3-(o(s fC?5 |/.^7 CORNELL UNI VERSITY LIBRARY FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EIOJUIETEHb BEHFEPCKOrO TEOJlOrMMECKOrO OEIRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRLE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XCVII. KÖTET ÍVFÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY XCVII. kötet, I. füzet, 122 oldal Budapest, 1967. január— március TARTALOM - COflEPJKAHHE - CONTENU Értekezések — HayqHLie CTaTbn — Mémoires Dr. Sztrókay Kálmán: A szilikátmeteoritok ásványos és vegyi alkatának fejlődéses változásai — Evolutionary changes of tlie mineral and Chemical composition of a stony meteorites 3 — 14 Bállá Zoltán: A Dunántúl perm előtti képződményeinek szerkezetéről — O flonep- MCKOH TeKTOHHKe 3anyHaümHHbi Dr. CsehNémeth József: Úrkút és Eplény mangánterületeinek összehasonlítása — 15—28 Ein Vergleich dér Manganerzlagerstatten von Úrkút und Eplény 29—38 Virágh Káról y— V incze János: A mecseki uránérclelőhely képződésének sajá- tosságai — Specifie features of the formation of the Uránium őre occurence, Mecsek Mts, Hungary 39 — 59 Dr. Szalay Sándo r— Dr. Sámsoni Zoltán: Uránium kioldódásának vizsgálata magmás kőzetek zázalékából — Investigations on the leaching of Uránium írom crush- ed Magmatic Rocks 60—73 Dr. Kókay József: A Bakonv-hegység felső tortonai képződményei — Obertortonische Ablagerungen des Bakonygebirges 74—90 Dr. Balkay Bálint— Dr. Bárdossy György: Eateritesedési részfolyamat- vizsgálatok guineai lateriteken — Étude des processus élémentaires de la latéritisa- tion sur latérites guinéennes 91 — no Hírek — CoofímeHHfl — Notices iii — 118 Társulati ügyek — JJe.ia OÜmeCTBa — Affaires de la Société 119— 122 2,1/ L<^> 7 TARTALOM — COflEPJKAHHE - CONTENU Értekezések - HayMHbie CTaTbH — Méinoires D r. Báldi Tamás: A Hány Zsámbéki- medence felsőoligocén makrofaunája — Ober- oligozáne Makrofauna des Beckens von Mány— Zsámbék 437 — 446 Bállá Zoltán: A Dunántúl perni előtti képződményeinek szerkezetéről — O /ioiicpmckoh TeKTOHHKe 3aayHainnHHbi 15— 28 Bállá Zoltán: Az uráuércesedés és a kőzetek színe közötti összefüggés vizsgálata — IHy- semie CBA3H ypaHOBOro opyaeHeHHB c OKpaCKoii BMemaioinHÜ nopoa 127— 143 Bállá Zoltán: A Magyar Középhegység szerkezeti főirányairól — O rjuiBHbix tcktohhmcc- khx HanpaBneHHBX BeHrepcxoro CpeaHeropa 257 — 277 Császár Géza: Balinka II. kőszénterület eocénjének geokémiai vizsgálata — Geoche- mische Untersnchung des Eozáns im Kohlengebiete Balinka II 194 — 210 Dr. Cseh Németh József: Úrkút és Eplény mangánterületeinek összehasonlítása — Ein Vergleich dér Manganerzlagerstátten von Úrkút und Eplény 29— 38 Csepreghyné, dr. Mezuerics II o'n a: Az ipolytamóci burdigalai fauna — Die burdigalische Fauna von Ipolytarnóc 177—195 Dr. Dudich Endre jn. — Siklósi Jaj osné: A fenyőfői, iszkaszentgyörgyi és halimba-szőci bauxit nyomelem-geokémia leírása és összehasonlítása — Description et eomparaison géochimiques des éléments rares de trois gisements de bauxite, en Hon- grois (Fenyőfő, Iszkaszentgyörgy et Halimba — Szőc) 144— 159 Dr. Dudich Endre: jn. — Halász Árpád: Őséletnyomok (Vestigia invertebrato- ram) a balatoufelvidéki felsőperm északi területéről — Traces of life (Vestigia inverte- bratorum) in the Northern Region of tlie Permian of the Balaton Highlands (Hungary) 447— 457 Dr. Géczy Barnabás: Csemyei jura biozónák és kronozónák — Biozones and chrono- zones in the Jurassic of Csernye, Bakony Mts, Hungary 167—276 Dr. Kókay J óv. séf: A Bakony-hegység felsőtortonai képződményei — Obertortonische Ablagerungen des Bakony gebirges 74— 90 Korpás László — Peregi Zsolt — Szendrei Géza: A Dunazug-hegység északi részének kőzettani és földtani vizsgálata — Petrographische und geologische U11- tersuchungen im nördlichen Teil des Dunazug-Gebirges 2 11 — 223 Dr. Miháltz István: A Dél- Alföld felszínközeli rétegeinek földtana — Geologie dér oberfláchennahen Schichten des siidlichen Teiles dér Grossen Ungarischen Tiefebene. . . 294 — 307 Nagy Béla: A velencei-hegységi gráuitos kőzetek ásvány-kőzettani, geokémiai vizsgálata - Mineralogy, petrography and geochemistry of granitits rocks írom the Velence Mountains 423 — 436 D r. N e m e c z Ernő: A magyar földtan helyzete (elnöki megnyitó) 249 — 256 Dr. Némedi Varga Zoltán: A mecsek-hcgységi andezitvulkánosság — Andesitic volcanism in the Mecsek Mountains 396 — 413 D r. Nyíró M. Réka: Az ipolytamóci tengeri rétegek Fora m in z/mz-faunája — Fora- miniferen -Fauna dér Meeresablagerungen von Ipolytarnóc 177 — 295 Dr. Posgay Károly: A bauxit térfogatsúlya — Sur le poids volumétrique des bauxites 424 — 422 Sághy György - Vándor Béla — Varga Imre: A kisalföldi refrakciós mérések földtani eredményei — Über die geologischen Ergebnisse dér auf dér Kleinen Unga- rischen Tiefebene durchgefiihrten Refraktionsmessungen 260 — 266 D r. S t e g e n a Lajos: A Magyar Medence kialakulása — On the formation of the Hun- gárián basin 278 — 285 Dr. Stieber József: A magyarországi felsőpleisztocén vegetáció-története az anthrako- tómiai eredmények (2957-ig) tükrében — Oberpleistozáne Vegetationsgeschichte Un- garns im Spiegel anthrakotomiseher Ergebnisse (bis 2957) 308 — 327 Dr. Szalay Sándor — dr. Sámsoni Zoltán: Uránium kioldódásának vizsgálata magmás kőzetek zúzalékéból — Investigations on the leacing of Uránium írom crashed Magmatic Rocks 60— 73 D r. Sztrókay Kálmán: A szilikátmeteoritok ásványos és vegyi alkatának fejlődéses változásai — Evolutionary changes of the mineral and Chemical composition of a stony meteorites 3— 24 Virágh Károly — Vi u c z e János: A mecseki uránérclelőhely képződésének sajá- tosságai — Speciíic featurcs of the formation of the Uránium őre occureuce, Mecsek Mts, Hungary 39 — 5 9 Dr, Wein György: Délkelet-Dunántúl hegységszerkezeti egységeinek összefüggései az óalpi ciklusban — Zusammenháuge dér tektonischen Einheiten Siidost-Transdanubiens im frühalpinen Zyklus 286 — 293 I) r. Wein György: Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete — Über die Tektonik Siidost- Transdanubiens 371 — 393 Rövid közlemények — KpaTKtte COűSmeHHB — Notices H. d r. Deák Margit: A bagoly-hegyi növéuytörmelékes bauxit palynológiai vizsgálata — Étude paljmologique des bauxites a débris de Plantes du Mout „Bagoly” 224 — 226 Dr. ac. Greguss Pál: Újabb adatok Magyarország fosszilis fáinak ismeretéhez 318 — 321 Dr. ac. Greguss Pál: Egy Sequoia-féle köviilt fa Hidasról 465 — 466 D r. Méhes Kálmán: Új Orbitolina faj a Villányi-hegységből -=■ A new Orbiiolina species from the Villány Mountains, Hungary 323 — 325 Dr. Pesty I, á s z 1 ó: Mikroszeparátor homokszemcsék és mikrofossziliák mikroszkópos elkülönítéséhez — Mikroseparator zűr mikroskopischen Absonderung von Sandkömem und Mikrofossilien 227 — 230 Dr. Szentirmai István: Tengeri molluszka-fauna a szoros-pataki alsómiocén tarka- agyag-összletben — Fauna de Mollusque maríné dans les argiles bariolées du Miocéné inférieur de Szoros-patak 458 — 461 D r. Szőts Endre: Reyer Eduard (1849 — 1914), a csúszásos redő-elmélet megalapítója 231 — 232 Dr. Szőts Endre: A tatabányai „alsó foraminiferás-molluszkumos agyagmárga” rétegtani helyzete planktonforaminiferái alapján 322 V. Z i 1 a h y Lídia: Plankton Foraminifera zónák a Dorogi-medence eocén rétegsorában. . 462 — 464 Szemle — OÖ30p — Revue Dr. K r i v á n Pál: A magyar negyedkori öld tan helyzete és feladatai A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1966 — Bn6jiH0rpatj)Hfl JiHTepaTypbi reoJiO- ntqeCKHX H CMOKHblX HayK B BeHrplill 1966. r. — Répertoire bibliographique des publications du domaine des Sciences géologiques en Hongrie de l’année 1966 331 — 349 Hírek — CooÖmeHHH — Notices 111 — 118, 350 — 355, 467 — 477 Ismertetések — PeueH3HH — Revue bibliographique 233 — 244, 467 — 477 Társulati ügyek — JJejia OÖLUeCTBa = Affaires de la Société 119 — 122, 243 — 246, 356 — 368, 478 FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EKXJUIETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrMMECKOrO OEIUECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XCVII. KÖTET 1. FÜZET i F ÖLDTANI KÖZLÖNY XCVLl. kötet, I. füzet, 122 oldal Budapest, 1967. január — március / Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony9719magy ÉRTEKEZÉSEK A SZILIKÁTMETEORITOK ÁSVÁNYOS ÉS VEGYI ALKATÁNAK FEJLŐDÉSES VÁLTOZÁSAI Dr. SZTRÓKAY KÁLMÁN IMRE* (7 ábrával, i táblázattal) Összefoglalás: A kondritos meteoritok újabb vizsgálatának eredményeit össze- gezve szerző újólag állást foglal az i u s i t u redukció, mint fejlődési folyamat mellett. Az aszteroida képződésű anyaghalmaz legkezdetlegesebb állapotát az I. típusú szenes kondritok képviselik. Ezekből kiindulva bemutathatok a folyamatos változások. lényegé- ben minden Földünkre kerülő meteorit a redukálódás bizonyos szakaszát jelzi. A jelenségek értelmezésében egyetért az eredeti kis anyaghalmazban kialakult „internális atmoszféra” szükségszerűségével, mely mind a szénliidrogén-polimerizáció létrejöttét, mind a hidro- szilikátképződést, s egyben a további kristályosodási fokozatokat, és a fémvassá redu- kálódást is magyarázza. A fejlődési változások azonban nem egyenletesek, azaz a folyamatok változó intenzitással mentek végbe. Az egyik gyors és erélyes redukcióval kialakult termék a sajátos ásványos és vegyi összetételű ensztatit-kondrit. A fejlődés menetét jelző, újonnan szerkesztett diagramon kettős fejlődési vonal rajzolódik ki. A két vonal azonban nem pár- huzamos: a kiinduló pont felé irányuló összetartása egységes kezdeti anyaghalmaz mellett bizonyít. Az utóbbi egy-két évtizedben a meteoritok vizsgálatáról megjelent nagyszámú tanulmány javarészt elemzési eredményeket tartalmaz. A kutatáshoz ma már a korszerű eljárások és műszeres berendezések egész sorát lehet igénybe venni, ami számos új, néha meglepő megismeréshez vezetett, ugyanakkor elkerülhetetlenül együttjárt bizonyos vegyi, fizikai, szöveti-szerkezeti hasonlóságok, ,, rokonságok” kiderítésével s ennek nyo- mán tíj csoportok és kategóriák elkülönítésével. Az alapvető beosztás természetesen nem változott: a szilikát- (aerolit-), a szili- kátos vas- (sziderolit-) és vasmeteorit- (sziderit-) elkülönítés továbbra is érvényes, de jólismert tény, hogy a szilikátmeteoritok vannak túlsúlyban, ezen belül pedig a legné- pesebb kategória a kondritoké. A Földünkre hullott szilárd kozmikus anyagnak mintegy 86% -a kondrit. Érthető tehát, hogy a vizsgálatok túlnyomó többsége ezzel a csoporttal vagy ebbe a csoportba tartozó meteoritokkal foglalkozik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Földön kívüli tér elsősorban kondritos meteoritok képződésének előnyös, s ez indokolja azt is, hogy az újabb eredmények nyomán felmerülő származási vagy inkább fejlődési kérdésekben a figyelem elsősorban a kondrit-félékre irányul. Közönséges kondritok A kondritok néven ismert kozmikus anyag vegyi sajátságainak alapvonásait Prior, G. T. (1916) rögzítette. E szerint a kondritok átlagos vegyi összetétele nagyon hasonló, sőt közelítőleg egységes, amiből következik, hogy ellentétes változás alakult ki * Előadta az Ásványtan-Geokémiai Szakosztály 1965. dec. 20-i szakülésén. Kézirat lezárva 1966. nov. 15. 1* 4 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet a nikkelvas (fémvas) mennyisége és a vas-magnéziumásványok Fe-tartalma között. Mai fogalmazásban ez azt jelenti, hogy a közel egyező vegyi összetételű kondritok közt lénye- gesebb különbség csak a vas oxidációs állapotának fokozataiból áll elő. 1953-ban Urey, H. C. és C r a i g, H. nagyobb tanulmány keretében e szabályszerűség érvényességét vizsgálta, ezzel egyrészt az említett összefüggésre újólag nyomatékosan ráirányította a figyelmet, másrészt bizonyos kozmokémiai következtetésekbe bocsátkozott, s ez egyben a meteorit-genezis boncolgatásának újabb lendületet adott. Lényegileg a két szerző át- vizsgálta az akkori, mintegy 350 vegyelemzést, s bizonyos elvek alapján kiválogatta a megbízhatónak vélt, avagy átszámításokkal korrigált 94 ,,superior” elemzést, s ezek adatait használta fel a kondritok fémes ( + szulfidos) és oxidált állapotú vastartalmúnak arányba állítására. így a súlyszázalékban számított „teljes Fe”-tartalom megoszlása alapján két csoport különült el: a magas („High”) és az alacsony („Low") vastartalmú kondritkategória. Középértékben a H-típusra 28,6%, az L-típusra 22,3% összes-vastar- talom adódott. Fbből kiindulva, szerzők megállapítása szerint, a két csoport közt disz- kontinuitás áll fenn, amiből két külön meteoriteredetre („szülőanyagra”) következtet- tek. Minthogy a szelektált elemzések alapján két „összvas-szint” jelentkezett, kétségbe vonták a P r i o r-szabály általános érvényét, s azt a régi elemzések pontatlanságaiból előállt összefüggésnek minősítették. Oxidált (szilikátos kötésül vastartalom í súlyszázalék I 1. ábra. Az oxidált vastartalom és a fém + szulfid-vastartalom megoszlása azUrey-Crai g-féle kivá- logatott 94 kondritelemzésben Fig. 1. Distribution of oxidized iron and of the content of metallic + sulphidic iron in 94 analyses of cliondritic meteorites as selected by Urey and C r a i g Sztrókay: A szilikátmeteoritok fejlődéses változásai 5 Kritikai értékeléssel korábban (1961), már rámutattunk arra, hogy a diagram egyes pontjainak jelentős szóródása miatt éles határ nincsen a két (H és L) csoport területe között. Figyelemre méltó továbbá az is, hogy ha ábrázoljuk az Urey- C r a i g-féle adatokat (1. ábra), a pontcsoportok súlyvonalául közel 45°-os egyenes adó- dik, mely azt jelzi, hogy valóban a vastartalom két megjelenési formájának korrelát értékeiről van szó. 35 iFr 30 \20 15 10 , 1 1 0 Ensztat it - kondrit a Olivin-bronzit kondrit ® Olivin-hipersztén kondrit ■ Olivin-pigeonit kondrit • Carboniumos kondrit * Am föl érit kondrit D □ □ a rP n °VDR n-cSr — \ 8 X X* ^ X • ■ \ v ■ x. í -V 10 15 20 25 Oxidált vas tarfa lom (súlyszázalék] 30 2. ábra. Az ásványos és vegyi összetétel alapján kategorizált kondritok oxidált- és fém -j- szulfid-vastartal- inának megoszlása (B. Mason után) Fig. 2. Distribution of the content of oxidized iron and of metallic -f sulphidie iron in chondrites classi- fied in terms of Chemical and mineralogical composition (after B. Mason) A szelektált elemzések kapcsán közzétett megállapítások számos kutatót foglal- koztattak. Közülük R i n g w o o d, A. F. (1961), Mason, B. (1962) elsősorban a szórást és a két típus területének egymásba kapcsolódását kívánták kiküszöbölni részint olyan elemzések elhagyásával, melyek nem friss, azaz nyilvánvalóan mállott (oxidált) régebbi leletekre vonatkoznak, részint annak a követelménynek érvényesítésével, hogy az olivinben és piroxénekben az FeO/FeO + MgO aránynak közelítőleg meg kell egyeznie a kondritok vegyelemzéséből számítható aránnyal. A mondott kritériumok érvényesítésé- vel nemcsak az átfedés szűnt meg, hanem öt különálló mezőt (entsztatit-, olivin-bronzit-, olivin-hipersztén-, olivin-pigeonit- és „szenes”** kondrit) különítettek el. Az a finomítás- sal együttjárt, hogy minden vasdús szilikátot (hipersztént) tartalmazó kondrit az L- típusba került, az olivin-bronzitkondritok pedig a felső (II) típusban csoportosultak. ** A „szenes” megjelölésen karboniumos, pontosabban szénhidrogéntartalmú kondrit értendő. 6 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet Meglepő volt azonban, hogy az Urey — Crai g-féle tanulmányban figyelmen kívül hagyott karboniumos kondritok nagyrészt a két vonal közé eső mezőben, az absz- cissza-tengely mentén sorakoznak (tehát nem, vagy alig tartalmaznak fémvasat) míg a szélsőséges fémvastartalmú ensztatitkondritok (nagyobb hézag után) az ordináta-tengely mentén széthúzott sávban helyezkedtek el (2. ábra). Mindez nemcsak azt jelentette, hogy azonos kritériumok érvényesítésével az ásványos-vegyi alkat és összvastartalom alapján egymás után több típus volt elkülönít- hető, hanem az eredeti diagram képe is lényegesen megváltozott. A két párhuzamos egyenes jelentősen közelebb került egymáshoz, s közöttük újabb — eddig figyelmen kívül hagyott — csoport, a karbonium- (szénhidrogén-) tartalmú kondritok csoportja jelent meg, mely nem illeszkedett egyértelműen az Urey — Crai g-féle vonalakhoz. Üzen kívül újabb csoport, az amfoteritkondritok elkülönítésére is sor került, mely az olivin-hiperszténkondrit-féléknek egyik sajátos változata. Közben W i i k, H. B. (1956) további elemző feldolgozással a karboniumos kondritokon belül három jól el- különülő alcsoportot állított fel. E három típus olyan fokozatokat jelentett, ami ugyancsak jól beilleszthető volt a kondritok egymásutánjába. Mindebből az a genetikai kép kezdett kirajzolódni, melynek egyik első vázlata I959-ben a MTA budapesti Geokémiai Konferenciáján — a kábái meteorittal végzett vizsgálatok kapcsán — került bemutatásra (1959). A tanulmány megjelenése idején és azt követően több kutató (Mason, B., Ringwood, A. E., A n d e r s, B., Urey, H. C., W o o d, I. A., M o o r e, C. B., U e v i n, B. S.) foglalkozott a kér- déssel, és az csakhamar nemcsak meteoritgenetikai, hanem kozmokémiai kérdéssé szé- lesedett. Bátran állíthatjuk, hogy a ma megjelenő meteorit-tanulmányok javarésze — — ha a részletek értelmezésében nem is — alapvonásában közös szemlélettel értékeli a gyarapodó eredményeket. Az egyező vélemények a következőkben összegezhetők: a) Az abszolút kormeghatározások és kozmokémiai vizsgálatok a mellett tanús- kodnak, hogy a szilárd meteorit-anyag a naprendszerből kerül hozzánk és a keletkezése is a naprendszerével közös. b) Az asztronómiai elemzések, s a legjobb vizuális észlelésekből nyert pálya- megliatározások azt tanúsítják, hogy a meteoritok az aszteroidák övéből kerülnek hoz- zánk. Bzt erősítette meg az első pontos pályameghatározás is, melyet csehszlovákiai szakemberek a Pribram-meteorit hullásakor (1959) fotografikus észleléssel rögzítettek (C e p 1 e c h a, Z., 1961). c) Az aszteroidák a bolygóktól jelentős perturbációkkal zavart egymást keresz- tező pályákon haladva súrlódással, ütközésekkel kisebb egységre töredeznek, szövetük esetenként breccsásodik, az alak sarkos-szögletessé válik. Az aszteroidáknak újabban mesterséges holdakkal és már földi távcsővel is észlelt gyakori, gyors fényváltozásaiból egyértelműen e testek szabálytalan, szögletes-sarkos alakjára lehet következtetni. A statisztikusan bekövetkező ütközés és pályáról kilökődés következménye a Földre, Marsra való becsapódás. d) Az ásványos és vegyi sajátságokat illetően a fő összetevők (Si02, MgO, FeO és Fe) viszonylagos változékonysága lényegében a vas oxidációs állapotának változásait tükrözi. így az FeO-tartalom közel nullától (pl. Saint Sauveur, 0,21%) kereken 26%-ig (Mokoia, 25,60%) változik, s a fémes Fe aránya ugyanakkor 25,73%-tól (Saint Sauveur) a 0,00%-ig (Mokoia) csökken. Ehhez járul a P r i o r-féle korábbi megállapítás, hogy a fémes fázis Ni-tartalma fordított viszonyban van a fém mennyiségével: minél kevesebb a redukált Fe — Ni-összetevő a kondritban, annál nagyobb benne a Ni aránya. De ezzel az a sajátság is együttjár, hogy minél gazdagabb Ni-ben a kondrit fémfázisa, annál több az FeO a Mg-szilikátokban. Mindez azonban csak arányeltolódásokat jelent, összértékre a közönséges kondritokban lényeges változás alig mutatkozik. Sztrókay:A szilikátmeteoritok fejlődéses változásai 7 e) A karboniumos kondritok kivételével a kondritok ásványtani összetétele eléggé egyöntetű. Fő összetevők az olivin és piroxén, melyek együttesen 60 — 80 súlyszázalékkal vannak képviselve, a többi elegyrész: Ni— Fe-mennyisége 27%-ig terjedhet, a troilit át- lagosan 6%, az oligoklász v. oligoklász-összetételű üveg (maskelynit) kb. 8 — io%-ot tesz ki. Említhető a krómit és járulékosan foszfátelegyrész is (apatit vagy merrilit alak- jában). Fontos észlelés, hogy a két főásvány: az olivin és piroxén összetétele egymásra vonatkoztatva eléggé állandó: az olivin valamivel több Fe-t tartalmaz, mint a vele társuló piroxén. Ez megfelel a FeO — MgO — Si02 három fázisú rendszer egyensúly viszo- nyainak. Röviden: a különféle kondritcsoportok kémiai és ásványtani összetétele fel- tűnően egységes sorozatba foglalható s mindez amellett tanúskodik, hogy a meteoritok anyaghalmozódása nem véletlenszerű csoportosulásból állt elő. Fontos megállapítás tehát, hogy az olivin-bronzit- és olivin-piroxénkondritokban a fő elegyrészek közel a kémiai egyensúly-állapotot tükrözik, s az olivin Fe-tartalma, mint Mason, B. vizsgálatai tanúsítják, közel állandó. Úgy tűnik, hogy az említett P r i o r-féle szabályt lényegében erre az összefüggésre kell érvényesnek tekintenünk (s bizonyos határok közt az egész kondrittartomány átlagára). A meteorit-sajátságokat az utóbbi időben W o o d, I. A. részletesen tanul- mányozta (1962) és átfogó kritikai szemléletű feldolgozást közölt A n d e r s, E. (1963) is. E tanulmányokból egyöntetű véleményként csendül ki, hogy a kondritos textúra különböző termális metamorf fokozatokon ment át; ez a kristályosság változásaiban nyilvánul meg olyannyira, hogy az erősen metamorfizált kondritokban lassanként szinte eltűnik a határ az alapanyag (mátrix) és a kristályos kondrumok között. A kémiai- ásványtani egyöntetűség olyan fokozatot érhet el, hogy e kondritok már hasonlóvá vál- nak bizonyos földi kőzetekhez, különösen akkor, ha a nemilló elemek együttesét vizs- gáljuk, vagyis ha az elemzés adatait atomszázalékra (H20, C, O, S összetevők nélkül) számítjuk át. A megbízhatóbb analízisekben szereplő elemarányok, beleértve a nyomelemeket és az aktivációs elemzési méréseket is, azt tanúsítják, hogy a kondrit-típusok közt figyelemre méltó a frakcionáció, egyes elemcsoportok eltávozása, ill. dúsúlása. Emiek nagyon jól követhető megnyilvánulásai — miként alább bemutatjuk — legjobban a karboniumos meteoritok körében észlelhetők. A kérdés tehát átvezet ahhoz a kondritcsoporthoz, melyről eddig csak érintőle- gesen volt szó és amelyre a fenti általános érvényű összefüggések nem vonatkoznak. Karboniumos kondritok W i i k, H. B. a karboniumos kondritokat három altípusra különítette el. A szenes meteoritok főleg fizikai és ásványtani, de vegyi sajátságokban is különböznek az átlag-kondritoktól. Az I. típus összetétele nagyon közel áll az olyan anyaghalmazhoz, mely a szilárddá kondenzálódott test kezdeti fokozatát jelzi. A benne megállapított elemtársulás is közelítően ugyanaz, mint amit a „kozmikus” anyaghalmazok tartalmaz- nak. A laza és jelentősebb kristályosság nélkül összeállt anyagot olyan ősi (primitív) fokozatnak tekintjük, melyből a földi bolygóanyag is képződhetett. Sűrűsége (2,2) álta- lában a legkisebb, anyaga túlnyomóan amorf hidroszilikát, melyhez magnetittartalom társul. Karbonium- (C-) tartalma 3,5%, továbbá 20,1% kötött vizet, szabad ként, sőt szulfátvegyületeket is tartalmaz. A karbonium röntgenamorf s az anyag többi része sem kristályos. Pl. a csoport egyik típusos példányából (Orgueil, Franciaorsz., 1869) készült röntgenfelvételeken is csak magnetitet jelző vonalak mutatkoztak.* De a vegyelemzés- * Újabban Orcel, J. (1966) budapesti előadásán elhangzott közlése szerint, az Orgueil meteo- ri tban elektronmikroszkóppal is sikerült a magnetit parányi kristályait kimutatni. 8 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet ben talált 22% Si02 ellenére semminő szilikátásványra valló jelek nem észlelhetők a röntgenképen. A Il-es típusú karboniumos kondrit sűrűsége az előbbinél némileg nagyobb (2,5 — 2,9). Benne szilikát-elegyrészként szerpentin- és klorit-félék mutatkoznak, sőt egyes példányok (Boriskino, Alais, Mighei, Nogoya, Santa Cruz) anyagában a röntgen- elemzés szerint klorit- vagy szerpentin-szerkezetű ásvány az uralkodó és már a kondrit- képződés jelei is mutatkoznak. Az átlag-karboniumtartalom 2,5%, a H20 = 13,3%. 3. ábra. A karboniumos kondritok súlyszázalékban kifejtett oxigéntartalmának változása a vastartalom függvényében (H. B. W i i k adatai alapján) Fig- 3- Variation of the oxygen content of carbonaceous cbondrites in terms of weight percentages as plotted against iron content (based 011 H. B. W i i k’s data) 1. Alais, 2. Tónk, 3. Ivuna, 4. Orgueil I, 4/a. Orgueil II, 5. Nogoya, 6. Cold Bokeveld, 7. Mighei, 8. Nawapali, 9. Haripura, 10. Boriskino, 11. Erakot, 12. Murray, 13. Santa Cruz, 14. A1 Rais, 13. Renazzo, 16. Grosnaja, ly. Kaba, 18. Vigarano, ig. Mokoia, 20. Láncé, 21. Félix, 22. Omans A III. típus (ún. omansit-csoport) már jelentős mennyiségű olivint, járulékosan pigeonitot, de még magnetitet, s egy kevés réteges hidroszilikátot is tartalmaz. Eseten- ként kevés fémvastartalom is megjelenik és kifejezetten kondritos a textúrája. Sűrűsége 3<4 — 3.5- A karbonium mennyisége (középértékben) 0,5%. A karboniumos kondritokra az utóbbi időben a kutatás nagy figyelmet fordít. Ma már mindinkább az a meggyőző állásfoglalás alakult ki, hogy a szenes kondritok szükségszerűen korábbi, kezdetlegesebb meteoritállapot képviselői. Az evolúciós folya- mat egyértelműen követhető szakaszai nyilatkoznak meg bennük, ami úgy értendő, hogy mindegyik alcsoport csakúgy, mint az egész típus is bizonyos átmeneti állapotot rögzít. Röviden: a karboniumos kondritok sora a legoxidáltabb tagoktól (I. alcsoport) indulóan a kémiai redukció fokozatait álhtja elénk. Ennek újabb bizonyítékait az aláb- biakban kívánjuk bemutatni. Ha W i i k, H. B. értékei felhasználásával (1956) az egyes jellemző elemek súlyszázalékos adatait arányba álhtjuk, a folyamatos változás képe rajzolódik ki. Sztrókay: A szilikátmeteoritok fejlődéses változásai 9 A 3. sz. ábra a vas mennyiségének viszonylagos növekedését mutatja be az oxigén- csökkenés függvényében. A korreláció szinte egyenletesnek mondható, miként ezt a függvény vonal átlós helyzete is szemlélteti. A karbonium- és hidrogéntartalom ada- taiból szerkesztett 4. sz. ábra ugyancsak egyértelmű változást jelez s a függvényvonal (mindkét elem erősen volatil jellegű !) a zérus felé irányul. Karbonium (sú/yszázalék) 4. ábra. A karboniumos kondritok súlyszázalékos hidrogén- tartalmának változása a C-tartalom függvényében (H. B. W i i k adatai alapján). A pontok mellé írt számok ugyan- azok, mint a 3. ábrán Fig. 4. Variation of the weight-percentage hydrogen content of carbonaceous chondrites as plotted against their C content (based on H. B. W i i k’s data). Tkenumbers written beside the dots being the same as in Fig. 3. 5. ábra. A karboniumos kondritok súly- százalékos C-tartalmának változása az Fe-tartalom függvényében (H. B. W i i k adatai felhasználásával). A pontok szá- mozása ugyanaz, mint a 3. ábrán Fig. 5. Variation of the weight-percentage C content of carbonaceous chondrites as plotted against their Fe content (based on H. B. W i i k’s data). The numbering of the dots is the same as in Fig. 3 Hasonlóképpen tanulságos a C — Fe mennyiségének összefüggése is (5. ábra). Láthatóan a karbonium mennyisége maximális fémvastartalomnál már közel nullára csökken. Ezen a diagramon különösen szembetűnő a három (W i i k-féle) karboniumos kondrit -típus területének elkülönülése. Egyúttal a diagram felső csoportja (omansit- félék 0,5%-nyi karboniumtartalommal) mint jó átmenet áll előttünk a közönséges kond- ritok felé. Ez egyben azt is sejteti, hogy a közönséges kondritokban is meg kell lennie a szénhidrogén-, ill. a karbonimntartalom csekély maradványainak. Az elmondottak mellett szó), hogy a karboniumos kondritok nyomelemtársiüása is megegyezik a „kozmikus” elemarányokkal, míg a (közönséges) szilikát-meteoritokban a nyomelemtartalom lényegesen kisebb. Ezenkívül a szenes meteor itok csoportja jelentős mennyiségű ős (primordiális) nemesgázt is tartalmaz. A vizsgálatok szerint az ősi gázokat majdnem minden közönséges kondritban is megtaláljuk, de lényegesen kisebb mennyi- ségben, mint a karboniumos kondritokban. Az elemtávozás és frakcionáció kérdésével az utóbbi időben különösen Anders.E. 10 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet foglalkozott (1962, 1964). A rendelkezésre állott adatok alapján összehasonlította a „kozmikus” elemegyüttes mennyiségeit a szenes meteoritokban észlelt gyakorisági értékekkel. Az eredmény egy részletét mutatja be a 6. ábra. A diagram különösebb hozzá- fűznivalót nem igényel: az értékek kifejezett párhuzamosságot jeleznek. A primordiális gázok tanulmányozása közvetlen kapcsolatban áll a meteorit- kormeghatározás kérdésével és izotóp-anomáliák vizsgálatával. Ismeretes, hogy koráb- ban a meteoritok hélium- és radiogén-elemtartalma alapján átlagosan 4 x io9 év adódott. 6. ábra. Néhány (nagyrészt illő) elém gyako- risági viszonyai az I — III. karboniumos kon- drittípusban (E. A n d e r s nyomán) Fig. 6. Abundances of somé (mostly volatile) elements in the carbonaceous chondrite types I — III (after E. A n d e r s) A módszer azonban nagy ingadozásokat eredményezett, mely főleg a változó hélium- veszteséggel magyarázható. Egyéb módszerekkel nyert sorozat vizsgálatokból átlagban 4,5 X io9 évnyi időtartam adódott. A karboniumos kondritok csoportjára az alábbi táblázatban foglaltunk össze néhány közelmúltban végzett kormeghatározást. I. táblázat — Table I. Kaboniumos meteorit K/Ar kor io“ év nNe-tartalom (kozmikus sugárzás hatása) io* év Szerzők Félix 4.5 56 Stauffer (1961) Félix 4,i 48 Záhringer (1962) Ráncé 3,9 5 Stauffer (1961) Mighei 4,3 Gerling and R i k (1955) Mokoia 3,4 4 Stauffer (1961) Murray 2,5 4 Stauffer (1961) Sztrókay: A szilikátmeteoritok fejlődéses változásai 11 A K/Ar-értékek mellett felsorolva látjuk a kozmogén 21Ne-tartalomból becsült adatokat. Ezek is bizonyos értelemben követik az előző értéksort, de természetesen csakis azt az időt jelzik, amióta a meteorit legalább mint méter-nagyságrendű test (vagy töredék) haladt pályáján. A 40K/40Ar-idők a már említett értékeken belül szóródnak, de nem lépik túl a közönséges meteoritokra nyert 4,5 milliárd évet. A felsorolt sajátságok jó egybehangzása azonban még számos részletkérdést hor- doz magában. Ha a karboniumos kondritokat a közönséges kondritokkal egybevetjük, mely utóbbiak kifejezetten termikus átváltozások bélyegeit hordozzák, ellentmondásnak látszik, hogy a karboniumos kondritok olyan összetevőket (szénhidrogéneket) tartalmaz- nak, melyek 300 — 350°-os hőmérsékleten felüli hevítést nem viselhettek el. A kezdeti anyaghalmaz in situ termikus átalakulásának problémája azzal is gyarapszik, hogy a legegyszerűbb ősi szénhidrogén (metán) polimerizációja is végbement, mert e kond Titok- ban a paraffin-bitumen sorozat számos tagja képviselve van. A metánról tudjuk, hogy 600 — 650° hőmérsékleten szénmonoxiddá és hidrogénné válik széjjel. Az első akkumu- lációnak tehát olyan szakaszokon kellett átmennie, ahol a kis molekulájú szénhidrogénből hidrogénatom hasadhatott le s ezzel a reakcióképessé vált gyökök nagyobb szénatom- számú szénhidrogénekké kapcsolódtak. Feltűnő az is, hogy a még szénhidrogént tartal- mazó ornansit-f élékben kristályosodott magnetit és ehhez társult Ni-magnetit-(trevorit-) kondrumok jelennek meg (Sztrókay, 1960). De már fejlett kristályos olivin (és piroxén) -kondrumokat is találtunk, ugyanakkor még a filloliidroszilikátok nyomai is kimutathatók (Kvaslia, L. G., 1961). Ez a típus tehát jellegzetesen , .vegyes” állapotot rögzít. Az evolúció folyamatának vázlata A felvetődő részletkérdések és látszólagos ellentmondások további sorakoztatása helyett megkíséreljük összefoglaló képben bemutatni ismereteink mai állása szerint a meteoritkeletkezés, az evolúció, az anyag továbbfejlődési fokozatait. Az nyilvánvaló ma már, hogy a naprendszeren belüli meteorittestek nem haladhatták meg az aszteroid méretet. Ha ez ki is zárja azt, hogy benne gravitációs differenciáció jöhetett létre, bizo- nyos termikus folyamatok hőmérsékleti, ill. fizikai „övességet” hoztak létre. A kutatók egy része szerint az aszteroida belsejében főképpen a rövid felezési! rádióaktivitás (26A1, 60Fe) okozhatta az anyag belső felhevítését. Ez esetben a kisbolygószerű testben 1000 °-on felüli hőmérséklet is kialakulhatott, de csakis a test centrális részén, ugyanakkor a felületi hőmérséklete jóval 0° alatt maradt. Közöttük (esetleg km nagyság- rendű) olyan öv is kialakult, melyben a hőmérséklet szükségszerűen o°— ioo° közé esik. Vagyis a felszín állandóan fagyott rétege alatt olyan öv van, ahol cseppfolyós víz lehet jelen. A fagyott külső kéreg és az alatta kialakult „intemális atmoszféra” fontos szerepet játszik a nemesgázok visszatartásában, a hidroszilikátok létrejöttében és megtartásában, s általában az ősi oxidált állapotú összetevők konzerválásában a szénhidrogénekkel együtt, melyek polimerizációja csakis ez övékben jöhetett létre. A belső melegebb övék egyúttal a helyben keletkezett klorit- és szerpentin-félék kondrumokká kristályosodását magyarázzák. Mason, B. kísérletei bizonyították (1960), hogy klorit- és szerpentin- ből 6oo° körüli hőmérsékleten dehidrálással és parciális redukcióval olivin és piroxén, valamint parányi vasszemcsék képződnek. A sokat vitatott kondrumképződéshez tehát amorf szerpentinszerű szilikátanyag vehető fel mátrixként. Bennington, K. O. (1956) szerint termokémiailag igazolható, hogy olivin és piroxén a karboniumos kond- ritok anyagából aránylag mérsékeltebb hőmérsékleten képződhetik: az olivin és szer- pentin termodinamikai egyensúlyban van 200° C alatt, s hőmérséklet növekedéssel az egyensúly megbomlik az olivin javára. A leírt környezetben tehát a szerpentin dehid- 12 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet rációja, a szilárd fázisú anyagban folyamatos kondrumkeletkezés és a vas redukciója egyértelműen áll előttünk. A kép megrajzolásához sokban hozzájárul L e v i n, B. J. (1965) okfejtése, aki a szilárd és félszilárd fázisban végbemenő diffúzió mozzanatával egészíti ki az aszteroid-méretű test fejlődési folyamatait. Kifejti, hogy a diffúziós együtt- ható erősen a hőmérséklettől függő érték; nagyobb hőmérsékleten sokkal intenzívebb cserét létesít egyazon időtartam alatt. A diffúzió olyan anyaghalmazban, melynek centrális része legalább néhány száz millió évig 800 — 1000 0 C hőmérsékletű volt, nagyon hatékonnyá vált. így a genetikai kép kiterjeszthető a szilikátvas (pallazit-félék) és az egynemű vasmeteorit képződésére is. Láttuk, hogy már az omansit-típusú karboniumos kondritokban is mutatkozik parányi szemekben fémvas (Sztrókay és munkatársai, 1961) és a Xi-nek egy része oxidos kötésben (trevorit-alakban) van jelen. Az egyes szemek képződésekor az új fázis gőznyomása (tenziója) csökkent s az érckohókban tapasztal- hatókhoz hasonlóan, a kezdeti fémes redukciótermékek hálózatos összeállással rend- szerint szivacsos formát öltöttek. Később a meteorikus test egy részében (ahol a hőmér- séklet elérte a 800— 1000 °-ot) a Fe — Ni agglomeráció mind nagyobb egységgé alakult és elvezetett olyan méretű „zárványhoz”, amilyet a Földre került vasmeteoritok kép- viselnek. Ha a diffúziós együtthatót nagyságrendileg csak io~9— io-10 cm2/sec-nak vesszük is fel, ez a keletkezés óta eltelt időtartam (io9 év) alatt elegendő volt ahhoz, hogy a fémes fázis nagyobb tömeggé gyűljön össze, s így a y-modifikációjú nagykris- tályok (oktaedrit) képződésének feltételei is előálljanak. Az ütközéses töredezéssel a vas- és szilikátvas-,, zárványok” elkülönültek a szilikátoktól, tehát a sűrűségi és rugalmassági sajátságok következtében a szilikátrészleg elvált vagy egészen szabaddá lett a Fe— Ni- től. A gondolatsorba beletartozik, hogy a kővasmeteoritok a leírt evolúciós folyamatnak olyan képviselői, melyekben a fém-szilikát elkülönülés a „szivacsos” stádiumban meg- akadt. Végül visszatérve a szilikátos csoportok sajátságaira, további boncolgatást igényelő megismerést kell még említenünk. Kissé rejtélyesnek látszik, hogy a leginkább oxidált karboniumos kondritok és a legredukáltabb (legtöbb fémvasat tartalmazó) ensztatit- kondritok (lásd 2. ábra), tehát a fejlődési vonal két végén elhelyezkedő meteoritcsoport közel ugyanazt a „kozmikus” nyomelem-társulást tartalmazzák, ezen belül mindkét cso- port jelentős mennyiségű ősi nemesgázt is tartalmaz. Az ensztatitkondritokról el kell mondanunk, hogy a meteoritok nagyon ritka típusa, eddig alig 10—12 hullás ismeretes és n agyon sajátságos az ásványi felépítésük is. Kémiailag nagyfokú redukciót olvashatunk ki abból, hogy a vastartalmat szinte kizárólag fémvas és szulfidfázis képviseli. A teljes vastartalma 35%-on felüli és ugyanakkor gyakori benne (mintegy 0,5%-nyi mennyiség- ben) a karboniumtartalom. Szilikátja majdnem tiszta ensztatit, az olivin hiányzik, ezen- kívül kvarc, tridimit, krisztobalit, valamint oldhamit, alabandin és daubréelit lehetnek járulékos elegyrészei. A karboniumos kondritokhoz való nagy kémiai hasonlóság arra enged következtetni, hogy ez a ritka kondritcsoport nagyon gyors és erélyes redukcióval alakult ki. Bizonyítja ezt az is, hogy kondrumai a legtöbbször gyengébben fejlettek és fémes-szulfidos fázis itatja az alapanyagot át. A fentebb vázolt evolúciós folyamattal e sajátos helyzetű csoport kialakulása csakis akként értelmezhető, hogy a félig kondritos állapotú anyaghalmazok egy részének átalakulása kifejezetten egy oldalsó (alsóbb) fejlődési pályán ment végbe. Ha atomszázalékos számítással (főként a legújabb elem- zések felhasználásával) diagramot készítünk a 7. ábrán szemléltetett kép rajzolódik ki. Ez a kép eltér azUrey — Crai g-féle és a későbbi összesítésektől és nemcsak folyamatos- ságot jelez a „fő” vonalon, hanem rajta az egységes keletkezés, azonos anyaghalmazból- indulás is kifejezésre jut. Más szóval két fejlődési pálya rajzolódik ki: az egyikközvet- lenül az olivin-piroxén- és olivin-bronzitkondritok mezején halad végig, a másik ugyan- csak a karboniumos kondritoktól kiindulva az alsó amfotérites és olivin-hipersztén- Sztrókay: A szilikátmeteoritok fejlődéses változásai 13 kondritokon át — nagyobb hézag után — ugyancsak az ensztatitkondritok felé irányul. Mindez természetesen nem változtat a meteoritfejlődés alapfolyamatán, csak arra mutat rá, hogy a naprendszeren belüli keletkezést és egyazon ősi anyaghalmazt felté- telezve az egyes testekben végbement folyamatok intenzitása más és más volt. Ez jól ff. 1 € € \ o\ o' 0 V 0 A \ ° a 0 Közönséges * Enszfatitk • Karboniumo kondrit ondrif kondrit \ "X8 \ 0 > „• \ •\ / / < Lo°/>o \. \ 0 K / / 0 \ X X / ^ x\ 0 5 10 15 20 25 Oxidált vcPG [ atomszázo/ék ] 7. ábra. Atomszázálékban (illő elemek nélkül) kifejezett vas- és oxidos vastartalom megoszlása 54 (nagyrészt új) elemzésben Fig. 7. Relationship between metallic and oxidic iron contents expressed in atomié percentages (without volatiles) in 54 (mostly new) analyses levezethető abból, hogy az aszteroidák között különböző nagyságrendű tömegek vannak, melyeknek éppen változó tömegük miatt más és más a belső hőmérséklete, következés- képp más és más a „belső övessége” is. Ez azt is magában foglalja, hogy a belső diffúzió érvényesülése, az illó-elemek megtartása, ill. eltávozása s a redukció erőssége egyaránt mérettől függő sajátság. Más szóval a szilárd — félszilárd fázisú frakcionáció a hőmérséklet és időtartam függvényeként nagyon hajlékony mechanizmust eredményez, ebből következően egy- séges irányú, de részleteiben kisebb-nagyobb mértékben változó folyamatok alakulnak ki, amit elősegít az igen jelentős időtartam, melyet a naprendszer kialakulása óta eltelt idő nagyságrendjével kell mérnünk. 14 Földtani Közlöny, XCV1I. kötet, i. füzet IRODALOM - REFERENCES Anders, E. (1964): Origin, age and composition of meteorites. Space Se. Rév.. 3, 583. — B en- ni n g t o n, K. O. (1956): Role of shearing and pressure in differentiation as illustrated by somé mineral reactions. Joum. of Geol. 64, 558. — Bernal, J. D. (1961): The problem of the carbonaceous meteorites. The Times Se. Rév. 3, 3. — C e p 1 e c h a, Z. (1961): Multiple fali of Pribram meteorites photographed. Bull. Astrom. Inst. Czechosl., 12, 21. — Du Fresne, E. R. and Anders, E. (1962) : On the reten- tion of primordial noble gases in the Pesyanoe meteorité. Geochim. et Cosmochim. Acta, 26, 251. — D u Fresne, E. R. and Anders,.E (1962-a): On the Chemical evolution of the carbonaceous chondrites. Geochim. et Cosmochim. Acta, 26, 1085. — Jl. r. K b a lu a, (1961): HenoTopbie HOBbie flaHHbie o crpoeHHH xohuphtob. MeTeopHTHKa, 20,124. — hevin, B. J. (1958): Über den Urspnmg dér Meteoriten. Chem. d. Erde, 19, 286. — hevin, B. J. (1965): Origin of meteorites. Plánét Space Se. 13, 243. — E o v e r i n g, I. F. (rg58): A typical parent meteorité body. Geochim. et Cosmochim. Acta, 14, 174. — Lovering, I. F. (1962): The evolution of the meteorites — evidence fór the co-existence of chondritic, achondritic etc. Researches on Meteorites, Ed. C. B. Moore, Wiley, New York, 179. — Mason, B. (1960): The origin of meteorites. Joum. Geophys. Research, 65, 2965. — Mason, B. (1962): Meteorites. Wiley, New York. — Mason, B. (1962): Minerals of Meteorites. Researches on Meteorites, Edit. C. B. Moore, Wiley, New York, 145. — Mason, B. (1963): The carbonaceous chondrites. Space Se., Rév., 1, 621. — Mason, B. (1963): Olivine composition in chondrites. Geochim. et Cosmochim. Acta, 27, ion. — Mason, B. (1966): The enstatite chondrites. Geochim. et Cosmochim. Acta, 30, 23. — Moore, C. B.: The petrochemistry of the achondrites. Researches on Meteorites, Edit. C B. Moore, Wiley, New York, 165. — R i n g w o o d, A. E. (1959): On the Chemical evolution and densities of the planets. Geochim. et Cosmochim. Acta, 15, 257. — R i n g w o o d, A. E. (1961): Chemical and genetic relationships among meteorites. Geochim. et Cosmo- chim. Acta, 24, 159. — R i n g w o o d, A. E. (1962): Present status of the chondritic earth model. Re- search on Meteorites. Edit. C B. Moore, Wiley, New York. — R i n g w o o d, A. E. (1966): Chemical evo- lution of the terrestrial planets. Geochim. et Cosmochim. Acta, 30, 41. — S z t r ó k a y, K. I. — F ö 1 d- v á r i — V o g 1, M. and Varsányi, G. (1959): Mineralogical and Chemical composition of the car- bonaceous meteorité írom Kaba, Hungary. (Preliminary abstract) Geochim. Conference of the Hungárián Acad. of Se., 1, 36. — Sztrókay, K. I. (1960): Über einige Meteoritenmineralien des kohlenwasser- stoffhaltigen Chondrites von Kaba, Ungam. N. Jahrbuch Abhandl., 94, (Festschrift Ramdohr), 1284. — Sztrókay, K. I.— T o 1 n a y, V. — F öldvári— Vogl, M. (1961): Mineralogical and Chemical properties of the carbonaceous meteorité írom Kaba, Hungary. Acta Geologica Hung, 7, 57. — U r e y, H. B.-Craig, H.(i953): The composition of the stone meteorites and the origin of the meteorites. Geochim. et Cosmochim. Acta, 4, 36. — W i i k, H. B. (1956): The Chemical composition of somé stony meteorites. Geochim. et Cosmochim. Acta, 9, 279. — W i i k, H. B. (1966): On the genetic relationship between meteo- rites. Center fór Meteorité Studies, Arizona State Univ. — W o o d, J. A. (1963): Physics and chemistry of meteorites. The Solar System, Edit. Middlehurst and Kuiper, Vol. IV, 337. Evolutionary changes of the mineral and Chemical composition of a stony meteorites Dr. K. I. SZTRÓKAY Reviewing the latest results of investigations on chondritic meteorites, the autho- reasserts the view tliat in s i t u reduction is an important factor in the evolutionary process. The most rudimentary form of matter of asteroid origin is represented by type I. carbonaceous chondrites. All stony meteorites that have fallen upon the Earth are in various stages of a gradual process of reduction starting írom the carbonaceous — I. state. As regards the interpretation of the phenomena, the author accepts the necessity of assum- ing an “internál atmosphere” which gives a satisfactory explanation fór the polymeriza- tion of hydrocarbons, the formation of hydrosilicates, the problems of the degrees of crystallinity and the formation of metallic iron. However, the rates of change, of these processes of evolution are far írom constant, the intensities vary in time; one product of a sudden intense reduction is the enstatite-chondrite, of peculiar mineralogical and Chemical composition. In a növel evolutionary diagram presented here, there are two principal lines of evolution, as before, bút the two lines, rather than being parallel, tend to imply the formation of the meteorites out of a uniform primordial mass. A DUNÁNTÚL PERM ELŐTTI KÉPZŐDMÉNYEINEK SZERKEZETÉRŐL BAIíI/A ZOLTÁN (7 ábrával) Összefoglalás: Dunántúlon- perm előtti képződmények a felszínen csak néhány apr- foltban találhatók (i. ábra). Elhelyezkedésükből és kőzetanyagukból kiindulva különféle képpen próbálják rekonstruálni a varisztid és idősebb szerkezeteket. A nagytektonikai vázlatok túlnyomó részében azonban nem fordítanak elég figyelmet az alaphegységi kibú- vások belső szerkezetére. A szerző megkísérelte, az eddig elvégzett helyi tektonikai vizsgálatok eredményeit összesítve és tudatosan figyelmen kívül hagyva a nagytektonikai szintéziseket, meghatá- rozni a dunántúli varisztikum és kristályos alaphegység szerkezeti irányítottságát. Az irodalom elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy a Dunántúlon ismeretes három szerkezeti emelet (prevarisztid, varisztid és alpi) képződményeire más és más tek- tonikai csapás jellemző. Ennek alapján kétségbe vonja a szerkezeti irányok feltétlen öröklő- désének koncepcióját. Magyarország harmadidőszak előtti képződményeinek szerkezetére jellemzőek a perm-mezozóos és az idősebb összletek KÉK — NyDNy csapású pásztái. Ennek alapján gyakran azt a következtetést vonják le, hogy a perm előtti képződmények szerkezete is ugyanilyen csapású. Ez a feltevés azonban nem megalapozott, mivel a tektonikai irányok nem öröklődnek feltétlenül és minden esetben. Vizsgáljuk meg irodalmi adatok alapján a dunántúli perm előtti felszíni képződmények irányát. I. Prevarisztid (karbonelőtti) kristályos alaphegység Mecsek-hegység A kristályos alaphegység szerkezetét egészében véve tudomásunk szerint egyelőre még nem vizsgálták kellő alapossággal, ezért a gyakran szórványos részletadatokra vagyunk utalva. Teleki G. szerint a Mórágy -környéki gránitokban lapos ÉÉNy-i csapású antiklinálisszeríí szerkezetek jutathatok ki, amelyek tengelyövében a grániton nyúlás jelei láthatók. Az ófajui filhtek csapását ugyanilyennek tartja. Sajnos alapadatait nem közli, így elég nehéz ítélni következtetései megbízhatóságáról. Jantsky B. munkái alapján nem egészen világos, milyen következtetésre jutott szerzőjük a metamorf és magmás képződmények csapását illetően. Korábbi mun- kájában egyrészt ÉÉNy-i irányt említ, másrészt a fillitek gyakori, de nem általános 6o°-os csapásáról ír. Későbbi előadásában a metamorf képződményeket lehatároló törési övét ősi szerkezeti elemnek tartja, s úgy látszik, ezzel párhuzamosnak véli az általa tár- gyalt migmatit-öveket. Emellett megemlíti, hogy az egyik leggyakoribb kőzetrésirány az ÉÉK 150. A képződmények korát illetően a szerző azon a véleményen van, hogy a 16 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet migmatitosodás, anatexis és az aplittelérekhez kötődő kálimetaszomatózis az archaikum- ban ment végbe. Az ófalui fillitsorozatot ópaleozóos korúnak tekinti. Vadász E. szerint a metamorf alaphegység „jellegzetes szerkezeti irányvonala ÉÉK — DDNy”, amit az aplit- és egyéb telérek jeleznek. A gránit kora szerinte új- paleozóos. i. ábra. A dunántúli pemi előtti képződmények felszíni kibúvásainak térképe. Jelmagyarázat: i. Prevarisztid képződmények, 2. Varisztid képződmények 0ua. 1. KapTa BbixoflOB nonepMCKHx oőpa30BaHníí b 3aflyHa8mnHe. Yojiobhuc o6o3HaieHH)i: 1. XloBapaccKHe 0őpa30BaHHB, 2. BapHCKHe o6pa30BaHHn Kiss J. adatai alapján az erdősmecskei szulfidnyomos erek csapása uralkodóan ÉÉK 150, erősen változó egészen 6o°-ig. Csalogovits I. nagyszámú kőzetrés- és telériránymérést végzett a gránit- területeken. Adataiból ítélve az aplittelérek leggyakrabban ÉÉK-i és KÉK-i, ritkábban ÉK-i, jóval ritkábban ÉÉNy-i és NyÉNy-i csapásúak. A kőzetrésmaximumok ugyancsak eléggé változók. Leggyakoribb a KÉK-i, ritkább az ÉÉK-i és NyÉNy-i csapású maximum. A szerző szerint a gránitra KÉK-i csapású nyomottság vagy palásság jellemző. Vizs- gálatai alapján Csalogovits I. arra a következtetésre jutott, hogy az aplit jóval fiatalabb a többi kristályos kőzetnél. Szerinte az utóbbiak ópaleozóos korúak, míg a leukokrát telérek a varisztid orogenezissel kapcsolatban jöttek létre. A tektonikai csapást állandónak (KÉK) tartja az ópaleozoikumtól napjainkig s feltételezi, hogy ezen a vidéken húzódik át a Vardar-öv ÉÉNy-i csapású folytatása. Bállá: A Dunántúl perrn előtti szerkezetéről 17 A felsorolt adatok meglehetősen ellentmondóak. Sajnos még igen kevés az ismeret- anyagunk a metamorf összlet települési viszonyairól. Saját megfigyeléseink szerint Erdősmecske falu közepe táján a paragneisz palásságának csapása ÉÉK 20 °, de észak felé, a diszlokációs övhöz közeledve KÉK 6o° lesz, ez azonban lehet a mezozoikum rá- tolódásának is eredménye. Az alábbi következtetéseket főleg Csalogovits I. gazdag mérési anyagából és saját megfigyeléseinkből vontuk le. Véleményünk szerint a legmeglepőbb, hogy az aplittelérek zöme részint ÉÉK-i, részint KÉK-i esapású. Az előbbi irányt feltehetően a metamorf összlet eredeti palás- ságának felel meg, míg az utóbbi ezzel hegyes szöget (kb. 40°) zár be. Igen kevéssé való- színű ennek alapján, hogy a két irány nyírásos eredetű töréspárt jellemez, ebben az eset- ben ugyanis a palásságnak az egyik szögfelezővel kellene egybeesnie. Az ÉÉK-i esapású palásság síkjába eső telérek képződésére kétféle magyarázat látszik valószínűnek. 1. A telérek közvetlenül a palásságot létrehozó oldalnyomás megszűnte után bekövetkező rugahnas ellenhatásként jelentkező tágulás során nyomultak be, amikor természetszerűleg a legkisebb ellenállású síkok mentén jöttek létre hasadékok. Ebben az esetben a regionális metamorfózis és a telérek egyazon orogén szakasz termékeinek is tekinthetők. 2. A telérek a palásságot létrehozó erő térétől eltérő irányú nyomás hatására keletkezett hasadékokat töltenek ki, amelyek a kőzetekben már meglevő legkisebb ellen- állású síkok mentén keletkeztek. Ez esetben a metamorfózis és a telérlcépződés nem jöhe- tett létre ugyanazon orogén szakaszban. A KEK-i esapású telérek, mivel a palássághoz viszonyítva ferde helyezetitek és szerkezetükben nem mutatták ki az oldalnyomás hatását, feltétlenül fiatalabbak a palá- sodást létrehozó regionális metamorfózisnál. Tekintve, hogy a különböző esapású telérek kőzetanyaga és kora azonos, az ÉÉK-i esapású telérek képződésére vonatkozóan a má- sodik magyarázatot kell elfogadnunk. Minthogy a telérek a már migmatitosodott össz- letben települnek, egyetértünk Csalogovits I. következtetésével, mely szerint az alapgránitot létrehozó palingenezis egy régebbi orogén szakasz kísérő folyamata. Ha helytálló Szádeczky-Kardoss E- és Jantsky B. feltételezése, hogy a kálimetaszomatózis az aplittelérekhez kötődik, úgy ezt a folyamatot nem igen lehet közvetlen genetikai kapcsolatba hozni a migmatitosodással, vagy pedig szükséges lessz ez utóbbit két szakaszra bontani. Összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy a mecseki kristályos alap- hegység eredeti szerkezeti csapása valószínűleg ÉÉ K-i. B a 1 a t o n m e 1 1 é k A kristályos alaphegység a Balaton északi partján és a Balatontól keletre a Velencei-tóig néhány egymástól elszigetelt foltban jelentkezik a felszínen, melyek szer- kezeti viszonyait különböző részletességgel vizsgálták. 1. A Velence— Pátka közötti keskeny palaöv szerkezetére jellemző a különböző elvetési magasságú és irányú törések sokasága. V e n d 1 A. és Teleki G. adatai szerint a fillitösszlet általában a gránittól kifelé dől, amit a gránitbenyomulás következményének tartanak. A palasorozat szerkezetét részletesebben csak Pátka környékén vizsgálták. A gránit - pala határ csapása itt Kiss J. és Kaszanitzky F. adatai szerint ÉÉK 15 — 25 °. Két törésrendszer mutatható ki: az idősebb csapása ÉÉK és párhuzamos a kontaktussal, a fiatalabb iránya ÉNy-i, pontosabban NyÉNy-i. Gokhale N. W. nagyszámú mérése alapján a pátkai fillit rétegdőlése DNy 220°/8o°. A rétegsíkok mentén gyakoriak a csúszási felületek vízszintes karcokkal és sok törés is követi ezt az irányt. 2 Földtani Közlöny 18 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet annál is inkább mivel a gránitbenyomulás minden bizonnyal erős változást okozott. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a részletesen megvizsgált pátkai területrészen az idősebb törésrendszer ÉÉK-i csapású. 2. Szabadbattyán és Polgárdi között a Somlyó- és Szár-hegyen kristályos mészkő ismeretes. Id. D ó c z y. h. szerint a Szár-hegyen ÉÉK 30 ° csapású lapos boltozat látható, a Somlyó-hegyen pedig ÉK-i csapású szűk sziklinális. V e n d 1 A. a Somlyó-hegyen KÉK-i csapású erősen összenyomott szinklinálist látott, amelyet két ÉÉK-i csapású aplittelér szel át. A magmabenyomulást a gyűrődés- sel hozza kapcsolatba. Teleki G. ÉÉK-i csapású antiklinálisokat tételez fel. A mészkövet az alább tárgyalt fillit összletnél idősebbnek, devon korúnak tartja. Kiss J . szerint a somlyó-hegyi kristályos mészkő KÉK-i csapású antiklinálist képez, amelyet kvarcporfír tör át ÉNy-i ér ÉK-i csapások mentén. Szerinte a mészkő diszkordánsan települ az alsókarbon agyagpalaösszletre, s így kora valószínűleg felső- karbon. A magma benyomulást a gyűrődés utánra teszi s ugyancsak a velencei gránittal hozza kapcsolatba. Földvári A. adatai alapján a kristályos mészkő tektonikusán érintkezik az alsókarbon agyagpalaösszlettel és egy ÉK — DNy irányú csónakszerű szinklinálist alkot rajta. A mészkő erőteljes, néhol zavaros gyűrődéséről ír, amely után egy következő szakaszban keletkeztek a V e n d 1 A. által említett boltozatok. A tárgyalt megfigyelések alapján a kristályos mészkő tektonikai csapása való- színűleg KÉK-i. Úgy látszik, ÉÉK-i csapású tektonikai elemek is előfordulnak itt. 3. Úrhidán a rosszul feltárt fillit és kvarcit Teleki G. véleménye szerint lapos ÉK — DNy csapású antiklinálist és szinklináhst alkot. 4. Füle község mellett a Kő-hegyen Teleki G. szerint egy permi homokkőből és konglomerátumból felépített É — D (ÉÉK — DDNy-hoz közelítő) irányú antiklinális magjában fillit búvik ki a felszínre. Szerkezetéről közelebbi adat nem áll rendelkezé- sünkre. 5. Balatonfőkajár mellett a Somlyó-hegyen Teleki G. egy nagy és egy kisebb ÉÉK-i csapású aszimmetrikus felépítésű antiklinálist mutatott ki a fillitösszletben. A Bánya-hegyen ugyanő kisvastagságú lösztakaró alatt kutatóaknákban két keskeny antiklinálist észlelt a fillitben. 6. Alsóőrs — Dovas környékén több foltban jelentkeznek a fillitkibúvások, akár- csak a fülei Kő-hegyen, itt is permi homokkő — konglomerátum alatt. Az általános szer- kezeti csapás Teleki G. szerint ÉÉK — DDNy s megegyezik a permi üledékekével. 7. Révfülöp környékén hasonló fillitsorozat ismeretes, szerkezetükre vonatkozó adatot azonban nem találtunk. A felsorolt megfigyelések és következtetések alapján meglehetősen nehéz egysé- ges képet kialakítani, azonban az ÉÉK-i irányú szerkezeti elemeknek a KÉK-i csapá- súaktól független jelenléte kétségtelen. A fiatalabb, mezozóos összletekben ÉÉK-i irányú elemek csak a Dunántúli Középhegység déli szélén jelentkeznek, törések formájá- ban, s a hegység belső részeiben nem ismeretesek. így, bár ezek a jelek szerint az alpi orogenezis során is kiújultak, azonban nem jellemzők rá. Ezért Teleki G. nyomán azt valljuk, hogy a kristályos alaphegység szerkezeteinek csapása ÉÉK — DDNy. Az említett kutató ugyan feltételezi, hogy ez az irány másodlagos keletkezésű s az alpi tek- tonikai erőtér ÉNy — DK irányú nyomóereje hatására bekövetkezett elfordulással jött létre az eredeti közel É — D (ÉÉNy — DDK?) irányból, véleményünk szerint azonban ez meglehetősen erőltetett magyarázat, amelyre a szerzőnek azért lehetett szüksége, mivel azonosítani próbálta az általa egységesnek vélt Aisóőrs— Velencei paleozóos szelvényt Bállá: A Dunántúl perm előtti szerkezetéről 19 Ezeknek az adatoknak alapján nehéz véleményt mondani a fillit eredeti csapásáról, a Moravikumival s itt kereste az összekötőkapesot az utóbbi és a Rodope között. A kristályos alaphegység ÉÉK-i szerkezeti főirányával kapcsolatosan proble- matikusnak tűnhet a Polgárdi — Szabadbattyán közötti mészkő tektonikája, valamint a perm és a kristályos alaphegység szerkezeteinek viszonya. 1. A kristályos mészkő a bányabeli és külszíni mesterséges feltárások adatai sze- rint KÉK-i csapású ÉÉNy felé átbuktatott erősen összenyomott redőket alkot. Véle- ményünk szerint azonban az eddigi megfigyelések alapján erősen kétséges a kristályos mészkő fillitösszletliez tartozása. A felszíni kibúvásokban a terrigén-iiledékes eredetű fülitösszlet mészkő nélkül települ, ez utóbbi feltárásai úgyszintén elszigetelten állnak. Ebből kiindulva megfontolandónak tartjuk egyrészt Kiss J. nézeteit, melyek szerint az említett kristályos mészkő az alsókarbon vizéi emeleténél fiatalabb; talán célszerű lenne összevetni ezeket a kőzeteket a karádi i. sz. mélyfúrásból kikerült faimás felső- karbon mészkővel és megvizsgálni, nem azonosítható-e a kettő. Másrészt azonban az intenzív gyűrődés valószínűleg e feltevés ellen szól, s ennek alapján talán id. R ó c z y L. okfejtése lenne elfogadható, mely szerint a kristályos mészkő a fillitösszletnél idősebb. A kérdés tisztázásáig nem látjuk célszerűnek a kristályos mészkőredők csapását figye- lembe venni a prevarisztid alaphegység tektonikai vizsgálata során. 2. Teleki G. adatai szerint a perm és a metamorf összlet között diszkordancia van, a szerkezetek csapását azonban azonosnak találta. Ez ellentmond a jelenleg általá- nosan elfogadott nagyszerkezeti elképzeléseknek, amelyek szerint a perm a Dunántúlon az alpi ciklus kezdőtagja. Kifejlődése (kontinentális vörös összlet evaporitok nélkül) alapján azonban a perm orogén formációnak minősíthető, amely a varisztíd gyűrődés befejező szakaszában jött létre. íly módon átmeneti helyzetű s szerkezetében esetleg mindkét ciklus bélyegei felismerhetők lennének egy részletesebb vizsgálat során. Emellett, mivel közvetlenül az alaphegységre települ, annak esetleg kiújuló szerkezeteit természet- szerűleg követi. így tehát az a körülmény, hogy a perm Teleki G. megfigyelései szerint a mezozoikumtól idegen szerkezetek felépítésében vesz részt, nem lehet akadálya annak, hogy a kristályos alaphegység ÉÉK-i tektonikai irányítottságát elfogadjuk, annál is inkább, mivel az erre vonatkozó adatokat tudomásunk szerint újabb részletes helyszíni vizsgálatok nem cáfolták. A kristályos alaphegység KÉK-i szerkezeti csapásának bizonyítása során nagy 2. ábra. F üle kömyékének domborzati viszonyai. Az alap szintvonalak 50 méterenként 0u. z2. PejibetJ) oxpecTHocTefi cena ione. OcHOBHbie ro- pn30HTann npoBeAeHbi Bepe3 50 m 20 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet 3. ábra. A I^ovas — Alsóörs környéki fillitkibúvások szerkezeti morfológiai helyzete. Jelmagyará- zat: 1. Fillit, 2. Feltételezett törésvonal. Az alapszintvonalak 50 méterenként 0uz. 3. CTpyKTypHo-MoptfionorHMecKoe nonoHceHHe bmxohob (jjnn/mTOB b pafioHe ce/i JIoBam n Anbuioepm ycnoBHbie o6o3HaneHHa: 1. Onnam-bi, 2. ripennojiaraeMbie pa3pbiBHbie HapymeHHa. Ochobhh ropH30HTann ripoBefleHbi nepe3 50 M jelentőséget szoktak tulajdonítani a jelenlegi morfológiának. Részletesebben megvizs- gálva ezt a kérdést, a következő megállapításokra juthatunk. r. Balatonfőkajár és Füle környékén a paleozios képződményekből felépített magaslatok (Somlyó-hegy, Bánya-hegy és Kő-hegy) határozott ÉÉK 20° csapású vonu- latot alkotnak (2. ábra), amelyet feltehetően mindkét oldalról törésvonal határol. Bállá: A Dunántúl perm előtti szerkezetéről 21 2. A Balaton északi partvonala Balaton akaii és Alsóőrs között meglehetősen egye- nes (a Tihanyi-félszigetet leszámítva) és KÉK-i irányú. Minden valószínűség szerint törést követ. Alsóörsnél azonban hirtelen ÉÉK-i irányt vesz fel, s aligha tekinthető véletlennek, hogy éppen ezen a szakaszon búvik a felszínre a kristályos alaphegység. Feltehetően itt egy kiújuló idősebb törés húzódik, amely a jelenlegi morfológiában a Fűzfői-öblön túl Várpalota felé szépen követhető (3. ábra). 3. Ugyancsak nem tekinthető véletlennek, hogy Révfülöp és Zánka között a partvonal egyenes lefutású és ÉÉK-i irányú, s pont ezen a szakaszon ismét fillit-kibúvá- sok találhatók. így tehát a fillitösszlet a jelenlegi morfológiában nem KÉK-i, hanem ÉÉK-i csapású vonulatokat alkot. Az említett geomorfológiai meggondolások a Teleki G. által elvégzett szerkezeti vizsgálatokkal együtt a következőképpen értelmezhetők. A kristályos alaphegységre jellemző ÉÉK-i csapás a Magyar Középhegység előterében ott ahol a prevarisztíd képződmények a felszínen vagy felszínközeiben vannak, közvet- lenül érzékelhető a jelenlegi szerkezeti képben és morfológiában. Északabbra azonban a mezozoikumban ezek a törések elhalnak, hogy helyet adjanak az e szerkezeti emeletre jellemző fiatalabb irányoknak. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a balaton melléki prevarisz- tikum jellemző csapása valószínűleg ÉÉK-i. Soproni hegység Szerkezetéről igen kevés adat áll rendelkezésünkre. Vendel M. szerint a kristályos alaphegység tektonikai csapása É— D és ÉNy — DK között változik, a dőlésirány főleg K-i és ÉK-i. A palásság síkjában gyakori a vona- lasság. A gyűrődés a breton szakaszban vagy még régebben ment végbe. A hegység érdekes jellegzetessége az ÉÉNy-i csapású töréses övékhez kötött magnézium-ineta- szomatózis, amelynek eredményeképpen leuchtenbergites leukofilht keletkezett. Ez a folyamat egy fiatalabb gyűrődési szakaszban mehetett végbe, amelynek hatása esetleg sokat változtathatott a hegység szerkezeti irányítottságán. Vadász E. említi, hogy a hegység valamennyi átalakult kőzetén ÉÉK 30 0 irányú vonalasság észlelhető. A palásság síkjába eső vonalasság lehet párhuzamos a redőtengellyel és lehet merőleges rá, így ez az adat önmagában keveset mond. Nehezen összeegyeztethető azonban az állandó ÉÉK-i vonalasság a Vendel M. által említett ÉÉNy-i csapással. így tehát a soproni prevarisztikum eredeti szerkezeti irányítottsága nem világos. A leichtenbergitesedés, már átalakult kőzeteket érintett, ezért az ÉÉNy-i csapású szer- kezeti elemek nem feltétlenül jellemzik a kristályos alaphegység eredeti csapását. Lehet- séges, hogy az ÉÉK 30 0 irányú vonalasság az elsődleges redőtengelyekkel párhuzamos, s igy a prevarisztikum tektonikai főirányát jelzi. Részletesebb vizsgálati eredmények közléséig azonban célszerűnek látjuk e problémát függőben hagyni. Összegezve megállapíthatjuk tehát, hogy a dunántúli kristályos alaphegység tektonikai főiránya valószínűleg ÉÉK, amit elég megalapozottsággal tételezhetünk fel a mecseki és balatomnelléki kibúvások esetén és előzetesen valószínűsíthetünk a soproni kristályos képződményekre. II. Varisztíd szerkezeti emelet Kőszegi-hegység Az epizónás metamorf sorozatot zöldpala, meszescsillámos pala, fillit, kvarc- fillit, kvarchomokkő stb. építi fel. Földvári A., NoszkyJ, SzebényiE. és Szentes F. szerint a szelvény legalján települő cáki konglomerátumban levő mész- 22 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet kőtörmelék a közeli ausztriai területeken ismeretes faunás középsődevon mészkővel azonos s igy az összlet csak ennél fiatalabb lehet. Kőzettani analógiák alapján az alpi felső- karbonnal vagy permokarbonnal párhuzamosítható. A hegységben intenzív gyűrődés mutatható ki. A redőtengelyek csapása 160 — i8o° között változik, dőlésük általában DDK-i 5 — io° alatt. így tehát a Kőszegi- hegységben a varisztíd képződmények elsődleges szerke- zeti iránya biztosan ÉÉNy-i. Ennek ismeretében a soproni ÉÉNy-i csapású leuchtenbergitesedett övékről is feltételezhetjük, hogy azok a varisztikumban keletkez- tek, s talán egykorúak a vas-hegyi szerpentinittel és talkummal. Velencei hegység A gránit kora Jantsky B. szerint vízéi emelet utáni. A biotitból kálium- argon módszerrel meghatározott abszolút kor — 360 millió év — egyezik Európa más varisztikus gránitjainak korával. Mivel metaszomatikus jelenségek csak korlátozottak, ezért ez az adat a kőzet korának vehető és igazolja Jantsky B. következtetését. A gránit települési formája intruzív tömzs; kontakthatása gyenge, a zárványok nem olvadtak be; összetételét illetően a gránit erősen savanyú, alumíniummal túltelített, differenciációja igen gyenge; a telérek között a gránitporfír és az aplit uralkodik, pegma- tit- és melanokrát kőzettelér igen kevés van, az előbbi egyszerű ásványos összetételű. Mindezen jellegek alapján a velencei gránittömzs szubvulkáni alakulatnak tekinthető. A gránit alsó korhatára erősen módosulna, ha a szár-hegyi mészkő Kiss J. feltevését igazolva valóban felsőkarbonnak bizonyulna, mivel a velenceiekkel rokonított aplit- vagy kvarcporfírtelérek szelik át. A gránit felső korhatára — kontaktpala- és turmalinos aplittörmelék jelenléte alapján a pátkai perm konglomerátumban (J a n t s k v) — felsőperül. így tehát a gránit kora a felsőkarbonra vagy az alsópermre esik. A szubvulkáni jelleg alapján az alsóperm kort valószínűbbnek tartjuk, mivel Közép-Európában erre az időszakra esik a legintenzívebb szubszekvens vulkanizmus, amelyet Stíllé prototípusnak tekintett a magmatizmus ezen fajtájának elkülönítése- kor. Hazánkban a mecseki alsópermben ismeretes kvarcporfír. A Jantsky B. által a velenceivel párhuzamosított gemerid-gránitok kora ugyancsak perm és kőzettanilag rokonságban vannak az itteni perm korú vulkánitokkal. A gránit alsóperm kora ugyancsak ellentmond az általános nagyszerkezeti elkép- zeléseknek, melyek szerint a perm és a mezozoikum a Dunántúlon egységes ciklust képvisel. Mint a balatonmelléki prevarisztikum tárgyalásánál említettük, a perm kifejlő- dését és földtörténeti helyzetét tekintve típusos orogen formáció, s mint ilyen, természet- szerűleg asszociál savanyú szárazulati vulkánitokkal és szubvulkáni gránitintruziókkal időben és térben, bár az utóbbi kapcsolat csak nagyobb szerkezeti egységeken belül ér- vényesül. A perm és mezozoikum közötti szerkezeti viszony részletesebb tanulmányozása alaposabbá tehetné ismereteinket hazánk földtani fejlődéstörténetéről. A velencei gránittömzs belső szerkezetére nézve J a n t s ky B. elképzelései helyett Teleki G. nagyszámú mérés alapján levont következtetéseit tartjuk elfogad- hatónak, annál is inkább, mivel azokat Mészáros M. újabb mérései is alátámasztják. Mivel a jelenlegi földtani irodalomban általában Jantsky B. állításait fogadták el, szükségesnek látjuk részletesebben megvizsgálni a kérdést. A magmás gránitintrúziók, amelyek közé a Velencei-hegység gránittömzse is tar- tozik, külső deformációs erőtér által meghatározott szerkezeti fejlődésében két szakasz különböztethető meg: 1. A folyékony fázis prototektonikájára egyéb szerkezeti elemek között jellemző az intruzív test vonalassága és az ennek következtében valamivel később létrejövő elválás. Kisméretű gránitintrúziókban a vonalasság általában párhuza- mos a regionális tektonikai csapással. Az ún. legjobb elválás adja a leggyakoribb síkokat. Bállá: A Dunántúl perm előtti szerkezetéről 23 melyek függőleges helyzetűek és párhuzamosak a vonalassággal. Az ún. legrosszabb elválás ritka síkokat ad, melyek szintén függőlegesek, de a vonalasságra merőlegesek. Végül az ún. rétegmenti elválás (padosság) vízszintes helyzetű és párhuzamos a vonalassággal. 2. A szilárd fázis prototektonikájára egyebek között egy sor Iszakításos eredetű kőzetrés jellemző. Ezek egy részét kőzet- és hidrotermális t e 1 é r e k töltik ki, melyek 85 — 90% - a általában merőleges a vonalas- ságra, azaz a tektonikai csapásra. A Velencei-hegység esetében a prototektonika elemeinek csapása Teleki G . szerint a következő (4. ábra): vonalasság (nyúlás) és legjobb elválás legrosszabb elválás és telérek - ÉÉNy - DDK, - KÉK - NyDNy. E í í vi L . 1 1 1 1 i 1 í ^ 1 1 1 ^ 1 C) 4. ábra. A Velencei-hegy ségi gránit prototektonikai elemeinek csapása Teleki G. (1936 — 38) szerint Jelmagyarázat: A) A nyúlás főiránya rózsával ábrázolva, B) Elválási rózsa: r. jó elválás, 2. rossz elválás, C) Telérrózsa: sötét = gránitporfir és aplit, világos = kvarc 0uz. 4. ripocTHpaHHe aneMeHTOB npoTOTeKTOHHKH BeneHqeücKHx rpaHHTOB, no T. T e n e k h (1936 — 38’ III.). y c rí 0 b h bi e o6o3HaneHHn: A) JfHHefíHOCTb, B) Orne/ibHOCTb: 1. HaHjryqruan, 2. HaHxyAuian> IC) WHJibi: TeMHoe rpaHHT-noptjwpoB h annnTOB, cBemoe KBappeBbie A vonalassággal kapcsolatban Teleki G. külön megjegyzi, hogy „mikrosz- kóposán a kőzet ugyan irányolatlan szemcsés benyomást tesz, és a terepen csak kevés helyen sikerült beméréseket eszközölnöm”. Ez adhatott alapot Jantsky B. állítá- sának, mely szerint a gránitban orientált szerkezet nem figyelhető meg. Teleki G. irányítottan begyűjtött kőzetmintákból három egymásra merőleges síkban készített csiszolatokat, melyekből nagyszámú mérés alapján kapott átlagértékeket. Az általa meg- állapított vonalasságot és annak irányát igazolják Mészáros M. mérései is. Mivel a többi prototektonikai elem teljes összhangban van a vonalassággal, ezért nyugodtan el- fogadhatjuk Teleki G. következtetését, mely szerint a Velencei-hegység tektonikai csapása, ellentétben a jelenlegi morfológiával, ÉÉNy-DDK. Nem tartjuk helytállónak Jantsky B. feltevését a gránittömzs eredeti ÉK — DNy irányban elnyúlt alakjáról. Teleki G. mérései szerint a padosság és vonalasság helyzete a hegység déli szélének közepetáján közel vízszintes, míg innen ÉÉNy felé egyre meredekebb ÉÉNy-i dőlést vesz fel. ÉK -és DNy felé a padosság ugyancsak kifelé dől. Végeredményben ez a gránittest többé-kevésbé koncentrikus, eredeti intruzív boltozat- szerkezetét bizonyítja, a déli szárny utólagos mélybesüllyedésével. N. W. G o k h a 1 e mérései alapján megállapítható, hogy a környező fillit kőzet- rései jórészt ugyanazon erőtérben keletkeztek, mint amelyben a gránitmagma megszi- lárdult. Ugyanis, ha az általa közölt diagram három fő maximumának elhelyezkedését (5. a. ábra) összehasonlítjuk az M. Gzovszkij által nagyszámú szerkezet tanul- mányozása alapján szerkesztett hosszanti hajlítással létrejövő antiklinálisokra jellemző 24 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet nyírásos kőzetrések diagramjával (5b. ábra), megállapíthatjuk, hogy a pátkai fillit szer- kezete is az ÉÉNy— DDK -csapást igazolja. A mérési adatokból ily módon levonható az a következtetés, hogy a diagram hosszanti nyomásra létrejövő antiklinális DNy-i szárnyára jellemző, ahol a rétegdőlés 80 0 körüli. A kőzetrések rétegződéshez viszonyított helyzete igen kevéssé függ a réteg- dőléstől, ezért a sztereogram redőtengely körüli elforgatásával meghatározható a kőzet- rések valószínű települése bármilyen feltételezett rétegdőlés esetére. így pl. az említett antiklinálisnak a tetején, ahol a rétegek vízszintesen települnének, a kőzetrések csapása a redőtengelyhez viszonyítva átlós helyzetű lenne (6a. ábra). Ez a tény arra mutat, hogy a rétegterhelésből eredő függőleges nyomás a tektonikai oldalnyomáshoz viszonyítva nagy volt, s ezért a legkisebb nyomóerő vízszintes lett. Ellenkező esetben ez utóbbi függő- 5. ábra. A pátkai fillitek kőzetréseinek eredete. Jelmagyarázat: A) A fillit sztereogramja N. W, Gokhale nyomán, 210 mérés, izovonalak 1,2,5, 10% ; B) Hosszanti nyomásra létrejövő antiklinális DNy-i szárnyának típusos sztereogramja M. V. Gzovszkij nyomán; 1. Rétegződés, 2. Nyírásos kőzetrések, 3. Az antiklinális tengelye 0uz. 5. TeHe3HC CTpyKTypbi (jjmuiUTOB 6jih3 c. flaTKa, BeneHueüCKne ropbi. YcjioBHbie oő03Ha q e h h a: A) flnarpaMMa TpeinHHOBaTocTH ())hjtjihtob, no gamibiM H. B. r OKxaja, 1964. 210 3aMepoB h30jihhhh — qepe3 1, 2, 5, 10% ; B) HnarpaMMa TpeinHHOBaTocTH, THnn*maH nnn 103 Kpbina aHTHKJiHHaji- npoflonbHoro H3rn6a, no AaHHbiM M. B. FaoBCKoro; 1. CnoncTocTb, 2. TpemHHbi CKajibiBaHua, 3. Ocb aHTHKnn«anM leges lett volna, ami ebben a helyzetben a nyírásos kőzetréspárnak az antiklinális tenge- lyével való párhuzamosságában tükröződne (6b. ábra). Ugyanebben a vízszintes réteg- dőlésre visszaforgatott helyzetben megállapíthatjuk, hogy a nyírásos kőzetpréspár által bezárt hegyesszög szögfelezője vízszintes és egybeesik a redőt létrehozó erőtér fő nyomó- irányával. Ez arra mutathat, hogy a tektonizmus idején a fillitösszlet ridegen viselkedett, azaz már metamorfizált állapotban volt. Ellenkező esetben, vagyis képlékeny igénybe- vétel során a nyomóerő a képződő nyírásos kőzetréspár tompaszögében helyezkedne el. Mint láttuk, a gránittömzs szubvulkáni képződési mélysége minden valószínűség szerint kicsi volt, ami a jellegből következik. így tehát a rétegterhelés sem lehetett nagy. A kőzetrésmaximumok helyzetéből kitűnik, hogy ehhez viszonyítva a tektonikai oldal- nyomás még gyengébb volt, ami jó összhangban van a gránit nehezen észrevehető vona- lasságával. A kőzetrés-mérések értékelése alátámasztja Jantsky B. azon következtetését, hogy a Velencei-hegység palaburka már a gránitbenyomulás előtt regionális metamorfó- Bállá: A Dunántúl perm előtti szerkezetéről 25 zison ment át. Az előző szakaszban bekövetkezett képlékeny deformáció során keletke- zett kőzetrések nehezen rögzíthetők, akárcsak a balatonmelléki fillitösszletben, ezért a sztereogramban nem szerepelnek. Mecsek A gránit biotitjának abszolút korát kálium-argonmódszerrel 335 millió évben hatá- rozták meg, ami Európában a varisztíd orogenezisnek felel meg. A hegységben széleskö- rűen elterjedt metaszomatikus folyamatok azonban kétségessé teszik e kor megbízható- ságát a gránit egészére nézve. A prevarisztíd képződmények tárgyalása során láttuk, hogy az aplittelérek egy jelentős része KÉK-i csapású. Jórészt az erősebben gránitosodott övben települnek, ahol az anatexis eredményeképpen a kőzetek szövete homogenizálódott. Mint a Velencei- hegység esetében is láttuk, a telérek általában merőlegesek a tektonikai csapásra, mivel ű; A rétegterhelés nagyobb az oldalnyomásnál az oldalnyomásnál 6. ábra. Nyírásos eredetű kőzetmaximumok helyzete hosszanti nyomásra létrejövő antiklinális tetején M.V. Gzovszkij nyomán. Jelmagyarázat: A) A legkisebb nyomó igénybevétel főtengelye B) A közepes nyomó igénybevétel főtengelye, C) A legnagyobb nyomóigénybevétel főtengelye, Jelmagyarázat mintáz 5. ábrán 0uz. 6. riojioweHHe MaKCHMyMOB TpemnH CKanbiBaHHH Ha CBone aHTHKJiHHajiH nponojibHoro H3i-H6a, no M. B. r30BCKaMy. YcnoBHbie o6o3HaieHH«: A) rnaBHan ocb ge(j)opMaunH, coBnagaioman c HanpaBneHHeM MHHHMa/ibHoro OKHMaiomero Hanpn>KeHHH, B) TnaBHan ocb nefjiopMauHH, coBnanaioman c HanpaBneHHeM npoMewyTOMHoro c>KHMaiomero Hanpa>KeHHH, C) rnaBHan ocb neijjopMauHH, coBnagaioman c HanpaBneHHeM MancHManbHoro c>KHMaiomero HanpnweHHH; a) BepTHKanbHan Harpy3Ka ot Beca nopon öonbuje őoKOBoro AaBneHHH, b) BepTHKanbHan Harpy3Ka ot Beca nopon MeHbme öokoboto naBneHHn. ripoBHe o6o3HaMeHHH Kan Ha <))Mr. 5. az oldalnyomással párhuzamos irányú kőzetréseket töltik ki. Ezért a Mecsekben is fel- tételezhető a varisztíd szerkezet ÉÉNy— DDK csapása. Az ÉÉK — DDNy lefutású aplittelérek is feltehetően e korúak, s mint láttuk, az előző gyűrődés során más erőtérben létrejött palásságot vagy egyéb analóg szerkezetet jelzik. így tehát a szerkezeti irányok és az abszolút kormeghatározás eredménye alapján feltételezhető, hogy a varisztíd orogenezis során a mecseki kristályos alaphegységben jelenlevő és újonnan keletkezett hasadékokba gránitmagma nyomult és aplittelérek alak- jában szilárdult meg. Ezt a folyamatot valószínűleg bizonyos fokú átkristályosodás, eset- leg kálimetaszomatózis kísérte, amelynek eredményeképpen az alapgránit ásványaiból kálium — argon módszerrel meghatározott abszolút kor a varisztíd orogenezisre esik, bár a kőzet valószínű földtani kora kaledóniai vagy még idősebb. Teleki G. vizsgálatai arra engednek következtetni, hogy az alaphegység szer- kezetében a harántirányú (KÉK-i) aplittelérekeu kívül még egyéb tektonikai elemekben 26 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet is föllelhető az ÉÉNv-i csapású varisztíd erőtér hatása (nyúlás, kőzetrések?). Részletes helyszíni szerkezeti vizsgálatokkal nagyban elő lehetne segíteni a probléma megoldását. Véleményünk szerint a meglevő adatok alapján is leszögezhető, hogy a varisztíd tektonikai erőtér főiránya a Mecsekben valószínűleg ÉÉNy— DDK volt. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a dunántúli .varisztíd szerke- zeti emelet tektonikai csapása feltehetően egységesen ÉÉ Ny — DDK. A mezozóos üledékgyűjtők és szerkezeteik erre merőlegesen helyezkednek el KEK — NyDNy irányban. A dunántúli perm előtti képződmények felszíni kibúvásainak t D 7. ábra. A S t i 1 1 e-féle fő szerkezeti irányok a Dunántúlon 7. rnaBHbie TeKTOHHwecKHe HanpaBneHHH r. LU t n jt ji e b 3aAynafímHHe. PefÍHCKoe (ao BapnccKoe fepuHHCKoe (BapnccKoe), PyAnoropcKoe (anr,nnilCKoe) tektonikai elemzése tehát alátámasztja H . S t i 1 1 e feltevését arról, hogy a Neoid — Balkáni (Pannon-Rodopei) boltozat már a varisztikumban a Cseh-masszívum DK-i folytatásaként jelentkezett. Ugyanígy összhangban van Scheffer V. feltételezésével a Dunántúl — Bácskai paleozóos küszöbről és egyben annak korát az újpaleozoikumban rögzíti. Mint láttuk, a Dunántúl harmadidőszak előtti képződményeiben három szerke- zeti irány különböztethető meg, amelyek H. Stíllé algonkiumi regeneráció előtti ősi lineamentjeivel egyeztethetők. Ezeket a Dunántúl területén rajnai (ÉÉK) csapású prevarisztíd (kristályos alaphegységi) , h e r c i n i (ÉÉNy) csapású varisz- tíd és érchegységi (KÉK) csapású alpi szerkezetek képviselik (7. ábra). így tehát a szerkezeti irányoknak kutatóink többsége által elfogadott öröklődése ősidőktől fogva napjainkig véleményünk szerint nem áll összhangban a perm előtti képződmények szerkezetére vonatkozó meglevő tényanyaggal. Mivel az ÉK-i szektorba két szerkezeti főirány esik, a tektonikai csapások vizsgá- latánál és leírásánál elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk az ÉÉK-i, ÉK-i és KÉK-i irányok megkülönböztetését. Ezáltal pontosabbá és szabatosabbá válnak a leírások, ami nagyban megkönnyíti a különböző szerkezetek genetikai értelmezését. Bállá: A Dunántúl perm előtti szerkezetéről 27 IRODALOM - JlMTEPATyPA AwnipeS, P. JE (1956): CrpyKTypHaa reonorHH. H3A. Mry. — Bállá Z. (1965): A Kővágószőllősi antlklinális fejlődéstörténete. Földt. Közi., 95. kötet, 4. füzet — Csalogovits, I. (1964): De la palingenése calédonienne et des rapports de grande tectonique du Massif de socle cristallin du Sud du Bassin Pannonién (Cisdanubie). Ann. Hist.-Nat. Mus. Hung., Pars Min. et Pál., T. 56. — a y n fa, T. (1962): Bo3pacT h pacnpocTpaHemie reppuHCKOit CHcreMbi b EBpone h A3hh. Tp. X. ceccHH Kom. no onp. a6c. B03p. reon. (JiopMauHii. — Földvári A. (r952): A szabadbattyáni ólomérc- és kövületes karbonelőfordulás. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi., V. — Földvári. A.— Noszky J.-Szebényi E.— Szentes F. (1948): Földtani megfigyelések a Kőszegi hegységben Jel. a Jöv. Mélykút. 1947/48. évi munkálatairól. — GokhaleN. W. ^964): Kőzetszerkezeti vizsgálaton a velencei-hegységi gránitban és kvarcfillitbeu. Földt. Közi., 94. kötet, 2. füzet — F30bckhII, M. B. (1964): IlepcneKTMBbi TeKT0H0(J)M3HKH. JJoku. cob. yq. Ha XXII. ceccHH MTK npoÖJi. 4. TletJiopManHH nopoA h TeKTOHHKa. — X a m h B. E. (1964): 06man reoTeKTOHHKa. Henpa. — H i 1 1 s, É. Sh. (1953): Ontlines of Structural Geology. London, Oroszul. HJ1( 1954. — I v a 1 s k y, J. (1958): Geologie dér Erzlagerstátten dér Zips — Gömörer Erzgebirge (Tschechoslowakei). Geologie, 7., 1., Berlin. — Jantsky B. (1957): A Velencei Uegység földtana. Geol. Hung., Ser. Geol., 10. — Jautsky B. (kézirat): A délbaranyai kristályos alaphegység földtana. (Előadás a MÁFI Mecseki csoportja beszá- molóülésén.) — Kasza nitzky F .(1959): A pátkai kőrakáshegyi érckutatás jelenlegi állása. Földt. Közi., 89. kötet, 2. füzet. — Kiss J. (1951): A szabadbattyáni Szárhegy földtani és ércgenetikai adatai. Földt. Közi. 81. kötet, 7 — 9. füzet — K i s s J. (1954): A Velencei hegység északi peremének hidrotermális ércesedése. Földt. Int. Évi Jel. 1953-ról, I. Budapest — Kiss, J. (1962): A hydrothermal Enrichement of Pb — Zn — Cu in the Erdősmecske Gránité (Mecsek Mountains). Ann. Univ. Sci. Bp., Sect. Geol., V., ig6r. — — ^_K y 3 h e n o b, IO. A. (1964): rnaBHbie ranbi MarMaTHnecKHx KeHne 3tmx bhxoaob, a Tax>Ke CTenenb MeTaiviopi{)H3Ma 11 BemecTBeHHbní coctab CAararomiix nopoA, ho, iKeTCíl, MTO, HeCMOTpH Ha ASüeKO He nOAHyiO H3ylieHH0CTb B TeKTOHimeCKOM OXHOUieHHH 28 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet 3THX BblXOflOB, BCe >Ke MO>KHO nOnblTaTbCH CfleJiaTb BblBOflbl O BepOflTHOM nepBHHHOM npOCTH- paHim aonepMCKiix CTpyKTyp. B pe3yAbTaTe npoBeAeHHofí pa6o™ npocTupaHue AOBapnccKHx h BapnccKiix CTpyKTyp b pa3JiiiBHbix BbixoAax HaM npeAcraBJTjieTCH b cnenyiomeM bhac: K p h c t a ji ji h h e c k h h ^yHAajieHT MeneKCKiie ropbi. npocTnpaHiie cnahueEaTCCTn, noBHAHMOMy, KOHTponHpoBaBineíí MHrMaTHTH3aUHK), CCB-HOe. npiiőajiaTOHbe. 3Aecb HaömonaeTcn HecKOAbKO mcakhx BbixoAOB MeT3Mop<})HHecKHx CJiaHUeB II 3(J)(})y3IIB0B II OAHH II30JlMp0BaHHblfi BbIXOA KpiICTajlJlimeCKIIX H3BeCTHHK0B. no A3H- HblM CTpyKTypHblX IICCJieAOBaHIIH, npOCTIipaHIie 3ne.MeHT0B TeKTOHHKHX TOAIAH (JlHJlJIHTOB B pa3JiimHbix BbixoAax cjieAyiomee: BejieHueíiCKiie ropbi. B pe3yjibTaTe BHeApemiH rpamiTHon warMbi b bhac HHTpy3HB- Horo uiToiKeHHbie (JlHJlJIHTaMH. Ajibuioépm — JloBaui. Oöman HanpaBJieHHOCTb CTpyKTyp CCB-Han. PeBtJnonen. flaHHbix o CTpyKType ({ihjijihtob hct. Ha ocHOBaHiin npiiBeAeHHbix AaHHbix mo>kho npennonaraTb, hto b npiiöajiaTOHbe nep- BHHHoe npocTiipaHne Tonmn $hjiahtob öbino CCB-hbim. B sto.m yöe>KAaioT Hac n reoMopiJiono- riiHecKiie cooőpa>KeHiin. TopKii, cjio>KeHHbie (JmnnirraMH, b paiíoHe EanaTOHiJjeKanpa h cbiojie OTHemiiBO BbiTAHyTbi b CCB HanpaB-ieHiin ((fmr. 2.). Oöiyan BCB HanpaBneHHOCTb ceBepHoro npoőepoKwi 03epa EanaTOH pe3K0 Hapy- uiaeTcn b panoHe Ajibinoépui — JloBaui, Kan pa3 TaM, rAe noABJinioTcn BbixoAbi (Jjhajimtob. npocrapaHiie ropHbix rpnAOM ii jihhhh noöepe>KbA 3Aecb CTaHOBirrcn othctahbo CCB-hum (i{)nr. 3), hto no3BOJineT npeanonaraTb Ha btom ynamce HamiHiie owHBneHHoro ApeBHero pa3JioMa CCB npocTiipaHiin, KOTopbiíí 3aTyxaer k ceBepy b mc3030hckhx OTAOweHHHx ÉaKOHb- ckiix rop, CjMeHHHCb pa3pbiBaMH HHoro (BCB n CC3) HanpaBnemiH. Bo3pac™oe nojio>KeHiie KpiiCTanniiHecKnx hsbccthhkob paiiOHa PIonrapAH — CaöaA- őarrbHH cnopHoe: oahii iix cniiTaioT ApeBHee (Jihajihtob, oSuhho OTHOCiiMbix k AeBOHy hjih k HiDKHeMy najieo30io, Apynie — Mono>Ke Hii>KHero KapóoHa. XlaHHbie oö iix CTpyKType npom- BopemiBbi, noaTOMy b HacTonmeM oö3ope ohm He npiiHiiMajincb bo BHHMaHHe. LLIonpoHCKiie ropbi. flaHHbix Manó, h ohh npoTiiBopeniiBbie. HaömoAaeTcn AHHeiiHan opneHTiipoBKa CCB npocTnpamin, h HMeioTcn CBeAemin o CC3-hoh HanpaBneHHOCTH CTpyx- Typ. HanojKeHHbiíi MarmieBbiií MeTacoMaT03, npnypoHeHHbiii k 30H3m pa3pbiB0B CC3 npocra- paHIIA, B03M0>KH0, CHJIbHO H3MCHHJI CTpyKTypHyiO KapTIIHy. BapHCCKHH CTpyKTypHblil 3 t a >K KecercKiie ropbi. npocTiipamie CKnaAnaTbix CTpyKTyp othctahbo CC3-H0e. Bo3mowho, ynoMHHyTbie 30Hbi 3Toro npocrapaHnn b ÖJin3Jie>Kamiix IlIonpoHCKHX ropax 0AH0B03pacTHbi HM. BeneHueíícKiie ropbi. TeKTOHiinecKan opneHTiipoBKa rpaHirroB, no AaHHbiM AeTanb- Horo H3yMeHiin ahhcíihocth, OTaenbHOCTii, TpemnHOBaTocTii ii opneHTnpoBKn Aaex, CC3-Hoe. MeneKCKiie ropbi. MacTb annuTOBbix Aaex HMeeT BCB npocTupamie. noBHAHMOMy, pac- KpbiTHe cooTBeTCTByioinHx TpemiiH oőycjioBneHO öoKOBbiM AaBJieHiieM, HanpaBJieHHbiM BAOJib hhx. Tan hto HanpaBneHHOCTb nojin Ae^opMaumi cxopee öbuia CC3-hoíí. AnmiTbi, Bepomnee Bcero, b03hhkah b BapuccKoe Bpe.Mn. Ha 3to yKa3biBaeT aöconioTHbiii B03pacT nopoA (335 mah. neT), cooTBeTCTByiomnH b EBpone BapnccKOMy oporeHe3y. Oőoöman npiiBeAeHHbie AaHHbie, mowho npeAnonaraTb, hto TeKTOHnneCKoe npocTii- pamie AOBapiiccKiix n Bapiiccnux o6pa30BaHiiíí öbino OTnHHHbiM ot coBpeMeHHoro anbnuíí- CKoro. Haiiőonee BeponTHbiM npocnipaHHeM AOBapHCCKnx CTpyKTyp 3aAyHaíimnHbi mw chh- Tae.M CCB-Hoe, a BapuccKiix — CC3-Hoe. 3tii HanpaBnemin cooTBeTCTByioT npocTHpamno ApeBHenuiux nnHeaMeHTOB EBponbi, OTMeneHHbix V. LUTHnne. ÚRKÚT ÉS EPLÉNY MANGÁNTERÜLETEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA Dr. cseh Németh József* (3 ábrával) Összefoglalás: A Bakony-hegység ipari értékű mangántelepei két területen, Úrkúton és Eplényben vannak bányamüveletekkel feltárva. A két terület földtani felépítésében sok azonos vonás mellet eltérés is van. Úrkúton az elsődleges kiválások mangánkarbonátos formában történtek, folyamatos üledékképződéssel, a maugánösszlet konkordáns településű. Eplényben a kiválások mangánoxidos és mangánkarbonátos formában történtek, a középső- és felsőliász határon üledékképződési hiány van, a mangánösszlet díszkor- dánsan települ. Mindkét mangánérces területen képződési szabályszerűség ismerhető fel. Az anyag szállítása DK-i irányból történt, a felszínen levő Mecsek- és Bakon y -hegységek közötti alaphegység lepusztuló anyagából. A Bakony-hegység jura rétegösszlete a középsőliásztól kezdődően a magasabb jura tagokig mangános közbetelepüléseket tartalmaz, amelyek közül a felsőliászban képződött mangántelepek műrevaló kifej lődésűek. Ezek a mangántelepek a jura vonulat DK-i peremén két területen, — egymástól elég nagy távolságra, — Úrkúton és Eplényben van- nak bányaműveletekkel feltárva. Az ide telepített üzemek adják hazánk teljes mangán- termelését. A két terület mangán telepének, a jura rétegösszletének kifejlődése, a területek fejlődéstörténete, sok azonos vonás mellett eltérő jellegeket is mutat, amelyek főbb voná- sokban az alábbiakban határozhatók meg. A jura kifejlődése A két terület jura kifejlődésénél elsősorban figyelembe kell venni, hogy az úrkúti üledékgyűjtő terület lényegesen nagyobb volt, mint az eplényi, és ez rányomja a bélyegét a mangántelepek kifejlődésére, az egyes rétegek kőzettani sajátságaira, változékonysá- gára és vastagságára is. A jura alsó tagozatai, így elsősorban az alsóliászban mindkét területen nagy vonalakban azonosak. Az alsóliászban a dachsteini típusú liász mészkővel (hettangi emelet) kezdődik a rétegsor mindkét területen (max. 150 m). Úrkúton a Csárda-hegyen, Eplényben, a lókúti Kávás-hegyen, a Papod-hegyek oldalán a felszínen is gyakori. A dachsteini típusú liász mészkőre a rliynclionellás tűzköves mészkő települt Úrkúton nagyobb (max. 80 m), Eplényben kisebb (max. 50 m) vastagságban. Mindkét területen kisebb foltokban a felszínen is van. Az alsóliászt vörös, rózsaszínű, hierlatz jellegű mészkő zárja le, szeszélyesen változó vastagságban (Úrkúton max. 50 m, Eplényben max. 25 m). Az * Előadta a MFT Középdunántúli Csoportja 1964. június 18-i veszprémi ülésén. Kézirat lezárva 1964. december 31. 30 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet úrkúti terület keleti peremén, a Csárda-hegyen a mészkő karsztos-töbrös felszíne az át- halmozott, bemosott vasas mangánérc fekvője, Eplényben pedig helyenként a felsőliász mangánösszlet közvetlen fekvőjében is megtalálható. A középsőliásztól kezdődően a két terület kifejlődése már lényeges eltéréseket mutat. Úrkúton a rétegsor folyamatos. A vörös, tűzkő vés mészkő (pliens- bachi — domeri emelet) 40 m vastagságú, az arra települő barna, vörös, lemezes, gumós mészkő 15 m vastagságú. A középsőliász zárótagja a zöldesszürke tűzköves mészmárga, mészkő (max. 10 m) . A középsőliász képződmények a terület minden részén a felsőliász, elsődleges mangánösszlet fekvőjében találhatók, kisebb vastagságingadozással. A középsőliász felső szintjén jelennek meg az első mangános nyomok, mangánoxidos bekérgezés, helyenként mangángumók formájában. Eplényben a középsőliászban jelentékeny réteghiány figyelhető meg. A vörös tűzköves mészkő (max. 40 m) és a vörös gumós, krinoideás mészkő (max. 20 m) változó vastagságban található a felsőliász mangánösszlet fekvőjében, lenyesett, egyenetlen felszínnel, gyakran hiányzik is. Helyenként felső rétegei fogazott szerkezettel a mangánösszlet kőzeteibe mennek át. Míg Úrkúton az elsődleges települési helyzet a mangánérctelep és a középsőliász fekvő között mindig folyamatos, — Csárda-hegyet ki- véve — konkordáns, addig Eplényben réteghiány mutatkozik, a település dísz- k o r d á n s. Úrkúton a középsőliászra megváltozott üledékjelleggel, de folyamatos üledék- képződéssel, réteghiány nélkül, a teljes toarci emeletet kitöltő mangánösszlet (max. 40 m) és közvetlen fedője települt. Eplényben hasonló képet látunk a már említett disz- kordáns településsel, vékonyabb (max. 20 m) mangánösszlettel. A mangánösszletre a továbbiakban, mindkét területen újra változott üledékjel- leggel, a folyamatos dogger és maim rétegösszlet települt. A magasabb jura sorozat kifej- lődése a két területen eltérő. Úrkúton kisebb vastagságban alig tagolhatóan, Eplényben nagyobb vastagságban és jól tagolhatóan, változatos dogger — maim található. Úrkúton a mangánösszletet barna ammoniteszes márga (max. 5 m) fedi, amely fel- dolgozás alatt álló gazdag A mmonites- faunája alapján (G é c z y B.) még a felsőliászba tartozik (toarci emelet) . A doggerban nagyobb vastagságban (max. 120 m) faunaszegény, ez ideig részletesen nem tagolható, zöldesszürke tűzköves mészmárga, mészkő települ teljes, egyenletes kifejlődéssel. A távolabb kutatott területen (Cser- vár) vörös, zöldfoltos, lemezes, kovás mészkő (max. 30 m) mutat- kozik, amely kifejlődése alapján az alsómalmot képviseli. Eplényben a mangánösszletre barna, zöldfoltos posidóniás mész- k ő települ (max. 20 m), amely szintben hasonló mint az úrkúti ammoniteszes márga. Ez alig elválaszthatóan barna, vörös, gumós ammoniteszes mész- kőbe megy át (max. 15 m), és már a doggerba (aaleni emelet) tartozik. A szürke, rózsaszínű, tűzköves mészmárga a dogger középső részét (bajóci- bath emelet) tölti ki (max. 40 m). A magasabb doggerban (kallovi oxfordi emelet), a fe- hér, rózsaszínű „kovás márga” (radiolarit) települ (max. 70 m) és át- húzódik a maim alsó tagozataiba is. A maimban a vörös, gumós, ammonite- szes mészkő (kimmeridgei emelet), (max. 10 m) és a titonban fehér, vörös mész kő mészmárga (max. 50 m) zárja le a terület változatos jura rétegösszletét. Mint a szelvényekből látható a jura alsó tagozataiban, az alsóliászban mindkét területen lényegében azonos kifejlődés van. A középsőliásztól kezdődően azonban a két terület kifejlődése eltérő. Ezek közül legfontosabb az Eplényben tapasztalható réteghiány a középsőliászban, ebből eredően az érctelep diszkordáns települése az egyenetlen liász felszínre, a mangántelepek kifejlődése közötti eltérés, a dogger, maim változatosabb ki- fejlődése az eplényi területen. Cseh Németh: Úrkút és Eplény mangánterületei 31 Kimmeridgei Hton 13 CD Úrkút Eplény _L° L 7 Pü DP ~ri c* tn £3 ; " 'S g Q > rí W -NU o w *3 • O ^3 fK O ^ > tn O tó bflüu • cdg3í d » ^ a ( 3 Földtani Közlöny 34 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet mangánércből alakult gumós ércek. Az oxidos és karbonátos érc határán gyakran talál- ható tömött, pados érc is. Az autochton mangánösszlet az alsókrétában, később a felsőkrétában és az alsó- eocénban nagy területeken lepusztult, áthalmozódott. Az áthalmozott érctelepek kezdet- ben csak az eredeti érctelep anyagát tartalmazzák, majd fokozatos szennyeződéssel a fedő és később a fekvő kőzetanyaga is keveredik hozzá. A Csárda-hegyen másodlagos helyzetű érctelepet találunk. Itt az alsóliász mészkő karsztosodott felszínére valószínűleg a felsőkrétában települt a lepusztuló mangántelepek anyagából a vasas mangánérc, fedőjében alsóeocén kőszenes agyagsorozattal és középső- eocén nmnmuliteszes mészkövei. Az oxidos mangánérctelep ásványai a manganit, pszilomelán és piroluzit. Ezek az ásványok együttesben vannak jelen az ércanyagban, egyik, vagy másik uralkodó szerepé- vel. Manganitos felépítésűek az ércek a karbonátoshoz közvetlenül csatlakozó részeken, az átmeneti területeken (II. akna) manganitos-piroluzitos érceket ettől távolodva (III. akna.. Lejtősakna) találunk. Pszilomelános-piroluzitos ércek főleg az áthalmozott tele- pekben vannak. Tehát karbonátos területtől távolodva mind nagyobb oxidációs fokú ásványok szerepelnek. A mangánásványokon kívül agyagásványokat, goethitet, repedés- kitöltő kalcitot és kvarcot, és az áthalmozott ércekben kovasavat találunk tűzkő formá- jában. Eplény Eplényben az alsó- és középsőliász egyenetlen felszínére települt rá — az ebből adódó szeszélyesen változó vastagságú — a mangánösszlet, amely maximálisan 20 m lehet. A mangántelep kifejlődése területenként változó. A belső területeken (ÉNy-i bányamező) az érces szintben alul helyezkedik el az elsődlegesen is oxidos formában képződött mangánérc különböző színű anyagok kíséretében. Erre települ a sötétszürke radio- láriás agyagmárga, amelyben az úrkúti felső mangánkarbonátos telep anyagához hasonló mangánkarbonátos lencsék, sávok helyezkednek el. A belső területtől távolodva, a Lókút felé eső részen az oxidos kifejlődés hiányzik, itt a radioláriás agyagmárga és abban ritkán, magánkarbonátos rétegek települnek az alsó-középsőliászra. Az újabb kutatások alapján a nyugati peremen a pelites mangánösszletet meddő mészkőfácies, mangános mészkő helyettesíti. A középsőliász (alsóliász) mészkő felső szintjén már találhatók mangánoxidos közbetelepülések és felszíni bekérgezések. A felsőliász elsődleges oxidos (autochton) man- gántelep vastagsága a fekvő egyenetlenségeit követve változó, 3 m-t ritkán haladja meg. A telepben fekete, sárga, barna agyagban helyezkednek el a mangánércgumók, konkréciók. Az ércanyag rendszerint gömbhéjas felépítésű, a belső részein kovás, kalcedonos részekkel, külső részén pedig vasas bekérgezéssel. A telepben a gumós érceken kívül réteges, lemezes kifejlődésű betelepülések is vannak, a telep felső részén pedig rendszerint sárga agyagban pizolitos mangánérc van. Az eplényi ásványtársulás hasonló az úrkútihoz, manganit, pszilomelán, piroluzit ásványok szerepelnek. Az alapanyag rendszerint finomszálas piroluzit, a bekérgezés pedig pszilomelán. A gumók belsejében kalcedoimal, kvarccal együtt fennőtt manganit kirstályok is vannak. Az oxidos mangántelep fedőjében, a radioláriás agyagmárgában, lencsésen kiékelő- dően, sárga, szürke finomsávos mangánkarbonátos agyagmárga helyezkedik el. Az oxidos mangántelep felső részén gyakori, hogy a sötétszürke agyag — amely sok piritet tartalmaz — fogazottan mangánkarbonátos lencsékbe megy át. A mangánkarbonátos agyagmárga Mn-tartalma 10— 14% között változó. Ásványtársulása hasonló, mint Úrkúton. Az eplényi Cseh Németh: Úrkút és Eplény mangánterületei 35 területen is éreztette hatását a juravégi hegységképződési szakasz. A terület keleti ré- szén áthalmozott (allochton) mangánösszlet van. Az érctelep anyagát az elsődleges telep felaprózott anyaga adja, az eredeti területtől távolodva mind finomabb szem- csékben. Az alsóeocén alatti áthalmozott összletben gyakran külön kiválások is meg- figyelhetők, ilyen pl. a szürke pirites mangánkarbonát tartalmú agyag is. Az áthalmozott összlet a felső részén hullámos felszínen bauxitos agyagba megy át. Az úrkúti területen oxidos, helyesebben mondva, műre érdemes kifejlődésben oxi- dált mangántelepet ott találunk, ahol az eredeti fedősorozat a már emlitett időszakban lepusztult és a karbonátos mangánérctelep oxidálódhatott. Eplényben elsődlegesen talál- juk az oxidos mangántelepet érintetlen dogger — maim rétegösszlet alatt. (Megemlítjük, hogy Úrkúton vetők környezetében, kis területekre szorítkozva dogger fedő alatt is talál- ható oxidált teleprész.) Az úrkúti területen az alsókréta lepusztítási időszakot újra folyamatossá váló üledékképződés követi. A jura kőzeteire éles diszkón! aticiával vörös, tarka, szárazföldi jellegű agyagsorozattal kezdődő, majd kőszénnyomos agyaggal (apti) folytatódó, es rek- viéniás mészkőbe átmenő kréta települ, mintegy 150 m vastagságban. Eplény környezeté- ben a magasabb jura tagok jórészt a felszínen vannak, a krétában csak az északnyugati területen találunk kis vastagságban apti agyagot. Az eocén Úrkúton 80—120 m vastagságban fedi a területet, Eplényben csak a DK-i terület felett található 30 — 40 m vastagságban. Eplényben még a miocén kavics (max. tyo m) vesz részt a terület felépítésében. Azokat a különbségeket, amelyek a két terüle ércanyagában mutatkoznak további részletes anyagvizsgálat után lehet meghatá- rozni. Ezek a vizsgálatok részben megtörténtek Úrkútra vonatkozóan, részben a jövő ku- tatás feladata. így részletesebb értékelésük is egy későbbi időpontban történhet meg. Az érctelepek típusa, ősföldrajzi, anyagszármazási problémák A Bakony-hegységi mangán telepek tengeri üledékes képződ ésűek. A mangánérc- telep Úrkúton a folyamatos jura rétegsorban foglal helyet, Eplényben és más mangánnyo mos területen hézagosság figyelhető meg. A mangános lerakódások első nyomai asközépső- liász végén jelennek meg, vizsgálatok szerint biogén leválasztással, mangánoxidos for- mában. A nagymértékű mangánkiválás a felsőliászban volt, finomrétegzettségű, ritmikus kiválású vegyi üledékként. A felsőliász elsődleges kiválás Úrkúton mangánkarbonátos, Eplényben mangánoxidos és mangánkarbonátos formában történt. A két terület közül az úrkúti medence nyugodtabb, nagyobb kiterjedésű, az eplényi kisebb és finomabban tagolt üledékgyűjtő volt. A medencékben a már említett kifejlődés szerint a mangános kőzetek szabályszerű területi elrendeződésben találhatók. Ez a kép az üledékgyűjtő medencék bizonyos mértékű különállóságára, a liász kor szigettenger jellegére, de leg- alább is erősen tagolt medencealjzatára utal, egyúttal a mangános üledékképződés ked- vező ősföldrajzi feltételeit is jelenti. Mindez nem mond ellene a Bakony-hegységi jura üledékföldtani sajátságainak, jellegének, sőt a hézagos település magyarázatát adhatja. Nem cáfolja a liász mangánképződés egész bakonyi jurára kiterjeszthető lehetőségét, de jelentheti a produktív mennyiségben való felhalmozódás kedvező feltételeit. Ez az ősföld- rajzi kép magyarázatot adhat a pelites mangánösszletben előforduló szenes, kovás nö- vényi maradványok ezideig kellően nem tisztázott eredetére is. Az ilyen tagolt üledékgyűjtő területek változó fizikai — kémiai viszonyai kedvező- ek voltak a medencébe kerülő mangánoldatok koncentrálásához, kiválásához. Ugyancsak kedvezőek voltak a viszonyok a tengeri élővilág szélsőséges alakulásához, felvirágzásához és pusztulásához, pl. Radiolaria, ezzel kapcsolatban kovás kőzetek képződéséhez. Az így 3* 36 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet változó élővilág hatására beálló biokémiai hatások változtatták a tengervíz kémiai vi- szonyait, és az hozzájárult a finomrétegzett, ritmusos kiválású mangános kőzetképződés- hez, akár évszakos, akár hosszabb időszakos vonatkozásban is. A finomrétegzett mangánösszlet kőzeteiben cm-ként 120 — 220 világosabb — sötétebb sáv váltakozik, több kőzet anyagából átlagosan 160 sáv. Ha egy sötétebb és egy világo- Úrkút Eplény ^zirc 4 s 6 3. ábra. Az úrkúti és eplényi mangánülepitő medencék vázlata. J elmagyarázat: Középső-felsőliász : r. Triász-jura határa (jelenkori) ; Felsőliász: 2. Elsődleges oxidos mangánérc, 3. Teljes kifejlődésű karbonátos mangánösszlet, 4. Vékonyabb kifejlődésű karbonátos mangánösszlet, 5. Hiányos kifejlődésű karbonátos mangánösszlet, 6. Mészkőkifejlődés, mangánképződési hiány Abb. 3. Skizze dér Mangansedimentationsbecken von Úrkút und Eplény. Erklárungen: Hittel- bis Oberlias: i.Trias— Jura-Grenze (zűr Zeit); Oberlias: 2. Primáres oxydisches Manganerz, 3. Karbonatischer Mangankomplex von vollstándiger Ausbildung, 4. Karbonatischer Mangankomplex von kleinerer Machtig- keit, 5. Karbonatischer Mangankomplex von unvollstandiger Ausbildung, 6. Kalksteinfazies mit Fehlen von Manganerz-Bildung sabb sávot egy ritmusba tartozónak tekintünk, cm-ként 80 ritmus adódik. A jura őség- hajlati viszonyait figyelembe véve, — ha egyperiódusú csapadékos időszakkal számolunk — egy ritmus egy évet tölthet ki, ami éves 0,125 nun üledéklerakódást jelent. Az úrkúti 40 m vastagságú mangánösszlettel számolva 300 — 320 ezer év mangántartalmú kőzet- képződési időszakot tölt ki, ahol természetesen nagyobb periódusban nagy mangántar- talmú és mangánszegény időszakqjr, ritmusok is változtak. A Bakony-hegység egyéb réteg- hiányos területein, így Eplényben is az időszak egy részében üledékhiányos, oldódásos, pusztulásos szakasz volt. Az alpi jurában gyakoriak a mangános lerakódások, amelyek sok azonos vonás mellett eltérő viszonyokat is mutatnak. Ezeken az előfordulásokon Cevljanovic (Jugoszlávia), Graubünden (Svájc), Mikusovce (Csehszlovákia), Ivammerlin- galni (Németország, Ausztria) és Chocholowska (Lengyelország) az ércanyag származása csak részben köthető le endogén folyamatokhoz, mint a graubündeni előfordulás a Pennini- takaró ofiolit magmatizmusához kötött, vagy a kammerlingalmi rodokrozitos, exhalaciós ü’edékes mangántelep. Több előfordulás anyaga nem köthető vulkáni működéshez. A Ba- kony-hegység jurájában nyoma sincs a vulkánosságnak, így a mangán anyaga ide nem is kapcsolható. Cseh Németh: Úrkút és Eplény mangánterületei 37 Korábban a mangánércet a mezozóos mészkövek oldási maradékának tekintették (Földvári A.) A mangánérc felsőliász korának tisztázása után (i f j . Noszky J. — Vadász E-) a mezozoikum általában kiesett, csupán a triász és alsóliász mészkövek jöhettek számításba. Mivel az úrkúti területen a jura kifejlődése hézagtalan, a helyi oldó- dásos anyagszármaztatást ki kell kapcsolni. Korábban említettük, hogy a jura időszakban szigettenger volt és mind az ÉNy-i, mind a DK-i oldalon szárazulat helyezkedett el. A DK-i előtérben a Bakony- és a Mecsek-hegységek közötti területen felszínen volt a kristá- lyos alaphegység és ennek lepusztuló anyaga kerülhetett a jura üledékgyűjtőjébe. Itt meg kell említeni, hogy a környezet triász sorozata a jura időszak folyamán pusztult, mondhatni, már ekkor kialakulni kezdett az a felszín, az a földtani adottság, amely a későbbi időszakokban, az alsókrétától kezdődően a távolabbi környezet bauxitképző- dését is lehetővé tette. A mangánülepítő területekre az anyag beáramlása valószínű DK-i irányból történt, mivel Úrkúton és Fplényben is erre utaló fácieskép van. Ha a már említett jura őséghajlati viszonyokat is figyelembe vesszük — amely a mai trópu- sihoz lehetett hasonló — , akkor a mangántartalmú üledékképződés, anyagmobilizáció könnyen érthetővé válik. Szabóné Drubina M. nehézásvány vizsgálatai a mangánképződést meg- előzően a középliászban uralkodóan metamorf és bázisos magmás ásványtársulást mutattak ki, a távoli környezetben ilyen kőzetek pusztulására utalva. A mangán- összletben magában epigén ásvány társulás van. A Bakony-hegység reménybeli területeinek kutatása a jövő feladata. Ez egyre inkább követelőén veti fel, hogy megismerjük azokat a sajátságokat, földtani jellegeket, amelyek a mangánképződést lehetővé tették. Mint láttuk a kért feltárt területen is más- más jellemzőket ismerni fel. Reméljük a később kibontakozó kutatások egy helyesebb értelmezés adatait fogják szolgáltatni. IRODALOM - 1,ITERATUR Cseh Németh J. (1958): Az úrkúti mangánérctelep kifejlődési típusai Földt. Közi. 88. — Cseh Németh J. (1963): Jurakorú mangánércelőfordulás a Déli-Bakonyban Kárpát-Balkán Assz. Közi. Bukarest. — Földvári A. (1932): A Bakony-hegység mangánérctelepei Földt. Közi. 62. — Földvári A. (1940): Az eplényi áttolódás a Bakony-hegységben Földt. Közi. 70. — Grasselly, Gy. — C seh Németh, J. (1961): Data on the geology and mineralogy of the manganese őre deposit of Úrkút I Acta Min.-Petr. Szeged. — Kouda J. (1961): A Bakony-hegység jura időszaki képződményei- nek üledékföldtani vizsgálata Földt. Int. Évi jel. — Kovács, I,. (1956): Manganerzausseheidung in den jurassischen Ammonitenmeeren, Bányáméra, és Földmém. Karok Közi. XIX. Sopron. — Ifj. Noszky f • (1952): A bakonyi mangánérc rétegtani helyzete és kutatási kilátásai MTA Műsz. Oszt. Közi. V. 3 f. — Ifj. Noszky J. (1961): Magyarország jura képződményei MÁFI Évk. XLJX 2. Budapest. — Ifj. Noszky J. — Sikabonyi Iv. (1953): Karbonátos mangánüledékek a Bakony-hegységben Földt. Közi. 83. — S i d ó M. — S ikabonyi D- (1953): Az úrkúti és eplényi mangánércterület mikropaleonto- lógiai kiértékelése Földt. Közi. 83. — Sikabonyi I,. (1952): Mangánérckutatás az úrkúti és eplényi mangánércbányák környékén Földt. Int. Évi jel. Budapest 1954. — Szabóné Drubina M. (1957): A magyarországi mangánércek földtani és üledékásványtani jellege Földt. Közi. 87. — S z a b ó 11 é D r u- bina M. (1961): A bakonyi liász mangántelepek Földt. Int. Évk. XUX 4. Budapest — Szabóné Drubina M. (1959): Bakony hegységi jura képződmények kőzettani vizsgálata Földt. Int. Évi jel. Budapest. — Vadász E. (1952): A bakonyi mangánércképződés MTA Műsz. Oszt. Közi. V. 3 f. Budapest. — V i g h Gy. — i fj. Noszky J. (1936 — 38) Előzetes jelentés az úrkúti mangánércbánya környékén végzett földtani vizsgálatokról Földt. Int. Évi jel. I. köt. ' S 38 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet Ein Vergleich dér Manganerzlagerstátten von Úrkút und Eplény Dr. J. CSEH NÉMET Die abbauwürdigen Manganerzlagerstátten des Bakonygebirges sind in zwei Vorkommen, in Úrkút und Eplény, durch Bergbau aufgeschlossen. Neben den vielen identischen Zügen gibt es auch gewisse Unterschiede im geologischen Bau dér beiden Gebiete. In Úrkút ist dér Jura lückenlos ausgebildet, seine höheren Horizonté können nicht gegliedert werden. In Eplény lásst sich eine Schichtlücke beobachten, Dogger und Maim können feiner gegliedert werden. In Úrkút ist dér manganführende Komplex in seiner primáren Ausbildimg vor- wiegend karbonatiseh, die oxydischen Manganerzlagerstátten stellen aber das Resultat sekundárer Prozesse dar. Das Manganerzlager überlagert konkordant, ohne Dücke das Liegende. In Eplény ist dér manganführende Komplex auch in ihrer primáren Ausbildimg von oxydischem Typus; die mangankarbonatische Pazies ist imtergeordnet.An dér Mittellias/ Oberlias-Grenze gibt es eine Schichtlücke, die Manganerzlager liegen diskordant. In den beiden Gebieten existierte im Jura ein eigenartiges Sedimentationsbecken, wo die manganführenden Bildungen in einer regelmássigen territorialen Anordnung auftreten. Das Faziesbild dér Gebiete lásst darauf schliessen, dass die Materialzufuhr vöm SO her erfolgte. Die Mangansubstanz scheint aus Abtragung des wáhrend des Juras zwischen den Gebieten des Bakony- und Mecsekgebirges an dér Oberfláche gewesenen kristallinen Grimdgebirges zu stammen. A MECSEKI URÁNÉRCLELŐHELY KÉPZŐDÉSÉNEK SAJÁTOSSÁGAI VIRÁGH KÁROLY -VINCZE JÁNOS* (6 ábrával, 3 táblázattal, 6 táblával) Összefoglalás: Széleskörű helyszíni és laboratóriumi vizsgálat eredményeit össze- gezve, szerzők áttekintő képet adnak a lelőhely ércképződéséről. Alaki bélyegek alapján az ércmegjelenés ércmorfológiai típusokba sorolható, ami egyben a képződés körülményeire is utal. Áz érckőzet és az ércásványok oxidáltsági állapo- tának megfelelően redukált és oxidált érctípusok különíthetők el. Az ércesedés területi eloszlását illetően kimutatható, hogy az uránfelhalmozódás maximumai a legváltozatosabb redoxviszonyok szerinti sávokba esnek. Az ércesedés mikromorfológiájának tanulmányozása eredményeképpen sor kerül az ércásványok paragenetikai együttesei és az ércesedés fázisai ismertetésére is. A lelőhely genetikájának leírásában ősföldrajzi, geokémiai és fejlődéstörténeti elemzéssel különválasztható az üledékképződés, a diagenezis első és második szakasza, s a katagenczis és hipergenezis során végbement ércképző folyamat. A mecseki uránérc lelőhely poligén lelőhelynek minősül, mivel a földtani fejlődés- történet minden egyes szakaszának megvolt a jelentősége a jelenlegi érceloszlás kialakítá- sában. Az érctelepes összlet felhalmozódásai, ősföldrajzi viszonyai és geokémiai fáciesei A Mecsek-hegységi uránérc a felsőpermi, folyóvízi rétegösszletbeu található. A me- cseki permi képződményeket az idevonatkozó irodalom (Vadász li. 1960, Barabás A. é s K i s s J. 1958) általában három részre (alsó, középső és felső) tagolja. Az újabb pollenvizsgálatok alapján Barabásné (1962) a hármas tagolás helyett alsó- és felső- permi felosztást igazol. Utóbbi tagolásnak megfelelően az 1. ábra szemlélteti a felsőpermi rétegsor lényegesebb kőzettípusait, valamint az érctelepes rész települési helyzetét. Az érctelepes összlet uralkodó kőzetszíne zöld, zöldesszürke, sötétebb szürke és zöldesvörös változatokkal. Nagy kiterjedésben tartalmaz ún. '„köztes vörös” és „köztes szürke” homokkőnek nevezett lencsés közbetelepüléseket, amelyek nyelv alakban, vagy újjszerűen a „fedő vörös” illetve „fekü szürke” homokkővel függnek össze. A színátmenet lehet fokozatos, foltos, ritmusosan változó sávos, elmosódott, vagy éles, azonos kőzetpadon belül is. A rétegösszletben jól osztályozott homokkőtől osztályzatlan gravelitig és kavicsos homokkőig mindenféle változat megtalálható. Ásványos összetételét tekintve arkózás homokkő, uralko- dóan vörös-rózsaszínű földpá tokkal. A pelites üledéket zöld és sötétszürke, gyakran mikrorétegezett aleuro- lit, palás agyagsávok és lencsék képviselik. A szürke, feküösszletben, hasonlóan jellemző a kőszénzsinórok, lencsék, levéllenyomatok és kovás-karbonátos fatörzsek gyakorisága. Legjellemzőbb alluviális kőzettípu- sok a sodorvonal menti, medri- és ártéri zátonyüledékek. Alárendeltebb az ártéri tavi és mocsári kifejlődés. A zátonyüledékben gyakori a keresztrétegezés (I. tábla, 1.) helyenkénta deltaüledékekhez hasonló meredek keresztrétegzettséggel (I. tábla, 2.) a mocsári üledékre a szenes mikrorétegzettség, az ártéri tavi üledékre a finom-szalagos mikrorétegzettség jellemző. * Előadták a Magyarhoni Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1966. szeptember 19-i szaküló- n. Kézirat lezárva: 1966. V. 7. 40 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet i. ábra. A Nyugati- Mecsek felsőperm üledékeinek áttekintő szelvénye. Barabás A. és mások (1963) adatai felhasználásával szerkesztette Virágh K. és Vincze J. (1965) F tg. 1. General section across the Upper Permiau sediments of the Western Mecsek. Plotted by K. V i r á g h and J. Vincze (1965) using information by A. Barabás (1963) and others Az érces összlet üledékföldtani sajátossága a ciklusosság. Az alapciklusok alapján általában durva- szemcséjű medri, a felső részén finomszemcséjű ártéri és tavi üledékeket találunk. Gyakoriak a letárolás miatti csonkaciklusok, melyeket felül ún. „kimosási felületek” határolnak. Ilyenkor az új üledék a régire diszkordanciával települ. Az üledékanyagot szállító és lerakó folyórendszer működésében az ülepedés és az erózió időszakos váltakozása szemiarid éghajlatra utal. A hordalékkúpon a folyó számos középszakasz jellegű ágra bomlott. Áradáskor a vízfolyások egybeolvadtak, és az eróziós (kimosó) tevékenység volt az uralkodó. Apadáskor a törmelékanyag újra halmozódott, majd száraz időszakban a folyó patakká csökkent vízfolyások hálózatává változott. Árvizes időszakban jelentős mennyiségű uszadékfa is szállítódott. A száraz időszakban az ártér nagy területén időszakos tavak, mocsarak maradtak vissza. A hordalékkúpon az élő vízfolyások iránya igen gyakran változhatott, a medence égjük szélétől a másik irányba eltolódhatott. A sokszorosan ismétlődő eróziós és feltöltő tevékenység mellett a feltöltés volt túlsúlyban a térszín lassú süllyedésének megfele- lően. Az egyes medencerészek feltöltődésének eltérő ütemét azok süllyedésének, vagy átmeneti emelkedé- sének mértéke határozta meg. A vörös és szürke homokkőlencsék és kiékelődések merőlegesek az ÉÉNy — DDK irányú vízfolyás rendszerre. Amint a 2. ábrából látható, a szürke, zöld homokkövek nyugatról keletre ujjasán befogazódnak a vörös homokkőbe, a befogazódások szelvényben nézve lépcsőzetesen egyre keletebbre ékelődnek ki. Mivel a vörös— zöld — szürke homokkövek bizonyos geokémiai redoxállapotot jeleznek, joggal nevezhetjük a zöld homokkőnyelvek lépcsőit „fácieslépcsőknek”. A fácieslépcsők kiékelődésének azonos iránya a medencealjzat süllyedésének asszimetrikus voltára utal, melyet Bállá Z. (1965) a kristályos alaphegység V i r á g h — V i n c z e : A mecseki uránérclelőhely 41 stribution of uránium and points measurement 42 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet ősi törésvonalaival hoz kapcsolatba: ez az asszimetrikus süllyedés feltételezhetően a folyómedrek fokozatos oldalirányú mederváltoztatását vonta maga után, asszimetrikus terraszok képződésével. A földtani szel- vények szerint az egymás fölött levő szürke-, zöld-, vörös-redox fáciesek Ny — K-i szelvényben valójában egymás mellett megjelenő, egymást helyettesítő (heteropikus) fáciesek, amelyek rétegtanilag is azonos szintet képviselnek. A redox fácieslépcsők tulajdonképpen a fedő vörös összlet alsó részében az üledék- képződés körülményeiben bekövetkezett változásokat tükrözik vissza. így az oxidációs-fok növekedése az éghajlat melegebbé és szárazabbá válásával kapcsolatos. Az érces zöld homokkő redox határzónát jelez a stabilan oxidált vörös és a stabilan redukált szürke szinű képződmények között. Az urán és egyéb fémek dúsulása mindig átmeneti redoxövekhez kötött, természetesen egyéb tényezőktől a lehordási terület változásától és a felhasználás körülményeitől függően változó koncentrációval, (i. ábra). Érctípusok. Az ércesedés teleptani törvényszerűségei Az ércek m o r f o g e n e t i k a i típusai Az érctestek, mint meghatározott földtani folyamatok eredményei, alaki bélyege- ikkel a létrehozó folyamatra utalnak. Ezért ércgenetikai vizsgálataink egyik része az ércesedés morfogenetikai típusainak megismerésére irányult és a litológiai-fácieskomp- lexumhoz, továbbá a tektonikához való kapcsolódásának meghatározása képezte. Bánya- földtani megfigyeléseink alapján a következő hat morfogenetikai. típus különíthető el. a) Rétegzés menti szalagos-sávos kiválás (3. ábra) 1 — 15 cm vas- tag, uránoxid ásványokban dús magános, vagy többszörösen ismétlődő összetett sáv, „réteges érc” (II. tábla 1.) többnyire szénült növényi anyag és ércásványok együttese finom mikrorétegzéssel. Az ércásványok gyakran szemcsenagyság, vagy üledékciklus határon találhatók. A réteges-pados érces változat a később tárgyalandó ,,e” típus felé mutat átmenetet közel egyenletes koncentráció eloszlással, kevésbé éles koncentráció határral. Apró vagy középszemcsés rnedri és ártéri homokkövekben gyakoribb. b) Érces mikrorétegzés, hintett ércesedéssel (3. b ábra és II. tábla, 2.). Papírvékony, 1 — 2 mm. vastag szénült növényi anyagból és uránoxid ásvá- nyok együtteséből előállt fekete mikrorétegezés, finomszemcsés, ritkán középszemcsés ártéri homokkőben. A mikrorétegezésű homokkő is gyengén ércesedett, szórt érchintéssel. A mikrorétegzés a kőzet lencsés kiékelődésével, vagy a szénült növényi anyag kimaradásá- val megszűnik. A lencsék nagy szervesanyag tartalma jelentős redukciós környezeti ha- tást gyakorol. Az oxidáltabb fekű, vagy fedő homokkőben a szenes-mikrorétegzett lencse érctartalmát jóval meghaladó fémkoncentráció is van, a d) és e) típusnak megfelelő foltos eloszlású ércesedéssel. A ,,b” típus egyik változata a sötétszürke-fekete, szerves anyagban gazdag, gyakran mikrorétegzett gyengébb fémdúsulású aleurit. 3. ábra. Az ércek morfogenetikai típusai (V i n c z e J. 1965). Jelmagyarázat: a) Rétegzésmenti szalagos — sávos kiválás, b) Érces mikrorétegzés hintett ércesedéssel, c) Szénült és kovásodott fa törzsekhez, ágdarabokhoz kötött ércesedés, d) Rétegzést átmetsző érccsíkok, sávok, gyűrűk, „rollok”. Konkréciókhoz kötött ércesedés, e) Szabálytalanul, szórt, hintett ércesedés, f) Mikrorepedések, repedéshálózat kitöltése, rétegelválási lapok menti ércesedés; 1. Látható uránércásványok, 2 — 4. Fémkoncentrációs mezők radio- metrikus mintázás alapján növekvő sorrendben, 5. Radiometrikus mintázás helye Fig. 3. Morphogenetic types of ores (J. V i n c z e 1965). Explanation:aj Segregation bands run- ning along bedding planes, b) Microlamination with disseminated őre mineralization, c) Őre mineraliza- tion associated with coalified and silicified logs (wood trunks and twigs), d) Őre stripes, bands, annuli, and rolls intersectingstratification. Mineralization connected with concretions, e) Őre mineralization irregularly disseminated, impregnated, f) Őre mineralization filling micro-joints, fissures and joints of cleavage planes; 1. Visible uránium őre minerals, 2—4. Metal-concentration fields in the order of increasing metál content as shown by radiometric sampling, 5. Radiometric sampling points V i r á g h — V i n c z e: A mecseki uránérclelőhely 43 — ' >>'• 0 50 cm jez3 ^hhd íqh 44 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet c) Szénült és ásványosod ott fatörzsekhez, ágdarabok- hoz kötött ércesedés (3. c. ábra és III. tábla, 1—2.). Az allochtou fatörzsek és ágdarabok leginkább medri üledékben találhatók, többnyire az üledékszállítás irányát jelezve. Részint teljesen szénült, részint kovásodott módon; az utóbbiak is többnyire szénült kéregrésszel. Homokkővel kitöltött fatörzs maradványt is ismerünk. A kovás fatörzsek kérdését korszerű üledékképződési földtani megítélésben Vadász E. (1963) tárgyalja. A kovásodott fatör zsdarabok átmérője 5 — 50 cm. A vékonyabbak hossza 0,2— 1,1 m, a vastagabbak több méteresek. A szénült ágdarabok 0,2 — 2,0 m hosszrí és 1 — 10 cm vastag kőszenes zárványok. A fatörzsek ércesedése a haránt metszetén vizsgál- ható, melyet Méhes K. (1957) és részleteiben Selmecziné, Antal P. (1966) tanulmányozott. A fatörzs belseje meddő, tömör kovás kitöltésű körülötte kioldási üregek- kel átjárt gazdag szurokérces-szulfidérces és karbonátosodott öv (az U-koncentráció itt 1 — 10%, néha nagyobb is), erre gyengén érces szénült kéreg borul, majd ércesedett homok- kő következik, amelynek fémkoncentrációja a fatörzstől távolodva fokozatosan csökken. A kőszéncsíkok szintén gyengén ércesedtek, a beágyazó homokkőben az urán eloszlása ugyanolyan, mint a fatörzsek körül. ^Rétegezést átmetsző érccsíkok, sávok, gyűrűk, „r ol- lók”*. Konkrécióhoz kapcsolódó ércesedés (3. d. ábra). Jellemző a határozottabb rajzú, vagy szabálytalan, kisméretű vonalas-sávos ércesedési forma. Rétegezetlen, vagy gyengén rétegezett közép- aprószemcsés medri- és ártéri zátonyhomok- kőben található. A környezet többé-kevésbé hintetten ércesedett. a Rétegzettséget metsző erek 1 — 2 cm vékony dúsan ércesedett fekete uránoxiddal a redox frontok (zöld és szürke színhatár) mentén. Az uránoxidos sávot párhuzamos rozsdavörös vasoxidos sáv kíséri (V. tábla, 1.). /3 Érces gyűrű (IV. tábla 1.) 5 — 20 cm átmérőjű, 0,5 — 2 cm vékony uránoxidos gyűrű, néha vasoxidos színeződés kíséretében. A gyűrű belső udvara hintetten ércesedett forma lehet elipszis, lencse, köralakú, vagy teljesen szabálytalan is. y Konkréciók körüli ércesedés a konkréciótól 5 — 10 cm távolságban a homokkő- ben uránoxidos gyűrűs kiválás, vagy a konkréció körül a távolsággal csökkenő mértékben hintett ércesedés. A konkréció felületén, a sugárirányú repedés, ritkán a gyűrűs szerkezet mentén ércesedett uránkorom jelenik meg. (V. tábla 3.). b Érces „roll” olyan parabola, vagy félelipszis alakú uránoxidos sáv, amelynek tengelye a rétegzettséggel nagyjában egyezik tetőpontja kissé megnyúlt, teltebb a szár- nyakon fokozatosan elvékonyodó és a szárnyak általában a réteghatárig (kimosási fel- ületig) terjedők. Az urános oldatok áramlási irányával szemben nyitott (IV. tábla 2.). ej Szabálytalanul szórt, hintett foltos ércesedés (3. e ábra). Jellemző megjelenési módja éles határ nélküli, szabálytalan folt, vagy csomó alakú, egyenlőtlen uránoxid, főleg uránkormos érchiutés. Vastagság- és szintbeli kiterje- dése rendkívül szeszélyes. Jellemző a rozsdavörös- vasoxidos az urántartalommal fokozódó elszíneződés. A durvább szemnagyságú homokkő meder képződésben gyakori. f) Mikrorések, repedés hálózat, kitöltések, réteglap menti ércesedés (3. f ábra). Kőzetrés és réteghézagokat kitöltő, vagy bevonó 0,5 — 2,0 mm ásványos, főleg uránkorom kiválás többnyire szabályos hálózata. Mindig hintett ércesedéssel vegyes. Változó méretű és koncentrációjú, csoportos vonalas érc- test igazodik. * Angol szóhasználatból orosz irodalomban is elterjedt szakkifejezés. Shaws D. R. 1955 (Magyarban „sodrott” lehetne a leírt alak és keletkezés szerinti megjelölés. Dr. V. E.) V i v á g h — V i n c z e : A mecseki uránérclelöhely 45 Geokémiai érctípusok \ Az ércesedett kőzet és az ércásványok oxidál tsági állapota alapján az ércek két fő típusba sorolhatók. i. Redukált érctípus valamennyi nem vörös (fekete, barnás árnyalatú füstszürke, zöldesszürke, zöld) érces homokkő. A vasoxidációs fok és redoxpotenciál kisebb, az U4+-tartalom és a szurokérc mennyisége nagyobb, mint az oxidált érctípusban. A filloszilikátos kötőanyag átlagosan több, mint a karbonátos. Szénült növényi anyagban és kísérő ritka fémekben gazdagabb. Őre 4. ábra. Az uránkoncentráció OFe-értékek összefüggése. N o v á k Gy. adatai felhasználásával szerkesz- tette Vincze J. (1965) Fig. 4. Relationship of the Ope-values of uránium concentration. Plotted by J. Vincze (1965) usin information by Gy. N o v á k 2. Oxidált érctípus rozsdavörös vasoxid és -hidroxid foltos „zöld” homok- kő (ún. vörös érc). Az 1. típusban felsorolt geokémiai jellegek fordított mennyiségi elosz- lása jellemző. A redoxpotenciál és a vasoxidációs fok függvényében az urántartalom az oxidált és redukált típusoknak megfelelően két maxim uniós görbét ad. Az ,,oxidált”és „redukált” érctípus megjelölés csupán az ércképződést befejező, vagy utólagosan kialakult redox állapotot rögzíti, az érckiválás mindkét esetben az urán redukció j ának eredménye . A jellemzett ércmorfológiai típusok a — d uralkodóan redukált ércek, az e és f típusok uralkodóan oxidált ércek. Az egyes érctípusoknak a kőzetképződési szakaszokkal való összefüggését és képződésük időbeliségét a 6. ábra szemlélteti. 46 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet Az ércesedés teleptani jellegei Az egyes morfológiai típusok egymáshoz kapcsolódva, folyamatos gyakorisággal, vagy egymástól különállóan, meddő közökkel elválasztva ipari érctesteket „érclencséket" alkotnak. Az érclencsék közötti „meddő” kőzetben pedig a morfológiai típusok erősen szórtan, elkülönülten jelennek meg. Vagyis az „érclencséket” a meddőtől az ércmorfoló- giai elemek sűrűsége és méreti kifejlődése különbözteti meg. Nagyobb érclencse egyfajta érctípussal ritka. Az érclencsék többsége az ismertetett morfogenetikai és geokémiai típusok együttese. Az azonos ércesedési szintben levő lencsék lencsesorokat alkotnak. Ezek alakja, irányítottsága, elrendeződése képződésük földtani körülményeit tükrözi. Az érclencsék hossziránya a lencsesorok elrendeződése a fatörzsek, a keresztrétegzés és hullámfodrokkal jelzett anyagszállítás irányával, amely ÉNY — DK és ÉK — DNy irányok között változik, É-ról D-felé szállított hordalék lerakódással. Ugyanezt állapította meg Szabó J. (1964) a felsőperül különböző összleteiben végzett keresztrétegezés-mérések alapján. A horda- lékanyag szállítására merőleges irányt az urános oldatok általános terjedési-haladási irányaként jelölhetjük meg az üledékfelhalmozódás viszonyai között. Az ércesedési szintek irányítottsága hosszabb távolságon eltér a színhatárokétól — közelítőleg a valódi rétegzés irányát követi — a színhatárok pedig befogazódásos, vagy e nélküli „lépcsőket” redox fáciesváltozásokat alkotva bizonyos távolságig keresz- tezik a rétegeket, majd ismét azonos lefutásúak a réteghatárokkal. Az egymás fölötti érces szintek a szinthatárok közelében elvégződve szintén lépcsős eltolódást mutatnak, s K-ről Ny felé haladva az érclencsék és a produktív (zöld) fácies rétegtanilag egyre maga- sabb szintben jelenik meg (2. ábra.). Az ún. „köztes vörös” és „köztes szürke’ 'homokkövek mint a „fedő vörös” és a „fekvő szürke” homokkövek befogazódásai és lencséi szoros kapcsolatot mutatnak a terü- leti fémakkumulációval bonyolult színváltozással. A produktív összlet a legnagyobb vas- tagságú a köztes vörös képződményben. Ahol a „köztes vörös” a „fedő vörös” homokkőbe megy át, a vastagság hirtelen lecsökken, a felső zöld fácies kiékelődik és csak az alsó folytatódik. Továbbhaladva, a következő fokozatban a zöld fácies vastagsága ríjból nagyobb, először a zöld-sziirke befogazódással, majd a köztes vörös nyelvek megjelenésé- vel. A produktív összleten belül a ténylegesen zöld színű rétegek vastagsága a vörös kié- kelődése táján a legnagyobb, itt a legváltozatosabbak a színek, azaz a redox viszonyok és itt van az uránakkmnuláció maximuma is. A fáciesfokozatok utáni elvékonyodott alsó zöld összlet bizonyos sávban meddő, vagy csak gyengén ércesedett (2. ábra). Az ércesedés redoxviszonvainak jellemzése után az ércesedés kőzettani és tekto- nikai kapcsolatának összefoglalásával a következő megállapításra jutunk. Az ércesedés nincs meghatározott szemcsenagysági osztályhoz kötve, a kavicsos, durva és a finomszemcsés homokkövek egyaránt jó minőségű ércek lehetnek, némi különbség csak az érctípusok szerint figyelhető meg: a kavicsos, durva ércekben több az oxidált típusú érc, a finom és aprószemcsés homokkövekben fordított a megoszlás. Az aleurit- és agyagfélék közül csak a sötétszürke, fekete, szervesanyag- és pirittartaknú változatok ércesedtek számottevően. Gyakori az ércásványoknak a szemcsenagysági határon éles körvonalú dúsulása. A leírt ércmorfológiai típusok is arra utalnak, hogy az urán jelenlegi eloszlása nem egyet- len meghatározott földtani folyamat eredménye, hanem több szakaszban végbement fémanyag szállítás és fölgyülemlés összhatása. Az üledékösszletet felépítő tágabb értelemben vett folyóvízi üledék típu- sok és az ércesedés között nincs olyan összefüggés, hogy az ércesedés csak egy meghatá- rozott típushoz (pl. mederi zátonyhoz, vagy ártéri mocsárüledékhez) lenne kötve. Az a V i r á g h — V i n c z e: A mecseki uránérclelőhely 47 megállapítás, hogy összefüggés van a rétegzettség és ércesedés eloszlása között, de egyes litológiai típusok és az ércesedés kapcsolata laza, leszűkíti az urán üledékösszletbe jutásá- nak idejét és feltételeit. A tektonika és az ércesedés viszonylatában az alapkérdés az, hogy volt-e a tektonikának közvetlen meghatározó szerepe a) az urán üledékbe jutásában és b) a je- lenlegi koncentráció eloszlásában ? A kérdés első felére nemleges, a másodikra igenlő választ adhatunk. De megfigyelésünk szerint — az érces szinteket harántoló töréses tektonika az uránkoncentráció eloszlását csak lokálisan befolyásolta. A litoklázis lapokat bevonó uránásványosodás mindig csak vékony, legfeljebb néhány mm-nyi erecskét jelent, amely erősen összetöredezett kőzet esetén ércesedett réshálózatot alkot, foltos dúsulásokkal és kilúgzási jelenségekkel. Bállá Z. (1965) statisztikai vizsgálatokkal kimutatta, hogy helyenként a lineáris fémkészletek egyes nagyobb vetők síkjához viszonyítva szimetrikusan oszlanak meg, s a vetősík ily esetben ércesedési maximumot jelez. A vetőövek bányabeli tanulmányozása során megállapította, hogy a nyitott törések mentén az oxidálódás és kilúgzás a gyakoribb a „vetőanyaggal” kitöltött törések pedig a hipergén áthaknozódás dúsító zárófrontjai. Az összetörtebb D-i szárnyon a töréses tektonika jelentősen befolyásolja, sőt meghatározza az ércesedés lokális morfológiáját, míg az É-i szárnyon a töréses tektonikával kevéssé zavart szakszókon is nagy kiterjedésben találunk összefüggő ércesedést. A törési síkon helyenként nemcsak a rétegezést követő ércmorfológiai elemeket, hanem a rétegezést átmetsző, pl. gyűrűs érckiválásokat is elvetik. Bizonysága ez annak, hogy az érckiválás ezeket a tektonikai mozgásokat megelőzte. Az ércek ásványos összetétele és az ércesedés mikromorfológiája A felsőperm rétegcsoportonkénti megoszlását az I. táblázat és az 1. ábra szemlélteti I. táblázat — Table I. Az ásványos összetétel százalékos megoszlása rétegcsoportonként a Nyugat-mecseki felsőpermben Réteg- csoport Törmelékanyag ásványos összetétele Kötőanyag összetétele Kvarc- föld- pát arány Gránit kyarc Össz- kvarc Föld- pát Kvarc- port ir Mag- más kőzet- törme- lék Meta- morf kőzet- törme- lék kar- bonát fillo- szili- kát összes pze -8 40,5 80,0 14,0 4,5 i,5 19,5 19,5 5,7i Pz4 35,5 60,4 24,2 n,9 4,4 — 3,9 17,3 21,2 2,50 r z 34,o 50,4 29,0 9,o 7,2 — 8,4 l6,I 24,5 i,75 p 2 27,0 47,9 31,7 13,7 6,7 — 7,o 15,4 22,4 1,52 Pl1 17,0 35d 26,4 19,7 3,9 14,9 8 6 13,2 21,8 i,33 A kvarc túlnyomó része gránit eredetű, néhány százaléka típusos metamorf kvarc, kb. egy- harmada pedig többé-kevésbé metamorfizált kvarc, amely egyaránt lehet gránitelegyrész (metamorfizált- préseltgránit, vagy migmatit-gránit) és metamorf kvarcitból származó is. A Pf1, P22 és aP2a -8 rétegcsopor- tokban végbement kovásodás eredményeként a kvarc jelentős mennyiségben megjelenik kötőanyagként is és gyakori a töremlékes kvarc továbbnövekedése is regenerált kvarc, vagy kalcedon alakjában. A földpátok nagyobb része káliföldpát (ortoklász, pertitesedett ortoklász, mikroklin) kisebb része savanyú, ritkán középbázisos plagioklász. A földpátok egy része üde, másik része több szakaszos válto- záson ment keresztül (pelitesedés, kaolinitesedés, „szericitesedés”, korróziós), amely a földpátszemcse teljes felemésztésére is vezethet. Az effuziós kőzettörmeléket különböző kvarcporfir-félék képviselik, jellemző felzi- tes szövettel. Makroszkóposán és vékonycsiszolatban színtelenek, vagy vörösre színezettek, utólagos finomdiszperz hematitesedéssel. Az intruziós és telérkőzettörmeléket gránit, aplit, mikroaplit, írásgránit, gránitporfir és ritkán bosztonit képviseli. 48 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet Metamorf kőzettörmelék erősen préselt kvarciton kívül, gránitgenisz, csillámpala, főleg szericitpala és fillit. A törmelékes elegyrészek együttesének változásaiból jól nyomon követhető a lehordási terület alakulása a felsőpermben. A tarka összletben kőzetalkotó mennyiségű metamorf palatörmelék a szürke összletben már csak nyomokban van meg. Hasonló jellegű a plagioklásztartalom változása is, azzal a különbséggel, hogy a plagioklász a fedő vöröshomokkő összletig fokozatosan kimarad. Felfelé fokozatosan nő az összes kvarc mennyisége, így a kvarc — földpát arányszáma is. A földpáttartalom a maximumot a szürke és a produktív összletben éri el, és itt a legnagyobb a gránitkvarc relatív mennyisége is az összes kvarcon belül, valamint az intruzív és telérkőzettörmelékek mennyisége is. Ez az összetételbeli változás úgy magyarázható, hogy először a metamorf palaköpeny és a gránit együtt pusztult le (tarka összlet), ezt követte a telérkőzetekkel, pegmatittal átjárt gránitzóna, végül a lehordás csak „tiszta” gránitot szolgáltatott. A kvarcporfir tartalom felfelé általában csökken, de az egyes összleteken belül mennyisége szeszélye- sen változik. A töremlékes ásványi összetétel összképe a produktív összletben, pegma ti tokkal átjárt nagy kiterjedésű gránit-alaphegység lehordási területre utal, amihez időszakosan váltakozva nagy mennyiségű kvarcporfir járult. Valószínű, hogy a kvarcporfírt mellék vízfolyások szállították, amelyek valahol a medence közelében egyesültek a fő folyóval. A mellékfolyók tevékenységének ingadozásával magyarázható a kvarcporfir mennyiségi és szemnagysági váltakozása, mert hol durva kavicsként, hol pedig a homokos részlegben jelenik meg. - A kötőanyag Összmennyisége legnagyobb a produktív összletben, ezen belül az ércben átlagosan valamivel nagyobb, mint a meddő kőzetekben. Minőségileg az agyagos- hidrocsillámos kötőanyag uralkodó, amihez rétegösszletként változó mennyiségű karbonátos és kovás (kvarc, kalcedon) kötőanyag járul. A vörös színű kőzetekre a hematit, hidrohematit is jellemző. Az ércben az autigén ércásványok adják a kötőanyag egy részét. A kovásodás legnagyobb a fekvő szürke homokkő összletben és a tarka homokkő erősen redukált kőzettípusaiban. A legtöbb karbonátos kötőanyagot viszont a produktív összlet tartalmazza. Az ércesedett homokkövek kötőanyaga, főleg a redukált érctípusnál, uralkodóan agyagos-hidrocsillámos; gyakori a túl- nyomóan karbonátos kötőanyagú érc is, főleg az oxidált ércfélékben. A filloszilikátos kötőanyag részben agyagásványokból (montmorillonit, illit) részben „szericitszerű” ásványokból áll, amelyeket Kiss J. (1960) és Sztrókay K. I. (1960) vizs- gált részletesen. A hidrocsillámok változó mennyiségű, egymást helyettesítő kationjai: AP + , Cr’ + , Fe*+, Mg*+, V‘ + és V*+, Ni2 + . A kationhelyettesítéstől függ, hogy a hidrocsillám színtelen, zöld, vagy barna hidrocsillámként jelenik meg. A filloszilikátos kötőanyag típusai: Króm-hidrocsillám, „mekrohivit” (mecseki-króm-hidro- muszkovit, Sztrókay K. I.) élénkzöld, sötétzöld hidrocsillám. Főleg kovás fatörzsek, kőszéncsikok környékén, repedésekben, réteglapokon, bevonatként található lokálisan. Finomkristályos élénk zöld hidrocsillám-kötőanyag. Leginkább bekérgezésszerű kifejlődés a póru- sok falain, vagy a szurokérccel váltakozó ritmusos szalagos kiválásként jelenik meg. A zöld hidrocsillámos kötőanyagú minták krómszegények, színezőanyaguk a vas és alárendelten a króm. Vanádium hidrocsillám: élénk barna, zöldes-barna. A V-ban dús ércek fő kötőanyaga. Optikailag és genetikailag a zöld hidrocsillámhoz áll közel. Színtelen (esetleg halvány zöld) káli-hidromuszkovit, a jelek szerint a földpát-lebontás terméke. Színtelen, szubmikroszkópos szemcsehalmazok és kovás kötőanyag finom szövedéke. Mennyiségileg utóbbi két filloszilikátos összetevő alkotja a hidrocsillámos kötőanyag túlnyomó részét. A karbonátos kötőanyag ásvány tanilag két csoportba osztható: Kalcit és dolomit, a karbonátkötőanyag nagyobb része. Legfiatalabb karbonát a kalcitanyagú repedéskitöltés. Ankerit. Fiatalabb a kalcit — dolomit kötőanyagnál, azt kiszorítja. Konkréciók: dolomit, ankerites dolomit. Szerkezetüket Kiss J.,Gross Á. (1958) külön tanul- mány keretében vizsgálta. Ércásványok A lelőhely ércásványtani megismerésében Barabás A. és Kiss J. dolgozata (1958) és K i s s J. (1960) uránásványtani tanulmányai alapvető jelentőségűek. Az érce- sedés uránásvánvtaui képét illetően nem nagy változatosságot mutató ásványtársulás: ún. uránoxidos-pirites érctípus, szegényes és ritka másodlagos uránásvány együttessel. Kiss J. röntgenelemzéssel-, optikai- és mikrokémiai módszerekkel a következő urán- ásványokat határozta meg: U1+ és U6+-oxidok: uraninit és uránszurokérc változatok, U4+ és U6+-szilikátok: eoffinit, soddyit, Uranil-karbonátok: liebigit, metaliebigit, swartzit, andersonit. V i r á g h — V i n c z e: A mecseki uránérclelőhely 49 Uranil-szulfátok: zippeit, uranopilit. Uranil-foszfátok: autunit (?) Uranil-hidroxidok: Clarkéit, fourmarierit (?) Ércásványtani vizsgálataink fő célja az ásványparagenezis, az ércásványok, kötő- anyag, törmelékanyag szöveti összképének tanulmányozása volt. Korábban az ezirányú vizsgálat csak néhány megfigyelésre szorítkozott. Az uránoxidok csoportját az uraninit — szurokérc — uránkorom — sor kü- lönböző oxidációs fokú tagjai képviselik. A legredukáltabb változat a kristályos uraninit és nasturán. Utóbbi szalagos, vésés, karéjos, kiválás a kötőanyagban, gyakran ritmikus összenövésben, a hidrocsillámokkal, vagy gyűrű alakban pirittel együtt és egyéb szulfi- dokkal a törmelékes ásványszemcséket kérgezi be (VI. tábla). A kiválásokat gyakran uránkorom zóna veszi körül. Az uránoxidsor oxidáltabb tagjai (szurokérc II — IV., urán- korom) különböző alakú gócokat, fészkeket alkotnak a kötőanyagban, amelynek közepén gyakran pirít, ritkábban kalkopirit, galenit található. Az uránkorom főleg a repedezett zónák kőzetréseiben bevonatként, és az erősen oxidált ércekben hintésekben a fellazult kötőanyagban és törmelékszemcsék bevonataként hártyaszerűen is megjelenik. Az előbbieket másodlagos, az utóbbiakat maradék urán- koromnak lehet tekinteni. A szilikátos uránásványok közül a coffinit képződése parage- netikus egységet alkot a hidroesillám képződéssel. A soddyit, az uránoxidok (és a coffinit) lebontási termékeként jelenik meg az oxidációs övben az uranil-karbonát és — szulfát ásványokkal együtt, — kis mennyiségben. A szulfid-ásványok között a leggyakoribb érckísérő a p i r i t , majd gyakorisági sorrendben agalenit és akalkopirit kö- vetkezik. Egyéb szulfidásványok (szfalerit, fakóérc, markazit, kovellin, kalkozin) csak csekély mennyiségben fordulnak elő. A pirít vagy uránoxidokkal együtt található vagy önálló piritesedett öv a kötőanyagban. Gyakori az apró gömbhalmazos baktériumpirit kiválás. (VI. tábla, 6.). A pirít egy része nikkeltartalmú (bravoit), más része esetleg Se-t tartalmaz. Ásványosodott fatörzsek ún. szulfidgömbös zónájában a pirít markazittal társul, fennőtt gömbös kiválásokban. A g a 1 e n i t a piritnél is szorosabban kapcsolódik az U-oxidhoz. Szabályos kocka alakú kristály a szurokérc belsejében, de önállóan is meg- jelenik az ércben, pirít- kalkopirit- és egyéb szulf idők társaságában. Egy része szeléntar- talmú galenit, vagy claustalit. Akalkopirit és kovellin feltűnően gyakori az oxidált típusú ércekben is. A pirít egy része a hipergenezis során részlegesen oxidálódott, amit a hematit és limonit szegély jelez. A nem opak kísérő ásványok a következők: a repedések, litoklázisok falán: kaiéit, részben mangánokalcit, barit, radiobarit kérgek, kristályos bevonatok. Az ásványosodott fatörzsek és konkréciók üregeinek falán: kalcit, kvarc, füstkvarc kristályok; s a sötétszürke pirites szervesanyag tartalmú aleuriton, agyagon: dús gipszkristályhalma- zok, a limouitos kiválások szegélyén pedig sárga vasszulfát kivirágzások képződtek. A leggyakoribb paragenetikai együttesek és ércesedési fázisok: a) Az uránoxid kiválások közepén finoman hintett szulfidok, főleg pirit- szemcsékkel, vagy apró uránoxid és piritszemcsék vegyes halmaza, b) A törmelékanyag főleg földpát és kvarcporfír kiszorítása karbonát uránoxid és pirít által (VI. — tábla i., 5.). A felemésztés néha a kvarcporfír, vagy földpátszemcse teljes ércásványos helyettesítését eredményezi, c) A karbonát-kötőanyagot uránoxid és pirít szorítja ki, ritkán a karbonát- kötőanyag és uránoxid kiválása egyidejű, d) A szulfidok, szurokérc, coffinit, hidrocsil- lám együttesen szalagos, ritmikus kiválásokat alkot, egyidejű kötőanyagképződéssel (VI. tábla, 3.). e) A szurokérc zsugorodási repedéseit galenit, kalkopirit tölti ki (VI. tábla 4.). A kötőanyagásványok közül a szediinentogén agyagos-szericites kötőanyagot tekintjük legidősebbnek. Az üledékképződéssel egyidejű, vagy a diagenezis első szakaszá- Földtani Közlöny 50 Nyomelemek eloszlása a Mecsek-hegységi Réteg összlet Co Ni Bi Ag Cu As Pb Zn Psz« -• g/t 38 17 O 40 ÓO 70 IOO gyak.% 33,3 66,6 7,7 2,6 Psz* g/t 46 l6 O 6 l6 — 84 0 P2z3 gyak.% 11, 5 65,4 1,2 g/t 54 22 5° 12 43 20 230 120 gyak.% 39,o 92,4 0,8 14,5 6,5 2,4 P2z» g/t 21 1 1 O 8 14 — 77 IOO gyak.% 46,7 78,2 8,6 5,1 P2z" g/t 34 19 3° 22 200 — 154 IOO gyak.% 65,2 83,8 1 ,2 25,3 2,3 Ércek 59 39 5° 13 107 200 670 140 bán kivált ércásvány-társulások később részben újra oldódtak és áthalmozódtak. Az ér- cesedés korai fázisaira a szenes mikrorétegezéshez kötött és a sötétszürke, sok szénült növényi anyagot tartalmazó agyagos aleurittal együtt ülepedett finom uránoxid kiválások utalnak. A földpát-, kvareporfir- és kvarctörmelékek bekérgezése és kiszorítása ércásványok- kal, továbbá a karbonátos kiszorítás a diagenezis második szakaszában mehetett végbe, de folytatódott a katagenezis szakaszában is. A szilikátos törmelékes kőzetalkotó ásvá- nyok intenzív karbonátos felemésztése (korrodálása) elősegítette a törmelékanyag ércese- dését. A karbonátos kötőanyag a hártyás szerkezetű szedimentogén agyagásványokat is helyettesíti, annál fiatalabb, de a kései diagenetikus és katagén hidrocsillámoknál idő- sebb. A karbonát-uránoxid képződés két változatát különböztetjük meg: egyik a kar- bonátos kötőanyag kiszorítása ércásványokkal és az egyidejű kiválás, a másik az epigén karbonátosodás. Az utóbbi megjelenési formája a repedéskitöltés, melyben először az uránoxidok, majd a karbonát jelenik meg. A kalciterek a korábbi ércásvány kiválásokat átmetszik. A karbonát kötőanyag uránoxidos kiszorítását a szedimentogén agyagásványok uránoxidos helyettesítése megelőzi. Fontos paragenetikai társulás a szulfid-uránoxid- liidroesilláin együttes. A szedimentogén- és a földpát borulásából származó heterogén agyagásvány-komplexum az uránt és egyéb fémionokat magához kötötte, koncentrálta. A liidroesillámképződés során a fémionok felszabadultak, oldatba mentek át, majd a kén- hidrogénes redukciós környezetben uránszurokérc és egyéb nehézfémek önálló szulfid- ásványként váltak ki. Erősen redukáló közegben az U6+ teljes egészében U4+-é redukálódott és a szilikátos környezetben coffinitként vált ki, amely egy későbbi szakaszban részben szurokérccé ala- kult át. Erre a jelenségre utalnak a szurokérc fürészfogas-szalagos rajzolatai, amelyek feltehetően coffinit utáni pszeudomorfózák. A ritmikus kolloidális kiválási szövetek bizo- nyítják a szakaszos képződést (VI. tábla 3.). Nyomelemek eloszlása. A felsőperm rétegösszleteinek átlagos nyomelemtartalmát fél- kvantitatív színképelemzés eredményeként a II. táblázatban foglaltuk össze. Figyelemre méltó a V és a szulfidképző (Cu, Pb, Co, Ni) nehézfémek eloszlása. Az érctelepes homokkőben és ezen belül pedig U és V mellett a Co, Ni, Bi, Ag maximumot mutat. Nem tűztük ki célul az elemeloszlás változásának részletesebb vizsgálatát. Az elemdúsúlások maximumai az iiledékfelhalmozódás geokémiai körülményeire vezethetők vissza. A lehordási terület kőzeteinek változása kisebb szerepű. Az érc és a meddő kőzet között a nyomelem- eloszlásban csak mennyiségi különbség van, ez átlagban egy nagyságrendet jelent. Statisztikai vizsgálatokkal megállapítottuk, hogy az U és V, valamint az U és Se-tartalom között korrelációs összefüggés van. Jellemző az, hogy míg az Se egyaránt dúsul az oxidált és redukált ércekben, addig a V-tartalom az utóbbiakban egy nagyságrenddel is meghaladhatja a Se-tartalmat azonos U-kon- centráció mellett. A V és Se eltérő viselkedése különböző ásványi megjelenésükre vezethető vissza, ugyanis a V szilikátos és oxidos kötésbe a Se szulfidokba és szelenidekbe épül be. V i r á g h — V i n c z e : A mecseki uránérclelőhely 51 II. táblázat — Table II. felsőpermben (félkvantitatív színképelemzés)* Ge Sn w Ba Sr Be V Cr Mu Ti Mo Zr O IO 12,5 O 2100 230 O 170 70 - 2400 O 160 O IO 3,8 O 2200 180 6 29,8 I IO 80 2600 O 900 l6 I ,1 18 2,5 730 1,4 2000 150 7 55.3 350 IIO 200 2700 20 23,6 220 O IO 2,9 O 2300 IOO 6 47,5 70 50 4300 IO U,7 520 O 0 O 1900 200 6 53,5 190 IIO 5000 120 10,0 200 l6 IO 760 990 120 8 600 90 220 2500 10 230 Megjegyzés: — a „gyakorisági %” a színképelemzéssel kimutatható koncentrációk százalékos arányát. .mutatja. Összeállította: Virágh K.-Vincze J. 1965. * A mecseki Ércbányászati Váll. Anal. Éabor adatai alapján. Kiértékelési módszer — Villá- nyi K., Pál fi E.-né, J u li á s z S. (1964) Magy. Kém. Folyóirat. 70 k. 511. o. Az ércképződés folyamatai Jelenleg az uránérctermelés alapja az üledékes kőzetekben felhalmozott ércfélék, melyek között a szárazulati folyóvízi üledékekben kialakult uránérces összletek kiemelkedő szerepűek. Érthető, hogy a kutatók figyelme rendkívüli mértékben ezen kőzetösszletek felé irányul. A törmelékes üledékanyag és az uránérc keletkezésének viszonyáról szélső- séges véleményekkel találkozunk az irodalomban; nemcsak a lelőhelyek összességét te- kintve, hanem gyakran egy és ugyanazon lelőhelyet illetően is. Ez egyrészt a kutatók szem- léleti beállítottságára, másrészt objektív okokra vezethető vissza. Vizsgálataink és a ko- rábbi szerzők (Barabás A., Kiss J., Alföldi L., Bállá Z.) véleményeinek kritikai felülvizsgálata alapján, a mecseki uránérclelőhely képződésmenetét az alábbiak- ban vázoljuk. Az ősföldrajzi viszonyok tárgyalásánál rámutattunk, hogy a produktív összlet felhalmozódása idején szemiarid klíma uralkodott a permi üledékgyűjtő területén. A szemiarid klíma jellemzőit az urán és kísérő elemeinek migrációja szempontjából Perelmaii foglalta össze (Evszeeva E. SZ., Perelman A. I. 1962). Elfogad- hatjuk, hogy a felszíni vizek oxidációs közegek, pH-juk semlegestől lúgosig változik, uránt, vanádiumot és rezet tartalmaznak. Ilyen körülmények között az urán vizes közegben komplex uranilkarbonát [U02(C03)3]4~ alakban, nem disszociált U03(H20)1_ 2 vegyület- ként, uránhidroxid U02(0H) +, valamint uránhidroxid-szól [U02(0H)2]n szálütódhat. A törmelékanyagot szállító folyóvíz egy része a mederből oldalirányba és lefelé szivárgott, másik része az árvizes időszak után a lefűződött holt medrekben és ártéri ta- vakban, mocsarakban maradt vissza. Az utóbbiakban a finomtörmelékes anyaggal együtt finom eloszlásban főleg helybenélt növényi anyag rakódott le, melyek bomlástermékei az ottrekedt víz pH-ját savanyúvá változtatták. így a pangó felszíni vizek urántartalma az üledékképződés során kicsapódott, ill. leülepedett. Ebben szerepet ját- szott a hatvegyértékű urán redukciója, a szerves anyagokhoz való adszorbció, U-organikus vegyületek képződése az uranilkarbonátok elbomlása nyomán és a kolloid aggregátumok koagulációja utáni együttülepedés adszorbens agyagásványokkal, kovasavval. A sötét- szürke aleurolit, agyagos aleurolit lencsékben az üledékképződés folyamán finoman hin- tett kollomorf szűrökére és vele együtt vanádiumoxidhidroxid is kivált pirít, bravoit, kalkopirit kíséretében. A mikroréteges finom- és középszemcsés homokkövekben ezzel a 4* 52 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet folyamattal kezdődik a mikroréteges szórt — és sávos szalagos érctípus kialakulása, melyek a diagenezis során tovább dúsultak. A folyómedertől távolabb, ahol a beszivárgó folyóvíz oldott oxigéntartalma el- fogy, s így az üledék oxidálódása megszűnik, oxidációs — redukciós frontok jönnek létre. Iigy-egy üledékritmuson belül a lencsésen, sávosan, vagy mikrorétegesen felhalmozódott szerves anyag természetesen a rétegződésnek megfelelően is kialakíthatta a redukciós frontokat. A folyóból történő, sokszorosan ismétlődő vízbeáramlás során a folyómeder mentén kialakult redoxfrontok közelében mint geokémiai gáton redukció és egyéb urán- ülepítők hatására nagy uránkoncentráció halmozódott fel, melynek folyamatát az 5. ábra szemlélteti. ^^7 XZZZZZZZZz^rzzzzzzzzzzzzz A I 2\&\ 3\tt\ <[**7] 5EE3 6EE1 7EEA 5. ábra. A folyóvízi üledékképződéshez kapcsolódó uránérckeletkezés elvi vázlata szemiarid klímában Barabás A., V i r á g h K. (1964'). Jelmagyarázat: 1. Folyómedri és ártéri üledékek, 2. Mocsári üledékek, 3. Különféle vízállások, 4. Érclencsék, 5. Vízáramlás iránya, 6. Oxidált és átmenetiképződmények határa, 7. Átmeneti és redukált képződmények határa, 8. Átlagos talajvízszint Fig. 5. Sketch of uránium őre deposition in connection with fluvial sedimentation under semi-arid climate- Plotted by A. Barabás and K. V i r á g h (1964). Explanation: 1. Paleostream and flood-laid sediments, 2. Swamp sediments, 3. Various water levels, 4. Őre lenses, 5. Stream direction, 6. Boundary between transitional and reduced sediments, 8. Mean ground- water table Az elmondottakat erősíti az is, ha figyelembe vesszük, hogy a folyóvízi üledékkép ződés során többszöri áthalmozás történt (G r u n e r J. W. 1956). A diagenezis első szakaszában az urán főtömegének leülepítésében, illetve befogásában legfontosabb tényező a közeg savanyú — redukciós hatása. A beteme- tett növényi anyag részleges bomlása során felszabaduló C02, valamint a képződő hu- ininsavak a vizes közeget savanyúvá változtatják, melynek hatására felbomlik az uranil- karbonátgyök, az uranilionok pedig savanyú közegben könnyebben redukálódnak, mint nagyobb pH-értéknél, s így szilárd fázisba mennek át. Savanyú közegben kicsapódó kova- kolloiddal az U02(0H)2 polimerizált ionjai és kolloid aggregátumai társulnak és leüleped- nek. A redukálódó fészkekben jelenlévő Fe2+-nak katalitikus hatása van az U redukciójá- ban, főleg kénvegyületek jelenlétében. A diagenezis első szakaszában baktériumok által termelt H2S szintén mint redukálószer játszik szerepet (J ensenM. L. 195&, Szolnoki J. — Virág h K. 1966). A szürke fekvő homokkőösszletben felhalmozódott sok növé- nyi anyag bomlása kis redoxpotenciálú savanyú közeget létesített, mely kovásodással járt együtt és az urán többé-kevésbé egyenletesen kötődött meg, illetve kisebb koncentrá- ciók jöttek létre a növényi maradványok közvetlen közelében. A kőzettéválás (diagenezis) második szakaszának kez- detén, külszíni hatásoktól elzárt alluviális üledék geokémiai szempontból sokösszetevős bonyolult rendszernek tekinthető. Az oxidált zónák hézagvizeiben az U részben oldott állapotban van jelen. A teljes elzáródás után az oldott oxigén további oxidálódást hozott létre, mely főleg a redukcióra kevéssé hajlamos üledékekben elősegítette a Fe(OH3)-mal V i r á g h — V i n c z e : A mecseki uránérclelőhely 53 6. ábra. Ércmorfológiai típusok képződésének szakaszai. V i r á g h K. és V i n c z e J. (1965) Fig. 6. Phases of formation of different morphological types of ores. Plotted by K. Vi rág h and J. V i n c z e (1965). 54 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet A Mecseki uránérc lelőhely ércképződésének és V i r á g h K. és Földt Kőzetképződés | Anyagszállítás szakaszai » Szedimentogenezis ani folyamatok Folyóvízi és időszakos vízfolyá- sok által történő anyagszállí- tás; törmelék, kolloid- és valódi oldatok formájában Alluviális (medri és ártéri) üle- dékek képződése, melyben nö- vényi maradványok és kol- loidális szervesanyag halmo- zódik fel A törmelékes anyag szállítása a lehordási területtől több mint 50 km-re Alluviális üledékek felhalmozó- dása szemiarid klíma mellett. Az üledékek többszöri áthal- mozódása folyóvíz által pH- és redoxpotenciálviszonyok Oxidációs közeg, pH gyengén lúgos Eh (oxidációstól redukciósig) gyengén lúgostól gyengén savasig) változékony Az ércképződés körülményeinek jellemzése Urán-vegyületek migrálásá- nak és kicsapódásának kö- rülményei. U‘+ hidrokarbonátos oldatok- ban kolloidális és egyéb ásvá- nyi vegyületekben Au U‘ + -ot tartalmazó oldatok az üledékbe szivárognak Ásványtársulások Új ásványok képződése nem jellemző Földtani kor Felsőperm és a Ca-, Mg-karbonátjaival együtt korábban leülepedett urán visszajutását az oldatba. A pórusvizek urántartalmának növekedéséhez hozzájárul az oxidációs-redukciós részeken kicsapódott urán egy részének újraoldódása is, melyek összhatásaként a pórusoldatok telítődtek uránnal és más változó vegyértékű (V, Cr, Cu, stb.) elemekkel. Ezen fejlődési szakaszban a fő uránülepítők ugyanazok a tényezők, mint a diagenezis első szakaszában végbemenő folyamatoknál, azzal a kiegészítéssel, hogy a szerves anyag és a H2S mellett intenzív redukáló tényezőként jelenik meg a Fe2+, elsősorban a semleges és gyengén lúgos V i r ág h — V i n c z e : A mecseki uránérclelőhely 55 III. táblázat — Table III. a kőzetképződési szakaszok összefoglaló vázlata V iscze J. 1965 Diagenezis Katagenezis Hipergenezis Ebben az időszakban folytatódik a vastag fedőrétegek felhalmozódása A hipergén folyamatok kifejlő- dése. A pórus- és repedésvizek hatása a hegység további ki- emelkedésével és a tektonikai törések jelenléte miatt aktívab- bá válik Az első szakaszban az alluviális üledékeket szubaerális körül- mények között levő felszíni vizek hatásai érik. A második szakaszban a betemetett üle- déket külszíni hatások nem érik A kőzetek litifikációja. A pórus- vizek intenzív migrációja az ausztriai fázisban megerősödik A rétegterhelési nyomás (P) és a hőmérséklet (T) fokozatosan növekszik A nyomás és hőmérséklet foko- zatos növekedése P = 1500 — 2000 atm. T = 150 — 200 C° A P és T fokozatos csökkenése a réteg- főleg repedésvizek aktív hidrokémiai ráhatása mellett Nagy oxidációs-redukciós fron- tok kialakulása főleg a reduká't üledékek rovására. A szerves- anyag tőzegesedése, szenesedése és ásványosodása (kovásodása, konkrécióképződés). A máso- dik szakaszban Eh-mínusz 0,3 voltig pH-lúgos, gyengén savas A szervesanyag további szénü- lése a kőszén — antracit fázisig. A lúgos és redukciós közegben karbonátos és érces metaszoma- tozis Tektonikai repedésekben a fel- színhez közel oxidációs folya- matok. A lassú vízcsere övében gléjes típusú és szulfátreduká- ló baktériumok által létreho- zott redukció. pH erősen változó A kémiai és biológiai folyamatok hatására az Ua+ és V6+ redukálódik és ki- csapódik. Redukálok: H2S, Fe3+ és Corg. Az aktív pónisvizek hatására (oldódás, és kolloidok szétesése) az urán részlegesen áthalmozó- dik és az alacsony Eh-értékű helyeken tovább koncentráló- dik. (A szénlencsék szenes fa- törzsek és a diszperz szerves- anyag közelében) A tektonikai törésvonalak övei- ben és a repedésekben, vala- mint a redoxpotenciáljukat megváltoztató kőzetekben (dif- fúziós úton) az urán részlege- sen áthalmozódik Kollomorf uránszurokérc — szurokér c-> Uránkorom >. t coffinit — baktériopirit Fe, Cu, Pb, Zn szulfidok szelenidek (klausztalit) karbonátok és regenerált kvarc V3+-oxidok — hidroxidok (montroseit) agyagásványok — hidrocsillámok . v Fe3+ -hidroxidok — hidrogoethit — hematit — részben maradék uránkorom szoddyt regenerált uránkorom Fe8+-hidroxid UO|+ -karbonátok és szulfátok (autunit) Ca, Ba, (Fe) szulfátok karbonát erek részben limonit Anaerob kö- rülmények között szulfidok és uránszurokérc keletkezik. Triász, liász, alsókréta Felső krétától napjainkig közegben, zónákban. A kőzettéválás jellegzetes diffúziós formái a karbonátkonkréciók, amelyek felületén és a beágyazó homokkőben a Fe2 +-tartalmú gócok körül uránoxid csa- pódik ki. Az utóbbi a karbonátos kötőanyagfoltok felületén és karbonátosodott sávokkal párhuzamosan is gyakran kiválik. Az irodalomból (C. R u f f, F. G. L e s u r e 1962) ismertetett diffúziós ércmorfológiai elemek: „rollok” gyűrűk, sávok igen elterjedtek. A katagenezis folyamatában a kőzetek tovább tömörödnek. Sztrahov, N.M. értelmezése szerint a folyamat fő tényezője az új hőmérsékleti vi- 56 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet szonyok és a rétegterhelésből eredő nyomás. A regionális kőzettéválás részeként a sókban dús pórusoldatok mozgásba jönnek. A kényszermozgás folytán a mélyebb szintek alulról felfelé áramló pórusoldatai általános redukáló hatást váltanak ki, következőleg eltűnnek az egykori folyók oldalirányú szivárgó vizei által létrehozott kisebb redukciós frontok. Másrészt az ártéri üledékek rétegszerű lencséi az oldatokat oldalirányú migrálásra kény- szerítik, ami a produktív összletbe benyúló vörös homokkőnyelvek és vörös homokkő- lencsék végleges kialakulását eredményezi. A nyomás és növekvő hőmérséklet hatására az agyagsávok átkristályosodnak, ennek során a szorbciósan kötött fémionok oldatba lépnek. A növényi anyag tovább szénül, a feketekőszén — antracit fázisig, minek követ- keztében az urán deszorbeálódik a felszabaduló illők az uránnal organikus vegyületeket alkothatnak, de nincs kizárva az extrakció szerepe sem. Az uránban és más fémekben gaz- dag agresszív pórusoldatok metaszomatikus folyamatokat hoznak létre, amelyek a törme- lékagyag karbonátos — szurokérces — pirites helyettesítésében és a karbonátos kötőa- nyag ércásványok által történő kiszorításában nyilvánulnak meg. Ebben a szakaszban képződött szurokérc és coffinit szoros paragenezisben vannak a V- és Cr-tartalmú hidro- csillámokkal. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a korábban létrejött érchalmazok átren- deződésével állunk szemben. Jelentős mértékű ércáthalmozódás csak a teljes mértékben feloxidálódó vörös homokkőnyelvekből és homokkőlencsékből jöhetett létre. Ebben a fo- lyamatban az uránérefelhalmozódás egyirányú fejlődését látjuk (progresszív epigenezis). A hipergén folyamatokat területünkön az ausztriai hegységképződési szakasztól számíthatjuk, amikoris a perm — mezozóos medence üledékei boltozattá gyűrőd- tek és a helyi erózióbázis fölé emelkedtek, napjainkban is tartó gyors lepusztulással. Az oxi- dációs hatású felszíni vizek az antiklinális magjában lepusztult produktív összletből az uránt nagy részben tovaszállították az új üledékgyűjtőbe (miocén — pl iocén medence), kisebb részét a szerkezeti törések mentén a mélybe juttatták. A felszínhez közel a vetők és repedezett övék mentén oxidálódás ment végbe. Mélyebben a vetők és repedezett övék mentén a vörös homokkövek „kizöldülnek”, amely jellegzetes hidrogeokémiai övességről és a H2S nélküli redukcióról tanúskodik. A bányában végzett lumineszcenciás vizsgálatok szerint a felszínhez közel levő produktív összletben a kőzet pórusai és a hajszálrepedések telítve vannak állandó migrációban levő Ca-Mg uranilkarbonátok oldataival. A kőzetek repedéseiben, vagy réteglapokon kedvező redukciós körülmények között az urán újból kicsapódott uránkorom és alárendelten másodlagos uranilszulfátok — karbonátok alak- jában. Az uránkorommal együtt limonit válik ki (oxidált érctípus). Ilyen ércek leggyak- rabban a produktív összlet felső részében találhatók. A hipergén oxidáxió nem minden esetben jár együtt az uránásvány teljes feloldásával. Szolnoki J. ésVirágh K. (1965) bányából vett mintákon helyben élő baktériumokat mutattak ki. Ez a tény a mikrobiológiai oxidáció és redukció jelelenleg is folyamatban levő nagy szerepét bizonyítja. Mindezeket a folyamatokat áttekinthetően a III. sz. táblázatban foglaltuk össze. A lefogadó kőzetek és az ércek sokirányú beható vizsgálati eredménye alapjan tehát a mecseki uránérc-területet egészében véve ,,poligén” lelőhelynek minősíthetjük. * A szerzők köszönetüket fejezik ki Fazekas Viának, Selmecziné, Antal P-nek, Elscholtzné, Subái M.-nak a laboratóriumi vizsgálatokban való közre- működésükért, Horváth I.-nak, Kaszás F.-nek a bányaföldtani dokumentációk során kifejtett munkásságukért, továbbá Fűzi T.-nak a kiváló fotódokumentációk el- készítéséért. V i r d g h — V i n c z e : A mecseki uránérclelőhely 57 TÁBE AMAGY ARÁZ AT - EXPEANATION OF PI.ATES I. tábla — Plate I. 1. Keresztrétegzett medri zátonypad (a) gyengén rétegzett zátonyüledékben (b). A keresztrétegzett padot közel vízszín tes mikrorétegzésű sötétszürke finomszemcsés homokkő határol ja (c). Bányafotó, M = i : 10. Cross-bedded channel bar (a) in a slightly bedded succession of channel sediments (b). The cross-bedded bar is in contact with subhorizontally microlaminated, fine-grained, dark-grey sandstones (c). Mine- photograph, scale = i : io. 2. Meredek keresztrétegzésű medri zátony (a) lenyesett felületére (b) durvaszemcsés, gravelites rozsda- vörös ércesedett homokkő települ (c). Oxidált érctípus. A keresztrétegzett összlet szürke középszemcsés homokkő, bemosott szénült ágdarabokkal (d). Bányafotó, M = i : 14 Truncated surface (b) of a sand bar of oblique cross-bedding (a) overlain by rust-red, coarse-grained, gravelitic, ore-mineralized sandstones (c). Oxidated őre type. The cross-bedded sequence is a greye medium-grained sandston with coalified fragments of twigs (d). Mine-photograph, scale = 1 : 14 II. tábla — Plate II. 1. Szalagos-réteges szurokérckiválás (a) zöldesszürke medri zátonyhomokkőben. Az ércesedés az egyenetlen kimosási felületnél (b) kezdődik és attól távolabb csökken az intenzitása. „Redukált” érctípus. Bánya- fotó, M = 1 : 12 Banded-bedded segregation of pitchblende (a) in a greenish-grey sandstone bar. Őre mineralization be- gins at the rugged surface of outwach (b); farther, its intensity decreases. „Reduced” őre type. Mine- photograph, scale = 1 : 12 2. Ártéri homokkősorozat. Alul uránoxidos — szenes mikrorétegzés (a) zöld homokkőben, középen apró- finomszemcsés sötétszürke ártéri — mocsári gyengén ércesedett szenes mikrorétegzett homokkő (b), világosszürke dolomit-konkréciósorral (c). Bányafotó, M = 1 : 12 Flood-laid sandstone sequence. At the bottom (a): uránium -oxide-bearing and carbonaceous micro- lamination in green sandstones; in the centre (b): fine-grained, dark-grey sandstone, flood- and swamp- laid, microlaminated, slightly miueraüzed, carbonaceous, with (c): series of light-grey dolomité concre- tions. Mine-photograph, scale = 1 : 12 III. tábla — Plate ül. 1. Teljesen szénült fatörzs (a), alatta ágdarab (b), mederi zátonyüledékben. Környezetükben a homokkő igen erősen ércesedett (sötétszürke, fekete). Redukált érctípus. A fatörzs enyhe kimosási felület (c) mentén található, melyre durva szemcsés homokkő települ (d), rozsdavörös „oxidált” típusú ércesedéssel. Bányafotó. M = 1 : 7,5 Completely coalified wood trunk (a) underlain by twig fragment (b) in a channel sandstone bar. Around the wood fragments the sandstone is strongly mineralized (dark-grey, black). Reduced őre type. The wood trunk lies along a surface of slight outwach (c) overlain by coarse-grained sandstones (d) with rust- red őre mineralization of “oxidated” type. Mine-photograph, scale— 1 : 7,5 2. Két kovás fatörzs keresztmetszete (a) , szénült kéreggel (b). Környezete ércesedett. A fatörzs fölött kimo- sási felület (c), a rátelepülő medri sorozat (d) az üledékanyag szemnagyságának finomodásával fokoza- tosan ártéri képződménybe (e) megy át. Bányafotó, M = 1 : 15 Cross-section of two silicified wood trunks (a) with coalified barks (b). In their environment ore-minerali- zation. Above the wood a surface of outwash (c),the overlying succession of channel sediments (d) gradies intő finer-grained, flood-laid sediments (e). Mine-photograph, scale =1:15 IV. tábla — Plate IV. 1. Közép- és aprószemcsés zöld homokkőben a rétegzés mentén uránoxid-sávos kiválások (a), közepén gyűrűs érckiválás (b), belsejében hintett ércesedéssel (c). Uránkorom bevonatú litoklázis felület (d). Bányafotó, M = r : 15 Segregation bands of uránium oxide along bedding planesof médium- to fine-grained, green sandstones (a) , centre: annular segregation of őre (b) with disseminated őre inside (c). Yoint pláne mantled by uránium black (d). Mine-photograph, scale =1:15 2. Zöld és zöldesszürke középszemcsés homokkősorozat (medri zátony), három kimosási felülettel (a,, a:, a3). Az a, és a 2 felület mentén aprókavicsos aleurit és konkréciók, az a3 mentén áthalmozott fekete aleurit tömb (b) és kavicsok (c), a felső két kimosási felület között ércroll (d) látható. Bányafotó, M = 1 : 15 Succession of green and greenish-grey, medium-grained sandstones (of sand-bar origin) with three ero- sion surfaces (a, ,a2, a,). Along surfaces a, and a2, fine pebbles and concretions of siltstone, along a3 a block of redeposited black siltstone (b) with siltstone pebbles (c) are seen, while between the two upper erosion surfaces an őre roll (d) is visible. Mine-photograph, scale =1:15 58 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet V. tábla — Plate V. 1. Gyenge vízszintes rétegzést merőlegesen átmetsző redox front melynek zonális sorrendje: szürke homok- kő (a), uránoxid sáv (b), amelyet vasoxidos sáv kísér (c), majd zöld homokkő (d), oxidált típusú hintett ércesedéssel. Kőzetfelvétel, méret =1:3. Oxidation-reduction zoning intersecting the slight, horizontal stratification: grey sandstone (a), bánd of uránium oxide (b), iron oxide bánd associated with the former (c), green sandstone (d), with disseminat- ed őre of oxidated type. Photograph, scale =1:3 2. Réteges-sávos érckiválás radiografiája. Expozíció 5 nap. M = 1 : r. Radiograph of bauded-bedded segregation of őre. Exposure: 5 days, scale = 1:1 3. Karbonát konkréció (a) és környezetének (b) ércesedése. Radiografia. Expozíció: 5 nap, M = r : 2 Őre mineralization of a carbonate concretion (a) and of its environment (b). Radiograph. Exposure: 5 days, scale =1:2 4. Vörösbarna árnyalatú füstsziirke ércesedett homokkő, sötétszürke aleurit kavicsokkal (a). Kőzetfelvétel, M = 1 : r Őre mineralized sandstone, smoke-coloured, with red-brown shades, including dark-grey siltstone pebb- les (a). Photograph, scale =1:1 5. Az előbbi homokkőről készült radiografia. Expozíció: 5 nap, M = 1 : 2 Radiograph of the above mentioned sandstone. Exposure: 5 days, scale = 1:2 VI. tábla — Plate VI. 1 . Naszturán (világosszürke) (a) kiválás, korrodált és átitatott törmelékes kőzetszemcsék (szürke) (b) körül szalagosán. Középen piritgócok (fehér). Ércmikroszkópos felvétel. N - 250 X. Segregation of, pitchblende (light-grey) (a) forming stripes around corroded and impregnated detri- tic rock particles (grey) (b). Centre: accumulations of pyrite (white). Photomicrograph, 250 X 2. Gyűrűs érckiválás részlete. Naszturán I. (világosszürke ) (a) , belsejében kocka szerinti uraninit kristályok (szürkésfehér) (b). Szegélyén uránkorom (sötétszürke) (c). Meddő sávval elválasztva (d), uránkorom, (sötétszürke) (e), benne bravoit kristályok (fehér) (f). Ércmikroszkópos felvétel, N = 250 x. Detail of an annular őre segregation. Pitchblende I. (litgh-grey) (a), with hexahedral uraninite crystals (greyishwhite) (b) in its center. Uránium black (dark-grey) (c) at its bordér. Separated by a barrenband (d), uraninn black (dark-grey) (e) containing bravoite crystals (white) (f). Photomicrograph, 250 X 3. Fonalszerű szurokérc, szulfidok és hidrocsillámok ritmikus kiválása. Nagyobb fehér foltok: pirít, kalko- pirit (a), fehér fonalak: szurokérc, galenit (b). Ércmikroszkópos felvétel, olajimmerzióban, N = 150 X Rhythmical segregation of thread-like pitchblende, sulphides, and hydromicas. Éarger white mottles; pyrite, chalcopyrite (a), white filaments: pitchblende, galena (b). Photomicrograph in oil immersion, 150 X 4. Kalkopirit (fehér) (a) a szurokérc (világos szürke) (b) zsugorodási repedéseiben. Ércmikroszkópos felvé- tel, N = 200 X . Chalcopyrite (white) (a) in the shrinkage cracks of pitchblende (light-grey) (b). Photomicrograph, 200 X 5. Kvarcit, törmelékszemcse (a) ércesedése. A pirít és uránoxid (fekete) korrodálják és részben helyettesítik a törmelékszemcsét. Áteső fényben -f Nic. N = 40 x Őre mineralization of a detritic grain of quartzite (a). The grain has been corroded and partly replaced by pyrite and uránium oxide (black). In transmitted light +Nic. 40 X 6. Gömbhalmazos pirít (a) az uránszurokérccel (b) együtt bazális kötőanyagot alkot. A szurokércben pirít és galenit szemcsék. Vékonycsiszolat felvétel 1 nikollal, ráeső fényben. N = 50 X Spheroidal aggregats of pyrite (a) forming a basal cement together with pitchblende (b). Pitchblende includes pyrite and galena grains. Thin section photograph, 1 nic., incident light, 50 X IRODAÉOM — REFERENCES Alföldi E- (1958) : Jelentés a mecseki permi összlet mélyfúrásokkal harántolt rétegcsoportjai- nak részletes anyagvizsgálatáról. Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. — Bállá Z. (1965): A kővágószőllősi antiklinális fejlődéstörténete. Földt. Közi., 95. — Barabás A. (1956): Mecsek hegységi perm időszaki képződmények. Kandidátusi dissz. Kézirat. Magy. Tud. Akad. — Barabás, A. — Kiss, J. (1958): I,a genése et le caractere petrographique sedimentaire de l’enrichessement de minéral d’uranium dans la Montagne Mecsek. Actes de la deuxiene Conf. Int. d. Nations Unies. Génévé. — — E> a p a 6 a in, A. — B h p a r, K- (1966): MexaHH3M o6pa30BaHnn ocanoMHbix ypaHOBbix pyn Ha npHMepe MeneKCKoro MecTopo>KReHHH (BeHrpHu). JlHTOJiorHH h non. HCKonaeMbie, Ne 2. — Barabásné Stuhl Á. (1962): Jelentés a Mecsek hegységi permi üledékek palinológiai vizsgálatáról. Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. — B a t y n h h, C. r. h np. (1965): 3K3oreHHbie 3nnreHeTHBecKne MecTopo>KReHHH ypaHa. ycnoBHH o6pa30- BaHHH. AT0MH3flaT M. JI a H M e B, B. M. (1963): OCTaRHÜHOCTH (JjOpMHpOBaHHH OCaROHHblX MeCTOpO>K- fleHHft ypaHa.. 06. «r coxhmhh, neTporpa<}>HH h MHHepanorHH ocanoBHbix o6pa30BaHHfi». M3R. A. H. CCCP. — E b c e e b a, Jl. C. — flepeabniaH, A. H. (1962): r coxhmhh ypaHa b 30He rHnepreHe3a. r ocaTOMH3RaT . G e c e v a, R. V. (1958): Zűr charakteristik des sedimentár — metamorphen Typs dér Uranvererzung. Angew. Geol. No. 10. — G r u n e r, J. W. (1958): Concentration of uránium in sediments by multiple migration — acceretion. Econ. Geol. No. 6. - Jensen, M. E. (1958): Sulfur isotopes and the origin of sandstone type uránium deposite. Econ. Geol.V. 53. No. 5. — Kiss J. — Grossz Á. (1958): Konkré- ció képződés és új karbonátos fácies a Mecsek hegységi permi pszamitos összletben. Földt. Közi., 88. kötet V i r á g h — Vincié: A mecseki uránérclelőhely 59 — K i s s J. (1960): Az urán — króm — vanádium eloszlása és az epigén krómcsillám szerepe a mecseki permi összletben. Földt. Közi., 90. kötet, 1. — Kiss J. (1961): A mecseki uránérc ásványos alkata és genezise Kézirat. Kand. dissz. — Méhes K. (1957): Urántartalmú kőszenek genetikai típusai. Kézirat. MÁFI könyvtára. — H a y m o b, r. B. h ap- (1963): YpaH b ocaflowHbix noponax. OcHOBHbie ueprbi reoxHMun ypaHa. A. H. CCCP.-kuff, C.-Lesure, F. G. (1962): Diffusion features of uránium — vanadium deposits in Montesuma Canyon, Utah. Econ. Geol. V. 57. No. 2.- P y x h h, Jl. B. (1961 ) Ochobu jt.ito- jiorHH. rocreonrexH3flaT. — Selmecziné, Antal P. (1966): Szénült és ásványosodott fatörzsek ércesedése a mecseki lelőhelyen. Kézirat. Mecseki ércb. váll. — LU o y, Xf. P. (D. R. S h a w s) (1955): 3HaMeHHe pyAHbix 3ane>KeB «pojim b reHe3nce ypaHo — BaHa/meBblx MecTopowAeHHü na nnaTo Konopano. Tpyabi Me>KA. KoH(j). no Atomh. SHepr. b weHeBe, P/36 MocKBa — Szabó J. (1965): A me- cseki felsőpermi és alsószeizi összletek ferderétegzettségi adatainak földtani értékelése. Földt. Közi., 95. kötet — CanowHHKOB, JE r. — BucejiKMHa, M. M. (1962): 3K3oreHHbie ypaHOBbie Mel CTOpOWAeHHB, CBH33HHbie C neCTpOUBeTHOÜ KOHTHHeHTaAbHOÜ TOALLiefl. Teon pyAH. MeCTOpO>KA. JV° 3. — C 0 n h o k h, R. — B h p a r, K. (1966): Ponb öaKTepnö o o6pa30BaHnu ypaHOBbix MecTopo>KAeHHií 3anera- kjuihx b necMaHHKax. XfOK/iaa Ha IX., MewAyHapoAHOM öHOAonmecKoroM KOHrpecce. MocKBa — C t p a- x o b, H. M. (1960 — -1962): Ochobh TeopHH AHToreHe3a T. 1—3., A. H. CCCP. — Sztrókay K. I. (1960): Ásványtani vizsgálatok a Mecsek hegységi uránérc-paragenezis körében. Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. — Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Akad. Kiadó, Budapest — Vadász E. (1963): Magyarországi kövesedett famaradványok földtani kérdései. Földt. Közi., 93. kötet - Vincze J. (1965) : Érclencse típusok meghatározása a Mecseki lelőhelyen ásványkőzettani fácies és ércmorfológiai bélyegek alapján. Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. — V i r á g h K. (1962) : A Mecseki lelőhely ércesedésének regionális eloszlása. Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. — V i r á g h K. (1966): Mecseki lelőhely készleteinek felülvizsgá- lata az újabb földtani és ércesedési ismeretek alapján. Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. Specific features of the formatiou of the uránium őre occurrence, Mecsek Mts, Hungary K. VIRÁGH-J VINCZE Summing up the results of detailed field and laboratory studies the authors give a description of the formation of the Mecsek őre occurrence. Depending on morphological features various morphological types relating to the conditions of őre deposition can be distinguished. According to the oxidation state of ore-bearing rocks and őre minerals, reduced and oxidated őre types are separated. As regards the areal distribution of őre mineralization, the highest aecumulations of uránium occur in zones of extremely varied oxidation-reduction conditions. As a result of investigations intő the mieromorphology of őre mineralization the paragenetic assemblages of őre minerals and the successive stages of őre mineralization are discussed. Through an analysis of the paleogeography, geochemistry and geochronology of the occurrence the determination of the deposition and the first and second stages of dia- genesis, as well as that of the őre forming processes brought about in the course of kata- genesis and hypergenesis becomes possible. The uránium őre occurrence in the Mecsek Mts may be qualified as of polygenous origin due to the fact that each stage of its development played an important role in the present distribution of őre minerals. URÁNIUM KIOLDÓDÁSÁNAK VIZSGÁLATA MAGMÁS KŐZETEK Z ŰZ ÁLÉ KÁBÓL Dr. SZALAY SÁNDOR — Dr. SÁMSONI ZOLTÁN* (9 ábrával, 1 táblázattal) Összefoglalás: Különböző lelőhelyekről származó gránit-, andezit-, gabbro- és bazaltzúzalékok U-tartalmának kioldódási viszonyait tanulmányoztuk laboratóriumi kísérleteink során. A gránittörmelék U-tartalmának vizes kioldódása sokkal nagyobb mér- tékű, mint bármely egyéb kőzeté. Ez a jelenség a gránitterületek talajvízi U-tartalmának növekedésére vezet. Valamennyi vizsgált mintára vonatkozóan olyan törvényszerűséget figyeltünk meg, hogy az U kioldódásával csaknem egyidejűleg fellép egy elnj-elési hatás is, melynek következtében a törmelékkel érintkező víz U-tartalma néhány órán belül egyen- értéket vesz fel. A megfigyelt jelenségek megmagyarázzák azt az eddig érthetetlen nagy- fokú ingadozást, amit a természetben a talajvizek U-koncentrációja mutat, továbbá az uránium biolitokban ismeretes akkumulációjának első lépését. A szenior szerző korábbi vizsgálatai szerint a biolitok a természetes vizek uránium- tartalmát UO|+kation alakjában vízben oldhatatlan humuszsavak kationcserés elnyelés- sel megkötik, koncentrálják. Az U-nak humuszsavon történő kationcserés elnyelésére kimagaslóan nagy geokémiai dúsulási tényező (GEF) jellemző: kb. 10 000:1. Ez a dúsítási tényező magyarázza azt a körülményt, hogy a humuszsavban gazdag tőzegréteg néha 10 ooo-szer nagyobb U-tartalmú, mint a vele érintkező talajvíz (cca 100 mg/t víz) . Mint- hogy a humuszsav elnyelő képessége rendszerint mindig nagy, ezért a dúsulás hatékony- ságot kizárólag a természetes vizek viszonylag alacsony U-koncentrációja határozza meg. Számos kutató alkalmazott hidrogeokémiai módszereket a természetes vizek U-tartalmának meghatározására. Az U-tartalomnak szélsőséges értékek közötti ingadozá- sait geokémiai szabályszerűségek alapján nehéz értelmezni, mert nem eléggé ismert a víz- ben oldott U-tartalom eredete, ill. a kőzetekből történő U-kioldódás körülményei. Ilyen geokémiai tanulmányokat végeztünk a célból, hogy a természetes vizek U-tartalmának eredetére tájékozódást kapjunk. Ezek során az ismert U-lelőhelyektől távoleső ÉK Magyarországnak kb 10 000 km2 területéről közel 1 000 természetes vízmintát vizsgáltunk meg. Azt tapasztaltuk, hogy az értékek 0,01 mg/t-tól 100 mg/t U-tartalom között változtak, de szűkebb övezeten belül is számottevő ingadozás mutatkozott. Az eredmények a szenior szerzőt arról győzték meg, hogy a gyakran nagy U-tartalmú vizek ingadozásainak okát a víztároló talajrétegekben kell keresni, és nem hozható összefüggésbe egy mélyebb talaj- szintben levő esetleges nagyobb uránium-tartalommal. Ha egy több ezer km2-es nagyságú területet vizsgálunk, azon belül nincs nagyobb eltérés a földkéregre jellemző 4 — 5 g/t átlagos U-tartalomhoz viszonyítva. * Előadták a Magyarhoni Földtani Társulat Ásványtan-Geokémiai Szakcsoportjának 1966. X. 10-i előadóülésén S z a l a y — Sámsoni: Uránium kioldódásának vizsgálata 61 Szalay S. és Scherf E. kísérelték meg először intézetünkben magyarázatát adni, és összefüggéseket keresni a víztároló rétegek anyaga, fajlagos felülete és szemcsé- zettsége, valamint a víz U-tartalma között. Úgy látszik, bizonyos tekintetben ilyen össze- függés fennáll. A nagyon finoman szemcsézett üledékekből származó vízminták U-tar- talma általában nagy. A szemcsézettség hatása úgy látszott, hogy könnyen magyarázható a nagy fajlagos felület által lehetővé tett nagyobb kioldó hatás révén. Ez a feltételezés azonban nem nyújt felvilágosítást arra, hogy a víz U-koneentrációja miért ingadozik hasonló területen, nagyjából ugyanolyan üledékek és hasonló szemcseméret mellett. (Pl. nem azonos eredetű posztglaciális folyóvízi hordalékok esetében.) Rejtett U-koncent- rálódások feltételezése ezen a területen nagyon valószínűtlennek látszott. Szembe kellett nézni az U-hidrogeokémiájának legnagyobb nehézségével: hogyan magyarázható a természetes vizek széles határok között változó U-tartalma a kőzetek- ből történő U-kioldódását szabályozó jelenség ismerete nélkül. A vizsgálatok célja és leírása A közölt vizsgálataink célja, hogy fényt derítsen arra a természeti törvényre, amely az U-liidrogeokémiai vándorlásának első fázisát jellemzi, amikor a kőzetekből és üledékekből a vízbe oldódik. Az egész munka során a következő elgondolást tartottuk szem előtt : a biolitok U-tartalma a természetes vizekből származik, melyből a vízben oldhatatlan humuszsav megköti. Minthogy a biolitokban levő U-mennyisége több nagyságrenddel nagyobb mint a pegmatitokban, hidroterinalitokban dúsuló U-mennyisége, feltételeztük, hogy a biolitok U-tartalma az elsődlegesen dúsuló ércesedésekből oldódás után a cirkáló vizekből szár- mazik. A primér érclelőhelyekről kioldódott U-nak feldúsulása humuszsavakban gazdag biolitokban kivételes eset, mert viszonylag kevés lelőhelyen található, a primér telepekről származó szerves úton kötött U-mennyisége elhanyagolható a biolitok teljes U-tartahnálioz viszonyítva. Jelen kutatásaink néhány olyan jellemző kőzetfajtából történő kioldódási körülményeire terjedtek ki, melyeknek Clark e-értéke az átlagot nem haladták meg. Nem foglalkoztunk az U-érces kőzetek (primér U-telepek) kioldódási viszonyaival, mert ennek jelentősége inkább az alkalmazott ércteleptan tárgykörébe esik. A kőzetek U-tartahnának természetes vizek útján történő kioldódásának tanul- mányozását szolgáló laboratóriumi modell kísérletek céljaihoz a kőzetfajták számát reálisan megválasztott határok közé kellett szorítani. A feldolgozásra szánt kőzetfajtákat a szemcseméret, valamint kioldó vízminta összetételét céltudatosan és logikailag jól megválasztva kellett úgy korlátozni, hogy ez ne gátolja az általánosabb érvényű követ- keztetéseket. Eközben nem hagyhattunk figyelmen kívül néhány olyan jelentős szempon- tot, melyek a cirkuláló természetes vizekkel érintkező talaj és porózus kőzetrétegek ere- detére vonatkoznak. A legtöbb üledékes kőzet elsősorban magmás kőzetek mállási ter- méke. Ebből a munkahipotézisből kiindulva vizsgálatainkat azokra a kisszámú legfonto- sabb magmás kőzetekre határolhattuk, melyek a földkéregben a legelterjedtebbek (gránit, gabbró, andezit, bazalt). A mintákat < 0,2 mm 0-ra őröltük. Hasonlóképpen lényeges a kioldó mintavíz meghatározott kémiai összetétele, amelynek közelítésben egyeznie kell a természetes vizekkel, legalábbis az U-kioldódása szempontjából. Közismert, hogy a magmás kőzetekben az urán többnyire U4+ alakban van. Az U4 + nem képes vándoroni, mert az oldódása után azonnal kicsapódik és könnyen adszorbeálódik. A nagyobb mélységből, redukciós övből származó víz rendszerint kis U-tartalmú. Jól ismert körülmény továbbá, hogy az U4+ könnyen U6+-á oxidálódik. A hatvegyértékű uránium UO|+ -kation alakban könnyen oldódik és a talajvizekben igen 62 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet tág pH határok között vándorol. Világos, hogy a laboratóriumi modellkísérletekhez az U-kioldódásához oxigéndús vízre van szükség. Feltételezhető végül, hogy a vízben jelen- lévő anionok is hatást gyakorolnak az UO| + kioldódására. Intézetünkben Horváth É. néhány hazai kőzetmintán előzetes vizsgálatokat végzett. Kutatásai azt bizonyították, hogy levegő-, ill. oxigén- és széndioxidmentes desztillált víz csak igen kis mennyiségű U-t old ki. Levegőztetett és NaHC03-tartalmú víz azonban lényegesen jobb oldóképességet mutat, 2°/00 NaHC03-koncentráció elegendő- nek bizonyult. Nagyobb NaHC03-tartalom esetén nem emelkedett lényegesen a kioldott U-mennyisége. Természetes vizekben 2°/00-es NaHC03 gyakori s ilyen nagyságrendben rendszerint tartalmaznak HC03-iont. Ezeknek az adatoknak alapján, Horváth É. eredményeinek figyelembe vételével, kioldó mintavíz gyanánt jól levegőztetett 2°/00-es NaHC03 oldatot (pH = 7,5 — 8,0) választottunk. A szemcseméret, a kőzetfajta és a kioldási időtartam hatását vizsgálva a magyar- országi gránitra, andezitre és riolitra vonatkozólag Horváth É. a következő megálla- pításokat tette: 1. A kioldódott U-mennyisége 3 — 4 órán belül közel állandó értéket vesz fel. Az így kialakult egyensúlyi koncentráció az idő növelésével már nem változik. 2. A végső egyensúlyi U-kon centráció a vizsgált kőzetfajtától függ. Legnagyobb a gránit, legkisebb az andezit esetében. 3. A víz egyensúlyi U-koncentrációjára a szemcseméret csak mérsékelt hatást gyakorol. A szemcseméret változtatásával, 10 mm-től < 0,2 mm-ig vagyis 1 150 fajlagos felületnövelés hatására az oldatba ment U0|+ -mennyisége csak 1:3 arányban növekedett ugyanannál a kőzetfajtánál. Az U0|+ -egyensúlyi koncentrációja közelítőleg arányos a kőzetpor fajlagos felületének logaritmusával. Indokoltnak látszott ezeket a vizsgálatokat kiterjeszteni különböző lelőhelyekről származó nagyobb számú kőzetfajtára is (I. táblázat). Megállapítottuk, ezeknek összes U-tartalmát, a kioldható U-mennyiségét két különböző HC1 koncentrációnál, végül a két utolsó oszlopban a kioldódó egyensúlyi U-koncentráció értékeket tüntettük fel mg/t-ban, ill. a teljes U-tartalomhoz viszonyított %-os arányban. Kísérleti és analitikai módszerek Az 1. és 2. ábrán az alkalmazott egyszerű készüléket, valamint a kísérleti berendezés vázlatrajzát mutatjuk be. A választó tölcsérbe 500 g < 0,2 mm szemcseméretű kőzettör- meléket helyeztünk, melyhez 1000 ml 2°/00-es NaHC03-oldatot adtunk. A szükséges leve- gőztetés és egyenletes elkeveredés céljából a tölcsérbe komprimált és szűrt levegőt ára- moltattunk a közbeiktatott Nutscli palackon át. Megállapított időközökben kis vízmin- tákat (25 ml) vettünk ki —melyet utána nyomban ugyanilyen oldattal pótoltunk— és a minta U-tartalmát meghatároztuk. A kőzetminta és a kioldó víz teljes U-tartalmának meghatározása i g porított kőzetmintát 35 — 50 ml-es térfogatú platina csészébe mértünk. Kevés desztillált vízzel nedvesítés után a mintához 5 ml cc HNOs-at, majd 25 ml cc HF-et ad- tunk részletekben. A kezdeti heves reakció után (kb. 1/2 óra múlva) a tégelyt forrásban levő vízfürdőbe helyeztük és szárazra pároltuk. Az egész eljárást megismételtük ugyan- ilyen savmennyiségekkel. A második szárazra párolás után a mintához 5 ml cc HN03-at adtunk, majd ismét szárazra pároltuk. Szilikát alapanyagú kőzeteknél ezzel a feltárással a S z al a y — Sámsoni: Uránium kioldódásának vizsgálata 63 i. ábra. Készülék a magmás kőzetzúzalékok U-tartalmának kioldá- sára Fig. i. Apparátus fór the leaching of U from crushed magmatic rocks. A mixture of 500 gr rock crushed to a grain size of < 0,2 mm and 1000 ml 2°/oo NaHCOj solution is agitated and airated in the funnel by compressed purified air blown upwards in the funnel mintának gyakorlatilag teljes oldatba vitele érhető el. A (NO)3 sókat tartalmazó száraz maradékot az U-éteres extrakciója érdekében 20 ml olyan kisózó oldattal vesszük fel, melynek összetétele a következő: 1000 g A1(N03)3. gH20 + 500 ml víz + 7° ml cc HN03 (d = 1,40). Ezután az uranilnitrát-tartalmat egymást követően két ízben 40 ml peroxid mentes etiléterrel 1 perces intenzív összerázással extraháltuk. Ilyen módon leg- alább 99% -os extrackió érhető el. Az egyesített éteres extraktmnokról az étert ledesztillál- tuk, majd a maradékot polietilén bepárló csészébe átvíve imlia higítású HC1 hozzáadása után szárazra pároltuk. Az U-tartalom fluorometriás meghatározása céljából ezután 3,75 ml o,4%-o^ NaF-et és 3,50 ml i%-os KNaCO, oldatot hozzáadva, ismét szárazra pároltuk. A száraz maradékot a polietilén csészéből könnyűszerrel el lehetett távolítani, majd egy rozsdamentes acélból készült pasztilla préssel kb. 6 mm átmérőjű és 1,5 mm vastagságú pasztillává sajtoltuk. A pasztillákat megfelelő kis méretű platina csészékbe helyeztük és hasonlóan előkezelt, ismert U-tartaknú szabvány minták kíséretében hideg elektromos izzítókemencébe tettük. A hőmérsékletet kb. 45 perc alatt 650° C-ra növeltük és ezen a hő- fokon 10 percig tartottuk, majd a kemencét kikapcsolva lassan lehűlni hagytuk. A lehűlt minták fluoreszcenciájának intenzitását szabvány minták alapján az in- tézetünkben készített nagyérzékenységű elektronikus fluoriméteren mértük és értékel- tük ki. A fluorométeres mérés 3%-on belül reprodukálható és a mérési eredményeket ter- helő hiba nem haladja túl a ±i5%-ot. Az olvadékgyöngy viszonylag kis (30%) NaF- tartalma nem biztosítja a maximális érzékenységet, de a platina csésze anyagából na- 64 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet I. táblázat — Tahié I. A 0,2 mm-nél kisebb szemcseméretű kőzetzúzalék minták teljes és oldható U-tartalma Kőzetfajta és eredete A kőzet teljes U-tartalma mg/t A kőzet oldható urántartalma mg/t 2%0-es NaHCO, oldattal beálló egyensúlyi U-kon- centráció 0,2 n HC1 1 n HC1 U mg/t VÍZ a teljes U- tartalom %-ában 1. Gránit Erdősmecske 5450 1260 2510 44 0,81 2. Gránit Mórágy 1670 480 690 9 o,54 3. Gránit Velence 5100 — 2000 57 1,12 4. Váto gránit Stockholm 5750 1650 3850 23 0,40 5. Gránit Mauthausen 4560 1090 1940 15 0,33 6. Gránit Tátra-(Lengvelo.) 3850 580 780 23 0,60 7. Gránit Hámmeenlinna (Finno.) . . 2240 840 1770 28 1,25 8. Andezit Mátraszentimre 1780 — 180 I,1 0,06 9. Gabbro Svédo 2450 560 1450 L5 0,06 10. Gabbro Bulgária 37° 90 180 2,8 0,76 11. Andezit Visegrád 1980 40 75 4,2 0,21 12. Andezit Dunabogdány 1260 45 60 6,0 0,48 13. Bazalt Badacsony 1770 117 I90 4,4 0,25 14. Bazalt Zalahaláp 1440 105 175 4,0 0,28 gyobb hőmérsékleten kis mennyiségű Pt oldódhat. A nehézfém ionok csökkentik vagy kioltják a fluoreszcencia erősségét és e hatás ( fluoreszcencia-,, killer”) elkerülése végett döntöttünk a kisebb olvadáspontú gyöngy-alapanyag összetétel mellett. A vízminták U-tartalmának meghatározása olymódon történt, hogy néhány perces ülepedés után bizonyos időközökben 25 ml oldatot pipettáztunk ki az 1 . ábrán bemutatott készüléken levő szuszpenzióból. A még benne maradt kevés szuszpendált finom kőzet- szemcsétől centrifugálással tisztítottuk meg, majd 5 ml 10%-os HN03 hozzáadása után szárazra pároltuk. A száraz maradék U-tartalmának meghatározása a már ismertetett eljárás szerint történt. Vizsgálati eredmények A 3. ábra szemlélteti az I. táblázaton feltüntetett kőzetminták <0,2 mm szemcse- nagyságú őrleményeinek 2°/00-es NaHCOs oldattal történt kioldási eredményeit az idő függvényében. Ezen az ábrán két sajátságos jelenség figyelhető meg: 1. A víz U-koncentrációja valamennyi mintánál néhány órán belül egyensúlyi értéket vesz fel. 2. ábra. Négy munkahelyes teljes kísérleti berendezés vázlatrajza. Jelmagyarázat: 1. Szívató palackok, 2. Választó tölcsér (500 gr kőzet + 1000 ml 2%o-os NaHCOs oldat), 3. Levegő szűrő (porcellán gyűrű, üveggyapot töltet olaj cseppek felfogására), 4. Nyomás kiegyenlítő tartály, 5. Légszivattyú Fig. 2. Scheme of the totál experimental equipment, with four piacé of work S z a l a y — Sámsoni: Uránium kioldódásának vizsgálata 65 2. Az egyensúlyi értékek az egyes kőzettípusok szerint azonos szemcseméret mel- lett lényegesen eltérnek egymástól. A gránit esetében nagy 10 — 65 mg/t víz, a bazalt, an- dezit és gabbró esetében (8 — 14) viszont kisebb: 2 — 6 mg/t értéket találtunk. (A 3. és 8. számú mérési adatokat Horváth É. mérési eredményeiből — 19, 20 — vettük át. 3. ábra. Magníás kőzetzúzalék kioldási kísérleteinek eredményei — Abszcissza: kioldási idő órákban - Ordináta: az U-koncentrációja a vízben mg/t. A görbék számozása megegyezik az 1. táblázat számadataival Fig. 3. Results of leaching experiments from crushed magmatic rocks. Abscissa: leaching time in liours. Ordinate: concentration of U in mg/ton of water. Marked points denote the time when water sample was taken from the funnel. Curves denoted with identical numbers of rock species in Table I. Samples 1 — 7. granites, 9, 10 gabbro, 8, n, 12 andesites, 13 — 14 basalts. Note that the leachibility of U is much higher from granites than from auy of other magmatic rocks and further, that the concentration in the water- phase attains fór each sample a fihal equilibrium value in about 3 — 5 hours 5 Földtani Közlöny 66 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet Ezek az eredmények egyszerű magyarázatot adnak a természetes vizek széles határok között ingadozó U-tartalmára. E mérési adatok alapján viszonylag nagy — io — 100 mg/t nagyságrendű — U-tartalmú természetes vizek várhatók olyan területen, ahol a víz közvetlenül gránittal érintkezik. Ezzel szemben 5 mg/t-nál kisebb U-tartalom vár- ható andezit, bazalt és gabbró kőzetekből fakadó vízben. Figyelemre méltó az a körülmény, hogy valamennyi vizsgált kőzetminta esetében a végső egyensúlyi állapot néhány órán belül beáll. Ennek magyarázatára további vizs- gálatok váltak szükségessé. Már kezdetben el kellett ejteni minden olyan feltevést, amely idő, ára 4. ábra. A kioldó víz U- koncentráció egyensúlyára vonatkozó vizsgálati eredmények a svéd vörös Váto gránit esetében (4) Fig. 4. Investigation of the equilibrium of U-concentration in the leaching water. Swedishred Váto gránité satnple No. 4. Abscissa: time in hours, Ordinate: U-concentration in water. After equilibrium concentration was reached tlie leaching water was replaced in four hour intervals at points A . Note that new and new equilibrium is attained again a víz kioldó hatásának kimerülésén alapul, tekintettel az alkalmazott oldat extrém híg voltára, másfelől pedig a víz HCOg" koncentrációjához viszonyított elhanyagolhatóan kicsi kioldott U-tartalmára. Elfogadható magyarázat lehetne az, hogy a könnyen oldódó U-tartalom a kőzetszemcsék felületéről hamarosan kiürül. További kísérletek azonban arról tanúskodtak, hogy ez a feltevés sem indokolt. A következő kísérleteket végeztük el: 4 órán át folytatott kioldási periódus, azaz az egyensúlyi U -koncentráció beállása után a vizet a kőzetzúzalékról eltávolítottuk, majd ugyanolyan mennyiségű új vízmennyiség- gel töltöttük fel. Ezt a kísérletet néhány alkalommal megismételve közel ugyanolyan eredményeket kaptunk. A 4. ábrán a 4. számú svéd vörös Váto-gránittal végzett ilyen kísérleteink mérési eredményeit mutatjuk be. Az A-val jelzett nyíl jelzi a 4 órás kioldási idő letelte után a kioldó vízminta cseréjét. Jól látható, hogy újabb és újabb egyensúlyi állapot áll be. Bár az egyensúlyi koncentrációban némi csökkenés következik be, a 4., 5. és 6. kioldási periódus közel azonos kioldási görbéi U-tartalom szempontjából távolról sincs kimerítve. Ennek a kísérleti megfigyelésnek elfogadható magyarázatát azzal a feltételezéssel adhatjuk, hogy esetünkben legalább két folyamat együtthatásával kell számolnunk: kioldó hatás és adszorpciós hatás. Az U4 + levegőztetett víz hatására a kőzetszemcsék felü- letén UO|+-á oxidálódik, majd oldódik. A kémiai kinetika keretein belül feltételezhető, hogy modell-vizünk alkalmazásakor az oldatba kerülő U-mennyisége arányos az érint- kezési idővel és a kioldódásnak kitett felülettel. Mivel azonban a finom kőzetszemcsék felületén számottevő adszorpciós kapacitás is hat, ezért ezzel az oldódási folyamattal S z a l ay — Sámsoni: Uránium kioldódásának vizsgálata 67 párhuzamosan, de ettől függetlenül a finomszemcsék felületén megindul egy, az oldódás- sal ellentétes irányú adszorpciós folyamat is. A finom szemcseméretű üledékes kőzetek- ben végbemenő kation adszorpciós folyamat jól ismert jelenség, és igen finom szemcse- nagyságú agyagásványoknak ezt a tulajdonságát a gyakorlatban ismerik és gyakran hasznosítják. Egy következő kísérletsorozatunk meggyőzött arról, hogy a vizsgált kőzetminták az UO|+ kationra nézve valóban határozott szorpciós kapacitást mutattak. Mestersége- sen adtunk az i. ábrán bemutatott készülékben levő kőzetzúzalék-modellvíz-elegyhez ismert mennyiségű uranilnitrát oldatot. Az 5. — o. ábrákon a B-vel jelzett időpontban adtuk a feltüntetett mennyiségű (mg/t víz) uranilnitrát oldatot, viszont A-val jelzett idő- pontban vízcserét hajtottunk végre. A folyamatosan vett további minták vizsgálati ered- ményei arról tanúskodtak, hogy nyilvánvaló adszorpciós effektussal van dolgunk, mert a B-nél mesterségesen hozzáadott U-tartalom az oldatból fokozatosan „eltűnt”. A kísérleteink és megfigyeléseink alapján nyilvánvaló, hogy az U-kioldódása kőzet- törmelékből nemcsak egyszerű oldódási folyamat. Az oldatba jutott U jelentékeny része feltehetően readszorpció útján az ásványszemcsék felületén vrjból megkötődik. Az UC>2+- kationok az egyes szemcsék felületéről a vizes fázisba és fordítva folyamatosan deszorbe- u idő. óra 5. ábra. Kísérleti bizonyítékok a kioldási és adszorpciós egyensúly kialakulására. Fig. 5. Experimental evidences fór development of the leaching and adsorption equilibrium. Abscissa leaching time in hours, ordinate: concentration of U in mg/t of water. The leaching solution was replaced at point indicated by A; uránium solution was added intő the leaching funnel, at point indicated by B. Numbers in the circles at B denote quantity of U added in mg/t UO/‘ cation fór 1000 ml of leaching solu- tion. The added surplus uránium „disappears” gradually from the leaching solution: it is quickly adsorbed on the surface of the crushed rock sample. After a few hours approximatively the same equilibrium con- centration will set in again, a = gránité, Erdősmecske (Mecsek Mt. Hungary), b = red váto gránité, Stockholm (Sweden) 5 68 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet 4. ábra. Kísérleti bizonyítékok a kioldási és adszorpciós egyensúly kialakulására. Valamennyi jelzés és paraméter egyezik az 5. ábráéval, a = gránit Mauthausen (Ausztria), b = gránit Hámmeenlinna (Finn- ország) 6Fig. 6. Experimental evidences fór development of the leachiug and adsorption equilibrium. All of signs dand parameters are identical with those of fig. 5 . a = gránité, Mauthausen (Ausztria) b = gránité Hámmeenlinna (Finlaud) álódnak és adszorbeálódnak. Az egyensúlyi állapot már néhány órán belül beáll, (3 — 5 óra) és a leírt jelenségek folytán olyan egyensúlyt kapunk, melyre jellemző, hogy a ki- oldódott UC>2+-ionoknak csak egy kisebb része található a vízben oldott állapotban. Ilymódon megmagyarázhatóvá vált — legalábbis kvalitatíve — hogy a vízben kialakuló egyensúlyi koncentráció nem egyenesen arányos a kőzet fajlagos felületével, ill. nem for- dítottan arányos a szemcsemérettel, hanem közelítőleg azok logaritmusával áll arány- ban. Ha a kőzetet egyre finomabb szemcseméretre aprítjuk, annak fajlagos felülete (m2/t) a szemcsemérettel fordított arányban növekszik. A fajlagos felület növekedésével a víz egyensúlyi U-koncentrációját tehát két független és egymással ellentétes tényező határozza meg. Az oldódás sebessége az aktív fajlagos felülettel arányosan növekszik, ugyanakkor az adszorpciós felület is nő, így a két ellentétesen ható tényező eredője lesz az egyensúlyi állapot. Közleményünkben eltekintünk az ismertetett jelenségek matematikai értelmezé- sétől. Az uránnak az idő függvényében történő oldódására és adszorpciójára vonatkozó pontos matematikai kezelést azonban lehetségesnek tartjuk, ésszerű és az elfogadott ké- miai ismeretekkel összhangban álló feltevésekből kiindulva. Ilyen tárgyalási mód esetén S z a l a y — Sámsoni: Uránium kioldódásának vizsgálata 69 7. ábra. Kísérleti bizonyítékok a kioldási és adszorpciós egyensúly kialakulására. Valamennyi jelzés és paraméter egyezik az 5. ábráéval, a = gránit Mórágy (Mecsek), b = gránit Tátra (Lengyelország) Fig. 7. Experimental evidences fór development of the leaching and adsorption equilibrium. All of signs and parameters are identical with those of Fig. 5. a = gránité, Mórágy (Mecsek Mt. Hungary) b = gránité, Tatra (Polaud) a különböző kőzetfajtákat különböző numerikus tényezők jellemeznék, amelyeket kísér- letileg meg lehetne határozni. Ilyen matematikai tárgyalási mód tudományosan indokol- ható lenne, de a terepen dolgozó gyakorlati hidrogeológus számára túlságosan körülmé- nyes volna a különböző üledékek szám-állandóinak tényleges meghatározása. Következtetések Megfigyeltük, hogy a gránittörmelék U-tartalma anomálisan nagy odhatóságot mutat, egyéb magmás kőzetekkel ellentétben. A kőzetmálladékokkal érintkező természe- tes vizek U-tartalma inkább indikációja a kioldható U-nak, mint egy rejtett nagyobb kon- centrációjú telémek. Vízminták esetleges helyi anomáliája (nagy U-tartalnm víz kb. 100 70 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet 8. ábra. Kísérleti bizonyítékok a kioldási és adszorpciós egyensúly kialakulására. Valamennyi jelzés és paraméter egyezik az 5. ábráéval, a = gabbró (Svédország), b = gabbró (Bulgária) Fig. 8. Experimental evidences fór development of the leachiug and adsorption equilibrium. All of signs and parameters are identical with those of fig. 5. a= gabbró, Sweden b = gabbró, Bulgária mg/t nagyságrendben) nagy terjedelmű üledékes összleten belül megérthető, ha a közvet- len környezet talajszemcséi gránit málladékaiból származtak. Ezzel szemben, ha nagy távolságon belül nem gránitos eredetű törmelékkel van dolgunk, úgy csak 5 mg/t-nál kisebb U-tartalmú vízre számíthatunk. Ilyen hidrogeokémiai U-anonráliák esetében a talaj -elegyrészeinek ásványtani vizsgálata (üledékkorreláció) feltehetően megerősítené ezt az állítást. Megfigyeléseink szerint a vízzel érintkező kőzettörmelékben a víz végső egyensúlyi U-koncentrációja 3 — 5 órán belül áll be. Ha természetes környezetből vett vízmintát vizs- gálunk, annak U-tartalma csak a víz végső 3 — 5 óra időtartamon belüli helyzetének köz- vetlen környezetéről adhat tájékoztatást. Ezzel szemben nehezen képzelhető, hogy a víz S z a l ay — Sámsoni: Uránium kioldódásának vizsgálata 71 idő. óra 9 ábra. Kísérleti bizonyítékok a kioldási és adszorpciós egyensúly kialakulására. Valamennyi jelzés és para- méter egyezik az 5. ábráéval, a = bazalt (Badacsony), b = bazalt (Zalahaláp), c — andezit (Dunabog- dány, d = andezit (Visegrád) Fig. 9. Experimental evidences fór development of the leaching and adsorption equilibrium. All of signs and parameters are identical with those of fig. 5 a = basalt, Badacsony (Hungary) b = bazalt, Zalahaláp (Hungary) c = andezité, Dunabogdány (Hungary) d — andezité, Visegrád (Hungary) távoli vagy mély, U-ban gazdag rétegekből több xoo méteren át porózus (nagy fajlagos felületű) rétegeken átvándorolva, megőrizné kiugróan nagy U-koncentrációját. Az 5.-9. ábrán feltüntetett eredmények jól érzékeltetik, hogy egy rendkívül nagy U-tartalmú víz és a kőzettörmelék között mi megy végbe. A vízhez adagolt urán néhány órán belül ad- szorbeálódik és a régi állapottal közel azonos egyensúly áll be. A víz nagy U-tartakna tehát mindössze csak a mintavételi hely szűkebb környezetének nagyobb oldható U-tartalmára adhat felvilágosítást. 72 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet A kioldódott nagyobb U-tartalom finomszemcsézetű talajban hosszabb idő alatt képes feldúsulni olyan esetekben, ha kellő mértékű felületű elpárolgással egyidejűleg biz- tosítva van a nagy U-tartalmú víznek a mélyebb és U-ban gazdagabb övből a felület irá- nyába történő folyamatos utánpótlása. Az üledékek felszívó képessége az UO2 +-ionok mozgását eleinte gátolja és akkumulálja, így csak — legalábbis részleges — adszorpciós telítettségű övben vándorolhatnak. Az U ()\ + vándorlása az adszorpciós hatás miatt a víznél lényegesen lassúbb, azonban megfelelően hosszú idő múltán megjelenik a felszín- közeli rétegekben is. Ilymódon megérthetjük a helyileg kialakuló nagy U-tartalmú aureo- lák keletkezését, melyek végső fokon egy nagy egyensúlyi koncentráció létrejöttét tük- rözik. Az U-migrációt a szűkebb környezeten túlmenően úgy találjuk, hogy a természetes vizek U-tartalmának elsődleges forrása a gránit. Ennek mállási termékéből az urán sok- kal nagyobb mértékben oldódik ki, mint bármely más magmás kőzetből. A biohtok U-tar- talmának is a gránit az eredeti forrása. Az általunk megfigyelt jelenségeknek feltehetőleg szélesebbkörű geokémiai jelen- tősége van. Feltételezzük, hogy hasonló törvényszerűségek szabályozzák néhány egyéb fémes elem természetes vizekben való oldódásának és viselkedésének körülményeit is. Ismeretes, hogy az U-hoz hasonlóan viselkedik néhány más elem is, a humuszsav megköt- heti. Például a biolitok vanádium tartalma üledékes módon rendszerint az U-nal dúsul, a humuszsav szorpcióján alapul. Intézetünk további kutatási programjába iktattuk a magmás kőzetek vanádium és egyéb fémtartalma kioldódási viszonyainak tanulmányo- zását. IRODALOM - REFERENCES Csánky E. (1965): Nagyérzékenységű elektronikus fluoriméter. Mérés és Automatika, 13, 240 — Chervet, J. — C o u 1 o m b, R. (1958): Geochemieal behaviour of uránium in the alteration cycle. Proc. 2nd U. N. Int. Conf. on the Peaceful Uses of Atomié Energy Geneva, Vol. 2. 199 — 203. — D e n s o n, N. M. — Z e 1 1 e r, H. D. — S t e p h e n s, J. G. (1955): Water sampling as a guide in the search fór urá- nium deposite and its use in evaluating Widespreade Volcanic units as potential source beds fór uránium. Proc. ist Int. Conf. on the Peaceful Usesod Atomié Energy Geneva, Vol. 6. 793 — 800. — F i x, P. F. (1955) : Geochemieal prospecting fór uránium by sampling ground and surface waters. Proc. ist Int. Conf. on the Peaceful Uses of Atomié Energy Geneva, Vol. 6. 788 — 791. — Horváth É. (1960): Uránhun tőzegen való adszorpciójának vizsgálata urán-nyomokat tartalmazó természetes vizekben. ATOMKI Közi. 2. 1 77 — 183. — Horváth É. (1965): Kőzetek urántartalmának vizes oldódását befolyásoló néhány tényező labo- ratóriumi vizsgálata I. ATOMKI Közi., 7. 85 — 94. — Horváth É. (1965): Kőzetek urántartalmának vizes oldódását befolyásoló néhány tényező laboratórium vizsgálata II. ATOMKI Közi. 7. 221—236. — I 1 1 sl e y, C. T. — Bilis, C. W. — P o 1 1 o c k, J. W. (1958): Somé geochemieal methods of uránium exploration. Proc. 2nd U. N. Int. Conf. on the Peaceful Uses of Atomié Energy Geneva, Vol. 2. T26— 130. — M e s z é n a Gy. (1960) : Számítások Bruns sorokkal a természetes vizekben található urán-nyom statiszti- kai értékeléséhez, ATOMKI Közi., 2. 99 — 108. — Sámsoni Z.:A fluorometriás uránium meghatározás pontosságát és érzékenységét befolyásoló tényezők vizsgálata. Magyar Kémiai Folyóirat (megjelenés alatt). — S a u k o f f, A. A. (1955): Radiohydrogeological method in prospecting fór uránium deposits. Proc. ist Int. Conf. 011 the Peaceful Uses of Atomié Energy Geneva, Vol. 6. 756 — 759. — S c h e r f E. — M e s z é n a Gy. (1960): Matematikai-statisztikai vizsgálatok a természetes vizek uránban való feldúsulásánakfizikai feltételeiről. ATOMKI Közi. 2. 109 — 144. — Szalay S. (1952): Hazai kőszenek radiológiai vizsgálata. MTA Tud. Oszt. Közi., 5. 167 — 185. — Szalay S. (1954): Vizsgálatok nagy atomsúlyú és több vegyér- tékű kationok adszorpciójára humuszkolloidokon. MTA Mát. és Fiz. Közi. 4. 327 — 342. — S z a 1 a y, A. (1954): The enrichment of uránium in somé brown coals in Hungary. Acta Geologica Hung. 2. 299 — 31 1. — Szalay, A. (1957): The role of humus in the geochemieal enrichment of uránium in coal and other bio- liths. Acta Physica Hung., 8. 25 — 36. — Szalay, A. (1958): The significanca of humus in the geochemieal enrichment of uránium. Proc. 2nd U. N. Intem. Conf. on the Peaceful Uses of Atomié Energy Geneva, Vol. 2. 182 — 186. — S z a 1 a y, A. (1964) : The role of humic acids in the geochemistry of uránium and their pos- sible role in the geochemistry of other cations. Chemistry of the Earth’s crust. Proceedings of the Geochemi- cal Conference held at the 100 ,h anniversary of the birth of Academician V. I. Vemadsky. NAUKA Vol. 2. 428 — 442. Moscow. — S z a 1 a y, A. (1964): Cation exchange properties of humic acids and their importance in the geochemieal enrichment of UOU and other cations. Geochim. et Cosmochim. Acta, 28. 1605 — 1614. — Szalay S. — S c h e r f E. (i96o):'Az Eperjes— Tokaji-hegység és előtere vizeinek urán-nyomtartalmá- ról. ATOMKI Közi. 2. 71 — 98. — S z a 1 a y S. (1961): Vizsgálatok Kelet-Magyarország vizeinek radioaktivi- tásáról. Acta Univ. Debr. de Eudovico Kossuth Nominatae, 7. 45 — 51. —Szalay, A. — S z i 1 á g y i, M.: S z al a y — Sámsoni: Uránium kioldódásának vizsgálata 73 The association of vanadium with humic acids, Geochimica et Cosmochimica Acta (in press). — V i n e , J. D. — S w a n s o n, V. E.— B e 1 1, K. G. (1958): The role of humic acids in the geochemistry of uránium. Proc. 2nd U. N. Int. Conf. on the Peaeeful Uses of Atomié Energy Geneva. Vol. 2. 187 — 191. Investigations on the leaching of Uránium from crushed Magmatic Rocks A. SZAEAY and Z. SÁMSONI Institute of Nuelear Research of the Hungárián Academy of Sciences — Debrecen Phenomena governing the leaching of Uránium from rocks were investigated on gránité, andezité, gabbro and basalt samples in laboratory experiments. The Uránium content of gránité detritus is far better leachable than that of any other rocks and so it leads to higher uránium concentrations in underground waters. Simle laws were observed concerning the timedependence of leaching in which readsorption leads to a final equi- librium concentration in the water within a few hours of contact with the detritus. The observed phenomena explain the fluctuating uránium content of underground waters, the so called U-background and the accumulation of uránium in biolits. A BAKONY- HEGYSÉG FELSŐTORTONAI KÉPZŐDMÉNYEI Dr. KÓKAY JÓZSEF* (2 ábrával, 3 táblázattal) összefoglalás: A hegység területének négy miocén üledékgyűjtőjében tárgyalja a szerző a felsőtortonai képződményeket. Az alsótortonai és a szarmata rétegsorok között elhelyezkedő üledékek általában erősen csökkentsósvízi eredetűek, kisebb mértékben édes- vízi és tengeri betelepülésekkel. A Paratethys és a Magyar Középhegység miocénjéhez újabb adat a megindult rétegtani revízió keretében. Az utóbbi évek jelentős földtani kutatásainak eredményeként tudjuk, hogy a bur- digalai emelet („nagypectenes” rétegek, Haller— Schlier, Eggenburg-i rétegek etc.) és a szarmata képződmények között négy rétegtani egységet (emeletet, vagy alemeletet) le- het megkülönböztetni. Az utóbbi évek szakirodalma a Paratethys területén ezt a négy- osztatú taglalást alkalmazza (P a p p 1963; Buday — Cicha — Senes 1965). Ezzel a taglalással saját tapasztalataink is kitűnően egyeznek (Somos — Kókay 1 960) . Ez a négy rétegtani egység alulról felfelé haladva a következő : 1 . helvéti s. s. ( = alsó- helvéti), 2. felsőhelvéti (kárpáti emelet, Laaer-Serie) , 3. alsótortonai (= Lanzendorfer- Serie, lagenidás horizont), és a 4. felsőtortonai (= tortonai s. s.). Ezek az egységek időt képviselnek, egymástól kifejlődésben, ősföldrajzilag és faunisztikailag jól elkülönülnek, többnyire zárt üledékciklusok. Igen változatos kifejlődésben ismeretesek és olykor két egység egy összefüggő, nagy üledékciklusba is tartozhat, illetve az alattuk levő burdigalai, vagy a fedő szarmata üledékekkel is kapcsolódhatnak. A Paratethys összeköttetése a Földközi-tengerrel a miocénen belül az alsótortonaiban volt a legtökéletesebb, amint ez a fauna gazdagsága és a plankton bősége alapján feltételezhető. A miocénen belül a leg- jelentősebb földtörténeti esemény az alsótortonai emelet végén következett be. Mégpedig erős földkéregmozgások, vulkanizmus és a felsőtortonai tenger erős transzgressziója egé- szen más, új üledékgyűjtő helyekre (pl. a Kárpátok külső oldalán kialakult elősüllyedé- sekbe és a belső oldalon szétkülönült medence részekre, ahol 1000 — 3000 m vastag üle- déksorok is lerakodtak ebben az időben, gyakran kősó- és gipsztelepekkel). A következőkben megkíséreljük bemutatni, hogy a felsőtortonai korszakban mi- lyen földtani változások mentek végbe a Bakony-hegység területén. Korszerű rétegtant egyes elszigetelt lelőhelyekre alapozni, azokból messzemenő következtetéseket levonni nem lehet. Ha az egyes előfordulások vertikális és horizontális kapcsolatait nem vesszük figyelembe, akkor lehetséges, hogy csak a rétegtani zűrzavart fokozzuk. Olykor a réteg- tani problémák eredményesebb tisztázására nagyobb területeket, nagyobb paleogeográfiai egységeket kell vizsgálnunk. Előadva a Magyarhoni Földtani Társulat 1966. április 6-i szakülésén . K ó k a y : A Bakony -hegy ség felsőtortonai képződményei 75 Négy jelentősebb miocén üledékgyűjtőt ismerünk a hegység területén, túlnyomó- részt tengeri képződményekkel feltöltve. Mind a négy területen sok felszíni, és az utóbbi évek élénk földtani kutatása révén sok mélyfúrási adat áll rendelkezésünkre. Ez a négy terület a következő: Várpalotai üledékgyűjtő, Tapolcai és a Herend-márkói neogén öböl, valamint a Devecser-nyírádi terület. Várpalota A miocén transzgresszió a helvéti s. s. rétegsorral kezdődik (K ó k a y 1959), majd felette a felsőhelvéti („kárpáti”) tenger üledékeit találjuk. A fedő alsótortonai kép- ződményeket a jól ismert „Szabó-féle homokbánya” tárja fel. (Strausz — Szalai 1943; Strausz 1954; 1955- Kecskemétiné Körmendy A. 1962). A homok- bányái rétegeket alsótortonai korúnak nyilvánítottuk (K ó k a y 1 966) . Az alsótortonai üledékek lerakódása után az üledékgyűjtő közepén fokozatosan, míg a peremeken a stájer orogén mozgásokkal kapcsolatban gyors regresszió indul meg. Az orogén kiemelkedést követő lepusztulás és szárazföldi eredetű kőzetanyag felhalmozó- dása az üledékgyűjtő közepén 0,0 — 5 m vastag. Ugyanakkor az E-i peremen a fúrási adatok szerint (1. ábra, I. 86. sz. fúrás szelvénye) ezek a képződmények jelentős vastag- ságúak (legalább 50 m) . Az orogén szakaszt epirogén süllyedés követte, melynek ered- ménye az alsótortonai tengernél jelentősen nagyobb területet elfoglaló felsőtortonai transz- gresszió. Az üledékképződést fokozatos ehnocsarasodás és kőszénképződés vezette be, mintegy 60 km2 területen. A bányaművelésben feltárt kőszéntelep felépítésében világo- san felismerhető, hogy először erdősláp kezdetből fokozatosan átment sekély, majd mé- lyebb lápi fáciesbe. A telepre néhány deciméter vastagságban congeriás, Theodoxus- és Bulimus-taxtahnú rétegek következtek. A lagúna további mélyülésével a molluszkák el- tűntek, illetve a partszegély felé szorultak, mivel 10 — 20 m-nél nagyobb mélység ezeknek a faunaelemeknek már kedvezőtlen életfeltételt jelent (Ehrman n 1956). Ez azt is jelenti egyúttal, hogy a várpalotai felsőtortonai öböl, vagy lagúna leg- alább 20 m-re kimélyült. A molluszkás kőszénfedő felett 8— 10 in vastagságú zöldes- szürke, mikrorétegzett, papírvékony lemezekkel váltakozó mész- és agyagmárgarétegees- kék, halmaradványos, leveles elválású, kiszáradva könnyű, diatomás, palás agyagmárga- sorozat van. Erre átlagosan 1 m vastagságban (a peremeken vastagabban) riolittufit következik az egész medence területén. A tufit laza homokkő jellegű, többnyire osztá- lyozott — alul durva, felül finomszemű. Benne olykor 1 cm nagyságú lapillikat is lehet találni. Ez nem túlságosan távoli kitörési központról tanúskodik. A piroklasztikum réteg felett szürke, majd felfelé barnás árnyalatú, palás, diatomás agyagmárgaösszlet folytató- dik. A riolittufit alatti képződményekből említett papírvékony mészlemezkék összetör- tek, kimozdítottak. Ez a vízmozgás élénkülésére utal, az pedig a medence sekélyebbé válá- sával magyarázható. Vékonyabb riolittufitrétegecske betelepülése után a kőzet színe egyre sötétebb, és fokozatosan elveszíti palás jellegét. Kagylós, szegletes törésűvé válik a felső szakaszon. Végül ismét megjelennek a molluszkák, bulimusos — theodoxusos réte- gek. Mindez fokozatos regresszióra, illetve feltöltődésre utal. A molluszkák között felül a Congeriák már nem jelentkeznek, ami sótartalom csökkenést jelenthet. Az üledékciklus zárótagja 1— 2 m vastag agyago^ kőszénréteg, mely éles határ nélkül fejlődik ki. Geneti- kailag nagyon ritka típusú ez a telep. Ugyanis regresszióhoz kapcsolódik. Korábban az összlet bázisán levő, művelt telepet tekintették (Vadász 1960) regressziós keletkezésű- nek, az alsótortonai tenger fokozatos feltöltődésének eredményeként. A korábban el- mondottakból azonban következik, hogy ez az új transzgresszió bevezető tagja. 76 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet A íelsőtortonai üledéksorra az üledékgyűjtő közepén szárazföldi eredetű, kavicsos, zöldesszürke és tarkaagyag sorozat következik, felfelé típusos szarmata faunával (Kókay 1954). A peremek felé a moldvai orogén fázis eredményeként kiemelkedés és erős lepusztí- tás jelentkezett ugyanezen időben (Kókay 1956). Az előbbiekben vázolt általános kifejlődéstől eltérőeket is ismerünk területünkön. Az északi perem vidékén (November 7 Erőmű) a íelsőtortonai összlet horizontálisan hir- telen átvált homokos kifejlődésbe, kavicsrétegekkel átszőve. A kőszéntelep számos csíkra, rétegecskére szétnyílik és agyagossá válik. A fedő homokos sorozatban congeriás és buli- musos rétegek váltakoznak (1. ábra, I. 86. sz. fúrás szelvénye). Az inotai Öreg Kálvária- hegy délkeleti lábánál pedig congeriás és bulimusos mészkőrétegek bújnak a napvilágra. A bántai külfejtés északnyugati felében a palás agyagmárgasorozat rövid távon belül átmegy mészmárga és mészkőképződményekbe. A bántai területrész déli végében, a vasúttól is délre triász képződményekre congeriás — theodoxusos mészkő települ. Várpalota 1 86 sz fúrás Szig liget tsz fúrás Ny 1 rád Nd. 899. sz fúrás Szárazföld i agyag, kavics Diatomás palás agyag Bulimusos homok Dolormtkavics Congeriás homok Dolomitkavics Congeriás palás agyag Congeriás homokká Bulimusos homok Dolom/tkavics Bulimusos homok Szárazföldi agyag Benfonit Köszenes agyag Szárazföldi agyag, dolomitkavics-padokkal Szárazföldi agyag 0 10 20 30 m 1 I I I I L__J I Tengeri molluszkás agyag Molluszkás mészkő Ma'ctrós márga Mikrorétegezett mészmárga P iren el lás agyag márga Hydrobiás márga Mikrorétegezett mészkő Őst reás mészmárga Mésziszap Cardiumos mészmárga Mikrorétegezett mész iszap Hydrobiás mészkő Mikrorétegezett mész iszap Ostracodás agyagmárga Mikrorétegezett mésziszap Hydrobiás -pirenellás mészkő Pecfenes mészkő Hydrobiás mészkő Lithothamniumos mészkő 0.5 1.0 i 1.5 2.0 m i ~~~~ Éj V V — V V V — V — v — v — V v V V V "v V V V V Molluszkás agyagmárga Valvatás mészkő Bylhiniós mésziszap Theodoxusos mészkő Brotiás mészmárga, mészkő és mésziszap rétegekkel Valvatás mészkő Theodoxusos mészkő Mészkő, bylhiniós és limnaeás padokkal Köszenes, bentonitos agyag Agyagos bentonit l ithothamniumos mészkő 6 m - i. ábra. Jellemző íelsőtortonai szelvények a Bakony-hegység területén Abb. i. Charakteristische Obertorton-Profile durch das Bakonygebirge K ó k a y : A Bakony -hegy ség felsötortonai képződményei 77 Általában a tárgyalt rétegsor erős túlterjedése (transzgressziója) figyelhető meg a várpalotai területen, olykor az idősebb képződményeken is. A várpalotai felsötortonai összlet legnagyobb vastagsága csaknem eléri a 150 m-t (V. 271. sz. fúrás). A kőszéntelep vastagsága 3— 9 m-ig váltakozik, átlagban 5 m körül, észak felé vastagabb. A telep tal- pán (a terület nyugati felében) és közötte riolittufit, vagy bentonitréteg található, a pere- mek felé vastagodva. A felsötortonai rétegsorból a következő molluszkafauna került elő: Congeria böckhi W e n z, Unió sp., Theodoxus crenulatus (Klein), Bnlimus vadászi W e n z, Brotia escheri (Brongt.), Gyraulus cfr. pavloviéi (Brus.), Planorbarius (?) sp., Acroloxus deperditus (D e s m.) és a kőszéntelepből Planorbis sp., Limnaea sp. A molluszkákon kívül gazdag halfauna is van a rétegsorban. K r e t z ó i M. szó- beli közlése alapján ez tengeri jellegű. Ez azonban az egykori sótartalomra vonatkozólag bizonytalan adat, mivel manapság is számos tengeri halfaj behatol az édes, vagy erősen csökkentsósvízi környezetbe is. Gyakoriak a levéllenyomatok is, köztük főleg Cinnamo- wMwz-levelek. A kőzet Diatoma flórája Hajós M. vizsgálatai szerint, egyhangú, lapos korongalakú formákból áll és erősen csökkentsósvízi környezetre utal. Rákosi L. előzetes vizsgálatai szerint rendkívül gazdag a kőzet pollenanyaga. A kőszénfedő palás, diatomás agyagmárga üledéksora nem tekinthető édesvízinek, mivel 1. Hiányoznak belőle a jellegzetes édesvízi alakok gyakori, vagy tömeges előfordu - lássál (pl. Planorbis, Limnaea, Physa, Valvataí, Amnicola stb. fajok). 2. Congeriákat sem manapság, sem pedig a földtörténeti múltban nem ismerünk édesvízi képződményekből. 3. Theodoxus-ok a miocénben többnyire csökkentsósvízi alakok. Különösen áll ez a Theo- doxus crenulatus fajra. Ugyanis a Herend-márkói alsótortonai üledéksorban (K ó k a y 1966) egyes rétegekben tömegesen található és Serpula- csövek valamint apró juvenilis Pirenella- fajok kísérik. A kísérő fauna alapján mezohalin sótartalmú környezetet tételez- tem fel. Brotia escheri társaságában a herendi kőszénösszletben is előfordul, az alsótortonai tenger transzgressziójának kezdetén. Ezt az együttest oligohalin környezetben élt fau- nának tartottam. Az bizonyos, hogy a herendi theodoxusos — serpulás rétegeknél kisebb sótartalmú környezetben élt a várpalotai felsötortonai famia. Ugyanis sem Serpula, sem pedig juvenilis Pirenellák nem találhatók a Theodoxus crenulatus-ok társaságában. A Theo- doxus-ié\ékkd\. együtt vagy Congeria böckhi és ritkán Brotia escheri, Acroloxus deperditus, valamint apró Gyraulus- félék fordulnak elő, vagy pedig a Bulimus vadászi fajjal jelent- kezik együtt. Utóbbi együtteshez a sorozat felső részén még csatlakozik ritkán a Brotia escheri. Nagyon ritka eset, hogy a Congeria és a Bulimus együtt fordul elő, de sohasem tömegesen. A rétegsor felső részén a fokozatos regresszió következtében, melyet feltehe- tőleg sótartalom csökkenés, valamint sekélyebbé válás követett, újból kövületdús (buli- musos—theodoxusos) rétegek léptek fel. Ezek már Congeriákat nem tartalmaznak, he- lyette Unió sp. található. Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy a bulimusos rétegek kisebb sótartalmú vízből ülepedtek le, mint a congeriásak. Hozzávetőleg a con- geriás képződményeket miohalin, míg a bulimusos rétegeket oligohalin sótartalmú víz- ből leülepedettnek tekintjük. A herendi kistermetű Congeria fajokkal jellemzett alsó- tortonai üledékek kb. pliohalin sótartalmú vízből rakodtak le. Társaságukban ugyanis Melanopsis-, Hydrobia- és ritkán Pirenella-, valamint Serpula- félék találhatók. Kubovics I. nyomelem vizsgálatai alapján a congeriás rétegekben gyengén kimutatható a bór jelenléte, ami tovább erősíti azon felfogásunkat, hogy a rétegsor olyan vízből ülepedett le, ami kis mértékben tengerrel állott összeköttetésben. A mecseki lielvéti üledéksorból régóta ismeretes a Congeria böckhi és Bulimus vadászi. Ebből a tényből azonban hiba lenne a várpalotai felsötortonai rétegsorral való korazonosságra következtetni. Az édes és csökkentsósvízi inolluszkafajok fajöltője rend- kívül hosszú. Ugyancsak nem utal a mecseki helvétből ismert mikrorétegzett halmarad- 78 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet vánvos agyagmárgasorozattal való korazonosságra a hasonló lithológiai jelleg sem. Ez a kőzettípus az egész miocénben elterjedt a lagunás fáciesben (K ó k a y 1966). A tárgyalt összlet felsőtortonai korbesorolásának helyességét bizonyítja: 1 . Az alsótortonai és a szarmata üledéksorok közötti helyzete, melyektől jól kimutatható disz- kordanciák határolják le és így egy zárt üledékciklust képez. 2. A hegység földtani fejlő- déstörténetének képébe tökéletesen beilleszthető a tárgyalt várpalotai rétegsor, ha azt felsőtortonaiba soroljuk. 3. Faunisztikai alapon nem lehet az összlet felsőtortonainál fia- talabb, mivel sem a Congeria böckhi, sem a Bulimus vadászi, sem pedig a Brotia escheri nem ismeretes magasabb szintekből, dacára annak, hogy a szarmata és pannonjai kép- ződményekben sok olyan fáciest ismerünk, amely kedvező környezet lett volna az emlí- tett fajoknak. Tapolcai-öböl A Tapolcai-medence miocén képződményeiről mindezideig kevés adat állt rendel- kezésünkre. Jóformán csak a Balaton monográfia (L ó c z y 19x3; Schréter 1913) adataira támaszkodhatunk. Régóta ismert a Tapolca környéki szarmata, valamint az északi peremen a lejtamészkő felszíni előfordulása. A régi irodalmi adatok, vagy teljes- szelvényű fúrással mélyített vízkutató fúrások bizonytalan adatai alapján a felsőtortonai képződmények jelenléte és kifejlődése nem állapítható meg. A közelmúltban a Balaton partján lemélyített Szigliget 1. sz. fúrás (1. ábra) teljes egészében harántolta a miocén rétegsort minőségileg kifogástalan magfúrással.* A rendelkezésemre álló mintaanyag részletes feldolgozása igen értékes adatokat szolgáltatott a Tapolcai-öböl, illetve a Ba- kony-hegység miocén képződményeinek ismeretéhez. A fúrás alapján a miocén rétegsor a következő: Az alsótriász rétegösszletre települt a tengeri alsótortonai rétegsor 54 m vastag mészkő, homokkő és márga kifejlődésben. A gazdag faxmája alapján kétségtelenül azonos korú a várpalotai „Szabó-féle homokbányá”- val és a Herend-márkói, valamint a Devecser-nyírádi megfelelő tengeri képződményekkel. Ezt bizonyítják pl. a Várpalotáról leírt Gibbula pseudaraonis S t r. és a V ulgocerithium pseudoobliquistoma Szál., a Bándon gyakori Turritelladertonensis May. (ugyancsak a Turritella subarchimedis d’ O r b. fajjal együtt!), az alsótortonai képződményekben (Várpalotán is !) otthonos Cardita partschi plana S i e b. és a Várpalotán, Bándon és a Devecseri-öböl alsótortonai rétegeiben levő Venerapis basteroti (M a y.) alak, mely utóbbi emiél fiatalabb üledékekből nem ismert. A várpalotai és a herendi alsótortonai „öböl- fáciesű” Foraminif era-e gyüttesekkel rokon mikrofaunája szintén korbesorolásunk helyes- sége mellett szól. Tovább erősíti ezt a Lagenida-íélék jelenléte is. Széles M. Ostracoda vizsgálatai is az alsótortonait valószínűsítik a következő f aimával: 244.00 m-ből: Cnestocythere lamellicosta Triebel, Cytheridea acuminata Eosquct, Cythcridea paracuminata K o 1 1- m a n n, Cythereis kamata G. W. M ü 1 1 e r, Hemicytliere convexa B a i r d, Hemicythere speyeri Brady, Hemicytkere villosa G. O. S a r s, Loxoconcha hastata Reuss. 254.00 — 255,00 m-ig: Pontocytkere elongala Brady, Cnestocythere lamellicosta Triebel, Leptocythere tenera Brady, Leptocythere diffusa G. W. M ü 1 1 e r, Cytherella sp., Krithe sp., Loxoconcha impressa G. W. M ü 1 1 e r, Loxoconcha sp., Cytheridea acuminata Bosquet, Hemicythere cicatricosa Reuss, Hemicythere convexa B a i r d, Hemicythere sp. * Köszönettel adózom a Mecseki Ércbánya Vállalatnak a rendelkezésemre bocsájtott fúrási mintákért. K ók ay : A Bakony -hegy ség felsőlortonai képződményei 79 Az alsótortonai tengeri sorozatra éles határral mindössze 4,2 m vastagságban, uralkodólag mésziszapos, csökkentsósvízi rétegcsoport következik tengeri betelepülések- kel, mely szorosan csatlakozik a felette levő szarmata üledéksorhoz. Mélységköz: Képződmény és faunája: 2 23,50 — 223,90 m-ig Szürke, finomhomokos, aleuritos, egyenetlen törésű, közepesen kemény, molluszkás osztreás mészmárga. Arca (Anadara) cfr. diluvii h a m k., Arca ( Barbatia) barbata h., Ostrea ex gr. digitalina D u b. (gyakori), Anomia ephippium rugulosostriatum Brocc., Anomia ephippium cfr., sulcatum P o 1 i, Lucina sp., Cardium manyense nov. sp., Venus sp ,,Gastrana fragilis h.). 23,90 — 227,00 m-ig M észiszap, uralkodólag világos szürkésbama, közbetelepült mészkő, mészmárga és világosszürke osztracodás agyagmárgarét egekkel. Gyakran mikrorétegezett, többnyire kövület- mentes. 224,00 — 224,05 m-ig a következő faunával: Theodoxus sp., Pirenella efr. nodosoplicata (Horn.), Terebralia bideníala lignitaram (Eichw.), Cardium manyense nov. sp. (gyakori), — 224,30 — 224,40 m-ig hydrobiás mészkő Hydrobia ventrosa (M o n t.) fajjal. 227,00 — 227,30 m-ig Szürke mészkő, világosbarna foltokkal (bryozoás?), aleuritos, kemény, rideg, szilánkos törésű, kövületes (Hydrobia ventrosa (Mont.) (gyakori), Pirenella nodosoplicata (Horn.) (nem ritka), Terebralia bidentata lignitarum (Eichw.), Bittium spina (P a r t s c h), Cerithium crenatum Brocc. var., Beguina (Glans) aff. ruginosa (C o s s m. et P e y r.) juv., Gafrarium (Circe) eximium (Horn.) (nem ritka). 227,30 — 227,50 m-ig Szürke, homokos, kemény, egyenetlentörésű, molluszkás, pectenes mészkő ( Pire- nella nodosoplicata (Horn.), Murex (Haustellum) aff. partschi Horn., Arca (Anadara) cfr. diluvii ha m k., Flabellipecten cfr. besseri (A n d r.) (gyakori), Anomia ephippium I,.) . 227,50 — 227,70 m-ig Bamásszürke, réteges elválású, tömör mészkő, sötétebb és világosabb rétegekkel (Hydrobia ventrosa (M o n t.) (ritkán). A rétegcsoport megjelenése, lithológiai képe teljes összhangban van más bakonyi (Várpalota, Nyírád, Herend, Bánd) felsőtortonai kifejlődésekkel, azzal az eltéréssel, hogy nagyobb sótartalmú vízre utaló képződményeket is tartalmaz. így tengeri betelepülésnek kell tekintenünk az első és a négyes számú rétegeket. Brachyhalin sótartalmú vízre utal a 2. sz. rétegben a felső 5 cm-es padocska, valamint a 3. sz. réteg a faunájuk alapján. A rétegcsoport faunája kitűnően azonosítható más (Hidas, Bicskei-öböl) felsőtortonai képződményekével. Eddigi ismereteink szerint pl. a Pirenella nodosoplicata (H ö r n.) faj (S t r a u s z 1955, B o d a 1959) a Kárpát-medencei területen csak a felsőtortonai üledékekben és a szarmata alsó részében fordul elő. A herendi és a várpalotai alsótortonai képződmények Pirenella- félékben rendkívül gazdagok (Strausz 1955; Kókay 1966) . így Herendről 20, Várpalotáról pedig 14 formát ismerünk, de a Pirenella nodosoplicata egyik helyről sem került elő. Ugyanakkor Hidason és a mányi fúrások felsőtortonai képződményeiben ez a faj nagyon gyakori, természetesen a megfelelő csökkentsósvízi (főleg agyagos) fáciesekben. A mányi fúrások felsőtortonaijából ismert és itt új fajként leírt Cardium manyense alak egyes rétegekben szintén gyakori. Sem idősebb, sem pedig fiatalabb képződményekben nem találkoztunk ezzel az alakkal, dacára annak, hogy különösen a szarmata üledékek Carafiwm-fajokban bővelkednek. A többi faunaelem sem mond ellent a felsőtortonaiba sorolásnak. Ezt a korbesorolást igazolja a rétegtani sorrend is, azaz a szarmata és az alsótor- tonai közötti helyzet is. A rétegcsoport kis vastagságát tekintve, Budapest területén sem sokkal vastagabb a lajtamészkő sorozat (Bartkó — Kókay 1966). Figyelemre méltó még, hogy a tárgyalt üledékcsoport éles határ nélkül kapcsolódik a fedő szarmatához. A szarmata összlet legalsó 0,8 m vastag része hasonló mésziszapos, márgás, mikrorétegzett padokból áll. A felsőtortonainak vett Cardium manyense fajnak egy változata (minden harmadik borda kiemelkedő), valamint Modiolus volchynicus szarmata alak jelenik meg benne a nagyobb vertikális elterjedésű Pirenellákon és Hydro- biákon kívül. A felsőtorton — szarmata határt a legfelső tengeri pad tetején vontam meg. Az alsótortonaitól élesen elválik a felsőtortonai mésziszapos rétegsor. Valószínűleg eróziós diszkordancia a határ a stájer fázis eredményeként. 80 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet Devecser — Nyírád A Nyugati- Bakony miocén rétegsorában ezideig biztosan kimutatható volt az alsó- tortonai tenger üledéksora mészkő-, homokkő-, konglomerátum- és márgakifejlődésben (Lóczy 1913; Schréter 1913; Kovács 1952; C s e p r e g h y— M e z n e r i c s 1958; Dudich — Hőriszt 1964). Noha a területről az átfogó részletes faunavizsgálat még nem készült el, kétségtelen ennek a tengeri miocén üledéksomak alsótortonai kora. Ezt igazolják a következők: 1. Ezeket az alsótortonai képződményeket a Herend-márkói alsótortonai képződményeket (K ó k a y 1966) helyettesítő kifejlődésnek tartjuk, mivel a Herendi-öböl Devecser — Nyírád felé nyílott. A herendi makro- és mikrofauna „öböl- fáciesű”, míg a Devecser környéki inkább a nyílt tengerrel határos, homokos, sekély self fáciesű. Mindez az ősföldrajzi képből érthető és a hivatkozott feldolgozásban, részlete- sen elemeztem. 2. Az eddigi faunavizsgálatok is egyértehnűen az alsótortonaiba sorolást igazolják. így pl. a következő alakok tanúsítják, hogy ez a tengeri rétegsor nem lehet alsótortonainál fiatalabb: Chlamys macrotis (Sow.j, Chlamys tournali (de Serr.), Cardium edule arcella D u j., Venerupis basteroti (M a v e r), Vaginella austriaca Kitti., Vaginella depressa D a u d. Alsótortonainál fiatalabb, vagy idősebb korra utaló alak eddig nem került elő. A Paratethvs területén a miocénen belül egyértelműen alsótortonainak tekintik az lín. „lagenidás” Foraminifera- társulást. Ilyen típusú gazdag Foraminif era-e gyüttest találtam Devecser község déli végében a „Cigánygödörben”. Gazdag Foraminifera fau- nájában Robulus, Nodosaria, Dentalina, Marginulina stb. fajok, Vaginulina legumen (D.) találhatók kitűnő megtartásban. A tárgyalt terület másik rétegtanilag biztos helyzetű tagozata a szarmata üledék- sor. Az utóbbi évek egyik jelentős rétegtani eredménye V é g h S. (1960) azon felismerése, hogy az irodalomban gyakran emlegetett hydrobiás mészkő nem középsőmiocén, hanem szarmata, a közbetelepült faunás rétegek alapján. A terület felsőtortonai kifejlődéséről fontos adatokat szolgáltattak a Nyírád kör- nyéki bauxitkutató magfúrások.* A harántolt rétegsorok helyes értelmezéséhez jó támaszt nyújtott a Herend-bándi miocén részletes megismerése (K ó k a y 1966), valamint az előzőekben ismertetett Szigliget 1. sz. fúrás vizsgálata és a várpalotai adatok ismerete. Ezeken kívül rétegtani vizsgálataimhoz felhasználtam a Nyírád községtől délnyu- gatra, illetve nyugatra levő Nd. 764. 899, 905 és az Nm. 81. sz. fúrásokat. Közülük az Nd. 899. számú fúrás (1. ábra) harántolt miocén rétegsora összevontan a következő Szarmata 9,40 — 22,00 m-ig Zöldesszürke, és szürke, meszes, aleuritos, molluszkás agyag, kőszenes padokká (Musculus sannaticus (G a t.) , Cardium vindobonense Partsch, Cardium latisulcum Jlüns t.> Irus gregarius (G o 1 d f.), Mactra sp., Hydrobia ventrosa (M o n t.), Hydrobia frauenfeldi (H ö r n.,) Pireneüa picta mitralis (E i c h w.). 22.00 — 29,00 m-ig Világos szürkésbarna, többnyire tömör, kemény, pados hydrobiás mészkő f Hydrobia ventrosa (Mont.), Pirenella picta mitralis (Eichw.) (juv.). 29.00 — 47,00 m-ig Szürke agyagmárga, kőszenes agyagpadokkal, molluszkákkal ( Hydrobia ventrosa (M ont.), alárendelten kisméretű Cardium vindobonense Partsch példányok és legalul Modiolus volhynicus (E i c h w.). Felsőtortonai 47,00 — 48,50 m-ig Világos szürkésbarna, felső részén keményebb, alul lazább és agyagosabb mészkő függőleges gyökérnyomokkal , molluszka-lenyomatokkal („valvatás”), (Valvata lndasensis nov. sp., Gyraulus pavloviéi (B ru s.) , Limnaea sp.). * Köszönettel adózom a Bauxit Kutató Vállalatnak a rendelkezésemre bocsájtott fúrási mintá kért Kókay: A Bakony -hegy ség felsötortonai képződményei 81 48.50 — 53,50 m-ig Szürkésfehér, agyagos, laza, földestörésü mésziszap, molluszka-lenyomatokkal (Hydrobia cfr. ventrosa (Mont.), Bythinia gracilis San db., Pomatias consobrinus May., Limnaea cfr. pachygaster Ttomae, Gyraulus pavloviéi (Bru s.)). 53.50 — 54,80 m-ig Bamássziirke, likacsos, kemény mészkő (Theodoxus crenulatus (Kiéi n), Hydrobia ventrosa (Mont.)). 54.80 — 57,80 m-ig Világosszürke és világos bamásszürke mészmárga, mészkő és mésziszaprétegek- kel, lazább és keményebb padokkal, molluszka-lenyomatokkal (Theodoxus grateloupianus dentatus nov. ssp., Brotia escheri (B r o n g t.)). 57.80 — 58,80 m-ig Világos szürkésbama, likacsos, egyenetlen törésű, közepesen kemény, molluszkás, ,,val- vatás” mészkő (Valvata hidasensis nov. sp., Gyraulus pavloviéi (Bru s.), Limnaea cfr. pachy- gaster (Thomae). 58,80— .59,20 m-ig Világos szürkésbarna, szegletes törésű, kemény, molluszkás mészkő, függőleges gyökémyomokkal (Theodoxus crenulatus (Klein), Hydrobia ventrosa (Mont.)). 59.20 — 65,20 m-ig Világos szürkésbama, legalján márgás, kagylóstörésű, kemény mészkő, molluszka- lenyomatokkal, limueás és bythiniás rétegekkel (Hydrobia cfr. ventrosa (Mont.), Bythinia gra- cilis Sandb., Limnaea ( Stagnicola) cfr. syrtica Peyr., Gyraulus pavloviéi (Bru s.)). 65.20 — 68,00 m-ig Sötétszürke, kőszenes, kissé bentonitos, finomhomokos agyag, kevés apró kaviccsal. 68,00 — 71,00 m-ig Zöldesszürke, néhol mészkonkréciós és agyagos b e n t o n i t, helyenkint kevés kvarc- kaviccsal. Alsótortonai 71,00— Fehér egyenetlen törésű, közepesen kemény, lithothamniumos, molluszkás mészkő (Lucina, Venus, Nassa, Ostrea sp.). Ezek szerint az alsótortonai tengeri eredetű mészkőösszletre szárazföldi agyag-, kavicsos agyag- és bentonitrétegcsoport települ. Erre édesvízi és erősen csökkentsósvízi üledéksor következik, mely azután átmegy a szarmatába. A szarmata és alsótortonai összletek közötti üledéksort részletes vizsgálat alapján a felsötortonai emeletbe helyeztem a következő indokok alapján: j. A faunavizsgálatok alapján az összletben édes- és erő- sebben csökkentsósvízi molluszkák vannak. Általában az ilyen alakok fajöltője tág. Ennek ellenére az előkerült fajok a szarmatánál idősebb kort igazolnak. Ugyanis a By- thinia gracilis faj a szarmatánál idősebb svájci édesvízi molassz sorozatban otthonos. A Brotia escheri nálunk a szarmatából nem ismert, a megélhetésére alkalmas környezetek ellenére sem. A Theodoxus crenulatus fajnak nagy a fajöltője (oligocéntől a pannonig). A héj díszítése (a lenyomaton is látszik) teljesen a várpalotai felsötortonai palás agyag- márgasorozatban levő példányokéval azonos, a herendi alsótortonai formákéval nem egyezik. Az előkerült Limnaea-ía]ok. sem ismeretesek a szarmata üledékekből. Mindezek a faunisztikai érvek együttesen meggyőzőek. 2. Ha a nyirádi rétegsor mellé helyezzük a szigligeti és a várpalotai rétegsorokat, lehetetlen nem felismernünk a rétegtani párhuza- mosságot. Mindhárom helyen az alsótortonai tengeri rétegsor után általában diszkordán- san, egy uralkodólag erősebben csökkentsósvízi, lagúna jellegű összlet következik, majd utána a szarmata. Együttesen tekintve faunájuk határozottan a felsőtortonaira utal. A felsötortonai rétegsor észak felé haladva, a Nyirádtól nyugatra levő Nm 81. sz. fúrás bizonysága alapján, egyre inkább szárazföldi jellegűvé válik, mint a Herend-bándi felsőtortonaiban (Kókay 1966). Az összlet túlnyomó része tarkaagyag, bentonitos agyag és kavicsos agyag. Az Nd. 764. sz. fúrás alapján a szarmata felé a határ itt sem éles, akárcsak a szigligeti fúrásban. Míg a felsötortonai sorozat túlnyomórészt sekélyvízi eredetre utaló mésziszap és mészkősorozat gyökémyomokkal, addig a szarmata a foko- zódó transzgresszió következtében az alatta levőnél mélyebb vízre utaló, főleg pelites üledékekből áll. A nyirádi felsötortonai sorozat faunája alapján édesvízi (valvatás, limnaeás, by- thiniás rétegek), vagy erősen csökkentsósvízi, oligo- és miohalin. Utóbbi fácieseket kép- viselik a T heodoxus-í'<í]ó\íkíú jellemzett kőzetek. A függőleges gyökémyomok egészen se- kélyvízi üledékeket bizonyítanak. A nyirádi felsötortonai rétegcsoport átlagban jelentő- sen kisebb sótartalmú vízből ülepedett le, mint a Tapolcai-öbölé. Ezt azzal magyarázom, hogy a tapolcai és nyirádi medencéket elválasztó alaphegység vonulat abban az időben is 6 Földtani Közlöny 82 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet létezett és közöttük a kapcsolat, legfeljebb csak szűk szorosokon át volt lehetséges. Ez egyúttal arra is utal, hogy a felsőtortonai nyílttengert délfelé, a Balatontól délre kell keresnünk. Herendi-öböl A Herend, Bánd, Márkó és Szentgá) községek területén levő felsőtortonai rétegsor a gazdag tengeri faunával jellemzett alsótortonai összlet fedőjében 40 — 50 m vastag (K ó k a y 1966). Bázisát az egyideig bányászott bándi bentonit, valamint kavicsrétegek alkotják. A bentonit fedőjében mészkonkréciós agyag, mésziszapos agyagrétegsor van, többnyire tömegesen Brotia escheri csigákkal. Az összlet eróziós 40 szögdiszkordanciával települ az alsótortonaira a fúrási adatok szerkesztett szelvénye szerint. Felette szarmata rétegek nem voltak kimutathatók. Ezért ez az alsótortonainál fiatalabb képződmény helyzetileg felsőtortonai vagy szarmata lehet. Gyér famiája nem eléggé bizonyítja felső- tortonai voltát, ezért feltételesen helyeztük ide. Függővé tettük pontos rétegtani hova- tartozásának meghatározását a Nyugati-Bakony miocénjének feldolgozásától. A Herend-márkói bentonitfedő „melániás” rétegsor a rétegtani sorrendiség, kifejlődés és fauna alapján kitűnően egyezik a nyirádi felsőtortonaival, csupán a szarmata fedője hiányzik, mely utóbbi valószínűleg lepusztult. Alul ugyancsak bentonit és ben- tonitos, kavicsos agyag rétegcsoport van. Herenden hiányzik a nyirádi típusú édesvízi mészkő. Helyette azok a „melániás” mésziszapos képződmények uralkodnak, melyek Nyirádon csak egyes rétegekben voltak a felsőtortonai sorozatban. Ezek a „melániás” képződmények mindkét helyen a Brotia escheri (B r o n g t.) faj sűrű és finom bordázatú, bekérgezett példányait, vagy lenyomatait és az új alfajként leírt Theodoxus grateloupianus dentatus egyedeit tartalmazzák. Miután nyilvánvaló a nyirádival való rétegtani szint- azonosság, a felsőtortonaiba sorolom a Herend-bándi bentonitfedő „melániás” összletet. Egyéb felsőtortonai előfordulásra vonatkozólag a hegység területén, vagy szegély- vidékén csak bizony tálán adatok állnak rendelkezésre. A Balaton monográfiában S c h r é- t e r (1913 p. 253.) említi, hogy a tó északi partvidékén, Akaii és Zánka között a szarmata mészkő és a fekvő triász dolomit határáról Lóczy h. gyűjtött mészkődarabokat, melyekben Peneroplis sp. és bizonytalan molluszka lenyomatok voltak. A Peneroplis sp. a szarmata képződményekben nem fordul elő, ezért feltételesen a felsőmediterránba sorol- ták a kőzetdarabok korát. A Szigliget 1 . sz. fúrás ismertetett felsőtortonai képződményei- nek legfelső tengeri rétegében is előfordult Peneroplis sp. Általában a Peneroplis- félék a felsőtortonai képződményekben gyakoriak. A Schréter által említett bizonytalan előfordulás problémáját, tehát a felsőtortonai képződmények jelenlétét megfelelő feltárá- sokkal lehetne tisztázni. A Balaton partvidékén és a Bakony peremvidékein számos ártézi kútfúrás mélyült már. Tekintve, hogy ezek teljes szelvényű fúrások, — magot csak elvétve egyes szakaszok- ból vesznek — a pontosabb rétegtani szintezésre felhasználhatatlanok. A fentieket összefoglalva a Bakony-hegység felsőtortonai képződményeire jellemző, hogy túlnyomórészt erősen csökkentsósvízi képződményekből állnak. Ezeket transz- gressziós képződményeknek tekintjük, mivel gyakran túlterjednek az alsótortonai kép- ződményeken. Tapolca és Nyírád környékén a felsőtortonai a szarmatával egységes üle- dékciklusban van. Ez nemcsak itt van így, hanem a Paratethys más területrészén (pl. Budapest környékén) is. A bakonyi felsőtortonainak uralkodólag erősen csökkentsós- vízi jellege a hegységképző mozgásokkal hozható összefüggésbe. Az alsótortonai— felső- tortonai határon végbement földkéregmozgások a hegység korábban kialakult üledék- gyűjtői és a nyílttenger közé gátakat, küszöböket emeltek. így az összeköttetés a tengerrel korlátozódott, ami szükségképen a sótartalom csökkenését okozta. K ó k a y : A Bakony-hegység felsőtortonai képződményei 83 Őslény tani-rész Família: Cardiidae , Genus: Cardium, Finné 1758 Cardium manyense nov. sp. I. tábla, 1 — 5. ábra Derivatio: nominis: Mány község neve után. Holotypus: Elhelyezve a Magyar Nemzeti Múzeum Őslény tárában; M. 66. 963 sz. alatt. E o c u s typicus: Mány (Pest megye), a Mány 6. sz. fúrásból 215,10 — 216,90 m-ig. Stratum typicum: Felsőtortonai agyag. Leírás: Kisebb termetű faj. Körvonala nagyjából ovális, elöl kerek, mig a hátsóperem felé megnyúlt, egyes példányoknál csaknem kihegyesedő. A teknő külsején levő bordák a mellső részen félkör keresztmetszetűek, míg a hátsó részen fokozatosan átmennek há- romszögletűbe, melyek egyes péklányokon egészen élesek. A mellső részen a bordákat kis pikkelyek, lemezkék fedik. A faj egyik fő jellegzetessége az, hogy a teknő hátsó felén minden második borda alacsonyabb, kevésbé kiemelkedő, gyengébben fejlettek mint a köztes bordák. A bordák száma 17 és 20 között változik példányonként, leggyakrabban 19, mint a holotípuson is. Az előkerült példányok hossza 8—14 mm, míg a magasságuk 6— 10 mm között van. A magasság a hosszúságnak 64 — 78%-át teszi ki, leggyakrabban 70—75% között. Variációs vizsgálatra sajnos nem áll elegendő példány rendelkezésre. A holotípus méretei: h = 11,7 mm m = 8,2 mm ..m— -1— 0 = 70,1%. A faj nagyon változékony, annak a környezetnek megfelelően, amelyben élt. A kíséretében levő faunaelemek (Pirenella, Terebralia, Dorsanum, Theodoxus, Mohren- sternia, Hydrobia, Tapes) alapján ugyanis a faj brachyhalin fáciesben lehetett. Rendes só- tartalmú vízből leülepedett képződményekben nagyon ritka. Diff. diagnosis: A mányi fajhoz két ismert alak közelít legjobban. Az egyik a várpalotai és a herendi alsótortonai képződményekben otthonos (Strausz — Szalai i943;Kókay 1966) Cardium edule arcella D u j alak. Fz főképpen magasabb és nagyobb termetével, mindvégig félkör keresztmetszetű és nagyobb számú bordáival kü- lönbözik a mányi fajtól. A másik közel álló faj a Cardium praeplicatum H i 1 b. szarmata alak (B o d a 1959). Ez magasabb termetével, kerekebb és kevesebb szánni bordájával különbözik elsősorban a mányi fajtól. Kis mértékben ezen is észlelhető az a jelenség, hogy a héj hátsó részén minden második borda alacsonyabb és gyengébben fejlett. Az új faj előfordul a Mány — Zsámbék környéki felsőtortonai pelites fáciesű üle- déksorban, többnyire agyagban, ritkábban márgában. A Szigliget 1. sz. fúrás felsőtorto- nai egyes rétegmintáiban szintén gyakori. F a m i 1 i a: Neritidae Genus: Theodoxus, Montfort 1810 Subgenus: Calvertia Theodoxus (Calvertia l) grateloupianus dentatus nov. ssp. II. tábla, 1 — 2. ábra Déri va tio nominis: dentatus (latin) = fogazott. Holotypus: Elhelyezve a Magyar Nemzeti Múzeum Őslénytárában M. 66. 964 sz. alatt. Eocus typicus: Bánd, bentonit-bánya. Stratum typicum: Felsőtortonai erősen csökkentsósvízi agyag. Leírás: A Theodoxus grateloupianus (F é r.) fajhoz igen közel álló alak. Attól leglé- nyegesebb eltérése az, hogy a külső ajak belső oldala a felnőtt példányoknál (olykor a subjuvenilis egyedeknél is) többé-kevésbé fogazott. A héj színezete többnyire sötétbarna, ritkábban világosbarna, vagy csaknem fehér. Egyes példányokon a fajra jellemző sakk- tábla szerű szineződés, világosabb és sötétebb foltok is megfigyelhetők. Előfordul a Herend-bándi felsőtortonai „brotiás” agyagban (K ó k a y 1966), és a nyírádi felsőtortonaiban lenyomatok alakjában. Ugyancsak idesorolhatók azok a hidasi példányok, melyek a kőszénösszlet felső harmadából, hydrobiás agyagból származnak. Utóbbiak egyes példányain igen gyengén fejlett az említett fogazottság. Az ríj alfaj a kísérő fauna alapján nem tekinthető édesvízi alaknak. Valószínűleg oligohalin környezetben élt. A holotípus méretei: szélesség = 9,0 mm magasság = 6,6 mm. 6* 84 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet Família: V álvatidae Genus: Valvata, O. F. Müller 1774 Valvata hidasensis nov. sp. II. tábla, 3 — 6. ábra Derivatio nominis: hidasensis = Hidas (Baranya megye) helység neve után. Holotypus: Elhelyezve a Magyar Nemzeti Múzeum Őslénytárában M. 66. 965 sz. alatt. E o c u s t y p i c u s: Hidas (Baranya m.) Stratum typicum: Felsőtortonai agyagmárga a kőszénösszlet alsó felében. Leírás: Kicsiny, négy kanyarulatú, Viviparus-íéléhie emlékeztető körvonalú ház Az egyes kanyarulatok szegletesen domborúak, lépcsőzetesen következnek egymásra. A varratvonalak mélyek. Szájnyílás ovális, felül kissé szögletes. Az ajak; főleg a belső, többnyire kifelé hajló. A köldök szűk. Felszíne sima, azonban gyakran fedik ráncok, varixok. A faj a nyírádi fúrások „valvatás” mészkő rétegmintáiban lenyomatok alakjában gyakori. Egyetlen ép példány került elő közbetelepült agyagból (Nd. 764. sz. fúrás 47,20 — 47,80 m-ig). Hidason az ugyancsak felsőtortonai kőszénösszletben tömegesen található, amellyel a nyírádi alak jól egyezik. A Hidasról származó 60 példány variációs vizsgálatai- nak eredménye — a ház szélességének a magassághoz viszonyított százalékában — a kö- vetkező: V Osztály P 62% 61—63% 3 db 65% 64 — 66% 9 db 68% 67-69% 26 db 7i% 70 — 72% 15 db 74% 73-75% 7 db N = 60 db ab 2. ábra. A Valvata hidasensis nov. sp. variációs diagramja. Jelmagyarázat: v = osztály középértéke, p = darabszám Abb. 2. Variationsdiagramm von Valvata hidasensis nov. sp. Erklárungen: v = Mittelwert dér Klasse, p = Exemplarzahl A faj közel áll a Valvata politioanei J e k. (1944) fajhoz, azonban annak kanyaru- latai erősen domborúak, kevésbé lépcsősek, termetük zömök Hydrobiáéhoz hasonlít. Minthogy Nyírádról csak egyetlen kisebb termetű ép példány került elő (a többi csak le- nyomat) a holotípust Hidason tömegesen található kitűnő megtartású példányokból je- löljük ki. K ók ay : A Bakony -hegy ség felsötortonai képződményei 85 Holotipus méretei: m = 2,2 mm és sz = i,5m sz • 100 m 68,2% A nviradi héjas példány meretei: m = 1,8 mm es sz = 1,3 mm — — = 72,2% A nyírádi példány méretei, méretarányai és egyéb jellegei jól azonosíthatók a hidasi alakkal. A magassága 1,7 mm — 2,7 mm között, míg a szélessége 1,3 — 1,8 mm között vál- tozik, átlagosan a holotipus körüli méretekkel. A faj társaságában Nyírádon és Hidason egyaránt apró Planorbis- félék találhatók. Ezek a „valvatás” képződmények határozottan édesvízi eredetűek. A nyírádi ép példányt: Byihinia gracilis (opereulumok) , Gyraulus pavloviéi, Limnaea sp., Brotia escheri és Chara- termések kísérik. Família: Hydrobiidae Genus .Bythinia, Eeach 1818 Bythinia gracilis Sandberger II. tábla, 8. ábra 1870 — 75. Bythinia gracilis, Sandberger: p. 561. Taf. XXVIII. Fig. 16. A nyírádi felsötortonai rétegsornak leginkább az alsó részéből ismerjük, ahol egyes rétegekben tömeges, leginkább lenyomatok és kőbelek alakjában. A ma is élő Bythinia tentaculata L. fajtól való megkülönböztetése kissé erőltetett, lehet, hogy alfaji különbség- nél nem több. A Bythinia gracilis valamivel karcsúbb, általában a magasság — szélesség aránya 55 — 60% között ingadozik, míg a Bythinia tentaculata-nál 60 — 65%. Természe- tesen átfedések is gyakoriak. A Bythinia gracilis a középső- és felsőmiocén édesvízi és erő- sen csökkentsósvízi üledékekben fordul elő, míg a Bythinia tentaculata a pliocéntől máig ismert. A Bythinia gracilis a svájci édesvízi molassz egyes rétegeiben gyakori. Genus: Bulimus, Scopoli 1777 Bulimus vadászi Wenz III. tábla, 1 — 7. ábra 1931. Bulimus vadászi, W e n z: p. 118, Taf. X, Fig. 2 a — c. Wenz a mecseki helvéti üledékekből írta le a fajt. A várpalotai felsötortonai képződményekben is, főleg a medence keleti felében gyakori. Általában a várpalotai pél- dányok nagyobb termetűek a mecsekieknél. A faj nagyon változékony. Família: Limnaeidae Genus: Limnaea, Eamarck 1799 Limnaea ex gr. pachigaster Thomae II. tábla, 9. ábra 1932. Limnaea pachigater, Cossmann et Peyrot.: Törne 84, p. 245, Pl. 15, Fig. 13. Több példány (lenyomat) származik a nyírádi felsötortonai mészkő és mésziszap- rétegekből, melyek kétségtelenül nagyon közel állnak ehhez a fajhoz termet, alak szem- pontjából, de házuk sima. 86 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet Subgenus: Stagnicola Limnaea (Stagnicola) cfr. syrtica P e y r. II. tábla 7. ábra 1932. Limnaea (Stagnicola) syrtica, Cossmann etPeyrot: Tome 84, p. 249, Pl. XV, fig. 3 — 4. A nyírádi felsőtortonai mészkő és mésziszap sorozatban otthonos, általában le- nyomatok alakjában, gyakran tömegesen. Méret, méretarány, a kanyarulatok domboru- lata révén legközelebb állnak ehhez a fajhoz. Olykor axiálisan, a növedékvonalakkal pár- huzamos erőteljes ráncok figyelhetők meg a házon. Ezek egyes esetekben belül fejlődtek ki és a kőbeleken lenyomatok alakjában láthatók. TÁBLAMAGYARÁZAT - T A FELI i R K L Á R U NG VII. tábla— Tafel VII. 1. Cardium manyense nov. sp. N = 4,3 x ; Mány, 6. sz. fúrás, felsőtortonai; holotípus Cardium manyense nov. sp. 4,3 X ; Bohrung Mány-6, Obertorton; Holotypus 2. -5. Cardium manyense nov. sp. N = 4,3; Mány 6. sz. fúrás, felsőtortonai; paratípus Cardium manyense nov. sp. 4,3 X ; Bohrung Miny-6, Obertorton; Paratypus 6. -9. Theodoxus crenulatus (KI ein), N = 6x ; Várpalota, Cseri bánya, kőszénfedő, felsőtortonai Theodoxus crenulatus (Kiéi n), 6 x ; Várpalota, Cseri-Grube, Kohlé nhangendes, Obertorton VIII. tábla— Tafel VIII. 1. Theodoxus (Calvertial) grateloupianus dentatus nov. ssp. N = a: 4X, b: 4,3X5 Bánd, bentonitbánya fedője, felsőtortonai; holotípus Theodoxus (Calvertial ) grateloupianus dentatus nov. ssp. Vergrösserung = a: 4X, b: 4,3 X ; Bánd, Han- gendes dér Bentonit-Grube, Obertorton; Holotypus 2. Theodoxus (Calvertia ?) grateloupianus dentatus nov. ssp. N = 4,3 X ; Bánd, a bentonitbánya fedője, fel- sőtortonai; paratípus Theodoxus (Calvertia? ) grateloupianus dentatus nov. ssp. 4,3 x ; Bánd, Hangendes dér Bentonit-Grube, Obertorton; Paratypus. 3. Valvata hidasensis nov. sp. N = 17 x ; Nyírád, Nd. 764. sz. fúrás, felsőtortonai; paratípus Valvata hidasensis nov. sp. 17 X ; Nyírád; Bohrung Nd. 764, Obertorton; Paratypus 4., 6. Valvata hidasensis nov. sp. N = 14 X; Hidas, felsőtortonai kőszénösszlet, paratípus Valvata hidasensis nov. sp. 14 x ; Hidas, obertortonischer kohlenführender Komplex; Paratypus 5. Valvata hidasensis nov. sp. N = 14 X ; Hidas, felsőtortonai kőszénösszlet; holotípus Valvata hidasensis nov. sp. 14 X ; Hidas, obertortonischer, kohlenführender Komplex; Holotypus 7. Limnaea (Stagnicola) cfr. syrtica Peyr. N = 3,6 x; Nyírád, Nd. 899. sz. fúrás, felsőtortonai; plasztiliu lenyomat Limnaea (Stagnicola) cfr. syrtica Peyr. 3,6 X ; Nyírád, Bohrung Nd. 899. Obertorton; Plastilin-Abdruck 8. Bythinia gracilis S a nd. N = 4 x ; Nyirád Nd. 899. sz. fúrás, felsőtortonai; plasztilin lenyomat Bythinia gracilis S a n d. 4 x ; Nyírád, Bohrung Nd. 899, Obertorton; Plastilin-Abdruck 9. Limnaea ex. gr. pachigaster Thomae, N = 2X; Nyírád, Nd. 899. sz. fúrás, felsőtortonai; plasztilin lenyomat Limnaea ex. gr. pachigaster Thomae, 2X; Nyírád, Bohrung Nd. 899. Obertorton; Plastilin-Abdruck IX. tábla — Tafel IX. i. — 6. Bulimus vadászi W e n z, N 5 x; Várpalota, 1.86. sz. fúrás, felsőtortonai Bulimus vadászi Wenz, 5X; Várpalota, Bohrung 1.86. Obertorton IRODALOM - LITERATUR Barnabás, K. (1956): A halimbai és nyirádi bauxitterület földtani kutatása. MÁFI Évk. XLVI. — Bartkó, L- — Kókay J. (1966): Lajtamészkő előfordulása a Kerepesi úton. — Földt. Közi. 96. köt. — B á 1 d i, T. (1961): Geobiology of the middle Miocéné fauna írom Szokolya. Ann. Univ. Scien- tiarum Budapestiensis de R. Eötvös uominatae, Sectio Geol.-Tom. IV. — B o d a J. (1959) : A magyaror- szági szarmata emelet és gerinctelen faunája. MÁFI Évk. XLVII. — B u d a y, T.-Cicha, J. — 8 e n e S, J. (1965): Miozán dér Westkarpaten. Geol. Ustav. D. Stura, Bratislava. - Cechovií, V. et V a s s, D. (1962): Zum Problem dér stratigraphischen Gliederung dér tortonischer Schichten in dér Urn- gebuug von Modry Kamen. Geol. Práce, Zp. 25 — 26. Bratislava. — Cossmann, M. et P e y r o t, A. (1932): Conchologie neogenique de l’Aquitaine. Actes de la Soc. Linnéenne de Bordeaux. Vol. 84. — C s e p- regh y-M eznerics I. (1950): A hidasi (Baranya m.) tortonai fauna. MÁFI Évk. XXXIX. — Csep- r e g h y-M eznerics I. (1954) A keletcserháti helvéti és tortonai fauna. MÁFI Évk. XLI. — C s e p- regh y-M eznerics, I (1958): Die Fauna von Devecser und Ihr Altér. Aun. Hist. Nat. Musei NaL K ó k a y : A Bakony -hegy ség felsőtortonai képződményei 87 Hungarici. Tóm. E. (Ser. nov. IX.) Budapest. — Csepregh y-M eznerics, I. (1960) : Pectinidés du néogéne de la Hongrie. . . Mém. de la Soc. Geol. Francé. Nouv. sér. Tome XXXIX. N° 92. - D u d i c h E. jr. — Hőriszt Gy. 1964: Devecser környéki és Kisalföld-permi földtani vizsgálatok. Földt. Közi. 94/1. — Ehrmann, P. E. (1956): Die Tierwelt Mitteleuropas. Mollusca. Bánd II. Eieferung E. und Ergánzung. — Hámor G. (1964): A K-i Mecsek miocén képződményeinek vizsgálata. MÁFI Évi Jel. 1961. — J e k e 1 i u s, E. (1944): Sarmat und Pont von Soceni. Mem. Inst. Geol. al Romaniei. V. — Kecskemétiné Körmendi A. (1962) : Üj molluszkafajok a várpalotai középsőmiocénből. Földt. Közi. 92/1— 2. — K ó k a y J. (1954): Várpalotai szarmata. Földt. Közi. 84/1 — 2. — Kókay J. (1956): Hegységszerkezeti mozgásviszonyok Várpalota környékén. Földt. Közi. 86/1. — Kókay J. (1959): Adatok a várpalotai perspektivikus kutatásokról. Földt. Közi. 89/2. — K ó k a y J. (1966): A Herend- márkói barnakőszén terület földtani és őslénytani vizsgálata. Geol. Hung. Ser. Paleont., fasc. 36. — Kovács E- (1962): A Devecser és Nyirád közti harmadkori terület földtani viszonyai. MÁFI Évi Jel. 1948. — E ó c z y E. (1913): A Balaton környékének geológiája és morfológiája. A mediterrán emelet. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. Budapest. — P a p p, A. (1963): Die biostrati- graphische Gliederung des Neogens im Wiener Becken. Mitteil. dér Geol. Ges. in Wien. 56. Bd. Hf. 1. — Sandberger, F. (1870 — 75): Die Eand- und Süsswasser-Conchylien dér Vorwelt. Wiesbaden. — Schréter Z. (1913): A mediterrán emelet kövületlelőhelyei, (in EóczyE.: A Balaton környékének geológiája és morfológiája. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. Budapest.) - Senei J. (1964): Faunenanalyse des paratethyschen Miozáns. Sbornik Geol. Vied. Západné karpaty, rád ZK-zv. 2, Bratislava. — Somos E- — Kókay J. (1960): Földtani megfigyelések a mecsekhegységi liászbau és miocénben. Földt. Közi. 90/3. — Strausz E. — S zalai T. (1943): A várpalotai felsőmediterrán kagy- lók. MKFI. Évi Jel. függeléke V. évf. 3. fűz. — Strausz E- (1954): Várpalotai felsőmediterráu csigák. Geol. Hung. Ser. Paleont. Fasc. 25. — StrauszE- (1955): Cerithium- félék a Dunántúl középső-miocén rétegeiből. MÁFI Évk. XEIII- — SzalaiT. (1936 — 38): Tapolca és környékének, valamint Zánka és Antal-telep között fekvő területnek földtani viszonyai. MKFI Évi Jel. — Vadász É. (1960): Magyaror- szág földtana. Budapest. — Végh S. (1960): A bakonyi liydrobiás mészkő rétegtani helyzete. Földt. Közi. 90. — V é g h S. (1963): Az É-i Bakony miocén képződményei. MÁFI Évi Jel. 1959. — W e n z, W. (1931): Süsswassermollusken aus den Mediterranablagerungen des Mecsekgebirges (Südwestungam). Archiv. f. Molluskenkunde; 63. Obertortonische Ablagerungen des Bakonygebirges von J. KÓKAY Nach dér neuen stratigraphischen Gliederung wird das Mittelmiozán, d. h. dér Sedimentkomplex zwischen den Burdigal-Schichten, mit »Grossen-Pectiniden« (Haller- Schliere, Eggenburger Schichten usw.) tmd dér sarmatischen Stufe in vier stratigra- phische Einheiten (Stufen oder Unterstufen) gegliedert (Buday — Cicka — Senes 1965; P a p p 1963; Somos — Kókay 1960). Dér vorliegende Aufsatz bezweckt den geologischen Werdegang des Obertortons (= Törtön s. str.) im Ráütne des Bakony- gebirges zu kláren. Vier Miozán-Vorkommen von Bedeutung sind im Ráütne des Gebirges bekannt. Über allé vier stehen uns zahlreiche Angaben sowohl aus Tagesaufschlüssen als aueh aus Tiefbohrungen zűr Verfügung. Diese vier Vorkommen sind folgende: Várpalota. Dieses Gebiet liegt in dér SO-Hálfte des Bakonygebirges tmd ist mit dem bekannten Braunkohlenbecken identisch. Die miozáne Transgression beginnt mit dér marínén Schiclitenfolge des Helvet s. str. (= Unterkelvet) (Kókay 1959); darauf folgen die Meeresablagertmgen des Oberhelvets (»Karpatien«, Laaer-Serie, Heivet s. 1.). Die darüber lagemden untertortonischen Meeresablagertmgen sind in den gut bekannten »Szabó’schen Sandgruben« aufgeselilossen (Strausz tmd S zalai 1943; Strausz 1954; Strausz 1955; Kecskeméti-Körmendy 1962). Naeh dér Regression des untertortonischen Meeres ( = »Lanzendorfer-Serie«, Eageniden- Horizont), nachdem gewisse Mengen von terrestrischem Sediment sich angeháuft habén, kam es wieder zu einer Transgression im Obertorton. Erst bildete sich ein Lignitflöz, worauf sich eine Brackwasser-Schichtenfolge ablagerte. Im unmittelbaren Hangenden des Előzés lagerte sich eine Bank mit Congeria, Theodoxus mid Bulimus und damt eine maximum 150 m máchtige Diatomeen-Schichtenfolge ab, dérén Formen auf ein oligo- bis miohalines Wasser hinweisen. Mit Vertiefung dér Lagune verschwanden die Mollusken int unmittelbaren Hangenden des Lignitflözes, bzw. wurden sie náher zum Küstensaum ver- drángt, wo das seicíitere Wasser günstigere Bedingungen für ihr Leben sichern konnte. Gleichzeitig mit dér diatomeenführenden schieferigen Tonfolge kantén im Küstensaum Molluskenton, -Sand, -Sandstein tmd -Kalkstein zűr Ablagertmg (Profil dér Bohrung I. 86). 88 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet Die Bucht von Tapolca keilt síeli in den SW-Teil des Bakony gebirges ein. Ein guter Anhaltspunkt zűr modemen Ermittlimg des Miozáns dér Tapolcaer Bucht wurde durch die am Ufer des Plattensees abgeteufte Bohnmg Szighget-i geliefert. Auf Grund dieser Erkmidungskembohmng wurde klar: auf dem triadisehen Grundgebirge lágert eine Serie von untertortonischen Mérgein und Kalksteinen, dérén Fauna und Ausbildung sich mit den gleichaltrigen Bildungen des Bakonygebirges gut korrelieren lassen. Überdiesen Komplex folgt, mit einer scharfen Grenze, eine nur 4,2 m máchtige, vorwiegend kalk- schlammige Brackwasser-Schichtgruppe mit marínén Einlagenmgen, die sich eng dér darüber lagemden sarmatischen Sediröentfolge ansehliesst. Das lithologische Bild dér dünnen Sedimentfolge ist den anderen gleichaltrigen Ausbildungen des Bakonygebirges fást vollkoinmen gleich. Von diesen weicht sie nur dadurch ab, dass sie auch solche Bildun- gen einschhesst, die Anklánge an ein Wasser mit höherem Salzgehalt zeigen. Ilire Fauna ist mit dem Fossüinhalt anderer obertortonischen Ablagerungen mUngam leicht zu identi- fizieren. Xach imseren Erfahrungen kommt beispielsweise die Art Pirenella nodosoplicata (Horn.) nur in den obertortonischen Ablagerungen imd im unteren Teil des Sarmats vor (S t r a u s z 1955; Boda 1959; Kókay 1966). Die als neue Art beschriebene Forrn Cardhmi manyense, ist ausser ihrem hiesigen Vorkommen in den obertortonischen Schich- ten dér sog. Bicskeer Bucht (zwischen dem Budaer und dem Gerecsegebirge) háufig. Auch die übrigen Faunenelemente widersprechen dér obertortonischen Altersbestimmung nicht. In voller Übereinstimmung ist auch die stratigraphische Aufeinanderfolge mit dér richtigen Altersbestünmimg, d. h. mit dér Lage zwischen dem Sarmat und dem Unter- torton. Das Gebiet von Devecser — Nyirád ist eine Einbuchtung im westlichen Teil des Gebirges. Auf die álteren Bildrmgen transgredierte das miozáne Meer mit den untertortonischen Ablagerungen, dérén Ausbildung derjenigen dér Tapolcaer Bucht áhnlich ist. Die Makro- und Mikrofauna dieser Ablagerungen beweist eindeutig das obertortonische Altér des Komplexes. Nach den Angaben dér im Raume von Nyirád niedergebraehtenErkundungskembohrungen auf Bauxit liegt zwischen dem sarmatischen Komplex imd dem untertortonischen eine Schichtgruppe von Süsswasser- bis oligohalinen Ablagerungen, die anhand ihrer Fauna imd Lithologie ins Obertorton gehört. Auf Grund dér eharakteristischen Angaben dér Bohrung Nd. 899 ist dér obertortonische Komplex 24 m máchtig und geht — wie es in dér Tapolcaer Bucht dér Fali ist — ohne Unter- brechung ins Sarmat hinüber. Auf Grund ihrer Farmén kőimen Süsswasser-Ablagenmgen (mit Valvata, Limnaea und Bytkinia) und oligohaline, vorwiegend kalkschlammige Bildungen (mit Theodoxus und Brotia) unterschieden werden. Auf das Miozán dér Herender Bucht wurde in dér monographischen Bearbeitung des Gebietes (Kókay 1966) ausführlich eingegangen. Dabei stellte ich, mit gewissemVorbehalt, die oberhalb dér untertortonischen Meeresschichtenfolge lagemde, 40 bis 50 m máchtige Serie von Bentonit und Kalkkonkretionen führenden, kalkschlam- migen i>Melanien«-Schichten [mit Brotia escheri (Brogt.)] ins Obertorton, wobei ich die endgültige Stellungnahme zu dieser Frage von dér vorliegenden Auswertung des Westbakonyer Miozáns abhángig machte. Die besprochene Herender Sehichtenfolge lásst sich anhand ihrer Fauna, Lagerungsverháltnisse, Lithologie und paláogeographischen Verbindungen mit dem soeben erwáhnten obertortonischeh Komplex des Raumes von Devecser — Nyirád einwandfrei parallelisieren. Auf diesem Grunde rechne ich die »Mela- nien«-Schichtenfolge von Herend — Bánd zum Obertorton. Zusanunenfassung: Die obertortonischen Bildungen des Bakonygebirges bestehen vorwiegend aus weitgehend ausgesüssten Meeresablagerungen. Trotzdem weisen sie keinen Regressions-Charakter auf, da sie oft sogar über die untertortonischen Ablagerungen transgredieren. In dér westlichen Hálfte des Bakonygebirges (Tapolca, Devecser — Nyirád) bilden sie einen gemeinsamen Zvklus mit den sarmatischen Sedimenten. Das ist nicht alléin hier dér Fali, sondem auch in zahlreichen anderen Régiónén dér Paratethys, z. B. auch in dér Umgebung von Budapest (B a r t k ó — K ó k a y 1966). Dér vorwiegend oligohaline Charakter dér obertortonischen Sedimentation ist auf orogenetische Bewe- gungen zurückzuführen. Palaontologischer Teil Família : Cardiidae Genus: Cardinm Linné 1758 Cardium manyense nov. sp. Derivatio nominis: nach dem Namen dér Ortschaft Mány. K ó k a y : A Bakony -hegy ség felsőtortonai képződményei 89 Holotypus: Aufbewahrt unter Nr. M. 66.963 in dér Paláontologischen Sammlung dcs Ungarischen Nationalmuseums. IyOCus typicus: Mány (Komitat Pest), Bohrung Mány-6, 215,10 bis 216,90 m. Stratum typicum: Obertortonischer Tón. Beschreibung: Klappen kleinwüchsig. Umriss beinalie óval, vorne abge- rundet, gégén den hinteren Rand verlángert, bei manchen Exemplaren beinahe gespitzt. Die die Klappenoberfláche verzierenden Rippen sitid int Vorderteil von halbkreisfömiigem Schnitt, wáhrend die querschnitte im hinteren Teil graduell in eine dreieckige Form übergehen, dérén Dreieck bei manchen Fonnen vollkonimen scharf ausgeprágt ist. Itn Vorderteil sind die Rippen mit kleinen Schuppchen bedeckt. Eines dér Hauptmerkmale dér Art besteht darin, dass in dér hinteren Hálfte dér Klappe jede zweite Rippe nied- riger, weniger erhaben, schwácher entwickelt ist, als die Zwischenrippen. Die Zahl dér Rippen ro Exemplar variiert zwischen 17 mid 20, sie betrágt am háufigsten 19, wie es auch beim Holotypus dér Fali ist. Die Dánge dér angesammelten Exemplare ist 8 bis 14 mm, ihre Höhe 6 bis ionmi. Die Hölie maeht 64 bis 78% dér Lángé aus, meistens schwankt dieser Wert zwischen 70—75%. Die Zahl dér vorliegenden Exemplare ist leider zu einer Variationsberechnung nicht genug. Masse des Holotyps: Lángé = 11,7 mm, Höhe = _ Höhe • 100 8,2 mm, — == 70,1%. Lángé Die Art ist sehr variabel, entsprechend dem Milieu, in welchem sie lebte. Auf Grund dér mit ihr vergesellschafteten Faima (Pirenella, Terebralia, Dorsanum, Theodoxus, Mohrensternia, Hydrobia, Tapes) mag námlich die Art in eiuem brachyhalinen Wasser gelebt habén. In Sedimenten, die sicli im Wasser normalen Salzgehaltes abgesetzt habén, kommt sie áusserst selten vor. Dér neuen Art stehen zwei bekannte Formen am nachsten. Die eine ist Cavdium edule ar cella Duj., eine in den imtertortonischen Ablagerungen von Várpalota und Herend allgemein verbreitete Form (Strausz — Szalai 1943; Kókay 1966). Sie weicht von dér Art aus Mány vor allém durch ihre höhere und kleinere Gestalt, ihre zahl- reicheren Rippen von halbkreisförmigem Ouersclmitt ab. Die andere, dér neuen Art nahestehende Form ist Cardium praeplicatum H i 1 b. sarmatischen Alters (B o d a 1959). Sie unterseheidet sich von dér Mányer Art vor allém durch ihre höhere Gestalt, und die kleinere Zahl ihrer rmidlicheren Rippen. I11 geringem Masse kaim es auch bei dieser Form beobachtet werden, dass im hinteren Teil dér Schale jede zweite Rippe niedriger und schwácher entwickelt ist. Die neue Art kommt in dér pelitischen Sedimentfolge des Obertortons dér Urnge- bung Mány— Zsámbék, meistens in Tonen, seltener in Mérgein vor. In einigen Zwischen- lagerungen im Obertorton dér Bohrung Szigliget-i tritt sie ebenfalls háufig auf. F a m i 1 i a: Neritidae Genus: Theodoxus Montfort 1810 Subgenus: Calvertia Theodoxus (Calvertia ? ) grateloupianus dentatus nov. ssp. Derivatio nominis: dentatus (lat.) = gezahnt. Holotypus: Aufbewahrt unter Nr. M. 66. 964 in dér Paláontologischen Sammlung des Ungarischen Nationalmuseums. tocus' typicus: Bánd, Bentonit-Grube. Stratum typicum: Obertortonischer Tón oligohalinen Ursprungs. Beschreibung: Dér Art Theodoxus grateloupianus (F é r.) sehr uaheste- hende Form. Dér wichtigste Unterschied von dieser liegt darin, dass bei den erwachsenen Exemplaren (manchinal auch bei den subjuvenilen Individuen) die iimere Seite dér Aussenlippe mehr oder weniger gekerbt ist. Schalenfarbe gewöhnlich dunkelbraun, sel- tener hellbraun bis beinahe weiss. Bei manchen Exemplaren lásst sich eine für die Art charakteristische schachbrettartige Fárbung mit helleren und dunkleren Flecken beo- bachten. Die neue Unterart kommt im obertortonischen »Brotien«-Ton von Herend— Bánd (Kókay 1966) und im Obertorton von Nyirád in Fönn von Abdrücken vor. Ebenfalls hierzu záhle ich diejenigen Hidaser Exemplare, die im Hydrobien-Ton des oberen Drittels des kohlenführenden Komplexes angetroffen worden sind. Die obenerwáhnte Kerbung lásst sich bei diesen letzteren bloss auf einigen Exemplaren, áusserst schwach entwickelt, beobachten. 90 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet Auf Grund dér Begleitfauna kann die neue Unterart nicht als eme Süsswasser- Form angeseken werden. Sie sclieint in einem oligohalinen Wasser gelebt zu habén. Masse des Holotyps: Breite = 9,0 mm, Hőbe = 6,6 mm. F amilia: Valvatidae Genus: Valvata O. F. M ü 1 1 e r, 1774 Valvata hidasensis nov. sp. Derivatio nominis: hidasensis = nach dem Nameu dér Ortschaft Hidas (Komitat Baranya). Holotypus: Aufbewahrt unter Nr. M. 66. 965 in dér Paláontologischen Sammlung des Ungarischen Nationalmuseums. Bocus typicus: Hidas (Komitat Baranya). Stratum typicum: Obertortonischer Tonmergel in dér unteren Hálfte des kohlenführenden Komplexes. Besclireibung: Geliáuse kiéin, mit einem, an die Vertreter von Viviparus erinnernden Umriss, aus vier Windungen bestekend. Die einzelnen Windímgen sind eckig konvex, stufenweise aufeinander folgend. Nahtlinien tief. Mündung óval, oben ein bisscken eckig. Lippe — hauptsáchlich die innere — meistens auswárts gebogen. Nabel eng. Oberfláche glatt, aber oft mit Runzen. Varix-Bildungen bedeckt. Die Art tritt in den »Valvaten«-Kalksteinschichten dér bei Nyirád abgeteuften Bolirungen in Form von Abdrüeken háufig auf. Fin einziges vollstándiges Fxemplar ist aus einer zwischengelagerten Tonschicht zum Vorschein gekommen (Bohrung Nd. 764, 47,20 bis 47,80 m). Bei Hidas kann sie ebenfalls im obertortonischen kohlenführenden Komplex massenhaft angetroffen werden. Mit diesen stimmt die Nyiráder Form sehr gut überein. Die Frgebnisse dér Variationsanalyse von 60 Fxemplaren aus Hidas — Verhált- nis dér Geháusebreite zűr Gekáuseköke in Prozenten ausgedrückt — sind wie folgt: V Klasse P 62% 61—63% 3 Stück 65% 64-66% 9 Stück 68% 67-69% 26 Stück 7i% 70-72% 15 Stück 74% 73-75% 7 Stück (Siehe Abb. 1) N = 60 Stück Die Art steht Valvata politioanei Jekelius (1944) nake, dérén Windungen jedocli stark gewölbt, weniger treppenartig sind und dérén Gestalt einer stámmigen Hydrobia áhnlich ist. In Hinblick darauf, dass in Nyirád nur ein einziges, vollstándiges Exemplar angetroffen worden ist (die übrigen Funde waren, allé, Abdrücke), wird die Art zweckmássigerweise auf Grund eines aus Hidas stammenden Holotyps besckrieben. Denn in Hidas kann síé in ' ausgezeichnetem Erkaltungszustand massenhaft angetroffen werden. Masse des Holotyps: Höhe = 2,2 mm, Breite = 1,5 mm, re^) I0° =68,2%. Masse des Schalen-Fxemplars aus Nyirád: Hőké = 1,8 mm und Breite = 1,3 mm, Breite • 100 Lángé = 7*.*%- Ánhand ihrer Masse, ikres Massverkáltnisses und anderer Merkmale kann das Nyiráder Exemplar mit dér Hidaser Art gut identifiziert werden. Die Höhe dér Art sckwankt zwischen 1,7 und 2,7 mm, ihre Breite zwischen 1,3 und 1,8 mm, wobei die Masse sich vorwiegend um diejenigen des Holotyps bewegen. Sowolil in Nyirád, als auck in Hidas sind kleinwüchsige Vertreter von Planorbis mit dér Art vergesellschaftet. Diese »Valvaten«-Bildungen sind aller Wahrscheinlichkeit nach von Süsswasser-Ursprung. Das vollstándige Exemplar aus Nyirád wird von Bythinia gracilis (Operculi), Gyraulus pavloviéi, Limnaea sp., Brotia escheri und CAara-Früchten begleitet. LATERITESEDÉSI RÉSZFOLYAMAT-VIZSGÁLATOK GUINEÁI LATERITEKEN Dr. BAI/KAY BÁLINT* -Dr. BÁRDOSSY GYÖRGY** |(6 ábrával, 2 táblázattal, 3 táblával) Összefoglalás: A szerzők két guitieai laterites mállási szelvény és több más szelvény egyes mintáinak részletes anyagvizsgálata alapján elemzik a laterites mállás részfolyamatait és ezek hatását a különböző kőzetekre. Megkülönböztetik a közvetlen és a közvetett late- ritesedést. Az első részfolyamatnál a kiinduló kőzet szilikát-ásványai közvetlenül Al, Fe, Ti hidroxidokká és oxidokká bomlanak. A második esetben agyagásványok közbeiktatásával megy végbe a laterites mállás. A közvetett és a közvetlen lateritesedés egymással térben teljesen összefonódhat. A reszilifikáció részfolyamata kaolinit, ’metahalloysit és halloysit képződéséhez vezet a talajvízből való kicsapódás útján. Egyes ritka esetekben kolloid kovasav fészkek képződ- hetnek, melyek gélöregedés révén mikrokristályos kvarccá alakulnak. A vaspáncél -képződés a vas (kisebb mértékben Al, Mn) mobilizálódása, a talajvíz mozgásának megfelelő elvándor- lása, majd kiválása által a kőzet tömörülését és jelentős cementálódását eredményezi. A lateritesedés során a lehetséges ásványtani módosulatok közül elsősorban a leg- kisebb szabadenergiájú Al, Fe, Ti oxidok és hidroxidok keletkeznek. A lateritesedést ezért a legkisebb szabadenergia értékű ásványok irányában ható spontán kémiai folyamatként értelmezzük. A trópusi mállási folyamatokat laterites, vagy ferrallitos mállás néven foglalják össze; ez a gyűjtőnév azonban több kisebb-nagyobb fontosságú részfolyamatot takar. A málló anyakőzet sokféleségén kívül a részfolyamatok sokféle kapcsolódási lehetősége az oka annak, hogy a trópusi mállás termékei olyannyira változatosak, sokfélék. A követke- zőkben két guineai laterites mállási szelvény részletes anyagvizsgálata és több más szel- vény egyes mintáinak vizsgálata alapján elemezzük a trópusi mállás részfolyamatait és e részfolyamatok hatását a különféle kőzetekre. Vizsgálódásaink L a c r o i x, A. 1913-ból származó klasszikus laterit tanulmányaiból indulnak ki és szorosan kapcsolódnak a mai lateritkutatók, elsősorban Miliőt, G., B o n i f a s , M., L a j o i n i e, J. P. és M a i g- n i e n, R. munkásságához. Minthogy ezek a problémakört főként geokémiai oldalról közelítették meg, jelen munkánkban inkább az ásványtani és kőzettani felépítés vizsgála- tára helyezünk súlyt. Ásványtani anyagvizsgálatunk mennyiségi röntgendiffraktométeres módszerre épül (B á r d o s s y 1966), melyhez kiegészítésül mikroszkópos vékonycsi- szolati, derivatográfos és elektronmikroszkópos Vizsgálatok járultak. Az utóbbiak el- készítéséért Á r k o s i Klárának ezúton mondunk hálás köszönetét. * AEUTERV, Budapest. ** Előadták a Magyarhoni Földtani Társulat Balatonalmádiban 1966. IX. 6-án tartott Vándor- gyűlésén. 92 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet A szelvények leírása Guinea földtani felépítésének főbb vonásaira vonatkozólag lásd B a 1 k a v B . (1965) dolgozatát. 1. Matotoi szelvény. A Guineái Köztársaság atlanti partján, a Conakry fővárost hordozó Kaloum-f élszigeten mezozóos ultrabáziton, duniton települ. A vizs- gált anyag a Guineában működő magyar vízkutató fúróesoport által 1964-ben, 5,3 Sötét, rozsdabarna. 1 kemény, üreges Sárga, barna, rozsdavörös, ? képlékeny alapanyagú 1~ Sötét, rozsdabarna 2 Sárga, barna, rozsdavörös képlékeny alapanyagú Sárga, vörös, bordó, 2 nedvesen képlékeny, vasas gumókkal 10 Sárgás barna, kevés lágy vasas gumóval Okkersárga a9y Sárgás ( nedvesen zöldes] 1. ábra. A Matoto-2 . sz. fúrás szelvénye. J elmagyará- zat : 1. Típusos vaspáncél, 2. Vaspáncélosodó lágylaterit, 3. Lágylaterit a vaspáncélképződés első nyomaival, 4. Típusos lágylaterit, 5. Vizszint a fúrólyukban 1964 V. 15-én, 6. Lágylaterit a dunitszövet jól látható nyomaival, 7. Ép dunit, repedések mentén mállott Fig. 1. Coupe du sondage Matoto-2. hégende: r. Cui- rasse typique, 2. Tatéri te tendre en voiede cuirassement, 3. Latérite tendre á premiéres traces de cuirassement, 4. Latérite tendre typique, 5. Niveau phréatique dans le trou, le 15. 5. 1964, 6. Latérite tendre á traces bien visibles de testűre dunitique, 7. Dunite fraiche, altérée le long des lithoclases fekete foltos lágy porózus _5 Sárgás (nedvesen zöldes) fekete foltos lágy porózus Olivzöld, fekete, bordó, nedvesen képlékeny Sötétszürke, kemény, tömör 2. ábra. Derivatográfos felvételek. Jelmagyarázat: r. Okkersárga porózus laterit, Matoto 2. sz. fúrás 10,0 — 12,60 m, 2. Kipreparált sötétbarna vasknokréciók, Matoto 2. sz. fúrás 4,r — 5,3 m, 3. Kemény sötétbarna vaspáncél, Matoto 2. sz. fúrás 0,0 — 2,8 m Fig. 2. Courbes thermoanalythiques „dérivatographe”* Légen de: r. Latérite jaune brunátre trés poreuse, Matoto-2. 10,0 — 12, 6 m, 2. Nodules ferrugineuses brun foncé, Matoto-2. 4,1 — 5,3 m, 3. Cuirasse dure, ferrugi- neuse brun foncé, Matoto-2. 0,0 — 2,8 m; T = températu- re, TG = courbe thermopondérale, DTG = courbe termo- pondérale dérivée, DTA = courbe thermique différentielle 100 200 300 WO 500 600 700 800900 1000 C' 100 200 300 4 00 500 600 700 800 900 1000 C * 100 200 300 4 00 500 600 700800 900 1000 C B a l k a y — Bárdossy: Lateritesedési részfolyamat-vizsgálatok 93 mg i 100 200 300 4 00 500 600 700 800 900 1000 C° 100 200 300 WO 500 600 700 800900 1000 C ° 100 200 300 WO 500 600 700 800 900 1000 C 94 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet Balkay B. földtani irányításával mélyített fúrásból került kiésFerencz K. szíves közreműködésével került Magyarországra. A fúrás folyamatos magvétellel készült. A vizs- gálatok céljára io minta állt rendelkezésre. Ezek a szelvény egészének felépítését jól tükrözik (i. ábra). A matotoi fúrás típusos lateritszelvény, ilyent a Kaloum-f élszigetről, a Compagnie Miniére de Conakry francia vasércbányatársaság fúrásaiból többszázat ismerünk. Hasonló vaslaterit-szelvényeket írt le G a e r t n e r, H. R. és Scliellmann, W. (1963) az indonéziai Kalimantan-szigetéről és a Fülöp-szigetekről. A szelvény két folyamat hatását tükrözi : az első a dunit szorosabb értelemben vett laterites mállása, mely a topográfiai helyzettől, a felszínalatti vizek járásától és több más tényezőtől függően 20-220 m mélységig hatolt le és a dunitból eltávohtottazalmnínimnon, vason és titánon kívül, minden jelentősebb vegyi összetevőt. Ez a folyamat a dunit eredeti szövetének vázát megőrzi, ezért az alkáliák Ca, Mg, Si eltávozása jelentős térfogat- súlycsökkenést eredményez, melynek következtében a laterit térfogatsúlya esetenként 1 g cm-3-nél is kisebbé válhat (B o n i f a s , M. 1959). A kőzetanyag rendszerint okker- sárga színű, rendkívül porózus, laza megjelenésű (X. tábla, 1.). Ásványtani vizsgálataink szerint a dunit uralkodóan szerpentienesedett olivinből áll, kevés krómit, krómpikotit és magnetit kíséretében (I. táblázat). A laterites mállás első lépéseként a sötétszürke kemény dunit lazábbá válik és sárgásbarna színt nyer. Az oli- vin és szerpentin ásványok lebomlanak, helyüket nontronit, maghemit és igen rosszul kristályos goetliit foglalja el. Kevés volkonskoit (krómtartalmú montmorillonit) jelenlétét is kimutattuk, ami azért figyelemre méltó, mert az egyébként rendkívül ellenálló krómit és krómpikotit lebomlását jelzi. Az e felett következő szakaszban, iom mélységig a goethit válik uralkodóvá 15 — 30% maghemit kíséretében. A nontronit kaolinittá és metahalloysitté bomlik tovább, majd ez is eltűnik. Kis mennyiségben megjelenik a gibbsit és az anatáz. Az elektronmikrosz- kópos felvételen jól látszanak az átlagosan 0,5 /x hosszúságú, kéveszerűen elágazó goethit és maghemit lécecskék (X. tábla, 3.). Az egész matotói lateritszelvény legjellegzetesebb ásványa a goethit, mely alulról felfelé haladva egyre inkább uralkodóvá válik. Feltűnt, hogy röntgenreflexiói többé ke- vésbé eltérnek az irodalomban megadott értékektől. Norrish, K.es T a y 1 o r, R. M. (1961), C o r r e n s, C. W. és T h i e 1, R. (1963), T h i e 1, R. (1963) ésSchellmann, W. (1964) ezirányrí vizsgálatai alapján ezeket az eltolódásokat izomorf alumíniumbe- épülésként értelmezzük. A behelyettesítést számszerűen is értékelni tudtuk a (130), (iii), (021), (140) reflexiók d értékei alapján. A kapott eredményeket az I. táblázaton tüntettük fel. Ezekből kitűnik, hogy a behelyettesítés mértéke a szelvényben alulról felfelé nő. Ugrásszerű növekedést láthatunk a vaspáncélképződéssel kapcsolatosan (a vas- páncélképződés kérdését 1. alább). A behelyettesítés maximumát, 20 mól % AlOOH-t a szelvény tetején levő kemény vaspáncélban észleltük. E nagymérvű alumínium-beépülést ezidőszerint csak úgy tudjuk magyarázni, hogy a vaspáncélképződés során egyidejűleg csapódott ki az oldatból a mobilizált vas és alumínium. T h i e 1, R. (1963) vizsgálatai szerint a fokozódó alumínium -beépüléssel csökken a goethit-krisztallitok mérete: a tiszta 3. ábra. Matoto 2. sz. fúrás mintáinak röntgendiffraktométeres felvételei (Co Ka sugárzással i°/pefc) Magyarázat: Felül: okkersárga porózus laterit, 12,6—18,2 m; középen: barnássárga porózus montmorillonit-nontronit-tartalmú laterit, 22,3 — 23,2 m; Alul: kipreparált sötétbarna vaskonkréciók, 2,8 — 4,1 m Fig. 3. Diffractogrammes des échantillons du forage Matoto No. 2. (Co Ka rayonnement i°/minute). bégende: En haut: latérite poreuse, jaune brunátre, 12,6—18,2 m; Au milieu: latérite poreuse, jaune brunátre avec montmorillonite et nontronite, 22,3 — 23,2 m; En bas: nodules ferrugineuses, brun foncé, 2,8 — 4,1 m B a l k a y — Bárdossy: Lateritesedési részfolyamat-vizsgálatok 95 « 96 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet goethit kristályok átlagosan 2000 A hosszúak, 13 mól % AlOOH tartalomnál 1000 Á, 33%-nál már csak 300 A hosszúak. A matotoi minták elektronmikroszkópos felvételei is ezt mutatják (X. tábla, 3., 4.). 10 mól % AlOOH helyettesítés esetén átlagosan 4000 A, 27% esetén 600 A hosszúak a goethit -kristálykák. A derivatográfos felvételek tanúsága szerint a fokozódó alumíniumtartalommal a goethit endoterm csúcsa 320 C°-ról fokozatosan 380 C°-ra emelkedik (2. ábra). V a 1 e t o n, J. (1966) indiai (Gujarat) lateritben 5 — 10 mól % AlOOH-helyette- sítést talált. Hazai bauxit goethit-konkrécióiban 5 — 10% helyettesítést találtunk. Úgy véljük, hogy itt is a lateritesedésre és bauxitképződésre általánosan érvényes jelenségről van szó, amit hazai bauxitvizsgálatainknál a jövőben feltétlenül figyelembe kell venni. A szelvény 18,2 — 22,3 m; 5.9 — 8,0 m; 0 — 2,8 m-ből származó mintáit több napon át 10%-os HCl-el forraltuk. Az oldási maradék mennyisége a két alsó mintában néhány tized %-ot, a felsőben 1,2%-ot tett ki. A legalsó minta oldási maradéka krómitból és krómpikotitból, a középső csak krómpikotitból, a felső krómpikotitból és kvarcból tevő- dik össze. Az így kimutatott krómásványok a dunit eredeti krómásványtartalmának legfeljebb felét, vagy harmadát adhatják. Ugyanakkor a sósavas kezelés során keletkezett oldat krómtartahnú volt, ami arra utal, hogy a lateritesedés során valamilyen sósavban oldható krómoxid, vagy liidroxid ásvány keletkezhetett. A szelvény néhány jellegzetes diffraktogramját a 3. ábrán mutatjuk be. A szelvényben tükröződő második folyamat a vaspáncél (cuirasse, vagy ferrikrét) képződése, mely mindenütt a lateritesen mállott öv felső mintegy 10 m vastag övét érinti, a mállott öv mélységétől függetlenül. E folyamat során az alumínium kivételével minden fontosabb elem mobilizálódik. A dunit eredeti szerkezete is tönkremegy, térfogatsúly- növekedéssel járó tömörülés lép fel. Ezt tovább fokozza a mobilizált vasvegyületek kicsapódása, mely a vaspáncélt többszáz, sőt 1000 kg/cm2 nyomószilárdságú kőzetté ce- mentálja. Ezt a nagyszilárdságú vasércet fejtik a Kaloum-félsziget külfejtéseiben, míg a mélyebb, porózusabb anyag jó vegyi összetétele ellenére, kis szilárdsága miatt nagyolvasz- tóban való kohósításra alkalmatlan. A vaspáncél képződése felülről lefelé halad előre és egyre mélyebben hatol a porózus lateritba. A vizsgált szelvényben a 2,8 m-ig terjedő kemény páncél alatt először szabály- talanul elrendezett kemény vasas gumók láthatók a puha porózus alapanyagban, majd mélyebben ezek a gumók egyre ritkábbak, kisebbek és porózusabbak lesznek és 10 m mélységben ki is maradnak. Külön vizsgáltuk a laza, porózus alapanyagot és a kemény gumókat. Az utóbbiakban erősen feldúsul a goethit, míg az alapanyagban viszonylag több gibbsitet, böhmitet és hematitot találunk. A felső övben gyakori az 5 — 10%-os kaolinit- és metahalloysit-dúsulás, melyet a vaspáncélképződéssel kapcsolatos másodlagos ásványképződésre vezetünk vissza. A szelvény tetején a porózus lateritet teljesen kiszorította a másodlagosan mobili- zált vas. Kemény, sötétbarna színű likacsos anyag ez; a likacsok felszínét bamássárga bevonat borítja (X. tábla, 2.). Míg a kemény sötétbarna rész túlnyomóan goethitből áll, igen kevés gibbsit, böhmit, anatáz és kvarc kíséretében, addig a laza bevonatokban feltű- nően dúsul a kaolinit, a metahalloysit és a kvarc. Az utóbbiról elképzelhető lenne, hogy a talajvízből csapódott ki, hasonlóan a B o n í f a s , M. által leírt kvarckiválásokhoz. 4. ábra. A kémiai összetevők koncentrációváltozásai lateritszelvényben a mélység függvényében, B o n i fás (1959) adatai alapján. Jelmagyarázat: 1. Vaspán célképződés öve, 2. Vegyi összetételváltozá. sok nélküli öv, a kovasav és a mangán illuviális szintjeivel (az illuviális szinteket a fekete nyilak mutatják), 3. A lateritesedés öve Fig. 4. Variations verticales de la composition chimique dans une coupe de latérite, d’aprés les données de B o n i f a s (1959). tégende: 1. Zone de cuirassement, 2. Zone sans changements chimiques essentiels, avec niveaux illuviaux du silice et du manganése (indiqués pár fléches noires) , 3 . Zone de latéritisation B a l k a y — Bárdossy: Lateritesedési részfolyamat-vizsgálatok 97 0 20 40 60 80 100 r n 1 1 i I I i te203 „ „ 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11% 8 9 10 11 12 13 . i 1 1 1 1 i i i i i I i ■ ■ i i i i H2O 7 Földtani Közlöny 98 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet Ennek ellene szól, hogy a kvarc itt nem fészkes-konkréciós megjelenésű, mint B o n i f a s leírásaiban, hanem o, 1 — 0,3 mm nagyságú különálló szemcsékben mutatkozik. A szem- csék gyengén koptatott volta, valamint az, hogy elsősorban a likacsok falán dúsulnak, amellett szól, hogy itt a néhány km-re levő tengerpart homokjából a szél útján befújt finom kvarcszemcsékről van szó. A vaspáncéképződés során mobilizált elemek kémiai természetüktől függően a szelvény más és más részén csapódnak ki. A vas jórésze a szelvény legfelső részén, az esős és száraz évszakok váltakozásával megszabott oldattöménység-ingadozások függvényében; a mangán és a kovasav viszont a lateritszelvény mélyebb részein is kiválhat. A porózus lateritet a matotoi szelvényben 12,6—18,2 m mélységben számos fekete futtatás járja át. Röntgenvizsgálataink szerint ezek litioforit (LijMúl+AlgMn^ 03s • i4H20) és todorokit (Mn2+ BaCa)2Mn|+Mníjt"033 • 8HzO) elegyének bizonyultak. B o u 1 a n d o n, J. és munkatársainak vizsgálatai szerint ezek az ásványok a laterites mangánércek jellegzetes ásványai (1965). A közelmúltban sikerült ezeket az ásványokat a hazai bauxit mangándús konkrécióban és a fekvő határán levő vas- és mangándús kérgében is kimutatnunk. Úgy véljük, hogy az általánosan elterjedt oxidos és hidroxidos mangánásványokkal szemben ezek a lateritesedés és bauxitosodás jellegzetes, különleges mangánásványai. Jóval ritkábbak aBonifas, M. (1959) által „accidents siliceux” néven leírt kovasavkiválások, melyek a szelvény mélyebb részein valószínűleg ugyancsak a vaspán- célképződés során mobilizált kovasavból képződtek. A kémiai összetétel változásait a szelvényben a 4. ábra mutatja a Cie Miniére de Conakry által meghatározott, B o n i f a s, M. (1959) dolgozatában közölt adatok alapján. Látható, hogy a legtöbb elem koncentrációja 10 m körüli mélységben változik: ez a vas- páncélképződés okozta összetételváltozás. A szelvény talpán sokkal erőteljesebb változás látható: ez a dunit és laterit közötti átmenet, a voltaképpeni lateritesedés folyamatának következménye. Az ábrán nyíllal jelöltük a fentemlített mangán- és kovadúsulásokat. A vasvegyületek mobilizációjuk során nemcsak függőlegesen mozoghatnak a szel- vényben, hanem oldalt is, a lejtőn lefelé szivárogva (M a i g n i e n, R. 1958). A matotoi Matoto 2. sz. fúrás Mélység m Kőzetleírás Gibbsit Böhmit Goethit Hematit Maghemit Anatáz Kvarc j % % % % % % % 0,0— 2,8 kemény s. barna rész 7 2 85 2 4 0,0— 2,8 laza bamássárga rész j_. 8 1 35 — — I 22 2,8— 4,1 kemény s. barna rész 12 — 85 — — 2 — 2,8— 4,1 laza sárgásbarna rész 18 3 66 2 — 2 — 4,1- 5,3 rozsdabarna kemény PÍ részekkel ^ vörösbama porózus 15 7i 3 I 5,3— 8,0 12 — 58 23 — I 0,1 8,0—10,0 okkersárga húspiros foltokkal H 9 — 70 15 — 2 — 10,0—12,6 okkersárga porózus 8 — 72 — 18 2 — 12,6 — 18,2 1 okkersárga porózus fekete futtatással m I 58 3° I _ 18,2—22,3 okkersárga porózus — — 57 — 20 I — 22,3—23,2 sárgásbarna szürkés pety- tyekkel _ — 34 — 30 — — 23,2 alatt dunit sárgásbarna mállott _ IO 15 — 23,2 alatt dunit szürke kemény — 2 “ B alk ay — Bdrdossy: Lateritesedési részfolyamat-vizsgálatok 99 körzetben ezt igazolja az a megfigyelés, hogy a tengerpart finom homokját a lateritből eredő kis források, csurgók laza, rozsdavörös homokkővé cementálják össze. A felső, vaspáncél-övben az ásványos összetétel is jellegzetes változásokat mutat. A goethit egyre uralkodóbbá válik, a maghemit kimarad, helyét a hematit veszi át, majd legfelül az is eltűnik (I. táblázat). Kissé dúsul a gibbsit és anatáz, a szelvény tetején kevés böhmit is megjelenik. 2. Kassongoni szelvény. A szelvény Bőké városa mellett Kassongoni falucskánál észlelhető. Itt vasútépítéssel kapcsolatban kis kőfejtőt nyitottak. A kőfejtő- ben vízszintesen települt, friss állapotban fekete, mállottan sárgás-lilás-rózsaszín gotlandi graptolitás pala alatt szubvulkáni dolerittestet tártak fel (5. ábra). A dolerit főtömege ép, szürke, kemény; a gotlandi palával érintkező része azonban 1— 2 m vastagságban la- teritesedett. A dolerit lateritesedése jóval erőteljesebb, mint a felette települő gotlandi pala igen gyenge laterites mállása. Hasonló szelvényt láthatunk Kassongonittól kb. 1 km távolságra a Batafon patak hídja közelében létesített vasúti bevágásban is. A kassongoni kőfejtő dolerit és pala rétegsorának 10 mintája W o o d, A., a Harvey Aluminum Co. geológusa szívességéből került Magyarországra. Ezeken végeztünk rész- letes anyagvizsgálatot. A szelvény érdekessége, hogy két rendkívül különböző mállékonyságú kőzet együt- tes viselkedését mutatja. A gotlandi pala szelvénye típusosnak mondható, a gotlandi pala elterjedési területéről sok hasonlót ismerünk. A friss pala nagyrészt szericitből-illitből, finom kvarcból álló kőzet, sötét színét szerves anyag és kevés pirít adja. A lateritesedés során az utóbbi goethitté és hematittá mállik; a szericit, illit és a kvarc helyét kaolinit foglalja el. A kőzet megtartja tömött egynemű jellegét. A rétegzettségre merőleges vékony- csiszolatban jól látszanak a hajdani pirít és szervesanyag helyére lépett vasásványok és a rendkívül finomszemcsés kaolinites-szericites-illites-kvarcos alapanyag (XI. tábla, 1.). A szelvény felső két méterében pirofillit található (II. táblázat). Ezt az ásványt bauxitból kis mennyiségben már Jugoszláviában Tucan (1934), a Szovjetunióban Beneszlavszkij, Sz. J. (1963) kimutatta. Tudomásunk szerint lateritszelvényből I. táblázat — Tableau I. ateritszelvénye Kaolinit Metahalloysit | Halloysit Nontronit Mont- morillon it Krómit Krómpikotit Szerpentin ásványok Olivin bithiophorit Todorokit Magnetit AlO (OH) helyettesítés a goethitben dm % % % % % % % % % % _ _ 2,419 29 -33 — — — — — — — 2,420 27 I — — — — — — — — 2,420 27 9 — — — — — — — — 2,420 27 — IO — — — — — — 2,426 22 -6 _ — 0,2 — — — — 2,439 II — — 4 — — — — — — 2,440 IO — ny — — — ' — — — — 2,440 9 — — — — I I — 2,440 IO — 22 _ 0,1 _ _ — — 2,443 7 — — — 36 ~ 2,445 6 •V' — — — *12 I 54 3 — — — — — I 87 9 I * kevés volkonskait jelenléte kimutatható 7* 100 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet Kassongon i eddig még nem volt ismeretes. Véleményünk szerint a rossz vízáteresztő palában a szeriéit és illit lassú kilúgzása csak a káliumot távolította el és a rétegrács teljes felbomlása nélkül pirofillit képződését eredményezte. Az elektronmikroszkópos felvétel szerint (XI. tábla, 2.) az ásványszemcsék itt átlagosan 0,5 — 0,5 nagyságúak, pelyhes megjelenésűek, kevés jól kivehető kristálylap- pal. Ugyancsak figyelemreméltó, hogy a szelvényben felfelé haladva a gotlandi pala ere- deti titánásványát, a rutilt fokozatosan anatáz helyettesíti. A szelvény felső része azt mutatja, hogy a vaspáncélképződés nem mindenütt kísérője a lateritesedésnek. Sőt, a szelvény legfelső félméterében oldalirányú kilúgzás és oldateltávozás következtében jelentős gibbsit-dúsulás figyelhető meg. Az újonnan képződött gibbsit a vékonycsiszolati vizsgálat taniúsága szerint az előzőknél jóval nagyobb 0 o O o o O o Barnássárga szemcsés Li/ás, rózsaszínű, tömött, petites szövetű. rétegezett Okkersárga 3 porózus „ pain d'epice“ Sötétszürke t, kemény, tömör dolerit 5. ábra. A kassongoni kőfejtő szelvénye. J elmagyarázat: 1. gibb- sitesedett gotlandi pala, 2. agyagosán lateritesedett gotlandi pala, 3. erősen lateritesedett dolerit „mézeskalács” szövettel, 4. sötétszürke kemény, üde dolerit Fig. 5. Coupe de la carriére de Kassongoni. tégende: 1. Schiste got- laudien fortement latéritisé (gibbsitisé), 2. Schiste gotlandien faible- ment latéritisé, 3. Dolérite fortement latéritisé, , pain d’épices”, 4. Dolérite gris foncée dure, non altérée B a l k a y — Bárdossy: Lateritesedési részfolyamat-vizsgálatok 101 II táblázat — Tableau II. szelvény Rutil Kvarc Kaolinit Sudoit Moutmoril- j lonit ’u igen hafznos, Kónyvetskéje* mellyel, Hazainak, csr a' Tanuló Ifjúságnak, Ichetu Hannára Magyarra (biditotr. és a kct Magyar Hatabcii * ’s más idegen Ktí s * Ette Nemekkel-,* . a’ FcUákban meg*, bővített. BENKŐ FERENT2. R. P- * Gottingába, 178a. EÉteadöbc. tfjvmt. A Reform. XoU. Betűivel, Magyar-Láposon született 1745-ben. Mint kisdiák a híres nagyenyedi kollégium- ban kezdte tanulmányait, majd mint a kollégium egyik legkiválóbb tanulója, külföldi útra kapott ösztöndíjat. Már enyedi tanuló korában felébredt benne a bányászat, ennek termékei, az ércek és nemérces ásványok iránti érdeklődés. Egyik patrónusa, Ribitzei Ádám, korának neves bányásza, felhívta figyelmét Erdély, elsősorban az aranyban olyan gazdag Erdélyi-Érchegység bányáira, ásványaira. Diák korában számos kirándulást tett a híres, régi bányahelyekre, gyűjteményt szedett össze és kedvelt darabjai, valamint patrónusának ösztönzése Jénába, majd Göttingába vitték. Göttingában J. F. G m e 1 i n adta elő a kémiát, ki nagy kedvelője és gyűjtője volt az ásványoknak, ő szerettette meg Benkő vei az ásványokat s ugyancsak ő hívta fel figyelmét W e r n e r Ábrahámnak munkájára is. Ez a mű olyan nagy hatással volt Benk őre, hogy már ott, Göttingában elkezdte magyarra fordítani s haza jőve — nagyszebeni lelkész korában — kiadta 1784- Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet 112 ben Kolozsvárott. Az első magyar nyelvű ásványtani munka címe „Wemer Ábrahám Urnák a köveknek és Értzeknek Külső Megesmertető Jegyeikről írott szép és igen hasz- nos Könyvetskéje, mellyet, Hazájának és a’ Tanuló Ifjúságnak, lehető Hasznára Magyarra fordított és a’ két Magyar Hazabéli, ’s más Idegen Kő ’s Értz Nemekkel-is, a’ Példákban megbővített, Benkő Ferentz R. P. Göttingába, 1782. Esztendőbe”. A mű nem tisztán szolgai fordítás, Benkő saját tapasztalatai alapján kibőví- tette Werner ásványtanát. A kis oktáv formájú, 213 oldalas munka ajánlásában em- líti, hogy ásványtant patrónusa, Ribitzei Ádám biztatására tanult Göttingában G m e 1 i nnél s ott ismerte meg Werner művét. G m e 1 i nnel folytatott beszélgeté- sei, hazája ásványairól megjelent idegen nyelvű mmikák, saját tapasztalatai és kicsiny ásványgyűjteménye, valamint az a remény lelkesítették őt, hogy honfitársainak, elsősor- ban a magyar ifjúságnak használ a mű magyarra fordításával. Idézem szavait a bevezetésből: „Köveknek és az Értzeknek sokféle nemeivel gaz- dag Hazánk ajándékait a kis könyvetskében én példákba fektettem és azokkal az Auc- tort megbővítettem, az alább megnevezett tudós írókból, mely ritkaságokat más orszá- gokban fennyen mutogatnak és mi otthon nagyobb részét nem ismérjük és ez is indított, hogy ne talán hivatalomhoz nem illő e Tudományra kevés időmet reá szánjam”. Benkő Ferenc adta a magyar ifjúság és a nagyközönség kezébe az első magyar nyelvű ásványtant, sok igyekezettel, nagy fáradtsággal fordítva le nyelvünkre az akkori idők legkiválóbbnak ismert munkáját. Mint első fordítónak, meg kellett teremtenie a magyar ásványtani műnyelvet, mind az egyes ásványfajokra, mind az ásványok sajátsá- gaira vonatkozólag. 0 vezette be az irodalomba pl. a bányavirág, vasvirág, kígyókő (szerpentin), porcellánföld ma is használt neveit, de gyártott ma már nem használatos elnevezéseket is pl. kövérkő (talk), meszeskeményagyag (márga), mészkovats (kalcit), fattyúérc (szfalerit). A hasadást hasadozás-nak, az amorfot formátlan-nak, az arany színét eleven sárgá-nak mondja. Már könyve elején megígéri csekély számú előfizetőinek, hogy hamarosan megírja a Magyar Mineralógiát, azaz a „Természet harmadik Országának és annak drága és szük- séges javainak rövid renddel való leírását”. A könyv „Magyar Mineralógia, azaz a Kövek és Értzek Tudománya” címmel 1786-ban jelent meg Kolozsvárott, természetesen a szerző költségén. Mindössze 38 ér- deklődő fizetett elő erre a munkára, mely ugyancsak kis oktáv formájú, pldalszáma 181. „Elől járó beszéd”-ének végén így ír: „Ezzel magamat, Kő ’s Értzbéli kitsiny Gyűjteményemnek, egy vagy más Kő ’s Értzbéli Nemekkel méltóztatandó Szaporítását, kedves Olvasóimnak Jó indulattyokba és Emlékezetekbe alázatosan ajánlom és e mellett a Jég-törésben esett hibáimnak engedelmet és azoknak szíves megiobbításokat bizodal- mason instálván, kívánok e szép Tudományt gyakorlóknak jó előmenetelt, sok szerentsét, szép kabinétot”. Műve semmiben sem marad el az akkori külföldi munkáktól. Nagy érdeme, hogy magyarul szólaltatta meg tudományunkat, a magyar lelőhelyeket a külföldi szerzőknél bővebben sorolta fel, közölt több saját felfedezésű s megcáfolt több külföldi szerzőtől helytelenül megadott lelőhelyet: pl. aValeriu snál közöltre ezt mondja „gránátszín ónértz Hazánkban pedig éppen nincsen”. Rövid két év alatt két magyar nyelvű ásványtani munkát jelentetett meg saját költségén. Benkő Ferenc lángoló tudományszeretetét mi sem mutatja jobban, mint az a fáradságot és anyagi áldozatot nem kímélő lelkes törekvés, hogy annyira kedvelt tudományát hazája fiatalságával anyanyelvén megismertesse és megszerettesse. Akkori iskoláink egyik legkiválóbbika, anagyenyedi, 1 790-ben meghívta őt a német nyelv, földrajz és természetrajz tanárának. Örömmel fogadta el a meghívást, hiszen ezen- túl szóval is hirdethette az annyira kedvelt fiatalok körében szeretett tudományát. Első dolga volt, hogy gyűjteményét a Kollégiumnak ajándékozta s az így megalapozott Ás- ványtani Múzeumot egész tanári működése alatt — 26 esztendeig — gyarapította a maga s tanításán lelkesülő fiatalok gyűjtésével. A nagyenyedi Kollégium ásványgyűjte- ményét, mely a szabadságharc idején pusztult el, Benkő Ferenc, teremtette meg. Ez volt az egyik legelső nyilvános magyarországi ásványgyűjtemény. Érdemei elismeréséül a Jénai Fizikai és Mineralogiai Tudós Társaság levelező tagjául választotta. 1816-ban hunyt el az első magyar nyelvű ásványtanok szerzője. Munkái ma már nehezen megszerezhető ritkaságok, örök érdemei előtt hódol ez a róla való rövid meg- emlékezés. Dr. K o c h Sándor Hírek 113 Megemlékezés Treitz Péterről születésének 100. évfordulóján A Magyarhoni Földtani Társulat 1966 november 17-én Szegedi Csoportjának ala- kuló ülésén emlékezett meg Treitz Péterről a nagy magyar agrogeológusról, születé- sének 100. évfordulóján; új csoportjának alakulását mintegy szimbolikusan fűzve a nagy alföldkutató születési centenáriumához. Az ünnepi ülésen Dr. K r i v á n Pál a magyar negyedkorföldtan kialakulása — fejlődése — jelene és feladatai keretébe illesztve mutatta be Treitz Péter személyiségét és munkásságát. Különös hangsúlyt kapott ez a mun- kásság a magyar agrogeológiai térképezés megindulását követő időkben, a kezdeti porosz- szász iskola szerinti agrogeológiai felvételről áttérésben a klhnazonális átnézetes országos felvételek felé. A századfordulón Treitz Péter T i m k ó Imrével tett romániai, oroszországi tanulmányútjai során végleg meggyőződött a korábbi porosz — szász felvételi irányzat alkalmazhatatlanságáról. Felismerte a magyar földtudományok kelet — nyugat közötti közvetítő szerepét, hídszerű jelentőségét, így nemzetközi konferencia szervezésére tett lépései (T i m k ó Imrével, I n k e y Béla reaktiválásával) eredménnyel jártak. A M. All. Földtani Intézet alapításának negyvenedik évfordulójára 1969-ben, id. lóczy Lajos igazgató által összehívott I. Nemzetközi Agrogeológiai Konferencia törekvéseinek teljes sikerét hozta: mind hazai, mind nemzetközi szinten áttértek a klhnazonális talajtani fel- vétek rendszerre, Dokucsajev — Szibircev — Glinka eredményeinek hasz- nosítására. Treitz Péter a magyar negyedkorföldtan fejlődésének második szakaszában, az agrogeológiai-pedológiai irányzat idején értelmező résztanulmányaival, térképező munkásságával, tudománypolitikai helyzetfelismerő és iránytvevő készségével nagy szol- gálatokat tett a magyar talajtannak és a hazai negyedkorföldtannak egyaránt. Munkássá- gának jelentősége napjainkra bontakozik ki. Dr. Koch Sándor 70 éves 1966 augusztus 16-án ünnepelte a magyar geológus társadalom dr. Koch Sándor Kossuth-díjas egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora 70. születés- napját. Koch Sándor Kolozsvárott született. Iskoláit Budapesten végezte. A Tudomány- egyetemen a háborús évkieséseket követően 1919-ben nyert tanári oklevelet vegytan- természetrajz szakon, 1920-ban pedig doktori fokozatot „summa cum laude” minősítés- sel. 1918-tól az Ásványtani Tanszék gyakornoka, 1919— 1935 között a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány-Kőzettárának munkatársa, később vezetője; 1935 — 1940 között pedig a Múzeum Elnökségének elnöki tanácsosa. A budapesti Tudományegyetem 1929-ben magántanárává habilitálta. 1940-ben nevezték ki egyetemi tanárrá a Szegedi Tudományegyetem Ásvány- Kőzettani Intézetébe. Azóta folyamatosan ott teljesíti szolgálatát. Hét tanéven át volt a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karának dékánja. Munkássága során csaknem kizárólagosan a Kárpátok bezárta terület ásványaival, ásványasszociációival, azok gyűjtésével és feldolgozásával foglalkozott. Négy új ásvány- fajt írt le (fülöppit, kiseellit, csiklovait, mátrait). Számos ásvány hazai előfordulását elsőül ismertette (whewellit, eulithln, maidonit, jóséit, grünlingit, kotoit, altait). 1931- ben megjelent „Magyarország jelentősebb ásványelőfordu- lásai” c. művében megalkotta a magyarországi ásvány- asszociációk első genetikai rendszerét. Azóta megjelent könyvei: A drágakövek (D u d i c hné V e n d 1 Máriával) 1935; A magyar ásványtan története, 1952; Ásványtan (S z t r ó k a y Kálmánnal) 1955; Könyv a kövekről 1957; és főműve: Magyarország ásványai, 1966. 1948-ban megindította az egyetlen hazai ásvány- kőzettani szakfolyóiratot az Acta Mineralogica-Petro- graphica-t, melynek XVIII. évfolyama most van sajtó alatt. 8 Földtani Közlöny 114 Hírek Tudományos és oktatói munkájáért 1952-ben a Magyar Érdemérem arany fokoza- tát, 1953-ban Kossuth-díjat, 1954-ben a Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt, 1962- ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, 1965-ben pedig a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta. A Magyarhoni Földtani Társulat Közgyűlése 1960-ban a Társulat tiszteleti tagjává, 1966 november 17-én, Szegedi csoportjának alakuló ülésén az új cso- port díszelnökévé választotta. A TIT alapításának 125. évfordulóján Bugát Pál em- lékéremmel tüntette ki. Ha e szerkesztőségi megemlékezés és köszöntés K e r t a i Györgynek Koch Sándor 70. születésnapjára írt igaz és szép soraival nem is mérhető össze (Acta Mineralo- gica-Petrographica Tóm. XVII. fasc. 2. Szeged, 1966. 69 — 71. old.), összevethető azon- ban a szándék és felfogás közösségében, s így Kertai Györgynek a kifejezés teljessé- gével írt sorait sajátként tekintve köszöntjük Koch Sándort, tiszteleti tagunkat, a magyar mineralógia-minerofilia nagy tanárát 70. születésnapján. Dr. B o g s c h László 60 éves 1966 szeptember 28-án töltötte be 60. életévét dr. B o g s c h László egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa, az Eötvös Loránd Tudományegye- tem Őslénytani Tanszékének vezetője. B o g s c h László egyetemi tanulmányait a buda- pesti Tudományegyetemen végezte s annak bölcsészettudo- mányi karán földtan főtárgyból, őslénytan-ásványtan mel- léktárgyból „summa eum laude” minősítéssel megszerzett doktori fokozatát követően (1929 május 29.), 1929 szep- tember i-én az egyetemen helyezkedett el, azóta is folya- matos szolgálattétellel. B o g s c h László kezdetben a dr. P a p p Károly vezette FöldtaniTanszéken, mint tanársegéd működött, később mint adjunktus, 1938-ban pedig „A Föld harmadkora” tárgykörből magántanári képesítést nyert. A felszabadulás után az Őslénytani Tanszéken inté- zeti tanár, majd docens dr. Telegdi Roth Károly professzor mellett. A tanszékvezető halálát követően (1955) pedig mint egyetemi tanár folyamatosan vezetia Tanszéket. B o g s c h László a Bécsi Földtani Társulat levelező tagja. B o g s c h László professzort 60. születésnapján tanítványai serege köszöntötte, s a földtani tudományos élet teljes átmetszete nevében a Magyarhoni Földtani Társulat, melynek titkársági, elnökségi, szakosztályvezetői posztjain, Közlönyének szerkesztőjeként B o g s c h László mindenkor a legteljesebb lelkiismeretességgel és hűséggel állt helyt. Dr. Vendel Miklós 70 éves 1966. október 10-én a Magyarhoni Földtani Társulat ünnepi ülésén emlékezett meg dr. V e n d e 1 Miklós akadémikus 70. születésnapjáról. dr.Nemecz Ernő méltat- ta az ünnepelt tudományos és oktatói munkásságát, kiemelve kutatói munkájának szülő- városával, Sopronnal való egybef orrottságát . Vendel Miklós a Budapesti Tudományegyetemen 1920-ban „summa cum laude” fokozattal szerzi meg doktorátusát, majd itt kezdi meg tanársegédként, később adjunktus- ként oktatói munkáját dr. Mauritz Béla professzor mellett. 1923-ban a soproni Bánya- mérnöki és Erdőmémöki Főiskolára nevezik ki tanszékvezetőnek. Sopronban kezdi meg a környék kőzeteinek vizsgálatát s írja meg nagyjelentőségű teleptani munkáit. Kutatá- saiban a vegytan és optika módszereivel finomítja a geológiai megismerést: foglalkozik a kőzetek, ércek, szenek meghatározási módszereivel s e téren összegyűlt gazdag tapaszta- latait két nagyszabású és geológusok által állandóan használt műben teszi közzé. A fer- tőrákosilajtamészkőbentonitjával kapcsolatos vizsgálatai is fontos eredményekhez vezet- nek: törésmutatójuk alapján határozza meg az agyagásványokat, majd mikroszkópi mód- szerrel a barnátok ásványos összetételét — utóbbit olyan időszakban, amikor Magyaror- szágon a röntgenanalitikai ásvány meghatározásához még nagyrész hiányzott a kellő műszerezettség. Hírek 115 Nem kevésbé jelentősek azok a teleptani és kőzettani munkái sem, melyek a bányászat, főleg a szén- és ércbányá- szat szempontjából úttörő, új felismerésekhez vezetnek. így behatóan foglalkozik a Nagybánya vidéki és más érclelő- helyek teleptanával, majd a fémek feldúsulására vonatkozó gazdag ismereteit az elemszűrés néven ismertté vált el- méletében teszi közzé. Újabban értékes hidrogeológiai mun- kát fejt ki a melegforrások és karsztvizek közötti össze- függések vizsgálatával. A Magyar Tudományos Akadémia Vendel pro- fesszort 1933-ban levelező tagjává, 1942-ben rendes tag- jává választja, 1951-ben munkássága elismeréséül Kossuth- díjjal tüntetik ki. A Szabó József Emlékérem (1950), s a Mikovíny Sámuel Emlékérem (1966) tulajdonosa. 1958 óta a Wiener Geologische Gesellschaft, 1966 óta a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja. Mint a Tudományos Akadémia Geofizikai Kutató Laboratóriuma Értelmező Csoportjának, s a Bányászati Kutató Intézet Petrográfiai Osztályának vezetője a 70 éves Vendel Miklós Magyarország hasznosítható' ás- ványkincsének megismerése érdekében folyó korszerű kutatómunkának ma is egyik legmegbecsültebb irányítója és munkatársa. D r. V e n d 1 Aladár 80 éves D r. V e n d 1 Aladár 80 éves születésnapja (1966. november 12.) egy gazdag élet- pálya fontos állomása. Benne az elmélyült tudóst, a mérnökképzés érdemes oktatóját, a példamutatóan szilárd jellemű embert egy személyben tisztelhetjük, ki méltán foglal helyet hazai tudományos életünk legmegbecsültebb személyiségei között. Ez a megbecsülés legutóbb a Munka Érdemrend arany fokozatának az Országház- ban történt ümiepélyes átadásában nyert kifejezést, de nem kevésbé jelentős bensőséges megemlékezésre került sor a Magyarhoni Földtani Társulat novemberi ünnepi ülésén is, hol tisztelői s egykori tanítványai ünnepelték a kiváló tudóst és tanítót. A geológus V e n d 1 Aladár élete, munkássága, mely korántsem tekinthető le- zártnak, az üledékes kőzetek vizsgálatától az eruptív kőzeteken át a kristályos palákig igen széles területet fog át. Benne nagy szerep jut mind az ásványos vizek tanul- mányozásának — a hidrogeológiának — mind pedig a geológiai térképezés és az alkalma- zott mérnöki geológia problematikájának is. E munka jelentősége, módszereinek úttörő, a fejlődés irányába mutató karaktere fokozatosan bontakozik ki előttünk. Egyre világosabbá válik, hogy a klasszikus le- író jellegű geológiai szemlélet alapjairól egy analitikusabb igényű, kémiai és ásványszer- kezeti felismerésektől felfrissült, korszerű műszerezettségre támaszkodó irányba lép elő földtani kutatásmik az ő vizsgálataival, melyeket mindenkor széles horizontú, sok szem- pontú figyelem, elmélyült pontosság s az eredmény előtt sohasem lankadó türelem jellemez. Már fiatal éveinek homokvizsgálatai nagyjelentő- ségűek: megalapozzák hazánkban a külföldön akkor- tájt még alig méltányolt ásványtani vizsgálati módszert a laza üledékek tanulmányozására. Goethe felisme- rését magáévá téve — mely szerint a geológiában kémia nélkül nincs előbbre jutás — a vegytan fegyvertárával felvértezve lát neki V e n d 1 Aladár az agyag- és lösz kép- ződmények tanulmányozásának is, rengeteg, mindmáig alapozási szempontból becses részletadatot közölve a Budapest környéki, a Börzsönyi lösz terület ásványtani és vegyi jellemzőiről, a kiscelli agyagról. Üledékes kőzettani vizsgálatainál nem kevésbé jelentősek magmás eredetű kőzeteken folytatott tanul- mányai sem. Ezekben is előtérben áll a kristálytani és kémiai összefüggések keresése: hazai riolit-típusokról írt munkájában többek közt megállapítja a plagioklászriolit uralkodó jellegét riolitjainkban, piroxénandezitekkel fog- 8* 116 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet lalkozó legfontosabb dolgozata pedig kijelöli az andezit helyét a különböző hazai eruptiv kőzetek kemizmusában. Kémiai és optikai jellemzők figyelembevételével Vendel Miklóssal együtt elsőnek végzi el 1920-ban az első röntgendiffrakciós ás- ványszerkezet-meghatározást kolemaniton . Geológiai felvételező munkája — mely 1911-ben a Földtani Intézet megbízásából indult — a világháború és hadifogság ellenére is nagy értékű, ma is mértékadó munkákat, eredményez. Ilyen a Velencei-hegységgel foglalkozó monográfiája s a Szebeni és Szász- városi havasok kristályos területe c. opusz, mely 1932. évi megjelenése után a Tud. Akad. nagyjutalmában részesül. Ugyancsak neki köszönhetjük a Pest-környék egy részének (Budaörs — Pomáz — Szentendre vidékének) korszerű térképezését, mely munka eredménye lehetővé tette egy olyan tudományos igényű kiránduló-kalauz kiadását, mint a „Geológiai kirándulások Budapest környékén” című kézikönyv, melyben elődjének, Schaf arzik professzor- nak műegyetemi hallgatók szakkirándulásaihoz írt igen alapos geológiai sillabusait sike- rült szélesebb alapokra helyezve az utókor s a gyakorlati irányú geológiai tanulmányok számára átmenteni. A lösz- és agyag- vizsgálatok, a víz geológiai szerepének, a hidrogeológiának prob- lémavilágát nyitja meg V e n d 1 professzor s ebben is — mint mindenben, amihez hozzányúlt — jelentősei alkot. Tisztázza a szulfátos talajvizek keletkezésének kérdését. A lágymányosi világhírű keserűvizek kemizmusának pirit-bomláson alapuló összefüggé- seit s megalkotja a budapesti gyógyfürdők, források közös védőterületére, a forráshoza- mok védelmére irányuló messzepillantó javaslatát (1944). V e n d 1 Aladárnak, a kutató geológusnak s műegyetemi oktatónak munkásságá- ban — aki Mauritz — Vendl kétkötetes Ásványtanával, s kétkötetes geológiájá- val magisztrális tankönyveket adott a tanulni vágyók kezébe — tudományos vizsgálatai- ban már benn feszül a gyakorlati „műszaki” geológia szelleme, különösen abban a nagy- számú, nyomtatásban meg sem jelent szakvéleményben, mely érdemet biztosít számára egynéhány új, nagyértékű budapesti termálvíz (Juventus, Attila, Széchenyi II.) feltárá- sában s nemegyszer olyan újítói kezdeményezéseket is tartalmaz, melyek ma sem vesz- tettek aktualitásukból. Ilyenek mindenek előtt a szulfátos talajvíz beton-agresszivitását semlegesítő, alapozásoknál nagyjelentőségű elgondolásai s a talajcsúszások csapadékvíz okait tisztázó, s az eruptív kőzetek rangsorolására utaló nagyon is gyakorlati irányú fel- ismerései. Mindez a szerteágazó, e helyen eredményeiben is csak szemelvényesen vázolható tudományos munkásság, a 32 éves oktatói munka, a tanszékfejlesztés, a számos szak- egyesületi s egyetemi funkció értékelése azonban nem volna teljes V e n d 1 Aladár tu- dománytörténeti munkásságának említése nélkül. Elnöki megnyitóiban, emlékbeszédei- ben, műszaki tudománytörténeti dolgozataiban részletfeltáró türelemmel s lényegláttató alapossággal állít emléket egy-egy tudósnak, mint Lóczy Bajosnak vagy Schaf ar- z i k Ferencnek, vagy rögzíti egy-egy jelentős tudományos szervezet biográfiáját. Ilyen a Magyarhoni Földtani Társulat s a Műegyetemi Ásvány-Földtani Tanszék története. Műveiben a nép ügyéhez mindig hű tudósnak, a munkásegyetem hajdani oktató- jának, Vendl Aladárnak puritán embersége tiszta fényben áll előttünk; kívánjuk, hogy munkájának értéke s érdeme új erőt adjon mind neki, mind munkája folytatóinak további feladatok megoldásához. Dr. Bányai János 80 éves 1966 november 8-án ünnepelte Székelyudvarhelyen (Odorheiu) 80. születésnapját dr. Bányai János tagtársunk, akit a Magyarhoni Földtani Társulat 1965. december 8-i Évzáró Közgyűlése dr. P a n t ó Gábor választmányi tag, a Tiszteleti Tagokat Ja- vasoló Bizottság elnöke indítványára, az általa vezetett Bizottság és a Társulat Választ- mánya egyetértése nyomán Díszoklevéllel tüntetett ki mind szaktudományunk, mind a társulati együttműködés, mind pedig a népek közötti barátság kimunkálásának terüle- tén lankadatlan hittel végzett elévülhetetlen érdemeire tekintettel (Földtani Közlöny, 96. köt. 1 . fűz. 130. old.). Dr. Bányai János tevékenykedése azóta is töretlen. Munkál- kodása maradandó érték. A jövőt szolgálja. Hírek 117 Utcát neveztek el Zsigmondy Vilmosról Budapesten A magyar artézi-kútfúrás centenáriuma alkalmából, az első eredményes artézi-kút mélyítőjéről, a fúrásteclmika magyarországi meghonosítójáról és világszintre emelőjéről Zsigmondy Vilmosról (1821 — 1888) Budapest Főváros Tanácsa a XII. kerületben, Farkasréten utcát nevezett el. Érdekességként jegyezzük meg, hogy ilyen határozata már volt Budapest Székes- főváros Tanácsának is 1889 július 4-i kelettel, de a megvalósítás csaknem 80 évet késett. Akkor a Gerlóczy Károly alpolgármester elnöklete alatt ülésező Középítési Bizott- ság úgy döntött, hogy „az ártézi-kút körüli városligeti térség Zsigmondy-témek nevez- tessék el, a nemrég elhunyt kitűnő bányamérnök, Zsigmondy Vilmos emlékére” (Böckh János: Zsigmondy Vilmos, Földt. Közi. XX. k. 8 — 10. fűz. 1890. 300 — 302. old.). Úgy tűnik, hogy az 1889-beli határozat Zsigmondy Vilmos működését nagy műve színterén, a Városligetben tanítva-hirdetően, mélyrehatóbban s mnemotechnikai- lag köthetőbben idézte volna az emberek emlékezetébe, mint ez a most született Fővárosi Tanács VB határozat. Ennek azonban erénye, hogy végrehajtást is nyert s nem nézünk elébe újabb 80 esztendőnek, mire Zsigmondy Vilmos nevét a hálás utókor leg- alább utcanévadományozással megtisztehié. Kitüntetések Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér akadémikust, társulatunk tiszteleti tagját 1966. szeptemberében egyhangú tetszésnyilvánítással a World Academy of Art and Science tagjává választották. A Művelődésügyi Miniszter dr. Tasnádi Kubacska András választmányi tagunknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 49. évfordulója alkalmából, ered- ményes munkája elismeréséül a Szocialista Kultúráért kitüntetést adományozta (Művelő- désügyi Közlöny X. évf. 23. szám 1966. dec. 1.). A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. V e n d 1 Aladár Kossuth-díjas akadémikust, tiszteleti tagunkat, az Építőipari és Közlekedésügyi Műszaki Egyetem nyu- galmazott egyetemi tanárát 80. születésnapja alkalmából, élete munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki (Művelődésügyi Közlöny X. évf. 24. szám 1966. dec. 15.). A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társaság 1966 február 27-én tartott közgyű- lése dr. Jánossy Dénes tagtársunkat a biikkhegységi tarkői kőfülke feltárása során végzett ősállattani munkásságáért (a pleisztocén középső részének eddig ősállattanilag nem jellemzett szakaszát ismerte fel és dolgozta fel európai érdeklődés mellett) Kadic Ottokár éremmel tüntette ki (Karszt- és Barlangkutatás 1966. évf. 1. sz.). A Magyarhoni Földtani Társulat Elnöksége és Választmánya az 1966. évi Ifjúsági díjakat a velejáró 1000 — 1000.— Forint pénzjutalommal Buda György (ETTE Ás- ványtani Tanszék) és Rakó vits Zoltán (KLTE Ásvány-Földtani Tanszék) tagtár- sainknak ítélte. A díjakat dr. N e m e c z Ernő elnök a Társulat évadzáró klubestjén, 1966 december 14-én nyújtotta át. Tudományos minősítések 1966 szeptember 20-án volt dr. V i d a c s Aladár „A középmátrai ríj színesérc- terület kutatásának összefoglaló értékelése” c. kandidátusi disszertációjának zártkörű vitája. 1966 februárjában elhunyt kiváló tagtársunk kandidátusi disszertációja az oppo- nensek és a kiküldött Bíráló Bizottság egyöntetű véleménye alapján kimagaslóan érde- mes a kandidátusi fokozat elnyerésére. A bizottság javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé, hogy Vidacs Aladárnak a kandidátusi fokozatot poszthumusz odaítéljék. A disszertáció opponensei: dr. J a n t s k y Béla ésSzékyné Fux Vilma dr. a föld- és ásványtani tudományok kandidátusai voltak. 1966 december 21-én védte meg dr. Simoncsics Pál tagtársunk „Nógrádi barnakőszenek palinológiája” c. kandidátusi disszertációját. Az opponensek véleménye, a kialakult vita eredményessége, a Bíráló Bizottság állásfoglalása nyomán a kandidátusi fokozat odaítélése tárgyában javaslatot terjesztettek a Tudományos Minősítő Bizottság elé. A disszertáció opponensei: dr. Nagy Eászlóné a biológiai tudományok doktora és dr. Anclreánszky Gábor a biológiai tudományok kandidátusa voltak. 118 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet Elhalálozások 1966 július 24-én 71 éves korában, rövid szenvedés után elhunyt dr. Palik Pi- roska volt egyetemi magántanár tagtársunk, a nemzetközileg ismert algológus. Utolsó munkái közül több a negyedkori édesvízi mészkőkifejlődések algavegetációjáról közölt értékes eredményeket. Dr. Palik Piroskát az óbudai temetőben helyezték örök nyu- galomra. Sírjánál dr. Bánhegyi József az Eötvös Eoránd Tudományegyetem pro- fesszora mondott gyászbeszédet. 1966 augusztus 26-án, hosszú szenvedés után 80. életévében elhunyt Hűnek Emil ny. technikumi igazgató, vegyészmérnök. Életének utolsó 10 évét az Országos Ter- mészettudományi Múzeum Ásvány-Kőzettárának laboratóriumában passzionátus mun- kálkodással töltötte. Nevéhez fűződik az Ásvány-Kőzettár világhírű nemesopál gyűjte- ményének regenerálása, megmentése a tűzkár után, amely a híres anyagot 1956 végén érte. Hűnek Emilt Debrecenben temették el. 1966 december 27-én, 66 éves korában hunyt el dr. Scheffer Viktor tagtársunk c. egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora, az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt főgeofizikusa, a Magyar Tudományos Akadémia Geofizikai Bizottságának alelnöke, a regionális geofizika, a geofizikai alapozottságú nagytektonika Európa szerte ismert és megbecsült képviselője. Dr. Scheffer Viktort az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt, valamint a Magyar Geofizikusok Egyesülete saját halottjaként nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra 1966 december 31-én a Farkasréti temetőben. Ravatalánál a barátok, a pályatársak, a tudományos intézmények és egyesületek nevében dr. R e n n e r János és dr. B a r t li a György mondott gyászbeszédet. 1966 december 23-án hunyt el 72 éves korában dr. F a 1 1 e r Jenő okleveles bányamérnök, a Központi Bányászati Múzeum (Sopron) igazgatója, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke. December 29-én, Sopron lakosságának nagy részvéte mellett kísérték el utolsó útjára. A Népfront Országos Tanácsa részéről Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes ehiöke jelent meg a temetésen. Földi Lőrinc a Hazafias Nép- front városi elnöksége. Tamási István főosztályvezető a Nehézipari Minisztérium és az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület, dr. Erdélyi Sándor a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, a soproniak nevében vett búcsút Pallér Jenőtől. 1967 január i-én hunyt el 74. életévében dr. V i g li Ferenc tagtársunk, oki. bánya- mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, a Bányászati Kutató Intézet tudományos osztályvezetője. Elhunyt tagtársunk a vízföldtan, a bányavízvédelem területén műkö- dött a felszabadulás óta. Megelőző munkahelye a M. Állami Földtani Intézet volt, ahol a vízföldtani osztályon eredményes, munkás éveket töltött. Személyét közmegbecsülés övezte. Dr. V i g h Ferencet nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra 1967. január 7-én a Farkasréti temetőben a Bányászati Kutató Intézet s a bányászati-földtan tudományos élet képviselőinek jelenlétében. Részvétel nemzetközi rendezvényeken A Nemzetközi Mineralógiai Asszociáció (International Mine- ralogical Association) 1966. aug. 30 — szeptember 5 között az angliai Cambridgeben ren- dezett konferenciáján és szervező ülésén Társulatmik képviseletében dr. Sztrókay Kálmán vett részt. A találkozó középpontjában a szakmai előadások, az új kutatási ered- mények bemutatása és megvitatása állott. Az egyes szakbizottságok (kommissziók) pedig a további nemzetközi tennivalókat és együttműködés továbbfejlesztését dolgozták ki. Képviselőnk a „kozmikus mineralógia” ülésein számolt be a hazai meteoritkutatás leg- újabb eredményeiről, a meteoritanyag fejlődéses változásainak újabb bizonyítékairól. A konferenciát követően a középangliai Suffolkba vezetett kiránduláson a tűzköves alsó- kréta feltárások megtekintésén vett részt. 1966 október r 1 — 15 között ülésezett az UNESCO Központi Meteo- ritcsoport j a (Working Group on Meteorites) Párizsban. Ez volt a harmadik talál- kozó említett testület szervezésében, melynek állandó tagjaként Sztrókay Kálmán is résztvett. A munkacsoport az UNESCO program keretében, a világűr békés felhaszná- lásának témaköréhez csatlakozóan a nemzetközi meteoritkutatás megszervezésével, a tapasztalatok közvetlen kicserélésével s a világ összes meteorit-gyűjteményének katalogi- zálása elősegítésével, a kutatás számára szükséges csere- és mintaanyag lehetőségének biztosításával foglalkozott. Külön tennivalókat javasolt a hulló meteoritok jelenségének tüzetes megfigyelésére és az újonnan hullott anyag korszerűen felszerelt laboratóriumokba küldésének szabályozására. TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1966. őszi — téli ülésszakán elhangzott előadások Október 14. Jogi Tagdíjbizottság ülése Elnök : D a n k Viktor Tárgy: 1966. évi jogi tagdíjbefizetések helyzete Résztvevők száma: 4 Október zy. Választmányi ülés Elnök: Nemecz Ernő Tárgy: 1. Elnöki beszámoló az utolsó választmányi ülés óta eltelt társulati műkö- désről. 2. Az elnökség jelentése a Tisztújító Közgyűléssel kapcsolatban. 3. Társu- lati alapszabálymódosító javaslát. 4. Folyó ügyek Résztvevők száma: 42 Október jy. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök: Székné Fux Vilma Náray Szabó István — Péter Tiboré: Szilárd fázisok kvantitatív meg- határozása diffraktométerrel a kerámiaiparban Péter Tiborné: Amorf -tartalom meghatározása keverékekben Résztvevők száma: 23 Október ig. Mérnökgeológia-Építésföldtani Szakcsoport előadóülése Ehiök : P a p p Ferenc Juhász József: Kőzetfizikai jellemzők laza üledékekben Horváth József: Merev falazatokra ható kőzetnyomás nem tengely-szimmet- rikus terhelés esetén Résztvevők száma: 21 Október 24. Ásványtan-Geokémiai Szakosztály előadóülése Elnök : Sztrókay Kálmán Moorbath, S. : Stroneiumizotóp kormeghatározó módszer alkalmazása a kőzettani vizsgálatokban Résztvevők száma: 27 Október 26. Tektonikai előadóülés Elnök : D a n k Viktor S z a 1 a i Tibor: A Nyugati-Kárpátok DK-i szegélyének tektonikája és a triász medence Szánt ner F erenc — Szabó Elemér: A móri árok szerkezete a bauxitkuta- tások alapján Résztvevők száma: 28 Október 31. Oktatási Bizottság ülése Elnök : Nemecz Ernő Tárgy: A Bizottság működési tervének megtárgyalása a társulati elnökség részvé- telével Résztvevők száma: 11 November 8. Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága ülése Elnök : Nemecz Ernő Tárgy: 1967. évi külföldi utak Résztvevők száma: 6. November 14. Agyagásványtani Szakcsoport ankétja a Szilikátipari Tudományos Egyesület Finomkerámiai Szakosztályával közös rendezésben Elnök : Molnár Gyula Varjú Gyula: Tokajhegységi finomkerámiai ásványi nyersanyagok ásványkő- zettani és genetikai típusai, valamint azok elnevezése 120 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet Kiss Lajos: Javaslat a Tokaj -hegységi finomkerámiai nyersanyagok kereske- delmi típusainak kialakítására Résztvevők száma: 42 November 14. Őslénytani Szakcsoport előadóülése Elnök: B á 1 d i Tamás G é c z y Barnabás emlékezése Telegdi Roth Károlyra Sai — Halász András: Az extinetio kérdése a modern neuroendokrín kutatá- sok tükrében Oravecz János: Őslénytani adatok az upponyi paleozoikumból Monostori Miklós: Fácies vizsgálatok a solymári Várerdő-hegyen Résztvevők száma: 38 November 16. Elnökségi ülés Elnök: N e m e c z Ernő Tárgy: 1. Jelentés az elnökségi bizottságok munkájáról 2. 1967. évi részletes munkaterv Résztvevők száma: 5 November 16. Előadóülés Elnök: N e m e c z Ernő V e n d 1 Aladár köszöntése 80. születésnapja alkalmából P o j j á k Tibor: Az Ózd — egeresein medence savanyít piroklasztikumai Bidló Gábor: Újabb adatok az eruptív kőzetek vegyi ellenálló képességének vizsgálatához Résztvevők száma: 72 November 17. A Magyarhoni Földtani Társulat Szegedi Csoportjának alakulóülése — Sze- geden Elnök : Koch Sándor Bank Viktor: Megnyitó Üdvözlések Vezetőségválasztás. A Társulat elnöksége javaslatára jelenlevők egyhangú tetszés- nyilvánítással Koch Sándor tiszteleti tagunkat díszelnökké, Dank Viktor társel- nököt ügyvezető elnökké, Mezősi József tagtársunkat titkárrá választották. Kriván Pál: Megemlékezés Treitz Péter születésének 100. évfordulóján M i li á 1 1 z István: A Dél- Alföld felszínközeli rétegeinek földtana c. poszthumusz munkáját bemutatta M u c s i Mihály. Résztvevők száma: 82 November 28. Ásványtan-Geokémiai Szakosztály előadóülése Elnök: Sztrókay Káhnán Sztrókay Káhnán: Tájékoztató beszámoló a Nemzetközi Ásványtani Asszo- ciáció (IMA) ez év augusztusában az angliai Cambridge-ben tartott ülésezéséről V i r á g li Károly — Szolnoky János: Baktériumok, mint a mecseki uránérc keletkezésének és további áthalmozódásának tényezői Bondor Lívia: Üledékes és piroklasztikus ásványok a Dunántúl ÉK-i részének eocén kőfejtőiből November 30. Mérnökgeológia-Építésföldtani Szakcsoport vezetőségi megbeszélése a Bányá- szati Kutató Intézetben Elnök : Papp Ferenc Tárgy: 1967. évi munkaterv Résztvevők száma: 6. November 30. A Mérnökgeológia-Építésföldtani Szakcsoport tanulmányi látogatása a Bá- nyászati Kutató Intézet közetmechanikai osztályán és laboratóriumában Vezető: Horváth József Résztvevők száma: 24 December 7. Mérnökgeológia-Építésföldtani Szakcsoport előadóülése Elnök: Papp Ferenc Szilvágyi Imre: Kísérletek agyagok viselkedésének jobb jellemzésére Résztvevők száma: 29 December 8. Elnökségi ülés Miskolcon a Társulat Északmagyarországi Csoportjának vezető- ségével együttesen Ehlök: Nemecz Ernő ill. P o j j á k Tibor Tárgy: Az 1966. évi tevékenység, 1967. évi feladatok Résztvevők száma: 17 Társulati ügyek 121 December 12. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök: Székyné Fux Vilma N e m e c z Ernő — Varjú Gyula: Beszámoló a CIPEA 1966. évi jeruzsálemi konf erenciáj áról Székyné Fux Vilma: A CIPEA nevezéktani albizottság javaslatainak meg- beszélése Résztvevők száma: 37 December 14. Választmányi ülés Elnök : N e m e c z Ernő Tárgy: x. Beszámoló az előző választmányi ülés óta történt társulati működésről. 2. A Társulat alapszabányának megvitatása. 3. 1967. évi munkaterv. 4. Folyó ügyek Résztvevők száma: 28 December 14. Évadzáró klubest Elnök : N e m e c z Ernő N e m e c z Ernő —Varjú Gyula: 1966. évi izraeli tanulmányút Ifjúsági Díjak kiosztása. Az Ifjúsági díjakat, 1000—1000.— Ft-ot 1966-ban Buda György és Rakovits Zoltán tagtársunk kapta. Résztvevők száma: 67 * * * A K r i v á n Pál vezetése alatt két tagozatban (kezdő és haladó) működő Köz- ponti Geológus Szakkör 1 966 őszén is folytatta tevékenységét csütörtök délutánonként négy órás foglalkozásokkal. A Magyarhoni Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1966 őszi — téli ülésszakán Pécsett elhangzott előadások November 2. Előadóülés Elnök : Barabás Andor Selmeczi Béláné: Szénült és ásványosodott fatörzsek ércesedése a mecseki uránérclelőhelyen Várszegi Károly : Rézérc-nyomok a nyugat-mecseki szeizi palában és homok- kőben Szederkényi Tibor: A szigetvári vízkutató fúrás földtani tapasztalatai Résztvevők száma: 34 December 15. Klubest Elnök: Barabás Andor Csalogovits István: Földtani kirándulás Zágrábban és környékén 1966. évi pályázat eredményhirdetése Résztvevők száma: 28 A Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Csoportjának 1966. őszi — téli ülésszakán elhangzott előadások Október 12. Előadóülés Balatonalmádiban Elnök: V i z y Béla B u b i c s István : A balatonfelvidéki metamorf kőzetek üledékföldtani és tekto- nikai sajátságai Szabó Elemér: Bauxitkészletek elektronikus módszerű számítása Résztvevők száma: 35 Október 28. Velencei-hegy ségi tanulmányút Vezetők: Nagy Béla és Félegyházi Zsolt Résztvevők száma: 43 November 24. Előadóülés Veszprémben a Középdunántúli Szénbányászati Trösztnél Elnök: Vizy Béla Kerekes Árpád: A termikus vízelőrejelzési módszer eredményei a padragi bányáknál V i z y Béla: A halimbai bauxi telőfordulás vízföldtani viszonyai P o s g a y Károly: Bauxittérfogatsúly- vizsgálatok Résztvevők száma: 24 122 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, i. füzet December 15. Klubdélután Balatonalmádiban Ülnök: V i z y Béla Hámor Géza: Beszámoló a Kárpát-Balkáni Asszociáció bulgáriai ülésszakáról B árdossy György: Görögországi útiélmények Az 1966. évi pályázat eredményhirdetése Résztvevők száma: 28 A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Csoportjának 1966. őszi — téli ülésszakán elhangzott előadások November 10. Előadóülés Elnök: Kovács Lajos P á 1 f y József: A Mátra-bükkaljai lignitkutatás földtani eredményei és a további kutatás perspektívája Harnos János: Harmadidőszaki képződmények térbeli helyzete Rudabányán és azok kapcsolata az azonos korú környékbeli kifejlődésekhez Résztvevők száma: 31 November 24. Előadóülés Elnök: Pojják Tibor B e n k ő Ferenc: Űjabb elméletek a magmás telepképződésben P á 1 f y József - Hursán László: A nagyrédei lignit-kutatási terület komplex földtani-mélyfúrási geofizikai vizsgálata Résztvevők száma: 32 December 8. Vezetőségi ülés a Társulat elnökségével együttesen Elnök: Xemecz Ernő ill. Pojják Tibor Tárgy: Az 1966. évi tevékenység, 1967. évi feladatok Résztvevők száma: 17 December 8. Klubest Elnök: Pojják Tibor B e n k ő Ferenc: Bányageológus- és mérnökgeológus-képzés a szovjet műegyete- meken W a 1 1 a c h e r László: 1967. évi munkaterv Jutalmak kiosztása Résztvevők száma: 34 Koch Sándor MAGYARORSZÁG ÁSVÁNYAI 420 oldal • ig8 ábra • Kötve 7 8, — Ft A Magyarország ásványairól 1882-ben meg- jelent első és azóta is egyetlen magyar nyelvű kiadvány Magyarország ásványait betűrendben sorolta fel. Koch Sándor ennél sokkal többre, Magyar- ország ásványainak teljes feldolgozására vál- lalkozott. Ennek során genetikai-földtani rendszerbe foglalja az ásványelőfordulásokat, e rendszeren belül 267 magyarországi ásvány- lelőhelyet tárgyal, és ismerteti a lelőhelyeken előforduló összesen 260 ásványfaj, ill. válto- zat előfordulási viszonyait, kristálytani jel- legzetességét, vegyi felépítését. A mű nemcsak a gazdaságilag jelentős érces- és nemérces ásványok előfordulását elemzi részletesen, hanem a csak tudományos szem- pontból értékes lelőhelyek eddig előkerült ásványait is. A szerző a magyar mineralógusok régi adós- ságát törleszti művével, amely Magyarország ásványtani ismeretének alapjait rakja le. AKADÉMIAI KIADÖ • BUDAPEST A kiadásért felel az Akadémia Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: Merkly kászló A kézirat nyomdába érkezett: 1967. II. 24. — Példányszám: 1300 Terjedelem: 10,85 (A/ 5) iv + 1,05 (A/5) ív műmelléklet 67.63 507 — Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bemát György I. tábla V i r d g h — V i ne z e: A mecseki uvánérclelőhely II. tábla V i r d g h — V i n c z e : A mecseki uránérclelőhely III. tábla V i r d g h — V i n c z e: A mecseki uránérclelőhely IV'. tábla V i r á g h — V i n c z e : A mecseki uránérclelőhely V. tábla SM* mfr** 2. 'V~ I i r á g h — V i n c z e : A mecseki uránér clelőhely VI. tábla V i r dg h — V in c z e: A mecseki uránérclelőhely VII. tábla Kókay: A Bakony -hegy ség felsőtovtonai képződményei VIII. tábla K ók ay: A Bakony -hegy ség felsőtortonai képződményei IX. tábla Káka y : A Bakony -hegy ség felsőtortonai képződményei X. tábla B a l k a y — B ár do s sy : Lateritesedési részfolyamat-vizsgálatok XI. tábla B a l k a y Bdrdossy: Lateritesedési részfolyamat-vizsgálatok XII. tábla B a l k a y — Bárdossy: Lateritesedési vészfolyamat-vizsgálaiok FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EKXTUIETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrMMECKOrO OBIRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOC1ETY XCVII. KÖTET 2. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY XCVII. kötet, 2. füzet, 124 oldal Budapest, 1967. április — június ÉRTEKEZÉSEK AZ URÁNÉRCESEDÉS ÉS A KŐZETEK SZÍNE KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS VIZSGÁLATA BÁLIVÁ ZOI/TÁN (io ábrával és 4 táblázattal) Összefoglalás: A mecseki ércmező előzetes kutatása folyamán külszínről lemélyített nagyszámú mélyfúrás földtani dokumentációja alapján lehetővé vált a színeloszlás és az ércesedés összehasonlító mennyiségi vizsgálata. A fúrási rétegsorok és a régebben megszer- kesztett izovonalas térképek kiértékelésére új módszert dolgoztunk ki, mely alkalmazásával függőleges és két feltételezett sávrendszerre merőleges vízszintes irányban megszerkesztet- tük a földtani paraméterek átlaggörbéit. A diagramok tanulmányozása során igazoltuk és egy sor új adattal kiegészítettük az ércmező felépítéséről az eddigi kutatások alapján alkotott általános képet. A színvizsgálatok alapján levont következtetések hasznosak lehetnek ipari és tudományos kutatásokban. A ritkafém-ércesedést tartalmazó üledékes kőzetek színe sok lelőhelyen jelentős szerepet játszik a keletkezési körülmények megállapítása és a földtani kutatómunkák helyes irányítása szempontjából. A színek tanulmányozása különösen fontos a durva- törmelékes vörös-tarka összletekhez kötődő ritkafém-lelőhelyek esetében. Az ércesedés itt változékony geokémiai közegben ment végbe, és annak folyamatát főleg a kontrasztos redox-viszonyok határozták meg, amelyek a kőzetek változatos színében jutottak kife- jezésre. Példaként a mecseki uránérclelőhelyek szolgálhatnak. Az ércesedés itt felső- permi zöldhomokkövekhez kötődik, ún. produktív összletekhez; ez útóbbi nem réteg- tani szint, hanem lieteropikus fácies, s így a továbbiakban azt mint produktív fáciest említjük. Fekvőjének és fedőjének helyzetét, vastagságát és felépítését elsősorban a kőzetszínek alapján határozzák meg, annál is inkább, mivel a szemcsenagyság és egyéb üledékföldtani jellegek alapján a rétegsor igen egyhangúnak tűnik. Az ércesedés elhelyezkedési és keletkezési viszonyai tanulmányozása során V i- r á g h K. nagy figyelmet szentelt a kőzetek színe és az ércesedés összefüggésének vizs- gálatára s kimutatta, hogy az ércesedés szoros kapcsolatban áll a produktív fácies fel- építésével és vastagságával: a legnagyobb lelőhelyek ott helyezkednek el, ahol a fácies vastagsága nagy s az ún. „köztesvörös” homokkő szerepe jelentős; gyenge minőségű érces területeken a fácies összvastagsága kicsi, a „köztesvörös” szerepe pedig jelenték- telen. Ezeket az elképzeléseket fejlesztettük tovább a meglevő adatok mennyiségi kiér- tékelésével. Az ércesedés és a kőzetek színe kapcsolatának kvantitatív vizsgálatában általá- ban két irányzat szokott érvényesülni: 1. A makroszkópos dokumentáció során szerzett színmeghatározások feldolgo- zása térképek, szelvények, diagramok stb. szerkesztésének segítségével. Ez esetben a leírás szubjektív voltát bizonyos mértékig ellensúlyozza az adatok nagy száma. E mód- szerrel a részletek mellőzésével csak az alapszíneket lehet tanulmányozni. Előnye az egyszerű műveletek tömeges és általános alkalmazása, ami az esetek többségében lehetővé teszi a színek térbeli eloszlása törvényszerűségeinek vizsgálatát. 1* 128 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet 2. A színek kvantitatív meghatározása fotométer segítségével. Ennek során egy- egy szín jellegének és az ércesedéssel való kapcsolatának egy sor olyan részletét lehet megállapítani, amely elkerülheti a figyelmet a vizuális leírás folyamán. Az esetek többsé- gében e módszerrel csak egyes kiválasztott objektumok tanulmányozása lehetséges, minek alapján inkább csak statisztikai vizsgálatokat lehet végezni. Ez szükségessé teszi kiegészítésképpen a makroszkópos dokumentációt is. Az első módszert az ércmezők és lelőhelyek földtani felépítésének vizsgálata során, a másodikat pedig az érctestek elhelyezkedési viszonyai és belső felépítése tanulmányo- zására célszerű alkalmazni. A jelen értekezés a mecseki ércmező produktív fáciesét alkotó kőzetek színváltozásait tárgyalja. A produktív fácies kőzetei színeloszlásának vizsgálata A kőzetek tanulmányozásának alapjául a külszínről lemélyített fúrások anyagá- nak földtani dokumentációja szolgált. A produktív fácies kőzeteinek színe három alaptípusra bontható. A vörös színt vasoxid-hidroxid okozza. A zöld színt valószínűleg a hidroszilikátokban levő kétvegyértékű vas okozza. Erre mutat az a tény, hogy e kőzetekben a Fe + + +/Fe + + arányos a vörös/zöld viszonnyal. A K i s s J. által leírt krómcsillám szerepe a produktív fácies kőzeteiben alárendelt. A zöldhomokkőkifejlődéshez különböző -zöld, narancs, drapp, rózsaszín, fehéres stb.- színű kőzeteket sorolnak, amelyek kötőanyaga általában zöldes színű, s valamennyi; a „feküszürke” és „fedő vörös” összletek átmenetén található. A „zöld” gyűjtőnévvel jellemzett kőzetek különböző színeit egyelőre nem vizsgálták. Mivel együttesen geokémiai vonatkozásban határozott helyet foglalnak el az oxidált és redukált kőzetek határán és valamennyiben lehet érc, mindezeket a különböző színű és árnyalatú kőzeteket együtt jellemezzük. A szürke színt jórészt a gyakran pirit- tartalmú szervesanyag okozza. E kőzetek nem ritkán zöldes árnyalatúak. Ha ilyen eset- ben a földpátszemcsék fehér vagy szürkés színűek a kőzeteket szürkének írják le; ha a földpátok között rózsaszínűek is akadnak, már a zöld színűekhez sorolják. A vörös színű kőzeteket a zöldektől könnyű megkülönböztetni. A zöld kőzeteket a szürkéktől elválasztani nehezebb, de kellő gyakorlat esetén sikerül. A három alapszínű kőzet a szelvényben kiékelődő rétegek, lencsék és nyelvek alakjában váltakozik. Egy-egy rétegszintben ugyancsak nagy a színváltozékonyság. A vezetőszintek hiánya és a nagy fáciesbeli véltozékonyság miatt a fúrási rétegsorokat még kis távolságokon belül is csak megközelítőleg lehet azonosítani. A produktív fácies bonyolult felépítése és a különböző színű alkotó kőzetek elosz- lásában mutatkozó nagyfokú rendszertelenség következtében szükségesnek látszott a színelosztás vizsgálatában kvantitatív módszereket alkalmazni. Z e n k o v, D. A. nyomán a változékonysági ellipszoidról alkotott elképzelésből indul- tunk ki. A színeloszlás térbeli modelljét ábrázolni és kiértékelni igen nehéz. Valamely földtani tényező értékeinek eloszlását könnyebb a jellemző irányok és síkok mentén tanulmányozni, amilyenek a változékonysági ellipszoid tengelyei és fő metszetei. Ezért minden paraméter vizsgálata előtt meg kell határozni a megfelelő változékonysági ellip- szoid tengelyeinek térbeli helyzetét. Az üledékösszletekben gyakorlatilag minden paraméter maximális változékony- sága merőleges a rétegződésre. Lapos boltozat esetében (pl. a Kővágószöllősi antiklinális) ez a tengely függőleges helyzetűnek vehető, míg a másik kettő vízszintesnek. Függőleges irányban a változékonyság annyival nagyobb a vízszintesnél, hogy a rétegösszletek Bállá: Az uránércesedés és a kőzetek színe 129 A B c i, ábra. A színeloszlás és az ércesedés függőleges szelvényei. Szerkesztette B a 1 1 a Z., 1965. Jelmagya- rázat: A) Abszolút szín eloszlás, B) Pruduktivitás, C) Relatív színeloszlás; a) A lelőhelytől nyugatra eső, nemipari terület, íij A lelőhely nyugati része, c) A lelőhely központi része, d) A lelőhely keleti része, e)A lelőhelytől keletre eső, nemipari terület; 1. „Köztes-szürke” homokkő, 2. „Zöld” homokkő, 3. „Köztes- vörös” homokkő, 4. Produktivitás d>nr. 7. XluarpaMMbi pBeTOBoro cocraBa h pacnponeneHnn opyneHemm no BepTmKfleHHB, b) 3ananHan nacTb MecTopowneHHB, c) UeHTpanbHan nacTb MecTopowAeHnn, d) BocTOMHan nacTb MecTopo>KneHnn, e) He- npoMMbimneHHbifl ynacTOK k BocTOKy ot MecTopoKneHnn ; l.«ripoMe>KyTowHbie cepwe» necnaHHKH,2. «3eneHbie» necnaHHKH 3. «npoMe>KyToqHbie KpacHbie» necnaHHKM, 4. nponyKTHBHocTb. Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet 130 paraméter- változékonysági modell jéiil első megközelítésben forgási ellipszoid fogadható el. A kőzetszínek tanulmányozását ezért külön kell végezni függőleges irányban és víz- szintes síkban. A függőleges színeloszlás mennyiségi vizsgálatára kidolgoztuk az ún. összenyomott rétegsorok módszerét, amelynek lényege a követ- kező: Egy meghatározott területet jellemző fúrások rétegsorait valamely jól követhető szinten azonosítjuk. Esetünkben a fáciesbeli változékonyság miatt eddig nem sikerült határozott vezetőszintet kijelölni, s ezért aránylag jól követhető szintnek a zöldhomokkő fedőjét tekintettük, amit az indokol, hogy az érc produktív fáciesen belüli elhelyezkedésé- ben a geokémiai tényezők játsszák a vezetőszerepet. A fedőtől lefelé a geofizikai fekvőig (1. alább) meghatározott távolságonként a fúrásdokumentációkból kiolvastuk a kőzetek színét s az adatokat az I. táblázatban összesítettük. Ezt követően meghatároztuk, hogy egy-egy adott szinten hány fúrás tárt fel „köztesvörös”, „zöld” és „köztesszürke” homok- követ. Az I. táblázat utolsó négy sorának eredményét képező számokat átírtuk a II. táblázat 2 — -5. oszlopába, majd elvégeztük a 8 — 14. oszlop fejlécében jelzett művelete- ket. A kapott adatok alapján szerkesztettük meg a produktív fácies függőleges szín- szelvényeit (1. A és i.C ábra). A vízszintes színeloszlás vizsgálatához felhasználtuk a produktív fácies, a „köztesvörös” és a „köztesszürke” izopachit-térképeit, amelyek szerkesztését az alább szabályok szerint végeztük: 1. táblázat — TaöAuif a A fúrás sorszáma •Na CKB3WHH 2026 2027 2028 A fúrási rétegsorok feldolgozásának munkalapja PaÖOMHH ÖHDJIJieTeHb OÖpaÖOTKH KOJIOHOK ŐypOBblX CKBa>KHH Vörös KpacHbifi Zöld 3ejieHbift Szürke cepbiíí A fedőtől számított távolság PaccTOflHue ot kpobjih 8 10 11 12 13 14 15 iő 17 18 sz c sz c sz c sz c sz c sz c 3 sz sz c sz sz sz c c c 7 8 10 12 15 43 39 30 27 20 19 21 28 28 31 z z 3 3 Összes Bcero 69 68 68 67 66 Megjegyzés: A táblázat rovataiban megfelelő kezdőbetűkkel tüntetjük fel a kőzetszíneket n p n m e q a h h e : LIbct nopoA bbihochtch cooTBeTCTByiomHMH HaManbHbiMH öyKBaMH b rpa(})bi Taö/mubc Bállá : Az uránércesedés és a kőzetek színe 131 II. táblázat — TaöAuifa II A fúrási rétegsorok feldolgozáséinak adatösszesítője Cboahhö 6ioJineTeHb oőpaöoTKH kojtohok őypoBbix ckb3>khh H 11 V z SZ mc mc n V z sz V z SZ n„ n„ n„ n„ n0 n n n H n k 3 c mc mc n K 3 c K 3 c n0 n0 n„ n0 n0 n n n I 2 ' 3 4 5 6 7 8 9 IO ii 12 13 14 ahol: H = a fedőtől mért távolság, n = a harántolások száma, v = a vörös harántolások száma, z = a zöld harántolások száma, sz = a szürke harántolások száma, mc = a lineáris fémvagyon, n0 = a területrészen levő összes fúrások száma r g e : H = paccroaHHe ot kpobjih, n = KonnqecTBo nepeceieHHtí, k = KcunmecTBO nepeceqeHHü KpacHbix nopofl, 3 = KOJiHqecTBo nepeceqeHHü 3eneHbix nopon, c = KOmmecTBO nepeceqeHHtí cepbix nopofl, mc = jiHHeüHbie 3anacbi, n„ = o6mee koahbcctbo ckb3>khh Ha yqacTKe Megjegyzés: A táblázat különböző rovatainak adatait a tanulmányban szereplő következő diagra mok szerkesztésénél használtuk fel: npHMenaHHe: űaHHbie Tex hjih HHbix rpacj) GbuiH Hcnonb30BaHbi npn cocTaBneHHH cnenyioniHx AHa- rpaMM: Rovat Tpaifa A diagramm (ábra) sorszáma ÜHarpaMMa (JSfe cjmr.) függőleges tengely BepTHKajibHan ocb vízszintes tengely ropH30HTajibHan ocb I 1 a — c 7 1 b 8 — ír i a 12 — 14 1 c III. táblázat — Ta6 Altija III Izovonalas térkép feldolgozásának munkalapja PaöOHMfí 6ionAeTeHb oGpaGoTKH napx b h30jihhhhx A kisegítő egyenesek sorszáma NqNq BcnoMoraTe/ibHbix npnMbix Az izovonalközök hossza .,1” JáAHHa 0Tpe3K0B, 3aKJlK)MeHHbIX Me>KAy M30JIHHHBMH I 5 10 1 21 Szorzatok ripOM3BeAeHHB 1 10 0 | 3 | 7.5 -£tnl — ml m = T | Ilii ahol: 1 = a kimért szakaszok hossza, m = a szakaszok átlagértékei (a fejléc második számsora, m = a paraméter átlagértéke a kisegítő egyenes mentén. r a e : I = A-nHHa 0Tpe3K0B, m = cpeAHee 3HaqeHne napaMeTpa no OTpe3K3M (BTopoü paA nn([>p, m = cpeAHee 3HaqeHHe napaMeTpa no BcnoMoraTenbHbiM npnMbiM Megjegyzés: A fejléc felső számsorában az izovonalak értékeit tüntetjük fel. ripHMeqaHHe : BepxHHfi pna nnp OTBeqaeT 3HaqeHHHM h30ahhhü 132 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet 1 . A vastagságokat mindig a fúrások tengelye mentén mértük. 2. Az elferdült fúrásokban az adatokat a produktív fácies harántolása közepének vízszintes vetületére vonatkoztattuk. 3. Az izopachitok helyzetét a kapott pontok közötti lineáris interpolációval határoztuk meg az alábbi szabályok szerint: a ) közel derékszögű háló esetén csak a téglalapok vagy négyzetek oldalait inter- poláltuk; b ) szabálytalan háló esetén a lehetséges legkisebb oldalú háromszögek oldalvo- nalait interpoláltuk; c) a hálósűrűséget nem vettük tekintetbe s az egész területre egy térképet szer- kesztettünk felhasználva minden teljesértékű adatot. 4. Ha a fúrásban a produktív fáciest szelvényben kiszerkeszthető és térképen követhető törés harántolta, a következőképpen jártunk el: a) ha a produktív fácies szelvényében vető volt, az adatokat nem vettük tekin- tetbe; b) ha a produktív fácies feltolódás miatt ismétlődött: — ha egyik harántolás sem volt teljes, az adatokat nem vettük tekintetbe; — ha csak egy harántolás volt teljes, annak adatait vettük figyelembe; — ha mindkét harántolás teljes volt, a nagyobb vastagság-adatokat használtuk fel. 5. A kiszerkesztett izopachit-térképeket a produktív fácies fedőjének kibúvási vonalával és a szélső fúrásokat összekötő egyenes szakaszokkal határoltuk le. így minden térképet azonos harántolások alapján egyforma interpolálási szabályok szerint szerkesztettünk meg, ami lehetővé tette azok kvantitatív kiértékelését. E térképeken leginkább szembetűnő az ércmező nyugati szegélyén húzódó nagy vastagság-értékekkel jelzett ÉÉNy csapású sáv. Kevésbé világosan tűnnek ki az erre kb. harántirányú KÉK csapású sávok. A színek sávos eloszlása azt a gondolatot kelti, hogy a színváltozékonyság a produktív fácies síkjában anizotrop jellegű. Két sávrendszer léte arra mutathat, hogy két háromtengelyű változékonysági ellipszoid áthatásával van dolgunk, melyek hossztengelyei egybeesnek és függőlegesek, közepes és rövid tengelyeik viszont kb. 8o°-os szöget zárnak be. Ebből következik, hogy a színeloszlást valószínűleg két egymástól független tényező eredményezi, amelyek hatását külön kell tanulmányozni. E célból kidolgoztuk az összenyomott átlagparaméter- szelvények módszerét, amelynek lényege a következő: A térképre a tanulmányozott iránnyal párhuzamosan egyforma távolságra egy sor egyenest húztunk, amelyek mentén kimértük az izopachitokkal lehatárolt szakaszok hosszát. Az azonos izovonalak közé eső szakaszok összhosszát a III. táblázatban össze- sítettük, majd beszoroztuk a lehatároló izopachitok értékének számtani középértékével. Ha a szakasz mindkét végét ugyanaz az izovonal képezte, az átlagvastagságot az adott és a következő izopachit értékének számtani átlagaként határoztuk meg. Ha a lehatároló izovonal az egész területrészen a legnagyobb értékű volt, kiszámítottuk a rajta belül eső vastagságadatok számtani átlagát, majd a kapott „tetőérték” és az izopachit szám- tani közepét és ez utóbbit fogadtuk el a vizsgált szakasz átlagvastagságának. Az ilymó- don kapott szorzatok összegét osztottuk a szakaszok összhosszával, amelybe belevettük azokat is, amelyeken a vastagság nullával volt egyenlő. Megismételve a műveletet min- den egyes kisegítő egyenes mentén megkaptuk az azokra eső átlagvastagságokat is (III. táblázat). Az egyszerre feldolgozott térképeken a kisegítő egyenesek helyzete azonos volt, ami lehetővé tette a különböző paraméterek összehasonlítását. A III. táblázat adatait a IV. táblázat 1 — 7. oszlopában összesítettük, majd elvégeztük a 8 — 10. oszlop fejlécé- Bállá : Az uránér cesedés és a kőzetek színe 133 NyDNy KEK 2, ábra. Szín- és mc-görbék az első sávrendszerre merőleges irányban. Szerkesztette Bállá Z., 1965. Jelmagyarázat: 1. „Köztes-szürke” homokkő. 2. „Zöld” homokkő, 3. „Köztes-vörös” homokkő, 4. Produktivitás, 5. A kisegítő egyenesek teljes hossza uz. 2. JjHarpaMMbi pacnpeaeneHHa oKpacon nopon n npoAyxTHBHocTH BxpecT npocmpaHnn nepBoít chc- TeMbi nonocuacTocTH. CocrraBHn Bánná 3., 1965. YcnoBHue o5o3HaieHH»: 1. «npoMe>KyTon- Hbie cepbieo necnaHHXH, 2. «3eneHbie» necnaHHXH, 3. «npoMe>xyTOHHb!e xpacHbie» necqaHHXH, 4. ripoAyxTHBHOCTb 5. rionHan «nn Ha BcnoMoraTenbHbix npnMbix NyÜNy Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet 134 -4- fin Lü ' M . o ; S \M n N O '-5 ■ « _i5 i v t? _ aunn h ee npoAyKTHBHocTH BKpecT npocTupamm BTopoa cHCTeMbi nojiocMaTocTH. CocTaBHJi Bánná 3., 1965. YcnoBHbie o6o3HaueHHn: A) AOCOniOTHblH neTOBOÜ C0CT3B, B) npOAyKTHBHOCTb, C) OTHOCHTenbHblÜ UBeTOBOÜ COCTaB ; 1. «ripOMe>KyTOM- Hbie cepbie» necnam-iKM, 2. KyTOMHbie KpacHbiei) necnaHUKH, 4. nponyKTHBHocTb IV. táblázat — TaőAutfa IV. Tzo vonalas térképek feldolgozásának adatösszesítője CBOAHbiü SionneTenb oöpaöoTKH napT b h30ahhhhx A kisegítő egyenesek sorszáma Ei mc mpr inkv mkSz mz mkv mksz m2 ÍÖpr mpr Öipr BcnOMOra- Te/lbHblX Ei íüh ItlnK ülne nt3 npnMbix lllnp UlnK mnc 11Í3 mnp mnp ÍÖnp i 2 3 4 5 6 7 8 9 IO a h o 1: -i - a kisegítő egyenes teljes hossza, mc = a kisegítő egyenes átlag mc-je, iipr = a produktív tacies atlagvastagsaga a kisegítő egyenes mentén, fckv = a köztesvörös átlagvastagsága a kisegítő egyenes menten, /iksz = a köztesszürke átlagvastagsága a kisegítő egyenes "mentén, kz = a zöld nomokko atlagvastagsága a kisegítő egyenes mentén. r e no'nHaíI h-^HHa BcnoinoraTenbHbix npHMbix, mc = cpeAHee 3HaMeHHe mc no BcnOMOraTenbHbiM npnMbiM, mnp = cpeAHnn MomuocTb npoAyKTHBHOft (jiauHH no BcnOMoraTenbHOft npnMOfi, mnK = cpe- MouiHorTh nnT™P°Me>KyTOl|Hb,X KpacHbix necnaHHKOB no BcnOMoraTenbiiOH npnMoií, mnc = cpeana* iSHyPn™ZnblX Cepb,X neCMaHHK0B n° BcnoMorarenbHofl npHMOft, ma = cpeamm MomnocTb 3eMeHbix necqaHHKOB no BcnoMoraTejibHoft npnMoíí Megjegyze s: A táblázat különböző rovatainak adatait a tanulmányban szereplő következő diagramok szerkesztesenel használtuk fel: npn«eiaHne : AaHHbie Tex hah hhux rpaiji 6mah HcnoAb30BaHbi cocTaBnenHH CAegytouinx AnarpaMM: 136 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet Rovat rpa<}>a A diagram (ábra) sorszáma flHarpaMMa (bfs (f>Hr.) vízszintes tengely r0pH30HTa/Ib- Han ocb függőleges tengely BepTHKajibHan OCb I 2-5 2 2/5, 3/5 3 2/4, 3/4. 4/2, 5/2 4 4/1, 5/1 5- 7 2/1—3. 3/1—3. '4/r, 5/i 8—10 4/3. 5/3 ben jelzett műveleteket. Ezen adatok alapján szerkesztettük meg a vízszintes színelosz- lás görbéit ( 2- — 5. ábra). Ezek maximumai objektíven tükrözik a színeloszlás jellegeit. Térképen ezeknek a maximumoknak nagy vastagság-értékekkel jellemzett övék felelnek meg. Az ércesedés térbeli eloszlásának vizsgálata Az ércesedés tanulmányozásának alapjául a külszíni fúrások gammakarotázs- adatai szolgáltak. Az ércesedést legobjektívebben jellemző paraméter a lineáris fém- vagyon (mc), vagyis az ércharántolások vastagság- és átlagminőségadatainak szorzata, amely az adott harántolásban levő ipari hasznosításra alkalmas fém mennyiségével ará- nyos. Az ércesedés változékonyságának térbeli modelljéül ugyanolyan ellipszoid szol- gálhat, mint a színek esetében: a hossztengely függőleges, a két másik pedig vízszintes. Az ércesedés eloszlását függőleges irányban ugyanazzal a módszerrel tanulmányoztuk, amelyet a színek esetében is alkalmaztunk, azzal a különbséggel, hogy itt a fedőtől mért minden távolságra az odaeső ércharántolások mc-adatát írtuk ki, nem pedig a számukat, és azok összegét osztottuk a területrészen levő fúrások számával. Mivel a vizsgált területrészeken a fúrási háló sűrűsége egyenletes volt, a szerkesztett görbék (i.B ábra) területe arányos a területrész átlagos ipari fémvagyonával. Az ércesedés eloszlását vízszintes síkban az összes ipari ércharántolás lineáris fémvagyonának összegét ábrázoló mc-térkép alapján tanulmányoztuk. E térké- pen ugyancsak ÉÉNy és KÉK irányú sávok vannak; feldolgozását a III. táblázat sze- rint végeztük, s az eredményeket a IV. táblázat 3. oszlopában összesítettük. Ennek alap- ján szerkesztettük a fémvagyon-eloszlási görbéket (2/4, 3/4, 4/2, 5/2. ábra), amelyeken a maximumok ércdús sávoknak felelnek meg (6. ábra), s ezek csapásban szaggatottak is lehetnek. Az ércesedés és a kőzetek színe közötti kapcsolat A színszelvények és az mc-görbék összevetésével egy sor szembetűnő következ- tetés vonható le az ércmező felépítésével kapcsolatban. Az ércesedés szelvénybeli helyzete első megközelítésben általában rendszertelennek tűnik. A részletes kutatás során azonban már régebben sikerült kimu- tatni, hogy a legdúsabb és legkitartóbb érctestek a „köztesvörös” nyelvek és rétegek körül helyezkednek el (7. ábra). Az ércesedésnek a produktív fácies „köztesvörös” kép- Bállá : Az uránércesedés és a kőzetek színe 137 ződményeivel való kapcsolatát hűen illusztrálják a függőleges színszel vények és mc-gör- bék ( i . ábra) . Ezek segítségével meg lehet határozni, hogy a produktív fácies mely szint- jeiben található a legtöbb érc, az esetben is, ha a földtani szelvényekből ez világosan nem derül ki. 6. ábra. Az érces sávok elhelyezkedési vázlata. Szerkesztette Bállá Z., 1965. J elmagyarázat: 1. Elsőrendű érces sávok, 2. Másodrendű érces sávok, 3. Harmadrendű érces sávok; Megjegyzés: Az érces sávok tengelyvonalait a 2/4 és 3/4 ábra maximumain át húztuk meg a produktivitás-görbékre merőleges vízszintes irányban 0 uz. 6. CxeMa pacnono>KeHHH npoayKTHBHbix noncoB pygHoro nona. CocTaBHn Bánná 3., 1965. y c n o- BHbie o6o3HaneHHH: 1. nponyKTMBHbift nőne nepBoro nopa/jKa, 2. riponyKTHBHbiít nőne Bropor- nopnnKa, 3. ripoAyKTHBHbiíí nőne TpeTbero nopnAKa; npHMenaHne: Och npoAyKTHBHbix noncoB npo- BeAeHw nepea MaKCHMyMbi Ha kphbmx cjmr. 2/4 h 3/4 nepneHAHKynnpHo k HanpaBneHmo AHarpajwvt npo- AyKTHBHOCTH Ipari szempontból nagy jelentőségű a produktív fácies fekvőjének kérdése. A fedő általában jól lehatárolható mind a kőzetek színe, mind a karotázs-görbék alapján, az alsó határ azonban gyakran igen elmosódott. A fekvőt elvileg a következő három jelleg alapján lehet megvonni: 1 . A zöldhomokkő átmenete az uralkodó szürkébe : földtani fekvő. 2. A kőzetek gamma-hátterének állandósuló, megadott szint alá való csökkenése: geofizikai fekvő. 3. Az érctestek gyakoriságának lecsökkenése és paramétereik leromlása olyan szintre, mely alatt a művelés nem gazdaságos: ipari fekvő; megvonása gazdasági számítás alapján a fémvagyon szelvénybeli változását mutató diagramokból történhet. A földtani fekvőt csak abban az esetben lehet egyértelműen megvonni, ha a fekvő- összlet uralkodóan szürke kőzetekből áll. Gyakran találunk azonban a fekvőben tarka- homokkövet, nem ritkán zöld színű változatokkal. Ilyenkor általában csak a karotázs- adatokra lehet támaszkodni. 138 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet 7. ábra. A „köztes-vörös” szinfácies és az érctestek kapcsolata. Szerkesztette S z i t n y a i Gy., 1962—64 Jelmagyarázat: 1. Vörös szinfácies, 2. Zöld szinfácies, 3. Szürke szinfácies, 4. Érctest 0ue. 7. CB«3b Me>K,ay pacnpeneneHHeM pynHbix Tea n ncuiO/KeHHeM «npoMe>KyTOMHbix KpacHbixi) necMaHHKOB b pa3pe3e. CocTaBHji C h t h b h h flb, 1962 — 64. YcjioBHbie o6o3HaieHH«: 1. nopogbi KpacHoíí onpacKH, 2. nopogbi 3eaeHoü onpacKH, 3. nopogbi cepoü OKpacKH, 4. PyaHbie Teaa A geofizikai fekvőt az előzőnél gyakrabban lehet elfogadhatóan kijelölni. A fekvő- összletbe mélyített fúrásokban azonban több esetben lehetett tapasztalni szürke kőze- tekhez kötődő gamma- anomáliákat, ezért kétes esetekben a fekvőt olyan mélyen vonják meg, ahol már nem fordulnak elő ipari érctestek. Az ipari fekvőt nem célszerű egy-egy fúrásban kijelölni, azonban területrészen- ként ez szükséges lehet. Elengedhetetlen feltétele ennek az, hogy elegendő fúrás álljon rendelkezésünkre. A készletszámítási tömbökön belül ez a követelmény általában telje- sül, úgyhogy az ipari fekvőt gyakorlatilag mindenütt meg lehet vonni. Az egyik lelőhelyen a színösszetételi és mc-görbék (1. ábra) összehasonlításával megállapítható, hogy a vörös, zöld és szürke színek szelvényben különféleképpen visel- kednek és az ércesedésre nem egyformán hatnak. Minden diagramon a következő három öv jelölhető ki: 1. Felső-öv: a fedőtől a „köztesvörös” maximális gyakoriságáig. Erre az övre lefelé mint a szürke, mind a vörös kőzetek szerepének növekedése jellemző, itt találha- tók a legdúsabb érctestek. 2. Középső-öv: a „köztesvörös” maximumától annak eltűnéséig. Erre az övre a zöld szín állandó mennyisége jellemző, amely az ipari területrészeken 70%-ot tesz ki, a lelőhelytől Ny-ra 50 — 60%-ot, K-re viszont 80 — 90%-ot. Emellett a „köztesvörös” szerepe a „köztesszürke” javára lefelé csökken. Ehhez a övhöz kötődik a legnagyobb ipari fémvagyon. 3. Alsó-öv: a „köztesvörös” eltűnésétől a geofizikai fekvőig. Ebben az övben a zöld szín lefelé egyre gyorsabban szürkével lielyettesítődik. A görbék alsó részén fellépő erős ingadozás az adatok kis számával magyarázható (i.A ábra). A zöld szín maximu- mai a diagramok alsó részein minden bizonnyal statisztikus szórással vagy dokumentá- ciós lúbákkal magyarázhatók. Ebben az övben gyakorlatilag nincs ipari érc. Az ipari fémvagyon és a színek eloszlása között nincs egyenes korreláció. Az ér- cesedés a „köztesvörössel” áll a legszorosabb kapcsolatban. Bállá: Az uránércesedés és a kőzetek színe 139 További feladatként jöhet számításba annak kiderítése, mi határozza meg az övék közötti különbséget és mi e három öv genetikai értelme. A vázolt általános jellegek mellett az öt diagram alapján meghatározott irányú változás is kimutatható a földtani és geofizikai fekvő viszonyát illetően. Egy-egy terü- letrészen a produktív fáeies gamma-háttér alapján megállapítható átlag vastagságát az abszolút színeloszlás görbéjéről 50%-nál olvashatjuk le, mint legvalószínűbb értéket. A megfelelő relatív színeloszlási görbén meghatározhatjuk a zöld és szürke színű kőzetek NtjDNy KÉK 8. ábra. A geofizikai fekvő színösszetételének változása az egyik lelőhelyen. Szerkesztette Bállá Z., 1965. Jelölés, mint az 1 — 5. ábrán. Meg j egyzés:a betűk az 1 . ábra diagramjainak felelnek meg, amelye- ket az általuk jellemzett területrészek központjára vonatkoztattunk s az ábrán látható szelvény síkjába merőlegesen bevetitettiink ue. 8. H3MeHeHue nBeTOBoro cocTaBa nponyKTUBHoű (j|aLum Ha cpeAHeiw ypoBHe ee reo(j)H3HHecKOíí nosBbi Ha OflHOM H3 MecTopo>KAeHnfí. CoCTaBHn B a ji jt a 3., 1965. YcaoBubie o6o3HaMeHHH: KaK Ha (j)Hr. 1 ; n p h- MeuaHHe : 6yiue. 9. reojTonmecKHtt pa3pe3 DKpecT npocTHpaHHn 3anaflH0ÍÍ KpaeBofl nojiocbi Ha ceBepHOM Kpbuie aHTHKJTHHajiH. CocTaBH/i Bajina 3., 1965. ycjioBHbie o6o3HaweHMn: 1. flopoflbi KpacHoft OKpacKM, 2. riopoflbi 3ejieHofl OHpacKH, 3. nopoflbi cepofl OKpacKH Ballal Az uránércesedés és a kőzetek színe 141 2. Az ércesedés a „köztesvörös” homokkő kiékelődésétől valamivel nyugatabbra jelenik meg (2/3 és 2/4. ábra). A nyugati szegélysávban folytatódik a produktív fácies és a „zöld” homokkő vastagságának növekedése K-i irányban (4/1 és 9. ábra) . Ennek során a rétegsor középtáján egyre több „zöld” réteg „vörösödik ki”, s ezzel párhuzamosan foko- zatosan tűnik el a „köztesszürke”. Az ércesedés maximuma kb. egybeesik a „zöld” homok- kő legnagyobb vastagságával és a „köztesvörös” 30 — 40%-os viszonylagos mennyisé- gével /2/2, 2/4, 4/2 és 4/3. ábra/. Az öv K-i szélén mindhárom színű réteg vastagsága minimálisra csökken (2/1 — 3. ábra). A produktív fácies vastagságcsökkenésében a fősze- repet itt a „köztesvörös” majdnem teljes eltűnése játsza a „fedővörössel” való egye- sülés következtében (4/3 és 9. ábra). Ha ezt az övét a tőle Ny-raeső területtel együttesen Cd e 7 2 3 4 10. ábra. Vázlatos szelvény az egyik lelőhelyen keresztül. Szerkesztette Bállá Z., 1965. Jelmagya- rázat: 1. Fedő, 2. Rétegtani ugrás, 3. Geofizikai fekvő, 4. Földtani fekvő. Megjegyzés: A betűk az 1. ábra diagramjainak felelnek meg, mint a 8. ábrán 0uz. 10. CxeMaTHqecKHö pa3pe3 wepe3 o/jho H3 MecTopowAeHHö. CocTaBHJi Bánná 3., 1965. y m n o b- Hbie o6o3HaieHHd: 1. KpoBnn nponyKTHBHofí (JiauHH. 2. CrpaTHrpaijiHqecKHfl CKanoK. 3. TeocJ)H3H- necKan noMBa. 4. reonornnecKan no>ma. n p h m e 4 a h h e : öyKBaMH o6o3HaneHbi npóenuHH guarpaMM (})nr. 1., Kan Ha (J)nr. 8. vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a produktív fávies Ny-ról K-re egyre mélyebb rétegtani szintbe kerül, s az ércesedés a fedő felől benyúló és Ny felé kiékelődő „köztes- vörös” nyelv körül tömörül. 3. Az ércmező belső részén az egyes színek eloszlási görbéin, valamint az érces összlet vastagság- és produktivitás-szelvényein két szimmetrikus maximum látható, amelyek egy -egy övnek felelnek meg (2. és 4. ábra). A fémvagyon-eloszlási görbe alapján mindkét öv két-két különböző szélességű rész-sávra bontható: külsőre és belsőre az elvá- lasztó minimumon átvezethető szimmetria-tengelyhez viszonyítva. Nehéz minden egyes esetben megállapítani, hol nő a produktív fácies vastagsága a fekvő vagy a fedő rová- sára, azonban ismeretes, hogy a „fedő vörös” vastagsága Ny-ról K-re haladva növekszik. Emellett a produktív fácies fekvőjének rétegtani helyzete valószínűleg ingadozik, bár egészében véve feltehetően ugyanabban az irányban süllyed. Ennek ismeretében a földtani és geofizikai fekvő függőleges színeloszlási diagra- mok (1. ábra) alapján meghatározott helyzetének változását is értelmezhetjük (10. ábra). A geofizikai fekvő átlaghelyzete ezen a területrészen esetleg rétegtani szintet jelezhet, ami igen figyelemre méltó körülmény mind ipari, mind tudományos szempontból és beha- tóbb vizsgálatot igényel. Amásodik sávrendszer KÉK-i csapású. Az idetartozó övék jellemzé- sét az ércmező belső területének diagramjai alapján adjuk (3. és 5. ábra). A görbék összevetésekor feltűnik, hogy a színszelvényeken három maximum jelölhető ki, míg az ércesedésben öt jelentkezik. Az érces fácies legnagyobb vastagságát a szegélyövekben éri el (5/1. ábra), míg a „köztesvörös” relatív szerepe a központi övben 2 Földtani Közlöny 142 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet a legnagyobb (5/3. ábra). A szegélymaximumok szélessége viszonylag nagy, belső oldaluk lapos, a külső meredek. A központi öv ezzel szemben keskeny és viszonylag szimmetri- kus. A „köztesvörös” maximumait olyan területrészek választják el egymástól, amelye- ken annak átlagvastagsága egyenletesen kicsi (3/3. ábra). A „zöld” kőzetek relatív meny- nyisége a produktív fáciesen belül közel állandó, különösen az É-i szárnyon (60 — 70% ; 5/3. ábra). A szürke színű kőzetek arányának növekedése a vörös színűek csökkenését vonja maga után. Felkelti a figyelmet a maximumoknak a központihoz viszonyítva szimmetrikus helyzete mindegyik görbén, továbbá az a körülmény, hogy a központi maximumot leha- tároló minimumok egybeesnek az mc- és színgörbéken. Az előbbin és északi szegélyövet a szomszédostól elválasztó minimum mintha egy eredetileg egységes és formájában, vala- mint elhelyezkedésében a produktív fácies és még inkább a „zöld” homokkő vastagsága északi maximumának megfelelő anomáliát bonyolítana. A D-i szárnyon ugyanez tételez- hető fel, bár a görbék itt változékonyabbak, feltehetően az adatok kis száma miatt. Szükséges még kiemelnünk, hogy minden diagramon nagyobb abszolút értékeket mutatnak az É-i maximumok, ha azokat a velük szimmetrikus D-iekhez hasonlítjuk. A produktív fácies rétegtani helyzetének változásáról FÉNy — DDK irányban egyelőre nincsenek adataink, bár e görbék alapján azok feltételezhetők. IRODALOM — JlHTEPATyPA a h m e b, B. H. (1956): O MeTOAHKe H3yMeHna pBeTa ocanouHbix ropHbix riopofl. M3B. AH CCCP cep. reoji. JV« 7. — JJ a h q e b, B. M. (1958): 3HaqeHne KOJiHuecTBeHHoro onpeAeneHnn pBeTa nopoA npn H3yueHnn ocaAouHbix MecTopo>KAeHnft ypaHOBbix pyA. H3B. AH CCCP, cep. reoji. JV» 11. — — Kiss J. (1960): Az urán — króm — vanádium eloszlása és az epigén krómcsillám szerepe a mecseki permi összletben. Földt. Közi., 90. kötet, 1. füzet — Nagy E. (1959): A konglomerátum alatti vörös rétegcso- port. Földt. Int. Jelentése a Pécsi Uráncérbánya Vállalat részére végzett vizsgálatokról. Kézirat — Vin- cze J. (1962): Jelentés az Ásvány kőzet tani laboratórium 1961. évi munkájáról. Pécsi Uránércbánya Vállalat, Vegyi Dúsító Üzem. Kézirat — V i r á g h K. (1959): Zárójelentés a Mecseki uránérclelőhelyen 1955 — 58-ban elvégzett földtani kutatómunkákról. Kézirat — Virágh K. (1961): Az uránércesedés törvényszerűségeinek megismerésére irányuló vizsgálatok. Kézirat — Virágh. K (1962): A Mecseki lelőhely ércesedésének regionális eloszlása. Apostol T., Csák T., T i 1 1 J. és Virágh K. (1962) : Tanulmány a Mecseki uránérclelőhely mélyszíntjeinek kutatására és feltárására. II.c. Kézirat — Zenkov D.A. (1961) : Nyersanyaglelőhelyek kutatási módszertana. Oktatott szaktárgy a Moszkvai Földtani — Kutató Egyetemen. MayqeHHe cbh3h ypaHOBoro opygeHeHHH 3 OKpaCKOft BMemaromwx nopog BAJ1JIA 30JTTAH OpygeHeHiie b pacaviaTpuBaeMOM pygHOM noae npnypoueHO k apK030BbiM necqaHHicaivi npeHMymecTBeHHO 3ejieHoro ifBeTa, 3a;ieraK)mMM Ha nepexoge tojiih KpacHOUBeTHbix (cBepxy) ti cepopBeTHbix (cHH3y) nopofl BepxHenepMCKOro B03pacTa. B cocTaBe t. h. «npoAyKTHBHOH TOJimib, HBmnomeHCH na caMOM aejie reoxwvumeCKOH (JtanneH, Hapnay c 3eaeHbiMii npHHit- MaroT yuacTue h nopogbi KpacHon h cepoü OKpacoK, t. h. (inpoMOKyTouHbiex. B xoge npeABapiiTeabHOH pa3BeflKH pygHoro nonn CTano B03M0>KHbiM npoBecnt kojih- MecTBeHHoe uccjieflOBaHue cbh3 opygeHeHHH c OKpacKon BMeinaiomen tojhhh b MacmTaőax pyAHoro nojin, Hcnonb3yH MaccoByro AOKyMeHTanwo pa3BeflOHHbix ckb3>khh. Ha 6a3e npea- CTaBJieHHH 06 3JlJlHnC011Ae H3MeHHMB0CTH Mbl npHLUJIH K BblBOfly 0 UeJieC00Ópa3H0CTH pa3- AejibHoro H3yqeHHH pacnpefleneHMH napaMeTpoB cjiohctoh tojhi;h no BepniKajiH h b naane. rí pH McaiegoBaHUH 3aK0H0MepH0CTen pacnpeAeneHim onpacoK h opygeHeHiiH no moup hocth h3mh őbuia pa3paőoTaHa MerojHKa cnpeccoBaHHbix kojiohok őypo- BblX CKBaHCHH. Bee K0J10HKH Ha H3yteHH0IW MeCTOpO>KAeHHH COnOCTaBJlHJlHCb Ha ypOBHe KpoBjnt npoflyKTHBHOH tojuhh, 3aTeM no (jiopivte Taőjnm 1—2 onpeAejnuicn ubctoboh cocTaB n npogyKTUBHOCTb Ha xa>KAOM paccTOHHHH ot KpoBJiH. Bee nepeceneHHH orpaHunnBajmcb Bállá: Az uránércesedés és a kőzetek színe 143 CHH3y no reo(})n3HnecKOH noHBe, onpeflejmeMoií no aaHHbiM raMMa-KapoTawa. Bee KpHBbie OAHOTHnHbl H KpaCHOpeHHBO AOKa3bIBaiOT CBA3b OpyAeHeHHH C cnpOMOKyTOHHblMH KpaCHbIMHO neCHaHHKaMH, xoth oHa He MoweT öbiTb onncaHa KaKOíí-HH6yAb MaTeMamnecKon (JiopMynoH. CpeAHee nonoweHne reo(j)H3HMecKOH noMBbi mo>kho onpeAemiTb no KpuBbiM aöconioT- Horo UBeTOBoro cocTaBa npn 50%. nonoweHHe reonornnecKOH noMBbi ycTaHaBAHBaeTcn no KpnBbiM OTHoenTeAbHoro UBeToro cocTaBa npn 100% cepbix necnaHHKOB. HaKOHeu, npoMbiin- AeHHan nonBa onpeAenneTcn no kphbmm npoAyKTHBHoe™ (mc). npn n3yMeHHH 3aK0H0MepH0CTeíí pacnpeAeneHun oiKyTOHHbix iKyTOMHbix cepbix» necnaHHKOB, a Taxwe KapTa npoAyKTHBHOcm b h30ahhhhx mc (MeTponpopeHTa), cocTaBJieHHbie aah Bee nnomaAH pyAHoro no ah b OAHHaKOBbix KOHTypax u npn oahom n tóm we MeTOAe ahhcííhoh HHTepnonnunii. Ha Bcex xapTax HaMenaioTCA ABe chc- TeMbi noAOCMaTocTn: nepBan — CC3 HanpaBneHHH n BTopan — BCB HanpaBneHHH. JXnn pa3AeAbHoro H3yMeHnn 3aK0H0MepH0CTeíi OKpacxn n opyAeHeHHH no 3thm AByM HanpaBJieHiinM h3mh öbina pa3paöoTaHa MeTOAiixa npoijnuieií cnpeccoBaHHbix cpeAHiix n a p a m e t p ob. Ha oOpaöaTbiBaeMyio KapTy HaHOCHTCH cepun napannenbHbix H3ynaeM0My HanpaBAeHHio npnMbix, otctohiahx Apyr ot Apyra Ha paBHbie paccTOAHun. no 3thm npnMbiM H3MepnioTcn aakhm orpe3KOB, OTceneHHbix h30ahhhhmh. CyMMapHaa AnHHa 0Tpe3K0B, 3aKnio- neHHbix MewAy OAHOHMeHeHHbiMH h30ahhhhmh, no Kpa>KAon npnMoíí BbinucbiBaeTcn b raönuny 3., 3aTeM oöpaOaTbiBaeTCH no (j)opMe Taönnu 3—4. no pe3ynbTaTaM CTponTcn KpHBbie ubcto- Boro cocTaBa h npoAyKTHBHOCTn (<})Hr. 2—5), MaKCHMyMbi Koropbix eooTBeTCTByioT b nnaHe nonocaM noBbimeHHbix 3HaneHHH Toro hah hhoto napaMeTpa (<})Hr. 6.). ConOCTaBAHH KpHBbie no CHCTeMaM nOAOCMaTOCTH, MOWHO OÖHapy>KHTb MeTKyiO CBH3b MewAy pacnpeAeneHHeM OKpacKH nopoA h opyACHeHneM, KOTopan, oah3ko. He noAAaeTCH onHcaHHio b BHAe MaTeMaTHnecKHx (JiopMyn. noAyneHHbie aMniipunecKHe 3aKOHOMepHOcra MoryT öbiTb ycneuiHOÍí ncnoAb30BaHbi npn onpeAeneHHii AanbHenmero HanpaBneHHH pa3BeAOMHbix paöOT. 2* A FENYŐFŐI, ISZKASZENTGYÖRGYI ÉS HALIMBA-SZŐCI BAUXIT NYOMELEM-GEOKÉMIAI LEÍRÁSA ÉS ÖSSZEHASONLÍTÁSA IFJ. DR. DUDICH ENDRE* és SIKEÓSI EAJOSNÉ (14. ábrával 6 táblázattal) Összefoglalás: a szerzők 1964-ben a fenyőfői, 1965-ben az iszkaszentgyörgyi, majd 1966-ban a halimba — szőci bauxitelőfordulás jellemző főalkotóinak, iparilag káros szennye- zőinek és fontosabb nyomelemeinek geokémiai statisztikai és részben korrelációs vizsgálatát végezték el. (Al, Si,’ Fe, Ti, Ca, Mg, P, S, V, Ga, Zr, Be, Th, Cr, Mn, Sr, Nb, Mo, B, F.) A nagyobbszámú (lelőhelyenként hetvennél több) elemzés alapján vizsgálható alkotókat geokémiai csoportokba foglalták és viselkedésüket az ionpotenciálok segítségével értel- mezték. A fenyőfői és iszkaszentgyörgyi bauxitra vonatkozólag megvizsgálták a szerzők a függőleges eloszlási viszonyokat is. Szövegben és táblázatokon ismertetik az egyes előfordulások geokémiai sajátosságait, közös vonásait, továbbá kísérletet tesznek a hazai és külföldi irodalmi adatok egybevetésével geokémiai általános következtetésekre is. A Bauxitkutató Vállalat geológusai 1962 — 1963 folyamán összegyűjtötték és jelentésben értékelték a magyarországi bauxittelepek ritkaelem-adatait. Az elemzések nagyrészét az Ajkai Timföldgyár, a Veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet, a budapesti és a veszprémi Műszaki Egyetem, valamint a Fémipari Kutató Intézet laboratóriuma készítette. Vizsgálatszámban és módszertanilag egyaránt 1955-től kezd- ve egyre nagyobb jelentőségűvé vált a Fémipari Kutató Intézet gondozásában készülő országos komplex bauxitkataszter. Ez többek között nedvesanalitikai és szín- képelemzési vizsgálatokat foglal magában, tervszerűen kiválasztott, nagyobb tömegű, jellemző típusú bauxitot képviselő, részben bányaművelésből, nagyrészt pedig kutató- fúrásokból összeállított keverékmintákon. Az 1963-as jelentést követően, az említett jelentésben foglalt szempontokból kiin- dulva, megkezdtük az egyes bauxi telőfordulások részletes feldolgozását. Az adatokat újabb, fúrásszelvényben vett minták vizsgálatával és sugárzóanyag-meghatározásokkal egészítettük ki. (Az utóbbiakat a Mecseki Ércbánya Vállalat kővágószőllősi laborató- riuma végezte.) A feldolgozás sorrendjét a Bauxitkutató Vállalat által készített földtani kutatási zárójelentések egymásutánja szabta meg. 1964- ben összesítettük a fenyőfői adatokat.** 1965- ben Siklósi Lajosné és Horváth István vegyészmérnök feldolgoz- ták az iszkaszentgyörgyi bauxitelőfordulás adatait. 1966- ban a Bauxitkutató Vállalat Központi Anyagvizsgáló Laboratóriumában a műszeres részleg kollektívája (Siklósi Lajosné, Horváth István, dr. S e 1 é n y i * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1966 szept. 6-án Balatonalmádiban tartott Bauxit- öldtani Vándorgyűlésen. ** Előadta Veszprémben, 1965. nov. 25-én a Magyarhon Földtani Társulat Középdunántúli Csoport- jának előadóülésén Siklósi Eajosné. Dr. Magyarosy István kandidátus társszerzőségével sajtó alatt a FÉMKUT közleményeinek VIII. kötetében (1966) D u d i c h — Siklósiné : Bauxit nyomelem-összehasonlítások 145 Antalné, B üttel Elza) összefoglalta a Halimba — szőci bauxitelőfordulás adatait. A feldolgozás metodikai alapja dr. B árdossy György statisztikai módszere volt, amelyet a magyar bauxit főalkotóiról írt geokémiai monográfiájában alkalmazott. Munkánk tehát szorosan kapcsolódik az övéhez. Rajta és iparági vezetőinken kívül dr. Vince I., A MTA Alkalmazott Matematikai Intézetek professzora volt segítségünkre tanácsaival. Mindnyájuknak köszönetünket fejezzük ki. 0 0,02 0,01 0,06 0,08 0.10 0,20 040 0,60 0.80 10 4,0 V.MnO, x. ábra. Gyakorisági görbék. Jelmagyarázat: i. Iszkaszentgyörgy, 2. Fenyőfő, 3. Halimba Fig. 1. Hystogrammes. tégende: 1. Iszkaszentgyörgy, 2. Fenyőfő, 3. Halimba Mindhárom előfordulásról elkészítettük az alapadatok táblázatát, majd azt statisz- tikai táblázattá dolgoztuk fel (I. és II. táblázat). Ezek (irodalmi összehasonlító adatokon kívül) a következőket tartalmazzák (az I. táblázat elemi, a II. oxidos formára számolva): a koncentrációk szélsőértékei (minimum — maximum) , egyszerű médián, modus, négyze- tes középeltérés (szórásnégyzet), szórás (standard deviáció), relatív %-os eltérés, dúsulási faktor. Megszerkesztettük a vizsgált alkotók koncentráció-gyakorisági görbéit (hisztog- ramjait) és összeggörbéit. Az előbbieket közöljük, kivéve a kevés adatból szerkesztette- ket (1. ábra). Kétalkotós korrelációs táblázatokat, diagramokat szerkesztettünk (2. — 12. ábra) és a jellemző szakaszokra kiszámítottuk a korrelációs együtthatót, mint a kapcsolat számszerű jellemzőjét (IV. táblázat). A korrelációk vizsgálata végett a főalkotókat is tekintetbe kellett vennünk. így összesen 20 elemmel foglalkoztunk. Ezek a következők: a négy fő alkotó: Al, Si, Fe, Ti (két litofil, egy szidero- és egy könnyű pegmatofil elem) ; a négy fő szennyező: Ca, Mg, S, P 146 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet (két karbonátképhő litofil alkáli földfém és két szedimentofil komplex anionalkotó); hat részletesen vizsgált nyomelem (a csökkenő átlagkoncentrációk sorrendjében) : V, Zr, Cr, Th, Ga, Be (négy pegmatofil, egy oxikalkofil, egy litofil), hat kevésbé részlete- sen vizsgált nyomelem (hasonló sorrendben): Mn, F, Sr, B, Ni Mo (három pegmatofil, két szedimentofil, egy litofil). Ezeket feltüntettük az ionpotenciáldiagramon (14. ábra). Si02% AI200/SiO2 2. ábra. Al203/Si02 korrelációs diagram. Jelmagyarázat: F = Fenyőfő, I = Iszkaszentgyörgy, H — Sz = Halimba— Szőc Fig. 2. Al203/Si0, diagrammé corrélatif. kégende: F = Fenyőfő, I = Iszkaszentgyörgy, H— Sz =, Halimba — Szőc TiO/X A/203/Ti02 Al203 % 3. ábra. Al20s/Ti02 korrelációs diagram. Jelmagyarázat: F = Fenyőfő, I = Iszkaszentgyörgy, H — Sz = Halimba — Szőc Fig. 3. A1 20,,/Ti02 diagrammé corrélatif. tégende: F = Fenyőfő, I = Iszkaszentgyörgy, H — Sz =, Halimba— Szőc Dudich — Siklósiné : Bauxit nyomelem-összehasonlítások 147 4. ábra. Al,0,/Fc,0, korrelációs diagram. Jelmagyarázat: F = Fenyőfő, I = Iszkaszentgyörgy, H— Sz = Halimba — Szőc Fig. 4. A1 .03/Fe20j diagrammé corrélatif. Lége n d c: F = Fenyőfő, I = Iszkaszentgyörgy, H — Sz =, Halimba — Szőc GQ2O3 / GO2O4 5. ábra. Al203/Ga,0s korrelációs diagram. Jelmagyarázat: F = Fenyőfő, I = Iszkaszentgyörgy, H — Sz = Halimba — Szőc Fig. 5. A1 .Oj/Ga.Oj diagrammé corrélatif. Légen de: F = Fenyőfő, I = Iszakszentgyörgy, H— Sz =, Halimba — Szőc 148 Földtani Közlöny, XCVII. kötet , 2. füzet 6. ábra. Al.Oj/V.O, korrelációs diagram. Jelmagyarázat: F = Fenyőfő, I = Iszkaszent györgy, H — Sz = Halimba — Szőc Fig. 6. AUOj/VjOs diagrammé corrélatif. LéSende: F = Fe- nyőfő, I = Iszkaszentgyörgy, H — Sz = Halimba— Szőc Thg/t H-Sz Al 2 0$ 1 Th BeO% Al203 /0e0 is. ábra. Al.Oj/BeO korrelációs diagram. Jelmagyarázat: I = Iszkaszent györgy, H — S = Halimba— Szőc Fig. 8. Al.Oj/BeO diagrammé corrélatif. kégende: I = Iszkaszentgyörgy, H— Sz = Ha- limba—Szőc D u d i c h — Siklósiné : Bauxit nyomelem-összehasonlítások 149 BeO% Ti02lBe0 Ti 02% Fe203/Ti02 g.'ábra. Ti02/Be0 korrelációs diagram. Jelmagyarázat: I = Iszka- szentgyörgy H — Sz = Halimba— Szöc Fig. g. Ti02/BeO diagrammé corré- latif. kégende: 1 = Iszkaszent- györgy, H — Sz = Halimba — Szőc 10. ábra. Fe303/Ti03 korrelációs diagram. Jelma- gyarázat: F = Fenyőfő, I = Iszkaszentgyörgy, H — Sz = Halimba — Szőc Fig. 10. Fe 203/Ti0 2 diagrammé corrélatif. I, é g e n- d e: F = Fenyőfő, X = Iszkaszentgyörgy, H — Sz = Halimba — Szőc Fe203jGa203 11. ábra. Fe203/Ga203 korrelációs diagram. Jelmagya- rázat: F = Fenyőfő, I = Iszkaszentgyörgy, H — Sz = Halimba — Szőc Fig. 11. Fe303/Ga203 diagrammé corrélatif. Hegen de: F = Fenyőfő, I = Iszakszentgyörgy, H — Sz = Halimba — Szőc Ga203% Ti02lGa203 12. ábra. Ti02/Ga303 korrelációs dia- gram. Jelmagyarázat: F = Fenyőfő, I = IszkaszentgyörgyH — Sz = Halimba — Szőc Fig. if. Ti02/Ga203 diagrammé cor- rélatif. Hégende: F Fenyőfő, I = Iszkaszentgyörgy, H — Sz = Halimba — Szőc 150 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet 1. Az elemek gyakoris ág a A földkéregbeli gyakoriságot illetően Szádeczk y — K ardoss E., a karszt- bauxitok átlagára vonatkozólag S c h r o 1 1 , E. adatait vettük alapul (I. táblázat). A dúsulást a Markokhoz képest a III. táblázat is tartalmazza, a csökkenő dúsulások sorrendjében. Feltűnő, hogy a 16 dúsuló elem közül 8 pegmatofil, 3 szedimentofil; a 4 ritkuló elem közül viszont 3 litofil. A karsztbauxitok nyomelemeiről rendelkezésünkre álló irodalmi adatokhoz képest ,, rekord-koncentrációt” észleltünk a Th, Be, Sr, Mn, Mo és B esetében. A V és Nb általunk észlelt átlaga jelentősen meghaladja a karsztbauxitok átlagát, viszont elmarad (főleg a jugoszláv karsztbauxitokhoz képest) a Cr. A mindhárom előfordulásnál jelentkező Th-dúsulás vegyelemzési adatait radio- méteres analízissel ellenőriztük (ugyancsak a M. É. V.-nél). Sugárzóanyagként még U, Ra és feltűnően sok Krad volt kimutatható. Iszkaszentgyörgyön pozitív eltérést mutat a másik két lelőhelyhez képest a Ti, V, Be, Sr, P, F, Nb, Mo és kissé a Zr. Ez ősföldrajzilag jól értelmezhető a Velencei-hegység rutil-, berill-, turmalin-, apatit-, fluorit-, molibdenit- és cirkontartalmú savanyú magmás és telérkőzeteinek lepusz- tulásából való (részleges) anyagszármaztatással. A V vas-, a Nb titánásványokban lehet rejtve. Származását tekintve és ásványtanilag is problematikus a Sr-maximum, amely nem kapcsolódik Iszkaszentgyörgyön Ca-dúsuláshoz (ellentétben a Halimbán Szőchöz képest mutatkozó helyi meximummal). Vörös I. (1958) az iszkaszentgyörgyi bauxitból az itt tárgyaltakon kívül még (a csökkenő gyakoriság sorrendjében) Ni, Cu, Li, Pb, Co, Zn, Ge jelenlétét mutatta ki. A Pb-tartahnat a szabadbattyáni ólomérc lepusztulásával hozta kapcsolatba. Szerinte a Ni és Co bázisos magmatitból eredő anyaghozzájárulásra utal; Ge-ot pedig a Si rejti. Fenyőfő bauxitja nagy Mn-tartalmával tűnik ki. Ez valószínűleg Eplény felől való anyagszállítással magyarázható. Érdekes, hogy Halimbán Úrkút közelsége ellenére sem észleltünk hasonlót, Föltehető, hogy a bauxitalapanyag lerakódásakor Halimba felé Úrkút környékéről nem volt meg az anyagszállítás térszíni lehetősége. A viszonylag legnagyobb Ga-tartalom is Msebb a régebbi magyar irodalomban található átlagadatoknál. A kitermelt Ga-ból egyébként Cr és Mo mellett Ni-t, Pb-ot és Sb-ot is mutattak M. 2. Eloszlási típusok A gyakorisági eloszlási görbék (1. ábra) több típusba sorolhatók. Szabályos egyrnaxiniumosak : Al, Ti, Th, részben a V; Iszkaszentgyörgy kivételé- vel a Be. Elhúzódó egymaximumosak : Fenyőfőt kivéve a Fe, részben a V, és Iszkaszent- györgy kivételével a P. Kétmaximumosak : Cr, Fenyőfőn a Fe, Ga és a Zr. Iszkaszentgyörgyön a P, F és Be. Több kismaximumos a Si, Fenyőfő kivételével a Ga és Zr is. Szabálytalan a szeny- nyező Ca, Mg és S eloszlása. A triász fekvő-dolomitból és az eocén fedő-mészkőből szár- mazó szennyezésnek megfelelően a Ca és Mg több főmaximumos, több nagyságrendre széthúzódó. Szelvénybeli eloszlása is ennek megfelelő. A kén eloszlása Fenyőfőn, ahol „kénesbauxit” nincs, aránylag a legszabályosabb a három előfordulás közül. Igen nagy koncentrációkat mutat viszont Iszkaszentgyörgyön és Halimba — Cseresen a kénes- bauxitban, melynek geokémiai problematikájával másutt foglalkoztunk (D u d i c h E-, 1965). A kénesbauxit nyomelemtársulása külön, még folyamatban levő vizsgálatsorozat tárgyát képezi. Geokémiai összehasonlító táblázat /, táblásat — Tableau I Tablcau comparatif géochimiquc N*(Z) g/t = = ppm Karakter (Szádcczky) Ionrádiusz A (Alirens) Ionpotcnciól + Karsztbauxit, átlag (tnoycn)*4 Átlag — Moyen Dűsulási faktor a klarkhoz képest Factcur d'cnrichisse- Minimum-maximum értékek kar&ztbauxitokra Minima ct maxima pour les bauxites karstiqucs d'aprés • Minimum Maximum Fenyőfő Iszka- szentgyorgy Halimba — Szöc Bcncslavskij Schroll Szádcczky Fenyőfő szentgyórgy Halimba - Szóé Fenyőfő Iszka- szeutgyórgy Halimba - Szőc Be 4 . 6 litofil Be*4 0,35 (0,34) 5,88 1,0 • 10* 5,4 ■ io* 1,8 - 10* 6,4 • 10* 1-3 1,0 • 10* — 1,0 IO* 3,0 - io-' — 1,9 • IO* »,8 to' — 3,6 ■ 10* 3,6 • 10* 7.2 • 10 2.9 • 10* 3,6 • 10* 2 2 • 10* B 5 3 szcdimcntofil B** 0.23 (0,20) 15.00 7,6 10* u. é. 7.4 ' 10* 7.4 ’ io* 2,4 5,0 • IO4— 1,0 • io« 1,0 • 10.-2.0 - 10* 0- 3,0 - 10' n. é. 5.9 • 10* 6,2 IO* n. é. 3,7 to* 2,8 10* FF 9 270 szcdimcntofil F- 1,33 (o,75) n. é. 11. é. 2,2 IO* ~I2 3.4 io* 6,0 - io* 3.3 io' 1.5 ' io* 5.7 io* 6.4 io' Mg 12 21,000 litofil Mg* * 0,66 (0,78) 2.56 8.4 • io* n. é. 11. é. < 1 6,0 ■ 10' 6,0 • IO* n. é. 8.4 • IO* 6,0 • io* n. é. A1 13 88,000 litofil -oxifil Al,+ 0,51 (o,£f 5,26 2,6 • 10* 2.4 io* 2,5 10* 1,6 - IO* 3.9 10* 3,3 ' »o* Si 14 276,000 litofil Si* ♦ 0.42 (0,39) -10,00 5.1 io* 5.1 io* 3.5 ' io* < ‘ 4.2 ■ 10* 4.4 - to* 1,8 • IO* 1.3 ' «o* P i5 Soo szcdimcntofil P'* 0,35 14.29 1.2 io> 1.0 io* 9,2 IO* *,0-2,4 1,5 ■ ic* i.3 • io* 8,7 • 10* 3.8 • io* 3.4 ' io* 3.9 • io* S 16 500 szcdimcntofil »* 0,30 (0,34) 0.6 • 10* n. é. n. é. ~ 1 4.0 • IO* 8,0 • IO* 11. é. 4.4 ■ 10' n. é. Ca 20 36 003 litofil Ca* * 0,99 (1,06) 1,80 2,7 • 10* u. é. < 1 7.* - io* 7,» • to* n. é. 2.1 10* 1.8 • io* n. é. Ti 22 6000 könnyű pcgmatofil Ti1* 0,76 Ti* *o,68 1.351 6, *5 1.3 ' io* 1,9 10* 1.3 10* 2.0 -3,2 4.8 10* 3,0 ■ 10* 1,8 • IO* 2,1 • io* 2.0 • io* *.3 - io* V 23 150 könnyű pcgmatofil V** o,74 V*4 0,63 V** 0,59 4,62; 6.34; 12,50 2.2 lO* 4.9 ' io* 6.7 - IO* 6,2 • IO* 3-5 3,o ■ io*— 8,o • 10* 3,0 - 10' — 8,0 • 10* 5.6 • 10* 7.3 • io' 1,2 ' IO* 1,6 • io* Cr 24 200 könnyű pcgmatofil Cr*+ 0,63 (0,64) 4,7° 6.9 10* 2.5 io* 2,7 10* 3.2 • 10* 1.3- 1,6 l.o ■ io'— 5,0 ■ 10* <3,0 - 10'— 3,2 IO* 6.8 - 10* 4.5 ' 10* 6,2 - IO* 8,0 ■ IO* 900 könnyű pcgmatofil Mn** 0,80 Mn'» 0,66 Mn‘ ♦ 0,60 *.*<; 4.34; 7,69 2,7 ■ 10* 1.4 • 10* 1.3 • io* «, 5-3,i 4.0 • 10'— 3,0 • io* 8,8 io* 6,3 • 10* 5.7 ' «0* 5.3 ' io* 3.4 ' 10* 9.3 • io* Fc 26 51 000 szlderofil Fe'4 0,74 Fc** 0,64 (0,67) 2.41; 4.48 l.l 10* i,3 10* 1,6 • IO* 2,3 — 2,8 4.5 ■ IO* 6,0 ■ 10* 3.4 ■ 10' Ga 31 *5 osikalkofil-szulfofil Ga*4 0,62 4.84 5.3 lo* 4.1 ■ io* 3.6 • io* 4,0 • 10* 2, 5-3, 7 8,4 • 10' <3,0 • 10'— 1,7 - IO* 5.0 io'— 2,0 - 10* 6.3 • io4 6.3 • io* 6.3 • «o* 5,7 io* 8.2 • 10* 1.8 - 10* Sr 38 400 litofil Sr*4 i.i* (1.27) «,57 z.o io* n. é. 2.7 • io*(!) 3.4 ' io* <1-6,8 —3,0 - IO* <1,0 • ío'-a.s lo* n. é. 1.3 • io* i.7 ' «o‘ 0. é. 3,5 • 10’ 1.7 ’ «o* Zr 40 200 nehéz pegmatofil Zr44 0,74 (0,87) 4.60 5,7 io* 3.9 ' 10* 3,4 ' io* 3.4 • «o* 1, 7-2.0 2,0 • IO* — 3,0 10* 1.0 • lo* 3,2 IO* 5.0 io’ — 9,0 IO* 1,4 io* 7.0 • io* 7.0 ■ to* 7.0 • io* 1.8 • io' 6,2 • 10' Nb 41 10 nehéz pcgmatofil Nb*4 0,71 Nb*4 0.69 40; 7.25 9,2 10* 3.5 io* 7.7 • «o* 4,9 ' i°' 7.0-15.6 ~S,0 • 10' <1,0 • I0‘- 1,2 • IO* 1,7 ' «o* 7,0 • IO* 1.7 ' «o* 5.9 ■ io* Mo 42 2 nehéz pcgmatofil Mo*4 0,70 (0,68) Mo*4 0,62 5,88 1,7 • io* n. é. 3,2 10* 1.9 ' io* 6,0-10,6 1.0 • io'-3,o • 10* <3.0 • 10 -'-8,5 IO* 3.0 io* — 1,5 10* n. é. 5.3 ’ io* 3.3 ’ *o* u. é. 6,3 - IO* Th 90 8 nehéz pcgmatofil Th*4 1,02 (1,10) 3.64 4.5 ' *0* 5.0 • 10* 4,4 • 10* ~100 1 8,0 • 10-*— 1,3*10’ 3.0-10* 3.7 • 10' 3,2 • 10* 6,8 • io* 6.3 ■ 10* 6,3 • 10* Magyarázat: n. é. nincs értékelve N o t e: n’est pás évalué D u d i c h — Siklósiné : Bauxit nyomelem-összehasonlítások 151 Statisztikai adatok Données statistiques a) Fenyőfő, b) Iszkaszentgyörgy, c) Halimba II. táblázat — Tableau II. Alkotó Com- ponent Minimum Min. Maximum Max. Max/Min Max/Min Egyszerű számtani átlag Moyen arithrn. Szórás- négyzet Disper- sion Közép- eltérés Stand. deviation Rel. % eltérés Rel. % dev. Elem- zés- szám Nom- bre d’ana- lyses a) 29,8 73,2 2,46 49,2 69,7 8,3 n. é. 85 ai2o3 % b) 32, 0 60,6 1,83 45,o 29,8 5,4 10,8 122 c) 21,2 63,7 3,oo 48,1 50,5 7,i 14,8 125 a) 0,90 38,7 43,00 ii,3 75,i 8,7 n. é. 85 SiO , % b) 0,95 22,4 23,54 I 1,2 19,1 4,4 58,0 122 c) 0,30 28,3 76,81 7,7 49,8 7,o 91 ,6 125 a) 3,80 48,0 12,60 17,0 40,0 6,3 n. é. 85 Fe.03% b) 6,38 33,8 5,30 17,5 14,2 3,8 20,7 122 c) 8,62 32,0 3,7i 23,1 18,5 4,3 18,6 125 a) 0,8 3,5 4,38 2,15 o,44 0,66 n. é. 85 tío2 % b) 0,5 3,3 6,58 3,21 o,37 0,61 25,3 122 c) 0,3 3,8 12,67 2,20 0,48 0,69 32,8 125 a) 0,04 0,14 3,50 0,09 0,003 0,056 n. é. 85 v2o3 % b) 0,01 0,22 22,2 0,12 0,003 0,058 51,8 122 c) 0,02 0,29 14,5 0,11 0,002 0,045 36,2 105 a) 100 660 6,6 368 n. é. 11. é. n. é. 13 Cr203 g/t b) 20 900 45,o 397 n. é. n. é. n. é. 73 o) 20 1300 65,0 475 68208 261 58,5 97 a) 1400 8400 6,0 4290 n. é. n. é. n. é. 23 MnO. g/t b) 100 53000 530,0 2160 n. é. n. é. n. é. 81 c) 90 14600 162,2 2120 8097749 2845 155,5 99 a) 200 IOOO 5,0 550 42910 205 37,0 85 Zr03g/t b) 100 2500 25,0 490 29704 172 38,6 93 c) 100 890 8,9 466 43269 208 45,2 74 a) 10 90 9,0 57 381,6 19,5 34,0 85 Ga203 g/t b) 10 130 13,0 50 468,0 21,6 55,5 85 c) 10 280 28,0 54 2314,7 48,1 87,4 74 a) 10 80 8,0 15 11. é. n. é. n. é. 85 BeO g/t b) 6 IOO 16,7 50 467 21,6 74,5 85 c) 2 60 30,0 17,9 115 10,8 62,9 74 a) 30 68 2,27 45 72 8,5 19,4 72 Th g/t b) 3 7 63 1,70 50 48 6,9 14,4 48 c) 32 63 1,97 44 61 7,8 18,6 19 pao5g/t a) 340 8800 25,8 2700 159 b) 30 7700 256,6 2440 99 c) 200 9000 45,0 2130 197 a) IOO I 1400 1 14,0 1500 159 so3 g/t b) 200 319600 1598,8 n. é. 91 c) n. é. n.' é. n. é. n. é. — a) 340 1500 4,4 n. é. 13 F g/t b) 500 5700 11,4 n. é. 55 c) 330 6400 19,4 2160 51 a) IOO 22860 286,0 3800 159 CaO g/t b) IOO 25200 252,0 96 c) — — — a) IOO 14200 142,0 1400 159 MgO g/t b) IOO 10000 100,0 93 c) — — — a) — — — — SrO g/t b) 1500 4100 2,73 3200 47 c) 20 2000 100,0 380 6 152 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet Alkotó Com- posants Minimum Min. Maximum Max. Max/Min Max/Min Egyszerű számtani átlag Moyen arithm. Szórás- négyzet Disper- sion Közép- eltérés Stand. deviation Rel. % eltérés Rel. % dev. Elem- zés szám Nom- bre d’ana- lyses a) _ _ _ B.Os g/t b) 190 280 1,48 240 42 c) 20 900 45,0 240 6 a) 5° 170 3,4 100 5 NbtO,g/t b) 200 300 1,5 220 6 c) 50 600 6,0 140 29 a) — — — — — M0O3 g/t b) 8 94 n,7 48 42 c) 5 80 16,0 27,5 6 Magyarázat: nincs értékelve n. é. N o t e: n’est pás évalué Dúsulási sorrend a Clark- értékekhez képest Ordre d’enrichissements en relation aux Clark III. táblázat — T ableau III, Th ~IOO nehéz pegmatofil Nb 7,0—15,6 nehéz pegmatofil F ~ 12 szedimentofil Mo 6,0—10,6 nehéz pegmatofil (Sr) <6,8 litofil V 3-5 könnyű pegmatofil A1 ~2,8 litofil Ga 2, 5-3, 7 oxikalkofil Ti 2,0 — 3,2 könnyű pegmatofil Fe 2,3 — 2,8 sziderofil B 2,4 szedimentofil Mn 1, 5-3,1 könnyű pegmatofil P 2,0 — 2,4 szedimentofil Zr 1,7 — 2,0 nehéz pegmatofil Cr 1,3— 1,6 könnyű pegmatofil (Be) <1 —3,0 litofil Nem dúsul (ritkul) Ne s’enrichissent point Si litofil Mg litofil Ca litofil S szedimentofil 3. Korrelációk (IV. táblázat, 2 — 12. ábra) Mindhárom előfordulásnál következetes, erős pozitív kapcsolatot találtunk a következő elemek között: Al/Ti, Al/Th, Al/Be, Al/Ga (legkevésbé Halimbán), Ti/Th, Fe/Cr, Fenyőfőn Zr/Th. Az Al/Ti kapcsolatot már Bárdossy Gy. részletesen elemezte. Az erős Al/Th korreláció alapja esetleg alumogélen való Th-adszorpció lehet. Az Al/Be a hasonló ion- potenciálok alapján és a berill jelenlétével jól magyarázható. Az Al/Ga kapcsolat ion- rádiusz-ionpotenciál alapon várható volt, de a vártnál gyengébbnek bizonyult, különö- sen Halimbán. A Ti/Th kapcsolat valószínűleg közvetett (az Al-on át). A Fe/Cr kapcso- D u d i c h — Siklósiné : Bauxit nyomelem-összehasonlítások 153 A fontosabb alkotók korrelációi Corrélations des composauts importants IV. táblázat — Tableau IV. Alkotók Composants Fenyőfő Iszkaszentgyörgy Halimba — Szőc ai,o3/sío2 — 0,912 -0,983 — 0,972 Al203/Fe203 -0,756 -0,854 + 0,987 — 0,841 ai,o3/tío2 +0,998 + 0,444 + 0,976 A1203/T1i + 0,954 + 0,968 + o,934 Al 0O3/GE 2O3 + 0,927 + 0,897 + 0,955 — 0,482 ai2o3/v3os — 0,403 -0,787 + 0,982-0,777 Al2Os/BeO n. é. + 0,922 + 0,842 Fe303/Ti03 —0,532 — 0,929 +0,882 + 0,992 — 0,613 Fe203/V 2Os +0,885 + 0,923 —0,820 + o,747 Fe203/Ga203 +0,518—0,539 + 0,837 —0,440 + 0,870 Fe2O3/0r2O3 n. é. + 0,990 + 0,829 TiO,/Th +0,915 + 1 ,000 + 0,866 Ti02/Ga203 —0,298 — 0,909 — 0,876 tío2/v2o5 — 0,909 — 0,446 + 0,927 — 0,996 TiOJBeO n. é. + 0,986 + 0,962 V20s/Ga203 -0,539 -0,938 — 0,822 Ga203/Be0 n. é. + 0,851 — 0,580 Ga203/Zr02 n. é. n. é. + 0,642 Th/Zr02 +0,864 +0,1 18 n. é. Magyarázat: nincs értékelv e n. é. N o t e: n’est pás évalu Az átlagos koncentrációk arányai Proportions des concentrations moyennes V. táblázat — Tableau V. Alkotók Fenyőfő Iszkaszentgyörgy Halimba - -Szőc ai2o3 ■tío2 2,29 • IO1 : 1 1,40 • IO1 I 2,39 • IO1 . » ai,o3 : V2Ot 5,66 • IO2 : 1 3,75 • IO2 I 5,90 • IO3 : 1 ai2o3 GE0O3 8,63 • IO3 : 1 9,00 • IO3 : 1 6,46 ■ IO3 : 1 ai2o3 :Th 1,09 • IO4 : 1 9,00 ■ IO3 : 1 9,56 • IO3 : 1 ai2o3 : BeO '3,28 • IO4 : 1 9,00 ■ IO3 : 1 2,44 • 10* : 1 Fe203 : V2Os +95 • IO2 : 1 1 ,46 • IO2 1 2,47 • IO3 : 1 Fe203 ' Ga203 2,98 • IO3 : 1 3,50 • IO3 : 1 2,70 • IO3 : 1 Fe203 : Cr203 4,62 • IO2 : 1 4,41 • IO3 1 4,23 • 103 : 1 Ti02 : Th 4,78 • IO2 : 1 6,42 • IO2 1 4,00 • IO3 : 1 ai2o3 : TiOa i : 4,4 • 10 ~2 1 : 7,1 • to _t 1 : 4,2 • IO-2 ai2o3 : V20, 1 : 1,8 ■ 10 -3 1 : 2,7 • CO ~3 1 : 1,7 • 10 _a ai2o3 : Ga203 1 : 1,2 ■ 10 “4 1 : 1,1 • [O “4 1 : i,5 • 10 -4 Al 0O3 : Th 1 : 9,2 • 10 - r 1 : 1,1 ‘ 10 -• i : 1,0 • 10 ~4 ai2o3 : BeO 1 : 3,2 • 10 1 : 1,1 • 10 ~l 1 : 4,3 • 10 -3 Fe203 : V2Os 1 : 5,1 • 10 -3 1 : 6,9 • io~* 1 : 4,1 • 10 _3 Fe203 : Ga203 1 : 3,4 ■ 10 “4 1 : 2,9 • 10 ~4 r : 3,7 • IO-4 Fe203 : Cr,Os 1 : 2,2 * 10 _3 1 : 2,3 • 10 “3 I *.2,4 • 10 ~3 TiOa : Th 1 : 2,1 * 10 1 : 1,6 • 10 “3 I : 2,5 • 10 ~3 154 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet lat valószínűleg közvetett (az Al-on át). A Fe/Cr kapcsolat és a Zr/Th korreláció rész- leges elemrejtésből adódhat (Th a cirkonban), az utóbbi Kiss J. adataival egyezően. Előj el- váltó korrelációt észleltünk az Al/Fe és a geokémiailag ezek között „inga- dozó” V és Ga, kisebb mértékben a Ti kapcsolatában. Ez az Al3+ — Ga3+ — V3+ — Fe3+ — Ti4 + sorrendben növekvő ionrádiusz alapján (lásd az I. táblázaton) természetes is. Az Al/Fe kapcsolat inkább negatív; az Fe/Ti csak kisebb vastartalom esetén pozitív; a várt Ti — V kapcsolat kevéssé kifejezett. A Ga inkább az Al-mal, a V inkább a vassal kapcsolódik, az utóbbi valószínűleg nemcsak elemrejtés, hanem vashidroxidgél felületén történt vanadát-adszorpció következtében is. A vanádiumnak a szerves anyaggal, porfirin- vegyületekben való kapcsolata, amit Gánt vonatkozásával G e d e o n T. feltételezett, a Corg-nak a V-hoz képest aránytalanul csekély mennyisége miatt nem valószínű, ille- tőleg alárendelt jelentőségű lehet. Az indiai lateritbauxitokból igen erősnek leírt pozitív Ti/Ga korrelációval szemben határozott negatív kapcsolatot észleltünk, amelynél csak a természetes Al/Si anta- gonizmus kifejezettebb. A P és F pozitív kapcsolata, apatitban való együtt-előfordulásukra utal, a mikro- mineralógiai vizsgálatokkal összhangban. A határozott pozitív korrelációt mutató elemekre nézve kiszámítottuk a három előfordulásra jellemző átlagos koncentrációarányokat (V. táblázat). Ezek alapján az A1 és Fe átlag ismeretében, bizonyos koncentráció-intervallumon belül, a Th-, V-, Cr-, Ga- és Be-tartalom, ill. készlet könnyen kiszámítható. ASchroll E. nyomán szerkesztett kettős logaritmusos Cr/Be diagramon (13. ábra) látható, hogy mindhárom előfordulás adatai lényegében aSchroll E. által definiált karsztbauxit-mezőbe esnek (átlagaik teljesen) , kissé elnyúlva, az agyagos üledékek felé. Ez esetleg a genetikai megfotolásoknál is érdekes lehet. Cr 9/ttppm) 10000 6*9 6::l 4 -5 -3 2 - 1000., 9 Ultrabázitok © ^ 8 1:7 / \ ; ;V Laterit- - .3/ bauxitok n ?..iBázisos \K ^magmatitok © Ő-J m / / Gránit 4-p -3\ — N Karszt -bauxitok Schroll szerint Agyagos üledékek 10- - / © Karbonátos üledékek 4 68 1 1 1 1 1111 l 40 -Ilii 1 2 3 5 7910 2030 50 Beg/t(ppm) 1.). ábra. Cr/Be diagram (E. Schroll módszere szerint). Jelmagyarázat: 1. Iszkaszentgyörgy> 2. Halimba — Szőc, 3. Fenyőfő Fit;. J3- Diagrammé Cr/Be (d’aprés la méthode de (E. Schroll). tégende: 1. Iszkaszentgyörgy, 2_ Halimba — Szőc, 3. Fenyőfő v D u di eh — Siklósiné : Bauxit nyomelem-összehasonlítások 1 55 4. Függőleges eloszlás fúrásszelvényben (Fenyőfő és Iszkaszent- györgy) A vertikális koncentráció-változásokra általában érvényeseknek találtuk a Bár- dos s y G y. által kimutatott szabályszerűségeket. A középütt dúsuló Al-mal párhuza- mossal változik természesen a Ti és a Th is. A Be-nak határozott lefelé dúsuló tendenci- ája van, különösen Iszkaszentgyörgyön. S c h r o 1 1 H. ausztriai (unterlaussai) bauxitgeokémiai szelvényéhez hasonlóan Iszkaszentgyörgyön jó párhuzamot mutat egymással a Fe/Zr. Ezzel szemben Fe/Be együtt változás nem volt észlelhető. Együttváltozások fúrásszelvényben Variations paralleles dans les logs de sondages VI. táblázat — Tableau VI. I. Fenyőfő abs. % rel. % Pozitív korreláció Corrélation positive Al203/Th 61,2 35,4 Ti02/Th 5G2 32,2 ai2o2/tío2 50,0 21 ,0 Fe203/V 2Ot 53,2 12,5 Al203/Ga203 4G9 n,3 Negatív korreláció ellenére + + malgré la corrélation négative ai2o3/v2o6 58,1 25,9 tío2/v2o6 43,5 12,9 V 2OJGa203 37,i 7,3 Ti02/Ga203 37,i 14,5 II. Iszkaszentgyörgy Pozitív korreláció Corrélation positive ai2o3/tío2 79,2 59,4 TiO 2/Th 72,6 59,4 Fe203/Zr02 66,6 53,4 Fe203/Ti02 66,6 46,8 Fe2Oa/V 203 72,6 46,2 V206/Zr02 59,4 39,6 Al203/Th 66,6 33,3 Th/BeO 52,8 39,6 Fe203/Ga203 52,8 13,2 Al203/Ga203 46,2 Í2,9 Negatív korreláció ellenére + + malgré la corrélation négative ai2o3/v2o3 72,6 46,2 tío2/v2o. 72,6 46,2 Al203/Fe203 59,4 19,8 Magyarázat: abs. % = a függőlegesen egymásután következő minták koncentrációi együtt - növekedésének vagy együtt-csökkenésének az esetek %-ában kifejezett száma; rel. % = az előzőből az ellentétes értelmű változások %-ának levonása után nyert érték. N o t e: % abs. = pourcentage des cas de la co-augmentation ou dela co-diminution paralléles de concentrations des échantillons pris en succession verticale; % rel. = valeur tirée du précédent aprés la soustraction du pourcentage des variations inverses. 156 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet Az Al/Fe Fenyőfőn (főleg, ha Si közel állandó) ellentétesen, Iszkaszentgyörgyön inkább együtt változik (VI. táblázat). Ez kihat a V és Ga viselkedésére is. Ezek a legjobb párhuzamot az A1 + Fe összeggel mutatják. Függőleges szelvényben párhuzamos koncentrációváltozás ellenére negatív korreláció észlelhető olyan esetekben, amikor az egyik tag a V vagy a Ga, a másik az A1 vagy a Ti. Feltehetőleg a V és Ga nem önálló ásványokban, hanem (változó arányban) lonrádiusz 14. ábra. Ionpotenciál -diagram (E. S c h r o 1 1 után) Fig. 14. Ionpotential-diagramme (d’aprés E. Schroll) főleg Al- és Fe- ásványokban van rejtve. A V viselkedését a redox-viszonyok is erősen befolyásolják. Ennek mérőszámaként a vasoxidációs fokot (0Fe = 2 Fe203/Fe0) hasz- náltuk. Erősen oxidatív környezetben a V már vanadát-ionként van jelen, s ez könnyen adszorbeálódik gél- ill. agyagásvány-felületeken. 5. T a p a s z t a 1 a t i elemcsoportositás Az észlelt eloszlások és kapcsolatok alapján a következő sematikus elemcsopor- tosítást vázolhatjuk fel, amelynek három központi eleme az Al, Fe és a Si: Be Ga Cr B Mo Nb Ti Al V Fe Si Th Zr P F A fel nem tüntetett alkotók (Ca, Mg, S, Mn, Sr) eloszlása esetleges, a többivel lényegében nincs kapcsolatban; ezek „idegenek” a bauxitban, „bauxitoxén” elemek. Munkánkat a gánti, majd a nyírád-nagytárkányi bauxitelőfordulás hasonló fel- dolgozásával szándékozunk folytatni. Különös gondot kívánunk fordítani a szelvény- beli és térképi koncentráció-változások tisztázására. Ki kívánjuk terjeszteni a vizsgála- tokat további alkotókra. Ilyenek elsősorban a sziderofil és kalkofil nehézfémek (Co, Ni, Cu, Pb, Zn), valamint az alkálifémek és földalkálifémek közül az eddig elhanyagol- tak (Li, Ba, K,). Végül külön vizsgáljuk a derivatográfiai és röntgendiffraktometriai vizsgálatok szerint szövetileg és ásványtanilag különböző teleprészeket, mikromineraló- giai vizsgálatokkal is. . D u d i c h — Siklósiné : Bauxit nyomelem-összehasonlítások 157 IRODALOM - BIBLIOGRAPHIE A d a m s, J. A. S. — R i c h a r d s o n, K. A. (1957) : Thorium, uránium and postassium contents of bauxites. Bull. Geol. Soc. Am. 68/12, part 2. — A d a m s, J. A. S. — R i c h a r d s o n, K. A. (1960): Thorium, uránium and zirconium concetrations ín bauxite. Econ. Geol. 55. — B á r d o s s y G y. (1954): Statisztikai módszerek alkalmazása a földtanban. Földt. Közi. 84. — B á r d o s s y, G y. (1955): New data on bauxite occurrences of the S — W Bakony Mountains (Hungary). Acta Geol. Se. Hung. 3. Budapesj. — BárdossvGv. (1961) : A magyar bauxit geokémiai vizsgálata I. Budapest — BeHecnaBCKHü C. H. — To p’n 0 h, M. T.: (1950) oc(Jjop b öOKCHTax CYBP. Tpygbi BAMM. — EeHecjiaBCKHft' C . H. (1951): Megb h uhhk b SoHCHTax CYBP. Tpyflbi BAMH. — BeHecnaBCKHfi, C. M. (1951); rannuü h BaHannü b öoKCHTax CYBP. Tpynbi BAMH. — EeHecnaBCKHÍi, C. H.: (1957) nepcneKTMBbi KOMimeKCHoro Hcnonb30BaHHH 6okchtob. IfBeTHbie MeTannbi N° 1. — BeHecnaBCKHü, C. H.:(1963) MMHepanornn 6okchtob. MocKBa. — Ben kő I. (1960): Bauxitok nyomelemeinek spektrográf iái meg- határozása. Veszprémi V. Egy. Közi. 4. —Black, R. H. (193) : Analysis of bauxite exploration sam- plesby X-ray diffraction. Anal. Chemistry 25. — B o p h c e h 0 k, A. Jl. (1959): PacnpeneneHHe rannHH b ropHbix nopoaax CoBeTcnoro Coio3a. reoxHMHH, MocKBa. — ByniKHCKHü, r. H. (1963): TmaH b ocagOMHOM npouecce. JIht. h non. HCKon., 2. — Chowdhury, A.N. -Chakraborty, S.C. - Bőse, B. B. (1965): Geochemistrv of gallium in bauxite írom India'. Econ. Geol. 60. — C s ó k á s J. — Méhes K. (1952): A bauxit és feldolgozási termékeinek rádioaktívítása. Alumínium — D u d i c h E. (1965): A Nyírád — Darvastói kénesbauxit geokémiai vizsgálata. Földt. Közi. 95/3. — Goldschmidt V. M. — P e t e r s, C 1. (1931): Zűr Geochemie des Galliums. Nachr. Ges. Wiss. Göttingen Math. Nath. w’ KI. III — IV. — G o r d o n, M. — M u r a t a, J. (1952): Minor elements in Arkansas bauxite. Econ. Geol. 47/2 — Gráf, D. Iy. (1962): Minor element distribution in sedimentary carbonate rocks. Geochim. Cosmoehim. Acta 26. — KotsisT. — Hu bér A. (1956): Néhány ritkafémmegha tározás hazai bauxi- tokban. FÉMKUT Közi. I. Budapest — KotsisT. — Huber A. (1936): Bauxitvizsgálat színképele. mezéssel. FÉMKUT Közi. I. Budapest — JlaBpeHnyK, B. H. — T e h n k o b, B. A. (1962): K. Bonpocy o pacnejjeneHHH rannHH B 6oKCHTax. TeoxHMHH, 8., MocKBa. — JlaBpeHwyK, B. H. — Tchhkob, B. A. (1963): O öanaHce rannHH B 6okcht3x. Jdonn. Ak. Hayx CCCP t. 151/6, MocKBa. — Magyarosy I. (1961): Hazai bauxitok kataszteri vizsgálata. FÉMKUT Közi. I. Budapest -Magya- rosy I. — Máriássy M. — Üveges J. (1960) : Vizsgálatok hazai kéntartalmú bauxitokkal. FÉM- KUT Közi. IV. Budapest — Matthes F. — Bach F. (1962): Bauxitok szervesanyagtartalmának hatása a Bayer-eljárásra. Chem. Tech. 14. M é h e s K. — C s ó k á sj. (1951) : A bauxitban levő rádioaktív elemek meghatározásáról. MTA. Műsz. Oszt. Közi. II. — rí a h a n >k a h o b, JL H. (1962): Hho6híí b öoKCHTax. TeoxHMHH 2, MocKBa. — P a p p, E. — H é j j a, A. — Ü v e g e s, J. (1956): Extraction du Ga métallique des bauxites hongroises. Acta Techn. XIV. Budapest — P a p p E. (1957): Elővizsgálatok a cirkon bauxitból történő kitermelésére. FÉMKUT Közi. II. Budapest — Papp E. (1962): Bauxitok ritkafém tartalmának kinyerési lehetőségei a Bayer-eljárás folyamán. Koh. Lapok. — Pavlovié, S. — P r o t i c, M. (1964): Variations de la compostion des bauxites de Crna Gora en rélation avec les eon- ditions de leurs formations. Trav. Sym. Baux. Ox. Hydrox. Al. I. Zagreb — Pohqb, A. B. — EaöHiuTeilH, 3. E. — Ty30Ba, A. M. (1961): K reoxHMHH Hf, Zr h HeKOTopbix npyrnx ane- MeHTOB-rHflponH3a-roB b rnHHax. reoxHMHn 4, MocKBa. — Schroll, E. — Sauer, D. (1964): Ein Beitrag zűr Geochimie dér seltenen Elemente in Bauxiten. Trav. Symp. Baux. Ox. Hydrox. Al. I. Zagreb. — S i n h a, R. C. — T i v a r i, B. D. (1958 — 59): Occurence of niobium in bauxites and nepheline syen- ites of India and its geochemical and economic significance. J. Sci. Rés. Benares Hindu Univ. 9. — Szádeczky — Kardoss E. (1955): Geokémia. Budapest. — Szebényi, T. (1937): Spektral- analytische Bestimmung des Beryllium-gehaltes dér Bauxite. Mát. Term. tud. Ért. 56. Budapest — T e p e h t b e b a, K. d>. (1959): PeflKHe aneMeHTbi b GoKCHTax. (reonorun MecTopo>KAeHHHii pegKnx sneMeHTOB, Bbin. 6.) — T e r t i a n, R. - Fagot, C. — J a m e y, M. (1964): Analyse quantitative précise des Bauxites pár la speetrometrie de fluorescence X. Trav. Symp. Baux. Ox. Hydrox. II. Zagreb — T r u b e 1 j a, F. (1964): Kemizam hercegovackih boksita. Trav. Symp. Baux. Ox. Hydrox. Al. II. Zag- reb — Trubelja, F. — Sijarric — Pleho (1965): Gallium dans les bauxites d’Herzégovine. Trav. com. int. p. 1. ét. Baux. ox. hydrox. Al. — T u r e k i a n, K.K. — Wedephol, K. H. (1961): Distribution of the elements in somé major units of the Earth’s erust. Bull. Geol. .Soc. Am. 72. — (1963): — T k> p h h, B. A. (1963): TeoxHMimecKHe ocoöeHHocTH pacnpeneneHHn THTaHa b öOKCirrax h rnHHax AjweHrenbAHHCKoro GoKCHTo-pyflHoro paöOHa h hx reHe3HC. Kopa BbiBeTpbiBaHHH, Bbin. 6. — Vörös I. (1958): Iszkaszentgyörgyi bauxitszelvények mikromineralógiai és nyomelemvizsgálata. Földt. Közi. 8S/1. 3 Földtani Közlöny 158 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet Description et comparaison géochimiques des éléments rares de trois gisements de bauxite en Hongrie (Fenyőfő, Iszkaszentgyörgy et Halimba— Szőc) DR. E. DUDICH jr.— Mme E- SIKLÓSI Fa géochimie des quatre composants principaux (Al, Si, Fe, Ti) des bauxites liongroises est traitée dans la monographie fondamentale du dr. Gy. B árdossy (1958 — 59). Aprés quelques déterminations préliminaires, l’étude systématique des éléments rares commengait en 1954. C’est surtout l’activité de l’Institut de Recberches des Métaux Non-ferreux qni mérite d’étre mentionné. Des 1955 on y a élaboré les méthodes d’études múl til atér ales (physique, cliimique, spéctrograpliique, dérivatographique et technologique) des échantillons de bauxite ckoisis soigneusement, en cadre du «cadastre complexe» des bauxites hongroises. En 1962 et 1963, les géologues de l’Entreprise pour la Prospection de Bauxite out préparé un rapport spécial pour le Ministére de l’Industrie lourde, en y compilant les données availables sur 29 éléments des bauxites de Hongrie. C’était le début d’un travail de plusieurs années. En 1964, les auteurs ont étudié les données sur les éléments de trace du gisement de Fenyőfő (sous préssé). Une évaluation analogue a été faite en 1965 pour le gisement d'Iszkaszentgyörgy, et en 1966 pour célúi de Halimba — Szőc, pár plusieurs collaborateurs du nouveau Eaboratoire Central de l’Entreprise pour la Prospection de Bauxite. On a adopté la méthode élaborée et appliquée pár le dr. Gy. Bárdossy, en préparant des tableaux statistiques des teneurs extrémes et moyennes, des médians, des modus, des standards déviations etc. On a établi des diagrammes de distribution et de corrélation; on a calculé des coefficients de corrélation. II s’agit de 20 éléments: Al, Si, Fe, Ti (composants principaux), Ca, Mg, S, P (contaminants graves), V, Zr, Cr, Th, Ga, Be (étudiés d’une fagon détaillée et énumerés ici en ordre des teneurs moyennes diminuantes) , Mn, F, Sr, B, Nb, Mo (en mérne suc- cession, dönt on dispose d’un nombre moins élévé d’analyses. 1. Éléments enrichis Relativement aux valeurs «elark», les éléments suivants sont enrichis (en mesure décroissante) : Th, Nb, F, Mo, V, Al, Ga, Ti, Fe, B, Mn, P, Zr, Cr, et seul á Iszka- szentgyörgy: Be, Sr. En comparaison aux données de la littérature sur les bauxites du type «karstique», on a constaté des nouveaux maxima pour Th, Be, Sr, Mn, Mo et B. Ees teneurs moyennes en V et Nb sont un peu élévées; celles en Cr, au contraire, sont asses petites. Ea présence d’U et de Ra est prouvée; Krad montre une concentration considérable. Les bauxites d’I szkaszentgyörgy contiennent, en moyen, plus de Ti, V, Be, Sr, P, F, Nb, Mo, et Zr que celles de Fenyőfő ef de Halimba— Szőc. Ce fait peut étre attribué á 1 'apport des matiéres détritiques du cristallin granitoide et des filons de la Montagne Velence, conformément aux conclusions tirées pár I. Vörös (1958). Cet auteur mentionne encore plus d’éléments de trace (Ni, Cu, Li, Pb, Co, Zn, Ge) déterminés pár íme méthode spéctographique demi-quantitative. Pour la bauxite de Fenyőfő, la teneur élevée en Mn semble étre un trait caractéristique, en vertu de la proximité du gisement de manganése, á Eplény. Parmi les trois gisements traités, c’est célúi de Halimba qui est le plus riche en Ga et Cr. 2. Types de distribution statistique On peut distinguer les suivants types d’histogrammes: a) régulier, á un seul maximum bien développé: Al, Ti, Th, en partié V et Be (sauf Iszkaszentgyörgy); b ) trainé, mais á un maximum marqué: V (en partié), Fe (á l’exception de Fenyőfő), P (sauf Iszkaszentgyörgy); c) á deux maxima: Cr, á Fenyőfő Fe, Ga, Zr; á Iszkaszentgyörgy P, F, Be; d) á plusieurs maxima: Si et Ga, Zr (á l’exception de Fenyőfő), e) irrégulier: Ca, Mg, S. D u d i c h — Siklósiné : Bauxit nyomelem-összehasonlítások 159 La distribution de soufre est la nioins irréguliére á Fenyőfő. Á Iszkaszentgyörgy et Halimba, on observe des maxima extrémes dans le domaine des concentrations trés grandes, en conséqueuce de la présence des bauxites «grises», pyritisées, dönt les problémes géochimiques ont été traités ailleurs pár l’im des auteurs (E. Dudich, 1965). 3. Corrélations On a constaté íme corrélation positive bien marquée, á tous les trois gisements, des éléments suivants: Al/Ti, Al/Th, Al/Be, Al/Ga (le moins á Halimba), Ti/Th, Fe/Cr á Fenyő- fő), Zr/Th (de celle la plus accentuée vers les moins). On a trouvé des corrélations équivoques et eliangeantes entre Al/Fe, et eoneernant la rélation entre eeux-ci et Ti, V, Ga. Ga préfére Al, tandis que V est plus incliné á suivre Fe, ce qui correspond aux rapports des ionradius respectifs. La corrélation Ti/Ga est trés négative; ce n’est que l’antagonisme Al/Si qui en est encore plus accentué. Pour les éléments, dönt la corrélation positive est bien établie, on a calculé des quotients de concentration, qui peuvent étre utiles dans le calcul des réserves en Th, V, Cr, Ga. Un coup d’oeil sur le diagrammé logarithmique Cr/Be suffit de nous convaincre que les bauxites de tous les trois gisements appartiennent, en effet, au type «karstique»; tout de mérne, e'les montrent íme certaine affinité aux sédiments argileux, ce qui mérite d’étre pris on considération, en méditant sur leur génése. 4. Distribution verticale dans des coupes Quant aux composants principaux, les régularités de distribution établies pár dr. Gy. Bárdossy se sont vérifiées parfaitement. On a constaté aussi la variation paralléle de Th et de Be á Al. Les concentrations de V et Ga varient parallélement á la valeur Al + Fe. Pour les coupes de sondage, á Iszkaszentgyörgy, on a observé un paral- lélisme conséquent de Zr á Fe et une tendance d’enrichissement graduel de Be du haut en bas. 11 y a des éléments dönt la corrélation est négative, et pourtant ils varient asses parallélement en sens vertical (Al— V, Ti — Ga). Le comportement de V est, d’ailleur.s fortement influencé pár les conditions plus au moins oxidatives du milieu. 5. Groupement empirique des éléments «b a u x i t o p h i 1 e s» Les résultats, présentés ci-haut suggérent mi schéma tripartite, avec Al, Fe et le eontaminant principal Si comme centres respectifs. Le voici: Be Ga Cr B Nb Ti Al V Fe Mo Si Th Zr P F Ca, Mg, S, Mn et Sr présentent des distributions tout á fait irréguliéres, ils sont «étrangers», pour la bauxite «bauxitoxénes», donc ils ne figurent point dans le schéma donné * Les auteurs expriment leur reconnaissance á tous les autorités et experts qui étaient á leur aide. Ils espérent continuer ce travail — dönt quelques résultats ils ont eu l’honneur de présenter ici — pár l’étude pareille du gisement classique de Gánt et de ceux Nyirád — Darvastó— Nagytárkány, en élargissant la gamme des éléments analysés. 3* A KISALFÖLDI REFRAKCIÓS MÉRÉSEK FÖLDTANI EREDMÉNYEI SÁGHY GYÖRGY -VÁNDOR BÉTA —VARGA IMRE* (6 ábrával) Összefoglalás; A cikk ismerteti az Orézágos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Szeizmikus Kutatási Üzeme által a Kisalföldön végzett refrakciós mérések eredményeit. Példaképpen bemutat néhány refrakciós szelvényt, valamint a mérések alapján készült szerkezeti vázlatot. Ismerteti a levonható földtani következtetéseket, elsősorban az ún. ,,Rába- vonallal” kapcsolatban, valamint a terület vulkánosságára vonatkozólag. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Szeizmikus Kutatási Üzeme a Tröszt Kuta- tási Főosztálya előírásának megfelelően 1960 és 1962 között átnézetes, hálózatos refrakciós méréseket végzett a Kisalföld területén. Három év alatt 1 2 vonal került bemérésre, közel 600 km szelvényhosszban. A mérések kiértékelése és értelmezése után 1965-ben az Üzem az eredményeket összefoglaló jelentésben ismertette. A jelentés többek között három szintvo- nalas térképet, illetve a megfelelő határsebesség-térképeket, két izoceltérképet, a dyke-ok vizsgálatára vonatkozó adatokat tartalmazza és azokat részletesen ismerteti. A Kisalföld nagy területére kiterjedő refrakciós mérések a terület földtani fel- építéséről számos új adatot szolgáltattak. A refrakciós mérések eredményeit, azok adatait összefoglaló formában a szintvonalas térképek ábrázolják, amelyeket A, B és C betűkkel jelöltünk. A bemutatott szerkzeti vázlat (1. ábra) a legmélyebben megszerkesztett ,,A” jelö- lésű felület szintvonalait tünteti fel. Értelmezésünk alapján az ábrázolt szinthez földtani szempontból a harmadidőszaki üledékek medencealjzatát rendelhetjük, attól azonban helyenként eltérések lehetségesek. További azonosításával a későbbiekben foglalkozunk. A refrakciós mérések alapján helyenként ennél magasabban elhelyezkedő refrak- táló réteghatárokat is kimutattunk (2., 3., 4., 5., 6. ábra). Ezek elterjedése korlátozott, illetve csak olyan helyeken voltak megszerkeszthetők, ahol a medence mély. Ennek oka kiékelődés, vagy refrakciós szempontból történő elvékonyodás. A rendelkezésre álló adatokat figyelembe véve, ezeket két szintbe lehetett sorolni. A mélyebb felület (B-szint) földtani azonosítása fúrások hiányában kérdéses, feltételesen elsősorban paleogén korú rétegekkel azonosítható. Elképzelhető az is, hogy nem egy földtani korhoz, hanem egyes kis területre kiterjedő, nagyobb sebességű összlethez kötöttek, és bizonyos fáciesválto- zásokat is kifejeznek. A magasabb C-szint a rendelkezésünkre álló adatok szerint a pannoniai emelet egy idősebb rétegét képviseli; helyenként azonban a neogén más tag- jaival, a mágneses anomáliák területén pedig a miocén vulkáni összlet felszínével is egyezhet. Ez utóbbit igazolja a mélyítés alatt álló Pásztori 1. számú mélyfúrás. * Előadták a Magyarhoni Földtani Társulat 1966. II. 2-án tartott előadó ülésén. Készült az OKGT Szeizmikus Kutatási Üzemében. Kézirat lezárva 1966. októberében. S á g h y — Vándor — Varga : Kisalföldi refrakciós mérések 161 Az A-szintről, vagyis a harmadidőszaki üledékek medencealjzatáról, a refrakciós mérések eredményeként csaknem az egész területre szintvonalas térképet szerkesztettünk. A kutatási területtől Ny-ra a Soproni-hegység felszíni kristályos kőzetei, K-re pedig a Bakony túlnyomólag mezozóos tömege ismeretes. A refrakciós mérések a két felszíni idős kőzetösszlet közötti medence változatos szerkezeti formáira adnak felvilágosítást. A refrakciós mérések területén három nagy szerkezeti egység mutatható ki. i. ANy-i oldalon Mihályi — Lövő térségében környezetéhez viszo- nyítva magas szerkezeti helyzetű földtani alakulat van, amelyet egy közel É — D-i irányú mélyedés oszt ketté. Ezen a területen a nagy sebességű refraktáló réteg a kristályos medencealjzattal azonosítható. Nincs azonban kizárva, hogy a kristályos I 1 2 H= <=}= ^ J. ábra. Szerkezeti vázlat a kisalföldi refrakciós mérések területéről. Jelmagyarázat: r. Törések szelvénymenti helye, 2. Valószínűsíthető törésvonal, 3. Minimum-tengely, 4. Maximum-tengely, 5. Nagy- dőlésű, feltételesen törésjellegű feliiletszakasz, 6. Az ,,A” szint szintvonalai, 7. Mélyfúrás Abb. 1. Strukturelle Skizze des aufgenommenen Teiles dér Klemen Ungarischen Tiefebene anhand von Refraktionsmessungen. Erklárung: 1. Stelluug von Brüchen lángs des Profils, 2. Annehmbare Bruch- linie, 3. Minimum- Achse, 4. Maximum- Achse, 5. Stark einfallender Oberfláchen-Abschnitt von vermutetem Bruch-Charakter, 6. Isohypsen des Horizontes „A”, 7. Tiefbohrung 162 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet Tsz -lOOOm -2000m -3000m -iMOm 5000 m £7Vy W/7? -7 M-2i M-22 2 -- 'nXU0 5 6200 m/s SE/ DK 0 Tsz ^ -lOOOm -2000m ~3000m -mom - 5000 m 5 km 2. ábra. MiR — 1 refrakciós szelvény. Jelmagyarázat: 1. Mélyfúrás, 2. „A” refraktáló szint, 3. ,,B’> refraktáló szint, 4. ,,C” refraktáló szint, 5. Határsebességértékek, 6. Vető, feltételezett törészóna, 7. Diffrak. táló pontok Abb. 2. Refraktionsprofil MiR— 1. Erklárungen: 1. Tiefbohrung, 2. Refraktierender Horizont „A”, 3. Refraktierender Horizont ,,B”, 4. Refraktierender Horizont „C”, 5. Grenzgeschwindigkeitswerte, 6. Verwerfung, vermutete Bruchzone, 7. Diffraktierende Punkte aljzat felett, korlátozott kiterjedésben, paleozóos korú, nem metamorfizált üledékek is előfordulnak. Feltűnő, hogy a mélyben eltemetett Mihályi relatív aljzat-kiemelkedés gerincének iránya Mihályi község közelében megváltozik. A Mihályitól D-re levő DNy — ÉK-i csapásirány közel É — D-i irányba tér el. Ezt a tényt a mihályi fúrások adatai is igazolják. Az eltérés oka olyan korábbi törés lehet, amely a medencealjzat felszínében éles szintkülönbség-változással már nem jelentkezik, de a szerkezetet kettéosztja. A mi- hályi szerkezetben az ábrázolt szintben három különálló kiemelkedés van (1., 4. ábra), ebből a répcelaki és mihályi záródása nyilvánvaló, a mosonszentjánosiét terepi okok és az országhatár miatt nem lehetett tisztázni. Tsz -lOOOm ■2000m -OOOOm -itOOOm - 5003 m 3. ábra. MiR — 9 refrakciós szelvény. Jelmagyarázatot lásd a 2. ábránál Abb. 3. Refraktionsprofil MiR — 9. Siehe Erklárungen zűr Abb. 2. 2. Viszonylag kiemelt helyzetű területrész található a K-i rés z-e n a Bakony előterében is. Itt a medencealjzat törések mentén több lépcsőben lesüllyed. A nagy sebességű szint földtani azonosítása helyenként kérdéses. A határ- felületek mezozoikumot, vagy paleozoikumot egyaránt képviselhetnek, az értelmezést azonban csak helyenként lehet fúrási adatokkal igazolni. Valószínű, hogy vonalaink K-i végén az általunk követett szint általában mezozóos korú kőzeteknek felel meg. A feltételezett mezozóos területtől Ny-ra törésekkel elhatárolva olyan rög van, ahol az eddig mélyített fúrások tanúsága szerint is csak paleozóos metamorf kőzetek fordulnak elő. Felettük a mezozoikum vagy teljesen hiányzik (Vaszar), vagy csak csekély vastag- ságban, lepusztítási foszlányként feltételezhető. A vaszari tömbön a mezozoikum átlagos előfordulási mélységénél mélyebb szerkezeti helyzetben hiányzik a mezozóos összlet, amely tény egyszerű tektonikai mozgásokkal nem magyarázható. A refrakciós mérési S á g h y — Vándor— Varga : Kisalföldi refrakciós mérések 163 anyag alapján valószínű a kétszeri, ellentétes irányú töréses elmozdulás, amely azonban ma még egyértelműen nem bizonyítható. A vaszari tömb különleges helyzetének, tekto- nikai körülményeinek tisztázása további méréseket és mélyfúrást igényel. j. A két relatíve magas helyzetű területrész (Mihályi, illetve a Bakony előtere) között mély zóna helyezkedik el, ahol az aljzat helyenként 6000 méternél nagyobb mélységben várható (6. ábra). A „mélyterületet” a vaszari töm- böt lezáró K — Ny-i irányú törés két további részre tagolja. A legnagyobb mélységek e MiR-9 4. ábra. MiR — 2 refrakciós szelvény. Jelmagyarázatot lásd a 2. ábránál Abb. 4. Refraktionsprofil MiR — 2. Siehe Erklárungen zűr Abb. 2. CNy M1R-8 OK 5. ábra. MiR — 8 refrakciós szelvény. Jelmagyarázatot lásd a 2. ábránál Abb. 5. Refraktionsprofil MiR — 8. Siehe Erklárungen zűr Abb. 2. [NH Tél-1 OK 6. ábra. TéR — 2 refrakciós szelvény. Jelmagyarázatot lásd a 2. ábránál Abb. 6. Refraktionsprofil TéR — 2. Siehe Erklárungen zűr Abb. 2. töréstől É-ra találhatók. A mezozóos összlet itt valószínűleg hiányzik, a vastag neogén sorozat alatt azonban a csehszlovák adatokat is figyelembe véve paleogén korú üledékekre lehet számítani. A csöglei (celldömölki) gravitációs minimum területén a mezozóos összlet jelenléte ismert (Vinár 1. sz. fúrás). Bár adataink e részen meglehetősen hiányosak, való- színűnek látszik, hogy a törésvonaltól D-re, a medence D-i részén a mezozoikum általá- nos elterjedésű. A reflexiós mérések arra utalnak, hogy a mezozoikum és a fiatalabb üle- dékek között jelentős diszkordancia van. 164 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet A refrakciós mérések alapján kimutatott törésvonalak a szerkezeti viszonyok megismerésében nagyjelentőségűek. A refrakciós ismérvek alapján meghatározott töré- sek nagyobb része a kutatott terület K-i oldalán jelentkezik, a Ny-i részen csak egy bizony- talan törés van a lövői szerkezeten. Valószínű, hogy a nagy szintkülönbséggel jellemzett mihályi, valamint lövői szerkezetek meredek, helyenként 40°-os dőlésű szárnyait is töré- sek alakították ki, amelyek azonban a hosszú lepusztítási idő miatt már csak meredek elmélyülés formájában vannak jelen. A kutatási terület K-i részén a kimutatott törések, a gravitációs és fúrási adato- kat is figyelembe véve, helyenként rendszerbe voltak kapcsolhatók. A vaszari tömböt É-ra lehatároló törés kevésbé megbízható adatok alapján fel- tételesen Kenyéri vonaláig, tehát a mihályi szerkezet K-i oldaláig kiterjeszthető. Feltűnő jellegzetesség, hogy e törés közelében a Rába is megváltoztatja addig közel DK — ÉNy-i irányú folyását, és ugyancsak K — Ny-i csapásra tér át. A vaszari tömb D-i határát csak Pápa és Nagydém között sikerült meghatározni. A kimutatott törések illetve szerkezeti irányok egy része ÉK — DNy-i, másik része viszont határozottan K — Ny-i csapásirányú, vagy arra merőleges. Ez utóbbiak minden valószínűség szerint az előbbinél fiatalabb korúak. A két törésrendszer és esetleg még eddig fel nem ismert további szerkezeti elemek határozzák meg a terület főbb szerkezeti irányait. Az irodalomból ismert, feltételezett ,,Rába-vonal” — amely a mezozoikum elterje- désének Ny-i határát jelentené — a korábbiakban ismertetett helyzetben a refrakciós méré- sek szerint, nem létezik. Az eredetileg feltételezett ,,Rába-vonal” egy törésként, egységes, egyetlen egyenessel jellemezhető formában a jelzett helyen nem található meg. Valóban felismerhető a Kisalföldön ÉK — DNy-i csapású szerkezeti irány, ezt azonban a K — Ny-i csapású törésrendszer tovább szabdalja. A mezozoikum elterjedésének Ny-i határa a Kisalföld ezen részén minden valószínűség szerint az eredetileg feltételezettnél jóval kele- tebbre várható, és a határ egy részét a vaszari tömb alkothatja. A refrakciós mérések nem bizonyították a Kisalföldön feltételezett rátolódás jelen- létét, vagyis azt a elképzelést, amely szerint a Kisalföld Ny-i felén a kristályos kőzetek a mezozóos összletre tolódtak. A Kisalföld csehszlovákiai részén levő fúrásokban megismert igen vastag harmad- időszaki üledékösszlet jelenlétét a Duna vonalában ezen a szakaszon a mérések alapján nem szükséges töréssel magyarázni. A Kisalföld Magyarországra eső részén a refrakciós mérések a Dunához legközelebb levőTéR — 2 szelvényen közel 6000 méteres medence- aljzat-mélységet mutatnak, így folyamatos átmenet is feltételezhető. Szó lehet arról, hogy a Duna vonala voltaképpen a legmélyebb medencerész minimumvonalával esik egybe. A refrakciós mérések eredményeit a mágneses adatokkal összevetve kitűnik, hogy a mihályi szerkezet D-i része (Répcelaktól D-re) és Kőszeg között, a mágneses anomália- térképen jelentős változásokat elhatároló vonal állapítható meg. Ettől a vonaltól D-re a mágneses anomáliák nagyok, és pozitivek, É-ra pedig kisértékűek és általában nega- tívok. Az itt jelentkező elválasztó vonal ugyancsak K— Ny-i csapásirányú. Megemlít- jük, hogy az Ölbő térségében végzett reflexiós mérésekből szerkesztett térképen a szint- vonalak lokális jelleggel ugyancsak közel Ny-i irányú elfordulást mutatnak. A mágneses elválasztó vonal a refrakciós mérések által kimutatott K — Ny-i irányú törés meghosz- szabbításába esik. A két terület közötti eltérés okának meghatározására azonban más geofizikai vagy fúrási adatok nem állnak rendelkezésünkre. Az eltérő mágneses jelleg kialakításában földtani változásokon kívül a kristályos kőzetekbe benyomult magma- tömegek is szerepet játszhattak. A szanyi 330 y értékű mágneses maximum területén végzett szeizmikus mérések 5 á g h y — Vándor — Varga: Kisalföldi refrakciós mérések 165 arra utalnak, hogy ott a vulkáni működés többször ismétlődött. A refrakciós mérési anyag alapján a mágneses maximum peremvidékén dyke-szerű fiatalkorú bazaltos vul- káni intruziók is kimutathatók, amely jelenséget már korábban ismertettünk. A mág- neses maximum hatójának mélységére vonatkozóan végzett számítások 3000 méternél mélyebben elhelyezhedő mágneses tömeget jeleznek. Ennél nagyobb mélységből is nyer- tünk még olyan információkat, amelyek arra mutatnak, hogy a mágneses ható kőzete a kristályos alapkőzetnél fiatalabb koni. A mélyítés alatt álló Pásztori 1. sz. fúrásban megismert miocén vulkáni összletet is figyelembe véve legalább két, de inkább három különböző földtani szakaszban feltételezhető vulkáni működés. A refrakciós mérések által nyert földtani adatok, bár minden kérdésre nem adhat- tak választ, a megismert törésrendszerek és tektonikai irányok, a harmadidőszaki meden- cealjzat mélységének nagy területen történt konkrét meghatározása, a terület további egységekre tagolása, a Kisalföld kutatásában és megismerésében jelentős előrelépést jelentenek, és alapvető segítséget nyújtanak a gyakorlati kutatások tovább folytatásá- hoz. IRODALOM - 14TERATVR Bruckshaw, J. M. — Kunaratnam,K. (1963): The Interpretation of Magnetic Anomalies due to Dykes. Geophysical Prospecting Vol. XI. No. 4. — Dr. Facsinay E- — SághvGy. (1965): Dyke-okkal kapcsolatos refraktált-diffraktált hullámok értelmezése. Előadás a V agyar Geofizikusok Egye- sülete szegedi ankétján. — Gamburcev, G. A. (1952): Korrelációs refrakciós módszer (fordítás) Izv. Ak. Nauk. SzSzSzR. Moszkva. — G u r v i c s, 1. 1. (1960): Szejszmicseszkaja Razvedka. Gosztoptyeliizdat, Moszkva. — G u y, S. P. jr. (1963): Standard Curves fór Interpretation of Magnetic Anomalies over bong Tabular Bodies. Geophysics, V. — Kőrössy I,. (1965): Nyugatmagyarországi medencék rétegtani és szerkezeti felépítése. Földtani Közlöny. 95. kötet, 1. f. - lányi J. (1960): A magyar Kisalföld mély- szerkezete geofizikai mérések alapján. Geofizikai Közlemények 4. sz. — Magyar Állami Eötvös I.oránd Geofizikai Intézet (1957): Jelentés az 1956 évi kisalföldi refrakciós kísérleti mérésekről. (Kézirat) — Magyar Állami Eötvös I.oránd Geofizikai Intézet (1958): Jelentés az 1957 évi kisalföldi refrakciós kísérleti mérések- ről (kézirat). — OKGT Szeizmikus Kutatási Üzem (1961): 61. sz. jelentés az 1960 évben Tét környékén végzett reflexiós és refrakciós szeizmikus mérésekről (kézirat). — OKGT Szeizmikus Kutatási Üzem (1964): 70/a. sz. jelentés a Répcelak — Sárvár — Ikervár— Vasvár kutatási területen 1959 — 1964 években végzett reflexiós mérések eredményeiről (kézirat) — OKGT Szeizmikus Kutatási Üzem (1965): 78. sz. jelentés az 1964 évben Csorna — Pásztori kutatási területen végzett részletező reflexiós mérésekről (kézirat) — OKGT Szeizmikus Kutatási Üzem (1965): 84. számú jelentés a kisalföldi kutatási területen 1960 — 62 években végzett refrakciós mérésekről (kézirat) — Posgay K. (1963): Magyarországi mégneses hatók áttekintő térképe és értelmezése. Geofizikai Közlemények XI. 1 — 4. sz. — Rádler B. — Szemerédy Pálné — Újfalu sy A. (1961): A korrelációs refrakciós mérések hazai alkalmazásának néhány elvi kérdése. Magyar Geofizika. 3 — 4. sz. — S á g h y G y. (1962): A kisalföldi refrakciós mérések menetidő- görbéin alapuló sebesség analízis. (Kézirat, OKGT Szeizmikus Kutatási Üzem) — S á g h y G y. — Ú j- f a 1 u s y Á. (1964): A refraktált hullámok út-időgörbéin alapuló átlagsebesség-meghatározási módszerek vizsgálata és alkalmazása a kisalföldi és a Hajdúszoboszló környéki szeizmikus kutatásoknál. Magyar Geofizika 1 — 2. sz. — S c h e f f e r V. (1965): A Keleti Alpok határterületének regionális geofizikai átte- kintése. Földtani Közlöny 95. kötet, 1. füzet — Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Über die geologischen Ergebnisse dér auf dér Kleinen Ungarischen Tiefebene durchgeführten Refraktionsmessungen G. SÁGHY-B. VÁNDOR — I. VARGA lm Aufsatz wird über die vöm Seismischen Erkundungsbetrieb dér WB Erdöl- und Erdgas (Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt) zwischen 1960 und 1962 in érném Erkundungsnetz durchgeführten systematischen Refraktionsmessungen berichtet. lm Ralimén dieser Übersichts-Aufnahme wurden wáhrend drei Jahren 12 Linien, in einer Profillánge von beinahe 600 km, vermessen. Anhand dér Refraktionsmessungen konnten Isohypsenkarten für drei Horizonté angefertigt werden. Dér Horizont »A» liess sich für die grösste Fláche kartographisch darstellen (Abb. 1). Er ist mit dem tertiáren Beckenuntergrund identifizierbar. 166 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet Die beiden anderen Horizonté (»B« und »C«) liegen höher und unifassen nicht das ganze Erkundungsgebiet. Wegen Mangel an Bohrungen ist die Identifizierung des Horizontes »B« fraglich, bedingnngsweise ist dieser Horizont zuni Paláogen zu rechnen. Dér Horizont »C« stellt ein álteres Schichtglied des Pannons dar, im Rarnne dér geo- magnetischen Anomalien dürfte er dér Oberfláche des miozánen vulkanischen Komplexes eutsprechen. lm Gebiet dér Kleinen Ungarischen Tiefebene konnten drei grosstektonische Einlieiten naehgewiesen werden. 1. Hochzone von Mihályi — Eövő, die durch eine Senke von N — S-Richtung in zwei Teile gegliedert wird. 2. Relativ hohe Zone mit treppenartigen Brüchen im Vcrramn des Bakony. Eine besondere Stellung nimmt die relativ hoch gelegene Vaszarer Scholle ein, wo das Mesozoikum schon fehlt. 3. Tiefzone zwischen den beiden Hochzonen, stellenweise mit 6000 m Teufen des Grundgebirges, das nördlich vöm die Tiefzone teilenden Bruch zu finden ist. Im nörd- lichen Teil ist das Vorhandensein des Mesozoikums fraglich, im S ist das Mesozoikum aus Bohrungen bekannt. Die auf Grund dér Refraktionsmessungen nachgewiesenen Bruchstörungen konn- ten hier und da in ein System gefasst werden. Ein Teil dér Brüche streicht vöm NO nach SW, ein anderer Teil weist eine ausgeprágte O — W-Streichung auf. Dieses letztere System ist wahrscheinlick das jüngere. Die früher aufgenommene »Raab-Einie« konnte als eine einheitliche, durcli eine einzige Gerade charakterisierbare Bruchstörung nicht naehgewiesen werden. Die W- Grenze dér Verbreitung des Mesozoikums ist in diesem Teil dér Kleinen Ungarischen Tiefebene östlicher zu erwarten, als es früher angenommen wurde. Das auf dér Kleinen Ungarischen Tiefebene vermutete Vorhandensein einer Überschiebung ist durch die Refraktionsmessungen nicht bewiesen worden. Es scheint wahrscheinlich zu sein, dass die Dinié dér Donau mit dér Minimum- Linie des tiefsten Beckenteiles zusammenfállt, so dass es nicht notwendig ist, einen Bruch zu vermutén. Zwischen dein S-Teil dér Struktur von Mihályi und Kőszeg ist in den geomagne- tischen Anomalien eine Scheidelinie nachweisbar, die in die Fortsetzung des nachge- wiesenen Bruches von O — W-Richtung falit. Südlich davon treten, in dér Regei, grosse und positive Anomalien, weiter nach N aber kleine und negative Anomalien auf. Zűr Klárimg dér Frage sind weitere Untersuchungen erforderlich. Im Rarnne des geomagnetischen Maximums von Szany konnten Dyke-artige, junge Basaltintrusionen naehgewiesen werden. Die Berechnungen bezüglich dér Dach- teufe des magnetischen Agenten ergaben Werte über 3000 m. Unter Berücksichtigung auch des miozánen Vulkanismus (Bohrung Pásztori-I) dürfte mán auf vulkanische Tátigkeiten in drei verschiedenen geologischen Perioden schliessen. CSERNYEI JURA BIOZÓNÁK ÉS KRONOZÓNÁK DR. GÉCZY BARNABÁS* (3 ábrával) / Összefoglalás: A csemyei toarci, aaléni és bajoci rétegek kis távolságokon belül elvékonyodnak. Az elvékonyodás nem utólagos, hanem az üledékképződés lassú, efemér és epizodikus voltából fakad. Ez üledékképződési jelleg, ennek megfelelően a paleooceánográfiai keret hosszú időn át változatlan. Az üledék nyílt- és mélytengeri, lerakodása valószínű szubmarin árok — esetlen kanyon — mélyedéséhez kötött. Az Északi — Bakonyban, a csemyei Tűzköves-árok területén, a teljes jura rétegsor nagy Ammonites gazdagsággal jellemzett toarci-, aaléni- és bajóci-emeletbeli rétegei az árok különböző szakaszain különböző vastagságban vizsgálhatók. E rétegeltérések jobb megismerése végett a Magyar Állami Földtani Intézet vezetőségének, dr. F ü 1 ö p J. és K o n d a J. megértő és áldozatos támogatásával az 1965. és 1966. években két feltárás részletes faunavizsgálatára került sor. Az első (A) feltárás az árok alsó szakaszán, az elhagyott kőfejtőnél, a másik (B) feltárás ettől DNy-i irányban az árok felső szakaszán tárta fel a liász — dogger rétegeket. A két feltárás közötti távolság 540 m (1. ábra). A gyűj- tést, mint erről több ízben magam is meggyőződhettem, Kocsis h. nagy pontosság- gal végezte. Az A feltárásnál 1,1 m2, a B feltárásnál 1 m2 felület cm-ről cm-re haladó lefejtésével, rétegenként gazdag Ammonites fauna került elő, lehetőséget nyújtva a két feltárás rétegsorának minőségi és mennyiségi összehasonlítására. A fauna feldolgozását a budapesti Tudományegyetem Őslénytani Tanszékén végeztem. Az anyagelőkészítés- ben G á 1 i k J.-né ésKoblinger J.-né nyújtott értékes segítséget. A fauna értékelé- sénél felhasználtam a korábbi, az árok középső szakaszán, a kőfejtőtől 217 m-re feltárt (I. feltárás) aaléni rétegsor vizsgálatából adódó eredményeket (G é c z y, 1966, 1967). Kőzetminőség szempontjából az egyes feltárások között kevés az eltérés. A toarci-, aaléni, és bajóci-emelet gumós agyagos mirgakifejlődés az adneti márgának, vagy Aubou- in (1964) beosztását követve az „ammonitico rosso” márgafáciesének felel meg. Az A feltárásban a márga rózsaszínű, az I. feltárásban a felsőaaléni és a bajóci képződmények már többnyire sárgásszürke színűek, a B feltárásban a rózsaszínű rétegek csak az alsó- toarci-alemeletet jellemzik. A feltárások részletes üledékföldtani vizsgálatát Ko n d a J. végzi. Előadásra került a II. Jura Kollokviumon Luxemburgban 1967. július havában 168 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet A 1. ábra. A toarci, aaléni és bajóci kronozcmák elvékonyodása a csemyei Tűzkövesárok területén Fig. 1. Thirming out of the Toarcian, Aalenian and Bajocian cbronozones in the area of Tűzkövesárok, Csemye RÉTEGTANT RÉSZ Toarci-emelet 1. Harpoceras falciferum zóna A toarci rétegek mindkét feltárásban a felsődoméri mészkő „kemény felszín”-ére üledékhézaggal települnek. A Dactylioceras tenuicostatum zónát faunisztikai-alapon kimutatni nem sikerült. A falciferum zóna az A feltárásban 32 cm, a B feltárásban 31 cm vastag. A B feltárásból kicsiny, enyhén koptatott tűzkőtörmelék került elő. A kevés és rossz megtartású Ammonites páldányokat vas- és mangánoxidos kéreg borítja. Fonto- sabb alakok: Calliphylloceras sp. aff. capitanii (C a t u 1 1 o, 1847), Harpoceras cf. mul- gravium (Y o u n g et Bírd, 1822), Harpoceras subexaratum Bonarelli, 1897), Paltarpites sp., Murleyiceras sp. 2. Mercaticeras mercati zóna A zónát mindkét feltárásban jellegzetesen sötétvörös, laza agyagos márga jellemzi, a Hildoeerasok nagy gyakoriságával. A zóna az A feltárásban 193 cm, a B feltárásban 114 cm. Az A feltárásban a Mercaticeras mercati zóna mindkét, a B feltárásban pedig csak az alsó (Hildoceras sublevisioni) szubzónája mutatható ki. G é c z y : Csernyei jura biozónák és kronozónák 169 a) Hildoceras sublevisoni szubzóna. Vastagsága az A feltárás- ban 156 cm, a B feltárásban 114 cm. A faunát a szubzóna alkotó faj gyakorisága jellemzi, összesen 60 példány. Fontosabb alakok: Phylloceras gajarii P r i n z, 1904, Calliphyllo- ceras beatricis ( Bonarealli, 1897), Calliphylloceras mediojurassicum propinquum G é c z y, 1967, Calliphylloceras aveyronense (M e n e g h i n i, 1867 — 1881), Lytoceras cf. cereris (Meneghini, 1868 — 1881), Dactylioceras sp., Nodicoeloceras sp., Polyplectus sp., Hildoceras sublevisoni F u c i n i, 1919, Hildoceras bifrons (B r u g u ié r e, 1789), Hildoceras sp. aff. lusitanicum (M e i s t e r, 1913), Mercaliceras sp., Frechiella sp. b) Hildoceras semipolitum szubzóna. Vastagsága az A feltárás- ban 37 cm, a B feltárásban nem mutatható ki. E szubzónában a Hildoceras sublevisoni még mindig gyakori (22 példány), de e mellett a Hildoceras semipolitum is megtalálható (3 példány), sőt a Phymatoceras genus első képviselői is megjelennek (2 példány). Fonto- sabb alakok: Phylloceras sp., Calliphylloceras beatricis (Bonarelli, 1897), Calliphylloce- ras mediojurassicum propinquum G é c z y, 1967. Calliphylloceras aveyronense (Meneg- hini, 1867 — 1881), Calliphylloceras Virginiáé (Bonarelli, 1897), Trachy lytoceras ? sepositum (Meneghini, 1867 — 1881), Dactylioceras ? sp., Peronoceras sp., Polyplectus cf. pluricostatum (Haas, 1913), Hildoceras sublevisoni F u c i n i, 1919, Hildoceras bifrons (Bruguiére, 1789), Mercaticeras mercati (H a u e r , 1856), Mercaticeras umbili- catum B u c k m a n, 1913, Phymatoceras sp. 3. Phymatoceras erbaense zóna Az A feltárásban a zóna 194 cm összvastagságú, sötét, majd világos rózsaszínű, agyagos gumós márga. A B feltárásban a zóna 115 cm, sárgásszürke márga. Fontosabb alakok: Phylloceras borni P r i n z 1904, Phylloceras loczyi ? P r i n z, 1904, Calliphylloce- ras beatricis (Bonarelli, 1897), Calliphylloceras mediojurassicum (P r i n z, 1904), Calliphylloceras mediojurassicum propinquum G é c z y, 1967, Calliphylloceras aveyro- nense (Meneghini, 1867 — 1881), Calliphylloceras cf. spadae (Meneghini, 1867 — 1881), Ptychophylloceras chonomphalum (V a c e k, 1886), Lytoceras sublineatum (O p- p e 1, 1862), Lytoceras subfrancisci S t u r a n i, 1964 , Paroniceras sp., Catacoeloceras sp.. Collina sp., Polyplectus pluricostatus (Haas, 1913), Hildoceras bifrons (Bruguiére, 1789) egy példány !, Hildoceras semipolitum B u c k m a n, 1913, három példány !, Pseu- domercaticeras cf. rotaries M e r 1 a, 1933, Brodieia n. sp. aff. alticarinata (M e r 1 a, 1933), Pseudogrammoceras cf. fallaciosum (B a y 1 e, 1878), Pseudogrammoceras sp., Phy- matoceras sp. aff. tirolense (H a u e r, 1856), Phymatoceras cf. lilli (Haue r, 1856), Phy- matoceras fabale (S i m p s o n,i855), Phymatoceras cf. armatum (M e r 1 a, 1933), Phyma- toceras cf. pulchrum (M e r 1 a, 1933), Hammatoceras victorii Bonarelli, 1897, Ham- matoceras insigne simile G é c z y, 1965, Hammatoceras sp. aff. insigne (Z i e t e n, 1831), Hammatoceras cf. planinsigne merlai G é c z y, 1967. 4. Dumortieria le vesquei zóna - A Dumortieria, levesquei zóna az erbaense zónától faunisztikai alapon, a Dacty- lioceratidae család, a Hildoceratinae, Grammoceratinae, különösen pedig a Phymatoceratinae alcsalád teljes hiányával, valamint a Dumortieriinae alcsalád fellépésével, élesen elkülönít- hető. Fácies tekintetében nincsen lényegesebb változás: az A feltárásban ;a márga kissé világosabb és tömöttebb, a B feltárásban a fácies változatlan. A zóna vastagsága az A feltárásban 299 cm, a B feltárásban 120 cm. A zónán belül a Dumortieria levesquei és a Pleydellia aalensis szubzónák nem határolhatok el élesen egymástól. Az A feltárás 170 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet alsó 122 cm vastag rétegszakasza és a B feltárás alsó 76 cm vastag rétegszakasza Pley- delliát ugyan nem tartalmaz és így e rétegeket a Dumortieria levesquei (D. meneghinii) szubzónába sorolhatnánk, azonban a Dumortieriák a zóna felső szakaszában sem ritkul- nak, hanem a Pleydelliákkal együtt, gyakran nagy mennyiségben egy rétegből gyűjt- hetők. Az A feltárás legfelső, 25 cm vastag rétegében 6 Pleydellia és 16 Dumortieria talál- ható. Ilyen mennyiségi megoszlás mellett a két szubzóna elhatárolása indokolatlan lenne. A zóna középső szakaszát az életnyomok gyakorisága jellemzi: elsősorban Cancello- phycus „lege lesi” nyomok, amelyek az A feltárásban hat, a B feltárásban mindössze egy réteglapon találhatók meg. Biosztratigrafiai szempontból feltűnő a Tmetoceras genus korai megjelenése; a zóna felső részében mindkét feltárásban alárendelten már megtalálható. Fontosabb Ammoni- tesek a következők: Phylloceras ? baconicum Hantken in Prinz, 1904, Calliphyllo- ceras beatricis (Bonarelli, 1897), Calliphylloceras cf. mediojurassicum (Prinz, 1904), Calliphylloceras Virginiáé (Bonarelli, 1897), Calliphylloceras altisulcatum (Prinz, 1904), Calliphylloceras spadae (Meneghini, 1867 — 1881), Calliphylloceras sp. aff. supraliasicum (Pompeckj, 1893), Holcophylloceras ultramontanum (Z i 1 1 e 1, 1869) ?, Ptychophylloceras chonomphalum (V a c e k, 1886), Lytoceras humile Prinz 1904, Lyto- ceras sublineatum (O p p e 1, 1862), Lytoceras subfrancisci S t u r a n i, 1964, Lytoceras lioelderi G é c z y, 1967, Lytoceras cf. rasile V a c e k, 1886, Alocolytoceras spirorbis (Meneghini, 1867 — 1881), Alocolytoceras ophioneum (B e n e c k e, 1865), Polyplectus cf. pluricostatus (Haas, 1913), Dumortieria cf. dumortieri (Thiolliére in Dumor- t i e r, 1874), Dumortieria dumortieri stricta Prinz, 1906, Dumortieria stefaninii ? cf. raricostata, G é c z y, 1967, Dumortieria sp. aff. stefaninii (Ramaccioni, 1939), Dumortieria meneghinii (Z i 1 1 e 1, M. S. , in H a u g, 1887), Dumortieria meneghinii longilobata G é c z y, 1967, Dumortieria cf. insignisimilis (B r a u n s, 1865), Dumortieria cf. levesquei (D’ O r b i g n y, 1844), Dumortieria levesquei n. subsp., Pleydellia aalensis (Z i e t e n, 1830) ?, Pleydellia aalensis inaequicostata G é c z v, 1967, Pleydellia burtonensis (B u c k m a n, 1902), Pleydellia cf. crinita (B u c k m a n, 1902), Pleydellia cf. súbcompta (B r a n c o, 1879), Pleydellia n. sp. aff. laevigata (HantkeninPrinz, 1904), Hamma- toceras allobrogense (Dumortier, 1874), Hammatoceras sp. aff. tenuinsigne (V a c e k, 1886), Erycites sp. aff. elaphus M e r 1 a, 1933, Erycites fallifax A r k e 1 1, 1957, Aaléni-emelet 1. Leioceras opalinum zóna Az opalinum zóna az A feltárásban 206, a B feltárásban 78 cm vastag. Az A fel- tárás legalsó, 30 cm vastag rétegében még egy Dumortieria és három Pleydellia példány is található, de a Leiocerasok nagy gyakorisága (25 példány) alapján e réteg már az opa- linum zónába tartozik. A B feltárás legalsó ; 19 cm vastag rétegéből egy Pleydellia és egy Leioceras került elő. A faunisztikai eltéréssel szemben a felsőtoarci és az alsóaaléni kép- ződmények kőzetminősége egyező. Az opalinum zóna alsó szakaszán a B feltárásból két kicsiny, lapos, lekerekített mészkőtörmelék került elő, mely kőzetminőség alapján a pliensbachi emelet ammonitico rosso mészkőfáciesével azonosítható. Míg Csemyén az alsóaaléni alemeletben üledék képződés folyt, minden bizonnyal a közeli területen fel- tételezhető a pliensbachi rétegek részleges lepusztulása. A gyűjtő szerint a B feltárásban az Ammonitesek a rétegekben többnyire ferdén, az A feltárásban vízszintesen helyez- kednek el. A Praestrigites prenuntius az A feltárásból az aaléni legfelső, 53 cm vastag rétegéből származik. Fontosabb alakok: Phylloceras ? baconicum Hantken inPrinz 171 G é c z y : Csernyei jura biozónák és kronozónák 1914, Phylloceras ? baconicum maubeugei G é c z y, 1967, Calliphylloceras Virginiáé (Bona- r e 1 1 i, 1897), Calliphylloceras altisulcalum P r i n z, 1904, Cylliphylloceras altisulcatum magnum G é c z y, 1967, Calliphylloceras altisulcatum quadratum G é c z y, 1967, Calli- phylloceras supraliasicum hastaesimile G é c z y, 1967, Calliphylloceras sp. aff. medio- jurassicum (Prinz, 1904), Calliphylloceras spadae (N e g r i, 1936), Calliphylloceras cf. connectens frechi (Prinz, 1904 ), Holcophylloceras ultramontanum (Z i 1 1 e 1, 1869)?, Ptychophylloceras chonomphalum (V a c e k, 1886), Ptychophylloceras tatricum (Pusch, 1837), Lytoceras sublineatum (O p p e 1, 1862), Lytoceras subfrancisci S t u r a n i, 1964, Lytoceras hoelderi G é c z y, 1967, Lytoceras cf. cereris (Meneghini, 1867 — 1881), Lytoceras amplum kocsisi G é c z y, 1967, Lytoceras rasile Vacek, 1886, Lytoceras rubes- cens (D u m o r t i e r, 1874), Alocolytoceras spirorbis (Meneghini, 1867 — 1881), Alocolytoceras ophioneum (B e n e c k e, 1865), Dumortieria sp., Pleydellia aalensis (Z i e- t e n, 1830)?, Pleydellia sp., Leioceras opalinum (R e i n e c ke, 1818)?, Leioceras sp., • Leioceras opaliniforme (B u c k m a n, 1899), Leioceras n. sp., Leioceras cf. comptum (R e i n e c k e, 1818), Tmetoceras scissum (B e n e c k e, 1868), Hammatoceras n. sp. aff. bonarellii Parisch et Viale, 1906, Hammatoceras percus (G r e g o r i o, 1886), Ham- matoceras (Csernyeiceras ) verpillierense (R oman et Boyl er, 1923), Erycites cf. rotun- diformis M e r 1 a, 1934, Erycites fallifax A r k e 1 1, 1957, Erycites subquadratus G é c z y, 1967, Praestrigites praenuntius B u c k m a n, 1924. 2. 1/ u d w i g i a murchisonae zóna A murchisonae zóna az A feltárásban 173 cm, a B feltárásban no cm vastag. A Leiocerasok hiányával és a Costileiocerasok fellépésével a zóna az opalinum zónától jól elkülöníthető és a gazdag fauna alapján ^Bvább tagolható. Az A feltárásban a zóna mindhárom szubzónája igazolható, a B feltárásban a középső, murchisonae szubzó- nát kimutatni nem sikerült. a) Costileioceras opalinoides szubzóna. Az A feltárásban 87 cm, a B feltárásban 64 cm vastag. A szubzónát a Costileioceras opalinoides és a Ludwigia obtusiformis gyakorisága jellemzi. Fontosabb alakok: Phylloceras ? baconicum maubeugei G é c z y, 1967, Phylloceras? perplanum Prinz, 1904, Calliphylloceras altisulcatum magnum G é c z y, 1967, Calliphylloceras connectens frechi (Prinz, 1904), Holcophylloce- ras ultramontanum heckeri G é c z y, 1967), Ptychophylloceras chonomphalum (V a c e k, 1886), Ptychophylloceras tatricum (Pusch, 1837), Lytoceras subfrancisci Sturini, 1964, Lytoceras cf. amplum (O p p e 1, 1862), Lytoceras rasile Vacek, 1886, Lytoceras cf. rubescens (Dumortier, 1874), Lytoceras n. sp. aff. irregulare Pompeckj, 1896, Alocolytoceras cf. ophioneum (B e n e c k e, 1865), Asapholytoceras cf. forojuliense S p a t h, 1927, Costileioceras opalinoides costatum (Horn, 1909), Costileioceras opalinoides sub- laeve (Horn, 1 909), Costileioceras sinon vialli G é c z y, 196 j .Ludwigia obtusiformis (B uok- ra a n, 1898), Ludwigia obtusiformis cf. brasili (B u c k m a n, 1899), Ludwigia obtusifor- mis cf. subcornuta (B u c k m a n, 1899), Ludwigia subfalcata (B u c k m a n, 1899)?, Ludwigia n. sp., Tmetoceras scissum (B e n e c k e, 1868), Hammatoceras mediterraneum G é c z y, 1966, Hammatoceras törteti multicostatum G é c z y, 1966, Hammatoceras sp. af., planinsigne V a c e k, 1886, Hammatoceras ( Csernyeiceras ) verpillierense (Román et B o y 1 e r, 1923) , Erycites fallifax (A r k e 1 1, 1957 ), Erycites fallifax excavatus G é c z y, 1966, Erycites cf. intermedius Hantken in Prinz, 1904, Erycites (Abbasitoides ) mo- destus (Vacek, 1886). Ludwigia murchisonae szubzóna. A murchisonae szubzóna az A feltárásban 27 cm vastag. Jóllehet a Costileioceras ? egy példánya, valamint a Lud- wigia cf. obtusiformis két példánya a szubzóna egyetlen rétegébe megtalálható, a L. mur- 172 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet chisonae rokonságába tartozó alakok viszonylag gyakoribbak (5 példány). Az I. feltárás- ban a murchisonae szubzóna vastagabb (35 cm) és faunája gazdagabb. A B feltárásból a a szubzónát kimutatni nem sikerült. Fontosabb alakok: Phylloceras ? baconicum maubeu- gei G é c z y, 1967, Phylloceras ? perplanum P r i n z, 1904, Calliphylloceras cf. altisulca- tum magnum G é c z y, 1967, Ptyckophylloceras chonomphalum (V a c e k, 1866), Lyto- ceras subfrancisci Sturani, 1964, Lytoceras rasile V a c e k, 1886, Alocolytoceras ophi- oneum (B e n e c k e, 1865), Costileioceras sp., Ludwigia cf. obtusiformis (B u c k m a n, 1898), Ludwigia murchisonae (S o v e r b y, 1829), Ludwigia murchisonae perrotae G é c z y, 1967, Hammatocaras sp. c) Ludwigia bradfordensis szubzóna. A bradfordensis szubzóna az A feltárásban 59 cm, a B feltárásban 46 cm. Az I. feltárásban vastagsága 45 cm. A szub- zónában a Ludwigia bradfordensis viszonylag gyakori. Fontosabb alakok: Phylloceras? baconicum maubeugei G é c z y, 1967, Phylloceras ? baconicum loerentheyi (P r i n z, 1904), Phylloceras? perplanum P r i n z, 1904, Calliphylloceras connectens (Z i 1 1 e 1, 1869), Holcophylloceras ultramontanum rioulti G é c z y, 1967, Ptychophvlloceras chonompha- lum (V a c e k, 1886), Ptychophylloceras tatricum (P u s c h, 1837), Lytoceras subfrancisci Sturani, 1964, Lytoceras rasile V a c e k, 1886, Ludwigia bradfordensis (B u c k m a n, 1881), Ludwigia bradfordensis cf. laevigata (B u c k m a n, 1904), Ludwigia schindewolfi G é c z y, 1967, Ludwigia ambigua (B u c k m a n, 1887), Ludwigia sp., Hammatoceras sp., Erycites intermedius Hantken in Prinz, 1904, Erycites ( Abbasitoides ) sp., Bradfordia gracililobata (V a c e k, 1886). 3. Graphoceras concavum zóna A zónát az A feltárásban nem sikerült kimutatni, a B feltárásban 22 cm, az I. feltárásban viszont 80 cm vastag. A rövid távolságon belül kiékelődő concavum zónát Graphocerasok jellemzik. Fontosabb alakok: Phylloceras ? baconicum maubeugei G é c z y, 1967, Phylloceras ? perplanum Prinz, 1904, Calliphylloceras connectens (Z i 1 1 e 1, 1869), Calliphylloceras connectens frechi (Prinz, 1904), Holcophylloceras ultramontanum ri- oulti G é c z y, 1967, Ptychophylloceras chonomphalum (V a c e k, 1886), Ptychophylloceras tatricum (P u s c h, 1837 ), Lytoceras subfrancisci Sturani, 1964, Lytoceras rasileY a c e k i886)t, Graphocetas cf. magnum (B u c k m a n, 1902), Graphoceras sp., Hammatoceras flexuosum (E 1 m i, 1963), Hammatoceras sp., Bradfordia gracililobata (V a c e k, 1886) Bajóci-emelet 1. Sonninia sowerby zóna A gyér és egyre fokozódó mértékben rossz megtartású faima alapján a bajóci- emelet nehezen határolható el az aalénitől. Mennyiségi alap híján a sowerby zónát a Docidoceras genus megjelenésétől számítjuk. Az árok középső szakaszán a bajóci réteg- szakasz vastagabb, és viszonylag jobb megtartású fauna alapján jobban tagolható. Az A feltárásban 221 cm, a B feltárásban 139 cm vastag Mindkét feltárásban a sowerby zóna felső, még Ammonitest tartalmazó részében tűzkőgumók jelennek meg, az átmenet a fedő radiolaritba fokozatosnak tűnik. Fontosabb alakok: Phylloceras ? baconicum Loeren- theyi (Prinz, 1904), Phylloceras ? perplanum Prinz, 1904, Phylloceras sp., Calliphyllo- ceras sp., Ptychophylloceras chonomphalum (V a c e k, 1886), Ptychophylloceras tatricum (P u s c h, 1837), Holcophylloceras ultramontanum rioulti G é c z y, 1967, Lytoceras rasile V a c e k, 1886, Lytoceras sp., Graphoceras ? sp., Ludwigella n. sp. aff. cornu (B u c k m a n. G é c z y : Csernyei jura biozónák és kronozónák 173 1881), Hammatoceras (Pseudaptetoceras ) cf. klitnakomphalum (V a c e k, 1886), Hamma- íoceras diadematoides (M a y e r, 1871), Hammatoceras sp., Sonninia sp., Bradfordia sp. Docidoceras cf. longalvum V a c e k, 1886, Docidoceras sp., Emileia sp. Biozónák és kronozónák A fácies egyhangúsága ellenére mindkét feltárás az Ammonitesek alapján jól tagol- ható. A sublaevisoni — semipolitum szubzónák, a semipolitum — erbaense zóna, a leves- quei — opalinum zóna, valamint az opalinoides — murchisonae szubzónák határán egy rétegben az érintkező zónák jellemzői, illetve a zónajellemző fajok együtt találhatók. A határsávokon a biozónák részben fedik egymást. A kronozónák elkülönítése tehát bizonyos korrekciót igényel az új zónaalkotó faj fellépésének figyelembe vételével, vala- mint a korábbi és az új zónajelző fajok gyakorisági viszonyainak mérlegelésével. A fajok tényleges elterjedésére épülő konkrét biozóna, és az elvont kronozóna elkülönítése a cser- nyei szelvény alapján is indokolt. Az elkülönítés szükségessége az Ammonoideák evo- lúciójából fakad. A fajok fellépése térben és időben eltérő. Oppel zóna-fogalmának önellentmondó volta tudománytörténeti alapjában érthető. Oppel a katasztrófa elmélet alapján feltételezte az éles zónahatárokat, ugyanekkor a zóna konkrét tartalmát tapasztalati úton ragadta meg. Ennek az ellentmondásnak feloldása formailag a bio 1 óna és a kronozóna elkülönítésével, módszertanilag az Ammonitestek esetében is a fauna minőségi és mennyiségi értékelésével érhető el. Mennyiségi fauna-megoszlás A két feltárás Ammonites faunájának mennyiségi összehasonlítására térve, az A feltárás faunája abszolút és viszonylagos értelemben gazdagabb, mint a B feltárásé. Az A feltárásból 2089, a B feltárásból 814 példány került elő. A gyűjtési felület és a réteg- vastagság figyelembe vételével az A feltárás 1 m3 márgája átlagosan 144 Ammonitest tartalmaz, a B feltárásé 11 példányt. A pelagikus Ammonitesek vázainak fennmaradá- sára a vastagabb üledék kedvezőbb lehetett. Amennyiben az üledékképződés a fauna fennmaradását nem befolyásolta volna, a két feltárás számszerűit többé-kevésbé egyforma faunát tartalmazna. Ammonites valamennyi rétegben található. Viszonylag faunaszegély a falciferum zóna, az erbaense zóna felső, a levesquei zóna alsó, valamint az opalinum zóna felső és a sowerby zóna középső szakasza. A Ludwigia murchisonae zóna szubzónáit nagyon gazdag*fauna jellemzi. Míg a pliensbachi — toarci és az aaléni — bajóci határon a faima megritkul; a toarci — aaléni határra — különösen az A feltárásban- a fauna fel- dúsulása jellemző. Ebben a feltárásban a levesquei zóna legfelső, 25 cm vastag rétege 170 (10 cm vastagságra jutó példányszám: 68), az opalinum zóna legalsó 30 cm vastag rétege 242 (10 cm vastagságra jutó példányszám: 81) Ammonitest tartalmazott. A B fel- tárásban a leggazdagabb faunát a bradfordensis szubzóna adta. A két feltárás fauna- gyakoriságát grafikusan szemléltetve, a tényleges rétegvastagság helyett a 10 cm-es vas- tagságra átszámított rétegenkénti példányszám adatokat ábrázoltuk (2. ábra). A két feltárás gyakorisági görbéje hasonló, ami megerősíteni látszik a két feltárás minőségi tagolásának helyességét. A fauna feltehetően mélyvízi (bathypelagikus) elemei így a Phyllocerataceae- és Lytocerataceae-félék. általában uralkodók. Az A feltárás példányai- nak 77 %-a, a B feltárás példányainak 78,5%-a a Phylloceratacea és Lytocerataceae főcsa- ládból került elő. Mindkét főcsalád viszonylag ritkább a toarci-emelet alsó és középső szakaszában, nagyon gyakori viszont a bajóci rétegekben (3. ábra). 4 Földtani Közlöny G é c z y : Csernyei jura biozónák és kronozónák 175 KÖVETKEZTETÉSEK Az eddigi eredményeket értékelve megállapítható: A csernyei toarci, aaléni és bajóci rétegek kis távol- ságon belül elvékonyodnak. Az alsótoarci alemelet falciferum zónáját követően a DNy-i irányú elvékonyodás valamennyi zónára nézve általános. Az elvékonyo- dás nagy arányú, a vékonyabb szubzónák kimaradásával és az egész rétegcsoport kis távolságon belüli vastagság-csökkenésével. Amennyiben az elvékonyodás területileg hasonló mértékben folytatódna a B feltárástól 620 m-re mindhárom emelet teljes kima- radásával számolhatnánk. Az elvékonyodás nem utólagos, hanem az üledékkép- ződés sajátosságából ered. AB feltárás kis rétegvastagságát csak az eset- ben magyarázhatnánk a bajóci korszakot követő utólagos lepusztulással, ha a toarci zónák mindkét feltárásban egyforma vastagok lennének, ugyanakkor viszont a B feltá- rásban a dogger rétegek hiányoznának. A zavartalan település és a feltárások egyforma megtartású faunája kizárja a B feltárásban, az utólagos tektonikus összepréselődés lehetőségét. Az üledékképződés lassú, efemér és epizodikus. Az üle- dékképződés menete az üledék mennyiségéből ítélve nagyon lassú lehetett. H o w a r t (1064) szerint a jura időszak 55 — 60 millió' évre becsülhető. A r k e 1 1 (1957) a jurát 58 Ammonites zónára tagolja, egy Ammonites zónának átlagosan egymillió év felelhet meg. A r k e 1 1 beosztása alapján a vizsgált rétegcsoport 8 zónának, azaz nyolcmillió évnek üledékeit tartalmazná. Az A feltárásban tehát 1 cm vastag márga képződése több, mint 6000 évet igényelne, a B feltárásban 11.000 évet ! Ez értékek többszörösen meghaladják az 1 cm vastagságú mai globigerinás iszap keletkezési-időértékét. Figyelembe véve a beágyazott Ammonitesek több cm vastagságát, az állandó üledékképződés feltételezése teljesen valószínűtlen lenne. A szubzónák kimaradása, az Ammonitesek felső részének rosszabb megtartása, az üledékképződés gyakori stagnálására, a meg-megújuló szubszo- lúciós folyamatokra, térben és időben az üledékképződés efemér és epizodikus voltára utal. A rétegcsoport folyamatossága minden bizonnyal csak látszólagos. Az üledéképződéssel ellentétben a paleooceánográfiai keret hosszú időn át lényegében változatlan. Az üledékképződés sajátos módja és eimek ereményeként az ammonitico rosso márgás kifejlődése három emeleten át többé-kevésbé egyforma. A fácies egyhangúságából a külső környezeti fel- tételek egyhangúságára következtethetünk; a paleooceánográfiai keretek hosszú földtör- téneti időegységén át állandónak mutatkoznak. A u b o u i n (1964) szerint az ammonitico rosso mészkőfáciese pelágikus környe- zetben, tengeralati hátságokon, általában a neritikumot meghaladó mélységben, az am- monitico rosso márga a hátságok közötti árok oldalán, viszonylag nagyobb mélységben, a radiolarit pedig az árok tengelyében képződött. Csernyén a vizsgált toarci, aaléni és bajóci rétegek fekvője felsőszinemuri — pliensbachi ammonitico rosso mészkő, fedője radiolarit. 1959-ben a fáciesekből hasonló bathymetrikus értékelés adódott (G é c z y, 1961). A nyílt és mélytengeri üledékek kivékonyódásában a tengerfenék tagolt térszíne is érvényesülhet; az üledék lerakodása valószínű a kialakuló mélytengeri árok -esetleg kanyon- mélyedéséhez kötött. Az ároktengely tovább követése mélyfúrások eredményei- től várható. Ugyanekkor a külszíni, kis területen és viszonylag kis költségigénnyel vég- zett részletes összehasonlító alapszelvény-vizsgálat megkönnyítheti a mélyfúrásokban feltárt jura rétegsorok értékelését, a mediterrán üledékképződési és a paleoocenánográ- fiai viszonyok tisztázásával. 4* 176 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet IRODALOM - RE FERENCES A r k e 1 1, J. W. (1957): Mesozoic Ammonoidea. inlloore: Treatise on Invertebrata Paleonto- logy. X,/ 4, Cephalopoda, Kansas — Aubouin, J. (1964): Réflexions sur le facies „ammonitico rosso”. Bull. Soc. géol. Francé 7. ser. 6. Paris — G é c z y, B. (1961): Die jurassische Schichtreihe des Tűzköves- grabens von Bakonycsemye. Ann. Inst. Geol. Publ. Hung. 49/2. Budapest — G é c z y, B. (1967): Ammonoi- des jurassiques de Csernye, Montagne Bakony, Hongrie. Part I — II. Geol. Hung. ser. Pál. 34, 35. Budapest, 1966, 1967 — H o w a r t, M. K. (1964): The Jurassic period. Quart. Joum. Geol. Soc. 120. Eondon Biozones and chronozones in the Jurassic of Csernye, Bakony Mts, Hungary DR. B. GÉCZY At the viliágé of Csernye the Toarcian, Aalenian and Bajocian beds are thinning out within a small area. The thinning out did nőt occur after deposition bút seems to be a consequence of the slow ephemeral and episodic character of deposition. Therefore, the type of sedimentation and, accordingly, the paleooceanograpliic boundaries have re- mained imchanged fór a long time. The sediments are of an abyssal and pelagian type, their deposition took piacé probably within a submarine graben or Canyon. AZ IPOLYTARNÓCI BURDIGALAI FAUNA CSEPREGHYTSTÉ-Dr. MEZNERICS I.* összefoglalást Szerző dolgozatának első részében részletesen ismerteti a világhírű lelőhely tudománytörténeti adatait, elemezve a korábbi kutatások során elért eredményeket. Rámutat a korábbi megállapítások ellentmondásaira, arra, hogy a különböző irányú vizsgálatok során az ipolytamóci tengeri és szárazföldi rétegek korát egyesek kattinak, mások akvitáninak, ismét mások burdigalainak vélték. A tengeri molluszka-fauna feldolgozása részben Szalai 1924-es anyagának revíziójára, részben a szerző újabb gyűjtéseinek meghatározására és értékelésére terjedt ki. Szalai anyagából 33 faj, az új gyűjtésekből 12 molluszka-faj került feldolgozásra. A rétegtani értékelés egyértelműen azt bizonyítja, hogy az eggenburgi rétegek szinttájának megfelelő, burdigalai faunával állunk szemben. A faunábán a jellegzetes alsómiocén fajok és néhány perzisztens forma mellett, egyetlen oligocén alak sem fordul elő. A tengeri rétegek burdigalai kora meghatározó jelentőségű lehet a fedő szárazföldi rétegek korának megítélé- sében is. Az Ipolytamóc közvetlen határában lévő feltárás a múlt században a kövesedett fatörzs révén (K u b i n y i 1854) vált ismertté, a századfordulón pedig a „lábnyomos homokkőről” szóló jelentéssel (B ö c k h J. 1900) világhírűvé. A század elején a cápa- fogas homokkő (K o c h 1903, 1904), majd a riolittufába zárt kitűnő megtartású növény- maradványok (J ablonszky 1914) ismertetése még fokozta a lelőhely iránti érdek- lődést, ami új föltárásokkal és gyűjtésekkel korszerű vizsgálatokat igényelt. A múltbeli kutatások és a földtani képződmények újravizsgálata (1950) a terület molluszka-fauná- jának kevés jelentőséget tulajdonított. A területre vonatkozó eddigi kutatási eredmények Koch A. (1903) közölt tengeri moluszkafaunát a területről, a lábnyomos homokkő fekvőjében lévő durva kvarekonglomerátnmból: a Natica millepuncta/a-hoz közel álló faton kívül a Corbula gibba Olivi, Léda nitida Brocc., Nuculamayeri Horn., Cardita scalaris (?) Sow,, Diplodonta trigonula (?) Brocc. fajok, illetve Dentalium, Teliina, Arca, Trochus vagy Delphinula nemzetségek felsorolásával. A kép- ződmény korára vonatkozólag Koch A. a Felsőesztergályról szóló tanulmányában (1904, p. 201) nyilatkozik, s az ipolytamóci molluszka-faunát, illetve a cápafogas homok- követ is alsómiocénnek minősíti. Id.Noszky J. a Cserháttól északra lévő terület részletes térképezése során (I917 — 19, p. 49) ősmaradványok közelebbi vizsgálata nélkül utal a tengeri molluszka- ^auna „eggenburgi szinttájat” képviselő burdigalai korára. Később id. N o s z k y ugyan- ezt a szintet, valamint a cápafogas homokkövet is az akvitáni emeletbe helyezte (1923, * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Őslénytani Szakosztályának 1966. XII. 16-i előadó ülésén. 178 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet p. 61, táblázat; 1924, p. 501), majd pedig „glaukonitos homokkő és átmeneti fáciesei” megjelöléssel a katti emeletbe sorolta (1926, p. 307; 1928, p. 10; 1929, p. 4; 1940, p. 18). S z a 1 a i T. (1924) a területről addig ismert egyetlen molluszkás rétegnek a csa- pás-völgyi faimának felsorolásával id. Noszky 1924-es véleményét támasztotta alá, a képződményt az oligo-miocén határára, illetve az akvitáni emeletbe sorolta. Az Ipoly- tarnóc községbe torkolló DKK-i irányú fővölgy, a Csapás- völgy kovás kvarckavicsos homokkövéből, illetve a kövületes zöldesszürke breccsából az alábbi ősmaradványokat sorolta fel (p. 102); Natica (Neverita) Josefina Risso var., Natica millepunctata Lmk Pirula ( Ficula) clava B a s t. = P. (Fulguroficus) burdigalensis Sow., Pirula cfr. imbricata San db., P. (Ficula) cfr. condita Brong., P. (Tudicla) rusticula B a s t. var. alte- spirata Schaf f., Turritella (Protoma ) cathedralis var. altespirata Schaff., Turritella sandbergeri M a y e r, Turritella cfr. tér ebralis h a m k. var. gradata M e n k e, T. (Haus- tator ) cfr. vermicularis B r o c c. var. perlatecincta S a c c o, T. sandbergeri May. var. T. R o t h, Chenopus callosus T. R o t h, Boltna taurinensis S acco var., Léda clava C a 1 c., Cyprina rotundata Ram., Diplodonta trigonula Bronn var., Corbula gibba O 1 i v i var. curta foc. S z a 1 a i faunisztikai megállapítása — mint később látni fogjuk — az „akvi- táni” megjelöléstől eltekintve lényegében ma is helytálló. Hangsúlyozza, hogy a nagy példányszámban előforduló „Pectunculusok” között ,,obovatus”-t nem talált, vagyis a faima fiatalabb, mint a pestkörnyéki „obovatusos” homokkő. Id. Noszky J. 1924-től kezdve az ipolytamóci tengeri képződményeknek a katti emeletbe helyezését, S z a 1 a i T. megállapítása ellenére, azzal magyarázta, hogy az „akvitáni” emelet kitöltésére nálunk is kellett megfelelő képződményeket találni. Az emelet keretét a szárazföldi rétegsorral töltötte ki. Ezért került a tengeri képződmény a kattiba, s az „eggenburgi” (amin Noszky is a Külső Alpi-medence Gaudemdorf — Loibersdorf — Eggenburg burdigalai kifejlődését érti) szinttájjal való faunaegyezést a továbbiakban már fácieshasonlósággal magyarázta. Később a területről a csapás-völgyi fauna futólagos megtekintése után kifejezetten tengeri makrofaunára magam utaltam (1953, p. 41), a benne talált Pecten hornensis D e p. et Rom., Chlamys holgeri Geinitz és Chlamys gigans S c h 1 o t h. töredékek alapján, s a faunát és az ipolytarnóci rétegsort burdigalai korúnak minősítettem. Molluszka-fauna alapján tehát mindeddig tisztázatlan kérdés, hogy a képződmény kora katti, „akvitani” avagy burdigalai-e ? Minthogy a tengeri képződmények szorosan összefüggenek a terület egyéb ősma- radványt tartalmazó képződményeivel (lábnyotnos homokkő, riolittufa) is, figyelembe kell vermi az ezek alapján adódó eddigi megállapításokat is. A lábnyomok, a növénymaradványok és a Foraminiferák alapján adott eddigi kormegítélés nem egyértelmű. Az ipolytarnóci teljes szelvény korára vonatkozó felfo- gás is kétféle. Egyik szerint a feltárás képződményei két különböző kort képviselnek, a másik felfogás szerint az egész szelvény egy üledékciklus terméke. A századeleji megfigyelések ezt a kérdést még nem érintik, mert azok többnyire csak egy-egy meghatározott képződményre vonatkoznak. A lábnyomos homokkövet B ö c k h J. (1900) az alsó- és felsőmediterrán határára, B ö c k h H. (1909) a felső- oligocénbe helyezte; a cápafogas homokkövet K o c h A. (1904) az alsómediterrán felső határára, a riolittufát G a á 1 I. (1905) a felsőmediterrán alsó részébe helyezte, anél- kül, hogy külön utalás történnék az egész rétegsorral való összefüggésre. A rétegegymásutánt területi összefüggésében K o c h A. (1903), id. N o s z k y J. (1917 — 19, 1928), valamint B a r t k ó L. (1948) közleményei eléggé eltérőek egymástól. Csepreghyné — Meznerics: Az ipolytarnóci burdigalai fauna 1 79 s a jelen feltártság a pontos megállapítást ma is nehezíti. Időbeli elhatárolás szempontjá- ból id. N o s z k y már első alkalommal (1917 — 19) határt vont a tengeri képződménye- ken belül, majd ezt a tengeri képződmények és a lábnyomos homokkő határára (1924) teszi, mely felfogás mellett mindvégig kitartott. Ugyancsak kettős időbeli kifejlődést tükröz Schréter Z. (1919, 1929), Ferenczi I. (1936 — 38), Horusitzky F. (1941) és Szentes F. (1943) felfogása is, ha nem is közvetlenül az ipolytarnóci szel- vényen, hanem a vele való párhuzamosítás kapcsán. Azonban e szerzők mindegyike — id. N o s z k y -val ellentétben — a szárazföldi képződményeket (részben a tengerit is, Schréter 1929) a burdigalai, míg a tengeri kifejlődést az akvitáni emeletbe teszi. Schréter Z. 1939-es értekezésében a magyar miocén elhatárolása és tagla- lása kapcsán (megjelent 1941-ben) a cápafogas homokkőtől kezdődőleg s a riolittufával bezárólag terjedő képződményeket egyetlen üledékciklusba tartozó összletnek tekinti s a Külső Alpi Bécsi-medence faimájához való hasonlóság alapján a burdigalai emeletbe helyezte. Bartkó L. — mint a terület főgeológusa — évtizedeken át foglalkozott a sal- gótarjáni barnakőszén medence rétegtani viszonyainak tisztázásával. 1948-as felvételi jelentésében (megjelent 1952-ben) és 1950-ben a Földtani Társulatban tartott előadásá- ban diasztrófikus szemlélet alapján szintén arra a megállapításra jutott, hogy az ipoly- tamóci rétegsor egyetlen üledékciklust képvisel, vagyis hogy a szárazföldi rétegsor a tengeri képződmények ciklustzáró tagja és attól el nem választható. A cápafogas homok- kőtől a riolittufáig terjedő sorozatot azonban felsőoligocén korúnak tekinti. Az egységes üledékciklus ténye ma már elfogadott, máig sem tisztázott azonban, hogy a képződmény kora felsőoligocén (= katti)-e mint Bartkó (1948, 1950, előadás), Majzon (1950), Vadász (1953), ,,akvitani”-e, mint Kretzoni (1950), végül, hogy burdigalai-e mint Schréter (1939), Vadász (1953, 1960), Csepreghyné (1953, 1955, 1962) valószínűsítik. A lábnyomos homokkövet az ősállati nyomok alapján Ábel, O. (1928. vándor- gyűlés) helvéti vagy tortonai, de legfeljebb burdigalai emeletbe sorolható képződmény- nek vélte s később (1935, p. 62) burdigalai korúnak minősítette. Burdigalai korúnak tartja a képződményt T h e n i u s (1948, p. 123) is, aki szerint azonban az A b e 1, O. által leírt ,, Anchytherium ” nem tekinthető ilyen fajnak, hanem valószínűleg kettős Cervida -nyomnak. Kretzoi M. szerint (1950, p. 260) a lábnyomos homokkő kora a nyomok alapján nem értékelhető, az ,, Anchytherium” szerinte egymás mellé szorult két Cervida- pata nyoma s így megszűnik a burdigalaiba sorolás kényszere. A tengeri jellegek alapján a képződményt az akvitániba (oligocénbe) sorolja. Egyébként az ipolytarnóci lábnyomok tanulmányozásával és megmentésével évtizedeken át foglalkozott T a s 11 á d i- Kubacska András. Fáradozásainak köszönhető, hogy az immár világhírű lelet egy része a Természettudományi Múzeumba került, s a helyszínen maradt, tökéleteseb- ben feltárt részek védetté nyilvánítása is megtörtént. Véleménye szerint a képződmény kora miocén (1958). Fór aminif éra- vizsgálaton alapuló kormeghatározást eddig a területről Majzon L. tollából ismerünk, aki a területi elterjedés figyelmen kívül hagyásával, verti- kálisan osztja meg a képződményeket. A Fehérhegy faunáját felsőoligocénnek, a Botos- árokét alsómiocénnek tekinti (1950). Legújabb felfogása szerint „akvitáni? — burdi- galai” a tengeri képződmény kora (1966). A fitopaleontológusok (Tuzson 1901) a kovásodott fatörzset illetően csak a miocén korra utalnak. A riolittufába zárt levéllenyomatok közelebbi koráról először Jablonszky (1914) nyilatkozik, aki a fosszilis flórát az alsó- középsőmiocénbe sorolta azzal a megszorítással, hogy nem akvitani (vagyis nem felsőoligocén). A negyve- nes évektől kezdődően R á s k y K. foglalkozott behatóan a riolittufa nórájával, s az 180 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet 1950-ben tartott, már említett előadáson a flórát határozottan felsőoligocénnek nyilvá- nította. Később rövid közleményében (1958) burdigalai kort tulajdonit a flórának, míg monografikus feldolgozása (1959) ismét a felsőoligocén kort említi. A katti = akvitani tézis (Csepreghyné, 1962 és megjegyzések, Földtani Közlöny 92, 1962) értelmében a katti = akvitani = felsőoligocén formával, amit a gya- korlat is mindinkább igazol, a fenti kérdés egyszerűsödik. Lényegében ma már csak ar- ról van szó, hogy az ipolytarnóci üledéksor kora felsőoligocén-e vagy burdigalai (alsó- miocén) ? Az „akvitani” kormegjelölés csak annyiban jöhet számításba, hogy az ennek jelzett képződmény felsőoligocén-e vagy burdigalai? A képződmény korának eldöntése reményében újravizsgáltuk a „Csapás- völgyi” faimát és 1965-ben tervszerűen törekedtünk a tengeri fauna lehetőleg teljes begyűjtésére. A faunarevízió és az újabb gyűjtések eredményei A lelőhelyek területi helyzetét jól szemlélteti K oc h A. (1903) szelvényrajza. Minthogy a Szalai T. által meghatározott csapás- völgyi ma is a kérdések kulcsfaunája kovás, s faunaelemekben leggazdagabb, elsősorban ennek revízióját végez- tük. Az újabb gyűjtések a Csapás-völgyben, a Botos-árokban, a Fehér-hegyen és a Hólya- puszta felé eső feltárások mentén történtek. A c s a p á s - v ö 1 g y i k ö v ü 1 e t b r e c c s a f a u n a r e v í z i ó j a A zöldesszürke, igen kemény kövületbreccsa és márgás, finomszemű homokkő, kétségtelenül vulkáni működéssel felszínre törő kovasavas oldatokkal átitatott szívós és kemény kőzetanyagából semminemű preparálási módszer nem teszi lehetővé az ősma- radványok kiszabadítását. így csak a törési felületek szerencsés voltától függ, hogy mennyire ismerhető fel benne az ősmaradvány. Ez annál problematikusabb, mert kövü- letbreccsa lévén, már az ősmaradvány is töredékes állapotban ágyazódott a márgás kötő- anyagba. A vastaghéjú és szokatlanul kis termetű Glycymeris-iélék legtöbb esetben épen maradtak. A valószínűleg már elhalt állapotban tovasodrott vagy mozgatott Glycymeris héjak azonban minden esetben lefelé fordult zárral cementálódtak össze, így egyetlen példány zárszerkezete sem figyelhető meg. A viszonylag gazdag fajszám mellett — a Glycymeris-iéléktől eltekintve — a fajra felismerhető példány kevés. Pedig a vizsgálati anyag elég tekintélyes, kb. 150 — 160 db, s többek között egy kb. 30x40 cm nagyságú kő vületbreccsa-lap . A csapás-völgyi fauna nem helybenélt, hanem összhahnozott töredékegyüttes, mely nem képezhet összefüggő szintet a területen, hanem valószínűleg a cápafogas ho- mokkő fedőjében lévő lazább-keményebb, helyenként aprókavicsos és kissé glaukonitos homokkő közbetelepült része. Nagyobbarányú feltárási munkával a Csapás-völgyben valószínűleg megtalálható, minthogy a patakmederben a kövületbreccsa darabjai a patakhordalék törmeléke között ma is gyűjthetők. A csapás- völgyi kövületbreccsába a kagyló- és csigahéjak — különösen a nagy- termetű fajok — már eredetileg töredékes állapotban kerülhettek. A korhatározás szempontjából döntő fajok közül pl. a Pecten hornensist csak egy fejlett példány bubrész- lete, a Chlamys gigast egy balteknő töredéke jelzi. A töredékek gondos tanulmányozása azonban számos faj biztos felismerését tette lehetővé. Csepreghyné — Meznerics: Az ipoly tar náci burdigalai fauna 1 8 1 A faunarevízió eredményeképpen az alábbi fajok határozhatók meg: Arca fichteli Desh. A B D E Glytytneris pilosa alakköre Glycymeris cf. fichteli Lám. A B D E F Ostrea cf. fimbriata I,. B F A nomia ephippium pergibbosa S a c c 0 B E Anomia ephippium aspera Phil. B E Mytilus haidingeri Horn. A B Pedalion ( Isogonum ) rollei Horn. A B Pecten hornensis D e p. et. Ro m. A B D E Pecten holgeri G e i n i t z A B Chlamys gigas Schloth. A B D Cardita zelebori percostata S c h a f f. A B C E Cardita zelebori planata S a c c 0 B C E . Isocardia werneri H ö r n e s A B C Cardium ,,edule" var. commune May B F Laevicardium tenuisulcatum N y s t B D E G Pitaria erycinoides Ham. B D E Pitaria gigas Ham. B G Pitaria polytropa Anderson Ábra alba Wood. B E F G T urbo carinatus B r. (operculum) B F Turritella turris rotundata S c h a f f. A B C Turritella vermicularis tricincta S c h a f f. A B C T urritella riepeli P a r t s c h A B Turritella desmarestiana B a s t. A B Aporrhais pespelecani Phil. B F Natica burdigalensis May. A B E Polinices olla De S e r r. B G Euthriofusus burdigalensis B a s t. A B Euthriofusus burdigalensis depressa S c h a f f. A B C E Pirula condita B r. B E G Tudicla rusticula alterspirata S c h a f f. A B C E Xenophora cumulans B r 0 n g. var. B F Egyéb ősmaradványok: Trochocyathus sp., Corallophyllia sp. A faunajegyzék első pillantásra elárulja, hogy típusos burdigalai képződménnyel állunk szemben. Az ,,A” jelzetű fajok kifejezetten burdigalai képződményekre jellemzőek a keleti és nyugati mediterránban egyaránt. Több faj megvan természetesen az Akvitáni-medence „akvitanjában” is, de itt az,,akvitan”a burdigalaitól nem válaszhatóéi (Csepregh y— Me z n e r i c s, 1964). A csapás-völgyi fauna 33 fajából 16, a fauna majdnem 50%-a tehát kifejezetten burdigalai szintjelző faj. A ,,B” jelzetű fajok a Külső Alpi Bécsi-medence (Gaudemdorf — Loibersdorf — - Eggenburg) burdigalai képződményeivel közösek. A Glycymeris pilosa alakkörébe tartozó és közelebbről meg nem határozható fajon kívül minden csapás-völgyi molluszka-faj az ausztriai burdigalai képződményekben is megtalálható. Még fokozható a Külső Alpi Bécsi-medencével való hasonlóság, ha figyelembe vesszük, a ,,C”-vel jelzett 6 fajt, melyekről legtöbb esetben teljes biztonsággal állítható, hogy az ausztriai burdigalai rétegekből leírt fajok vagy változatok (S c h a f f e r). A hazai — salgótarjáni medence — burdigalai képződményeivel összehasonlítva a csapásvölgyi faimát, összesen 6 azonos fajt találunk („D” jelzetű fajok): Arca fichteli Desh., Glycymeris cf. fichteli Lám., Pecten hornensis D e p. et R o m., Chlamys gigas Schloth., Laevicardium tenuisulcatum N y s t, Pitaria erycinoides Lám. — de a kö- zös fajok közül 4 szintjelző burdigalai faj (C s e p r e g h y — Meznerics 1953). Azonban figyelembe kell venni, hogy a Salgótarján vidéki nagypectenes homokkő közelparti (ostreás-pectenes) helyben maradt együttélt faima, nem összehalmozott, mint a csapásvölgyi, mely utóbbiban a különböző életközösségek alakjai sodródtak együvé. 182 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet Nagyobb a megegyezés az egercsehi-ózdi kőszénösszlet alatti burdigalai faunával (C s e p r e g h y — Meznerics 1959), Bekölce — Tarnalelesz faunájával (14 közös faj, „E” jelzettel) : Arca fichteli Desh., Glycymeris fichteli Lám., Anomia ephippium pergibbosa S a c c o, Anomia ephippium aspera P h i 1., Pecten hornensis D e p. et R o m., Cardita zelebori percostata Schaf f., Cardita zelebori planata S a c c o, Laevicardium tenui - sulcatum N y s t, Pitaria erycinoides Lám., Pitaria polytropa Anderson, Natica burdigalensis May., Euthriofusus burdigalensis depressa Se ha ff., Tudicla rusticula altér spirata Schaff., Pirula condita B r. A fácies-hasonlóság is igen nagymérvű. ,,F”-el a burdigalaiban fellépő, de fiatalabb képződményekben is gyakori, míg ,,G”-vel az oligocéntől perzisztáló fajokat jelöltük. A faunarevízió eredményeképen megállapítható, hogy kifejezetten oligocén (fel- sőoligocén) faj a faimában nincs. A faunaösszetétel tehát csak a burdigalai emeletre jel- lemző s az egri és törökbálinti felsőoligocén faunáktól lényeges vonásokban eltér. A csapás-völgyi fauna breccsa- jellegénél fogva ökológiailag nem jellemezhető. Biofáciesek felismerése vagy analizise nehéz, illetve félrevezető lenne, mert különböző élethelyű fajok összetömörült együttese ez a kovasavval átitatott márgás-homokos kötő- anyagú breccsa. Mindenesetre a Veneridae családba tartozó, de fajra meg nem határozható töredékek ill. Pitaria fajok, a Turritellák és a Glycymerisek is azt mutatják, hogy nem közvetlen közel-parti, de viszonylag kis mélységig (80 — 100 m) élő fajok összessége van együtt a kövületbreccsában. Újabb gyűjtések faunája (Csapás- völgy, Botos-árok, Hólya-puszta felé eső feltárások 1965). 1. Csapás-völgy — patakmeder. A csapás-völgyi alapfaunás kövület- breccsa feltárása jelenleg nem nyomozható, de a kovasavval átitatott kövületdús márgás sötétzöldes kövületbreccsa darabjai a Csapás- völgy alján húzódó patakmeder hordalék- ból ma is gyűjthetők. A darabok kőzet és faunisztikai szempontból azonosak id. N o s z k y J. és S z a 1 a i T. a húszas évek elején gyűjtött anyagával. A szórványosan előkerülő dara- bokban Pecten, Pitaria és Glycymeris töredékek felismerhetők. 2. A Botos-árokrétegei és faunája. A Botos-árok a Csapás-völgy kis mellékbevágása, a „cápafogas homokkő” lelőhelye. a ) A cápafogas homokkőből és közvetlen fedőjéből mely világosszínű sárga, néhol vöröses színezetű márgás, helyenként aprókavicsos és kissé glaukonitos homokkő, az alábbi fajok kerültek napvilágra: Léda fragilis Chemn., Arca diluvii L a m.. Arca fichteli Desh., Myrtea spinifera Mont., Cardium burdigalinum juv.. Ábra alba Wo o d., Thracia eggenburgensis Schaff., Pirula geometra Bors., Flabellum sp., Trochocyathus sp. A fauna nem sok közös elemet mutat a csapás-völgyi faunával, ez azonban termé- szetes, mert egyrészt a fauna nem összehordott, hanem helybenélt és más kőzet kifejlő- désű. A fauna gyér, főleg kicsin ytermetű és vékony héjú, a mélyebb vízi, homokos-márgás fácies fajaival. ,,Slir”-jellegű fauna uralkodóan vékonyhéjú Teliina-, Thracia-, Abra- félékkel, kistermetű Arca és Glycymeris fajokkal. A képződmény burdigalai korát a Thracia eggenburgensis és a Cardium burdigalinum bizonyítja. b) A Botos-árok oldalbevágásában, helyzetileg a cápafogas homokkő klasszikus lelőhelye közelében, illetve ennek fedőjében lazább és keményebb, néha aprókavícsos és kevéssé glaukonitos homokkő váltakozik. A kőzettanilag és a faima tekintetében is egységes homokkőben négy szintből gyűjtöttünk. Közös és gyakori faj az Ábra alba Wood (mely egyébként a csapás- völgyi alapfaunában is felismerhető) . A fauna helyben- élt, nem áthalmozott; gyűjteni meglehetősen nehéz, mert a homokkőben levő kevés, vékonyhéjú fossziliák törékenyek. Meghatározhatók: Léda fragilis Lám., Glycymeris pilosa alakköre, Diplodonta rotundata Mont., Megaxinus bellardianus May. (sok), Csepreghyné — Meznericsv: Az ipolytarnóci burdigalai fauna 183 Ábra alba Wood, Spisula subtruncata triangula B r., Lutraria sanna E., Solen marginatus P h i 1. juv., Natica burdigalensis M a y. A fauna egyhangú, kevés fajszámmal, példány- számban uralkodik a Natica burdigalensis May. és a Megaxinus bellardianus Mont. Fácies szempontjából is teljesen megegyezik a 2/a gyűjtőhely márgás homokkövével. A faima burdigalai korát a Natica burdigalensis May. faj mellett a Solen marginatus P h i 1. faj is megerősíti. Egyébként a Lutraria sanna L. az ausztriai és hazai burdigalai képződményeknek is gyakori faja. Kiegészítésül meg kell még említeni, hogy Botos-árok megjelöléssel a Természet- tudományi Múzeum Föld- és Őslénytárában több olyan leltározott példány van, amit id. N o s z k y J. 1925-ben gyűjtött. Ez a fauna természesen nem kerülhetett közlésre S z a 1 a i T. 1924-es feldolgozásánál. A kísérő kőzet alapján azonos a fentiekben tárgyalt botos-ároki faunákkal, s mint a fauna mutatja, fáciese is megegyező. A faima összetétele az alábbi: Nucula meyeri Horn., -\-Anomia ephippium pergibbosa S a c c o, +Amussi- um denudatum R e u s s , Pitaria erycinoides E a m., -j-Azor ,,coarctatus” G m e 1., -\-Turri- tella vermicularis tricinta S eh a ff., -f Natica burdigalensis May., Pirula condita B r., Flabellum, cápafogak. Az együttes burdigalai korát a + -el jelzett fajok igazolják. Az Azor ,,coarctatus” faj érdekessége, hogy Gmelin típusával ugyan nem azonosítható teljes mértékben, de annál jobban a külső-alpi bécsi-medencei példánnyal. Az Amussium denudatum R e u s s az előbbiekben már jelzett ,,slir”-jelleget itt is kihangsúlyozza; ez a faj egyébként a hazai burdigalai ,,slir” mind gyakrabban jelentkező alakja, s elválasz- tandó az Amussium corneum S o w. valóban oligocénre jellemző fajtól. 3. A Hóly a-puszta felé vivő út menti f e 1 1 á r á s o k. A lábnyo- mos homokkő közvetlen közelében, illetve annak fekvőjében levő, az előző lelőhelyekhez hasonló kifejlődésű tengeri eredetű márgás, néhol agyagos homokkőből több ponton gyűjtöttünk faunát: a) a lábnyomás homokkő előtti feltárás márgás homokkövéből: b ) ugyancsak a lábnyomos homokkő előtti lépcsős vízmosásból, a feltárás lazább- keményebb homokkövéből; c ) breccsa-szerű kovács, márgás képződmények különálló heverő darabja ab) gyűjtőhely bejáratánál; d) a lábnyomok után, a tanyához legközelebb eső gyűjtőhelyről az út menti már- gás-agyagos laza homokkőből. Mielőtt a gyűjtőhelyek faunáját felsorolnánk, meg kell jegyezni, hogy ezek a lelőhelyek az irodalomban eddig nem ismertek, illetve erről a területről, a lábnyomos homokkő közel-fekvőjéből tengeri fauna eddig nem volt ismert. A fenti lelőhelyek — a c /-vei jelzett kivételével — azonos kőzetűek, faunisztikai- lag egymástól és a Botos-árok lelőhelyeinek ősmaradványaitól nem választhatók el. A fauna helybenélt, kevés vékonyhéjú faj és csekély példányszám jellemzi a gyűjtőhe- lyeket; viszonylag sok magános korall példány került elő: 3/a 3/b 3 /c 3/d Nuculana fragilis Chemn, + Miltha suessi Kautsky Myrtea spinifera Mont. + + Megaxinus bellardianus May. + + + Pitaria chinone I,. + + A bra alba Wood + + Solen marginatus P h i 1. Turritella vermicularis trincicta + Schaff. + 184 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet táblázat folytatása 3/a 3/b 3/c 3/d Turritclla desmarcstiana B a s t. + Katica millepunctata B r. + Dentalium sp. + Coralliophyla sp. + Flabellum sp. + + Trochocyathus sp. + Bryozoa sp. + + Pyrgoma cf. „ anglicum ” S 0 w. + A fauna-egyezés a Botos-árokéval nem szorul külön bizonyításra, a fácies is azonos s így a képződmény burdigalai kora nem lehet vitás. Mint érdekességet még meg lehet jegyezni, hogy a Schaffer által leírt és ábrázolt Pyrgoma cf. „anglicum" S o w. is megvan a faunában. A 3/c gyűjtőhely faunája a kovás, márgás képződmény heverő darabjaiban fel- ismert fajok azt mutatják, hogy a vulkáni működés során itt is történt elkovásodás. Meg kell jegyezni, hogy a Fehér-hegyen végzett gyűjtés nem vezetett eredményre, az igen szórványosan talált egy -két Ostrea- töredék alapján csak az volt megállapítható, hogy a homokkő tengeri eredetű. Végső következtetésképen a faunarevízió és az újonnan gyűjtött anyag meghatá- rozása és kiértékelése alapján az ‘alábbiakat állapíthatjuk meg: 1. A csapás-völgyi molluszka-fauna kora, beleértve a cápafogas homokkövet is burdigalai; ugyancsak burdigalai a fáciesben tőle eltérő Botos-árok és Hólya-puszta környékének márgás homokköve is. 2. Amennyiben a cápafogas homokkőtől kezdve a riolittufáig bezárólag a képződ- mény egyetlen üledékciklus terméke, akkor a malakofaima burdigalai kora determi- nálja az egész ipolytarnóci szelvény burdigalai korát is. IRODALOM - I,ITERATUR Ábel, O. (1935): Vorzeitliche bebensspuren. Jena, p. 62. — B a r t k ó b- (1952): A salgótarjáni barnakőszén-medence ÉNy-i részének földtani viszonyai, bes conditions géoiogiques de la partié NO du bassin de liouille brune de Salgótarján. Földt. Int. Évi Jel. 1948-ról, Budapest, p. 101-110. — Böckh H. (1909): Geológia. II. Budapest, p. 712. — B ö c k h J. (1900): Igazgatósági Jelentés. A Földt. Int. Évi Jel. p. 33. — C s e p r e g h y-M eznerics I. (1953) : A salgótartjáni kőszénfekvő rétegek faunája és kora. ba fauna et l’ége des couches du mur des gisements de charbon á Salgótarján. Földt. Közi. 83, p. 35 — 56. — C s e p r e h g y-M e z n e r i c s, I. (1956): Stratigraphische Gliederung des ungariscíien Miozáns im bichte dér neuen Faunauntersuchungen. Acta Geol. Tóm. IV. Fasc. 2. p. 183 — 207. — Csep- r e g h y-M eznerics, I. (1959) : Die Burdigalfauna in den biegendschichten des Braunkohlenflözes von Egercsehi — Ózd. Ann. Mus. Nat. Hung. 51, p. 85-103. - Csepreghy-Meznerics, I. (1962): Das Problem des „Chatt” — Aquitansin wissenschaftgeschichtlicber Beleuchtung. Ann. Mus. Nat. Hung. 54. p. 57 — 71. — Csepregh y-M eznerics, I. (1964): b’analyse de la fauné de Peyrére (bassin de l’A- dour) et de l’Aquitanien du Bordelais et du Bazadais. Colloque sur le Paleogéne, Bordeaux 1962. Mém. Búr. Rech. géol. et min. No. 28. p. 455. — Ferenczi I. (1942): Újabb adatok az Ipoly-medence földtani vi- szonyainak ismeretéhez. Neuere Beitráge zűr Kenntnis dér geologischen Verháltnisse des Ipoly— Beckens. Földt. Int. Évi Jel. 1936 — 38. II. p. 1035 — 1075. — Ferenczi I. (1940): Oligocén és miocén üledékeink elhatárolásának kérdése. Das Problem dér Abgrenzung dér ungarischen oligozánen und miozánen Abla- gerungen. Földt. Közi. 70. p. 22 — 23. — Gaál I. (1905): Adatok az Osztroski— VTepor andesit-tufáinak mediterrán faunájához. Földt. Közi. 35. p. 288 — 313. — Horusitzky F. (1941): A kárpátmedencei alsómiocén földtörténeti tagozódása és ősföldrajzi kapcsolatai. Erdgeschichtliche Gliederung und paláo- geographische Verbindungen des unteren Miozáns im Karpathenbecken. Besz. a Földt. Int. Vitaüléseinek Műnk. Évi Jel. függeléke, p.3. — Jablonszky, J. (1914): Die mediterráné Flóra von Ipolytamóc. Földt. Int. Évkönyve 22, p. 250 — 293. — Koch A. (1903): Tamócz Nógrád megyében, mint a kövült cápafogaknak új gazdag lelőhelye. Taruócz im Komitat Nógrád, als neuer reicher Fundort fossiler Haifisch- záhne. Földt. Közi. 33. p. 139 — 167. — Koch A. (1904): Kövült cápafogak és emlősmaradványok Felső- Esztergályról. Földt. Közi. 34. p. 190 — 201. — K o c h A. (1904) : Pótlék a tamóczi alsó mediterrán homokkő cápafaunájához. Ergánzungen zűr Haifischfauna des untermediterranen Sandsteines von Tamócz. Földt. Közi. 34. p. 202 — 203. — Kretzoi M. (1950): Az ipolytamóczi lábnvomos homokkő földtani kora és az akvitáni kérdés. Földt. Közi. 80. p. 259 — 261. — Kubiny i F. (1854): A tamóczi kövült fák és a környező Csepreghyné — Meznerics : Az ipolytarnóci burdigalai fauna 185 kőnemek. Vakot J.: Magyarország és Erdély képekben. III. p. 61. - Kubinyi F. (1843): Nógrád megye ásvány- és földtani tekintetben. M. Orv. és Term. Vánd. gyűl. Műnk. III. p. 85. — Majzon I,. (1950)11 Újabb őslénytani azatok Ipolytamócról. Földt. Közi. 80. p. 262 — 265. — Majzon B- (1966): Foraminifera-vizsgálatok. Akd. Kiadó, Bp. p. 1—939. — Noszky J. sen. (1923) : A Cserháttól északra lévő terület földtani viszonyai. Jel. az 1917. évi részletes geol. felvételekről. Földt. Int. Évi Jel. 1917— 1919- ről. Bp. p. 48 — 60. — Noszky J. sen. (1923): A Zagyvavölgy és környékének geológiai és fejlődéstörté- neti vázlata. Ann. Mus. Nat. Hung. 20. p. 60 — 72. —Noszky, J. sen. (1924): Geologische und entwick- lungsgeschichtliche Verháltnisse des Zagyvatales und seiner Umgebung. Centralbaltt f. Min. etc. 16. p. 500 — 512. — Noszky J. sen. (1926): A Magyar Középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: I. Az Oligocén — a miocéntől való elhatárolás kérdése. Die Oligocen-Miocen Bildungen in dem N.O. Teile des ungarischen Mittelgebirges: I. Oligocén — die Frage dér Abgrenzung vöm Miocén. Ann. Mus. Nat. Hung. 24. p. 288 — 330. — Noszky J. sen. (1929): Ősföldtörténeti emlékek Ipolytamócon. Természet 3 — 4. sz. p. 1—8. — Noszky, J. sen. (1928): Fiihrer durch das oligo-miozáne Gebiet des Salgótarjáner (Nógrader) Beckens. Bp. p. 1 — 12. — Noszky J. sen. (1940): A Cserhát hegység földtani viszonyai. Magyar Tájak Földt. leírása III. Bp. p. 62. — R á s k y K. (1958): Fosszilis növények a salgótarjáni kő- szénfeküből. Földt. Közi. 88. p. 131 — 135. — R á s k y, K. (1959): The fossil flóra of Ipolytarnóc. Joum. of Paleontology. vol. 33. No. 3. — Schréter Z. (1919): Salgótarján környékének hydrologiai viszonyai. Die hydrologischen Verháltnisse dér Umgebung von Salgótarján. Földt. Közi. 49., Hydrologiai Közi. II. 1. — Schréter Z. (1929): A borsod — hevesi szén- és lignitterületek bányaföldtani leírása. Földt. Int. Kiadv. p. 1—390. — Schréter Z. (1941): A magyar alsómiocén elhatárolása és taglalása. Abgrenzung und Gliederung des Ungarlándischen Untermiozán. Besz. a Földt. Int. Vitaüléseinek Munk.-ról 1939. Évi Jel. függeléke, p. 14 — 23. — Schréter Z. (1940): Nagybátony környéke. Umgebung von Nagybátony. Magyar Tájak Földt. Beírása II. Bpest. — Szabó J. (1863 — 1864): A Pogányvárhegy Gömörben, mint bazaltkráter, Tamóczi köviilt fa. Magy. Tud. Akad. Math. és Term. Tud. Közi. III. p. 374. — S z a 1 a i T. (1925): Az ipolytarnóczi aquitanien. Földt. Közi. 54. p. 104. — Szentes F. (1943): Salgótarján és Péter- vására közötti terület. Das Gebiet zwischen Salgótarján und Pétervására. Magyar Tájak Földt. Beírása, V. p. 14. — T a s n á d i-K u b a c s k a A. (1958): Őséletkutatás Ipolytamócon. Termtud. Közi. II. (BXXXIX) évf. 4. sz. p. 162 — 166. — Thenius, E. (1948): Bemerkímgen iiber die eigentlichen Anchy- therium und Amphycyoniden — Fáhrte aus dem Burdigal von Ipolytarnóc (Ungarn). Sitzungsber. d. Österr. Akad. d. Wiss. Math. Naturw. KI. I. Bd. 157, H. 6 — 10, Wien. p. 123. — Tuzson J. (1900): A tamóczi kövült fa. Termtud. Köziem., Pótfűz. 32. p. 280. — Vadász E. (1953): Magyarország földtana. Akad. Kiadó, Bp. p. 393, p. 119. - Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Második kiadás. Akad. Kiadó, Bp. Die burdigalische Fauna von Ipolytarnóc it Dr. I. CSEPREGHY-MEZNERICS lm ersten Teil des Aufsatzes wird ein wissenseliaftlicher Überblick des weltberühm- ten Fundortes gegeben und das Ergebnis früherer Forschungsarbeiten analysiert. Die Verfasserin weist auf die Widersprüche früherer Sehlussfolgerungen hin, und betont, dass int Laufe dér in verschiedenen Richtungen ausgeftihrten Untersuehungen das Altér dér marínén und kontinentalen Schichten von Ipolytarnóc von manchen Verfassem für chattisch, von anderen für aquitanisch, von weiteren Verfassern aber für burdigalisch gehalten wurde. Die Bearbeitung dér marinen Mollusken-Fauna umfasste z. T. die Revision des von S z a 1 a i 1924 bearbeiteten Materials, z. T. die Bestimmung und Auswertung neuerer Aufsammlungen dér Verfasserin. Vöm Matériái Szalais wurden 33 Arten, aus den neuen Aufsammlungen 12 Moll usken- Arten bearbeitet. Die stratigraphische Auswertung dér Fatrna beweist eindeutig, das eine etwa dem Horizont dér Eggenburger Schichten ent- sprechende, burdigalische Fauna vorliegt. Neben den eharakteristischen untermiozánen Formen und einigen persistenten Arten kommt in dér Fauna keine einzige für das Oligo- zán charakteristische Form vor. Das burdigalische Altér dér marinen Ablagerungen dürfte auch für die Beurteilung dér kontinentalen Schichten des Hangenden von ent- scheidender Bedeutung sein. AZ IPOLYTARNÓCI TENGERI RÉTEGEK FORAMINIFERA-FAUNÁJA DR. NYÍRÓ' M. RÉKA* (i ábrával, 3 táblával) Összefoglalás: Szerző az ipolytamóci tengeri rétegek Foraminifera faunáját a burdi gálái emeletbe tartozónak állapítja meg, homokos fáciesre utaló, nyílt, sekély tenger - alakokkal. A vizsgálati eredmények teljesen megegyeznek a molluszka faunavizsgálat eredményével. A Foraminifera faima azonos az eggenburgi és dél-szlovákiai burdigalai faunával. Csepreghyné, Meznerics Ilona az ipolytamóci tengeri molluszka fauna vizsgálataival kapcsolatosan újabb Foraminifera vizsgálatokat végeztünk. A mintákat a molluszkákat tartalmazó rétegekből és azok közvetlen fekvő, illetve fedő rétegeiből gyűjtöttük. A területtel foglalkozó gazdag irodalomból csak dr. M a j z o n L. (1950, 1966) által közölt Foraminifera faunára hivatkozunk. A rétegsor bővebb ismertetése nélkül csak a Foraminiferák rétegtani szerepeinek részletesebb tárgyalásával foglal- kozunk. Az ipolytamóci ,,lábnyomos homokkő” közvetlen környékéről összesen 18 réteg- mintát gyűjtöttünk. Ezek közül az alábbi minták tartalmaztak Foraminiferákat: 1. Fehér-hegy vízmosásából : sárga, homokos agyagmárga. 2. Botos-árok mentén: szürkés, finomhomokos, agyagmárga. 3 — 4. Csapás-árok: „cápafogas” homokkő és az erre települő homokos agyag- márga. 5. A „lábnyomos homokkő” előtti lépcsős vízmosás: finomhomokos agyagmárga. 6. A Holya-tanya felé vezető út mentén, a természetvédelmi területen levő fel- tárás: homokos agyag. 7. A Borókás-árok: homokos agyagmárga. 8. A Holya-tanya felé vezető út mentén a Borókás-árok utáni feltárás: homokos agyag, illetve laza, finomszemű homokkő. Foraminiferákat csak az agyagmárga- és a finomszemű, laza, agyagos homokkőré- tegek tartalmaztak. Vizsgálatra 2 — 3 kg anyagot gyűjtöttünk. Az erősen homokos kőze- tek első áttekintésre szegény mikrofaunát adtak, de széntetrakloridos válogatással elég gazdag Foraminifera faimát tudtunk kinyerni, összesen 96 meghatározható alakkal. Jellemző, hogy az egyedek igen apró termetűek, 0,1 — 0,5 mm nagyságúak, vékony héjúak, de megtartási állapotuk kifogástalan. M a j z o n L. (1950, 1966) munkáiban külön is * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Őslénytani Szakosztályának 1966. XII. 16-i előadó ülésén. 187 Nyírd: Az ipolytarnóci tengeri rétegek Foraminiferái kiemeli az egyedek apró termetét. A Foraminiferákon kívül a rétegek gazdagok szivacs- tűkben és Spatangida-tix&k.éWo&'a. is. A leggazdagabb Foraminifera faunát a Holya-tanya (8) felé vezető ut mentén, a Borókás-árok utáni feltárás homokos márgarétege tartalmazza, 73 fajt. A legszegényebb fauna a (3) „cápafogas” homokkőből került elő. Ezek egyedileg elég nagy termetűek Ipolytarnóc 1. ábra. A foraminiferás rétegek lelőhelyei Fig. 1. Fundorte dér Foraminiferenschichten egy Globigerina és az Elphidium ortenburgensis kivételével, a Lagenidae család persistens alakjaihoz tartoznak. Talán egyedül a Marginulina hirsuta utal a miocénre. A „cápa- fogas” réteg mikrofaunája apró halfogakban is gazdag. A többi feltárás Foraminifera faunája a Holya-tanyához (8) közeleső feltárás 73 fajt tartalmazó faunatársaságával azonos, de kevesebb fajt tartalmaz. Ezek alapján a különböző lelőhelyekről származó Foraminifera faunák egy és ugyanazon rétegösszletet jeleznek. M a j z o n L. (1950) a Fehér-hegyről Rhabdammina abyssorum- bán gazdag faimát ismertet, melyet az oligocén katti emeletébe sorol. Ilyen összetételű faima a vizsgált réteg- mintáinkban nem mutatkozott, a Fehér-hegyről (1) származó mintánk Foraminiferái megegyeznek a Botos-árok (2), a Borókás-árok (7) és a Holya-tanya (8) felé vezető út menti faunatársasággal. Ugyancsak Máj zonb. (I95°) a Botos- és a fehér-hegyi árokból Buliminákban gazdag faunát ismertet és külön kiemeli a Cassidulinák gyakoriságát, melyhez hasonló faunatársaságot a fedémesi Ecser-völgy alsómiocén terresztrikum alatti rétegeiből, a karanessági miocénből és a szilvásváradi tortonai rétegekből ismer. A fehér-hegyi és botos-völgyi árok és a „cápafogas” homokkő Foraminifera faunáját alsómiocénnek tartja (1950, 1966). Az általa közölt alsómiocén fauna teljesen meg- egyezik az általunk vizsgált rétegek faunájával. A Foraminifera faunákban a Cibicides, Globigerina és a Nonion nemzetség jelent- kezik a legtöbb fajjal. A Globigerinák egyedszámban is gyakoriak, hasonlóan a Bulimina- félék, a Turrilina andreae, Robulus inornatus, Cassidulina- félék, Hopkinsina bononiensis primiformis, valamint az Ammónia beccarii is. Hasonló összetételű faunát említ C i c h a (1960) a középső-szlovákiai Handlovai-hegység, valamint a Bécsi-medencéhez kapcsolódó Stefanov és Petrova Vés alsóburdigalai rétegeiből. Az Eggenburgi-medence burdigalai rétegeinek Foraminifera faunáját Tollmann (1957) dolgozta fel, összesen 97 fajt ismertetett. Ebből 53 faj megtalálható az ipolytar- nóci tengeri rétegek mikrofaunájában is. Különösen nagy azonosság mutatkozik az Eggen- burgtól északnyugatra levő Stransky téglagyár homokos agyagmárgarétegének fauná- jával, melyet ő a burdigalai fekvőrétegekbe (liegend tégel) sorol. Ebből a rétegből közölt 50 faj közül 38 szerepel faunánkban is. Megerősíti a hasonlatosságot az is, hogy Toll- mann (1957) az egyedeket igen apró termetűeknek írja le, másrészt a Cassidulina 188 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet crassa faj gyakoriságát külön kiemeli, és egyben megjegyzi, hogy a crassa fajt az ob- longa fajtól - hasonlóan a bajor molassz burdigalai rétegekben levő fajokhoz - elválasztani nem tudta és ezért az oblonga fajt bevonta a crassa fajba. Nálunk ez a két faj szintén feltűnően gyakori a fehér-hegyi (1), a botos-árki (2) és a borókás-ároki (7) faimában, de a két faj jól külöji választható. Tollmann kiemeli még, hogy a rétegek gazdagok szi- vacstűkben és Spatangida-tüskékhQVL. Közelebbről vizsgálva az ipolytamóci rétegek Foraminiferáit megállapíthatjuk, hogy a faunaösszetétel tengeri, amit a Lagenidae család több fajta is igazol és a gazdag Globigerina fauna alapján nyílttengerrel kapcsolatban volt. Az egyedek apró termete nem a sótartalomra, hanem inkább a homokos fáciesre utal. A vizsgált mikrofaunák paleogén fajt nem tartalmaznak. Az Almaena osnabru- gensis faj nálunk a felsőoligocénben gyakori, de C i c ha (1958) a vág-völgyi burdigalai rétegekben gyakorinak említi. Az Elphidium hiltermanni fajt Hagn (in Hagn et H ö 1 z 1, 1952) a bajor molassz rupéli emeletéből írta le, de az irodalomban már a burdiga- laiból is említik, nálunk a helvéti emeletben is jelen van. A rétegek plankton Foraminiferái Kenawy.A. I. határozása alapján az alsómio- cénre jellemzőek, a Globigerina ciperoensis angustiumbilicata, Globigerina ciperoensis ciperoensis és a Globigerina woodi woodi a franciaországi alsómiocén rétegek szintjelző fajai. A vizsgált rétegek Foraminifera faunájában több olyan faj van, melyek a középső-, illetve a felsőmiocénre jellemzőek. így a Hobkinsina bononiensis primiformis, a Hopkinsina gracilis, mely a Bécsi-medence helvéti rétegeinek szint jelző alakja. Középső-, illetve a felsőmiocénből ismeretes még a Cassidulinoides bradyi és a Trifarina bradyi is. Több olyan faj is van, mely az irodalom szerint a burdigalai emeletben jelenik meg először és virágkorát a középsőmiocénben vagy ma éh. Ilyenek a Spiroplectammina pectinata, Siphotextularia concava, Elphidium listeri, Loxostomum limbatum striatum, Discorbis squamula. Rétegeink gazdagok kifejezetten az alsómiocénre jellemző fajokban is: Uvigerina parviformis, Bolivina fastigia, Bulimina tuberculata, Cushmenella nitida, Cibicides buday, Cibicides prominens, Elphidium cribrostomum, Nodosaria badensis aculeata stb. A fentiekben elmondottak alapján az ipolytarnóci tengeri rétegek Foramini- fera faunája alsómiocén burdigalai korú és megegyezik a dél-szlóvákiai, valamint az eggenburgi rétegek burdigalai faunájával. Összefoglalva az ipolytamóci tengeri rétegek Foraminifera faimájának vizsgá- lati eredményeit, a következőket állapíthatjuk meg: 1. Az ipolytamóci tengeri rétegek alsómiocén burdigalai korra jellemző Fora- minifera faunát tartalmaznak. 2. A Foraminifera fauna homokos fáciesre utaló, nyílt, sekélytengerre jellemző. 3. Az ipolytamóci tengeri rétegek Foraminifera faunavizsgálati eredménye tel- jesen megegyezik a molluszka faunavizsgálati eredményekkel (Csepreghyné, Mez- n e r i c s I.). 4. Az összehasonlító vizsgálatok alapján a Foraminifera fauna az eggenburgi, valamint a dél-szlovákiai burdigalai rétegek Foraminifera faunájával azonos. A 5. Az ipolytamóci burdigalai rétegek aránylag gazdag és korra jellemző plankton Foraminifera faunája alapján arra számíthatunk, hogy a hazai burdigalai rétegek további mikrofauna vizsgálataival olyan faunát kaphatunk, mellyel a távkorrelációba ezeket a rétegeket bekapcsolhatjuk. Az alábbiakban közöljük Pokorny (1958) rendszerében a vizsgált rétegek mikrofaunáját és összehasonlításul feltüntetjük Tollmann (1957) által meghatáro- zott, eggenburgi rétegekben is szereplő fajokat. Nyíró : Az ipolytarnóci tengeri rétegek Foraminiferái 189 Ipolytarnóci burdigalai Foraminiferák Rhabdammina sp. Haplophragmoid.es canariensis (d’ O r b.) Circus sp. Cyclammina praecancellata V o 1 o s h. Textularia abbreviata d’O r b. Spiroplectammina deperdita d’O r b. Spiroplectammina pectinata (R s s.) Siphotextularia concava (K a r r e r) Triloculina consobrina d’O r b. Nodosaria badensis aculeata E g g e r Nodosaria crassa H a n t k. Nodosaria exilis N e u g. Nodosaria multicostata Neug. Dentalina pauperata d’O r b. Dentalina punctata d’O r b. Dentalina sp. Robulus cultratus (M o n r f.) Robulus inornatus (d’O r b.) Robulus intermedius (d’O r b.) Robulus limbosus (R s s.) Robulus sp. Marginula hirsuta (d’O r b.) Marginula reniformis (d’O r b.) Lagena costata W i 1 1 . Lagena hexagone W i 1 1. Lagena striata (d’Orb.) Lagena sulcata (W. et J.) Guttulina probléma d’O r b. Globulina pyrula (Egger) Turrilina andreae Cushm. Bulimina elongata d’O r b. Bulimina inflata S e g u. Bulimina pupoides d’O r b. Bulimina tuberculata Egger Virgulina schreibersiana (C z j z.) Reussela spinulosa (R s s.) Entosolenia marginata (W. et J.) Entosolenia obtusa (Egger) Hopkinsina bononiensis primiformis (P a p p et T u r n.) Hopkinsina graciliformis (P a p p et T u r n.) Uvigerina parviformis Papp Angulogerina angulosa (W i 1 1.) Trifarina bradyi Cushm. Plectofrondicularia diversicosta N e u g. Plectofrondicularia striata H a n t k. Bolivina dilatata dilatata R s s. Bolivina fastigia Cushm. Bolivina plicatella Cushm. Bolivina sp. Loxostomum limbatum striatum G e r m. Cassidulina crassa d’O r b. Cassidulina oblonga (R s s.) Cassidulinoides bradyi (Norman) Cushmanella nitida Talm. Nonion boueanum (d’O r b.) Nonion granosum (d’O r b.) Nonion scaphum (F. et M.) Nonion soldanii (d’O r b.) Pullenia spaeroides d’O r b. Discotbis squamula R s s. Discorbis sp. Gyroidina soldanii (d’O r b.) I - 2 3 4 5 6 7 8 9 r r r r r r r r r r r r r r r r r egy r r r r r r r , r r r r r r r « r r r r r r r r r r nr r r r r r r r r r r r r r r r r nr egy nr nr nr r r egy egy r egy r nr r nr r r r nr r r r r r r r r r r r r r r r r r r r r r r nr r egy r r nr egy egy egy gy gy egy nr egy gy r r egy egy gy egy nr egy gy h r r r r r r nr r r nr r r r r r nr egy nr r r nr r r r nr r r r r r r r r r r r r r r r r r r r r r r r r r r nr egy egy nr nr egy nr gy gy nr nr n r egy nr nr egy r r nr r r r r r r r nr nr r r nr nr egy r r r gy r nr r nr r nr nr r r r r r r r h r r r r r r r r r r r 5 Földtani Közlöny 190 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet I 2 3 4 5 6 7 8 9 Eponides schreibersii (d’O r b.) r r r r Eponides umbonatus (R s s.) nr r r r nr Cancris auriculus (F. et M.) r r r r r Cancris sp. r r Hansawaia boueana (d’O r b.) nr nr nr nr r nr nr gy Cibicides buday Cicha et. Zapl. r r r r r Cibicides dutemplci (d’O r b.) r nr r egy Cibicides boriiéi Cicha etZapl. r r r r r Cibicides letkésensis F r n z n. r r r r r nr Cibicides lobatulus (W. et J.) r r r r r r egy Cibicides prominens (Rss.) r r r r r r egy Cibicides pseudoungerianus (C u s h m.) Cibicides ungcrianus (d’Orb.) nr nr nr r r nr nr nr nr r r r nr gy Cibicides vortcx (Segv.) r r r r r r Cibicides sp. nr nr nr r r nr Almaena osnabrugensis (R 0 e m.) r Globigerinella aspera (E h r e n b.) nr r r r Globigerina ciperoensis ciperoensis B 0 1 1 i Globigerina ciperoensis angustiumbilicata nr r egy r r nr B 0 1 1 i r nr r Globigerina globularis R 0 e m. nr nr egy r r r nr Globigerina praebulloides Blow. n nr gy r r r nr h Globigerina triloculinoides P 1 u m. nr nr egy r r r h Globigerina woodi woodi J e n k i n s nr nr egy r r r nr h Globigerina sp. egy nr r nr r r r r Asterigerina planorbis (d’Orb.) r egy Elphidium crispum (E) r gy Elphidium cryptostomum (E g g e r) r r Elphidium hiltermanni H a g n. Elphidium listeri (d’O r b.) r r nr Elphidium minutum (R s s.) r r r nr Elphidium ortenburgense (E g g e r) r r r nr r r r nr nr Elphidium rugosum (d’O r b.) r r r nr Elphidium sp. nr r r r Ammónia beccarii (L-) egy nr egy nr r nr egy gy Radiolaria r r r r Spongia- tű nr egy r egy nr r nr egy Otholitus r r r Ostracoda r r r r r gy Spatangida-tüske egy egy r egy r r nr egy Hal fog r nr r J elmagyarázat: 1. Fehér- hegy: márgás homok (1280), 2. Botos-árok: homokos márga és laza homokkő (1281, 1283), 3. „Cápafogas” homokkő tipuslelőhely: laza homokkő (1289), 4. „Cápafogas” homokkő fölött: laza, márgás, finom homok (1285), 5. Holya-tanya felé vezető út mentén a „lábnyomos homokkő völgye előtt: laza, finom homok (1284), 6. Holya-tanya felé vezető út mentén a „lábnyomos” homokkő előtti lépcsős vízmosás: márgás, finom homok (1291), 7. Borókás-árok: finomszemű, márgás homokkő, homokos márga (1287, 1290), 8. Holya-tanyához vezető út mentén, a Borókás-árok után: laza, finomszemű, márgás homokkő és homokos márga (1282, 1286, 1288), 9. T o 1 1 m a n n (1957): eggenburgi burdigalai rétegekben is megjelenő fajok; r = ritka (1—5), nr = nem ritka (5 — 10), egy = elég gyakori 10 — 20), gy = gyakori (20 — ), h = hasonló forma Megjegyzés: A minták a zárójelben megadott számok alapján, a Természettudományi Múzeum kis-Foraminifera gyűjteményében találhatók meg Erklárungen: 1. Fehér-Berg: mergeliger Sand, 2. Botos-Graben: sandiger Mergel und lockerer Sandstein, 3. Typuslokalitát des „Haifischzahn-führenden Sandsteins": lockerer Sandstein, 4. Über dem „Haifischzahn-führenden Sandstein”: lockerer, mergeliger Feinsand, 5. Lángs dér zum Meierhof Holya führenden Strasse, vor dem Tál des „Fussspuren”-Sandsteins: lockerer Feinsand, 6. Treppenartige Erosionsrinne vor dem „Fussspuren”-Sandstein lángs dér zum Meierhof Holya führenden Strasse: Mergel, Feinsand, 7. Borókás-Graben : feinkömiger Mergelsandstein, sandiger Mergel. 8. Lángs dér zum Meierhof Holya führenden Strasse nach dem Borókás-Graben: lockerer, feinkömiger mergeliger Sandstein und sandiger Mergel, 9. Tollmann (1957): auch in den Burdigal-Schichten vouEggenburg auftretende Formen; r = spárlich (1 bis 5), nr = nicht selten (5 bis 10), egy = ziemlich háufig (10 bis 20), gy = háufig(> 20), h = áhnliche Fönn Nyíró: Az ipolytarnóci tengeri rétegek Fór aminif érái 191 TÁBEAMAGY ARÁZ AT - TAFEEERKEARUNG Xin. tábla — Tafel Xin. 1. Spiroplectammina pectinata (Rss.) (120 x) 2. Textularia abbreviata d'Orb. (120 x) 3. Siphotextularia cuncava (Karrer) (120 x ) 4. Plectofrondicularia striata Hantken (100 x ) 5. Plectofrondicularia diversicosta N e u g. (100 x) 6. Mar gin útin a reniformis (d’Orb.) (120 x) 7. Nodosaria badensis aculeata E g g e r (120 x ) 8. Nodosaria crassa Hantken (150X) 9 . Entosolenia marginata (W. et J.) (120 x) 10. Cassidulinoides bradyi (Norman) (150 x ) 11 . Cassidulina oblonga Rss. (120 x) 12. Cassidulina crassa d’Orb. 120 X) XIV. Tábla — Tafel XIV. 1 . Loxostomum limbatum striatum Germ. (120 x) 2. Bolivina fastigia C u s h m. (120 x ) 3. Bulimina tuberculata E g g e r (120 X ) 4 . Trifarina bradyi C u s h m. (120 x) 5. Hobkinsina gracilis Papp&Turn. (120 X ) 6. 7. Hobkinsina bononiensis primiformis Papp&Turn. (150 x) 8. Elphidium ortenburgense (E g g e r) (120 x) 9. Almaena osnabrugensis (R o e m.) (120 x) XV. Tábla — Tafel XV. 1. Globigeria triloculinoides Plummer (120X) 2 . Globigerina ciperoensis ciperoensis Bolti (120 x) 3 . Globigerina praebulloides Blow (120 x) 4. 5. Globigerina ciperoensis angustiumbilicata Bolli (120 x) 6. Globigerina aspera (Ehrenb.) 120 x ) 7. 8. 9. Globigerina woodi woodi J e n k. (120 X) 10. Globigerina globularis R o e m. (120 x) A fényképek az Állami Földtani Intézet Mikropaleontológiai Csoport fotólaboratóriumában készültek. Készítette: K i s Júlia. IRODALOM - UTERATUR Cicha, I. (1958): Die Entwicklung dér Mikrofauna des unteren Miozáns im Waagtal. Sbomik Ustr. ÜST. Geol. XXIV — 1957 od. pal. Praha — C i e h a, I. (1960): Kurze Übersicht dér Entwicklung dér Mikrofauna des unteren und mittleren Miozáns dér alpin — karpatischen Becken, Verháltnis zum Ober helvet — „Kárpátién”. Mittl. d. Geol. Ges. in Wien Bd. 52. 1959. — H a g n, H. (1955): Paleontologische- Untersuchungen am Bohrgut dér Bohrungen Ortenburg CF. 1001, 1002, 1003 in Niederbayem. Z.d. Deutsch. Geol. Ges. 105. Hannover — H a g n, H. et H ö 1 z 1, O. (1952): Geologisch — paláontologische Untersuchun- gen in dér subalpinen Molasse des östlichen Oberbayem zwischen Prien und Sur mit Berücksichtigung des im Süden anschliesenden Helvetikums. Geologica Bavarica 10., München — Majzon E. (1950): IJjabb őslénytani adatok Ipolytamóeról. Földt. Közi. LXXX. kötet — Majzon E. (1966): Foraminifera vizs- gálatok. Akadémiai Kiadó, Budapest — P a p p, A. et T h e n i u s, E. (1959): Tertiár. Bd. 1. Stuttgart — Pokorny, V. (1958): Grundzüge dér zoologischen Mikropaleontologie. Bd. I. Berlin — Toll mán n A. (1957): Die Mikrofauna des Burdigal von Eggenburg (Niederösterreich). Sitzungsber. , Abt. I. Bd. 166 Heft 3 — 4., Wien. Foraminiferen-Fauna dér Meeresablagerungen von Ipolytarnóc DR. M. R. NYÍRÓ lm Zusammenhang mit den von I.Csepregh y-M eznerics vorg enommenen Unter- suchungen an dér marínén Mollusken-Fauna von Ipolytarnóc führte die Verfasserin neue Foraminiferen-Untersuchímgen durch. Die Proben wurden den molluskenfülirenden Schichten und ihrem unmittelbaren Liegenden, bzw. Hangenden entnommen. Von dér Fülle dér über dieses Gebiet veröffentliehten Arbeiten werden lediglich die von Dr. L. Majzon (1950, 1966) erwáhnt und die darin beschriebene Foraminiferen-Fauna be- handelt. Die Verfasserin beschránkt sich auf die eingehende Ermittlung dér stratigra- 5* 192 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet piliseken Rolle dér Foraminiferen, ohne auf eme ausführlichere Beschreibimg dér Schichten- folge einzugeken. In dér unmittelbaren Umgebung des Ipolytarnócer sog. »Fussspuren-Sandsteins« wurden insgesamt 18 Sckichtproben von 8 verschiedenen Fundpunkten gesammelt. Darunter enthielten 12 Proben Foraminiferen. Foraminiferen waren nur in den Tonmergeln und den feinkörnigen, lockeren, tonigen Sandsteinen enthalten. Für die paláontologiseke Bearbeitimg wurde 2 — 3 Ki- logramm Matériái gesammelt. Beim ersten Überbkck schienen die stark sandigen Gesteins- proben eine sehr arme Mikrofauna zu entkalten, aber dureh eine Trennung mit Tetrachlor- kohlenstoff konnte die Verfasserin eine ziemlick reieke Foraminiferen-Fauna mit ins- gesamt 96 bestimmbaren Formen herausgewinnen. Fs ist merkwürdig, das die Indivi- duen sekr kleinwüclisig (0,1 bis 0,5 mm), dünnsckalig, aber von ausgezeieknetem Erhal- tungszustand sind. Auek in den Arbeiten von Ma j zon (1950, 1966) wird die kleinwüchsige Gestalt dér Fxemplare unterstricken. Ausser den Foraminiferen sind die Sckiekten auek an Sckwammnadeln und Spatangiden-Stackeln reiek. Die reiekste Foraminiferen-Fauna (73 Arten) fükrt die sandige Mergelsckickt im Einscknitt dér zum Meierliof Holya fükrenden Strasse, gleiek nack dem Borokás-Graben. Die ármste Favrna kam vöm »Haifischzakn-führenden Sandstein« zum Vorscliein. Die Individuen sind — mit Ausnakme einer Globigerina und dér Art Elphidium ortenbur- gensis — ziemlick grosswiieksig imd stellen persistente Vertreter dér Fanniié Lagenidae dar. Das Miozán wird wokl alléin von Marginulina hirsuta angedeutet. Die Mikrofauna dér »Haif isckzalm-f ükrenden « Sckickt ist auek an kleinen Fisckzáknen reiek. Die Foraminiferen-Fauna dér übrigen Aufscklüsse ist dér aus 73 Arten bestekenden Faunenvergesellsekaftung des Aufscklusses bei dem Meierhof Holya ánkch, dock entkalten sie eine kleinere Zakl von Arten. Aus diesem Grund kann angenommen werden, dass die aus versekiedenen Fundpunkten stammenden Foraminiferen- Faunén einem einzigen Sckiclitenkomplex entstammen. M a j z o n (1950) besekrieb vöm Fekér-Berg eine an R habdammina abyssorum reieke Fauna, die er zűr Ckatt-Stufe des Oligozans recknete. Eine Fauna von gleieker Zusaminensetzung konnte in den von dér Verfasserin untersuckten Sckicktproben nickt beobacktet werden: die vöm Fekér-Berg stammende Probe stimmt mit den Faunenver- gesellsckaftimgen überein, die im Botos-Graben, im Borókás-Graben imd bei dér zum Meierhof Holya fükrenden Strasse angetroffen worden sind. Ebenfalls M a j zon (1950) besekrieb aus dem Botos-Graben und vöm Fehér-Berg eine an Buliminen reiche Fauna und köb besonders die Háufigkeit dér Cassiduknen hervor, wobei er bemerkte, er kenne eine, dieser áhnlicke Faunenvergesellsekaftung aus den im Ecser-Tal bei Fedémes unter- halb des untermiozanen Terrestrikums lagernden Schichten, dem Miozán dér Karancs- Gegend und dem Törtön von Szilvásvárad. Er hált die Foraminiferen-Fauna des Fehér- Berges und des Grabens im Botos-Tal, sowie des »Haifisehzahn-führenden Sandsteins« für untermiozán (1950, 1966). Die von ihm beschriebene untermiozáne Foraminiferen-Fauna stimmt mit dér Fauna dér von dér Verfasserin des vorliegenden Aufsatzes untersuchten Sckiekten vollkommen überein. In den von dér Verfasserin untersuchten Foraminiferen-Faimen sind die Gattungen Cibicides, Globigerina und Nonion durek die grösste Zahl von Arten vertreten. Die Glo bigerinen sind auek an Individuen háufig, dasselbegilt auek für die Buliminen, Turrilin andreae, Robulus inornatus, Cassidulinen, Hopkinisina bononiensis primiformis, sowie für Ammónia beccarti. Eine Faima von áhnlicher Zusammensetzung wird von Cieha (1960) aus den unterburdigalisehen Schichten des Handlova-Gebirges in dér Zentralen Slowakei, sowie den sick dem Wiener Becken anschliessenden Fundorten Stefanov und Petrova Vés erwáknt. Die Foraminiferen-Fauna dér burdigalischen Schichten des Eggenburger Beckens wurde vonTo llm ann (1957) bearbeitet, dér insgesamt 97 Arten besekrieb. Davonkönnen 53 Arten auch in dér Mikrofauna dér Meeresablagerungen von Ipoly tarnóc angetroffen werden. Besonders gross ist die Übereinstimmung dér Fauna dér sandigen Tonmergel- schicliten dér Stransky’scken Ziegelei, NW von Eggenburg, die Tollmann ins Liegende des Burdigals (Liegend-Tegel) stellte. Von den aus dieser Schiekt mitgeteilten 50 Arten sind 38 auch in unserer Fauna vertreten. Die Áhnliehkeit wird auch dadurch bekráftigt, dassTollmann (1957) die Individuen alskleinwüchsigbeschreibt; andererseits hebt er die Háufigkeit dér Art Cassidulina crassa besonders hervor, zugleich bemerkend, dass er die Art C. crassa von C. oblonga nickt trennen konnte (ebenso, wie es bei den Formen des Burdigals dér Molassen von Bayern dér Fali war) und dalier bezog er C. oblonga in die Art C. crassa ein. In Ungarn kommen die beiden Formen ebenfalls áusserst háufig in dér Fauna des Fehér-Berges, sowie des Botos- und Borókás-Grabens vor, doch lassen die Nyíró: Az ipolytarnóci tengeri rétegek Foraminiferái 193 beiden Arten sich voneinander sehr gut trennen. Tollmann macht ausserdem darauf aufmerksam, dass die Schiehten an Schwammnadeln und Spatangiden-Staclieln reich sind. Wenn wir die Foraminiferen dér Ipolytarnócer Schiehten etwas eingeliender studieren, können wir feststellen, dass uns eine Fauna von ruariner Zusammensetzung vorliegt. Diese Behauptung wird durch mehrere Arten dér Familie Lagenidae bewiesen. Die reiehe Globigerinen-Fauna zeugt ausserdem davon, dass das Gebiet mit dem offenen Meer in Verbindung stand. Die kleinwüchsige Gestalt dér Exemplare deutet nieht auf den Salzgehalt, sondern eher auf eine sandige Pazies hin. Die untersuchten Mikrofaimen enthalten keine paláogene Form. Die Art Almaena osnabrugenis tritt in Ungarnim Oberoligozán háufig auf, aber C i c li a (1958) schreibt von ikrein liáufigen Auftreten auch in den burdigaliselien Schiehten des Waag-Tales. Die Art Elphidium hiltermanni ist von H a g n (in Hagn mid Hölzl, 1952) aus dem Rupel dér Bayrisehen Molassen beschrieben worden, docli wird sie in dér Literatur auch aus dem Burdigal erwáhnt. In Ungarn ist sie auch im Helvet vorhanden. Nach dér Bestimmung von A. I. K e 11 a w y seien die Plankton-Foraminiferen dér in dér Frage stehenden Schiehten für das Untermiozán keimzeichnend : Globigerina ciperoensis angustiumbilicata, Globigerina ciperoensis und Globigerina woodi stellen Leitfossilien des Untermiozáns von Frankreich dar. In dér Foraminiferen-Fauna dér untersuchten Schiehten gibt es mehrere Arten, die für das mittlere, bzw. obere Miozán charakteristisch sind. So stellen Hopkinsina bonoi- ensis primi/ormis und Hopkinsina gracilis charakteristische Deitfossilien dér Helvets- chichten des Wiener Beckens dar. lm Mittel-, bzw. Obermiozán sind auch noch Cassi- dulinoides bradyi und. Trifavina bvadyi bekannt. Es gibt mehrere Arten, die nach den Literaturangaben erst im Burdigal erscheinen mid ihre Blütezeit im Mittekniozán oder heute erleben. Solche sind Spiroplectammina pectinala, Siphotextularia concava, Elphidium listeri, Loxostomum limbatum striatum Discorbis squamula. Die von dér Verfasserin untersuchten Schiehten sind auch an ausgesproelien für das Untermiozán cliarakteristisehen Arten reich: Uvigerina parviformis , Bolivina fastigia, Bulimina tuberculata, Cushmenella nitida, Cibicides budayi, Cibicides prominens, Elp- hidium eribrostomum, Nodosaria badensis aculeata usw. Auf Grund dér obigen Ausführungen sollte die Foraminiferen-Fauna dér Meeres- ablagerungen von Ipolytarnóc von mitermiozánem (burdigalischem) Altér sein mid dürfte dér burdigalisehen Fauna dér Süd-Slowakei, sowie dér Eggenburger Schiehten entsprechen. BALINKA II. KŐSZÉNTERÜLET EOCÉNJÉNEK GEOKÉMIAI VIZSGÁLATA CSÁSZÁR GÉZA (6 ábrával, 9 táblázattal) Összefoglalás: a dolgozat a Balinka II. területen lemélyített fúrásokban a mezozóos aljzatra települt legidősebb eocén képződmények nyomelem-vizsgálatainak eredményeit tartalmazza. Végigköveti az üledékciklus szárazföldi, édesvízi, csökkent-sósvízi és részben tengeri szakaszában a képződmények és a nyomelemek változását. Utal az értékek és a dúsító körülmények kapcsolatára. Az egyes kőzettípusoknak az egyes fúrásokra és a területre vonatkozó nyomelem- tartalmát az irodalmi adatok megfelelő átlagaival összevetve, általános nyomelemszegény- ség a legjellemzőbb bélyeg. A szerző az egyéb vizsgálati módszerek eredményeinek felhasz- nálásával fáciesmeghatározási és rétegazonosítási kísérleteket is végez és az üledékgyűjtő jellegében létrejött változásokat vizsgálja. A Balinka II. terület (1. ábra) alapmorfológiáját a kréta időszaki (elsősorban gozau előtti) és eocénelejei mozgások szabták meg. A fiatal harmadidőszaki mozgások az előző mozgásirányokkal egyezően újraéledtek és feldarabolták az eocén képződményeket (Telegdy Roth K. 1935, Tömör Thirring J. 1935, Vitális I. 1939)- A terület 1965-ben készült részletes földtani zárójelentésében a szerzők geofizikai szelvények alapján a kőszenes összleten belül 5 kőszénképződési szakaszról, s így 5 telep- ről is beszélnek, melyek közül a középső telepek a terület D-i részén húzódó ÉK — DNy-i csapású vetőtől ÉNy felé távolodva elmeddülnek. A telepek paralikus, főként láperdei, sekélylápi, helyenként mélylápi kőszénképződésre utalnak. Szádeczky-Kardoss E. és Petrascheck, W. vizsgálatai szerint mindhárom telep rögvidéki típusú, nagy S-tartalmú jellegzetes karsztkőszén. Újabban elsősorban Kopek G. (1964 — 1965) és társszerzőként Kecskeméti T. (1964 — 1965) szerint az eocén képződmé- nyek három kiemelkedési és ezt követő tengerelöntési szakaszra bomlanak. A kiemelke- dések kora: 1. Alsó- és középsőeocén határ, 2. a középsőeocénen belül, valamint 3. a középső- és felsőeocén határ. A kiemelkedéseket követő tengeri rétegeket paralikus kőszénképződés vezeti be. Az eocén szigettengerben az egyes részmedencék 1 — 2 km szé- les tengerszorosokkal kapcsolódtak egymáshoz. Vizsgálataimhoz Kopek G. szelvényét és az általa e szelvény alapján begyűj- tött anyagot használtam fel. Spektroszkópi vizsgálataim a következő 28 elemre terjedtek ki: B, Mn, Ge, Pb, Ga, Mo, V, Ti, Ag, Zn, Ni, Co, Sr, Cr, Ba, Li, Be, Bi, As, P, Sb, Cu, Sn, Zr, TI, In, Cd, W. Közülük egy fúrásból sem volt kimutatható a Be, Bi, As, P, Sb, Cd és W. A nyomelemtartalom ábrázolásához a rokoni viszonyok és az azonos szélső értékben való szereplés alapján elempárokat választottam ki. A 14 «állandó» nyomelem mellett helyez- tem el a fennmaradó kisebb gyakorisággal, vagy magasabb kimutatási határral rendelkező «járulékos» nyomelemeket. A H betűvel jelzett kőszenek esetében a vizsgálatot hamuból végeztem. A továbbiakban a szelvényben alulról fölfelé haladva képződménycsoporton- ként ismertetem a terület rétegsorát és nyomelemtartalinát a 219. (2. ábra) és a fiatalabb 239. (3- ábra) mélyfúrás alapján. A többi fúrás eltérésére röviden utalok. Császár: Balinka II. kőszénterület eocénje 195 Rétegtani leírás A szárazföldi tarka törmelékes összletet (494,0 — 525,1 m) hegylábi törmelékre utaló 1 — 2 cm átmérőjű, poliéderesen vagy szabálytalanul széteső, szögletes, kívül rozsdabarna, mállott tűzkőtörmelék alkotja. A közbetelepült ökölnyi nagyságú, lekerekített tűzkőkavicsokból álló réteg kavicsainak peremi zónája teljesen kifakult, belső magja gyakran rózsaszínű. A fakókéreg karbonátmentes. Az ép magban 1. ábra. Balinka II. részterületének földtani térképe (A Balinka II. terület részletes földtani kutatás zárójelentéséből). Jelmagyarázat: 1. Felső- oligocén tarka agyag, 2. Felsőmiocén laza kavics, 3. Pannóniái homok, homokos kavics, 4. Pleisztocén lejtőtörmelék, folyami homokkő, lösz, 5. Holocén, 6. Vető, 7. Fúrás Abb. 1. Geologische Karte des Te lgeb etes Bálink II (aus dem Abschlussbericht iiber die detaillierte geologische Erkundung des Teilgebietes Balinka II). Erklárungen: 1. Oberoligozáner bunter Tón, 5. Obermiozáner lockerer Schotter, 3. Pannonischer Sand, sandiger Schotter, 4. Pleistozáner Gehánges- chutt, fluviatiler Sandstein, Ivoss, 5. Holozán, 6. Verwerfung, 7. Bohrung Radiolariák, szivacstű pálcikák, valamint karbonátzárványok és repedéskitöltő kalcit, a visszatérő tűzkőtörmelékben a kötőanyagként szereplő megszaporodott agyag mellett kis számú gombostűfej nagyságú vörösesszürke szferosziderit gömböcske ismerhető fel. A nyomeletntartalom rendkívül szegényes. Teljesen hiányzik a Sr és a Ba. Tarka képződményeket tartalmaz még a 236. és 217. fúrás. Az előbbi még egy kis vastagságit levelesen széteső agyagos barnakőszéntelepet is közbezár, amely kismérvű nyomelem- koncentrálódást idézett elő. Az édesvízi összletben a 219. fúrásban a szürke agyagos aleurit fölfelé egyre világosabb árnyalatot ölt és a szferosziderit szemcsék kimaradnak. Ugyanakkor a Fe-karbonátnak Mn-karbonáttal együttes jelenlétét röntgendiffraktométeresen kimuta- 196 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet Császár : Balinka II. kőszénterület eocénje 197 tott sziderit és rodokrozit, valamint a spektroszkópi úton nyert Mn és Co koncentráció igazolja. A 217. fúrásban a 236. fúrás kőszéntelepével egyező szintű telep alatt az édesvízi fáciest jelzi a szideritgumó és a kiugró nyomelemtartalom (Pb, Ga, V, Zn, Ni és Co) (4. ábra). A telep hasonló nyomelemtartalommal rendelkezik. A 224. fúrás nagy vastagságú, mállott, fakó tűzkőtörmelékből álló rétege vékony- csiszolatban kevés magmás eredetű kvarcszemcsét is tartalmaz a nagy mennyiségű, többnyire már lhnonitosodott szferosziderit gömböeske mellett. A két ÉNy-ra eső fúrás anyagában a 219. és 224-el szemben durvább szemcséjű üledékek az uralkodóak a már ismertetett édesvízi és a csökkentsósvízi telepek között. A 217. fúrásban a nehézhomokkő (30 — 40% pirít) és biotitos andezittufát is tartalmazó (glaukonitos !) mészhomokkő mellett igen feltűnő képződmény a változatos szemcse- nagyságú (agyagfrakció — 1,5 cm0) alkotókból álló konglomerátum. Alkotásában a közepesen lekerekített kvarc- és szögletes kvarcitkavics mellett „szögletes” agyag- és mállott tűzkőtörmelék is résztvesz. Ezenkívül előkerült még egy mikrorétegzett ismeret- len eredetű szürke márgakavics is. A fúrás változatos nyomelemtartalma a pirittel és ■ — a 224. fúráshoz hasonlóan — a kevés szervesanyagtartalommal látszik összefüggésben lenni. A 236. fúrásból csak az eddigieknél magasabb szintben levő rodokrozittartalmú réteg tűnik ki kissé nagyobb Co-, Mn-, Ga- és Pb-tartalmával. A csökkentsósvízi összlet a 2 19. fúrásban a Sr és Ba megjelenésével a 494,0 rn-től aleuritos agyaggal veszi kezdetét. Már a telepek megjelenése előtt is csak a kisebb-nagyobb ritmusokban váltakozó szervesanyagtartalom (kolloid és növényi törme- lék) jelenti a kőzetjelleg változását. Ezzel függ össze a Ni, Co, Ga, Pb, Li és Cr mennyi- ségének változása. A max. 40 cm vastag meddőkkel padokra osztott nm vastag kőszén- telepes rétegcsoportban fénytelen, barnásfekete, leveles elválású kőszenes agyag, agyagos kőszénrétegek és kis hamutartalmú, szilánkos törésű, rideg, fényes, fekete színű kőszén- rétegek is megtalálhatók. A kőszéntelepes rétegcsoportban a fiatalabb rétegek felé kifejezett dúsulást mutat a Mn, Ba, Sr, V, Mo, Co. A Se és TI csak itt, a „járulékos” nyomelemekben leggazdagabb fúrásban volt kimutatható. Az állati élet első nyomai a 477,9 — 480,0 m közti meddőben figyelhetők meg, de felismerhető példányt nem tartalmaznak. A telepcsoport feletti márgából csökkentsós- vízi fajok kerültek elő: Brachiodontes corrugatus (B r o n g.), Ampullina perusta (D e f r.), Arca vértesensis S z ő t s, Anomia gregaria B a y. A szerves agyagból fokozatosan kialakuló szürke márgában fölfelé egyéb alakok is megjelennek., de egy 30 cm-es szakaszon még kőszénképződés is volt. A többi fúrásban a telepcsoport csupán 3 — 5 m vastag. A nyomelemváltozás jellege megegyezik a vázolt fúráséval. , Tengeri összletet a 219. fúrás vizsgált szakasza nem tartalmaz. A fenn- maradó három fúrásban tengeri és csökkentsósvízi fauna váltogatja egymást. Kopek G. nagyszámú vizsgálata alapján az ún. felső kísérőtelep felett megrit- kulnak a Miliolina- félék, gyakoribbá lesznek az Alveolina-, korall-, Operculina-, Bryozoa- és végül a Nummulites- félék. A faunamaradványok összemosott héjtörmeléke helyenként lumasellaszerű. A két ÉNy-i fúrás szelvényének vizsgált felső része a glaukonittól, ill. a biotitos tufittól zöldesszürke színt nyer. A tufit hatására a CaC03-tartalom és a faunaelemek fajszáma csökken, a megmaradó alakok pedig kis termetüekké válnak. Nyomelemtartalomban a 224. fúrás 380,0 m-e táján két rétegben észlelt nagy Cu, Zn, Pb és Ni koncentrációktól eltekintve érdemleges változás nem figyelhető meg. 198 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet Az ÉK — DNy csapásirányú vetőtől DK-re levő 239. fúrás az eddig ismertetett képződményekkel nem hozható kapcsolatba, de a nyomelemdúsulás vizsgálatára jól használható. Az alaphegységre max. 5 mm 0-jű szögletes vagy kissé lekerekített mészkő- törmeléket (kékesszürke — triász? — és ismeretlen eredetű világos) , kevés málott tűz- követ és parányi szenes lencséket tartalmazó, erősen faunás (Discocyclina sp., Nummulites sp. és egyéb vastagházú Foraminifera, Anomia gregaria B a y a n és sünhéjtöredék) mészkő települ. A durvamészkövet két esetben is faunamentes, mészkőtörmelékes homok, illetve agyagos homok váltja fel. A nyomelem szelvényében egy kisebb maximum látható. A világosszürke vagy zöldesszürke, tömött, szilánkos vagy porló törésű mészkő az egyenetlen rétegfelületeken a bentonitosodott tufitból származó zöld agyagbetelepüléseket tartalmaz. Egykori élővilágát nagy Foraminiferák, különböző Mollusca- félék és Litliothamnium alkotta. A közbetelepült biotitos amfibolandezittufit agyaggá bomlott le. A mészkőösszlet felső része nagy Mn-tartalmú A mészkő felett még intenzívebb tufaszórásra utalnak a változatos vastagságú tufit és tufittartalmú rétegek. A tufit mennyiségével fordítottan arányos CaC03-tartalomnak már kisebb mérvű ingadozása is lemérhető a nyomeletartalomban. A kisebb CaC03-tartalommal rendre nagyobb Pb, Ga, V, Ti, LÜ Co, Ni (Cr) és B, de kisebb Mn, Sr és Ba koncentráció érté- kek járnak együtt. A Sr és Ba maximális értéke 50 — 60% CaC03-tartalomnál jelentkezik. A kőzettípusok nyomelemtartalma A különböző kőzettípusokra vonatkozó nyomelemtartalmak tárgyalása során az egyes táblázatokon irodalmi adatokat, alatta az egyes fúrások átlagát és a területi átlagot tüntetjük fel. A fúrások után zárójelbe tett szám az átlagszámításhoz felhasznált minták számát jelenti. Homok, homokkő (I. táblázat) A 217. fúrás anyagából a glaukonitos homokkő és a konglomerátum anyagát nem vettem figyelembe (II. táblázat). A területi átlag megegyezik a nemzetközi átlaggal Ti, Ti, Cr és Ni esetében. A többi elem — főként a Ba és Ga — alatta marad a nemzetközi átlagnak. A 236. fúrás a 217. fúráshoz viszonyított kisebb Li, V, Sr és Ba tartalmával tűnik ki. Agyag (III. táblázat) Az agyag nyomelemtartalmának számításánál a 20% CaC03-tartalmat meg nem haladó agyag és kőzetliszt frakcióba tartozó üledékeket vettem figyelembe, ahol a rönt- gendiffraktométeres vizsgálatok helyenként jelentős mennyiségű kvarcot mutattak ki. Valószínűen ez a kis területi átlagértékek együk oka, bár a különbségek nemcsak ebben keresendők. Ezt mutatja a két diffraktométeresen meghatározott ásványos összetétel és a IV. táblázaton közölt nyomelemtartalmuk összevetése is. Fúrás: 224 (409,6 — 413,3 m) Fúrás: 236 (529,4—533,2 m) Kvarc = 23% Kvarc = 39% Kaolinit = 49% Kaolinit = 21% Iüit = 13% Iliit -f- Muszkovit? = 19% Montmorillonit = I2% Montmorillonit = n% Kalcit = 3% Rodokrozit \0 CT" II Dolomit = nyom Sziderit — 2 — z /o Császár : Balinka II. kőszénteriilet eocénje 199 Itt a nagyobb kvarctartalmú rodokrozitos-sziderites képződmény gazdagabb nyom- elemekben. Az édesvízi környezetben specifikus nyomelemtartalom várható nagyobb értéke leggyakrabban elmarad. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a 219., 224. és talán a 236. fúrás a területi átlaghoz viszonyított kisebb, a 217. fúrás nagyobb nyomelemkoncentrációval tűnik ki. A 239. fúrás anyagának átlagai között kisebb és nagyobb értékek is megfigyelhetők. Márga-félék A Bárdoss y-féle rendszerben az agyagmárga alsó, ill. mészmárga felső hatá- rát jelző 20%, ill. 80% CaC03 intervallumba eső üledékeket fogtam itt ősze. Ezekhez összehasonlító irodalmi adatok nem álltak rendelkezésre. Az egyes elemek a széles CaCOs intervallum által is befolyásoltan, rendkívül tág határok között ingadoznak. Ezért elemenként az átlagértékek fölött feltüntettem a szélső értékeket is (V. táblázat). Az agyag területi átlagához képest a márga területi átlaga Ba, Sr, Mn és furcsa módon Mo-ben mutatkozik nagyobbnak. Az agyagokban észleltekkel egyezik a Ni, Cy és a B, kisebb viszont a Co, V, Ti, Ga, Pb, Iá és a Zn koncentrációja. Az egyes fúrások átlagainak a területi átlaghoz való viszonyában hasonló a hely- zet az agyagnál tapasztaltakhoz. A fúrásokban a CaC03-tartalommal többnyire együtt változik a Mn, Sr és Ba. A 239. fúrásban ezzel jól észlelhetően ellentétesen változik a Ti, Ga, Pb, Ti és kisebb ru- galmassággal a V, Ni és Co. Rendkívül feltűnő, hogy a 239. fúrásban a Sr-mal azonos átlagértékű Ba minden más fúrás anyagában messze elmarad ettől az értéktől, míg a Sr mindenütt meghaladja ezt ! Mészkő (VI. táblázat) Csak a 239. fúrásból ismert. A nemzetközi átlagot nem éri el a Ti, Ga, Pb. A Ba értéke elmarad a márgabeli átlag mögött. Szenes agyag (VII. táblázat) A szervesanyag-tartalom itt max. 35% a karbonáttartalomtól függetlenül. A 217. fúrás egyes, a hamuból végzett vizsgálatainak eredményeit a logaritmikus értékek meg- tartásával átszámítottam. A 219. fúrást a területi átlagot meghaladó Ba és az azt el nem érő Mn jellemzi. A kőszenes csoporton belül a szervesanyag-tartahnú rétegekben fölfelé bizonyos feldúsu- lás látszik Ti, Co, de különösen Sr, Ba és Mn esetében. Az átlagnál nagyobb Mn és kisebb egyéb elem — különösen V és Ti — koncentráció jellemzi a 224. fúrást. Kőszén (VIII. táblázat) A Sr a területen a nemzetközi átlagot messze meghaladó mennyiségben van je- len. Ennek magyarázatát főként a mezozóos lehordási területen kereshetjük. Két nagy- ságrenddel kevesebb a Ge, Co, Ti, Sn és Ag, egy nagyságrenddel a Ga, Mó, Se, Zn és közel jár ehhez a B is. A Ni, Ba, V, Pb, Cr, TI kb. egyezik aKrauskop f-féle adatokkal, de közülük néhány jelentősen alatta marad aSzádeczk y — K a r d o s s E. által pub- l Homok, homokkő nyomelem tartalma ppm-ben I. táblázat — Tabelle Spurenelementengehalt von Sand nnd Sandstein in ppm 200 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet I 1 1 1 | N H « o | o o 1111 1 1 l s I 10 00 0 a - a ^ p« n | í's o mv o O 1 1 1 o 00 o o 00 o m vo m N MN N | o o o vo vo O 0 ~ 1 5 I § * o W rri O vO vO O M S I I I O O vO lO te P fl -M (L> 'cd -m u ű C> QJ § a I O 2 a to o a og. M cd § 3 I K H 3 Űp • • s . a tn c 'Cd b 3 1 1 u ■ in -ö-cü Jj . 'H. ,3? -rt £ -5 tC"0 C H n ,3 O n w m,n X tfjPkW n m H P Fúrás: Bohrung: 217. 456,6 — 458,4 m (1) — r6 60 250 6 6000 r,6 4 4° 100 463,8 — 475,2 m (2) 2,5 6 60 600 25 1600 ro 6 25 25 Agyag nyomelemtartalma ppm-ben III. táblázat — Tabelle III. Spurenelementengehalt von Tón in ppm Császár : Balinka II. kőszénterület eocénje 201 Zn Dm O O O O ■O 53 c? | | O O O O ON . , 1 1 M M M M 11 V V V V O O »ooo O s S " H iiiri « o O í? oooooo O , , Tf- Tf Tf tJ- Ti- -f- M II v V V V V 0 01 Mn 1,2 o o o o o 1 1 .3 0 0 -i- O M MM Cr O O O O 0 I I .*00 0 0 0 01 1 1 ^ N vO ^ t*- 0 0 0 0 M M 14 tű O O lO VOVO «0 VO VO 'O m Tf 0* N M N N C* Pb OOO O *0 O O v£> VO N N N m m cd c C\~ O VO O UD O -i-iO M H M Ti 0 OOOOOO 1 1 0 oooooo 1 1 oi to O 0 0 »o m CO M M M VO 0* > 0 8,0 O | Cí VO VO O 100 0 CO | M M M M H 0 10 Sr O-. ^ 1 R 1 O 2 SS-SS- M 0 M Ba O O O O vO 10 III 0 0 <0 >OvO 0 O •'4' M CM M T}- OO M O O CO N iü O O 00 V O ^ O *0 v£> O O <0 I 10 M M M M M O M 0 10 10 10 01 I O N ci N ci W N M q 'O VVVV V Turekian- W edephol Krauskopf Szádeczky Fúrás: Bohrung: 239- (3) 219. (8) 224. (4) 217- (5) 236. (5) Területi átlag Durchschnitt je nach Gebiet g a a a. o 2 a ■§ ■g 5 te Cl -M •a be a g -2 a 5 a te 6 g < 5 a t/i N 1 l O 1 | S 0 O M n V V ö Ml 0 O O A M 0 O U vo t)- O VO O M M .Ű VO O fa vO O O O O O H VO M VO C* > O VO Oí O VO c n vo N cd UO «o fa c< s VO VO 0 1 0 ■ a a n m co c* N m co CO te ■■'t- •• S 1 10 1 .s 2 0 b *5 dvvd on M W O fa fa >0 Márgarétcgek szélsőérték- és átlag nyomelemtartalma ppm-ben Extrémén und Durchschnittswerte des Spurenelementengehaltes von Mergelschielitcn in ppm 202 Földtani Közlöny , XCVII. kötet, 2. füzet ^5 ■ § Zn 0 — 100 «IOOO 0 — 1600 250 «IOO 'abelle VI O O CM O CM I rj- O ' CM M ■t v V Mo . m O r^vO O H l*w mH inM O 1 1 1 'O W 'S 1 « 1 « 1 M M 1 M O O O -M 0 £ 1 Tt- in in O O O O 1 n O O O O cm -g Tt" tJ- t}- O | |iO\/0|*OH'01'Ou"> 0 0 0 ' Ti" '■**1 M M VO V/ S*, m \s pq O O CM | | | M CO M11 11 *n 0 00 0 CO Tf Mn 0 000 00000 O >0 0 »n vo m 0 N O w O N O M 0 O 1 «n i vo 1 O 1 O | \n m 1 N 1 Ml Tj- 1 M 1 CM CM m 0 O >0 O CM tJ- t}- CM VO Cr m in cm vo M Cr 60 40 40- 60 60 4-40 16 16 — IOO 40 4- IOO 40 40 3 O-. 0 m cm O 1 M M CM H 1 m m m I cm O ^ 2. *o 1 cm O vo O O cm cm cm C m o cm O •-< *-< M ^ M M M g Cu Pb 0 ° 0 OV H M ~ 1 1 M m m Pb v « 1 1 a c « £ o V V g -S v | 2 Ga Tt- CO Tt- M Ga O ’O *n vO O ^ T ^1 mi 5i ^ ^ s £ L i « N " -a * Ti O O II O *n II Tf CM V V V Ti <250— 2500 600 160—250 160 0—250 160 0— IOOOO 1600 0 — 6000 600 600 íyomelemla tengehalt ve > 20 2 — 20 IO 6 K* 2 ^ * 1 n.- M =0 O | VO 1 "2 , T}-^gC|vOvO ^ B 1 MU2 W ' V V H M i $ £ ^ CM ° ° £ O U c n 400—800 400—800 400 Ix (/) 100 — 600 400 400— 1000 600 40- 1600 600 250 — 1000 600 250 — 600 600 600 1 Spurei Ba 20 — 200 100 — 200 IOO Ba § 0 0*0 0 M 0 1 i Tt- vo 01 OVO «■> O 0 1 1 | CM | O | CM C m O »o vo CM CM •-< Ni O O V O O CM | M M CO Ni 4-25 10 4 — 16 6? 4 — 60 IO 4-40 16 4-25 10 10 Co M_ CM Ó | CM M CM V O* Co «n ^ O - , Ml , W Ml MN M M 1 ^ 1 > — ' I N/ 0 O O \S 0 Turekian — Wedephol Krauskopf Szádeczky Fúrás: Bohrung: 239- (13) Cu 0 — 1000 100 « O Pb O ’tO'ű O Ga 0^-0^ vO H 2500 600 1600 4000 1600 > 0 O «nvű 10 Tt- M 01 W N Sr 1000 600 250 600 600 cd « 250 60 40 60 100 % O »o 0 VO O N t H rí- Co u->vo 0 >0 0 M M M cT w* Ge 0 00 0 ^ | r$- rí* ■'í* V-' 1 X/' N/ N/ N/ X/ Fúrás: Bohrung: > bfl a a W *3 3 a C/3 Se ÓO ? ÓO IOO Sn l6 — 200 200 10 0 vo OOOONNmc* M O N ro N H 600 ÓO 40 40 400 IOO a s 60 60 IOO 1000 250 Cr IOO — 400 IOO 60 IOO 60 IOO 3 II 0000 0 II VO ■'tf- M M rí- Pb I 0 VO 0 VO VO vO 1 O O M U“) 10 M Ga 01 Sz 01 9 9 OOI £ 001 Ti | I -vO O O O O O 1 1 0^ 0 0 0 0 0 iO fOtO >0 10 <0 10 M" ^ H ci N ti C* > IOO — 1000 900 250 10 25 IOO IOO Sr 80- 170 1000 250 1600 2500 1000 Ba 1 0 . 1 0 1 O »o O O O O Ov 0 nű 10 m 0 tJ- N W co Ni 50- 800 700 60 40 60 IOO 60 Co O O rí- U-> rí- to rí- ° ° M « Zr IOO — 500 1000 <1000 Ge 1 0 i J.O 0 1 1 0 0 0 'O 0 n- 1 1 O -Í- ^ v Krauskopf Szádeczky Fúrás: 219 (8) 236 (3) 224 (1) 217 (2) Területi átlag: Durehschnit je nach Gebiet 204 Földtant Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet g. 2 a pq N =3 ü ■* ■§ CS X S § "3 cs 1 ” a § ü > aj G =3 o 2 u te r H G r- cj 3 C, í/3 3 O m mo 10 O M fi H d Ba 1 OOO 0 1 O W 0 H d' ' - Cr ! O O «o O >0 O T f) H d M Sr OOO 0 O «n ui m d d d Se 10 • i,6? ? Co O VO O Th W m o~ 0" Ni »o mvo >0 in Ov N m fi Cl Zn ° £> 1 £ ^ bJD < r O,1 ? 0,06 ? ? Ti 600 1000 600 600 > O O O m m eO vO m d d Ga Mo vo d O 0" Vű 0 M m O fivű T Tj- CO Pb m O cí 0 h m d d O O 0-. d M vo " Ca Li (Sn ®l Un B) Járulékos anyagok: t. agyag, 2. homok, 3. kavics, 4. lufit; C) Szcrvcsanyag-tartalom: 1. kevés szervesanyag (kőszcncs agyag); O) Kőzet- típusok: 1. kriuoidcás mészkő, 2. homokos mészkő, 3. homok, homokkő, 4. k <5 szénien esés márgás mészkő, 5. mészkő, 6. lufit, 7. agyag, 8. agyagmárga, 9. márga, 10. mészmárga Abb. 3. Gcologlschcs Profil dér Bohrung Balinka — 239 mit Angabcn über den Kalzit- und Spurenclcmcnten-Gehalt. Erklflrungen: A) Fazies: ». Brackwosscr. 2. marin; B) Akzcssorische Matcrlalien: i-Ton, 2. Sand, 3. Schotter, 4, Tuffit; CJGehall an organischen Substanzen: 1. wcnig ITon milBraunkohle); Gcsteinstypen : 1. Crinoideenkalkstein, 2. sandiger Kalkstc-in, 3. Sand, Sandstein, 4. Mcrgclkalk mit Kohlcmlínsen, 5. Kalkstcin, 6. Tuffit, 7. Tón, 8. Tonmergcl, 9. Mc-rgel, 10. Knlkmergcl \ DUNAZÚG- HEGYSÉG ÉSZAKI RÉSZÉNEK KŐZETTANI ÉS FÖLDTANI VIZSGÁLATA KORPÁS EÁSZEÓ - PEREGI ZSOET - SZENDREI GÉZA (4 ábrával, 2 táblázattal) Összefoglalást Szerzők a Dunazúg-hegység É-i részéről közölnek kőzettani és föld- tani adatokat. A dolgozat központi részét a vulkáni összlet vizsgálata alkotja. Rögzítették az egyes vulkánitok elterjedését, egymáshoz való viszonyát, a vulkáni kitörések sorrendjét. Értékelték a vulkáni kőzetek kémiai elemzéseinek eredményeit, ásványos összetételét, szövetét, valamint a lezajlott metavulkáni átalakulási folyamatokat. A vulkanizmus jellegét vizsgálva megállapították a kezdeti szakaszokban a szubvulkáni képződmények gyakoribb voltát, illetve a zárószakaszban a rétegvulkáni képződmények túlsúlyát. A befejező tekto- nikai részben a területen is kimutatták a Dunazúg- hegységre jellemző ÉNy — DK, illetve ÉK — DNy irányú töréseket. Földtani felépítés Triász:nóri emelet A dachsteini mészkő tömött, kagylós törésű, sárgásfehér, helyenként vöröses színű kőzet. Erősen töredezett, uralkodó litoklázis irányai: 130° — i8o°/50° — 8o°, 2550 — 275°/Ó5° — 750, néha karsztosodott. A mészkő összefügg D-felé a Dera-patak dachsteini mészkövével, illetve ÉNy-felé a Pilis-hegység hasonló kőzetkifejlődésével. Oligocén : rupéli emelet / Sötétszürke agyag, agyagmárga található a területen lemélyített Pilismarót III. fúrás 83 — 437 méterközében. Katti emelet Mmd a felszíni, mind a felszínalatti üledékek egyveretűek. Szürke, szürkészöld, sárga, limonitfoltos, változó keménységű, meszes, kötött, vagy laza, közép-, finomszemű, helyenként durva homok, agyag betelepülésekkel. Fő ásványos alkotórészei: kvarc, muszkovit, mellette biotit, kalcit, ritkán földpát és gránát. Agyagásványai főleg mont- morillonit, kevesebb kaolinit és illit. A karbonáttartalom szélső értékben 1 — 12% között változik. Szemcseeloszlási vizsgálatok alapján partszegélyi üledék. Az agyagrétegek általában sötétszürke, zöld, olykor fekete színűek, gyakran töredezettek, zsírfényű csúszási lapokkal, helyenként mészkéreggel. Keménysége változó. Néha egészen tömött, máshol puha, laza. Az üledék gazdag mikrofaunát, néha igen szegényes makrofaunát tartalmaz. A Malom-patak völgy felsőoligocén üledékéből a következő makrofauna elemek kerül- tek elő: Angulus nysti D e s h., Panopea menardi D e s h., Cardium sp., Anomia sp., G/y- 212 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet cymeris latiradiata S a n d b. (B á 1 d i T. meghatározása). A 41x2. sz. fúrásban végzett mikrofauna vizsgálatok alapján a következő, meglehetősen általános elterjedésű alako- kat lehetett meghatározni: Rotalia beccarii I, a m., Bolivina punctata d’ O r b Nonion commune d’O r b., Nonion granosa d’O r b., Nonion soldanii d’O r b., Globigerina bulloides ham., Uvigerina pygmea d’Orb., Quinqueloculina triangularis d’O r b., Anomalina granosa Hantk., Eponides umbonatns R e u. Gyakoriak a szivacstük, Echinoidea- tüskék és Ostracodák. A felsorolt faunaegyüt- tes az üledék felsőoligocén korát bizonyítja. 1. ábra. A terület földtani térképe. Térképezték: Korpás L,- — Peregi Zs. — Szendrei G. J elmagyarázat: Triász: 1. Dachsteini mészkő; Oligocén: 2. Homokos agyag, 3. Homok; Helvét i- tortonai: 4. Gránátos biotitos dácit, 5. Amfibolandezit (a) biotitos amfibolandezit, b) hiperszténes amfi- bolandezit, c) szubvulkáni hiperszténes amfibolandezit, d) hiperszténes amfibol telérandezit), 6. Amfibol- andezit-agglomerátum (a) hiperszténes amfibolandezit-agglomerátum, b) amfibolandezit-agglomerátum), 7. Amfibolos pirocénandezit, 8. Amfibolos piroxénandezit-agglomerátum; Pleisztocén: 9. Nyirok, 10. Kösz; Holocén: 11. Kavics, 12. Homok és ártéri öntés, 13. Fúrás. Abb. 1. Geologische Karte des Dunazug-Gebirges. Aufgenommen von L. Korpás — Zs. Peregi— G. Szendrei. Erklárungen: Trias: 1. Dachsteinkalkstein; Oligozán: 2. Sandiger Tón, 3. Sand; Helvet-Torton: 4. Granatführender Biotitdazit, 5. Amphibolandesit (aj biotitführender Amphibolandesit, b) hypersthenführender Amphibolandesit, c) subvulkanischer hypersthenführender Amphibolandesit, d) hypersthenführender intrusiver Amphibolandesit), 6. Amphibolandesit- Agglomerat (a) hypersthen- führender Amphibolandesit- Agglomerat, b) Amphibolandesit- Agglomerat), 7. Amphibolführender Pyroxen- andesit, 8. Amphibolführender Pyroxenandesit- Agglomerat; Pleistozan: 9. hösslehm, 10. Köss; Holozán: xi. Schotter, 12. Sand und Schwemmsediment, 13. Bohrung Korpás Peregi — Szendrei : A Dunazúg-hegység északi része 213 Miocén: helvéti emelet Andezittufa. A pilismaróti Malom-patak völgyében a felsőoligocén üledékre mintegy 20 — 30 cm vastag savanyú andezittufa települ. Ásványos összetétele: földpát, kvarc, gránát, muszkovit, biotit, kalcit, limonit. Gránátos, biotiotos dácit és változatai. Szürke, sárga, vörös színű, kemény, litoklázisokkal átjárt, táblás elválású kőzet. A plagioklász labrado- rit. A plagioklász gyakran agyagos, a színes ásványok opacitos elváltozást szenvedtek. Szövete hialo-pilotaxitos, olykor folyásos. Változatai: leukodácit, oxidácit, sávos dácit. A Szőke-forrás völgyének oxidáeitja néha teljesen kifakult, leukodácittá alakult. A pilis- szentléleki tető sávos biotit dácit ja vörös és fekete sávokból áll. A fekete sávok tömöreb- bek, a vörös sávok porózusabbak, limonitban gazdagok, gyakoriak az agyagásványok és kevesebb a kőzetüveg, mint a fekete sávokban. Folyásos szövetű. A földpátlécek ori- entált elhelyezkedésűek és a porfiros elegyrészeket körbefollyák. Biotitos amfibolortoandezit és változatai. Vörösesszürke, zöldesszürke, tömör kőzet. Az alapanyag apró plagioklász és amfibol kristályokból áll. A földpátok összetétele: Ab14An56 — Ab37An63 között változik. Másodlagos keletkezésű ásványai: montmorillonit, szericit és kalcit. Opak ásványai főleg magnetit és limonit. Szövete pilotaxitos, illetve mikroholokristályos porfiros. Változatai: a biotitos amfibol- oxiandezit vörös, vörösbama színű, mállott felületű, kemény, kissé üveges kőzet. A föld- pátok agyagásványosan, a színes ásványok opacitosan változtak el. A biotit kristályok- nál a Correns — Rimsait s-féle lebontódási sor valamennyi átmenete megfigyel- hető. A biotitos amfibolkarboandezit vörösbarna színű, erősen mállott kőzet. Töredezett, repedezett felületén limonitos, illetve kalcit kiválások, kérgek láthatók. Tortonai emelet Hiperszténes amfibolortoandezit, amfibolandezit és változatai. Üde állapotban szürke színű kőzet. Az alapanyag gyakran agyagosán elváltozott. Általában plagioklászból, színes elegyrészekből és a szub vulkáni kőzet- típusnál olykor kevés kvarcból áll. A földpátok összetétele: Ab20An80— Ab30An70 között. A szubvulkáni kőzetek mikroholokristályos porfiros, a felszíni lávakőzetek hialo-pilota- xitos szövetűek. Változatai: szubvulkáni hiperszténes amfibolandezit, hiperszténes amfi- boloxiandezit, amfiboloxiandezit és hiperszténes amfibolkarboandezit. Szubvulkáni hiperszténes amfibolandezitet tártak fel a duna-medri 4x11 sz, és 4113 sz. fúrások. A felső- oligocén rétegekbe nyomult szubvulkáni testnek csupán egy részét harántolták a fúrások. Eredeti kiterjedése (a fúrásoktól D — Dk-re) valószínűleg nagyobb lehetett a jelenlegi- nél. Ennek igazolására végeztük el a 4112 sz. fúrás szubvulkáni hiperszténes amfibolan- dezitjéből és a visegrádi országút rnelletti felhagyott kőfejtő hiperszténes amfibolande- zjtjéből származó kőzetminták összehasonlító vizsgálatát (I. táblázat). Plagioklász összetétel a két kőzetfajtában azonos: Ab30An70 — Ab16Ang4. Opak ásvá- nyaik pirít és limonit. Szövetük mikroholokristályos porfiros. A spektroszkópiai vizsgálatok összehasonlító adatai g/t-ban B Mn Cu Pb Ga Sn V Ti Cd Ag Zn Ni Co Sr Cr Ba 4111/66,5 m I 580 2500 400 0,2 ,200 2 IOOO — IOOOO 2 o.4 1300 0,2 0,1 400 o,1 280 Kőfejtő 1,6 800 2500 600 0,2 300 3 1000 — IOOOO 4 o,5 1300 0,2 0,1 500 0,1 500 A vulkánitok átlagos ásványos összetétele százalékban Durchschnittliche Zusammensetzung dér Vulkanite in °/ 214 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet tű'CÖ 'CÖ < > I I co n m 11^1 OO co n- o M CO III?? o o I ^ I p. : VO od OO I I I I I Ilii I Ilii I I I I Ilii 'O cd ^ 5 Ő -0 % N + n , S' « 5” gdJiO 1 O N _1_ »0 O tn < II m | o o -o tű < 4$ (fi — V Sá 44 I I 1 1 Ilii i2.2 43 I I vg I o o o 0 2 3 3 K 44 n CJ _ o rÖÍ ’Ö E j-i cö O O o ’ N .*4; v 'O 0 a ,&8 VO „ O cö O £ ~ •“ 'cö te tű 'Cö 'J5 '■NO tű n cö .£- B o *5: '■4 -cö CíS4) c? cö SS 4á O tű .a tű£ B a £ 5.- CÖ ű CÖ CÖ O O •S'3 s fi X x cö Cö 0000 U 'rí U U N.H N a . -fi tű 47 N ^ ^ CÖ in % í- ^ o • .2- U.2- 2 fia sia § 4 > Q cd cd I o o ÖT3 2 C S ~ fi OO a- 4fi .^45 X ;ű tű cö tű S CÖ 3 tű .*4 00*2 o Cö £ ~ < a “ a-i »-r B B < < Korpás — Peregi — Szendrei : A Dimazúg-hegység északi része 215 A spektroszkópiai vizsgálati adatok a két kőzet azonosságát valószínűsítik. Ugyan csak emellett szól a 4096, 4095, 262, 4113 és 216 sz. fúrások kőzetanyagának ásvá- nyos összetétele is. A hiperszténes amfiboloxiandezit és amfiboloxiandezit színe az elbontottságtól függően feketétől a vörösig változik. A színes elegyrészek legnagyobb része opacitosodott, limonitosodott. A földpátok agyagosodtak. A hiperszténes amfibolortoandezit szubvulkáni nívóban erősen karbonátosodott hipo vulkánit ja a hiperszténes karboandezit. Elterjedése csekély, mivel a 4112 és a 4113 fúrások szubvulkáni hiperszténes amfibolandezitjének legfelső, közvetlenül az üledékkel érintkező szintjében mutatkozik. Vastagsága maximálisan 50 — 100 cm. Az alapanyag erősen kalcitosodott. A fenokristályok mintegy kalcitba „ágyazódtak”. Fő elegyrészei: plagioklász, zöld- és barnaamfibol, kalcit spektroszkópiai vizsgálati. Kevés elváltozott hi- persztén, alárendelten agyagásványok mutatkoznak. Opak ásványai főleg pirít és limonit. Hiperszténes amfibolandezit-agglomerátum. A terület legelterjedtebb képződménye. Az agglomerátum bombákból és kötőanyagból áll. A bom- bák leggyakrabban ököl-, emberfejnagyságúak, de óriási tömbökben is előfordulnak. Anyaguk lúperszténes amfibolandezit, amfibolandezit és ezek változatai. A kötőanyag főleg tufa, agyagosodott tufa, illetve láva. Az agglomerátumrétegek között változó vas- tagságú tufabetelepülések találhatók. Főleg amfibol- és piroxénaudezittufa változatok. Az összehasonlításból (I. táblázat) kitűnik, hogy a dunabalparti hiperszténes amfibolandezit-agglomerátumra hiperszténben gazdagabb és amfibolban szegényebb bombák a jellemzőek. A dunabalparti agglomerátumra jellemző kőzettípusok vannak a Dunazúg-hegység agglomerátumában is, de ezek a bombák az idősebb agglomerátum- rétegekben mutatkoznak. Amfibolandezit-agglomerátum. Az amfibolandezit-agglomerátum takarószerűen helyezkedik el a hiperszténes amfibolandezit-agglomerátum felett. A bom- bák anyaga amfiboloxiandezit és amfibolandezit. A színes, porfiros elegyrészek zöld- amfibol és oxiamfibol, alárendelten hipersztén. Porfiros plagioklászainak átlagos összeté- tele: Ab29An72. Az alapanyag magnetitből, amfibolból, földpátból, kőzetüvegből és agyag- ásványból áll. Szövete az átmeneti görbetípushoz áll közel. Hiperszténes amfibolos telérandezit. Átlagos ásványos össze- tételét az I. táblázat mutatja. Á jelentősebb mértékű endometamagmás folyamatok során a kőzet oxiváltozatai keletkeztek. Pszeudoagglomerátum. A kihűlési padosság és a litoklázisok a lávakő- zetek kockaalakú elválását eredményezték. Ebből fokozott kémiai bomlás hozta létre a pszeudoagglomerátumot. Egyes darabok teljesen elbomlottak, mások ujjasán szabály- talan alakot öltve épségben maradtak és beágyazásokként helyezkedtek el az elbontott kőzetanyagban. A lávapadok között leggyakoribbak ezek a pszeudoagglomerátum típu- sok. Néha egyetlen darabon is megfigyelhető a különböző mértékű oxidáltság az egyes fokozatok közötti átmenettel. Amfibolos piroxénortoandezit. Friss állapotban szürke, barnás- szürke színű kőzet. Gyakran elváltozott, színe ilyenkor sárgás, vörösbarna, szürkés- fekete. Alárendelten diopszidot és augitot is tartalmaz. A földpát összetétele Ab23An75 — — Ab15An8S között változik. Szövete mikroliolokristályos porfiros. Amfibolos piroxénandezit-agglomerátum és tufa. A tu- fás kötőanyagban mogyoró-, dió-, ököl- és tömbnagyságú uralkodóan piroxénhidroan- dezit és amfibolos piroxénhidroandezit bombák figyelhetők meg. Szöveti görbéje a megfe- lelő lávához hasonló, de a kisebb szemcsenagyságok felé eltolódott, ami a hidroandezi- tesedéssel magyarázható. Az alárendeltebben megfigyelhető amfibolos ortoandezit bom- bák fő elegyrészei limonitos amfibol, magnetit és agyagosodott földpát. Az alapanyaguk öldpátlécekből, amfiboloszlopokból, magnetitből és agyagásványokból áll. 216 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet Kémiai elemzések II. táblázat — Tabelle II. Chemische Analysen Siö2 TiO. ai2o3 Fe203 FeO CaO MgO MnO Gránátos biotitleukodacit Pilisszentkereszt Gránátos biotitleukodacit 68,6; — 14,4c — 4,ii 2, IC 0,8c — Régi Kálvária-hegy Gránátos biotit 66,02 o,i£ 17,64 1,78 o,95 0,9C 0,2C 0,25 Szőke-forrás Hiperszténes biotitdacit 65,38 0,04 17,81 2,82 0,04 2,21 o,33 0,04 Peres-hegy Gránátos biotitdacit 66,74 0,28 15,88 2,33 1,50 3,77 o,57 0,42 Csikóvár Biolitos amfibolandezit 62,79 0,28 18,88 1,84 1,68 4,63 o,34 0,07 Apátkúti-völgy Biotitos amfibolandezit 56,8 0,6 17,7 5,8 1,2 8,7 2,7 0,1 Apátkúti-völgy Biotitos amfibolandezit 55,7 — 22,2 6,7 — 6,3 i,5 0,7 Apátkúti-völgy Biotit amfibolandezit 52,5 0,6 18,7 4,7 1,2 7,8 3,i 0,1 Ördögbánya Vörös hipersztén amfibolandezit 55,75 — 22,19 6,71 — 1,47 6,27 0,77 Kesztölc Hiperszténes amfibolandezit Pilissztkereszt 56,22 0,68 19, !7 6,51 0,27 6,22 3,77 0,11 Dobogókői gerinc Hiperszténes amfibolandezit Pilissztkereszt 56,41 0,60 19,78 5,65 2,12 4,83 1,67 0,50 Kanyargós-patak Hiperszténes oxiandezit 55,54 0,50 19,90 4,69 2,31 5,25 3,16 0,49 Kanyargós- patak Hiperszténes amfibolandezit 58,37 0,49 17,08 7,32 0,47 5,82 2,95 0,72 Pálbükkalja Amfibolandezit 57,97 0,77 17,66 2,75 3,32 6,03 3,27 0,14 Prédikálószék Hiperszténes amfibolandezit 52,39 , 1,01 21,44 5,18 1,26 7,21 i,33 0,25 Mátyás kőfejtő Hiperszténes amfibolandezit 59,o 0,7 17,5 2,6 2,8 2,6 2,7 0,1 Nagykeserűs Hiperszténes amfibolandezit-pseu- doaggl. 55,o 0,83 17,29 1,42 5,04 7,72 3,oo 0,11 Pilissztkereszt Hiperszt. amf. and.-aggl. 56,71 0,55 I9,9i 5,57 2,30 5,33 2,11 0,46 Pilisszentkereszt — Dobogókő Amf ibolandezit-aggl . 56,41 0,60 19,78 5,65 2,12 4,83 1,67 0,50 Lukács-árka Amf ibolandezit-aggl . 56,02 — 21,33 4,68 2,10 7,49 2,47 0,05 Vadálló kövek Hiperszt. amf. and.-aggl. 53,69 — 22,53 3,72 1,87 7,43 0,78 - Szentmihály-hegy Andezittufa 53,5 0,8 20,1 4,9 1,7 7,9 3,5 0,1 Dobogókő Diops. hiperszt. and. 66,43 0,29 18,01 1,82 1,90 4,71 0,90 0,06 Rám-hegy Piroxénandezit 57,77 1,04 17,63 2,75 3,66 6,06 3,15 0,14 Prépost-hegy Hiperszt. diops. and. 5G96 — 21,36 5,05 1,35 8,06 2,67 0,09 Prépost hegy — Dömös Piroxénandezit 52,87 0,93 17,72 3,73 00 CM 8,77 3,53 0,09 Dömörkapu Piroxénandezit 53,77 0,91 17,29 3,69 4,56 8,23 » >07 0,14 Gyopár-forrás Piroxénes oxiandezit 56,45 0,73 18,28 4,96 2,57 6,86 1,09 0,10 Malompatak-völgy Hiperszt. diopsidandezit 52,69 22,03 4,83 1,18 8,15 2,12 0,09 Dömös Amf. hiperszt. andezit 52,9 0,9 1 7,7 3,7 2,8 8,8 3,5 O,1 Pálbükktető 57,85 0,79 17,06 3,90 3,05 5,68 3,38 0,10 Korpás— Peregi — Szendrei : A Dunazúg-hegység északi része 2 1 7 P-.Os Na.O k2o H,0- h2o + coa Izzítási veszteség Gliihverlust Összesen Zusam- men Elemző Analysiert von - 1,42 4,77 — • 4,35 - - 100,67 Somaranga 0,32 3,59 3,05 1,88 2,99 - 99,84 Zelenka T. - 3,05 3,72 2,48 2,44 4,92 100,78 Peregi Zs. 0,32 3,78 2,12 0,40 1,72 - - 99,13 Zelenka T. 0,31 3,56 2,78 0,89 1,74 - - 99,98 Sűrű J. BaO 0,10 Cl 0,01 ZrOj 0,02 S 0,06 0,1 i,7 2,3 1,2 1,5 0,1 — 100,5 Sűrű J. - 3,8 2,0 - - - - 99,3 Lengyel E. - 2,6 2,9 4,2 - - - 98,4 Korpás L. - 3,75 2,01 - - - - 98,92 Lengyel E. - 2,96 1,66 0,01 1,65 - - 99,ii Guzy K-né - 2,39 1,49 2,18 2,78 - - 100,40 Zelenka T. - 2,67 2,91 0,93 2,73 - - 100,08 Zelenka T. - 2,76 1,81 1,02 0,35 ■ - - 99,36 Zelenka T. 0,1 7 2,28 2,03 1,56 1,82 0,72 - 100,49 Emszt K. - 3,05 3,47 1,71 - - - 98,44 Peregi Zs. 0,1 2,8 3,0 1,7 1,3 0,1 - 100,6 Sűrű J. 0,16 3,16 3,26 1,42 2,0 7 0,19 - 100,67 Takáts T. - 2,66 1,65 2,54 1,40 - - 101,19 Zelenka T. - 2,39 1,49 2,l8 2,78 - - 100,40 Zelenka T. . - 2,87 2,04 0,65 - - 99,70 Szendrei G. - 3,02 3,32 0,83 - - - 97,19 Peregi Zs. — 3,i 2,5 i,4 - - - 99,7 Korpás L- 0,12 1,38 0,93 1,02 1,10 ■*- - 99,10 Jugovics L-ZrO 0,17 SzO 0,1 1 BaO 1,05 0,04 2,79 2,00 1,76 0,88 0,24 — 99,91 Emszt M. - 3,68 2,10 0,68 0,67 - G35 97,67 Szendrei G. - 2,95 2,72 1,97 1,81 0,21 - 100,32 Takács T. 0,21 4,04 2,56 0,48 0,75 - - 100,93 SrO 0,12 BaO 0,10 Takács T. Cl 0,01 0,25 3,8o 1,86 1,89 0,86 — — 100,00 SrO 0,12 BaO 0,08 Cl 0,07 Takács T. S 0,07 3,04 1,78 1,38 0,65 - 2,03 97,94 Szendrei G. 0,2 2,9 2,7 2,0 1,8 0,2 I - 100,2 Sűrű J. 0,23 2,60 1,84 1,67 1,95 - - 100,10 Serényi E. 218 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet Kőzettani — geokémiai értékelés 1. Kémiai elemzések A következőkben közöljük a Dunazúg-hegység egyes vulkáni kőzeteiről készített kémiai elemzések összesítő táblázatát. (II. táblázat). A kémiai elemzések alapján a Dunazúg-hegység egységes vulkáni fejlődéstörténe- tében az idősebb vulkáni képződményektől a fiatalabb vulkánitok felé fokozatos bázisoso- dás figyelhető meg. Ez egyben területi elkülönültséget is jelent, mivel a hegység D-i részén savanyúbbak az egyes amfibolandezitképződmények és gyakoribb a dácit, amíg a hegység É-i részén a bázisosabb amfibol- és piroxénandezittípusok mutatkoznak. Szem- beötlő, hogy mind a dácit-, mind az andezitkőzetek bázisosabbak a D a 1 y-féle átlag- értékeknél. Feltűnő továbbá, hogy a hegység É-i részén a vulkáni kőzetek Ca-tartalma magasabb, mint a hegység D-i részén. Ez a jelenség egyrészt az É-i rész andezittípusainak bázisosabb összetételével, másrészt az É-i területek erősebb tektonizáltságával és utó- vulkáni működéssel magyarázható. Az É-i területek lávaképződményei erősebben össze- töredezettek, mint a D-i területek vulkáni kőzetei. Ugyanez a jelenség az egyes vulkáni ciklusokon belül is megfigyelhető. (É-i és D-i része dáitja és agglomerátumai.) Említésre méltó, hogy a hegység középső részén található kőzettípusok K-tartalma, függetlenül a kőzet típusától és a kitörés módjától, nagyobb a D a 1 y-féle, illetve a környezet más kőze- teinek K„0 értékénél (kb. 1.5%-al). Ez is valószínűleg a hegység központi résziek erős tektonikai igénybevételével és utóvulkáni hatásokkal kapcsolatos. 2. Nyomelemzések A nyomelemeloszlás vizsgálata során kiderült, hogy a lebontott elváltozott vulkáni kőzetek Cu, Ni, Mii koncentrációja az ép vulkánitokhoz képest csökken. A területen levő szubvulkáni andeziteknél a kalkofil elemek mennyisége általában egy nagyságrend- del nagyobb a hasonló típusú lávakőzetek kalkofil elemtartahnánál (Cu, Zn, Ag, Sn). Ez a jelenség a szubvulkáni helyzettel magyarázható. 3. Ásványos összetétel, szövet, kristályossági fok Az egyes kőzetek ásványos összetételét vizsgálva a következő megállapítások adód- nak (I. táblázat) : Az egyes kőzetfajták leggyakoribb színes ásványa az amfibol, amely az összes képződményeken megtalálható. Az amfibol mennyisége az amfibolandezitlá- váktól az amfibolandezit-agglomerátum képződmények felé nő, az amfibolos piroxén- andezitképződményekben pedig az amfibol mennyisége csökken. Leggyakoribb piroxén a hipersztén. A hipersztén mennyisége a fiatal vulkánitokban ugrásszerűen megnő. Az Az egyes szakaszokban az idősebb vulkáni képződmények hiperszténben gazdagabbak, amfibolban szegényebbek, mint az ugyanezen szakasz fiatalabb vulkáni tjaiban. Az egyes vulkáni ciklusokban az idősebb vulkánitok porfiros földpátjai savanyúb- bak a fiatalabb vulkánitok földpátjainál. Az egyes kőzetek kristályosodási fokát és szö- vetét vizsgálva megállapítható, hogy az egész vulkáni ciklusban a fiatalabb vulkánitok kristályosabbak, mint az idősebb vulkáni képződmények. A kristályossági fok megíté- lését a kőzetüveg átkristályosodási folyamatai megnehezítik. (A kiértékelésnél az átkris- tályosodott szferolitos üveget is az üvegmennyiségbe számoltuk.) Az egyes kőzettípu- sokon belül a szövetben jelentős különbség csupán a szubvulkáni és a lávakőzetek szö- vetei között mutatkozik. A hiperszténes amfibolandezit típusaiban a szubvulkáni kőzet szövete mikrobolokristályos porfiros, míg ezzel szemben a lávakőzeteké pilotaxitos. Korpás — Peregi — Szendrei: A Dunaziig-hegység északi része 2 1 9 A legfiatalabb, ambibolos piroxénandezit-lávakőzetek szövete szintén mikroholokris- tályos. * 4. Vulkáni átalakulási folyamatok Hipovulkanitok. Biztosan kimutatható hipovulkanitok csak a Duna medrében (4112, 4113 fúrások) figyelhetők meg. A felsőoligocén üledékbe nyomult szub- vulkáni hiperszténes amfibolandezit legfelső, az üledékkel közvetlenül érintkező szintje szenvedett karboandezites, hipomagmás átalakulást, kis elterjedésben, mintegy 50 — 100 cm vastagságban. A karbonátosodást a hiperszténes amfibolandezit láva idézte elő, amely az üledékbe benyomulva, kontakt hatásával mobilizálta annak CO,-tartahnát és ez az üledék legalsó és a szubvulkáni test legfelső szintjeiben CaC03; alakjában kiválva eredményezte a karboandezit kialakulását. Endometavulkanitok. Az endometavulkanitok elterjedése a telérvul- kanitokhoz kapcsolódik, törések mentén találhatók. Az átalakulási folyamatok során az amfibol opacitosodott, a földpát agyagásványosodott és koncentrikus héjazottságú kvarcbekérgezés is megfigyelhető. A repedések mentén felszálló oldaltokból helyenként önálló kvarctelérek képződtek. A hidrotermális hatás erőssége szerbit liidro-, leuko-, oxi- és opacitos, lbnonitos típusok jöhettek létre. Előfordulás: Magas-hegy, Len-hegy, Akasztó-hegy, Sózórét, Prédikálószék K-i előtere. Exometavulkanitok. Exometavulkáni alakulások a terület erősen össze- tört képződményeiben figyelhetők meg, néhány mm — cm-es rétegekben. A kőzetek opacitos, lbnonitos és agyagásványos elváltozásnak. Ezt az átalakulási folyamatot felszíni hatások idézték elő. Ilyen exometavulkáni átalakulás révén keletkezett a gráná- tos biotit-oxidáeit (Szőke-forrás, Öregvágás) és az oxiamfibolanclezit (Cukorsüveg, Nagy Disznó-hegy, Prédikálószék, Keserű-gerinc). Az exometavulkanitokhoz sorolható a psze- udoagglomerátum is. Földtani fejlődésmenet A terület legidősebb képződménye a felsőtriász 11 ó r i emeletébe tartozó dacli- steini mészkő. A triásznál fiatalabb és a középsőoligocénnél idősebb üledékek a vizsgált területen nem ismeretesek. A középsőoligocén szürke agyag, agyagmárga kőzetei csak a Pilismarót III. sz. fúrásban találhatók. A felsőoligocén törmelékes összlet nemcsak mélyfúrásban, hanem fel- szbien is ismeretes partszegélyi üledékek formájában. A fúrási szelvényekből megismert nagy vastagságú felsőoligocén az ídedékképződéssel lépést tartó tengerfenék süllyedésre utal. A helyenként agyagosabb és durvahomokosabb betelepülések kisebb mértékű ten- gerfenék ingadozásra vezethetők vissza. A h elvéti emelet tengeri üledékei a felszínen nem mutatkoznak. A területen a vulkáni működés első nyomai a Malom-patak völgyében figyelhetők meg. Itt szórt vul- káni törmelékanyag, andezittufa települ a felsőoligocén üledékre. A vulkáni működést a terület erőteljes kiemelkedése előzhette meg, illetve ez a kiemelkedés esetleg a vulkáni működéssel egyidejűleg történhetett. Ennek eredményeként a terület szárazulattá vált. A vulkáni törmelékanyag-szórást a terület É-i és D-i részén gránátos, biotitos dácit fel- törések követték. Ugyancsak a helvéti emeletbe sorolható az Apátkúti-völgy biotitos amfibolandezitje is. A vulkanizmus atortonai emeletben folytatódott a megelőző kitörések anya- gánál bázisosabb összetételű andezitekkel. A kitörési sorrend a települési viszonyok alap- ján a következő volt: hiperszténes amfibolandezit, hiperszténes amfibolandezit-agglo- 220 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet merátum, amfibolandezit-agglomerátum. Az amfibolandezit-agglomerátumot amfibo- los piroxénandezit-lávaömlések és tufaszórások követték. Ezek a kőzetféleségek főleg a vizsgált terület É-i részén figyelhetők meg. A vulkáni működés kezdeti szakaszában igen gyakoriak a szubvulkáni kifejlődé- sek, szemben a vulkáni működést lezáró fázisok rétegvulkáni jellegével. A szubvulkáni kifejlődések leggyakrabban dácitok, alárendeltebben biotitos amfibolandezitek (Viseg- rád II. sz., fúrás), illetve hiperszténes amfibolandezitek (4112., 4113. sz. fúrások). Szubvulkáni testet tártak fel a Duna medrében a 4112 és a 4113. sz. fúrások. A fel- sőoligocén rétegekbe nyomult szubvulkáni test helyzetét az 2. ábra mutatja. 2. ábra. Hegyestető — Apátkúti-völgy földtani szelvénye. Jelmagyarázat: Oligocén: 1. Homok, Tortonai: 2. Amíibolandezit (a) hiperszténes amfibolandezit, b) szubvulkáni hiperszténes amfibolandezit) - 3. Hiperszténes amfibolandezit-agglomerátum,; Pleisztocén: 4. bősz, 5. Törés, 6. Feltételezett törés, 7; Fúrás Abb. 2. Geologisches Profil durch Hegyestető — Apátkút-Tal. Erklárungen: Oligozán: 1. Sand> Törtön: 2. Amphibolandesit (a) hypersthenführender Amphibolandesit, b) subvulkanischer hyperstheni führender Amphibolandesit), 3. Hypersthenführender Amphibolandesit- Agglomerat; Pleistozán: 4. köss- 5. Bruch, 6. Vermuteter Bruch, 7. Bohrung A szubvulkáni test eredeti kiterjedése (a fúrásoktól D — DK-re) nagyobb lehetett a jelenleginél. A szubvulkáni test a láva benyomulása után a tektonikai mozgások hatá- sára törések mentén feldarabolódhatott és egyes részei (ahol a felsőoligocén kifejlődések még épségben maradtak) lesüllyedhettek, más D — DK-i részei magasabb térszíni hely- zetbe kerülhettek. Mivel a terület a középsőmiocén alsó részétől (eltekintve a lajtamészkő kifejlődésektől) máig terjedően szárazulat volt, így a szubvulkáni test magasabban fekvő részei a fedő felsőoligocén rétegekkel együtt az erózió hatására lepusztulhattak és így alakulhatott ki jelenlegi helyzete. Prédikólósrék 3. ábra. Földtani szelvény az Ágas-hegyen és Rám-hegyen keresztül. Jelmagyarázat: 1. Amfibo- andezit (a) hiperszténes amfiboloxiándezit, b ) amfibolandezit, c) amfiboloxiándezit, d) hiperszténes amfibolandezit), 2. Amfibolandezit -agglomerátum, 3. Törés, 4. Szerkezet, 5. Padossági irányok Abb 3. Geologisches Profil durch Ágas-Berg und Rám-Berg. Erklárungen: 1. Amphibolandesit (a) hypersthenführender Amphiboloxyandesit, b) Amphibolandesit, c) Amphiboloxyandesit, d) hypersthen- führender Amphibolandesit), 2. Amphibolandesit- Agglomerat, 3. Bruch, 4. Struktur, 5. Richtungen dér bankartigen Absonderungen Korpás — Peregi — Szendrei: A Dunazi'ig-hegység északi része 221 A tortonai emeletbeli paroxizmust követő beszakadásos vulkáni szerkezetalakulás a Dunazúg-hegységben is megfigyelhető. Kisebb méretű beszakadásos szerkezetet sike- rült kimutatni az Ágas-hegy és a Prédikálószék között . A szerkezet kimutatása lávapa- dossági mérések alapján történt. A beszakadásos szerkezetet a 3. ábra tünteti fel. Ezt a szerkezetalakulást kisebb méreténél fogva (Kubovics I. 1962 számítási módszerét felhasználva) nem a magmakamra beszakadása, hanem az üledékes kőzetek rétegtömörülése okozta. A Prédikálószék esetében a beszakadás csak a vulkán K — ÉK-i szárnyára terjedt ki, míg a másik oldal a helyén maradt. Az elválási padosság az Ágas- hegytől egészen a Prédikálószékig 20 — 30°-os DNy-i dőlésből függőlegesre áll, sőt kissé át is billen az ellenkező irányba. Ugyanakkor a Prédikálószék Ny-i lejtőjén lényegében a mai felszínnel csaknem egyező dőléseket kapunk. Szádeczky — Kardoss E. (1953) utalt arra, hogy az ilyen beszakadásos szerkezetek nagymértékű szubvulkáni átalakulás alapjait képezik. Ez megfigyelhető az itteni kaldera területén is. Nagymértékű pszeudoagglomerátumosodás és metavulkáni átalakulás mutatkozik. A vulkanizmus befejeződését a területen kívül a vulkáni kőzetekre települt part- szegélyi, alsó részében homokot és szórt vulkáni törmelékanyagot tartalmazó lajtamészkő jelzi. A felsőtortonai tenger visszahúzódása után képződött tengeri üledék a területen nem figyelhető meg. Ezután a vulkáni és üledékes kőzetek lepusztulása játszódott le. Tektonikai folyamatok A Dunazúg-hegységet a Pilis-hegységtől ÉNy-DK-i irányú törés választja e*- E törés mentén az üledékösszlet a mélybe zökkent. A Pilis-hegységben a Feketekő és a Kis-Szoplak-hegyen dachsteini mészkő a felszínen vau, a Dunazúg-hegyégben a Pilis- marót III. sz. fúrásban ez a mészkő 507 m-es mélységben található. Ez a jelenlegi felszín- hez képest 700 m-es lezökkenést jelent. A Dunazúg-hegységben a felsőtriász mészkő felett a Pilismarót III. sz. fúrás 8 — 437 méterközében középső- és felsőoligocén üledéket harántoltak. Ezt az oligocén összletet ÉNy — DK-i irány mentén lakkolitok sora járta át. A lakkolitokról az oligocén üledék lepusztult, de így is felismerhetők jellegzetes alakjukról. A Duna medrében feltárt szubvulkáni hiperszténes amfibolandezit erősen ösz- szetöredezett kőzet és a rajta lévő oligocén üledékkel a mélybe zökkent. A tortonai paraxizmus agglomerátumának elhelyezkedése ÉNy — DK-i törésvonal menti vonula- tokban történt. Hasonló az agglomerátumot követő telérvulkánosság. helyzete is. Kevésbé 4. ábra. Dobogókő — Keserű-gerinc földtani szelvénye. Jelmagyarázat: 1. Amfibolandezit (a) amfi_ boloxiandezit, b) hiperszténes amfiboloxiandezit, c) hiperszténes amfibolos telérandezit, d) amfibolan. dezit), 2. Amfibolandezit-agglomerátum, 3. Törés, 4. Feltételezett törés Abb. 4. Geologisches Profil durch Dobogókő — Keserűs-Grat. Erklárungen: 1. Amphibolandesi t (a) Amphiboloxyandesit, b) hypersthenführender intrusiver Amphibolandesit, d) Amphibolandesit) , 2. Amphibolandesit-Agglomerat, 3. Bruch, 4. Vermuteter Bruch 7 Földtani Közlöny 222 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet jelentősnek látszik az ÉK — DNy-i törésirány, amelyet mély völgyek (Rám-szakadék, Lukács-árok) jeleznek. A dobogókői és rám-hegyi amfibolandezit-agglomerátumban el- lenkező irányú dőlések észlelhetők. Ez a tény a dobogókői agglomerátum DNy-i irányú visszazökkenésével értelmezhető. Ezzel a visszazökkenéssel hozható kapcsolatba a Magas Len-hegyi liiperszténes amfibolos telérandezit-feltörés. Ezt szemlélteti a 4. ábra. Az egyes kőzettípusokban előforduló zárványok az aljzat felépítéséről adnak fel- világosítást (Lengyel E. 1951). A terület andezitjeiben metamorf kőzetzárványok mutatkoznak. A Császár-patak völgyében az amfibolos piroxénandezitben kordieritgne- isz-zárványok találhatók, amelyek a vulkáni képződmények agyagos fekvő üledékeinek kontaktmetamorfózisa révén keletkeztek. A Császár-völgyi amfibolandezitből a mélyebb kristályos aljzatra utaló kvarccsillámpalazárvány került elő. IRODALOM - LITERATUR B a 1 k a y B. (1959): Adatok Magyarország neozóos magmatektonikájához Geokémiai Konferen- cia. - Hermann M. (1953): A magmás kőzetek szövetének mennyiségi értelmezéséről Földt. K. 83. k. — Kubovics I. (1962): A vulkáni hegységek beszakpdásos szerkezete Földt. Közi. 92 .k. — L e n g y e 1 E. (1923): Adatok az Apátkú ti- völgy andezites kőzeteinek ismeretéhez Acta Chem. Min. et Physic Szeged. — Lengyel, E. (1925): Andesittypen aus dér Szentendre— Visegráder Berggruppe. Tschermacks Min. u. petr. Mitt. Wien. — Lengyel E. (1926): Petrogeuetikai megfigyelések Pilisszentlászló környéki andzite- ken. Földt. Közi. 56. k. — Lengyel E. (1951): Dunazúg hegységi andezitek zárványai és magmatekto- nikai jelentőségük. Földt. Közi. 81. k. — Lengyel E. (1951): A Dunazúg hegység petrogeuetikai vi- szonyai. MÁFI kéziratos jelentés. — Lengyel E. (1951): A Dunazúg hegység andezit területének fel- építése. MÁFI Évi Jelentés. - Pan tó G. — Mi k ó L. (1964): A nagybörzsönyi ércesedés. MÁFI Év- könyv 41. k. — S z a 1 a i E. (1963): Visegrád és környékének kőzetföldtaui leírása. Szakdolgozat F.LTE. —Szádeczky — KardossE. (1959) : A magmás kőzetek új rendszerének elvi alapjai. MTA. VI. oszt. Közi. — Szádeczky — Kardoss E. (1941): Vorláufiges über den Kristallinitátsgrad dér Eruptivgesteine und seine Bcziehungen zűr Erzverteilung. Mitt. d. Berg- und Hüttenm. Abt. Sopron 42. k — Szádeczky — Kardoss E. (1953): A vulkáni hegységek kutatásának néhány alapkérdéséről. Földt. Közi. 83. k. — Szádeczky — Kardoss E. (1953): Geokémia. Budapest. — Széky F (I9.55 — 56) : A- Pilismarót III. sz. fúrás. MÁFI Évi Jelentés. — Széky F. (1958): Visegrád II. sz. fúrás MAFI Adattár. — Sziics, M. {1935): Die petrographischen VerhzJ tnisse dér Umgebung von Dömös Acta Chem. Min. et Physic IV. Szeged. — S z ii c s M. (1937): Adatok Pilismarót környékének kőzettan ismeretéhez. Földt. Közi. 67. k. — Takáts T. (1928): Adatok a Szentedre— Visegrád hegységcsopor andezitjének ismeretéhez. Doktori értekezés. Budapest. — Vadász E. (1960): Magyarország földtana Budapest. — V e b d e 1 M. (1959): A kőzetmeghatározás módszertana. Budapest. — Zelenka T. (1960) Kőzettani és földtani megfigyelések a Dunazúg hegység DNy-i részén. Földt. Közi. 90. k.— Petrographische und geologische Untersuchungen im nördlichen Teil des Dunazúg-Cebirges L. KORPÁS, ZS. PEREGI und G. SZENDREI In dér Arbeit wird über die int nördlichen Teil des Dunazug-Gebirges durchge- führten petrographisch-geologisehen Untersuchungen berichtet. Die dabei erzielten Ergebnisse über den vulkanisehen Komplex liegen im Kern des Aufsatzes. lm Laufe dieser Untersuchungen wurde sowoltl die Verbreitung dér einzelnen Bildungen, als aueh ihr Verháltnis zueinander festgestellt. Im behandelten Gebiet lásst sich eiu Übergewieht dér Vulkanite beobacliten; untergeordnet treteu norischer Daclisteiukalkstein, bzw. mittel- und oberoligozáne, klastische Sedhnente auf. Auf Grtmd dér Untersuchung dér verschiedeneu Vulkanite wurde folgende Ausbruclisreilienfolge bestimmt: Helvet — Andesittuff — granatfülirender Biotitdazit — biotitführender Amphibolandesit Törtön — hypersthenführender Amphibolandesit — hypersthenführender Amphibolandesit-Agglomerat — amphibolführender Pyroxenandesit — amphibolführender Pyroxenandesit- Agglomerat tmd -Tuff Korpás — Peregi — Szendrei: A Dunazúg-hegység északi része 223 Bei dér Auswertung dér chemischen Analysen stellte síeli lieraus, dass innerhalb dér einzelnen vulkanischen Pliasen eine Zunahme dér Basizitát zu beobachten ist. Diese l'atsache bedeutet gleiclizeitig, eine ráumliehe Absonderung. In den tektoniseh sehr stark in Ansprueh genommenen Gebieten erhöht sich die Menge von Kálium- und Kal- ciumkarbonat. Dér Gehalt an chalkophilen Spurenelementen dér subvulkanischen Gesteinstypen ist ca. mn eine Grössenordnung höher als es bei den Lavagesteinen dér Fali ist. Bei manchen Gesteinstypen konnten méta- und hypovulkanische Vorgánge festgestellt werden. Dementsprecliend sind verschiedene Oxy-, Karbo- und Hydroge- steinsabarten entstanden. Den Ablauf des Vulkanismus mitersuehend, habén die Verfasser festgestellt, dass die subvulkanisehen Bildungen in den Anfangsphasen öfter auftraten, bzw. dass in dér Abschlussphase die stratovulkanisehen Bildungen zmn Übergewicht gelangten. lm zentralen Raum des Gebirges habén die Verfasser eine Finsturzstruktur nachgewiesen. lm abschliessenden Kapitel über den Tektonismus beriehten die Verfasser darüber, dass sie auch das Vorliandensein des für das Dunazug-Gebirge eharakteristischen Systems von Bruehstörungen und Strukturen von NW-SO, bzw. NO-SW Riehtmig bewiesen habén. 7* RÖVID KÖZLEMÉNYEK A BAGOLY- HEGYI NÖVÉNYTÖRMELÉKES BAUXIT PALYNOLÓGIAI VIZSGÁLATA H. DR. DEÁK MARGIT (3 táblázattal) Összefoglalás: Szerző a gánti Bagoly-hegy külfejtésében dr. Kiss J. által tanul- mányozott „kőszenes” bauxitszel vény palynológiai vizsgálatáról számot adva ismerteti az ott talált sporomorphákat, s ezek alapján valószinűsiti a képződmény korát. A gánti Bagoly-hegy bauxit külfejtésének sötétbarna, növényi törmelékben gazdag bauxitlencséjéből dr. K i s s J. hat mintát bocsájtott rendelkezésemre paly- nologiai vizsgálat céljából. E vizsgálat célja volt a napirenden levő bauxit-keletkezési idő tisztázása. A minták közül a középsőeocén fás bamakőszenes agyag kormeghatáro- zás szempontjából fontos összehasonlításul szolgálna, de növényi törmeléken kívül más mikroszkopos szerves maradványt nem tartalmaz. A sárgásvörös és fehér bauxit 3, 3a jelű mintáiban 18 db Inaperturopollenites magnus (R. Pót) Th. & P f., 4 db Monocol- popollenites (indet. K D S), és 2 db Tetracolporopollenites obscurusT h. & P f. ismerhető fel. A világosszürke bauxit (4a minta) csak növényi törmeléket tartalmaz. A növényi törmelékes sötétbarna (barnásszürke) bauxit (4, 4b, 5 jelű minták) spóra-pollen együtte- sét az I. táblázat tartalmazza. Eddigi ismereteink szerint a felsorolt fajok közül öt csak az eocénből ismert (II. táblázat) . A Triatriopollenites vadosus P f. Magyarországon a halimbai bauxit felső részéből és a felette települő alsóeocén szürke agyagból került elő. A Polypodiaceoisporites vitiosus Krutzsch csak Geiseltalból, a lutéci emeletből ismert; Magyarországon dr. Ked- ves M. ismertetett hasonló alakot a dorogi-medence „spamakuini” rétegeiből (III. táblázat). A Triatriopollenites excelsus subsp. minor P f. a dorogi középső- és felsőeocén- ből is előkerült. A flóra többi alakja a paleogéntől a plioeén-holoeénig hazai viszonylatban is köz- ismert, igy kormeghatározásra nem alkalmas. A bauxittal kapcsolatos palvnológiai vizsgálatok során ismertük fel Magyaror- szágon a Sporites circulus W o 1 f f, a Triatriopollenites vadosus P f. és az Interpollis supp- lingensis (Pf.) Krutzsch alakokat, melyeknek egy-egy példánya a vizsgálati anyagban is fellelhető. Mint a fentiekből kitűnik, a spórák és pollenek alapján az üledékképződés kora pontosan nem állapítható meg. A virágpor együttes azonban sok tekintetben hasonló a halimbaihoz, valószínűleg alsóeocén, bár a Polypodiaceoisporites vitiosus Krutzsch alapján a középsőeocén sem kizárt. Kézirat lezárva 1963. III. hó. H. D e á k : A bagoly-hegyi bauxit palynológiai vizsgálata 225 A vizsgált minták spóráinak és pollenéinek botanikai rokonsága és százalékos megoszlása Affinité botauique et répartition (en pourcentages) des spores et des pollens des échautillons examinés I. táblázat — Tableau I. Fajok Botanikai spóra-pollen tartalom %-ban rokonság 4 4b 5 Leiotr iletes sp. cf. Fygodium 2,3 0,5 i,7 Leiotriletes dorogensis subsp. triplanoid ? — — o,5 Polypodiaceoisporites vitiosus Polypodiaceae 63,0 56,8 19,5 Reticuloidsporites secundus ,, — — i,7 Vcrrucatosporites alicnus Inaperturopollenites magnus Pseudotsuga o,5 5,o I,1 v. Farix 6,3 8,4 16,8 Monocolpopollenites (indet. KDS) Magnólia IO,I 14,0 17,9 Fenyőpollen (Pinus sylvestris typus) 1,7 2,8 3,3 Triatriopollenites excelsus subsp. minor Triatriopollenites coryphaeus subsp. Myricaceae 8,0 i,7 12,2 microcoryphaeus F.ngelhardtia 1,1 2,8 8,3 Triatriopollenites vadosus ? — — 0,5 Interpollis supplingensis 7 — — 0,5 Polyvestibulopollenites verus Alnus — , — 0,5 T ricolpopollenites microhenrici Quercus I,í 0,5 3,3 Tricolporopollenites pscudocingulum Rhus — -t“ 0,5 Tricolporopollenites cingulum subsp. pusillus Castanea 4,6 5,6 11,6 Tetracolporopollenites obscurus Sapotaceae 1,1 1,1 — Sporites circulus ? — o,5 — Gombaspóra + — + összesen 99,8% 99,7% 99,9% A bagoly-hegyi „bamakőszenes” bauxitlencse spóráinak és pollenéinek fajöltője Répartition stratigraphique des spores et des pollens de la lentibe de bauxite „lignitifére” du mont „Bagoly” II. táblázat — Tableau II. Eocén Öli- Fajok 1 A | K F gócén 1 Leiotriletes dorogensis subsp. triplanoid Monocolpopollenites (indet. KDS) Interpollis supplingensis Polypodiaceoisporites vitiosus T riatiopollenites vadosus Triatriopollenites excelsus subsp. minor Leiotriletes sp. Reticuloidsporites secundus V errucatosporites alienus Inaperturopollenites magnus Fenyőpollen ( Pinus sylvestris typus) Triatriopollenites coryphaeus subsp. microcoryphaeus Polyvestibulopollenites verus T ricolpopollenites microhenrici T ricolporopollenites pseudocingulum Tricolporopollenites cingulum subsp. pusillus T etracolporopollenites obscurus Sporites circulus 226 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet A bagoly-hegyi „barnakőszenes” bauxitlencse spóráinak és pollenéinek összehasonlítása térben és időben más magyarországi lelőhelyek anyagával Répartition paléogéographique et stratigraphique des spores et pollens de la lentibe de bauxite „lignitifére” du mont „Bagoly” pár rapport á d’autres gisements fossiliféres en Hongrie III. táblázat — Tableau III. Fajok Nagysáp 30. fú- rás. Kedves M. 1961. A- eocén Tatabánya. Kedves M. 1962. A-eocén Bagoly-hegy. Deák M. 1963. Halimba. Deák M. 1960. Dorog (Borókás) Krivánné. 1961. K-eocén > Gombaspóra + + + + 4- Tricolporopollenites cingulum subsp. pusillus + + + + + Triatriopollenites coryphaeus subsp. microcoryphaeus + + + + + Polyvestibulopollenites verus + + + T ricolporopollenites pseudocingulum + + + + T etracolporopollenites obseurus + + + Leiotriletes sp. + + + Inaperturopollenites magnus + + + Monocolpopollenites (indet. KDS) + + Leiotriletes dorogensis subsp. triplanoid + + Verrucatosporites alienus + + + Triatriopollenites excelsus subsp. minor + + + T ricolpopollenites microhenrici + + + Fenyőpollen + + + T riatriopollenites vadosus + + lnterpollis supplingensis + + Sporites circulus + + Polypodiaceoisporites vitiosus + Rcticulidsporites secundns + IRODALOM - BIBIJOGRAPHIK H. Deák M. (1957): A magyarországi bauxit pollenvizsgálata. Földt. Közi. 87. — H. Deák M. (1960): A Bakony-hegység bauxittelepeinek palynologiai vizsgálata. Földt. Közi. 90. — Kedves. M. (1960 — 61): Études palynologiques dans le bassin de Dorog. 2,3. - Kedves. M. (1961): Zűr palynolo- gischen Kenntnis des unteren Eozáns von Halimba. Acta Botanica. N. S. 7. — Kedves, M. (1962): Études palynologiques de quelques échantillons du bassin de Tatabánya. Pollen et Spores. 4. — Kiss J. — Vörös, I. (1965): La bauxite lignitifére du mont Bagolyhegy (Gánt) et le mécanisme de la sédimenta- tion de la bauxit. Annales. Univ. Se. Budapestinensis R. Eötvös. Ser. Geol. 8. — Krivánné, Hutter E. (1961): A dorogi borókási-inedencerész középsőeocén bamakőszénösszletének palynologiai rétegtana. Földt. Közi. 91. — Krutzsch, W. (1961): Beitrag zűr Sporenpaláontologie dér práoberoligozánen kontinenialen und marínén Tertiárablagerungen Brandenburgs. Bericlite dér Geol. Ges. 4. Étude palynologique des bauxites á débris de Plantes du mont „Bagoly’" M. DEÁK Dans cette communication sur l’étude sporo-pollinique de bauxite «lignitifére» (décrite pár dr. J. Kiss en 1965) dans l’exploitation á ciel ouvert du mont ((Ba- goly)), prés de Gánt, l’auteur donne une deseription des sporomorphes y rencontrés et, sur la base de ces fossiles. elle tire des conelusions sur l’áge possible de la formation. MIKROSZEPARÁTOR HOMOKSZEMCSÉK ÉS MIKROFOSSZlLIÁK MIKROSZKÓPOS ELKÜLÖNÍTÉSÉHEZ PESTY LÁSZLÓ* (6 ábrával) Összefoglalás: A mikroszkopikus homokszemcsék és mikrofosszíliák binokuláris mikroszkóp alatti válogatása még a jól felszerelt laboratóriumokban is nagyon primitív, minek következtében éppen az érdekes szemcsék és fosszíliák nem egyszer elvesznek. A pre- parálás ezen nehézségét a leírt készülék megbízható mechanizmusával kiküszöböli. A készü- lék két részből áll: egy gombnyomásra működő vibrációs szivattyúból, amelyet hajlékony műanyagcső köt össze a tulajdonképeni mikroszepará torral. Ez egy töltőtoll méretű rúd, amelynek kúpos elejére injekciós tű erősíthető. A tovább vizsgálandó szemcse kiemelése úgy történik, hogy a tárgyasztalon kiválasztott egyetlen szemcsét az injekciós tűvel megközelítve a szivattyút működésbe hozzuk. A szemcse a tűn keresztül a mikroszeparátorban elhelyezett könnyen eltávolítható vékony fedőlemezre jut. Későbbi vizsgálat esetén a szemcsét erről Franke-cellába söpörhetjük, azonnali preparátum készítésnél a szemcsét hordozó üveglemez a preparátum fedőlemeze lesz. A készülékkel természetesen egyszerre akár több száz szemcse is összeválogatható. Mikroszkópos homokszemcsék és mikrofosszíliák binokuláris mikroszkóp alatt végzett válogatásának szokásos módja szerint a további vizsgálatra kiszemelt tárgyat tűvel, csipesszel fapálcával a többi szemcsétől elkülönítjük, majd azt egy másik tárgy- lemezre vagy Franke-cellába átvisszük. A módszer előnyös rendkívül egyszerűsége mel- lett, mindig megvan a lehetősége, hogy az áthelyezésnél éppen az érdekessége miatt kiemelt szemcse vagy mikrofosszília elvész, vagy megsérül. Fzt szem előtt tartva, olyan készüléket szerkesztettünk, amivel egyrészt teljes biztonsággal végezhető a kívánt szemcse vagy mikrofosszília elkülönítése, másrészt a mikroszkópos munka mechanikus részét leegyszerűsítve azt jelentősen meggyorsítja.** A műszer leírása A készülék (i. ábra) két részből áll: i. vibrációs szivattyú, 2. mikroszeparátor. A két részt mintegy r m hosszúságú rugalmas műanyagcső köti össze. A vibrációsszivattyú (2., 3. ábra) működtetését 220 V-kapcsolású elektromágnes (a) biztosítja. A keletkezett mágneses tér, a fölé helyzeti lágyvaslapot (c) másodpercen- ként ötvenszer behúzza, illetve egy rugó (d) hatására ugyanannyiszor elengedi. A lágy- vaslap másik végére függőleges helyzetű csavar van (b) erősítve, amely a hengeralakú * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Ásványtan-Geokémiai Szakcsoportjának 1966. január 31. -i előadóülésén ** Itt köszönöm meg Molnár Józsefnek, az ELTE Ásványtani Tanszék műszerészének, hogy a műszer megszerkesztését gyakorlati ötletekkel elősegítette és azt kiválóan elkészítette. 228 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet szivattyútest fedőlapján egy fémlemezek (1) közé helyezett gumimembránt (m) tart rezgésben. A szivattyútest (3. ábra) egyszerű henger, amelynek alap- és fedőlapjában 2 mm mély centrikusán elhelyezett henger alakú rész mélyül (A és B tér) . 1. ábra. Mikroszeparátor Fig. 1. Mikroseparator A hengeren a 3. ábrán jelzett (fh), (ig) és (jk) furatok haladnak keresztül. A h é s g furatvégződéseket kis gumiszelep zárja. A henger alsó lapját is gumilemez (é) zárja el légmentesen a külső légtértől. Anükor az elektromágnes a lágyvaslapot behúzza, a gumimembránt tartó csavar lesüllyed és így az A térben a külső légtérnél nagyobb nyomás keletkezik. Ez a (h) szele- pet zárja és a levegő a (ig) furaton át az A térből a B térbe távozik. A következő fázisnál 2. ábra. Vibrációs szivattyú elvi vázlata Fig. 2. Prinzipielles Schema dér Vibrationspumpe 3. ábra. Vibrációs szivattyú szivattyúteste Fig. 3. Pumpengeháuse dér Vibrationspumpe 229 P e s t y : Mikroseparátor az elektromágnes elengedi a lágy vaslemezt, amely a végére kapcsolt rugó hatására fel- emelkedik és a gumimembránt is felemeli. Az A térben fellépő nyomáscsökkenés követ- keztében a (g) szelep zár és a levegő az (fii) furaton át kívülről az A térbe áramlik. Az első ütemmel egyező 3-ik ütemben az elektromágnes hatására a gumimembrán ismét lefelé mozog és a 2-ik ütemben az A térbe kívülről beszívott levegő a B térbe távozik, kinyomva onnan az első fázisnál bekerült levegőt. Folyamatos működtetésnél tehát a (f) nyíláson beszívott levegő a (j) nyíláson távozik. A készülék gombnyomásra (e) pillanatszerűen indul. Elkészítéséhez az ötletet az akváriumok levegő-ellátásához alkalmazott hasonló rendszerű kis szivattyúk adták. ö P s sz ■t 4. ábra. Mikroszeparátor első részének metszete Fig. 4. Schnitt des Vorderteiles des Mikroseparators A 3. ábrán (f)-el jelzett nyílást rugahnas műanyag csővel kötöttük össze a mikro- szeparátor hátsó végével. A mikroszeparátor első részét (4. ábra) a Pravaz-fecskendők rendszerének meg- felelően kónuszosán képeztük ki (ő). Erre húzható rá egy tetszés szerinti kaliberű injek- ciós tű (ó), negatív-kónuszos (ö) végére. A tűt úgy alakítottuk át, hogy a negatív kónuszba betoltuk a tű hátsó végét (r), így az, amikor a tűt a mikroszeparátor testtel összeillesztjük, annak első részébe beny7úlik. A hengeralakú test első végébe egy ferde furattal (sz) ellátott tömör fémhengert (s) helyeztünk és a henger elülső alaplapját hossztengelyére 45°-ban álló polírozott síkfelü- lettel (q) levágtuk. A testbe behelyezett henger a mikroszeparátor hasznos elülső légterét légmentesen elválasztja a hátsó légtértől. A ferdén levágott tömör fémhenger alatt a mikroszeparátor test nyitott és a nyí- lásra egy kb. 15 mm 0 körkeresztmetszetű üvegedény (ű) illeszthető, amelyet az üveg- edény és a fémtest közé elhelyezett gumigyűrű (u) légmentesen rögzít. Az üvegedényben elhelyezett spirál rugó (ü) az edény leemelésekor belső kaliberének megfelelő fém asz- talkát (u) emel ki, amelyen egy hasonló méretű fedőlemez korong (v) van. A mikroszeparátor test hosszában vezetett fémcsövön (t) — illetve az ahhoz csat- lakozó hajlékony műanyagcsövön — keresztül a mikroszeparátor 3. ábrán vázolt része a vibrációs szivattyúval áll összeköttetésben. Szeparálási eljárás A jobbkézben tartott mikroszeparátor végére erősített injekciós tűvel a vizsgált szemcsék kényelmesen mozgathatók. Amennyiben egy szemcsét szeparálandónak ítélünk, a tűt a szemcsére ráhelyezzük (5. ábra) és balkezünkkel megnyomjuk a vibrációs szivattyú gombját. A képződő vákuum a szemcsét a tűn keresztül a mikroszeparátor test elülső 230 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet részébe szívja, de az tehetetlensége következtében nem követi a testben a levegőáramlás irányát és a testben elhelyezett henger ferde (q) lapjába ütközik, majd onnan visszaverődve az üvegedényben (ü) elhelyezett fedőlemez korongra (v) hull. Ez az eljárás tetszés sze- rinti szemcseszámig megismételhető. 5. ábra. Homokszemcse kiemelése Fig. 5. Sandkom-Trennung 6. ábra. Szemcse-preparátum készítése Fig. 6. Herstellung von Kompráparaten A további vizsgálatra kiemelt szemcséket a készülékből úgy távolítjuk el, hogy a mikroszeparátor aljára elhelyezett üvegedényt lehúzzuk. A benne levő spirál rugó a fedőlemez korongot az edény pereme fölé emeli. Amennyiben a kiemelt szemcséket később kívánjuk megvizsgálni, azokat a fedőlemez korongról könnyen egy Franke-cellába juttat- hatjuk. Ha viszont azonnal preparátumot kívánunk belőle készíteni, úgy járunk el (6. ábra), hogy a tárgylemezre egy csepp beágyazó folyadékot ejtünk, majd a tárgylemezt megforditjuk, úgy hogy a függő folyadékcsepp (w) az alsó felén legyen. A cseppet az üveg- edényből a rugó hatására kiemelkedő fedőlemez koronghoz érintve a folyadék felületi feszültsége oda tapasztja a fedőlemezt a tárgylemezhez és a vizsgálandó szemcsék folya- dékba ágyazva a két üveglemez közé kerülnek. A tárgylemezt ezek után eredeti helyze- tébe visszafordítva a szokásos elrendezésű mikroszkópos preparátumot kapjuk. Amennyi- ben tartós homok-preparátumot kívánunk készíteni, az utóbbi eljárást ugyanígy kanada- balzsam cseppel végezzük. Mikroseparator zűr mikroskopischen Absonderung von Sandkörnern und Mikrofossilien I„ PESTY Die Trennung mikroskopischer Sandkörner imd Mikrofossilien imter dem bi- nokularen Mikroskop erfolgt sogar in gut ausgerüsteten Laboratorien auf eine sehr primitive Weise. Infolgedessen gehen oft gerade die interessantesten Kömer und Fossilien verloren. Diese Schwierigkeiten dér Práparierung werden beim vorliegenden Gerát - dank seinem zuverlássíichen Mechanismus — beseitigt. Das Gerát besteht aus zwei Teilen: 1. eine Vibrationspumpe, die durch Drücken auf einen Knopf in Betrieb gesetzt wird und durch eine flexible Kunststoffröhre mit dem eigentlichen 2. Mikroseparator ver- bunden ist. Dér Mikroseparator selbst ist ein füllfedergrosses Stábchen, an dessen konische Spitze eine Injektionsnadel angesetzt werden kann. Das Herausheben des weiter zu untersuehenden Kornes erfolgt so dass die Injektionsnadel dem auf dem Objekt- tráger ausgewáhlten Kom angenáhert und die Pumpe durch Druck in Bewegung gesetzt wird. Durch die Nadel gelangt das Kom auf das im Mikroseparator befindliehe dünne Deckglas, das von dórt leicht entfernt werden kann. Bei spáterer Untersuchung kann das Korn vöm Deckglas in eine Franke-Zelle hereingelegt werden . Bei dér Herstellung eines Práparates — gleich nach dér Trennung des Kornes — wird die das Korn tragende Glasplatte als Deckglas des Práparates gebraucht. Selbstverstándlich, können mit dem Gerát gleichzeitig sogar mehrere hundert Kömer separiert werden. REYER EDUARD (1849-1914), A CSÚSZÁSOS REDŐ-ELMÉLET MEGALAPÍTÓJA DR. SZÓ'TS ENDRE Miként W. Hammer megjegyezte megemlékezésében (Zűr Erinnerung an Eduard Reyer. — Verliandl. d. k. k. R.-A. 1915., pp. 99 — 105) Reyer Eduard halála észrevétlenül múlt el. Sajnos nemcsak az ember tűnt el így, hanem munkássága is. A későbbi munkák- ban hegységképződési elméletét alig említik. És ezekben az igen ritka esetekben is alig említik nevét és közleményeit. Azonban mai időnkben, amikor — elsősorban a grenoblei iskola tagjainak az 1930-as évektől kezdődően végrehajtott kutatásainak és módszereinek köszönhetően — a hegységképződést geomeehanikai szempontból sokkal valószerűbben magyarázzuk, mint a — „takaróredőket” okozó „nagy oldalnyomások” partizánjai, rehabilitálnunk kell Reyer Eduard-ot, az elfelejtett tudóst. Kis terjedelmű cikkemnek nem lehet célja Reyer Eduard teljes munkásságának bemutatása és értékelése. Ezt a feladatot nálam illetékesebb kutatókra hagyom és csupán a figyelmet kívánom felhívni. Természettani és vegytani ismeretei réyén, Reyer Eduard a hegységképződés magyarázatában helyesebb eredményre jutott, mint elődei vagy kortársai. Mindig okozati összefüggéseket keresett a természeti jelenségek között és megfigyeléseit nagyméretű laboratóriumi kísérletekkel egészítette ki. Reyer Eduard élesen tagadta a „zsugorodási elméletet”. Szerinte a teljes föld- kéreg redőzött lenne, ha ez az elmélet helyes. Azonban a hegységek bizonyos zónákra szorítkoznak és ezeken a redőzött zónákon kívül nagy kiterjedésű dilatációs szerkezetű területek vannak. Geomeehanikai magyarázatot adott a két különböző típusú szerkezet egyidejű jelenlétének lehetőségére. Reyer Eduard a „Gleitfaltung” — csúszásos redő — nevet adta elméletének. Szerinte a medencék nagy vastagságú üledéksorozatai már eredetileg is, többé-kevésbé, ferde lejtőn rakódtak le. Az első fázisban a földkéreg belső hőmérsékletének emelkedése következtében az emerzió okozza az üledékes sorozatok megemelkedését. Reyer Eduard vízzel többé- kevésbé telített csúszási felületeket feltételez. A második fázisban a nehézkedés lesz a mozgató erő. Ennek folyományaként az üledékek többé-kevésbé ferde csúszási felületen a mélyedések felé csúsznak és redőkbe torlódnak össze. Ha a betemetett felületen akadályok vannak (az erózió működése következtében), a redők igen szabálytalanok lesznek és áttoló- dások keletkeznek. Ha több csúszási felület van, akkor több áttolódást találunk. Azonban ő „intruzív áttolódásokról’ ’ is szól, mint pl. a Mont-Blanc esetében is. 232 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet Ilyen áttolódások mutatkoznak a hegységek központi kristályos láncai körül. Ilyen ese- tekben az „oldalnyomás” helyi mozgató erőnek elfogadható. Szerinte a természeti jelenségek magyarázatában az a fő hiba, hogy csak egy tényezővel számolunk, míg valójában több tényező működik egy időben és különböző erősségben. Természetesen Reyer Eduard munkásságát nem értékelhetjük ki mai geo- fizikai és geomechanikai ismereteink alapján. Azonban az vitathatatlan, hogy a maga idejében új gondolataival, geomechanikai magyarázataival és kísérleteivel Reyer Eduard forradalmár volt. És hegységképződési elméletének lényege — a „csúszásos redő” gondolata - — mindig érvényes marad és megegyező a legújabb magyarázatokkal. Reyer Eduard főbb munkái: Beitrag zűr Physik dér Eruptionen und dér Eruptiv-Gesteine. — Wien, 1877. pp. 1—225. Die Bewegnng im Festen. — Jahrb. d. k. k. geol. R.-A. XXX. 1880. pp. 543 — 556. Neptunisch oder Plutonisch. — Ibid. XXXII. 1882. pp. 331—334. Theoretisehe Geologie. - — Stuttgart, 1888. pp. 1 — 868. Geologische und geograpliische Experimente. Heft. I — IV. - — Eeipzig, 1892 — 1894. Geologische Prinzipienfragen. — Eeipzig, 1907. pp. 1 — 202. ISMERTETÉSEK K ü p p e r, H., Geologie von Wien. — 194. old. 20 táblázat, 16 fényképtábla, 19 melléklet és Janoschek, U. és S t r a d n e r, H. közreműködésével T h e n i u s, E.-től összeállított 8 ősmaradvány-táblával. — Bécs (Brúder Hollinek) és Berlin (Gebrüder Borntraeger) 1965. A földtan egykori nagyjainak megbecsülését — motto helyett — S u e s s E. szob- rának képe jelképezi az előszó előtt. Az előszó az űrrepülés korának geológusához méltó: az űrkutatás jövője elsősorban mégis csak attól függ, mennyire tudja megismerni és céljait szolgálatába állítani az ember a kiindulás földi alapját. Az előszót az alig 5 oldal terjedelmű angol nyelvű összefoglalás követi. Bevezetés: A földtan exakt tudomány, nem szabad geopoésist vagy georhapsodiát írni. Táblázatban közli Ausztria földtani egységeit, amelyekből a Cseh-masszívum, a molassz-öv, valamint az Alpok központi öve és a Déli- Alpok képződményei Bécs területén belül nem fordulnak elő. Itt a Belsőalpi Bécsi-medence üledékei 79%-ban, a homokkőöv 20%-ban és a Mészkő- Alpok i%-ban vesznek részt a terület felszíni fölépítésében. 1672-től időrendi sorrendben közli 1884-ig azon rajzok és városképek sorát, ame- lyek az egykori, máig is híres feltárásokat örökítik meg. Ugyanígy rövid, de alapos átte- kintést ad azokról a földtani megfigyelésekről és tanulmányokról, amelyek Bécs város területével foglalkoztak. Ezen kutatások alapján illeszti be Bécs területét Közép-Európa földtani szerkezetébe, majd rövid fejezetben ismerteti Bécs és közvetlen környékének földtani fölépítését s itt már utal a kőolajkutatás szolgáltatta korszerű adatokra is. E bevezető fejezetek után, az első részben a földkéreg mint alépítmény kerül tár- gyalásra. A Mészkő- Alpok, a flis-öv és szirtek tárgyalását mindenkor pontos uevezéktani fölsorolás vezeti be; a földtani képződmények és a kőzetek általános megnevezése mellett mindig kitér a hegységszerkezeti egységekkel kapcsolatos nevezéktanra is. Küppe rnek ez a módszere és következetes eljárása világosan mutatja, mennyire fontosnak tartja a megnevezések egyöntetűségét és félreérthetetlenségét. A kőzettani egységek jellemzésére megadja vegyi összetételüket, legfontosabb ásványi összetevőiket és a kőzeteknek az ősmaradványokon alapuló viszonylagos földtörténeti korát. A flissel kapcsolatosan rész- letesen elemzi a vízáramlás okozta jeleket. Hosszabb fejezet foglalkozik a harmadidőszaki tenger parti és medenceüledékeinek ismertetésével is. Ezek túlnyomóan homokból, agyag- ból és márgából állanak, helyenként homokkő- és kavicsközbetelepülésekkel. Megálla- pítja a különböző korszakok tengerpartvonalának mai átlagos magasságát, rövid jellem- zést ad ősmaradványtartalmukrói és ismerteti a nehézásványok spektrumának változását is a felső kréta és eocén flistől kezdve a helvéti emeleten át a pleisztocénig. A morfológiai jellegeket és a tektonikai viszonyokat is rövid összefoglalásban adja. Részletes tárgyalás ismerteti a pleisztocén löszt és a teraszkavicsokat. A részletes tárgyalást indokolja, hogy az építkezések alkalmával ezek az üledékek jelentős szerepet játszanak. A pleisztocén üledékek tárgyalása után rövid utalást olvashatunk a földtörténeti jelenről is. A könyv e részének utolsó fejezete a telérkőzetekkel, tufákkal, földrengésekkel és meteorithullásokkal foglalkozik. Egy kis pikrit-föltárást Bécs XIV. kerületében ter- mészetvédelmi tárgynak jelöltek ki. A könyv második része a településföldtannal foglalkozik s kétségtelenül úttörő jellegű nagyvárosok földtani viszonyainak vázolásában. Olvastára méltán sóhajt fel a magyar olvasó: bárcsak Budapest településföldtanát is ilyen korszerűen írták volna már meg ! E fejezet első tényezőjeként a víz szerepel. Az 1850, 1900 és 1950 körüli évek víz- mennyiség és -minőség követelményeinek összhasonlítása után ismerteti a további .meg- felelő vízellátás lehetőségeinek 3 föltételét: 1. a mészkő- és dolomittömegekben áramló víz mozgásának pontos ismeretét, 2. a Bécsi-medence D-i részében levő mitterndorfi süllyedés pleisztocén kavicstömegében tárolt víz részletes feltárását és 3. a vízfolyások 234 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet hidrológiájának tisztázását. A továbbiakban a szerző a víznyerés jelenlegi kérdéseit tisztázza, egyebek között rövid, de világos áttekintést adva a forrásterületek földtani fölépítéséről és a hévforrásokról is. E fejezet további értékét számos táblázat emeli. Második tényezőként az építőanyagokkal és az alapozási lehetőségekkel, harma- dikként pedig a Bécs környéki településre ugyancsak fontos hatást gyakorló kőolaj- előfordulással foglalkozik. (Közli a Bécsi-medencében folytatott kőolajkutatás rövid történetét is.) A következő rész Bécs földtani helyismeretét adja, szelvények, feltárások ismerte- tésével. Azt is megtudjuk, hogy a város területén folyó építkezési munkákkal történő feltárásokat állandóan messzemenően figyelemmel kísérik és regisztrálják, amint erről az olvasót a fényképek is meggyőzik. Mint minden részben, ebben is érvényesül a tudo- mánytörténeti szemlélet. így a szerző bevezetőül két W o 1 f H.-tól szerkesztett 1865- ből származó szelvényt is ismertet, majd a mai állapotot s kerületenként tárgyalja a terület földtani fölépítését. Áttekintésül a Leopoldsbergről nyíló kilátást ismerteti. Szerző bemutatja Bécs város 1 150 000 méretarányú földtani térképét is, amelyet részle- teiben még kiegészítendőnek tart s közöl egy szelvényt (Kőrössy ésScheffer adatainak felhasználásával a Cseh masszívumtól Győrön át Dunaújvárosig. Meg kell emlékeznünk a szerző utószaváról is, amelyben rámutat a könyve s a ré- gebbi, ugyanezen tárgyat ismertető munkák közti különbségre. Az előző munkákhoz viszonyítva abban a helyzetben volt, hogy szorgos fúrástevékenység s az így nyert őslénytani, főleg mikropaleontológiai eredményeket is felhasználhatta s így tényanyag- ban többet nyújthatott. A szöveg értékét emeli a sok fénykép, rajz és a 19 melléklet is. Kiegészítésül a Bécs területével foglalkozó irodalom jegyzékét is kapjuk, valamint Tkeni us Ériek összeállításában 8 ősmaradvány táblát. K ü p p e r könyve, bár mint ő maga is hangsúlyozza, csak rövid foglalat, világos és áttekinthető szerkezetével, kitűnő rajzaival szelvényeivel, tárgyalásmódjának kor- szerűségével, új szempontjainak sokaságával, úgy érezzük, példája annak, hogyan le- het és kell nagyvárosról szintetikus földtani képet rajzolni. B o g s c h L. A Magyar Tudományos Akadémia Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának Közlemé- nyei. Budapest, 1966. Örömmel vesszük az .Akadémia múlt évben alakult, nagyrahivatott új osztálya közleményeinek I. kötet, 1—2. számának megjelenését. Régóta várt jogos kívánalmunk és hiányunk teljesedik ezzel, a tartalma szerint sokat ígérő, folyóirattal. Szádeczky— K a r d o s s Elemér akadémikus, osztálytitkár és a szerkesztő bizottság teljes egészé- ben képviseli az Osztály sokoldalúságát és egyénenként is biztosítéka a tudományos szín- vonalnak. A füzet tartalmából kiemeljük Szádeczky — Kardoss Elemér: A magyar- országi földtani kutatások újabb eredményei és távlatai a nemzetközi fejlődés tükrében. Szádeczky — Kardoss Elemér: Elgondolások a kárpáti medencerendszer mély- szerkezeti és magmatektonikai vizsgálatához. P a n t ó Gábor: A plutoi és vulkáni kőzetképződés határkérdései. T árczy — Hornoch Antal: Az invardrótmérések pontosságának fokozása és ennek szerepe korunk geodéziájában. H a z a y István: A magyar geodéziai vetületek és jövő kérdéseik. B a r t a György,: A Föld erőtereinek országos mérései hazánkban B é 1 1 Béla: Meteorológiai kutatások Magyarországon a Nemzetközi Nyugodt Nap Évében. X a m b ó János: A bányászati tervezések tudo- mányos alapjairól. Pécsi Márton: Új tematikus földrajzi térképek. Fülöp József: Időszerű földtudomány-szervezési feladatok c. közleményeket. Ezek magukban véve is kifejezik az új Osztály megindult létét, tartalmát s a vele kapcsolatos szervezési és tudo- mányos feladatokat. A munkaegyüttes továbbfejlesztését, nevelő-serkentő hatását biza- lommal várjuk, hisszük, reméljük, sőt tudjuk. v. e. Wells, A. K. — K i r k a 1 d y, I. F.: Outline of Historical Geology (A történeti földtan alapvonalai). Tli. Murby et Co., London, 1965. Ez a nálunk kevéssé ismert 1937-ben megjelent könyv, többszörös javítás és újra- nyomás után ezúttal társszerzővel átdolgozott alakban jutott hozzánk. Címe szerint a történeti földtan vázlata volna, azonban csak az angliai szigetország földtörténetére szó- Ismertetések 235 rítkozik, a legújabb, legkorszerűbb módszerekkel és eszközökkel végrehajtott földtani megismerések tömör összefoglalásával. Ebben a tekintetben kétségtelenül legtökélete- sebb szemléltetése a szigetvilág földtani fölépítésének, az egymásra következő földtani időszakok leíró ismertetésében. Irodalmában is kizárólag angol alapmunkákat említ, ami érthetően alátámasztja a tartalmi lényeget, de távolról sem igazolja a könyv „tör- téneti földtan” címét. Ebben a tekintetben ugyanezen kiadónál 1923-ban megjelent L. Dudley Stamp ,,An introduction to stratigraphy (British Isles”) szembeötlőbben meg- jelöli a könyv tartalmát. Mindez nem von le semmit a könyv tartalmi értékéből, sem tankönyv vagy kézi- könyv jellegéből, valamint Anglián kívüli országokban is példamutató használhatóságá- ból. A 21 fejezetre tagolt földtörténet bevezetőjében a földkéreg összetételének s London földjére vonatkoztatott néhány adatát, s a földtani korszakok sorrendjét, a szerves élet- tel jelzett 600 millió éves időtartambeosztással és a kaledóni — varisztid — alpi hegység- képződési szakaszok kéregmozgalmi szakaszaival szemlélteti. Különösen tanulságos az egyes fejezetekben részletesen tágyalt korok egységes szemléltetése üledékképződéses kifejlődések szerinti ősföldrajzi kapcsolatukban. Kőzetanyag, szerves élet, életövek, faunaövek, település és szerkezetalakulási mozzanatok elemzésével és területenkénti elosz- lásban mutatkozó eltérésekkel. Az egyes korszakok jellegzetes kifejlődéseinek sorrend- jében és beosztásában tudvalevőleg Anglia vezető szerepet visz. A tájékozódást nagyon megkönnyítik a jól megválasztott rajzok, szelvények, térképvázlatok (133 ábra), amelyek a szép kiállítású könyvet szemléltetéssé teszik. Figyelmet érdemel az átdolgozott, bőví- tett kiadásban a fúrásokkal megismert mélyszerkezeti és tengerfenéki adatok, valamint a radiológiai időtartartam-számítások fölhasználása. Magyarország rétegtanáról ilyen természetű könvv kiadása oktatási reformunk érdekében is esedékes és kívánatos volna. Dr. V. E. Faune9 et f'lores préhistorique de l’Europe Occidentale (Nyugat — Európa prehisztorikus faunája és flórája). R. Eavocat szerkesztésében; szerzők: M. H. Alimén (álta- lános bevezető), J. Sauvage (pollenvizsgálat), M. — F. Bonifay, J. B o u c h u d, M. Brunet, J. C h a 1 i n e, I3. G a s c, E. G e n e t— V a r c i n, F. P r a t (metodikai, nomenklatúrái és faunisztikai rész). — Megjelent mint az Atlas de Préhistoire III. kötete, N. Boubée et Cie kiadásában, Párizs, 1966, 486 oldal. A sírleletekben állati csontanyagot feltáró régész, az alkalmilag gerinces őslény- tani leletre bukkanó geológus, de az olyan egyetemi hallgató és amatőr számára is, aki gerinces paleontológia iránt közelebbről érdeklődik, mindig problémát jelentett az, hogy nem jelent meg eddig egy olyan kézikönyv, mely gyors tájékozódást nyújt ebben a témakörben és mely alkalmas arra, hogy legalább rendszertani csoportra azonosíthas- son valamely gerinces maradványt . Az ezzel a témakörrel kapcsolatban eddig megjelent munkák vagy már csak tudománytörténeti értékűek, vagy könyvészeti ritkaságok (C u- v i e r, 1825; B 1 a i n v i 1 1 e, 1839—1864; Flower, 1876, H u e, 1907), vagy pedig nem adnak teljes képet (mint az egyébként bizonyos csoportok meghatározására igen jól használható munkák: V. G r o m o v a atlasza, 1950; vagy C o r n w a 1 1: Bones fór the archaeologist, 1956; (II. kiadás 1960). Örömmel kell üdvözölnünk tehát az első ilyen kezdeményezést, mely egy szerencsésen összeválogatott francia munkaközösség tollából kikerülve, igyekszik ezt a problémát, — legalábbis a pleisztocén gerincesekre vonatko- zólag, — megoldani. A munka két fő részre oszlik: A bevezető fejezetekben kerülnek tárgyalásra a pleisztocén relatív kronológiája gerinces őslénytani és növénytani alapon, valamint az abszolút kormeghatározás prob- lémái. Ugyanitt szerepelnek a gerinces fauna és a flóra (elsősorban pollen) gyűjtésének és vizsgálatának módszerei is. Különösen hasznos e fejezetnek az a része, mely lexikon- szerűen tárgyalja az anatómiai megjelölések magyarázatát, s ugyanott meghatározó kulcsot is találunk a három fő rendszertani csoport (ragadozók, páros- és páratlanujjú patások) egyes csontjainak meghatározására. A második rész a faunaelemek csonttani leírása: ez 15 fejezetből áll, melyek közül az első az emberi csont-anatómiát a legapróbb részletességgel tárgyalja. Számunkra sajnálatos, hogy az anatómiai részlet-megjelölések legtöbbje az eredeti latin franciás átírásában szerepel. A következő 1 2 fejezet az európai felsőpleisztocénben eddig előfordult összes emlős- nemzetségeket, — a legtöbb esetben a fajokat is, — tárgyalja, anatómiailag az összes vázrészekre kiterjedőleg, kivéve a csigolyákat (melyek a fosszilis anyagban amúgyis 236 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet alárendelt szerepet játszanak), de beleértve a koponyát, fogazatot, agancsokat, szarvakat is. Különösen fontosak a lábközépcsontokra és ujjpercekre vonatkozó részletes analí- zisek, hiszen a fogakon kívül ezek a leggyakoribb fosszíliák. Minden eddigi hasonló céllal készült művel szemben itt különösen figyelmet érdemel az, hogy a kisemlős-anyagot igen behatóan tárgyalja, ezeken belül külön kiemelve a denevéreket. Végül a teljességre való törekvés legfőbb kifejezője az utolsó három fejezet, mely a madarak, hüllők és két- éltűek csontjainak felismerését célozza. Valamennyi fejezetet kitűnő ábraanyag kísér, gyakran a faji jellegzetességek meg- jelölésével, magán az ábrán. A jó tusábrákat anatómiai egységenként részletesen alak- tani leírás kíséri, sok helyen határozó kulcsokkal. Amennyiben új kiadásra kerülne sor, a munka bevezető részében szereplő fauna- táblázatok revíziója volna kívánatos. Ugyancsak még használhatóbbá tenné a munkát, ha a fejezetek a nemzetközileg kialakult rendszertani sorrendben tárgyalnák az egyes gerinces csoportok oszteológiáját. dr. Jánossy Dénes H a h q e b, B. H. — Jlan nHCKan, T. A.: MecropowaeHHH pagHoanTHBHOro cbipi>H. (Rádióaktív nyersanyagok lelőhelyei.) Moszkva, 1965. I-Í3A. „Heapa”. A könyvet geológusképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézmények hallgatói számára adták ki tankönyvként, azonban nagy érdeklődésre tarthat számot a radio- aktív ásványi nyersanyagok kutatásával foglalkozó geológusok széles körében. A bevezető részben a rádioaktív elemek geokémiájának főbb kérdéseit tárgyal- ják, valamint a szokásos ásványtani csoportosításban ismertetik a legelterjedtebb urán- és tóriumásványokat. A szerzők nagy figyelmet fordítanak a rádióaktív nyersanyagok különböző lelőhelyei képződési körülményeinek tárgyalására. A könyv felöleli a leg- újabb irodalmi anyagot, melyet sikeresen válogattak össze az áttekinthetően kritikus szemlélettel rendszereztek. A könyv szerzői az összes eddig megjelent összefoglaló urán- teleptani munkák között egyedülállóan legnagyobb súlyt az üledékes uránlelőhelyek ismertetésére fordították, amelyekre jelenlegi adatok szerint az ipari készletek és a ter- melés nagyobb hányada esik. Ezzel a munka előnyösen különbözik az összes eddig meg- jelent kézikönyvtől. A szerzők az üledékes uránlelőhelyek új rendszerezését adják, ami véleményünk szerint helyesen a genetikai alapelveket helyezik előtérbe a lelőhelyek felosztásánál. Meggyőzően érvelnek az egyes szélsőséges, az U-felhalmozódást egy szemszögből felfogó szerzők csoportosításával szemben. A különböző lelőhelytípusok ismertetésénél a szerzők kiemelik a szakaszosságot az érctelepek képző lésében és azt szoros kacsolatban vizs- gálják a befogadó kőzetek összetételével és fejlődéstörténetével. Az üledékes urán- lelőhelyek szakaszos (stadiális) képződésének szemlélete tcijbb fontos gondolatébresztő elemet tartalmaz. A lelőhelyeket tárgyaló fejezetekben — az ismert alapvető munkákban közölte- ken túlmenően — új adatokat dolgoztak fel az uránnak és szerves maradványoknak üledékes kőzetek diagenetikus és epigenetikus fejlődési szakaszábkan végbemenő kapcso latáról. A szerzők ezen fejezetekben felhasználták saját vizsgálatait, eredményét, így vilá- gítják meg pl. a karbonátos kőzetekben előforduló U-lelőhelyeke A könyv jelentősége kétségkívül megnőtt volna, ha a legfőbb üldékes lelőhelyek- leírásánál részletesebben tárgyalták volna a befogadó kőzetek összetételét és geokémiá- ját, valamint ezek részletesebb kapcsolatát a lelőhelyek felépítésével és ásványos össze- tételével. / A munkában közölt szemléltető ábrákat, rajzokat, szerencsésen válogatták össze és az oldalszám-terjedelemhez viszonyítva megfelel a célnak. A fényképek nyomdatech- nikai kiállítása kívánni valót hagy maga után. A szerzők nagyon röviden foglalkoznak a metallogén korok és provinciák kérdé- sével. Ez a probléma ezidőszerint sokoldalról vitatott, úgyhogy az irodalmi adatok rövid tényszerű ismertetése a könyv célját kielégíti. A könyv értékét növeli a fejezetek logikus gondolatmenete és a könnyen olvasható stílus. A döntő többségben üledékes kőzetekből felépített Magyarország nyersanyagkin- cseinek kutatásával foglalkozó geológusok számára a könyvijén ismertetett tényadatok és elméleti következtetések jelentőséggel bírnak mmt az uránkutatásra érdemes területek fontossági besorolásánál, mind tudományos szempontból. Sajnálatos, hogy a kis példányszám miatt a könyv beszerzése nehézségekbe üt- közik. Virá gh Károly Ismertetések 237 C i t a, M. B.: Micropaleontologia. 3. ed., Milano, La Goliardica, 1965. pp. 458. Értékes kézikönyvvel gyarapodott a mikropaleontológia irodalma. A neve foraminiferakutató, Cita asszony a Milánói Egyetemen tartott mikropaleontológia előadásainak könyvvé fejlesztett formáját adja kezünkbe a kiadó. A rövid bevezető és történeti áttekintés (1 — 18. old.) után a 3 részre tagolt könyv 19 — 65 oldalig terjedő első részében a mikropaleontológiai vizsgálatok módszerét, vagy ahogy az alcím jelzi, gyakorlatát (pratica) adja. Itt kapnak helyet a minták laborató- riumi vizsgálatának manuális eljárásai (különböző orientációjú vékonycsiszolatok ké- szítése, iszapolás, a Conodonták, Chitinozoák, Nannofossziliák, spórák és pollenek spe- ciális preparálása), továbbá a minták dokumentálásának módjai. Ehhez kapcsolódva közli a Milánói Égyetemen használatos a gyűjtemény áttekinthetőségét és kezelését megkönnyítő kartonok és nyilvántartási lapok mintáit. A továbbiakban hasznos tanácso- kat ad a mikroszkópizáláshoz és a mikrofosszíliák ábrázolásához (mikrofoto, valódi rajz, rajzoló készülékkel és vetítéssel történő rajz) feltüntetve mindegyik előnyét és hátrányát. Végül ismerteti a statisztikus módszert, továbbá a mikrofosszíliák számszerű eloszlásának különböző ábrázolási módját (kör, — derékszögű — , négyzetes — , szórá- sos — , oszlopos — és háromdimenziós diagramok). A második rész a könyv légtér jedelemsebb része (67 — 408. old.). Ebben a mikro- paleontológia tárgyi anyagát adó növényi és állati mikrofosszíliákat ismerteti rendszer- tani szempontból. Ennek keretében 70 oldalnyi terjedelemben három csoportra bontva tárgyalja a mikropaleontológiai kézikönyvekben általában mellőzött növényi mikroszervezeteket. Az első csoportba Protophyta gyűjtőnév alatt szerepelnek a Coccolithophoridák, Sili- coflagellaták, Dinoflagellaták, Histrichosphaeridák és Diatomák. A második csoportban a mészalgákat tárgyalja a Corallinaceae (itt esik szó többek közt a fontos Lithothamnium és Lithophyllum nemzetségekről), Solenoporaceae, Codiaceae, Dasycladaceae (a nálunk sem ritka Mizziák és Diploporák ismertetésével) és Schizophyceae csoportok sorrendjében. A harmadik fejezetet a „nem mikroszkópos növények részeinek”, túlnyomórészt a spórák és pollenek, alárendelten a Carophyták oogonimnai ismertetésének szenteli. Az állati mikrofosszíliák tárgyalását a nagyobb szervezetek mikroszkopikus részei- nek és töredékeinek ismertetésével kezdi. Itt ír a szivacstűkről, az Anthozoák szklerit- jeiről, az Annelidák seriéiről, a Crustaeeák dennoszkleritjeiről, kopro- és gastrolitjairól, a tüskésbőrűek lemezeiről, karizeiről, tüskéiről, szkleritjeiről, a puhatestűek háztöredékei- ről, a Bryozoák teleprészeiről, a halak fogairól, pikkelyeiről és otolitjairól, végül a Conodon- tákról. Ezután a mikroszervezetek paleontológiáját adja. Ennek keretében az egyes cso- portokat jelentőségüknek megfelelő terjedelemben ismerteti. Jó áttekintést ad az Ostra- codákról (kitűnő ábraanyag a morfológiájukról), a Radiolariákról és a Tintinnidákról. Mindegyik csoportnál ismerteti az alaktani tudnivalókat, biológiájukat, ökológiájukat, rétegtani elterjedésüket és végül osztályozásukat. Legnagyobb teret a Foraminiferáknak biztosít. 170 oldalon történő tárgyalásukat az alaktani jellegek (általános szervezeti felépítés, a ház morfológiája, a kamrák alakja, száma és helyzete, aperturák, járulékos jellegek) ismertetésével kezdi, majd biológiájuk ismertetésénél sorra veszi az egyes élet jelenségeket (e fejezetben a dimorfizmussal kap- csolatban kiemeli Hantkennek a jelenség felfedezése körüli érdemeit). Ezután a Foraminiferák osztályozása következik, melyet a korábbi szerzők rend- szertani vizsgálatainak rövid áttekintésével kezd. A továbbiakban a kitinesházú, az agg- lutinált és a mészházú (imperforált és perforált) Foraminiferák sorrendjében 44 család nemzetségeit ismerteti. Ezen belül egyes jelentősebb családokat hangsúlyozottabban tárgyal. így nagyobb teret szentel a plankton Foraminiferáknak. (Globigerinidae, Glo- borotaliidae, Globotruncanidae és Hantkeninidae ) , továbbá a paleogénben oly fontos sze- repet játszó Nummulitidae család tagjainak és az Ovbitoid-tvpus,xí Foraminiferáknak. Az egyes nemzetségek ismertetésénél a rövid, tömör szöveget 310 vonalas, a jelle- geket világosan kiemelő szövegközti rajz egészíti ki. Az adatok mindenhol a legfrisseb- bek, ami szerzőnek a mikropaleontológia fejlődésével lépésttartó törekvését és igényét tükrözi s ugyanakkor hű képet ad a legújabb evolúciós, morfogenetikai és rétegtani szemléletű kutatási irányzatok kibontakozásáról. Rendszere korszerű s nagy vonásaiban egyezik az általában elfogadott osztályo- zásokkal. Beosztása ugyan nem mentes a taxonómiai kérdésekben szokásos és természe- tes szubjektivitástól, mégis mivel nagyobb átsorolások nem bontják meg az általában elfogadott kategóriák kereteit, ezért rendszertanát kiegyensúlyozottnak is látjuk. Az osztályozást egy rövid ökológiai áttekintés, majd a Foraminiferák rétegtani 8 Földtani Közlöny 238 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet jelentőségét időszakonkint ismertető fejezet követi. A leíró részt az „incertae sedis” mikrofosszíliák ( Pithonella , Chitinozoa, stb.) ismertetésével zárja. A harmadik, viszonylag rövid (411 — 466. old.) rész a rétegtani mikropaleontológia címet viseli. Ebben az olasz mikrofauna földtörténeti koronkénti vázlatos áttekintését adja. Annak ellenére, hogy itt ábraanyag nem segíti az olasz mikrofauna közelebbi meg- ismerését, mégis hasznos a könyvnek e része, mert némi tájékoztatást kapunk belőle az olaszországi mikrofaunáról s miután ezt az egyes specialisták, illetve sztratigráfusok munkásságához kapcsolja, megismerhetjük az egyes csoportokkal foglalkozó kutatókat is. Válogatott irodalom (27 cím), főleg kézikönyvek egészítik ki a szépkiállítású könyv" gazdag tartalmát. Kecskeméti Tibor H o f k e r sen., J.: Maestrichtian, Dánián and Paleocene Foraminifera. (Maestrichti, dániai és paleocén Foraminiferák) Palaeontographica. Supplement-Band 10. 1966., pp. 1—375. Pl. 1 — 86., T. 1—69. Szerző a tőle megszokott részletességgel ismerteti a dél-limburgi maestrichti emelet típusának, az alatta fekvő gulpeu mészkőnek, a felette fekvő meszes paleocén rétegeknek, a dániai emelet típusos előfordulásainak, valamint az azok felett fekvő glaukonitos homoknak, agyagrétegeknek Foraminiferáit, xo ooo-nél több kőzetminta iszapolási maradéka alapján. Mindegyik előfordulásból kikerült fajokról ad elterjedési táblázatokat, leírást vagy megjegyzést, és azokat legtöbbször ábrázolja is, vonalas rajzokban, a nagyszámú tábla- mellékleteken. Ezeket részletesen ismertetni lehetetlenség. Ki kell térnem azonban id. H o f k e r biosztratigráfiai eredményeire. Jól ismert, hogy a szerzők véleménye megoszlik a dániai emelet rétegtani helyze- téről. Egyesek a kréta végére sorolják, mások viszont a harmadidőszak legaljára. A piánk - ton-Foraminiferákkal foglalkozó kutatók többnyire az utóbbi vélemény mellett állnak. Id. Hofker aDurnon t-féle eredeti maestrichti emeletre a ,,Dano-Maestrick- tiau” megnevezést alkalmazza 1. táblázatán, amelyen a jellemzőbb Foraminifera-íajők rétegtani elterjedését is ábrázolja, az általa felállított zónák szerint. Érdekes, hogy id. Hofker a D u m o n t-féle maestrichti emelet típusából alig említ jellemző krétavégi planktonforaminiferát. Ellenben a jellemző krétavégi ben- tosz F oram i n ifera -fajok — Siderolites-, Orbitoides-, stb.- fajok — szerinte csaknem a legfelsőbb szintekig gyakoriak. Valójában azonban az a helyzet, hogy a jellemző kréta- végi planktonforamina-fajok — így Globotruncana-ía]dk is — megvannak szintén a leg- felsőbb szintekig, azonban a rendkívül gyakori és nagytermetű bentosz-fajok mellett érthetően igen ritkák. Ugyanilyen elterjedést és megoszlást találtam Akvitániában és a Pireneusokban is a típusos maestrichti emelettel teljesen azonos fáciesű és rétegtani helyzetű krétavégi képződményekben. Viszont id. Hofker típusos Globoconnsa danbjergensis (B r ö n n.)-t említ a tí- pusos maestrichti emeletből. Azonban P. Brönnimannak az — 1962. évi szep- tember havi bordeauxi paleogén kollokviumon elhangzott — hozzászólása szerint ennek az általa felállított fajnak a maestrichti emelet szintjeiben csak bizonyos elődei vannak meg. A típusos alak szerinte csak a harmadidőszakba sorolható dániai emeletben lép föl. Megjegyzendő az is, hogy id. Hofker sajnos nem vette észre az Albert-csatoma klasszikus szelvényében a vetőt. Itt ugyanis a típusos maestrichti emeletre dániai réte- gek települnek, majd a vetőn túl ismét a típusos maestrichti emelet jelentkezik. így itt Hofker téves értelmezése szerint dániai rétegek települnének a típusos maestrichti emeletbe ! Sajnos nem meggyőzőek id. H o f k e r vonalas rajzai sem egyes igen fontos plank- ton Forrminifera-ía]dkxó\. így pl. a Globorotalia — nála Globigerina — pseudobulloi- des (Plum m.) inkább egy krétavégi Globigerina-iajhoz hasonlít. A „Tuffeau de Ciply”- ből említett és ábrázolt Globorotalia pseudomenardii Bolli ifj. Loeblich szerint sem plankton -Foraminifera, úgyszintén a ,, Globorotalia” praetuberculifera Hofker sem. Id. Hofker Globobigerina primitiva F i n 1 a y, Gl. cf. hornibrooki Brönn., Gl. turgida F i n 1 a y és Globorotalia angulata (W hite) fajokat említ a típusos maestrichti emelet ,,L” zónájából tipikus krétavégi bentosz — Foraminifera-iajók társaságában. Ezek a fajok azonban minden kétséget kizáróan világszerte harmadidőszaki képződ- ményekben fordulnak elő ! Id. Hofker rajzai itt sem meggyőzőek. Ismertetések 239 Említett kétségeket keltő, de szükséges, megjegyzések ellenére is id. H o f k e r részletes leírásai és főleg helyszínrajzai mindig biztos tájékozódást fognak nyújtani azok számára, akik a maestrichti és dániai emeletek biosztratigráfiai kérdéseivel akarnak foglalkozni. S z ő t s E. BnxOBep, H. A.: MuHepajibHbie pecypcw KanHTajiHMecKHX cTpaH. (A tőkés államok ásvá- nyi nyersanyag-készletei) Moszkva, 1963. I. rész: Fűtő és energetikai anyagok, fekete és színesfémek, p. 1 — 112., 32 táblázattal, 9 ábrával. II. rész: Nemesfémek, ritkaföldek és szórt elemek III. rész: Nemérces nyersanyagok, p. 1 — 112, 24 táblázattal 4 ábrával. A tőkés államok ásványi nyersanyagairól a Szovjetunió Földtani Minisztériumának Összszövetségi Fond ja (ezt legjobban Központi Földtani Adat-, helyesebben Jelentéstár- nak nevezhetnénk) újabb három részes összeállítást készített, mivel az 1959-ben készí- tett összeálhtás óra lényeges változások történtek. Az összeállítás alapjául a tőkés országok folyóirataiban, monográfiáiban és kézi- könyveiben közreadott adatok szolgáltak. Ebből következik, hogy az egyes ásványi nyersanyagfajták ismertetése nem teljesen egyenletes, aszerint, hogy mennyi anyag állt rendelkezésre. Tovább nehezíti az adatok összehasonlíthatóságát, az ásványi nyers- anyagfajták sajátosságain túlmenően is, hogy a tőkés országok készletszámítási elvei korántsem egységesek így mint a szerkesztő is megjegyzi, az adatok csak Tájékoztató jellegűek, s inkább az egyes országoknak a világ termelésében vagy készleteiben való részarányát fejezik ki. Az ismertetés ásványi nyersanyagok szerint történik, a táblázatokban általában I959— 1960., helyenként 1957 — 59, vagy 1958 — 59. évi adatok alapján. A szövegben azonban 1962. évi adatokra is történik hivatkozás. Az egyes pontok elején röviden fog- lalkoznak a legutóbbi 3 — 4 év alatt a termelésben és a készletben történt fontosabb változásokkal (mennyiség, ill. az arányok eltolódása). A szerzők az egyes ásványi nyers- anyagoknál tájékoztatnak a termelés és a készletek országok szerinti alakulásáról, azaz a készlet leterheléséről is, ismertetik a fontosabb országokban folytatott kutatások volumenével és eredményeivel, sőt az újabban felfedezett fontosabb előfordulások rövid jellemzését is adják. Az ércekre nézve közük a legfontosabb minőségi mutatókat is, a szilárd ásványi nyersanyagokra nézve pedig az export-import adatokat. B e n k ő Ferenc Andreánszky, G.: On the Upper Oligocene Flóra of Hungary. Analysis of the Sile a the Wind Brickyard Eger. (Magyarország felsőoügocén flórájáról. A Wind-téglagyári lelőhely elemzése.) Studia Biologica Hungarica. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966. A 151 oldal terjedelmű munka az egri volt Wind-féle téglagyár felsőoügocén fló- rájához szolgáltat újabb adatokat és igyekszik azt minden tekintetben elemezni. A műhöz 99 ábra, 3 táblázat és rövid irodalomjegyzék tartozik. A bevezetőben szerző megjegyzi, hogy tanulmánya főképpen a Wind-gyári alsó és középső rétegeket öleli fel, a felső leggazdagabb és legváltozatosabb rétegekre kevésbé terjed ki. Az Eger környéki harmadidőszaki flóraegyüttesek sora a gazdag kisegedi alsó- oligocén flórával kezdődik. Erre bizonyos köztes kapcsolatokkal következnek a Wind- gyári rétegek. Ezek pontos kora vitatott kérdés. Szerző sem kíván erre végleges választ adni a teljes anyag feldolgozásáig. Azonban az, hogy a főképpen örökzöld nagy hőigényű ,,poltava”-elemek még túlsúlyban vannak a kisebb hőigényű lombhullató „turgáji' '-ele- mekkel szemben, a flóra helyét a paleogén végére, tehát a felsőoligocénbe helyezi. A Wind-gyári agyagbányában növényzet alapján jól elkülönülnek az alsó (X2), középső (W2) és az ú. n. felső rétegek. Ezek felett diszkordáns településsel meddő riolittufa következik. A rioüttufa rétegek délebbre, Tihamér és Andornaktállya meüett szép hel- véti flórát tartalmaznak. Eger távolabbi környékén számos igen gazdag szarmata korú növénymaradványos réteg ismeretes. A Wind-gyári flórára vonatkozóan ez az első részletesebb összefoglaló tanulmány. Az eddigi közlemények kiragadott fajokról szólnak és 2 zsúrló-, 5 párfány-, 4 fenyő-, 43 kétszikű- és 3 egyszikű növényfajt sorolnak fel. A 16-ik oldaltól a 105-ik oldalig az új adatok felsorolását, melyekkel a Wind- gyárbó ismertté vált fajok száma 123-ra emelkedett. Ebben az eddig kellőképpen nem 8* 240 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet értékelt hüvelyesek nem szerepelnek. A mellékelt II. táblázat minden fajhoz megadja a ma élő rokon alakot, annak elterjedését, a fosszilis faj életformáját és azt a vegetáció- típust, amelyben élt. Külön részletes feldolgozást nyert a tölgy alakköre, melyet szerző E. Kovács Évával együtt végzett. A felsorolt fajok közt 5 új. A rendszertani felsorolás után szerző részletesen elemzi a Wind-gyári flórát és vegetációt. Először is megállapítja, hogy kétféle növénytársaságról van szó, az egyik csoport változatlanul megvan a szelvény minden rétegében, a másik csoport csak egy, vagy két rétegre jellemző. Ezek a különbségek teszik lehetővé a rétegek flórájának elvá- lasztását és a flórafejlődés körvonalazását. A legalsó rétegekben a délkelet ázsiai rokonságú fajok túlsúlya mellett még elég nagy a déli félgömbbel való rokonság (kapcsolat Kiseged- del), ez a felső rétegekben teljesen lecsökken. Az alsó és középső rétegek túlnyomóan szubtrópusi rokonsága a felső rétegekben elveszti vezető szerepét és előtérbe valódi tró- pusi és a mérsékeltövi elemek kerülnek. A flórában bekövetkezett változás együttjár a vegetáció megváltozásával. Az alsó rétegekre jellemző szubtrópusi színezetű Castanopsis —Lauraceae erdőt a középső réte- gekben lombhullatókkal (gyertyán) vegyes erdő váltja fel. A délafrikai típusú száraz- erdőnek nyomai is eltűnnek. A felső rétegekben egy sokszintű, trópusi színezetű erdő lép fel, ahol nagyszámban elegyednek a kis hőigényű lombhullató fanemek (juhar, szil, éger, stb). A tengerparti sós mangrove cserjés együttes, mely a kisegedi flórában még díszlett, a Wind-gyári flórában nem volt kialakulva. A vízfolyásokat az alsó és középső rétegekben trópusi színezetű galériaerdő szegélyezte és ezt a felső rétegekben elég hirte- lenül a lombhullató, mérsékeltövi ligeterdő váltja fel. A mocsarakat Myrica- cserjés borította. A három rétegcsoport flórájában és vegetációjában mutatkozó különbségeket a III. táblázat (116. oldal) tünteti fel. Az alsó és középső rétegek tovább már nem tagolhatok. A felső rétegekben ég- hajlat-szárazodás áll be, aminek folytán a mezofil erdő helyébe pálmaszavanna lép. A 118. oldalon kezdődő flóraelemzés felsorolja a gyakoribb családokat és nemzet- ségeket. Ezeket ,,poltava” — és ,,turgáji”-elemekre osztjuk. Megállapítható, hogy az előbbi elemcsoport az egész együttesnek több mint 50% -át teszi ki. Az éghajlat megítélése főképpen a nagy szerepet játszó trópusi elemek (Symplo- cos, pálmák) hő- és nedvességigénye alapján nyert körvonalazást. Eszerint az évi átlagos hőmérséklet 20 — 210 C lehetett, io° C-nál nagyobb, a legszélsőségesebb és legszárazabb periódusban 150 C-t meghaladó évi átlagos ingadozással. Az évi csapadék 1500 mm körüli, a felső rétegek nedves periódusában ennél valamivel nagyobb, a száraz időszakban lénye- gesen kevesebb. Akkor, az egyébként egyenletes esőeloszlással szemben határozottan száraz évszak alakult ki. A növényzet a sok hidegtűrő elem beözönlése alapján tekintve sohasem volt típusosán trópusi, az éghajlat sem volt soha egész éven át olyan nagy hő- mérsékletű, illetve olyan nedves, mint a trópusi esőerdők éghajlata. Mindez azt bizonyít- ja, hogy területünk akkor is a trópusi fölött, a mainak nagyjából megfelelő szélességi fokon volt. A növénytakaró arculata a következőképpen körvonalazható. Az alsó és középső rétegekben a Castanopsis— Lauraceae erdő uralkodott egységes középmagas lombkorona- szinttel, amiből csak a fenyők (Sequoia) és a Quercus gigantum emelkedtek ki. A cser- jeszint gyér volt. A topografiailag erdőtlen helyeken déli típusú, vagy keletázsiai rokon- ságú szárazcserjés nőtt. A vízfolyások mellett galériaerdő élt sok liánnal. A felső rétegek nedves periódusában trópusi színezetű, többszintű, nem egységes magasságú erdő állt, amelynek legjellemzőbb nemzetsége a Symplocos. A gyepszint igen gazdag páfrányos volt. A fényviszonyok az erdő belsejében is kedvezők lehettek. A vízfolyások partján lombhullató ligeterdő emelkedett Acer trilobatum vezérfanemmel. A flórafejlődés a kisegedi alsóoligocén flórától a Wind-gyári alsó rétegek flórájáig fokozatos. A két gazdag lelőhely rétegei konkordáns telepiilésűek. A közéjük iktatódó középsőoligocénnek tekinthető rétegek a Vécsey -völgyben, Noszvaj — Nagyimányon és Noszvaj — Hercegoldalon növénylenyomatokat tartalmaznak. Ezek flórája roppant szegényes, így külön középsőoligocén flóra még nem körvonalazható. Annyi megállapít- ható, hogy átmenetet jelez a két gazdag lelőhely közt. Több, az alsóoligocénre jellemző maradvány-típus (Dryophyllum, a négyosztatú csésze) itt mutatkozik utoljára. Az éghajlat fejlődésében a mérsékelten meleg és inkább száraz kisegedi éghajlaton a Wind-gyári alsó rétegekben hasonló hőmérsékletű, de valamivel nedvesebb éghajlat következik. A középső rétegekben csekély lehűlés észlelhető. A felső rétegek éghajlata lényegesen melegebb és a nedves periódusban nedvesebb, a száraz periódusban azonban hasonlóan meleg, de a kisegedinél is szárazabb volt. A hasonló korúnak tekintett egyéb flórák közül a Wind-gyári csak a közvetlen Ismertetések 241 közeli (Andornaktállya) felsőoligocén flórával mutat egyezést. Egyes felsőoligocénnek mondott külföldi flórák (Rótt, Pirskenberg) és a Wind-gyári flóra közt a különbség olyan lényeges, hogy az egykorúságban kételkednünk kell. Szerzői ismertetés Strausz László: Dudari eocéu csigák. — Geologica Hungarica, Ser. Pál., 33, pp 200, I-XXIV. tábla, 1966. Jelentős művel gyarapodott a hazai paleomalakológiai irodalom. A Magyar Állami Földtani Intézet által 1953-ban indított „Magyarország eocén puhatestűi” c. sorozat folytatásának is tekinthető munka, a nagyon gazdag és jómegtartású dudari eocén molluszkák közül a Gastropodák feldolgozását adja. Rövid előszó után a lelőhely topográfiájával, a terület földtani felépítésével és a legfontosabb kutatástörténeti adatokkal ismertet meg bennünket a szerző. A munka legterjedelmesebb fejezete (7 — 77. oldal) a rendszertani rész. Itt elöl- járóban szerző nevezéktani elveit hangsúlyozza, mely szerint ,,a név nem cél, hanem esz- köz”; károsnak tartja az olyan nevek elvetését, melyeket hosszú időn át egyértelműen használtak; végül helytelennek tartja a kétnevű nomenklatúra szigorú használatát s elő- nyösebbnek véli a hármas vagy négyes nevezéktant. Ezután a csigafajok rendszertani ismertetése következik, melyben 173 alak le- írását találjuk. Ezek közül 31 új faj, 10 pedig új alfaj (ezek felsorolását itt mellőzzük); 18 alak csak nemzetségre volt meghatározható, melyek közül 2 esetleg új fajnak lehet a maradványa. Az egyes fajok ismertetésénél nem ad teljes szinonimlistát. A leírások során közli a rendelkezésre álló példányok számát, azok méreteit, majd az alaktani bélyegek rendsze- res ismertetése és a rokon alakoktól való eltérés rögzítése következik. Nagyon jól egészíti ki a leírást a K 1 i n d a E. ésadr. Pellérdy E.-né munkáját dicsérő 130 kitűnő fénykép. Néhány fontos és jellegzetes fajról az alaki jellemzőket jobban kiemelő rajzot is mellékel. A rendszertani rész után a faima rétegenkénti eloszlását mutatja be egy nagyon szemléletes táblázatban. Ebben összefoglalóan szerepel az előkerülés fáeiesét is jelző 3 képződmény (csökkentsósvízi agyag, nummuliteszes-molluszkumos homokkő, mollusz- kumos és nummuliteszes márga), a gyakoriság [számértékkel illetve gy (gyakori) és i. gy. (igen gyakori) jelzéssel jelölve] és az elterjedés. Itt Dudarról, Gántról, továbbá más ma- gyarországi lelőhelyekről ismert kis vagy közepes és nagy elterjedésű fajokat különböztet meg. Majd egy külön táblázatban összehasonlítja dudari Gastropoda- faunát a Párisi- medence és Olaszország hasonló faunájával. Ezután szerző a fauna korát taglalja. Vitába száll S z ő t s E. (1956) véleményé- vel, mely szerint a fauna alsóeocén kori illetve a londoni emeletbe tartozik. Á faima rész- letes számszerű elemzése alapján megállapítja, hogy a dudari csigafauna a Párizsi-meden- ceivel összehasonlítva 33:1 arányban középsőeocént jelez az alsóeocénnel szemben, s az olaszországi faunából 100 összehasonlításra felhasználható alak közül 48 található meg s ezek kivétel nélkül középsőeocén koriak (p. 82). Az egyéb faunaelemeket is figyelembe véve a rétegtani következtetéseinél megálla- pítja, hogy a „csigafauna jellege” megerősíti a Nummulitesek alapján indikált rétegtani értékelést. Összefoglalólag arra a következtetésre jut, „hogy a dudari nummuliteszes homokkő, valamint a molluszkumos és nummuliteszes márga csigafaunája kétségtele- nül lutéciai kori, a csökkentsósvízi agyag szegényebb faunája pedig legalább is valószínű- síti a lutéciai kort” (p. 84). A dolgozat utolsó fejezete a fauna ökológiai értékelésével foglalkozik. Először a nummuliteszes homokkő faunájának ökológiai viszonyait veti vizsgálat alá s részletes elemzés alapján azt a neritikus régió belső zónáiban, alig-csökkent, vagy kevéssé ingadozó sótartalmú, de a teljesen normális (3,5%) sótartalmat csak megközelítő közegben keletke- zettnek veszi. A molluszkumos és nummuliteszes márga faunájának ökológiai elemzése pedig már kiegyensúlyozottabb és magasabb sótartalmú tengervíz uralmára utal. Sótartalom-vizsgálata eredményét egy táblázatban summázza, melyben egymás mellé állítja-' a Dudaron, Gánton és a Dorogi-medencében egyaránt előforduló fajok öko- lógiai adatait. Végezetül néhány faj (11) normálisnál nagyobb méreteit vizsgálva a gerontizmus gyakoriságára utal, melyet a helyi, különösen kedvező életkörülményekből eredeztet. Az egyes rendszertani kategóriák regisztere és bőséges irodalom (72 munka) egészíti ki a monográfiát. Kecskemétiné, Körmendy Anna 242 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet Zdenka Rheáková: Fossile Diatomeen dér südbömischen Beckenablagerungen. — Rozpravv. Ústredníko ústavu geologického: Svazek 32. Praha 1965, 96 oldal, 50 szö- vegközti ábra, 20 tábla. Cseh és orosznyelvű összefoglalással. Regionális növénytani munka, mely a dél-csehországi Tfebon-i és Budéjovice-i medencék harmadidőszaki üledékeinek a Diatoma- flóra alapján történt értékelése. Eredmé- nyei nemcsak földtani és rétegtani szempontból értékesek, hanem egyúttal az üledékek képződéséhez és az ősföldrajzi körülmények tisztázásához is értékes adatokat szolgáltatnak. A medencealjzat kristályos pala és gránit, melyre túlnyomórészt Diatoma- meddő k 1 i k o v i (alsószenon) , majd erre a kisebb vastagságú és kiterjedésű 1 i p n i c e i (ohgocén ?) rétegsor települ. A következő rétegtani egység a miocén z 1 i v i rétegösszlet, melynek a lepusztulástól megkímélt maradványai mindkét medencében fellelhetők. Aránylag kevés, rosszmegtartású .Dm/onza-maradványt tartalmaznak. Erre települ a dél-csehor- szági medenceüledékek legvastagabb tercier rétegösszlete a mydlovary rétegösszlet. Ebben a fosszilis kovaalgák főként a lignites üledékek agyaglencséiben és a rétegösszlet fedőjében uralkodnak. Utóbbiakban helyenként diatomaföld telepeket alkotnak. E hatal- mas rétegösszlet kora a paleobotanikai és paleozoológiai vizsgálatok alapján miocén, a Diatoma- flóra alapján alsótorton. E medencék peremi részein, főként a treboni medence peremén képződtek a har- madidőszak legfiatalabb (pliocén) 1 e d e n i c e-i rétegei. Ennek kaolinos agyagrétegei a fekvő mydlovari rétegösszlet Diaíoma-páncéljainak áthahnozott töredékeit és néhány autochton édesvízi Dia/onm-maradványt tartalmaznak. A rendszertani fejezet a két medence miocén és pliocén üledékeinek Diatoma- maradványait (173 fajt és varietást) részletesen értékeli, rövid szinonimikát, leírást, helyi és regionális elterjedést is adva. Legjelentősebb a fosszilis Diatomák ökológiai elemzése. A szerző rámutat arra, hogy a vizsgált kovaalga fajok legnagyobb része még ma is él, sőt a földtani idők során ökológiai valenciájuk sem változott. A vizsgált algamaradványok 60,45%-a édesvízi, oligohalob. Ezeknek 54,68%-a közömbös és csak 5,77%-a halofil. Az euhalob Diatomák 6,35 %-át olyan mezohalob formák képviselik, melyek ma is olyan területen élnek, ahol a tengeri sós és a partmenti édesvizek keverednek. A többi meghatározott forma kihalt. Ezeket Pantocsek J. Dél-Szlovákia és Magyarország tercier, tengeri, de főként csök- kentsósvízi előfordulásaiból írta le. A Szerző a Diatoma-maradvánvegyüttes ökológiai karaktere alapján a dél-cseh- országi medencéket kitöltő miocén rétegösszleten belül három diatomás üledéktípust különböztetetett meg, úgymint édes-, édes — csökkentsós- és csökkentsósvízi üledéket. E három üledéktípus váltakozásának legjellemzőbb kifejlődését a mydlovary rétegek vertikális szelvényében vizsgálta. Megállapította, hogy a dél-csehországi diato- más rétegek üledékképződése folyamán a miocénben lényeges fáciesváltozás következett be, melyet az alp-kárpáti orogén mozgások során benyomuló sósvíz ingressziós hozzáfolyá- sával magyaráz. Tengeri üledék azonban e területen nem képződhetett, mert az ingredált sósviz keveredett a folyók édesvizével és ezért a sókoncentráció a io%0-et sohasem lép- hette túl. Dr. Hajós Márta TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1967. téli ülésszakán elhangzott előadások Január n. Bizottsági ülés a Gazdaság földtani Szakosztály alakulásával kapcsolatban Ülnök : N e m e c z Ernő Résztvevők száma: n Január n. Gazdaságföldtani ankét. A Gazdaságföldtani Szakosztály megalakulása Előadó és vitavezető: Varjú Gyula Az ankét tárgya: A földtani kutatások gazdasági értékelése — Geológusok anyagi érdekeltsége az új gazdasági mechanizmusban. Résztvevők száma: 76 Január 16. Őslénytani Szakcsoport klubdélutánja Elnök: Báldi Tamás J á n o s s y Dénes— B enkőné Czabalay Lenke: Beszámoló francia- országi tanulmányutakról. Résztvevők száma: 21 Január 23. Ásványtan-Geokémiai Szakcsoport előadóülése Elnök: Sztrókay Kálmán J ubász Árpád: A Duna— Tisza köze metamorf és mélységi magmás képződ- ményei Márton Péter — S z a 1 a y Emőke: Bazaltok paleomágneses vizsgálata Résztvevők száma: 22 Január 30. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök : N e m e c z Ernő Gilde Ferencné — S z á n t ó Ferenc: Kaobnszuszpenziók ülepedési és Teoló- giai sajátságairól Résztvevők száma: 27 Február 1. Klubest Elnök : Rónai András J a n t s k y Béla: Beszámoló a mongoliai expedíció munkájáról. Jaskó Sándor: A geomorfológiai megfigyelések szerepe a mongóliai átnéze- tes földtani térképezésnél Résztvevők száma: 64 Február 8. Mérnökgeológia-Építésföldtani Szakcsoport vezetőségi ülése Elnök: P a p p Ferenc Résztvevők száma: 7 Február 8. Mérnökgeológis-Épitésföldtani Szakcsoport előadóülése Elnök : P a p p Ferenc Kertész Pál : Mérnökgeológiai tapasztalatok P'ranciaországban Résztvevők száma : 3 x Február 11. Elnökségi ülés Elnök: N e m e c z Ernő Napirend: A Magyar Állami Földtani Intézettel való együttműködés; Kiadványok Résztvevők száma: 6 Február 13. Választmányi ülés Elnök : N e m e c z Ernő Napirend: A március 15.-Í Közgyűlés előkészítése Résztvevők száma: 34 Február 13. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök : Székyné Fux Vilma Bárdossy György : Görögország bauxittelepei Résztvevők száma: 24 244 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet Február 22. Gazdaságföldtani Szakosztály előadóülése Elnök: Varjú Gy. Bárdossy György: Görögország bauxittelepei Varga Gyula: Geológiai tapasztalatok Törökországban Ez alkalommal alakult meg a Szakosztály „Közelkeleti munkacsoportja” 10 fővel Résztvevők száma 39 Február 27. Ásványtan-Geokémiai Szakcsoport előadóülése Elnök: Sztrókay Kálmán Ó d o r László : Geokémiai vizsgálatok a Dorogi medence alsóeoeén kőszénösszle- tében Vető István: A felsőapti munieriás agyagösszlet geokémia vizsgálata Résztvevők száma: 25 Március 1. Mérnökgeológia-Epítésföldtani Szakcsoport előadóülése Eblök: P a p p Ferenc Kecskés Tibor: A szombathelyi dombcsúszás Résztvevők száma: 22 Március 2. Alapszabálymódosító Bizottság ülése Elnök : M a j z o n László Résztvevők száma : 3 Március 6. Őslénytani Szakcsoport vezetőségi ülése - Elnök: G é c z y Barnabás Napirend: A Paleökológiai Kollokvium napirendje Résztvevők száma: 9 Március 6. Őslénytani Szakcsoport előadóülése Elnök: G é c z y Barnabás J á n o s s y Dénes: Komplex vizsgálatok az upponyi kőfülke rétegsorán K r o 1 o p p Endre: Az upponyi kőfülke pleisztocén csigaf aunája Horváth Amia: Üledékképződési és ősélettani megfigyelések a Mecsek -hegy- ség alsókréta rétegeiben Szentirmai István: Molluszka-fauna a szoros-pataki alsómiocén szárazföldi összletben Résztvevők száma: 25 Március 6. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök: Székyné Fux Vilma N e m e c z Ernő— V a r j ú Gyula: A flint-clay és bauxitképződés kapcsolata a Pilisben (Egy bauxitképződési modell) Résztvevők száma : 1 7 Március 13. Gazdaságföldtani Szakosztály előadóülése Elnök : Varjú Gyula Benkő Ferenc: A kutatások földtani hatékonysága és gazdasági eredményei Vörös István : A Koreai NDK gazdaságföldtani viszonyai Résztvevők száma: 27 A Magyarhoni Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1967. téli ülésszak án elhangzott előadások Január 26. Előadóülés Elnök : Barabás Andor V i n c z e János— F a z e k a s Via: Az uránércesedés ásványtani és p arageneti- kai kérdései Vincze János — H o r v á t h István — Opauszky István: Szulfidos ásványtársulások genetikájára irányuló izotópos vizsgálatok Résztvevők száma 30. Február 17. Vezetőségi ülés Elnök : Barabás Andor Napirend: A március 23 -i Gazdaságföldtani Ankét. 1967. II. félévi munkaterv Résztvevők száma: 8 Március 23. Gazdaságföldtani Ankét. Elnök : Barabás Andor Bodrogi Frigyes: Lencsés településű ércesedés optimális kutatási -háló sűrűsége Varjú Gyula : A földtani kutatások gazdaságosságával összefüggő időszerű problémák. A Magyarhoni Földtani Társulat Gazdaságföldtani Szakosztályának feladatai Résztvevők száma: 34 Társulati ügyek 245 A Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Csoportjának 1967. téli ülésszakán elhangzott előadások Február 23. Előadóülés Elnök: V i z y Béla C s ó t i Tamás: A dudari vízelzárás Komlóssy György: Barnakőszén- és bentonitindikációk az iszkaszentgyörgy i Rák-hegy környékén Résztvevők száma: 23 Március 30. Vezetőségi ülés (Balatonalmádi) Elnök : V i z y Béla Napirend: A május havi ankét és beszámoló ülés előkészítése; Taglétszám; A szep- temberi mecseki kirándulás szervezési kérdései; Egyéb ügyek Résztvevők száma: 8 Március 30. Klubdélután. Elnök: V i z y Béla Kecskés Tibor — R a n d w e g Erika beszámolója a VASITERV Mérnök- geológia— Talajmechanikai csoportjának munkájáról Résztvevők száma: 28 A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Csoportjának 1967. téli ülésszakán elhangzott előadások Január 12. Klubdélután Elnök: Pojják Tibor G y u 1 a y Zoltán: A Freibergi Akadémia múltja és jelene, különös tekintettel a földtanra és bányászatra Résztvevők száma: 14 Február 9. Vezetőségi ülés Elnök: Pojják Tibor Napirend: Bejelentések; Angol nyelvtanfolyam; Titkár-kérdés; A Politikai Bizott- ság 1966. II. i.-i határozatának megvitatása Résztvevők száma: 11 Február 9. Előadóülés Elnök: Pojják Tibor J u h á s z András — Z e n t a i Tibor: Magfúrásokkal harántolt széntelepek utólagos ellenőrző vizsgálata Tóth József —Balázs Zoltán: A Bódva-Sajó és Mák -patak közötti terület hel- vétinél fiatalabb rétegeinek vizsgálata Mátyás Ernő: Nembauxitos alumínium nyersanyagok Résztvevők száma: 35 Február 23. Ifjúsági klubdélután Elnök: Kovács Lajos Szabó Imre — S z a 1 a y Árpád: Élménybeszámoló az 1966. évi NDK tanul- mányúiról Bán Miklós: Beszámoló a jugoszláviai tanulmányúiról Résztvevők száma: 26 Március 9. Előadóülés Elnök: Pojják Tibor P á 1 f y József: Dolomitkutatás a Miskolc — ómassai Nyavalyás-hegyen Molnár Pál — Elek Izabella : Építőiari nyersanyagkutatás Északmagyar- Országon Résztvevők: száma 46 Március 23. Előadóülés Elnök : Pojják Tibor Alliquander Ödön : A Mohole-terv Résztvevők száma: 34 246 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 2. füzet A Magyarhoni Földtani Társulat Szegedi Csoportjának 1967. téli ülésszakán elhangzott előadások Február 3. Előadóülés Elnök : K o c h Sándor Árvái József: A szegedi hévízhasznosítás eredményei és tervei D a n k Viktor: A délalföldi szénhidrogénkutatás 1967 évi terve Résztvevők száma: 47 Március 31. Benkő Ferenc emlékülés halálának 130. fordulója alkalmából Elnök: K o c h Sándor K o c h Sándor: Megemlékezés Benkő Ferencről, az első magyar nyelvű ásványtan szerzőjéről C s i k y Gábor: Megemlékezés Benkő Ferenc kultúrtörténeti munkásságáról Molnár Béla: Pliocén és pleisztocén lehordási területváltozások az Alföldön Tanács János: Mátra-alji felsőpaimon homokok vizsgálata Résztvevők száma: 43 Koch Sándor MAGYARORSZÁG ÁSVÁNYAI 420 oldal • ig8 ábra • Kötve j8, — Ft A Magyarország ásványairól 1882-ben meg- jelent első és azóta is egyetlen magyar nyelvű kiadvány Magyarország ásványait betűrendben sorolta fel. Koch Sándor ennél sokkal többre, Magyar- ország ásványainak teljes feldolgozására vál- lalkozott. Ennek során genetikai-földtani rendszerbe foglalja az ásványelőforduláso- kat, e rendszeren belül 267 magyarországi ásványlelőhelyeket tárgyal, és ismerteti a lelőhelyeken előforduló összesen 260 ásvány- faj, ill. változat előfordulási viszonyait, kristálytani jellegzetességét, vegyi felépíté- sét. A mű nemcsak a gazdaságilag jelentős érces- és nemérces ásványok előfordulását elemz.i részletesen, hanem a csak tudomá- nyos szempontból értékes lelőhelyek eddig előkerült ásványait is. A szerző a magyar mineralógusok régi adós- ságát törleszti művével, amely Magyarország ásványtani ismeretének alapjait rakja le. AKADÉMIAI KIADÓ * BUDAPEST ♦ A ödísért lett* « Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki A kézirat nyomdába érkezett: 1967. IV. «. - Példányszám: I3oo - Terjedelem ' 67.63782 Akadémiai Nyomda, Budapest - Felelős vezető: Bemát György XIII. tábla Tafel XIII X y ír ő : Az ipoly tárnod tengeri rétegek Foraminiferái % XIV. tábla Tafel XIV. -V V ír ő : Az ipolytarnóci tengeri rétegek Foraminiferdi XV. tábla - Tafel XV, Nyíró: Az ipolytarnóci tengeri rétegek Fomminiferái ÉRTEKEZÉSEK A MAGYAR FÖLDTAN HELYZETE (Elnöki megnyitó) DR. NEMECZ ERNŐ* Tisztelt Közgyűlés ! Társulatunk tisztikara egy évvel ezelőtt vette át a Társulat vezetését. Bár egy év nem hosszú idő az alapitástól eltelt 119 esztendőhöz viszonyítva, a fejlődés rohanó tempója azonban súlyt ad minden egyes évnek és szükségessé teszi, hogy a magyar geológusok legszélesebb körű nyilvánossága, a Magyarhoni Földtani Társulat Közgyűlése előtt felvessük azokat a gondolatokat, melyek tudományszakunk általános és hazai helyzetfelméréséből adódnak. Ha most a várható fejlődés körvonalait kívánjuk felvázolni, abból a célból, hogy a jövő feladataira a geológus-társadalmat és ezen belül egyenként saját magunkat is felkészítsük, röviden át kell tekinteni a közelmúltban kialakult fejlődési tendenciákat s ezek tükrében vizsgálni a földtan hazai helyzetének alakulását. A földtani kutatómunka — ezen most elsősorban a publikációkban jelentkező tudományos tevékenységet értve — a második világháború óta a többi természettudo- mányhoz hasonlóan erőteljes fejlődésnek indult. Ha fejlődése talán nem is annyira rob- banásszerű és látványos, mint pl. a kémiáé, melynek tárgykörében jelenleg évente ne- gyedmillió publikáció lát napvilágot, mégis oly rendkívüli terjedelmet képvisel, hogy érdemi áttekintés egyetlen ember számára lehetetlen. Ha e nehézségek ellenére is a geoló- giai tudományok fejlődésében valami általános érvényűt akarunk kiemelni, azt hiszem elsősorban a nagyfokú specializálódást és az egzaktságra való törekvés erősödő tenden- ciáját kell mindenek előtt említenem. Ami a specializálódást, a geológiai tudományok differenciálódását illeti, ez termé- szetes folyománya az óriási adat-termelő tevékenységnek, karöltve a műszeres észlelések sokféleségével, melyeknek nemcsak kivitelezése hanem az adatok földtani értelmezése is nagyfokú specializálódást kíván meg a geológustól. Ez a folyamat az ásvány-kőzettantól az őslénytanon át a rétegtanig a földtani tudományágak sorának a század elején kialakult kereteit névlegesen ha talán még nem rombolta szét, valójában azonban ezek annyira átalakultak, tematikus és módszertani tekintetben, továbbá az alaptudományokkal való egyre nagyobb átfedés következtében, hogy e tudományok eredeti definíciója és célkitűzése is bizony talamiá, sőt mondhatni némely vonatkozásban a válság jeleit mutatóvá vált. Sajátságos helyzet állt elő: a geológia mely szemléletmódjánál fogva mindig szin- tézisre hajló tudomány volt — és ne feledjük manapság különösképen az összefüggések megállapításának a szintézisnek korát éljük — egyre inkább kénytelen elmerülni a rész- letek, méghozzá a nagyon fontos részletek áradatában, egyre kevesebb reményével a a nagy szintézis megalkotásának. Kétségtelen tendencia: az emberi nem fennmaradását sőt haladását egyre inkább értelmi képességének felhasználásával igyekszik biztosítani, ami viszont ahhoz az ellen- * Elhangzott a Magyarhoni Földtani Társulat 1967. III. hó 16-án tartott Közgyűlésén. 1 Földtani Ködöny 250 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet mondáshoz kezd vezetni, hogy minél inkább növekszik a tudományos tevékenység, annál nehezebbé válik az eredmények megismerése és felhasználása. Az „elsajátított tudománynak” Wiegne r Jenő terminológiájával élve, vagyis az „élőtudománynak” terjedelmét az egyes embert tekintve megvannak a maga határai, és a publikált ismeret- anyag már régen túlhaladta az emberi agy ismeretfelvevő-teljesítőképességének felső határát. A megoldás keresése egyre nyomasztóbb teherként nehezedik a tudományos akadémiák, társulatok, általában a tudomány-szervezés felelős vezetőire, akik a mai helyzetből való továbbjutásra általában két lehetőséget jelölnek meg. 1. A jelenlegi információs rendszer reformját, és 2. a specialisták együttműködését a tudományos kérdések megoldásában. Az elsővel kapcsolatban csak utalásszerűén említem, hogy ezalatt főképpen a publikációs fegyelem továbbfejlesztését és megszilárdítását értik, a tartalom megtartása mellett a publikációk terjedelmének drasztikus csökkentésével, az előzetes szelekcióval és az ún. progresszív szintézis elvének alkalmazásával a közlemények szerkezeti felépí- tésében. Azt hisszük, hogy eme elvek némelyike máris aktuálissá vált és alkalmazása a hazai publikációs tevékenységre ésszerű kihasználását biztosítaná publikációs lehető- ségeinknek. A Földtani Közlönyt a jövőben ilyen szerkesztési elvek alkalmazásával kívánjuk tovább fejleszteni. A másik lehetőség, ti. a különböző szakemberek együttműködése, amely termé- szetesen meghaladja az egyszerű vizsgálati adatszolgáltatás nívóját és valódi együtt- gondolkodást tételez fel, az ún. „kollektív intelligencia” még nincs megfelelően és minden vonatkozásban kiaknázva. Bár ennek a módszernek is megvannak a határai, kétségtelen, hogy még sok eredményt fog hozni annál is inkább, minthogy jellegénél fogva kézenfekvővé teszi a dialektikus gondolkodásmód alkotó alkalmazását. Terjedésének egyik jele, hogy évről-évre növekszik a két vagy több név alatt megjelenő publikációk száma s ha ezeknek még nem is mindegyike „a kollektív intel- ligencia” megnyilvánulása, de szimptcmatikusan is jelzi, hogy a felmerülő tudományos problémák megoldása egyre inkább meghaladja egy ember teljesítőképességét. A fejlődés másik jellegzetessége, mint említettem, a geológiai tudományok egzakt- ságának fokozódása. Ez egyidejűleg következménye az erre való tudatos törekvésnek és annak, hogy a megfigyelési adatokat szolgáltató tudományágak önmagukban is főleg a nagyműszerek nyomában terjedő kutatási módszerek tekintetében, egyre egzak- tabbá válnak. A nagy szintézisek problematikái egyre kevesebb figyelmet kapnak világszerte a két -három évtizeddel ezelőttihez képest, mert kirajzolódtak a megoldás útjában álló nehézségek és az erők most elsősorban az egyes földtani részfolyamatokra, viszont azok minél egzaktabb feltárására összpontosulnak. Egyre jobban tért hódít az a gondolkodási módszer, hogy az adott földtani prob- lémára előbb egy tisztán elvi modellt vagy modelleket konstruálunk, melyek az ismert földtani, fizikai, kémiai stb. alapelveken logikailag ellentmondásmentesen épülnek fel, majd az ebből levezethető folyamat -modelleket a legszigorúbb kritikai ellenőrzés mel- lett összevetjük a megfigyelt tényekkel (az ún. response-modell). Ha pl. egy gránittest eredetét akarjuk tisztázni, az elvi modellek melyekre a fo- lyamat-modellek épülnek, a következők lehetnek: 1 . A gránit egyszeri magmaintrúzió terméke 2. A gránit többszöri intrúzió eredménye 3. A gránit metaszediment gránitosodás útján jött létre. N e m e c z: A magyar földtan helyzete 251 Ezek mindegyikéből levezethető folyamat-modellek konzekvenciái egyúttal a modell ellenőrzésének kritériumait is megadják. Példánkban mindhárom koncepcionális modellhez tartozó folyamat-modellek sajátos nehézásványeloszláshoz vezetnek, melyet ha az eléggé pontosan és a statisztikai bizonyitás elveinek betartásával megállapított tényleges nehézásványeloszlással összehasonlítunk, dönthetünk a helyi viszonyokra ér- vényes modell felől. Most talán ellenvethetné valaki, hogy hiszen a geológiai gondolkodás eddig is a fentiekhez hasonló módszert követett: a tények és valamiféle elgondolás egyeztetéséből vezette le a konkrét folyamatról kialakított felfogását. Valójában az általam vázolt és tudatosan alkalmazott módszer több tekintetben előrehaladást jelent a megelőzőhöz képest. Míg korábban — rendszerint a véletlen által elénk tárt adatok és észlelések — többé-kevésbé szubjektív megítélése és válogatása alapján ezek értelmezésére pusztán kvalitatív hipotézist állítottunk fel, a inodell-mód- szer szigorúan megköveteli a folyamat-modellek kidolgozása során a minőségi sajátságo- kon túl a mennyiségi paraméterek figyelembevételét, az elégséges ok elvének tiszteletben tartását. A módszer eleve abból indul ki, hogy eljárása csupán a tényleges földtani folya- mat megközelítése olyan modellek segítségével, melyek egyre több mennyiségi kritérium- mal vonhatók az ellenőrzés körébe. Ezért az olyan modellnek melynek adekvát mennyiségi ellenőrzési kritériuma nincs, akár a modell természetéből folyóan, akár a természeti észlelés lehetetlensége miatt, értelme nincsen. E módszer azonban mely az észlelt adatok és az elvi modell egyeztetésen alapul, számot vet a folyamat-modellből következő de egyelőre nem ismeretes tényekkel is azáltal, hogy alternatív lehetőségeket hagy nyitva a további kutatás és fejlesztés szá- mára. így válik e módszer a továbbfejlődés zálogává abban az értelemben, hogy lehe- tővé tészi a geológiában — a természettudományok általános törekvéséhez kapcso- lódva — a kvalitatív és szubjektív ítélet behelyettesítését egyre inkább kvantitatívvá váló objektív döntésekkel. Tisztelt Közgyűlés ! A földtani tudományok általános fejlődésére vetett rövid pillantás után fordítsuk figyelmünket a hazai viszonyokra és vizsgáljuk meg, hogy tudományunk helyzete, ári- nak művelési lehetősége, a földtani igazgatási szervek tevékenysége miképpen alakult a közelmúltban és milyen tendenciák vannak kibontakozóban a jövőt illetően. A földtani kutatómunka tudományos színvonaláról elöljáróban megállapíthatjuk annak állandó és biztos alapokon nyugvó fejlődését. Nálunk ennek egyik fontos össze- tevője és előmozdítója a korábban korszerűtlen anyagvizsgálat színvonalának rohamos növekedése. Hála annak a tudománypolitikai vezetésnek, mely felismerte a műszerekben való lemaradottság veszélyét és súlyos következményeit, azt bámulatos gyorsasággal igyekezett felszámolni s ma ott tartunk, hogy csaknem minden jelentősebb földtani kutatási csomópontunk rendelkezik korszerű diffrakciós berendezéssel (számszerint 7 kutatóhely 9 készülékkel), három röntgen- és négy kvarcspektrográffal, 6 derivatográffal és DTA berendezésekkel, a radiokémiái kutatás eszközeivel. Ha a műszerbirtokláson túl- menően ideszámítjuk a kutatóink által könnyen elérhető egyéb műszereket, elektron- mikroszkópokat, infravörös- és tömegspektrográfot, elektronikus számológépek hasz- nálatának lehetőségét, akkor meg kell állapítanunk, hogy számszerűen és korszerűség te- 1* 252 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet kintetében egyaránt impozáns műszerpark áll 111a a földtani tudományok művelőinek rendelkezésére az anyagvizsgálatok korszerű elvégzésére. Úgy látjuk, hogy a műszerpark e rohamos fejlődése máris előnyösen érezteti hatását a földtani kutatás színvonalában. A fejlesztést azonban e téren továbbra is szorgalmaznunk kell annak a világviszonylatban is érvényes megállapításnak az ismeretében, hogy egy műszerállomány szinten-tartásá- hoz évente az állomány értékének legalább 10%-t kitevő fejlesztésre van szükség. Az Snyagvizsgálat korszerűvé válása a földtani szintézist is egyre inkább kvanti- tatívvá teszi mely téren sajátságos de érthető módon a nyersanyagok földtani kutatása jár elől. A nagyfokú megkutatottság, az anyagvizsgálati adatok rendszerint igen nagy száma szinte kényszerűen vetette fel a földtani folyamatok kvantitatív elemzésének szük- ségességét. A tudományos színvonal általános emelkedéséhez szorosan kapcsolódik az egye- temi oktatás fejlődése is, amely a jó szakember-utánpótlás legfontosabb biztosítéka. Két felsőfokú oktatási intézményünkben a Budapesti Eötvös Eoránd Tudományegyetemen és a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen összesen 243 geológus és geofizikus hallgató végzi tanulmányait. A tudományegyetemi képzés tanterve is nagy fejlődést mutat, s igyekszik a rohanó élet által felvetett igények kielégítésére. Ezt mutatja a tanszékek szá- mának növekedése, új tárgyak, köztük a szinte önálló szektorrá fejlődött geofizika, az alkalmazott földtani tanszék sokoldaú tevékenysége, az önállósult ásványtani tanszék, a geokémiai tanszékkel együtt mind az utolsó másfél évtized vagy még rövidebb idő vívmánya, és alapja a korszerű geológusképzésnek. A hallgatóság felkészültsége ennél- fogva évről-évre növekszik és jó földtani szemléletet elsajátítva lép ki a gyakorlati életbe. Természetesen a fejlődés nem állhat meg az oktatás terén sem, az egyetem máris foglalkozik a továbbfejlesztés olyan változatával, mely a képzés során némi szakosítást is lehetővé tenne. Ilyen szakágazat lehetne pl. a mineralógiai-műszeres, őslénytani- rétegtanos, általános földtani-tektonikai-földtani térképezési szakágazat, de a szak- ágazatok kérdésében még nincs véglegesen kialakult álláspont, mint ahogyan szintén a közeljövő feladata a szakgeológus-képzés rendszerének kidolgozása is. Örömmel vesszük tudomásul, hogy a budapesti Műszaki Egyetem Ásványtan-földtani Tanszékéhez kap- csolódóan szakmérnöki képzés alakult ki mely az általános mérnökök geológiai irányú továbbképzését tűzte céljául méghozzá az érdekelt mérnökök kezdeményezése alapján. A Művelődésügyi Minisztérium mint a felsőoktatási intézmények főhatósága az utóbbi években sok megértéssel támogatta a tudományszak fejlődését. A már említett tanszékek számának növekedése, a műszerezettség fejlesztése, továbbá az az el nem ha- nyagolható körülmény, hogy szaktársaink talán számarányukat meghaladó mértékben vehettek részt külföldi konferenciákon, tanulmányútakon, ami ugyancsak a színvonal- emelkedés egyik összetevője, mind a minisztérium szakavatott vezetésének köszönhető. A szerzők áldozatos munkáján kívül a minisztérium tervszerű fejlesztési programjának része a növekvő számú földtani tárgyú egyetemi tankönyvek megjelentetése is. Azt hiányolhatjuk csupán hogy a minisztériumban más szaktudományokhoz hasonlóan mncs földtani szakbizottság és talán ennek következménye az a sajnálatos helyzet is, hogy két egyetemi földtani tanszék, köztük az ország első földtani tanszéke huzamos idő óta betöltetlen. Amilyen jelentős tudományos színvonalemelkedést állapíthatunk meg az utolsó évek földtani munkáiban, ugyanúgy örvendetes módon adhatunk számot a földtani irányító és igazgatási szerveink tekintélyének és befolyásának növekedéséről is. A Magyar Tudományos Akadémián, mely a tudományos kutatás legfelsőbb irányítója, átszervezés útján hívták életre a X., Föld- és Bányászati Tudományok Osz- tályát, s így a földtani tudomány kilépve a nagy és heterogén Műszaki Osztályban el- foglalt kisebbségi helyzetéből, a rokon bányászati tudományokkal együttműködve N e m e c z: A magyar földtan helyzete 253 önálló és jelentős eszközökkel — köztük a közeljövőben erősen továbbfejlődő geokémiai kutatóintézettel — rendelkező osztállyá alakult át. Ez a körülmény máris lehetővé tette a levelező tagok korábban hosszú időn át stagnáló számának növelését, ami önmagában is hozzájárult a földtani tudományok súlyának növekedéséhez s ezen belül a geológiai tudomány érdekének hathatósabb képviseletéhez az ország legmagasabb tudományos szervezetében. Jelentős eredmény volt szaktudományunk szervezeti, gazdasági és társadalmi beilleszkedése szempontjából a volt Földtani Főigazgatóság Központi Földtani Hiva- tallá történt átszervezése s egyszersmind hatáskörének kibővítése. Az új Hivatal meg- alakulása után azonnal nagy energiával fogott hozzá a gyakorlati földtani feladatok el- látásához. Rövid idő alatt sikerült elérni, hogy a korábbi adminisztratív irányítás helyét a földtani kutatás szakmai irányítása váltsa fel, melynek ellátására tekintélyes szakem- bereket lúvott meg a Hivatal osztályainak élére. A földtani kutatások szervezése és nép- gazdasági szinten való összefogása, az eredmények nyilvántartása, a .gazdaságosság szempontjának érvényesítése, a népgazdaság felhasználó ágazataival való szoros és érdemi együttműködés mind megannyi nagyszabású feladat melynek jó megoldása megbecsülést vivott ki a Hivatalnak és ezáltal az egész geológus társadalomnak. A Hivatal állandó érintkezése a népgazdaság legfelsőbb irányító szerveivel, ezek képviselőiben is a földtani kutatás nagy fontosságáról való meggyőződést érlelte meg és ezzel összefüggésben maguk is hangoztatják a kutatások kiterjesztésének szükségességét. Valóban az egymást kö- vető ötéves tervek a földtani kutatás rendkívüli dinamikus fejlődését mutatják s egyúttal nagy népgazdasági értékek feltáráshoz vezetnek. A további kutatás nyugodt légkörben folytatását biztosítják azok a fontos kor- mányhatározatok, melyek kimondják, hogy a földtani kutatások komplexitásuk és kockázatos voltuk miatt az új gazdasági mechanizmusban is vállalatoktól független állami feladatként kezelendők s így finanszírozásukat is az állami költségvetés terhére kell megoldani. Minthogy e kutatási feladatok a szakminisztériumok tevékenységi körében jelentkeznek, a szakvezetés és országos koordináció a Központi Földtani Hivatal fela- data, mely ezt a felelősségteljes munkát a Földtani Tanács segítségével végzi. Már érintettem az új gazdasági mechanizmus kérdését, azonban olyan vonatko- zásban, amely azt a benyomást kelthette, hogy a földtani kutatásban, vagyis a geológusok munkájában ennek nem lesz különösebb szerepe, mivel a kutatási kockázatvállalás és anyagi ráfordítás továbbra is állami feladat marad. Valójában a helyzet bonyolultabb, mert ha a földtani kutatás sajátossága indokolttá is teszi a központi kockázatvállalást, ez nem mond ellent az új mechanizmus ama fő követelményének, hogy a földtani kuta- tásban, sőt általánosabban fogalmazva, az ország ásványi nyersanyagokkal való ellátá- sában, a tervezéstől a kivitelezésig, a gazdaságosság elve legyen uralkodó szempont. Arra kell tehát törekednünk, hogy a produktivitás mellett nagyobb figyelmet szentel- jünk a rentabilitásnak is és mi geológusok egyre növekvő részt vállaljunk a nemzeti jö- vedelem előteremtésében. A gazdasági irányítás új rendszere tehát igen nagy követelményeket támaszt a földtani kutatással szemben, és ezeknek csak a feladatokra való céltudatos felkészüléssel tehetünk eleget. Társulatunk felismerve ezt a helyzetet ez év januárjában megalakította a Gazdaságföldtani Szakosztályt, melynek célja a földtani kutatás gazdasági kérdéseinek tudományos és gyakorlati vizsgálata, kutatása és az e téren elért eredmények publikálása. Az új szakosztály alapítása kedvező fogadtatásra talált mind a tagok, mind Tár- sulatunk felügyeleti szervei részéről is. Eredményes tevékenységéhez minden segítséget megadunk, mert megítélésünk szerint hozzájárul a geológusok által létrehozott népgaz- dasági értékek felfokozásához és ezen keresztül természetesen a geológusok anyagi és erkölcsi megbecsülésének növekedéséhez. 254 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet Az új gazdasági mechanizmus hatása a földtani kutatásban máris érezteti hatását, sőt bizonyos mértékig meg is fordíthatom a tételt: a földtani kutatás régi szemlélete s az emiatt kiesett kutatási eredmények hozták magukkal azt a helyzetet, hogy most a meg- szokottól eltérően, látszólag rendkívül gyors intézkedésekre volt szükség az ország energiamérlegének javítására. Nem számoltunk ugyanis eléggé és idejekorán azzal a ténnyel, hogy az ország saját szénhidrogén-nyersanyagbázisának növekedése, valamint az import lehetősége előbb-utóbb megingatja a kőszénbányászat ama gazdaságtalan üzemeinek létalapját, melyek a bánni áron történő nyersanyag-előteremtés szemléletének voltak szülöttei. A kőszén jelentősége azonban nem szűnik meg, sőt még jó időre fontos és meghatározott szerepet fog játszani az energiaellátásban. De hogy ezt a szerepet valóban betölthesse, szükség van a szénmezők gazdasági újraértékelésére, sőt minden bizonnyal a gazdaságos- sági tekintetben reményteljes területeken intenzív földtani kutatásra is. Éppen ennek a kutatásnak hiánya okozta most a vártnál hirtelenebb átcsoportosítást. Itt kell áttérnem a másik energiahordozó ásványi nyersanyagnak, a szénhidrogén földtani kutatásának utóbbi években mutatkozó örvendetes sikereire. Az Országos Kő- olaj és Gázipari Tröszt geológusainak és geofizikusainak kutató munkája jelentős kő- olaj, méginkább földgáz-lelőhelyeket tárt fel az Alföld középső és déli részén melynek következtében a kutatások súlypontja az Alföldre tevődött át. E kutatási eredmények különösen földgáz szempontjából jóval nagyobb jelentő- ségűek gazdasági tekintetben mint az első délnyugat-dunántúli előfordulások voltak. A fejlődést mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az ehm'ilt tíz év alatt feltárt földgáz- készletünk 14-szeresére növekedett, de az utolsó év eredménye csaknem annyi szénhid- rogénvagyon növekedéséhez vezetett mint amennyit kezdettől fogva 1966-ig bezárólag sikerült feltárni. És itt nemcsak az ásványvagyon növekedéséről, hanem egyúttal gazdaságos nö- veléséről van szó. Az elmúlt érdizedben széuhidrogénkutatásra fordított 6 milliárd forint kutatási ráfordítás minden költség levonásával számítva 30 milliárd forint potenciális értéket hozott népgazdaságunknak. Ha ehhez hozzátesszük azt is hogy mindezt a ráfordí- tást egy rendkívül gyorsan megtérítő gazdasági ágban értük el, hogy szénhidrogének mint energiahordozók és mint vegyipari alapanyagok egyaránt nélkülözhetetlen korszerű nyersanyagok, úgy azt az eredményt igen nagyra kell becsülnünk. Ehhez járul még az a kedvezőnek mondható földrajzi elhelyezkedés is, melynek révén nyersanyaghoz, az ipar- alapítás és fejlesztés bázisához jutottak hazánk olyan vidékei, melyek eddig az ipartele- pítés minden feltételét nélkülözték. Az Alföld ipara a legfontosabb nyersanyaghoz és energiához jutott, távvezeték köti össze máris Miskolc, Debrecen, Szeged, Szolnok, Ózd, Kazincbarcika, Tiszaszeder- kény, Eger, és Budapest iparát és részben a magánfogyasztókat geológusaink által fel- tárt gázmezőkkel és ha a dél-alföldi nagyszerű iparfejlesztési terveket is számításba vesszük, büszkeséggel töltheti el a magyar geológusokat az a tudat, hogy e páratlan ipari és gazdasági valamint ennek nyomában járó társadalmi fejlődésnek alapját a földtani tudományok sikeres alkalmazása vetette meg. Az iparági földtani kutatások más nyersanyagvonatkozásban — bár a szénhid- rogénkutatáshoz viszonyítva szerényebb — de az adott ipar szempontjából szintén érté- kes eredményekre vezetnek. A bauxit, vasérc, mangánérc, vegyes ásványi nyersanyagok készletei a kutatás következtében a termelés ellenére is növekedtek. E nyersanyagokkal kapcsolatban is az a feladat, hogy a gazdaságosság, méghozzá nemcsak a termelésben, hanem ipari felhasználhatóságban is emelkedjék, ami azt kívánja a kutatástól, hogy vá- lasztékot nyújtson a különböző minőségeket igénylő ipar számára. Az alkalmazott földtani kutatás e szép sikereiben benne vaunak a M. All. Föld- N e m e c z: A magyar földtan helyzete 255 tani Intézet helyes feladat-értelmezéssel kitűzött és megvalósított alapkutatási program- jának eredményei is. Az Intézet céltudatos munkával végzi és oldja meg azokat a föld- tani alapfeladatokat, készíti el a különböző szempontú földtani térképeket, melyek tu- dományos értékükön túl az alkalmazott kutatás kiinduló pontja is. E nagymultú Intézet két év múlva éri meg alapításának ioo. évfordulóját, amely- ről nemcsak az Intézet, hanem az egész geológus társadalom méltóképpen kíván meg- emlékezni. Különösen kedves feladatának tekinti Társulatunk, hogy e szaktudományunk érdekkörén túlnövő általános magyar művelődéstörténeti jelentőségű évforduló, melyhez az első magyar tudományos kutatóintézet alapítása fűződik, minél fényesebben ünnepel- hessük. Tesszük ezt annál is inkább, mivel Társulatunk maga is közreműködött az In- tézet létrehozásában, ahogyan arról a Magyarhoni Földtani Társulat munkálatai III. kötetéből értesülünk. Az 1868. február 12-én tartott szakülésen a következő történt: ,,A titkár felolvasa G o r o v e István miniszter őnagyméltóságának a Társulathoz intézett átiratát, melyben hangsúlyozza az ország részletes földtani ismeretének nagy fontosságát, nemcsak a tudo- mány érdekében, hanem különösen közgazdászati szempontból is, kötelességének vallja a földtani felvételek lehető előmozdítását avégre, hogy az ország mielőbb az eljövendő tudományos eredményeknek értékíthetőségében részesülhessen. Ez alkalommal őnagy- méltósága egyszersmind átküldé a hazai kormány által az 1867. év folyamán kiküldött és a bécsi cs. kir. földtani intézet bizottságával együttműködött W i n k 1 e r Benő és Fezei Sándor urak jelentéseit oly megkereséssel: miszerint a Társulat ezek felett szak- véleményét fejezvén ki, egyszersmind a földtani nyomozások érdekében létesítendők iránt viszonyainknak megfelelő javaslatot nyújtson be. ” És egy évvel később 1869. február 27-i szakülésről készült értesítésben már azt olvassuk, hogy Kubinyi Ferenc elnök „örömmel üdvözli az önálló Földtani Intézet felállítását a magyar kormány részé- ről és azon erős meggyőződésének ad kifejezést, miszerint egy magyar földtani intézet felállítása buzdítólag fog hatni számos szakértőkre, kik a Társulat tagjai közé lépvén alkalmuk leend szakavatottságukat bebizonyítani, a magyar minisztériumnak pedig szakértőket a felállítandó intézetnél alkalmazni.” Amint tehát az egykorú jegyzőkönyvekből kitűnik, az Intézet Társulatunk ja- vaslatai szerint alakult meg, most pedig egy évszázad elteltével ismét Társulatunkban tömörülő mai geológus nemzedék állít majd emléket elődeink nagyszerű kezdeményezé- sének. A tervek szerint a centenáriumi ünnepségek eseményei 1969. szeptemberében három fő rendezvényben zajlanak: Az Akadémia rendezésében lebonyolításra kerülő Kárpát-Balkán Asszociáció ülése, Társulatunk rendezésében a neogén nemzetközi ré- tegtani és az Áll. Földtani Intézet rendezésében sorrakerülő földtani intézetek első nem- zetközi konferenciája teszi számunkra emlékezetessé földtani intézetünk centenáriumát. Ezekhez előzetes és konferencia utáni kirándulások, az Intézet működését bemu- tató kiállítás csatlakozik, melynek jó megrendezése a fő rendezvényekkel együtt a meg- felelő szervezésen túl tagságunktól sok munkát, ötletes közreműködést fog megkívánni, amit azonban mindannyian a magyar földtani tudomány nagy múltjának szóló tisztelet- tel és örömmel fogunk elvégezni. Végül röviden fel kell említenem hogy folynak az előkészületek az 1968. évi prágai nemzetközi geológiai kongresszusra, melynek magyarországi kirándulási útvonalai is lesznek. Itt a magyar geológusok feladata kettős: lehetőleg minél nagyobb számban való részvétel a prágai üléseken, különös tekintettel a kongresszus közelségére s aminek érdekében Társulatunk a különböző kiküldő szerveknél máris eljárt és a jövőben is ha- sonlóan fog közreműködni. Másfelől mindnyájunk és a magyar geológia közös érdeke, hogy a kongresszussal kapcsolatban Magyarországra vezető kirándulások mind szakmai 256 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet mind — ha szabad ezt a kifejezést használnom — turisztikai szempontból sikeresek le- gyenek. Hazánk ügyes közreműködése a kongresszuson megalapozhatja a következő és számunkra kétségtelenül fontosabb centenáriumi év sikerét is. Tisztelt Közgyűlés ! Megnyitó beszédem végéhez érkeztem, ezúttal szándékosan nem térve ki Társu- latunk belső életének, munkálkodásának, terveinek kérdéseire. Úgy vélem ugyanis, hogy egy év még nem elegendő ahhoz, hogy az új vagy most kibontakozóban levő kezde- ményezésekről már kellő megállapodottsággal szólhatnék. Működésünk fontosabb ese- ményeiről a főtitkár ad majd rövid tájékoztatás. Annyit azonban jelentenem kell a Közgyűlésnek, hogy Társulatunk elnöksége a legszorosabban támaszkodva a választ- mány munkájára, a körülmények adta lehetőségek szerint igyekszik a társulat tevékeny- ségét, annak tartalmi és szervezeti vonatkozásaiban egyaránt, olyan irányban fejleszteni, hogy Társulatunk megfelelhessen a reá háruló egyre bonyolultabb feladatoknak. Az elnökség annak az okmánynak alapján áll és dolgozik, melyet közvetlenül liivatalba lépése után a választmány mint a Társulat következő három évre szóló műkö- désének elveit és programját jóváhagyta. Ez az okmány lényegében a társulati tudomá- nyos élet demokratizálódását, hatékonyságának növelését, a színvonal emelkedését, a földtani tudományok és művelői érdekeinek szolgálatát tűzte ki feladatul számunkra. Ebben a szellemben működtünk az elmúlt esztendőben és ott voltunk mindenütt ahol közreműködésünket igényelték és úgy ítéltük,' hogy jelenlétünkkel hathatósan szolgál- juk társulati tagságunk, az egész magyar geológus társadalom szakmai és emberi ér- dekeit. A geológia helyzetéről adott jelentésemben foglalt gondolatok jegyében nyitom meg Társulatunk ezévi rendes közgyűlését abban a biztos tudatban, hogy a közgyűlés sikerrel oldja meg Társulatunk továbbfejlesztésének érdekét szolgáló feladatokat ! A MAGYAR KÖZÉPHEGYSÉG SZERKEZETI FŐIRÁNYAIRÓL BAEEA ZOI/TÁN (16 ábrával) összefoglalás: A helyi szerkezeti vizsgálatok elemzésével a szerző megelőzően kimutatta, hogy a Dunántúlon ismert három szerkezeti emelet képződményeire más és más tektonikai csapás jellemző, amelyek egyeznek a H. S t i 1 1 e által egész Európára valószí- nűsített ősi törésirányokkal. Ebben a tanulmányban ezeknek a szerkezeti irányoknak a szerepét tárgyalja a Magyar Középhegység mezo-kainozóos képződményeiben. Az ÉÉNy-i főirány éftelmezésében a szerző csatlakozik Scheffer V. elgondold saihoz az Elba — Krajstida mélytörés magyarországi szakaszát illetően, és igyekszik ennek létezését további földtani és ősföldrajzi adatokkal alátámasztani. Az ÉÉK-i főirány önállósága és jelentősége világosan lemérhető az Északi Közép hegység földtani felépítésében. E területet hat párhuzamos rajnai (ÉÉK) csapású pásztára oszthatjuk, amelyeket alaphegységi törések választanak el egymástól. A Dunántúli Közép- hegység felépítésében ez az irány gyengébben jelentkezik, azonban határozottan kimutat- ható az eocén és pannóniai vulkáni képződmények elrendeződése alapján, és felismerhető a bakonyi mezozóos tábla szélein és feldarabolódott részein. Ennek valószínű magyarázatát a prevarisztid töréseknek harmadidőszaki kiújulásában látjuk. Ez a megújulás erőteljes vul kanizmusban és nagyvastagságú törmelékösszletek képződésében jelentkezik. I. Dunántúl Magyarország területén a hegységvonulatok és a regionális geofizikai anomáliák lefutása átlagosan 6o° körül van. Ezt a jelenlegi képet az elmúlt földtörténeti korokra extrapolálva, kutatóink arra a következtetésre jutottak, hogy ez az ún. „középhegységi” irány jellemzi az ország területén ismeretes legrégibb képződményeket, s mechanikai megfontolások alapján az erre merőleges csapású szerkezeti irányt fiatalabbnak, másodla- gosnak tekintik. Akad azonban ettől eltérő vélemény is. T e 1 e k i G. és Scheffer V . a pa- leozóos szerkezetekre az ÉÉNy-i irányt tartja jellemzőnek. S z a 1 a i T . és úgy látszik ifj. L ó c z y L. is a varisztida képződmények tektonikájában vezető szerepet tulajdonít az ÉÉK-i csapásnak. A helyi szerkezeti vizsgálatok eredményeiből kitűnik, hogy a Dunántúlon isme- retes három szerkezeti emelet képződményeire más és más tektonikai csapás jellemző: kristályos alaphegység — ÉÉK (rajnai), varisztid emelet — ÉÉNy (hercini) és alpi emelet — KÉK (érchegységi) . A hazai földtani irodalomban használatos helyi elnevezéseket — salgótarjáni, cserháti, damói, hernádi stb. csapások — nem tartjuk létjogosultaknak, akárcsak a „középhegységi” jelzőt (tektonikai értelemben), mivel ezek megegyeznek a H. Stíllé- től egész Európára kimutatott ősi törésirányokkal. Használatuk azt a téves benyomást keltheti, hogy mindezek a szerkezeti irányok csak véletlenszerű helyi különlegességek s mélyebb földtani értelmük nincs. 258 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, j. füzet Szükségesnek tartunk ezzel kapcsolatban tisztázni egy látszólag mellékesnek tűnő kérdést. Mint láttuk, az ÉK-i szektorba két szerkezeti főirány esik. Különböző félreértések elkerülése végett célszerűnek látjuk a „középhegységi” csapást nem ÉK-inek, hanem KÉK-inek minősíteni, annál is inkább, mivel a 6o° valóban ez utóbbihoz áll közelebb: pontosan ÉK = 450, pontosan KÉK = 450 + (90° — 450) : 2 = 67° 30'. Vizsgáljuk meg a három szerkezeti főirány szerepét a Magyar Középhegység kü- lönböző korú képződményeiben. 1. Az alpi szerkezeti emelet uralkodó KÉK-i főirányát a Balaton — Tokaj mélytörés határozza meg. Ennek létezése általánosan elismert, s így ezzel kap- csolatban csak néhány szempontra hívjuk fel a figyelmet. A mélytörés követéséhez elsősorban a negyedkor előtti képződmények jelenlegi felszíni elterjedése és a mai domborzat ad objektív támpontot. Ha ezeket a kritériumokat következetesen alkalmazzuk, a törésvonalat a Balaton és Velencei-tó között levő pa- leozóos rögöktől délre, a tokaji Nagy-hegytől pedig északra kell feltételeznünk, s így csak- nem nyílegyenes lefutású vonalat kapunk a Balaton és a Velencei-tó középvonalán, a Tétényi-fennsík déli szélén és a Bükkalján át egészen a Bodrog- völgyéig. E mélytörés keletkezési ideje ismeretlen, legutóbb a pannon utáni mozgások során újult ki. Általában azt tartják, hogy ez a magyar föld legidősebb szerkezeti eleme. Bár nem látjuk kizártnak a feltételezést, véleményünk szerint csak az bizonyítható, hogy a törés már a permben létezett . A kristályos alaphegység mecseki és balatonmelléki kibúvásaiban egy és ugyanaz az ÉÉK-i csapás észlelhető, tehát semmi okunk feltételezni, hogy a Balaton- vonal a prevarisztikus időkben éles határként jelentkezett volna közöttük. Az Alpokra vonat- kozó adatokból ítélve a törés igen régi keletkezésű, ebből azonban nem következik, hogy az teljes hosszában minden időszakban aktív volt. Az említett kibúvások kőzetösszleté- ben mutatkozó különbségek 100 km-es nagyságrendű távolságokkal elválasztott apró foltok esetén nem lehetnek döntőek, mivel ÉÉK-i irányú sávos elrendeződés esetén is képviselhetnek a baranyai és balatonmelléki rögök különböző, jónéhányszor 10 km szélességű szerkezetkifejlődési öveket. Véleményünk szerint a Balaton — Tokaj mély tör és, bár keletkezhetett a prekambriumban is, a prevarisztid — feltehetően kaledóni — sza- kaszban nem volt aktív. 2. A hazai varisztid képződmények ÉÉNy-i csapását valószínűleg az Elba — Krajstida mélytörés határozza meg, amelynek magyarországi szakas/át S c h e f f e r V. mutatta ki. Mivel ez a kutató főleg a neogén medenceüledékek vast ig- ságviszonyaira támaszkodott, szükségesnek tartjuk e mélytörés létezését egyéb földtani tényekkel is alátámasztani. Hazánk területén felszíni képződményekben az említett mélytörést Scheffer V. a pilisvörösvári árkon vezette át. S z e n t e s F. , V a d á s z E. által közölt ős- földrajzi térképvázlatain világosan látható, hogy ezen a vidéken húzódott a tenger partvonala az alsóeocéntől a tortonai emeletig (a felsőeocén kivételével). Ennek viszony- lag állandó helyzete több földtörténeti kor folyamán (a jelen esetben kb. 50 millió éven át) gyakran vezethető vissza alaphegységi törés jelenlétére, különösen akkor, ha, mint a tárgyalt esetben, a tenger és a szárazföld helyet cserél (a felsőeocén után), a köztük levő határ helyzete azonban nagy vonalakban változatlan marad (1 — 9. ábra). Földtani térképeken szembeszökően éles határt láthatunk ugyanezen a vidéken a Dunántúli Középhegység mezozóos képződményeit itt váltják fel hirtelen a neogén vulkáni összletek, amelyek az Északi Középhegység jelentős részét építik fel. Az előbbi területre jellemző szerkezetek KÉK-i (hosszanti) és ÉÉXy-i (harántos) esapásúak, míg az útóbbi vidéken a harmadidőszaki szerkezetek többsége ÉÉNy-i és ÉÉK-i irányú. Az elválasztó határvonal a Pomáz — esztergomi árkon át húzódik az előbbitől mind- össze néhány lun-re, s így ugyanazon mélytörés jelenlétével magyarázható. Bállá: A Magyar Középhegység szerkezeti főirányai 259 i. ábra. Az alsóeocén ősföldrajzi-paleotektonikai vázlata (Szentes F. ésScheffer V. nyomán) Jelmagyarázat: i. Tenger, 2. Szárazföld, 3. Elba — Krajstida mély törés, 4. Balaton— Tokaj tnély- törés Puc. 1 . naneoreorpatjiHwecKaa h najieoTeKTommecKan cxeMa HH>KHero aoneHa (no gaHHi.iM . C e h t e rá a h B. L1J e (J) cf> e p a). JÍereHga: 1. Mope, 2. Cyma, 3. rnyómmbiít pa3noM «jjib6a-KpaHCTHAbi», 4. rnyŐHH- Hbifi paonoM <(BanaTOH-ToKafii> 2. ábra. A középsőeocén ősföldrajzi-paleotektonikai vázlata (Szentes F. ésScheffer V. nyo- mán). Jelmagyarázat: mint az 1. ábrán Puc. 2. naneoreorpa(()HMecKO-naneoTeKTommecKan cxeMa cpeAHero 3onena (no jaHHbiM . CeHTema h B. LL1 e iji (Ji e p a). JlereHaa: cm. pnc. 1 260 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet 3. ábra. A felsőeocén ősföldrajzi — paleotektonikai vázlata (Szentes F. ésScheffer V. nyomán). J elmagyarázat: mint az 1 . ábrán Puc. 3. najieoreorpa<})HMecKO-naneoTeKTOHHMecKan cxeMa BepxHero aoqeria (no naHHuM . C e h t e m a h B. ILI e e p a). JlereHja: cm. pnc. 1 4. ábra. Az alsóoligoeén ősföldrajzi — paleotektonikai vázlata (Szentes F. ésScheffer V. nyomán). Jelmagyarázat: mint az 1. ábrán Puc. 4. naneoreorpaijjHwecKO-najreoTeKTOHHMecKan cxeMa HHWHero ojwroueHa (no naiiHbiM . C e h t e in a m B. LU e c{> 4> e p a). Pl e r e h g a: cm. puc. 1 Bállá: A Magyar Középhegység szerkezeti főirányai 261 5. ábra. A középsőoligocén ősföldrajzi — paleotektonikai vázlata (Szentes F. ésScheffer V. nyo- mán) . Jelmagyarázat: mint az 1 . ábrán Puc. 5. naneoreorpa(J)H4ecKO-naaeoTeKTOHHMecKan cxeMa cpegHero onnroueHa (no gaHHbiM . CeHTema h B. IJJ e (p (J) e p a). Jl e r e h g a: cm. pnc. 1 6. ábra. A felsőoligoecn ősföldrajzi— paleotektonikai vázlata (Szentes F. ésScheffer V. nyomán). Jelmagyarázat: mint az 1. ábrán Puc. 6. naneoreorpa(J)HnecKO-naaeoTeKTOHHqecKaH cxeMa BepxHero onnroneHa (no gaHHbiM . CeHTema h B. L1I e (j> e p a). JlereHja: cm. pnc. 1 8. ábra. A helvéti emelet ősföldrajzi — paleotektonikai vázlata (Szentes F. és S c h e f f e r V. nyomán). Jelmagyarázat: mint az k. ábrán Pyc. 8. naneoreorpacjíHMecKO-naneoTeKTOHHMecKaa cxeMa reá BeTCKoro rpyca (no flAHHbiM . CeHTema.H B. Hl e c{> (]i e p a). J1 e r e h a a: cm. pwc. 1 Ballal A Magyar Középhegység szerkezeti főirányai 263 9. ábra. A tortonai emelet ősföldrajzi— paleotektonikai vázlata (Szentes F.ésSclieffer V. nyomán). Jelmagyarázat: mint az i. ábrán Puc. 9. najieoreorpa(()nqecKO-naneoTeKTOHHMecKaH cxeMa -ropTOHCKoro npyca (no AanHbiM O. CeHTeuia n B. Hl e (ji (ji e p a). dereHua: cm. pnc. 1 Az elmondottak és irodalmi adatok alapján megkísérelhetjük e mélytörés fejlő- déstörténetét rekonstruálni. A paleozoikumra vonatkozóan a magyarországi szakaszról semmi bizonyosat nem állíthatunk, azonban ismeretes, hogy a mélytörés északi folytatása választja el az asszinti korú Cseh-masszívumot a Szudéták kaledoni — varisztid szer- kezetétől. Ennek alapján feltételezhető, hogy a mélytörés a prekambriumban — Stíllé szerint az algonkium előtt — keletkezett. Mivel a Gerecse — Buda vidéki típusú triász több mint 30 km-rel a pomázi árkon túl Csővár környékén még a felszínen ismert, joggal valószínűsíthetjük a tárgyalt mélytörés időleges elhalását a mezozoikum folyamán. Az alsóeocénben megint aktivizálódás rögzíthető, amely a pannon medenceúledékek vas- tagságának változása alapján esetleges megszakításokkal a pliocén végéig tartott. A mai domborzati viszonyokból ítélve a Magyar Középhegység területén a negyedkor folyamán a mélytörés menti mozgások ismét szüneteltek. A mozgások iránya változó volt: az alsó- és középsőeocénben a Dunántúli Középhegység területe süllyedt az alsó- oligocéntól a tortonai emeletig pedig az Északi Középhegységé, amint ez az említett ősföldrajzi térképvázlatokból kiderül (1 — 9. ábra). így egészében véve megállapíthatjuk, hogy a mélytörés időszakosan hol újjáéledt, hol elhalt, s a mozgások iránya változó volt. Meg kell jegyeznünk, hogy a Balaton — Tokaj mélytöréstől délre eső területen a tárgyalt mélytörés menti mozgások iránya több esetben a vázlatokkal ellentétes volt (pl. a helvéti és a tortonai emelet folyamán a Dunántúlon). Ez arra mutat, hogy tulaj- donképpen törések közé zárt tömbök mozgásával állunk itt szemben, amelynek során különböző időkben különböző törés-szakaszok újultak ki vagy haltak el, s egy-egy törés különböző részein az egyidejű mozgások iránya ellentétes is lehetett. E kérdés vizsgálata túlmegy tanulmányunk tárgykörén, s így végezetül csak azt kívánjuk kiemelni hogy az Elba — Krajstida mélytörés léte ékesszólóan bizonyítja: az ÉÉXy-i főirány hazánk szerkezetében nem tekinthető másodlagosnak. 3. A kristályos alap hegység ÉÉK-i szeikezeti főirányának szerepe Magyarország tektonikájában igen alárendeltnek tűnhet az összefoglaló munkák több- 264 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet Bállá: A Magyar Középhegység szerkezeti főirányai 265 sége alapján, bár a Dunántúli Középhegység és még inkább az Északi Középhegység számos területrészének felépítését tanulmányozó kutatók közül sokan mutattak ki rajnai csapású szerkezeteket. Tanulmányunk további részében főleg az ÉÉK-i irányú töréseket és fejlődéstörténeti szerepüket tárgyaljuk. II. Északi Középhegység Az Északi Középhegység KÉK-i morfológiai csapását a Balaton — to- kaji mélytörés határozza meg. Mivel a vonulat heterogén elemeket egyesít magában, kétségesnek tűnik a KÉK-i irány elsődlegessége és feltételezhető, hogy az említett mély- törés ezen a szakaszon viszonylag fiatal képződmény, amely azonban keletkezhetett egy hosszabb időre elhalt idősebb szerkezeti elemből is. Ugyanerre utal az a körülmény, hogy itt főleg ÉÉK-i és ÉÉNy-i csapású töréseket látunk, a KÉK-i irányúak igen kis száma mellett. A földtani térképekből kiderül, hogy az Északi Középhegység vonulata ÉÉK-i irányú sávokból áll, amelyek határain törések tételezhetők fel. Mivel az egyes pászták felépítésében jelentkező különbségek egyes esetekben már a felsőpaleozoikumban ki- mutathatók, megalapozottnak látjuk S z a 1 a i T. feltételezését, mely szerint e terület kristályos alaphegységére ÉÉK-i irányú törések jellemzőek a Dunántúlra vonatkozó adatokkal összhangban. A mellékelt vázlatos földtani térképen (xo. ábra) feltüntettük azokat a töréseket, amelyek véleményünk szerint a kristályos alaphegységben húzódnak és a harmadidő- szaki szerkezeti mozgások során feléledtek. Szükségesnek tartunk megindokolni minden egyes törést, hogy ezáltal világos legyen, milyen meggondolások alapján és miért éppen az adott helyen tételezzük fel jelenlétét. i. Dunaharaszti — Szécsény törés. Északi felén id. Noszky J. térképezett egy 200 m-es vetőt, amely az andezit teléres és lávaáras megjelenési formáit, valamint oligocén és miocén képződményeket választ el egymástól a felszínen. Déli részén tudo- másunk szerint vetőt nem térképeztek, azonban a mellékelt térképen (io. ábra) jól látható, hogy az általunk feltételezett alaphegységi törés képződményhatárokban vi- lágosan jelentkezik. S z a 1 a i T. nyomán ez a törés jelölhető meg a Dunántúli Közép- hegység mezozoikumának K-i határául, s rajta túl már a kristályos alaphegységre települ a kainozoikum. 2. Aszód ■ — Kisterenye törés. Középső szakaszán id. N o s z k y J. 300 — 800 m-es vetőt térképezett amelyet a Cserhát és a Mátra földtani határának tartott. Északi foly- tatására esik a nógrádi bazaltvulkánok zöme, déli szakasza határolja le keletről a pest- környéki pannóniai képződményeket. Mivel a Cserhát és a Mátra genetikailag egységesnek tekinthető, e törés kiújulása valószínűleg csak az andezitvulkanizmus utáni időre tehető . 10. ábra. Az Északi Középhegység egyszerűsített földtani térképe az alaphegységi törések feltüntetésével. Magyarország 1 : 300 ooo-es földtani térképe alapján szerkesztette Bállá Z. (1966). Jelmagyará- zat:!. Antropogén képződmények, 2. Pannonvégi bazaltok, 3. Szarmata és pannóniai üledékek, 4. Miocén vulkáni képződmények, alsó- és középsőmiocén üledékek, 5. Paleogén képződmények, 6. Paleogénnél idősebb képződmények, 7. Térképezett törések, 8. Feltételezett törések a kristályos alaphegységben (a körökkel feltüntetett sorszámok a szövegrészi számozásnak felelnek meg) Puc. 70. ypoineimaa reojiornqecKan xapTa CenepHoro Haropbn c yxa3aHHeM pa3noMOB (jmmaMeHTa. CocTaBneHa 3. B a ji ji o K (1966) Ha ocHOBaHHH reojiorHMecKOü KapTbi Macmraöa 1 : 300 000 BeiirepcKOH Hapojmoit PecnyöjiHKH. J1 e r e h a a: 1. AHTponoreHHbie o6pa30BaHnn, 2. no3gHenaHHOHCKne 6a3anbTbt, 3. CapiviaT- CKHe h naHHOHCKne OT/iowceHHH, 4. MHoqeHOBbie BynbKaHHTbi, HH>KHe- h cpeflHfMHOueHOBbie OTjionKeHHbie pa3JiOMbi b KpHCTaanHqecKOM tjiyHgaMeme 2* 268 Földtani Közlöny, XCV1I. kötet, j. füzet A nógrádi pannonvégi bazaltok főtömege az Aszód — Kisterenye ÉÉK-i irányú töréshez kötődik, az egyes kitörési központok azonban a felszínközeli ÉÉNy-i csapású törések mentén helyezkednek el. Délen a rajnai irányú töréseket és pásztákat a Balaton — Tokaj mélytörés mint- egy elvágja, azonban nem világos, mikor jött létre ez a jelenlegi helyzet. Az említett sávok folytatása az Alföld medencealjzatában esetleg meglehet. Feltűnő, hogy az ÉÉK-i irányú alaphegységi törések É-felé általában egyre rosz- szabbul követhetők. Ezzel párhuzamosan határozott tendenciaként jelentkezik az érehegységi és még inkább a liercini csapású szerkezetek szerepének növekedése ugyan- ebben az irányban. Helyenként, pl. a Cserhát É-i szélén a változás egészen hirtelenül következik be, máshol folyamatos átmenetekkel, azonban a tendencia mindenütt érvénye- sül. Feltehetően egy érehegységi (KÉK) csapású alaphegységi törés húzódik errefelé az országhatár környékén. Lefutásának pontosabb megállapításához azonban szükséges lenne a szomszédos Szlovákia földtani felépítésének elemzése, amit jelen munkánk kere- tében nem tűztünk célul. ül. Magmatitok A Dunántúli Középhegység szerkezetével foglalkozó összefoglaló munkák csak hosszanti és haránttöréseket tárgyalnak, a Yáli-ároktól K-re eső területen pedig É — D-i és K — Ny-i irányúakat is. A rajnai csapás teljesen mellőzöttnek látszik, pedig a balatonmelléki fillit ÉÉK-i szerkezeti iránya alapján várható lenne megjelenése. Az Északi Középhegység felépítésének rövid elemzése során kitűnt, hogy a rajnai csapás erőteljesen jelentkezik a harmadidőszaki üledékes és vulkáni összletekben. A Dunántúli Középhegység területén a paleogén és neogén üledékek viszonylag kis el- terjedésűek, s a középső részen csak foltokban mutatkoznak. így szerkezetüket igen erősen befolyásolja a mezozóos képződmények tektonikája, amelyben az ÉÉXv és KÉK-i irány az uralkodó. Ezért először a vulkáni képződmények elrendeződését vizsgáljuk meg, mivel erre a felszínközeli összletek szerkezete feltehetően kisebb befolyást gya- korol. Az eocén vulkáni tevékenység egyik központja a Velencei-hegység K-i felében volt, ez Dunántúl az eocén lávakőzetek egyetlen felszínközeiben tanulmányozható elő- fordulása. S z a 1 a i T . feltételezi, hogy ez a centrum a hahóti fúrásokban megállapí- tott lávaképződményekkel és a recski Lahóca kőzeteivel együtt ún. „paleogén vulkáni láncot "képez. A mátrai előforduláson Szádeczky — Kardoss E., A idacs A. és Varrók K. újabb vizsgálatai kétségessé tették az andezit eocén korát. Emellett a Lahóca kb. 20 km-re van a Balaton — Tokaj mélytöréstől, amely mentén S z a 1 a i T . feltételezi e „vulkáni láncot”. A két másik egymástól kb. 150 km-re levő elszigetelt folt véleményünk szerint nem elegendő egy ilyen „lánc” megállapításához. S z é k v n é F u x V. és Barabás A. adataiból ítélve az eocén tufakőzetek elterjedése a Du- nántúlon gyakorlatilag egybeesik a velük egykorú üledékek előfordulási sávjával, s így nem bizonyít semmit a vulkanizmust meghatározó törésvonalak helyzetével kapcso- latban. A mágneses mérések határozott ÉÉK-i csapású maximumsávot mutattak ki Seregélyestől Velencén át Yálig terjedően (12. ábra), amelyet minden bizonnyal a fel- színen is ismeretes andezit okoz. Az említett sáv részletesebben tanulmányozott velencei szakaszán belül az egyes maximumok ÉÉNy-i és KÉK-i csapású vonalak mentén he- lyezkednek el (13. ábra). A környék földtani felépítésének ismeretében a mágneses mé- rések eredményeit a következőképpen értelmezhetjük azon túlmenően, hogy a maximu- mokat andezittömegek okozzák: Bállá: A Magyar Középhegység szerkezeti főirányai 269 1. A Seregélyes és yál közötti ÉÉK-i irányú mágneses maximum valószínűleg a kristályos alaphegységben jelenlevő rajnai csapású törést jelez. Ez lehetett a fő magma- vezető hasadék, amelyen a nagy mélységből felfelé mozgó olvadék felszínközeibe jutott. 2. A Velence környéki ÉÉNy-i és KÉK-i maximumsorok a varisztid szerkezeti emelethez tartozó gránit hercini és ércliegységi csapású töréseihez kötődnek. Ezek men- tén történtek a lávakitörések, mivel a felszínközeli kőzetekben ezek voltak a legkisebb ellenállású övék. így tehát a nógrádi bazalt vulkánokhoz hasonlóan azt látjuk, hogy az egymás fölött elhelyezkedő eltérő szerkezeti felépítésű összletekben eltérő irányú törések mentén mozog felfelé a magma. A mélyebb helyzetű, felszínen törés formájában nem jelentkező fő magmavezető hasadék mindkét esetben rajnai (EÉK) csapású és valószínűleg a kristályos alaphegység tektonikai eleme. 0 12. ábra. A Seregélyes-Velencei mágneses anomália tér- képe. Vasad y — Kovács Ferenc nyomán, a mag- mavezető törés feltüntetésével szerkesztette Bállá Z. (1966). Jelölések: az izoanomál-vonalak o-tól kezdve xoo mgal-onként vannak feltüntetve, a sűrűbb jelölés magasabb értékeket jelent Puc. 12. KapTa reoMarnHTHbix H30aHOMa/i. Coct3bhji — no aaHHbiM d>. B a lu a a h-K o b a m — 3. Bánná (1966) c yKa3aHnein pa3JT0M0B, nocny>KHBnjHx rroflBonaiuHMH KananaMH Manvrj; jlerenna: H3oaHOMajibi yKa3aHbi nepe3 100 Mran HanHHan co 3naMeHHa O ; crymemie 3naK0B 0603- HawaeT éonbmne Bejmm-iHbi Felvetődhet az a kérdés, uüként lehetséges egyidejű mozgás az egymás fölött települő képződmények különböző irányú törései mentén. Feltételezésünk szerint a felső szintek hercini — ércliegységi csapású szerkezetének képződési idejére, az alap- hegység rajnai és erre merőleges irányú törései elhaltak. Későbbi kiújulásuk során a felső összletekben csak akkor jöhettek létre ilyen irányú törések, ha az elmozdulás függő- leges összetevője olyan nagy volt a fedőképződmények vastagságához és képlékenységé- hez viszonyítva, hogy azok már nem tudtak csak „saját” töréseik feléledésével és esetleg hajlítással reagálni, ifivel a magmabenyomuláshoz elegendő a liasadékok vízszintes szétnyílása, nem szükségszerű, hogy az illető törések nagyobb vastagságú fedőösszlet jelenléte esetén a felszínen követhetők legyenek. A Balaton környéki bazalt vulkán ok, mint ismeretes, har- madidőszaki üledékekkel kitöltött tektonikai árkok belsejében és peremén helyezkednek el. Az elrendeződésüket tanulmányozó kutatók többsége rámutatott törésekkel való 0 270 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet kapcsolatukra, de ezt különbözőképpen értékelték. Míg az első kutatók (B ö c k h J . , Hofmann K.ésA.Sigmund) konkrét vulkánsorok alatt tételeztek fel törése- ket, a későbbiek (Vitális I.,id. Lóczy L.ésFerenczi I.) ezt a gondolatot elvetették és csak általános fejtegetésekbe bocsájtkoztak. 13. ábra. A Velencei-hegység mágneses anomália térképe. Vasad y — K o v á c s Ferenc nyomán, a kitö rési helyeket meghatározó törések feltüntetésével szerkesztette Bállá Z. (iq66). Jelölések: az izoanomál- vonalak o-tól kezdve 100 mgal-onkcnt vannak feltüntetve, a sűrűbb jelölés magasabb értékeket jelent Puc. 13. KapTa reoMarHHTHbix n3oaHOMan rop Beaemre. CocTaBHJi — - no aaHHbiM O. B a ni a jx h-K o b a m — 3. Eanjia (1966) c yKa3aHneM pa3Ji0M0B, KOHTponnpyiomnx qeHTpbi H39ep>KeHnfi. /lereHaa: n3oaHOMa;ibi yKa3aHbi qepe3 100 Mran Hammaa co 3HaweHna O ; crymeHHe 3H3kob 0Ö03HaqaeT 6onbinHe BeanqHHbi Véleményünk szerint a vulkánok törésekkel való kapcsolatának nem lehet az a kritériuma, hogy térképeztek-e az adott helyen törést vagy nem. Ellenkezőleg, a vulkán- sorok alatt mindig joggal tételezhetünk fel töréseket az alaphegységben. Mivel azonban ez utóbbit a bazalthegyek vidékén nagyvastagságú pemi — mezozóos és az esetek több- ségében még harmadidőszaki üledékek is borítják, várható, hogy e törések lefutását viszonylag széles sávok jelzik, amelyeken belül az egyes vulkánok elhelyezkedése lehet látszólag rendszertelen is. Ezen meggondolások alapján megkíséreljük értékelni a dunántúli pannonvégi vulkánok elhelyezkedését. A vidék első kutatói által kimutatott vulkánsorokból indu- lunk ki, csökkentve azok számát. Szerintünk a bazalthegyek elrendeződése alapján három alaphegységi törés valószínűsíthető (14. ábra). j. Ha a Balaton környéki hazatok előfordulási területét gondolatban domború vonallal lehatároljuk, figyelmen kívül hagyva a Tátika-csoport, Tihany és a déli part különálló képződményeit, egy ÉÉK-i irányban nyújtott tojásdad idomot kapunk. Ennek Bállá: A Magyar Középhegység szerkezeti főirányai 271 kb. a hossztengelye mentén a bazaltelőfordulások határozottan sűrűsödnek, úgyhogy ez a vonal feltételezhetően törést jelez, amelynek létezésére már Hofmann K . rámuta- tott, ezt tartva az erupciós centrum DK-i határának. Kiemelte, hogy „szokatlan irányú rézsútos vonal” ez; „kell, hogy itt egy különösen mély régi vetődés hassa át az alap- hegységet”, amelynek „az uralkodó ép négyszöges (derékszögű) hasadási rendszertől eltérő iránya külön eredetre utal”. Ha e törésvonallal párhuzamosan húzott vonalak mentén kimérjük és össze- adjuk a láva- és tufaképződményekre eső szakaszok hosszát, a kapott adatok alapján megszerkeszthetjük a törésre merőleges kőzeteloszlási szelvényt (15. ábra). E görbe meglepően szabályos és erősen részarány tálán. Fő maximumai egymástól 3 — 4 km-re 14. ábra. A dunántúli bazaltvulkáni képződmények térképe. Másolat Magyarország 1 : 300 ooo-es földtani térképéről, a magmavezető törések feltüntetésével szerkesztette Bállá Z. (1966). A törések körökben feltüntetett sorszámai a szövegrészi számozásnak felelnek meg. J elmagyarázat: 1. Bazalt, 2. Bazalt- tufa Puc. 74. KapTa npoayKTOB 6a3anbTOBoro BynKaHH3J\ia 3anyHafícKoro Kpa«. Korúm reononmecKOft KapTbi MacuiTaöa 1 : 300 000 BemepcKofi Haponnoft Pecny6nntKaioinnií pacnpeneneHne ropHbix nopog b pa3pe3e, nepneHgHKyaapHOM /ihhhh EanaqoHb-Kaűxeab. JlereHga: 1. Ea3ajibT, 2. Ea3anbT0Bbie Tycjibi, 3. nojiOHcemie jihhmh EagaMOHb- KaGxeab. CocTaBHJi: 3. E a ;i n a (1966) 3. Végül a Rába-völgy bazaltelőfordulásai, a Ság-hegy, a Somló- és Kab-hegy szintén az előbbivel párhuzamos sort alkot, amint azt mindhárom kutató kimutatta. Igv tehát a dunántúli bazaltvulkánok elrendeződését egy rajnai (ÉÉK) és két erre merőleges (XvÉXv) csapású törés határozza meg, amelyek a kristályos alaphegység szerkezeteihez tartozhatnak (14. ábra). Ezek mellett sok különböző irányi! kisebb je- lentőségű vulkánsor is kimutatható az említett kutatók véleménye szerint, azonban ezek csak másodrendű szerepűek. A vulkánok elhelyezkedésén kívül a fentiekben valószínűsített alaphegységi törések létezése mellett szólnak az alábbi jelenségek is: 1. A Badacsony — Kab-hegy törés ÉK-i folytatására két közel azonos irányú térképezett törés esik, s további lefutása az Északi- és Déli-Bakony közé benyúló Zirci- öböl középvonalában tételezhető fel (16. ábra). Bállá: A Magyar Középhegység szerkezeti főirányai 273 2. A Tátika-csoport alatt feltételezett törésvonal a Keszthelyi-hegység és a Sümeg- környéki mezozoikum közti tektonikai árkon fut végig, párhuzamosan annak valószinű szegély töréseivel . 3. A Sitkei-dombokat a Kab-heggyel összekötő törés DK-i folytatására esik a balatonfüredi térképezett törés, valamint a Sió meglehetősen egyenes, KDK irányú vonala. így mind a három feltételezett magmavezető törés nyomvonalában látunk olyan földtani — geomorfológiai elemeket, amelyek folytatódásukra utalnak. Emellett rajnai és erre merőleges irányú egyéb földtani — geomorfológiai elemek is kimutathatók, amelyek esetleg további kiújult alaphegységi töréseket jelezhetnek. 16. ábra. Prevarisztid szerkezeti elemek tükröződése az alpi képződmények tektonikájában a Balaton távolabbi környékén. J e lm agyarázat: 1. Mezozoikum, 2. Perui, 3. Paleozoikum ( ?), 4. Térképezett törések, 5. Réteghatár, 6. Bazalttakaró alatt feltételezett réteghatár, 7. Feltételezett magmavezető törések (a 14. ábráról átmásolva), 8. Földtani-geomorfológiai jellegek alapján feltételezhető alaphegységi törések (körökben 'fel tűn tetett sorszámaik a szövegrészi számozásnak felelnek meg). Magyarország 1 : 300 000 méretarányú földtani térképe alapján szerkesztette Bállá Z. (1966) Puc. 16. OTpa>uenne noBapHCCKHx CTpyKTypHbix aneivieHTOB b TrKTOHHKe anbmiiícKHx 06pa30BaHnft b Gongé mnpoKOM paftone 03. Eana-ron. Ji ere Ha a: 1. Ale303of), 2. riepMb, 3. najieo30fi (?) 4. M306pa>KeHHbie Ha napTe pa3JiOMbi, 5. rpamma CTpaTHrpacjjHqecKaa, 6. npeanonoweHHaa rpamma noa 6a3anbTOBbiM noxpoBOM, 7. npegnoa o>«enHbte pa3JiOMbi, nocnyrKHBmue noaBOanmHiviH KaHaaaMii MarMbi (Komin, CHHTaa c pwc. 14), 8. Pa3Ji0Mb! b (JjyHaaMeHTe, npeanono>KeHHbie Ka ochobbhhh reonorrmecKHx 11 reoMop(])o;iorHqecKHx npn3Ha- kob (yKa3aHHbie BnyrpH KpywKOB HOMepa pa3JiowoB cooTBeTCTByioT HyMepannii b TeKCTOBofi q acm). CocTaBim 3. Barna (1966) Ha ocHOBaHHH reojiornqecKoft Kapm MacmTa6a 1 : 300 000 BeHiepcKoíí Hapoanoíl Pecny6nHKH 274 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet 4. A Pápa környéki mezozoikum DNy-i szegélye mentén az Északi-Bakonyba Herendig lenyúló öböl tengelyvonala az előbbiekkel párhuzamos, KDK-i irányú. DK-i folytatásába esik a Balaton egyenes vonalú K-i magaspartja. 5. A litéri törés legmarkánsabb szakasza ÉÉK-i csapású. 6. Ezzel párhuzamos a Bálát onf el vidék K-i határán és a Várpalota — Fehérvár- csurgó közötti tektonikai árok középvonalán át vezethető egyenes vonal. 7. Ugyanilyen ÉÉK-i irányú a Balatonfőkajár — Füle környéki paleozóos rögsor lefutása is. 8. Azonos irányú a Révfülöp környéki perm K-i határvonala. 9. A Déli-Bakony és a Balatoniéi vidék közé benyúló Tapolca — Nagyvázsonyi- öböl mezozóos rögsoraiban ugyancsak megfigyelhető az ÉÉK-i irányítottság. 10. ÉÉK-i csapású törést térképeztek Xyirád és Haliinba vidékén. 11. XyÉNy-i csapású a Keszthelyi-hegység tektonikai horsztja. Amint látjuk, a Balaton távolabbi környékén a rajnai és erre merőleges irány határozottan jelentkezik a bazaltvulkánok elrendeződésében és egyéb földtani — geo- morfológiai elemekben. Jellemző módon a nagyobb kiterjedésű mezozóos táblák belsejé- ben ez az irányítottság elhal, a szegélyeken és az erőteljesen feldarabolódott részeken azonban felismerhető (16. ábra). Ennek valószínű magyarázatát a tárgyalt irányú töré- seknek a mezozoikum folyamán bekövetkezett időleges elhalásában látjuk. Feltehetően speciális vizsgálatokkal több részletkérdésre sikerülne választ kapnunk. IV. Összefoglalás Az elmondottak alapján a következőképpen vázolhatjuk a Magyar Középhegység szerkezeti főirányainak fejlődéstörténetét: 1. A prevarisztíd szerkezet uralkodó irányítottsága rajnai (ÉÉK). Több jelentős alaphegységi törés mutatható ki mind a Dunántúlon, mind az Északi Középhegységben, azonban szerepük a metamorf képződmények tektonikájában egyelőre nem rekons- truálható. 2. A varisztíd szerkezeti emeletben mutatható ki először a hercini (ÉÉNy) irá- nyítottság. Ilyen csapású törések közül egyelőre csak az Elba — Krajstida mélytörés ismeretes. Északi szakaszának hatása már a Szudéták kaledonidáinak elrendeződésében jelentkezik, ezért nem tartjuk kizártnak, hogy az egész mélytörés ennél idősebb. Mivel a hazai feltehetően alsópaleozóos korú metamorf képződményekben a hercini irány ed- dig nem volt kimutatható, az említett mélytörés Magyarország területére eső részén a kaledóniai szakaszban valószínűleg nem voltak mozgások. A rajnai (ÉÉK) irány a dunántúli varisztidákban nem jelentkezik, az Északi Középhegységben azonban a Damó- vonal meuti törés a felsőpaleozoikumban is aktív volt. Uymódon lehetségesnek tartjuk, hogy a Magyar Középhegység Elba — Krajstida mélytörés által elválasztott területein ebben az időben egyebek között különbségek mutatkoztak az uralkodó törésirányokban. 3. Az alpi szerkezeti emelet két kisebb egységre osztható: az óalpi (mezozoikum) és újalpi (kain >zoikuin) alemeletre. a ) Az óalpi szerkezet üledékes képződményei a Dunántúlon érchegységi (KÉK) csapású vályút töltenek ki. Az ausztriai — larámi fázisban keletkezett törések túlnyomó része hosszanti és harántirányú. A Dunántúli Középhegységet részekre tagoló árkok (Móri és Yáli) a Pilisvörösvárihoz hasonlóan keletkezhettek kiújuló hercini csapású varisz- tíd törések mentén is. Hasonló korú rajnai vagy arra merőleges irányú szerkezetek je- lenlétére e vonulaton belül nincs adatunk. Az Északi Középhegység területén ezt a me- zozóos üledékgyűjtőt valószínűleg az ÉÉK-i csapású Dunaharaszti — Szécsény törés Bállá: A Magyar Középhegység szerkezeti főirányai 275 határolta le, s a vele párhuzamos Damó-vonal és feltehetően a Miskolci törés is a me- zozoikum folyamán aktív volt. így tehát a Magyar Középhegység két része között ebben az időben is mutatkozott különbség az uralkodó törésirányokat illetően. b ) Az új alpi szerkezeti emelet üledékei Szentes F. ősföldrajzi térképváz- lataiból ítélve a Dunántúlon a felsőoligoeénig, az Elba — Krajstida mélytöréstől K-re pedig a szarmatáig bezárólag KÉK-i csapáséi vályúkat töltenek ki, később ez az irányí- tottság a Magyar Középhegység kiemelkedésében jelentkezik. A harmadidőszaki moz- gások során kiújulnak a rajnai (ÉÉK) irányú és erre merőleges prevarisztíd törések, ezekhez kapcsolódik a vulkáni tevékenység. Mindkét jelenség jóval erőteljesebben je- lentkezik az Északi Középhegység területén, ahol, mint láttuk, az előző — varisztíd és óalpi — időkben is kimutatható e törések hatása. Egészében véve a szerkezeti mozgások kiújulása (a Dunántúli Középhegységben) vagy felerősödése (az Északi Középhegységben) a kristályos alaphegység rajnai és erre merőleges irányú törései mentén, valamint az ezzel minden bizonnyal kapcsolatban álló harmadidőszaki vulkanizmus erőteljes aktivizációra mutat, ami a mezozoikumra jel- lemző karbonátos összleteket felváltó paleogéu-neogén törmelékösszletek képződésében is kifejezésre jutott. V. Módszertani alapok Befejezésül célszerűnek találjuk felsorolni, milyen fontosabb kritériumokat lá- tunk alkalmazhatónak alaphegységi törések követésénél. i. Jelentősebb kitartó felszíni töréses övék, árkok. 3. Vulkán- vagy intrúzió-sorok. 3. Felszíni fiatal képződményekben jelentkező regionális flexurák (pl. képződ- mény-eltűnés egy vonal mentén felszíni törés nélkül.) 4. A szerkezeti kép (pl. uralkodó irányítottság) éles változása egy vonal mentén. 5. A szerkezeti fejlődéstörténet megváltozása (tükröződhet pl. a szerkezeti eme- letek vagy kisebb egységek megjelenésében — eltűnésében, esetleg korhatáraik megvál- tozásában). 6. Egyes nagyobb rétegtani egységek kifejlődésének és vastagságának éles vál- tozása, különösen, ha e fáciesváltozási öv helyzete több földtörténeti egységen át közel állandó marad, függetlenül a kifejlődések jellegétől. 7. Geomorfológia. Egy-egy konkrét alaphegységi törés megbízható kimutatása és nyomozása általá- ban csak többféle kritérium együttes alkalmazásával történhet, s amint láttuk, egy és ugyanazon törésvonal különböző szakaszai nemritkán különböző kritériumok segítségé- vel követhetők. Az alaphegységi törések helyzetének tisztázása igen fontos feladat az ország tektonikai tanulmányozása során, mivel legalábbis a permtől kezdve, de feltehetően régebben is, ezek határozták meg az egyes területek szerkezeti fejlődését és gyakran szolgáltak különböző egységek határául. A magyar föld tanulmányozása során igen nagy — az ősföldrajzi elemzéssel egyenrangú — szerepet kellene kapniok a paleotektonikai vizsgálatoknak . 276 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet IRODALOM — J1HTEPATYPA Balkay B. (1959): Adatok Magyarország neozóos magmatektonikájához. Geokémiai Konfe- rencia. — Balkay, B. (1960): The Tectonics of the cenozoic Volcanism in Hungary. Ann. Univ. Sci. Bp., Sectio geol., III. — Bállá Z. (1967): A Dunántúl perm előtti képződményeinek szerkezetéről. Földt. Közi. 97, 1. — B 5 c k h J. (1875): A Bakony déli részének földtani viszonyai, II. rész. Földt. Int. Évk., III. — Ferenczi I. (1924): Geomorfológiai tanulmányok a Kis Magyar Alföld déli öblében. Földt. Közi. 54. — Jautsky B.(i957):A Velencei hegység földtana. Geol. Hung., ser. geol., 10. — Jaskó S. (1946): A Daruó-vonal. Földt. Int. Vitaülés, 8. — Jugovics E- (1948): Adatok a Tátika — Prága — Sar- valy hegyek vulkanológiai felépítéséhez. Föld. Közi. 78. — Hofmaun K. (1875): A déli Bakony bazalt- kőzetei. Földt. Int. Évk. III. — Kubovics I. (1962): A vulkáni hegységek beszakadásos szerkezete. Földt. Közi. 92. 3. — kengyel E. (1951): A Dunazúg-hegységi andezitek zárványai és magmatektonikai jelentőségük. Földt. Közi. 81.4 — 6. — E i f f a A.— V i g h Gy. (1937): Adatok a Börzsöny-hegység bánya- geológiai viszonyaihoz. Földt. Int. Évi Jel. 1929 — 32-ről. — id. k ó c z y I,. (1913): A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. A Balaton tudományos tanulmányozásá- nak eredményei. I. köt. I. rész., I. szakasz. Bp. — ifj. k ó c z y, L. (1940): Die Rolle dér paláozoischen und mesozoischen Orogenbewegungen im Aufbau des innerkarpatischen Beckensystems. Zeitschr. d. Búig. Geol. Ges., XI. Sofia. — köw M. (1923): Ércelőfordulások a Mátrában. Földt. Közi. 55, 1 — 12. — id. Noszky J. (1927): A Mátra-hegység geomorfológiai viszonyai. Karcag. — id. X o s z k y J. (1940): A Cserhát-hegység földtani viszonyai. Magyar tájak földtani leírása. III. — P a n t ó G. (1949): A nagy- börzsönyi érceíőfordulás. Földt. Közi. 79. 9—12. — P a n t ó G. (1951) : A recski I,ahóca felépítése és érce. Földt. Közi. 81. 4 — 6. — P a 11 t ó G. — S z é ky n é F u x V. (1959): A tokaji hegység harmadkori vulkáni tevékenysége. Geokémiai Konferencia. — Rozlozsnik, P. (1937): Die geologischeu Verháltnisse des SW-lichen Tokaj -Hegyalja-Gebirges und seinen südlichen Nachbargebietes. Földt. Int. Évi Jel. 1929 — 32- ről. — Scheffer V. (1960): A magyar „közbülső tömeg” kérdéséhez. Geofiz. Közi. 9. 1— 2. — Scherf E. — Székyné Fux V. (1959): A telkibányai érces terület. Geokémiai Konferencia. — Schmidt E. R. (1957): Geomechanika. Bp. — Schmidt E. R. {1961): Geomechanikai szempontok a magyar mezozóos kratoszinklinálisok kialakulásához és főbb hegységszerkezeti vonalaik értelmezéséhez. Földt. Int. Évk. 49. 3. — Sigmund, A (1940): Ein neues Vorkommen von Basalttuf in dér Oststeiermark. Tschermak’s min. et petr. Mitt., neue Folge, XXIII. — S t i 1 1 e, H. (1949): Uralte Anlagen in derTektonik Europas. Z. d. Deutsch. Geol. Ges., 99. Berlin. — Stíllé, H. (1950): Die kaledonische Faltung Mittel- europas im Bilde dér gesamteuropáischen. Z. d. Deutsch. Geol. Ges., 100, Berlin. — Stíllé, H. (1951): Das mitteleuropáische variszische Grundgebirge im Bilde dér gesamteuropáischen. Geol. Jahrb., Heft 2. - S z a 1 a i T. (1937): Paleogén vulkáni lánc a inag5'ar közbülső tömeg ,,o” vonala mentén. Bány. és Koh. I.apok, 70. — S z a 1 a i T. (1956): A Dunakönyök és Xaszál vidékének tektonikai vázlata. Geofiz. Közi. 5. 4. — S z a 1 a i, T. (1960): Die Rolle dér práalpinen Bauelemente zwischen den Ostalpen und West- karpaten. Geofiz. Közi. 9. 4. — S z a 1 a i T. (1962): A Cserhát-Mátra gravitációs anomáliának tektonikai értelmezése és kristályos kőzeteinek helyzete a Nyugati Kárpátok rendszerében. Magyar Geofizika 3. 1—2. — Szádeczk y-K ardcss E. (1959): A Kárpáti közbenső tömeg magmás mechanizmusáról. Geoké- miai Konferencia. — Szádeczky-Kardoss E.-Vidacs A.— Varrók K. (1959): A Mátra- hegység neogén vulkanizmusa. Geokémiai Konferencia, — Szentes, F. (1964): Tectonique de l’Europe. Hongrie. Ed. „Nauka” Ed. „Nedra” Moscou — Székyné Fux V. (1957) : Adatok a dunántúli medence harmadkori vulkánosságához. Földt. Közi. 87. 1. — Székyné Fux V. — Barabás A. (1953) : A du- nántúli felsőeocén vulkánosság. Földt. Közi. 83. 7 — 9. — T e 1 e k i G. (1941): Adatok a dunántúli paleozoi- kum tektonikájához. Földt. Közi. 71.7 — 12. — Vadász E. (1954) : Magyarország földtani nagyszerkezeti vázlata. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi., 1 — 3. —Vadász E. (1960): Magyarország földtana. II. kiadás. Bp. — Vasad y-K o v á c s F. (1962): Földtani és geofizikai kutatások a Velencei hegységben. Geofiz. Közi., 11. — V i t á 1 i s I. (1911): A balatonvidéki bazaltok. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. I. köt., I. rész. Geológiai, petrográfiai, mineralógiai és ásványkémiai függelék. II. Bp. 0 maBHbix TeKTOHHMeciaix HanpaBjieHMHX BeHrepcKoro CpeflHeropbH 3. EAJIJIA npoaHajiii3iipoBaB pé3yjib'raTbi no.neBbix TeKTOHiiueCKiix HaSaioaeHiiií, aBTop Hacrroa- meii CTaTbH npniiieji k BbiBoay, mto b ripenejiax 3aayHancKoro Kpaa AJia ii3BecTHbix Táv Tpex CTpyKTypHbix apycoB xapaKTepHbi pa3JiimHbie TeKTOHi meCKiie npocTiipaHiia, coBnanaiomiie c npocTiipamiHMH npeBHiix pa3Ji0M0B, npennojio>KeHi!bix LLI t m ji ji e mia Bceíi EBponbi. B Ha- CToameíí paőoTe pacc.uaTpiiBaeTca pojib aTiixTeKTOHimecKiix HanpaBJieHinl b Me30KaíiH030ÍíCKiix OTJiojKeHHax BeHrepcKoro CpeAHeropba. no Bonpocy TOJiKOBamia CC3-ro rnaBHoro HanpaBJieHiia aBTop pa3AejiaeT iiAen B. LLJ e e p a 0 BeiirepcKo.w yaacTKe rjiyöiiHHoro pa3Jio.ua «3Aböa-KpaiiCTHAbi» 11 erapaeTca oóocHOBaTb cymecTBOBamie 3Toro myőiiHHoro pa3pbiBHoro HapyweHiia AonoJiHiiTeJibHbi.wH reojioriiMecKUMii n najieoreorpacJmMecKiiMii aaHHbiMii. Ca.MOCToaTeabHOCTb CCB-ro niaBHoro HanpaBJieHiia h 3HaMeHiie erő bctko 0Tpa>KaeTca reojiorimecKii.M CTpoeHiieM CeBepHoro Haropba. yno.uaHyTbiií panoH motkho noApa3AejiHTb Ha Bállá: A Magyar Középhegység szerkezeti főirányai 277 mecTb napajuiejibHbix 30H peíÍHCKOro (CCB) npocTtipaniifl, KOTopbie pa3aejiHK)TCH Meway co6oh pa3aoMaMH (J)yHaaMeHTa. B CTpoeHHH 3aayHancKoro CpeaHeropba aaHHoe HanpaBJieHHe CKa3biBaeTCíi cjiaöee, ho Bee we mo>kho erő ycTaHOBiiTb Ha ochob3hhh pacnpeaejieHiin h pa3- MeiueHHH ByjiKaHHBecKiix o6pa30BaHiiíi aoueHa h naHHOHa, m ono3HaBaTb no Kpanw EaKOHb- ckoíi Me3030HCK0Íí njiHTbi ii b pa30ŐmeHHbix MacTíix ee. Beponmoe oSajHCHemie aaHHoro ÍIBJieHHfl 3BTOp BHflHT B B0306H0BJieHHII flOBapHCCKHX pa3JI0M0B B TpeTIBIHOe BpeMfl. 3tO B0306H0BJieiiiie CKa3bmaeTCH b Bnae HHTeHCHBHoro Byai 1 km-el lesüllyedt. A normál átlagos felsőköpeny 0,4 — 0,5 g/em3-el sűrűbb, mint a kéreg (Press 1961, S u b b o t i n et al. 1965). Ez jól megalapozott érték, levezethető a kontinensek átlag-magasságából is (5. ábra). Ha a tengervizet és az óceánfenék bazaltját megfelő vastagságú köpenyanyaggal helyettesítjük, akkor a kontinensek ~ 5 km-el emelkednek a köpenyanyag fölé. Az úszás feltételéből következik, hogy a2 h2 = ai (hi + h2> Behelyettesítve a kontinens átlagos hj -f- h, 33 km kéregvastagságát, ax — = 2,8 g/cm3 sűrűségét, és hx = 5 km értékét, kapjuk, hogy Aa — a2 — Oy — 0,5 g/cm3 tenger a A üledék 2.b ffi=3.3 0> c ; d) 5. ábra. Kéregszerkezetek izosztatikus egyensúlyban. Jelmagyarázat: a) Átlagos, „normál” kéreg; b) Azonos, a tengeri szerkezet átszámolva köpeny-anyaggá; c) Alul 10 km-rel elvékonyodott kéreg, a felszín 1,5 km-rel süllyed; d) A vékony kéregre felül 2 km kéreganyag rakódott, a régi kéregfelszín ismét 1,7 km-t süllyed Fig- 5- Crustal structures in isostatic equilibrium. kegend: a j Average, „normál” crust; b ) Idem, maríné structure converted intő mantle matériái; c) Crust thinning by 10 km in thickness at its base, surface subsided by 1,5 km; d) The thinned crust is overlain by 2 km of mantle matériái, the former surface has subsided by an additional 1,7 km ff, =2.8 C C 0 2=3.3 c CE> » ^=2.8 3 Földtani Közlöny 282 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet Most gondolatban vegyünk el a kontinens vastagságából alulról 1 km-t (5. ábra). Egyensúly esetén ismét érvényes az előbbi képlet, és cr., = 3,3 0^ = 2,8 lii = h.2 = 32 értékeket behelyettesítve kapjuk, hogy ht = 4,85. Vagyis az eredeti felszín 1 km-es kéregelvékonyodáskor ~ 0,15 km-t süllyed. 8 — 10 km-es kéregkivékonyodáshoz tehát 1,2 — 1,5 km süllyedés tartozik. Mivel a felső köpeny nálunk valamivel hígabb, az ala- csonyabb értéknél kisebb, ~ 1 km süllyedés a legvalószínűbb érték. 5. A kéregéi vékonvodás miatti süllyedékbe rakódott ~ 2,5 km üledék újabb ~ 1,5 km kéregsüllyedést hozott létre. Ha az előző gondolatkísérletet úgy végezzük, hogy nem alul elveszünk, hanem felül hozzáteszünk 1 km kéreganyagot (5. ábra), akkor az új egyensúlyra hj = 5,15 km-t kapunk, azaz a régi felszín 4,15 km-nél lesz, tehát a kiinduló 5 km-hez képest 0,85 km-t süllyedt. A lerakodott ~ 2,5 km laza üledék ~ 1,8 km kéreganyagnak felel meg, ez tehát az izosztatikus egyensúlyig 1,8. 0,85 ^ 1,5 km süllyedést eredményez. Ezzel knnduló tételünk bizonyítást nyert. 6. Hogyan és miért történt a kéregkivékonyodás. Fen- tiek a Magyar-medence süllyedésének mechanizmusára adnak kvantitatív választ, de nem érintik a kéregkivékonyodás mikéntjét és okát. E „végső” kérdések egzakt tárgya- lására még nincs elegendő ismeretanyagmik. Röviden ezt mondhatjuk: A kéreg átalakulására két fő elmélet-csoport van. Az egyik szerint a Moho- felület nem kémiai természetű, hanem fázisfelület, amely felett bazalt, alatta eklogit fázis van. A két kőzet azonos kémiai összetételű, és a Mohónál érvényes p, T-nél (~ 10 kbar és 500 °) bazalt — > eklogit fázisátmenet következik be (6. ábra). A p, T változására ez a felszín lefele vagy felfele vándorol (Fermor 1914, Wyllie 1963, Yoder-Tilley 1961). C» B A 6. ábra. A bazalt-eklogit fázisátmeneti görbe (W vilié 1963 nyomán) Fig. 6. Curve of phase change of the basalt-edogite (after W y 1 1 i e, 1963) 7. ábra. Felmelegedés a bazalt-eklogit elmélet szerint emelkedést hoz létre Fig. 7. Heating produces uplift as suggested by the basalt-eclogite theory 400 800 1200 Hőmérséklet, ‘C S t e g e n a : A Magyar -medence kialakulása 283 A földkéreg vastagsága (H), vertikális átlagsebessége (V) és az M-réteg határsebessége (Pn) a Föld egyes területein I. táblázat — Table I. H (km) V (km/s) Pn (km/s) I. TÁBLÁK ÉS PAJZSOK a) Ősi táblák és pajzsok Balti-pajzs (titvinenko et al. 1962) 36-40 6,6 8,1 Orosz-tábla (G 0 d i n et al. 1959) .... 36-40 6,4 — 6,8 8,2 Finnország (Vesanen 1965) 35 6,4 8,4 Arkansas (VV 0 0 1 a r d 1965, P aki- se r-S t e i n h a r t 1964) 43 6, 4-6, 5 8,1 — 8,2 Interior Plains, USA (Stuart et al. 1964, P a k i s e r— S t e i n h a r t 1964) 40-50 6, 1-6, 8 8, 0-8, 5 Keewenaw, Wisconsin (Steinhart — Meyer 1961) 36-42 6,3 -6,4 8,1 Alberta, Canada (R i c h a r d s — W a 1- ker 1959) 43 6,6 8,2 Yilgam, Australia (Bulién 1965) .. 32-39 6,0 (?) 8,2 b) Fiatalabb t e k t 0 n i k a i 1 a g aktivált táblák Coastal Plains, USA (Stuart et al. 1964, P a k i s e r — S teinhart 1964, Cram 1961, Tatéi et al. 1954) 30-40 5, 8-6, 5 8,1 —8,2 Német herzinicum (Germán Research Group 1064, C 1 0 s s 1965) ~3° 6,1— 6,3 8,2 Tiirkmén-tábla (Kosmi nskay a — Risnitsenko 1964) 30-35 6,5 8,2 II. OROGÉN kiemelkedések a) Paleozóos hegységek Appalachian Highlands (Stuart et al. 1964, Pakiser-Steinhart 1964) 33-39 6,0 — 6,7 8,1 —8,2 Rheiuische Schiefgebirge (Germán Re- search Gruop 1964, C 1 0 s s 1965) .... ~3o 6,1 8,2 Schwarzwald (Germán Research Group 1964, Closs 1965) ~28 6,4 (?) 8,2 NuraTau Bukhara (Kosminskaya- Risnitsenko 1964) ~40 6,2 — 6,3 8,2 b) A 1 p i d á k Alpok (Closs 1965, Peterschmidt et al. 1964, F u c h s et al. 1963) ~55 6,2 — 6,4 8,1 — 8,2 Kárpátok (Sollogub 1966) ~55 (7,1 Ivrea?) Dinaridák (Prosen 1966) ~55 — _ Rocky Mountains (Stuart et al. 1964, Pakiser-Steinhart 1964, Pa kiser 1965) ~5° ~6,5 7, 9-8, 2 Sierra Nevada (Eaton 1963) ~50 6,2 — 6,4 7,9— 8,0 Tien-Shan, Pamiro-Alai (Kosmin- s k a y a — R i s n i t s e n k 0 1964, Kosmi nskaya 1958) 50 — 70 6,0 — 6,i 8,0 Kopet-Dag (G 0 d i n et al. 1962) ~55 3* 284 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet H (km) V (km/s) Pn (km/s) III. MEDENCÉK ÉS TÁBEÁS SÜEEYEDÉKEK a) Vékony kéreggel Great-Valley, USA (Stuart et al. 1964, Pakiser-Steinhart 1964, Eaton 1963) 20 6,0 — 6,1 7,9 Magyar-medence (Stegena 1964, M i t u c h — P 0 s g a y 1965, M i t u c h 1966) 20—27 6,0 — 6,1 8,1 Pó-síkság (D i F i 1 i p p 0 — P eronaci 1961) ~35 5,7 8,2 Fekete-tenger (Kosminskay a — Risnitsenko 1964) 23 — 36 5,6-61,1 00 1 00 4** Dnyeper-árok (S 0 1 1 0 g u b et al. 1966) 38 6,4 (?) 8,2 b) Vastag földkéreggel Ferghana- medence (Kosminskaya- Risnitsenko 1964) 53 6,2 8,3 A másik elmélet-csoport szerint a Moho-felület kémiai jellegű, felette bazalt, alatta ultrabázit (periodotit) van. A kéreg anyagvándorlással (magmaáram- lás) alakul át. Tételezzük fel, hogy a két elmélet közül az egyik igaz. (Ez nem biztos feltételezés, mindkét elmélet ellenvéleményeket váltott ki) (Stegena, 1966 b). Ekkor könnyen dönthetünk: ugyanis a bazalt-eklogit átmeneti öv magasabb hőmérséklet esetén lejebb húzódik (7. ábra), így eklogit bazalttá alakul, ennek kisebb a sűrűsége, így a terület emelkedik. Ha tehát nálunk kisebb a hőáram — ennek eldöntésére még sok to- vábbi hőáram-mérést tartok szükségesnek — akkor a bazalt-eklogit elméletet elvethet- jük. (A jelenlegi felszíni hőáram a tízmillió év előtti (pannonkori) Moho-hőáramot tük- rözi; ennyi idő kell míg felér a hő.) Ha a bazalt-eklogit elméletet elvetjük, mint a Magyar-medence kéregki vékonyo- dási mechanizmusát, marad a ,, magmaáramlás”. Szimpatikusnak tűnő feltevés, hogy a prepáimon időkben a magmaáramlás felszálló ága hazánk alatt volt; a kéreg alatt víz- szintesre forduló ág magával ragadta a kéreganyag egy részét talán a szelektív migráció formájában, Szádeczky-Kardoss Elemér elmélete szerint — és a leszálló ág tetején — a későbbi Kárpátok alatt — lerakta. Mindenekelőtt azonban sok hőáram-mérést kellene végezni. IRODALOM - REFERENCES Bulién, K. E. (1965): Crustal thickness in Australia. Annales of the ÍGY. XXX. — Carrozo, M. T., M o r e 1 1 i, C. (1965): Model Earth calculations and correlations with Moho depths. Boll. di Geo- fisica. 28. — C 1 o s s, H. (1965): Results of explosion seismic studies in the Alps and in the Germán Federal Republic. The Upper Mantle Symposium, New Delhi — C r a m, I. H. (1961): Crustal structure refraction survey in South Texas. Geophysics — D i-F i 1 i p p o-P eronaci (1961): Structura della crosta terrestre nelle Pre Alpi Eombardo-Venete quale risulta dallo stúdió dél terremoto dél Garda dél 19. 2. 1960. Ann. peofisica, 4. — E a t o n, J. P. (1963) : Crustal structure from San Francisco, California, to Eureka, Nevada, from S2ismic refraction measurements. Journ. of Geophys. Rés., 20. — F e r m o r, E- E- (1914): The rela- tionship of isostasy, earthquakes, and volcanicity to the Earth’s infraplutonic shell. Geol. Magazin 51. — Fuchs, K. et al. (1963): Krustenstruktur dér Westalpen. Gerlands Beitráge z. Geophysik, 3. — G á 1 f i, J.,Stegena, E. (1957): Tiefenreflexionsversuche in Ungarn zum Stúdium dér kontinentalen Aufbauung. Geol. Rundschau, 1. — Germán Research Group fór Explosion Seismology, (1964): Crustal structure in Western Germany. Zeitschr. f. Geophysik, 5. — G o d i n, Y. N. et al. (1959): Progress in geophysical methods fór prospecting fór oil and gas in the USSR. World Petrol Congr. 5Ü1. New York. — G o d i n, Y. S t e g e n a : A Magyar-medence kialakulása 285 N. et al. (1962): Osobennosti strojenija zemnoi kori zapada Srednej Azia. Doki. ANSSSR. 4. — Khain, V. J. (1964): Evolucija zemnoj kori i vozmosnije forrni jeje svjázi s processami v verchnej mantii. Sovjets- kaja Geológia 6. — Krestnikov, V. N., Nersesov, I. E- (1962): Tektonicseszkoje strojenije Pamira i Tien-Sana. Sovjetskaja Geológia 11. — Kosminskaya, I. P., Risnitsenko, Y. V. (1964): Seismic studies of theEarth’s crust in Eurasia. in Research in Geophysics, 2. — Kosminskaya, I. P. (1958) : Strojennije zemnoi kori po sesmicseszkim dauniim. Bull. M. 6. — VA Isp. Prirodi, Otd. Geologi, 4. — Ritvinenko, I. V., Nekrasova, K. A. (1962): Osobennosti glubinnogo seismicseszkogo zondirovanija na Baltijskom shite. in G. S. Z. zemnoj kori v SSSR, Moszkva. — Mituch E., P o s g a y K. (1965): A hazai szeizmikus kéregkutatás fejlődése és eddigi eredménye. Földtani Kutatás, 2. —Mituch E. (1966): A magyarországi kéregkutatás folytonos harántszelvényezéssel kapott eredményei. Geofizikai Közlemények, XV. 1 —4. — Mituch E. (1967): A földkéregkutatás legújabb eredményei Magyarorszá- gon. Geofizikai Közlemények, XVI. 1—2. — P a k i s e r, h. C., Steinhart, J. S. (1964): Explosion seismology in the Western Hemisphere. in Research in Geophysics, 2. — P a k i s e r, E. C. (1965): The basalt-eclogite transformation and crustal structure in the Western United States. U. S. Geol. Surv. Rés. 525. B. — Peterschmidt, E., M e n z e 1, H., F u c h s, K. (1964): Seismische Messungen in Alpen. Zeitschr. f. Geophysik, 1. — Press, F. (1961 ): TheEarth’s crust and uppermantle. Science, 133 (3463)- — P r o s e n, D. (1966): Előadás a szeizmikus kéregkutatás munkaülésén. Budapest. — Renner J., Stegena E. (1966): Magyarország mélyszerkezetének gravitációs vizsgálata. Geofizikai Közlemények, XIV. i —4. — R i c h a r d s, T. C., W a 1 k e r, D. J. (1959): Measurement of the thickaess of the Earth’s crust in the Albertan Plains of Western Canada. Geophysics. — Sollogub, V. B., Pa v lenkova, N. I., T s e k u n o v, A. V., H i 1 i n s k i j, E- A. (1966): Glubinnoje strojenine zemnoj kori vdolj meridio nalnogo peresetsenja Csemoje More Voronyezskij Massziv. Geofizicseszkij Zbomik, ANUSSR, 15. — Sol- logub, V. 8. i dr. (1967): Sztrojenije zemnoj kori .... Szovjetszkaja Geológia, 6. - Stegena, E- (1964): The structure of the Earth’s crust in Hungary. Acta Geologica 1—4. — Stegena, E- (1966/a): II principio dell’attualismo e la superficie Moho. Boll. di Geofisica VIII. 31. — S t e g e n a, L. (1966/b): On the possibility of diffusion at the M discontinuity. Boll. di Geofisica VIII. 32. — Steinhart, J. S., M e y e r, R. P. (1961): Explosion studies of Continental structure. Washington. — Stuart, D. Y., Roller, J. 0., Jackson W. H., M a n g a n, G. B. (1964): Seismic propagation paths, régiónál traveltimes and crustal structure in the Western United States, Geophysics. — S u b b o t i n, S. I., Naumchik, G. E-, Rakhimova, I. Sh. (1965): Influences of upper mantle processes on the struc- ture of the Earth’s crust. Tectonophysics, 2 (2/3). — Szádeczk y-K a r d o s s E.: A föld szerkezete és fejlődése. Budapest, s. a. — Szénás Gy. (1965): A geofizikai térképezés földtani alapjai Magyarországon. EEGI Évkönyv II. sz. — T a t e 1, H.E.,Tuve, M. A., H a r t, P., (1954): Crustal structure írom seismic explosions. Joum. of Geophys. Rés. — Thompson, G. A., Talwani, M. (1964): Geology of the crust and mantle. Science, 3651. — Vesanen, E. (1965): Seismic crustal studies in Finland. Annals of the ÍGY, XXX. — W y 1 1 i e, P. J. (1963): The natúré of the Mohorovicic discontinuity, a comprorrise. Joum. of Geophys. Rés. 15. — W o o 1 a r d, G. P. (1965): The Unites States program of seismic crv stal studies during ÍGY. Annals of the ÍGY XXX. — Y o d e r, H. S., T i 1 1 e y, C. G. (1961): Origin of basalt magma: an experimental study of natural and synthetic rock Systems. Joum. of Petr. 3. On the formádon of the Hungárián hasin DR. E. STEGENA Over the area of the Hungárián hasin the earth’s crust is thinner by 8 to 10 km than the average. As shown by seismic records from other parts of the world this seems to be a generál phenomenon i. e. beneath depressions the earth’s crust is relatively thin. This suggests that there is a genetic interconnection between the thinning of the earth’s crust and subsidences and these latter are produced by the thinning of the crust. In the Hungárián basin the thinning of the earth’s crust resulted as shown by isostatic calculations in a sinking of about 1 km. This was increased by an additional subsidence of 1.5 km due to the effect of a sediment layer (Upper Cretaceous — Panno- nian — - Pleistocene) of about 2.5 km thickness. This simple mechanism provides a quantitative explanation of the formation of the Hungárián basin. The mode and cause of the thinning of the earth’s crust still require additional investigations. DÉLKELET-DUNÁNTÚL HEGYSÉGSZERKEZETI EGYSÉGEINEK ÖSSZEFÜGGÉSEI AZ ÓALPI CIKLUSBAN DR. WEIN GYÖRGY* (2 ábrával) Összefoglalás: A mecseki- és villányi üledékgyűjtő vályúk perm — mezozóos rétegsorának eltérő kifejlődése arra utal, hogy azoknak szerkezetföldtani fejlődésmenete az óalpi ciklus alatt összefüggött. Míg a mecseki geoszinklinálisban a felsőtriász — alsójára alatt csaknem 4000 m vastag üledéksor képződött a mórágyi kristályos vonulat és a villányi mezozóos öv szárazulat volt. Ezután a kiegyenlítődés időszaka következett és mindkét területen sekély-nyílttengeri viszonyok uralkodtak a berriázi emeletig. Az egyensúlyi helyzet a valaugini emelet folyamán újra megbomlott. A mecseki geoszinldinális erőteljesen süllyed és bázisos-alkáli vulkáni működésnek válik színterévé. A mórágyi és villányi terüle- ten ugyanekkor iiledékképződés — a bauxittól eltekintve — nem történik. Az alsókréta további folyamán a barrémi emelettől kezdődően az egyensúlyi helyzet újra helyreáll. A cenomán korszakban a mecseki geoszinklinálisból ismert globotrucanás márgák jelen- léte — a villányi övben azok hiánya — újabb hegységszerkezeti hatásra (ausztriai fázis) utal, mely a két hegységszerkezeti egység közt az egyensúlyi állapotot megbontotta. A fen- tiekben vázolt összefüggések alapján úgy gondoljuk indokolt a mecseki és mórágyi-villányi szerkezetek közti összefüggést olyan formán magyarázni, hogy azok a kipattanó szerkezeti mozgások által egyensúlyi helyzetükből kibillentve ismételten igyekeztek azt újból helyre- állítani. A Délkelet-Dunántúl minden bizonnyal már a prekambrimni időkben kialakult ősi szerkezeti egységhez tartozik, melyet ÉNy-on az igali paleozóos vályú, DNy-on pe- dig a Belső-Dinaridák öve határol. Az ősi masszívum K-felé az Alföldön át a Bihar-liegy- ségig és D-en a Rhodope irányában húzódik. A tágabb értelemben vett Balaton vonalá- val ( S z a 1 a y T . 1958) párhuzamos zágráb-kulcsi és a Száva vonala mentén, ősi szer- kezeti vonalak (,,lineament”-ek) tételezhetők fel. A zágráb — kulcsi szerkezeti vonallal párhuzamosan, valószínűleg már a kaledonid, de biztosan észlelve a varisztikus moz- gások alatt, DNy — ÉK-i irányt! törésvonalak mentén olyan szerkezeti egységek alakul- tak ki, melyek az alpi ciklus alatt üledékgyűjtő vályúk, illetve küszöbökként szerepel- tek (1. ábra). Ezek északról dél felé a következők voltak: 1. kaposfő— mágócsi kristályos vonulat, 2. mecseki mezozóos geoszinklinális, 3. mórágyi kristályos vonulat, 4. villányi mezozóos vályú, 5. DK-i kristályos hát. A továbbiakban a 2., 3. és 4. szerkezeti egységeknek egymáshoz való viszonyáról lesz szó a mezozoikum alatt lejátszódott óalpi ciklus alatt. A karbon végén az igen erős idős és középső varisztikus mozgások után, teljes kiemelkedés és konszolidáció következett, melyet a perm időszakban induló alpi ciklus kezdeti geoszinklinális stádiuma váltott fel. A perm időszak elején a mecseki és villányi üledékgyűjtő medencék egyformán süllyednek és a köztük elhelyezkedő mórágyi küszöb kiemelkedik. Ez utóbbiban alsóperm * Kézirat lezárva 1966. március 5. IV e i n: Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete 287 üledékeket az eddigi fúrások nem is tártak fel. A három szerkezeti egység viselkedése — úgy véljük — jelzi, hogy a két kialakuló félben levő vályú süllyedését a köztük lévő kü- szöb emelkedése igyekszik egyensúlyban tartani. Az alsópermben a mecseki vályúban 2000 m, a villányi teknőben is valószínűleg hasonló vastagságú üledékösszlet arról tanúskodik, hogy bennük ment végbe a leggyor- sabb és legnagyobb mérvű süllyedés. Talán ehhez a mélyreható, és már a megelőző varisztikus mozgások alatt keletkezett törések mentén meginduló, süllyedő mozgáshoz köthetjük, valószínűleg már a felsőkarbonban kezdődő, több ütemű, szubszekveus kvarcporfir vulkanizmust, melynek kavicsanyaga az egész perui rétegsor jellegzetessége. A felsőpermben a két vályú tovább süllyed (Mecsekben 1100 m., Villányi-hegy- ségben 800 m.) már a köztük lévő küszöb kristályos kőzetein is, habár vékonyabb ki- fejlődésben, megtaláljuk a felsőperül rétegeket. Ez a süllyedő folyamat az alsó- és kö- zépsőtriászban mindhárom szerkezeti egységben egyöntetűvé válik. Mind a mecseki, mind a villányi-teknőben hasonló kifej lődésű és egyforma vastag (Mecsekben 1100 m, Villányi-hegységben 1270 m) alsó — középsőtriász rétegsor keletkezik. A köztük levő 1. ábra. Délkelet-Dunántúl szerkezeti vázlata. Jelmagyarázat: 1. „Dineament” jellegű szerkezeti vonalak, 2. Főbb szerkezeti vonalak. Szerkesztette: dr. Wein Gy. (1965) Fig. 1. Strukturelle Skizze des südöstlichen Teiles Transdanubiens. Erklarung: 1. Strukturelle Dinien, von „Dineament” — Charakter 2. Haupt-strukturelle I.inien. Kntworfen von Gy. Wein (1965) 288 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet terület triász rétegsor vastagságáról közvetlen adatunk nincs. A két üledékgyűjtő terület hasonló kifejlődésű nyílttengeri karbonátos rétegsora és a felsőtriász — alsóliász korú középsőtriász anyagú konglomerátum rétegek a mecseki vályú déli peremén arra utal- nak, hogy itt is meg kellett lenni az alsó — középsőtriász tengerben az összeköttetésnek, ill. üledékképződésnek. Tehát az alsópermben megbomlott egyensúlyi állapot a felsőperül és alsó- és középsőtriász folyamán újra helyreállva, mindhárom szerkezeti egység terü- letén nyílt — sekély tengeri üledéksort eredményezett. Az egyensúlyi állapot újabb erőteljes megbomlására utal a mecseki vályúnak fel- sőtriászban kezdődő és még inkább az alsójurától a kallóvi emeletig tartó rohamos süllyedése. Ezt az erőteljes süllyedést a mórágyi küszöb és villányi vályú egyöntetű emelkedéssel látszik egyensúlyozni, ami mindkét terület szárazzá válásában nyilvánult meg. A lepusztulási időszak, az előző korokban keletkezett rétegeket részben eltávolí- totta. A gyorsan süllyedő mecseki geoszinklinális orogén jellegű üledékgyűjtőjé ezután már erősen elüt a villányi területtől. Ebben az időszakban itt mintegy 4000 m üledék- összlet keletkezett. A középsőj urától (bath) kezdődően újból helyreállt az egyensúlyi állapot a két terület között. A mórágyi küszöb a tenger színe alá kerül és a villányi teknőben is a mecsekihez hasonló kifejlődésű karbonátos sekély de nyílttengeri felsődogger— maim (Mecsek 300 m, Villányi-hegység 360 m) üledéksor keletkezik. A mecseki geoszinklinális fejlődésére jellemző még az, hogy abban az üledékkép- ződés üteme nem egyforma, hanem annak déli részén az erőteljesebb. A gyorsütemű felsőtriász — dogger süllyedési időszak alatt orogén jellegű „foltosmárga” képződményei- vel tért el a Magyar Középhegységben ismert karbonátos kifejlődésektől. Nyilván- valóan ez a jellegzetes detritogén, gyors üledékképződésre valló rétegsor a mecseki geoszinklinális elütő szerkezeti kialakulásával van összefüggésben. A különbséget első- sorban az erőteljesebb süllyedés okozza, melyet oszcillációk zavarnak, de azok teljes kiemelkedést és ezzel együttjáró lepusztulást nem hoztak létre. így az állandó süllyedés következtében ide irányuló, zömében lepusztulási termékekből álló perin — triász — jura üledéksor 8400 m vastagságot ért el. A mórágyi vonulaton csak helyenként képződött vékony felsőperm és hézagos mezozóos rétegsor. A villányi vályúban pedig a hézagos és maximálisan csak 3900 m összvastagságú perm — triász — jura, — a triásztól már karbonátos — rétegsort ismerünk. Ez annyit jelent, hogy a villányi területhez képest a mecseki vályú több mint mégegyszer olyan gyorsan süllyedt és így a bemie létrejött kőzettömegek mégegyszer olyan nagy mélységre kerültek, aminek következtében a kéreg itt is elvékonyodott. A juravégi kiegyenlítődési időszakot a valangini emeletben meginduló gyors- ütemű süllyedés váltja fel a mecseki vályúban, ahol 700 m vastag, főleg vulkanikus réteg- sor keletkezett. A mórágyi vonulat és villányi öv ezzel szemben kiemelkedik és néhány teléren kívül a vulkanizmust más nem jelzi. Ebben az aktív időszakban talál utat a mélyen lesüllyedt mecseki geoszinkliná- lisba a bázisos — alkáli magmatizmus, főleg tengeralatti és szub vulkáni tevékenysége. Nem véletlen az, hogy az iniciális vulkanizmus, melynek atlanti jellege már kratogén (platform) aljzatra utal, a mecseki vályúban, nem pedig egyéb szerkezeti egységben jutott a felszínre. Úgy gondoljuk ennek oka elsősorban az, hogy a mecseki geoszinkli- nális erőteljesebb szerkezeti vonalak mentén és a felgyülemlő vastag orogén üledéksor terhe alatt, nagyobb mértékben süllyedt, és így olyan magas hőfokú övbe jutott, ami már lehetővé tette a bázisos magmák benyomiüását. Ugyanezt nem mondhatjuk el a villányi övről, ahol a lesüllyedés mértéke jóval kisebb volt és így az iniciális magmatekto- nikai folyamat nem indulhatot meg. A mecseki geoszinklinális erőteljes süllyedése és a vele összefüggő iniciális, alsókréta korú vulkanizmus olyan jellegzetes szerkezeti össze W e i n: Délkelet- Dunántúl hegységszerkezete 289 függés, amit a hasonló bázisos — alkáli vulkánitok nyomozásánál és szerkezeti értelmezésé- nél a Nagy -Alföldön is figyelembe kell venni. A mecseki geoszinklinálisnak ezt a sajátosságát ki kell emelnünk a küszöbök, vagy a lassabban süllyedő kratogén jellegű vályúk hézagos rétegsorával és az iniciális vulkánitok hiányával szemben. A valangini — hauterivi, esetleg barrémi emeletekben is tartó süllyedés a mecseki geoszinklinálisnak északi részén erőteljesebb volt. Ez a jura üledékképződés súlypontjá- val szemben, annak északra való vándorlását jelzi, és a továbbiakban összefüggésbe hozható az ausztriai mozgások alatt kialakult ÉNy-i vergenciával. Ekkor pattant ki az ausztriai hegységképződési fázis, mely a mecseki geoszinkli- nális perm — mezozóos üledéksorát erőteljesen összegyűrte, a Villányi-hegység zömmel karbonátos üledéksorát pedig pikkelyes szerkezetbe rendezte és végül mindkét szerkezeti egység kiemelkedését eredményezte. Az alsókréta felső részén az eddigi vizsgálatok eredményei alapján a mecseki vályú teljesen kiemelkedett és a cenomán emelet idejéig újabb üledékképződés itt nem történt. Ezzel szemben a villányi öv süllyedt le még pedig délen már a barrémi, északon az apti- és albai emeletben. A Villányi-hegységben az alsókréta transzgresszió a jurával szemben délről észak felé haladt előre, amit Méhes K. . (1964) mutatott ki részletes Orbitolina vizsgála- tainak segítségével. A mezozóos üledékképződés folyamán ekkor jelentkezett utoljára világosan a két üledékgyűjtő terület közti „izosztatikus” jellegű mozgásokban is jelent- kező összefüggés, ami a mezozóos szerkezeti egységek kialakulására, rétegsorára és szer- kezeti jellegére irányító hatást gyakorolt. A mecseki geoszinklinális északi részén a cenomán rétegek globotruncanás márga kifejlődésű előfordulása (Sidó M. 1961, Wein Gy. 1965) arra utal, hogy itt a felsőkréta elején a vályú északi részén még egyszer kialakult egy süllyedő zóna. Az ed- digi megfigyelések szerint a felsőkréta kor alatt a mórágyi övben és a villányi üledék- gyűjtő medencében az üledékképződés szünetelt, mely megfigyelés, habár az adatok nem kielégítőek, mégis arra utal, hogy a mecseki vályú süllyedő mozgása alatt itt emelkedett, illetve nem süllyedt a terület. Az ellentétesen mozgó egymással egyensúlyi helyzetre törekvő szerkezeti egysé- gek közt fennálló törvényszerű összefüggéseket az egyes övék rétegsorai tükrözik vissza. A szerkezetek mozgásában jelentkező összefüggések megmagyarázzák azt, hogy amikor a mecseki geoszinklinális területén az alsóliász kőszéntelepes összlet és felette a vastag foltosmárga kifejlődésű középsőliász — középsődogger rétegsor nagy vastagságban kelet- kezett, a mórágyi küszöbön és villányi vályúban az üledékképződés szünetelt. Érthetővé teszik a trachidolerit vulkanizmus mecseki vályúhoz kötöttségét és azt is, hogy a bar- rémi transzgresszió miért délről nyomult előre a Villányi-hegységben. Az egymás mellett elhelyezkedő szerkezeti egységek függőleges mozgásainak tör- vényszerűsége arra utal, hogy miután a nyugalmi helyzetet a hegységszerkezeti erők megbolygatták, azok mindig újból egyensúlyi helyzetre törekedtek. Amikor a mecseki geoszinklinálisban erőteljes süllyedés volt, akkor a mórágyi és villányi övékben emelkedést észlelünk. A szelektív süllyedés fázisa után a kiegyenlítődés időszaka következik, melyben mindhárom szerkezeti egységben helyreáll az eredeti egyen- súlyi helyzet. Majd az egyensúlyi helyzet megbomlik, újból megindul a mecseki geoszink- linális süllyedése, hogy azt újabb kiegyenlítődési időszak kövesse. Délkelet-Dunántúl mezozóos szerkezetének kialakulásából még egy igen fontos következtetést vonhatunk le, mégpedig azt, hogy a mecseki geoszinklinális mégegyszer olyan gyorsan süllyedt, mint a villányi vályú. Ennek tulajdoníthatjuk azt, hogy benne alakult ki az iniciális jellegű alkáli vulkanizmus. A vastag foltosmárga fáciessel és ini 290 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet ciális trachidolerit vulkanizmussal jellemzett mecseki geoszinklinális olyan jellegzetes orogén tulajdonságokkal bíró szerkezeti öv, melyet Kiskőrösön át Szolnokig, sőt tovább is követhetünk. Ez a mezozoikumban elvékonyodott, mozgékony kéregövet képvisel. Kaposfó-Mágocsi kristályos vonulat Mecseki geoszm- khnáhs K, Mórágy 1 kristályos Villányi vonulat mezozóasöv Orogén p9 | f vonal cenoman Barrémi- Aph-Albai ^000 Volongini- Hauterm nJ/ (Ausztriai fázis] Í^T3-l2-l2a>bi *f>P, K,b-Ap?^\ 1100) Bath-Kallovi- 0 Bet sójura - 5000 Berné zi mo Felsőtriász - Alsójára - Aateni-Bajóci 10000 Alsó- és 0 Középsőt riász 5000I Felsőperm T2bMcl-J,k,bef300 ) -*r, TzbbchJ , ¥350 m) \ A mecseki vályú í-i óve süllyed. Gyűrődés- pikkelyezödés. . V A Mecsekben viszonylagos a nyugalom, ~IKfb+ap*ab 1260 m) \ kiegyenlítődés az apti emeletben, \ a Villányi öv süllyed. V Hilszi szakasz \ Süllyedés (Újkimmériai fázis] A mecseki vályú erőteljesen süllyed. Mórágy 1 öv emelkedik, iniciális vulkamzmus. Enyhe gyűrődés. Atsóperm Viszonylagos nyugalom. Kiegyenlítődés. (Ókimmériai fázis.) A mecseki vályú erőteljesen süllyed. A mórágy 1 és villányi óvek egyöntetűen emelkednek Viszonylagos nyugatom. Kiegyenlítődés Pfalzi fázis, süllyedés gyengül. Pfalzi elő fázis, erős süllyedés a varisztikus mozgások alatt preformáll szerkezeti vonalak mentén. 7 EZ 3 2[>T\ 3[W\ *[~H í[Z3 fiE5Z] 7E3 őE3 sE3 2. ábra. A mecseki geoszinklinális — morágyi kristályos vonulat — villányi mezozóos öv a perm —mezozoikum alatt. Jelmagyarázat: 1. Paleozóos — prekambri kristályos kőzetek, •. Homokkő-konglomerátum, 3. Kvarcporfír, 4. Aleurit-agyagpala, 5. Mészkő-dolomit, 6. Bázisos alkáli vulkánitok, 7. Foltosmárga kifejlődés, 8. Kompresszív szakaszok, 9. Kiegyeulitődéses szakaszok. Szerkesztette Wein Gy. (1965) Abb. 2. Mecseker Geosynklinale — Mórágyer kristalliner Gebirgszug— Villányer mesozoisehe Zone im Perm und Mesozoikum. Erklárungen: 1. Paláozoisch — prákambrische kristalline Gesteine, 2. Sandstein- Konglomerat, 3. Quarzporphyr, j. Schluffstein-Tonsehiefer, 5. Kalksteiu-Dolomit, 6. Basische Alkalivul- kanite, 7. Fleckenmergel-Ausbildung, 8. Kompressive (Druckstörungs-) Abschnitte, 9. Ausgleichungs- absclinitte. Entworfen von Gy. Wein (1965' mely DNy— ÉK-i irányban húzódik Magyarországon át. Ugyanígy a sekély, de nyílt- tengeri, hiányos karbonátos jelegű üledéksorral jellemzehető, kratogéan típusú villányi vályú fácies területe is követhető az Alföld déli részén át ( K e r t a i Gy. 1961). A me- zozóos fáciesövek, melyeknek DNy — ÉK-i pásztás kifejlődésére más többen reámutattak (id. Lóczy L-, Vadász E., Schmidt E. R.) olyan szerkezeti okokra vezethetők vissza, melyeknek kialakulása a praekambrimni időkbe nyúlik vissza. Az újraéledő tektonika az erőhatásoknak megfelelően mindig a kisebb ellenállású prefor- W e i n: Délkelet-Dundntúl hegységszerkezete 291 máit vonalakat és gyenge kéregrészeket választotta erőfeleslegének levezetésére. Az óalpi ciklus alatt a mecseki geoszinklinális fejlődése híven tükrözi a mozgékony orogén övekre jellemző fejlődésmenetet, míg a Szalatnak — Mágócsi, Mórágy^ és Villányi övék a merevebb, kratogén kéregrészt képviselik. A fentiekben vázolt jelenségeket, folyamatosan felgyülemlő tangenciális erőha- tásokra létrejövő süllyedő üledékgyűjtő övék és emelkedő előterek fejlődésmenete során figyelhetjük meg a kezdettől a végső kifejlődésig. A mi esetünkben DK — ÉNy-i irányban jelentkező nyomás hatására az aránylag merevebben viselkedő kristályos kőzetekből felépített küszöbök közt — kisebb mérték- ben a villányi vályú — elsősorban a mecseki geoszinklinális mozgékonyabb zónája, rö- vid kiemelkedés illetve gyűrődési folyamat után besüllyedtek. Ugyanakkor a geomecha- nikai törvényszerűségeknek értelmében az előterek felemelkedtek. Az orogén fázisok a felgyülemlő tangenciális erők „kipattanását” jelzik, melyet az újabb akkumulációig nyugalmi időszak követ. Az orogén fázisok az előterek kiemel- kedését és az üledékgyűjtők erőteljes süllyedését eredményezik, míg a következő orogén fázisig tartó nyugalmi időszak alatt az egyensúlyi helyzet helyreáll, a tenger elsekélyül de elönti a szárazulatokat is. A saali és ókimmériai orogén fázisok, miután az összenyomás mértéke még kicsi volt, csak vertikális elmozdulásokat eredményeztek, de az újkimmériai fázisnál a tangenciális erők már gyűrődéseket is létrehoztak. Az erőteljesen süllyedő mecseki geoszinklinális területén a több mint 8000 m vastag üledékősszletbe az el- vékonyodctt kérgen át iniciális vulkanizmus magmája is benyomult. A kiegyenlítődés ezután az albai emelet végéig tartott és ezt követte a ciklust bezáró igen erős ausztriai I . fázis, mely az egész mecseki geoszinklinális rétegsorát meggyűrte és cenomán üledék- gyűjtő vályút hozott létre. A villányi övben pedig pikkelyes feltolódásokat eredménye- zett. Ezzel az óalpi ciklus a Délkelet-Dunántúlon befejeződik, illetve annak nyomait üledékképződés híján tovább már nem követhetjük. A fentiekben ismertetett folyamat beleillik az Alp — Kárpátok kialakulás történe- tébe és további bizonyítékokat szolgáltat a „lineament tektoniká”-hoz és mezozóos pásztásan kifejlődött, elütő rétegsorú szerkezeteink kialakulástörténetének ismereté- hez. IRODALOM - RITERATUR Bendefy I,. (1965): A Magyar-medence mélyszerkezetének balkáni, dinári és kelet-alpi vonat- kozásai. Földrajzi Ért. Budapest (nyomdában) — B e n £ e v, E. (1936): Beitrag zűr Frage dér tekto- nischen Verbindung zwischen den Karpathen und den Balkánidén. Geologica Balkanica II. pars 2. Sofia — Egyed E. (1957): Kéregmozgások okai és a magyarországi kéregmozgások. Geof. Közi. VI. 1—2. — G á 1 f i, I. — S tegena, E. (1960) : Deep reflections and crustal structure in the Hungárián basin. Ann. Univ. Se. Bb. de R. Eötvös nőm. S. Geol. I. III. 1959, Budapest — K e r t a i Gy. (1961): A mezozoikum kőolajföldtani jelentősége. F. I. Évk. XRIX. 4. — K o b e r, Iv- (1952): Eeitlinien derTektonik Jugoslaviens. Serb. Akad. Wiss. Sonderausgabe, Bd. 189. Beograd. — K o s s in a t, F. (1924): Die Beziehungen des Südosteuropáischen Gebirgsbaues zűr Alpentektonik. Geol. Rundschau 15. — Körössy E- (1963): Magyarország medenceterületeinek összehasonlító földtani szerkezete. F. K. 93. pp. 153 — 172.. — Eóczy, E. jun. (1940): Die Rolle dér paláozoischen und mesozoischen Orogén Bewegungeu im Aufbau des inner- karpatischen Beckensystems. Cboru. Zeitschr. d. Búig. XI. Sofia. — Eóczy E. id. (1918): Magyarország földtani szerkezete. Magy. Földr. Társaság, Bp. — M a r i n o v i c, D. (1959): Eine Übersicht dér Geologi- schen Vcrháltnisse in den siidöstlichen Teilen des Pannonischen Beckens. 1 1 1 .eme Congres des Geologues de Jugoslave. I. Budva. — Méhes, K. (1964): The Foraminiferal Genus Orbitolina írom Hungary. Acta Geol. 8. 1 —4. pp. 265 — 281. — Petkovic, K. (1963): Ea carte tectonique de la R. F. P. de Jougoslavie. Bull. cl. d. sci. math. et nat. N..S. 9. 32. Beograd. — P e t e r s, K. F. (1863): Bemerkungen iiber die Bedeutung dér Balkan-Halbinsel kis Festland in dér Riasperiode. Sitz. d. IC. Ak. d. Wiss. Mát. Nat. Cl. 48. pp. 418 — 426. Wien. — Prinz Gy. (1958): Az országdomborzat földszármazástani magyarázata a „Tisia” emelet tükrében. Földr. Közi. 6. 3. pp. 213 — 225. Bp. — Rakusz Gy. — S trausz R- (i953) : A Villányi- hegység földtana. F. I. Évk. 41. 2. pp. 3— 27. — Renner, J.-Stegena, R. (1965): Gravity researcli of the deep structure of Hungary. Ann. Univ. Sci. Budapestinensis de R. Eötvös nőm. Sectio Geol. T. VIII. PP- r53 — 159- — Scheffer V. — Kán tás K. (1949): A Dunántúl regionális geofizikája. F. K. 79. pp. 292 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, j. füzet 327 — 356. — Schmidt E. R. (1961): Geomechanikai szempontok a magyar mezozoos kratoszinklinális kialakulásához és főbb hegyszerkezeti vonásaik értelmezéséhez. F. I. Évk. 49. 3. pp. 747 — 758. Bp. — S i d ó M. (1961): A Vékényi- völgy felsőkréta rétegeinek mikropaleontológiai vizsgálata. F. I. Évk. 49. 3. pp. 649 — 656. — S i k o s e k, B. (1958): Tektonik dér Jugoslavischen Südalpen. Recueil des Trav. de l’Ist. de Geol. „Jovan Rujovic” 10. p. 259. Beograd. — S o n d e r, R. A. (1956): Mechanik dér Erde Stuttgart. — Stegena, R. (1964): The structure of the Earth’s crust in Hungary. Acta Geol. T. VIII. F. 1—4. pp. 413 — 431. — Szádeczky-Kardoss, E. (1964): Grosstektonische Betrachtungen über Magmatektonik und Magmamechanismus des innerkarpatischen Vulkanismus. Acta Geol. 1—4. 8. pp. 433—453- Bp. — S z a 1 a i, T. (1958): Geotektonische Synthese dér Kárpátén. Geof. Közi. 7. 2. pp. 112 — 145. — Szepesházy IC. (1962): Mélyföldtani adatok a Nagykőrös — Kecskeméti területről. F. K. 92. 1. Bp. — Szénás Gy. és munkatársai (1964): A Mecsek- és a Villányi-hegység geofizikai kutatásainak eredményei. Geof. Int. Évk. I. k. Bp. — Szentes F. (1961): Magyarország hegységszerkezeti térképe. F. I. Évi Jel. 1957 — 58-ról. pp. 7 — 12. — V a d á s z E. (1935): A Mecsekhegység. Budapest. —Vadász E. (1954): Magyarország földtani nagyszerkezeti vázlata. M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. 14. 1 — 3. pp. 217 — 248. — Wegmann, E. (1955): Rebende Tektonik. Geol. Rundschau 43. 1. Stuttgart. - Wein Gy. (1960): Karbon kőszén kutatásának kilátásai Magyarországon. B. R. 93. pp. 604 — 607. — Wein Gy. (1961): Szerkezetalakulás mozzanatai és jeli ege a Keleti Mecsekben. F. I. Évk. 49/3 pp. 759 — 768. — Wein Gy. (1964): Az R — 34 — XIII. Pécs jelűi : 200 000 lap földtani magyarázója. Föld. Int. kiadvány. — Wein Gy. (1965): Az „Északi Pikkelj'” (Mecsek hegység) földtani felépítése. F. I. Évi Jel. 1963. — Winkle r— H e r m a d e n, A. (1923): Über den Bau dér östlichen Südalpen. Mitt. Geol. Ges. 16. Wien. Zusammenhánge dér tektonischen Einheiten Südost-Transdanubiens im altalpidischen Zyklus GY. WEIN Die Grundlinien dér Tektonik Südost-Transdanubiens begannen aller Wahrschein- iichkeit naeh bereits in den prákambrischen Zeiten sich zu entwickeln. Wáhrend dér kaledcnischen — und noch ausgeprágter dér variszisehen — Orogenese entwickelten sich jene SW — NO gerichteten Strukturlinien, lángs welcher auch die mesozoisehen Sedimen- taticnsbecken des Mecsek- und Viliányer Gebirges entstanden sind. Die untersehiedliche Schichtenfolge dér Sedimentaticnsbeeken zeugt davon, dass wáhrend des altalpidischen Zyklus die Bevvegungen dér parallelen mesozoisehen Strukturen miteinander auf ent- gegengesetzte Weise zusammenhingen. Wáhrend des unteren Perms sanken die Sedimentationsbeeken des heutigen Mecsek- und Viliányer Gebirges auf die gleiche Weise ein. Die dazwischen befindliche Mórágyer Sch welle erhob sich. lm Oberpertn wurde das Einsinken in allén drei Struktur- einheiten gleichmássig. Dieser Ausgleichungsvorgang dauerte bis zűr Obertrias tmd hatte sowohl im Raume dér Mecseker, als auch in dem dér Viliányer Struktur — tmd wahr- scheinlich sogar im Gebiete dér Mórágyer Schwelle — die Ablagenmg einer einheitlichen pelagischen Seichtmeeressedhnentserie zűr Folge. Das Gleichgewicht wurde wáhrend dér Obertrias gestört (altkimmerische Bewe- gungen). Mit ihren intensiven Einsinken sonderte sich die Mecseker Geosynklinale vöm Mórágyer kristallinen Gebirgszug und von dér Viliányer mesozoisehen Zone ab. In dér Mecseker Geosynklinale lagerte von dér Obertrias an bis zum Bajoth ein ca. 4000 m máchtiger Komplex von obertriadisch — unterliassischen Sedimenten orogener Natúr und Grestener Fazies, sowie von Lias-Dogger-Ablagerungen von Fleckenmergelfazies ab. Zűr gleichen Zeit fand in den Mórágyer und Viliányer Gebieten keine Sedimentation statt . Die beiden Gebiete wiesen alsó entgegengesetzte Bewegrmgstendenzen auf. Danach, in dér Oberjura-Berrias-Periode, stellte sich das Gleichgewicht wieder her. Dér Raum des Mecsek- und des Viliányer Gebirges wurde gleiehförmig zum Schauplatz pelagischer Seichtmeeressedimentation. Sowohl im Mecsek-, als auch im Viliányer Gebirge kam eine gleichmássig máchtige karbonatische Sedimentfolge áhnlicher Fazies zustande. Wáhrend des Valendis kam es wieder zu einer Störung des Gleichgewichtes. Die Mecseker Geosynklinale sank sehr intensiv ein und wurde zum Schauplatz von basisch- alkalischem Vulkanismus (jungkimmerische Bewegungen). Zu dieser Zeit kam es zu einer Hebung des Viliányer Sedimentationsbeckens und nur in seltenen Fállen trifft mán auf die Spuren von Trachydol érit -Vulkanismus. Vöm Barréme an ging in den beiden Struktur- einheiten Sedimentation vor sich. Die untersehiedliche Ausbildung weist darauf Ilin, dass die Mórágyer Schwelle in dieser Zeit — wenigstens z. T. — hoch gehoben war. Die allmáhliche Wiederherstellung des im oberen Teil dér Unterkreide gestörten Gleichge- wichtes zwischen den beiden tektonischen Einheiten kann alsó wahrgenommen werden. Wein: Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete 293 Das Vorkommen dér globotruncanenführenden Schichten dér Cenoman-Stufe in dér Oberkreide ist uns im Raume dér Mecseker Geosynklinale bekannt, in dér Villányer mesozoischen Zone hat jedoch die Sediinentation mit dem Alb aufgehört. Wenn auch ganz undeutlich, wird das Gleichgewicht zwischen den beiden Sedimentationsmulden auch hier gestört (austrische Phase). Nach dieser Zeit wurde die ganze Fláche Südost- Transdanubiens trockengelegt, und zwar auf solche Weise, dass mán das weitere Spiel dér Zusammenhánge und Verbindungen zwischen den Struktureinheiten nicht mehr verfolgen kann. Die Gesetzmássigkeit dér vertikalen Bewegungen dér nebeneinander gelegenen mesozoischen Strukturen zeugt davon, dass nachdem das Gleichgewicht zwischen ihnen durch die tektonischen Kráfte und Spannungen gestört worden war und somit sich ent- gegengesetzt bewegende Zonen entstanden waren, diese Zonen immer und erneut zűr Wiederherstellung des Gleichgewichtes tendierten. Von den Gesetzmássigkeiten dér Entstehung dér mesozoischen Strukturen Südost- Transdanubiens lásst sich noeh ein sehr wichtiger Schluss ziehen, und zwar dér, dass die Mecseker Geosynklinale doppelt so schnell einsank, als die Villányer Mulde. Diesem Umstand ist es zuzuschreiben, dass in dieser sehr tief reichenden, labilen Zone die Pro- dukte des unterkretazischen initialen Vulkanismus emporbrachen, was eine sehr charak- teristische Beschaffenheit dér sich in NO-Richtung auch im Raume dér Grossen Ungari- schen Tiefebene fortsetzenden Geosynklinale darstellt. A DÉL-ALFÖLD FELSZÍNKÖZELI RÉTEGEINEK FÖLDTANA t DR. MIHÁLTZ ISTVÁN* (g ábrával) (Összeállította: Dr. Muesi Mihály) Összefoglalás: Az Alföld eolikus származású üledékei az éghajlatváltozások szerint alakultak ki és kifejlődésük alapján rétegtanilag szintezhetők. Megmaradásukra a lassúbb ütemben süllyedő területeken (pl. a Duna— Tisza köze) és szakaszokban (a pleisztocén egyes fázisai és vége) volt lehetőség. Az intenzívebb süllyedésű folyóvízi feltöltés alatti területeken az üledékképződés ismétlődő kéregmozgásoktól és az éghajlatváltozásoktól függően ciklusos. Az egyes ritmuso- kon belül a jelleg mindig a durvától a finomabb felé halad; az elválasztásuk kifejlődés alap- ján lehetséges. A folyóvízi üledékek fáciesváltozásai a pleisztocén klímaszakasz-változásaival nem minden esetben egyeztethetők. A Magyar-medence a negyedkor tartama alatt ciklusosán süllyedt és vastag fluviális és eolikus eredetű üledéksorral töltődött fel. (Magyarország területén eljegese- dés nem volt, a tőlünk északra levő, jéggel borított területek azonban klimatikus befo- lyást gyakoroltak pleisztocénbeli lerakódásaink képződésére. Az ismételten periglaciális helyzetbe került Alföld legfontosabb éghajlatjelző képződménye a lösz. Az eljegesedési szakaszokat az eolikus üledékek közül a löszrétegek képviselik. Elvben a legfelső lösz- réteget kell a pleisztocén utolsó képződményének tartanunk. A vizsgált terület a Duna — Tisza közének déli, nagyobbik felére és a Tiszántúl Körösöktől délre eső részére terjed ki; a negyedkori rétegek kifejlődése, részletes üledék- földtani vizsgálata és a felszín alapján a következő nagyobb egységekre osztjuk: i. Duna-völgy, 2. Duna — Tisza közi Hátság, 3. Tisza-völgy, 4. Délkelet-Tiszántúl. A Dél-Alföld szerkezeti és földtani fejlődésmenetét a negyedkorban az 1. ábra szemlélteti. A 4. -el jelölt eolikus üledékeket anyagi különbözőségük alapján két irány- ból származtatjuk. A futóhomok a Duna-völgyből nyugati irányú szelektől görgetve került a Hátság területére az inter-szakaszok szárazabb fázisaiban (Kriván P.),a löszt pedig a glaciálisok idején keleti irányú légáramlások lebegve szállították. Ezeknek az üledékeknek megmaradását a Hátság pleisztocénbeh környezetéhez képest lassúbb ütemű süllyedése biztosította (relatíve kiemelt helyzetben volt). A többi, erősebben süllyedő területen az intenzív folyóvízi f eltöltés nagy mennyiségű anyagához képest J. ábra. A negyedkor földtörténeti ritmusai a Duna— Tisza közén és a Del -Tisza- völgyben. Jelmagya- rázat: 1. Pliocén (pannóniai), 2. Pliocén (levantei) rétegek, 3. Pleisztocén folyóvízi, 4. Pleisztocén eolikus származású üledékek, 5. Pleisztocén lösz a Tisza-völgyben és a Tiszántúlon, 6. Holocén folyóvízi rétegek, 7. Holocén futóhomok rétegek Abb. 1. Erdgeschichtliche Rhythmen des Quarters im Donau — Theiss-Zwischenstromland und im Süd- Theiss-Tal. Erklarungen: 1. Pliozán (Pannon), 2. Pliozan (levantinische Ablagerungen), 3. Ple'.sto- záne fluviatile Sedimente, 4. Pleistozane aolische Sedimente, 5. Pleistozaner L<>ss im Theiss-Tall und in dér Trans-Theiss-Gegend, 6. Holozáue fluviatile Schichten, 7. Holozáne Flugsandschichten * Előadva a Magyarhoni Földtani Társulat 1966. febr. 9-i ülésén. Készült a József Attila Tudomány egyetem Földtani Intézetében 1950 — 1963. M i h ál t z: A Dél-Alföld, felszínközeli rétegei 295 Holocén ^EZl 7 ÍZŰ 296 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet az eolikus származású rész elenyésző. A pleisztocén egyes szakaszaiban és a végén lelassult a Tiszántúl süllyedése is, így a felső és néhány folyóvízi származású anyaggal eltemetett löszréteg (számuk még véglegesen nem tisztázott) itt is megvan. 1. Duna-völgy 20 — 30 km széles tektonikus-eróziós mélyedés. Délen éles határral különül el mind a nyugati, mind a keleti oldalon. Észak felé a keleti határ a felszínen elmosódik z. ábra. A Dél-Alföld térképe a szerző vezetésével kitűzött fúrásvonalak feltüntetésével A bb. 2. Karte des südlichen Teiles dér Grossen Ungarischen Tiefebene mit Anführung dér unter dér Leitung des Verfassers durchgefiihrten Bohrungen Miháltz: A Dél-Alföld felszínközeli rétegei 297 A rétegsor alul durva, felfelé egyre finomodó folyóvízi lerakódásokból áll. Fúrási adatok alapján a felszíntől 20 — 30 m mélységben kavicsos durva homok, fedőjében aleurit réteg van, a pollentartalom inter-szakaszban való lerakódást bizonyít (3. ábra). NAPínon arbor pollen) I 91 vor/o 407% Cyp ■ 7% Cram. 21 A % varia 72% Cyp. 74 % Gram. 26% varia * 92% Cyp. 7% Gram. Quercus Tilia-Ulmus Juglans Pinus Pinus cembra Picea Alnus Sa/ix Betula Varia Cyperaceae Gramineae 3. ábra. A 239/1950 sz. Duna- völgyi fúrás rétegsora és pollenspektrúma. Jelmagyarázat: 1. Agyag, 2- Aleurit, 3. Igen finom homok, 4. Aprószemű homok, 5. Középszemű homok, 6. Durvaszemű homok, 7. Erősen és kissé humuszos rétegek, 8. Növénymaradványok Abb. 3. Schichtenfolge und Pollenspektrum dér im Donau-Tal abgeteuften Bohrang 239/1950. Erklárun- g e n: 1. Tón, 2. Aleurit, 3. Sehr feiner Sand, 4. Kleinkörniger Sand, 5. Mittelkömiger Sand, 6. Grobkömiger Sand, 7. Mehr oder weniger humöse Schichten, 8. Pflanzenreste 4 Földtani Közlöny 298 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, j. füzet (-001- M i h ál t z: A Dél- Alföld felszlnközeli rétegei 299 E fölött mintegy 1 5 m vastagságban középszemű homokot találunk több fúrásban jellegzetesen glaciális pollenképpel. Ebben 10 — 12 m mély medrek vágódtak be és alul aprószemű, majd finomszemű homokkal töltődtek fel. A régi medrek legfelső rétegei aleurit („iszap”) szenmagyságúak, amely 1 — 2 m vastagságban a felszínt is beteríti. A medrek anyaga holocén korú. A Duna-völgy az utolsó jeges szakasz alatt lassabban süllyedt, ez a süllyedés csak a pleisztocén legvégén szűnt meg, a holocén medrek az utolsó stadiális. würmi3 lerakódásaiba már belevágódtak. A terület határát adó meredek perein a felszín alatt is folytatódik. Kiképződésé- nek megmagyarázására nem elégséges a Duna eróziója, tektonikusán predesztinált. A Duna-völgy legnagyobb részét erősen meszes öntésiszap borítja. Porlékony volta következtében hasonlít a löszhöz, de számos helyről vett minta szemcseösszetéte- lében sehol sem ugrik ki a löszre jellemző frakció, mindig az aleurit részleg szerepel uralkodó mennyiségben; a sósavban oldódó rész 30 — 70% között van, vízátbocsátó- képessége csak io-7 — io— 8 cm/sec. Csiga-faunájában folyóvízi fajok szerepelnek. Az ön- tésiszap két szintre tagolódik. Helyenként pl. Hajós község környékén szigetszerűen futóhomok dombokat vesz körül, ezek felhalmozódása az óholocén tartamára esik. Ahol futóhomok települ közbe — pl. Gyón környékén — az öntésiszap két részre tagolódik. A mélyedések, elhagyott medrek feltöltődésének végső szakaszát tőzegképződés jelzi, legjelentősebb Kecel és Szabadszállás környékén. 2. A Duna — Tisza közi Hátság A Duna-völgy fölé mintegy 30 m-re, a Tisza alluviuma fölé majdnem 40 m-re kiemelkedő, változatos felszínű terület. Korábbi felfogások (TreitzP . , Bulla B., S ü m e g h y J . ) a Hátságot a Duna pleisztocén törmelékkúpjának tekintették. A szerző és vezetésével munkatársai több évtizedig tanulmányozták a Duna — Tisza köze felszínközeli és mélyebben fekvő üledékeit. A legkülönbözőbb részletes vizs- gálatokkal azt állapította meg, hogy a Dunához és a Tiszához közel eső alacsonyabb területek kivételével a felszínközeiben az egész Duna — Tisza közi Hátságon folyóvízi lerakódások egyáltalán nincsenek. A terület eolikus származású üledékekből (futóhomok, lösz és ezek elváltozásából keletkezett anyagokból) van felépítve. Az egész területen keresztül haladva két szelvényben tártuk fel a képződménye- ket 10 — 30 m mélységig, 1941 — 42-ben Dunaharaszti, Gyón, Kecskemét, Tiszakécske; 1950-ben Baja, Kiskunhalas, Pusztaszer, Csanytelek, Szentes vonalban (4. ábra).j Rész- 4. ábra. Harántszelvény a Hátság déli részén. Szerkesztette: M i h á 1 t z I. és M o 1 d v a y X,.; Molnár B. koptatottsági adataival kiegészítve. Jelmagyarázat:/)^ Homokkoptatottság: 1. Átlátszó, fényes szilánkos fonna, 2. Áttetsző kissé szilánkos forma, az élek gyengén tompítottak, 3. Kissé matt, az élek erősen tompítottak, az eredeti formára még következtetni lehet, 4. Matt, gömb vagy tojásdad alak, az eredeti formára nem lehet következtetni; B) 1. Felsőpliocén (pannótiiai), 2. Felsőpliocén (levantei), dunai lehordási területről származó rétegek, 3. Pleisztocén tiszai lehordási területről származó folyóvízi rétegek, 4. Pleisztocén hulló por, 5. Lösszerű, valószínűleg áthalmozott anyag (helyileg), 6. Futóhomok, 7. Humu- szos rétegek, eltemetett talajrétegek, 8. Folyóvízi eredetű agyag, 9. Aleurit, 10. Finom- és aprószemű homok 11. Középszemű homok, 12. Durvaszemű homok Abb. 4. Querprofil durch den südlichen Teil des Hátság. Zusammengestellt von I. Mihál tz und I,. Moldvay; ergánzt mit den Abrollungsangaben von B. Molnár, E r k 1 á r un gén: A) Sandabrol- lung: 1. Durchsiehtige, glanzende, splittrige Fönn, 2. Durchscheinende, etwas splittrige Form, die Kantén leicht abgestumpft, 3. Ein wenig matt, die Kantén stark abgestumpft, die ursprüngliche Form noch vorstellbar, 4. Matté, kugelförmige oder ovale Gestalt, die ursprüngliche Fönn nicht mehr vorstellbar; B) 1. Oberpliozán (Pannon), 2. Öberpliozáu (levantinische, Schichten) aus Donau-Abtragungsgebieten stammend, 3. Pleistozáne fluviatile Schichten, die aus Theiss-Abtragungsgebieten stammen, 4. Pleistozáner aolischer Staub, 5. Gössartiges, wahrscheinlich (lokál) umgeháuftes Matériái, 6. Flugsand, 7. Humöse Schichten, verschiittete Bodenschichten, 8. Fluviatiler Tón, 9. Aleurit, 10. Feiner und kleinkörniger Sand, 11. Mittelkörniger Sand, 12. Grobkörniger Sand 4* 300 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet letesen feldolgoztuk ezenkívül több, 30 — 40 m-es fúrás anyagát Kecskemét és Kiskun- félegyháza környékéről, egy közel 80 m-es kutatófúrást létesítettünk Felsőszentivánnál, amelyet a legnagyobb részletességgel vizsgáltunk meg, nagyszámú ártézi kútfúrás alap- ján Molnár B . állapította meg az eolikus származású rétegek összes vastagságát. A vizsgálatok eredményeként a Duna — Tisza közi eolikus rétegek anyagának származása és keletkezése a következőkkel bizonyítható: 1. Több mint 100 km hosszúságú szelvényekben az egységes anyagú rétegek települési módja azt mutatja, hogy e rétegek nagy vízszintes ki- tér j e d é s ű ek , egyenesek 50 — 80 km távolságon át folytatódnak. Ilyen te- lepülés folyóvízi lerakódásokban nincs, azok mindig kisebb kiterjedésű lencsékben ékelődnek ki, egységes anyagú réteg csak nagy kiterjedésű hor- dalékszállító közegből rakódhat le, ilyen a levegő. 2. A rétegek anyagában sem a durvább (kavics), sem a leg- finomabb szemű (agyag) törmeléke s — üledékek nem szerepel- nek. 3. A finomszemű eolikus lerakódások szemcseösszetételében min- dig a löszre jellemző 0,02 — 0,06 mm szemcseátmérő az ural- kodó. A különböző, egészen 80 m-ig terjedő mélységekből vett löszminták szemcse- összetételi görbéi egymástól alig különböztethetők meg. Az elváltozott löszmintákban az aleurit — agyag-frakció valamivel nagyobb a vegetáció okozta utólagos elváltozás miatt, a lösz-frakció azonban ezekben is jelentős. 4. Az üledékek színe sokáig megtévesztette a kutatókat Ezeket a réte- geket színük miatt folyóvízi származásúaknak tételezték fel, nem vizsgálva a szemcse- összetételt és a szemcsealakot. így keletkezett a Duna — Tisza közi „kék agyag” és „kék homok” fogalma. Szerző több példában kimutatta, hogy ahol egy sárgás színű löszréteg a rárakódott üledékek alatt mélyebben folytatódik, ott először alsó részében, majd ha az állandó talajvízszint alá kerül, fokozatosan kékesszürke színt vesz fel. Ilyen kékes- szürke színű gyakran a tiszta szárazföldi faunát tartalmazó lösz is. 5. A homok szemcsealakját jelenlegi folyóvízi lerakódások, valamint a jelenben is mozgó futóhomok nagyszámú mintáján tanulmányoztuk. Mindkét féleség tartalmaz különböző koptatottsági fokokat mutató szemcséket. A származást csak az egyes szemcsealak-típusok százalékos megoszlása mutatja meg. Ilyen módon ismeretlen származású (földtani múltbeli) homokról megállapítható annak folyóvízi, illetőleg szél- hordta származása. Ezen az alapon a Dnna — Tisza köz középső, magasabb részében minden homokréteg, valamint a löszrétegekből kimosott homokrészleg is eolikus eredetű. 6. A rétegek puhatestű faunája legbiztosabban mutatja, hogy az üledék száraz, vagy nedves térszínen, időszakos vagy állandó állóvízben, illetőleg folyó- vízben vagy folyóvízi kiöntésből rakódott-e le. A Duna — Tisza közén létesített, több mint 100 fúrásból kikerült csiga-maradványokat Horváth A. dolgozta fel. Azokból a rétegekből, amelyeket M i h á 1 1 z kifejlődés alapján eolikus származásúaknak álla- pított meg, csak szárazföldi ubiquista, ligetlakó és állóvízi fajokat határozott. Több ezer, üledékkifejlődés alapján eolikus eredetűnek határozott mintából sehol egyetlen folyó- vízi faj sem került elő. (A meghatározott egyedek száma 300 000 fölött volt.) Ezzel szemben a Duna-völgyből, valamint a Hátság tisza-völgyi alacsonyabb területének mélyebben fekvő üledékeiben, amelyeket M i h ál t z üledékföldtani alapon folyóvízi származásúaknak minősített, Horváth A. mindannyiszor megtalálta a folyóvízi puhatestűeket is. 7. A Hátság területének ÉNy — DK-i irányban egymáshoz kapcsolódó mélyedései, kisebb tavai „a törmelékkúp elmélet” szerint az egykori Duna-ágak maradványai. Ez esetben a mélyedések nyomvonalában folyóvízi homoknak kellene lennie, illetőleg itt Miháltz: A Dél-Alföld felszínközeli rétegei 301 több éles szemcsét kellene tartalmaznia, mint a közbeeső hátak területén. Több kereszt- szelvény sűrűn telepített fúrásanyagának szemcsealak-vizsgálatából kiderült, hogy ilyen összefüggés nincs, a mélyedésekben sehol sincs kisebb koptatottságú homok. 8. A felsőszentiváni 80 m-es kutatófúrás üledékkifejlődési-, puhatestű fauna- és pollenvizsgálataiból — egy közeli és egyidejűleg készült ártézi fúrás adataival kiegé- szítve — megállapítható volt, hogy az eolikus képződmények vastagsága itt 124 m. A felsőszentiváni rétegsor valószínűleg az egész pleisztocént magában foglalja. 9. A mai felszínre jellemző ÉNy — DK-i irányú mélyedések a futóhomok mozgatása szempontjából aktív, a nyári félévben működő ÉNy-i irányú szél munkájának ered- ményei. Lefutásuk közel párhuzamos. Ezek a mélyedések sok esetben már az inter- szakaszokban is megvoltak, alakulataik a mai felszínre át öröklődhettek. A Duna — Tisza közi futóhomok ásványos összetétele dunai kifúvási területre utal. Nehézásvány- vizsgá- latok lapján Szabó P . a Duna- és Tisza-vízvidékének elkülönülését a pleisztocén — pliocén határra tette, eredményeit később Molnár B . jelentős mértékben ki- egészítette és megerősítette. A holocént a folyóvölgyek közelében bevágódás, eróziós folyamat vezeti be. A Hátság területén az óholocénben nagy futóhomok mozgás volt. Több helyen kimutat- tuk, hogy a lösz felszíne denudált, erre futóhomok települt. Ez a denudáció korban azonos a Duna- és a Tisza-völgy pleisztocén utáni bevágódásával, a fenyő-nyír-fázisba tehetjük, míg a futóhomok képződését és mozgását elsősorban a meleg-száraz mogyoró- fázisra. Az óholocén futóhomok ÉNy — DK-i irányú deflációs mélyedéseiben a későbbiek során karbonátkiválás történt. Települési viszonyaikról, keletkezési módjukról és kor- besorolásul ról Miháltz, Kriván és Mucsi közöltek adatokat. Megállapí- tásaik szerint a futóhomok egyenetlen felszínére mészkő, majd éles határral mésziszap, végül egy erősen humuszos rétegtag, leggyakrabban több-kevesebb aprószemű homokot tartalmazó osztályozatlan kőzetliszt települ. A karbonátanyag a környező, magasabb fekvésű területről származik, a talajvíz oldatban szállította a mélyedésekbe, a kiválás elsősorban a növényzet C02 elvonó hatásának, a bepárolódásnak és a szódatartalomnak tudható be. A vegyi összetétel nem mutat vidékenkénti szabályosságot. A puhatestű fauna arra mutat, hogy a tavak egy része már a würmi-szakaszban is megvolt, ezért ezeknek az eredetét nem a holocén mogyoró-szakaszától kell számítanunk, azonban jelentősebb mészkiválás itt is csak a tölgy-fázisban lehetett. A fedő, humuszos rétegtag lerakódását a pollen- és molluszkakép szerint a bükkrre tesszük. Az újból kontinentá- lisabb bükk?-ben a futóhomok helyenként ismét mozgásba jött és esetenként befedte a karbonátos mélyedéseket. 3. Tisza-völgy Tisza-völgyön a folyó által a holocén elején kierodált mélyedést értjük, melyet a folyó üledékeivel feltöltött. A terület a pleisztocén utokó szakaszáig süllyedt és ezért el- sősorban folyóvízi üledékek töltötték fel. A Jugoszláv határtól É-ra lassan szűkülő tölcsérhez hasonlítható a terület, szélessége D-en 30 km, Tiszakécskénél már alig több mint 5 km. A felszín üledékei alapján pleisztocén lösz, és holocén alluviális térszín különít- hető el. A Hátság futóhomokja a völgy felé haladva még a pleisztocén térszínen rátelepül a würmb löszre. A mélyen fekvő részeken a lösz gyakran szikesedett, sokszor az árvízi kiöntésekből származó rétiagyag és aleurit fedi. A löszréteg 3 — 5 m va>tag és változó összetételű, DNy-felé lazább és homokosabb, ÉK-felé tömöttebb, aleuritos. Az egész löszkomplexus alsó része finomabb szemcseösszetételű. A löszkomplexus fekvőjében 302 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet folyóvízi rétegsor mutatkozik, fedőjében agyag. Ez az agyag a Tisza-völgy első agyag- szintje (Hidrológiai Közlöny, 1966. 2. sz.). Szeged környékén a Hátság felől 10 — 15 m mélységben egy nagyobb kiterjedésű vízvezető homokréteg húzódik a völgy felé. Ez a réteg az agyag kiékelődése miatt a folyótól 10 — 15 km távolságban közvetlenül érintkezik a löszréteggel, így a talajvíz mozgásra ad lehetőséget. 60 m tszf. magasságban a második kőzetlizt-agyagszint jelentkezik, ez sem összefüggő, a folyóvölgy felé azonban határo- zott lejtése van. 5. ábra. Tisza-völgyi keresztszelvény Algyönél. Jelmagyarázat: 1. Holocén — pleisztocén határ, 2. Agyag, agyagos aleurit, 3. Aleurit, 4. Aleuritos finomszemű homok, 5. Aprószemű homok, 6. Középszemű homok, 7. Kösz, 8. Erősen és kissé humuszos rétegek, 9. Növénymaradványok Abb. 5. Querprofil des Theiss-Tales bei Algyő. Erklárungen: 1. Ilolozán — Pleistozafí-Grenze, 2. Tón, toniger Aleurit, 3. Aleurit, 4. Aleuritführender feinkömiger Sand, 5. Kleinkömiger Sand, 6. Mittelkömiger Sand, 7. Eöss, 8. Mehr oder weniger humöse Schichten, 9. Pflanzenreste A Tisza-völgy a pleisztocén folyamán annak legfelső szakaszáig állandó süllyedés- ben volt, ennek megfelelő intenzív folyóvízi feltöltéssel. A süllyedő területeken a folyó- vizek medrük helyét állandóan változtatták, lerakódásaik törmelékkúp jellegűek voltak. A Tisza holocén elejére tett bevágódása Szeged déli részénél kb. 20 m-ig, Algyönél kb. 15 m-ig, tovább északra 10 — 15 m mélységig távolította el a rétegeket. A kierodált felszínre alul durva, laza, felfelé egyre finomodó, folyóvízi homokrétegek, majd aleurit, agyagos rétegek, végül rétiagyag települt (4. — 5. ábra). Ez a rétegsor alulról felfelé fokozatosan finomodó szemcseösszetételű, visszatükrözi a folyóvíz szállítóerejének ál- landó csökkenését, egyetlen felhalmozódási ciklusnak tekinthető, mindezt vékony lepelként borítja a legfiatalabb öntésiszap, amely már nem tartozik a rétiagyaggal záródó felhalmozódási ciklusba és a folyószabályozással megváltoztatott körülmények követ- keztében rakódott le. Az agyagos zárótag esetenként hiányozhat. A legfiatalabb öntés- M ih ál t z: A Dél- Alföld felszinközeli rétegei 303 iszap folyóközeiben homokosabb kifejlődésű. A kötöttebb anyagú rétegek, az agyagszin- tek felszínén, több helyen kimutatható letarolódást jeleznek. A holocénban lerakodott üledékek pollenanalízise szerint a fenyő-nyír és mogyoró- fázisban üledékhézag jelentkezik. A feltöltődés a biikk-fázistól a jelenig folyamatos. A Tisza-völgy területén 1957 — 58-ban két, 500 m-es kutatófúrás létesült Makó és Szentes környékén. A makói fúrás puhatestű anyagából következtetve Bartha F az 545 m-es rétegsort pleisztocén korúnak veszi. Üledékföldtani és poilenelemzés alapján azonban anyagunk részletes rétegtani felbontást nem tesz lehetővé. A fúrás összevont rétegsora a következő: 0,0 — 0,5 m lösz és löszös homok. 0,5 — 29 m folyóvízi homok. 29 — 32 m felső részében elváltozott lösz. 32 — 166,2 m csak fenyőpollent tartalmazó rétegek (valószínűleg glaciálisok üledékei) váltakoznak vegyes összetételű spektrumokkal (Tilia, Abies, Fagus, Carpinus , Quercus, Picea, Betula), amelyek inter-szakaszba sorolhatók. 166,2 — 338 m a rétegsor harmadidőszaki fajokban igen gazdag. Molnár B. a nehézásvány-összetételben 173 m-nél talált válto- zást. E fölött a homokok összetétele Tisza-vízvidéki, alatta dunai. 338 — 406 m a pollenkép kiértékelésre nem alkalmas. 406 m-től végig harmadidőszaki, meleg éghajlatot jelző és a pleisztocénben is szereplő meleg- kedvelő lombosfák találhatók a Pinus és Picea mellett. Szentesnél 5 m ig elváltozott felszínű löszanyagból glaciális pollenképet kaptunk. 5 — 81 m öblítéses mintavétel miatt pollenvizsgálatot nem lehetett végezni. Tisza-vízvidéki, folyóvízi homokrétegek közé kb. 30 m vastag, dunai lehordási területről származó ásványos összetételű futóhomok települ. 81 — 92 m között felül humuszos, vastag lösz, tiszta fenyőpollennel. 92 — 100 m között a gyér pollentartalomban Pinus mellett a Quercus, Tilia, Ulmus jelenléte alapján interglaciális. 100 — 102 m futóhomok, majd 106 m-ig lösz, újból csak Pinus- tartalommal. 106 — 113 m pollenben szegény, humuszos aleurit és agyagrétegek, alsó részében Tilia is van a Pinus mellett. 113 — 151 m között folyóvízi fel töltés, több humuszos, karbonátmentes szinttel, ami bő csapadékú éghajlatra utal; a spektrumban Abies, Fagus, Quercus és Tilia is szerepel. 155 — 221 m változó kifejlődésű rétegsorban glaciális és inter-jellegű pollenkép követi egymást, 163 — 167 m között még egy futóhomok-betelepiiléssel. 221 m-től lefelé az idősebb negyedkorban nem szereplő spóraformák is vannak. Bemosottságuk elképzelhető. A két fúrás alapján megállapítható, hogy a negyedkori rétegek vastagsága Ma- kónál legalább 160 m, Szentesnél pedig legalább 200 m. A biztosan pleisztocénnek hatá- rozott üledékekben ismételten előfordulnak mélybe süllyedt, folyóvízi anyagokkal el- temetett lösz és futóhomok rétegek. A flórakép alapján megállapított változástól lefelé a homokrétegek kizárólag folyóvízi származásúak, valószínűleg dunai eredettel. A kötött anyagú üledékek az említett határ alatt uralkodólag aleurit finomságúak, karbonáttar- talmuk rendszerint magas, így a folyóvízi kiöntéstől származó finomabb üledékektől feltűnően elütnek. Márgás jellegük és vastagságuk alapján nagy kiterjedésű, hosszú élettartamú állóvizek lerakódásai lehetnek. 4. Tiszántúl A tágabb értelemben vett Tisza- völgytől az elhatárolás bizonytalan, a felszín enyhén lejt a Tisza felé. A felszint lösz, vagy folyóvizi üledéksor borítja. Az utóbbin belül két további típus választható el a fekvő alapján: ez lehet pleisztocén lösz, vagy folyóvölgyek, holt- ágak feltöltése. A lösz legtöbbször nedvestérszíni (infúziós), esetenként mocsári. A le- folyástalanabb, mélyebb síksági igen gyakran szikesedett. Orosházától É-ra, ÉK-re nagy foltokban száraz térszíni lösz is van. A lösz vastagsága 2 — 3 m, ritkán 4 m. A talajvíz szintje legtöbbször a fekvő rétegekben van. A folyóvízi feltöltésű, süllyedő területek réteg- sora letarolási és felhalmozódási ciklusok váltakozása eredményeként anyagi minőségben is a ciklusoknak megfelelően változást mutat. A ritmusosan süllyedő medence feltöltődését és a peremi terület letarolódás-menetét a 6. ábrán mutatjuk be. A letarolási területeken az alsó szakaszú völgy kialakulásakor egy eróziós ciklus befeződött. Ennek megfelelően a felhalmozódási területen finomszemű üledékek rakódtak le és zárul egy felhalmozódási ciklus. A viszonylagosan mélyebb helyzetű síkságra nagy eséssel kilépő folyók az ismétlődő ciklusok kezdeti stá- 304 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet 6. ábra. A ) felső-, D ) közép-, C ) alsó folyószakaszhoz tartozó feltöltés, D ) viszonj-lagos süllyedés eredménye- ként az új felhalmozódási ciklus kezdete Abb. 6. A) Dem oberen, B) mittleren, C) unteren Flusslauf angehörende Aufschüttung, D) Anfang des neuen Zyklus dér Anháufung infoige eines relativen Einsinkens diumában durva törmeléket raknak le, amelyek a rétegsorokban az elhatárolást lehetővé teszik. A letarolási területen az új eróziós ciklus kezdetét az új völgyfenék fölött meg- jelenő, folyóvízi hordalékkal borított régi völgysík, terasz mutatja. Foumarier 7. ábra. A letarolási terület teraszainak, illetve erózióciklusainak megfelelő felhalmozódási ciklusok a fel- töltött medencében Abb. 7. Den Terrassen des Abtragungsgebietes, bzw. seinen Erosionszyklen entsprechende Anháufungs. zyklen im aufgeschütteten Becken 305 Miháltz: A Dél- Alföld felszínközeli rétegei 2. sz fúrás 3. sz fúrás Afm 8. ábra. Holocénban feltöltött holtág. Jelmagyarázat az 5. ábránál Abb. 8. Toter Arm, im Holozán aufgefüllt. Siehe Erklárung zűr Abb. 5. (II. k. 1321. o.) szintén a teraszok hordalékanyagának felfelé való finomodását írja le és ábrázolja. Egy terasz feltöltési anyaga kicsiben ugyanolyan, mint a medence egy leta- rolási ciklusa. Az új lerakodási ciklushoz tartozó üledéksor bázisán kisebb-nagyobb bevágódási, eróziós felület jelentkezhet. Ez természetes következménye a durva hordalékot szállító folyóvíz nagyobb munkaképességének, amely a feltöltődés stádiumában levő területen is képes bizonyos mérvű eróziós működésre. A ciklus későbbi szakaszában az egyre 9. ábra. A Tiszántúl parti-dünés területeinek típusszelvénye. Jelmagyarázat: 1. Agyag- és aleuritrétegek, 2. Változó összetételű folyóvízi homokrétegek, 3. Fiatal meder homokkitöltése, 4. Fo- lyóvízi lerakódásból kifújt parti-diine homok, 5. Alcuritos lösz, 6. Fiuomszemíí homokos lösz, 7. koszos homok, 8. Holocén agyagos feltöltés, 9. Jelenlegi vízfolyás Abb. 9. Typenprofil dér Uferdiinengebiete dér Trans-Theiss-Gegend. Erklárungen: 1. Tón- und Aleuritschichten, 2. Fluviatile Sandschiehten variierender Zusammensetzung, 3. Sandfüllung eines jun- gen Flussbettes, 4. Uferdiinensand von fluviatilen Ablagerungen ausgeblasen, 5. Aleuritführender köss, 6. Feinsandigcr köss, 7. kössiger Sand, 9. Holozánc tonige Auffüllung, 9. Gegenwártiger Wasserlauf 306 Földtani Közlönyú XCVII. kötet, 3. füze finomabb szemű rétegek már megszakítatlan, párhuzamos, vagy lencsés településben következnek egymás fölött. (A folyóvölgyek közvetlen környéke természetesen ki- vétel.) A teraszok anyagának összefüggését a medence ciklusaival a 7. ábrán szemlél- tetjük. Az alapgondolatot természetből vett rétegsorok, szelvények tanulmányozása adta. A Tiszántúlon a folyóvízi származású üledékekben M i h á 1 1 z a rendelkezésére álló mélységig öt ciklust különböztet meg, ezek a pollenadatok szerint rissinél nem idősebbek. A holocén rétegek (már a Tisza-völgyénél láttuk) egy üledékciklust képviselnek. A legteljesebb kifejlődést a folyóvölgyek közelében találjuk, a legtöbbször egykori holtágak feltöltéseként. Külön kell szólnunk a Szentes — Nagyszénás — Kondoros — Mezőberény, délen pedig Hódmezővásárhely — Orosháza — Békéscsaba városok által határolt területről. A lösz fekvője itt homok, két vonulatban a felszínre is bukkan. A települési helyzetet a 9. sz. ábra adja. IRODALOM - RITERATUR B a c s á k Gy. (1942) : A skandináv eljegesedés hatása a periglaciális övön. Meteorológiai és Földmágnesség Intézet kiadványai. — B a c s á k, Gy. (1955): Pliozán- und Pleistozánzeitalter im Richt dér Himmels- inechanik. Acta Geol. Tóm. III. — Bartha F. (1959): A makói és gyulai vízkutató fúrások puhatestúi- nek őslénytani vizsgálata. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. — Bulla B. (1938): Pleisztocén lösz a Kárpát- medencében. Földt. Közi. RXVI1I. kötet. — Bulla B. (1935): Az Alföld felszínének kialakulása. Alföldi Kongresszus. Budapest. Cailleux, A.: Rés action eoliennes periglaciaires. Mem. Soc. Geol. Francé, N. Ser., t. 21. — Cailleux, A. (1961): Application á geographie des methods d’étude des sables et des galets. Rio de Janeiro, Brasil. — C h o ín o k y J.: A folyóvölgyekről. M. Tud. Akad. Oszt. Közi. XRII. — Dávid, P. (1961): A study of roundness of wind-blown sand írom Hungary and the Canadian Great Plaius. Dept. of Geol. McGill Univ. Montreal Dissertatio. — Fink, J. (1962): Die Gliederung des Jung- pleistozáns in Österreich. Mitteil. d Geol. Ges. in Wien B. 54. — Fourmarier, P. (1950): Principes de geologie. Masson et Comp. Paris— Halaváts Gy. (1895): Az Alföld Duna— Tisza közötti részének földtani viszonyai. M. K. Földt. Int. Évkönyve IX. köt. — Horváth A. — A n t a 1 f i S. (1954): Malakológiai tanulmány a Duna— Tisza-köz déli részének felső pleisztocén rétegeiről. Annál. Bioi. Hung. 2. k. Szeged. — Horváth A. (1954): Az alföldi lápok puhatestűiről és az Alföld változásairól. Állattani Közi. 44. Szeged. — Horváth A. (1954): A paksi pleisztocén üledékek csigái és értékelésük. Állatt. Közi. 44. k. Szeged. — Horváth, A. (r9Ó2 — rgós): Mollusca-periods in the sediments of the Hungárián Pleistocene. Acta Bioi. Tóm. VIII. IX. X. XI. Szeged. — J a s k ó S. (r947): Repusztulás és üledékfelhalmozódás Magyaror- szágon a kainozoikumban. Földt. Közi. RXXVII. Budapest. — K r e t z o i, M. ( 1953) : Quaternary Geology and the Vertebrate Fauna. Acta Geol. Tóm. II. fasc. 1 —2. — K r i v á n P. (1953): A pleisztocén földtörténeti ritmusai. Az új szintézis. Acta Geol. Tóm. II. - Kriván P. ( 1955) : A középeurópai pleisz- tocén éghajlati tagolódása és a paksi alapszelvény. M. Áll. Földt. Int. Évkönyve 43. k. 3. fűz. — Ráng S. (1960) : A Délkelet- Alföld felszíne. Közi. a SzegediTudományegyeteinFöldr. Int.-éből, Szeged. — Miháltz I. — Faragó M. (1947): A Duna— Tisza-közi édesvízi mészképződmények. Alföldi Tudományos Int. Évkönyve. Szeged. — Miháltz I. (1947): A Duna— Tisza csatorna geológiai viszonyainak tanulmányo- zása. Földmiv. Miniszt. Kiadv. — Miháltz. I. (1952): A homokszemnagyság helyszíni meghatározása. Földt. Közi. 82. köt. — Miháltz, I. (1953): Ra divisions de sediments Quaternaire de l’Alföld. Acta Geol. II. — M i h á 1 t z I. (1954): A Duna— Tisza köze déli részének földtani felvétele. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. — Miháltz I. — Ú ngár T. (1954): Folyóvízi és szélfújta homok megkülönböztetése. Földt. Közi. 84. köt. — Miháltz, I. (1955): Erosionszyklen-Anháufungszyklen. Acta Min.-Petr. Szeged. — Miháltz I. — Mucsi M. (1964): A kiskunhalasi Kunfehértó hidrogeológiája. Ilidr. Közlöny 44. k. ro. sz. Budapest. — Miháltz, I. (1965) : Geology of the near-surface layers of the Great Plaius of Souther Hungary. Acta Geol. IX. — Miháltz I. (1966): A Tisza-völgy déli részének vízföldtana. Hidrológiai Közlöny, Budapest. — M o 1 d v a y, R. (1961): On the laws govemiug sedimen tation from eolian suspen- sions. Acta Min.-Petr. Szeged, XIV. — M olnár B. (1961) : Á Duna— Tisza közi eolikus rétegek felszíni és felszínalatti kiterjedése. Földt. Közlöny 91. k. — Molnár B. (1963): A délalföldi pliocén és pleisztocén üledékek tagolódása nehézásvány-összetétel alapján. Földt. Közi. 93. köt. — Mucsi M. (1963): Finom- rétcgtani vizsgálatok kiskunsági édesvízi karbonátképződményekben. Földt. Közi. 93. — Mucsi M. (1965): A soltvadkerti Petőfi-tó földtani viszonyai. Földt. Közlöny 95. köt. 2. sz. — Pá v a y -V a j n a F. (1951): Az alföldi Dunamellék rétegtana és/n egységszerkezete. M. Áll. Földt. Int. Évi jel. — P é c s i M. (1959) : A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalkata. Budapest. Akadémiai Kiadó. — S c h e r f E. (1928): Alföldünk pleisztocén és holocén rétegeinek geológiai és morfológiai viszonyai és ezeknek össze- függése a talaj alakulással, különösen a sziklatalajképződéssel. M. K. Földt. Int. Évi Jel. 1925 — 28-ról. — Miháltz: A Dél-Alföld felszínközeli rétegei 307 S c h e r f, E. (1936): Versuch einer Einteilung des ungarischen Pleistozáns auf moderner polyglazialisti- scher Grundlage. Verhandl. d III. Intemat. Quarterkonferenz Wien. — Soergel, W. (1937): Die Verei- sungskurve. Borntraeger Berlin. — Sümeghy J. (1944): A Tiszántúl. M. Áll. Földt. Int. Kiadványa Budapest. — Sümeghy J. (1950): A Duna— Tisza közének földtani vázlata. M. Áll. Földt. Intézet Évi Jel. — Szabó P. (1955): A Duna— Tisza közi felső pleisztocén homokrétegek származása ásványos össze- tétel alapján. Földt. Közi. 85. k. — Szabó P. (1956): A Szeged városi fürdői mélyfúrás homokréte- geinek vizsgálata. Előadás a M. Földt. Társ.-ban. Budapest — S z a f e r, W. (1953): Pleistocene Stratig- raphy of Poland froin the floristical point of view.Ann.de la Soc. Geol. de Pologne Vol. 92. Krakow. — Szónoki M. (1963): A szegedi téglagyári löszszelvény finomrétegtani felbontása. Földt. Közi. 93. köt. — Van dér V 1 e r k-F lorschiitz (1953): The paleontological base of the subdivision of the pleis- toceue in the Netherland. Verhand. d. Kon. Ne. Acad. v. Wet . ., Afd. Naturkunde, Deel, XX. No. 2. Amsterdam. — Zólyomi B. (1953): Magyarország növénytakarójának fejlődéstörténete az utolsó jég- korszaktól. Acta Bioi. Tóm. IV. Budapest. Geologie dér oberfláchennahen Schichten des südlichen Teiles dér Grossen Ungarischen Tiefebene I. MIHÁETZ Wáhrend des Ouartárs sank das Gebiet dér Grossen Ungarischen Tiefebene rhyt- miseh ab und wurde mit einem máchtigen fluviatilen und áolisclien Sedimentkompíex aufgefüllt. Die wiehtigste Klimaiudikator-Bildung dér Grossen Ungarischen Tiefebene, die wiederholt in periglaziale Lage geraten ist, stellt dér Löss dar. lm Prinzip hált Ver- fasser die oberste Lössschiclit für die letzte Ablagerung des Pleistozáns. Die tektonisehe und geologische Entwicklungsgeschichte des südlichen Teiles dér Tiefebene im Ouartár wird durcli Abbildung 1 veranschaulicht. Die mit ,,4” bezeiclmeten áolischen Sedimente werden bezüglich ihres Ursprungs je nach den Unterschieden in dér stoffliclien Zusammensetzung beurteilt: dér P'lugsand wurde aus dem Donau-Tal durch westliche Winde gerollt ins Gebiet des Donau — Theiss-Zwisclienstromlandes einge- führt, und zwar in den trockeneren Phasen dér Inter-Perioden (P. K r i v á u); dér Löss wurde jedoch in den Glazialen durch östlicli gerichtete Luftströmungen transportiert. Die Erhaltung dieser Sedimente wurde durch die relativ holté Lage des Donau — Theiss- Zwischenstromlandes, bzw. durch das verliáltnismássig laugsame Einsinken dieser Gegend ihrer Umgebung gegenüber sichergestellt . Dér geologische Bau des Gebietes wird durch die Abbildung 1 veranschaulicht. lm grösseren Teil des Quartárs sank das Theiss-Tal und die Trans-Theiss-Gegend intensiver ein. Hier ist dér Anteil dér áolischen Sedimente im Verháltnis zu dér grossen Menge dér von intensiver fluviatiler Aufschüttung stammenden Sedimente verschwin- dend gering. I11 mauchen Phasen des Pleistozáns und an seiuem Ende wurde auch das Einsinken dér Trans-Theiss-Gegend langsamer, so dass die obere Lössschicht und einige, weitere, die mit fluviatilem Matériái verschütteten sind, auch hier angetroffen werden kőimen. A MAGYARORSZÁGI FELSŐPLEISZTOCÉN VEGETÁCIÓ-TÖRTÉNETE AZ ANT H R A KOTÓMI AI EREDMÉNYEK (1957-IG) TÜKRÉBEN DR. STIEBER JÓZSEF* (5 ábrával, 2 táblázattal) Összefoglalás: Szerző a magyarországi felsőpleisztocén vegetáció-történetet tár- gyalja az 1957-ig megjelent valamennyi irodalom, és az addig végzett saját anthrakotómiai kutatások alapján. A vegetáció-történetet elsősorban az anthrakotómiai eredmények pre- zentálják. Az új anthrakotómiai metodika ugyanis lehetővé tette nagyobb mennyiségű faszén megvizsgálását, s ezáltal statisztikai következtetéseket is lehetett tenni. Ötvenkét lelőhelyről csaknem 5000 faszéndarab, ezenkívül más növénymaradványok alapján a rissi- würmi interglaciális végén a mainál melegebb és csapadékosabb klímára következtet. Szerinte a hideg kontinentális tűlevelű erdővegetáció a würmi szakasz folyamán négyszer tért vissza, s ez a Milankovitch-Bacsák-Kriván kronológiai rendszer segítségével időzíthető. A würmi szakasz alatt reliktumként a tölgy és a juhar valószínűleg mindig megmaradt. A nyír nem lehetett nagy elterjedtségű. Fentieken kívül szerző több vegetáció-történeti, tudományos módszertani, klimatológiai következtetést és megállapí- tást tesz. A magyarországi anthrakotómiai kutatás kezdetén az akkor föltárt pilisszántói kőfülke (Budapesttől északnyugatra) alsóbb rétegeit Kormos T . (1915), az ősemberi eszközök és a esontmaradványok alapján a inagdaleni kor** elejére, illetve közvetlenül a szolutréi kor végére helyezte, s monoglaeialista lévén, nagyon meglepődött azon, hogy a legalsó szintből, a sziklafenékről, nagyon sok barlangi medve esonttársaságából H o 1 - lendonner F. (Kormos, 1915) hőigényes lombosfa-fajok faszénmaradványait mutatta ki. Megnyugtatóbb adatot szolgáltatott Hollendonner az ugyancsak monoglaeialista Hillebrand J. -nek, mert a bajóti (Komárom és Esztergom kö- zött) szolutréi rétegekből a Pinus silvestris- csoport maradványait mutatta ki (Hol- lendonner, 1926), és megjegyezte, hogy azok a Pinus silvestris és Pinus montana részei is lehetnek. A monoglaeialista felfogás értelmében ugyanis mind a szolutréi, mind a magdaleni (legalább is annak eleje) a főglaciálisba tartozik, és ez időben hideg- kedvelő fa-fajoknak kellett élniök Magyarországon. Ennek következtében a pilisszántói egész rétegösszletet a magdaleni I-ből a magdaleni III-ba helyezték (Fleissig — Kormos, 1934, Hillebrand, .1935, P- 17-)- Ez esetben az antlirakotómia, mint elsőrendű segédtudomány szerepel a quartertudományi komplexben. Ugyan- akkor azonban az előbb említett monoglaeialista szemléletek (a szolutréi és mag- daleni időrendi helyzete) segédtudományként szerepeltek az antlirakotómia számára, miközben az antlirakotómia leplezetten önállósult, illetőleg anthrakotómiai kom- plex-szó alakult. Valószínű, hogy ennek eredményeként jöttek létre a ságvári (Balatontól délre) Pinus montana és Pinus rotundata, a dunaföldvári (Budapesttől délre, 70 km) Pinus rotundata, továbbá a bánliidai Szelim-barlangi és Szeleta-barlangi (Miskolc) * Ez a dolgozat a szerző hasonló című, megjelenendő monográfiájának kivonata. (Az 1957 utáni vonatkozó eredményekről későbbi dolgozatban kíván beszámolni.) Előadva a Magyarhoni Földtani Tár- sulat Őslénytani Szakosztályának 1967. május 8-i ülésén. ** Az azóta történt számos régészeti kutatás tisztázta, hogy Magyarországon e kornak időrendileg többé kevésbé megfelelő úu. keleti gravetti kultúra volt elterjedve. A régebbi hazai terminológiának meg- felelően azonban itt és a továbbiakban is a „magdaleni” kifejezést használom. Stieber József Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet 1. ábra. Sorozatvizsgálat céljából Amaranthus caudatus magba ágyazott faszenek Abb. 1. Holzkohlen, in Amaranthus caudatus — Kern eingebettet für Serienanalysen 2. ábra. Az Amaranthus caudatus magba ágyazott faszenek az Ortholux-Panopak mikroszkóp asztalán Abb. 2. In Amaranthus caudatus -K.ern eingebettete Holzkohlen anf dem Ortholux-Panopak- Mikroskopen- tisch $ t i e b e r: A magyarországi felsőpleisztocén vegetáció-történet . . . 3. ábra. Taxus sp. radiális hossztörés-feliilet mikroszkópi képe sötét látóterű felül világítással. Nagyítás: 395 X Abb. 3. Mikroskopisches Bild einer radialen I/ángsbruch-Fláehe in Taxus sp. mit Auflicht im dunklen Seh- feld. Vergrösserung: 395 x 4. ábra. Taxus sp., ugyanaz a részlet, mint a 3. ábrán, Beck-féle felülvilágítással. Nagyítás: 403 x Abb. 4. Taxus sp., dasselbe Detail, wie in Abb. 3., mit Beck’schen Auflicht. Vergrösserung 403 X Plciosztocén Riss Moustcricn Aur go- Mngdnlcnien Mezőül Kauci A. Középső “ Középső F. “"P*5 - — Szakasz Pctiode ir 1 B | 022HW IffH í"sl #s ff | | lííí { |WMH r i! I 1° * * fe 1 111 III ti 1 Ilii 1 8 I Ilii §' % B S F ifi 1 II "fi íf Illííf ff ói??? 1 tv* B B 5 Ifi Pl> IS Lelőhely F undort »5II 8 8 l í“«l| P £ iIeI 4 1B P & - és Dél-európában és a Középhegységben él (Rubner, 1953). Az antlirakotómiát azonban, önállósulása után ugyanazzal a kérdéssel kapcsolat- ban újból segédtudományként használták föl. Erről tanúskodik többek közt H i 1 1 e - brand következő beismerése: „Unser Magdalenien lásst sich iibrigens einstweilen nur auf Grund dér faunistischen und floristischen Ergebnissen in zwei Stufen einteilen: in eine Untere mit Höhlenbár und vorherrschender Pinus montana, und in eine Obere, ohne Höhlenbár und mit gemiscliten Laub- und Nadelbaumwálderu. In typologischer Hinsicht sind die Kulturen bei den Schichten von einheitlichem Cliarakter” (Hil- 1 e b r a n d , 1935, p. 32.). Hillebrand azonban nem említi azt, hogy Pilisszántón nem csak a középső, de az alsó rétegekből is ugyanazok a lombosfák kerültek elő, és mindkét rétegben sok a Hillebrand által megkövetelt barlangi medvecsont. Hasonló a helyzet a Gaál I.-féle Szelim-barlangi Pinus montana-vál kapcsolatban. Ilymódon kialakul a circulus vitiosus, vagy a logikai lánc visszatérése. Ezek után mindjárt érthetővé válik, hogy miért kellett az anthrakotómia önállósulásának leplezett- nek lennie, és hogy miért hangsúlyozta ki éppen Hillebrand és Gaál első- rendű segédtudomány szerepét (Hillebrand, 1935, Gaál 1936). A magyarországi anthrakotómiai kutatás hosszú múltra tekint vissza. Már a múlt században jelentőséget nyertek a faszenek az ősember magyarországi jelenlétének bizo- nyításával kapcsolatban (Roth, 1881). Bronzkori faszeneket már ekkor vizsgált, utólag meg nem állapítható módszerrel Deininger magyaróvári tanár (1891), Később 1915-ben Hollendonner P . kezdte meg a kutatásokat (Kormos, 1915) és új, sellakos módszerével (Hollendonner, 1923) magas fokra fejlesztette az antlirakotómiát. Csaknem kizárólag az ő munkássága tette lehetővé, hogy 1935-ben bekövetkezett halálakor az addig alig ismert magyarországi felsőpleisztocén vegetáció- történet fontosabb szakaszaiba már mélyebb bepillantást nyerjünk. 1935 után G r e g u s s P. (1936) és Sárkány S. (1937) folytatták a kutatást. Utóbbi saját beágyazásos technikát (kollolith-paraffin) dolgozott ki (Sárkány — Stieber, 1950) és áttért a mikrotomos sorozatmetszésre. Később többek közt Szalai I., Stieber J. és Simoncsics P. tevékenykedtek eredményesen az anthrakotómiai vizsgálatokban (Szalai, 1949, Stieber, 1952, Simoncsics 1955). 1955-ig 8 kutató 20 felső- pleisztocén lelőhelyről kereken 400 db faszenet vizsgált meg. Az eredményeket az I. táblá- zaton szemléltetem. Magam Popovici (1032) és F i e t z (1933) nyomán új, nagytel- jesítményű metodikát dolgoztam ki, melynek lényege az, hogy sztereomikroszkópos elő- vizsgálat után opaknúkroszkópos részletes vizsgálat következik, majd szükség esetén egyes példányokból metszetek készülnek rendes mikroszkópos vizsgálathoz. E célra a Zeiss féle SM XX sztereomikroszkópot és a Leitz f. Ortholux mikroszkópot használtam Panopak feltéttel. A munkát nagyon megrövidítő új eljárásként a faszenek orientációjá- 310 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet hoz apró magvakat (pl. Amaranthus candatus) használtam (1., 2. ábra). Az opak mik- roszkópos vizsgálat használhatóságát a 3., 4. ábra mutatja. A beágyazásos technikán is lényeges javításokat eszközöltem (Sárkány — Stieber 1952). Metszés előtt ugyanis a felületen Schweizer-féle lezáró oldattal (Schweizer, 1942) filmbevonatot létesítünk, mely lehetővé teszi kifogástalan preparátumok készítését. Az így létrejött vizsgálati módszer a feldolgozást rendkívüli mértékben meg- gyorsította és a vizsgálatot biztosabbá tette. E rendszer birtokában lehetett vállalkozni arra a nem kis feladatra, hogy a Magyarországon rendelkezésre álló felsőpleisztocén korú faszenek legnagyobb részét feldolgozzam. Munkám során 40 felsőpleisztocén lelőhelyről kereken 4500 darab faszenet vagy famaradványt dolgoztam föl, amely az eddigieknek több mint tizenegyszerese. Fontos vizsgálati kérdés volt a Larix és Picea xylotómiai szétválasztása. 100 év vonatkozó irodalmának és saját részletes quantitatív mikroszkópi vizsgálataimnak alap- ján arra az eredményre jutottam, hogy a Larix és Picea fája, különösen kisméretű fa- széndarabok formájában mikroszkóposán nem különböztethető meg egymástól. Emiatt minden esetben a Larix — Picea kettősnevet használom, és csak más körülmények segít- ségével alkalmazok egyes esetekben megkülönböztetést. Ugyanilyen problematikus a Pinus silvestris és P. montana elválasztása, ezért mind a saját, mind a régebbi adatokra a Pinus silvestris csoport megjelölést használom. Vizsgálataim eredményeképpen a magyarországi felsőpleisztocénből 32 fás ka- tegória jelenlétét állapítottam meg. Közülök 13 olyan kategória van, amely eddig e korból nem volt ismeretes. Ezek a következők: Prunus cf. mahaleb, Prunus cf. spinosa, Prunus cf. avium, Staphylaea sp., Evonymus sp., cf. Rosa sp., Fagus cf. sil- vatica, Carpinus cf. betulus, Acer cf. tatricum, Rhamnus cf. catharticus, Ribes sp., Quer- cus cerris, Populus sp. A régebbi adatok közül viszont itt 4 kategória (Pirus, Alnus, Betula, Pinus peuce ) hiányzik. Régebbi antlirakotómiai eredmények revízióját is megkíséreltem. Közülük a Hollendonner- és Sárkán y-féle preparátumok rendelkezésemre álltak. A Subalvuk-barlangból való és Hollendonner által Cotinus- nak határozott pre- parátumok véleményem szerint nem azok, hanem a Rhamnus sp. maradványai. A többi határozások revízió alapján elfogadhatók, kivéve a Larix, Picea, Pinus montana, Pinus rotundata, Pinus silvestris adatokat, amelyek helyett, az előbbiekben kifejtett okok miatt a Larix — Picea, illetve a Pinus silvestris csoport elnevezéseket használom. Nem érthetek egyet azonban Greguss P. 1940-ben tett kritikájának zömével, mely e határozások nagy részét tévesnek, vagy kétségesnek minősíti. A régebbi és a saját újabb adatokat összegezve megállapíthatjuk, hogy Magyar- ország felsőpleisztocénjéből 1957-ben 51 lelőhelyről ismeretesek flóraadatok, csaknem 5 000 db faszén és kis részben famaradvány alapján. E lelőhelyek egy részén más növényi maradvány (pollen, levél, stb.) is előkerült. Ezenkívül kb. 7 lelőhelyről csak moha és levélmaradvány ismert. A lelőhelyeket a mellékelt térképen tüntetem fel (5. ábra). Az antlirakotómiai adatok egybevetése és a vonatkozó magyar és külföldi szak- irodalommal való összehasonlítása után Magyarország felsőpleisztocén korú vegetáció- történetére vonatkozóan is következtetéseket teszek. Magyarország vegetáció-történe- tének szintézisével természetesen régebbi szerzők is foglalkoztak. Közülük ki kell emel- nünk Hillebrand összeállítását (1935) és Z ó 1 y o m i B . régebbi (1936) szinté- zisét, azonkívül utalok Zólyomi B. legújabb részletes szintézisére (1953)- Az említett szerzők a relatív kronológiára a Fenek — Brückner — Eberl — S o e r g e 1 — féle geológiai rendszert, az abszolút kronológiára pedig a Milán- kovitcli M.-Bacsák Gy. — féle csillagászati rendszert használták föl, (Milankovitch, 1941, B picsák, 1955). Legújabban a Milankovitch- Stieber: A magyarországi felsőpleisztocén vegetáció-történet . . . 311 B a c s á k -féle kronológiát F 1 o h n H . kutatásai nyomán Kriván P . fejlesz- tette tovább (1955). Ezt az újabb rendszert használtam föl adataim abszolút krono- lógiai helyzetének meghatározására. A fentebb elmondottakat figyelembe véve a magyarországi felsőpleisztocén kor vegetáció-történetét röviden az alábbiakban foglalhatjuk össze (II. táblázat). 5. ábra. Felsőpleisztocén növénymaradványok lelőhelyei Magyarországon 1957-ig. Jelmagyarázat: A ) Régebben más szerzőktől vizsgált és szerző által feldolgozott anyagok: 1 . Solymári barlang, 2. Subalyuk- barlang, 3. Kambrecht Kálmán-barlang, 4. Istállóskői-barlang, 5. Szeleta-barlang, 6. Diósgyőri Tapolca- Barlang, 7. Ságvári lösz, 8. Dunaföldvári lösz, 9. Siittői lösz, 10. Pilisszántói kőfiilke; B) Csak szerző által feldolgozott anyagok: 11. Villányi lösz, 12. Tatai lösz, 13. Kecskésgallyai-barlang, 14. Gugger-hegyi lösz, 15. Bivak-barlang, 16. Kiskevélyi Mackó-barlang, 17. Biidöspest-barlang, 18. Balla-Barlang, 19. Balla- völgyi sziklaüreg, 20. Basaharci lösz, 21. Zebegényi lösz, 22. Szob — Ipoly-parti lösz, 23. Pilisszántó (ld.: 10), 2-( . Berva- völgyi -barlang, 25. Peskő-barlang, 26. Perpác-barlang, 27. Petényi-barlang, 28. Róth Samu- barlaug, 29. Arnóckői beszakadt barlang, 30. Dömösi löszpart, 31. Budakalászi lösz, 32. Zalaegerszegi lösz, 33. Százhalombattai lösz, 34. Mözsi lösz-fúrás, 35. Tiszalöki fúrás, 36. Kunszentmiklós, 37. Szeged- Fodortelep, 38. Kiskunfélegyháza, 39. Kitrás-major, 40. Szeged- Anna-kút; C) Csak más szerzők által vizsgált anyagok: 41. Szelim-barlang, 42. Mélyvölgyi kőfiilke, 43. Jankovich-barlang, 44. Kecskemét, 45. Kiskunfélegyháza, 46. Szeged-Öthalom, 47. Balatonlovas, 48. Balatontó (Szigliget), 49. Tiszaug, 50. Szeged Botanikus-kert, 51. Tiszapalkonva, 52. Újfalu; D) Famaradványokat nem tartalmazó lelőhelyek: 53. Mezőberény, 54. Vértesszöllős, 55. Tímár és Szabolcs, 56. Háromfa, 57. Budapest (Thököly-út), 58. Kecskemét, 59. Pécel Abb. 5. Fundorte von oberpleistozánen Pflanzenresten in Ungam bis 1957. Erklarungen: A) Früher von anderen Verfassern untersuchte und bearbeitete Materialien: 1. Solymárer Höhle, 2. Subalyuk-Höhle, 3. I/ambrecht Kálmán-Höhle, 4. Istállóskőer Höhle, 5. Szeleta-IIöhle, 6. Tapolca-Höhle bei Diósgyőr, 7. Ságvárer Köss, 8. D unaf oldva rer Köss, 9. Süttőer Köss, 10. Felsnische von Pilisszántó; B) Nur vöm Verfasser des vorliegenden Aufsatzes bearbeitete Funde: 11. Villányer Köss, 12. Tataer Köss, 13. Kecskésgallyaer Höhle, 14. Köss vöm Guggerberg, 15. Bivak-Höhle, 16. Mackó-Höhle von Kiskevély, 17. Biidöspest-Höhle, 18. Balla-Höhle, 19. Felsnische von Ballavölgy, 20. Basaharcer Köss, 21. Zebegényer Köss, 22. Köss vöm Ipoly — Ufer bei Szob, 23. Pilisszántó (siehe: 10), 24. Höhle vöm Berva-Tal, 25. Peskő-Höhle, 26. Perpác- Ilöhle, 27. Petényi-Höhle, 28. Róth Samu-Höhle, 29. Eingestiirzte Höhle von Amóckő, 30. Dömöser Kössufer, 31. Budakalászer Köss, 32. Zalaegerszeger Köss, 33. Szászhalombattaer Köss, 34. Kössbohrung bei Mözs, 35. Bohrung von Tiszalök, 36. Kunszentmiklós, 37. Szeged-Fodortelep. 38. Kiskunfélegyháza, 39. Kiírás- Meierhof, 40. Anna-Brunnen in Szeged; C) Nur von anderen Verfassern analysierte Funde: 41. Szelim-Höhle, 42. Felsnische vöm Mély-Tal, 43. Jankovich-Höhle, 44. Kecskemét, 45. Kiskunfélegy- háza, 46. Szeged-Öthalom, 47. Balatonlovas, 48. Balatontó (Szigliget), 49. Tiszaug, 50. Szeged, Botanischer Garten, 51. Tiszapalkonva, 52. Újfalu; D) Fundorte ohne Holzreste: 53. Mezőberény, 54. Vértesszöllős, 55. Tímár und Szabolcs, 56. Háromfa, 57. Budapest (Thököly Strasse), 58. Kecskemét, 59. Pécel 312 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet A rissi x — rissi, interstadiálisban, vagy magában a rissi szakaszban már kiterjedt tűlevelű erdők éltek, melyekben a Pinus silvestris és a Larix — Picea uralkodott, mellettük időnként Taxus fordult elő. Valószínű, hogy a rissi szakaszban a. Pinus cembra is megvolt már Magyarországon. A rissi szakaszt követő 50 — 60000 éves rissi-würmi interglaciális vegetáció-törté- netének legnagyobb részéről semmit sem tudunk. Az itt-ott előkerült Celtis australis ma- radványok arra utalnak, hogy e kor egyes szakaszaiban a mainál melegebb klíma lehe- tett. Az interglaciális végén (II. táblázat, i/a) a mainál határozottan melegebb klíma volt, s ez elsősorban enyhébb télben mutatkozott. A csapadék mennyisége valószínűleg a maival egyezett. Ez időben Magyarországot nagy kiterjedésű többszintű lombos vegyes erdők borították, melyekben sok fa-faj, így Quercus, Carpinus, Acer, Fraxinus, Celtis australis, Populus, stb. fajok éltek. A déli lejtőkön Quercus pubescensből, Fraxinus ornus- ból és Celtis australisbol álló vegetáció tenyészett. Noha konkrét adatunk nincs rá, mégis feltételezhetjük az Acer monspessulanum jelenlétét is (a Celtis alapján) és bár eddig semmi nyoma nem került elő, N e m e j c biztos szlovákiai adata alapján (1928) a Cotinus coggygria-ét is. Mind itt, mind pedig az egyéb termőhelyek lombos vegyes eredeiben gazdag cserjeszint alakult ki, Cornus, Corylus, Crataegus, Prunus spinosa, Rhamnus, stb fajokkal. Feltételezésem szerint ezen idő alatt az Alföldön helyenként klimatikus sztyeppek (puszta) voltak, sőt a futóhomok- képződés lehetősége is fennállt. Ezen időszakasz második felében az évi csapadék mennyisége erősen megnőtt, és a mainál lényegesen több volt, a hőmérséklet külö- nösebb változása nélkül. A téli félévben azonban legalább 2 — 3 hónapig hideg vegetációs szünetnek kellett lennie. Ebben az időben az erdők igen nagy területen terjedtek el, a száraz sztyepp-puszta vidék minimálisra csökkent, esetleg meg is szűnt, az elmocsaraso- dott területek pedig kiterjedtek (ez utóbbi tétel egyelőre csak feltételezés, mert a rissi- würmi-végi mocsárvilágnak eddig semmi nyomát nem találtuk meg). Ugyanekkor meg- jelentek a Fagus és az Abies, mint jelzői a klíma határozottan óceánikusabb voltának; továbbá a magasabb hegyek és északi lejtőkön a Picea, az alacsonyabb hegyeken és a déli lejtőkön a Pinus silvestris, valószínűleg sem a Picea, sem a Pinus silvestris hazai el- terjedési területén nem hiányoztak a lombosfák. Ez a klíma kb. megfelel a Köppen- féle Cfa típusnak, és a Trewartha -féle mediterrán, vagy száraz nyarú szubtró- pusi éghajlatnak (Trewartha, 1937). Az előbbihez közvetlenül csatlakozó időszakban (II. táblázat, i/b.) az éghajlat kontinentálisabbá és a mainál hűvösebbé vált, de a csapadék mennyisége nem volt ki- sebb a mainál. A napfényes napok száma a mostaninál kevesebb lehetett. A fenyőerdők erősen kiterjedtek, s a lomboserdők visszaszorultak. Előbbiek közt a Picea jutott uralomra, a Pinus silvestris viszont kevesebb lett, de valószínű, hogy fenyveseink között kis szám- ban a Larix is megjelenhetett az időszak vége felé. Előfordult, még a Fagus és Taxus is, a hegyvidéken az alsóbb erdőzónában. Ugyanitt és a síkságon Quercus robur-.Tilia cor- data- és Ulmus campestris-e rdők lehettek. A magasabb hegyekben és a síkságokon a Pinus montana is jelen lehetett. A vegetáció szünet periódusa 4 — 5 hónapra növekedett. A Celtis australis a többi termofil elemekkel (Cotinus, Quercus pubescens, Acer monspessu- lanum stb.) együtt kipusztult. Az éghajlati tényezők további változása során hideg kontinentális klíma jött létre (II. tábl. 2.), mely a würmi1 eljegesedés maximumával esett egybe (Bacsák szerint 117 000 — 100 400; időtartam 16 600 év). Ezzel kezdődik a tulajdonképpeni wünni szakasz vegetáció-története, mely kereken 100 000 éven át tartott, s melynek során a hideg kontinentális, szubartikus jellegű klíma négyszer tért vissza: először az említett időpontban, másodszor (II. táblázat, 4.), a szolaris wümiij — wünni, interstadiális A wiirm vegetáció-szakaszai az anthrakotómiai eredmények tükrében Vegetationsperioden dér W ürm-Vereisung in Ungarn im Spiegel dér antlirakotomischen Ergebnisse bis 1957 - _ II. táblásat — Tabelle II A vegetáció-szakasz sorszáma és a hozzátartozó lelő- helyeknek az 5. ábrán feltüntetett száma Lauíende Nummcr dér Vegetations- pcriodc und dic dér cntsprcchcnden Fundorte wic in Abb. 5 .2 £ <3 j Prunus mabalcb a I a | | j «3 = c E <3 j 5 g I 3 I 3 & <3 3 a £ 3 3 < I 3 | j 8 2 1 a .a H 1 I I 3 1 1 i b 1 1 a | i 1 s 3 1 I ! 8 s ■< i 1 & I Í 1 I ? 1 g ! g 1 1 1 í 1 8 8. 6. 7. 8. 9. 20. ax. 22. 24. 26. 28. 30. 46. 6. 5. 6. 16. 43. 5. 4. 5. 28. 47. 4- 4- 45. 3. 2. 3. 4. 12. 29. 45- a. a. 3. 4. i/ó a. 3. x/« a. 3. 13. »3 8 - ■ • ■ 3 1 16 6 6 • • 3 3 3 • 53 >5 9 + 3 1 5 + + 3 *5 37 7 8 3 + ♦ * 658 5 104 * 3 25 81 69 6 + ' 331 54 64 ö3 367 57 + 95 *95 69 *3 97 46 97 60 215 300 824 208 1x13 *50 60 284 313 4<>3 *33 Összesen: 3831 S t i eb e r: A magyarországi felsöpleisztocén vegetáció-történet . . . 313 nagy szubtrópusi kilengésének végén és a rákövetkező antiglaciális elején (88 200 — •' 80 800; időtartam: 7 400 év), harmadszor (II. táblázat, 6) a würmi2 stadiális „maxi- muma” idején ( = a W2 szolaris glaciális eljegesedett része, és a következő szolaris szub- arktikus időszak: 72 700 — 57 200; időtartam: 15 500 év), negyedszer (II. táblázat, 8) pedig a szolaris würmi3 glaciális és a rákövetkező szubarktikus időben (26 900 — 16 300; időtartam: 10 600 év). Miután a négy szakasz vegetációja és következésképpen éghajlata hasonló lehe- tett, azért mind a négyet együtt is tárgyalhatjuk. A klíma rendkívül hideg és kontinen- tális volt, a vegetációs időszak mindössze 3 — 4 hónap, a csapadék csekély, a hegyvidé- ken is max. 500 mm Ennek következtében a napfényes napok száma megnövekedett és a mainál sokkal több volt. A júliusi középhőmérséklet -f-io° C-on felül a januári —10 150 C-on alul lehetett, az évi középhőmérsékletet o°-nál alacsonyabbnak tételez- hetjük fel. A magassági erdőhatár elérte a legmagasabb hegyek csúcsát. A hegyeket tű- levelű erdők borították, Pinus cembra dominanciával. Az alacsonyabb hegyvidéken és a síkságok vagy dombvidékek nagy részén is Pinus cembra élt, azonkívül sok Larix és Pinus silvestris is. A Picea és valószínűleg a Pinus montana is, meglehetősen háttérbe szorulhattak, s csak topográfiailag kedvezőbb kis helyeken (vízfolyásos helyek, északi völgyek) élhettek meg. Ez a hideg kontinentális fényigényes fák időszaka. Noha a lom- boserdők országos viszonylatban eltűntek, még sem gondolhatunk a lombosfák teljes hiányára, mert feltételezésünk és adataink szerint a Quercus robur és az Acer sp. (talán Acer platanoides ), és esetleg Sorbus sp. mint reliktumok éltek kedvezőbb helyeken, sőt az első esetben (II. táblázat, 2) még -Fagws-adatunk is van (középhegységi vagy domb- vidéki völgyekben, talán a Piceával együtt? annak védelme alatt?). Ez mindenesetre arra figyelmeztet, hogy nem szabad ezt a klímát minden további nélkül azonosítani a mai Szibériában uralkodó szubarktikus klímával, mert attól olyan klimatikus eltérések állhatták fönn, amelyeket ma még nem ismerünk. Mindazonáltal ez a klíma az Észak - Szibériában ma uralkodó kontinentális klímához állt legközelebb, és többé-kevésbbé megfelel a Koppén -féle Dfc-típusnak ésaTrewartha -féle szubarktikus éghajlat- nak (Trewartha, 1937). Az erdők elsősorban a hegyvidékeken voltak (többé- kevésbbé zárt erdők) és részben a dombvidékeken és a síkságokon is. A dombvidék és a síkság nagy része fátlan, hideg kontinentális sztyepp, tundra vagy növényzet nél- küli löszpuszta volt, állandó jellegzetes löszképződéssel. A löszpusztáknak és az erdő- területeknek csak a területi aránya volt többé-kevésbbé állandó, de a területhatárok vál- toztak, s a fás növényzet és a fátlan löszpuszták állandó harca következett be. Egyes területeken az erdő sok évtizeden át uralkodott, míg egy erősebb löszhullás elpusztította, másutt meg löszterületek újra fásodtak. A Magyarországgal szomszédos területeken a különböző szerzők nemcsak feltéte- lezik, hanem (főként az anthrakotómusok) nagyon sok konkrét adattal be is bizonyították, hogy a glaciális szakaszok alatt ott fás növényzet és erdő élt. Ugyanekkor Közép- és Nyugat-Európa jégmentes területein legnagyobbrészt fátlan tundra volt, Dryas vege- tációval. A sok kutatás eredménye közül az a közös megállapítás emelkedik ki, hogy a Pinus silvestris ezen időszak alatt általánosan elterjedt volt. Kiterjedt a Cseh — Morva medencére, a Kárpátok teljes vonulatára, ezen belül Erdélyre is, továbbá a Volhiniai — Podoliai-hátságra. Hasonló elterjedésű volt, de alárendeltebb szereppel a Picea, és való- színűleg ugyanezen a területen nagy szerepet játszott a Pinus cembra is. Ezeken kívül Podóliában az Abies (Abies sibirica ? ) élt, Erdélyben, Szlovákiában és Csehországban még lombosfák is (főképpen Quercus ). A magyarországi vegetációról fentebb már szól- tunk, s itt csak megemlítjük, hogy a felsorolt kutatások és eredmények nagyon jól alá- támasztják az erre vonatkozó összes megállapításainkat. Ezt bizonyítják a magyaror- szági löszleletek (Süttő, Százhalombatta, Dunaföldvár, Ságvár stb.) is. E löszleletek 5 Földtani Közlöny 314 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet ugyanis sokszor több szintben helyezkedtek el a löszben az eltemetett talajrétegek kö- zött. A négy hideg kontinentális szubarktikus klímaszakasz vegetációjában mai is- mereteink szerint némi különbséget mutathatunk ki. így az első (II. táblázat, 2.) és második (II. táblázat, 4.) szakaszra jellemző a Bükk-hegység déli részén a Pinus cembra, északi részén a Larix — Picea (valószínűleg a Larix ) uralma. Ugyanakkor a reliktumként jelentkező lombosfák között egészen kis százalékban a Fagus is előfordul (ez valószínűleg a szakasz elejéről származhat). A harmadik (II. táblázat, 6.) szakaszra eléggé jellemző a Larix — Picea dominanciája. A negyedik (II. táblázat, 8.) szakasz vegetáció-földrajzát az előzőkhöz képest valamivel jobban ismerjük, mert több helyről állnak adatok rendel- kezésre. Ebben az időben Magyarország északi részén, a hegyvidéken a Larix — Picea, az Alföldön és Dunántúlon a Pinus silvestris és Pinus cembra lehetett az uralkodó. Magyar- ország déli határán Abies is (Abies sibirica?) volt. Hangsúlyozni kell azonban, hogy (az Abies- tői eltekintve) minden kimutatott kategória mindenütt megtalálható volt. Salix sp. a második és a negyedik szakaszból volt kimutatható, valószínű azonban, hogy mind a négy szakaszban megvolt. Az elmondott különbségek a nyert anthrakotómiai adatokon alapulnak, de nem biztos, hogy azok valódi különbségeknek számítanak. A négy hideg kontinentális szakasz közé három enyhébb klímaszakasz (II. táb- lázat, 3., 5., 7.) tartozik, melyek lombosfákkal jellemzettek. Mind a háromban azonban bebizonyosodott a tűlevelűek állandó jelenléte. A tűlevelűek közül az első (II. táblázat, 3.) szakaszban a Larix — Picea, a másik kettőben a Pinus silvestris az uralkodó. Jellemző még az első szakaszra a Fagus jelentős szerepe Abies- szel és Taxus-ssü] e kategóriák a többiből hiányoznak (csak a Taxus tűnik fel a harmadik szakaszban). Ez a jelenség az első szakasz határozott oceánikusabb jellegére utal a Larix — Picea-viü együtt, mely kategória-párból ezen az alapon a Picea -r a következtethetünk, s így a Picea erdők ebben a szakaszban nagyon elterjedtek lehettek, valószínűleg a hegyvidéken, s alattuk volt található egy jól kifejlett Fagus — Abies-öv, mely alatt a Quercus-öv következett. En- nek a fázisnak a vegetációs képe nagyon hasonlított a maihoz, azzal a különbséggel, hogy a magassági övezethatárok a mainál néhány száz méterrel lejjebb húzódtak. A lombosfák közül kiemeljük még a Carpinus- 1 és Fraxinus- 1, a cserjék közül a Cornus-t, Staphylaea-t és Prunus cf. spinosa- 1. Ezidőben az Alföldön és részben a hegyvidéken is kiterjedt láp- vidék lehetett, jól fejlett mohaszinttel. A mohák közül a Scorpidium scorpioides és a Drepanocladus exannulatus valószínűleg más mohákkal együtt hatahnas területeket borított. A második szakaszból (II. táblázat, 5.) a Fagus és Abies már hiányzott, a fenyők között is már a Pinus silvestris volt az uralkodó. A klíma az előzőnél kontinentálisabb volt. A Carpinus itt is megvolt, azonkívül Quercus, Acer és Fraxinus is szerepeltek, a cserjeszintben Cornus és Prunus. A harmadik szakaszt (II. táblázat, 7.) a Quercus, Carpinus, Fraxinus és Acer fajokon kívül a Corylus és a Prunus-iélék. jelenléte jellemzi. Ez utóbbi szakasz vegetációs képét a következőkben vázolhatjuk. A hegyvidék magasabb részein Pinus silvestris és Larix — - Picea- ból álló lieliofil tűlevelű kontinentális tajga uralkodott. A déli karbonátos lejtőkön és az alacsonyabb hegy- és dombvidéken viszont gyér záródású lombos és tű- levelű vegyes erdők tenyésztek, melyeket kiterjedt ritkás bozótosok szakítottak meg. A dombvidék nagy részén és az Alföldön klimatikus sztyepp uralkodott. A mocsár- és lápvidék teljesen megszűnt, vagy minimális területekre korlátozódott. A három sza- kasz közül ez volt a leginkább csapadékszegény és talán a legkontinentálisabb, a hőmér- séklet azonban nem volt túl alacsony. Ha a kimutatott würmi vegetáció-történeti szakaszainkat összehasonlítjuk Milankovitch (p =45°-ra számított nyári sugárzásgörbéjének wünni-re eső ré- Slieber: A magyarországi felsőpleisztocén vegetáció-történet . . . 315 szével (Milankovitch, 1941, p. 608), akkor azt tapasztaljuk, hogy a négy hideg kontinentális szakasznak a görbe négy mélypontja (würmi1( würmi! — würmi2, würmi2, würmi 3), a három közbeeső szakasznak pedig a három tetőzési pontja (wiinni] utáni, würxni2 előtti, és würmi2 — würmi3) felel meg. Ez a tagolódás 99 = i5°-nál még jobban élesedik, cp = 75°-nál azonban elmosódik. Az összehasonlításra azért használtam az eredeti Milankovitch -féle görbéket, és nem a Bacsák - és Kriván -féléket, mert vegetáció-történeti szempontból sokkai célszerűbb a 0 pontként nem a „diluviális átlag”- ot (mint az Bacsák és Kriván tették), hanem (Milankovitch nyomán) az i8oo-ss állapotot választani. Az utóbbi szakasz különben számításom szerint a szoláris würmi 2 — würmi3 időszakra esik. Ezt a megállapításomat a külföldi, hasonló jellegű eredmények is megerő- sítik. Ezzel kapcsolatban tévesnek kell minősítenem H i 1 1 e b r a n d felfogását, amely szerint a „Magdalenien” kor hármas tagozódása Pinus montana vegetációval kezdődik és lombosfa vegetációval végződik. Ez a megállapítás ugyanis az előzőkben már helyte- lennek nyilvánított bizonyítási eljárás és az anthrakotómia önállósulásának a következ- ménye. Ha a már említett pilisszántói adatkomplexhez hozzávesszük azt, hogy a basa- harci Larix — Picea faszénanyag talajzónájából teljesen hiányzott a rénszarvascsont, míg a fölötte és alatta levő löszrétegekben gyakori volt; a Peskő-barlang (Egertől északra) magdaleni-korú tűlevelű vegetációja barlangi medvecsontmentes rétegből került elő, továbbá figyelembe vesszük a Balla-barlangi (Egertől északra) rénszarvas-lombosfa együttest, akkor ezen adatkomplexusok együttes elemzése és annak aHillebrand- féle véleménnyel való egybevetése határozottan az említett felfogás ellen szól. Az elmondottakból következik, hogy Magyarországon a würmi szakaszban ál- landóan élt erdő. A hideg kontinentális szubarktikus szakaszokban azonban a lombos erdők kipusztultak, csak a Quercus cf. robur, és az Acer cf. platonoides és esetleg a Sorbus sp. maradhattak meg reliktumként. A ma Magyarországon nem élő termofil fák a würmi szakasz elején pusztultak ki. A többi termofil fa a würmi szakasz enyhébb részeiben esetenként visszatérhetett, s azután újra kipusztult. Jégkori reliktumnak tekinthetők ma egyes tűlevelű erdők, jégkor előttinek (rissi-würmi-korúnak) csak a Quercus és Acer, ezeknek mai elterjedése azonban nem reliktum-jellegű. A felsőpleisztocén lezárását jelenti a würmi utáni későglaciális kor vegetáció- története és a pcsztglaciális vegetáció-történet kezdete. E szakasz részletesebb tárgyalá- sára és ekmzéséie nézve utalunk Zólyomi munkájára (1953). Itt csak megemlítjük, hegy anthraketemiai adataink alapján feltételezzük, hogy a későglaeiális végén, ill. a preboreálisban bekövetkezett lomboserdő-invázió először a hegyvidéki és síksági feny- vesek közé ékelődött, innen kiterjedve, a fontosabb erdőalkotó fenyők legnagyobb ré- szét a hegyekben fölfelé szorította, ahol először a Pinus cembra (konkurrencia-képességét nem csak a lombos, hanem a többi fenyőfával szemben is elvesztvén) pusztult ki, majd a Larix és a Pinus silvestris, s ezeket követte végülis a Picea. Az alacsonyabb dombvidék- ről az amúgy is kevés Larix — Picea hamar kipusztulhatott, s ezt követte talán a Pinus cembra. A Pinus cembra alföldi kihalásának oka nem annyira a konkurrenciában, hanem inkább klimatikus tényezőkben keresendő. Legtovább tartotta magát a tág ökológiai igényű Pinus silvestris, melynek Magyarországon ma is meglévő állományai jégkori reliktumnak tekinthetők. A legmodernebb osztrák, cseh, német, lengyel, szovjet és román kutatások és megállapítások, és a saját eredményeim összehasonlítása és egybevetése alapján feltételez- hetjük, hógy Magyarország vegetációja a felsőpleisztocén folyamán több ízben közvet- lenül növényföldrajzi kapcsolatba került a nyugat -szibériai vegetációval északkeleti irányban, a középorosz területen és Podolián keresztül. E kapcsolat képviselői a Larix — Picea, Pinus cembra és talán a Pinus silvestris is. Amennyiben ez a kapcsolat megszakadt. 5* 316 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet akkor a Kárpátok, ill. a Magyar Középhegység és Erdély a szibériai eredetű fás vegetáció hatalmas refugiumaiként, illetve exklávéiként szerepeltek. A fás vegetációnak a Kauká- zussal való közvetlen kapcsolata a würmi szakasz folyamán már nehezebben képzelhető el, mert a közbenlevő területet eléggé állandó jellegű kontinentális sztyepp foglalta el. Ilyen kapcsolat esetleg a rissi-würmi interglaciális végén (II. táblázat, x/b.) következett be, de korántsem olyan kifejlődésben, mint a szibériai. A termofil vegetáció (Celtis, Cotinns, stb.) Magyarországra a klímaváltozások alkalmával közvetlenül délről, vagy délkeletről, a Balkánról vándorolt be, s az újbóli változások esetén Magyarországon kipusztult, s ez az egyes fajok areájának jelentős összeszűk ülését eredményezte a Bal- kánon, annyival is inkább, mert a Balkán magasabb hegységeit egyrészt saját tűlevelű vegetációja, másrészt a kontinentális tűlevelű vegetáció borította, mely utóbbi az előbbi- vel keveredett. Az óceáni elemek ( Fagus, Abies, Carpinus ) főleg ugyancsak a Balkánról, annak hegységeiből áramlottak be a würmi szakasz folyamán, a rissi-würmi interglaciális végén azonban valószínűleg közvetlen kapcsolat alakulhatott ki az atlanti vidékkel, az Alpok északi előhegységei mentén. A kontinentálisabb klímajellegű lombosfák (Quer- cus, Acer, Tilia cordata, Ulmns campestris) areájának központja a würmi szakasz alatt sokszor Magyarország lehetett, s innen áramlottak egyrészt északra, a hatalmas lengyel és középorosz területek felé, másrészt a hideg kontinentális klímaszakaszok alatt Magyar- országtól délre húzódtak, egyesek azonban ez időkben is refugiumként megmaradtak. IRODALOM — RITERATUR Bacsák, Gy. (1955): Pliozán- und Pleistozánzeitalter im I,ieht dér Himmelsmechanik. Acta Geol. 3/4. p. 305 — 343. — Deininger E. (1891): Adatok kultúrnövényeink történetéhez. A lengyeli őskori telep növény marad ványai. A keszthelyi m. kir. gazd. tanint. 1891-i évkönyve. Nagykanizsa. — F i e t z, A. (1933): Práhistorische Pflanzenreste aus dér Umgebung von Máhrisch-Neustadt. Beitr. z. Bioi. d. Pflauzeu. 21, p. 2x1. — Fleissig, J. — Kormos T. (1934): Die áltesten Menschenspuren in Ungarn. Dolgozatok a M. Kir. Ferenc J. Tud. Egy. Arch. Iut. -bői. 9 — 10. p. 24 — 29. — Gaál 1.(1936): Hollendonner Ferenc emlékezete. Barlangvilág 6/1 —2. Klnv. p. 1-10, - Gaál, I. (1941): Das Kiima des ungarischen Mousterien im .Spiegel seiner Fauna. Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. 34., pars. Mineral. p. 31 — 55. — Greguss P. (1936): Az első alföldi paleolit-lelet faszén maradványai. Dolgozatok a M. Kir. Ferenc J. Tud. Egy. Arch. Int. -bői. r2/i — 2, Klny. p.1-19. -.Greguss P. (1940): Kritikai megjegyzé- sek a magyarországi prehisztorikus faszenek meghatározásaira. Bot. Közi. 37. p. 189 — 195. — Hille- b ra n d j. (1935): Die áltere Steinzeit Ungarns. Arch. Hung. 17. p. 7 — 4X. — Hollendonner F. (x9i3): A fenyőfélék fájának összehasonlító szövettana. Budapest. — Hollendonner, F. (1923): Einbettung von Holzkohle in Schellack. Mikrokosmos 16/7, p. 126. — Hollendonner F. (1926): A magyarországi praehistorikus fák és faszenek mikroszkópos vizsgálata. Math. Term. tud. Ért. 42. p. 204 — 207. — H ollendonner F. (1938): A fosszilis faszenek vizsgálata. In: Bartucz, etc.: A cserépfalui Mussolini-barlang (Subalyuk). Geol. Hung. Ser. Palaeont. 14. — K. ríván, P. (1955): Die klimatische Gliederung des mitteleuropáischen Pleistozáns. Acta. Geol. 3/4 p. 357 — 382. — Milankovitch, M. (1941): Kanon dér Erdbestrahlung. Belgrad. — M o 1 1 1, M. (1942): Einige Betrachtungen iiber das Kiima des Ungarischen Mousterien im Spiegel seiner Fauna. Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung., 35. Pars. Miller., p. 1 19— 129. — N e m e j c, F. (1928): Palaeobotanical investigation in the travertinc -complex around the viliágé of Lucky near Ruzoinberok in Slovakia. B. Intemat. Ac. Sci. Bohémé. Klny. 1 — 19. — Popo- v i c i, R. (1932): Untersuchung Práhistorischer Nadelholzkohlen Nord-Bessarabiens. B. Fac. Stiint. Cernauti. 5/2, p. 260 — 266. — Roth S. (1881): Az Ó-Ruzsini barlangok, Term. Tud. Közi. 13, p. 49 — 65. — Rubner K. (1953): Die Pflanzengeographischen Grundlagen des Waldbaues. Berlin. — Sárkány S. (1937): Új módszer anthrakotomiai vizsgálatokhoz. Bot. Közi. 34. p. 150 — 153. — S á r k á n y S. — S t i e- ber J. (1950): A Szelim-barlang újabb faszénmaradványainak anthrakotomiai vizsgálata. Bp. Tud. Egy. Bioi. Int. Évk. 1. p. 32 — 37. — .Sárkány, S. — S t i e b e r, J. (1952): Anthrakotomische Untersuchung dér bei Tószeg ausgegrabenen Holzkohlenreste. Acta Arch. Acad. Sci. Hung. 2/1 — 3, p. 125 — 136. — Schweizer, G. (1942): Universal-Schnellfarbemethode fúr Kern- und Chromosomenuntersuchungen bei Pflanze und Tier. Jena. — Simoncsics, P. (1955): Investigation of charcoal remains of the pataeolitic limait pine of Balatonlovas. Acta Arch. 5. p. 293 — 295. — LU-Hiep, Pl. (1952): A iTpaKOTOMH- aecKHe h KcmiorovumecKue nccjieuoBaHna. Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. S. N. 2. p. 261 — 278. —Szá- lai I. (1949): A tiszapalkonyai interglaciális famaradványok xvlotomiája. Borbásia. 9/3 — 5. p. 3 — 9- — Trewartha, G. T. (1937): An inlroduction to weather and climate. N. Y. — London. — Zólyomi B. (1936): Történeti növényföldrajzi kutatások, in: Gombocz E.: A magyar botanika története. Bp. p. 609 — 627. — Zólyomi, B. (1953): Entwicklunsgeschichte dér Vegetation Ungarns seit dem letzten Interglazial. Acta Bioi. Acad. Sci. Hung. 4/3 — 4, p. 367 — 430. S t i e b e r : A magyarországi felsöpleisztocén vegetáció-történet . . . 317 Oberpleistozane Vegetationsgeschichte Ungarns im Spiegel anthrakotomischer Ergebnisse (bis 1957) J. STIEBER Verfasser hat die oberpleistozane Vegetationsgeschichte Ungarns einsehliesslich bis 1957 monographisch bearbeitet. Die meisten einschlagigen Literaturangaben sind anthrakotomische Ergebnisse. Zwischen 1915 und 1955 untersuchten 8 Verfasser rund 400 Holzkohlen aus 22 Fundorten. Dér Verfasser des vorliegenden Aufsatzes untersuchte, mit einer neuen, kombinierten Stereo-Opak Mikroskopen-Methode, aus mehreren Fundorten mehr als 4000 Holzkohlen, so dass bis 1957 die Bestinnnungen von beinahe 5000 Holzkohlen aus 52 Fundorten bekannt geworden sind. Verfasser revidierte einer- seits die altén Angaben, andererseits befasst er sich kritisch — bei dér Auswertung dér erzielten Ergebnisse — - mit dér Rolle dér Anthrakotomie als einer Haupt-, bzw. Hilfs- disziplin. Allé vorhegenden, brauchbaren Angaben in Betracht ziehend und mit den aus- lándischen Ergebnissen vergleichend, weist er in Ungarn vier kalte, kontinentale Wald- perioden wáhrend dér Würm-Vereisung nach. In diesen Perioden gediehen zwar Wálder auf dem Territórium Ungarns, doch tnuss es auch ausgedehnte Steppen gegeben habén. Charakteristiseh ist das Vorkommen von Pinus cembra. Zwischen diese Perioden schalteten sich drei milde Perioden ein. Für jede von ihnen war das Vorhandensein von Laubbáu- men — für die erste auch das von Fagns — kennzeichnend. In den kalten Phasen waren als Relikte auch Quercus cf. robur und Acer cf. platanoides vorhanden. Für allé Perioden ist das stándige Vorhandensein von Pinus silvestris charakteristiseh. Verfasser befasst sich auch mit den Fragen dér Area-Veránderungen. RÖVID KÖZLEMÉNYEK ÚJABB ADATOK MAGYARORSZÁG FOSSZILIS FÁINAK ISMERETÉHEZ DR. AC. GREGUSS PÁR (4 táblával) 1. Ébenfa (Diospyros) maradványok (Ipolytarnóc helvét, Érd — Törökbálint helvét emelet) A nagy gazdagságú ipolytamóci ősnövényzet első adatait Staub ÁI.ésTuzson J. közölték, majd Jablonszky J. ismertette az addigi flóra gyűjtés anyagát. R á s k y Klára kovásodott famaradvány gyűjtését Greguss P. dolgozta fel 1954- ben. Ezekből a lenyomat- és törzsvizsgálatokból kitűnt, hogy Ipolytarnóc környékén a miocénben babér-, Magnólia-, pálma-, Sequoia-, Pinus-, Carpinus-, Keteleeria- és talán Abies-ié\€k is éltek. Az akkori leletek alapján Jablonszky és Greguss arra az eredményre jutottak, hogy ,,az Ipolytamócon napfényre került megkövesedett flóra az oligocénnál fiatalabb, de a felsőmiocénnél idősebb erdőből származhat, amely erdőségek a dúsnedvességű talajon kívül mérsékelt esőmennyiségre és szubtrópusi ten- gerparti éghajlatra engednek következtetni”. A legújabb időben Tasnádi-Kubacs- k a A. Ipolytamócon a lábnyomok fölötti hegyoldalon újabb fatörzsmaradványra buk- kant, amit külső látszatra Pimts tarnociensis-hez hasonló fenyő-féléknek véltek. A pon- tosabb xylotómiai vizsgálatokból kiderült, hogy ez a darab lombosfa és az Ebenaceae család Diospyros nemzetségbe tartozik. Xylotómiai leírás. Keresztcsiszolat. Az évgyűrűhatár tel- jesen elmosódott, alig észrevehető. A sugárirányban haladó, általában 1, ritkán 2 rétegű bélsugarak között a vastagfalú farostok évgyűrűmezőit az évgyűrűhatárral párhuzamosan haladó parenchima-szalagok szakítják meg (XVI. tábla, 2. ábra). A parenchima-szalagok 6 — 12 farost távolságra következnek egymás után. Ilyen keresztmetszeti szerkezet alap- ján bizonyos mértékben a Pterocaryakra is lehetne gondolni. Ez a keresztmetszeti szer- kezet a Földtani Közlöny 86. kötetében a 86 — 88 oldalon említett ésHofmann E. által az ausztriai Rombachból leírt, valamint a heves megyei Darnó-hegyen gyűjtött és Greguss által meghatározott Ebenoxylon knollii- hez is hasonlít (XVI. tábla, 3. ábra). Az ipolytamóci kövület vizsgálata közben Vadász Elemér megküldötte vizs- gálatra B á 1 d i Tamás Törökbálint határában út bevágásból gyűjtött kosávodott fa- anyag csiszolatait. Ennek a kövült fadarabnak keresztmetszeti szerkezete (XVI. tábla, 4. ábra) nemcsak az ipolytamóci, hanem Kiss János Darnó-hegven gyűjtött mintáinak keresztmetszeti szerkezetéhez, valamint az élő Diospyros ebenaster- bői készített kereszt- metszethez is hasonlít. A 4 keresztmetszeti szerkezeti kép között, lényeges különbség alig van, így az első pillantásra azonos fajból származók is lehetnének (XVI. tábla). Tangenciális szerkezet. Az ipolytamóci darab tangenciális csiszolatán a bélsugarak majdnem kivétel nélkül egvrétegűek, mint a ma élő Diospyros ebenaster- ben. Mindkettőben az egyrétegű bélsugarak magassága változó, némelyik bélsugár 30 — ■ 40 sejtnyi magas is lehet, kétrétegű részlegek csak a legmagasabb bélsugarak közepe tá- ján vannak (XVII. tábla, 1. ábra). Ez a bélsugár szerkezet azonban lényegesen különbözik Greguss: Újabb adatok fosszilis fák ismeretéhez 319 a damó-hegyi Ebenoxylon knollii- tói, amennyiben ennek bélsugarai általában 2 rétegűek és legfeljebb 25 — 30 sejt magasságúak (XVII. tábla, 3. ábra). Az élő Diospyros ebena- ster, a damóhegyi és ipolytamóei kövületek megegyeznek abban, hogy parenchyma-sejt- jeikben nagyon sok a kalciumoxalát kristály, különböznek azonban a ma élő Diospyros lotus-tól, amelyben kalciumoxalát kristályok nincsenek. Az ipolytamóei kövület (XVII. tábla, 2) lényegesen különbözik a damó-hegyi kövülettől (XVII. tábla, 3), de hasonlít az élő Diospyros ebenaster-re (XVII. tábla, 1). Mindkettő kétségtelenül az Ebenaceae családba tartozik. Az ipolytamóei lelet rögzített alsóhelvéti kora egyezik a B á 1 d i Tamás gyűj- téséből előkerült törökbálinti kövületével, amelynek keresztmetszeti szerkezete az élő Diospyros ebenaster és az ipolytamóei kövülethez hasonló (XVI. tábla, 4. ábra). A törökbálinti lelet azonban tangenciális szerkezetben lényegesen különbözik mind az élő Diospyros ebenaster, mind az ipolytamóei (XVII. tábla, 2) és a damó-hegyi lelettől (XVII. tábla 3) amennyiben bélsugarai általában 2 — 3, néhol 4 sejt szélességűek és a 3 — 4 sejtréteg széles bélsugarak, igen jellemző módon, végeiken 6 — 8 sejt magas- ságban egyrétegűre keskenyednek (XVII. tábla 4. ábra). Ezek szerint a 4 hasonló keresztmetszeti szerkezet 4 egymástól határozottan eltérő fajt képviselhet. Föltehető, hogy az ipolytamóei kövület közelebb áll a Kráusel által leírt eltérő korú Ebenoxylon egypticum-hoz, vagy az Ebenoxylon ebenoides (S c h e n k) Edu- a r d alakhoz, sőt az azonos korú Baranya megyei Ófaluról Staub álatal Diospyros parasidica E t g. -nak meghatározott alakhoz. Összehasonlító anyag hiányában ezt eldönteni nem lehetett. A törökbálinti kövület Diospyros jellegét bizonyítja határozott heterogén bélsugár szerkezete, ami a Diospyros-iéXéket általában jellemzi. Összefoglalásként megállapítható, hogy a damó-hegyi, az ipolytamóei és török- bálinti, valamint a ma élő Diospyros ebenaster megegyeznek abban, hogy keresztmetszeti szerkezetük nagyjában hasonló, valamennyiben gyakoriak a kalciumoxalát kristályok, bélsugárszerkezetük heterogén; finomabb tangenciális bélsugárszerkezetben azonban lényegesen különbözők, annyiban, hogy egyedül az ipolytamóei kövület bélsugár szer- kezete hasonló, talán teljesen azonos is, a ma élő Diospyros ebenaster-re\. Ezek alapján az ipolytamóei kövületet Diospyroxylon ef. ebenaster néven kívánjuk megjelölni, míg a törökbálinti leletet, elegendő anyag hiányában, egyelőre Diospyroxylon sp. néven lehet megkülönböztetni. Az eddig előkerült Ebenaceae családba tartozó többféle Diospyros alak azt bizo- nyítja, hogy Magyarország területén a miocénben és oligocénben az ébenfa-félék elterjed- tek voltak a Dunántúli Középhegység előterében, és az Északkeleti Középhegység nógrád —hevesi területén, valamint Baranyában is, ahol lenyomatok és törzsdarabok talál- hatók. Megtartásuk, a hosszanti elemek, így az edények, farostok, faparenehimasejtek finomabb szerkezetének vizsgálatára alig alkalmas. Staub által leírt Diospyros az akvitáni, az Eger, Bánhorváti, Mád, Erdőbénye, Mikófalva, Buják, Ipolytarnóc, Török- bálint leletei a helvéti emeletből, a damó-hegyi, oligocén térszínen heverő darabok való- színűleg helvéti rétegek lepusztulásából maradtak vissza. Ezek alapján a Diospyros nem- zetség az oligocéntől kezdve a szarmata emeletig bezárólag itt elterjedt volt, ami az egyéb növényzet figyelembe vételével mérsékelt szubtrópusi éghajlatra utal. 2. Ámbrafa-maradvány Sámsonházáról ( Liquidambaroxylon cf. styraciflua ) A vizsgált kövület B a r t k ó Lajos gyűjtéséből származik. Szinte üvegszemen átkovásodott és néhol annyira dezorganizált, hogy egyes részleteket nehezen lehet meg- különböztetni, ill. vizsgálni. A keresztmetszeti csiszolat a Liquidambar jellegzetes képét 320 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet jól mutatja. Az évgyűrűhatárok teljesen elmosódottak és néhány kissé ellaposodott farostréteggel jelzettek. Szórt likacsú fa, az évgyűrűkben az edények jellegzetesen magá- ncsak, keresztmetszeteik általában 6 — 8 szögletűek. Az edények közeit vastagfalú fa- rost kötegek töltik ki, közöttük kevés, vékonyfalú parenehimasejt (XIX. tábla, 1. ábra) van. A bélsugarak 1 — 2 sejtréteg szélesek, 3 sejtrétegre szélesedő bélsugár igen ritka és ezek az évgyűrűhatáron kissé kiszélesednek (XIX. tábla, 1. ábra). A magas bélsugarak mellett igen jellegzetes és gyakori az edények létrás perforációja (XIX. tábla, 3. ábra). A létrafokok száma 20 — 40. Nem csak a keresztmetszeti, de a sugárszerkezet is a ma élő Liquidambar styracifluahoz hasonló. A perforációk a szomszédos edényekben elég gyakran hasonló magasságban jelennek meg. A hosszanti farostok fala vastag, üregük igen keskeny, majdnem hasítékszerű. A belső bélsugársejtek vízszintesen megnyúlt, a széleken inkább álló téglalapok. A tangenciális metszeten a bélsugarak x — 2 sejtréteg szélesek magasságuk 35 — 40 sejtig terjed, ez utóbbiak elég gyakran két egymás feletti bélsugár egybeolvadásával keletkeztek (XIX. tábla, 2. ábra). A bélsugársejtek keresztmetszete általában köralakú, a szögletsejtek magasabbak mint szélesek, tehát egyes bélsugarak heterogén szerkezetű- ek. A parenchymasejtek vékonyfalúak. Kövületünk legjobban hasonlít a ma élő Liqui- dambar styraciflua L.-hez, ezért Liquidambaroxylon cf. styraciflua néven jelölhető. A Liquidambar- félék a harmadidőszakban egész Európa területén elterjedtek, ma már csak Kis-Azsiában, Közép- Amerikában és Kínában él egy-egy faj. Magyaror- szág területén a harmadidőszakban több Liquidambar faj élhetett. Andreánszky G. a termések és levéllenyomatok alapján a szarmata emeletből a Liquidambar europea A. B r., a L. ternata A n d r. et Novák.al. pseudopretensa A n d r. és a L. speciosum Félix fajokat határozta meg (Buják, Erdőbénye, Bánhorváti, Sály, Felsőtárkány) ezeken kívül törzsdarabok vannak Széesény, Nógrádszakál, Szarvaskő, Nagyvisnyó, Kárász helvét emeleti lelőhelyekről. Leírásuk Greguss P.: Magyarország fosszilis lombosfái monográfiában jelenik meg. 3. Szilfa-maradvány Mátraverebélyről (Ulmoxylon sp. tortonai emelet) A mátraverebélyi Őr-hegy nyugati vízmosásos részén, B a r t k ó L. (1966) tortonai andezittufa gyűjtéséből való rossz megtartású anyagból készült csiszolatok részletesebb vizsgálatra nem használhatók. A keresztmetszetein, de főként a tangenciális metszeten lehetett néhol legföljebb Ulmaceae családba tartozást megállapítani. Ezek közül számításba jöhetnek elsősorban az Ulmus-, Celtis-, a Zelkova-, továbbá a Planera-, Pteroceltis- és a Barbeia- félék. A kérdéses nemzetségek közül a jelen esetben elsősorban az Ulmus-félék. vehetők tekintetbe, mivel az évgyűrűhatárokon a nagyüregű edények gyűrűalakban rendeződtek, nagyságuk a kései pászta felé a széles bélsugarak között állandóan kisebbedik. Az évgyűrűmezőkben a szűkebb üregű edények, tracheidák és parcn'hima-sejtek kisebb-nagyobb gócokba tömörülnek. Sajnos a nagyfokxí összenyomó- dás következtében a sejtek és nagysága nagyon deformálódott, csupán a tagenciális esi: z xlaton látható bélsugarak szélességéből és szerkezetéből lehet elsősorban Ulmus- félére következtetni. Határozott homogén bélsugara szerint nem lehet sem Celtis, sem Zelkova. A bélsugarak szélessége 3 — 8 sejt, magassága 10 — 70 sejt között változik. A bél- sugarak között farostnyalábok és faparenchimasejtek haladnak, ami elsősorban ugyan- csak Ulmusra mutat (XIX. tábla, 4. ábra). Minthogy a finomabb részleteket a fa üveg- szerűsége és összenyomottsága miatt nem lehet megállapítani, egyszerűen Ulmoxylon sp.-nek jelölhetjük. Habitusában az élők közül az Ulmus glabra- hoz hasonlít inkább, nem lehetetlen, hogy azzal teljesen azonos is. Greguss: Újabb adatok fosszilis fák ismeretéhez 321 Sámsonházáról előkerült már egy Ulmoxylon glabroides néven új fajként szerző által leírt alak: leírása jelenleg kéziratban a nyomdában várja megjelenését. Azt a pél- dányt, valamint a mátraverebélyit is B a r t k ó Bajos gyűjtötte 1957-ben szarmata tufából, a most vizsgált mátraverebélyi a tortonai emeletből való. Úgy látszik, hogy ez az Ulmus-féleség mind a tortonai, mind a szarmata emeletben eléggé el volt terjedve, bár ez a következtetés földtanilag is véglegesen csak akkor igazolható, ha mindkettő elsődleges helybenélt volta megállapítást nyer. XVI. tábla 1. Diospyros ebenaster (élő) 2. Diospyroxylon cf. ebenaster (Ipolytarnóc, miocén) 3. Ebenoxyton knollii (Damó-hegy, oligocén) 4. Diospyroxylon sp. (Érd — Törökbálint, helvéti emelet) XVII. tábla 1. Diospyros ebenaster (élő) 2. Diospyroxlon cf. ebenaster (Ipolytarnóc, miocén) 3. Ebenoxyton knollii (Damó-hegy, oligocén) 4. Diospyroxylon sp. (Érd — Törökbálint, helvéti emelet) XVIII. tábla 1. Diospyros ebenaster (élő) 2. Diospyroxylon cf. ebenaster (Ipolytarnóc, miocén) 3. Diospyroxylon cf. ebenaster (Ipolytarnóc, miocén) 4. Ebenoxylon knollii (Damó-hegy, oligocén) XIX. tábla 1. — 3. l.iquidambaroxylon cf. styraciflna (Sámsonháza, helvéti emelet) 4. Ubnoxylon sp. (Mátraverebély, helvéti emelet) A TATABÁNYAI „ALSÓ FORAMINIFERÁS— MOLLUSZKUMOS AGYAGMÁRGA” RÉTEGTANI HELYZETE PLÁN KTONFO R AMINIFE RÁI ALAPJÁN DR. SZŐTS ENDRE A Tatabányai-medence „alsó foraminiferás — molluszkumos agyagmárgá”-jának — - valamint az Esztergomi-medence és a Budai-hegység azonos képződményének — rétegtani helyét Rozlozsnik, Schréter és Telegdi — Roth (1922), Rozlozsnik (1928) és szerző (1956) is az yprési emelet (vagy „londoni emelet”) felsőbb részében jelölte meg. Erre „bizonyítékot” a Nummulites subplanulatus H a n t k. et M a d., N. globulus J o 1 y et L e y m., Assijina placentula (D e s h.) és A . granulosa D ’ A r c h. előfordulása szolgáltatott. Legújabban azonban egy — • a tatabányai márgafejtőből származó — kőzetpéldány- ban a következő planktonforaminifera fajokat találtam igen kevés egyedszámban: Globigerina cf. boweri B o 1 1 i, Gl. linaperta F i n 1 a y alakköre, ,, Pseudohasti - gerina” micra (Col e), Hantkenina longispina (L i e b.), Globigerapsis higginsi (B o 1 1 i), Gl. index (Finlay), Globorotalia crassaformis S u b b. non G a 1 1 o w. et Wissl., Gl. pseudotopilensis (S u b b.) alakköre, Gl. triplex (S u b b.) alakköre, Gl. ef. centrális Cushm. et B e r m. A Globigerapsis-iajők, Hantkenina longispina (L i e b.) és a Globorotalia cf. cen- trális Cushm. et Berm. fellépte minden kétséget kizáróan yprési emelet utáni, alsó- lutéciai rétegtani helyzetet bizonyít. Mindenesetre fölmerülhet még az a lehetőség is, miszerint az agyagmárga lerakó- dása még az yprési emelet folyamán megindult. Nem valószínűsíti azonban ezt a — bár nem típusos — Globorotalia cf. centrális Cushm. et B e r m. fellépte. Ez a faj ugyanis a lutéciai emelet alsó részének felsőbb szintjeiben jelenik meg általában. A kérdés vég- leges eldöntése céljából az „alsó foraminiferás — molluszkumos agyagmárga” teljes szel- vényének részletes planktonforaminifera vizsgálata szükséges. Ezenkívül fent említett nagy Foraminifera-ía.]dk újravizsgálatát is végre kell hajtani. A Nummulites subplanulatus H a n t k. et Ma d. biztos lutéciai emeletbeli előfordulására már Kopek, Kecskeméti és Dudichjr. (1965) is rámutatott. (A vizsgált fauna a Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytáráuak mikro- paleontológiai gyűjteményében 1302. sz. alatt nyert elhelyezést.) IRODALOM - EITTÉRATURE Kopek, G. — K ecskeméti, T. und Dudich E. Jr. (1965): Stratigraphische Probleme des Eozans im Trausdanubischen Mittelgebirge Ungams. Acta Geol. IX. — Rozlozsnik, P. (1928): Führer in Tatabánya. In: Fiihrer z. d. Studienreisen Pál. Ges. Budapest. — Rozlozsnik P. — S c h r é- ter Z. ésTelegdi-RóthK. (1922): Az esztergomvidéki szénteriilet bányafoldtani viszonyai. Buda- pest. - Szöts E. (1956): Magyarország eocén (paleogén) képződményei. — 1/ Eocéné (Paléogéne) de la Hongrie. Geol. Hung., Ser. Geol. 9. ŰJ ORBITOLINA FAJ A VILLÁNYI- HEGYSÉGBŐL DR. MÉHES KÁLMÁN (i táblával) A Villányi-hegység déli előterében, Beremend községnél alapfúrás tárta fel a középsőkréta pachyodontás mészkőösszletet. Ebből a rétegsorból a 0,00 — 225,00 m kö- zött került elő a Palorbitolina lenticularis (B 1 u m e 11 b a c li) és egy új Orbitolina sp., amelyet első lelőhelye után Orbitolina beremendensis n. sp.-nek neveztem el. A felszínen feltárt szakasszal együtt mintegy 245 méter vastagságú orbitolinás — pachyodontás kép- ződmény alsó részén, az alsóapti tagozatban az Orbitolina beremendensis együtt talál- ható a Palorbitolina lenticularis fajjal. Az apti emelet felső részében és az albai legalján az Orbitolina beremendensis már csak egyedül fordul elő. A képződményre az Orbitolinák és Pachyodonták mellett gazdag Kisforaminifera fauna jellemző. Az Orbitolinák a kőzetből nem voltak kiszabadíthatok. Meghatározásuk vékony- csiszolatból, belső szerkezeti elemeik vizsgálata alapján történt. Az Orbitolina beremendensis-t előző dolgozataimban az Orbitolina minuta Doug- 1 a s s fajjal azonosítottam. A Douglass által küldött összehasonlító anyag vizs- gálatából azonban kitűnt, hogy az új faj nem azonos az Orbitolina minuta-vál. Közel áll az Orbitolina discoidea libanica Henson fajhoz is, de embrionális apparátusuk eltérő méretei miatt azzal sem azonosítható. Ezért új fajként való leírása indokolt. Az Orbitolina beremendensis-t a Palorbitolina lenticularis- szál együtt a Beremend- től északra eső harsány-hegyi alsókréta képződményekben is megtaláljuk. A tenkes- hegyi és a kistótfalusi feltárásokban már csak az Orbitolina beremendensis fordul elő, amiből arra következtethetünk, hogy ezeken a helyeken az orbitolinás-pachyodontás mészkőnek magasabb szintjei fejlődtek ki. Az írj faj őslénytani leírása O r d o: Foraminifera d’Orbigny 1846 Família: Orbitolinidae Martin 1890 Genus: Orbitolina d’O r b i g n v 1850 Orbitolina beremendensis n. sp. (XX. tábla) H o 1 o t y p u s: I. tábla 1. ábra. Magyar Állami Földtani Intézet Múzeuma, Budapest K 6212. Derivatio nominis: Beremend község (Baranya m., Magyarország) után, ahol a fajt első ízben találtuk. tocus typicus: Kistapolca, a község keleti szélén kibukkanó bitumenes mészkő. Stratum typicum: Apti agyagos mészkő, (tömött, világosszürke és sötétszürke bitumenes), amelyben jellegzetes és gyakori az Orbitolina. Diagnosis: D/H = 1,4 — 2,2. Az embrionális apparátusban a cella-válaszlapok száma 10 — 16. Külső jellegzetességek: Magasan kúpos-konkáv alak. A makroszférás generáció átmérőjének szélső értékei, 3,0 — 6,5 mm, magassága 2,00 — 2,35 mm között 324 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet van. A csúcs a legtöbb példánynál legömbölyített. A háti rész többé-kevésbé sima, a hasi rész a legtöbb példánynál a radiális válaszlapok széles bordázatával diszített. Belső jellegzetességek: az embrionális apparátus a ház csúcsában, a tengelyhez viszonyítva szimmetrikusan helyezkedik el. A makroszférás proloculus köze- pes átmérője 0,14 mm (a hozzá legközelebb álló Orbitolina discoidea libanica H e n s o n fajé 0,04 — 0,11 mm). Az embrionális apparátus közepes átmérője 0,3 mm. Az embrionális apparátus 3 része (a proloculus, a deuteroconch és az epiembrionális kamrák) jól meg- figyelhető. A marginális kamrákat függőleges és vízszintes válaszlapok négyszögletes cellákra osztják. A marginális kamrák elsődleges válaszlapjai viszonylag hosszúak, minek következtében a peremi kamrák fala a központi rész felé összetartó, alakjuk meglehetősen megnyúlt. A radiális öv viszonylag keskeny. A zegzugos lefutású főválaszfalak beöb- lösödéseiben helyenként jól kivehetők a pórusok. A főválaszfalak a központi részben összefutva, majd ismét szétágazva hálós szerkezetet alkotnak. A központi rész viszonylag tönnelékmentes. A mikroszférás alak kezdőkamrái betekeredettek. Differential diagnosis: az Orbitolina beremendensis n. sp. mind külső v méretét, mind belső szerkezetét tekintve eltér az Orbitolina discoidea libanica Henson és az Orbitolina minnta Douglass fajtól is. Rétegtani helyzete: az Orbitolina beremendensis n. sp. a Villányi- hegység apti rétegeinek alsó részén együttesen található a Palorbitolina lenticularis (Blumenbach) fajjal, amely már a felsőbarrémi emelet végén megjelenik. Az apti tagozat magasabb szintjeiben az Orbitolina beremendensis felváltja a Palorbitolina lenti- cularis-t. Az Orbitolina beremendensis n. sp. a Villányi-hegységben az albai legalján is megtalálható. Eltérj edés: eddig csak a villányi-hegységi lelőhelyekről (Tenkes-hegy, Kistót- falu, Harsány-hegy, Kistapolca és Beremend) ismeretes. TÁBI, AMAGYARÁZAT - EXPRANATION OF PRATE XX. tábla - Plate XX. 1. Orbitolina beremendensis n. sp. axiális metszete az embrionális apparátussal. Kistapolca, feltárás a község K-i szélén 25 x Holotypus (Vide: Fiilöp J. 1966. XVI. tábla, 8. ábra.) 2. Orbitolina beremendensis n. sp. Axiális metszet az embrionális apparátussal Beremend. Cementgyári nagy kőfejtő. 25 X . (Vide: Fiilöp J. 1966, XVIII. tábla, 9. ábra.) 3. Orbitolina beremendensis n. sp. közel axiális metszete az embrionális apparátussal Kistótfalú, Róka- hegyi feltárás 68 x . 4. Orbitolina beremendensis n. sp. ferde metszete. Kistapolca 68 X . 5. Orbitolina beremendensis n. sp. horizontális metszete. Harsány-hegy Ny-i 3. sz. kutatóárok. 25 X. ÍROD ATOM - RKFERENCES Douglass, R. C. (1960): The Foraminiferal Genus Orbitolina in North America. Geol. Survey Prof. Paper 333, 1 — 52, Pl. 1 - 14. — E 1 1 i s, B. F. et M e s s i n a, A. R. (1940): Catalogue of Foramini- fera. — F ü 1 ö p J. (1966): A Villányi-hegység krétaidőszaki képződményei. Geol. Hungarica. Ser. Geol. 15. 1 — i3r. I — XVIII. tábla. — Henson, F. R. S. (1948) : Earger imperforate foraminifera in South Western Asia. Br. Mus. Nat. Hist. — Méhes, K. (1964) : The Foraminiferal Genus Orbitolina írom Hungary. Acta Geologica 8, 1 — 4, 265 — 281 . I — V. tábla. — M é h e s K. (1965): Magyarországi Orbitolina vizsgálatok. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1963. évről: 95 — 106, angol — orosz resumé VIII — XIII. tábla. — Méhes, K. (1965): Beitrag zűr stratigraphischen Verbreitung dér Gattung Orbitolina. N. Jb. Geol. Paláont. Mii. 6. 346 — 350. Stuttgart mit 3 Tabellen im Text. A new Orbitolina species from the Villány Mountains, Hungary DR. K. MÉHES In the Southern foreland of the Villány Mountains, at Beremend, the Middle Cretaceous Pachyodonta limestone sequence has been exposed by a stratigraphic key drilling. From this sequence (depth interval from 0.00 m to 225.00 m) somé speeimens of Palorbitolina lenticularis (Blumenbac h) and a new Orbitolina species, named after its first locality Orbitolina beremendensis n. sp. were found. In the lower part, i. e. Méhes: Új Orbitolina faj 325 in the Lower Aptian member of the Orbitolina and Pachyodonta bearing formation, attaining together witli the surface exposed portion a totál of 245 m thickness Orbitolina beremendensis is associated with Palorbitolina lenticularis. In the upper member of the Aptian and the lowermost of the Albian, Orbitolina beremendensis occurs alone. The formation is characterized, along with the representatives of Orbitolina and Pachyodonta, by an abundant fauna of smaller foraininifera. The Orbitolina tests could nőt be recovered from the rock, consequently so their determination had to be based on the study of their internál structure in thin sections. In his earlier papers the author identified Orbitolina beremendensis with Orbitolina minnta D o u g 1 a s s. In studying the matériái received from D o u g 1 a s s fór compa- rison, he found, however, that the new species was nőt idantical with Orbitolina minnta. It is closely related to Orbitolina discoidea libanica Henson, bút cannot be identified with this latter either, owing to rlifferences in the size of their embryonic apparátus. It is therefore quite reasonable to describe it as a new species. Orbitolina beremendensis associated with Palorbitolina lenticularis can alsó be found in the Tower Cretaceous of Mt. Harsány, north of Beremend. In the exposures on Mt. Tenkes and at Kistótfalu, however, it occurs already alone, a fact suggesting that strati- grapliically higher horizons of Orbitolina and Pachyodonta bearing limestones liave deve- loped there. Paleontological description of the new species O r d e r Foraminifera d’Orbigny 1846 Family Orbitolinidae Martin 1890 Genus Orbitolina d’ O r b i g n y 1850 Orbitolina beremendensis n. sp. (Plate XX) Holotypus: Plate I, Fig. 1. Museum of the Hungárián Geological Iustitute, Budapest, K 6212. Derivatio nominis: after the viliágé Beremend, Baranya Couuty, Hungary, where the species was first found. hoc us typicus: Kistapolca, bituminous limestones cropping out at the east berder of the viliágé. Stratum typicum: Aptian clayey limestone (compact, light grey and dark grey, bitumi- nous), in which Orbitolina is characteristie and frequent. D i a g n o s i s: D/H = 1.42 to 2.2. Number of the plates dividing the cellules in the embryonic apparátus varies between 10 and 16. External characteristie s: Test high, conicoconcave. Diameter of megalospheric generation ranging from 3.0 to 6.5, height from 2.00 to 2.35 mm. Apex rounded in most of the speci- mens. Dorsal surface more or less smooth, ventral surface ornamented in most specimens by the radial partitions representing broad ridges. Internál characteristics: The embryonic apparátus is apical and symmetrical relative to the axis of the test. The mean diameter of the megalospheric proloculus is 0.14 mm (that of the closest relative, Orbitolina discoidea libanica Henson, 0.04 — 0.11 mm). Mean diameter of the embryonic apparátus 0.3 mm. All 3 parts of the embryonic apparátus (proloculus, deuteroconch, and epiembryonic chambers) can be readily distinguished. The marginal chimbers are subdivided by verti- cal and horizontal primary plates to form rectangular cellules. The primary plates of the marginal cham- bers are comparatively long so that the marginal chambers have walls convergiug toward the centre and they are of a rather elongated form. The radial zone is comparatively uarrow. In the embayments of the zigzagging main partitions somé of the apertural pores are quite distinct. The main partitions conver- ging in the Central complex, re-radiate and result in a network-like pattern. The Central complex is com- paratively free from detrital matériái. The initial chambers of the megalospheric generation are coiled. Comparison and remarks: Orbitolina beremendensis n. sp. differs from Orbitolina disco- idea libanica Henson and Orbitolina minuta D o u g 1 a s s in both external size and internál structure. Stratigraphic positiou: I11 the lower member of the Aptian deposits of the Villány Mountains, South Hungary, Orbitolina beremendensis n. sp. is found in a comtnon population with the species Palorbitolina lenticularis (Blumenbach) that appears as at the end of the Upper Barrcmian time. At the higher horizons of the Aptian Palorbitolina lenticularis is replaced by 0. beremendensis. The species Orbitolina beremendensis n. sp. can alsó be found at the lowermost Albian of the Villány Moun- tains. Distribution: So far 0. beremendensis has been known from the Villány Mountains only (Mt. Tenkes, Kistótfalu, Mt. Harsány, Kistapolca, and Beremend). SZEMLE A MAGYAR NEGYEDKORFÖLDTAN HELYZETE ÉS FELADATAI DR. KRIVÁN PÁL,* 1. A magyar negyedkori öldtan kialakulása Szabó József aktualista i r á n y v e t é s é b ő 1 A Szabó József által európai vérkeringésre kapcsolt hazai földtudomány mű- ködési elvéből önként értődő első hajtása a magyar negyedkorföldtani kutatás megindu- lása volt a negyedkori felszíni képződmények, főként a talajváltozatok tanulmányozásá- val. A múlt század derekán hirtelen fejlődésbe szökkent magyar földtudomány az aktua- lizmus első fogalmazású, Szabó Józsefhez kötött, sajátosan magyar áramlatában min- denben és az országhatárok között mindenütt, a ma működő földtani erők kézjegyét kereste. Szemlélődésének és vizsgálódásainak tárgyát előbb a termőtalajokban, később a talajképződéssel vonatkozásba hozható idősebb képződményekben (talajreliktumok, nyirokváltozatok) s az évtizedeken át kérdőjeles származású löszben találta meg. El- jutva eközben, a hasznosi durvatörmelékes lejtősorozat keletkezési értelmezése során, még a glaciális üledékképződés lehetőségének felvetéséig is (S z a b ó J.: Egy morána- képződmény a Mátrában. Földt. Közi. 2. köt. 1872.). A magyar negyedkorföldtan fejlődési iránya tehát — az egyetemes magyar föld- tanéval együtt — évtizedeken át Szabó József működési irányvetéséhez igazodott. Annyira, hogy a negyedkorföldtan területén a múlt század utolsó negyedéig elért ered- mények összegezésekor a Szab ó-életmű kivételes helyzetét azzal jellemezhetnők, hogy önmagában volt foglalata és kitöltője a hazai negyedkorföldtani kutatások összes- ségének. A magyar negyedkorföldtan első negyedszázadának ilyen azonosulása Szabó egyedüli aktualizmusában kereshető. Szemlélete az irányzat reproduktív vonásait tel- jességgel nélkülözve (de nem hiányolva !), kivételes kutatói tudatossággal párosulva a magyarországi negyedkori földtani jelenségek első átnézetét eredményezte sokszor olyan, korát messze előző éleslátással, hogy pl. a fiatal szerkezeti mozgások felismerését, azok szerepének kinyilvánítását a folyóvízi terasz- és medenceképződmények létesülésében (Egy eontineutalis emelkedés- és süllyedésről Európa délkeleti részén. M. Tud. Akad. Évk. 10. köt. 6 db Pest, 1862.) tudományunk Pávai-Vajna Ferenc viharos vita- indításaiból kiindulólag, Szabó József megoldásait teljesen feledve, csaknem évszáza- dos késéssel tehette magáévá. Az utóbbi felismerés birtokában válik meg a Szab ó-kutatás a kegyeleti jelleg- től. Ha éleslátásától, ítéleteinek biztonságától el is tekintenők [amiben ő annyira hatá- rozott volt, hogy' belsőkontinentális kiemelkedésről és süllyedésről szóló munkáját az aktualizmus L y e 1 1 -adta nyelvén az angol irodalomban (Geol. Memoirs. vol. 19. part 2. 1862.) is közölte; helyét e gesztusból kivehetően L y e 1 1 mellett jelölve meg; jelen- tőségében adekválva a Pozzuoli melletti mozgáselemzést a saját tapasztalatai során le- szűrt, összemérhetetlenül nehezebb példa mozgáselemzésével] maga Szabó József ad útbaigazítást arra, hogy műve inkább használjon, semmint prioritás-kérdést fakasz- * Elhangzott a Magyar Tudományos Akadémia Földtani Bizottságának 1966. XII. 19-i ülésén. K r i v á n : A magyar negyedkorföldtan helyzete 327 szón, visszamaradnak ugyanis a jól észlelt megfigyelési tények, a rögzített vizsgálati adatok és módok a magyar földtudomány fejlesztésének igényével, saját ítéletektől tudatosan mentesítve, dokumentumképpen. II. A magyar negyedkorföldtan agrogeológiai irányzatának kialakulása Szabó József nyomán Szabó József negyedkorföldtani munkássága célkitűzés szerinti uegyedkor- földtanná azonban csak az utódok kezén vált. Az átvezető kapocs I n k e y Béla, S z a - b ó tanítványa és barátja volt. Először a richthofeni löszképződés recenziójával (Földt. Közi. 8. évf. i — 2. sz. 1878.) végzett korszakos jelentőségű munkát, később Szabó Józsefnek a Magyarhoni Földtani Társulat 1886. évi Közgyűlésén tett javaslata meg- valósításakor, Böckh Jánostól 1890-ben kapott megbízatása alkalmából: a M. Kir. Földtani Intézet Agrogeológiai Osztályának megszervezésével (1891), a munkatársak — sorrendben — T r e i t z Péter, Horusitzky Henrik, G ü 1 1 Vilmos, T i m k ó Imre kiválasztásával. Jóllehet az agrogeológiai irányzat a figyelmet a legfiatalabb kép- ződményekre, a termőtalajokra, elterjedésükre (térképezésükre ) és keletkezésük ma- gyarázatára fordította, ez az irányzat szolgálta mégis — hosszú időn át — a legeredmé- nyesebben negyedkori képződményeink megismerését, mivel a porosz — szász talajtani iskola meghatározó jelentőséget tulajdonított a ,,C” szinteknek, a kőzetaljzatnak. E te- kintetben tehát a térképező agrc geológusnak a magyarországi negyedkor minden kőzet- kifejlődésével, mint kőzetaljzattal az egyre tökéletesedő pedológiai anyagvizsgálat szint- jén — akarva-nemakarva - — foglalkoznia kellett. Az aljzat s a rajta keletkezett talajnem szoros, meghatározó jelentőségű kapcso- latának porosz-szász rendszer szerinti álláspontja — magától értődőén — részletes talaj- tani felvételt ír elő. I n k e y Béla és osztálya 1897-re azonban világosan látta, hogy a termőtalaj nem egyszerű derivátuma a kőzetaljzatnak. Abból kizárólagos biztonsággal csak egyes esetekben vezethető le. Memorandumban javasolta tehát a talajképző ténye- zők felismerése, viszonyának mérlegelése érdekében a részletes agrogeológiai térképezés felfüggesztését s az átnézetes agrogeológiai térképezés megindítását. Memorandumával az akkori igazgatás nem értett egyet. így a földművelésügyi minisztérium nem járult hozzá a javaslathoz, I n k e y Béla pedig megbízását visszaadta. Az agrogeológiai felvétel a porosz — szász részletes felvételi rendszer szerint haladt tovább mindaddig, míg l'reitz P. és Timkól. a román s az orosz pedológiai tanulmányok megismerése, helyszíni tanulmányokkal való kiegészítése során az idő- közben E ó c z y Fajos igazgatása alá került Földtani Intézetben, 1908-ban Inkey Béla újraműködését el nem érte. 1909-ben korszakos változás állt elő. A Földtani Intézet fennállásának 40. évfor- dulóján Inkey B., Treit z P. és Timkó I. megalapozó munkásságának ered- ményeként Magyarországon szerveződött meg az I. Nemzetközi Agrogeológiai Konfe- rencia, amely a Dokucsajev — Szibirce v- — Glinlca - féle klimazonális talajképződési magyarázat, nyomában pedig a klimazonális átnézetes talajtérképek szerkesztésének igényével és határozatával jelentkezett. Ezzel a magyar agrogeológia — híd kelet és nyugat között — korszakos nemzetközi szintű feladatot oldott meg jele- nünkig kiható folyamatos megbecsültetéssel. Az eredmény, amit az 1909-ben összehívott I. Nemzetközi Agrogeológiai Kon- ferencia elért, elvileg függetlenné — agrogeológiából pedológiává — tette a termő- talaj származásával, elterjedésével, javításával foglalkozó tudományt. Az Agrogeológiai Osztály azonban gyakorlatilag, szervezetileg egészen a második világháborút követő időkig a Földtani Intézethez tartozott, helyileg épületében működött. 328 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet Negyedkorföldtani ismereteink bővülésében ez az együvézártság feltétlenül ered- ményes volt, lia a negyedkori kőzetkifejlődések genetikájára vonatkozó ismeretek bő- vülését akár a törmelékes üledékek beható megismerésének szintjén tekintjük. A tör- melékes üledékek és elváltozásaik vizsgálatában u. i. a pedológus szükségképpen több közelítéssel járt a laza törmelékekkel és mállással foglalkozó geológus, s a negyedkor- geológus lassan kialakuló típusa előtt. A Földtani Intézetbeli együttműködés, s a második világháború alatti Yitaülések során ez a pedológus ismeretelőrefutás eredményes és egy- mást képző vitákban kiegyenlítődött és főként a kémikus szemléletű geológusok munka- eredményeiben jelentkezett, illetve csapódott le. Az átvezetést a pedológus irányzatból a negyedkorföldtanhoz személy szerint és elsősorban S c h e r f Emil munkássága jelen- tette (INOUA, 1936). Amint a kőzetaljzat talajderiváló hatásának felfogása megszűnt, alakult ki mint- egy az aljzatmegismerés továbbvitele érdekében a laza, törmelékes üledékek kőzettani vizsgálatának irányzata Y e n d 1 A. mikromineralógiai homokvizsgálataival (Földt. Közi. 43. köt. 1913). Ugyanő és munkatársai: Földvári A. és Takáts T. végez- ték az első, üledékkőzettani célzatú anyagvizsgálatokat a középhegységi Dunamellék s a budai -hegység löszkifejlődésein. Időközben Lengyel Endre a Szegedi Tudomány- egyetemen az alföldi homokképződmények mikromineralógiai vizsgálatát végzi (1930). Az agrogeológiai-pedológiai irányzatból három ágazat hasadt le: 1 . üledékkőzet- tani ágazat (csatlakozólag és hiánypótlólag a porosz — szász iskola működésének megszű- nése nyomán) : ásványos összetétel makro-, mikro- később szubmikromódszerekkel. Szemcseösszetételi vizsgálat. Szemcsealaktani vizsgálat. 2. Műszaki földtani — építés- földtani ágazat. 3. Őséghajlati — üledékföldtani ágazat (vonatkozásban a klímazonális talajképződési szemlélettel a század elején P e n c k-B rückner nyomán kialakult poli- glaciális szemlélettel, vagyis a jegesek kialakulásának éghajlati szemléletével, az eljege- sedési szakaszok éghajlati tagolásával. Az agrogeológiai-pedológiai térképezés helyét a negyedkorföldtani térképezés vette át Vitális Sándor intézkedésére 1950-ben a Sümeghy József és M i h á 1 1 z István vezette, M. All. Földtani Intézet-i térképező csoportok, később a Rónai A. vezetésével működő .Síkvidéki Osztály tevékenységével. III. A magyar negvedkorföldtan mai irányzatának kiala- kulása, helyzete és feladatai Ha a monoglaciális diluvium felfogásából a poliglaciális pleisztocén tagolás te- rületére feltűnően lassan terelődő negyedkort agolási szemlélet fejlődését vesszük, a maga külön útjait, rétegtani tagolási gondjait lényegileg önmagában oldozó biosztratigráfiai vizsgálatokra terelődik a figyelem. Az igény, hogy a korkérdéseket ezen éghajlati felosztású földtörténeti korban a rétegek ősállattani tartalmának éghajlati jelen- tése kifejtésével végezzük elsősorban el s a tisztázott ökológiák oldaláról próbáljuk a rétegbesorolást, később a felbontást elvégezni (a klimatológiai vonatkozások kikere- sésével — ahová a negyedkorföldtani következtetések is rendre kifutnak) csak a leg- utóbbi időkben, Kretzoi M., Jánossy D., Horváth A., Krolopp E., M u c s i M., Wagner M. és mások munkássága nyomán kezd megnyugtató eredményességgel teljesülni. Korábban szolgálhatott volna módszertani például — ma már e feladatát be is tölti — a hazánkban K i n t z 1 e r, később Zólyomi B . bevezette negyedkori paly- nológiai rétegtan, amely egycsapásra elért sikereit annak köszönhette, hogy eredményei közvetlenül az éghajlati besorolást, a pleisztocén — holocén részletező tagolását segítet- ték csakúgy, mint az antrakotómiai s a malakológiai vizsgálatok a statisztikus ökológiai értékelések bevezetése óta. K r i v á n: A magyar negyedkorföldtan helyzete 329 A palynológiai rétegtan területén kapott tanulság adott komoly figyelmet folyó- vízi medencefeltöltéseink felépülési szabályosságának s továbbmenőleg : a benne rejlő ős- lénytani anyag rétegtani-ökológiai felhasználhatóságát illetően. Miháltz I. ésM. Faragó M. medencebeli palynológiai vizsgálatai során feltűnt u. i., hogy az alföldi, folyóvízi feltöltésű pleisztocén palynológiailag sajátosan egyveretű s nem mutatja azt az eljegesedési bontást, amit eolikus sorozataink, édesvízi mészkőösszleteink tanulmányo- zása, bel- és külföldi alapszelvények nyomán várni lehetett tőle. Nagy Lászlónéval végzett vizsgálataink adtak magyarázatot a jelenségre, kimutatva, hogy a Nagyalföld feltöltésében a folyamatosság helyett a szakaszossággal kell számolnunk s e szakaszosság az interhelyzetek elején lökésszerűen ismétlődő nagyszabású feltöltésekben (esetenként io m-es nagyságrend) nyilvánul meg a peremi területek eljegesedéskori és azok fekvő tagozatainak többszáz kilométeres áthalmozódásával, beleértve azok flóra- és fauna- együttesét is (K ríván P. - — Nagy Lné: Harmadidőszaki és negyedkori spóra-pollen bemosást tartalmazó palynológiai spektrumok felbontása a lehordási terület megismeré- sére és a rétegtani felhasználás érdekében. Földt. Közi. 93. köt. 1. fűz. 1963). Előzőkből következik, hogy negyedkori, folyóvízi feltöltésű medencéink réteg- összleteinek felbontásában 1. jelentős rétegtani hiányokkal kell számolnunk azonos paleoklimatológiai kifejlődésű (interhelyzetű) üledéksorok egymásratelepülése folytán, 2. az őslénytani tartalom áthalmozódásának lehetőségét mindenkor figyelembe kell ven- nünk, 3. mivel a kapott interhelyzetű egymásra sorozott lerakódások kőzettani kifejlő- dése megegyezik a pleisztocén előtt medencealakulattá vált, folyóvízi feltöltésű üledék- sorok kőzettani kifejlődésével, a negyedkor alsó határának megvonása a medencékben sem ősmaradványok, sem kőzettani alapon eddigi eljárásokkal el nem érhető. * Mivel a pleisztocén alsó határának megvonása elvileg semmi problémát nem vet fel, hiszen az első jeges klímaforradalomtól az első günzi jegestől számítjuk annak kezdetét, a pleisztocén alsó határát pl. nagyalföldi medencénkben kőzettani kifejlődés hasonló- ságára hivatkozva sem tologathatjuk egyre nagyobb összletvastagságokig — ehelyett fúrásainkban települési vizsgálódásokat kell végeznünk s értelemszerűen az első talaj- f agynyomtól kell számolnunk a pleisztocén kezdetét. S hogy ez elérhető, épp az általmik kidolgozott s a kisalföldi, felsődunai duzzasztómű fúrási anyagvizsgálatán és azóta az ország több helyén végzett fúrási anyagvizsgálataink bizonyították. Az érdekelt víz- ügyi hatóságok többek közt éppen ezek alapján rendelték el a Szigetközben, árvízvédelmi okokból, a települési helyzetében biztosan rögzíthető krioturbációs településváltozások, mint fakadóvíz, buzgárkiváltó települési jelenségek felmérését. 1. A magyar medencék pleisztocén tagolása tehát Cailleux, A. által is be- mutatott módszerünk tanulsága szerint elvégezhető. Ehhez elsősorban településészlelési vizsgálatokat kell végeznünk. Mivel a települészavargások észlelése kezünkben van, mel- lőzhetjük a körülményes és kimerítően tanulságos nehézásvány, kavieskoptatottsági vizsgálatok javarészét. 2. A negyedkori medencealjzat felületének és szinkron rétegei településének meg- ismerése a szénhidrogén kutatásnak épp a termelésre megnyitott területek alacsony szén- számú szénhidrogénkészletének migrációja, átfej tődése folytán a pleisztocén előtti és pleisztocén víztároló emeletek és helyzetük ismeretét megkívánja a vízföldtani készletek máris jelentkező szennyeződése elkerülése végett. Ennek érdekében javaslom az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt keretében negyedkori kutatócsoport felállítását, amelynek személyi feltételei máris adottak (M u - esi M., Dóczi A.). 6 Földtani Közlöny 330 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet Javaslom továbbá e csoport munkájául az Országos Vízkutató és Fúróvállalat fúrásaiból levont negyedkori határ megállapítás korrigálását, egyrészt a rétegsorok hozzá- férhető anyagából, másrészt a fúrómesteri jelentésekből, továbbá a karotázs vizsgálatok, vízminta-elemzések értékeléséből. Javaslom a Magyar Állami Földtani Intézet negyedkori munkaegyüttesével való fokozott együttműködést s az intézet távlati kutató fúrásai rétegsorának települési átvizsgálását (Szentes, Makó, Jászladány stb.), valamint a jövőben mélyítendő fúrások együtt-áttekintését, főként a településmegismerési kardinális szempontok érdekében. Záradékul javaslom az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt s a Vízügyi Főigazga- tóság határterület-egyeztetési és együttműködési megbeszéléseinek megindítását a ne- gyedkori s a negyedkor előtti, folyóvízi eredetű víztároló rendszerek megismerésének, termelésének és védelmének kiemelt fontosságú kérdéseiben. * Előzőkben a negyedkorban süllyedő, folyóvízi feltöltésű medenceterületek prob- lematikáját tekintettük át. Záradékként a negyedkorban emelkedő vagy stagnáló, az eolikus üledék rátöltéssel a mindenkori erózióbázis szintje fölé emelkedő területek fela- datait tekintve át megmarad: 1. az eljegesedéskori löszszelvények legteljesebb rétegsorainak, illetve réteg- csoportjainak részletes üledékföldtani feldolgozása, az átmenetek, a határszakaszok részletes mikrorétegtani feldolgozásával (végzi M. Áll. Földtani Int., ELTE Földtani Tanszék, JATE Földtani Tanszék, Orsz. Kőolaj- és Gázipari Tröszt negyedkori munka- csoportja), 2. az interszakaszok üledékföldtani, finomrétegtani felbontása az interkelyzetű édesvízi mészkő s a közbetelepült eolikus képződmények felhasználásával, figyelembe véve a helyi erózióbázis feletti településből adódó sorrendezést (végzi: M. Áll. Földtani Intézet, ELTE Földtani Tanszék), 3. az ősemberi kultúrákat tartalmazó barlangi és síkvidéki szelvények rétegtaui elhelyezésének megállapítása (végzi: M. Áll. Földtani Intíézet, ELTE Földtani Tanszék, JATE Földtani Tanszék) az ásatást végző múzeumok osztályaival együttműködve, valamint 4. a negyedkorföldtani vizsgálatok használhatóvá tétele műszaki-építésföldtani szempontból, mint elsőszámú alkalmazott földtani főfeladat. Az eredmények elérésének határidőit a szükséglet jelöli csakúgy, mint Budapest 1:10 000 földtani térképe negyedkorföldtani változatának megalkotását, amely a gya- korlat szempontjainak legmesszebbmenő figyelembevételével nyerheti értékelését. A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE, 1966 REPERTOIRE BIBLIOGRAPHIQUE DES PUBLICATIONS DU DOMAINE DES SCIENCES GÉOGRAPHIQUES EN HONGRIE, 1966 EHEJlHOrPAOHJJ JlMTEPATyTbl rEOJlOrHMECKHX H CME>KHbIX HAYK B BEHrPHM 1966. T. A jegyzék összeállításánál a következő folyóiratokat és kiadványokat vettük figyelembe; 1. Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 2. Acta Chimica Academiae Scientiarum Hungaricae 3. Acta Geologica Academiae Scientiarum Hungaricae 4. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Biologica, Nova series, Szeged 5. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Mineralogica-Petrographica, Szeged 6. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966 7. A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete, Értekezések 8. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nőm., Sectio geologica — .Annales de l’Institut Géologique de Hongrie lásd A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 9. Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, Pars Mineralogica & Palaeontologica — A Természettudományi Múzeum Évkönyve lásd Annales Historico-Naturales Musei . . 10. Atlas, Amsterdam 11. Advancing Frontiers of Plánt Sciences, Eger 12. Bányászati Lapok 13. Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1964. évi munkájáról 14. Bollettino di Geofisica Teorica ed Applicata, Trieste 15. Botanikai Közlemények 16. Comptes rendus de la Société Géologique de Francé, Páris 17. VIe Congres des Géologues de Yugoslavie, Skopje 18. Dobó István Vármúzeum Évkönyve, Eger 19. Föld és Ég 20. Földrajzi Értesítő 21. Földtani Közlöny 22. Földtani Kutatás 23. Geofizikai Közlemények 24. Geologica Hungarica, Series Palaeontologica 25. Hidrológiai Közlöny 26. Hidrológiai Tájékoztató 27. Idegenforgalom 28. Kohászati Lapok 29. Magyar Geofizika 30. Magyar Tudomány 3 1 . Mérnökgeológiai Szemle 32. Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 33. Őslénytani Viták 34. Pollen et Spores, Páris 33. Proceedings, IXth International Congress fór Microbiology, Moszkva 36. Proceedings of the 3rd Session, International Union of Geological Sciences, Commission on Stratigraphy, Committee 011 Mediterranean Neogene Stratigraphy, Bern, 1964 37. CőopHHK noK/ianoB 4-oü Me>KAynapoflnoíí HayMHOá KoHtjjepei uhh 38. Studia Biologica Hungarica Academiae Scientiarum Hungaricae 39. Természettudományi Közlöny 40. The Palaeobotanist, Locknow, India 41. Travaux du Comité International pour l’étude des bauxites etc., Zagreb 42. Vertebrata Hungarica Musei Nationalis Hungarici 43. Vízügyi Közlemények 44. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kiadványai 45. Vortráge dér Jahresversammlung dér Paláontologischen Gesellschaft, Miinster 46. Zeitschrift dér Deutschen Geologischen Gesellschaft, Hannover 6* 332 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet Ádám L.: A Tolnai-dombság deráziós völgyei — Les vallées de dérasion du pays de collines de Tolna. Földrajzi Értesítő, XV, 1966, 449—472, 21 ábra, 1 táblázat, fr. R Adorján Anna Mária lásd Kedves M. A k e 1 1 a J. lásd Siddhanta S. K. Alföldi L. et al.: Magyarország hévízkút jai. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kiadványa, Budapest, 1965, 1 — 420, 3 melléklet, 4 táblázat, I — V. táblá- zat, 24 ábra Alföldi L.: Hévízfeltárási lehetőségek a Kisalföld középső részén — Thermalwasser- erschhessungsmöglichkeiten im mittleren Teil dér Kisalföld — Bo3mo>khocth floöbiMH TepMajibHbix boa Ha cpeAHefi Macra Manói! BeHrepcKoií Hii3MeHH0CTH. Hidrológiai Közlöny, 46, 1966, 1 — 13, 13 ábra, or. ném. R Alföldi L.: Mélyfúrású kutak vizsgálata és a vizsgálatok tapasztalatainak felhaszná- lása a vízgazdálkodásban. Vízügyi Közlemények, 1965, 42 — 54, 7 ábra Alföldi L. — G á 1 f i J. : A tiszakécskei geotermikus mérések módszertani kérdései. Beszámoló a vízgazdálkodási Tudományos Intézet 1964. évi munkájáról. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság kiadványa, 1966, 214 — 227, 8 ábra Andreánszky G.: On the Upper Oligocene flóra of Hungary. Studia Biologica Hungarica, 5, 1966, 1 — 151, 99 ábra Andreánszky G. : Ergánzungen zűr Kenntnis dér sarmatischen Flóra Ungarns IV. Annales Hist.-Nat. Musei Nationalis Hungarici, LVIII, 1966, 141 — 159, 2 tábla, 12 ábra Andreánszky G. : Növényfajok, fajcsoportok és nemzetségek élettartama a hazai harmadidőszakban. Dobó István Vármúzeum Évkönyve, Eger, 1966 B á 1 d i T. : Az egri felsőoligocén rétegsor és molluszka-fauna újravizsgálata — Revision of the Upper Oligocene Molluscan fauna of Eger (N-Hungary). Földtani Közlöny, 96, 1966, 171 — 194, 2 ábra, 2 táblázat, ang. R B á 1 d i T. : Die oberoligozáne Molluskenfauna von Eger und die Neuuntersuchung dér Schichtfolge. Annales Hist.-Nat. Musei Nationalis Hungarici, LVIII, 1966, 69 — 101, 4 tábla, 2 táblázat BalkayB.: A magyar bauxittelepek megismerésének története és földtani sajátságai — Geschichte dér Entdeckung und geologische Eigenheiten dér ungarischen Bauxit- lagerstátten — History of the discovery of the Hungárián bauxite deposits and their geological properties — Hctophh no3HamiH MecTOpo>KAeHHfl őokchtob h reoJiornnecKHe ocoSchhocth nocneAHHx. Bányászati Lapok, 99, 1966, 599 — 603, 1 ábra, or. ném. ang. R Balkay B.: Kenya földtani viszonyai, ásványi nyersanyagai, bányászata. Földtani kutatás, IX, 1966, 3. sz., 55 — 60, 2 ábra Balogh K. lásd BartkóL. Barabás A.: A földtani kutatás fogalmának és fázisainak kérdései. Földtani Kutatás, IX, 1966, 3. sz., 49—54 Barbácsi A. lásd Nagy B. Bárdossy Gy.: Bibliographie concemant les bauxites (1950—1964). Travaux du Comité International pour l’étude des bauxites, des oxydes et des hydroxydes d’aluminium. Zagreb, 1966, No 4, 1 — 51 Bárdossy Gy. : A bauxit ásványos összetételének röntgendiffrakciós vizsgálata. Kohászati Lapok, 8, 1966, 355 — 363. Bárdossy Gy. — C sajághyG. : Geochemical data on the Mesozoic of Hungary — r eoxHMHBecKHe AaHHbie no mc303o:íckhm oöpa30BaHHHM BeHrpnu. Acta Geologica, X, 1966, 11 7 — 131, 3 ábra, 1 táblázat, or. R Bárdossy Gy. : Les minéraux hydrosilicatés (argileux) de la bauxite — Hydrosilicate (clay) minerals of bauxite — rjniHHCTbie Mimepajibi őokchtob. Acta Geologica, X, 1966, 233 — 248, 9 ábra, ang. or. R BarnabásK.: Az indiai bauxit. Földtani Kutatás, IX, 1966, 1. sz., 61 — 71, 11 ábra Barnabás K. — B a r t k ó L-— C seh Németh J. — H e g e d ű s Gy. — J a n t s k y B . — K e r t a i Gy.— K ó k a i J.— M i k ó L.— M orvai G.-Va r j u Gy — V i d a c s A. : Ásványtelepeink földtana. Nyersanyag-lelőhelyeink. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1966, 1— 315 B a r t a Gy. : Néhány új adat a Föld mágneses tere és nívófelülete torzultságának össze- függéséről — Further cóntributions to the correlation of the distortion of the geomagnetic field to that of the level surface — HexoTopbie AonojiHUTeJibHbie CBeACHun 0 CBH3H MarHMTHoro nonn 3eMJin c HCKaweHHOCTbio ee 3KBiinoTeHiuiaJib- hoü noBepxHOCTii. Geofizikai Közlemények, XIV, 1966, 67 — 72, 3 ábra, or. ang. R A magyar földtani irodalom jegyzéke ig66 333 B a r t h a F. : Examen biostratigraphique des couches pannoniennes de la montagne Mecsek — Biostratigraphic investigation of the Pannonian deposits of the Mecsek mountains — EnocTpaTHrpa^HMecKoe M3yMeHiie naHHOHCKHx OTngoeHHH rop MeMeK. Acta Geologica, X, 1966, 159 — 194, 7 tábla, 5 ábra, 1 melléklet, ang. or. R B a r t k ó E. — E áng S. — S z ű c s E. — B a 1 o g h K. Magyarázó Magyarország 200 ooo-es földtani térképsorozatához. M-34 — XXXII. Salgótarján. A MÁFI kiadványa, Budapest, 1966, 1 — 155, 23 ábra, 16 táblázat, irodalomjegyzék Bartkó E. — Kókay J. : Eajtaxnészkő előfordulás a Kerepesi úton — Eeithakalk- steinvorkommen in Budapest (Kerepeser Strasse). Földtani Közlöny, 96, 1966, 301 — 305, 1 ábra ném. R Bartkó L. lásd Barnabás K. B a u e r J. — K o p e c k y L. (Prága) : Mineralogy of the weathering profile of a volcanic breccia in the Őeské Stredohori Mts. Acta Univ. Szegediensis, Acta Mineralogica- Petrographica, XVII, 1966, Szeged, 77—87, 7 tábla, 1 ábra B. Beke Mária: A hazai nannoplankton vizsgálatok. Őslénytani Viták, 6. sz., 1966, 31 — 35, soksz. BendefyE. : Contributions to the knowledge of the crustal stracture of the Hungárián basin — /faHHbie k no3H3HHio BHyTpenHcro crpoemifl BeHrepcKoro őacceiÍHa. Acta Geologica, X, 1966, 337 — 356, 16 ábra, or. R B e n k ő F. : Földtani térkép- és szelvényszerkesztés (Gyakorlati rész) . Egyetemi jegy- zet. Tankönyvkiadó, Budapest, 1966, 1 — 226 B e n k ő F. : Alkalmazott földtani példatár és földtani dokumentáció (Alkalmazott föld- tani gyakorlat). Tankönyvkiadó, Budapest, 1966, 1 — 201 Bilik I.: A Mecsek hegységi alsókréta vulkánitok nevezéktani kérdései — Problems of nomenclature of Lower Cretaceous volcanites in the Mecsek Mts — K Bonpocy HOMeiiKJiaTypbi HH»iiKfly JIoicom h ÉorrepoM b BeHrpiiH. Acta Geologiea, X.^ 1966, 195 — 202, ang. or. R Géczy B. : Upper Eiassic Dactylioceratids of Úrkút — IlpeacTaBHTejiH Dactylioceratidae M3BepxHeaeHC0Biix OTJiOHíeHHHYpKyTa. Acta Geologiea, X, 1966, 427 — 443, 2 tábla, or. R Géczy B . A Holcophylloceras ultramontanum Zittel fajfejlődésmenete — Sur l’évo- 336 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet lution spéeifique de l’espéce Holcophylloceras ultramontanum Zittel. Földtani Közlöny, 96, 1966, 473 — 475, 1 ábra, fr. R Géczy B.: Pathologische jurassische Ammoniten aus dem Bakony-Gebirge. Annales Üniv. Se. Budapestinensis, Sectio geologica, IX, 1965, Budapest, 1966, 31 — 40, 3 tábla Géczy B.: Die Evolution des Holcophylloceras ultramontanum ( Ammonoidea) . Zu- sammenfassimg dér Vortráge dér Jahresversammlung dér Paláontologischen Gesellschaft, Münster, 1966, 13 — 14, 1 ábra, soksz. Géczy B.: Mediterrán jura fáeiesvizsgálatok. A Magyar Áll. Földtani Intézet kiadványa, Budapest, 1966, 1 — 15, 1 tábla, soksz. Géczy B.: Ammoniták, ősi tengerek korjelző lábasfejűi. Föld és Ég, 1966, 1. sz., 150 — 151, 3 ábra N. G e 1 1 a i Ágnes: A Dorogi-medence oligocén rétegösszletének foraminifera szintjei — Die Foraminiferenliorizonte im Oligozánkomplex des Beckens von Dorog — (bopa.viiiHinfepoBbie, ropií30HTbi oAnroueHOBoii toihaií ÉoporcKoro SacceiÍHa. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentese az 1964. évről, 1966, 361 — 366, 1 táblázat, ném. or. R G i d a i L : A paleocén és eocén képződmények vastagsági és kifejlődési viszonyai a Do- rogi-medence északi és középső területén — Máchtigkeit und Fazies dér Paláozán- und Eozánbildmigen im nördlichen und mittleren Teil des Doroger Beckens — Moiühoctm 11 ycjiOBim pa3BiiTim najieoueHOBbix h aoueHOBbix OTjiowemiH b ceBepHofi h neuTpa.nbHoii iacT>tx EoporcKoro űaccefina. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 3x5 — 320, 6 ábra, ném. or. R Gidai L. — S i p o s s Z.: Adatok az „iníraoligocén” denudáeió hatásának ismeretéhez a dorogi területen — Über die Wirkung dér „infraoligozánen” Denudation im Doroger Gebiet. Földtani Közlöny, 96, 1966, 317 — 319, 1 ábra, ném. R G ó c z á n F. lásd Nagy Lászlóné G o k li a 1 e N. W. : A Yelencei-hegységi gránit kvantitatív ásványtani vizsgálata — Ouantitative mineralogical study of the granites of the Velence hills. Földtani Közlöny, 96, 1966, 51 — 60, 10 ábra, 2 táblázat, ang. R G o k li a 1 e N. W. : An areal, quantitative, Chemical study of the granites of the Velence hills, Hungary. Annales Univ. Se. Budapestinensis, Sectio geologica, IX, 1965, Budapest, 1966, 69 — 86, 10 térkép, 3 táblázat, 3 diagram Gondozó Gv. : Rétegvíz elleni védelem az Oroszlányi Szénbányák pusztavámi bánya- üzemében — Schutz gégén Schichtquellen im Bergwerk von Pusztavám — Pro- tection írom bed-water in the Pusztavám colliery — - 3amiiTa npcmiB n.nacTOBbix boa b inaxTe nycTaBaMCKoro yronbHoro npeanpmnrifl Opoc.iHHb. Bányászati Lapok, 99, 1966, 372 — 378, 5 ábra, or. ném. ang. R Gömöry I.: A Conodonta- vizsgálatok hazai eredményei. Őslénytani Viták, 6. sz., 1966, 36 — 42, soksz. Grasselly Gy. : Ásványi nyersanyagok. Egységes jegyzet. Tankönyvkiadó, 1966, 1—235 Grasselly Gy. lásd Cseh Németh J. Greguss P.: Megjegyzések a permi rétegek bizonytalan életnyomalakulataihoz — - A propos des traces fossiles incertaines de l’activité anitnale dans les terrains permiens. Földtani Közlöny, 96, 1966, 240 — 242, 3 ábra, fr. R G r o h o 1 y T. : Adatok a Nagyalföld geofizikai kutatási eredményeiből. Magyar Geo- fizika, VII, 1966, 81 — 92, 11 ábra Gr ossz Á.: A hidasi barnakőszén összlet nyomelemeinek eloszlása — Pacnpeaejiemie paccejuiHbix ajieivieHTOB őypoyrjieHOCHoii tojuiih MecTopo>KAeHiifl XiiAaui. Földtani Közlöny, 96, 1966, 436 — 440, or. R Gyarmati P.: A Tállya 15. sz. alapfúrás földtani eredményei — Geological results of kev boring Tállya-15 — reononmecKiie pe3ynbTaTbi iiayAeHim onopHoií őypoBon CKBa>KiiHbi Taa;ibu Ne. 15. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. év- ről, 1966, 443 — 473, 4 ábra, 7 tábla, 1 melléklet, ang. or. R Haázl. — Molnár K.: Földmágneses mérések Zengővárkony környékén — O reoMarmiTHbix paőcrrax, npoBeAeHHbix b paftoHe 3eHreBapi<0Hb — Erdmagnetische Messungen in dér Umgebimg von Zengővárkony. Geofizikai Közlemények, XV, 1966, 77 — 82, 1 ábra, 2 táblázat, or. ném. R Cs. Hajdú Ilona: Az üllési mélyfúrások által feltárt képződmények — Die Ablagerungs- reihe dér Tiefbohrungen von Üllés — PIopoAbi, BCKpiiTbie rayőoKUM öypemieM b paüoHe c. lOAAeui (B. BeHrepcKaa Hn3MeHH0CTb). A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 545 — 558, 4 ábra, 1 táblázat, ném. or. R WWW ww « Wffi A magyar földtani irodalom jegyzéke 1966 337 Hajós Márta: A mecseki miocén diatomaföld rétegek mikroplanktonja — - Das Mikro - plankton dér Kieselgurschichten im Miozán des Mecsekgebirges — MiiKpoiuiaiiK- toh MiioueHOBbix flHaTOMiiTOB rop Ménén. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 139 — 171, 5 tábla, 26 ábra, ném. or. R Hajós Márta: Kovaalgák vizsgálatainak eredményei, problematikája és jövője. Ős- lénytani Viták, 6. sz., 1966, 67—74, soksz. Hámor G.: Újabb adatok a Mecsek hegység szerkezetföldtani felépítéséhez — Neue Beitráge zűr tektonischen Kenntnis des Mecsekgebirges^ — HoBbie gaHHbie __ i< no3HaHUK) TeKTOHHMecKoro CTpoemiH rop Ménén. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966. 193 — 208, 6 ábra, ném. or. R Hámor G.: Das Miozán des Mecsek-Gebirges (SW-Ungam). International Union of Geological Sciences, Connnission on Stratigraphy. Coinmittee on Mediterranean Neogene Stratigraphy. Proceedings of the 3rd Session in Bem, 1964. 1966, 8 — 13 Hámor N. — M o 1 n á r K. — R umpler J. — V arga I. : A nagyalföldi reflexiós- szeizmikus mérések eredményei és problémái a földtani felépítés tükrében. Magyar Geofizika, VII, 1966, 93 — 105, 9 ábra B. Havas Margit: Fluoreszenz-Untersuchímgen an miozánen Gastropoden. Annales Univ. Se. Budapestinensis, Sectio geologica, IX, 1965, Budapest, 1966, 53 — 67, 4 ábra, 4 tábla Havas Margit lásd Bohn P. egedűs Gy. lásd Barnabás K. egyi Istvánná: Cementipari nyersanyagok mintavétele és laboratóriumi vizsgálatá- nak előkészítése. Földtani Kutatás, IX, 1966, 3. sz., 44 — 45, 1 ábra egy i-P a k ó J. lásd Vitális Gy. e t é n y i R.: A mecseki középsőliász tagolása — Über die Gliederung des Mittellias. im Mecsek — - PacnjieHeHHe cpegHeaeüacoBbix OTJiojKeHHH rop Ménén. A M. Áll. F'öldtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 23—29, ném. or. R itarov N. I. (Moszkva): Boga b rjiyöiiHHbix npoyeccax — The water in the deep processes. Acta Geologica, X, 1966, 285—298, 9 ábra, ang. R o b o t J. lásd S z i 1 á r d J. orváth Anna: Új kagylócsoport a Kárpát-medence krétaidőszaki képződményeiből — Eine neue Muschelgruppe aus den Kreidebildung des Karpatenbeckens. Föld- tani Közlöny, 96, 1966, 105— 1 10, 1 ábra, 2 tábla, ném. R Horváth Anna: Mollusca periods in the sediments of the Hungárián Pleistocene V. The middle part of the middle arid period in the boring of Felsőszentiván. Acta Univ. Szegediensis, Acta Biologica, Nova series, XII, Szeged, 1966, 149 — 158, 1 táblázat Honig Gy.: A mecseki alsóliász gömbkőszén keletkezésének kérdése — Zűr Frage dér Éntstehung dér uuterliassischen Kugelkohle im Mecsekgebirge. Földtani Közlöny, 96, 1966, 320 — 321, ném. R Hőriszt Gy.: A bauxitbányászat vízügyi helyzete. Hidrológiai Tájékoztató, 1966, 77 — 78. 5 ábra Jámbor Á.: Megfigyelések a Ny-mecseki triászban — Observations in the Triassic of the Western Mecsek Mts — Haő/nogenim b Tpuace 3ariagnoro Menena (KD- Bem pmi). A M. Áll. P'öldtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 15 — 21, 1 ábra, ang. or. R J á n o s s y D. lásd B ö k ö n y i S. J á n o s s y D. : Fossile Vogelfauna aus den Mousterien-Schichten dér Curata-Höhle, (Rumánien). Vertebrata Hungarica, Budapest, 1966, 7., 1965, 85 — -99. Jautsky B. lásd Barnabás K. J a s k ó S. : A pliocén lignitek települése és kutatási lehetőségei — Lagerung und Scliiirf- möglichkeiten von Pliozán-Eigniteu — Occurrence and possib ilities of prospecting of the Pliocene series — MecTopowgemiH 11 bo3mo>khoctii pa3BegiKAy najieoreHOBbi.Mii _ ocaaoMHbiMH öacceHHaMH gojmHbi Tuccbi n Me>Kay penbH É VHafl n Thcch. A M. All. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 535 — 543, ném. or. R Juhász A.: — K ő h á t i A.: Mezozóos rétegek a Kisalföld medencealjzatában — Mesozoische Schichten im Beckenuntergrund dér Kleinen Ungarisehen Tiefebene. Földtani Közlöny, 96, 1966, 66 — -74, 2 ábra, ném. R Juhász A.: Szánk és környékének harmadidőszaknál idősebb földtani képződmé- u nyei — Vortertiáre geologische Bildungen von Szánk und Umgebung. Földtani Közlöny, 96, 1966, 427 — 435, 2 ábra, 5 táblázat, ném. R Juhász I. : A Rakaca-völgyi víztároló hőmérsékleti viszonyai. Hidrológiai Tájékoztató, 1966, 100 — 106, 7 ábra Juhász J.: A mémökgeológia feladata és a geológusmémök-képzés. Mérnökgeológiai Szemle, 1966, 1 — 12 Juhász J.: A mérnökgeológiai térképezés módszere. Mérnökgeológiai Szemle, 1966, 1—15 Juhász J. : A különböző célú létesítmények mérnökgeológiai vizsgálata. A Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából 4509. sz., 1966, 1 — -120 Juhász M. lásd Kedves M. Kádár L.: Az eolikus felszíni formák természetes rendszere — Natural System of eolian landforms. Földrajzi Értesítő, XV, 1966, 413 — 448, 37 ábra, ang. R arácsonyi S. lásd Deák I. ecskeméti T. : A nagy-Foraminifera-kutatás helyzete és feladatai Magyarországon. Őslénytani Viták, 6. sz., 1966, 1 — 7, soksz. ecskeméti T. lásd Kopek G. ed vés M.: Contributions sporo-polliniques á la connaissances paléobotanique des couches fossiliféres de la mamiére de Tatabánya. Acta Botanica, 12, Budapest, 1966, 55— S8 Kedves M.: Palynológiai adatok a solymári eocén kori bamakőszenes rétegekből — Palynological data conceming the Éocene brown coal complex of Solymár (Buda- Pilis mountain) — CnopoBO-nbuibiteBbie qaHHbie aoneHOBbix yrneHOCHbix otjioxkchhh pafiOHa c. UIoHMgp. A M. All. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 339 — 347. 1 tábla, ang. or. R Kedves M. — B o h o n y E. : Observations sur quelques pollens de Palmiers prove- nant des couches tertiaires de Hongrie. Pollen et Spores, Paris, 8, 1966, 141 — 147, 1 diagram, 1 táblázat Kedves M. — E n d r é d i L. — S z e 1 e y Z. : Problemes palynologiques concemant le remaniement des sédiments paléo- et mésozoiques dans des bassins du Pannonién supérieur de Hongrie. Pollen et Spores, Páris, 8, 1966, 315 — 336, 8 tábla, 4 táblázat Kedves M. — Adorján Anna Mária: Pollens fossiles de la famille des Onagra- ceae des couches paléogénes de la Hongrie. Acta Univ. Szegediensis, Acta Biolo- gica. Nova series, XII, Szeged, 1966, 37—48, 2 tábla, 6 ábra Kedves M. — K olosváry G. : Eozán-Korallen und fazies-ökologisch-biostratigra- phisch bemerkenswerte Sporomorphen aus detn Bakony-Gebirge betrachtet. Acta Univ. Szegediensis, Acta Biologica, Nova series, XII, Szeged, 1966, 49—53 Kedves M. — B ohony E. : Kurzer Überblick über die palynologischen Ergebnisse aus dem Praequartár Ungarns mit besonderer Berücksichtigung dér stratigraphi- schen Stellung des Urkuter Manganerzes. Acta Univ. Szegediensis, Acta Mineralo- gica-Petrographica, XVII, Szeged, 1966, 115 — 122, x melléklet Kedves M. — J uhász M.: Spore-pollen data of the Éocene brown coal layers írom the Bükk mountain (Hungary). Advaneing frontiers of Plánt Sciences, Eger, 1966, 17, 103 — 107 Kedves M. — K erepeczky J. : Variation-statistical examinations on Eocéné trilete spores. Advaneing frontiers of Plánt Sciences, Eger, 1966, 17, 108 — 114 A magyar földtani irodalom jegyzéke iq66 339 B. Kelemen Olga — B. Varrók Kornélia — R e m é n y i Gy.: A Tihanyi Obszer- vatórium kornyékén végzett földtani, földmágneses és gravitációs vizsgálat — 0 reojioruaecKHX, reoMarmiTHbix h rpaBHMeTpuuecKHx paőcnrax, npoBeAeHHbix b paiioHe TnxaHbCKOro no.'iyo TpoBa — Geologische, geoinagnetische und gravimetrische Untersuchungen in dér Umgebung des Observatoriums von Tihany. Geofizikai Közlemények, XV, 1966, 83—93, 6 ábra, or. ném. R Kerepeczky J. lásd K e b v e s M. K e r t a i Gy.: A tokaj hegyaljai Vándorgyűlés elnöki megnyitója 1965. június 19. Sáros- patak. A kutatás komplexitásáról és a paleogeológiai térképek kérdéséről. Föld- tani Közlöny, 96, 1966, 135 — 139 K e r t a i Gy. lásd Barnabás K. Kertész P. lásd P a p p F. Sz. K i 1 é n y i Éva — R á k ó c z y I. : Módszertani szeizmikus mérések a Nagyalföldön — - O HObbix pe3yjibTdTax cei.civiopa3BeAOUHbix paőOT, npoBeaeHHbix Ha TeppuTopim B. BenrepcKOu Hh3Mchhocth — Recent progress in the seismic exploration of the Great Hungárián Piain Geofizikai Közlemények, XV, 1966, 41 — 56, 10 ábra, or. ang. R Király E. — L i s z t F.-né — N e m e s i L. — S zabadváry L.: A komplex geo- elektromos mélyszerkezeti kutatás lehetőségei az Alföldön (Szolnok) — Bo3mo>khocth nBiiMeHeHHH KOMnjieKCHoro 3JieKTpopa3BeaoMHoro Mei-ofla aah H3- yqeHHH rnyőnHHoro erpocHim HaTeppirropnH BenrepcKOn Hn3MeHH0CTH (r. CojibHOK) The aspects of investigating deep struetures of the Hungárián Piain (Szolnok) by a complex geoelectric method. Geofizikai Közlemények, XV, 1966, 25 — 39, 7 ábra, or. ang. R Király E. lásd Szilárd J. Kiss J.: Constitution minéralogique, propriétés et probléines de genése du gisement uranifére de la montagne Mecsek (I.). Annales Univ. Se. Budapestineusis, Sectio geologica, IX, 1965, Budapest, 1966, 139 — 188, 2 ábra, 7 tábla, 16 táblázat Kiss J. lásd Cornides I. Kiss Z. lásd Bisztricsány E. Knauer J.: A Lombardia kérdés — • Sur le problémes du genre Lombardia. Földtani Közlöny, 96, 1966, 195 — 199, fr. R Knauer J.: Hézagos albai rétegsor Balinkán — Une série incompléte de l’Albien á Balinka (Montagne Bakony) — IlpepbiBiiCTaH ajibOcKan Toaiya b c. EanuHKa (1 opbi EaKOHb) — A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 221—231, 2 tábla, 3 ábra, fr. or. R J. K n e s s Mária: A Szentendre 2. sz. mélyfúrás földtani eredményei — - Die geologischen Ergebnisse dér Tiefbohrung Szentendre 2. — reojipnmeciciie pe3yjibTaTbi ii3y4eHHH rnyőoKOH öypoBoii ciKHHbi CemuHApe j\°. 2. A M. All. Földtaui Intézet Évi Jelen- tése az 1964. évről, 1955, 367 — 375, 2 ábra, 1 melléklet, 1 táblázat, ném. or. R KochS,: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966, 1 — 419, 3 térkép K ó k a i J. — A ugusztinj.: A Görgeteg — Babóesa-i szénhidrogéntelepek földtani és termelési viszonyainak vizsgálata — Untersuchung dér geologischen und Produk- tionsverliáltnisse dér Kohlenwasserstoff-Lagerstátten von Görgeteg — Babócsa — Examination of the geologic and production relations in the Görgeteg — Babócsa hydroearbon reservoirs — AnanH3 reononiHecKnx h 3KcnnyaTaniiOHHbix ycjioBiiii 3ajie>KH ra3a repreTer-Eaöoua. Bányászati Lapok, 99, 1966, 555 — 562, 5 ábra, 4 táblázat, or. ném. ang. R Kókay J.: A Herend — markói barnakőszénterület földtani és őslénytani vizsgálata — Geologische und Paláontologische Untersuehung des Braunkohlengebietes von Herend — Márkó (Bakonygebirge, Ungarn) — reoJiornuecKoe h naneoHTonor- HecKoe H3yueHne őypoyro/ibHoro őacceima XepeHfl-MapKO (ropbi EaiKe}inn b npegejiax floporcicoro őacceiÍHa. A M. All. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 329 — 337, 4 ábra, fr. or. R Kőrö sy L. : Geologischer Bau dér Ungarischen Becken. Zeitschrift dér Deutschen Gseoíogisehen Gesellschaft, Hannover, 116, 1966, 292 — 307, 2 ábra K ő r ö s s y L.: Geológia II. Kőolajbányász mérnökhallgatók számára. Tankönyvkiadó, 1966, 1 — 340, 123 ábra ő r ö s s y L. lásd Alföldi L. ő r ö s s y D. lásd R ó n a i A. ő v á r y J. : A mikrobiofáciesek és azok ősmaradványainak vékonycsiszolati vizsgálata. Őslénytani Viták, 6. sz., 1966, 19 — 30, soksz. \ KrivánP.: A würmi szakasz kezdetének és záródásának paleoklimatológiai felbontásá- ról. Őslénytani Viták, 6. sz., 1966, 64 — 66, soksz. Krolopp E.: A Mecsek hegység környéki lösz-képződmények biosztratigráfiai vizs- gálata — Biostratigraphische Untersuchung dér Lössbiídungen in dér Umgebung des Meesekgebirges — EnctCTpaTiirpa({)imecKoe ii3y4eHne jieccoBbix oőpa30BaHiiH b paiíone rop Mc'ick. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 173 — 191, 12 ábra, 4 táblázat, ném. or. R KubovicsL: A kálimetaszomatózis szerepe a Ny-mátrai kőzetképződésben — Po.ib KajnieBoro MeTaco.\iaT03a b neTporeHe3e 3 -oh MaTpbi. Földtani Közlöny, 96, 1966, 13 — 26, 4 tábla, 6 ábra, or. R I. L a c z ó Ilona: A dorogi paleogén bamaszéntelepek szénkőzettani vizsgálatának gya- korlati vonatkozásai — Praktische Bezüge dér steinkohlenpetrographischen Untersuchung dér paláogenen Braunkohlenflötze von Dorog — Pratical aspects of coal-petrographie tests on the brown coal deposits of the Palaeogene period in Dorog — FIpaKTiRecKiie OTHomeHHB neTporpatjBmecKiix HCcaegOBaHiiií naaeor- eHHbix öypbix yrjieü őaccenHa Jlopor. Bányászati Lapok, 99, 1966, 161 — 164, 1 ábra, or. ném. ang. R K. L a k y Hona: Magyarországi szarmata Foraminiferák — Sarmatische Foraminiferen Uiígams — Oopa.MHHH(j)epbi capvaTCKoro npyca b BeHrpHH. — A M. All. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 475 — 493, 4 tábla, ném. or. R A magyar földtani irodalom jegyzéke 1966 341 LángS.: Damay-Domyay Béla emlékezete. Földtani Közlöny, 96, 1966, 275 — 277, 1 ábra _ L á n g S. : Északbakonyi Dudar, Bakonyszent király közötti területek barnakőszén elő- fordulási lehetőségének vizsgálata. Földtani Kutatás, IX, 1966, 2. sz. 11 — 17, 5 ábra Láng S. lásd B a r t k ó L. Lányi J. — S z a 1 a y I.: A Bódva-Hemádközben (Cserehát) végzett szeizmikus kuta- tások problémái és néhány eredménye. Geofizikai Közlemények, XV, 1966, 125 — 131, 4 ábra Lányi J. lásd Szilárd J. Lénárd T. lásd B o h n P. Lendvai K.: A bólyi medence — Eohckhh őacceÜH — The Boly basin. Geofizikai Közlemények, XV, 1966, 69 — 76, 4 ábra, or. ang. R Majzon L.: Fór aminif éra- vizsgálat ok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966, 1 — -939. 57 ábra, 118 tábla Marková Magda lásd V a s s Dionyz Marosi S. : Kovárványrétegek és periglaciális jelenségek összefüggésének kérdései a belső-somogyi futóhomokban — Zusammenhánge dér ,,Kovárvány”-Schichten mit den perigíazialen Erscheinungen im Flugsand des Inner-Somogy. Földrajzi Értesítő, XV, 1966, 27 — 40, 14 ábra, ném. R V. M á t h é Klára: Beidellitesedés és biotitosodás tufára települt andezitben Mátrafüred környékén — Beidellitisierung und Biotitisierung eines über Tuffen liegenden Andesits in dér Umgebung von Mátrafüred — EeHae.nmmi3anii>i h 6noTimi3amifl b aHge3HTax, 3ajieraiomiix Ha Tyijiax b paüoHe r. MaTpaijjiopeg (ropbi MaTpa). A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 423 — 432, 4 ábra, 3 táblázat, ném. or. R Mátyás E.:A rátkai felsőszarmata édesvízi medence földtani és teleptani viszonyai — Geologische und lagerstáttenkundliche Verháltnisse des obersarmatischen limni- schen Beckens von Rátka (Nordungam, Tokajgebirge). Földtani Közlöny, 96, 1966, 27 — 42, 7 ábra, ném. R Mátyás E.: A Mád környéki felsőszarmata vulkáni utóműködés. Földtani Kutatás IX, 1966, 2. sz., 17 — 27, 6 ábra M éhe_s K. : Mikropaleontológiai vizsgálatok a Magyar Állami Földtani Intézetben. Őslénytani Viták, 6. sz., 1966, 8 — 14, soksz. MéhesK.: Egysejtű óriások. Természettudományi Közlöny, 1966, X (97), 5. sz., 224 — 225, 3 ábra Mészáros N. (Cluj — Kolosvár) — D u d i c h E. jr. : Esquisse comparative de la paral* lélisation stratigraphique et de l’évolution paléogéographique de l’Éocéne de l’Europe centrale et sud-orientale — Essay on the stratigraphic correlation and paleogeographic development of the Eocéné in Central and Southeastem Europe — OnepK 0 CTpaTHrpafjnmecKOH Koppejummi h naaeoreorpaijjimecKO.w pa3Bimni aoneHa CpeaHeü 11 HDB-oh EBporibi. Acta Geologica, X, 1966, 203 — 231, 6 ábra, 7 táblá- zat, ang. or. R Cs. Meznerics Ilona: Les mollusques des sédiments miocénes marins de la montagne de Tokaj (NE-Hongrie) . Annales Hist.-Nat. Musei Nationalis Hungarici, LVIII, 1966, 103 — 129, 2 ábra, 3 tábla Cs. Meznerics Ilona: Die stratigraphische Lage des Aquitans seit dér Neogen- Tagung in Wien, 1959. (Reflexionen zűr These Chatt-Aquitan; Beweise dér These auf Grund dér neuesten bioehronologischen Forschungen in Ungam). Proceedings of the 3rd Session in Bem, 8 — 13 June 1964. International Union of Geological Sciences. Commission on Stratigraphy, Committee on Mediterranean Neogene Stratigraphy. Leiden, 1966, 206 — 21 1 M e z ő s i J. : Data on the epigene alteration of andesites. Acta Univ. Szegediensis, Acta Mineralogica-Petrographica, XVII, Szeged, 1966, 123 — 130, 8 ábra, 3 táblázat Miháltz I.: A Tisza-völgy déli részének vízföldtana — Hydrogeologie des südlichen Tisza-Tales. Hidrológiai Közlöny, 46, 1966, 74 — 90, 8 ábra, ném. R M i h á 1 1 z I. : Az Alföld déli részének földtani és vízföldtani viszonyai. Hidrológiai Tájé- koztató, Budapest, 1966, 107 — 119, 10 ábra M i k ó L. lásd Barnabás K. M i t u c h Erzsébet : A magyarországi kéregkutatás folytonos harántszelvényezéssel kapott eredményei — Pe3yjibTaTbi paőoT no nccjieaoBaHino 3e.MHon Kopw b BeHrpnti npii noMoigH cencMimecKoro NieTojxa — Recent progress in the seismic deep sóim- 342 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet ding of Hungary using continuous broadside shooting systern. Geofizikai Közle- mények, XV, 1966, 15 — 24, 7 ábra, or. ang. R M o 1 d v a y L. : A negyedkori szerkezetalakulás kérdései a Mécsé khegységben és a magyar középhegységekben — Probleme dér quartárzeitlichen tektonischen Entwicklung im Mecsekgebirge und im ungarisehen Mittelgebirge — Bonpocbi qeTBepTimHOro TeKToreHe3a b ropax Meaen 11 BeHrepcKiix CpegHeropbHX. A M. Áll. Földtani In- tézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 209 — 220, 5 ábra, 1 melléklet, ném. or. R Moldvay L. lásd Forgó F. M o 1 d v a y L. lásd R ó n a i A. MolnárB.: Lithological and geological study of the Pliocene formations in the Danube — Tisza interstream region. Part I. Acta Univ. Szegediensis, Acta Mineralogica- Petrographica, XVII, Szeged, 1966, 131 — 142, 9 ábra, 2 táblázat MolnárB.: A Hajdúság pleisztocén eolikus üledéksora — Pleistozáne áolische Schicht- folge des Hajdúság (Grosse Ungarische Tiefebene). Földtani Közlöny, 96, 1966, 306 — 316, 2 ábra, 2 táblázat, ném. R Molnár B.: Plioeén és pleisztocén lehordási területváltozások az Alföldön — Verán- derungen dér Abtragungsgebiete auf dér Grossen Ungarisehen Tiefebene wáhrend des Pliozáns und Pleistozáns. Földtani Közlöny, 96, 1966, 403 — 413, 6 ábra, ném. ' R Molnár B. — M ucsiM.: A kardoskúti Fehértó vízföldtani viszonyai — Hydrogeologi- sche Verháltnisse des Fehértó bei Kardoskút. Hidrológiai Közlöny, 46, 1966, 413 — 420, 9 ábra, ném. R M o 1 n á r K. lásd HámorX. Morvái G. lásd Barnabás K. M ucsi M.: A soltvadkerti Petőfi-tó földtani viszonyai II — Die geologisehen Verhált- nisse des Petőfi-Sees von Soltvadkert II. Földtani Közlöny, 96, 1966, 453 — 459, 2 ábra, ném. R M u c s i M. lásd Molnár B. Nagy Bél a — B arbácsi A. : A mátraszentimrei hidrotermális ércesedés ásvány - paragenetikai vizsgálata — - Untersuchung dér Mineralparagenese dér hydro- thermalen Vererzung von Mátraszentimre — IlayBCHne uiiHepaubHoro napareHe3a rnapprep.Ma.ibHoro opygeHeHiiH b paüoHe c. MaTpaceHTii.Mpe. A M. All. Földtani Inté- zet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 403 — 421, 5 tábla, ném. or. R Nagy Géza: A Dorog — Esztergom vidéki paleogén terület szerkezeti helyzete — Struc- tural position of the Paleogene region around Dorog and Esztergom — O CTpyKTypHO.M rrojio>KeHiiu najieoreHOBoii ruiomaan b paiíoHe rr. iJopor u ScreproM A M. All. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 301 — 314, 1 ábra, ang. or. R Nagy István: A mikrofácies vizsgálatok szerepe a mecseki felsőjura tagolásában — Les résultats d’études de microfaciés en vue d’une subdivision du Jurassique supérieur des montagnes Mecsek — Pe3yjibTaTbi MHKpo^aunaJibHbix HCC.neflOBaHiiH b pacM.ieHeHuii BepxHen iopbi rop MeneK. A M. All. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 53 — 57, 1 ábra, fr. or. R Nagy István: A Stomiosphaera és a Cadosina nemzetség rétegtani szerepe a mecseki felsőjurában — Sur le róle stratigraphique des genres Stomiosphaera et Cadosina dans le Jurassique supérieur de la montagne Mecsek. Földtani Közlöny, 96, 1966, 86 — 104, 3 ábra, 1 tábla, 4 táblázat, fr. R Nagy Lászlóné (N agy Eszter) : Investigations intő the Neogenic microplankton of Hungary. The Paíeobotanist, Lueknow, 15, 1966, 38 — 46 Nagy Lászlóné — R ákosiL.: A Bánd 2. és Bánd 3. sz. fúrások összehasonlító palynoló- giai vizsgálata — Comparative pollen analvtic study of the borings Bánd 2 and Bánd 3 — CpaBHure.ibHoe najiHHO.nonmecKoe ii3yHeHiie CKBa>KiiH EaHg N°. 2 11 EaHg Ne. 3. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 265 — 283, 3 tábla, 3 ábra, ang. or. R Nagy Lászlóné — G óc z á n F. — R ákosiL.: A palynológiai kutatások jelenlegi hely- zete és jövője. Őslénytani Viták, 6. sz., 1966, 48 — 58 (Nagy Lászlóné hozzászólásá- val), soksz. Nyíró M. Réka: Foraminiféres du grés burdigalien des gisements du mur du eharbon de Salgótarján (Eperjestelep). Annales Hist.-Nat. Musei Nationalis Hungarici, LVIII, 1966, 131 — 139, 1 tábla Nyíró M. Réka: Foraminifera-vizsgálatok a salgótarjáni eperjestelepi kőszénfekü burdigalai homokkőből. Őslénytani Viták, 7. sz., 196b, 5 — 9, soksz. Nyír ő M. Réka: A Természettudományi Múzeum Föld- és Oslénytárának kis-Foramini- A magyar földtani irodalom jegyzéke iq66 343 fera gyűjteménye. Őslénytani Viták, 6. sz., 1966, 15 — 18, soksz. Óra ve ez J. — Puskás J.: Középhegységi bauxitfekvő vizsgálatok — Studies in tlie infra-bauxite rocks of the Transdanubian mountains. Földtani Közlöny, 96, 1966, 61 — 65, 2 ábra, ang. R O z o r a y Gy. : A mérnökgeológiai térképezés helyzete és kérdései az Alföldön — Present state and problems of engineering-geological mapping in the Great Hungárián Piain — HbiHeuiHee nojiowemie 11 Bonpocbi HHweHepHO-reoJionmeCKoro KapnipoBa- hhh B. BeHrepcKOH Hii3MenH0CTn. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964.. évről, 1966, 513 — 523, 5 ábra, ang. or. R Pálfalvy I.: Mangrovepáfrány a Solymári-medencéből — -Fin Mangrovefam aus dem Becken von Solymár (Buda — Pilisgebirge) — FlariopoTHHK-MaHrpoBe 113 LLIoh- MapcKoro őacceÜHa (ropbi Byaa-rhiJiHin). A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelen- tése az 1964. évről, 1966, 349 — 353, 1 tábla, néni. or. R Pálfalvy I.: Stenochlaena- maradvány a tatabányai eocénből — Kin Rest von Steno- ehlaena aus dem Kozán von Tatabánya — HcKonaeMbűt oct3tok Stenochlaena H3 aopeHOBbix OTJioiKeHHÜ paiíona r. TaTaöaHbn. A M. Áll. P'öldtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 355 — 359, 2 ábra, néni. or. R Pantó G. : Szabó József Hegyalján. Földtani Közlöny, 96, 1966, 140 — 142 P a n t ó G. : A Tokaji — Szalánei-hegység és a Zempléni dombvidék földtani megismerésé- ről — Recent development in the geological recognitiou of the Tokaj — Szalánc Mts. and Zemplén liills. Földtani Közlöny, 96, 1966, 143 — 154, 2 ábra, ang. R PantóG.: A Tokaji-hegység földtani vizsgálatának 1964. évi eredményei — ■ Geological- volcanological study of the Tokaj-Mts. — reoJionmeCKoe-ByjibKaHOJioniMeCKOe H3ynenne ToKaiícKHX rop. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 439 — 442, 1 melléklet, ang. or. R Pantó Gy.: Électron-probe röntgen-sugár mikroanalízis és alkalmazása az anyagvizs- gálatban — Mikroanalyse durch Röntgenstrahlung und Anwendung bei Material- prüfung — X-ray mieroanalysis and its application at matériái testing — MiiKpoaHaan3 pemreHOBCKiiivm ayaa/vui n erő npiiMeHemie npii iicnbiTamm MaTepiiajioB. Bányászati Tápok, 99, 1966, 828 — 832, 6 ábra, or. néni. ang. R P a p p F. — K e r t é s z P. : Geológia mérnökhallgatók számára. Tankönyvkiadó, Buda- pest, 1966, 1 — 400, 187 ábra, 20 tábla, 17 táblázat P a p p J. lásd Sebestyén K. P a p p Sz. lásd Alföldi T. Pécsi M.: Landscape seulpture by Pleistocene cryogenetic processes in Hungary — CxyjibnTypHbiH penbeij), C03aaHHbiii njieiicTOueHOBbi.Mii KpnoreHenmeCKiiMii npo- neccaMii b BeHrpnn Acta Geologica, X, 1966, 4 ábra, 1 táblázat, or. R I. Perlaki Elvira: Pumice and scoria: their notion, eriteria, structure and genesis — neM3a h LuaaK. Acta Geologica, X, 1966, 13 — 29, 5 ábra, 2 táblázat, 3 tábla, or. R I. Perlaki Elvira: Tokaji-liegységi riolittufák alkalmazási kőzet jellegei — - Aspects of application of rhyolitic tuffs from the Tokaj Mts. Földtani Közlöny, 96, 1966, 155 — -170, 3 ábra, 4 tábla, 4 táblázat, ang. R Pesty L.: Természetes szilikagél a Mátra hegységből — - Natural silica gél from the Mátra Mts., Hungary. Földtani Közlöny, 96, 1966, 234 — 236, 1 ábra, 1 táblázat, ang. R Pesty T.: Eljárás 0,1 nnn-es szemcsék fajsvily-meghatározására — Method fór deter- mining the specific gravity of grains of 0,1 mm size. Földtani Közlöny, 96, 1966, 237 — 239, 1 ábra, ang. R Pesty T. : Eljárás ásványszemcsék törésmutatójának pontos meghatározására — Ein Verfahren zűr genaueu Bestimmung dér Brechungszahl von Mineralkörnern. Földtani Közlöny, 96, 1966, 476 — 477, ném. R Sz. Pintér Anna — Szabó G.: Gravimétermérések magassági korrelációja — nonpaBKii 3a BiicoTy npn rpaBUMerpimeCKiix paöoTax — Die Höhenkorrektion dér Gravimeter-Messungen. Geofizikai Közlemények, XV, 1966, 159 — 179, 13 ábra, or. ném. R Pók a Teréz — Simó B.: A mellékkőzet szerepe a Nagybátony környéki szubvulkáni képződmények kialakulásában — Über die Rolle des Nebengesteins im Werde- gang dér subvulkanisehen Bildungen dér Uingebung von Nagybátony. Földtani Közlöny, 96, 1966, 441 — 452, 7 ábra, ném. R Pollhammer Manóné — T renka Sándorné : Gravitációs mélységszámítás Igái környékén — Bbmucjiemie rjiyőiiH no rpaBHMeTpimecKiiM aaHHbiM b pafioHe c. HraH Depth detemiination from gravity data in the area of Igái. Geofizikai Közlemé- nyek. XV, 1966, 133 — 147, 8 ábra, 6 táblázat, or. ang. R 344 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet Povondra P. — S lánsky E. (Prága) : Über das Vorkommen von Gorceixit im argil- lisierten Phonolith von Nordwestböhmen. Acta Univ. Szegediensis, Acta Minera- logica-Petrographica, XVII, Szeged, 1966, 159- — 165, 2 ábra, 2 táblázat Puskás J. lásd Oravecz J. R á d 1 e r B. — S zemerédy Pálné: Elméleti refrakciós modellek. Magyar Geofizika, VII, 1966, 106 — 109, 3 ábra R a d ó c z Gy. : A borsodi-medence helvét összletének bamakőszénprognózisa — Braun- kohlenprognose für die Helvetschichten im Borsoder Braunkohlenbecken — IlporH03 öypoyrojibHbix 3anacoB rejibBeTCKOH tojtiah öopiuoACKoro őacceÜHa. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 495 — 501, 1 mellék- let, ném. or. R Radwansky A. — S zulczewskiM.: Jurassic Stromatolites of the Villány moun- tains (Southern Hungary). Annales Univ, Se. Budapestinensis, Sectio geologica, IX, 1965, Budapest, 1966, 87—107, 5 ábra, 6 tábla Rákóczy I. lásd Sz. K i 1 é n y i Éva Rákosit.: A Szentendre 2 .sz. fúrás palynológiai vizsgálata — Pollen Analysis of the sedimentary record of boring Szentendre 2r — H3yqenHe cnogOBO-nbiJibueBoro cneKTpa CKBa>KHHbi CenTOHApe Ne. 2. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 377 — 387, 2 tábla, 1 ábra, ang. or. R Rákosi L. lásd Nagy Lászlóné R á s k y Klára: Somé plánt remains írom the Tertiary of Hungary. The Paleobotanist, Lucknow, 1966, 14, 264 — 268, 3 tábla RásonyiL. :A nemzetközi földtani szervezetek és ezekben való részvételünk. Földtani Kutatás, IX, 1966, x. sz., 73 — 74 Reményi Gy. lásd B. Kelemen Olga Renner J.: A magyar geofizika története Eötvös Loránd halálától a felszabadulásig. Magyar Geofizika, VII, 1966, 1 — 16 Renner J. — S tegenak: Magyarország mélyszerkezetének gravitációs vizsgálata — H3yaeHHe myŐHHHoro CTpoemifl BeHrpHH rpaBHMeTpimecKHM MeTogOM — Gravi- metrische Untersuchung dér Tiefstruktur von Ungam. Geofizikai Közle- mények, XIV, 1966, 103 — 114, 8 ábra, or. ném. R RischákG. : A Velencei-hegység kőzettípusainak röntgen-spektrográfiai vizsgálata — X-ray spectrograpliy of the rock types occurring in the Velence mountains PeHTreHO-cneKTporpai))HMecKoe u3yMeHne thixob nopoa rop BeaeHue. — A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 285 — 292, 2 ábra, ang. or. R Rónai A.: A negyedkorkutatás eredményei Észak-Amerikában a denveri INOUA kongresszus tükrében. Földtani Közlöny, 96, 1966, 329 — 339 R ó n a i A.: Földtani és geofizikai térképezés Szolnok környékén — Geologisch-geophy- sikalische Kartierung in dér Umgebung von Szolnok — T eoaornaeCKoe h reo- <})H3HHecKoe KapnipoBamie b paiíoHe r. CojibHOK. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 503 — 511, 1 melléklet, ném. or. R Rónai A.— M o 1 d v a y E.— K ő r ö s s y L. — S tefanovits P. — B o c z á n B. : Magyarázó Magyarország 200 ooo-es földtani térképsorozatához. L-34 Debrecen. A MÁFI kiadványa, Budapest, 1966, 1 — 116, 46 ábra, 7 táblázat, irodalomjegyzék RumplerJ. lásd HámorN, Sámsoni Z. : Néhány magyarországi galenit és szfalerit nyomelem vizsgálata — Analysis of trace elements in somé galena and sphalerite samples from Hungary. Földtani Közlöny, 96, 1966, 387 — 402, 10 ábra, 9 táblázat, ang. R S c h m i d t E. R. : Vízföldtani és hegységszerkezeti összefüggések — Relationship be- tween hydrogeology and orogenic structure — 3aBnciiM0CTH Me>KAy rnaporeojiorn- MecKHMii h reoTeKTOHimecKHMH ycjiOBHHMH. Hidrológiai Közlöny, 46, 1966, 207 — 210, 7 ábra, or. ang. R SchmidtE. R.:A dunaújvárosi 1964. évi partomlás — Le grand éboulement du banc du Danube prés de Dunaújváros en Hongrie. — KpynHbiM onoji3eHb 1964 r. okojio r. JHynayiÍBapoin b BeHrpHH. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 579 — 584, 3 ábra, 1 melléklet, fr. or. R Sebestyén K. — P a p p J. : Szolnok környéki mélyfúrások geofizikai szelvényeinek korrelációja vízkészletbecslés céljából — O Koppejinunn reo(j)H3HHecKMX pa3pe30B CKBa>KHH, npoőypeHHbix b paiíoHe r. CojibHOK, A-nfl ouemcn 3anacoB boám — Corre- lation of geophysical well-logs fór water-reserve estimation. Geofizikai Köz- lemények, XV, 1966, 57 — 67, 8 ábra, 1 táblázat, or. ang. R S i d d h a n t a S. K. (India) — J. Á k e 1 1 a (Göttingen) : The origin of myrmekites in ö a a A magyar földtani irodalom jegyzéke 1966 345 liomeblende-plagioelase gneisses and in the associated pegmatites — O npo- HCX0>KfleHHH MHpMeKHTOB. Acta Geologica, X, 1966, 31 — 52, 10 ábra, 1 táblázat, °r. R S i d ó Mária : A zengővárkonyi liász-dogger szelvény mikropaleontológiai vizsgálata — Mikropaláontologische Untersuehungen am Lias-Dogger- Profil von Zengővár- kony — MiiKponajieoHTOJiorHHecKoe H3yaeHiie pa3pe3a JiencoBbix h AorrepcKiix OTJioweHUH b c. 3eHreBapK0Hb (ropbi MeaeK). A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 31 — 51, 7 tábla, 1 táblázat, ném. or. R S i d ó Mária: A bakonyi eenomán rétegek Foraminifera- vizsgálata — Stúdium dér eenomanischen Ablagerungen des Bakonygebirges anhand von Foraminiferen — - M3yaeHHe (JjopaMUHinJtep ceHOMaHCKMX oTJioweHUH rop BaKOHb. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 233 — 247, 2 tábla, r ábra, nátn. or. R S i d ó Mária: Foraminiferás albai képződmények a Villányi-hegységben. Őslénytani Viták, 7. sz., 1966, 3 — 4, soksz. R. S í k Stefánia — T o 1 n a y Vera: Adatok a hazai fluor előfordulások geokémiájához — Contributions to the geochemistry of the fluorine in Hungary — K reoxHMHH npoflBJieHHH (})Topa b BmrpuH. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 10^4. évről, 1966, 589—598, 6 ábra, 2 táblázat, ang. or. R ó B. lásd P. D o n á t Éva ó B . lásd P ó k a Teréz o n L. : A pleisztocén rétegvizek nyomásviszonyai az Alföldön — Les conditions de pression des nappes d’eau souterraines pleistocénes de la Grande Plaine — - y cjiobmh Hanopa njiacTOBbix boa nneHcroueHa b AnbijiejibAe. Földrajzi Értesítő, XV, 1966, 281 — 296, 8 ábra, or. fr. R S i p o s s Z. lásd Gidai L. Slánsky E. lásd Povondra P. G. Somogyi Aranka — E m s z t M. : Az alumínium, kalcium és magnézium térfogatos meghatározása kőzetekben — Volumetric analysis of alumínium, calcium and magnesium in rocks — OnpeAeneHue amoMUHun, KanbUHH u Martam b nopogax no o6"beMHOMy Becy. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 585 — 588, 1 táblázat, ang. or. R Somos L. : Kismélységű szénbányászat földtani lehetőségei a Mecsek-hegységben. Földtani Kutatás, IX, 1966, 1. sz., 30 — 33, 4 ábra S o ó s L. : New methods of coal petrograpliy in coal cliemistry and coal technology. — Über neue quantitative kohlenpetrograpliische Metlioden auf dem Gebiet dér Kohlenchemie und Kohlenteclmologie — ■ HoBbie KoaimeCTBeimbie mctoah neT- porpatj)mi ynnsi b oónacTii xh.mhh h TexHonormi yma. Acta Chimica, 47, 1966, 67 — 81, 6 ábra, ném. or. R SoósL: Die Kennzahlen dér Braunkohlen-Gemengteile — Parameters of lignité mace- rals — KapaKTepucTMKii MauepaaoB öyporo yraa. — - I. Resinit, II. Kutinit, III. Phlobaphenit. Acta Geologica, X, 1966, 53 — 68, ang. or. R Stefanovits P. lásd Forgó L. Stefanovits P. lásd Rónai A. Stegena L. : Migration und Geothermik im Ungarischen Becken. — C6opHHK aok- jiagOB 4-oü Me>KAyHapoAHon Haymoii Komjtepennmi, Prága, 1966, 115 — 122 Stegena L.: Metodi sismici per le ricerche della crosta terrestre. Bollettino di Geo- fisica Teorica ed Applicada, Trieste, 1966, VIII, 31, 219 — 231 Stegena L. : II principio delPattualismo e la superficie Moho. Bollettino di Geofisica Teorica ed Ápplicada, Trieste, 1966, VIII, 31, 232 — 239 Stegena L. lásd R e n n e r J. Strausz L.: Die Miozán-mediterranen Gastropoden Ungarns. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966, 1 — 693, 221 ábra, 79 tábla Strausz L.: Dudari eocén csigák — Die Eozángastropoden von Dudar in Ungarn — SopeHOBbie racTponoAbi mecTOHaxo>KAeHun Éynap b Bempim. Geologica Hun- garica, Series palaeontologica, fasc. 33, 1 — 199, 1966, 24 tábla, 21 ábra, ném. or. R K. Sümegi Katalin lásd B ó n a J. Szabadváry L.: A Vértes-hegység peremén (Mány — Zsámbék környékén) végzett geoelektromos kutatás tapasztalatai. F'öldtani Kutatás, IX, 1966, 3. sz., 18—20, 1 ábra Szádeczk y-K a r d o s s E. : Die Berechnung dér mineralischen Zusammensetzimg magmatischer und niehtmagmatischer Gesteine aus dér ehemischen Analyse — - On the calculation of the mineral composition of igneous and non-igneous rocks 7 Földtani Közlöny t/3^d 346 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet out of the Chemical analysis — HoflCMeT MUHepajiormecicoro cocTaBa Maraani- MecKiix n He MarManmecKHx nopoA no aaHHbiM xhmhhcckhx aHajni30B. Acta Geolo- gica, X, 1966, 69 — 103, 6 ábra, ang. or. R Szádeczk y-K ardoss É. : Development of the ideas about the inter-relation of volatiles, magma and the crust of the earth — Pa3BHTHe iipeü 0 B3anM0CBH3H Me- >KAy AeTymiMH, MarMOH h 3eMH0Ü Kopott. Acta Geologica, X, 1966, 249 — 262 Szádeczk y-K a r d o s s E. : On the migration of volatiles and the Chemical changes at igneous contacts — O MnrpapHH AeTymix n 0 xiiMHMecKnx H3.ueHeHnax b npm KOHTaKTOBbix ynacTKax MaruaTimecKiix Tea. Acta Geologica, X, 1966, 263 — 283, 5 ábra, or. R Szádeczk y-K a r d o s s E. : Magmacliemismus, Magmatektonik und Unterströmun- .gen im Karpatenbeckensystem — Magmatectonics, chemistry of inagmatism and deep currents in Carpathian basin system — Mar.MaTMMecKiiii MexaHM3M, Marivia- TeKTOHiiKa h noAKopKOBbie TeneHHA b cncTeMe KapnaTCKiix öacceÜHOB. Acta Geolo- gica, X, 1966, 371 — 395, 8 ábra, ang. or. R S z a 1 a i I. lásd S z i 1 á r d J. S zalai T. : Bem-Böhm Boleszláv emlékezete. Földtani Közlöny, 96, 1966, 278 — 279, 1 ábra S z a 1 a i T. : Aufbau und Tektonik des Ostalpin- und Karpatenblockes — Structure of the East Alpine and Carpathian blocks — CrpoeHiie h TeKTOHiiKa B-aJibniiii- ckiix h KapnaTCKHX öaokob. Acta Geologica, X, 1966, 361 — 369, 2 ábra, ang. or. R S. S z a 1 a y Karola lásd Tolnay Vera Székyné Fux Vilma: Ércesedést kísérő agyagásványosodás mélységi övei a Tokaji- hegységben — TAyÖHHHbie 30Hbi tahhuctoh MiniepajiH3aunn, conpoBOWAaiomeii opyAeHeHHe b paiione ToKancKHx rop — Zones profondes de la minéralisation argileuse associée la métallisation de la Montagne de Tokaj. Földtani Közlöny, 96, 1966, 3—12, 8 ábra, or. fr. R Széles Margit: Őslénytani adatok az alsó- és felsőpannon alemeletek elhatárolásához — PalÉioniologische Beitráge zűr Abgrenzung des Unter- und Oberpannons — - naneoHTOAoriiMecKiie AaHHbie k pasrpammeHino hidkhc- n BepxHenaHHOHCKnx noA'bnpycoB. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 559 — • 568, 4 ábra, 1 táblázat, ném. or. R . Szentai Mária lásd B ó n a J. zentirmai I.: A kőszénképződés és az ősföldrajzi helyzet vizsgálata Nagybátony környékén — Kohlenbildung in dér Umgebung von Nagybátony im Spiegel dér Paláogeograpliie. Földtani Közlöny, 96, 1966, 75 — 85, 3 ábra, ném. R Szepesházy K.: A Kecskemét — Szolnok közötti, kréta időszaki vulkáni terület kőzetei — Rocks of the Cretaceousvolcanicareabetween Kecskemét and Szolnok — riopoAbi norpeőeHHOH nAomaA.i pa3BimiH ueAOBoro ByaKaHH3.ua b pafioHe Me>KAy rr. KeMKeMeT h CoabHOK. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 525 — 534, 1 ábra, 2 táblázat, ang. or. R S z e r e d a i É. lásd Cornides I. Szilárd J.: A Balaton-árok külső-somogyi peremének lejtőformái — - Gehánge am Ausser-Somogyer Rande des Balaton-Grabens. Földrajzi Értesítő, XV, 1966, 9 — 25, 15 ábra, néni. R Szilárd J. — E r k e 1 A. — H obot J. — K irály E. — L á n y i J. — S zalai I. : Komplex geofizikai kutatások a Csereháton — KouruieKCHaa reo(j)H3HuecKan Cbe.MK'a paiioHa MepexaT - Komplex-geophysischen Erkundung im Cserehát-Gebietes . Geofizikai Közlemények, XV, 1966, 107 — 109, 1 ábra, or. ném. R Szilárd J.: Gravitációs mérések a Cserehát területén. Geofizikai Közlemények, XV, 1966, in — 114, 2 ábra >S z o 1 n o k i J.: Role of the sulphate-reducing bacteria in the formation of secondary sulphide őre deposits — O pojin cyjib^aTBOccTaHOBAiiBaiomnx őaikuh, öypflmnxcfl Ha >xejie3Hbie pyabi — Geophysical well logg- ing in iron őre exploratory drillings. Geofizikai Közlemények, XV, 1966, 205 — 214, 8 ábra, 2 táblázat, or. ang. R Tasnádi Kubacska A. : Gyűjtés hegyen- völgy ön. Móra Ferenc Kiadó, Budapest, 1966, 1 — 180, 54 ábra, 2 tábla T o 1 n a y Vera — S. Szalay Karola: Tanulmány a kőzetek szervesszén tartalmának meghatározásáról (káliumbikromátos módszer) — Investigations intő the deter- mination of the organic carbon content of rocks (potassium bichromate method) — - 06 onpeaeJieHiiii coflcpwaHiifl opraHiiaecKoro yrjm b ropHbix nopoaax (Me-roa 6iixpo- MaTa K3JIHH). A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 599 — 602, 1 táblázat, ang. or. R T o 1 n a y Vera lásd S í k Stefánia T ö r ö k Z. (Cluj— Kolosvár) : Age of the volcanic phase of the Muntii, Calimani, Transsyl- vania — O B03pocTe ByjiKaHii3Ma rop KejniMaH b PyMbiHHH. Acta Geologica, X, 1966, 299 — 302, or. R B. T r i z n y a i Mária: Neutronaktiválásos analízis alkalmazása mangántartalmú kőze- tek vizsgálatánál — IdpiiMeHeHMe HehrpoHHoro aKTimamiOHHoro aHaan3a ajih H3yMeHHH MapraHUOEbix nopog — The application of neutron activation analysis fór the investigation of rocks of manganese content. Geofizikai Közlemények, XV, 1966, 181 — 194, 4. ábra, 1 táblázat, or. ang. R U n g á r T. : Talaj repedések keletkezésének laboratóriumi tanulmányozása. Hidrológiai Tájékoztató, 1966, 62 — 65, 5 ábra, 3 táblázat Ungár T.: Adatok Szeged talaj víz viszonyainak ismeretéhez. Földtani Kutatás, IX, 1966, 2. sz., 28 — 32, 4 ábra, 2 táblázat Urbancsek J.: A Nagykunság, Jászság és Tiszazug, valamint a környező területek vizföldtani adottságai — Hydrogeologische Umstánde in den Gegenden Nagy- kunság, Jászság, Tiszazug und in ihrer Umgebung — T imporeoaonmeCKiie yc.io- BMH panoHOB HaabKyHinara, ílcnara 11 Tnca3yra, a TaK>Ke CMe>KHbix c iihmh oöJiacTefl (E. BeHrepciOH Hii3MeHH0CTb). A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 569 — 578, 6 ábra, ném. or. R Urbancsek J.: Szeged város vízföldtana és mélységi vízkészlete. Hidrológiai Tájé- koztató, 1966, 121 — 126, 2 táblázat Urbancsek J. szerk.: Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere, III. köt. 1962-től 1965-ig létesített kutakról. Az Országos Vízügyi Főhatóság kiadványa, Budapest, 1966, 1 — 268, 1 táblázat, térképek Urbancsek J. lásd Alföldi L. Vadász E.: A bauxitképződés újabb dialektikus szemlélete — - Nouvel aspect dialee- tique de la formation de bauxite. Földtani Közlöny, 96, 1966, 227 — 230, 2 ábra, fr. R Vadász E.: A Vörös-tenger geofizikai vizsgálatának földtani tanulságai. Földtani Közlöny, 96, 1966, 231 — 233, 2 ábra Vadász E.: Bazaltföldtani történeti jegyzetek. Földtani Közlöny, 96, 1966, 322 — 328, 6 ábra VadászE.: Földtani emlékek, hasznos tanulságok. Földtani Kutatás, IX, 1966, 1. sz., 59—61 VadászE.: Notes sur la géologie du basalte. Annales Univ. Se. Budapestinensis, Séctio geologica, IX, 1965, Budapest, 1966, 133 — 138, 3 ábra Vámos R. : Mikrobiológiai folyamatok szerepe a növényi maradványok kovásodásá- ban — Über die Rolle dér mikrobiologischen Vorgánge in dér Verkieselung von Pflanzenresten. Földtani Közlöny, 96, 1966, 213 — 219, 5 ábra, ném. R Varga Gy.: Dr. Vidacs Aladár emlékezete. Földtani Közlöny, 96, 1966, 267 — 270, 1 ábra Varga Gy. : A Mátra-hegység fejlődéstörténetének vázlata — - Outline history of the evolution of the Mátra mountains — Oaepi< HCTopim reojiornnecKoro pa3BiiTiui rop '7* 348 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet MaTpa. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése1 az 1964. évről, 1966, 389 — 402, 1 ábra, ang. or. R V a r g a I. lásd HámorN. Varjú Gy.: Rátkai traszelőfordulás földtani viszonyai. Földtani Kutatás, IX, 1966, 3. sz., 21—30, 13 ábra Varjú Gy. : A földtani kutatás produktivitása, rentabilitása és hatékonysága. Földtani Kutatás, IX, 1966, i. sz., 54 — 59 Varjú Gy. lásd Barnabás K. B. V a r r ó k Kornélia: A wolfram előfordulása a Velencei-hegységben — Occurrence of tungsten in the Velence mcmntains — IlpoatiJieniia bo/i Lupává b ropax Be.ieHue. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 293 — 299, 1 táblázat, ang. or. R B. V a r r ó k Kornélia lásd B. Kelemen Olga V a s s D. — M a r k o v á Magda: Megjegyzések a dél-szlovákiai és észak-magvarországi tortonai képződmények alsó határának megvonásához. — Zűr unteren Grenze des Törtön s. 1. in dér Südslovakei und Nordungam. Földtani Közlöny, 96, 1966, 414 — - 420, 1 ábra, ném. R Vecsernyés Gy. : A csehországi Barrandium ordoviciumi vasérctelepei. Földtani Kutatás, IX, 1966, 1. sz., 19 — 30, 5 ábra, 1 táblázat Vecsernyés Gy. : A fehérvárcsurgói felső pannon kvarehomokösszlet kialakulása és ősföldrajzi jelentősége. Földtani Kutatás, IX, 1966, 3. sz., 1 — 9, 5 ábra, 3 táblá- zat Végh S.: Vízkutatás a niearói hegyek között (Cuba). Hidrológiai Tájékoztató, 1966, 126 — 128, 7 ábra V e n d 1 Alma: A Szentendrei hegység forrásai. Hidrológiai Tájékoztató, 1966, 83 — 89, 2 ábra Vermes J. : Vízföldtani és hidrológiai vizsgálatok a fehérvárcsurgói üveghomok elő- fordulás területén. Földtani Kutatás, IX, 1966, 3. sz., 10 — 12, 4 ábra Viczián I.: Tenger alatti kitörési és kőzetlebontási jelenségek a Kisbattyán 1. sz. fúrás alsókréta diabáz összletében — Submarine Ausbruch- und Gesteinzersetzungs- erscheinungen im unterkretazischen Diabaskomplex dér Bohrung Kisbattyán Nr 1 — HBJieHHH noflBOAHbix H3Bep>KeHi[H h pa3/io>KeHHfl ropHbix nopoA b flnaőa- 30BOH TOJime CKBa>KHHbi KnuiőaTTbaHJV° 1 (ropbi MeieK). A M. All. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 75 — 92, 6 ábra, 2 táblázat, ném. or. R Vidacs A.: Jelentés a Recsk térségében folyó színesérckutatások helyzetéről — Be- riclit über die Tagé dér Schwennetallforschung im Raume von Recsk — Otmct 0 nojio>KeHiin pa3BegKH UBeTHbix pyg b paiiOHe c. PenK. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 433 — 437, 2 ábra, ném. or. R Vidacs A. lásd Barnabás K. Vitális Gy.: Cementipari nyersanyagok földtani kutatásának kérdései. Földtani Kuta- tás, IX, 1966, 3. sz., 36 — 43, 12 ábra, 1 táblázat Vitális Gy. : Adatok a DNy-i Bükk vízföldtanához — Zűr Hydrogeologie des süd- westlichen Teiles des Biíkk-Gebirges — JJaHHue k riuporeoaonmecKOMy pe>KHMy iokhoh qacTii ropbi Eiokk. Hidrológiai Közlöny, 46, 1966, 255 — 260, 8 ábra, or. R Vitális Gy.- — H egy i-P a k ó J. : Data on the geological and ruineralogical knowledge of L,ower Pannonian strata in the Miskolc-Görömböly area. Acta Univ. Szegedien- sis, Acta Mineralogica-Petrographica, XVII, "Szeged, 1966, 167 — 180, 14 ábra, 2 táblázat V ö r ö s I.: A Kab-kegyi terület vulkanológiai és hegységszerkezeti viszonyai — Volcano- logical and structural relations of the K ab hegy area. Földtani Közlöny, 96, 1966, 292 — 300, 7 ábra, ang. R Wagner Mária: Auswertung dér pleistozánen Schneckenfauna von Dunaszekcső. Annales Univ. Se. Budapestinensis, Sectio geologica, IX, 1965, Budapest, 1966, 41—52, 2 ábra, 1 táblázat W e i n Gy. : Élőmélységek szerepe a Mecsek-hegységi pikkelyes szerkezetek kialakulásá- nál. Magyar Geofizika, VII, 1966, 55 — 60, 1 ábra Wei n Gy. : Pécs hegységszerkezeti képe. A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete, Pécs, Értekezések 1964 — 65, 1966, 7 — 16, 2 szelvény, 1 térkép W e i n Gy. lásd Forgói. Z e n t a i P. : Geokémiai adatfeldolgozás és térképszerkesztés módszerei és alkalmazása — Methods of evaluation and mapping of geochemical data and their application — MeTOAHKa oöpaöoTKH reoxn.\umeCKnx gaHHbix h coc-raBaemiH reoxiiMimecKiix KapT h A magyar földtani irodalom jegyzéke 1966 349 npHMeHeHHe paHHoii .weTOgMKH. A M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1964. évről, 1966, 603 — 608, 3 ábra, 1 táblázat, ang. or. R Zólyomi B.: A pollenstatisztikai vizsgálatok újabb módszerei és lehetőségei. Őslény- tani Viták, 1966, 6. sz., 43 — 47, soksz. Z y k a V. (Kutna Gora, ÍSSR): BicJiag b Teopmo bjthhhuíi reoxHMHHecKoií cpegbi Ha B03HHKH0BeHiie 3a6oJieBaHiiii, rjiaBHbiM oőpa30M paKOBbix — Contribution to the concept of the geoeheruieal influence on the diseases, especially on the cancer. Acta Geologica, X, 1966, 325 — 335, 2 ábra, ang. R Összeállította: Kilényi Istvánná HÍREK A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves ! A Magyar Hidrológiai Társaság 1917. június 16-án alakult meg a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályaként. Az önállóan működő Szakosztály egyik feladata a hidrológiának és a vele összefüggő rokontudományoknak a művelése, terjesz- tése volt, a másik feladata pedig az, hogy a tudományos kutatások eredményeit a gya- korlati élet számára megközelíthetővé tegye. A Szakosztály célja megvalósítása érdekében folyóiratot indított, előadásokat tartott és szakmunkákat adott ki. A folyóirat 1921-től mint Hidrológiai Közlöny jelenik meg. A hidrológiai tudományok fejlődése, továbbá a vízgazdálkodási kérdések jelentő- ségének növekedése a Szakosztály munkáját fokozatosan szélesítette. 1949 óta új elneve- zéssel, mint Magyar Hidrológiai Társaság fejt ki széleskörű tudományos tevékenységet. Amíg a hazai igényeknek megfelelően a korábbi időszakban elsődlegesen az ivóvízellátás, hidrogeológiai és limnológia kérdéseivel foglalkozott a Társaság elméleti és gyakorlati síkon, a későbbiekben e szakterület bővült, és helyet kaptak a mezőgazdasági vízhaszno- sítás, vízerőhasznosítás, vízépítési műtárgyak és más, az ország fejlődéséhez szorosan kapcsolódó gyakorlati kérdések tudományos megvitatása. A Társaság ma már 8 szak- osztály keretében fejt ki tevékenységet, és működése a budapesti szakosztályokon kívül kiterjedt 14 vidéki csoportra is. Amíg a taglétszám 1917-ben, az induláskor 45 fő volt, ma már a Társaság taglét- száma kereken 2000 fő és tagjai sorában liidrogeológusok, limnológusok, vízépítő mérnö- kök, vegyészek, orvosok, közgazdászok, biológusok, energetikusok, mezőgazdasági mér- nökök, bányamérnökök, geográfusok, meteorológusok vaunak. A Társaság folyóirata mellett Hidrológiai Tájékoztató címen időszakos kiadványt jelentet meg, emellett a szimpóziumok, konferenciák, kongresszusok, ankétok anyagát külön kiadványban teszi közzé. A Társaság mintegy 100 külföldi folyóirattal tart fenn lapcserét. 13 ország 19 tudósa, szakembere Társaságunk Tiszteleti tagja. Az ünnepi közgyűlésen (1967. május 2.), melyet dr. V i t á 1 i s Sándor a Társaság elnöke nyitott meg az anyaegyesüíet részéről, Dr. Nemecz Ernő elnök mondott kö- szöntő szavakat: A Magyarhoni Földtani Társulat 1917. február 17-iki 67. Közgyűlése a Társulat elnökségének és választmányának egyöntetű javaslata nyomán korszakos jelentőségű határozatot hozott. Dr. P a p p Károly, akkori főtitkár előterjesztése nyomán egyhangú- lag elhatározta a Hidrológiai Szakosztály létesítését definiálva a hidrológiát mint tudo- mányt, s megjelölve feladatát a következőképpen: ,,A szóbanforgó Hidrológiai Szakosz- tály egyik feladata lesz a hidrológiának, mint tudománynak ápolása, a másik feladata pedig az, hogy a tudományos kutatások eredményeit a gyakorlati élet számára meg- közelíthetővé tegye.” Amidőn a csak alapítását tekintve öreg Társulatunk — a MTESZ doyenje — nevé- ben köszönthetem az 50 éves jubileum alkalmából az azóta Hidrológiai Társulattá lett egykori Hidrológiai Szakosztályt — az öröm és a megilletődöttség motiválódik a jelen elnökség és választmány ünneplő jókívánságai közé, hiszen az akkor 69 éves Magyarhoni Földtani Társulat, amely termékenységében egymásután bocsájtotta útjára a pedológu- sokat, a geodétákat, geofizikusokat, a geotudományok és határterületeinek azóta egye- sületekké, vagy egyesületi szakosztályokká lett testületéit, azon az 1917. februári köz- gyűlésen nemcsak megalapította, hanem évületlen programmal is ellátta M a r e n z i Ferenc és Bogdán fy Ödön zseniális előretekintése folytán az új, azóta az anyaegye- sületet is túlnőtt szakosztályát. A Magyarhoni Földtani Társulat és keblén nevelődött Szakosztálya, majd az önálló Magyar Hidrológusok Egyesülete között a viszony minden időben bensőséges és teljes Hírek 351 volt. Munkaterületi összekötöttségük, az átfedődések a rivalizálásnak még a nyomát sem vetették fel. A virágzás és töretlen fejlődés kívánságával, az együttműködés és egymást segítés őszülte óhajával, a Magyarhoni Földtani Társulat műiden tagja nevében kiáltjuk, hogy „Vivat, erescat, floreat”, „Éljen, erősödjék, és virágozzék a magyar hidrológusok egyesülete a bízvást elkövetkező centenáriumig!”. Dr. Sztrókay Kálmán Imre 60 éves 1967. április 16-án töltötte be dr. Sztrókay Kálmán tanszékvezető egyetem tanár a Magyarhoni Földtani Társulat Ásványtan-Geokémiai Szakosztályának elnöke 60. életévét. Dr. Sztrókay Kálmán Imre Zalacsányban született, középiskoláit Sopronban végezte. 1925-től 1930-ig a budapesti tudományegyetemen természetrajz-vegytan-földrajz szaktárgyakat hallgatott és 1930-ban jeles minősítésű oklevelet szerzett. Egyetemi doktori oklevelét ugyancsak a budapesti egyetemen 1932-ben szerezte meg ásvány- kőzettan— földtan — vegytan tárgyakból „summa cum laude” minősítéssel. Tanulmányai befejezése óta a budapesti tudományegyetem oktatója. Oktatói és kutatói működését 1930-ban az akkori Ásvány-Kőzettani Intézet tanársegédeként kezdte, majd adjunktussá lépett elő. 1941-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett. A felszabadulást követően 1946-ban egyetemi intézeti tanári kinevezésben részesült, 1953 júliusában az EDTE Természettudományi Karán az ásványtan tanszékvezető tanára. Tudományos munkássága az ásvány-földtani tudományok számos ágára kiterjed. Kezdetben üledékes kőzettani vizsgálatokkal és vulkáni tufák tanulmányozásával fog- lalkozott. Külföldi ösztöndíjas évei és tanulmányútjai után több kárpátövezeti ércképző- dés genetikai, éremikroszkópi és bányageológiai vizsgálata foglalkoztatta. E közben kristályalaktani, szerkezettani és lelőhely paragenetikai tanulmányokat végzett. Kiemel- kedő vizsgálatai és megállapításai voltak a meteoritkutatás terén, különösen a meteoritok evolúciós változásainak felismerésében. Az ipari kutatás területén a hazai ércdúsítás, üveg, kerámia, magnéziumkinyerés, a metallurgia nyersanyagai és a késztermékek vizs- gálata körében is több lényeges elméleti és gyakorlati kérdést oldott meg. Nevéhez fűző- dik az Ásványhatározó c. segédkönyvünk átdolgozása (1949), valamint az tijabb magyar egyetemi tankönyv rendszeres részének megírása (1955). Ez utóbbinak kétkötetes bőví- tett, átdolgozott kiadása közeljövőben jelenik meg. Több, az oktatást szolgáló egyetemi jegyzetet adott ki. Időszerű témákról számos ismeretterjesztő közleménye jelent meg. Felszabadulásunk után több alkalommal járt külföldön, szocialista és tőkés orszá- gokban egyaránt és szakmai szimpóziumokon, konferenciákon, nemzetközi kongresszuso- kon vett részt, előadásokat tartott. 352 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet Hazai és külföldi folyóiratokban közölt értekezéseinek, közleményeinek száma meghaladja a 100-at. A Tudományos Minősítő Bizottság 1958-ban a föld- és ásványtani tudományok doktora fokozatban részesítette. A felsőoktatás kiváló dolgozója (1959). Kormányzatunk eddigi oktató-kutató munkáját az 1967. évi Pedagógus Napon a Munka Érdemrend arany fokozatával jutalmazta. A Magyarhoni Földtani Társulatban 1931 óta titkári, alelnöki, társelnöki és elnöki tisztet töltött be. Társulatunk Választmányának több mint két évtizede tagja. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Geokémiai Bizottságának és több hazai szakbizottságnak és testületnek. Az International Mineralogical Assoeiation szervezetében a Mineral Data Comission tagja, az International Comission of Meteorites tagja, az UNESCO Working Group on Meteorites állandó magyar delegáltja és tagja a Nemzetközi Krisztái - lografiai Unió magyar nemzeti bizottságának. Jelenleg az Eötvös E. Tud. Egyetem tudományos rekt őrhely ettese. Sztrókay Kálmánt az évforduló alkalmával a magyar földtani tudományosság képviselői és ennek legátfogóbb testületé a Magyarhoni Földtani Társulat legszebb jókívánságaival kereste fel. Dr. Tulogdi János 75 éves Dr. Tulogdi János a kolozsvári Bólyai-Babes Tudományegyetem természeti földrajz ágazatának nyugalmazott professzora, Társulatunk egyik legrégibb tagja (1911), 1966. október 12-én töltötte be 75. életévét. T u 1 o g d y János működése a Kolozsvári Tudományegyetemhez fűződik. Szádeczk y-K ardoss Gyula tanítványa; egyetemi doktori fokozatát a budapesti Tudományegyetemen földtudományi szaktárgyakból sze- rezte meg 1925-ben P a p p Károly professzornál. 1943-ban a kolozsvári Tudományegye- tem magántanára, 1945 — 1959 között Földrajzi Tanszékének vezetőtanára. T u 1 o g d y János kiváló pedagógus és tudós geográfus születési évfordulójáról Társulatunk 1967. évi közgyűlésén K r i v á n Pál főtitkár emlékezett meg. Kitüntetések A Helsinki Műszaki Egyetem aulájában díszdoktorrá avatták dr. S z é c h y Károlyt a Budapesti Műszaki Egyetem professzorát, tagtársunkat (Népszabadság, 1966. szeptember 21.). A Deutsche Gesellsehaft für Geologisehe Wissenschaften 1967. május 17 — 19. között Freibergben, Szászországban tartott és Ábrahám Gottlob Werner a „geológia atyja” halálának 150. évfordulója alkalmából, valamint a Bányásznappal egybekötött 14. évi Közgyűlésén dr. S c h m i d t Eligius Róbert egyetemi m. tanárt ,,a geomechanika, a teleptan és a hidrogeológia terén elért és hazája határain messze túl ismertté vált tudo- mányos érdemeinek méltánylásaképp — amelyek a magyar geológusok és az NDK geoló- gusai közötti tudományos kapcsolatok elmélyüléséhez vezettek — ” május 18-án egy- hangúlag tiszteleti tagjául választotta. Az erről szóló okmányt a Freibergi bányászati Akadémia Ásvány- és Teleptani Intézetében tartott ünnepélyes fogadáson, számos bél- és külföldi notabilitás jelenlétében a Társulat elnöke Prof. Dr. habil. H. J. R ö s 1 e r adta át. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 60. születésnapja alkalmából eredmé- nyes munkássága elismeréséül dr. Székessy Vilmosnak, a Természettudományi Múzeum főigazgatójának a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta (Művelődés- ügyi Közi. XI. évf. 8. sz. 1967. máj. 2.). A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 80. születésnapja alkalmából Á d á m Manónak a Központi Tudományos Szakkörök, köztük a Központi Geológus Szakkör életrelü vó j ának a budapesti VIII. Zrínyi Hona gimnázium ny. igazgatójának oktató- nevelő munkája elismeréséül a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta (Művelő- désügyi Közlöny XI. évf. 8. sz. 1967. máj. 2.). A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 22. évfordu- lója alkalmából eredményes munkájuk elismeréséül dr. Sztrókay Kálmán Imre tanszékvezető egyetemi tanárnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tudományos rektorhelyettesének, Ásványtan-Geokémiai Szakosztályunk elnökének; dr. Gebhardt Hírek 353 Antalnak, a pécsi Janus Pannonius Múzeum Tennészettudományi Osztálya vezetőjének a Munka Érdemrend arany fokozatát, dr. S z i 1 a s A. Pálnak, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának a Munka Érdemrend ezüst fokoza- tát adományozta (Művelődésügyi Közlöny XI. évf. 8. sz. 1967. máj. 2.). A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 22. évfordu- lója alkalmából érdemes és eredményes munkásságuk elismeréseképpen Budai László- nak az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízkutató és Fúró Vállalata igazgatójának, tag- társunknak a Munka Érdemrend arany fokozatát; Müller Pálnak az Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet igazgatójának, tagtársunknak a Munka Érdemrend ezüst fokozatát; dr. Nagy Elemér és Mátyás Ernő választmányi tagoknak, valamint Köteles Károly tagtársunknak a Munka Érdemrend bronzfokozatát adományozta. — • A Központi Földtani Hivatal elnöke ugyanezen alkalomból Dr. Nagy Lászlóné választ- mányi tagot, valamint B o h n Péter és Gidai László tagtársunkat a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója címmel tüntette ki. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1967. április i-én Dr. Kriván Pál főtitkárnak a Magyarhoni Földtani Társulat vezetőtestületében végzett 15 éves érdemes és eredményes munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta. A kitüntetést Dr. Kiss Árpád miniszter a MTESZ elnöke nyújtotta át. 1967. május 2-án a Magyar Hidrológiai Társaság 50. éves Jubileumi Közgyűlése első napján a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Dr. Vitális Sándor választ- mányi tagunkat, a Társaság elnökét érdemes és eredményes munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki, Elek Zoltán főtitkárnak pedig a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta. A kitüntetéseket Dr. Kiss Árpád miniszter a MTESZ elnöke nyújtotta át. — Ugyanezen alkalomból kiosztották a Társa- ság emlékérmeit és emléklapjait. Tagtársaink közül Dr. S a 1 a m i n Pál kapta meg a Schafarzik Ferenc Emlékérmet, dr. K o r i m Kálmán a Zsigmondy Vilmos emléklapot; az ifjúság számára létesített Vásárhelyi Pál Emléklap öt kiadott pél- dánya közül egy szintén társulati tagunké, Dr. M o 1 n á r Béláé lett. — A Vízgazdálko- dás Kiváló Dolgozója címben tagjaink közül Dr. Ö 1 1 ő s Géza és Dr. Vitális György részesült. — A Bogdánfy Ödön pályázat II. díját Gulyás István tagtársunk nyerte el „Kaposvár vízföldtana” c. pályamunkájával. A Magyar Tudományos Akadémia az 1967. évi Nagyhéteu (1967. május 2 — 5.) Groholy Tivadar tagtársunkat az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Szeizmikus Üzem főmérnökét és munkatársát Varga Imre főgeológust a Szeged környéki szeizmi- kus mérések korszerű kivitelezéséért és értelmezéséért, mely tevékenységük elsősorban biztosította a terület szénhidrogénföldtani értékelését, s konkrét gazdasági eredmények- kel is igazoltan bizonyítja tudományos működésük eredményességét a Magyar Tudomá- nyos Akadémia megosztott díjával jutalmazták. A Magyar Tudományos Akadémia 1967. május 5-én tartott CXXVII. Közgyűlése, tagtársaink közül Dr. F ü 1 ö p József választmányi tagot levelező tagjává. S z a f e r, W. lengyel palynológust pedig tiszteleti tagjává választotta (Akadémiai Közlöny XVI. évf. 8. sz. 1967. máj. 26.). Tudományos minősítések 1967. május 30-án volt Gidai László „A Dorogi -medence eocén képződményei' ’ c. kandidátusi értekezésének megvédése. A Bíráló bizottság az opponensi vélemények és az eredményes vita alapján Gidai László értekezését a kandidátusi fokozat elnyerésére alkalmasnak nyilvánította, s oly értelmű javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé elfogadásra. Aspiránsvezető Dr. Vitális Sándor egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora volt. Opponensek: Dr. Horusitzky Ferenc a föld- és ásványtani tudományok doktora és Dr. Sólyom Ferenc a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa voltak. 1967. június 12-én rendezték meg Konda József „A Bakony-hegység júraidő- szaki képződményeinek üledékföldtani vizsgálata” c. kandidátusi értekezése nyilvános vitáját. A Bíráló bizottság az opponensek véleménye s az eredményes vita alapján a kandidátusi fokozat odaítélése érdekében javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé. K o n d a József aspiránsvezetője Dr. Fülöp József a föld- és ásvány- tani tudományok doktora volt. Opponensek: Dr. Géczy Barnabás a föld- és ásvány- tani tudományok doktora és Dr. Kovács Lajos a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa. Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. fűz 354 Dr. Schmidt Eligius Róbert előadásai az NDK-ban A hallei Martin Luther Egyetem meghívására 1967. április 17-én és 18-án Dr. Schmidt Eligius Róbert nagysikerű előadásokat tartott az egyetem, a meghívott NDK geológusok és hidrogeológusok széleskörű érdeklődése mellett. Előadás-témái: Az Alföld-kutatás újabb eredményei különös figyelemmel a termikus és egyéb energia- hordozókra; A 100 éves hidrogeológiai kutatások Magyarországon; Budapest fürdőváros. Hans Stíllé (1876—1966) 1966. december 26-án hunyt el Hannoverben Hans Stíllé német geológus professzor a földtani tudományok világhírű tudósa, röviddel azután, hogy 90. életévét betöltötte. Hans Stíllé Hannoverben született 1876. október 8-án. Egyetemi tanulmányait Göttingában végezte és azok elvégzése után az akkori Porosz Állami Földtani Intézetbe került, ahol térképező munkát végzett. Külső terepi munkálatainak kiindulópontja, illetve főtere Szászország, Közép- és Észak-Németország germano-típusú diszlokált területe volt. 19x3-ban a göttingai egyetem földtani intézetének igazgató tanára lett. A göttingai évek döntő jelentőségűek voltak H. Stíllé tudományos munkásságára. Ekkor fogalmazza meg világraszóló mondanivalóját, életművét. Számos hazai és külföldi előtanulmány késztette arra a döntő jelentőségű lépésre, hogy a geotektonikának részleteiben felismert tér- és idő-problémáit általános érvényű törvényszerűségbe oldva fel, a kéregmozgások mechanizmusának térbeli és időbeli össze- függéseit ma már klasszikusnak. mondható elméletté formálja. Ez a történeti összehason- lító regionális földtani szemlélet útján szerzett felismerés egy nagy szintézisbe foglalva 1924-ben jelent meg „Grundfragen dér vergleichenden Tektonik” címen és klasszikussá vált főművét képezi. 1932-ben meghívják a berlini Tudományegyetemre tanárnak, egy évvel később pedig a berlini Porosz Tudományos Akadémia tagjául választja meg. Itt sokáig, mint a matematikai-fizikai osztály titkára működik, a világhírű M. Piánk mellett. 1945-ben a Német Tudományos Akadémia elnöke. Létrehozza annak geotektonikai intézetét, mely- nek vezetője volt 1951-ig, nyugdíjba vonulásáig. H. Stíllé munkásságának „Sturm und Drang” korszaka nagyjából a földtani tudományok két nagy korszaka közötti átmeneti időszakra esik a századforduló után, amikor a múlt század klasszikus, leíró korszakát a XX. század napjainkban kiteljesedő dinamikus földtani szemlélete váltotta fel. A kőolajföldtan szintén sokat nyert H. S t i 1 1 e általános jellegű és alapvető meg- állapításaiból. Ezáltal a német kőolajgeológiának és kutatásnak fontos impulzust és tudományos alapot adott abban az időben, amikor hazájában megkezdődött a rendszeres szénhidrogénkutatás. A Német Földtani Társaság pronúnens tagjának már életében maradandó emléket állított azzal, hogy 100 éves fennállása alkalmával, 1949-ben nevét a H. Stíllé érem alapításával, mint legmagasabb tudományos kitüntetéssel örökítette meg. Számos Akadé- mia tagja, több Egyetem tiszteletbeli doktora, sok Földtani Társulat tiszteleti tagja és számos tudományos kitüntetés birtokosa. Egy nagy tudósra emlékezünk, munkásságát, életművét igyekeztünk méltatni, aki a geológia elméleti fejlődésére mélyrehatóan és maradandóan hatással volt. H. Stíllé személyében csak kevesekhez hasonlíthatóan egyesül a térképező geológus ki- tűnő megfigyelő képessége az egyes tények általánosan érvényes fejlődés-törvénnyé való szintetizálásának zseniális készsége, de a nemes emberi jóság xigyszintén humanitás is, mely őt a tudóson túlmenően geológus-nemzedékek nagy tanítómesterévé tette. C s í k y Gábor Hírek 355 Kari Friedl (1898 — 1966) 1966. december 29-én 68 éves korában hunyt el Kari Friedl a legnagyobb osztrák olajgeológus, az osztrák kőolajbányászat és termelés úttörője és megteremtője. Az egyetem elvégzése után 1922-ben egy egész életre bekapcsolódott a kőolaj- kutatásba. Különböző olajtársaságoknál dolgozott, főleg Galíciában, ezenkívül Romániá- ban, Jugoszláviában és Csehszlovákiában. 1929-ben azonban visszatér Bécsbe és gazdag tapasztalatait hazája szolgálatába állítva, kedvenc területének, a Bécsi-medencének a kő- olajföldtani felmérését végzi, ahol rövidesen megkezdte a szénhidrogénkutatásokat, az ő kezdeményezésére 1931-ben megalakult osztrák kőolaj vállalat az EPG. Az általa irányí- tott kutatásokat siker koronázta: 1934-ben Zistersdorf mellett felfedezik Ausztria első ipari jelentőségű kőolajelőfordulását. Ezzel Ausztria kőolajipara fejlődésnek indul és ezt elsősorban Kari Friedl -nek köszönheti. A háború után folytatja a kutatásokat irányító tevékenységét. Egymás után tár- ják fel az osztrák olajmezőket a Bécsi-medencében, 1949-ben Matzent a legnagyobb elő- fordulást. Ennek köszönheti Ausztria 1955 évi 3 670 000 tonnás kőolaj csúcstermelését. 1955-ben az államszerződés megkötése után létrejött Osztrák Kőolajvállalat (ÖMV) igazgatója lett, majd főgeológusa, egészen 1963-ig, nyugdíjba vonulásáig. A kőolajkutatás úttörője volt és megteremtette az alapot ahhoz, hogy hazájában egy új iparág elindulhasson a fejlődés útján. Ez volt életműve. Az osztrák geológus tár- sadalom és a nemzetközi kőolaj világ egyik kiemelkedő egyéniségét vesztette el. C s í k y Gábor TÁRSULATI ÜGYEK 1967. március 15. Közgyűlés Napirend: 1. Elnöki megnyitó 2. Főtitkári beszámoló 3. Előterjesztés a társulati Alapszabály módosítására 4. Indítványok 5. Zárszó * 1. D a n k Viktor társelnök megnyitja a Társulat 1967. évi Rendes Közgyűlését; j egy zőköny vhitelesítőnek felkéri Csajághy Gábor és Sztrókay Kálmán választmányi tagokat, majd N e m e c z Ernő elnököt kéri fel megnyitójának* megtartására. 2. Dank Viktor társelnök az elnöki megnyitót követően felkéri K r i v á n Pált a főtitkári beszámoló megtartására. Tisztelt Elnök Úr ! Tisztelt Közgyűlés ! Tisztújításunkat követő első Rendes Közgyűlésünkön a nagymúltú testület hagyo- mányaihoz híven jelentem, hogy a vezetésünkre bízott Társulat fejlődése fennállásának 118/119 évében kedvezően alakult. A MTESZ és a magyar földtan állami szervezetei adta külső körülmények és igények, az egyképpen igényfakasztotta belső, tehát társulati indítványok szerencsés egymásratalálása, valamint korábbi vezetőségeink alapozó és fejlődési irányt megfontoltan alakító működésének gyümölcsözése a jelen vezetőség alatt máris fehnérésre-méltatásra érdemes értékes eredményeket hozott. Évek előkészítő munkája nyomán alakult meg 1966. november 17-én, Treitz Péter születésének centenáriumán a Társulat .Szegedi csoportja, Dank Viktor társelnök szervezésével, Koch Sándor professzor, tiszteleti tag vezetése mellett; szinte Pallas Athénéként pattant ki Varjú Gyula kiváló helyzetfelismerése nyomán s működik máris — 1967. január 11-e óta ,,in floribus” — a Társulat Gazdaságföldtani Szakosztálya, olyan serkentő hatásfokkal, hogy az Északmagyarországi Csoport az indítvány meg- valósulása nyomán — elsőként vidéki csoportjaink közül — helyi szakcsoportot létesített gazdaságföldtani munkaterülettel . Meglevő központi szakcsoportjaink, újjászervezett vidéki csoportjaink fejlődése, megizmosodása olymérvű, hogy jelenlegi vezetőségünk működése első esztendejében már kezdettől fogva megmutatkozott a szakcsoportok, vidéki csoportok magasabb szervezési formába történő átminősítésének igénye, majd követelménye, hogy szakcsoportjaink mint szakosztályok, vidéki csoportjaink mint területi osztályok oly mértékben váljanak szuverénné, hogy belépésüket szakuk nemzetközi szervezetéire formai akadály ne gátol- hassa. A nemzetközi hivatalos kapcsolatlétesítés, pl. az Ásványtan-Geokémiai .Szak- csoport belépése a Nemzetközi Ásványtani Asszociációba a szakcsoport fejlődésének, rajta keresztül a vonatkozó magyarországi szakágazat fejlődésének tágas lehetőséget, messzevezető utat nyit. Nemecz Ernő elnöki megnyitója ugyanezen füzet elején található. 357 Társulati ügyek Közgyűlésünk jóváhagyására érett meg tehát vezetőtestületünknek s a szakcsoporti, vidéki csoporti vezetőségeknek az az előterjesztése, hogy névsorrendben az Agyagásvány- tani, Ásványtan-Geokémiai, Építésföldtan-Mérnökgeológiai, Gazdaságföldtani, Őslény- tani Szakcsoportokat szakosztályokká, a vidéki csoportokat pedig a MTESZ szóhaszná- 1 atot is figyelembe véve, a Társulat területi osztályaivá minősítse. Kérjük ehhez a tisztelt Közgyűlés hozzájárulását (tetszésnyilvánítás). Bár itt van kezemben az eltelt működési év statisztikája — egy-egy részletet szükséges képest kiemelek majd belőle — e statisztika önmagában sokszor eltakarja a lényeget. így a Társulat központi rendezvényeinek, a központi szaküléseknek a gyenge minősítését nem menti a sokévi átlaglátogatottság stabilitása, az ismétlődő félszáz részt- vevő megjelenése, ha az ülések tartalmilag elszürkültek a társulati működés szakosodása, a témák avatott szakosztályok elé kerülése következtében. A Társulat központi szak- ülései a szakcsoport-alakulások és felfejlődések, virágzások intenzitás-növekedésével együtt szürkültek el, a központi ülések tárgysorozatára rendszerint a szakcsoportokhoz már be nem osztható anyagokat — a maradékot — kellett kitűznünk. A tektonikai — általános földtani szakágazat előadáshozama pl. megfelelő szakcsoport híján — a témák súlyától függetlenül — a központi előadóülések terhére maradt vissza. Ezen a helyzeten segít az elnökségi-választmányi viták sora határozatával. A Társulat központi rendezvényei a jövőben, még szakülés szinten is kiemelt programúak, főként azonban nagyrendezvények (ankét, vitaülés, kollokvium, szimpó- zium, vándorgyűlések) legyenek, anélkül hogy vezetőségünk félne a „horror vacui”-tól, tehát a mindenliavi egyszeri rendezvény megszervezésének kötelezettségétől. Az általános földtani-tektonikai témakörről való gondoskodásunkat jól jellemzi törekvésünk az őszi tektonikai nap, ill. napok megrendezésével, amely otthont, szak- osztályi működési formát ad a szerkezetföldtani szakágazat művelőinek. Vándorgyűléseink, tanulmányutaink a velük kapcsolatos külföldi szakmai barát- ság, együttműködés-építés jó utakat jár. E nagyrendezvények látogatottsága, közkedvelt- sége mindenkor kiemelt. Szeretnék remélni, hogy- az előttünk álló, a Magyar Tudományos Akadémia Földtani Bizottságától javasolt és veíe együtt szervezett Észak-magyarországi négynapos vándorgyűlés ezév június elején öregbíti s erősíti jó véleményünket. Elnökségünk kezdettől fogva a társulati élet pulzusán tartotta kezét. Ha valahol hiányokat, nehézségeket észlelt, ülését a megfelelő területrész székhelyére szervezte, de ugyanígy tett a haladó irányzatok segítésére, az egészséges fejlődés biztosítására, a ma- gyar földtan műhelyeinek látogatásakor is, többek között a Központi Földtani Hivatalba, az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztbe s nem utolsósorban a M. Áll. Földtani Intézetbe szervezett kibővített elnökségi üléseivel. A M. Áll. Földtani Intézet vezetőségével folyamatosan meglevő együttműködés elnökünk által imént felvázoltan ezúttal a magyar és a nemzetközi földtan nagy alkal- mát, a M. Áll. Földtani Intézet centenáriumát szolgálja a jelen és a közvetlen jövő egyik kiemelt feladataként. Ugyanezen célon munkálkodunk, de előbb az 1968-ban reánk nehezedő Prágai XXIII. Nemzetközi Geológus Kongresszusra gondolunk angol nyelvtan- folyamaink 1967 januárjában történt beindításával Budapesten s a területi osztályoknál. Munkánk, eredményeink, a magyar földtan tevékenységének azonban ismertté kell válnia, fel kell szívódnia — helyét megtalálva — - társadalmunk tudatába. Ezt szol- gáljuk legjobb tudásunkkal a TIT rendezvényein és kiadványaiban, az 1966 májusi „Földtani héttel'’ a Kossuth Klubban; még nem kielégítően és megfelelő súlyozásban a rádióban és televízióban, de már előremutatóan a MTI közleményeiben és a magyar sajtó hasábjain, ahol — és engedje meg a t. Közgyűlés hogy most, neveket említve — emeljem ki az MTI szaktudósítójának dr. Török Zoltánnak s a Magyar Nemzet szak- írójának dr. B a u e r Jenőnek a nevét kiváló munkájukért köszönetünket nyilvánítva. Tisztelt Közgyűlés ! Jelentem a Közgyűlésnek, hogy a Társulat jelenlegi taglétszáma 1034 fő a követ- kező tagolódás szerint budapesti rendes tagok száma vidéki rendes tagok száma 358 3U5 belföldi tiszteleti tagok száma külföldi tiszteleti tagok száma ifjúsági tagok száma 16 118 218 9 regisztrált tagok száma Összesen 1034 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet 358 A tagdíjfizetési morál kb. 68%-os. Költségvetésünk bevétele 1966-ban az 1965. évi maradvánnyal együtt 180 000. — , kiadása ebben az évben 185 000. — forint volt. Az 1967. évi bevételtervezet 216 000. — forint. Visszatérve taglétszámunkra, annak stabilitását-kiegésziilését -növekedését említve ugyanekkor jelentem a t. Közgyűlésnek, hogy e taglétszám számszerű veszteségeket is takar, jóllehet a létszámnövekedés progresszivitása mögött a külső szemlélő nem látna lűány osságokat. Eltávozott közülünk a tagok 0,5% -a, de ez a fél százalék olyan neveket takar, mint Palik Piroskáé, Hűnek Emilé, Pallér Jenőé, Scheffer Viktoré, V i g h Ferencé. Most rájuk emlékezünk. 1966. július 24-én 71 éves korában rövid szenvedés után elhunyt dr. . P a 1 i k Piroska volt egyetemi magántanár tagtársunk, a nemzetközileg ismert algológus. Utolsó munkái közül több a negyedkori édesvízi mészkőkifejlődések algavegetációjáról közölt értékes eredményeket. Dr. Palik Piroskát az óbudai temetőben helyezték örök nyuga- lomra. Sírjánál dr. Bánhegyi József az Eötvös Loránd Tudományegyetem profesz- szora mondott gyászbeszédet. 1966. augusztus 26-án, hosszú szenvedés után 80. életévében elhunyt Hűnek Enni ny. technikumi igazgató, vegyészmérnök. Életének utolsó 10 évét az Országos Természettudományi Múzeum Ásvány-Kőzettárának laboratóriumiban passzionátus munkálkodással töltötte. Nevéhez fűződik az Ásvány-Kőzett ár világhírű nemesopál gyűjteményének regenerálása, megmentése a tűzkár után, amely a híres anyagot 1956 végén érte. Hűnek Emilt Debrecenben temették el. 1966. december 27-én 66 éves korában hunyt el dr. S.c h e f f e r Viktor tagtársunk c. egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora, az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt főgeofizikusa, a Magyar Tudományos Akadémia Geofizikai Bizottságának alel- nöke, a regionális geofizika, a geofizikai alapozottságú nagytektonika Európa-szerte ismert és megbecsült képviselője. Dr. Scheffer Viktort az Országos Kőolaj és Gáz- ipari Tröszt, valamint a Magyar Geofizikusok Egyesülete saját halottjaként nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra 1966. december 31-én a Farkasréti temetőben. Rava- talánál a barátok, a pályatársak, a tudományos intézmények és egyesületek nevében dr. Renner János és dr. B artha György mondott gyászbeszédet. 1966. december 23-án hunyt el 72 éves korában dr. F a 1 1 e r Jenő okleveles bánya- mérnök, a Központi Bányászati Múzeum (Sopron) igazgatója, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke. December 29-éii, Sopron lakosságának nagy részvéte mellett kísérték el utolsó útjára. A Népfront Országos Tanácsa részéről Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke jelent meg a temetésen. Földi Lőrinc a Hazafias Nép- front városi elnöksége, Tamási István főosztályvezető a Nehézipari Minisztérium és az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület, dr. Erdélyi Sándor a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, a soproniak nevében vett búcsút F a 1 1 e r Jenőtől. 1967. január i-én hunyt el 74. életévében dr. Vigh Ferenc tagtársunk, oki. bányamérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, a Bányászati Kutató Intézet tudo- mányos osztályvezetője. Elhunyt tagtársunk a vízföldtan, a bánvavízvédelem területén működött a felszabadulás óta. Megelőző munkahelye a M. Állami Földtani Intézet volt, ahol a vízföldtani osztályon eredményes munkás éveket töltött. Személyét közmegbecsü- lés övezte. Dr. V i g h Ferencet nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra 1967. január 7-én a Farkasréti temetőben a Bányászati Kutató Intézet s a bányászati-földtani tudományos élet képviselőinek jelenlétében. Emléküket megőrizzük, eredményeiket — erőfeszítéseiket haladásunk oszlopa példázza. Nem éltek hiába. Társulati ügyek 359 Tisztelt Közgyűlés ! Az élet oldaláról szép ünnepek tekintenek felénk. 1966. május 3-án köszöntöttük a 85 éves M a u r i t z Béla professzort, tiszteleti tagunkat; 1966. augusztus 16-án a 70 éves K o eh Sándor professzort tiszteleti tagunkat; 1966. szeptember 28-án az Őslénytani Szakcsoport volt elnökét, a 60 éves Bogscli László professzort; 1966. október 8-áu, 70 éves születésnapján Vendel Miklós akadémikust, tiszteleti tagunkat, 1966. október 8-án a 75 éves T u 1 o g d i Jánost, geológus és geográfus nemzedékek erdélyi tanító- mesterét; 1966. november 8-án a 80 éves Bányai Jánost, az erdélyi geológusok doyen- jét; 1966. november 18-án pedig Vendl Aladár akadémikust, tiszteleti tagunkat, 80. születésnapja alkalmából. S végül, bár nem kerek a dátum, hadd jelentsem, hogy tiszte- leti tagunk, doyenünk, B a c s á k György 1966. június 5-én egészséges alkotókészségben lépte át a 96. születésnapot is. Kísérje mindannyiunk jókívánsága életüket, értékes munkásságukat. Tisztelt Közgyűlés ! Az elmúlt működési évben társulati tagjainkat számos, sokszor igen magasfokú kitüntetés érte. Engedjék meg, hogy áttekintést adjak: (Arra tekintettel, hogy a kitün- tetéseket a Földtani Közlöny „Hírek” rovatának hasábjain folyamatosan közöljük, a fő- titkári beszámoló e részét a Tisztújító Közgyűlés óta megjelent Földtani Közlönyökre utalással mellőzzük. Szerk.) Tisztelt Közgyűlés ! Bizonyos értelemben jó, ha egy főtitkári beszámoló hosszú, de csak akkor, ha van mit, érdemeset összegeznie. Amidőn az időt nézve, úgy látom, hogy az nagyon előre- haladt, meg kell mondanom, hogy érezni — nem érzékelhettem, mivel Társulatunk élete örömünkre még ennyi ráfordítás alatt sem tekinthető át. Remélve, hogy virágzásban „in floribus” maradunk, kérem a tisztelt Közgyűlést, hogy főtitkári beszámolómat el- fogadni szíveskedjék. Jó szerencsét ! D a n k Viktor megköszönve a főtitkári beszámolót, szavazásra teszi fel a beszá- moló elfogadását. A közgyűlés a főtitkári beszámolót egyhangúlag elfogadta. 3. D a n k Viktor társelnök felkéri Kriván Pál főtitkárt az Alapszabály módo- sítási javaslat előterjesztésére. A Magyarhoni Földtani Társulat Alapszabálya i- § A társulat neve: Magyarhoni Földtani Társulat BenrepCKoe reojiortmecKoe OömecTBo Société Geologique de Hangrie Ungarische Geologische Gesellschaft Geological Society of Hungary A Magyarhoni Földtani Társulat a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) tagja. Alapítási éve: 1848. Székhelye: Budapest Működési területe: Magyarország Hivatalos nyelve: magyar Pecsétje köriratban: Magyarhoni Földtani Társulat — a MTESZ tagja - Menteet malleo - 1848. 2. § A Társulat célja: A Magyarhoni Földtani Társulat (továbbiakban Társulat) a földtan és rokontudományai művelésé- vel foglalkozó szakemberek egybefogása. A földtani tudományok művelése, terjesztése, az érdekeltek tudományos és gyakorlati tovább- képzése. A tagok kezdeményezéseinek, javaslatainak megvitatása, esetleg továbbítása a MTESZ Vezetősé- gén keresztül a kormányzati szervekhez. 360 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, j. füzet 3- § A Társulat tevékenysége: 1 . .Szakelőadások, vitaülések, klubesték, ankétok, tanulmányutak, vándorgyűlések és kongresz- szusok tartása; szakosztályok, területi osztályok, szakcsoportok és munkabizottságok szervezése. 2. Pályázatokat hirdet és ezekre jutalmakat tűz ki. 3. Együttműködik a földtani és a földtannal kapcsolatos feladatok megoldásában a hazai társa- dalmi és állami szervekkel. 4. Elősegíti, megszervezi a külföldi országok vonatkozó társadalmi szerveivel való szakmai együtt- működést. 5 Adott alkalmakkor részt vesz a Társulat elnöksége, vagy az elnökség által kiküldött munkabizott- ság útján a tudományos és gyakorlati feladatok és javaslatok előkészítésében és megvitatásában a maga- sabbszintű tudományos és a gyakorlati földtani szervezetekben. 6. Szakmai és szakmai-oktatási kérdésekben véleményt nyilvánít. 7. A földtani és a földtani rokontudományok művelése terén elért kimagasló eredmények jutalma- zására kitüntetéseket adományoz (Szabó József Emlékérem, Hantken Miksa Emlékérem, Vendl Mária Emlékalapítvány-dij) megfelelő ügyrend szerint. 1 8. A Társulat életében végzett önfeláldozó tevékenységért, három évenként Tisztújító Közgyűlésén kiosztja a Társulat Emlékgyűrűjét. 9. Biztosítja a Földtani Közlöny és egyéb szakmai külön kiadványok megjelentetését. 4- § Társulati tagok, azok jogai és kötelességei: A Társulat tagja az lehet, aki földtani szakmai ismeretét bővíteni, szakterületének fejlődését a Társulat által előmozdítani kívánja. a) Rendes tag lehet minden magyar állampolgár. Felvételét a Társulat Választmányától kérheti. A felvételhez két rendes tag ajánlása szükséges. Visszautasítás esetén a Közgyűléshez lehet fellebbezni. b) Eevelező tag választását a Társulat Választmányának javaslatára a Közgyűlés hagyja jóvá. Eevelező tagul külföldi állampolgár is választható. c) Tiszteleti tag: A Társulat Közgyűlése a Választmány javaslatára olyan hazai vagy külföldi szakembert, aki a földtan vagy rokontudományai művelésében, vagy a Társulat szolgálatában kiváló érdemeket szerzett, tiszteleti tagul választhat. d) Ifjúsági tag: aki valamely egyetem vagy középiskola nappali tagozatának rendes hallgatója. Felvételét jelentkezésre két rendes tag ajánlása alapján a Társulat Választmánya végzi. e) Jogi személy tag: az az intézmény, vállalat, amely a földtani tudományok fejlesztése érdekében anyagi hozzájárulásával támogatja a Társulatot. 1. A tagok jogai aj A Társulat reudes tagja a Társulat rendezvényein részt vehet, felszólalhat, bírálhatja a Társulat munkáját a Vezetőség tevékenységét; szakosztályok, területi osztályok, szakcsoportok tagja lehet, munkabizottságokban dolgozhat. Részt vehet a Társulat Közgyűlésén; szavazati joga vau és bármely tár- sulati tisztségre választható. Igénybe veheti a Társulat által nyújtott kedvezményeket (hazai és külföldi tanulmányutak, vándorgyűlések, kiadványokra kedvezményes előfizetés stb.). b) A levelező tag: részt vesz a Társulat szakmai munkájában, a Társulat kiadványait tisztelet- példányként kapja. Közgyűlésen a külföldi levelező tagnak szavazati joga nincsen. c) A Társulat belföldi tiszteleti tagját megilletik mindazok a jogok, amelyek a rendes tagot, de tagdíjat nem fizet, a Földtani Közlönyt tiszteletpéldányként kapja és a Társulat Választmányának örökös tagja. Külföldi tiszteleti tag részt vesz a Társulat szakmai munkájában, tagdíjat nem fizet, a Földtani Közlönyt tiszteletpéldánykéut kapja, Közgyűlésen részt vehet tanácskozási joggal. d) A Társulat ifjúsági tagja részt vehet hozzászólási joggal a rendezvényeken, megkapja a Társulat kiadványait. Közgyűlésen részt vehet szavazati jog nélkül. e) A jogi személyek (intézmények, vállalatok): a Társulat rendezvényeire meghívót kapnak, meg- kapják a Társulat kiadványait tiszteletpéldányként, szakmai kérdésekben a Társulat segítségét kérhetik. 2. A tagok kötelességei Minden tag köteles a Társulat Alapszabályát és a Közgyűlés által jóváhagyott határozatokat betar- tani. Köteles elvégezni a Társulatban vállalt munkáját. A rendes és ifjúsági tag fizeti a Közgyűlés által megállapított tagdijat. 5- § A társulati tagság megszűnik: a) Bejelentett kilépés után, b) a tag fegyelmi határozattal történő kizárásával, c) a tagdíjfizetés 2 évi elmulasztása esetén. Kilépéskor, kizáráskor, a tagság megszűntével a tagsági jogok megszűnnek. Fegyelmi eljárás indítandó az ellen, aki a Magyar Népköztársaság törvényeit megsérti, a Társulat Alapszabályát nem tartja be, vagy a hozott határozatokat megszegi. A fegyelmi eljárást a Társulat Fegyelmi Bizottsága folytatja le, annak javaslatát az elnökség hagyja jóvá. A kizárási határozat kézhezvételétől számított 2 héten belül fellebbezni lehet a Társulat Választmányához, de a kézbesített fegyelmi határozat a Választmány döntéséig érvényben marad. A Választmány határozata ellen nem halasztható hatállyal Társulati ügyek 361 panasszal lehet élni a Közgyűléshez. A kizárás okának megszűnése után a kizárt tag újból kérheti felvételét a Társulat tagjainak sorába. Abban az esetben, ha a rendes tag 2 éven át tagdíjat nem fizetett, a Társulat titkársága köteles két alkalommal felszólítani a tagot tagdíj kötelezettsége teljesítésére, egyúttal közölni vele, hogy nemfizetés esetén az Alapszabály értelmében tagsága megszűnik. 6. § A Társulat szervezete, szerveinek feladatai A Társulat szervei: A Társulat Közgyűlése, a Társulat Választmánya, a Társulat elnöksége, a Társulat elnöksége mellé kiküldött bizottságok, a Földtani Közlöny Szerkesztő Bizottsága, a Társulat Fegyelmi Bizottsága, A Társulat szerveinek feladatai: A Társulat szervei határozatokat egyszerű szótöbbséggel hoznak. A Társulat elnökségének hatá- rozatai a választmány jóváhagyása után, a Közgyűlés kivételével, az összes szervre kötelezőek. a) A Társulat Közgyűlése a Társulat legfőbb szerve és a tagok összességének képviselete. Rendes Közgyűlést évenként, a naptári év első felében kell tartani. A Rendes Közgyűlést a Társulat elnöksége a Választmány határozatára hívja össze. Rendkívüli Közgyűlést kell összehívni, ha a Választmány egyszerű többsége vagy a MTESZ országos vezetősége kívánja. A Rendkívüli Közgyűlést a Társulat elnöksége a kérelem írásos benyújtásától számított 30 napon belül hívja össze. Tisztújító Közgyűlést három évenként kell ugyancsak a Társulat elnökségének a Választmány jóváhagyásával összehívni. Határozatképes valamennyi Közgyűlés, ha azokon a rendes tagoknak legalább a fele jelen van. Ha a szabályszerűen összehívott Közgyűlés nem határozatképes, a 30 napon belül ugyanazon tárgysorozat- tal összehívott Közgyűlés a megjelentek számára tekintet nélkül, határozatképes. A Tisztújító Közgyűlésen az elnökség beszámol az elmúlt időszak társulati tevékenységéről és kijelöli a Társulat előtt álló feladatokat. A Tisztújító Közgyűlés titkos szavazással megválasztja a Társulat elnökségét, Választmányát és tiszteleti elnököt is választhat. A MTF.SZ-szel egyetértésben megállapítja a tagdíjakat. Jóváhagyja a szakosztályok, területi osztályok, szakcsoportok jelentését és vezetőségválasz- tását. Módosíthatja a Társulat Alapszabályát, átadja a Társulat kitüntetéseit és jutalmait. A Közgyűléseken minden tagnak joga van részt venni, felszólalni, de szavazati joga csak a belföldi tiszteleti és a rendes tagnak van, utóbbinak abban az esetben, ha tagdíj befizetési kötelezettségének meg- előzően eleget tesz. Szavazni csak személyesen lehet. A Közgyűlések határozataikat egyszerű szótöbbséggel hozzák, alapszabálymódosítás esetén kéthar- mad szótöbbség szükséges. A Közgyűlést a Társulat elnöke, társelnöke, vagy szükség esetén az elnökség valamelyik tagja vezeti. A Közgyűlésről jegyzőkönyvet kell készíteni. Aláírja a Közgyűlés elnöke és á Közgyűlés jelenlevő tagjai közül előre felkért, a Közgyűlés által jóváhagyott két hitelesítő tag. b) A Társulat Választmánya. A Társulat Választmánya a tiszteleti elnökből, a tiszteleti tagok- ból (kivéve az idegen állampolgárokat) az elnökség tagjaiból, a Tisztújító Közgyűlés által megválasztott 35 választmányi tagból, a szakosztályok, a területi osztályok, a szakcsoportok elnökeiből és titkáraiból áll, valamint a rokon szakegyesületek elnökeiből kölcsönösségi alapon. A Tisztújító Közgyűlés által megválasztott 4 póttag közül szükség esetén a szavazatok száma szerint soron következő hivandó be. A Választmányt az elnökség hívja egybe a szükséghez képest, de lehetőleg minden naptári negyed- évben legalább egyszer. Rendkívüli választmányi ülés hívandó össze, ha a választmányi tagok egyharmada ezt írásban kéri. A választmányi ülésen a Társulat elnöke vagy egyik társelnöke elnököl. A Választmány a Közgyűlések közötti időben segíti és támogatja az elnökség munkáját. Határoza- tát nyílt szavazással és szótöbbséggel hozza. Megvitatja a Társulat munkatervét, az évközben megüresedett tisztségeket a két Közgyűlés között megbízással betölti. Joga van szakosztályokat, területi osztályokat és szakcsoportokat alakítani, külön véleményező bizottságokat kiküldeni, bizottsági tagokat kijelölni, a tiszteleti tagság, a külföldiek tagsága, az egyes szakcsoportok és társulati bizottságok előterjesztéseiben határozatot hozni, a Társulat emlékérmeit odaítélni, pályadíjakat és jutalmakat adományozni. c) ATársulat tiszteleti elnöke. Amennyiben az elnökség és a Választmány szükségesnek tartja, javasolhatja a Közgyűlésnek kimagasló érdemeket szerzett tagjai közül tiszteleti elnök megválasztását. d.) A Társulat elnöksége: elnök, két társelnök, főtitkár, titkár. A Társulat elnökségét a Választmány javaslatára a Tisztújító Közgyűlés választja meg. Az elnökség a Választmánnyal egyetértésben szervezi, irányítja és ellenőrzi a Társulat ügyeit. Az Alapszabály és a közgyűlési, választmányi határozatok irány- elveinek megfelelően biztosítja a Társulat különböző szakosztályainak, területi osztályainak, szakcsoport- jainak és munkabizottságainak működését, kiépíti a kapcsolatot és biztosítja az együttműködést más tudományos és társadalmi egyesületekkel. Fenntartja a Társulat közvetlen kapcsolatát a MTESZ-szel. A Társulat elnöke, vagy a két társelnök egyike elnököl a Közgyűléseken, a választmányi üléseken, a Társulat szakülésein. Képviselik a Társulatot belföldi tudományos és társadalmi kapcsolatokból követ- kező reprezentatív összejöveteleken, kongresszusokon és szakmai megbeszéléseken. Akadályoztatásuk esetén az elnökség által kiküldött választmányi tag képviseli a Társulatot. 8 Földtani Közlöny 362 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet Szükség esetén az elnöknek jogában áll intézkedéseket hozni a szakosztályok, a területi osztályok, a szakcsoportok, a munkabizottságok munkáját illetően a Választmány utólagos tudomásulvételével. A Társulat főtitkára a titkár bevonásával végzi a Társulat összes igazgatási ügyeit. Elkészíti a Társulat munkatervét, költségvetési előirányzatát, az évzáró jelentést. Szervezi az előadásokat, vitaesteket, klubnapokat, tanulmány utakat, vándorgyűléseket. Jogosult az elnök tudtával a Társulatot külső szemé- lyek és hatóságok felé képviselni. A Társulat titkára a főtitkár helyettese. e) A Társulat Elnöksége mellé kiküldött bizottságok a Társulat munkáját saját területükön elő- segítik, ellenőrzik, határozati javaslatokat tesznek, és beszámolnak az elnökségnek. Üléseiket a szükséghez képest tartják. f) A Társulat Közlönyének Szerkesztő Bizottsága kiadásra előkészíti a Földtani Közlönyt. Felelős szerkesztője a Társulat mindenkori elnöke, aki egyben a Közlöny Szerkesztő Bizottságának is elnöke. g) A Társulat Fegyelmi Bizottsága 3 tagból áll. A fegyelmi ügyek lefolytatására esetről-esetre a Választmány küldi ki. Tagjait saját soraiból a Választmány jelöli ki. h) A Társulat titkárságának függetlenített munkatársa látja el a MTESZ és a társulati vezetőszer- vek határozatainak végrehajtását. Szervező és adminisztratív munkát végez. Munkájáért a Társulat elnök- ségének, végső fokon a MTESZ főtitkárának felelős. 7. § A Társulat szakosztályai, területi osztályai, szakcsoportjai. A Társulat elnöksége a Választmány hozzájárulásával szakosztályok, területi osztályok, szak- csoportok alakulását engedélyezheti. A szakosztályok, szakcsoportok programjukat önállóan állítják össze, szaküléseket, klubestéket tartanak, kisebb tanulmányutakat rendezhetnek. Felmerülő kiadásaikat a szakosztályok, területi osztá- lyok, szakcsoportok vezetősége által a Társulathoz előre benyújtott és a Társulat Elnöksége által jóvá- hagyott költségvetés alapján a Társulat fedezi. A szakosztályok, a területi osztályok, a szakcsoportok évi költségigényét a Választmány jóváhagyásával a Társulat évi költségvetésébe fel kell venni. A szakosztály, területi osztály, szakcsoport vezetőségét (elnök, titkár, 4 — 10 vezetőségi tag) a tagok szótöbbséges szavazattal választják meg, s jóváhagyásra a Társulat Választmánya elé terjesztik. 8. § A Társulat kiadványai A Társulat hivatalos lapja a Földtani Közlöny. Felelős szerkesztője a Társulat mindenkori elnöke. Szerkesztő Bizottságát a Társulat választmánya jelöli ki. Technikai szerkesztését a Választmány által jóváhagyott technikai szerkesztő végzi, aki a választmányi üléseken tanácskozási joggal részt vehet. Egyéb kiadványok: A Földtani Közlöny kiadásán kívül a Társulat egyéb kiadványait a megfelelő szakosztály, területi osztály, szakcsoport vezetősége szerkeszti. 9- § A Társulat gazdasági, pénzügyi és jogi helyzete A Társulat bevétele a társulati tagok által fizetett tagdíjból és esetleges egyéb jövedelmekből áll (jogi tagdíjak stb.). A Társulat előzetes költségvetés alapján működik. A Társulat felett a felügyeletet a Magyar Tudományos Akadémia elnöke — a Szövetség útján — gyakorolja. Az alapszabály-módosítás vitájában sorrend szerint Hegedűs Gyula, Kriván Pál, Nagy Béla, Kriván Pál, Lukács Jenő, Viczián István, Kriván Pál, Vető István, Bolin Péter, Varga Gyula, Bihari Dániel, Konda József, Horusitzky Ferenc, Dank Viktor, Vető István, Morvái Gusztáv, Ság László, Morvái Gusztáv, Kubovics Imre, Horusitzky Ferenc, Hegedűs Gyula, Földvári Aladár, Horváth István, Barabás Andor, Dank Viktor szólalt fel. Dank Viktor a vita lezárásakor szavazás nyomán megállapítja, hogy a Közgyűlés elfogadta azt a javaslatot, amely szerint a Tisztújító Közgyűlésen, a választás alkalmával a tömegszervezeteknél szokásos módszer szerinti szavazást követik. Fzt követően az Alapszabály egészét is elfogadta a Közgyűlés. Dank Viktor társelnök zárszavával ért véget a Társulat 1967. évi rendes köz- gyűlése. * * * A Közgyűlést megelőzően F ü 1 ö p József a M. Áll. Földtani Intézet igazgatója beszámolt az Intézet 1966. évi munkájáról és 1967. évi feladatairól, majd megnyitotta az Intézet új térképeiből és kiadványaiból összeállított kiállítást. Résztvevők száma: 223. Társulati ügyek 363 1967. tavaszi ülésszakon elhangzott előadások Március 20. Ásványtan-Geokémiai Szakosztály előadóülése Elnök : Sztrókay Kálmán Pécsiné Donáth Éva: Az infravörös spektroszkópia alkalmazása a zeolit- kutatásban Nagy Béla: A magmás kőzetek ásványainak nyomelemvizsgálata Résztvevők száma : 24 Március 2g. Mérnökgeológia-Epítésföldtani Szakosztály előadóülése Elnök: P a p p Ferenc K r i v á n Pál: Szerkezetföldtani változások a negyedkorban. Jelentőségük a mér- nök- és építésföldtani gyakorlatban K ó k a y József: Hegységképződési elméletek Várpalota környéki adatok alapján Az előadásokat követő vitákban: Bendefy L., Erdélyi M., Kókay J., Kriván P., Papp F., Szebényi L., Wein Gy. vett részt Résztvevők száma: 37 Április 10. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Székyné Fux Vilma N e m e c z Ernő — V a r j u Gyula: Expandáló (2:1) agyagásványok változatai és azok genetikája a Tokaj -hegységi előfordulásokban Vita: Varjú Gy., Juhász J. Résztvevők száma: 21 Április 15. Elnökségi ülés Elnök: Nemecz Ernő Tárgy: 1. A Földtani Közlöny szerkesztési elveinek megtárgyalása. 2. Az 1967. évi Rendes Közgyűlés értékelése. 3. Folyó ügyek Résztvevők száma: 5 Április 17 — 18. Paleoökológiai Kollokvium az Őslénytani Szakosztály rendezésében Elnök: G é c z y Barnabás Senes Jan: Az aktualizmus elvének alapkövetelménye és a recens fáciesek kuta- tásának néhány módszere és eredménye Vita: Knauer J., Müller P., Góczán F., Konda J., Nagy L.-né, Báldi T., Mucsi M., Nagy I. Z., Géczy B. Báldi Tamás: A magyarországi felsőoligocén paleocönozisokról és ősföldrajzi jelentőségükről Vita: Senes J., Knauer J., Szeredai L-, Horváth I., Géczy B. Nagy Eászlóné : A palynológiai alapon való paleoökológiai adatszolgáltatás né- hány problémájáról Vita: Góczán F., Géczy B. Oroszné Hajós Márta: Kovás egysejtűek paleoökológiai vizsgálatának föld- tani jelentősége Vita: Krolopp E., Vértes L., Rónai A., Géczy B. Kókay József: Sótartalomra vonatkozó őskömyezettani vizsgálatok a bakonyi középsőmiocén ceritliiumos faunákon Vita: Báldi T., Nyírő R., Géczy B. Krolopp Endre : Pleisztocén molluszka-faunák paleoökológiai vizsgálata Vita: Jánossy D., Vértes L., Mucsi M., Bihari D., Rónai A., Müller P., Géczy B. O r a v e c z János: Felsőtriász. fáciesek a Dunántúli Középhegységben Vita: Báldi T., Fülöp J., Mészáros M., Brezsnyánszky K., Géczy B. Konda József: Biofácies problémák a Középhegységi jurában Vita: Oravecz J., Géczy B. Benkőné Czabalay Lenke: A Rudisták paleoökológiája Vita: Knauer J., Horváthné Deák M., Oravecz J., Géczy B. Kopek Gábor: Eocén biofáciesek Vita: Vitálisné Zilahy L., Dudich E., Szőts E., Jámbor Á.-né, Mészáros M., Boda J., Matyók I., Szabó I., Knauer J., Géczy B. Kecskeméti Tibor: Paleoökológiai vizsgálatok Nuinmuliteseken Vita: Jámbor Á.-né, Kopek G., Oravecz J., Szőts E., Nagy G., Géczy B. Monostori Miklós: Paleoökológiai mikrofácies-vizsgálatok Vita: Dudich E., Jánossy D., Géczy B. Résztvevők száma: 82 Április ig. Gazdaság földtani Szakosztály előadóülése Elnök : Varjú Gyula 8* 364 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet R á s o n y i László: Törökország földtani viszonyai, ásványi nyersanyagkincsei, a földtani kutatások szervezete — és — Libanon földtani felépítése, ásványi nyersanyagai, eddigi kutatások Vita: Szatmári P., Oswald Gy., Varjú Gy. Résztvevők száma : 1 8 Április 24. Mérnökgeológia-Építésföldtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Papp Ferenc Napirend: Tájékoztató a Szakosztály munkájáról Résztvevők száma : 7 Április 24. Ásványtan-Geokémiai Szakosztály előadóülése Elnök : Sztrókay Kálmán P ó k a Teréz — S i m ó Béla: Előzetes jelentés a Cserhát magmás kőzetfácieseinek vizsgálatáról Buda György: Mohora-herencsényi andezit-telérek kőzettani vizsgálata Vita: Sztrókay K., Pantó G., Árkai P., Kubovics I., Póka T. Résztvevők száma: 24 Április 26. Mérnökgeológia-Építésföldtani Szakosztály Műszaki-Kőzettani Ankétja Elnök: J u h á s z József Falu János: A földtani kutatás helyzete és feladata a hazai kő- és kavicsiparban Papp Ferenc — S zabó Attila: Hazai díszítőkőzeteink és azok felhasználható- ságával kapcsolatos kérdések Kosa Péter: Zúzott kövek és zúzott kavicsok minősítésére szolgáló újabb eljárá- sok (bemutatta: Kertész Pál) Gálos Miklós — K ü r t i István: Tapasztalatok összeálló kőzetek alakváltozás- mérésével kapcsolatban Vita: Varjú Gy., Reznák L., Falu J., Jugovics L., Papp F., Szabó E., Szabó A., Kürti I., Gálos M., juhász J. Résztvevők száma: 64 Május 8. Földtani Közlöny Szerkesztőbizottságának illése Elnök : N e m e c z Ernő Napirend: 1. A Földtani Közlöny szerkesztési alapelvei; 2. A Földtani Közlöny 1967. 3. számának szerkesztése Résztvevők száma: 8 Május 8. Őslénytani Szakosztály előadóülése Elnök : j á n o s s y Dénes Lengyel Imre — V értés László: Fehérjemeghatározási kísérlet pleisztocén- gerinces anyagon Stieber József: A magyarországi felsőpleisztocén vegetáció-története az anthra- kotómiai eredmények tükrében Létszám: 19 Május 8. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Székyné Fux Vilma J u h á s z Zoltán : A bentonitok őrlésekor végbemenő kristályszerkezeti és felületi változások Vita: Sztrókay K., Szántó F., Náray-Szabó I., Péter Tiborné, Székyné Fux V. Résztvevők száma: 16 Május 10. Gazdaságföldtani Szakosztály Ankétja Vitavezető ; Varjú Gyula Tóth Miklós: Ásványi nyersanyagkészletek műre valóságának megítélése F a 1 1 e r Gusztáv: A műrevalóság megítélésével kapcsolatos gyakorlat néhány problémája A résztvevők aktív hozzászólásokban vitatták meg az újrendszerű műrevalóság elvi kérdéseit és problématikáját. Az idő előrehaladottságára tekintettel Somos László, C s i 1 1 i n g László és B e k e Imre előadására az Ankét folytatásaként június- ban kerül sor A résztvevők száma: 47 Május 13. Szénhidrogénföldtani Kollokvium Elnök: Dank Viktor L ő r i n c z Imre: Megnyitó Dank Viktor: A hazai szénlii lrogénkutatások eredményei és feladatai Szalánczy György: Az egységes olajipari földtani szervezet kutatási és terme- lési feladatai t Társulati ügyek 365 K ö r ö s s y László: A magyarországi kőolaj- és földgáztelepek eloszlásának tör- vényszerűségei Kom j áti János: A nagymélységre hatoló fúrások jelenlegi helyzete és perspek- tívái C s í k y Gábor: Az észak-magyarországi paleogén medence kőolajkutatásának lehetőségei C z e g 1 é d i István: A karotázs-vizsgálati módszerek szerepe, fejlődése a kőolaj- földtani kutatásokban Varga Imre : A komplex geofizikai előkutatások eredményei és feladatai Kővári József: Mikropaleontológiai vizsgálatok a hazai kőolajkutatásban Széles Margit: A magyarországi pliocén tagolása a legújabb kőolajfúrási ada- tok szerint Vándorfi Róbert: Az alföldi szénhidrogénkutatás legújabb eredményei Somfai Attila: Az algyői kutatási terület műszaki-földtani problémái Bállá Kálmán— C salogovits István : A földtani anyagfeldolgozás helyzete és feladatai az alföldi fúrási üzemnél Fábián Béla: Az Eger környéki kutatások legújabb eredményei Kurucz Béla: A békési kutatások legújabb eredményei Dedinszky János: A nagylengyeli mészkőtároló kőzettani vizsgálata és annak gyakorlati vonatkozásai B o d z a y István : A Dunántúl nyugati részének neogén képződményei Molnár János: Az inkei magas rögvonulat és a mezőcsokonyai mélyzóna szén- hidrogénföldtani viszonyai Németh Gusztáv: A szanki szénhidrogénkutatások legújabb eredményei Résztvevők száma: 132 Május 15 — 21. II. Földtani Hét. A Tudományos I smeretterjesztő Társulat Budapesti Szer- vezetével közös rendezésben. Kossuth-klub . Május 15. A II. Földtani Hét megnyitása Elnök : N e m e c z Ernő K r i v á n Pál „Természeti kisplasztikák” címmel előadást tartott, majd be- mutatta a kiállítást Május 16. Elnök : K r i v á n Pál B o n d o r Lívia „Drágakövek” címmel tartott előadást, majd bemutatta a Ter- mészettudományi Múzeum Ásvány-Kőzettára „Színes ásványok” c. kiállítását Május iy. délelőtt 9 óra 30 Vitavezető: Földvári Aladár A földtani oktatás helyzete a középiskolákban és a földtudományi ismeretterjesz- tés problémái (Ankét) A nagy aktivitású vitában Juhász Árpád, Juhász József, Kaszap András, Koch Sándor, Kriván Pál, Majzon László, Morvái Gusztáv, Mérő József, Ravasz Csaba, Szamos Géza, Tóth Aurél és Zsebeházi Ferenc vett részt Résztvevők száma: 32 Május iy. 18 órakor Elnök: Kriván Pál Juhász Árpád: Geológus szemmel a Balkánon át Május 18. Elnök : Kriván Pál Ravasz Csaba: A Földön kívüli élet tanúi Május 19. Elnök: Kriván Pál Láng Gábor — G y ö r k e Olivér: Négy év a Szaharában Május 20. Elnök : C s a t h ó István Kriván Pál: Két város a mediterrán vulkánok alján Május 21 de. 11 órakor Kriván Pál bezárta a II. Földtani Hetet, majd „Róma kövei” címmel tartott előadást Résztvevők, kiállítási látogatók száma megfelelt, sőt meghaladta a várakozást. A „természeti kisplasztikák” c. kiállítást a nagy érdeklődésre tekintettel 10 nappal pro- longálni kellett. Május 29. Gazdaságföldtani Szakosztály ,,Gépi adattárolás és adatfeldolgozás a földtani kuta- 366 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet fásban" c. ankétja a Magyar Geofizikusok Egyesülete Automatizálási Bizottságával közös rendezésben Vitavezető: Varjú Gyula Szebényi Lajos: A földtani adatfeldolgozás meggyorsításának lehetőségei, különös tekintettel a gépi adatfeldolgozásra Barabás Andor — G e 1 1 e r t Ferenc : Matematikai módszerek és gépi adat- feldolgozás a földtani kutatásban ReményiK. András: Munkafolyamatok egységesítése az ipari földtanban O 1 1 1 i k Péter: Földtani adatok gépi adatfeldolgozásának hazai lehetőségei: minőségi és mennyiségi igények Juhász Zoltán: A statisztikus számítások jelentősége az ásványbányászati nyersanyagok földtani kutatása során Földváriné Vogl Mária — D o m o k o s Miklósné: Az országos ritkafém- adattár tárolási és adatvisszakeresési rendszere S á g h y György — -V a r g a Ede : A geofizikai munkák gépesítése az OKGT Kő- olajipari Szeizmikus Kutatási üzemben K o c h György: Szeizmikus adatok digitális feldolgozása Czeglédi István: Karotázs- adatok gépi feldolgozása földtani feladatok meg- oldására Bárdossy Györgyné: Elektronikus számológépek alkalmazása a lignitkutatás eredményeinek feldolgozásában Fuchs Péter: Gépi adatfeldolgozás lignitkülfejtések készletszámításában Máriái Pál : A külfejtéssel kapcsolatos termelés-szervezési feladatok megoldása műszaki-matematikai módszerekkel különös tekintettel a nagytömegű geológiai adat- feldolgozás módszereire és kapcsolataira A résztvevők aktív hozzászólásokban vitatták meg a földtani kutatás gépi adat- tárolási és adatfeldolgozási kérdéseit. Javaslatuk szerint a Magyarhoni Földtani Társulat kérje fel a Központi Földtani Hivatalt, hogy 1968-ban szervezzen tanfolyamot és dolgoz- tassa ki előbb iparáganként, majd országos összesítésben az adattárolási egységes for- mákat. Résztvevők száma: 135 Május 2Q. Őslénytani Szakosztály klubdélutánja * Elnök: B o d a Jenő Kerkmann Klaus (Wehnar) : Fazielle Probleme dér oberpermischen Riffe in Thüringen Résztvevők száma: 15 Június 5. Ásványtan-Geokémiai Szakosztály előadóülése Elnök : Sztrókay Kálmán Csalogovits Imre: A Be, Ge és Zr eloszlása a mecseki alsóliász kőszénben Vita: Gedeon T., Elsholtz L., Kubovics I., Dudich E., Viczián I., Csalogovits I. K 1 e b Béla: A dél-mecseki pannóniai képződmények ásvány-kőzettani és üledék- földtani vizsgálata Vita: Vető I., Sztrókay K., Kubovics I., Dudich E., Kieb B. Résztvevők száma: 19 A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szakosztályának 1967. tavaszi ülésszakán Pécsett elhangzott előadások Március 23. Gazdaságföldtani Ankét Vitavezető: Varjú Gyula Résztvevők száma: 51 Április 13. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Szűcs István: A kutatás hatékonyságának vizsgálata és a szénvagyongazdál- kodás a Béta bányaüzemben Kovács István: Kossuth-III és az Anna-akna földtani viszonyai (II. rész) R ó n a k i László: A Tettye-forrás vízgyűjtőterülete és vízföldtani viszonyai Résztvevők száma: 32 Április 25 — 26. Beszámoló ülés közös rendezésben a M. Áll. Földtani Intézettel Elnök: Barabás Andor Társulati ügyek 367 Ülésrend: Április 25-én a Mecsek-hegységben folyamatban levő földtani kutatá- sok áttekintése. Április 26-án a vonatkozó földtani térképek bemutatása Előadások: április 25. 14 órakor H e t é n y i Rudolf: A keleti Mecsek részletes földtani térképeinek bemutatása Felkért hozzászólók: Bimbó Mihály, Kiss József, Mául Ernő, Szűcs István Kaszás Ferenc— Szabó József—' V á r s z e g i Károly: A nyugati Mecsek részletes földtani térképeinek bemutatása Felkért hozzászólók: Jámbor Áron, Nagy Elemér Nagy Elemér: A mecseki feketekőszén áttekintő prognózis térképe Felkért hozzászólók: Fejér Leontin, Pálfy József Április 26. 8.30 , Barabás Andor— F e j é r Leontin— H e t e n y 1 Rudolf— V iragh Károly: A Mecsek-hegység földtani kutatásának 1966. évi eredményei és a további kutatások irányelvei. Az előadásokat kiterjedt, élénk vita követte. A Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Területi Szakosztályának 1967. tavaszi ülésszakán elhangzott előadások Március 30. Klubdélután (Balatonalmádi) A klubdélután keretében a VASITERV Mémökgeológia-Talajmechanikai Csoport- jánál dolgozó Kecskés Tibor és Randweg Erika ismertették munkásságukat Résztvevők száma: 19 Május 11. Beszámoló ülés a M. Állami Földtani Intézettel közös rendezésben (Veszprém) Elnök: V i z y Béla Témák: Távlati földtani kutatások K o n d a József (M. Áll. Földtani Intézet) Kőszén Makrai László (Középduuántúli Szénbányászati Tröszt) Bauxit Szantner Ferenc (Bauxitkutató Vállalat) Mangán és vegyesásvány Cseh Németh József (Országos Érc és Ásványbányászati Vállalat) Építőipari nyersanyagok Falu János (Építésügyi Minisztérium) Karsztvíz H ő r i s z t György (Bauxitkutató Vállalat) Az ankét témái aktív vitát váltottak ki Résztvevők száma: 68 A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szakosztálya 1967 tavaszi ülésszakán Miskolcon elhangzott előadások Március 23. Előadóülés az Országos Magyar Bányász-Kohász Egyesület Borsodi és Egyetemi Csoportjával közös rendezésben Elnök: Csókás János Alliquander Ödön : A Mohole-terv ismertetése vetített képek kíséretében Résztvevők száma: 37 Április 12. Kibővített vezetőségi ülés a Társulat elnökségének részvételével Elnök: D a n k Viktor Napirend: Szervezési problémák a területi szakosztály munkájában. Munkatervi viták Résztvevők száma: 11 Április 13. Előadóülés Elnök: P o j j á k Tibor Juhász András: Nyomelemvizsgálatok eredményei a kelet-borsodi helvét kőszéntelepekből H e r n y á k Gábor: A nyomelem vizsgálat ok állása Rudabányán Résztvevők száma: 32 368 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 3. füzet Április 27. Előadóülés Elnök: Kovács Lajos Hegedűs Károly: Az Ózd-egercsehi szénmedence újabb földtani kutatásának eredményei, bányászati és gazdasági kihatásai Varró Tibor: Az Ózd vidéki Szénbányászati Tröszt bányaüzemeiben fennálló hidrogeológiai és bányavízvédehni problémák J akucs Sándor: A bányavízvédelem gazdasági kihatásai az Ózdvidéki Szén- bányászati Trösztnél Résztvevők száma: 28 Május 8. Hidrogeológiai konferencia a Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Csoportjával közös rendezésben (,, Borsodi Műszaki Hetek” 1967. május 2 — 20.) Elnök: Kovács Lajos S z i n y e i István : A Kelet-borsodi szénmedence helvéti üledékeiben tárolt víz- készlet és a kitermelt vízmennyiség G o d a Lajos — M é s z á r o s Zoltán — S z ű c s István — T ó t h József — T ó t h Lajos: Vízutánpótlási lehetőségek a medence peremén Borbély Sándor — J u h á s z András: Vízutánpótlási lehetőségek a medence belső részében Tóth Lajos: Aktív vízvédelem (előzetes víztelenítés) a borsodi medencében G o d a Lajos — S z i k s z a i Gyula — H u r s á n László: Miskolc Tanácsház téri vízkutató fúrás földtani, tektonikai és hidrogeológiai eredményei Borbély Sándor — J u h á s z András: Termálvízkutatási lehetőségek Borsodban S a a d Ferenc : Termálvizek hasznosítási lehetősége gyógyászati szempontból Szlaboczky Pál: Miskolc termálvizes helyzete A Magyarhoni Földtani Társulat Szegedi Területi Szakosztályának 1967. tavaszi ülésszakán Szegeden elhangzott előadások Március 31. Előadóülés és ennek keretében megemlékezés Benkő Ferenc halálának 150. év- fordulójáról Koch Sándor: Megemlékezés Benkő Ferencről az első magyar nyelvű ásványtan szerzőjéről C s í k y Gábor: Megemlékezés Benkő Ferenc kultúrtörténeti munkásságáról Molnár Béla: Pliocén és pleisztocén lehordási területváltozások az Alföldön Tanács János: Mátra-alji felsőpannon homokok vizsgálata Résztvevők száma: 29 Május 12. Klubest J a k u c s László: Beszámoló olaszországi tanulinányútról (színes diapozitívekkel) Résztvevők száma: 42 A kiadásért felelős az Akadémia Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: Merkly László A kézirat nyomdába érkezett: 1967. VI. 15. — Példányszám: 1300 Terjedelem: 10,5 (A/5)ív + I,i (A/5) 10 melléklet _ 67.64005 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bernát György XVI. tábla Gr eguss: Újabb adatok fosszilis fák ismeretéhez XVII. tábla XVIII. tábla Gr eguss: Újabb adatok fosszilis fák ismeretéhez XIX. tábla XX. tábla M é h e s: Új Orbitolina faj FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EKXJUIETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrMMECKOrO OELIJECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGREE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XCVn. KÖTET 4. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY XCVII. kötet, 4. füzet, 110 oldal Budapest, 1967. október — december ÉRTEKEZÉSEK DÉLKELET- DUNÁNTÚL HEGYSÉGSZERKEZETE Dr. WEIN GYÖRGY* (15 ábrával) Összefoglalást A Délkelet-Dunántúl hegységszerkezetével foglalkozó összefoglaló munka igyekszik a homályba vesző prekambriumi — ópaleozóos időktől napjainkig a terület hegységszerkezeti fejlődésmenetét ismertetni. A szerkezeti építmények egymás felett ki- alakult összletei megszabják a tárgyalás menetét. Ezen belül a hegységképződési fázisok időrendje és jellege az amire különösen nagy súlyt fektetett a szerző. Végül a terület egységes elbírásaidhoz a neogén medencealjzat rekonstrukcióját is mellékeljük, ahol igyekszünk a felszíni szerkezetföldtani eredményeket felhasználni. Bevezetés Az újabb bányászati és mélyfúrási feltárások valamint a földtani szemlélet fejlő- dése szükségessé tették, hogy a Mecsek- és Villányi-hegység legkiválóbb kutatóinak, így P e t e r s K., Hofmann K., Böckh J., Vadász E. és R a k u s z G y. — S t r a u s z L. munkáját kiegészítve, összefoglaló képet nyújtsunk a Délkelet-Dunántúl hegységszerkezetéről . A terület rétegtani és őslénytani ismertetésére csak olyan mértékben térünk ki, amennyiben arra a hegységszerkezeti problémák megismerésénél szükség van. A mellékelt fejlődésmeneti táblázat mind a mecseki, mind a villányi fáeiesteriiletek rétegsorát ismerteti. Ezenkívül hivatkozom a Magyar Állami Földtani Intézet által kiadott, az E-34-XIII. Pécs jelű 200 ooo-es lap földtani magyarázójára, melyben 1964-ig a területre vonatkozó földtani ismeretek részletes ismertetését nyújtjuk teljes irodalmi listával. Délkelet-Dunántúl helyzete a Kárpát medencében Az osztrák, jugoszláv, valamint a magyar geológusok, általában megegyeznek abban, hogy Délkelet-Dunántúl a Magyar Közbenső Tömeg internídjéhez tartozik, melynek keleti folytatását a Rhodope-masszívumban látják [id. Lóczy L. (1918), ifj. Lóczy L. (1940), Köbér L. (1952), Szentes F. (1949), S z a 1 a y T. (1958, 1963), Vadász E. (1955), Petkovic K. (1958, 1963), C i r i c D. (1953, 1960 — 63), Cizarc A. (1951), Sikosek B. (1958), Simic V. (1953), Wein G y. (1967)]. A véleménykülönbséget elsősorban az ckozza, hogy a Dráva — Száva közti terü- letet a jugoszláv geológusok szívesen kapcsolják a Dinaridáklioz. Úgy gondoljuk ennek a kérdésnek eldöntéséhez a következőkben járulhatunk hozzá. Szerintünk nyugaton a Zágráb — Kulcs és Száva mentén rögzíthető ősi „linea ment” jellegű szerkezeti vonalak határolják a Magyar Közbenső Tömeg ezen legősibb, * Kézirat lezárva 1965 március hó. 1* 372 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet valószínűleg már a prekambrium végén kialakult szerkezeti egységét. A paleozoikum folyamán, elsősorban a variszkuszi mozgások alatt DNy — ÉK-i csapású szerkezetek keletkeztek, melyek a terület mezozóos fejlődésének irányát is megszabták. A Dráva — Száva közti szigethegységek kristályos kőzetei és mezozoikuma mai ismereteink szerint, arra utalnak, hogy itt is a délkelet-dunántúlihoz hasonlóan jöttek létre a paleozóos és mezozóos szerkezetek. Mindkét területen a neogén szétdarabolódás hozta létre azokat a fiatal ÉNy — DK-i és az idős DNy — ÉK-i irányok feléledéséből származó szerkezeti vonalakat, melyek mentén azok a fiatal medencék (Dráva-árok, Száva-árok) jöttek létre, melyek a két terület közti éles szerkezeti határt adják. A dinári irányt az ősi ÉNy — DK-i irányú Száva-vonal rögzíti, amely egyúttal a Dinári geoszinklinális északi határát is jelzi. A Száva vonalától északra prekambriumi és paleozóos korú kristályos kőzetaljzaton települő K — Ny-i csapású mezozoikumot ismerünk. Ez a mezozoikum kifejlődésével és kratogén tektonikájával is elüt a Dinaridák- tól de ugyanakkor jól viszonylik a dél-baranyai hasonló kifejlődésekhez. Reméljük, hogy a Dráva — Száva közti szigethegységek újravizsgálata ezeket a kérdéseket tisztázza és világosan fogjuk látni Délkelet-Dunántúl és a Dráva — Száva közti terület kapcsolatait. 1. ábra. Délkelet-Dunántúl nagyszerkezeti vázlata. Szerkesztette: dr. W e i n Gy. (1965). Jelmagya- rázat: 1. Harmadrendű feltolódási vonalak, 2. Harmadrendű vetők, 3. Másodrendű szerkezeti vonalak, 4. Elsőrendű szerkezed vonalak (,,lin famentek”) Abb. 1. Grosstektonische Skizze Südost-Transdanubiens. Entworfen von dr. Gy. W e i n (1965). E r- klárungen: r. Aufschiebungslinien dritter Ordnung, 2. Verwerfungen dritter Ordnung, 3. Struktur- linien zweiter Ordnung, 4. Strukturlinien erster Ordnung („Eineaments”) ** g W cin: Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete 373 A Délkelet-Dunántúlon a paleozóo s — m ezozóos hegységszer- kezeti mozgások végeredményben hat nagy DNy — ÉK-i irá- nyú szerkezeti egységet hoztak létre, amelyeket a fiatal harmadidő- szaki mozgások szétdaraboltak (i. ábra). Ezek északról délfelé a következők: 1. „Igali paleozóos” vályú, 2. Kaposfő — Mágocsi kristályos vonulat, 3. Mecseki mezozóos geoszinklinális, 4. Mórágyi kristályos vonulat, 5. Villányi mezozóos öv, 6. Délkeleti kristályos vonulat. A fenti szerkezeti egységeket a Duna — Tisza közén a neogén rétegek alatt mély- fúrási adatok és geofizikai mérések eredményei alapján, tovább lehet követni és való- 2. ábra. Prekambriumi szerpen tinit valószínű csapásiránnyal. Szerkesztette: dr. W e i n Gy. (1965). Jelmagyarázat: 1. Szerpentinit Abb. 2. Prákambrischer Serpentinit mit wahrscheinlichem Streichen. Entworfen von dr. Gy. Wein (1965). Erklárung: 1. Serpentinit színűleg folytatódnak a Bihar- és Bánáti-hegységek felé. Délkelé t-D u n á n t ú 1 felszínrebukkanó szigethegységei láncszemek, melyek a agyar Közbenső Tömeg nyugati és keleti része közt a ipcsolatot megteremtik és a neogénnel fedett fiatal süllyed ékeink aljzatkutatásához támpontokat szolgál- tatnak. 374 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet Prekanibriumi hegységképződés nyomai A Délkelet-Dunántúl aljzatának legidősebb képződményeit az érc és kőszén- kutató mélyfúrások tárták fel. Ezek a kata- és mezozónás kristályos kőzetek a felszí- nen nem láthatók. Előzetes jelentések szerint azok közt megtaláljuk az egykori lepusztulási termékekből alakult muszkovit gneiszt, biotitcsillámpalát, muszkovit- csillámpalát, gránátos — diszténes biotitcsillámpalát és gránátos gneiszt, a bázisos vulká- nitokra utaló amfibolitot, amfibolpalát, szerpentint és amfibolgneiszt, a savanyú mag- más tevékenységre egyedül egy gránitgneisz utal (I, é d e c z i E. 1960, Barabás A. 1964, Jámbor Á. 1962, Csalagovits I. 1964). Feltételezhetően már a következő szerkezeti építményhez, a kambrium — ordo- vicium időszakaiba kell sorolnunk azokat az egyveretű, egyelőre még feldolgozásra váró „epigneisznek” vett kőzeteket, melyek a mórágvi gránit migmatitköpenyében és magá- ban a gránitban zárványként figyelhetők meg. Az epigneisz az előzetes vizsgálatok szerint enyhe regionális metamorfózison, majd migmatitosodáson átesett, eredetileg földpátdús- homokos kőzet volt. A karbonátmentes, lepusztulási termékekből felépült kőzet arra enged következtetni, hogy keletkezését megelőzőleg ez a terület hegységképződési fázissal kapcsolatban kiemelkedett. A prekambriumi kristályos kőzetek és az „epigneiszösszlet” keletkezése közti időben tételezzük fel az algomai — asszinti hegységképződési fázist, csatlakozva S c h w i n- ner R. (1951), F 1 ü g e 1 H. (1963), Krausz E. (1951), kelet-alpi megállapításaihoz. A fúrási adatok és mágneses mérések alapján NyÉNy- — KDK irányúnak mondható Görcsöny környéki szerpentin vonulat esetleg ennek a prekambriumi kristályos összlet- nek csapásirányát képviselheti (2. ábra). Ez az irány a későbbi DNy — ÉK-i csapás- irányt ferdén metszi és a Keleti-Alpokban prekambriumi korúnak vett csapásirányokhoz jól kapcsolódik (Schwinner R. 1951). Okaledóniai (?) hegységképződési időszak Erről a homályba vesző időszakról, mely a kambriumot és ordoviciumot kép- viseli, tulajdonképpen semmi biztosat sem tudunk és csak feltételesen helyezzük ide az előző fejezetben említett „epigneisz” összletet. A Szalatnak 3 sz. fúrás a kövületekkel bizonyított szilur rétegsor alatt (O r a- vecz J. 1964), mely- gránitkonglomerátmnot is tartalmaz, mállási övvel fedett nagy- szemű gránitot tárt fel (szalatnaki típusú gránit, Jantsky B. 1964, előzetes jelentése alapján). A szalatnaki gránit a mórágyi szül tektonikus gránittal szemben kálimetaszoma- tózis nyomait nem mutatja. Ezek alapján úgy gondoljuk, hogy indokolt egy szilur és prekambrium közti gránitról beszélnünk (3. ábra). Hogy ez a gránit még az asszinti fázishoz, vagy már a kaledóniai hegységképződéshez kapcsolódik, egyelőre nem dönthet- jük el. Mindenesetre az, hogy a szilur rétegsor diszkordánsan te- lepül egy idősebb gránitra, azt látszik bizonyítani, hogy a takóni fázisban a térszín a tenger színe fölé emelkedett. A vertikális mozgáson és a feltételesen ide sorolt gránitmagmatizmuson kívül, egyéb jelét nem figyelhetjük meg ennek a hazánkban mindezideig még ki nem mutatott hegység- képződési szakasznak. Újkaledóniai (?) mozgások A Szalatnak 3 sz. fúrás által feltárt 300 m vastag grafitos pala közbetelepülésekkel váltakozó, erősen gyűrt, fekete kvarcitos agyagpala rétegsor, szilur korú, kivéve talán a gránitkonglomerátum alatti tarka agyagpala és mélyebb — eddig még meg nem hatá- W e in: Délkelet-Dunántitl hegységszerkezete 375 0 10 km 1 ....— .Ti 1 + + + + + 3. ábra. Ókaledóniai (?) gránit-magmatizmus nyomai. Szerkesztette: dr. W e.i n Gy. (1965). Jelmagyarázat: 1. Gránit Abb. 3. Spuren des altkaledonischen (?) Granit-Magmatismus. Entworfen von dr. Gy. W e i n (1965). Erklárung: r . Gránit rozott vulkanikus kőzettelérekkel átjárt — fekete kvarcitos palarétegeket. OraveczJ. (1964) innen és a Győré 1 sz. fúrás hasonló rétegeiből Graptoliteseket és Hystrichosphaeri- dákat ismertetett. Tehát itt kétségtelenül szilur korú, sekélytengeri, de elég gyors ütem- ben lerakodott rétegösszlet keletkezett. A fúrás adatai szerint néhány diabáz (?) telér is átjárja a rétegsort. A mórágyi kristályos öv északi szegélyén, a variszkuszi mozgások hatására kelet- kezett szerkezeti vonalak mentén, a migmatitköpeny kőzetei közé ékelődik a fillit- amfibolitösszlet. Ennek az összletnek kőzetei: fillit, mészfillit, metamorf homokkő, finom konglomerátum, kristályos mészkő és dolomit, amfibolit. Kifejlődésük szerint a szalatnaki szilumál karbonátosabbak. Oravecz J. (szóbeü közlés) Chitinozoa maradványokat talált bennük, melyek a kambriumi ól a devonig éltek. Habár ezek alapján a rétegsor kora nem állapítható meg, mégis arra gondolunk a kelet-alpi és balatonfelvidéki szilur — devon rétegsorok kőzettani kifejlődése alapján, hogy ez a karbonátosabb epimetamorf sorozat már a devont képviseli területünkön (Gaertner, H. R. 1931, 1934; F 1 ü g e 1, H. 1964; C 1 a r, F. — F r i t s c h, W. — M eixner, H. — P i 1 g e r, A. és Scliönen- b e r g, R. 1963; T o 1 1 in a n n, A. 1963; Oravecz J. 1964). Ha feltételezzük a két előfordulás rétegsorának ilyen értelmű kapcsolatát, úgy előttünk áll egy folyamatos szilu r — d evon üledékkép- ződési ciklus, melyre iniciális jellegű diabáz ( ?) vulkanizmus és amfibolit is jel- lemző. A hosszantartó geoszinklinális időszakot követte az igen nagy jelentőségű varisz- 376 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet kuszi kegységképződési szakasz, melynek nyomait Délkelet- Dunántúl röghegységeiben már világosan rekonstruálhatjuk. A kaledóniai hegységképződési szakaszoknak kell tulajdonítanunk az Igali paleo- zóos vályú kifejlődését az ősi Zágráb — Kulcsi főtörésvonal mentén (W e i n G y. 1960, 1966, 1967). Lehet, hogy már a Mecsek- és Villányi-hegység területén is kezdtek kiala- kulni a variszkuszi időkre jellemző DNy — ÉK-i szerkezetek, de erre vonatkozólag meg- figyelések még nem állnak rendelkezésre. Variszkuszi hegységképződési ciklus (idős és középső variszkuszi mozgások) A Mecsek-liegységben és a villányi fáciesterületen, az alsókarbon rétegsor marad- ványai eddig nem kerültek elő. Feltételezzük, hogy az Igali paleozóos vályú területén, a neogén rétegsor alatt fúrásokkal feltárt mészkő- és dolomitrétegek képviselnék a Steini- Alpok és Száva-redők paleozoikumának északkeleti folytatását a szabadbattyáni paleo- zoikumon át a Bükk -hegységig (W e i n G y. 1960). Növénymaradványokkal igazolt felsőkarbon fekete szericitpalát és arkózás homokkövet a Meesek-hegység alsóhelvéti kavicsaiból és a Téseny 2. sz. fúrásból ismerjük (S o o s I. — -J á m b o r Á. 1960, W é- b e r B. 1964, Baranyi I.- — J á m b o r Á. 1962). Az alig átalakult és nyugodt tele- pülésű arkózás kőzetek arra utalnak, hogy azok már a nagyarányú gránitosodási folyamat utáni kiemelkedést követő lepusztulási időszak termékei. 4 4. ábra. Variszkuszi hegységszerkezeti vonalak és a gránit-magmatizmus. Szerkesztette: dr. W e i 11 Gy. (1965). Jelmagyarázat: 1. Gránit (mórágyi tipus), 2. Redőtengely, 3. Törésvonal, 4. Feltolódási vonal Abb. 4. Variszische tektonische Tinién und Granit-Magmatismus. Entworfen von dr. Gy. \V e i n (1965). Erklárungen: r. Gránit ( Mórágy er Typusl, 2. Faltenachse, 3. Bruchlinie, 4. Aufschiebungslinie W e i n : Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete 377 A mecseki nagyarányú szintektonikus gránitosodási folyamat korát illetően eltérőek a vélemények. Jantsky B.— B a r a b á s A. (1964) szerint az prekambriumi korú. Csalagovits I. (1964) a folyamatot kettéválasztja. Az idősebb nagyszemű gránitot és migmatitot kaledóniai (szilur) korinak veszi, míg az aprószemű fiatalabb ,,mikroaplogránit”-ot és aplitot her- cininek (karbonnak) tartja. Baranyi I., Jámbor Á. (1962), Vadász E. (1935) és Jantsky B. (1953) régebbi felfogásához csatlakozva, karbonba helyezik a folya- matot. A szalatnaki gránitot még egyikük sem említi, illetve különíti el. A rendelkezésre álló adatok alapján úgy gondoljuk, hogy a Délkelet-Dunántúl gránitosodási folyamatai között meg kell különböztetnünk a már is- mertetett kambrium — ordoviciumi (?), szalatnaki típust és egy felsőkarbon előtti, valószínűleg a szudeta és asztu- riai fázisokhoz kapcsolódó mórágyi típusú migmás gráni- tosodást (4. ábra). Ez utóbbi variszkuszi hegységképződéssel kapcsolatos korára vonatkozólag az alábbi bizonyítékokat hozhatjuk fel. 1. A fillit-amfibolit öv kőzeteiben kontakt ásványokat találtak (Oravecz J. szóbeli közlése és Jantsky B. — B a r a b á s A. 1964). Részünkről kálimetaszomató- zisra utaló pegmatit eret figyeltünk meg ugyanabban a rétegsorban. Tehát a mórágyi gránitosodás a fillit összlet keletkezése, valószínűleg a devon után ment végbe. 2. Átalakulatlan, arkózás homokkő zárványt találtunk a nagyszemű mikroklin- gránitban, a mórágyi vasútállomásnál (W e i n G y. 1966) és egy mélyfúrásban (J a n t s k y B. szóbeli közlése). Ez is azt bizonyítja, hogy a nagy prekambriumi és ópaleozóos regio- nális metamorfózis után ment végbe a gránitosodás. 3. A gránit és migmatit, kivéve az alárendelt jelentőségű diaftorézist és kataklázo- sodást, regionális metamorfózist nem szenvedett. 4. A felsőkarbonban, majd főleg a permben a kristályospala-gránithegységből származó lepusztulási anyag óriási méretű felhalmozódása is azt bizonyítja, hogy a le- pusztulást erőteljes hegységszerkezeti mozgások előzték meg, amihez kézenfekvő a gráni- tosodás szintektonikus folyamatát kapcsolnunk. 5. A szalatnaki típusú gránit nem azonos a mecsekivel (Barabás A. 1964). 6. Végül néhány abszolút konneghatározás is karbon időszakra utal (O v csí- ny i k o v, L. N. — P a n o v a, M. V. et S a n g a r j e j e v, F. L. 1960). E szerint a mórágyi típusú nagyszemű gránit 280 — 335, a finomszemű pedig 285 millió éves. A valószínűleg szudetai fázissal kapcsolatos szintektonikus gránitosodás a mórágyi DNy — ÉK-i csapású meredek boltozat mentén hatolt előre, a fedő kristályos kőzetekbe. A középső rész porfiroblasztos gránittá és granodiorittá alakult, melyet két oldalról agmatitos — anatektites öv kísér. Az északi szegélyen széles migmatitsáv is kifejlődött. A kálimetaszomatózisnak ilyen megnyilvánulását felszíni feltárásokban és fúrásokban Szekszárdi ól a Mecsek nyugati végéig követhetjük. A szintektonikus gránitosodást erőteljes pikkelyeződés követte, melynek ered- ményeképpen, DNy — ÉK-i törésvonalak mentén a fillit-amfibolitösszlet kőzetei a migma- tit öv kőzetei közé ékelődtek. Ezt Ófalunál a mórágyi kristályos öv északi részén figyel- hetjük meg két egymással párhuzamos pikkely formájában. A pikkelyes szerkezet — a beékelt fillit-amfibolitösszlettel együtt — DNy-i irányban a Pécs 7 sz. fúráson át követ- hető. Ugyancsak ennek az ÉNy — DK-i irányban ható DK-i vergenciájú mozgásnak tulajdoníthatjuk a migmatit övben észlelt diaftorézist, valamint a gránittest DNy — ÉK-i csapású és ÉNy-ra dőlő övékben elrendeződött kataklázosodását is. Ezt a folyamatot követte a finomszemű gránit-, aplit- és kerzantit-telérek törések és kataklázos zónák mentén történő benyomulása. Ezek már nem kataklázosodtak és a gránitosodás aszturiai mozgásokhoz kapcsolódó utófázisaként foghatók fel. 378 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet A felsőkarbon rétegsor már a kiemelkedett kristályos kőzetek lepusztulási termé- keiből épült fel. Abból, hogy a felsőkarbon rétegek a Téseny 2. sz. fúrás szerint, valószí- nűleg keskeny sávban szerkezeti vonalak közt helyezkednek el, arra következtetünk, hogy az idősebb variszkuszi mozgásoknak (aszturiai fázis?) tulajdonított pikkelyeződést létrehozó mozgások még a felsőkarbon — alsóperm közti időben is folytatódtak. Ezt a bizonytalanul jelentkező mozzanatot követte a variszkuszi mozgások saali fázisa. Az ezzel kapcsolatos igen nagyarányú kiemelkedés hatalmas lepusztulási folyamatot indított el, mely a csaknem kizárólag detritogén anyagú penn rétegsor lerakodásához vezetett. Ezzel a variszkuszi hegységképződési időszak idős és középső, legaktívabb sza- kasza lezárult. Létrejöttek a szintektonikus gránitok és a velük kapcsolatos anatektit — inigmatit zónák. Létrejöttek azok a DNy — ÉK-i irányú törésrendszerek, amelyek Dél- kelet-Dunántúl mezozóos szerkezetalakulását is megszabták. Végül az egész építmény felemelkedett, konszolidálódott és a felsőkar- bon, de méginkább a perm alatt lepusztult. Perm — mezozóos óalpi ciklus A teljes kiemelkedést a mecseki geoszinklinális és villányi üledékgyűjtő teknő kialakulása követte. A mecseki perm rétegsor vizsgálata szerint a kiterjedt szárazulat, ahonnan a több ezer méteres lepusztulási tennék származik, az alsópermben DNy-ra, a felsőpennben ÉNy-ra volt. A folyóvizek az alsóperm idején a mecseki és villányi üledékgyűjtőbe hasonló kifejlődésű és mintegy 2000 m vastagsági! rétegsort raktak le. A mágócsi és a mórágyi kristályos öv csak a felsőperin során süllyedt meg és ekkor terült szét rajtuk a folyami hordalékok tömege. A DNy — ÉK-i törésvonalak mentén a mezozóos szerke- zetek elkülönült fejlődése megindul és az óalpi ciklus alatt a mecseki és villányi fáciesterületek'elütő kifejlő- déséhez vezetett. Fiatal variszkuszi mozgások a perm időszak alatt Az alsópermben a saali fázishoz kapcsolódó szubszekvens vulkauizmus termékeit tanulmányozhatjuk. A vulkáni működés egy korai — esetleg még felsőkarbon — porfirit és alsóperm kvarcporfir kőzetet eredményezett (5. ábra). Az alsóperm rétegsor diszkor- dánsan, durva konglomerátummal települ a gránitra, majd mindkét fáciesterületen sekélytengeri üledéksorba megy át (S o m o g y i J. 1964). A felsőperm az üledékanyag eldurvulásával jelentkezik. A pfalzi előfázis emelkedő mozgásának hatására a reliefenergia megnövekedett, az ÉNy-felől lefutó folyóvizek osztályozatlan konglomerátumot és arkózás homokkövet raktak le. A felsőperm felső szakaszát a pfalzi fázis újabb emelkedő mozgása zavarja meg. Durva konglomerátum- réteg jelzi a lepusztulás mértékének növekedését. Ezután a felsőperm felső szakaszának keresztrétegezett vörös homokkőösszlete jelzi, hogy a folyóvizek felső szakaszúból alsó szakaszúvá váltak. A süllyedő partot ezután a triász tenger hullámai öntik el. A perm folyamán legfeljebb függőleges mozgásokra következtethetünk, a durvább és finomabb lepusztulási termékek váltakozásából. A lepusztulással egyidőben, az óalpi ciklusra jellemző pásztásan kialakult szerkezetek mentén, az üledékfelhalmozódás időszaka indul meg. W e i n : Délkelet -Dunántúl hegységszerkezete 379 5. ábra. Perm-mezozóos fő szerkezeti vonalak és a kvarcporfir vulkánosság. Szerkesztette: dr. Wein Gy. (1965). Jelmagyarázat: 1. Kvarcporfir, 2. Törésvonal. (A vékony vonalak az előző fázisok szerkezeti vonalait jelzik.) Abb. 5. Permisch-mesozoische Hauptstrukturlinien und Quarzporphyr-Vulkanismus. Entworfen von Dr. Gy. Wein {1965). Erklárungen: r. Quarzporphyr, 2. Bruchlinie. (Die dünnen I.inien bezeichnen die Stmkturlinien dér vorangeliemlen Phasen.) T r i á s z — j úra geoszinkliaális időszak Az alsó- és középsőtriászban a mecseki, és a villányi fáciesterületen hasonló ki- íejlődésű üledéksor keletkezett és, habár sem a mágocsi, sem a mórágyi kristályos övék- ben nincs ez a rétegsor feltárva, feltételezzük azoknak legalábbis részbeni tengerrel borítottságát. A szeizi és kampili rétegsor tarka pala, finom homokkő és gipsz lerakódásai, sekély partmenti képződésre utalnak. Az anizusi emeletben a tenger kiterjed: nyílt- sekélytengeri karbonátos üledékekkel képviseli ezt a tlialattokratikus időszakot. A ladini emeletben mindkét fáciesterületen regressziós üledéksor fejlődött ki, mely a mecseki fáciesterületen a felsőtriászban folyamatosan terrigén rétegsorban folytatódik, míg a villányi területen teljes kiemelkedés következett be, amit csak az aaleni transzgresszió szakít meg. Ezt a felsőtriászban jelentkező függőleges mozgást az ókimmériai fázissal azonosítjuk. A mecseki geoszinklinális ekkor kezdi meg külön éle- tét, mely elsősorban a gyorsabb süllyedésben, erőteljes vulkanizmusban, tehát a tektonikus erők mélyreható, erőteljesebb megnyilvánulásában jelentkezett. A mecseki gyorsan süllyedő geoszinklinálisban a felsőtriásztól kezdve, vastag, durva arkózás homokkőrétegek rakódtak le. Számos oszcilláció közben az alsóliászban ezer méteres kőszéntelepes összlet keletkezik. A lepusztulás a közeli, valószínűleg észak- 380 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet nyugaton elhelyezkedő szárazulatról szállítja a törmelékanyagot, a most már élesen kirajzolódó, DNy — ÉK-i irányú törésvonalak közt gyorsan süllyedő mecseki üledék- gyűjtő vályúba. A kőszéntelepes összletet finom homokkővel váltakozó foitosmárga- rétegsor követi, jelezve a tenger mélyülését és a partvonal távolodását. A foltosmárga- kifejlődés a felsőszinemuri alemelettől a bath emeletig tartott. A tenger ekkor éri el legnagyobb mélységét. A bath vörösgumós márga és a kallovi kovás — radioláriás mészkő képviselik a mecseki fáciesterület batiális mélységben kelet- kezett júra rétegsorát. A törmelékszállítás üteme már lelassult és a süllyedés mértékével nem tudott lépést tartani. Az oxfordi emeletben már megindul a regresszió, ami a maim folyamán tovább tart és a berriázi alemelet végén, helyenként teljes kiemelkedésre vezetett. A nyílt- sekélytengeri Üledéksort az alsókréta trachidolerit vulkánosság termékei váltják fel. A mecseki geoszinklinális déli része az északihoz viszonyítva gyorsabban süllyedt. Délen 5000 m, északon pedig csak 2000 m vastag triász — júra rétegsor keletkezett. Az eltérő sebességű süllyedés a felső- triásztól a bajóci emeletig tartó időre esett. A felsődoggerben és maimban már egyen- letessé vált az üledékképződés az egész üledékgyűjtő területén. A triász — júra rétegsorból kizárólag az alsóliász kőszéntelepes összletből ismerünk, egyelőre még behatóbban meg nem vizsgált, bosztonittufitot. A villányi üledékgyűjtőben északról nyomulhatott előre a dogger transzgresszió. Az aaleni korú vörös krinoideás mészkő, mely a Mecsekben is a parti fáciest képviseli, Monyoródon a középsőtriász mészkőre települ. A Villányi-hegységben a bath — kallovi litorális ammoniteszes lumasella padok lerakódása után, a maim egyöntetű vastagpados mészkőösszletével pelágikus viszonyokra utal. A titon rétegsor lerakódását követően a villányi terület szárazulattá vált. Berriázi rétegeket eddig mégnem sikerült kimutatni. Alsókréta kori mozgások (újkimmériai fázis) és tra- chidolerit vulkánosság A hosszantartó üledékképződési időszakot, a berriázi alemelet után, a már tangenciális hatásra utaló, gyűrődé- seket és töréseket létrehozó újkimmériai fázis szakí- totta meg. Komlón és Vasason a bányavágatokkal feltárt területen olyan töréseket sikerült megfigyelni, melyek a trachidolerit vulkánosságot megelőzték, a láva azokba nyomult be. Megfigyelhető az is, hogy ezek a törések K — Ny, illetve DNy — ÉK-i irányúak voltak, vagyis a kialakuló gyűrődések csapásirányával megegyeztek. Ennek a hegységképződési fázisnak terhére kell írnunk a Mecsek-hegység kezdeti gyűrődéseit, melyek a K — Ny-i csapású kővágószöllősi, hosszúhetényi és a DNy— ÉK-i irányú márévári antiklinális kialakítását már elindították. Ezekhez a mozgá- sokhoz nagyarányú iniciális bázisos alkáli vulkánosság is kapcsolódik. Ez főleg tengeralatti és már a berriázi alemeletben megkezdte működését. Legerőteljesebb a középsővalangini tagozatban volt, de még az hauterivi emeletben is mutatkozik néhány lávapad és bentonitosodott tufaréteg. A trachidolerit vulkánosság bázisos limburgitoid trachidolerittel indul, majd mindig savanyúbbá válnak termékei. A Kisújbánvai-medencében kifejlődött vulkánit összlet legfiatalabb tagja fonolitoid trachidolerit. Szubvulkáni formái igen elterjedtek és változatos kifej lődésűek, főleg teleptelér típusúak (M a u r i t z B. 1912 — 13, Csalagovits I. 1962, Szé- kyné, Fux V. 1952). A kitörés centruma a Mecsek-hegység északi részén, Magyar- egregy környékén volt, ahol mintegy 600 m vastag rétegsora ismeretes (W e i n G y. W e i n: Délkelet- Dunántúl hegységszerkezete 381 1962 a). A mórágyi övben is ismerünk néhány trachidolerit- és bosztonittelért (6. ábra). A Villányi-hegységben a trachidolerit vulkánosságnak már csak elvétve találjuk nyomait. Ha figyelembe vesszük, hogy a mecseki geoszinklinálisban a permtől a valangini emeletig kereken 8000 m, míg a villányi teknőben 4000 m üledékösszlet gyűlt össze, magyarázatot kapunk arra, hogy miért a mecseki üledékgyííjtő területéhez kapcsolódik az iniciális vulkánosság. A mélyreható mozgékonyabb szerkezeti vonalak mentén mélyebbre süllyedt geoszinklinálisban keletkezhettek elsősorban olyan utak, melyek mentén a bázisos magma a felszínre törhetett. A valangini trachidoleritösszlet magasabb részén batiális mélységekre utaló cephalopodás márga jelzi, hogy a trachidoleritvulkánosságot erőteljes süllyedés követte. Majd az hauterivi emeletben a terület felemelkedett: durva litorális konglomerátum- homokkő rétegsora kizárólag a trachidoleritösszlet lepusztulási termékeiből áll. Ezt a mozgást a hillszi szakasznak tulajdoníthatjuk és talán ezzel van összefüggésben a trachido- lerit vulkánosság utolsó gyenge fellángolása is. A Mecsek-hegységben a barrémi és esetleg még az apti emeletet regressziós-sekély - tengeri képződmények képviselik. A villányi fácies területen az alsókrétában a barrémi emelet közepéig szárazulat volt bauxitképződéssel. A barrémi tagozat közepétől az albai emelet végéig nyílt-sekély- tengeri mészkő-, márgás mészkő rétegsor keletkezett. A kréta tenger délről észak felé nyomult előre úgy, hogy a Villányi-hegység északi részében már csak az albai emelet orbitolinás agyagos mészkő rétegsora fejlődött ki (Méhes K. 1964). 6. ábra. Alsókréta (újkimmériai fázis) hegységszerkezeti formák és a bázisos alkáli vulkánosság. Szer- kesztette: dr. W e i n Gy. (1965). Jelmagyarázat: 1. Trachidolerit, 2. Fonolit, 3. Bosztonit, 4. Redőtengely. (A vékony vonalak az előző fázisok szerkezeti vonalait jelzik.) Abb. 6. Unterkretazische (jungkimmerische Phase) tektonische Formen und basischer Alkáli vulkanismus. Fntworfen von Dr. Gy. W e i n (1965). Erklárungen: 1. Trachydolerit, 2. Phonolith, 3. Bostonit, 4. Faltenachse. (Die dünnen Dinien bezeichnen die Strukturlinien früherer Phasen.) 382 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet A villányi típusú karbonátos kifejlődést! magasabb alsókréta és cenománi globo- truncanás márga jelenléte a legújabb szigetvári fúrásban arról tanúskodik, hogy a délről előrenyomuló apti — albai transzgresszió a mórágyi küszöböt is elöntötte és a cenománi tenger, melynek képződményeit eddig csak az Északi-Mecsekből ismertük, jóval nagyobb kiterjedésű volt, mint azt feltételeztük. Az alsókréta végével mind a Mecsek-hegységben, mind a Villányiban igen erős hegységképződés indult meg, mely mindkét fáciesterületen teljes kiemelkedésre vezetett . Alsókréta utáni erőteljes hegységképződés (ausztriai fázis) A variszkuszi mozgások után az ausztriai orogenezis volt a legerősebb hegységképződési fázis, mely a Délkelé t- Dunántúl szerkezeteit érte (Vadász E. 1935, Wein G y. 1961) . A mozgás valószínűleg két ütemben zajlott le. Erre utal az „Északi Pikkely” szerkezeti egységben fennmaradt cenománi konglomerátum és vörös globotruncanás márga. A glo- botruncanás márga fekvőjében települő konglomerátum arról tanúskodik, hogy már a cenomán előtt erős kiemelkedéssel kell számolnunk. A cenománi rétegek gyűrtsége viszont az ezt követő mozgásokat igazolja (W e i n G y. 1965a). 7. ábra. Alsókréta utáni (ausztriai) fázis hegységszerkezeti formái. Szerkesztette: dr. Wein Gy. (1965). Jelmagyarázat: 1. Redőtengely, 2. Törésvonal, 3. Feltolódási vonal. (A vékony vonalak az előző fázisok szerkezeti vonalait jelzik.) Abb. 7. Strukturformen dér nach-unterkretazischen (austriscben) Phase. Kntworfen von Dr. Gy. Wei 11 (1965' . Erklárungen: 1. Faltenaehse, 2. Bruchlinie, 3. Aufschiebungslinie. (Die dünnen Dinien be- zeichnen die Strukturlinien früherer Phasen.) W e i n : Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete 383 Az ausztriai mozgások erős gyűrődésben és pikkelyeződésben nyilvánultak meg, amit elsősorban hosszanti irányú törésrendszerek kísértek (7. ábra). Ekkor alakultak ki a Mecsek-hegység „töréses gyűrt” szerkezete (Vadász E. 1935) és a Villányi-hegység pikkelyei (R a k u s z G y., Strausz R. 1953). Az újkimmériai fázis alatt kialakult kezdeti gyűrődések tovább fejlődtek. Az összepréselődés olyan fokúvá vált, hogy átbuktatott, elszakadt, egymásrapikkelyeződött redők keletkeztek. A pikkelyes feltolódásokat rendszerint velük párhuzamos, a feltolódás irányával ellentétes szárnyon keletkezett vetővonalak kísérik. Mind a feltoló- dások, mind a vetők több száz, sőt ezer méteres elmozdu- lásokat hoztak létre. Csapásuk általában DNy — ÉK-i és a Nyugati-Mecsekben is ferdén metszi az újkimmériai K — Ny-i redőzés irányát. A Mecsek-hegység ben a vergencia kétoldalas, habár a pikkelyek túlnyomóan ÉNy-i irányban torlódtak fel. A Villányi-hegységben csak ÉNy-i vergenciákat figyelhetünk meg a felszínen. De a bereinendi mélyfúrás adatai és a felszí- nen mérhető ÉNy-i dőlések arra utalnak, hogy itt már DK-i vergenciával kell számol- nunk. A vergenciák kialakításánál a merev kristályos övék hatása kétségtelennek látszik. A plasztikus gyűrt formák keletkezése a Mecsek-hegységben azzal magyarázható, hogy itt az ausztriai fázis nagy vastagságú (9000 m) és mélybesüllyedt, ennek következtében plasztikusan viselkedő rétegsort érintett. A villányi fáciesterület rétegsora ennél jóval vékonyabb, 4200 m volt és főleg merev kőzetekből állván, pikkel yeződésekkel reagált a tangenciális nyomásra. Az ausztriai mozgások alatt kialakult „töréses-gyűrt” szerkezet lényegileg a későbbi hegységszerkezeti mozgások alatt sem változott. Azok elsősorban töréses szerkezeteket hoztak létre, melyek a konszolidált, elsősorban gyűrt szerkezetet már nem formálták át. Izosztatikus összefüggések a mezozóos szerkezetek közt Ha figyelennnel kísérjük a mecseki és villányi üledékgyűjtő teknők fejlődésmene- tét, azt tapasztaljuk, hogy az orogén fázisok által megbolygatott egyensúlyi helyzetet mindig a kiegyenlítődés időszaka követte. Ha a mecseki geoszinklinálisban erőteljes süllyedés volt, a mórágyi és villányi övékben emelkedést észlelünk. A szelektív süllyedés fázisa után a kiegyenlítődés következik, ez alatt mindhárom szerkezeti egységben helyreáll az eredeti egyensúlyi helyzet. Majd ez az egyensúly újból megbomlik, a mecseki geoszinkliná- lis erőteljesen süllyed, és ezt újabb kiegyenlítődés követi. Ezekre az összefüggésekre talán a legjobb magyarázatot az óalpi ciklus fejlődési mecha- nizmusa nyújthatja (W e i n G y. 1967). Ennek értelmében a DK — ÉNy-i irányban jelentkező nyomás hatására a merevebben viselkedő kristályos kőzetekből felépült küszöbök felemelkednek, míg a mozgékony övék, így elsősorban a mecseki geoszinkli- nális besüllyed (8. ábra). Az orogén fázisok a felgyülemlett tangenciális erők „kipattanását” jelzik, majd az újabb akkumulációig nyugalmi időszak következik. Az orogén- fázisok a merev övék ki- emelkedését és egyidejűleg a mozgékonyabb üledékgyűjtők lesüllyedését eredményezik. A következő orogén fázisig tartó nyugalmi időszak alatt a megbolygatott egyensúlyi helyzet igyekszik újból helyreállni. A saali és ókimmériai orogén fázis, miután az összenyomás mértéke még kicsi volt, csak vertikális elmozdulást eredményezett, ezek után a kiegyenlítődés időszaka követ- kezett. Az újkimmériai fázisnál a tangenciális erők már gyűrődéseket is létrehoztak. Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzei 384 Kaposfó-Mógocsi kristályos vonulat m — - 0 Cenomán 5000 10000 Barrémi - Apti -Albai 10000 Valangini- m Hauterivi 1UU Bath-Kallovi- 0 relsójura - 5000 Bernázi 1000i 7 : Felsőt nász - Alsójára - Aa lem -Bajóci 10000 Alsó-és 0 Kőzépsötriász 50OO Felsöperm Alsóperm Mecseki Morágyi kristályos Villányi vonulat mezozáosóv Orogén P, f f vonal ^ II (Ausztriai fázis.) A mecseki vályú É-ióve süllyed I Gyűrődés - pikkelyeződés A Mecsekben viszonylagos a nyugalom, kiegyenlítődés az apti emeletben, a Villányi óv süllyed Hilszi szakasz Süllyedés (Újkimmérioi fázis) A mecseki vályú erőteljesen süllyed. Mórágy 1 öv emelkedik, iniciális vulkamzmus. Enyhe gyűrődés. Viszonylagos nyugalom Kiegyenlilódés (Ókimmériai fázis.) A mecseki vályú erőteljesen süllyed. A mórágy 1 és villányi óvek egyöntetűen emelkednek Viszonylagos nyugalom Kiegyenlilódés Pfalzi fázis, süllyedés gyengül. Pfalzi elő fázis, erős süllyedés a variszfikus mozgások alatt preformált szerkezeti vonalak mentén. 1 0 C3 ® ® ® 7f 81 8. ábra. A mecseki geoszinklinális — mórágyi kristályos vonulat — Villánya mezozóos öv a penn — mezo- zoikum alatt. Jelmagyarázat: 1. Paleozóos — prekambriumi kristályos kőzetek, 2. Homokkő- konglomerátum, 3. Kvarcporfír, 4. Aleurit-agyagpala, 5. Mészkő-dolomit, 6. Bázisos alkáli vulkánitok, 7. Foltosmárga kifejlődés, 8. Kompresszív szakaszok, 9. Kiegyenlítődéses szakaszok. Szerkesztette: dr. Wein Gy. (1965) Abb. 8. Mecseker Geosynklinale — Mórágyer kristalliner Gebirgszug — Villányer mesozoische Zone im Perm und Mesozoikum. Erklárungen: 1. Palaozoisch — prákambrische kristalline Gesteine, 2. Sandstein — Konglomerat, 3. Quarzporphyr, 4. Schluffstein-Tonschiefer, 5. Kalkstein-Dolomit, 6. Basische Alkalivulkanite, 7. Fleckenmergel-Ausbildung, 8. Kompressive (Druckstörungs-) Abschnitte, 9. Ausglei- clumgsabsclmitte. Kntworfen von Gy. Wein (1965) Az erőteljesen süllyedő mecseki geoszinklinális területén a több mint 8000 m vastag üledékösszletben az el vékonyodott kérgen át az iniciális vulkánosság magmája is be- nyomult. A kiegyenlítődés ezután az albai emelet végéig tartott. Ezt követte a legerősebb ausztriai fázis, mely az egész mecseki geoszinklinálist meggyűrte, cenomán vályút hozott létre és a Villányi-hegységet is felpikkelyezte. Felsőkréta — paleogén szárazföldi időszak A csaknem 70 millió évig tartó szárazföldi periódus, mely az ausztriai fázist a Délkelet-Dunántúl egész terü- letén követte, hatalmas lepusztulást okozott. Ennek eredménye- [Vein : Délkelet -Dunántúl hegységszerkezete 385 képpen a miocén rétegsor erősen tönkösödött térszínre települt. A hosszú szárazföldi idő- szakról területünkön szerkezetföldtani adatunk nincsen. Csak annyit állapíthatunk meg, hogy a helvéti üledékképződés előtt ÉNy — DK-i irányú törésvonalak keletkeztek, de hogy ezek még az ausztriai fázissal vagy valamelyik későbbivel voltak kapcsolatban, nem dönthetjük el. Az óalpi ciklus, mely a Mecsek és Villány szerkezetalakulásában döntő fontosságú, lezárult. A mezozóos tektonikai emelet konszolidálódott és azt az új stílusú új alpi ciklus neogén fázisai kapcsolják be a fiatal szerkezetalakulás menetébe. Neogén — újalpi ciklus A neogén tektonika nyomán ÉNy— DK-i és sok esetben a régi vonalak feléledésével DNy — ÉK-i törésvonalak mentén, feldarabolódott a Délkelet-Dunántúl egész területe. Az így létrejött szerkezetek, habár sokszor a régi mezozóos alépítmény irányait tükrözik, elsősorban abban különböznek attól, hogy sok töréssel felszabdalt sakktáblaszerű szer- kezetet alkotnak. A sakktábla egyes kockái egymástól függetlenül mozogtak és ennek megfelelően alakultak ki bennük a változó vastagságú és kifej lődésű neogén rétegsorok. A mezozóos pásztás alépítmény hatását talán a Mecsek-hegység északi részén ki- fejlődött Ny— K-i és a déli oldalán húzódó DNy — ÉK-i irányú miocén süllyedék tükrözi legjobban. Mindkettőt ÉNy — DK-i irányú vetővonalak részmedencékre tagolják. A pliocénben a szerkezetalakulás jellege megváltozik. Igen erős kompresszív hatásra, pikkelyes szerkezetek keletkeznek, melyek a Mecsek-hegység déli és északi sze- gélye mentén kialakult elősüllyedékek mentén torlódnak fel. Helvéti (steier) feldara bolódási időszak A steier mozgások két fázisra bonthatók. A steier előfázisok alatt öttek létre azok a törések mentén besüllyedő medencék, melyek az alsó h elvéti szakaszban először durva száraz- földi, majd tengeri üledékanyaggal töltődtek fel. Az alsó- helvéti folyók délről észak felé szállították durva törmelékanyagukat (Jámbor Á. — Szabó J. 1961) és elsősorban a Mecsek északi szegélye mentén Ny — K-i irányban ki- alakult süllyedéket töltötték fel. Ugyanebben a süllyedékben tört fel a szekszárdi fúrás- ban észlelt szubszekvens jellegű riolit és a Nagymányok 12. sz. fúrásban, valamint Kom- lón a felszínen megfigyelhető andezit is. A riolittufa és tufitrétegek az egész rétegsorra jellemzők. A felsőhelvéti üledéksor a partvonalak mentén, kifejezett települési díszkor - danciával, csökkentsósvizű és tengeri rétegekkel jelzi a helvéti tenger transzgresszióját. A helvéti emeletet rövid ideig tartó regresszió zárja le. Erre a felsőhelvéti növénymarad- ványos, homokos, kavicsos rétegsorra gazdag sósvízi Foraminifera faunával jellemezhető alsótortonai agyagmárga rétegsor települ (Koreczné Laky I. 1962), melynek litorális fáciese durva konglomerátum-homokkő kifejlődésű (budafai homokkő). A tenger erőteljes térhódítását és a miocén üledékgyűjtő medencék továbbmélyiilését a steier fő- fázis első szakaszához kapcsoljuk. A steier főfázis második szakasza, az egész Mecsek területén jól észlelhető diszkor- danciával jelentkezik (Hámor G. 1964). A kavicsos— homokos „lajtamészkő” és konglomerátum a tenger újabb előnyomulását jelzi. Egyébként mind a parti kifejlődé- sekben, mind a medencefáciesekben, a fúrási szelvényekben is a tortonai korszakban, melyre a steier főfázis esik, négy oszcillációt különböztethetünk meg. A vulkáni működés a tortonai emeletben csökken, amit vékony finomszemcsés dácittufa és tufit közbetele- pülések jeleznek (9. ábra). 2 Földtani Közlöny 386 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet 9. ábra. Miocén kor alatt (steier— attikai fázis) létrejött hegységszerkezeti formák és a riolit— andezit vulkánosság. Szerkesztette: dr. Wein Gy. (1965). Jelmagyarázat: 1. Andezit, 2. Riolit, 3. Törés- vonal. (A vékony vonalak az előző fázisok szerkezeti vonalait jelzik.) Abb. 9. Miozáne (steirische — attische Phase) tektonische Formen und Rhyolith — Andesit-Vulkanismus. Entworfen von Dr. Gy. Wein (1965). Erklárungen: 1. Andesit, 2. Rhyolith, 3. Bruchlinien. (Die dünnen Dinien bezeichnen die Strukturlinien früherer Phasen.) Felsőmiocén (attikai fázis), kezdeti gyűrődések A steier fázisok alatt dilatációs jellegű töréses szer- kezet fejlődött ki szubszekvens vulkanizmussal. A szarma- tában már kompresszív hatások is megnyilvánulnak. A szarmata helyenként, így Pécs környékén diszkordánsan települ durvamészkő rétegeivel apaleozóosés mezozóos kőzetekre. A Hidas 53. sz. fúrásban pedig az alsópannóniai, nyu- godt településű rétegek alatt gyüredezett szarmata agyagmárga figyelhető meg. Ennek alapján feltételezhető, hogy az „Északi Pikkely” szerkezeti egysége már ebben az időben kezdett kiemelkedni és a tőle délre kialakult miocén süllyedékre feltolódni. A Mecsekpölöske — Kis- battyán vonalán húzódó DNy — ÉK-i irányú redő keletkezése is ekkorra tehető. Intrapannon [szlavóniai (rhodáni) fázis] intenzív komp- resszív időszaka A variszkuszi, ausztriai kompresszív jellegű fázisok után a harmadik igen erős pikkelyeződésben jelentkező fázis a pannonban ját- szódott le. * A regressziós szarmata korszakot durva konglomerátummal rögzíthető alsópan- nóniai transzgresszió követte. A medencék tovább mélyültek és a Mecsek-hegység déli W e i n : Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete 387 előterében, Mohácstól — Németboly irányában húzódó süllyedékeken kívül, az ÉNy — DK-i törések mentén Bátaszéktől keletre kialakult fiatal lezökkenés és a Dráva-árok fontos, területünkre is áthúzódó süllyedéke jött létre (L, e n d v a i K. 1962). Az alsópannon süllyedést követte az az erőteljes mozgás, mely a Mecsek -hegység északi szegélyén dél felé, a miocén elősüllyedékre pikkelyezte fel az „Északi Pikkely” szerkezeti egység mezozóos rétegsorát (W e i n G y. 1965a) . A pikkelyeződés 1000 m - e s el- mozdulást hozott létre (10. ábra). A Mecsek -hegység déli részén ugyancsak dél felé történt a mezozóos rétegsor feltorlódása az alsópannon rétegsorra. (Vadász E. 1935, Ferenczy I. 1937, Wein G y. 1965b). A Mecsek -hegység északi és déli peremén kialakult fiatal harmadidőszaki pikkelyeződési övékén kívül a legújabb szeiz- mikus mérések (Lendvai K.) 1962) arra utalnak, hogy a mohácsi pannóniai siillye- dék felé mind északról, mind délről pikkelyes feltolódások jöttek létre. A pikkely övék- től eltekintve a Délkelet-Dunántúl egyéb területein az alsópannóniai tagozatban to- vábbra is függőleges irányú, szelektív rögtektonika érvényesült. Ehhez az inten- zívfázishoz kapcsolhatjuk a finálisbári bazalt vulkán osságot is (Viczián I. 1956). Posztpannon (keletkaukázusi fázis) pikkelyes szerkezetek keletkezése Az incrapannon pikkelyeződést a felsőpannon diszkordánsan települő kavicsos- homokos üledéksora zárja le. A felsőpannonban az üledékképződés egyenletesebben 10. ábra. Intrapannóniai (szlavóniai (rhodáni) fázis) mozgások alatt létrejött szerkezetek és a bazalt vul- kánosság. Szerkesztette: dr. Wein Gy. (1965). Jelmagyarázat: 1. Bazalt, 2. Redőtengely, 3. Feltolódási vonal. (A vékony vonalak az előző fázisok szerkezeti vonalait jelzik.) Abb. 10. Wáhrend dér intrapannonischen (slawonische (rhodanische) Phase) Bewegungen entstandene Strukturen und dér Basaltvulkanismus. Entworfen von Dr. Gy. W e i n (1965). Erklárungen: x. Basalt, 2. Faltenachse, 3. Aufschiebungslinie. (Die dünnen I,inien bezeichnen die Strukturlinien früherer Phasen. ) 2* Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet 388 11. ábra. Posztpannóniai (kelet-kaukázusi fázis) mozgások alatt létrejött szerkezetek. Szerkesztette: dr. Wein Gy. (1965). Jelmagyarázat: 1. Feltolódási vonal. (A vékony vonalak az előző fázisok szerkezeti vonalait jelzik.) Abb. 11. Postpannonische (ostkaukasische) Strukturformen. Entworfen von Dr. Gy. Wein (1965). Erklárungen: 1. Aufschiebungslinie. (Die dünnen I.inien bezeiehnen die Strukturlinien fniherer Phasen.) ment végbe és a Mecsek-hegység északi előterében is több, mint 600 m-es rétegsort ho- zott létre. A Mecsek-hegység déli előterében lassúbb ütemű volt a süllyedés. A felső- pannont újabb pikkelyképződésben megnyilvánuló kompresszív— fázis zárja le. A z „Északi Pikkely” szerkezeti egysége most már a tőle északra kialakult felsőpannóniai elősüllyedék felé torlódik fel több mint egy km távolságra (Wein Gy. 1964b). Délen pedig, mivel itt az elősüllyedék továbbra is a Mecsek mezozóos tömegétől délre alakult ki, dél fele történt az erőteljes pikkelyeződés. A pikkely vonalakkal párhuzamosan, ennél a fázisnál, és az intrapannóniainál is, a fellépő tömeghiány következtében a lankás szárnyi oldalon hosz- szanti vetővonalak mentén beszakadások jöttek létre. A pikkelyeződést napjainkig tar- tó teljes kiemelkedés követte. Eltekintve a már említett alsópannonban kialakult pik- kely övéktől, melyek mentén a felsőpannonban is keletkeztek pikkelyes feltolódások, íz. ábra. Vázlat a Mecsek-hegység pikkelyes szerkezeteinek kialakulás-történetéről. Szerkesztette: dr. Wein Gy. (1964). Jelmagyarázat: 1. Prekambriumi — paleozoikumi rétegek, 2. Triász rétegek, 3. Jura rétegek. 4. Kréta rétegek, 5. Miocén rétegek, 6. Alsó- és felsőpannóniai rétegek, 7. Elősüllyedékek, 8. Az erőhatás iránya. (Vastag vonal nyíllal az abban a fázisban keletkezett szerkezeti vonalakat tünteti fel. ) I. Alsókréta üledékgyüjtő, II. Ausztriai — szubhercini fázis, III. Miocén iiledékgyüjtő, IV. Szlavó- niai (rhodáni) fázis, V. Pliocén üledékgyüjtő, VI. Kelet-kaukázusi fázis Abb. 12. Skizze dér Entwicklungsgeschichte dér Schuppenstrukturen des Mecsekgebirges. Entworfen von Dr. Gy. Wein (1965). Erklárungen: 1. Prákambrisch — paláozoische Schichten, 2. Trias, 3. Jura, 4. Kreide, 5. Miozán, 6. Unter- und Oberpannon, 7. Vorsenken, 8. Richtung dér Beanspruchung. Mit fett gezeichnetem Pfeil sind die in dér betreffenden Phase enstandenen Strukturlinien bezeichnet. I. Unterkretazisches Sedimentationsbecken, II. Austriche — subherzinische Phase, III, Miozánes Sedimentationsbecken, IV. Slawonische (rhodanische) Phase, V. Pliozánes Sedimentationsbecken, VI. Ostkaukasische Phase W e i n : Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete 389 D VI. V. Mecseki mezozoos L Mórágyi kristályos vonulat üledekgyújlö medence Kaposfó-Mágócsi 390 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet a terület többi részén függőleges mozgások figyelhetők meg. Az alsópannóniaihoz ké- pest a felsőpannóniai beltó térhódítása egyenletesebben ment végbe, a süllyedő és emel- kedő rögszerkezetekben keletkezett felsőpannóniai üledéksorok lényegesen kisebb vas- tagsági különbségeket mntatnak, és a süllyedés mértéke is kisebb volt. A pannóniai pikkelyeződések vergenciáinak kialakulásából azt a törvényszerűséget vonhatjuk le, hogy a feltorlódás mindig a nagyobb kitérés lehe- tőséget biztosító elősüllyedékek felé történt. Kétoldalas szer- kezet a Mecsek-hegységben csak az ausztriai fázis alatt jött létre, amikor az üledékgyűjtő, vastag mezozóos rétegsora még plasztikusan viselkedett. A plasztikusabb harmadidő- szaki rétegekkel körülvett merev, mezozóos szerkezetek mindig a könnyebb kitérés iránya felé mozogtak és így vagy egyoldalas vagy pszeudo-kétoldalas szerkezetek kelet- keztek (W e i n G y. 1964) (12. ábra). Pleisztocén mozgások A felsőpannan után az egész terület kiemelkedett. A függőleges kiemelkedésen kívül a levantei emelet során, törések mentén a Villányi-hegységben É — D-i irányú vízszintes elmozdulásokat is észleltek (Kretzoi M. 1956). A pleisztocén folyamán ugyanitt K — Ny-i irányú hasadékok keletkeztek, melyeket a szicíliai emeletet képviselő „villányi” gerinces faima maradványai töltöttek ki. Ezután iijból É — D-i irányú nyílt törések jöttek létre, melyekből „bihari” kori gerinces faunát írt le Kretzoi M. Ezután a pleisztocén felső részében a würmi lösz borítja be a területet, amit ezután az erózió a mai térszínné alakított. A pleisztocén folyamán a Mecsek-hegység és a Villányi- szigethegység is emelkednek. Ezt a felsőpannóniai rétegek mai 400 m körüli magassága és a felsőrendű szintezési pontok tízévi nívóváltozása jelzi (Mold vay L. 1964, 1965; Bendefy E . 1959, 1964). A felsőpannon elősüllyedékek tovább élnek és egyes megfigyelések arra utalnak, hogy a pikkelyes szerkezetek is abban az irányban mozognak (Szabó P. Z. 1955; M o 1 d v a y L. 1965; Wein G y. 1961). A pleisztocén mozgások a medenceüledékek- ben elsősorban törések mentén látszanak megnyilvánulni. Ezenkívül K — Ny-i, a Mecsek- és Villányi-hegységhez idomuló enyhe „redők” is keletkeztek (Pávai- Vájná F. 1943). A pliocén mozgások tendenciája továbbra is megfigyelhető a Mecsek-hegység központi területének emelkedésében és a tovább vándorló elősüllyedékek felé történő el- mozdulások formájában. A neotektonikának ez a megjelenési for- mája a vertikálisan mozgó rögtektonika képét mutatja, ahol a vízszintes mozgások (tovább élő feltolódások), másodlagosak, a függőleges elmozdulásoknak következ- ményei. Ezek a mozgások a történelmi időkben a pécsi síkság süllyedésében (Szabó P. Z. 1955) és napjainkban is, a bányavágatok fiatal feltolódások mentén történő de- formálódásában (W e i n G y. 1961) és a fixpontok változásában (Bendefy L. 1959. 1964) nyilvánulnak meg. Tehát a harmadidőszakban kialakult szerkezetföldtani mozgások ma is élnek és tovább formálják Délkelet-Dunántúl arculatát. iS j is Villinp-htgj'5^ fejlődésmenete. Szerkesztette dr. Wein Gy. (1965J. Jelmagyarázat: 1. Ülepedés! és szogdiszfcordancla, 2 Fádesdiszkordancia, 3. Törmelékszállítás iránya, 4. v*íi5 neg>'S^képzödési fázis. 5. Gyengébb hcgységkepződésl fázis, 6. Bizonytalan Uegységképzőiési fázis; Fácicsdiagrnmmnál: 7. Vulkáni rétegsor, 8. Szárazföldi eredetű durvatúnnelékes üledékek. 9. Parrt- közen „loltosmárga és ,,sur kifejlőd ésű orogéu fádcsek, ro. Bitóról is konglomerátum és mészkő, 11. Nytlttengcri karbonátos üledékek, íz. Batlálls radioláriás-kovás mészkűkifejlödés, 13. Regressziós homo kos-agyagos kifejlődés /J‘ ^^cWungsablauf dér Tektogcnese des Mecsek- und Vllláuyer Gcbirges. Entworfen von Gy. Wein (1965). Erklárungen: 1. Sedimcntaüons- und Winkcldiskordanz, 2. Faziesdiskordanz, 3. “ i. Schwácherc tcktonisclie Phase, 6. üngewiíse tcktonische Phasc; Beim Foziesdiagramm: 7. Vulkanischer Komplex, S.TcrTigene grobklaslis<±c jené Fazics, 10. Küstennahcs Konglomerat und Káliméin, rí. Pelaglschc karbonatischc Scdimente, 12. Bathyale, ki cselige KalkstcinausbUdiing, 13. Sandlg-tonige P ’ ' 4- ábra. Délkelcl-Dunáulúl tektonikai térképe. Szerkesztett! Alsó Pannóniái rétegek, 5. Szarnia ta-torlouai rétegek, 6. Hclvi Triász rétegek. 14. Penn rétegek, 15. Felsőperen rétegek, 16. Alsópcrm rétegek, r 2. Karbon durvaszemű mikrokliu gránit (mórágy! típusúi, • -*■ »>--■ ' ' '6 dólése, 28. Gránit préselt szerkezetének Ir. W e i n Gy. (1965). J cl mag yará-zat r. FelsŐpannóniai rétegek és azoknak határvonala, 2. Miocén határvonal j, Pannónia! bazalt, andezit, 7. Hclvéti riolit, 8. Hclvéti rétegek,'). Volánéiul trachldolerit-, fonoUlösszlet, 10. Mc/.ozóos rétegek, n. Kréta rétegek, 12. Jura rétegek, 1. Alsópcrm kvarcporfir, 18. Felsökarbon retezek, 19. Gránltos kőzetek általában, 20. Karbon aprószemú gránit, 21. Karbon ana 'on(?| íillit-amfibolit csoport. 24. Kambriuin-ordovicium (?) gránit (szalatnaki tipusíi), 25, Prekambriumi (?) csillám pala- Szclvényirúny, 31. Kelet-kaukázusi redőtengely. 32. Kelet -kaukázusi . Mélyfúró tekUt-migmatit gneisz-amfiboUt-szerpentíu, 26. Prekambriumi szcrpcnl vctővonal, 33. Kelet-kaukázusi fellolódási vonal, 34. Szlavóniai (rhodánl) redőtengely, 35. Szlavóniai, (rhodánl) fellolódási vonal, 36. Attikai vctővouaí' -,7 El nem különíthető harmadidőszaki Stcicr vctővonal, 39. Ausztriai redőtengely, 40. Ausztriai vctővonal, 41. Ausztriai fellolódási vonal, 42. Újkimmériai redőtengely, 43. Varia* tikus, időnként újraéledő, fontos, másodrendű, szerkezeti vonalak 44. Varisztlkus vctővonal, 45. Középső és idős varisztikus fellolódási vonal, 46. Középső és idős variszlikus redőtengely Fig. lg. Tektoulsche Kartc Südost-Transdanubiens. Entworfen von Dr. Gy. Wein (*965). Erklárungen: 1. Oberi>onnon-Schíchtcn und derén Grenzlinien, 2. Miozán Grcnzlinicn, 3. Pannon-Basalt, 4. Unter pannon-Schichtcn, 5. Sarmnt-Torton - Schichtcn, 6. Helvetische Andcsitcn, 7. Helvctische Rhyolithen, 8. Helvetische Schichtcn. 9. Valanginische Trachvdolcrit , Phonolll-Scrie, 10. Mesozoische Schlchten, ír Kreidc, 12. Jura, 13. Trios, 14. Penn, 15. Oberpe-rm, 16. Unterperm, 17. Uutcrpcnnlscher Quarzporphyr.18. Oberkarbonische Schiclitcn, 19. Granitgestelni ím allgcmclncn, 20. Karboniseher, feinkömiger Gránit 2t. Karboniseher Anatektit-Migmatit, 22. Karboniseher, grobkómiger Mikroklin-Granit (Mórágyer Tip.l.23. Dcvonische (?) Phyllit-Amphibolit Seric ->4 Kambrium-Ordovizium (Jl Gránit (Szalatnakcr Tip.l 25. Prükambnum (?) Glimmcrschicfer-Gncis-Amphlbolil-Serpciitin, a6. Prftkambrium Serpenün, 27. Faltén dér Uncation, 28. Faltén dér Struktur dcs gepressten Granits, 29. Tiefbohrung, 30. Profil- Richtung 31. Ostkaulmsischc Faltenachse, 32. Ostkaukasischc Verwerfungslinie, 33. Ostkaukaslsche Aufschublinie, 34. Slavoulschc (rhodanlschc) Faltenachse, 35. Slavonische 1 rhodanlschc] Aufschubhnie, 36. Attischc Ver werfun^hnm, 37. Tertiáre Venverfungslinic^ 38. Stcicrischc Verwerfungslinie, 39. Austrische Faltcnachsc.40. Austrische Verwerfungslinie, 41. Austrischc AufschubUuie, 42. jungkimmerische Faltenachse, 43 1 : w.1.1.1- — J.— — ' ■ - VarlSZischeVcrwcrfungsllnie, 45. Mit tel- und altvariszisrho ■\ufschuhlini,‘. |ó MiHi-1- und nltvarUricchc Fallrnaelise Variszísche, zeitweise neubelcblc, wichtlge, sekundAre tektoníschc l Xj. ábra. Délkelet-dunántúli földtani szelvények. Szerkesztette dr \v e i u Cv fmfisi r i- 1 m „ n < . .. , homokkő, H marni, dolomit. ,3. KomplU lmSm Sk“ , « I - kouypados mészkő, 16. Felső dolomit (14-16. csak 11 viUáuyl övezetben], 1. vöros homokkő, é-s konglomerátum li 11 felsópenn). 12. Szcizi u.il. zz^ssss aga!^..». *** imiiwi, • rcUO UOmOKKO. - ,. ---' zóldcssziirkc, foltos, leveles márga, 26. Középsőiül* által hr^^‘£‘’'“ÍZ5u K,,,,U1U• rc»o|ura-ocma*i Kepze •áturn. foraminiferds agyagmftrga, barnakőszén, dnclttufit. u. Középsőmiocén képződményeiében , no QJ 1 16.0 X -8 15,0 N N " 74.0 13.0 12.0 no 10,0 9,0 • • • •* . • • • • qibbsites ^ ' - ^ átlag ’ • . s • • böhmites átlag — — o 7,50 ?,00 2,10 2,20 2,30 Nedves térfogatsúly, g/cm 3 2A0 4- ábra. Nedves térfogatsúly és izzítási veszteség összefüggése (Fenyőfő) /'iff. 4. Corrélation entre le poids volumétrique huinide et la perte d’ignition (Fenyőfő) Q c> CTj Qi Csí (XT CX. csr csr Nedves térfogatsúly, g /cm3 5. ábra. Nedves térfogatsúly, nedvességtartalom és izzítási veszteség összefüggése (Fenyőfő) f ig. 5. Corrélation entre le poids volumétrique humide, l’humidité et la perte d’ignition (Fenyőfő) 4 Földtan Közlöny 418 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet Diagramot készítettünk a fenyőfői bauxitelőfordulás nedves térfogatsúly és az izzítási veszteség értékeinek statisztikus eloszlásáról és ezeknek függvénykapcsolatáról 132 minta alapján (4. ábra). A diagramból kitűnik, hogy az izzítási veszteség mértékét a nedves térfogatsúly nem befolyásolja, de nem is befolyásolhatja, mert az a bauxit mono- vagy trihidrátos összetételének függvénye, mint azt az 5. ábra is igazolja. Vizsgálat tárgyává tettük a száraz és nedves térfogatsúly-értékek változását, a bauxittesten belül. A vizsgálatokat mind a bauxitbányák bauxittestére, mind a kutató- fúrások által harántolt bauxittestre kiterjesztettük. A megvizsgált bányák és fúrások egyöntetűen jelzik, hogy a térfogatsúly-értékek átlaga a bauxittesten belüli kisebb- nagyobb szórások ellenére a mélység felé csökkenést mutat (6., 7. ábra). A csökkenő tendencia különösen a száraz térfogatsúly esetében szembeötlő. A kutatófúrások közül a már előbb tárgyalt 3. ábrát említjük, amelynek 48,3 m vastag bauxittestében minden minőségű bauxit szerepel. Jól kivehető az egyes minő- ségeken belül is az egyenetlen, szabálytalan szórás, továbbá, hogy a karsztvízszint felett a nedves térfogatsúly értékek általában magasabbak, mint a karsztvízszint alatt. Ebben a fúrásban — mint említettük — a mélység felé a nedves térfogatsúly fokozatosan csökken. Vizsgáltuk a nedves térfogatsúly és a nedvességtartalom kapcsolatát. Önkéntelenül felvetődhet az a kérdés, hogy a karsztvízszintnek van-e valamilyen hatása a bauxit nedvességtartalmára, azaz a karsztvíznívó alatt magasabb-e a bauxit nedvességtartalma, mint a karsztvízszint felett? A kérdés tanulmányozására célszerűnek látszott oly előfordulás kiválasztása, ahol bányaművelés még nem folyik, a karsztvíznívó bánya-vízszivattyúzás, depresszió hatása alatt nem áll, ahol a karsztvízszint még érintetlen, természetes helyzetében talál- ható. Ennek a követelménynek a fenyőfői bauxitelőfordulás területe felel meg, mely bányaművelés alatt még nem áll, a közelében sincsen bányaművelés. A fenyőfői előfordulás terepdomborzata általában +168 — 175 m tszf. közt észlel- hető, a karsztvízszint általában 85 — 92 m mélységben várható. 142 mintát vizsgáltunk meg. Fúrás száma Bányanedvességtartalom szélső értékei a karsztvízszint Bányanedves térf.súly szélső értékei a karsztvízszint felett térségében alatt felett térségében alatt Ffo-819 Ffő-818 Ffo-882 13,40 — 25,00 11,28 — 23,56 12.40 — 20,52 16.40 — 25,20 18,28 — 21,16 12,80 — 25,88 12,80 — 21,90 i,94-2,4i 2,03 — 2,36 2,08 — 2,27 1,90—2,27 2,10 — 2,66 1,88—2,12 1,70-2,31 A feltüntetett adatok szerint a Ffő-819 sz. fúrás bauxittestét a karsztvízszint teljes egészében átszelte, — míg a Ffő-818 sz. fúrásban a bauxittest lenyúlt a karsztvíz térségébe is — a Ffő-882 sz. fúrásban pedig a bauxittest a karsztvíz térségében kezdődik és a karsztvíznívó alatt fejeződik be. Az egyedi adatok azt látszanak igazolni, hogy a bányanedvesség-tartalom %-a ugyanolyan alacsony és magas mennyiségben szerepel a karsztvíznívó felett, mint alatt és magában a karsztvíz térségében is előadódnak ugyanolyan értékek. A fenyőfői, iszkaszentgyörgyi bauxitelőfordulásokról vett minták bányanedvesség- tartalmára vonatkozó szélső értékeit vázoltuk fel a 8. ábrán. Az egyes eseteket figyelve, a fúrások, bányaminták nedvességtartalma különböző szórásokat mutat; a szélső értékek is különbözők. A karsztvíznívó alatt ugyanoly nedves- + 150 P o s g ay : A bauxit térfogatsúlya 419 Cd esi' B« csr EH o O) £ *C3 cd i n £ > W 3 Efg 'H fl.S :0 U m N N«» !2 (S -9 a2 S;g ti-0 x 'S ^ rt:82 O J-. o a-" ja iS -w M :3 “o %* N Ctí -o n .Q • d & :0 in 5 >,jy > d vo in 2 0,4 0,8 0,6 I 0,4 Mn 550 275 655 80 80 300 1900 V 8 12 32 <2,5 <2,5 15 140 Cr 4,25 6,5 8 3 <1 2 soo Se 16,5 l6 20 2,5 <60 <5 ÓO Ti 1560 3950 2000 850 400 600 4000 Zr 190 1460 1150 20* 50 56 575 Nb 2,7 <7* <7* <7* <7* <7* 18* Y 50 80 120 60 52 40 — Mo <4 <4 <4 <4 <4 <4 <4 Ce 97,5 270 334 86 110 90 1200 ba 85 200 85 <50 <50 <50 <50 B IÓ IO 18 25 25 20 l6 F <300 <300 <300 <300 <300 333 — A *-gal jelzett értékek röntgenvákuum-spektrográffal készült vizsgálatok eredményei. A telérkőzetek fő koncentrátorásványai (VIII — XII. táblázat) néhány elem kivé- telével a gránitéval megegyeznek. Az eltérések főleg a biotitszegény változatok esetében szembetűnők, itt ugyanis a biotitra jellemző nyomelemek az ásvány kis mennyisége miatt más ásványokban koncentrálódnak. Pl.: az Mn az aplit és a telérgránit földpátjában, az Y az aplit és a mikrogránit ortitjában (ytrioortit) , a Ce a vörös színű gránitporfír, az aplit és a mikro- gránit ortitjában dúsul. Az ásványokban történt dúsulások közül különösen a járulékos ásványok nyom- elemkoncentrációi érdemelnek figyelmet, mert ezek hordozzák a ritkaföldfémek és a cir- A Velcncei-hegységi gránit nyomelemeinek ásványokra vonatkoztatott eloszlása Distributiou of trace elements as referred to the mineral eomponents of gránité írom the Velence Mountains VII. táblázat - Table VII . 1 Orto- klász 35,o % Plagio- klász 22,5 % Kvarc 33,o % Biotit 7,5 % Magnetit 1,0 % Epidot o,7 % Ortit 0,1 % Cirkon 0,2 % Gránit 100,0 % Minta- sz. 80 35 40 50 3 3 6 I 145 Be g/t 8,5 26 <2,5 40 54 78 288 542 1 5 % 19,80 39,oo — 20,0 3,6 3>7 2,0 8,0 9 6,1 U g/t 40 +o 30 300 IO 60 — — 60 % 23,3 15,0 16,75 37,5 0,16 0,7 — — 93,44 Sr g/t 58* 98 2 58,33 37,5 — 2,5 — — — — 98,33 Mn g/t 30 250 40 4500 10 000 4000 — — 550 % r»,9° 10,22 2,44 6i,45 18,20 5,10 — — 99,31 V g/t % <6 < 6 <6 IOO 4° 16 — — 8 — — — 93,75 5,0 1,25 — — 100,0 Cr g/t % 3 3 <1 18 60 60 — — 4,25 24,72 16,0 — 3G76 14, Í2 10,0 — — 96,60 Se g/t % <5 <5 <5 IOO % — — 168 1 600 16,5 — — 45,45 — -H- 1,0 20,0 66,45 Ti g/t % <4 <4 <4 <4 — — — <4 Ce g/t <130 <130 <130 l8 2600 5600 140000 26000 270 % ka g/t — — — 0,86 14,44 24,88 36,^9 22,96 99,43 <50 <50 <50 — IOOO 4400 97000 27000 200 % B g/t — — — ~ 7,50 26,40 33,95 31,05 08,90 25 <10 100 — — — 10 % 47,33 40,80 — 3,20 — — — — 91,33 Sn g/t 0/ <2,5 <2,5 <2,5 II <2,5 — — — <2,5 /o Agg/t <0,6 1 <0,6 <0,6 < 0,6 <0,6 - - - <0,6 /o Cu g/t 0/ f <2,5 - - - - - - - 4,5 /o TI g/t 1,2 0,4 <0,4 2,5 <0,4 — — — 0,8 % 56,25 12,50 — 6,25 — — — — 75,0 Mn g/t 190 <60 <60 50 4000 — — — 80 % 86,45 \ — 12,31 1,0 — — — 99,76 V g/t 0/ <6 <6 <6 60 16 — — — <2,5 /o Cr g/t 3 5 <1,6 25 60 _ _ 3 % 36,33 42,66 — 16,66 0,01 — — — 95,66 Se g/t <5 <5 <5 60 — — — 2800 2,5 % — — 47,20 — — — 22,40 69,60 Ti g/t 0/ IOO — — — 60 % 29,08 20,98 9,56 32,08 — — — — 91,7c Sr g/t 28 IO 4000 250 - - - 400 /o Zr g/t 18* 7* 10,5* 920* 15* — * - 3400 50* % 12,60 3,52 7,54 70,8* — . — — 3,5 98 Nb g/t <7* <7* <7* 32* <7* — <7* /o Y g/t 28* 40* <10* 310 14* — — 4700 52 % 18,78 19,38 — 22,96 — — — 4,5i 65,6 Mo g/t <2,5 <2,5 <2,5 <2,5 <2,5 <2,5 /o Ce g/t <130 <130 • <130 <130 - - - 6500 IIO /o I 1000 — - - 25 % — 53,88 — — — — 53,8 F g/t — — — — - — — <300 % — — — — — T — Megjegyzés: g/t-val a kőzetekben és az ásványokban előforduló nyomelemek átlagos mennyiségét, %-kal a kőzetek nyomelemtartalmának ásványok szerinti részesedését fejeztük ki. Reinarks: the g/t values express the average amounts of trace elements in the rocks and minerals, the % values indicate the percentage ratio of each mineral with reference to the totál trace element content of the roeks. A mikrogránit uyomelemtartalmának ásványokra vonatkoztatott eloszlása Distribution of trace elements per mineral in micrograuite XII. táblázat — Table XII. Orto- klász 32,9 % Plagio- klász 25,4 % Kvarc 34,78 % Biotit 6,65 % Cirkon 0,02 % Magnetit o,i7 % Ortit 0,08 % Kőzet roo,o % Minta- l6 szám 8 8 8 I 40 Be g/t 6 70 | 98 _ _ 27,5 % 7,l6 64,65 — 23,71 — — — 95,52 IÁ g/t l6 16 — > 250 — — — 70 % 7,4i 5,80 — — — — — — Sr g/t IO 25 — 100 — — — 17 % 18,82 37,35 — 39,12 — — — 95,29 Rb g/t — — — — — — — 600* % ' — — — — — — — Cs g/t — - - - - - - 20 % — — — — — — — — Ba g/t 2 50 — - 100 — — — 88 % 91,64 — — 7,56 — — — QQ,20 Ni g/t <4 <4 — 6 — — — <4 % — — — — — — — — Co g/t <6 <6 - 6 - - - <6 % — — — — — — — — Pb g/t 20 8 - 160 — — — 20 % 32,78 10, 5J — 55,12 — — — 98,41 Zn g/t 55* — 300* — — — 45* % — 31,04 — 44,33 — — — 75,37 Ga g/t 16 l6 — 20 — — — II % Sn g/t 4 7,81 36, 9f — 12,09 — — — 96, 8r <2,5 <2,5 ' — 35 — — — <2,5 % — — — — — — — — Ag g/t <0,6 <0,6 - 6 - - — <0,6 % — — — — — — — — Cu g/t 20 40 - 16 — — — 20 % 32,9 50,8 — 5,03 — — — 88,73 TI g/t 2,5 <0,4 — 3 — — — I % 82,0 — — 8,0 — — — 90,0 Mn g/t 25 200 — 2500 — — — 300 % 2,74 16,93 — 55,42 — — — 75,09 V g/t < IO <10 — 200 — — — 15 % — — — 88,66 — _ 88,66 Cr g/t <1,6 <1,6 — 28 — — 2 % Se g/t — — — 93,o — — 93,0 <5 <5 — 48 — — <5 O/ /0 Ti g/t 100 — — 6000 _ _ _ 600 % Zr g/t % 5.48 — — 66,5 — — — 71,98 < ro* 17* — > 3000 — - 56 Nb g/t % <7* <7* - 12,5 - - - <7* v g/t < ro* < ro* — 210 — _ 26000 40 % Mo g/t °L — — — 34,9 — — 52,0 86,9 <2,5 <2,5 — IO — - <2,5 Ce g/t <130 <130 — 300 — — 58000 90 % — — — 22,16 — — 5i,55 73, 7r JU g/t % <50 <50 — <50 — ' — 54000 <5° B g/t 25 25 — 25 I 20 % 41,15 3i,75 — 8,30 — — 8t,2o P g/t — - - — - - 333 0 — — — — — Megjegyzés: g/t-val a kőzetekben és az ásványokban előforduló nvomelemek átlagos mennyiségét, %-kal a kőzetek nyomelemtartalmának ásványok szerinti részesedését fejeztük ki. R e m a r k s: the g/t values express the average amouuts of trace elements in the rocks and minerals, the % values indicate the percentage ratio of each mineral with reference to the totál trace element content of the rocks. 5* 436 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet konium többségét. Pl.: a gránit esetében az Y 80%-át, a Ce 57%-át, a La 99%-át, és a Zr nagy részét, a vörös színű gránitporfímál ugyanezek az ásványok az Y 80%-át, a Ce 99%-át, a La 99%-át és a Zr 90%-át koncentrálják. A fentieket összegezve elmondhatjuk, hogy a velencei-liegységi gránitban a szórt- elemek (Be, Li, Sr, Rb, Cs, Ba, Ni, Co, Ga, TI, V, Se, Nb, B, F) alapvető tömege izomorf elegyrészként a főásványokban fordul elő. A járulékos elemek (Zr, Ce, La, Y) többnyire önálló (járulékos) ásványokat (ortit, cirkon) alkotva, vagy a főásványokba izomorf módon beépülve fordulnak elő, épp úgy, mint az érces elemek nagy része: (Pb, Zn, Cu, Ag, Sn, Mo, Ni, Co, Cr) melyek közül a Pb, Zn, Cu és a Mo mikroszkópos méretű pirít, kalkopirit, szfalerit, galenit és molibdenit szemcsés alakjában is előfordul. IRODALOM - REFERENCES Földvári A. (1947): A molibdén velencei -hegységi előfordulásának teleptani viszonyai. M. Á. F. I. Évi Jel. Beszámoló a vitaülésekről 9. — Gokhale.N. W. (1965): A Velencei-hegység gránit és metamorf kőzeteinek ásványtani, kőzettani és kőzetszerkezeti vizsgálata. Kandidátusi értekezés. Kéz- irat. — Gokhale, N. W. (1966): A Velencei-hegy ségi gránit kvantitatív ásványtani vizsgálata. Földt. Közi. XCVI. 51 — 60. — Jantsky B. (1950): A Velencei-hegység kőzettani viszonyai. M. Á. F. I. Évi Jelentése az 1950. évről. — Jantsky B. (1957): A Velencei-hegység földtana. Geol. Hung. Ser. Geolo- gica 10. — J o n e s, M. P. — F 1 e m i n g, M. G. (1965): Identification of mineral grains. Elsevir Publishing Company. London. — Kubovicsl. (1960): A Velencei-hegység utómagmás képződményeinek nyom- elemvizsgálata. Földt. Közi. XC. 273. — Nagy B. (1967): A sukorói turmalinos pegmatitelőfordulás ásványkőzettani-geokémiai vizsgálata. M. Á. F. I. Évi Jelentése 1965-ről. — Rischák G. (1965): A Velencei-hegység magmás kőzettípusainak geokémiai vizsgálata. M. Á. F. I. Évi jelentése 1963-tól. — Vendl A. (1912): Jelentés a Velencei-hegységben végzett részletes földtani vizsgálatokról. M. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1911-ről. —Vendl A. (1914): A Velencei-hegység geológiai és petrográfiai vi- szonyai. M. kir. Földt. Int. Évkönyve XXII. 1. — V e n d 1 A. (1923): Újabb adatok a Velencei-hegység kőzeteinek ismeretéhez. Annales Mus. Nat. Hung. XX. 81. Mineralogy, petrography and geochemistry of granitic rocks from the Velence Mountains B. NAGY Regular geochemical research of the Velence Mountains, Transdanubia, Hungary, has been inaugurated at the Geochemical Laboratory of the Hungárián Geological In- stitute in 1964. The present paper contains somé part-results of this research programme — mineralogical, petrographical, and geochemical analyses of fresh rocks. Investigations carried out in the Velence Mountains inelude thorough examination of the mineralogy and petrography of granitic rocks (gránité, gránité porphyry, rnicro- granite, aplite, intrusive gránité, kersantite). The qualitative and quantitative minera- logical composition of each rock variety was determined and the results presented in Tables IV and V. Deternünation of the quantity of accessory minerals are most essential from the point of view of geochemical investigations. Geochemical investigations have nőt been eonfined to the deternünation of the average concentrations of trace elements in the rocks, as the assessment of those bound in the minerals of the rocks has alsó been beid fór iruportant. Therefore, several monomineral fractions were prepared fór each rock variety completed by the spectral analysis of each monomineral-fraction. The results — nearly 22,000 data — have been used fór the eal- culation of the average concentrations of 28 elements in the rocks. These in tűm have been used fór the setting-up of monomineral balances (Tables VII — XII). They inelude various informations such as the average trace element contents of the minerals in g/t; the percent- age ratio of each trace element bound in all minerals of the rock with reference to the totál trace element content of the rock; and the concentrations of the individual elements in each of the analysed minerals. On the basis of the above monomineral balances the distribution of the analysed trace elements per mineral has been studied. It can be con- cluded that in the studied rocks of the Velence Mountains Rb, Ba, Cs, Ni, Ti, Ga, and Be are inainly concentrated in orthoclase; Be, Sr, Co, and Cu in plagioclases; Pb, Zn, Mn, V, Cr, Li, Se, Ce, Mo, Sn, Ag, and F in biotite: Y in magnetite; and La and Zr in zircon. A MÁNY — ZSÁMBÉKI-MEDENCE FELSŐOLIGOCÉN MAKROFAUNÁJA DR. BÁI,DI TAMÁS* (3 ábrával, 1 táblázattal) Összefoglalás: A közelmúlt barnakőszénkutatásai jó alkalmat adtak az itteni oligo- cén tanulmányozására. 29 mélyfúrás több mint 510 mintájából került ki a 87 fajból álló makrofauna (I. táblázat). A molluszkák fajöltői és a más faunákkal való összehasonlítás alapján bebizonyosodott, hogy a medence alul és felül egyaránt éles diszkordanciával hatá- rolt oligocén összlete teljes egészében a felsőoligocénba tartozik. A medence keleti részén a felsőoligocén összlet a molluszka fauna alapján tagolható, éspedig alulról felfelé a következő szüitekre: legalsó polymesodás szint, diplodontás szint, anguluszos szint, incomparabiliszes szint. K szintek csak lokális jelentőségűek. A paleocönózisok eloszlásából arra következ- tethetünk, hogy a tengeri rétegek összvastagsága kelet felé haladva a csökkentsósvízi, cyrénás rétegek rovására jelentősen megnő, a medence tehát ebben az irányban nyitott volt. A medence nyugati részén az édes- és csökkentsósvízi, valamint a tengeri rétegek szabály- talan, tendencia nélküli váltakozása figyelhető meg. Ezzel szemben keleten a fáciesek egy- másra következése lassú transzgresszióról tanúskodik: csökkentsósvízi és édesvízi üledé- kekkel induló, felfelé tengeri betelepülésekkel gyarapodó, majd légiéiül a legmélyebb és leg- parttávolibb tengeri környezetet jelző rétegsorral. Bevezetés A Mány — Zsámbéki-medencében (1. ábra) a közelmúltban végzett barnakőszén- kutatások jó alkalmat adtak az itteni oligocén tanulmányozására is. I? tanulmányokat földtani vonatkozásban S i p o s s Zoltán végzi, míg a makrofauna feldolgozása rám hárult. A malakológiai feldolgozás eredményekkel kecsegtetett, mivel az oligocén összlet makrofaunában ezen a területen is viszonylag gazdagnak mondható. 29 mélyfúrás több mint 510 mintájából vizsgáltam, nem egyszer viszonylag jó megtartású, összesen 87 fajból álló makrofaunát. Az egyes mélyfúrások számozásánál az OPKFV által bevezetett tervpontszámo- zást (t.p.sz.) használtam. Ezt fontos hangsúlyoznom, mivel egyes korábban mélyült fúrások számát a tervpontszám-rendszer keretében megváltoztatták (így korábbi közle- ményemben használt számokat is: Báldi 1965). Bővebb tájékoztatás kedvéért az egységes „Mány” megjelölés helyett a fúrás tervpontszáma elé azt a helységnevet írtam, melynek közelében mélyült a fúrás. A molluszkaanyag legnagyobb része a Természet- tudományi Múzeum Föld- és Őslénytárában, a Vt 49, Gy 50, Tk 51 és Tk 52 fúrások anyaga az EL/Tíi Földtani Tanszékének gyűjteményében került elhelyezésre. Adataink összesítésénél súlyozottan vettük figyelembe a makrofaunában gazdag fúrásokat. Négy olyan szelvény állt rendelkezésünkre, melyben a rétegsor több mint 59%-a tartalmazott makrofaunát, és további hétben ez az arány 30 — 50% közötti volt. Az oligocén összlet vastagsága a vizsgálati területen 100 — 500 m közötti, átlagosan 200 — 300 m, diszkordánsan települ oligocén előtti képződményekre (triász, eocén), és fedőjében ugyancsak diszkordáns helyzetben található a miocén (felsőtortonai, alsó- szarmata, vagy egy 50 — 100 m vastag, valószínű középsőmiocén korú terresztrikus összlet), Előadta a MFT Őslénytani Szakosztályának 1967 november 13. -i előadóülésén 438 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet 1. ábra. A Hány — Zsámbéki-medence "térképvázlata a mélyfúrások helyzetének feltüntetésével. A fúrások mellé rajzolt oszlopok nem szelvények, hanem a különböző fácieseknek a kövületes rétegek összvastag- ságához viszonyított gyakoriságát szemléltetik az egyes fúrásokban. Az oszlopok melletti százalékszámok azt jelentik, hogy a csökkentsósvizi (cyrénás) fácies a kövületes rétegek összvastagságának hány százalékát alkotják. Az izohipszák a közelítően azonos összvastagságban kifejlődött cyrénás rétegekkel jellemzett helyeket kötik össze. Jelmagyarázat: 1. Édesvízi (lagunáris), 2. Csökkentsósvizi- (lagunáris és litorális), 3. Sekélytengeri- (sekélyszublitorális) , 4. Középsőszublitorális fácies, 5. Általunk nem vizsgált fúrás, 6. Fúrás, feldolgozott oligocén makrofaunával Abb. 1. Kartenskizze des Beckens von Mány — Zsámbék mit L,age dér Tiefbohrungen. Die neben den Boh- rungen gezeichneten Kolonnen sind k e i n e Profile, sondem zeigen die Háufigkeit dér verschiedenen Fazies im Verháltnis zűr Gesamtmáchtigkeit dér fossilfiihrenden Schicht in den einzelnen Bohrungen. Die neben den Kolonnen angegebenen Prozentsatze zeigen, wieviel Prozente die Brackwasser (cyrenen- fiihrenden) -Fazies innerhalb dér Gesamtmáchtigkeit dér fossilführenden Schichten ausmacht. Die Isohypsen verbinden Stellen miteinander, die durch in annáhemd gleicher Máchtigkeit ausgebildete cyrenenfiihrende Schichten gekennzeichnet sind. Erklárungen: 1. Süsswasser (lagunáre-), 2. Brackwasser (lagunáre bis litorale)-, 3. Seichtwasser (seichtsublitorale)-, 4. Mittelsublitorale Fazies, 5. Vöm Verfasser tiicht unter- suchte Bohrungen, 6. Bohrung mit bearbeiteter oligozaner Makrofauna Bálái: A Mány — Zsámbéki-medence 439 vagy a pleisztocén. A vastagság változékonyságának okát elsősorban oligocén utáni denudációban látjuk, melynek hatása az oligocén legfelső rétegeinek sárga színében, liinonitosodásában is megmutatkozik, bár az epirogenetikus süllyedés egyenetlenségei is jelentős szerepet játszhattak (a Zs 23 fúrás összezsugorodó szintjei). Az üledékanyag 0 20 10 60 80 100 120 % 0 160 180 200 220 2U0 260 280 300 320 040 360 380 m m- 440- 4 60- Í80- 500- 520 540-1 CS5 M.8 M9 GY12 GY35 rÖPíi ZSA3 75.23 ZS 4? TK2 4 TK51 TK.52 SZ.31 MH.362 * 4 5 50.12 M ! 1 Y\ p w fii i ÍP,’ pji a I . ' Q CZ] 4í 2. ábra. Az oligocén makrofaunában leggazdagabb fúrások szelvénye a felszínhez viszonyított mélység adatokkal. A szelvény csak a makrofauna alapján kimutatott fácieseket tünteti fel. Az x jel olyan mély ségközt jelöl, melyből a felsőoligocénnél nem idősebb molluszkafaj került elő. A P,, P2, stb. poíymesodá (cyrénás) szinteket jelöl. Kiegészítésül tüntettük fel a Solymár 72 fúrás szelvényét (So 72). További jel magyarázat: 1. Édesvízi (lagunáris), 2. Csökkentsósvízi (lagunáris és litorális), 3. Sekély tenger (sekélyszublitorális), 4. Középsőszublitorális fácies, 5. Meghatározható makrofaunát nem tartalmazó vágj- rendelkezésünkre nem álló mélységköz ill. minta, 6. Incomparabiliszes szint alsó határa, 7. Diplodontás szint felső határa, 8. Diplodontás szint alsó határa Abb. 2. Profile dér an oligozáner Makrofauna reichsten Bohnmgen mit Tiefenangaben, bezogen auf die Tagesoberfláche. Das Profil zeigt nur die anhand dér Makrofauna nachgewiesenen Fazies. Das Zeichen x bezeichnet das Tiefenintervall, in dem keine vor-oberoligozánen Molluskenarten zu finden waren. Pn P2 usw. bezeichnen Polymesoden (,,cyrenenführende”)-Horizonte. Als Krgárizung hat Verfasser auch das Profil dér Bohrung Solymár-72 (So 72) angegeben. Erklárungen: 1. Süsswasser (lagunáre)-, 2. Brackwasser (lagunáre bis subli toraié)-, 3. Seichtwasser (seichtsublitorale)-, 4. Mittelsublitorale Fazies, 5. Tiefenintervalle bzw. Proben, aus denen keine bestimmbare Makrofauna vorliegt, 6. Untere Grenze des Incomparabilis-Horizontes, 7. Obere Grenze des Diplodonten-Horizontes, 8. Untere Grenze des Diplo- donten-Horizontes 440 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet uralkodóan aleuritos, laza finom homokkő, agyagos aleurit, aleuritos agyag, ritkábbat] agyag, durva homokkő esetleg kavicsokkal és keményebb meszes homokkő, mely utóbbi B o d a J. szóbeli közlése szerint főleg a felsőoligocén legalsó rétegeire jellemző, ami a többnyire karbonátos eocén — triász aljzat mellett érthető is (de semmi esetre sem rupéli kort jelző!). Növény lenyomatok (Cinnamomum ) , szenesedett növényi nyomok, kőszén- zsinórok előfordulása már régóta ismeretes (Vitális I. 1948, Vadász E. 1961). 1 A rétegsor kronosztratigráfiai helyzete A Mány — Zsámbéki-medence, valamint a szorosan csatlakozó Nagyegyházai- medence korábbi tanulmányozói: Liffa, Taeger, Telegd i-R oth, Vadász, Vitális I., Jaskó, Sólyom, Landesz egyetértettek abban, hogy a terület | oligocénje csupán a felsőoligocént képviseli, és az észak-német katti emelettel párhuza- , mosítható. Ezt a megállapításukat egy korábbi dolgozatomban (B á 1 d i 1965) alátámasz- | tottam, azonban akkor még nem láttam kizártnak azt a lehetőséget, hogy a rupéli kiscelli J agyag parti fáciesei is képviseltek a rétegsor mélyebb részében. Azóta a sok újabb anyag alapján kétségtelenné vált, hogy a Mány— Zsámbéki- j medence oligocénje teljes egészében a felsőoligocénbe tartozik. I Ezt igazolja, hogy a legmélyebb szintekben is találhatók olyan fajok, melyek felsőoligo- I cénnél idősebb rétegekben sehol sem fordulnak elő (2. ábra). A 87-ből 36 faj jelenik meg első ízben a felsőoligocénben. Ilyenek többek között, Mytilus aquitanicus , Flabellipecten burdigalensis, Diplodonta rotundata, Pitar undata, : P. beyrichi, Arcopagia subelegans, Macoma elliptica, Angulus planatus ancestralis, Corbula basteroti, C. carinata, Calyptraea chinensis, Ocinebrina crassilabiata trivaricosa. Ezek közül nem egy a legmélyebb, ún. alsópolymesodás szintből is kikerült. 30 faj előfordul a törökbálinti faimában is, mely az utóbbinak felét teszi ki. E ha- sonlóság nemcsak a földrajzi közelség, hanem az egyidejűség következménye is. Külö- nösen a medence K-i részén jelentkező incomparabilises szint gazdag törökbálinti fajok- ban (Chlamys incomparabilis, Cardita orbicularis subparvocostata, A starté gracilis degrangei, Laevicardium cyprium, Turris duchasteli, Dentalium fissura stb.), ami a fácies hasonlóság következménye is. A gazdag egri faunával közös fajok száma 37. Majdnem valamennyi Mány — zsámbéki faj megtalálható továbbá az ÉK felől csatlakozó pilisi és nyugat- cserháti területen (Dorogi-medence, Kovácov, Pomáz, Leányfalu, Diósjenő stb.). Ugyan- akkor élesen elüt a faima nemcsak a teljesen eltérő fáciesű kiscelli agyagétól, hanem hiányoznak a Dorogi-medence és Párkány környékének „alsócyrénás” rétegeire Ond- rejif ková és Senes (1965) szerint jellemző fajok is. [A rétegsor szintekre tagolása A medence keleti részén, Zsámbék, Szomor, Máriahalom térségében a számos fúrásban azonos sorrendben egymásra következő makrofauna-együttesek alkahnasnak bizonyultak a felsőoligocén rétegösszlet finomabb tagolására. E szintek határai nem tekinthetők tökéletes izokron felületeknek, de a rétegsorokon belüli sztratigráfiai tájéko- zódásra feltétlenül alkalmasak. A nyugaton szomszédos Mány és Gyennely környéki szelvényekben azonban már nem ismerhetők fel. Korrelációra tehát csak az említett szűkreszabott területen belül használhatók és nagyon kétes értékű volna a solymári rétegsorral való korreláció kísérlete is. Felülről lefelé haladva az alábbi szinteket tudtuk elkülöníteni: 1. Incomparabilises szint. Jellemző az apró, vékonyhéjú Chlamys incomparabilis (= Pecten textus) nem nagy egyedszámú, de állandó jelenléte. Gyakori Bálái: A Mány — Zsámbéki-medence 441 fajok még itt a Laevicardium cyprium, Angulus posterus, Cardium heeri, Cardita orbicu- laris subparvocostata, A starté gracilis degrangei, Cyprina islandica rotundata, Pholadomya puschi, Flabellipecten burdigalensis, Turritella venus, Drepanocheilus speciosus, Pirula concinna, Dentalimnok, Bryozoák és Schizasterek. Majdnem kizárólagos a középső- szublitorális fácies, azonban a Zs 42 és Tök 24 fúrások szelvényében lagunáris Polymesoda — Tympanotonus paleocönózis közbetelepülése észlelhető, melyet „P/’-el jelöltem. A szint vastagsága, melyet az oligocén utáni denudáció mértéke határozott meg, 1 — 120 m közötti. 2. Angulusos szint. A rendkívül változatos faunisztikai képből valójában nem emelhető ki egyetlen „szintjelző” faj sem. Legegyszerűbben úgy definiálhatjuk, mint az incomparabilises és diplodontás szint közé eső rétegcsoportot. Viszonylag gya- koribbak a következő fajok: Angulus nysti, Pitar polytropa, Cardium bojorum, Turritella venus, Pitar beyrichi, Anomia ephippium, Cultellus budensis, Mytilus aquitanicus, Arco- pagia subelegans, Ensis hausmanni, Diplodonta rotundata, Diastoma grateloupi turrito- apenninica, ritkább a Glycymeris latiradiata és Laevicardium tenuisulcatum. Uralkodó a sekélyszublitorális fácies, azonban vékonyabb-vastagabb lagunáris közbetelepülések tarkítják a képet („P2”). A Máriahalom 36 sz. fúrásban középsőszublitorális paleocönó- zisok is előfordulnak ebben a szintben, míg a Zsámbék 23 sz. fúrásban limnikus közbe- település észlelhető. A szint bázisán mindig ott találjuk az igen szintállónak bizonyuló, 3—10 m vastag cyrénás réteget Polymesoda — Tympanotonus paleocönózissal („P3”), mely kizárólag az alábbi fajokat tartalmazza: Polymesoda convexa, Tympanotonus margaritaceus, Melanopsis impressa hantkeni, Pirenella plicata, néha Theodoxus pictus, Th. crenulatus, Hydrobia ventrosa, Ostrec{ cyathula. ív réteg jó határjelző az angulusos és diplodontás szint között. Az angulusos horizont vastagsága 50 — 100 m között változik. 3. Diplodontás szint. A 40 — 80 m vastag (a Zs 23. sz. fúrásban 8 m) rétegcsoportnak különösen mélyebb részére jellemző a Diplodonta rotundata tömeges fellépése. Gyakori még a Pitar polytropa, Cardium bojorum, Turritella venus, ritkább a Pitar beyrichi, Tympanotonus margaritaceus, Ostrea cyathula. Egyedül a medence leg- nyitottabb helyéről származó máriahalomi és szomori szelvényben uralkodik a sekély- szublitorális fácies. Tök és Zsámbék környékén a ,,P4-”el jelzett lagunáris — litorális rétegek gyakorisága eléri vagy meghaladja a szublitorálisokét. 4. Legalsó polymesodás szint. Jellemző a Polymesoda — Tympano- tonus paleocönózisok teljes túlsúlya („Ps”). A legtöbb szelvényben limnikus— terresztrikus betelepülés is található Brotia — V iviparus paleocönózissal. Vastagsága 25 — 60 m. Fáciesfejlődés, ősföldrajzi viszonyok A fácieselemzés alapját a paleocönózisoknak kéziratos disszertációmban lefekte- tett rendszere adta (B á 1 d i 1966). A Zsámbék — Mányi-medencében — - a mélyszublito- rális fáciest kivéve — a csökkentsósvízi (lagúna, parti) és tengeri (szublitorális) paleo- cönózisok csaknem valamennyi változata megtalálható. A tenger mélysége a fáciesek tanúsága szerint sosem haladta meg a 100 m-t a felsőoligocén folyamán. A paleocönózisok horizontális elterjedése arra utal, hogy a lagunáris — litorális, csökkentsósvízi („cyrénás”) rétegek összvastagsága kelet felé csökken, a szublitorális rétegeké viszont ugyanebben az irányban növekszik. A tengeri rétegek tehát kelet felé a „cyrénás” és „cerithiumos” rétegek rovására vastagodnak ki. Míg a litorális — lagunáris rétegek Mánytól Ny-ra, valamint Vasztély és Gyermely környékén a kövületes rétegek összvastagságának több mint 60%-át alkotják, addig Zsámbék és Máriahalom vidékén ez az érték már csak a 20%-ot éri el. Rendhagyónak csupán a Töktől D-re elterülő, kis. Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet 442 szigetszerűen lehatárolható terület mutatkozik, ahol a „cyrénás” rétegek vastagsága a mányit megközelítő 50% -os értéket mutatta (1. ábra). A felsőoligoeén fácies kelet felé való ,,tengeribbé” válását már Vadász (1961) is hangsúlyozta és később, dunazúg -hegységi viszonylatban csak megerősíthettem ezt 'Y7A *m 3 4CZÜ 5C±] 6EEH 1 1 * 1 ő\ o l g| # 1 3. ábra. Néhány fontosabb faj mélység szerinti elterjedése. Jelmagyarázat: r. Incomparabilises szint, 2. Diplodontás szint, 3. Angulusos szint, 4. I,egalsó polimesodás szint, 5. Chlamys incomparabüis és Flabcllipccten div. sp., 6. Diplodonta rotundata, 7. Angulus nysti, 8. Polymesoda convexa, 9. Dentalium div. sp. Kitűnik a diagrammból, hogy az egyes „szint jelző” fajok nem szorítkoznak kizárólag egyetlen szintre (különösen az Angulus nysti esetében), de gyakoriságuk az általuk jellemzett szintben feltűnően nagy. Abb. 3. Tiefenverbreitung eiuiger wichtiger Arten. Erklárungen: 1. Incomparabilis-Horizont, 2. Diplodonten-Horizont, 3. Angulus-Horizont, 4. Unterster Polymesoden-Horizont, 5. Chlamys incompara- bilis mid Flabellipecten div. sp., 6. Diplodonta rotundata, 7 Angulus nysti, 8. Polymesoda convexa, 9. Den- talium div. sp. Dem Diagramm ist zu entnehmen, dass sich die einzelnen ,,Index”-Arten nicht ausschliess- lich auf einen einzigen Horizont beschránken (insbesondere im Falle von Angulus nysti), sondem dass ihre Háufigkeit im durch sie charakterisierten Horizont auffallend gross ist Bálái: A Mány — Zsámbéki-medence 443 A Mány — Zsámbéki-medence mélyfúrásaiból feldolgozott oligocén molluszkafauna jegyzéke Liste dér oligozánen Molluskenfauna dér Tiefbohrungen des Beckens von Mány — Zsámbék 1. Nucula comta Goldfuss, 1837 2. Nucula schmidti G 1 i b e r t, 1955 3. Nuculana solymarensis B á 1 d i, 1967 4. Yoldia glaberrima variáns W o 1 f f, 1897 5. Anadara diluvii tamarck, 1805 6. Anadara cf. gümbeli M a y e r, 1868 7. Glycymeris latiradiata Sandberger in G ü m b e 1, 1864 s.l. 8. Musculus philippi M a y e r in W o 1 f f, 1897 9. Arcoperna micans Braun, 1851 10. Mytilus aquitanicus M a y e r, 1858 11. Flábellipecten burdigalensis I, a m a r c k, 1809 12. Flábellipecten angustiformis B á 1 d i, 1963 13. Chlamys incomparabilis Risso, 1826 14. Chlamys sp. indet. ex aff. deleta Miche- 1 o 1 1 i, 1861 15. Anomia ephippium kinné, 1758 16. Ostrea cyathula famarck, 1806 17. Unió inaequiradiatus G ii m b e 1, 1864 18. A starté gracilis degrangei C o s s m a 11 n ct P e y r o t, 1912 19. Cardita orbicularis subparvocostata B á 1 d i, 1963 20. Polymesoda convexa Brongniart, 1811 21. Polymesoda convexa brongniarti Basterot, 1825 22. Isocardia subtransversa O r b i g n v, 1852 23. Isocardia subtransversa abbreviata S a c c o, 1900 24. Cyprina islandica rotundata Braun in A g a s s i z, 1845 25 . Congeria basteroti Deshayes, 1836 26. Diplodonta rotundata Montagu, 1803 27. Lucinoma borealis Linné, 1758 28. Cardium egerense T e 1 e g d i — R o t h, 1914 29. Cardium heeri M a y e r, 1887 30. Cardium neglectum H ö 1 z 1, 1962 31. Cardium neglectum intersulcatum B á 1 d i, 196 32. Cardium thunense M a y e r, 1887 33. Cardium bojorum M a y e r, 1887 34. Laevicardium tcnuisulcatum N y s t, 1836 35. Laevicardium cyprium B r o c c h i, 1814 36. Pitar undata Basterot, 1825 37- Pitar beyrichi S e m p e r, 1861 38. Pitar polytropa Anderson, 1958 39- Pitar splendida Merian, 1858 I. táblázat — Tabclle /, T, M8, M9, Gyi2, MI136, Mh4i, ZS42, ZS43, FŐP44, Tk5i F, E, M9, ZS23, SZ31, ZS42, ZS43, Tk52, N3, Cs5, ZS42 F, ZS43 F, E, Tk24, Ap27, Mh36 Tksi F, T, E, CS5, M9, Gyi2, Mh36, Tksi F, Ap27, Tksi Tksi F, T, E, CS5, M9, SZ31 F, E, SZ31, Mh36 T, Gy39, Mh4i, ZS43 F, M9, Főp22, ZS23, Gy25, SZ31, MI136, ZS42, ZS43, Tk52 Tk24, Mh36 T, Cs5, Gyi2, Tk24, Ap27, SZ31, Gy35, ZS43, Vt49, Tksi, Tk52 E, T, N3, N4, Cs5, M6, M8, Gyi2, Főp22, Tk24, Ap27, SZ31, Gy35, Mh3Ó, MI141, ZS42, ZS43, Főp44, ZS48, Vt49, Gyso, Tkgi, Tksz M6 Gy35 F, T, Mg, Főp22, SZ31, Tk52 F, T, Mg, Főp22, SZ31, ZS42, FÖP44, Tk52 T, E, N3, N4, CS5, M6, M8, Gyi2, ZS23, Tk24, Gy2S, Ap27, SZ31, Gy35, Mhrö, Gy39, ZS42, ZS43, Főp44, Gygö, Vt47, ZS48, Vtr9, Gyso, Tk5i, Tk52 N4, CS5, MÍ136, Vt47, Vt49 l'k24, SZ31 F, T, E, FŐP44 T, E, SZ31 N3, N4, Cs5, Gy25, Gy35, Gy3g, ZS42, Gy4Ó, Gyso F, E, Cs5, M6, ZS23, Tk24, Gy25, Ap27, SZ31, Mh36, Gy39, ZS42, ZS43, FŐP44, Vt47, ZS48, Vt49, Gyso, Tksi, Tk52 T, Gyi2, Gy35 E, Főp22, Tk24, Ap27, Mh4i F, ZS23, SZ31, Mh36, Mh4i, ZS42 F, M8, M9, Gy 12, Főp22, Tk24, Gy25, Ap27 SZ31 Mh3Ő, ZS42, Föp44, ZS48, Vt49, Tk52 ZS43, Tk52 F, Ap2? Mh36, Tksi F, N3, M6, M8, Mg, Gyi2, ZS23, Tk24, SZ31, Gy35, ZS42, ZS43, Főp44, Gy46, Vt47, ZS48, Gvso, Tksi, Tksz T, E, N3, M9, Gyi2, Gy25, Mh36, Gy39, ZS42, ZS43, Vt49, Tksi, Tk52 T, E, Mg, Főp22, SZ31, Mh3Ó, ZS42, FŐP44, Gyso, Tksi, Tk52 F, N3, Cs5, M6, M8, Tk24, SZ31, ZS43, ZS48, Vt49, Gyso, Tk52 F, T, Css, M6, M9, Gyi2, Tk24, Ap27, SZ31, Gy35, MÍ136, ZS42, ZS43, Vt47, ZS48 T, E, Css, M6, M8, Mg, Gyi2, ZS23, Tk24, Ap27, SZ31, Gy35, MI136, Gy39, ZS42, ZS43, Főp44, Gy46, Vt47, ZS48, Vt49, Gyso, Tksi, Tks2 E, M6, Mh4i 444 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet 40. Vencrupis ex aff. basteroti M a y e r ín H ö r- n e s, 1856 41. Lutraria oblonga soror Mayer, 1867 42. Psammobia protracta M ayer, 1893 43. Arcopagia subelegans Orbigny, 1852 44. Macoma elliptica Biocchi, 1814 45. Angulus nysti Deshayes, 1860 46. Angulus posterus Beyrich, 1867 47. Angulus planatus ancestralis B á 1 d i, 1967 48. Siliqua nysti Deshayes, 1860 49. Ensis hausmanni Schlotheim, 1820 50. Cultellus budensis B á 1 d i, 1967 51. Panopea menardi Deshayes, 1828 52. Corbula basteroti Hörnes, 1870 53. Corbula gibba O 1 i v i, 1792 54. Corbula carinata Dujardin, 1837 55. Pholadomya puschi Goldfuss, 1837 56. Thracia ventricosa Philippi, 1843 57. Thracia pubescens Pultney, 1799 58. Cuspidaria clava Beyrich, 1848 59. Gibbula dubia B á 1 d i 1967 60. Theodoxus pictus Férussac, 1825 61. Theodoxus bükkensis Telegdi — Roth, 1914 62. Theodoxus grateloupianus Férussac, 1825 63. Theodoxus crenulatus Klein, 1853 64. Palaeocyclotus obtusicosta Sandberger, 1852 65. Viviparus ventricosus Sandberger, 1852 66. Hydrobia ventrosa Montagu, 1803 67. Turritella venus Orbigny, 1852 68. Turritella archimedis Brongniart, 1823 69. Protonul diversicostata Sauderberger, 1864 70. Protoma quadricanaliculata Sandberger in Gümbel, 1861 71. Brotia escheri Brongniart, 1823 72. Melanopsis impressa hantkeni H o f m a n n’ 1870 73. Pirenella plicata Bruguiere, 1792 74. Tympanotonus margaritaceus B r o c c h i, 1814 75. Diastoma grateloupi turritoapenninica Sacco, 1895 76. C.alyptraea chinensis Linné, 1758 77. Drepanocheilus speciosus Schlotheim, 1820 78. Polinices catena Da Costa, 1778 s. 1. 79. Ampullina crassatina Lamarck, 1804 80. Pirula concinna Beyrich, 1854 81. Ocincbrina crassilabiata trivaricosa B á 1 d i, 1964 82. Bulim hungarica Gábor, 1936 83. Hinia fortecoslata edentata Báldi, 1966 84. Turris laticlavia Beyrich, 1848 85. Turris duchasteli N y s t, 1843 86. Dcntalium fissura Lamarck, 181S 87. Dentalium kickxi N y s t , 1843 F, Főp44 F, E, Gyi2, Tk24, ZS42, Gy46, Tk5 2 F, N3, M6, M8, Gyi2, Főp22, ZS23, Tk24, Ap27, SZ31, Gy35, MI136, Gy39, ZS42, ZS43, FŐP44, Gyso, Tk52 F, CS5, M8, Mg, Gyi2, Tk24, SZ31, Tkj2 F, E, Főp44, Tk52 T, E, M6, M8, Mg, ZS23, Tk24, Gy25, Ap27, Gy35, Mh36, ZS42, ZS43, Főp44, Gygó, Xksi, Tk52 E, M9, ZS43, Tkj2 F, Főp44, Vt49, Xk52 N3, Tk24, ZS42 ZS42, Főp44, Gyso, Xk52 N3, M8, ZS23, ZS43, ZS48 T, E, Gyi2, Mh3Ó, Mli4i F, E, Css, Mg, Gyi2, Tk24, SZ31, Xksi X, E, N3, Főp22, Főp44, XÍ51, Xk52 F, E, CS5, Gy35, FŐP44, Vt47 X, E, M8, Főp22, Gy25, SZ31, Mh4i, ZS43 E, ?Cs5, Gy35, ZS43, FÖP44, Xk5i F, X, E, ZS43, Gy46 SZ31, ZS43 N3, Cs5, Gy39 Cs5, M6, M8, Főp22, ZS23, SZ31, MI136, Gy39, ZS42, ZS43, Főp44, ZS48, Vt49, Gy5°, Tksi, Xk52 E, N4, M6 F, Cs5 N3, N4, Cs5, M6, M8, M9, Gyi2, Xk24, ZS42, Főp44, Gyso M8, Gyi2 CS5, M6, M8, Gyi2, Gy35, Mh3Ó, ZS43 M8, ZS42 F, X, E, Cs5, M8, Mg, Gyi2, ZS23, Xk24, Ap’7, Sz3i, ZS42, ZS43, Főp44, Gyso, Xksi, Xkj2 N3, Cs5, M6, Vt49, Gyso, Xk52 F, Gy25, Ap27 F, N3 N3, N4, M6, M8, M9, Gyi2, ZS23, SZ31, Gy35, MI136, Gyso F, E, K3, >4, CS5, M6, M8, Gyi2, ZS23, Xk24, Gy35, Gy39, ZS42, ZS43, FŐP44, Gy46, Vt47, ZS48, Vt49, Gyso, Xksi, Xk52 N3, N4, Css, M6, M8, M9, Gyi2, ZS23, Xk24, Gyzs, SZ31, Gy35, Mh4i, ZS42, ZS43, FŐP44, Vt47, ZS48, Vt49, Gyso, Xksi, Xk52 N3, N4, Css, M6, M8, Mg, Gyi2, Főp22, ZS23, Xk24, Ap27, SZ31, Gy35, MÍ136, Gy39, >0141, ZS42, ZS43, Főp44, Gy4Ö, Vt47, ZS48, Vt4g, Gyso, Xksi F, E, M9, ZS23, Ap27, SZ31, Mh36 F, E, M8, Gy35, Mh36 X, E, N3, Css, M8, Mg, SZ31, ZS43, FÖP44, Vt49. Xk52 X, E, ZS23, Gy35, Mh3Ó, FÖP44, Xk52 E, N3, ZS23, Vt49 X, Mh36, Főp44 F, Mh36, Vt49, Xks2 E, X, MI136, ZS43. Tk52 F, M6, Gy35, MI136, ZS42, FŐP44 X, AP27 X, E, Xk52 X, E, Css, Zs+2, ZS43 r Bálái: A Mány — Zsámbéki-medence 445 Jelmagyarázat: H = a faj Egerben, T = Törökbálinton is előfordul. F = felsőoligoeén nél nem idősebb faj. Ap = Anyácsapuszta, Cs = Csordakút, Főp = Felsőőrpuszta, Gy = Gyermely, M = Mány, Mh = Máriahalom, N = Nagyegyháza, Sz = Szomor, Tk = Tök, Vt = Vasztély, Zs = Zsámbék. Erklárungen: E = die Art in Eger, T = kommt auch in Törökbálint vor. F = nicht áltere Art als Oberoligozán. Ap = Anyácsapuszta, Cs = Csordakút, Főp = Felsőőrpuszta, Gy = Gyermely, M = Mány, Mh = Máriahalom, N = Nagyegyháza, Sz = Szomor, Tk = Tök, Vt = Vasztély, Zs = Zsámbék. (B á 1 d i 1965). Ez a törvényszerűség azonban nemcsak a Dunántúlra, hanem az egész ország felsőoligocénjére érvényes (B á 1 d i 1966), így a mányi terület jó tükrözője kicsiben ennek az általános, regionális összefüggésnek. A 2. ábrán feltüntettem összehasonlításként - az egyik Budapest környéki szelvényt is (Solymár 72 sz. mélyfúrás). Ez utóbbit a középső- szublit orális fácies dominanciája jellemzi. Máriahalom — Zsámbék vonalában a cyrénás rétegek háttérbeszorulásával egyidőben nemcsak a sekélyszublitorális, hanem ugyanolyan mértékben a középsőszublitorális fácies térhódítása is jelentkezik. Jól mutatja ez az ősföldrajzi átmenetet a Solymár — törökbálinti, uralkodóan középsőszublitorális felső- oligocénbe. Rétegtani jelentősége van a Mány — Zsámbéki-medence felsőoligocénjében talál- ható limnikus közbetelepüléseknek. Ezek ugyanazt a faunát zárják magukba, mint a Bakonyban Mór és Zirc között nyomozható édesvízi — szárazföldi összlet ( Brotia escheri, Viviparus ventricosus, Palaeocyclotus-, Unió- félék stb.). A bakonyi kifejlődés heteropikus fáciese a mányinak, amint arra már korábban is rámutattam (B á 1 d i 1965). A paleocönózisok vertikális elterjedésének vizsgálatából az első következtetés kétségtelenül az, hogy a legkülönbözőbb édes- és csökkentsósvízi, valamint tengeri fáciesek minden tendencia nélkül váltakoznak egymással (B á 1 d i 1965). E megálla- pítás az azóta mélyült sok új fúrás anyagának vizsgálata után is érvényes maradt a medence nyugati felére, Mány, Vasztély, és Gyermely térségére. A keleti részen azonban, ahol egyrészt lehetővé vált egyes szintek felismerése és azonosítása a különböző szelvé- nyekben, másrészt a cyrénás — ceritliiumos rétegek vastagságának csökkenése volt észlelhető a tengeri képződmények javára, a fáciesek egymásra következése is bizonyos törvényszerűséget mutat. A legalsó polymesodás szintben majdnem kizárólagos az édes- és csökkentsósvízi lagúna fácies (Polymesoda — Tympanotonus és Brotia — Viviparus paleocönózisokkal) . A diplodontás és angulusos szintben sekélyszublitorális és lagunáris — litorális paleocönózisok váltakoznak egymással, míg a legfelső, incomparabilises szintben a tengeri fácies csaknem kizárólagos és nagyrészt a középsőszublitorális Pitar beyrichi és Schizaster cf. acuminatus paleocönózisokat tartalmazza. A fenti fáciesfejlődés alapján a felsőoligoeén üledékciklus transzgressziós fázisának képe rajzolódik ki, csökkentsósvízi és édesvízi üledékekkel indiúó, felfelé tengeri közbe- településekkel gyarapodó, majd legfelül a legmélyebb és legparttávolibb környezetet jelző rétegsorral. A fenti üledékciklus regressziós sorozatát csak a szomszédos területeken (Budapest környéke, Pilis — -Nyugat-Cserhát) ismerjük, ahol az oligocén utáni denudáció hiánya vagy rövidebb tartama miatt nem lett lepusztítás áldozata. Míg az Északi Középhegységben a felsőoligoeén üledékképződés az oligocén — alsó- miocén nagyciklus regressziós tagozatához kapcsolódik, addig itt önálló üledékciklust képvisel. A nagyciklus kulmináció j át jelentő kiscelli agyagképződés és a peremi helyzeté- nek megfelelően csak középsőszublitorális incomparabilises horizont keletkezésének egy időszintbe állítása — bármilyen tetszetősnek kínálkozik, a Mány — Zsámbéki-medence oligocén faunájának fiatal jellege miatt — mint már bizonyítottuk — nem lehetséges. Ellenkezőleg ! Az oligocén üledékgyűjtő olyan, még mindig peremi helyzetű részein, mint a Solymári- és Dorogi-medencében a felsőoligoeén összlet sokkal élesebben elválik 446 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4 . füzet a fekvőben itt már megtalálható kiseelli agyagtól, mint ezt korábban gondolták. A Soly- már 72. sz. fúrás szelvényében csökkentsósvízi, cerithiumos — tehát emerziót jelző — rétegekkel települ a kiseelli agyagra, és a középsőszublitorális fácies, tehát az incompara- bilises szint ekvivalense, csak a magasabb szintekben fejlődött ki. A Dorogi-medencében S i p o s s Z. (1964) szelvényei alapján diszkordaneia tételezhető fel a kiseelli agyag és a felsőoligocén üledékek között. Senes (1964) hangsúlyozza a felsőoligocén (általa akvitáninak nevezett) képződmények transzgressziós jellegét a kiseelli agyag felett a párkányi területen. Mindez azt bizonyítaná, hogy e peremi régióban a rupéli emelet végén kiemelkedés szakította meg az üledékképződést, mely egyrészt a kiseelli agyag egy részének, valamint parti heteropikus fácieseinek lepusztulásához vezetett, másrészt a felsőoligocén üledékképződés önálló jellegét megadta. IRODALOM - LITERATUR Báldi T. (1965): A felsőoligocén pectunculuszos és cyrénás rétegek települési és ősföldrajzi viszonyai a Dunazúg-hegységben. Földt. Közi., 95, p. 423 — 436. — B á 1 d i T. (1966): A magyarországi felsőoligocén molluszkafauna. Kézirat. — Ondrejicková, A. & Senes, J. (1965): Das Oligozán dér Südslowakei und seine Molluskenfauna. Sbora. Geol. vied, Zap. Karp. 4, p. 145 — 198. — Senes, J. (1964): A Sturovo-Dorog-tokodi alsó-oligocén problémái. Földt. Kút., 7, p. 31 — 36. — Siposs Z. (1964): Adatok az Esztergom vidéki oligocén képződmények fácies viszonyaihoz. Földt. Közi., 94, p. 206 — 212.— Vadász E. (1960): Magyarország földtana. 2. kiad. Budapest, pp. 646. — Vitális I. (1948): A Nagy németegyháza- Mesterberek-Csordakútpuszta területe alatt felkutatott paleogén fényes barnaszén. Bánv. és Koh. Lapok, 3, 97 — 108. Oberoligozáne Makrofauna des Beckens von Mány-Zsámbék DR. T. BÁLDI Die unlángst durehgeführten Erkundungs- und Schurfarbeiten auf Braunkohle botén eine gute Mögliclikeit für das Stúdium des Oligozáns im Gebiete. Die aus 87 Arten bestehende Makrofauna vvurde aus mehr als 510 Proben von 29 Tiefbohrungen entnom- men. Auf Grund dér Lebensdauer dér Molluskenarten und dérén Vergleich mit anderen Faunén wurde klar, dass dér sowohl untén, als aueh oben mit einer scharfen Diskordanz abgegrenzte oligozáne Schiehtkomplex des Beckens ausschliesslich dem Oberoligozán angehört. lm östliehen Teil des Beckens kann dér oberoligozáne Komplex anhand dér Molluskenfauna gegliedert werden, wobei folgende Horizonté sjch unterscheiden lassen (von untén naeh oben): Polymesoden-Horizont (Basishorizont), Diplodonten-Horizont, .Angulus-Horizont, Incomparabüis-Horizont. Diese Horizonté sind nur von lokaler Bedeutung. Die Verbreitung dér Paláobiozönosen lásst darauf schliessen, dass die Ge- samtmáehtigkeit dér marínén Ablagerungen naeh Osten zu auf Kosten dér cyrenenfüli- renden Brackwassersehichten erheblich zunimmt. Das Beeken in dieser Richtung war alsó offen. lm westlichen Teil des Beckens lásst sich ein unregelmássiger Wechsel von Süss- und Brackwasser-, sowie Meeresschichten ohne jede Tendenz beobachten. Dem- gegenüber zeugt im östliehen Beckenteil die Aufeinanderfolge dér Fazies von einer lang- samen Transgression: die Sehichtfolge beginnt mit Braek- und Süsswasserablagerungen, weiter naeh oben zu setzen maríné Einlagerungen immer háufiger ein und im obersten Teil dér Sehichtfolge treten Ablagerungen dér tiefsten, von den Küsten entfemtesten Meereszone auf. ŐSÉLETNYOMOK (VESTIGIA INVE RTEBRATO RUM) A B AL ATONFELVI DÉ KI FELSŐPERM ÉSZAKI TERÜLETÉRŐL IFJ. DR. DUDICH ENDRE* -HADÁSZ ÁRPÁD (i 2 ábrával) összefdglalást A szerzők 15 fúrás és két felszíni feltárás anyagát vizsgálták meg részletesen. Az életnyomok kozott 5 típust különböztetnek meg, ezek közül négy folyóvízi- ártéri, egy pedig tengeri kifejlődésben mutatkozik. Megadják az életnyomok őséletnyomtani besorolását Eessertisseur és Seilacher rendszere szerint. Értelmezési kísér- letükben féregjárat, rovarlárva-lakóhely és rákjárat szerepel magyarázatként az egyes típusokra. A vizsgált életnyomoknak csak helyi rétegtani jelentőségük van, viszont pontos fáciesmeghatározáshoz használhatók. Bevezetés A Balatoniéi vidék ,,új vörös homokkő” összlete közismerten ősmaradványszegény. Mindössze egyes növényi maradványok (nyitvatermők törzsdarabjai, lenyomatok, pollenek) kerültek elő belőle. így életrétegtani besorolása sokáig kérdéses maradhatott. Fáciesviszonyai is vitatottak voltak. Ezért minden újabb őslénytani adat különös figyelemre tarthat számot mind eset- leges szintjelző, mind pedig fácies-indikáló szerepe miatt. Ebben az adatszegénységben új színt jelentenek az őséletnyomok. Hazánkban a gerinctelen állatoknak tulajdonítható nyomokkal még aránylag kevesen és keveset foglalkoztak. F ü 1 ö p J. adatai alapján Vadász E. (1960) a gere- csei alsókrétából említ ilyeneket. Bogsch L. (1954) és V i t á 1 i s S. (1961) a miocén- ből írt le őséletnyomokat. Az őséletnyomtan (paleo- vagy pal-ichnologia) külföldi klasszikusai közül első- sorban R i c h t e r, R. (1927, 1937) és Ábel, O. (1935) nevét kell megemlítenünk. A leletek logikus rendszerbefoglalása és értelmezése terén Seilacher, A. (1953), Eessertisseur, J. (1955) és M ü 1 1 e r, A. H. (1962) végzett úttörő munkát. Igen jól használható, gondos összegezést végzett Hántzschel, W. (1962). Permi vonatkozásban elsősorban az északamerikai, közelebbről a texasi permből találtunk irodalmi adatokat. Ezek azonban nem voltak kapcsolatba hozhatók az alább ismerte- tésre kerülő leletekkel. J á m b o r Á.-nak a mecseki perui összleteu tett megfigyeléseit dolgozatunk függelékében ismertetjük. Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Őslénytani Szakosztályának 1965. II. 7-i előadóülésén 448 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet Az őséletnyom-előfordulások földrajzi, rétegtani és kifejlődéstani ismertetése A Mecseki Ércbánya Vállalat balatonfelvidéki kutatásai során a permi homokkő vonulatban Szabó I. és Majoros Gy. (1962) egy északi és egy déli területet külön- böztetnek meg. Majoros Gy. felfogása szerint a déli terület permje az északi terület perm összlete alsó harmadának felel meg. — *- Ósi 3 — TabajdS 1. ábra. A vizsgált életnyomos mélyfúrások földrajzi helyzete Fig. 1. Geographic situation of boré holes with traces of life A jelen dolgozatban tárgyalt őséletnyomok az észáki területről valók. (Úgy lát- szik, hogy a déli permi területen elvétve található, Szabó I. által felismert még fel- dolgozásra váró problematikus életnyomok ezekkel nem azonosíthatók.) Aszófő — Balatonfűzfő vonalától északra, mintegy 50 kutatófúrásból és több felszíni feltárásból kerültek elő. Ezek közül részletesen megvizsgáltuk a legjellegzetesebb 15 fúrás és 2 fel- színi feltárás (Balatonalmádi — Öreghegy nagykőfejtő. Lovas — Malomvölgy) anyagát. A permi összlet fekvője minden esetben az Oravecz J. (1964) vizsgálatai alapján ópaleozóosnak bizonyult fillit-agvagpalasorozat. A permi képződmények palinológiai vizsgálatok szerint rétegtanilag a felsőpermet képviselik (Barabásné Stulil A. 1961). Az északi perm időszaki összlet mintegy 500 — 750 m vastag. Alul szállítás nélküli hegylábi törmelékkel, majd konglomerátummal kezdődik a rétegsor; felfelé fokozatosan finomodó szemcsenagyságú durva- és közép- szemcsés homokkő, majd finomszemcsés agyagos homokkő és aleurit következik. Jel- lemző a különböző szemcsenagyságú homokkő, aleurit sokszoros váltakozása. Néhol dolomitos kötőanyag is mutatkozik. Majoros Gy. (1962) részletes vizsgálatai szerint ezek folyóvízi képződmények, amelyek között meder és ártéri (ártéri tó és mocsár) kifejlődés különböztethető meg. A permi vonulat északkeleti folytatásában, a Vértes D u d i c h — H a l á s z : Őséletnyomok 449 déli előterében húzódó permi sorozatnak Tabajdnál már tengerinek minősülő része is van (Szabó I. 1964). Az életnyomok először 100 — 200 m-re a konglomerátum ill. durvaszemcsés homok- kő fölött jelennek meg, finomhomokos és agyagos üledékekben. Leggyakoribbak a vi- szonvlag reduktív, növénymaradványos, „zöld” rétegcsoportban és közvetlen e rétegek 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 % b’ -Q 15 82m 280m 650 m IlOOm 'in 5 mi 2. ábra. Életnyomok a balatonfelvidéki perm összletben. Jelmagyarázat: 1. Dolomit, 2. Élet- nyomok, 3. Homokkő, aleurit és fiatalabb képződmények, 4. Konglomerátum, 5. Fillit b'ig. 2. Traces of life in the Permian sequence of the Balaton Highlands. begend: 1. Dolomité, 2. Traces of life, 3. Sandstone, siltstone and later deposits, 4. Conglomerate, 5. Phyllite t- '!• - fölött. (Megjegyzendő azonban, hogy magukban a tulajdonképpeni „zöld "-rétegekben & nem voltak kimutathatók.) Az életnyomok a Lovas — Balatonalmádi — Fűzfő — Litér & körzetben a leggyakoribbak. Már a mondottakból is valószínűnek látszik, hogy inkább it fácies semmint valódi szintjelzők. Ez azonban nem zárja ki helyi szintezésre való fel- :ai használhatóságuk lehetőségét. Az alsótriászban jelentkező életnyomok már más típusúak. It! s a t íel- in' * te A megkülönböztetett típusok leírása 5 típus volt megkülönböztethető. Alábbiakban először a járatokat kitöltő és az azokat magába záró kőzetanyag összehasonlítását adjuk, majd az egyes típusok leírását. A bezáró és kitöltő kőzetanyag összehasonlító jel- lemzése 1. t í p u s. A járatok általában apró- és középszemcsés homokkőben találhatók és a legtöbb esetben finomszemcsés anyaggal vamiak kitöltve. A járatokat kitöltő kőzet- anyag színe hasonló, csak sötétebb árnyalattal élesen elkülöníthető a környezet színétől. 6 Földtani Közlöny 450 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet 2. típus. A járatok finomszemcsés homokkőben találhatók, finomszemcsés anyaggal kitöltve. A járatok sötétebb árnyalattal élesen kirajzolódnak a kőzet alap- színéből. 3. t í p u s. A járatok aprószemcsés, barna, lilásbarna, lilásvörös homokkőben vannak, fmomszemcsés, esetenként aprószemcsés kitöltőanyaggal. A kőzet alapszínénél sötétebb árnyalatú járatok élesen kirajzolódnak. 4. típus. A járatok aprószemcsés homokkőben vaimak, finomszemcsés anyag- gal kitöltve. A kőzet alapszínénél sötétebb árnyalatú járatok élesen kirajzolódnak. 5. típus. A járat aprószemcsés, szürke homokkőben található, finomszemcsés anyaggal kitöltve. A járatot kitöltő kőzetanyag színe sötétszürke tónussal elüt a kör- nyező kőzet világosabb szürke színétől. Az egyes típusok jellemzése 1. típus. Barna, vörösbama-bamásvörös kőzetben, általában ferderétegzettség, vagy összleten belüli helyi diszkordancia (eróziós kimosási felület) közelében, a réteg- zésre merőlegesen vagy ferdén húzódó járatok. Legtöbbször „gyűrűzöttek”. Dolomitos kötőanyagú konkréciók körül gyakoriak. Szélső méreteik: 0: 1,3 mm hossz: x cm 12 mm 6 cm 2. típus. Vörösbarna árnyalatú, általában ferderétegezett kőzetben, leggyak- rabban a rétegzéssel párhuzamos helyzetben található. Mindig finomszemcsés homok- anyaggal van kitöltve. Nem gyűrűzött. Dolonntkonkréciók körül gyakori. Réteglapokon domború felszíni nyomokat is alkot. Szélső méreteik: 0: 2 ímn hossz: 2 cm 7 mm 5 cm 3. típus. Leginkább barna és lilásbarna kőzetben, rétegezett és rétegzetlen anyagban egyaránt előfordul, leginkább a rétegzésre közel merőlegesen. Sohasem gyűrű- zött. Szélső méreteik : 0 : 2 mm hossz : 1 cm 6 mm 6 cm 4. típus. Szabálytalan, zsákszerű, végén gyakran kiszélesedő nyom, 10 — 12 mm 0. Leginkább barna-vörösesbarna, finomszemcsés, dolomitos-agyagos kötőanyagú homokkőben található. Szervesanyag (szenes) nyomok körül gyakori. Leginkább kereszt- rétegezett mintákban fordul elő, de a legnagyobb példányok a nem jól rétegezett kőzetek- ben találhatók. Egyiktípus sem fordul elő durvaszemcsés homokkőben vagy konglomerá- tumban. 5. típus. Kizárólag a tabajdi tengeri permből ismert ,, zsák-zsákban” típusú, 10 — 15 mm átmérőjű, 6 — 9 cm hosszú életnyom. Fúrásonként és összesítve vizsgáltuk a nyomok gyakoriságát. Eszerint, ha egyáltalán megjelennek, igen gyakoriak (8 — 40 nyom 10 cm2-en). Leíró jelleggel az alábbi életnyomtársulások (ichnocönózisok) állapíthatók meg: Az 1 — 2. típus együtt leggyakrabban vörösbama, ferderétegezett, dolomitos kötőanyagú homokkőben található, közvetlenül helyi eróziós kimosási felület alatt. Az 1 — 2—3. D u d i c h — H a l á s z : Őséletnyomok 451 3. ábra. 1. típus, bovas-5. Rétegzetten, agyagos-kovás kötőanyagú, finomszemcsés, világosvörös kvarcho- mokkő. Természetes nagyság Fig. 3. Type 1, hovas-5, Unstratified, fine-grained, light-red quartzose sandstoue cemented byelayand silica. Natural size 4. ábra. 1 — 2. típus, T'tér-z. r7g m. Gyengén rétegzett, barnás vörös, kissé csillámos, finomszemcsés kvarc- homokkő. Természetes nagyság k 4- Types 1 — 2, I,itér-2., 179 111 ■ Ill-stratified, browuish-red, slighth' micaceous, fine-grained quartzose sandstone. Natural size 6* 452 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet quartzose sandstone. Natural size I) u d i c h — H a l á s z : Őséletnyomok 453 7. ábra. i.,2.és3. típus. Litér-5, 83 m. Finomszemcsés, erősen csillámos, sötét barnásvörös, keresztrétegzett kvarchomokkő, diszkordanciával. Természetes nagyság Fig. 7. Types 1., 2. and 3. Iátér-5, 83 m. Fine-grained, very micaceous, dark-brownish-red, cross-stratified quartzose sandstone witli unconformity. Natural size 8. ábra. 2. és 3. típus. " I.ovas — Malomvölgyi fel- tárás. Aprószemcsés, világos lilásvörös, csillámos, párhuzamos rétegzésű kvarchomokkő. Termé- szetes nagyság Fig. S. Types 2 and 3. F.xposure at kovas — Malom- völgy. Small-grained, light-purple-red, micaceous, parallel-stratified quartzose sandstone. Natural size 9. ábra. 2. és 4. típus. kitér-2, 143 m. Aprószem- csés, barnásvörös, csillámos, rétegzetlen kvarc- homokkő. Természetes nagyság Fig. 9. Types 2 and 4, kitér- 2, 143 m. Small-grain- ed, brownish-red, micaceous, unstratified quartz- ose sandstone, Natural size 454 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet 10. ábra. 4. típus. bitér-2, 143 in. Áprószemcsés., barnásvörös, csillámos, rétegezetlen kvarchomokkő. Természetes nagyság Fig. 10. Type 4, Titér 2, 153 m. Small-grained, brownish-red, micaceous, unstratified quartzose sandstone. Natural size D u d i c h — H al á s z : Őséletnyomok 455 12. ábra. I,itér-5, 82 m. (lásd 5. ábrát). A rétegzettségre merőleges vékonycsiszolat polarizált fényben, párhuzamos nikolok mellett készült mikroszkópi fényben. Középütt függőleges a járat. A nagyítás 30- szoros Fig. 12. Iütér-5, 82 m (see alsó Fig. 5). Thin section normál to stratification. Photomicrograph, polarized light, parallel nieols. Vertical animal track at the centre. 30 x típus együtt közepesen dolomitos-agyagos kötőanyagú, vörösbama, életnyomokban igen gazdag kőzetekben fordul elő. Járatkeresztezések jól megfigyelhetők; leginkább az 1. keresztezi a többit. A 4. tipus kevéssé társul, más típusú nyommal együtt nem ritkán volt megfigyelhető. Az 5. típus teljesen egyedülálló, többivel együtt nem találtuk. Értelmezés Életnyomrendszertani besorolásukat illetőleg a következőket mondhatjuk. Seilacher, A. rendszere szerint kétségtelenül üledéken belüli életnyomok, Endichnia. Véleményünk szerint az 1 — 2. típus (alapvetően) mozgás-nyom (Repichnia), ezzel szemben a 4. típusúakat részben a 3. és 5. típusúakat pedig teljes egészükben lakó- kamrának (Domichnia) tartjuk. Lessertisseur, J. rendszere szerint is belső nyomok (traces endogénes), mégpedig morfológiailag járatok (terriers). Az 1 — 3. típus vonalas (linéaire), a 4 — 5. típus zsákalakú (saeciforme) . Az állattani értelmezés megkísérlésénél tekintetbe kell venni, hogy az 1 — 4. tí- pusúak folyóvízzel kapcsolatos üledékekből, az 5. viszont tengeri képződményekből került elő. A kőzetkifejlődés részletes elemzése ártéri és ártéri-meder átmeneti kifejlődésre utal, időszakos vízelöntéssel; részben pangó, részen jól szellőzött vízre. Az üledékanyag agyagos — finomhomokos volt, a kötőanyag dolomittartalma jelentékeny; az iszapnak elég jelentős szervesanyagtartalma lehetett. A mai folyók ártéri élővilágát és annak lehetséges perm-kori megfelelőit számbavéve, „tettesként” három állatcsoport vehető számításba : 456 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet 1. édesvízi gyűrűsférgek, 2. rovarlárvák (a tiszavirág-lárva analógiájára), 3. kistermetű tízlábú rákok (Decapoda ). Feltételezzük, hogy az 1 — 2. típusjáratok Arenicola típusú gyűrűsférgektől erednek. A nem-gyűrűzöttek közlekedő, a gyűrűzöttek esetleg részben lakójáratok lehettek. A 3. típust esetleg rovarlárva lakhelyének tekinthetjük; a lárva testének elülső vége felül kiállt az iszapból. A 4. zsákszerű végződésű típust esetleg kis rákok, vagy ökoló- giailag hasonló szerepű más élőlények lakókamrában végződő járatának tekinthetjük Az 5. típus kielégítően azonosítható veit a Corophioides nevű életnyommal, amelyet ugyancsak ráknak tiüajdonítanak, mégpedig a mai sekélytengeri iszapokba furakodó Corophium nevű faj peruű ökológiai megfelelőjének. A vázolt értelmezés véleményünk szerint összhangban áll mindazzal, amit M a- j o r o s G y. tanulmányai alapján a szóbanforgó képződmények fácieséről tudunk, és megfelel a nyomok morfológiai bélyegeinek. Eszerint a nyomoknak regionális rétegtani értékük nincs, de kifinomítva jelzik a fáciest. Ilyen vonatkozásban a fúrások földtani kiértékelésénél felhasználhatók. Messzebbmenő következtetések levonásához nincs elegendő alap. Tartózkodni kívánunk attól is, hogy az előzőkben jellemzett típusokat valamiféle binominális nomen- klatúra szerint elnevezzük. Függelék Hasonló életnyomokat ismert fel J á m b o r Á. a mecsek-hegységi permben. Szerinte az 1. és 4. azonos genustól, de más fajtól származó lakócsőkitöltés, a 2. és 3. -kai hasonló a helyzet, de ezek A rínico/a -járatok. Megfigyelése szerint a 2 — 3. típus mindig aleuritban, vagy finomszemcsés homokkőben, lemezesen rétegezett, vagy rétegzetten kőzetben, állóvízi képződményekben jelentkezik, íves mikrokeresztrétegzést mutató kőzetben gyakori. A vizsgálat mintegy 9x6 km-es területen jó szintjelző. Előfordul az alsóperm alsó részének alsó felében egy szintben és közepén, továbbá a felsőpermnek jóformán mindegyik szinttájában. Itt helyileg réteg azonosításra alkalmas. Szürke kőze- tekben is v gyakori. Nagyon jellegzetes a jakabliegyi homokkő felső részében és a szeizi rétegekben. Ezen adatok rendelkezésünkre bocsátásáért Jámbor Á. kollegának hálás köszönetünket fejezzük ki. Ezen tiilmenően köszönetünket nyilvánítjuk Majoros Gy. és Szabó I. kollégáknak, akik a Mecseki Ércbánya Vállalat részéről hivatalosan és barátilag egyaránt a legmesszebbmenően segítségünkre voltak, buzdítottak es értékes tanácsokkal, út- mutatásokkal láttak el. IRODALOM - REFERENCES Ábel, O. (1935): Vorzeitliche Eebensspuren. Jena — Barabásné Stuhl A. (1961): A Ba- latonfelvidék perm időszaki üledékein végzett spóravizsgálatok eredményei. Földt. Közi. 91/4, Bp. — Bogsch E- (i954): Paleoichnológiai adat a hazai lajtamészkőből. ELTE évk. (TTK) 1952 — 53-ról. — B r a d y, J. F. (1947): Invertebrate tracks írom Coconino Sandstone of northern Arizona. Journal, of Paleont., vol. 21. — B r a d y, J. F, (1961): A new species of Palaeohelcura from the Permian of Northern Arizona. Journal of Paleont.', vol. 35/1. - Bubics I. (1966): Balatonfelvidéki átalakult képződmények földtani-kőzettani vizsgálata. (Kézirat). — B vrne, F.-B ranson, J. (1941): Permian organic burrows. Trans. Kansas Ac. Se., vol. 44. - Dangeard, L.-R i o u 1 t, M. (1961): Observations sur les traces d’organismes foisseurs dans le minerais de fér ordoviciens de Basse-Nonnandie et sur l’importance de la bioturbation. Compt. R. Séances Ac. Sci., Paris - D u d i c h, E. jr. (1962): Un nouveau tűbe d’Annélide trouvé aux environs de Budapest. Ann. Univ. Sci. Bp., Eötvös, V., sect. geol., Budapest F u c h s H. (1961): Őséletnyomok az erdélyi középsőmiocén tenger partszegélyi övezetéből. Földt. Közi. 91/1., Buda- pest _ Gráf, I. E. (1056): Die Fáhrten von Littorina littorea L. (Gastr.) in verschiedenen Sedimenten. __ Senck. I.ethaea, 37/3-4. — Hántzschel, W. (1962): Trace fossils and problematica. (IN: Treatise 457 D u d i c h — H al á s z: Oséletnyomok on Invertebrate Paleontology, ed. by R. C. Moore, Part W, MisceUane. Univ. Kansas Press. — Howell, B. F. (1953): New Permian terebellid worm from Arizona. Wagner Free Inst. Sci. Publ. — Hughes, T. M. (1884): On somé tracks of terrestrial and freslnvater animals. Geol. Se. Rondon Quart. Journal, vol. 40. — hessertisseur, J. (1955) : Traces fossiles d’activité animale et leur significatiou paléobiolo- gique. Mém. Soc. Géol. Frauce, n. sér., 34/4, Paris — Majoros Gy. (1962): A balatonmelléki permi rétegösszlet üledékföldtani vizsgálata. (Egy. dokt. értekezés). — Majoros Gy. (1966): Az üledékes kőzetek rétegződése és jelentőségük a fácieselemzés során. (Mérnöktovábbképző Intézet kiadása.) Buda- pest — M ii 1 1 e r, A. H. (1962): Zűr Ichnologie, Taxiologie und Okologie fossiler Tiere. Freiberger For- schungshefte C 151. — M ii 1 1 e r, A. H. (1966): Neue Rebensspuren (Vestigia invertebratorum) aus dem Karbon und dér Trias Mitteldeutsehlands. Geologie, 15/6. Berlin — Oravecz, J. (1964) : Szilur képződ- mények Magyarországon. Földt. Közi. 94/1, Bp. — P a p p, A. — Zapfe, H.-Bachmayer, F. — Tauber, A. F. (1947): Rebensspuren mariner Krebse. Sitzber. d. Ak. Wiss. Wien, Math.-Nat. KI., Abt. I,. Bd. 155, H. 8 — 10., Wien — Pfeiffer, H. (1965): Volkickuium volki u. gén. s. sp. (Rebetispu- ren) aus den Phycoden vSchichten Thiiringiens. Geologie 14/10, Berlin — Pogiie, J. B. — P a r k s, J. M. jr. , (1939): Rower Permian occurrence of „amphibian tracks” (invertebrate burrows) in Central Texas. Bull. Geol. Soc. Am. vol. 69. New York — R e i n e c k, H. E. (1958): Wülilbau-Gefüge in Abhángigkeit von Sediment-Umlagerungen. Senck. Rethaea 39/r. — Richter, R. (1927): Die fossilen Fáhrten und Bauten dér Würmer, ein Uberblick über ihre biologischen Grundformen und dérén geologische Bedcutung. Palaont. Zeitschrift. Bd. 9. — R i c h t e r, R. (1937): Marken und Spuren aus allén Zeiten Senck. Rethaea, Bd. 19. — R ii c k 1 i n, H. (1954): Über Wurmspuren im Voltzien-Sandstein des Nordsaargebietes. Badi- sche geol. Abh., Bd. 6. — Seilacher, A. (1953): Studien zűr Palichnologie, I — II. Neues Jb. Geol. Pál. Abh. Bd. 96, Stuttgart — Seilacher, A. (1954) : Die geologische Bedeutung fossiler Rebensspuren. Zeitschr. d. deutschi. geol. Ges., Bd. 105. — Seilacher, A. (1960): Rebensspuren als Reitfossiüen. Geol. Rundschau, Bd. 49. — Szabói. (1964): Ragunáris-tengeri felsőperm a bicskei medencében. (Be- jelentés a Mh. Földtani Társulatban, 1964. ápr. 8.) V a d á s z E. (1960) : Magyarország földtana II. kiadás. Bp. — Vitális S. (1961): Életnyomok a salgótarjáni barnakőszénmedencében. Földt. Közi. 91/1, Bp. — V o 1 k, M. (1961): Protovirgularia nereitarnm, ein Rebensspur aus dem Devon Thiiringiens. Senck. Rethaea 42/1 — 2. Traces of life (Vestigia invertebratorum) in the Northern Region of the Permian of the Balaton Highlands (Hungary) DR. E. DUDICH JR.-Á. HARÁSZ Traces of life, resembling worm tunnels, were observed in more than 50 boré köles and outerops in the northern part of tlie Úpper Permian new red sandstone series. The authors thoroughly investigated them on the samples of 15 boré holes and 2 sections (Fig. 1 — 2.). The traces turn up about 100 to 200 m above the conglomerates or coarse-grained sandstones, in fine-grained clayey sandstone, among lenses cemented by dolomitie matériái. Thev abound (to 4o/cm2) in the so-called ,,green complex” wliich is of relatively reductive character, bút are coníined to its red-brown or violet-coloured beds. However they were nőt found in higher members. 5 types are distinguished (Fig. 3 — 11.) Types 1—2 and 1 — 2 — 3 often occur toge- ther. Type 4 is rarely, 5 never associated witli the others. The latter was found in grey- coloured maríné sediments. As to their position in the palichnological system, the following tnay be stated. According to S e i 1 a c li e r's system, all of them are Endichnia. Types 1 — 2 are interpreted as Repichnia, type 4 partially, types 3 and 5 eompletely as Domichnia. In Lessertisseur’s system, all of them are „traces endogéné s” morphologically „terrier s”. Types 1 — 3are „1 i 11 é a i r e s”,4 — 5 „saccifo'rmes” The traces of types 1 — 4 occur in fluviatile facies (inundation area), while type 5 was found in a maríné facies. Types 1 — 2 may possibly be tunnels of annelid worms (of the Arenicola group). Type 3 may be attributed to insect larvae. Type 4 is considered to be reoresenting tunnels of small crustaceans ending in resting chambers. Type 5 eould be identified as Corophioides, thus having been alsó produced by crustaceans. The traces are of only local stratigraphic value, bút they may be useful fór precise facies detennination. TENGERI MOLLUSZKA-FAUNA A SZOROS-PATAKI ALSÓMIOCÉN TARKAAGYAG-ÖSSZLETBEN DR. SZENTIRMAI ISTVÁN* (2 ábrával) Összefoglalás: Az eddig szárazföldinek tartott alsómiocén tarkaagyag-összletben a szerző tengeri kagylókat tartalmazó ostreás pad közbetelepülését ismerteti. A Nagybátonyon keresztülfolyó Szoros-patak a Zagyva egyik baloldali mellék- patakocskája. Völgye Nagybátony községtől közel É — D-i irányban húzódik. A völgy- talptól a völgyfőig, a katti emelet rétegeinek alsóbb szintjétől kezdődő és a kőszénfedő helvéti ,,slir”-el záródó szelvényben, teljes oligocén-miocén rétegsort tár föl (1. ábra). Ez alapszelvény jellegű feltárás részletes feldolgozása és irodalmi ismertetése mindmáig hiányzik. Földtani-rétegtani szempontból a képződmények jól megfigyelhető települési módja az oligocén-miocén határkérdés tisztázásában jelentős. Őslénytani tekintetben feltétlenül érdeklődésre tarthat számot faunagazdag, de e tekintetben tüzetesebben még nem vizsgált „burdigalai konglomerátuma”. A patak fővölgyébe lefutó vízmosásos mellékvölgyek mélyen bevágódnak az egyes képződményekbe, sok természetes föltárást létesítve. A miocén rétegsor dús Pecten-ia.xmá.t tartalmazó „burdigalai konglomerátum ”- mai kezdődik. Erre a partszegélyt jelző konglomerátum nyíltabbvízi heteropikus fáciese, a burdigalai glaukonitos homokkő összlete települ. Erre az úgynevezett „szárazföldi tarkaagyag”-összlet következik változó tele- pülésmóddal, változó összlet-felépítésben és különböző vastagságban. \ A föltárás földtani leírása A föltárás a patak völgy baloldalán levő nagy vízmosás déli ágában van (1. ábra). ÉK — DNy-i irányban húzódó 60 m hosszú bevágása tárja föl a 20 m vastag tarkaagyag és közbetelepült homok-homokkőösszletet (2. ábra). Ez is teljes oligocén-miocén szelvény, de csak kezdőtagja: a katti homokkő látható a patakmederben és zárótagja a völgyoldal magasabb részem. A közbülső szelvényrészek fedettek. Csak a tarkaagyag föltárás ÉK-i, alacsonyabban fekvő részén bukkan ki a burdigalai glaukonitos homokkő legfelső része. Erre éles határral, de megegyező módon települ a tarkaagyag-összlet első réteg- tagja. A rétegsorban 16 vékony abb-vastagabb réteget tudtunk elkülöníteni. A föltárást ülésén Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Őslénytani Szakcsoportjának 1967. március 6-i előadó- Szentirmai: Tengeri molluszka-fauna 459 i. ábra. A nagybátonyi Szoros-patak völgy és környéke földtani térkép- és szelvény vázlata (S c h r é- ter Z. és GyarmatiGy. térképeinek felhasználásával.) Jelmagyarázat: i. A katti emelet alsó agyagos-homokos szintjének rétegei, 2. A katti emelet felső, homokos-homokköves szintjének rétegei 3. Burdigalai nagypectenes konglomerátum, 4. Burdigalai homok-homokkő, 5. Burdigalai tarkaagyag összlet, 6. Burdigalai-helvéti . ,alsó” riolittufa, 7. Helvéti kőszénösszlet, 8. Helvéti homokos agyag- márga, „slir”, 9. Tortonai andezittelérek, 10. Ősmaradvány lelőhely a tarkaagyagban Fig. 1. Carte et coupe géologiques sehématiques de la vallée du ruisseau „Szorospatak” á Nagybátony. (D’aprés les cartes construites pár Z. Schréter et Gy. Gyarmati). Légende: r. Couches du niveau basal, argilo-sableux du Chattien, 2. Couches du niveau supérieur, sableux-gréseux du Chattien, 3. Conglomérats burdigaliens á grandes Pectinidés, 4. Sables et grés burdigaliens, 5. Série d’argiles bariolées du Burdigahen, 6. Tuf rhyolitique „inférieur” du Burdigalien-Iíelvétien, 7. Série lignitifére de l’Helvétien, 8. Mame argileuse, sableuse, „Schlier”, de l’Helvétien, 9. Dykes andésitiques du Tortonien . 10. Gisement fossilifére dans les argiles bariolées 460 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet mellékelt szelvényünkön (2. ábra) mutatjuk be. A három kezdő réteget (2., 3. és 4. számú) összevontan ábrázoljuk a szelvényen. A szelvényen már nem ábrázolt folytatásban az 1. ábránk földtani szelvényén látható további képződmények következnek: az ,,alsó” riolittufa, a kőszénösszlet és a fedő homokos agyagmárga, ,,slir”. DNy ÉK wm öeh wm& 2. ábra. A Szoros-patak völgy tengeri faunás tarkaagyag-összletének földtani szelvénye. Jelmagya- rázat: 1. Burdigalai glaukonitos homokkő, 2. 10 cm finomhomokos szürke agyag (a tarkaagyag- összlet kezdőfagja), 3. 25 cm sárga homokkő, 4. 40 cm zsíros szürke és ibolyásvörös tarkaagyag, 5. 200 cm sárga középszemcséjű homok-homokkő, 6. 150 cm szürke homokos agyag, öt barnásvörös agyagcsíkkal, 7. 10—15 cm ostreás-molluszkás pad, 8. 500 cm szürkészöld, vörös és szürke színeződésű homok, 9. 100 cm sziirke-vörös-szürke tarkaagyag réteg, 10. 200 cm sárgásbarna homok-homokkő, 11. 20 cm barnásvörös agyag, 12. 80 cm szürke homokos agyag, két 4 — 5 cm-es barnásvörös agyagcsíkkal, 13. 70 cm szürke homokkő, 14. 80 cm szürke, szürkéssárga homokos agyag, 15. 50 cm sárga-sziirke-vörös „tigrisfoltos” agyagkő, 16. 15 cm szürke homokos agyag, 17. 200 cm vörös és szürke tarkaagyag, 18. Barna erdei talaj Fig. 2. Coupe géologique des argiles bariolées á fauné marine de la vallée du ruisseau „Szorospatak”, bégende: 1. Grés glauconieux du Burdigalien, 2. 10 cm. d’argile grise finement sableuse (terme initial de la série d’argiles bariolées), 3. 25 cm. de grés jaune, 4. 40 cm. d’argile grasse, gris et rouge violacé, 5. 200 cm. de sable et grés jaune á grains moyens, 6. 150 cm. d’argile sableuse grise, á 5 raies d’argile rouge brunátre, 7. 10 á 15 cm. d’argile á Huitres et Mollusques, 8. 500 cm. de sable vert grisátre, rouge et gris, 9. 100 cm. d’argile, gris et rouge grisátre, 10. 200 cm. de sable et de grés bruu jaunátre, 11. 20 cm. d’argile rouge brunátre, 12. 80 cm. d’argile sableuse grise, á deux raies d’argile rouge brunátre (435 cm), 13. 70 cm, de grés gris, 14. 80 cm. d’argile sableuse, gris et gris jaunátre, 15. 50 cm. d’argillite, jaune, gris et rouge. „tigrée”, 16. 15 cm. d’argile sableuse grise, 17. 200 cm. d’argile bariolée, rouge et gris, 18. Sol de fórét brun. Az ostreás-molluszkás pad az összlet alsó harmadában található, 10 — 15 ém-es vastagságban. Az ősmaradványokat bezáró réteg meszes kötőanyagú, kavicsos agyagos homokkő. A meszes kötőanyag az ősmaradvány héjak utólagos feloldódásából származik. A rétegből: Crassostrea gryphoides (Schlotheim) meghatározható darabjait, Ostrea sp.-eket, valamint egy Venus vagy Pitaria sp. indet., három Pholadomya sp.-t és egy Thracia cf. eggenburgensis (Schaf fer)-t gyűjtöttünk be és határoztunk meg. Az Ostreáknak rossz megtartású, de meghatározható héjas példányaik vannak. A többi maradvány kőbél. Megtartási állapotuk a meghatározás fokából is megítélhető. A maradványok kőbél voltuk és viszonylag rossz megtartási állapotuk ellenére sem bemosottak. Ezt a bezáró kőzetben látható meghatározhatatlan, de jellegzetesen éles rajzolatú héj lenyomatok is bizonyítják. A fauna lelet értékelése Ostrea- pad felfedezése nem újdonság, még a Szoros-patak völgyére vonatkozóan sem. A területet térképező Schréter Z. (1940) említi és a patakvölgy más részéről származó szelvényt is közöl. Az Ostrea padoknak a távolabbi környéken is nagy területi Szentirmai: Tengeri molluszka-fauna 461 elterjedését bizonyítják Noszky J. sen. (1927), Rozlozsnik P. (1933 — 35) és Szentes F. (1943) közlései. Dolgozataikban azonban kizárólag ostreás-padról tesznek említést és abban az Ostrea (Crassostrea ) gryphoides crassissima L- faj egyedeinek túlsúlyát állapítják meg. Az általuk leírt szelvényekben az ostreás -padot a változatos felépítésű alsómioeén rétegsor alakulásától függően a tarkaagyag-összlet vagy annak kimaradásával az „alsó” riolittufa alatt települten említik. Az ismertetett feltárásban az inkább molluszkás padnak nevezhető réteg a tarka- agyag-összletben található meg. Faunáját az Ostreákon kívül normális sósvizet kedvelő alakok alkotják. A réteg ennélfogva települési szintjében és faunájában az említett szerzők által ismertetettektől eltér. Az ostreás-molluszkás pad rétegsorbeli jelenléte új megvilágításba helyezi az össz- let képződését, és a képződése alatti ősföldrajzi viszonyokat . Alátámasztja azt a meg- állapításunkat (Szentirmai I. 1964), hogy a tarkaagyag-összlet nem tisztán száraz- földi képződmény. Képződése idején szigetes, lagnnás volt a föltöltődő miocén üledék- gyűjtő partja. S a fokozatosan visszahúzódó tenger a tarkaagyag rétegek közé liomokos- agyagos rétegeket ülepített le. A faima tagjai között meghatározott Tliracia eggenburgensis (S c li a f f e r) mint jellegzetes alsómiocén alak, további megerősítésre váróan, a tarkaagyag-összlet korát a burdigalai emeletben rögzíti. IRODAROM— BIBRIOGRAPHIE C s. Mezneri.es I. (1959): Az egercsehi-ózdi kőszénfekvő burdigalai faunája. Földtani Köz- löny 89. köt. — Noszky J. sen. (1927): A Mátra hegység geomorphológiai viszonyai. A debreceni Tisza I. Honism. Biz. Kiadv. III. Karcag — Rozlozsnik P. (1933 — 35): Geológiai tanulmányok a Mátra északi oldalán Párád, Recsk és Mátraballa községek között. Magy. Kjr. Földtani Int. évi jel. — Schré- ter Z. (1940): Nagybátony környéke. Magyar Tájak földtani beírása II. Budapest — Szentes F. (1943 ) : Salgótarján és Pétervására közötti terület Magyar Tájak Földtani beírása V. Budapest — Szent irmai I. (1964): A Nagybátony környéki barnakőszénterület bányaföldtani viszonyai. Egyetemi doktor értekezés, kézirat. Fauné de Mollusque maríné dans les argiles bariolées du Miocéné inférieur de Szoros-patak (Hongrie du Nord) DR. I. SZENTIRMAI De ruisseau „Szorospatak” est l’un des affluents de gauche de la riviére „Zagyva”. II traverse le viliágé Nagybátony. Sa vallée subméridionale expose la coupe compléte de l’Oligocéne-Miocéne, á partir des terrains du Chattien (fig. 1). Dans un ravin de gauche de la vallée du ruisseau en question il y a un bon affleure- ment de la série d’argiles bariolées appartenant au Miocéné. La coupe de l’affleurement est présentée dans la Fig. 2. Dans la série considérée terrestre jusqu’á présent, on a trouvé des dépőts á fauné maríné. La fauné est contenue dans la couehe 7 de la coupe. La roche est du grés á gra- viers, á ciment calcaire provenant de la dissolution des tests de fossiles. La fauné est-représentée pár les formes de Crassostrea gryphoides (Schlothe'i m), Ostrea sp., Venus ou Pitaria sp. indet., Pholadomya sp. et de Thracia cf. eggenburgensis (S c h a f f e r). Sous les Huitres, les fossiles ne se présentent qu’en moules. Le banc á Mollusques qui vient d’étre déeouvert-différe des bancs á Huitres déjá connus dans région tant pár són mode de gisement que pár sa fauné. En égard á cette couche fossilifére, on dóit admettre un milieu de sédimentation lagunaire-littoral, au lieu d’une formation purement terrestre, supposée auparavant pour la série d’argiles bariolées. La présence de Thracia eggenburgensis identifiée dans la faune- fait attribuer la série au Burdigalien, attribution á confirmer pár des preuves supplé- mentaires. PLANKTON FORAMINIFERA ZÓNÁK A DOROGI-MEDENCE EOCÉN RÉTEGSORÁBAN V. ZILAHY LÍDIA (i táblázattal) Összefoglalás: Szerző első ízben tesz kísérletet plankton Foraminifera-zonáció fel- állítására magyarországi eocén rétegsorban. K célból a bamakőszénbányászat szempont- jából fontos Dorogi-medencét választja. A felsőiprézi emelettől (= paniseli emelet) a priabonai emeletig bezárólag hat zónát állapított meg. Ezek közül az alsó négy zóna a felsőiprézi és a lutéciai tagozatokat tartal- mazza, még kísérleti jellegűek és pontosabb meghatározásuk szükséges. Ezzel szemben a priabonai emeletre eső ötödik és hatodik zóna kitűnően azonosítható a világ-elterjedésű Globigerapsis semiinvoluta és Globorotalia cocaensis ( = Gl. cerroazulensis auct.) zónákkal. Bevezetés Mikropaleontológiai munkám során tanulmányoztam a tágabb értelemben vett Dorogi -medence eocén rétegsorának Fór aminif éráit. Az igen gyakori bentosz Foramini- fera-asszociációk mellett plankton Foraminiferák ritkán lépnek csak fel az iprézi és a lu- téciai emeletbe sorolt képződményekben. Ez a kedvezőtlen környezettel, illetve fáciesek- kel magyarázható, mivel e rétegsorok általában sekélytengeriek, partszegélyiek, gyakori elegyesvízi közbetelepülésekkel. A priabonai transzgresszió következtében azonban az üledékképződés színtere megváltozott és a nyíltabb vízi, nagyobb vastagságú üledékekben a plankton Foramini- fera fajok elszaporodtak a bentosz alakok háttérbe szorulásával párhuzamosan. Előadottak alapján érthető, hogy az iprézi és lutéciai üledékekre a plankton fajok ritkasága miatt csak előzetes és kísérleti jellegű plankton Foraminifera zónák adhatók, ellenben a priabonaiban két jellegzetes zóna igen jól felismerhető. A plankton Foraminifera zónák elhatárolásához mindenkor az egyes plankton Foraminifera fajok rétegtani megjelenésének egymásutánját vettem alapul. A Dorogi-medencében felismert plankton Foraminifera zónák A medence eocén rétegsorában 6 zónát ismertem fel: 1. Globorotalia pentacamerata 2. Globigerapsis higginsi, Globigerapsis kugleri 3. Globorotalia rotundimarginata 4. Globigerina corpulenta, Globorotalia rugosoaculeata 5. Globigerapsis semiinvoluta 6. Globorotalia cocoaensis V. Z i l a h y : Plankton Foraminifera zónák 463 Ezek közül az i. zóna az iprézi emelet legfelső részét, a 2. — 3. — 4. zóna a lutéciai rétegösszletet, végül az 5. és 6. zóna a priabonai emeletet jellemzi (lásd I. táblázat). A fajok rétegtani elterjedésének meghatározásánál és a kísérleti jellegű zónák felállításakor három alapvető munkát vettem figyelembe. Az egyik Subbotina (1953) munkája az É-i Kaukázus paleogén rétegsorának plankton zónabeosztásáról, a másik kettő pedig B o 1 1 i munkája a trinidadi Lisard Springs-i képződmények (1957 a). illetve a Navet -i és San Femando-i képződmények (1957 6) plankton Foraminifera zónái- ról. Ezeken kívül figyelembe vettem az időközben közzétett részlet munkákat is, vala- mint S z ő t s E. kéziratos munkáját Akvitánia paleogén képződményeiről és S z ő t s E. — Brönnimann, P. — Curry, D. és P o m e r o 1, C. szerzőtársakkal készített kéziratos tanulmányát a klasszikus angol — francia — belga medence eocén képződményei- nek plankton Foraminiferáiról. E két utóbbi értekezés a párizsi eocén kollokviumon kerül bemutatásra és sajtó alatt van. Az eddig felismert, plankton Foraminiferákra alapított kísérleti zónák nagyjából megegyeznek az ugyanebben a medencében felállított Operculina zónáimmal és elég jól egyeztethetők a folyamatban levő Nummulites vizsgálatok eddigi eredményeivel. Az iprézi emelet végére helyezhető foraminiferás agyagtnárga képviseli az 1 -e s zónát, melyet elsősorban a Globorotalia pentacamerata S u b b. faj jellemez. Ugyanerre a zónára szorítkoznak egyéb fajok is, ezek azonban ritkábbak (lásd I. sz. táblázatban). Néhány faj átmegy a következő 2-es zónába is, így pl. a Globigerina inaequispira S u b b. A 2-es zónában jelenik meg a zónajelző Globigerapsis higginsi (B o 1 1 i) és Globigerapsis kugleri Bolli, Eoeblicli et Táppá n, valamint a Globorotalia crassata densa C u s h. és a Globorotalia crassaformis S u b b. (non G a 1 1 o w. et Wiss- 1 e r). Ezek a fajok azonban átmennek a következő (3) zónába, sőt az ugyanitt megjelenő Globanomalina micra (Colé) végig húzódik a 6. zónáig. A Dorogi-medencében csak a 2. zónában találtam meg a Globigerina senni Beckmann fajt, noha más területekről ezt a fajt magasabb szintekből is ismerjük. A fiatalabb zónákban tapasztalt itteni hiánya valószínűleg a plankton Foraminifera fajok ritka voltával magyarázható. A 3. zónát a Globorotalia rotundimarginata (S u b b.) megjelenése jellemzi. Az ugyanitt induló Globigerapsis index (F i n 1 a y) más területeken már mélyebb réteg- tani szintekben jelentkezik. Figyelemre méltó a Globigerina eocaena G ü m b e 1 faj fel- lépése, melyet a földközi-tengeri területeken csak a lutéciai emelet felső részéből emlí- tenek. Még tisztázásra vár ennek a fajnak és az egyéb területekről , .Globigerina angustium- bilicata Bolli” néven említett alakok viszonya. A lutéciai emelet legfelső, 4. zónáját jellemzi az 5. zónába is felmenő Globi- gerina corpulenta S u b b. és a 6. zónában is még fellépő Globorotalia rugosoaculeata (S u b b.) megjelenése. A Truncorotaloides topilensis (C u s h m a n), a Globorotalia centrális Cush- man et Bér m üde z, a Globigerina yeguaensis yeguaensis Weinzierl et Applin és a Globigerina linaperta F i n 1 a y megjelenése a 4. zónában már nem rétegtani jelentő- ségű, mert más területeken — így a Bakony -hegységben — mélyebb szintekből ismeretes. Érdekes, hogy a 4. zóna tetején igen gyéren megjelenik a Hantkenina alabamensis C u s h m a n, mint azt Beckmann is jelezte a Karaibi-tenger környéki területeken ugyanilyen rétegtani szintben. A lutéciai és priabonai határát igen jól jellemzik még a perembordás Globorotalia és a Truncorotaloides fajok, továbbá a kaukázusi tüskés Globorotalia fajok hirtelen eltíí- nése. Utóbbiak közül kivétel a Globorotalia rugosoaculeata (S u b b.) faj, mely az 5 — 6. zónában is igen gyéren lép fel. A zónajelző alakon kívül olyan Globigerina fajok jelennek itt meg az „egyszerűsödött” plankton Foraminifera asszociációkban, amelyek az oligo- cénben gyakori alakok előfutárai, ilyen pl. a Globigerina ampliapertura Bolli és a Globigerina ouachitaensis Howe et Wallace. 464 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet A priabonai alsó részében az 5 . zónát rendkívüli módon jellemzi a világszerte elterjedt Globigerapsis semiinvoluta (Keijzer). E faj szinonimái többek között a Globigerinoides conglobatus Subb. 1953 non B r a d y; a Globigerinoides subconglobatus Chalilov 1956, valamint a Globigerinoides macrostoma H a g n 1956. A 6. zónát az ugyancsak világszerte elterjedt Globorotalia cocoaensis meg- jelenésével jellemezhetjük. A kísérő plankton Foraminifera asszociáció az 5. zónáéval egyezik meg, a Globigerapsis semiinvoluta (Keijzer) fajt kivéve, mely még a 6. zóna alsó részében is fellelhető. Eredmények és következtetések Mint már a bevezetőben említettük, az iprézi és lutéeiai emelet zónái csak kísérlet jellegűek és ezért részletesebb korrelációra még nem alkalmasak. Csupán azt jegyez- hetjük meg itt, hogy a 2. zóna sorolható a lutéeiai emelet alsó részébe, míg a 3 — 4. zónák a lutéeiai emelet felső részébe tartoznak. Az 5. és a 6. zóna azonban már az eddigiek alapján is igen jól párhuzamosítható az eocén földközi-tengeri területek priabonai képződményeinek Globigerapsis semiin- voluta és Globorotalia cocoaensis zónájával. IRODALOM B o 1 1 i, H. M. (1957a): The genere Globigerina and Globorotalia in the Paleocene — lower Eocéné Eizard Springs formation of Trinidad. — B. W. I.-Bull. U. S. Nat. Mus. No 215, p. 3 — 50. — B o 1 1 i , H. M. (1957b): Planktonic Foraminifera from the Eocéné Navet and San Femando formations of Tri- nidad. — B. W. I. Ibid. No 215, P. 155-172. — B o 1 1 i, H. M.-E oeblich, A. R. J r.-T a p p a n, H. (1957): Planktonic foraminiferal families Hantkeninidae, Orbulinidae, Globorotaliidae , and Globotrun- canidae. — Ibid. No 215, P. 3 — 50. — Brönnimaun, P. — C urry, D. — P óméról, C. — S zöts, E.: Ees Foraminiféres planktoniques de l’„Éocéne” („Paleocene” y compris) du Bassin anglo-franco- belge. — Colloque sur l’Éocéne. Paris, 1968. Manuscript. — H a g u, H. (1956): Geologische und palá- ontolcgische Untersuchungen im Tertiár des Monté Brione und seiner Umgebung (Gardasee, Ober-Italien). Paleontographica. Bd. 10. 7. Abt. A. - Subbotina, N. N. (1953b Globigerinidy, Hautkeninidy i Globorotaliidy : Iskopaemye Foraminifery SSSR, Vnigri, Trudy, newser., no. 76, p. 1 — 296 pl. 1 — 41. — S z ő t s, E. Esquisse microbiostratigraphique et paleogeographique du Paléogéne marin d’Aquitaine. — (Manuscript) — Khalilov, D. M^ O Pelagicheskája faima foraminifer paleogenovykh otlozheniy Aser- baydzhana: Akad-Nauk Azerbaidzhanskoi SSR, Inst. Geol, Trudy, vol. 17, p. 234 — 255 pl. 1—5. Plankton Foramtulfcra-fajok rétcglaui elterjedése n Dorogl-r / / EGY SEQUOIA-FÉLE KÖVÜLT FA HIDASRÓL Dr. ac. GREGUSS PÁR (i táblával) Vadász Elemér akadémikus Hidasról a tortonai emeletből származó kovásodott fadarabot és a belőle készített metszeteket küldött meghatározás végett. A maradvány vastagabb ágból származhatott, átmérője io — 12 cm. A mintadarabokból, de a csiszolatokból is meg lehetett állapítani, hogy a kövület erősen összenyomódott és dezorganizálódott, mégis a pontosabb vizsgálatok alapján, legalábbis a fa nemzetségét meg lehetett állapítani. A keresztcsiszolatokon csak igen kevés helyen látni a fa finomabb szerkezetét. Az évgyűrűhatárok határozottak, jól észrevehetők, az egyes évgyűrűk azonban igen keskenyek, alig 1 mm szélesek. A kései- és korai pászta élesen elkülönül egymástól (XXI. tábla, 1. ábra), a kései pászta alig 5 — 6, míg a korai pászta — legalább is a vizsgált részleteken — csupán 10 — 15 tracheida széles. A tavaszi tracheida fala vékony, a késeieké vastag, ez utóbbiak ürege csaknem pontszerű, vagy hasítékszerű, ami az erős összenyomó- dás következménye is lehet. Az évgyűrűkben gyantajáratok nincsenek, ellenben a fa hosszanti parenchymában rendkívül gazdag. Ez a keresztmetszeti szerkezet hasonlít az egyik várpalotai tortonai emeletből származó Sequoioxylon sp.-hez, amivel sajtó alatt levő monográfiámban részletesebben foglalkozom. A tangenciális metszet is Sequoia jelleget mutat, a hosszanti parenchymasejtek száma is feltűnő (XXI. tábla 4. ábra). A parencliymasejtekben a gyantatartalom általá- ban lekerekített és csak igen elvétve üreges (XXI. tábla, 2. ábra). Egyik fontos jellemző sajátság, hogy a hosszanti parenchymasejtek végfalai általában simák és csak igen elvétve van rajtuk enyhe csomós vastagodás, de nem fogaskerékszerű, ami ugyancsak valami- lyen Sequoia-iéleségre utal (XXI. tábla, 2. ábra). Ezt a feltevést igazolja a fában látható bélsugarak 1 — 15 — 17 sejtmagassága is (XXI. tábla, 4. ábra). Magasabb bélsugarak nin- csenek (a Taxodiumban 50 sejt magas bélsugarak is előfordulnak). A bélsugársejtek keresztmetszetei az erős összenyomódás következtében deformálódott körök, vagy ellip- szisek. Mindezek a jellegek szintén Sequoia- féleségre emlékeztetnek. A sugár-csiszolaton (XXI. tábla, 3., 5. ábra) az erős dezorganizáció következtében pontos kereszteződési mezőket nemigen lehetett megállapítani, csupán néhol lehetett sejteni egy-egy gödörke körvonalát. A kereszteződési mezőkben általában 1 — 2, kivéte- lesen 3 — 4 kör, vagy taxodioid gödörke is látható s ez is Sei/woia-féleségre enged követ- keztetni. A bélsugársejtek tangenciális falait csak két esetben lehetett megfigyelni: teljesen simák. A hosszanti tracheidák radiális falában általában csak egy, kivételesen két vemiesgödörke van, finomabb részleteket a nagyfokú dezorganizáció miatt nemigen lehetett megfigyelni (XXI. tábla, 2. ábra). 7 Földtani Közlöny 466 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet Minthogy a kereszteződési mezőket, de a bélsugarak finomabb szerkezetét sem lehetett megállapítani, ezért kövületünket a megfigyelhető adatok alapján Sequoioxylon sp. névvel jelölhetjük meg. Ezzel kapcsolatban felvetődik azonban az a kérdés, hogy kövületünk mégis nem Taxodium, Metasequoia, Glyptostrobus, vagy talán valamilyen Cryptomeria-íéleség lehe- tett. Azonban a vizsgált metszeteken semmi olyan jelenség nincs, amely ezeket a feltevé- seket alátámaszthatná. Még talán a Metasequoia lenne az a nemzetség, amelyhez kövü- letünk leginkább hasonlít. A Sequoia nemzetség meghatározása különben is a tortonai emeletbe teljesen bele illik, mert hiszen Sequoi a-féleségeket hazánkban már több helyről sikerült kimutatni: Alacska (alsóhelvéti) , Dorog (oligocén), Várpalota (tortonai), Ipolytamóc (burdi- galai), Salgóbánya (alsóhelvéti), hitt ke (alsóhelvéti), Sajószentpéter (helvéti), Nagy- bátony (alsóhelvéti), Rudolftelep (helvéti), Pécsszabolcs (helvéti), Eger (helvéti), Becske (burdigalai) . Ezek az adatok is azt igazolják, hogy a Sequoidák Magyarország területén a harmadidőszakban jelentősen el voltak terjedve. Részletes leírásuk Greguss P. : Fossil gymnosperm woods in Hungary c. sajtó alatt levő monográfiájában jelenik meg. Haraszty Árpád a hidasi tortonai barnakőszén rétegekből leírt kovásodott famaradványokat a mai Sequoia-, Taxodium-, Glyptostrobus-íélékkel azonosította. Ez a kövület Haraszty Sequoiákra vonatkozó megállapítását igazolja. Ha pedig a Magyarországon eddig megvizsgált kovásodott Se^tíofa-féleségekkel próbáljuk ezt a kövületünket behatóbban összehasonlítani, az az érdekes gondolat is fel- vetődik, hogy ez a kövület, amely különösen gazdag gyantatartalma miatt rendkívül hasonlít az egyik Várpalotáról származó kövülethez, így talán a jelen esetben szinte azonos Sequoia -féleségről lehet szó, annyival is inkább, mert mind a várpalotai, mind a hidasi kövület a tortonai emeletből származik. Mindezek alapján az a vélemény is fel- tehető, hogy Hidas és Várpalota egykori növényzete hasonló, vagy talán azonos is lehe- tett. Megemlítjük még, hogy Hidasról Greguss P. alsóhelvéti kavicsösszletből egy lombosfa-félét Laurynoxylon vadászii néven ismertetett. IRODALOM. Greguss, P. (1955): Xylotomische Bestimmungen dér heute lebenden Gymnospermen. Akadé- miai Kiadó, Budapest — Greguss, P. (1959): Xylotomische Untersuchungen an Braunkohlenfundeu aus Várpalota. Acta Biologica, Tomus V., Fasc. 1 — 2. pp. 1 — 16. Szeged — Greguss, P. (sajtó alatt) : Fossil gymnosperm woods in Hungary — Greguss P. (1957): Új Laurinoxylon faj Magyarországról. Földt. Közi. 87. kötet, 2. füzet, pp. 218 — 223. — Haraszty, Á. (1957): Die mikroskopischen Unter- suchungen dér Xylite von Hidas. Ann. Univ. Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominate, Sect. Bol. 1., 71 — 87. TÁBLAMAGYARÁZAT XXI. tábla 1 — 5. Sequoioxylon sp., Hidas, tortonai emelet 1. Nagyítás: ioox 2. Nagyítás: 300X 3. Nagyítás: 300X 4. Nagyítás: ioox 5. Nagyítás: ioox hírek — ismertetések i Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 75 éves Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alapításának 75. évfor- dulóját, s ezzel együtt a Bányászati és Kohászati Lapok alapításának centenáriumát 1967. szeptember 12 — 16 között ünnepelte meg a nagymúltú, nagyhagyományú egye- sület. Az ünnepi közgyűlésen az elnöklő dr. Gyulay Zoltán professzor méltatta mélyreható elemzéssel a kettős jubileum jelentőségét, a társegyesületek pedig köszöntő szavaikkal és a ritka alkalomhoz mért ajándékaikkal és kitüntető gesztusaikkal gratu- láltak a jubilánsnak. Társulatunk nevében dr. C s í k y Gábor köszöntötte az Egye- sületet. A nagy nemzetközi nyilvánosságú ünnepi közgyűlésen az Egyesület meglevő emlékérmei mellé K e r p e 1 y Antalnak, Zsigmondy Vilmosnak és S ó 1 1 z Vil- mosnak emlékére újabb egyesületi érmeket alapítottak. K e r p e 1 y Antal az egykori selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémián a vas- kohászat vezető tanára volt. A magyar vaskohászat újjáteremtőjeként tartják számon. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. Zsigmondy Vilmos bányamérnök, az artézikútfúrás hazai úttörője, nemzet- közi hírű fúrási szakember. Ő mélyítette 1866-ban az első hazai eredményes artézi kutat Harkányfürdőn. (Munkálkodásának legfőbb helyén, a városligeti Széchenyi fürdő előtt levő szobrát, a jubiláns közgyűlést megelőzően, 1967. szeptember n-én megkoszorúzták. A koszorúzáson Társulatunkat dr. C s í k y Gábor választmányi tag képviselte.) Zsig- mondy Vilmos szintén tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. A hannadik emlékérmet Kerpely Antal utódáról a vaskohász S ó 1 1 z Vil- mosról nevezték el. 1892-ben, 75 évvel ezelőtt ő alapította az Országos Magyar Bányá- szati és Kohászati Egyesületet. Az ünnepi közgyűlésen került sor az új emlékérmek első kiosztására. Külön öröm számunkra, hogy a Zsigmondy Vilmos Emlékérmet két tagtársunk dr. Gyulay Zoltán professzor, az Egyesület elnöke, Észak-magyarországi Területi Szakosztályunk vezetőségi tagja és dr. Alliquander Ödön társulati tag kapta. Zorkóczy Samu Emlékéremmel tüntették ki ’Monos János tagtársunkat, az Északmagyarországi Területi Szakosztály elnökét. Dr. S z i 1 a s A. Pált Mikoviny Sámuel Emlékéremmel, dr. T ót h Miklóst pedig Wahlner Aladár Emlékéremmel tüntették ki. Dr. Szentes Ferenc 60 éves 1967 szeptember 10-én ünnepelte dr. Szentes Ferenc Társulatunknak 1927 óta rendes, évtizedeken át választmányi tagja születésének 60. évfordulóját. Dr. Szen- tes Ferenc Budapesten született. Felsőfokú tanulmányait a Közgazdaságtudományi Egyetemen mint rendes, a Tudományegyetemen mint rendkívüli, a Műszaki Egyetemen pedig mint vendéghallgató végezte. 1931-ben földraj z-vegytan-áruismeret szaktárgyakból tanári oklevelet szerzett, 1932-ben pedig doktorált gazdasággeológia témakörből. Tanul- mányait külföldi ösztöndíjjal Bécsben, Rómában, Berlinben és Zürichben folytatta. Mint egyetemi szakszemélyzet ifj. Lóczy Lajos vezetése alatt a Közgazdaságtudo- mányi Egyetem Gazdasággeológiai Tanszékén dolgozott 1927-től 1944-ig. 1931 óta részt vett a M. Áll. Földtani Intézet hegyvidéki földtani térképezési munkálataiban, haszno- sítható nyersanyagkutatásában. 1939 óta a M. Áll. Földtani Intézet rendes tagja. Mint a Kárpát-Balkáni Asszociáció Tektonikai Bizottsága magyarországi titkára bejárta Cseh- szlovákia, Lengyelország, a Szovjetunióban pedig Grúzia tektonikai szempontból jelleg- meghatározó tájait. Eddig megjelent tanulmányainak száma a félszázat is meghaladta. 7 468 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet Társulatunk Emlékgyűrűjének és a Munka Érdemérem tulajdonosa. Születésnapján Társulatunk ünneplő táviratban köszöntötte dr. Szentes Fe- rencet, kire a tektonika és a földtani térképkiadás területén a M. Áll. Földtani Intézetben, még hosszú éveken át nagy és szép feladatok várnak. Kitüntetések 1967. május i-én a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa H u 1 1 a y Gyula tagtársunknak a Szocialista Hazáért Érdemrendet adományozta. 1967. szeptember 3-án, a 17. Bányásznap alkalmából a Központi Földtani Hiva- tal elnöke, dr. S ó 1 y o m Ferenc választmányi tagot, valamint Bárdos B. Miklós, Földi Miklós, dr. Guttmann György, Károlyi Gyula, Mészáros László, P a p p Sándor, dr. R á k o s i László és Zenkovics Ferenc tagtársunkat a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója ciinmel tüntette ki. Ugyanezen alkalomból a Nehézipari Miniszter dr. R a d ó c z Gyula tagtársunknak a Bányászat Kiváló Dolgozója címet adományozta. 1967. szeptember n-én a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanévnyitó nyil- vános tanácsülése P a n t ó Dezső bányamérnöknek, tagtársunknak gyémántdiplomát adományozott. 1967. szeptember 12-én az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 75 éves fennállása alkalmából dr. Gyula y Zoltán professzort, az Egyesület elnökét. Társulatunk Északmagyarországi Területi Szakosztályának elnökségi tagját és dr. Alliquander Ödön tagtársunkat Zsigmondy Vilmos Emlékéremmel, Monos Jánost, az Északmagyarországi Területi Szakosztály elnökét Zorkóczy Samu Emlék- éremmel, dr. S z i 1 a s A. Pál professzort Mikoviny Sámuel Emlékéremmel, dr. Tóth Miklós tagtársunkat pedig Wahlner Alador Emlékéremmel tüntette ki. 1967. szeptember 18-án az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanévnyitó ünnepi közgyűlésén gyémántdiplomát adtak át Társulatunk örökös díszelnökének dr. h. c. Vadász Elemér akadémikusnak, valamint dr. Schréter Zoltánnak, Társulatunk tiszteleti tagjának. A vas-, gyémánt- és aranydiplomások nevében dr. h. c. Vadász . Elemér köszönte meg a kitüntetést. Ugyanekkor kapott c. docensi címet dr. Szolnoky János tagtársunk a Magyar Tudományos Akadémia Geokénúai Kutató Intézetének tudo- mányos főmunkatársa. A Biológiai Tudományok Világszövetségének montreuxi közgyűlésén elnökségi taggá választották dr. Zólyomi Bálint paíynológus tagtársunkat, a magyarországi palynológiai-rétegtan megalapítóját és nemzetközi szintre fejlesztőjét, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia levelező tagját. A Közgyűlésen Magyarországot dr. Zólyomi Bálint képviselte (Magyar Nemzet, 1967. szept. 21). Hírek, ismertetések 469 Elhalálozások 1967. február 15-én 87 éves korában elhúnyt P i n k e r t Zsigmond volt tagtár- sunk, ny. tanítóképzőintézeti tanár. P i 11 k e r t Zsigmond a M. All. Földtani Vitaülései- nek cselekvő részese volt. 1967. május 25-én, 65 éves korában, hosszéi szenvedés után elliúnyt B a u m a n n József az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ásvány-Kőzettani ill. Kőzettan-Geokémiai Tanszékének legrégibb munkatársa. B a u m a 11 n József 1920-ban lépett a budapesti Tudományegyetem szolgálatába. Eleinte a Kémiai Intézetben, 1944-től folyamatosan az Ásvány-Kőzettani Intézetben ill. a Kőzettan-Geokémiai Tanszéken teljesített szolgá- latot. A mikroszkópi kőzet- vékony csiszolatok, ércmikroszkópi felületi csiszolatok és más mikroszkópi preparátumok készítésének, valamint az alkalmazott módszerek, a kőzettani mikrotechnika demonstrálásának, elsajátíttatásának egyaránt kiváló mestere volt. Alig van ma Magyarországon vékony csiszolatot, felület csiszoíatot készítő szakember, aki nem tőle tanulta volna ezt a mesterséget, s alig van olyan idősebb vagy fiatalabb geológus szakember akit a kőzettani mikrotechnikában ne ő irányított volna el. B a u m a n n Józsefet, mindannyiunk kedves Józsi bácsiját nagy részvét mellett 1967. május 31-én, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Ravatalánál dr. Szádeczky- K a r d o s s Elemér akadémikus, tiszteleti tagunk mondott megilletett hangit gyászbe- szédet. 1967. július 14-én, 78 éves korában váratlanul elliúnyt dr. S c h e r f Emil a M. Áll. Földtani Intézet ny. főgeológusa, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa, az 1948-as INOTJA főtitkára, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, a Magyarhoni Földtani Társulat vezető testületének hosszú időkön át hűséges, aktív tagja. Elhúnytával a magyar földtudományok egyik legsokoldalúbb személyisége távozott közülünk. Élete utolsó pillanatában is a tevékenységért élt, szerteágazó munkásság mellett is mélyreható eredményességgel. Dr. Scherf Emilt a Magyar Hidrológiai Társaság és a Magyarhoni Földtani Társulat halottját mély részvét mellett 1967. július 24-én a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Ravatalánál a M. Áll. Földtani Intézet' nevében dr.Sze- b é n y i Rajos választmányi tag, a Magyar Hidrológiai Társaság nevében dr. Erdélyi Mihály búcsúztatta. Sírjánál dr. K r i v á n Pál főtitkár a Magyarhoni Földtani Társulat részéről mondott gyászbeszédet. Kinevezések A Magyar Forradalmi Munkás — Paraszt Kormány dr. G é c z y Barnabás egye- temi docenst, Társulatunk társelnökét az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természet- tudományi Kara Őslénytani Tanszékére, dr. P a n t ó Gábor választmányi tagot, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, a M. Áll. Földtani Intézet Tokaji Kutató Csoportjának vezetőjét a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Kara Ásvány- és Földtani Tanszékére egyetemi tanárrá kinevezte (Művelődésügyi Közlöny XI. évf. 13. sz. 1967.I aug. 1.). Lenin-díjas paleontológusok Az 1967. évi Lenin-díjasok között találjuk O r 1 o v Ju. A., Markovs'zky B. P., Szokolov B. Sz. és Ruzsencev V. E. paleontológusokat, akike ki- tüntetést a 15 kötetes ,,A paleontológia alapjai” című munkáért kapták. A hatalmas mű megalkotásában természetesen nagy szerzői kollektíva működött közre. ,,A paleontológia alapjai” a paleontológiái ismeretek valóságos enciklopédiája. Az egységes, alaposan kidolgozott terv szerint készült 1 5 kötetes műben alkotó szintézisét adják a Szovjetunióban és az egész világon felgyűlt adattömegnek, morfológiai, rendszer- tani, ökológiai, történeti földtani szempontok alapján. Ezért e mű nemcsak gyakorlati, hanem ehnéleti szempontból is jelentős, és a paleontológia fejlődést nagymértékben elő- segíti. 470 Földtani Közlöny, XCVII. kötet, 4. füzet VII. Nemzetközi Szedimentológiai Kongresszus Reading-Edinburgh, 1967. aug. 10 — 15. „Elméleti és kísérleti szedimentológia” címmel Anglia rendezte meg a VII. Nem- zetközi Szedimentológiai Kongresszust, amelynek programját elő- és utó kirándulások tették gazdagabbá. A kongresszus előadásait 43 országból 462 teljes jogú résztvevő hall- gatta végig. A 152 előadás részben plenáris üléseken, részben az alábbi témakörök szerint létrehozott alkalmi szekciókban hangzott el: I. Szedimentációs laboratóriumi modellek és kísérletek 1 . Erózió, szállítás, lerakódás 2. Delta szedimentáció 3. Üledékképződés egyenletes és változó sebességű vízáramlásban II. Az üledékképződés matematikai modellezése 1 . A számológép technika alkalmazási lehetőségei 2 . Kibernetika és statisztika a szedimentológiában III. Recens üledékképződés 1. Geoszinklinális üledékképződés 2. Lit orális üledékképződés 3. Szublitorális és kontinentális üledékképződés 4. Self üledékképződés 5. Delta üledékképződés 6. Organizmusok és az üledékképződés IV. Turbidit kérdés 1. Turbidit fácies 2. Turbidit laboratóriumi kísérletek V. Elméleti rendszerező tanulmányok 1 . A geotechnológia elmélete és gyakorlata 2. Fáciesviszonyok meghatározása 3. Geokémiai vonatkozások 4; Üledékgyűjtők rendszerezése VI. Újabb szedimentológiai módszerek (komputerek alkalmazási lehetőségein kívül) 1. Elektromnikroszkópi szemcseelemzés 2. Műholdfotográfia szedimentológiai vonatkozásai 3. Ős-sótartalom meghatározás Az egyes témakörök részletes megvitatására fakultatív vitaüléseken nyílt lehetőség. A szedimentológia fejlődését illusztrálja az alábbi statisztika is, amely az 1951. és 1967. évi kongresszusokra írásban is benyújtott, előadások témáit hasonlítja össze: Kongr. Dóig. száma I.abor kísérletek % Nume- rikus ill. algebrai témák 0/ /o Mérés meto- dika % Helyi kuta- tások 0/ /o Szinteti- záló tanul- mányok % ! 1951 25 1967 1 91 O 12 O 6 8 16 88 4/ 4 19 A nagy létszámot mozgató, hatalmas témakört áttekintő, Dél- Angliában kezdődő és Skóciában befejeződő kongresszus gördülékeny, zökkenőmentes lebonvolitása kiváló szervezés eredménye volt. A kongresszuson elhangzott előadások közül 91 előadás előnyomata megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézet könyvtárában. Az egyelőre csak szóban elhangzott előadások közül az alábbiakban áttekintően ismertetendők azt a három szakterületet reprezentálják, amelyekben jelenleg a legintenzívebb a szedimentológiai kutató tevé- kenység: nevezetesen a recens üledékképződés műszeres vizsgálata, az üledékképződés laboratóriumi modellezése és a számológépteelinika alkalmazási lehetőségeinek vizsgá- lata. Hírek, ismertetések 471 E mer y, K. O.: Relikt üledékek a kontinentális selfeken c. előadásában a Csen- des-óceán selfjein eszközölt több ezer fenékszondázás és abszolútkormeghatározás ered- ményeit ismertette. A vizsgált üledékek életkora o — 16 ezer év. A relikt üledék átlagosan egy-egy szelvény vastagságának 40%-a. A self relikt üledékei a jelenlegi szélességi fokok szerint sávos elrendeződésűek : sark közelben glaciális, térítik körül törmelékes-, az egyen- lítő környékén túlnyomórészt biogén eredésűek. A törmelékes zónák viszonylag nagyobb kiterjedésűek az amerikai selfben, mint az ázsiain, ahol a glaciális és a biogén zónák viszonylag szélesebbek. Figyelemre méltó, hogy hatezer éves, finomszemű self üledékek- ben Mammut és Mastodon fogakat találtak. van A n d e 1: A self recens törmelékes karbonátüledékei c. előadása a Timor — Ausztrália selfen, valamint a kubai és a floridai selfen eszközölt több ezer szondázás ered- ményét ismerteti. Az üledékövek általános sorrendje a parttól távolodva: biogén kalk- arenit, oelit. foraminiferás inésziszap. Krumbein, W. C.: Statisztikai szedimentológiai modellek c. előadása tulaj- donképpen szemelvény volt hasonló című, 1965-ben megjelent könyvéből. Véleménye szerint a statisztikai analízis állomásai a következők: 1. leíró-, 2. analitikai-, 3. stochaszti- kus. Az első és a második statikus, a harmadik dinamikai statisztika. Komputerek alkal- mazásával lehetőség nyílik a dinamikai statisztika gyakorlására, modellek képzésére és számítására. B a g n o 1 d, R. A. : Hidraulikus szállítás és szedimentáció c. előadása átmérő egységre eső anyagszállítás formuláit ismertette, amelyek segítségével — hasonlóan a Stokes-képlethez — a mederfenéken szállított anyag (iszapfolyástól a híg szuszpenzióig) esetében mód nyílik a fenéküledéknek hipotetizált anyagok egykori dinamikai jellemzői- nek a szemcseeloszlásból (populációból) történő meghatározására. Az üledékképződés laboratóriumi modellezéséről tucatnyi film került bemutatásra. Túlnyomó többségük a keresztrétegzett üledékek és a turbiditek keletkezésének kérdésé- vel foglalkozott. A látványos, pedagógiai szempontból sem érdektelen filmek beszerez- hetők a megfelelő külkereskedelmi úton az alábbi cégtől: National Committee fór fluid mechanics Films, Central Film Lábrary, Government Building, Bromyard Avenue, Acton, London, N. 3. A nevezéktani, rendszerező előadások között W. S c h a f e r (A szedimentológia biológiai vonatkozásai) a bio- és a litofáciesek kombinációjából alkotta meg az astrate (rétegzetlen, biogén fácies, pl. riff), a vitai panostrata (rétegzett, oxigéndús fácies) és a letal panostrata (rétegzett, H„S fácies) fogalmát. A Fairbridge, W. által bevezetett diagenezis-disztinkciók (syn-, ana- és epidiagenezis) a kőzettéválás helyére vonatkozó megkülönböztetések és egyelőre nélkülöznek minden részletesebb ásványkőzettani elemzést. A bemutatott újabb szedimentológiai vizsgálati módszerek közül az őssótartalom meghatározás és az elektronmikroszkópi reliefelemzés módszere általunk is hozzáfér- hetők (a komputerek alkalmazási lehetőségét már említettük — meglehetősen gazdag szovjet és angolszász irodalommal rendelkezik — míg a műholdfotográfia módszerét egyelőre valószínűleg nélkülöznünk kell) . Az őssótartalom meghatározása tulajdonképpen kémiai módszer és a Na-hoz kötött foszfortartalom meghatározásán alapul. A recens üledékek elemzéséből kapott eredmények statisztikus elemzésén alapul. A diagenizált üledékek esetében — előadója, Nelson szerint, o — 35 %0 egykori sótartalom ±3%