges keverékét vizs gáljuk (6. ábra). Nem szükséges tehát kevert szerkezetű ásványt feltételezni, mert a jelen- ségeket a kétféle ásványtípus mechanikus összekeverésével is magyarázhatjuk. 6. ábra. Füzérradványi illit és hidromuszkovit keverékek DTA-görbéi. i. Tiszta illit, 2. 75% illit, 3. 50% illit, 4. 25% illit, 5. Tiszta hid- romuszkovit — Fig. 6. DTA curves of mixtu- res of illite and hvdromuscovite from Fiizérrad- vány, 1. Pure illite, 2. Mixture with 75% illite, 3. Mixture with 50% illite, 4. Mixture with 25% illite, 5. Pure hydromuscovite 7. ábra. Füzérradványi illit és Na-montmorillonit ke- verékek DTA-görbéi és dilatogramjai. 1. Iliit, 2. 75% illit 3. 50% iilit, 4. 25% illit. — Fig. 7. DTA curves and dilatograms of mixtures of illite and Na-montmorillonite 1. Illite, 2. Mixture with 75% illite, 3. Mixture with 50% illite, 4. Mixture with 25% illite Annak bizonyítására, hogy a füzérradványi illit nem tartalmaz montmorillonitot az előbbihez hasonló módon kevertük Na-montmorillonittal mindkét típusú agyag- ásványt. A keverékek DTA-görbéin (7. és 8. ábra) 25%-os Na-montmorillonit-tartalom esetében is nagy endoterm csúcsot kapunk. A különbség még szembetűnőbb a dilatogra- mokon, ahol a montmorillonitra jellemző nagy- mérvű zsugorodás jól észlelhető. Vizsgálatainkat összefoglalva az alábbi meg- figyeléseket tehetjük a füzérradványi kőzetben feltételezett montmorillonit jelenléte ellen. Ahhoz, hogy a DTA-felvételek 700 C° körüli csúcsa mont- morillonittól származtatható legyen, legalább 8. ábra. Füzérradványi hidromuszkovit és Na-montmorillonit keverékek DTA-görbéi és dilatogramjai. 1. Hidromuszkovit, 2 . 75% hidromuszkovit, 3. 50% hidromuszkovit, 4. 25% hidromuszkovit — Fig. 8. DTA curves and dilatograms of mixtures of hydromuscovite and Na-montmorillonite. 1. Hydromuscovite, 2. Mixture with 75% hydromuscovite, 3. Mixture with 50% hydromuscovite, 4. Mixture with 25% hydromuscovite Bor os né : Hazai agyagásványok DT -elemzésének egyes kérdései 17 40 — 50% montmorillonitnak kellene jelen lennie, amit a többi vizsgálatok nem mutatnak ki. A mesterséges illit-montmorillonitkeverékek DTA- és dilatometrikus görbéinek tanúsá- ga szerint legalább 25% montmorillonit jelenléte kell ahhoz, hogy a görbéken az alacsony hőmérséklet-tartományban határozott eltolódást lehessen észlelni. Ilyen mennyiségű montmorillonit azonban a röntgenfelvételeken feltétlenül jelentkeznék. A felsoroltakon kívül 1 még számos vizsgálatot végeztünk állításunk igazolására, azonban ezen a helyen csak a DTA segítségével megoldott részleteket vázoltuk rö- 2 viden. 3. Rehidratációs kísérletek Az 1 óráig tartó 600 C°-os hevítés után •differenciális termikus analízissel készített gör- bék azt mutatták, hogy az ásványok liigrosz- kópos vizükön kívül szerkezeti vizüket is csak- nem teljesen elvesztették. (9. ábra) A ioo%-os relatív légnedvességű térbe helyezett, előzete- sen kihevített illitminták higroszkópos vizük egy részét már 24 óra után visszanyerték, 1 3 nap múlva a hidroxilgyökök egy része is visszaépült a rácsba. A DTA-görbe tanúsága szerint a 11 hónap után vizsgált mintán a felvett higroszkó- pos víz mennyisége meghaladja az eredeti min- táét, viszont a kettős csúcs elmarad, jeléül an- nak, hogy az adszorbeált kationok nem rehid- tett illit, 3. 24 óra után, 4. 13 nap után, 5. 1 1 hónap után — Fig. 9. DTA curves of il- lite subjected to rehydration. 1. Initial gro- und illite, 2. Illite héated to 6oo° C, 3. Áttér 24 liours, 4. After 13 days, 5. After 11 inonths ratálódtak. A 820 C°-nál fellépő endoterm csúcs- ból arra következtethettünk, hogy a rácsrétegek közti inaktív kationok már nem töltik be eredeti hivatásukat, tehát feltehető, hogy a szerkezet a montmorillonit. kristályszerkezetéhez vált hasonlóvá. Somé questions of the differential thermal analysis of Hungárián clays DR. M. BOROS During examination of the Hungárián clays, the author useud the compensation method of differential thermal analysis developed by M. Földvári and B . K 1 i b u r- s z k y, as well as the thermogravimetric and dilatometric metliods. These techniques permitted her to demonstrate that the kaolin form Bomboly containecl myelin, in addition to kaolinite and dickite. The illite írom Füzérradvány contains liydromuseovite bút no montmorillonite. It evolves from the interpretation of the curves tliat a part of the illite has turnéd to hvdromuscovite due to hydrothermal effect in alkaline médium. In addition, the author performed rehydratation tests too. After 24 liours, the illite sample wliich has been heated during 1 liour at 600 °C recovers somé of its hygroscopic .water, and after 13 days a part of the liydroxyl radicals reoccupies its seat in the lattice. After 1 1 months, the amount of hygroscopic water will exceed tliat in the original sample, bút the adsorbed cations will no longer be reliydrated. 2 Földtani Közlöny MÓDSZER AGYAGKŐZETEK FRAKCIONÁLÁSSAL EGYBEKÖTÖTT RÖNTGENVIZSGÁLATÁRA MÁNDY TAMÁS Összefoglalás: Az agyagkőzetek röntgendiffrakciós elemzése során a minőségi azonosítás és mennyiségi meghatározás legnagyobb problémája, hogy a kevert összetételű mintákban az alapvető vonásaikban rokon agyagásványok reflexiói átfedéseket okoznak. Különösen fennáll ez kis felbontóképességű Debye-Scherrer kamrák használata esetén. A jelen módszer azt a tényt használja fel, hogy az egyes agyagásványféleségek átla- gos szemcsenagysága eltérő. Megfelelő szemcsenagysághatárok közötti frakciókra való bontás után az agyagásványok a kisérőásványoktól jól elválaszthatók, s a legfinomabb frakciókban maguk is minőség szerint szétválnak. így kis mennyiségben jelenlevő agyag- ásvány-féleségeket is ki lehet mutatni, s a kőzet összetételének meghatározása sokkal pontosabbá válik. A szemcsefrakciók megoszlása alapján célszerű az eredeti kőzetre az ásványtani anyagmérleget kiszámítani. Ehhez ellenőrzésként a kémiai elemzés adatait is- fel lehet használni. Mind tágabb területen merül fel az a kívánság, hogy az agyagkőzetek minél ponto- sabb ásványos összetételét megismerjük. Csakis így nyerhetünk olyan áttekinthető képet, mely azután a kellő kiindulási alapot nyújtja a teelmikai használhatóságra vonatkozó- speciális vizsgálatokhoz. Az agyagkőzetek ásványtani összetételének meghatározására legelterjedtebben a röntgen és DTA-módszert használjuk. A következőkben ismertetésre kerül az a röntgen- analitikai módszer, melyet az Ásványbányászati Iparági Központi Laboratóriumban az- agyagkőzetek elemzésének finomítására kidolgoztunk. A módszer az egyes lépések meto- dikájában nem új , de a maga összetett módján alkalmas arra, hogy egy-egy kérdéses kőzet ásványtani felépítését minőségi és mennyiségi szempontból megismerjük. Mint ismeretes, az agyagkőzetek rendkívül heterogén összetételűek. Az agyag- ásványok mellett főként szilikátos maradékásványok és másodlagos ásványok (szulfátok, szulfidok, karbonátok) alkotják. Ezek röntgendiagramjai a felvételen szuperponálód- nak és a kiértékelést nagymértékben megnehezítik. Az agyagásványok fő szerkezeti csoportjainak röntgendiagramjai egymástól jól megkülönböztethetők, ha viszonylag tiszta mintákkal van dolgunk. Az egyes csoportokat felépítő 4-es és 6-os koordinációjú rétegek szerkezetében azonban igen sok a hasonlóság. Ezért a diagramok vonalainak jelentős része — és éppen a legerősebbek — közel azonos helyre esnek. Ez még a főcsoportok diagramjainak összehasonlítására is áll, még fokozot- tabban a csoportokon belüli finom különbségekre. Utóbbiak rendesen csak néhány gyenge vonal helyzetében, intenzitásában, élességében vagy elmosódottságában különböztethetők meg egymástól. Ezek észleléséhez a radián átmérőjű (57,4 mm) Debye — Scherrer kamra felbontóképessége rendszerint nem is elég. Ezért első közelítésben mi is megelé- gedhetünk az agyagásvány csoport megállapításával. Az analízisnek az említett vonal-összeeséseknél fogva az elsőrendű bázisreflexiókra kell támaszkodniok. Több agyagásványból álló keveréknél, főleg ha azok alárendeltebb mennyiségben vannak jelen, más mód nncs a megbízható azonosításra. A bázisreflexió észlelése a montmorillonoid ásványoknál okoz némi gondot. Ennek az általában 1 2 — 1 5 Á körüli rácssíktávolságnak olyan kis szögnyílású kúp felel meg, mely a szabványos kivitelű radián átmérőjű kamráknál a primér sugár 8—10 cm átmérőjű kivezető nyílásába esik bele. A reflexiós gyűrű átmérője CuKa sugárzásnál 6 — 7, vassugár- zásnál 7 — 9 mm. Saját kamránk kilépő nyílását kis betétgyűrűvel 4 mm-esre szűkítet- tük, továbbá montmorillonit-gyanús mintákról mindig vassugárzással készítünk felvételt. Mándy : Agyagkőzetek frakcionált röntgenvizsgálata 19 így a gyűrű mindig észlelhető, még esetleges glicerines, vagy glikolos kezelés után is, ami a rácssíktávolságot tudvalévőén 17 — 18 Á-ra növeli. A kísérőásványok közül a kvarc szinte minden természetes agyagkőzetben elő- fordul. Minthogy reflektáló képessége kitűnő: vonalai sokkal nagyobb intenzitással jelen- nek meg, mint azonos mennyiségű agyagásványé. Ez a tulajdonság a minőségi azonosítás szempontjából hátrányos, de a mennyiségi elemzésnél jól fel lehet használni ,, természetes belső standard”-ként. A többi szokásos kísérőásvány közül a krisztobalitot a bentonitok rendesen nagyobb mennyiségben tartalmazzák. A földpátok és karbonátásványok az agyagkőzeteknek sokszor szintén jelentékeny összetevői, máskor azonban mennyiségük csekély, csak legerősebb vonaluk jelenik meg halványan, így megbízható kimutatásuk szintén nem könnyű feladat. A minőségi meghatározásnak egy másik komoly problémája a röntgenanalitika viszonylag kis érzékenysége. Ráadásul az érzékenység az egyes ásványféleségeknél rend- kívül változó. így a kimutathatóság alsó határa a jó reflektálóképességű kvarcnál a radián átmérőjű Debye — Scherrer kamra használata esetén 1% körül mozog, kaolinitból 5 — 10% kell a legerősebb vonalak megjelenéséhez, montmorillonitból 10 — 15% . Keverékekben, ahol részleges egybeesések fordulhatnak elő, a helyzet még rosszabb: illit mellett 15 — 20% montmorillonit is elkerülheti a figyelmet. A röntgenfelvétel minőségi analízise mennyiségi meghatározással is kiegészíthető. A diagram vonalainak intenzitása ugyanis az egyes komponensek mennyiségével arányos. A felvételi körülmények változó volta (sugárzás faja, expozíciós idő, a film frissesége, hívása, alapfeketedése stb.) és a keverékekben az intenzitást befolyásoló belső tényezők azonban a mennyiségi meghatározást bizonytalanná teszik. A film denzitométeres kimérése, inéginkább regisztráló diffraktométer alkalmazása, exakt intenzitásértékeket szolgáltat, előbbi azonban igen hosszadalmas, utóbbival pedig, bár örvendetes módon egyre több, de még mindig igen kevés intézmény rendelkezik. Ezért az ÁIKR-ban az intenzitásbecslés módszerét megtartottuk és igyekeztünk a szubjektív tévedésektől lehetőleg mentessé tenni . Ennek érdekében a 3 alapvető agyagásványtípusból egymás között, valamint kvarcból, 10%-onként standard keverékeket készítettünk. A felvételi körülményeket mindegyik sorozatnál azonosnak tartottuk. Az egyes felvételek vonalainak intenzitását becsléssel 1 — 10-ig terjedő számokkal jelöltük. Az összehasonlító sorozatok segítségével így 5% pontosággal meg tudtuk állapítani valamely agyagásvány és a kvarc, vagy két agyagásvány viszonylagos mennyiségét. Ha több agyagásvány van jelen, azok mennyi- ségeit legjobb mindig kvarcra vonatkoztatni. Összehasonlítási célra a jellemző, nem szük- ségszerűen a legerősebb vonalakat választottuk ki, olyanokat, melyek egymáshoz közel esnek, s intenzitásuk az összetételváltozásra érzékenyen reagál. A részarányokból már nem nehéz a teljes összetételt kiszámítani. Az ilymódon kapott százalékos összetétel még jelentős hibákat tartalmazhat. A legfőbb hibaforrás a minőségi meghatározás bizonytalansága, különösen igen heterogén összetételű kőzeteknél, ahol a komponensek egy része csekély mennyiségben van jelen, s a diagramon csak néhány gyenge vonallal jelentkezik. Utóbbi hibaforrást nagy részben meg lehet szüntetni és mind a minőségi, mind a mennyiségi elemzés pontosságát növelni, ha frakcionálással kapcsoljuk egybe a röntgen- vizsgálatot. Vagy is a mintát jellemző szemcsefrakciókra bontjuk szét, célszerűen olyanokra, melyekből annak szemeloszlására vonatkozó legfontosabb adatokat is megkapjuk. Ezáltal megszabadítjuk az agyagásványokat a nem agyagos kísérőktől, és az agyagásványfrakción belül is el lehet érni bizonyos szétválasztást. Bentonitos kőzetek ioncsere-kapacitásának vizsgálatát Szántó már régóta szemcsefrakciókra való bontás után végzi. Megállapította ugyanis, hogy még az ásvány- taniig homogén bentoniton belül is, a montmorillonit tulajdonságai igen erősen függenek 2 20 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet annak szemcsenagyságától és az egyes frakciókon mért értékekből érdekes összefüggéseket olvasott ki. Munkamódszerünk a következőképpen alakul: a kőzetmintát kb. 1,5 mm szemcse- nagyságig szétmorzsoljuk, 24 óráig desztillált vízben áztatjuk, majd DIN 1 oo-as szitán átiszapoljuk. Ezzel a 60 /i-nél nagyobb szemcséket elkülönítjük a kisebbektől. Utóbbi részből 15 s. % sűrűségű zagyot készítünk és laboratóriumi liidrociklonra adjuk fel. A cik- lon 20 jtí-nél választ, tehát alulfolyása a 20 — 60 // közé eső szemcséket, felülfolyása a 20 fi alattiakat tartalmazza. A ciklon feliilfolyását iszapolással bontjuk tovább. A zagyot bepároljuk, 105 C°-on szárítjuk, majd Vizes szuszpenziót készítünk a szilárd maradékból. A cserélhető kationo- kat nátriummal helyettesítjük. Ezért a szárazanyagra nézve 1%, bentonitos kőzetnél 4% vízmentes Na2C03-t oldunk fel a szuszpenzióban és ismét bepároljuk. Ezután annyi vízzel vesszük fel, hogy 1 %-os szuszpenziót nyerjünk. Rázógépen 1 órát diszpergáljuk, majd iszapolóhengerben egyetlen elválasztást végzünk 1 /< szemcsenagyságnál (xo cm, 32 óra). Az üledék feliszapolását megismételjük. Kiülepszik az 1 — 20 fi- s frakció. Az Az agyagásványok nagyobb részét, kísérőmentesen, a szuszpenzió tartalmazza. A végső elválasztást 2000/perc fordulatszámú centrifuga végzi. Itt az 1—0,5 t'-°s szemcsék üle- pednek ki. míg a 0,5 /ónéi kisebbek lebegve maradnak. Végül a szuszpenziókat bepárol- juk, io5°-on szárítjuk, így kerülnek vizsgálatra. Végeredményben 5 frakcióra bontottuk az anyagot: 1. 0,5 /ónéi kisebb szemcsék; II. 0,5—1 fi] a III. 1—20 fi] a IV. 20 — 60 fi] V. 60 /ónéi nagyobb szemcsék. Újabban csak 3 frakciót vizsgálunk röntgenanalitikai úton. Kiderült ugyanis, hogy a durvább frakciók, különösen a IV. és V. nagyrészt szét nem ázott agregátumok, melyek jelentős mennyiségű agyagásványt is tartalmazhatnak bezárva. Pl. egyik mintánk V. frakciójának röntgenfelvételén 20% kaolinitet és 5 — io°u illitet találtunk. A frakciót erős porítás után ismét iszapoltuk és abból további 7,9%, 0,5 // alatti szemcsenagyságú agyag- ásványt sikerült kinyerni. Ezért a ciklonozási műveletet elhagyjuk, a nyers minta teljes egészét 60 fi alá törjük, és ezt a szódás előkezelés után mindjárt iszapolásnak vetjük alá. A III. frakció ebben az esetben az összes 1 fi feletti szemcsét magában foglalja. Az egyes frakciókról röntgenfelvételt készítünk, meghatározzuk fajlagos felületü- ket és néhány fontos kémiai komponens mennyiségét is. Ezek: A1,03, Fe,03, K20, ritkáb- ban Si02, CaO, Na,0, S03. Az egyes frakciókban az ásványok különbözőképpen dúsulnak fel. A frakciókról készült felvételeken csak néhány — 3-nál rendesen nem több — ásvány vonalai jelennek meg s azok azonosítása sokkal könnyebb. Különösen fontos, hogy a legfinomabb frakciók gyakorlatilag tisztán agyagásványból állnak és azok is szétválnak, minőség szerint. A montmorillonit és halloysit az I.,az illitazl. (és II.), a kaolinit a II. (és III.) frakcióban dúsul fel. A kísérőásványok közül a kvarc legelőször a III. frakcióban szokott megjelenni, ugyanígy a földpát is. A krisztobalit érdekes módon a o , 5 fi alatti frakcióban is makacs kísérője a montmorillonitnak. Olyan nagyon hasonló diagramot adó ásványok is meg- határozhatók egymás mellett, mint a kaolinit-lialloysit, muszkovit-illit-pár, mert előb- biek a durvább, utóbbiak a finomabb frakciókban koncentrálódnak. Végeredményben jó átfogó képet, kapunk az agyagkőzet ásványairól és azok szemcsenagyság szerinti eloszlásáról. Az egyes frakciók mennyiségi eloszlásának ismeretében a talált ásványok mennyi- ségét a teljes kőzetre át tudjuk számítani. Ezzel a pontosság nő, mert a frakció röntgen- felvételének kiértékelésénél elkövetett hiba annál kevésbé befolyásolja a végeredményt, minél kisebb volt az illető frakció mennyisége. Az érzékenység megnövekedése nnatt egészen alárendelt mennyiségű ásványokat is ki lehet mutatni, olyanokat, melyeknek Vonalai a szétbontatlan kőzet felvételén nem jelentek meg. Azon frakciókról, melyekből Mándy : Agyagkőzetek frakciondlt röntgenvizsgálata 21 kellő mennyiség áll rendelkezésre, DTA-görbét is veszünk fel. Ezt a röntgenfelvétel ered- ményével összehasonlítjuk s az adatokat szükség esetén korrigáljuk. A nyert képet a kénúai elemzés adatainak segítségével is ellenőrizhetjük. Az egyes ásványok képletének felhasználásával kiszámítjuk a kémiai komponensek elméleti mennyiségét, és ezt a mérési eredményekkel összevetjük. Teljes egyezés ritka, aminek legfőbb oka, hogy az agyagás- ványok összetétele helyettesítések miatt a legritkább esetben felel meg pontosan az elmé- letinek. Ha jelentős eltérés mutatkozik, az rendszerint valamilyen különleges jelenségre hívja fel a figyelmet. Ilyen pl. amorf anyag jelenléte. Ez vagy allofán, akkor a különbség az a.gyag összes kémiai komponensében mutatkozik, vagy lehet amorf kovasav, amorf Al- hidroxid. Ha az amorf fázis mennyisége nagy, azt a röntgenfelvételen jelentkező amorf- gyűrű is elárulja. Legjobb példa erre a kovasavüveget tartalmazó kiömlési kőzetek felvé- telein gyTakran észlelt 4 Á körüli elmosódott sáv. Befejezésül a munkamódszert néhány, a kurrens vizsgálati anyagból származó- példa illusztrálja. 1. A minta jele : 434/1 — 15 átlag, bentonit. Szerencsi-öböl Az anyagról nyersen és 3 frakcióra való bontás után készült felvétel. A kémiai komponensek közül az Al203-t és Fe203-t határoztuk meg. Első megállapítás: a kismennyi- ségű kaolinitet a nyers mintában a montmorillonit elfedte. A frakciókra való bontás foly- tán azonban szemcsenagyság szerint elvált a montmorillonittól és a durvább frakciók- ban feldúsulva azonosítani lehetett. 7. táblázat Frakc. s. %-a Montm. 0/ /o Kaoli- nit 0/ /o Kvarc % Föld- pát % ai2o3% Összes vas Frakció mért számí- tott Fe203-ban megadva % nyers IOO 60 - 33 7 17,6 17,1 1,92 >1 í* 0,5-1 p <0,5 ^ 45,3 7,9 46,8 O t-n O O | 20 15 70 35 0 1 1 8,9 20,1 25,3 0,50 2,27 3,24 Frakciókból számított 50,8 10,2 34,6 4,5 17,9 A táblázat legalsó sorában az eredeti mintának a frakciók alapján számított- összetétele található. Figyelembe veendő, hogy a nyersanyag felvételén a kaolinit, bár ön- magában nem lehetett azonosítani, erősítette a montmorillonit vonalait és így annak látszólagos menynyisége pontosan egyezik a két ásvány összegével. Frakcióra bontás nélkül a kaolinit elkerülte volna a figyelmet. Az egyes ásványok képletének felhasználásával kiszámítottuk a kőzetnek A1203 tartalmát. Ez a nyers anyag röntgenelemzésének adatai alapján számolva 17,1 %, szem- ben az analitikailag meghatározott 17,6 %-al. Bár az eltérés kicsi, mégis gyanús, mert valószínű, hogy a jelenlevő közel 2 % Fe203 egy része az agyagásványok rácsába van be- épülve, Ezért a számított értéknek nagyobbnak kellene lennie a mértnél. A frakcióra bontás útján kapott ásványi összetételből számított A1203 17,9 %, amely már megengedi egy kevés vas beépülését. 22 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet 2. 330 sz. minta, felit, Szerencs, Feketehegy Példa az öt frakcióra való bontásra. A bontás itt is elárulta a helyes képet az agyag- ásványokról. A nyers anyag felvételén halloysitot lehetett felismerni. Ez azonban úgy adó- dott, hogy az illit (10 Á-s) és a kaolinit egyes vonalai az egyébként kis mennyiségű halloysi- téra szuperponálódtak. De, hogy nem halloysit az egyedüli agyagásvány, arra a K20 magas értékei is figyelmeztettek azokban a finomabb frakciókban is, ahol már nem lehetett földpát. II. táblázat Frakc. s. %-a Iliit % Kao- linit % Hallo- ysit % Kvarc % Föld- pát % Al2Oa mért O/ /o K,0% Frakció mért szá- mított nyers 100 - - 20 45 35 14,25 7,28 5,9 >60 fi 52,0 _ 4° ÓO 14,24 13,89 7,85 20—60 fi 14,2 — — — 40 ÓO 8,72 1—20 (-L 21,6 — 15 — 75 10 8,46 5,82 0,5-1 á 4,3 35 35 — 20 10 24,54 5,72 <0,5 ^ 7,9 70 — 30 — — 25,19 5Ü5 Frakciókból számított 7,o 4,7 2,4 43,6 42,3 7,6 Átszámítás után az értékek az agyagásványok kárára, a földpát javára tolódtak el. Látható, hogy még 2 — 5 %-nyi agyagásvány egyedi jelenléte is kimutatható. A halloysit a későbbiekben elektromikroszkópos felvételen is felismerhető volt. Az ellenőrzés a K, O elemzés segítségével történt. Az egységes nyersanyag földpát- jából számított mennyiség 5,9 %. A frakciók ásványaiból 7'6 % adódik, ami már jól egye- zik a mért 7, 3% -kai. Jól látszik az agyagásványok szemcsenagyság szerinti szétválása: az halloysit a I., azillit az I>II., a kaolinit a II>III. frakcióban koncentrálódik. Megállapítható az is, hogy a kvarc átlagos szemcsenagysága finomabb, mint a földpáté. 3. 101/3 sz. minta, bentonit, Istenmezeje III. táblázat Frakció Frakc. s. %-a Montra. % Kvarc % Kriszt. % Föld- pát % Kalcit % Al.Oa % Ossz. vas Fe.Oa- ban % SiO. % nyers IOO 65 2 33 - - 13,24 >1 m 51,6 50 5 37 5 3 n,34 r,56 70,5 0,5—1 M i5,9 70 — 30 — 5 15,95 2,04 80,6 <0,5 á 32,5 70 30 ~ ~ 14,93 2,08 76,4 Frakciókból 59,6 2,6 33,6 2,6 2,4 számított A frakcióra bontás itt nem eredményezte újabb agyagásvány kimutatását. Annál érdekesebb, hogy a 0,5 n alatti frakcióban is kíséri a montmorillonitot krisztobalit. Ezt a kémiai elemzés is igazolja. Ha a montmorillonit Szedleckij - indexét 4-nek tételez- M á n d y : Agyagkőzetek frakciondlt röntgenvizsgálata 23 zük fel (ahol minden tetraéderes pozíciót Si tölt be), abban 66,7% Si02-nek és 28,3 % A1203- nak kellene lennie, ezzel szemben jelzett frakció 76,4 % SiCb-t, 14,9 % Al203-t és Fe203-t tartalmaz. Utóbbi ebben az esetben nyilvánvalóan a rácsba épül és az Al-t helyettesíti, így összegük, 17,0 % vehető. Ez igen nagy mértékben eltér az elméleti összetételtől. De ha 30 % krisztobalit jelenlétével számolunk, akkor 76,7 % Si02-t és 19,8 % A1203 ( + Fe203)-t kell kapnunk. A Si02 esetében az egyezés kifogástalan, az Al203-nál további helyettesí- tésekről, esetleg amorf fázisról lehet szó. Method of X-ray examination and fractionation of clay rocks T. MÁNDY During the examination of the X-ray diffraction pattems of clay rocks the greatest problem of the qualitative identifieation and quantitative determinatiou arises in view of the superposition of the X-ray reflections of the individual mineral components. This holds true espeeially of the clay minerals fór which the dhki values of the most intensive lines are equal as they all have a similar laminar lattice structure. Therefore, the clay minerals present in only minor amounts cannot be detected in the majority of cases. This difficulty is found to be even more pronounced in the X-ray diffraction pattems perfonned in Debye-Scherrer cells of reduced resolving power which are most frequ- ently used fór routine analyses of rocks. The present method is based upon the fact that the grain sizes of the individual varieties of clay minerals are different, and this difference exists even if various clay minerals are together present in a rock. The author, after peptization, separated the fresh rock intő suitably chosen grain size fractions, and examined eacli particular fraction separately. The grain size ranges are as follows: I. 0 — 0,5 micron II. 0,5—1 micron III. 1 —20 microns IV. 20—60 microns V. over 60 microns The separation was accomplished by means of laboratory hydrocyclone, elutriation and centrifuging. The analyses show that montmorillonite and halloysite have their frequency peaks In fractions I— II, and kaolinite in fractions II — III. Among the most frequent associated minerals the quartz, the feldspars and the carbonates occur above all in fractions III— V, the cristobalite in fractions I — III. Accordingly, the components, present only in amounts inferior to the sensibility of the instruments, can easily be found in the fractions because in them alsó the number of the components is substantially smaller. After the determination of the composition of the individual fractions the minera- logical balance of components fór the originalsubstance must be completed. This may be ■checked and alsó rectified if necessary by means of the balance data computed from the results of the Chemical analyses fór each characteristic component. I11 this way well Teproduceable results and sufficient precision (error lower than ±5%) may be obtained even in the case if the interpretation of the individual analyses performed in the frame- work of routine examinations is accomplished only by means of visual estimations on the basis of the checking pattern charts and the relatíve intensities. The author illustrates the above method by somé practical examples. 24 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet Mcro/i peHTrenoBCKOro n3yqeHHH rjiHHHCTbix nopoA c pa3Ae;ieHneM hx Ha (JjpaxnHH T. MAHAH npii peHTreHO-An^paxTOMeTpimecxoAi H3VHCHHH rjiiiHiiCTbix nopoA Hanőojiee 3HanH- TejibHan npoSaewa xojniHCCTBeHHoro onpeAejieHiin h xaqecTBeHHoro OTOjxAecTBJieHiin bo3hji- Kat'T B CBH3II C HajIOWeHIieM peHTreHOBCKIIX OTpa>KCHllH OTfleJlbHblX COCTaBJlHIOLUlIX MHHe— pajioB. 3to HBjiflfcTCH ocoőeHHG onacHbiM cpeaii rjniHiicTbix MiiHepajioB, Tan xax BejiiiHHHbi dhki Hanőojiee HHTeHCHBHbix jiiihiiíi coBna^aioT, bbiiay (})aKTa, mto bcc rjniHiicTbie MHHepajibi n.ueioT aHaaoniMHyio CTpyKTypy co cjioiictoü peiueTxoö. rioaTOMy b öojibiniiHCTBe CJiyMaeB He npCACTaBj". íieTCH B03A10>XHbIAl BblflBJlílTb HajIIIMlie rJIHHHCTblX MHHepajlOB, npHCyTCTByromiIX b noAHHHeHHOM KOJiiiMecTBe. 3to 3aTpyAHeHiie oÖHapy>KiiBaeTCH b noBbiuieHHOÍi Mepe npii CbeMKax, BbinojiHAe.Mbix b xaAiepax Debye— Seherrer c Majiow paspemaxuneíi cnocoŐHOCTbxv name Bcero ncnojib3yeMbix anfi MaccoBbix aHajiii30B ropHbix nopoA- jUaHHbin mctoa ocHOBbiBaeTCH Ha 4>aKTe, hto Hanőojiee nacTan xpynHOCTb 3epeH OTAejib- HblX pa3H0BIlAH0CTeíl miIHIICTblX MHHepajlOB HBJTHeTCH pa3JlHMH0H, npimeM 3T0 pa3JiHHiie 0ÖHapy>KiiBaeTCH Aa>xe b cjiynae, ecjin b KaKofi-jiHÖo nopoAe pa3Hbie rjiiiHHCTbie MHHepajibi npncyTCTByioTBMecTe. riocjie nenTH3auim nopoAa 6buia pa3AeJieHa aBTopoM Ha cooTBeTCTBeHHO BbiőpaHHbie rpaHyjiOMeTpimecKMe xAe Bcero bo (Jipaxmmx III — V., xpncToÓajiirr — bo (jipaxuHHx I — III. TaKiiM0őpa30M bo (Jjpaxnnnx jierxo noAAaioTcn onpeAejieHino n Taxiié xoMnoHeHTbi, xoTopue b nopoAe npncyTCTByioT jniiub b xoJiimecTBax Hii>xe npeAeaa HyBCTBiiTejibHOCTii npnőopoB, Tax xax bo (Jjpaxunnx h xojih- HeCTBO XOMnOHCHTOB 3HaMHTejlbH0 MeHblUe. nocae vcTaHOBjieHiin cociaBa oTAejibHbix (jipaxnníi caeAyeT paccnnTaTb MiiHepajioni- Hecxiin öajiaHC oTHociiTejibHo nepBOHaHajibHoro Marepiiajia. 3to mo>xho xoHTpojinpoBaTb ii npn HeoőxoAnMOCTii yTOMHHTb npii noMomn cpaBHHTejibHon Taójuipbi BemecTBeHHoro cocTaBa oTHociiTejibHO OTAejibHbix xapaxTepHbix xoMnoHeHTOB, cocTaBjieHHon no pe3yjibTaTaM. xiiMimecxiix aHajni30B. TaxHM oöpa30M xopouio Bocnpon3BOAHMbix pe3yjibTaT0B n yAOBjieT- BopiiTejibHoíí tomhoctii (norpeuiHOCTb Hii>xe ±5%) mo>xho AOÓHTbcn Aawe b tóm cjiynae, ecJiH npn npoii3BeAeHini MaccoBbix, cepníÍHbix aHajni30B OTAejibHbie ctjCmxh őbuin HHTepnpera- poBaHbi TOJibxo nyTeM BH3yajibHoíí oneHXH Ha ocHOBaHim cpaBHeHiin cepnfi CbeMox n OTHOCIITejlbHblX IIHTeHCIIBHOCTen. PaccMaTpiiBaeMbin cnocoő HJiJiiocTpupyeTcn aBTopoM Ha Hecxojibxnx npaxTnnecxHx npiiAiepax. SÓSAVVAL KEZELT AGYAGÁSVÁNYOK SZERKEZET-ÁLLANDÓSÁGÁNAK VIZSGÁLATA NEMESNÉ VARGA SAROLTA -SZÉKELY ÁGNES Összefoglalás: Sósavas kezeléskor az agyagásványok különféleképpen viselkednek. Az illit és a kaolinit sósavval szemben ellenállók és oldáskor szerkezeti változást nem szen- vednek. Bentonittal végzett kísérletek során az a tapasztalat, hogy a sósav koncentrációja és a kezelés időtartamá erősen befolyásolják az agyagásvány szerkezetének állandóságát. Normálnál valamivel töményebb sósavval melegítve a montmorillonit szerkezete elbomlik és jellemző tulajdonságait többé nem mutatja, mint azt a kémiai elemzések, a DTÁ és röntgen-felvételek bizonyítják. Gyakran előadódik, hogy mészkő, vagy dolomit agyagásvány -tartalmát kell meg- határozni. Ilyen esetben célszerűbb a savban oldhatatlan maradékot megvizsgálni, mert ebben az egyébként csekély agyagásvány- tartalom feldúsul. Felmerült az az aggály, hogy az alkalmazott savas kezelés az agyagásvány szerkezetét részben vagy egészben megtá- madja. Ez a gondolat vezetett bennünket arra, hogy néhány ilyen irányú kísérletet végezzünk. Koblencz Vera ezt a gondolatot már korábban felvetette. G r i m [4] szerint az agyagásványok savban való oldódására vonatkozó kísérletek alapvetően fontosak, mert olyan tulajdonságokat tárnak fel, melyek más módszerekkel nem szembeszökőek. Könyvében azonban a kérdésre nézve részletesebb felvilágosítást nem ad. P a s k és D a v i e s [9] kaolinit oldásával kísérleteztek és azt találták, hogy a kénsav, mely az agyagásványokat a sósavnál jóval hatékonyabban támadja meg, 20 %-os koncentrációban és l/2 óráig forralva, a kaolinit teljes alumínium-mennyiségének csak 3 %-át oldotta ki, az illitből pedig 11 %-ot. Nyomás alatt az oldékonvság meg- változik, az egyébként oldhatatlan kaolinit és illit elveszti Al-tartalmának legnagyobb részét. Fenti szerzők szerint az említett kezeléssel a kaolinit Al-tartalmának 70 %-át, az illit pedig 87 %-át veszti el. T h i e b a u t [11] 50 %-os sósavval kísérletezett, kisérleti hőmérséklet 80-85 C°, idő 2 óra. A kaolinit oldódása 10 %-os. Wol f [12] 10 g zettlitzi kaolinitet főzött 2 óra hosszat 100 ml 0,02 n sósavval és 3,1 mg Al203-ot oldott ki. Azonos kísérleti feltételek mellett 0,5 n sósavval 53,5 mg-ot és 5 n sósavval 124,4 mg Al203-ot oldott ki. Granquist és Gardner S u m n e r [3] texasi bentonitot kezeltek 10 %-os sósavval különböző ideig. A röntgen- és analitikai vizsgálatok eredményeit hasonlították össze. A két eredmény nem fedte egymást, mert olyan — valószínűleg amorf járulékos — elegyrész volt a mintában, mely savban oldódik. Az elemzés mindkét anyag koncentrá- ciójának változását mutatta, míg a röntgen csak az egyikét. A kísérlet szerint a mont- morillonit gyorsabban oldódik, mint a járulékos oldható anyag. A két anyagot nem tudták egymástól elválasztani. O s t h a u s [7] montmorillonitot és nontronitot elemzett sósavas kezelés előtt és után. Az anyagot xo %-os sósavban oldotta különböző ideig és meghatározta a savban oldható Fe és A1 mennyiségét. Vizsgálataiból kitűnik, hogy ezen elemek oldódása külön- böző az oktaéderes és a tetraéderes rétegben. 2 6 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet M a c k e n z i e [6] szerint a csúcsok nagysága az ásvány szerkezetének függvénye, de az előzetes kezelés is befolyásolja. Mindkettőből a kicserélhető kationokra és a nedves- ségre következtethetünk, mellyel a minta egyensúlyban volt. RiosésGonzalez [5] két, Spanyol-Marokkóból származó bentonitot kezelt sósavval és kénsavval. Az eredmény azt mutatta, hogy a sav bizonyos fokig elroncsolja az ásvány kristályrácsát. Amikor a kristályszerkezet elroncsolódott, a Si, mely előzőleg Al, Mg és Fe-hez volt kötve, felszabadul és könnyen oldódik 5 %-os forró Na2C03-ban. Ebből arra következtettek, hogy a szabad Si nem kristályos, hanem amorf . Azt is meg- állapították, hogy 5— 20 %-os sósavval vagy kénsavval kezelt bentonitok szabad SiO„ tar- talma nő a használt sav koncentrációjától függően. Satyabrata Ray, Gault ésDodd [10] különböző mesterséges keveré- keket készítettek kvarcból, kalcitból, dolomitból és hektoritból, utánozva a tisztátalan kalcitos-dolomitos mészkövet. Ezeket kezelték sósavval, ecetsavval, hangyasawal és kationcserélő gyantával. Azért választottak hektoritot, mert ez gyorsabban reagál savval, mint a többi agyagásvány. Röntgenvizsgálattal határozták meg a hektorit mennyiségét a savas oldási maradékból. Csak félmennyiségi becslést végeztek. Az egyik mesterséges keveréket 3 mólos sósavval kezelték, 80-85 C °-ra melegítették 1 y2 óra hosszat. A hekto- rit röntgenvonalait nem észlelték, mert az ásványt a sav elroncsolta. Másik kísérletben 2 mólos sósavval állt a minta 4 órán át szobahőmérsékleten; a hektorit ez esetben is elron- csolódott. Szerzők szerint a savérzékeny agyagásványok mellől a mészkő vagy dolomit kivonása csak szobahőmérsékleten lehetséges. Mindezen irodalmi adatokat egybevetve a mi — elsősorban gyakorlati irányú — elgondolásunkkal azt kívántuk megvizsgálni, hogy milyen tényezők mozdítják elő az agyagásvány elbomlását a sósavas kezelésnél. E célból a 3 agyagásvány-főcsoport egy-egy jellemző képviselőjét vizsgáltuk meg: 1. istenmezejei és komlóskai bentonitot, 2. füzérradványi illitet, 3. zettlitzi kaolinitet. A következő tényezők hatását vizsgáltuk: 1. a sav koncentrációjának, 2. a savhatás időtartamának, 3. a sav hőmérsékletének hatását. A kísérletek során az eredeti anyagok- ból, valamint az oldási maradékokból DTA felvételek, kémiai elemzések és röntgenfelvé- telek készültek. A minták kezelését igyekeztünk olyan körülmények között elvégezni, amilyen az ilyenfajta dúsításnál szokásos. Az anyagot elporítva o, 1 mm-es szitán szitáltuk mindaddig, míg az egész mennyiség ezt a finomságot elérte. 2-2 g-t mértünk be és 40 ml sósavval való kezelés után vízzel 4-5-ször dekantálva, az utolsó dekantálás után infravörös lámpa alatt szárítottuk az anyagot mindaddig, míg az üledék a fölötte levő víztől megszabadulva, csak kissé volt nedves. Ezután 80-90 C°-ra beállított szárítószekrény tetején a mintákat óvatosan kiszárítottuk. A vizsgálatok eredményei a következők: Az illit- és kaolinminták minden koncent- rációjú sósavnak ellenálltak és még visszacsepegő hűtővel ellátott lombikban koncentrált sósavas főzés hatására sem mutatott sem a DTA, sem a röntgenfelvétel lényeges változást. Ezek az agyagásványok tehát ellenállnak a savas kezelésnek. A bentonit-minták savoldhatóságát az irodalmi adatok útmutatása alapján tüze- tesebben vizsgáltuk, mivel úgy látszott, hogy itt áll fenn leginkább a kioldás, illetve szerkezet-roncsolás veszélye. Egyelőre két előfordulás mintáival foglalkoztunk. Mind- kettőben Ca típusú montmorillonit van. Mindkét mintából készítettünk kémiai elemzést, DTA- és röntgenfelvételeket. A kémiai elemzések eredményeit az I. táblázat mutatja. Nemesné— Székely : Agyagásványok szerkezetállandósága 2 7 Istenmezejei bentonit elemzési eredményei: I. táblázat eredeti anyag % n HCl-el kezelt 16 órán át vízf. % 211 HCl-el kezelt 1 6 órán át vízf. 0/ /o Si02 58,70 68,00 89,22 Ti02 0,11 0,11 0,11 ai2o3 14,76 10,75 2,33 Fe203 1,87 1,20 0,11 FeO 0,23 0,00 0,00 MnO 0,00 0,00 0,00 MgO 3,57 2,20 0,19 CaO 1,89 0,40 0,30 Na.O 0,11 0,12 0,17 K.Ö 0,23 0,22 0,22 — H.O 12,99 11,82 3,46 +h2o 6,13 5,93 4,23 pao5 0,03 nyom nyom co2 0,00 0,00 0,00 100,62 100,75 100,34 Komlóskai bentonit elemzési eredményei: eredeti anvag % n HCl-el kezelt 16 órán át vízf. % 211 HCl-el kezelt 16 órán át vízf. % SiOa 57,88 80,48 82,48 Ti02 0,12 0,13 0,1 I ai2o3 17,85 6,99 7,01 Fe2Os 1,14 0,36 0,27 FeO 0,15 0,00 0,00 MnO 0,00 0,00 0,00 MgO 2,67 1,08 0,62 CaO 1,37 0,19 0,14 Na.O 0,18 0,26 0,16 k2o 0,85 1,18 0,66 -h2o 11,79 5,50 5,10 +h2o 5,78 4,08 3,37 P205 0,00 0,00 0,00 co. 0,96 0,00 0,00 100,74 100,25 99,92 Az elemzési eredmények szerint már a n HCl-el kezelt minták is mutatnak változást. Ez a változás a kovasav feldúsulásában, egyéb alkatrészek csökkenésében mutatkozik. Ez a komlóskai előfordulásnál feltűnőbb. A 2 n HCl-val kezeiteknél pedig az elemzés a kovasav erős feldúsulását és egyéb alkatrészek kiesését mutatja. A DTA-felvételekhez o, 1 g anyagot mértünk be. Az istenmezejei bentonittal több kísérletet végeztünk (1, ábra), a komlóskai anyagnál már felhasználtuk az előző tapasz- talatokat és leszűkítettük a kísérletek számát. 1. sz. görbe az eredeti anyagot mutatja. Jól látható az első endoterm csúcs, rajta a Ca-taraj, valamint a 700 C°-os és 900 C°-os endoterm csúcs. 2. sz. görbe. Az anyag n/10 HCl-el állt egy hétig szobahőmérsékleten. A kicserél- hető helyzetben levő Ca eltűnt, a vízvesztést jelző csúcs 100-300 C° között megváltoz- tatta alakját. 100 C°-nál a csúcs letompult, az endoterm csúcs felfelé menő szára meredekebben halad, mint az eredeti bentonitnál. A 700 C° és 900 C°-nál levő, a szerkezti OH elvesztését jelző endoterm csúcsok változatlanok. 28 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet 3. sz. görbe, n/10 HCl-el állt az anyag 16 óra hosszat vízfürdőn. Minden csúcs az előzőhöz hasonlóan viselkedik. 4. sz. görbe. 11 HCl-el 1 hétig szobahőmérsékleten kezelve az anyagot, a Ca-csúcs itt is eltűnik, a 700 C °-os endoterm csúcs kisebb, a 900 C °-os endotemi csúcs még észlelhető. 5. sz. görbe, n HCl-el 16 órán át vízfürdőn melegítve az anyagot, a 700 C°-nál levő endoterm csúcs alig jelentkezik és a 900 C°-nál levő csúcs alig látszik. 6. sz. görbe. 1,1 n HCl-el állt az anyag 16 órán át vízfürdőn. Az adszorbciós csúcs keskenyebb lett, mint az eredeti anyagnál volt, a 700 C°-nál jelentkező endoterm csúcs ellaposodó és alacsonyabb hőfoknál jelentkezik, mint az előző felvételeknél. 7. sz. görbe. 1,14 n HCl-el állt az anyag 16 órán át vízfürdőn. Az első adszorbciós csúcs változatlan az előzőhöz viszonyítva, viszont a 700 C ”-nál és 900 C °-nál levő endoterm csúcsok nem jelentkeztek a felvételen. 8. sz. görbe. 1,2 n HCl-el állt az anyag 16 órán át vízfürdőn. A DTA-görbe az előzőhöz képest változást nem mutatott. 100 200 300 400 500 600 700 600 900 1000 r 1 1 1 — : : 1 1 1 1 I rE— ^ I 1 2 3 4 5 6 7 8 1 , 1 ■ 1 1 1 1 1 1 1 . 1 ■ 1 1 1 100 200 300 400 500 600 700800 900 1000 A 6, 7 és 8 sz. görbéken feltüntetett DTA-felvételeket azért készítettük, mert igyekeztünk megközelíteni azt a koncentrá- ciót, amelynél a DTA-görbe már teljes bizo- nyossággal megváltozik. A kísérletek alap- ján ez n és 2 n HC1 között valószínű. 9. sz. görbe. 2 n HCl-el 16 órán át melegítve az anyagot az első endoterm csúcs alakja teljesen megváltozott, szabályos lefu- tású, lényegében 200 C°-nál befejeződő, montinorillonitra egyáltalán nem jellemző görbét mutat. A 700 C°-nál és a 900 C‘-nál levő csúcsok eltűntek. A 10, 11 és 12 sz. görbék 3 n, 4 n és 5 n HCl-el kezelt bentonitot mutatnak be. Az eredmény ugyanaz, mint a 2n HCl-es kezelésnél. 13. sz. görbe. 10 % HCl-el állt az anyag 1 napig szobahőmérsékleten. Ezt a koncentrációt azért választottuk, mert a karbonátok kioldása sok esetben ilyen tö- 1. ábra. Az istenmezejei bentonit DTA-görbéi. 1. Ere- deti, 2. n/10 HCl-el 1 hét szobahőmérsékleten, 3. n/10 HCl-el 16 óra vízfürdőn, 4. nHCl-el 1 hét szobahő- mérsékleten, 5. nHCl-eí 16 óra vízfürdőn, 6. i,in HCl-el 16 óra vízfürdőn, 7. i,i4n HCl-el 16 óra víz- fürdőn, 8. i,2n HCl-el — , 9. 2n HCl-el, 10. 3n HCl-el, 11. 4n HCl-el és 12. sn HCl-el 16 óra víz- fürdőn, 13. 10%-os HCl-el 1 nap szobahőmérsékleten. Fig. 1. DTA-curves of the bentonite from Istenme- zeje 1. Original substance, 2. Sample treated by n/10 HC1 fór a week at room temperature, 3. Sample trea- ted by n/10 HC1 fór 16 hoursin waterbath, 4. Sample treated by nHCl fór a week at room temperature, 5. Sample treated by nHCl fór 16 hours, 7. Sample trea- ted by 1, i4n HCÍ fór 16 hoursin water bath, 8. Samp- le treated by i,2n HC1, 9. Sample treated by 2n HC1, 10. Sample treated by 3n HC1, 11. Sample treated by 4n HC1, 12. Sample treated by 5n HC1 fór 16 hours in water bath, 13. Sample treated by 10% HC1 fór a day at room temperature. N e m e s n é—S z é k e l y : Agyagásványok szerkezetállandósága 29 100 200 r ’ i 300 400 500 600 700 300 900 1000 ménységű sósavval történik. A görbe szerint az első csúcs alakja megváltozik, azonban a 700 C°-os és 900 C°-os endoterm csúcsok jól kiértékelhetőek. A komlóskai bentonitnál azt vizsgáltuk, hogy változik-e a DTA-görbe alakja, lia ugyanazon koncentrációjú sósavval különböző ideig kezeljük az anyagot (2. ábra). Az 1. sz. görbe az eredeti anyagot mutatja. Mint az istenmezejei bexrtonitnál, itt is jól látható az első endoterm csúcs a Ca- tarajjal, valamint a 700 C°-os és 900 C°-os endo- term csúcsok. 2. sz. görbe, n HCl-el ]/2 óra hosszat forraltuk az anyagot. Az első endoterm csúcs módosult, ellaposodott és 100— 120 C°-nál sar- kos endoterm csúcsot adott. A 700 C°-os és 900 C°-os endoterm csricsok változatlanok maradtak. 3. sz. görbe, n HCl-el 2 óra hosszat víz- fürdőn melegítettük az anyagot. Az eredmény ugyanaz, mint az előző kísérletnél. 4. sz. görbe, n HCl-el 16 órán át vízfür- dőn melegítve az anyagot, az első endoterm csiícs kihegyesedő. A 700 C°-nál és 900 C°-nál levő csúcs alig észlelhető, különösen a 700 C°-nál levő csúcs ellaposodása feltűnő. 5. sz. görbe. 2 n HCl-el 1 órán át víz- fürdőn melegítve az anyagot, kétsarkos első en- doterm csúcsot kaptunk, mint előző esetekben. A 700 C°-nál levő endoterm csúcs nagysága csökkent az eredetihez képest. 6. sz. görbe. 2 n HCl-el 16 órán át víz- fürdőn melegítve az anyagot, az első endoterm csúcs alakja szabályos lefutású, 200 C°-nál lé- nyegileg befejeződő és nem a montmorilloni- tokra jellemző alakú. Más kiértékelhető csúcs nem jelentkezett. 7. sz. görbe. 10 %-os HCl-el 16 órán át vízfürdőn melegítve az anyagot, a montmoril- lonit jellegzetes csúcsai eltűntek. 8. sz. görbe. 10 %-os HCl-el 1 napig szobahőmérsékleten állt az anyag. Egy kihe- gyesedő első endoterm csúcson kívül más csúcs , .a DTA -görbén nem jelentkezett. A két bentonit előfordulás mintái nem viselkedtek egyformán. Az istenmezejei valamivel jobban ellenáll a sav hatásának, illetve a 900 C°-os csúcs kifejezőbb. Ez talán összefüggésben van a nagyobb Mg-tartalommal, amint ezt P a g e [8] említi. B arslrad [1] által közölt DTA-görbék is azt mutatják, hogy a magas hőmérsékleten kialakuló endoterm csúcsokat már kis szerkezeti változás is befolyásolja, F o s t e r [2] szerint pedig az endoterm csúcs az ásvány természetétől függ és arányos az oktaédefes helyettesí- téssel. A kémiai elemzés szerint a bomlás már akkor megkezdődik, amikor a DTA-görbe nem mutat még semmi változást. Különösen érvényes ez a komlóskai minta eredmé- nyeire. A röntgenfelvételek — melyeket Nagy István Zoltánné és T a k á c s Tibor végeztek — alátámasztják a kémiai elemzés és a DTA-f el vételek eredményeit. 100 200 300 400500 600 700 800 900 1000 2. ábra. A komlóskai bentonit DTA-görbéi- 1. Eredeti anyag, 2. nHCl-el % óra forralva, 3- nHCl-el 2 óra vízfürdőn, 4. nHCl-el 16 óra vízfürdőn, 5. 211 HCl-el 1 óra vízfürdőn, 6. 211 HCl-el 16 óra vízfürdőn, 7. 10%-os HCl-el 16 óra vízfürdőn, 8. 10%-os HCl-el r nap szo- bahőmérsékleten. — Fig. 2. DTA curves of the bentonite from Komlóska: 1. Original substan- ce, 2. Boiling in nHCl fór % hour, 3. nHCl fór 2 hours in water bath, 4. nHCl fór 16 hours in water bath, 5. 211 HC1 fór 1 hour in water bath, 6. 211 HC1 fór 16 hours in water bath, 7. 10% HC1 fór 16 hours in water bath, 8. 10% HC1 fór a day at room temperature 30 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány -füzet Mindkét anyag röntgenfelvételein az eredeti mintán a montmorillonit vonalai jól kimérhetők voltak és megfeleltek az irodalmi adatoknak. A kezelt anyagoknál igen jól észrevehető a vonalak intenzitásának csökkenése, illetve részben és egészben való eltű- nése, ami a montmorillonit elbomlását igazolja. Az istenmezejei bentonit röntgenfelvételeit Nagy István Zoltánné készítette. Az eredeti anyagban a montmorillonit legerősebb vonalai jelentkeztek, mellette kriszto- balitra jellemző vonalak is. A n HCl-el kezelt minta montmorillonit vonalai gyengülnek, de egyidejűleg a krisztobalit vonalai is. Az 1,2 nHCl-el kezelt minta montmorillonit vona- lainak erőssége kb. azonos az előzővel, a kristobalit vonalaké hasonlóképpen. A 2 n HCl-el kezelt minta felvétele a montmorillonit egy erős és két gyenge vonalát mutatja, viszont a krisztobalit vonalak erőssége nem nőtt az eredeti mintához viszonyítva. A komlóskai bentonit röntgenfelvételeit Dr. Takács Tibor készítette. Az eredeti anyag montmorillonit és kvarc vonalait mutatja, n HCl-el jó óra forralás után az anyag változatlan maradt, n HCl-el 16 órán át vízfürdőn melegített anyag röntgenvonalai csak kvarcot és krisztobalitot mutatnak. 2 n HCl-el 1 órán át vízfürdőn melegített minta montmorillonitra jellemző vonalai gyengék és mellettük kvarc vonalai láthatók. 2 n HCl-el 16 órán át vízfürdőn melegített bentonit a röntgenfelvétel szerint csak kvarcból áll. Ugyancsak kizárólag kvarcvonalakat mutat az a röntgenfelvétel, mely 10 % HCl-el 16 órán át vízfürdőn melegített bentonitról készült. Mindezen eredményeket egybevetve, vizsgálataink eredményeit a következőkben foglalhatjuk össze: Sósavas kezelésnél a koncentráció, hőmérséklet és idő egyaránt befolyásolja a montmorillonitok bomlását, ha nem is azonos mértékben. Már a kétféle bentonitnál is meglehetősen erős különbséget látunk. A komlóskai előfordulású a kevésbé ellenálló. Eddigi munkánk gyakorlati haszna talán az lesz, hogy felhívtuk a figyelmet az irodalmi adatok és a saját vizsgálataink alapján is arra, hogy óvakodjunk a karbonátok kioldásánál a túlsavazástól és a hőhatástól, mert ezek a tényezők a montmorillonitban szerkezetbomlást idézhetnek elő. IRODALOM - REFERENCES 1. Barshad, I. : The effect of the interlayer cations on the expansion of the mica. Type of crys- tal lattice. Amer. Min. 35, 225 — 38, 1950. — 2. F o s t e r, M. D.: Swelling of montmorillonifes. Amer. Min. 38,994 — 1006, 1953. — 3. Granquist, W. T. and Gardner Sumner, G.: Acid Dissolution of a Texas Bentonite. Clays and Clay Min. Proc. 6-th Nat. Conf. 292 — 308, 1959. — 4. Grim, R. E.: Clay Mineralogy, 295 — 303, 1953. — 5. Gutierrez Rios, E.and Diós Lopcz Gonzalez, J.de: Ac- tion of ströng ácids in the silicates of the isomorphous montmorillonite-beidellite series. Anales edafol. y fisiol. vegetál, Madrid, 11,225 — 54, 1952. — 6. Mackenzie, R. C.: The diff. thermal investigation of clays. 140 — 64, 1957. — 7. Osthaus, B. B.: Chemical determination of tetrahedral ions in nontronite and montmorillonite. Clays and Clay Min. Proc. 2-nd Nat. Conf. Research Council Publ. No. 327, 404 — 16, 1953. — 8. P a g e, "J. B.: DTA of montmorillonites. Soil Sci, 56, 273 — 83, 1943.' — 9. Pask, J. A. and Davies B.: Thermal Analysis of Clays and Acid Extraetion of Alumina from Clays. U. S. Búr. Mines Tech. Paper 664, 56 — 78, 1945. — 10. Satyabrata Rav — Gault, H. R. and Dodd Ch. G. : The separation of clay minerals from carbonate rocks. Amer. Min. 42, 9 — 10, 1957. — 11. Thiebaut, J. I,.: Sédiments argilo-calcaires du bassin de Paris. Nancy, 1925. — 12. W o 1 f, I,. : Zűr Chemie des Kaolins. Bér. Deutsch. keram. Ges. 14, 393 — 403, 1933. Stucly of the constancy of the structure of clay minerals treated by hydrochloric acid S. NEMES-VARGA-Á. SZÉKEI, Y By examination of limestones and dolomites containing clay minerals it is prefe- rable to prepare a residue insoluble in acids beeause of the enrichment of the otherwise scarse clay mineral content. The objection has been raised that the structure of the clay minerals is attacked wlien treated with hydrochloric acid. The authors have examined the resistauce against hydrochloric acid, of a representative of eacli of the three major groups of clay minerals. They analysed (1) bentonite from Istenmezeje and Komlóska, (2) illite front Fiizérradvány, and (3) kaolinite from Zettlitz. Nemesné— Székely : Agyagásványok szerkezetállandósága 3* The ef feet of the following faetors have been examined : coiicentration of the acid, duration of activity, and temperature. The samples of illite and kaolinite resisted every concentration of the acid; neither the differential thermal analysis, nor the X-ray analysis could detect any considerable cliange. By reason of the evidence of literature and their own experiences the authors state tliat the samples of bentonite were the most endangered by the destruction of their struc- ture. DTA, X-ray and Chemical analyses were accomplished fór the original samples and those treated by hydrochloric acid, from both localities. The results of the analyses suggest that the silica content is enriched already in the samples treated by n hydrochloric acid, while the content of the other components shows a decrease. This process was more cons- picuous in the case of the sample from Komlóska. In tables 1. and 2., colunm 1 shows the analyses of the original bentonite sample, colunm 2 shows those of the sample subjected fór 16 liours to water bath, and colunm 3 indicates the analyses of the bentonites that have been kept fór 16 hours in a 2n HC1 bath. In the case of the treatment by hydrochloric acid the concentration and the tempe- rature of the acid and the time factor equally influence the constancy of the strueture of the montmorillonite as it is shown by the Chemical analyses and the DTA-diagrams and is, proved by the X-ray patterns, too. A ZEOLITOK TERMIKUS BOMLÁSÁNAK VIZSGÁLATA DTA MÓDSZERREL PÉCSINÉ DR. DONÁTH ÉVA Összefoglalás : A zeolitok többirányú vizsgálata során eddig elkészült 19 különböző zeolitnak és a régebben idesorolt analcimtiak DTA módszerrel való elemzése, az — igen kis számú — irodalmi adatokkal való összehasonlítása, néhány esetben a hőbomlást szenve- dett anyag röntgenvizsgálata, az egyes endo- ill. exoterm csúccsal jelentkező bomlásfolya- matok értelmezése. A vizsgálatok során a következő eredmények adódtak: 1. A zeolitok jellegzetes DTA-görbét adnak, s ezért a DTA alkalmasnak bizo- nyult zeolit ásványok meghatározására. 2. A zeolitok nagy része 500 C°-ig — kis hán vadban (pl. chabasit) 600 C°-ig — összes vízmennyiségüket ieadják. 3. A hevítés után röntgennel megvizsgált zeolitok azt mutatták, hogy aránylag alacsony hőmérsékleten — 500 — 600 C° között — számolhatunk a rács szétesésével. A súly- veszt eségi vizsgálatok alapján az eddig még nem vizsgált zeolitokra ez a megállapítás ki- terjeszthetőnek látszik. 4. A zeolitok 500 — 600 C -on történő rácsszétesése endoterm folyamat. 5. A zeolitok közül több, magas hőmérsékleten más, jól ismert ásvánnyá alakul. Eddig végzett röntgenvizsgálatok alapján kitűnik, hogy a nátrolit — nefelinné (Peng [12]), a mezolit plagioklásszá (Peng [12]), a chabasit és thomsonit anortittá, ill. bytow- nittá alakul. A DTA módszer felhasználási területe számára hosszú időn át mostohán elhanyagolt ásványcsaládot jelentettek a zeolitok. 1926-ban a japán Kozu, Y a g i és J i z a i m a r u [8] kezdték először a jellegzetesen elhelyezkedő vízmolekulák termikus eltávolításának módját és lehetőségeit kutatni. Nem nagy számban következtek utánuk — elsősorban japán kutatók — akik a zeolitok hőbomlási folyamatainak követésére is vállalkoztak (Koizumi [4, 5] és Peng [12]). Koizumi elsőként kísérelte meg a zeolitok ezen alapuló csoportosítását. A csoportosítás a dehidratációs folyamatok pontos követése alapján történt és legtöbbször a DTA-görbékkel is összhangban áll. Szádeczky-Kardoss E. [15, 16] legújabb munkáiból ismert, hogy a zeolitok képződésének tartománya — az általa szerkesztett p t c diagramon is jól szem- 1. ábra. Különböző zeolit -ásványok DTA-görbéi. Magyarázat: 1. Analcim, Bergen Hill, New Jersey, 2. Nátrolit, Brewig, Norvégia, 3. Nátrolit (laumontit), Monzoni, Tirol, 4. Mesolit, Faröer- sziget, Dánia, 5. Mesolit, Akureghi, Izland, 6 — 7. Thomsonit, Láz hegy, Balatonfelvidék, 8. Skolecit, Selva, Tavetsch. 9. Skolecit, Thaigerhorn, Izland, 10. Edingtonit, Bohlet, Svédország, n. Gismondin, Róma, Capo di Bove, 12. Gismondin, Róma, Valerano, 13. Laumontit, Nagyág, Románia. 14. Mordenit, Conster Co. Idaho, USA, 15. Heulandit, Izland, 16. Heulandit, Thaigerhorn, Izland, 17. Stilbit (dezmin), Dunabogdány, 18. Stilbit, Izland, 19. Epidesmin, Gelbe Birke, Erzgebirge, Schwarzenberg, Németország, 20. Epistilbit, Nadap, Velencei-hegység, 21 — 22. Brewsterit, Stroncian, Skócia, 23. Phillipsit, Díszei, Bala- ton-felvidék, 24. Phillipsit, Thüringia, 25. Harmotom. Kongsberg, Norvégia, 26. Harmotom, Andreasberg, Harz-hegység, Németország, 27. Gmelinit, Glavarm, Írország, 28. Gmelinit, Flinders, Viktória, 29. Chabasit, Dunabogdány, 30. Chabasit, Rubendörfel, Aussig, Csehország, 31. Levyu, Izland, 32. Faujasit, Kaiser- stuhl, Németország, 33. Faujasit, Limburg, Rajna vidéke Fig. 1. Courbes de DTA de diverses minéraux de zéolithe. Légende: 1 . Analcime, Bergen Hill, New Jersey, 2. Mésotype, Brewig, Norvégé, 3. Mésotype (laumontite). Monzoni, Tyrol, 4. Mésolite, ile Faröer, Danemark, 5. Mesolite, Akureghi, Islande, 6 — 7. Thomsonite, Láz-hegy, Haüt pays du N du lac Balaton, 8. Skoletzite, Thaigerhorn, Islande, 10. Edingtouite, Bohlet, Suede, n. Gismondine, Romé, Capo di Bove, 12. Gismondine, Romé, Valerano. 13. Laumontite, Nagyág, Roumanie, 14. Mordenite, Conster Co, Idaho, USA, 15. Heulandite, Islande. 16. Ileulandite, Thaigerhorn, Islande, 17. Stilbite (desmine), Duna- bogdány, 18. Stilbite, Islande, 19. Épidesmine, Gelbe Birke, Erzgebirge, .Schwarzenberg, Allemagne, 20. Épistilbite, Nadap, Montagne Velence, 21—22. Brewstérite, Stroncian, Écouse, 23. Phillipsite, Díszei, Haut pays du Ndu lac Balaton, 24. Phillipsite, Thuringe, 25. Harmotome, Kongsberg, Norvégé, 27. Gméli- nite, Glavarm, Irlaude, 28. Gmélinite, Flinders, Victoria, 29. Chabasite, Dunabogdány, Hongrie, 30. Chabasite, Rubendörfel, Aussig, Tchécoslovaquie, 31. Lévyne, Islande, 32. Faujasite, Kaiserstulil, Alle- magne, 33. Faujasite, Limburg, Rhin P é c s i n é : Zeolitok termikus bomlása 33 ™ nnn inn /cn mn mn 7 nn ann ann mnn T. 100 200 300 400 500 600 700 800 300 1000 °C VO 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 °C 3 Földtani Közlöny 34 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet lélhetően — nagyobb és a nagyobb nyomású területekre is kiterjed. Ennek a ,,zeolit- fácies’’-nek többirányú részletes vizsgálata intézetünkben folyamatban van. melynek egyik részeként a zeolitok eddig kevéssé vizsgált termikus bomlásával foglalkoztam. Vizsgálataim célja az volt, hogy lehetőleg az összes ismertebb és nálunk is gyakori zeolit ásvány DTA-alapgörbéit felvegyem. A rendelkezésemre álló zeolitok az Ásvány-Kőzettani Intézet gyűjteményének és a Nemzeti Múzeum Ásványtárának anyagából kerültek ki.* A zeolitok csoportjába tartozónak tekintettem a S t r u n z [14] illetve Machatschki [9] által is ide sorolt ásványokat és így a sokáig zeolitnak vett analcim vagy pl. apofillit nem kerültek be. A zeolitok meghatározása optikai, megjelenési és egyéb nagyon hasonló fizikai tulajdonságaik (keménység, fény, hasadás stb.) következtében nehéz. DTA-g örbéik azonban egymástól eltérők és jellegzete- sek. A DTA tehát alkalmasnak bizonyult a zeolit ásványok meghatározására is. Minden ismertebb zeolit lehetőleg 2 különböző lelőhelyről származó darabjának termikus bomlását jellemző, DTA módszerrel nyert görbéjét ismertetem: Összehasonlítva az irodalomban már ismertetett zeolitok görbéit az általam fel- vett 19 fajta zeolitnak és analcimnak 33 görbéjével, a megegyezés igen jónak mutatkozott. A zeolitok DTA görbéinek összehasonlitó jellemzése N á t r o 1 i t. Na,(Al2Si3O10) • 2H20. Első éles endoterm csúcsmaximum Peng [12] adatai szerint 455 C°-nál, V. N.. Sveshnikov és V. G. Kuznetzov [17] adatai szerint 350 C °-on, Koizumi [4] szerint pedig 405 C°-on van. Felvételeim 400 C°-os maximumot mutatnak. Egy szerző sem tesz említést a görbéken egyébként mindig mutatkozó 300 — 350 C° közötti első enyhe endoterm csúcsról. Feltehetően az első kis csúcs a víz eltávolításának kezdetét jelenti, míg a teljes víztelenedés a második nagy endoterm csúcs után, tehát kb. 500 C°-ig követ- kezik be. 565 C°-nál újabb kis endoterm csúcsot sikerült kimutatnom — több szerzővel összhangban — amely a nátrolitnak metanátrolittá való átalakulását, 910 C°-on jelent- kező enyhe csúcsot, amely — röntgenfelvételek alapján — erősen fellazult kötéseket, végül az 1010 C°-on újabb endoterm csúcsot, mely a metanátrolitnak nefelinné való áta- lakulását jelzi. M e z o 1 i t . Na2Ca2(Al2Si3O10)3 • 8H„0. Koizumi 266 C°-on enyhe, 418 C°-on éles maximumú endoterm csúcsot jelez. Dehidratációs görbéje alapján 300 C°-ig a mezolit vizének fele lassan, 330 C°-nál, 1/3-ada gyorsan, míg 650 C °-ig a maradék víz ismét lassan távozik el. Peng felvételeiben i5oC°-nál kezdődik az első endoterm csúcs, maximumát 310 C°-on éri el. Szerinte ez olykor kettős csúcsként (310 — 325 C°) külön is kimutatható. Maximumát 440 C°-nál éri eL Csúcsmaximum hőmérsékletek C°-ban Koizumi Peng Pécsiné 266 . 310 300 418 440 410 — 440 * A Nemzeti Múzeum Ásványtára osztályvezetőjének T o k o d y Lászlónak és munkatársainak szíves segítségükért ezúton is köszönetét mondok. P é c s i n é : Zeolitok termikus bomlása 35 A vízvesztés 2 — 2 — 4 molekulánként következik be. Az 1040 C°-nál jelentkező exoterm csúcs Peng szerint a plagi okiásszá történő részleges újrakristályosodásból ered. Felvételeimen 300 C°-os maximummal jelentkezik egy gyengén megtörő csúcs, mely feltehetően az első 2 + 2 mól víz eltávolítását mutatja, míg a második csúcs kettős, az egyik 410, a másik 440 C°-os maximumokkal. Feltehetően az előző szerzők összeolvadó egy maximumos csúcsait sikerült kettéválasztva megnyerni. A többi csúcshőmérsékletek az irodalmi adatokkal egyeznek. Skolecit. Ca(Al2Si3Ol0) • 3HX). K o i z u mi [4] 251 C°-on kettős és 460 C°-on egy maximummal újabb endoterm csúcsokat mutatott ki a dehidratációs görbével, ill. folyamatokkal is összhangban. Peng [12] 170 C°-on gyenge, 310 C° és 500 C*-os maximumokkal 3 jellemző endoterm csúcsot talált. Szerinte e két utóbbi csúcs kettős lehet. Az első egy mól víz eltávozását jelenti, a második alcsúcs a skolecit rács metaskolecitté történő átalakulására utal. A rész- leges dehidratálódás és átalakulás szoros kapcsolata miatt a csúcs kettősen nehezen j elentkezik . Az 500 C °-os csúcs kialakulásának okát 1 — 1 mól víz elvesztésével magyarázza, míg az 560 C°-os csúcshőmérsékleten bekövetkező rácsszétesést röntgenvizsgálatokkal is igazolta. 1050 C°-on az anyag tapasztalatai szerint izotróppá válik. Az általam felvett két skolecit görbe egymásközti és a fenti adatokkal jó egyezést mutat. Mindkét maximumnál észlelhető a kettős csúcs jelentkezése, némi hőmérsékleti eltolódással. Csúcsmaximum hőmérséklete C°-ban Koizumi Peng Pécsiné 170 251 — 2 90 275 310 310 460 — 460 — 500 490 560 540 Thomsonit. NaCa2(Al2[AlSi]Si2O10)2 • őH20. Thoinsonitra vonatkozóan Koizumi [4] és C a i 1 1 e r [3] végzett vizsgála- tokat. Koizumi DTA-felvétele során 4 endoterm csúcsot talált, 75 °, 358°, 428° és 523 C°-nál. Az általam felvett két különböző lelőhelyről származó DTA-görbe között lényeges eltérés nincs* és a Koizumi által felvett thomsonit DTA-görbével elég jó egyezést mutat. Csúcsmaximum hőmérsékletek C°-ban Koizumi Pécsiné 75 IOO — 358 360 360 428 420 430 -523 460 520 930 960 exoterm csúcsok ! * Ezúton mondok köszönetét dr. Erdélyi János főgeológusnak, aki saját gyűjtéséből származó tiszta thomsonitot volt szives rendelkezésemre bocsátani. 3 36 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agy agásvánv-f űzet Az eddig már ismertetett zeolitok hőbomlási görbéje alapján a csúcsmaximumok a víz fokozatos eltávozására, az első kettős csúcs második alcsúcsa a thomsonitnak meta- thomsonittá történő átalakulására utalhat. Cailler [3] dolgozatának megállapításai azt a gondolatot vetik fel, hogy a thomsonit 930 — 960 C° között jelentkező exoterm csúcsa nem annak anortittá való ala- kulásából adódik-e? Ennek eldöntése érdekében 1000 C°-ra felhevített thomsonit röntgen- vizsgálata további feladat. Edingtonit. Ba(Al2Si3O10) • 3H20. Az általam elsőként felvett DTA-görbéjén 3 enyhe endoterm csúcs: 190 °, 360°, 480 C°-os maximummal jelentkezett, éles endoterm csúcs pedig 530 C° és 980 C°-nál. Míg az első három a vízmolekulák egyenkénti eltávozására enged következtetni, az 530 C°-os feltehetőleg rácsbomlásnak tulajdonítható. Gismondin. Ca(Al,Si2Os) • 4H20. A két felvett görbe jó megegyezést mutat a 170°, 240°, 290 C°, illetve 340 C°-on észlelt maximumokkal. Eltérés a 290°, illetve 340°-os harmadik csúcs helyében és az egyi- ken 820 C°-nál mutatkozó éles endoterm csúcs megjelenésében van. Az egyes csúcsok a vízmolekulák eltávozására engednek következtetni, de a csúcsok közötti méretbeli jelentős eltérés és a 820 C°-on jelentkező csúcs értelmezése további feladat. Eaumontit. Ca(AlSi206)2 • 4IEO. A laumontit DTA-görbéjénél Koizumi [4] által 71 °, 267°, 431°, 467 C°-nál talált endoterm csúcsok jól egyeznek az általam felvett nagyági laumontit görbéjének csúcsmaximumával, a 71 C°-ost kivéve, mely 140 C°-nál adódott. A 350 C'-on történt fél órás kihevítés, majd súly veszteségi mérések mutatják, hogy a laumontit 35oC°-ig leadja vizének kb. felét, míg 500 C°-ig a többit. (A súly veszteség alacsonyabb ugyan, mint a Koizumi által közölt dehidratációs görbéből leolvasható érték (8 ill. 14,5%), ami abból adódik, hogy mindössze fél óráig történt a hevítés egy-egy hőfokon, de a fenti megállapításra jogot ad az eredmény.) Csúcsmaximum hőmérséklete C°-ban Koizumi Pécsiné 7i 140 267 2 70 431 460 467 490 Mordenit. (CaNa2K2) (AlSi5012)2 • 7H20. Koizumi [4] közléséből ismert, hogy a folyamatos vízvesztésre mutató jelleg- zetes csúcsmaximum nélküli görbe endoterm reakciót jelez 400 C°-ig. Ehhez hasonló jellegű az általam felvett mordenit görbe, de a folyamatos vízvesztés 360 C°-nál befejező- dik. Koizumi -nál nem jelentkezett a nálam 540 C°-nál mutatkozó kisméretű endo- term csúcs — s mivel felvételei csak 700 C°-ig mentek — természetesen a 780 C°-nál levő sem. P é c s i n é : Zeolitok termikus bomlása 37 Heulandit. Ca(Al,Si7018) • 6H,0. Koizumi [4], valamint Koizumi és Kiryama [5] 141, 341 C°-nál endoterm csúcsokat talált. A dehidratációs mérések alapján a heulandit vizének 65%-át, szerintük 260 C° alatt elveszti, ami 3 mól víznek felel meg. Ezzel megegyezik a DTA- görbén mutatkozó első endoterm hajlat. 280 C°-on gyors deliidratáció következik be, a maradék víz ezután lassan távozik el 600 C°-ig. Ennek nyoma a DTA-görbén a 340 C°-nál levő endoterm csúcsmaximum. §aját felvételeim egymás között megegyeznek és jórészt a most ismertetett görbével is hasonlóságot mutatnak. 0 — 340 C°-ig folyamatos endoterm reakciót mutat a görbe, de 19 1 C°-nál — noha az inflexiós pont kb. ide tehető — , csúcsról nincs szó. Megegyeznek a felvételeim a fentivel a 340 C°-ra helyezhető második csúcsmaxi- mummal is, azzal a különbséggel, hogy nálam ez a csúcs kettős (340 és 360 C°-on) — talán a víz fokozatos eltávozásából adódóan — és 450 C °-nál is egy enyhe endoterm irányú görbület van, valószínűleg az utolsó víz mól eltávozását jelölve. A heulandit hőbomlási görbéjén 590 — 600 C°-nál kezdődő 610 C°-nál maximumot mutató újabb endoterm csúcs is van. Itt már — mivel az összes víz eltávozott, rácsfelbomlásra, vagy átalakulásra kell gondolnunk. Csúcsmaximum hőmérséklete C°-ban Koizumi Pécsiné 191 0-330 340 340 360 S ti Ibit. Ca(Al2Si7018) • 7HX). Ennek a heulandittól összetételben 1 mól víztöbbletben különböző ásványnak DTA-görbéje attól teljesen eltérő. Felvételeim egymás között és jellegét tekintve Koizumi -éval is egyeznek. A nála 191 C°-nak megjelölt max műm nálam 230 C°-nál, a 261 C°-nak említett pedig 290 C°-nak adódik. Jellegzetessége a görbének, hogy 150 C°- tól kezdődően 6ooC°-ig egy aszimmetrikus V-alakot rajzolva, folyamatos vízvesztést mutat. Epidesmin. 3Ca(Na2K2)Al2Si6016 • 2OHX). Ezen zeolit DTA-görbéje csúcsmaximumait tekintve megegyezik a Koizum és általam felvett stilbit görbével, egy másutt nem észlelhető 980 C °-os csúcsmaximummal . Tehát nemcsak a már P a b s t [n] által leírt röntgenfelvétel, de a hőbomlási folyamat is alátámasztja, hogy ez a zeolit csupán stilbit variáns rombos alakkal. Epistilbit. Ca(Al2Sis016) • 5H20. A görbe teljesen analóg a stilbitével. Brewsterit. (Sr,Ba,Ca)(Al2Si601G) • 5HX). Endoterm folyamat indul 50 C°-on, 260 C°-on maximum, majd 320 C°, 450 C°-on kisebb kimélyülés tapasztalható, 480 C°-nál a vízvesztés befejeződik. Bár a görbe menete és alakja, a szerkezetileg igen hasonló stilbit-epistilbit menetét követi, feltehetően a Sr, Ba, Ca ionoknak a rácsban való elhelyezkedése következtében a csúcsmaximum az említett 3« Földtani Közlöny, XCIII. kötet. Agyagásvány-füzet zeolitoknak 30 C°-al magasabbra 230 C° helyett 260 C°-ra tevődik. Az egyik görbén feltűnő méretű 840 C°-os maximuméi endoterm csúcs jelentkezik. Megjegyzem, hogy a darab a Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárából való és erős pörkölődést szenvedett 1956-ban. P h i 1 1 i p s i t. KCa(Al3Si5016) • 6H,0. A leggondosabb válogatás ellenére sem mutatnak a görbék megfelelő és kielégítő párhuzamosságot. A thüringiai darab zeolitja egytől-egyig iker volt, a másik (diszeli) egy bazaltüreg falára kivált, kevésbé kristályosodott anyag. A plűllipsit izomorf lévén a harmotommal, összehasonlítást tettem a harmotom görbéjével és a thüringiai darab ezzel hasonlatosságot mutatott. Ezért ezt tekintem a plűllipsit hőbomlási görbéjének, bár újabb felvételek feltétlenül szükségesek. A tulajdonképpeni plűllipsit vízvesztése 300 C °-ig csaknem teljesen bekövetkezik. Az összvíztartalma 16,26% és 1/2 óráig 300 C°-on történt hevítés után 13,15% súly veszteséget mértem. Harmoto m. Ba(Al2Si6016) • 6H20. A 2 felvett görbe egészen a 600 C “-011 történő feltehetően rácsszétesésből, esetleg rácsátalakulásból származó kettős exoterm csúcsig azonos. Vizét 300 C°-ig leadja, mert a 300 C° — 500 C°-ig történt hevítés során súly veszteséget nem tapasztaltam. Gmelinit. (Na2Ca) (Al2Si4012) • 6H20. Az általam felvett két különböző lelőhelyről származó gmelinit görbéje jól egyezik . Fokozatos és folyamatos a vízvesztés 300 C°-ig, éles endoterm csúcs 340 illetve 370 C°-on. A 300 C 0 illetve 500 C °-on történt kihevítés és súly veszteségmérés eredményeként ismét azt kell megállapítanom, hogy a zeolitvíz 300 C°-ig teljesen elmegy, az éles endoterm csúcs rácsátrendeződésre utal. Chabasit. CaNa2(Al2Si4012) • 6H20. Koizumi [4] a görbét nagyon hasonlónak találta a mordenitéval (ptilotit) . Az általam felvett 2 görbe tökéletes egyezést mutat. Egy 220 C°-os maximummal rendelkező széles, folyamatos vízvesztésre mutató endoterm csúcs és egy éles 870 C°-os maximumú exoterm csúcs jellemzi a görbét. 600 C°-igaz összes víz eltávozik, röntgenfel- vételünk alapján az exoterm csiícs anortit-bytownitra mutat. L e v y n. Ca(Al2Si4012) • 6H20. Ennek a ritka zeolitnak csak Islaudból származó darabja állt rendelkezéseimé, így parallelt nem készítettem. A görbe hasonlít a chabasitéhoz, csak kevéssé élesek a csúcsok és kb. 50 C°-al alacsonyabban jelentkezett az exoterm csúcs. Vizét folyamatosan veszti el, szintén 600 C°-ig. F a u j a s i t. Na2Ca(Al2Si4012)2 • i6H20. Az egyetlen szabályos rendszerbe kristályosodó zeolit különböző lelőhelyről szár- mazó anyagának DTA-görbéjét egyezőnek lehet tekinteni. Meglepő, hogy egyike a lég. * A röntgenfelvétel elkészítéséért Sztrókay Kálmán professzor úrnak és Győré Gézáné tud. munkaerőnek ezúton is köszönetét mondok. P é c s i n é : Zeolitok termikus bomlása 39 magasabb víztartalmú zeolitnak és még sem mutat kiugró eudoterm csúcsokat, valamint folyamatos vízvesztésre is csak közepes öblösödést ad. További vizsgálatok egyrészt a ritkább és még meg nem vizsgált zeolit görbéinek felvételére, valamint a még részleteiben nem értelmezett folyamatok felderítésére fognak kiterjedni. IRODALOM — BIBRIOGRAPHIE i. R. M. Barre r: Synthetic „faujasite” I. Properties and base exchange cliaracter. Helv. Chim. Acta 39. 518 — 30. 1956. — 2. L- G. Berg andl.S. Rassonskaya: Thermographic analysis at high pressures. Doklad>r Akad. Nauk. SSSR. 81. 855 — 8. 1951. — 3. S. Cailler: Alteration of anorthit and a calciferous variety of thomsonit. Compt. rend. 204. 785 — 86. 1937. — 4. M. Koizumi; Water in mi- nerals I. The differential therinal analysis curves and the dehydration curves of zeolite. Mineralogical Journal 1. 36 — 47. 1953. — 5. M. Koizumi and R. Kiriyama: Thermal and x-ray studies on stilbits and heulandite. Kobutsugaku Jasshi. 1. 334 — 43. 1954. — 6. J. Konta: Water in minerals. Sbomik Ustredniho Ustavu Geol. 19. 137 — 52. 1952. — 7/ K o z u, S. and M. Masuda: Thermal changes and dehydrationu phenomens in somé hidrous minerals. Sei. Rep. Tohoku. Imp. Univ. Ser. 3. III. 32—68. 1929. — 8. K o z u, S., T. Y a g i and S. Jizaimaru: Dehydration phenomena of apophillit írom Maze, Japan. Sei. Rep. Tohoku Imp. Ser. 3. III. 69 — 76. 1926 — 29. — 9. F. Machatschki: Spezielle Mineralogie auf geochemischer Grundlage. Wien. 1953. — lo. W. O. Mii 1 iga n and H. B. W e i s e r: The Mechanism of the Dehydration of Zeolites. Journal Pliys. Chein. 41. 1029. 1937. — n. A. P a b s t: The relation of stelurite and epidesmin to stilbits. Min. Magazin 1939. Vol. XXV. No. 164. p. 271. — 12. C. Y. Peng: Thermal analysis study of the natrolith group. Am. Mineralűgist 40. 834 — 56. 1955- — 13. W. J. S m o t h e r and Y. C h i a n g: Differential thermal analysis. New York 1958. — 14. H. Strunz: Mineralogische Tabellen, Deipzig, 1957. — 15. Szádé czky-Kardoss E.: On a ptc rock System. A MTA Geokémiai Konferencián elhangzott előadás. 1959. október. — 16. Szádecz- ky-Kardoss E.: A merogeológiától a hologeológia felé. A MTA 1960. évi nagygyűlésén elhangzott előadás 1960. április 12. — 17. V. N. Sveshnikov and V. G. KuznetzoV: Structural relation between zeolites and natural kaolin and their trausformation on heating. Izveszt. Akad. Nauk. USSR. Otdel. Khim. Nauk. 25 — 36. 1946. Examen de la décomposition thermique des zéolithes pár la méthode DTA Dr. É. PÉCSI -DONÁTH Au cours de l’examen complexe des zéolithes on a accompli jusqu'á présent l’ana- lyse thermique différentielle de 19 zéolithes différents et de l analcime laquelle avait été rangée dans cette catégorie, et leur eomparaison avec les données peu nombreuses de la littérature. En outre, on a exécuté l’analyse radioscopique de la matiére affectée pár la décomposition thermique et on a donné l interprétation des processus de décomposition reflétés pár un maximum endotherinique ou exotliermique, respectivement. Les analyses mentionnées fournirent les résultats suivants: 1. Les zéolithes montrent une courbe thermique différentielle caractéristicpie. Cest pourquoi la méthode DTA s’est avérée appropriée á la détermination des minéraux de zéolithe. 2. La majorité des zéolithes laisse écliapper toute sa teneur en eau jusqu’á une température de 500 0 C, tandis que leur minorité (la chabasite pár exemple) la laisse échapper jusqu’á une température de 6oo° C. 3. Les zéolithes soumises á une analyse radioscopique aprés l echauffement, ont montré que nous pouvons compter avec la désagrégation de la maille á des températures de 500 á 600 0 C. Si hon en juge pár les examens de perte de poids, cette constatation peut étre étendue aux zéolithes qui u’ont pás été étudiés jusqu’ici. o 4- La désagrégation de la maille á des températures de 500 — 600° C représente un procés endothermique. 5. Plusieurs représentants des zéolithes se eonvertissent, á des liautes tempéra- tures, en un autre ininéral. Les analyses radioscopiques exécutées jusqu’á présent indi- quent que la mésotvpese convertit en néphéline (Peng [12]), la mésolite en plagioclase (Peng [12]), la chabasite et thomsonite en anortite et bytownite, respectivement. BARNA ERDŐTALAJ TÍPUSOK AGYAGFRAKCIÓINAK ÁSVÁNYTANI VIZSGÁLATA Dr. STEFANOVITS PÁI, — BIDEÓ GÁBOR Összefoglalás: A szerzők megvizsgálták a különböző anyakőzetről származó barna erdőtalajok agyagfrakcióinak ásványait. A vizsgálatokból megállapították, hogy a talaj- szelvényben általában ugyanazon agyagásvány vau az egyes szintekben. A lösz mállása túlnyomóan illitet eredményez, míg az andeziten kialakuló talajokban montmorillonit mutatható ki. A Bükk-hegységben kialakult talajokban kaolinitet is ki lehetett mutatni az illit mellett, míg a többi szelvényekben káliföldpát és muszkovit is kimutatható volt. A talajokban található agyagásványok vizsgálatával több célt kívántunk elérni. Egy részük általános és elméleti, más részük gyakorlati. Elméleti vonatkozásban választ keresünk arra a kérdésre, hogyan keletkeznek az agyagásványok a talajban, mert ezeknek az energiagazdag másodlagos ásványoknak szerepe a földfelszín anyag- és energiagazdál- kodásában igen jelentős. Az agyagásványok minősége és mennyisége felvilágosítást adhat arra, hogy milyen részfolyamatok útján keletkezett a talaj, tehát a talajgenetika legfon- tosabb kérdéseire deríthet fényt, mint a kőzetből talajjá válás, vagy az anyag és energia formáinak változása e folyamatokban. A talaj egyes rétegeinek agyagásvány tartalma és megoszlása tájékoztatást ad a talajban lejátszódó dinamikai folyamatokról, mint a dialektikus ellentétpárok közül a kilúgzás-felhalmozódásról, az ásványok mállásáról, és újraképződéséről. Gyakorlati célkitűzések vezetik azokat a kutatásokat, melyek az agyagásvány- tartalomnak a talajok fizikai és kémiai tulajdonságaira gyakorolt befolyását kívánják feltárni. A fizikai talajtulajdonságok közül csak a duzzadást, zsugorodást, szerkezetkép- ződést, a szerkezet vízállóságát említjük meg, melyek nagyrészt a talajok termékenységé- nek fizikai tényezőit alkotják. Ezek a fizikai jelenségek szabják meg ugyanis a talaj víz- gazdálkodását, valamint levegőgazdálkodását. Az agyagásványoknak a kémiai folyama- tokban vitt szerepe sémim vei sem kisebb. Elég ha csak az agyagásványféleségek tompító- képessége, kation-, és anionelnyelőképessége, valamint a szelektív adszorpció terén, mu- tatott viselkedése áll előttünk, és nyilvánvalóvá válik, hogy az itt mutatkozó jelentős különbségek igen fontosak a talajok kémiai viselkedése, ezen keresztül pedig termé- kenységük kémiai jellegei terén. Nem szabad figyelmen kívül hagyni szerepüket a ta- lajokban lejátszódó biológiai folyamatokban sem, mert ez utóbbiak erős összefüggést mutatnak mind a fizikai, mind a kémiai folyamatok által nyújtott feltételekkel. A szakirodalomban S c h e f f e r [6], Schroeder [7] és Gorbunov [1] összefoglaló cikkei elsősorban a talaj agyagos részének kristályos ásványaival foglalkoz- tak. Igazolták az agyagásványok ismeretének szükségességét, ha a talajok tulajdonságait akarjuk jellemezni. Kevés adatot dolgoztak fel azonban oly módon, hogy ebből a talajok keletkezésére, a talajban lejátszódó folyamatokra következtetni lehetne. I a a t s c h [2], Pallmann [4] és Gorbunov [1] már nemcsak a kristályos, hanem az amorf kolloidok vizsgálatát is fontosnak tartja, hogy ezáltal a talaj agyagos részét egészében jellemezni lehessen. Hazai viszonyokra vonatkozóan tájékoztató adatokat találunk Stefanovits [8,9] munkáiban, azonban ezek az adatok általános vonatkozásúak és több talajtípus egy-egy szelvényét mutatják be. Jelen munkánkban egy talajfőtípus több szelvényén végzett vizsgálataink eredményéről számolunk be, és így a levont következ- tetések részletesebbek, mélyrehatóbbak lehetnek. Stefanovits — Bidló : Barna erdötalajok agyagfrakciói 41 A kiválasztott talajok mind a barna erdőtalajoklxoz tartoznak. Választásunkat indokolja, hogy hazánk területének több mint 60 %-át erdőtalaj borítja. Nemcsak az Északi-Középhegység, valamint a Dunántúli Középhegység és a dombvidék tájait, hanem az Alföldbe nyúló Nyírség és a Gödöllői-löszhát nagy részét is az erdő talajalakító hatása jellemzi. Az éghajlati és a domborzati viszonyok Ramann [5] szerint a barnaföldek képződésének kedveznek, és a talajtakaró tarkaságát nagymértékben befolyásolják a kőzet- tani viszonyok. Ha csak a legfontosabb talajképző kőzeteket kívánjuk kiemelni, akkor is andezitek, mészkövek, dolomit és agyagpalák mellett oligocén, pannon üledékeket, vala- mint a negyedkori homokokat és löszöket kell megemlítenünk. A vizsgálati anyagot, a talajszelvényeket úgy válogattuk össze, hogy azok a gyak- ran előforduló típusokat képviseljék és lehetőleg különböző talajképző kőzeten keletkezet- tek legyenek. Az egyes szelvényekben az A,B,C szinteket külön vizsgáltuk. Löszön képződött talajok közül 6 szelvényt választottunk ki: H. 13 Bamaföld a Hűvösvölgyben, H. 21 Agyagbemosódásos barna erdőtalaj a Hűvösvölgyben, Bk. 1 Gyengén podzolos agyagbemosódásos barna erdőtalaj Budakeszin, Mi. 13 Csemozjom-bama erdőtalaj vörös löszvályogon. Forró mellett. Mi. 14 Csernozjom-barua erdőtalaj vörös löszvályogon, Amót mellett, Mi. 24 Csemozjom-bama erdőtalaj Bódva határából, jégzavaros löszön. Az andeziten képződött talajok közül két szelvényt mutatunk be: Mátra 19, gyen- gén podzolos agyagbemosódásos barna erdőtalaj, Mátra 23. savanyú nem podzolos barna erdőtalaj (liidroandeziten) . 1. ábra. Barna erdőtalajok DTA-görbéi Fig. 1. DTA curves of brown wood soils 100 300 500 700 900 C * Mi13 0-40 Mi 24 0-30, * K \/ 30-60 ,60- 100, \S.. 100-160, 2. ábra. Csernozjom-barna erdőtalajok DTA-görbéi Fig. 2. DTA curves of chemozem brown wood soils 42 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet A további szelvények: Bükk 15 barnaföld, mészkövet kísérő vörös agyagon, Bükkplatón, Bükk 13 savanyú, nem podzolos barna erdőtalaj agyagpalán. Malom-hegyen, Bükk 19 pszeudoglejes barna erdőtalaj zöld agyagpalán, a Disznós-patak forrásánál, Sopron D, savanyú nem podzolos barna erdőtalaj leukofilliten, Kerka pszeudoglejes barna erdőtalaj glaciális vályogon. A vizsgálatoknál az alábbi módszereket alkalmaztuk: Az anyag leválasztását gyengén ammóniás közegben végzett diszpergálás és ecet- savas semlegesítés után MgCh-vel való koagulálással végeztük. Az agyagot vízfürdőn beszárítottuk és a szervesanyagot H,02-vel elroncsoltuk. Ha sok karbonát volt jelen, akkor a DT A- vizsgálatok előtt a karbonátokat 2%-os sósavval eltávolítottuk. Az agyag teljes feltárását Szűcs [10] szerint gyors módszerrel végeztük, meg- határozva a kovasav, vas, alumínium, kálium mennyiségét és esetenként a kalcium és magnézium tartalmat is. Ugyanennek az agyagos résznek határoztuk meg a kationkicserélőképességét (T értékét) M e h 1 i c h módszerrel. A DTA-görbéket ioo*/8 perc felfűtéssel vettük fel. A röntgenvizsgálatokat Debye— Scherrer eljárással szüretien Fe sugárzással, 30 kV feszültség és 10 mA áramerősséggel, 7 — 8 órás expozíciós idővel végeztük. A felvéte- leknél a mintaanyagot műanyag kapillárisba helyeztük és radián kamrát alkalmaztunk. Általában a vonalak elmosódtak, nehezen mérhetők, mert diffúzak. Az alapfeketedés erős. Összehasonlításul M i h e e v [3] adatait használtuk. 100 300 500 M19 A 0-25 B 20-50, C 50-80, 700 900 C° — .BÜKK 15 0-25 25-50 50-70 B 20-55 3. ábra. Barna erdőtalajok DTA-görbéi Fig. 3. DTA curves of brown wood soils 100 300 500 700 300 C‘ BÜKK 19 0-10. I ! ~i— ^ h — 1 1 í 25-25. | 1 +- i í J 25-65. , - — — , 1 1 1 1 1 r SOPRON 0 KERKA / 0-20 B .20-20 4. ábra. Barna erdőtalajok DTA-görbéi Fig. 4. DTA curves of brown wood soils Stefanovits— Bidló : Barna erdőtalajok agyagfrakciói 43 Az adatok ismertetése A löszön kialakult talajok agyagásványai közt az uralkodó az illit, de a H. 13 felhalmozódás) szintjében montmorillonit jellegű agyagásvány jelenlétét mutatják a DTA- görbék. Gyakori kísérőként jelentkezik a kristályos vashidroxid, melynek gyengén fejlett endoterm reakciói 300 C° körül mutathatók ki. A Bk. 1, szelvényben ezenkívül kaolinit is nagyobb mennyiségben fordul elő az illit kísérőjeként. Az egyes talajtípusok között is különbség mutatható ki, mert míg a H. 13, H. 21, Bk. 1, a barna erdőtalajok típusához tartozó szelvények esetében a felhalmozódási szintekben találhatók a legnagyobb termikus reakciókat jelző hullámok, addig a Mi. 13, 14 és 24 jelzésű csemozjom-barna erdőtalajok felső, humuszos szintjében. Ez azt is jelenti egyben, hogy ezekben a szintekben a leg- erősebb az agyagásványok képződése és itt maradnak meg legtovább változatlan állapotban. A röntgenvizsgálatok alátámasztják a fenti megállapításokat (I— VI táblá- zat) kiegészítve azzal, hogy minden mintában kimutatható kisebb mennyiségű kvarc. A kémiai elemzés alapján megállapíthatjuk, hogy a lösztalajok agyagos részében a molekuláris viszonyszámok viszonylag kis ingadozást mutatnak és mind káliumtartal- muk, mind kationkicserélő képességük tekintetében megfelelnek az illitnek. Az andeziten kialakult M. 19 és 23 szelvények lényegesen eltérnek egymástól. Míg az előbbi talajképző kőzete andezittufa, addig a másik hidrotermális hatásra átalakult Hűvösvölgy 13. I. táblázat d f d B I d c 1 6,9 I k 4,96 I P i 4,87 P I k 4,48 4 i, k 4,51 3 i 4,45 I k, i 4,21 I k q 4,23 I k, q 3,67 p I k, q 3,67 2 P q 3,50 I k 3,34 , 5 q 3,33 5 . q 3,32 4 q 3,07 2 1, kalc. 3, 08 5 kalc. 2,82 P I i, k 2,82 I i 2,87 I i 2,56 ■ 5 i 2,56 4 i 2,56 I i 2,45 I i, k q 2,47 I q. i 2,28 2 q, k 2,12 I i, kq 2,08 I k, kalc. 1,99 I i, k q 1,98 I i 1,97 2 q, 1 1,86 2 k, kalc. 1,81 I q 1,81 I q 1,70 I i, k 1,54 I kq 1,49 2 i, k 1,49 2 i 1,50 I k, i 1,42 I k, i 1,37 I i, kq 1,37 I 1, q 1,29 I i, k 1,29 I 1 1,29 I i, k 1,24 I i megjelölések Becsült intenzitások 1 = igen gyenge 4 = erős 2 = gyenge 5 = igen erős 3 = közepes m = montmorillonit o = földpát (ortoklász' i = illit k = kaolinit q = kvarc 44 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet Hűvösvölgy 21. II. táblázat d A I d B I d C I 10,4 I i 7,16 I k 7,11 I k 7,i7 2 k 4,93 p I i 4,95 I i 4,82 I k 4,47 4 i, k 4,44 5 1, k 4,49 4 i, k 4,27 I q 4,27 4 q 3,69 P I 1, q 3,71 2 1, q 3,32 5 q. 3,3° 5 q 3,33 5 q 3,i9 I O? 2,98 I 0? 2,84 P I i 2,82 p I k, i 2,84 p I i 2,57 5 i 2,57 5 i 2,57 4 i 2,45 I q, 1 4,45 I q, 1 2,45 I q, i 2,34 I q, } 2,39 I k, i 2,36 I k, 1 2,11 I q, 1 1,98 I k, 1, q 1,99 I k, i i,97 I q, 1 1,83 I k, q 1,69 p I q, 1 1,69 p I q’í , 1,64 I q, 1, k 1,65 I q, 1, k 1,65 I q, ’, k 1,53 I q, k i,53 I q, k 1,49 2 k, 1 1,49 3 i, k 1,50 2 1, k 1,37 I q, 1 1,37 I q, 1 i,37 I q, > 1,29 I i í,29 I 1 1,29 I 1 1,24 I i Mátra 19. III. táblázat d A I d B I 4,88 p I i 4,53 3 i 4,4i I m 4,24 I q 4,24 I q 4,07 I 3,68 2 P q 3,68 P I q 3,34 5 q 3,34 5 q 3,20 I O 2,56 2 m 2,56 2 m 2,44 2 q 2,45 I q 2,27 I q, m 2,12 I q, m 1,98 I q i,99 I q 1,81 3 q 1,80 I q 1,66 I q 1,54 2 q 1,49 I m i,49 I m 1,46 I q 1,37 3 q, m 1,37 I q 1,28 I q, m 1,28 I q, m 1,25 I q 1,19 I q 1,17 I q 1,15 I q 1,08 I q 1,04 I q 1,03 I q, m Stefanovits— Bidló : Barna erdötalajok agyagfrakciói 45 Mátra 23. IV. táblázat d B I d C I 10,1 I i 8,3 3 4,95 p I (>) 4,45 5 in 4,48 5 1 3,62 2 i 3,66 2 i 3,33 3 q 3,33 2 q 3,°6 I m 3,08 I 1 2,82 p 2 (ni) 2,83 p I (i) 2,68 I i 2,69 I 1 2,55 5 m 2,57 5 i 2,45 I i 2,44 I i 2,37 I i 2,38 I i 2,98 I i 1,98 I i 1,81 I q 1,82 I q 1,70 I 1, m 1,64 I i 1,64 I i i,49 4 i, m i,49 3 i i,35 I i 1,29 I i 1,29 I i 1,24 I i 1,24 I i Bükk 13. V. táblázat d A I d B I 4,49 3 i 4,46 I k 4,25 3 q 4,19 3 k, q 3,66 p 4 q 3,68 p 4 q 3,32 5 q 3,32 5 q 2,81 p I k 2,63 2 2,57 2 k 2,45 2 q, k 2,45 I q 2,33 I k 2,28 I q, k 2,28 I q, k 2,23 I q , 2,12 I q, k 2,12 2 q, k 1,98 2 q,k 1,99 I q, k I,8l 3 q I,8l 3 q 1,69 p I 1,69 I q 1,65 I k, q 1,66 I k 1,53 2 k, q 1,54 3 q . 1,50 2 k 1,50 2 k, 1 1,45 I q 1,41 I q 1,37 4 q 1,37 3 q 1,30 I q 1,29 I 1 1,28 I q 1,25 I q, k 1,25 I q, k 1,22 I q 1,22 I q 1,20 3 q, k 1,20 3 q, k I,l8 3 q, k I,l8 I q, k 1,15 2 q 1,15 I q 1,08 3 k, q 1,08 I k, q l,°4 2 k, q 1,04 I k, q 46 Földtani Közlöny, XCIII . kötet, y4 gyagásvá ny -füzet Kerka VI. táblázat d A I d B X d C I I 7,6 2 k? 7,02 I k 5,5 I k? 4,93 P I i 4,94 P I i 4,49 2 i 4,49 3 i 4,23 I q 3,72 I k 3,68 fi 2 q 3,50 I O 3,52 I 0, k 3,34 5 q 3,33 5 q 3,33 3 q 3,i7 I O 3,20 I O 2,98 I O 2,98 I O 2,83 P I i 2,82 1 P i, k 2,57 4 i 2,56 4 i 2,57 2 i 2,45 I q, 1 2,46 I q 2,42 I i 2,37 I 1 2,37 I k, 1 2,12 I q 1,98 I i 1,98 I i i,99 I i 1,81 I q . 1,81 I q 1,81 I q 1,65 I q, 1 1,53 I q 1,53 I q i,53 I q 1,49 2 1 1,50 2 1 i,49 >■ I 1 1,37 2 q 1,37 I q 1,29 I 1 1,29 I 1 1,19 I q andeziten képződött . N agyon eltérő képet mutatnak a DTA-görbék is, mert a i g-es szelvény erőteljes termikus reakcióval szemben a 23-as anyaga alig mutat változást a termikus vizsgálat alatt. Az M. 19 szelvényben is fennáll az a megállapításunk, mely általában a barna erdőtalajokat jellemzi: a fellialmozódási szint agyagásványainak jól kristályoso- dott állapota és ennek következményeként jelentkező erőteljes termikus folyamatok. Az agyagásvány típusa montmorillonit, azonban DTA-görbéje eltér a hazai, vagy külföldi összehasonlító mintáktól, mert a rácsszétesés endoterm hulláma nem 600 és 700 ° között van, hanem 550° alatt. Kísérője ennek az ásványtípusnak a 850 — 900° között kimutatható gyenge exoterm reakció. Montmorillonit ásványoktól eltérő a káliumtartalma is, mely ugyan kisebb, mint a talajok illitásványaiban, de a típusos montmorillonithoz viszonyítva még elég nagy. Molekuláris viszonyszámai — ~ = 3,5 — 4,0 körüli értéket mutatnak. A1203 A röntgenvizsgálatok a montmorillonit jelleget nem zárják ki (III— IV. táblázat). Az M. 23 szelvény egyes szintjeinek agyagos része közt alig van kimutatható különbség és közös tulajdonságuk, hogy DTA-görbéiken alig látható termikus folyamat nyoma. Világosan jelentkezik a kvarc, különösen a feltalajban. Erre a talajtípusra általá- ban az jellemző, hogy az agyagásványképződés feltételei nincsenek meg, mert a szétesés, savanyodás igen erős. A röntgenvizsgálatok segítségével kevés illit és montmorillonit, valamint kvarc mutatható ki. A bükki vörös agyagon képződött talajon a termikus folyamatok erőssége a fel- halmozódási szintben 2 — 3-szor akkora, mint a feltalaj agyagos részében. Az agyagásvány típusa a röntgenvizsgálatokkal egybehangzóan illit. Az agyagpalán kialakult két szelvény a 13-as és a 1 9-es agyagásványai nagyjából hasonló tulajdonságokat mutatnak. Mindkét esetben a termikus reakciók igen gyengék. Röntgenvizsgálatok alapján a B. 13-as szelvény agyagos részében kaolinit is kimutatható (V. táblázat), míg a B. 19-es szelvényben illit van a kvarc mellett, mely mindkét esetben kíséri az agyagásványokat. A B. 19 agyagos részében ezen felül még foldpát vonalai is jelentkeznek, melyek esetleg klorit jelenlétével is magyarázhatók. S t e f a n o v it s—B i dl ó : Barna erdctalajok agyagfrakciói 47 Igen hasonló képet mutat a soproni szelvény, de ennek DTA-görbéjén az agyag- ásványok termikus folyamatain kívül szervesanyag égéséből származó csúcsok is jelent- keznek, ugyanúgy, mint a Bükk 13 feltalajában. Ennek magyarázatául szolgáljon, hogy a hidrogénperoxidos roncsolásnak ennek a talajnak a szerves anyagai sokkal jobban ellenállnak, mint a többi esetben, mert vashoz és alumíniumhoz kötve fordulnak elő. Ezektől a zavaró és a szokásos kezeléssel el nem távolítható csúcsoktól eltekintve az agyagásványok termikus reakcióinak jelei gyengék és illit típusra utalnak. A röntgenvizs- gálatok még kevés kaolinit és kvarc jelenlétét mutatják. A kerkai szelvény agyagásványai közt az illit mellett kevés kaolinitot és orto- klászt találtunk (VI. táblázat). Következtetések : 1. A talajszelvényben általában ugyanazon agyagásvány van, az egyes szintek agyagos része között a minőségi eltérés csekély. 2. A lösz mállása folytán túlnyomórészt illit keletkezik, de feltűnő a lösz elsődleges ásványainak nagyfokú mállása és az erőteljes agyagképződés. Ez az A — B, valamint a C-szintek agyagtartalmának különbségével mutatható ki. 3. Az andezit mállása montmorillonit típusú agyagásványokhoz vezet. Ez az aláb- biakkal jellemezhető: Andeziten kialakult agyagásvány Bőszben levő illit Molekuláris viszonyszámok Si03 r2o3 2,5~3,5 3>°~3>5 Kationkicserélőképesség 6o~8o me/100 g 40~5o me/100 g K+ tartalom i~2% KjO 2~3% K.O DTA görbe: erőteljes endoterm reakció 100-200°, valamint 5 50° körül és jól látható exoterm csúcs 87o°-nál. 4. A legerőteljesebb mállás és agyagásványképződés a felhalmozódási szintben van, mert itt található a legtöbb rendezett rácsszerkezetű agyagásvány. Ennek biológiai magyarázata, hogy a mi erdőtalajainkban a száraz nyár miatt a fák mélyen gyökereznek és a gyökértömeg legnagyobb része 30 és 100 cm között van. Itt a legnagyobb a szárító hatás, ezért a talajnedvesség és a talajoldat mind felülről, mind alulról ebbe a szintbe vándorol. A felülről leszivárgó savanyú, vasat és alumíniumot tartal- mazó, valamint a felhúzódó lúgos talajoldatok találkozása biztosítja az agyagásvány- képződés kiindulóanyagát, míg a nyári beszáradás a kicsapódást, az ásványok keletkezé- sének folyamatát. 5. Az agyagos részek vizsgálatával meghatározható a két alapvető erdőtalajképző folyamat, a podzolosodás, melyben az ásványok szétesése gyorsabb, nűnt az újraképződés, és így a mállástermékek szabadon vándorolnak; valamint az agyagbemosódás, melyben az agyagásványok képződése az uralkodó és ezek csak kis változást szenvedve vándorolnak a mélyebb szintek felé, ahol kicsapódnak. 6. A talajok agyagos része sok esetben eltérést mutat az üledékes kőzetekben sok- szor tiszta állapotban található agyagásványokkal összehasonlítva. Csak nagy vonásokban mutatnak egyezést a főbb tulajdonságokban és sok esetben a főbb agyagásványtípusok között átmeneti helyzetet foglalnak el. Ez származhat egyrészt abból, hogy több agyag- ásványféleség fordul elő egymás mellett, másrészt abból, hogy az agyagásványok kristály- rácsa nem egységes felépítésű, hanem vegyesrácsú. 48 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány -füzet VII. táblázat Barna erdőtalajok agyagos részének teljes elemzési adataiból számított molekuláris viszonyszámok káliumértékek és kationkicserélőképesség Si02 Si02 ai2o3 k3o T k2o3 Al.O, Fe203 % me/100 g Hűvösvölgy 13. 0— 25 3,34 4,28 3,54 — 54,37 25- 5° 3,25 4,37 2,89 1,40 51,87 70- 3,69 4,97 2,89 2,70 43,43 Hűvösvölgy 21. O— 20 3,37 4,3i 3,54 2,90 55,oo 20— 60 3,o6 4,12 2,90 2,25 68,75 60— 80 3,i5 4,i4 3,i8 2,25 73,12 80—120 3,96 5,12 3,39 — 20,00 Budakeszi 0- 35 2,76 3,20 6,62 1,80 35,00 45- 85 2,18 2,61 2,60 5,20 6,88 1,80 42,50 105 — 120 2,97 — 20,00 Miskolc 13. 0—40 3,58 4,40 4,30 2,54 47,87 40- 70 3,04 3,96 3,29 1,82 31,62 70—100 2,92 3,99 2,76 2,43 45,37 IOO— 140 3,i4 3,2 1 2,92 2,34 36,62 240 — 290 2,88 3,74 3,36 2,26 60,37 Miskolc 14. 0—40 3,59 3,86 3,86 3,08 46,87 40— 80 3d4 4,02 4,46 3,56 3,30 39,37 100 — 140 3,49 3,6o 2,67 58,75 Miskolc 24. 0—30 3,43 4,00 6,50 2,56 75,00 30- 60 3,8i 4,64 4,62 2,36 63,12 60 — 100 4d4 5,17 4,02 1,80 67,18 100 — 160 3,54 4,26 4,96 2,18 67,18 160 — 200 3,89 4,92 3,82 1,70 40,00 Mátra 19. 0— 25 4,4i 5,61 3,69 4,23 55,62 25— 80 2,73 3,32 3,68 2,22 61,87 80 — 140 2,16 2,69 4,02 3,65 I,l6 60,62 140— 170 3,33 4,19 1,10 82,50 170 — 200 2,92 3,89 3,94 0,50 70,00 Mátra 23. O— 20 4,95 5,96 4,89 2,12 2,96 62,50 20— 50 3,05 3,74 4,45 50— 80 3,56 3,67 3,25 4,60 43,75 80 — 3,44 4,14 4,92 4,45 75,62 Bükk 15. 0— 25 4,oi 5,44 2,80 2,80 51,25 25- 50 3,77 5,28 2,49 — 57,50 50-70 4,00 5,50 2,65 3,00 40,00 Bükk 13. 3-30 4,22 5,i8 4,42 1,50 34,37 40- 55 3,12 4,30 4,02 — 31,25 Bükk 19. O— IO 4,33 4,93 7,25 3,55 18,76 10— 25 2,84 3,6i 3,65 3,40 44,37 25- 45 2,69 3,47 3,34 3,50 41,56 45- 65 2,91 3,85 3,07 3,65 46,87 Sopron Dallos-hegy 4- 35 2,71 3,09 7,i8 4,08 36,87 35- 80 2,73 3,i5 6,50 3,50 50,62 80— 90 2,31 2,92 3,83 2,44 38,12 Jierka O— 20 4,ŐI 3,36 5,27 3,23 3,75 51,56 20— 40 3,88 6,38 2,90 44,68 80— 90 2,71 3,78 2,72 2,70 51,87 Stefanovits — Bidló : Barna erdőt alajok agyagfrakciói 49 IRODALOM - REFERENCES i.Gorbunov, N. I. : Les minéraux argileux des principaux types de sols de l’URSS. Rapport au VIe Congres Internat. de la Science du Sol. IIe Conim. Chimie du sol. Paris, 1956. — 2. Laatsch, W.: Dynamik dér mitteleuropáischen Mineralböden. 4. Aufl. Steinkopff. Dresden, 1957. — 3. M i h e e v, V. J.: Rcntgenometricseszkij opredelitel’ mineralov. Goszgeoltehizdat. Moszkva, 1957. — 4. Pallman n, H., Frei, E., Hamdi, H.: Kolloid Z. 103. m. 1943. Ref. in (3) Laatsch, W. 1957. — 5. R a m a n n, E.: Bodenkunde, 3. Aufl. Springer, Berlin, 1911. — 6. Sclieff er, F., Schachtschabel, P.: Lehrbuch dér Agrikulturchemie und Bodenkunde. I. Teil. Enke. Stuttgart. 1956. — 7. Schroeder, D.: Neuere Methode zűr Bestimmung dér Tonminerale in Bódén. Z. Píl. Erhnáhr. Düng. 64. 209 — 216. 1954. — 8. S t e f a n o v i t s , P.: Az agyagos rész vizsgálata jellemző talajtípusokban. Agrokémia és Talajtan. 8. 37 — 48. 1959. — 9.S t e f a 11 öv i t s, P.: A magyarországi erdőtalajok genetikus-talajföldrajzi osztályozása. Agrokémia és Talajtan. 8. 163 — 184. 1959. — 10. Sziics, L.: Gyors módszer a talajok ké- miai elemzésére. Agrokémia és Talajtan. 7. 189 — 198. 1958. Mineralogical analysis of the clay fractions of somé characteristic types of brown wood soils P. STEFANOVITS and G. BIDLÓ The authors report the results of the analysis of brown wood soils front several regions of Hungary. Tltey liave established that in the clay f raction of soil samples derived írom diverse localities the minerals appear dependent upon the parent rock. In the brown wood soils fortned on loess, they found mostly illite. The brown wood soil forrned 011 andesites exhibits the presence of montniorillouite besides illite, while in the shales of the Bükk Mountaius, kaolinite is associated witli illite. The analyses were accontplished by a rapid DTA method and by a Debve — Scherrer X-ray diffraction metliod. The Chemical analysis of the individual cross-sections of the soils suggested the presence of podsoliza- tion and of degradation, too. 4 Földtani Közlöny MŰSZERES VIZSGÁLATOK AZ ÁSVÁNYI ÖSSZETÉTEL MEG HATÁROZÁ SÁRA DR. TAKÁTS TIBOR Összefoglalás: Ásványi nyersanyagok minősítésénél nagyon lóm’eges, hogy a kémiai összetételen kívül az ásványi összetételt is ismerjük. Az anyag viselkedése ugyanis a feldolgozás közben nagymértékben függ attól, hogy az anyag milyen ásványi összetevők- ből áll és ezeknek egymáshoz képest milyen a mennyiségi aránya. A közlemény ismerteti azokat a műszeres eljárásokat, melyek alkalmasak az ás- ványi alkotórészek meghatározására. Röviden tárgyalja a differenciális termoanalitika, derivatográfia, dilatometria. mikroszkópia, röntgenográfia és infravörös spektrográfja lényegét és a vizsgálatok folytán nyert adatokból levonható következtetéseket. Minél több fajta műszert alkalmazunk a meghatározásoknál és minél több oldalról közelítjük meg a kérdést, annál pontosabb eredményekhez jutunk. Egyetlen műszer a legritkább esetben tud olyan adatokat szolgáltatni, melyek alapján végleges megállapításokat tehetünk. A szilikátipari nyersanyagok ásványi összetételének megállapítása rendkívül fontos feladat. Egyéb jellemző adatokon (vegyi összetétel, égethetőség, lágyulási viszonyok stb.) kívül az ásványi összetétel nagymértékben megszabja az anyag viselkedését a feldolgozás közben. Ezért nagyon lényeges, hogy a nyersanyagról meg tudjuk állapítani részben azt, hogy milyen ásványi elegyrészeket tartalmaz, részben pedig azt, hogy ezek az elegyrészek az anyagban milyen mennyiségi arányban vannak jelen. Az ásványi elegyrészek felismerésére és meghatározására különböző eljárásokat dolgoztak ki. A jelen esetben csak a műszeres vizsgálati eljárásokkal kívánunk röviden foglalkozni. Mint a gyakorlat igazolja, erre a célra az alábbi műszeres eljárásokat tudjuk a legeredményesebben alkalmazni: differenciális termoelemzés, derivatográfia, dilatometria, mikroszkópia, röntgenográfia, infravörös spektrográf ia. A differenciális termoelemzési (DTA) eljárásról magyar nyelven is nagyon jó irodalmi adatok állnak rendelkezésre. Az eljárás lényegéről dióhéjban az aláb- biakat mondhatjuk. Ha valamilyen anyagot melegítünk, a melegítés hatására benne hőtartalom- válto- zások következnek be. Jól mérhető hőtartaloin-változással jár az olvadás, a párolgás, nagyságrenddel kisebb hőtartalom-változás mérhető a polimorf átalakulások, vagy egyéb, szilárd halmazállapotban bekövetkező fizikai-kémiai folyamatok közben. Míg a nagyobb hatásokkal végbemenő változásokat felfűtési, ill. lehűlési görbék felvételével jól tudjuk követni, a kisebb hatásokkal járó változások mérésére ez az eljárás nem elég érzékeny. Erre a célra alkalmazzuk a differenciális termoelemzést. A vizsgálandó anyagot együtt hevítjük olyan összehasonlító anyaggal, melyben a szóba jövő hőmérséklet-tartományban sem endoterm, sem exoterm folyamat nem lép fel. Hevítés közben mind a vizsgálandó anyag, mind az összehasonlító anyag mindenkori hőmérsékletét termoelemmel mérjük. A két termoelemet egymással szembe kapcsoljuk s az eredő áramot mérjük. Mindaddig, míg a vizsgálandó anyagban hőtartalom-változás nincs, a két anyag egyformán melegszik és így árammérő műszerünk (tükrös galvanométer) áramot nem mutat. Ha azonban a vizsgálandó anyagban valamilyen hőtermelő vagy hőnyelő folyamat megy végbe, áram- mérő műszerünk kitér. A műszer kitérését automatikusan rajzoló szerkezetre vihetjük át. A felrajzolt görbe — a szokásos kapcsolás esetén — endoterm folyamat regisztrálása közben lefelé, exoterm folyamat regisztrálása esetén pedig felfelé való kitérést mutat- A DTA-görbe kitéréseit termikus csúcsoknak szokás nevezni. T a k át s : Műszeres ásványtani vizsgálatok 51 V A A készülékek leírásával ezen a helyen nem foglalkozunk, erre vonatkozólag a DTA ankéton elhangzott előadásokra hivatkozunk. Megemlítjük, hogy nálunk mindjobban elterjed a Kliburszky — Földváriné -féle ,, gyors” DTA készülék. A kemence kisméretű és hőkapacitása lehetővé teszi a gyors felfűtést. Szemben a szokásos másfélórás időtartammal, ezzel a kemencével 12 — 15 perc alatt el lehet érni az 1000 °-os hőmérsék- letet. Természetesen a lehűlés is sokkal kevesebb időt vesz igénybe. Mintatartó gyanánt platina hüvelyeket előnyös használni. A ter- mikus görbét legcélszerűbben automatikus rajzoló-szerkezet segítségével nyerhetjük, vagy fotografikus úton rögzítjük az egymással szem- bekapcsolt termoelempár áramát. Egyes anyagok vizsgálatánál iooo°-nál nagyobb hőmérséklet elérésére is szükség vau, nyersanyagok minőségi vizsgálatánál azonban az iooo°-ig terjedő vizsgálat legtöbbnyire kielé- gítő. Sorozat-mérések céljára olyan készüléke- ket is szerkesztettek, melyekben egyidejűleg több ismeretlen anyagot tudunk elhelyezni és így egy felfűtéssel egyszerre több görbét nyer- hetünk. A tiszta anyagok jellemző DTA-görbéi az irodalomban több helyen megtalálhatók. így is- meretlen anyagunkat aránylag könnyen azo- nosíthatjuk (pl. kaolinit, illit, montmorillonit görbéje) (1. ábra). Bonyolódik természetesen a helyzet akkor — és ez a leggyakoribb eset — , ha anyagunkban egyszerre több olyan alkotórész van, melyekben különböző hőfokokon játszódnak le endoterm vagy exoterm folyamatok. Ilyen esetben a különböző kitérések egymást za- varják, a csúcsok részben vagy egészben fedik egymást vagy alakjukat változtatják. Gyakorlat kérdése, hogy bonyolult esetben megfele- lően ki tudjuk-e értékelni a DTA-görbét. A kiértékelés megkönnyítésére különféle megoldásokat alkalmazhatunk. Pl. egy nagyobb endoterm kitérés 550 0 és 600 0 között a kvarc 573°-os kitérését teljesen elfedheti és így a kvarc jelenléte a görbéről nem ismerhető fel. Ebben az esetben úgy segítünk magunkon, hogy lehűlési görbét is készítünk. Lehűlés alkalmával a nem megfordítható reakciók (hőokozta disszociáció, vízeltávozás következtében beálló kristályrács-szétesés stb.) nem jelentkeznek a görbén, a kvarc reverzibilis a;T/5 átalakulása azonban végbe- megy és ez a reakció exoterm csúcs alakjában jelentkezik. Ha tehát ez a csúcs a lehűlési görbén megjelenik, anyagunk kvarcot is tartalmaz. Más esetben úgy tűntetjük el a zavaró kitéréseket, hogy a zavaró kitéréseket okozó anyagból megfelelő mennyiséget az össze- hasonlító mintába is keverünk (Földváriné — Kliburszky eljárása). A szük- séges mennyiséget kísérletsorozattal állapítjuk meg. Ilyen módon sikerült kimutatni a bombolyi kaolinban a nakritot dickit mellett. Megfelelő és jól kiértékelhető DTA-görbék készítéséhez megfelelő gyakorlat szükséges. A kitérések nagyságát, alakját és pontos helyzetét nagyon sok körülmény befolyá- solja: a szemnagyság, a mintatartóban való tömöttség, a felfűtési sebesség, a készülék konstrukciója stb. Mindenesetre fontos, hogy DTA-felvételeinket mindig ugyanazzal a 1. ábra. Kaolinit (a), illit (b), és montmoril- lonit (c) DTA-görbéi — Fig. 1. DTA-curves of kaolinite (af, illite (b), and montmorillo- nite (c). 4 52 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet készülékkel és teljesen egyforma körülmények között készítsük, hogy a külső körülmények okozta hatásokat kiküszöbölhessük. A DTA-görbék alapján történő mennyiségi meghatározásokra is kidolgozott mód- szerek állnak rendelkezésre. A derivatográf nevű műszert magyar mérnökök szerkesztették (P a u 1 i k F., P a u 1 i k J. és Erdey L.). A következő négy görbe egyidejű automatikus fel- vételére alkalmas: hőmérsékleti görbe, DTA-görbe, termogravimetrikus (TG) görbe és derivált termogravimetrikus (DTG) görbe. A TG görbe nagyon érzékenyen jelez minden olyan reakciót, mely hevítés hatására bekövetkező súlyváltozással jár. A DTG görbe a, kitéréseket még jobban kihangsúlyozza és szemlélt etővé teszi, amennyiben a súlyváltozás sebességéről ad felvilágosítást. A DTA és DTG görbék egyidejű felvétele megbízható kiértékelést tesz lehetővé és kiküszöböli azokat a nehézségeket, melyek akkor szoktak mutatkozni, amikor a DTA-görbét és a DTG-görbét külön-külön készülékkel határozzuk meg. Többek között ugyanis pl. a felfűtési sebességet sohasem tudjuk két különböző készülék esetében olyan pontosan összehangolni, hogy a kiértékelésnél zavarok vagy pon- tatlanságok ne mutatkoznának. Súlycsökkenést vagy súlynövekedést leggyakrabban az. alábbi folyamatok okoz- hatnak : 1. kémiailag nem kötött víz eltávozása; 2. kénnailag kötött víz eltávozása; 3. gázleadással (CO,, S03 stb.) járó reakciók; 4. oxidációs folyamatok; 5. OH gyökök leszakadása. A derivatográfos görbék alapján könnyebben tudunk értelmezni, illetőleg ellenő- rizni olyan folyamatokat, melyek hőtartalom-változással járnak és a DTA-görbén endo- term vagy exoterm kitérés alakjában jelentkeznek. Ha pl. egyik DTA-csúcsról feltéte- lezzük, hogy víz vagy gáz eltávozása okozza, ezt a l'G-görbével könnyen ellenőrizhetjük, mert ebben az esetben a TG-görbe súlyveszteséget jelez. Ha ez az eset nem áll fenn, akkor a DTA-görbén mutatkozó csúcsot másként kell értelmeznünk, pl. szerkezeti átrendező- déssel. Példaképpen bemutatjuk egy szegilongi kaolin-minta (2. ábra) és egy komlóskai montuiorillouit-minta (3. ábra) TG- és DTG-görbéit. A kaolinról készült DTG-görbe első csúcsát (a TG-görbe első lépcsőjét) 100° körül az adszorbeált víz eltávozása okozza. Ez a minta halloysitos jellegére utal. A szer- kezeti víz eltávozását jelzi a 600° előtt megfigyelhető csúcs, illetőleg TG-lépcső. A DTA- görbén 95o°-on mutatkozó exoterm csúcs a súly változási görbéken nem jelentkezik, ezen a hőfokon tehát súly veszteséggel nem járó átkristályosodás zajlik le. A montmori Honit DTG-görbéjén 100 0 és 200 0 között mutatkozó nagy kitérés, illetőleg a TG-görbe erős legörbiilése az adszorbeált nagy mennyiségű víz eltávozásának a következménye, a 700 0 és 800 0 közötti súlyveszteség a szerkezeti víz eltávozását jelzi. A súlyváltozási görbéken több effektus nem észlelhető, amiből az következtethető, hogy a montmorillo- nitok DTA-görbéjén 900° körül megjelenő endoterm csúcs nem víztartalom eltávozásából, ill. OH-gyökök lekapcsolódásából származik. Az agyagok ásványi összetételére nagyon jellemző adatokat nyerhetünk úgy is, hogy hőokozta tágulási viszonyaikat tanulmányozzuk. A tágulás mérését d i 1 a tó- in é t e r r e 1 végezzük. A dilatometria már régóta használt módszer, de a mérőműszerek mind jobban és jobban tökéletesednek. Korszerű műszerek optikai berendezéssel működ- nek és a dilatációs görbét a hőmérséklet függvényében automatikusan rajzolják. Hazánk- T a k át s : Műszeres ásványtani vizsgálatok 53 bán a Bollenratli -féle és a Cheveuard -féle készülékek a legelterjedtebbek. A Bollenrath -féle készüléknél a mérésre kerülő mintadarabot egyik végén zárt kvarccső megfelelő nyílásába helyezzük. Amennyiben összehasonlító mérést végzünk, az összehasonlító standard anyagot, mely a használt hőmérsékleti tartományban nem mutat szerkezeti változást, egy párhuzamosan elhelyezkedő ugyanilyen kvarccsőbe tesszük. A mintatartó kvarccsövekre húzzák rá a sínen elmozgatható kemencét. Amennyi- ban a mintadarab két vége nem lenne egymással párhuzamos, ennek kiegyenlítésére kétoldalt megfelelően csiszolt közbülső kvarc darabkákat alkalmazunk. Ezeknek a közve- títésével támaszkodik a mintadarab egyik végével a kvarccső beforrasztott végéhez, másik végével egy — az előbb említettnél sokkal kisebb átmérőjű — kvarccsövecskéhez, mely utóbbi a mintadarab tágulását optikai rendszerre viszi át. Megfelelő szűkítő nyíláso- kon átengedett fényforrás képe a fényérzékeny papíron fénypont alakjában jelentkezik. A fénypont a mintadarab tágulása-zsugorodása folytán függőleges irányban elmozdul. Az elmozdulás nagysága az eredeti hosszváltozás kétszázszorosa (ez szükség szerint négy- százszorosra, sőt nyolcszázszorosra is fokozható) . A fénypont vízszintes elmozdulását az összehasonlító standard -anyag hosszváltozása irányítja, mely a hőmérséklet függvényében ismeretes. A készülékkel abszolút mérést is végezhetünk úgy, hogy összehasonlító anyagot nem alkalmazunk, hanem csak egy mintatartó kvarccsövet használunk és ebbe helyezzük a vizsgálatra kerülő mintát. Ennek hosszváltozása folytán a fénypont függőleges irány- ban változtatja helyzetét. A fénypont vízszintes elmozdulását, mely a hőmérséklet szám- szerű változását jelzi, úgy érjük el, hogy a hőmérséklet mérésére szolgáló pallaplat termő- elem áramát tükrös galvanométerbe vezetjük s a galvanométer tükrét a fénysugár útjába állítjuk. A hőmérsékletet egyidejűleg megfelelően kalibrált műszeren leolvassuk. Az elér- hető legmagasabb hőmérséklet noo “.Szükség esetén a mérést tetszésszerinti gáztérben, illetőleg vákuumban is elvégezhetjük. A Chevenard -féle készülék ugyancsak fotografikus úton regisztrálja a kiter- jedési görbét, ellenőrzött atmoszférában történő mérést tesz lehetővé, összehasonlító anyaggal dolgozik s nagy előnye fent említett készülékkel szemben, hogy automatikus 200 400 600 800 1000C ' 200 400 600 800 10000° 2. ábra. Kaolin derivatogramja Fig. 2. Derivatogram of kaolin 3. ábra. Montmorillonit derivatogramja Fig. 3. Derivatogram of montmorillonite Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet 54 programszabályzó berendezése van. Hátránya viszont, hogy a görbét nem derékszögű koordináta-rendszerben rajzolja és a szokásos százalékos kiterjedési görbét a regisztrált adatokból számítás útján kell megszerkeszteni. A mintadarab elkészítése kivágással vagy csiszolással történik, laza összeállású vagy porszerű anyagok esetében pedig sajtolás- sal. A sajtoláshoz szükséges nyomás anyagon- kint változik, általában 400 kg/cm2. A 4. ábrán a három fő agyagásvány, az 5. ábrán kvarchomok jellegzetes dilatációs fel- vételeit láthatjuk. Több agyagásványt tar- talmazó anyag esetében a dilatogramok összetettek lesznek és kiértékelésük bonyo- lulttá válhat. Dilatométerrel a polimorf átalakulások könnyen követhetők. A hőtágulási görbék alak- jából esetenként a kristályos szerkezet hibáira, vagy egyes ionok elhelyezkedésére is követ- 4. ábra. Kaolinit (a), illit (b) és montmoril- 5. ábra. Kvarchomok dilatogramja — Fig. 5. lonit (c) dilatogramja — Fig. 4. Dilatogram Dilatogram of quartz sand of kaolinite (a), illite (b), and montmorillo- nite (c) keztethetiink. A dilatogramok érzékenyen jelzik a kristályos szerkezet melegítés hatá- sára bekövetkező összeomlását, vagy egyéb strukturális változásokat is. A közönséges fénymikroszkóp nagy segítséget nyújthat az ásványi össze- tétel vizsgálatánál. Ha anyagunk elegendő nagy kr-istályszemcséket tartalmaz, a külön- böző kristályfázisok felismerése nem okoz nehézséget. Vékonycsiszolatban meg tudjuk határozni a szemcsék alakját, hasadási irányokat, ikerképződést, zónás felépítést, kioltási viszonyokat, törésmutatókat stb. Integrációs asztal segítségével az egyes összetevők százalékos mennyiségét is ki tudjuk mérni. Az integrációs asztal olyan berendezés, melynek segítségével a tárgyat egyirányban hat különböző — finom beosztású — csavarral tudjuk elmozdítani. Minden csavarnak más-más kristályos fázis felel meg. Egy-egy csiszolaton több irányban végighaladva meg- bízható százalékos adatokhoz juthatunk. Laza kőzetekről is készíthetünk vékonycsiszola- tokat úgy, hogy a kőzetet csiszolat-készítés előtt kanadabalzsammal vagy valamilyen alkalmas műgyantával itatjuk át. Agyagos kőzetben is szoktak előfordulni megfigyelésre alkalmas nagyságú kristályszemek, sokszor azonban a szemnagyság már annyira kicsi, hogy az anizotrópián kívül már csak a törésmutató meghatározására van mód. Nagyon alkalmas a mikroszkópos megfigyelés az üveges fázis mennyiségi kimérésére. T a k d t s : Műszeres ásványtani vizsgálatok 55 Kolloidális szemnagysággal rendelkező kristálykák meghatározása fénymikrosz- kóppal már nem lehetséges. Ilyen szemnagyság esetén elektronmikroszkópos vizsgálatokkal tudunk célunkhoz közelebb jutni. Az elektronmikroszkóp segítségével meg tudjuk határozni a szubmikroszkópos szemeeskék alakját, méretét és a szemecskék eredeti elhelyezkedését. Fontos feladat természetesen az anyag megfelelő diszpergálása, mert aggregátumok a vizsgálatra nem alkalmasak. A tárgytartó kollódium vagy műanyag hártyával (ioo — 150 Á) bevont fémrostély. Az elektrolitban diszpergált anyagot a hár- tyára felcseppentjük és a felesleget leszívjuk. Beszárítás után a preparátum vizsgálatra kész, szükség esetén felvétel készíthető róla. Szokásos módszer a szemcséknek fémgőzzel történő árnyékolása. Ez részben a képet plasztikusabbá teszi, részben pedig módot ad a vastagság meghatározására. Az eredeti kőzetet úgy vizsgáljuk, hogy vagy vékony lenyo- matot (replika) készítünk a felületéről műanyag vagy rágőzölt szénréteg segítségével, vagy polimerizálódó műanyagba ágyazva vékony metszetet (200 — 250 Á) készítünk belőle. Példaképpen megemlítjük, hogy elektronmikroszkópban a kaolinit kristálykái szép hatszögletes, határozott körvonalú alakban jelennek meg abban az esetben, ha a kristályok épek. A halloysit ,, csöves” kristálykái nagyon jellemzőek és jól felismerhetők. A jelenlevő ásványos elegyrészek felismerését nagymértékben elősegítik a finom- szerkezetre irányuló röntgenvizsgálatok. Kvalitatív vizsgálatok esetén erre a célra egyszerű Debye — Scherrer -féle felvételeket szoktunk készíteni. A nyert diagramot ismert szerkezetű anyag diagramjával hasonlitjuk össze s így állapítjuk meg- az azonosságot. A röntgenvizsgálatok előnyössége kidomborodik, ha meggondoljuk rész- ben azt, hogy a felvételek készítéséhez por alakú mintát használunk s agyagjaink úgy is csak apró szemű kristályhalmazok alakjában állnak rendelkezésre, másrészt azt, hogy egy- egy felvételhez századgrammnyi, szükség esetén néhány milligrammnyi anyag elegendő. A finom porrá tört anyagot monochromás röntgensugarak útjába állítjuk. Tekin- tettel arra, hogy a finom kristályporban mindenféle kristálytani orientáció előfordul, azok a sugarak, melyek eleget tesznek a B r a g g -féle egyenletnek (nA = adsinű) kúpok alakjában refletálódnak. Ezek a kúpok a preparátumot körülvevő filmet vonalakban metszik (6. ábra). Az egyes vonalpárok- nak a középponttól számított helyzete, f H l l / ^ ^ b \ \ W T valamint intenzitásuk jellemző az egyes kristályfajtákra. A preparátum elkészítése úgy tör- ténik, hogy az anyagból 0,1 —0,3 mm át- mérőjű, 10—15 irLrn hosszú henger ala- kot készítünk, mégpedig úgy, hogy a finom porrá tört anyagot vékony falú rönt- genamorf anyagból készült kapillárisba töltjük, vagy megfelelő kötőanyaggal pálcikává formázzuk. Felvétel közben a preparátumot forgatjuk, hogy ezzel is növeljük az interferenciát adó kristályok számát. A Debye— Scherrer -féle porfelvételi eljáráshoz leggyakrabban a Cu vagy Fe antikatódok Ka sugarait használjuk, a fi sugarakat megfelelő szűrővel visszatartva. Azt, hogy adott esetben milyen K-sugárzást használunk, elsősorban az anyag kémiai összetétele határozza meg: nem szabad ugyanis olyan sugárzást használni, mely a vizs- gálandó anyagot magát is sugárzásra gerjeszti. Pl. vastartalmú anyagokhoz hosszabb hullámhosszúságú, F'eKa röntgensugarakat használunk, nem pedig a rövidebb CuKa sugarakat. A kiválasztásnál a kristály rácsállandója is szerepet játszik: nagy rácsállandójú .anyagok nagy hullámhosszúságú sugarakat kívánnak. A felvevő kamra rádiuszát is helyesen kell megválasztanunk: kis rácsállandójú és egyszerű felépítésű anyagoknál jól megfelel az olyan kamra, melynek átmérője 57,2 mm, mert ebben az esetben a pordiagram szimmetrikus vonalainak milliméterben lemért távol- 6. ábra. Röntgen pordiagram — Fig. 6. X-ray dúst pattems 56 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány -füzet sága a kétszeres hajlásszögnek felel meg fokokban. Xagv rácsállandójú, vagy polikristályos anyagokhoz kétszer ilyen nagy átmérőjű felvevő-kamrát előnyös használni, ilyenkor az egymáshoz tartozó interferencia-vonalak közti távolság mm-ben kifejezve a négyszeres hajlásszöget adja. A kamra átmérőjének növelése mindenesetre együtt jár az expozíciós idő megnövekedésével. Normál kamrával agyagásványokat tartalmazó minta — a használt sugárzástól, az interferenciát előidéző kristály minőségétől és az elektromos adatoktól függően — átlagban 2 — 8 órás expozíciós időt kíván, kétszer akkora méretű kamrát hasz_ nálva négyszer ennyit. A rácsállandó értékét (d) a fen temlített egyenletből X = 2dsin 0 számítjuk, miután a d hajlásszöget fenti módon a filmen kimértük. X értéke CuKa sugárzás- esetében 1,54 A, FeKa sugárzás esetében pedig 1,93 Á. A röntgenfelvétellel nyert interferencia-vonalak különböző tulajdonságai lehetővé teszik, hogy az anyag kristályos állapotára következtethessünk. így pl. a reflexiók vonalai egyenletes feketedés helyett pontsorokból állhatnak, a vonalak feltűnően szélesedhetnek vagy elmosódhatnak, vagy intenzitásuk — különösen a nagy hajlásszögű reflexiók ese- tében — az alapfeketedés egyidejű erősödése mellett anomálisan gyengülhet. Ha a prepa- rátumot felvétel közben nem forgatjuk, a pordiagram reflexiói egyes interferencia-pontok alakjában jelenhetnek meg. Ebből általánosságban az következik, hogy a közepes kristály- nagyság 1 fi felett van. 10 fi és 100 fi közötti szemnagyságnál már nagyon durva pontok jelentkeznek. így módunk van a kristálynagyságot becsülni. Polikristályos anyagok ese- tében (ha a preparátumot nem forgatjuk) gyakran előfordul, hogy egyik összetevő ref- lexiói pontsor alakjában jelentkeznek (pl. kvarc), a másik összetevő reflexiói pedig össze- függő vonalakat adnak (pl . finomszemű agyagásvány) . Tű alakú vagy pikkelyes kifejlődésű kristály hosszirányban nagy, keresztirányban kis interfereuciapontot ad. A normális belső felépítésű kristály reflexiói élesek, jól elhatároltak. Az interferencia-foltok periferikus elszélesedése zavart felépítésű kristályra utal. A reflexiók radiálisán elszélesednek, ha az átlagos szemnagyság 0.1 fi alatt van. Ugyanilyen elszélesedést okozhatnak a kristályrács- ban fellépő zavarok (rácshibák) is. Tű alakú, vagy leveles habitusú kristályoknál előfordul- hat, hogy a reflexiók egy része kiszélesedik, más része éles. Ez azt jelenti, hogy a kristályok egyik irányban 1 fi alatti kiterjedésűek, más irányban 1 fi-t meghaladja a nagyságuk. A reflexek kiszélesedése ugyanis fordítottan arányos az egymás mögött fekvő síkhálók számával. A reflexiók intenzitása is változhat. Ha olyan vonalintenzitás-csökkenést találunk, mely annál nagyobb mérvű, minél nagyobb a hajlásszög, ez azt jelenti, hogy a hozzájuk tartozó kristályok szabálytalan rácstorzulást szenvedtek. Ha az interferencia- vonalak csökkenése minden hajlásszögnél egyformán észlelhető, akkor anyagunk csak részben kristályos, részben pedig amorf. Röntgenfelvételek készítéséhez újabban mind jobban és jobban elterjed a d i f - fraktométer használata. A preparátumról érkező reflexiókat Geiger — Müller számlálócső segítségével regisztráljuk. A számlálócső természetesen kétszer akkora sebességgel forog a preparátum körül, mint maga a preparátum. A reflexiók pontos hely- zetét. valamint erősségét automatikus rajzolószerkezet rögzíti. Ezen a módon nagyon j ól- kezelhető és könnyen összehasonlítható diagramokat nyerhetünk. A röntgenfelvételeket kvantitatív meghatározásra is fel lehet használni. Erre a célra mesterséges keverékeket kell készíteni, olyan „belső standard”-et alkalmazva, melynek reflexiói a vizsgált anyag reflexióival nem esnek össze. Ismert koncentrációkkal kalibrációs görbét szerkesztünk úgy, hogy a két anyag reflexióiból egy vagy két jellemző vonalpár intenzitásviszonyát felmérjük a koncentráció függvényében. Mérés alkalmával ebből a kalibrációs görbéből olvassuk le az ismeretlen anyag mennyiségét. T akdts : Műszeres ásványtani vizsgálatok 57 Az infravörös spektroszkópia szintén nagy segítségünkre lehet egyes ásványok felismerésében. Egyes molekuláris csoportoknak ugyanis (pl. C03, S04, Si04, OH stb.), jellegzetes infravörös spektruma van és az abszorpciós görbéken könnyen felismerhetők. Ezeknek a molekulacsoportoknak jelenlétéből vagy hiányából következ- tethetünk bizonyos ásványok vagy ásványmódosulatok jelenlétére. Az infravörös hullámok a látható színkép vörös szélétől a nagyobb hullámhosszú- ságok felé helyezkednek el kb. 8 oktávon át. Hullámhosszúságuk o,8 m/<-től 400 m^-ig terjed. Az infravörös spektroszkópiában a leginkább vizsgált hullámhosszúság-sáv a közeli infravörös vagy alapvibrációs tartomány 2,5 /z-töl 25 /<-ig, vagyis a szokásos hullámszám- ban kifejezve: 4000 cin- 1-től 400 cnf'-ig. A legjellegzetesebb és ásványtani szempontból legértékesebb spektrumok területe még szűkebb: ezeket főleg a 600 cm-1 és 1600 cm-1 közötti hullámsávban találjuk. Amíg az ultraibolya spektroszkópia, mellyel egyes atomok, illetőleg ionok jelen- létét tudjuk kimutatni, az atomok belsejében lejátszódó folyamatok hatásának vizsgála- tára épül, az infravörös spektroszkópia a molekuláris rezgésekkel kapcsolatos spektru- mokkal foglalkozik. A molekuláris rezgések az atomoknak egymáshoz viszonyított perio- dikus elmozdulását eredményezik, egyidejű változást okozva az interatomos távolságban. Azok a mozgások, melyeket a dipólus momentum változása kisér, az elektromágneses spektrum infravörös tartományában abszorpciót hoznak létre. Ezeket infravörös ,, aktív” rezgéseknek nevezzük. Szimmetrikus molekuláris rezgések, melyek nem kapcsola- tosak a dipólus momentum változásával, nem abszorbéálódnak az infravörös spektrum- ban. Ezek az infravörös „inaktív” rezgések. Valamilyen sugárzásnak csak azok a frekvenciái abszorbéálódnak, melyek egybe- esnek a rezgésfrekvenciával. Ebből az következik, hogy abszorpciós spektrumot csak monochromatikus sugárzással nyerhetünk . Messze vezetne, ha a világszerte alkalmazott különböző típusú műszereket ismer- tetnénk. Tájékozódás céljából megemlítjük, hogy az infravörös spektroszkópiában használt korszerű műszerek rendszerint prizmás szerkezetűek, autokollimációs be- rendezésűek, de szerkezetkutatási célokra használnak optikai ráccsal működő készülé- keket is. Korszerű műszerekben a megfelelő fényforrás sugárzását két részre bontják, egyik sugár a vizsgálandó anyagon halad át, a másik sugár mint összehasonlító sugár szerepel. A prizmát leginkább kősóból, vagy káliumbromidból készítik. A felfogó készülék platina- huzalos bolométer vagy fotoelektromcs berendezés. Az abszorpciós görbéket automatikus írószerkezet rajzolja. A minta előkészítése úgy történik, hegy kb. 5 mg-nyi anyagot finom porrá törünk, majd parafinolajjal keverve pépet készítünk belőle és ezt vékonyan felkenjük a kősóból készült mintatartóra, illetőleg behelyezzük egy kősóból vagy káliumbromidból készült küvettába. Sajtolással is előállíthatok a preparátumok. A parafinolaj használata előnyös, mert kevés és viszonylag éles abszorpciós sávja van és e sávok rendszerint nem esnek össze ásványspektrumokkal. Montmorillonit esetében nem használható a parafinolaj, mert a montmorillonit aggregátumokat képez. Ebben az esetben a diszpergálást vízben végezzük. Valamilyen ismeretlen anyag minőségét éppen úgy, mint a DTA-val, az infravörös spektroszkóppal is összehasonlító módszerrel állapítjuk meg. Ismert és lehetőleg szennye- zésmentes anyagokból összehasonlítás céljára felvételeket készítünk és az ismeretlen anyagról készült felvételt ezekkel hasonlítjuk össze. Több anyag egyidejű jelenléte esetén a görbék összetettek lesznek és kiértékelésüknél ugyanolyan nehézségek mutatkoznak, mint az összetett DTA-görbék kiértékelésénél. 58 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány -füzet Néhány gyakorlati adatot említünk: A kvarc, krisztobalit és opál infravörös abszorpciós spektrumát láthatjuk a 7. ábrán. A krisztobalit a kvarctól a 790 cm-1 körüli abszorpciós sávok alapján különböztethető meg: a kvarc színképében megjelenő 778 és 796 cm_1-nél mutatkozó kettős csúcs helyén a krisztobalitnál csak egy sáv jelenik meg 791 cm-1-nél. A kvarc színképében található 695 cm—1-nél levő abszorpció a krisztobalit- nál nem mutatkozik. Az 1085 cm'l-es sáv mindkét ásvány színképében azonos megjele- 7. ábra. Kvarc (a), krisztobalit (b) és opál (c) 8. ábra. Kaolinit (a), és dickit (b) infravörös infravörös abszorpciós színképe — Fig. 7. fnfra- abszorpciós színképe — Fig. 8. Infrared ab- red absorption spectrum of quartz (aj, cristoba- sorption spectrum of kaolinite (a), and dic- lite (b), and opal (c) kite (b) nésű. Kis intenzitású, de jellegzetes csúcs mutatkozik 1170, ill. 1200 cm_1-nél. Az 1500 cm-1 hullámszám feletti kitéréseket parafinolaj, illetőleg vízgőz okozza. Az opál spekt- ruma egészen kis abszorpciót mutat 760 és 840 cm-1 között és egy erőteljesebb elnyelési sávot x 080 és 1100 cm-1 között. Kaolinit és dickit infravörös színképét mutatja a 8. ábra. Az elnyelési sávok nagy- jából ugyanazokon a helyeken jelennek meg, de intenzitásukban szembetűnő különbség figyelhető meg. A 3500 cm-1 körüli abszorpció OH-rezgésekre jellemző. Az illit és montmoril- lonit infravörös spektrumát a 9. ábra tünteti fel. A montmorillonit 1650 cm- 1-es sávja ab- szorbeált vizet jelez. Az illit görbéje teljes ha- sonlóságot mutat a montmorillonitéhoz. Ez nem meglepő, mert a két ásvány szerkezeti felépítése — a kálium szerepétől eltekintve — az atomcsoportok egymáshoz viszonyított kapcso- lódása szempontjából azonos. Az infravörös spektroszkópiával kap- csolatban megemlítjük Augustinik meg- állapításait, aki kimutatta, hogy egyes köté- sek, mint pl.Si — 0— Si, Si— O — Al, Si— O— Me, ... , ... . , infravörös abszorpciót okoznak már akkor is, -9. abra. Iliit (a) es montmorillonit (b) mfra- , ■vörös abszorpciós színképe — Fig . 9. Infrared mielőtt stabil kristály fázisokba rendeződne- absorption specrium^onilite (a), and mont- nek Ezeket & kötéseket Augustinik T a k á t s : Műszeres ásványtani vizsgálatok 59 „előmagoknak” nevezi. Tekintettel arra, hogy jelen esetben nem határfelületekkel elválasztott stabil kristályfázisokról van szó, ezek a kötések sem röntgenográfiai úton, sem más műszerrel nem figyelhetők meg, egyedül infravörös spektroszkóppal. * A felsorolt műszeres vizsgálati módszerek alkalmasak arra, hogy anyagok ásványi összetételét kutassuk. Meghatározásunk természetesen annál pontosabb lesz, minél több io. ábra. Kaolinit hőtágulási és TG-görbéje n. ábra. Iliit hőtágulási 'és TG-görbéje Fig. io. Curves of thermal expansion and Fig. ír. Curves of thermal expansion and TG of kaolinite TG of illite vizsgálatot tudunk elvégezni. A DTA-vizsgálatokat pl. jól kiegészítik a dilatometrikus vizsgálatok, mert előfordulhat, hogy bizonyos térfogatváltozások nem járnak hőhatással, vagy fordítva. A kristályrács összeomlása sem jelenti az összes víztartalom távozását vagy a végleges zsugorodás kezdetét. Példát mutatnak erre a kaolinit és illit dilatogramjai és TG-görbéi. Míg a kaolinit hőtágulási görbéje nagyjából párhuzamosan halad a kaolinit termogravimetriás görbéjével (io. ábra), az illit vízveszteségi görbéje egészen más lefu- tású, mint hőtágulási görbéje (rí. ábra). A kaolinit 13,5 % vizet tartalmaz, de már 500 fok felett erőteljesen zsugorodik. Ezzel szemben az illit csak 6 — 6,5 % vizet tartalmaz, mégis erősen érvényesül a víz expanzív hatása és az illit hő hatására sokkal nagyobb kiterjedést mutat, mint a kaolinit és csak 900 fok felett kezd zsugorodni. Ennek a jelen- ségnek az a magyarázata, hogy a kaolinit kristályrácsa már 500 0 és 600 0 között meg- bomlik, az illité viszont csak 900 0 felett. Magában a vízveszteségi görbe tehát nem alkal- mas az expanzív hatások megítélésére, a dilatométeres görbével együttesen azonban értékes következtetésekre ad alkalmat. Földtani Közlöny, XCIII. kötet. Agyagásvány -füzet 60 Fentiekből azt a tanulságot vonhatjuk le az ásványi összetétel meghatározására vonatkozólag, hogy minél több fajta műszer áll rendelkezésünkre és minél több oldalról közelítjük meg a kérdést, annál pontosabb eredményekhez jutunk. Egyetlen műszer a legritkább esetben tud olyan adatokat szolgáltatni, melyeknek alapján megnyugtató megállapításokat tehetünk. A felsorolt műszeres vizsgálati eljárásoknak kiterjedt irodalma van. Az alábbi iro- dalmi jegyzékben csak néhány könnyebben hozzáférhető munkát sorolunk fel. IRODALOM - REFERENCES i. Lehmann, H.: Die Differenzialthermoanalyse. Beiheft dér Tonindustriezeitung, i. 1954. — 2. Mackenzie, R. C.:The differential thermal investigation of clays. Eondon, 1957. — 3. Smothers, W. J. — Y a o C h i a 11 g, M. S.: Differential thermal analysis, theory and practice. New York, 1958. — 4. Földváriné— Vogl, M.: A differenciális termikus elemzés szerepe az ásványtanban és a föld- tani nyersanyagkutatásban' Budapest, 1958. — 5. E r d e y, L. — Pa ülik, F. : Differenciáltermogra- vimetria. M. Tud. Akad. Kémiai Tud. Oszt. Közi. 7. 1955' p. 55 — 90. — 6. P a u 1 i k, F. — Erdey, E.: Dér Derivatograph. Z. anal. Chem. 160. 1958. No. 4. p. 141 — 152. — 7. Bollenrath, F.: Ein neues optisches Dilatometer. Z. Metallkunde 1933. H. 7-. 1934. H. 3. — 8. Chevenard, P. A.: Analyse dilatometrique des materiaux. Dunnod, 1929. — 9. Rittgen, A.: Das Dilatometer und seine Anwen- dung in dér keramischen Industrie. Bér. DKG 29. 1953. P- 143 — 158. - 10. Takáts, T. — Fehérné, R. M.: Dilatométeres vizsgálatok a szilikátiparban. Építőanyag 12. 1960. p. 425 — 435. — n. Takáts, T. — Borosné, O. M. : Termikus vizsgálatok szŰikátipari anyagokon. Építőanyag 14. 1962. p. 16 — 27. — 12. B r i n d 1 e y, G. W.: X-ray identification and crystál structures of cláy minerals. Eondon- 1951. — 13. Brandenberger, E.: Röntgenographisctí-aualytische Chemie. Basel, 1945. — 14. G 1 a s e r, W.: Gmudlagen dér Elektronenoptik. Wien, 1953. — 15. Liesegang, R. E.: Elektron: mikroscope in Fliigge. Handb. dér Physik Bd. 33. Berlin, 1956. — 16Í A d 1 e r, H. H. — Kér r, P. F. Infrared spectra of refereuce clay minerals. Am. Petrol. Inst. Projcct 49. No. 8. p. 1 — 141. Instrumental studies fór determination of the mineralogic composition DR. T. TAKÁTS In order to determine the qualities of mineral products it is important to know besi- des their Chemical alsó their mineralogical composition. The behaviour of the matériái during treatment is dependent on its mineral constituents and the quantitative ratio of these components. The paper gives a description of the instrumental methods suitable fór determi- nation of the mineralogic constituents. The prineiples of differential thermal analyses, derivatography, microseopy and infrared spectrography are briefly discussed, and the conclusions which can be drawn írom the data yielded by the above methods are set forth. The more different instrmnents are applied and the more multilateral approaches to the question are used, the more exact will be the results obtained. A single instrument rarely yields data permitting to draw definitive conclusions. A MÁD MELLETTI ISTEN- HEGY KAOLINOS KŐZETÉNEK ÁSVÁNYKŐZETTANI VIZSGÁLATA FINOMKERÁMIAI SZEMPONTBÓL Dr. KISS ÉAJOS (V— VI. táblával) Összefoglalás: Az istenhegyi kaolinos kőzet magasabb szintekről lemosódott és melegvízű medencében, periodikusan váltakozó szedimentációs körülmények között fel- halmozódott, kaolinosan mállott riolittufa átmosott reziduuma. Az 5 — 6 méteres vastagságot meghaladó limnokvarcit fedőréteg alatti kaolinos telepösszletben szín, konzisztencia és szennyezettség szerint makroszkóposán 5-féle kőzet- típus különböztethető meg. Valamennyi kőzettípus anyaga vízben szétázik és azok 74 — 94%- át <60 mikron, illetőleg 26 — 42%-át <2 mikron átmérőjű szemcsék képezik. A telepösszlet anyagának 80% -a finomkerámiai szempontból hasznosíthatónak látszik. A hasznosítható kőzetek kb. 28% agyágásványt (kaolinitet két generációban és kevés illitet) , kb. 64% pirogén és limnogén kvarcot és kalcédont, kb. 8% egyéb ásványt (hematit, goethit, limonit, adulár) tartalmaznak. Hidrociklonozással nyert <18 mikronos szemcséket tartalmazó — frakciókban a kaolinit feldúsul és a Fe.O'i-tártalom csökken. A kőzet ásványi összetétele dilatométeres vizsgálattal kielégítő pontossággal kiszámítható. A kőzet <18 mikronos szemcséket tartalmazó frakciójának vizes szuszpenziója, Na2C03 peptizátor alkalmazásával, 8 — 9 pH értéknél éri el a legkedvezőbb folyási sebessé- get. Az aránylag nagy kationadszorpciós T-érték a kőzet kevés illittartalmával és a benne levő nagy fajlagos felületű rostos kalcedon és limnogén kvarcszemecskékkel magyarázható. Kiégetéskor az anyag zsugorodása a kvarctartalom növekedésével csökken. Három kőzettípus próbadarabjai fehérre, két kőzettípuséi pedig a nagyobb vasoxid-tartalom miatt vöröses színre égtek ki. Égetés után porózus, matt fényű és formatartó anyag keletkezik. Az égetés folyamán keletkező krisztobalit kedvezőtlen hatású. Egy kőzettípus kivételével valamennyi kőzet tűzálló. Az eredeti kőzetek tűzállósága 26 — 27 SK, a <18 mikronos szemcséket tartalmazó frakciók valamivel tűzállóbbak: 29/30 SK. Mádtól nyugatra elhelyezkedő szarmata-kori vastag tavi üledék között nagy kiter- jedésű műrevaló bentonit- és kaolinit-telepek vannak. Ennek a területnek a déli részén van az istenhegyi kaolinelőfordulás. Az istenhegyi kaolinos kőzetet finomkerámiai célra a múltban már bányászták. A mindegyre vastagabbá váló kvarcittakaró kedvezőtlen dőlési viszonyai miatt a bányá- szás félbemaradt. A Szerencsi-öbölben előirányzott széles körű földtani kutatás indokolttá tette az istenhegyi kaolinos kőzet tüzetes vizsgálatát, amelyet az Építőanyagipari Központi Kutató Intézet Analitikai és Mineralógiai Osztályán végeztünk el. Öt méter vastagságot meghaladó, növényi maradványokban gazdag, melegvízbő 1 kicsapódott limnokvarcit-réteg alatt helyezkedik el az agyagos tavi üledék (r. ábra). A tavi üledék anyagát a magasabb szintekről ideszállított finom törmelék alkotja. A leüle- pedett anyag tekintélyes része a magasabb szintek kaolinosan mállott riolittufájának kao- lintartalmú iszapjából keletkezett. Az üledék másik része kolliodális kova kicsapódásának köszönhető. A szállított anyag mennyisége és minősége, valamint a lerilepedési időszak viszonyai időnként változtak. Erről tanúskodik a telepösszlet rétegezettsége és a rétegek változó minősége. Az Isten-hegyen levő egykor kvarcitbánya talpába 9 méter mély kutató aknát mélyítettek. Ennek a II. számú aknának Mátyás E. üzemi geológus által készített szelvény rajzát a 2. ábra szemlélteti. 62 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány -füzet Az akna szájától 5 méter mélyen a zsírosfényű, elkovásodott növényi maradványo- kat tartalmazó limnokvareit alatt érték el a kaolinos telepet. Kőzetei színük és konzisz- tenciájuk szerint makroszkóposán 5 csoportba sorolhatók: 1. ábra. Mintagyűjtés az istenhegyi IX. sz. aknából — Fig. i- Prélevements dans le puits II. d’Istenhegy ,.Ili. A” — típus: Fehér, vasas szennyezéstől mentes, kaolindús kőzet, mely a „B”- típusú anyagban 1 — 50 kg-os fészkekben található. Különválasztása ipari célokra nem lehetséges. ,,Ih. B” — típus: Vékony limonitcsíkos, fehér, kaolinos anyag. Benne apró kaolin- gócok vannak. Bányanedves állapotban plasztikus, kiszáradás után morzsalékony és hófehér. A telep anyagának kb. 30 — 35 %-át képezi, tehát műrevaló mennyiségben fordul elő. ,,Ih. C” — típus: Az előzőnél limonitosabb, kissé sárgás árnyalatú, bányanedves állapotban plasztikus, kiszárítva morzsalékony, sovány anyag. Az összlet kb. 30 %-át m- alkotja. Ez a kőzetfajta a ,,B”-típusú anyagot tartalmazó réteg fedőjét és fekiij ét alkotja, de önálló vékony rétegben is megtalálható. A fehér, 1 — 2 mm átmérőjű kaolingócok a sárgás árnyalatú alap- anyagban ennél a típusnál is jól láthatók. ,.Ih. D” — típus: Drapp, esetleg csokoládébama, plasztikus anyag. Benne vasoxiddús barna és fehér, vékony rétegek váltakoznak. A fehér kaolingócok ritkák, ezzel szemben gyakoriak a vasoxiddús, gömbös képződmények. A levelesen elváló felületeken növényi lenyo- matok rajzolódnak ki. A telep kb. 20 %-át ez az anyag képezi. ,,Ih. E” — típus: Egyöntetűen kissé szürkés, rózsaszínű, eset- leg halványdrappos árnyalatú, plasztikus anyag, amelyben limonitos foltok vannak. Vékony közbetelepült rétegeket alkot, melyben a fehér kaolinos gócok szintén felismerhetők. A telep kb. 20 %-át képezi. 2. ábra. A mádi Isten-hegv II. sz. aknájának szelvénye. A kaolinos összletet 5 m vastag limnokvarcittakaró fedi. Magyarázat: A, B, C. Puha, Umoniteres kaolin, D. Drapp, limonitos, kovásodott tavi agyag, E. Szürke, limonitos kaolin, F. Talp a mintavételkor (1959. IX. 7-én). - Fig. 2. Coupe du puits II. au mont Isten hegy, Mád. Ee complexe kaolinifére est recouvert d’une enveloppe de limno- quartzite d’une puissance de 5 m. tégende: A, B, C. Kaolin tendre á veines de limonite, D. Argile lacustre beige silicifiée á limonite, E- Kaolin gris á limo- nite, F. Mur au moment du prélévement (le 7. IX. 1959). K i s s L. : A mádi Isten-liegy kaolinja 63 A minták előkészítése A begyűjtött mintákat típusonként legalább 10 mm átmérőjű rögökre törtük, külön-külön jól összekevertük és átlagosítottuk. 1 . Minden kőzettípusból 2 — 2 kg-nyi mennyiséget desztillált vízben 4900-as finom- ságra megőröltünk. 2. A mintákat desztillált vízben áztattuk, kézzel szétdörzsöltük, majd 10 ooo-es szitán nedvesen szitáltuk: A < 60 mikronos frakciót beszárítottuk : jele -j-őo/z vagy >60^ A < 60 mikronos frakciót : a ) vagy beszárítottuk infralámpák alatt, amikor is a 'finomabb rész, mely kb. 10 mik- ron alatti szemcsékből áll, a beszáradás után kéregszerűen elvált az alatta levő soványabb, porszerű anyagtól. A kérget képező anyagot — 5k, a poros anyagot— 5p jellel különböztet- jük meg, b) vagy lndrociklonoztuk ; a ciklon fe- lülfolyása <18 nnkronos, az alulfolyás pedig 60— x 8 mikronos szemcséket tartalmaz. 3. A szemcsemegoszlási vizsgálatokat a <60 mikronos frakciókkal Atterberg-féle mód- szerrel tovább finomítottuk. A desztillált vízben áztatott, tehát őrlés- mentes anyagok szemcsemegoszlását az I. sz. táblázat, ill.a 3. ábra szemlélteti. A táblázat- ban feltüntetett fajsúlyok a < 60 mikronos frak- ciókra vonatkoznak. A vizsgálatokból kitűnik, hogy a min- ták 10 ooo-es szitamaradéka általában 2 %. Kivételt képez a vasoxidos szennyezésben aránylag gazdag ,,Ih. C” és főleg ,,Ih. D” anyag. A szemcsék kb. 40 %-a 2 mikron alatti. Szembeötlő, hogy a vasoxidban leg- dúsabb mintában, az ,,Ih. D” anyagban van a legkevesebb 2 mikronos szemcse (26 %). 3 ■ ábra. A kaolinos kőzetek szemcseösszeté- telének grafikus ábrázolása. Magyarázat : B, C. Puha, limoniteres kaolin, D. Drapp, limonitos, kovásodott tavi agyag, E. Szürke, limonitos kaolin — Fig. 3. Représentation graphique de la composition granulométrique des roches kaolinisées. Légend e:B, C. Ka- olin telidre á veines de limonite, D. Argilebeige silicifiée á limonite, E. Kaolin gris á limonite I. táblázat A minta jele + 6op <60 (U. 60 — 20 ú 20 — 10 A* 10-5 5-2 á <2 A* Faj- súly g/cm3 s 11 1 y °, '0 Ih. A. I 99 anyaghiány miatt nem vizsgáltuk Ih. B. 2 98 7 6 9 37 39 2,57 Ih. C. 12 88 8 2 IO 34 34 2,56 Ih. D. 26 74 IO 3 IO 25 26 2,57 Ih. E. 2 98 IO 7 1 1 28 42 2,55 Kémiai elemzés súly 64 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet O *oco NCOO^ 0 vo~ tx N O h ej cd c 6 6 hT co ^cc W_ C^ hT cT cT m uo -t- «n O M H d v> co>, O ^ c ov O rf m 10 to ov CO IX Cl co IX Ov O^tx M CO 0 Cl *+ O d voco Ix d Ix IX O Tf- IX IX vo xn co O 1 ^ 0 0 d d 0 0 0 o" O M 0 0 ox rí- OCO co d 1 cö M„ d M O co d O TT & 0 O' O' O’ O O O O 0 d Ox h KM GV M IX M Cl CO M M M CO CO Tf In In 0 O o" Or 0 or 0 d IXVQVO CO M OCO 100 C\ IOCO TÍ- O O M co co xn O 0 M O O M M M M d d 0 00 O . Ix xn xn 00 Cv O M bC d O >1 co xn xn d O m xn c 0 d O O O O O O O 0 IX Ix H CO d d co d 0 o y w xn IX Ox Tf VO Cv OO rj-vO O OCO H d M O" M O" 0 00 Cn COO rf- Ov d co 00 O O tx CO O co Ix 0 Ixoo IX KKC^ d xn TpiO CO VO M M M M M M H M d M O O 0 1 . O O . Cl £ d 0^ 0" d ío>» ^0“ SÍ d O Tí- IX 0 ^ rh O ^ 0 ö co M Cl M d M d d w 10 O O 6 6 O d 0 c 0 0 KO Ix CO IX t}- rf- Ovo Ö Ov OvOv O 00 xn co tx Ixoo 1 ® co Cl d Cl 06 d VO vo 0’ o~ IX IX IX tx Ix IX IX Ix CC.00 \ I V WWW 00 X x x x x ww PQ xx ÍX o C O Ix co co co »n w O co O d O O O -rt- XT> O O vo *n C CD cT o" o . o d o cT o" O O *0 w d co co co co xn 6 O O O O C\ o co m o" o~ o xn o CD O O Ox o m xn x c IX c UO o*' Cl o o o~ Ix d o C_ « H o o o d rf- G\ 0“ o ixom^-wcod-r ve n co co o co Cv M MMMMMMOCO o 'Ú xn 00 co' O tx o vD Ix Cl vo vO co d ►h vq^ cs o* O IX co tx co co 00 Cl 'O IX O 00 VO 00 vo 00 >-« CO CN T? 00" W~ O Ix IX 00 00 Cl CO CO 00^ d hT co" uo Cl Ix CO M4 T xn « fi O U 0 £ £ h- < X X M X K KissL. : A mádi Isten-hegy kaolinja 65 Ásványkőzettani vizsgálatok A kőzetek ásványi összetételének megállapítása céljából az eredeti kőzetekkel, azok különböző méretű szemcséket tartalmazó frakcióival, esetleg kipreparált részeikkel az alábbi vizsgálatokat végeztük el: Teljes oxidos elemzést, kénsavban oldható rész elemzését, differenciális termikus analízist (DTA), dilatometrikus méréseket (Dil), derivált termogravimetrikus elemzést (DTG), röntgen és* mikroszkópos vizsgálatot. A teljes oxidos elemzés eredményeit a II. táblázat tartalmazza. A kémiai elemzés szerint a Si02-tartalom 73 — 93 % között ingadozik. A finomabb frakciók kovatartalma az eredeti mintákénál kisebb. Legnagyobb értéket az „111. D" — típusú anyagban éri el (90, 70 %). Az AloOj-tartalom 15 — 19 % körül változik. Az „111. D” anyag 6% -os A1203- tartalmával szintén kivételt képez. Az A1203 a finomabb szemcséket tartalmazó frakciók- ban feldúsul. Az Fe203 mennyisége az eredeti mintákban 0,8 — 1,6 % között ingadozik. Az „Ih. C” és az „Ih. D” minták kivételével a finomabb frakciók kevesebb vasoxidot tartalmaz- nak, mint az eredeti kőzet. Az S03-tartalom szokatlanul alacsony, vagy éppenséggel csak nyomokban mutat- ható ki, és a finomabb szemcsézetű frakciókban csökken, sőt teljesen eltűnik, pl. . Ih. B” és „Ih. C” jelzésű anyagokban. Az izzítási veszteség átlagosan 6 %, s ennek értéke legkisebb az „111. C” (4,91%) és az „111. D” anyagban (2,35 %). A finom frakció izzítási vesztesége mindenkor nagyobb, mint az eredeti anyagé. Az „111. D” anyag szerves anyagot is tartalmaz, ami érthető, mert benne szabad szemmel is látható növényi lenyomatok vannak. A vegyelemzett minták többségénél, főleg a szabad kvaretartalom megálla- pítása céljából, a kénsavban oldható és oldhatatlan rész mennyisége is megálla- pítást nyert. A kénsavban oldható és oldhatatlan részek vegyelemzési adatait a III. táblázat tartalmazza. Az oldhatatlan rész nagy Si02-tartalma (66 — 87 %) annak köszönhető, hogy a kiol- dott rész alkálitartalmának a meghatározása érdekében, az oldhatatlan maradék lúgos kimosását mellőztük. Ennek következtében az agyagos rész oldásakor felszabadult Si02 legnagyobb mennyisége az oldhatatlan maradékbain visszamarad. Az eredeti anyagból kénsavval az Fe203 többsége kioldódik. A vasoxid kioldását sósavas kezeléssel is el lehe- tett érni, amiből arra lehet következtetni, hogy a vasionok az agyagásvány kristályrá- csába nem épülnek be. A DTA-felvételek Földváriné — Kliburszky-féle gyorsmódszerrel, a dilatométeres mérések Leitz gyártmányú, Bollenratli-típusú optikai dilatométerrel kb. 100 C°/i5 perc felfűtési sebességgel, aTG-görbék Paulik — Erdei-féle derivatográf fal készültek. IV. táblásat- „Ih. B” d kX I minta „Ih. B/kv" d kX I „Ih. B/Sz” d kX I 7,129 3 k 4,285 3 kv 4,205 2 a 4,298 4SZ kv 3,347 5 kv 3,871 3,488 2 a 3,55i 2 k 2,465 2 kv I a 3,366 5 kv 2,289 2 kv 3,298 4 a 2,589 3 k 2,138 2 kv 3,oi4 2 a 2,482 3 k 1,940 2 kv 2,918 1 a 2,362 3 k 1,820 3 kv 2,764 1 a 2,284 3 kv, k 1,673 2 kv 2,579 2 a 5 Földtani Közlöny 66 Földtani Közlöny, XC1II. kötet, Agyagásvány-füzet / IV. táblázat folytatása „Ih. B ” minta ,,Ih. B fkv” „Ik. . BISz" d kX I d kX I , d kX I 2,136 3 kv 1,544 3 kv 2,178 1 a 1,990 3 kv, k 1,453 1 kv i,999 1 a 1,830 5 kv 1,378 4 kv 1,908 1 a 1,677 4SZ kv, k 1,290 I kv i,797 2 a 1,626 1 k 1,259 1 kv 1,525 1 a 1,554 4 kv 1,228 1 kv 1,496 4 k 1,201 2 kv 1,461 3 k 1,184 2 kv 1,384 5 kv 1,154 I kv 1,345 1 k 1,082 2 kv 1,313 1 k 1,294 3 kv 1,261 2 kv 1,236 2 kv 1,207 3 kv 1,186 3 kv 1,159 2 kv 1,086 3 kv „Ih. B” - 18 „Ih. D ” fehér erezet d kX I d kX I d kX I 7,016 3 k i,497 2 k 4,298 3 kv 4,306 4 kv 1,456 I kv 3,372 5 kv 3,855 1 k 1,382 4 kv 2,469 3 kv 3,58o 1 k 1,339 1 k 2,301 3 kv 3,366 5 kv 1,311 1 k 2,265 1 kv 2,567 2 k 1,288 2 kv 2,141 3 kv 2,475 2 kv 1,260 1 kv i,995 2 kv 2,353 2 k 1,229 1 kv 1,830 4 kv 2,284 2 kk 1,203 2 kv i,6 77 3 kv 2,235 1 kv 1,186 2 kv 1,549 4 kv 2,129 2 kv i,i55 1 kv 1,460 2 kv 1,989 2 kv, k 1,082 2 kv 1,385 5 kv 1,824 3 kv 1,296 2 kv 4,669 2 kv, k 1,263 3 kv 1,623 1 k 1,235 1 kv 1,549 3 kv 1,204 3 kv 1,188 3 kv 1,162 1 kv 1,087 2 kv „Ih. D” barna krist. „Ih. D” fehér krist. „Ih. D" beágy. beágy. d kX I d kX I d kX I 4,327 4 kv, a 4,187 5 g 7,106 4 k 3,727 2 a 3,573 2 k 4,434 3 k 3,372 5 kv, a 3,385 1 g 4,147 3 k 2,553 3 a, k 2,692 4 g 3,845 2 k 2,304 3 kv, k 2,576 3 g, k 3,585 5 k 2,241 1 kv 2,445 4 g 2,560 3 k 2,138 3 kv 2,344 1 k 2,505 3 k 1,987 3 kv, k 2,255 3 g 2,347 4 k 1,825 5 kv, a 2,182 3 g 2,310 3 k 1,678 4 kv, k 1,972 1 k 2,193 1 k i,55o 5 kv 1 ,896 1 g i,995 3 k 1,464 3 kv 1,803 2 g 1,949 1 k 1,43° 1 kv 1,721 4 g 1,900 1 k 1,382 5 kv 1,690 1 g 1,841 2 k 1,296 3 kv, k 1,623 I k i,795 2 k 1,264 3 kv 1,565 2 g 1,664 4sz k 1,236 2 kv 1,501 2 g 1,626 3 k 1,207 3 kv l,45i 2 g 1,583 1 k 1,190 3 kv i,542 2 k i,i59 2 kv 1,489 5 k 1,087 3 kv 1 i,457 2 k 1,396 1 k 1,360 3 k . 1,309 3 k 1,286 3 k 1,267 1 k 1,240 3sz k Kiss L. : A mádi Isten-hegy kaolinja 67 „Ih. D"-5P „Ih. D”- 5k „Ih. B” 1400 C°/i ó d kX I d kX I d kX I 4.277 4 kv 4,265 3 kv 5,353 2 m 3.372 5 kv 3,379 5 kv 4,090 5 kr 2,452 3 kv 2,593 2 k 3,4io 3 m 2,289 3 kv 2,478 3 kv 3Ü45 2,863 2 kr 2,224 1 kv 2,304 3sz kv, k 3 m 2,129 1,985 3 kv 2,141 3 kv 2,692 2 m 3 kv 1,993 1,828 3 kv, k 2,495 4 m 1,821 4 kv 4 kv 2,287 1 m 1,672 3 kv 1,681 3 kv 2,206 2 m 1,545 4 kv i,554 4 kv 2,127 1 m 1,458 2 kv 1,510 2 k 2,031 1 kr 1,378 4 kv 1,467 2 kv i,94i 2 kr 1,292 2 kv 1,388 4 kv 1,880 2 m 1,260 2 kv 1,297 2 kv i,7oi 2 m 1,232 I kv 1,263 3 kv 1,610 1,580 3 m 1,203 3 kv 1,237 1 kv 1 m 1,186 3 kv 1,209 3 kv i,53i 2 m 1,156 2 kv 1,190 3 kv 1,503 1 kr 1,084 2 kv 1,140 2 kv i,44i 2 m 1,406 1 m i,340 1 m Jelmagyarázat: kr = krisztobalit, m = mullit, kv = kvarc, k = kaolinit, a = adulár, g = goethit A röntgenfelvételek a Chirana cég „Mikrometa” készülékével, a Debye— Scherrer-féle porfelvételi eljárás szerint, 57,4 min átmérőjű kamrával, CuKa, ill. FeKa sugárzásokkal készültek. A nyers mintákkal elvégzett vizsgálati megfigyelések és megállapítások az alábbi- akban foglalhatók össze: Valamennyi kőzetminta sima, kissé zsíros tapintású. A kovasav a kőzetben részben nagy diszperzitású, színtelen, rostos szerkezetű kal- cedon alakjában fordul elő. A gömbhéjas, rostos szerkezetű kalcedon mikroszkóppal jól felismerhető. Ezek a képződmények aránylag könnyen szabálytalan alakú, vékony lemez- kékre esnek szét. A kaolinitkristályokon kívül a rostos szerkezetű és szabálytalan alakú kalcedonlemezkék is jól láthatók. A kalcedonlemezkék a 60 mikronos frakciókban bőségesen szerepelnek. A kalcedon mellett a szabad SiO, eredetileg dihexaéderes, pirogén kvarckristálvkák alakjában is jelentkezik. Ezek a kvarckristályok többnyire erősen reszorbeáltak, lapjaikon karélyos bemélyedések vannak. Felületük lehet sima, ekkor üvegtisztán átlátszók, de igen gyakran mattfényűek, mert felületük oldódás következtében maratott. Vaimak aránylag ép megtartású fenokristályok, de legtöbbször csak ezek töredékei szerepelnek. A dihexaéderes kvarc főleg a 0,63—0,32 mm-es frakciókban dúsul fel. Az V. tábla, 1. ábrán az ,,Ih. B” 0,65—0,32 mm átmérőjű szemcséket tartalmazó frakciójából Thoulet- oldattal szétválasztott pirogén kvarckristályok, ill. azok töredékei láthatók. Ezt a meg- figyelést IV. táblázat ,,Ih. B/kv” jelű minta röntgenvizsgálati adatai is bizonyítják. Az eredeti riolittufa pirogén kvarckristályai a durvább frakciókban dúsulnak fel. így a kisebb átmérőjű szemcséket tartalmazó frakciók SiO, -tartalma és ezzel párhuzamo- san a szabad kvarc meimyisége csökken. Az epigén rostos kalcedon és a pirogén kvarckristályokon kívül a szabad kvarc 10 mikronnál kisebb átmérőjű, többé-kevésbé gömbölyű alakban is megfigyelhető. Ezek kovagélből száradtak be, majd idővel kristályos szerkezetűekké váltak. A kőzet tekinté- lyes tömegét alkotják, és a hidrociklonozott 18 mikron alatti szemcsék között nagy meny- nyiségbeu megtalálhatók. Az „111. D” jelzésű kőzet anyagának legnagyobb mennyiségét ilyen tavi eredetű, kolloidálisan kicsapódott és idővel átrendeződött apró kvarcszemcsék alkotják (5. ábra). Az „Ih. D” anyagnál szembeötlő az ülepedési körülmények ritmikus változása. Amint azt a bevezető részben már említettük, az „111. D” kőzet vékony leveles felépítésű. 5 68 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet Benne a gyorsan változó ülepedési időszakokat vékony, fehér rétegeknek világosabb és sötétebb barna, kissé hullámos, de mindenkor egymással párhuzamos lefutású vékony rétegeknek a sűrű váltakozása jellemzi. Ez a sűrű rétegezettség erősen kihangsúlyozódik az eredeti kőzet égetett darabján, melynek fényképét a VI. tábía, 6. ábrán láthatjuk. Ilyen fehér réteg anyagának röntgenográfiai kiértékelését a IV. táblázat — ,,Ih. D” fehér erezet-jelű mintánál lathatjuk. -V röntgenvizsgálat szinten igazolta ennek az anyagúak looc: I '2 3 5 6 7 e 9 10 lOOCi 12 3 < 5 6 7 í 9 m kristályos állapotát, noha a reflexiós vonalak iutenzitási értékei kétségtelenül a gyengéb- ben kristályosodott állapotról tanúskodnak. A kvarc jelenlétét a dilatogramok felfűtési görbéin az 500 C° körüli hőmérsékleten jelentkező törés, továbbá a 600 C° feletti hőmérséklet-tartományban a nyereg alakú hát jelzi. A dilatogramok 1000 C° -ig (4 — 6. ábrák) hosszváltozás szempontjából + értéket mutatnak, vagyis a próbatestek égetés utáni mérete az eredeti hosszúságukat meghaladja. Kivételt képeznek az „111. A”Ig: + , Ca2+ együttesen mgeé/100 g anyag Ih. A — 60 ft 9,68 2,23 Ih. B — 60 fi 8,91 8,39 Ih. C — 60 fi 5,72 0,40 111. D — 60 ft I 1,40 1,63 Ih. E — 60 fi 10,68 3,34 Kiss L. : A mádi Isten-hegy kaolinja 73 A gyengén savanyú természetes környezetben a kőzet ásványszemeséinek felületét a kationok teljesen nem borítják be, a lecserélhető kationok mennyisége a T-érték alatt marad. 3. Az égetési vizsgálatokat gyengén megnedvesített porból préselt korongokkal végeztük. A korongokat a IX. táblázatban feltüntetett hőmérsékleteken, szilitrudas laboratóriumi kemencében égettük. A kemence a kívánt hőfokot 8—10 óra alatt érte el, majd meghatározott időtartam után a kemencét kikapcsoltuk és az 14 — 16 óra alatt hűlt le. A Budapesti Porcelángyár üzemi kemencéjében is végeztünk égetési kísérleteket. A préselt korongok legmagasabb égetési hőmérséklete kb. 1180 C° volt. A korongok fele semleges, fele redukáló térben égett ki. Eaboratóriumi kemencében, 1400 C°-on, nedves masszából formázott próbatéglá- kat is égettünk. Ugyancsak laboratóriumi kemencében, 1400 C°-on, eredeti kőzetdarabokat is égettünk, mely módszerrel a kőzetben levő ásványtársulásoknak a természetes környezet- ijén való viselkedését kívántuk megfigyelni. Égetési vizsgálati tapasztalatainkat az alábbiakban foglaljuk össze: a) Az égetési zsugorodás értéke a hőmérséklettel arányosan növekedett. b) A zsugorodás a kvarctartalom növekedésével arányosan csökken, sőt a magas kvaretartalmú ,,Ih. D” minta 1400 C°-on kiégetve, az eredeti állapotához képest +1 % körüli duzzadást jelez, ami nagyobb mennyiségű krisztobalit képződésének tulaj- donítható. c) A mullitképződés mellett a krisztobalit keletkezését állapítottuk meg, A krisztobalit jelenlétét bizonyítják a IV. táblázat ,,Ih. B” 1400 C°/i ó. és ”Ili. E” 1400 C°/i ó. jelzésű anyagok röntgenreflexiós vonalai is. A krisztobalit képződésével értelmezhető az a tény, hogy a kiégetett mintadarabok legnagyobb része a kihűléskor, 200 C° körüli hőmérsékleten megrepedezik. A krisztobalit kétségtelen jelenlétét bizonyítják a 4. és 6. ábrák „Dil. 1400 C°/i ó.” jelzésű dilatogramjai is. Ezeken a krisztobalit módosulatváltozását, 150 — 200 C° közötti hőtartományban a hirtelen dilatáció jelzi. Az előzetesen kiégetett anyagok dilatométeres lehűlési görbéin 575 C° körüli kvarc módosulatváltozás jelét nem láthatjuk. Ebből arra lehet következtetni, hogy égetéskor a finom szemcsézetű kvarc teljes egészében kriszto- balittá alakult. A nagymérvű krisztobalitképződés a gyártás folyamán a gyártmány meghibáso- dását (megrepedezését) okozhatja, de minden bizonnyal, valamilyen módon siettetni lehet annak tridimitté való átalakulását. d) Az adott hőmérsékleteken kiégetett valamennyi próbatest porózus maradt. e) Az „111. A”, ,,Ih. B” és „Ih. E” jelű kőzetekből' készült próbatestek matt fehérre égtek. Az „111. C” kőzet anyaga halvány rózsaszínűre, vagy halvány sárgás-vörösre égett. Az „Ih. D” kőzet anyaga, amint az az oxidos elemzési adatokból várható, téglavörös- re égett. f) A kiégetett eredeti kőzetdarabokon a vasoxiddús erezetek vörösesbarnára égtek és a bennük levő vasoxid 1400 C °-on megömlött. Ezt szemléltetik a kiégett „111. C” kőzet- darabokról készült felvételek (VI. tábla, 5. ábra), valamint az „111. D” típusú kőzet kiégett darabjáról készült fényképfelvétel (VI. tábla, 6. ábra). Utóbb említett kőzetnek leveles rétegzettségét nemcsak a világos és sötétszínű vékony rétegek sűrű váltakozása jelzi, hanem a kőzetben keletkezett, egymással párhuzamos lefutású elválási felületek és repe- dések is. A kvarcdús alapanyagba beágyazott kristályos kaolinit gócok az égetés alatti zsugorodás következtében behorpadnak és azokat gyűrűszerű repedés választja el környe- zetüktől (VI. tábla, 7. ábra). Haakaolinitgócok eredetileg vasoxiddús környezetben voltak. Szárazon préselt korongokkal végzett égetési vizsgálatok Nedvesen formázott próbatéglákkal végzett égetési vizsg. 74 Földtani Közlöny, XCIII. kötet. Agyagásvány-füzet cL d d. -r g t£ >> r. o tü'V V a U Ú > o N • ^•■a **; a t/3 G. -G d N t/3 tr ti 'd oo cT N co VO tx 00 ex" 00 cd •O M M IM ti 1 o w t/j mo\? o o»x O oo cv ÍN. co >M CO N M TJ- oc 00 + ti i n O 00 N o vq c co N a CO in •'d »n ti cd o oo*' oq in in rC co m ex ex ex ex ex . d ■ 'O 13 .q G ^ G -íí. S ~ 6 > 3 > ö G Ö a t/J Cm -G a C4M a o O •*}• M , cd cT CO m Ov N + d s'g- • d o. áé d ró 13 G . Im *d S - - £i *d v-< o a O G • g . fl * 14M* O S C G«d . ö > d b t V-t £, í a C ÍL, > Cm ^ P< > a o b — d rG V mG dd t/l H CJ >8. ssv. m. e rep. G 1-1 G o b o «M C< «*-í Cm > o B o «*.; a oo rrt £ X/i ° m CO q vq vq qv 00 ex co m S ex CO Cl CO M o c M ex O "t£ * g g . o G . ■■4- ű o > * o b «+; a G3 a -r-< V «*; a o o ú CO CX í n co q ex o N co cd + cd 'O *3 n g’ g - f ■ QJ co c 6 vm' o b C «*M* a 4= Cm <4m* a o m M tO®^ cd co o 0 g . G. i*- a u o o cd CX co m co co co co N ex ex M O O cd in in a m m a in I m i m I .g v | | 1 1 BV < <3 B d o U a a Ö e w <1 rá jJ g r-' r-' r- »-* * hM i = fehér, r = rózsaszínű, sz = szürkés, tv = téglavörös, sv = sárgásvörös, h = halvány, v = világos, s = sötétebb, p = pettyezett, m = matt, po = porózus, epo = erősebben porózus, rep = repedezett K i s s L. : A mádi Isten-hegy kaolinja 75 akkor az égetéskor megömlött sötétvörös, üvegfényű alapból kidomborodnak (VI. tábla, 8. ábra). Égetéskor elsősorban ezek a kaolinites fészkek válnak a mullitosodás gócaivá. A kiégetett kőzet felületén kráterszerű, üveges képződmények jelzik az eredeti adu- láros helyeket. Az adulár habos üveggé válik. 4. A tűzállósági vizsgálati eredményeket a X. táblázat tartalmazza. A kőzet tűzállósága szabad kvarctartalmának növekedésével csökken, és a kaolin- tartalom növekedésével emelkedik. A <18 mikronos szemcséket tartalmazó, tehát a ciklo- nozott anyagok valamivel tűzállóbbak, mint az eredeti kőzetek. X. táblázat A minta jele A minta tűzállósága SK Ih. A 27 Ih. B 27 Ih. BEE0 3E~] ‘EZZ1 s!ll 70 »lil gIÍTTTn °EEi ”Ea1 f-{ j 2 “ifi ,;8í -EO "Is ?0 ®EE »E33 "E3 3. ábra. A Szerencsi-öböl főszelvénye, Magyarázat: 1. Negyedidöszaki képződmények, 2. Limno- kvarcit, limnopelit, 3. Riolit, 4. Perlitlapillis horzsaköves riolittufa, 5. Horzsaköves riolittufa, 6. Réteges riolittufa, 7. Horzsakőlapillis riolittufa, 8. Biotitos riolit-kristálytufa, 9. Zeolitosodott — földpátosodott riolittufa, 10. Na-bentonit -telepes, tufitos agyagmárga, 11. Agyagmárga homokkő és tufitpadokkal, 12. Meszes homokkő, 13. Agglomerátumos vegyes tufa, 14. Agyagásványosodott riolittufa, 15. Bentonit .hidrodiagenetikus), 16. Bentonit (hidrotermális), 17. Bentonit (áthalmozott), 18. Iliit, 19. Agyag (szennye- zett, vegyes agyagásványos) , 20. Fúráspont, 21. Törésvonal, vetődés Abb. 3. Ilauptprofil des Szerencs- Beckens. Erklárungen: 1. Quartárbildung, 2. lámuoquarzit I.imnopelit, 3. Rhyolith. 4. Bimmsteinführender Rhyolithtuff mit Perlitlapúlis, 5. Bimmsteinführende Rhyolithtuff . 6. Geschichteter Rhyolithtuff. 7. Rhyolithtuff mit Bnrmsteinlapillis, 8. Biotitfiihrende kristalliner Rhyolithtuff, 9. Zeolitisierter, feldspatisierter Rhyolithtuff, 10. Tuffitführender Tonmerge mit Na-Bentonitlager, n. Tonmergel mit Saudstein- und Tuffitbánken, 12. Kalksandstein, 13. Gemischte agglomeratischer Tuff, 14. Zu Tonmineralien umgevvandelter Rhyolithtuff, 1 5 . Bentonit (liydrodiagene tiseh), 16. Bentonit (hydrothermal), 17. Bentonit (umgeháuft), 18. Iliit, 19. Tón (verunreinigt, mit gemisch ten Tonmineralien), 20. Bohrstellen, 21. Bnichlinie, Verwerfun gén Ca-ionok hatására, a Na-montmorillonit pedig hidrodiagenetikusan tengeri környezetben keletkezett. Áthalmozott télepekben csak Ca-montmorillonitot ismerünk. A Szerencsi-öböl főszelvénye elénk tárja a Tokaj-hegység DNy-i részén levő tufa- szintek térbeli elhelyezkedését. Fúrási adatok szerint a tufaszintek — mindenekelőtt a vízbe hullott és a szárazföldi tufák, továbbá a bázis-agvagmárga, a Na-bentouitos szint, a klinoptilolitosösszlet, az aduláros rétegek, valamint a kovaföldes, vékonyréteges, viszony- lag ép horzskő-tufák jellegzetes és könnyen felismerhető fajtái — horizontálisan jól követhetők. A vulkáni összlet tektonikája az alaphegység szerkezeti képét tükrözi. Az alap- hegységben sok a preformált törés. Ezt az árkos beszakadások és horsztok mutatják. Megegyeznek a fő törési irányok is. A Golop— Szerencs közötti riolittufa-vonulat az Alföld-felé lépcsősen lezökkent. A lépcsők különböző mértékben D-felé (az Alföld-felé) billentek. A térszínből kie- melkedő legdélibb tag (szerencsi Aranka-tető) dőlése 26°. Neme ez— Varjú : Na-bentonit, klinoptilolit és káliföldpát riolittufából 8l Az előbb említett vonulat D-felé meghúzódott, ennek következtében tektonikus árkok alakultak ki, melyekben áthalmozott agyag-telepek és tufák helyezkednek el. A Szerencsi -öböl és az ehhez csatlakozó területeken az ÉNy — DK-i és az ÉK — DNY-i törések nyíltak. Míg az előbbiek mellett erős kovásodás figyelhető meg, addig az utóbbiakkal kapcsolatban széles kvarcit-teléreket találunk. A K — Ny-i törések mellett kovásodást nem tapasztaltunk annak ellenére, hogy ezek is nyíltak. Fúrásaink tanúsága szerint a K — Ny-i törések mellett a felszálló vizek erős anyagkimosást végeztek. A Sze- rencsi-öböl területén több km hosszan követhetők olyan É — D-i irányú törések, melyek mentén termális vizek fakadnak. A kitörési helyek környékén vulkán-tektonikai jelenségek figyelhetők meg. Sok helyen felismerhető az anyaghiány következtében előállott beszakadás. Ilyent találunk Mád határában a Szemere- és Dancka-tetőkön, valamint a golopi Somos-hegy környékén Az Ond XIX. sz. és a Mezőzombor 1/X. sz. fúrások részletes rétegsora Az Ond XIX. sz. és a Mezőzombori i/X. sz. fúrások a szarmata szelvénynek az i. ábrán jelzett részét tárták fel. A mintavétel makroszkópos jegyek alapján, s rétegenként szétválasztott kőzetféleségekből az alábbi részletes szelvényben jelzett magszakaszok átlagolása útján történt. A szelvény kőzeteinek ásványtani vizsgálata A 4. ábrán ismertetett két fúrás közül a Mezőzombori i/X fúrás 139,8 — 291,5 111 (4/b) és az ondi XIX. sz. fúrás 159 — 550 m (4/a ábra) közötti anyagát vizsgáltuk, melyek- ben a következő képződményeket találtuk: agyag agvagmárga tufit bentonitosodott tufit bentonitosodott tufa zeolitos-krisztobalitos tufa aduláros-krisztobalitos tufa aduláros-zeolitos-krisztobalitos tufa Ezek közül teljes részletességgel csak azokat a képződményeket tanulmányoztuk, melyek vulkáni eredetű anyagot is tartalmaznak. ajVulkáni tufák és tufitok (Ondi szelvény II. II. a) Át nem alakult tufa a szelvényben jelenleg nem fordul elő. Többé-kevésbé válto- zatlan piroklasztikum két rétegből került elő (O 3 7 és O 40) , ezek — bár viszonylag kevés — de kimutatható agyagos szennyezést is tartalmaznak s így tutitoknak minősülnek. Tisztán vulkáni anyagból álló tufa azonban eredetileg előfordult az ondi rétegsorban, amire abból következtethetünk, hogy a felső rétegekben olyan bentonitok fordulnak elő, melyekben a kb. 80 % montmorilloniton kívül csak zeolitot és kevés kvarcot találunk, vagyis nem vul- káni eredetű anyagokkal e tufa-rétegek nem keveredtek. E tufák azonban kivétel nélkül bentonitosodtak. 6 Földtani Közlöny 82 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet A bentonit rétegek között helyet foglaló egykori piroklasztikumok sajátságait tehát csak tufitokon tanulmányozhattuk. E célra csekély szennyezettsége miatt, az O 37 és O 40 jelzésű réteg anyaga mutatkozott legmegfelelőbbnek. Vizsgálatuk azért is fontos volt, mert a települési viszonyokból valószínűsíthetű, hogy a jelenlegi bentonit rétegek eredeti tufáinak és tufitjainak vulkáni anyaga a O 37 és az O 40 réteg anyagának főbb tulajdonságaival gyakorlatilag megegyeztek. A O 37 és O 40 jelű tufitok (lásd 4/a ábra) ásványos felépítése legjobban mikroszkóp alatt tanulmányozható. Mindkét réteg anyaga főtömegében nagy plagioklász kristályokból áll. A plagioklászok igen üdék, gyakran zónásak (I b,d) többnyire mérsékelten (I a), néha 162.6 163.0 164.4 165. 7 217 259 276 319 176.1 554 200.0 1:2000 II. 217.0 216,2 1 13 | 90 l'm *=»=• 8.5 225.1 2278 228.4 A.65 229.3 230.8 231.8 232.2 89 24. 02 7JJ7 20 24' 25 Z26 R 28 8.7 8.9 8.8 85 88 8.6 8.8 237.8 239.1 239.0 240.0 2372 ^291 8.8 240.8 19.1 240.5 241.5 2421 242.5 8.6 31 132 : '.342 8.9 9.0 35 248.4 250.4 259.0 36 7.9 14.32 37 269.0 275.8 , 2762Ü3F 2777 278.7 280.0 39 9.0 8,5 9.0 9.0 8.4 17.69 169 283.8 1 1 Gu 89 283.1 41 Ph 8.9 9.2 26 72 .3 9 - 291.4 292.2 1 ^4 I 9.1 297.3 299.2 .6 304.0 .2 I .4 318.7 318.8 .9 321.0 323.0 45 FT 53 54 |h|| 550. 1200 B. 9:1 87 7.5 216.6 1 200 4la — 4/b. ábra. Az Ond XIX. sz. és a Mezőzombor i/X. sz. fúrások szelvényei. Abb. 4la — 4lb. Profile dér Bohrungen Ond XIX. und Mezőzombor i/X. Neme ez— Varjú : Na-bentonit, klinoptilolit és káliföldpát riolittufából sűrűbben (I c) ikerlemezesek. Összetételük a max. szimm. kioltás szerint meghatározva 35 An % (0 40-ben). Kvarc kevés figyelhető meg és hasonlóan kevés a kőzetüveg is. A nagy plagioklá- szok apróbb (I c) vagy nagyobb szemekből (I b, d, e) álló alapanyagba vannak ágyazva, melyben ugyancsak a földpát uralkodik kevés márgás szennyezéssel (főleg kalcittal). Az idegen szennyezés az O 37-ben több mint az O 40-ben s a plagioklász kristályok is kisebbek benne. E két tufit közti különbséget a TG-görbék is kifejezésre juttatják (6. ábra O 37 és O 40). Míg az O 40-ben kevés kalciton és goetlűten kívül egyéb termikusán aktív ásvány nincsen, az O 37 TG-diagramja 5 lépcsőt jelez. A két tufit kémiai elemzése (III. táblázat, A O 37, O 40), a CaC03-szennyezést is figyelembe véve, hasonlóan, mint a plagioklászok viszonylag nagy An-tartalma, szintén arra utal, hogy a bentonitok kiinduló anyagául szolgáló piroklasztikumok bázikusabbak a normális riolit tufákénál. P a n t ó Gábor szerint a normális rioliténál nagyobb bázikus- ság a Tokaj -hegységi riolitokra általában jellemző. E nagyobb fokú bázikus jelleget főleg azért emeljük ki, mert a szelvény felsőbb részein jóval savanyúbb piroklasztikumok foglalnak helyet (III. táblázat, O 2 és O 6) és elzeolitosodtak . b) Bentonitok (Ondi szelvény II. 4/a ábra) Az ondi szelvény 3 1 9 — 2 1 7 méter közti szakaszán (II) 17 montmorillonit tartalmú, márgával vagy tufitokkal elválasztott réteg helyezkedik el egymás fölött, összesen 1 1 m vastagságban. E bentonitok külső megjelenésre (főleg szín szempontjából) és a mont- morillonit tartalom tekintetében igen változatosak. E változatosság az eredeti tufitok nem vulkáni, hanem üledékes eredetű összetevőinek minőségétől és viszonylagos mennyisé- gétől függ. Kis mennyiségű szennyezés esetén a bentonit világos, csaknem fehér szinű és nagy montmorillonit tartalmú, máskor zöld, barna vagy szürke és lényegesen kevesebb mont- morillonitot tartalmaz. A bentonitokat DTA.TG, röntgenmódszerekkel vizsgáltuk, kémiai analízist készí- tettünk és megállapítottuk 20 ml vízben 2 g szilárd anyagot tartalmazó szuszpenziók pi\ értékét. Bentonitok DT A - vizsgálata. A bentonitok DTA-görbéinek (5. ábra) közös sajátsága, hogy kis hőmérsékletű endoterm effektusai közül csak egyetlen jelenik meg 1 50 — 1 70 C 0 között, ami egyéb adatokat is figyelembe véve arra mutat, hogy e bento- nitokban Na-montinorillonit fordul elő. E tekintetben csupán az o 51 réteg anyaga kivétel, melynek görbéjén (5. ábra O 51) a 220 C°-on kialakuló kis endoterm csúcs a cserélhető Na-ionoknak Ca-ionokkal való részleges helyettesítésére utal. Ennek a bentonitnak a sajátságait is azonban inkább a Na- mint Ca- montmorillonit tulajdonságai határozzák meg. Két bentonitban (O 21 és O 49) az első endoterm csúcs 125 C°-on kialakuló inflexiós hajlata tulajdonképpen az első csúcs kezdődő megkettőzése, amelyről kimutattuk, hogy ebben az adszorbeiós és interkristályos víz különféle változatainak meghatározott aránya jut kifejezésre. A DTA-görbék további alakulása igen változatos. Sok minta (O 21, O 28, 0 29, O 30, O 34, O 39, O 49) 460 — 490 C° között kisebb exoterm csúcsot ad, de ez HXh-dal történő kezelés után (O 29 a) — szerves anyag vagy pirít eloxidálása folytán — csaknem teljesen eltűnik. A legjellemzőbb első nagyhőmérsékletű csúcs a bentonitokban a normális mont- morillonitokéval egyezően 710 — 725 C° között alakul ki. Területe a montmorillonit tarta- lomtól függően változik. 6* 84 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet Jellemző e bentonitok görbéire, hogy a nagy hőmérsékletű csúcsot nem követi — a montmorillonitok zömében 850 — 900 C° között megjelenő — második csúcs, hanem ennek elmaradásával, esetleg atipikus kifejlődésével megy át a görbe 900 C° után az exo- term effektusba. E tekintetben nagy hasonlóság állapítható meg e bentonitok és a Wyo- niingi bentonitok között. 5 — 6. ábra. Bentonitok DTA- és TG-görbéi. A görbék száma megegyezik a 4a — b. ábra mintaszámaival Abb. 5 — 6. DTA- und TG-Kurven dér Bentonite. Die Zahl dér Kúrven stimmt mit dér Probeuzahl dér Abbildung 4a— b. iiberein. A montmorillonitra jellemző csúcsokon kívül néhány mintán (O 23, O 28, O 51) illitre utaló lapos endoterm csúcs figyelhető meg 550 C° körül. E minták azonban közönséges anyagot is tartalmaznak úgyhogy az Miit a bento- nitokban nem szingenetikus. A közönséges tengeri anyagot nem tartalmazó bentonitokból az illit mindig hiányzik. Néhány bentonit DTA-görbéje (O 23, O 44, O 49) kalcitot is jelez (márgás tufit eredet) egyesekben pedig alunit is megjelenik. Bentonitok termogravi metrikus (TG) vizsgálata. Termi- kusán aktív ásványok TG-görbéi alkalmas körülmények között pontosabban tájékoztat- nak a kőzet ásványos összetevőinek mennyiségi viszonyairól, mint a DTA-görbék. Neniecz—Varjn : Na-bentonit, klinoptilolit és káliföldpát riolittufából A montmorillonit víz alakjában 500 — 750 C° közötti lépcsőben eltávozó OH-gyökeinek mérhető mennyisége — lia zavaró tényezők nincsenek — a montmorillonit mennyiségének igen pontos meghatározását teszi lehetővé. A O 34 bentonit eredeti mintájáról készült felvétel 500 — 750 C° közötti lépcsője pl. 3,02 %-os súlyveszteséget jelez. A siílyveszteség a Little Rock-i Na-bentonit görbéjének lépcsőjére vonatkoztatva (mely 96 %-os montmorillonit tartalom mellett 4,07 %-os veszteséget mutat) 70,7 % montmorillonit tartalomnak felel meg. E bentonit centrifugá- lással tisztított mintájáról készített TG-felvétel szerint az OH-gyököknek megfelelő súly- veszteség (6. ábra 34a görbe) 4,1 %, vagyis a bentonit akkor a Little Roek-ihoz hasonlóan kb. 96 % montmorillonitot tartalmaz. Ez jó egyezésben van azzal, hogy a centrifugálás durva maradéka 24,5 % volt. A montmorillouit tartalom e viszonylag pontos meghatározását zavarja ebben a hőmérséklet tartományban ugyancsak súlyveszteséget szenvedő egyéb ásványok jelenléte. A zavaró hatás odáig mehet, hogy a meghatározás nem végezhető el. A közölt módszerek- kel a montmorillonit tartalom a megvizsgált rétegekben kb. 15 — 79 % között ingadozik. A bentonitok röntgen vizsgálata. A 17 montmorillonit tartalmú réteg csaknem mind egyikének eredeti mintájáról vagy szemnagyság szerint szétválasztott frak- ciójáról röntgenfelvételt készítettünk (90/ íi sugarú Debye — Scherrer kamrával CuKa sugárzással) az ásványok összetételének pontosabb meghatározására. A röntgenfelvételek adataiból kitűnik, hogy a bentonitok a montmorilloniton kívül egyéb ásványokat is tartalmaznak, legtöbbször kvarcot, kisebb mennyiségben klinoptilo- litot, adulárt és némelykor kalcitot. A kvarc főleg az alsóbb bentonit rétegekben játszik fontosabb szerepet, a felsőbb rétegekben viszont a klinoptilolit megjelenésével háttérbe szorul. Az adulár kis mennyiségben az O 30, nagyobb mennyiségben az O 36 mintában van. E rétegekben előforduló Na-montmorillonit röntgenográfiai sajátságait az O 30 bentonitból centrifugálás útján tisztítással nyert minta diffraktométeres felvételén tanul- mányoztuk. Fontos kiemelni, hogy a természetes Na-montmorillonit diagramja sajátos eltérést mutat a magyarországi természetes Ca-inontmorillonitokétől. Ebben a természetes Na- és Ca-montmorillonitok közti bizonyos szerkezeti különbség megnyilvánulását lát- juk. A 7. ábrán egymás alatt tüntettük föl az O 30 Na-montmorillonit és a gyöngyösoroszi (Magyarország) igen tiszta Ca-montmorillonit diffraktométerrel felvett diagramját. E fel- vételeken is jól látható a kétféle montmorillonit röntgendiagramjának különbsége. E különbséggel hozható összefüggésbe a víz-montmorillonit rendszer, eltérő sajátsága a természetes Na- és Ca-montmorillonitok esetében. Míg a Na-montmorillonit, mint a jelen esetben is, kitűnő Teológiai tulajdonságokkal rendelkezik (a tiszta ásvány 1 % szilárd anyagot tartalmazó vizes szuszpenziója szilárd pasztát alkot), rendkívül jó duzzadóképes- séggel tűnik ki, könnyen alkot szerves komplexeket, eddig a természetes Ca-montmorillo- nitok e sajátságokat nélkülözik és mesterséges Na-bentonittá való átalakításuk során sem érik el hasonló mértékben a természetes Na-formák sajátságait. Ennek oka a természetes Na- és Ca-montmorillonit szerkezetének némi eltérésében állhat, melyet részletesen más- helyütt tárgyalnak a szerzők. c) Zeolitosodott, földpátosodott piroklasztiku mok Az ondi XIX sz. fúrás 217-159 in és a mezőzombori fúrás 291,5 — 139,8 m közötti átalakult piroklasztikumai külső tekintetre rendkívül egyöntetű, egymáshoz megkülön- böztethetlenül hasonló fehéres, világos szürke, világos zöldes árnyalatú 0,1 — 1,0 cm nagy- ságú hófehér, vagy sötétebb horzsaköves zárványokat tartalmazó kőzet. Mikroszkópban vizsgálva a kőzet rendkívül aprószemű ásványok halmaza, melyben csak elenyésző mennyiségben fordul elő egy-egy plagioklász vagy kvarc kristály. 86 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet RTG, DTA, TG vizsgálatok. A kőzetet először M á n d y T. vizsgálta Debye— Sckerrer felvétel útján és a kristályos komponens zömét heulanditnak minősítette. Igen részletes és több irányú vizsgálat után megállapítottuk, hogy az átalakulási termék nem heulandit, hanem ahhoz főleg szerkezetileg igen hasonló klinoptilolit, melyet a Debye- Scherrer diagramok nagy hasonlósága miatt a legutóbbi időkig általában heulanditnak tartottak. Az ásványt először a Wyomingi Hoodoo hegységből P i r s s o n ismertette 1 890- ben és azt az alk: Al203:Si0,:H,0 = 1:1:10:6,6 összetétellel a ptilolithoz igen közelállónak találta. S c h a 1 1 e r 1923-ban az anyag újravizsgálása során monoklin szimmetriát álla- pított meg és a mordenittól és ptilolittól való megkülönböztetés céljából a klinoptilolit elnevezést ajánlotta. Hey ésBannister azonban a röntgenfelvétel útján meghatározott síktávol- ságokat, majd a Yale egyetem gyűjteményének kristályáról ,,a” tengely körüli forgatással készített felvételt teljesen azonosnak találta a heulanditéval és így a klinoptilolit elneve- zést feleslegesnek találta. A heulandittól optikai sajátságaiban mutatkozó eltérés okát Bannister a nagyobb kovasav tartalomban kereste ésaSchaller -féle klinoptilo- litot ,,kovasavdús heulanditnak” tekintette. Az utóbbi 20 évben különböző helyekről nagy tömegű átalakult vulkáni tufákat írtak le, melyekben montmorillonit, hectorit mellett a heulandit játszik nagy szerepet. A fontosabbak: Yellowstone, Dél-Izland, Új-Zeeland, Santa Cruz (Califomia) és Patagonia. Az ezekben található zeolitok azonban optikailag konzekvensen eltérnek a heulanditétől, és a gyakori előfordulásra való tekintettel, mely úgylátszik meglehetősen gyakori föld- tani folyamat eredménye, Brian Mason és Sand Patagóniából származó anya- gon ésF. Mumpton a Linde Társulat laboratóriumában az egész problémakört N e m e c z — Varjú : Na-bentonit, klinoptilolit és káliföldpát riolittufából újonnan vizsgálta meg 1960-ban. A vizsgálati eredmények szerint mégis Schaller álláspontját kell helyesnek elfogadni, és a klinptilolitot önálló zeolit ásványként el kell különíteni a heulandittól. A Szerencsi-öböl zeolit-tartalmú fúrás anyagáról készített diffraktométeres felvétel meggyőzött bennünket is arról, hogy bár csak finom részletekben, de a heulandittól határozottan különböző ásvánnyal, a klinoptilolittal van dolgunk (8. ábra). Egyes vonalakhoz tartozó síkháló távolságok csekély eltérésén kívül a fő különbség a legfontosabb vonalak intenzitásának eltérésében jelentkezik. 8. ábra. A heulandit és a klinoptilolit röntgendiffraktogramja. a — b) Heulandit, c) Klinoptilolit Abb. 8. Röntgendiffraktogramm des Heulandits und des Klinoptilolits. a — b) Heulandit, c) Klinoptilolit Különös, hogy a csekély szerkezeti eltérés ellenére a DTA-görbe igen jelentős eltérést mutat (9. ábra). Míg a heulandit szerkezete 300 C° körül felbomlik és ennek meg- felelően e hőmérsékleten nagy endotenn effektus jelentkezik, a klinoptilolit DTA-görbéje az exoterm tartomány felé haladva lényeges változást egyáltalán nem jelez. Különböző hőmérsékletre hevített minták röntgenfelvételei kimutatták, hogy a heulandit 250 C°-on bekövetkező felbomlásával ellentétben a klinoptilolit szerkezete 700 C°-ig épségben marad. A termogravimetrikus felvétel (10. ábra) szerint a két ásvány igen hasonló módon dehidratálódik. Némi különbség megállapítható abban, hogy a heulandit görbéjén 300 C °-on enyhe törés figyelhető meg. Hasonló különbséget a két ásvány infravörös spektru- mában is találtunk. Ugyancsak észleltük számos kutató megfigyelésével összhangban, hogy a heulandit 1,50 törésmutatója helyett az általunk vizsgált ásvány törésmu- tatója 1,480. A vizsgálati adatok alapján nyilvánvaló, hogy a Szerencsi-öböl piroklasztikumai- nak zeolitosodása során képződött ásvány a heulandittól biztosan megkülönböztethető klinoptilolit. Az átalakult piroklasztikum ásványos felépítésében egy-két rétegtől eltekintve, melyekben autogén adulár van túlsúlyban, a klinoptilolit az uralkodó ásvány. Igen tekintélyes vastagságú rétegekben rajta kívül más kristályos összetevő a röntgenfelvé- teleken nem is jelenik meg. A vonalak élességéből vagy elmosódottságából a diffúz alap- 88 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet feketedés intenzitásából változó mennyiségű üveges anyagra is lehet következtetni. A kőzetüveg jelenlétét infravörös spektroszkópiával közvetlenül is kimutattuk. A mező- zombori fúrás felsőbb rétegeiben jelentős mennyiségű krisztobalit és adulár is megjelenik, melyek némelykor a klinoptilolit mennyiségét is felülmúlják. 100 200 300 4 00 500 600 700 800 900 WC g. ábra. A heulandit és a klinoptilolit DTA-görbéi. H. Heulandit, O,, O,. Klinoptilolit — Abb. g. DTA- Kurven des Heulandits und des Klinoptilolits. H. Heulandit, 0„, 03. Klinoptilolit io. ábra. A heulandit és a klinoptilolit TG-gör- béi. H. Heulandit, O és M. Klinoptilolit min- ták — Abb. io. TG-Kurven des Heulandits und des Klinoptilolits. H. Heulandit, O und M. Kli- noptilolit-Proben 8 23’ 22 • 21’ 2r 2 7 21’ 23 ' 22 * 21‘ 23’ 22- 21* tobalit és adulár jelenléte. Ezért a mennyiségi meghatározásra kalorimetrikus mé- résre visszavezetett eljárást dolgoztunk ki. Miután a hevítésre eltávozó zeolitos vizet az ásvány vízbehelyezése után igen nagy sebességgel újra felveszi, az ezzel együtt felsza- baduló hőmennyiség mérése lehetővé teszi a klinoptilolit mennyiségének meghatározását. A vizsgált kőzet kb. 5 g-nyi mennyiségét 200 C °-on 3 óráig tartottuk. Exszikkátorban való lehűlés és mérés után keverő kaloriméterben meghatároz- tuk az 1 g száraz anyagra eső felszabaduló hőmeny - nyiséget. E cal/g-ban kifejezett értékek igen jól összhangban vannak a kiválasztott minták diffraktométerrel készített felvételein a 3,96 kX csúcsok területével ( 1 1 . a) . E mérést a számí- tásba jövő egyéb összetevő, így a kőzetüveg és adulár nem zavarja. Pl. a perlit kőzetüveg ilyen módon meghatározott nedvesítési hője mindössze 0,02 cal/g-nak adódott, amely érték a zeolitoké- hoz képest elhanyagolható. Hasonlóan csekély az adulár nedvesítési hője is. A cal/g értékeket tiszta klinoptilolit etalon hiányában a klinoptilolit tarta- lom százalékához egyelőre nem rögzítettük. így a (4a ábra) jobboldalán feítüntetett számoszlop cal/g érté- gojának kei csupán viszonvszámok, melvek az összehasonlí- függése - A bb. 11 .Zusammenhang zwischen tott mintákban levő klinoptilolit aranyat jelölik. ülolits und dér Benetzungswárme Neme ez— Varjú : Na-bentonit, klinoptilolit és káliföldpdt riolittufából d) Adulár tartalmú rétegek Igen jellegzetes, bár a klinoptilolit képződéséhez képest kisebb intenzitású folyamat a piroklasztikum földpátosodása. A nagy mennyiségű földpátot tartalmazó minták Debye — Scherrer és diffraktométeres felvétele alapján kitűnik, hogy e rétegekben adulár kristályokkal van dolgunk. A földpátosodás kétféle módon jelentkezik: vagy a klinoptilolitosodás kísérőjeként, vagy egy-egy vékonyabb rétegben, uralkodó folyamatként. A mezőzombori fúrás 155 — 155,4; 255 — 255,4; 258 — 258,8; és 260 — 5—263,8 m közti rétegei csaknem tiszta kriszto- balit beágyazásoktól eltekintve kizárólag adulárt tartalmaznak. Az ondi XIX. fúrásban pedig a 184,5—185,3 m réteg áll ugyancsak adulárból. A másodlagos adulár megjelenését kitűnően lehet tanulmányozni vékony metsze- tekben polarizációs mikroszkóppal. Azokban a mintákban, melyekben a zeolitosodás kísérőjeként a röntgenfelvételek csak kisebb mennyiségű adulárt mutatnak ki, a mikrosz- kópi képben az adulár a behullott piroklasztikum egykori szemcséinek szegélyén, mintegy annak kontúrját megvonva jelenik meg. Párhuzamos nikol állásban a klinoptilolithoz képest nagyobb törésmutatója miatt fellépő Becke vonalakról vagy pedig a klinoptilolité- hoz képest jóval nagyobb kettőstöréséről ismerj ük fel az adulárt. A klinoptilolit 0,001 ket- tőstörése miatt sötét vasszürke és alig különbözik az izotróp kőzetüvegtől. Az adulár vi- szontorientált anizotrop körvonalakat alkot, mely teljes lefutásában (1 szemcsén belül) egy- szerre olt ki, vagy világosodik meg. Horzsakövekben a kapillárisok irányát követő párhuza- mos világos vonalakként, keresztmetszetben pedig párhuzamos nikolállás mellett világos pontokként (Becke vonal) különíthető el a sötét kőzetüvegtől és klinoptilolittól. A teljesen adulár tartalmú rétegekben viszont nagy, bizonytalan körvonalú foltok alakjában tűnik fel, melyek keresztezett nikolállás mellett gyakran hullámosán oltanak ki. A Na-bentonit, klinoptilolit és adulár képződése Azok a megfigyelések, melyeket az ismertetett képződmények vizsgálata során tettünk, bár a keletkezés alapvető feltételeit körvonalazzák, még sem határozzák meg egyértelműen e képződések keletkezéséhez vezető konkrét folyamat minden részletét. Egyes kérdések értelmezésére azért alternatív elgondolásokat kell figyelembe venni. A földtani helyzet, ásványos összetétel és mikrostruktúra bizonyossá teszi, hogy a Szerencsi-öböl vizsgált képződményei tengervízben felhalmozódott piroklasztikumok átalakulási termékei. Bizonyos továbbá, hogy az átalakulást végző folyamatok energia- forrása nem endogén eredetű, mint aTokaj-hegységben általában, hanem a piroklasztikum vízbeni felhalmozódást követő — Powersi értelemben (1959) — regionális jellegű hidrodiagenetikus, vagy/és petrodiagenetikus jelenségek. A kiindulási anyag vulkáni tufa, illetőleg tufit, amely a vizsgálat adatai szerint a szelvény alsó részében 35 An %-al jellemezhető, a riolitnál bázikusabb, zömmel kristá- lyos tufa, magasabb szinten viszont kevés savanyú plagioklásszal jellemezhető, javarészt kőzetüvegből álló, normális riolitnak megfelelő összetételű tufa. A jelenlegi kiindulási termékek legjellegzetesebb képviselőiről kémiai elemzéseket készítettünk, melyek tekintve a folyamatok topokémiai jellegét, különösen a zeolitosodott rétegekben jól jellemzik az eredeti kőzetet. Az elemzési adatokból jól látszik, hogy a mezőzombori fúrás zeolitos képződményei kémiai tekintetben egyöntetű összetételűek. Az ondi fúrás (4 km-rel távolabb) zeolitos anyaga a mezőzomboriéval ugyancsak teljesen egyező és egyúttal nagyon hasonló a B. Mason ésB. Sand -féle patagóniai minta összetételéhez. Ez az összetétel normá- lis riolitnak felel meg, ha figyelmen kívül hagyjuk a zeolit magasabb víztartalmát. 90 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány -füzet Az adulárdús rétegekben természetesen jelentősen emelkedik a K20-tartalom és csaknem eléri a io %-ot. Az O 34 minta elemzése egy 70 % montmorillonitot tartalmazó réteg kémiai össze- tételét adja, míg az O 37 és O 40 mintáé az említett viszonylag ép tufitok összetételét tükrözi. Ezek közül az utóbbi agyagos szennyezést alig tartalmaz, úgy hogy ennek össze- tétele elég jól adja vissza az eredeti kőzet kémizmusát, megerősítve azt a fentebb hangoz- tatott megfigyelést, hogy az alsóbb piroklasztikumok bázikusabbak a felsőknél. A szuszpenziók pn értékei (4a ábra) mind erősen lúgos tartományban vannak, a bentonitokéi átlagosan valamivel jobban, mint a zeolitos rétegekéi. Ez arra vall, hogy a leülepedéskor jelentős alkáliionkoncentráció uralkodott. A felsorolt adatok alapján az ismertetett képződmények keletkezésére vonatkozólag a következő kérdések merülnek fel: 1 . Mi az oka annak, hogy a szelvény alsó részében a piroklasztikumból bentonitok, felső részéből pedig klinoptilolit és adulár keletkezik. 2. Mi az oka annak, hogy a Tokaj -hegységben egyébként általános káliumdúsulás- sal és nátrium eltávozással ellentétben itt a nátrium megkötését (Na-bentonit) tapasztaljuk. 3. Hogyan keletkezik Na-montmorillonit Ca-ionokban dús márgarétegek között. E kérdések megválaszolása elvileg két különböző genetikai modell alapján lehetséges: 1. A kiinduló piroklasztikuin anyagi -összetételbeli különbsége és 2. az anyagi összetételtől független külső körülmények különbsége alapján. Az első modell alapján a tufa átalakulási termékeinek különbsége az eltérő alap- anyagra vezethető vissza. Kétségtelenül megállapítható a különbség az ondi fúrás alsó és felső szintjének összetételében s úgy látszik a riolitnál bázikusabb és plagioklász tartalmú, főleg kristályos tufából lúgos kémhatású közegben Na-montmorillonit keletkezik. Eehet, hogy ilyenkor szerepe van a földpátban meghatározott szerkezetben előforduló nátrium- ionoknak, amelyek átmennek a montmorillonitba, és kölcsönzik annak Na-ásvány jellegét. E topokémiai folyamatot tehát a márga nem befolyásolja. A savanyú, főleg felső tufából zeolit keletkezik a diagenezis során és pedig nem a Ca-tartalmú heulandit, hanem Na-, K-klinoptilolit, mert az adott földtani környezetben az Na + K túlsúlyban van a Ca-ion koncentrációjához képest. A klinoptilolit azonban szerkezetileg kevesebb káliumot tartalmaz, mint a kiindulási kőzetüveg. Ezért a kőzetüveg topokémiai átalakulása során K-ionok szabadulnak fel, melyek a szemcsék felülete irányában diffundálnak. Itt a megtorlódás révén a koncent- ráció annyira növekszik, hogy a kőzetüveg klinoptilolit helyett itt adulárba megy át. Ezt a jelenséget nagyobb nyomáson és hőmérsékleten mesterségesen is lehet követni. A klinoptilolit eredeti állapotában hidrotermálisán kezelve ugyanis 400 C °-ig is változatlan, kálium-ionok hozzáadásával azonban már 250 C°-on 12 óra alatt teljesen adulárrá alakul át (10. ábra M15 és MisHy görbe) . Ez a mechanizmus kitűnően magyarázza a mikrosz- kópi képet, melyben az adulár a szemcsék szegélyén jelenik meg. A zömében aduláros rétegek képződését megnövekedett K-tartalmú üveges piro- klasztikum kiindulási anyaggal magyarázzuk. E nagyobb K-tartalmú magma a differenci- áció vagy a mellékkőzetből felvett K-tartalom révén (Szádeczky-K. E.) periodiku- san előállhat a magmatartók felsőbb részében. A szelvény képződményeinek keletkezésében a külső körülmények változásának bizonyára kisebb szerep jut. A Na-montmorillonit képződését azonban kézenfekvő módon magyarázhatjuk a piroklasztikuin tengervízben bekövetkezett liidrodiagenetikus átalakulásával. Ezt lát- szik igazolni az a megfigyelés is, hogy a szelvényben mindig csak a vékony tufa (tufit) N eme ez— V arju : Na-bentonit, klinoptilolit és káliföldpát riolittufából rétegek bentonitosodtak, míg a vastagabb rétegek változatlanok maradtak. Ugyanis a vékony rétegek általában lassú vulkáni anyagszállítás termékei, melyek így hosszú időn át érintkezhettek a tengervízzel; a gyors anyagszállítással kapcsolatba hozható vastagabb rétegekben, az egymás fölé rétegződő anyag azonban hamarosan elzárja az alatta fekvő réteget a tengervíztől. Másrészt a tengervíz jelenlétével magyarázhatjuk a bentonit Na-jellegét, mert a tengervíz iooo egységében mindössze 0,4001 egységnyi Ca2+-ion van, 10,5561 egységnyi Na+-ionnal szemben (R a n k a m a) s így a felépülő agyagásvány szerkezetébe a tömeg- hatás következtében kicserélhető kationként Ca2+ helyett Na+-ionok épülnek be. A teljes szelvény képződményeinek keletkezése nem vezethető vissza a külső körül- mények változására, mert a zeolitos rétegek is marin eredetűek és a zeolitosodás, mintegy átmenetként kisebb mértékben már a felső bentonitos rétegekben is jelentkezik. Kétségte- len , hogy a tengervízben végbemenő és eltérő ásványos összetételre vezető folyamatok kiinduló anyagai is eltérőek, nemcsak kémiai összetétel tekintetében, hanem abban is, hogy az alsó bázikusabb tufák kristályosak, míg a felső savanyúbbak nagy részben üveges jellegűek voltak. Az előbbiből bentonitok, az utóbbiból klinoptilolit keletkezett. Bildung von Na-Bentonit, Klinoptilolit und Kalifeldspat aus dem Rhyolithtuff des Szerencs- Beckens DR. E. NEMECZ - DR. GY. VARJÚ* Verfasser beschreiben den geologischen Bau des im SW-Raum des Tokajgebirges von den Ortschaften Szerencs, Mád und Ond mnrandeten Szerencs— Beckens auf Grund dér Bohrprofile. Sie erörtern ausführlich den mineralogischen Auf bau dér in den Profilén vorkommenden Gesteine und weisen darauf hin, dass das bisher für Heulandit gehaltene Hauptmineral dér massenhaften Trasse eigentlich Klinoptilolit sei. F.s wird ausserdem auf die ausgezeichneten rheologischen Eigenschaften des im Profil auftretenden Na-Ben- tonits und auf die wiehtige praktische Bedeutung dér durch Adularisierung zustande- gekommenen Bildungen hingewiesen. Was die Genetik dér dargelegten Mineralien betrifft, könnte, nach dér Ansicht dér Verfasser, meistens eine hydrodiagenetische Umwandlung des Tuffs in Betracht kommen. * Acta Geologica. Tomus VI. 1962. pp. 389 — 427, völliger Text in englischer Sprache. A SZEGILONGI KAOLIN GENETIKÁJA I)R. VARJÚ GYUUA — MÁNDY TAMÁS (VII. -VIII. táblával) Összefoglalás: A dolgozat a szegilongi kaolinelőfordulás genetikai kérdéseit kívánja tisztázni, s ezzel összefüggésben a telep anyagának részletes ásvány-kőzettani vizsgálatát is ismerteti. A földtani r viszonyok alapos mérlegelése igazolja, hogy a telep kétségtelenül hidrotermális, nem pedig áthalmozott eredetű. A kaolinosodási folyamat ismert geokémiai mozzanatai jól követhetők a szegi előfordulás esetében is. Bizonyítható, hogy a nagy meny- nyiségű SiO, eltávozása és az intenzív alkáli-mobilizáció a telep alatt levő hatalmas alkáli- dús riolittufa-összleten át felszálló hidrotermák következménye. A magas vastartalom ellenére észlelt fehér szín a vasnak a kaolinit rácsába való beépülésével magyarázható. A kaolinképződés közbeni p h- és redox-viszonyok változásait is részletesen elemzi a dol- gozat. A második rész szerteágazó vizsgálati anyagából megállapítható, hogy a szóban- forgó kaolinit igen rosszul kristályosodott, s kristályrácsának rendezetlensége a fireelay- állapothoz van közel. A szerzők ezzel kapcsolatosan számos érvvel alátámasztva kifejtik azon nézetüket, hogy a kaolinit és fireclay, mint ásványok éles megkülönböztetése kőzetek- ben nem indokolt. A szegilongi kaolin érdeklődésre tarthat számot, mind tudományos, agyagásvány- genetikai, mind pedig gyakorlati, tűzállóanyagipari nyersanyag szempontjából. Az első vonatkozásban hangsúlyozandó a Tokaji-hegység magas SiCh-tartalmú, üveges vulkanit- jainak agyagosodása során végbemenő Al-dúsulás körülményeinek felderítése, a rnásodk vonatkozásban pedig az igen jó minőségű, nemesített szegi kaolin-készletek növelését szolgáló, új előfordulások felfedezését lehetővé tevő földtani kutatási elvek megismerése. Ennek érdekében a keletkezés alapvető folyamatának megállapításán túlmenően még több fontos részletkérdést is tisztáznunk kell, illetve azokat be kell illeszteni abba a gene- tikai képbe, amelyet a szegi kaolin előfordulás kapcsán felvázolunk. Az anyakőzet és a kaolin átlagos összetételének összehasonlítása azt mutatja (I. táblázat), hogy az üvegtufa Si02 tartalmának 40 %-a eltávozik az átalakulás I. táblázat Anyakőzet (üvegtufa) Meta- vulkanit (kaolin) SiO* 76,0 47 ai2o3 ii,3 34 Fe.Oj 1.5 4 CaO 0,8 I MgO 0,4 o,4 alkáli 5.5 0,0 izz. veszt. 4,7 14 100,2 100,4 folyamán. Tisztázni kell tehát a kovasav eltávozásának körülményeit, mert csak ezzel együtt lehet értelmezni az Al203-dúsulását is. A szegi kaolin vastartalma magas. A tufa és a kaolin vastartalmát összehasonlítva azt találjuk, hogy szintén dúsul, mégpedig az alumíniumoxidéval teljesen azonos arányban. Kérdés, hogyan történt ez a dúsulás. Meg kell magyaráznunk, milyen módon távozott el a tufa jelentős alkáli, főleg K20- tartalma. A genetikai viszonyok határozták meg a kéntartalom fellépését és jellemzőit mennyiségén kívül előfordulási módját is. Varjú — Mán dy : A szegilongi kaolin genetikája 93 Végül, de nem utolsó sorban kapcsolatot kell teremtenünk a kaolinit keletkezési körülményei, valamint fizikai, ásvány -kőzettani, műszaki tulajdonságai között, amilyen a kristályosodottság, homogenitás, plaszticitás, égetéskor fellépő repedezés, magas vas- tartalom ellenére fennálló — baritra vonatkozó — fehérség (76 — 85 %). A telep feküje (és egyben anyakőzete) több száz m vastagságú riolittufa-összlet. A liidrotermák a fekvőben levő vastag riolittufából tekintélyes mennyiségű alkáliát mobilizálhattak és hoztak fel a magasabb tufaszintekre. A közvetlen magmatikus alká- liaszolgáltatást ezért a mi esetünkben kikapcsolhatjuk. Bár érdemes emlékezetbe idézni Varjú Gy. 1956 évi megfigyelését, mely Tolcsva környékén kiterjedt kálimetaszo- 0 500 1000 m Aj < 1 < 1. ábra. A szegilongi kaolin földtani helyzete. A ) Földtani térkép. (Frits József szerint) Magyarázat: 1. Piroxénandezit, 2. Pszeudoagglomeratumos andezit, 3. Horzsakőtufa, 4. Nyirok, lejtőtörmeíék, 5. kösz, nyirok, 6. Áradmány, 7. Szegilongi kaolinbánya, 8. Szegilongi regi kaolinbánya Abb. 1. Geologische kage des Szegilonger Kaolins. A) Geologische Karte. (nach J. Frits). E r kiáru n- gén: 1. Pyroxenandesit, 2. Pseudoagglomeratischer Andesit, 3. Bimsteintuff, 4. kösslehm, Gehánge- schutt, 5-. köss, kösslehm, 6. Alluvium, 7. Szegilouger Kaolingrübe, 8. Alté Kaolingrube bei Szegilong. Puc. 1. reonoruneCKoe nono>KeHHe CernnoHrcKoro KaonuHa. A) reonorimecKaa KapTa no fi. (Jjpimy. Jle" r e h a a : 1. rinpoKceHOBbiií aHAe3HT, 2. nceBAoarrjioMepaTOBbin aHAe3HT, 3. neM30Bbiií Tycj), 4. CaMaH, ocbinb, 5. Jlecc, caMaH, 6. HaHocbi, 7. KaoJiHHOBoe MecTopo>KAeHneBC. Cernnonr, 8. CTapbiü KaonuHOBbiii Kapbep b c. Cer 94 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet matézist talált a magas K.O-tartalmú riolitok szomszédságában. Az átlagosan 2,5 — 3,2 % Na20 és 3,5 — 4,0 % KoO-tartalmú, vastag riolittufa összleten áthaladó felszálló hidrotermák az alkáliák oldódása folytán feltétlenül liigos kémhatásiiakká váltak. Az eleinte hosszabb időn át meglehetősen tömény, nagy oldatok a montmoril- lonit, a nagy káliumfelesleg miatt méginkább az illit keletkezésének kedveztek. A Tokaj- hegységi hidrotermális folyamatok első szakaszára jellemző a nagy mérvű Na-mobi- lizálás és a helyi K-feldúsulás. Ebben a folyamatban képződik a fúrásokban oly gyak- B) B) É — D-i földtani szelvény. Magyarázat: 1. Fehér kaolin, 2. Sárga kaolin, 3. Pirites fehér kaolin, 4. Barna, szürke, vörös agyag, 5. lefejtett rész, 6. Kőpor, riolittufa, 7. Nyirok, 8. Andezit, 9. Törés- vonalak, 10. Hidrotermák útja B) N— S-lielies geologisches Profil. Erklárun'gen: 1. Weisser Kaolin, 2. Gelber Kaolin, 3. Pyrithaltiger weisser Kaolin, 4. Brauner, grauer, roter Tón, 5. Abgebauter Abschnitt, 6. Gesteinstaub, Rhyolithtuff, 7. Lösslehm, 8. Andesit, 9. Bruchlinien, 10. Wege dér Hydrothermen B) C — lO-íí reo.norHMecKHí! pa3pe3. J1 e r e h a a : 1. Bejibiií KaonriH, 2. TKejirbiíi Kao/iHH, 3. flnpuTOBbifi öenbin Kao/iHH, 4. KopimHeBau, cepaa, KpacHaa rmma, 5. OTpa6oTaHHbiü ynacTOK, 6. KaMeHHaa nbinb, pno- nHTOBbiii Ty(J), 7. CaMaH, 8. AHae3HT, 9. JIhhhh pa3JiOMOB, 10. riyra rnapoTepM ran jelentkező kőzettípus, mely csak 0,1— 0,3 % Na20-tés 4 — 7,8 % K20-t tartalmaz. A montmorillonit és az illit tisztán igen ritkán jelentkezik. Legtöbbször kevert agyag- kőzeteket találunk, melyet még tovább komplikál, hogy a kaolinit csoport agyag- ásványai is felismerhetők helyenként ezekben a kőzetekben. A szegi előforduláson fontos bizonyíték, hogy a telep szélén, több minta röntgenelemzése határozottan ki, mutatta mind az illit, mind a montmorillonit jelenlétét. Szegi esetében az általánosan ismert kaolinosodási folyamaton kívül azonban számolnunk kell még egy, a kifejezett kaolinosodást időben megelőző hatással, amely lehetővé tette a fiagy mennyiségű Si02 eltávozását. A Tokaj-hegység kaolin-előfordulásai- nak legtöbbjén — Bomboly, Végardó, Mád-Királvhegy, Ond, Monok — a kaolinitképző- déskor felszabaduló SiO, a helyszínen marad, és vagy finom eloszlásban, belső elegyedésben vagy vázszerűen, összeállóan a kaolinkőzet szerves részévé válik. Ez természetes, ha figyelembe vesszük, hogy a SiO, kilúgozása csak erősebben lrigos, 7,5-nél nagyobb pji V a y j u — M d n d y : A szegilongi kaolin genetikája 95 értékeknél következik be, a kaolinit képződéséhez viszont ellenkezőleg, a />H csökkenésé- nek kell bekövetkeznie. Ezek szerint a szegi telepben a SiO, eltávozásának meg ^kellett előznie a kaolino- sodási folyamatot. A kérdés megoldását a hatalmas, összefüggő riolittufa összletben kell keresnünk. Ez az összlet az áthaladó felszálló lűdro termák számára szinte kimeríthetetlen alkálitartalékot jelentett. Az elbomlás — illitesedés — kezdetén a telep alsó zónája a káliumot folyamatosan lekötötte, ezzel az oldat pn-ja némileg csökkent a magasság függvényében. A káliummal való telítődés szintje a folyamat előrehaladása folytán mind feljebb emelkedett. A mélyebb, már átalakult agyagkőzettestre egyre friss, erősen alkálikus hidrotermák hatottak, s az ott talált agyagásványokból egyre több Si02-t lúgoztak ki. A mobilizált kovasav a felsőbb szintekre távozik, ahol kovasavas cementáció, illetve Si-metaszomatózis útján a kovasav mennyiségétől és a tektonikai preformációtól függően kisebb-nagyobb kiterjedésű kovasapkákat vagy takarót hoz létre, másutt a kova- savas oldatok felszínre lépnek, s limnokvarcit-rétegeket eredményeznek. Lengyel E. az agyagásványosodás folyamatában ezeknek oldatokat lefojtó hatásuk miatt nagy jelentőséget tulajdonít. A szegilongi kaolin-tömzs felett kovásodás nem ismeretes. A fúrá- sok és a vágatok azt mutatják, hogy a kaolin-tömzstől kifelé haladva 6-10 m-nél a viszony- lag laza piroklasztikum kovasavval cementált. Az illitben, montmorillonitban, tehát még a kaolinittá alakulás előtt, egy A1,03 és Fe203 dúsulási folyamat játszódott le. Ha összehasonlítjuk a Tokaj-hegység egyes illit-kőzeteinek és montmorillonit-kőzeteinek Al,03-tartahnát az ismert külföldi mintáké- val, szembetűnő a hazaiak magas értéke. II. táblázat Iliitek Montmorillonitok lelőhely Al„Os% lelőhely AljOs% Illinois (Fithian) 25,9 Montmorillon 19,8 Skócia 20,4 Wyoming 20,1 Olaszország (Capalbio) . . . 27,3 Mexico 19,0 Németo. (Geoschwitz) . . . 21,7 Arizona 17,2 Füzérradvány 26 — 32 Tokaji-hgs.-Koldu 25-ig Az idézett hazai minták olyan kőzetek, melyekben a kaolinitté válás átmeneti fázisát jelző Al-dúsulás már végbement. Ezzel szemben az Ond környéki illites kőzetek A1203- tartalma 11-16 %. Az erős alkálikus kilúgzás mintegy „előkészítette” ezeket az ásványokat’ a kaoli- nosodáshoz, mely folyamat ezekután nem tett már szükségessé túl nagy kémiai anyag- mozgatást. A hollóházai kaolin-képződést Székyné Fux V. hasonlóan hosszantartó lűdro termális tevékenységgel értelmezte. Ennek során a pn fokozatosan csökkent, s ez a kérdéses terület bizonyos részein (pl. telérek központi része) savanyú közegre jellemző ásványok — kaolinit-képződéséhez vezetett, az előzőkben keletkezett montmorillouit és illit átalakulásával. Az üvegtufákból való kaolinképződés intenzív mobilizációt igényel, különösen nagy Si-eltávozást. Mert míg a hasonló összetételű gránit esetében a Si02 nagy része könnyen eltávolítható (kiiszapolható) homok formájában a kaolinkőzetben marad, addig a riolit és riolittufa kaolinoknál a természetes folyamattól kívánjuk ennek a felesleges kovasavnak az eltávolítását. Ellenkező esetben ugyanis a vázkovasav, vagy a rendkívül g6 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány -füzet finomszemű — a kaolinit kristály méreténél nem sokkal nagyobb, 5 mikronnál kisebb, — hintve, illetve aggregátumokban jelentkező kovasav ásvány (krisztobalit, kalcedon, kvarc, opál) csak igen nehezen távolítható el. Mint már említettük, több kutató a kaolinképződés fontos feltételének tartja az oxidált környezetet. Ez a feltétel a szegi kaolin esetében biztosítva volt. Nem könnyű azonban ennek kialakulására elfogadható magyarázatot keresni. A Tokaj-hegység más előfordulásainál pl. Bomboly, Mád — Király hegy, a felszíni eredetű leszálló vizek hatásának szerepe nyilvánvaló. A jelen esetben is ennek kialakulását tisztán endogén okokkal nehezen tudnánk értelmezni. Az exogén eredetű oxidáció nem egyetlen lépésben, hanem pulzáló folyamatként ment végbe. Ez az utómagmás gejzír-működésre igen jellemző. Időközönként meg-meg- szakította a primér hidrotermális működés. Amikor azonban az előbbi túlsúlyra jutott, az előző fázisokban keletkezett hintett pirít oxidálódott, s részben ferrivas-ásványok keletkezéséhez vezetett, részben különösen savanyú kémhatású zónák kialakulását tette lehetővé. A telep jelenlegi állapotában is ez a hatás az uralkodó. A kaolinkőzét S03-tartal- ma elég magas: 0,5 — 2,0 %. Ennek egy része Juhász Z. vizsgálatai szerint forróvízzel kioldható, tehát a piritbomláskor keletkező kénsav teljes lekötődése még nem fejeződött be. Az erélyes oxidációt mutatja az a tény, hogy a rózsaszínű kaolinból csak Fein- ásványt — heinatitot — lehetett bromoformos centrifugálással elkülöníteni. Erre utalnak a kaolinban kisebb-nagyobb fészkekben és csíkokban előforduló fekete mangános gócok is. Ezek röntgenvizsgálata felderítette, hogy sok amorf anyag mellett vernaditból állnak. A vernadit ritka, Betyehtvin által az Ürálból leírt mangánIV oxidhidrát : MnO(OH)2, szerkezete a piroluzitéval rokon, pszeudotetrago- nális, de annak csak legintenzívebb reflexióit mutatja kis eltolódással és erősen kiszéle- sedve, a kristálykák tehát kolloid méretűek. Érdekes, hogy Betyehtvin eredeti munkájában tengeri eredetű telepben találta, feltehetően karbonátos ércből mállással keletkezve, homokos agyag cementáló anyagaként. Az itt leírt előfordulás tehát a vernadit megjelenési körét genetikai szempontból új irányban bővíti. Visszatérve a szegi telep redox- viszonyaira, meg kell említenünk azokat a tényeket is, melyek az endogén-exogén, illetve oxidatív-reduktív tényezők váltakozó túlsúlyára, pulzálására utalnak. A szegi bánya előzőkben ismertetett K — Ny-i szelvényén 3 övét tüntettünk fel Ny-ról K-felé haladva: I. öv fehér kaolin II. ,, liinonitos ,, III. ,, fehér pirites kaolin Az övék helyzete kétségtelenné teszi, hogy a jelenleg ismert szegi kaolin-előfordulás Ny-i lehatárolását jelentő, vörös agyaggal, breeesával és andezittörmelékkel kitöltött töréseken közlekedő víz a pirít oxidálásához és a legerősebb vízmozgás övében a vas kilúgozódásához vezetett. Piritesedést fiatal folyamatok is eredményeztek, ezek elbon- tódása itt-ott ugyancsak megfigyelhető. Erre a sokszorosan összetett folyamatra vezet- hetők vissza a szegi bánya kaolinjának igen változatos redox értékei. Itt kell megemlékezni arról . hogy az első osztályú fehér kaolin épp úgy, mint a Ill-ik öv pirittel hintett kaolinja 2,5 — 3,2 % Fe203-t tartalmaz. Az eddigi vizsgálatok alapján fel kell tételeznünk, hogy az elterjedt felfogással ellentétben ennek csak kisebb része hozzáelegyedett vas-ásvány, nagyobb része a kaolinit kristályrácsába van beépülve és az alumíniumot helyettesíti. Juhász Z. mérései szerint az eredeti vastartalonmak csupán mintegy 30 %-a oldható ki sósav + salétromsav elegyével. Ezzel kapcsolatban azonban érdekes az a megfigyelés, melvre már a genetikai résznél is utaltunk, hogy az anyakőzetben Varjú — Mándy : A szegilongi kaolin genetikája 97 és a kaolinitban az A1203 és Fe,03 aránya megközelítéssel azonos. Ez is azt bizonyítja, liogv a két elem útja a kaolinosodás folyamán párhuzamosan futott. Valószínű, hogy a mállás közbeni lebomlás nem haladt egészen az ionos állapotig, mert ekkor több lehetőség nyílt volna a vas és alumínium elkülönülésére, hanem rácstöredékek, koordinációs csoportok változatlanul léptek át a kaolinit kristályrácsába. Égetéskor ez a vas a mullitba is képes beépülni, s így olyan minták is fehérre égethetők, melyektől magas vastartalmúk folytán ezt nem várnánk. A vas ionok rácsbaépülésének folyamata a lúgos />H-jú szakaszban ment végbe, s nem az anyakőzet, hanem a hidroterma jellemzője. Eddigi adataink szerint ez a szarmata szelvény adott szintjére jellemző. Hasonló jelenséget mutat a titán is. Mennyisége az alumínium-tartalom növeke- désével parallel emelkedik, s minden bizonnyal az oktaéderes koordinációban az alumí- niummal van izomorf helyettesítésben. Érdeklődésre tarthat számot a vas-oxidációs fok (Ope) tanulmányozása. Ez az érték, melyet Goldschmidt és Szádeczky nyomán az analitikailag kapott ferro- és ferri-oxid mennyiségéből képzünk, igen érzékenyen mutatja a kőzet oxidációs állapotát. 2 Fe„03 FeÖ = CFe Szádeczky hazai és külföldi kaolinelemzésekből számított 0Fe értékeket ad meg, ezek az értékek 12 — 253 között szórtak, középérték 77, s mint ilyen, a kaolinit az agyagásványok sorában közel a legintenzívebb oxidációs állapotnak felel meg, össz- hangban az általános genetikai sémával. A szegi telepből származó több mint 100 minta analitikailag meghatározott vas- tartalma igen tág határok között ingadozik. Az Fe203 0,46-4,37 % között (néhány 8-10 %-os kiugró értéket itt nem szerepeltetünk), az FeO 0,0 — 1,61 % között mozog, az összes elemzés átlagértéke 1,52, illetve 0,51 %. Az összetartozó Fe203 — FeO mennyiségek azonban általában nem tükrözik ezt az arányt. 97 mintára mi is kiszámítottuk az 0Fe értékeket, ezek szerint azok o, 72-től 125,0 között mozogtak, tehát rendkívüli szélsőségeket találtunk. Akadnak közöttük olyanok, melyek kifejezetten reduktív környezetre utalnak. Középérték 15,1, a kaolinitek átlagánál lényegesen alacsonyabb. A nagy különbségeket mutató minták olykor egymáshoz igen közel eső lelőhelyekről származnak. A kaolintestből származó néhány jellemző számadatot táblázatban mutatunk be. III. táblázat ai2o3% Fe,03% FeO% Ope 37,3 1,24 I,II 2,23 36,6 1,86 0,09 41,35 33,9 2,98 0,05 I 19,0 34,4 2,79 0,31 18,0 36,2 o,57 i,59 0,72 36,9 1,65 o,35 8,9 18,3 0,04 0,35 3,66 24,2 0,52 1,14 0,91 14,7 0,78 0,0 7 22,3 Meg kell jegyezni, hogy a kaolinit Al203-tartalma és az 0Fe oxidációs fok között semmiféle kapcsolatot nem lehet felfedezni. Mindez csak úgy magyarázható, ha a telep hasadék és törésrendszerében igen változatosan ható, különböző irányú oxidációs és redukciós folyamatokat tételezünk fel, melyek az alumínium dúsulásától függetlenek. 7 Földtani Közlöny 98 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet A szegi kaolin lényegileg igen rosszul kristályosodott kaolinitot tartalmaz, átme- neti ásványkőzettani állapotot jelent a bázikus alumínium liidroszilikátok és a jói kristályosodott kaolinit-diekit között. E tulajdonságok kialakulásának fontosabb tényezői:. 1. A hidrotermák viszonylag magasabb piriíl- A jól kristályosodott bombolyi és Mád-királyhegyi kaolinra jellemző a vasmentesség (Fe,03 o,ox %), míg a szegi kaolinban rácsba épült vasat és piritbomlásból származó sárga vasas szennyezést találunk. 2. Az előzőkben ismertetett igen változó redox viszonyok. 3. A szegi kaolin előfordulás mélyebb térszíni helyzete, ennek következtében a felszíni hatások, mindenek előtt a leszivárgott vizek oxidáló hatása kevéssé érvénye- sülhetett. Ezek között mind átlagos, mind szélsőséges A1203 tartalmú minták helyet kaptak. 4. A hidrotermák viszonylag alacsony hőmérséklete. 5. A sok elektrolitot tartalmazó közegben a finom szemcsés kaolinit koagulált állapotba került. Jól megfigyelhető ez az elektronmikroszkópi felvételeken, melyeket az ásvány-kőzettani vizsgálatok között mutatunk majd be. A szegi kaolin keletkezésének kérdéséhez tartozik a hidrotermákat szállító törések térbeli elhelyezkedése, iránya, illetve a közelben levő andezit szerepe. A szegi kaolin-előfordulás a tömzsös teleptípushoz tartozik. A kaolintest csapása ÉÉK — DDNy, dőlése Ny-i. A Tokaj-hegység riolittufáira jellemzők a szakaszosan felnyíló törések, melyek az egész tömzsös agyagosodást preformálják. Az ilyen telepben a liasadék fő irányának meghatározása nagyon nehéz, mert a tömzs morfológiai adottsága ezt nem mindig tükrözi. A lávák kontaktusában végbemenő agyagosodásra több szerző utal. A jelenleg folyamatban levő kutatás ennek a kérdésnek vizsgálatát végzi. Az eddig lemélyített fúrások nagyobb lávatestek kontaktusában sem találtak számottevő agyagosodást. Ezek alapján egyelőre nem tartanánk indokoltnak a szegi kaolinosodást a közelben levő andezithez kötni. Ez ellen szól az is, hogy a szegi bányától K-re lévő Hosszúmáj és Poklos andezitjei felé a kaolintest elhatárolását az anyakőzetet adó el nem bontott riolittufa jelenti. A Ny-i szürke-, illetve vörös agyag határ értelmezését a jelenleg kihaj- tás alatt levő táró fogja lehetővé tenni. A lávatestek a törések helyzetét sokszor meghatározzák, mivel a, felszakadás a mechanikus igénybevételt legkevésbé tűrő érintkezés. A kaolin-kutatást végzőknek nem szabad megfeletkezniök a Tokaj-hegység riolit- tufáiban általánosan jelentkező csapatosan kialakult parallel törésekről sem. A telep genetikai kérdéseinek tisztázása után ásvány-kőzettani vizs- gálatainkat ismertetjük*. A kaolintest homogenitásának, s a határoló kőzet össze- tételének meghatározására nagy számú röntgenvizsgálatot végeztünk. A mintákat külö- nösen a kőzethatárok mentén igen sűrűn vettük. A nélkül, hogy a vizsgálatokról hosz- szadalmas összefoglaló táblázatokat mutatnánk be, csak röviden vázoljuk az ered- ményeket. * Köszönetünket fejezzük ki Sántka Pál geológusnak, aki a minták begyűjtésében segédkezett, s aki a szegi bánya földtani viszonyairól közölt értékes adatokat. Ugyancsak köszönettel tartozunk a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutatóintézetének és személy szerint dr. Sasvári Kálmánnak, a diffraktométeres felvételek elkészítéséért, az Építőanyagipari Központi Kutatóintézetben dr. T a k á t s Tibornak a bombolyi iszapolt kaolinminta rendelkezésre bocsátásáért és a DTA-vizsgála- tokért, végül az MTA Műszaki Fizikái Kutatóintézetének Mikromorfológiai Osztályán dr. A r k o s i Klárá- nak az elektronmikroszkópi felvételekért. Varjú — Mán dy : A szegilongi kaolin genetikája 99 A kaolintestet dél felől tufaösszlet határolja. Az üvegtufa szemcseösszetétele: x,5 mm-es szitán fennmarad 0,25— 5,50 1,0 ” ” ” o,75- 9,25 o,ó ” ” ” 3,oo— 9,00 0,3 ” ” ” 9,50 — ii,oo 0,2 ” ” ” 9,5o — n,oo 0,1 ” ” ” 31,50-46,50 0,06 ” ” ” 15,00 — 20,40 0,06 ” ” átesik 8,60 — 17,00 Makroszkóposán az anyag fehér vagy gyengén zöldes, gyakran sötét szürke vagy fekete perlit és obszidián lapillikkel. Ásványtani összetétel: horzsakő törmelék, perlit és obszidián dara, kvarc (max. 1 %), egyes mintákban krisztobalit, ritkán biotit. A tufa, melyet a bányában ,,kőpor”-nak neveznek, teljesen vagy csaknem teljesen röntgen-amorf. Igen diffúz gyűrűk formájában egyes felvételeken a krisztobalit, mellette esetleg a kvarc és a földpát egy-két vonala ismerhető fel. A liorzsaköves tufa néhol éles, máshol fokozatos minőségváltozással megy át a kaolinba. Az „1. horzsakőpor” jelű minta csaknem teljes egészében kaolinosodott már, a fokozatos átmenetet szemléltetve. A térképvázlaton bejelölt réteghatáron, ahol a VI. szint vágata azt harántolj a, egészen más kép fogad. A 10 centiméterenként vett minták közül az első és második tipikus amorf V . V . V . V 2. ábra. A szegilongi kaolinbánya VI. szintjének földtani térképe. Magyarázat: 1. Pirites fehér kao. lin, 2. Fehér kaolin, 3. Sárga kaolin, 4. Kőpor, riolittufa, 5. Barna, szürke, vörös agyag, 6. VI. szint, 7. Altáró az őrlőhöz, 8. Altáró-szinti vágat, 9. A IV. táblázat mintáinak lelőhelyei Abb. 2. Geologische Karte dér Sohle VI dér Szegilonger Kaolingrube. Erklárungen: 1. Pyrithaltige weisser Kaolin, 2. Weisser Kaolin, 3. Gelber Kaolin, 4. Gesteinstaub, Rhvolithtuff, 5. Brauner, grauer, roterTon. 6. Sohle VI, 7. Erbstollen zűr Mahlanlage, 8. Strecke im ,,Altáró”-Niveau, 9. Fundstellen dér in Tabelle IV. angeführten Proben Puc. 2. reojiorHMecKaa KapTa ropn30HTa VI KaonnHOBOü maxTbi CernaoHra. J1 e r eH na : 1. riupH-roBbiü 6ejibiií Kao/iHH, 2. Benbiií KaonHH, 3. TKeJiTbiü KaoJiHH, 4. KaMeHHaa nbuib, pnojTHTOBbiíi Ty(j), 5. KopnMHeBaa, cepaa h KpacHaa rjiHHa, 6. ropn30HT VI, 7. LLlTonbHH k MenbHime, 8. Bbipa6o-neMKa npn H3nyMeHnn CuKa- JI e r e h- JX a : 1. nHJiHinBépéniBap, raunofí3HT 2. CernaoHr, 3. MepcerTOMatí, 4. 3eTTHHT3, 5. BoMöonb A 900 C° feletti exoterm reakció a rosszul kristályosodott kaolinok esetében valamivel erősebb, mint a nagykristályos bombolyi kaolinitnál, ez a jelenség annak tulajdonít - 4. ábra. Kaolinok DTA-görbéi. Magyarázat : 1. Bomboly, 2. Cserszegtomaj, 3. Szegiíong, VI. 13., 4. Szegiíong VI. 7., 5. Mezőzombor Abb. 4. DTA-Kurven dér Kaoliné. Erklárun- gen: 1. Bomboly, 2. Cserszegtomaj, 3. Szegiíong, VI. 13., 4. Szegiíong, VI. 7., 5. Mezőzombor Puc. 4. KpHBbie AH(j)({)epeHnnajibHO-TepMHMecKoro aHanH3a KaonnHOB. JlereH«a: 1. EoMöonb, 2. MepcerTOMaíí, 3. CernaoHr, VI. 13., 4. CemnoHr, VI. 7., 5. Me3é30M6op "ható, liogv az apróbb kristályokból álló, rendezetlenebb szerkezetű anyag több szabad energiával rendelkezik, továbbá a reakció pillanatszerűbben tud lejátszódni. Ezzel kell összefüggésben lennie a szegi kaolin égetés közben észlelhető repedezésének, Juhász Z. megállapításai szerint. Végül legyen szabad összehasonlítanunk a minták elektronmikroszkópi képeit is. (VII. és VIII. tábla). Ezeken természetesen szerkezeti eltérések nem látszanak, de a jól és rosszul kristályosodott ásvány közötti morfológiai különbségek annál inkább önmaguk- ért beszélnek. Figyelemre méltó, hogy a szegi mintákban, még inkább a Mezőzombor-3 . fúrás mintájában halloysit-tűk észlelhetők. Ezek a röntgenvizsgálatoknál elkerülték a figyelmet. A felvételen láthatóan ugyanis a halloysit és a kaolinit szemcsemérete azonos •nagyságrendbe esik, így szemcsefrakciók alapján való szétválasztásról nem lehet szó. I 104 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet Nem volt célunk a fireclay és kaolinit kérdésének teljes részletességgel való elem- zése, mert ehliez lényegesen nagyobb vizsgálati anyagot, több átmeneti típust kellett volna összegyűjteni és még több vizsgálati módszer eredményét összehasonlítani. Úgy érezzük azonban, hogy a fent bemutatott példák is tükrözik : a kaolinit és fireclay közötti fokozatos átmenet nem teszi indokolttá a két ásvány éles megkülönböztetését, és helyesebb jól, illetve rosszul kristályosodott kaolinitről beszélni. Ha majd olyan módszer birtokában leszünk, mely az átmenetet kvantitatív mérőszámmal (pl. a ^-tengely irányában fennálló rendezetlenség valamilyen exakt mérőszámával) tudja jellemezni, akkor definieió-szerűen kijelölhetjük azt a határt, amely alatt, illetve felett fireclaynak vagy kaolinitnak nevezzük a kérdéses ásványt. Jelenleg legfeljebb egyes előfordulások nagy precizitással való monog- rafikus feldolgozásánál látjuk értelmét a megkülönböztetésnek. A szegi kaolin, mint kerámiai nyersanyag, műszaki tulajdonságai 1. A szegi kaolin viszonylag jó plasztikussága a rosszul kristályosodottságra, a helvenként jelentkező illitre, valamint nagyobb elektrolitkoncentráeióra, 2. a magas vastartalom ellenére fennálló fehér szín a rácsba épült vasra, 3. A repedezési hajlam a vázat adó kovasav, illetve más ásvány" hiányrára, valamint a gyors y-AL03 képződésre (minden bizonnyal hatással van erre a szegi kaolin rosszul kristályosodott volta is), 4. magas tűzállósága a nagy Al203-tartalomra, 5. a jó mullitosodása a rácsba épült Fe katalizáló hatására vezethető vissza. TÁBLAMAGYARÁZAT - TAFELERKLÁRUNG - JlErEHEA K TAEJIHUE VII. tábla — Tafel VII. — Taűjnma VII. Kaolinfajták elektronmikroszkópos felvétele. Elektronmikroskopische Aufnahmen dér Kaolinabarten 3neKTpoHHO-MmKHHa 3 IRODALOM - LITERATUR - J1HTEPATYPA 1. Beutelspacher, H. — H. van dér Maréi: Kennzeichen zűr Identifizierung von Kaolinit, ,,Fireclav”-Mineralund Halloysit, ihre Verbreitung und Bildung. Touiudustrie-Ztg. 85. 1961. 517, 57°- 2. F ö 1 d v á r i A 1 a d á r: Jelentés Sima, Erdőbénye és Szegilong között az 1937- évben végzett kaolin- kutatásról, Földt. Int. Évi Jel. 1936-38-ról. Bp. 1942. - 3-, Frits J ó z s e f : Összefoglaló földtani jelentés és készletszámitás a szegilongi kaolinelőfordulásról és több MA.FI jelentés (kézirat, 1955). — 4. K i r n h a u e r, F.: Das neue Kaolinvorkommen von Szegi bei Tokaj. Z. prakt. Geol. 1939. No. 4. *>• 71. — 5. Lengyel Endre: Erdőbénve körnvékének földtana. Földt. Int. Évi Jel. 1952.-ról. Bp. 1954. — 6. Lengyel Endre — Má n'd y T a' m á s: A Tolcsva környéki bentonit genetikai v iszo- nyai, Földt. Közi. 88. 1958. 437. — 7. Liffa Aurél: Néhány hazai kaolin és tűzállóagyag előfordulás geológiai viszonvai. Földt. Int. Évi Jel. 1933 — 35-ről. Bp. 1940. — 8. Szádeczky - Kardoss Elemér: Geokémia. (Bp. 1955.) - 9- Varga Gyula: Jelentés a szegi -1 horzsahomok ásványos vizsgálatáról (Kézirat.) — 10. Varjú Gyula: Földtani térképezés Tolcsva környékén, Foldt. Ilit. Évijei. 1956-ról. Bp. 1958. - xi. Vitális Sándor: Jelentés a szegi kaolmelofordulasrol. (MAPI Adattár, kézirat. 1939.) Varjú — Mán dy : A szegilongi kaolin genetikája 105 Zűr Genetik dér Szegilonger (Tokaj-Gebirge) Kaolinlagerstátte DR. GY. VARJÚ -T. MÁNDY Dér Aufsatz beabsichtigt die genetischen Fragen dér am Fusse des Tokaj gebirges bei Szegi (Nordost-Ungarn) liegenden Kaolinlagerstátte zu kláren und erörtert in diesem Zusammenhang aueh die ausführliehe mineralogiseh-petrographische Untersuchung des Materials dér Dagerstátte. Die gründliehe Hrwágung dér geologisehen Verháltnisse erlaubt festzustellen , dass die Dagerstátte ohne Zweifel hydrothermalen Ursprungs und nicht auf eine Umliáu- fung zurückzuführen ist. Die bekannten geochemisehen Momeute des Prozesses dér Kaolinisierung lassen sich aucli im Falle des Szegilonger Vorkommens gut verfolgen. Da das im Daufe dér Reaktion in grossen Mengen frei werdende Si02 weder als Gemeng- teil des Kaolingesteins, noch als Ausseheidung im Saum des Lagers anzutreffen ist, kann seine Entfernung lediglich mit dér Wirkung dér alkalischen Hydrothermen, die den unterhalb des Stoekes vorhandenen mehrere Hundert Meter máchtigen, alkalireichen Rhvolithtuff-Komplex durchdrungen habén, erklárt werden. Derselbe Vorgang ist auch fiir die intensive alkalische Mobilisation — hauptsáehlich die des Kaliums — verant- wortlich. Die mineralogischen Untersuehungen habén bewiesen, dass in dér ersten Phase dér Vertonung dem alkalischen pH entsprecheude Tonmineralien (Montmorillonit, Iliit) entstanden waren, die sich spáter, beim Sauerwerden dér Hydrothermen, zum Kaolinit umgewandelt habén. Auch die Redoxverháltnisse dér Kaolinbilduug waren Gegenstand einer aus- führliehen Untersuchung. Die aus zahlreichen Analysen ermittelten O^-Werte weisen darauf hin, dass, den Erwartungen entsprechend, die oxydativen Verháltnisse über- wogen hatten, obwohl die Oxydationswirkung leichter gewesen war, als es die anderen Verfasser bei den meisten Kaolinlagern festgestellt habén. Die Verháltnisse übergingen stellen- und zeitweise sogar ins reduktive Bereich ( Anwesenheit von Pyrit) . Ein kleine- rer Teil des Eisens lásst sich in Form von Hámatitschuppen separieren und sein grösserer Teil ist im Gitter des Kaolins eingebaut, weshalb die Farbe des Stoffes weiss ist und auch nach Brennen weiss bleibt. Ferroeisenhaltige Mineralien waren nicht zu finden. Das Mangan ist in Form von Vernadit, d. h. in vollkommen oxydierter Form, vorhanden. Die mineralogische Untersuchung des Stoffes vöm Kaolin wurde hauptsáehlich durch Röntgenanalysen nach dem Debye — Scherrer-Verfahren, ausserdem mit Röntgen- diffraktometer, DTA-Analysen und Elektronmikroskop durchgeführt.Die Ergebnisse die- ser Untersuchxmgen zeigen, dass das Matériái dér Dagerstátte grösstenteils aus schlecht kristallisiertem Kaolinit besteht. Verfasser habén zahlreiche, durch die obengeschilder- ten Methoden ausgeführte, vergleicheude Untersuehungen eingesetzt um festzustellen, ob sie mit Kaolinit, oder mit Fireclay zu tun habén. Nach dem eingehenden Stúdium dér Fachliteratur habén sie den Standpunkt eingenommen, dass zwischen Kaolinit und Fireclay ein ununterbrocheuer Übergang besteht, und dass dér grösste Teil dér natiir- lichen Stoffe sich zwischen beiden Grenzfállen befindet. Deswegen ist es unbegründet diese zwei Mineralien in den Gesteinen zu unterseheiden. Die Bestimmung dér Angehö- rigkeit wird sowohl durch den Entwicklungsstand dér technischen Anlagen, wie auch durch subjektive Faktorén entscheidend beeinflusst. Die technischen Eigenschaften des Szegilonger Kaolins, als eines keramischen Grundstoffes, sind auf folgende Umstánde zurückzuführen : 1. seine verháltnissmássing gute Plastizitát zűr schlechten Kristallisierung. zum stellenweise auftretenden Iliit, sowie zűr höheren Konzentration dér Elektrolité; 2. die trotz dem hohen Eisengehalt besteliende weisse Fárbung zum EinbaueR des Eisens in das Gitter; 3. die Neigung zűr Zerspaltung lásst sich zum Felilen dér die Anlage bildenden Kieselsáure, bzw. anderer Mineralien, sowie zűr schnellen Al203-Bildung zurückzuführen (das wird sicherlich auch durch die schlechte Kristallisierung beeinflusst) ; 4. seine hohe Feuerfestigkeit zum grossen Al203-Gehalt; 5. seine gute Mullitisierung zűr katalisierenden Wirkung des im Gitter eingebau- ten Eisens. Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány -füzet 106 TeHeTHKa KaojiHH03oro MecTopo>KaeHHH CermiOHra (ropbi Tonaií) JA-P flb. BAPH3 - T. MAHflH B HacTOHmen paöoTe ocBemaioTCH reHCTiiHecKne Bonpocbi KaoniiHOBoro MecTopoxcAe- hiih, pacnoJiO/KeHHoro okojio cejia Cern, y noAHO>KbH rop ToKaíí (CB-h BeHrpiiH) h b cbh3H c 3thm onncbiBaeTCH ACTanbHoe MiiHepajioniHecKoe n rieTporpatjjimecKoe ii3yHeHne MaTepnana 3ajie>KH. TipaTejibHoe iiccjieAOBaHiie reojioninecKiix yejiOBiiíi noATBep>KAaeT, hto AaHHan 3a- jie>Kb iiMeeT öe3ycji0BH0 niApoTep.MajibHoe nponcxo>KAeHiie 11 He hbjihctch pe3yjibTaT0M nepe- otjiowchiih. H3BecTHbie reoxii.MimecKHe MO.MeHTbi npopecca KaojiiiHH3auiiH xopoiuo npocne- >kiib3K)tch h no CerHJiOHrcKOMy MecropowAeHiHo. FIocKOJTbKy ocBoőowAaiomeecH npn peaiKH, yaajieHiie erő MOweT őbiTb oöycjiOBjieHo TOJibKO bjihh- HIieM meJIOHHblX niApOTep.Vl, npOXOAIIBLUHX CKB03b TOJlUAy CHJIbHO mSJTOHHblX piIOJlHTOBblX Tyij)OB, 3ajieraiom'-ix noA uitokom b moih,hocth HecKOJibKiix cotch MeTpoB. 3tiim we npouecco.M 6biaa oöycjioBJieHa Taioxe HHTeHCUBHan MooiunmHiiH mejioHeíi, rjiaBHbi.vi oőpa30M — Hajnin. MiiHepajioniHecKii.Mii iiccjieAOBaHHHMii öbuio BbiHCHCHO, hto b nepBon 4>a3e orjiiiHCHHH oöpa- 30Bajincb rjiiiHHCTbie Mimepajibi (moht.mopiijijiohiit, iijijhit), cooTBeTCTByroiniie mejiOHHOMy pH, KOTopue BnocjieACTBiiii, npii OKHCJieHiiii THApoTep.vi npeoőpa30Bajincb b KaojniHiiT. OKHCjniTejibHo-BoccTaHOBiiTejibHbie vcjiobiih oőpa30BaHHH KaojniHa Towe 5bi.au noA- BepnKeHiiHM npeoÖJiaAajiH OKHCjnrrejibHbie ycjio- BIIH, HO OKHCJHITejlbHblH 3l|)(J)eKT ŐblJI npil 3TO.M CjiaŐee, ne.M 3T0 ObIJIO yCT3H0BJ]eH0 APyrHMIl aBTopaMii a-hh öojibuiiiHCTBa KaojiiiHOBbix 3ajie>KeH. ycjiOBiiH MecTa.viH ii BpeMeHa.MH nepexo- Ahjiii ii b BoccTaHOBiiTejibHbie (HajiiiHiie mipiiTa). MeHbiuaH nacTb >Kejie3a noAAacTCH pa3Ae- jieHino b BHAe reMaTiiTOBbix nernyn, npiiHCM őÓJibuiaH nacTb ycTpoiuiacb b KpiiCTajuniHecKOÍí pemeTKe KaojiiiHHTa. flosTOMy OKpacxa BemeCTBa hbjihotch őejiofi h t3koh ocTaeTCH n nocjie oöwiira. Mimepajia, coAepwamero AByxBajieHTHoe >Kejie3o He yAajiocb h3hth. MapraHep npncyTCTByeT b BiiAe BepHaAHTa b nojiHOCTbio okhcjichhom coctohhiiii. MüHepajioniHecKoe ii3yHeHiie BemeCTBa KaojniHa BbinojiHHJiocb rjiaBHbi.vi oőpa30M npu noMOUíii peHTTCHOBCKiix aHajni30B ciicTe.Mbi Debye — Scherrer, KpoMe stoto peHTreHOB- ckhm Aii(})i{)paKTo.\ieTpoM, MeTOAOM AiKjxjiepeHHiiajibHo-Tep.MiiHecKoro aHajiii3a h ajieKTpoHHbi.M MiiKpocKono.M. CyAH no AaHHbi.vi 3tiix iiccjieAOBaHuíí, MATepiiaji 3a;ie>Kii npeACTaBJieH őojibmeíi nacTbio caaőoKpiicTajiJiiiaoBaHHbiM KaojniHirroM. Bbiuieyno.MHHyTbi.Mii mctoasimh öbuin npo- BeAeHbi MHoroHiicJieHHbie KOMnapaTiiBHbie nccjieAOBaHiiH ajih peuiemiH Bonpoca: C KaojiHHii- tom HMeeM hii Mbi aőJio hjih c (JjeíiepKJiee.M? nocae TinaTejibiioro ii3yHeHiiH cooTBeTCTByiomen jiiiTepaTypbi aBTopbi npimuin k BbiBOAy, hto Me>KAy KaojiiiHiiTo.M n (JienepKJieeM ii.MeeTCH 6ec- npepbiBHbin, nocTeneHHbiH nepexoA. npiinew 6ojibui:iHCTBo eCTecTBeHHbix MaTepnajioB npn- XOA'ITCH Ha npo.MOKyTOK Me>KAy 3THMH ABy.MH KpaiÍHHMH CJiyHaHMH. fl03T0My HeTKOe BblAe- jieHiie 3tiix AByx MiiHepajioB b nopoAax HeoőocnoBaHO. Ha ycTaHOBJieHiie npiiHaAHe>KHOCTii MiiHepajioB b peuiiiTejibHOH Mepe bjihhiot Kan ycoBepiueHCTBOBaHHOCTb ii.Meiomerocb Texmi- necKoro oöopyAOBaHiiH, Tan h cyÖTjeKTiiBHbie (JiaKTopbi. TexHMHecKHe CBoncTBa CeriuiOHrcKoro KaojniHa, Kan KepaMHHecikho npiinucbiBaTb cjieAyiomiiM ycjiOBiiHM: 1. CpaBHiiTeJibHO xopoman n.aacTiiHHOCTb KaojniHa oöycjiOBJieHO CJiaőoii KpiiCTajuiii- 3aunen, npiicyTCTByiom'i.M MecTáMH hjijihtom, a TaKwe noBbioieHHon KOHueHTpapneH ajieKTpo- jhitob; 2. HaŐJiioAaeMaH HecMOTpn na őonbuioe coAep>K3Hne >Kene3a öejian OKpacxa oővcjio- BneHa pacnojio>KeHiieM HKejie3a. VIZES BENTONIT DISZPERZIÓK REOLÓGIAI TULAJDONSÁGAINAK VIZSGÁLATA II* Dr. BARNA JÁNOS- MARSCHALKÓ BÉLA Bányászati Kutató Intézet, Budapest Összefoglalás: Előző közleményeinkben foglalt adatok alapján megállapítottuk hogy a nem dializált bentonitok diszperzióinak jellemzésére, értékelésére és azonosítására az eddigi ismereteink szerint a folyásgörbe válik be legjobban. Jelen tanulmányunkban dúsított és dializálással elektrolittól mentesített inont- morillonitok diszperzióit vizsgáltuk. Megállapíthattuk, hogy ezeknek reológiai tulajdonsá- gai (szilárdság, viszkozitás, tixotrópia, ezek abszolút értékei és kialakulásuk időfüggősége , regenerálódási sebességük, stb.) az elektrolit tartalmú diszperziókétól lényegesen eltérőek. Ebben az esetben a folyásgörbe jelentősége is más megvilágításba kerül. Vizsgálataink eredményei alapján rámutathattunk arra, hogy ez esetben a folyás- görbének a szokott módon, vagyis a nyíróerőnek a nyírási sebesség függvényében történő felvétele és a folyási határfeszültségnek csupán az induláskor vagy egészén kicsi nyíró- sebességeknél való ismerete a jellemzésre nem elegendő. A folyási határfeszültség is a nyírási sebesség több nagyságrendnyi határközében a váz kialakulásától függően folytonosan, esetenként ugrásszerűen változtatja értékeit. A mért értékek birtokában rámutattunk leépülésére, tixotróp regenerálódására, annak sebességére, a leépülés mértékétől függő stabilitásának növekedésére, valamint mindezek okaira. Végül ismertettük mindazokat a tényezőket, amelyekkel a különböző lelőhelyekről származó bentonitok diszperzióinak főképpen mechanikái tulajdonságai a kívánt irányokba befolyá- solhatók és azokra is, melyek ellentétesen hatnak. Ezek alapján körülírtuk á bentonitok és diszperzióik ún. előéletének fogalmát. Ezek az eredmények egyben azt jelentik, hogy a duzzadó — magas montmorillonit tartalmú — bentonitok gyakorlati értékét a jövőben nem annyira a lelőhely, mint inkább a fenti megállapításaink alapján kidolgozható előkészítési eljárás dönti el. Bevezetés Bentonit diszperziók reológiai vizsgálatával már több közleményben foglalkoztunk [i, 2 és 3]. Ezekben különböző lelőhelyekről származó nyers bentonitokból dúsított és rendszerint nagy mennyiségű elektrolitot tartalmazó montmorillonitok diszperzióinak reológiai vizsgálati eredményeiről számoltunk be. Vizsgálatainknak már akkor is az volt a célja, hogy egyrészt olyan értékszámokhoz jussunk, amelyekkel a világpiacon kapható és általánosan használt bentonitok azonosíthatók és a gyakorlati felhasználásuknál támasz- tott különböző követelmények egyértelműen kifej ezhe tők, másrészt, hogy a bentonitok e követelmények teljesítése szempontjából értékelhetők is legyenek. Kezdettől fogva tisztában voltunk azzal, hogy e kitűzött cél egyedül a szokásos vizsgálati módszerekkel el nem érhető. Célunk elérését akkor elsősorban e diszperziók reoló- giai viselkedésének jellemzőitől vártuk. Ilyen irányú vizsgálataink eredményei alapján ez a várakozásunk jelentős mérték- ben be is igazolódott. Megállapítottuk, hogy ebben az esetben a jellemzésre a folyásgörbe teljes, vagy legalább nagyrészben való ismerete elegendő. Megállapítottuk azt is, liogy a gyakorlatban használt bentonit diszperzióknál a struktúra lebontás kezdetétől annak befejezéséig, tehát a folyásgörbe teljes hosszának tényleges mérések alapján történő * Bemutatva a Magyar Földtani Társaság Agyagásványtani Szakosztályának 1961. ápr. 10-én és a Magyar Kémikusok Egyesülete Reológiai Szakosztályának 1961. máj. 12-én tartott munkaülésén. Előző közlemény: Acta Technicá Hung. 1956. XV. 77. io8 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet megállapításához a nyírási sebességnek rendszerint 6, sokszor azonban 8 nagyságrenden át történő növelése, illetőleg csökkentése szükséges. Ez a művelet viszont a nyíróerőt is mintegy 5-6 nagyságrenden át változtatja nleg. Mindezen követelmények teljesíthetőségé- nek és ilyen célú mérések kiviteli lehetőségeinek előfeltételei: 1. Olyan berendezés használata, mely a vizsgálandó diszperziók nyírását 8 nagy- ságrenden át folyamatosan (nem ugrásszerűen) változtatható nyírási sebességgel és ugyan- akkor az ezáltal fellépő nyíróerők mérését is — a mérendő anyagot tartalmazó alkatelemek- nek az egész vizsgálat tartalma alatt való érintése nélkül — lehetővé teszi. További köve- telmények a diszperziónak mérés alatt állandó hőfokon való tartása és annak lehetővé tétele, hogy a nyíróerőnek a folyási határ feszültségből származó részlegét ,,útmentes”, más szóval mozdulatlan módszernek nevezett eljárással határozhassuk meg. 2. A nyers mérési értékekből a valódi folyásgörbe kiszámítására alkalmas, gyors- és megbízható módszer használata. ad 1 . Követelményeink maradéktalan kielégítését a Marsc halkó -féle rotációs viszkoziméter használata tette lehetővé [4,5]. ad 2. Használatával nyert mérési értékekből a valódi folyásgörbe értékeinek kiszá- mításához aSehultz-Grunow [6] módszert alkalmaztuk, mert a P r a n d 1 1-féle számolási eljárás [7] a folyásgörbe értékeinek sokszor igen széles skálája miatt nem minden esetben volt aránylag egyszerűen keresztülvihető. A mérés 1. A vizsgálati anyag jellemzése és előkészítése Vizsgálatainkhoz az alábbi bentonitok diszperzióit használtuk fel: 1. Koldui (Mád) nátrium ionnal telített, dúsított és dializált. 2. Mádi nátriumbentonit, dúsított, dializált. 3. Amerikai Wyoming bentonit, dúsított és dializált. 4. P'rancia (algériai) bentonit, eredeti. A koldui bentonit montmorillonit tartalmát az alábbi módon dúsítottuk: Nyers koldui kalciumbentonitból 10 %-os diszperziót állítottunk elő és optimális mennyiségű szóda (a leniért bentonitra számítva 4-5 %) hozzáadásával vízfürdőn mele- gítettük, majd forró desztillált vízzel 0,5 % koncentrációra hígítva keverés közben disz- pergáltuk. Ülepítéssel —0,5 mikronnál kisebb átmérőjű szemcséket tartalmazó diszperzió- kat készítettünk, melyeket vákuumban kb. 3 % szárazanyag tartalomra besűrítettünk. Dializáltuk mindaddig, míg a kb. 1 %-os koncentrációra hígult diszperzió fajlagos vezető- képessége 10-4 Q~x cm-1 érték alá csökkent. Ezután a diszperzió koncentrációját víz- fürdőn való besűrítéssel 5 %-ra állítottuk be. A mádi nátriumbentonit és a Wyoming bentonit dúsításánál nátriumionnal való telítést nem alkalmaztunk. A koldui, aWyoming és a francia bentonitot eredeti kereske- delmi minőségben, az ipari vizsgálatoknál szokásos 6 %-os koncentrációban is vizsgáltuk. A kolduit 5 % szódával kevertük, a francia bentonit már eredetileg szóda- tartalmú volt. Barna — Marsc halkó : Bentonit diszperziók Teológiája 109 Az alábbiakban a vizsgált bentonitok minőségére néhány jellemző adatot közlünk ; Kationcsereképesség és montmorillonit tartalom (140 C°-on szárított állapotban) Megnevezés Kicserélhető kationok e. é. mg/ 100 g Montmo- rillonit* % Ca Mg K Na H S T Kojdui eredeti 38 18 0,4 0,4 28 3 57 62 39 Wyoming eredeti 39 30 2 5,3 99 107 90 Wyoming dúsított 47 23 0,5 40 - IIO 114 90 ■* Röntgenvizsgálattal Ásványtani összetétel (Röntgenvizsgálat alapján) Koldui dúsított, dializált Mádi nátriumben touit dúsított, dializálatlan Wyoming eredeti Wyoming dúsított, dializált % tiszta montmorillonit 98 montmorillonit kvarc kb. 2 montmorillonit 90 kvarc 2 kristobalit 5 földpát 3 montmorillonit 90 kvarc 2 kristobalit 5 » Szemcsenagyság millimikronban (Röntgenvizsgálat alapján) Koldui dúsított 15,8 Mádi nátriumbentonit dúsított 26,8 Wyoming dúsított 32,6 Hibahatár ± % 12 9 40 Kémiai összetétel 140 C°-on szárított állapotban Francia algériai bentonit % Koldui montmoril. dializált % Mádi nátriumbentonit Wyoming eredeti % eredeti % dúsított % Si02 61,87 57,69 60,10 60,20 61,48 Al.Oa 22,00 19,61 22,32 24,02 21,92 Fe:Oa 1,83 6,42 2,52 3,i6 3,73 CaO 1,47 1,62 1,72 1,10 1,26 MgO 2,12 3,32 2,24 1,80 2,55 Na20 2,00 1,29 2,00 2,10 1,94 K20 0,30 0,23 I,l6 0,58 0,32 Izz. veszt. 8,10 9,02 7,66 6,43 6,17 99,69 99,20 99,72 99,39 99,37 IIO Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet 2. A viszkoziméter Méréseinkhez mint már említettük aMarschalkó -féle rotációs reo-viszkozi- métert használtuk (i. és 2. ábrák). Leírásától helyszűke miatt itt eltekintünk, annál is inkább, mert szerkezetét és működését régebbi tanulmányainkban részletesen ismer- tettük [4, 5]. 1. ábra. Marschalkó-féle reo-viszkoziméter 2. ábra. Marschalkó-féle reo-viszkoziméter vázlata Fig. 1. Rhéo-viscosimétre de Marsehalkó Fig. 2. Schéma du rhéo-viscosimétre de Marschalkó 3. A folyásgörbe felvétele A diszperzió előkészítése, műszerbe való betöltése és általában a műszerrel való mérés ugyanúgy történt, mint azt előző tanulmányunkban [2] már részletesen kifejtettük. Az anyagnak mérésre való előkészítése után — miután az ultratermosztát beállításával a hőmérsékletnek 25 C°-on való állandó tartásáról is gondoskodtunk — megindítottuk a viszkozimétert, kezdetben 0,001 sec-1 átlagos nyírósebességgel. Kisebb sebességgel történő mérésre nem volt szükség, mert — mint azt a fent idézett tanulmányunkban már jeleztük — kisebb nyírási sebesség sem a határfeszültségi,sem a viszkozitási részlegben lényeges változást már nem okoz. Utána a nyírási sebességet folyamatosan növeltük mindaddig, amíg elértük az előre kijelölt második mérőpontnak megfelelő sebességet. — Az ily módon beállított és állandó értéken tartott nyirási sebességnél egyenlő időközökben (percenként) meghatároztuk a hozzátartozó nyíróerő értékét. Ez induláskor rendszerint gyorsan emelkedik, amíg elér egy felső határértéket, utána pedig kezdetben elég gyorsan, majd egyre lassabban csökken és aszimptotikusan közeledik végső értékéhez, amelyet azonban rendszerint nem érdemes kivárni. Mivel- amint azt később indokolni is fogjuk - a folyásgörbének növekvő nyírási sebességek mellett mért ágát amúgy sem használtuk fel további következtetéseinknél, hanem azt csak a lebontási folyamat helyes végrehaj- Barna — Marschalkó : Bentonit diszperziók Teológiája III tásának elbírálására tájékoztatásnak szántuk, ezen méréseinknél önkényesen, de követ- kezetesen úgy jártunk el, hogy a lassan csökkenő nyíróerőnek azt az értékét tekintettük végsőnek, amelynél a csökkenés berendezésünkkel io percen át már nem volt észlelhető. Ugyanígy jártunk el az előre kijelölt többi mérőpont értékeinek meghatározásánál. Mintegy húsz ilyen mérési ponthoz tartozó értékek birtokában kiszámítottuk az egyes értékekhez tartozó átlagos nyírási sebességet és az ennek megfelelő nyírófeszültséget, a (rb) értékét is, melyekből azután megszerkeszthető a nyers folyásgörbe emelkedő nyírási sebességgel mért ága. Az utolsó mérési pont nyírási sebességének megválasztásánál az a szempont veze- tett, hogy a folyásgörbe alakulását lehetőleg teljes szélességében mérhessük, vagyis elérjük a struktúra teljes lebontását és a viszkozitásnak ismét newtoni viselkedését. Mint már említettük, minden mért nyíróerő érték, tehát a Xb nyírófeszültség is két érték eredőjéből adódik: a diszperzió vázának szilárdságából (ró) és a surlódó ellen- állás (viszkozitás) legyőzéséhez szükséges feszültségrészlegből, melyet a következőkben struktúrától eredőnek fogunk nevezni (r^) [8]. Méréseinknél a nyírófeszültség mindkét alkotóját — a határfeszültséget és a sur- lódó ellenállást — külön-külön is meghatároztuk. E célból a következőképpen jártunk el. Állandóan tartott nyírási sebességnél figyelemmel kísértük a nyíróerő alakulását addig, amíg huzamosabb időn át nem változott, azaz megközelítette határértékét. Ekkor leol- vastuk a lengőkaron mind a két alkotóból összeadódó eredő értékét. Utána a viszkoziméter forgóhengerének hirtelen megállításával megszüntettük a nyírást és közvetlen utána leolvastuk a lengőkaron az „útmentes” mérést biztosító szerkezettel az erő megmaradó értékét. Az így kapott érték nyilván a diszperziónak a leolvasott nyírási sebességhez tartozó határfeszültségével arányos, amint a'zt egyébként a számítás is igazolta. A két leolvasott erőérték különbsége adja a viszkozitási részlegből eredő nyíróerő értékét. E két mérési adat meghatározását és felvételét az előre kijelölt pontokon foly- tattuk mindaddig, míg a teljes lebontás állapotát elértük vagy azt legalábbis a lehetőségig megközelítettük. Ennek elérését többször két körülmény akadályozta: a nagy nyírási sebességi igénnyel együttjáró turbulencia, melyet esetenként külön vizsgálattal és számí- tással kell eliminálni. Eegf óképpen pedig az a — később még részletesebben ismertetendő észleletünk — , mely szerint a növekvő nyírási sebesség behatására leépülő váz következ- tében folyton csökkenő folyási határfeszültség egy bizonyos alsó határérték elérése után — a nyírási sebesség további növelésével — ismét emelkedik és a viszkozitás szempontjá- ból figyelembe veendő koncentráció csökkenését eredményezi. Ezután ugyanezt az eljárást követtük visszafelé, vagyis folyamatosan csökkentett nyírási sebességeknél. Itt mintegy 30 mérési pontot jelöltünk ki az eredő nyíróerők meg- mérésére, minden harmadik pontnál pedig a váz szilárdságának értékét is meghatároztuk a már említett útmentes módszerrel. Itt meg kell jegyeznünk és meg kell gondolnunk, hogy minden ilyen módon mért nyíróerő érték — mint a bentonitdiszperzióknál általában — minden esetben egyensúlyi állapot beálltát jelzi, amely függvénye a nyírósebesség által okozott szerkezetbeli lebontásnak, a szerkezet tixotróp jellegű regenerálódásának és a nyíró igénybevétel idejének. Sok ilyen mérés birtokában úgy találtuk, hogy a fent emlí- tett egyensiílyi állapot a legtöbb esetben a viszkoziméter szerkezetétől is függően, sokkal gyorsabban áll be csökkenő, mint növekvő sebességeknél, ezért a valódi folyásgörbét a csökkenő nyírási sebességek mellett mért értékekből számítottuk ki. A fent leírt módon mért értékekből, vagyis a szögsebességből és a viszkoziméter belső hengerén mért nyíróerő értékéből a határfeszültséget, a viszkozitási részleg nyíró- feszültségét, valanúnt a mérőhenger közvetlen közelében fellépő — de közvetlenül nem mérhető nyírási sebesség f (t) (sec-1) értékét aSchultze-Grunow [6] eljárás sze- rint számítottuk ki. 112 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet 4. Mérési eredmények A különböző természetes bentoni tokból és dializálatlanul dúsított montmorilloni tok- ból készült diszperzióknak — előző közleményeinkben már ismertetett — vizsgálatai alapján azt gondoltuk, hogy a határfeszültségnek a viszkozitási részleg nyíróerő értékétől elkülönített meghatározására a mostani vizsgálatainknál is csak 0,1 sec- 1-nél kisebb nyírási sebességi értékeknél lesz szükség, mert régebbi tapasztalataink szerint ennél nagyobb nyírási sebességeknél a váz már teljesen leépült és ennek következtében a határ- feszültség a nyírási sebességtől már független állandó értéket vett fel és így számítással is meghatározható [2]. Jelenlegi méréseink azonban kimutatták, hogy ellentétben az irodalomban ide- vonatkozóan általában közölt adatokkal, az elektrolitmentes diszperzióknál ez nem így van. Ilyen diszperziót nem lehet Bingham testnek tekinteni, mert a váz és a szilárd- ságával arányos határfeszültség a nyírási sebesség növelésével csak lassan épül le es így a folyásgörbe szélességének jelentős részében folytonos leépülésben van. Midőn pedig végre eléri alsó értékét a nyírási sebesség további növelésével újra emelkedik olyannyira, hogy sokszor eredeti értékét is többszörösen meghaladja. Ennek az ríj megfigyelésnek alapján a folyásgörbe jelentős részében mindkét részleg mérése vált szükségessé. E tények ismeretében azonban arra is gondolnunk kell, hogy amennyiben folyton növekvő nyírási sebességek behatására az elasztikus váz szilárdsági értékei folytonosan csökkennek, avagy — mint már említettük — a későbbiekben ismét emelkednek, a csök- kenés, illetve szilárdulás egyik oka az is lehet, hogy a váz anyagának kötött részeiből egyesek leválnak és mozgékonyakká lesznek, később viszont újra megkötődnek és szilár- dulnak. Ezáltal a szabadon mozgó — folyékony — részleg koncentrációját és így látszó- lagos viszkozitását is folyton változtatják. Ugyanakkor magát a viszkozitási részleget alkotó mozgékony aggregátumok további bomlása is csökkenti a „viszkozitást”, illetve a nyírási feszültséget. A mérés maga pedig a két behatásnak — , most már más-más kon- centrációra vonatkozó — , eredő nyíróerő értékét adja. Hasonló a helyzet a viszkozitási részlegnél is. Míg régebbi méréseinknél a nagyobb súrlódási ellenállást okozó csoportok (aggregátumok) már aránylag kicsi — mintegy 500 sec-1 nyírási sebességnél bontódtak le (csökkentették hidrátburkukat) és elérték a nyírási sebességtől már független legkisebb értéküket (>)=o), ennél nagyobb nyírásnál pedig már binghami értelemben vett testtel számolhattunk; jelen esetben a teljes leépülés csak sokkal nagyobb nyírási sebességeknél fejeződik be. így kénytelenek voltunk a nyírási sebességet többnyire a 80 — 1 00000 sec-1 érték fölé is emelni és még akkor sem értük el minden esetben a teljes leépülést, az értékét. Csökkenő nyírási sebességek mellett mért értékek — ellenkező értelemben — ugyan- csak az elmondottakat igazolják. Ez azt is jelenti, hogy minden nyírási sebességhez a viszkozitási részlegnek más-más koncentrációja tartozik, mely azonban közvetlenül nem mérhető, sőt ki sem számítható. Vizsgálati módszerünknek az a sajátossága tehát, amely lehetővé tette minden nyírási sebességhez tartozó nyíróerő két részlegének külön-külön való meghatározását, így egyelőre két negatívum megállapításához vezetett. Kimutatta egyrészt, mennyire alkalmatlan és értelmetlen a gyakorlatban a bentonit minőség rögzítésére az ún. „viszko- zitási” érték megadása, melyet ez idő szerint általánosan használatos olyan viszkoziméter- ben határoznak meg, amelynél a nyírási sebesség sem állandó, sőt meghatározása is körül- ményes lenne. Az értelmetlenséget csak fokozza, hogy az így mért nyíróerőérték egy részét nem is a viszkozitási részleg, hanem a határfeszültség képezi, melyet ezzel a műszerrel meg .sem lehet határozni, pedig a legtöbb esetben az anyag gyakorlati értékét nem is disz- perzió viszkozitásának, hanem éppen a határfeszültség értékeinek kialakulása szabja meg. Barna — May se halkó : Bentonit diszperziók reológiája 113 Rámutatott továbbá arra is, hogy ott, ahol a folyásgörbe felvételének előfeltétele — a diszperzió koncentrációjának állandósága — a viszkozitási részlegre vonatkozóan nemcsak egészen kicsi, hanem igen. nagy nyírási sebességeknél sem áll fenn, a valódi folyásgörbe megadásának csak úgy van értelme, ha rámutatunk a koncentráció változás körülményeire és mértékére is. 3 ■ ábra. Mád — Koldu montmorillonit, dializált, I. folyásgörbe, II. rugalmas határfeszültség 2000 sec-1 lebontás után Fig. 7. Montmorillonite de Mád — Koldu, dialisée, I. courbe d’écoulement, II. tension limité élastique, aprés une désagrégation á 2000 sec-1 Elektrolitmentes diszperziók esetében tehát eredeti elgondolásunktól — attól, hogy egyedül a folyásgörbét használjuk, fentiek figyelembe vétele nélkül, minősítési és azonosítási tényezőként — el kellett tekinteni, mert ebben az esetben ez elméletileg ésszerűtlen, a gyakorlat számára pedig félrevezető lehet. Következő lépésként tehát annak az okát kerestük, miért viselkedik másképpen az elektrolitmentes, mint a nyers bentonitból készült diszperzió. Elsősorban a váz rugal- mas határfeszültségének kialakulását figyeltük meg, mert a bentonitok gyakorlati fel- használásánál rendszerint ennek van jelentősebb szerepe. Ennek során megfelelő el- mélet kialakítására használható igen érdekes és gyakorlati haszno- sítás számára is értékes megállapí- tásokhoz jutottunk. Jelen közlemé- nyünkben azonban csak a megál- 4. ábra. Wyoming montmorillonit, diali- zált, 5,08%-os I,, I2, Ia folyásgörb , II, , II», II3 rugalmas határfeszültség első (1), második (2), harmadik (3) 300 sec 1 lebon- tás után — Fig. 4. Montmorillonite de Wyoming, dialisée, 5,08% I,, I,, I, eour- be d’écoulement, II,, II„, II3 tension limi- té élastique, aprés la premiere (1), la deu- xiéme (2) et la troisiéme (3) désagrégati- ons á 3000 sec" 1 $ Földtani Közlöny Földtani Közlöny , KCIII. kötet , Agyagásvány-füzet 114 apított tények, illetve mérési eredmények közlésére szorítkozunk anélkül, hogy egye- lőié rátérnénk e tényekből levonható toyábbi elmeleti és gyakorlati következtetésekre. A rugalmas határfeszültség mint ismeretes, függvénye nemcsak a nyírófeszültség- nek, hanem tixotrop regenerálódására való tekintettel elsősorban az időnek. Mint ilyen tehát legalább két, esetenként több változós függvény. Elméletileg helyes, egyértelmű ábrázolásához tehát legalább három dimenzióra van szükségünk. Az egyes tényezők be- Fig. 5. Bentonite de Wyoming, I. courbe d'écoulement , II. branches aseendante et descendante de la ten- sioa limité élastique, aprés une désagrégation á 25.000 f (r) sec'1 6- ábra. Wyoming bentonit, I,, I, folyásgörbe, II,, II, rugalmas határfesziiltség első (1) 55.000 f (r) sec-*,. . második (2) 57.000 sec-1 lebontás után Fig. 6. Bentonite de Wyoming, I,, I2 courbe d’écoulement, II,, II, tension limité élastique, aprés la pre- miere désagrégation á 55.000 sec-1 (1) et la deuxiéme désagrégation (2) á 57^000 f (,t) sec-1 B a v n a — M a r s c h a l k ó : Bentonit diszperziók reológiája 115 hatása azonban a legtöbb esetben — a külső körülmények változtatásával befolyásol- ható és így elérhető, hogy behatásuk között nagyságrendű különbségek legyenek, mi- által a nem kívánt tényező által okozott behatás a mérések tartamára vagy jelenték- telenné csökkenthető, vagy állandóként tartható és így kikapcsolható. Ezt az elvet követtük a következőkben ismertetendő méréseinknél. A I— IV táblázatokban és a 3 — 8. ábrákon egymás mellett, de külön-külön feltün- tettük a vizsgált bentonit diszperzióknál az egyes nyírófesziiltségi értékekhez rb tartozó 7. ábra. Mádi nátriumbentonit montmorillonitja, dializált 5%-os I,. I, folyásgörbe, II,, II2 rugalmas határ- feszültség első 76.000 sec-1, f (r) második f (r) 82.000 sec-1 lebontás után Fig. 7. Montmorillonite de la bentonite de sodiutn de Mád, dialisée 5% I„ I- courbe d’écoulement, II,, II- tension limité élastique, aprés la premiére désagrégation á 76.000 f (t) sec-1 et la deuxiéme désag- régatiou á 82.000 f (r) sec-1 8. ábra. Francia bentonit, I. folyásgörbe, II. rugalmas határfeszültség 74.000 f (r) sec-1 lebontás után Fig. 8. Bentonite frau^aise, I. courbe d’écoulement, II. tension limité élastique, aprés une désagréga- tion á 74.000 f (r) sec-1 8* n6 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány -füzet átlagos súrlódási ellenállási és rugalmas határfesziiltségi részlegek t& kialakulását. A 3 — 8. ábrákon feltüntetett görbék jelzése minden egyes ábrán az alábbi: I. sz. görbe súrlódási ellenállás, dyn/cm2 II. ,, rugalmas határfeszültség (folyási határ) t& dyn/cm2 Vizsgálataink egyik fő szempontja a lebontott diszperziók szilárdsági értékei regenerálódásának mérése volt. 5. Lebontott szerkezetű bentonit diszperziók regeneráló- dása az idő függvényében A diszperzión mért nyírási feszültségi érték mindkét részlegének lebontását, illetve regenerálódását — általában azok változását — az alábbi esetekben figyeltük és vizsgáltuk meg: a) A mintegy 8 — 10 óráig tartó folyásgörbe felvétel alatt, b) a folyásgörbe felvétele utáni pihentetés közben, c) a fenti pihentetés utáni újabb lebontás és az azt követő újabb pihentetés közben is. ad a) . Idevonatkozóan már előző közleményünkben is megállapítottuk, hogy a disz- perzió rendszerének lebontása, majd nyíróerő értékének regenerálódása mind a viszkozi- tási, mind a szilárd részlegben aránylag lassú folyamat, amely fokozatosan — aszimptoti- kusan — közeledik egy-egy határérték felé. Míg azonban a viszkozitási részlegnél az egyes meghatározott nyírási sebességekhez tartozó nyíróerő általában 15 — 20 percen belül közelíti meg határértékét, addig a váz határ- feszültségének tixotrópikus regenerálódása — állandóan tartott nyírási sebességeknél is, de főleg nyugalmi állapotban — igen lassú, órákig, napokig, sokszor hetekig tartó folyamat, mely ellentétben a viszkozitási részleggel, határértékét lineárisan, sőt néha gyorsulva közelíti meg és sebessége csak a legvégén csökken. A folyásgörbe hibátlan felvételénél természetesen mindezen jelenségek figyelembe veendők és azokat a már előző közleményünkben lefektetett módon tekintetbe is vettük. ad b). Továbbiakban megvizsgáltuk és mértük a regenerálódás időfüggőségét nyugalmi állapotban is, midőn tehát a készüléket megállítottuk, vagy olyan kicsi nyírási sebességet alkalmaztunk, amely — nagyszámú méréseink tanúsága szerint — a regeneráló- dás sebességét már lényegesen nem befolyásolja. A vizsgálat a nyíróerő meghatározott időközben történt méréséből állt. Ezzel az eljárással módunkban volt a diszperziónak esetenként nemcsak rugalmas határfesziiltségi értékét, hanem a hozzátartozó nyúlást is a nyíróerő függvényében meg- határozni. Ez a körülmény újabb igen érdekes kérdéseket vetett fel, melyeket legközelebbi tanulmányunkban fogunk részletesen ismertetni. A következőkben részben az a), részben a b) pont szerinti vizsgálataink eredményeit mutatjuk be. Az I. sz. táblázaton, valamint a 3. ábrán bemutatjuk a hazai koldui (Mád) dializált montmorillonit valódi folyásgörbéjét. Ennek lefolyása az irodalomban ismert Binghain-test alakját közelíti meg a legjobban. Nulla nyírási sebességnél a nyírófeszültség a határfeszült- ség maximális értékéből kiindulva közel 45 0 szögben emelkedik, itt tehát a viszkozitás még newtoni. Majd emelkedő nyírásnál az abszcissza felé hajolva 131,2 sec-1 nyírási sebes- ségnél eléri inflexiós pontját és onnan ismét emelkedve a felső 45°-ú newtoni viselkedésű határköz felé közeledik, de azt még távolról sem éri el, mert a struktúra teljes lebontása még nem történt meg. A nyírási sebesség további emelését itt szándékosan szakítottuk meg, mert tökéletlen lebontás esetén a tixotropikus regenerálódás lassúbb, így a határ- B a y n a — M arschalkó : Bentonit diszperziók reológiája ii 7 feszültség értéke és vele kapcsolatban a diszperzió koncentrációja is aránylag keveset vál- tozik, módunkban van tehát viszonylag kevéssé torzított bentonit folyásgörbét bemu- tatni. A határfeszültség kis mértékű megváltozását egyébként a táblázatban a Tg rovat, a rajzon a II. sz. görbe érzékelteti. I. táblázat Koldui montmorillonit, dializált. Koncentráció: 5,08% Vezetőképesség: 1,93 x io-4 Q ~ 1 • cm Sor- szám Nyírási sebesség sec- 1 TlJ Ti (lyn/cm2 0,02 78,4 78,4 1. 1,37 68,6 16,34 52,26 2. 2,59 65,8 22,74 43,06 3- 4,11 68,6 33,76 34,84 4- 5,87 78,9 44,06 34,84 5- 7,78 87,2 52,36 34,84 6. 10,04 92,2 5^,36 34,84 7- 13,00 95,o 68, go 26,10 8. 17,89 101,0 74,90 26,10 9- 24,15 107,5 8:1,40 26,10 IO. 31,79 116,0 89,90 26,10 II. 42,28 124,5 98,40 26,10 12. 54,14 133,0 106,90 26,10 13- 78,64 147,5 121,40 26,10 14- 104,62 160,5 134,40 26,10 15- 136,11 174,5 148,40 26,10 l6. 178,05 188,5 162,40 26,10 17- 242,53 208,0 190,60 17,40 18. 324,04 231,0 213,60 17,40 19. 427,34 256,0 238,60 17,40 20. 571,70 285,0 267,60 17,40 21. 785,79 317,0 299,60 17,40 22. 1047,03 346,0 328,60 17,40 23- 1320,58 382,0 364,60 17,40 24. 1776,85 457,0 439,60 17,40 25- 2063,71 503,0 485,60 17,40 Az előzőekben kifejtettekkel teljesen azonos szempontok szemelőtt tartásával mértük és összehasonlítás céljából a II. sz. táblázatban és a 4. ábrán közöljük az amerikai Wyoming bentonit dializált montmorillonitja diszperziójának folyásgörbéjét. Fenti állításunk igazolásául, mely szerint tökéletlen lebontás esetén a határfeszült- ség aránylag lassan regenerálódik, jelen diszperziót néhány napi pihentetés után másod- szor, majd újabb pihentetés után harmadszor is lebontottuk, azonban mindig csak ugyan- azzal a viszonylag kis nyírási sebességgel. A határfeszültség és a viszkozitási részleg kialakult értékeit a II. táblázat Tr, Tg rovatai, valamint a 4. ábrán II., II/i., II/2. és I., I/i. és I/2. sz. görbék tüntetik fel. Ezek után most már megkíséreltük a diszperziók teljes lebontását. Ilyen irányú, vizsgálataink során a nyírási sebességet kezdetben felemeltük 25 000 sec- Mg és köz- ben a nyírási sebesség teljes határközében állandóan mértük a nyírófeszültséget és a folyási határfeszültség értékét is. Ezek a mérések az irodalomban tudtunlckal eddig nem közölt eredményekhez vezettek. Kitűnt, hogy elektrolitszegény diszperzióknál a határfeszültség értéke is a folyás- görbe teljes szélességében a nyírási sebesség függvénye és értéke — teljes ellentétben az eddigi irodalmi megállapításokkal, a nyírási sebességtől függően folyton változik. Kis nyírási sebességeknél a váz jelentősen lebontódik, így a határfeszültség nagymértékben II. táblázat Wyoming montmorillonit dializált Koncentráció: 5,08% Vezetőképesség: 4,56 X io~* fl'1 cm Il8 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány -füzet V) 'cd t- uououououououououououououououououououououououououo uo o__ uo O. uo uo uo o o o o o o o o o o o o w ri^KO cm í^ cm o CO O CM *1- h 0> ro r*0O t-T uo uo C\ cT cf' ro HHHNNtOi- töve 00 O MNh JSNXvC C-H CC M M M N N COCOM-^NÍS q>OfcOi»n o_ <3 *o <3 uo uo o_ o_ o o o o o_ o o o O í~v h rj IT; N N t\ H x IT;N OVO M 00 00 m cT cT *í uo TpocT mo O ÍV. f-'.cO OO N ion HO H KrOH rco CM M M M H CM CM CO CO Tf U0O rvQO >00 ro Í'X VOO O 00 -+ COO 00 00 MOIOH H co co OC CO o 00 Ov O CG O fv.0O CM íx ro O O O OVO OVO ro H uo w ro uo *1-00 uo -H -J U ÍOO v X; a* m CM ro *1-0 0> *1-00 IfOHű lOOO o O m ív. m OÍV^CM O CM H H CM fO*t>ONO fOCO ro CM COOO rOCO vooc ro m m m CM rOTj-iDNOrONO h M CM >> 73 H CM *1- UO O ► tM'nhoo *1-h h tí-ovNhX K roO O "1 O uo ro ÍX HHNNCO't >00 rvOCM IC Cl *t O O OO WIN *t h h h N tOrOft lOO ív. IO IT) N Cl fM U000 H lONOO *t uocc CM h UO CM h f\ O *tN*CCiN‘-' *t -1- *1- *t »0 UO UOO O í'n ív.00 OV O CM *1-0 O *1-00 T,0 1-0 Ch Ci h h h h (M CM CM CO-t-l-iOiOKN ■ h W) tfl' s IX. ÍN. ÍN. KO oooooooooooooooooooooooooo m 'cd o V ~o in w a u a ío 73 O ro Ti- UO o uo M CMÍV. íxco N NO O O O O uoir,ir,uoO 0^0 000^0 000 *-T *í ín cT t? Ó UOO UOO QnuomcO*'mO ro r J cm *1-00 *t h ro h ro O uo ro ro h cm fv.O H H CM CM ro *1- UOO 00 O m *1-uoív.Cvh co UOCO m ro uo fv. O *tNnO h fv. CM HHHHHHCMCMCMCMrOrOCOCO*1-Tt'Tt’ uo UOO O t'v fv. o CM UO CM tv. »o rM fv, fv.oo CM ív. O O O O O uo uo uo uo O O^uoO^O^O O uo O^ O^ o uo OV roco ro OO 'OO O uo h CO CM N*tr0r0U0OU0CM *1- CM *tHO *1- Tf CM COOO fv. tv. fN. K.0O CO (CiOiO H N rouo KxOO O m coONCim tJ-KOvh rOO Ov CO tv. CM tv CM 00 h h hmm h hcmcmcmcmcmcmcocococo*i-*i-*i-*i-uo UOO O tvív •h be in 'Cd r v-. xn ' •- 1J o >0Q V £ o n TÍ-00 hNh o CihO *1- Cvoo o M ro fv.cO O fv. tx Ov ro CM O *tOO rOfvO NNOw ro h O H iT)00 NOO fv.O ro rOO 00 00 O h CM Ov O CKO *1-COMÍv.rOCOOvVOCMC^O t-T ro UO íC cT ro kC cm m CM Tpoo cT *tOC>rOC'tvONC'C'OC"tívU',0 CO UOO tJ- O h h h cm ro *1- UOO cv H TfCO ro í^ CM 00 roCiOCM *tNOO rvCO tv. tí- ro Tf M M M CM CM ro ro -1- *1- UO fv.OO ov H CM *1-0 00 O CM *j- hhhhhcMCMCM <« a h cm ró Tf uóo KvOO Ov O h cM co *+■ UOO Í^CO Ov O h cm ro *1* uoO NvCO Gv O w CM ro -+■ HHWHHWWHHHCMCMCMCMCMCMCMCMCMCMCOrOrOrOrO Barna — Mar s c h a l k ó : Bentonit diszperziók reológidja ng csökken. A nyírási sebesség növekedésével a feszültség értéke állandósulni látszik, de csak átmenetileg, mert a sebesség további növekedésével — eddig nem ismert okokból — a határfeszültség ismét igen jelentősen emelkedni kezd. Ez az emelkedés aránylag igen meredek és sokszor az eredetinél lényegesen magasabb értéket ér el. Ezt a jelenséget számos különféle származású elektrolitszegény bentonit diszper- ziónál vizsgáltuk és mindegyiknél ugyanazt tapasztaltuk, azzal a különbséggel, hogy a behatás nagyságrendje úgy a nyírási sebességet, mint a nyíróerőt illetően, a diszperzió származási helyétől és „előéletétől” függően más és más. Szemléltetően mutatják ezt a jelenséget az ugyancsak elektrolitszegény, de nem dializált Wyoming bentonit diszperzión mért és itt a III. sz. táblázatban, valamint a 5. ábrán bemutatott értékek és görbék lefolyása. Felvételünk mindkét ágát, tehát a nyírási sebesség felmenő és lemenő ágát is bemutatjuk, mégpedig külön-külön a mért határfeszült- ség és viszkozitási részleg értékalakulására kiterjedően is. III. táblázat Wyoming kereskedelmi áru 4 éves diszperzió Koncentráció: 6,0% Vezetőképesség: 3,5 X io~3 0~l cm Nyírási sebesség sec-1 Első lebontás Sor- szám rV dyn/cm: 1. 2. 0,03 1,36 299,12 131,96 140,76 158,36 3- 13,57 175,95 131,96 43,99 4- 135,72 246,33 228,74 17,60 5. 298,58 307,91 299,12 8,80 6. 475,02 351,90 343,44 8,80 .7. 787,18 422,20 413,49 8,80 8. 1 384,34 545,45 536,65 8,80 9- 2 103,66 695,04 686,21 8,80 IO. 2 619,40 765,39 756,59 8,80 II. 3 121,56 844,57 835,77 8,80 12. 8 238,21 1583,56 1574,76 8,80 J3- 8 794,66 1671,54 1662,74 8,80 14. 16 557,84 2551,29 2538,10 1 3,2° 45- 19 815,12 2749,24 2727,24 22,00 l6. 21 986,64 2815,22 2771,2.3 2859,21 43,99 17. 25 379,64 3035,16 175,95 18. 20 358,00 2705,25 2507,31 197,95 19. 19 000,80 2639,27 2441,32 197,95 20. 15 607,80 2529,30 2500,36 249,94 21. 8 916,80 1812,30 1636,35 175,95 22. 2 809,40 1038,11 879,76 158,36 23. 2 714*40 967,73 835,77 134,96 24. 1 900,08 791,78 686,21 105,57 25. 1 289,34 624,63 527,85 96,77 26. 800,75 492,66 404,69 87,98 27. 570,02 413,49 316,71 96,77 28. 298,58 323,31 243,34 109,97 29. 149,29 255,13 131,96 123,17 30. 67,86 167,15 65,98 134,96 3i- 27,14 325,51 61,58 263,93 32. 13,57 413,49 61,58 351,90 33- 6,79 413,49 35,19 378,30 Ezzel kapcsolatban még további érdekes új jelenségre kell felhívnunk a figyelmet. Amidőn a folyási határfeszültség értéke nagy nyírási sebességnél emelkedőben van és már magas szintet ért el, és ekkor a nyírást csökkentjük, a határfeszültség értéke újra leépül. 120 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet és nagyjában követi a felmenő ág alakját, de csak annak lefolyását illetően. Abszolút értéke mindig lényegesen magasabb marad a felmenő ág feszültségi értékénél. Ez a határ- feszültség állandósításának, — a diszperzió stabilitásának — , bizonyos mértékű fokozó- dását jelenti, amit az a körülmény is megerősíteni látszik, hogy eredeti értékére tör- ténő újabb lebontása csak lényegesen nagyobb nyírási sebességgel válik lehetővé. Vilá- gosan mutatja e jelenséget az 5. ábra II. sz. görbéjének lemenő ága is. Ugyanakkor figyelemmel kísérve az I. sz. görbén ábrázolt viszkozitási részleg feszültségi értékalakulását, éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. A felmenő ágban nagyobb és a lemenő ágban kisebb feszültségi értékeket mértünk, úgymint az a folyási görbék- nél — feszültségi hurok — néven az irodalomban általánosan ismeretes. A szóbanforgó folvásgörbe alakja azonban a szokásostól kissé torzítottan eltérő, ami — mint már emlí- tettük — a váz lebontás, illetve felépülés által okozott diszperzió koncentráció változás- következménye. Ha most nem a határfeszültség és viszkozitási részleg értékét kiilön-külön, hanem mint a gyakorlatban általánosan szokás, csak a két feszültség eredőjét vizsgáljuk, a visz- kozitás részlegéhez hasonló görbét kapunk, mert a viszkozitási részleg nagy feszültségi értékei elnyomják a határfeszültség értékváltozásait és csupán az alacsony értékeknél, ahol a két behatás nagyságrendileg már közelebb esik egymáshoz, kapunk némi eltérést. IV. táblázat Wyoming kereskedelmi áru 4 éves diszperzió Koncentráció: 6,0% Vezetőképesség: 3,5 x io3í2 -1 cm Első lebontás Második lebontás Nyírási Nyírási sebesség TV sebesség TV sec- 1 sec 1 dyn/cm! dyn/cm! 0,25 121,9 9,7 112,2 0,32 182,8 3,7 479,4 o,77 123,8 26,5 97,3 1,73 194,6 19,9 474,7 2,43 133,8 61 ,2 72,6 8,18 220,3 63,2 157,1 2,95 135,9 63,3 72,6 13,30 234,5 82,7 151,8 4,04 140,2 76,4 63,8 29,03 278,3 146,3 132,0 6,27 146,9 83,1 63,8 49,39 330,2 198,2 432,0 12,21 161,2 97,4 63,8 98,51 385,9 , 253,9 132,0 19,81 176,9 113,1 63,8 438,49 430,0 291,4 138,6 29,04 494,3 130,5 63,8 220,98 494,6 345,0 149,6 60,50 237,7 169,5 68,2 315,97 56o,2 410,6 449,6 100,16 277,7 209,5 68,2 425,95 6o5,5 436,4 169,1 154,06 324,5 251,9 72,6 650,79 685,7 496,6 189,1 259,54 379,2 306,6 72,6 830,05 748,3 529,2 489,1 337,15 403,4 330,8 72,6 1 494,77 788,6 599,5 489,1 659,91 501,3 428,7 72,6 I 948,96 996,4 789,4 206,7 925,11 576,7 504,1 72,6 4 226,24 1424,4 1226,5 497,9 1 341,43 695,0 622,4 72,6 7 867,61 I9I4,I 1650,2 263,9 1 964,15 863,9 79E3 72,6 8 794,91 2036,9 i795,o 241,9 2 581,05 993,7 921,1 72,6 22 712,15 3247,7 2825,4 422,3 2 968,93 1074,1 976,1 98,0 29 368,22 3621,2 3180,9 440,3 4 356,73 1356,4 1223,8 132,6 37 670,67 3975,3 3517,8 457,5 6 976,77 1851,2 1595,2 256,0 57 113,33 4037,6 3654,9 382,7 9 837,24 2162,9 4714,9 448,0 13 178,81 2449,4 1987,5 461,9 15 820,12 2647,5 2037,5 610,0 20 900,39 3045,5 2165,7 879,8 29 561,60 3503,0 2799,2 703,8 42 006,03 3727,8 3389,1 338,7 55 211,27 3845,5 3559,6 285,9 Barna — Mar schalkó : Bentonit diszperziók reológiája 12 1 Láthatjuk tehát, hogy milyen megtévesztő vélemény alakulhat ilyen mérési ada- tokból a bentonit gyakorlati értékére vonatkozóan, ahol a legtöbb esetben nem is a viszko- zitás, hanem a határfeszültség értékalakulása a jellemző. Ez pedig mint a II . görbe mutatja, éppen ellenkező lefolyású. Miután maximálisan 25 000 sec-1 nyírási sebességig terjedő mérésekkel egyes disz- perzióknál még mindig nem értük el a viszkozitás newtoni viselkedésének felső határát, és a határfeszültség további kialakulására sem kaptunk teljes képet, a továbbiakban az eddigieknél lényegesen nagyobb nyírási sebességgel is mértünk. Ezen méréseink közül itt is a Wyoming diszperzióval kapott értéksorozatot mutatjuk be a IV. táblázatban és a 6. ábrán. Megállapíthatjuk, hogy a folyási határfeszültség a nyírási sebesség növelésével rohamosan tovább emelkedik és a 20 — 30 000 sec-1 érték közben eléri felső határértékét, majd a nyírási sebesség további emelésével rohamosan csökkenő tendenciát mutat. A viszkozitási részleg nyíróértéke ugyan szintén emelkedik, de még mindig nem arányosan a nyírási sebességgel, úgy hogy a látszólagos viszkozitás értéke még itt is folyton esik és még itt sem éri el a newtoni viselkedés felső szakaszát. Aránylag legjobbban megközelíti ezt a felső 45 °-ú részt a I. sz. folyásgörbének 1000 és 3000 sec-1 nyírási értékeinél mért szakasza, ahonnan továbbmenve azonban — nem mint kívánatos — felfelé hajlik a görbe, hogy a keresett 45°-os szakaszt elérje, hanem egyre jobban lefelé hajlik, ami egyre nagyobb eltolódást jelent a 45 °-tól és így annak el- érése reménytelennek látszik. Rövid megfontolás igazolja ennek helytállóságát, ez ugyanis természetes következ- ménye a folyási határfeszültség egyre rohamosabb emelkedésének, mely a saját vázának kiépítésére egyre több micellát köt meg és tesz a diszperzióban mozdulatlanná, miáltal a viszkozitást okozó mozgó részek koncentrációja egyre csökken. A viszkozitási részleg V. táblázat Mádi nátriumbentonit montmorillonitja, dializált Koncentráció: 5,03% Vezetőképesség: 0,98 x io~J Ü -1 cm Első lebontás Második lebontás Sor- Nyírási Nyírási szám sebesség TV T« sebesség Tjl ra sec 1 . sec 1 dyn/em2 dyn/cm2 1. 1,22 237,53 8,83 228,7 0,81 250,73 263,9 2. 4,07 299,12 26,39 228,7 1,22 263,93 263,9 3- 8,14 281,52 52,79 228,7 4,07 325,51 61,61 263,9 4- 12,21 307,91 79,18 228,7 8,14 369,50 105,6 263,9 5^ 40,72 422,28 193,55 228,7 12,21 570,26 211,2 299,1 6. 81,43 475,07 246,53 228,7 47,5 840,17 329,9 510,3 7. 122,10 519,06 299,12 228,7 78,72 950,14 439,8 510,3 8. 257,90 607,03 369,50 237,5 128,93 272,13 510,2 461,9 9- 542,90 765,39 5ro,26 255,1 407,20 1055,71 688,4 367,3 IO. 990,80 932,54 668,61 263,9 1 045,00 1319,63 952,3 367,3 II. 1 262,20 1002,92 721,40 28r,5 1 805,10 1583,56 1222, g 360,7 12. 4 519,50 1697,93 1359,22 338,7 4 655,20 2639,27 21 11,4 527,9 13. 8 211,10 20Q3.82 1719,92 35i,9 8 889,70 3782,95 3118,8 664,2 14. 14 114,90 2133,41 1803,50 329,9 !3 707,70 3672,98 3057,2 615,8 15. 27 822,60 2595,28 2243,78 35i,9 25 ro8,20 4222,83 3607,0 615,8 l6. 40 716,00 3123,13 2542,49 360,7 38 680,20 4464,76 3915,0 549,8 17- 54 288,00 3563,01 3202,30 360,7 5a 288,00 4662,71 4266,8 395,9 18. 76 003,20 4442,77 4165,64 277,i 82 517,80 5234,55 5058,6 175,9- 122 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet mért nyíróereje tehát nem a méréshez beállított, hanem egy pontról pontra változó isme- retlen, és meg sem határozható koncentrációjú diszperziótól származik, melyből a keresett érték éppen a koncentráció ismeretlensége miatt ki sem számítható, a görbe ismertetett kialakulását azonban érthetővé teszi. Lényegében hasonló viselkedést tapasztaltunk minden általmik vizsgált külön- böző lelőhelyről származó elektrolitszegény bentonitdiszperziónál, a folyásgörbéknek esetenként csak a nagyságrendje változott. Ennek érzékeltetésére a V. táblázat és a 7. ábrán bemutatjuk a mádi nátrium montmorillonit, valamint a francia eredetű bentonit (VI.) sz. táblázat 8. ábra) diszperziói 80 000 sec-1 nyírási sebességig mért folyásgörbéjét is. Francia „bentonil C” eredeti Koncentráció: 6,17% Vezetőképesség: 1,5 X io" 3 Q ~ 1 cm VI. táblázat .Sor- Nyírási sebesség sec- 1 TV rá szám dyn/cm2 I. 0,81 103,37 103,00 103,37 2. 1,22 4,07 103,37 103,37 3- 120,97 4,40 116,57 4- 8,14 1 12,17 2,20 109,97 5- 12,21 H2,I7 2,20 109,97 6. 54,29 112,57 4,4° 108,17 7- 128,90 118,77 21,99 96,77 8. 27i,4 134,16 46,19 87,98 9- 475,o 149,56 65,98 83,58 10. 1 °04,3 i7i,55 87,98 83,58 11. 1 262,2 178,15 94,57 83,58 12. 4 363,8 285,92 202,34 83,58 13- 7 817,5 369,50 274,92 94,57 14. 11 129,0 453,07 358,50 94,57 15. 14 114,9 512,46 417,88 629,03 94,57 16. 27 144,0 725,79 96,77 i7. 40 173,1 90i,75 804,98 96,77 18. 52 116,5 1060,11 963,33 96,77 19. 73 967,4 1407,61 1297,64 109,97 A határfeszültség tixotróp regenerálódásának időfüggvénye megállapításánál, mint már említettük, a továbbiakban minden esetben úgy jártunk el, hogy a fent ismer- tetett mérések elvégzése után az anyagot a műszerben az utolsó mérésnél nyert ha- tárfeszültséggel állandóan terhelve pihenni hagytuk és kezdetben óránként, később naponként igen kicsi nyírási sebességgel, 0,001 sec^-el mértük a határfeszültség értékét lítmentesen. Utána mindig a legutoljára mért értékekkel terhelve, ríjra pihenni hagy- tuk és a mérést a mondottak szerint ismételtük és folytattuk mindaddig, inig elértük a feszültség felső határértékét. Ilyen mérési sorozat eredményeit mutatjuk be a 9. ábrán a Wyoming és koldui (szaggatott vonal) bentonitok eredeti diszperzióinál egyszeri teljes lebontás után az idő (napok) függvényében. A görbék lefolyása hasonló egymáshoz, sőt közel azonos és általá- ban jellegzetes az összes bentonit diszperziókra. Egyben igazolja a már fent előadotta- kat. A koldúi diszperzió még nem érte el a felső határértéket. A mért értékek két-két párhuzamos görbébe vagy azok által bezárt sávba esnek, attól függően, hogy a mért értékek a viszkoziméter két koncentrikus hengere közötti résben elhelyezkedő anyagrészeknek a belső hengerhez, illetve a külső hengerhez közel •eső részén vagy valamely közbenső részén történt a leszakadás. B a r n a— M a r s c h a l k ó : Bentonit diszperziók Teológiája 123 Ha a rotációs hengerek fémfelületei között pihenni hagyott diszperzióknál nem vár- juk meg regenerálódásuk felső határértékének elérését, hanem bizonyos ideig tartó pihenési idő elteltével újra nyírásnak vetettük alá és a már ismertetett módon ismét felvettük a folyásgörbét, kitűnt, hogy a diszperzió lebontásához az első ízben használtak- nál nagyobb nyírási sebességek szükségesek, tehát a szilárdítás tartósabbá vált. Vonatko- zik ez az egyes anyagok eredetétől függően vagy a rugalmas határfeszültségre, vagy a viszkozitási részlegre, néha pedig mind a kettőre. 4000 0500 0000 2500 5 %>2000 1500 1000 500 0 5 10 15 20 25 00 05 40 45 50 55 50 nap 9. ábra.~ A rugalmas határfeszültség regenerálódása az idő függvényében I. Wyoming bentonit, 6%-os II. Mád-Koldu bentonit 6%-os Fig. 9. Régénération de la tension limité élastique en fonetion du temps I. Bentonite de Wyoming, 6%, II. Bentonite de Mád-Koldu, 6% Ha pedig ezt a lebontást és regenerálódást többször ismételjük, elérhetjük, hogy szilárdsága egyre gyorsabban megközelíti, majd eléri határértékét. Ez egyik módja a határérték — mint láttuk — egyébként igen kis regenerálódási sebességének növelésére. Ebben az állapotában a diszperzió már nagyobb nyírási sebességgel sem bontható le, mert mint azt már az előzőkben is említettük és bemutattuk, a határfeszültség értéke a nyírási sebesség további növelése esetén már nem hogy lebontódik, ellenkezőleg, i'ijra növekszik. Néhány ilyen ismételt lebontás eredményeit — egyben összehasonlítva az ugyan- olyan léptékben rajzolt eredeti folyásgörbével — mutatják a . IV, V sz. táblázatok és a 5 — 7. ábrák. Az első, második és harmadik lebontást az ábrákon arabszámindexxel jelöltük meg. Az ábrákon feltűnően látszik a szilárdulás, a határfeszültség értékének jelentős emelkedése. A legtöbb esetben ezzel arányosan — mint ezt az ábra is mutatja — 124 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet csökken a viszkozitási részleg nyíróerő értéke. Ez a változás azonban nem minden esetben arányos és egyértelmű, mert elsősorban attól függ, hogy milyen mértékben változtatja meg a diszperzió koncentrációját a váz felépítéséhez megkötött micellák kiesése. Mindezen tényezők megvilágítják a bentonit diszper- ziók ún. előéletét. Ezek után könnyen érthetővé válik, hogy a különböző, de néha még ugyanazon lelőhelyről származó beutonitok diszperzióinak egyes jellemzői sokszor miért annyira különbözők. Ez attól függ, hogy a vizsgált anyag a lebontás, illetőleg regenerálódás mely stádiumában került vizsgálat alá, vagy felhasználásra. Ugyanakkor méréseink eredményei megmutatják az utat fent említett értékek befolyásolására és az általunk, valamint a gyakorlat által megkívánt jellemző minőségi értékeknek nem a véletlentől függő folytonos kísérletezés, hanem számítás útján — min- denkor reprodukálható módon történő — elérésére. Vizsgálataink során elsősorban gyakorlati vonatkozásban annyi újabb probléma vetődött fel, hogy azokat egy tanulmány keretében felderíteni lehetetlen. Annyit azonban mégis meg kell említenünk, hogy a nyert mérési eredményeink igazolják Maxwell J. C. relaxációs elméletét is és első ízben tisztán mechanikai meggondolásokból induktív úton levezetett egyenleteit is. Ezen egyenletekből mérési adataink felhasználásával a bentonit diszperziók egyes jellemzői jól reprodukálható módon kiszámíthatók és ezek a közvetlen mérés eredményeivel is egészen meglepően egyeznek [9]. Az elaszticitásra, viszkozitásra, relaxációra, azok regenerálódására, a tixotrópiára vonatkozó megállapításaink kvantitatív vonatkozásban pedig ezen elméletből is levezet- hetők, sőt abból magától értetődő következményként adódnak. Végül meg kell említenünk, hogy az I— VI. táblázatok és a 3 — 8. ábrák nem a nyers hanem a Schultz-Grunow szerint számított valódi folyásgörbéket mutatják be, a mért nyírófeszültséghez tartozóan kiszámított valódi nyírási sebesség sec-1 függvényében. Az eddig elmondottak, valamint a bemutatott valódi folyásgörbék tanulmányozása után megérthetjük, hogy mikor és miért használhatók, illetve máskor miért nem használ- hatók a valódi folyásgörbe jellemzői a bentonit diszperzióknak — az előző közleményünk- ben is kifejtettek szerint — oly megbízható módon való azonosítására. Ahol a valódi folyásgörbe bizonyos diszperziók jellemzésére egyedül nem elegendő, mert a kifejtett okok miatt eltorzult, helyette külön a határfeszültségnek és külön a viszkozitási részleg- nek a nyírási sebesség függvényében mért nyírófeszültség értékalakulását kell megadni. A mérési eredmények összefoglalása és értékelése Az alábbi 1 7 pontban összegezzük méréseink részben új megállapításait, a teljesség kedvéért azonban kiegészítve azokat a már általánosan ismert és mérési eredmé- nyeink által csupán újból igazolt tényekkel is. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy jelenlegi munkánk mérési eredményei — ahol külön megjegyzést nem tettünk — a lehetőségig elektrolitmentessé tett és montrno- rillonitban dúsított, 5 %-os és 25 C°-on tartott diszperziókra vonatkoznak. 1 . minden általunk vizsgált bentonit diszperziónak szerkezeti viszkozitásán kívül váza és ebből kifolyólag szilárdsága, tehát folyási határfeszültsége is van. 2. Mindkét érték alakulása függvénye a hőfoknak, de sokkal nagyobb mértékben a nyírási sebességnek, a nyíróhatás tartamának, illetve a pihenési időnek. 3. Mint minden szerkezeti viszkozitású anyagnak, a bentonit diszperzióknak súrló- dási ellenállása (viszkozitása) is, igen kis nyírási sebességeknél, newtoni viselkedésű, azaz Barna — Marsc halkó : Bentonit diszperziók reológidja 125 a nyírási sebességtől független állandó érték (rj0) mindaddig, míg azt az idő függvényében ■egyre növekvő határfeszültség le nem csökkenti. 4. Minden bentonit diszperziónál a nyírási sebesség növelésével bizonyos - de álta- lában még mindig alacsony értéknél — megkezdődik a struktúra lebontása és ennek követ- keztében a surlódó ellenállás — a „viszkozitás” — értéke kezdetben rohamosan csökken. 5. Ez a lebontás — a súrlódó ellenállás folytonos csökkenése — addig tart, amíg elérkezünk a nyírási sebesség ama felső határértékéig, amelyen túl a viszkozitás ismét állandó és a nyírástól már ismét független igen kis érték (?j„), természetesen mindig feltételezve, hogy a diszperzió koncentrációja állandó marad. 6. Megállapítottuk azt is, hogy az elektrolitmentes diszperzió vázának lebontásá- hoz, ellentétben az elektrolittartalmúakkal, egészen kicsi (1 sec-1) nyírási sebesség nem elegendő. A lebontás nagyobb nyírási sebességeknél is folytatódik, sőt néha a folyásgörbe jelentős részén át tart. Igen érdekes új jelenségként egyes bentoritféleségeknél azt is megállapíthattuk, hogy a diszperzió vázának lebontása, vagyis szilárdsági értékeinek csökkenése a növekvő nyírási sebességek függvényében csak egy bizonyos határértékig (általában) 400 — 10 000 sec- Mg tart. A nyírási sebesség további emelése a vázat már nem bontja — hanem ellen- kezőleg, szilárdságát lényegesen növeli, olyannyira, hogy értéke a kiindulás értékét is meghal adhat j a . 7. Általánosan ismert tény, hogy mind a váznak, núnd a súrlódó ellenállást okozó résznek lebontása, illetve regenerálódása időfüggő. A két alkotó kiilön-külön történt vizs- gálatával megállapítottuk, hogy míg az első ízben lebotitódó váz lebontási ideje aránylag rövid, a viszkozitási részlegé pedig hosszú, addig ekét alkotó regenerálódásánál fordított a helyzet: a viszkozitási részleg igen gyorsan, a váz azonban aránylag lassan regenerálódik. 8. Előző munkánkban [2] is megállapítottuk már, hogy a váz rendeződése során a viszkozitási részleg mozgékony aggregátumainak megkötésével annak koncentrációját csökkenti, önmaga pedig annak rovására erősödik. Ha ez a folyamat a nyírási sebesség széles határközében is tart, így a viszkozitási részleghez tartozó nyíróerő folyton változó és ismeretlen koncentrációhoz tartozván a valód1 folyásgörbe mért értékei nem össze - tartozók. 9. A bentom't d’szperzió váza és viszkozitási részlege pihenő állapotban is erősödik, a váz szilárdsága pedig az idő függvényében bizonyos határértékhez közeledik, amely az eddig megvizsgált esetekben 3000 — 3500 dyn/cm2 értékűnek adódott. 10. Azilymódon szilárduló váz és növekvő viszkozitás stabilitása kicsi és aránylag kis nyíróerők hatására leépül, összeomlik. 11. Minden eddig megvizsgált diszperziónál megállapítottuk, hogy ha a vázat nyugalmi állapotból kiindulva fokozatosan növekvő nyírási sebességek alkalmazásával bontjuk és utána ismét pihentetjük, a szilárdulás, valamint a regenerálódás sebessége és az egyes értékek stabilitása is minden lebontás után nő. Ugyanakkor a tixotrópia csökken, esetleg gyakorlatilag meg is szűnik. Ez tehát egyik lehetőség a diszperzió váza, illetve visz- kozitási részlege szilárdságának és stabilitásának befolyásolására. 12. A regenerálódó szerkezet stabilitása annál nagyobb, minél nagyobb mértékű volt a leépülés. 13. Az egy ízben már lebontott és tixotróp regenerálódás útján iijra felépült szerkezet ugyanazzal a nyíróerővel már csak részben bontható le, az újra való lebontás- hoz nagyobb nyíróerő szükséges, de a lebontás akkor sem teljes. 14. A stabilitásnak fentiek szerint növelhető mértéke jelentősen függ attól, hogy az anyag a mérést megelőző időben a geológiai erők vagy a feldolgozás körülményeinek behatása alatt milyen nagyságú nyíróerőkkel mennyi ideig volt már igénybe véve és meny- nyi ideig volt lebontott állapotában, vagyis milyen volt az előélete. I2Ö Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet 15. A különböző helyekről származó bentonitok diszperzióinál — hangsúlyozottan egyébként azonos körülmények között — észlelt különböző magatartás a fentiek szerint tehát nagy valószínűséggel attól függ, hogy az anyag váza előéletében különböző nyíró- erők hatására mily mértékig és hányszor épült már le és regenerálódott újra, a mérés idő- pontjában pedig a regenerálódás mely időszakában van. 16. A váz tixotróp regenerálódásának sebessége általában igen kicsi. A felső ha- tárérték elérése napokig, sokszor hetekig tart. 17. A felsorolt jelen ségek időfüggősége a diszperziónak elektrosztatikus hatások alá való helyezésével általában befolyásolható, a regenerálódás sebessége pedig növelhető. 18. Hasonló, de a kvantitatív értékelés céljából még további méréseket igénylő hatással vannak a diszperzióra a különféle elektrolitok is. IRODALOM — BIBblOGRAPHIE 1. Barna János: Vízépítési bentonit előkészítése. Bányászati Kutató Intézet Közleményei 1957. II. 2. 43-50. - 2. Barna, J.-Marschalkó, B.: Das rheologische Verhalten wássriger Bentonitdispersionen . Aeta Techmca Hang. 1956. XV. 77- — 3- Bar n a, J. : Flow phenomena on aque- ous bentonite dispersions. Silieates industriels. Bruxelles, 1959. pp. 554 — 560. — 4. Barna, T.: Rotations- Viskosimeter nach B. Marschalkó. Acta, Technica Hung. 1954. 8.361. — 5. Buocz Tibor: A Mar- schalkó-féle rotációs reoviszkoziméter. Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Tudományos Közle- ményei, IX. K. 1. sz. — 6. Schult z-G r u n o w F. : Kolloid Z.. 138.167. 1954. Schult z-G r u no w, F. — Weymann, H.: Kolloid Z. 131. 2. 1953. — 7. Prandtl, L.: Z. für angew. Math. Mech. 30.169. 1950. — 8. Rehbinder, P. A.: Kolloidnüj Zsurnal 20.526 — 538. 1958. — 9. Maxwell, J. C.: Theory of Heat. New-Impr. 1904. Examen cies propriétés rhéologiques des dispersions aqueuses de bentonite. II.* J. BARNA ET B. MARSCHALKÓ Sur la base de données publiées dans nos Communications précádentes, nous avons constaté cpte la courbe d’écoulement est la plus appropriée á la caractéristique, l’évaluation et l'identification des dispersions de bentonites non-dialisées. Au cours de l’étude présente nous avons examiné les dispersions de montmorillo- nites enrichies et privées d’électrolvte pár dialisation. On a mis en évidence que les pro- priétés rhéologiques de ces dispersions (solidité, viscosité, tliixotropie, leur valeurs abso- lues, leur formation en fonction du temps et la vitesse de leur régénération) sont essenti- elleinent différentes de celles de dispersions contenant de l’électrolyte. Dans ce cas l’im- portance de la courbe d’écoulement va acquérir un aspect nouveau. Les résultats de nos recherehes ont permis de démontrer que la mise au point de la courbe d’écoulement pár la méthode usuelle, c'est á dire la représentation de la force de cisaillenrent en fonction de la vitesse de cisaillement et la connaissance de la tension limité d’écoulement seulement pour le moment initial ou bien seulement pour des vitesses de cisaillement tout á fait faibles sont insuffisantes pour la caractéristique des propriétés rhéologiques. La tension limité d’écoulement change ses valeurs continuellement et, suivant les cas, mérne pár bonds, dans l’intervalle de plusieurs ordres de grandeur de la vitesse de cisaillement en fonction de la formation du squelette. Les valeurs mesurées nous ont permis de mettre en évidence la désintégration des dispersions en question, leur régénéra- tion thixotropique, la vitesse de la régénération, l’augmentation de la stabilité des disper- sions en fonction de l’échelle de la désintégration, ainsi que les causes de tous ces phéno- ménes. Finalement, nous avons élűddé tous les facteurs pár lesquels les propriétés (sur- tout les propriétés mécaniques) des dispersions de bentonites provenant de gisements différents peuvent étre influencées de la inaniére la plus favorable, et on a abordé mérne les facteurs qui agissent au sens opposé. .Sur cette base, on a élueidé ce qui correspondrait á la notion des «antéeédents» des bentonites et de leurs dispersions. Ces résultats révélent, á la fois, que la valeur pratique des bentonites expansives — c’est á dire celle des bentonites á liaute teneur en inontmorillonite — sera déterminée dans la suite non pás tant pár le gisement que pár la méthode de préparation qui peut étre élaborée sur la base de nos constatations mentionnées ci-dessus. * Institut de Recherehes Miniéres, Budapest Communication présentée á la séanee de la Secti- on de minéraux Argileux de la Société Géologique de Hongrie, le 10 avril 1961, et á la séanee de la Sec- tion Rhéologique de l’Association des Chimistes Hongrois, le 1 2 mai 1961. * Communication précédente: Acta Technica Hung. 1956, Tomus XV, p. 77. A BENTONITOK KATIONADSZORPCIÓJA ÉS TELÍTETTSÉGE DR. Dl GEERIA JÁNOS Összefoglalás: A beutonitok adszorpciós tulajdonságainak meghatározásával kap- csolatban számos módszertani kérdés merül fel. Azok a vizsgálati eljárások, amelyeket a ténylegesen adszorbeált kationok mennyiségének (S értékének) és a maximálisan adszorbe- álható kationok mennyiségének (T értékének) meghatározására alkalmaznak, nagyon gyakran különböző eredményeket adnak. Ez azért vau, mert a vizsgálat folyamán a leg- több eljárásnál megváltoztatjuk a bentonit részecskék felületén helyet foglaló adszorpciós réteg eredeti állapotát, sőt a T érték meghatározásánál nagyobb J>H-jú vegyszerek alkal- mazásakor a bentonit kristályrácsát is megbonthatjuk. Vizsgálataim szerint “’Ca izotóp és Ca-acetát-ecetsav tompítóoldat alkalmazásával a bentonitok valódi S és T értéke meghatározható, ha a bentonit nem tartalmaz olyan anya- gokat, amelyek kristályrácsába a Ca-iouok beépülhetnek. A bentonitokban levő agyagásvány részecskék képesek különböző ionokat felüle- tükön megkötni. Az így megkötött ionok más ionokkal rendszerűit könnyen kicseréllietők. Az ionadszorpció és ioncsere tekintetében bentonitok esetében elsősorban a kationok játszanak nagy szerepet. Ennek az a magyarázata, hogy a bentonitokban levő montmo- rillonit agyagásvány-kristálykák felületén elsősorban negatív töltésű helyek vannak fölöslegben. Ezeken a negatív töltésű helyeken a kationok csak lazán kötődnek meg és így ezek más ionokkal könnyen kicseréllietők. Régebben a montmorillonit agyagásvány-kris- tály lemezkék szélein előforduló szabad elektromos töltésű helyekkel igyekeztek az ion- adszorpciót megmagyarázni. Ez a feltevés azonban nem bizonyult helyesnek, mert a mont- morillonit kristálylemezkék szélein levő szabad negatív töltések sokkal kevesebb kationt képesek megkötni, unnt amennyi a mérések alapján ténylegesen megkötődik a mont- morillonit részecskék felületén. Ross és Hendricks [2] a negatív töltésű helyek keletkezését oly módon magyarázzák, hogy a montmorillonit kristálylemezkék felső és alsó felületén helyet foglaló tetraéderes SiO-rácsrétegben egyes helyeken a 4 vegyértékű sz’liciumionok helyett 3 vegyértékű alumíniumionok épülnek be és így a kristályrácsban levő negatív töltésű oxigénionok töltésénél kevesebb lesz a pozitív töltésű ionokból szár- mazó töltés mennyisége. Ez azt eredményezi, hogy a tetraéderes SiO-rácsrétegek felületén szabad negatív töltésű helyek keletkeznek. Hasonló hatást váltanak ki az oktaéderes rácsrétegben a 3 értékű Al-ionok helyett beépült 2 értékű ionok (Mg, Fe stb.) is. Újabb vizsgálatok adatai szerint az adszorbeált kationoknak több, mint 80 %-a a montmorillonit kristálylemezkék felületén kötődik meg. A montmorillonit kristálylemezkék szélein elő- forduló negatív töltések mennyiségét és így az adszorbeált kationok mennyiségét is fokozni lehet a montmorillonit őrlésével. Az őrlés hatására a montmorillonit adszorpciós kapacitása Pallmann [1] szerint a kétszeresére is emelkedhet. A bentonitok elsősorban Ca, Mg, K és Na ionokat adszorbeáliiak. Az ily módon adszorbeált kationok ionos kötéssel kapcsolódnak a montmorillonit részecskékhez. A ben- tonitok fémkationokon kívül hidrogén (hidronium) ionokat, vagyis protonokat is képesek megkötni. A protonok megkötése a montmorillonit részecskék felületén együtt jár a részecskék elektromos töltésének megváltozásával. Ez azért van, mert a protonok belép- nek a montmorillonit kristálylemezkéinek felületén helyet foglaló szabad negatív töltésű oxigénionok elektronhéjába és így közömbösítik annak töltését. A montmorillonit agyag- ásványkristálykák ezek alapján olyan óriás molekuláknak tekinthetők, amelyek felüle- 128 Földtani Közlöny, XCIII. kötet. Agyagásvány-füzet tén egyrészt a gyenge savaknak megfelelő — protonleadásra képes — OH gyökök, más- részt a gyenge sav anionjának megfelelő — proton felvételre képes — negatív töltésű O- gyökök (anionok) fordulnak elő. A ioo g bentonit által adszorbeált kationok mennyisége 60—120 mval között változik. A tiszta montmorillonit ezzel szemben 150 mval kationt is képes adszorbeálni. Régóta ismert jelenség, liogv az agyagásványok az általuk adszorbeált kationokat sóoldatok hatására más kationokkal cserélik ki. Az ioncsere több tényezőtől függ. Ezek közül legfontosabbak a kationok minősége, a kicserélésre felhasznált só-oldat tömény- sége és az adszorbeált, ill. a sóoldatban levő kationok hidratáltsága. Egyes ionok képesek a montmorillonit kristályrácsába is beépülni. Ezek sokkal nagyobb erővel vannak meg- kötve, mint az adszorbeált ionok, ezért kicserélésük is lassúbb folyamat. A kicserélhető kationok mennyiségét többféle eljárással lehet meghatározni. A kicserélésre rendszerint olyan sóoldatot használunk, amelynek kationja a bentonitban nem fordul elő. Ha a bentonitot ilyen sóoldattal mossuk át, akkor a kicserélő oldat nagy töménysége következ- tében az adszorbeált kationok gyakorlatilag teljes egészükben a folyékony fázisba kerülnek és a bentonit részecskék felületén csak a kilúgozásra (kicserélésre) felhasznált sóoldat kationjai foglalnak helyet. Ha a bentonit kilúgozására felhasznált sóoldatban meg- határozzuk az idegen kationok mennyiségét, akkor azok összege egyenlő lesz a bentonitok felületén adszorbeált kationok mennyiségével. A mérési adatokat rendszerint 100 g bento- nitra vonatkoztatva mvalban fejezzük ki. Az adszorbeált kationok mennyiségének össze- gét a bentonitok S-értékének nevezzük. A fenti eljárással közvetlen módon meghatározott kationok az adszorbeált kationokon kívül magukba foglalják a bentonitokban eredetileg jelenlevő oldható sók kationjait is, valamint mész tartalmú bentonitok esetében a jelenlevő kalciumkarbonátból feloldódott kalciumionokat is. Az eljárás hibája szélsőséges esetek- ben oly nagy is lehet, hogy a bentonitok ilyen módon meghatározott S-értéke nagyobb lesz a bentonitok maximális adszorpciós kapacitásánál (T-érték). Pontosabb értékeket szol- gáltatnak a bentonitok S-értékének közvetett meghatározására alkalmazott eljárások. Ezek az eljárások azon alapulnak, hogy első lépésben a bentonit kicserélhető kationjait egy analítikailag jól meghatározható kationnal cseréljük ki. Ezután a fölös sóoldatot kimosva a bentonitból a becserélt kationt egy másik kicserélő sóoldattal cseréljük ki. A kicserélő sóoldatban ezután meghatározzuk a bentonitba becserélt kation mennyiségét és azt 100 g-ra átszámítva inval-ban kifejezve megkapjuk a bentonit S-értékét. Amennyiben a kicserélő sóoldat 8 pn-]ú. tompító oldatot is tartalmaz, akkor a mért S-érték azonos lesz a bentonitok T-értékével. Ez az eljárás sót, valamint meszet tartalmazó bentonitoknál is jobb eredményeket szolgáltat, mint az előző eljárás. A bentonitok S-értékeinek meghatá- rozásánál figyelembe kell venni a kicserélés folyamán bekövetkező protolitikus reakciók befolyását is, mert ezek megváltoztatják a bentonitok felületének eredeti töltését és így S-értékét is. Legcélszerűbb az S-érték meghatározását olyan tompítóoldattal végezni, amely a bentonittal, mint tompítórendszerrel egyensúlyban van, vagyis a meghatározás folyamán protonokat a bentonitnak sem át nem ad, sem attól át nem vesz. Ebben az esetben csak ioncsere következik be és az eredmények a bentonitok tényleges S-értékét adják meg. Mint már az előzőkben említettem a bentonitok fémkationokon kívül hidrogén- ionokat (protonokat) is adszorbeálnak. Ha a bentonitban levő agyagásványrészecskék felületén helyet foglaló OH-gyökökből a protonokat egy megfelelő tompítóoldáttal lesza- kítjuk, akkor azok helyén negatív töltésű ionok keletkeznek, amelyek képesek kationokat adszorbeálni. A bentonitoknak 100 g-ra vonatkoztatott és mval-ban kifejezett maximális kationadszorbeáló kapacitását Tértéknek nevezzük. A bentonitok Tértékének meghatáro- zásánál erősebb protonelvonó vegvületek (erős bázisokat) alkalmazva nagyon gyakran megváltoztatjuk a bentonit részecskék eredeti állapotát. Erős bázisok hatására ugyanis D i G l é r i a : Bentonitok kationadszorpciója és telítettsége 129 nemcsak az agyagásványok felületén kelyetfoglaló, hanem a kristályrácsba beépült OH-gyökökből is leszakítjuk a protonokat, másrészt az agyagásvány részecskéket ily módon részben fel is oldhatjuk. Ez az oka annak, hogy nagyon nehéz a bentonitok, ill. más agyagásványok tényleges T értékének meghatározására megfelelő eljárást kidolgozni. A bentonitok telítettsége alatt azt az értéket (V) értjük, amely megmutatja, hogy a bentonitok által ténylegesen adszorbeált kationok mennyisége (S) hány százaléka a maximálisan adszorbeálliató kationok mennyiségének, T-nek, vagyis 100 S V= T A bentonitok tényleges S, T és V értékének meghatározásánál leghelyesebben akkor járunk el, ha azokat olyan tompító rendszereknek tekintjük, amelyeknek OH és O- koinponensei egy szilárd fázis felületén foglalnak helyet. Ha a bentonitokat folyékony fázisú tompítórendszerekkel (tompítóoldatokkal) hozzuk kölcsönhatásba, akkor a folyé- kony fázisban bekövetkező változásokból kiszámíthatjuk a bentonitokban, mint tompító- rendszerekben bekövetkező változásokat (S és T — S értékben történő változások). A vizsgálatot oly módon végezzük, hogy azonos mennyiségű bentonitmintákat azonos mennyiségű, de különböző />H"értékű tompítóoldatokkal elegyítünk és az egyensúly beállta után megállapítjuk a folyékony fázis pH-értékét, valamint sav/anion arányát. Ugyanezeket a vizsgálatokat elvégezzük bentonit nélkül az eredeti tompítóoldatokon is. A tompítóoldat £>H-jában, valamint a komponensek mennyiségében beállott változások- ból kiszámíthatjuk a bentonit által megkötött, ill. a bentonit által leadott proto- nok mennyiségét, vagyis a bentonit S értékében bekövetkező változásokat. A kapott mérési adatok felhasználhatók a bentonitok protoumegkötő, ill. protonleadó képességének jellemzésére. A bentonit oknak, mint tompító rendszereknek jellemzése céljából egy isten- mezejei bentonitból készített Ca-bentonittal és ecetsav- Caacetát tompítóoldattal végeztem vizsgálatokat. Mérési eredményeimet az 1. ábra grafikonja tünteti fel. Első lépésben meg- határoztam annak a tompítóoldatnak pH- ját, ill. összetételét, amely a bentonittal a protolítikus folyamat tekintetében egyensúlyban van (Egyensúlyi pH = />He). Az 1. sz. grafikonból jól látható, hogy a bentonit a 7,76 ^H'jű tompítóoldattal vau egyensúlyban, mert a tompítóoldatok kezdeti />H-ját feltüntető görbét ennél a pontnál metszi az egyen- súlyi tompítóoldatok ^H-értékét feltüntető görbe. Második lépésben 7,76 pn-jú ecetsav/Ca- acetát tompítóoldattal lúgoztam ki a bentonitot, majd a fölösleges tompítóoldatot vízzel kimostam és NH4C1 oldattal kicseréltem az adszorbeált kalciumot. Ezután az annnon- kloridos kivonatban meghatároztam Ca mennyiségét, valamint az acetát -ionok mennyi- ségét is. Az acetát-ionokkal egyenértékű Ca mennyiségét levonva az oldatban levő Ca mennyiségéből, megkaptam a bentonit S értékét. A bentonit S értékében a különböző tompítóoldatok hatására beálló változásokat a tompítóoldatokból felvett (leadott) protonok (ecetsav) mennyiségéből számítottam ki. Ezek az adatok leolvashatók az 1. sz. grafikonból is, de helyességüket közvetlenül is ellen- őriztem a bentonittal egyensúlyban levő tompítóoldatban az ecetsav és acetát mennyi- ségének meghatározásával. Az előzőkben ismertetett vizsgálatokat oly módon is végrehajtottam, hogy a tom- pítóoldatban levő Ca-ionokat Ca45 izotóppal jeleztem és a bentonitok S értékét az izotóp megoszlási törvény alapján számítottam ki. Mérési adataimat a 2. ábra grafikonja tünteti fel. A grafikonból nagyon jól látható, hogy a bentonitok S értékében beálló változásokat mind a tompítóoldat összetételében beálló változások alapján, mind pedig a Ca45 izotóp megoszlási aránya alapján, kielégítő pontossággal meghatározhatjuk. A vizsgálati ada- tokból. ill. az adatokat feltüntető grafikonból látható, hogy a bentonitok S értéke nagy- mértékben függ a vele érintkező folyékony fázisban levő tompítószer p^e értékétől. 9 Földtani Közlöny 130 Földtani Közlöny, XCIII. kötet. Agyagásvány-füzet Természetes viszonyok között a bentonitokkal érintkező folyadékban H.,C03-ból, továbbá HC03- és C03-ionokból álló tompítórendszer van jelen. Ezek zavaró hatása a vizsgálatok folyamán is jelentkezik. így pl. a Ca-acetát tompítóoldatból 7 pH fölött CaC03 csapódik ki. Ezért nagyon fontos, hogy az ismertetett vizsgálati eljárásokat lehetőleg C02 mentes atmoszférában végezzük- el. A bentonitok maximális adszorpciós kapacitásának (T-érték), vagyis a maximális S értéknek meghatározása céljából a bentonit mintákat különböző töménységű híg NH3 pH oldatokkal elegyítettem és a kiindulási, valamint az egyensúlyi oldatban meghatároztam az NH3- és az NH4-ionok mennyiségét, továbbá az oldat pHe értékét. A keletkezett NH4- ionok mennyiségéből kiszámítottam a bentonitok különböző -értékhez tartozó T— S értékét és abból a különböző />H-értéknek megfelelő S értékeket. A kapott eredményeket a 2. ábra grafikonján a szaggatott vonallal kihúzott rész tünteti fel. A grafikonban láthat- juk, hogy a vizsgált bentonit S értéke 7 és 9 p^e között csak kis mértékben változik 9,5 ^He‘n felül, azonban erősen emelkedik. Ez az emelkedés már valószínűleg összefügg a bentonit kis mértékű megbomlásával. Ezt a feltevést az is alátámasztja, hogy magasabb pH- nál a folyékony fázisban már az Si04-ionok is kimutathatók IRODALOM - REFEREN CES 1. Pallmann, H.: Bodenkundliche Forschung (Berlin) 6.21. 1938. — 2. Ross, C. H. — Hendricks, S. B.: Ú. S. Geol. Survey Prof. Paper 205 B. 1 — 77. 1945. D i G l é y i a : Bentonitok kationadszorpciója és telítettsége 131 Adsorption and saturation of cations in bentonites DR. J. Dl GDERIA The author produeed Ca bentonite from a bentonite sample of the Istenmezeje deposit by means of a buffer solution comprising Ca acetate the pH of which was in equilibrium with the bentonite. He used this solution fór the determination of the amou- unt of adsorbed cations (S value) and of the degree of their saturation (V = 100 S/T value) . The pH value of the equilibrium buffer solution corresponds with the apparent pH value of the bentonite conceived as a buffer System. After its treatment by the buffer solution the bentonite sample was washed in distilled water and the adsorbed Ca ions were exelianged by NH4C1 solution and subjected to a quantitative measure- ment. The quantity of Ca measured fór 100 g bentonite and expressed in mval gives the S value of the bentonite. After the S value of the bentonite had been determined the author treated the Ca bentonite samples, prepared according to the above description, by Ca acetate buffer Solutions having different pn and labelled with 45Ca isotope, and he determined the distribution of the isotope between the solid and the fluid phases, on the one hand, and the quantity of the Ca ions and of the acetic acid in the buffer solution, on the other. The knowledge of the original activity of the buffer solution, as well as of its Ca and acetate content permitted the author to calculate the distribution of the Ca ions and of the protons (H ions) in the buffer systein of the bentonite and the Ca acetate, i.e. the S value of the bentonite, in the case of equilibrium. The relationship between the pH value of the bentonites and the S value is illustrated by fig. 2. It sliows clearly that the S values computed from the distribution of 45Ca, on the one hand, and from the variation of the Ca content of the buffer solution, on the other hand, are well conformable. The author mixed the Ca bentonite with NH, Solutions of different concentration in order to determine the maximum adsorbing capacity of the bentonites (their S = T vaule), and he computed the value of the NH3 molecules, the quantity of the NH, ions in the initial solution and the equilibrium solution, and the value of the fluid phase. From the quantity of the NH, ions brought about in this way, he computed the (T — S) values as well as the S values referring to different p H values. The results of these analy- ses alsó are shown in fig. 2. It can be seen that the S value of the examined bentonite from Istenmezeje is constant within the rangé of pn 7 to 9. Over />H 9,5 the S value in- creases again, probablv due to the decoinposition of the bentonite on a smaller-seale i.e. to changes in the initial (true) value of T of the latter. This assumption is testified by the fact that at a higher pn value alsó the Si04 ions make their appearance in the fluid phase. 9' AGYAGFÉLESÉGEK VÍZGŐZADSZORPCIÓS IZOTERMÁINAK TANULMÁNYOZÁSA A FAJLAGOS FELÜLET SZEREPE AZ AGYAGOK TULAJDONSÁGAIBAN DR. JUHÁSZ ZOLTÁN Összefoglalás: Az agyagféleségek vízgőzadszorpciós izotermáját dinamikus de- szorpciós készülékkel határoztam meg. Az adszorpciós egyensúlyokat adszorpciós poten- ciálgörbéken tanulmányoztam, melyeknek 3 fő része van: kis nedvességeknél nagy energiá- val kötött víz szakasza', mely a felületen megkötött kation minőségétől függ; közepes ned- vességtartalmaknál egyenes szakasz, melyeknek végső kritikus pontja a felületi kationtól független; nagyobb nedvességtartalmaknál harmadik szakasz, mely az agyag belső morfo- lógiájától és a'feliileti ion minőségektől függ. Az adszorpciós potenciálgöfbékből az agyag fajlagos felülete meghatározható. Néhány példán a fajlagos felület és a technológiai tulaj- donságok közötti összefüggést ismertetem. Az agyagféleségek vízgőzadszorpciós izotermáit — az ún. tenziógörbéket — már igen sok szerző tamilmányozta. E munkáknak többnyire háromféle célja volt: vagy az agyagásvány-vízrendszer tisztán elméleti megismerésére törekedtek, vagy teljesen gyakor- lati jelentőségük volt, amennyiben az agyagok optimális szárítástechnikájának megállapí- tását tűzték ki feladatul, vágj' — sokkal kisebb számban — általuk az agyagok fajlagos felületét határozták meg. A nagy számú kísérleti és elméleti munka ellenére — beleértve a DTA-görbék kiértékelését is — az agyagok vízgőzadszorpciós izotermáinak értelmezése még nem tekinthető lezártnak; sok, még ma is vitatott kérdés nyitott maradt. Ezért indokolt, ha a vízgőzadszorpciós izotermák vizsgálatával, azok értelmezésével foglalko- zunk. 1. Kísérleti metodika Az agyagok adszorpciós izotermáját legegyszerűbben kísérletileg úgy határozhat- juk meg [1], hogy az előzőleg teljesen kiszárított és lemért súlyú mintákat ismert és vál- tozó relatív vízgőznyomású zárt edénybe helyezzük, majd az egyensúly létrejötte után lemérjük a felvett vízmennyiségét (a minták súlygyarapodását) . A különböző páratar- talmú levegő ismert töménységű só-, vagy kénsavoldatokkal állítható elő. E sztatikus módszernél levegő jelenlétében az egyensúly igen hosszéi idő (több hét) alatt áll be. Ellenben, ha a porhalmazon keresztül alulról felfelé olyan ütemben szívatunk át száraz levegőt, hogy az áramlás következtében a halmaz fellazul és a szemcsék nagyrésze fluidizált állapotba kerül, akkor a folyamat igen nagy sebességgel megy végbe. Ezt a mérési elvet a következő kísérleti berendezéssel valósítottam meg (1. ábra). A ismert koncentrációjú kénsavoldatot tartalmazó 1000 ml-es gázmosó edény. A kénsavoldaton átszívatott levegő relatív nedvességtartalma a kénsavoldat koncentrá- ciójával állítható be. Célszerű a mosópalack hosszabbik, a kénsavoldatba merülő végére nagyobb pórusú üvegszűrőt forrasztani, az edénybe pedig Rasehig-gyűrűket helyezni, mert ezáltal a légnedvesség jobban megközelíti az elméleti értéket. A tenzió száraz-nedves hőmérőpárral gyakran ellenőrzendő. A nedves levegő B áramlási sebességet szabályozó csapon keresztül C adszorpciós edénybe jut. Ez két, egymással szemben légmentesen illesztett jénai G-4-es szűrő, mely a vizsgálandó mintát tartalmazza. Az áramlás sebességét úgy állítjuk be, hogy a vizsgá- landó minta szemcséinek nagyrésze az áramló levegőben lebegjen. Mérés alatt a finom porszemek a felső szűrőre vékony filmet alkotva tapadnak, ezért az áramlást időnként Juhász Z. : Agyagok vízgőzadszovpciós izotermái és fajlagos felülete 133 (5 — 10 percenként) a B csap elzárásával megszakítjuk, enyhe ütögetéssel a feltapadt por leesését elősegítjük, majd az áramlást ismét megindítjuk. A mérést mindaddig folytatjuk, amíg a szűrőpár súlya állandó nem lesz (kaolinnál 1 — 2 óra, bentonitnál 3 — 4 óra). Az alsó szűrőn levő minta ke- veredését D rázóberendezéssel segít- hetjük elő. Az E T-csappal ellátott csövön keresztül a gázmosópalackokba óva- tosan levegőt komprimálva a palac- kokban levő kénsav ürítése, ill . vákuum alkalmazásával a palackok újratöltése könnyen elvégezhető. A levegő áramlását olaj -lég- pumpával valósíthatjuk meg. 5 hasonló készüléket kapcsolva párhuzamosan — mind az 5-be más és más kénsavoldatot rakva — az izoter- ma 5 pontja megállapítható pl. o — 0,7 relatív vízgőznyomás-tartományban. Mivel az adszorpciós izotermák felvételéhez sokkal több idő szüksége s mint a deszorpciósakhoz, továbbá, mert utóbbiak minden esetben sokkal reprodukálhatóbbak, mint az adszorp- ciós izotermák, ezért mindig magas nedvességtartalmú mintákból indul- tunk ki és deszorpciós izotermákat veszünk fel. Az egyensúly beállta után a minták nedvességtartalmát 1 40 C °-on vagy 200 C°-on való, súlyállandóságig tartó szárítással határozzuk meg. A ntd\es ségtartalmat 100 g száraz anyagra eső vízmennyiséggel fejezzük ki (V %). 2. Az adszorpciós izotermák értékelése Az adszorbeált vízmennyiséget a mindenkori relatív vízgőznyomás függvényében ábrázolva, az adszorpciós izotermákat nyerjük. Valamennyi vizsgált agyagféleségnél vagy egyszerit telítési, vagy — legtöbbször — inflexiós görbéket kaptunk. (Általában az inflexiós görbék kritikus (inflexiós) pontja alatti szakaszt mint tiszta fizikai adszorpciós, e fölötti részt (magasabb gőznyomás) mint kapillárkondenzáeiós ágat tartják nyilván.) Az adszorpciós izotermákból az adszorpciós potenciál-görbék szerkeszthetők meg: a mindenkori egyensúlyi nedvességtartalom függvényében annak a térfogati munkának az értéke, melyet a molnyi vízgőzzel kell közölnünk, midőn p parciális egyensúlyi nyomás- ról p0 parciális (telítettségi) nyomásra komprimáljuk: R = RTln RTln<7 Po Ez a munka egyúttal a p parciális vízgőzzel egyensúlyban levő nedves agyag adszorpciós potenciálja is. (Ca-bentonitra lásd a 2. ábra eredményvonalát.) Az adszorpciós potenciálgörbéken 3 szakasz állapítható meg : az első (kis nedvesség- tartalom-tartományban) meredeken emelkedő görbe, a második egyenes szakasz (közepes Puc. 1. npHHUHnna^bHaH cxeMa npH6opa wm pernCTpa- Uhh H30TepM aacopSuHH BoflHoro napa. A. PacTBop cepHoií KHCAOTbi H3BecTHoti KOHueHTpami h , B. PeryjinpyK)mnft KpaH, C. CocyA aah npo6bi, D. Yctpoííctbo huh TpaCKH, E. TpexxoAOBoíi KpaH 134 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet nedvességtartalmaknál), a harmadik (nagyobb nedvességtartalmaknál) enyhén vagy meredeken hajlik az abszcissza-tengely felé. i . szakasz vizsgálata (i . istenmezejei Ca-bentonit, 2. ábra) : Az adszorpciós potenciál- függvénynek ez a szakasza nagy energiával kötött víz jelenlétére utal. A meredek emel- Wk 2. ábra. A vízgőzadszorpciós potenciál változása a ben- tonit nedvességtartalmának függvényében (L — W); Jobb sarokban különböző nedvességtartalmú bentonitok DTA- görbéi 300 C°-ig. A különböző energiával kötött víz el- távozása a DTA-görbékből jól kivehető Puc. 2. M3MeHeHne noremiHajia aacopőmm boahoto napa B 3aBHJHMOCTH OT COAepWaHHA Bna>KHOCTH B ÖeHTOHHTe (L — \V); B npaBOM yr.iy — KpHBbie nH<})(j)epeHmia.ibHo-Tep- MHMeCKOTO aHajlH3a ÖeHTOHHTOB C pa3HblMH COAep>KaHHBMH B.ia>KHOCTH AO 300° C. no KpHBbIM AH(j)(})epeHnHaJlbHO- TepMimecKoro aHa.iH3a otmbtjjhbo o6Hapy>KHBaeTCH yaa.ae- HHe BOA, CBH3aHHbIX pa3HbI.Mll SHepriIB.MH nes végét jelző könyökponthoz tartozó Wk minőségétől. kedésből arra következtethetünk, hogy a víztartalom fokozatos csökkentésé- hez rohamosan növekvő energiabefek- tetésre van szükség. A DTA-görbéken (pl. Ca-ben- tonit) e víz eltávozásával kapcsola- tosan különálló (sok esetben fedett) endoterm-zsák jelenik meg magasabb hőmérsékleten, amely határozottan jelzi a megkötött víz e részének na- gyobb kötési energiáját (2. ábra, 1. görbe) . A nagy energiával kötött víz mennyisége — azonos agyagon belül — a csereképes kationok minőségétől függ és az ionliidratációs energiával arányos. 2. szakasz vizsgálata: Az ad- szorpciós potenciálgörbék második szakasza egyenes, ami azt jelenti, hogy a víz megkötésének mechaniz- musa — energetikai szempontból — e szakaszon belül minden víztartalom- ra azonos. Az egyenes iránvtangense és helyzete az L. W koordináta-rend- szerben az anyagi minőség és azonos agyagon belül a felületen levő kation minősége szerint változik, de az egye- viztartalom független a felületi ion A DTA-görbéken (2. ábra, felső rész, 2. görbe) a második szakasznak megfelelő víz eltávozása alacsonyabb hőmérsékleten megjelenő endoterm zsák formájában észlelhető. IMinél nagyobb a minta nedvességtartalma, annál nagyobb a zsák területe. 3. szakasz vizsgálata: Jellemző, hogy- a vízmegkötés energiája itt kicsi. A szakasz felső határához (a második szakasz alsó Wk határához) tartozó nedvességtartalom egybe- esik az adszorpciós izotermák inflexiós pontjával. A DTA-görbéken elkülöníthető, alacsony hőmérsékleten jelentkező endoterm-zsák a szakasz különálló jellegét bizonyítja (2. ábra, 3. DTA-görbe). Az adszorpciós potenciálgörbék harmadik szakaszát mind az ásvány belső morfoló- giája, mind a felületen levő ion minősége és mennyisége befolyásolja. A vízgőzadszorpciós potenciálgörbék alkalmasak arra is, hogy általuk az agyagok egyik legfontosabb jellemzőjét, a fajlagos felületét meghatározzuk, mivel Wk érték a felü- leten levő kationok nűnőségétől független és csak a felület nagyságától függ. E kritikus nedvességtartalom grafikus meghatározása egyszerűen megvalósítható. Ha a kritikus nedvességtartalmat 46,5-del szorozzuk, a fajlagos felületet nyerjük, m2/g egységekben. Juhász Z. : Agyagok vízgőzadszorpciós izotermái és fajlagos felülete 135 Ö-B-SS cr ^ o '£> -K C? c5 *1 ^ ^ P •> N kg/cm‘ % A fajlagos felületet felhasználhatjuk az agyagféleségek diszperzitásfokának jellem- zésére. Bár a diszperzitásfok önmagában nem elegendő arra, hogy vele az agyagok vala- mennyi fizikai és technológiai tulajdonságát leírjuk, ennek ellenére néhány tulajdonságra a fajlagos-felület nagyságából következtetni tudunk. így pl. igen jó összhangban van az agyagok plasztieitásával. A 3. ábrán különböző kaolinok és agyagok fajlagos felületének függvényében feltüntettük azokat a víztartalmakat, melyeknél a vizes agyagmasszából ké- szített test azonos erővel összenyomva, azo- nos deformációt mutatott, valamint e próba- testek száradási zsugorodását és a száraz próbatest hajlítószilárdságát. Bár ezeket az értékeket egyéb felületi és morfológiai tu- lajdonságok is nagymértékben befolyásol- ják, látható, hogy elsősorban a fajlagos felülettel mutatnak egyértelmű össze- függést. A bemutatott példákkal azt kívántuk kihangsúlyozni, hogy az agyagok tulajdon- ságainak vizsgálata során azok diszperz jel- legét elsősorban kell figyelembe venni. Az atomok rendeződése folytán létrejött kris- tályszerkezet igen kis, önálló testeket hoz létre, s az azokból felépülő kőzetnek igen nagy felülete van. A nagy felület révén a felület szabad energiája a belső (kötési) ener- giák mellett már nem hanyagolható el. A fe- lületek egymásra, vagy környezetükre meg- határozott törvényszerűséggel hatnak, s az apró elemi testekből felépült ásvány, vagy kőzet fizikokémiai tulajdonságait nagymér- tékben befolyásolják. Ezért a diszperzitásfok az agyagnak éppen olyan fontos jellemzője, mint az atomok rendeződését kifejező ásványtani összetétel. 3. ábra. Különböző agyagfajták megmunkálási vizének (1) ; a bentonit -homokkeverék száraz szi- lárdságának (2); valamint a nedves formatestek száradási zsugorodásának (3) változása a nyers- anyag fajlagos felületének függvényében Puc. 3. M3MeHeHne boám, Hcnonb30BaHHOü bab oöpaöoTKH pa3HMX cop-roB rmm (1); cyxoft npoM- hocth CMecu 6 eHTOHUTa 11 neCKa (2); h ycaaKii npn cyuieHHH BjiawHbix íjiopMeHHbix Tea (3) b 3aBiicn- mocth ot yBeabHOií noBepxHOCTii Cbipba H3yqeHHe H3(mpM aacopöuHH boahoto napa Ha pa3H0BHflH0CT«x hihh h pojib yaenbHOií nOBepXHOCTH B CBOHCTBaX rjlHH flP. 3. iOXAC H30TepMbi aAcopőuim boahoto napa Ha pa3H0BHAH0cmx tjhih ii3yHajmcb npn noivtoiu,ii npnőopa /tan AHHaMHHecKOÜ Aecopöuiin. Abtop CTaTbii Hsynaji aACopöunoHHbie paBnoBecnn no noTeHnnajibHbiM KpiiBbin aACopőunn, cocTonmu.n 113 3ocHOBHbix nacTen: 1 ) ynacTOK boah, CBH3aHHon őoabinon 3Heprnen npn Heőojtbuiiix BejniHimax BJiawHocm, KOTopbiii 3aBiiciiT ot KanecTBa KaTHOHOB, CBH3aHHbix Ha noBepxHOCTii; 2) ripAMOJHiHennbiü ynacTOK npn cpeanux coAepwaHiinx Bjia>KHOCTii, KpafiHiie KpHTHHecKne tohkh KOToporo HeáaÉHCHMbi ot noBepx- HOCTHbix KaTHOHOB; 3) TpeTiifi ynacTOK, noHBj'iHioutuncH npn öójibmnx coaepHOHiinx BJiaw- HOCTH, KOTOpbIH 3aBHCHT OT BHyTpeHHCH M0p({)0J10rHH rjIIIHbl It IOHeCTB nOBepXHOCTHblX II0H0B. no noTeHunaabHbiM kphbmm aACopőunn mo>kho oripeAejniTb yAeJibnyro noBepxHOCTb rjniHbi. Ha HecKOJibKiix npiiMepax paccMaTpiiBaeTcn 3aBiicni\tocTb we>KAy yAeJibnoii noBepxHOCTbio n TexHOJiornnecKHMH CBoiícTBaMH.. METILÉNKÉK ÉS MALACHITZÖLD ADSZORPCIÓJA HIDROGÉN- MONTMO RILLONITON RAPPNÉ SÍK STEFÁNIA Összefoglalás: A H-montmorilloniton a bázikus anilinfestékek részben irreverzi- bilisen adszorbeálódnak. Az adszorpciós folyamatot két szakaszra oszthatjuk: az ioncsere adszorpcióra és a fizikai adszorpcióra. Az adszorpciónak az ioncserére eső szakasza pn~ méréssel követhető. A p g-görbe vízszintes, egyenes szakaszából kiszámítható a bázis- cserekapacitás, az S-érték, amely jól megegyezik a más módszerrel meghatározott S-érték- kel. A bepárlás, a dehidratálás és a magasabb hőmérsékleten való szárítás hatására meg- változik a H-montinorillonit adszorpciós képessége, mivel ezek a hatások az agyagásvány aggregálódását segítik elő. Az adszorpciós izotermából, az adszorbeált festék mennyiségé- ből kiszámítható a H-montmorillonit fajlagos felülete, amely szuszpenzióban a legnagyobb, a dehidratált, szárított és hevített készítményeké kisebb. A inontmorillonitok több jellemző tulajdonsága függ a felülettől. Ezek közé a- tulajdonságok közé tartozik a montmorillonit nagy adszorbeáló képessége is, amely számos más tényező mellett változik a montmorillonitot telítő ionok minőségével, a peptizáltság fokával. Ha példáid a montmorillonit állapotában hőmérséklet emelés hatására olyan változás következik be, amely a felületet is megváltoztatja [9], akkor a hőmérséklet hatása az adszorpciós sajátság vizsgálatával jól követhető. Bázisos anilinfestékeknek hidrogén - montmorilloniton való adszorpciója azonban bonyolult folyamat. Ezért csak az adszorp- ciós viszonyok tisztázása után használható fel fajlagos felület meghatározására. A fajlagos felület az anyag térfogat- vagy súlyegységében levő felületek összege. A fajlagos felület igen fontos jellemzője a montmorillonitoknak, mind tudományos, mind gyakorlati szem- pontból. Különböző adszoptívumok felhasználásával számos szerző foglalkozott a mont- morillonitok fajlagos felületének meghatározásával [1—4,7, 8, 10, 11, 13]. A különböző módszerekkel meghatározott fajlagos felületek nagysága azonban igen különböző. A faj- lagos felület számszerű meghatározása ugyanis nagy mértékben függ attól, hogy az adszorptívum az első-, másod- és harmadrendű felületek összegét méri, vagy csak azokat a felületeket, amelyeknek nagysága nagyobb, mint az adszorptívum molekulájának mére- te. Ha az adszorptívum molekulája nagyobb, akkor csak azoknak a felületeknek a nagy- sága határozható meg, amelyekhez az adszorptívum molekulái hozzáférnek. Mivel vizs- gálataim célja a montmorillonit fajlagos felületének meghatározása volt, először a festék- adszorpció viszonyait tanulmányoztuk. Vizsgálatainkhoz nagytétényi bentonitból előállított H-montmorillonitot használ- tunk. A nyers bentonitot megfelelő mennyiségű szódával bepárolva, az előállított Na- ásványból tisztítás után a montmorillonitban legdúsabb frakciót p\-\ 2-11 sósavval alakí- tottuk át H-montmorillonittá. A koagulált anyagot szupercentrifugában ismételt centri- fugálással, majd dialízissel tisztítottuk meg a savfeleslegtől. A törzsszuszpenzió />H-ja 5,6 volt. Szárazanyag tartalma 2 %. Báziscsere kapaci- tása H i s s i n k módszere szerint mérve NaCl-al 69,7 és CaCl2-al mérve 71,2 mekv/ioo g. Az egyes meghatározásokhoz ebből a szuszpenzióból mértük be az adszorbenst pipettával. Adszorptí iáimként metilénkék és malacliitzöld vizes oldatát használtam. A festék- töménységet Duboscq rendszerű koloriméterben határoztam meg. Az adszorpciós idő alatt a reakciós elegyeket 25 C'-on termosztátban tartottam és egyenletesen ráztam. 24 óra múlva a szuszpendált H-montmorillonitot 6000/perc fordulatszámú centrifugában Rappné : Metílénkék és malachitzöld adszorpciója i3 7 30 percig centrifugáltam és az egyensúlyi koncentrációt a folyadék tisztájában határoz- tam meg. Minthogy az adszorbens mennyiségének megválasztása igen fontos, először az adszorbeált mennyiségnek az adszorbens mennyiségétől való függését határoztam meg metilénkékkel. Megfigyeltem, hogy a friss és öregedett metilénkék oldatokba felvett adszorpciós izotermák nem azonosak. Öregedett festékoldatokból azonos körülmények között kevesebb adszorbeálódik. A friss és öregedett metilénkék oldat adszorpciójában tapasztalt különbség úgy magyarázható, hogy állás közben a metilénkék állapotában diszperzitásfok növekedéssel járó változás következik be. Ez a változás az oldatok vezetőképességének változásában is megnyilvánul. Ha a friss oldatokban levő nagyobb asszociátumok öregedés közben szétesnek, az oldatok vezetőképességének növekednie kell. Méréseim ezt a feltevést igazol- ták, mert a friss oldatok vezetőképességi görbéje az öregedett oldatok azonos módon felvett görbéje alatt fut. A friss oldat a benne levő nagyobb asszociátumok miatt kolloid oldatnak tekinthető. Ez a megfigyelés összhangban van Nistler [12] vizsgálataival, aki megállapította, hogy a metilénkék diszperzitásfoka öregedéssel növekszik. A továbbiakban egyébként teljesen azonos körülmények között vettem fel adszorp- ciós izotermákat olyan adszorbens mennyiségekkel, melyekkel az előbbi mérések folyamán a legkedvezőbb viszonyokat tapasztaltam. Az izotermákon az adszorbeált mennyiséget a kezdeti koncentráció függvényében tüntettem fel az 1. ábrán. A görbék az origóból indulnak ki, kezdeti szakaszunk lineáris és telítési ágban végződnek. Közepes metilénkék koncentrációban a görbék egy része minimumon halad át. Ez a minimum nagyobb mennyi- ségű adszorbenssel felvett adszorp- ciós izotermákon eltűnik. A görbék anomális lefutását azzal magyarázom, hogy — mint .már említettem — a friss metilén- kék oldat valószínűleg kolloid ré- szecskéket tartalmaz, és ebben a töménységközben a két kolloid ol- dat kölcsönhatására, kölcsönös ko- agulálás történik és nagyobb meti- lénkék töménységben a koagulált adszorbens ismét peptizálódik. Ezt a folyamatot az ioncsere folytán az oldatba jutott H-ionok is elősegítik. Ez a kölcsönhatás főleg azokban a reakciós elegyekben érvényesül, ahol az adszorbens mennyisége ki- csi. Ha az adszorbens mennyisége elég nagy, akkor az adszorpciós folyamat válik uralkodóvá és ez a kölcsönhatás háttérbe szorul. Ezért a nagyobb adszorbens mennyiségekkel felvett izotermák szabályos lefutásúak. Ha az abszcisszára a kezdeti koncentráció helyett az egyensúlyi koncentrációt vesszük fel, akkor a görbék nem az origóból indulnak ki, hanem van olyan adszorbeált mennyiség, amelyhez tartozó egyensúlyi koncentráció nulla. Tehát az adszorbens a festék teljes mennyiségét adszorbeálta az oldatból. Ha adszorptívumként malaehitzöldet használunk, a friss és öregedett oldatokkal felvett görbék azonosak. Malaehitzöldből a fajlagos adszorbeált mennyiség jóval nagyobb mint a metilénkékkel mért értékek. 1 ■ ábra. Friss metilénkék oldatok adszorpciója H-montmo- rilloniton — Fig. 1. Adsorption of fresli methylene blue So- lutions by H-montmorillonites 138 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet A felvett izotermák csaknem lineárisak és a mért töménységközben nem érik el a telítettségi értéket. Ha az egyensúlyi koncentráció függvényében tüntetjük fel az ad- szorbeált mennyiséget, itt is találunk olyan értékeket, amelyekhez nulla egyensiílyi kon- centráció tartozik. Mivel az eddig vizsgált adszorpciós folyamatokban anomáliákat tapasztaltam, meg- vizsgáltam az adszorpció reverzibilitását. Megállapítottam, hogy addig a festék határ- koncentrációig, ahol az egyensúlyi töménység még nulla, a festékkel megfestett H- 2. ábra ■ Malachitzöld adszorpciója H-montmorilloniton Fig. 2. Adsorption of malachite greea by H-moutmorillonite montmorillonitból a festék hideg vagy melegvízzel, alkohollal, éterrel, savval vagy lúggal nem távolítható el. Ez a megállapítás mindkét festékre érvényes. Hasonló megfigyeléseket tett B o s a z z a is [5,6], aki megállapította, hogy a festékek irreverzibilisen kötődnek az agyagásvány felületén és sav vagy lúg hatására legfeljebb a színárnyalat változik meg. Tudjuk, hogy a metilénkék és a malachitzöld mint festék-kation van jelen a vizes oldatban. Ha a metilénkék H-inontmorillonittal érintkezik, a következő reakcióegyenlet írható fel a folyamatra: (H+ M— ) + (Mk)+ Cl- ^HQ + (Mk)+ M“ A csere folytán az oldatba jutott H-ionok az oldat £H-ját a savas tartomány felé tolják el. Ennek a reakciónak a követésére a következő kísérletet végeztem el: 0,20 g H-montmorillonithoz, mint adszorbenshez növekvő mennyiségben adtam festékoldatot, úgy, hogy az egyensúlyi koncentráció minden esetben nulla volt. 24 óra múlva az oldatokat leszűrtem és megmértem a sziiredékek />H-ját. A 3. ábrán láthatjuk, hogy a festékmenuyiség növekedésével a pH kezdeti kis emelkedő szakasz után csökken, majd egy bizonyos festék töménységnél állandó lesz- Addig a pontig tehát, ahol az egyensúlyi töménység még nulla, a festék ioncsere adszorp. cióval és irreverzibilisen kötődik meg a montmorillonit felületén. Ha ebből a festék mennyi- ségből kiszámítjuk a báziscsere kapacitást metilénkékre 77,0 mekv/100 g-t, malachit- zöldre 69,2 mekv/100 g-t kapunk. A ^H'görbe vízszintes ágából számított S-érték tehát nagyon jól megegyezik a törzsszuszpenziónak H i s s i n k szerint meghatározott S-értékével. Ha a pH görbe alakulását az adszorpciós izotermának azzal a szakaszával hason- lítjuk össze, ahol az ioncsere lejátszódik, megállapíthatjuk, hogy ahol a p\\ görbe a bázis- cserekapacitásnak megfelelő értéket eléri, az adszorpciós izoterma emelkedő ága addig Rappné : M etilénkék és malachitzöld adszorpciója 139 lineáris. A görbe ezen a ponton kezd elhajlani a telítési ág felé. Tehát az adszorpeiós folya- matot valójában két szakaszra lehet bontani: az ion csere-adszorpció és a fizikai adszorpció szakaszára. Tudjuk, hogy az agyagásványok és így a montmorillonit is igen hőérzékenyek. Ha peptizált állapotból dehidratált állapotba kerülnek akár hőhatásra, akár anélkül, felületi sajátságaik nagymértékben megváltoznak. Ennek a változásnak természetesen az adszorpeiós sajátságok megváltozásában is kifejezésre kell jutniok. Ezért a H-montmo- 3. ábra. Az ioncsere követése ^n-méréssel 4. ábra. A f>H-görbe és az adszorpeiós izoterma Fig. 3. Tracing of the ionic change by mea- összehasonlítása — Fig. 4. Comparison of the pu suring the pn curve with the adsorption isotherm Tillonit-szuszpenzióból kétféle úton állítottam elő száraz készítményt: a szuszpenzió egy részét vízfürdőn bepároltam, másik részét alkohollal, majd éterrel dehidratáltam és szoba- hőmérsékleten szárítottam. A készítményekből őrlés és szitálás után (DIN 1 oo-as szitán) mértem be az adszorpbens mennyiségét (0,20 g-ot) . A készítmények adszorpeiós képességét a H-montinorillonit szuszpenziójával hasonlítottam össze. Az 5. ábrán láthatjuk, hogy metilénkékből a beszárított készítmények kevesebbet vesznek fel, az adszorpeiós izoterma laposabban fut, mintha az adszorbens szuszpenzió állapotú H-montmorillonit. Mivel beszárításkor vagy deliidratálással a montmorillonit felületei változnak meg, ezzel az adszorpeiós kapacitás is csökken. Malacliitzölddel szem- ben a beszárított készítmények a ag metilénkékhez hasonlóan visel- 0,15 - kednek. Mivel az adszorpeiós képes- ség már a montmorillonit beszárí- tásakor is nagymértékben megvál- tozik, megvizsgáltam azt is, hogy a szárítás, illetőleg a hevítés hő- mérséklete 160 — 600 C°-ig mikép- pen befolyásolja a H-montmorillo— 5. ábra. Az adszorpeiós kapacitás válto- zása beszárítással. (Adszorptívum me- tilénkck.) — Fig. 5. Variadon of the ad- sorptive capacity during dessiccation. (Methylene blue adsorbeut.) 0,10 0.20 0,00 0,40 A%, 140 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet uit adszorpciós kapacitását. Ezért különböző hőmérsékleteken szárítottam meg az adszor- benstéso,20g mennyiséget mértem be. A felvett adszorpciós izotermák telítési ágából határoztam meg a telített adszorpciós rétegnek megfelelő adszorbeált mennyiséget, a„-t, és ezt mint a szárítás hőmérsékletének függvényét ábrázoltam a 6. ábrán. A fajlagos adszorbeált mennyiség a szárítás, iH hevítés hőmérsékletének növekedé- sével csökken, éspedig 400 C°-ig rohamosan, majd 6ooC°-ig lassabban. A hőmérséklet hatására ugyanis a montmorillonit szemcsék egyre inkább aggregálódnak, ami az adszorp- ciós kapacitás csökkenésével jár. Eáthatjuk tehát, hogy a bázisos anilinf estékek H-montmorilloni tón való adszorp- ciójának vizsgálatánál nagyon fontos az adszorbens mennyiségének és az adszorptívum töménységének helyes megválasztása, mert kis adszorbens mennyiségekkel felvett adszorp- ciós izotermák anomális lefutásúak. Az adszorpciós kapacitás nagysága nagymértékben függ a montmorillonit állapotától, a dehidratáltság és aggregáltság fokától és így a szárítás hőmérsékletétől . Ha ezeket a körülményeket figyelembe vesszük, a festékadszorpció felhasználható fajlagos felület meghatározására, ha a festékmolekulák a telített adszorpciós rétegben tömören és monomolekulárisan helyezkednek el. A fajlagos felület kiszámításához ismernünk kell a maximálisan adszorbeált mennyi- séget, a«,-t, amely a Langmuir izoterma telítési ágából kiszámítható. Ha ismerjük az egy molekula által elfoglalt felületet, amely oj = 3'43-rM ahol r.VJ a molekula sugara, (metilénkékre rM = 0,5 ina) és az a„ értékét mólokban számol- juk, akkor a fajlagos felület Q = a.N. a> m2/g (N az A v o g a d r o féle szám) Ha a különböző adszorbens mennyiségekkel felvett izotermák telítési ágából az a» értékét meghatározzuk, és ebből kiszámítjuk a fajlagos felület nagyságát, ezek a számértékek a kísérleti hibán belül megegyeznek. Az összes fajlagos felület a szuszpenzió állapotú H-montmorilloni tban : Qö = 960 :n2/g Ha az izotermának az ioncsere adszorpcióra eső szakaszából azt a festékmennyiséget vesszük figyelembe, ahol az adszorbens a festék egész mennyiségét adszorbeálja az oldat- ból és a festék ioncsere adszorpcióval kötődik, feltételezve, hogy ezen a ponton a festék az ioncserében résztvevő felületeket monomolekuláris rétegben és teljesen elfedi, az erre eső felület nagysága: Í2, = 576 m2/g A két fajlagos felület különbsége a fizikai adszorpcióban résztvevő felületek nagyságát adja: üf = 384 m2/g Kiszámítottam a szárított, dehidratált minták fajlagos felületét is. Azt találtam, hogy az alkohollal, éterrel delndratált (HM — A) és szobahőmérsékleten szárított, valamint a bepárlással szárított (HM— B) H-montmorillonit fajlagos felülete csaknem egyenlő nagyságú és lényegesen kisebb, mint a szuszpenzióállapotú H-moutmorillonité. ■£(hm-A) = 374 m2/g -Q(Hm-B) = 379 m2/g A szárítás, illetve a hevítés is megváltoztatja a fajlagos felületet. A magasabb hőmérséklet hatására a montmorillonit nemcsak vizet veszít, hanem az aggregálódás egyre nagyobb* R a p p n é : Metilénkék és malachitzöld adszorpciója 141 mértékű lesz, ami természetesen a fajlagos felület csökkenését idézi elő. A 6. ábrán láthatjuk a fajlagos felület csökkenését a szárítás hőmérsékletének függvényében. A csök- kenés 400 C°-ig nagyobb mértékű, míg a magasabb hőmérsékleten szárított mintáké vala- mivel kisebb. Fenti számításokból jól láthatjuk, hogy mindazok a hatások, amelyek a fajlagos felületet csökkentik és a montmorillonit állapotát befolyásolják vagy megváltoztatják festékadszorpcióval jól követhetők. 6. ábra. A szárítás és hevítés hatása a „-re és Óra Fig. 6. Effect of the dessiccation and the heating on a~ and O. IRODALOM - REFERENCES • 1. A n d r e a s e n, A. H. M. - Nielsen, B.: Bér. Deutsch. Keram. Ges. 29, 377, 1952. — 2. Andreasen, A. H. M.: Koll. Z. 129, 51 , 1952. — 3. B a r r e r, R. M. — Jlackcnzie, N. — Macleod, D.: J. Chem. Soc. London, 1952, 1736. — 4. Bering, B. P. és mtsai: Kolloidnij Zsumal 14,399,1952.-5. B o s a z z a, V. I,. : Natúré. London, 146, 334, 1940. — 6. B o s a z z a, V. L-: Amer. Minerálogist 26, 396, 1941. — 7. C 1 y d e Orr jr. - Bankston, P. T.: J. Amer. Ceram. Soc. 35, 58, 1952. - 8. Emődi, B. S.: Clay Min. Bull. 1, 76, 1949. — 9. E z d a k o v, "V. I.: Soobshcheniya Nauch Rabot. Vsesoyuz. Khim. Obshcnestva im. Mendeleeva 1953, 1. (C. A. 50, 646, 1956.) — 10. j u h á s z Z. — Kakasy Gyné: Építőanyag 10, 402, 1958. — 11. Karagounis, G.: Helv. Chim. Acta 36, 1681, 1953. — 12. Ni s 1 1 e r, A.: Koll. Beihefte 31, 1, 1930. — 13. Wedenejewa, N. J. — R a t e- jew, M. A.: Doki. Akad. Nauk CCP. 100, 559, 1955. > Adsorption of Methylene Blue and Malachite green on hydrous montniorillonite S. RAPP —SÍK The basic aniline colours are adsorbed in part irreversibly by H-montmorillo- nite. The process of adsorption can be divided in two phases: adsorption by ionic change and physieal adsorption. The phase of the adsorption characterized by ionic change can be traced by measuring the pH. The horizontal and the rectilinear section of the pH curve permits to calculate the base change capacity, i.e. the S value vvhich corresponds well with the S values determined by other methods. The evaporation, dehydration and dessiccation at higher temperatures cause the adsorptive capacity of the H-montmorillo- nite to change since these effects promote aggregation of the clay minerals. On the hasis of the adsorption isotherm and the quantity of the adsorbed cíye, one can determine the specific surface area of the H-inontmorillonite which is largest in suspension, that of the dessiccated and heated products being more reduced. BENTONITOK ELEKTROKÉMIAI TULAJDONSÁGAIRÓL ÉS DEZAGGREGÁLÁSÁRÓL Dr. SZÁNTÓ FERENC József Attila Tudományegyetem Kolloidkémiai Laboratóriuma, Szeged. Összefoglalás: Vizsgáltam szódázással előállított Na-bentouitok frakcióinak sav- egyenértékét poteneiometrikus titrálással, valamint ugyanezen bentonitok ülepedési sajátságait és frakcióinak egyéb tulajdonságait. Megállapítottam, hogy a potenciomet- rikus görbe a mesterséges Na-'montmorillonit esetében is két jellemző töréspontot mutat. Ülepedési sajátságok szempontjából a megfelelő hígításban diffúzán ülepedő szuszpenziók jellemző frakciókra bonthatók, amelyeknek vizsgálata jellemzőbb képet ad a bentonitok ásványi összetételéről, mint az eredeti Ca-bentonitok vizsgálata. A montmorillonit természetéből következik, hogy a felületi töltésviszonyok és a részecskék közötti erőhatások igen fontos szerepet játszanak a részecskék dezaggregációja, ill. peptizációja szempontjából. így a peptizációban és a szol-stabilitásban bekövet- kező változásokat az ioncsere folyamán bekövetkező elektrokémiai változásokkal össze- függésben kell vizsgálnunk. Az elektrokémiai változások jellemzésére már régóta alkalmazzák a kondukto- metrikus és poteneiometrikus titrálás módszerét. Alkáli- vagy alkáliföldfém-hidroxidok- kal végzett titráláskor (1 — 2) a kidrogénmontmorillonit a gyenge kétbázisú savakra jellemző, két törésponttal rendelkező görbét ad. A görbe második töréspontja az alkáli ionokkal történő ,,telítés”-nek, azaz valamennyi cserélhető hidrogénion alkáli ionnal való helyettesítésének felel meg (,, ekvivalenciapont”, az agyagásvány ,,lúgegyenértéke”). Az átalakulás folyamán a hidrogénmontmorillonit hidrogénionjai növekvő mérték- ben alkáli ionokra cserélődnek ki, a felületi töltés növekszik, és a részecskék közötti adhéziós erők csökkennek. Az adhéziós erők csökkenésével kapcsolatban nagymérvű dezaggregáció következik be, amely a rendszer állandóságának hasonló növekedé- sével jár. A H-montmorillonit elektrometrikus titrálásához szükséges az eredeti agyagás- ványnak hidrogénásvánnyá történő átalakítása. Ez általában híg sósavas kezeléssel vagy elektrodialízissel történik. Több irodalmi adat [6, 7] ismeretes azonban arra vonatko- zóan, hogy mind a savas kezelés, mind pedig az elektrodialízis bontja a kristályrácsot. Ezért olyan eljárást kerestem, melynél elkerülhetők a hidrogénásvánnyá történő átala- kításból adódó problémák és bizonytalanságok, és mégis egyszerű lehetőséget ad az ioncsere-kapaeitás meghatározására, mégpedig a szuszpenzió eredeti állapotának meg- felelő diszperzitás megtartása mellett. Erre alkalmasnak mutatkozott a nátriumagyag- ásványok poteneiometrikus titrálása. Kísérleti módszerek A nátriumagyagásványokat magyarországi lelőhelyekről származó kalciumbento- nitokból állítottam elő, aBuzágh — Szepesi módszerből [10] kiindulva. A nátrium- karbonátos kezeléssel átalakított anyagokat 2 %-os vizes szuszpenzióból frakcionáltam. (A módszer leírását lsd. [8, 9].) A poteneiometrikus titrálásokat 0,5 — 0,8 %-os szuszpen- zióban 0,01 n sósavval végeztem. Szántó : Bentonitok elektrokémiai tulajdonságai II. Kísérleti eredmények i. A potenciometrikus titrálási görbék két töréspontot mutatnak. Az első törés- pont a szabad lúg és nátriumkarbonát semlegesítésének, a második pedig az agyagásvány teljes ioncseréjének felel meg feltevésem szerint. A két töréspontnak megfelelő sav-milli- ekvivalensek különbsége adja tehát a kérdéses agyagásvány sav-egyenértékét, ill. ion- cserélő-képességét. A különböző származású nátriumásványokra, valamint a frakciókra vonatkozó savegyenértékeket (ioncserekapacitásokat) mutatja az i. táblázat. I. táblázat II. táblázat Különböző származású montmorillonitok Komlóskai bentonit frakcióinak összehasonlítása összehasonlítása Savegyen- érték, mekv./ioo g Frakció elnevezése Ioncsere- kapacitás Savegyen érték mekv. / 100 g Komlóska Mád Istenmezeje Végardó Wyoming (természetes) q^t q 7, 07 II5, 117 „B” (nem montmo- *93 morillonit) frakció 140, 144 Montmorillonit „C” Montmorillonit ,,D” 65 3 25 85 6 29 97 Ennek adatai szerint a módszer jól alkalmazható mind a különböző származású montmo- rillonitok megkülönböztetésére, mind pedig a bentonit különböző frakcióinak jellemzésére. A fenti titrálásokat összehasonlítás kedvéért indikátor jelenlétében végeztem. Mint az I. ábrából látható, a töréspontok gyakorlatilag kielégítő pontossággal egybeesnek a fenolftalein, ill. a metilvörös indikátor átcsapásával. Ez módot ad arra, hogy' egyszerű titrálással közelítő értékeket kapjunk az ionesere-kapacitásra vonatkozóan. 2. A továbbiakban a kalciumbentonitok nátriumkarbonát hatására bekövetkező dezaggregálásával és az így nyert mesterséges nátriumbentonitok szuszpenzióinak ülepe- désével foglalkoztam. A nátriumkarbonát ismeretes stabilizátora az agyagszuszpenziók- nak, mert az elektrokinetikai potenciált és a duzzadóképességet bizonyos koncentráció- határig növeli. Ha azonban a bentonitot nátriumkarbonát-oldattal ioo° körüli hőmérsék- leten tartjuk [xo], sokkal mélyrehatóbb változás következik be. Ezt a különbséget mutat- ják a nátriumkarbonáttal hidegen stabilizált és a nátriumkarbonáttal hőkezelt bentonit- szuszpenziók ülepedés! sebesség-görbéi, melyeket pipettás módszerrel határoztam meg. Látható, hogy a nátriumkarbonát hatására a kalciumbentonit-szuszpenziók ülepedési sebessége csökken, az anyag egy része peptizálódik, mélyreható változás azonban csak a hőkezelés hatására következik be. A nátriumkarbonáttal hőkezelt bentonit ülepedési sebesség-görbéje ugyanúgy lineáris szakaszokra tagolódik, mint a lúdrogénmontmo- rillonitból nátriumhidroxiddal készített nátriummontmorillonité [v. ö. 8, 9], jeléül annak, hogy a szódával hőkezelt bentonit szuszpenziójában jellemző primér frakciók válnak szét az ülepedés során. A nátriumbentonit-szuszpenziók ülepedési jelleg szempontjából két csoportra oszthatók: viszonylag töményebb (2 — 3 %-os) szuszpenzióban diffúz, ill. éles határral ülepedő típusra. A diffúz eloszlás a részecskék egymástól független, egyedi ülepedésére mutat, míg az éles határral ülepedő szuszpenziók igen laza kártvaváz-szerkezetet képez- nek. Az utóbbi szuszpenziók esetében csak a legdurvább rész ülepszik ki, a nagyobb diszper- zitásfokú, egy -két mikron méretű, vagy ennél kisebb komponensek egy hét alatt sem mutatnak számottevő mértékű ülepedést. Néhány hét után megfigyelhető a szuszpenzió felső rétegében az ülepedési határ kialakxdása. Az ülepedési határ felett a folyadék teljesen tiszta, a folyamat tehát a laza kártyaváz-szerkezet igen lassú zsugorodásának tekinthető. 144 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet Hígítás hatására a kártyaváz-szerkezet felbomlik és az éles határral ülepedő szuszpenziók is diffúzán ülepedővé válnak. 1,5 %-os szuszpenzióknál pl. mádi bentonit esetében már diffúz sáv észlelhető az ülepedési határon, 1 %-os szuszpenzióban pedig az ülepedés gyakorlatilag teljesen diffúzzá válik. A diffúz ülepedés során kialakult üledék mindegyik anyagnál jellegzetes rétegező- dést mutatott. Az első réteg (A frakció) 15 — 30 pere alatt ülepszik ki, és csaknem teljes egészében durva kísérő ásványokat (kvarc, földpát stb.) tartalmaz. A 'második réteg ( B frakció) két-három nap alatt ülepszik, igen finom szemcséjű, de nem áttetsző üledéket képez. Ez a frakció tartalmazza általában a finom SiO„-t és az esetleges egyéb agyagásvá- nyokat (kaolinit, illit stb.). Az A és B frakcióról leszívott szuszpenzióból centrifugálással fehéres, zöldessárga színű, viszonylag durvább montmorillonit (C frakció) nyerhető. Végül a centrifugálás után fennmaradó nagy diszperzitásfokú szol képezi a D frak- ciót. Ezt bepárolva áttetsző, zöldessárga montmorillonitgélt nyerünk. Értékelés Az eredeti nyers (kalcium-) és a szódás bepárlással átalakított (nátrium-) bentoni- tok ülepedése közötti nagy különbség a két anyag különböző elektrokémiai tulajdonságaira vezethető vissza. A két rendszer felületi töltése, valamint hidrofilitása különböző, ezért különböző mértékű az aggregáció a kétféle anyag részecskéi között. A kaleiumbentonitokban mind a montmorillonit, mind az egyéb agyagásvány- - részecskék eleve erősen aggregálódott állapotban vannak. A nátriumkarbonáttal történő bepárláskor az oldat behatol az aggregátumok belsejébe és a kalcium-nátrium ioucsere, ha nem is teljes mértékben, de legalább is kolloidkémiai szempontból döntően végbemegy. A keletkező nátriumbentonit vízben igen nagy állandóságú szuszpenziót képez ; a nagy mérvű dezaggregáció következtében a külön- böző agyagásványok egymástól elválnak. A szódás bepárlással előállított nátriumbentonit-szuszpenziók — mint a kísérleti részben leírtam — jellegüktől és a körülményektől függően kétféleképpen ülepednek. 1. Azok a nátriumbentonitok, amelyek nagy mennyiségű, jól peptizálható mont- morillonitot (istenmezejei krém, végardói), vagy igen nagy diszperzitásfokú más ásványt (pl. mádi) tartalmaznak, 2 %-os szuszpenzióban is kártyaváz-szerkezetet képeznek, laza összefüggő struktúrával, igen lassan ülepednek. 2. Azok az anyagok, amelyek nagyobb mennyiségű durva szennyezést (főként kvarcot) és mellette viszonylag kevésbé peptizálódó, kristályosodottabb montmorillonitot is tartalmaznak (komlóskai, amerikai ,,Voll Clay”), még nagyobb töménységű (3 — 4 %-os) szuszpenzióban is diffúzán ülepednek; belőlük a komponensek ilyen töménység mellett is elég jól elválaszthatók. A frakciók vizsgálatából levonható következtetések A frakciókra vonatkozó részletesebb vizsgálatok [1, 3, 8, 9] azt mutatták, hogy a szódával előállított nátriumbentonitokból frakcionáló iilepítéssel és centrifugálással vi- szonylag jó elválaszthatók a különböző agyagásványok és kísérő anyagok. A nátrium- bentonit alakban történő frakcionálásnak és a szokásos agyagásvány-vizsgálati mód- szereknek (kémiai elemzés, röntgen, DTA, DTG stb.) együttes alkalmazása feltétlenül pontosabb képet ad az anyagról, mint a teljes anyag vizsgálata, és gyakorlatilag is fontos tulajdonságok értelmezését segíti elő. Érdekes pl., hogy a nagyobb diszperzitásfokú, ,, tördel tebb” és amorfabb jellegű montmorillonit mindig több vasat tartalmaz, mint a rosszul peptizálódó típus. Szántó : Bentonitok elektrokémiai tulajdonságai 145 Jelentős a mádi bentonitban található nagy diszperzitásfokú, de viszonylag kis ioncsere-kapacitású (56 — öomek. v./ioo g) montinorillonit-típus szerepe is. Kolloidkémiai viselkedés szempontjából az ilyen agyagásvány sok szempontból (így elsősorban Teoló- giai viselkedés szempontjából) megközelíti a Na-montmorillonit viselkedését, ugyanakkor más szempontokból (így pl. duzzadás, peptizálhatóság és ioncserélők épesség szempontjá- ból) ettől jellegzetesen különbözik. Az előzők értelmében agyagféleségek tudományos és gyakorlati minősítésére alkal- masnak tartom a következő eljárást: A 900-as szitafinomságúra őrölt természetes kalcium- agyagot optimális mennyiségű szódával [10] bepárolva nátrium-agyaggá alakítjuk. Az így nyert bentonit-mmtákhoz kb. 10 — 15-szörös mennyiségű deszt. vizet öntünk, és azokat egy éjszakán át duzzasztjuk. Az anyagból i%-os szuszpenziót készítünk és 2 óra hosszat rázatjuk. Az így nyert, homogén eloszlású szuszpenziókkal végezzük a frak- cionáló iilepítéseket. A szuszpenziót először kb. 60 óráig ülepítjük. A kiülepedett anyag súlyát hozzá- vetőlegesen megállapítjuk, és abból kb. 3%-os szuszpenziót készítünk. Ezt a szuszpenziót a durvább rész pontos összetételének megállapítására külön frakcionálásnak vetjük alá. A frakciókat a legcélravezetőbb egyéb (röntgen, kémiai, DTA, DTG stb.) módszerekkel vizsgáljuk. Az ülepítés után fennmaradó részt centrifugálással legalább két részre bontjuk. Bizonyos esetekben célravezető lehet a szuszpenziónak szupercentrifugálással több frak- cióra való bontása is. A frakciókat az előbbi vizsgálatoknak vetjük alá. Az eljárás lehetővé teszi az agyagásványos összetételnek 1 — 2%-os pontossággal történő meghatározását* és az agyagféleségben szereplő agyagásványok szerkezeti és kolloidfizikai tulajdonságainak az eddiginél megbízhatóbb elbírálását. IRODALOM - RITERATUR 1. Marshall, C. E.— K r i n b i 1 1, C. A.: J. phys. Chem., 46. 1077. 1942. — 2. M a r s h a 1 1, C. E.: J. pliys. Chem., 43. 1155. 1939. — 3. M a r s h a 1 1, C. E. - Gupta, R. S.: J. Soc. Chem. Ind., 52. 433. T. 1933. — 4. Mukherjee, J. N. — S e n Gupta, N. C.: Natúré, 145. 971. 1940. — 5. M i t r a, R. P, - M a t h u r, H. B. : J. phys. Chem. 56. 633. 1952. — 6. Schofield, R. K.: J. Soil Science, 1, 1. 1949. — 7. Hauser, E. A. — Colomb o, U.: II. National Conference on Clays and Clay Minerals, 439. 1955- — 8. Buzágh, A. —Szántó, F.: Ann. Univ. Sci. Budapestiensis, Sectio Chimica, Tóm. 3. 85. 1961. — 9. Szántó, F.: Kandidátusi disszertáció, Budapest, 1960. — 10. Buzágh, A. — Szepesi, K.: Acta Chim. Acad. Sci. Hung., 5. 287. 1955. Uber die elektrocheinischen Eigenschaften und die Desaggregation dér Bentonite F. SZÁNTÓ Yerfasser hat das Sáureáquivalent dér Fraktionen dér durch eine Behandlung mit Soda hergestellten Na-Bentonite durch poteutiometrischeTitration, sowie die Eigen- artigkeiten dér Ablagerung derselben Bentonite und andere Besonderheiten ihrer Fraktionen untersucht. Er hat festgestellt, dass die potentiometrische Kurve selbst im Falle des kiinstlich hergestellten Na-Montmorillonits zwei eliarakteristische Kniek- punkte aufweist. Vöm Gesichtspunkt dér Absetzungseigenschaften aus lassen sich die in entspreehender Weise verdiinnter Lösung sich diffus absetzenden Suspensionen in eharakteristische Fraktionen teilen, dérén Untersuchung ein mehr kennzeichnendes Bild über die mineralogische Zusammensetzung dér Bentonite bietet, als die Unter- suchung dér ursprünglichen Ca-Bentonite. , * Dr. Juhász Z. és M á n d y T. legújabb vizsgálatai szerint a módszer kaolin-típusú agyagfé- lesegek minősítésére is alkalmazható. Az optimális szóda-mennviség ebben az esetben általában száraz- anyagra számított 1%. 10 Földtani Közlöny A FÖLDTANI TÁRSULAT AGYAGÁSVÁNYTANI SZAKCSOPORTJÁNAK DTA-ANKÉTJE A Földtani Társulat Agyagásványcsoportja elhatározta, hogy mindazokról a vizs- gálati módszerekről, amelyeket a hazai agyagásványkutatásokná'l alkalmaznak, időről- időre ankétszerű megbeszélést tart. Fzzel azt a célt szolgáljuk, hogy a kutatási mód- szerek hazai állását felmérjük, tapasztalatainkat kicseréljük és a lehetőség szerint egységes eljárásokban állapodjunk meg. Az első ilyen módszertani ankétot 1960 év április 25-én tartottuk aM. Áll. Föld- tani Intézet előadótermében. Az ankétnek külföldi vendége is volt Gorbunov professzor személyében. Az ankét tárgya a DTA vizsgálati módszer. Az ankéten elhang- zott előadások és korreferátumok nagyrészét a következő oldalakon mutatjuk be. A DTA vizsgálati módszer jelenlegi állása ’FÖkDVÁRIKÉ dr. VOGL M. A hazánban most megrendezett első DTA ankét egyúttal egybeesik a 10 éves évfordulójával annak, hogy ez a vizsgálati módszer a hazai ásványtani módszerek közé bevezetést nyert. Azóta a módszer jelentősen fejlődött. A sokezer elvégzett vizsgálat kapcsán sok tapasztalatot nyertünk, a különböző kutatóintézetek a módszert különböző problémakörökben alkalmazták és a DTA irodalom is az utóbbi években nagyon meg- gazdagodott. Kezdeném a legutóbb említett szemponttal és megemlítem, hogy a DTA vizsgálatok művelőinek dolgát igen megkönnyíti az, hogy az utóbbi években a világ- irodalomban összefoglaló DTA munkák is láttak napvilágot. Ezek közül hármat említek meg: Lehman n: Die differenciál Thermoanalyse 1954 [*] Mackenzie: The Differential Thermal Investigation of Clays 1957 [2} Smothers - Yao Chiang: Differential Thermal Analysis: theory and practice 1958 [3]. A hazai eredmények összefoglalását kb. 1957-ig a M. Áll. Földtani Intézet alkalmi kiadványainak egy füzetében 1958-ban adtuk közre [4]. Megkell említenünk, hogy a termikus vizsgálatok hazai vonatkozásában Erdey és P a u 1 i k derivatográf nevű berendezésüknek megszerkesztésével új irányt alakítot- tak ki 5]. A nevezett szerzők ezt a berendezést főleg analitikai csapadékok vizsgálatára használják, de igen sok esetben alkalmazzák ásványi összetétel meghatározására is [6]. A mai ankétünk célkitűzéseit a következőkben vázolom: az alapproblémák ismer- tetése'után a hazánkban elterjedt készüléktípusokat ismertetjük, ezután kitérek a leg- utóbbi években elért hazai DTA eredményekre, és végül megkíséreljük, hogy a DTA módszert a saját adottságaink figyelembevételével legalább hazai vonatkozásban stan- dardizáljuk. A DTA-elemzés elve tudvalévőén azon hőtartalomváltozások mérése, amelyek a vizsgálandó mintában egyenletes melegítés közben adott és a mintára jellemző hőmér- sékleteknél fellépnek. A hőtartalom változásnak az észlelésére készülnek az ún. DTA-görbék. A DTA- görbe regisztrálja a vizsgálandó minta és a vele együtt melegedő inért anyag hőmérsék- letkülönbségét a kemencében, illetve a mintában mérhető mindenkori hőmérséklet függvényében. A DTA -görbe mindaddig vízszintes egyenes marad, míg a mintában hőtartalom- változással járó folyamat nem következik be. A bekövetkező változásokat a vízszin- testől való elhajlások, csúcsok jelzik. A hőelnyeléssel járó csúcsok ellenkező irányit kitéréseket eredményeznek, mint a hőtermeléssel járó csúcsok. A DTA-folyamatok elméleti tárgyalásával sok szerző foglalkozik, ezeket azok a szaktársak, akik a kérdés iránt közelebbről érdeklődnek, már nagyrész ismerik. Most csak egyetlen szerző ilyen tárgyú újabb dolgozatairól szeretnék megemlékezni) K i s s in- ge r n e k [7, 8] elméleti megfontolásairól, mert ezek összefüggnek a további tárgya- lásaink kapcsán megvitatandó problémákkal. DTA ankét 147 Kissinger bevezetőben utal arra, hogy a DTA-csúesok hőmérséklete néha jelentősen magasabb, mint az illető anyag bomláshőmérséklete. A kristálymódosulat változásoknál ez a jelenség nem áll fenn, ezek a változások függetlenül a kísérleti körül- ményektől, ugyanazon adott hőmérsékleten következnek be. Kissinger dolgozatának érdemi részét M u r r a y és W h i t e [9] köz- ismert munkáinak alapján kezdi. Murray és W h i t e az agyagásványok bomlásá- nak kinetikai jellemzését adják. A reakció sebességére vonatkozó exponenciális egyenletben két anyagi állandó van, az egyik az aktiválási energia, a másik az i'm. frekvencia-faktor (gyakorisági tényező), mely mértéke annak a valószínűségnek, hogy egy E aktiválási energiával rendelkező molekula résztvesz-e a reakcióban. A reakció-sebességre vonatkozó egyenletek átalakításából adódott, hogy a folyamat csúcsmaximuma adott felfűtési sebesség mellett e két anyagi tényezőnek függvénye. A mérések alapján pl. megállapítható az, hogy az aktiválási energia ugyanazon ásványfajtánál is mintáról mintára változik. így nagy mértékben függ ez az érték attól, hogy milyen az ásványnak a kristályosodási foka. Pl. a jól kristályosodott kaolinit aktiválási energiája E = 40 kcal/mol, a kevésbé rendezett formájú fireclay ásványnál E = 22 kcal/mol. Kissinger kísérleteket végzett a felfűtési sebesség és a csúcshőmérséklet összefüggésének megállapítására. A kaolinit esetében a következő eredményeket mérte: Ezek az eredmények tulajdonképpen formális, reakciókinetikailag megfogalmazott alakjai azoknak a tényezőknek, melyek a DTA-csiicsok helyzetét és alakját befolyásol- ják, és melyeket a DTA-val foglalkozó szaktársak már régen ismernek. A DTA-csúcsokat befolyásoló tényezőkre kell jelenleg a legnagyobb figyelmet szen- telnünk, mert egyrészt ennek van számunkra a legnagyobb módszertani jelentősége, másrészt ezeknek a tényezőknek ismerete vezethet el bennünket a standardizáláshoz. A csúcsok hőmérséklete az empirikus megállapítások szerint a következő ténye- zőktől függ: 1. Amint már az előbbiekben is rámutattunk, függ a melegítés sebességétől, éspedig növekvő melegedési sebességgel a csúcsok a magasabb hőmérsékletek felé tolódnak. Arra, hogy ezt a tényezőt mennyiben kell a vizsgálatainknál figyelembe venni, a gyorskészülék típus ismertetése után visszatérünk. Meg kell azonban ismételten emlí- tenünk, hogy a melegítési sebesség szerinti csúcseltolódás csak az időt igénylő folya- matoknál lép fel, de pl. a kristálymódosulat változás, így a kvarc inverzió minden fel- fűtési sebességnél ugyanazon hőfoknál mutatkozik. 2. A második módosító tényező^ a szemcseméret. Ettől a tényezőtől a csúcs helyzetén kívül a csúcs alakja is függ. Átlagosan kis szemcseméret esetén a csvics ala- csonyabb hőmérsékleteknél jelentkezik, mint átlagosan nagy szemcseméreteknél. A porí- tási finomságnak szélsőséges esetében az is előfordulhat, hogy a porítással a rácsszer- kezetet megrongáljuk és az ásványra jellemző csúcs részben vagy egészen eltűnik. A szemcseeloszlás a csúcsok alakjában mutatkozik meg. Homogén szemcseeloszlás mellett, vagy legalábbis egy uralkodóan kiugró szemcsetartomány esetén a nyert DTA- csúcs keskeny, jól definiált. Heterogén szemcseeloszlás mellett a csúcs széthúzódóvá válik, ellaposodik. 3. Függ a csúcs helyzete a jelenlevő ásvány mennyiségétől. Minél több a jelen- levő ásvány, annál magasabb hőmérsékleten jelentkezik a csúcs. Ez a tényező azonban lényegesen lecsökkenthető a régebbi vizsgálatainknál bevezetett és más helyen már ismertetett kapcsolásmegoldásunkkal, melynek lényege az, hogy a mindenkori hőmér- sékletet nem a mintatartó blokkban, vagy az inért anyagban, hanem magában a mintá- ban mérjük. 4. PAügg a csúcs helyzete a késziilékmegoldástól is. Ha pl a készülék típusa olyan, hogy a bomláskor keletkező bomlástermék a reakciótérből nem tud eltávozni, akkor a keletkező termék parciális nyomásával a további bomlást késlelteti. Ugyancsak függ a csúcs helyzete és alakja a mintatartó anyagi minőségétől Erre a tényezőre szintén a készülékek ismertetésénél mutatunk rá, részletesebben. 5. Függ a csúcs alakja magától az ásványtól is. Az irodalomból közismert példa a halloysit és kaolinit 600 C° körüli csúcsának eltérő alakja. A kaolinit csúcsa az irodalmi megállapítások szerint szimmetrikusabb (a felmenő és lemenő szár meredeksége egy- formább), mint a halloysitnál. Kissinger ezt a jelenséget a reakció kinetikai folya- matok és az anyagi állandó különbözőségével magyarázza. Van dér Maréi szerint különböző lelőhelyű kaolinitek csúcsának szimmetriaviszonya is különböző. 20 C° pro perc felfűtésnél csúcshőmérséklet 660 C° in nro 625 „ 588 „ 148 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet 6. Végül függhet a csúcs alakja és helyzete a jelenlevő járulékos szennyezésektől vagy más zavaró ásványtól. Erre az újabb vizsgálatainknál is találtunk jellemző példát. A csúcs alakját és helyzetét befolyásoló tényezők után térjünk rá a csúcsterület nagyságának tényezőire. Nyilvánvaló, hogy a csúcsterület közvetlen összefüggésben van avval a hőmennyiség- változással, mely a mintában az illető hőmérséklettartomány- ban bekövetkezik. Ebből arra gondolhatunk, hogy ismert ásványmennyiség esetén a DTA-csúcsok nagyságából közvetlenül lehet pl. bomláshőket számítani. A helyzet azon- ban nem ilyen egyszerű. Miután a mintatartó belsejében a hőátadás mindhárom módja (hővezetés, hőáramlás és hősugárzás) a hőmérséklet függvényében változik, így a terü- letből számított kalorikus érték is bizonyos mértékig függvénye a hőmérsékletnek. Erre a tényre kvantitatíve először W i 1 1 e 1 s [10] mutatott rá. Bomláshőt DTA-csúcs- teriiletekből tehát csak úgy lehet meghatározni, ha készülékünket hőmérséklettarto- mányonként kalibráljuk. Ezt a módszert alkalmaztuk mi is, amikor ásványok integrális bomláshőjét mikrokaloriméterben mértük és a nyert adatokat DTA-eredményeinkkel összehasonlítottuk [ 1 1 ] . A csúcsterületekből másrészt a jelenlevő ásvány mennyiségére is lehet követ- keztetni, ennek előfeltétele, hogy a csúcsterületet az illető ásvány ismert mennyiségei- ből összeállított mérősorozattal kalibráljuk. Itt térünk tehát át a mennyiségi DTA vizsgá- latok igen problematikus kérdésére. Alapelvként leszögezendő, hogy mennyiségi megha- tározásra csak az ásvány szerkezetével szorosan összefüggő változások használhatók fel. így pl. adszorpciós víz eltávozásából eredő csúcs mennyiségi meghatározásra meg- nyugtatóan nem alkalmazható, mert az adszorpciós csúcs felületi tulajdonságtól függ és ez a szerkezettel legfeljebb csak közvetett összefüggésben áll. Szerkezeti változással összefüggő csúcsok pl. kaolinit esetében a 600 C°-os csúcs, mértéke lehet az ásvány mennyiségének. Mennyiségi meghatározásoknál azonban a fel- sorolt tényezőkre főként az azonos porítási finomságra és az egyenletes melegítésre fokozott gondot kell fordítani. Még így sem kerülhetők el az anyagban rejlő hibaforrások pl. a kristályosodás különböző foka, vagy a bomlást gátló vagy aktiváló szennyező anyagok. Példa volt erre a dolomit vizsgálatainknál észlelt jelenség, mely abban állt, hogy idegen ásványok, különösképpen alkálisók a dolomitbomlás első csúcsának hő- mérsékletét jelentékenyen megváltoztatták, de a csúcsterületet is befolyásolták. Leszögezhetjük tehát, hogyha van is mód a mennyiségi DTA meghatározásokra, ezeket a vizsgálatokat fokozott gonddal és igen nagy körültekintéssel kell elvégezni. Külön meg kell emlékeznünk arról a nehézségről, mely akkor áll fenn, ha vizs- gálandó ásványunk mellett olyan másik aktív ásvány van jelen, melynek csúcsa a meg- határozandó csúcshoz igen közel van, vagy éppen fedésbe kerül a két csúcs. A közeli csúcsok felbomlásánál előnyös, ha kis beméréssel dolgozunk, mert ezzel a feloldó képes- ség megnő. Sokszor azonban még ez sem segít. Erre az esetre egy eljárást kíséreltünk meg bevezetni, amit röviden kompenzáló módszernek nevezünk. Ennek lényege abban áll, hogy a zavaró ásvány hatását úgy kíséreljük meg kiküszöbölni, hogy az inért anyaghoz is adunk a zavaró ásványból lehetőleg annyit, amennyi a mintában előfordul. A két furatban fellépő ellentétes irányú termoeffektus egymást kompenzálja és így csak a vizsgálandó csúcsterület marad vissza. A leglénvegesebb DTA problémák felvetése után néhány szóban szeretnék beszámolni az utóbbi években intézetünkben elért DTA eredményekről, illetve a fel- vetett problémákról. Koblencz Vera munkatársnőmmel hazai montmorillonitokon megvizs- gáltuk a Mackenzie által felvetett ún. „normális” és „anomális” montmorillo- nit kérdését. Normálisnak nevezi Mackenzie azokat a montmorillouitokat, melyek- nél az adszorpciós víz eltávozása után a szerkezeti bomlásból származó első csúcs 700 C°- nál jelentkezik, anomálisnak pedig azokat, ahol ez az első csúcs már 500 C° fölött leg- gyakrabban 600 C° körül mutatkozik. Mackenzie megállapítja, hogy ez az ano- málisnak mondott típus talaj vizsgálatainál a lényegesen gyakoribb típus. Ezt a megállapítást mi is megerősíthetjük. Az ilyen DTA-görbéjű montmorillonitokat régebben beidellitnek, később még óvatosabban „montmorillonit csoportba” tartozó ásványnak tartottuk. Vizsgálataink alapján azonban megerősödött bennünk az a hit, hogy ezek a gyakran előforduló „anomális montinorillonitok” tulajdonképpen nem tiszta ásványok, hanem illittel, vagy kaolinittel erősen szennyezett montmorillonitok. A kérdést a sok ellentmondó vélemény alapján még ma sem tarthatjuk teljesen lezárt- nak [12]. Egy másik vizsgálat, amely intézetünkben az elmúlt évben fejeződött be, az ankeritek termikus bomlására vonatkozik. Ezt a vizsgálat-sorozatot Koblencz Vera ésTolnay Vera munkatársnőink végezték. Az ankeritek DTA-görbéin három endoterm csúcs jelentkezik. 740, 890 és 960 C°-nál. B e c k [13] szerint az első csúcsnál DTA ankét 149 a vaskarbonát, a második csúcsnál a magnéziumkarbonát és a harmadik csúcsnál az egész szerkezet szétesik. Más szerzők e három csúcsot másképp értelmezik. Az inté- zetünkben végzett vizsgálatok [14] inkább Kulp, Kent és Kerr [15] véleményét támasztják alá, mely szerint az első csúcsnál a magnéziumkarbonát, és a magnézium helyettesitésére beépült vaskarbonát bomlik, a második csúcsnál feltételezhetően Fe.,Oa. CaC03 komplex vegyület képződik, a harmadik csúcsnál a kalciumhoz kötött CO., távozik el. Mesterséges keveréksorozatokkal és természetes ankerit-mintákkal K o b- 1 e n c z és T o 1 n a y rendszeres megfigyeléseket végeztek. Érdekes eredményük többek között az, hogy szennyezések hatására az ankerit csúcsai is hasonló értelemben változnak, mint ahogyan azt évekkel ezelőtt a dolomitoknál megfigyeltük. Jelenleg befejezés előtt állnak Nemes Lajosné és Székely Ágnes munka- társnőink vizsgálatai. Ők az agyagásványok sósavval történő megtámadhatóságát vizsgálják. Ezeknek a vizsgálatoknak az volt az indítéka, hogy gyakran kerül DTA vizsgálatra mészkő vagy dolomitminta savban oldhatatlan maradéka. Felmerült a gyanú, hogy a karbonátok kioldására alkalmazott sósavas kezelés hatására nem sérül-e meg az agyagásványok szerkezete. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a három fő agyagásvány típus közül csak a montmorillonit esetében kell bizonyos savkoncent- ráción felül a szerkezet jelentékenyebb sérülésével számolnunk. Az újabb eredmények ismertetése után visszatérünk eredeti célkitűzésünkhöz és megkíséreljük rögzíteni azokat a szempontokat, melyeknek megvitatása a standardizá- lás kérdését elősegítheti. Az első szempont lehetne a készülékeknek hőmérséklet-kalibrálása, amely füg- getlen lehet a készülék típusától. Erre a célra olyan standard keverék összeállítását javasoljuk, melyben több fix átváltozási pont megbízható hőfokjelzőként szerepel. Ennek a keveréknek alapanyaga kristályos kvarc lehetne és ehhez adhatnánk pl. KNOs- ot, ezüstszulfátot vagy nátriummolibdátot stb. A másik standardizálási szempont az volna, hogy készülékeink érzékenységét úgy állítjuk be, hogy egy standard keverékkel azonos alapú és nagyságú DTA-esúcsokat nyerjünk. Gorbunov professzorral történt beszélgetésem alkalmával értesültem arról, hogy a Szovjetunióban is törekedtek a DTA-késziilékek standardizálására. Ők kétféle felfűtési sebességet kívántak szabványosítani, mindegyikhez más bemérést és más görbehosszúságot rendeltek. Ezt a példát esetleg módosítva mi is átvehetnénk és két standardot is megállapíthatnánk a lassú és a gyors felfűtéshez. A beméréseket a két- féle felfűtés esetében különbözőképpen kellene megszabni, azonban a regisztrátum hosz- szát egységesen írhatnánk elő. Ugyancsak egységesen lehetne megszabni egy standard- keverékkel nyert csúcsterületek nagyságát is, amit a készülékek galvanométer érzékeny- ségének változtatásával el tudnánk érni. Standardkeverékül olyan ásványkeveréket javasolunk, melynek a lehetőség szerint az alacsonyabb, közepes és magas hőmérséklettartományban is van jellemző csúcsa. Alkalmas lenne erre a célra pl. gipsz, kaolinit és dolomit keveréke. Az agyagásvány szakcsoport tervbevette standard agyagminták létesítését, ezekhez járulékként egy ilyen standardkeveréket is készítenénk, olyan mennyiségben, hogy az minden DTA-készülék gazdájának korlátlanul rendelkezésére állhasson. A standardkeverék elkészítésére és a standardizálás pontos előírására egy kisebb munkabizottságot kell létesíteni. Standardizálni természetesen csak rutinvizsgálatokra szolgáló berendezéseket lehet. Speciális feladatok elvégzésére épített, vagy módosított készülékek a kutatómun- kában mindig felmerülhetnek és ezek építése nem eshet a szabványosítás keretei közé. Gondolunk itt pl. a kis mennyiségű szennyezések vizsgálatára szolgáló nagy érzékeny- ségű berendezésekre, vagy pl. az igen magas hőmérséklettartományokban működő DTA-készülékekre. Reméljük, hogy egy jól átgondolt és megvitatott szabványosítás a hazai DTA- vizsgálatokat jelentősen elő fogja segíteni és esetleg végső fokon elvezethet egy nemzet- közi szabványosítási törekvéshez is. IRODALOM i.tehmann, H.: Die Differenzialthermoanalyse. Beiheft dér Tonindustriezeitung, 1. 1954. — 2. Mackenzie, R C.: The Differential Thermal Investigation of Clays, London 1957. (Mineralogical Society) — 3. Smothers, W. J. és Y a o C h i a n g, M. S.: Differential Thermal Analysis: theory and practice, New York 1958. (Chemical Publishing Co.) — 4. Földváriné-Vogl M.:A differen- ciális termikus elemzés szerepe az ásványtanban és a földtani nyersanyagkutatásban. Budapest 1958, Műszaki könyvkiadó. — 5. Erdey L — Pa ülik F. : Differencialthermogravimetria. M. Tud. Akad. Kémiai Tud. Osztály közi. 7, 55 — 90, 1955. — 6. Erdey L. — P a u 1 i k F.: M. Tud. Akad. Kémiai Tud. Oszt. közi. 5, 477 — 488, 1955. — 7. K i s s i n g e r,’ H. E.: Joum. of Rés. of Nat. Búr. Stand. 57, No. 4. 217 — 221, 1956. — 8. Kissinger, H. E.: Anal. Chem. 29, No. n. p. 1702, 1957. — 9. Murray, Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet 150 P. — White, J.: Trans. Brit. Ceram. Soc. 54, 189 — 238, 1955. — 10. Wittels, M.: Am Min. 36 760 — 767, 1951. — 11. Földváriné-Vogl M. és Kliburszky, B.: Acta Geol. Tóm V Fasc’ 2, 187-195, 1958. - 12. Földváriné-Vogl M. és Kobleucz V.: Földt. Közi. 88, 4. 453-459! 1958. — 13. Beck, C. W.: Amer. Min. 35, 985 — 1013, 1950. — 14. Koblencz V.és Tolnay V' Földtani Int. évi jelentés, 1958 — 59-ről. (Sajtó alatt) — 15. K u 1 p, J., L. Kent, P Kerr P T- Amer. Min. -36, 643 — 670, 1051. A DTA készülékek műszaki megoldásai KLIBURSZKY BÉLA A kísérletező tudomány alig ismer még egy olyan sokrétűen kivitelezett mérési elvet, mint amelyen a DTA-készüíék alapszik. Éz az egyszerű elv, amelyet ma a tudo- mány nagyon sok ágában alkalmaznak, számos variációt "tesz lehetővé, melyet a kutatók a követelményeknek és a lehetőségeknek figyelembevételével valósítanak meg. A gyári készülékeket szintén úgy szerkesztik, hogy az előállító gyár a készülékbe már más készü- lékekhez előállított elemeket (pl. Speedomax) is beépít. A DTA -készülék elvileg három részből áll : 1. kemence és hőfokszabályozás 2. mintatartó és hőelefnpár 3. leolvasó, ill. regisztráló berendezés. E készülékelemeknek a világirodalomban található különböző megoldásait és kombinációit Smothers és Y a o C h i a n g rendszerezik. Az általuk nyilván- tartott 282 készüléknél 131 esetben horizontális kemencét, 129 esetben vertikális kemen- cét alkalmaznak. Fűtésmódként az összes ismert lehetőségek (kantái, platina, mohó- dén, szilitrud) használatosak 1000— 1700 C° felfűtésig. A szabályozás kézzel, vagy auto- matikusan történik. Felfűtési sebesség 0,5 C°— 130 C°/Perc. 147 esetben Pt-PtRh, 137 esetben Cr — A1 termoelempár, a mintatartók 98 esetben nikkelből, 58 esetben tűzálló acélból, 45 esetben kerámiából és 35 esetben platinából állnak. A görbék észlelése 56 esetben vizuálisan, 56 esetben fotografikus regisztrálással, a többi készülékeknél pedig direkt íróval és egyébmódon történik. 27 készüléknél a mérés bármilyen gázkör- nyezetben lehetséges, 15 készülék vákuumban dolgozik és 10 készüléknél CCL atmoszférát használnak. A hőmérséklet mérése 55 esetben az inért anyagban, 56 esetben a mintá- ban történik. Mint az adatokból látjuk, a kutatók által használt készülékek a készülékelem kombinációk legszélsőségesebb változatát mutatják és így nem véletlen, ha a velük nyert DTA-görbék is nagyon különböznek egymástól. Ez persze nem is csodálatos, ha meggondoljuk, hogy a DTA-készülék tulajdonképpen egy kaloriméter, mert hőtartal- mat mér és ezt a mérést igen széles hőmérséklettartományban kell elvégeznie. Amíg elek- tromos méréseknél a szigetelők és a vezetők közötti vezetőképességi különbség 15 nagyságrend, addig a hővezetők és hőszigetelők hővezetőképessége között mindössze 2 — 3 nagyságrend különbség van. Ezért mérhetünk igen pontosan elektromos adatokat o periódusnál, azaz egyenáramnál, viszont a gyors mágneses tér változásoknál, így a hőrezgéseknél is ez a pontosság egyre kisebb, mert sem jó hővezetőnk, sem jó hőszige- telőnk nincs, amely elkülöníteni tudná a mérendő és a mérést zavaró mennyiségeket. Ez magyarázza a DTA-késziilékek elvi pontatlanságát. Gyakorlatilag a hibák a készülék mindhárom részéből, a kemencéből, a minta- tartó egységből és a leolvasó műszerekből adódnak össze. Vegyük sorra ezeket a hibákat és vizsgáljuk meg a hibák kiküszöbölésének lehetőségét. Kemence megoldások: kétféle elrendezés használatos, a vízszintes és függőleges kemence. A vízszintes elrendezés azért kedvelt, mert a kemence hőmérséklet- eloszlása a konvekció hiánya miatt egyenletesebb. A függőleges elrendezésnél kürtő- hatás miatt belső hőáramlás lép fel. Vízszintes kemence esetén a mintatartóknak zárt- nak kell lenniök, hogy a minta ki ne ömöljön, de a zárt mintatartóból a keletkezett bomlástermékek nehezen tudnak eltávozni és a további hőáramlást késleltetik. A víz- szintes kemencemegoldásnál az egyoldalúan terhelt mintatartó-kerámiaelemek az egy- oldalú terhelés miatt áthajlanak és így a törés lehetősége nagyobb. Ezen kívül a minta- tartó eredeti helyzete a kemencében a felfűtés alatt nem biztosított. Ezek a szempontok indokolják azt, hogy az utóbbi időben inkább a függőleges kemencék terjednek el. A függőleges kemencéknél a fent említett hőáramlás elkerülhető, ha megakadályozzuk a külső hideg levegő beáramlását a kemencébe, valamint csökkentjük a kemence nem hasznos terét. Ezt úgy érjük el, hogy a mintatartó lehetőleg kitöltse a kemence fűtőterét. DTA ankét 151 Ez viszont megköveteli, hogy a kemence a mintatartóhoz viszonyítva mindig azonos helyzetbe kerüljön. Ez párhuzamos, egy szabadsági fokkal rendelkező mechanikai vezetéssel érhető el. A mintatartó helyzetének tetszés szerinti változtathatóságát három szabadsági fokkal rendelkező szabályozási lehetőséggel kell megoldani, mert a kemence geometriai középtengelye nem esik egybe a hőtani középtengelyével. A kemence hőtani középtengelyének nevezzük azon koordináta pontok összességét, amelyek felfűtésnél a kemence belsejében a legkésőbben érik el a hőmérsékletet. A mintatartókat tehát nem a geometriai középhez, hanem a hőtani középhez viszonyítva kell szimmetrikusan elhe- lyezni. Ez biztosítja azt, hogy a felfűtésnél a két mintatartó egyformán melegszik. A gyakorlatban ez úgy érhető el, hogy a kemence helyzetét a mintatartókhoz képest állíthatóan és utána rögzíthetően kell kiviteleznünk. Tehát a kemence beállítása a követ- kezőképpen történik: 1 . az egyik termoelem gömbjét 5 — 6 mm-el feljebb állítjuk, mint a másikat, hogy a kemence 5 — 6 mm-re eső hőmérsékletkülönbségét mérje, ezután a mintatartókat inért anyaggal töltve az előzetesen 300 — 400 C°-ra felfűtött kemencét fokozatosan ráhúzzuk a mintatartókra, feljegyezve a differenciagalvanométer állását. Ott, ahol ez az érték a legkisebb, ott van a kemence függőleges hőtani tengelye mentén a legkisebb hőmérsékletesés és ebben a helyzetben kell rögzíteni a kemence függőleges beállítását. A tapasztalat szerint a maximális hőmérséklet a kemence felső 1/3-a körül van. 2. Ezután a mintatartókban levő termoelemek gömbjeit egyforma magasságba állítva és a mintatartókat inért anyaggal újra megtöltve megkeressük a kemence hőtani középtengelyét. A kemencét a mintatartókra húzzuk a fentiek szerint már kikeresett helyre, s a kemence áramát nagy áramerősséggel bekapcsoljuk, hogy rövid idő alatt kb. 400 — 500 C°-ot elérjünk. A differencia-galvanométer valamelyik irányban mozogni kezd jelezvén, hogy az egyik termoelem jobban melegszik, mint a másik. A kemence falát a jobban melegedő termoelemtől távolítva, esetleg a kemence tengelykörüli elfor- gatásával elérhetjük, hogy a kemence ismételt bekapcsolásánál ezek a kitérések tűrhe- tően lecsökkennek. Ebben a helyzetben a kemencét rögzítjük. Tapasztalatunk szerint az alapvonalnak a teljes felfűtési szakasz alatt a vízszintestől való kb. 4 — 5 mm-nyi eltérése már nem zavar. Természetesen ez a szimmetrizálás csak kompromisszumként hajtható végre, mert a hőátadás módja a növekvő hőmérsékleteknél más és más. Ezek tekintetbevételé- vel kell a fenti beállítást végrehajtani. Kívánatos volna a kemencét programszabályozóval ellátni. Mint közismert, a csúcshőmérséklet helye és a csúcs nagysága függ a felfűtési sebességtől. A mechanikus, valamint elektronikus programszabályozó, amelyek időegységenként meghatározott energiát közölnek a kemencével, nagyon bonyolultak és drágák. Ezért meg kell eléged- nünk azzal, hogy Ampére-mérővel kontrolláljuk azt, hogy egy szabályozó transzformá- torból időről-időre milyen áramot adjunk a kemencére. A kemence egyenletes felmele- gítése némi gyakorlat után ezzel a módszerrel is meglepő jól sikerült, mint ahogy a fel- vételek bizonyítják. Rutinvizsgálatoknál kívánatos, hogy a kemence hőkapacitása kicsi legyen és ennek következtében a felvétel után hamar lehűljön; a lehűlés hideg levegő ráfuvatással (Föhn) nagyon meggyorsítható. A gyors DTA-készüléknél a kemence hőmérséklete gyorsan emelhető és a kis hőkapacitás miatt hamar le is hűl. A kemence élettartama a gyorskészüléknél 3000 — 4000 felfűtésre tehető, amely egyrészt a kemence különleges konstrukciójának köszönhető, másrészt annak, hogy a fűtődrót az élettar- tamra veszélyes magas hőmérsékleteknek csak néhány percig van kitéve, míg a lassú melegítésnél ez az idő 20 — 30 percet is kitesz. Platina-kemencék is igen elterjedtek, bár 30 — 40 g Pt kell hozzájuk. A ,,Kantal A” fűtőtesthez képest hőmérsékletük maximálisan 200 C°-al emelhető. A szilitrudas kemencéknél a fűtőelemeket csak a mintatartó köré lehet elhelyezni, ahol az egyes szilitrudak egyéni elektromos tulajdonságai és ezek időbeli változásai megnehezítik az egyenletes felfűtést. A szilitcső már sokkal jobb, bár a cső inhomogenitása itt is zavar. Molibdén és más fűtőszalagok sem hazánkban, sem máshol a robbanás veszélye miatt nem nagyon kedveltek. Széndara-kemencékkel érhető el a legmagasabb hőmérséklet, de nehéz a folytonosan változó tulajdonságú kemencéket üzemeltetni. A DTA-készül ékeknek másik része a mintatartó és a hőelemek. Ez talán a készüléknek a legváltozatosabban kivitelezett része. Platinától a kerámiáig mindenféle anyag és a legváltozatosabb formák találhatók. Nyilvánvaló, hogy a célnak csak egyszerű szimmetrikus formák (gömb, kocka, henger) felelnek meg és csak igazán hőálló anyag. Bár kétségtelen, hogy a rossz hővezető kerámiablokkok nagyobb csúcso- kat adnak, de egyéb hátrányai, így pl. az anyag beleégése, repedezés, inhomogenitás, alkáli agresszió lerontják azt az egyelten előnyét, amelyet a galvanométer érzékeny- Földtani Közlöny, XC1II. kötet, Agyagásvány -füzet 152 ségének növelésével másképpen is elérhetünk. A gyakorlatban a henger formájú platina- hüvelyek váltak be legjobban mind az. utánpótlás, mind a stabilitás szempontjából. A beégett anyag sósavas főzéssel rendszerint eltávolítható, amelyet bármely más anyagból készült mintatartónál nem tudunk megtenni. Ha közeli csúcsok elválasztásá- ról van szó, akkor természetesen lehetőleg kevés anyaggal és nagy érzékenységgel dolgo- zunk. Ha kis csúcsok kimutatásáról van szó, akkor sok anyag és lassúbb felfűtés kívá- natos. A termoelem anyaga is igen sokféle. A különböző fémkombinációk pl. crornel- alumel azért jók, mert kb. ötször nagyobb feszültséget adnak, mint a Pt-PtRh hőelem. Ezzel szemben hátrányuk, hogy nagyon hamar tönkremennek. A velük nyert nagyobb érzékenység a korszerű galvanométerekkel pótolható. 200 mg kaolin esetében a 600 C°-os csúcsnál akaolin és az inért anyag között 20 — 30 C° hőmérsékletkülönbség lép fel. Ez Pt-PtRh termoelemnél kb. 0,2 — 0,3 mY-nek felel meg. A közönséges feszítettszálú tükrös galvanométerek 30—100 Ohm ellenállással és io-8 Amp. érzékenységgel rendelkeznek, amely io_6V/cm érzékenységnek felel meg. Tehát ezeknél a galvanométereknél 1 C°különb- ség Pt-PtRh hőelempár esetén 1 mm/m kitérést eredményez, vagyis a kaolin csúcskitérés kb. 20 cm-re adódik, ha a galvanométer a regisztrálótól'1 111 távolságban van. Ez már a szükségesnél nagyobb érzékenység. Különlegesen kis belső ellenállású galvanométerekkel emiek az érzékenységnek 1 oo-szorosa is elérhető, amelyre már azért sincs szükség, mert a készülék termikus instabilitása lehetetlenné teszi ennek az érzékenységnek a kihasználását. Sem több sorba kapcsolt elempár használata nem indokolt, sem más mint Pt-PtRh hőelem használatára nincs szükség kellő galvanométer-érzékenység mellett. A csúcs-hőmérsékletet a különböző készülékmegoldásoknál vagya mintában, vagy az inért anyagban mérik. Miután a mintában mért hőmérséklet és a" differencia-galvano- méter által mért hőmérséklet összege az inért anyag hőmérsékletét adja, így e két adat ismeretében a harmadik kiszámítható, ezért lényegében mindegy, hogy melyik meg- oldást választjuk. Különféle hőelemkapcsolások ismeretesek, általában a legegyszerűbb a legjobb. Ilyenek pl. a Kurnako v-féle két regisztráló galvanométeres megoldás, vagy a F ö 1 d v á r i 11 é-féle egy leolvasó és egy regisztráló műszeres megoldás. A kapcsolások- nak nincs különösebb jelentősége, legfeljebb az, hogy a Földvár i-féle kapcsolás egy kicsit érzéketlenebb, viszont az alappont helyzete a változtatható ellenállás segítségével menetközben is eltolható. A hőmérsékletmérő műszerrel szemben állított követelmény nagyon szigorú. Lehetőleg olyan műszert használjunk, amelynek nagy a belső ellenállása és így a vezeték ellenállása nem hamisítja meg a mérési eredményt. Miután ilyen műszerek készítése nagyon komoly műszaki feladat, szükséges, hogy a műszeren fel legyen tüntetve a jellemző belső ellenállása, ami kb. 200 Ohm legyen. Óvakodjunk minden olyan műszertől, amelyen a belső ellenállás nincs feltüntetve. A mintában uralkodó hőmérsékletet magától érthetően kis tömegű hőelem követi a legjobban. A mechanikai szilárdság viszont nagyobb méreteket követel meg. A gyakor- latban e két követelmény egybevetésével 0,3 mm 0 drót vált be legjobban, tehát nem alkal- masak az iparban normaként alkalmazott 0,5 — 1 nnn0 hőelempárok. Homogén és lehető- leg friss elempárokat használjunk ugyanabból a drótpárból vágva. Az elemek végét össze- tekerve és az elem szárait kétfuratú porceláncsőbe húzva autogén lángban könnyen egy- forma gömböcskéket forraszthatunk. ívfény nem célszerű, mert a Rh kipárolog a Pt-ból. A DTA-készülékeknek harmadik része aDTA görbék és a hozzá ren- delt hőmérsékletek észlelése, vagy regisztrálása. Az észlelés legegyszerűbb módja az értékek vizuális leolvasása. Ez lassú készülékeknél nagyon fárasztó, továbbá utólag a görbéket meg kell rajzolni és a görbéknek finomabb csúcsai a nem folyamatos regisztrálás miatt figyelmen kívül maradnak. Gyors DTA-készüléknél a vizuális ész- lelés még kevésbé vihető keresztül. Egyszerű és aránylag megfelelő a fényérzékeny papírra való optikai regisztrálás. Ügyelnünk kell a fotópapír megfelelő sebességű elmozdítására. Ha túl gyors a papír elmozdulása, akkor a görbék széthúzódnak, ellaposodnak, ha túl lassú, akkor a csúcsok összezsúfolódnak. Célszerű ha 20—1000 C°-ig kb. 12 cm papír- hosszúságot használunk. A 100 C°-kénti hőmérsékletet egy külön fényforrás felvillanásá- val vagy a galvanométer fényjelének rövid eltakarásával jelezhetjük. Nagy hátrány, hogy sötétben kell dolgozni, ami azonban az egész regisztráló berendezés zárt szekrénybe helyezésével elkerülhető. A regisztrálás esetleg más helyiségben is történhet, mint ahol a készüléket kezelik. vSokkal jobbak a tintával direkt író regisztráló berendezések, mint pl. a speedomax automata kompenzátor. Nagy hátrányuk, hogy rendkívül drágák kb. 200 000 Ft-ba kerül- nek. Más készülékekkel kapcsolatban vannak már ilyen regisztrálók az országban. DTA ankét 153 Ezekhez a regisztrálókhoz még rendszerint előerősítők is szükségesek, amelyek tovább drágítják és komplikálják a készüléket. Igen nagyszámú felvételnél természetesen a nagy költségek kifizetődnek, de használatuk nálunk még nem látszik indokoltnak. Az előadásom keretében felvázolt hibák elkerülésével és a lehetőségeink szerint kiviteleztem ezelőtt négy évvel az első gyors DTA-készüléket Földváriné irányelvei szerint. Azt hogy ezen elvek alapján megépített készülék a gyakorlatban is bevált, bizo- nyítja a készítése óta hibátlanul működő készülékkel felvett kb. 5000 felvétel. A DTA és a röntgen-analízis szerepe az ásványok azonosításában BIDPÓ GÁBOR Az alábbiakban szeretném összefoglalni azokat a tapasztalatokat, amelyeket az ÉKME Ásvány és Földtani Tanszékén szereztünk munkatársaimmal, Katona József- fel és Szolnoki Józseffel. A Tanszék kutatási profiljába a különböző mállási folyamatok tanulmányozása tartozik. Ezzel kapcsolatban szükséges a természetes és mesterséges mállás termékeinek tanuhnányozása. Ezen vizsgálatok során több talajminta ásványtani vizsgálatát is elvé- geztük a mállás termékek analízisén kívül. Az egyes mintákat párhuzamosan megele- meztük DTA-val és a röntgen-analízis módszereivel is, így a két módszer előnye és alkal- mazhatósági területe elég jól kidomborodott. A DTA készülékünk ún. „lassú” készülék, felfűtési sebessége io°/perc. Az anyagot háromfuratú Ni-acél tömbben helyeztük el, Pt-liüvelyekben. Inért anyagnak Al2Os-t használunk. A termoelem Pt-PtRh. A fűtés sebességét kézzel szabályoztuk és a leolvasás sincs automatizálva. Röntgen készülékünk Phőnix csövekkel mű- ködő Micro 60. A felvételeket szüretien Fe vagy Cu sugárzással készítjük. E két készü- lékkel kapott adatokat tudtam összevetni. Elsősorban nézzük a DTA előnyös oldalait. A közismert előnyökön kívül (gyors, olcsó, egyszerű) szeretném kiemelni érzékenységét. Igen egyszerű készülékünk- kel is sikerült 1% kaolinit jelenlétét megállapítani, 99% kvarc mellett. 5% kaolinit 95% kvarc mellett már jól érzékelhető. Az 1% kaolinit ugyanis már befolyásolja a kvarc 575°-os csúcsát. A reakció 5500- nál már megindul és nem lesz a kvarc-görbe olyan éles. Ha a kvarchoz 5% kaolinitet kevertünk, a bomlási reakció alacsonyabb hőmérsékleten — 540°-on — indult meg és észlelhető a kaolinit 950 0 feletti csúcsa is. Ennél a mintánál az első csúcs előtt a görbe még laposabb és nem megy át élesen a kvarc csúcsába. Az így kapott görbénk hasonló a Föld- v á r i n é által „Bánk” jelzéssel közölt kvarc-kaolinit görbéhez, amiben azonban nyilván sokkal több kaolinit volt. A többi agyagásvány észlelhetőségi határát is igyekszünk majd kidolgozni, sajnos azokból még megfelelő standardok nem álltak rendelkezésünkre. Másik fontos előnye a DTA-nak a szerves anyagok kimutatása. Egyes talajminták- ban a vizsgálat előtt nem távolítottuk el H202-os kezeléssel a szerves anyagot és így en- nek jelenlétét és minőségét is meg lehetett határozni Stefanovits vizsgálatai alapján. Az említett vizsgálatok közül egyiket sem lehet röntgennel elvégezni 95% kvarc és 5% kaolinit keverékéből készült röntgen felvételen a kaolinit egyetlen vonalát sem lehet - tett biztosan kimutatni. Ha 10% kaolinitot kevertünkoa kvarchoz, akkor is éppen csak látható a 7,15 Á és a 2,331 Á kaolinit vonal, míg a 3,56 Á vonal hiányzik. E jelentős előnyök mellett tapasztaltunk néhány esetet, amikor a röntgen bizo- nyult jobbnak. A mesterséges mállasztás termékeit vizsgáltuk a DTA segítségével. Azt ellenőriztük, hogy nem keletkezett-e valamilyen hidroszilikát a mállás folyamán. Az anyagok vizsgála- tánál rendkívül egyhangú görbét kaptunk. A kvarc 575°-os csúcsát kivéve, semmi más kitérést nem észleltünk. A mintában levő ortoklász földpát semmiféle csúccsal nem jelent- kezik, annak ellenére, hogy röntgennel igen jól ki lehet mutatni. Az ortoklásznak ezt az inaktivitását mintegy tíz mintában tapasztaltuk. Egyaránt nehézséget okoz a DTA-nál és a röntgennél az i 1 1 i t kimutatása. Az irodalomban szerepelnek Grim vizsgálatai, amit saját tapasztalataink is igazolnak. Grim szerint a kaolinit és illit vagy montmorillonit és iUit együttes jelenléte egy mintában igen nehézzé teszi az illit felismerését. A három ásvány együttes keverékéből pedig úgyszólván lehetetlen. Ha kvarc és illit keverékét vizsgáljuk DTA-val, a két ásványt jól szét lehet választani. Sokkal nehezebb a helyzet a röntgennél. Még 10% iUit sem mutat- ható ki kvarc vagy kvarc és kaolinit mellett. 154 Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet Az illit kimutathatóságának további vizsgálatát tervbevettük, mivel mintáinkban igen gyakran szerepel és szeretnénk legalább szemikvantitatív vizsgálati módszert kidol- gozni úgy a DTA-ra, mint a röntgenre. Külön ki kell emelnem a talajok vizsgálatánál a DTA és a röntgen igen fontos kap- csolatát. A talajban levő ásvány keverékek és a velük levő szerves anyag a DTA-görbéket nem egyszer „olvashatatlanná” teszi. A szerves anyag elroncsolása és a minták kellő előkészítése után vagy akár a természetes állapotú mintákról is igen jól értékelhető rönt- gen-felvételekkel lehet a DTA-görbéket kiegészíteni. Az eddigi tapasztalatainkból azt a következtetést tudtuk levonni, hogy vizsgálati területünkön nem nélkülözhetjük a DTA gyors és érzékeny görbéit, de ezeknek a görbék- nek a megfejtéséhez igen gyakran szükség van a röntgen-felvételek segítségére. * Megjegyzések a reakcióhőmérséklet pontos meghatározásához MÁNDY TAMÁS A differeneiás termikus analízisnél az egyes vegyületek, szerkezetek kimutatására azok ismert hőmérsékleten végbemenő, hőeffektussal járó reakcióit használjuk fel. Számos esetben azonban a probléma fordított: egy vegyület viselkedését, szerkezetének ismeretét magasabb hőmérsékleten végbemenő reakcióval kívánjuk kiegészíteni. E célra is a DTA a legelterjedtebb, legjobban hozzáférhető eljárás. A reakcióhőmérséklet definíciója a reakció típusától függően más és más. A meg- fordítható reakciókat az egyensúlyi hőmérséklettel jellemezhetjük exakt módon. Fázis- változásnál — reverzibilis esetben — ezen a hőmérsékleten mindkét fázis egyidőben jelen lehet. Bomlási reakció hőmérsékletén azt a hőmérsékletet értjük, amelyen a bomlástermék (HÁJ, COo) tenziója az i atmoszférát eléri. A feladat ezen hőmérsékleti értékek meghatá- rozása. A DTA-görbén a reakciókat a legkézenfekvőbb módon a megfelelő csúcsok hőmér- sékletével szokásos megadni. Ismeretes azonban, hogy a csúcsok helye számos tényező- től függ, s általában nem a valódi reakcióhőmérsékletet mutatja. A csúcsérték után vissza- térő ág a minta hőmérsékletének kiegyenlítődése, itt a hőmérsékletkülönbséget előidéző reakció megszűnt már. Vagyis a csúcs gyakorlatilag a reakció befejeződését jelenti. A reakció kezdete — a csúcsnak az alapvonaltól kezdődő elhajlása — csak bizonyos speciális esetekben állapítható meg pontosan. A csúcs tehát minden esetben magasabb hőmérsékleten lesz, mint a valódi reakció- hőmérséklet. Az eltolódás mértéke függ a készülék egyedi alkatától, a kísérleti körül- ményektől — mindenekelőtt a felfűtési sebességtől és a hőmérséklet észleléstől stb. Ezek a tényezők a csúcsok helyét arányosan tolják el. De függ az eltolódás a reakció "természeté- től is, vagyis, hogy bomlási, oxidációs, szilárd fázisú kémiai reakcióról, fázisváltozásról (ezen belül hahnazállapotváltozásról, monotróp, vagy enantiotróp átalakulásról) van-e szó, s attól is, hogy milyen a reakció hőszínezete (exoterm vagy endoterm). A bomlási reakció legtöbbször (az ásványvilágban előforduló mindig) endoterm. Anyagleadás és eltávozás történik, ezért mindig időreakció, viszonylag lassúbb, így a hőmérséklet eltolódása is ezeknél a legnagyobb. A reakció már a kezdeti hőmérsék- leten, melyet a csúcs kezdeti lehajlása árul el, kellő idő alatt tökéletesen végbemenne. (Az időszükséglet az abszolút hőmérséklet csökkenésével exponenciálisan nő a reakció- sebesség és a hőmérséklet közötti ismert összefüggés alapján.) A felfűtési sebesség növe- lése aránylag a legnagyobb mértékben az ilyen endoterm csúcsokat tolja el. A DTG (deri- vatív termogravimetria) ezeket a reakciókat sokkal alacsonyabb hőmérsékleten jelzi. Ez már közelebb van az igazsághoz, a csúcs itt ugyanis a maximális reakciósebességnél van. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a reakció a jelzett hőmérséklet alatt is — kisebb sebességgel — végbemenue. Ha a bomlási reakció exoterm (pl. ammóniumnitrát bomlása), a hőmérséklet sokka pontosabban meghatározható. Ez az exoterm reakciókra általában áll. Itt ugyanis a felszabaduló reakcióhő siettető hatású, s a kemence hőtehetetlensége nem fékez. Ezért a csúcsok igen élesek, s az észlelés azért is pontos, mert a folyamat gyors lefolyása miatt a kitérés kezdete és a reakció végét jelző csúcs közti távolság kicsi. Külö- nösen fokozható a pontosság, ha a hőmérsékletet az inért anyagban mérjük, mert a reakció- hő a minta hőmérsékletét a valódi reakcióhőmérséklet fölé emeli. Az exoterm bomlás sem szükségképpen pillanatszerű, ha ti. akadályozva van a termékgáz eltávozása, de ez csak a csúcs visszatérő ágának elhúzódását okozza, a kitérés ilyenkor is éles, és ezt kell figyelembe venni. DTA ankét 155 A szilárd fázisú kémiai reakciók között meg kell különböztetni azokat, melyekben a reagáló komponensek tökéletes molekuláris elegyedésben vannak, a művi úton előállított keverékekben lejátszódó reakcióktól. Az első esettel olyankor találkozunk, mikor egy szétesett kristályrács alkotóelemei más körülmények között pl. magasabb hőmérsékleten új vegyületet képeznek. Ilyen a kaolin, klorit és szerpentin- ásványok 900 0 körüli reakciója. E folyamatoknál a DTA-diagramon jelentkező csúcs egy- általán nem húzódik el, mert anyagvándorlás gyakorlatilag nincs, s a reakció pillanatszerű lefolyását semmi sem gátolja. Teljesen hasonló a helyzet az exoterm monotróp átalakulásnál. A reakcióhőmérsékletet e csúcs hőmérséklete nagymértékben meg- közelíti. Mesterségesen azonban még kolloidmalomban való hosszas együttes őrléssel sem lehet olyan finom keverékeket előállítani, melyekben a komponensek szemcséi legalább 50—100 elemi cellát ne tartalmaznának. E keverékben a reakció a szemcsék érintkező felületén indul meg, s jelentős energia szükséges ahhoz, hogy (szilárd fázisú !) diffúzió útján a teljes anyagmennyiség a szemcsék felületére jusson. A reakció megindulásának hőmér- séklete és a csúcs élessége és elhúzódása ezért erősen függ az őrlés és keverés tökéletessé- gétől. Hasonlóan jelentős az időszükséglete az anyagfelvétellel járó, pl. oxidációs reakcióknak. Ezek lefolyása függ a preparátum tömöttségétől, szellőzésétől, fizikai állapotától, s általában nincsenek is jól definiált hőmérséklethez kötve. Az endoterm reakciók közül azenantiotróp átalakulási és halmaz- állapotváltozási reakciókkal kell még foglalkoznunk. Kőzetanalíziseknél ezekre a kvarc 575°-on való átalakulása a legmindennapibb példa. Nagyszámú saját mérés — irodalommal egybehangzóan — azt mutatta, hogy a kvarccsúcs helye a többi kompo- nenstől s a kísérleti körülményektől nagy mértékben független (K e i t h -Tutt le: 250 minta 5%- a ±19°, a többi ±2° szórást mutatott), ez talán a legállandóbb fixpontja a DTA-görbéknek. Mindezt indokolja a reakció természete: anyagvándorlás nincs, hőszük- .séglet kicsi, ezért pillanatszerűen végbemegy és semmi sem késlelteti. Többen ajánlják hőmérsékletkalibrálásra belső standardként a kvarcot (pl. az inért anyagba a termoelem forraszgömbje köré helyeznek egy keveset, ekkor kis exoterm effektus szuperponálódik a görbére) . A kőszenek hőbomlási vizsgálataival kapcsolatos megjegyzések Dr. WEITNER MARGIT A nehézvegyipari Kutató Intézet szén és koksztechnológiai osztályán a szenek hőbomlási folyamatának derivatográfos vizsgálatával foglalkozunk. Szeretnék megemlíteni néhány olyan előnyt, amelyet a derivatográfos módszert ismertető P a u 1 i k Ferenc kartárs szerénységből nem hangsúlyozott ki eléggé. A szenek hőbomlási folyamatának vizsgálata során az egyidejűleg végzett termo- gravimetriás, derivált termogravimetriás és differenciál termoanalítikus vizsgálat már eddig is nagyon érdekes eredményekre vezetett. A barnaszenek esetében a Dl'G- és a DTA-görbék alakja egészen hasonló. A fekete- szeneknél viszont a két görbe alakja eltérő. A víz távozását jelző maximum után a DTG- görbében egy olyan szakasz figyelhető meg, amelyben a szén súlya állandó, vagy csak nagyon kevéssé változik. Ugyanekkor a DTA-görbe endoterm hatást jelez. Ezáltal sikerült .kimutatni a van Krevele n-féle szén hőbomlási elmélet depolünerizációs sza- kaszát. A DTA- vizsgálatokat végzők munkáját sok esetben nagyon megkönnyítené és a kapott eredmények értékelését elősegítené, ha a vizsgált anyag súlyváltozásairól is fel- világosítást kaphatnánk. A szenek hőbomlási folyamatának vizsgálatában a derivatográfos módszer eddig még fel sem becsülhető előnyöket és lehetőségeket jelent. De sok más területen is mutat- koznak ezek az előnyök. A Fővárosi Gázművek kérésére nemrégiben száraztisztító masz- szák vizsgálatát végeztük el. Ezek működéséről és szerkezetéről eddig nem lehetett biztos adatokat kapni. A derivatográfos vizsgálat útján sikerült a szerkezetre biztos következ- tetéseket levonni. Bizonyára még sok más területen is hasonló előnyökkel járna a derivatográfos módszer. Ezért kívánatos volna ennek a kiváló módszernek minél több munkaterületre való bevezetése. Földtani Közlöny, XCIII. kötet, Agyagásvány-füzet 156 Kaolinok égetése során végbemenő reakciók tanulmányozása DTA-val Dr. JUHÁSZ ZOLTÁN A DTA komplex elméleti kutatásoknál is felhasználható. Ennek illusztrálására me°- említem az alábbiakat: A kaolinok hevítése közben 1000 C°-ig végbemenő reakciók DTA-val jól követ- hetők. Ismeretes, hogy 583 C° körüli maximummal a kaolinokra egy nagy endoterm zsák és 930 C° körül exoterm csúcs a jellemző, e két reakció alapján történik a kaolinok iden- tifikálása is. Az endoterm reakciót a kaolinit kristályvizének eltávozásával magyarázzák, melynek igazolása az eltávozott víz kísérleti meghatározása útján elfogadottnak tekint- hető. Az exoterm reakció értelmezése ma még egyértelműen nincs megoldva. Az endoterm reakcióval járó vízkilépéssel egyidejűleg a kaolinit rácsa összeroppan, s egy olyan anyag jön létre, melynek főbb tulajdonságai a következők: 1. Belső kristályos szerkezetét illetőleg amorf, röntgendiffrakciót nem mutat. 2. Kémiai ellenállóképessége a nyers kaolinitnél jóval kisebb, ami például magas savoldhatóságában jut kifejezésre. 3. Fizikai tulajdonságai közül elsősorban azt a tulajdonságát kell megemlíteni, hogy vízben nem ázik fel és nem duzzad, a próbatest vízben is alaktartó. A kaolin kristályvizének elvesztésekor keletkező anyag tehát a kiindulási anyagétól eltérő szerkezeti és fiziko-kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, jogosult tehát — Rinne után — metakaolin névvel jelölni. A metakaolin, mint stabilis módosulat létezésének azonban számos jelenség ellent- mond. Ezek között első helyen kell megemlíteni, hogy az SiO, — A1,03 binér rendszerben helyét nem találjuk. Indokolatlan a magas oldékonvság is, ami a nagy belső szabad- energia-felesleggel járó amorf szerkezetnek a következménye. Egy ilyen szerkezet csak instabilis lehet. Számos kísérlet történt már a metakaolin szerkezetének tisztázására, s ma általá- ban elfogadott nézet, hogy a metakaolin amorf Si02 és A1203 igen bensőséges keverékéből felépülő gél. Feltételezik, hogy a lehetséges kristályosodási folyamatokat a gélszerkezet akadályozza meg, ezért a metakaolin magasabb hőmérsékleten is instabilis tud maradni. Ezt a feltételezést a kaolin xerogélek belső morfológiájának mérésén alapuló saját meg- figyeléseim is alátámasztják, melyekből kiderült, hogy belső szerkezeti zsugorodást elő- idéző folyamatok már olyan, viszonylag alacsony hőmérsékleten is végbemennek, ahol külső zsugorodást még nem lehetett észlelni. E belső szerkezeti zsugorodással egyidejűleg y-Al2Os vonalai jelentek meg a röntgenképen, s ennek mennyisége a hőmérséklet növekedésével együtt nőtt. Ezek a mérések azt igazolták, hogy 600 C° körül a stabilis módosulat a zsu- gorodást előidéző y-Al203. Ugyanakkor Tamás Ferenc a Si02, A1203 és H,0 ternér rendszer tanulmányozása alapján extrapolációval megállapította, hogy e hőmérsékleten stabilis kristálymódosulat a mullit. Ezek az elméleti megfontolások, valamint az a kísérleti tény, hogy a hőmérséklet fokozatos emelésekor először a y-Al,03, majd magasabb hőmérséklet tartományban a mullit mutatható ki, melynek keletkezése a y-Al203 egyidejű csökkenése mellett megy végbe (mintegy annak rovására) arra enged következtetni, hogy 600 C° felett hevítéskor két, egymást követő reakció zajlik le, mégpedig először amorf Al203-ból gamma módo- sulat, majd ebből és az amorf Si02-ből mullit keletkezik. Mindkét reakció exoterm hőszí- nezetű, holott a DTA-görbéken általában 900 C° felett csak egyetlen exoterm csúcs szokott megjelenni. Az elmélet helyességét a DTA-vizsgálatok finomításával kellett eldönteni, vagyis ki kellett mutatni a 900 C° körüli exoterm reakció kettősségét. E célból a készülék mintatartóját kissé megnöveltük (befogadóképességét kb. 1,2 g-ra), igen kis belsőellen- állású galvanométert használtunk és a felfűtés sebességét (i7°/perc) csökkentettük. Néhány kaolinnál, így az exoterm csúcs elérése előtt a felfelé tartó ágon kis hajlat mutat- kozott 900 — 910 C°-on, még a csúcs maximuma 930 C°-on volt, a szegi kaolinnál pedig éles kis második exoterm csúcs rajzolódott ki az alapcsúcsra. Ha a felfűtést az első csúcs elérésekor megszakítottuk úgy, hogy a kemence hirtelen leemelésével a minta további melegedését meggátoltuk, majd lehűlés után a felfűtést most már 1000 C°-ig megismétel- tük, az első csúcs eltűnt, s valamivel az eredeti csúcs talpa előtt kis endoterm zsák jelent meg, a második csúcs pedig erősen megnövekedett. Ebből arra következtettem, hogy első felfűtéskor zömmel y-Al,03 képződött, melynek mennyisége a lassú lehűtéskor növekedett, s igy a második felfűtéskor a mullit képződés reakciójában ez a komponens nagyobb meny- nyiségben tudott résztvenni, e reakció tehát hevesebben zajlott le. DTA ankét 157 Több kaolint megvizsgáltunk ilyen szempontból, s többnél megtaláltuk a kettős exoterm csúcsot, voltak azonban olyanok is, melyeknél a csúcs kettős jellegét nem sikerült kimutatni. Megállapítottuk továbbá, hogy a nyers kaolin peptizációjával a kettős exoterm csúcs jellege többé-kevésbé megszüntethető, a reakció lefutását tehát a nyers kaolin szem- cseszerkezetével és ezáltal a xerogél belső morfológiájával befolyásolni lehet. A DTA- vizsgálatok annak a feltételezésnek helyességét látszanak bizonyítani, hogy a metakaolinnak a stabilis kristályos módosulatba, a mullitba való átmenetele közbülső lépcső, a y-Al203 képződésének beépítése mellett megy végbe. Valószínű, hogy a y-Al203 képződésének akadályát a gélszerkezetben és annak felépítésében kereshetjük. E kísérleteket annak illusztrálására említettem meg, hogy a DTA-berendezés komplex elméleti kutatások igen hasznos segédeszköze, és a céhiak megfelelően alkal- mazva igen tág lehetőségeket rejt magában. Megjegyzések a különböző kemencetípusokkal nyert görbék összehasonlíthatóságáról Dr. TAKÁTS TIBOR Amint hallottuk, a jelenlegi ankét egyik fő célja a megfelelő kemence-konstrukció kiválasztása a különböző munkahelyeken nyert DTA-eredmények megbízható, fokozot- tabb pontossággal kivitelezhető összehasonlítása céljából, valamint a különböző helyeken nyert tapasztalatok kicserélése. Erre vonatkozólag megemlítem, hogy Intézetünkben (Építőanyagipari Központi Kutató Intézet), mint a többi hazai intézetekben is, az első DTA-készülékeket sajátkezű- lég konstruáltuk. Ezek egyike-másika egészen primitív volt, de mégis nagyon szép ered- ményeket lehetett velük elérni. Jelenleg használt kemencéink nagyobb részben függőleges tengelyűek, de van horizontális tengelyű kemencénk is. A fűtőenergiát kantál-huzal, a vízszmtes tengelyű kemencénél szilitrudak szolgáltatják. Néhány készüléket külföldi tanulmányutaimon is alkalmam volt látni, s meg kell állapítanom, hogy valamennyi készülék egyéni típus volt, annak ellenére, hogy gyári konstrukciók is voltak közöttük. A tapasztalat azt mutatja, hogy bármilyen típusú kemencével dolgozunk, a szük- séges előírások betartása mellett használható, tehát kiértékelhető görbéket kapunk. A görbék jellegzetessége ugyanis bármilyen készülékkel kihozható. Ha azonban egészen pontos meghatározásokra és összehasonlításokra törekszünk, akkor a görbék jellegzetessége magában nem elégíthet ki bennünket, mert a csúcshő- mérsékletek pontos regisztrálására és a kitérések nagyságára szintén tekintettel kell lennünk. Igazán értékes összehasonlításokra csak akkor van módunk, ha a felvételeket mindig szigorúan azonos körülmények között és ugyanolyan típusú készülékkel végezzük. Ezért mutatkozik szükségesnek, hogy kiválasszunk egy kemencetípust és hazai viszonylatban valamennyi munkahelyen az ezzel a készülékkel, adott körülmények között készült felvételeket tekintsük normának. Intézetünkben kb. 5 éve dolgozunk egy Földváriné — Kliburszky- féle gyors készülékkel. Ennek előnyeit most nem akarom külön méltatni, mert a megjelent irodalom alapján közismertek. Tudomásom szerint más intézetekben is nagyon jól bevált és a legnagyobb megelégedettséget váltotta ki. javasolom tehát, hogy ezt a kemence-típust válasszuk a DTA-el járás standardizá- lása esetén, annyival is inkább, mivel előállítási költségei nem magasak és pontossága mellett gyors munkát tesz lehetővé. I. tábla II. tábla kosi : Agyagásványok elektronmikroszkópos vizsgálata 111. tábla IV. tábla V. tábla K i s s L. : A mádi Isten-hegy kaolinja ómm VI. tábla Kiss L. : A mádi Isten-hegy kaolinja LULUQ'Q VII. táb'a VIII. tábla Varjú — Mán dy : A szegilongi kaolin genetikája MUNKATÁRSA I N K HOZ! Folyóiratunk, a FÖLDTANI KÖZLÖNY, a szerzők, a szer- kesztők és a nyomdaipari dolgozók együttes munkájának eredménye. Ennek az együttes munkának megkönnyítésére, takarékos, jobb és szebb kivitelére kérjük munkatársainkat az alábbi szerkesztőségi kívánalmak és előírások pontos megtartására. Kéziratok jól olvasható módon, gondosan átolvasott s ékezet javítással ellátott, nyomtatásra kész állapotban adhatók le. Tömör, rövidre fogott fogalmazást kérünk bőbeszédűség nélkül, szükségtelen leíró részletek és ismétlések elhagyásával ! Ügyeljünk a helyesírásra, amelyre vonatkozóan a Magyar Tudományos Akadémia az irányadó. Magyarul, magya- rosan írunk, minden nélkülözhető idegen szóhasználat mellőzésével (beleértve a szakkifejezéseket is). íráskészségünk állandó fejlesztésére törekedjünk! Minden eredeti közlemény elején rövid összefoglalást kérünk a dolgozat tartalma és terjedelme szerinti néhány sorban, legfeljebb nyomtatott egyhar- mad oldalnyi terjedelemben. Idegen nyelvi fordítás céljára külön rövid tartalmi kivonatot kérünk. Ábraaláírásokat a szövegben a megfelelő helyen illesszük be, egy példányban pedig külön mellékeljük a fordítandó kivonathoz. Az idegen nyelvű fordítás szükségességét és terjedelmének mértékét a szerzők kívánságai alapján a Szerkesztőbizottság állapítja meg. A FÖLDTANI KÖZLÖNY negyedévenkénti pontos megjelenésének biztosítására csak a fentebbiek szerint elkészített és minden mellékletével (rajzok, fényképek) együtt már beadott kéziratokat veszünk számításba. Á társulati szaküléseken előadott dolgozatok elsősorban jogosultak kiadásra, de ezek elfogadásáról is a Szerkesztőbizottság határoz. A kéziratok nyomdára való előkészítésére a betűfajták következő, álta- lánosan elfogadott egységes megjelölését kívánjuk : cím : összefüggő hármas aláhúzás; fontosabb szavak vagy kiemelkedő megállapí- tások: egyszeri szaggatott aláhúzás (ritkított vagy szórt szedés); személy- nevek egyszeri szaggatott aláhúzás; nem és faj nevek egyszerű folytonos vonallal jelölendők (kurzív). Hosszabb adatf ölsorolások, irodalomjegyzék (a dolgozat végén) apróbb szedést (petit) kapnak a kéziratban oldalt hullámos vonaljelzéssel. Teljességre törekvő irodalomfelsorolás csal összefoglaló jellegű nagyobb tanulmányokhoz kívánatos Szöveg közti irodalonnrtalások és közbeiktatott mondatok mellőzendők Fajneveket, személyekről elnevezetteket is, kis kezdőbetűvel írunk. Rajzok vonalas kivitelben tussal, a Közlöny tükörméretének többszörö- sében készítendők, a szükséges kicsinyítés figyelembevétele szerinti vonalakkal és betűkkel. A szövegközti rajzok magyarázata és felirata a kézirat megfelelő helyén is beírandó a folyamatos szedés elősegítése miatt. A dolgozatok terjedelme legföljebb egy nyomtatott ív (16 oldal). Általáno- sabb jellegű vagy egy tárgykört összesítő, lezárt, nagyobb terjedelmű munkák kiadása csak a Szerkesztőbizottság külön határozata alapján lehetséges. Ismertetések nagyobb mértékű rendszeres közlésére van szükség. Hazai szerzők más kiadásban megjelent munkáit a szerzők ismertethetik folyóiratunkban. Külföldi, összefoglaló jellegű, általános érdeklődésre igényt tartó könyvek ismertetését kérjük, elsősorban a rendelkezésre álló szovjet irodalomból. Az ismertetések azonban csak a figyelem fölkeltését szolgálják, tehát csak rövid foglalatot adhatnak. Különlenyomatok a szerző költségére készíthetők. Nem megfelelő módon előkészített kéziratokat a szerkesztőség nem fogadhat el. Elnökség Felelős szerkesztő: NEMECZ ERNŐ Technikai szerkesztő: VÉGH SÁNDORNÉ A szerkesztő bizottság tagjai: FÖLDVÁRINÉ VOGL MÁRIA, MORVÁI GUSZTÁV, SZTRÓKAY KÁLMÁN, TAKÁTS TIBOR, VARGA GYULA AKADÉMIAI KIADÓ. BUDAPEST