ELS ÁL TT 
ó BANÁN sintttt "gyak 
kó IGA 4 Valami A ak öt SYNHAGtzÁK kírvátHiK NYOMET Te vagi kayatkál 


ti 
, tagvujsat aban 
NAA É1 44 MAYA EY ATYA YT B. 


a KUtvákt nat kf? § 
Hhtv Ji) ; 41947 v ú KIÉ 
1 Wi etetett Aetapzttt kelát PV áeét bé! 4 
dade 9184 19 xv HA TÁjtantó ; 
ik ue Je nátrááat Vár R ETET BÉKÁT ireátstt tó e 14. 
0441 KYMEzn eye véese 4. 4 
HERAHHAS Hai KISÍLAÍÁRAKHANERÓS NEKHAL 
kivét ál 
dtetjtstberátkán, 
hé KELALATTÓ irsaatsige 
41 teyattánta trtAKtEEKE jat kk 
44 d past teája zó [7 Aga rétet FöLERÁRÓ 
4 


egyeni 48 1 66191. 4 
Hó tadarjagtág Háj ilágata, HERi HEJAKNeg ák tevek ázggat sitt 


turn 


(6 bi ds Egé ÁOK Hi 30 
HÁ háttaj hi EAN Pt SAR ÁÁÁÁS 


4 
144te 


970 nég 444 


JENUNÉOSA 


hú) 
KU hosi án 
au 


var ekal) 
4804 19441 
, KER ETEGETERŰ 


MEEREYELÉ TT KEZÉT MÉLYÉN 
A 


NEEKE NYAL HAN ES TATT 


vaj tás 
114a 


4410 tie 
1144 §ila Aa .1. 
193 jelt Yi 


hi. 


MEYETÜK 


MIAEItA 


(1 
§) 


KYNNETAN 


Vadi 
(MNIKAKKÜKGKLTE 


HITEK JEHÁN 
3 HAt t ÉXTÉLt 
VIEKELÉTÉK 


Mi úm 


411 
NEELNT út 


2919 RA 


Kg 


vi MEYOTUK 
NTEZELTÁTEETTKI Hi 


VgtJÁ A ín 
Mage a vet 


át jatt 
1 HA at Hát 


; a 
TAVAK HENK KÉZEN Bi 


(ESB) 


APYE 


HANYAG midi 
eln g KELTÉT 
CYSNTOKÉTE 1981 ( 
(a0tYe 


14 9414 
EEC KELTA LI 
NLHEEN jatt 
MI 4 CYOtNTA 

MH Hih árat 

994451 inti 

114 


jea M1898 
HA 6s 491 
1943 Mátoszád 


18414 
í 


4) Aa 
ILÍLHÁLKONÓN 194414 
5 ntát ate B kk 
kivi egál b e 

4 eh 19181 


KANLNYETE NEG 
TeJLOZÉtTÉ 
pig tan as 


j 143 44 eturpoyt 


44344 140 Mitet 


? ML AHEHÉRE 


1 AA utrétt 


allhat 3 1644 FentkVgy fi 


k4T úRB ha 


" w 
EN A aA ág ató? EA AKTÁK Vt 


ay SEGA THAT ANT ÜDERTGTNENY ANN, 


14 


JE 1814 Kdlóbi 


MÁ 


HW tni 114844 
t 44 ; 


HAL) 


vávitt 


y 4 1918580 
ni KEELYETNNI LYA 
. MEKLEELÉM) 


gi 14 Tata nt 
§ két 


104 
dát pad 141 
444 j 


H/ 
t 

IREK 
) 


(31 
§ 


h 
, 446 u 
KÁM Kta TAN 1181 JÖKANALZRÓ 
Jat HpéLA AVI 
kregttáatai 


s 


4414 
apa te 


19! 


bydgvikék 
ksivtát h 
HEAR 


TAK 1441 
altt.) 08 
14198. 


í 
45 


TI40áadát 


Mt HA 
KEL it 
id ti 


) 
pri 
jigatá 

Hálot Húkéb pi 


iz 


vatói ív 


itgváemetaas 


448 


it TANLYIMÁK Pt 
Na keljagtéaka 


9440 HELAELEHEHLY a. 
jani kg 


tea $14eitás 
h KELL 


3 
voyasdega 14414 uk Mt 
4 


4 
tünt kÜDTTÉT 1 KEttTe? Hrvettt 
ee rkzsetált ? jet bettási 98 fi aA 18 


pitti 194 
4 hi 
pok 14187 Mk tyágeázákál ás 


s ptágítáts ti 19. 
tt ha 44 gyi süt ( Á 14 tulajt, KZELTHKKB 
f § 1414 j64gy 

jő! 148 KATELÁKE KÉSÉS H HRSZ GRETKE bbi 

Ü PL VENTOK NAN 

MEKEKI vÜetsá mitittist tat petisáben 
tdttrétit kn ASLNÁLKATÁAT ti hét 
avtren t) 88 jeti Yi I99 af 
gat sét én EVEKEN 4414 Hit úti hat 
1984 ju gé elyáj 944 4944 91 
aga IVAYSZÁYb b; na 


y" sigofái 1 
tni HARUNLAK H 


480 pa8 4 
at; HENESÉNt a 1tti 
Li ny datása 


KÁLI LEK NETETET ht 44 
ng jul tenteg b E bi 3114 1 1648 11 ELI 
4 4441. ervigyk tarÉTAt 


s dlntk útő 1499 


fi ún 
HAt 


ür 


; im 


vig 
At HB 
HSZETE UK 


19 s 


4 ő aput épp ai 

sv e! 4 46444 

sú HEKI , 
Hatb 4 ktháltebb 

ájbi, tött 


HGTL HÁ 
Hak 


TAT ARTLTÁLNTÁ SÁR EKSH DHENÁÉSE 
1 úag áotátják PE EEpY KE ENTETÁPÉÁNA í 
att set Hriraágyt Jagd Kus é Hir ht 
644 út 
b 


HetRAtAt j4ek? 
ágba 
183 HENK 


444 
sági fek 


444: 
VAgy dangérj ts 
ad égkdety a HA 
sápjáe nyest it 
vág KN HEEHELESBI 184 


14141 
fo távt egni 


jéjtá 944 
vagi HEGYE KOLAT 4 Hi kő 
ÖGHÁLHS 4. 

a) 


115 sti 
6 4 
ÜK ÁLUtB, áh jiptátsat 
441 jét 48 EELEHLKŰ 
u" HALA mi Hi 
1. Ha KELEK HR 


MENLONt 
erjéstáb 


2 efhz we aal kat Al " Mad GY be Bin 


; ex" FEGGGYSEÜKE ET ÉN isz 
Fveegvegyvee MAAA Ahlt vegeig veg 


w 
v étitátááa A wv 
dJehá . Cákék ki Tevégyergeg ESZA v- eket csá dett táv 
ESET gye ET ŰATESEKTEÉZE 4 SE ES gye es Re 
VS AVETV ÉNŐ c vtty Vtv teG S es vuvv 
8 e ége e se ye TI TONS we He hez 
"Vg YYVGNEE KG gye e NY ÉVSESE ette IS GYVvgYYGYNEV LÁGY 
KA TOTSTG ess Se VUwéYy VLLEY hu Ww ks . A. hd Za Ag 
w I v" SYLESB hez vuy At 
: E ge Ty gy gyéeyegy Sz 
me, SZ. Sal az Letette s kij ös Fiu et met va SZEKTAS 
ZSÉVIST 0 jet ue. er egővő JAA Ahh kés v 
v a Vég ügyúgv V0 e KN ve v 4 
ES Éz án S Moka s viv SZÉSSSLEELESSESÉSSg:Ű y ke 
e. G v. [AA "Yu sss SG Et Mika Es sz gé s jösz za Ell SZ ver seg] LEE yt 
ked 1 / u 
JN kidetokákátázáá tut JB viddvvosd. (AT 


ségszeryrzéeeyt 


vwvty " kZ 4 eve Ass VAA 
VÁRA Me vewvuy VI eve kát vyivve vvv 
kédtéváts éyeéven s OVE Mt 
SM E jderesgVad tv v [1] 


:3 EGG Yget száz 


Égi 


Fovowvy "T vot 
geeewv vev ve, 


jor ezdtgyl tte v veret 
geugsrszuet Tehet tr van 


út 


ETEL L EY SVELeY : Ez úge e ELÉY SSEL YGYy 3 
u T L ÁRA w. vaz e Vesz kh 
vgy ev gya A vág íve e. Sy dák ás ve We 
pe9y yzy Ve g dt mege § geg 


kh 91) 
esési of 
ky "8 , ; 4 

ta 


tsz JAÁZÁ [tét ő Va 


áá ie éz ug ve ih 


pivuov úg vu". 


jeg st zt isa S Se ua SÉGÉT beg ős 


, Sze Me SEK ESGG EGGEGY EKG VÉT E 

pr sé koti JT Z sdsg us 
EGGY GGV Se ELETEN see e e gessesevev vine tlzáság étek 
té s Ev eU velyugt agsteete vigeseettT eyes ygú 
tg ag Tt VÉGEZ GWEN SETS EGG EEYYY vVyy 
LEGY Ér vi hé ky ty Les ee ge 
rwvwvwti vég v vig EGYES Gy e 
A zt AKA VESE vers vyyiww ty 1 
veeeeyevi te BÁNT v 

MA 


j Wéy b die S 
ISSzUGYÉSSLGS NYELES LENT 
ju a vev AK kí kááásevtsétáv vigye ketvtéjvte v 


u MÉG ESSSÉGES SE SE --g 
ISSŐSES ZTE VEGY ÉT eye err zégr dt lhdádék Ti 
A / kád h " ty e] TeN ze ih ada 1 ass 9 AV /€ LA 
MAAA AAdSl ) Le igégévuy Vg ee ELET 
2 : s e] Es tá ügyes szá 5 zttk TR ÖTZÉL Szál Ne See gy 
ESZgz ÖBB vez sg Mástól TIS sz e w Ezé w . YT" AA AA 
miss" gy we SZ 
yedd . vegy As jettáktkák thee z zzz áddéksáskti ív veg d 
LTV evéve gay SSEL LE veve VELT ee ey 
, WWW Vv e 
Vve Vt d AAád vy 


w ; 


usw 
Ne te ÉT y ! 
nat 9 ta ue s. w vW"VWViyv EIEYEYE SY wz. urugy! we. 
Kő E ÖV gy s ge ( e d e. 
ue att s I uto AB gy ee zkt ye stövü A Ar aa 
dszert ge vád) ká II vgy GY Eeen 
tegye kN Vág Vidd VVáthááág Sex 
kido u ve VT Vág 


Teévegeevy" Vt uyy szorg agya 
EA ka sz 
VIN ez sgvvee velt étvááá tyyer étvágy yúvuwv vgiő 5 
uvuwy vgy Mé jege vég vgy EGgvüs a ász 

a Ne e Nt. s 


V  keekutéke Ő he ge zjk 
e 


b E 


3 j LAO Ú. S, National Museum 


A MAGYAR 
HALÁSZAT KÖNYVE. 


A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT 


MEGBIZÁSÁBÓL 


IRTA 


HERMAN OTTÓ. 


HÁROMSZÁZ ÁBRÁVAL, TIZENKÉT MŰLAPPAL ÉS KILENCZ KÖNYOMATÚ TÁBLÁVAL. 


ELSO" KÖFEHSE 


BUDAPEST. 


KIADJA A K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT 


1807: 


7 Wfvlslon of Fishosyz ,- 


40 


TAésál 


za 


14 


TERMÉSZETTUDOMÁNYI 
KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT. 
MEGINDULT 1872-BEN. 


XV IKÖNTET, 


TERMÉSZETTUDOMÁNYI 


KÖNYVKIADÓ-VÁLEAJEN 


A M. T. AKADÉMIA SEGITKEZÉSÉVEL 


KIADJA 


A K.M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. 


XXVII. 


HERMAN OTTÓ: 


A MAGYAR HALÁSZAT 


NON YVES 


vez b vk HEZGER] 
ka Seat JESSE 


AZ V-IK (1884—180860. ÉvI) CZIKLUS 
HARMADIK KÖTETE 


A KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT ALÁIRÓI SZÁMÁRA. 


SH 

97 

HE TEN 
rk 
Fishes 


A MAGYAR 


BEGÉÁSZAT KÖNYVE, 


A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT 


MEGBIZÁSÁBÓL 


IRTA 


HERMAN, OTTÓ. 


HÁROMSZÁZ ÁBRÁVAL, TIZENKÉT MŰLAPPAL ÉS KILENCZ KÖNYOMATÚ TÁBLÁVAL. 


EILSÓ JOTT BAT 


Kr 07 Ez 
00 8.1 JÁ úg 
FEB 181889 


4 va 
LZKŐONIAN netes 


[ARTHSONIZ gs 
Ű MAR 16 1982. 
BUDAPEST. ÖN LIBRARIES 


KIADJA A K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT 


1887. 


a Szerző. 


Uram, barátom! 


Ha valaki, úgy Ön az, a ki ismeri hányt-vetett életem leg- 
főbb vágyát. — 

Magyar könyvet írni, olyat, a melynek tárgya igazán a magyar- 
ság életéből van merítve, mely a valót ismerteti s e réven tisztázó 
. 15: erre vágytam. 

Virág után törekedtem, mely magyarságlakta vidéken úton- 
útfélen nyilik, ott árasztja illatát, ott bocsátja szellő szárnyára 
termékenyítő himporát s ott érleli gyümölcsét is, azt, a 
mely a nemzetnek mindene, gyönyörűsége, vára — mert valója, 
igazi szelleme. 

És a szabad természet virága után vágytam, a mely mellett 


elhalad a mai kor annyi kutató vándora; elhalad közönyösen, 


mert elcsábítja a virágházak mesterségesen nagyranevelt, külszines — 
de meddő ritkasága; holott az a vadvirág szerény, — szálanként 
egy kis semmiség; de bokrétába kötve, üditő illat forrása. 

A mit e könyvben összefoglaltam, az magyar földben termett 
útszéli virágok szerény bokrétája: illata a nyelv, színe az 
ősfoglalkozás. 

Önnek ajánlom emlékül azokra az esti órákra, a melyek 
oly gyakran bolyongva találtak kettőnket s tanui voltak annak, a 
mit anyanyelvünk szent ügyében tervezgettünk. 


Fogadja a felajánlást szivesen attól, ki igazán 


váltig hive és tisztelője 


Herman Ottó. 


TARTALOMJEGYZÉK. 


ELSŐ KÖTET. 


BEVEZETŐ. 


A Ikon ÜDFÜSNBKS  -— 
Az ember és a hal... 
A tarsadalom és a hal LELETET ORSO ESÉSE ige SE MKE ENNE ESA FE ee 


A MAGAT ErdlJEP ÉS A nal 5 c A EZ I A s 


TÖRTÉNETI RÉSZ. 


I. A HALÁSZAT ŐSKORA... 
Az őskor jellemzése... --- --- 


Az ÖSEÉSZ MONA Lső ES ME s MA E see ed 
Az Sshalkiszat IKÉjÜB d ee BG Mt zt o EE SIM ASE 
Az ókor halászata KZT ÉGEN ÉGE EEG THESE ET SSE ERO ele EA SE yt zs 
KANGYIAIS HON a se EZEK ESET AEZESNON zizi § LK MISE 
II. A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA ESNE lő ERIN ONE VALA je, SGELA 
Az Elnelyezketlés e ebe s EE a E E 
A. töNÉNEÜ MESGTSZEVEIK azo ee EU rezet ee aaa zzlste 


Halászbokor, kötés, felekezet 
A régi aPiscina) KÉSERN ee e 
IMEJSZEN SZÉKEK SM See Ü eze SES 


Vész ER IE a GÓSÉS TAT BÁL E VEB EE S SSE SS Só EAT ae 

(EZESE MÉNE BENOE ESSENEK ES Ez NA szelte 
JANE NYENTSÉEN 81 8 ÉT NEO ke SÁ S Ea ee o ál ta 
SZÓGAYSZTETE SAKE ENEKEL S Se ee 
(ÖSSZE fo OlALÁSE Jő ES E gl e EL e e ENEK lé e 
OKAT OSÁTOTÉSN e És eket e E) KSE Sz NE ze 


A magyar konyha és tudomány LÉK os tak 
A régi magyar halászat képe... .-- € Bál 
III. A MAGYAR NÉPIES HALÁSZSZERSZÁM ŐSI ELEMEI 


A magyar történeti halászszerszámok -- --- -—— 2 --- —- 
GZ JÁN KOZSKEKE e ÖLESETTAKE KEKSZ BESE KENE SET SES ő KE a See), Za at has 
JJ LEZASÉNKE I SZEN EBLÉ E SSTAEB PA SZÉ EEEN ENE ag 1858 


c) A varsa 


118 


143 
I50 
150 
154 
158 


XX TARTALOMJEGYZÉK. 


IV. ŐSRÉGÉSZETI ÉS NÉPRAJZI VONATKOZÁSÚ MAGYAR HALÁSZSZER- 
SZÁNTÓ ezt ÉS s te At El 2 ét Ő EÁ VEREK KET SRE SS KEK ÁLT a Szál n 

I. A háló- és fenékhorogsúlyok SET MEZ 
2. A horgok és tűzsérek 
3. A fentők SENÉÉNÁE E MS ete LEE NEKTEK S EKÉR ENZB 

4. A szigonyok zzz ől , Szi SZE VSE oz za, eze zet NSZ VS Az ZÁSA 

5. A nádvágók  ... 3 

6. A ladik E 

ZISEZÁSÁCSÍKÁSZESZETSZÁN A 1 a S ea E ELET TE SRE ESRT St) 

OS ZÁDBOSSZÉNSZATM ee e Ete VS ez ett d EBA TÉSÉRE E NTETL RE NNÉB 

o 


. Néprajzi szerszám ESEP Tsak erzi IZÉT vezet A KNER RÉK ENE TESTE SAGAN ÉRNE RÉTE Stb 


[I. 


A MAGYAR HALÁSZAT SZERSZÁMJÁRÁSA 


ES 


A MAGYAR HALÁSZÉLET. 


A MAGYAR HALÁSZAT SZERSZÁMJÁRÁSA 5 5; 
A Szerszaámjátás beosztása 7 ezrei FE AEK ESEK A EZT SEÉRE I SZERELNI 
Ayhaléztközhalász szemébent mee Meet see eves ea si 2 LT, elet ÉGET TT ENKNTSA 225 

I. HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 

IR RERESZTÓ, halászat ee recés ebe EE e kt TAS ÁS E Ebt 
II. A kerítő halászat EZÉ RE SESÉK ELÉ ONES YA SERSÁN LB ZENE EEEZLY E MERET LTE a E s ELÉ 
AZSOTÉShalót mez Sze EE STASEG AZÉ een e Ez AT REENA s 
AIKEGSEGENÁTO B-t zzz a ZENE Ze E Et ae, JETNZSZÉT ERNNNBEMO SB 

A füttató. Vagy pITÍLYINAlÓ. eszi Keze ez e eze esa bó Re EGES OR 

A szegénység kerítőhálói sei oézgt rás ál et S E MEZEJK ESET ESB E AE S ESZÉT 3 

A gyalom EE ak ÁL NEEE TESZ VT SZEN ETSO IE e SS TT SSÉS e el ueet DÓ 
Hú Emelős halászati ező ea VE e s aa ok etet a ESR ESSEN HE KÉSNENR 


e] 
test" ele 
H 


IV. Hajtóhalászat KEBSES EK tet E ÁRVA NN GYENÉS E st vllltenett Ét ese LE BE at VÁG ar lS ai 
V. Akó malászai 2 1 
VIS RETSSOSNALÁSZAT kezett ezzel Tee ő At E, Nee a ate E TANNSZSSTÉ SS 


BV 
9 RAN 


MESS VEtŐNATASZAtAy zo eta ke a SEEM tes tal ee S 5 ezt Tis ehez E Kt SÜT ESSTNSEETTT 


24 


VIII. Tapogató halászat E SSZSZNEN KELEK Eh E MÁLNA VESE ez SÉT E és 
TX. unokvetőzihalászathazz d jo üés asks tetszek bökeáet 9 Ba Ag Sa KON RTN A KEEére KLRESS EGEN ÁTTSS 


al 


00 


X. Szigonyos halászat ESEK e FE ASÉTT TE SÉNEK TTI BÉ LK IS SZÉN E jő szea e 


sv NY  VY NI GY 


XI JLTORSÁSZAU ee ket EVET Á E SAE ZOK e EE aa estet VES NE ESETE TÉLEN TERÉRÁRÉ KÉSÉSE 

I? JÉGÉSÜHALÁSZÁAGT "Wes esel esse Ella dö TS KÉS NC KESRENATK 
Összegezés ERZES NGÉ NASA ÉÉNTT SES ESNE LÉ RÉTET SZÁRNY E TELL MLM ee es asz 
ASMAGYAR- HALÁSZELETE sz ga eb s Ez ag dts bot ÉRNÉK fe át ESEKET 
[A magyar "halászember 2 xs Mk e ez drdeet sztset e ea, és d ET ÉSA A 8 NM ÉRENNA 


1 
1 
1 
1 
[j 
[j 
[/ 
[/ 
1 
VR RV 


1 
(s ojllb ) 
D 


6 ej 
[gal 


ga 
[al 
BV 99 VI 4 


[01 


TS TARANYK , et ezi sed sd asz elte ass ee vgy SET 0 ESEL ÉRN PÉREK A SOME 
HIS Avtlátott halni, Sebes ree et kileste vesse ete és ezet get ez ÁÉ ÉLEN 
IV. Rév-Komárom SE ze zSz SÉG ee zSz a LESSEE SANTA 

BABONÁK" esz head (Re a tk get eeteee e a S est e e EEEN ESER ÉT St; 


TARTALOMJEGYZÉK. ; XI 


Lap 
Hagyományos szabályok KENNY ÉRÉBENÉSE SE 9 BSET ea V ÉRE a NEEDS ZÁ REBELL ST2 
Elaltogászákdaljánás ze güla same MBE tea VEK ek set Eza EBÉT EZZEL ASA 
Mesterszavak El szlatszeny dzs 8 igézet BET leg SEK KELET VESS NEEE EÉBE BEGKESSÉ L 2 tell Ő 
A komáromi halászat története E ELÁNTÉ da NÁLÁNENT né LN TELNI op aes E LNN RSSESEZTST 0 


ARRA KASZT ate MAS EE AAN NOS ZHÁNOSASEE MNK ET e ÉL ON IST Ezt zza (ZER EZT 
NATESSASEGSÜT AS ZEKE EÉTE EKG ESÉS TÉT ENE NÉSÉRA TEN ZEE E ESSET E EZRTE 1 Ez 6 zal Ez TAO 
VZA SÁZOANB a Ea EL SENESZST E TE LE ZAN AE SE E eat 1910 


ZT EZASP ONE OROSÉTM e s Mt E e Et a ENE ese sen, s SEGA 
MS ZA [AÜKOYEKŐ a 0 ES EE LN A ENO Gá e 
X. A cZsidőutcza) tája AN RENTJÉREZZSS TÁRETRT S TTÉSASE TE EGT AT SRE OR E e vsz sz őN OK 
DAATRYÁVR GST LE SZÁRÁNEGÉRÉSRAK SÉGÉT IZE e EAT NEBEK ESEN ELL ÁK ASE TS yes ET SEE E zzz MÍOD 

Öj TETzlel étel a dól EZ RÜALOKA tek e BEK Vének ZENE BSÉS ÖSSZ ÁK NEE SSE ÉRSEKE 41 

DCETJTAMNTATA LÓ E TTTTAÍSE TAK SAE ESEK AS A LE KERSZ A S E E Se ze Zs NŐ 


XIV. Székely halászok ÁT tése lg ÜL TOL e EN OSS E ÉT e OO LBETÉ SEN VÉT ee él) 


IKAVENATTSZT S ÁTNY NAL AÜSZ BET ER E NDE E NSESET NE EH ERTRERE EST DES SZE SE) zs 992 


PKOVÁTSSASZÁRO RV SZÁNTÁS LE SL EE MIRÉE S 6 ALL ÁRTZ S EREN SAAZE B (es szea seggre 20 
XVII. A szerencse halász BELA LATE e YA ESEK EE ZERAT ELS NET DNS Rt ey EZEN SES A 
XVIII. A cfisérn és a chalárosnés Tate AN A AE GML ES 05 tak EERLVTE MESE HNNJÁE VETÉS IRB EPS 1 ATÓ 

XIX. A cPisztrángtudósi EEEN AMS EA TETÉSE ESNE OKT LELNE e OSS zsak e a TZ 

XX. Az igazi halászat MÁN KERETES ENÉÉ S EB EÉJTT ESZO TEST NB 4 BE e [S EZZEL 

MÁSODIK KÖTET. 
III. 
TERMÉSZETHISTÓRIA. 

Ana NES TAN td ONNAN SEK Ne aze e ee ZS Bee Sze Kesz SZET) 

ANhatattetmeszetühaztattasaában mez a VGA e KSE ezett esze Es e SE gy ez ST 

A hal ellenségei Sz TEL GÉ e HOST g LTE MESZ] MESÉL A ZDNNÉSOS KE ÁE ez ORSE sent AZÉ ESEK KOTON 

A hal szervezetéről HELETÁB ELÉ t E ES KE S et Tee SS EE MS ten ZIŐVŐ 

A magyar édesvizekben élő halak rendszeres lajstroma b3 LE NKSSSEL S ES BEEE ENO É 

A magyar édesvizek halainak elterjedéséről GENT ettel es OL S ER NÓZO 

A magyar édesvizekben élő halak rendszeres átnézete SS SS TÓZSE HÜLE EE KÜ 
I. Csontoshalak. Teleostei ZÖEZ ha TEN ÉSZ een, ea zsett AZNÓR HST VBEN ÁE RTL EE ES NOS A 

II. Vérteshalak. Ganoidei ELTE ZETA EGEN RÉT ÉSE el Ez RT LÉ E RE SE EZ ETO OD 
NSESzajtátoshalakavzekorszajúak: a GYelostont! e ses TE e EE 110002 


ASZLATOKSLETKAS AA EE BE SES SO ZET zel eze DS SES TS Stt ES e s VOR 90 


Csapó sügér, — Fogas süllő, — Kő süllő, — Német buczó, — Magyar buczó, — Vágó 


durbincs, — Selymes durbincs, — Botos kölönte, — Czifra kölönte, — Kisszájú kölönte, — 
Tarka géb, — Foltos géb, — Tüskés pikó, — Tarka meny, — Tő ponty, — Magyar 
ponty, — Széles kárász, — Kövi kárász, — Fattyú kárász, — Nyálkás czompó, — Rözsás 


márna, — Petényi márna, — Fenékjáró küllő, — Felpillantó küllő, — Szivárványos ökle, — 


Dévér keszeg, — Silány keszeg, — Eva keszeg, — Szemes keszeg, Lapos keszeg, — 


Bagoly keszeg, — Leuckart keszeg, — Ezüstös balin, — Sugár kardos, — Szélhajtó küsz, — 
Sujtásos küsz, — Állas küsz, — Ragadozó őn, — Kurta baing, — Önos jász, — Piros- 
szemű kele, — Veresszárnyú konczér, — Leánykonczér, — Fejes domolykó, — Nyúl 


sali ; TARTALOMJEGYZÉK. 


- 


Lar 
domolykó, — Agassiz csabak, — Fürge cselle, — Vésettajkú paducz, — Réti csik, — 
Kövi csik, — Vágó csik, — Bába csík, — Köz csuka, — Lápi pócz, — Leső harcsa, — 
Pénzes pér, — Dunai galócza, — Lazacz pisztráng, — Sebes pisztráng, — Vándor alóza, — 
Sikos angolna, — Szin tok, — Kecsege tok, — Gmelin tok, — Sőreg tok, — Faj-tok, — 
Vágó tok, — Viza tok, — Vak ingola, — Planer ingola. 

A magyar népies halászat mesterszótára BM LEÉSEÉ EK SERVE EB zzz FL 
ÁAsmagyanronszagú halak kesoportos szo tanait s stee ist ett eetát NE ette NNNNA 
SZEpPESSÉGINÉSI erdelyü menet thalneveikt ee eat ÉKEZETEKET ES NESZE ES ÉSztt 
Szlav halnevek (tot és horvát) JESZRNNSRAST ERRÉERE EROS AZER ee e FL 
Oláhihalneyek vsz o E et (et A Ae 1 Estate ESZÉK E ETÉKÉ ESZ RV NS SE ETELE AASEN ETTEK Tt 
MESTETSZOTAT sua szd Ét vetsz, TET tek: 4 AAA OSR ENEK STER TNYESSEST MRS EVÉRENNÉNNNÉESÉbA 
Irodalom JEANNE SKÉNT ASE NEEE E ENTTS FAR ESTE ENNE E INET SÉR ETEL E za ze zzz JÁKAl 


Betűrendes tárgymutató 


EMOSZÓ 


E könyv keletkezését az első szakasz, melynek czíme: 4A könyv 
története , tüzetesen adja. Akad azonban még némely mondanivaló, 
a mely a könyv történetének keretéből kimaradt, de — úgy érzem — 
mindenesetre helyet kér magának. 

A könyv szerzésénél két szempont vezetett. Be akartam bizonyí- 
tani, hogy a beható, eredeti kutatás a nemzetnek egyik, látszólag 
nagyon egyszerű foglalkozási körében is igen háladatos és, figyelmen 
kívül hagyva minden egyéb tanulságot, nyelv dolgában igen fontos; 
másfelől be akartam bizonyítani, hogy immár egy könyvet nemcsak 
szerzeni, hanem utolsó ízéig kiállítani is bírunk. 

Az elsőre nézve következő megjegyzéseim vannak. Idegen szer- 
zőkre csak ott voltam tekintettel, a hol azt a tudomány, mint köz- 
kincs, elkerülhetetlenné tette; így az őskor és ókor rövid jellemzé- 
sében; de kötelességem hozzá tenni, hogy a mennyiben némi önálló 
kutatásra is támaszkodhattam, ezekben is sok az önálló felfogás. Nem 
állítom, hogy nézeteim döntők, reménylem azonban, hogy meg van 
bennök az, a mi másokat behatóbb kutatásra serkenthet. 

A magyarságra vonatkozó történeti rész oly adatokra támaszko- 
dik, a melyeknek kifogástalan voltát nem vitatom. Jól tudom, hogy 
legkiválóbb történetíróink sok urégis okiratról azt állítják, némelyről 
nyomós érvekkel bizonyítják is, hogy nem más, mint haszonlesésből 
vagy más tisztátalan forrásból eredő koholmány. Én ezekkel szemben 


[d 


a jóhiszeműség útját választottam, még pedig azért, mert a koholmá- 


XIV BGOSZO 


- 


nyok mégis régiek, és mint koholmányok is bizonyítják a halászat 
fontosságát; a mi a jóhiszeműség útjára még külön is vezetett, az 
azoknak az okiratoknak magyar szókincse volt, a melyet a történeti 
mesterszavak és szerszámok szakaszai tárgyalnak. A többiekre nézve 
(A könyv történetes adja meg a felvilágosítást. 

A második szempontra vonatkozólag megjegyzem, hogy a könyv, 
egész kiállítása szerint magyar ; papír, betű, a rajzok összessége itthon 
készült A rajzok között még azok is, a melyek a világszakiroda- 
lomban közkincset alkotnak — mint több ősi szerszám, ókori kép, a 
kopjahal, gőtehal, czafranghal — önálló rajz alapján vannak beil- 
lesztve ; sőt metszés szerint még az eredetileg CuvIiER-től származó 
sügér-csontváz is magyar. A halászéletből merített képeket JANKÓ 
JáNos úr dolgozta ki s azokon az alakok többnyire élő emberek kép- 
másai ; csupán a pákásztanya az, mely nem egészen a valóra van ala- 
pítva és leginkább leírásokból, a művész és a magam emlékeiből telt 
ki. A magyar szerszám- és halrajzok kivétel nélkül tőlem valók. 
Lehet, hogy mindezeknek kikészítése a külföld műintézeteiben fínom- 
ságban nyert volna; de én igen szívesen találkoztam a Természet- 
tudományi Társulat ohajtásával abban, hogy a finomságot a hazainak 
alá kell rendelni; sőt azt hiszem, hogy az elért eredmény teljesen 
kielégítő Is. 

Ezeken kívül még a következő mondanivalóim vannak ; sőt azok- 
nak elmondása szoros kötelességem is. Minthogy a feladat legnyomó- 
sabb részét természetszerűen a magyar dolgok kiaknázásában kellett 
látnom s a rendelkezésemre álló idő egészben rövid volt, nem aknáz- 
hattam ki kellőképen a világirodalmat, melynek összeszerzése — de 
még felkeresése is — elháríthatatlan akadályokba ütközött. Én tehát 
RaAu CH. összefoglaló munkájára támaszkodva mondottam ki azt, 
hogy a történet előtti halászszerszám egy adott nemzet népies halász- 
szerszámával nincsen összehasonlítva ; e meggyőződésben ma 1s élek. 

A midőn könyvemnek történeti része már ki volt szedve, MATTIA 
BUTTURINI úr megtisztelt kitünő művével, melynek czíme: cLa pesca 
nel Lago di Garda, studio storico e critico. Salo 1885.s, melynek 
okirattára a XV. századon (1405) s Christophorus MAuRo Dei gratia 
Dux Venetiarumo halászati rendeletével kezdődik : elismerem tehát, 
hogy helyi érdekű történet akad ; még fontosabb s könyvemre is ki- 


ELŐSZÓ. XV 


ható dr. BENECKE B. műve, melynek czíme: c Fische, Fischerei und 
Fischzucht in Ost- und Westpreussen. 1881. E könyvnek van törté- 
neti része, leginkább a czéhrendszer idejéből, ezenkívül némi népies 
szerszámrajza is. Az utóbbiban akad egy vetőháló, mely — úgylátszik, 
azonos avval, a mely hazánk keleti részeiben dívik, a melyet a nép- 
rajzi vonatkozású szerszámok közé soroztam s egy felől a kaspi-tenger 
mellékivel, más felől az wamphiblestronnaly hoztam kapcsolatba. 
Megvallom, hogy eredeti nézetem meg van ingatva s nem lehetetlen, 
hogy ez a forma nyugot felé messze terjed, ellenben a Duna, Tisza 
és Sió melléki a keleti. Az eldöntés ez idő szerint lehetetlen, mert " 
sem az irodalom, sem azok a gyűjtemények, a melyeket ismerek, nem 
adják meg a kellő alapot. ; 

Mielőtt hogy végeznék, köszönetemet fejezem ki dr. FODOR 
JózseEF társulati első- és különösen PAszLaAvSzKkY JÓZSEF másod-tit- 
kár úrnak azért az odaadó fáradozásért, a melylyel művem nyomdai 
kiállítását elősegítették. 

Budapesten, 1887 márczius 2-ikán. 

Herman Ottó 


kek 
khkav 


4 


(Aa) 
14LA 


JANKSONYNEÉTORTENETE 


E könyv úgy keletkezett, mint keletkezik a forrás, a forrásból az 
ér, a futó érből a patak. 

Az erdő mélyében, sziklás helyen megfeszül egy víz-ér ; kitörne a 
napvilágra — de nem lehet; — egy kavics állja azt az útját, melyet 
neki az esés szigorú törvénye kijelöl; tehát feszül s csak feloldó ere- 
jével támad a kavics ellen. 

Ha a véletlen nem avatkozik belé, évtizedek, talán századok tün- 
nek le az idők végtelenségébe, míg az a kis ér legyőzte akadályát. 

De van a véletlennek ezernyi alakja, s egyik-másik segít az éren. 
Reá szállhat a kavicsra a madár s elmozdíthatja helyéről; valami 
fényes futóbogár menedéket vájhat a kavics alá — kitör az ér; utóbb 
lejtőt talál s mint bolyongó ér siet a völgyön lefelé. 

Vizének bontó erejéhez csatlakozik az esés ereje s ez elsodorja a 
kisebb akadályokat ; duzzadással, kitéréssel legyőzi a nagyobbakat is ; 
útközben felszaporodik a víz —, mert sodra sok akadályt hárit el; 
feszülő erek szabadúlnak fel, összeolvadnak. — Így keletkezik a patak. 

Lehet a patakból folyó ; de mint patak szakadhat nagy folyóba is. 
Bizonyos, hogy a természet örök törvénye szerint végzi pályafutá- 
sát, minden feladatát. 

E könyv csak patak akar lenni; czélja, hogy bevétessék a magyar 
mívelődés nagy folyamába s ha nem is sokkal, de valódival gyarapítsa 
a folyam erejét. 

A valódiság tekintetében rátartós; mert mint az a kis ér az anya- 
természet szűz ölén, e könyv anyaga is ott fakadt magyar partokon, 
a magyar halásznép körében ; s ott 15 erősbödött. 

S az első feszülő ere mi volt? 

Egy szegény magyar rajongva szerette a természetet s érezte, 
hogy nemzetének szüksége van a természet ismeretére, mely nélkül 


HERMAN O. A magyar halászat. I 


2 BEVEZETŐ. 


igazi szellemi fejlődés lehetetlen; de érezte azt is, hogy a tudománynak, 
annak a nagy egyetemnek, mely senkié és mégis mindnyájunké, mely 
nem köti magát egy emberhez, egy nemzedékhez, a föld valamely pont- 
jához, hanem éltetője, megnemesítője az egész emberiségnek, hogy e 
nagy egyetemnek szüksége van arra ís, a mit magyar föld termel, 
rejteget. I 

A feladat nagy, szép és nemes volt s az a szegény magyar rászánta 
életét. Nem rettent vissza a fáradtságtól ; nem attól, hogy vajmi keve- 
sen értették s még kevesebben méltatták fáradozásait; gyűjtött, jegyez- 
getett harmincz éven át. Czélja az volt, hogy megírja majdan a ma- 
gyar állatvilág természethistóriáját. 

Ismerte a föladat nehézségét, a legnagyobbat is, hogy neki még a 
nyelvet is elő kell teremteni. De épen mert ismerte a nehézséget s a 
leküzdés föltételeit, helyes nyomokon indult el: a tárgyakat tanulmá- 
nyozva, gyűjtögette a nyelvanyagot is, szedte pedig ott, a hol termett, 
a nép ajakáról. 

De hát ő boldogtalan volt! Oly korszakban fáradozott, mely a 
nyelv dolgában szerencsétlen irányt váltott: BuUGÁT sszóhalmazának ) 
korában, mely mindenben, a mi tőrőlmetszett magyar volt, c parasztosat ) 
látott; mely a nyelv géniusza ellenében szabályokat alkotott; de el is 
érte azt, hogy a nemzet, a melyet mívelni akart, nem értette meg! 

PETÉNYI SALAMON volt az a szegény magyar kutató, ki akkoron 
helyes nyomon indult ; de elbukott. 

Hol vannak hátrahagyott iratai 

Elkallódtak. Java részök egy tűzvész áldozata lett, s csak töredékek 
kerültek hű kezekbe, melyek sokáig lappangtak, s lappanganak még ma 
is. Már pedig azok után, a melyeket megismertem, bátran ki merem 
mondani, hogy, ha PETÉNYI SALAMON kézirataiból csak az látott volna 
napvilágot, a mi eredeti szógyűjtés volt, a magyar természethistóriai 
műnyelv kincsesházának első alapja telt volna belőle. 

A kegyelet vitt reá, hogy PETÉNYI SALAMON. iratainak némely 
töredékét közrebocsássam s ez volt az a véletlen, mely ellökte a kavt- 
csot, a mely alatt PETÉNYI fáradozásainak egyik ere feszült, t. 1. halá- 
szati búvárkodása, a melyet HEckEL JAkaB-bal, a kitünő halismerő- 
vel együttesen végzett magyarföldön, nyilván avval a szándékkal eltelve, 
hogy majdan megírja a magyar halak természethistóriáját Is. 


A KÖNYV TÖRTÉNETE. 3 


Ezek az iratok, mások közé keverve, KUBINYI FERENCZ hagya- 
tékával Báró NyYÁRY JENŐ barátom birtokába kerültek, a ki észre- 
véve, hogy engem PETÉNYI érdekel, átadta nekem az iratokat ; evvel 
örök hálára kötelezett. 

Az iratok teljesen rendezve, magukban foglalják a PETÉNYI-től 
megfigyelt hatvanhét halfajnak és fajtának elterjedési viszonyait, a 
hozzá tartozó százhetvenöt magyar népies elnevezéssel együtt, a mely 
utóbbiakat már alkalmazni is kezdte." 

Ez volt az ér kitörése ; mert legott eltökéltem magamat, hogy azt a 
175 halnevet összeállítom és kiadom ; sőt az értekezést meg 15 írtam." 

De volt ezek között egy fajnév, a mely iránt biológiai szempont- 
ból kétségem támadt: a varsinta. vagy vasinta, Balaton melléki halnév, 
a melyen PETÉNYI a Phoxinus laevis halat értette, de megjegyezte, 
hogy a halat a Balatonból nem látta. Tudtam, hogy ez a hal kizáró- 
lagosan hegyi patakok lakója ; a dolog ingerelt s eltökéltem magamat 

a helyszínén való utánjárásra. 

Evvel a forrás medenczéje megtelt s az ér elindúlt. 

Kerestem a halat Siófokon, majd Balatonfő táján, majd Kenessén, 
s végre Tihanyban, a hol megkaptam s meggyőződtem, hogy PETÉNYI 
tévedett, mert ez nem a Phoxinus, hanem az Acertna cernua L., vagyis 
a vágó durbuncs volt. . : 

Siófokon ekkor szememet szúrta a soknemű halászszerszám ; kezd- 
tem én azt jegyezgetni, s minthogy az egyes részek is érdekeltek, 
hozzá fogtam a rajzoláshoz 1s. 

Az a sok magyaros mesterszó csak úgy csengett a fülembe; — 
eszme eszmét szült s egyszerre oly munkakedv — mondhatnám, lelke- 
sedés — szállott meg, mint még soha. 

Eszembe Jutott, hogy a halászat az emberiségnek ősfoglalkozása, 
hogy szerszáma, fogása a népismeret, az ősrégészet szempontjából 
legalább is érdekes lehet; mert hiszen ősfoglalkozások terén a nép 
szívósan ragaszkodik mindenhez a mi ősi; hátha egy-egy nyom elve- 
zet oda is, a hol az irott történet eddig néma 

Felötlött az is, hogy a magyar halászat hanyatlóféiben van; a rét- 


t PETÉNYI jegyzeteit németül irta; de sohasem feledkezett meg a népies elnevezé- 
sekről, a melyeket látható szeretettel szedegetett össze. 
tt Megjelent a Magyar Nyelvőrben. 


4 BEVEZETŐ. 


ségek eltünedeznek, a szabályozott folyók elvesztik ősi természetöket ; 
mindevvel megcsökkennek a halászat régi módjai, az ősi szerszámok 
s ezekkel örökre elvész egy egész szókincs; tehát meg kell menteni 
azt, a mi még megvan. 3 

Elgondoltam, hogy a halászéletnek vannak vonzó, mindenkit 
érdeklő eljárásai, szokásai, alakjai, a melyeknek könyvben, képben 
alig van nyomuk ; hogy szótáraink duzzadoznak a ráfogásos dolgok- 
tól; de sőt, hogy a multaknak fölismerése irányt adhat a jövőnek 15. 

Végre tudtam, hogy a feladatot aránylag könnyen oldhatom meg. 
mert sok az összeköttetésem, szeretem a népet, foglalkozását s tudok 
vele bánni. j 

Tervet készítettem s megbeszéltem a dolgot kipróbált barátaim- 
mal: SEMSEY ÁNDOR-ral és SziLY KÁLMÁN-nal ; azután hozzáláttam a 
végrehajtáshoz. 

Az 18983-dik év julius hó 28-kán indultam el, hogy mindenekelőtt 
a Balatont vegyem elő. Eleve is eltökéltem magamat arra, hogy csak 
a valóban magyarnak vehető halászatot fogom tanúlmányozni, nehogy 
más elemek belévonásával zavart teremtve, megnehezítsem az itéletet. 

Útba ejtettem a magyar-velenczei tavat; innen elmentem Siófokra ; 
átcsaptam Komáromba, innen Szegedre ; elővettem Budapestet ; innen 
halászati perek tanulmányozása elvitt Enyingre; elmentem Körös- 
Tarcsára, innen a Szádellő völgyébe; majd a Bódva mentére, Hid- 
vég-Ardó, Komjáti, Szendrő érintésével ; átcsaptam az Ecsedi-lápra, 
Börvelyen és Kis-Majtényban kutatva; később az Ipolyhoz rándúl- 
tam; rövid időn megismételtem a Balatont, Kenessén, Tihanyban 
kutatva; majd Csongrádra és Szentesre vetődtem s újra fölkeres- 
tem Szegedet, különösen Algyő és Tápé ősihelyek miatt. 

Ezekkel letelt az 1883-diki év, a mely azonban másképen is hasz- 
nált, mert minden időközt az irodalomban való kutatásra használtam 
fel s rendeztem az anyagot, a melyet levelezőim sorban beküldtek ; 
jelesen a Komádi rétségre, az Oltra, a Bodrogközre és a Szamosra 
vonatkozót. Belefogtam a mesterszótár alapvetésébe, a szerszámok 
rajzolásába, halászati képek tervezésébe és JANKó JÁNos barátom 
segítségével elkészítésébe is. 

A felgyűlt és bemutatott anyag alapján a kir. magyar Természet- 
tudományi Társulat részéről megbizattam a s Magyar Halászat Köny- 


A KÖNYV TÖRTÉNETE. 5 


vénekv megírásával s természetesen a kutatások kiegészítésével, a 
melyekhez hozzájárult az is, hogy SEMSEY ANDOR barátommal meg- 
állapodtam abban, hogy a magyar népies halászat érdekesebb eszkö- 
zeit összegyűjtöm s a közeledő országos kiállításon bemutatom. 

Mindezeknek végzése, megindítása, egyéb kötelességeimmel szö- 
vetkezve, úgy hozta magával, hogy utazásaimat csak 1884-dik évi 
junius havában folytathattam. 

Újra elmentem Szegedre, azután felkészültem a Székelyföldre. 
Kutattam Héjjasfalván, Székely-Keresztúron, Egyházas-Oláhfaluban, 
a Vargyas-mentén ; a Rikán átcsapva, Baróton, Felső- és Alsó-Ráko- 
son, Fülén; innen Olt ellenében Oltszemen, Sepsti-Szt.-Györgyön, 
Csikmadarason s fel a Gyilkostóig ; innen, a Bucsinon átkelve, elmen- 
tem Székely-Udvarhelyre, majd Kolozsvárra és Bánfi-Hunyadra. 

Ismét a magyar-velencze:1 tóhoz, Agárdba, kerültem s újra elő- 
vettem a Balatont, jelesen B.-Füred táját és Tihanyt, későbben K eszt- 
helyt; újra bejártam az ecsedi lápot, Körös-Tarcsát, Komáromot ; 
elmentem Tatára, Győrbe és Pinnyédre; és újra Szegedre, innen 
Apatinba s a Dunán átkelve a Drávafokra, Kopácsiba. 

Evvel letelt az 1884-dik év. Az adatok halmaza igen megnöveke- 
dett s így hozzáfogtam egyes részek feldolgozásához. 

A következő évben, 1885-ben, ismét csak juniusban kelhettem 
útra, mert a halászszerszámok kiállítása, a lajstrom elkészítése és egyéb 
kötelességeim csak így engedték ezt. : 

Utam Bérettyó-UJfalura vitt s innen Nagy-Enyedre mentem ; visz- 
szamenet Csucsán állapodtam meg, úgy Szolnokon és Tószegen 15 ; 
azután ellátogattam Ungba a Latorczához; majd Záhonyba a felső 
Tiszához; elmentem Beregszászra, Nagy-Beregbe és Derczenbe, a 
Szernye mocsárhoz és a Borzsához ; később elővettem Miskolczon a 
Sajót, a Bükkben a Szinva pisztrángos vizét és a Héjöt. 

A Bükkben, az Alsó-Hámor felséges völgyének csendjében hozzá- 
fogtam a történeti rész kidolgozásához; ezt ott befejezve, még a 
halászati képek megírását is elővettem. 

Minthogy FRIEDEL ERNŐ német ichthyológus határozottan állí- 
totta," hogy a magyar és az ó-wend halászszerszámok között összefüg- 


- Szóval, halászati gyűjteményem szemlélése közben. 


6 BEVEZETŐ. 


gés van, elmentem Berlinbe, hogy a xs Márkisches Provinzial-Museum 
der Stadtgemeinde Berlin, idevágó gyüjteményét megszemléljem, 
annyival is inkább, mert a Dunántúli részben vannak s voltak wend 
elemeink. Utam deczember első napjaira esett; de még nem volt az 
utolsó, mert hátra volt még a Fertőn kívül egy elhagyatott pont, 
mely sok ősi elemet igért: Nagy-Dobrony, mely a Szernye mocsár 
világához tartozik s legjobban xjég hátánv kutatható ; csikorgó hideg- 
ben végeztem el ezt a keleti részt, honnan nyomban a nyugotira, a 
Fertőre vetettem magamat. 

A 18906-dik év első havának hatodikán a Fertőnél, Hegykő ma- 
gyar községben zártam be véglegesen utinaplóm írását. 

Naplóim tanusága szerint a halászatra vonatkozó adatgyűjtéshez 
hozzáfogtam az 1883-dik évi julius hó 28-kán Magyar-Velenczén, a 
mint már említettem Is. 3 

A gyűjtésre csak az országgyűlési szűnidőket használtam föl; eze- 
ket is csak részben, mert az anyag első rendezését és földolgozását Is 
ekkor kellett végeznem s így a tulajdonképeni kutatási idő csak mint- 
egy hét hónapot teszen. 

Saját kutatásaim mellett éltem az ország számos pontján lakó 
barátaim szívességével is, kik kérdőpontjaim alapján gyűjtögettek s 
ezzel örök hálára köteleztek. 

A kutatásban a dolog természetéhez alkalmazott saját módszerem 
szerint Jártam el : keveset támaszkodtam ajánlásra és vezetésre ; inkább 
halászati, különösen horgászati ügyességembe bízva, egyedül iparkod- 
tam halászok közé keveredni, hogy fogásaikat meglessem, a szerszám- 
járást kitanúljam ; s csak ott, a hol tisztán szógyűjtés járta, használtam 
rosz fülem helyett megbizható emberét; de a kérdéseket mindig 
magam intéztem. 

Az anyagot a helyszínén ónnal jegyeztem és vázoltam le ; a tanyán, 
vagy a hol megszállottam, legott letisztáztam ; a rajzokat friss emléke- 
zetből szabatosan kikészítettem, s a kirándulásról hazatérve nyomban 
feldolgoztam. 

E mellett az eljárás mellett minden szóval háromszor, minden szer- 
számmal legalább kétszer foglalkoztam külön-külön ; tettem pedig ezt 
tudatosan, mert töretlen úton járva, csak így közelíthettem meg a 
dolog lényegét. 


A KÖNYV TÖRTÉNETE. 77 

A mint már említettem, mindenképen azon voltam, hogy csak 
tisztán a magyar halászatot, még pedig leginkább annak tisztán népies 
módját ismerjem meg, mert így remélhettem leginkább a sajátságok 
fölismerését. 

Már eleve is két főcsoportra figyeltem, t. 1. a pisztrángos vizekre 
és azokra, a melyekben ez a nemes hal nem él. 

Magyar földön, azaz a Királyhágón innen, csupán a Szádellő 
völgyben halászsza tiszta magyarság a nemes halat; de halászsza az 
egész Székelység, tehát itt kerestem az idevágó mesternyelvet ; a nem 
pisztrángos vizek — folyók, tóságok, mocsarak és lápok — között 
azokat választottam, a melyeken a törzsökös magyarság halászik. 

Ekképen mindaz, a mi a halászatra, t. i. annak módjaira, szer- 
számjaira, fogásaira, szokásaira és mesternyelvére vonatkozik, s a mi a 
szótárakkal és a történelmi anyaggal való egybevetésből származik, 
teljesen önálló, eredeti kutatás eredménye ; és mindaz, a mi PETÉNYI 
kutatásainak eredménye, t. 1. a halfajok elterjedése s azoknak némely 
népies elnevezése, pontosan ki van tüntetve. 

A halászattal, szerszámaival és mesternyelvével, továbbá a halá- 
szat történetével PETÉNYI nem foglalkozott. 

Az egyenes kutatások arról győztek meg, hogy a magyar halászat 
mesterszavait egyes ember még egy évtized munkája árán sem merít- 
heti ki — nemhogy én, egy arasznyi idő alatt. A magyar folyók men- 
tén, tóságok partján még a tőszomszédos helységek is a legmesszebbre 
vágó eltéréseket tüntetnek föl, úgy, hogy a kutatásnak helységről- 
helységre — sőt halászbokorról halászbokorra kellene történnie. 

Noha ezt tudom és érzem, nem rettenek vissza a könyv megirá- 
sától, mert a gyűjtött anyag alapnak elégséges. 

Meggyőztek e kutatások arról, hogy a rétségek eltűnésével s az 
ott űzött őshalászat kiveszésével már egész nyelvkincs enyészett el. 

Meggyőződtem arról is, hogy — mint mondani szoktuk — a tizen- 
kettedik órában fogtam a munkához, mert a halászat általában, ősi 
része pedig különösen, hanyatló, illetőleg enyésző félben van s e 
hanyatlás, illetőleg enyészet, a nemzet legszentebb kincsét, nyelvét 
éri a legérzékenyebben. 5 

K özvetetlen kutatásaimmal páros vonalban haladtak a történelmi 
kutatások is, még pedig nemcsak a dívó irányban, mely a halászatot 


(6) BEVEZETŐ. 

inkább csak javadalomnak tekinti és így tárgyalja is, hanem művelő- 
dési szempontból, mint nemkülönben ősrégészeti és néprajzi vonat- 
kozásaiban is. 

A PETÉNYI SALAMON százhetvenöt halneve, kutatásaim folytán, 
460-ra szaporodott; a másnemű mesterszavak megközelítik az : 800-at, 
holott szótáraink egyremásra alig kétszáz halászati mesterszót foglal- 
nak magukban, a meghatározás tekintetében pedig vagy gyarlók, vagy 
épen adósok maradnak. 

A kutatás eredményének foglalatja a következő : 

r. A magyar népies halászati eszközök sok tekintetben visszavág- 
nak ősrégi időkre, ezért ősrégészeti és néprajzi szempontból szerfölött 
becsesek. 

2. A halászat a magyarságnak mindenesetre ősfoglalkozása. 

3. A magyar halászat virágzásának ideje a mohácsi vészt meg- 
előző időkre esik ; legrégibb okirataink már fejlett halászatról tesznek 
tanuságot. 

4. Igazi őshalászat már kevés ponton található. 

5- A régi magyarember gondozta a halat. 

60. A mai magyarember irtja a halat. 

7. Leleményesség dolgában a magyar halász ritkítja párját. 

0. A magyar halászat föléledése az okszerű tógazdaságtól függ. 

9. Magyar halászati irodalmat, az igazit, a népnyelv alkalmazása — 
tehát fölkutatása — nélkül megkezdeni nem lehet. 

to. A magyar halászat történetét az élő népies halászat pontos 
ismerete nélkül megírni nem lehet. 

Ez e könyvnek rövid története ; de van hozzáfűzni való Is. 

Tudományos és ebből kifolyólag oktató irodalmunknak egy szaka 
sem tünteti fel oly szembeszökő módon azt a nagy tévedést, a melybe 
BuGár PÁL nyelvújító iskolája esett, mint épen a magyar halászat 
irodalma. ; 

És ez nagyon természetes is; mert a hal nemcsak tárgya a ter- 
mészethistóriának, hanem tárgya a nemzet egyik ősfoglalkozásá- 
nak is; nemcsak a természet, hanem az ember háztartása szempont- 
jából is fontos ; itt tehát az élet és a tudomány közvetetlenűl találkoz- 
nak, egymásra szorúlnak. Itt az élet századokkal előzte meg a tudo- 
mányt, hatalmas nyelvanyagot teremtett, a melylyel a tudománynak 


A KÖNYV TÖRTÉNETE. 9 


számolnia kell, ha voltaképeni hivatásának meg akar felelni, mely az 
. élő hatásban gyökerezik. 

Halászati újabb irodalmunknak az élettel való összehasonlításából, 
egybevetéséből tanúljuk meg azt a nagy igazságot, hogy minden egyes 
szó, a melyet szükség nélkül alkotunk, tágít az amúgy is széles árkon, 
mely a tudomány és élet között tátong, tehát csökkenti a tudomány 
élő hatását; mert a fölösleges az, a mit az élet vagy visszautasít, vagy 
csak — hogy úgy mondjam — zárt körben fogad el. 

És mivel újabb halászati irodalmunk nem számolt az élettel s 
fölösleges alkotásokhoz folyamodott ezért tévesztette el élő hatását. 

Régibb íróink, kik a halászatot érintik, érezték az élet követelé- 
sét. BARÓTI SZABÓ DÁviDp xParaszti Majorságav tanubizonyság arra, 
hogy az író fölkereste a halászembereket, tőlük szerezte szükséges 
mesterszavait § így érte el a közérthetőséget; FöLpIi JÁNOos művén 
is megérzik ez a törekvés; sőt a szépirodalomnak is van ilyen 
embere, KurwuY Lasos, ki s Hazai rejtelmekv czímű eregényében), a 
c Pusztai halászatv fejezetében oly leírásokat nyujt, a melyeken legott 
megérzik, hogy az életből vannak merítve. 

Ujabb halászati irodalmunk merőben szakított ezekkel — nem 
csak az élettel, hanem avval is, a mit régibb irodalmunk nyujtott; az 
egyetlen kapocs, a mely az élethez és a régibb irodalomhoz fűzi, 
némely népies halnévnek alkalmazásából áll; de az alkalmazás 
ingadozó, sokszor önkényes ; nem törekszik arra — a mire pedig a 
tudomány mívelése kötelezi, — hogy tudnullik a fogalmakat tisztázza. 

Az a túlság, a melybe Bucár iskolája belészakadt, arra vitte az 
írókat, hogy mindenütt stabula rasav-t képzeljenek, melynek betöl- 
tése egyedül rájok vár; s ezt az őrvényt nem kerülte ki az újabb halá- 
szati irodalom sem. Nem törődve az élő nyelvvel, sem avval, hogy 
minden szavával egy ősfoglalkozásba ütődött, fölösleges alkotásokhoz 
fogott s evvel lemondott arról, hogy megállapíthassa a nyelv szelle- 
mében való alkotás törvényeit, azt, a miben a nyelv igazi hatalma rej- 
lik, a mi nélkül élő, fejlesztő hatás még csak nem is képzelhető. 

. Csak két példát hozok föl. 

A magyar vizekben a legismertebb halak közé tartozik a Pelecus 
cultratus L., a melyre az újabb halászati irodalom a sszobbárv nevet 
készítette. 


IO BEVEZETŐ. : 


- 


Kétségtelen, hogy ezt a nevet a magyar halász nem ismeri, és — 
nem tekintve fülsértő voltát — már fölöslegességénél fogva sem veszi 
be, mert ezt a halat a következő neveken ismeri: kardoshal, kard- 
keszeg, kardahal, karda, garda, gardakeszeg, gargya, gyargya, gorda, 
korda, gallakeszeg, lánakeszeg, kaszakeszeg, szabóhal, balatoni hering, 
görbe paducz. 

. Mi tűnik ki e sorozatból" Tudnunk kell, hogy e hal nyulánk, 
hasafele végig éles s az egész alak könnyedén görbe kardpengére 
emlékeztet. A magyarázat önként kinálkozik: a népet az egész alak, 
a has éles volta vezette a név megalkotásában, innen a kardkeszeg és 
kopásai, innen a kaszakeszeg, a szabóhal; a hal soványsága terem- 
tette a heringet, görbülése a görbe paduczot, mert egyébként paducz- 
szerű : tehát a népnyelv a hasonlatot követi s így alkot is. Ebből pedig 
az i5 következik, hogy a nép eljárása megfelel annak a szabálynak, 
a melyet a tudományos természethistória atyja, LINNÉ, felállított, 
kimondván, hogy a tárgyaknak elnevezése valamely tulajdonságra 
alapítandó, a minek a mondott hal tudományos neve meg 15 felel, 
t. 1. Pelecus, a görög re/exve, fejsze, tehát a hasfél élére czélozva ; 
cultratus a latin culter, kés, az alakra czélozva. 

A második példa im ez. 

A legújabb halászati irodalom a hal úszószárnyait sparás-nak 
mondja, mely szóval a halász azokat az úszó fácskákat nevezi, a melyek 
a kerítőháló fölét a víz színén úszva tartják. Ez a para azonos a palló- 
val, tehát átjáróval, hasonlat utján azért, mert a fácskák akkor, a mikor 
a háló a vizet átfogja, a palló képét nyujtják ; bizonyítja ezt e fácskák- 
nak számos neve : palló, pallóka, pala, palla, pálha, para, póta, pluta. 

A parát tehát már ennélfogva sem lehet a hal úszószárnyára alkal- 
mazni ; legkevésbbé pedig azért, mert a halat nem az úszószárny tartja 
úszva — a hálóföle értelmében — hanem a fajsúlya: úszószárnya 
rendeltetése szerint szakasztott az, a mi a madár röpülő szárnya : mind 
a kettő a helyváltoztatás eszköze, működése, szerkezete szerint csavar 
természetű, tehát egy elvre vezethető vissza. 

Ennek tehát szárnynak kell maradnia s a magyar halászember s 
általában a magyarember szabatosan oldja meg feladatát, a midőn 
mondja: smadárnak, bogárnak röpülő szárnya, a szélmalomnak hajtó 
szárnya, a halnak úszó szárnya vagyon). 


A KÖNYV TÖRTÉNETE. Ta 


Az utóbbit így részletezi : 

c A süllőnek van első és második sörénye, van kormánysörénye, 
van állaszárnya, hasaszárnya és a farkon kormánya. 

Ez a képzelhető legfinomabb megkülönböztetés, és összevág a 
hal úszószervezetének kihatásával is, mert a háton levő rész valóban 
sörény s a kormánysörénynyel együtt csak iránytartó ; az állaszárnya 
és hasaszárnya a hajtók, tehát szárnyak ; a fark csapása adja főképen 
az irányt; a többi különböztetés pedig a shals hozzáadásával törté- 
nik, azon a soron, a melyen a malomszárny, madárszárny, bogárszárny 
halad ; tehát: halsörény, halszárny, halkormány. 

Ez a két példa — úgy gondolom — elégséges annak bebizonyí- 
tására, hogy a nép nyelve kincses bánya, a melyet elhanyagolnunk 
nem szabad ; — a ki tévedezett, ám forduljon sarkon s térjen e bányá- 
hoz ; úton-útfélen kinálja az kincsének színét-javát. 

Igen ám, de azt mondják, hogy a tudomány sok ismeretkörre ter- 
jed, a melynek tárgyaira, fogalmaira hiába keressük a nép száján a 
nyelvi anyagot. 

Ez tökéletesen igaz; de nem kevésbbé igaz az is, hogy ha ezek- 
ben az ismeretkörökben alkotnunk kell, a nyelv géniuszának törvé- 
nyét nem az íróasztalon, sem fogyatékos szótárakban, sem egyes 
képzők kínpadján, hanem egyedül az élő, romlatlan népnyelvben, 
régi idők nyelvemlékeiben találjuk meg. És ha ezekhez folyamodunk, 
ha behatóan, szeretettel foglalkozunk velök, akkor nyelvérzékünk 
finomúl s ez rávezet a helyes alkotásra is. ő 

A művelődésnek egyetlen fegyvere a nyelv; feladata magasztos ; 
de nehéz is, mert hivatása egyfelől az, hogy fejleszsze a tudományt, 
másfelől az, hogy e fejlődéssel élő hatást gyakoroljon a nemzet 
egészére. 

Az élő hatás pedig abban a perczben megszűnik, a melyben a 
hatások kölcsönössége megakad, a közérthetőség megcsökken ; vagyis 
a mely perczben a nyelvfinomítást az önkényes alkotás váltja föl. 

Valódi remekíróink mély hatása abban rejlik, hogy öntudatosan 
közérthetőségre törekedtek ; ápolták az élő népnyelvvel való szerves 
kapcsolatot. ARANY, PErőFi ebből a szerves kapcsolatból merítették 
azt a bámulatos hatalmat, a melylyel a szépirodalmi nyelv romlását 
megakadályozták s a helyes irányt megteremtették. 


12 BEVEZETŐ. 


És legyen az az irodalomnak bármelyik ága, ha élő hatásra törek- 
szik, csak azon az egy úton éri el. 

Nem arról van szó, hogy, például a természetrajzi író egyszer- 
smind nyelvész is legyen. Tudom én azt, hogy két úrnak jól szolgálni 
nem lehet; de az sírós czím igen komoly; súlyos föltételekhez van 
kötve; ezeknek pedig legelsejle a nyelv szabályszerű használata, a 
helyes, ép nyelvérzék, melynek ismét legtermészetesebb köszörűje 
a romlatlan népnyelv maga. 

A magyar természetrajzi író nem vonhatja ki magát ez alól; saját 
hasznára való tekintetből s még egy más okból sem, mely nem egyéb, 
mint az, hogy egyedül ő van hivatva arra, hogy a népnyelvnek és a 
régi nyelvemlékeknek természetrajzi elemeit helyesen értelmezze, 
a szóról a tárgyra, a kifejezésről a fogalomra helyesen következtes- 
sen ; — egyedül ő van hivatva erre, mert nála van meg a kellő tárgy- . 
ismeret. 

Mind ennek tiszta tudata vezetett és ösztönözött vállalkozásom- 
ban a magyar halászat mesterszavainak összegyűjtésére és e könyvben 
való alkalmazására. 

Azonban a már fölsorolt tíz pont közül a tizedik, a mely az első 
ponttal kapcsolatos, külön munkát követelt, mert bizonyos, hogy a 
magyar halászat történetét a népies halászat kellő ismerete nélkül 
megírni nem lehet; mert egyedül a néptes halászat adhatja meg helyes 
magyarázatát azoknak a kitételeknek, a melyek a halászatra vonat- 
kozó régi okiratainkban oly gyakran találhatók. Ez serkentett arra, 
hogy, bár vázlatosan, de mégis foglalkozzam a történelmi részszel is. 

És most megmondom azt is, hogy egészben véve mire törekedtem. 

Ezt a könyvet nem irta tudós ember tudósok — a szó czéhes 
értelmében — kielégítésére, hanem írta egyszerű magyar ember 
magyar emberek okulására, általános műveltséggel bíró emberek 
tudásvágyának kielégítésére. 

Szememet nem vetem a magasba, sem a külföld felé, mert való- 
jában csak az lelkesít, a mi lelkesítette régibb íróinkat, kik előljáró 
beszédjeikkel megmondották, hogy a nemzetnek akarnak használni 
s ezt a könyvben be is váltották ; én is erre törekedtem. 

Ez a törekvés hozta magával azt is, hogy az a munka, a melyet 
e könyvre fordítottam, nekem nem fáradság, hanem élvezet volt ; csak 


A KÖNYV TÖRTÉNETE. 12 


azt sajnálom, hogy mélyebbre nem nyúlhattam; — a mi azonban nem 
rajtam, hanem a viszonyokon mult. j 

Még egy kötelességem van; teljesítem, mert az őszinte tisztelet 
és hálaérzet kifolyása: számot adok arról a támogatásról, a melyben 
részesültem. 

Legnagyobb hálával tartozom SEMSEY ÁNDOR és SZILY KÁLMÁN 
barátaimnak, a kiknek támogatása nélkül ilyen természetű vállalathoz 
hozzá sem foghattam volna; hasonló értelemben tartozom hálával 
FORNSZEK SÁNDOR és Dr. TuRNovszkY JENŐ kipróbált barátaim- 
nak is. 

A magyar történeti részben támogattak : FEKETE ZSIGMOND SZá- 
mos jegyzettel, Dr. HaáAmpEL JózsEF és neje PULSZKY POLYXENA 
asszony, THaALY KÁLMÁN, NAGY GYULA, FRECSKAY JÁNos és külö- 
nösen MaJLÁTH BÉLA barátom. 

A mesterszavak és halászszerszámok gyűjtésében a következők 
voltak nagy segítségemre : 

A Balatonmelléken: MÉszöLY GyuLa enyingi, MóRoczA KÁLMÁN 
b.-füredi járásbirák ; MAGYAR JÁNOS veszprémi kanonok és KARDOS 
GYÖRGY keszthelyi halászmester. 

A Bodrogközön: bold. HEGEpűs LÁszLó képviselő, SZINYEI GER- 
ZSON tanár ; BupA JÁNos és FükRJÉSZ TAMÁS ref. papok. 

A Bódva mentén: Dr. HoRvárH GÉzA és Dr. SCHMIDT SÁNDOR. 

A Duna mentén: FöLDvÁRY MiHÁLY Pest-Pilis-Solt és Kis-K un- 
megye alispánja, TuBa JÁNos Rév-Komárom város főjegyzője És 
FAwNpa János halászmester. 

Az Ecsedi láp vidéken: Dr. SERLY Guszráv Szatmármegye főor- 
vosa, SCHUSZTERICH IGNÁcz Nagy-Károly polgármestere, BoDOKY 
GYULA Börvely jegyzője, id. Kiss ÁRON ref. esperes. 

Az Ipoly mentén: MoHÁRY GYULA r. k. plébános. 

A Mosztonga mentén : KRAPPENHEIM JÓZSEF r. k. plébános. 

Az Olt mellékén: Báró RAUBER OTTÓ, ZATHURECZKY GÁBOR, 
DiIEMÁR KÁRoLy kir. ügyész és utitársam, BARABÁS SÁNDOR ügyvéd. 

A Szamos mentén: GÁMÁN ZSIGMOND. 

A Tisza mentén: Szegeden : BERTALAN ÁLAJOS tanár, REIZNER 
János főkönyvtárnok; Tápén: HEGEDŰS ISTVÁN jegyző ; Csongrá- 
don: ÉDER JÁNnos tanár. 


[4 BEVEZETŐ. 


A Velenczet tó mellékén: BóNÉ testvérek, MEszLENY LaAJos kép- 
viselő és SÁRKÖZY ÁURÉL alispán. 

A Komádti rétségen: NAGY DÁNIEL ref. pap. 

A Latorcza mentén: LÁM GYULA ügyvéd. 

A Szernye mocsár vidékén: FERGE JÓZSEF ref. pap. 

Fogadják tőlem egyenkint és összesen forró köszönetemet. 

De nagy hálával tartozom kedves magyar halászbokraimnak és 
felekezeteimnek is, a nagygazdától a futosóig, a vezerestől a jegel- 
lőig, az öreghalásztól a kis keczésig; s hogy már egy-kettőt meg is 
nevezzek, hát PETNEHÁZY FERENCZ uramnak Körös-Tarcsán, KuN 
FERENcz uramnak Kenessén, Csíkos ANTAL, BöRöcz MIHÁLY és 
Kopp IsTvÁN uraiméknak Szegeden, öreg Biassi JÁNos uramnak 
Tápén, GaALaAMBOséknak — SzaLaY JÁNos öreglegénynyel — és 
TuBaA Isrván uraiméknak Komáromban, öreg MÁTHÉ ÁBEL, TAR 
JÁNos és KÁNTOR ILLÉS uraiméknak Kopácsiban; végre ős Tihany 
disznósi halászbokrának, nevezetesen Kis PÉTER kulcsosnak, NÉMET 
VisczE jegyzőnek, PÁLFI KÁROLY gyalogszer haleladónak, MAJOR 
Jáwsos kocsiszer haleladónak, MOLNÁR IMRE kisbirónak, FARKAS 
PÉTER hegyenjárónak, Kovács JózsEF és Kovács VINCZE halász 
társaknak. j 

Ezek egytől egyig igaz magyar emberekhez illő nyiltsággal és 
készséggel — sokszor azt se kérdve, ki vagyok, mi az állásom, vagy 
mesterségem — de még nevemet se tudakolva — helyt állottak, min- 
dent előszedtek, értelmesen megmagyaráztak, semmi fáradtságot nem 
sajnáltak ; noha nem egy van közöttük, kire hetven-nyolczvan év terhe 
nehezedik, ki rég megette javakenyerét; de azért még ma is kemé- 
nyen fogja a kormányt — ők mondják: xemind halálig, mert igaz 


magyar halászhoz így illik ! 


SZ ENÍBERN ÉS AE 


A Föld kérge állandóvá lett, megszilárdult. Hegységei föl voltak 
vetve, sikföldje ki volt terülve. A víz és a szárazföld elváltak egymás- 
tól. A régi korszakok élőlényei — állatjai, növényei — a melyeket 
most ásatag alakokban csodálunk s a melyekben az emberi tudás az 
életnek és alakjainak keletkezését, fejlődését kutatja, mind a föld 
rétegzeteibe temetkeztek. 

A fejlődés és átalakulás során s a letünt alakoktól eredve ismét 
mások keletkeztek, olyanok, a milyenek a megifjodott földkéreg ter- 
mészetének megfeleltek, a minők rajta megélhettek. 

A földkéreg legifjabb rétegzetén akadunk az első emberi nyo- 
mokra és el kell fogadnunk, hogy az ember itt ébredt öntudatra. Ez 
öntudata lassan fejlődött s az emberiség egészét véve, lassan fejlődik 
még ma is. Az öntudat fokát pedig azok az életviszonyok határozzák 
meg, a melyek között az ember élt és él. Tanuja ennek az a Nap, 
mely ma is elárasztja a földgömböt éltető sugárözönével. Ez a Nap, a 
földgömb egyetlen fordulása közben, bevilágít földrészünk magasra 
fejlődött míveltségébe, abba, mely arra sarkalja az embert, hogy saját 
létének végső titkait megostromolja, szolgájává tegye a tüzet, a vizet, 
a levegőt, a villámot és mindent ; de bevilágít az a Nap az éjszaki sark 
tájain az eszkimó kunyhójába is, ki többre tartja a jó szigonyt, mint a 
művelt ember azt az érzékeny szerszámot, mely az élet legparányibb 
mozdulatáról is biztos hirt ád; és odatekint ugyanaz a nap a délszak 
tájaira, a földkéreg utolsó forradalmából kifelejtett Ausztráliába is, 
merőben elütő életével, az öntudat legalsóbb fokán álló, majdnem 
állatembereivel. 

És ime! Az egyik ponton az ember mesterségesen költi, tenyészti 
az édes vizek halait és a halászhajóknak ezreit meneszti a tenger vég- 
telenségébe ; itt a hegyi patak kristályos, sebes vizébe veti a finom 


1Ó BEVEZETŐ. 


horgot, a melyre mesterséges legyet hazudott; amott óriási hálókkal 
szántja, szűri a tenger vizét, s a fogott prédával világra szóló kereske- 
dést űz. 

És azon a másik ponton az ember meglábolja a vizet, kitapogatja 
a halat — eszköze a puszta kéz, épen úgy, mint a hogy a halászó 
sas eszköze a karom és a csőr. 

Egy és ugyanazon a napon látjuk az embert a fejlődés legmaga- 
sabb fokozatain és a legnagyobb elmaradottságban Is. 

De lenni kellett időnek, a midőn a stermészet urav az emberiség 
értelmében bölcső korát élte. — Vajjon milyen lehetett az" 

Az anyatermészet öléből kikelve, négy hatalmas ura akadt, ki 
alkut nem ismert, kinek föltétlenül engedelmeskednie kellett. Szeren- 
csére e négy hatalom nem csak parancsolt, nem csak zsarnokosko- 
dott, hanem oktatott 1s. 

Ez a négy hatalom az éhség, a szomjúság, az álom és a szerelem ; — 
hatalom az ma 1s s az marad, a míg e földön ember él. 

Ezek tanították az embert érzékein át az életre; ezekből kelt ki 
az, a mit szellemnek nevezünk s a mi az embert az állattól meg- 
különbözteti. 

E nagy hatalmak nyomása alatt a szem nemcsak nézett, hanem 
látott is ; ezekhez szegődött a szaglás, az érzés és az ízlelés, a melye- 
ket az ember, szervezetének sajátosságánál fogva, másképen alkal- 
mazott, mint alkalmazza, szintén szervezeténél fogva, az állat az övéit. 

A röghöz kötve, az ember még fegyvertelen is volt; a négy hata- 
lom reávezette a fegyver kiokoskodására, az óvatosságra, a viszonyok 
fölismerésére, fölhasználására. 

Hogy álmát biztosítsa, fészket rakott az őserdő hatalmas fáira ; 
betelepedett a barlangokba, czölöpre építkezett a vizek színe fölött. 

Az éhség vezette a sikon, a hegyen, a völgyben és az erdőn; a 
szomjúság odavezette a vizekhez. 

Látta, mint csapott le a sólyom áldozatára, mint ragadta el az 
erdő dúvadja prédáját; látta, mint táplálkozik más madár az erdő 
bogyójával, sok állat a rétség füvével, s — talán ezekhez folyamodott 
legelőbb is; hiszen röpülni nem tudott, a dúvadat nem követhette 
eljárásában, mert teste fegyvertelen volt. 

De tökéletesebb szervezeténél fogva máskép hatott reá az oktatók 


AZ EMBER ÉS A HAL. 17 


oktatója, a tapasztalás is, mint hatott az alsóbbrendű állatra : ez tette 
lassanként va természet urává.) 

Tapasztalatait összegezte s kivonta a tanuságot: itt rejlik lényének 
felsőbb. volta. 

Ez vitte reá a kisegítő eszközök sokaságára, sokféleségére ; külön- 
féle viszonyok között azoknak megválasztására és biztos alkalmazására. 

És a negyedik nagyhatalom, a szerelem, őt nem csak besugár- 
zotta, hanem emelte is; mert korlátot szabott az egyén határtalan 
önzésének, a midőn családossá tette s a család gondozását, fentartá- 
sát a párra bízta. 

És az így alkotott ember a vízhez is kötve volt. 

Valahányszor szomjúsága a vízhez szólította, mindannyiszor belé- 
pillantott az éltető elem mélyére s minden bepillantás oktatta. 

Megismerkedett a víz életével 1s. 

Megfigyelte a halat, mint veti föl magát a víz fölött röpködő 
rovar után ; látta a nagy ragadozó halat, mint nyelte el a kicsinyt és 
látta a hal rohanását a vízre hullott levélre s azt is, hogy megcsalat- 
kozott. És viszont látta azt is, hogy a halászó sas kémkedve röpül a 
víz fölött, sajátságos szárnycsapással ott a magasban megáll, hirte- 
lenül előreveti karmait, lecsap a vízbe, elfogja s viszi a halat; látta 
a halászcsért, a küszvágót lecsapva vagy szedegetve halászni; és 
végre látta a gémet türelmesen helyt állani, hegyes, hosszú csőrével 
villámgyorsan a hal felé vágni: megtudta, hogy a hal is eledel s utána 
vetette gondolatját. 

Észrevette, hogy az áradozó patak, visszatérve medrébe, vizet, 
halat hagyogat a gödrökben ; észrevette, hogy a tószélek nádja meg- 
mozdúlt s hogy ilyenkor a nagy hal törtetett rajta keresztül. 

A bokor tövise, a melybe az az ember beléakadt, reá vitte a 
peczekre, a melyre a férget reá húzta, hogy — talán háncsra kötve — 
odadobja a halnak ; a gémtől vehette a szigonyt; a patakmellék göd- 
rétől, a víz apró tükrét falszerűen körűlvevő nádtól tanúlhatta a rekesz- 
tést; a fától, a melyet a vihar a patak medrébe döntött s a mely a 
vizet felduzzasztotta, de vízmentén apasztotta is, tanúlhatta a dugást ; 
végre a tó hinárja, mely a halat megkötözte, taníthatta meg a hálók 
kötésére. 

A hal életének megfigyelése, az ezer Jelenség és véletlen, a mely- 


2 


HERMAN O. A magyar halászat. 


18 BEVEZETŐ. 


nek az ember tanúja volt, ezek tanították őt a halászatra. Egybeve- 
tette mindezeket másnemű tapasztalataival s kieszelte szerszámainak 
sorozatait. Saját keze fogásával, a kitapogatással kezdhette, aztán át- 
mehetett ősi barátjára, a fára, nádra, innen a vizek eldugására — nagy- 
későn a tüske révén a peczekre, horogra és szigonyra. 

Nem történet ez — csak sejtés; a ataláns bizonytalansága ! 

Az első tapasztalatszerzésnek hosszú, rögös útja volt az, a melyen 
a halászat fejlődött; az élet ezernyi ezer szükségének kellett közre- 
hatnia, a míg fejlődésének csak legalsóbb fokozatait is elérte ; nagy 
út, míg fölfedezte a kovaszilánk lerepesztését, hozzá a kötőanyagot 
s elkészíthette a szigonynak legelső alakját. 

És milyen hosszú út lehetett az, míg a csontnak, a szarvas agancsá- 
nak kiformálását megtanúlta, míg reájött bizonyos növények rostoza- 
tára, míg megtanúlta a fonalkészítést, a hálók kötözését akkor, a 
midőn nem hatott még a gyermek nyiló szemére, a serdülő ifjú ébre- 
dező értelmére az emberi szorgalomnak és tudásnak végtelen tárgy- 
özöne! Mert hiszen akkor csak a szűz természet mosolygott reá — 
de rémítette is villámaival, dörgésével s más jelenségeinek megfog- 
hatatlanságával. 

Mily hosszú út volt az, mely az embert az érczek fölhasználá- 
sáig vitte ? 

És ha mégsem volt olyan hosszú az az út, legalább ott nem, a hol 
az emberiséget osztályozó hatalom a viszonyok kedvező volta, köny- 
nyítette meg az eligazodást? 

Hátha a bölcső korát élő emberiségnek legalább egyes részei, a 
természeti viszonyok kedvező hatása alatt úgy fejlődtek, úgy okul- 
tak, mint fejlődik és okul a csecsemő édes anyja szeretetén, gondos- 


kodásán? 
Ez a gyermek hallja a szeretet hangját s érzi hogy az; — csak a 
hangot hallja — a szót meg nem érti — és hangot ad ő is; gyö- 


nyörködik benne, ismétli és ismétli. 

S a mint az anya szól, abból a tiszta gyermekszemből kitör az 
eszmélet sugara; egész lénye ott csüng az anya mozgó ajakán — a 
hangból gyügyögés, ebből érthető szó s mind értelmesebb beszéd 
lesz — és bámulatosan rövid idő multán már kicsillan a gyermek 
sajátossága, egyéni volta ; — az eszmék lánczolata, bizonytalanúl bár, 


AZ EMBER ÉS A HAL. ; Ig 


de indúl ; sőt a képzelet is szárnyalni kezd — azt sem tudjuk, mikor, 
hogyan fejlődött ki mindez ! 

Hátha az anyatermészet szava, ezernyi jelensége is úgy hatott az 
ősemberre" Ezen az ösvényen tovább nem haladhatunk. 

Az éleselméjűség ostromolhatja ezt is; de az önbírálat hamar reá 
tanít, hogy az éleselméjűséggel testvére, a képzelődés is ott van, s mint 
könnyebben mozgó utitárs, magával ragadhatja. 

A való, az igazság, lényege szerint nem ismerhető fel a képzelet 
útján ; az tapasztalást követel. 

És mit mond a tapasztalás az ősemberről és a halról? Azt, hogy 
az ősember Jókor — már igen jókor — hallal élt; hogy a mint a 
halászat fejlődött, mindinkább a vízhez kötötte az embert; a vizek 
halashelye marasztotta, a társsal szövetségre birta, tehát telepítő hatást 
gyakorolt; inkább, mint a vadászat, melynek természete kalandozásra 
birta — még ha szövetségben űzte 1s. 

A tengerek mellékein felhalmozott őskori konyhahulladékok nagy 
tömegei a halászó ember tartós ottlétét magyarázzák nekünk ; bennök 
látjuk első csíráit az emberi társadalom fejlődésének, melynek a tar- 
tós megtelepedés főfeltétele. 

S minél inkább halmozódnak az őskorszakok reánk maradott 
ember-nyomai, minél inkább közeledünk a történelmi korok felé, 
annál jobban vehetjük ki azt, hogy a halászat népfoglalkozás volt, 
sokkal inkább mint a vadászat; s ez érthető is. 

A vad futott, mint fut ma is a megtelepedett ember környékéről ; 
megszerzése mind nehezebb lett. A hal megmaradt s minthogy életé- 
nek minden mozzanatával a vízhez volt kötve, az ember mindig tudta, 
hol keresse. Hozzájárúlt a hal szaporasága IS. 

A vad, az ember szükségéhez képest, csak gyengén szaporodott, 
megszerzése veszedelemmel járt; a hal kifogyhatatlan tömegekben 
kinálkozott. A vad a szárazföldön, tehát hasonló viszonyok között vette 
föl a harczot az emberrel, érzékeinek élességében sokszorosan felűl- 
múlta, s így kijátszhatta, sokszorosan legyőzhette. 

A hal egyedűl a vízre volt utasítva s az embert minden tapaszta- 
lása közelebb vitte ahhoz, hogy teljesen hatalmába kerítse. 

Az élő lények közül vizek mentén a halra esett a súly az ős ember 
háztartásában. 


20 BEVEZETŐ. 


A voguloknak van egy ősi hitregéjök, mely a teremtés meneté- 
ről, az ember értelmi fejlődéséről emlékezik s naiv egyszerűséggel 
sok igazat mond.? 

Numi Tarom ott az embernek oktatója s reá tanítja a vadászatra s 
a halászatra is; de sőt egyenesen meg 15 teremteti vele a vadat, a ha- 
lat ; — elég jellemző, hogy a halat későbben mint a futó és a szárnyas 
vadat. Numi Tarom ad az embernek kétféle halat s ez elviszi az Ászbeli 
halat a nagy folyóba, a Jabelit a kis folyóba, a tóbelit a tóba. 

Hét tél elmultával utána néz az ember, és úgy találja, hogy a hal 
megívott; s a víz színéig felszaporodott; de ekkor az a kérdés: 
hogyan kerítheti meg r 

Numi Tarom rátanítja, hogy nyáron a folyó torkolatát, a tó kifo- 
lyását czégével és vészléssel rekeszsze el; hogy a fa háncsából és 
vékonyra hasított gyökereiből varsát kössön, a melybe a hal maga 
megyen belé. Télen a kis folyót és nagy folyót téli vejszével kösse 
át, a melybe a hal magától téved belé. Ez a rekesztő halászat — mint 
látni fogjuk — minden valószínűség szerint a legősibb mód. 

A Numi Taromnál járt ember ekkor elindúl s tanítja a népe- 
ket — halászatra is. Megtanítja a hálókötésre, varsafonásra, a vész- 
lésre, a czége és a vejszeállításra. 

A varsás háncsból és hasított gyökérből köti varsáját; a hálós a 
hegyen termő — alkalmasint csalán — növényt nyűvi, szálaiból fona- 
lat sodor és hálóvá köti, megcsinálja a kecze- és kerítő hálót, mely 
utóbbihoz a kötelet a fák háncscsa adja neki. 

Sőt az ember első ragasztéka, a melylyel az íját két félből eny- 
vezte össze — e hitrege szerint — egy kecsege féle halból került 
ki; — a mai vizahólyag! 

Igy hozta ezt haza REGULY ANTraL északi tájakról s adta ki illő 
kegyelettel HUNFALvY PÁL. 

És, a ki rá mondja, hogy mind letűnt, a mire Numi Tarom az 
embert tanította. annak nincs igaza: mert a Kraszna szegény magyar 
halásza még mai napon 1s tisztán háncsból készült szerszámot ereszt- 
get a vizek méhébe. 


t A Vogul föld és Nép. REGULY ANTAL hagyományaiból kidolgozta HUNFALVY PÁL. 
18604. Az e hitregéből következtethető szerszámokat saját felfogásom szerint adom, hogy 
a későbbiekkel összhangba hozzam. 


A TÁRSADALOM ÉS A HAL. 


Az őskori nyomok hallgatag világát a beszélő hagyomány, ezt az 
irott történet váltja föl. . 

A hal nemcsak az emberi társadalom anyagiasságában, hanem esz- 
mevilágában is mind nagyobb tért követel magának ; az ember hitébe 
fogadva eléri a szentséget, csodák tárgyává lesz ; följut az égbolt csil- 
lagvilágába. 

Mindez fényes tanubizonysága annak, hogy a társadalom minden 
korban érezte a hal fontosságát. 

Az assziroknál, fönicziaiaknál, Sziria és Egyiptom népeinél a hal, 
mint minden állat, mely a társadalom fennállására hasznos volt, az 
oltárokra került s mint szent állat tiszteletben részesült; — e népek 
papsága állítólag ezért nem élt vele. 

A Pythagoreeusok tartózkodtak tőle, mert a hallgatásnak — mint 
főerénynek — jelképét látták és tisztelték benne. 

A régi Lykia Jósai jövendőt mondtak a hal megjelenéséből, távo- 
zásából. 

Az ó-egyiptomiak alakos jegyírásában, a hieroglyphben, a hal 
alakja igen gyakran fordúl elő, mint a bőség és a gazdagság jegye ; 
azzá avatta a szent folyó, a Nilus halakban való áldása. 

A klasszikus korok népeinek hite, képzelete külön istent adott a 
vizeknek s a bennök élő halak seregeinek. 

Neptunus, a vizek istene, háromágú szigonynyal uralkodik a halak 
töméntelen seregein s Proteus, a Jjósló alisten, őrzi a főisten tengeri 
borjait f az egyiptomi vizek síkján, mélységében. 

E korok képzőművészete megragadja a halat is, rávési szobraura ; 
befogadja fali képeibe. 


"7 A delfin, melyben akkoron még halat láttak. 


940) BEVEZETŐ. 


És belékerül a hal Martialis költészetébe, ki a tengeri ponty, a 
Mullus fölséges voltát magasztalja. 

E hatalmas kor meghanyatlik ; Róma alapítójának utolsó, satnya 
nemzedéke a dőzsölésbe fúl s a végső vonaglása, az obsonium — a 
halas lakoma is ; — ott szerepel azután Martialis költő Mullus hala, 
melynek minden egyes darabját a dőzsölők prédasága mai érték sze- 
rint ötszáz forintokkal fizette meg. 

És mint mindig volt és mindig lesz, úgy történt az akkoron is : 
fölemelkedett az igazság, törvényt ült és megkezdé hódító menetét, 
mely maig tart ; — megjelenik, néha mintha örökre leszorulna, de 
újra s mind hatalmasabban feltámad. 

Az igazság, az emberszeretet, az egyenlőség, a testvériség és a 
könyörület tanához a hal sokszorosan fúződik hozzá. 

A magasztos tanok hirdetőjének szimboluma a hitbuzgók magya- 
rázata szerint a halnak görög neve: /XOTSZ; azaz cIchthüszv , Jelen- 
tése pedig: /yGovec Xgwc1os Ocov Tióc 301o; magyarúl : Jézus 
Krisztus Isten Fia Üdvezitő. Ezt jelentené a görög felirat Krisztus 
legrégibb képein. 

És az újszövetség könyvében ott látjuk Krisztust Galilea tengeré- 
nél, Genezareth tavánál, mint választja apostolait a halászok közül, 
hogy emberhalászokká avassa ; a kétkedőnek mondja, hogy vesse az 
amfiblesztron és szagéna hálót" a vizek mélyébe, és ime a háló sza- 
kadásig telik meg halakkal; a hegyen oktatva, két hallal és néhány 
kenyérrel vendégeli meg a hivők nagy tömegét ; — — az igazság há- 
lójával kifogja az embert a tévedések tengeréből, a hol szaporaságá- 
val megmutatja az utat és a módot az igazság terjedésére. 

Innen származik a pápák halászgyűrűje; rajta van Péter apostol 
alakja, a mint hajón állva, beveti a hit horgát a tévedés tengerének 
mélységébe. 

Régi családok ősi czímerében sokszorosan fordúl elő a hal, mely 
ezen a helyen a hazaszeretetet és az óvatosságot jelenti ; igen, mert a 
hal föltétlenül hűséges a maga eleméhez, a vízhez, onnan ki nem 
vágyik ; ha az erőszak kiveti belőle — meghal; és a kisértés, mely a 
nagy erények örökös ostromlója, megtanította az óvatosságra. 


t A vetőháló. 


A TÁRSADALOM ÉS A HAL. 23. 


A hal a tisztaságnak is jelképe s a középkor hitbuzgósága, mely a 
vallás rendeleteit oly szigorúan tartotta meg, bőjti eledelt csinált be- 
lőle, más állatok húsától megkülönböztette. Ez azokban az időkben 
a halászat méltóságát emelte, halgazdagságot teremtett s a halat a 
megélhetés fontos tárgyává avatta. 

Azokkal együtt, a mikkel a csillagászat tudománya az égbolt ra- 
gyogó világát benépesítette, hogy fölséges igazságait a természet 
képeivel, az emberi elme és képzelet szüleményeivel kapcsolatba 
hozva, az emlékező tehetség számára mintegy kedvesekké tegye, a 
halak is odakerültek ; időszámítás szerint a februárius — régentén 
chalak havav az ő hónapjuk s oda tartoznak az ekliptika csillag- 
képei közé. 

A csillagászat tudományában jegyök ez: X 

Az a csillagzat, a melyhez a hal kötve van, a fölöttünk ragyogó 
égbolt déli tájára esik, a költők csillagzata — a Pegazus — alá s az 
első rangú Fomahand csillag közelébe. 

A hal gazdasági jelentősége két tulajdonságára vezethető visza: az 
egyik az, hogy még a legkisebb patakcsában is csak akad — ha hit- 
vány is, de akad; a másik az, hogy mérges hal nincsen, mindnyája 
elkölthető eledel. 

Különböztetés csak Jó és silány, kövér és sovány, nem szálkás és 
szálkás közt tehető s ebből a különböztetésből következik, hogy a 
gazdag és szegény megosztozik rajta, mert csak értéke különböző. 

Az egyik kikeresi azt, a melynek húsa finom ízű, szálka nélkül 
való; a másik beéri a jóízűvel, ha szálkás is s mind a kettő avval a 
tudattal költheti el a magáét, hogy egészséges táplálékkal él. 

A hal a szárazra vetve nemcsak elhal, hanem hamar romlik is. 
Az ember mindenkor azon volt, hogy valahogyan megóvja az enyé- 
szettől. Kieszelte a sózást, az aszalást, az olajba-, eczetbe-, fűszer- 
számba való főzést, a füstölést. I 

Hogy a sózást már a régi korban ismerte, erről tanuskodik az, 
hogy a "görög nyelvben sra! sóshal kifejezésére; "megvan a szó, a 
co aIteodne ; " de ez a mesterség feledésbe ment. 


z [/ 


Az, a ki a sózást újra fölfedezte, az emberiség háláját érdemelte kt. 


t Ekkoron, épen úgy mint ma is, leginkább a hitványabb keszegfajokat sózták és 
szárították. 


24 BEVEZETŐ. 


Ez a hollandus BEUCKEL voltki 1397 táján alkalmazta a sózást a he- 
ringre s evvel majdnem olyan jótevője lett a szegénységnek, mint 
1585-ben DRAKE, ki a burgonyát hozta földrészünkre. 

Mind a ketten a szegény zsellér viskójától hárították el a szegény 
ember legkönyörtelenebb, legborzasztóbb gyötrőjét, legádázabb elle- 
nét: az éhhalált. 

A fentartási módok nyomdokain, vagyis alapján fejlődött a halá- 
szat nemzetgazdasági és kereskedelmi hatalommá, melynek nagy- 
ságáról óriási számadatok tesznek tanuságot. 

Angliában csak az édesvizek halászata nyolcz-kilencz millióra rúg 
s e nagy pénznek majdnem felét a jól megvédett nemes lazacz adja ki. 

Csak Skócziából magából tizenötezer halászhajó indúl évenként 
a tengeri halászatra, a mely körül negyvennyolczezer ember se- 
rénykedik. 3 

Francziaország halak után közel húsz millió forintot forgat; ten- 
geri halászata huszonnégyezer hajót és százháromezer embert fog- 
lalkoztat; egyedül a tőkehal — stokfis — körül közel hatszáz hajó 
orra szántja az óczeán síkját és tizenegyezer ember van talpon. 

Norvégiában közel háromszáz nagy és kilenczedfélezer kisebb 
hajó száll ki a tengerre s a halászat gyakorlása harmincznyolczezer 
embert szólít munkára. 

Van év, a melyben egyedül a hering ötvenezer embernek ad mun- 
kát és kenyeret. 

Oroszország csak halikráért egy millió forintot kap a külföldtől. 

Olaszországnak tizenkétezer hajója, dereglyéje ereszkedik a ten- 
gerre, harminczezer halásza serénykedik s szerez évenként negyven 
millió lirát. 

Hát Magyarország " — — — 

Az ország fölséges vizeinek partján megállhat a magyarember, 
elmondhatja, hogy régentén — a mohácsi vész előtt — volt hatalmas 
halászata — — s hogy ma nincsen, az másokon múlt ; de hogy legyen, 
az egyedül rajta áll. 


A MAGYAREMBER ÉS A HAL. 


Magyarország áldott földjén megvirrad ; a Nap fölkel, azután delel 
s a midőn ideje megérkezett, vagy inkább lejárt — nyugvóra tér, 
leáldozik. 

Mindennap ismétlődő útján úgy Jár e darab földdel, mely a min- 
denségnek csak egy parányi porszeme, mint a búvár, ki egy vízcsöp- 
pet merít a mindenségből s ezt a nagyítón át nézi: a Nap épen úgy, 
mint a búvár a nagy világ kicsinyített képét látja maga előtt; ez egy 
vízcsöppben, amaz egy nemzet életnyilvánulásaiban. 

A Nap betekint a tudomány míivelésére szentelt fényes paloták 
ablakán, hol művelt ember a tudomány feladatait megfejteni igyek- 
szik ; betekint a gazdag palotájába, mely bővelkedik pazar fényben s 
mindabban, a mi az ember földi létét kellemessé tehetné — ha az 
ember beérné vele ; — — de betekint ugyanaz a Nap a faluvégi czi- 
gány putrijába is; mezítelen gyereksereget lát — Ausztrália kicsinyi- 
tett képét. 

S a míg a magyar felföld sebes patakjánál a a pisztrángtúdóso veti 
ki horgát ; a míg a Székelyföld havasainak tövén a közszékely a kakas 
tollas-gallérjából kitépi a vöröset, hogy mesterséges legyet hazud- 
hasson a horogra s reá csalja a göbe lengjében leselkedő pisztrángot : 
addig a czigány meglábolja a vizet, puszta kézzel tapogatja ki a halat ; 
vagy a tó szélén lekuczorogva, a vad rózsa hegyes, görbe tüskéjét 
köti az apró küszhal hasa alá, madzagnál fogva beereszti ezt a nagy 
furfangot a vízbe — s a midőn a foga fehérét vigyorogva kimutatja, 
ez azt jelenti, hogy a tóság vad kalózhala, a csuka, rajtavesztett. 

A míg a Tisza, a Duna öreghalásza száznál is több öles hálóival 
szántja, szinte megszűri az ősfolyamok vizét; s a Balaton bérlője há- 
romszáz öles hálóját nagy dereglyén álló vasdaruval húzza ki a magyar 
tenger hullámai közül: addig a Tisza, Duna szegény fenekese az 


260 BEVEZETŐ. 


őskori czölöpépítményekbe visszavágó fentővel keresi a víz mélyében 
elszakadt fenékhorgát, melynek pallóköve, böncsője is szakasztott 
olyan, mint a milyen volt a történelem előtti korok halászó emberéé. 
És végre a míg a skor színvonalán állós birtokos ezer mesterkedés- 
sel költeti ki a halat, lajstromba foglalja a peték s felszabadított halak 
százezreit : addig a havasvidék sötét fenyvesében nesztelenül lépeget 
az orvhalász lába, keze nyalábra szedi a méregfüvet — az Euphor- 
biát —, azután begázol a patakba, a víz alá, nagy kőre nyomja a 
mérges növevényt, egy másik kővel töri, zúzza — — a patak vize átmér- 
gesedik s a nemes hal és minden, elkábul, oldalra fordúl — a leg- 
gyávább, legnyomorúltabb gyilkosság áldozata válik belőle ! 

Ime Európa és Ausztrália kicsinyben. A Nap egy Jjáróján mind a 
kettőre szórja sugárözönét — itthon! 

És ennek a kisvilágnak bölcsőkora milyen volt? Erre a könyv 
történeti része úgy, a hogyan teheti, megadja a feleletet. 

Annyi bizonyos, hogy a halászat a magyarságnál már ősi korban 
is valódi népfoglalkozás volt ; erről tanuskodik azoknak a vonatkozá- 
soknak sora is, mely a magyar ember és a hal között fenáll s a mely- 
nek itt a helye. 

A hal s a halászat mestersége családok, helységek neveiből szól ; 
ott van a hal családok, vármegyék, városok czímerében ; ott van a 
halásznépség dalaiban; a halászság és nép közkeletű példabeszédei- 
ben is ; mindezekkel tanuskodván a halászmesterség ősi voltáról. 

A cHalászoko családja vetekedik a sNagyv és sKisv családok- 
kal; bőségével egy rangban áll a germán cFischerv-ekkel, kiknek 
beszármazása magyar halász mesterszót teremtett, a xFisérto, a 
CALEPINUS tizenegynyelvű szótárában még xhal-kúfárt. 

Halfajok nevét a következő családok viselik : Csik, Csuka, Csukás 
(új időben Csukási), Czompó, Gadócz, Kárász, Keszeg, Viza; Vék, 
Vékei és Vékes, a Jeges halászat véke vagy léke után. 

A halászatra vonatkozó helység és határnevek közül álljanak itt 
a következők : Csanak — merítő szerszám, Csukás, számos tó és ha- 
lastanya, Halas város és puszta, Halasdozsd falu, Halasmező Liptó, 
Halastó falu, Halcsont puszta, Halász falu, Nagy-Halász Szabolcs, 
Tisza-Halász Heves, Szécsény- Halászi, Halászi Moson, Halászópatak 
Gyergyó, Halásztelek több, Harcsás falu Komárom megye, sok tónak 


A MAGYAREMBER ÉS A HAL. 2177 


és halastanyának a neve ; Jászfalu, a Jász halról, Komárom m., Ká- 
rásztó Komádi mellett, Keszeg falu Nógrád, Keszegfalva Komárom, 
Nagyhalas határnév Komádiban, Szák Komárom m., Varsád Tolna, 
Varsánd Arad, Varsány több, Vék falu Komárom, Vésztő, a vészről, 
Békés m. ; ősi vonatkozásuak, Csege, Czege, Czégény, Nagy-Czég, 
K 1s5-Czég stb. 

A hal a következő vármegyék czímerét diszíti: Bereg, Bihar, Sza- 
bolcs, Szatmár és Ugocsa ; s ott van Adánd, Hidas és Kis-Kun-Halas 
városokéban Is. 

A halászdalok gyöngye, mely a halászság szívére vall, im ez: 

Három hete, hogy a Tiszát halasztam, 
Könnyeimtől egy csepp vizet nem láttam ; 


Kifogtam a kedves rózsám kendőjét, 
Kék selyemmel rávarrattam a nevét. 


A példabeszédek Java, mely a kedélyt csillogtatja, im ez : 

c Fejétől bűzlik a hal.) Ezt a latinnal együtt birja a magyarember 
s leginkább a rosz előljáróra, országban, vármegyében, helységben, de 
a családfőre ií5 méri a kemény szót. 

cJól van, mint a hal a vízben? , elemében van, semmi baja. 

c Eleven mint a csik, az elfogott csik nyüzsgésétől ; jókedvű, fris. 

aA halnál is egészségesebbi, mondja MiSKoLczi GÁSPÁR uram 
cJeles Vadkertjében) ; — ez már az egészség egészsége. 

c Él mint a hal a vízbenv; balatoni szójárás: semmi baja. 

a Hallgat, mint a csik a varsában.v Mikor az ember fia rosz fát tett 
a tűzre, akkor meghúzódik, hallgat, vagy legalább is követi a strucz- 
madár példáját: homokba dugja a fejét s a csik sem tesz különben ; 
mihelyt megérzi, hogy fogva van — veszteg marad, meglapul a var- 
sában. S miért mondja a halász, hogy hallgat" azért mert a csik, 
kifogva, nyikorgó hangot hallat. 

c Küszön-keszeget.v Ez a balatoni halász szájában annyi, mint weben 
gubát cserélni), vagyis hitványról hitványra kerülni. 

c Bámul mint a csikhal.n A balatoni halászember így fejezi ki az 
ostobaság végső határán járó bámészkodást, mikor az ember xse lát, 
se hall, se ért, ; álla leesik szeme kerekre nyilik, bámul-bámul és a 
szava eláll. A csik szeme mindig egyformán kerekre van nyilva. 

c A mint veted a pendelyhálót, úgy fogod a keszegetv mondja a ha- 


28 BEVEZETŐ. 


. 


lászember ugyanarra, a mire a szántóvető evvel a szóval él: xakimint 
vet, úgy arat). 

c Az a hal a legszebb, a mely a hálóból kiugrik.? Ez egy általános 
emberi tulajdonságot fejez ki; — még az anyának is mindig az a leg- 
szebb gyermeke, a kit: a halál elragadott tőle. 

a Kivetette a hálójáts szép leány, szép menyecske — de a csu- 
nyája is — a legény után, prókátor a per után, uzsorás áldozata 
után — a legrégibb mesterségek egyike. 

c Hálóba került, ha t. 1. a kivetés sikerült. 

c. Horogra kerülv leginkább a legény a lányéra — azután ott ver- 
gődik a házasélet szárazán. 

a Átkozott a hal a harmadik vízben.s Az első víz az, a melyben a 
hal él, a második az. a melyben fő, a harmadik az, a melyet az ember 
a halra iszik : megromlik a gyomra, azért átkozott az a víz; a hal bort 
kiván. Ez olasz barátok tanítása; de magyarember regulája is, 

c Zavarosban halászik.i Ez talán leginkább közszólás, mely a fon- 
dorkodó haszonleséstől a szemenszedett csalásig festi a becstelenség 
ősrégi mesterségét. 

c Karó közt a potyka.v Mikor már a potyka a varsa karói közt van, 
akkor biztos a veszte — az embernek is, ha nem vigyáz. Az alkalom 
ezer karós varsával áll élete útján. 

c Csuka van a tóbanv, a házsártos, kapzsi, békétlenkedő ember, 
mikor család, község, vármegye, ország nyugalmát zavarja ; de a tevé- 
keny is, mikor a restség pocsolyájában az iszapot túró emberpotykát 
ösztökélni kezdt. 

Ez, a mesterségen kívül, a magyarember viszonya a halhoz. 


1 


"TÖRTÉNETI RÉSZ. 


TA HALÁSZAT ÓSKORA. 


E könyv élén álló, az emberről és a halról szóló fejezetnek iránya 
magában foglalja és kimondja, hogy a halászat az emberiségnek ősi 
foglalkozásai közé tartozik. 

Mindaz, a mi a reánk maradt nyomokból ősrégészeti tekintetben 
ismertetve van s a halászathoz tartozónak vehető, e foglalkozás ősti- 
ségéről tanuskodik. 

A közkeletű wókors és xőskors között mindenekelőtt meg kell 
vonni a határt. 

A dolog természete szerint, a történelmi kutatás módszere tekin- 
tetéből, a következő beosztás ajánlkozik : 

1. A tulajdonképeni őskor, mely még a földkéreg legifjabb ala- 
kulataival összefügg, — természetesen a mennyiben emberi nyomot 
mutat, — de sem felirattal, sem más, megfejthető jegygyel nem tájé- 
koztat. 

2. Az ókor, mely feliratokkal és megfejthető jegyekkel kisebb- 
nagyobb mértékben tájékoztat; beleértve azt a kort is, melyet klasz- 
szikusnak nevezünk, tehát a rómaiak és a görögök korát. 

3. A barbárkor Európa tekintetében a népvándorlás kora, mely 
bár számos, de néma nyomot hagyott reánk. 

4. A történelmi középkor és végre 

5. Az újkor. 

Az természetes, hogy ezek a korok, helyesebben korszakok, 
egyenként is sokszorosan föloszthatók, ha arról van szó, hogy azok- 
nak viszonyait, a maguk teljességében tárgyaljuk; de itt csak egy 
foglalkozasi ág, a halászat történeti vázlata forog szóban, avval az 
irányzattal, hogy a letűnt korszakok jelenségei viszonyba hozassanak 
azokkal, a melyeket egy adott nemzet, t. 1. a magyarság halászata nyújt. 


32 A HALÁSZAT ŐSKORA. 


E könyv történeti tekintetben tehát a következő felosztást fog- 
lalja magában : 

1. Őstörténet általános tekintetben. 

2. Ókor, kiváló tekintettel a halászat módjaira. 
. A magyar halászat multja. 


NI 


a) Ősi módja, viszonyítva a jelenhez ; 
b) Okiratos része ; 
c) A szerszámok ősi elemet. 

E felosztás megokolása az, hogy a magyarság élő halászata sokat 
foglal magában, a mi vissza vág nem csak az ókorra, hanem az álta- 
lános őskorra is s csak úgy tárgyalható kellő módon, ha az általános 
rész nélkülözhetetlen elemeit előrebocsátjuk. 


AZ ÖSKOR JELLEMZÉSE. 


A halászat őstörténetével sokszorosan úgy vagyunk, mint a föld- 
kéreg képződéseinek tárgyalásával. 

Reá mondhatjuk, hogy a földkéregnek ez vagy az a rétegzete 
régibb egy másiknál, kimondjuk ezt a mutatkozó viszonyok alapján, 
úgy a mint az egyik réteg áttörte a másikat, vagy a mint az egyikben 
élő szervezetek nyomaira találunk, a másikban nem ; de arról az idő- 
ről, a melyben mindezek képződtek, fogalmunk nincsen. Korszakról 
szólunk, a melyet idő szerint kifejezni, megkötni nem birunk. 

S ha az előttünk folyó, mérhető jelenségekből megkísértjük az 
őskorszakoknak idő szérint való becsülését, oly óriási számadatokat 
kapunk, hogy elménk visszahökken. 

Egy szemünk láttára leszakadó vízzuhatag folyton mossa a szikla 
párkányát s pontos méréssel meg is mondhatjuk, hogy mennyit mos 
le egy évtized alatt; de ha a kapott számból arra a szorosra vagy 
völgyre következtetünk, a mely láthatólag annak a mosásnak köszöni 
eredetét: az évek százezrei kelnek ki számadatunkból. 

Ezen a téren minden csak viszonylagos értékkel bir, mihelyt az 
idő kérdését vetjük föl. 

S az őshalászattal is így állunk, már azért is, mert megítélésénél 
sokszorosan számot kell vetnünk a földkéreg alakulataival is. 

Az e téren való puhatolásnak két szilárd pontja van: az első az, 


AZ ŐSKOR JELLEMZÉSE. 383 
hogy az ember kétségbe nem vonható nyomaira csak a földkéreg 
alakulatainak legifjabb rétegzetein akadunk reá, a másik az, hogy e 
nyomoknak emberi voltára reáismerhetünk. 

De az e nyomokból kisebb-nagyobb biztossággal megalkotott 
korszakokat sem keletkezés, sem tartósság tekintetében számszerint 
kifejezhető időhöz nem köthetjük. 

A korszak szerint való osztályozást még más is nehezíti. 

Az ember értelmi fejlődése kisebb-nagyobb mértékben, de min- 
dig azoktól a viszonyoktól is függ, a melyek között él; s ezek azokon 
a pontokon, a melyeket az ember elfoglal, különbözők. Világos dolog 
tehát, hogy az értelmi fejlődés, azokkal a nyomokkal együtt, a 
melyek tőle származnak, nem egyenletes s el kell fogadnunk azt, 
hogy a mióta az ember e földön van, egy és ugyanazon időben 
értelmi különbségek is voltak, a melyek ott hagyták nyomukat 
mindazon, a mi tőle ered. 

A mint ma áll szemünk előtt az ausztráliai néger egyszerű hajítófájá- 
val s kerekre nyitott szemmel bámul az Armstrong-ágyúra, mely mez- 
telen testére van szegezve: úgy, ha kisebb mértékben is, de megvolt 
ez az őskorban IS. 

Ez már magában véve is nehezíti az osztályozást, mert szembe- 
állít avval a veszedelemmel, hogy az egy és ugyanazon korszakból 
származó fejlettebb és kezdetlegesebb tárgyat két különböző kor- 
szakba osztjuk. 3 

Ezt a veszedelmet lényegesen fokozza még az a körülmény, hogy 
az ember, a mióta e földön van, mindig mozgolódott; ama távol 
eső őskorban még inkább, mint bármikor 1s. 

Az értelmileg fejlettebb, sokszorosan oda kerűlt az alantosabb 
helyére és nyomaik összevegyűltek. 

Az egyik megrabolta a másikat; cseréltek egymással; ez IS 
vegyített. 

Egy és ugyanazon a ponton hosszú időközökben különböző ember- 
családok telepedtek le: a nyom egymásfölé és egymásközibe kerűlt. 

Ez mind szerfölött megnehezíti az osztályozást s így a kezdetnek 
és a fejlődés menetének biztos meghatározását 15. 

S bizonyos határozottabb természetű dolgoknál, példáúl a halá- 

szatnál, még azt is tapasztaljuk, hogy oly tárgyak, a melyeket bizo- 


HERMAN O. A magyar halászat. 7) 


34 AZ ŐSHALÁSZ NYOMAI. 


. 


nyos körülmények között, például kiásva, az őskornak tulajdonítot- 
tunk volna: sokszor igen előrehaladott nemzetek halászatában még 
ma is élnek. 

Mindez együttvéve nemcsak időre és időrendre nézve, hanem 
egyáltalában is csak viszonylagos értéket kölcsönöz az őskorról szóló 
fejtegetéseknek. 


AZ ŐSHALÁSZ NYOMAI. 


Az ősrégészet rendszeres ásatásai, a barlangok kutatásai arra taní- 
tanak, hogy az őshalász nyomdokai elvezetnek a földkéreg alakulásai- 
nak ifjaob korszakaiba. j 

A barlangokban fölkutatott, halászatiaknak vett eszközök között 
mint legrégiebbek azok vannak elfogadva, a melyeket BovYD-DAw- 
KINS, a kiváló angol barlangkutató, az úgynevezett Kent barlangból — 
EGIS (ROS — MELZTOZO MSG. 

A két szerszámdarab csontból készült dárdaszigony ; ősrégiségét az 
mutatná ki, hogy a kardosfogú oroszlán csontjaival együtt találtatott. 

Az őslénytan tudománya a kardos fogú oroszlánt — Machairodus 
longidens — a földkéregnek úgynevezett clegifjabb plioczén) alaku- 
latához sorozza, tehát ahhoz, mely a jégkorszakot s a diluviumot meg- 
előzte s a melyből az ember létezésének nyoma biztosan mindeddig 
kimutatva nem volt. 

Ez a körülmény sokat árt annak az állításnak, hogy ez a két 
dárdaszigony valóban a legősibb; s azt BoYD-DAwKINS érezte 15; 
rajta volt, hogy a legifjabb plioczént a jégkorszak kezdetével kiegyen- 
lítse, akként, hogy az oroszlán a mondott plioczén végső szakából 
való volt, a midőn már az a lehülés vette kezdetét, a melyből a jég- 
korszak keletkezett. 

Ez természetesen csak föltevés, melynek döntő súlyt nem tulaj- 
doníthatunk s legjobb avval érnünk be, a mit FRIEDEL ERNŐ " mon- 
dott, hogy t. 1. ha e dárdaszigonyok a barlangoroszlánnal nem is 
egyidejűek, de minden esetre igen régi, valóban ősi korszakból valók. 

A most dívó fölfogás szerint az u. n. kőkorszak az, a mely az 


7 Aus der Vorzeit der Fischerei. Berlin 1884. 


AZ ŐSHALÁSZ NYOMAI. 35 


emberi művelődés legősibb szakának vehető; ebben dívott a termé- 
szetadta anyagnak, a kőnek, szerszámmá való földolgozása. 

A halászó ember nyoma, kőszerszámban kifejezve, a diluviumon 
vonúl és eltart az allúviumig, ama rétegekig, a melyeken a mai 
ember is él; sőt ezekre is átmegyen. 

Ez a mai korban tudományos közfelfogás, noha a halászat termé- 
szete reá mutat, hogy szerszám tekintetében a legősibb kor a fa kora 
voltat mintrezte rész utolsó fejezetéből ki ús; 109 "tűnni. De most 
kövessük a közfelfogást. 

E két korszak átmenetét a nagy puszták alakulata jellemzi sajátla- 
gos puszta növényzetével és kivált halaival is. A mint t. i. a jégkor- 
szak föloszlásából eredő víztömegek elhelyezkedtek, megásták med- 
röket s így igazi szárazföld keletkezett, állatvilág fejlődött, különösen 
pedig roppant halbőség támadt, mely faj szerint maig 15 megvan. 

A puszták korszakához kötött haibőségnek mai maradványai a 
Wolga és a Don, úgy a magyar Alföld folyamai is — az utóbbiaknál 
a halirtás előtti kort értve. 

A diluvium legrégibb alakulatai gyanánt azok a nagy kovatelepek 
vannak elfogadva, a melyek a Somme folyó völgyében, s vízellené- 
ben haladva, kivált Saint Acheul táján igen hatalmas és jellemző réte- 
geket alkotnak s a melyekhez viszonyítva, hasonló rétegek már több 
ponton találtattak. 

Ezekben a kova-kőrétegekben számos nagy, nehéz kőszakócza 
vagy jegellőkő " található, a melyet az őskor halászó népei a jég alatt 
űzött halászatnál a jég áttörésére, vagyis halásznyelven szólva, a halászó 
lékek kijegelésére használhattak. 

Hogy ezen a nevezetes ponton halásztelep volt, ezt onnan követ- 
keztethetjük, hogy ott három folyó szakad egymásba, t. 1. a Somme, 
Noye és Arve ; s nem csak a dolog természete, hanem az élet is reá- 
tanít, hogy ily pontokon halászság telepedik le. 

Ezek a jegellő kövek vagy kőszakóczák lerepesztés, helyesebben 
szilánkolás útján készültek, tehát oly eljárással, mely a kovakő jel- 
lemző sajátságaira van alapítva, a melyről t. t. jól alkalmazott ütéssel, 
vékony szilánkok lerepeszthetők. 


t Minden mesterszó magyarázata megtalálható a munkához csatolt Mesterszótárban. 


38 


30 AZ ŐSHALÁSZ NYOMAI. 


. 


Hogy ezek az őskori halászathoz tartozó jegellő kövek, erre egy 
hasonlatosság tanít, mely a mostani korból származik s a következő : 
HEARNE leírása szerint a Hudson-öböl indiánjai, valahányszor a vad 
megfogy, a vadászatról a halászatra térnek át s kiváltképen a jég 
alatti halászatot űzik, leginkább úgy, hogy a jeget kilekelik s a 
lékekbe vagy horgaikat vetik, vagy hálóikat eresztik le. A jég kileke- 
lését még ma 1s részben oly lekelőkövek- 
kel végzik, a melyek szarúkőből valók s 
szilánkolás útján készülnek. 

Innen a barlangokhoz kell fordulnunk, 
a melyekről egy jeles kutató — LARTET— 
megjegyzi, hogy minél ritkábbak bennök 


a halászó ember nyomai, annál régibb 
korba sorozhatók. 

Aránylag sok a nyom az u. n. rén- 
szarvas-barlangokban, a hol t. 1. ennek 
az állatnak maradványai nagy számmal 
fordúlnak elő. Itt találhatók leginkább az 
egy vagy több szakás, a szarvas szarvaiból 


készített, egyágú dárdaszigonyok. 

Hogy ezek valóban halászati szerszá- 
mok, ahhoz nem fér kétség; nemcsak 
azért, mert a barlangokban halak marad- 
ványaival együtt fordulnak elő, hanem 


SES ABH LELS AE TÉLÉ VÉRE azért is, mert kétségbe nem vonható ha- 

szígoag szarvas agemesből lász-telepeken, így a Svajcz.tavaiban és 

tőzegeseiben, a melyek a kőkorhoz szá- 

mittatnak, gyakoriak, a szakásság pedig ősidőktől maiglan a szúró 

halászati szerszámnak szerves tartozéka, mely a hal természetével kap- 
csolatos. 

Mindenesetre föltűnő, hogy a kőkorszakban csontról van szó s 
itt megjegyzendő, hogy e kettő már igen korán együtt jár. A csont 
és szaru az ősembernek már táplálkozása módja során ajánlkozott esz- 
közül ; a kő hozzájárúlt, mert az él tartósságát biztosította. 

A kőkorhoz számított svéd halászati tárgyak között a csont és kő 
egyesítése kiválóan van képviselve. 


AZ ÖSHALÁSZ NYOMAI. 3157 


Itt akadnak azok a dárdaszigonyok (3. ábra) a melyeknek a hegye 
finoman kiszilánkolt kovakő, a többi szigonytest csont, még pedig 
szakás. Itt a sebet a kova ütötte s nyomán behatolt a csontrész, 
mely szakásságával megfogta a halat. 

A szigonynak e korba bevett fejlődése egyfelől a szakák számá- 
nak növekedését, másfelől a kétágú szigony keletkezését mutatja. Ezt 
a fejlődési irányt indokolja a hal természete : a sikos test, sokszoro- 
san még kemény pikkelyekkel is fedve, úgy hozta magával, hogy az 
egyágú szigony könnyen lesiklott, a hal el- 
menekült; sőt a kiszakadás is előfordul- 
hatott. 

Az egyik irányzat tehát a csontszigonyt 
a tüskésségre fektette, (4. ábra), " mig a 


másik irányzat a kettős, belől sza- 


kás ágra tért (5. ábraj; és így 


elmondhatjuk, hogy a mai két- 


ágú szigonynak előzője a kőkor- 


ban van. 


A halászszerszámok megítélé- 


sénél mindig a hal természetére 


kell tekintenünk, mert minden 


magyarázatnak viszonylag legszi- 
lárdabb alapját csak ez képezi €sS 3. abra. Szigony kovahegygyel. 4. ábra. Tüskés 
képezheti. szígony. 5. ábra. Kétágú szigony. 

Ez mindenesetre természetesebb magyarázat s így elfogadhatóbb 
is annál, a mely bizonyos rajzokra alapíttatott. 

. Ezeknek a rajzoknak igen tanulságos a történetök. CHRISTY és 
LARTET, a hires Madelaine barlang kutatói, a többek között oly vésett 
csontot találtak, a melyen a diluviális korszak halászának alakja lát- 
ható, a mint szigonynyal fölvegyverkezve, épen partra száll, melyet 
azonban nem a part rajza, hanem két lófej ábrázol; a halász zsákmá- 
nyát egy óriási angolna képezi. 

X Ez föltétlenül szigonynak vehető; LuBBocK nyilnak mondja, míg Christy és Lartet 
dárdaszigonynak nézi. Nyilnak bajos venni, mert távolságra az íjj-nak nincs annyi ereje, 
hogy a sok szakot a húsba üsse. Az igazság valószinűleg az, hogy sok szigony nemcsak 


halra, hanem hadakozásra való is volt s nem lehetetlen, hogy épen ez szolgált halra és 
emberre. Mint ma is élő szigonyt lerajzolja Blanchére sLa Péche etc. 1808. p. 333. fig. 394. 


30 AZ ŐSHALÁSZ NYOMAI. 


[d 


Ez és több hasonló lelet a maga idejében roppant föltünést kel- 
tett a tudományos világban, mert kitünt volna, hogy a régibb korszak 
embere már a művészetig emelkedett, holott a reá következő, tehát 
hozzánk közelebb eső alluviális korszak szerszámain hasztalan keressük 
bármily művészetnek még legcsekélyebb nyomát Is. 

E képek hitele hamar és rendkívül megingott, a midőn LINDEN- 
SCHMIDT apróra bebizonyította, hogy egy svájczi barlangból kikerült 
lelet csontjain az odakarczolt róka és medve alakja egyszerűen egy 
német gyermekkönyvből származik, a melyet az illető hamisító min- 
tául használt; sőt ez odáig fejlődött, hogy a furfangos csaló föl is 
fedeztetett. Itt a legerősebb skepszis indokolva van." 

A diluviális korszakból ki van mutatva a halpeczek, a halászhorog 
tulajdonképeni őse. E végtelenül egyszerű halászszerszám azon- 
ban nem kizárólagosan az őskoré, mert való, 
hogy Németország, jelesen az északi rész szá- 
mos helyén, a gyermekvilág ma is speczkeli 
a halat; ez az analógia biztosítja helyes magya- 
rázatát. 

A halpeczek használata nagyon egyszerű ; 


olyan mint a szerszám maga. A halász az alkal- 


matos csalit, példáúl a gilisztát reáruházza a 


peczekre s az egészet úgy köti zsinórra, hogy 
ál sb ME. me teny 2 kötés a peczek derekára esik. A hal hosszá- 
fából. ban falja be, s természetes, hogy a legkisebb 
megrántás már keresztbe fekteti a peczket s a hal rajtavesztett. 
Alapjában véve ennyi az, a mit a diluviális korszak halászszerszá- 
mokban reánk hagyott, a mit az őskori kutatások ingadozó alapján Is 
meglehetős biztossággal mint e korszakból valót fogadhatunk el. 
A mi ezen túljár, az, bár természetszerű, de mégis csak föltevés. 
Föltehetjük, hogy rekesztő halászat létezett; hogy a diluviális 
korszak embere készített vejszéket, sövényzeteket; hogy elterelte a 
vizet áz anyamedertől, halásznyelven szólva, dugákat csinált; sőt 
föltehetjük azt is, hogy ismerte a hálót, mert való, hogy akadnak a 
leletek közt nagy tűk, a melyek hálókötésre is szolgálhattak, noha 


t A rajzhoz valóban értő ember ezeket sohasem fogadhatja el tőskoriaknako. 


AZ ÖSHALÁSZ NYOMAI. 39 


csak egyszerűek, fonallal meg nem hányhatók ; — föltehetjük, hogy 
a csapóhurok, az az egyszerű szerszám, a melylyel a maga helyén még 
találkozni fogunk, divott; s a mi talán 
még a legbizonyosabb, föltehetjük , hogy 
a diluviális ember értett a halnak puszta- 
kézzel való kifogásához 1s. 


De mindezek csak puszta föltevé- § 
sek, a melyek mellett reánk maradt FELESÉGE átal Názkölösgol 
tárgy nem tanúskodik. 

Az alluviális korszak, tehát a földkéreg alakulatának maig terjedő 
állapota, már legrégibb részeiben is fejlődő halászatról tanúskodik, 

A halpeczek mellett feltünedezik a többé-kevésbbé kifejlődött 
horog, s akad olyan is, mely rendkívüli ügyességgel egy darabban 
tűzkőből van kitördelve (8., 9. ábra). 

Ezekkel együtt föltünedeznek könnyed hajlású kovaszilánkok is, a 
melyek alkalmatos szárhoz erősítve, igen JÓ összetett 
horgot szolgáltattak. 

Ez az összetett horog azonban szintén korunkig 
ér s reá tanít arra, hogyan alkalmaztattak azok a 
könnyed hajlású kovapeczkek. 

Az összetett horgot RErzius fedezte fel a finnek 
országában, hol, még nem is olyan régen, közhaszná- 
latban volt. (10. ábra.) 

Ezekhez csatlakoznak a tulajdonképeni horgok, 


a melyek többnyire még szaka nélkül valók ( : 1.ábra); 
de akadnak olyanok is, a melyeken a szaka első 
kezdete és fejlődése is látható (12— 1 3. ábra). 

Az egyszerű és a szaka első kisérleteit föltüntető 


horgokkal járnak lyukasztott kavicsok, a melyeket 
horogsúlyoknak vehetünk, a melyek tehát a mai 
ólmot pótolták. 


Minél ifjabb az alluvium, annál nehezebb a szer- 
számok történetében való religazodás, "minek JOkát a ta Eine horog; 
már e szakasz bevezető részében érintettük. 

Még igen messze korban, az úgynevezett történelmi idők előtt, 


számtalan ok működik az eligazodás megnehezítésére, mert az allu- 


40 AZ ÖSHALÁSZ NYOMAI. 


vium föllépése egy tekintetben sem jelentette azt, hogy a föld kérgén 
állandóság köszöntött be. 

Hogy az alluviális réteg mit állhatott ki földtani forradalmak ostro- 
mától, ennek világos bizonyítéka az a legmesszebbre érő hagyomány, 
mely az u. n. kymbriai özön nevét viseli s a mely alatt a tudomány 
a földkéregnek azt az utolsó forradalmát gyanítja, mely Angliát 
elszakította Európa száraz földjétől s 
elválasztotta a mai Francziaországtól. 
Ennek a kymbriai özönnek emléke, 
mint homályos monda, 
még ma is él, s annak a 
határnak vehető, a me- 
lyen innen a hagyomá- 
nyok szürkülete beve- 
zeti a történelmi kor- 


szakokat. 


Ezek a homályos 
hagyományon nyugvó 


Ir. ábra. Csonthorog, síma. 12. ábra. Csonthorog, a szaka első történelmi korszakok, 
kezdetével. Mindkettő Svajcz legősibb czölöpépítményeiből való. és LT 541 
13. ábra. Fejlett csonthorog. tet meszetesen, ertekre 


és — mindenre nézve 
szakadozottak; de annyi bizonyos, hogy az utolsó nagy özönlésen 
innen mind határozottabb alakot öltenek, jelesen fejlődés tekinte- 
tálosm. 

A mi a kymbriai özönt megelőzte s részben vele együtt történt, 
az rendkívüli helyzetbe juttatta az ősembert. Európa északi része tete- 
mesen sülyedett, óriási feliszapolások képződtek. A vízmedrek, part- 
részek folytonos átalakulásban voltak s az ősember, kivált az ős- 
halász, kemény tusát vívott fenmaradásáért; s hogy az, a ki átélte a 
nehéz tusát, ezt csak folytonos helyváltoztatás útján érhette el, az 
elképzelhető. 

Természetes, hogy ilyen körülmények között tartós megtelepedés 
nem történhetett, tehát a maradandóbb nyom főfeltétele hiányzott s 
innen van, hogy az ősrégészet itt csak tapogatódzva halad, csupa 
föltevésekből indul ki, hogy új, bizonytalan foltevésekre találjon. 

Az aránylag szilárd alapot a czölöpépítmények nyujtják, melyek 


AZ ŐSHALÁSZ NYOMAI. 41 


azonban már a történelmi kor legtávolibb szakába nyúlnak be s a 
melyeket, a tudomány mai fölfogása szerint, a (c Kjökkenmöddinger, 
t. 1. a konyhahulladékok különös alakulata előzött meg. 

HELLwALD és mások ezeket a konyhahulladékokat a. földkéreg 
változásának utolsó nagy időszakára teszik, abból a föltevésből indúlva 
ki, hogy ekkor az ősember egymásra szorulhatott, hogy a nyugtalan 
vizekkel megküzdhessen. Természetesen ezek mind föltevések. 

Ezek a konyhahulladékok eredetileg Dániában fedeztettek- föl ; 
innen van c Kjökkenmöddingerv elnevezésük. 

A Lymfjord és a Kattegat partvidékén akadnak oly konyhahulla- 
dekrretegek a melyek 3 méter vastagság! mellett 50-70 méter 
szélesek s 100 méter hosszúk. 

E halmazokat leginkább tengeri kagylók alkotják, jelesen az 
osztriga, a Cardium, a Mytilus és Litorina; ezek közé vegyülnek 
emlős állatok, madarak és halak maradványai; a halak közül leg- 
inkább a hering, a tőkehal, a plataisz és az angolna. 

Hogy ezek valóban emberi telepek, erről tanúskodnak a halász- 
szerszámok is, melyek kizárólagosan kőből és csontból valók ; a kő- 
eszközök nagyobb részben durvák ; a csiszoltak igen ritkák ; az ércz- 
szerszámnak pedig itt nyoma sincsen... 

A halmaradványokból következtetve, föl kell tennünk, hogy az 
őstelepek emberei ismerték a ladikot, mert némely halfajt csak a sik 
tengerre kiszállva érhették el. 

Legfőképen az érczek hiánya az, a mely ezeket a telepeket a 
czölöp-építmények elé helyezi. Azok a viszonyok, a melyek között a 
konyhahulladékok ma találtatnak, másképen is igen tanulságosak. 

"Vannak t. i. e hulladékrétegek között olyanok — jelesen Portu- 
galliában —, a melyek a tenger partjától messzire esnek, tehát Jogo- 
sulttá teszik azt a föltevést, hogy a tengerpart változott: a föld emel- 
kedett, a tenger hátrált. 

A legnagyobbak, részben óriási kiterjedésűek, Amerikában van- 
nak s hogy az embertől erednek, ezt bizonyítja a halászszerszám, szén, 
cserép — közte pipa — és számos embercsont, mely a hulladékkal 
el van vegyítve. 

És most következnek a czölöp-építmények, a melyeknek első hir- 
forrása HoMÉROSZ Iliásza. Ebben fordul elő a Kephysis tava, czölöp- 


42 AZ ŐSHALÁSZ NYOMAI. 


építményeivel: 4/s-vel (hűléj; ez Krisztus születését mintegy 1000 
évvel előzi meg; de csak földrészünkre nézve sorozható valódi ős- 
régészeti tekintetek alá, mert kétségtelen, hogy 2000 évvel Kr. sz. 
előtt az ó-egyiptomiaknak már rendkívül fejlett halászatuk volt, a 
mint ezt később ki is mutatjuk. 

Az első hiteles leírást a történetírás atyja, HERoDor hagyta reánk 
s ez Kr. e. 513 tájáról való. 

HERopoTr ekkor — Megabarus táborozásáról írva — így emlé- 
kezik meg a Maczedoniában fekvő czölöp-építményekről: Azokat, 
a kik a Pangeeus hegy körül laktanak, a Doberiánusokat, Agriánu- 
sokat és Odomantákat Megabarus nem hódította meg ; de azért mégis 
hiú kisérletet tett, hogy azokat alávesse, a kik a fóban laktanak, a 
mint következik : a tóban magas czölöpökre rakott alkotmányok van- 
nak, a melyekhez a part felől hid vezet. A czölöpöket a lakosok ős- 
időktől fogva közösen készítették ; későbben azonban törvény alap- 
ján úgy, a mint itt áll: minden férfi nősüléskor az Orbelus hegységből 
három czölöpöt tartozik elhozni s a tó fenekébe verni; azonban min- 
den férfi sok nőt veszen el. Itt azután így élnek: minden egyesnek 
kunyhója van az alkotmányon, a mely kunyhóban lakik; egy csapó- 
ajtó pedig — az alkotmányon át — a tóba szolgál. Az apró gyerme- 
ket lábánál fogva oda kötik, hogy a tóba ne essék. Lovaikat és teher- 
hordó állatjaikat hallal tartják. A hal sokasága oly töméntelen, hogy 
egy a csapóajtón kötélnél fogva lebocsátott kosár rövid idő alatt 
megtelik. 

Mindazok a czölöp-építmények, a melyeket a tudomány eddig 
fölkutatott, arról tanuskodnak, hogy HERoDporT valóságot írt le. 

A czölöp-építmények szerkezet szerint háromtfélék, u. m. : 

1. Tulajdonképiek, a melyek a vízben szabadon álló czölöpökön 
nyugosznak ; magyar értelemben lábasok. 

2. Rekeszesek, a melyeknek fakeretei fával vannak kitöltve, úgy, 
hogy az egész alkotmány a vízállással hol emelkedik, hol alászáll ; 
magyar értelemben úszók. 

3. Olyanok, a melyeknek czölöpje csak megerősítésül szolgált, 
alapjuk rőzse, trágya vagy föld lévén ; magyar értelemben verésesek. 

Mindezeket az jellemzi, hogy úgy azokban, a melyek a kőkor- 
szakhoz számíttatnak, valamint azokban is, a melyekben már az ércz 


AZ ŐSHALÁSZ NYOMAI. 43 


is előfordúl, a halászszerszám bőviben megvan, annyira, hogy kivá- 
lóan halásztelepeknek tekinthetők. 

Erről egyebek között az is tanuskodik, hogy pld. Svájczban, a 
robenhauseni czölöp-telepek talaját helyenként 6—9 cm. vastag réteg 
borítja, mely merő halpénzből való. 

Azokban, a melyek a kőkorhoz számíthatók, találhatók azok a 
lélekvesztők is, a melyek egy szál fából valók s tűzzel vannak kivájva, 
kívülről pedig kőbaltával durván kiformálva ; itt akadnak kőből, csont- 
ból és szaruból való szigonyok, halpeczkek, horgok és horogsúlyok ; 
sőt akadnak hálók, parák, húzó kötelek, kasok, varsák és vidra- 
fogók Is. 

Nevezetes, hogy a hálók kötés- 
módja a mai (14. á.); sőt még a szem- 
Nagysag 15 — 5mm.- tők 47 em. ig — 
az. Itt tehát már teljes halászat volt. 

Mindez együttvéve elégséges 
ama inogy rezeketra telepeket "a 
konyhahulladékosokhoz . viszonyítva 
— újabb keletüeknek vegyük, mely 
föltevés mellett az is szól, hogy a 


míg az utóbbiakban, mint házi állat- 
nak elfogadhatót, csak a kutyát 1a- 14. ábra. Hálókötő csat; a czölöpépítményekből. 
láljuk, addig a czölöp-építmények- 
Keane kütyas ló" kecske "Sertés, jún és" keéttéle szarvasmarha is 
jár ; sőt már a mezőgazdaság világos nyomai is megvannak, mert akad 
búza, árpa, köles és len is, a mely utóbbiból a hálók készültek. Azok- 
ban a czölöp-építményekben, a melyek a kőkorhoz számíttatnak s a 
melyeknek szigonya, horga a 6, 7. és ri, 12, 13. ábrákon valók- 
nak felel meg, bizonyos pereszlenfák, magyar halásznév szerint fentők 
is fordulnak elő, a melyek elsülyedt hálók és fenékhorgok fölke- 
resésére használtattak (15 és 16. ábra). 

Ezekre a fentőkre a magyar halászat ősi elemeire való tekintet- 
ből külön súly tartozik, a mint ezt a maga helyén kimutatjuk. 

Az ifjabb korba tartoznak azok a czölöp-építmények, a melyek- 
ben már az ércz, kivált a bronsz, szerepel. 

Ujabb időben PuLszkY FERENCcz fölvetette az eszmét, hogy az u. n. 


44 AZ ŐSHALÁSZ NYOMAI. 


4 


kő- és bronszkorszak között még egy rézkorszak is volt. Főérve az, 
hogy a termés réz mindjárt földolgozható állapotban kinálkozott, tehát 
közelebb esett az ősemberhez, mint a bronsz, a mely két ércznek — 
átlagosan 90 rész vörösréz és 10 rész ón — az ötvénye s ennélfogva 
már iparszerű tapasztalatokhoz van kötve, melyekhez hosszú idő kell. 

Ennek a föltevésnek jogosultságát bajos elvitatni, úgy a dolog 
természeténél fogva, mint annál fogva is, mert a tiszta vörösrézből 
való szerszámok nem ritkák, sokfélék és önálló jelleműek ; akad közöt- 
tük horog is, mely a magyar halászszerszámok között foglal majd helyet. 


IS. és 16. ábra. Ősi fentők a Robenhausen melletti czölöpépítményekből. 


Különösen a horog az, mely a bronszkorban nevezetes fejlett- 
ségre Jut. 

Megvan a bronsz halpeczek, mellette a kétágú horog, mely a 
bronsz peczek haladottabb alakjának vehető. (17. ábra). 

Ennek kezdetlegesebb alakjánál (17. ábra) a fogóvégek még csak 
könnyedén görbültek, mintha a peczek megkötése hozta volna létre 
a haladást, t. i. a fülszerű hajlást. 

Ennek fejlettebb alakja a 18. ábrán látszik, a melyen az ágak már 
derekasan horgos hajlásúak. 

Ezt követi az egyágú, síma, füles horog (19. ábra), mely sok- 
szorosan úgy is keletkezhetett, hogy a kettős horognak egyik ága 


AZ ŐSHALÁSZ NYOMAI. 45 


[d 


letört (20. ábra) s a halász egyágú fülessé alakította át, a melyen 
azután észrevehette, hogy kevésbbé akadós mint a kétágú s az arány- 
lag kisebb hal is rajtaveszt, mert bekaphatja. 

Tény az, hogy az egyágú horog a bronszban is a fejlődő alak, 
mely szakát ölt; sőt, fület vesztve, a kötővégén már meg 15 van ripa- 


17. ábra. Kétágú bronszhorog; első alak; sima. 18. ábra. Kétágú bronszhorog ; második alak ; sima. 
19. ábra. Egyágú füles bronszhorog ; sima. 


csolva (mint ezt a 21. ábra föltünteti), hogy biztosabban és finomab- 
ban köthető legyen. 

Azt meg kell jegyezni, hogy mindezek a horogalakok sokszor egy 
és ugyanazon a helyen vegyesen fordúlnak elő. De nemcsak a hor- 
gokkal vagyunk így, hanem egyebekkel is; mert vannak czölöp-épít- 
mények, a melyekben kő, bronsz, 
vas vegyesen fordúl elő s rendkívül 
megnehezíti, sokszor lehetetlenné 
teszi a korszakok szerint való osz- 
tályozást; jelesen a tiszta őskorra 


való tekintetből. ; 

[tt is csak úgy vagyunk mint 140 8 Ken KET 
az őslényekről szóló tudományban, 
a hol eleintén a búvárság nagy gonddal rétegek szerint osztályozta a 
maradványokat, abból a föltevésből indulva ki, hogy minden réteg a 
megelőzőnek minden élőlényét eltörölte, míg végre kisült, hogy a 
rétegek átmenő alakokkal vannak tele s azok között olyanok is akad- 
nak, a melyeket már kihaltaknak képzeltünk, holott megfelelő alak- 
jaikat — kivált a tengerfenék alaposabb kutatása óta — élő állapot- 
ban még ma is megtaláljuk. 

És mennyivel inkább áll ez emberi alkotásokról, kivált azokról, 
a melyek az emberi társadalomnak már fejlődő korszakaiból erednek, 
a hova a bronszkor mindenesetre tartozik. 

Ezekre már azok a szempontok alkalmazhatók, a melyek alá a 


40 AZ ŐSHALÁSZAT KÉPE. 


mai társadalom is tartozik, a midőn t. 1. a művészet tőszomszédja az 
elmaradottság, a gazdagságé a szegénység. 

A míg egyfelől a szerszámhoz való szívós ragaszkodás a kezdetle- 
ges alakot a haladottabb korba is áthozta, addig másfelől csere, 
prédajárás — sőt a keletkezett kereskedés is szétszórta, elhordozta 
keletkezése helyéről és összehozta sokszor távoleső pontokon, egészen 
más eredetű szerszámokkal. 

Így bizonyos, hogy a késő római kor még élt a bronszhoroggal 
és ha a ma is élő halpeczket kénytelenek vagyunk a kőkorszakbeli- 
vel, ha nem is összeköttetésbe, de viszonyba hozni, viszonyba hozhat- 
juk a néhol ma is dívó sárgarézhorgot a bronszboroggal. 


AZ ŐSHALÁSZAT KÉPE. 


Az eddig mondottakból láthatjuk, hogy ezen a téren minden állí- 
tás csak viszonylagos értékkel bír s az aránylag legszilárdabb alap az, 
a melyet a földtan nyujt. A hol a tárgyak úgy lépnek föl, mint a 
Somme rétegekben a jegellőkövek, ott állíthatunk még a legbizto- 
sabban, noha e jegellőkövek meghatározása is csak a most folyó élet 
útján vált lehetségessé. 

K orszak-határnak nem vehetjük még azt sem, a melyet HOoMÉROSZ 
körülbelől 1000 évvel Kr. sz. e. más tekintetben alkot; még kevésbé 
azt, amely HERODOT-Ig ér, mert 2000 évvel K r.sz. e. az ó-egyiptomiak- 
nak már kifejlett halászatuk volt, tehát sokkal a czölöpépítmények 
klasszikus leirása előtt. 

A halászat legősibb része hézagos s az is marad talán örökre, mert 
egyik főelemnek, a rekesztő halászatnak nyomai elenyésztek ; pedig 
föltehető, hogy ez megvolt. 

Az enyészetnek oka az az anyag, a melyből a rekesztő alkotmá- 
nyok készülnek s a mely anyag egyáltalában gyors pusztulású, t. 1. a 
vessző, a nád, a husáng, a fonadék s egyáltalában a fa és a rost. Ezek 
az anyagok pedig már a dolog természeténél fogva talán az elsők 
voltak, a melyekhez a legősibb halász folyamodott. 

Ezt annyival is inkább föltehetjük, mert ezek ma is első helyen 
állanak úgy a vadnépek kezdetleges halászatában, valamint a művelt 
népeknél Is. 


AZ ŐSHALÁSZAT KÉPE. 47 


A lapp ember még ma is a borókafenyő szíjjas fájából készített 
horgot vet a lazacznak; a nádnak, vesszőnek úgy varsákra, mint 
vejszékre és tapogatókra való alkalmazása világszerte dívik. 

Éles, hű képet adni, a határokat a korszakok között megvonni 
nem lehetséges; mert péld. az eszkimó kezében még ma is ott van 
a tűzkő, mint vágó szerszám ; láttuk, hogy a halpeczek a mai napokig 
kimutatható ; az összetett horog azonképpen. 

Az egyedüli szilárdabb pont a tárgyak jelleme s e mellett az anyag ; 
viszonylag döntő azonban a dolog természete; a halászszerszámnál 
különösen az utóbbi és a mai élő használat, mely az analógiákat szol- 


gáltatja. 
Föltehetünk egy kőkorszakot, réz-, bronsz- és vaskorszakot, 
de határaikat — időben és térben — nem vonhatjuk meg, mert ezt 


az átmenetek nem engedik s úgy vagyunk evvel, mintha a mai kor- 
ban az egész irodalom megszűnnék, mely minden izében, komolysá- 
gával, léhaságával történetírás: így a társadalom természetes moz- 
galma által összekeverődő tárgyakat többé részletesen osztályozni 
nem lehetne. De a halászat ősszerszámainak e futólagos vázlata is 
nem megvetendő tanuságot nyujt. 

E tanuság az, hogy a halászati szerszám lényeg szerint már leg- 
első, legkezdetlegesebb alakzataiban ugyan az volt, a mi a mai, csak 
az anyag haladott, a forma tökéletesedett; de a lényeg megmaradt. 

Látjuk a szúrószerszámot a szaka és több ág felé haladni: ma is 
megvan a magyar és a tengeri halász kezében az egyágú dárdaszigony ; 
a többágú, szakás pedig általános használat tárgya. 

Látjuk a horgot a halpeczektől, mely kötésében elvégre szintén 
horgot alkot, a sima alakon át, a szakás felé fejlődni. 

Látjuk a hálót mai módon megkötve; a fentőt, mai szerkezet 
szerint s a magyar halászszerszám összehasonlító tárgyalásánál még 
más sorozatok is fognak szerepelni, u. m. hálósúlyok, vágószerszámok 
és egyebek, a melyek mind e tétel mellett tanúskodnak. 

E jelenségnek oka egyszerű: valamennyi hal határozott termé- 
szetű elemben, a vízben él, életmódját ez az elem határozza meg s 
innen van, hogy mozgás szerint hal és hal között lényeges eltérés 
nincsen, mindez "pedig szükségképen megszabja a halászszerszám 
szerkezetét. 


oO 


AZ ÓKOR HALÁSZATA. 


zs 


Ennek még bővebb, alkalmazott kifejtése ott lesz helyén, a hol 
alkalmunk nyilik a halászatnak valamennyi főcsoportjait kifejteni. 


AZ ÓKOR HALÁSZATA. 


Forduljunk immár azokhoz az ókori képekhez, a melyek a halá- 
szat jeleneteit ábrázolva, határozott tanuságokat nyujtanak. 

A legrégibb, reánk maradt emlékek, melyek a HoMÉROSsz-nál érin- 
tett czölöpépítményt, a 4-t, körülbelől ezer évvel előzik meg, 
tehát ma körülbelől négy ezer évesek, a pyramisok sírjaiban s rész- 
ben Théba romjaiban találhatók föl; oly pontosak és világosak ezek, 
hogy nemcsak a fogást s a szerszámot, hanem a halakat is meg- 
határozhatjuk. 

A pontosság — ebben és mindenben — mindenesetre az egyip- 
tomi alakos jegyírás — hieroglyph — következése, mely általános 
megértésre törekedve, az ember egész éleselműségét szólította ki 
annak föltűntetésére, a mit másokkal közölni, megértetni akart. 

Az alakos jegyírás gyakorlata szakasztott azokhoz az alapföltéte- 
lekhez lévén kötve, mint a mi betűjegyírásunk is, t. 1. a könnyűség- 
hez, tehát a jegyben csak az okvetetlenűl jellemzőnek a kifejezésé- 
hez; így az ó-egyiptomi jegyíró s nyomán a képíró is belétanúlt az 
igazán jellemzőbe, a mi t. ti. a legegyszerűbb vonalrajzban adva is, a 
tárgy iránt a kétséget kizárta. 

S minthogy az alakos jegyírás mindenre iparkodott kiterjeszkedni, 
természetes, hogy nem nélkülözhette a halat sem, melyről annyival is 
inkább volt közölni valója, minthogy ez az írásmód az áradó, halak- 
ban gazdag Nilus folyó partján dívott. 

Ez teszi lehetségessé, hogy most, négyezer év leteltével is meg- 
tudhatjuk, hogy a FÁRAÓK gulaépítő népe milyen halfajokkal élt s 
melyik faj szerepelt az alakos jegyírásban. 

A LINNÉ utáni korban, tehát a rendszeres természethistória kere- 
tében, Egyiptom halait tanulmányozták és leírták CuvIER és VALEN- 
CIENNES, GEOFFROY, RÜPPEL, HASSELOUIST és ugyan az a HECKEL, 
a ki későbben a mi PETÉNYI-nkkel együttesen kutatta a magyar vizek 
halait is. 

HECKEL eredetileg Sziria halait búvárolta s ezeknek során ügyet 


AZ ÓKOR HALÁSZATA. 49 


vetett az egyiptomiakra 1s ; a szellemes ember figyelmét nem kerülték 
ki az ősrégi képek s legott hozzáfogott az élő halaknak a képeken 
találhatókkal való összehasonlításához. 

E sikerült vállalkozás nyomdokain világosság terjed, mert meg- 
határozhatjuk azokat a képeket is, a melyek RENÉ MÉNARD nagy 
művében s EBERS díszes könyvében minden tüzetesebb tárgyalás nél- 
kül foglaltatnak. Mindezt a magyar halászati módokkal szembe állítva, 
az egészből egy igen vonzó művelődés-történeti képet kapunk. 

Az alakos jegyírásban, tehát írásra használt halalakok közül hár- 
mat lehet meghatározni, u. m. a tülkös orrú Mormyrus oxyrrhynchus, 
GEoFrF., a nyulánk Mormyrus Cashrwwe, HASSELOU., és a sugár alakú 
Mormyrus elongatus, RüppP., fajokat. 

Megjegyzendő, hogy M. oxyrrhynchus azonkívül mint ékszer is 
szerepel. 

Ezekenkívül a képeken megkülönböztethetők a következők: egy 
márna ; a Barbus Bynm, Cuv. Vat. ; a Chromis nilotica, HASSELOU., 
a Lates niloticus, mely az Esneh templomában van alkalmazva és pén- 
zeken is szerepel; továbbá a Mormyrus cyprinordes, LINNÉ, Distichodus 
nilottcus, MüLnL., Citharinus Geogffroyt, Cuv., Srnodontis Arabi, Cuv., 
és Syn. serratus, Rüpp., a Clarras Hasselgutstu, Cuv., a Tetraodon 
Fahacca, Cuv , végűl a Bagrus Bajad, Cuv., és Bagrus schulbetdes, 
Cow tajokat. 

Ó-Egyiptom ősi halászatát — az alakos jegyírás és a képek nyo- 
mán — a fogásokra és szerszámokra nézve vizsgálván, arra a meg- 
győződésre jutunk, hogy amaz ősrégi s a mai kor között lényeges 
különbség nincsen. 

Épen úgy halászott az ó-egyiptomi is mint folyóink és tavaink mai 
magyar halásza; dívott nála a szigony, a kosztos- és fenékhorog, a 
parákkal és kövekkel felszerelt öregháló; hasította, sózta és terítve 
szárította a halat; nagyját ihanyra vetette, apraját horgasfára akasz- 
tott sajátságos edényekbe rakta, a melyek a magyar halászszatyor 
külön rendeltetésére emlékeztetnek. 

Ám lássuk közelebbről. 

A 22-dik ábra egy diszes ladikon két szigonyost és két horgászt 
tüntet fel. A főalak, mely előkelőségre vall, neki szegezi kétágú, tol- 
las nyelű szigonyát egy derék Chronus nilottca halnak (1), mely alatt 


HERMAN O. A magyar halászat. 4 


50 AZ ÓKOR HALÁSZATA. 


egy termetes Bagrus Bajad, Cuv. uszkál (2); a többi apró hal részint 
Bagrus, részint Lates. 

A főalak előrevetett lábánál egy kis szigonyos áll; szigonya nyug- 
szik. A fogóvégen itt is megvan a szívalakú xtolls, melynek vájásában, 
sujtáskor, a mutatóujj helyezkedett el, a mint ezt a főalakon látjuk 15. 

Ez a kis szigonyos, úgy látszik szót vált az álló horgászszal, ki bal- 
kezében egy felszedett fenékhorgot tart. A ladik farán egy másik 
horgász ül, ki fenékhorgát bevetette. 


ESSs 5 szady ősz S LYO S) 


22. ábra. Egyiptomi halászok. 


Az álló horgász homlokán s azonkívül mind a két horgász kezé- 
ben, úgy a vizen is ott díszeskedik Egyiptom langyos vizének ékes 
tündérvirága, a lotosz (Nymphcra lotos L.) Isis és Osiris istenek szent 
virága s a bőség jelképe. A lotosz még külön a Nilus folyó virága 

c c 
is volt, épen úgy, mint az Indiákon termő, puhaszőrű fajrokona a 
Gangesz folyóé. 

A lotosz tehát az alakos jegyírás nyomán arra tanít minket, hogy 

a halászat e jelenete a Niluson folyik, a hol a hal bőven terem. 


AZ ÓKOR HALÁSZATA. SI 


A 23. abra még az előzőnél is érdekesebb s Théba romjai 
ból való. 

Ékes, formás széken egy ó-előkelőség foglalt helyet s bevetette 
horgát egy mesterséges haltartóba, egy valóságos aguariumba, mely 
olbadozatmalátáis iterjed [ezta tészet pedigáa telső részszelt egyi tel 
szálló köti össze. 

A lotosz a haltartóban épen fakadó félben van s ott eviczkélnek 
körülötte a Chromis és Bagrus halak. Az egész a déli naptáj előkelő 
restségének mintaképe. 

A horog szerkezete igen érdekes, úgy az is, a mi hozzá tartozik. 
A kosztos-horognak t. ti. láthatólag több ina van, tehát valóságos 


NE SSHEJIJ B 

NN ) N TT 
ÚR TTTTEVVGENJ 1 EL 6 
jb KRSSZZRNRN 


DAN 


23. ábra. Ó-egyiptomi előkelő halász. 


szakálos horog ; a koszt vége táján pedig oda van rajzolva egy röpülő 
rovar, melynek egymásfelé hajló farkféléje világosan azt magyarázza 
nekünk, hogy a Nilus-virág a Tisza-virág rokona, t. 1. valami Palin- 
génia, vagyis Ephemerida, u. n. egynapos xlégys; ez volt tehát a 
csali. 

A kép legendája tehát az, hogy az ó-egyiptomi előkelőség mes- 
terséges haltartókban, kosztos horoggal ölte az időt, a horog csalija 
vagy pelléje pedig a Palingenia volt. 

Rokon evvel a 24. ábra, mely nyilván közönséges horgászokat 
ábrázol, még pedig Baerus scMlberdes Cuv. halászokat. 

Az álló alak a kosztoshorognál fogva épen kirántotta a prédát ; 
a kuczorgó, ki specziális elhelyezkedésével oly élénken emlékeztet a 


k 


4 


2 AZ ÓKOR HALÁSZATA. 


mi keszegcsaló czigányainkra, vagy a Duna-Tisza tutajain a napot 
lopkodó névtelenjeinkre, épen a fenékhorogra kerítette halát. A A 
jegygyel ellátott legendának kibetűzése csak egyiptologusnak sike- 
rülhet. 

A 25. ábrának élénkségét csak tanulságos volta múlja felül; 
itt az öreghálóval való halászatot szemléljük a tanyahúzás legégetőbb, 
döntő perczében, a midőn t. 1. minden legény nekidűl innak, húzó- 
kötélnek, nehogy a zsákmány, időt nyerve, rést találjon. Egyedül a 
mester vagy nagygazda áll méltóságosan s botjára támaszkodva, jobb 
lábával végzi a letartás fontos miveletét. 


24. ábra. Egyiptomi horgászok. 


Mivelhogy az ó-egyiptomi képírás egész természete szerint lapos 
volt, t. 1. a térbe való mélység kifejezését, az u. n. perspektivát nem 
ismerte, tehát fölülről lefelé terjedve, fejezte ki azt is, a mit a mai 
festészet a vonalak összecsökkentésével, a távolabbra eső tárgyak 
kicsinyítésével és elmosódásával tud elérni, épen ezért tudnunk 
kell, hogy a 25-dik képen V. a víz, F. a part; B. a hálónak bejáró 
vége, K. ugyanannak laptáros vége; P, P. a háló foie, vagy pálhás 
ina, pálhái pedig élénken emlékeztetnek a Tápé, Kopácsi halászainál 
dívó czötkény, vagy tejkóró — Euphorbia palustris — szárából készült 
háromszögű pálhákra, a melyek a méthálót és a marázsát úszva tart- 
ják; végre H a kövekkel súlyozott inat, vagy háló alját képezi. 
E kövek hosszúkás körte alakja nyilvánvalóvá teszi, hogy édes test- 
vérei a téglából készült tihanyi avét köveknek, s közel rokonai a 


KETTEN É East BE SZET na SE is ár ia TETSZ ET SÉTA S SZE 
/ ( 8 


key mv 8 mi 


Hi a 


54 AZ ÓKOR HALÁSZATA. 


körös-tarcsai mai, s a Szihalom, Tűzköves és egyéb őskori telepek 
ősi köveinek. 

Megtudjuk e képből, hogy az ó-egyiptomi hálónak nem volt 
apacscsa; mindkét vége korczba volt szedve s gyanítható, hogy 
csendes vízben, víz mentében folyt a kerítés. 

Mielőtt a halászbokorra térnénk, ismerkedjünk meg a bekerített 
halakkal, melyek HECKEL szerint a következők : 

1. Mormyrus oxyrrhynchus, GEOFFR. 

91 — cyprinordes, LINNÉ. 

— ? 

4. Chromuis nilotica, Cuv. 

S. sates mlottGus: KEVV: 

0. Distichodus niloticus, MÜLL. 
. Citharnus Geoffroyt, Cuv. 
. Syvnodontis Arabt, Cuv. 

9. — serratus, RÜPP. 

10. Claritas Hasselgutstu, Cuv. 

11. Tetraodon Fahacca, Cuv. 

Az az összevissza úszkálás értésünkre adja, hogy ez az érdekes 
társaság már érzi a veszedelmet. 

És most fordúljunk a nemes ó-egyiptomi xhalász-bokorhoz, , 
vagy — balatoniasan — felekezethez. 

Az ó-egyiptomi halászbokor eszerint nyolczas volt, s a magyar 
halászbokrokból merített ismereteinket helyreszólítva, az ó-egyiptomit 
eképen határozhatjuk meg : 


— 


. Halászmester vagy nagygazda, 


1 


. Paráslegény. 
. Fattyúlaptáros. 


NI 


. Laptáros. 


JAS 


5— 68. Első és középső halászlegények. 

A mint ebben a bokorban a nagygazda, botjára támaszkodva, a 
letartást végzi, azonképen végzi ezt, a tanyaszákra támaszkodva, a 
komáromi halászmester ma is; s a mint a négyezer éves képen szem- 
léljük a húzóköteleknek való nekidűlést és serénykedést, azonképen 
szemlélhetjük azt ma is, a mi bokrainknál. 

De az ó-egyiptomi halászképek evvel még nincsenek kimerítve ; 


AZ ÓKOR HALÁSZATA. 55 


hátra van még egy sorozat, a mely a hallal való elbánást tudatja 
velünk. 


A 26. ábra a nagy halak szállítás-módját ismerteti meg. Két ha- 


26. ábra. A nagyobb halak szállítása. 27. ábra. Halszállitás. 


lász az ihanyra vetett prédát rúdra tűzte s vállon viszi; a két szélső 
hal Bagrus Bajad, a közbülső, szerintem, Tefraodon Fahacca. — - 

A 27. képen a halszállítás vállra vetett horgosfán járja; elől, 
ihanyra vetve, két CAromis függ, hátul egy edény lóg, telve kisebb 


28. ábra. Halászedények a Kurdi leletből. 


halakkal, a melyeknek fejei az edény szélén túl kiemelkednek. Ezek 
az edények szerintem azonosak azokkal a sajátságos, keresztberóvott, 
vederszerű bronsz edényekkel, melyek a magyar nemzeti muzeum- 
ban őriztetnek, (28. ábra, ir és 2) s az u. n. kurdi leletből valók. 


506 AZ ÓKOR HALÁSZATA. 


Az utóbbi gyanítás még erősbödik a 29. kép alapján, hol egy 
tisztítási jelenet folyik. Az egyik halász, horgosfán lógó halvedrekben 


hozza az apró halat, egy derék Mormyrus oxyrrhynchus — alak és 
sörény szerint annak nézem — aihanynál fogva a halász hátára van 


kötve. Itt a vedrek keresztbe róvottak. Egy másik halász kidönti a 


29. ábra. Haltisztítás. 


veder tartalmát, négy darab Mormyrus cyprnordes képében ; a harma- 
dik halász egy csizmahúzóra emlékeztető lejtős alkotmányon halat 
tisztogat, oly szerszámmal, a mely a moholóra emlékeztet, a melyet 
halászaink is gyakran használnak, pld. a ponty héjának letisztitására. 


30. ábra. Halsózás. 


A 30. képpel végét érjük az ó-egyiptomi sornak. Az érdekes kép 
a halhasítást, sózást és szárítást tünteti föl; S a sótartó edény ; a leve- 
gőbe rajzolt halak a terítést magyarázzák. 

E sorozat meggyőzően azt bizonyítja, hogy négyezer év semmit 
sem változtatott a halászat lényegén. 

Alkalmazzunk e tétel bizonyítására még három képet, mely a régi 
Róma maradványa. Az egyik egy remek szobornak rajzolt mása. 


AZ ÓKOR HALÁSZATA. 6777 


A szobor egy római horgászt ábrázol, (31. kép) Jobb kezében a 
kosztoshorog, baljában a keresztberóvott 
halveder. E szobor a Vatikán remekei 
között őriztetik. Hogy a halász baljában 
lévő edény halveder, ezt bizonyítja a 32. 
kép, mely egy Pompejiben talált falképnek 
a vázlata s horgászt ábrázol, abban a pil- 
lanatban, a midőn a kifogott halat a bo- 
grácsalakú halvederbe teszi, A horogszer- 
kezet — kivált a koszt — könnyed, haj- 
lékony szerszámra vall. 

Legvégül — ugyancsak Pompejiből 
való s falképről van levéve — a római 
3. ábraj. A hálóhúzást 
] két gyermek gyako- 


hálóhúzás képe (3 
egy díszes ladikró 
rolja, a harmadik buzgón evedz. A kép 
szerint a vetőhálóval, a görög amfiblesztron 


egy nemével van dolgunk, mely három- 
szögű volt s a szegletekhez képest három 


31. ábra. Római horgász. 


húzófonalon Járt, rokona annak a háló- 
fajnak, melyet még az újabb német halászkönyvek is tárgyalnak, mely 
azonban négyszegletes s magyar halász kezein sohasem dívott, mert 


zs Mlls la TEEETeT TEAT TE SEN 


— ESTE SZE BEEKÉT 8 sat ELTE S 
ZH I — ESTEK) RÉS 


32. ábra. Római horgász. 33. ábra. Római hálóhúzás. 


aghegyhálója nyaklóival, mint sokszorta czélszerűbb eszköz pótolja. 
Ezekkel az általános történelmi részszel végeztünk volna. 


50 AZ OKOBR TE ANÁSZATAS 


De mielőtt a magyarság halászatának multjához fordulnánk, ves- 
sünk legalább egy futó pillantást arra a körre, a melyet a hal divat- 
jának nevezhetnénk. 

Némelyek szerint megállapított tény volna, hogy a görögök? 
és a rómaiak eredetileg nem voltak halászok ; de a mint a hallal meg- 
ismerkedtek, éltek is vele s az a konyha-mesterszó ówov, a latin obso- 
nium, mely eredetileg mind azt jelentette, a mi közvetetlenűl a tüzön 
sült, később kizárólag a halas lakomára alkalmaztatott; ez a halas 
lakoma pedig a köztársaság végszakában s a császárság alatt, a midőn 
a régi erkölcsöt az elpuhulás s példátlan inyenczkedés váltotta fel, 
hihetetlen mértéket öltött. 

De a halnak egész ethikája a könyvek könyvébe, a szentírásba 
van letéve és — FRIDEL ERNŐ szerint — sok valószínűsége van 
annak a föltevésnek, hogy azok a halászemberek, kikből az ember- 
szeretet tenkölt hirdetője tanának apostolait választotta, a Geneza- 
reth taván czölöpépítményesek voltak ; legalább a híres arabs geogra- 
fus, ALBUFEDA, Apamea taváról szólva, még 1328 táján is megemlék- 
szik arról, hogy e tónak egy kisebbik öble a skeresztények tavav 
nevet viseli, mert keresztény halászok tartották megszállva, akik 
czölöpökön álló kunyhókban laktak. 

Tibérias tava helyenkint még most is úgyszólván tömve van hallal, 
annyira, hogy a haltömegek sörénye a viz színét pörsöli. Ez a bőség 
vitte a halat a szentírás ethikájába. 

Galilaea halászai, a könyvek könyve szerint, a horgon kívül két- 
féle hálóval halásztak, u. m. a húzóhálóval — cayyve — a latin 
csagenav, mely két ladik között vonatott; s a vetőhálóval, a már 
említett vamfiblesztronnal, ,"" melyet a halász nagy ügyességgel úgy 
dobott, hogy a vízszínen kerekre kinyilt s legott alámerűlve, egy 
kötélnél fogva kiránttatott.; Ezzel az utóbbival halászott Péter és 
András, a midőn a bölcs rájok talált (Máté ev. 4, 18) s e háló nem 
más, mint a mai magyar pöndör- vagy pöndöly-s az erdélyi részek rok- 
kolya hálója, kivált az utóbbi, mely a berendezés sajátságainál fogva 
az igazi keleti forma, a mint ezt majd látni fogjuk. 

" Ez alig hihető, mert parti és szigetlakók voltak. 


"kt Az amfiblesztron ruhát is, hálot is jelent, épen úgy mint a magyarban pendely és 
rokkolya ruha is, háló is ; a vetőháló tehát nevét alakjától bírja. 


VNATÁSS TEO RAS 59 


Tóbiás vakságát a menyhal mája gyógyítja meg ; Jónást elnyeli a 
czet, helyesebben a czápa; Krisztusa hegyen néhány hallal ezrek 
tömegét vendégli meg; föléleszti a halászok bizodalmát s ennek 
következése a jó tanyahúzás. 

A hit sziklaköve, Péter apostol, kiben a római pápaság alapító- 
ját tiszteli, a pápák pecsétjén, hajón állva s horgát a vizbe dobva 
van kivésve. E pecsét a nagyhírű halászgyűrűt alkotja. 

FRIEDL ERNŐ, ki ezekre reáutal, ihlettel jJegyezi meg, hogy a halá- 
szok közül teltek ki az emberszeretet tanának hirdetői s ez a fontos 
küldetés mindenha tiszteletére fog válni a halászat multjának. 

S valóban a hidegen latolgató ész is csak bizonyos tartózkodás- 
sal közeledik e legendák felé, keresve bennök a valót és keresve 
bennök a képletest — s szinte tartózkodva koczkáztatja az ítéletet, 
hogy az apostolok hálójának nem volt sem apacscsa, sem föle, sem 
ma, mert az az igazság hálója volt, melyet" az apostolok a vakság 
tengerébe eresztettek, hogy a benne fetrengő tömegből annyit vesse- 
nek az igazság szilárd partjára, a mennyit csak lehet. 

Emberhalászat volt az ő mesterségök: kihalászták a tévedőt a 
tévedés zavaros vizéből. 

E nyomot el kell hagynunk, mert oly ismeretkörökbe vezet, a 
melyek elütnek e könyv feladatától; — vezet a miszticzizmusba, 
szimbolikába, a melyben a halnak is mindenkor nagy része volt. 


A VAS KORA. 


Ezt a kort 15 — kezdete tekintetében — az jellemzi, a mi a többit: 
kezdete homályos, a bronszszal elvegyülő ; de elvont tekintetben, 
csupán az anyagra alapítva, határozott jellemű korszak. 

A vaskorszak kezdetéből származó halászszerszámok esetlenek, 
durvák s nagy útat futottak meg, míg tökéletességre vergődtek , mely- 
ről csak ma szólhatunk, a midőn az aczél üli diadalát. 

Jellemző, hogy az őskorszakban semmi nyoma annak, hogy az 
ember kimélte, gondozta volna a halat; a vaskorszakra maradt ennek 
kezdete is. Az uralkodó fölfogás szerint," az északi Németországban 


$ Lásd FRIEDEL ERNŐ 1. h. 


60 A VAS KORA. 


megtelepedett Szorb, Wilcz és Obotrit szláv törzsek, melyek már 
tiszta vaskorszakbeliek, lettek volna azok, a kik terjedelmes czölöp- 
építményeikben a halat gondozták. 

A magyar halászatnak történelmi része szintén a tiszta vaskor- 
szakba tartozik ; de szerszámának alakja és szerkezete számos elemet 
foglal magában, mely a vasnál régibb korszakokra vág vissza, a mint 
ezt e szerszám története ki fogja mutatni. 

Különben a vaskorról írni annyit tesz, mint az igazi művelődés 
egész menetét letárgyalni, mert nem képzelhető a társadalmi életnek 
az a viszonya, a melybe ez a hasznos ércz, bőségénél és természetes 
tulajdonságainál fogva belé nem játszott volna. 

A halász és a vas ma ilyen viszonyban áll : 

Egy fínom hegyecskén szabadon forog egy aczéltű, a melyen a 
mágnesség titokzatos áramlata vonúl végig. 

E kis tűnek egyik vége folytonosan észak felé mutat — biztosan, 
csalhatatlanúl — ez a mágnestű, a tenger halászának hű kalauza, mely 
hűségesebb még a csillagnál is ; igen, mert a csillagot elborítja a ha- 
ragvó ég felhője, a tenger sűrű köde — azt a kis tűt sohasem! Ez 
a csalhatatlan kalauz kivezeti a halászt a tenger síkjára s haza hozza 
viskója tájékára. Ez vaskorszak. 

Feltámad a tenger vihara, zúg, üvölt, hullámcsapása mintha min- 
dent össze akarna zúzni; neki vág egész dühével a halász hajójának, 
csapdossa oldalát, melynek bálványfái nyögnek, recsegnek ; az őrfa 
hajlik s a mint vékony testével a vihar rohamát hasgatja, iszonytató 
süvöltés hallszik; de a vihar hasztalanúl dühöng, mert a bálványt bál- 
ványhoz erős vas-iszkába köti, az őrfa végét vasabroncs tartja, csúcsát 
vasláncz fogja ; az irány megtartása is biztosítva van, mert a kormányzó 
timon vassarkai vaslábakon nyugosznak s vaspánt köti össze a timon 
egyes részeit — — csak sziklára ne kerüljön az a hajó, biztosan éri 
meg a tenger elsimúlását. Ez is vaskorszak. 

És Albion fiát — a valódi sportsmant — halászszenvedélye világgá 
kergeti; fölkeresi a földgömb minden pontját, hogy szűz vizekben, 
nemes halra halászhasson. Nem a lakmározás, sem a haszonlesés az, 
a mely patakról patakra, országról országra viszi, kergeti: ő tudo- 
mányt csinál a halászatból ; kifürkészi a hal életmódját, meglesi nap- 
ról napra mit eszik, elfogja a patak virágát, az egynapos legyet, mely a 


A VAS KORA. i 01 


vízszinén csapkodva, magára csalja a nemes halat; ennek és száz 
más rovarnak alakját az a halászember mesterségesen utánozza s e 
hazugságba rejti az aczélhorgot, mely fínom, mint a gondolat, szúrós, 
mint a gúny szava ; ezt a nagy csalást azután a vízre dobja, ügyesen 
utánozva még a mozgást 1s, a melyet az élő rovartól eltanúlt; — és a 
mikor az a sebes, nemes hal ezen a hazugságon rajta veszt, akkor 
kiragyog annak a hallgatag embernek a képe. — — Ez is vaskorszak. 


AM AGYANR ELAJLÁSZA TEAVNŐ TÉT AS 


A magyar halászat története fáradozásra méltó feladat. A vízrajzzal 
való összefüggésében sokszorosan foglalkoztatta 15 az írókat és mégis 
igaz, hogy ma is várja íróját. 

A mi történelmi irodalmunkban mint a halászat története sze- 
repel, az jobbadán krónikai adathalmaz, mely haszonélvezeteknek 
évszám szerint való felsorolásával éri be, s nincsen tekintettel arra, hogy 
a halászat ősfoglalkozás, melynek története nemcsak évszámokkal, 
nemcsak adományokkal, hanem a nemzet életével is szorosan ÖSz- 
szefüggő. 

A midőn én e történelmi vázlat megírásához hozzátogok, egy nagy 
igazságot tartok szemem előtt, s ez az, hogy ősi népfoglalkozások- 
ról csak akkor írhatunk történelmet — a szó igaz értelmében, ha 
azoknak jelenét minél alaposabban megismertük ; mert ez a Jelen, az 
emberöltők szerves kapcsolatának révén, sok ősi dolgot — mester- 
szót, szerszámot, fogást, szokást — őriz, a melynek ismerete nélkül a 
multak nem egy része vagy homályban marad vagy hamis alakban 
tünik föl. 

Egyedül okiratok alapján keresni az eligazodást, nagyon bizony- 
talan eljárás ; már azért is, mert azokban lépten-nyomon fölbukkannak 
oly kitételek, a melyeken a való fordúl, de a melyeknek értelmét 
hiába keressük az okmányok szövegében. 

Ezeknek helyes megfejtését nem adhatja meg más, mint a halá- 
szat jelene, annak minél tisztább népies része, kivált oly vidékeken, 
a melyek a nagy forgalom átalakító hatását még alig, vagy épen 
nem érezték meg. 

Szerintem a valóságos magyar népies halászatnak, a legősibb ma- 
gyar telepek e mai napig is legszabadabb ősfoglalkozásának, tőképen 
annak a résznek, mely soha sem volt czéhes: ennek nem ismerésén 


A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 603 


múlik legnagyobb részben a magyar halászat valódi történetének meg- 
írása; és igaz, hogy evvel eddig történetíró nem is foglalkozott. 

E szavakat nem kicsinylés, nem hivalkodás adja tollamra. 

Hivalkodnám, ha csak valamiképen éreztetném is, hogy immár 
én írom meg azt a történetet. Jól tudom én, hogy két évi kutatással 
a magyar népies halászat jelenét nem merítettem ki; jól tudom, hogy 
a mohácsi vész, részben a reformáczió is, a réti halászat eltünedezése 
sokat temetett el halászban, szerszámjában, szókincsében, szokásá- 
ban — tehát ismerem tudásom hézagos voltát. 

"Tisztelettel és hálával viseltetem azok iránt, a kik odaadással és 
jóhiszemüleg adatot halmoztak adatra, mert evvel módot nyújtottak 
nekem az egybevetésre és az alap megszilárdítására. 

Nekem vállalkozásomban a következő irány ajánlkozik : jóhiszem- 
mel elfogadom, a mit a történetírók adatban nyujtanak s a halá- 
sszat történetírásához egy új elemmel, az élő munka, élő szó és élő 
szokás elemével járulok, a melyről hiszem, hogy nem egy tekintetben 
tisztázó lesz s megkönnyíti azoknak munkáját, a kik majdan több és 
jobb eszközzel foghatnak a szép feladat végleges megoldásához. 


Evvel a munkafelosztás elvének ellegei (észek: Egyéms MEN s 


törekszem. 
x 


Lehet valakinek hite — és, vérmérséklete szerint, nemzeti büsz- 
kesége — föltenni, hogy Árpád hadaiban az ember szálanként 
lóra termett hős volt, oldalán görbe karddal, vállán párduczkacza- 
gánynyal, érczsisakján lengő kócsagtollal — szívében hadakozási és 
örökös kalandvágygyal, mely folyton arra sarkalta, hogy szomszédjára 
rontson, prédát ejtsen, ezt párduczbőrön végig nyúlva eltivornyázza s 
közben új prédajárásokon törje a fejét. ; 

A magyarság hősiességét elismeri minden történeti kútforrás ; de 
hogy az az örökös hősködés, a melyben irodalmunk és képzőművé- 
szetünk oly nagyon gyönyörködik, túlságos és nagyon egyoldalú, az 
bizonyos. 

Ez az egyoldalúság onnan ered, hogy a magyar történetírás, mint 
sok más nemzeté is — a legújabb időkig középkori nyomokon járt. 
Sokat foglalkozott csatáknak leírásával, királyok, vezérek dicsőségé- 
nek — gyalázatának fürkészésével. A múlt oly színt öltött a jelen sze- 


604 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


mében, mintha csak az országlás és az erőszak eseményei töltötték 
volna ki. 

Ez a történetírás nem fürkészte s nem írta meg egyszersmind 
annak a munkának a történetét is, a mely e nemzetet egy ezred év 
óta a föld, tehát hazája birtokában megtartotta. 

Igaz, hogy a fegyver éle, az erős kar, a szív bátorsága szerezhet 
földet, védhet tűzhelyet; de a fentartás, a fejlesztés, a maradandó 
alap megteremtése, az a családi tűzhely szellemének s ebből kifolyólag 
annak a mindennapi, zajtalan, békés, szerző és fentartó munkának 
a feladata s egyszersmind a dicsősége, melynek még alig van törté- 
nelme, noha nagyon is megérdemli. 

BuckKLE, Anglia mivelődés-történetének írója volt az, a ki leg- 
határozottabban reá mutatott a történetírás egyoldalúságára s nag 
művét arra az elvre alapította, hogy az ember s az általa megalkotott 
társadalom. fejlődése és mozgalmai, szóval életnyilvánulásai szerint 
eredménye a természeti viszonyok ellenállhatatlan nyomásának ; meg- 
marad a kezdetleges állapotban, ha a természeti viszonyok hatalma 
nem idomítható emberi munkával, vagy ha e viszonyok olyanok, hogy 
az ember fenmaradását munka nélkül is biztosítják ; ellenben magasra 
fejlődik ott, a hol az ember a természeti viszonyokat egyedűl szelle- 
mével és munkájával fordíthatja a maga javára. 


r 


De BuckKLE következetessége a megtámadott egyoldalúság mellé 
bizonyos fokig saját egyoldalúságát állította oda; mert sarktételéből 
az következnék, hogy az ember egyáltalában saját sorsának soha urává 
nem lehet; holott sarktételének második része a munka és szellem 
útján olyannyira urává teszi az embert saját maga sorsának, hogy még 
a természet erőit is szolgálatába fogadja — sőt szolgálatra kény- 
szeríti. í 

Kétségbe nem vonható, hogy nem minden győzelem vagy 
csatavesztés, a földi hatalomnak nem minden tette, mulasztása, bűne 
vagy erénye, ezek nem mind ephemeridák, a melyek után ember és 
társadalom az előzményektől független, új történelmet kezdhetne ; 
ezeknek megvan a maguk, sokszor igen mély hatásuk ; a történelem- 
nek ezekkel foglalkoznia kell. 

Hiba az egyoldalúság; jelesen az, mely nyert csatában, hódítás- 
ban, a világi fényben s a hozzákötött dologtalanságban látja a dicsőt, 


A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 05 


az előkelő nagyot s a mely a névtelen milliók fentartó, verítékes 
munkáját alárendelt résznek tekinti; sőt azt sokszor megveti; holott 
az igazság az, hogy a puszta fényre és az erőszakra alapított leg- 
nagyobb hatalom is abban a perczben omlik össze, a mely perczben 
elvesztette a névtelen milliók munkáját. 

Ezért a magyar halászó nép zajtalan, nehéz munkája az, mely 
e vázlat főirányzatát képezi, mert egyedül e munka az, a melyből a 
hatalom halászati adományozásait meríthette. 

A magyarságra való alkalmazásban BuckLE tétele egyáltalában 
meg sem állhat ; mert magában foglalja a mozdulatlanság, a teljes egy- 
neműség föltételét; azt, hogy az illető nép folytonosan ugyanazt a 
helyet tartsa megszállva, e hely természeti viszonyainak folytonosan 
alá legyen vetve ; holott a magyarság a népvándorlás nagy özöne ide- 
jében elhagyta eredeti lakóhelyét s foglalás útján szállotta meg azt a 
területet, a melyen ma 1s él. 

Annak a föltevésnek csak kevés nyomatéka lehet, hogy azok a 
vándor népcsaládok az elfoglalt új tájakon a régiekhez hasonlókat 
kerestek fel; mert például Ázsia és Európa között már a földfelület 
és éghajlat viszonyai óriási eltéréseket tűntetnek föl, a melyek ki nem 
egyenlíthetők, s még eltérőbbek voltak azok a nemzetiségi viszonyok, 
a melyek közé a vándorok telepedtek s a melyeknek nyomása alól 
ki nem szabadúlhattak. 

E könyv feladata és irányzata kizárja az eredetnek akár földfelü- 
leti vagy éghajlati, akár embertan-néprajzi alapon való feszegetését ; 
de a magyar népies halászatból folyó tanulságok megengedik annak 
kimondását, hogy bárhonnan jött legyen a magyarság, halászó vidék- 
ről kellett jönnie s hogy az emberiség ősfoglalkozása, a halászat, min- 
denesetre e nemzetnek is ősfoglalkozásai közé tartozott s tartozik 
ma IS. 

E tanulságok bizonyítékai így csoportosúlnak : 

1. Az elhelyezkedés. 
2. Történetv mesterszavak. 
3. Okiratos történet. 
4. A szerszám őst elemet. 


HERMAN O. A magyar halászat. 5 


60 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


AZ ELHELYEZKEDÉS. 


A megállapított sorrendhez képest mindenekelőtt az elhelyezke- 
dés kérdése döntendő el. 

A kutató szeme rögtön észreveszi, hogy valahol csak Magyar- 
országon az előhegység végső hullámot vet s az erdőségek alját a 
televényföld váltja fel, legott reá talál a földmívelő magyarra. És vala- 
hol csak ebben az országban nagyobb folyó hömpölyögteti víztöme- 
megét, tóságok terjengenek, legfeltünőbben pedig ott, a hol több 
folyó egymásba szakad, ott van a halászó magyarság 15. — 

A hol pedig ezek a viszonyok leginkább ki vannak fejlődve, ott 
a magyarság legtisztább, legerősebb. 

Az a számtalan vihar, a mely a nemzetet egy ezredév lefolyása 
alatt érte, ezen az elhelyezkedésen nem birt változtatni. 

Ez elhelyezkedés — mondhatni — törvényének csak egy látszó- 
lagos kivétele van, a Székelység, mely a hegység lakójának van 
elfogadva. 

De ennek dereka is annyi nyilt, részben sík tért foglal, a meny- 
nyit a földfelület egyáltalában megenged, t. 1. Gyergyó, Csik, Három- 
szék a Maros és Aranyos nyilt medenczéit; hozzá határozottan 
őshalász. 

Sőt az erdélyi rész főmedenczéjében, az u. n. Mezőségen, a hol 
ma az oláhságnak nagy elterjedése van, a halas helyek nevei e törvény 
mellett vallanak, mert magyarok, u. m.: Czege, Gyeke, Katona, 
Nagy-Czég, Kis5-Czég, Méhes, Mező-Záh, Tóhát stb., a mely nevek 
közül három magyar halászmesterszótól ered, a negyedik a népies 
vízi terminologiában közkeletű. i 

Az ellentétes jelenség az, hogy minél mélyebbre hatunk a hegy- 
ségbe, annál ritkább a magyar elem. 

Némely ponton a határvonal rendkívül éles; így Beregben, hol 
a hegység lábánál elterülő Szernye mocsárvilágát magyarság halászsza, 
televényét magyarság túrja, holott a hegységgel nyomban beköszönt 
a kisorosz elem. 

Ezekkel együtt járnak bizonyos tanúságok, a melyeket régi okíra- 
taink nyújtanak. Ez okiratok szerint a királyok adományozását, még 
pedig igen súrűn, a halászati jog is képezte. És a hol a latin okirat 


AZ ELHELYEZKEDÉS. 607 


pontosságra, szabatosságra fektetett súlyt, mindig a népies magyar 
halászmesterszóval él, a mi világosan arra mutat, hogy a halászat már 
akkor is a magyar nép foglalkozásai közé tartozott. 

E mesterszavak súlya még azáltal is növekedik, hogy a magyar 
halász száján ma is élnek s oly szerszámokra vagy halászási mó- 
dokra vonatkoznak, a melyek egyáltalában a legrégibbek közé tar- 
toznak. ; ; 

Ilyen körülmények között fölteheti-e akár az avatott történetíró, 
akár az embertan és néprajz míivelője, hogy aránylag rövid idő 
alatt, az elhelyezkedés és terület-megtartás nehéz küzdelmei között, 
egy sátoros, lovas, csak harczolni tudó nép átváltozzék földmívelővé ; 
tanyát vessen és húzzon, állítson czégét, vejszét; közkeletet tudjon 
adni mesterszavainak ; szóval, csak úgy hirtelen átugorhasson mozgó, 
hadakozó állapotának ellenkezőjébe ? 

Mindazok a tanúságok, a melyeket az emberről szóló tudomány 
nyújt, a dolog természete, sőt a földgömbön most folyó fajharczok 
s a nyomukban járó átalakúlások, csak egyet bizonyítanak s ez az, 
hogy ilyen szerves átalakúlások, még a legkedvezőbb viszonyok 
között is nem egy, hanem csak sok század szüleményei lehetnek ; 
sőt bizonyítják még azt is, hogy nem egy szerves átalakításnak áldo- 
zatúl esik az adott elem, a mint ezt Amerika pusztúló őslakossága s a 
már teljesen kihalt Tasmánia oly megrendítő módon bizonyítja nap- 
Jainkban is; s bizonyítja a felásott ősi temetkezési helyek sokasága, 
mely a magyarral egykorú népeknek már csak hamvát nyújtja a bú- 
vár felé. 3 

Sőt arra, hogy a halászat a magyarsággal együtt járt, van még egy 
más bizonyítékunk is, a mely eddig szilárdan áll, s ez az, hogy a halá- 
szat a Drávánál találta határát s egyetlen egy történeti adat sem 
ismeretes, mely a Dráván túl halastavat vagy halászatot említene." 

Tanui vagyunk ma is ép oly sajátságos, mint bizonyító erejű 
jelenségeknek. 

Ott, a hol a nemzetiségi és nyelvhatárok képződnek, a halászó 
helyet a magyarság tartja megszállva ; így a Dráva torkolatánál. 

Ott, a hol a németség, svábság vetette meg a lábát a halászó 


£ FEKETE ZSIGMOND barátom eddig hiába kutatott ilyen adat után, épen úgy, mint én. 


-k 
bd 


608 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


helyen, a német jobbadán csak vállalkozó, halászai pedig magyarok. 
Ott, a hol a bérletek a halászat arányait megnövelték, hatalmas 
szerszámmal, kitartóan kell dolgozni, például a Balaton körül, ott a 
bérlő Szeged, Csongrád, Szentes halászait szegődteti. 

Mindez együttvéve reáutasít arra, hogy a halászat a magyarság- 
nak ősfoglalkozása, a melyet jelenlegi földjére már magával hozott. 
Kardja, vitézsége igenis szerzett neki hazát, meg is védte azt számta- 
lanszor ; de a kard, a vitézség csak szerző és védő volt; a fentartás 
egyedül a munkára esett, arra a szerző munkára, mely zajtalanúl 
folyt, a melyhez a magyarság értett s a melyre kardját, vitézségét 
támasztotta. 

A sarktétel, mely a középkori irányzatok és BucKLE-lel szemben 
felállítható, a következő: Az igazi társadalmi alap a munka, s csak 
azok az emberfajok, illetőleg társadalmi egységek számíthatnak a 
jövőre, a melyek a munka alapján keletkeztek, azon állanak s állani 
fognak a jövőben Is. 

Ez az alap kedvező körülmények között különböző fajok szeren- 
csés elvegyülése utján fokozódik ; mértékadó mindenkor az a faj lesz, 
mely az elvegyülés előtt, már eredettől fogva a munka kellő alapjá- 
val s azonkívül azokkal a föltételekkel is birt, a melyek a szerzésre 
s a szerzettnek megvédésére alkalmatossá teszik. 

A tétel második része a magyarságra tartozik; felsőbbsége az 
elvegyülésben is megmaradt, mert eredettől fogva is birtokában volt 
a három főtényezőnek: a munkának, a családi tűzhely tisztaságának 
és a bátorságnak. 

A munkának egyik része a halászat Is. 


A TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK. 


A mesterszavak rendszeres gyűjtése két lényeges dologra tanít. 
Az egyik az, hogy a magyar halászságnak rendkívül kiművelt, a leg- 
jelentéktelenebb fonalra, legkisebb szegre is kiterjedő mesternyelve 
van ; a másik az, hogy a kis számú idegen átvételek a nyelv szellemé- 
hez képest átmagyarosodtak. 

Az ősiségnek a mesternyelvre alapított bizonyítéka annál erősebb, 
minél bizonyosabb, hogy alig van valahol népies halászat, mely annyi- 


TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK. 69 


féle módon, annyi különböző szerkezetű szerszámmal űzné a halá- 
szatot, mint űzi a magyarság. 

E vázlat természetéhez képest a következő szakasz nem tárgyalja 
a magyar halász-mesternyelvet úgy a mint él, a maga egészében, 
hanem fősúlyt fektet a történeti okiratokban foglalt halászati fogal- 
mak tisztázására, az ugyanott található mesterszavaknak az élőkkel 
való összeegyeztetésére. 

Szükséges előföltétele ez az okiratos történetnek, melynek tanu- 
ságai csak az alapfogalmak tisztázása révén vonhatók ki. 

Az élő mesternyelvet, az élő halászat gyakorlata alkalmazott alak- 
ban, a szótárrész pedig magyarázó alapon tárgyalja. 


HALÁSZBOKOR, KÖTÉS, FELEKEZET. 


Régi, főkép xin. századbeli okiratainkban egy szóra találunk, 
a melynek értelme eddig szabatosan meghatározva nincsen. 

Ez a szó a amansiov, mely halászatok adományozásánál mindig 
halászok nevével, bizonyos kivételekkel s bizonyos tekintetben valami 
szervezet értelmével kapcsolatos. 

A megfejtés kísérleteit csak kézirati jegyzetekből tudom s ezek — 
minthogy halászatnál teljes lehetetlen a amanszótv családnak vagy 
háznépnek venni — oda hajlanak, hogy ez alatt a kifejezés alatt egyé- 
nek értendők. !: 

Ez a wmansios így fordul elő: 1208-ban FAKÓ és ÍSTVÁN come- 
sek a lébeni apátságnak fiz mansto halászt adnak, kiknek ez a nevök : 
(GÁBRIEL, Lupus, VRIEL, HERCZEGH, SENA, BEHCA, SICUS (CRACUN, 
TExza.2) Feltűnik legott, hogy a tíz mansio csak kilencz névvel kap- 
csolátos. 

Előfordul ív. BÉLA király oklevelében is, mely 1235—70 körül 
kelt s a pannonhalmi apátság halászait összeírja. Eszerint Wey- 
much prédiumban következők a halászok nevei; PocH, GaAaALT, 
EKESHE, JaAKkoB, kik rokonaikkal — kivéve pólyásokat és ifjú gyer- 
mekeket — hetven mansiót alkotnak ! 3. 

1] NaGy GYULA reám bizott jegyzeteiben, de fentartással. 

2] cContulerunt decem mansiones piscatorum, guorum hec sunt nomina stb. Cod. Dipl. 
TE a V 621 


3] In predio Weymuch hec sunt nomina piscatorum . . . . . gui cum suis cognatis 
preter parvulos et juvenes sunt septuaginta mansiones. 


70 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


Itt már csak ől a családnév és hetven a mansio ! 

Ugyanebben az okiratban Sálya prédium következőleg szere- 
pel: van hat mansio s a következő halászok: Komos, MATHEus, 
SCEMET, HYZE, CHYGLO, FILEOo, ÁBRAM rokonaikkal és fiaikkkal ; : 
tehát hat mansio és hét név. 

Végre Kenesna prédiumban a következő halászok vannak: TEBE, 
PErRus, Bunrus, tehát három név, mely tíz mansiót alkot rokonsá- 
gával együtt, kivévén az apróságot.?!) 

Az apró gyermekeknek kivételbe való helyezése már magában 
elég bizonyíték arra, hogy a mansio családot nem jelenthetett. 

A felsorolt családnevek és a mansiók számának változó arány- 
talansága kizárja, hogy a mansio egyént jelenthetett volna. 

Az igazi értelmet azonban rögtön kivehetjük, mihelyt a rokonsá- 
got figyelemre méltatjuk s egybevetjük avval a szervezettel, a melyet 
a halászság már foglalkozásának természeténél fogva sohasem nélkü- 
lözhetett. 

Azok a nevek nyilván nem családot, hanem nemzetséget jelentenek, 
mely a magyarság társadalmi szervezetében mindig nagy szerepet 
játszott s e nemzetségek munkabiró férfiai alkották meg a mansiókat 
a halászat gyakorolhatása végett. Így már érthető, hogy őt nemzetség 
hetven manstót 15 alkothatott. 

A mansio, az összetartozandóság értelmében véve, semmi egyéb, 
mint az, a mit a mai halászság bokor, kötés, felekezet s más neve- 
ken ismer, t. 1. az a csapat, mely egy adott halászszerszám kezeléséhez 
okvetetlenül szükséges. 

Ezek a bokrok szám tekintetében természetesen változók, s a 
most élő szervezet szerint négy embertől tizenkét emberig terjednek. 

Álljon itt néhány példa : 

A komáromi piszkés-bokor — 70 öles kerítő hálóval — négyes, 
t. 1. 1 mester, 1 első legény, 1 középső legény, i laptáros. 

Súlyosabb viszonyok közt hatossá lesz, mert hozzájárúl 1 vicze- 
laptáros, i fattyúlaptáros. 


1] In predio Salya habet piscatores sex mansiones, guorum nomina hec sunt stb. . . . 
cum suis cognatis et filiis. 

2] In predio Kenesna hec sunt nomina . ... . gui cum sua cognatione preter par- 
vulos et juvenes sunt decem mansiones. Wenzel II, 14, I5, 19, 20 I. 


TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK. 74 


A Tápén dívó bokor ötös, u. m.: 1 nagypiczés, 1 viczemester, 
r futosó, 1 pöczkös, 1 hálóvető. 

Csönsradons hetes őBokor : dívik, e m:8p Ti mester 1 "inszedő, 
i paraszedő, 2 léhésszedő, ií laptáros, 1 viczi (laptáros). 

Karádon szintén hetes a bokor, u. m.: 1: nagygazda, 1 kis-gazda, 
r apacsos, 1 kötélfejő, i felinhúzó, i feles, 1 gazember (a ki a hálóba 
akadt giz-gazt kiszedi). 

Tihanyban tizes bokor dívik: 1: kormányos, 9 társ." 

Siófokon szintén tizes a bokor:?1 i kormányos, 2 derékonhúzó, 
2 inas (ki az inat húzza). 2 paráslegény, i elsőlegény, 2 halászlegény. 

Kenessén a rendes bokor tíz, a téli tizenkettő: : gazda, ez nem 
száll ki, csak tulajdonos: 2 vezeres, 8 halász; télen:még 2 jegellő.?1 

Kopácsiban tizenkettes a bokor: 1 botos, 1: hálómester, 1 köte- 
. les, r vajda, 8 legény. 

Ezek mind a nagy halászatra, t. 1. a 90—300 öles öreghálóval 
való műkődésre tartoznak; de ezeken kívül a kis halászok is össze- 
állanak — hol kettesével-hármasával, hol négyesével is. 

Sőt Szegeden, Komáromban s a Balaton körül még ma is vannak 
családok, a melyek ősidőktől fogva, apáról fiura szállva, halászok. 

És hogy minden kétség eloszoljon, arra való egy 1230 körül kelt 
okirat, mely a kapornaki konventet halászattal látja el, két manstót 
említ és meg is mondja, hogy az egyiket MocH, négy fiával, a mást- 
kat HETHE keéft fiával alkotja: sdedit in villa Alke duas mansiones, 
scilicet Moch cum guatuor filtis, Hethe cum duobus filuts . . .v 41 

Ez a halász cmansiov megfejtése. 


A RÉGI (PISCINA). 


Nem egy történetírónk foglalkozott már Magyarország régi viz- 
hálózatával és igen természetes, hogy a halászat nem kerülhette el 
figyelmét, mert a régi okiratokban a vizek a legtöbb esetben a halá- 
szattal kapcsolatosan említtetnek. 

Az okiratokban igen sűrün előforduló piscina — halas, clausura — 


I] E nevezetes szervezet részleteit lasd cTihanys alatt. 

2] Nem balatoni, mert a halászok mind Szentesről, Szegedről és Csongrádról valók. 
3] Ez az igazi balatoni. 

A] (coel IPxius Wa AÓ- 


72 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


rekesztés — captura — fogóhely — lagueus — tőr — lacuna — tócsa ; 
továbbá számos helynév, melynek végződése utóv és utauav mind- 
inkább a halastavak rengetege felé vitte a búvárokat. 

Az egyik három-négyezerre teszi az árpádkori halastavak számát ; "! 
a másik, ugyane nyomón haladva, kimondja, hogy a halastavak soka- 
sága — egy-kettő kivételével — mind a folyóvizek mentén feküdt 
s nem egy, külön elrekesztés által magában a folyóban vagy tóban 
készült.21 A történetírók mindinkább oda jutnak, hogy ez a sok halastó 
mind mesterséges volt. 

Tagadhatatlan tény, hogy mesterséges halastavak voltak s úgy 
készültek, hogy a források és folyások vizét alkalmatos helyeken gá- 
takkal elfogták, ezeket zsilipekkel3- látták el,a hol azután rendesen 
malom is épült, mely a fölös vizet használta. 

De az is tagadhatatlan, hogy nem minden xpiscinav volt halastó, 
mert a piscinának sokféle a jelentése. (CALEPINUS a 4Dictionarium 
undecim linguarum. Basilez 15909 művében igen kitünően adja a 
meghatározást, a melyből kitűnik, hogy ez alatt haltartók, tócsák, 
meleg és hideg fürdök (tükrök), usztatók, víztartók, itatók 15 érthetők.4! 

Itt tehát a legnagyobb óvatossággal kell eljárnunk, mely kétszere- 
sen is indokolva van azáltal, a mire a Tanya is reá fog tanítani S a 
mely tanúlságot a többi történeti mesterszó csak öregbítheti; még 
pedig határozottan az eddigi felfogás ellenére. 


I] PESTI FRIGYES: M. O. vizhálózata stb. Századok. I. 

2] ORTVAY TIVADAR. M. O. régi vizrajza I, p. 357. 

3] A zsilip nyilván a szláv fleb— csatorna, a német cRinnev értelmében ; a magyarsag 
ma a felhuzható és lebocsátható vízrekesztéket érti alatta. 

4] Piscine, Lacus et stagna ab initio dicta sunt, in guibus vivi pisces coércebantur. 
GERM. Fischgruben, Weyer od. dergl. örter, in welchen man Fische erhaltet. Ungar. 
Halas-tó. Varro lib. 3. de Re. rust. cap. 3. tPiscinas voco eas guee in aguae dulci aut salsa inclu- 
sos habent pisces ad villam. Alio nomine vivaria vocantur. Plinius lib. 9. cap. 17. tNec 
in piscinis vivartisgue crescunt. — Sed guoniam in piscinis natare etiam solebant, invaluit con- 
suetudo, ut omnes ín hunc usum collecte agua sive frigidee, sive calide essent, piscinae diceren- 
tur, videnturgue a piscibus dici, guamvis in his nihil piscium sit, nisi guis inde dictas malit, guod 
homines piscibus natando similes fiant. — Cicero. wLatiorem (inguit) piscinam voluissem, ubi 
jactata brachia non offenderentur. — Plinius jun. Epist. lib. VI. aSi natare latius aut 
tepidius velis, in area piscina est, in proximo puteus ex guo possis rursus abstergi. Eze- 
dem et xzatationes appelantur. —  Piscine pecorum. Columella lib. I. cap 5. cHz2ac guogue 
si deficient, et spes arctior aguse manantis coégerit, vasta; cisternae hominibus piscingegue 
pecoribus instruantur colligendee aguse tandem pluviali.— Ouin etiam vasa lignea ad tenen- 
dum aguam piscine vocantur. Gallicum vulgus cuuas vocat. Plinius: Decoguitur in agua, 
et in piscinas ligneas funditur. 


TÖRTÉNETI MESTEP SZAVAK. 718 


Igenis vannak okiratok, a melyek úgyszólván csábítják a tör- 
ténetírót, hogy belőlök a halastavat a szó azon értelmében olvassa 
ki, kivált akkor, ha a xpiscinav sokféle értelmezését figyelmen kívül 
hagyja s egyáltalában minden rekesztést, minden helynevet, mely a 
hallal összekötve az okiratokban szerepel, legott tónak vesz. 

Ilyen például az a xi. századbeli okirat is, mely 1228-ból 
ered s a pécsváradi monostor Javaira vonatkozik s akként rendelke- 
zik, hogy a birtokon fakadó forrásokból az apát engedelme nélkül 
e piscinákats állítani nem szabad ; !! itt érthető mindaz, a mit CALEPI- 
NuSs a cpiscináróly mond és különböztet. 

Kétségen kívül halastó volt a xKikiritóv Öskü és Palota közt 
Veszprémben, mely ma mivelés alatt álló medencze, vízérrel és 
mocsaras helyekkel is; hatalmas kőgátját még ma is szemlélhetjük 
.Ss a melyet FÉNYES ELEK-en kívül?! a nép is halastó helynek tart; 
az utóbbi Mátyás királynak tulajdonítja. 

Igy Czege mellett van a czegei tó; Nagy-Czég, tóval, a melyet 
még ismertem ; Kis-Czég; ezeken kívül másodsorban vannak tavak 
Katona, Gyeke, Mező-Záh, Tóhát s más helyek mellett, a legtöbbje 
malommal is; a mennyiben régi okiratok emlékeznek róluk: pis- 
cinák, vagyis halastavak ; s csak újabb időben néptelenedtek el. 

Az tehát, hogy mesterséges halastavak szép számmal voltak, 
kétségbe nem vonható. 3 

De, CaLEPIN USson kívül, a magyar népies halászat szervezetének 
beható tanulmányozása is nagyon megingatja a sok ezrekre rúgó mes- 
terséges halastavakba vetett hitet, különösen akkor, a mikor hal- 
fogásra használt szerszámokra is kiterjed s mindevvel arról győz meg, 
hogy a mai népies halászat még mindig az ősinek képét viseli: szer- 
vezetben, mesterszóban, eljárásban egyiránt. 

Forduljunk tehát az első ponthoz, t. ti. a régi okiratokban elő- 
forduló számos névhez, a melyből a történetírók merő mesterséges 
halastavat csináltak. A kiindulás pontja egy magyar-halász mesterszó 
s annak változatai. 


TI Cod: JDipl MI 2 ps 214 
2] FÉNYES ELEK: M. O. s a hozza tart. mostani állapotja. 1836. I, p. 433. 


74 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


TANYA, VETŐ ÉS VONYÓ. 


A magyar halász a folyónak minden egyes pontját, a melyen kerítő 
húzóhálóját kivetheti tanyának, a Balatonnál vetőnek vagy vonyónak 
mondja. A mikor a hálót kiveti, tanyát vet, a mikor végzi, tanyát húzott. 

Világos dolog, hogy így minden folyó, minden tó halászatilag szá- 
mos tanyára van felosztva s valamint a földmívelő a határnak minden 
megkülönböztethető pontját külön névvel látja el, azonképen teszi a 
magyar halász is a halasvizek egyes pontjaival. E halásztanyák nevei 
pedig csak ritkán szolgálnak a partrészre, vagyis a földmívelő elneve- 
zéseire. 

Hogy eziránt semmi kétség se támadhasson, erre valók a követ- 
kező példák, a melyek mocsarakra, tavakra és folyókra vonatkoznak. 

BALATON. Kenesse község halásztanyái : 

Magosparti, Törökverő, Itató, Megyes, Csurgó, Papnád, Pörös, 
Gyökeres, Matacstorok stb. Ezek többnyire a partrészekről erednek, 
mert a tó síkja nem nyujt pontokat. 

VELENCZEI ró. Agárd község halásztanya nevei : 

Déllő, Kertalja, Hosszú, Nádalja, Burgyán, Határ, Kaszás, Pö- 
rös, Ekklézsia stb.; az utóbbi tanyán fogott halakat mindig az egy- 
ház kapja. 

Tisza. Szeged halásztanya nevei : 

Kistanya, Petró, Hernyák, Sárkány, Usztató, Mélysár, Gózsd, 
Tizó, Pórgány, Csigás, Sebős, Sárga stb. 

DRáÁva. Kopácsi község halásztanya nevei : 

Gorba, Sáraggya, Linyó, Darócza, Szarvasi tó, Vitorja, Létfoka, 
Borbaitó, Pösölyő, Körösztös stb. 

DuNAa. Komárom város halásztanya nevei : 

K eszizátony, Lérióra, Öregtanya, Hamarja, Lérifarok, Szenes, 
Bök, Marczibilla, Hókonyföle, Mancza, Atkás stb. 

Ám folytassuk még egy darabig különböző helyekről ; 

Szent-Endre város halásztanyái : 

Plébanus-sziget tanya, Malomtanya, Alsó-sziget tanya, Réti patak 
tanya, Téglaház zátony tanya, Alsó-határ tanya. 

Duna-Földvár és környéke halásztanyái : 

1. Duna-Földvár: Határtanya, Malmokköze, Lókitanya, Kesze- 


TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK. 75 


gestanya, Hajlás, Meregető föle, Kálvária hegy alatti, Diósi, Öreg- 
tanya, Szt. János tanya, Kompok alja, Szilvás, Hajdülés, Itatótanya. 

2. Duna-Vecse: Határtanya, Homokos, Fürdőalja, Sarkantyú 
alja, Hambár, Gyöngyvirág. 

. 3. Apostag : Paptava, Csárda eleje, Gödör tanya, TI ehénszaros, 
Atkás. 

4. Baracs: Baracsi öregtanya, Süllős, Macskalyuk, Fák alja, 
Baracsi farok. 

5. Duna-Egyház: Határtanya, Malát alja, Egyházi öregtanya, 
Tüskék alja. 

60. Solt : Cseri zátony, Kecsegés. 

Uj-Kécske község halásztanyát. 

Görbetanya, Görbeföle, Kiskovács, Gazdag, Bögimély, Mély- 
. alja, Bögisebes, Örvényalja, Alattságos, Sáros, Örvényalja (II), Fok- 
torok, Halastófok, Szőlőkalja, Csámpa, Falualja. ( 

. Tószeg község halásztanyái : 

Falu ere, Sulymos, Nagytó, Falvalja, Kuczorgóalja, Rekedt tó. 
Fényes tó, Szoros tó. 

Szentes város halásztanyái : 

Fejszés, Faktor, Falualja, Csücse, Virágos, Virizló, Nagy-Szávó, 
K1is-Szávó, Kesely, Köröstorok, Potyécz, Perjes, Lucskos, Kólyúk, 
Tehenes, Telekalja, Kompalja, Csárdaalja, Keskenyalja, Csiga, Csiz- 
mástőke, Tőkeszirt, Határ, Elek, Szigetorra, Bőgő, Sáros, Táplicza, 
Zsúp, Kutyás, Sugár. 

Kunszentmárton város halásztanyái : 

Sáros, Patkó, Téglás, Foktanya, Bognár, Erdőfele, Bohonya, 
Erdővég, Kakuk, Görbe, Csárdaalj, Hidföle, Hidalja, Sári, Lodú, 
Kábel, Serház, Kros, Szirtos, Határtanya, Jáz-tanya. 

Bács-Petrovoszelo és Vranyova halásztanyái ; 

Határtanya, Felsőtanya, Négyestanya, Deréktanya, Ulő utáni 
tanya, Pőlegtanya, Szigettanya, Kétfok köz, Örvény, Malomalja, 
Nagy örvény, Alsótanya, Kisderék, Alsósziget. Örvény eleje, Fok, 
Merígető, Kettős, Medenács, Kavicsos, Sörháztanya. 

Magyar- Velencze község halásztanyái : 

Főszeg tanya, Szücs halál, Templom tanya, Erős rigya, Lóhalála, 
Bognár rigya, Haltalan, Szerencsés, Meszlenyrész, Vesd be, Csukás 


76 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


tó, Szárcsacsapás, Öregtiszta, Karászos, Lengeteg, Fertőfenék, Szi- 
gonyos rész, Pontyfogó. 

Damohida falu (Ecsedi láp) csikászó helyei : 

Szilfáshalom, Háromere, Zúgó fok, Bivaly fok, Kengyelesfok, 
Csakoltzafok, Pire ere, Hosszúhid, Balkány ere, Drágfirét, Csap- 
sziget halom, Nagyhát, Kisszugoly, Szarkahalom, Pallóér, Külső bok- 
ros, Belső Bokros, Totyóhalom, Répszer lapossa, Ördög árka, Róka 
fok, Sebes fok. 

Nagy-Bereg mezőváros (Szernye mocsár) csikászó helyei : 

Mércze, Jaszinó (patakok), Berenás, Feketenyires, Fúrás, Nyá- 
ras, Rekettye, Récze, Deszenág, Járó, Határpatak, Szilvásgorond, 
Magyarszeg, Bogolyszeg, Kölesmező. 

Borzsa folyó mente : 

Czábár, Uripatak, Györgyszérehettyéje, Cserpatak, Köőtökör, 
Jakab mocsár, Feketepatak, Medvés, Nagypatak, Györke, Hosszú- 
patak, Atakköz, Alsóhid, Határpatak, Sajtóéger, Burusztya, Asszú- 
mocsár, Nagypatak, Égerfok, Sebesfok, Kőöőröséger, Kőröspatak, 
Sebespatak, Tövispatak, Czéhpatak, Medrő, Szalvapatak, Szelepéger, 
Racskófok Mózsesgát, Palaczpataka, Zúgó, Berhemocsár, Sásztadré- 
pataka, K omlóspataka, Rustát, Anóczpatak, Sárosmocsár, Orjános- 
foka, Stargas, Rohadtpatak. 

Börvely falu (Ecsedi láp) csikászó helyei : 

Bússziget, Bodósziget, Belény, Ferkő gátja, Bivaly fertő lápja, 
Bordanád lápja, Belény Mikó folyása, Bendi kutassa, Bakó gátja, 
Bóné lápja, Biró lápja, Bördön lápja, Bekek lápja, Cserkút lápja, 
Csákó lápja, Csóhér tű lápja, Csoholyné fara, Csicsór lápja, Cseret 
gát, Csikverem, Debreczeni láp, Disznós lápja, Düngér lápja, Dombi 
lápja, Döczögő lápja, Dürgő lápja, Derék lápja, Dógos szigetje, 
Dukát gátja, Eger alja, Erdi lápja, Élő járója, Fagát lápja, Förödös 
lápja, Gálné kútja, Gatya lápja, Goczi lova, Görbe fűzfa környéke, 
Gordonos lápja, Halmos silyedése, Hadnagy nádvágója, Hélyás 
lápja, Hidere, Heves lápja. Hid szugja, Harminczkét kút lápja, Kor- 
mos lápja, Kerektó, Kokastó lápja, Káposztás lápja, Kenderes lápja, 
Komi lápja, Körte sziget, Keztyüs lápja, Kishely lápja, Kátyó alja, 
Kondó kút, Kóródi gátja, Kálmándi kutas, Kakastó ere, Katona 
gátja, Kiskovács törése, Kocsis gátja, Kakastó fara, Kispap rétje, 


TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK. 77 


Kunti gátja, Kutyafás lapja, Jakab metszése, Lóér lápja, Ludasér 
lápja, Lehér lápja, Madaras lápja, Malomhely lápja, Nagy János 
lápja, Nagy bércz környéke, Nagysugár környéke, Nyárfa alja lápja, 
Nádi lápja, Nagy láp, Óbis Mihály gátja, Osváth lápja, Onád ere, 
Pongorácz, Péter lápja, Pap kaszálója, Peres láp, Patkány ér, Pe- 
nyegi lápja, Pinczés környéke, Rozsi lápja, Sajósziget, Szilfás halom, 
Sika sülyedése, Sáfrányos lápja, Somogyi ere, Simon dombja, Sipos 
lápja, Sör cseretje, Szalonnai kút lápja, Tálas dombja, Topa lápja, 
Tizenkét nyil lápja, Tarka lóér pallója, Tótfalu lápja, Torzsás gátja, 
Tarcsa lápja, Vársziget szugja, Vakarcs cseretje, Varjú sziget, Zse- 
lyép lápja. 

Vizről-vizre Járva, nem három-négyezer, hanem tiznél is több ezer 
tanyanevet lehetne gyűjteni ; sőt talán kellene is. 

Az a hamisítatlan magyaros íz, a mely e tanyanevek tulajdona, 
már bizonyíték arra, hogy ezek nem mai keletűek. 2 

De a halászat gyakorlata és, mint javadalomnak, élvezete is 
szükségessé tette, hogy a gazdasági felosztás és az egyes részek meg- 
nevezése megtörténjék : ezen sarkallottt a Jogi rend. 

Akként vagyok meggyőződve, hogy a régi okiratainkban elő- 
forduló sok ezer név legnagyobb részének nem halastavakra, ha- 
nem azokra a tanyákra van vonatkozása, a melyekre az egyes tó, 
vagy folyó minden község határában fel volt s ma is fel van osztva. 

E meggyőződésemet csak megszilárdíthatja az, a mit ORTVAY az 
idézett helyen nyomatékkal kifejez, hogy t. 1. azok a chalastavak 
mind — egy-kettő kivételével! — a folyóvizek mentén feküdtek." 

. A halászat gyakorlatának szempontjától fontos a beosztás és meg- 
nevezés először azért, mert minden rendelkezésnek alapot ad ; másod- 
szor mert egyes részek használatát, bérbeadását — régentén adomá- 
nyozását — lehetségessé teszi és lehetségessé tette a határ megszabá- 
sát; tudnunk kell ugyanis azt, hogy a halászság az adott tanyán min- 
dig egyazon a helyen veti ki a hálóját s egyazon a ponton húzza kt. 


t Kezdetben, az írók nyomán haladva, magam is a halastavak rengetege hitében éltem, 
sőt ezt alkalmaztam is, abban a kis füzetben, melynek czíme: Ősi nyomok a magyar népies 
halászatbans, Budapest, 1885 ; de a midőn a Czége, Vejsze és Varsa jelentős voltára reá- 
jöttem s a halasvizek felosztását tisztába hoztam, azonkívül a piscina sokértelmű voltáról 
meggyőzöd: em, ez a hit szétfoszlott, még pedig szükségképen. 


70 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


De vegyünk néhány példát a régi időből. 

Gara Miklós nádor? Sikátornál, a Laak birtokon a következő 
állítólagos halastavakat sorolja elő: xFerrekes, Huszyner, Rygou, 
Malumszeg, Keteszteulche, Kerekthou, Korlathfoka, Kovachfoka, 
Gykenus, Elewyztekeres, Akathaszegfokav , nyilván : Fenekes, Hoszú- 
ér, Rigó, Malomszeg, Kereszttelke, . Kerektó, Korlátfoka, Kovács- 
foka, Gyékényes, Élőviztekerő, Akadószeg foka. 

Mindenekelőtt megjegyzem, hogy az a határ alig birta volna el 
a tavak ilyen sokaságát; de vize elbirhatott még ennél sokkal több 
halásztanya nevet. 

És hogy itt tanyákról van szó, erre reáutal az Élő viztekerős 
örvény, mely mindig külön tanya, mert jó halashely ; a ( Kovácsfokas , 
c Korláttokav, melyre rámutat a Dráva Létfoka-tanya; sőt még a 
c Kerektós sem zavar, mert a magyar halász a folyónak igen lassú 
folyását is tónak mondja, mint a Dráva menti Szarvasitó-tanya, Bor- 
baitó-tanya világosan bizonyítja. 

És fel lehetne vetni azt is, vajjon a régi okiratok betűzése min- 
dig helyes volt-e? Vajjon a sok v(auav nem ctanav-e ? 

Ime egy sorozat: Ecetoua (1075-ben), Olphatoua (1261-ben), 
Destoua (u. a), Opataua (1322-ben), Bortaua ( I 344-ben), vajjon ezek 
nem tana-nak olvasandók-e - 

És vajjon nem halásztanyára mutatnak-e ezek az állítólagos halas- 
tavak: Huzetony (1193-ban) Húzó- vagy Hosszútanya — ez ma Is 
van a Velenczei tavon —, Penteletonyája, Zalktonyája (1414-ben) 
egészen világosak ; végre Nagzaton, Kisszáton (1427-ben), ime Komá- 
romban Keszizátony tanya. 

Még közelebb jutunk a dolog velejéhez az Eszterházyaknak egy, 
a xvii. századból eredő töredékes osztozkodási okirata alapján, 
mely a Duna halászatáról is szól, még pedig így: sHárom igen jó 
tanya vagyon és több helyeken is, kiket CsoNros ISTVÁN szokott 
meghbérelni két Persiai szönyeghben és hat mázsa Vizában. 

Tehát a bérlet tanya szerint is történt. 

És hogy itt nem halászkunyhóról, hanem egyes pontokról van szó, 
a melyeken a hálót ki lehetett vetni s a melyek külön-külön névvel 


" Cod. Dipl. IX. 6. p. 249—205. 


TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK. 79 


is birtak, erről világosan tanúskodik az a tanyanév-gyűjtemény, a mely 
e pont elején foglaltatik, hol számos névnél a ctanyas jelző szerves 
tartozék, pld.: Határtanya, Öregtanya stb. ; továbbá az a körülmény, 
hogy a halásznépség minden névhez hozzá érti a tanyát, még pedig 
tudatosan. 

Az igazi halásznál vagy skunyhós vagy chalászcsárdav a tartóz- 
kodás vagy táborozás helye ; de sohasem ctanyas a mezőgazdasági érte- 
lemben. 

Meggyőződésemnek nem akarok több súlyt tulajdonítani, mint 
a mennyi azt tisztességgel megilleti s ha kifejezésével nem érnék is 
el többet, mint azt, hogy a búvárok ezentúl a tanyanevekre is figye- 
lemmel lesznek, azt hiszem eleget értem el. 

Hozzáteszem, hogy a halásztanyáról elfordulhatott a figyelem, 
azért, mert a tanyát a nyelvhasználat a mezőgazdaságra is átvitte és 
igaz, hogy mindkét mesterszó szláv eredetű és rokon hangzású: a 
halásztanya őse a Ilona — halhúzás helye: a gazdasági tanyáé a 
Sfanje, pásztorok tartózkodás helye. 5 


VEJSZE. 


Forduljunk a tanyától a vejszéhez, mely megmagyarázza, mik vol- 
tak azok a chalastavako, a melyek némely történetíró felfogása sze- 
rint ca folyóban vagy tóban külön elrekesztés által készültek. 

Már 1024-ben, egy István királytól származó okiratban akadunk 
egy helyre, a mely a Dráva folyóban álló halasokról szól : cAddimus 
etiam piscinas Plyske, Bulcheu cum piscinis suis in flumine Drava) ?] 
holott egy 1019-ben kelt oklevele Boka mellett a Drávánál, iuxta 
Drauam említ halasokat.3. 

Ezek és hasonló helyek, szülhették azt a feltevést, hogy voltak oly 
halastavak is, a melyek folyóban, tóban külön elrekesztés által ké- 
szültek. 

Növelte e feltevést még az is, hogy e halasok mindig a cclau- 
surav, clagueuss mesterszóval voltak kapcsolatban, tehát: welzárás- 
sal, tőrrelv, a mi külön rekesztésre mutatott. 


I] MIKLosICH szerint ; de tekintetbe kell venni az olasz utana) szót is. 
2] HORVÁTH IsSTv. jegyzetei. Nemz. Múz. Cod. Sect. XIX. 
JÓS 


30 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


De élő halászatunk e tavak tavait másképen magyarázza, más- 
nak mutatja ki. 

Az okiratok során és ugyancsak a felhozott mesterszavakkal 
szerves összefüggésben ezekkel találkozunk : xveiz, weyz, wyz, weyz- 
hel, ikerweyz, coneweyzi, jákoweyzi, Andra weyzhele, ; mind 1200-tól 
1 400-1g. 

Némely okirat meg is magyarázza ezt a aveizv szót; így 
1300-ban a pozsonyi káptalan levele mondja: cin aguis ad clausuras 
piscium, gug vulgo Ver vocantur) "1 1397-ben a győri káptalan 
levele xclausura piscium in agua Saar, vulgo Wyzo. Semmi kétség 
tehát, hogy a vizekben valami rekesztések voltak, a melyeket a ma- 
gyarság Veiz-nek nevezett. 

Ez elrekesztések mivoltát még közelebbről is magyarázza OLGYAI 
PÉTER-nek egyezkedési okirata 1303-ból, 21 melyben ez áll: clagueos 
piscium vulgo zege vel veyzhel, , tehát halfogó tőrök, melyek közön- 
ségesen 7ege1 vagy verzhely néven neveztetnek. 

Semmi kétség, hogy azok a folyókba és tavakba rekesztett kü- 
lön alkotmányok nem voltak egyebek a mai vejszénél, a magyar 
halászoknál szerte dívó, nádból vagy vesszőből készült, falakat és 
tévesztőket alkotó, halfogó szerszámnál, a melylyel egész folyókat, 
tavakat átfognak, tehát elrekesztenek, ekként clausurák és lagueusok, 
sőt capturák 15 ; halastavak azonban semmi esetre sem. 

A magyar halásznak mais van vejszéje, még pedig külön ma- 
gyar vejszéjev s helyét ma is vejszehelynek mondja. 

Döntő bizonyíték az is, hogy az okmányok írói kénytelenek vol- 
tak a népies elnevezést fölvenni és hogy a vejsze a legősibb halászati 
szerszámok közé tartozik. 


VÉSZ. 


A történeti fontossággal bíró mesterszavak sorában a wvészn 1S 
helyet kér magának, azért, mert az okiratokban a halászattal kapcso- 
latban a clacunav szóra i5 bukkanunk, mely néha a xszeygévelv 
(1430-ban) kapcsolatos ; továbbá, mert hangban a vejszével való némi 


regét DÍ NI 20 ds DG 
2) Aa ös ap Úgy 108 HO 
3] Lásd: Czége. 


TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK. )1 


rokonságánál fogva, zavarra szolgáltat okot, a mint ezt már az idézet 
is bizonyítja, hol a zegével együtt láthatjuk. 

A clacunas latin szó ; közönséges értelemben pocsolyát, kis tócsát, 
átvitt értelemben mélységet is jelent. 

A magyarság mocsárhalászatában a mocsár kisebb-nagyobb nyilt 
helyei, s ott, a hol lápos a mocsár, az ingó lápon a mesterségesen 
kitisztított nyilt helyek is — így Beregben, a Szernye mocsár- 
világában — vész? nevet viselnek. Ezek minden tekintetben meg- 
felelnek a latin mesterszó közönséges és átvitt értelmének, tehát 
valóságos lacunák, a melyeket sem a vejszével, sem a zeygével össze- 
téveszteni nem szabad s így ott, a hol az okirat lacunáról szól, a 
mocsárhalászat vésze értendő ; annyival is inkább, mert kétségtelen, 
hogy az e nemű halászat is adomány tárgyát képezte. z 

De a vész még más tekintetben is érdekes, mert kiválóan jel- 
lemzi a magyarember észjárását, mely mindig analogiára hajlik. 

A természetes vész már maga is fogsága a halnak, mert nem 
engedi meg a szabad vonúlást. A hal áradáskor kerül belé, s apadáskor 
bennreked. Úgy látszik, innen van az, hogy Komádi körül a vejsze 
fejét, a hol t. 1. a hal fogva van, vesz-nek mondja a halász ; de kap- 
csolatos evvel a vészlés is, mely a Bodrogköz halászainál dívik s a 
folyó bizonyos részének elzárását jelenti. 

Az eljárás a következő: Tisza-mentén, Duna-mentén kivált mel- 
lékágakban sokszor úgy zárják el a halat, hogy az ág mind a két végét 
hálókkal rekesztik el; ezek a hálók az őr- vagy rács-hálók ; a Bodrog- 
közön ugyane czélra nem hálót, hanem sövényszerű vessző-foná- 
sokat használnak, melyeknek halászmesterszóval kifejezett nevök a 
e vészlés) . 

Ez a minden oldalról való mesterséges elzárás hasonlít a termé- 
szetes úton keletkezett elzáráshoz ; a xsvészv itt a menekülés lehetet- 
lenségével kapcsolatos és mindenesetre közelebb áll a sdögvészv-hez, 
mint a vesszőből fonott alkotmányhoz, azért, mert vesszőből való ; 
tehát közelebb a halak vesztéhez is, mint vesszőből készült fogószer- 
szám anyagához. 


t MOLNÁR ALBERT-nél c Vészi — Sagena, locus sagenarum, tévedésen alapúl, mert a 
hálóhelyet xTerítős-nek nevezik. 


HERMAN O. A magyar halászat. 6 


82 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


CZÉG E. 

A történeti halász mesterszavak között a czége talán a legérde- 
kesebb, mert helységek nevével kapcsolatos, mélyen bevág a szótár- 
irodalomba s magyarázókra is talált. 

Régi okiratainkban a halászattal szerves kapcsolatban állva, néha 
a vejszével is összetévesztve, igen gyakran akadunk reá; természete- 
sen ingadozó helyesírással. 

Ime a példák: xChege 1248-ban, Zeege 1201-ben, Zege 1303-ban, 
Zeyge 1383-ban, Seyge 1423-ban, Zeyge 1430-ban, Zegye 1438-ban, 
Szegje 1568-ban, továbbá Segye 1423-ban és Segis-tó 1055-ben. 

Az egyik magyarázó a bárkával hozza kapcsolatba," mi meg nem 
állhat, mert a bárka az okmányokban meg van különböztetve. JERNEI 
már 1198-ból, FEJÉR 1288-ból jegyezi fel mint halélőt, az az vivá- 
riumot. 

Egy másik magyarázó a szeglettel — a fok értelmében — veti 
össze, ft a mi szintén meg nem állhat, mert halfogó természetét a vej- 
szével való felhozása kétségtelenné teszt. 

A szótárak között MOLNÁR ÁLBERT közelít a helyes értelmezés- 
hez; nála vSzégye, decipula, Falle für Vögel und andere There és 
a Decipula egérfogó, tőr, keleptze,v végre aExcipula lesháló, haltórs . 

Már PÁRi2-PaAPpai biztosabb ; nála c Szegye excipula,) az c Excipulav 
pedig whaltartó bárkas; noha ez svivariumv, mely soha kétséges 
nem volt. 

MOLNÁR ALBERT-nél még egy nevezetes változatra találunk ; ez a 
c Tendicula, tör, czekle, keleptze" . 

Egészben kimondhatjuk, hogy e kiváló szótár-íróink, Szégye, 
Szegye alatt olyat értettek, a miben a hal megfogódzik, vagy fogva 
tartatik ; a Czekle i5 fogószerszámot jelentett. 

Mindezekhez hozzájárúlnak még bizonyos vízmellékek helynevet, 
a melyekre már reá utaltunk, t. i. : Czege, Nagy-Czég, Kis-Czég, Czé- 
gény s azonkívül Csege is, a melyek folyók, vagy mesterséges tavak 
mellett épültek. 


" RÓMER FLÓRIS: Egy pár szó a M. O. halászatról stb. GyőRI tört. és rég. füz. 
I860I. I. p. 358—50. 
tt SZINNYEY JÓZSEF, Vasárnapi Ujság 1803, I4, 15. SZ. 


TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK. 03 


A meglehetős bonyodalomnak azonban véget vet egy halász-mes- 
terszó és szerszám, mely Bereg magyar halásznépénél, főképen a Borzsa 
folyón — és állítólag a Székelységnél i5 — dívik, s a melynek neve 
aczége) . 

Ez a czége a rekesztésnek oly módja, hogy a hal kénytelen az át- 
járást egy ponton megkisérteni; de épen ezen a ponton, az u. n. ka- 
púban, van alkalmazva a zsákalakú háló, vagy a vesszőből kötött 
bocskorvarsa. 

A Székelység patakjaiban kövekből rakja a czégét; azaz V alakú 
kőgáttal zárja el vagy fogja át a patakot s a nyilt csúcsba alkalmazza 
a bocskorvarsát, s a pisztrángot gübülő rudakkal kergeti belé. 

A Borzsa halász gerendával fogja át a folyót, husángokból sövény- 
szerű verést illeszt hozzá, közepén nyilást — kaput — hagyva, 
állítja be a agamzsahálót . 

Ez tehát rekesztés (clausura) is, — kelepcze, decipula, excipula, 
szégye és szegye is; s hogy a többi tis ez alá tartozik, az nem szorúl 
magyarázatra. 

Könnyű immár megérteni, mit mond az 1201-ki okirat evvel: 
cclausura Tyciae Zeege vocatav, vagy az 1303-ki xclagueos piscium 
vulgo Zege vel Veyzhel. stb. 

És érthetőkké lesznek a helységnevek is, Csege mellett czége 
fogta át a Tiszát; Czege, Nagy- és Kis-Czég mellett a mesterséges 
gát a czége, a zsilip a kapuja. 3 

A midőn könyvem e része már be volt fejezve, sőt bírálatra is 
kiadva, SZziLY KÁLMÁN barátom figyelmeztetett a cRégi Magyar 
Költők Tárának?, első kötetére, mely 1877-ben jelent meg SZILÁDY 
ÁRON kezéből — tehát kiválóan szerkesztve és megvilágítva. A Pan- 
noma megvételéről szóló ének egyik versszaka — p. 7. 135 —- ezt 


mondja : ; 
Arpad juta magyar néppel, 
Kelem földén a Dunán elkelének, 
Az Cseken ők csekének. 


SZILÁDY ÁRON a Jegyzetek 243. oldalán rögtön helyes nyomon 
indúl, a midőn ezt a Chechen szót a csege. cseke szókra vezeti reá 
és KRESZNERICS nyomán a legjobb citátumot választja t. 1. 1201-ből 


a csduabus clausuris Titie Csege vocatisv. Még jobban találja el a 
0" 


164 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


cSzerzelékbeny — 382 old. — a hol magyar levelekből idéz, így 
1559-ből: sha csak egyetlenegy halam volna te kegyelmednek kiltem 
volna, de bizon nem birok vele, mert a czeghe elbomlott, hajnem most 
újat csináltatom . . . ., Továbbá 1558-ból: Volt nagyságtoknak 
SERÉDI urammal valami Duna-szakadék vize, kin BÁTHORI uram 
SERÉDI urammal jegyet csináltatott, kihez én is kész voltam volna 
minden költségemmel, de az úr nem engedte és ott az zegyen fog- 
tanak tizenkét vizátb. Ezek a kitünő jegyzetek teljesen bebizonyítják 
hogy a cségék szilárd alkotású halfogók, hozzá vizafogók is voltak. 
"Talán elég érdekes dolog, hogy SziLÁDY és én, más-más pontról 


indúlva, mégis találkozunk. 


A FÜLES VARSA. 


Már egy 1094-ben kelt oklevélben, mely Tihany halászatára 
vonatkozik, akadunk egy helyre, mely a latin ansá-t — fül, példáúl 
fazék füle — a Worsa-val hozza kapcsolatba: xin ansis! capti; 
Worsa plena piscibusv ; továbbá DÁvip herczegnek 1095-ben kelt 
okmánya, 2! mely már csak ansákról szól: sguod caperetur in anszs . . . 
et zn elevattone ansarumo? . 

. A varsával, kivált a vesszőből kötöttel üzött halászat a legrégib- 
bek közé tartozik s Tihanyra nézve arra a mocsárra érthető csupán, 
a mely a félsziget tekintői által alkotott medenczében terjed. 

Ezek a vesszővarsák legnagyobb részben még ma is vesszőből 
fonott füllel vannak ellátva, a melynél fogva a halász beteszi, vagy — 
halásznyelven — berakja és kiveszi; ezek tehát a füles varsák s épen 
a fül által különböznek a többi, pld. a szárnyas- és a dobvarsától. 
A füles varsának vagyis vansav-nak ma élő füles utódja leginkább az 
Ecsedi láp csikvarsája és Kis-Majtény nagy varsája. 


SZÓEGYVEZTETÉS 


Már a régi okiratokból vett idézetek bizonyos ingadozást tün- 
tetnek föl némely népies mesterszavak alkalmazásában, sőt a latin 
terminologiában Is. 


ra ea IDíjat I dzs 
2] RÓMER FLÓRIS i. h. 


TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK. 05 


A xveyzhel kapcsolatba van hozva a w7egev-vel, a aclausura, 
captura, lacuna, lagueusv viszonya a xwveyzs-hez és a7egev-hez szintén 
ingadozik. 

Komolyan számbajövő szótárainkban nem szólhatunk ingadozás- 
ról, csupán zavarról. 

A letárgyalt mesterszavakban a főtörekvés az volt, hogy az okira- 
tokban előfordúló mesterszavak kellő alapot nyerjenek: de egyedűl 
a cczégev szónál tárgyaltatott a szótárak része is; most tehát helyén 
lesz a szótárakban foglalt többi halászmesterszót, annyival is inkább 
tisztába hozni, mert a történetírók fordításaiknál nem a még elő 
anyagra, hanem kizárólagosan a szótárakra támaszkodnak. 

MOLNÁR ÁLBERT szótárában a következőket találjuk : 3 

Gyalom, Verriculum, Sagena. Zuggarn, Fischergarn-netz. Ez egé- 
szen helyes; a ma is élő kátás gyalom; de a Sagena a mai öregháló, 
mely káta nélkül való ; megfelel a német Segge-nek. 

(GYalmostó: "PIScina  sischtereh, WeirhersSEz ís "helyes ra sgyal 
mot véve. 

Tanya, Locus piscaturae. Helyes. 

Varsa, Nassa, Sagena, Fischerreuse, Fischgarn, Netz. Ítt a Sagena 
hibás, mert öreg hálót jelent; a németből csak a Fischerreuse helyes ; 
latinul csak Ansa lehetne. 

Vész, Sagena, locus sagenarum, Netz, Fischgarn, Ort wo man 
die Garne aufhenckt. : 

Ez teljesen hibás, mert nem lehet más mint Lacuna, lLache, 
Weiher, Tiefe." 

Decipula, egérfogó, tör, keleptze, Falle für Vögel. A magyar- 
latin részben Szégye alatt áll, avval a toldással vund für andere Thtereo . 

Excipula, lesháló, haltór. Auttang, Eimerlein. A lesháló és haltőr 
igen általános kitételek s minden álló szerszámra alkalmazhatók, leg- 
inkább az ághegy-háló. I 

Nassa, varsa, veiz, verse. Fischerreuse. Ítt a veti helytelen, mert 
nem azonos a varsával. 


- Csupán Miskolczon, a Sajó-halaszoknál, van egy hálóból kötött szerszám, mely a 
rendes magyar szárnyas varsának kibővítése s a melyet rVészn szóval jelölnek; de semmi 
kétség, hogy ez a avészi a vejszével szinoním, mert a szerszám megközelíti a vejsze 
szerkezetét. 


90 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


Piscina, halastó, szac (szák) Fischteich, Weyher. Itt a szák telje- 
sen hibás, mert az mindig zsákalakú merítő hálót jelent; a többit 
CALEPINUS mondja. 

Sagena, varsa, vörse. Netz, Fischgarn. Itt a varsa, vörse teljesen 
hibás, a miről már a Nassa is tanuskodik. Csak öreg háló lehetne. 

Verriculum, szac, halfogó. Fischergarn, Zuggarn. Teljesen hamis ; 
magyarúl csak kecze, németül Schleppnetz lehetne. 

BARÓTHI SzABÓ DÁvip ezeket említi : 

Bóné, póné, hálóneme, valamint Véter-métháló. Ez csak kecze 
lENEtett: 

Gyalom, szák, vész-, vonó-, merítő, halfogó háló. Gyalmot vetni 
a halaknak. A gyalmot kizárólag csak a kátával ellátott vonóhálónak 
lehet venni; a magyar halászság ebben teljesen egyértelmű. 

Tanya, tonya, tó, gyűléshely, halászóhely. Tanyát vetnek a halá- 
szok — megvetik az öreghálót. A tó és a gyűléshely kirekesztésé- 
vel, a többi egészen szabatos. 

Vész, varsa, vörse, háló vagy halastó, tonya. A varsa, vörse, háló 
egészen helytelen. A halastó a lacuna, Weiher, értelmében, a tonya 
pedig annyiban állhat meg, hogy akad olyan vész is, a melyen az 
öreghálót is ki lehet vetni. 

SIMAI szótára Szerint a 

Szák (merítő háló) sagena funda piscatoria. Helyes. 

PÁRi1Z-PÁPaA1-Bop PÉTER szótárában : 

Excipula, haltartó bárka. Nem lehet, mert ez vivarium. 

Piscina, halastó, haltartó bárka. Az utóbbi CaALEPINUS magyará- 
zata alapján. 

Varsa, nassa, sagena, scirpiculum piscatorium. Csak nassa a 
helyes ; mert sagena — öregháló ; scirpiculum — szák. 

PÁR1Z-PÁPai Jezsuita kiadású szótára szerint : 

Piscina, halastó, item haltartó-bárka; item akármi vízrekesztés, 
marhaitatóhely, feredő hely; úgy mint CALEPINUS. 

MÁRTON szótára szerint 

Piscina, halastó, ásott tó, usztató stb. Ein gegrabaner Teich zum 
Baden, Schwimmen, eine Schwemme. Ez helyesen CaALEPINUS 
után adja. 


TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK. 07 


CALEPINUS szótára Szerint 

Nassa, genus vasis piscatort ex vimine contextum, guo guam 
intraverit! pDISGiIS,  exire mon " potest. "Germ., Ein. Reusech . . . " Polon 
wiersza, Ung. vez, varsa. A kitünő meghatározás szerint Varsa. 

Sagena. Genus retis piscatorti. Germ. Ein Zuggarn. . . Ung. Varsa 
avagy Met. Nem lehet más, mint az öregháló. 

Everriculum. Germ. Spreitgarn, Ung. Suhé, varsa. Nem más, mint 


az ághegyháló; nem varsanemű. 


ÖSSZEFOGLALÁS. 


Az eddig tisztázott anyagból világosan kitünik, hogy volt rekesztő 
és mozgó halászat. i 

A rekesztő halászat — a mely királyi adományt képezett — min- 
dig körül volt írva s a magyar népies mesterszóval egészen világossá 
téve, mint : caplura vulgo Czége; clausura, lagueus vulgo Vejsze; 
hozzájárult az ansa vagyis füles [/arsa. 

A mozgó halászat tanyahalászat volt s az okiratokban általáno- 
san mint piscatura vagy piscatto szerepel. Szerszáma, volt: a Bóné — 
Kecze; Gyalom; Les, Suhé, vagy Merítóháló — ághegyháló, 
Métháló — eresztőháló. 

Ehhez járult a haltartó Bárka és a vesszőből fonott éter , 
a halak tartására ; hozzá a Szák mint kézi háló. 

Minthogy ezek egytől-egyig ma is élnek, mivoltukkal részint a 
történelmi szerszámok, részint a halászat élő gyakorlatának tárgyalá- 
sánál fogunk megismerkedni. 


OKIRATOS TÖRTÉNET. 


Már a magyar történeti részt bevezető néhány sorban, megmon- 
dottam úgy, a mint az igazság követelte, hogy a magyar halászat 
pragmatikai történetének megírására sem elégséges adatom, sem 
tehetségem. Ily fontos mű megírása tartós, részletes kutatást s önálló 
könyvet érdemel. 

Voltaképeni feladatom, a magyar halászat jelenének megírása, 
úgy, a mint az főkép népies elemeiben, mint foglalkozás, tehát munka 
nyilatkozik ; hozzá tartozik a magyar vizeket lakó halak világa is. 


0908 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


Azonban az emberiségnek egy ősfoglalkozásáról lévén szó, mes- 
terszó, szerszám, fogás önkénytelenűl is reá vezetett a történelemben 
való kutatásra, legalább oly mértékben, hogy bizonyos vázlatot sze- 
rezhessek s abból tanulságokat meríthessek. 

E kutatásoknak egyik eredménye a történeti részben letár- 
gyalt elhelyezkedés törvénye és a történeti mesterszavak tanul- 
sága IS. I 

Most következik az okiratos rész, mely az idő rendjét szorosan 
megtartja — a mennyire t. i. lehet, s a melynek főtanulsága az, hogy 
a magyar halászat a mohácsi vészig valóban virágzott s rendkívül kifej- 
lődött; de a nemzetet lesújtó rettenetes csapás súlya alatt ez is alá- 
hanyatlott s többé a régi életre fölébredni nem bírt. 

A mi az okiratok értékét illeti, azok a magyar történetírók búvár- 
lataiból keltek ki s ha egyes kitételek tekintetében helyén volt tüze- 
tesebb birálatom, az egészre nézve számomra nem marad egyéb a 
teljes jóhiszeműségnél. 

x 

Valahol csak fölmerül a magyarság között a mult kérdése, első 
forrás gyanánt mindig ott terem az aAnonymusv, BÉLA király név- 
telen Jegyzője, vagyis inkább a tolla alól kikerült történetes könyv, 
mely a magyarok hét vezéréről szól. 

E könyv ix. fejezetében a hal is szerepel, még pedig érvül a mai 
magyarföld elfoglalására, akképen, hogy már a ruthének vezérei is 
biztatták a magyarságot Pannonia meghódítására, különösen felhoz- 
ván, hogy ott igen nevezetes forrásvizek, mint a Duna és Tisza 
szakadnak egybe s más nevezetes folyókkal és vizekkel együtt, hallal 
bővelkednek. 

Bármint álljon is a névtelen a történetírás itélőszéke előtt; de azt 
meg kell adni, hogy a hal úgy áll a könyvében, mint a halászat ősfog- 
lalkozása a nemzet vérében: a hallal való érvelésben semmi hihetet- 
len nincsen, annál kevésbbé, minthogy minden régi író felhozza a 
halászatot, mint népfoglalkozást, s ezt az élet is bizonyítja. 

Igy HoRvárH IsTváN, a magyar őstörténet — fájdalom — 
túlozva-tüzes búvára, kéziratban maradt becses jegyzetei között, a 
melyeket Nemzeti Múzeumunk őriz, a vadászatra és halászatra vonat- 
kozó jegyzeteket is hagyott hátra s az utóbbira vonatkozólag kijegyzé 


OKIRATOS TÖRTÉNET. 99 


REGINo történetes könyvéből, hogy a magyarság mindennapi élel- 
mét vadászattal és halászattal szerzi. Ugyanő kijegyezte PÁL jegyző- 
ből, hogy a magyarság nem lakik házakban, hanem szőttes sátrak- 
ban ; hússal, hallal, tejjel és mézzel él és sok lábas jószágot tart. 

IBN-DAszTA régi író, azt jegyzi fel a magyarokról, hogy téli idő- 
ben a folyókhoz költözve, ott halászattal húzzák ki a telet. 

Ennek az állításnak különös nyomatékot kölcsönöz a magyar 
halászat jelene is, mert igaz, hogy a jég alatt való halászat még 
napjainkban is nem csak sűrűn gyakorlatban van, hanem némely 
pontokon az arra való kivonulás, valóságos népünnep színét ölti 
magára. ORBÁN BatÁzs, a Székelyföld fáradhatatlan búvára,  fel- 
jegyezte művében, hogy Sámsond és Kölpény községek, tömegesen 
vonulnak ki a jéghalászatra ; ilyenkor szól a zene s egyáltalában nagy 
a riadalom. A népszokások búvárai pedig tudják, hogy ily kivonulá- 
sok eredete rendszerint messze vág a multakba; sőt az első nyom leg- 
többször elvész az őskorszakok áthathatlan ködében. 

A Tisza, a Duna — kivált holt ágaik ; — a Bodrog, a Balaton, 
a Velenczet tó, a Kopácsi tó s más kisebb-nagyobb vizek jege télszak 
idején megnépesedik, a jég síkja nyög a jegellők, lekelők fejsze-csa- 
pásai alatt; vágják a c Bedöntőtv, az vAjtóléketv, a sSorlékeket,, a 
cSzeglékeketv ; a szánok húzzák a rengeteg hálót, húzóköteleit s a 
szerszámok oly csodás sorát, a melyen elbámul az avatatlan néző. 
cSzakóczav, c(Gemes), c Czibék, ; a hálón c Bötökv, cCzélav, c Tú- 
zsér, — különös szerszámok különös neve! Járja a horgászat is körbe 
vágott lékeken át, a melylyel majd megismerkedünk. Szóval, a ma- 
gyarság téli halászatához fogható csak az alsó Wolga tájain dívik ; 
Európa más részeiben, ily változatosságban és fejlettségben sehol. 

Mindez, csak így felsorolva is, régi foglalkozásra vall s hihetővé 
teszi a régi írónak, régi időkre vonatkozó állítását ; annyival is inkább, 
mert itt is minden mesterszóból a nyelv géniusza hangzik felénk. 

Ezek az adatok, melyeknek különben szájról-szájra öröklődő 

hagyomány becsénél többet tulajdonítanunk nem lehet, minden bizony- 

nyal még a nemzet pogánykorára vonatkoznak ; innen az első okira- 
tigegy köz támad, a mely — legalább a halászatra nézve — talán 
örökre betöltetlen marad. A nemzet megfészkelődésének s egyszer- 
smind a kereszténység alapjaira való átgördülésének ideje ez. 


90 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


A xi. század első éve, 1001 az, a melyre egy a halászatra vonat- 
kozó okirat esnék, még pedig legott a felvett vallással kapcsolat- 
ban.1) E szerint IsTvÁN király a következő halászatokat — piscatio- 
nes — adja a pannonhalmi apátságnak : Fízeg, Balvanos, Temindo, 
Murim, Curtou, Wag, Chimudi, Visetcha és Vuosian?! halászatát. 
Hogy mennyi ezekben az olvasás hibája, azt nem állapíthatom meg : 
de nevezetes, hogy már itt is akadunk világos magyar nevekre, u, m. 
Fízeg, Fűzes, Bálványos és egy folyóra, a Vágra; sőt halászszerszám 
nyomára 1s, a Varsányra. . 

A legközelebbi okirat 1008-ból való, a veszprémi püspökséget 
illeti s az elhelyezkedésről szóló fejezetben tárgyaltuk, azt bizonyítva, 
hogy abban a földmívelés és egyéb mellett a halászat is fejlett- 
sége wall 

Az 1015-ik évben IsTvÁáN király a pécsváradi monostornak föld- 
birtokot, mint: mezőt, erdőt, szőlőt, halászatot s hozzá 50 halászt 
adományoz, a miből kitetszik, hogy a halászok némely része hűbé- 
res volt.3] 

Az 1019-ik évben a zalavári monostor ügyét állapítja meg ISTVÁN 
király, megtiltva nagyoknak és kicsinyeknek minden belényúlást, töb- 
bek közt a halasokba is, melyek elő is soroltatnak, u. m. Fejértó, 
Podgrod mellett 50 halászszal ; más kisebb halasok, Madocsánál pro 
Usonibus? , tehát nyilván vizatogó czége; végre Boka melletti halas- 
víz a Drávánál 12 halászszal.41 

Következik egy 1024-ben kelt okirata Isrván királynak, újra 
a zalavári monostort illetőleg, mely ennek balatoni halászatot — 
a szigetekkel együtt — 12 halászszal adományoz, továbbá a már 
említett Plyske és Bulcseu halászatát a Drávában, t. 1. czégét és vej- 
szét — és a eterram Tityam)o szintén vejszékkel és czégékkel.5/ 

Az 1024-ból való okirat szerint Szr. ISTVÁN a veszprémvölgyi apá- 
czáknak Szár-Berényben hat, továbbá a Duna mellett tizenkét halászt 
adományoz. Fejér Cod. Dipl. I. 312. 

Egy 1030—37-ből való okirata ugyanannak a királynak a bakony- 


I] HORVÁTH ISTV. 1. h. és "FEJER Cad. Dipl. I, 282. 

2] Alkalmasint Varsány, a varsa halászszerszám után képezve. 
3] HoRvÁáTH IsrTv. id. h. 

4] HORVÁTH ISTVÁN i. h. 

5] Ugyanott. 


OKIRATOS TÖRTÉNET. 91 


béli monostornak adja a Zualin és Toplauza — nyilván Tapólcza — 
halasvizeket ; Madocsa kikötőjében szabad halászatot enged meg azon 
a helyen, mely közönségesen c Thanav neveztetik ; Zelib vizében adas- 
sék a monostornak minden hetedik viza; a esNandury halasban a 
Tiszában xin Tizian vagy minden hetedik hal, vagy minden hetedik 
évben a halászat; a s Tenererev halast egészben adja." 

Ez az okirat sok tekintetben érdekes. A wjanyav megállapított 
értelme szerint e monostornak nem volt része a vizafogó czégében, 
melyet más monostor élvezett, hanem csak a rendes tanyavetésben ; 
jelentkezik továbbá a halheted két módja, t. 1. vagy fogásról-fogásra 
a hetedik hal, vagy minden hetedik évben az egész halászat ; ?! a a. Nán- 
durs mint apiscinav szerepel, még pedig nem a Tisza mellett, hanem 
"a Tiszában, tehát valószínűleg egy nagyobb szabású czége lehetett ; 
a aTenererev mindenesetre csak halászható éf. 

Az 1050-dik 3) évet a halászat tekintetében ötven óriási viza tette 
nevezetessé, a melyet ANDRÁS magyar király a Győr alatt megszo- 
rúlt III-ik HENRIK-nek küldött; ez a haltömeg mentette meg a német 
tábort az éhen való elpusztulástól. E vizák eszünkbe juttatják MARSI- 
Li1us-t, ki ezer fontos darabokról emlékezik. 

Az 1055 évből fenmaradt, hogy I. ANDRÁS király a tihanyi apát- 
ság szolgálatára, egyebek között, tíz halászt is rendel. 

Egy oklevél, mely 1007-ből való,3] a zászti apátság javairól emlé- 
kezik ; ezek voltak Wenselleu földnél Szabolcsban : Wensellew tova, 
Proluca, Honus er, Tehna, Ebes; Tycha halas a Tiszánál, Rakomaz 
mellett; Békésmegyében Ludan halasvizek. Az utóbbi nyilván Köros- 
Ladány, a hozzá tartozó halász-tanyákkal. 

Jellemző ebben az okiratban a szláv vegyülék, mint c Tycha, 
csöndes, tehát a folyónak lassú folyású vize, Preluka és Tehna. 

Ezek LáÁszLó királytól eredő adományok. 

Nevekben igen gazdag I. GÉza király okirata 1075-ből, 5] a 
midőn a Garam folyó mellett kolostort alapítva, azt halasvizekkel is 


1] HORVÁTH ISTVÁN i. h. 

2] Egy más kivonat homályos voltából, eredetileg azt következtettem, hogy a hetedik 
év gazdasági turnust jelent s így adtam az c Ősi nyomokbanv, mit ezennel helyreigazítok. 

3] SZINNYEI i. h. 

4] Árpádkori új okm. tár I, p. 24. 

5] Cod. Dipl. I, I. p. 428—438. 


92 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


ellátja. E halasvizek: a Vág torkolata; Begu vagy Gegu helységnél 
a Vág mellett húsz halászlak ; Zsitvatőnél tizenegy halászlak ; a Vojos- 
er (ér) Fizegy (fűzes"); Chorzu mellett a Tiszánál nyilván Czégék, 
Vejszék és Tanyák: Ostra, Wosue, Sarostou, Kemby, Saperjes 
(eperjes "), Sulmos (sulymos), Eczetoua, Silu, Ertuk, Handurtou (Nan- 
dur, Nándor), Zurga, Kerek; az alpári síkon: Kusticza, Kerektős, 
Horgas, Fejertou, Egres, Hosomter (hozom ér) s ezeken kívül a Tiszá- 
ban az Örvény halászatot. Itt Talmad helység halászó helynek van 
mondva. 

Egy 1082-ből való oklevél 5 szerint a veszprémi egyháznak tanyái 
voltak a Balatonban, Tolnában pedig egy széles halasvíz ; alkalmasint 
tó, Focud mellett, mely praedium volt, 8 halászlakkal. Ú 

László király 1093-ban 2! a tihanyi apát javait átírja s kitűnik, hogy 
ezek között Bodrogmegyében is voltak halasvizek u. m. Budrugh, 
Eurym, Weymir (ér), Plas, Ertsim; a Tisza mellett Segusd (Szeged), 
Segusdtou halassal és egy Mortua-val (morotva, holtág), közönsége- 
sen cZeuleusv (Szőlős). 

Ugyane királytól, ugyanabban az évben kelt okiratából?! kive- 
hető, hogy a pannonhalmi apátságnak birtokát képezte az Eremtó, 
Fizegh praedium mellett; volt pedig ott vizafogó czége, melynek egy 
harmadát a mondott apátság, két harmadát Sz. Péter monostor 
élvezte. 

Ebben az évben rendelkezés történik a tihanyiak halászata érde- 
kében is, kik öt halásztanyát kapnak, vasárnapokon pedig a varsák- 
ban fogott halakat; e rendelkezés tz380-diki megújításában szószerint 
ez áll: cin ansis capti, Worsa, plena piscibus. 41 

Egy tog5 körül kelt oklevél szerint Dávid herczeg a dunai 
halászatot úgy engedi meg a tihanyi apátnak: eguod in dominicis 
diebus illud guod caperetur in ansis sancti Aniani abbas haberet, et 
in elevattone ansarum ipse ad suscipiendos pisces afforet vel suus 
minister.v (Cod. Dipl. I. 487.) Az ansa nyilván a vesszővarsa, csik- 


/ 


kas, melynek füle van, a melynél fogya beteszik és kiemelik. 


JA GodéJotpl S téNp ég 40s 

2] Árpádkori új okmánytár. VI, p. 69—70. 
31 Gsél Da it 7 A8Bs 

4] Rómer t. h. 


OKIRATOS TÖRTÉNET. 93 


A xn. század legnevezetesebb rendelkezése Kálmán király tör- 
vénye, mely a halastavak ügyében intézkedik s a fölöslegesek eltör- 
lését rendelt." 

E század 1138. évében kelt II. BÉLA királynak egy oklevele, mely 
Szt.-Márton monostorról szólva, mondja, hogy két olyan helysége 
van, a melyben halászok laknak.?! 

Ugyane királynak ugyanazon évben kelt okirata 3! a halasvizek- 
nek csatornával való táplálásáról szól, még pedig ismét a szent-már- 
toni monostort illetőleg; szószerint: xultra guem habetur fossatura 
per guam trahitur agua ad paludes ecclesiee sancti martini.s Ezek 
alkalmasint csatornával javított s így vejszésekké változtatott mocsa- 
rak voltak, a mire a xspalusv szolgáltatja az okot. 

Ugyanettől a királytól való s ugyancsak 1138-ban kelt az az 
oklevél, 4! mely a helenbai halászokat a dömösi apátság iránt halszol- 
gálmányra kötelezi. 

Igen nevezetes ugyane királynak ugyanazon évben kelt oklevele. 
mely a Tápé melletti svivariumrólv szól, melynek. Etei a neve 5] s a 
melynek a dömösi egyház kizárásával, Csongrád-Dömös népe nyeri a 
jogot; a szöveg im ez: xcJuxta villam Tapai est vivarium, guod dici- 
tur Etei, in guo vivario tertilam partem debent habere vires Cerug- 
dienses, si claudere velint cum Demestensibus, exttus el redttus faucis 
vart ; si claudere voluerint, nullam partem habebit, t. i. a dömösi 
egyház. Ebből a végtelenűl érdekes okiratból megtudjuk, hogy a ma- 
gyarság központi telepein szabad halászat volt, mert itt Csongrád és 
Dömös férfiairól van szó s hozzá van téve :-xsha rekeszteni akarnak ) — 
si claudere velint — nyilván tehát tetszés szerint. 

Semmi kétség — szerintem — abban, hogy ez a vivarium egy 
mesterségesen is vízzel táplált halászóhely volt, melyben a magyar 
vejszével halásztak s a melybe — szerkezeténél fogva — a hal, akár 
felülről, akár alulról jőjjön is, okvetetlenül belékerül. Ez a magyar 


I] cSimiliter decrevimus, piscinas, Monasteriis et. Ecclesias datas alias guidem red- 
dere, sed necessarias guotidiano Fratrum usui relinguere, nullas vero, nisi superfluas. 
zta (GAHaa JUNG Il (CEjda MOD ata 08 aie 

2] HORvÁTH J. i. h. 

A) O£myog a 1da jös 35 

4] Lásd a történelmi rész utolsó fejezetében. 

5] Cod. Dipl. II, p. 103. 


94 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 
// 


vejsze Tápén még ma is dívik s hogy ősi szerszám, erről — egyebeken 
kívül — az is tanuskodik, hogy szerkezete minden részének mester- 
neve van!]; sőt az a mesterszó, a melylyel a vejszeszállítást ma is 
kifejezik, teljesen megfelel az oklevél latin szavának s a magyar halász- 
ságnál közkeletű, t. 1. srekeszteniv — claudere; nem mondván evej- 
szét állítaniv, hanem csak xcrekeszteni mén. 

II. Géza király adománylevele 1145-ből?! Sinnzigethnél halász 
kikötőt — a mai bárkarakodó — említ; Kwrtwelnél volt egy viza- 
togorezége 

gyane király 1148-ban? a budai káptalan halászatát, melynek 
Thonya a neve, s mely terjed Megyertől a nagy szigetig, erélyesen 
védi az orvhalászat ellen, mondván és rendelvén, hogy azok, a kik a 
király parancsa ellen vétenek, egyházi átokkal sujtassanak. Itt a bün- 
tetés nemén kívül érdekes a Thonya — tanya a folyó rész meghatáro- 
zásával kapcsolatba téve, mi nyilván azt jelenti, hogy itt tanyavetés 
szerint halásztak. 

III. BÉLA királynak 1173—96. évi oklevele a Bácsmegyei Zund 
helység határait tárgyalva, megemlékezik a bácsi várhoz tartozó halá- 
szok foldéről, továbbá egy holazfenyr, Halászfenyér nevű helyről. Nem 
lehetetlen, hogy ez a fenyér azonos a Szt. ISrváN korabeli (1030—37) 
Tenerere nevű halassal. Wenzel, XI, 02. 

III. BÉLA királynak 1193-ból való adománylevele 11 a Dunánál, 
Taploza helységnél a következő tanyákat említi: Huzetony, Taynád, 
Tarirew, Chompa, Ounostou, Gorimbuka, Narag, Ceraka; határo- 
zottan tanyaszerű nevek, talán: Hosszútanya, Tahi nád, Tari-rév, 
Komp, Kunostó, Tari rév toka, Nyárága, Cserága. 

Az esztergomi káptalant illető, :198-ból való vámszabás a piaczra 
hozott különféle halakra nézve így rendelkezik: cde singulis husorer- 
bus (viza) recentibus et salsis unum pondus ; item de duobus SZurtont- 
bus (tok) sicut de uno husone; item de guodlibet vivario (bárka) 
parvorum piscium vel matorum, gut in vivariis, vulgariter barka vocan- 
tur, soliti sunt portari ad forum, duo meliores pisces vivarii solvun- 
tur; item de curru masa vocata salsorum piscium minorum vel maio- 

I) Lásd a szerszámok között e Vejsze.n 

A egek reljals 16 jot aa 


3] HoRváÁrt ISTYv. i. h. 
a AI aaek Djak 16 jd 283 


OKIRATOS TÖRTÉNET. 95 


rum luciorum (csuka) et posardorum (ponty) unciam dant.; Ebből 
kitetszik, hogy a sóshal már ekkor is dívott s egy kötésnek — a mai 
bál (Ballen) — neve mázsa volt. 

IMRE király 1201-ből való levelében, mely az esztergomi piaczot 
szabályozza, előfordul a kis Duna, mint a bárkások helye : cubi pis- 
ces ín vivartis servantur.v Knauz Í, I61. 

Ugyane király 1203-ból kelt oklevele szerint a veszprémi püs- 
pök xchabet piscaturam in Zala ad triginta homines, ad guam depu- 
tatae sunt novem mansiones, guarum insuper incumbit debito curige 
ruinas resarcire, tribus.tamen tantum diebus in hebdomada, ad opus 
fratrum piscationi intenderes Cod. Dipl. VII. 2, 301. 

A libényi apátságnak adománylevelében 1208-ból"! olvasható 
cclusura regis et piscinav, nyilván királyi czége vagy vejsze a hozzá- 
való haltartóval vagy bárkával, melyben a fogott hal eltartatott. 

FAKÓ és IsTváN comesek 1208-ban a lébeni apátságnak ucontu- 
lerunt decem mansiones piscatorum, guorum hec sunt nomina : Gab- 
riel, Ludus, Vriel, Herczegh, Sena, Becha, Siku, Cracun, Texazv 
Fejér Cod. Dipl. III. i. 62. Világos bizonyíték arra, hogy a halá- 
szok már akkor is bokrokra voltak felosztva. 

Az 1212-ben kelt oklevélben: a Teple patak mellékvizeinél — 
Scumlos potok, Chenel potok, Lednik — ki van emelve: wagua pis- 
catoria et non piscatoriav; ez a Teple, meleg vizű folyó s termé- 
szetesen halnak nem alkalmatos, tehát nem xhalasvíz.s 0 

A pannonhalmi apátság javainak megerősítésében x(Geneyv-nél 
— Gönyő — fel van hozva a halászat eguse Tanya dicitur.)3?] 

II. ENDRE király 1222-ben URos pannonhalmi apát kértére xter- 
tiam partem Danubii et piscaturee guse tonya dicitur hungaricev ado- 
Mmanyozza: Codex [Fatus 1. 7. 

GyuLA nádor rendezi a Tisza mellett fekvő sChechtóv ügyét 
1224-ben. 4 

II. ANDRÁS király 1225-ben megerősítvén a minoritákat a Bors 
nemzetség adományaiban 51 a Soth nevű részen következő halasvizeket 


I] ABEL, III, I, 62—603. 

5] csel Dol JON jdr mék 

31 Coal JDijolk 015 100 3077 

aj eod"dipe E dé ps zo; Árpádkori; új okm. tár. VI, 426. 
3] Cod. Did MI 2. fp. Őr 


96 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


említ: Teremalia, Cuiseb, Cerecto, Homustohn ; alkalmasint Terem- 
alja, K isebb-Kerektó, Hamustó s valószínúleg természetes tavakon 
tanyahalászat. 

MikKLós nádor 1220 körül a pannonhalmi apátság népeinek 
különböző szolgálatait szabályozza s többek között meghatározza .: 
cudvornici tenentur dare de unogue mense annuatim filum ad unum 
rete huzonis et portare ad monasterium, et debent dare panem interim 
illis gui parant retta. Wenzel VI, 438. A vizára mindig külön háló 
használtatott; a teste islégből volt és van kötve s ma pipolaháló 
a neve. I 

Előbbi király 1228-ban, a templáriusoknak javakat adva, adta 
a Schaarreth rétét és Gach halas vizet ; továbbá Donatthawa vivariu- 
mot, Coneweyzij és Jakow, vulgo Jakoweize, vejszés halászatot. 

Itt a vivarium a vejszével szerves kapcsolatban mutatkozik s meg- 
erősíti feltevésünk helyességét, a melyet az 1138-ból eredő adatnál 
kifejtettünk. 

Az 1220-ban kelt, II. ANDRÁS királytól származó oklevél,?! mely 
a tavaknak forrásokból való állítását rendezi, már a történeti mester- 
szavak közt tárgyaltatott s időrendben itt van helyén. 

1230 körűl T... comes a kapornaki conventet halászattal is ellátja : 
cdedit in villa Alke duas mansiones piscatorum, scilicet Moch 
cum guatuor filiis, Hethe cum duobus filus, gui recludant piscinam 
cum piscatoribus comitis, tertilamgue partem piscium totaliter reser- 
vent abbati; in capite vero Jejunii unusguisgue eorum det abbati LX 
pisces ad longitudinem trium palmarum.v Cod. Patr. VI, 26. Itt az 
apát és a comes emberei közösen rekesztettek. 

KÁLMÁN, Slavonia fejedelme, a Valkó vár mellett lakó magyar, 
német, szász és szláv hospeseknek a Dunán és Walkou folyón 
1231-ben szabad halászatot enged. 

Az 1231-dik évben a Zsitván a királyi halászat rendeztetett. 4 

II. ANDRÁS 1231-ben5I MAKÁR bánnak, Tamás comes fiának 
javakat adván, volt ezek között Valkómegyében: Sowala Welchia 


1] Árpádkori uj okm. tár. I, 250. Cod. Patr. II, 3, szerint már 1224-ben. 
AI Eeoe DAL 25 jö Ha 

Ji eme Bjat JEG 2 jo 
zo 08 Ül 25 fog 29g 

51] Arpádkori uj. O. t. XI, 2T8, 224. 


2 
2 
3) 


OKÍRATOS TÖRTÉNET. 97 


halas a Woyos szigeten ; István, Folutou, Losuduna, Oueurcha min- 
den bizonynyal halásztanyák, a mire a sLassu Dunai különösen 
reáutal. 

Ugyane király 1232-ben!) visszaadja MixKLósnak, UGRIN testvé- 
rének az elvett földeket. Ez az okirat azt mondja, hogy a váradi püs- 
pöknek Zarándmegyében a Fehér-Körösön hat halashelye — bizo- 
nyosan vejszés és czégés helye — van. 

MixLós nádor 1233-ban a pannonhalmi apát halászó népeit 
továbbra is elmarasztalja abban, hogy a hálónak való fonalat s a háló- 
kötők tartását szolgáltassák. 3 

IV. BÉLA király 1235—70 körül a pannonhalmi apátság halász- 
népeit összeírja s szolgálataikat szabályozza. Weymuch przediumban a 
halászok neve: PocH, GAALT, EKESHE, JaAcos, kik fiaikkal és 
rokonaikkal hetven bokorban halásznak. Ezek a vizát oly hálókkal 
halászták, a melyek a monostor fonalából készültek. Kötelesek vol- 
tak a fratereknek 60 tál halat adni. 

Sálya preediumban hat bokor volt, a következő halászokkal: 
Komos, MATHEUS, SCEMET, HYZE, CHYGLO, FILEo, ÁABRAM roko- 
naikkal. 

Budruc przediumban nyolcz halászbokor volt, melyek a Semsei 
lakosokkal közös földet birtak s közönségesen a nád- és vesszővágás- 
ból is éltek. 

Kenesna praediumban tiz halászbokor volt. Wenzel. II, 14, 15, 
19—20. 

A bihari bírák 1230-ban?! visszaadják B.-Jenőt PÁLNAK, EcHyY 
fiának s itt előfordul Medust halas a Körösön ; alkalmasint czége. 

IV. BÉLA király 1237-ben az esztergomi káptalannak adomá- 
nyozza cterram Ebed ad castrum Galgouch pertinentem... et pisci- 
nam cum loco piscaturze, guod vulgo tona dicitur. Knauzo I, 323. 

Ugyanez a király ugyanabban az évben a bélakuti apátságnak 
Gerben falut adományozza scum piscina bona et viginti duabus man- 
sionibus servorum piscatorump Wenzel, VII, 28. 

Ugyan e király 1244-ben MIHÁLY comesnek Gönyü birtokot 


nera zano sSaztet le este 
2] Cse IDjols MÜ To j05 Őz 


sg 


HERMAN O. A magyar halászat. 


98 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


adja scum portione guam habet in Danubio, videlicet piscatione uso- 
num guee tana vulgariter apellaturv. Cod. Patr. I, 23. 

IV. BÉLA király 1245-ben! Nógrádban az Ypul (Ipoly) mellett 
fekvő Halaz helységet, PÁL pápai plébánosnak adja. 

Ugyane király 1247-ben?! a szegedi hospeseknek Thape földet 
adja, mely a csongrádi várhoz tartozott; hozzá Járult a tatárok által 
kiölt CsupoR családnak Wartou nevű halasa 15. 

Ugyancsak IV. BÉLA 1247-ben?! határt járat PÉTER, GUNVEY 
fia, GERTRUDIS gyilkosának birtokain s ekkor Pétervárad táján jó 
halasok említtetnek. 

E király 1247-ben4! az Olt melletti hospitalariusoknak az alsó Duna 
halászatát adja. 

A pécsi káptalan Izsép, Cel (Cselej) és Nána körüli Duna-szige- 
teinek egy részét és Izsép község egy negyedrészét eladja 1247-ben. 51 
Ezek a régi Sár-Duna és Duna által képeztettek. Cselej tekintetében 
az egyezkedés rendezi a marhaitatást a Donolcz vizéből, továbbá: 
cPraeter ea guartam partem eiusdem aguz o Donolcz debet ipsum 
capitulum claudere et Cel alias tres; et guartam partem capitulum 
habebit de piscibus ibidem captis, tribus alis partibus ipsi Cel rema- 
nentibus., Tehát a mennyi a káptalannak a rekesztésben a része, 
t. 1. egy negyed, annyi része a kifogott hal mennyiségében s való- 
színű, hogy e negyedrész nemcsak a káptalan rekesztékeiből, hanem 
az összesből kijárt. Semmi kétség, hogy ez vejszés és czégés halá- 
szat volt. 

IV. BÉLA 1247-ben! az aradi és csanádi káptalant utasítja, hogy 
a CHANAD nemzetség Javain határjárást tartsanak; ekkor Temesben 
Pathaktow halas volt mely Chakatowa vagy KRasantowanak ne- 
veztetik. 

Nevezetes okirat az 1248-ban kelt MiHÁLY comes-féle,7! mely 
a szemenyei franciskánusok adományai között felhozza az ívó halak 
tartását: spro condimentis piscium lacticinitorum, nec non pro cibis 
fratrum infirmorum, guatuor marcas annuatim.v Ez határozottan hal- 
tenyésztésre vallana. 


HIKeEeodMDIPL LV TP EZZOS JN EKOT SE yo KEZES e ta A EÉT SKO SERTANZZÉKSS TO EGB SZÁJ ÉGIB 
Om 0 éz 5] Anazekom uj (05 15- WI Pp. 246—7  — ÖWNÜL os pp. 242. 7) .(Codspinis 
JO JO 2jo 


OKIRATOS TÖRTÉNET. 99 


IV. BÉLA 1248-ban "! az egri egyháznak bizonyos tizedekért Che- 
rep (Cserép) borsodi helységet adja, a Tiszánál Chegét, Kechkest és 
Puchlakót; halászatot a Vergesben és a nagy mortuaban (holt Tisza) 
a Hortobágyon. Az utóbbi Csegéhez tartozott s a halászat a c Nog- 
beszermenrev (Nagy-Böszörmény) vívő út mellett volt ; nyilván vejsze- 
és czége-halászat. 

Ugyane király 1248-ban nemessé avatja WEYTEcH nevű hívét, 
Mixus fiát, telmentvén őt a halász kötelesség alól. Wenzel VII, 2 5 6. 

MóRicz comes 1251-ben?) a móriczhidai prémontreieknek prae- 
diumot adományoz, mely a Sárd folyónál a halasviz czégéjénél — 
clausura piscinze — kezdődik ; hozzá a Rábczánál Homos és Gologh 
halasokat. 

A xi. század halászatát jellemzi IV. BÉLA királynak 1254-ben 
kelt oklevele, mely a pilisi apátság jogait megerősíti s oly halastavat 
említ, a melynek közepéből a hal nyillal lőhető.3. 

Ugyane király 1254-ben! a zólyomi hospesek szabadságait meg- 
erősíti s ekkor felemlíti Halaz helységet Zólyom mellett, még pedig 
mint királyi halászok lakóhelyét: cin gua nostri piscatores habitabant. 
Ez nyilván a mai R:Dbár, teljesen eltótosodott község ; a régi név után 
indulva akkoron ott magyarság űzte a halászatot. 3 

Ugyane királynak 1255-ben kelt oklevele 51 emlékszik Zemplén- 
ben a Meszes birtokon levő Arustou vagy Arastou nevű halasról. 

Ugyane király 1250-ban AGÁRDI SÁNDOR-nak a Ság nevű földet 
adományozza, mely a királyi hálósoké (retiariorum nostrorum) volt. 
Wenzel VII, 422. 

E királynak 1261-ben kelt oklevele"! az egri egyház javai között 
a következő halasvizeket említi: Mortua, Naghoszutho, Kerektho, 
Olphatoua, Destoua, Isengtho, Chaturna (csatorna). Szt. ISTVÁN király 
adományainak előadásában Püspöki helységnél fel van hozva: ccum 
clausura Tycise, Zeege vocata, piscinis et clausuris guam pluribus in 
vicinitate nobilium Zaszty et de Balav; nyilván czége- és vejsze-halá- 
szatok ; továbbá a Túr vizen és a Körösön, végre Kőuzd mellett nagy 
czégék. 

MEGodNDT BIBE VEK ze pa Óz Kos IVÉ SZ ps 08 sa 2 o. IM-72: :p. 2105 lasd 


különben a törteneti resz utolsó szakaszat. 4] U. o. IV, 2. p.: 213. — 5] ÚU. o. VAI. 4. 
DETAS- Ő) Codé e Dipl: IV, 3. p. 36— 40. 


IO0 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


NANA comes végrendeletében 1266-ban !J előfordulnak a Durha 
folyó halasai és Erdélyben Helvy mellett halasvizek. 

Ismét IV. BÉLA egyik oklevele 1267-ből megemlékszik Udvard- 
ról, mint a királyi hálósok földjéről. 

Ugyane királynak 1268-ban kelt okiratában?) egy sereg halas- 
vízzel találkozunk, így: Patouch falunál Megeag, — Bodovan falu- 
nál Chech ; Megernél a komáromi várispánnak volt tizenhat xpisca- 
toriája — vulgo weizhel) , Megernek volt a Chech tóban öt s weizhele. v 

A többi halas neve: Horosth, Fyuzes, Laboan, Oklus, Vydere, 
Kormuntu, Balato, Musvatou, Igyz, Jochud (Jókut) —, Vdvornukuth, 
Tepech, Pecud, Clytcha. 

Nevezetes ebben a .Checho —csecs előfordulása vejszékkel kap- 
csolatban, mert szakasztott olyan, mint aChechtos és körülményet. 
A Jókút, Udvarnokkút szintén mesterszóra vágnak, a mennyiben a 
magyar halász a tavak és mocsarak mély helyeit skúts-nak, vagy 
akutunako 15 nevezi. 

IV. BÉLA 1208-ban 31 megerősíti WALTER budai grófot s ekkor a 
Csallóköz részén Oronos helységnél volt Lout nevű halas, továbbá 
Babalaton és Eer (ér) halasvíz, Vegag (végág) vize, Labuantho, mely 
felerészben Bogha helységet, felerészben az esztergomi érseket 
illette. Ekech falunál volt Myler (mély ér) és Guren halasvíz, illetőleg 
tanya, czége és vejsze halászat s ezek a vizek a mocsaraktól meg 
vannak különböztetve. 

E korról FÉNYES ELEK megjegyzi, hogy majd minden helységnek 
volt forrásból gyűjtött halastava, melynek kifolyása malmot vagy kal- 
lót hajtott;41 ez jelesen Nyitrára is van értve, hol még következő 
halasvizek fordúltak elő, mint pannonhalmiak: Solmich, Symnustó, 
Fizedtó, Nadastho, Chilistou, Scelce ; alkalmasint vejszehalászattal. 

Ugyan e király 1268-ban a komáromi várhoz tartozó javak Ösz- 
szeírásában mondja, hogy a várispánnak Megyernél 17 vejszehelye 
(loca piscatoria guze vulgo weyzhel vocantur) van, a megyerieknek 
pedig a Chelch tóban öt wweyzhelv-ök van. Kwnauz I, 556. 


1] (Caol IDAIG IN 3 105. NO 

2] U. o. IV. 3. p. 448, 455. Lásd alább KNAuz adatát is. 

3] U. o. IV. 3. p. 448—55. 

4] FÉNYES E. i. h. I. p. 132 ; kikötve azonban a apiscinan sokféle értelmét. 


OKÍRATOS TÖRTÉNET. IOI 


Movs nádor 1272-ben Bodrogmegyében apátságot alapít s ehhez 
tartozott Dalacha földje halasokkal."J 

Egy 1272-ben kelt oklevél szerint?! a fehér papok Szabolcsban 
egy Kallo nevű halast birtak. 

Ugyanekkor a felzezi hospesek szabadalmaihoz, tartozott a vadásza- 
ton kívül a Tiszában való halászat is.?] 

Ugyanekkor említve van a váradi káptalan részéről a Kuchard 
földön a Kuchard víz-ér halászata, nyilván vejsze-halászat: xpraeter 
speciales piscaturas in venis et meatibus aguarum exeuntium ab alveo 


k 


aguee eiusdem.) 4. 

Az egri egyház levele, mely 1278-ban kelt, a Tiszánál Horkosfoka 
és Dyus halasokról — alkalmasint tanyákról — emlékszik meg.5! Po- 
roszló mellett volt a Magosmarth föld, a meddig a Horkosfoka 
elnyúlt. 

IV. LÁSszLó király 1280-ban (i Pozsega vármegyéhez intézett leve- 
lében halfogókat, alkalmasint vejszéket említ a Chernuk, Kneziche 
és Luky vizeken. 

JÁKOB, váradi prépost 1283-ban 7. BAGDAI ILLÉS, SIMON és PÉTER, 
szolgáinak adja Borsodban Kiskech földjét s rajta a halászatot. 

A győri egyház 1284-ben"! a Barchtou és Ikerweyz halászatát 
kapja; nem lehetetlen, hogy voltaképen a Barch tavon az ikervejsze 
élvezetét kapja. 

IV. LÁSZLó király az esztergomi érseknek 1285-ben"! a Vág és 
Dudvág között fekvő Szakálas helységnél czégehalászatot ado- 
mányoz. 

Ugyane király 1287-ben 19] DÉNES-t, JURK fiát és királyi halászt 
a kunok ellen viselt háborúban szerzett érdemeiért nemessé avatja 
és birtokát a többi halászokétól elválasztja. 

ERZSÉBET királyné 1289-ben!!! MóRkicz comesnek Zalavármegyé- 
ben Ohus földét adja s megengedi a Balatonban való halászatot 15. 

III. ANDRÁS király levele 1291-ből ?! a nyitrai egyházi javak közt a 
Syma halasvízen halászatot említ, ez a víz alkalmasint egy a Sym- 
nustóval. ; 

I] Karona Hist. metr. Colocensis 1800, I, p. 76. 2] Cod. Dipl. V. I. p. 102. 3] U. o. 
ESNE SÉ Zn MOS VENÉ pe e68 HST TÜS os VES pálaen  KÓJNÜ ÖN VSZ: pisza, 25. 


71 cos Díjak Va 39 15. TO08- B) Ú. 0. Vo ga bo 233 OJ a WE fü OO 
2: [Do 295 úT) Us 0 WIIIS325 104 Jöt AUS 0 IG DK IB e 


HOD A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


Ugyanez évben FENNENA királyné" a nyúlszigeti kolostornak 
adja a Fehérmegyében fekvő Kumchud földet, halászattal. 

III. ANDRÁS király 1291-ben Pozsony város halászügyét szabá- 
lyozván említi azokat a halakat is, a melyeket a jég alatt fognak (pisci- 
bus sub glacie comprehensis). Cod. Dipl. VI, 1, 110—1 1. 

A xiv. század első évében, 1300-ban?! kelt a pozsonyi káptalan 
levele, mely világot vetett a sclausurav értelmére, szólván xet in aguis 
ad clausuras piscium, guae vulgo Verz vocanturv ; érdekes volta már 
a történeti mesterszavak közt van fölhozva. 

Zemplénben 1300-ban 3! Hodus, Tulman és Takta halasok vol- 
tak, melyek a Tisza vizével tápláltattak. 

Nagyérdekű egy 1303-ban kelt oklevél,§! mely azt az egyességet 
tárgyalja, a melyet OLGYAI PÉTER a pozsonyi káptalan előtt akkor 
kötött az udvarnokiakkal, a midőn Szolgagyőrt nyerte. Ebben olvas- 
ható az, hogy az udvarnokiak nem építhettek halastavat, hanem csak 
czégét és vejszét állíthattak: wlagueos piscium, gui vulgo zege vel 
veyzhel vocantur. 

RÓBERT KÁRoLY király megtiltja a pestieknek a jenői tanyából 
való halászatot, mely — mint ki van mutatva — a nyúlszigeti zárdát 
illette. 51] 

Ugyane király levele Purpach-ról mondja: xubi fluvius piscinze 
abbatis fluitv ; valószínűleg czége lehetett." 

Ugyan e király 1318-ban7] Tvsza mesternek Érd földét adja s 
említi a BaATHEY nevű Duna-szigetet, tanyahalászattal: evulgariter 
lanya vocata) . 

Ugyan e király 1322-ben"! a gall származású WoYTEcH TÓDOR- 
nak adott javak között említi Temesmegyében Bansarzova községet, 
halászattal. 

Ugyan e király 1322-ben?! PÉcHi LukÁcs-nak és GyYöRGY-nek 
Ibrány, Ub ét Zoth földeket adja Szabolcsban. Ibránynál van Falu- 
taua, Opataua, közel a Tiszához; itt volt Zeuleus és Cussarew (rév) 
kikötő, Tanazigete, Pogánzigete, Vorczse (varsásj), Árpadere. Ez 
nyilván tanyahalászat. 

ri egek JEDI 25 02 u39 21] 105 as MIG 25 ja AKA AI SZÍREST JAG Já IN ÜZDOGT 
etc. Com. Zemplén 1803. p. IOo3. 4] Magyar Tört. Tar II. foly. VIII. köt. p. 2455 


si U. o. VIII. 4. p. 633 ; évszám nélkül. — 6] U.o. VIII, 4. p. 631 ; evszam nélkül." 74 Uos 
MANN 26 0 elő I) US os VIN 29 j0a Fa HAI 1Úa 2 3 JD 92 


OKIRATOS TÖRTÉNET. 103 


Bulla békésmegyei község határában 1 3206-ban " említtetik a Sima 
föld és Thur folyó ; e tájon voltak Ságtou és Echegtou halasok. 

I. KáRotuy király 1324-ben megerősíti a marosi halászok teljes 
halászási szabadságát; de kiköti, hogy a vizákat a királynak vagy 
emberének tartoznak adni. Cod. Dipl. VII. 2, 515. 

A pécsi káptalan levele 1344-ben 2] a Duna-mentén a következő 
halasokat említi: Paptaua, Bortaua, Pastortaua ; alig kétséges, hogy 
itt halásztanyákról van SZÓ. 

A veszprémi káptalan levele 1 340-ban 3. Keszi birtokról is szólva, 
felhozza a Halastowyzy-t ; nyilván a halastó vejszéjét. 

Az esztergomi káptalan levele : 3560-ban 4! Komárommegye Weyk 
helységnél a Zsitván vejszét említ — Weyz néven. 

A budai káptalan levelében 1 3 72ből 51 Chontelekről Csongrádban, 
a Tisza mellett felhozatnak : Ostroh Volne, Sarozth, Tenő, Tembo, 
Hapunás, Sulimos 9) (Sulymos), Ecetoua, Erthinye, Nandorto halasok ; 
alkalmasint merő halásztanya. 

A győri káptalan levelét 1380-ból7] nagyérdekűvé teszi az, hogy 
azokban az időkben a halak felvonúlására figyelemmel voltak. Szán- 
tónál ugyanis fel van hozva a Myler — mély ér — s hozzá van téve, 
hogy ezen át szoktak a halak a vejszékhez s a tavak egyéb helyeire 
felvonúlni: eper guam pisces ad piscinas seu ad alia loca stagnorum 
ingredi consueti fuilssent). 

I. Lasos király 1381-ben"! a Dunajecz folyó mellett fekvő szt.- 
antali karthausi monostor priorjának kiadatni rendeli az egész halá- 
szatot, beleértve a királynak fentartott részt IS. 

GARA nádor 1381-ben 9] a Chikador mellett fekvő Laak birtokról 
a következő halasokat, minden bizonynyal tanyákat hozza, fel : Ferre- 
kes, Huszyner, Rygou, Malumszeg, Kereszteulche, Kerekthou, 
K orláthfokra, Kovachfoka, Gykenus, Elevyztekeres, Akathaszeg 
foka. 

A budai káptalan 1383-ban a komárommegyei halasokról intéz- 
kedik s nyilván való, hogy itt czége és vejsze-halászatról van szó. 


HI ECodzMDÍS ÉSZT SZÉ OSI ZS ZA EOK SSZ END ES s Klazaiokm "tár 14pa 188. 
4] Cod. Dipl. IX. 6. p. 77. — 5] 7 U. o. IX. 4. p. 436. 6] A tósági halásztanyák nevei 
között igen gyakran fordúl elő a Sulymos ; I. az előző fejezetben Tószeg tanyáit. 7] Cod. 
Dipl. IX. 5. p. 4I5. 8] WAGNER. Analecta Scepusii etc. 9] Cod. Dipl, IX. 6. p. 249—205. 


104 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


A Vág folyón halfogót említ: ecaptura piscium, vulgo Zeyge vocata) ; 
továbbá a Nandor halason: egug vulgo Wer vocaretur). 

HOMONNAI DRUGETH LÁszLó Unghvárt 1384-ben !! pálos kolos- 
tort alapított s ez 1505-ben a Horgastó nevű halast kapta. 

A fehérvári convent levele Dobosáról, a halászi convent birtoká- 
ról, a halasokról ezeket mondja : 21 cOuisesd — guz nunc Segesd 
nominaretur — Sarombuca et Nerag — de preesenti Narasd). 

ZSIGMOND király 1390-ben?! az esztergomi érseknek adja Zalá- 
ban Ron várát a halasokkal együtt. 

A nagyváradi káptalannak ti 390-ben 41 kelt levele felhozza Borsod- 
ban a Nagthetes halast ; nyilván c Nagytöltés?. 

A győri káptalan levele 1397-ből 5] a pozsonymegyei Szolgagyőr- 
ről mondja: eclausura piscium in agua Saar, vulgo Wyzo. Ez, a mint 
már a történeti mesterszavak közt ki is van mutatva, vejsze volt. 

A csanádi káptalan 1408-ban"! ZsIGMoND király adományai között 
a következőket — nyilván leginkább halásztanyákat — sorolja elő : 
Ete, Kerektow, Laponya, Saseer, Athka, Keneskethel, Melhorgonya, 
Gemes, Hoziasthow, Soolth, Wkres, Sarthow, Sulmusthow, továbbá 
Sarnyak, Nagsár Kewesd és Andra weyz hele. A Sarnyak, Nagysár, 
Sártó, Sulymostó alkalmasint halászható mocsarak, leginkább vejszé- 
sek lehettek. 

ZSIGMOND király 1414-ben7! Pentele, Zigetfeu, Zild, Zalk-Sz.- 
Márton határait megállapítván, ez alkalommal felhozatott az egyik fél 
részéről xs Penteletonyájav halászóhely, melyet a másik fél Zalktonyája 
név alatt szerepeltet. Itt a tanyahalászat egészen tisztán van kifejezve. 

DoBozJ JAKAB 1415-ben! négy jobbágynak a fiait azért, mert a 
Wechen folyón halásztak, befogatta, gúzsba köttette és csak 26 fo- 
rintnyi váltságért bocsátotta szabadon; miről a királynak jelentést 
tettek. 

KÁRÁSZ ANDRÁS 1415-ben?! elfoglalja a fehérvári keresztesek 
birtokában levő, Halaz nevű földön fekvő halast. 

A váradi káptalan 1410-ban kelt levelében "91 Király- Terebesnél 
és Chokmónál halászat van említve. 


ITJ EENYESÜ he E eTEGOdÉSDI OD ERESZ EGZ UNO SL STONTO ÉKEK 
d£o őtol jo Ozzlos HI ÜL 02 já KON 7 (ÓI Ú0 25 do 19 ze 7 
e ea JDIJAG A ja ja Őz a] 10 05 24 5é jö Go TO] UI (a A 56 


OKÍRATOS TÖRTÉNET. 105 


A pozsonyi káptalan 1423-ban kelt levelében ! Belder — Béld 
ér — eret említ cfluviuss név alatt s az azon volt czégét: agui flu- 
vius ex Danubio exit, ubi altera clausura piscium, vulgo Seyge vo- 
EEÜ21 a SZE NNNISSSÜDE 

Szentes határában 1423-ban,?] még pedig a Tiszánál volt a Pap- 
taua halas ; alkalmasint tanyahalászat. 

A GARÁK 1427-ben új javakat kaptak ;?! ezek között Valkó várát, 
a hol akkor nagyobb részt magyarság lakott. Itt nyilván tanyahalászat 
volt a következő tanyákkal: Chernataua, Dotfyn, Nagseoriu (Nagy 
sellő) Kisfuorony, Nagzaton, Kiszaton. ; 

A veszprémi apátságnak 1429-ben kelt levele §! FARKAS PÁL 
bitorlását tárgyalja, mely a Tolnában fekvő Patha és Kiestho hala- 
sokat illette. 

ZSIGMOND király 1430-ban 5! a vatai várhoz tartozó vizafogó helyet 
becseréli Lacz birtokért. Ezek itt mint clacunákv szerepelnek: vulgo 
Zegyev. Ez minden kétséget eloszlat az iránt: mi lehetett a vizafogó ; 
nyilván erős czége. 

BORBÁLA királynő a Dez (Déés) mellett fekvő Ethewara halas 
visszaadását rendeli el 1431-ben. 

Ebből az időből — 1433-ból71 — származik egy jeles franczia 
utazónak, BERTRANDON DE LA BROCUIEÉRE-nek, a magyar halászatra 
vonatkozó adata. Ő ugyanis az Institut National emlékirataiban 
elmondja, hogy sehol sem látott oly nagy és vastag folyóvízi halakat, 
mint Szeged mellett. 

Szeged halászatára vonatkozólag VARGA FERENCcz ?) helyes képet 
rajzol. Felhozza OLÁH MiKkLós-t, ki Márvás király idejében fordúlt 
meg Szegeden s írja, hogy akkoriban egy magyar forinton ezer, 
mintegy rőfös halat lehetett kapni; sokkal későbben — 1699 — 
SZENTIVÁNYI MÁRTON 9! kiemeli, hogy annyi ott a hal, hogy sertést 
hizlalnak vele. 

VARGA — helyesen — azt hiszi, hogy Szeged népe már eredettől 
fogva is halász volt s bizonyos, hogy a halászat ott már a tatárjárás 


a] coe Díjak 2 6 fd H6d. "20-32 6 a 582 9) Ú.6 36 fo GO ZJMÜ OS 
ESSZÉT ZSSZES NElazatokmanytat TE psz zaa e rój GodéDIPL EXE 7 ps 348. ZIM Tórt- 
Okmánytár IV. p. 310. — 8] Szeged város Tört. 1877. p. 139 stb. 9] Dissertatio Palip. 
rerum mem. etc. Tyrnaviae. 


IO06 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


előtt is nevezetes kereseti ág volt. Hozzá lehet tenni, hogy Szeged 
neve rokon a Szegjé-vel, t. 1. czégével, mire fekvésénél fogva kivá- 
lóan alkalmas Is. 

Lendületet vett a halászat Szegeden IV. BÉLA király adománya 
révén — 1247-ben —, a mikor Tápét és a CsuPOR család vártavát, 
azaz a városba beszögellő holt Tiszát kapta; s innen származik az, 
hogy a xv. században LaAJos — a nagy — király idejében Szegednek 
4000 halásza volt.:1 Egyáltalában a halászság Szegednek mindenkor 
jelleget kölcsönözött ; így a hires pórlázadásban nem kevesebb mint 
3000 szegedi halász volt részes; ?] sőt a xvi. században (1552-ben), 
a hanyatlás idején is még mindig 700 halász vett részt az úgynevezett 
c TórH MiHÁLY hadjáratában)". 

A halászatot megtörte a hal-adó, a melyet ZsiIGMoND király 
1397-ben követelt, mely a folyóban fogott halaknak egy harmadát, a 
mocsarakban fogottakéknak felét foglalta le a királyi kamarának. 

Azonkívül a szegedi hal, kivált a xvir. században — 1657—59— 
00 és 05-ből kamarai nyugtatványok szerint — mint királyi újévi 
ajándék is szerepelt. 

Nevezetes, hogy a czéhnek a szegedi halászok között semmi 
nyoma ; a halászat szabad ipar volt. 

E kitérés után fölveszszük ismét az időrend fonalát. 

A sümegi conventnek 1437-ben kelt levele 31 Bezeche vára körül 
a következő halasokat említi, melyek alkalmasint vejsze-halászatok 
voltak, mert túlnyomóan álló vizek s az egyiknél a vejsze felismer- 
hető us me wWerecze myzes a nobbi thalastimsezssElyesneteehelteee 
alkalmasint a szláv ne tece — nem folyik — Holth draua, Apathy- 
neteche, Oetkoezneteche, Zigethneteche. 

ERZSÉBET királynénak 1430-ban kelt s a komáromiakhoz intézett 
levele! vizatogóról emlékezik clacuna vulgo Zeggev. Ez ismét bizo- 
nyiték arra, hogy. a vizát is czégével fogták. 

I] VARGA i. h. helyesen jegyzi meg, hogy az az állítás, mely szerint Szegednek akkoron 
40,000 halásza volt, túlzott és csak CASES zkt tollhibájából ered. (Celebr. Hung. Urb. 
et Oppid. Chron). Annyi bizonyos, hogy minden adat és körülmény arra vall, hogy akkoron 
Szeged összes lakossága alig lehetett ennyi. De számos író beleszeretett e túlzásba s untig 
előáll vele. 

2] ISTVÁNFFY. Historia etc. V. 


AI ages JAS 25 548 jel "letette 
A GodAMDIDI SEK o THE S 


OKIRATOS TÖRTÉNET. 107 


"A váczi káptalan 1448-ban"! feljelenti szentmártonszállási LAJos 
JAKAB hatalmaskodását a PALócziAk fehéregyházi birtokán, mondván, 
hogy fegyveres emberekkel a Kewrus (Körös) folyó halasaira rátört, 
onnan huszonnégy tele hordó halat fogott ki s besózva elvitte. A kár 
ezer aranyforintnál többre rug. 

A magyar nemzet — voltaképen korona — legfényesebb korszaka 
HoLLós MáÁrvás országlására esik, kit igazságosnak vall a nép s mint 
kevés királynak széles e világon, neki valóban oly emléket szerzett, 
mely állandóbb az ércznél; ez az emlék: sMeghalt MÁrYyás, oda 
az igazság!v S ha élt valaha király, kiről népe a szeretet mythosait 
költötte, úgy ő, MÁTYÁS az. 

A halászatról is vannak emlékeink ; igaz, hogy nem részletesek, de 
fényesek, s ha a pórság az igazságosságért kivánja vissza a népszerű 
király dicső korát, a magyar halász is teheti intézkedésetért. 

BowFiwius, ama kor történetírója, megírta, hogy MÁryvás király 
"mindenféle művészeket, földmivelőket hozatott az országba, melyek- 
kel Visegrádon többek között halastavakat és vivariumokat építtetett ; 
mi kitünő nemzetgazdasági érzékre vall. 

E korból szemtanuk följegyzései adnak hírt Magyarország halak- 
ban való gazdagságáról, olyanról, a minőre a mai kor gyermeke már 
gondolni sem mer, a mely azonban nem mese, oly korban, a midőn a 
folyók áradásának gát nem állotta útját, a rétség fölséges ívóhelyeket 
s a kikelt i vadéknak megerősödésre alkalmat adott. 

A halak e bőségéről emlékezik meg GaLEorri, ki a folyókról 
szólva, írja, hogy a hal oly bőségben van, hogy a víznek egy harmad- 
részét teszi s hogy a halász sohasem húzta ki üresen a hálóját, min- 
dig nagy préda volt benne.?] ; 

Ugyanő mondja, hogy a fehérhúsú csuka — alkalmasint a süllő, 
Lucioperca Sandra L. — ember nagyságra nő.?- 

OLÁH MixLós, kiről már szólottunk, azt mondja a Tisza, Dráva, 
Száva, Temes, Fertő és Balaton halászatáról, hogy a folyók áradása 
idején megbűzhődik a levegő a künnrekedt s elpusztúlt haltól s egy 


1] HAAN és ZSILINSZKY: Békésm. okl.tár. 1877. II, p. 58. 
2] De dictis et factis Mathiae regis Cap. VII. 
3] U. o. Cap. VI. és SCEHWENDTNER Script. Reg. Hung. II. p. I71. 


108 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


dunai halászaton ezer vizát is fognak.!! A viza szerinte tizenkét lábnyi- 
nál 15 nagyobbra nő.?! 

Ezekből a képekből csak keveset von le az igazság, a mely a 
halak életviszonyaiból meríti itéletét. Nyilvánvaló ugyanis, hogy OLÁH 
MiKLós a halak e nagy tömegeit ívás idején látta; erre mutat az 
áradás fölemlítése, s ekkor a szabad folyókban, egyes területeken 
valóban úgy van a dolog. 

Érdekes tudnunk, hogy MÁrvás király igen szerette az vaszalt, 
pisztrángot; megtudjuk pedig ezt KAzaY ALBERT leveléből, melyet 
testvérbátyjához, Jánoshoz intézett s a melyben e halakat a király 
számára kéri: eInsuper etilam rogamus, guod guerere faciatis pisztráng 
et eadem velitis assatas dirigere regi nostro, gula ipse multum diliget 
eas assatas.v E levél 1462-ben kelt. 

Ezek alkalmasint füstölt pisztrángok voltak. 

HYpPotir, I. HERcuLEs ferrarai herczegnek a fia, kit MÁTYÁS 
király esztergomi érsekké tett, codexei szerint halasok voltak : 
Gúta, Nándor és Nazwad. A vizák besózva is kerültek forgalomba 
s BEATRIX királyné egy izben 21 darabot 105 aranyon vett meg. Az 
érsekség jövedelme halakból 1488-ban 186 arany volt.4! 

Ugyane codexek szerint az egri püspöknek következő halasai 
voltak : Tiszaszög, Tiszakürt, Tiszahalászi s az Egerben. Jelesen az első 
három helyen a Tisza partvizének mesterséges elrekesztése által 
készült halasok voltak, melyekben többnyire kecsegét tenyésztettek. 

A besózott halak hordója 15—16 aranyon kelt. De 1502-ben 
már csak 49 arany, 1503-ban 90 arany, 1507-ben csak I5 arany 
folyt be halakért.5 

A mohácsi vész után vége van a halászatra vonatkozó okiratok 
szakadatlan sorának, melyet itt nem is kimerítően ismertünk meg. 

A török uralom elgázolt mindent s a későbbi korban meghanyat- 
lott a halászat iránti érzék; csak egyes pontokon villan fel még a 
régi hajlam. 

Ilyen villanás az a vonzó emlék, a mely NÁpAspY Tamás nádor- 


I] Hungaria. Cap. IV. V. BÉL, Adparatus p. 6, 8. 
2] BÉL M. Adparatus p. 35. 

3] MAJLÁTH BÉLA eredeti okmányai közt. 

4] Századok 1870. V. 286. 

5] Századok. 1870 VI. p. 364. 


OKÍRATOS TÖRTÉNET. 109 


nak feleségével folytatott levelezése alakjában maradott a nemzetre, 
a mely egy igazi magyar házaspár fölséges kedélyének valóságos 
mintája s minden ép kedélyű és szívű ember számára valóságos élve- 
zet. Szeretet, tisztelet, gyöngédség, figyelem s a nő részéről az a gon- 
doskodás, a melyre csak a magyar cfeleségv termett, az mind benne 
van abban a levelezésben. 

A gazdaság természetesen szintén helyet foglal a levelekben s az 
Országos dolgokban fáradozó férfi mindig talál időt, hogy ezekről is 
irjon ; éltepárja mindig azon van, hogy a távolban is ellássa urát min- 
den jóval, így hallal is, mely NÁpDAsDYÉK gazdaságában főhelyet fog- 
lal el. Am lássuk ! 

NápaspY Tamásné Sárvárról 1542-ben azt irja urának : Az kövt 
halat elküldtem Kdnek ez embertül, az ki ez levelet viszi. Nem tudom 
ha elevenen vihetik Kdnek." 

Kövihal alkalmasint a tarka süllő, Lucioperca Volgensis, Pallas. 

Ugyanő írja 1540-ban: s Továbbá megszolgalom Kdnek az tokot, 
ebéden jól lakánk vele, mely tokba, ha ett Kd, isten adja egészsé- 
gére.) 2] Ez az Acipenser schypa Gm. 

A magyar halászat történetére nézve fontos NÁApAspvY TAmásnak 
ig decz 10-én kelt levele: Ebben azt irja feleségének Lékáról 21 
hogy a tó mívét a mester vezetése alatt Jó haladásban találta s további 
ottmaradását így okolja meg: smert az rekkenek felállatásán, ki az 
tónak főmunkája, mast vagyunk. 

Majd ki fog tűnni, hogy itt oly tó készült, melyben a pisztrángot 
rendszeresen tenyésztették. A xsrekkenek sűrű, gereblyeszerű alkot- 
mányok, a melyek a tó zsilipjébe illesztve, a halak elillanását gátol- 
ták; valószínűleg a német akRechenv kaptájára készült mesterszó, 
noha tekintetbe jöhet a xrekesztés, is, a mint a vejsze és czége fel- 
állítását általánosságban kifejezni szokták; elvégre ezek is gereblye- 
szerűek. 

Ismét NAÁpAspY Tamásné 1550-ban 4) Sárvárról irja urának : c Az 
tengeri hal dolgából nem menthetem magamat, mert bizony méltó 
vagyok az büntetésre, — tovább xetengeri rákról is szól. 

I] NÁDpASDI TAMáSs levelezése 1882. p. 73. 

2] ÚEZOos 402 57468 


JOSE De 2 
4] NÁDASDI TAMÁS levelezése p. IOI. 


IT TrO A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


Későbben megtudjuk, hogy a régi magyar konyha sok tengeri 
dolgot ismert. 

Egy évvel rá a nádor ezeket irja életpárjának Pozsonyból — 
1559-ben !! — uIsten vüseljen békével az halászatras — igéri, hogy ha 
lehet, maga is leszalad egy napra s így folytatja: r Ezen meglátom, ha 
ember bak vagy, ha az tó (Fertő) halából pénzt is versz, az tókat is 
mind meghalasétod belőlö és az kiknek halat igértem, azoknak is 
mind megadod és annak fölöttő mind magadat s mind engemet s 
mind az szegén népet Jól tartod belőlö az bőjtönn. 

Az cember bak), szólást halász-szájból még ma is lehet hallani ; 
a kitanult jó halászról a szegedi ember az mondja, hogy a cbakjából 
valóv. Igen érdekes a xsmeghalasétáss, mert világosan rendszeres 
tógazdaságra vall. 

Ugyanez évben — 1559-ben?] — a feleség azt írja az urának : 
cFőtt dörgecset is küldtem Kdnek, valami sült halakat is küldtem 
Kdnek.s Ez a főtt dörgecs az Acerina cernua L., durbincs, mely az 
alsó Dunán még most is kedvelt hal, noha sok helyen nem eszi a nép. 

Egy évvel később — 1560-ban?! — ezeket írja NÁpaspy a fele- 
ségének, még pedig Bécsből: wAz halászatot is igön köszönöm, de 
kérlek, hogy az pisztrángos patakokba hagyj meg neköm is egyet 
(patakot), kit halásszunk osztán együtt meg ; ínót is es vigyünk magunk- 
kal az halászó helyre és ugyan ottan hanyjuk üket az meleg tejbe es 
úgy lakjunk vélök. 3 

Tudnunk kell, hogy a horog zsinege halásznyelven xíns t. tl. a 
horog ina; NÁápAsDpYy az egész szerszámot az ínó szóval fejezi ki. 
A tejbe főtt pisztráng a magyar konyha sajátossága — egyebek közt, 
mint látni fogjuk. 

Ugyanekkor ezeket írja a feleség Lékáról : 41 . Tennap mind nap- 
estig halásztunk, de úgy halászhattunk, hogy FERENCZ (SENNYEI) uram 
jöve ide és az ű kocsiján mentünk kü. Negyedfélszáz (350) pisztrángot 
vetettünk az tóba és ötöt (tehát 355-öt). Az apró halnak is gondját vise- 
lem, az mit belevetettünk szép elevenek voltak, voltak öregek is, egyik 


I] NÁDpASDI TAMÁS levelezése p. 306—37. 
DNS KOSÍPSN NORI 


OKIRATOS TÖRTÉNET. III 


az én araszommal kettő és négy ujj. Az pisztrángnak egy eger aljának 
az mértékét Kdnek küldtem ez levélben kötve. Én nagyobbat nem 
láttam.) ; 

Ez ugyanaz ató, a melyet NÁpAspvy — mint tudjuk — mesterrel 
rendeztetett be s így tökéletes tenyésztés. 

Ugyenebben az esztendőben — 1560" — Nápaspv Völcséről 
ezt írja a feleségnek: wAz viza máját, ikráját és belit épen jólkort 
 hozák, hogy immár ebédhöz készölök vala és meghagyám mindjáras 
az májába megsössenek.? 

Tegyük még ide BARTHwsS uram szavait, a melyeket 1551-ben 
SENNYEI FERENCZ-hez — kiről már volt szó —mint cSaarwar, Kapw 
és Lewka preefectusához intézett?! s a melyekben a megáradt halastó 
lecsapolását kéri: smert az wyz ky megyön az mezőre myndön wajas 
nekwl s búcsút vehetünk a szép viszonytól és pisztrángos tavának 
szép helyétől, Lékától, hol mai napság nem szökik a gonddal tenyész- 
tett nemes hal magyar ember inójára ; ott ma a németajkú egyházfi 
mindössze előrántja egy NápaspY-nak a szürke koporsóját — — a 
koponya el van választva a törzstől s az egyházfi zsebre teszi a borra- 
valót, a melyet a kielégített kiváncsiság adni tartozik — — — —)? 

Még egy adat van e századból, mely a Mura forgójára vonatko- 
zik. Ez ZELE JAKAB levele CsáNYi Ákos (Canj Akacjos) uramhoz,?! 
a melyben a halászatról ekképen emlékezik: vEz elmwlt thelen, hogj 
en Kapornakra az gvlesbe menthem wala es ke: monda, hogj Zent- 
gergen az Mvra forgoján sok halath foghthanak wona, akoron az 
porkolab ky kywld ethe wolth Agostonth, es az halazokkal meg- 
oszthozoth wolth az halal; az jeles wawath magának hazahoz kywl- 
dethe wolth, az aproaba ide az warba is kywldeth wolth. 

Ez az ÁGOSTON, illetőleg porkoláb, beillett volna — —  min- 
den időbe, mert a nagyobbik halnak mindig nagyobb az ő vonzó- 
ereje. 

A xvii. századból reánk maradt halászati emlékeknek legbecse- 
sebb részét a kéziratban levő szakácskönyvek teszik, a melyeknek 
becse úgy művelődéstörténeti, mint tisztán halászati szempontból 


I] NÁDASDI TAMÁS levelezése p. 59. 
2] Magyar lev. tár I, p. 85. 
3] Magyar lev. tár I, p. 270. 


We A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


is igen nagy, úgy hogy azok ezért is, de sajátos természetüknél fogva 
is önálló fejezetet érdemelnek, mely ezt a fejezetet követi is. 

Egyelőre álljon itt annyi, hogy e szakácskönyvek java az erdélyi 
részekből való, s valószinű, hogy részben másolatai, részben kivonatai 
BETHLEN GÁBOR fejedelem nagy szakácskönyvének, mely azonban, 
úgy látszik, elveszett. 

Ezen kívül még a RÁkóczi-ak érdeklődése nyujtja az anyagot; de 
mielőtt ezt elővennők, álljon még itt két adat, mely az ESTERHÁZY-ak- 
tól maradt reánk. 

ESTERHÁZY MikLós nádor 1642-ben! azt irja ESTERHÁZY DÁNIEL- 
hez: (A hal dolgát az mi illeti, ahoz az húsz aranyhoz, a kit az minap 
WESSELINI úrtól küldtem, most megint harmincz aranyat küldök, ki 
másfél szaz forintot tészen, Kegyelmedet kérem, vegyen mind sós 
halat karikával s mind sós vizát valami két mázsával, ha nem többet 
is ha valami száraz és eleven halat kapna is Kegyelmed, küldjön 
olyat Is ESTERHÁZI PáL Uramnak végeztessen Kegyelmed felőle a 
mint ide iktathatnák. 

Tehát ekkoron még járta a sós hal s a mit a mai halász már a 
német xbály-lal fejez ki, azt akkoron még karikának és mázsának 
mondták. 

Ugyane századból való egy oklevél-töredék — az írás modora 
szerint xvii. századbeli 2] —, mely egy az ESTERHÁZ1-ak közt történt 
osztozkodási okiratnak a maradványa. 

Ebben a halászatra a következő helyek vonatkoznak : aAz Cheö- 
peöli Szigethben levő és ahoz tartozó jószágom rendj. Pilis vármegyé- 
ben, Ráczkevi varas; — többek között adott: sIsmégh egy Persiai 
szeönyögh, Egy végh aranyos veghő patyollat; Es három mázsa Soos 
Viza ; Ismégh három szál fehér darutoll. 

Tovább cNotandas alatt: eHárom igen jó tanya vagyon es több 
helyeken ts, kiket Csosros ISTvÁN szokot meghbérelni Esztendőn- 
ként két Persiai szeönyeghben és hat mázsa Vizában. 

Ez a jegyzés leghatározottabb bizonyíték a tanyahalászat mellett. 

És most következzék SZALÁRDJ JÁNOS uram, ki az ő siralmas 


I] MAJLÁTH BÉLA gyűjteményében. 
2) MAJLÁTH BÉLA gyűjteményében s meghatározása szerint. 


OKIRATOS TÖRTÉNET. JG 


krónikájában I. Rákóczi GyöRGyY-öt, mint a halászat kedvelőjét és 
haltenyésztőt is bemutatja." 

Az 1648-ban megejtett erdélyi utazásról, mely a Kőrös-szoroson 
át — Rév érintésével — esett meg, azt írja a hűséges historiographus, 
hogy mikoron a Jád vizéhez értek, a fejedelem azon módon csizmás- 
tól beugrott a vízbe s gyönyörködött a halászatban; a pisztrángot 
cseberszámra fogták. 

A legérdekesebb hely im ez: sDe egykor majd ugyan hihetetlen 
nagyságú öt arasznyi pisztrángot fogott volt, melynek hosszaságát az 
sátor árboczfájára felmetszettetvén csudálkozással emlegettetett  min- 
denektül, az kik látták, nem is galóczának, hanem a rajta való jelek- 
ből pisztrángnak bizonyították. 

Megtudjuk továbbá, hogy a fejedelem nem kis áldozattal s nagy 
fáradsággal kecsegét tenyésztett, mert nagy dolog volt az ekkoron, 
a növendék kecsegét Sárospataktól Székelyhid tájára elevenen elszál- 
lítani ! 

Az illető hely így hangzik : rUgyan a székelyhidi határban, felül, 
a mint Vasára felé az eretsége felől megtérnének egy szép halastót, 
hogy nagy szép bő forrásvize tartaná bő vizével, tiszta kecsege halá- 
val meghalasétott vala, a pataki praefectusa, DEBRECZENI TAMÁS 
által téli gyalmoláskor ugyan számos hordó kecsegét parancsolván 
belé küldeni, mely igen gyenge halak, hogy szánokon való hordozás- 
kor meg ne törődnének, hegyes orrok kétfelől a hordók fenekéhez 

verődvén, meg ne halnának, az hordók feneke eleiben mindkétfelől 

egy arasznyira, vagy valamivel távolabb vászonból parancsola olyan 
ellenzőt csináltatni és oda szegeztetni. Melly kecsegés tó egynehány 
esztendőkig azon sok szép kecsegékkel durált, tartott vala is, mig 
egykor, úgy nyárban, egy zápor és égszakadás lévén, azon tónak 
gátját az árviz elszaggatná és a sok szép kecsegék a tó vizével 
együtt mind az érben s annak nádas, sáros rétségére öntődtek és 
szélesztettek vala, melyet csoda a mily búsúlással értett vala a feje- 
delem. ; 

16009-ből egy igen jeles halászati adat maradt reánk híres Ecsed 


§ SZALÁRDY JÁnos : Siralmas Magyar Kronikája kilencz évei; szerkesztette Br. KEMÉNY 
ZSIGMOND. 1853. 


HERMAN O. A magyar halászat. 8 


IT Al A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


vára lajstromában, a melyben a xtárházbans levő dolgok vannak össze- 
írva. Itt aaadunk a következő tételekre : " 
cJégen való halászathoz való apró réztaraczk, promiscue 
ÜZERSGYNI ÁLT AY SZ AETE EGÁL NÉLE KEEN TELL NEEE ÉRT NTOArT 
1-ső 4 lótos, kereke, ágya jó vasas. 
2-dik 2 lótos, ágya vasas, kereke rézbül való. 
3-dik 2 lótos, ágya s kereke vasas. 
Négy, egy-egy lótos, mindeniknek ágya s kereke vasas. 
Egy, két nehezékes ; ágya s kereke vasas; másiknak ágya vasas ; 
de kereke nincs. 
Egy fél nehezékes, ágya, kereke vasas. 
Ezen Nr. ri taraczknak nem pondusok, hanem lyukoknak pro- 
porcziója specificáltatik. 
Háromszájú vastaraczkocska, ágya s kereke vasas Nr. 1. (Az csű- 
nek ketteinek lyuka két-két lótos, harmadiknak féllótos. 
Másutt, a vár egyik padlásán : ; 
cSemmirekellő, rossz, rothadt, szakadozott gyalom, kötelestől, 
melylyel ezután Inventáriumot nem is kell onerálni. 
A taraczkokkal együtt fel van sorolva xkét számszeríj 15 (Ambrust), 
egyikének íve és idege, másikának csak idege nincs. 
Semmi kétség, hogy ezeket az apró ágyúkat arra használták, hogy 
a halakat az ecsedi láp zugaiból a sikvíz — illetőleg jég — felé ki- 
riaszszák, a hol azután a kijegelt tanyákon, csapásokon, vagy vonyó- 
kon, a gyalommal kihalászták. Ez tehát valóságos chajtóhalászat, volt, 
mely érthető, mihelyt elgondoljuk, hogy az Ecsedi láp zig-zugos szi- 
getségei sok búvóhelyet alkotnak. Valószínű, hogy e kölyökágyúkat 
előbb nagy körben állították fel, jéghátán, a zugok fölé s jelre egy- 
szerre sütögették el; azután kisebb körben ismételték a lövéseket s 
így folytatták ezt e központ felé, a hol t. i. csapást jegelni és gyalmot 
vetni lehetett. A két régi számszeríj még régibb korból származik 
és valószínű, hogy a halaknak szigetekről való nyilazására használta- 
tott, a mint ezt már 1254-ből kimutattuk. 
A xvin. században II. RÁkóczi FERENCcz rátartós a halra, mely 
asztaláról csak ritkán hiányozott. 


" Eredeti kézirat, THALY KÁLMÁN gyűjteményében. 


OKIRATOS TÖRTÉNET. MNHS 


A RÁkóczt-kor lelkes búvára, THALY KÁLMÁN erre vonatkozó- 
lag érdekes részleteket közöl.5 

A konyha ellátásáról szólva, fölhozza, hogy a rák és a csik sűrűn 
fordúl elő s az előbbi 1706-ban május, junius és julius hóban majd- 
nem mindennap ott van a fejedelem asztalán. 

Halakra vonatkozólag szintén vannak feljegyzések ; főkép a komá- 
romi, nazvádi és gutai halászság látta el a fejedelem asztalát a Duna 
főhalaival. k 

E följegyzésekből a következő tételeket vehetjük ki: 

c Hal. Naszvádi embereknek 64 font halért, fontja 8 pénz ; és más 
50 fontért, fontja 0 pénzével. 

Komáromból hozott két öreg tokért italpénz 50 denár. 

Naszvádi és gutai halászoknak 185 font halért 12 frt 48 denár. 

Naszvádi embereknek 1306 font halért 70 Írt per den. 6 és 600 
kontért per den: 6. 

Két kecsegéért 25 denár. 

Ismét naszvádi halászoknak 150 font halért 9 Írt; a gutaiaknak 
147 font halért 11 forint. 

July ismét naszvádi halászoknak 257, gutaiaknak 142 font hal- 
CrLTS ormttja den. és 11 forint 30/denár. 

THaALY megjegyzi, hogy ebben az időszakban többnyire gutai és 
naszvádi halászoktól naponkint egy-két mázsa hal vásároltatott. 

Az idézett értekezésben még egy adat foglaltatik, hogy t. t. 
Nógrád vármegye 1707—1708-ban sokat szállított BERCSÉNYI gróf, 
fejedelmi helytartó és főtábornok konyhájára, egyebek között vizát 
és szárított halat. 

Evvel vége szakad az adatoknak ; mintha ez is bizonyítani akarná, 
hogy azon innen hosszú, majdnem végzetes álomba sülyedt a nem- 
zet, oly álomba, mely megzsibbasztotta benne a nemesebb hajlamokat, 
faji önérzetét és érzékét. 


1] THALY KÁLMÁN : A hazai képzőművészet, műipar, nemzeti viselet, fegyvergyártás és 
háztartás II. RÁKÓCZY FERENCZ udvarában. Történeti tár, 1882, p. 555. 
2] THALy, i. h. 568—79 I. a jegyzetben. 


gt 


Wü6 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


A RÉGI HALASTÓ-GAZDASÁG. 


A magyar halászat történeti vázlatának, úgy a mint azt eddig 
kifejtettük, nagy és szerves hiányai vannak, melyek a további fejte- 
getések során csak kis részben pótolhatók. Nem találkozunk a szer- 
számoknak egész sorozatával, különösen pedig a mesterséges halas- 
tavak kezelésével a meghalászás és benépesítés tekintetében. Erre 
nézve a NÁDpaAsDI- és RÁKóczi-féle adatok egyedül állanak ; de nem 
elégségesek. 

Csak a teljes. elhanyatlás korszakából van egy utasítás, mely sok 
badarság között okos dolgot is mond. ! 

Okos benne az, hogy a halastóra rátartós, a halnak ívás idején 
való megkimélését megokolja, az ivadék számára külön tavakat ajánl, 
a téli lékezésre tekintettel van. 

Az nyilvánvaló, hogy ez az utasítás német forrásból ered, a mi 
abból tünik ki, hogy az ángolnát is tárgyalja, a mely pedig a magyar- 
ság halászó helyein csak elvétve, mint nagy ritkaság fordul elő, lévén 
ő az Északi-tenger szülötte s így a Duna-Tisza folyóerezetében idegen. 

A forrás im ez: a Calendaruum ceconomicum perpetuum,v mely ma- 
gyar nyelven látott napvilágot Kassán 1720-ban, később Győrött 
1753-ban. E két kiadásban a halastóra vonatkozó regulák kiegészítik 
egymást s lényeg szerint a következők : 

Januartus. Bódog asszony hava. Ha újév napján a nap tisztán és 
világosan fényeskedik, az esztendő hallal bővelkedik. Ebben és az 
jövendő hónapban az halastókban, a kiken víz nem foly által, ha 
béfagytanak mindennap lékezzék, hogy meg ne fúllyanak az halak 
benne. 

Februarius. Bőjt elő hava. Halastókat halakkal megrakni utolsó 
fertályon. Az Csukák Szt. Mátyás nap táján júvnak. 

Márczius. Bőjt más hava. A halastókbúl az apró halakat kifogni, 
és máshová tenni, hogy nőjjenek, első fertállyán az holdnak, avagy 
hold tölte előtt. 

Húsvéttól fogva Szt. Jakab napig mindenféle hal ívik, azért ez idő 
alatt nem kellene öreghálókkal halászni, hanem a nagy vizekben, a hol 


A RÉGI HALASTÓ-GAZDASÁG. 1077 


nád nincsen; de a tókban és a nádason a partoknál nem kellene 
engedni. 

Aprilis. Szt. György hava. Az pontyokat, a kik ivadékra valók, 
Szt. György nap táján kell az halastóban ereszteni; t.i. hármat 
ikrást, kettőt tejest. Az halastót pedig, hova a halakat bocsátyák : 
elsőben meg kellene szántani; és ha lehetne teletszaka állana víz 
nélkül. é 

Három féle tót kiván az ponty; másban köll ő néki lenni a hol 
ívik, másban a hol nevekedik ; harmadikban a hol hizik. Hasonlókép- 
pen a fiatal Pontyok is ; egyikben legyenek az esztendősök, másikban 
kettő, harmadikban három esztendősök ; a kiket azután ki köll venni 
és az öreg tóban bocsátani, a hol hizzanak. 

Május. Pünkösd hava. Ebben az hónapban kezdődik az horgá- 
szat, gelisztával, vagy cserebogárral, vagy rákkal. 

Junius. Szt. Iván hava. Úrnap után kezdődik legjobban a ráká- 
szat és Anguilla (angolna) fogás. 

Julius. Szent Jakab hava. Szent Jakab nap után a Halászok ha- 
lászhatnak az öreghálóval egész Húsvétig, mert a vívásnak ideje 
elmúlt. 

Augusztus. Kis-Asszony hava. Ugyan ebben az időben — Sz. Ber- 
talan nap táján — megszünnek a halak hosszában nőni: hanem hizni 
kezdének és temérdekek lesznek. 

Ebben az hónapban szecskőt avagy nyers ráklábat tesznek a 
horogra ; de eléb le kell vonni az héjját. 

Szeptember. Szt. Mihály hava. Ebben az hónapban az sok kü- 
lömb-külömbféle halászat vagyon. Az pontyokat is kihalászszák és 
más tókba vetik az nevelésre ; az ivadékokat is kifogják és más tóba 
hányják, a hol nagyobb helyek vagyon az nevekedésre. Horogra 
fogják a halat Bőgölylyel, ha a szárnyát elszakítják. Item nyers, büdös 
ráklábbal és farkkal; de az héjját levonyák. 

Október. Mindszent hava. Szt. Gál nap táján Halas tókat kiha- 
lászni, az az 14. Octóberben. 

December. Karécson hava. A Tókra vigyázni köll és jól megtisz- 
títani; ha be fagynak, szorgalmatosan lékeket kell rajtok vágni, hogy 
a halak meg ne fúllyanak a jég alatt. 


10 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


A MAGYAR KONYHA ÉS A TUDOMÁNY. 


Különös hangzású egy czím ; talán mosolyt fakaszt az olvasó aja- 
kán, már tudnullik azén, a ki kedélye melegét őrzi, tartogatja, tehát 
a tréfást itt is elérti. 

Pedig a czím még ki is bővíthető, mert valójában ez: wa magyar 
hal a magyar konyhán s mind a kettő a tudományhoz való viszonyá- 
banp. Talán ez is mosolyt fakaszt! ? 

És mégsem tréfa, mert valójában kedves is, komoly is — nagyon. 
Mondd meg mit eszel, ebből is kiveszem, milyen vagy; mutasd haj- 
lékodat, meglátom a lelked; írj egy rövidke levelet, felém hangzik a 
lényed ! 

A magyar konyhából, kivált a régiből, sokat tanulunk, a mi őseink 
életmódjára nézve jellemző, tehát felvilágosító is; megvonhatjuk a 
parallel vonalat az akkor és a most között; sokat tanulunk gazdasági 
tekintetben és igen sokat a nyelv dolgában. 

Leginkább az utóbbi az, mi arra ösztönöz, hogy a halakat ismer- 
tető tudományszak érdekében a régi magyar konyhába bepillantsunk. 

De az egyszerű, Józan észszerűség is biztat; mert ha a történelem 
arra tanított, hogy a halászat a magyarság ősi foglalkozásai között 
első, talán legelső helyen áll, akkor nagy szerepet játszhatott az a 
házi tűzhelyen is, melynél, a tárgyhoz képest, a nyelvkincs forrásai Is. 
fakadnak, buzognak. 

Milyen halat ismert a régi magyar konyha 

Milyen néven szólította " 

Vajjon a régi halnevek találnak-e azokkal, a melyek a halásznép- 
ség ajakán ma élnek " 

E kérdések mind arra ösztönöznek, hogy legrégibb irott és nyom- 
tatott szakácskönyveinket fölkutassuk. És biztat még valami más is. 

Az a nagy és oly mélyreható átalakúlás, a melyet a nemzetben a 
keresztény vallás fölvétele szükségképen létrehozott, mely vallás a 
megtérő pogányságra elemi hatást gyakorolt, természetesen avval 
Járt, hogy a nemzet az új hit szabványait szigorúan megtartotta ; meg- 
tartotta a szertartásokon kívül a bőjtöt is, mely tehát a halat, a puszta 
megélhetés tekintetéből is, rendkívül fontossá tette. 


A MAGYAR KONYHA ÉS A TUDOMÁNY. I1I9 


A vallás egységes volta úgy hozta magával, hogy a hal, mint bőjti 
eledel fontosságot nyert a legszegényebb jobbágy asztalán épen úgy, 
mint a monostor refektoriumában, a főúr, sőt a király lakomáin is. 

És maga az alkalom! A hullámzó Balaton fogasa, a szőke Tisza 
sőrege, a kéklő Dunán fölvonúló óriási viza, a Tóság és mocsár- 
világ csuka-hada, ponty-serege már azért is, hogy megvolt, gazda- 
sági értéket adott a halnak. : 

A hal a világ legnagyobb hatalmát, a gyomrot, érdekelte ; ez pedig 
az értékre nézve hamar tisztában volt: megkülönböztette a jót a rossz- 
tól, az ízletest a kevésbbé ízletestől, a szálkást a nemszálkástól ; ezen a 
soron a sültet a főttől és sorban a készítés módjait. 

Mindez pedig szükségképen szavakat teremtett, a melyeket a 
magyar nyelvkincs érdekében biztosítani kell. 

Legrégibb irott, rendszeres szakácskönyvünk — eddigi ismere- 
teink szerint — a BETHLEN GÁBOR erdélyi fejedelemé volt; de ez 
lappang vagy elveszett. 

De BETHLEN GÁBOR fejedelem korában számos főúr fényes ház- 
tartást vitt, udvart tartott s a főszakácskönyvnek akadtak másolói, 
kivonatkészítői ; s az is bizonyos, hogy legrégibb nyomtatott szakács- 
könyveink innen szedték az anyagot, mert az étkek megnevezése, a 
készítés módjai azonosak. 

Ám lássuk. 


GALGÓCZI ISTVÁN az első forrás. Kéziratban maradt könyve, ele- 
jén csonka ugyan; de a bevezető rész második szakasza megvan S 
czíme im ez: a Masodik resze az Szakacsi tudomannak?) , valószínű tehát, 
hogy főczíme is sSzakacsi tudoman?v volt. 

Az ételek készítése módjára vonatkozó rész teljes; úgy az Index- 
nek is csak kis része hiányzik ; de a mi a halra vonatkozik, az úgy a 
szövegben valamint az Indexben is teljes. 

Helyesírás dolgában GaALGóczi uram ingadozott. Oly változatok 
üinelezüka Mezka  (esüka at elatezia karcza s ileoreott és; TFeőret, 
Melegen és Mélégén, Swllott és Sullo, Söllő — untalan lábatlankod- 
nak ; de azt, a ki a nép halásznyelvét valamennyire birja, nem tévesz- 
tik meg. 


120 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


A készítés módjai között legtöbb olyan, hogy a mai konyha bát- 
ran befogadhatná s némely szekfűves, olajos, gyömbéres és sáfrányos 
dolgok kivételével a többi azt bizonyítja, hogy a régi magyarság ízlése 
egészséges volt, a mennyiben a halak készítésénél a só, a tiszta bors 
és az eczet, továbbá a torma, vöröshagyma és fokhagyma, végre a 
káposzta a legfőbb járúlékok közzé tartoznak. 

Csoda vagy kuruzsló étkeknek nyoma sincsen ; sőt van észszerű- 
ség abban a kevésben is, a mit beteg embernek főz, mint pld: a Zeold 
Bekanak az feozese mely az twdó faronak az Pthzisben egesseges, 
mert hiszen a mai orvos is könnyű étket rendel a beteg mellűnek. 

Vannak benne Marczapánok ; Beteges embernek valo levecske 
és pepechke; Öregh embernek valo contusiumok; ezek között a 
Kender magh Suffa s több efféle; de egészben az egészséges em- 
berre számít. 

Ötvenféle tehénhús, számtalan Borniu, Juh, Disznó, Malacz, 
Szarvas hus, tészták, torták, gombafélék, az utóbbiak között sok csengő 
magyaros gombanév ; főztek, sütöttek azok mindent: verebet, pön- 
tőkét, czinegét, tengeliczet, rigót, csigát; de sőt a tengerben termő 
dolgokhoz is hozzájutottak. 

Volt cStokfis teyféllélv, sStokfis edes teyélv, cStokfis sütüe) t. 1. 
a Gadus morhua L. New-Foundlandból ; továbbá xPlatais koczion- 
niaulp, c Platais tiszta borsal, c Platais édes leuel, t. 1. Platessa vul- 
garis L. az Északi tengerből; azután c Heringh fokhagmavalb, He- 
ringh sütve a mint szoktunk vele elnjv és cHeringh niersens ; végre 
cSzardella salataulv. Volt még vy Habarniczav is t. t. az Aristoteles 
Polypusa, vagyis az Octopus. 

Készitettek a harcsából kolbászt, vizaikrából fánkot; készítették 
a halat magyar módon, német, rácz, oláh és lengyel módon Is. 

GALGÓCZI könyvének mivelődéstörténeti becse kétségtelen ; mes- 
terszavait fölhasználhatja a füvész is. 

Szókincse, mely e könyvbe beválik, im következik : 


A MAGYAR KONYHA ÉS A TUDOMÁNY. TD 


Galgóczi István uram sSzakácsi Tudoman-ja. 
I1022-ból való kézirat. 


Ennek a magyar halnevekre nézve igen fontos forrásnak tárgy- 
mutatója ekképen van bevezetve: 

cIndex Rerum in hoc libro existentium guam compendiose 
congestus coaceruatus per me Slephanum Galgoczinum in Gratiam 
EGTee ac Generosi Domini ÁLEXANDRI BARCSIAI Anno 1022. 
ÜZSeNE NI KOtISÉD 


Következnek az halból keszült etkek ugymint csukakbol: 

Csuka, (Néha Cziuka, néha néha Czuka, majd Csuka.) Esox Lucius L." 

Csuka Soban tormaual. — Csuka fiak soban forditua. — Csuka Ispék- 
kel. — Csuka ispékkel böjti modon. — Csuka soba hidegen. — Csuka 
teöret leuel. — Csuka tiszta borsal. — Csuka mégis tiszta borsal es kapozta 
leben. — Csuka olaios leben kapozta leben heaba (héjában). — Csuka sarga 
lengiel leben (lengyel lében). — Csuka feier lengiel leben. — Csuka szürke 
leben. — Csuka ratua (rántvaj. — Csuka pástetomba. — Csuka hidegge 
Söllö leuel (süllő lével). — (Csuka székfües leuel. — Csuka sütue fele soban 
főue. — Csuka töltue. — Csuka sütue heaba. — Csuka Ispinaczal. — Csuka 
kit prusz csukanak hinak tormaual. — Csuka sos ki orszagunkban térém. — 
Csuka ki aszu fok hagymáual. — Csuka aszu tiszta vizben. — Csuka Stokfis 
modgiara édes vizben auagy teyféllel. — Csuka lengiel modon. — Csuka 
belinek töltese. 

Pozsár (azaz Ponty), Cyprinus Carpto. L. 


Öreg posar Soban. — Posar.egh leüuel hideggé. — Posar hideggé fok- 
hagymaual. — Posar Zakuaszonnal. — Posar tiszta borsal tiszta vizben. — 
Posar kapozta leben tiszta borsal. — Posar olaios kapozta leben. — Posar 
szaroz kapozta leuel. — Posar szaroz olaios leuel. — Posar ki aszu tor- 
maual. — Posar maga véréuel szekfües leuel. — Posar hideggé eles leuel. — 
Posar melegen eles leuel. — Posar ratua ha akarod. — Posar pastetomba. — 
Posar sütue egeszen. — Posar sütue német modon. —  Posar soos auagy 


aszu fokhagymaual. 


Következnek az Harcsiakbol keszült etkek : 

Harcsa, Silurus glanis. L. 

Harcsia soba német rendszerint. —- Harcsia fark sütue. — Harcsia tiszta 
borral tiszta vizben. —  Harcsia kapozta leben tiszta borral. — Harcsia g10- 


: A természetrajzi meghatározás tőlem valo. 


122 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


mor may tiszta borral. — Harcsia eles leuel melegen. — Harcsia olaios leuel 
melegen. — Harcsia olaios leuel Sargan. — Harcsia kocsonnia. — Harcsia 
zöld leuel. 


Semling, Barbus Pelényi. HECK. 
Semlingh soba melegen. — Semlingh olaios leben. —- Semlingh hidegge 
teue eles leuel. 


Következnek az Menyhalbol keszült etkek : 
Menyhal, Lota vulgaris. Cuv. 


Menyhal vendeg leuel. — Meny hal eles leuel. —  Menyhal Szürke 
leuel. — Menyhal tiszta borsal. — Menyhal sóba. — Menyhal kapozta leben 
tiszta borsal. — Menyhal kapozta sarga olaios leben. —  Menyhal soban is 
kapozta leuel. — Menyhalnak az Maya soban. — Menyhal töret leuel. 


Következnek karaszbol valo etkek : 
Karász, Carassius vulgaris. NILS. 


Karasz soba kapozta leben. — Karasz feier leben. — Karasz Egressél. — 
Karasz töret leuel. — Karasz ratua. — Karasz tiszta borsal. — Karasz sütve 
az ki öregh. — Karasz eles leuel. 


Következnek pisztrangbol keszült etkek : 
Pisztráng, Salar Ausontt. VAL. 


Pisztrangh soban mélégén. — Pisztrangh eles leuel. — Pisztrangh tiszta 
borsal. — Pisztrangh tejfélel. — Pisztrangh sütue. — Pisztrangh aszu tiszta 
borsal. — Pisztrangh tiszta vizben vérés hagymaual. — Pisztrangos Pastetum. 


Következnek Galocziabol keszült etkek : 
Galócza, Salmo Hucho. L. 
Galoczia galoczia leuel. 


Galoczia eles leuel melegen. —— Galoczia tiszta 
borsal. — Galoczia sütue egészen. — Galoczia soba melegen. — Galoczia 
koczonniaual. 


Következnek az lepen halak : 

Lepény vagy Pérhal, Thymallus vexillifer. ÁG. 

Lepenyhal sütue hauasi modon. — Lepenyhal tiszta borsal. — Lepeny- 
hal tiszta vízben. 


K övetkeznek kophalak : 
Botos Kölönte, Cottus gobio L. 
Kop hal soba melegen. — Kophal olaios leuel. —  Kophal ratua is io. 


Következnek kövihalak : 


Heas kövi hal soba melegen ((GGobio vulgaris Cuv.) — Heatlan kövi hal 
soba melegen (Cobitis barbatula L.) — Kövi hal ratua. —  Kövihal német 


módon soba. — Kövi hal olaios lebe. 


A SZEREN. I 


169) 
99 


Buczó, Aspro vulgaris L. 
Orso fark soba. 


Dörgése is ugy (Acerina cernua. L.) 
Sügér, Perca fluviatilis. L. 
Sügér sóba. — Sügér káp. lebe tiszta borsal. 


Kele, Scardinius erythrobhalmus. Bon. 
Konczhal az is ugy. 


Következnek az Czompokbol keszult etkek : 
Czompó, Tinca vulgaris. Cuv. 


Czompo soba melegen. — Czompo Soba hidegen Dio Sasat alaia. — 
Czompo hidegen fokhagymaual. — Czompo kap leben tiszta borsal. — Czompo 
pastétomba. — Czompo ratua fa olaiba. 


Domolykó, Sgualius dobula. L. 
Onkeszegh Sütue. 


Dévér keszeg, Abramis Brama. L. 
Deuer Készégh Sütue. 

On, aspius rapax, AG. 

Balin sütue. 


Paducz, Chondrostama nasus L. 
Paducz. 


Küsz, Alburnus lucidus. HEck. 
Ökle Soba ratua is ha akarod. 


K ovetkeznek az Csykok. (Az indexben Csik) : 

Csik, Cobitis fossilis. L. 

Csyk bors porral. — Csyk tiszta borsal. — Csyk foltot leuel. — Csyk 
fokhagymaual. — Csyk soba kapozta lebe. — Csyk Sak uaszonnal. — Csyk 
boroditom leuel. — Csyk morzsolt leuel. — Csyk kudus leuel. — Csyk 
olaios leuel. — Csyk véréuel (vermeuel). — Csyk töret leuel. —- Csyk ratua. 


Következnek az Uzzak. (A szövegben V1za) : 

Viza, Acipenser Huso. L. 

Uiza sütue leuet alaia. — Uiza koczionnia. — Uiza az ki uy soba. — Uiza 
ikra niersen. — Uiza ikra főue magiar modon. — Uiza ikra főve olah avagy 
Racz modon. — Uiza spinaczal. — Uiza borsoual. — Uiza sos kapoztaual. — 
. Uiza lencsével. — Uiza répaual. — Uiza zöld leuel. — Uiza tiszta borsal. — 
Uiza giomor tiszta borsal. — Uiza uiza leuel. — Uiza giömélcsés leuel. — Uiza 
élés leuel. — Uiza pástétomba. — Uiza aszu avagy sos fokhagymaual. 


I 24 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


Következnek immár Tokok : 

Tok, Acipenser schypa. GÜLD. 

Tok soba melegen. — Tok koczionnaul. — Tok tiszta borsal. — Tok eles 
leuel. — Tok pastétomba. — Tok sütue leuet alaia. — Tok szarazon fokhagy- 
maual. — Tok szaraz tiszta uizben vérés hagymaual. — Tok szaraz olaios leuel. — 
Tok szaraz giomélcsés leuel. — Tok száraz szekfüves level. — "Tok hidegge 
eles leuel. 


Következnek immar Kecsegek : 

Kecsege, Acipenser ruthenus. L. 

Kecségé soban. — Kecségé sütue egészen. — Kecségé eles leuel mele- 
gen. — Kecségé tiszta borsal. — Kecségé pástétomban. — Kecségé hidege éles 
leuel. — Kecségé szaraz fokhagymaual. — Kecségá aszu vérés hagymaual. — 
Kecségé Koczionniaual. — Kecségé Spinaczal. — Kecségé repaual. 


Elvegyülve s részben csak a szövegben találhatók : 
Ingola, Petromyzon fiuvtattlis. L. 
Ingola eles leuel. — Ingola ratua. — Ingolat is mint kel fűzni. 


A sorozaton kívül találhatók : 

De Piscibus. Ponty, Cyprinus Carpio. L. Ponty, fekete lewbe ualo. 

Lazacz, Salmo salar. L. Lazaczot sütni. 

Angolna, Anguilla fliuvtatulis. AG. Angolnatt frissen feö modon süttni. — An- 
golnanak az feozese. 

Sülló, Lucioperca Sandra. Cuv. Söllö leuel ha Söllöd nincs. — Swllott io feozni 
Soban. — Sullo hidegge. 


Galgóczi István uram könyvéből tehát következik, hogy a magyar 
vizekben termő vagy legalább is fiasító halak közül harmincz faj jutott 
a konyhába, illetőleg a nemes és nemzetes urak asztalára, u. m. 

1. Angolna — Anguilla fluviatilis AG. — kétféleképen ; 

2. Balin — Aspius rapax AG. — egyféleképen ; 

3. Csik — Cobitis fossilis L. — tizenháromféleképen ; 
4. Csuka — Esox lucius L. — huszonhétféleképen ; 
) 


. Czompó — Tinca vulgaris Cuv. — hatféleképen ; 
0. Déverkeszeg — Abramis Brama L. — egyféleképen ; 
7. Dörgécse — Acerina cernua L. — egyféleképen ; 
0. Galócza — Salmo Hucho L. — hatféleképen ; 
9. Harcsa — Silurus glanis L. — kilenczféleképen ; 
10. Héjjas kövihal — Gobio vulgaris Cuv. — egyféleképen ; 


11. Hejjatlan kövihal — Cobitis barbatula L. — négyféleképen 


" Fáy-nal cburetots és aborodito.) 


A MAGYAR KONYHA ÉS A TUDOMÁNY. 12115 


12. Ingola — Petromyzon fluviatilis L. — háromféleképen ; 
13. Karász — Carassius vulgaris Nits. — nyolczféleképen : 
14. Kecsege — Acipenser Ruthenus L. — tizenegyféleképen ; 


15. Konczhal — Scardinius erythrophthalmus Bon. — egyféleképen ; 
10. Kophal — Cottus gobio Cuv. — háromféleképen ; 
17. Lazacz — Salmo salar L. — egyféleképen ; 
10. Lebényhal — Thymallus vexillifer AG. — háromféleképen ; 
19. Menyhal — Lota vulgaris Cuv. — tizféleképen ; 
20. Ökle — Alburnus lucidus HEck. — egyféleképen ; 
2r. Ónkeszeg — Sgualius dobula L. — egyféleképen ; 
22. Orsófark — Aspro vulgaris Cuv. — egyféleképen ; 
23. Paducz — Chondrostoma nasus L. — egyféleképen ; 
24. Pisztráng — Salar Ausonii VAL. — nyolczféleképen ; 
25. Fonty — Pozsár — GCyprinus carpio L. 
20. Semling — Barbus Petényi HEck. — háromféleképen ; 
27. Süllő — Lucioperca sandra Cuv. — egyféleképen ; 


tizenkilenczféleképen : 


28. Sügér — Perca fluviatilis L. — kétféleképen ; 
29. Tok — Acipenser schypa GüLp. — tizenkétféleképen ; 
30. Viza — Acipenser Huso L. — tizenkétféleképen ; 


Tehát csupán magyar vizekben termő vagy fiasító halfajokból 
száznyolczvankilencz-féle étel telt ki akkoron. 

E jegyzéknek nem egy neve reámutat az erdélyi eredetre, így a 
Szilágyságra, Szászságra is ; de a Balatonmellék nyoma is kimutatható. 
A Székelyföldre csupán egy név mutat. 

Az ingola — Petromyzon fluviatilis — székely halnév, mely az 
Erdővidék és Udvarhelymegye halászainál ma is divik. 

A kophal — Cottus gobio — nyilván a német Kopp, Koppen, 
Groppen származéka; Kopsa alakja ma is hallható Udvarhely me- 
gyében, noha igazi székely neve botos-kölönte; csonkított alakja 
butikó, a butától, t.1. nagy fejétől van véve; Komáromban is kophal. 

A lepényhal — Thymallus vexilliter — a Szilágyságban ma is 
élő halnév ; a Székelyföldön pérhal. 

A pozsár — Cyprinus carpio — a pontynak vagy potykának 
erdélyi neve; de a pozsár a Balaton vidékén is hallható a magyar 
pontyra — Cyprinus hungaricus — alkalmazva. 

A konczhal — Scardinius erythrophthalmus — a Balaton vidékén 
konczér és konczár alakban ma is dívik; Siófokon már göndérré 
kopott. 


126 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


Az ökle — Alburnus lucidus — bökle alakja Komárom táján él s 
hogy GALGÓCZI bevette a halétkek sorába, ez legvilágosabban bizo- 
nyítja, hogy ez eredetileg nem lehetett a Rhodeus amarus neve, mert 
a kis, keserű halacska nem vált volna be a BARcsaAr-ak vagy BETH- 
LEN-ek asztalára. 

Méltó társa a GALGÓCZY iratának a 


Fay-féle kézirat, 


mely elől szintén csonka. Szakácsi tudomány ez is, mely alkalmasint 
XVII-ik századból való s kétségkívül a GaLGóczi IsTváN félével 
egy forrásból van merítve; helyesírása tökéletesebb; több benne a 


következő : 

Halra valo edes suffa. — Hal ikrabol valo fank. — Posar szaraz olaios level 
avagy szivult posar. — Czompo halat főzni. — Viza olajos level. — Semlyeng 
rantva. — Menyhal egressel. — Karasz az mely apro jo sobannis. — Pisztrang 
soban hidegen. — Kövi hal akar mellyk fele ratva. — Orsófark ratva. — Ketsege 
sütve nyarson. — Ingolna igy is elnek vele. — Ingolnanak az főzese. — Ingol- 
nat frissen fű modon sütni. — Retke, süllő, kilencz szemű hal. — Egleben valo 
retkeben mi kel. — Süllőt jó fözni sóban. — Kilenczszemű halat főzni. — Laza- 
czot ha főzni akarod. — Zöld lé halhoz. — Csik sütve nyarson vagy rostelyon. — 


Csik tormaval. 


Uj halnév benne a retke és a kilenczszemü hal; a v betüt nem 
helyettesíti u-val, a / betüt helyesen használja, úgy a gy betűt is pld. : 
cCzuka sarga lengyel levelv, wCzuka olajos level . . . hejabano , 
c Czuka stokfis modgyarav, Tok sütve levet alajav, wSzaraz tok 
szekfuves levels, c Viza gyümöltsös level. 

A cs betüt azonban í(s-nek irja s az ékezetre alig fordít némi gon- 
dot; a Csik kivétel. 

A használható, kitünően magyaros hangzású halnevek az eredeti 
helyesírás szerint im ezek : 

1. Ingolnay 23: sBallyn. áz : Csikavasi Czákas es: (Czompos sós HMDBBEK 
Keszegh, 7. Dörgets, 8. Galocza, 9: Harcza, 10. Héjas kövihal, 11. Hé- 
jJatlan kövihal, 12. Karasz, 13. Ketsege, 14. Kilencz szemü hal, 
15. Konczhal, 16. Kophal, 17. Lazacz, 18. Lepenyhal, 19. Menynal, 
20. Ökle, 21. On, 22. Orsófark, 23. Paducz, 24. Pisztrang, 25. Ponty, 


A MAGYAR KONYHA ÉS A TUDOMÁNY. 127 


20. Posar, 27. Retke,: 28. Semlyeng, 29. Süllő, 30: Süger, 31. Tok, 


528 VR 


A ponty, nyilván tollhibából xwponytv; ingolna helyett egyszer 


a. 


tingolas áll és bizonyos, hogy az angolnát érti, mert a Petromyzon 
nála igen találóan ckilenczszemű hal. 

A Fay-féle kéziratban elszámlált ételekkel a XVII-ik században 
dívott halas étkek száma kétszáz tizenkettőre emelkedik. 

A retke, ugy látszik, tárgyra nézve egy a galóczával ; a név szárma- 
zására nézve német eredetű: Rötel, Röteli, Rötele, mely a szá- 
szok száján kerülhetett Erdélybe; s minthogy a szász közbeszéd 
az e és ő között nem tesz különbséget, a nevet Retel-nek ejthette, 
mit a magyar szakács retke-re magyarosított; a német név külön- 
ben a galócza fajrokonáé, a Salmo umbla-é, mely magyar vizekben 
nem terem. 


Más szabású férfiú KEszEi JÁNsos uram, kinek az a nagy szerencse 
jutott, hogy BORNEMISZA ANNA nemzetes fejedelemasszony számára 
szakácskönyvet teremtsen. Ez kiszólítja a kedélyeskedést. Szinte érzi 
az ember, mily nagyon is fontosnak találta ő kigyelme, hogy nemze- 
tes Asszonya fejedelmi háztartásához illő forrásból merítsen ; s vajjon 
melyik lehetett illőbb annál, mint a melyet vaz Meinczi Elector feö 
szakácsa, az érdemes MARcus RuMmMpPOLDUS szerzett és waz felsé- 
ges Római Császár privilegiuma általav urunk születése után az 
16004-dik esztendőben ki is adott. 

A mainczi választófejedelem főszakácsa, római császári privilegium 
alatt, csak tökéletes művet adhatott ki; és minthogy germán lelke 
már akkoron is az ismeretes xalaposságrav hajlott, iparkodott is, 
hogy minden megfőzhetőnek a megfőzését, minden megsüthetőnek 
a megsütését annak módja rendje szerint pertraktáljon, a mi azután 
KEszEi JÁNnos ő kigyelmére nem kicsiny hatással lehetett. 

Megadja MaRcus RumPoLDUuS az utasítást, mikép kellessék töb- 
bek között a vad ló, a macskamajom, a tengeri kutya, a tövises 
disznó, a sas, a gém, a gődény, sőt még a strucz húsát is az electo- 
ralis gyomor számára izletesen elkészíteni; de sőt utasítást ad arra IS, 
cmint kell nagy Bankétákat csinálni minden rendűeknek. 


128 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


KEszEi JÁNos uram hozzá is fogott a nagy munkához 1680 feb- 
ruárius 7-kén Fogarasban s a fordítást be is végezte ugyanazon év 
augusztus 23-kán, immár Radnóton, dolgozván tehát rajta teljes hat 
hónapon és tizenhat napon át. 

Tartozván pediglen a jelesnél jelesebb komedencziák hosszú soro- 
zatába egy tisztességes zsinór nyers és aszú halból készült étel is, 
János uramnak módnélkül meggyült a baja a halak nevével, mint a 
melyek MARcus feőszakács ópusában természetesen német mivoltuk- 
kal ékeskedtek vala. 

Már mit is kezdhetett volna az a becsületes magyarember, a Ster- 
nen, Salmen, Encken, Ren és Heuchen-féle halnevekkel, olyan idő- 
ben, a mikoron se BREHM, se GRIMM, de még r Conversations-Lexi- 
cony sem létezett, a melyből ma az is olvas arabusul, a ki nem is ért 
arabusul " 

K EszEi JÁNos uram, józan magyarember létére, meghagyta azo- 
kat a neveket, nem fájván neki a nemzetes fejedelemasszony szaká- 
csainak a feje s még kevésbbé az enyém, a kinek több mint kétszáz 
esztendők multán meg kell adni a kellő magyarázatot. 

A nevezetes fordítás czíme ím ez : 

cEgy uj feozesrűl való könyv, azaz ] Bizonyoson leiratott mikep- 
pen feozzeon es ] keszicsen ember igazann es jól nemcsak ] négylabú 
szelides vadallatokbul, hanem sokféle ] madarakbúl es szárnyas álla- 
tokbul ] ahoz mindenféle nyers es asu halakbul mindenfele ] etkeket 
ugymint főtet kemenczeben sültet ] rantot Prosolatakat Carbonata- 
kat sokféle ] töltelékeket Pastetumokat hideg etkeket Magyar, ] né- 
met, spanyol, olasz es Írancziai módra mindenféle ] kásákkal, gyü- 
mölcsökkel, sasaval mustárral, ] Confectumokkal es Lictariumok- 
kal. ] Azt is megérthetni mint kell nagy Bánkétákat csinálni ] Minden 
rendűeknek, mellyhez hasonló soha ennekelőtte ] ki nem adatott. Az 
Meinczi Elector fő szakácsa MaáRcus RumpPotr által Az Felseges 
Romai Csaszár privilegiuma által Anno 16004. Ezzel edgyütt vagyon 
egy Bizonyos Tanetas mikeppen kell minden borokat minden rea 
következhetendő károktul megoltalmazni a" meg veszteket helyben 
hozni, fuves es másféle borokat, sert, eczetet es mindenféle italokat 
csinalni, hogy azok természet szerint ártalom nélkül legyenek. Irta 
K EsSZEI JÁNOS 10680.) 


A MAGYAR KONYHA ÉS A TUDOMÁNY. 129 


AGGEDÓM ez Elle 

elle dedit finem gui primo exordia cepit. Anno 1680 Die 7 Feb- 
ruaru kezdettem ez munkához Fogarasban, több munkáim között 
végeztem el Die 23 Augusti Ao 1680 Radnoton. 

Minket a harmadik rész érdekel, mely itt következik azokkal a 
meghatározásokkal együtt, a melyeket a német halnevek megki- 
vántak. 


III. A halakrúl. 


Az Vizábúl huszonkétféleképen készíthetni — Acipenser Huso L. 

Az:Dick nevü halbúl — tok, Acipenser schypa GüÜLD. 

Az Sternen nevü halbúl, Sterlet — kecsege, Acip. Ruthenus L. 

Az Harcsábúl — Silurus glanis L. 

Az Salmen nevü halbúl — lazacz, Salmo Salar L. 

Az Heuchen nevü halbúl — galócza, Salmo Hucho L. 

Az Lampetábul — ingola, Petromyzon fluviatilis L. 

Az Salmling halbúl — Salmo salvelinus auct. nem magyar. 

Az Pisztrangbúl — Salar Ausonii VAL. 

Az Fehér pisztrangol melyet Sveciaban főznek — Salar lacustris HEck. nem 
magyar. 

Az apró potykábúl — Ponty, Cyprinus carpio L. 

Az Csukábúl — Esox lucius L. 

Az Tonnában sózott csukábúl — mint az előbbi. 

Az Encken nevü halból — domolykó, Sgualius dobula L. 

Az Renhalbúl — Coregonus Wartmanni Cuv., nem magyar. 

Az Ploch halbúl, Plötze — kelehal, Scardinius erythrophthalmus Bon. 

Az Pozsarbúl — I. potyka. 

Az Esch nevü halbúl hatképen — pérhal, Thymallus vexillifer AG. 

Az Márnábúl . — Barbus fiuviatilis AG. 

Az Angullabúl — ángolna, Anguilla vulgaris L. 

Az Menyhalbúl — Lota communis L. 

Az Nerffjungbűl — leányhal, Leuciscus virgo öss 

Az Kárászbúl — Carassius vulgaris Nius. 

Az Czompobúl — Tinca vulgaris L. 

Az Kilenczszemű halbúl — Petromyzon fluviatilis L. 

Az Semlingbűl — Barbus Petényi HECK. 

Az Sügérbűl — Perca fiuviatilis L. 

Az Csikbúl — Cobitis fossilis L. 

Az Kophalbul — Cottus gobio L. 

Az Kövihalbúl — Cobitis barbatula L. 

Az Anbiss halbúl — sügér, Perca fluviatilis L. 


HERMAN O. A magyar halászat. 9 


14640) A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


Az Prifflen" halbúl — csellehal, Phoxinus legevis AG. 


Az Fehérhalbúl . — keszegfajok, Abramis. 
Az Kapelanhalbúl — Salmo villosus (tengeri hal). 
Az Kelttőshalbúl . — Steinbutte, Rhombus maximus L. (tengeri hal). 


Az Cerdeli halbúl — szardella, Engraulis encraschicholus L. (tengeri). 

Az Heringból — Clupea Harengus L. (tengeri). 

Az Stockfischból — Gadus morhua L. (tengeri). 

Az Plataiczból  — Platessa vulgaris L. (tengeri). 

Ilyen módon KEszEi uram immáron csak tizenhat magyar nevet 
alkalmaz, u. me 1. csik 2. CSUKA; 3. GZOMDÓ A MATCSA; 5 IRÓMÁSAA 
6. kophal, 7. kilenczszemű hal, 8. kövihal, 9. márna, 10. menyhal, 
11: pisztráng, 12. DOLYRAs 3. POZSÁT, : ML SEMÜTTUO MID S ÚGTÉT NO ÉNTATARE 
s megesik rajta, hogy a németet követve, ki a Bárschling és az An- 
bissben két fajt vélt, ő is megjárja a sügérrel és az anbissel. 

Lássuk még vaz Bankétákat , természetesen csak a bőjti napokra 
szólókat, mint a melyeken a hal nagy fontossággal birt. 

A halak mellett a tyúktojás is előkelő helyet foglal el, a mi azért 
is nevezetes, mert felváltva c Tyúkmonyo és c Tyúkhaszoms név alatt 
találjuk s ez utóbbi kiváló módon tünteti ki a magyarember észjárá- 
sát, mikor arról van szó, hogy talpraesetten nevezzen el valamit, 
mert a tojás valóban a tyuk tiszta haszna. 

Tehát: "Immáron következnek négy vendégségek, az melyekben 
emlittetik az magyar és cheh Királyoknak micsoda étkeket nemcsak 


húsbúl, hanem bőjt napokon is kell készíteni. 


V/endégség ebéden, bójt napon : 


Első fogás: 1. Mandola leves. — 2. Borsó leves csuka gyomorral vagy 
májjal. — 3. Csuka sülve foghagymával. — 4. Tyukhaszon főve. — 5. Tyukmony 


rántva vereshagymával. 


Második fogás : 1. Vizát fekete lével. — 2. Kecsegét sóban főve kéken. — 
3. Parét rántott hallal és meleg sült hallal rakva köröskörnyül. — 4. Egy csukát 
sárgán, magyar módon. — 5. Capridatot csukábúl. 

Harmadik fogás: 1. Vizát ő maga leviben petreselyemmel. — 2. Pisztrángot 
sóban. — 3. Túrós levet tejfellel. 

Negyedik fogás : 1. Egy posárt fekete lével magyar módon. — 2. Pozsárt és 
csukát sóban főtt. — 3. Egy csuka pástétumot melegen. — 4. Hideg étket csu- 


kábúl. — 5. Riskását tejben. 


t Tulajdonképen Pfrillen. 


A MAGYAR KONYHA ÉS A TUDOMÁNY. NEZET 


Vendégség vacsorán, bójt napon. 


Első fogás: 1. Egy kaperli leves fekete tengeri szőlővel és parit levessel. — 
2. Mindenféle salátát ezüst tálban kemény tyukhasznot rea. — 3. Uj tyukhasz- 


k 


not főve. 

Második fogás : 1. Egy csukát szürke lével. —2. Egy posárt sülve melegen. — 
3. Pisztrángot éles lével sárgán magyar módon czitrommal. — 4. Káposztát min- 
denféle halakkal megrakva. 

Harmadik fogás: 1. Csukát és posárt kéken sóban főzzék meg s ezüst tál- 
ban adgyák fel. — 2. Egy sült posárt melegen. — 3. Csuka pástétumot hidegen. — 
4. Kását ezüst edényben. 

Negyedik fogás : 1. Sóban főtt kövi halat. — 2. Csukát fekete lében sós czit- 
rommal. — 3. Egy mondola sajtot. — 4. Fehér hideg étket posárbúl savanyun. — 
5. Egy kecsegéből cásánátot petreselyemmel. — 06. Egy magyar bélest. — 
7. Salmling nevü halat sóban. — 8. Articsókát borsó lével főve. 


Ehhez járul gyümölcs, mint KEszEr uram mondja: xAz utolsó 
fogásban gyümölcsöt, a mint az alkalmatosság hozza, mind télben 
nyárban mindenféle confectumot, marczephantot, bisalma lictariumot 
és nádmézben csinált mindenféle gyümölcsöt. 

Ezt a közlést báró RADVÁNSZKY BÉLÁ-nak, a régi magyar világ 
kitünő búvárának köszönöm. 

Bucsúzzunk el immáron KEszEi uram adományától s nézzük meg 
a XVII-dik század egy szakácskönyvének kéziratát, melynek csonka 
példányát CsEREvY-né adományából a Székely Muzeum őrzi. 

Már ez igen gyarló mű s bizonyos sajátságaiból arra következtet- 
hetünk, hogy a Királyhágón innenről való; e sajátságok között első 
helyen áll az, hogy következetesen ponty-ot ír és az, hogy az ételek 
sorában a halnak zsidómódon való készítését is adja. 

Itt csak a ponty érdekel, melynek elkészítéséről a következő czí- 
mek szólnak : a. 


Nyers Ponty, Pontyot fekete leuel, Pontyot töltve sütnyi, Szárasz Ponty, 
Ponty Ikrát fősznyi, Ponty tiszta borssal, Leues kenyerel, Ponty más módon. 
Ezután következik az immáron nyomtatott szakácskönyvek soro- 
zata, mely a xvtt. század utolsó évtizedében Kolozsvárról, TÓTFALUSY 
MixLós uram nyomdájából eredve, több kiadásra terjed. 
Az 1098-dik immáron megbővített kiadás, melynek egy — talán 
97 


(32 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


egyetlen — példánya a Kun-Szent-Miklóson virágzó református 
gymnasium könyvtárát gazdagítja és teljes voltával ékesíti is, a követ- 
kező czímet viseli : 


Szakáts mesterségnek könyvetskéje. 


Mellyben külömbkülömbféle válogatott, tzifra, Jó, egésséges, hasz- 
nos, tiszta és szapora Étkeknek Megkészítése, Sütése és Főzése mint- 
egy Eléskamarában, rövideden leirattatik, és kinek kinek hasznára 
lábrazoltatik. Melly most megbővittetvén : I Több szükséges és hasz- 
nos Étkek nemeinek készítésével; II Az Gazdasszonyoknak nagy 
könnyebbségekre e kis formában kibotsattatott. Kolosvaratt M. 
Tóthfalusi Miklós által 1098. 

Ez már igen alatta áll annak a gondos megkülönböztetésnek, a 
mely a Galgóczi uram és a Fáy-ftéle kéziratokat kitünteti, mert sok étek 
halból való ugyan; de a faj már nincsen megnevezve s csak 8 név 
az imely előtorduló u aes ae (Csik 52 (Csuka uaz atkelamosaisa tet MT Sdsrantustó 
5. Menyhal, 6. Pisztráng, 7. Posár, 8. Viza. 

A hal ételekben a clévv uralkodik s akadunk a következőkre : Írós 
lév, Zolnai lév, Koldus lév, Ég lév, Törött lév, Tsuka lév, Kozák lév, 
Zöld lév, Borított lév, Bot lév, Éles lév, Fekete lév, Gutta lév, Len- 
gyel lév, Luther lév, Mondola lév, Olajos lév, Pástétom lév, Sárga 
lév, Savanyú lév, Szürke lév, Viza lév és Zuppon lév. 

Ez a cZuppon, nyilván a német cSuppev s a mi a Luther-levet 
illeti, ennek kissé tréfás czélzása van, a mennyiben ti. i. a hal bőjti 
eledel, de a Luther lév szalonnával készül. 

Ez a szegénység természetesen a kis könyvalakba való összevonás- 
nak a következménye. 

Két kitétel az, mely némi magyarázatra szorul, u. m. az (Ég vagy 
Egh-lévv és a sSákvászonv. Az előbbi alatt, mint látni fogjuk, mindig 
oly levet értettek, mely meghülvén, megkocsonyásodott, tehát a mai 
caszpik) ; az utóbbi a halfőzésnek azt a módját jelentette, mely a halat 
a szét- vagy elfövéstől óvta meg; ezt ugy érték el, hogy a halat 
káposztába temették s úgy főzték. A mai konyhaművészet hálóba. 
vagy tüllbe göngyöli azt a halat, a melynek szétfövésétől tart. 

A magyar nyelven irott mai szakácskönyv csak tizennégy halfajt 
különböztet meg, ebből ötven és egynehány étket készít s a cSem- 


A MAGYAR KONYHA ÉS A TUDOMÁNY. 133 


lingy alatt nem a Petényi-márnát, hanem a Salmo salvelinus L. 
halat érti. 

Most pedig álljon itt egy sorozat, mely a legjellemzőbb készítési 
módokat tünteti fel s a XVII. század konyhadivatját jellemzi. 


EK] elet Reztratból , XWVIET ik szazad. 


1. Pisztrangh tejfellel. Az pisztrangot be sozad mint mikor tiszta borsal vagy 
éles lével akarod főzni, mikor fel akarod ereszteni mosd ki az sóbol tiszta fazek- 
ban, szűrd ra az tejfelt. Tarkony levelet is hany ra, safranyozd, borsold, gyöm- 
bérezd megh igy főzed az szerszammal együtt, mikor ideje, add fel. — (A cszer- 
számv a fűszerek összességét jelenti. ) 

2. Pisztrangh sütve. Ennek is belit ki vessed, s meghinczed soval, mint ű 
maga annyi czöveket csinaly neki, ha melegen akarod feladni, levet is csinalhatsz, 
az minemü levet akarsz mint hozza illik, ha melegen nem akarod feladni fenyő 
agban takard, ha az nincs, kaporban, köményen is megh lehet. (A aczöveks 
vagy nyárs rendeltetését a harcsafarknál tudjuk meg. ) 

3. Lepényhal sütve havasi módon. A lepenyhalat mosd megh szepen, de megh 
ne vakard, vesd ki az belit, hincs megh soval, mikor sütni akarod egy hosszu 
mogyorófát hasics megh, egyengesd megh belől, kösd közében az lepeny halat, 
kösd megh az végit, fogd az tűzhöz, migh az egyik oldala meghsül süsd azt ; rakd 
fenyő ágh közibe, add fel uradnak, kedvit tanálod hidgyed az uradnak véle. 

4. Ketsege sütve nyárson. Ehhez jó bort kell trágyával forrasztani, az tálban 
kiönteni, az tragyát felül reáhinteni, fejer czipot kell hamozni, megh kell késsel 
keresztül szelni, de egymástul ne hulljon, vajban megh kell rántani, szombat 
napon jó bort forrasztani, trágyával az czipot talban kell adni, megh köl önteni 
az borral, czipót trágyával felől hinteni. (A xtrágyav alatt az édes és a füszeres 
járulékot, u. m. czukor, fahéj, szegfű, aszúszóló érti. ) 

5. Posár sülve német módon. Az posart szepen mosd megh, de megh ne 
vakard, kopoltojat szepen kitisztítsad, az hatarol hasits megh, belit, ikrajat, hoja- 
gat ki vegyed, az vérit ki ne mossad, hanem meghincsed soval mind küvölbelől, 
. az sója felolvad tegyed az rostélyra, de annak meghsülésével hamar banynyal, 
hogy megh ne sülyön az rostélyon " fordíts a másik oldalra, hánd el róla az hajat, 
főzd megh az testit, az hajat elhanyod. 

6. Csuka sarga lengyel level. Ennek is vakarásával ugy elj az besozásával mint 
az törött level meghmondtam, az levit is ugy tegyed föl, s csak hogy czipot pet- 
reselymet ne hany ra, hagymat almat hany rea, aztat is felforrárazzad, hogy az 
szitan altal verhesd, az levit tedd fel az tűz hátára, jó bort tölts belé, nádmézet is 
az mennyire elegendő hozza, safranyozd, borsold, fahéjazd megh, apró szőlőt, 


7 T. I. oda ne süljön a rostélyra. 


I 34 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


lemonyát is hany rea, az sobol mosd ki, vagd tiszta fazekba, szűrd rea az levet, 
főzzed s mikor megh fő uri modon add fel, mert böcsülödtök. 

7. Posar egh level hidegge. Ennek az kopoltojabol minden rutsagot ki tisz- 
tics, igen szepen meghamozzad, az hatarul meghasiczad, fel vagjad s megsozzad. 
Az levit igy czinald, tiszta vizet tégy az tűzhöz, ujra vöröshagymát és almát hánny 
rá, tiszta rukácskában ötven borsot 15 köss, tördelt gyömbért. Az mind addig főzd 
valamigh föl akarod ereszteni. Mikor látod hogy almája hagymája megh (főtt), az 
halat rázd ki tiszta fazékba, mosogasd megh az sotúl, szitán az levit szűrd által az 
posarra. Morzsold aztat is megh. Az gyömbért is az ki az levében főtt megh, az 
borsot is az ki ugyan ott megh fött az ruhacskába tégy az husa közzé, kicsiny 
bort 15 tolts reá, borsold, gyömbérezd megh, az fűszerszámmal együtt főzd megh. 
Mikor Immár mind azokat helyesen főzöd, vágd az tálba az húsát, az levit amint 
annak az mógya szürd reá, az mely bors, gyömbér benne főt, tegyed az tál szé- 
lire, mikor fel akarod adni anizsold megh szép aprón hincs megh az hidegh étket. 


Kolozsvári Szakácskönyv, 1096. 


o 


o. Eg Lév. Hagymát, almát, aprón meg kell vágni, és az nyers Halnak az 
héjját leborotválván, tedd az vagdalthoz, tsak nyersen, és ezeket mind addig kell 
főzni, mig mind elfő, és az szitán ezeket általvervén töltsd a nyers halra és főzd 
meg ; bors, gyömbér, sáfrány belé, rakd ki az tálba, öntsd rea az levet, és meg- 
aluszik, mint a hideg étek. 

9. Koldús Lév. Megfözvén az Halat káposzta lévben, vereshagymát jó bővon 
apríts, olajban rantsd meg, egy kevés lisztet hánny belé, es az Hal levével ereszd 
fel, bors, gyömbér sáfrány belé es lapos szeletre add fel: Ez föképen Tsikhoz és 
Menyhalhoz Illik. 

ro. Luther lév. Ilyen lével leginkább Tsukát szoktak főzni, hús évő napokon, 
noha egyéb halhoz is hozzá illik, ilyenképen : Metélj szalonnát, mint az salátára 
szoktak metélni, pergeld meg jó porczogóson, kenyér kotzka szelettel együtt, 
abba tégy jó eczetet, bors, gyömbér belé, azonban az Halat más edényben főzd 
meg vizben, sóban és mikor megfőtt, az Halat abbol az lévből vedd ki és szépen 
rakd az tálba, és azt az elkészített levet fellyül öntsd reá, más tállal fedd bé, és 
vidd az asztalra. i 

ri. Gutlta Lév. Az uj Tsukát meghámozván, darabonkint metéld meg, sózd 
meg, és hadd álljon fél óráig ; azután szokás szerint mosd ki az sóból ; azután 
metélly igen szép kerekdeden szeletenként vereshagymát, és az vasfazekat meg- 
arányozván, hogy beléférjen, elsőben az fazékban rakj vereshagymát szép rend- 
del, arra fellyül egy rend halat, megint egy rend hagymát, megint egy rend 
Halat, tudniillik mig az fazék megtelik. Erre fellyül tiszta vizet, hogy az Halat 
lepje el, és mennél sebesebb tűzbe teheted, oda tedd és mind addig fözd, mig a 
víznek vagy harmada része elapad, avagy a meddig elég lesz, hogy az hagyma 
jól megfőjjön ; ezután egy itzés tsuporba végy bort, eczetet, nádmézet vagy egyéb 


A MAGYAR KONYHA ÉS A TUDOMÁNY. 135 


mézet, egy parányi lisztet az három újad közzé, azt jól meghabarván, mikor az 
ember gondollya, hogy az étket kérik, a Hal levével fel kell ereszteni abba a 
tsuporba, sáfrány, bors, fahéj, gyömbér, czitromot szeletenkint, fügét, malosa- 
szőlőt : és igy ezek együtt lévén, fözd meg jól, mézeld meg, hogy jó édes légyen ; 
mikor megfő az Halat rakd tálba, az levét öntsd rea, és a megfőtt hagymát, és 
egyéb izumolizót" rakd rea fellyül, és az nyers czitromot is, ha akarsz, szeleten- 
kint, és ezeket fahéjjal és nádmézzel trágyázd meg, és vigyék az asztalra. 

12. Hal Riskásával. Az riskását megtisztítván, tedd fel petreselyem gyökér- 
rel, és midőn megfőtt jó szénen, ereszd fel az Hallal, és ugy főzd meg az Halat 
benne ; eleven borsot belé, faolaj és ha akarsz szerecsendióvirágot is belé ; de 
olaj nélkül is jó ; bors, gyömbér, add fel: szeletet alája. Posár, Viza illik ez 
lével. 

13. Sák- Vaszonnal. Az Sós-Káposztát vagy aprón, vagy levelenként feltévén, 
mikor immár megfőtt, az Tsikot Káposzta lévben öld meg, és azt ugy kell a 
káposzta közzé rakni, az levet pedig megborsolván, gyömbérezvén, sáfrányozván, 
reá kell önteni. Ha pedig ikrával fözöd, hasonlóképen kell véle bánni, azonban 
metélj veres hagymát, pergeld meg Len-mag olajban, és az levével feleresztvén, 
öntsd belé ; ha az tálban fellyül megborsolod, lássad : igen jól esik. 

14. Törött Lével Hal. Az Tsukát darabold fel, hadd álljon egy vagy két óráig 
az sóban, azután tiszta vízben főzd meg ; más tsuporba tégy vereshagymát, petre- 
selyem gyökeret, kenyérbelet, egy kevés petreselyem gyökeret öszve kell kötni, 
hogy vehessed ki belőle ; azután hogy ezek megfőnek, az öszvekötött petresely- 
met vedd ki, és a többit szitán át verd által a levével együtt, és azután abban az 
altal-vert lévbe forrald fel az Halat, az petreselymet tedd belé ; bors, gyömbér, 
sáfrány, szerecsendió virágot, es jó melegen add fel. 

15. Tsukát Tsuka lével. Minekutánna az Tsukát megfőzted sós vízben, 
szűrd le az levét, és abba tégy egy kis eczetet, olaj, bors, gyömbér, forrald fel 
és az tálba az Tsukára öntsd rea, add fel: egyéb Halat is fözhetsz ilyen lével. 

ro. Hal fekete Lével. Ha Posárt vagy egyéb halat akarsz igy fözni : Az Halat 
tisztitsd meg, ha uj, főzd bé, hadd álljon soban, mig az levét készíted ; azonban 
szép vékonyon pirits kenyeret jó feketén, azt hand vízbe, hogy vonynya ki az 
pergelt szagát, onnat kivévén, tedd egy tsuporba, abba vizet, bort, eczetet, fözd 
meg Jól, szitán verd által jó sűrűn, és almát metélvén, és hagymát mézben rants 
meg egy kevés törtt Dió-béllel együtt, és az Halat sovából kimosván, tedd fel 
véle, fözd meg jól a mint illik ; abba bors, gyömbér, szegfű, só, méz, hogy jó 
édes legyen, és jó melegen add fel. 

17. Zuppon-Lév. Az Halat tiszta vizben sóban jól főzd meg azután metelj 
vereshagymát bele, azután petz (?) olajban pergelj lisztet, ereszd fel az Hal levé- 
vel, eczet, bors, gyömbér belé, lapos szeletre add fel. ) 

10. Tiszta Borssal. Egy tsuporba hasogass szép vékonyó petreselyem gyöke- 


" Ez nyilván a német sZumalzo, magyarúl járúlék. 


I 30 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


ret, metélj vereshagymát bővön, tedd fel vízben, jól főzd meg : azonban tedd 
belé az Halat, főzd meg benne: azután faolajban pergelj egy kis lisztet, töltsd 
rea, abba bors, gyömbér, szerecsendió-virág és az savát megadván, lapos szeletre 
add fel. 

19. Bors porral. Fokhagymát törj meg, azonban kenyeret kotzka módjára, 
rántsd meg olajban, és eczettel, fokhagymával öszvekevervén, méz, bors, gyöm- 
bér, forrald fel és az tálban az sült Halat öntsd meg véle s vidd fel. — U. o. 

20. Vizat viza Lével. Ha sós Vizát akarsz igy készíteni, vontasd meg hideg 
vizzel, ha pedig uj Vizád vagyon, metéld fel, főzd meg, hadd álljon sóban egy 
kevéssé ; azonban borban fejér kenyeret megfőzvén, szitán verd által, tedd fel az 
Halat, főzd meg jól, abba bors, gyömbér, sáfrány, méz és savát megadván, főzd 
meg jól és jó melegen add fel. 

21. Ikrát főzni. Forrald fel az Hal-ikrát, vizben sóban, azt az levét szűrd le, 
rakd apróra, tedd fel ismét, és főzd meg jól ; azutan pergelj lisztet, akár vajban, 
akár olajban, bors, gyömbér belé : vidd az asztalra. 

22. Viza Ikra. Az Nyers Viza Ikrát vagdald meg igen jól, vizben azott kenyér- 
rel. együtt, azonba tedd egy tsuporba forró vízben, főzd meg, és mivelhogy az 
egybefut, tsak ugy egészen tedd egy tálba, fellyül hideg eczettel öntsd meg, vidd 
az asztalra. Némellyek egy kevés vereshagymát is vágnak közibe lássad te, amint 
szereted. 

23. Kaposztát Ikrával. Az Sós Káposztát elsőben meg kell főzni mint-egy 
félig és az Íkrát is elsőben fonynyazd meg, azutan mindenikrül az levit szűrd le ; 
de a Káposzta levet tedd jó helyre, azután az ikrát morzsold-meg és a Káposztá- 
val elegyítsd öszve, borsold meg, sáfrányozd meg, és a káposzta lével, melyet 
leszüűrtél ereszd fel. 

24. Viza ikra főve magyar módon. Viza ikrat vöröshagymát vagd össze, fehér 
czipó béllit, tiszta fazekban, vizet tölts fel az tűzhoz, forrjon erősen. Mikor fel 
akarod ereszteni, egyik kezedben kanál legyen, kavarjad mert meghragad s meg- 
bűzhössik. " Ez osztan hogy fel for szepen osztva megyen, főzd az migh kell, az 
savat is meghlassad miképen hozzá. Mikor fel akarod adni, rostás kalannal szedd 
ki, hogy semmi leve ne maradjon, hanem tiszta eczetet tölcs reá. 

25. Viza ikra főve olá vagy Rácz módon. Az levet tegyed fel tiszta vízben, az 
ikrat vöröshagymával vagd össze, ereszd fel az leviben az mint ide elől is megh- 
mondtam, az mikor főzöd anizsozd megh, fa olajat, borsot bele. Immár igy 
add fel. 

26. Harcsa fark sütve melegen. Ehhez az sülthöz az minemű levet akarsz csi- 
nalni megh lehet, ha hidegen akarod feladni kaporban avagy majorannaban takar- 
jad, de melegh legyen mikor betakarod az harcsafarkot, hogy az szaga általverje, 
s abban hüljön megh. Az harcsa farkban egy annyi nyarsot csinalj mint ő maga, 
mert az rostélyon felhorgad s nem illik. 

27. Menyhal vendég lével. Ennek az husát szintén ugy sozzad be mint az 
nagyobb halaknak. Az levit igy csinallyad. Fejér czipót hany tiszta borba, mézezd, 


A MAGYAR KONYHA ÉS A TUDOMÁNY. [37 


főzd megh s verd által az szitan de sűrű fölötteb ne legyen az leve, vess mondo- 
lat, malosa szőlőt rea, almát, körtvélyt is cziffráz rea, mikor fel akarod adni mosd 
ki az sóból. Azután borsold, sáfrányozd, gyömbérezd, fahajazd megh. Igy az szer- 
számmal együtt fözd megh. Az czipót, körtvélyt, mondolat felül rakd az tálba. 
Mikor ideje add fel. 

28. Kozák Lével. Ha Pisztrangot vagy egyebet akarsz illyen lével fözni : 
kenyér belet, metélt almát, hagymat rants meg olajban, és mikor az Hal fő, tedd 
bele és melegen add fel. 


Csereyné-féle szakácskönyv, XVII-dik század. 


29. Halat sidó módon. Vegy egy marok vereshagymat aprora meteltet es fözd 
megh tiszta vízben, megh ne hadd mind elfőnyi, azutan szüűrd le avagy szűrd 
megh, és az meghszürt Leube tegy borsot, sáfrányt, gyömbért, szerecsenydjo 
viragot, sot fahayat elegendőt és fözd megh uynan jol, azután hand bele az halat, 
főzd megh mind addigh migh megh fő, ha penig az szerszamok bele tetele után 
teszed is bele az halat, jó, mert akár meddigh fözd az halat, ezekben az szerszá- 
mokban nem könnyen fő el. 

30. Hal Tejfellel. Ha Pisztrangot, Rákot, Kövi halat, Tsukát akarsz igy fözni : 
Ezeket a halakat, ha elevenek lésznek etzetben kell megölni, és eczetes vizben 15 
kell megfőzni, hogy megkéküljön ; de a Rákot csak úgy szokás szerint sós vizben 
kell fözni és azután egészen megszíjalni, " mikor az Hal megfő, vedd ki a tűztől 
és a levet is csináld neki : Egy kis fazékba tégy metélt petreselyem levelet, hadd 
főjjön jól, azonban más fazékba tégy jól tejfelt, egy darab irós vajat, egy kevés 
morsolt czipóbélt ; ha friss czitromod nints, czitrom levet, egy kevés bort és ecze- 
tet is hogy savanyutska legyen, szerecsendió virágot, gyömbért : ezeket jól meg- 
habarván, a petreselyem vízzelrereszd fel, öntsd reá a tálban a Halra vagy Rákra. 


Calendarium ceconomicum perpetuum I72I. 


31. Kilenczszemű hal becsinálása. Mikor bé-csinállyák, elsőben meleg sós 
vízben meg-főzik, az után szép tiszta ruhával meg törlik, megsütik lassan, a mint 
szokás: az után egy tiszta hordótskát visznek, a feneket meghintik borsal ; azután 
egy rend halat raknak, azután borsot, gyömbért szek füvet, fahejat mind ösze- 
kevernek s azzal hintik az halat, s meg-más rendet raknak s úgy hintik, mig 
megtelik a hordócska : azután jó bor eczetet töltenek reá s erősen megnyom- 
tattyák, bé csinályák, esztendeig is eláll. 


X Meghasogatni ; I. Mesterszótár. 


130 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


A RÉGI MAGYAR HALÁSZAT KÉPE. 


Az eddig tisztába hozott anyagból a régi magyar halászatnak meg- 
lehetősen teljes képe tekint reánk. Volt egy ősi módja, mely teljesen 
kiveszett; ez a halaknak a halastavak — alkalmasint mesterséges — 
szigeteiről nyillal való lövése. Ilyen tó volt a bodrogmegyei CAurna, 
melyet IV. BÉLA király a pilisi apátságnak megerősítés útján 1254-ben 
újra adományozott s a melyről az oklevél azt mondja: acum SuIs Cir- 
cumstantiis, eatenus, guatenus de medio piscinee per gyrum iactus 
sagittae potest capere) t. 1. a halat, mikor a vizszínét megközelítette." 

Ide tartozik talán az a két avét számszeríj ?1 is, a mely Ecsed vára 
inventáriumában, halászszerszám közé keverve, helyet foglal. 

Igen valószínű, hogy ez nem tartozott a halászmesterség népies 
részéhez, hanem ős idők magyar leventéinek úri mulatsága volt. 

Maga a halászmesterség a xvii. század végéig így alakúl. 

Voltak halászbokrok, kötések, vagy felekezetek, az u. n. manszók, 
a melyek halásznemzetségek munkabíró férfiaiból akként alakultak, 
a mint ezt a halászás módja megkívánta. 

E bokroknak száma és ereje a halászó hely kiterjedésétől, a halá- 
szás módjától és legfőképen a nemzetségek népességétől függött. 

Az egyes bokrok erejére nézve csak egy biztos adatunk van, az 
1230-ból való, a hol a bokor ötös és hármas ; és minthogy mind a 
két bokrot az apa fiaival alkotja, a szervezet patriarchalis volt; sok- 
szorosan ma is az, kivált a magyarság őstelepein, a hol a halászat 
ősidőktől fogva szabad népfoglalkozás volt. 

Folyt a halászat mesterséges halastavakban, tóságokban, folyók- 
ban, azoknak forgóiban, örvényeiben és holt ágaiban, erekben, vészek- 
ben, az ingólápokon — épen, mint ma 15. 

A halasvizek tanyákra voltak felosztva; minden egyes tanyának 
külön neve volt; szóval a vizek gazdaságilag természetök szerint pon- 
tosan fel voltak osztva. A tisztán tanyahalászat, mely kerítő hálóval 
üzetett, volt a xapiscaturav, a vejszével, czégével, varsával űzött 
halászat, a cclausura, captura, lagueus, lacunav volt. 


1] Ez a mod Amerika indiánjainál ma is dívik. 
2] Az eredeti okiratban így irva. 


A RÉGI MAGYAR HALÁSZAT KÉPE. 120 


Volt tehát mozgó vagy tanyahalászat, és volt rekesztő halászat, 
t. 1. olyan, mely állandóan helyhez volt kötve ; épen mint ma Is. 

A mozgó, vagy tanyahalászat szerszámai voltak : 

r. A vizaháló ; ma pipolaháló. 


159) 


. A gyalom, kátával ; mint ma is a tóságokon. 
. A kecze, fenékenjáró szerszám. 


e] 


4. A szák és váll, a mai ághegyháló. 

5. Az inó, a mai kosztoshorog. 

0. A métháló, a mat. 

A rekesztő halászat módjai a következők voltak : 

I. A czége, veréssel, kapuval, ebben a zsákhálóval. 

2. A vejsze, tévesztő fejjel és rekesztő lészával. 

3. A vészlés, mely a halaknak útját állotta. 

4. A csecstó, mely a vizet duzzasztva, rávezette a czégére és 
vejszére. 

Ezenkívül mint átmeneti szerszám dívott a füles varsa, kivált tósá- 
gokban és mocsarakban. 

Dívott azonkívül ősi időktől fogva a jég alatt való halászat, két- 
ségkívül kátás gyalommal űzve, ünnepies kivonulásokkal ; a puskapor 
fölfedezése után kölyökágyúk alkalmazásával. 

A halat tartották : 

1. Bárkákban, melyeknek külön kikötőhelyök — a bárka- 
rakodó — volt és véterben Is. ; 

2. Tartották ásott vermekben ; a vészekben. 

Mindezek ma is élnek és használatban vannak. 

A halak közül a következőket ismerték : 

EngolnassosB almes zaesíkss szea esukas5 a (Czompor:o IDÉVÉT:; 
7. Dörgécse ; 8. Galócza; 9. Harcsa; 10. Héjjaskövihal; 11. Héjat- 
lankövihal; 12. Ingola vagy kilenczszemű hal; 13. Kárász; 14. K e- 
ESSSE AM NIKOnczhal amo ktophal aa Kazacza 168: Lepényhal ; 
19. Menyhal ; 20. ÖKIES 21 Ónkeszeg ; 32 OTsólatk 234 saduczs 
24. Pisztráng; 25. Ponty vagy Pozsár; 26. Semling; 27. Süllő ; 28. 
SŰDEG 29." Nokszos Viza 

Egytől egyig ma is élő népies halnevek. 

. A régi magyar konyha ezeket körülbelül kétszáz és ötven féle 
módon készítette és tálalta. 


140 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


Ismerték a sült és főtt halon kívül: tr. A fris halat. 2. A sós halat. 
3. Az aszalt halat. 4. A füstölt halat. Épen mint ma is. 

Voltak u. n. köteles- és szerhalak, mint: viza, tok, ponty, csuka 
és fogas, a melyek adóba, ajándékba, tálanként, tizedbe — illetőleg 
hetedbe — jártak. 

A viza volt a legfőbb köteles vagy szerhal, mely sokszorosan a 
királyi udvartartás számára volt lefoglalva. 

A halászság háromtféle volt : királyi, jobbágy, mely az adományo- 
zások tárgyát képezte; de a törzsökös magyar telepeken a halászság 
mindenkoron szabad volt. 

A királyi halászok xahaloss nevet viseltek, IV. BÉLA királynak 
1207-ben kelt oklevele szerint: apopulorum nostrorum. retiferorum, 
gui vulgo halous nuncupantur.? 

Ezek a királyi halászok külön községeket is alkottak; a királyi 
halasvizeken tanyát vetettek s a czégét és vejszét gondozták. 

A jobbágy halászság 12—50 fejszámban, 6—70 bokor számra 
adományoztatott ; még pedig nemzetség szerint a munkabiró része. 

A királyi és Jobbágy halászság külön házakban lakott, ott, a hol 
községet nem alkothatott. 

A jobbágy-halászok építkezések körül is szolgáltak; de mindig 
bizonyos napok kikötése mellett, a melyeken halászni tartoztak. 

A szerhalak beszolgáltatása, a hálókötés és állítás rendezve volt. 

A nád- és vesszővágás mellékes foglalkozás volt. 

A nemessé avatott királyi vagy jobbágy-halász, kivétetett a halá- 
szok sorából és földet kapott. 

A halgazdaság tekintetében : 

:. Állítottak mesterséges halastavakat. 

2. Gondoskodtak az ívó halak felvonulásáról. 

3. Gondoskodtak az ívó halak elhelyezéséről. 

4. Tenyésztették a kecsegét, a pisztrángot és kétségen kívül a 
pontyot IS. 

5. Megkülönböztették a halas és nem halas vizeket. 

A halakban való adózás és osztozkodás soknemű volt: Volt hal- 
heted, t. i. vagy minden kifogott hetedik hal, vagy minden hetedik 
évben az egész halászat; folyt az adózás tál szerint is, úgy, hogy 70 
bokor 00 tál halat szolgáltatott ; volt megszabott szám a bőjti napokra 


A RÉGI MAGYAR HALÁSZAT KÉPE. iii 


nézve, a midőn a hal nagysága is meg volt határozva ; így IV. BÉLA 
király 1238-ban kelt levele szerint a helenbai halászok kötelesek vol- 
tak a dömösi monostornak hetenkint szerdán, pénteken és szomba- 
ton, a nagy bőjtben pedig mindennap harmincz-harmincz halat beszol- 
gáltatni s az egyes hal 4 araszra volt meghatározva. 

A piaczon járt a köteles halak után: 

1. Egyes Íris, vagy sós viza után : pondus; 
. Két tok után I pondus; 
. Minden kikötött bárka után két nagyobb hal ; 
. Sóshal után smasánként , vagyis minden kötés után i uncia. 


9 19] 


des 


Volt osztozkodás község és uraság közt: a község a kifogott hal- 
nak három, az uraság egy negyed részét kapta. 

KÁLMÁN király törvénye rendelkezett a monostorok halastavai- 
ról: aSimiliter decrevimus, piscinas, Monasteriis et Ecclesiis datas, 
alias guidem reddere, sed necessarias guotidiano Fratrum usui relin- 
guere, nullas vero, nisi superfluas auferre.)"? 

Az orvhalászatot egyházi átok, guzsbakötés és pénzbírság sújtotta. 

Ez a régi magyar halászatnak okiratokból s az élővel való össze- 
hasonlításból merített képe. Rámondhatjuk, hogy részletesen kimű- 
velt szervezet, a melyhez fogható egyáltalában kevés van. 

És ez csak a xköteles halászat! 

E mellett léteznie kellett a ma is élő ckis halászatnakv is, annak, 
mely a kuttyogatóval, kosztos és fenékhoroggal, hosszú keczével, 
szigonynyal s más szerszámmal dolgozott, a melynek ősi voltáról a 
halászszerszám története nem egy adatot fog elősorolni. 

Hogy ez nem volt köteles, ennek bizonyítéka az, hogy az okira- 
tok nem emlékeznek meg róla. 

De hogy volt, ezt — ősi szerszámán kívül — Nápaspv TAMÁS: 
levelezése bizonyítja. Ez a derék, igazi magyarember, kivel csak az 
imént ismerkedtünk meg, kedves éltepárjával kijárt a pisztrángos 
patakhoz s belé vetette az xinótv, azaz pisztránghorgot; szíve Orsi- 
kája pedig a kifogott nemes halat mindjárt ott, a természet ölén. 
chánta be az tejbe és úgy laktanak véle. 

A kis-halász, a Pusztaszer körül lakó minden rendű halászszak 


- Corpus Juris. 1749. I. Cap. 16. lib I. p. 147. 


I 42 A MAGYAR HALÁSZAT MULTJA. 


együtt, teljesen szabad volt mestersége űzésében s ha nyomta valami, 
az csak a piacz, a királyi haladó, a királyi újévi ajándék volt. Az bizo- 
nyos, hogy sem az egyik, sem a másik czéhes nem volt. 

A czéh ott termett, a hol a feudalis nyomás és a német elem meg- 
növekedett; de Rév-Komárom története majd bebizonyítja, hogy a 
magyar halász még ebben a békóban is wúrv volt: megemésztette a 
nyomást s az idegent megmagyarosította. 

Ősi munkaerő az, mely mindezekben nyilatkozik. 

E vázlat elején a következő szavak állanak: c Ősi népfoglalkozá- 
sokról csak úgy írhatunk történetet, ha azoknak jelenét minél alapo- 
sabban ismerjük. 

Vajjon e szavak igazak-e, ennek eldöntése a pártatlan birálatra 
tartozik. 


k 


III. A MAGYAR NÉPIES HALÁSZSZERSZÁM ŐSI ELEMEI. 


A magyar halászat történetének e részébe törött út nem vezet. 

Az ősrégészet tudománya, különösen a mióta kutatásait szaksze- 
rűen, tehát rendszeresen végzi s a közönséges tapasztalást az össze- 
hasonlítással kötötte össze, sokat derített fel ugyan olyat is, a mi leg- 
távolabbra eső őskorszakokra képes világot vetni; de egy adott nem- 
zet ősfoglalkozásának élő eszközeit — tudtomra — rendszeresen még 
nem hasonlította össze a fölkutatott ősi eszközökkel ; noha bizonyosra 
vehető, hogy ez igen hálás feladat. 

Arra külön súly tartozik, hogy wegy adott nemzet élő eszközev , 
mert ebben rejlik a biztatás, hogy a töretlen úton is elinduljunk. 
A biztatás főoka a következő. 

Az őstörténelemre vonatkozó általános ősrégészeti kutatás és 
következtetés, mint tudjuk, merő bizonytalanságok között mozog. 

Semmi sincs egy bizonyos időponthoz kötve. Nincs biztos támasz- 
tékunk arra, mikor és hol lépett föl az ember, mily viszonyok hatot- 
tak őskorában reá, s így melyik volt legősibb állapota ? 

Nagy fáradozással, szellemünk legjavát reá áldozva, elrendezzük 
gyűjteményünket kő, bronz és vas tárgyak szerint; de közbejön egy 
lelet, mely mind a három korszakunkat kártyamódra összekeveri. Ez 
reátanít az átmenetekre. 

Az ész — mint mondani szoktuk — megáll; sőt még a képzelet 
is szárnyszegetten száll alá. Ha elég erő lakozik bennünk, ez csak egy 
irányban nyilatkozik: újabb meg újabb kutatásokra sarkal, ébren 
tartja a reményt, hogy többet gyűjtve, több világosságot nyerhetünk — 
talán-talán megfejtésekhez is jutunk ! 

Az őstörténelem mezején az egyik oldalon áll a földtani alakula- 
tok titokzatos menete, idő szerint mérhetetlen korszakaival s azt 


I 44 A MAGYAR NÉPIES HALÁSZSZERSZÁM. 


mondja, hogy minden átmenet — a fejlődés, a hanyatlás — mind 
átmenet! 

A másik oldalon áll az embernek még homályosabb kérdése, — 
az emberi tudásnak elismert legnehezebb feladata — mert a kezdet 
és a végső rendeltetés beláthatatlan ; legfeljebb képzelődésének déli- 
bábja űzi játékát avval, a ki saját lényének megfejtése után törekszik. 

E nagy bizonytalanságok okozzák, hogy az őstörténelmi fejtege- 
tések ingadozók, mint az az alap, a melyen mozognak. 

De van e fejtegetéseknek egy jellemző vonásuk s ez az, hogy 
mintegy ösztönszerűen vissza-visszatérnek a most folyó élet jelen- 
ségeihez; reá támaszkodnak. Ez szolgáltatja a összehasonlításhoz a 
mintákat, a következtetésekhez a mértéket. És ez valóban az egyet- 
len szilárd pont, a melyre támaszkodni lehet. 

Az élő magyar halászat élő szerszámai nemcsak hogy támaszkod- 
nak az életre, hanem abból vannak merítve; kézzel foghatók, szem- 
mel láthatók ; a használat előttünk folyik. Ez mindenesetre szilárd talaj. 

Az őstörténelmi eszközökről viszont áll az az egy, hogy eredetük 
szerint igen régiek — mint mondani szoktuk történelem előttiek, 
vagyis preehistorikusok: szemmel láthatók, kézzel foghatók, össze- 
hasonlításra alkalmatosak. 

Ha a tárgyaknak e két sorozatát egybevetjük s ezen az úton az 
egyiknek vagy másiknak használatát kideríthetjük : ez mindenesetre 
eredmény. Ez bátorít a kísérlet megtevésére. 

E kísérlet legalább ennyit keres, ennyire törekszik — a letünt 
korok s a mai élet tekintetében. 

De van még egy másik szempont is, mely tisztán nemzeti alapról 
keresi a világosságot. Ez az ősrégészeti általánossal szemben a saját- 
lagos magyar szempont. 

Ennek, az ősrégészetén kívül, ethnographiai, vagyis néprajzi jel- 
leme is van, mely azt követelné, hogy az élő magyar népies halászat 
szerszámait, fogásait más népekével hasonlítsuk össze s ezen az úton 
iparkodjunk megállapítani: mi a magyarság halászatának kizárólagos 
tulajdonsága; mi és mennyi az, a mit más nemzetekkel közösen bír, 
e közösség pedig, a multakra nézve, milyen tanúságokat szolgáltat" 

Ezek ép oly fontos, mint érdekes kérdések s csak az kár, hogy 
a felelet — nem a dolog természeténél fogva, hanem azért bajos, mert 


ÖSI ELEMET. [145 


az élő népies halászatra nézve sokkal kevesebb a gyűjteményekbe és 
könyvekbe lerakott anyag, mint a mennyi kellene, sőt kevesebb, mint 
az ősrégészetié ! 

BLANCHERE nagy műve," a német — legújabb — kézikönyv,?1 az 
angolok, a svédek irodalma kizárólagosan csak az iparszerű és illető- 
leg sportszerű halászatot tárgyalja, holott az oly fontos összehasonlító 
irány azt kivánná, hogy a halászat, nem mint élő ipar vagy élő sport, 
hanem mint ősi népfoglalkozás tétessék kutatás tárgyává. Az ipar- 
szerű halászat a szerszám anyaga és berendezése szerint folyton fej- 
lődve átalakúl, sőt nemzetközi jellemet ölt; így a sport is; holott a 
halászat, mint népfoglalkozás, az ősi formákhoz ragaszkodva, bevilágít 
a multakba. 

A néprajzi gyűjtemények, a mennyiben itt-ott halászati szerszá- 
mokat 1s foglalnak magukban, feltűnően tökéletlen anyagot őriznek. 
Igy a magyar halászat összehasonlító elemeire vonatkozólag az első 
használható anyagot csak az a jelentés nyujtja, a mely a Berlinben 
tartott nemzetközi halászati kiállításról készült, ?! hol is a Wolga és a 
Kaspitenger népies halászata van tüzetesebb alakban tárgyalva. 

Ez az anyag, az élő magyar anyaggal egybevetve, bizonyos szer- 
számok és fogások tekintetében, szembetűnő rokonságról tanusko- 
dik ; jellemző volta kétségbe sem vonható, mert bizonyos, hogy nyu- 
got felé hazánkon túl nem terjed s hogy magyar földön is épen a 
legmagyarabb vidékek halásznépénél dívik. ; 

Szóba jött, hogy az élő magyar népies halászszerszámok között, 
és azok között, a melyek Berlin gyűjteményeiben őriztetnek 4 s 
ó-vend eredetűeknek vannak elfogadva, rokonság van. Ennek a 
nézetnek volt valami jogosultsága, mert tény, hogy Magyarország 
dunántúli részének a multban voltak vend elemei, sőt vannak ilye- 
nek ma is; a tüzetes egybevetés azonban csak egy pontban derített 
fel némi hasonlatosságot, mely a maga helyén ki lesz mutatva; de 
döntő súlylyal nem bír, mert csak a szigonynak megerősítési módjára 


I] Nouveau Dict. Gén. des Péches stb. Paris 1808. 

2] Handbuch der Fischzucht und Fischerei, herausg. von M. von dem Borne. Ber- 
lin, 1886. 

3] vAmtliche Berichte über die internationale Fischerei-Ausstellung zu Berlin.)  Ber- 
lin 1881. 4 

4] FRIEDEL ERNŐ, in litteris. 


HERMAN O. A magyar halászat. 


I 46 A MAGYAR NÉPIES HALÁSZSZERSZÁM 


vonatkozik, anélkül, hogy a berlini szigonyok alak szerint tipuszok 
volnának. 

Az ősrégészeti anyagokkal való egybevetés az élő magyar népies 
halászszerszámokra nézve a következő tanuságokat szolgáltatja : 

1. A hálósúlyok, úgy a fenékhorog súlyai is, sok esetben össze- 
vágnak azokkal, a melyek magyar przehistorikus helyeken találtatnak 
s a bronzkorszaknak tulajdoníttatnak. 

2. A magyar kovácsok készítette horgok szintén a bronszkorra 
emlékeztetnek. 

3. Az egyágú szigony, alak és mégerősítés szerint bronszkori; a 
magyar nyakló-szigony szerkezete még ősibb. 

4. A keszthelyi háromágú szigony megerősítés szerint bronszkori. 

5. A magyar központi halásztelepeken dívó nádvágók megerősí- 
tés szerint bronszkoriak. 

6. Az elveszett fenékhorgok fölkeresésére való fentők vagy kat- 
kák visszavágnak a legrégibb czölöpépítmények korába, avval a 
különbséggel, hogy a magyar fentők óriási nagyságúak. 

A néprajzi anyagokkal! való egybevetés ellenben a következő 
tanuságokat adja : 

r. A magyar vejsze ázsiai jellemű ; emlékeztet — kivált kapuja — 
még a Japáni u. n. Yerti-re 15 ; 21 különösen a Fertőn dívó u. n. kürtő ; 

2. Az Olt és Berettyó mentén dívó vetőháló azonos avval, mely 
a Kaspitengeren ma is dívik ; 3- 

3. Az oroszok, finnek és lappoktól a Fehértengeren űzött jég- 
alatti halászat rokon a magyarral ; § 

4. A muszka toknak a (Acipenser Sturio) Kaspitengeren dívó 
fogása azonos a magyar vizafogással ; 5! 

5. A Wolga-torkolatban dívó harcsa-fogás azonos a magyarral ; "1 

60. Bizonyos magyar nádvágó szerszámok alak szerint tiszta ázsiaiak. 

Ezeken kívül egyáltalában kimondható, hogy a magyar népies 
halászat, szerszámainak alakja szerint merőben elüt a nyugot-európai 


I] Itt a néprajzot nem embertani, hanem csak a szerszamra vonatkozó rokonság értelmé- 
ben veszem. 1 

2] Amtl. Bericht über die intern. Fischerei-Ausstell. in Berlin. Berlin 1881 II. p. 227. 

3] Amtl. Ber. über die intern. Fischerei-Ausstell. Berlin 1881 p. 163. (II. 

205 05 ge (019) 

51 05-05 jö. 1625 (1. 

Hi Ul Aa ja Bo (106) 


ÖSI ELEMEI. I 47 


népekétől, a mennyire t. 1. ez utóbbiaknak népies halász-elemei isme- 
retesek ; s vannak oly sajátlagos elemei is, a melyek eddig más helyek- 
ről nem kerültek. Ilyenek azok a magyar hálónemek, a melyeken 
a súlyozás, kő vagy tégla helyett, a ló, vagy ritkábban a marha alsó 
szárcsontjából készül ; a magyar szigony, mely mindig kétágú s köröm- 
szerűen szakás ; a lápokon dívó csikhalászat egyetemesen. 

Az összehasonlító tárgyalásnak ez a módja itt van alkalmazva 
legelőször, noha megjegyzendő, hogy kis részletekre, például a hal- 
peczekre, mások is alkalmazták, a mint ez az általános őstörténelmi 
részből ki is tűnik; de rendszeresen és következetesen keresztülvive 
sehol sincsen. A mennyiben a halászatról van szó, az ősrégészeti 1ro- 
dalom inkább arra hajlott, hogy a történelem előtti időkből származó 
anyagot a most élő svad, népekével vesse egybe, tehát a régi mul- 
tak kezdetlegességét állítsa szembe a jelen kezdetlegességeivel." 

Noha ennek az iránynak jogosultságát teljesen elvitatni bajos, még 
is bizonyos, hogy érték szerint csak csekély eredményt mutathat föl ; 
SZSZteGmészetes úSs ő 

A régi korszakok maradványai mindenesetre az emberiség kisebb- 
nagyobb részeinek általános művelődési fokáról tesznek tanubizony- 
ságot s egyszersmind magukon viselik bélyegét a viszonyok összessé- 
gének, a melyek között az ember élt; ősfoglalkozásoknál tehát az 
egymás fölébe temetkező nemzedékek míivelődési maradványai sok- 
szorosan okozatos összefüggésben is vannak, épen úgy, mint a föld- 
kéregnek egymást borító vagy áttörő rétegei, a bennök rejlő szer- 
ves maradványokkal együtt. 

Ez a hasonlat annyira találó, hogy a részletesebb kifejtést is 
megérdemlt. 

A földtan tudománya egy adott ponton meghatározza az elérhető 
réteget s azután kérdést intéz a föld felületéhez vagy mélységéhez : 
hol található ugyanazon réteg " 

A kutatások során nyert feleletekből, a felkutatott egynemű réteg- 
nek egész színtájait följegyezi térképein s így haladva deríti ki a 
szerkezetet; így állapítja meg a rétegek képezte korszakokat. 

Az őstörténelmi kutatás hasonlóképen ; meghatározza a lelethelyek 


" Igy tette RaAvu CH. aPrehistoric Fishingv 1884. 


140 A MAGYAR NÉPIES HALÁSZSZERSZÁM 


maradványait, anyag, alak, szerkezet és fekvés szerint s ezen az uton 
iparkodik a művelődés korszakait megállapítani. 

S valamint a geologus nyomról-nyomra követi például a rég 
kialudt tűzhányó hegyeket, az ősrégész 15 nyomra iparkodik követni 
a rég letűnt ősnépek mozgalmát, Jjárás-kelését, megtelepedését és 
enyészetét IS. 

A geologus kutatásai során fölkerül a föld mai felületére, az ős- 
régész az emberi lét mai színtájára. 

Igy haladva, az ősrégészeti anyagot a mai, valódi népfoglalkozá- 
sok anyagával egybevetve, nemcsak a távol multakra nézve, hanem 
a jelenre 15 becses tanulságok kinálkoznak ; mert a valódi népfoglal- 
kozások — első sorban pedig a halászat — szerszámra, fogásra nézve 
szívósan ragaszkodnak az ősihez, az öröklötthöz, s így bevilágítanak a. 
multba s egyszersmind a néprajzba is; kivált a népfoglalkozás ro- 
konsága tekintetében. 

A cvadv emberek szerszámával való összehasonlítás csak a kez- 
detlegesség fogalmára épít, mely azonban alapnak ingatag. 

A ma élő vad népek el vannak maradva, merőben ki vannak 
lökve az emberiség fejlődési menetéből; mindnyája oly sajátlagos 
viszonyok behatása alatt áll ma, a melyek a rég letünt korszakok 
emberének viszonyaival szerves kapcsolatba nem is tehetők, tehát 
a fejlődés egyetemes menetére nem is vethetnek világot. 

A ma élő vadnépek úgy viszonylanak az embertan tudományához, 
mint Ausztrália állatvilága a többi földfelületéhez: a föld utolsó nagy 
változásai menten hagyták e világrészt s így ez kivételbe esett a 
rendes fejlődéssel szemben. 

Ez igazolása annak az összehasonlító módszernek, a melyből a. 
könyvnek e szakasza folyik. 

Mielőtt azonban az anyag rendszeres tárgyalására térnénk, még 
egy pillantást kell vetnünk arra a beosztásra is, a melyet a mai tudo- 
mány az anyagra alapított. 

Az ősrégészet még ma 15 három — illetőleg négy f — korszakot 
különböztet meg. Legrégibb korszak az u. n. kőkorszak, ezután a réz- 
és bronsz-, végre a vaskorszak van elfogadva, a mint erre már reá Is 
mutattunk. 


X A PULSZKY FERENCZ vitatta rézkorszak volna a második. 


ŐSI ELEMEI. 149 


A halászatra ez nem illik reá teljesen, a mi e foglalkozás ter- 
mészetéből önkényt folyik is, a hol t. i. a fa természetszerűen nagy 
fontossággal bír s épen ezért birhatott a legrégibb korszakokban is. 

Ha a lekelő kőszakóczákat tekintjük, a melyek közfelfogás szerint 
a legrégibb halászszerszámok közé soroltatnak, legott felötlik a kér- 
dés: mi következett azután, mikor az ősember a köfejszével léket 
ütött a jégbe" mivel halászott" horoggal, szigonynyal, hálóval" Erre 
nincs biztos felelet. 

Ezenkívül láttuk azt is, hogy a csont, illetőleg szaru, mindig nagy 
szerepet Játszott, éppen a legrégibb korszakban is. 

A fa, az elpusztult; de bizonyos, hogy a kőfejsze nyele csak fa 
lehetett, a csontszigony nyele azonképen. 

Nem menekülhetünk attól a föltevéstől, hogy a fa, a nád a leg- 
régibb korszakokban is nagy hivatással birtak a halászatban, már 
azért is, mert a dolog természeténél fogva az u. n. rekesztő halászat 
követelheti magának az ősiség kérdésében a legelső helyet. 

Elállam a hal útját s bizonyos. irányokba terelni: ezt a termé- 
szettől, az áradó pataktól, folyótól, a dagadó és apadó tengertől 
tanúlhatta az ember s a verés, a vészlés eszméje annál könnyebben 
jött eszmekörébe, mert a fa, a nád könnyen idomítható s e tulajdon- 
ságot észrevehette. Hiszen már a tűz révén is szükségképpen meg- 
ismerkedett az anyag tulajdonságaival. 

És a faneműek ősi használata mellett szól maga a jelen is, mert a 
rekesztő halászat mindenütt dívik, valóságos világhalászat; a fa a 
halászatban, mint iparban és népfoglalkozásban mindig első helyen 
SZErepelE 

Igaz, hogy a messze multakban nyoma veszett, mert mulékony 
anyag. 

És mi az a rekesztő halászat? 

A vizet elterelik természetes medrétől s ez utóbbit elrekesztik, 
úgy, hogy a benne lévő hal szárazon vagy oly kevés vízben marad, 
hogy kézzel kifogható ; ez a duga; minden bizonynyal ősrégi mód. 

A vizet egész szélességében, vagy részben, sűrűn levert husángok- 
kal vagy nádfalakkal átfogni s így a halat cfalhoz szorítani : ez a vész- 
lés, verés, illetőleg a czége. 

A husángokból vagy nádból alkotott rekesztő falat előbb öblöze- 


150 MAGYAR TÖRTÉNETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


tekkel, utóbb öblözetes tévesztőkkel, u. n. fejekkel ellátni: ez a 
vejsze. Ezeket a tévesztőket a helyváltoztatásra alkalmatosakká tenni, 
a halat verésekkel feléjök terelni: ez a vesszóvarsa. 

Az utóbbiakhoz fánál, illetőleg vesszőnél, nádnál, egyéb nem kell. 

Tisztán magyar szempontból úgy alakúl a sorrend, hogy a magyar 
királyok adományleveleiben, már a legrégibb időben, -és ott, a hol a 
halászat módja az okiratban ki van fejezve, első sorban a rekesztő 
halászat szerepel u. m. a varsa (1094), a" vejsze (1200), a czeége 
(1248) ; ettől a halászási módok régiségére nézve a bizonyító erőt nem 
lehet megtagadni. 

Most pedig áttérhetünk a szerszámok összehasonlító tárgyalására ; 
elkezdvén a sorozatot azokkal, a melyek magyar szempontból törté- 
neti becsűek. 


MAGYAR TÖRTÉNETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


A magyar halászat történeti mesterszavairól írva, a magyarázat, 
illetőleg bizonyítás első sorban az okiratok szövegére támaszkodott S 
az is főtörekvés volt, hogy az okiratok mesterszavait az élő nyelv- 
ben fölkeressük s ezen az uton minden kétséget kizárjunk. 

Ezekután ennek a szakasznak csak az a feladata lehet, hogy ma- 
gukkal a tárgyakkal vagyis szerszámokkal megismerkedjünk. 

Első sorban áll a reszkető halászat, a melyről e szakasz bevezeté- 
sében megemlékeztünk. 


a) A CZÉGE. 
A régi okiratokban : Chege, Zeege, Zege, Zeyge, Seyge, Zeyge, Zegge, Szegje, Segye 
és Segs-tő ; latinúl : captura, 

Az angol, német és franczia halászat ismer egy hálót, mely a ma- 
gyar piszke-hálóval egyezik s a mondott népeknél oly nevet visel, 
mely a magyar czégére emlékeztet. A nevek im ezek, németül: Sege, 
Zege, Ságenetz ; angolúl : Seine, francziáúl: Saine, Senne. Kétségte- 
len dolog, hogy mind e nevek a görög húzóháló nevétől erednek, a 
cszagénév-től " s innen a latin sagena húzóhálótól, mely hálónemet, 
a vetőháló mellett, az apostolok is használták. 


- gaynyry, — Zugnetz. 


A SZEGES 1651 


Hogy a magyar csége épen csak rokon hangzású és valójában 
egészen más természetű halászszerszám, az már abból következik, 
hogy Magyarországon, helyhez kötve, királyi adomány tárgyáúl szol- 
gált. Adományozták a czégét a magyar királyok úgy, mint akár egy 
várat, vagy földet s így helyhez kötött szilárd alkotmánynak kellett 
lennie ; az is volt, a mint ezt az élő szó, élő szerszám és élő gyakorlat, 
minden kétséget kizárva ma is bizonyítja. 

A magyar czége háromféle; mind a három formájának lényege 
az, hogy a vízfolyás elrekesztessék s a hal kényszerítve legyen az 
átkelést, vagy menekülést egy bizonyos ponton megkisérteni, a hol 


azután a fogókészülék be van állítva. 


34. ábra. Székely czége. 


A terelő készülék a czége; a fogókészülék helye a kapu, mely 
utóbbi nyilván egyezik a régi okiratok xKapusfeu kitételével, mert a 
tömlöcz rész maga a fej vagy fő. 

A legkezdetlegesebb forma a székelyek czégéje (34. ábrája), hol 
a kövekből rakott V alakú rekeszték (cz) a czége, ennek csúcsa (k) 
a kapu, a melybe a vesszőből fonott bocskorvarsa van beállítva. 

A czégének ez alakja kíválóan hegyi patakokban dívik. A halász 
arra ügyel, hogy a víznek a kapu felé nagy esése legyen. Hogy minél 
sebesebb folyást érjen el, a V fenekét vesszőből fonott vészléssel 
rakja ki, mely sokszor a bocskorvarsának közvetlen folytatása. Mire a 
czégét berendezte, gübűlő rudat ragad a kezébe s jó messziről űzni 
kezdi a halat, mely, megriadva, nyílsebesen tovairamodik, belékerül 
a V-be, melynek esése belésodorja a bocskorvarsába, a melybe a hal 
beléékelődik, miután fejét és úszószárnyait öszsztörte-zúzta. 


1672 MAGYAR TÖRTÉNETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


Van eset, hogy bocskorvarsát sem állítanak a cszére kapujába, 
hanem csak egy nyaláb galyat szorítanak be pár kővel lenyomva, mert 
ez 15 elég, hogy a sebes sodrás a halat belévágja s összeroncsolja. 

Csak a rangosabb halász veszi elő a farszákhálót, hogy a kapuba 
beállítsa s a halat tisztán, elevenen kifogja. Ez rendesen többedmagá- 
val Jár: egy-két koma gübűl, azaz hajtja a halat, a főhalász pedig a 
farszákhálót állítja be. 


35. ábra. Magyar czége. 


A székely czégéhez képest a magyar czége sokkal fejlettebb 
rekesztő halászszerszám (35. ábraj, a melynél egy czölöpökre fek- 
tetett gerenda fogta át a vizet s e gerendához támaszkodott a sűrű 
karó-verés, mely a halnak útját állotta; a verés közepén kihagyás, 
vagyis kapu volt, a melybe a halász a kamzsahálót beállította, a mint 
ezt az ábra föltünteti. Az alkotmány oly szilárd, hogy a halász a kapu 
fölött a gerendán foglalt állást s úgy tette be s emelte ki a hálót. 

Ezt a magyar czégét tartom én a történeti czégének, mely ado- 
mány tárgyát képezte ; természete szerint alkalmatos volt arra, hogy 
nagy folyót 15 átfoghasson s az óriási vizát is az ember hatalmába ke- 


A CZÉGE. 157 


rítse, tehát az okiratok szava értelmében acapblura usonum,n azaz: 
vizatogó lehessen. 

A czigány-czége (30. ábra) mely Komárom tóságaiban dívik, noha 
alkalmazása szerint — tavakban — közeledik a vejszéhez, — mégis 
igazi csége; halterelő, tehát czégés része alapjában szintén V szerű ; 
de menetében többszörösen könyökszerűen meg van törve, nyil- 


zó abra: Czigány! czége. 


ván azért, hogy a netán megfordúló halat megtéveszsze. E czége 
kapujában egy zsákszerű háló (V) van alkalmazva, mely a tulajdon- 
képeni fogókészülék. 

Mielőtt a czégét elhagynók, szükséges megjegyezni, hogy mind- 
azok az újabbkori magyarázatok, a melyek a wCsege, Czegev törté- 
neti mesterszavakat mesterséges gát értelmében általános érték 
szerint veszik, nyilván rosz nyomon járnak, mert a czége régi okira- 
tainkban kizárólagosan csak halászattal való összefüggésben fordúl 
elő, s hogy mi lett légyen, ezt minden kétséget kizáróan mondja ne- 
künk a magyar halászat élő mesterszava és gyakorlata. 


HT 6 MAGYAR TÖRTÉNETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


b) A VEJSZE. 


" A régi okiratokban : veiz, weyz, wyz, weyzhel, ikerweyz, coneweyzi, jákoweyzi, Andra 
ts , 4 J 
weyzhele ; latinúl: clausura, lagueus. 


Történeti irodalmunk, a mint tudjuk, a halastavak megszámlál- 
hatatlan sokaságának föltevésében odáig jutott, hogy régi okira- 
taink magyar mesterszavait, a melyek a fogalom biztosítása miatt 
vétettek föl az egyébként latin szövegbe, előszeretettel halastavak- 
nak érti és magyarázza. Ezen az úton odáig jut, hogy pld. IV. BÉLA 
királynak 1268-ban kelt okiratából, mely arról is szól, hogy a komá- 
romi várispánnak Megyernél 
tizenhat wweyzheles volt, azt 
következteti, hogy ez ugyan- 
annyi xhalastós. A mennyire 
az okiratok a szerkezetre is 
vetnek némi világot, legkivált 
a cweyzy-zel kapcsolatban, eb- 
ből keletkezett a történetírók- 
nál az a föltevés is, hogy vol- 


tak oly cZalastavakn is, a me- 


lyek tavakban és folyókban 
ckülön elrekesztésv által ké- 
szültek. 


Kétségtelen, hogy a vejsze 


— Ez — EZ 


ZERZAÉN adomány tárgyát képezte, te- 


37- ábra. Magyar vejsze. 


hát más, mint helyhez kötött 
halas nem lehetett; de hogy nem volt halastó, azt az élő mesterszó, 
élő szerszám és az élő gyakorlat bizonyítja. Ittis a rekesztő halászat- 
tal van dolgunk. 

A magyar vejsze (37. ábra) jogosan követelheti magának, hogy 
magyar történeti halászszerszám legyen, mely egykoron királyok 
adományát képezte. 

Rendesen fallá összekötött nádból, ritkán vesszőből való s szilár- 
dan le van verve. 

Részei: a lésza (L) mely az elrekesztett víz szélességéhez képest, 
kisebb-nagyobb távolságra, sövényszerűen nyúlik s a halnak útját állva, 
ezt arra kényszeríti, hogy átbúvót keressen. 


A VEJSZE. HIS 


Az átbúvó egy tévesztő, mely — akár víz mentében, akár ellené- 
ben jöjjön is a hal, prédáúl ejti. Ez a vejsze feje, melynek részei a 
kürtő (K), a melyben a hal megfogódzik ; a nagypelőcze (np), mely a 
halat tereli ; a kispelőcze (kp) hasonlóképen ; az udvar (U), a melybe a 
hal legelőször betéved, hogy utóbb a kürtőbe jusson és fogva legyen. 

Hogy e fej szerkezete egészen világossá váljék, ám álljon itt az 
alaprajz (38. ábra). 

Itt J a vízfolyás irányát az 
mutatja, ha folyásban áll a 
vejsze. L a lésza, a mely- 
hez egyfelől a nagypelőcse 
(NP) másfelől a kispelőcze 
(KP) idomúl, úgy, hogy a hal 
mindkétfelől négy irányban 
— mely kis nyilakkal van 
jelölve — kisértheti meg 
az átbúvást; de mindannyi- 


szor az udvarba (U) kerül. 

Itt körülúszva mindig. arra 

tart, a merre a legtágasabb 

térnyülik "ts eV féle; hol v 

átbúvik s a kürtőbe (K. K) 

kerül. A kürtőben azután 

körül uszkál: de élben áll- 

ván a szűk átbúvó, ezt soha- 

sem találja meg. A halász 

a merítő szákkal a: kürtőbe ; 
; 38. ábra. A magyar vejsze fejének 

nyúl, s kifogja a benneszorúlt cllamzajza 

halat; 7 a tartó karózat. 

Ott, a hol egy tavat, vagy széles vízfolyást kell a vejszével elre- 
keszteni, a lésza hosszában több fejet alkalmaznak s a lészát kanya- 
rogva, vagy könyökösen viszik, mely esetben a fej, mindig a könyökbe 
esik. 

A legkifejlettebb alak minden bizonynyal a Ferlő tó partján lakozó 
magyarságnak u. n. kürtője, mely szerfölött szövevényes és kimivelt 
rekesztő szerszám, a mint ezt a 39. ábra mutatja. 


150 MAGYAR TÖRTÉNETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


Ez a nagyérdekű vejsze rendkívül szövevényes és kivált kapuja 
(K) az, a mely a japán Yerwel rokonnak mutatja." 

Az egész válogatott nádból való, korczvesszővel kitünően kötött s 
részei szerint a következő; K a kapu; U az udvar; K O. a kot- 
rócza; Nk. a nagy kotrócza (Saród), sszerszámv (Hegykő), F a fej, a 
melyben a hal megfogódzik. 

Hogy e nevezetes szerszámot egészen megértsük, álljon itt az alap- 
rajza 15 (40. ábra). 


j 3 MI) li ú SHIN 
III 
MI b LT 


Si 


j Hi 
Hi S 
NM ESSG 
ai ——— 
Sas 
1 


IUKLIÍO , 


39. ábra. Kürtő. 


it 5. La lésza vagyis nádfal, a melylyel a körülményekhez 
képest az átjáró helyet elrekesztik, még pedig mindig könyökösen. 
A könyökökbe van alkalmazva a tulajdonképpeni kürtő, vagyis hal- 
tévesztő. A hal a nyíl irányában kisérti meg az átjárót s oda kerül az 
első veréshez ( V) melynek nyilása (K) a kapu, innen belé kerül az 
udvarba (U) innen az átbúvón a kotróczába (o. C) innen ismét egy má- 
sik átbúvón (o. C. C.) a nagy-kotróczába; innen végre az utolsó átbú- 
vón a fejbe (o. F.) 

A Beregben és Ungban dívó, vesszőből kötött vejsze (41. ábra) 
átmeneti alak, a mely a magyarság szerszámától a szlávokéhoz — 
köznéven ráczhoz — vezet. 


" Igen nagy kár, hogy e " japán kürtőnek alaprajza az i. h. nincsen meg s egyelőre 


pótolhatatlan. 


APVEISZES I 57 


Itt a könyökösséget nem a lésza (L, L) hanem a kürtő vagy 
fejnek (F) különböző irányba való fordítása alkotja meg, mint mond- 
ják smindenfelől várja a halat, s ez a mód finom biologiai isme- 
retre vall, mert az akadályra találó hal végig tapogat a falon és — 
sarokra akadva — bekanyarodik. Így ha az előlrül (e) váró fejet 
elkerülte is, az oldalt állók egyikébe téved és fogva van. 


SE 


; 


1 


Mt 


NN jupalli űl 3 j Hi 461 

TAN h ; E 1. ; li 3 TAK 
HL MUNN I j Ji 111 hi HT I MI II 
ml S. 


4I. ábra. Beregi vejsze. 


A magyar vejszénél sokkal egyszerűbb a rácz vejsze (42. ábra), 
mely magyar földön a ráczságnál és oláhságnál, elvétve azonban a ma- 
gyarságnál is dívik s leginkább tavakban használatos. 

Ez csak leészából és kürtőből áll; az udvar és a pelőczék hiányoznak. 

A vejszének ez a neme majdnem mindig könyökösen terjed s a 
fej nyilása felváltva erre, majd arra áll, a mint ezt a 42. ábra mutatja, 
úgy hogy bármely irányból jöjjön is a hal, okvetetlenül kürtőbe kerül. 


150 MAGYAR TÖRTÉNETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


Nádas tavakban a halászok fölhasználják lészák helyett a tömött 
nádüstököket s a fejeket a nádüstökök átjáróiba állítják be; ilyen 
módon lehet egy halásznak egy és ugyanazon tóban tíz-husz vejsze- 
helye 15, mint volt régente a komáromi várispánnak tizenhat, a Me- 
gyerieknek öt. A hol a helyiség viszonyainál fogva két vejszefő közel 
áll egymáshoz, ott keletkezik az rkervejsze; a tulajdonos szerint pedig, 


42. ábra. A rácz vejsze. 


mint régenten állott, Jakabvejsze, Kónyivejsze, András vejszehelye, 
úgy áll ma a Kis Pál, Nagy Pál vejszéje. 


c) A VARSA. 


A régi okiratokban : Ansa és Worsa ; a szótárakban Verse is. 


A varsák között, a melyek számos alakban és szerkezetben élnek, 
a ma is élő fülesvarsa, mely taraján fület visel — a melynél fogva 
kiemelhető — s a mely vesszőből van fonva, tarthat Jogot arra, hogy 
a magyar történeti halászszerszámok között helyet foglaljon, mint- 


A VARSA: [59 


hogy neve a régi okiratokbán előfordúl, s a vele való halászás Joga 
adományozás tárgyát is képezte, a mint ez már a mesterszavak között 
föl is volt említve. 3 

A füles-forma kétféle: tömött fonású, csíkokra; és ritka kötésű, 
mindenféle halra; alkalmasint az utóbbi az, a melyet a régi okira- 
tok ansa alatt értenek. 

A legszebb kötésű s olyan, hogy de- S 
rék hal is kerülhet belé, az, a mely a 
Krasznán — Kis-Majtényban — dívik 
(43. ábra) a hol igen ősi ízű halászat 
él, több oly szerszámmal, a melyen se 
fonal se szög; sőt a mely tisztán vesz- 
szőből és háncsból készül. 

Itt Sz a varsa szádja vagy taraja, a 
melyen a hal betéved; taraján van a 
fül, a melytől latin neve (ansa) ered; 
V a vörcsök, a melyen áthaladva, a 
hal a tömlöczbe (7) kerül belé, a hon- 
nan többé nem szabadúlhat, mert a 
tömlöcz fara csóvával van bedugva. 

A varsa átmenetet képez a rekesztő 
halászattól a mozgóhoz s többféle al- 
kalmazása dívik. Behelyezik folyókba 
partmentében, néha halterelő verést is 
alkalmazva hozzá; vagy tavakban nád- 
üstökök átjáróiba; rendesen éjszakára 


rakják be, reggel pedig kiemelik s ez 
a kiemelés az okiratokban előfordúló KEZDJ ESA EN VESZ 
celevatio ansarum) . 

Ezek a szerszámok azok, a melyek valóban történetiek s termé- 
szetüknél fogva csak ezek lehettek adomány tárgyai, mert helyhez 
kötve, az ellenőrzést, a jJogélvezet e főfeltételét, lehetővé tették. 

Az, a ki a halászati jogot élvezte, jelen lehetett, vagy kirendelhette 
emberét, valahányszor a czége kamzsahálóját kiemelték, a vejsze kür- 
tőjét merítették, a varsákat kiemelték : tudta hol és mily időben ke- 
resse embereit, mert a szerszám helyhez volt kötve. A mozgó halá- 


IÓO MAGYAR TÖRTÉNETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


szat kevésbbé volt alkalmatos erre, mert az eltagadásnak tágas tért 
nyitott. 3 

A mozgó halászatra nézve nem döntött a szerszám, hanem a terü- 
let; adományoztattak halásztanyák — alkalmasint mindig a legjobbak, 
úgy hal, mint meghalászás tekintetében — s a halászás módja az ellen- 
őrzés módjával együtt a jogélvezőre volt bízva ; gyakorolhatta, a mint 
tudta; az adományozás e neme mint xpiscaturav vagy xpiscatios 
szerepel az okiratokban, tehát tanyahalászatot, a gyalommal vagy 
öreghálóval valót jelentett, a mint ez már a szóegyeztetés szakaszá- 
nál ki is volt mutatva. 

De ezeknek a rekesztő szerszámoknak még más jelentőségük 
Is van. 

A kőből rakott csége, kivált ha kapujába nem varsa, hanem csak 
ágnyaláb van betéve, hogy a hal összetörje magát, valóban őstörté- 
neti kezdetlegességű; majdnem teljes biztossággal fogadhatjuk el, 
hogy ősi korból eredve maradt reánk. S szorosan véve a rekesztő 
halászat többi alkotmánya — a még a varsa is, mihelyt verésekkel 
van ellátva — a kő-czégének csak fejlettebb változata. 

Ezek tehát a maguk összességükben mindenesetre ősrégészeti 
jelentőséggel is birnak. 


IV. ŐSRÉGÉSZETI ÉS NÉPRAJZI VONATKOZÁSÚ 
MAGYAR HALÁSZSZERSZÁMOK. 


A fejtegetés során haladva, következik az az anyag. mely hivatva 
van az élő magyar népies halászatnak az ősrégészeti leletekkel való 
rokonságát kimutatni. 


UASSÉTÁNSOSSESŰÜHENE KETOROCSÚTYOK 


A súlyozó köveknek a halászat gyakorlatában való szerepéről 
tüzetesen egyelőre nem szólunk, mert ennek ott a helye, a hol az élő 
halászati módok részletes bemutatás tárgyai lesznek. 

A mi azokat a mesterszavakat illeti, a melyeknek alkalmazása már 
itt következik s nem mellőzhető, ezekre nézve a Mesterszótár meg- 
adja a felvilágosítást; teljesen majd kidomborodnak azok a könyv 
későbbi szakaszaiban. 

A hálósúlyokról, úgy azokról is, a melyek a fenékhorgon alkal- 
maztatnak, általános tekintetben a következőket kell előrebocsátani. 
A hálókra alkalmazott súlyoknak háromféle a rendeltetésük : 

1. Hogy a háló a vízben bizonyos, legtöbbször függőleges, fal- 
szerű állásba jusson s így a halnak útját állja; e végett a köveknek 
mindig megfelel egy úszó fa, az u. n. para, palla stb., mely a háló 
fölét a vízszínén tartja, míg a súly a háló alját lesülyeszti; ezek 
súlyok a hálókövek. 

2. Hogy a háló húzásközben bizonyos irányban vezethető legyen ; 
ezek a súlyok a csalikövek. 

3. Hogy a hálónak az a része, a melyben a hal megfogódzik, 


HERMAN O. A magyar halászat. II 


162 ÖŐSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


nyitva, illetőleg kinyujtva maradjon ; ezek a forok- vagy monykövek és 
a káta-, seger-, vagy szepikövek. 

Hozzájárulnak ezekhez kivételképpen azok a súlyok, a melyek a 
hálónak bizonyos részét jelezik, hogy a halász megtudja róluk, vajjon 
a háló egyenletesen jön-e ki a vízből. Ezek a tűzsérkövek. 


4. ábra. — Őskori hálókövek. 1. Szihalomról; 2. Ugyanonnan; 3. Szentes; 4. Szihalom; 5. Pécsvidéke 


6. Tószeg ; 7. Ó-Egyiptom; 8. Körös-Tarcsa: Turbukvas (újkori). 


Az ősrégészeti kövekről tudnunk kell, hogy kétfélék vannak, u. m. 


1. Halászsúlyok ; 
2. Takácssúlyok. 


A halászsúlyoknál a felismerés a kopás alapján történik, mert a 
hálónak a halasvizek iszapos, homokos, kavicsos fenekén való von- 
szolása a követ, mely újkorában rendszerint kupalakú és szegletes, 


HÁLÓ- ÉS FENÉKHOROGSÚLYOK. [63 


cseppformára koptatja; holott a takácskő leginkább a lyukán kopik 
és töréseket, csorbításokat mutat. 

Ezek után rátérhetünk a kövek tárgyalására, még pedig tisztán 
azon az alapon, a melyet egyfelől a magyar Nemzeti Múzeum kitünő 
ősrégészeti gyűjteménye, néhány más Járúlékkal, és evvel szemben az 
az anyag nyújt, a mely a mai magyar halászság szerszámján található. 

A mennyiben itt-ott más anyagnak a belevonása elkerülhetetlen, 
az a maga helyén meg lesz mondva. 

A 44. ábrán bemutatott sorozatban az ti. ábra kúpalakú, kerek, 
a 2. ábra kúpalakú szögletes hálókövet mutat, még pedig új, hasz- 
nálatlan korában, holott a 3. és 4. ábra a használat folytán csöpp- 
formára elkopott hálókő. Legott feltünik, hogy a lyukak, a melyeknél 
fogva a kötés történik, kikopást nem mutatnak, a mi onnan van, hogy 
a vízben a kopás más törvény szerint történik ; mert a kő súlya, s így 
hatása a madzagra, lényegesen meg van változtatva. 

A 7. ábra szintén kopott hálókövet mutat, a mely az ó-egyiptomi 
halászbokor — lásd 25. ábra — hálóján látható után van kirajzolva s 
egyáltalában a 4. számú ősrégészetinek — Szíhalom — megfelel. 

A 6. ábra torok- vagy monykő; ez arra való volt, hogy a háló 
kátáját — zsákját — nyitva tartsa; holott az 5. ábra oly követ mu- 
tat, a mely lapos-íves formájával megzavarhatna, ha — mint ki fog 
tünni — az élő halászat galacsér köve nem nyújtana kellő felvilá- 
gosítást. ; 

Folytassuk egyelőre az ősrégészeti sorozatot. A 45. ábrán az 
I. számú rajz egy kiváló alakú, használatlan hálókő, alkalmasint ka- 
vicsos medrekre való, erre mutat kiszélesítése ott, a hol a kő a kopás- 
nak leginkább ki van téve. A 2. számú kő már u.n. galacsér, a 
melylyel az élők között majd megismerkedünk; a 3. számú golyó- 
alakú káta- vagy seggr-kő, míg a 4. számú a turbuk-kövek közé 
tartozik. Mindezek az alakok — a mint későbben látni fogjuk — 
a folyó vagy egyáltalában halasvíz fenekének természetéhez van- 
nak alkalmazva s részben igazi súlyozók, részben feszítők vagyis káta- 
kövek. 

Az 5. és 60. számú kövek azok közé tartoznak, a melyek az ős- 
régészeknél az sorsókőv elnevezés alatt járatosak, némelyek szerint 
azonban a nyilak súlyozására is szolgálhattak. Annyi bizonyos, hogy az 


jogi 


104 ŐSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


orsókövek között számos olyan van, a melynél a kopás minősége reá 
mutat, hogy az vízben kopott, mert a felület bizonyos fénytelen sima- 
ságú ; de a mai hálófölszerelés analógiát is erős érvül szolgálnak a mel- 
lett, hogy nem orsó-, hanem nagyobb részben hálókövekkel van dol- 
gunk ; sőt az a körülmény is e mellett szól, hogy e kövek leginkább 
őshelyeken találtatnak. 


[4 


halasvizek mentén fekv 


45. ábra. Őskori hálókövek. — 1. Szihalom; 2. Csépa, Pokaháza; 3. Mikola; 4. Szentes; 5. Szelevény; 
i 6. Szelevény; 7. Szentes ; 8. Sövényháza. 
Az, hogy némelyik ékítményes, háló jelre magyarázható, tehát 
8y JA ) ke) 

czéla- vagy bötök-kövekké avatja azokat egyfelől, másfelől az a ren- 
deltetésük is lehetett, hogy a háló tulajdonosa szerszámát mindig föl- 
ismerhesse ; tehát Jeles-kövek lehettek. 

A 7. és 8. számú kövek nyilván fúzsér minőségűek, a melyek 

J/ JA 4 ö , 

a húzóháló szárnyainak részeit jelezték s lehetővé tették, hogy a 


HÁLÓ- ÉS FENÉKHOROGSÚLYOK. I05 


szárnyak kihúzása egyenletesen történjék. És minthogy ez az u. n. 
összevárás csak a kátás gyalomnál fontos, bizonyos, hogy ezek a 
túzsérkövek nem az öreghálóról, hanem a gyalomról valók. 
Mindezeken a köveken kivehető, hogy mindenik rendeltetésé- 
hez képest eredeti készítmény; agyagból kiformálva kiégettetett. 
A mai hálókövek csak némely vidéken készülnek így; legtöbbje 


46. ábra. — Hálókövek. 1. Hódmező-Vásárhely; 2. Bodrogköz; 3. Körös-Tarcsa; 4. Algyő; 5. Ólomkarika, általá- 


nosan; 6. Kenesse; 7. Tihany; 8. Tihany; 9. M.-Velencze, nyárfa kéregből készült jel; 10. Tihany; ir. Tihany. 


kalapács, véső és szekercze segítségével téglából van formájába tör- 
delve. 

A mai hálókövek előttünk álló első sorozata (40. ábra) már az első 
pillanatra is határozott rokonságot mutat a letárgyalt ősrégészeti kö- 
vekkel. Az 1. számú, a Hódmező-Vásárhelyről való, alak szerint meg- 
felel a 45. ábra 5. sz. ősréginek; a 3. Körös-Tarcsáról való, meg- 


166 ÖSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


felel a 45. ábra 2. számú ősréginek ; a 6. számú Algyőről való kátakő 
megfelel a 45. ábra 3. számú ősréginek. Úgy találjuk, hogy a 4. számú 
ólomkarika, alapjában véve vorsókős alakú, ormós mint a 45. ábra. 
5. számú ősrégi czélakó; hogy a 44. ábra 8. számú turbukvas megfelel 
a 45. ábra 4. számú ősrégi lurbukkónek ; szóval, hogy a jellem nagyban 
és egészben ugyanaz a régieknél és a maiaknál. A tihanyi 8. számú 
túzsér, mely a hálószárny felehosszának a jele, igaz, hogy elüt az ősrégi 
túzsérkövektől (45. ábra 7. 8.), de ez nem lényeges, mert mind a két 
forma kirívó a többi kövek közül: s ez a döntő. A tihanyi téglából 
van kitördelve, az ősrégiek eredeti készítmények; a mai haladást 
mutat, mert kevésbbé akadós, a mi a halászszerszámnál igen fontos. 

A 2. számú bodrogközi galacser, mely egészben megfelel a 45. 
ábra 2. számú ősréginek. 

Az 5. számú Kenesséről való termés hálókő; a 7. számú tihanyi 
monykó egyszerűen kantáros tégla, holott az ősrégi (44. ábra 6.) 
eredeti készítmény, melynek mai analógiáját majd alább találjuk meg. 
A to. számú a kihúzó kötél bötket mutatja, mely a kötél felehosz- 
szát jelezi ; a I 1. számú czela, mely ugyane kötél negyedhosszát jelezve, 
rendesen befűzött posztódarab ; az ősrégi czélakó (45. ábra 5.) lyukasz- 
tásából indulva, mely kisebb hálók véknyabb húzózsinegének felel meg, 
ez 15 ily hosszúsági jel lehetett. Végre a 9. számú a magyar-velenczei 
lógés, voltaképen két para, mely a háló fölén mutatja a szárny fele- 
hosszát. 

Rávetve szemünket a következő sorozatra (47. ábra) alig külön- 
böztethetünk az ősrégi és a mai között; már pedig e sorozatban csak 
a 10. számú hálókő ősi s az erdélyi Csáklya helyről való (HEREPEY- 
féle gyűjtemény a nagyenyedi kollégiumban). Ez a kő szakasztott 
mássa az ó-egyptominak és a többi őskövek közül azokénak, a melyek 
csepp formára koptak. A 8. patakból való kerekre kopott s kantáros 
kő a Latorczáról, a 7. szegedi böncső; az 1. egy kiválóan szép, nagy 
halászkó, melyet Pinnyéd halászai akkor kötnek a hálóra, mikor nagy 
mélységben halásznak s arról van szó, hogy a háló föle is alámerül- 
jön; a 2. ismét Körös-Tarcsáról való, alúl nyerges, hogy kantároz- 
ható is legyen ; a 3. Balaton-Füredről származó, rendes hálókó. 

Kíváló figyelmet érdemel egyfelől a 4. és 9., másfelől az 5. kő. 
Az előbbiek Keszthelyről valók. A 4. hálókő, a 9. torokkő vagy 


HÁLÓ- ÉS FENÉKHOROGSÚLYOK. 107 


monykő, melyeknél az árkolás a kötő zsineg befogadására való ; ez az 
árkolás megvan azokon a köveken is, melyeket a svéd NILSSON a 
kőkorszakból kimutatott; az egész alak ellenben megfelel azoknak a 


47 ábra. Háló- és horogsúlyok. — 1. Pinnyéd; 2. Körös-Tarcsa ; 3. Balaton-Füred; 4. Keszthely; 5. Szentes 


6. Szolnok zurboló golyó ; 7. Szeged; 8. Latorcza; 9. Keszthely; 10. Csáklya, ősi. 


köveknek, melyeket TORMA KÁROLY — Aguincum ásatója — nap- 


világra kerített s rendeltetésük szerint keszthelyi köveim nyomán ha- 
tározott meg. 


1608 ŐSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


Az 5. kő Szentesről való nagy böncsó, a fenékhorognak nagy 
mélységekbe való bocsátására, igen feltünő árkolással, mely ismét 
kőkori jellemű. 

A 6. ábra egy nagy, közel mázsás zurboló vasgolyó Szolnokról, 


48. ábra. Hálósúlyok és Pősök. — 1. Szepikő Szolnokról; 2. Nagykövellő Keszthelyről; 3. Lapoczka Szolnok- 
ról; 4. Marázsavas Sz. Keresztúrról; 5. Ólomsúly Nagy-Enyed; 6. Túzsér Keszthelyről; 7. és 9. Lapos háló- 


kövek Szolnokról; §. Csattkó Szegedről, j 


melyet, hosszú kötélre kötve, arra használtak, hogy a halakat a mély- 
ségek fenekén lévő gödrökből kizavarják. 

A 48. ábrán ismét a hálósúlyoknak van egy sorozata, mely telje- 
sen ősi benyomást kelt, noha merőben mai keletű. A 6. számú túzsér 


HÁLÓ- ÉS FENÉKHOROGSÚLYOK. I 109 


téglából tördelve a kötésben árkolást mutat. A reákövetkező 7. és 
9. számú hálókövek eredeti készítmények, fazekasoktól valók, a 
tavokon dívó gyalomról eredők — Szolnok-Tószeg s — 9. számú 
kíválóan érdekes, azért, mert e fajta, még a füles részben is lapos 
hálókövek eddig csak az ó-vend ősi telepekről ismeretesek, a miről a 
berlini városi múzeum tanuskodik. 

A 8. számú csatt-kő, téglából kitördelve, önkénytelenül is emlé- 
keztet arra az őskori monykőre, a mely a 44. ábrán 6. alatt látható ; 
míg az I. szám alatti szepikő — Szolnokon cszebeszkős — keresztes 
árkolásával teljesen csatlakozik a svéd kőkori kövekhez. 

A Keszthelyről való 2. számú nagykövellő, mely az eresztőháló 
két végén és közepén látható, hosszúkás terméskő. 

Az u. n. pósök sorába tartozik a Szolnokról való clapoczkas ( 3. sz.) 
mely fából való s a háló inára kötözve, megóvja ezt az iszapba való 
bevágástól. 

A 4—5. rajzok vas és ólomsúlyok; az előbbi a székely vezető- 
vagy marázsahálóról, a másik az alsófehérmegyei kétköz hálóról való 
s mindkettő élénken emlékeztet azokra az őskori sgyöngyökres, a 
melyek vízikopást mutatva, nem fogadhatók el ékszerekül. 

A kövek utolsó sorozata ime következik (49. ábra). Az ir. ábra 
kopott (avét) hálókövet mutat, mely Tihanyból való s eredetileg 
négyszögletes-kúpalakú volt, tehát régebben hasonlított a négyszögle- 
tesen-kúpalakú őskori és a mai hasonló köröstarcsai kövekhez, most 
pedig hasonlít az ó-egyiptomi és csáklyai és a szíhalom-szentesi 
(44. ábra 7. 3. 4. és 47. ábra 10.) őskori avét kövekhez. 

A EKG MESHboNcsossa 7, atkoltéboncső, (mindet kettő a Sze 
geden dívó fenékhorogról való, míg az 5. 0. számú kúpalakú s rész- 
ben jegyes (A. K.) hálókő a Körös-Tarcsán dívó gyalomról való. 

Végre megismerkedünk a 4. számú kátakővel Petrahóról, mely 
durvaszemű trachytkőből van kitördelve és a Csongrádról való palló- 
kővel (3) a fenékhorogról, mely durva szemű homokkőből tördel- 
tetett ki. 

Az ős- és újkori háló- és illetőleg horogkövek sorozatának össze- 
hasonlító tárgyalása lehetővé tette, hogy az élő népies halászat 
alapján az őskori köveket megnevezzük, rendeltetésüket kimutassuk. 
Igaz, hogy némelyekre más nézetek is merültek föl; nevezetesen az 


170 ÖŐSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


igen talpasokra és csúcsosokra nézve (l. 45. ábra 1.), a melyekről né- 
mely régész azt tartja, hogy azok főzőedények alá lábaknak hasz- 
náltattak, a mi azonban nem valószínű, mert az őskori főzőedény az 
alak lényege szerint egészben véve megfelel a mai sfazéks hasas for- 
májának, mely a köznépnél szerte dívik s melynek hasas volta nagy 
területet nyújt a szabadon égő tűznek, tehát előmozdítja a fölforrást 


s szükségtelenné teszi a lábakat. De a dolog természeténél fogva 


49. ábra. Háló- és horogkövek. — ti. Tihany; 2. és 7. Szeged; 4. Petrahó; 5. és 6. Körös-Tarcsa 


3- Csongrád. 


is a kövek talpas volta indokolva van azáltal, hogy a kopás épen a 
talpas részre esik leginkább s a hol e hálókövek korunkban megtar- 
tották az őskori alakot, pld. Körös-Tarcsán, ott megmaradt azoknak 
talpassága IS. 

Tapasztaljuk ma is, hogy a nyers-terméskő, csak kissé megválo- 
gatva ma 1s szolgál a halásznak ; hogy a vizek fenekének természetéhez 
képest az őskori és a mai hálókövek is két főcsoportra oszlanak, t. 1. 
a pogácsa alakúakra vagyis galacsérokra (44. ábra 5.; 45. ábra 2. ; 
46. ábra 1. 2.; 48. ábra 7. 9.), a melyek iszapos fenekű vizekre szol- 


HÁLÓ- ÉS FENÉKHOROGSÚLYOK. TAT 


gáló hálók inát súlyozták, és kúpos alakúakra, vagyis hálókövekre 
MEADKA SAS EZ ség abra 15 46. ábra 47: ábra 25 To-sstb:), 
a melyek fövenyes, kavicsos fenekű vizekre tartoztak. Ezeken kívül 
voltak és vannak túzsér-, káta-, szepr- és csattkövek, a melyek külön 
feladatot teljesítettek, a melyről majd a halászat gyakorlata fog tüze- 
tesen megemlékezni ; a cséla és bötökkövek e sorozatban azok, a me- 


50. ábra. Keczecsontok és korcsolyacsontok. 


lyeknek föltevésnél nagyobb fontosságot tulajdonítani nem lehet, 
mert lehettek azok kézihálók súlyai is, hasonlók azokhoz a vassúlyok- 
hoz, melyek a székely vezető- vagy marázsahálón divatoznak. 

A hálósúlyok között a keczecsontok minden bizonynyal a legérde- 
kesebbek közé tartoznak. (50. ábra. 2. 3. 4.) 

Ezek a csontok leginkább a ló — ritkábban a szarvasmarha — alsó 


172 ÖSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


lábszárcsontjai s mint hálósúlyok kizárólagosan csak a legmagyarabb 
halásznépség kezében dívnak. 

Az őskori telepeken nem ritkán akadnak különböző fúrású és 
kopású szárcsontok ; s az ősrégészet mivelői hajlandók voltak ezeket 
őskori korcsolyáknak magyarázni. Ámde a magyar keczecsontok az 
általánosításnak ellene mondanak és semmi kétség, hogy a szárcson- 
tok hálósúly volta igen régi keletű. 

Lássuk legelőbb is a magyar keczecsontot sajátsága és alkalmazása 
SZET 

A magyar keczecsont mindig az alsó lábszár, leginkább a lóé; fúrá- 
SÁ4— az épresonton— azksosráota mutatja zzz alat 

E csont a kecze inára azon a módon van kötve, a mint ezt 
4 alatt látjuk s így természetes, hogy a keczének a folyó fenekén való 
vonszolása a csontot egész hosszában koptatja, úgy hogy előbb a 
konczfők kopnak le, a mint ezt a 3. alatt már tapasztalhatjuk. Hosz- 
szas használat után a keczecsont átmetszete tojásdad s a csont felü- 
lete egyenletesen síma, majdnem fényes; lapot, sík kopást sohasem 
látunk rajta, a mi, a fúrás sajátos voltán kívül, legbiztosabb jele annak, 
hogy keczecsont, nem pedig korcsolya. 

A korcsolya lényegesen eltér, már a dolog természeténél fogva 15. 
Ha elfogadjuk, hogy az őskor már ismerte a korcsolyát — és nin- 
csen ok, hogy az ellenkezőt föltegyük — akkor ez is csak olyan 
lehetett, mint a mai, melyet Szeged, Zenta, Doroszló (Bácsmegye) 
gyerekserege használ s a mely szintén a ló vagy a marha alsó lábszára, 
ritkábban egy derék sódarcsont, tehát a sertés felső lábszára. 

A gyerekek ritkán kötik meg ; legtöbbje oly rövidre vágja, hogy a 
csontot a csizma sarka megfoghassa (5 o. ábra 5.), a konczfőt alúl kissé 
lefaragja, hogy a csont hamar fényes síkra kophasson. A rangosabbja 
kifúrja a csontot, még pedig mindig keresztbe, hogy akként köthesse 
meg a mint ezt az 50. ábra 60. mutatja. 

A valódi csontkorcsolya — akár fúrva, akár nem — mindig 
tükörsíma, lapba futó kopású, a mint ezt az 5 r. ábra (az alsó) világosan 
mutatja. Akad azonban keczecsont is, mely a hálóról leszakadva kor- 
csolyává válik azáltal, hogy az alsó lapnak szánt részt megfaragják s 
a keczefúrást úgy használják fel kötésre, a mint ezt az 5 1. ábra (a felső) 
világosan magyarázza. 


HÁLÓ- ÉS FENÉKHOROGSÚLYOK. 177163 


A különbség tehát az, hogy a keczecsont sohasem, a korcsolya 
mindig lapba futó kopást tüntet föl. 

Ezeken kívül akadnak az őskori csontok közt a lónak felső láb- 
szárai is, a melyek lapba futó kopást mutatnak s a konczfőt lapjában 
átjáró nagy lyukat tüntetnek fel. Ezek alkalmasint a jégszánkók tal- 
pai alá voltak czövekelve, hogy a meg- 
terhelt szánkó annál könnyebben járjon. 

Egyáltalában a magyar keczés egész 
fölszerelése rámutat az őskorra. 

A kecze bónéfája (52. ábra F) két 
hatalmas keczekövet(7) visel ; két erős 
tükörháló (R) közt van a finom léhés ; a 


kecze inán 9 szárcsont (L), felváltva 
egy-egy turbukólommal (0) a súlyozó ; 
a léhés két hosszú farkba fut ki. A 
kecze járuléka.az egy fatörzsből vájt 


lélekvesztő (53. ábra), melyen K a ki- 


51. ábra. Csontkorcsolyák. 


lincs, a melybe a cziklony vagy kalló- 
SZAZ ivant Delüzve rez doccsa Kada 
mankós evedző nyelét. A kecze (Ke) a tartókötélnél fogva a csökbe 
(Cs) van akasztva. Gondoljunk hozzá egy tagbaszakadt magyar ha- 
lászt, ki jobbjával, co-ba kavarva, úgy evedz, hogy a lélekvesztő oldalt 
halad a folyásban, baljával pedig kormányozza a keczét; oly kép ez, 
mely ősiségében ritkítja párját. 

A keczével való halászás részletezése nem e helyre való. 

A lószárcsont, mint súlyozó, még egy hálónemen, a Szegeden dívó 
kerítőn — némelyek szerint pirity-hálón — is dívik. 

Ez a háló (54. ábra) 1-5 méter szélesség mellett 6—-6 m. hosszú ; 
mind két végén van apacscsa (A), a fölén parás (P), az inán lószár 
csontokkal. Ez kishalászok szerszámja, a melylyel két ember a 
kiöntések szélvizein kerítve halász. 

Evvel a hálósúlyok — a mennyiben ősrégészeti szempontok alá 
vonhatók — le vannak tárgyalva; de mielőtt merőben más irányba 
térnénk, helyén lesz érinteni a parákat, a melyek a súlyokkal ellen- 
tétesek, amennyiben a háló fölét úszva tartják. 

A parák, a melyek minden kerítőhálónak szerves tartozékai, rend- 


ÖŐSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


AR 
szerint a nyárfa — kivált Populus Canadensis — kérgéből, néha 
fájából, továbbá a vörös fűzből készülnek. 

Az őskorra való tekintetből annyiban tartoznak erre a helyre, 
amennyiben a svájczi czölöpépítményekből ismerünk parákat is. 


ZNI 
TtÜNY 
J 1 y J 


SS 
SZT 
ZTE e 
AZAZ 
SL 


s. 
SE 


2 


ZSZ c — 
SES 
SZZez 

TIZ 

2 


02 


Set 
SSL 


ez 
ez 
225 
mentát 
BETÉR 


S hez zza 


Ny z 
Nezz 
ZSZ Szefú B aZ 


52. ábra. Felszerelt Kuszakecze. 


Legott megjegyzendő, hogy a czölöpépítményekhez legközelebb 
állaz a bara, a mely Szeged kishalászainak prritty-hálóján dívik, s fenyő- 
vagy nyárfából való, kötése négy lyukon át történik, a mint ez az 


55. ábrán 6. alatt látható. 


HÁLÓ- ÉS FENÉKHOROGSÚLYOK. fut 


Igen ősi ízű para a Körös-Tarcsán dívó gyalomhálóé (55. 

e / 

ábra 2.), mely nyárfából készül; úgy a hosszában kifúrt fenyőpara Is, 
k t 


mely a Poprád folyón dívó kerítő-hálóról való (u. o. 7.) 


53. ábra. Lélekvesztő a keczehalászathoz. 


Alak szerint állandó a Kis-Majtényban és Szentesen dívó para 
(u. o. 4. és 5.), mely rendszerint a vörös fűzből — Salix rubra — készül ; 


8: EZAZ [ár 0 
VOL ZOLL 

DZSLSZZÉR ZTA 
EZ 


9. 
5 

( 

029 


has an 0 
KAR ot 


54. ábra. Keritőháló súlyokkal és parákkal. : 


holott a nyárfa kérgéből valók, a mint Komáromban, Budapesten és 
Magyar-Velenczén használatosak (u. o. 3. 8. 9.) változók, mert a 
kéreg törékenységének vannak alávetve. 


176 ÖSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


De az bizonyos, hogy hosszas használat révén megkopva s egy 
czölöpépítménybe dobva, kezdetlegességükkel a legtapasztaltabb 
ősrégészt 15 megtéveszthetnék. 


55. ábra. Parák. 


2. A HORGOK ÉS TŰZSÉREK. 


Már a könyv élén álló egészen általános szakaszban, mely az 
emberről és a halról beszélt, arról is szó volt, hogy az élő magyar hor- 
gászat az emberiség bölcsőkorát, de fejlődésének legmagasabb fokát 
is felöleli. Az egyik véglet a czigány, a ki a rózsatüskébe veti szerencsé- 
jét, a másik a xpisztrángtudóso, a ki az aczélkor egész furfangjával s 
teljes biztossággal megejti a csörtető hegyipatak legszemesebb, óvatos 
pisztrángját. 

És ha ez ellentét álláspontjáról a horgoknak csak azon sorozatára 
vetjük tekintetünket, melyek az ős — illetőleg ókori — lelethelyek- 


FTOR GON Ú777 


ről és a magyar halászság kezeiből kerültek: nagy tanulságot vonha- 
tunk a szemlélődésből. 5 

A dívó beosztás szempontjából, magyar helyről a legrégibb ho- 
rog mindenesetre az, a mely a Csáklyáról való s Nagy-Enyeden a. 
ref. kollégium gyűjteményének dísze. 

Ezt a szarvas-agancsból készült nagy harcsahorgot az 506. ábra 
természetes nagyságban mutatja. Füle letörve bár, de megvolt ; egy 


56. ábra. Kőkori horog és peczek. 


gonosz véletlen folytán azonban elveszett s a kipontozás HEREPEY 
tanár adatai szerint történt. Méltó társa ugyanazon helyről való, 
s szerintem nem egyéb, mint egy nagyobb madár — alkalmasint 
gém — sipcsontjából való halpeczek. Ha az őstörténet nyomán 
indulunk, e két darabot a kőkorba kell helyeznünk. 

Úgy, a mint a horgok az 57. ábrán össze vannak állítva, mondhat- 
juk, hogy azemberi művelődésnek oly képét látjuk, a melyben a legré- 
gibb korszakok összeölelkeznek. Halászati tekintetben véve, előttünk 
áll a rózsatüske képében a fa kora, alatta a csonté, melyet a kő- 
korhoz szoktunk számítani; ez alatt a bronsz és végre ez alatt a vas. 


HErmawn O. A magyar halászat. 12 


[4 


ke 


SRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


— 
ni 
ee 


A mi azonban e sorozatot különösen vonzóvá teszt, az az, hogy a 
vaskor horgai, tehát a maiak, kezdetlegesség dolgában semmit sem 
engednek az őskoriaknak s legvilágosabban bizonyítják annak igaz- 
ságát, hogy a valódi népfoglalkozások ma is messze multakra vetnek 


og fé 
got 
világot. 
I 
57. ábra. Horgok. — r. Mezőségi czigányhorog rózsatüskéből: 2. Tiszamenti régi magyar harcsahorog vasból; 


3: és 4. Mezőségi csukahorog vasból; 5. Csontból való horog a svájczi czölöpépitményekből; 6. Vadkan 
agyarból való horog a svájczi czölöpépítményekből; 7. Kettős bronszhorog a svájczi czölöpépítményekből ; 
8. Szakás bronszhorog egy római sírból Balaton-Fenékről. 

Ezen a téren a nép rendkívüli makacsságot tanusít, a mit azért 
állíthatunk, hogy manapság a gyáripar milliószámra szória szerte ki- 
tünő aczélhorgait, melyek valóságos potomáron kaphatók és mégsem 
bírják kiszorítani az ősi formákat. Ez a ragaszkodás legtöbbször tuda- 
tos s a Berettyó horgászó magyarja, ki tiszta bronszkori alakú, sima 


HORGOK. 179 


horoggal halászott, határozottan. vitatta, hogy sjobban pedzi a halat, 
mint a bolti szerszám). I 

Alább azt is látni fogjuk, hogy hajlás tekintetében a horgok már 
rég! időtől fogva két irányban fejlődtek, t. 1. mély hajlás mellett, 
oldalt kifelé való pedzéssel és sekélyebb hajlás mellett előre való 
pedzéssel, vagyis a mai Kirby és Limerick alakban. 

A 2. számú magyar harcsahorog ma már rendkívül ritka; Szeged 
táján dívott; de én már csak bemondás és rajz után ismerem; ez az 
alak visszavág a kőkorszakba, a mint ezt az 5. ábra bizonyítja, mely 
azokból a svájczi czölöpépítményekből való, a melyek a kőkorhoz 
számíttatnak. 

A 3. és 4. ábra az erdélyi Mezőség csukázó halásznépségénél 
közhasználatú horog s kezdetlegesség dolgában egy hajszálnyit sem 
enged a legrégibb bronszkornak, a mint ezt a 7. ábra mutatja Is. 

A 8. ábra a legfejlettebb bronszkor szakás horgát mutatja, mely 
hajlásában, az előre való pedzés (Limerick) mellett, még más sajátsá- 
got is mutat, t. 1. szárának hajlott voltát, mely a legrégibb vaskorban 
volt kifejlődve. 

Ezt a sajátságos tulajdonságot igen szépen 
mutatja az a hatalmas harcsahorog, a melyet 
"Tihany halászai a Balatonból kerítettek elé s a 
mely jellem szerint ahhoz a gazdag lelethez so- 
rakozik, a melyet LiPP ViLmos Keszthely táján 
napfényre derített. 

eMeletsenőtgeensok rajyasszesszámiiési a 
harcsahorog is ahhoz sorakozik. 

Forduljunk innen egy más sorozathoz, mely 
a mély hajlású, noha még nem oldalt pedző 
horog fejlődését magyarázza, a hol a bronsz- 
alakok között kovácsolt vörösréz horogra is 
akadunk s a kötés módjának változataival is 


megismerkedünk. 


58. ábra. Régi harcsahorog. 


Ez a sorozat a mély hajlású, még oldalt nem 
pedző, de határozottan a Kirby-rendszer fejlődését tárja föl előttünk. 
A gyerekhalász elcseni a gombostűt és önkénytelenüűl is bronsz- 
kori jellegű horgot készít belőle, úgy eszközölvén a hajlást, hogy a 


JU 


180 ÖSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


patonyon függő horog tengelyvonala a hajlás közepén haladjon át. 
A bronsz- és illetőleg rézkori horgok ugyanezt magyarázzák, a 
mennyiben a horog kellő állását sokszorosan a szár különféle hajlí- 
tásával is iparkodtak elérni, .a mint ezt különösen a 3. 4. számú 
alakon tapasztalhatjuk. A kötés tekintetében három változattal talál- 


59. ábra. Horgok. — 1. Mai horog, közönséges gombostűből hajlítva; 2. Bronsz horog; magyar lelet; a Nemz. 
Muzeumban; 3. Vörösréz horog; magyar lelet; a Nemz. Muzeumban; 4. és 5. Bronsz horgok a svájczi czölöp- 


épitményekből 


kozunk, amennyiben a horog-lapiczka a 4. alakon lyukasztást, a 
2. és 3. alakon hátrahajló — az 5. előrehajló fület tüntet föl. 

A bronsz- és illetőleg rézkori horgot, kifejlődésének teljességében 
a következő sorozat tárgyalja. 

A sorozatra vetett futó pillantás is arra oktat, hogy fejlett alakok- 
kal van dolgunk. A horogrész hajlítása, a szaka, a kötővég változatai 


HORGOK. IOI 


semmiben sem különböznek az aczélkor alakjainak ugyanazon viszo- 
nyaitól. 
A 4. ábra hajlás szerint a Kirby és Limerick horog közé esik s alig 


különbözik attól a harcsahorogtól, a melyet az Olt melléki kovács 
ma a kasza fokából készít. 


60. ábra. Horgok. — 1. Bronsz-horog ; Irlandi lelet (Evans); 2. és 3. Bronsz-horog ; magyar lelet, a Nemz. 


Muzeumban; 4. Vörösréz-horog, Ó-Budáról; a Nemz. Muzeumban ; 5. Bronsz tűzsér. 
A Limerick jellem tiszta, előre való pedzéssel ki van fejezve a 
többi három horgon, a melyek között a 2. kiválólag érdekes, azért 


mert kötővége nemcsak lapiczkás, hanem árkolva is van, hogy a meg- 
kötést annál inkább biztosítsa. 


A horgokhoz csatlakozik a bronsz tűzsér is (5 ), mely a. horgászat 


192 ÖŐSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


tartozéka, amennyiben a horoggal kifogott halaknak zsinórra való 
fűzésére szolgál. Ennek összehasonlító tárgyalása majd a horgokról 
szóló szakasz végén következik. 

Az élő magyar népies halászat horgainak az ősiekkel való össze- 


hasonlítása — amennyiben eddig még nincsen kimerítve — úgy áll, 


61. ábra. Bronszkori szakás és sima horog. 62. ábra. Szegedi harcsahorog. 


hogy jellemük kiválóan a korai bronszkori horgokéval egyezik s e jel- 
lem lényege az egyenes szár, a meredek szaka; hozzájárul az oldal 
felé való pedzés, mely azonban a bronsz-horgokon mindeddig nem 
figyeltetett meg. — 5 

A hajlított szár a magyar horgon igen ritka, mondhatni, hogy 
csak elvétve akad egy-egy székely pisztránghorgon. 

De lássuk a bronszkori egyenesszárú horgot. 

Az 1. alak egy egyenes szárú, füles, nagy bronszhorgot mutat a. 
svájczi czölöpépítményekből; hajlása öblös, szakája meredek. A 2. 
alak szintén bronsz, síma, előre pedző ; a szár kötővégén alig lapított. 


HORGOK. 183 


Az előbbi beválik a magyár kovácsok készítette harcsahorog 
ősének ; az utóbbi, egyedül az anyag kivételével, szakasztott mássa a 
Berettyó mentén dívó szaka nélkül való horognak, mely rendesen 
a czigány kovácsot vallja mesterének. 

Ám lássuk evvel szemben a magyar népies halászat ma dívó 
harcsahorgát, Szegedről, mely nem csak a harcsára, hanem a népies 
horgászatra nézve egyáltalában klasszikus hely, amennyiben ott 
van a anagypiczésiv és a ckispiczéss ha- 
zája. Számos halász él ott, a ki őskori 
alakú lélekvesztőn, őskort böncsővel fel- 
szerelt fenékhoroggal, hozzá xkatkával 
száll a szőke Tisza vizére s horgába veti 
egész bizodalmát. 

A 062. ábra szegedi kovácstól való, 
egyenes szárú és meredek szakás harcsa- 
horgot tüntet föl, mely hajlás szerint kissé 
bizonytalanúl Kirby; de oldal felé való 
pedzőség tekintetében egészen határozott 
jellemű, a mint ez a mellette levő rajzon lát- 
szik. Az élő halászat gyakorlatáról szóló sza- 
kaszban a magyar horgok egész soroza- 
tával fogunk megismerkedni, mely hite- 


les bizonyítéka annak, hogy az egyenes SZ 
szár mellett a meredek szakának csak- 65: ábra: Miskolczi lapiczkás harcsahorog. 
ugyan jellemző értéke van. 

Hajlítás tekintetében a Miskolczon — Sajó — divó harcsahorog, 
mely szintén magyar kovács műve, erős eltérést mutat, amennyiben 
előre pedző s egyenes szár mellett nem mély hajlású; de a szaka 
meredeksége megvan ezen is, amint ezt a 063. ábrán világosan 
kivehetjük. 

E szakaszt nem rekeszthetjük be méltóbban, mint úgy, hogy a ma- 
gyar horgoknak összefoglaló sorozatát (04. ábra) állítjuk az olvasó elé. 

A 6. ábra a szegedi lapiczkás, egyenesszárú, meredeken szakás 
harcsahorgot mutatja, a 7. ábra az Olt melléki füles harcsahorgot; a 
60. számú horoggal Csikszék orvhalásza pedzi a pisztrángot, az 5-ik- 
kel Felső-Rákos halásza járja az Olt szorosát, a 9. régibb időben 


184 ÖŐSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


Tihany fenékhorgászának kerítette meg a Balaton főhalát, a fogast, 
míg a 11. és 12. az erdélyi Mezőség nyomorgó halászának szolgál- 
tatta és szolgáltatja még ma is a csukát a Hódos- és Szarvastó jege alól. 

A io. alatti rózsatüskével a czigány furfangja remekel, vissza- 


64. ábra. Magyar horgok. 


varázsolván a kutatót — mint mondani szoktuk —  xözönvíz előtti 
korszakok ba. 

Az egészet pedig megkoronázza a vargyasmenti székely góbé, tol- 
las horgával (13), a melylyel olv biztosan ejti hatalmába a pisztrán- 
got, mint akár az angol őshorgász, WaLroN, hajdan, és nemes köve- 
tőinek minden tudománya a magáét ma. 


TŰZSÉREKI ; 185 


Ezekről a népies halászat gyakorlatáról szóló szakaszban majd 
tüzetesen szólunk. 8 

Mielőtt a szigonyokhoz térnénk át, vessünk egy futó pillantást a 
tűzsérekre, a melyekről már mondva volt, hogy a horgászat szerves 
tartozékai ; ezek után pedig még a fentőkre is. 


65. ábra. Tűzséreb. — 1. és 2. Bronsz-tűzsérek a svajczi czölöpépítményekből; 3. Szegedi tűzsér vasból; 
4. U. o. fából való. 

Az őskorból származó tárgyak között, kivált ha halasvizek 
mellékén kerülnek a nap világára, sokszor tömegesen találunk oly 
tűket — csontból, bronszból, vasból —, a melyeket sem varró-, sem 
haj-, sem tüzdelő tűknek magyarázni nem lehet. E tűknek néha fokuk, 
néha csak fejes végük van, néha hajlítva fülesek (00. ábra 5.) Is. 


1896 ÖSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


Ezek szerintem nem mások, mint őskori halász tűzsérek, a melyek- 
kel a halakat zsinórra fűzték, hogy a mig a horgászat folyt, a vizben 
tarthassák, a horgászat végeztével pedig fris állapotban hazaszállíthas- 
sák. A halaknak fölfűzése akként történik, hogy a zsinórt a szirony- 
fedelék alatt befűzve, a szájon kihúzzák, ezt pedig az erős, nyulánk 
tű nagyon megkönnyíti. 

Ez mindenesetre ősrégi gyakorlat, a melyre az embert a hal sikos 
volta mellett a szironyfedelék folytonos nyiladozása tanította meg. 

És ez a gyakorlat ma is él; ott pedig, a hol a horgászat a népnél 
el van terjedve, mint Szegeden, Komáromban, Csongrádon, a fűző 
tű tűzsér vagy fűzér név alatt közhasználatban van s részint vasból 
(3.) részint fából (4.) való. 

Ha a mai tűzséreket az őskoriakkal egybevetjük (I. 2. 3. 4.) 
szembetűnik a jellem egyneműsége Is. 

De az őskoriakra vonatkozólag nem feledhetjük el azt sem, hogy 
egy részük a háló kötésénél is használatos lehetett; mert eddig leg- 
alább az őskori telepeken nem akadt oly hálókötőtű, a mely a mai- 
nak megfelelne, t. 1. fonallal meghányható vagy megtölthető lenne ; 
így valószínű, hogy ősidőkben a hálókötés egyszerű tűvel járta, a 
mikor természetesen a fonalat gyakran kellett toldani; sőt úgy lát- 
szik, hogy az ősi magyarság is így készítette hálóit s innen származik 
a régi okiratokban található xcháló-varrásv mesterszó, mely a körül- 
írás szerint nem a háló összeállítását — állítás — hanem kötését 
jelentette. 


3. A FENTŐK; 


Már az általános őstörténeti részben volt alkalmunk a fentőkkel 
való megismerkedésre (lásd 15. és 160. ábra), a melyek a legősibb 
czölöpépítményekből kerülve, eleintén csak mint xpereszlenekn — 
(C0urrl — szerepeltek az irodalomban, mig végre a kutatók az élő 
használat során kiderítették, hogy ezek az elveszett fenékhorgok föl- 
keresésére szolgáló halász szerszámok voltak. 


Ezek az őskori fentők — szegedi nevök szerint katkák — úgy az 
Arve folyó halászainál dívók is, kicsinyek, egyáltalában nem nagyob- 
bak azoknál a pereszleneknél, a melyeket konyháinkban az étel- 


nemüek habarására használnak. 


FENTŐK: 187 


Az itt bemutatott sorozatban (00. ábra) az r. és 2. őskori fentőket 
mutat, a mint azok a svájczi czölöpépítményekből kerültek napvilágra ; 
a 3. ábra ellenben az Arve halászainál dívó, ólomsúlyokkal fel- 
szerelt fentőt mutatja, mely az őskoriak meghatározását, azaz hasz- 
nálat szerint való fölismerését lehetővé 
TES 

Az őskori fentők súlyozását később a 
magyar fentők és katkák nyomán tanúl- 
hatjuk meg. 

Az élő magyar fentők ismét vissza- 
varázsolnak a messze őskorba s mégis be 
kell ismernünk, hogy teljesen megfelelnek 
czéljuknak. 

De mielőtt azokat tüzetesen megis- 
mertetnők, vessünk egy pillantást a fenék- 
horogra, a mely a fentő használatát szülte. 

A fenékhorog (07. ábra) egy hosszú ín, 3 
az úgynevezett horogpalló vagy horog- 
derék (J), a mely Komáromban a fejkő- 
höz (K) van kötve; a horogpallón végig 
egyenlő távolságban (I m.) patonyokra 


66. ábra. Fentők. 
I. 2. Őskoriak; 3. Arve folyó vidéki. 


vagy peklékre horgok vannak kötve (P), 
minden tizedik horogban be van hurkolva egy kisebb hörogkövécs — 
Szegeden böneső — s ágy megyen ez 00 100 1600 horogszemig. 


67. ábra. Fenékhorog. 


A halász egymásután felférgeli vagy felhalazza a horgokat s a 
horogrostán, intáblán, vagy a lélekvesztő oldalán és fenekén úgy ren- 
dezi el, hogy a ladikot eleresztve, akadály nélkül kivethesse; kezdi 
pedig — a fejkőtől értve — az ellenkező végen, a melyre néha egy 
kisebb mederkő van erősítve. 


s 


ÖSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


Utoljára kiveti a fejkövet is. 

A szegedi fenekes, karónál fogva a parton köti ki a horgot ; az igazi 
komáromi ellenben estve egyszerűen beveti s a part szerint megjegyzi 
magának a helyet; teszi pedig ezt azért, hogy az orvhalász ne tudhassa 
meg a kivetés helyét, tehát ne járhassa fel a kivetett horgot, ne lop- 
hassa le róla a rajtavesztett halat. 

A szegedi fenekes tehát csak 
akkor keresi fenékhorgát a kat- 
kával — fentővel —, ha véletle- 
nűl elszabadúl vagy leszakad, a 
komárominál ellenben a fentő ren- 
des horogemelő szerszám. 

Most pedig ismerkedjünk meg 
a magyar fentőkkel. 

A csongrádi fenekes rendsze- 
rint négy nagy harcsahorgot szá- 
ránál fogva úgy kötözget össze. 
hogy ez rendes vasmacskát alkot; 
erről nincs mit szólnunk. 

Az igazi magyar fentősök az 
ősi módot követik ; szertenéznek 
egy alkalmatos ágasbogas fa után, 
kellő módon megfaragják, felkö- 


velik s kötélre kötik, hogy kivet- 
65. ábra. — 1. Szegedi fentő. 2. Komáromi fentő. hető legyen. 

De ez nem oly egyszerű do- 
log, a minő egyszerű a látszatja; mert a felkövelés nagy mesterség. 
A felkövelésben két módot különböztethetünk meg; az egyik a Sze- 
geden dívó (68. ábra 1.), a másika Komáromban divatos (068. ábra. 2.). 
A szegedinél a száron és a fejen van a kő, még pedig úgy felkötve, 
hogy mikor a fentő a víz fenekére száll le, ágbogainak hegye éppen 
csak éri a feneket s minthogy a kövek a vezetők, sohasem vág belé 
az iszapba; de a horgot azért biztosan fölszedi. A komáromi fentők 
legtöbbjénél csak a szár van felkövelve s a kő súlya úgy van kiiga- 
zítva, hogy a fentő fájához való viszonyánál fogva, elsülyeszti ugyan 
a fentőt a víz fenekére; de mégis inkább lebegve tartja, mert külön- 


FENTŐK. 189 


ben az éles ágbogak belévágnának az iszapba s a fentő nem keresne 
a vízfenék felületén, hanem vasmacska módjára belévágna. 

De van ennek 1s változata, t.1. az a köves fentő (69. ábra), hol a 
kő nem elégséges s a fentőjárás igazítását egy nagy vasszög is esz- 
közli; továbbá a 70. ábra, mely kő nélkül való fentőt ábrázol, a 
melyen a súlyozás csak vasszegekkel van csinálva. Ez a kiváló, régi 


69. ábra. Köves fentő. 70. ábra. Szöges fentő. 


fentő alászálló uszadék fából készült s a két szög tulajdonképen csak 
arra való volt, hogy leszállását elősegítse. 

Ezek a magyar fentők sokszor kar vastagságú s közel r m. hosszú 
ágbogakból készülnek s a czölöpépítmények fentőihez viszonyítva, 
valóságos óriások. 

És valóságos őskori kép az, midőn a fenekes, feltűrt gatyaszárral, 
meztelen karral ott áll libegő lélekvesztőjén s az ágasbogas fentőnél 
fogva a víz fölé emeli a fenékhorog otromba fejkövét. 


190 ŐSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


4. A SZIGONYOK. 


Már az őstörténeti általános részében is volt szó a szigonyról 
s föltettük, hogy e halászszerszám legősibb formája az egyágú, 
u. n. dárdaszigony volt, mely kétféleképen fejlődhetett, t. 1. a sza- 
kák és az ágak tekintetében (lásd a 4. és 5. ábrát). A több ágú szi- 


sa Ba: 
t 73: ábra. 
Bronszkori dárdaszigony. Többágú ős- és ókori szigonyok. Egyágú magyar dárdaszigony 


gony győzött, mert valóban csak ez biztosíthatta a halásznak azt a 
síkos, könnyen kiszakadó prédát, a halat. 

A többágú szigonynak első formája kétágú s természete szerint 
nyakló szigony lehetett, t. 1. olyan, hogy a halat nem járta át, hanem 
inkább két ága közé szorította és a befelé álló szakákkal fogva tar- 


SZIGONYOK. IOI 


totta. Nyakló azért, mert a halász egyáltalában azon van, hogy a 
halat a nyakszirtnek megfelelő tájon találja el, a hol a szironyfede- 
lék és a mell úszószárnya úgyis megnehezíti a kisiklást. 

Ha tehát azt a kérdést vetjük fel, melyik a több ág felé fejlődő 
szigonyok közt a legrégibb, úgy a nyakló formában állapodhatunk 
meg. De — a mint mondtuk is — a dárda-szigonyok az ősiek között 
első helyre valók. 

Ám vegyünk elő egy régi sorozatot, hogy a magyarság szerszá- 
mával viszonyíthassuk. 

A 71. ábra bronszkori dárdaszigony, mely a Lago di Garda 
czölöpépítményeiből került; a 72. ábra rt. egy kőkori nyaklószigonyt 
mutat, mely svéd lelethelyről való; 2. egy kétágú vasszigony, Moj- 
grádról való s állítólag római — Erdélyi Múzeum —, 3. egy három- 
ágú vasszigony az újabbkori svájczi czölöpépítményekből ; — végül 
4. egy háromágú aranyból készült szigonyminta, mely a Szilágy- 
Somlyón talált késő római szerszámos nyaklánczról való, a mely a 
bécsi császári kincstárnak egyik dísze. § 

Ezekben feltárúl előttünk a szigony fejlődése a különböző korok- 
ban s immáron felvethetjük azt a kérdést, hogy mily viszonyban áll 
ezekhez a magyarság szigonya. A felelet pedig az, hogy a magyar ha- 
lászság kezén még ma is megvan a szigonynak annyi alakja, hogy a 
dárdaszigonytól a sokágúig — beleértve a nyaklót is — az egész sor 
kiállítható. ; 

K un-Szent-Márton halászsága még ma 1s használja a 73. ábrán lát- 
ható dárdaszigonyt, mely csak a megerősítés módjában kiilónbözik a 
kimutatott bronszkoritól (71. ábra), ha ugyan ez a rész nem törött le. 

Hogy a megerősítés módja milyen fontos, ezt még a szigonyok 
sorozatában látni fogjuk s alább a nád vágóknál is találkozunk vele. 

Ezek az egyágú dárda-szigonyok ma arra valók, hogy a halász 
mély és gyökeres fenekű vízben csak vaktában szúr, tehát nem szemre 
dolgozik vele. 

Átmegyünk immár a nyaklószigony kimutatásához, t. 1. ahhoz az 
alakhoz, a mely ágai között fogja meg a halat s a melynek ősével a 
kőkorban ismerkedtünk meg. (72. ábra 1.) 

K utatásaim eddigi tanusága az, hogy csupán a Bódva menti 
halászság — Komjáti, Hidvég-Ardó, Szendrő — dicsekedhet avval, 


192 ÖSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


hogy legősibb soron nyaklószigonynyal él, mely — mint ilyen — 
jellem és használat szerint egyedül áll. 

A 74. ábra 2. egy Szendrőről való nyaklószigony, melynek hét ága 
van s mindenik alapjában oly módon szakás, mint a kőkorból 
kimutatott kétágú svéd nyaklószigony (I. 72. ábra r.). 

A 74. ábrában 1. bemutatott hid- 
vég-ardói nyaklószigony még kez- 
detlegesebb, a mennyiben ágai (8) 
gereblyeszerűen tompák, végig Si- 
mák, tehát sem szúrók, sem fogasok, 
hanem ütés útján roncsolók. 

Ezek a szigonyok rendkívül ér- 
dekesek, mert, noha berendezé- 
sük meg van okolva azáltal, hogy 
kavicsos vizekben használtatnak s 
ezért hatékonyságukat a hegyességre 
építeni nem lehet — mert hiszen ez 
a hegyesség legott megtörne a ka- 
vicsokon — mégis azt tapasztaljuk, 
hogy hasonló viszonyok között — 
péld. a Székelyföld igen kavicsos vi- 
zeiben — egészen más jellemű szigo- 
nyok használtatnak, a mint ezt majd 

. a maga helyén látni fogjuk. 

A szigony természetéből kiin- 
dulva, a Bódva menti halászság az 
egyedüli, a mely a halat nem c szúrja , 


nem cdobjav, nem xcsujtjan, hanem 


arsrabnats §$ : b 2 sze ő 
Szendrői nyakló- Hidvég-ardói nyakló- Saját szavával élve — és találóan élve 


szigony. j szigony. 


— lenyakalja. 

Lássuk most már a legközelebbi fokozatot, t. i. a szúró szigonyok 
között a kétáguakat. 

Az a régi vasszigony (72. ábra 2.), a mely az összehasonlítás alapjáúl 
szolgál, mint mondottuk, a Mojgrád melletti lelethelyről való s állító- 
lag róma. ; 

Azonban tagadhatatlan, hogy Neptunus, mint a vizek istene, min- 


SZIGONYOK. 103 


dig háromágú szigonynyal szerepel a rómaiak képzőművészetében 
s a késő római korból való arany nyakláncz szigonya is, melyet a 
02. ábrán 4. alatt bemutattunk, szintén háromágú. 

A magyarság szigonyain végig tekintve, viszont azt találjuk, hogy 
a központi magyar halászság a dárdaszigony mellett kizárólag csak 
a kétágú szigonyt használla, mely alkata szerint a különböző ponto- 
kon 15 egynemű, tehát — mint mondani szoktuk — tipusz, s az állító- 
lagos rómaitól csak annyiban különbözik, 
hogy ágai sugár egyenesek s szakái ném 
szemközt állók. 

Tekintve azt az ezer véletlent, a mely 
a különböző korokból eredő tárgyakat 
összehozza s a mely a népvándorlás nagy 
hullámverésében még fokozódott is, én 
hajlandó vagyok a Mojgrádról való szi- 
gonyt ahhoz a törzshöz vonni, a melytől 
a tipikus magyar kétágú szigony vette ere- 
detét. 

Teljesen egyre megyen, akár lápén, 


10 


akár Csongrádon, akár Körös-Tarcsán 
veszszük szemügyre a még létező szigo- 
nyokat — a mi akad mind régi — a tipusz 
egy és ugyanaz. 

A legfejlettebb alak, a Tápén dívott 
vágószigony (75 -ábra 1 .), hatalmas vas mely 


közel fél méter hosszú, körömszerűen sza- 75. ábra. Magyar szigonyok. 
kás, szakái pedig a lapban ellentétesek. 

Köpüje sajátszerű diszítést mutat, a melylyel majd a nádvágóknál 
fogunk találkozni ; rúdja körülbelől 3 m. hosszú, szóval hatalmas fegy- 
ver, a melyet majd a népies halászat mai gyakorlatáról szóló szakasz- 
ban akár meg is bámulhatunk. 

75. ábra 2. a Körös-T arcsán dívó szigonyt ábrázolja, mely vas- 
ban valamivel gyengébb, de tipusz szerint az előbbivel egyezik. 

A háromágú szigonyok közt a magyar halászság kezén többrend- 
beli alakokat találunk ; ám ezek már nem alkotnak oly állandó tipuszt, 
mint a minővel a kétágú formáknál megismerkedtünk. 


HERMAN O. A magyar halászat. 1 


194 ŐSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


S ha az összehasonlítást azokra alapítjuk, a melyeket a 72. ábrá- 
ban bemutattunk, úgy kivált a 72. ábra 3. az, a melynek a mi szi- 
gonyaink közül az alsó Vág folyó galócza-szigonya (76. ábra) meg- 
felel, alighanem az utolsó darab, mely a mai napokra átjutott. 

Ezeket elhagyva, oly sorozathoz jutunk, mely kiválóan figyelemre 
méltó. 

A mai s a közelmúltból eredő szigonyok legtöbbje köpüs s e 
részével rájár a rúdra vagy nyélre, a melyhez a köpüben lévő lyu- 
kon át egy megfelelő szöggel odaszegezhető. 

Ugyanezt találjuk a régibb vaskor fejlettebb szigonyain is. 

De már a kun-szent-mártoni dárdaszigonyon 15 
azt tapasztalhattuk, hogy van a megerősítésnek egy 
más módja, az úgynevezett makkrajáró vagy mak- 
kos, mely abban áll, hogy a szerszám nem végződik 
köpübe, mely a rúd végét magába fogadhatja, ha- 
nem makk- vagy szögszerűen van kinyujtva és de- 
rékszögben meghajtva. Ez a makk vagy szög be 
van illesztve a rúdba s az egészet egy vagy két vas- 


karika szorítja reá. s 


A megerősítésnek e módja Keszthely szigonyai- 
nál dívik s annál kirívóbb, mennél jobban tudjuk, hogy 


76. ábra. 


péld. a Kenessei, tehát szintén balatonmelléki szigonyok ismét kö- 
püsök. Ezt a sajátságos megerősítési módot, mely — mint a nádvágók- 
nál látni fogjuk — messze vág a bronszkorba, elénk állítja a 77. ábra, 
mind keszthelyi szigony (az ötágú karikákkal, tehát teljesen fölsze- 
relve). 

Itt a két hármaságú szigony ismét hatalmas vas, de hegyes — 
tehát nem körömszerű szakákkal — s ezáltal a központi kétágú 
szigonyok tipuszától lényegesen eltér. Itt megjegyzendő, hogy az 
ó-vend tipusz, a melyet Berlin városa muzeuma a Brandenburg 
területén talált régibb halászszerszámainak tulajdonítani hajlandó, 
csupán a szigony makkos megerősítésére támasztható s erre is csak 
részben, mert a makkos szigonyok mellett ott állanak a köpüsök 15 ; 
ámde az ángolnaszigony kivételével, mely berendezésére nézve min- 
denesetre tipusz, de köpüs, a makkra járó szigonyok nem tipikusok 
sem az ágak mennyiségére, sem semmiképen. 


SZÍGONYOK . 199 


De nem tekintve a nádvágókat — a melyekkel majd alább foglal- 
kozunk — arra a megerősítésre, mely Keszthelyen dívik, érdekes 


, r 


világot vet az a két ágú szigony, a melyet Tihany halászai a Balaton 


77: ábra. Makkos szigonyok. 


[dd 


fenekéről kerítettek elő s a mely — nézetem szerint — kortársa 
annak a sajátságos hajlítású harcsahorognak, melyet az 58. ábrán 
megismertünk. ; 

. Ez a szigony (78. ábra) melynek régi voltáról — az alakon kívül — 
az a tetemes kérgesedés is tanuskodik, mely borítja, a meg- 
erősítés tekintetében makkos. Szakái ellentétes irányban 
s a lapban értve, kifelé állanak : megerősítése tehát, mely 
mindenesetre fontos, Keszthely mai szigonyaival egybevág. 

Láttuk, hogy Keszthelynek bizonyos hálókövei világot 
vetettek azokra, a melyek Aguincum romjaiból kerültek, 
most ismét egy sajátsággal foglalkoztunk, mely Keszthelyen. , 77 959 


Régi makkos 


dívik s merőben elüt a közkeletű alakoktól. Itt, természe- szigony. 


tesen, be kell érnünk az egyszerű reámutatással, mert a meglevő 

összehasonlító anyag nem elégséges arra, hogy bár csak a föltevések 
c c e 

terére is léphetnénk. 


2757 


190 ÖSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


5. A NÁDVÁGÓK. 


A nádvágó szerszám már a dolog természeténél fogva is mindig 
szerves tartozéka volt a halászatnak s az ma Is. 
A vejsze, a varsa készítéséhez, a verésekhez a nádvágóval szerzi 


LA 


. ábra. Nádvágók. — i Nádvágó, bronsz, a svájczi czölöpépitményekből; 2. Gyalázka, bronsz, ugyanonnan 
o e tout] , ] p P 83, , 71 9. tel 


3. Kaszúr, 0-Egyiptom (René Ménard) ; 4. Nyesellő ugyanonnan. 


a halász a kellő anyagot, s evvel a szerszámmal készíti és tisztogatja 
nádas, sásos és kákás tóságokban a halas helyekhez vezető csapáso- 
kat, vagyis azokat az utakat, a melyeken vízi járóművével ki- és bejár. 

Tisztán az őskori és mai gyakorlat szerint ezek a szerszámok bajo- 
san tárgyalhatók, mert egyfelől untalan beléjátszanak az ókoriak, a 


NÁDVÁGÓK. 197 


magyarság szerszámát tekintve pedig," beléjátszanak a középázsiai 
alakok. Ez az oka, hogy a nádvágó szerszámok tárgyalásánál nem 
követhetjük az eddigi rendszert, hanem az őskori, ókori és néprajzi 
alakokat állítjuk szembe a magyarság élő szerszámaival. 

Tudnunk kell mindenekelőtt, hogy egészben sarlószerű szerszá- 
mokkal van dolgunk s hogy már ősidőkben is két faj volt meg u. m. 


$0. ábra. — 1. Nádvágó, arany, a SzilágyeSoómlyói nyaklánczról; 2. és 4. Nádvágók, bronsz, Nemz. Muzeum ; 


3. A nádvágó makkja oldalról. 


egy gyengébb sarló, a takarmány és gabnanemüek vágására és egy 
erősebb faj — a pengére és különösen a megerősítés módjára értve —, 
mely a keményvágású nádra szolgált. 3 

Nekünk csak az utóbbival van dolgunk. 

Az ábrák meghatározása, a mint az oda van írva, csupa élő magyar 
halász mesterszó és foglalatja a nádvágó szerszámok összességének, 
természetesen, amennyiben halászatiak; mert pld. a tolókaszát k1- 
hagytuk, mivel az avval való nádvágás a gazdaság más ágazatára 
tartozik. 

A mire figyelmünket különösen irányozzuk, az — az alakon 
kívül — különösen a megerősítés módja, a melynél legott szemünkbe 
tűnik, hogy a köpűs mód hiányzik, Ó-Egyiptom kaszúrján pedig 
a karikával való leszorítás, a melylyel már a dárdaszigonynál meg- 
ismerkedtünk, világosan kivehető (79. ábra 3.). 

De haladjunk egyelőre még tovább. 

A következő sorozat ismét nádvágókkal ismertet meg. A 80. ábra 1. 
ismét világosan mutatja a karikával való leszorítást, holott a 2. és 4. 


198 ÖSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


világot, vet e megerősítés; részletére stl a makkra da SA KEZEE 
kívül tapasztaljuk azt is, hogy egészben véve az az előrevágó kés- 
forma, melyet már a 79. ábrán 1. figyelhettünk meg, itt is tartja 
magát. 

Már magában a makk felköltheti érdeklődésünket s önkénytele- 
nül is eszünkbe juttatja a 
K eszthelyről ismertetett SzI- 
gonyok szögét, karikáját, 
úgy a kún-szentmártoni dár- 
daszigonyt 15. 

Az eddig bemutatott nád- 
vágó szerszámok az ős- és 
ókorhoz tartoztak s mielőtt 
a magyarokkal való szembe- 
állításra térnénk, vessünk 
egy pillantást a középázsiai- 
akra Is. 

Már a futópillantás is 
meggyőz arról, hogy nagy- 
ban és egészben véve Sziam 
nádvágói 15 az ősi csapáson 
haladnak; ítt is látjuk az 
előrevágó kés alakot 81. 
ábra r. a kaszaszerű hajlást 
u.o. 2. végre a sarlóalakot 
u. 0. 3. aszó közértelmében. 

A megerősítés itt már kö- 


81. ábra. Ázsiai (Sziam) nádvágók. — I. Nádvágó ; 2. Gyalázka. ásza si MIS ÚJ EM EI TEST 5788 
3. Nyesellő ; mind vas. termeszetes" meGtLrasvasészie 

vós anyaga ezt kibirja, ho- 

lott a bronsz sem a szögszerű kinyujtást, sem a köpüre való alakot 
nem birta ki: az előbbit azért nem, mert igen könnyen letört, az 
utóbbit azért nem, mert a köpű öntése nehéz s ha elég erős, sok 
anyagot emésztett volna, mi abban a korban, a melyben ezek a szer- 
számok készültek, igen nyomós ok volt arra, hogy az embert takaréko- 


sabb s mégis szilárd módok kieszelésére sarkalja ; e mód a makk volt. 


NÁDVÁGÓK. 199 


Mindezeket tudva, a magyar nádvágók rendkívül érdekes színben 
tünnek föl előttünk, akár az ős-, akár az ókorral, akár végre az ázsiai 
alakokkal vetjük össze őket — 

Ime előttünk állanak — az egy kaszúr kivételével, melyről e sza- 
kasz más helyén szólunk — a magyar halászság nádvágó szerszámait, 
.hogy alak és megerősítési mód szerint e könyv lapjain találkozzanak 
őskori és messze tájakról származó rokonaikkal. 


82. ábra. 1. Magyar nyesellő. — 2. Karikára járó nádvágó, Tápé; 3. Ugyanaz szétszedve. 


Tápé nádvágója (82. ábra 2.) bevilágít az őskorba s egyszersmind 
Ázsia belsejébe is, mert világosan megmagyarázza, mit jelent a bronsz 
nádvágók makkja és határozott alakrokonságot vall a Sziamból ke- 
rült nádvágóval (81. ábra 1.), melyet a Nemzeti Múzeum őriz. 

E nádvágón P a penge, K a karika, N a nyél. Ha a karikát leüt- 
jük, szétbomlik az egész szerkezet (3.) s azt látjuk, hogy — oldalról 
nézve — a penge alja P, makkba M végződik, mely a nyélbe illeszt- 
hető ; vanegy ék (/F), mely a nyélnek megfelezett részét kiegészíti s a 
pengét két fél közé fogja; a többit a karika végzi. A pengén észre- 
vesszük azokat a sajátszerű czifrázatokat, a melyek már Tápé szigo- 
nyán is feltünedeztek. 


200 ÖSTÖRTÉNETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


Ebből kiindulva, megértjük, hogyan volt megerősítve a bronszkori 
nádvágó (79. ábra I. ; 82. ábra 1. 2. 3.) még azt, hogyan volt az egyip- 
tomi kaszúr s az arany nádvágó is, a mely a már több ízben felemlített 
arany nyaklánczon ékeskedik. 

Sőt így lehetett megerősítve az egyiptomi nyesellő is (79. ábra 4.), 
holott a bronszkori gyalázka (79. ábra 2.) a köpüs módhoz való átme- 
netet jelezi, melyet teljes kifejlődésben a sziami szerszámokon s Ma- 
gyar-Velencze nyesellőjén (82. ábra 1.) ismerünk meg. 


, ! 
mmm 


83. ábra. Magyar gyalázla. 34. ábra A nádvágó egyszerű megerősítése. 

A magyar gyalázka (83. ábra) még hátrább vág, mert bizonyos kő- 
baltákra nézve csak ilyen ékre járó megerősítési módot képzelhetünk. 

De van a makkos megerősítési módnak egyszerűbb változata Is, 
az, a melynél a nádvágó pengéje nem esik két fél közé, hanem egy- 
szerűen a nyél külsőjéhez van illesztve s azután karikával leszorítva 
a mint ezt a 84. ábra a. b. világosan magyarázza. 

Bizonyos, hogy a svájczi czölöpépítményekből való nádvágó 
(79. ábra 1.) így volt a nyélhez erősítve. Ez a változat Tápén, Álgyőn 
és Szentesen akad vegyesen avval, a melyet a 82. ábra alapján rész- 
letesen tárgyaltunk. 

E sorozatot méltóképen rekesztheti be az a mult századból eredő, 


A" ILATDMIK DO 


alakja és dísze szerint valódi magyar nádvágó, mely Tápén a leg- 
öregebb halász szerény hajlékának padlásáról, százados lom közül 
került elő. (84. ábra c.) 


OZAT ATDNIKE 


Az ősrégészetben dívó közfölfogás szerint a legrégibb vízijárómű 
az egy fatörzsből tűzzel vájt, külseje szerint pedig kőbaltával kitormált 
ladik, magyarán mondva elélekvesztőv" volt. E fölfogást támogatják 
azok a lélekvesztő-roncsok, a melyek a svájczi tavak czölöp-építmé- 
nyeiből, más helyeken régi, ma már kiszáradt halashelyek tőzegréte- 
geiből kerültek napvilágra. 

Már az általános őstörténelmi részben futólag érintve volt, hogy 
a kőkorhoz számított, tengermelléken álló konyhahulladék rétegek- 
ben oly halaknak maradványai is akadnak, a mely halak csak a sík 
tengeren kaphatók, tehát parti halászattal ki nem teremthetők; s 
így föl kell tenni, hogy az őstelepek lakói már oly Járóművekkel bír- 
hattak, a melyeken a siktengerre kiszállhattak. 

Ezeknek alakjáról, szerkezetéről eddig tudomásunk nincsen S 
azon az alapon, a melyet azok a bizonyos halak nyújtanak, csak léte- 
zésük föltevése jogosúlt. 

Ámde, ha a magyar népies halászat Járóműveit sorozatba állít- 
juk, kezdetlegesség tekintetében nem a lélekvesztő, hanem a nád- 
tutaj követeli magának az elsőbbséget. És ha a dolog természetét 
veszszük, nagyon csábít az a föltevés, hogy az első vízijáróművek 
nem kivájt ladikok, hanem tutajok voltak; mert hiszen sokkal egy- 
szerűbb sorozat a fa úszó voltát észrevenni, több fát gúzszsal ösz- 
szekötni, mint a tűzzel való vájás, vagy akár az odvas fának döntése, 
mind két végén való befeneklése. 

A mit pedig a kezdetlegesség dolgában az Ecsedi láp északi 
részének csíkász embere — Porcsalma körül — még a mai napon 15 
mível, az valóban teljesen őskori. 

Nem vesződik ő fasudarak összekötésével, nagy törzsek kivájá- 
sával, az odvasoknak döntésével és befeneklésével, hanem leghűsé- 
gesebb szerszámával, a kaszúrral, hirtelenjében lekanyarít annyi nádat, 


t Nem régi szó ; halász ember nem él vele s alkalmasint a német cSeelentránkers révén 
szakadt reank. 


20OD ÖSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


hogy három Jókora kéve teljék belőle, ezeket a mocsárfűzből csa- 
vart gúzszsal megköti, két dorong közé fogja, csúcsos végüket gúzszsal 
összefoglalja s készen van az ő vízijáróműve, melynek tisztes formáját 
a 05. ábra mutatja. 

Mire ez a Jószág készen van, a csikász 
tolórudat ragad a kezébe, bedönti a nád- 
tutajt a vízbe, reá áll a vastag végére s vigan 
tologatja a csikkasok és lápkutak tájára. 

A mint láthatjuk, már ennek a kezdetle- 
ges Járóműnek 15 megvan az orra és a fara — 
éles.és tompa vége ——- es természetes, hogy 
a tologatásnál ennek is az orra jár elől. 

De még ennél is van kezdetlegesebb 
járómű az erdélyi részek egyik zugában, 
már az u. n. Mezőségen fekvő Apahida ná- 


das és részben ingólápos taván, a hol egy- 
85. ábra. Nád-tutaj. b A Bt 3 
szerűen az ingólápnak egy leszelt darabja 


szolgál a vejszés kárászhalász járóműve gyanánt. 

Ezek után áttérhetünk a lélekvesztők legfőbb magyar alakjaira, a 
melyek kétfélék. 

Az egyik törzsalak a Balaton cbödönhajójas , mely mindig tűzzel 


is van vájva:; a másik a folyókon dívó xcsónyik). 


86. ábra. Balatoni bödönhajó. 


A Balaton bödönhajója kétféle s mind a két alakja tölgyfából való ; 
keresztmetszete szerint vastag körtealakú, orra hegyes, magasra felálló. 
Az egyszerűbb az, a melyet a 806. ábra tüntet föl. Ez magyarán 
mondva suta, mert a fara elkerekített; hossza 3 m. — egy; legfölebb 
két embernek való ; a balatoni kishalász szerszámja, melynek egyetlen 


A JLADÍ. j 20 3 


példányát csak Siófokon láttam. Repedező orrát ekkoron már pléh 
védte, illetőleg pléh akadályozta a víz benyomúlását. Van első és 
hátulsó tatja és húzószöge. 

A második alak a bödönhajó kiálló orral és vágó farral, mely 
sok esetben szintén felkunkorodik s ekkor ez a nevezetes járómű na- 
gyon emlékeztet a tengermellék régi smentő hajóiranp, a melyek alma 
szelethez hasonlítottak, hogy soha föl ne borúlhassanak (87. ábra). 

Ez 4 méteren túljár, négy halászt szerszámostól elbír s mély 
járása, szövetkezve a halászok ügyességével, mely valóban bá- 
mulatos, csendes vagy csak lengedező vízen megóvja a fölború- 
lástól. 


87. ábra. Felvasalt bödönhajó. 


Igen.ám ; de az ú. n. nagy szerszám, t. 1. az öreghálóval való halá- 
szat, kivált kissé habos vízen, egy bödönnel nem végezhető, mert 
legalább is nyolcz ember kell hozzá, ki egy bödönbe nem tér el; 
azonkívül tér is kell az öregháló elhelyezésére, fágyására. 

Ezen úgy segítenek a bödönösök, hogy két hajót kötnek össze s 
ehhez képest van a hajó felvasalva, amint következik, természetesen az 
orrán kezdve : f a tatyvas, mely a bödön orrát az elrepedéstől óvja ; 
k, k az első és második kötésvas, a melynél fogva két bödön összeköt- 
hető ; sz a húzószeg, a melybe az evedzőt beakasztják, rendszerint há- 
rom ; Ah a habvető, egy rámás alkotmány, mely a habot visszaveti, mert 
megjegyzendő, hogy a bödön hasas volta mellett, habvető nélkül a 
víz igen könnyen benyomúlhatna. 

Ez a smagyar tenger, ősi vízijáróműve, mely manapság már letünő 


204 ÖŐSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


félben van, hogy helyébe a laposfenekű hajó állhasson, a melylyel a 
gyakorlatról szóló részben majd megismerkedhetünk. 

A folyókon dívó lélekvesztők, keresztmetszet szerint nyílt félkö- 
rüek s vagy lapos far mellett csúcsos orrúak, vagy olyanok, hogy 
faruk, orruk egyformán éles. 

A lapos farú lélekvesztők között kiváló figyelmet érdemel a Kö- 


88. ábra. Laposfarú ladik. 


rös-Tarcsán és a Berettyón is dívó, melyet a 80. ábra állít elénk, 
mely megüti az 5 m.-t 15 s négy embernek való. Orrát és farát tat erő- 
síti s van rendesen négy kilincse (F), mely arra való, hogy keczézés 
alkalmával valamennyi evedző a cziklend (cziklony) csikló vagy kalló- 
szíjba akasztható legyen, a mint azt az ábrán a fartól számított első 
kilincsen láthatjuk 1s. 


89. ábra. Szegedi tcsónyik?. 


A 98. ábra a szegedi lélekvesztőt ábrázolja, melynek közszájon 
forgó neve xcsónyikv. Ez előre-hátra egyformán szolgál s kilincs he- 
lyett húzó vánkussal, kolomppal, vagy kallantyúval van ellátva, hogy 
az evedző gúzsba vethető legyen. 

A midőn ide teszszük, hogy a régi balatoni bödön vájásával — 
akárcsak az őskorban — a tűz is közreműködött, érdekességénél 


A CSIKÁSZ SZERSZÁMJA. 205 


fogva ide igtatjuk még azt az arany lélekvesztőt, kissé bús arczú halá- 
szával együtt, mely azon a szilágy-somlyói arany lánczon ékeskedik s 


. 90. ábra. Arany lélekvesztő a szilágysomlyói aranylánczról. 


a melynek bizonyos rokonságát a Körös és Berettyó mai laposfarú 
lélekvesztőjével tagadni alig lehet. 


7. A CSIKÁSZ SZERSZÁMJA. 


E könyv második része magában foglalja a halászati képek soro- 
zatát 15. Nagyon természetes, hogy ott a csikász teljes Joggal helyet 
kért magának, s azt meg is kapta. 

Ott azonban a csikászt egész valója szerint méltatjuk, holott ez a 
szakasz annak szerszámját kéri elő, hogy az őskorral egybevethesse ; 
tehát lássuk. 

A csikász a szó való értelmében xezer veszedelemv között űzi 
furfangos mesterségét. Ingó lápokon halad tova, melyek alatt cfene- 
. ketlen; a mélység; a hol nincsen ingó-láp, ott feneketlen sarak, göd- 
rök állanak útjába, a melyek az időjáráshoz képest folyton változnak. 
Ez és számtalan más veszedelem úgy hozza magával, hogy a csikász 
minden egyes lépése ki van számítva. A vakbogár csápjával tapogatva 
halad tova, a csikász csápja a lápibot, a melylyel majd mindjárt meg- 
ismerkedünk. 

De vannak kiválóan alkalmatos helyek, a vészek, a hol a csik 
mindig ellehet, a hol tehát mindig érdemes csikászni s a hova termé- 
szetesen gyakran kell eljárni. Ilyen helyeken a csikász kikészíti útját, 
hogy bátran járhasson ; ez az út a lábó s lényege szerint czölöp-épít- 
mény. 

Erős karvastagságú husángokból karót csinál, a vész irányá- 
ban két sorban leveri s a közét gizgazzal, náddal, gyeppel, zsombék- 


206 ÖSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


kal tölti ki úgy, hogy egy teosz sal Járó — igazi v macskajáróv — kelet- 
kezik ; rezra lábó: 

Úgy a mint a lábó mellett csíkos víz jelentkezik, vagy a lábót 
vizen át kell folytatni, kihagyogatja a kashelyet, vagyis olyan keresztbe- 
futó rést készít a lábón, hogy a csikkas taraját belészoríthassa s az 
cátszállós csikot a kasba keríthesse. 

Ezeket az átszálló pontokat tisztogatja. 

Az ingólápon lápkutat vág, hogy a csikot oda szoktassa s a be- 
rakott kasba keríthesse. 

A csikász ember főszerszámja, melyre roppantúl rátartós, mert erős 
fegyvert is lát benne, a kaszúr (91. ábra), a melyet már a nádvágók so- 
rában említettünk is. Ez a kaszúr egyenes 
ágban származéka a c kasza orrnak) , ezen a 
soron cvérrokonav a xskaczornak) , mely a 
magyar szőlősgazda kezén van, édes test- 
vére pedig a Fertő melléki ckoczérnak) , 
mely ott halász kezén dívik. 

z10S mindezeknek szülőanyja a ka- 
sza," az bizonyos s onnan van, hogy a 
magyarság a kasza anyagát legelső sorba 
teszi, mikor vágószerszámhoz való kell, 
nemcsak, hanem mikor egyáltalában va- 
lami cfinumo szerszámra van szüksége. 


da. Ábra Nagy is annak a becsülete, a ki a ka- 
"aszur — szát meg tudja válogatni. Ott látjuk őket 
a vasárus boltban féltérdre bocsátkozva, előttük egy kő, mellettök 
egy rakás kasza, melyet azon a kövön egyenként megpengetnek s 
nincs az a szongorahangolóv, a ki pontosabban összelesse a húrok 
hangját, mint az a kaszásember a kaszáét; mikor azután kettőben 
megállapodott, ezt egyszerre penegteti meg s azt választja, a mely 
olyan tisztán szól, mint az vangyalok sarkantyújának a taréja? . 
Mikor ez mint kasza elkopott, elvásott, a falu kovácsával elvá- 
gatja a fokát, a melyből a clegfinumabbp horog készül, a pengéből 
pedig kaszúr lesz oly fölszereléssel, a mint azt a 91. ábra mutatja. 


X A kasza különben nem magyar, hanem szláv szó. 


A CSIKÁSZ SZERSZÁMJA. 3077 


Ennek ókori ősével megismerkedtünk már Ó-Egyiptom révén a 
79. 3. ábrában, melynek lekonyúlt alakja az ó-egyiptomi rajzmester- 
ség kezdetleges voltában rejlik. 

A kaszúrhoz szegődik a lápibot (92.ábra Bi, mely legtöbbször 
két, néha három ágban végződik s a csikász csápját teszi. Természetes, 
hogy a síma végén fogja s az ágas vég- 
gel tapogat, azért, mert a síma bot át- 
járná az ingó-lápot. 

Ezután következik a lápmetsző, (92. 
ábra A) egy hatalmas vas, melyet ásó- 
módra arra használ, hogy az ingó-lápon 
kerek lyukakat, a lápkutakat vághassa. 
Ez a lápmetsző a Bodrogközön lábmettő 
s minthogy ott a csikászat veszni indúlt, 
a lápokról a jeges halászathoz pártolt 
át, hol rudhajtás a dolga, a mint ezt 
később látni fogjuk. 

Fogószerszámja a  csikkas (93. 
ábra), melynek van taraja (7), füle (F), 
tömlöcze (M), és fara (S). Ezt úgy mond- 
ják, a hogyan kiírni nem illik. Belsejé- 


ben van az a szűk nyílás, a vörcsök, a 
melylyel már a 43. ábrán V alatt fog- 
lalkoztunk. Ez a csikkas fűzfavesszóből 


92. ábra. 


való kitünő fonadék, alapjában varsa s 
A csikász szerszámja. 


megfelel a magyar történelmi szerszám- A. lápmetsző. 8. lápibot. 
nak, a latin szó értelmében az wansav- 
nak Is. ; 

Lássuk már most a csikász szállító és mérő szerszámját, mely egé- 
szen az ő emberségéből telik s mindenesetre őseredeti. Udvarának 
legjobb helyén gondosan neveli a kurtanyakú u. n. kabaktököt, meg- 
érleli, kitisztítja, kasornyába fogja, melyet válogatott fűzvesszőből 
csavar, hogy kényelmesen hordozhassa, a mint ezt a 94. ábrán lát- 
hatjuk ; itt A a csiktök kantárja, R a talpa. Mikor kevés a csik, 
evvel a csiktökkel járja föl a kasokat, ebbe dönti a csikkas farán át 
a prédát. Igen kitünő szerszám ez azért, mert a víz ki nem locscsanhat 


209 ÖŐSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


belőle. Mikor áldás van, akkor öblösebb szerszámhoz folyamodik ; s ez a 
csikputtony, hol sfertályvékáss , hol meg c félvékáss. Ennek a kitünő, 


TRY 
áj 
JAR 


94. ábra. Csiktök 
kasornyával. R 


, 93: ábra. Csikkas. 


rendesen igen tiszta gyékényfonatnak pogánykori hamv-veder az 
alakja; fedele lapos-csúcsos, van négy xwkarjav, a melynél fogva a 
csikász hátára veheti, a mint ezt a 95. kép világosan megmagyarázza. 
Kiegészítő része a, csikszűrő (96. ábraj, a melylyel a csikot merít- 
getik s a mely egy régi, majdnem xczinkotai itczev tartalom mellett 


az eladáskor is szerepel. 


5 vér a 33 5 
; TT TIK HK Jt 
j MIEN TT NI 1. HW mi / 
Tinta j VALA tr lt ii] Ni G.I 

dea jdamani Na u] [B INNI ju) f 


jr [9 ja úm 
ut TELL) NAN 
htú Hi TNNEa 

í T L TEHTNT 


Ni ll J/ Hi Mu 


d íj Mg] Vr 
jiste 


TALÁ 
két 


Hunt Ti HÍ I! 
HANA HI 
untat MIT Tini a uni 


, (Ab 
99) 
bp 


J9 


95. ábra. Csikputtony. 97. ábra. Véter. 


Es minthogy a csik, kevés helyen bár, de ma is vármegyére szóló 
kereskedés tárgya, természetes, hogy azt föl is kell gyűjteni. 


APRÓ SZERSZÁM. i 209 


Ennek két módja van, mind a kettő ősiség tekintetében vetélke- 
dik egymással. Az egyik a csikgödör, egy 2 m. hosszú, félannyi szé- 
les és mély gödör, melyet Tyukod és Porcsalma körül a csikász em- 
ber udvarán kiás, vízzel lát el és csikkal tölt meg, honnan vásár idején 
hordóba meríti, hogy szekeren szállíthassa ; a másik a véter, egy öblös 
fedeles fűzvessző-kas (90. ábra), a melyet a régibb szótárírók háló- 
nak is elmagyaráztak — a melyet a csikász a láp alkalmatos helyén a 
vízbe sülyeszt, hogy felgyűjthesse benne zsákmányát. 

Ha képzeletünk elé varázsoljuk az egész képet, úgy egy három 
nádkévéből alkotott vízijáróművet látunk, megrakva a most letárgyalt, 
valóban ősi egyszerűségű szerszámokkal s rámondhatjuk, hogy őskori 
a zamatja. 

Az, hogy merre éltek és merre élnek ennek rokonai, oly kérdés, 


a melyre mai ismereteink nem adnak feleletet. 


8. APRÓ SZERSZÁM. 


Vessünk bár csak egy futó pillantást is az apró szerszámok soro- 
zatára, azok minden bizonynyal felköltik érdeklődésünket, már csak 
azért 15, mert valódi ősi együgyűséggel tekintenek felénk. Felötlik a 
kérdés: vajjon mik lehetnek 7 

A kik némi jártassággal birnak az ősrégészetben, vagy bárcsak 
figyelemmel szemlélték az illető gyűjteményeket, azokra a halász apró 
szerszáma őskori benyomással van. ; 

E könyv során majd tüzetesen 15 foglalkozunk még az egyikkel, 
a másikkal; de e szakasz hatása érdekében bemutatjuk tömör sorban 
is (98. ábra), aminthogy ezt meg is érdemlik. 

Legelől jár a laptáros tisztes biczkéje vagy szolgapálczája (1) he- 
gyesre megvasalva, a melyre a legnehezebb munka végezője támasz- 
kodik s mely arra is való, hogy ha a hálóvetés akadva jár, a földbe 
ütve veszteg tartsa a háló laptáros apacscsát. 

Utána következik (2) a cserepcsik, vagy csiriptető, mely arra való, 
hogy a fenékhorog 00—120 horgát befogadja, hogy a fenekes köny- 
nyen vihesse, hozhassa. 

Ezután helyet kér magának (3) az igazi halász kavaró-kanala, mely 
(ha vasból volna) beillenék asztalos-vésőnek is; evvel a kanállal majd 
nyomban találkozunk. 


HERMAN O. A magyar halászat. 14 


20 " — ŐSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


Sorra kerül (5) az orsó és (6) a viszáló vagy sirittő (sodorító), a 
melylyel a vén körösi halász maga fonja meg a halászfonalat, maga 
sodorja a horogpallót, isléget s minden vastagabb zsineget. 

Végre számot tart kiváló figyelmünkre (4) a csongrádi és (7 és 8) 
az algyői buttyogató, futtyogató, kuttyogató; az elsőnek fából való 
a szára (5), szaruból való a talpa (Zj; az utóbbi, mely oldalt (7) és 
élben (8) van föltüntetve, egészen fából való. 


98. ábra. Apró szerszámok. 


Ezek a kutytyogatók szerfölött tanulságos szerszámok, a melyekről 
a következő pont alatt lesz szó. 

Ámde lássunk előbb még más apróságot is, mely helyet kér s azt 
meg 15 érdemli, mert valóban ősi soron maradhatott reánk. 

Körös-Tarcsa halzsírszedő kanalai azok, a melyeket e hely halászó 
népe ősi soron a hasított hal beléből kifőzött halzsir leszedésére hasz- 
nál. A kanál maga egy kagylófél, a nyele pedig egy behasított fácska 


(€ 
c 


APRÓ SZERSZÁM. DN 


(iroi, ábra), de a melyet a rangosabb halász czifrább nyélre, néha 
lyukasztással is készít (99. 100. ábra). 


99. ábra. 


99—10I. ábra. Halzsírszedő kanalak. 


Ezek a kanalak önkéntelenül is eszünkbe juttatják azokat a lyu- 
kasztott kagylófeleket, a melyek az őskori telepeken nem ritkák . és 
sok mindenféle magyarázatra adtak okot. Tu- 
dományos meghatározás szerint a kagyló az 
Anodonta cygnea, tehát hattyú-kagyló, s ha 
kérdjük, hogy e kanalak eltagadhatatlan ro- 
konai hol találhatók még, — Amerikára kell vet- 
nünk szemünket, hol a szárnyas kagylóból ké- 
szült, ékes ó-amerikai kanalak csak az imént 
kerültek napfényre Ohio állam őstelepein, a 
mint ezt a híres Smithsonian-Institution 1880 — 
1081. fényes kiállítású évi jelentése oly beha- 


tóan tárgyalja. 
És vajjon mivel fejezhetnők be méltóbban 
az apróságok sorozatát mint avval, hogy a vé- 102. ábra. Halászbogrács 


ug 


202 NÉPRAJZI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


gére akasztjuk a legöregebb szentes-bökényi halász bográcsát (102. 
ábra B), teljes fölszerelésével együtt, a mint a grádicsos szolgafára 
(Sz) van akasztva s a mint az a kavaró kanál (K) a bográcsfülön 
nyugszik, hogy a felcsapó láng.kárt ne tehessen benne. 


9. NÉPRAJZI SZERSZÁM. 


Valahányszor csak elmémben forgattam ezt a czímet — sokszor 
történt! — végtelen vágy szállotta meg lelkemet. 


Vágytam és vágyódom oda, a hol a Kuma vize csörtetve halad, 
hogy végre is a nyári nap hevétől izzó homoksivatagba veszszen, 
mielőtt még elérhette volna édes anyja kebelét, a tengert ; vágyódom 
oda, a hol a Wolga folyó hosszú pályafutás után széles ágakra sza- 
kadva egyesül a tenger hullámával ; vágyódom, mert érzem, hogy ott 
sok halászszerszám lappang, mely rokon a miénkkel s a mely bevilá- 
gítana még a távol keletre is ; mert hiszen láttuk, hogy a Tiszamellék 
nádvágója Sziamban találja tormájának rokonát. 

Ám az a vágy csak — vágy. Meg kell alkudni az élet rideg köve- 
telésével, be kell érni avval, a mi van. 

Már mondottam, hogy néprajzi gyűjteményeinknek nagy baja az, 
hogy csak a föltünőt, a csodálatost, a xritkaságotv hajhászszák, mely 
pedig legtöbbször egyéni ügyesség kifolyása, s ott, a honnan szárma- 
zik, nem közkézen forgó népies. Van abban is tanulság ; de ez legtöbb- 
ször ipari természetű ; az a tanulság ellenben, a melyre e könyv ösz- 
szehasonlító része törekszik, abból nem telik kt. 

NiLssoN, a svéd kőkorszakbeli tárgyak alapos ismertetője, fájdal- 
masan jegyzi meg, hogy sok dolgot meg sem lehet határozni, mert az 
összehasonlításra hivatott élő anyag sehol sincsen meg. Ez anyag 
hiányában ő nem bírta, többek között, árkolt köveit rendeltetés sze- 
rint oly megbizhatóan meghatározni, mint meghatározhattuk mi pld. 
a Szolnokról való szepikő, vagy a Szentes-Bökény nagy böncsőköve 
révén — éppen NiLssoN köveit is. 

A közkézen forgó, sokszor egészen jelentéktelen tárgyakból bon- 
takozik ki legtöbbször a legnagyobb tanulság, a mint ezt e szakasz 
során oly sokszor tapasztaltuk Is. 

Semmi kétség, hogy a Fertő elmés szerkezetű kürtője (vejszéje)- 


A ROKOLYAHÁLÓ. 218 


rokon a Japáni Yert-vel; nem lehet elvitatni, hogy a bronszkori háló 
és horogkövek, a maiakkal egybevetve, rendeltetésük szerint meg- 
lehetős biztossággal meghatározhatók ; hogy a magyar nádvágó mak- 
kos megerősítése messze bevilágit a multakba stb. És semmi kétség, 
hogy a halászszerszám igazán népies részének beható tanulmányozása 
rendkívül becses eredményekhez vezethetne. 

Ám mindezt már érintettük is. 

Általánosságban például mondhatjuk, hogy a Fehértengeren 
dívó jégalatti halászat hasonlít a miénkhez ; ámde a pontos megálla- 
pítás azt követelné, hogy tudjuk meg a kijegelt csapás alakját, az 
eresztőlék formáját, az ajtólékét nem különben, a sarok és sorlékek 
irányát, a rúdhajtó és igazgató szerszámok alakját, a háló fölszerelését 
para, kő és egyéb tekintetében. Nem tudjuk. 

Így tehát be kell érnünk avval az összehasonlító anyaggal, a me- 
lyet inkább a véletlen, mint a rendszeres kutatás vetett fölszinre ; első 
sorban avval, a melyet a már említett berlini nemzetközi halászati 
kiállítás nyujtott. 

Ott akadunk egy képre, mely a Kaspi tenger sziklás partját ábrá- 
zolja. A parton két persa halász áll; az egyik már kidobta vetőhálóját, 
a másik még csak készül. A sík vízen több ladikot látunk, a melyről 
a halászság ugyanolyan hálókat veteget a hullámokba. 

Ez a persa háló szakasztott mássa az Erdély-Olt melléki rokolya- 
hálónak, mely tudtom szerint a Berettyó-melléken is dívik; a Tiszá- 
nál és Dunánál ellenben tért enged egy bár szintén kerek vetőháló- 
nak, a mely azonban berendezés szerint lényegesen más. 

A persa (rokolya) háló (10 3. ábra), ha tartó kötelénél fogva fölemel- 
jük, úgy esik össze, mint a bezárt esőernyő ; sőt összecsappan, mert a 
belső inán sorosan álló ólomgolyók (/) gyorsan összestetnek. A belső 
inán túl kiálló hálórész táskákat alkot, melyek az összecsapott háló 
belsejébe nyilnak (7) s úgy alkottatnak meg, hogy a háló legszéle az 
ólmos ín táján erős arasznyi távolságban egymástól álló ú. n. ráklábak- 
kal, vagy őrökkel, t. 1. kétvégre Y-szerűen oszló kurta, erős fonalak- 
kal van lekötve. Természetes, hogy a háló, ügyes pöndörítéssel úgy 
dobva a vízre, hogy kerekre nyilva ráterül, a sok ólom súlya alatt 
gyorsan sülyed és sülyedve összecsappan.s hogy a menekülő hal, a 
melyet a háló beborított, lefelé keresve a kibúvót, menthetetlenül va- 


[ő 


ZI HALASZSZERSZAMOK. 


, 


, 


NÉPRAJ 


5) 114 


" 


lamely táskába üti a fejét, a hol azután nyaklik. A másik vetőhálóról 


más helyen lesz szó. 


A pöndörítés sok ügyességet kiván. A halász legelőbb is balkeze 


s 


a 


r 


kötetet, mely for- 


[d 


r 


csuklójára hurkolja a rendesen lószörből való tartc 


KA 


ELVAN 
ii 
y 


Ni 
a 


y 


V 
NAV 
HI 


SES 
SES 


S 


SZET 
. 


OTAJTASZAT 
SS 


TAVAT 


ET 
PA 


2 
SZSSS 2S 


u 
Tf 


ET 


Megj 
Hi 
oj 
n 
Sa 
98 
y 


TÉT 


gi 


b 


és 
RL 


9 
? 
2380 


9 
Gy 


gX 
KÉSO 


1 


Íiya háló. 


Xoko 


ábra. I 


OBE 


ut 


ára veti a hálót, mint valami 


II 


án balvá 


azut 


an szerelve, 


v 


l is föl 


köpönyeget ; az ólmos inat egy helyen fogaival ragadja meg, sokkal 


góva 


alább ismét jobb kezével is s ekkor a hálót ügyesen röpítve, sarkon 


fordul s a szétnyiló hálót a víz felé löki. Akadnak oly ügyes halászok 


is, a kik a hálót jobb kezükkel sűrű r 


nczokba szedik s anélkül, hogy 


A 
a 


tterül ; 


r 


eszen sze 


y 


Ilukra vennék, fél fordúlással úgy eldobják, hogy eg 


[4 


va 


A KUTTYOGATÓK, 215 


sőt olyat is láttam, a kinek magasabb álláspont sem kellett, hanem 
sík helyen teljes biztonsággal dobta el rokolyáját. 

Alig kétséges, hogy az amphiblesztron háló ilyen lehetett. 

A második, néprajzi tekintetben szerfölött érdekes halászszer- 
szám a harcsa fogására való s azonos volta egészen világos — él a 
Wolga-melléken, nálunk a Tisza-Duna magyar halászsága kezén. 
Ennek a szerszámnak hangfestő a neve, így :  kuttyogató, buttyogató, 
. puttyogató, futtyogató, arról a hangról, a melyet a halász vele ki tud 
csalni s a mely a békák bizonyos hangját, a skuty-kutyo , vagy sunk? 
hangot utánozza. 

A szerszámnak van fogórésze, késszerű része és talpa; a Wolga 
mellékit a magyarral egybevetve a 104. 
ábra mutatja. Itt ri. a Szeged-Algyőón, 
2. a Csongrádon dívó magyar forma; 
3. ellenben a Wolgáról való. 

A magyar kuttyogatók telitalpuak, 
holott a Wolga menti ürestalpú, a mit 
lényeges eltérésnek lehetne venni, ha 
nem volnának magyar földön azok az 


átmenetek, a melyek a két formát ösz- 


szekötik. De ezek az átmenetek meg- 


vannak. A komáromi halász már egy 


104. ábra. Kuttyogatók. 


kis bádogpohárral kuttyogat ; a Duna- 
Dráva foki halász kuttyogatója pedig határozottan ürestalpú, rendes 
kuttyogató, a mint ezt a 105. ábra (K) mutatja. 

Ám lássuk az eljárást, mely egyike a legérdekesebbeknek, mert 
ritka finom élettani alapokra van fektetve. 

A mikor a nyári esőzések a folyókat megdagasztják , csöndes éjsza- 
kán kiszáll a halász lélekvesztőjén a folyóra, oly helyre, a hol a harcsa 
szeret megfeküdhni ; előveszi kettős horgát ( 1 o 5 , A), melyen derék ólom- 
súlyok vannak s megbékázza, azaz eleven kecskebékát — Rana 
esculenta — tűz reája s lebocsátja a mélységbe; azután előveszi a 
kuttyogatót s a talpával sajátságosan belévág a vízbe, mire egy locs- 
csanás és egy skuttyo-szerű hang hallható; hogy egészen szabatos 
hasonlattal éljünk. úgy hangzik az, mint a jól illő dugó kihúzásakor ke- 
letkező ckutty). 


2106 NÉPRAJZI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


Az egész pedig festi a békaugrás locscsanását és a béka hangját. 
Mind a két hang oda csalja a harcsát, mely rendesen a felszín felé 
tart, ott beléütődik a horog inába, melyet a béka ide-oda rángat. 


105. ábra. K kuttyogató a Dráva vidékéről. 106. ábra. Vizára való úszó horog. 


A harcsa bekapja a békát s természetesen rajtaveszt. Ez a kutytyo- 
gatás. 

Es végre a Wolga-melléki halászszerszám közt akadt egy csodá- 
latos horog is, mely a nagy tokhalak fogására való s a mi Dunán- 


107. ábra. A potyka képe magyar halász-bárkákon. 


kon, a Magsitius idejében vizákban oly gazdag, ma már elnéptelene- 
dett szőke Dunánkon találja szakasztott mássát. 

Egy közel arasznyi, hatalmas, tűéles horog ez, melynek patonyja 
tisztességes kötél, ina vagy horogdereka nem kevésbbé az; a horogra 


A VIZAHOROG. Z0L 7 


rá van erősítve a nyárfa vagy vörösfűz úszó s egy horog ina 120—200 
olyan horgot visel, a minőt a 106. ábra ábrázol. 

Evvel a hosszú szerszámmal — több sorban is átfogják a vizet a 
Wolga és a Duna táján egyiránt; elsülyesztik s természetes, hogy a 
horog ekkor úszik s a víz sodrában libeg. A horgon semmi csali nin- 
csen, de nem is kell, mert az úszófa elégséges arra, hogy a vonuló vizát 
vagy tokot figyelmessé tegye. Ez ennivalót sejt az úszófában, bekapja, 
kiköpi; megharagszik, hogy csalódott, vagdos a farkával s beleüti vala- 
mely horogba s rajtavesztett. Legtöbbször a farkuknál fogva vesztenek 
rajta e halóriások és bámulatos, hogy, ha a horog csak a bőre alá 
hatolt is, az a hatalmas erejű őshal veszteg marad, nem szakad ki — 
mintha abban az őskorban, a melyből reánk öröklődött, minden lény 
sokkal érzékenyebb lett volna, mint a minő a mat. 

Evvel végére értünk a magyar népies halászszerszám ősi elemei- 
nek, s ha e tárgyalással nem nyertünk többet, mint azt, hogy a halá- 
szat, mint ősfoglalkozás felé ezentúl nagyobb figyelem fog fordulni : 
eleget értünk el — töretlen utakon is. 

Kekeszsze be e könyv első részét a magyar főhalnak, a pontynak, 
ősi felfogású képe (107. ábra) a mint azt a rangos halász állóbárká- 
jának pofadeszkáján láthatjuk (p) és a mint azt, kaszapengéből készült 
bicskájával, akomáromi vándorhalász szegény laptárosa a farhám ma- 
takjára ékesen kivéste (M). ; 

A néprajzi halászszerszám ismertetésével, mely keleti vonatkozá- 
sainak során a magyarságnak történeti szerszáma is, be van végezve 
a könyv első, vagyis történeti része. 

A második részben, mely a magyar halászszerszám járásával, vagyis 
a halászattal, a mint ez ma él, azontúl pedig még a halászat életképei- 
vel is foglalkozik, még akadni fogunk történeti elemekre, a melyek- 


ben azonban a helyi szokás színe az uralkodó — így Rév-Komárom 
és Tihany önálló tárgyalásában — s a melyek inkább csak például 


akarnak szolgálni arra, hogyan kellene kutatásainkkal helyről-helyre 
haladni, hogy a történetírás feladatát legalább megközelítsük. 

A szerszámjárás, úgy a mint ma dívik s a mennyiben még valóban 
népies, lépten-nyomon bevilágít a magyar halászszerszám ősi ele- 
meibe ; sőt merem mondani, hogy sokszorosan világot vet az őshalá- 
szatra a szó általános értelmében is. Még most 1s tisztán érzem, hogy 


210 NÉPRAJZI HALÁSZSZERSZÁMOK. 


a mai szerszámszerkezet és szerszámjárás kiismerése mintha hályogot 
vett volna le szememről, mintha ráírta volna az ősrégészeti tárgyakra 
egykori rendeltetésöket. 

A midőn e rész anyagával már készen voltam, csak akkor birtam 
hozzájutni RAu CH. nagy művéhez, mely a történetelőtti halászatról 
szól. E könyvnek előszava igen érdekes és jellemző. A szerző nyom- 
ban megérezte, hogy feladatát csak akkor oldhatja meg — a könyv 
megbízásra készült —, ha az élő halászatot megismeri s kétfelé is 
iparkodott támaszkodni : egyfelől a fejlett, másfelől az ú. n. vad né- 
peknél dívó halászatra, mely az amerikai embernek oly nagyon kinál- 
kozik. Nálunk a valódi népies halászatnak még élő része az, a mely 
az őstörténetben, de részben a történeti kor homályában is kalauzul 
kínálkozott, a melyet egész bizodalommal elfogadtam és követtem Is. 

A mi a most befejezett részben az eredmény színét viseli, annak 
én egyéni véleménynél többet tulajdonítani nem akarhatok, már azért 
sem, mert jól tudom, hogy inkább az ösztönnek, mint a szorosan vett 
szakszerűségnek eredménye ; s hogy mégis reá adtam a fejemet, annak 
egyetlen s mint hiszem nyomós oka az, a mit már a könyv keletkezé- 
sének történetében előadtam, hogy t. 1. a népies halászat rohanva 
hanyatlik, így tehát annak elemeit a történet érdekében — ha nyer- 
sen 15 — biztosítani kell. Egyfelől áll a halászatnak általános hanyat- 
lása, másfelől a gyári ipar hódító menete ; ott jövedelmesebb foglal- 
kozásra tér a halász s eldobja ősi szerszámát; emitt eldobja az ősit, 
mert az ipar az újat és tökéletesebbet mindenütt és olcsón kinálja. 

Ez mind arra való, hogy a mult és jelen között levő hidat részről- 
részre lebontsa. 

Ez a könyv e részének megokolása s egyszersmind mentsége Is. 


"MAGYAR HALÁSZAT SZERSZÁMJÁRÁSA 


A MAGYAR HALÁSZÉLET. 


ú 
194 
ki rá 

A 

stee 
a. 

t. 

18 

s hi 
5 


ábra. Régi szigonyos. 


108. 


Balaton. 


A MAGYAR HALÁSZAT SZERSZÁMJÁRÁSA. 


Mindaz, a mi e könyv történeti részében, mint a magyar népies 
halászatra tartozó, el volt mondva, valamint azok a leírások is, a 
melyek a magyar halászélet némely képét már abban a részben meg- 
ismertetik velünk, elég világosan tanusítják, hogy a magyar halászat, 
mint népfoglalkozás, rendkívül fejlett s ezenfelül, történeti és nép- 
rajzi vonatkozásainál fogva, épen olyan tanulságos, mint érdekes 15. 

A nyugot-európai népek halászatával — a mennyire annak népies 
elemei egyáltalában ismeretesek — egybevetve, a magyar halászat 
mindenesetre különálló, törzsökös, a mi azután a szerszámok szerke- 
zetében és külső alakjában van kifejezve. 

Hogy ez a magyar törzsökösség a kelet, s illetőleg észak-kelet — 
halászati tekintetben majdnem teljesen ismeretlen — viszonyaiban 
miként tükröződik, erre nézve csak annyit tudunk, a mennyit a tör- 
téneti rész végén kimutattunk ; de már ez a kevés is — tekintve való- 
ban törzsökös voltát — mindenesetre arra tanít, hogy az összehason- 
lító elemeket, ha valahol, úgy kelet és észak-kelet felé kell keresnünk. 
Ez nem e könyv, hanem a jövő feladata s minden esetre a tudomány 
érdeke Is. 

Rendkívül érdekes jelenség, hogy az élő magyar népies halászat, 
szerszámának bizonyos részei szerint, határozott fokonságot vall az 
őstörténeti, kivált bronszkori halászattal; leginkább pedig e kor- 
szaknak magyar földön talált maradványaival, a melyek sokszorosan 
szintén különálló törzsököt alkotnak, a mi legott szembeszökik, 
mihelyt e könyv magyar eredetű anyagát más eredetűvel egybevetjük. 

Így például Rau összefoglaló művének?§ anyaga, mely Európából 
leginkább a Svajczot, Francziaországot, a skandináv területeket öleli 


7 Prehistoric Fishing in Europe and North-America. Washington. 


224 A MAGYAR HALÁSZAT SZERSZÁMJÁRÁSA. 


fel, a magyar anyaggal úgyszólván semmi tipikus rokonságot sem 
mutat — t. I. őstörténetiekben. 

Akár BLANCHERE nagy szótárát veszszük," mely Francziaország 
halászatát szóval és rajzzal majdnem kimeríti, a benyomás egészen 
idegenszerű, különösen azokban, a miket őseredetűeknek kell ven- 
nünk, mint pld. a rekesztő halászat szerszámjait. 

És egészen így vagyunk a némettel is, mihelyt BENECKE, DALMER 
és VON DEM BORNE közös művét 2! tekintjük. 

Ilyen körülmények között le kell mondanunk arról, hogy e könyv- 
nek az élő gyakorlatra vonatkozó részét, egész terjedelmében össze- 
hasonlító alapon fejtsük ki; be kell érnünk a magunk anyagával, mely 
mindenesetre érdemes az ismertetésre s talán elérheti azt is, hogy a 
kutatók figyelmét a népies elemek gyűjtésére s ebből meríthető tanul- 
ságokra fordítja. 

Ezentúl tehát tisztán csak az élő magyar népies halászat szerszá- 
mával, illetőleg a szerszámjárásával kell foglalkoznunk. 


A SZERSZÁMJÁRÁS BEOSZTÁSA. 


A magyar halász-szerszámot a maga egyetemességében véve, legott 
meggyőződünk, hogy az, elemeinek határozott rokonságánál fogva, 
csoportokra osztható s hogy e csoportokból ismét bizonyos alcsopor- 
tok válnak ki. 

E csoportoknál a szerszám anyaga, berendezése és a vele való 
élés módja a döntő. A főcsoportok im ezek : 

I. Rekesztő halászat. II. Kerítő halászat. III. Emelő halászat. 
IV. Hajtó halászat. V. Állító halászat. VI. Kereső halászat. VII. Vető 
halászat. VIII. Tapogató halászat. IX. Hurokvető halászat. X. Szigo- 
nyos halászat. XI. Horgászat. XII. Jeges halászat. 

Az alcsoportok kifejtése az áttekinthetőség érdekéből elmarad, 
már azért Is, mert az az egyes csoportok tárgyalása közben tárgyak- 
hoz köthető s így kevésbbé száraz 15 lesz. 

De lássuk mindenekelőtt a halat, a mint ezt a halászember ismert. 


1] Nouv. Dict. Gen. des Péches etc. Paris, 1808. 
2] Handbuch der Fischzucht und Fischerei. Berlin 1886. 


10 
[69 
Kea 


A HAL A KÖZHALÁSZ SZEMÉBEN. 


A felállított tizenkét csoportot szükségképen megelőzi a halról 
szóló ismeret, úgy a mint az a magyar halászembernél található. Rend- 
kívül fontós egy szakasz ez, mert a mig egyfelől bizonysága a halász- 
ember megfigyelő tehetségének, másfelől világosságot vet arra is, 
mennyire tudja szerszámát, fogását az ellesett életmódhoz alkalmazni. 

Vessük fel mindenekelőtt azt a kérdést: mit tud a magyarember 
a hal szervezetéről és egyéb tulajdonságairól " 

Minthogy az egy Balaton kivételével — a hol a fogas a főhal — 
magyar földön általánosan a ponty vezérkedik s e szakasz czéljára 
nézve különben is alkalmatos, ám kössük hozzá a feleletet. 


109. ábra. A hal részeinek elnevezése. 


Balatonfüred város halászai így különböztetnek: a halnak (109. 
ábra) van: feje (F), szája(O), háta(D), hasa( V), farka (C), ezen a kor- 
mánya ; ez a hal teste. Van azután : sörénye (5), kormánysörénye (KS), 
hónaljszárnya (Sz), hasaszárnya ( V], viszája (vendégállkapocs) ( V), 
kopétyója (K); halhéjja (HAh) (mig a testen együtt van); pénze (P) 
(az egyes héj mikor levált) vagy pillangója; köldöke (K), (máshol 
hugygyó). A szegedi halász megkülönbözteti még a sörényen a 
bognárt (B) ; azután : szeme (R), szembogara (.x), bajusza (b). 

A komáromi halász ismerete tovább ér; szerinte van a halnak : 
feje, orra, háta, hasa, szája, oldala, szeme, kopótója, alatta sziványja ; 
sorenye tbende Seres; farka, ennek kormánya; alsó- és középső 
szárnya ; kormánysörénye, ebben alsóserte; hugygyója ; belül: pat- 
tantója, bele, gyomra, ikrája, teje, hája, velője, epéje, mája, szíve, 


HERMAN O. A magyar halászat. I5 


220 A MAGYAR HALÁSZAT SZERSZÁMJÁRÁSA. 


gerincze, oldalbercze (bordaj; szálkája; keserűfoga (torokfoga) ; 
a ragadozóknak : nyelve és foga. 

Minthogy mármost a hal hátán álló egy, vagy két úszó, bár- 
milyen legyen 15 a szerkezete, általánosan sörény, s az is tény, hogy 
szerkezet szerint különböző, ezért ide teszszük, hogy Tornán a 
sügért /ésüshal-nak nevezik, még pedig a hátán meredező, szúrós, a 
sárkány tarajára emlékeztető úszója alapján; mire nagy szükségünk 
is van, mert így két nagy halcsoport különböztethető meg, t. ti. az, a 
melynek épen csak sörénye van és a melynek e sörénye fésűs, vagyis 
tüskésen szúrós." 

Ezeken kívül a halászember Jól tudja, hogy a hal nyálkás, tehát 
könnyen siklik ; hogy csak úgy lehet megragadni, ha újjunk a kopó- 
tyú és hónaljszárny közé esik ; hogy a hal szűk nyiláson is átbúvik, ha 
orra után indúl ; de megakad, mihelyt hátrálni akar, mert ekkor min- 
den úszószárnya, a kopótyúja egyszersmind xviszjav 15, mely mindenbe 
akadozik. 

Tudja a halász, hogy a hal egyhelyt — mint mondani szoktuk 
csarkon; — nem fordulhat, hanem mindig bizonyos kört vág ; hogy 
legtöbbje, midőn a víz fenekén keresgél, majdnem tótágasban teszi 
ezt ; hogy akadályra találva, végig tapogat rajta, átbúvót keresve; ha 
pedig akadályok közé bonyolódik, akkor erőszakkal furakodik, hogy 


kimeneküljön; hogy fejjel víz ellenében állva — közszólás sze- 
rint cfekves — eltűri az emberi kéz simogatását, ha víz mentében 
történik. 


Tudja, hogy a hal, mikor a víz színe felől a fenék felé menekúl, 
nem függő irányban, hanem résütősen teszi; így megfordítva, fenék 
felől a vízszíne felé is. 

Tudja, hogy a hal bizonyos időben megfekszik, azaz védő helye- 
ket keresve, veszteg áll; hogy ismét van járása, a midőn barangolva 
keresi eledelét.. 

Tudja, hogy leginkább vízellenében áll, mert a folyás hozza ele- 
delét; sőt, hogy víz ellenében szeret menekülni is; tudja, hogy az 
egyes fajok — kivévén a valódi rablóhalak öregert — kisebb-nagyobb 
seregben járnak s ezenkívül bizonyos környékhez ragaszkodnak. 


" Malacopterygii et Acanthopterygii. 


A HAL A KÖZHALÁSZ SZEMÉBEN. 227 


Tudja, hogy folyókban és tavakban bizonyos pontokon, bizonyos 
halfajok kiválóan találhatók, holott más pontokon hiába keressük ; 
hogy némely halfajok a víz színe táján, mások közepes mélységben, 
ismét mások a víz fenekén tartózkodnak; sőt, hogy olyanok is van- 
nak, amelyek az iszapot túrják ; hogy némelyek szeretik a dűlő partok 
táját, mások az iszapos, kavicsos, tőkés helyeket, a padmalyokat, fák 
enyhét és gyökérzetét, az örvényt, sebes folyást, a verőfényt. 

Tudja, hogy a halnak van ívásra való felvonulása és téli gyüle- 
kezése. Tudja, hogy a felvonulás az ívás — vívás, vagy fördés — idején, 
tehát a leghatalmasabb ösztön, t.1. a fajfentartás ösztönének ötletéből 
történik, a mikor is messze víztájékok halat faj szerint külön seregekbe 
verődnek s így seregesen jelennek meg a vizek alkalmatos, rendesen 
sekélyebb helyein ; hogy ez minden esztendőben úgyanazon a helyen 
s majdnem egy bizonyos napra vágó pontossággal történik. 

A téli gyülekezés rendesen késő őszszel történik, a midőn a víz 
.áthűl s a mikor is, különösen némely halfajok, töméntelen sokaság- 
ban összeverődnek, a folyók mélységeiben, örvényeiben napokon át 
egy ponton nyüzsögnek, kavarognak ; tavakban oszlopszerűen kava- 
rogva, egyszersmind lassan haladnak is." 

Tudja a magyar halászember, mivel él a hal ; évszakonként hogyan 
"változtatja táplálékát; ez a táplálék hogyan szerezhető meg; hogyan 
.kkapkodik a hal a táplálék után. 

Tudja végre, hogyan viselkedik a hal vízapadáskor, áradáskor, 
napszakán, az éj sötétjében; mikor sovány, mikor kövér; melyik 
keményéletű, melyik pusztúl el gyorsan ; melyik pipál s mikor. 

Mindezeken kívül van száz meg száz külső jele, a melyet a halá- 
:szatra felhasznál: vízimadár jövése-menése, az időjárás ; a vizek virág- 
zása, mint szunyogtáncz; a szitakötő és szöcske megjelenése és ki 
tudja még mi és mi nem. 

A hal életmódjának rész szerint való ismerete szülte a magyar 
halász-szerszám sokaságát és sokféleségét, szerkezetének ezer fur- 
fangját s bátran ki lehet mondani, hogy a szerszám soknemű volta 


x Lásd a cLatott haln czímű fejezetet. Körös-Tarcsán, gondolom az 1879. év késő 
őszén, a halászok a Körös egyetlen örvényéből s egyetlen nap alatt több mint háromszáz 
mazsa halat fogtak ki; a jelenség indító oka ismeretlen ; a halászok a víz lehűlésének tulaj- 
-donítjak. 


mis 


228 A MAGYAR HALÁSZSZERSZÁM JÁRÁSA. 


mindig biztos mértéke a nép megfigyelő tehetségének, szelleme 
élénkségének. 

A magyar halászember, ha mással nem, úgy már a haltest úszó- 
szerkezetének pontos megkülönböztetésével érdemli ki az elismerés 
szavát. A mit a szobatudákosság nem bírt helyesen elnevezni, avval a 
halászember játszva boldogúl, mert sohasem lesz hűtlenné édes anya- 
nyelve szelleméhez. 

Bámulatosan finom tapintattal keresi, találja és alkalmazza azt, a 
mit canalogiának) nevezünk. 

Szerinte van a halnak : sörénye, kormánysörénye, kormánya, hón- 
aljszárnya, hasaszárnya ; — s a midőn ezeket így nevezi el, nemcsak 
hasonlatát, hanem okát is tudja adni. 

Mindenekelőtt megkülönbözteti azt, a mi az irányt tartja — 
sörény, kormánysörény, — attól, a mi az irányt adja — kormány; — 
s mind a kettőt megkülönbözteti áttól, a mi a tovamozgást Jó részben 
intézi, t. 1.: a hónalj- és hasaszárnyától.? Egészen tudatosan jár el, 
mondván, hogy a hal szárnya csak úgy jár a vízben, mint a madáré 
a levegőben; a miben tökéletesen igaza van, még akkor is, ha a 
szerkezetet és kihatását tudományos alapról tekintjük. 

A sörény analogiája azonképen pontos; mert ezt az állatok- 
nál mindig az állatok gerincze irányában — akár felül, akár alul 
véve — tudjuk s leginkább akkor mondjuk annak, a mikor egysoros, 
vagy ehhez közel járó. A tudománynak itt csak egy feladata van, t. 1. 
a fogalom megkötése, a mi ismét a halászember csapásán lehetséges, 
mondván: halsörény, mely azután nem a lósörény, sem sárkány, sem 
oroszlány sörénye ; azonképpen a halszárny Is. 

Lássuk már most a halról való ismeret alkalmazását is ; még pedig 
azok szerint a csoportok szerint, a melyekre a szerszámot és járását 
felosztottuk. 

A rekesztő halászat a halnak iránytartó tulajdonságára számít, t. 1. 
arra, hogy bizonyos irányban elindulva, csak akkor változtatja azt, ha 
le nem győzhető akadályra talált s erről meg is győződött. A hal, 
orrával végig tapogatva az akadályon, átjárót vagy átbúvót keres. 

" BUGÁT utódai előbb az súszonyvp-ra vetették magukat, szólván : hatúszony, mellúszony, 


hasúszony, alfelúszony, farkúszony; később maguk is megijedtek s ráadták magukat a leg- 
szerencsétlenebb analogiara, t. i. a aparay szóra. L. a könyv történetében. 


A HAL A KÖZHALÁSZ SZEMÉBEN. 229 


Erre épít a halász, a midőn a rekesztő szerszámok terelőit messziről 
kezdi, menedékesen mind szűkebbre és szűkebbre fogja s egy szűk 
nyilásban végzi, tudva, hogy az átbúvót kereső hal ezt okvetetlenúl 
felhasználja. A rekesztő szerszám tehát a A -re van alapítva. 

A kerítő halászat kerítő hálófalat von a vízbe s azon van, hogy 
ezt körbe, vagy oly félkörbe hozza össze, melynek húrja a szilárd 
part. Legfőképen tehát bekerítésre O (1, de borításra is számít, 
amennyiben a háló fölét és alját úgy rendezi be, hogy a léhés ne függő 
irányban, vagy rézsünt-fölfelé, hanem inkább így ( ) álljon és halad- 
Jon, mert ekkor a hal mindig a léhés mélyedésében — s nem az ín 
fölött vagy alatt szökve — keresi a kibúvást, természetesen hasz- 
talanúl. j 

Az emelő halászat arra számít, hogy a hal, a háló fölé kerülve s a 
veszedelmet megsejtve, soha fölfelé, hanem mindig oldalt-lefelé ipar- 
kodik menekülni. A szerszám tehát mindig —  mélyedésű. 

A hajtó halászat tisztán erőszakos. 

Az állító halászat arra épít, hogy a hal az engedékeny akadályt 
eltolni iparkodik s így a kopótyú és szárnyak A szakaszerű állásánál 
fogva menthetetlenűl bebonyolódik ; nemcsak, hanem minél jobban 
vergődik, annál biztosabban pusztúl belé. 

A kereső halászat, kivált a fenéken vontatott hálózatok, a halnak 
azt a tulajdonságát használják fel, hogy fejjel víz ellenében állva, abban 
az irányban iparkodik menekülni is ; ez a halászat tehát leginkább víz 
mentében s így hal ellenében Jár. A partról űzött része arra van 
építve, hogy a hal a partról a mélység, tehát a víz közepe felé szökik. 

A velő halászat N-szerű borításra törekszik, tudva azt, hogy a hal 
nem tud függő irányban leszállani, tehát rézsünt, oldalt-lefelé mene- 
kül s menthetetlenül a hálóba kerül, ha ez súlyozásánál fogva gyorsab- 
ban sülyed, mint a hogyan a hal úszni bír. 

A tapogató halászat jórészt a véletlenre számít; de a halat oldalt 
való menekülése révén érzi meg. A kézzel való kitapogatás arra épít, 
hogy a víz ellenében álló hal a víz mentén való simogatást tűrt. 

A hurokvető halászat a halnak veszteg való állását használja fel. 

A szigonyos halászat akár szemre, akár vaktában dolgozik, a szer- 
szám szakáiba, vagy nyakaló tulajdonságába bízik; de részben a hal- 
nak a víz színére való Járására 15 számít. 


DU A MAGYAR HALÁSZSZERSZÁM JÁRÁSA. 


A horgászat a hal kedves eledelére, részint az ebben való csalat- 
kozásra is számit; e halászat egyik neménél a béka hangjának az 
utánzása 1s csábító. 

A Jeges halászat a hígvizen üzöttnek hasonló mássa, a mi t. 1. a 
szerszámnak a hal természetéhez való viszonyát illeti. Itt igen finom élet- 
tani megfigyelésre az vall reá, hogy egy módnál a halász a halat azok 
mellett a levegőbuborékok mellett is keresi, a melyek a jég alá szo- 
rúltak, mert tudja, hogy a hal a levegővel érintkező élővizet nem 
nélkülözheti, tehát föl is keresi. 

A legszebb az, hogy minden igaz magyar halászember a szerszám- 
szerkezet és a hal szokása között fenálló kapcsolatot pontosan ismert, 
a szerszámjárást tehát meg is tudja okolni. 


JÉN VIZEIN ÉNVTAOTSETASÁSZ AT! 


(4 REIKESZTŐ ÁALÁSZAÁT 


A történeti részből tudjuk, hogy a rekesztő halászat úgy ősi, mint 
néprajzi tekintetben kiválóan becses és érdekes s hogy azonfelül a 
magyar okiratos történet szempontjából is rendkívül fontos, amennyi- 
ben a régi multban királyi adomány tárgya is volt. 

Megismerkedtünk ott a czége, a vejsze és a varsa alakjai közűl 
azokkal, a melyek történeti szempontból fontosak vagy egyébként 
jellemzők ; de természetesen a rekesztő halászatot ki nem merítettük. 

A czége, mint halfogó szerszám, vagy alkotmány, alapjában meg- 
felel a gyalomnak, avval a különbséggel, hogy amig ez pontról pontra 
szállítható és kerítésre alkalmas, amaz helyhez kötött szilárd építmény. 


110. ábra. Bocskorvarsa. 


Mint tudjuk a székelység czégéje az, a melyet kőből rakott 
rekesztő V-jénél fogva a legősibbnek vagy legkezdetlegesebbnek 
vehetünk s a melynek tulajdonképeni fogó része a bocskorvarsa, mely 
a rekesztő és illetőleg terelő karok csúcsába van beállítva. 

Itt van tehát a hely, a hol a bocskorvarsát szemügyre vehetjük. 

A bocskorvarsa (110. ábra) rendesen kisujjnyi vastagságú fűzvesz- 
szőből készül. Van szádja (Sz), a melyen a hal belékerűl, és van töm- 
löcze (T), a melyben a hal megfogódzik. Ez a tömlöcz szűk, úgy, hogy 
a víz sodra a halat úgyszólván belé ékeli. E varsa kötése korczvessző- 
vel történik. 


HÍGVIZEN. VALÓ HALÁSZAT. 


0 


ag 
[69] 


Van ennek változata is, mely tökéletesen papucsalakú; a mi a 
papucsnál a fej, az ennél a bocskorvarsánál a derék és tömlöcz ; a mi 
pedig a papucsnál a hátrafelé szabadon kinyúló talp, az e bocskor- 
varsánál az úgynevezett vészlés, mely a víz fenekére és a rekesztő 
kőrakások vagy a czége karjai közé kerűl s egyfelől arra való, hogy 
kövekkel megrakva a szerszámot helyt tartsa, másfelől arra is, hogy 
lejtősen beállítva, a víz sodrát szaporítsa s így a halat erővel is a töm- 
löczbe ragadhassa. 

Ez a rekesztés kizárólagosan patakokban dívik. 

A többi czégével már a történeti rész foglalkozott. 

A patakokon dívó rekesztő halászatnak, kivált a székelységnél 
szerte dívó neme a dura (111. ábra, 1D), mely abból áll "hossa 
halászemberek olyan helyeken, a hol a talajalakúlás 
megengedi, felül s az anyamederből kiindúlva, 
mellékárkot vagy medret ásnak (x], természetesen 
meghagyván egy kellő gátat, hogy a víz egyelőre be 
ne tódúlhasson. Ezt az árkot, lefelé haladva — lásd 
a nyilat, mely a vízmentét mutatja — a mennyire csak 
lehet folytatják, mert minél hosszabb ez, annál hosz- 
szabb a később eldugható anyameder része is, tehát 


annál több halra van kilátás. Végre az új medret 
111. ábra. Duga. . bevezetik az anyamederbe (b). A midőn ez készen 
van, akkor visszamennek a kiindúló ponthoz s az 

úgynevezett eldugáshoz látnak, mely abban áll, hogy d táján előbb 
kövekből emelnek gátat s ezt utóbb gyeppel tömörítik, mire a víz 
természetesen dwxb irányban az új árokba tér, az anyamederben ( A) pe- 
dig elfogy s így azott tartózkodó pisztráng és pérhal, ingola és botos 
kölönte könnyen felszedhető. Látjuk, hogy a duga az eldugástól ered. 

A midőn a halászok a prédát felszedték, ismét az anyamederbe 
eresztik a vizet s ekkor az árok marad szárazon; mikor pedig gon- 
dolják — úgy két-három hét mulva —, hogy a dugásos helyen a hal 
megint megtelepedett, újra halásznak. 

Érdekes, hogy ha sűrűn dugnak, a patak halai megismerik a 
veszedelmet és hosszú időn át nem mennek az anyameder elrekeszt- 
hető részébe. Így a Hargita hegység egyik legpompásabb pisztrángos 
vizében, a Bucsinpatakban, mely sok helyen dugásos volt, 1984-ben 


. REKESZTŐ HALÁSZAT. VARSA. 233 


halászván, a dugásos helyeken egyetlenegy pisztrángot sem fogtam s 
az a gyönyörű zsákmány, a melyet utitársammal" ejtettem, kizáróla- 
gosan a patak derekából, vagyis a dugák közötti szűzmederből került ; 
amott igen meglátszott, hogy gyakran dugdostak. A rekesztő halászat- 
nak ez a neme rendkívül kártékony, igaz halászhoz nem méltó gyáva 
mesterség, 

A vejsze már a történeti részben szerepelt s itt csak annyit emlí- 


mely határozottan eltiltandó. 


tünk, hogy szerkezet szerint van állandóbb és silányabb. 
Az állandóbb leginkább tóságokban 


dvike a mikor a halászganleszáttanoels JELEK 
SZÓ 


letért, az udvart, a kürtöt, a kaput, a kis- ÁS 


és nagykotróczát, a fejet válogatott anyag- 
ból — nádból, vesszőből — gonddal köti, 
hogy az éven át is használható legyen. 
Kora reggel, vagy alkonyatkor ladikra 
száll, magával viszi a szákot vagy meregy- 
gyűt (112. ábra) a melylyel a vejszefőbe 
vagy kürtőbe nyúlva kiszákolja a belé- 
tévedt halat s rendesen a ladik fenekére 
dönti kt. 

A meregygyűnek vagy száknak a ha- 
lászember:.sok hasznát veszi. Szolgál a 
vejszénél, a bárka körűl, a tanyahúzásnál, 
a jfenékhorognál, a piaczon; részei ím 
ezek : Sz szára, A ágasa, F feje vagy haj- 
toványa, a mely, mint külön darab, két sa, ében, Szálk szav merzgyerő. 
végével az ágashoz van kötve. 

A silányabb vejsze a tavaszi, mely áradásokon dívik s csak addig 
szolgál, a míg az áradás tart s ott pusztúl el a nyár, ősz és tél folytán, 
ha pásztorgyerek nem tüzel: fel. j 

Mikor ezt a tavaszit állítják, valóságos remeklést visznek végbe a 
helyi viszonyok kiaknázásában. A bokor, apró sziget, az ártéren álló fa 
mind arra való, hogy lészát takarítsanak meg vele, mert egy ilyen tavaszt 
vejsze sokszor több száz méternyire rekeszti el a vizet s minden hato- 
dik-tizedik méterre feje is van s rengeteg munka az, a melyet az ilyen 


"7 DIEMÁR KÁROLY kir. ügyészszel. 


34 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


[4 , 


nádfalazat megkötése emészt; innen van az is, hogy a halászság 
bokorba áll össze, így köti a falazatot s megosztozik a prédán. 

Érdekes az állandóbb vejsze állítása. Előbb kiszemelik a helyet, 
gondosan figyelve azokra a pontokra, a hol a halnak átjárója van, 
pld.: nádüstökök közeire; azután szemre xkimériks a helyet, hogy 
hány öl lésza kell. Mikor minden meg van kötve, akkor nagy hen- 
gerbe tekerik össze a falazatot, két ladikot összekötnek, felrakodnak 
s kiszállanak a helyre. Ilyenkor kölcsön kérik az asszony-feleségtől a 
sulykolót, a melylyel a fehérneműt, mosóruhát szokta sulykolni, mert 
evvel verik le a nádfalazatot a vízfenék iszapjába. 

A helyszínére érve, kiszemelik az első vejszefejnek a helyét s ott 
azt cmegépitik ) , azután kifejtik a lészát egészen odáig, a hol a máso- 
dik fej számára Jó hely kinálkozik, közbe persze tanakodnak, hogy itt 
cjobban gyühet a hal, , emitt meg jobban cvárjav a kapu s így tovább. 

Természetes, hogy a nádfalazatnak az iszapba kerülő része hamar 
rothad s az alkotmány engedni kezd; a midőn ezt észreveszik, újra 
lesulykolják ; és ezért van az, hogy új kötésnél a nádnak egész hosszát 
használják fel, hogy háromszor-négyszer sulykolva is, a vejsze még 
mindig használható legyen azaz a víz színe fölött kiálljon. 

Az előttem ismeretes vejszék közűl a Fertőn dívó a legtökélete- 
sebb; szerkezetétőmár a "történeti Tésze tárgyaltas üELozzá maniere 
mellék vejszése — ottani szójárás szerint kürtözője — nagyon érti a 
dolgát. Ő tudja, hogy a kárász, a dévérkeszeg, a czompó igen köny- 
nyen téved a fejbe, mert nem gyanakodó, annál inkább furakodó ; de 
a pontyot sméregbe kell hozni, hogy bemenjen). 

Ez mindenesetre igen érdekes biologiai feladat ; megoldása pedig 
fényes tanubizonysága a magyar halász éleselméjűségének. 

Hát hogyan lehet a pontyot megharagítani 7 

A halász felállítja a vejszét (kürtőt), melynek váró oldalán a kapu 
nyilik; há ez a kapu csak kapunak áll, hát a ponty megfordúl s 
elmegyen — van hová. Hogy ez meg ne történjék, már messze a 
kapu előtt veréseket, kurtább-hosszabb nádfalazatot alkalmaz a halász 
s minél Jobban közelíti meg a kaput, annál inkább oly irányt ád azok- 
nak a terelőknek, hogy tölcsérszerűen szűküljenek; úgy járnak azok 
egymásba, mint a kereskedő egymásba dugott papir xstaniczlijes 
csakhogy kellő hézag marad mindenütt. 


REKESZTŐ HALÁSZAT. VÉSZ. 265 


Arról is gondoskodik a halász, hogy az átjárók ne vágjanak egybe, 
ne támadjon utcza; hanem hogy a forduló hal mindig tévesztőt lás- 
son maga előtt. Mihelyt a ponty a verések közé behatolt, rosszúl 
kezdi magát érezni, mert szabad víz kellene neki; próbál tehát erre 
is, arra, is; de mindenütt falba ütődik. Ekkor megharagszik s túrni 
kezd itt is, ott is; de minthogy a nádfal nem enged, végig bökdösi s 
utóvégre mégis csak az átbúvón tör tovább, azaz a kapu felé. Ter- 
mészetes, hogy minél tovább haragszik, annál mélyebbre jut, s minél 
mélyebbre kerül, annál szűkebb a hely — annál nagyobb az ő haragja 
és annál biztosabban Jut a fejbe, a honnan ki nem talál soha. 

EI kell ismerni, hogy a hal életmódjának rendkívül finom ismerete 
kell ahhoz, hogy az ember a hal indulatosságát a maga hasznára for- 
dítsa. És hogy az indulatosság megvan, arról magam is számtalanszor 
győződtem meg kis haltartóim eviczkelő népénél. Valahányszor a na- 
gyobb haltartó potyka-népe eledelt kap, a kis haltartó küszhala roppant 
dühbe jön: böki az üveg falat, vagdos a farkával, indulatosan körül- 
rohan s ismét csak ott böki a falat, a hol állok.— Tud az haragudni! 

Mint tudjuk, a czége és vejsze közt az átmenetet Komárom 
tóságaiak czigányvejszéje alkotja; a vejszék és varsák között ellen- 
ben a Miskolcz halászainál dívó, ott úgynevezett vész képezi az. 
átmenetet, mely hálóból való és karókra feszül. 

A rekesztő halászatnak ez a szerszáma adhatott okot arra a zavarrra, 
mely szótárainkban s ezek révén az íróknál a vejsze, vejsz, vész és. 
vészháló" tekintetében uralkodik. Miskolcz vésze alapjában véve 
hálóból való vejsze, melynek fogórésze varsasszerű, tehát valódi 
átmeneti alak, mert, a vejszéhez hasonlítva, egyszersmind e vérszerinti 
rokonav a szárnyasvarsák seregének Is. 

A miskolczi vész (113. ábra) kilencz karóra feszül; részeinek pedig 
ez a nevök : a tulajdonképpeni vészi Vv) tehát az, a mi a vizet elrekeszti ; 
ezt tartja a nyolcz vészkaró (k 4), mely a víz fenekébe szolgál. Ez a 
nyolcz karó mindössze hét egyenlő részre osztja a rekesztő hálózatot 
s a középső részbe van belékötve a vész fogószerszámja, a varsa ( V), 
mely három kávára feszül, tehát kéthagyású, s a melyet a farkaró (F) 


t Finnistáinknál a vészháló sFangnetzs ; de vészháló nem él a nép szaján, csupán az 
egyszerü vész, mely rokon a vész — lacuna, vejsze — clausura és a vészlés — lacunar 
halasz mesterszavakkal s a rekesztő halászathoz tartozik. 


230 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


kinyújt. A varsának az a tölcsérszerű része, a melyen át a hal bebúvik 
s mely más vidékeken vörcsök, versek, versik, szív, visza nevet visel, 
Miskolczon torok. ; 

A miskolczi halász a tavaszi áradáskor — saját szavajárása szerint — 
crekeszteni mény s a vész szárnyát V alakra állítja azokba a folyá- 
sokba, a melyeket rekesztő szerszámjával átfoghat. Ebben a szerszám- 
ban tehát valóban egyesítve van a vejsze és a varsa, 15 Így igazi átme- 
neti alak. 

A rekesztő halászatnak nagyon elterjedett, szerszám szerint vál- 
tozatos módja a varsával való halászat. 

Űzi ezt a magyar halászember patakokban, folyókban, tóságok- 
ban, mindenütt, mint kishalász vagy varsás; de egyszersmind mint 


j; f ( e... SX fb 
Í) 4.600 ve 

100000 e XA 

IRSZ KASE űj 
eegeANSétat ILO EZEL 

a I 
KN 0200 190. V 

: 90 


$1126, KGK 
LAKI EZ ESÉS 


II3. ábra. A miskolczi vész. 


igen régi módot is, mert hiszen a történei részből tudjuk, hogy a 
régi okiratok megemlékeznek a fülesvarsa, latinul wansas tisztes 
alakjáról is, a melyet a régi kor jobbágyhalásza csupán az adományt 
élvező uraság megbizottja szemei előtt emelhetett ki a vízből. 

A magyar varsák anyag szerint két csoportra oszlanak, u. m. háló- 
ból és vesszőből valókra. 

Szerkezet szerint ismét így oszthatók fel: dobvarsák és szárnyas- 
varsák; S a vejsze, sőt czége és a dobvarsák között — nem tekintve a 
miskolczi vészt — az átmenetet a szárnyasvarsák teszik. 

Szemben a rekesztő halászatnak már letárgyalt nemeivel, a varsá- 
nak főtulajdonsága az, hogy könnyen áthelyezhető, tehát már a mozgó 
halászat felé hajlik. 


REKESZTŐ HALÁSZAT. SEGÉDSZERSZÁMOK. 2008 gy 


A varsahalászat tóságokban és lápokon van leginkább kifejlődve ; 
az előbbi helyeken inkább nyáron át, az utóbbiakon legerősebben 
télen át űzik, t, 1. csikászat alakjában, a melyről már sokat tudunk is, 
úgy a történeti részből, mint a csikászszerszám leírásából. 

Legjobb lesz, ha a varsahalászat általános képét onnan szerezzük, 
a hol ez a halászat Jól ki van fejlődve s a halásznépnek nemcsak foglal- 
kozása, hanem kenyérkeresete 15 ; ilyen pont pedig a Balaton kis öcs- 
cse, Magyar-Velencze tava Fehérmegyében, hol a terjengős rónavizet 
sűrű nádasok váltogatják fel, melyek ismét apró tükrök által ezer részre 
szakadnak; a hol sok a rigyás; hináros hely, természetes csapás, 
szóval a természet kedvezéséből is számtalan útja van a varsa főhalá- 
nak, a turkálni szerető tenyérszéles kárásznak és az aprópénzes, nyál- 
kás, szivárványos színekben játszó czompónak, a hol tehát a varsával 
való útonállásnak maga az anyatermészet kedvez, számba nem véve 


a JÚ 


ZET A V/1 ! 


EESESEZ EEG EG Za 


7— 


114. ábra. Egy embernek való ladik. 


azt az ösztökélést, a mely a közeleső főváros piaczában rejlik, a hol a 
varsás könnyű szerivel túladhat a silányabb halon is —-kell a szegé- 
nyebb embernek is valami. 

Magyar-Velencze tómellékének varsahalásza húsz varsán alól nem 
igen adja; van százas is. — Télen át egyebet sem csinál egész 
házanépével együtt, csak köti a varsa testét, hajtogatja a hozzávaló 
kávákat, hogy: tavasz felé rendben legyen. 

Első dolga azután a tisztítás és a versebaba-készítés; s hogy ez 
meglegyen, ladikján, az ú. n. kishajón ki kell szállani a tóra, termé- 
szetesen a kellő szerszámmal fölszerelve. 

A ladik deszkából s csak egy embernek való (114. ábra); itt A 
a fara, a hol a halász állást foglal; L a láda, egy rekeszték, a mely 
a fogott halnak való; a láda és a ladik karikás orra között van a fat, 
mely erősítő is, ülőke is. 

A ladikhoz tartozik a 3—4 m. hosszú körmösrúűd (115. ábra, A), 


HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


mm 
eg 


8) 
2 


melynek azért van a vastagabb végén körme, hogy az iszapba ne süp- 
pedjen s hogy a nádba is támasztható legyen; de ez ritkább, mert 
rendesen beéri a sima folórúddal (B) is ; tartozik oda a lapát (C), mely 


a gabonaszóró lapáttal rokon ; de itt a víznek a ladikból való kihányá- 


sára szolgál. Ez a szerszám mindig a ladikkal jár. 


Nyesellő. 


Tisztító szerszám a gyalázka, a melylyel a történelmi részben 
ismerkedtünk meg s mely arra való, hogy a vízből kiálló növényzetet 
kaszálgassa; továbbá tartozik ide a nvesellő (116. ábra), egy hosszú 


117. ábra. Versebaba. 


póznára járó erős sarló, a melylyel a varsás a víz mélyében vágja ki 
a nádat, hogy csapást készítsen a ladik számára s helyet a varsának. 

Amikor a csapásokat kitisztította, a varsák helyét elkészítette, 
akkor hozzáfog a versebaba csinálásához, természetesen mindig azo- 
kon a pontokon, a melyeket a varsák számára kiszemelt. 


REKESZTŐ HALÁSZAT. SEGÉDSZERSZÁMOK. 2) ag) 


E végre összefogja a nádat, bojtos végét megtöri s úgy összedug- 
dossa, hogy egy kis petrencze támad (117. ábra); ezt nevezi verse- 
babának, mely arra való, hogy a varsát napközben ráboríthassa és 
kiszáríthassa. 

A mikor ennyire van, kitűzi a napot, a melyen a varsákkal kiszáll 
s kezdi a halászatot. De előbb még meg kell ismerkednünk a varsája 

s ASS J 
szerkezetével Is. 

A magyar-velenczei tóságban dívó varsa egyhagyású — két káva- 
köz számíttatik egy hagyásnak — s 
hosszában is kávás, úgy hogy ímin- 
dig szilárd feszítésű, a mint azt a 
118. ábrán láthatjuk is. 

Van tölcsérszerűen bemélyedő 
vörcsöke (V), melyet két madzag 

c 


feszít befelé; karója, a mely a varsa 


VS we 


szádja felől van kikötve, a letűzésre 


SANKT 


való, s alul kihegyezett, különben 


KA 


f 


csak amolyan természetes husáng, 


nehogy a halat elriassza. 


TV 


EZÉSE 
ZAY 


Az egész szép formájú, igen Jó 
kötésű halászszerszám, mely dícséri 
mesterét, ki a hálókötöőtűt, béczét 
ÉS, E) VSINZÁK A melyből a kávák EL ábEAl EGE Sales 
készülnek, ügyesen tudja forgatni. 

A halászatra való első kiszálláskor, három-négy emeletben is fel- 
rakja a ladikra varsáit, a rúddal tologatva, igazi halászember büszke- 
séggel halad a tó tükrén a nádasok csapásai felé, a versebabák tájára. 

A kiszállás estve felé történik, mert a varsákat mindig éjszakára 
rakja be; reggel feljárja, kiemeli s a versebabára borítja, hogy estig 
kiszáradjanak. 

Ha a varsában hal csapkolódik, akkor leoldja azt a madzagot, a 
mely a vörcsököt feszíti, mire ez a szádon kidűl s a hal kihull; de leg- 
többször a vörcsökön át rázogatja, szedegeti ki. 

Igen szép látvány, mikor kárász, czompó, sügér, pirosszárnyú 
konczér — itt veresszárnyú keszeg — csuka, ponty és dévérkeszeg 
együvé kerül a varsában, mert a tavi halak mind teliszínűek; a mi 


240 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


vörös, az vérvörös, a mi rezes, az sötét aranysárga, a mi zöld, az teli- 
zöld itt. 

A fogott halak a ladik rekeszébe kerülnek s minthogy mind ke- 
mény életűek, gondra nem szorúlnak. 


Varsáit feljárva, mi mindig kora 


reggel történik, oda rudal a halász 


a falu bárkarakodójához, a hol a 
ládaalakú haltartók a parthoz közel 


119. ábra. Varsás bárka. 


ki vannak kötve, kiválasztja az eladni 
való halat, melyet a bárkába gyűjt (119. ábra), a többit haza viszi, 
hol az asszony ráteszi a kezét, mint a halászember konyhájának ren- 
des járulékára. 

A bárkának van retesze, hogy lakattal elzárható legyen; oldala, 
fedele csupa kerek lyuk, 
hogy a víz Járhassa. 

Így járja az nap nap után 


a varsásoknál s csak annyi 
a változatosság, hogy a nem 
halászó is megkívánja a ha- 
lat, elküldi a feleségét, lá- 
nyát a bárkákhoz, hol min- 
dig akad halászember, a ki 
jó szóért és kevés pénzért 
szolgál egy kis fris, eleven 
hallal s azt az igazi chalász- 
fonttalv (120. ábra) magya- 
ros ráadással kimért. 

Ez a halászfont, mint lát- 
juk, egy kisebbszerű, régi 
szerkezetű körtés-emeltyűs 
mérő; a hal befogadására 


pedig a mérószák Im) szolgál. 
Rendesen csütörtöki na- 


120. ábra. Halászfont. 


pon, estvefelé népesedik meg a bárkarakodók tája. 
A halásznépség erős fonású, csinos formájú, öblös kasokat szál- 
lítgat; a szák készen van; a nagy chalászfontv, melylyel pár mázsát 


REKESZTŐ HALÁSZAT. SEGÉDSZERSZÁMOK. 2.41 


is meg lehet mérni ; a kisafa, a melybe ezt be lehet akasztani: mind 
kéznél van. A magyar-velenczei kas (121. ábra) válogatott fűzvessző- 
ből készül; erős füle van, mert benne mázsálják a halat. 

Ha ilyenkor azt kérdezi az ember s mit várnak ? a felelet az, (hogy 
gyün a efisér!s — No, nekünk is lesz még hozzá szerencsénk. 

A fisér szekerekkel jár, a melyekre föl van téve a xlajtv. A lajtról 
itt csak annyit, hogy lapított hordó, felül derekas lyukkal, hogy a 
nagyobb hal is bedönthető legyen. 

A halászságnak rendes fisérjei vannak s így az alkú egyszeribe 
megvan. A halászok kinyitogatják a bárkákat, kiszákolják a halat s 
bedöntik a kasba, a melyben ilyenkor nagy a csapkolódás ; a mikor 
pedig a kas megtelt, két fülén át dugják a kisafál s beakasztják a 
halászfont horgába. Ekkor két markos 
halász rudat vesz a vállára, a rúdba belé 
akasztja a mérő horgát, felemeli az egész 
terhet s addig tartja, mig a fisér megmérte, 
a lóbíró pedig utána nézett. Ekkor a kimért 
halat a lajtba döntik. 3 

Ez a halmérés szép nyári nap alko- 
nyatán, tószélén, bólingató nádasok táján 


s az esti fénytől felragyogó vizmelléken 


121. ábra. ÉSE ar halkas. 


igen szép népéleti kép. 

Ez Magyar-Velencze, Gárdony, Agárd, Sukoró varsás halászá- 
nak a mestersége ; szerszámát arra építi, hogy a vörcsök szűk nyilá- 
sán. át a varsa tömlöczébe került hal nem talál vissza, akár a világ 
végéig bökdösi is azt a részt, a melynek nincsen kibúvója. — Ilyen a 
ckárásztudomány.) 

Egészen sajátságos, eddigi kutatásaim szerint egyedül álló a Mosz- 
tonga mocsárban dívó, leginkább pedig kárászra szolgáló igazi dob- 
varsa, melyet Doroszló falu magyarsága készít és kedvel (122. ábra). 

Ritkábban csak épen egyhagyású, gyakrabban kéthagyású; de 
mindenkoron elől-hátúl vörcsökös. A mi képünk egyhagyású dobvar- 
sát ábrázol, melyén F a feszítő, a milyen négy van. Mihelyt a halász 
ezeket kiakasztja, a varsa tányérlaposra rakható össze, a vörcsök köny- 
nyen kidűl s a hal kirázható. 

A doroszlóiak ladikja mindössze ládaszerű. 


HERMAN O. A magyar halászat. T0 


242 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


Igen kitünő szerszám a székelységnek u. n. hálóvarsája, melyet pisz- 
trángra és pérhalra használnak (123. ábra). 3 

Különösen eredeti a kávák egybefoglalása, mely sohasem kötés 
utján, hanem csévésen történik, t. 1. egy Jó ujjnyi hosszú bodzából kiütik 
a belet, a kávavesszőt kellőképen meghajtják s két végét a csévébe 
dugják. Rajzunkon Sz a szád, V-a vörcsök — székelyesen versek —, 
T a tömlöcz, F F a két feszítője. Az 
egész úgy van kiszámítva, hogy mihelyt 
a feszítőfát beillesztik, kifeszül a varsa 
és a vörcsök 15. A vörcsök feszítő mad- 
zagján rendesen egy éles fapeczek ta- 
lálható, a melyre csalit, legtöbbször 
gilisztát — székelyesen hernyót —, rit- 
kábban csirkebelet tűznek. 

A hol a patak nagyobb kövek kö- 
zött csörtet tova, ott éjszakára beállít- 
ják a varsát szádjával a víz mentében, 
mert a pisztráng és a pérhal mindig víz 
ellenében haladva táplálkozik. A varsa 
farát kővel szorítják le. 

Ezek a magyar dobvarsák, a me- 
lyeknek rendesen nincsen ugyan velök 
szervesen összefüggő terelő készülé- 
kük, de nem mindig anélkül valók. Ezek- 
kel halászva, a halászember kihasználja 
a legcsekélyebb körűlményt is. Nád- 
üstökök, bokrok, zsombékok, kövek 


alkotta természetes átjárók kedvesek 


123. ábra. Hálóvarsa. 


előtte s a hol ilyen nincs, ott a veréshez 
folyamodik, mely nádból vagy vesszőből kötött s lesulykolt falazat, 
tehát lészaszerű. 
Ám írjuk le itt még a többi varsát is, a mely terelők nélkül szű- 
kölködik, hogy azután a második csoporthoz nyúlhassunk. 
A mosztonga-halász a csukavarsánál (124. ábra) sem tagadja meg 
furfangját: ennek is elől-hátul készít bejáró vörcsököt. Ez a varsa 
válogatott fűzvesszőből nagy gonddal van kötve ; vörcsöke ( V) kijár. 


REKESZTŐ HALÁSZAT. CSIKVARSA. DA 


Legtöbbször csuka kerül belé, mikor kisebb halat üldöz s ez a varsába 
menekül. Mindig jobb vizű helyek szűk átjáróiba helyezik el. 

Utoljára marad az Ecsedi Láp csikkasa, mely alapjában nem 
egyéb, mint vesszőből kötött varsa (125. ábra) a csik testéhez mért 
igen szűk vörcsökkel és hasas tömlöczezel, a melynek használatával 
majd még találkozunk, kivált a csikász leírásában. 

A varsások között a csikász dolga a legküzdelmesebb s mégis azt 
a tengernyi munkát, a melybe a csikkasok kötése, a lápkutak vágása, 


8 h vu 


) 
HENALNO 


126. ábra. Csikászó ladik. 


tisztogatása, az ingoványokon való járás-kelés, hurczolkodás, a csík- 
gátak előteremtése kerül, nemcsak jó kedvvel végzi, hanem ez neki 
valóságos szenvedélye. 

c Rekeszteni!s ez kedvére való dolog. 

Mikor tavaszkor a láp kidagad, sík, de sekély tengerré változik, 
akkor van a csikgáttal való rekesztésnek az ideje. 

A szegény ekkor a három kéve nádból való tutajt használja ; a 
módosabb ladikot készít (126. ábra), mely laposfenekű, oldalt pedig 


(8 


244 HIGVÍZEN VALÓ HALÁSZAT. 


hasas ; legtöbbször azonban épen csak ládaszerű is, a mint épen desz- 
kából legkönnyebben összeróható. 

A hosszú, keskeny csikgátakat gazból, gyepből hányja fel ; itt-ott 
lekarózza, hogy a víz épen csak el ne vigye, kis távolságra réseket 
hagyogat, a melyekbe a kasokat leszoríthatja, úgy hogy a vörcsök 
épen csak elmerül. A felszerelt csikgát élénken emlékeztet egy ár- 
vízben álló vársánczhoz, a melyen az ágyúk megmaradtak. 

A csikot a lápdagadás megzavarja, mert a vízállást megváltoztatja 
s a hal ekkor nyugtalankodik, barangol, wúszik az árral, ezért állítja 
a csikász szerszámját a száddal víz ellenében. Természetes, hogy a 
csikgátak táján a víz duzzad s a kashelyeken sebesen folyik s termé- 


Ep vaszátés dl gb] 

va ép, 
SZÁRBA 
Zrt Sze 


az 
ES 
SZ 


je 


vé 


127. ábra. Krasznamenti szárnyas varsa. 


szetes az is, hogy a csik ugyanitt kísértgeti meg az átszállást S a vör- 
csökön át biztosan tömlöczbe kerül. 

Fordúljunk immár a varsáknak második csoportjához, mely kizá- 
rólagosan hálóból készül s terelő szárnyakkal van fölszerelve, ennél- 
fogva a szárnyasvarsák csoportjának nevezhető. 

K özhalász kezén a legtekintélyesebb ilyennemű alkotmány az, a 
mely a Kraszna mentén, Kis-Majtény táján Szatmármegyében dívik 
(27 ábra). Tömlöcze, melynek itt cdobo a neve (D), legalább ir m. 
átmérőjű, ellenben aránylag rövid. 

Szárnya elől egy-egy földbejáró szárnykaróhoz van kötve, középen 
még egy-egy isláp feszíti, a dobot ismét a farkaró tartja. 


REKESZTŐ HALÁSZAT. SZÁRNYAS VARSA. 


24) 

Ezt a háló- vagy dobvarsát Kis-Majtény halászsága a kiöntésekbe 
állítgatja s mint láthatjuk, ez alapjában véve csak a miskolczi vésznek 
(113. ábra) mindenesetre javított kiadása, a mennyiben t. 1. hátulsó 
fala nincsen s így a hal, a szárnyak közé kerülve egyenesen a vör- 
csöknek tarthat; a varsa hozzá egyhagyású, tehát egyszerű és mégis 
biztosan fogó. 

Ehhez legközelebb áll a Szegeden dívó szárnyas varsa (128.ábra), 
melynek — szegediesen — Sz a szárnya, S/ a szája, V a vörcsöke ; 


a SSSs 


S200oGt 
RO] 6 00SSgg] 
KR VE al 

E LÁT 


IBN Zs 
x 
DEYLOLJON 


67 9 


pz 


0. 
a 


GIN 
90000, 
00 


ű zágáa 
460 HK kezei ag 
9e, VAGY agyall szag 
CZ 


129. Börvelyi szárnyas varsa. 


van azonkívül szárny- és farkarója; jellemzi az, hogy kéthagyású s 
a nagyság tekintetében kis-majtényi dobvarsának csak fele. 

Noha Börvely tiszta Ecsedi halászfalu, tehát K1s-Majténynyal 
egyvizű, mégis más az ő szárnyas varsája (129. ábra). 

Tömlöcze vagy dobja már öthagyású (// A; hosszú szárnyát a 
leverhető karón (G G) kívül még négy-négy istáp feszíti; vörcsöke 
mély s a börvelyi halászember meg tudja nevezni még azt a madzagot 
is, a mely a varsa farát a farkaróhoz köti ( fm) s melynek neve, ter- 


240 HÍGVIZEN "VALÓ HALÁSZAT. 


mészetesen, farkarómadzag, nem pedig végecsköteny, sem végeny- 
kötecs, a mint ez mások esze szerint következnék. 

Igen szép, tökéletes szerkezetű a Bodrogközön dívó, szintén 
öthagyású szárnyasvarsa (130. ábra), melynek jellemző jegye a kettős 
vörcsök (V.v.), az ottani tájszólás szerint versik. Ennek kávái a far 
felé szépen enyésznek s a második vörcsök (v) a harmadik hagyásba 
esik. Különben itt is Sz a szárny, karójával ; F a farkaró. A szerszám 
Petrahóról való. 


szárnyas varsa. 


Ebben a sorozatban még két feltünőbb változat van. Az egyik az 
a varsa, melyet a Balaton bérlőinél, különben Szentesről való halá- 
szok használtak (131. ábra), s mely szintén szárnyas, de két hagyásá- 
nak kávája leverhető, úgy, hogy a feneke sik ; különben szájas (O) és 
vörcsökös ( V.) 

A másik a Drávafokon Kopácsi halászainál és más helyeken 15 
dívik s arról nevezetes, hogy csupán egy szárnya van, melyet a var- 
sás úgy köt be a varsa szádjába, mint a magyar-velenczei a leszúró 
karót (118. ábra) úgy, hogy a hal bármely oldalról jöve is, a vörcsök 
felé tereltetik. 


A REKESZTŐ HALÁSZAT. HÚ 


Komárom kishalásza, a ki varsával dolgozik, verés és szárny 
helyett pellézőt használ. Olyan szerkezetű ez, mint a börvelyi varsának 
(129. ábra) égyik istápos szárnya, természetesen mindkét végén lever- 
hető karóval. Könnyen megértjük, hogy ezt a pellézőt a terelgetés 
minden képzelhető módjára használhatja, minden helyhez idomíthatja : 
sok pellézővel egész rekesztéseket végezhet; szóval javára fordít- 
hatja a varsázható hely minden körülményét-viszonyát. 


132. ábra. Pisztrángfogó. 


A rekesztő halászattól pisztrángos patak zuhatagánál búcsúz- 
hatunk el. 

Késő őszszel a patak hosszában beköszönt a pisztráng szerelem- 
ideje. Az anyahal méhében az ikra duzzadoz, a hím hal teje a leg- 
. kisebb érintésre kicsordúl. 

A nemes hal teljes színpompában czikázik patak ellenében; hal- 
vére gyorsabban kering, szíve gyorsabban lüktet, ösztöne pedig 


240 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


azt mondja neki, hogy az ívásra alkalmatos helyek a patak felső 
folyásában vannak. 

És ha igaz, hogy a szerelem nem ismer akadályt s ha ez valamire 
egészen ráillik, úgy a pisztráng megkövetelheti magának, mert ő való- 
ban nem ismer, nem akar ismerni akadályt. 

Megfeszíti izmait, két-három méternyi magasra veti fel magát a 
zuhatagnak s ha a leomló vízsugár elég tömött, feljut, felszárnyal 
rajta. Száz- meg százszor ugrik, visszaesik, újra ugrik ;. bezúzza a 
sziklán az orrát; de az a hatalmas ösztön százszor és újra neki- 
ugrasztja. Sokszor már felszárnyalt a vízsugáron, már a párkányig ért 
fel, a hol a víz esése hajlik — itt fogy el ereje s visszazuhan, rende- 
sen a vízsugár alsó felén. Ezt használja fel az orvhalász, kit nem a 
halászat gyönyöre lelkesít, hanem a könnyű módon. szerezhető préda 
ingerel. 

Kiszemeli a jó helyet s egy félkörű kávára alkalmazott zsák- 
hálót állít a zuhatagba úgy, hogy a visszadűlő szerelmes pisztráng 
beléesik. Nem egészen sikerülten, de érthetően magyarázza ezt a 
132. Álora 

A milyen kényelmes a rekesztő halászatnak varsás része, olyan 
kártékony is; mert rendesen az apróbb, fejletlen hal a prédája. Ké- 
nyelmes volta magyarázza meg, hogy általánosan el van terjedve. 
Alkalmazása csak azokban a mocsarakban van megokolva, a hol más 
halászati móddal boldogulni egyáltalában nem lehet. 


ÚN TKBIRTTTŐ TELÁALÁSZANT 


Valamennyi halászati mód között a kerítő halászat a legelőkelőbb. 
Öreghalász — régi okiratokban x Eöreögvy — öregszerszám első helyen 
Jár az apostolok mesterségében. 

Hogy sikere legyen, ahhoz egy ember nem elégséges, mert 
elvégre még a legszegényesebb kelköz hálóhoz is két ember kell, 
hogy mindenik végére jusson egy s így két ember közt legyen, a 
honnan azután ckétközv neve ered. 

A kerítő halászat lényege abban áll, hogy egy, a víz mélységének 
megfelelő szélességű, lehetőleg hosszú háló, a midőn a vízbe kerül, 
önmagától falszerűen megálljon s két vége összehozatván, kört alkot- 


KERÍTŐ HAVÁSZAT. 249 


hasson, vagy a parthoz hozatván, legalább is félkört tegyen ki, a 
melynek a szilárd part az átmérője. 

Hogy ez létrejöjjön, szükséges, hogy a háló fölén úsztató készü- 
lék legyen, alján ellenben sülyesztő foglaljon helyet. 

Am kössük ennek magyarázatát képhez s válaszszuk az öreghálók 
közűl azt, a mely a legmagyarabb, a mennyiben usztató és sülyesztő 
készülékét a halászember nem az ipartól, hanem az anyatermészettől 
kölcsönzi. 


TÉK 
KÓ SOK) 9. 


000 

ő 0 
DOGSOKÁLYÓ 
OLXKXIYY 

8 KKI 


CTÁZZZEZ EG 


133. ábra. Tihanyi háló felszerelése. 


Ez a Tihanyban dívó agyékényesnekv egy darabja, a melyen a fel- 
szereléssel megismerkedhetünk. 

A háló, a vízbe dobva, szükségképen úgy áll meg benne, a mint 
a darabja (133. ábra) ide van rajzolva. 

A felső imára gyékénynyalábok (Gy) vannak kötve s ezek ezt a 
részt a víz szinén tartják. Az alsó imára hálókövek (H) — lyukas ter- 
méskövek, lyukasztott tégladarabok — vannak kötve és így termé- 
szetes, hogy ezek a hálónak ezt az inát lefelé húzzák ; így a háló fal- 
szerűen úszik a vízben ; annál tökéletesebben, minél Jobban van elta- 
lálva a gyékények és kövek közötti arány. 


250 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT 


Az elején látunk egy dorongot, mely Tihanyban :sláp nevet visel 
(ID; előtte egy kötél, a melynél fogva az istápot s utána a hálót 
húzni lehet. Nem is kell hozzá valami tudomány, hogy a vízben való 
mozgását elképzelhessük. 

Mint részlet, ott van Gy, a gyékénynyalábnak — a melynek 
bodrogi neve pálha — nagyított képe, és 7 a úzsér, egy feltünőbb 
hálókő, a melylyel már a történeti részben foglalkoztunk is; de a 
gyakorlat során még tüzetesebben is fogunk vele foglalkozni. 


7467 1 
A Bezzszzföszzzzzzzszzze föszzzfölzze 
1 VAZOLZZZR ÓZ] KILL, 
1198 COO] DSL] 
NK OCAOOKOKO OS SZ 
NT l 0000 OS) 0. 
x MI RE VK 
je 14 JOCO £7 OK 
1 Ma ROSE DOGOS 
ü e Kel § 
1. INN ező dezesezőg GOZO 
j "AN eze teeő te. DÁS 
, DOOR] ÖS 
h KOZ 0x 0 
HI RREKÉÉRZ 
va Bsz Le Keze ele O ÉLT TIZ 
0 iii. álat S Túl atát e Me EIT TI 
(XI I 7? NAG V/ ? 


DS 


154. ábra. Siófoki háló. 


Lássunk mármost egy haladottabb formát is, példáúl a Siófokon, 
a bérlőknél dívó hálónak (134. ábra) megfelelő darabját. Hogy, 
az olvasás szerint, előlről kezdjük, ismerkedjünk meg részeivel, - 
illetőleg mesterszavaival. Itt K a keresztkötél, A az apacs, mely 
megfelel a tihanyi istápnak, F a felín, mely a víz szinén marad ; 1 az 
ín, vagy alín, mely víz alá kerűl; P a para, mely a nyárfa kérgéből 
készül s egy szolgálatot végez a tihanyi gyékénynyel; O az ólom, az 
alínra vert ólomkarika, mely a tihanyi hálókőnek felel meg; L a lógó, 
mely a túzsérral egyforma szolgálatot végez; mind ezekhez Járúl még 
egy új dolog is, S, a pós, egy derék szalmacsutak, mely a kettős 
alín közé van foglalva, sa melynek az a feladata, hogy iszapos helye- 


KERÍTŐ HALÁSZAT. ÖREGHÁLÓ. 255531 


ken a háló az iszapba be ne vágjon. Belátjuk, hogy K-nál fogva 
húzva, ez a háló is falszerűen halad a vízben. 

És ha mármost az ilyen hálódarabot 140—180—600 méternyire 
folytatva képzeljük, mind a két végén apacscsal, keresztkötéllel, fölén 
végig parákkal vagy pálhákkal, alján ólommal vagy kövekkel: elkép- 
zelhetjük azt is, hogy a vízben falszerüen áll s ha mindkét végét 
emberek ragadják meg, tetszés szerint kört vagy félkört vághatnak 
vele; az a hal pedig, a mely véletlenűl be van kerítve, mindenütt 
hálóba ütközik. 

Ezt tudva, elővehetjük a kerítő halászatnak legrégibb alakját, az 
apostolok cayyvi (szagéné) vagyis húzóhálóját, mely folyóinkon 
cöregháló, tiszahálóv néven dívik s a legegyszerübb szerkezetű. 


JASZEKONRŰ ENG EANÉKOS 


A régiek szagénéje. 


Az öreghálónak nincsen kátlája"; folyókra szolgál, teste ennél- 
fogva a folyómeder általános természetéhez van alkalmazva. Minde- 
nek előtt a folyó lehetővé teszi, hogy a hálót a partról vihessék 
be s a part felé vagy partra húzhassák ki. Másrészt a folyó partfelől 
sekélyebb, közepe felé mélyedő, a miért ez a háló nem egyforma 
szélességű, hanem az a vége, mely a part közelében marad, keske- 
nyebb, az a vége ellenben, a melyet a folyóba visznek, szélesebb. 
A keskenyebb vég a laptáros vég (135. ábra L) ; a szélesebb a kijáró 
vég IK). Ehhez képest L a laptáros apacs, K a kiuáró- vagy nyargaló- 
apacs. 

Ha már most ez a háló, melynek hossza 80—200 méter közt 
váltakozik, úgy fel van rakva — felfágyva — egy hajóra, hogy a 
nyargalóapacs alúl, a laptáros apacs legfelül fekszik, s az elrendezés 
azonkívül még úgy is történik, hogy a parás vagy pálhás rész az 
egyik oldalon, a köves vagy ólmos rész a másikon együtt fekszik, 
nagyon egyszerű dolog ezt a haladó hajóról úgy lehányni, hogy a 
vízben falszerűen megálljon. 

Lássuk mármost az egész míveletnek a képét, mely a következő : 
A hálót a hajón a mondott rendbe rakják s odaeveznek a kiszemelt 


t Káta — zsak, a melybe a hal beleszorul. Lásd uGyalomo alatt. 


21512 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


pontra, a hol ki akarják vetni, tehát a fanyára ; itt kiteszik a laptárost 
a partra, kia farhámot (135. ábra F) felveszi, matakjára oda köti a 
bejáró vagy tartókötelet (B) s nekidűlve, jól megfogja; erre a hajó 
befelé evez a folyóba, a laptáros pedig kissé beengedi a maga háló- 
végét; a kellő távolságban a laptáros nem engedi tovább s ekkor a 
hajón lévők rendben kihányják a hálót, víz mentén lapos ívben töre- 


SSSN 


— 
NESSS 


SS 
sss 
AS 


135. ábra. Oregháló. 


kedve; mikor a háló elfogyott, a nyargalóapacs keresztköteléhez 
kötött kijáró kötelet (KK) folyton eresztik addig, míg a rajta lévő 
peczket el nem érik; a mikor a peczek megvan, beakasztják a hajó 
peremének peczeklyukába (p) s kört vágva — olyformán, mint a 135. 
ábrán van rajzolva — a parthoz érnek. Ez az öreghálóval való tanya- 
vetés lényege; képét majd megismerjük Rév-Komárom. leírásából, 


KS 


KERÍTŐ HALÁSZAT. ÖREGHÁLÓ. 2319) 2) 


1 


onnan megtudván azt is, hogy ilyen hálóhoz legalább is négy ember 
kell." 

Az apostolok e sszagénév-je kizárólagosan a partra való halászásra 
szolgál. 

Igen fontos, hogy ezt a hálót nem lehet akárhol kivetni ; döntő, 
a víz kellő mélységén kívül, a part alakulata és a folyó fenekének 
tiszta volta; és ezért a folyónak csak oly részeit nevezik tanyának, 
a hol mindez megvan s ezek a pontok viselnek neveket is; holott a 
hálóvetésre alkalmatlan részek általánosan csak xevízderéki nevet 
viselnek — külön névvel nem dicsekednek. 


136. ábra. Laposfenekű ladik; Nomárom. 


Az öreghálónak felszerelése a víz természetéhez képest sokszoro- 
san módosúl. Sebesebb folyásokban mind a két apacshoz súlyozó kő 
járúl, az apacskó ; a laptáros apacstól számítva az első kő pedig ilyen- 
kor nagyobb, hogy a hálónak ez a vége jobb vezetést kapjon: ez a 
csattkó (135. ábrá, Cs). A rendes ólmozáson kívül ilyenkor fattyú- 
ólmot 15 vernek az ínra. 

Ez az öreghálóval való tanyavetés menete. 

De most lássuk a többi szerszámot is, a mely e miívelet végre- 
hajtásával közvetetlenűl, vagy bárcsak közvetve is együtt Jár. 

A legfőbb — természetesen — a vízi járómű. Ez egy Jó építésü, 
fenyőfából való, laposfenekű ladik, a kisebb — úgynevezett piszkés — 


t Lásd 4Rév-Komárom), alatt a tanyavetés képét. 


254 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


öreghálóra, mely 140 méter hosszú; három evedzősnek s egy kor- 
mányosnak való, elég helylyel a hálónak fágyására is (136. ábra). 

Mindenekelőtt ismerjük meg ennek részeit úgy, a mint azokat a 
rév-komáromi halász nevezt. 

Van a ladiknak orra, ezen a czuczalyuk (Cz); van kolompja (K) 
három, ebben a gúzs (G), mely az evező beakasztására szolgál; van 
pőrfája (P), mely peremét erősíti s egyszersmind párkányt alkot, a 
melyre az a padolat rakható, a hová az összefágyott háló rákerül ; 
van órfája (Ő) a BARÓTI SzaBó DÁvip cÁrbutzav —, mely nem arra 
való, hogy vitorlát viseljen, melyet magyar halász nem használ, hanem 
arra való, hogy az alattságot reákösse s ennél fogva a ladikot víz elle- 
nében húzhassa. 

És hát mi legyen az az alattság? Ez egy hosszú, körülbelől ruha- 
szárítónak is beillő vékony kötél, a melyet az őrfa csúcsához kötnek s 
a partra kivisznek; három legény nekidűlve húzza, a kormányos 
pedig a ladikon maradva, kellő módon kormányoz. 

Erre vonatkozik a Rév-Komáromról írott históriának az a verse, 
mely ráczélozva, így kezdi: 

Gúzs nem szakajtó, 
Alattság utan nem futamodó, 
Hunczut, akasztófára való stb." 

A gúzs t. 1. igen hamar kopik az -evező nyelétől, hamar szakad ; 
a ki tehát nem szakajtja, az nem evedz, tehát rest; a ki. pedig az 
alattságot kerüli, hát az is rest. 

Nagyon kemény dolog is az, a ladikot hálóstúl, czók-mókostúl 
sokszor mérföldnyire a part töretlen ösvényén haladva, rögön, tüs- 
kön-bokron víz ellenében vontatni; de hát mégsem olyan kemény s 
hozzá szaporább is, mint víz ellenében evezni. 

De haladjunk tovább, mert a rév-komáromi ladiknak még több 
is a mesterszava. 

A 137. ábra a ladik átmetszetét mutatja, még pedig az őrfa táján. 

Itt Ó az őrfa; P a pad, melyen át az előbbi szolgál; Óf az őrfa- 
fészek, a mely megfogja az őrfa végét; Pr a perem, vagy prém, mely 
a ladik szélét kívülről erősíti; 7 a tat, melyre a pad reáfekszik ; R a 


k [Lasd : cRév-Komarom?. alatt. 


A KERÍDO HALÁSZÁN. ÖREGHALÓ. 255 


rúgófa, a melynek az evezőt húzó halász a lábát nekiveti vagy 
rúgja, hogy annál erősebben húzhasson ; B a bókony, vagy könyökfa, 
mely a ladik oldalát és fenekét erősíti. 


4 


j 
s 


BE 


Evvel a ladikkal végezik a tanyavetést, evvel közlekednek :; ezen 
gyakorolják a halászregulát, mihelyt a partot elhagyták; mert tud- 
nunk kell, hogy az igaz magyar halászember, mihelyt a partot 
elhagyta, otthagyta egyszersmind a szilárd föld minden fenhatóságát 


138. ábra. Nyargaló bárka. 


is; statáriomszerűen igazít el mindent a maga artikulusa szerint és 
nincs eset, hogy valamikor akár a fattyú-, akár a viczelaptáros appellált 
volna. 

Az öreghálóhoz tartozó másik vízijárómű a nyargalóbárka (138. 
ábra), mely szandolin-karcsúságú, oldalt és a fenekén lyukasztott, 
úgy, hogy a víz járhassa s mégse sülyedjen el; orrán, farán a bárka- 
baba (B) erősíti ; fedelén jó retesz van, mely lakattal elzárható. 


256 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


A: halászatra való kivonuláskor a nyargalóbárkát a ladik után 
kötik. A neve onnan van, mert a ladik verte hullámon úgy hányó- 
dik, mint a nyargaló ló: hol az orra, hol a fara van feljebb. Arra 
való, hogy a kifogott halat belédöntsék s az élő állapotban ma- 
radjon meg. A nagyobb ilyszerű bárkákban, melyeket a hálóhelyen 
állandóan kikötnek s a nyargalóbárkából töltögetik, egy kisebb 
rekesz is van, az ispita, a melybe a megbágyadt halat külön rakják. 

De most már ideje, hogy a ladik többi czók-mókjával is meg- 
ismerkedjünk, mert van ám elég, hozzá pedig csupa eredeti alak. 

A hálófoltozáshoz szükséges hálótűkön és fonalon kívül, rendsze- 
rint van ott két szapoly — komáromiasan c szapaó , . 


139. ábra. Szapoly. 


Az egyik (139. ábra) a ladikba betóduló víz kihányására szolgál. 
Erős nyelű, derék, öblös szerszám ez, a melyet a halász ugyancsak tud 
használni; oly szaporán hányván a vizet, hogy az egyik merítés még 
nem is érte el édes anyját, a folyót, már a másik is röpűl utána. 
A másik (140. ábra) egy kurta, furcsa, suta jószág; épen elég öblös 
arra, hogy egy Jókora ital vizet magába vehes- 
sen ezért wószapoly — vagy komáromiasan ejtve 
tivószapaóv a neve. — Az igaz magyar halász 
mindig azt a vizet iszsza, a melyben tanyát vet 


30, öorzs Inöszapolz és soha mással nem meríti, mint az ivószapolylyal 

a mi azután igen komoly, majdnem ünnepé- 

lyes egy aktus; mert előbb kiöblíti, azután egyszer-kétszer végig 

húzza a víz színén, hogy a netalán úszó szennyet elhárítsa, azután meg- 

meríti, azután ha legény megkínálja, a nagygazdát, ha nagygazda az 

öreglegényt, és csak akkor iszik, ha ennek nem kell; a maradékot 

visszaönti, végtére pedig a kezefejével illedelmesen megtörli a száját. 
Ennek ez a rendje. I 

Van azután a ladikban egy sor szerszám, mely megtámasztásra, 


4 


KERÍTŐ HALÁSZAT. ÖREGHÁLÓ 2157 


hirtelenűl való kikötésre, akadályok elhárítására, tűzdelésre alkalma- 
tos s többnyire kemény vasalású. 

Itt van legelőször is a czucza (141. ábra A) erős dorong, hegyes 
piszkevassal s úgy 3 m.-nyi hosszusággal, mely arra való, hogy ki- 
kötéskor, mikor minden legénynek hanyatthomlok kell rohanni a háló- 
húzáshoz, a ladikot pillanat alatt ki lehessen kötni. Ez úgy történik, 


I41. ábra. Szerszámok a ladikban. — 4. Czucza, C. Csáklya, 5. Szolgabot, SZ. Spél. 


hogy a ladik orrán levő czuczalyukon keresztűl a partba szúrják a czu- 
czát. Másik szerszám a csáklya (C), kisebbszerű, de mégis olyan, mint 
a tűzoltásnál dívó s arra való, hogy az elakadt hálót, kivált akkor, 
ha valami uszadékba, gyökérbe akadt, kiszabadítsák ; egyáltalában 
a vízből sok mindenfélét kifogjanak vele; természetes hogy van 
nyele, köpűje, mely a nyélre rájár, kampója és hegye. Ott van azután 
a szolgabot (5) — Körös és a Tisza mentén ebiczke, piszkev — minden 


HERMAN O. A mágyar halászat. 17 


250 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


esetre piszke-piszkáló vasalásáról így nevezve — szintén jó hegyesre 


megvasalva (g), hozzá alkalmatos fogóvéggel ; ez a laptárosnak a leg- 


jobb barátja, istápolója; mert erre támaszkodik, mikor a hálót tartva 


142. ábra. Furkó. Hg eabrasibeczeks 


I44. ábra. A laptáros farhámja. 


parthosszában halad. Mikor a ta- 
nyavetés akadozik, beleüti a bo- 
tot a földbe, ráhurkolja a tartó- 
kötelet, hogy azalatt kifujhassa 
fáradságát. Akad ott végre elég- 
séges spél (Sp), nyárszerűen kihe- 
gyezett, magyar arasznyi fácska, 
mely a gyékénynek a csárdaka- 
rókhoz való odatűzésére szolgál. 
Van ott azután furkó (142. ábra), 
mely a csárdaépítés, bogrács- 
akasztás, bárkakikötés körűl nél- 
külözhetetlen hasznos szerszám és 
nagyon tisztességes ősi kinézésű 
lószág; a kijáró kötélben pe- 
dig ott van a peczek (143. ábra), 
mely arra való, hogy a midőn a 
háló már ki van vetve, a hajóba 
beakaszthassák, nemcsak köny- 
nyebbség kedvéért, hanem leg- 
inkább azért, mert ekkor min- 
denkinek neki kell dűlnie az 
evezőnek, hogy a háló kijáró vége 
minél előbb parthoz érjen, a ha- 
lat teljesen bekerítse. 

Nem hiányzik — természete- 
sen — a laptáros jarhámja sem 
(144. ábra), mely erős heveder- 
ből (H) való és a matakot (M) vi- 
seli, a melyre a tartókötél reá van 


hurkolva, hogy tartáskor ne csúszszék. — Van annak a mataknak 


még más neve is, még pedig közhasználatú, a melyre azonban, a köz- 


tisztesség parancsára vagy a medici Vénus példáját kell követnünk, 


KERÍTŐ HALÁSZAT. ÖREGHALÓ. 2.50 


vagy fügefalevelet kell borítanunk. Ezt a farhámot úgy veti magára 
o [ej 
a laptáros, a mint azt a szerszám neve maga mondja. 

Az öreghálóval való halászatnál — ha a szerszám nagy s a húzás 
nehéz — minden legénynek még czibékje is van, mely valamivel 
könnyebb mint a farhám; de hasonló szerkezetű, csakhogy matak 
helyett rendszerint esztergályozott pöczke ( 1 44. ábra P) van. Ezt a pöcz- 


145. ábra. Kormány-lapát. 146. ábra Komáromi apacs. 


köt úgy vetik a kötélre, mint a 144. ábrán A mutatja ; néha épen csak 
valami ócska para is szolgál rajta. A czibéket úgy veti magára a 
legénység, mint a dobos a szíjját; sokszor pedig a hámja nem is 
hevederből, hanem ócska hálóból kerűl. 

Ismerkedjünk meg még a kormány-evezővel, melynek rendesen 
dapát a neve, megkülönböztetésűl az evezőtűl, mely gúzsba akaszt- 
ható s két kézre fogható. Néhol röviden kormánynak is nevezik 


mi 


2600 HÍGVIZEN. VALÓ HALÁSZAT. 


(145). Van ennek fogóvége (m), melynek neve mankó, bódé, bodva, 
kacs ; van vágóvége (t), melynek neve Toll, tall, mint a madártoll ha- 
sonlata ; van nyele (n). Evvel kormányozzák a ladik farán a Járóművet. 

Itt van azután még a komáromi apacs is, melynek berendezése 
megérdemli a szót (146.ábra). Itt Fa háló föle az első parával; / a 
háló ina az első ólommal; N az apacs nyele, Ő Ő az apacsúr, mely 
az apacskövet (5) — rendesen tégla — körülfogja; 7 az apacstalp, 
mely a víz fenekén jár; K a keresztkötél, melyhez a húzókötelet kötik. 

És hogy már ne maradjon el semmisem, kiváló tekintettel arra, 
a mi igazán szükséges, hát ott van a hajóban, mindenféle puha háló- 
darab közé gondosan betemetve, a pálinkás korsó is; hasas, szűk- 
nyakú fazekasmunka; nyakára reá van hurkolva a xporczióv, a 
mi olyan közepes orvosságos üveg, a 
melyben egy magyar halászkorty épen el- 
fér. Kiválóan szeretik a nagyon szűknyakú 
üvegcsét, melyben ivásközben az az ör- 
dögtalálmánya oly ékesen és vigan bugy- 
borékol; de legyen dicsérettel mondva, 
hogy a halászember mértéket tart benne. 

És igen természetes, hogy nem hiány- 


zik a-bogrács sem (147. ábra), mely Ko- 
máromban ékesen, rézből van verve ; igen 


jellemző alak s mintha némi magyarázatot 


147 ábra. Komáromi halászbogrács. 


nyujtana az ősrégészek úgynevezett csiszta 
edényéhez, legalább némelyikhez, a melyről már az ókor halászatá- 
nál meg is emlékeztünk. 

A Rév-Komáromról szóló leírásnak egyik képén," mely a halá- 
szok kikötőhelyét alkonyat táján ábrázolja, látjuk a bográcsot is, a 
mint a dűlő part szakadékába befurkózott, igen természetes szolga- 
fán függ. 

Különben a magyar vizek mentén még az úri lakoma számára Is 
igazi halászbográcsban főzik a halászlét; sőt ebben kerül az asztalra 
is; a háziasszony pedig külön is figyelmezteti vendégeit, hogy a leg- 
híresebb halász főzte. 


t Lasd: c:Rév-Komárom;, alatt. 


KERÍTÓ HALÁSZAT. ÖREGHÁLÓ. 201 


Eddig az öreghálóval való halászat leírása leginkább Rév-Komá- 
romra támaszkodott s illő dolog, hogy ezt a részét a halászbokorral 
fejezzük be. 

A révkomáromi teljes halászbokor hatos; egy mestergazda, egy 
első mester és egy középső legény, egy laptáros alkotja. Ez elegendő 
ott, ahol könnyű a halászat ; dea hol sebesebb a víz, egyenetlen, bok- 
ros, szakadékos a part, ott még két suhanczra van szükség; az egyik 
a viczt (viczelaptáros), a másik a faltyúlaptáros. A viczi, farhámot 
vetve magára, tartani segíti a laptárosvéget ; a fattyúlaptáros egy kurta 
doronggal halad a parton s a tartókötelet átvetegeti az akadályokon ; 
a dorong neve xckurtulav, a mívelet tehát ckurtulázás) . 

A mikor a nyargalóapacs már megközelítette a- partot, a legény- 
ség pedig kiugrál, hogy a kihúzást megkezdje, a fattyúlaptárosnak 
szoros kötelessége a kurtulát eldobni s a húzásban segíteni; még oda 
kell ám futnia, azért némely helyen x fufosóv az ő neve. 

Ezek a bokrok osztozkodnak. A szerszám a gazdáé s így övé a 
nagyobb rész is. Hetenkint számolnak le. A kifogott hal árából min- 
denekelőtt kifizetik a közös költséget; a maradék pedig kilencz 
részre oszlik s minden legénynek egy kilenczedrész Jár; az első 
legénynek ezentelűl egy kilenczednek a fele; a többi a gazdáé. Így 
van ez Komáromban. 

A gazdával szemben a legénység javára szolgál az. u. n. léhéshal 
is, t. 1. az az apróbb hal, a mely menekülni akarva, a háló szemébe 
akad, halásznyelven ca szemben megnyaklik) . 

A mióta a Duna néptelenedik, még a megfogyott halászbokrok 
is csak igen kemény munka árán jutnak a valóban sovány falathoz s 
a legény örűl, ha osztozkodáskor két-három forintja jár ki. 

Az pedig nagy ünnep, a mikor beüt a sszöröncses, mázsás öreg 
viza vagy tok kerűl a hálóba. Ezt mindig a laptáros érzi meg, mert 
az ő kötele mindig olyan feszes, akár a fölajzott húr. A mint azt a ránga- 
tást megérzi, a melyet a bukkoló viza vagy tok a hálónak rontva 
végez, földerűl az arcza s torkaszakadtából kiáltja: cHááál váán!! 

No, van erre dolog! Úgy nekidűlnek a kijáró kötélnek, hogy 
majdnem orrukkal szántják az anyaföldet, csakhogy partra hozzák a 
nyargalóapacsot; és mikor a bekerítés teljes, oly apróra szedegetik 
a hálót, hogy semmi hiba sem lehet. Minden szem rámered a háló 


202 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


fölére s mikor a körön belül felbuggyan a víz, mint valami óriási 
forrás, akkor ideje van a hurkolásnak. Az öreglegény kötelet ragad, 
hurkot köt s begázol a vízbe — térdig, mellig —, kezével tapogat a 
vízben, hogy kitapogassa a hal fejét; mikor rájött, vízmentében símo- 
gatja s nagy óvatosan úgy rákeríti a hurkot, hogy épen a kopótyú és 
hónaljszárny közé kerül; de még nem szorítja, mert előbb jó távolra 
kell húzódnia, nehogy a hal — neki vadúlva — megcsapja farkával. 

De mikor már kellő távolban van, meghúzza a kötelet, odaugrál 
az ifjabb legény, a viczi, a fattyú s ekkor hiába vergődik már a c Duna 
óriása) , hiába korbácsolja farkával a vizet: rajtavesztett. 

Mikor igen nagy a hal, a négyes bokor sokszor nem bírja a hálót 
kihúzni, mert rettentő erő lakozik abban a pánczélos testű óriásban. 
Az ősi szokás az, hogy ilyenkor a szomszéd bokor segítségre siet. 


S SENESSSSSSÉS 


148. ábra. Halászhajó. 


Ilyenkor ered meg a halászember szava ; ilyenkor beszéli el apróra, 
fogott-e már ekkorát, melyik esztendőben, meg hogy kikkel járt 
akkor, azok merre szakadtak, és ki az, va kit az úristen nyugosztal- 
jon, — no néha meg is verjen; no meg, hogy mégis csak ennyi 
mázsa, meg ránk is fér s hogy a részből jut az asszonynak köntös, 
ímeg Sz, MEg 27 

A lassú folyású, kanyargó "Tisza helyen-közön kiszélesedik : 
örvényeinek mélysége titokzatos; feneke sok helyen iszapos, azért 
ide laposköves, : hozzá hosszú és mély háló kell. Az örvényhalá- 
szatra sokszor 24 m. mély (széles) hálót használ a Tisza-menti ha- 
lászság. 

Ennek a rengeteg hálónak már egy hajó nem elég; van tehát 
kettő. A halászhajó (148. ábra) a hálót vivő főhajó, hosszú, lapos, 
széles orrú és széles farú vízi Járómű, rendesen négy ülőpaddal s a 
hálónak szánt két padolattal. Az egyik ag atra (0) rakják a háló 
nát, azaz súlyozott részét, a másikra (P) a bparás fölét; a háló 


KÉRÍTŐ HALÁSZAT. ÖREGHÁLÓ. 203 


teste, vagyis léhésse ilyenkor a két közbeeső padra kerűl azért, hogy 
a kihányás fenakadás nélkül történhessen. 

Ezt a halászhajót a xscsönyaki — sokszorosan laptár, néhol lap- 
tató — kiséri (149. ábraj, mely alak szerint a főhajóhoz hasonlít, de 
annak alig fele. 

A halászatra való kiszálláskor ez a laptár viszi a húzóköteleket, a 
bicskét, a laptárost, illetőleg a jfutosót; hozzá mindenféle halász- 
szerszámot. 

A Tisza mentén az öreg- vagy tiszaháló körül ötös vagy hetes 
bokor dívik. Szeged körül Tápén van t nagypiczés, 1 viczemester, 
I futosó, 1 pöczkös, 1 hálóvető; Csongrádon: i mester, 1 inszedő, 
r paraszedó, 2 léhésszedő, 1 laptáros, 1 viczt." § 

A nagypiczés és illetőleg mester a főember, ki a halászhajót kor- 
mányozza s a tanyavetést igazgatja ; a viczemester az öreglegény, ki a 


149. ábra. Csónyak vagy laptató. 


kezelésre ügyel; a futosó az, a mi Csongrádon a viczi, Komáromban 
a viczelaptáros; a pöczkös az a legény, kinek az a feladata, hogy a 
bekerítésnél a kijáró kötél peczkét beakaszsza ; a hálóvető az, a ki a 
hálót a vizbe hányja. 

Csongrádon a kötelességek még pontosabban vannak kiosztva. 
Ott van az iínszedő, a ki a háló súlyozott inát szedi; ott a paraszedő, a 
kia háló fölét rakja ; ott van két léhésszedő, kik a tulaadonképeni hálót 
szedve, öblítgetik, a beléakadt gaztól megtisztítják ; erre két ember 
. kell, mert a háló rendesen nagyon mély. 

Most pedig hallgassuk meg példáúl a szögedi Tisza-halászt, 
hogyan mondja ő saját szavával a tanyavetést. 

(A nagy- vagy öreghálós főmén a beadásra ; az első legénynek 
azt mondja: támazd! Mikó mögindúl a hajó, már alá van készítve a 
csónyak — akkor: vesd ki az apacsurt! Mikó mindnyája háló elfo- 
gyott, azt mondja: huja ! míg a pöczkös megszúrja a pöczköt. 

c Evedzgessünk kifelé! 


204 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


(Mikó közelér a hajó a parthoz, azt mondja a mestör : vedd ki 
elő ! Mikó a háló eleje ki van húzva, akkor mondja a mestör a lap- 
tárosnak : könnyebben ! Mikó a háló megnyúlt a kivételre : hú ! 

Most húzzák kifelé s a hátulsó ember (a laptáros) odaér az 
elsőkhöz, akkor a mestör mondja : húzd el! — t. 1. az apacsurt.n 

Bizony, a ki a tanyavetés mesterségét saját élő szemeivel nem 
látta, az megakad ebben a leírásban ; pedig helyes az. 

Minthogy a hálót víz mentén vetik s a kerítést is így végzik, a 
hajóknak víz ellenében föl kell menni, hogy a hálóvetést megkezdhes- 
sék ; — ez a beadás ; és a míg a laptáros a maga tartókötelével rendben 
van, addig a nagy hajót, melyen a háló van, egy helyen kell tartani, 
halásznyelven cfámasztanu ; mikor megindúl a nagy hajó a hálóval, 
akkor a laptáros már készen van kötelével, laptárával, tehát alá- 
készült s ekkor kivethetik az apacsúrját is, a melyet tartania kell. 
A mikor pedig ezt már a vízbe vetették s a folyóba eveznek, egy- 
másután ki kell vetni a hálót is, mindaddig a míg el nem fogy, azaz, 
a míg a háló másik vége is a vízbe nem kerül; ekkor kiáltja a mester 
c/uya ! s e szóra a pöczkös megerősíti a kijáró kötél peczkét a hajó 
peczeklyukába s a hajó, télkörben fordúlva, a part felé tart. 

Mikor a hajó partot ér, akkor a háló eleje még annyira van a 
parttól, a mennyire a kijáró kötelet engedték ; ekkor kiugrálnak, a 
pöczkös kioldja a peczket, neki esnek a kijáró kötélnek, teljes erő- 
vel húzva, kihozzák a nyargaló apacsot a partra s arra a szóra: vedd 
ki elő (0) ! az a legény, a ki épen legközelebben áll a parthoz, oda- 
ugrik, megragadja a nyargalóapacsot s kihúzza a partra. A háló ekkor 
nagy félkörben áll, melynek húrja a part, a hal tehát be van kerítve. 
Ekkor a laptáros erősen leszúrja a biczkét, ráköti a tartó kötelet s 
oda szalad a többihez, hogy a háló kiszedésénél segítsen; ezért 
futosó a neve. 

Természetes, hogy, mivel a hálót csak a kijáró vége felől szede- 
getik a szárazra, az ív nemcsak kisebb, de laposabb is lesz, vagyis a 
háló cmegnyúlt,. ; 

Ekkor a futosó visszaszalad a maga végéhez, hozza azt a töb- 
biek felé s minthogy ezek folyton szedik a maguk végét, a félkör 
mind kisebb lesz; néhány méternyi távolságban a laptáros a maga 
végét is kiteszi a partra s húzni kezdi, úgy, hogy a préda nem 


KERÍTŐ HALÁSZAT. ÖREGHÁLÓ. 205 


íz 


a háló derekában, hanem a laptáros vége felé szorúl be végképen 
s így hozzák ki. 

Természetes, hogy úgyszólván a hány tanya, annyi változat. A hol 
igen széles a folyó, ott a hálóvetés egészen a vizen történik; a lap- 
táros ladikjában tartja a maga végét s csak a mikor a háló elfogyott, 
ereszti hosszúra a tartókötelet, kievez a partra s lassan húzva- 
haladva, a parthoz hozza a laptáros apacsot. A hajó azonképen 
hosszúra ereszti a kijáró kötelet s a kerítést csak akkor kezdi meg, a 
mikor a laptáros kihozta a maga végét. Így meghalászszák a legszé- 
lesebb vizet is, mert a tartó és kijáró kötél sok száz méter hosszúság- 
ban van meg, halászcsattal pedig könnyen 
toldható. 

Hogy már a halászcsatot tölemlítettük, 
jó lesz megismerkedni vele; különösen av- 
val, a mely általánosan dívik ( I 50. ábra). A raj- 
zok közöttaz i a legelterjedettebb, mert igen 
könnyen vethető s a mikor összehúzódik, egy 
hajszálnyit sem enged többé ; a másik (2) rit- 
kább s rendesen madzagok kötésénél hasz- 
nálatos ; szintén nem enged. 

Mikor a háló egészen ki van húzva, a hal 
a bárkába el van rakva, akkor kezdődik a j 
hálófágyás, vagyis a hálónak a halászhajóra 150. ábra. Halászcsat. 


való visszaszedése, beadásra való elrendezése, a mi nagy, sok ügyességet 
megkivánó munka. E végre a paraszedő a paráspadra, az ínszedő, 
vagy mahúzó az ólmospadra áll (148. ábra O, P), a két léhésszedő 
ellenben e két pad közé eső padkákra. Előbb beveszik a nyargaló 
apacsot, azután a para- és inszedők huzgálják fel a maguk részét, 
szépen egyenletesen s a pad hosszában 68-as alakra rakják; a léhés- 
szedők huzgálják s ránczolják a hálót magát, mindig csapkodva vele 
a vizet, hogy a sarat lemossák róla, szedegetés közben kihuzgálják a 
beléakadt gazt, ágat s ha valahol kiszakadt, nagy hírtelenül ott van 
a léhéssel meghányt hálókötőtű, a melylyel a kárt kifoltozzák. Így 
megyen az végig. 

Az alatt a laptáros rendbeszedi a köteleket; úgy mondják, 
hogy karikába xösszefejizn mert serény kapkodása csakugyan a 


206 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


fejésre emlékeztet. Mire mindezek megvannak, elindúlnak a következő 
tanyára. 

A Tisza- és Körös-menti öreg halászság is rendkívül sok ősi szer- 
számformát őrzött meg s ezért úgy néprajzi, mint ősrégészeti szem- 
pontból rendkívül érdekes és tanúlságos. 


I5I. ábra. Tiszamenti halászszerszámok. — E. Szegedi övedző, 4. Szegedi laptáros apacs, 


M. a laptáros matakja, Sz. Szapoly, T. Tűzsér. 


Így megmaradt Szegeden — sőt közhasználatban van mai napig 
is — az evezőnek néprajzi tekintetben igen érdekes alakja, az, a 
melynek tolla dohánylevél alakú, tehát a közönséges lapáttól merő- 
ben elütő, a mint ez a 151. ábrán látható (E). 

Ez a kormányevező egyszersmind kisebb ladikok, csónakok 


IGER DOSTAVÁASZAT, OREGHALO, 267 


hajtószerszáma Is; részei pedig a következők : f füle, N nyele, T talla" , 
a toll hasonlata. Ez az wövedzőv azonban nemcsak alakjánál fogva, 
mely nyilván belső-ázsiai,"" hanem a toll hasonlatából merített foga- 
lomnak átszármazása miatt is érdekes; mert egy másik evezőforma, 
mely lapátvégű, hosszú nyelű s gúzsba fogva két kézre járó, a xdal- 
ladzóv, máshol a edali nevet viseli; sőt a vele való evezést 1s 
cdalladzásnakn mondják. Itt tehát a tollról vett hasonlat az egyik 
evezőnél csak a lapátrészre van alkalmazva, a másiknál már az egész 
szerszámnak a neve, sőt ige alakot is öltött. 

Ugyancsak a 151. ábrán a szegedi laptárosapacs (A), melynek már 
nincsen talpa — mint a minőt Komáromból ismerünk ; M a laptáros 
farhámjának a matakja; Sz a jobb szapoly, mely ivásra és vízhányásra 
egyiránt alkalmatos; inkább a horgászathoz tartozik ugyan, de min- 
den öreghálósnál is található a tűzsér (T) és az many (I); ez arra 
való, hogy akár a kifogott, akár a hazavihető halat föl lehessen fűzni ; 
ihany különben az a madzag is, a fűzfavessző is, a mely kellőleg meg- 
sodorva a halak felfűzésére és kötésére szo- 
kásos. Ennek a míiíveletnek wihanyra velésy 
a neve. 

A mióta a Tisza halászata hanyatlik, sok 
szerszáma kiveszőfélben van; némelyikből 
épen az utolsó darab kerűlt szemem elé. 

A mikor a halak királya, a pompás vér- 


tezetű sőreg még bővében volt s a több má- 


zsás harcsa még nem soroztatott a tszörön- 
cséhez, — mirít mai napság —, különösen 


az utóbbinak a hálóból való kiszedése gyak- 


ran fordúlt elő s minthogy hurokkal sehogy- 


sem sikerült, kézzel pedig semmiképen, hát 


152. ábra. Vágó horog. 


a vágóhorgot használták. 

A vágóhorog körülbelől : m. hosszú, alúl körtvés, jófogású nyélre 
volt erősítve s vagy síma ( 152. ábra, 1), vagy szakás — állas — (2) volt. 
Mikor a halat már annyira kihozták a partra, hogy pörsölés, bukko- 
lás közben fel-felütögette a fejét, a mester akár kívülről, akár belől- 


t Szögedi tájszolás szerint atallb, innen atalun IS. 
"st A Nemzeti Muzeumban van egy Sziambol. 


263 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


rül belévágta a horgot az alsó állkapcsába s kivonszolta a szárazra. 
A mi ezeket a horgokat még más tekintetben érdekesekké teszi, az a 
megerősítés módja, a mely — a mint ezt már az ősi elemek tárgyalá- 


sánál érintettük is — makkos. 


153. ábra. Szegedvidéki halászszerszámok. — 1. 2. Nádvágó; 3. Halászbárd; 4. Fejsze. 5. Faragó. 


Az itt lerajzolt vágóhorgok Tápéról valók ; a nyél korhadt volta, 
a vas rozsdája bebizonyította, hogy régen kimaradtak a használatból. 
De még evvel sem fogytunk ki a szegedi halászszerszámból, a 
mely az öreghálóval jár s említésre mindenesetre méltó, mert rész- 
ben néprajzi, részben őstörténeti tekintetben érdekes, a jövőre 
nézve pedig mindenesetre kitünő összehasonlító anyag. A 1573. rajz- 


KERÍTŐ HALÁSZAT. ÖREGHÁLÓ. 2609 


csoportban I a nádvágó, mely a halászkunyhóból sohasem hiányzik s 
mint már tüzetesen ki van mutatva, ázsiai forma mellett, megerősítés 
tekintetében a bronszkorba vág vissza. A Szeged vidéki nagyon 
kimívelt, törzsökös forma, sajátságos díszítésű s megerősítés tekinte- 
tében háromféle változat különböztethető meg, a mely módok közül 
kettő már le van tárgyalva, a harmadiknak pedig itt a helye. Ezt a 
legkezdetlegesebb módot 2 mutatja. Látjuk, hogy a penge vége a 
nyél külsejéhez van illesztve, csúcsa kifelé van görbítve, a szorítást 
pedig egy széles, erős vaskarika végzi. Sokszor még kis ékek is sze- 
repelnek ; szóval a mód a kaszára is rámutat. 

Ugyanitt 3 a halászbárd, még pedig annak régi, már-már kivesző fél- 
ben levő formája, mely arról nevezetes, hogy a fok felőli oldalon is (e) 
ki volt élesítve, mert nemcsak a nagy hal feltagolására, hanem felha- 
sítására is szolgált. Ma már a kisebbszerű ácsoló bárd foglalja el a he- 
lyét, mert olcsóbb, bolti portéka ; de azért ez is szegedi kovácsmunka. 

A 4. alak a fejsze, melynek szegedi az eredete s legtöbb a dolga 
télen, a mint azt majd a maga helyén ki fogjuk mutatni, t. 1. a jeges- 
halászat körül. 

Az 5. alak a faragó, mely semmiben sem különbözik az ácsoké- 
tól; de halászember szerszáma is, mert a hajó, szerszám és kunyhó 
körül a halász mindent maga farag, min- 
dent maga ácsol. 

És igen természetes, hogy nem hiány- 
zik a bogrács sem (1 5 4. ábra), mely rend- 
szerint kitünő szepességi vasmunka s olyan 
nyilt öblű, mint a Tisza-menti halász ven- 
dégszeretete. Ebben főzik azt a halászlét, 


a melynek méltatására az alföld népe — 
az immáron világhírű paprikatermelő — 


154. ábra. Szegedvidéki bogrács. 


mintegy teremtve van. Olyan annak a 

leve, mint a feldühödött spanyol bika vérének első sugara, a midőn 
az Espada kardja a szivét érte. De hát az ember megszokja, megsze- 
reti, végre el sem tud lenni nélküle s avval érvel, hogy az alföld rossz 
vizének — sok helyen mocsaras lehelletének is — az erős paprikázás 
az egyedüli óvó és gyógyító szere ; igaz is, hogy az orvosi tudomány 
a paprika élettani hatásaira szemet vetett. 


o HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


8) 


Megjegyzendő, hogy a szegedi halászság, kivált a Gyevi-fokon 
— Algyő — még oly halászatot is űz. hogy a halat hasítja, sózza és 
szárítja ; piacza a Balkán félszigete. 

Ezután rándúljunk ki még Körös-Tarcsára, mely egykoron — a 
szabados halászat idején — valóságos wshalászfészekv volt, a melynek 
népe ma 15 — a bérletek korában — úgy, a mint szerit teheti, halász- 
gat, mert wősi természete" . 

Körös-Tarcsa azért nevezetes, mert szerszám tekintetében s 
majdnem minden ízében külön áll; és nemcsak a szerszám alakjára, 
hanem sokszorosan elnevezésére nézve IS. 

Ez annál föltünőbb, minthogy halászó szomszédjaitól nem esik 
messze ; de meg legyen jegyezve, hogy a többi pont vizsgálatáról le 
kellett mondanom s csak bemondásból tudom, hogy a szomszédok- 


nál másképen van. 


155. ábra. Tarcsai lélekvesztő. 


A tarcsai halászembernnk az ághegyháló upokv, a szák wvmeregy- 
gjű"; igen érdekes, hogy ebben találkozik a Latorcza emerettyűs- 
jével és a Fertő amieredes-jével; — neki a kecze vasa eturbukvas) ; 
gyalmán oly hálókövek ékeskednek, hogy csupa bronszkor; az üst- 
ben felszálló halzsírt pedig pléhkanál helyett — mint tudjuk is — 
kagylóval szedi le; mikor pedig hasgatja a halat, nem asztalon csi- 
nálja, hanem két padkára hasító deszkát tesz s megüli, mint más a 
lovat. 

Tudjuk már, hogy lélekvesztője is egészen sajátságos, hosszú, 
harcsaorrú, sok kilincscsel. 

Tiszahálóval is halászik — hogy még mivel, az majd a maga 
helyén meg lesz írva — s külön hajót eszelt ki magának ( I 5 5 . ábra), 
melynek egy síkba esik a pereme, orra ; más a kolomja, hogy ne kell- 
Jen gúzs hozzá ; szóval sok eredetiség van itt, melynek néprajzi meg- 


KERÍTŐ HALÁSZAT. ÖREGHÁLÓ. 2771 


fejtése mindenesetre szép feladat ; de ma még lehetetlen. Örökös kár, 
hogy régibb időben ennek nem akadt búvára, a midőn a halászat 
még bőven fizette a fáradságot, sok embert sok szerszámmal foglal- 
koztatott, a ki gyűjtötte volna szerszámát, mesternyelvét, fogását és 
szokását, mely utóbbi nyomtalanúl eltünt. 


Lássuk a szerszámoknak egy kis gyűjteményét — azokon kívül, 


ilazag CA 

MERO ke] 
ia Ve ed. 
MOSOTT 


2 MIK OR 
NT) [OV 

kz TELLIK 
EAK 
saggfja gól 


156. ábra. Körös-Tarcsai halászszerszámok. 
M. Meregygyű. Ő. Övedző, Sz. Mérőszák, H. Kavarókanál, C. Cziklend. 

a melyek az ősi elemekben már letárgyaltattak —, melyek a kiemelt 
eredetiségről bizonyságot tesznek. A szák országszerte kerek hajto- 
ványnyal — fejjel — bír, Körös-Tarcsán mereggyű a neve és lapos- 
Ives a feje (536: ábra, M), s nem is léhésfonalból, hanem igen erős 
islégből van kötve. 

A mérőszák legtöbb helyen olyan, mint a 120. ábra Magyar- 
Velenczéről ábrázolja, a hol a nagyobb haltömeget kasban mázsál- 


2572 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


ják. Körös-Tarcsa mérőszákja (Sz) egészen más —; úgy a mint 
rajzolva van, ráakasztható a mázsálóra s ha megfordítják, pompás 
saraglyaszerű halhordozó szerszám — mert jókora ám! — H a kavaró 


kanál, a melylyel az üstben a halak belét törve-vágják, hogy a hal- 
zsír felszálljon; Ő az övedző; karcsú, ügyes jószág, fogója (k) sem 
mankó, sem fűl, sem bódé, hanem kacs. C a cziklend, a mely a 
lélekvesztő kilincsébe jár s keczézéskor?" az evező beakasztására 
szolgál. 

És hiába van a nyargalóbárkának általánosan az a formája, a 
melyet a 130. ábra ábrázol; Körös-Tarcsáé más; ezt a 157. rajz 
ábrázolja. Orrtókéje, fartókéje fejes, s e fej eredeti alakban van kifa- 
ragva ; szóval igen sok eredetiség, mely a szót megérdemli. 

És még mindevvel sem fogyott ki az öreghálóval járó szerszámok 
és fogások sorozata. Igaz, hogy nem egy van közöttük, a mely más 


157. ábra. Körös-Tarcsai nyargaló bárka. 


hálózatoknál, a halászmesterség egyéb feladataiban is szolgál; de 
letárgyaljuk itt azért, hogy áttekinthessük s utóbb erre a helyre 
hivatkozhassunk. 

A magyar halászéletről szóló részben, többszörösen fordúl majd 
elő a a/álóállításs, abban az értelemben, hogy a háló darabjait a 
halászbokor egyes emberei kötik meg s a midőn ez megvan, bekö- 
vetkezik az összeállítás. 

Az vallításnako  tehátikettős raz ertelme! u. sam. a rendesenőeies 
métert tevő darab, a melyet egy-egy halász köt, és az összeállítás. 
maga IS. 

Oly hálóknál, a melyek folytonosan egynemű vízben használtat- 
nak, az összetoldás állandó s a háló fölét egy, alját kettős kötél 


X Lasd: Kereső halászat) alatt. 


KERÍTŐ HALÁSZAT. HÁLÓTOLDÁS. Da 


alkotja; de a hol a hálót majd nagy víztükrökön, majd szorulatokban 
kell használni, ott meg kell lenni a módnak arra is, hogy toldható, 
illetőleg rövidíthető legyen. Eléri pedig ezt a halászság az összetol- 
dás bizonyos nemével, melynek mesterneve xréfólomv; nyilván a 
német x Reffelny magyaros föleresztése. S megjegyzem, hogy ez leg- 
inkább Komáromban és Budapesten dívik. 

Az összetoldás e neme a 158. ábrán elég világosan látható, 
amennyiben egy erős xlajfántv-ra — ismét a német c Lemfaden) föl- 
eresztése — az összetoldandó két hálódarabnak szemei felváltva föl- 
szedetnek s a háló fölének és aljának megfelelő helyén is hurko- 
lás van. Érdekes tudni, hogy elajfánt, 3 
kiválóan a kötélnek egyes szála is, a 
melyből sodorva van, tehát xLeinen- 
Faden). A háló inára reávert ólom- 
ról tudjuk, hogy ez, ráverés után, ormós 


EIEZZIK ETT? dá 
az ZZZZTTZZLZ 


SZT] TSZ 
ÁE 


karika, mely nagyon emlékeztet az őskori 
u. n. corsókövekrev. Minthogy ilyen ka- 
rika bőven kell, a komáromi halászság ké- 
szít magának cólomdeszkát (159. ábra, 0), 
melyekhez egy derék olvasztókanál tarto- 


zik ; a midőn az ólom megolvadt, az ólom- b 
VÉ "máiba töltögetik s kikap- DOLGO 
deszka vésett formáiba töltögetik s kikap SZZSTKSEA 


HEZZZZZZ7 7 


FESS EZZZ 
4? zza, 
sss SZRZEZEŐ 


ják az éleshátú ólomgaluskát ; a ráverést, 
melyet — mint tudjuk — két ütéssel kell 
eltalálni, derék, meglehetősen súlyos pőrölylyel végzik (159. ábra K). 
Ez a pőröly Szolnokról való ; neve ólmozó-kalapács. 

A magyar halászember jellemzésénél majd elmondjuk, hogy sok 
mindenfélét tud. Kivévén a vasból való részt és a hosszú köteleket, a 
többi szerszám az ő műve. Rövidebb kötelet maga is szokott verni ; 
igaz hogy nem hajtókerékkel, hanem csak újja sodrásával s nagyon 
természetes, hogy ehhez valami kell, a mibe a lajfántot, a miből a kö- 
telet verni akarja, beléakaszthassa. Ez a valami Komáromban a gajmó 
(159. ábra G), egy fa ágából készült horog, a melyet az állítófa valamely 
lyukába dughat. Ennek a mindenesetre nagyon xősiv szerszámnak 
nem annyira használata, mint inkább neve érdekes, a mennyiben 
talán a gajtől eredve, vidék szerint gajmó, gamó s talán ugyaninnen 


18 


158. ábra. A háló összetoldása. 


HERMAN O. A magyar halászat. 


dj 7pál HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


kampó, káncsa, sőt gemes, gémcse, gemics és végre gébics 15." Annyi 
bizonyos, hogy mindezek horgos halászszerszámok. 

Ám állítsuk még ide Szolnok halászságának inahúzószékét is ( 1 59: 
ábra /), mely arra való, hogy a szolnoki bokornak xelső övedzőses, ki 
az inat húzza a vízből, rátelepedhessen s így az inat kellő cletartássals 
szedhesse, nehogy a megriadt hal, kivált a keszegfajta, keszegoldalt 
az ín alatt kibúvjon. 


i EZ 
EZZII 


159. ábra. Halászszerszámok. — 0. Ólomdeszka, K. Ólmozó kalapács, G. Gajmó, I. Inahúzó szék. 


Szolnok öreghalászainál még akadt a régi sboldogi idők vágó 
horga 15 (100. ábral; egy félméter hosszú, hatalmas szerszám, melynek 
füle kötélre járt s mely arra való volt, hogy a Tisza-Zagyva akkoron 
bőven termő halóriásait a partra kivonszolhassák. Mikor ilyen nagy 
prédával kedveskedett a xaszöröncses s a háló már a part hosszában 


r Lásd: wKerítő jegeshalászati alatt. 


KERITONTALASZAT S ÁLÓKOTOT Ú b7jie 


kellőképen megnyúlt, a kormányos begázolt, kitapogatta a hal fejét s 
az alsó állkapcsába vágta a horgot, a melynélfogva azután a vonszolás 
megis történt. 

A halászembernek leghűségesebb kísérője, mely kellőképen meg- 
hányva vagy megtöltve mindig ott van a zsebében, a hajó rekeszléké- 


160. ábra. Régi vágó horog. I61, ábra. A. Hálókötőtü, B. Bécze. 


ben, a csárdakaró mögé dugdosva, szóval jövet-menet kezeügyében : a 
hálókötótű (101 A). 

A hálókötőtű mostani alakja nemzetközi ; — de hogy vajjon milyen 
régi, s mi voltlégyen a fejlődése, erre a tudomány ma még nem adhat 
feleletet. Föltehető, hogy ősidőkben csak egyszerű tűvel kötötték a 
hálókat s mindig toldották a fonalat, a mire a régi magyar rhálóvar- 
rásv is czélozni látszik: de a mit másfelől — mint már a történeti 


Eö 


270 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


részben érintve is volt — azok a nagy tűk is valószínűvé tesznek, a 
melyek az őskori leletek közt oly nagy mennyiségben fordúlnak elő. 

A magyar hálókötőtűnek részei nevet viselnek, u. m. (1601. ábra A) 
O az orra, n a nyelve, l a lába ; a mi a nyelven alúl a lábig van, az a 
tű dereka. Ismét érezzük a magyar észjárást, a mint az analógiát követ- 


162. ábra. Hálókötötük. 


kezetesen alkalmazza. A 161. ábrán B a bécze, bércze, börcz vagy 
lapocska, a melyre a háló szemeit a tűvel rákötik, hogy egyformák 
legyenek. A hálótű és a börczfa természetesen változnak nagyság 
tekintetében. 

Az bizonyos, hogy akár angol-amerikai, akár tihanyi hálókötőtű- 
ket nézzünk, azok teljesen egyformák és csak az eszkimoé különbö- 


ÍS EIRÜTÓ ETÁTÁSZÁT: (UVA gl 
zik, amennyiben mindkét végén orra van, szűk réssel, hogy a fonal 
behányható legyen, nyelve pedig nincsen; ez inkább vetélő mint tű. 

Mint már mondva volt, nagyság tekintetében a hálókötőtűk 
különbözők. Az úgynevezett isléelű, a melylyel az öregszemű lükör- 
hálókat" kötik, — a midőn egy szem 20 és több cm., majdnem 
50 cm. hosszú; a foltozásra használható tű olyan kicsiny, hogy a 
halász zsebében kényelmesen elfér. A mi az alakot illeti, a különbsé- 
geket a 102-ik ábra mutatja, hol 4 egy a hálóállításra használt 
nagyobb tű kicsinyítve; 3 Olt melléki, 2 Duna melléki finom háló- 
zatokra való, tr tihanyi közönséges hálókötőtű. 

E szerszám kezelésében a magyar halásznépség felülmúlhatatlan 
szaporaságot fejt ki. 


(AS ETRE] 
SSSSCTL 
ösze ii 


163. ábra. Kereken járó lajt. 


Mindaz, a mi eddig az öreghálóval kapcsolatosan letárgyaltatott, 
közvetve vagy közvetlenül az egész halászszerszámjárás tartozéka; 
szolgál az öregháló és más hálózatok körűl is, a mint ez a dolog ter- 
mészetében rejlik. 

A mi most következik, az az öregszerszámmal Járó s a halaspiaczon 
kereskedő halásznak úgyszólván gazdasági szerszáma. 

Ismerjük meg legelőbb is a lajt-ot. A nyitott, nagy kádakon 
kívül, a melyek Jól tartják a vizet s arra valók, hogy a hal eleven 
állapotban várhassa vevőjét, vannak olyan lajtok is, a melyek szekérre 
rakhatók s igen alkalmatosak arra, hogy akár a halász, akár a fisér 
messze . vidékről is összegyűjtse a halat; de van kerekenjáró lajt is 


- Lásd: cKecsegehálós és wKuszakeczev alatt. 


270 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


(1603. ábra), melynek szekérrésze szorosan össze van kötve a hordóval 
magával. 

A hordó lapos, felül egy hosszúkás nyilással, mely elég nagy, 
hogy akár a mázsás harcsa is beléférjen. 

Ezek a halászlajtok mindinkább gyérűlnek, a mióta a folyók nép- 
telenednek s a halász hitvány prédáját kis edényben is szállíthatja 
ide-oda. Leginkább Komáromban akad még egy-egy használat- 
ban lévő. 


164. ábra. Álló halászbárka. 


E sorozat utolsó száma, tartozékaival együtt, az állóbárka, a mely 
a halászok kikötőhelyének legkiválóbb tárgya és a a Bárkarakodós 
keresztelője. 

A szerszámjárás tárgyalásában még soknemű haltartóval fogunk 

31 fol 5 
találkozni; a mint találkoztunk eddig a nyargaló vagy lovasbárkával, 
ta) 9 o 5 
találkozni fogunk ezentúl a /aros-, kis-, vesszó-bárkával, a rűtővel ; 
(0) 8 al 

de egy sem olyan hatalmas, mint a rendesen Szegeden vagy Apatin- 
ban ácsolt, sokszor nagyon ékes állóbárka. 


KERÍTŐ HALÁSZAT. ÁLLÓ! BÁRKA. 279 


Ez őrzi az öreghalász s még inkább a fisér élő kincsét, a honnan 
minden rendű és rangú vevő kiválogathatja a magának való, igazán 
fris, élő halat. S az állóbárka egyszersmind az, a melyen és a mely 
körül a bárkarakodóhely pezsgő élete is kifejlődik. 

És a magyar halászság állóbárkája nemcsak a halak sokaságát 
őrzi, hanem rakodója egyszersmind a mesterszavak egész sorozatai- 
nak, a melyekkel legott meg is kötjük a barátságot, már azért is, 
mert kiválóan jellemzik a magyarember észjárását, elnevezéseinek 
kútforrását, különösen pedig az elnevezések alapjáúl felkapott hason- 
lat következetes kiaknázását. 

Az állóbárka hasonlata az ember. maga, ki táplálékát gyomrában, 
tehát a test legöblösebb részében, rderekában) , hordja. Ám lássuk a 
104. ábra részeit. 

Minthogy az állóbárka is az eledelül szolgáló halat hosszúságá- 
nak közepetáján rejtegeti s itt legöblösebb is, így neki is van dereka (D). 
Mikor már a magyarember esze ebben megállapodott, természetes, 
hogy ekkor az állóbárka éles eleje (O), mely úgy hasítja a vizet, 
mint az ember orra a levegőt, az óra — a magyar halászember soha- 
sem ejti két r-rel —; és minthogy az orrtól kezdve, a derékon haladva 
az ember csak eljut valahová, hát természetes, hogy az odavaló elkere- 
kített rész az állóbárka fara (F. 

Mikor már idáig van a dolog, hát igen természetes, hogy egy 
becsületes orrhoz tartozik kétfelől valamely rendes pofa i ISZESrazáne s 
is van P jegy alatt; és minthogy a magyarember pofájáról ismer! fel 
kinek-kinek mivoltát, hát az állóbárka pofájára is rá van vésve az 
ékes ponty, alatta az a név, a melyre az alkotmány kereszteltetett ; 
de még itt sem érte végét a sor, mert az már bizonyos, hogy a 
magyarember orra alatt ott a bajusz is, tehát az állóbárka orrának 
legalján is van egy erősítő keskeny deszka (Bj), melynek becsületes 
neve bajuszdeszka. 

De sőt még ezentúl is szövi a hasonlatot, mert a minek orra, 
bajusza, pofája, dereka és fara van, annak már természettől fogva is 
. rtozéka a láb; meg is van az állóbárka kormánylába (K L), a láb 
pedig nem lévén sarok nélkül való, tehát csak természetes, hog 
találkozunk egy timonsarokkal (TS) 15. 


280 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


Ám lássuk a többi mesterszót is, még pedig az állóbárka orrfelőli 
részén kezdve. 3 

Be a bőgő, mely a bőgő fejétől származó hasonlat; S a sárkány ; 
F a fejláncz; Mk a macska, mert úgy körmöl belé a víz fenekébe, 
mint a macska; Mt a macskatekeró, a melylyel a macskát felhúzzák ; 
BBB bálványok ; M a mederbálrány, mert kétoldalt a fenék medrét 
alkotja meg ; Ő az órfa, mert széttekint, mint valami őrszem ; ŐS az 
órfamacska s arra való, hogy a szákokat reá lehessen akasztani; 
RRR a rekeszek, a melyekben az összeillő halak vannak, külön- 
külön; Bk a bak, kikötésre való; Sz a szentes, a csárda arczfalazata, 
ajtóval, melyre rendesen az állóbárka védő szentje van reá festve ; 
Cs a csárda, mely rakodó is, hálóhely is; 77 a funontartó, a melynél 
fogva a kormányzás történik; K a tmon, közszólás szerint kormány. 


A többit már ismerjük. 


165. ábra. Bárkasütő. 


A bárka oldalán azonban, még pedig nagy számmal, lyukak is 
3 c fej 
vannak, melyek arra valók, hogy a viz a rekeszekbe juthasson, s így 
a halak megélhessenek s természetes, hogy az egész úgy van készítve, 
7 2 e sz 
hogy a midőn a rekeszek megtelnek vízzel, az állóbárka a felülről 
számított második bálvány pereménél alább nem sülyedhet. 

Hogy pedig ezek a lyukak be ne dagadjanak, előbb kifúrják, az- 
után a bárkasülövel (105. ábra), melyet Jól megtüzesítenek, kisütik. 

Az állóbárkában jól összeválogatja a gazda eladó halait; az egyik 
rekeszben vannak a nagy rablóhalak, más, de mindig oly nagytestű 

e ús 
halakkal, a melyeket el nem nyelhetnek; a másik rekeszben van az 
apróbb hal vegyesen ; a szentes felőli rekesz rendesen cisprlav, a hová 
a megbágyadt halak kerülnek. 

A bárkások legfontosabb dolga a forgatás, mely abban áll, hogy 
mindennap reggel a szákkal a vízszínig kiemelgetik a rekesz halait s 
mindazokat, a melyek megbágyadtak, vagy épen csak bágyadoznak 
is, kiszedhessék s az ispitába vethessék. A bárkás azon van, hogy 
ezeken mihamarább túladjon s ha nem lehet, akkor kihasítja, besózza, 


KERŰTRONÉTAÁSZAT SZOVETKEZÉS, 281 


a nagyját hosszában megszíjalja és a levegőn kiszárítja — a szegény- 
ség bőjti eledeléül. 

A bárkarakodó élete reggelenként ébred leginkább: akkor érkez- 
nek az éjjelre kiszállt halászobokrok prédájukkal, s azok a bárkák is, a 
melyek a messzeeső bérletek járulékát hozzák. A nyargaló- vagy 
lovasbárkák fris népsége rettenetesen csapkolódik a szákokban; van 
dolga halászfontnak és a sorsvetésnek; a fisérek a bárkarakodó és 
halaspracz között ide-oda sietnek, hogy a vevőknek kedveskedjenek, 
mert most Jön a plébánia, a klastrom, a nagy vendéglős — rendes, 
hatalmas vevők, a kiket a legjavával kell ellátni. 

Az igazi fisér nagyon tudja a módját; rajta van, hogy a vevő lássa 
a hal csapkolódását, azután kérdi, hogy leölje-e 

A leölés úgy történik, hogy a taglókés fokával jót üt a hal hom- 
lokára s rendesen úgy találja el, hogy a legkeményebb ponty is rög- 
tön mozdulatlan. 

A bárkarakodó sok helyen ferífőhely is; ott állanak a karózatok, a 
melyekre a hálókat kiterítik ; ott állítanak, foltoznak, fejelnek — újabb 
időben kátrányoznak is. Szóval van élet — s volt különb akkor, a 
mikor a magyar vizek nemcsak könyvben, hanem a természetben 15 
bővelkedtek Neptunus isten mindenféle népeivel; mikor ezer öreg- 
pontynak egy aranyforint volt az ára. 

Ez az öreghálósok mestersége. Így folyik az, így van az fölszerelve. 

Szövetséges része is van, oly vállalkozásokra, a melyek az egyes 
bokor erején túljárnak, vagy a melyek halászati tekintetben köz- 
érdekűek. 

Nagy ritkán, de még most is kiszáll az öreghalászság a viza-halá- 
szatra, melyhez egy roppant háló, az u. n. pipolaháló tartozik. Ez nem 
különbözik lényeg szerint az öreghálótól s csak abban elütő, hogy 
erős fonalból, islégből van kötve, hogy az óriás halat megbírhassa. 

Ez a körülmény mindenképen nehézzé teszi a hálót, kötését, 
kezelését egyiránt s ezt szövetkezéssel teremtik kt. : 

Általános szövetkezés műve az akadó is, mely azonkívül még egye- 
düli eszköze a halak bizonyos kíméletének. 

A halászság t. 1. megállapodik, hogy a folyónak bizonyos és oly 
részét, a melyet a hal kedvel, bizonyos időn át megkiméli s a midőn 
megállapodott, tavaszszal nekiáll az akadó-készítésnek, mely nem 


202 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


más, mint földdel telt kasoknak az elsülyesztése. úgy, hogy minden 
kas egy derék karónál fogva kiemelhető. 

Természetes dolog, hogy ilyen helyen semminémű hálóval bol- 
dogulni nem lehet, mert menthetetlenül elakad. 

A hal hamar észreveszi a hely nyugodalmas voltát, ott felgyüle- 
kezik, tartózkodik, halásznyelven ctanyázik). 

Így marad ez akadótőrésig, t. i. késő őszig, a midőn a kasokat 
felszedik s azután a helyet meghalászszák ; előbb azonban gondoskod- 
nak, hogy a tanyázó hal a helyet el ne hagyhassa. 

Erre való az órháló vagy rácsháló, a Bodrogon pedig a vészlés. 
Az akadón alúl és felül t. 1. egy a fenékig érő erős hálóval átkótik a : 
vizet egész szélességében; ez az őrháló, mert őrzi a halat; vagy 
vesszőből kötött sövényt, mely azonban a vizet átbocsátja, vonnak a 
folyón át, a mi azután veészlés, a régi sveslesv, mely nem a vesszőtől, 
hanem a halas vész-től ered. 

: 
A KECSEGEHALÓ. 

A kecsegeháló úgy szerkezetére, mint a vele való halászat tekinte- 
tében igen lényeges különbségeket mutat; de azért mégis határozot- 


 NE7Z77777777 fé IZE Z 
SÖÉKZALÉZL OK SRA 


7 
: ZÓOLNLLÁN DSK d 
is YORK ÖS 
NK DI NÉIOSLIKAHON YON 
4495, ZSZ 1 ZAZLZOK 4 

XYZ ; 

ERRE ROLL ON 
GZ ÖKÓYOZN I ( ) 

i KSZK KK ZÉNÓ 


sZ 


6 


§ 6 0 új V 
TT BE EZT; z NON 9. 


: 9 

§ 6 4) sv 6 [/) / : 

DESSA SES 
LG ZANZO OOGNGYOS 


166. ábra IXecsegeháló. 


tan kerítőháló. Lássuk a szerkezetét (1060. ábral. Rendesen 70 m. 
hosszú, 2 m. széles, még pedig mind a két végén s közepén is egy- 
formán ennyi. Föle(P) parás, ina (7) ólmos, apacscsa (A) köves-talpas 


KERIÍTŐ  HIALÁSZAT. KÉCSEGEHAÁLÓ. 283 


és apacsúros ; de már teste más. Van t. ti. inléhése (ID, finom fonal- 
ból kötött háló, a melyben a hal megfogódzik ; ez az inléhés pedig 
két fükörháló közé van véve (T); a háló tehát háromsoros. 

A tükörháló — a Tisza mentén eregyinav — a latin xretinan — 
erős islégből való; szemei igen nagyok s mind a két oldal úgy van 
igazítva, hogy az innenső és túlsó szemek lehetőleg találjanak egy- 
-mással, mert ez a háló fogósságának lényeges föltétele. 

Ez a háló kiváló módon a furakodó halra van szerkesztve és leg- 
inkább a kecsegének szánva, mely épen oly becses eledel, a milyen 
furakodó — már orránál fogva 15 — az ő természete. 

DIA kecsege, háló közé kerülve, menekülni iparkodik s nekirohan 
orrával az inléhésnek, mely enged s evvel arra készti a halat, hogy 
még jobban furakodjék. Az in- 
léhés, finomságánál fogva, mind- 
inkább enged s természetesen ki- 
tolúl a tükörháló nagy szemén 
is, ekképen az inléhésből valósá- 
gos zacskót készít. 

Mihelyt a kecsege annyira ki- 
tolta az inléhést, hogy hónalj- 
szárnya a zacskóban van: el van 


fogva, mert a szárnya belékerűl a 


167. ábra. Kecsege-fogás. 


zacskóba s ott, mint valami Szi- 
gonynak a szakája, a szemekbe bonyolódik, belehorgolódik, a mint 
ezt a 107. ábra mutatja. 

ltt K a kecsege, a mint furakodik; / a zacskószerűen kitólt 
inléhés, a hol már a hónaljszárny bonyolódását is láthatjuk; T a 
tükörháló. 

A hálók háromsoros rendszere még más szerszámnál is dívik, a 
mint ezt a csoportok során látni fogjuk; lényege mindig a zacskó, a 
melyet a :hal furakodással maga készít, a mely furakodás a veszede- 
lemmel fokozódva, csak arra való, hogy az áldozatot annál biztosab- 
ban a halász kezébe juttassa. 

Épen ilyen a szerkezete a balinhálónak is, avval az egy különb- 


séggel, hogy úgy az inléhés, mint a tükörhálók szemei is nagyobbak, 
s a míg a kecsegeháló a mélységben is szolgál, addig a balinháló 


204 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


c vízszintjáróv , azaz úgy van felparázva, hogy a víz legfelsőbb rétegé- 
ben Járjon, a hol a sebes ón/fal — a Duna balínhala, a Kraszna 
fenekeszege, a Körös nyilkeszege — villogtatja igazán ezüstös oldalát. 


JANEHEEÁTTÓOGVÁGNSEIRŰNÚNNÁÉTAT 0 


A kerítő halászat eddig letárgyalt része a partra való halászatot 
ismertette, a melynél a háló egyik — laptáros — vége a part mellett 


A 

ANT 

KS u W W 

a NNA Nu 1 

ÉSSSINN E 
S a 


ÓN 


168. ábra. Pirittyháló. 


marad, a másik végével s illetőleg a hálóval pedig félkört vágnak a 
partnak valamely alább fekvő pontja felé. 

De a folyómeder sokféleképen változik; itt roppant szélességet 
ölt, majd gödrös; amott összeszorúlva, vize sodorni kezd, örvényes, 
igen mély; néhol tele van uszadékokkal, ezer akadálylyal, mely az 
öregháló alkalmazását kizárja; néhol a partfelőli részek vatkások?, 
vagyis akadósok, a folyó közepe ellenben halászatra alkalmatos. Ezek- 
hez és még ezer más körülményhez alkalmazza a halász szerszámát. 


KERÍTŐ HALÁSZAT. PIÍRITTYHÁLÓ. 285 


Az a háló, a mely a folyó közepének meghalászására való, a 
pirítty- vagy laftolóháló, melylyel két csónak jár s a melyet nem húz- 
nak ki a partra, hanem ott a víz színén szednek a csónakba. 

A piritty-háló a meder természetéhez alkalmazkodik (1608. ábra]. 
Az apacsok, mind a két part felé szolgálva, rövidek, itt tehát a háló 
keskeny; a derekán ellenben a háló öblösen mély. Hossza go m., 
mélysége a derekán i2 m.; de akad a Tiszán olyan is, mely 24 m. 
mélységű. Berendezése különben olyan, mint az öreghálóé: van 
apacsa, föle, ina, parája, keresztkötete stb. 

Ez a háló cfuttatóv is. Ennek egészen külön módja van. 

A hálót a nagyobb csónakba felfágyják s a felül fekvő apacs 
keresztköteléhez egy derék, közönséges dézsát kötnek, azután beve- 
tik a dézsát apacsostúl a folyóba, utána hányják a hálót s e mívelet 
közben víz ellenében eveznek. Természetes, hogy a víz a dézsát 
magával viszi, utána a hálót is, mely igy a folyás hosszában falsze- 
rűen kifejlődik. A mikor a háló elfogyott, akkoron a második csónak 
már ott termett a dézsánál, megragadta az apacsot s húzókötelet 
csatolt hozzá. A midőn ezt a felül álló csónak észrevette, lefelé kezd 
evezni s természetesen kört vág a dézsás csónak felé, mire a háló előbb 
patkóalakot ölt — a mint az ábra mutatja —, utóbb, mikor a két csó- 
nak összeér, kört képez, tehát bekeríti a halat. Az ólmos ín, súlyát 
követve, a víz alatt összeér s így a háló voltaképen egy óriási szűrő 
kanalat alkot. i 

Ezt a hálót azután úgy szedik ki, hogy az ina mindig összeérjen 
nehogy a hal aláfelé menekülhessen. 

Ezek a valóságos kerítőhálók, az öreghalászat legfőbb szerszámai, 
a melyekhez halászbokor és vízijárómű kell. 


A SZEGÉNYSÉG KERITŐHALÓTI. 


De már az úgy van, hogy a legszegényebb ember is ráéhezik a 
halra. Igaz azonban, hogy legtöbbször az üres zsebű kivánja meg. 
Hát összeáll a komájával s megkötik a keétköz- meg a gyaloghálót ; 
Jot smsa hossza 1 "mi "a szélessége. SApacsam olyan "nalászkézbe 
való husáng, föle egy kis gyékény vagy kukoriczakóró ; köve is csak 
olyan rongyba kötött patakbeli terméskő. 

Hátukon czipelik ezt a jószágot a folyó sekélyebb helye felé, 


280 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


aztán nekivetkőznek s gázolva vetik a hálót, gázolva kerítenek vele s 
ki is gázolnak a partra. Pedig nem mívelik ám ezeket akkor, a mikor 
a nyári nap heve megmelegíti a vizeket; csinálják tavaszkor és ősz- 
szel is; kékül az orruk, az ujjaikból kimarad a vér. Összesorvad ez 
a háló 3 méternyire is, a mikor már nem is kerítenek, hanem nyakig 
begázolva, alámerítik a hálót s lapjával emelik ki. 

Szegény embernek való az csak, — mondta Simon uram, a ki 
valami negyven éve, hogy ott lakik a Balatonfő partszakadékának 
egyik barlangjában s el se vágyik onnan; községhez nem tartozik, 
adót nem fizet, szabad ember — a pákászvilág utolsó maradványa. 

A episzke-, piszliczárhálóv-féle elnevezések ily kisebbszerű szagé- 
nák gunyolódó nevet. 

A KG YEANÉONT 
A régi diktüon. 
A gyalom vagy gyalomkáló ismertető jele az, hogy kátája van ; 


azaz hossza közepén egy zsákja, a mibe a hal beszorúl. A gyalomháló 
tehát nemcsak bekeríti és beborítja, hanem meg 15 fogja a halat. 


CZ ELIESZZTŐ 
020, LÉRE ON 
0000 ORR ( ) 


169. ábra. Gyalomháló. 


A gyalomnak van két egyforma szárnya, két egyforma apacsa, 
mert a kihúzásnak mindig a középre t. a kátára kell történnie. Hossza 


KERÍTŐ HALÁSZAT. GYALOM. 2) 


140-től 600 méterig változik. Berendezése, a kátán kívül, az öreg- 
hálóé. Van apacscsa (109. ábra A), van palája — pálha vagy para 
is — (P); van kettős ina (1) ; ezen van kó (K) vagy galacsér is. 

Az itt tárgyalt Körös-Tarcsáról való; kitüntetik pedig fából való 
hengeres palái is és a bronszkortiakra emlékeztető követ. 


my 


SE ee 


JTA 

9 Ni 
KÉSKÉKL 090 Kstateézyzat 
NNNNA LOG LOLÉK KSE OSE 
SSE JÓ kj té és 


17// 
Ü 
W 


07 
0, 


0 
Ő) 


99) 
0.00, 
0.44 


170. ábra. Bodrogközi gyalom. 


Afkátás gyalom a legrégibb hálók közé tartozik, de annál a körűl- 
ménynél fogva, hogy jól fogja a halat, egyike a legfejlettebbeknek 
is; kivált a nagy bérlők kedvelik. Berendezése szerint azonban csak 
tavakra, vagy igen lassú vizekre szolgál; s innen van az, hogy már a 
régi okiratokban is a tóval kapcsolatban fordúl elő a neve igy : gya- 
lom, gyalmostó, gyalmoló. 


909 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


Felszerelés szerint legősibb gyalom — a körös-tarcsain kívül — 
a bodrogközi és a tihanyi, mely utóbbival azonban majd csak a jeges- 
halászatnál fogunk megismerkedni. 

A Bodrogköz gyalma (170. ábra) pálhás, galacséros. 

Galacsérköve (G) pogácsaalakú — innen helylyel-közzel evalom- 
pogácsa 15 — két kötő lyukkal; pálhája gyékényből való ! Gy. 

Az apacstól (B) " számítva, az első kó ra csatkó (Csokáraa 
(K) közszólás szerint csegges; torokrészén van a torokpálha (T), mely 
a többinél nagyobb ; a káta hónaljrészének neve szep: (Sz); fara egye- 
nesen elvágott, két csücskén egy-egy kátakővel (§), mely Szolnokon 
aszebeszkóv nevet visel ; — romlott, 
cszepikő? (). 

A Velenczei tó gyalma — ott kü- 
lönben öregháló a neve — kéreg- 
ből készült kerek parákkal és ólom- 
mal van felszerelve, kátája hegyes, 
szárnyai minden harmadban egy ló- 
góval (134. ábra, L) vannak meg- 
jelölve, hogy a kihúzás egyenletes 


legyen. 
I TAKÁL NEE EK A Balaton bérlőinek gyalma — 
szintén öreghálónak -mondják — 
óriási, rendesen 600 m. hosszú, kátája hegyes, kátaköve nincsen, de 
van póse, a melylyel már a 134. ábrán S alatt megismerkedtünk. Tor- 
kát, vagyis a káta száját az u. n. bikatutaj (171. ábra) tartja nyitva. 
iásdrnzostábta 4 

A Balatonon a bérlők által űzött halászat iparszerű. Az óriási 
hálók már jobbadán külföldiek, a tanyahúzás részben már géppel, az 
u. n. vasdaruval (Krahn) vagy legalább is a régibb szerkezetű ccsigá- 
valp történik. 

A nagy szerszám azonban nem balatonvidéki, hanem tisza- és 
körösmenti halászság kezében van, mely egyedül az, a ki a súlyos 
szerszám kezelését tudja és kibírja. 

Ám lássuk közelebbről. 


" A Bodrog mentén cberenafav. 


KERÍTŐÓ HALÁSZAT. GYALOM. 289 


A Balaton nagy.gyalmához — közönségesen csak léhésnek mond- 
ják — két járómű és tíz gyakorlott halász kell. 

A nagyobbik vízi járómű éles orrú, lapos fenekű, de mély járású 
dereglye (172. ábra) macskával (M) felszerelve. 

Van rajta : fartóke (F), a kormányos helye; parások padja (P), a 
melyen azok a legények ülnek, akik a háló fölét — paraját — keze- 
lik ; hálópadja (H), a hol a hálót összefágyják ; cszea (Cs), a melylyel a 
húzókötelet felcsavarják ; masok padja (1), a melyen azok a legények 


173. ábra. Laptár. 


ülnek, a kik a háló ólmos inát gondozzák ; végre a derékon húzók 
padja (D), a kik kerítéskor evedznek. 

Ennek a dereglyének a legénysége a következő : 

A kormányos, 2 derékonhúzó, 2 inas, 2 parás halászlegény. 

A dereglyével jár a laptár, mely szerkezet szerint hasonlít a dereg- 
lyéhez; de annál sokkal kisebb (173. ábra). 

A laptárnak van fartőkéje F ) ; ládája (L), a. kifogott halak szá- 
mára ; kötelek padja IK), a: melyen a húzókötelek karikába vannak 
összefejve. 

Tartozik hozzá három ember, u.m. a laptáros, a ki kormányoz, és 
2 halászlegény, a ki evez. 


HERMAN O. A magyar halászat. 19 


2090 


HÍGVWIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


A nagy evedzők nyelének felehosszában egy vaspánt van, az ú. n. 


húzópánt, melynek füle rájár egy megfelelő vasszegre. Az evező be- 
a 9 3 o fej 0 


174: ábra. Szerkezet az 


evedző beakasztására. 


175. ábra. Balatoni 


evedző. 


akasztására való egész szerkezet, elhelyezés sze- 
rint, a dereglyén és a laptáron (172, 173. ábraj 
látható ; részeit a 174. ábra mutatja, a melyen L a 
fából való hkúzóvánkos, az evező nyelének meg- 
felelő vájással; K a koloncz, mely a húzóvánko- 
son keresztül, hegyes végével a dereglye pörfá- 
jába szolgál; evvel szemben van még egy erős 
fejes szeg. mely az egészet megszilárdítja. 

A nagy dereglye s ennek nagy terhe, hatal- 
mas evezőt. fogására pedig markos halászembert 
kíván, ki valósággal egész testével dolgozik. Lá- 
bát neki támasztja a rúgófának, az evező fogó- 
végét mind a két kezével ragadja meg, a padról 
felemelkedve vág a vízbe s azután hátraveti testét, 
hogy egész súlyával s erejével húzza meg az evedző 
szerszámot, még pedig a többi evedzőtárssal egy- 
bevágóan. 

Mint minden szerszámnak. úgy az evedzőnek 
is vannak részei, a melyeket a halászember meg 
tud nevezni. Ám lássuk csak a 175. ábrán, mely 
egy balatoni evedzőnek a képe. 

Itt A a húzópánt, melynek füle a húzóvánkos 
kolonczára rájár; ettől számítva az a rész; a mely 
az evedző nyelének a vége is (£) a külső csapó ; 
ellenben az, a mely D-vel van jelölve a belső 
csapó ; t a toll; de ezek a részek még így sincser 
nek teljesen kifejezve, mert ezenkívül a külső 
csapó az, a melyet a halász megragad ; ennélfogva 
az evedzőnek fogóvége; holott a tollas fele, a 
melylyel a vízbe bevág, az evedzőnek a vágó- 
vége. 

Azoknál az evedzőknél, a melyek húzópánt nél- 
kül valók s csak gúzsban járnak, péld. Komárom- 
ban (136. ábra G), az evedző nyele a megfelelő 


KERÍTŐ HALÁSZAT. GYALOM. 291 


helyen a gúzsból kikopik, a minek azután kopás a mesterszava.: 
ckopásban törött el az övedző ! 

Ilyen módon a magyar halászember mindent értelmesen ki tud 
fejezni, péld.: veltört az evedzőm a belső csapón, a kopáson, a fogó- 
végén, a vágóvégén ; elhasadt a tolla, stb. 

No de lássuk immár a 6000 méteres gyalommal való halászatot 
vagyis a tanyavetést. 

Ez nyáron át mindig éjszaka foly. A halászság napközben pihen, 
a háló a ferítőn szárad. Késő délután azután összejön a bokor a teríló- 
helyen, leszedi a hálót, végig fágyja a parton, hogy a kiszakadásokat 
befoltozza, a mi igen hamar megyen, mert nyolcz ember hálókötőtűje 
serénykedik benne. 

Két ember azalatt a dereglyén és a laptáron tesz-vesz. Kihányják 
a betódult vizet, rendberakják a köteleket, helyre teszik az evedző- 
ket, a kormányt; szóval rendet csinálnak. 

A mikor a nyolcz ember végig foltozta a hálót, kezdődik az 
átfágyás a dereglye hálópadjára, a melyet magán a dereglyén a pará- 
sok és inasok végeznek, a parton a többi ember szedegeti. Azalatt 
a laptáron is helyére kerűl a kötélzet s ekkor minden ember utánalát 
a czók-mókjának ; viszi rongyos ködmönét, csizmáját, eledelét s helyére 
kerűl a pálinkás butykos is. A kormányos mindent szemmel kísér s 
a mikor látja, hogy minden rendben van, szó nélkül beszáll a dereg- 
lyére s a fartőkéhez állva, kezébe veszi a kormányevedzőt. Ekkor 
minden legény helyén terem s beakasztja az evedzőt a kolonczba. 

Elől indul a laptár három emberével; ott az első legény vezeti a 
kormányt, két halászlegény evedz ; a dereglye a laptár nyomán halad. 

Különösen szép látvány ez a kundulás a Sió csatornáján. Szép 
nyári alkonyaton, telizöld liget között halad a két járómű, melynek 
hat evedzője oly egyformán vág a vízbe, mintha nem is ember, 
hanem valami gép mozgatná. A dereglye után szétfutó hullám- 
barázda támad, mely utóbb a parton meglocscsan. A míg a hajók a 
csatornában haladnak, a víz nyugodt, sima; de a mint a kőgátat 
elhagyják, mely messze benyúlik a Balatonba, a víz fodrot vet, az 
esti szellő lebbenésétől nyugtalankodik s a laptárt kissé tánczol- 
tatja Is. 

A sík vízre érve, a kép benyomása egészen tengerszerű. A két 


I97 


202 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


járómű messzire megyen, mert mindig hazafelé halásznak, t. 1. messze 
kezdik a terítőtől, hogy reggel, halászva, közel érjék az otthont. 

Mikor már a kiszemelt pontra értek, pihenés nélkül hozzálátnak 
a kerítéshez. 

E végre a dereglye beveszi az egyik húzókötelet, a laptár a magáét 
a felülfekvő apacs keresztköteléhez köti s ezt az apacsot a dereglye 
beveti a vízbe, a laptár tartja. 

Ekkor a dereglye evedzősei bevágnak a vízbe, a parások és 1na- 
sok kihányják a hálót s a kormányos tágas félkörbe vezeti a" járó- 
művet. E kihányás alatt a laptár helyt marad. Mikor a háló elfogyott, 
a dereglye még egy darabig ereszti a húzókötelet s a kormányos oda- 
kiált a laptár felé: Hú ! 

Erre dereglye és laptár egymás felé igyekeznek, úgy, hogy a gya- 
lom mindinkább félkör alakba jut; kellő pontra érve, a dereglye 
kiveti a macskát s így a vizen megköti a hajót. Mikor a két hajó 
összeért, a laptárt oda kötik a dereglyéhez s legénysége beszáll az 
utóbbiba. 

Ekkor a hálótól úgy 300 méternyire vannak, mert ennyi a húzó- 
kötelek hossza. 

Ekkor a húzóköteleket a dereglye csigájára vetik, s a csigát for- 
gatni kezdik. Minthogy pedig a dereglyét a macska tartja, a csiga. 
minden forgása közelebb hozza a hálót, s összébb is. 

Mikor a két apacs a dereglyét elérte, akkor a háló teljesen kört 
alkot, melynek kerülékében a hal fogva van. 

Ekkor felhúzzák a két apacsot a dereglye hálópadjára s kezdik a 
hálót kiszedni, gondosan ügyelve, hogy a két szárny egyformán jőj- 
jön ki, mert ettől függ, hogy a hal, megérezvén a veszedelmet, a. 
káta felé tartson s beleszorúljon. 

A kihúzás egyenletességét a magyar-velenczei gyalmon a lógók, 
K eszthelyen a felepóták, Tihanyban a fúzsérkő teszik lehetővé, a 
melyek a gyalom szárnyának bizonyos részét, felét, harmadát mu- 
tatják. 

Az egyik szárnyat szedő parás mindig is kiáltja: Első lógó! fele- 
póta! vagy illetőleg túzsér! És ha a második szárnynyal még nem 
jutottak a megfelelő Jegyig, akkor wösszevárjákv, azaz nem szedik 
tovább azt a szárnyat, a melynek jele már kijött s várnak, míg a 


KERÍTŐ HALÁSZAT. GYALOM. 


másik a megfelelő jegyig haladt. Ezek a felepóták a nagy gyalmokon 
olyanok, mint a 176. ábrán látható. 

Mikor már a káta közeledik, akkor két legény zörget, azaz: az 
evedző nyelével a padon dörömböl, hogy a halak megriadjanak s a 
kátába szorúljanak; a mikor pedig a káta már egészen közel van, 
akkor roppantúl sietnek, mert a hal, megérezvén a végső veszedel- 
met, mindent megkísért. Kibúvik a keszeg az ín alatt, a garda átveti 
magát a háló fölén : de mikor egy-egy derék ponty is követi, erről már 
nem mondják, hogy szökik, búvik, átveti magát, mert ez halásznyel- 
ven szólva xkilépettv ; — így illik ez a főbb hal méltóságához. 

Mikor a húzásnak vége van, a kifogott hal a laptár.ládájába ván- 
dorol ; a laptár két legénye átfeji a húzóköteleket, a dereglyén pe- 
dig ismét rendbe fágyják a gyalmot, mi még a 
következő tanya felé való evedzés közben is 
foly. 3 
Így húzzák a tanyát estétől hajnalig; egy- 
egy tanyavetés a Balaton tükrén egy öregórát 


fogyaszt el. £ 

Vannak, természetesen, olyan tanyák is, a 176. 2brzFEEEÉta- 
hol a húzás partra történik, a mi a gyalom szerkezeténél fogva kissé 
eltér az öregháló húzásától. 

Ilyen helyen a laptár legénysége partra száll, ott tartja az egyik 
kötelet, a melyet egészen kiereszt a dereglye után ; a dereglye, mikor 
már a laptáros kötél feszül, kihányja a gyalmot s kerít; a mikor már 
kerített, szintén kiereszti a másik kötelet s partra evedz; ekkor a 
gyalom lapos ívben áll a part irányában; mikor már mind kiszáílot- 
tak, akkor minden kötélhez öt-öt ember áll s a húzást úgy végzik, 
hogy a kötelek keresztbe esnek, tehát a gyalom, közeledve, körtor- 
mára húzódik össze. 

Mikor így a két apacs partot ér, akkor úgy szedik ki, mint az 
öreghálónál láttuk, avval a különbséggel, hogy a két szárnynak egy- 
formán kell kijönnie ; az okát már tudjuk. 

Ez a húzás czibék-kel történik, a melylyel mindjárt meg fogunk 
ismerkedni. 

A balatoni bérlők czibékje (177. ábra) Tisza menti szerszám S 
lényegesen különbözik az igazi balatonitól, a melyről a tihanyi halász- 


294 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


artikulus szól, a mely ott mint büntető szerszám is szerepel s a mely- 
lyel majd csak a jeges halászatnál fogunk megismerkedni. 

A bérlők czibékje emlékeztet a Komárom és Szeged táján dívó 
laptáros farhámra (144. ábra HM ); van hevedere (H) és pöczke (P), 
mely rendszerint egy erősebb para s lánczon függ, azért, mert a 
kötélre vetve, Jobban megfogja ezt 
és nem igen csúszik ; a kötélre való 
rávetése úgy történik, a mint ezt a 
I 44. ábrán A mutatta. 

A dereglyén minden legény szá- 
mára van ilyen czibék. 

Hogy már a bérlők iparszerű 
halászatával végezzünk, lássuk egyéb 
halászgazdaságukat Is. 

A terítő helyhez közel van a ha- 
síló tanya, jégvermével, a bálazóval, 
sóskamarával s a halásznépség laká- 
sával; no meg a. azsidóutczávaln 
együtt ; tehát egész telepítvény mely- 
nek messze ér a halszaga. 

Az egy éjszakán kifogott hal a 


ül laptár ládájából, erős, öblös kasokba 
179. ábra. 3 r y 
SEÓG ÜLÉS kerül (178. ábra)j, a melyek sorba 


megtelnek s a hasílókunyhóba ke- 
rülnek, hol az asztalokra döntik. 
Ekkoron a halásznépség  asz- 
szonya, lányserege már készen áll 
élesre fent hasító késekkel ; a balkéz 


hüvelyk- és mutatóujja rongygyal van 


178. ábra. Kas. 


körültekerve, hogy jobban is fog- 
hassa a halat, meg a hasító kés tévedésétől kár ne essék az ele- 
venben ; mert szaporán kell azon dolgozni, nincs idő az óvatosko- 
dásra. 

Ez a hasító kés — azok között, a melyeket ismerek, a legczélsze- 
rűbb — első tekintetre különös egy jószág s azt hinnők, hogy össze 

(oj G o 

van rongálva (179. ábra); már pedig helyes az. 


KERÍTŐ HALÁSZAT. GYALOM. 295 


Pengéje nagyon hegyes s hátra csuklott, úgy, hogy éle rézsünt 
fölfelé vágó ; nyele vaskos ; a pengének éle felőli álla kiszökő. 

A halhasító késeknek számos fajtája van a Tisza, Duna, Körös 
mentén ; de egy sem olyan czélszerű, mint a Siófok bérlőinél dívó. 

A munkát vezető halászné kellőképen széthúzza a rakást, hogy 
az asztal körűl elhelyezkedő lányok könnyen hozzáférhessenek s 
hozzálátnak a hasításhoz, melynek következő a lefolyása. 

A hasító a kihasítandó halat úgy 
teszi maga elé, mint a hogyan a 
180. ábra az olvasó felé áll; erre 
balkezével az asztalhoz szorítja, Jobb 
kezével pedig a halsörény bognárja 
tövébe teszi a hasító kés hegyet s 
úgy üti keresztül a halon, hogy a 
hegye a hugygyón szalad ki — amint 
ezt az ábrán láthatjuk. Mire átdöfte 
a kést, az éle irányában úgy hasítja 
Femetarka meletar halat" hogy a 
halkormány az egyik felén marad; 
ekkor hasra állítja a halat s a kés 
kiszökő állával ketté vágja a fejét; 
ilyen módon a hal kétfelé válik s a 
két felet a hugygyótól a hónaljszár- 


nyig a hasbőr tartja együtt. Erre a BEKES ÉLNÉNK 
késsel kikaparja a beleket, melyek 

az asztalon rakásra gyűlnek, a kit o 7 

hasított halat pedig bedobja a kezeügyében álló kasba (178. ábra). 

A belek azután rézüstökbe kerűlnek, a melyekben a halzsírt kifő- 
zik belőlük ; a halak pedig kasban a mosókádAhoz hordatnak, hol apró 
lányok a csutakkal (181. ábra), mely czirokból való, tisztára kimoso- 
gatják s más, tiszta kasokba hányják. 

Innen behordják a halat a sóskamrába, a hol ismét asztalra terí- 
tik s egyenkint erősen besózva, szétterített alakban a söskádakba 
rakják (182. ábraj. A sóskádban azután meghagyják 24—148 óráig, 
hogy a só jól megszívhassa, azaz jól kihúzza belőlük a vizet, mert ez 
nagyon előmozdítja a ha! száradását. 


296 HÍGVIZEN. VALÓ HALÁSZAT: 


Úgy, a mint az idő engedi, ferítésre kerül a dolog, azaz a halak 
a zsidóutczába vándorolnak. 

.A zsidóutczát láthatja az olvasó a halászéletről szóló leírások 
sorozatában, hol a hasítással és mosogatással együtt az egész jól le 
van rajzolva." 

A halterítés módját a 183. ábra mutatja. A kihasított, besózott és 
jól megszívott halat a belső részszel kifelé fordítva akasztják ki a feszí- 
tett zsinórokra, sűrűn egymás mellé, de mégis úgy, hogy ne érint- 
kezzék s akként is, hogy a fejrésze mindegyiknek ugyanarra az oldalra 
van fordítva. Ez azért fontos, mert sokszor igen hirtelenűl kell 
leszedni a halat s a helyes terítés ezt nagyon megkönnyíti. Ha t. t. 
váratlanúl eső köszönt be, az asszonynépség kasokkal kirohan, meg- 


182. ábra. Sóskád. 181. áora. Csutak. 183. ábra. Halterítés. 


ragadja a zsinóron az utolsó halat és tolni kezdi; a halak ilyen módon 
úgy egymásra tolódnak, mint az ismeretes kártyakatonák, a mi a 
leszedést nagyon könnyíti és gyorsítja 15. 

Mikor a halak kellőképen megszáradnak, összeválogatván az 
egyformákat, ú. n. bálokba kötik. 

Legtöbbnyire a keszegfajok kerűlnek sózásra ; de kihasítják azért 
a megbágyadt nagyobb pontyokat, őnhalakat is, a melyek a jobb szá- 
radás kedvéért megszíjaltalnak, azaz többszörösen késsel meghas- 
gattatnak. 

Ez a gyalmos bérlők mestersége, melyet alig néhány heti meg- 
szakítással egész éven át űznek; sokszor már úgyis, hogy kettős. fel- 


X Lasd a cZsidóutcza tájan alatt. 


KERÍTŐ HALÁSZAT. GYALOM. 297 


szerelésük van, mely felváltva éjjel-nappal kerít, tehát valóságos hal- 
irtást visznek véghez. 

A hasítóhely jégverme a fogasnak való, a mely gyors kereskedés- 
nek a tárgya, mert bárkában nem él meg. A fogast jégre rakják s a 
mily gyorsan csak lehet, szállítják Bécs, Budapest piaczára. 

A magyar-velenczei halászság hajója különbözik a Balaton dereg- 
lyéjétől, mert a tó víztükre sokszorosan meg van törve nádasokkal, 
hegyek is védik, tehát hullámverése nem nagy; ennélfogva lapos 
fenekű s csak vízszint járó hajót (184. ábra) használnak. Erre halá- 
száskor A tájára jön a gyalom" padja, a melyre a hálót rendbefágy- 


184. ábra. Magyar- Velenczei halászhajó. 


Ják; C a hajó pőrfája, B a pereme, K a kolompja, mely a balatoni 
húzóvánkostól csak abban különbözik, hogy nincsen koloncza, mert 
az evedző gúzsba jár. 

A kolompot a 185. ábra mutatja, hol e a gúzs, mely erős kö- 
télből való. 

Velencze halászai nem használnak macskát a mi- 
kor a hálót a víz színen a hajóba szedik be. Mindig 
úgy intézik a dolgot, hogy nád közelében húzzák a 


185. ábra. Kolomp. 


tanyát, a mikor is a hajóval a nád tövében állapod- 
nak meg, a nádból búbot kötnek s ehhez kötik a hajót, mely így 
elég szilárdan áll meg. ; 

Mint ebbe a rendbe tartozót, meg kell még ismernünk a Tihany- 
ban dívó újhajót, mely az ősi bödönt — a melylyel már a történeti 


" Itt öregháló a neve; a két hálónemet Körös-Tarcsa halászsága különbözti meg 
o 1) ö is 
ml ESt 
kellő szóval. 


) HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


részben ismerkedtünk meg — ott már majdnem teljesen kiszorította. 
Szerkezetét 1880-ban tihanyi halászember eszelte ki; elment K omá- 
romba s ott megcsináltatta, közben pedig elleste a hajócsinálás min- 
den csínját, bínját; azután hazavitte a szerzeményt a tudománynyal 
együtt s ma már a tízes bokrok mind cújhajóny szállanak ki a fölsé- 
ges tó síkjára. A tihanyi újhajó (186. ábra) tíz emberre való s úgy 
feladatához, mint a vízhez képest, a melyen jár, igen jól ki van eszelve. 

Vágó orra csak kevéssé mélyed a vízbe, épen csak a mennyire 
szükséges, hogy az esetleg támadó hullámot megszelhesse ; fara lapo- 
san kifutó s széles fartőkével bír. 

A mióta Tihany halászai az újhajót használják, a Balaton kegyet- 
len tündére ritkábban jut emberáldozathoz, mely a régi, imbolygó 
bödön idejében oly sűrűn járt ki neki. 


186. ábra. Tihanyi új-hajó. 


Valamennyi gyalom között a tihanyi lehet rátartós az ősiségre, 
mert a kötélzet kivételével, minden anyaga Tihany termése. 

A tihanyi gyalom"f 140 m. hosszú és a káta táján 3 m. mély; a 
káta hegyes, "" legvégét szakgatónak nevezik, mert a bekötéstől és 
csapkolódástól könnyen szakadozik, mindig czafatos. 

A szárnyak felehosszát, mint tudjuk, a túzsér — egy feltűnőbb 
kő — jelezi; tudjuk, hogy ez a kihúzás egyenletességének megőrzé- 
sére való. 

A halász-bokor, mint tudjuk, 10 ember, kik közül az egyik kor- 
mányos. I 

A tihanyi gyalomhoz hat darab kötél tartozik, mindenik 100 m. 
hosszú s így a gyalmot a parttól 300 méternyi távolságban lehet ki- 
vetni, minden szárnyra 3 kötél jutván. 

Az eljárás a következő : 


" Oreg- vagy gyékényes hálonak mondják. 
": Lasd hatrabb a Jegeshalászatnal. 


KERÍTŐ HALÁSZAT. GYALOM. 299 


A hálót felfágyják a hajóra s beteszik a hat darab kötelet is. 
Mielőtt elindulnának, az első kötelet a parton valami czövekhez vagy 
kőhöz kötik s úgy a mint befelé evedznek, folyton eresztik; a mint 
az első kötél elfogy; halászcsattal hozzá kötik a másikat, s a midőn 
ez 15 elfogy, a harmadikat; ekkor tehát 300 méterre vannak a part- 
tól s kezdik kihányni a gyalmot, melynek apacsát a parton kikötve 
lévő kötél végéhez kötik ; ez tehát most a tartó, illetőleg bejáró kötél. 

A gyalmot lapos ívben hányják kis mikor elfogyott, a negyedik 
kötelet a másik apacshoz kötik s ezt folyton eresztve a part felé 
evedznek, hozzátoldva az ötödik és hatodik kötelet is, úgy, hogy 
mire partot érnek, a gyalom 300 méternyire áll a parttól, még pedig 
patkóalakban, két apacsával a part felé. 

A partra érve, a legénység kiugrál, czibéket ragad ; öt ember oda 
siet a kikötött vég köteléhez, öt azt fogja, a melyet a hajó kihozott 
s mind a két csapat inaszakadtig húzni kezdi a kötelet s így termé- 
szetesen a hálót is. 

Előbb kijön az egyik kötél: ekkor a háló apacsai 200 méter- 
nyire vannak ; azután Jön a második kötél s mire elfogy, a háló már 
csak száz méternyire van ; a harmadik kötelet, — t.1. az utolsó 100 
métert — ezután a legnagyobb erővel, szaporán húzzák, mert akkor 
a hal már megérezte a veszedelmet s menekülni iparkodik — az in 

alatt, a pálhák fölött átszökve, a merre tud." 

Húzás közben a kormányos ügyelni tartozik arra, vajjon egyenle- 
tésen jön-e a gyalom; nem jár-e az egyik apacs előbbre ; mert ebben 
az esetben a káta nem esik, a mint kell, az irányközépre; a háló 
alyenkor — halásznyelven szólva x vigyorban állv, mely mesterszó nyil- 
ván a félszájjal vigyorgó ember: arcz eöszáse (El származik. 

Mikor a két apacs partot ért, öt-öt ember szedi a maga gyalom- 
szárnyát. A melyik csapat hamarább jut a túzsérig, odakiált a másik 
csapatnak : túzsér! s bevárja míg a másik visszakiált: túzsér! Ez a 
háló felének, mint tudjuk, úgynevezett xösszevárása) . 

Ez a tihanyiak s egyáltalában a balatoni őshalászok partra való 
halászata. ; 

Természetes, hogy a tanyavetés és tanyahúzás a part és fenék 


" Erre vonatkozik a tihanyi halászartikulus illető rendelkezése, mely szerint a késle- 
kedő társ, ki csak a harmadik kötélhez ér, elveszti minden jussát ; lásd wTihanyo alatt. 


300 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


alakulataihoz képest sokszorosan módosúl. Hol egy, hol két szál 
kötélre vetik ki a hálót; sokszor úgy is, hogy egy embert kitesznek 
a partra, ki ekkor az öregháló laptárosának dolgát végzi; sokszoro- 
san a macskát kivetve, a víz színén ií5 húznak tanyát ide nem értve 
a clátott halat, a mely egészen különálló." 

A kerítőhalászatnak vége felé sietünk, a midőn még néhány szer- 
számról megemlékezünk, a mely a gyalom körül használatos, bizonyos 
vizeken dívik s ott a hal természetével meg van okolva. 

A hol t. 1. a kerítőhalászat sok turkáló halra, mint kárászra, czom- 
póra, keszegekre számít, ott igen lényeges dolog, hogy a háló ina 
minél tovább járjon a víz fenekén, nehogy a halak alatta átbújhas- 
sanak. Hogy ez lehetővé váljék, a magyar halász furfangos esze két- 
féle szerszámot talált ki. Az egyik a Latorcza menti villa ja (187. 
ábra A), a másik a Fertő és velenczei tó körül dívó csiga (187. ábra B. 

A Latorcza menti villata mindenesetre az eredetibb; egyszerű- 
ségénél fogva, mely azonban czélszerűséggel is Jár, mondhatjuk, hogy 
ősi jellemű. Mindössze egy fiatal tölgyfácska, mely villásan fejlődött, 
melynek törzse a nyelet (N), ágasa a hajtoványt (H) adja ki. Az ágas 
töve az, mely a gyalom húzóköteleit megfogja (T), együtt tartja és a 
víz feneke felé le is szorítja, természetesen a hálóval, melynek ina 
(1) ennek folytán a víz fenekén halad. 

Ez az érdekes szerszám a Latorcza torkolata táján dívó kisebb 
gyalmoknál igen jó szolgálatot tesz ; teljesen elégséges. 

Más a Magyar-Velenczén és a Fertőn dívó ínnyomó szerszám, 
melynek mind a két helyen xcsigav a neve s a melyek közül a 187. 
ábrán B a Fertőnél dívót mutatja. 

Itt D a derékfa, egy erős karó, mely a víz mélységéhez képest 
3—4 m. hosszú, Magyar-Velenczén épen fenyőgerenda, felső végén 
egy keresztlyukkal, a melybe a cszganyomó jár, egy husáng, a melyet 
a halász megfog, hogy a szerszámot a víz fenekére lenyomhassa ; 
C., C a kettős, vastengelyen forgó csiga, melynek árkában (a) a húzó- 
kötél fut; m, m két süvegformára kereszteződő vashajtovány, az ú. n. 
mentő, mely arra való, hogy a hálót távol tartsa a kiálló, keresztpecz- 
kes tengelytől (z, (1), nehogy a háló a csigára tekerődjön, ú. n. retessé 
csavarodjon. 


X Lasd: cA latott haln alatt. 


KERITŐ, HALÁSZAN. GYALOM. 301 


A magyar-velenczei csiga ettől abban különbözik, hogy forgó- 
csigái olyan szerkezetűek, mint a malomkő orsókereke, t. 1. fogasok ; 
az egyes fognak neve: xcszáps s nyilván a német xsZapfens meg- 
magyarosodott ivadéka. 


ss 
XX a 


000 


PSZS 


8. 
9090 


8. 


6. 
GAS 


9 


ko 
6 
900 


e 
CRS 
sk 


95000 


KKA te 
SZRSZSZÓS: 


LO 


IS 
GEES 


187. ábra. A. Villafa. B. Csiga. 


A kerítőhalászok között csupán a Fertő magyar halászsága az, 
a mely övet használ, mely azonban — úgy látszik — német soron 
került a derekára; mindamellett el kell ismerni, hogy részeinek ma- 
gyar a nevök. 


302 HIGMIZEONSGVAGO EHIATBÁSZNT 


Ez az öv (188. ábra) bőrből való, széles; van két mentóője Im. m), 
mely hálóhúzáskor a halász czombjára lapúl s arra való, hogy a vízes 
kötél ezen Járjon, a ruházat tehát meg legyen kimélve. Az övkötés 
úgy történik, hogy a halász a lyukas szíjat (/) befűzi a másik végén 
álló lyukba (0) s ekkor a peczekkel ($) megpeczkeli. A mikor partra 
halásznak, akkor a mentőkre nincsen szükség, fordítanak az övön, 
hogy a mentők farnak álljanak s ekkor a csüggeszlók (cs) állanak elől, 
a melyek erős istrángból valók s végükön bogosak ; a boggal azután 
úgy fogják meg a kötelet, mint ezt már a czibéknél megismertük. Az 
öv tehát farnám — helyesebben derékhám szolgálatot is teszen. 


188. ábra. Halászöv. f 189. ábra. Halászszatyor. 


A Fertő halászsága vagy partra, vagy karóra halászik. A partra 
való halászat olyan ott, mint mindenütt, a karó ellenben a macskát 
pótolja, akkor, a mikor síkvizen.húzzák ki a hálót. Ez a akaró, 
egy derék, kihegyezett gerendadarab, a melyet az iszapba mélyen 
bevernek. 

A kerítőhalászattól, mint a magyar népies halászat legrangosabb- 
jától nem búcsúzhatunk el szebb szerszámmal, mint a minő a Bodrog- 
köz gyalmászainál — de egyéb halászó népségénél is — dívó halász- 
szatyor, mely szép formájú, szép fonatú s átvetőjével együtt tiszta, 
válogatott gyékényből van fonva. (189. ábra.) 

Halászatra indúlva, ebben viszi ki a halászember szegényes elesé- 
gét; hazatérve, ebben hozza a halat. 


ti. ENELŐ JEENLESSZ A TT, 


Az emelőhalászat leginkább szegény ember dolga s csak némely 
része található a rangosabb kerítőhalász kezén is, mint időleges fog- 
lalkozás. 

Oly vidékeken, a hol csak kisebb vizek vannak, az emelőhalászat 
szolgáltatja a piaczra a halat, szövetkezve — természetesen — más 
halászati módokkal, a melyek együtt véve, az öreghalászattal szemben, 
a ckishalászatv fogalmához tartoznak s a melynek míivelői sokszor 
valóságos cezermesterek ) . I 

Az emelőhalászat legnagyobb részben parti halászat s csak kevés 
szerszám az, a melyhez ladik — legtöbbször az egy fatörzsből vájt 
lélekvesztő — szükséges. 

Lényege az, hogy kávákra kellőképen kifeszített különböző háló- 
zatok víz alá meríttetnek, hosszabb ideig benhagyatnak s azután meg- 
felelő emeltyűvel lehető gyorsan kiemeltetnek. 

Némelyik már a kávákra való kifeszítés módja által kanál formára 
bemélyedő háló; másoknál a bemélyedés az emelés következménye, 
a mennyiben a kávák engedve hajlanak s így a háló zacskószerűen 
bemélyed. 

Egyike a legérdekesebbeknek mindenesetre a 19go.-ábrán leraj- 
zolt, elég sajátságos alakú háló, melynek valóban törzsökös formája 
van s a mely Európa nyugoti részében, úgy látszik, nem ismeretes, 
mert a legjobb halászati könyvek sem emlékeznek meg róla ; de van- 
nak szóbeli adataim, a melyek szerint ez a háló Közép-Ázsiában dívik." 

Ezt a hálót legelőbb Komáromban láttam, hol a neve evilline . 
Ez a németesen hangzó mesterszó igen megzavart, mert az ázsiai jel- 
lemmel ssehogysem fér meg. 

Később Szegeden és Tápén akadtam e szerszámra, hol ewillik v- 
nek mondták; ugyane nevet viselte Szentesen a Bökény körül lakó 
Körös-halászoknál. 

A midőn azután a Latorczához mentem, s hogy Záhonyba mehes- 
sek, Csap felől a Felső- Tiszán kompon kellett átvetődnöm, a záhonyi 


t Lóczy Lajos baratom állítja, hogy Khinában latta. 


304 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


oldalon álló révész kunyhójának egyik kiálló szarufáján ugyanez a 
háló szúrta a szememet s kérdésemre azt felelte a magyar révész, 
hogy ez a xbilleghálóv. Evvel azután meg van fejtve úgy a komáromi, 
mint a Tisza és Körös menti név s kiviláglik az is, hogy ennél a 
hálónál sem tagadja meg magát a magyar halászember eszejárása : 
nevét az alkalmazás módja révén eszelte ki, mert a hálót valóban 
billegtett. 

Az egész háló 3—4 méter hosszú; orra egészen hegyes, farán 
1.5—2 méter széles. Van három kávája (K, K), mely a tőkébe (T) 
cszarkaláb formárad van beleillesztve, úgy, hogy a háló hegyesen 
kanál-alakú. 

A tőke neve villik- vagy billegtőke; a fogóvégén derékszögű 
mankóval van ellátva. ; 


190. ábra. Villing- vagy billegháló. 


A midőn a halász a billeghálóval a vízre kiszáll, a tőke (T) tájára 
egy lazán álló kötélhurkot vet s ezt a ladik csökjébe, vagy czibakjába 


vagy csószszögébe — egy kurta, erős faszegbe, mely belül, a ladik 
pereméhez közel van beverve — beakasztja s igy a hálót könnyen alá- 
merítheti — felemelheti, szóval billegtetheti. 

Könnyen átláthatjuk, hogy ez a háló igen kitünő azokra a halakra, 
a melyek a víz felső rétegeiben szeretnek tartózkodni, valamint azokra 
is, melyek koronként a víz színét megközelítgetik. hogy ott xpipál- 
janak , az az élővizet kapjanak. 

A Duna mentén a billeghálónak egy változata dívik , melynek hálós- 
vége megfelel az imént leirt törzsökös alakénak, csakhogy kevésbbé 
hosszú, kevésbbé széles; de valamivel mélyebb; fogóvége azonban 
rudas s a rúd hossza 3 m. körűl jár (191. ábra). 

Ez az aprószemű, rendszerint igen gondosan készített szerszám a 


EMELŐ HALÁSZAT. 305 


megmagyarosodott német halászság szájában a xtáplin nevet viseli, 
mely a német c Sfich-Taupes névtől ered. 3 

A billeghálónak ez a változata kizárólagosan u. n. belléző szer- 
szám — amennyiben t. 1. azok az apró halak, a melyeket a horgá- 
szatnál csalinak használnak, Komárom táján xpellev nevet viselnek — 
tehát tulajdonképen a horgászat tartozéka; de határozottan emelő 
háló. 

A Dunahalász rendesen bárkarakodók, és kikötő helyek körűl 
szedi csaliját, mert tudja, hogy az ott megcsendesedő vizet az apró 
halak szeretik, ott csapatosan xpipálnako, vagy lesik a víz szine fölött 
tánczoló, le-lecsapó apró rovarokat. Gyönyörű látvány, a midőn a 
halász szúrva meríti alá hálóját s véletlenül seregre bukkanva, kiemeli : 
az apró küsz, garda, keszeg halacskák úgy megvillognak, mint csak a 
színezüst ; vergődésük szinte megkápráztatja az ember szemét. 


Öesa 
Szorszee ll 
SENKI 


IgIr. ábra: Tápli. 


A billeghálónak még egy más változata is dívik a magyar vizeken, 
mely azonban szerkezet szerint ismét kétféle, még pedig magyar — 
Szeged körül — és alkalmasint szász eredetű az Olt mentén. Az 
utóbbi tájakon dívó teljesen megfelel annak, a melyet német halá- 
szati művekben xcHamens, és helyesebben xeScheerenhamenvy?" néven 
találhatunk s a melynél a feszítő rudak a fogóvégen csakugyan olló- 
szerűen kereszteződnek. És noha a magyar változatnál a keresztező- 
dés nincsen meg, neve Szegeden mégis xollóhálóv, a Székelyföldön 
csebhálós , nyilván zsebalakjától. 

A szegedi ollóhálónak (192. ábra) van fája (FF) és peczke (P), 
melynek ágas vége az egyik rudat úgy fogja, a mint ez a rajzon lát- 
ható; nyele a másik rúdra vetett gúzsban minél szorosabban jár s a 

t Handbuch der Fischzucht und Fischerei jam Bencke, Dalmer, v. d. Borne 1886. 
pEKÓOZ ETO 497 


HERMAN O. A magyar halászat. 20 


306 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


, r 


két rúd, alsó végén lazán össze van kötve. Természetes, hogy a háló 
a peczek segítségével könnyen és tetszés szerint többé-kevésbbé 
kinyitható, két rúdja ekként ollószerűen Jár. Mihelyt a halász a pecz- 
ket kioldja, a háló összegöngyölhető. ; 

Ez a háló 5 a kishalászat szertárába tartozik s jobbadán pelléző 
szerszám, melylyel a halász a csöndes folyású vizekben ladikról a 
színhez közeljáró apró halakat merítgeti. j 

És most az a háló következik, mely a partról való halászatnak 
nemcsak magyar földön, ha- 


97. Hi nem általánosan is legjobban 
elterjedett szerszáma; melyet 
patakok, folyók mentén min- 
denüttmegtalálhatunk s a mely- 


nek épen az általános elter- 


IE jedés igen sok nevet — talán 
d MZ 


valamennyi háló között a leg- 
többett szerzett, mint: ághegy- 
háló, pók,  teszweszi, emelő, 
rengő, dobbantló, csuhi — a régi 
cSuhév —, a XIII. században 
cvaal , németek révén komher- 
háló, monostorok egykori ha- 
lasvizei körül a nép száján Is 
umbella. 


A hálónak, melynek leg- 


192. ábra. Ollóháló. 


Jobb neve cághegyhálós , rövid 
jellemzése ím ez: két félabroncs keresztbe van kötve s az így kelet- 
kező négy ághoz egy négyszögletes háló négy sarkával van ráhurkolva, 
az egész pedig —— a vízhez és illetőleg a parthoz képest staathol 
használni akarjuk — egy rövidebb vagy hosszabb rúdnak vastagabb, 
vagy vékonyabb végéhez van erősítve ; e rúd hossza 2 métertől 6 mé- 
terig váltakozik. — Szendrőn enégykávás merítfőv a neve 

Ám vegyük legelőször is a Bódva menti, Szendrő körül dívó 
alakot (193. ábra). Itt K a káva, Sz a szolga, melynek az-a feladata, 
hogy a háló rúdját megtámaszsza s így e rúd, mint emeltyű működjék. 

A szolgának van ágasa, a melybe a háló rúdja beléfekszik ; van 


EMELŐ HALÁSZAT. 307 


talpa, mely arra való, hogy a szolga puhább talajon ne süppedjen ; 
a hálórúdon van egy vaspeczek, arra való, hogy a rúd emeléskor 
vissza ne csúszszék. 

A halász oda áll a partra, beteszi a hálót a vízbe, úgy, hogy a víz 
fenekén terűl el; azután kellő helyen leszúrja a szolgát, ráhelyezi a 


rudat, úgy a mint a rajz mutatja s azután — rendesen csöndes pipa- 
szó mellett — 8— io perczig várakozik. Az idő elteltével legvégén 


ÖGJGAZ 

KODAK 

GKNÓLLO KATH 
NAL 


otos égbe 
KIÁLT 
SÉLLKIKÉKŐ 


jó. 
HXKCKÉK 


194. ábra. Emelőháló. 


ragadja meg a rudat, erősen lefelé nyomja, miáltal a hálót kiemeli. 
A fogás azon múlik, hogy a járó hal történetesen épen a háló fölé 
kerül. 

Egy-egy ponton 3-szor, 4-szer ismétli az alámerítést és kiemelést, 
azután tovább megyen. Az természetes, hogy a vizet ismernie kell, 
nehogy a hálót valami gyökeres helyre bocsássa; és innen van, 
hogy oly folyók mentén, a hol az ághegyháló dívik, part hosszában 
mindenütt rátalálunk a halász nyomára, t. 1. a letaposott helyekre s 
azokra a lyukakra, a melyeket a szolga szakított. 


xk 


3060 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


A hálónak lényeg szerint ugyanazon berendezése mellett, az emel- 
getés tekintetében azonban más az, mely a Sió mentén, pld. Simon- 
tornya táján dívik s ott vemelőhálóv nevet visel. 

E háló (194. ábra) részei a következők : a az abrincs, b a rúd bó- 
konya, helyesebben mankója, K a kötél. 

Evvel a hálóval a halász oda mén a Sió partjára s beteszi a vízbe, 
úgy, hogy a mankó a földön fekszik. A halász a mankót a lábával 
leszorítja, kezeivel a kötelet megfeszíti — abban az irányban, a mint 
rajzolva van — s igy emelgeti ki, illetőleg eresztgeti a vízbe a hálóját." 

A Duna mentén még egy más változattal is találkozunk, mely ren- 


desen halászó hajósok kezén van. 


195. ábra. Ághegyháló. 


Ez az ághegyháló (195. ábra) azáltal különbözik a többitől, hogy 
előrészén — a rúdtól véve — egy hálóból kötött káta — közönségesen 
zsák (zs) — van, melyet — víz ellenében a folyóba eresztve — a víz 
sodra felduzzaszt. Ez a háló sokszor 5—0 méternyi rúdra van kötve, 
hogy mély vízbe is leszorítható legyen, mit a halász úgy ér el, hogy víz 
mentén haladva, a hálót mind mélyebbre tolja, addig, a míg a víz 
fenekét éri. Minthogy ilyenformán a kiemelés nem lehet elég gyors, 
a hal megérzi a veszedelmet s az, a mely vízmentén iparkodik szökni, 
a kátába kerül, hol biztosan fogva van. 

Ez három főváltozata az ághegyhálónak, melylyel természetesen a 
leírás nincsen kimerítve ; de a többiről elég a megemlékezés is. 

Ilyen a székely semelgetőhálóv , melynek kávái nincsenek keresztbe 
kötve, hanem egy keresztfához vannak erősítve, mely az emelőrúd 


" 0-Budán mankó helyett vasvilla van, mely a partba jár s a hálót megtartja. 


EMELŐ HALÁSZAT. 309 


végén szilárdan áll; a halász felé álló két káva azonkívül még 
tartómadzaggal is oda van kötve a rúdhoz, azért, mert a Küküllő vize 
részben sebes s a hálót könnyen elsodorná. 

Ilyen továbbá a [Latorcza menti xc/eszzwveszirv, melynek hálója 
körülbelől 40 méter s a melynek kávaközeiben — a rúdtól a háló 
széléhez — madzagok feszülnek, az úgynevezett snyaklók,, melyek 
arra valók, hogy különösen a nagyon hánykolódó öregponty ki ne 
vethesse magát. 

A háló neveire nézve érdekes tudnunk, hogy legrégibb elneve- 
zése, cvaalp. nyilván onnan ered, hogy a halász sekély vizekben sok- 
szor messze begázol s mélyebb vizet érve, beteszi a hálót, rúdját 
pedig a vállára támasztja; a atesziveszi a chol beteszi, hol kivesziv- 
nek magyaros összevonása; a Körös-Tarcsán dívó upóks a magyar- 
ember észjárására nézve jellemző hasonlat, mert a káva négy ága 
úgy áll a hálón, mint a pók hosszú lába a maga hálóján ; esrengős 
azért, mert vállon vive reng; sdobbantó? azért, mert a vízre eresztve 
kissé dobbant; xcsuhiv hangfestő név, mert gyorsan kiemelve csuhít, ; 
a cskomherv magyarul így szólna egyeridev, mert a halász mindig 
maga felé húzza; végre az sumbellax az ernyős virágtól — talán az 
eső-és napernyő papos latin nevétől — ered stb., mert a háló némileg 
ennek megfordított alakjához hasonlít is. 

Mindezeknél a hálóknál a halász tisztán csak a 
véletlenre bízza magát; de az élelmesebb nem egy 
vidéken a csábításra is gondol: a háló közepébe ren- 
desen egy kis csomócska: vörös posztót köt, hogy 
ez a halat a hálóra csalja ; néha csirkebél is szerepel. 

Ez a próbálkozás azután átmenet a szákoláshoz, 
mely Szatmármegye némely pontján, más alakban 
pedig a Balaton déli részén dívik ; de nem általános. 

A Szatmárban dívó szákoláshoz kell egy babkaró, 
melynek egyik végén a halász egy kis lyukat fúr még 
pedig keresztbe; azután keres egy jó hosszú fűszá- 
lat s minél nagyobb gilisztát. Erre a fűszálat a 
giliszta testén, hosszában keresztűl üti, a két végét: 


jobbról-balról a keresztlyukba dugja, úgy, hogy a 


196. ábra. 
csali abrincsformára áll a babkaró felé(1960 ábra, G). — Szálkkolis Szatmárban. 


213) HIÍGVIZEN VALÓ! HALÁSZAT. 


Ezt bedugja a vízbe s mikor érzi, hogy valami — rák vagy hal — 
rángatja, alá merít egy olyan szákkal (Sz) a mely a nyeléhez derék- 
szögben áll, a mint ezt az egész mesterséget a 196. ábra elég érthe- 
tően mutatja és magyarázza. 

A Balaton némely táján, kivált a Keszthelyen dívó szákolás ott a 
cgyükerezésv nevet viseli s egyike a legnagyobb furfangoknak, a 
mely a magyar halászember észlelő tehetségét kiváló módon bizonyítja. 

A halaknak közös tulajdonságuk, hogy legkedvesebb táplálékuk 
mégis csak a — halikra! Az egy család-, egy nem-, egy fajbeliek 
mohón neki esnek nemcsak más családok, hanem még saját család- 
belieik ikrájának is; és valóban, csak a halak hihetetlen szaporasága, 
mely az ikra millióiban van kifejezve, biztosítja az általános ikra- 
pusztítás daczára is a fajok fenmaradását. 


959995 nt 
sz tó h) 
YA § HANY HA ) EL 
TA) 


PEJVLAN 


DÁN 


197. ábra. Vesszőbárka. 


Ezt a tulajdonságot a halászember nagyon jól ismeri, s erre építi 
furfangjait, különösen a sgyükerezést ! 

Összeköt egy nyaláb hinárt, madzagra fűzi, kiereszti a vízben, 
madzagot pedig egy a víz fenekébe levert karóhoz erősíti. 

A kitépett hinár úszik s a vízzel szinel. 

Minthogy ez akkor történik, a mikor a küszhal ívik, ez a hal 
pedig ikráját oly vízi növényekre szereti rakni, a melyek a víz színé- 
kez közel érnek — tehát a melegebb rétegben vannak — mely ismét 
az ikra kiköltéséhez okvetetlenűl szükséges: a küszhal ezt az uszó 
hinárnyalábot hamar megrakja ikrájával, halásznyelven szólva u4meg- 
jördv vagy smegíja) . 

Ámde, épen oly hamar veszik azt észre az örökösen ikrára éhező 
nagy halak is ; odagyülekezik a dévér, az őn, a ponty, a sügér s más 
hal ; tépi a nyalábot, nyeli az ikrát. 

Ekkor kiszáll a halász a tó síkjára. A bödön hajón ott van a 
hosszúnyelű, kerek abroncsra kötött szák — alak szerint olyan, mint 


HAJTOHALAÁSZAT 70 


valami óriási szűrőkanál. A mint a halász megközelíti a hinár-nyalá- 
bot, ovatosan alámeríti a szákot s úgy emeli ki, hogy a nyaláb az 
alatta levő lakmározó halakkal együtt, a szák öblébe kerül. 

Többszörösen ki volt már tüntetve, hogy az emelőhalászat az 
úgynevezett kishalászathoz tartozik. Mint rendesebb foglalkozás csak 
az igazi szegény halászember mestersége — no de mellékesen a 
rangos földmívelő, a telkes gazda sem veti meg: neki a maga társa- 
dalmi állásában csport?. 

S a milyen a mesterség, olyan a halélője is. Nem kell már ide 
kényesen kunkorodó xbőgős; állóbárka, hetyke őrfával, nyikorgó 
timonnal és czitra pofával, mert elég az-is, a melynek rajzával az 
emelőhalászatot berekesztjük, t. 1. a vesszóbárka (197. ábra). 


IV. HAJTÓHALÁSZAT. 


A hajtóhalászat szintén szegény ember mestersége s egész lényege 
szerint rablóhalászat. Nem zavarja azt a víz fenekének minősége, a 
víz sodra ; szóval, nem zavarja semmi. 

Az alkalmazott hálók rendszerint igen apró szeműek; mert a 
hajtóhalásznak minden rendű és nagyságú hal kedves préda. 

Fő szerszáma a farkasháló, néhol farszák, (198. ábra B) s az ehhez 
tartozó hajtószerszám Z, mely több nevet is visel, mint péld. : tur- 
bókolófa, zurbolórúd, gübűlörúd stb. 

A farkasháló szerkezete nagyon egyszerű. Kell hozzá egy hegye- 
sen végződő, zsákszerű háló és egy fél abroncs. A fél abroncsot egy 
vastagabb madzagból való in köti össze s erre és az abroncsra reá 
van fogva a háló ; a szerkezet egyéb részét a rajz eléggé magyarázza. 

Némely vidéken a háló rúdjának az a része, mely a háló száját 
mintegy peczkeli, villás, a mi a háló betevésére nézve mindenesetre 
jobb, mert a halász két pontra támaszthatván a szerszámot, ezt meg 1S 
érzi s így tudja, hogy a háló jól van beállítva. 

A zurboló rúd néhol fatalbas — mint a rajz mutatja —, néhol, 
sőt leggyakrabban, ócska bőrdarabok vannak talpként reászegezve. 

A farkashálóval való halászathoz mindig két ember kell; mind a 
kettő gázolva halad a patakban. Kiválóan köves patakokban a halász 
ócska bocskort köt, hogy az éles kő ne tegyen kárt a lábában. 


312 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


Jó helyre érkezve — a hol a patakban nagyobb kövek hevernek, 
a melyek között a víz átszorúl — a hálós víz ellenében beállítja a 
hálót, még pedig oda, a hol a víznek legerősebb a sodrása ; a zurboló 
vagy gübűlő 20—3o0 lépésnyit halad a parton, szintén víz ellenében, 
azután begázol s hozzálát a zurboláshoz vagy gübűléshez, mely abból 
áll, hogy a padmaly, minden kő, gyökér alá szurkál, döföget, hogy a 
halat kizavarja. Evvel a nemes űzéssel természetesen fel is zavarja a 
vizet, mi még inkább arra való, hogy a hal a lesben álló farkashálóba 
a víz sodrával berohanjon s hegyes farkába beszorúljon. 


198. ábra. — B. Farkasháló. Z. Zurboló rúd. 


Ott, a hol uszadékfa, vagy a kövek kedvező csoportosítása gya- 
nítani engedi, hogy nagyobb halnak leső és búvó helye van, ott 
külön is meghajtják a helyet. Ilyenkor a zurboló a helyen innen, a 
hálós azon túl foglal állást s elvégzik. 

A hálós úgy áll a vízben, hogy a háló épén a lába közé esik, sőt 
a lábát belőlfelől érinti is: ez azért van, hogy a berohanó halat meg- 
érezze, mert ilyenkor — kivált mikor pisztránggal van dolga — gyor- 
san meg kell markolni a háló farkát, különben a hal meg talál for- 
dulni s villámsebesen szökik is. 

Ez a halászati mód a pisztrángos patakok egyik megölője, 
már azért is, mert a farkashálóval járó" ember ellenőrzése nagyon 
bajos egy dolog. Orvul halászik s a mikor komájával kiindul, a háló 


HAJTÓHALÁSZAT. 313 


be van gyűrve a tarisznyájába; kezében a fejsze — azt gondolná az 
ember, hogy a világ legártatlanabb dolgában jár el. 

Patak mentén haladva, hamar kinézi a kávának alkalmatos bokor- 
hajtást ; rúdnak való is akad elég, gübűlőnek még inkább s rövidke 
tíz percz alatt sfel van hányva a háló a kávárav , indulhat a mesterség. 

A bodrogközi halász — még a rangosabbja is, az, ki gyalmot 
terít a kanyargó folyó partján — a hajtóhalászatot magához illő fog- 
lalkozásnak tartja; de az 
is igaz, hogy rangos ám 
az ehhez való szerszámja 
Is, t. 1. a bokorháló. 

A bokórháló külön- 
ben enem egyeb "óriás 
méretű farkashálónál, a 
mennyiben szája kisebb 
kapunak is beválik. A 


háló (199. ábra) részei a 


[/ 

TATAVA Ab Vr, 
SZEZYLNÉLN 

DÓZSA 2 


következők: R a rúdja, tl! 0 KÖZBENI 
14 YYOK 
mzökis KELE SéS ZS ú ai, 
mely körülbelül 3 mele 8 YA 
Te ONT Aa: YA VA 
TOSSZŰ . K a KEEGSZTE já JENKZGKONKONNSOVZT 
L a lába; mert be állítva MOSZ ONOZK OOO] HÉ 
TES ; 


úgy áll rajta az egész al- 
kotmány, mint az embér 
a maga lábán ; Fa farka; 


S a seggiköve, egy golyó- SSSSS 


alakra kalapált - tördelt 
hegyaljai trachyt kő, mely EZAGGÁT EGA 
a hálófarok csúcsába van 
bekötve s arra való, hogy ezt a részt folyton a folyó fenekén tartsa s 
így a háló nyilt voltát megsegítse. 

Tartozéka a bokorhálónak egynéhány derekás surbolórúd is. 
A vele való halászatnál a ladik is szerepel, mert azon szállítják a 
helyszínére, azon állítják be; a zurbolók pedig szintén ladikon 
vannak. 

A hol a folyómenti nagy ligetek a partot megközelítik s a fák, 
partomlás miatt, vagy különben is, beeresztik gyökérzetöket a 


3 12 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


folyóba, vagy a hol a füzesek bokraikat a folyóba tolják, ott állít- 
ják be víz felől és ellenében a nagy bokorhálót, a zurbolók pedig a 
partfelőli oldalon döfögetnek össze-vissza, hogy a bokor alá, vagy a 
gyökeresbe menekült halat a hálóba bezavarják. 

Evvel a hálóval sokszor nagy hal is kerül a szárazra. 

A Királyhágón inneni részben az egyedüli pont, a melyen magyar- 
ság a nemes pisztrángot halászsza, a fölséges Szádellő völgynek fölsé- 
ges vize. 

Ha az a derekán kettészakadt hegy valóságos sziklacsodáival nem 
magyar földön, hanem valahol földrészünk nyugatán, vagy latin delén 
feküdnék, minden bizonynyal búcsújáró helye volna mindazoknak, 
a kik az igazi svadregényestv élvezni tudják, a kik élvezetet találnak 
abban, hogy saját énjök semmiségét, ott, a látomány nagyszerűsége 
közepett megérezzék. 

Athajló sziklafal, óriási szikla- 
torony, összevissza hányt görgeteg 
váltakozik egymással; itt-ott a 


eszt moha párnásan dagad a szikla- 
és c 


A BÁ ESNE ÉNK TA párkányokon, együtt tartva a tör- 

meléket, a melyet az idő vas foga 
a szikláról lerágott; a hol pedig már a moha, nemzedékeinek elhalt 
testéből kellő aljat is teremtett, ott megkapaszkodik a vakmerőbb 
bokorfajok gyökere 1s. 

A hegyrepedés torkolatába szorúlva, a hajdanában Tornából kita- 
szított kálvinista magyarság, meredek oldalakon s úgyszólván egymás 
fölébe építkezett ; — itt vált belőle magyar pisztránghalász. 

A Szádellő patak a hegyhasadékon túl ered s már ott is elég erős, 
hogy fűrészmalmot hajtson. Pisztrángossá azonban csak a hasítékon 
végig folyva, csörtetve, zuhogva válik. 

Medre nemcsak köves, hanem valóban sziklás, helyenközön a leg- 
remekebb göbékkel, vagy zubogókkal, a mint a nép azokat a vájá- 
sokat és a kis vízeséseket nevezi. 

Itt lakik szín szerint a legszebb pisztráng, a melyet valaha láttam ; 
s hogy még nem pusztult ki végképen, ez csak annak a szerencsés 
körülménynek köszönhető, hogy a szádellői magyarság nem igen ért 
a fogásához. Otromba horgára csak elvétve akad valami nagyon 


ELAJATO TELNVÉSSZANTTE 7 1 


sZV 


éhes s még ennél is tapasztalatlanabb hal; így tehát a valóban nyo- 
morúságos szákolásba veti sszerencséjét). 

A szádellői farkasháló (200. ábra) kávakerülele mindössze Jó kalap- 
karima nagyságú ; farka hegyes s az egész háló ir m. hosszú. 

A halász mezítláb gázol a patakban, kövén, szikláján törve-töri a 
lábát; betámasztja hálóját a zubogó kifolyásába, tartja balkezével, míg 
a jobb kézzel forgatja a köveket, hogy a pisztrángot a hálóba zavarja. 

A víz jéghideg s a halász foga megvaczog már az első negyedórá- 
ban is ; ekkor kiszáll és melegszik — szóval csupa nyomorúság. Soha- 
sem is felejtem el szádellői 
pisztrángászatomat. Engedtem 
vezetömnek egy fél óráig. a 
kotorászást, hogy eljárását lás- . 


sam, azután nem engedtem to- 


s 


ÁJA 
ANTAVANI 
NYANTANV 


vább s meghívtam, hogy nézze, H AR TANYA 
hogyan halászom én. Rövid l SZERN NYER 
5 i ERAZONKÁST KÖR SEB 


SA XS A 


idő alatt tizenkét pisztrángot INAK SW 
KA 


dobtam ki, köztük egynehány 
igen rangosat ; — a vezető bi- 


a 


zonykodott, hogy akkorákat SÉRKES 

még sohasem is látott. El is 
. a 201. ábra. Bőcscsőháló. 

vitte két angol horogért min- 

denemet Tornára ; — tudom is, hogy ott hagyta mind a kettőt az első 

próbánál s el is mondta, hogy mégis csak ördögöm van). 

Szádellőről az erdélyi részekbe kell utaznunk, hogy a székelység 
cbőcscsóhálóv-jával ? 15 megismerkedjünk, mely, úgy látszik, leginkább 
a Küküllő mentén dívik. 

A bőcscsőháló (201, ábra) nemcsak hogy kávára van hányva, 
hanem reá is van feszítve. 

Van rúdja (R), mely alul, a hol a háló ina rá van kötve, ágas ; 
van első (L), hátulsó (H) és középső kávája (K), mindnyája erősen egy- 
máshoz kötözve, úgy, hogy az egészet mint egy nagy merítő kanalat 
lehet kezelni. A bőcscsőháló nagyság szerint körülbelül r m. széles, 
I m. magas s körülbelől 0-8 m. mély. 


- Talán a bölcsővel való hasonlatosságáról így nevezve. 


3160 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


Padmalyok mentén és u. n. csigolyás helyeken halásznak vele s 
belégübűlik a halat. Minthogy a háló a kávákra rá van feszítve, a há- 
lós megérzi a hal ütődését s ekkor kiemeli. 

Annyi bizonyos, hogy a bócscsóhálóval nem sok kárt tesznek a hal- 
ban, mert feszes s hozzá öblös volta nem akadályozza meg a halat a. 
gyors fordulásban s így a menekülésben sem. 

A bőcscsőhálónál sokkal érdekesebb az Olt menti lesháló, mely 
egyáltalában a jól kieszelt szerszámok közé tartozik, a mennyiben a 


halászt figyelmeztető ú. n. őrökkel van felszerelve. 


ND 


MNN 
NAL 


sari 


és sa 


o ző ő 


I 


202. ábra. Oltmenti lesháló. 


A magyar halász ötféleképen alkalmazza az tőrt. 

Van rekesztő cőrhálójav , a melylyel a kerítőhalászatnál már meg- 
ismerkedtünk ; van sőrmadzagjad, a melyről a rokolyahálónál — 
a szerszámok ősi elemeiben — emlékeztünk meg, mely rákláb 
formára két ágra oszlik s a fogózacskókat alkotja; van córfájao, a 
halászhajón és az állóbárkán : van vórhalav a viza; és végre vannak 
cháló őren, a melyek a halnak a hálóban való jelenlétét elárulják. 
Ebbe az utolsó sorozatba tartozik az Oltmenti leshálónak órfonalzata 
is. A! rajzon (202. ábra) A a kámasiKöralkeresztlai; 1 aztárús KOSKOKSAÓÓ 
az őrök. Természetes, hogy a gübüléssel a hálóba belézavart hal az 


ÁLLÍTÓHALÁSZAT. 217 


őrökbe is beleütődik s a rezzenést a halász keze is megérzi; ekkor 
pedig siet a kiemeléssel. 

A Balaton déli részén élt azelőtt a hajtóhalászatnak egy neme, 
mely turbókolás néven járta s melynek főszerszáma a lurbukháló volt. 

Ez a turbukháló alapjában olyan volt, mint a kecsegeháló, t. 1. két 
öregszemű tükörháló közé finom, apróbbszemű léhés háló volt fogva 
(ásd: 166 és 107. ábra), tehát a háromsorosok közé tartozott. Hossza 
10 m., szélessége r m., ina ólmos, apacs helyett pedig csak kötél- 
ZELSNYOME 

A turbukhálóval való halászatot két bödönhajó űzte, úgy, hogy 
a hálóval a kisebb nádüstököket bekerítették s az üstököt a bukló- 
rúddal, mely 4—5 m. hosszú tolórúd volt, meghajtották. A halászat- 
nak ez a módja a nád tövén megfekvő halakra, ú. m. csukára és 
pontyra volt számítva, különösen az utóbbira, a melyről a tóságok 
halászai országszerte azt tartják , hogy azért fekszik meg a nádak tövén, 
mert az ifjú gyökérsarjakat a szájába veszi és szopogatja. Ezt a szo- 
pogató tulajdonságot sok halász arra használja fel, hogy a nagy pon- 
tyot szállíthassa, a nélkül, hogy ez csapkolódnék, a mihez nem kell 
egyéb, mint az, hogy az ember mutatóújját a nagy hal szájába dugja. 
Magam 1s tapasztaltam, hogy a hal, így szállítva, csakugyan nem ver- 
gődik. 5 

Ez volna a tulajdonképeni hajtóhalászatnak a foglalatja. 

Helyenkint a hajtás más halászati módoknál is alkalmazásban 
volt.. Így a szolnokiak a Zagyván és Tiszán az öreghálóval való halá- 
száskor egy mázsás golyóval zavarták ki a halat a folyófenék lyukai- 
ból; a kunszentmártoniak az egyágú szigonynyal turkáltak ; végre szo- 
kás a Balaton némely részén akkor, a midőn a vízen húzzák ki a 
hálót, az evezőkkel az ülőpadokon dörömbölni, hogy a hal a gya- 
lomkátába beriadjon. 


V ALLITTÓJELAULÁSZATT- 


Az állító halászat, a mennyiben hálóval űzik, bizonyos rokonságot 
vall a rekesztő halászattal; lényeg szerint azonban két pontban kü- 
lönbözik tőle ; t. 1. hogy nincs szilárdan helyhez kötve és hogy nin- 
csenek semminemű févesztő kaput, kotróczát, kürtőt. 


310 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


A hálókkal űzött állító halászat lényege az, hogy a hal az igen 
engedékeny, finom hálózatokba belé bonyolódjék s így szárnyainál és 
szironyfedelékjénél fogva veszszen rajta. 

A régibb keletű magyar állítóhalászat kétféle hálót ismer: az 
egyik a meétháló, a másik a marázsaháló. 

A méthálót a 203. ábra mutatja, hol Is J a háló föle, egy vékony 


7 


tata e E 
87. 


VNNTÁN KANÁNLSGNézSATA 
GYOZ dev OGZKRN 
ő 


ú 
1020; ORR 
DO XXX KYI 0 200 
ÖztLÁRKKONKKSNANANOKOZGZ ONNANTOL 
ARON 
elért OSZ 


0 
AVOIR 0-0, 90 
KNORZZKNZÁRA 100 OAK 
R GODÓ 0.09 vezet WV Ú/ 

XL 


203. ábra. Métháló. 


kötel ; Cs a czölkénypóta, mely; a czötkény — Euphorbia palustris —, 
egy farkasfűtej-féle mérges növénynek ujjnyinál erősebb, belől igen 
taplós, különben elég szilárd kérgű kórójából készül. 

A finom fonálból kötött, meglehetős öregszemű háló 30—40 m. 


hosszú, 1.5—2 m. széles és se ina se köve. 


204. ábra. Métfa. 


Ehhez a hálóhoz tartozik a meétfa (204. ábra), a melyre a háló 
czötkénypótáinál fogva igen könnyen fölfűzhető s a melytől a háló 
nevét bírja; mert közkeletű neve Szeged körűl csak xczötkényháló ; 
a métfát s ezen a soron a méthálót Tápén találtam igen öreg halász 
száján-kezén. 

A méthálóval való halászat a következő : 

A halász felkeresi az állóvizet, tehát leginkább a folyó holt ágait, 


ÁLLÍTÓHALÁSZAT. 319 


a vápákat és morotvákat, a melyekről tudja, hogy nem gyökeresek ; 
ott beteszi a hálót, mely úgy, a mint fonalzata megszívja magát, lassan 
alásülyed ; ekkor lehetőleg széthúzza. 

A háló így a czötkénypótáknál fogva úszik, még pedig szabadon, 
mert nincs kikötve. Ez a betevés estvefelé történik s a halász éjen át 
ott hagyja a szerszámát. 

A hal odaér a hálóhoz, a háló enged s épen ez való arra, hogy 
a hal akár szironyfedelékével, 
akár hónaljszárnyával beléakad- 
jon a háló szemébe, a mi vergő- 
désre, ránczigálásra készti. Ek- 
kor már veszve van, mert minél 
jobban hánykolódik, annál jobban 
bonyolódik a hálóba. Az erős hal 
így magára szedi az egész hálót, 
de nem bir szakítani, mert a háló 
mindig enged. 

Reggel kiszáll a halász, szét- 


néz a vizen s már a czötkénypó- 
ták összekuszált volta megmondja 


neki, hogy préda esett. 

A marázsáaháló majdnem sza- 
kasztott olyan, mint a métháló s 
csak annyiban különbözik, hogy 

c 


a czötkénypóták ráklábakhoz van- 


205. ábra. A marázsaháló folállítása. 


nak kötve, azaz nem a háló fölé- 
hez, hanem az innen kiinduló kettéoszló madzagokhoz ; — és hogy a 
felállítása más. 

A marázsaháló fölállítását a 205. ábra magyarázza. 

Kell hozzá két marázsakaró: — egyikeitt van (K); a két karó 
között van kifeszítve a marázsapalló, vagy marázsaderék, egy erős 
zsineg (M), melyre azután reá vannak fűzve a czötkénypóták, a mint 
a rajz mutatja. 

Ha a háló igen hosszú, a derekát itt-ott beszúrt nádszálakkal 
támasztják meg. 


A háló egyébként minden súly nélkül való és öregszemű, úgy, 


320 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


hogy a fejével még a derekabb hal is keresztül bujhat ugyan rajta, 
de már hónaljszárnyaival megakad. 

Könnyen érthető, hogy a megnyaklott hal vergődik. mindinkább, 
magára szedi a hálót, belébonyolódik s végre rajtaveszt. 

Ujabb időben mind nagyobb és nagyobb elterjedése van egy 
egészben hasonló halászati módnak, melyhez a hálók a külföldről ke- 
rülnek. A tihanyiak e hálókat, az anyag után indúlva cbamukhálónak? , 
a velök élő halászt spamukosnakv nevezik. 


AK) 
OAH XA 
JEGOGAONNN 7 XX 


FSS 


ie 


KASKOXOK DK) ú 
MSZT ATÓ 
ARARNKNÁNANNOANANTA 


206. ábra. Eresztőháló. 


Közkeletű neve xereszfőhkálóv; eredete szerint alkalmasint német, 
mert megfelel az Itzehoe körül dívónak.? 

Keszthely körül az életrevalóbb halászság bolti pamutból már 
maga köti eresztőhálótt. 

Az eresztőháló napközben a. terítőkarókon szárad; estvefelé fel- 
szerelik, hogy északára beereszthessék. 

Ám lássuk szerkezetét, még pedig a 2006. ábrán. 

Itt T a terítőkaró, még pedig a szélső; körülbelől 10—io m. 
távolságban és vele egyenes sorban áll a többi karó. 


t Handbuch der Fischzucht und Fischerei etc. 1886. p. 617. 


169) 


" ÁLLÍTÓ HALÁSZAT. 5 


Az eresztőháló a Balaton körül 80 m. hosszú, 2 m. széles, öreg- 
szemű. Van !/ , felső ina; /", alsó ina; vannak pótái(P), melyek ket- 
tős tövesgyékényből, tehát nem a gyékény leveleiből valók. 

Alsó imán legszélről a nagy kövellő (N), egy ökölnyinél nagyobb kő 
van behurkolva, melytől minden második méterben következnek a kö- 
vellők ; ezek kisebbek; de a háló hossza közepén ismét egy nagy 
kövellő van. 

Egy xeresztés, 6—40 ilyen háló, a melyek szélső madzagjaik- 
kal — a rajzon az, a mely a terítő-karó (T) ágasába van beakasztva — 
össze vannak kötve. 

Egy ilyen eresztésnek minden egyés hálója vegy vég). 

Felállítva, egy vég így van felszerelve. A magyarázatot a 207. 
ábrához kötjük : Í 

Itt P a pótás felső in ; az ellenkező az alsó in, t. 1. a köves. 


TZYTÁZZZESÉSZSS R 100. SZSZK "9 7 
DGVOZOGKK CXCOG 070; 


KKA 


207. ábra. Az eresztőháló tegy vége). 


Az eresztőháló köves mán N N N a szélső, és középső nagy kövel- 
lők: R a kövellők. Minden nagy kövellővel szemben — tehát a háló 
föle felett — látunk egy sajátságos süvegforma szerszámot lebegve, 
madzaggal a háló föléhez kötve : ez az őr. 

Az őrt nagyobb alakban a 208. ábrán láthatjuk. Az egész alkotmány- 
hoz kell egy abroncs és válogatott tövesgyékény, a melyből 0— 12 
szálat összekötnek, csillagszerűen kiterítenek, azután ráhelyezik az 
abroncsot, úgy, hogy a kötött bog a közepére essék; azután meg- 
törik az egyes szálakat és süveg formában egybe foglalják, a mely 
egybefoglalásról még lesz szó, mert az igen fontos egy dolog. 

Természetes, hogy a midőn a hálókat elsülyesztik, az őr a víz fel- 
színén úszik s megadja a módot, hogy a halász a szerszámot meg- 
találhassa. 

Már ebből is gyaníthatjuk, hogy a hálón lévő póták (P) nem arra 


HERMAN O. A magyar halászat. 2I 


22 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


valók, hogy a háló fölét a víz színen tartsák, hanem csak arra valók, 
hogy a háló a víz alatt — hová a kövellők lehúzzák — falszerűen 
megálljon. 

Feszülnie sem szabad a hálónak, mert épen a lazaság teszi fogóssá, 
ez bonyolítja be a halat; ezért a 8o méteres hálót csak mintegy 60 
méterre nyujtják ki, hogy sora hullámos legyen. 

Ám lássuk a beeresztést, még pedig a Balaton-Füred városi halá- 
szok kimívelt s immár magyar mesterszavakhoz kötött módja szerint. 

A beeresztést bödönhajón három ember végzi. 

Halász mesterszóval kifejezve: az 
egyik kíséri, azaz kormányozza a bö- 
dönt ; a másik húzza, azaz evez; a har- 
madik ereszti, t.1. a hálót sorba be- 
eresztgeti, ügyelve, hogy rendesen alá- 
szálljon. 

Balaton-Füred vidékén a nagy kö- 
vellők közül a két szélső a végkő, a kö- 
zépső az örkó; a póták neve : iöke ye 
kény ; a háló maga a selyem. Minden 
vég- és őrkőnek megfelel egy őr. 


A hálót mindig szél mentén eresztik 
ESZT ELNE a vízbe: crakjákv. Természetes, hogy 
a hálót — hosszát értve — lazán be- 
eresztvén, az csak ott fészül, a hol a 
kő húzza, a két kő közötti rész ellenben szabadon hullámzik; így 
átbúvók keletkeznek, halásznyelven ez az átfolja; s minthogy a szom- 


széd hálók közt ez a legszűkebb rész, a melyen a hálók közé kerűlt 


209. ábra. A kaczér. 


halnak át kell jutnia: itt nyaklik meg legtöbbször; ezért mondják : 
cmindig átoljával akad meg a hal. 

Ezeket a hálókat a Balaton körül különben még vetőhálóknak is 
nevezik. 


Me 


ÁLLÍTÓ HALÁSZAT. BOR 


Az eresztőhálóval való halászat azonban nem csak nyáron át 
folyik, hanem űzik azt már jégszakadáskor is. 

Ám ekkor az őrrel nem lehetne boldogúlni, mert ez, két jégtábla 
közé kerűlve, menthetetle- 
nűl szétmenne s. a halász 
abban a rengeteg vízben 
igen könnyen elveszthetné 
szerszámját. Hogy e baj ellen 
biztosítsa magát, más jelt 


eszeltsküszés ; olyan" névvel 
látta el, mely csak a ma- ASK LEN t] 
gyar ember eszejárásától 
telik. 

Ez a jel a kaczér (209. 
ábra), egy karcsú gyékény- 
nyaláb, a melyet az őr he- 


lyére kötnek. 


És miért kaczér ? 

A Balaton eresztóse e 
kérdésre azt mondja : emert 
könnyen enged, mikor a jég 
tologatja; aztán ha meg is 
szorítja, hát se báj!) — A 
kaczér asszony képe! 

Ez azután istenigazában 


magyar észjárás ! 

Már említve volt, hogy 
az eresztőháló őrén a búb 
kötése nem mindegy-dolog: 
mindenik eresztős máské- 
pen köti, azért, hogy fölis- 
merhesse a szerszámját. 

De az őr búbjának a kö- 
tÉSS E MES EM FElESSÉGES 


biztosíték arra, hogy a szer- 
szám más kézre ne kerűl- 21r. ábra. Jeles-póta kötései. 


304 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


jön, mert a Balaton is csak olyan, mint a kaczér asszony, azaz vál- 
tozik a kedve. 

Ma síma tükör, mely a fölötte lebegő küszvágó madárnak min- 
den tollacskáját visszatükrözteti; holnap haragvó hullámtenger, mely 
elnyelné a világot. S a mikor ilyen, hát letépi az eresztő háló őreit, 
s ha partra nem sodorja, hát szilánkokra szedi széjjel. 

A mikor azután a víz lecsendesedett, az eresztős kiszáll a vízre ; 
hosszú kötélre köti azt a furcsa, körmös vasszerszámot, melynek neve 
kereső, képe pedig a 210. rajz; a part szerint valahogyan tájékozódik 
a hely iránt, a hol eresztőhálói ki voltak vetve, meg avval is számot vet, 
hogy merről járt a szél, merre vihette hálóit: azután kiveti a keresőt 
s addig-addig szántja vele a vizek mélységét, míg végre is hálóra 
akad. 

De a mikor hálóra akadt, még mindig az a kérdés, vajjon az 
övé-é" Mert mikor a Balaton rossz kedvében van, össze-vissza ka- 
vargat az mindent, úgy, hogy a füredi ember Fokon, a foki Füreden 
akad a magáéra. Hogy tehát minden eresztős felismerhesse a szer- 
számát, még-akkor is, ha a szél letépte, a víz elvitte a háló őrét, 
arra való a ejeles-bóta) . 

A jeles-póta mindenik végnek a legszélsőbb pótája, a melyet min- 
denik halász más-más formában szokott kötni s a melynél fogva szer- 
számját biztosan felismert. 

Hogy milyenek ezek a kötések, a 211. rajz törekszik magyarázni. 


VII. IKERESŐ HALÁSZAT. 


A keresőhalászatot az jellemzi, hogy a halász folytonosan mozogva. 
iparkodik prédáját megejteni. 

A rekesztőhalászat szerszámja várja a prédát, a kerítőhalászat 
bizonyos pontra veti magát, az emelő és állító azonképen, a kereső- 
halászat pedig bejárja a vízterületet s az útjába kerülő halat fogja el. 

A keresőhalászat jobbadán ladikkal jár; de van egy szerszáma, a 
melylyel a halász begázol a vízbe, s van egy szerszáma, a melylyel a 
partról dolgozik. 

A keresőhalászatnak legrangosabb része a keczézés — Komá- 
romban koczázás —, melyet kétféle szerszámmal űznek. 


KERESŐ HALÁSZAT. 32A 


Az egyik szerszám a kuszakecze, a másik a hosszúkecze. 

A kuszakeczéről, mint a mely bizonyos ősrégészeti jelentőséggel 
is bir, már a magyar népies halászat ősi elemeiről irott szakaszban 
volt szó, s onnan tudjuk, hogy hálórésze háromsoros, t. ti. két öreg- 
szemű tükörháló közé egy finom háló van foglalva. Igy tehát a hal 
ebben is úgy akad meg, mint a hogyan ezt a kecsegehálóról szóló 
két rajz, kivált pedig a 107. ábra világosan magyarázza. 

Tudjuk azt is, hogy a kuszakecze ina hosszú, a bónéfáról félkör- 
ben lecsüngő, súlyozása pedig 7 vagy 9 lószárcsont, felváltva ólom- 
karikával. j 


d 

d 

AY 

KAYA 
KERN 799 ZIK S 
ba LAO ú "s 
ARRA KRRÉRS SSSÉS se 
z SNS ROZEK 
v ASOR S zlezéáesegeéső keesze ALOL ROSZZ 


212. ábra. Hosszúkecze. 


Az ín lazaságának, úgy a sajátságos súlyozásának 15 nevezetes jelen- 
tősége van. A kuszakecze ugyanis fenéken ráró szerszám, a víz feneke 
pedig sokféleképen gödrös lévén, természetes, hogy a lószárcsontos, 
hosszú ín igen jól alkalmazkodik a fenékhez, gödreihez, s igy az utób- 
biakból a halat kizavarja s akeczének szökteti, a hol azután rajtaveszt. 

A kuszakecze kivált Csongrád, Szeged és Szentes körül dívik, a 
hol sok olyan halász akad, a kinek ez a főszerszáma ; de általában is el 
van terjedve ott, a hol törzsökös magyarság halászsza a folyókat. 

Legközelebbi rokona a hosszúkecze (212. ábra), mely Csongrád 
körül a kuszakeczével együtt fordul elő, de már Körös-Tarcsán, 
továbbá a Krasznán csak egyedül dívik. 


326 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


A hosszúkeczének fája szakasztott olyan, mint a kuszakeczéé, 
neve 1s ugyanaz, t. 1. bónéfa. A szegedi halász ezt a fát skecsekóröm- 
nekv, a Drávafok halászsága skakasülönekv mondja. 

Az irodalomban sokszorosan találkozunk a c bónéhálós , s bónéháló v- 
féle kifejezésekkel, melyek onnan erednek, hogy némely vidéken az 
egyes halász a keczét fája után egyszerűen sbónév-nak mondja. 

A mi rajzunkon a Körös-Tarcsán dívó hosszúkecze van bemu- 
tatva, melynek részei a következők : B a bónéfa, Va vasasín ; rajta T 
a turbukvas ; a kecze farkán F a farkalója, egy lapos, lyukasztott kő, 
mely arra való, hogy a hálót a folyó tenekén való vonszoláskor kife- 
szítse, illetőleg nyitva tartsa. 

A mint láthatjuk, a hosszúkeczének 1s laza az ina, turbukvasa pedig 
nincsen szilárdan reáverve, hanem cséveszerűen szabadon forog, úgy, 
hogy az ín mintegy kereken jár. 


213. ábra. Egy törzsből vájt csónak. 


Ezek a keczék a tulajdonképeni fenékhalászat szerszámai s tud- 
tom szerint ilyen alakban nyugot felé nem terjednek tovább. Vajjon a 
keleten előfordúlnak-e s ott melyik tájon, az eddig ismeretlen. 

A keczékkel való halászatot a Tisza mentén keczézésnek, Komá- 
romban koczázásnak, a vele halászót keczésnek, illetőleg koczásnak 
mondják s a halászatnak ez a neme a ckishalászatv-hoz tartozik. 

A keczékkel is xcvíz alás halásznak, vagyis víz mentén, nem pedig 
ellenében s leginkább ennél a halászatnál járja az ú. n. csiklendezés, 
cziklonyozás, csiklózás, vagy kallózás, a melyet itt is érintenünk kell. 

Mint tudjuk, az ú. n. lélekvesztőkön vagy kilincs, azaz fül van, 
vagy egyszerűen egy megfelelő lyuk, a melyen át a cziklonyt vagy 
kallószíjat ki lehet dugni. 

Ez a cziklony vagy kallószíj ílásd r56. ábra, C) egy hurok, a 
melybe az evezőt nyelénél fogva be lehet akasztani a végett, hogy 


KERESŐ HALÁSZAT. 9107 
a halász félkézzel cc-as vonalban, vagyis kavarva evezhessen, azaz 
csiklózzon, cziklonyozzon, csiklendezzen, kálózzon vagy iklandjon. 

A 213. ábra a Krasznán, Kis-Majtényban dívó. egy törzsből 
vájt csónakot ábrázolja, a hol is T a tat, a melyen láthatjuk a kalló- 
szíjnak való lyukat, mely az oldal megfelelő pontján nyilik." 

A Kraszna halásza egyedül keczézik ; bal kezével kallózva, lassan 
halad a folyóval, jobb kezével leereszti a hosszú keczét a folyó fene- 
kére s a tartó kötelet ráveti a csökre vagy czibakra, csőszszögre, 
egy erős czövekre, mely a csónak belső falán s pereméhez közel van 
beverve, a mint a billeghálónál említettük. 

A laza vasasín a folyó fenekéhez alkalmazkodik, s a rendesen fej- 
jel víz ellenében álló hal belekerül a keczébe. 

Körös-Tarcsa halászai, mint mindenben, úgy a keczézésben Is 
kiválnak a többiek közűl. Hosszú, sokszor 8 m.-nyi csónakjukon 
három-négy kilincs is van S így ugyanannyi keczés foglal rajta helyet, 
a mi egyike a legeredetibb látványoknak. 

Csongrád keczés halászsága, mely vegyesen kuszakeczével és 
hosszúkeczével jár, sokszor tíz-tizenöt keczésből álló rajokban űzi e 
mindenesetre igen nevezetes halászatot. 

Szeged halászainál a keczéken kívül a keresőhalászatnak még 
egy neme dívik, a melyet a kishalászok, kettős bokorba összeállva, 
gyakorolnak s ez nem más, mint a gyérhálóval való halászat. 

A gyérháló tulajdonképen szintén kecze, de bónéfa nélkül való. 
Hosszú, hegyes, hozzá öblös szájú, öregszemű zsákháló ez, száján 
kötélből való kerettel, farkán kővel, inán — ennek két végén — ren- 
desen egy 3—0 fontos ágyúgolyóval, vagy kővel. Ezt a hálót két csó- 
nak között eresztik a folyóba, a mikor is a két golyó lehúzza az inat 
a fenékre, a tartó kötelek ellenben nyitva tartják a háló száját. 

A gyérhálóval való halászat leginkább áradó, mély vízben dívik s 
eddig egyedül csak Szegeden akadtam reá; a kishalászok azonban 
csak ritkán élnek vele. 

A keresőhalászatnak legérdekesebb szerszáma: közé az a háló 
tartozik, a melyet a székelység némely helyen vezetőhálónak, más 
helyen marázsahálónak nevez. 


: Lásd különben az ősi elemek közt. 


kád 


HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


NM 
1 
mm 


Az utóbbi névvel már találkoztunk, még pedig az állítóhalászat- 
nál (205. ábra) s láttuk, hogy sajátságos czötkénypótáinál fogva, erős 
zsinegre van fűzve s karók között van felállítva; a következővel 
annyiban rokon, a mennyiben ez is, fakarikáknál fogva, rúdra feszít- 
hető. Ugy látszik tehát, hogy az elég sajátságos emarázsav szó a 

99 ö o ö 4 
felfeszítés, illetőleg felállítás módjára vonatkozik. 

A székely vezető- vagy marázsaháló ( 2 4. ábra) olyan mint egy zászló ; 


7 


3— 3.5 méteres fenyőrúdra járó és háromszoros, vagyis két tükörháló 


között finom ínléhése van, a melyben tehát a hal úgy fogódzik meg, 
a mint azt a kecsegehálónál leírtuk és lerajzoltuk. 


PF 
JAS j K 
718 EITZITIZTÓ IZE TEZTZZZYTTTT TT E TIZTÁ TET 44984. 
VIN Új ZAY a EÁ ég ÉN OBA KZT 
HELACKÉKÁN ÁE ÁEKZOZLNÉ 1 GÖZORKÓ GYÓSZ Za 4 
KESRO ROSZKSOSAS A HOZZ 0; ÓN 
NAK SKAAL RKONB KK VA ZÁLONLA AA LV 00 E RNNANAN] 
KÖSZ ezett , KARL RON SZÁSZ LABB ZÓANAK VOAYATS E NOLNNÓSEK 
EL ALNŰKON OK KUNOST ALANT LÓN S ZAÖTÉGNSS 
IGER OAI] 608 d OzostaTbat, POGYNAROAk, VZZOER KOKO A//ZROS ; d 
Véges gő. SY KARA ök ex A 
99 740 k / Va 70 XX 
XV TAN ZAVZÁGY RONNOL 
0 94 9. VX V/ 
4 CEGNEK KARI 
KAZÁNOK XI GXKXIKKVRX V/00 tő 
RÁKOK] CXX [XXX ORE 
ORSZ LAZÁN PONZYYLRÁZKRÉK 
09 CR KZRÁÁZNZY XXROL CXIII 
SEZZRANKZZRSS KAT E LÉNOS MNK KG MOST 7 
1 éL2 Orsi [1 ELÁLL ET TT TT ÁR ETT TS TT OZÁÍT ÉT ZÍT ET 


214. ábra. Székely vezetőháló. 


Részei szerint van rúdja (R); karikája (KK); feje (F) ; ólma (OJ); 
Jeszítőkötele ( fk), mely olyan hosszú mint a rúd. 

Ez a háló a Küküllő mentén lakó székelység kezén van, s ez e 
hálóval az igen sajátságos, u. n. suga-halászatot űzi. 

A halász vagy mezítláb, vagy bocskorosan folyó mentén indúl s a 
hol a víznek nagyobb esése van, a hol tehát zúgva siet, ott begázol, 
a hálót a rúdon úgy feszíti ki, a mint az ábrán látszik, azután beereszti 
a vízbe úgy, hogy az ólmos ín a víz fenekét ért. 

Így tartva a hálót, a víz folyásával — sebességéhez alkalmaz- 
kodva — siet a halász is 20—30 méternyi darabon, miközben a 
feszítő kötelet engedi, úgy, hogy a háló mind összébb jár s végre is 
a feje közelében ránczosan együtt van. Ekkor a halász kiemeli a hálót 
s ha fogott, kiszedi a megnyaklott halat; újra feszít és tovább halad. 


KERESŐ HALÁSZAT. 329 


A halász jól tudja, hogy a halak épen erős folyásokban fejjel víz 
ellenében állanak s ilyen helyen mindig víz ellenében menekülnek 
is, tehát — okvetetlenül a hálónak szökve — rajta.15 vesztenek. 

De van a marázsahálónak másféle alkalmazása is, még pedig 
pisztrángra szolgáló. 

Gyergyóban, a Nagy-Hagymás felséges sziklavilágában van eg 
igazi gyöngy, a Gyilkostó, a melyről a halászéletről szóló leírá- 
sok között majd bővebben szólunk, a hol a pisztráng óriási nagy- 
ságra növekedik. Itt a székely éjszakára rúdon járó, nagy marázsa- 
hálót állít a vízbe úgy, hogy a rudat a tóba veszett erdő valamely 
kiaszott facsúcsához köti, a hálót lazán kifeszíti s reggel kiszedi. 
Ritkán fog ; de ha fogott, nagy hal a prédája. 


215. ábra. — [. Kaparóháló. B. Botló. 


A marázsahálóval való halászatnak a Gyilkostón dívó neme az, a 
mely majdnem azonos a Szegeden dívóval; lényeges különbséget 
csak a háló maga alkot, amennyiben amaz háromsoros, emez pedig 
csak egysoros. 

A keresőhalászatnak rangszerint ís utolsó. szerszáma a kaparóháló, 
a palóczság ,kutyamászójav ; a Bódva-halász száján svarsaháló). 

A magyarság partról, a palóczság spannalróls vetegett. 

Az a halász, a ki a kaparóhálóval keresi a halászszerencsét, a 
valóságos istenadták közé tartozik; elmondhatja magáról, hogy 
cszegény embert az ág is húzza? . 

Szerszámja egy zsákalakú háló (215. ábra, V), mely patkóalakú 
kávára van vonva; ez a káva a rúd ágasához van kötve, még pedig 


260) HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


feje részén, a lábrészéről pedig tartómadzagok feszülnek. Ilyenformán 
a háló szája a halász felé tátong. A rúd 3—4 méter hosszú. 

A halász kiválogatja a partnak azt a részét, a hol a víz feneke 
tiszta és lankásan mélyedő s jó messzire veti be a hálót, azután 
pedig, mintha gereblyélne, úgy húzza a patrra, tehát magafelé ha- 
lászik. 

Rendszerint csak apró küszhal és keszeg a sovány préda, mely nem 
igen terheli azt a foltos vászontarisznyát — ha van; mert a kaparó- 
halász akárhányszor csak úgy az inge hasítékjába csúsztatja a sze- 
JEMESÉJET 

A Bódva-halásznak — Szendrő táján — ebben is bizonyos eredeti- 
sége van, amennyiben hálója szakasztott ilyen szerkezetű ugyan, de 
nagyon öblös; el is nevezi varsahálónak. 

A szendrei varsahálónak járuléka azután a bolló (215. ábra, B) 
egy 3—4 méter hosszú rúd, melynek vastagabb végére rendszerint 
valami ócska bőrdarab van rászegezve." 

A halász fölkeresi, rendesen :"másod- vagy harmadmagával, a 
Bódva csöndesfolyású, bokros helyeit, leginkább azokat, a hol a fűz- 
bokrok a vízbe nyomulnak; beveti a varsahálót úgy, hogy szája a 
bokor felé áll s ekkor a czimborák a botlókkal jól megdöfögetik a 
bokor vízalatti tövét, gyökérzetét, hogy a halat a hálóba beriaszszák. 

Ezt a nevezetes műveletet azután x botlólásnakv nevezik, mely lé- 
nyege és szerszáma szerint szakasztott az, a mi a székelység egöbülésev 
s a bodrogköziek azurbolásas . 

Ez a magyar népies keresőhalászatnak a foglalatja. 


VII. VETŐ  ELALÁSZÁT 
AZ AMFIBLESZTRON. 


A vetőhálóval való halászat a történeti halászati módok között a 
régiek közé tartozik, a mint ezt már az ősi elemekről szóló fejezetben 
ki is mutattuk. 

A tudományos közfelfogás az, hogy a kerek vetőháló, mely 
eldobva, ránczosan összeesik, azonos a görög amfiblesztronnal, mely 


t Azonos a zurbolófával, göbülővel, buklóval. L. azokat. 


VETŐ HALÁSZAT. AA 


szó a görögben ruhát és hálót is jelent, a mivel azután e hálónak 
magyar elnevezései is találnak, amennyiben neve vidékek szerint: 
pendely-, pöndöly-, péntő-, szoknya- és rokolya-háló. 

A halászság csak ritkán mondja vetőhálónak. 

Magyar földön a vetőhálónak két formája dívik, u. m. a keleti 
és a nyugoti forma; s van ezeken kívül egy változat is, a melyet a 
magyarság a urácz) jelzővel szokott ellátni. 


36 MG 
SSoZT 
SSZAS 
S mig 
ÁTL K DE..... z 


KÖSJB zobbN 


SZADNÖTAKES 
geza Sas 
té. kél 409 S§ 


jel 


ÉSAN 


216. ábra. Vetőháló. 


A keleti forma az, a melyet az ősi elemek néprajzi vonatkozású 
szerszámai között tárgyaltunk, mint olyat, a mely a Kaspitenger 
mellékén dívik, nálunk az Olt és a Berettyó mentén él s arról neve- 
zetes, hogy csak összeesik, tehát inakkal össze nem húzható ; a hal 
ennélfogva a háló szélén levő zacskókban, az u. n. varsákban fogód- 
zik meg, a melyek ráklábra kötött őrmadzagokkal vannak felszerelve. 

A nyugoti forma, mely a Tisza mentén, a Dunánál, a Sión dívik, 


4 


33 2 HÍGYIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


fel van hozva és le van írva a német és franczia halászati művekben 
Is; rajzát a 216. ábrán látjuk. 

Legszélén van az ólmos ina ( V], melyen a lyukasztott ólomgolyók 
gyöngyszerűen sorakoznak ; közepén van a karika (Ó), a melyen át a 
tartókötél (K) szolgál. A tartókötelen vas forgó van (f), mely arra 
való, hogy a pöndörítve röpülő háló a tartókötelet össze ne sodorhassa. 
Ez a tartókötél inakra oszlik, a melyek csillagsugárszerüen szétfutva, 
az ólmos ínhoz vannak kötve, sokszor ráklábra oszolván (R). 

Minthogy a tartókötél illetőleg inai, a karikán át szabadon mo- 
zognak, az elvetett háló körtvealakra húzható össze. 

A pöndörös vagy vetőhalász a folyóparton haladva, a vizek hirtele- 
nül bemélyedő részét keresi föl; alkalmatos helyen megállapodik, a 
tartókötelet balkeze csuklójára hurkolja s e kézben karikára össze- 
feji; azután úgy veti a hálót bal vállára, hogy a karika a vállán van, 
az ólmos im pedig köpenyszerűen feszíti a hálót; erre a jobb kézzel 
megfogja az ólmos inat, egy darabját foga közé szorítja, mire hirte- 
len sarkon fordúl. 

A háló ólmos ina a sebes fordulás következtében sodrásba kerül 
s a háló tányéralakra nyilik ; a halász e dolgot úgy intézi, hogy a háló 
fordulás közben el is röpül s egész lapjával a vízre zuhan. 

Természetes, hogy az a rengeteg ólom nagy sebességgel víz alá 
ragadja a hálót s mikor az ólmos ín a víz fenekét éri, a háló boglya- 
szerűen áll a vízben, leborítván a halat, a mely azon a ponton tar- 
tózkodott. 

Mihelyt már most a halász a tartókötelet húzni kezdi, az inak 
összehúzzák az ólmos inat, a háló tehát körtealakú zacskóvá változik 
s az alatta lévő hal fogva van. 

Ez a hálóvetés nagy gyakorlottságot kiván; s ez a magyar pöndö- 
rösnél meg is van. Nem egyszer láttam, hogy a halász pipáló halat 
vett észre s hibátlanúl rádobta hálóját. 

Az imakra járó vetőháló átlag véve 2—2:5 méter átmérőjű. Akad 
olyan halász is, a ki — különösen magas parton — vállára sem veszt, 
hanem ránczokba szedi s egy fordulóval el tudja vetni. 

A Dunán dívó úgynevezett rács pendelyhálónak se összehúzó ina, 
se varsája nincs. Átmérője 5—6 méter; van tartókötele és ólmos ina. 
Ezt a hálót, nagy terjedelme miatt, nem lehet vetni. 


TAPOGATÓ HAGÁSZAT. 398 


A rácz pendelyhálót csónakra rakják úgy, hogy ólmos inának fele 
a csónak peremén átcsüng, a másik fele pedig a csónak fenekén 
van ; kezeli pedig két ember. 

Beeveznek a folyóba; mély helyre érve, a csónakot keresztbe 
állítják a folyással; ekkor az egyik halász a csónak orrán, a másik a 
farán foglal helyet; bevetik a vízbe a háló inának átcsüngő részét s 
minthogy a víz a csónakot viszi, gyorsan utána vetegetik az ólmosín 
többi részét Is. 

Itt tehát a víz folyása teríti ki a hálót, mely rendesen kissé egye- 
netlenül sülyed a víz alá ; ólmos ina a" mélységben összecsap s a háló, 
hólyagszerű burokká alakúlva, elfogja a halat. 

A halászat e nemének képe, mely a legvonzóbbak közé tartozik, 
a magyar halászéletről szóló fejezetek között foglal helyet. 


VIII. TAPOGATÓ HALÁSZAT. 


A tapogatóhalászat két részre osztható: arra, a mely minden 
bizonynyal a legősibb halászati módok közé tartozik ; és arra, a mely 
még fejlődőfélben van ma Is. 

Az igazán tapogató az ősrégi forma; az újabb módot inkább bori- 
tónak lehetne nevezni, aminthogy igaz, hogy az utóbbinak szerszá- 
mát némely vidéken borítónak nevezik Is. b 

Az ember legrégibb szerszáma minden esetre a két keze, mely- 
nek bámulatos szerkezete még ma is — sőt ma nagyobb mértékben 
mint valaha — oly műveleteket visz véghez, a melyeket semminémű 
szerszámmal véghezvinni, pótolni nem lehet. 

Ez a pótolhatatlanság egyfelől a kéz művi szerkezetében rejlik ; 
ez pedig — másfelől — fokozódik azáltal, hogy a kéz művi szer- 
kezete a tapintás érzékével is kapcsolatos. 

Az emberi kéznek e két tulajdonsága úgyszólván segíti egymást. 
A tapintás és a hozzá illeszkedő kézmozdulat sokszor ösztönszerű 
cselekvésnek látszik; pedig rendszerint tudatos, az akaratnak a ki- 
folyása ; ezt különösen a hal kitapogatásánál tapasztalhatjuk. 

A tapogatóhalász meglábolja a vizet, — rendszerint a köves, 
gyökeres és padmalyos helyeket, a hol a hal bujkálni szeret ; — óva- 
tosan s mind a két kezével belényúl a víz alá, még pedig úgy, hogy 


390 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


a kézzel mindig víz mentén keres. Ez a víz mentén való keresésnek 
leglényegesebb mozzanata, mert a kéz víz mentén és símogatva érinti 
a halat, a hal pedig a kéz símogatását a víz folyásával téveszti össze. 
A mikor a halász így a hal állását kitudta, mind a két oldalát enyhén 
símogatja s újjait begörbítve azon van, hogy a kopótyú táját kiérezze. 

A símogatás közben a halászember arcza merő feszült figyelem. 

A mikor a halász a kopótyú tájával tisztában van, egyszerre jobb 
keze hüvelyk- és mutatóujjával körülfogja a hal nyakát, bal kezével 
pedig derékon ragadja meg, hogy a csapkolódást mérsékelje; — 
ekkor kiemelt. 

Így bánik el a nagyocska hallal; de meg tudja fogni az apraját, 
sőt még az ügyes és rendkívül síkos csikféléket, nevezetesen a kövi 
csikot is, a melyet a kavicsok között folytatott ügyes tapogatással a 
markába szöktet, kavicsostól kiemel s a kezeügyében tartott csuporba 
eresztget. 

A művelet egyszerűsége maga tanúskodik e halászati mód ősi volta 
mellett. 

A borítóhalászat annyiban tapogató is, amennyiben a halász nem 
szemre, hanem véletlenre folytatja; szer- 
számjával majd ide, majd oda borít, a halat 
pedig a szerszámba való ütődésről érzi meg. 

A tapogató szerszám kétféle : u. m. a nyél 
nélkül való és a nyeles; az előbbi a kezdet- 
legesebb s mindenütt található; MAGYAR 
LÁászLó jeles Afrika-utazónk agindav név 


217. ábra. Magyar tapogató. alatt Bihéből is említi s kiemeli, hogy a mi 
tapogatónkkal azonos. 

A magyarság legelemibb tapogatója (217. ábra) fűzvesszőből való, 
tömött fonású és fenék nélküli kas, mely akár csirkeborítónak is 
használható. 

Egészben petrenczealakú, felül szűkebb, alúl öblös. A tapogató- 
halászság leginkább a tavaszi áradásokon s azokban a pocsolyákban 
használja, a melyek az áradás után mélyebb fekvésű helyeken mara- 
doznak s a melyekben rendesen sok hal benszorúl. Legalkalmasabb 
az a víz, a mely csak térdig ér, mert mélyebb vízben megúszik a tapo- 
gató s ekkor bajos fenékig leszorítani. 


1-7 AA EZTET 


TAPOGATÓ HAÍLÁSZAT. 335 

A halász begázol a vízbe, két kezével megragadja a tapogató 
felső peremét s azután, karjait a mennyire csak lehet előre nyujtva, 
hirtelen leszorítja a tapogatót a víz fenekéhez. Ha halat borított, a 
hal beléütődik a tapogató oldalába, a mit a halász megérez; ekkor 
jobb kezével belényúl a felső nyiláson s kiszedi a prédát. 

Nagyon érdekes látvány az, a midőn ilyen tapogatós avval a 
sajátszerű hirtelenséggel majd ide, majd oda állítgatja tapogatóját s 
minden állítás után, figyelő arczot vágva, egy kicsit várakozik, lesve, 
nem ütődik-e a hal a szerszámba. 


ZSZ ZEKE 


Re. 


o. Be 
eg a 
mz bv ves 
ES 
S 


8 
[IX 
1 Ú/ 
Hi, 
Tr 
! 


cz 


sez 
és 
ES; 


se8 


ON 
zs 
Ta) 


HZ ké HI; 
CYANUNYANI 
7 peti 
YOO] 


8 


je 


zs] 


sé] 


A szegrál! 
CLKAKONTÍO 


1 
tl 
ur 


218. ábra. Tapogató az Ecsedi láp vidékéről. 219. ábra. Kávás tapogató. 220. Szegedvidéki kávás tapogató. 


Ennek a fűzvesszőből fonott tapogatónak azután vidékszerint 
sokféle változatai vannak, a melyek között a legszebb az, mely az 
Ecsedi láp vidékén, különösen Börvely faluban dívik (218. ábra). 

Ennek a tapogatónak felső nyilását négyszögű tölgyfakeret alkotja, 
a melybe válogatott, erős vesszők szolgálnak; a vesszőket a keret 
alatt szép fonatú korcz köti össze, a melyben kétfelől a kéz szá- 
mára hagyás van; a tapogató derekán ismét szép fonatú korcz fut 
körűl, mely a vesszőket kör formára sorakoztatja. Legtöbbször még 
az alsó szélén is van korczfonás, mely a tapogatót szilárdítja, mert a 
vesszők kitördelését lehetetlenné teszi. A Szernye tájain — neveze- 
tesen Derczenben — dívó tapogató egészben hasonlít az előbbihez, 


330 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


de felső kerete kerek s így az egész szerszám harangalakú, holott a 
börvelyi forma felül négyszögletes s alsó öble felé kerekbe megyen 
által. 

A Tisza derekán, Szeged, Csongrád táján — lehet más pontokon 
is — a vesszőből fonott tapogató letünő félben van. Itt négyágú 
kávára feszített háló alkotja meg a tapogatót, a mint ezt a 219. ábra 
mutatja. 

A kávás tapogató azután, épen úgy mint a vesszőből fonott, 
vidék szerint és kivált alak szerint különböző; igy a Drávafokon, 
Kopácsi körül nyolczas a kávája s az egész tapogató alig mélyebb 
egy régibb időbeli esőernyőnél. 


Sa b 
SS See 7 


Végre Szeged táján, a Gyevi fokon (Algyő), a tapogatónak leg- 
fejlettebb alakjára akadtam, mely a szerfölött ügyes szegedi halász- 


ságnak mai korabeli találmánya. 
Ez a tapogató (220. ábra) a háromsoros hálórendszerre van 
fogva, a mennyiben két tükörháló közt finom, laza léhésháló található. 
Könnyen érthetjük, hogy a borított hal ebben a furfangos szerke- 
zetben úgy nyaklik, a mint ezt a kecsegehálónál, meg a székely mará- 
e c J 
zsahálónál is bőven megismertük. Itt a halász bátran kiemelheti a 
tapogatót s nem szükséges, hogy a borított halat kezével hajhászsza. 
A míg a fonott és az egyszerű hálóból alkotott tapogatók leg- 
feljebb kötésig érők s átmérőjük alúl ritkán éri el az egy métert, 
addig az algyevi tükrös tapogató vállig ér és terjedelmesebb Is. 


HUROKVETŐ HALÁSZAT. 997 


A tapogató legközelebbi rokona a borító, vagy — fehérmegyei 
tájszólás szerint — buréttó (221. ábra). 

Ez majdnem félgömbös harangalakú s szépen egyesített nyolczas 
kávára feszített hálóból való, felül megfelelő nyilással; ezen át egy 
nem egészen két méter hosszú rúd van kötve, mely nyélnek szol- 
gál. Világosan látható, hogy ez tulajdonképen az ősi tapogató- 
nak fejlett formája; s bár kezelése kissé több erőt kiván, ez 
elenyészik avval a haszonnal szemben, a mely a nyél hosszaságában 
rejlik. A halász evvel a borítóval kevésbbé riasztja a halat, mint 
a nyél nélkül való tapogatóval, a melyet csak kar-távolságnyira 
állíthat be a vízbe, holott a nyeles borítót, lábaitól számítva, közel 
három méterre vetheti be, tehát biztosabban lepi meg a halat. 


(máltai) 


222. ábra. Fertővidéki tapogató. 


Érdekes jelenség, hogy a tapogatónak e fejlett formájával leg- 
inkább oly tóságok körül találkozunk, a melyeknek nagy kiterjedésű 
szélvizeik vannak, a hol tehát a halászatnak ez a neme már a termé- 
szeti állapotoknál fogva is jelentőséggel bír. Így a 221. ábrán bemu- 
tatott borító a Velenczet tó körül használatos ; az ellenben, a melylyel 
a tapogató-halászat tárgyalását berekesztjük s a mely válogatott 
vesszőkből való (222. ábra), a Fertő magyar halászságánál dívik. 


IX. HUROKVETŐ HALÁSZAT. 


Itt ismét oly szerszámmal van dolgunk, a mely egyszerűségével 
szinte reákényszerit, hogy őskorinak vegyük. 
Ez a szerszám a csapóhurok (223. ábra), mely jobbára gyerek- 


22 


HERMAN O. A magyar halászat. 


3 38 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


szerszám ugyan, de Győr táján — kivált Pinnyéden — halászember 
kezén is megfordúl. 

Ehhez nem kell egyéb, mint egy könnyű, két vagy harmadfél 
méter hosszú bot — legtöbbször a népszerű sbabkarós is megteszi —, 
a melynek végébe a válogatott lószőrből sodrott, 10—15 cm. nyilású 
hurok van kötve. Ez a szerszám kizárólagosan csukára való s a hir- 
hedt rablóhal természetéhez van alkalmazva. 

A csuka t. 1. megfekszik, azaz sokszor órán át is veszteg áll fejjel 
víz ellenében, közel a víz színéhez s lesi a prédát; ebben a megfek- 
vésben oly makacs, hogy a parton megjelenő embertől sem riad meg. 

A csapóhurok a halnak e tulajdonságára van alapítva s a halász 
így jár el : Mihelyt a halat észreveszi, jóval a hal feje előtt beereszti a 
hurkot a vízbe s a víz folyását felhasználva, azon van, hogy a hurkot 
a hal feje tövére usztassa; ekkor hirtelen megrántja a botot, a 
hurok a kopótyú táján összeszorúl s a hal kivethető. Ha a csuka egy- 


223. ábra. Csapóhurok. 


szer megfeküdt, húszszor, harminczszor lehet a hurokkal elhibázni a 
nélkül, hogy megriadna. 

A csukának csapóhurokkal való halászása Európa nyugatán is el 
vanteredve ma Németország bantazm sms ku eGhise MeMenbltzsásüe 
tudományban érvényes közfelfogás szerint a legősibb halászati módok 
közé tartozik. 


X. SZIGONYOS HALÁSZAT. 


A magyarság szigonyos halászata teljesen megérdemli, hogy e 
könyvben tüzetesen tárgyaltassék. Nemcsak fogás szerint való külön- 
félesége, hanem a szigony nagy változatossága — legfőképen azon- 
ban az körülmény teszi érdemessé a tárgyalásra, hogy a halászatnak 
ez a neme határozottan leáldozó félben van. 

Sok vidéken immáron csak igen öreg halász emlékezik a szi- 
gonyra. A vizek megváltoztak s ezen a soron kimaradtak a szerszámok 
Is. Nem egy vidéken — így a Balaton melléken — a szigonynyal 


SZIGONYOS HALÁSZAT. 330 


való halászat szigorúan — és helyesen is — el van tiltva; a szerszám 
itt csak a merészebb halász padlásán bujkál — a fedél nádjában —, 
eszi a rozsda ; meg is eszi lassanként. 

Tápé ősi hospeseinek ivadéka —. á legvénebb —- csak kegyelet- 
ből őrizte meg öregapja szigonyát és vágóhorgát. 

Már pedig úgy e könyvnek őstörténeti, valamint a szerszámok ősi 
elemeiről szóló részéből is tudjuk, hogy a szigony mindenképen 
érdekes, tanúlságos szerszám; sőt az ősrégészet mai állása szerint — 
BovYDp-DAwKINS nyomán — az ember kezében a legrégibb halászó 
szerszám. I 

A szigonyok népies alakjai meglehetősen teljesen, tudtom sze- 
rint csupán Angolországból ismeretesek, hol összegyűjtésökre az 
első halászati kiállítások adták meg az alkal- 
mat. Ekkor tünt ki, hogy az alak roppantúl 
változik s még egyazon vidék, illetőleg vízmel- 
lék sem bír egységes szigonynyal, úgyannyira, 
hogy a szemlélőnek úgy rémlett, mintha e szer- 
számnál minden egyes halász belátása és ízlése 
döntött volna. 

Az ágak számában, a szakák alakjában, egy- 
másközötti viszonyában, az egész szerszám for- 
májában nagy eltérés mutatkozott akkor is, 
ha a szerszám egy és ugyanazon halfajra, pld. a TAM Ai KZT nl 
lazaczra való volt. 


Berlin muzeumában," mely halászati szerszámok dolgában a leg- 
gazdagabbnak van elismerve, még a régibb vaskorból származó szi- 
gonyok is roppantúl eltérők s az egységes alak csak akkor jelentke- 
zik, a mikor a halfaj természete kényszerítő befolyást gyakorol a 
szerszámra. 

Ilyen egységes alak az angolnára való vasszigony (224. ábra, 
Lübbesee, állítólag ó-wend), melynek szerkezete valóban a halfaj 
tulajdonságából folyik. A rendkívül síkos, kígyótestű, hajlékony halat 
csak ez a szigony szúrja biztosan, mert a hal a két kés (44) közé jutva, 
épen gerinczével kerül a szúró ág (a) alá s nem térhetvén ki a kések 
között, bizton áldozatúl esik. 


x Márkisches Museum der Stadt Berlin etc. 


10 
[80] 


340 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


A hol nem ez a viszony, ott a szigony ág és alak szerint nagyon 
ingadozik ; de sőt még a nyélre való megerősítési mód sem állandó ; 
némelyiknél makkra járó — mint ezt az ősi elemekben többszörösen 
is megismertük —, némelyiknél épen csak szegezhető, vagy köpüs. 

A magyarság szigonyai, noha az alak, az ágak száma és hossza, a 
szakák, végre a megerősítés módja szerint nagyon változók, mégis — 
aránylag igen kevés kivétellel — kimivelt szerszámok ; s ez minden- 
esetre bizonysága annak, hogy a szigonyos halászat a magyarságnak 
régi idők óta kedvelt halászati módja volt. 

Mint tudjuk, a magyarságnak központi telepein, tehát leginkább 
a Tisza derekán, s innen a Maros és Körös alsó folyásán is, kizáróla- 
gosan a kétágú szigony dívik," melynek szakái nem hegyesek, hanem 
az emberi újj körméhez hasonlók. Magában ez az egy körülmény 
nagyon fontos, mert a szerszám kimívelt volta mellett tanúskodik. 
A hegyes szaka, a hal testébe beverve, hasít 15 s ugyanazon a hasítá- 


225. ábra. Vágóhorog. 


son könnyen ki is szakadhat; holott a körömszerű szeéttolja a húst, 
mely a szaka mögött ismét összehúzódik s így a kiszakadást nehezíti, 
annyival is inkább, minthogy a körömszerű szaka nem is hasíthat. 

Ennek a legmagyarabb, rendesen igen hatalmas vasnak, a mely- 
lyel a Tisza halásza régenten 3—-4 mázsás harcsát sujtott vagy meg- 
dobott, mindig volt egy járulékos szerszáma, a melynek nyomát más 
népek ismertetett halászatában hiába kerestem; ez a vágóhorog 
236 Ada 

Ez a vágóhorog egy 3 


mas és szakás vaskampó, mely arra való volt, hogy a halásznak a 
szigonynyal megdobott nagy harcsával való küzdelmében segítségére 
legyen. 

A szigony t. 1. a halat mindig hátba találja; de ha a hal nagyon 
erős volt, a kiemelésnél, vagy tovairamodásnál a legjobb szigonyból. 


x: Lasd az ősi elemek között. 


SZIGONYOS HALÁSZAT. 341 


is könnyen kiszakadhatott; hogy ez be ne következzék, a halász a 
vágóhoroggal a hal alá nyúlt s ezt a hasába vágta, így a hal háta és 
hasa felől volt meg ragadva s többé nem menekülhetett, ha mindjárt 
órákon át folytatta is a harczot szabadságáért. Ezt a halászati élet- 
képekben még közelebbről is látni fogjuk. 

Ezenkívül megismerkedtünk Keszthely szigonyaival, a melyek 
nagyon kimívelt három- és négyágú rendszer mellett, megerősítés 
tekintetében a bronszkorba, részben a régibb vaskorba vágnak vissza, " 
s ebben az egy tekintetben megegyeznek egy Berlinben őrzött 
vasszigonynyal, mely Spandau . környékén találtatott; ez állítólag 
ó-wend, azonban igen egyenetlen, durva munka, különböző hosszu- 
ságú ágakkal, otromba szakákkal. 

Ezek után megismerkedtünk még a Bódva mentén dívó nyakló 
szigonyokkal is, a melyek az eddigi kutatások szerint egyedül állanak, 
szerkezet szerint pedig a kőkorszakig érnek; a Vág menti galócza- 
szigonynyal, mely a svájczi czölöpépítmények némely vas szigonyával 
egyezik ; végre a Kun-Szent-Márton táján dívó magyar dárdaszigony- 
nyal, melynek megerősítési módja bronszkori."" 

Már magában ezek, a messze multakba visszavágó törzsformák is 
reáirrányozzák figyelmünket a magyar szigonyos halászatra s ösztönöz- 
nek, hogy azt osztályozva szemléljük. Ám lássuk csoportjait. 

A magyar szigonyos halászat vagy: 1. szemre, vagy 2. vaktában 
űzve dívik. 

Szemre való szigonyozás az, mikor a halász tiszta, átlátszó vízben 
szemével keresi meg a halat, megczélozza a szigonnyal s így ejti hatal- 
mába. 

A vaktában való szigonyozás az, mikor a halász zavaros, nem át- 
látszó vizekben, oly helyeken, a hol a hal szeret tartózkodni, csak- 
úgy találomra szúr. 

De szemre szigonyoz akkor is, a mikor — pld. ívás idején — 
a hal a különben zavaros víz sekély helyeit keresi fel s a víz mozga- 
tása által árúlja el jelenlétét. 

És vaktában szigonyoz akkor is, a mikor a víz különben tiszta, 
de mélységénél fogva sötét. 


t Lásd az ősi elemek között. 
kk 1 o 


3.42 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


Az egyes szigonyoknál ezt külön jelöljük meg. 

Ágak szerint van a magyarság kezén az egyágú szigonytól — dárda- 
szigony — kezdve a nyolczágúig, tehát I, 2, 3, 4, 5, 0, 7, 8 ágú szigony. 

Az ágak elrendezésére, állására és egymásközötti arányára nézve 
vagy szúró a szigony, mikor az ágak egyformán hosszúk s a nyél ten- 
gelyével párosvonalban meredeznek ; vagy ke- 
rítő a szigony, mikor meredezés mellett, középső 
ága vagy ágai a szélsőknél rövidebbek, tehát a 
hal testét szúráskor körülfogják; vagy oldalt 
vágó szigony, a mikor ágai a nyel tengelyétől 
elhajolnak ; vagy nyakló a szigony, a mikor nem 
szúrásra, hanem a halnak az ágak közé való be- 
szorítására van szerkesztve; vagy végre tűző 
a szigony, a mikor ágai nem egy síkba esnek, 


hanem kettesével s keresztbe szembeállanak. 
És most áttérhetünk a szigonyoknak egyen- 
ként való ismertetésére, megkezdvén a sort a 
dárdaszigonyokkal. 
Legelől Jár a Kun-Szent-Márton táján dívó 
bronszkori megerősítésű dárdaszigony, a melyet 


az ősi elemekben már be is mutattunk. 


Ennek vasa közel "metesrnyi mnyeledis ezet 
méter hosszú. Ezt a szigonyt vaktában, és sok- 
szorosan inkább a halnak a gyökeres helyekből 


való kizavarására használják, mi közben meg- 
történik, hogy a dárdaszigony csupa véletlen- 
ségből egy-egy derék harcsát, csukát vagy 


pontyot fel is nyársal. 


226. ábra. a székely-, b Bodva 
menti dárdaszigony. 


Ennek legközelebbi rokona a székely dárda- 
szigony (226. ábra a), melynek nyele csak 2 méternyi. Ez a dárda- 
szigony pisztrángra és pérhalra való; hegye és szakája gondosan ki 
van élezve, hogy a síkos, ovatos és fürge halat biztosan átjárja. 

Késő őszszel, a mikor a pisztráng, és kora tavaszszal, a midőn a 
pérhal ívik, elindul a székely szigonyos másodmagával a sötét éjsza- 
kába ; az egyik viszi a szigonyt, a másik a világlót a hátán és nyalábra 
kötve, vagy a tidót tarisznyában. 


SZIGONYOS HALÁSZAT. 314153 


A világló vékonyra hasgatott vörösfenyőből van kötözve, lángja 
jó világosságot terjeszt s a fa szurkosságánál fogva nem is alszik el 
könnyen. A mint égés közben szenesedik, a székely kőhöz, fatörzs- 
höz csapdossa, hogy a szene lehulljon, lángja föléledjen. Az éj sötét- 
jében, komor fenyvesben vagy sziklaszorosokban elragadóan szép 
látomány ez. 

A tidó (227. ábra) a nyírfa zsíros kérgéből van sodorva, rendesen 
öregarasznyi hosszuságú, kiválóan vigan lángol és világít. 

Az így felszerelt atyafiak gázolva haladnak a patakban, mindig 
víz ellenében, mert a nemes hal 15 így áll fejével ; tehát hátulról köze- 
lítik s azonkívül mindig tiszta vízbe tekinthetnek, mert a lépés által 
felkavart, zavaros víz a már meghalászott rész felé folyik. 

A világító lesi komájának minden moz- 
dulatát s ahhoz alkalmazkodik — meg- 
megáll, újra indúl. 


A másik dárdaszigony (220. ábra b) a 
Bódva mentén úri halászoknál dívik, kik 


227. ábra. A tidó. 


a kora tavaszi kiöntéseken, kivált akkor, 

a midőn hirtelen fagyok állanak be s a kiöntést olyan átlátszó jég 
borítja, a melyen a csukát, harcsát meg lehet látni, kiszállanak s az 
ívó és kóborló nagyobb halat a jegen át dárdázzák. 

A jégnek csak olyannak szabad lenni, hogy az embert épen — ha 
kissé ropogva is — elbirja, hogy a hegyes dárdaszigony könnyen 
lyukaszthassa. 

A szigonyos itt egy élettani törvényre számít, t. 1. arra, hogy a 
hal reászorúl oly vízre, mely a levegővel érintkezik s minthogy az 
összefüggő jégkéreg alatt csak ott ilyen a víz, a hol nagyobb levegő- 
buborékok támadtak — helyesebben szorultak — a jég alatt, a halak 
e buborékok mellett szeretnek veszteg állani, megfeküdni. 

Ezekre, már a távolból is észrevehető buborékokra ügyel a halász, 
mert itt találja meg biztosan a prédát." 

Megjegyzem, hogy ez úri szigonyt csak rajzból ismerem. 

Az imént leírt dárdaszigonyok a megerősítés tekintetében köpüsök. 

Vegyük immár elő a többágú szigonyokat. 


" Lásd egyszersmind xcJegeshalászati usdorongálási alatt. 


344 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


A Tiszán kutatva, meglepett, hogy Szolnokon nem két-, hanem 
háromágú szigonyra találtam, még pedig a háromágúnak kerítő és 
szúró alakjára. Ez a jelenség a szerszámok néprajzi értékére nézve 
igen tanulságos. A halászok váltig erősködtek, hogy szerszámjaik 
magyarok, de én az ellenkezőt állítottam, magyar-svábnak tekintettem 


. es gyoztem Is. 


[69] 


228. ábra. Szigonyok. 


Szolnokon czéhes volt a halászság, a minek a központi telepeken 
nyoma sincsen; a megmaradt czéhkönyvből pedig kitünt, hogy a 
szolnoki halászság között régente csupa német név uralkodott, 
pld.: Wieser, Krotz, Hessperger, Svajger, Rottenfuss s csak későb- 
ben vegyül közéjök kevés magyarság is, mint: Farkas, Tóth, Szabó. 


SZIGONYOS HALÁSZAT. 


345 


Sőt a német és tót név ma 15 előfordúl, még pedig az apáról fiúra szálló 


halászságnál, ezért háromágú ott a szigony. De az is igaz, hogy 1820-ig 


menve vissza, a szolnoki németnevű halászság már magyar nyelven 


vezette jegyzőkönyveit, számadásait. 


Ez a szolnoki háromáreú szigonynak a megfejtése s az igazi magyar 
faj o [o] o o 


szigony kétágú voltának bizonyítása. 

A 228. ábrán (1) Körös-Tarcsáról való új 
szigony, kétágú törzsökös magyar forma, ren- 
desen igen hosszú nyelen; sokszorosan télen 
lékeken át vaktában való szúrásra használják ; 
főképen a Körös örvényes helyein, a hol a ha- 
lak seregekbe verődve szoktak megfeküdni. 

Ugyanezen ábra 2. száma Szolnokról való 
háromágú szúró szigonyt ábrázol ; hatalmas vas, a 
lapban ellentétes állású, éles szakákkal. A 3. szin- 
tén Szolnokról való háromágú kerítő szigony; 
azért kerítő, mert középső ága a két szélsőnél 
rövidebb. 

A 4. számú Tihanyból való ötös, mely azon- 
ban eredettleg hetes szúró szigony volt. Mint 
látjuk, ez a szigony merőben elüt a Keszthelyen 
dívótól, mert nyaka (ny) hosszú és köpübe vég- 
ződik, holott a keszthelyiek megérősítési módja 
makkos. Ezzel a hatalmas vassal, mely 2"5— 3 mé- 
teres nyelre van ráverve, az ívó csukát, pontyot 
és harcsát szigonyozzák a szélvizekben, tehát 
szemre. 3 

A 229. ábrán lerajzolt hármas szúró SzI- 


229. ábra. Hármas szúrószigony. 


gony Kraszna menti; Kis-Majtényból való, a hol a Kraszna az 


Ecsed: lápba enyészik el. 


Mesterszava a következő: K, köpüje; A, ága; V, visszája; 


Ö 


van nyele, rendesen 3 méteres ; köpüjén szegező lika. 


Erős vas, a melylyel a Kraszna-halász leginkább a part alatt, 


tehát padmalyos helyeken, vaktában szurkál. 


Kis-Majtény igazi halászfészek, sok eredeti szerszámmal, a melyre 


még rátalálunk ; a bárkarakodó helyen, egy hatalmas füzesben, mindig 


346 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


készen áll a szigony is, mert még nincsen eltiltva ; pedig ritka hely 
az manapság, a melyen a szigony még nem bujkál. 

Innen ismét a Balatonhoz kell visszatérnünk, hogy az ősinek be- 
vehető halászság szigonyait megismerhessük. 

Az eddig leírt szigonyok mind vagy egy darabból valók, vagy 
szilárd forrasztású szerszámok voltak ; a Balaton mentében Kenessén 
akadunk először szeges szúró szigonyokra, a melyek ezenkívül még 
forma tekintetében is törzsökösök. 

A mi ezeket a szigonyokat leginkább jellemzi, az a hosszú nyak, 


230. ábra. Nyolczas és hármas szigony. 


Balaton. 


a keszthelyiektől elütő köpüs megerősítés és a közbülső ágaknak a 
tartó vashoz való szegezése. 

Az ágak száma 3-tól 58-ig terjed. 

A 230. ábrán legelőbb is a nyolczas szigonyt látjuk, melynek 
mesterszavai következők: K, küpü; N, nyak ; T, tartóvas ; A, ág ; 
V, visszája, néha aviszja). 

A másik, hármas szigony, melynek mesterszava ugyanaz, a mi a 
nyolczasé. 

A szakák a tartóvashoz keresztbe s felváltva erre-arra, tehát a 
szigony lapjában ellentétesen meredeznek és éleshegyesek. 

Ezek a kimívelt szigonyok átlag 3 méteres nyelre vannak rásze- 


SZIGONYOS HALÁSZAT. 347 


gezve; ez a nyel a szigony lapjának megfelelően lapos; rendesen 
fenyőléczből való, melynek épen csak élei vannak le gyalulva. Ez a 
lapos nyél azokat a szigonyokat jellemzi a melyekkel a halász nem- 
csak szúrja, hanem meg is dobja a halat., 

A mikor t. 1. mélyebb szélvizekben a nagy hal reászorúl eleven 
vízre — a mely a levegővel érintkezik — , felszáll, cpipálv és termé- 
szetes, hogy azon a ponton a vízhullám karikákat hány; ezt a bödön- 
hajón lassan evezgető halász gyakorlott szeme már messziről észre 
veszi s 060—68 méternyire közelít. Ekkor vízszinte- 
sen ragadja meg a szigonyt s úgy dobja el, hogy 
a nyél lapos oldalával megúszik és tovasíklik a 
vízszínen. Természetes, hogy a szigony súlya kissé 
a víz alá meríti a maga végét s így a vas a halat 
a víz alatt, rendesen a hónaljszárnyak táján ért. 

Világos példája annak, hogy halászati tekin- 


tetben szomszédos helyek szigonyai elütő törzs- 
alakot mutatnak, a Velenczei tónál dívó szúró 


szigony (231. ábra), melynek ágai szétmeredők. 


Ez a hatalmas szigony négyes és ötös, egy darab- 
ból való igen kimívelt kovácsmunka, éleshegyes, 
szembenálló szakákkal. Nevezetes, hogy igazi 
törzsformával van dolgunk, mely e tó körül min- 


den ponton egyforma. 

A Velenczei tó halászsága e szigonyt épen 
úgy, dobja is, szemre is szúr vele mint a Balaton- 
melléki; de éven át leginkább vaktában döfögeti 
a zsombékok tövét, a hol a csuka megfekszik s a 


hova — közhit szerint — a nagy ponty eljárogat, 


231. ábra. Velenczei 


hogy a nád édes gyökerét szopogassa. Ste szék 
A  Vvelemcze 16 öm e SAaONY MÉG iméí 
bujkál ; kedvelt szerszám, mely minden halászkunyhó táján kézügy- 
ben van. 
A következő sorozatban vegyes alakú, részben mondva csinált Szi- 
gonyokkal ismerkedünk meg. 
A mint már Szendrő tájáról megemlékeztünk xwúrt szigonyról, 
még pedig dárdaalakúról (226. ábra 6), másutt is akad efféle; ezek a 


340 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


mondvacsinált szerszámok, a melyek alak és szerkezet szerint az úr- 
halász ízlésére s egyéni okoskodására vallanak. 

Ilyen szigony a 232. ábrán 1, mely az Erdővidékről — Barótról — 
való. A szigony hatos, szúró ; de inkább ágainak sűrűségében, mint a 


232. ábra. Szúró szigonyok. 


[4 


szakák elrendezésében rejlik az ő fogóssága. Szakái mind egy: irányba 
s a szigony lapjába meredeznek. 

Ezt a tulajdonságot a közhalászság szigonyán sohasem tapasztal- 
juk, mert valójában nem is okos: a közhalász szigonyán a szomszéd 
ágak szakái vagy szemben állanak egymással, vagy a szigony lapjából 


SZIGONYOS HALÁSZAT. 349 


egyik erre,-a másik arra meredezik; könnyű belátni, hogy ezáltal 
mindenesetre megnövekszik a szigony fogóssága, mert a hánykolódó 
halat különböző irányok szerint tartja. 

Már a Doroszlón — Bácsmegye — a Mosztongán halászó 
magyarság kezén levő négyes szigony szakát szemben állanak (2) s ez 
a helyes. 

A Mosztonga szigonyosa hosszú, laposnyelű, finoman kiélezett 
szigonyát mindig a epipálós halra dobja; azért kizárólagosan erre, 
mert alig képzelhető víz, a melynek hála jobban rászorulna a víz ele- 
ven részére, tehát a felsőbb színre, mint a milyen épen a Mosztonga 
vize. Ez a víz alig lézeng, rendkívül hináros, hozzá széles vidék ken- 
der-áztatója s ezért a halat mindig a felszínre kergeti. A rozoga 
ladikján dobásra készen álló, élesen figyelő Mosztonga-szigonyos a 
szebb halászképek közé tartozik. A 4. számú szigony Balaton-melléki 
változat, melynél a tartóvas nincsen kifejlődve : ágai forrasztottak, 
nyaka hosszú, megerősítése köpüs; ez a forma leginkább Balatonfő 
körül akad. 

A leghosszabb nyakú, különben igen helyes szigony, Győrmegye 
egyik legsajátságosabb halászfészkében, Pinnyéden, dívik ; négyágú s 
van egy nevezetes társa is, mely majd alább következik. Ez a Pinnyéd 
szigetségen fekszik, kerítőhálóin akad a legnagyobb és legformásabb 
halászkő, melylyel az ősi elemekben már megismerkedtünk. 

A következő sorozat (233. ábra) a székelység szigonyait ábrázolja, 
melyek szerkezet szerint nyaklók, kerítók és szúrók , de a kerítő ala- 
kon kívül, mely az Olt alsóbb folyásán, úgylátszik, állandó törzs- 
forma, egészben véve alak szerint ingadozók. E jelenségnek termé- 
szetes oka az, hogy a hegyi vizek sem egyformák s így a szerszám 
azoknak helyi természete szerint fejlődik. 

Már inkább nyakazó, mint nyakló szigony az ti alatti, mely Egy- 
házas-Oláhfaluban xsbotosászóv név alatt került meg; neve a botos 
kölönte nevű haltól ered, a melyre használják. A hal nagyfejű 
— békafejű, innen néhol cbékahalv is — s a nép a csunya fejet Itt- 
ott mérgesnek is tartja, tehát levágja. A botosászó halász azon van, 
hogy a halat nyakszirten üsse, a mikor a vésőszerű szigonyágak a 
fejét leroncsolják. A vas kicsiny, nyele 1:5 méter hosszú s minthogy 
a vas a patak kövein hamar tompúl, a halász csak roncsolva ejti meg 


31 50 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


prédáját. Az egyes ágak oldalt szakások, hogy a közéjök szoruló kis 
hal is rajtaveszítsen. 

A 2. 15 nyaklószigony, Felső-Rákosról való s az Oltba szakadó 
pisztrángos patakokban szolgál; ágai laposság mellett hegyesek ; de 


233. ábra. A Székelység szigonyai. 


minthogy a kavicsokon hamar tompúlnak, a halász a belső szakákba 
veti bizodalmát s azon van, hogy a hal két ág közé kerüljön. 

A 3. számú egy igazi ötös kerítőszigony s Oltszemről való. Középső . 
ága a legrövidebb, szomszéd ágai hosszabbak, a szélsők a leghosz- 
szabbak, úgy, hogy az ágaktól megalkotott szigony éle félhold- 


SZIGONYOS HALÁSZAT. 351 


j 


szerüen kávás s így a hal hátát körül is fogja. Ezt a szigonyt szemre 
használják. 

A 4. számú Csik-Madarasról való s igen szép hetes-szúrószigony ; 
2"5 méteres mogyorófa-nyélre van alkalmazva s leginkább a malom- 
zúgókban, nagy göbékben szemre használják; ez téli szigonyózás 
szerszámja Is, a mint azt később látni fogjuk." 

Az 5. számú  szúrószigony Egyházas-Oláhfaluról való; közszé- 
kely eszejárása szerint készült. Hat ága két oldalt is szakás; de 
a szerszám igen tökéletlen; se nem szúró, se nem nyakló, inkább 
csak roncsoló. 4 

Az utolsó (60. számú) ismét inkább 
nyakló-, mint szúrószíigony, Felső-Rákos- 
ról való s egyedüli nevezetessége az, hogy 
se köpüje, se makkja, hanem szögszerüen 
van megerősítve; vagyis az 175 méteres 
nyelbe beverve, melyet a hasadás ellen 
egy karika biztosít. 


Az eddig tárgyalt szigonyok, ameny- 
nyiben egynél több ágúak, az ágak fek- 
vésse, illetőleg  menelezése Szer egy 
lapot alkotnak, vagyis az ágak összesége 


egy élben áll. 
SZÁLZA TO] 5 fő aza 234. ábra. Háromágú 235.ábra. Pinnyédi 

A tűzöszigony, ezektől eltérve, külön  tüző szigony. HÉZŐ SZÜZEK 
és önálló rendszert alkot. Ennél a szi- 
gonynál az ágak olyformán állanak egymással szemben, mint a mikor 
a kéz hüvelykujját a mutató-, középső- és növendék (gyűrűs) újjal 

) ö ; 
állítjuk egymás ellenébe. 

A két rendszer néprajzi értékére való tekintetből megjegyezhető, 
hogy a belső-ázsiai szigonyok is — ágak szerint — vagy élben állók 
vagy tűzök. 

A háromágú tűzőszigonynak vasból való, igen szép darabját 
(234. ábra) a magyar Nemzeti Muzeum őrzi. Ez Sziamból való s igen 
tökéletes, finoman kidolgozott kovácsmunka. Ennek négyágú rokona 


az eddigi kutatások szerint csupán Győrmegyében, Pinnyéden — 


t Lásd cJegeshalászatv alatt. 


HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


12 
SZON 
10 


mely helységnek halászati dolgokban való jelentős volta már érintve 
is volt — található, oly alakban, a mint a 235. ábra lerajzolja. 

A pinnyédi halászság evvel a szigonynyal vaktában döfögeti a 
padmalyos, gyökeres helyeket és igaz, hogy a szigony nagyon fogós, 
kivált a mikor a halat a keresztbe szembenálló két ág a gerinczen, a 
másik két ág pedig oldalt éri. 

Az eddig felkutatott szigonyok sorozatát méltóképen rekeszti be 
a Fertőn dívó, oldaltvágó szigony, a melynek két változatát a 236. 
ábra tünteti föl. 

E szigony ágai szaka nélkül való síma hegygyel bírnak s vag 
egyenként hajlanak oldalt (a),a midőn azután a belső ág a legrövi- 
debb, vagy egyformák s ekkor a szigony nyaka van meghajtva (b], a 


236. ábra. Oldalt vágó szigony. 


midőn azután az egyenlő hosszuságú, élben álló ágak mégis oldalt 
vágnak. 

Az oldalt vágó szigonyvasak aligha magyar eredetüek s valószínű, 
hogy a Fertő tavára az oda telepedett német elemek hozták. E föl- 
tevés mellett szól az a körülmény, hogy alapjában hasonló szerkezetű 
vasak északi Németországban, nevezetesen Schleswig-Holsteinban, 
Pomerániában s az Elbe folyó torkolata felé találhatók, hol xElker, 
Hölger és Segelhaus nevet viselnek s leginkább az angolnának hiná- 
ros helyeken vaktában való szúrására használtatnak. Ezek a xaHöl- 
gerv-ek 20—25 ágúak is; ágaik felváltva rövidebbek-hosszabbak ; 
az egész szerszám a ritkafogú úri fésüre emlékeztet (237. ábra); ágai 
különben szintén szaka nélkül valók. 

A Fertő halászsága oldalt vágó szigonyát leginkább az ívó pontyra 


HORGÁSZAT. 353 


használja, a mikor ez tömegbe verődve xpergelődikv ; ekkor oldalt és 
alulról fölfelé vágnak a nyüzsgésbe s fölnyársalják a halat. 

Ez a mód különben a természeti viszonyokból önkényt követke- 
zik. A Fertő tava rendkívül iszapos fenekű s az iszap 
felső rétege — természetesen — igen puha, enge- 
dékeny, a miből következik, hogy a halat oda lesze- 
gezni nem lehet; holott ha a szerszám a halat alulról 
vagy oldalt éri, inkább átjárja, már a sülynál fogva is. 

Ez volna az eddig fölkutatott magyar szigonyok- 
nak sorozata, melynek nem egy alakja arra vall, 
hogy a halászságnak már ősi soron is kedves szer- 
száma volt. 

De nagy igazság az, hogy a szigony nemcsak 
kegyetlen, hanem igen káros halászó szerszám 15. 

Kegyetlen, mert sok halat csak összeroncsol; 


káros, mert leginkább az ívó halat gyilkolja s így 
egy szúrással az ivadék százezreit pusztítja el. FAT akS A-T ENlSE: 


XI. HORGÁSZAT. 


A halászat őstörténete reátanított, hogy a horoggal való halászat 
a legősibb halászati módok között foglal helyet. 

Megismerkedtünk úgy az őstörténeti, mint a magyar halászat ősi- 
elemeiről szóló leirásokban — hozzá még az ókorról szóló fejezetben 
is — a horgászatnak nem egy módjával; és követtük a horog fejlő- 
dését a halpeczken kezdve a kovakőből valóban bámulatos ügyes- 
séggel kiszilánkolt horgon át, tehát a kőkorszak, réz, bronsz és rész- 
ben vaskorszak sorozatain végig, belészőve azt az alakrokonságot is, 
a mely az élő magyar horgászat és a rég leáldozott őskorszakok hor- 
gászata között sokszor oly szembetünő módon nyilatkozik. 

De sőt kivehettük azt is, hogy szerkezet szerint már a történet 
előtti idők horga is kétféle volt, épen úgy, mint a mai, t. 1.: előre 
pedző (Limerrck) és oldaltpedzó ( Kirby). 

Foglalkoztunk tehát az egyszerű, az összetett, a fából, szaruból 
a vadkan agyarából, kovakőből, rézből, bronszból és vasból való hor- 
gokkal; végül azokkal is, a melyek néprajzi tekintetben fontosak, 
mint a kutlyogató és a csali nélkül való vizahorog. 


[0] 
NI 


HERMAN O. A magyar halászat. 


354 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


Azt is láttuk, hogy a mai, legmagasabb fokon álló horgászat, 
az, a mely a mesterséges csalira épít, alapelve szerint az őskorból 
származik, mert hiszen Erdővidék, Gyergyó székely halásznépe ősi 
soron csalja a nemes pisztrángot és a pérhalat a kakas gallérjából 
való vörös és sárga tollal, lószőrből való bojttal sőt — mint látni 
fogjuk — a szöcske testének ügyes utánzatával 1s.7 

Végre láttuk a czigány furfangját, mely a vadrózsa tüskéjére építi 
halászszerencséjét, nem is tudva, hogy talán épen az ő furfangja az, 
mely némi világot vet a halászó embernek talán legősibb korszakába. 

Mindezeken kívül a horgászat az, a mely a halásztól a legtöbb 
tudást kivánja. Ismernie kell a halas víz természetét, a benne élő halak- 
nak e természethez való alkalmazkodását, a halak táplálékát, sőt 
még a módot is, hogyan ragadják meg azt. Ismernie kell az évszak, 
az időjárás, sőt az ej és nap szakának befolyását is a halak életmód- 
jára. Végre ismernie kell szerszámának tulajdonságait s innen a fogást. 

Csak a midőn ezekkel tisztában van, csak akkor foghatja meg 
azt a halat, a melyre szüksége van s épen ebben a biztosságban rej- 
lik a horgász művészete. 

A magyar népies horgászat épen úgy megérdemli a tüzetes 
leírást, mint a szigonyos halászat, mert mindenképen érdekes ; vál- 
tozatosság tekintetében pedig minden bizonynyal ritkítja párját. Sőt 
bátran ki merem mondani, hogy az oly tökéletességre fejlődött an- 
gol horgászat a magyar népiesnek csak finomított képmása; de még 
az is áll, hogy a magyar népies horgászatnak vannak oly részei Is, 
a melyek az ú. n. sportszerű horgászaton túltesznek. 

A magyar népies horgászatnak legjellemzőbb vonása az, hogy a 
horgász tudatosan azon van, hogy szerszámjának minden része, kül- 
sője szerint, minél természetesebb legyen; evvel pedig biztosabban éri 
el azt az eredményt, a melyre a sportember szerszámjának finomságá- 
val törekszik. 

A magyar népies horgászat három csoportra oszlik : 

1. Kosztos horgászat ; 

2. Karózó vagy kikötő horgászat ; 

3. Fenékhorgászat. 


Utóbb Máramarosban is megtaláltam. 


HORGÁSZAT. 355 


A kosztos horgászalnak ftőszerszámja a koszloshorog, mely a ma- 
gyar halászság kezén ritka tökéletességre fejlődött. A magyar kosz- 
toshorog (238. ábra) részei a következők : Van kosztja (K), me- 
lyen F a fogóvég, Cs a csapóvég; van na (1, melyen Kt a kötő- 
pés, P a pedzó, o. az ólom, p a pekle, cserke vagy patony, végre Ah a 
horog. 

A pedző (P) ugy van az inhoz 
kötve, hogy fölfelé, lefelé húzható 
s eszerint a horog a szükséghez ké- 
pest mélyebbre bocsátható. 

Ez a epedzőv néhol tutaj, né- 
hol úszóka vagy pallóka nevet is 
visel. Szegeden tutaj; de az egész 
szerszám . thiczev "a, ki pedig el 
vele, az a epiczésv, a mi nyilván a 
pedzőtől ered. A Berettvó mentén 
arra a kérdésre, hogy miért él az 
odavaló halász szaka nélkül való czi- 
gány horoggal, azt a feleletet. kap- 
tam xamer jobban pedzi a halat, 
vagyis fogósabb. 

Ennek a fácskának kettős a fel- 


§ fg 
adata: szabályozza a horog járását 


a mélység tekintetében, és jelt ad, 


Tv erezzem] 


238. ábra. Kosztos horog. 


mikor a hal a horog körül jár, kap- 
kodja és bekapja. 

A kérdés tehát az, hogy az a xspedzős tulajdonképeni értelme 
szerint, a jeladásra vagy a fogásra vonatkozik-e" Az eddigi kutatás 
eredménye az, hogy a halászatban jeladó értelme van; mert a kosztos- 
horgon kivül majd reátalálunk még a téli halászatnál is, mint határo- 
zottan jeladóra, noha itt lényegesen más formára van alkalmazva. 

Ez a fajta kosztoshorog az országban szerte dívóknak törzsalakja s 
a bemutatott teljes szerkezetben a Krasznán dívik, hol pedzője nyár- 
fából van faragva ; máshol a pedző egy darabka kukoriczaszár ; ismét 
máshol gyékényből van kötve, szóval anyag szerint változatos. 

A halász rajta van, hogy oly anyagot s oly alakban válaszszon, a 


2gje 


366 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT, 
911) 


mely közönségesen a vizeken szerte uszkál s épen azért a halat, mely 


megszokta, nem riasztja el. 
A pedző a nép kosztoshorgán mindig megvan és tolható, hogy a 


horog Járása a halász hatalmában legyen. 


[l 
mul 7 


etil 


a 


239. ábra. A kosztos horog felszerelése 


Az ólmot úgy verik a patonyra, hogy összevissza legyen horpasztva 
s így szabálytalan alakú kavicshoz hasonlítson, a minek kétféle haszna 
van, t. 1. a hal nem riadoz tőle, de nem is nézi valami magnak vagy 


rügynek, tehát nem kapkod utána. 


HORGÁSZAT. 357 


A kosztoshorgok különböző fölszerelését, úgy a mint az közhor- 
gászoknál dívik, a 239. ábra mutatja. 

Itt D parafadugóból való pedzővel van ellátva, mely úgy készül, 
hogy egy derék dugón hosszában egy lúdtollnak cséverésze van 
keresztülütve, a melyen át a horog ina szolgál s a cséve öblösebb 
végén egy ékkel van megfogva. j 

F apróka küszhalakra való horog, melynek pedzője egy vékonyka 
náddarab vagy forgács. f 

B csukahorog, melynek patonyja vékony rézdrótból van sodorva, 
hogy a csuka el ne haraphassa. 

O sügérhorog, a mint pl. a Sió zsilipjénél dívik, hol a víz sodra 
igen erős s ekként a horog sok ólmot kiván, hogy bizonyos ponton 
megtartható legyen. 

H harcsahorog, melyet kővel sülyesztenek a folyó fenekére s a 
melynek csak ritkán van kosztja ; rendesen csak kézből vetik a vízbe, 
a mint ez már az ó-egyiptomiaknál is dívott. Ez átmeneti alak, a mely 
a fenékhorgászathoz vezet. 

Ha ezeket tekintetbe veszszük s egybevetjük a sportszerű horgá- 
szat szerszámjaival, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a lényeg az 
egyiknél és a másiknál ugyanaz s csak az anyag feldolgozása külön- 
böző ; a sportszerű kosztos horgászat csak finomított kiadása a magyar 
népies kosztos horgászatnak. 

Ám vessünk egy pillantást a magyar népies Mortokoak egy bizo- 
nyos sorozatára, hogy a fejlettséget megismerhessük s kössük e fej- 
tegetést a 240. ábrához, a hol a horgot vaskosságában és finomságá- 
ban pillantjuk meg. 

Az 1-ső számú Kirby-rendszerű, tehát mély hajlású és oldalt pedző 
aboltt horog, a másik (2) Limerick rendszerű, tehát előre pedző és 
szintén cbolti horogv , a melyek immár világszerte elterjedtek, olcsó- 
ságuknál s kitünő élüknél fogva pedig a közhalásznál is kapósak. 
Meg kell jegyezni, hogy a közhalász az oldalt pedzőt kedveli és keresi, 
az előre pedzót csak szükségben használja; az előbbihez való bizo- 
dalma onnan ered, hogy a hal — látszólag — oldalt kapkodja a horgot. 

Ezt a bolti horgot a Vargyas melléki furfangosabb pisztránghalász 
tollas horogygá alakítja át (4), reákötvén szára végébe a vörös kakas 
gallérjának két tollhegyét, mely szárnyszerűen áll a horoghoz. 


350 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


A midőn ezt a horgot egy darab gilisztával, vagy még jobban vala- 
mely bogár álczájával — leginkább a fák elálló kérge alatt találha- 
tókkal — felférgeli, az egész csinálmány meglehetősen hasonlít a 
patakok fölött röpkedő ú. n. virághoz, valamely Ephemerához, mint 


a pisztráng kedves eledeléhez. 


240. ábra. A magyar népies horgok nemei. 


De van közhorgász, a ki még amúgyabban csinálja. Ennek horga 
rendesen egy nagy varrótűből készül, tehát szaka nélkül való ; a horog 
tolla fekete; e fölött félarasznyira ismét van toll, és e fölött egy 
arasznyira ismét; sorrend és név szerint ezek: tollashorog, figyel- 
mezőtoll, vezető-toll. 

Ez a halász azt tartja, hogy a tollas horgot a hal tápláléknak 
nézi ; a felsőbb — figyelmező — a hal figyelmét költi fel, a vezető toll 


HORGÁSZAT. 3 59 


pedig arra való, hogy a halász, vetéskor, a horog járását láthassa, 
szabályozhassa. Ezt a horgot mindig a Rhagium bogár álczájával fér- 
gelik fel, és az a körülmény, hogy fekete kakastollat használnak, arra 
tanít, hogy azokat a sötét szárnyú szitakötőket (Agrion) iparkodnak 
utánozni, a melyek a patakok mentén oly sűrűn élnek. 

Az embernek önkénytelenűl is az a gondolata támad, hogy ez 
talán mégsem népies szerszám; hátha a szemes székelység elleste 
valamely utazó angol horgásztól ! 

Ez majd megválik. 

Ismerkedjünk meg elébb ábránk 3. alakjával, az Olt menti nagy 
harcsa-horoggal, mely a bemutatott finomságoknak ellenkezője. 

Ez a roppant horog élénken emlékeztet arra a rézkorira, a me- 
lyet e könyv történeti részében ismertettünk. Erős inra kötve és 
rendszerint eleven kárászszal vagy pontytyal — az erdélyi részekben 
c pozsárv — felhalazva, rendszerint valamely, a víz fölé nyúló ághoz 
van kötve. 

A felhalazás módját majd későbben mutatjuk be. 

A két véglet bemutatása után vegyük ismét elő a etollas horgo- 
katv. vizsgálván, vajjon igazán ősi soron népies szerszámokkal van-e 
dolgunk. 

Hogy e horgok valóban ősi soron népiesek, szerintem, bizo- 
nyos. ; 

Már e könyv történeti részében, a hol a horog története is érintve 
van, megismerkedtünk az erdélyrészi Erdővidék tollas horgával, a 
melyen a toll másképen van kötve, mint az imént letárgyalt vargya- 
sin. Itt kétféle toll szerepel, ú. m. a vörös és a sárga, kötése pedig 
foszlottas-bajuszszerű; a felférgelés rendszerint a Rhagium, vagy 
más bogár álczája. A vöröstollas pisztrángra, a sárga pedig pér- 
halra való. 

Ezek nyilván kisebb patakvirágokat (Ephemera) utánoznak és 
hosszas tapasztalást kell elfogadnunk arra, míg a székelység reájött, 
hogy melyik halnak melyik szín felel meg. 

Ilyen dolgot csak úgy ellesni nem lehet." Álljon még itt az is, 


t IDIEMÁR KÁROLY kir. ügyész s a Székelyföldön utitársam, kitünő horgász, azt beszélte 
nekem, hogy midőn SIR HoRRocKkS Erdélyben járt, ángol műlegyeivel nem tudott boldo- 
gúlni s utoljára kénytelen volt a székelyekét utánozni, a melyekkel legott fogott is. 


300 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


hogy az a foszlott kötés kitünően utánozza az illető Ephemerák 
szárnya járását. 

De még ennél is tovább mehetünk, mert a Gyilkos-tó táján egy 
székely közhalász kezén olyan horgot találtam (241, 1), a melyen a 
szárnyutánzás lószőrből való, horga pedig székely kovácsmunka volt. 

Az egész szerszámon semminémű xokoskodáss sem mutatkozott ; 
az ín sodrása, a horog kötése, az üstök, az ólmok alkalmazása töké- 
letes czéltudatosságról tanuskodott. És ezek a halászok azt is tudták, 
hogy a sáska, midőn már ki van fejlődve, a legjobb csalt úgy a pisz- 
trángra, mint a pérhalra is ! 


241. Szárnyutánzó és sáskás horog. 


Hallottam volt azt is, hogy van a nép kezén egy horog, a melyen 
a sáska testének a vége van utánozva; de a mely ritkább. Hosszas 
keresés után reátaláltam a Biharhegységben a Dregán mentén — 
Csucsa táján —, azonban oláh közhalász kezén. Ez a nevezetes horog 
(241, 2) úgy van készítve, hogy a sáska végső teste (b) fonalból s 
közbe kötött kakastollból való, mely utóbbi szőrös és vöröses kiné- 
zést kölcsönöz az egésznek ; a sáskának fejefele ellenben természetes 
s úgy van a horogra húzva, hogy a horog hegye a sáska fejét járja át. 
Ez is hosszas tapasztalás föltételéhez van kötve, mert nem könnyű 
kitudni, hogy a pisztráng a test lágyabb felét szedi le legkönnyebben, 


HORGÁSZAT. 361 


tehát ezt kell utánozni, hogy a halat az egész horog befalására inge- 
relhessük, anélkül, hogy a csalit vesztegetnők. 

Mindezekre támaszkodva, valóban joggal lehet mondani, hogy a 
kosztos horgászat nemes mestersége a magyar halászság kezén nagy 
tökéletességre jutott; minden bizonynyal ritkítja párját s teljes mér- 
tékben megérdemli a kutató figyelmét. 

A magyarság jobbadán a tavaszi, nyári és kora őszi hónapokat 
használja fel a kosztoshoroggal való horgászatra. 

A csali tekintetében pedig a következők járják : 
1. Giliszta — Lumbricus. I 
SZ Otetüs s AGnyilotalbas ; 
FELSZGESKE SZAD TENODOTGUSSÉSI METÚBSANS 
4. Lópiócza — Haemopus. 
5. Béka — Rana temporaria. 
60. Harcsaféreg — Palingenia- és Libellula-álczák. 
7. Kecskebéka — Kana esculenta. 
8. Apró hal — leginkább küsz, továbbá ponty és kárász-ivadék. 
9. Túró és sajt. 
0. Árpatészta. 
I1. Vedlő rák lába, farka. 

Ezeken kívül használja a leírt mesterséges csalikat is. 

Lássuk . már most a karózó- vagy kikötó-horgászatot. A skikötéss 
alatt a magyar halász általánosan a partba leszúrt, vagy levert karóhoz 
való kötést érti. 

A karózó horgászatnak legelterjedettebb szerszáma az álló- vagy 
csapóhorog (242. ábraj, mely nyári szerszám és leginkább harcsára 
való. cCsapóhorogyv nyilván azért, mert egyszerűségében hasonlít 
némileg a csapó hurokhoz, a melyről már megemlékeztünk. 

Nyári alkonyatkor megnépesedik a harcsás vizek partja — kivált 
a törzsökös magyarság lakta vidéken — s a halászság beállítja éjsza- 
kára a horgokat. A csónak fenekén, rendesen a tat mögött, szapoly- 
lyal behányt vízben, félarasznyi és kisebb kárászok vagy pontyok nyü- 
zsögnek; sok mindenféle, úgy embermagasságú, alúl kihegyezett 
husáng is kézügyben hever; kellő horogról is gondoskodva van. 
A halász fölkeresi a part csorbátt, a sszirtokatv, a hol a víz hirtelenül 
bemélyed és lassú folyású; alkalmas helyen leszúrja a karót, ráhur- 


302 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


kolja a horog kötővégeét, a horgot pedig felhalazza. A szerszámot úgy 
állítja be, hogy a csalóhal sörényével épen színleli a vizet, hogy a 
mikor uszkál, forog, csapkolódik, hullámot, karikát vessen s evvel 


magára csalja a nagy rablót. (242. ábra.) 


aes É 


242. ábra. Álló vagy csapóhorog. 


A jelhalazás módja nem mindenütt egyforma, mert néhol a hor- 
got épen csak a sörény alatt horgolják át, néhol a kopótyú alatt 
vezetik be s a száján ütik ki. A legjobb mód a Tisza némely pontján 


243. ábra. Felhalazás. 


s a Velenczei-tavon dívik, hol a csalóhalat — rendszerint kárászt — 
úgy tűzik a horogra, a mint ezt a 243. ábra mutatja. 

A halász előbb a sörény alatt üti keresztül a horgot, azután a 
kopótyú alatt vezeti a száj felé, ügyelve, hogy a szironyt meg ne 


HORGÁSZAT. 303 


sértse, mert ettől függ, hogy a hal minél tovább éljen. Az ú. u. 
kemény hal, mint a ponty, kárász és a czompó, igy felfűzve, egész 
éjszakán át ki bírja, forgolódik, csapdos, míg valami éhes harcsa vagy 
csuka — ritkábban süllő — rajta üt és rajtaveszt, hogy kínjától meg- 
szabadítsa s aztán maga kínlódjék bajnaks a mikor is a halász feljárja 
horgait s beszedi a prédát. 

A Latorcza halásza ott, a hol a folyó torkolata csöndes járású s 
nagy rónavirú, nem a partba, hanem a víztükör alkalmatos pontjain, a 
víz tenekébe szúrja a hosszú husángot, a melynek kötő-végére ráhur- 
kolja a horogin kötővégét. 

A Velenczei-tó halásza ritkán folyamo- 
dik a karóhoz, mert a tó nádja a kikötés 
más módját javalja. Két-három élő nádszál 
egybefogva, a leghatalmasabb csukát 15 meg- 
tartja; hozzá még nem is föltünő, tehát a 
rablóhalat sehogysem riasztja. 

Itt a kikötő horog csukára számít s a 
mint a 244. ábrán tapasztalhatjuk, van 
eblinczkéjev (b), ima (z) és cserkéje (c). A 
blinczke az a fácska, a melyre a horog hasz- 
nálat után rátekerhető; az ín erős kender- 
madzag; a cserke vékony sárgaréz-drótból 
van sodorva, hogy a csuka el ne rághassa. 

A Velenczei-tó halászsága szereti a hor- 


gászatnak ezt a faját, leginkább azért, mert ZVHNB 
2 8 j 244. ábra. Kikötő horog csukára. 
az élő csalinak oly nagyon alkalmatos s igen 
szívós életű tavi kárász bőviben van és a varsával könnyen fogható. 
A halász estefelé száll ki a tóra, följárja varsáit, hogy a horogra való 
kárászt, ritkábban pontyot és czompót kiszedje ; azután a nád között 
vezető csapások tágulásaiban, a nád alkotta kis tükrök átjáróiban 
kiszemeli azt a helyet, a hol a víz mélysége a csuka ólálkodásaira 
alkalmatos; rendesen két nádszálhoz köti a horgot, fölhalazza, a nádat 
úgy meghajtogatja, hogy a vergődő kárász ne bonyolódjék a nád 
tövébe. Ez a nádhajtogatás Jel is, a melynél fogva a halász már mesz- 
sziről felismeri a kikötőhelyet. A varsák följárásakor sorra veszi a 


horgokat is s fris kárászt tesz rá, a hol szükséges, vagy ki is szedi 


3604 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


mind, hogy napközben megszáradjanak s így estére annál alkalmato- 
sabbak legyenek. 

A kikötőhorognak egy másik, különösen Tápén dívó neme a 
lábó-horog (245. ábra), a melynél már a kabaktók — röviden csak 
ckabakv — a lopótöknek egy kurtanyakú fajtája szerepel. Itt (Kr) a 
karó, mely a partba van leszúrva; Cs könnyen szakadó czérna, a 
melynél fogva a kabak a karóhoz van kötve. Maga a kabak (K! föl 
van kantározva, vagy kasornyázva s e kantárból indúl a kurta ín a 
patonynyal és horoggal együtt. Ez a lábóhorog is harcsára, csukára 
való és rendesen fel van halazva, vagy meg van békázva. Ezt a szer- 


245. abra. 


Lábó-horog. 


számot 15 estve rakja a halász — leginkább a Tisza holt ágazataiba —, 
reggel pedig utána néz. A midőn a hal bekapja a horgot s rajtaveszt, 
természetes, hogy rángat ; rángat pedig mindaddig, a míg az a vékony 
czérna, a melynél fogva a lábóhorog ki van kötve, el nem szakad ; 
a midőn pedig ez bekövetkezett, a hal szabadon rohan a horoggal, 
alámeríti a kabakot, mely azonban mindig felszállani törekszik s 
végre 1s kifárasztja még a legerősebb halat is. Ez kitünő szerszám, a 
melyen sokszor igen nagy halak fogódznak meg, olyanok, a melyek 
más kikötött, igen erős horoginat is kettészakítanának, a mi a lábó- 
horognál lehetetlen, mert a kabak folyton enged, folytonosan húzza S 
evvel fárasztja a halat. Végtére is a hal reájön, hogy akkor fáj leg- 


HORGÁSZAT. 305 


kevésbbé a horog, a midőn a víznek bizonyos mélységében tartóz- 
kodik, azaz: a mikor a kabak úszik, veszteg marad tehát, hogy nyu- 
godalma legyen. A halász az érett, rendesen fehéres kabakot már 
messziről láthatja. 

A lábó-horognak legközelebbi rokona a kolompos horog, a mely 
azonban, úgy látszik, inkább csak egyes, furfangosabb halásznak a 
szerszáma s nem tévesztendő össze a vpörgettyűshoroggalv, a melyről 
alább lesz szó. 3 


246. ábra. 


Kolompos horog. 


A Dunán és a Tiszán, a tutajok kikötőhelyein reátalálunk néha a 
kolompos horognak ép oly egyszerű, mint elmés furfangjára, a mint ezt 
a 246. ábrán szemlélhetjük. A tutaj szálfái közé be van ékelve az ágas 
karó ; ehhez van kötve a keresztfa, melynek egyik, partfelé álló végén 
egy kis kolomp van; a másik, hosszabb végén reá van kötve a hosz- 
szú horogín vagy palló, mely egy kis, kantáros kabakban végződik. 
Az ín telehosszában van a patony, illetőleg horog. Természetes, hogy 
a kabak az inat lebegve tartja, a horog tehát súlyánál fogva nem 


300 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


szállhat a víz fenekére, hanem úgy közepes mélységben lebeg s vagy 
fel van férgelve, vagy fel van halazva, békázva. Világos, hogy mihelyt 
a hal bekapja a horgot s rángatni kezd, megszólal a kolomp, a kabak 
pedig bukdácsol, a halász tehát biztos abban, hogy még ha el is 
alszik, furfangos szerszámja a kellő időben költi fel. 

A kikötőhorgászatnak legderekabb mesterszerszámja a fökös- 
horog ; a vele való halászat efök ulán valóv-nak neveztetik. 

A szerszámnak fő alkotó részeit a 247. ábra mutatja, hol T egy 
derék, érett tök, mely fel van kantározva s a melyből azután a 60—80 
méter hosszú horogín vagy horogderék — egy erős kenderzsineg — 
indúl. A tök kantárától vagy kasornyájától az első horogpatonyig 
terjedő ínrésznek xfökereszv a halász-mesterneve. A patonyok, illető- 


247. ábra. Tökös horog. 


leg horgok körülbelől méternyire vannak egymástól s körülbelől fél- 
méter hosszúk, a mikor tehát az ín kifeszűl, a horgok egymást nem 
érhetik el, nem bonyolódnak. A tök után való halászat különösen az 
Al-Dunán dívik ; csalja pedig leginkább a nagy giliszta, a melyet a ha- 
lászok gyepesekből szoktak ásni s rendesen ócska bögrékbe gyűjteni. 

A tökös horog mindig a folyósabb helyeken szolgál; nyári szer- 
szám, a melynek kivetése ladikból történik s két embert kiván, kik 
közül az egyik evez, a másik a horgot ereszti. 

A legfontosabb művelet a horognak kivetésre való felszerelése : 
a férgelés és a kiakasztás. A kivető halász a ladik orrára teszi a tököt, . 
azután ráhúzza a gilisztát az első horogra s a horgot a ladik peremén 
át kifelé akasztja, az illető ínrészt pedig elrendezi a ladik fenekén ; 


HORGÁSZAT. 307 


így folytatja horogról horogra, gondosan ügyelve arra, hogy a horgok 
abban a sorrendben legyenek kiakasztva, a melyben az iínra fel van- 
nak kötve. A mikor az utolsó horog is fel van férgelve s ki van 
akasztva, akkor a horogín soros hurkokban fekszik a ladik fenekén s 
kezdetét veszi a kivetés. Í 

Az evedzős beevez a folyóba, azután háttal víz ellen fordúlva 
fölfelé kezd evezni; erre a vető kiveti a tököt, utána ereszti a tök- 
ereszt, mire a tök a folyással indúl ; a vető ezután Jobb kezével leszedi 
a peremről az első horgot, bal kezével felemeli a horogín következő 
darabját s így folytatja, a míg az utolsó horog is elfogyott. A tök már 
messziről sárgállik, az ín lapos ívben merül a vízbe; a halászok 
kieveznek s karóhoz vagy bokorhoz kötik az ín kötővégét s vár- 
nak — úgy egy negyedóráig, kis félóráig — a mint a hal abban az 
időben jobban vagy lustábban harap. 

Ha nagy hal fogódzott meg a horgon, rángatása meglátszik a 
tök bukdácsolásán s a halászok nyomban elindúlnak a felszedésre, 
mely így történik : Leoldják az ín kötővégét s a felszedő halász a ladik 
dereka táján állapodik meg, kezeügyében tartva a szákot; az evezős 
csak lassan ereszti a ladikot abban az irányban, a melyben az ín ki 
van feszítve, tehát az úszó tök felé, mire a felszedő nagy óvatosan 
fejni kezdi a horog inát, azaz: két kezével felváltva emelgeti a vízből 
a ladik fenekére, nem sokat törődve avval, hogy ott összekuszálódik, 
mert egész figyelmével azon van, hogy a horgon akadt halat ideje- 
korán megérezze. A midőn rángatást érez, balkezével lassan húzza az 
inat, jobbjával pedig megragadja a szákot s a mikor a horgon akadt 
hal burványt vet a vízszínen, alája merít a szákkal, hogy biztosan a 
ladikba vethesse. 

A mikor az egész szerszám be van fejve, a fogott halat kioldják a 
 horogból. Azt, a mely a horogba csak belé akadt, tehát nem nyelte 
el a horgot, beeresztik a bárkába. azt, a mely lenyelte a horgot, 
sokszor ki kell hasítani. 

Azután újra kezdik. 

Ugyane horgot néha fel is halazzák, kivált mikor süllőre halász- 
nak. Az apró — rendesen küszhal — melyet billeg-hálóval sze- 
reznek össze, dézsában van s a rendbe rakott horgot úgy halazzák 
fel, a mint a horogszem egymásután következik, t. 1. a vízbe való 


3600 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


bevetés előtt; a különbség tehát az, hogy a míg a felférgelés a 
rendbeszedéssel együtt Jár, addig a felhalazást a rendbeszedés meg- 
előzi, azért, hogy a csalóhal elevenen kerüljön a vízbe. 

A horgászatnak e sorába tartoznak az átkötő horgok is, a melyek 
közül kettő érdemli meg figyelmünket. 

Az egyik a Szolnokon dívó, (248. ábra), mely abból áll, hogy a 
horgász két karót ver le a víz fenekébe — úgy két méternyire egy- 
mástól — s átköti rajta a horog inát, a melyről két patony, illetőleg 
horog szolgál a vízbe. Ez hol fel van halazva, hol lótetűvel, pióczával 
felférgelve. Nem egyszer nagy harcsa is rajtaveszt ezen a szerszámon 
s ekkor rendesen az történik, hogy a vergődő hal a farkát belévágja 


248. ábra. Szolnoki átkötő horog. 


a szemközt álló horogba is, így pedig ha az egyikből ki is talál sza- 
kadni, a szemben álló megtartja. 

A másik átkötő horog valóban hatalmas egy szerszám, a melynek 
egyik alakjáról már az első rész néprajzi vonatkozású szerszámai 
között meg 15 emlékeztünk s a melylyel a most következő nemcsak 
rokon, hanem majdnem azonos ; csakhogy más anyagból való és sok- 
kal hatalmasabb. 

Ez az Al-Dunán még ma is dívó viza-horog, még pedig annak lán- 
czos változata, melynek egyik darabját a 249. ábra mutatja. Látni 
való, hogy V a horogderék. Ez a legerősebb fajta hajókötőláncz, a 
melyen egymástól megfelelő távolságban cserkelánczok függnek; ezek 
ismét két-, ritkábban háromágú macskahorgokba végződnek. E macs- 
kahorgok szakások, hegyök élesre van kifenve s az egész szerszám 


HORGÁSZAT. 309 


fényesre van kicsiszolva, mert a vizahalász azt tartja, hogy a Duna 
cőrhalav a fényes horoggal szeret wjálszani. A derékláncz 160—200 
méter hosszú s a vizahalászok egyes bokra több ily lánczot vall a 
magáénak. 

Ezekkel a lánczhorgokkal, tavaszkor, midőn a viza, a tok a Fekete- 
tengerből jöve, a Dunán felvonúl, — különösen a IKazán-szoros 
táján — átkötik a folyót, anélkül, hogy a horgokra bárminemű csalit 
tennének. Ez a szerszám tehát csak a hal kiváncsiságára épít, még 
pedig nem is hiába, mert kivált régibb időben, mikor a nagy őrhalak 
még seregesen tódultak a Duna folyamágazatába, ez a halászat nagyon 
is kifizette magát, szolgáltatván néha 500 kilós vizákat, a melyek 
sózásra kerültek s így a téli éléskamara kincseit szaporították ; nem is 
szólva az ikráról, mely már a régi magyar 
konyhán is oly előkelő helyet foglalt el. A viza 
és a tok öregje kapkodott az útjában álló hor- 
mok vám: ezek szmétélks e Íme — IRMÖMÖSEN e) 
farkával — visszavágott S rajtavesztett. 

A magyar fenékhorgászat mesterségszámba 
vehető, a mennyiben fenékhorog a Tisza de- 
rekán sok magyar halásznak a főszerszámja, 
s a halásznak az elnevezését is kölcsönzi; ez 


t. 1. a cfenekesv. De űzik ezt a halászatot min- 

g ek AT ú 5 249. ábra. Lánczos vizahorog. 
denütt, a hol törzsökös magyarság tartja meg- j 

c 
szállva a nagyobb folyók mentét; a mi már magában véve is igen 
érdekes jelenség. 

De érdeklődésünk még növekedik, mihelyt apróra veszszük — 
különösen a Szeged táján serénykedő fenekes horgász egész szer- 

fe) d CSAL ÉG 
számját. 

Legelőször ií5 van neki egy becsületes, egyetlen fatörzsből vájt 
ccsónikv-ja, köznéven clélekvesztője, , derekán egy tattal. Ha ezt ma 
temetjük be valamely tőzegrétegbe, akármelyik ősrégész rámondja, 
hogy a történet előtti korból való ; — pedig dehogy! 

A halász ezt a tiszteletreméltó vízi járóművet oly wövedzővelv 
hajtja a melynek tolla dohánylevél szabású, tehát ázsiai forma. 

A tat mellett szépen tornyosúlnak a xpalló-, meder- vagy vég- 
kövekv, nem kevésbbé a xsböncsőkv, olyan fajták, hogy valami tú- 


HERMAN O. A magyar halászat. 24 


370 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


rásba kiszórva, minden ősrégész legalább is a abronszkorts mondja 
reájuk. ; 

A csónik orra felé oda van vetve a szák, a melynek rendelteté- 
sét már a lökös horognál fejtegettük ; a fara felé, a hol ágasbogasságá- 
val legkevésbbé ártogat, ott hever a skalikap, melyet az ősrégészet 
tudománya legalább is a czölöpépítmények korába utasítana. 

Ott van továbbá egy négyszögletes, kihúzó fedelű ládikó, a 4/0- 
rogszerszám , benne finom reszelő, a horgok kihegyezésére ; sok min- 
denféle feles horog, drótdarab, szög s a Jó ég tudja még mi és mi 
nem; s ott van a ccsiriptelőbes felszemelt fenékhorog maga, melynek 
minden madzaga, horga hamisítatlanúl honi csinálmány. Az a horog 
pedig, forma és pedzőség tekintetében, mintha a bronszkorinak sza- 
kasztott utánozása volna! — a különbség tulajdonképen csak az, hogy 
vasból való. 

Szóval mind valóságos wósi szerszám, hozzá pedig olyan tökéle- 
tes, hogy hiába ostromolja az új korszak, mert jobbat, a folyó termé- 
szetéhez illőbbet nem tud adni. 

Mikor az a fenekes fölteszi ütött-kopott kalapját, magára veszi 
hétköznapi, foltos mándliját, beleül a csónikjába s a part alatt tova- 
evedz, csakúgy eltűnik az ember szeme elől. Úgy össze van az kopva 
mindenével a Tisza folyó szőkeségével, a part agyagos omlásarval — 
hogy még a parton kuczorgó vízimadár sem riad meg tőle. 

Lássuk immár fő szerszámját, a fenékhorgot (250. ábra), nevezete- 
sen annak epörgeltyűsv faját. 

Itt K a karó, mely körülbelől másfél méter hosszú s Jól ki van he- 
gyezve, — kötővégén van a pörgettyű — egy kis kolomp —; ott egy- 
szersmind a horog derék, palló vagy ín (J) is meg van kötve. 

Az első kő, a nagyobb (PK), pallókó nevet visel; égetett téglából 
való ; ezután következik tiz horog a patonyra (pp) kötve, mire le van 
hurkolva az első böncső (B); erre ismét tiz horog, reá a második 
böncső (B"); ismét tiz horog s így tovább nyolczvan, néha százhúsz 
horogig is, míg végre a mederkő vagy végkő ( V) bezárja az egészet. 

A kövek : behurkolását az IMjábra : műtatja, "hol Bzrathónolktai 
vetett böncső, J azin, p a pafony, h a horog. 

A mikor a fenekes kiszáll, hogy a fenékhorgot kivesse, szerszáma 
a csiriptetőbe és fejmadzagra van szedve; a kövek pedig sorrend 


DA S 


HORGÁSZAT. 
szerint a tat mellé vannak rakva, hogy a kivetésre való horog-fágyás 


szaporán és a maga rendje szerint történhessék. 
A felférgelést a pallókőnél kezdi s úgy intézi a fágyást, hogy a 


SS 
AA 


250. ábra. Pörgettyűs fenékhorog. 


kövek és az ínközök a csónik fenekére jussanak, a horgok ellenben a 


peremen át ki legyenek függesztve. De ez a sorrend meg is változ- 
tatható, úgy, hogy a halász a férgelést és fágyást a végköőtül kezdi s 
ZA 


3172 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


akkor úgy veti a horgot, hogy előbb a karót leszúrja, azután a csóni- 
kot víznek ereszti s szaporán veteget horgot horog után, böncsőt 
böncső után a végkőig. 

Hogy a horog rendes fágyása meg legyen könnyítve, akad olyan 


251. ábra. Tiszavidéki fenekes horgok. 


csónik is, a melynek pereme táján rendes közökben tejetlen szögek 
vannak beverve. Ennek a horognak a felférgelése rendszerint giliszta ; 
de a maga idejében lótetű, csimaz — a cserebogár álczája —, lópiócza 
és a harcsaféreg is, a melyről majd alább lesz szó. 


HORGÁSZAT. 0578 


A fenekesek horgai, kiváít a Tisza mentén dívók, igen figyelemre 
méltók, mert valóban hasonlítanak a bronszkoriakhoz. Legbecseseb- 
bek azok, a melyek a kasza fokából készülnek, mivel kaszának csak 
kitünő anyagot lehet használni; de becse van az ócska patkóból és 
az elnyűvött kerékabroncsból valónak is, mert ezt a halászember xki- 
próbált vasnakv tekinti; a miben van is valami igazság. 

A Tisza derekán, nevezetesen Szegeden, Csongrádon dívó fene- 
kes-horgok sorozatát a 251. ábra mutatja, a melyek közül az I., 2. és 
3. számú a tenékhorogról, a 4. az álló- vagy csapóhorogról való; az 
5., mely csongrádi, kiválóan érdekes. 

Ez a horog, mikor kivetésre kész, rendszerint lótetűvel van fel- 
férgelve : és, természetes, hogy ekkor a horogból nem látszik semmi, 
mert szárának egész hosszát sallangszerűen hasgatott bőr takarja, mely 
rojtosan fogja körűl a szárat. 

A mai csongrádi fenekes evvel nem akar férget utánozni s azt 
mondja, hogy az a bőrsallang arra való, hogy a horgot, a melyet sze- 
rinte a hal ismer, eltakarja; de mindenesetre több is van a dologban, 
mert a hal szeret tépegetni, a sallang tehát legalább is ingerli a horog- 
gal való játékra. 

A Körös örvényes, igen mély helyeire is beveti a szentes-bökényi 
fenekes a horgot s ekkor igen erős, sokszor három rendesből sodrott 
inat használ, kövei pedig két kilót is nyomnak; nem dlyukasztottak, 
mint a szegedi rendesek, hanem hosszában árkoltak. 

A Komárom és Budapest táján dívó fenékhorgászat az alfölditől 
sokban különbözik, különösen abban, hogy már bolti horgot használ 
s az ín kövelésére nem külön e czélra készült böncsőket, hanem jól 
megkopott természetes kavicsot használ ; s ilyen a pallókövet helyet- 
tesítő nagy fejkő is. Nem is karózza ki a horgot, hanem jel nélkül 
beveti s azután a part szerint igazodva a fentővel keresi fel. 

A horognak a fágyása nem a ladik peremére, illetőleg fenekére, 
hanem a horogrostára történik. 

Ez a horogrosta olyan, a minőt a háztartásban szokás használni, 
csakhogy mindenképen meg van erősbítve, feneke pedig islégből 
való s hálómódra van kötve. 

A komáromi fenekes a lekövelésre használt kavicsot kövécsnek 
nevezi S Itt 15 minden tizedik horogban — így mondják — egy kövécs 


974 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


következik. Az inat a kövécsekkel a horogrosta fenekén rendezi el, 
a felférgelt horgokat pedig a rosta peremén át akgatja ki. A kivetés 
tehát a horogrostából történik. 

A budapesti fenekes már ezen is túltesz, mert neki már horog- 
vagy intáblája van (252. ábra); s a mint láthatjuk, az inat a kövé- 
csekkel a tábla fenekére fágyja, a horgokat pedig a tábla peremébe 
szép és sűrű sorban fűrészszel bevágott rovátkákba tűzögeti, még pe- 
dig a szárnál fogva. 

A Balaton körül az idevágó horgászatnak egy sajátságos módja 
dívott, a melynek már csak maradványai voltak meg Keszthelyen és 
Tihanyban. Ugyanaz a horog úszó- és fenékhorog 15 volt. Ína hatvan- 
nyolczvan méternyi volt s oly póták tartották lebegve, a minőket az 
eresztőhálón láthattunk ; így felszerelve, nappal a víz szinén állott, éjsza- 


252. ábra. Horogtábla. 


kára ellenben lekövelték, azaz fenékhoroggá változtatták. E horog 
partfelől nagyobb kővel volt lekövelve s ezt a helyet egy nádcsomó, 
az ú. n. úszó jelölte; ettől számítva a huszadik méter táján egy nád- 
szál volt letűzve, az úgynevezett £zfogó, mert itt emelték ki a horgot. 
A horgászatnak ez a neme nagyobb horgokkal csukára és harcsára, 
kisebb horgokkal önhalra, a legkisebb fajta horgokkal fogasra, sül- 
lőre járta, még pedig mindig felhalazással, a mely czélra különösen 
az apróka sügér. szolgált, melyet merítő hálókkal a parti nád ritkásabb 
helyein szereztek. 

Ehhez képest a horgok neve csukahorog, harcsahorog, önhorog, 
fogashorog volt. 

A fenekesek mindenütt a ekishalászoki sorába tartoznak, s van- 
nak még egyéb szerszámjaik is. Ilyen a farosbárka (253. ábra), a melyet 
a szegedi fenekesek, a csónik farához kötve, kiszálláskor magukkal 
visznek, hogy az élve való eltartásra alkalmatos halat belébocsáthas- 


HORGÁSZAT. DÁS 


sák. Máshol kis nyargalóbárkák is szolgálnak erre ; néhol a bárka épen 
csak ládaalakú; a legszegényebbje pedig beéri a halélővel is, mely 
nem egyéb, mint egy zacskóalakú háló. Sok vidéken a vesszóbárkák 


divatoznak, a melyek nemcsak 
hogy fonás tekintetében kiválóan 
ügyesek, hanem egyszersmind a 
formára való tekintetből is érde- 
kesek ; így a balatoniak , különösen 
a keszthelyiek vessző- és gyé- 
kényfonatból, majdnem virágtartó 
alakot ábrázolnak; szájuk fede- 
les, ezek a rütők; Ki5-Majtényban 
egy igen szép formájú vesszőbárka 
dívik, melynek alakját és felsze- 
JElESSÜAa o 5 Fábran latukasez 
úrnaszerű. Itt Ma júl; pia peczek , 
mely arra való, hogy a fedelet 
leszorítsa:; ez a vesszőbárka csú- 
csos végén nyilt s a nyílás nád- 
csóvával van bedugva, a mi a hal- 
nak egyenkint való kivételét és 
válogatását nagyon megkönnyíti. 

Nevezetes szerszám a komá- 
romi fenekesek — ottezek 15 ko- 
czások — féregszedő döbönje is 
(255. ábra); egy kivájt tuskó, mely 
3 méteres nyélre van alkalmazva 
s mindennemű horogra való csa- 
linak szedésére szolgál ; leginkább 
azonban az úgynevezett harcsa- 


féregnek — a Palingeniák álczá- 
jának — a folyó iszapos feneké- 


254. ábra. 255.ábra. 
Urnaszerű vessző- Féregszedő 
bárka. döbön. 


ből való szedésére van megszerkesztve. A halász felkeresi a folyó 


alkalmatos helyeit, a melyeket tapasztalásból, vagy hagyomány révén 


ismer s ladikján állva, egész erővel a víz fenekébe nyomja a szerszám 


kivájt fejét, a melybe azután, igen természetesen, az iszap s a benne 


370 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 


élő féreg is beszorúl. És minthogy a komáromiak felhalazással is 
élnek, az apró halat: kárászt, böklét is fogdossák ; ezeknek összessége 
a pelle, az ember pedig, a ki szedi, a pelléző. 

Legvégül is, a mi sem a fenekes, sem semminemű kishalász ladik- 
jából ki nem maradhat, ott van a vízmerítő szapoly — komáromiasan 
szapao — vagy csanak, a mint azt a Kraszna halásza nevezi és a 250. 
ábra föltünteti; és ott van a Tisza halászának fűzsérje, thanya, mint 
tudjuk, hogy a halat fölfűzhesse." 

A népies horgászatról szólva, kár volna megfeledkezni a czigány- 
ról, a ki ítt sem tagadja meg veleszületett furfangosságát. Nem kér 
ő magának jogokat, nehogy kötelességeket szerezzen velök ; szabad 
mint a levegőég madara ; hanem az is igaz, hogy mégis csak leginkább 
veréb az ő természete : a tökéletesen ingyen falatnak igen nagy barátja 
s e falatnak fűszere az, ha a tilosban szerezheti. Erre pedig a horgá- 
szat pompásan alkalmatos, mert a szer- 
szám nem igen látszik meg, még ha 


gazdája félmeztelenűl halad is falun, 


mezőn keresztül, folvó, tóság vagy 
256. ábra. Vizmeritő szapoly vagy csanak. patak partján végig. 

Az ő halászatát majd bővebben is megismerjük a halászéletről 
szóló leírásokban ; most horgászatának legérdekesebb furfangjával, a 
rózsatüskével, mely már az ősi elemek között is szerepelt, zárjuk be 
e csoport Ssorozatalt. 

A czigány erős madzagot szerez s ha ehhez még 
egy kis vékony rézdrótra is tehet szert — ha nem, úgy 
is Jó —, akkor biztosra megyen. Előbb felkeresi a víz- 
nek oly sekély helyét, a hol az apró halak sütkérezni 
szeretnek ; ezt lábolva megkerüli, hogy az apróságot a 


partfelé szorítsa; nincs az a macska, mely biztosabban 
257. ábra. Czigány- 


elkapná körmével, mint a czigány a riadozó kis halat 


horog vadrózsa-tüs- 


Mi tenyereivel. 


Mikor már kis hal is van, gödröt kapar, tele meríti — ismét 
tenyerével — s belébocsátja a kis halat, azután előveszi a vadrózsa 
tüskéjéből kimesterkélt horgot (257. ábra), s úgy köti a kis hal hasa 


7 ILaSol3 uzi Aálaa JT. 


HORGASZAT. 971 


alá, a mint ezt a 258. ábra ábrázolja ; ha drótja van, avval köti meg s 


ekkor még biztosabb, mert a csuka foga nem tehet kárt a szer- 
számban. 3 


4 a 

v 

9 4 FA 
Ó 

7 
fa 


SEEN ÖN 
FEUDYYBSZÍTÉJ HO 
SZAT ) vase DOB 
am si A 


eszt kH 


258. ábra. A czigányhorog felszerelése. 


Ezt a nagy furfangot azután beereszti a vízbe s minthogy a kis hal 


sértetlen, elél, uszkál napestig, mindaddig, a mig valami: éhes csuka 
be nem kapja. 


Hogy a czigány kivárja, ez természetes ; mert hiszen semmi Joga, 
tehát nem kurtítja idejét a kötelesség sem. 


Il. JEGES HALÁSZAT. 


Az okiratos történet bevezető részében már el volt mondva, hogy 
a történeti hagyomány az ősi magyarságról azt a hírt hozta át nap- 
jainkra, hogy télen át a vizekhez költözött s ott halászattal foglal- 
kozva várta be a tavaszt. Az is volt mondva, hogy némely helység 
még mai napság is bizonyos ünnepélyességgel vonul ki a jegeshalá- 
szatra; el volt mondva, hogy ilyen népszokások eredet szerint ren- 
desen ősidők homályába vezetnek s az illető alkalom illetőleg foglal- 
kozás ősi voltáról tanúskodnak. 

E fölfogás helyességét csak erősbíti a ma is élő jegeshalászatnak 
tüzetesebb szemlélése, mely arra tanít, hogy egy valóban kimívelt, 
tehát régi népfoglalkozással van dolgunk. 

A magyar nép jegeshalászata fogás és szerszámjárás szerint kü- 
lönálló csoportot alkot, a melyben a hígvízen való halászat tőbb 
csoportjai úgyszólván tükröződnek, illetőleg ismétlődnek. Az a módo- 
sítás, a melyet a jégkéreg természete a szerszám tekintetében meg- 
követel, a legszebb színben mutatja és bizonyítja a magyar halászság- 
nak éleselméjű voltát. 

Az eddigi beosztáshoz alkalmazkodva, a jegeshalászatot több 
csoportra bonthatjuk. 

1. A rekesztő jegeshalászat. 

2. A kerítő Jegeshalászat. 

3. Az emelő jegeshalászat. 

4. A hajtó jegeshalászat. 

5. A szigonynyal való jegeshalászat. 
6. A horoggal való jegeshalászat. 

7. A dorongolás. 

Ám vegyük elő e csoportokat abban a sorrendben, mely az eddig 
ismertetett fogások és szerszámjárások sorrendjéhez 1eszhes s a 
kimutatott hét módot foglalja magában. 


JEGES HALASZAT. 379 


A rekesztő jegeshalászat ugyanazokkal a szerszámokkal él, a melye- 
ket részint már az ősi elemek között, részint az élő gyakorlat során 
megismertünk. 

A Fertő és Szernye-vidék halásza késő őszszel rendbeszedi a kürtőt, 

illetőleg vejszét és bevárja a jeget. A midőn a jég elég erős arra, 
hogy az ember bátran Járhat-kelhet rajta, a halász kiszáll a jegellő 
vagy lekelővassal (259. ábra, mely véső formájú s másfél méteres 
nyélre van ráverve, hozzá a szákkal és a tarisznyával. A helyszínére 
érve, első dolga, hogy a kürtőből, illetőleg vejszéből a jeget a 
lekelő vassal óvatosan kitördelje s a szákkal kiszedegesse. Ezt minden 
reggel megismétli, hogy a szerszám belső járóin mindig 
hígvíz legyen." : : 
Ez a rekesztés különösen oly vizeken, a melyek 
egész terjedelmökben be szoktak fagyni, tehát tóságok- 
ban, holt- vagy igen lassú foiyású folyóágakban, a hol 
t. 1. természetes lékek nem igen képződnek, igen Jól 
fizet; mert a hal a jég alatt megszorúl a levegővel 
érintkező élővíz dolgában s megérezvén, a nyilt vej- 
szébe tódúl, természetesen saját vesztére. 

Az Ecsedi láp és a Szernye csikásza hasonlóképen 
számít s egész télen át űzi mesterségét: kwyegeli a befa- 
gyott lápkutakat és vészeket s beállítja csikkassát, mely 


télen jobban fizet; az okot már tudjuk. 3 i 

A kerítő jegeshalászat hatalmas mód s a legjellem- ki 
zőbbek közé tartozik. 

A magyarság tengerén, a Balaton sik jegén dívó, természetesen, 
leginkább ki van fejlődve; sőt bátran el lehet mondani róla, hogy ez 
a balatoni halásznak főfoglalkozása; — sőt, hogy halász indulatá- 
nak is a leginkább megfelelő mód; mert azt nemcsak űzni, hanem 
ezer veszedelem közt merni is kell; a hol pedig a merészségről van 
szó, ott a tihanyi, kenessei, foki, keszthelyi s a többi bokrok  min- 
denha helytállanak. 

A ki nyáron vagy őszkor megbarátkozott velök, elkisérte ingó 


t A leirt lekelővas szolnoki forma s ott a kerítő jegeshalászatnál dívik; hasonló hozzá 
a Fertő vidéki; néhol a halász csak a szák nyelével vagy baltával töri fel a jeget. 


300 JEGES HALÁSZAT. 


Járóművön a tanyavetésre, annak azt mondják, hogy az semmi: 
. jöjjön az úr, mikor a jég alatt halászunk, az osztán a halászat! 
Mikor a Balaton halásza ezt mondja, akkor csakúgy lángol a 
szeme. 
Már jóval a tél beköszönése előtt rendbeszedi a Balaton halász- 


f/ 


sága ejégre való szerszámjátv, a melylyel majd megismerkedünk ; 
a mikor pedig az első fagy beköszöntött, az összeállt bokor szorgal- 
masan kijár a partra, a csizma patkós sarkával próbálgatja a jeget, 
mert csupa nyugtalanság. Minden ember a száz éves kalendáriom 
jóslataival, csillagok pislogásával s a jó ég tudja mivel nem bajlódik, 
hogy a fagy erősödését előre kilesse, kijósolja. 
A Balaton halászbokra ekkoron tizenkettes, u. m. : 

2 vezeres, másutt rúdhajtó, rohonyos ; 


o halász és 


60) 


jegellő, másutt lekelő. 

A jég még ropog az ember terhe alatt ; de ők azért mégis elindúl- 
nak ; mert hát azt tartják, hogy, ha a sors könyvében úgy van meg- 
írva, hogy az ember a jegen pusztúl el, hát mindegy: akár a vékony 
jegen szakad be, akár pedig elnyeli a srianás) . 

Tiszta fatalizmus, mely úgy látszik épen oly ősi, mint a jeges- 
halászat nemes mestersége maga ! 

Mikor a jég annyira erősödött, hogy három-négy embert meg- 
bír, elindúl a két vezeres a két jegellővel, hogy a csapásokat vagy 
vonyókat kijelelje vagy kiszegelje, a mi nem kis mesterség, mert a 
kiszegelés helyességétől függ a hálójárás helyessége, ettől pedig a 
halfogás. De azért mérőszerszá- 
mot nem visznek, mert arra való 
annak az éles halászszemnek a 
mértéke ; no meg a lépés, hozzá 


még az 15, hogy a vezeres min- 
sz c 2 

260. ábra. Balatoni 261. ábra. Drávafoki dig régi, sokat tapasztalt halász- 
jégpatkó. jégpatkó. 2 a 
ember. 

A partra érve, mindenekelőtt előveszik a jégpatkót (200, 2601. ábra). 

A balatoni csizmára, a drávafoki bocskorra való. A jégpatkót felkötik, 

hogy a jegen bátran járhassanak-kelhessenek. A balatoni halász csiz- 

más s a sarok elé köti kengyelszerű jégpatkóját ; a drsávafoki halász — 


VONYÓ. 301 


Kopacsi körűl — bocskort használ s hogy a jégpatkó ne viselje meg 
a lábát, ez a nagyobb felület kedvéért nyelves (201. ábra ny.) 

A vezeresek rendszerint csak közönséges favágó fejszét visznek, a 
jegellők ellenben a jéeszakóczával — röviden szakócza — járnak, 
mely igen hosszúnyakú, vésőszerűen formált fejsze (202. ábra) ; kö- 
zönséges nyélre van ráverve s azért ilyen alkotású, hogy a legvas- 
tagabb jeget is áflékelhesse. Így ballagnak ők azután a sík jegen liba- 
sorban, jó távolságra egymástól; különösen akkor, a mikor a jég 
még nem egészen biztos. Ilyenkor mindenki feszülten figyel a helyre, 
a hova lép s minden legkisebb recsegésre is. A tapasztaltabb vezeres 
néha-néha hátra tekint, hogy a part szerint meghatározhassa az irányt, 
a melyben haladnia kell s megbecsülhesse a távolságot is. 


262. ábra. Jégszakócza. 


A mikor arra a pontra érnek, a melyen az első vonyó kijelelhető, 
megállapodnak s leteszik a czókmókot. Erre a két vezeres megálla- 
pítja a bedöntő vagy eresztőlék helyét s ott könnyed vágásokkal kijeleli 
határvonalait. 

Kössük immár a magyarázatot a vonyó alaprajzához. A Bala- 
ton jegesvonyója hosszú hatszögöt alkot; hosszú tengelyébe esik a 
bedöntő (203. ábra B), evvel szemben az ajtó (A); négy sarkán van 
egy egy nagyobb szegletlik, szegik vagy saroklik (Sz, Sz és S, S); ezt 
a hat pontot pedig összekötik a soroslékek vagy hajtólékek (b, b, 
és s, 5). 

Az ajtóval szemben áll a bufonó-, bukló- vagy burfogtatólék (a). 

A bedöntő (B) másfél méter hosszú és egy. erős méter széles, 
négyszögű ; néha íves is. Az ajtó két méter hosszú, és félméter szé- 
les. Az a háromszög 


5) 


saroklék alkot (Sz, B, Sz), a bedöntőfej (BF) ; az ellenben, a melyet az 


a melyet a bedöntő s a vele szomszédos 


71042 JEGESSÉVANÉASZANA 


ajtó alkot meg (S, A, §), a kivonófej. Ehhez képest a bedöntőfej sarok- 
lékei a belső saroklékek ; a kivonófejéi a külső saroklékek. 
Vegyük most már sorra a többi mértéket, illetőleg sorszámot Is. 
A bedöntőtől a belső saroklékig (B, Sz) kilencz kisebb sorlék 
van (bb, stb.); az egymásközötti távolság tizennyolcz lépés, tehát 


SZ/RR 
né BELó s 
0 b 
o oO 
ÖL Og 
52 JV OT 
EG og Sz 
SZART SSRE ME RÉREBET E ESZELT KÁRT A TEV Sz Ta 0 
§O (gji ess 
90 o5§ 
d 19) o5S 
(e) Oo 
(e) (e 
o (e) 
Oo (e) 
(e) (e) 
(e) (e) 
o (e) 
oO oO 
o (e) 
(e) o 
(e) (e) 
o o 
o e) 
(e) oO 
CD ELETE SE ÖLE E ETTE USE ÉL MEN OKL AT TSÉKES (0 
(e) (e) 
5 e) 0 Oo 5 
6 j ölik 
o 0) 
(e) o 
e 
Al 


263. ábra. Balatoni jeges vonyó alaprajza. 


körülbelől tizennégy méter; az ajtóléktől pedig a külső saroklékig 
rendesen csak nyolcz, a miből következik, hogy a kivonófej egy 
lékkel minden oldalon szűkebb. 

Az a léksor, mely a belső és külső sarokléket összeköti, tehát . 
(ss stb.) az ág, lékei pedig sor- vagy áglékek, néhol hajtólékek. Egy- 
egy ág harmincz, ötven s még több lék is, szintén tizennyolcz lépés- 


KIVONULÁS. 303 


nyire egymástól. A míg tehát a bedöntőfej szélessége körülbelől 240 
méter, a kivonófejé pedig 210 méter, az ágak hossza 400-tól 800 
méterig váltakozik. 

Elképzelhetjük azt a munkát, a melybe az egyes vonók kijegelése 
s a lékeknek egész télen át való nyitvatartása kerül; pedig ez még 
a könnyebb vége a dolognak ! 

A mikor a vonyók ki vannak jegelve, összeáll a bokor, a melyet 
már ismerünk, előkeríti a jégszánkókat, felrakodik és indúl. 

Minden bokornak van egy nagyobb és egy kisebb szánkója 
(204. ábra), melynek kettő a kávája (K). A nagyobbik szánkóra fel 


van rakva az öregháló meg a vezér — néhol rohony, hajtórúd, hajtó- 
léczüstos — "a kisebbik szánkon  visziktaz eleséget S: az, aprói szere 


264. ábra. Jégszánkó. 


számot." A vezérrel és a többi szerszámmal majd a leírás során ismer- 
kedünk meg. 

Egy ilyen kivonuló halászbokor igen eredeti kép. A míg a jég 
még ropogós, a bokor hosszú sorban vonúl, nehogy a jeget egy ponton 
nagyon megterhelje. Egy rész húzza a szánkókat, a másik rész utána 
ballag, vállán azokkal a csudálatos szerszámokkal, a melyeket az 
idegen sehogy sem tud kimagyarázni. 

A falu czellengő ebe kiséri a bokrot, mert nagyon Jól ismeri ezt 
a mozgalmat s tudja, hogy neki is juthat; a környék varja, hollója a 
bokor körűl röpked, majd lebocsátkozik a jégre, hogy kivárja a 
szerencséjét ; és megjelenik a szárnyatlan varjú, a xacserkészo is, a falu 
dologtalanja, ki apró szolgálattal, Jó szóval behizelgi magát, hogy a 
szerencséből majd neki is jusson valami. 


" Együttvéve emunicziói a neve. 


304 JEGES HALÁSZAT. 
A midőn a kiszemelt vonyóhoz érnek, a bedöntő táján állapodnak 


meg ; ennek feje táján pedig rendbe fágyják az öreghálót s kirakják a 
többi jeges szerszámot Is. 


Brit 
KK 
00 z 
GY 


rag 

Docódt] 
ESZe 
a 57 


265. ábra. Öregháló jeges halászatra. 


Lássuk már most a jegeshalászatra felszerelt öregháló dolgát, a 
mint ezt a 205. ábra lehetővé teszt. 

A jegeshalászatra szolgáló öregháló hossza 200 méter körül jár s 
minthogy kálás — azaz zsákja (Zs) van —, tulajdonképen gyalom. 
A káta száját vagy forkát egyfelől a forokgyékény — néhol békatutaj (B) — , 


másfelől a torokkó — monykó (T) — tartja nyitva. A gyalom fölét bál- 


HÁLÓVETÉS. 305 


hák — gyékénynyalábok (GG) — tartják úszva; inát a gyalomkövek, 
— hálókövek vagy galacsérok (h, h) — húzzák le. 

Mind a két szárnya elején van egy istápb — apacs, berenafa (J) ; 
— fele hosszában pedig ott van a fúzser (?). 

K ülönösen is figyelmet érdemel a húzókötél fölsze- 
relése, mely a jegeshalászatnál nagyon fontos. A húzó- 
kötél négy egyenlő részre van osztva — természetesen, 
mindkét szárnyé egyformán; felehosszába bötök van 
kötve (Bf) s az így keletkezett két fél, felehosszában egy 
szines, rendesen vörös posztódarabka (cz) van befűzve; 
ez a czéla. Az átlag száz méteres húzókötél. végéhez 
azután egy véknyabb, úgynevezett fágyókötéllel a vezér 
( V) van odakötve. 

Már ebből is megérthetjük, hogy az egész beosztás 
arra van kiszámítva, hogy a hálót, mely a jég alatt jár, 
láttatlanban is egyenletesen lehessen húzni és úgy ki- 
hozni, hogy kátája a vonyón egész végig a tengely vonalá- 
ban maradhasson, vagyis a bedöntőtől az ajtóig egyenes 
vonalban haladjon. 

Ismerkedjünk meg most a vezérrel. A vezér egy húsz 
méter hosszú rúd, mely három darabból van össze- 
illesztve (206. ábra). A hegyét megalkotó darab, valamint . 
az Is, a mely végét alkotja, fenyőfából való s az utóbbin 
karika van, a melybe a húzókötél szolgál (lásd 205 VI); 
a középső része, mely a két végsővel erős, széles vas- 
karikákkal van összekötve, tölgyfából való, azért, mert 
a jég alatt való tologatásnál leginkább ez van megtá- 
madva. Ez a vezérrúd, a melytől a vezeres elnevezés is 


ered, sugáregyenes s minthogy a sorlékek egymáskö- : 
266. ábra. 


A vezér. 


zötti távolsága átlag véve csak 14 méter, a rúdé ellen- 
ben húsz, ez mindig túljárhat a lékek közeim. 

Ezek után átmehetünk a gyalom vagy hálóvetés magyarázatához, 
mely azok után, a miket eddig megismertünk, már elég könnyű 
feladat. : 

A magyarázatot a 207. ábrához kötjük, a hol a könnyebb megért- 
hetés kedvéért a háló (H) a vonyó irányának megfelelően szét van 


HERMAN O. A magyar halászat. 25 


380 


JEGES HALÁSZAT. 


fágyva, mutatván, hogyan Jár a jég alatt a vonyón végig (bb ponto- 


[/d 


zott vonal), hogyan érkezik az ajtólékhez (Ó) és mily úton halad a 


VEZÉNYV: 


vezér (v) a bedöntőtő 


l (E) az ajtólék (A) felé. 


A hálót tehát úgy összefágyják a bedöntő (E) fejénél, hogy kátája 


o 
s b o 
G ERSEZ ezés o o 
INZOTDESSS ge ag 9 
i E f 
út 


267. A gyalom- vagy hálóvetés. 


(H) legalúlra, istápja legfelülre jön s ekkor a két vezérrudat, mind- 
egyiket a maga oldala, tehát as, bs irányában dugják a jég alá. 
A mikor a vezérrúd egészen a jég alá van dugva, akkor hosszúságá- 
nál fogva, mely 20 m., már túljár az első a és b sorléken, a mely a 
bedöntőtől csak 14 m. ; tehát — ha a vezér jól van bedugva — a sor- 


HÁLÓVETÉS. 3077 


lékben meglátszik. Ekkor a két vezeres már megragadta a rúdhajtó 
csáklyát — vagy vellát — (268), mely belűl fogas s egyik ágán kam- 
pós, kötélvetés czéljából (A): evvel a sorlékbe nyúlva, mindenik a 
maga oldala — tehát as és bs felé tologatja a vezért. A vezér termé- 
szetesen maga után viszi a húzókötelet (cz, cz) s végre a háló apa- 
csát és szárnyát is, mindig a bedöntőn (E) át a jég alá. 

A mikor a vezér a belső sarokléket (B, B) elérte s félig meg- 
haladta, a vezeresek egymásfelé ki- 
áltják : a fordíts! . 

Az, a ki előbb kiált, bevárja, míg 
a túlsó oldalon levő társa felel, a mi 
akkor történik, a mikor ez is a sa- 
roklék alá hajtotta a rudat, tehát 
a húzó kötél mind a két oldalon egy- 
formán áll a jég alatt. Ez Is cössze- 
párás) . 

A mikor idáig vannak, a csák- 
lyákkal jól megfogják a vezér köze- 


pét s megfordítják az áglék, illető- 
leg a kivonó fej külső saroklékeit, 
tehát Bk irányába. — Fordúláskor 
már ott áll minden belső saroklék- 
nél egy legény a nagy csáklyával 
(209. ábraj, mely különben egy be- 
csületes favilla; evvel megfogja a 


húzókötelet, hogy a sarokléktől de- JE ÖSZEKOSÁR MBE NETS 
rékszögben megtörve haladjon a ve- já zta 

zér után, mert ettől függ, hogy a háló a két belső saroklék között 
egészen szétterjedjen, azaz a vonyót átfogja s úgy haladjon, a mint a 
pontozott vonal mutatja. : 

A többiek ezalatt a bedöntőn sorba beeresztgetik a hálót, mind- 
addig, a míg a kátát is bevetették. A midőn a káta is be van vetve, 
a bedöntőnél felszabadúlt legénység az ajtólékhez halad, hogy bevárja 
a vezért s a húzás kezdetét. — Ezalatt a két vezeres az ágon végig, 
áglékről áglékre tologatja a vezért, mindig arra ügyelve, hogy a túlsó 
oldalon levő társával egyformán haladjon. 


JAG 


380 JEGES HALÁSZAT. 


Minden vezeres oldalán egy halászlegény jár, ki fel van szerelve 
avval a két szerszámmal, a mely külön magyarázatot kér. Az egyik a 
Balatonnak, mint látni fogjuk művelődés-történeti szempontból is 
nevezetes czibékje" (270. ábraj; a másik a soknevű gemuics (271. 
ábra), gébics, gémcse, gemes, gamó, kampó, káncsa stb. 

Megtörténik ugyanis gyakran, hogy a vezér az egyik sorléktől 
a másik felé való tologatás közben félre megy, annál könnyebben, 


270. ábra. A czibék. 271. ábra. A gemics, vagy kampó. 


minthogy a vezeres a léken át a rúdnak csak kis részét látja. A mikor 
ez megesik, helyre kell hozni a hibát: a rudat meg kell keresni a jég 
alatt s oda kell húzni a következő sorlékhez. Erre való a gemics, a 
melynek görbe nyele megengedi, hogy oldalt messze menjen a jég 
alá, s így megkeríthesse a félrekerült vezérrudat. 

A mikor a vezérrudak a külső saroklékig (267, K) jutottak , ugyanaz 
történik, a mi a belső saroklékeknél történt, t. 1. a vezért az ajtó 


t Lásd wTihanys alatt. 


HÁLÓHÚZÁS. 309 


(K A) felé fordítják. Minthogy pedig immár csak nyolcz-nyolcz sor- 
lék van hátra s a jég alatt járó háló szárnyai már egymásfelé kanya- 
rodnak, az egész bokrot megszállja a buzgalom, mindenki serénykedik 
s különösen a czzbeéket tartja készen. 

Mesterszó, szerint van a czibéknek nyele (T), csáklyája (Cs), 
láncza (LD), hámja (H), a mely utóbbit a halász úgy kanyarít magára, 
mint a dobos a magáét, a nyelét pedig — a csáklyával fölfelé — a 
kezében tartja. Egy legény előkeríti a bufjogatót" s odaáll az illető 
lékhez (203. ábra x és 267. ó). Eza buftogató rendesen valami tölgy- 
fának a golyvaszerű kinövése, mely tűzzel-vassal van kivájva s azután 
nyélbeütve, a mint ezt a 272. ábra mutatja. Magyarázatra nem szo- 
rúl, hogy a buffogató, kávás felével a vízre vágva, nagyot szól. 

Mihelyt a két vezér — mindegyik a 
maga oldalán — az ajtólékben megjelenik, 
nyomban megragadják s úgy a mint jött ke- 
resztbe kihúzzák a jégre; utána vonják a 
kötelet, melybe a legénység beléakasztja a 
czibéket — avval a helylyel, a hol a láncz 
rá van erősítve — s keresztirányban ha- 
ladva, megszakadásig húzza, mert az a 
feladat, hogy a hálószárny két istápja men- 
től gyorsabban összeérjen az ajtólékben, 
hogy a háló a jég alatt zárt körben álljon, 


a mint ezt a 207. ábrán ó körül kipon- 7 élosz TBinffogzzték 
tozva látjuk. 

Mielőtt hogy a háló egészen bezáródnék, a buklolékeknél álló 
legény ugyancsak buffogat, hogy a bekerített halat, mely immár csak 
a két egymásfelé közeledő istáp között menekülhetne, a káta felé 
riaszsza. 

Mihelyt a két istáp az ajtólékben összeért, nyomban kiveszik s 
kezdődik a hálónak a kiszedése. 

Természetes, hogy úgy, a mint a kötél jön, az ajtóléknél álló 
vezeresek gondosan ügyelnek, hogy ez egyformán történjék s mihelyt 
az egyik kötélnek külső czélája kijön, a másiké késik, megállítják az 


t Ez a szerszám, mely a higvízen való tanyavetésnél is szerepelt, már tünedezik. 


390 JEGES HALÁSZAT. 


előbbre járó félt s összevárják a két czélát; így történik ez a bötök- 
kel, a belső czélával, végre a hálószárnyak túzsérjaival is. 

Csak így leírva is, elgondolhatjuk azt a roppant munkát, a melyet 
ily jegestanya vetése és húzása megkövetel; és eltelhetünk bámulat- 
tal a halászság vaskeménysége iránt, mely ezt a munkát nemcsak hog 
Jó kedvvel végzi, hanem lelkesedik is iránta. 

Nincsen a télnek az a köde, hófúvása, csikorgó hidege, mely 
elvegye ennek a halászságnak a jókedvét; s mikor a háló a jég alatt 
jár, csak a rianás veszedelme az, a mely a bokrot menekülésre, szer- 
számjának cserbenhagyására bírhatja. 

A erianásv — a riadásnak Balaton menti kiejtése — a jégnek oly 
megszakadása, mely ágyúlövéshez hasonló robajjal jár s úgy, a mint a 
repedés halad, a csattanás is folytonosan, úgyszólván a távolba futva, 
ismétlődik. Az ily repedés és dörgés sokszor mérföldeken át vágtat s 
10—40 méter szélességben is tátong. Természetes, hogy a repedés 
. vize mindazt elnyeli ami útjába esik. A kitérés nagyon bajos, mert a 
veszedelem villámgyorsan halad. Alighanem több ember esett a ria- 
násba, mint a nyári vihar hullámába ! 

E repedések tulajdonképeni okozója ismeretlen; lehet, hogy a 
nagy kiterjedésű tó különböző pontjain uralkodó különböző légmér- 
séklet, lehet, hogy néha a szél nyomása is az ok. 

S bámulatunk még fokozódik, ha elgondoljuk, hogy a tanyavetés 
nagy munkája igen gyakran kárbavesz, a háló üresen, vagy pár hitvány 
keszeggel kerül ki a jég alól; sőt van elég tél, a mely egészben sem 
fizeti meg a fáradságot. 

De mikor néha beüt a xszerencsev, van azután jéghátán, falu- 
hosszat lakodalom; megérzi az egész vidék, sőt újabban még híres 
Bécs városa is, a hol a Balaton főhala, a sfogasv, nagyon keresett 
portéka. 

Hogy milyen az a xszerencses, erre reátanít az a halászper, amely 
évekkel ezelőtt Enying birósága előtt folyt le. 

Kenesse község igazi őshalászai egy napon jegestanyákat vetettek 
s csakhamar híre futott, hogy nagy volt az ő sszerencséjökv; a hír 
tíz ezer mázsákról szólt; de arról is suttogott, hogy a kenessei halá- 
szok akkoron behalásztak a foki vizekbe. Erre kapták magukat a foki 
— ma már Siófok, a mely névvel a Balatonvidék embere nem igen 


HALÁSZSZERENCSE. 391 


él — bérlők s pert indítottak a kenesseiek ellen, annyival is inkább, 
mert annyi fogas terjedt el a környék piaczain, hogy fontjának ára 
00 krajczárról 50-re hanyatlott. Nem utolsó nevezetessége e pernek az, 
hogy a biróság kiszállott a jégre, ott helyszíni szemlét tartott, mely- 
nek az lett a vége, hogy a kenesseiekre reábizonyúlt, hogy tilosban 
jártak, a halat tehát orozva szerezték. 
A kenesseiek be is vallottak vagy tíz mázsa xfogastv, majdnem - 
két mázsa xcsüllőts és sok sok keszeget; az itélet pedig majdnem 


273. ábra. — 1. felvágó, 2. fordiítófa, 3 szegesfa. 


32 mázsa xsüllőrőls, 18 mázsa sfogasróls és 01 mázsa xkeszegről 
szól — s mindez egy napnak a xchalászszerencséjev volt! 

A mi ennek a pernek különös zamatot kölcsönöz, az a sok halász- 
mesterszó, a minek értelmét a birónak ki kellett sütnie, hogy az igaz- 
ságot annak rendje szerint kiszolgáltathassa. Benne van a vezeres, 
vezérlék, kifogott hal, hálóhely, vizen halászni — fokin, szabadín ; — 
jegellő, orzott hal, jégriadás, a helyet meghalászni, hálócsapás — 
nyom — hálóbokor, hálócsapásnyi hely, a határt jelező domb hova vág 


902 JEGES HALÁSZAT. 


a tulsó parton, jegelni, a hálót szánkón betakarítani, nagy határ halhely 
— a hol a hal a jégen rakásra hevert —, behalászni, kijegelni stb. stb. 
A Balaton kerítő jegeshalászata, úgy a mint itt ismertetve van, tör- 
zsökösnek vehető; a Fertőn, a Bodrogközön, a Tisza 
mentén, Komárom tóságaiban, a Kopácsi tavon, az 
erdélyrészi Mezőség tavain és más vizeken űzött kerítő 
jegeshalászatban lényeges eltérések nincsenek s alig pár 
szerszám az, a mely másforma. 

Ilyenek a 273. ábrán: 1. a felvágó, mely Szolnokon 
dívik s czibék szolgálatot tesz; 2. a fordítófa, mely a 
Latorcza torkolata körül dívik s arra való, hogy a 
vezért — itt űzórúd — a saroklékben — itt fordítóvék 
— az ajtó — itt kihúzóvék — felé fordítsa; végre 3. a 
bodrogközi szegesfa, mely egyszerű ágasfa, belűl patkó- 
szögekkel televerve, hogy a vezért Jól megftoghassa. 


Ezeken kívül van a Latorczánál Ahorgas 15 ; egy egy- 
274. ábra. szerű fakampó (274. ábraj, a melylyel a vezért alul- 
jogai ról fogják meg s úgy hajtják vele lékről lékre, a mint 

a 275. ábra érthető módon magyarázza. Az erdélyrészi Mezőség 

tavain dívó jegeshalászaton — ha ugyan még él — a rúdhajtás a 

köznép kezén dívó kisebb baltákkal történt. 

A Bodrogköz mindinkább ki- 
vesző tavain, holtágain más tanya- 
vetés is dívott, mely annyiban 
különbözött a balatoni törzsökös- 
től, hogy a vonó nem hatszögű, 


hanem kerek volt; rövidebb Vve- 


zérrel járt s így a fordítás is el- 


maradt ; a kötélhúzásnál egy r9e- 
275. ábra. Hajtás a horgassal. mesv nevű több ágú fa szolgált, a 
melybe több halász fogódzhatott. 

Ez a magyar kerítő jedéshalászatnak képe. 

Az emelő- és hajtó-jegeshalászatot egy füst alatt lehet leírni, mint- 
hogy mind a két módnál majdnem egyazon szerszám dívik, mely vidé- 
kenként némiképen eltér ugyan, de lényeg szerint hasonló szerkezetű. 
Akad közte olyan is, a mely télen-nyáron egyképen szolgál. 


VASAS SZÁK. 393 


Itt ismét a magyar halász értelmességét bámulhatjuk, mely valóban 
kifogyhatatlan. Meglepő finomságával lépten-nyomon tanúságot tesz 
arról, hogy hosszú idők fejlesztő hatalma kellett hozzá, hogy egy 
nemzet közhalászsága ennyire vigye. 

Az emelő és illetőleg hajtó jegeshalászat szerszámait között az első 
hely tagadhatatlanúl a Bodrogközön szerte dívó vasas- vagy téliszá- 
kot illéti meg. 

Ez a szerszám (2706. ábra), a szerkezet alapját tekintve, megfelel az 
ághegyhálónak, a mennyiben két keresztbekötött félabroncsosnak 
négy ágára van kötve a háló; 3 
de ettől már az is megkülön- 
bözteti, hogy nem rúdon, ha- 
nem kötelen jár (R), melynek 
elég jellemző a neve, t. 1. : rúd- 
kötel, tehát a rudat pótló kötél. 
A, A az ág hegye, Sz mind 
a négy ághegy derekán a 
körömmel rávert szák vasa, 
imehyallaz egészet" "a "víz"ala 
meríti. 

A mi a halász éleselméjűsé- 
gére vall, aza négy ághegy kö- 
zötti szerkezet. Itt egy fonal- 
ból kötött, lajtorjaszerű kereszt 


(K) látható, az ú. n. keresztór, 
a melynek csomópontjából egy a, ábra. Teces vagy Ld szá 
vékony fonal (F) a feljáróói 
ered. Ez a fonal hosszú s egy hajlékony fácskára van rácsavarva, 
hogy a halász a víz mélységéhez képest a fonalat — a feljáró-őrt — 
szabályozhassa; ennek a vesszőnek a neve pedzó, tehát talál a kosz- 
toshorog pedzőjével, mely egyfelől a horog járását szabályozza, más- 
felől a halat elárúlja. 

A Bodrogközön a téliszákkal való halászatra több halász szövet- 
kezik ; a fele szákoló, a fele zurboló vagy hajtó. 

Mindenekelőtt kiszállanak a folyóra, hogy vekeljenek, azaz a folyó 
jegén s a folyással keresztbe, de egyenes sorban oly négyszögletes 


394 JEGES HALÁSZAT. 


lékeket vágjanak, a melyeken a körülbelül i:5 L! m.-nyi hálót le 
lehet bocsátani. Ezek a léksorok 100—120 lépésnyire vannak egy- 
mástól. 

A mikor ez megtörtént, az emberek kiszállanak a halászatra; a 
halászok fele a leírt vasas szákokkal, a másik fele oly hosszú rudak- 
kal, a melyeknek vastagabb végére egy láncz van rászögezve, 

A szákolók kihagyják az első léksort s a másodikba bocsátják 
fenékig a hálót, mire a keresztőrt a feljáróőrnél fogva megfeszítik s a 
pedzőt vagy a kezökben tartják meg, vagy a lék szélére a jégbe dug- 
ják. A mire elkészülnek, jelt adnak a zurbolóknak, kik nyomban az 
első léksorba dugdossák lánczos rúdjaikat s azokkal a vizet és fene- 
két döfögetik, — halásznyelven szólva xzurbolnaks, székelyesen : 
c gübűlnek) . 

Az így megriasztott hal eszeveszetten — és természetesen — a szá- 
kok felé iramodik, legtöbbje beleütközik a kifeszített keresztőrbe, a 
mit — ismét természetesen — a feljáróőr útján a pedző megérez s 
meghajlással jelez is. Erre a jelre a halász szaporán és egyenletesen 
kiemeli a hálót. 

Igy haladnak léksorról léksorra; és a mig a szákolók mindig új 
sorba eresztik hálóikat, a zurbolók a szákolóktól az imént odaha- 
gyott lékeken űzik a zurbolást. 

Egészen hasonló szerkezetű, de sülyesztő vasak nélkül való a 
Nagy-Dobronyban és Miskolczon — Szernye és Sajó — dívó órös- 
vagy örvösháló, mely rúdra van erősítve ; télen a lékeken, tavaszkor a 
vészekben szolgál, a mint az utóbbit a xakullogóv, alatt föl is keres- 
hetjük.7" Itt a feljáróőr neve vigyázómadzag; ezt a halász balkezének 
mutatóujjára tekeri, így feszíti a keresztőrt s érzi meg az abba ütköző 
halat; Miskolcz körűl a bodrogközi hajtás is dívik, a hajtórúdnak 
neve azonban butykázó rúd, a vele való hajtás pedig abutykázás. 

Ebbe a sorrendbe tartoznak a Drávafokon — Kopácsi körül — 
dívó hálók is, a melyeket a 277—278. ábrán szemlélhetünk. 

Az első a süllyén, mely szintén léken a jég alá szolgál s ágas rúdon 
(R) jár; őrzője (Ó) egyszerű s a négyszögű hálót az egyik sarkától a 
másik felé fogja át; három főfonala egy megfelelő fúrású fácskán (xv) : 


X Lásd A Kullogós fejezetet. 


, 


SZIGONYNYAL. HOROGGAL. 395 


fut, melyre. a feljáróőr (v) van kötve. A 278. ábra a bustyálló, mely 
minden kereszt- és feljáróőr nélkül való; kötelen (£) jár s minthogy 
léken át nagy mélységekbe szolgál, négy ághegye ólomsúlyokkal 
(o, 0) van terhelve. 

A szigonynyal való jegeshalászatra csak elvétve akadunk. A széke- 
lyek leginkább malomzúgókban űzik, mikor a fagy oly erős, hogy 
beállanak. Előbb tisztára söprik a jeget, hogy minél átlátszóbb legyen, 
azután léket vágnak belé. A szigonyos egy rossz czondrára a lék mellé 
hasal s készen tartva a szigonyt, zekéjét úgy húzza a fejére, hogy az 
oldalt jövő világosság nem érheti a szemét; így az amúgy is tiszta víz 
tenekére láthat. A zúgóba érkező hal meghökken a szokatlan árnyék- 


277. ábra. Örvös háló. 278. ábra. Bustyálló. 


tól, tétovázik — székelyesen szólva eteérílgetn — s ezt a pillanatot 
használja fel a halász arra, hogy a szigonyt a halba üsse. Ez a halászat 
Sepsi-Szt.-György táján dívik. 

Körös-Tarcsa halászsága, a mint már érintve is volt, a folyó 
örvénylő helyeit lekeli ki s kétágú, hosszúnyelű szigonyával minden- 
felé vaktában döföget; a tapasztaltabb öreghalász sokszor boldogúl 
is, mert rendesen a folyó minden pontjáról meglehetős biztossággal 
tudja, hol szokott állani a hal. 

A horoggal való jegeshalászatra 15 csak ritkábban akadunk s a mi 
kevés dívik, az leginkább a csukára számít. Legeredetibb s a maga 
egészében valóban őskori zamatú módja az, a melyet a 279. ábra kiván 
ábrázolni, a mely az erdélyrészi Mezőség Hódos vagy Szarvastó 


396 JEGES EVANLÁSZANA 


nagyobb tükrein — leginkább Mező-Záh táján — dívott s talán még 
ma 1s él, noha a hal ott rendkívül megfogyott. A halász nagy körben 
lékeket vág a Jégbe s mindenik lék mellé két ágas fácskát fagyaszt, 
melyre egy harmadik fácska mint 
tengely szolgál (279. ábra). A ten- 
gelyfa gyékénynyel van körülkö- 
tözve, hogy az ágasok közt marad- 
Jon s erre van rátekerve a ho- 
rog ina. A horog, különösen az, a 


melyet az oláhság használ, való- 


ban történelemelőtti alak; füles, 


279. ábra. Jegeshalászat horoggal. cserkéje pedig vékony rézdrót- 
ból való, hogy a csuka el ne rág- 
hassa. E horog csalja eleven küszhal, a melyet a halász a télen át is 
működő vejszéből — ott szerkezet szerint a srácz vejszes — merít. 
A drótcserkét úgy ütik át a halon, hogy az a hugygyón bemenve, a 
szájon Jön ki, a horog pedig úgy áll, mint az a rózsa- 
tüske, a melylyel a czigány furfangjai közt megismer- 
kedtünk. Az így felfűzött halat a halász a jég alá ereszti 
s a midőn valamennyi lékjét felszerelte, a kör közepére 


egy nádcsomóra telepedve várja a horgok pergését, 


mely akkor következik be, mikor a csuka a küszt be- 
Je kapja s menekülésre fogja a dolgot. E nevezetes téli 
horgászat teljes képével még találkozni fogunk. 

Meglehetősen biztos hír szerint ugyanezt a horgászatot a Bodrog- 
köz halászai is űzik, avval a különbséggel, hogy a lékek nem körben, 
hanem hosszú vonalban állanak s így a halász folytonosan jön-me- 
gyen, hogy. a pergést észrevegye; sőt némelyek a horgot épen csak 
egy Jókora pálhára tekerik s ezt a lék mellé leteszik, úgy, hogy ha a 
horog fogott, a pálha a léken keresztbe fekszik s így, a mint az ín 
lebonyolódik, ugrálva forog. 

A dorongolás a jeges halászatnak igen sajátságos neme s különö- 
sen akkor dívik, a mikor a folyók áradása kora tavaszszal köszönt be 
s a rákövetkező fagy jégkéreggel borítja el a kiöntéseket. Ilyen hir- 
telen való fagyáskor nagy levegőbuborékok szorúlnak a jég alá s az 
átlátszó jegen át már messziről fehérlenek. A halász, jó doronggal 


DORONGOLÁS: 397 


föltegyverkezve, vagy jégpatkót köt, vagy rongyba burkolja csizmá- 
ját, hogy a rendesen igen síkos jegen biztosan járhasson ; azután elin- 
dúl, nem törődve a vékony jégkéreg recsegésével ; sőt még a leszaka- 
dással sem, mert hiszen a kiöntött vizek alig térdig érők. A halász 
szeme mohón nézi a fehérségeket, mert tudja, hogy a barangoló hal 
ott keresi az élő vizet, pipálva veszteg áll. A midőn a halat megpil- 
lantja, egész erővel sújt a doronggal, a mitől a hal legalább is elkábúl. 
Ha az ütés léket is ütött, azon veszi ki a dorongoló prédáját; ha a 
jég elég erős volt, baltával segít. A dorong leginkább a korán ívó 
csukát ért. 
€ XX 


Ez a magyar halászszerszám járásának egybegyűjtött képe, a mely- 
ről azonban egyetlen szóval sem állítom, hogy teljes és kimerítő. Egy 
emberileg teljes kép annyi időt kiván, a mennyi magyar búvárnak 
napjainkban még nem jut; de hogy e kép megállhat azok mellett, a 
melyeket más nemzetek búvárai nyujtottak, az bizonyos s ez meg- 
nyugvásom Is. 


AR ÁTKGA SZART : 


Az öreghalász szerszámos kamarájában — manapság már jórészt 
a hevertetés porával ellepve — reá akadunk azokra a szerszámokra 
is, a melyek a rákfogásra használtattak. És úgy, a mint e szerszámok 
a halászatiaknak függelékét alkotják, úgy van az irodalomban is : min- 
den jóravaló halászkönyvnek a végén Jut egy kis hely a rákászatnak 
is, még pedig méltán, mert a halászatnak minden korban mellékes 
kereset-ága volt. i 

A rák egészen szoros kapcsolatba ott Jut a halászattal, a hol a 
halnak való legjobb csaliról van szó, t. 1. a horgászatban ; mert két- 
ségtelen dolog, hogy, kivált a vedlés közben megpuhult rák, mely 
lehámozható, a horgászat legjobb csalija, a melyre a hal úgyszólván 
vakon rohan reá. Különösen az ólló és a fark húsa alkalmatos erre. 

. Az sem szorúl külön bizonyításra, hogy a rák elég előkelő helyet 
foglalt el a régi magyar konyhában s megtartotta volna ezt gazdag- 
nál — szegénynél maig is, ha újabb időben oly nagy pusztulás nem ért. 

Mintegy 10—15 éve annak, hogy a rákok egy járványos beteg- 
ségnek estek martalékúl, még pedig oly tömegesen, hogy egész 
folyókból, tóságokból a rák annyira kipusztult, hogy alig maradt belőle 
magnak való. 

Ez ja dögyészregy  peneészgombatól "ered, "mely a takötestébek 
elszaporodik s végre az állatot megöli. 

E betegség kínja legtöbbször ezrével kergeti ki a rákot a partra, 
hol hánykolódások közt rakásra pusztúl ; később, rothadó testével az 
egész környék levegőjét megrontja. 

A Duna, Tisza, Balaton s más vizek rákja így veszett ki, vagy 
annyira megritkúlt, hogy sok év telik el, mig ismét felszaporodik. 

t LEUCKART és HARZ vizsgálatai szerint az u. n. Saprolegniák közé tartozik, mi wa szé- 


létől rothasztóta jelent, azért, imert a gomba peremszerűen veszi körül a megtámadott 
szervezeteket. 


RÁKÁSZAT. 399 


A rák manapság magyarföldön leginkább csak a forrásterületek 
patakjaiban, nagy akadályokba ütköző folyókban — péld. a Krasz- 
nában az Ecsedi lápba való feloszlásáíg, — némely elrekesztett tavak- 
ban — péld. a Borsodmegyében fekvő Felső- és Alsó-Hámor között 
fekvő pompás hegyiítóban — maradt meg. 

A forrásterületek kisebb patakjaiban a legősibb mód szerint rá- 
kásznak, t. i. meglábolva a vizet, kézzel tapogatják ki a rákot kövek 
alatt, gyökerek között és a part lyukaiban. 

Mélyebb folyások körül az úri rákász meghasítja a babkarókat 


281. ábra. Rácsa. 282. ábra. Rácsa fűzfából. 


s a hasítékba szagos máj- és tüdődarabokat csiptet és sorba beállítja 
őket a vízbe. A rák reámenve a csalira, mozgatja a karót, mire a 
rákász lassan, óvatosan megemeli s egy szákkal alája merít. 

Komárom rákászata még a század első felében is hires volt, s 
különösen a Zsitvatorok volt az, a melyben a rák úgyszólván hem- 
zsegett. Pár óra alatt b000—1000 rák került a szárazra s a rákászat 
általánosan kedvelt mulatság volt. 

A komáromi rácsa (281. ábra) vasabroncsra kötött tálszerűen 
bemélyedő, aprókötésű, — még ma is található — sokszor 1 mé- 
ter átmérőjű háló volt, melynek közepébe nyers, szagos húsdarabot 


400 RÁKÁSZAT. 


kötöttek. Az abroncsról három zsineg indult, feljebb egyesült s egy 
erősebb zsinegbe ment át; ez volt a rácsa kantárja, a melynél fogva 
a hálót a vízbe bocsátották s onnan — a xcjó időkbens telve — fel- 
vonták. Ez a rácsa nem csak magyar, mert Európa nyugatán szerte 
dívik. 

Más a Kraszna szegény, mezítlábos halászának a rácsája. Mond- 
hatni, hogy minden izében ősi zamatú egy szerszám (282. ábra), a 
melyen egy szál fonal sincsen; mert az egész a fűzfa ágából, a fona- 
déka, kantárja pedig a fűzfa háncsából készült. E szerszám karis- 


nyáját (R) megrakja a rákász a felhasított vízi kagylóval — közönsé- 
gesen eteknősbékao;, Anodonta, Unio — úgy, hogy a fonalak alá 
dugdossa. Így ereszti be — karóvégről — a vízbe, hol a rák meg- 


szállja. Az ábrán K a kantár, R a karisnya. 


ÖSSZEGEZÉS. 


E könyv történetében, valamint a halászat történetéről szóló 
részében ki van fejtve, hogy a halászat hanyatlásával a nyelvkincs is 
fogy, ennélfogva azt, a mi még épségben van, a nép száján él, meg 
kell menteni. 

Ez nem csak irodalmi érdek, hanem érdeke a gyakorlati életnek 
is, mert a halhoz és a halászathoz nagy nemzetgazdasági érdekek 
fűződnek s ha ezeket szolgálni akarjuk, a mint ezta magunk iránt tar- 
tozó kötelességünk parancsolja is. mindenekelőtt arra kell töreked- 
nünk, hogy egymást megértsük. 

A közérthetőség s ennek során az élő, tartós és mély hatás a nyelv 
szellemének tiszteletben tartásától függ. Egyedül ez vezet nemcsak a 
közérthetőséghez, hanem a helyes alkotáshoz is, a melyre itt, mint 
mindenütt, annál nagyobb szükségünk van, minél bizonyosabb, hogy 
közvetetlen rokonok nélkül állva, önmagunkra szorulunk. 

Szerintem bizonyos, hogy a halászati irodalomban, úgy a gya- 
korlat terén is, új mesterszócsinálásra nem szorulunk, mert a halá- 
szat, mint ősi népfoglalkozás, még ma is hatalmas nyelvanyagot nyujt 
s ez nemcsak hogy megfelel a nyelv szellemének, hanem elég hajlé- 
kony Is. 

Vonjuk ki tehát a halászati szerszámjárásnak és tartozékainak ered- 
ményét, mely annyival inkább értékes, minthogy a legtöbb mester- 
szó a tárgy rajzához van kötve, a tévedés tehát emberileg kikerűlhető. 

A "-gos mesterszó alkalmazása, néha alkotása is tőlem ered s 
mondhatom, hogy erőszak nélkül keletkezett; a magyarázat a mester- 
szótár feladata. 

I. HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT. 

"REKESZTŐ HALÁSZAT. 

Czége; van: " szárnyékja, kapuja, kamzsahálója, " talpvészlése ; 

bocskorvarsája ; ennek szádja, tömlöcze. 


HERMAN O. A magyar halászat. 


402 A MESTERMŰSZÓK. 


Vejsze. Van: 
Magyar vejsze; ennek : lészája, kis pelőczéje, nagy pelőczéje, ud- 
vara, kürtője, " kürtőkarója. 
£ Fertő-vejsze; van: lészája, kapuja, udvara, ?" ugrató verése, kis kot- 
róczája, nagy kotróczája, feje, fejkarója. 
Rácz-vejsze; van : lészája, feje. 
Járulékok : 
"FMerítóháló; van, nyele, ágasa, " hajtoványa. 
tKorczkotés; van: korczvesszője. 
£ Vejszés-ladik; részeit lásd a varsás ladikon. 


IZGSE Van 

Szárnyasvarsa; ennek van:"abroncskávája, hagyása, szája, vör- 
csöke, " dobja, szárnya, szárnyakarója, " szárnyafeszítője, farkarója. — 

Pisztrángvarsa; van: szádja, vörcsöke, ? csévéshajtoványa, feszí- 
tője, " csalitűje. 

Csukavarsa; van: kijáró vörcsöke, tömlöcze. 

Kárászvarsa; van: szádja, vörcsöke, abroncs- és feszítő kávája, 
$szájkarója. 

Járulékok : 

" Varsás-ladik; van, orra, fara, orrtőkéje, fartőkéje, könyökfája , 
pereme, feneke, oldala, "kikötő karikája, "haltartó rekesze, tatja, 
" vizhányó szapolya, tolórúdja, körmösrúdja, iszkábája. 

Nyesellő; van : rúdja, köpűje, szege, " sarlóvasa. 
Gyalázka; van: nyele, " pengéje, " feszítőékje. 
Versebaba; van : " töve, " búbja. 
Verés; van: korczkötése. 
Pelléző; van: karója. 

" Varsakötó tú; van: orra, dereka, lába, nyelve. 
Börczfa. 

" Varsásbárka; van: eleje, hátúlja, oldala, feneke, fedele, retesze, 
kikötőkarikája. 

£ Varsáskas; van: feneke, föble, füle. 

 Varsásfont; van róvása, körtéje, mérőszakja; ennek kantárja, 
"abroncshajtoványa. I 


ÖSSZEGEZÉSE. 403 


Csikászat. 
$Csikvarsa; van: szája, vörcsöke, tömlöcze, ? varsacsóvája, mereg- 
lyéje, fonása, taréja. 
Járulékok : 


Lápmelszó; van: nyele, köpűje, " 


vágóvasa. 

Lápibot; van: ágasa. 3 

Kaszúr; van: nyele, pengéje, tartóvasa. 

Csikszűró; van : " öble, feneke, fonása, füle. 

Csikputtony; van : föble, feneke, karja, fedele, " fedélkötője. 

Csiktök; van : szája, nyaka, hasa, kasornyája. 

Vefer; van : feneke, föble, fedele, füle. 

Lápkút; mely lápmetszővel van vágva, vagy természetes Is. 

Vész; a láp természetes apró tükre. 

Cseret; nádas, vizes hely. 

Rónavíz; nagy víztükör. 

$Nádtutaj; van : orra, vége, ? kötőfája. 
ÉKERÍTŐ HALÁSZAT. 

Tanya; van: vetése, húzása ; kerítik. 

Oregháló; van : bejáró vége, laptáros vége, kijáró kötele ; ennek 
peczke ; kötése halászcsatt; keresztkötele, nyargaló apacsa, laptáros 
apacsa, parás ina, ólmos ina vagy föle, alja, parája, ólma, hálóköve, 
csattköve, kövesapacsa, apacsköve, apacsura, apacstalpa, léhése. 

Kecsege- vagy balmnháló, alapjában mint az előbbi; de három- 
soros : két tükörháló, közte inléhés. 

Gyalog-, kétköz-, purttty-, piszliczár-hálók, az öregháló mintájára ; 
.de kisebbek. 

Gyalom; van : két szárnya, kátája, szepije, kátaköve, szakgatója, 
torokpálhája, torokköve, galacsérja, túzsérja, felepálhája, pőse, lógósa ; 
egyébként, mint az öregháló. 

Órháló, a víz átkötésére. 

Vészlés, ugyanerre. 

Halászhajó; van: orra, czuczalyuka, fara, orrtőkéje, fartőkéje, 
könyökfája, pereme, peczeklyuka, pőrfája, evedzőpadja, tatja, őrfája, 
őrfafészke, feneke, oldala," szerszám rekesze, lábvetője vagy rúgófája, 
hálópadja, huzóvánkosa ; ezen gúzs vagy koloncz. 


404 A MESTERMŰSZÓK 


Halászhajó-járulék : 
$ Dallevedző; van: belső csapója, külső csapója, vagy fogóvége, 
vágóvége ; tolla, kopása vagy húzópántja ; dalladzva húz. 


[4 r 28 


Kormányevező; van : mankója, nyele, tolla, fogóvége, vágóvége ; 
karral evedz. 

Egyebek: vízhányó szapoly, ivószapoly, alattság, vágóhorog, 
csáklya, czucza, mereglye, furkó, mohozó, halászszatyor, tanyaszák. 

Laptár hajó, mint a varsásladik ; de van rajta : húzókötél, szolga- 
pálcza ; farhám; ezen hám és matakfa. 

Dereglye; van : orra, fara, orrtőkéje, fartőkéje, könyökfája, pe- 
reme, pőrfája, hálópadja, parások-, inasok-, derékonhúzók padja; van 
feneke, oldalbálványa, mederbálványa, vasmacskája. 

Állóbárka; van: bőgője, sárkánya, fejláncza, vasmacskája, po- 
fája, bajuszdeszkája, bálványa, mederbálványa, őrfája, őrfamacskája, 
rekesze, "bágyadt halak rekesze, " kikötőbakja, szentese, csárdája, 
timonja, timontartója, kormánylába, kormánysarka, timonlába, timon- 
sarka, orra, dereka, fara, "szűrőlyuka, melyet a bárkasütővel égetnek 
ki; retesze, — 

Nyargalóbárka; van: bárkababája, orra, fara, oldala, feneke, 
fedele, retesze, kikötőkarikája. 

Bödönhajó; van: orra, fara, tatja, tatvasa, kötésvasa, habvetője, 
húzószege. 

Vegyesek. 

Haálóállítás ; állítófa, egy állítás, egy dugás, állító hálótű, islég- 
hálótű, léhéshálótű, börczfa, " ólmosdeszka, ólmozó kalapács, gyalog- 
orsó, viszaló. 

Halhasítás: hasítókunyhó, hasítókés, hasítóasztal, mosókád, 
mosócsutak, sózóasztal, sóskád, terítőkaró, "szárítózsineg, bálazó, 
halzsírüst, halzsírkanál-törő, halzsírszedő. 

Húzószerszám: czibék vagy vállhám; van hevedere, pöczke; 
halászöv ; van mentője, peczke, csüggesztője ; villafa ; van nyele, hajto- 
ványa; innyomó csiga; van tinnyomója, derékfája, csigája, ennek 
szápja, mentővasa. 

Akadó; van: akadótörése. 

Nádvágó; van: nyele, pengéje, makkja, karikája, ékje. 

Halászbárd, faragó és fejsze; van éle, foka, nyele. 


ÖSSZEGEZÉSE. 405 


FEMELŐ HALÁSZAT. 

Villik vagy billegető háló; van: villiktőkéje, " nyújtókávája, " bód- 
vája, " kötése. 

Villik-csónak; van: orra, fara, tatja, csőszszöge. 

Olló- vagy zsebháló; van : rúdja, " feszítő peczke. 

Aghegyháló; van: rúdja, keresztkávája, kávakötő madzagja, ág- 
hegye, nyaklómadzagja, szolgafája, ennek ágasa, talpa, " piszkéje ; 
néha kátája, mankója és emelőkötele ; Járuléka a vesszőbárka. 

FHAJTÓ HALÁSZAT. 

Farkasháló; van : " szájkávája, ina, rúdja; ennek rendesen ágasa ; 
van szája, farka ; Járuléka-a hajtórúd, vagy göbülő. 

Bokorháló; van : rúdja, keresztfája, lába, farka ; benne" farokköve ; 
járuléka a zurbolórúd, vagy botló. 

A Böcscsőháló; van : " szájkávája, " derékkávája," fenékkávája, " ágas- 
nyele. 
$Lesőháló; van : " bónéfája, ina, őrmadzagja. 
SALIJATÓ ISVANÁSZAVITe 
Métháló; van : ina, ? czötkényparája, métfája. 


" marázsapallója, 


Marázsaháló; egysoros; van: ? marázsakarója, 
" czötkényparája, " ráklábzsinege. 

Eresztőóháló; van: f felső ina, falsó ina, jeles pótája, pótája, 
" nagy kövelője, kis kövelője, őrköve, " eresztő őre, eresztő kaczérja, 
selyme, terítő karója; beeresztéskor az egyik halász evedz, a másik 
kormányoz, a harmadik ereszti a hálót; a hal az átoljában akad meg. 

FKERESŐ HALÁSZAT. 

Kuszakecze; van: bónéfája, " bónéköve, " bónépántja, csontja, 
ólma, ina, tükörhálója, inléhése, tartókötele. 

Hosszúkecze; van: bónéfája, " bónéköve, " bónépántja, vasasina, 
turbukvasa, farkalója, tartókötele. 

FKeczés-csónak; van: orra, dereka, fara, tatja, csöke, kilincse, 
kallószíjja, evedzője ; ennek kacssa, nyele, tolla ; keczézéskor a halász 
iklandva vagy kallózva evez. 

"Székely marázsaháló; van : rúdja, feje, karikája, ólma, feszítő kötele, 
£ két tükörháló közt inléhése. 

Kaparóháló; van : rúdja, " szájkávája, ina, tartómadzagja. 


4060 A MESTERMŰSZÓK. 


ÉVETŐ HALÁSZAT. 

Pöndörháló; van: tartókötele, forgója, " szétfutó ina, karikája. 
ólma és ólmos ina. 

Rokolyaháló; van: tartókötele, forgója, ráklábzsinege, " fogó vör- 
csöke, ennek ? vörcsökőre. 

FTAPOGATÓ HALÁSZAT. 
Üaposatokzvanss valja sátole s áosdsas 
$Lepő; van : " keresztkávája ; két tükörháló között inléhése. 
Borító; van : " szájkávája, " keresztkávája, " kötése, rúdja. 
"HUROKVETŐ HALÁSZAT. 
Csapóhurok ; van : ? kosztja, hurokja. 
SSZIGONYOS HALÁSZAT. 
£ Dárdasztgony; van ; rúdja, makkja, karikája, szaka, vasa. 
"Körmös szigony, van: rúdja, köpűje, nyaka, ága, körmös szaka. 

Egyéb szigony : " nyaklószigony, botosászó szigony, kerítő szigony, 
"szeges szigony, ennek van: rúdja, köpűje, nyaka, tartóvása, ága szaka; 
£ tüző szigony, ? bökő szigony. 

Járulékok : . 

Csóva, világló, tidó, vágóhorog ; szigonyoznak: szemre és vak- 
tában, szúrva, nyakalva. 

HORGÁSZAT. 

x Kosztos horgászat. 

S Kosztoshorog; van: kosztja, ennek " fogó- és ? csapó-vége; ina, 
ennek " kötő-vége, " horgos vége ; pedzője, ólma, patonyja; a horog 
részei : f kötővége vagy lapiczkája, szára, " hajtoványa, szaka, hegye ; 
a horog tulajdonságai szerint: " előre- vagy " oldalt pedző; a kosztos 
horog nemei : ? legyeshorog, csukahorog, sügérhorog, harcsahorog ; 
tollashorog ; ezen: figyelmezőtoll, vezetőtoll, horogtoll; ez pisztráng- 
horog. 

Horogra való: csali, pelle; evvel a horog felférgelhető, fel- 
halazható, megbékázható. 

"Karos horgaszat. 

Van: álló horog ; § velenczei csukahorog; ezen: blinczke, in, 
"rézcserke, horog ; van lábó horog; kell hozzá: karó, kikötömadzag, 
kasornyás kabak, in, cserke, horog ; — kolomposhorog ; kell hozzá : 
kolomp, ágas karó, " pallóin, kasornyás kabak, fpekle, horog; — 


ÖSSZEGEZÉSE. 407 


tökös horog ; hozzá: kantáros tök, pallóin, pekle, horog ; — átkötő 
horog ; hozzá : kikötőkaró, pallóin, pekle, horog ; — vizahorog ; hozzá : 
£ derékláncz, " cserkeláncz vagy  pekleláncz, kettős vagy hármas 
macskahorog. 

t Fenékhorgászat. 


Fenékhorog; van : karója, ennek kötővégén pörgettyű ; horogderék 
vagy pallóin, rajta pekle, pallókő, böncsőkő, végkő; van: harcsa- 
horog, csukahorog, őnhorog stb. 


Járulékok : 

tFenekes csónak; van: orra, dereka, fara, tatja; van benne: 
evező-szapoly, horogszerszám, katka vagy fentő, horogrosta, intábla, 
tűzsér és ihany. 

Raros bárka; van : orra, fara, oldala, feneke, fedele, retesze, kt- 
kötőkarikája. 

Vesszóbárka vagy . rűlő; van: szája, tömlöcze, füle, fedele, fedél- 
DEEGZke: 

Féregszedő ?bödön; van: rúdja, feje. 

Kuttyogató; van: nyele, szára, talpa; tartozik hozzá: kuttyo- 
gató horog, melynek van ina, ólma, kettős patonyja, horga; csalija 
béka, a melylyel a horgot megbékázzák. 


(TI. JEGES HALÁSZAT. 

t Rekesztó jegeshalászat; használja a Fertő-vejszét és a rácz- 
vejszét ; űzi a csikászatot ; láruléka a" lekelővas. A többi mesterszó a 
a hígvizen való halászatéval azonos. 

: Kerítő jegeshalászat. 

§ Jegese valom; van : ? vezérrúdja vagy rohonyja, fágyókötele ; húzó- 
kötele ; rajta: külső czéla, bötök, belső czéla ; keresztkötele, apacsa, 
pálhás föle, köves ina, két szárnya; ezen: felepálha, túzsér, " torok- 
pálha, torokkőó ; kátája; ezen szakgató, vagy kátakőó. 

Ft Jegesvonó; van: bedöntője, bedöntőfeje, belső saroklékje, " be- 
döntő sorlékje, ága, áglékje, ajtólékje, kivonó feje, " kivonó sorlékje, 
külső saroklékje, buklólékje. 

Járulékok . 

Jégpatkó , ? lekelő-szakócza, nagy-szánkó, kis-szánkó, " hajtó- 
csáklya ; ennek : nyele, köpűje, fogasága, " kötélvető kampója ; nagy 


408 A MESTERMŰSZÓK 


csáklya, gemics ;? csáklyás czibék ; ezen: vállhám, láncz, nyel és ágas ; 
buffogató, felvágó, " rúdfordító. 

s Emelő jegeshalászat. 

£ Vasas örvösháló; van: rúdkötele, " kávavasa, keresztőre, feljáró- 
őre, pedzője ; tartozéka: a zurboló rúd, az ? örvösvék. 

Órvösháló; van:?ághegye, keresztőre, őrmadzagja, rúdja, ezen 

" rúdbak; tartozéka tavaszkor a kullogó; ennek van : ? ágaskarója " 
lábvetője, " ülőkéje. 


tSüllyénháló; van: ? 


ágasrúdja, " ághegye, őrzője, " őrzőfája, örmad- 
zagja. 

Bustyálóháló; van : " rudkötele, ághegye, ólma. 

xx fe RV 3 , a [/ 2 

Szigonynyal való jegeshalászat. 

Térítgető halra. 

tHoroggal való jegeshalászat. 

Csukahorog; van: ágasa, " tengelyfája, ina, " rézcserkéje, " sima- 
horga. 

Dorongolás. 

Van dorongja, jégpatkója. 

Rákászat. 

Rácsa; van : karisnyája, " tűzőfonala, kantárja. 

A VÍZ, PARTJA ÉS FENEKE. 

Van: élővíz, holtvíz, dögvíz ; folyó, holtág, patak, ér; tó, tóság, 
mocsár, rét, ingóláp, lápkút, fertő, vész, őrjeg ; csendesvíz, habzóvíz, 
hullámzóvíz, állóvíz, folyósvíz, sebesvíz, rohanóvíz, örvénylővíz, for- 
gósvíz, sodróvíz; bugygyanóvíz, serkedővíz; tisztavíz, zavarosvíz, zá- 
kányosvíz, hinárosvíz, gazosvíz, lézengővíz; áradó- apadóvíz; szaba- 
dos-, rekesztesvíz. 

Van a viznek : limánya, lengje, örvénye, forgója, tekergője, zubo- 
gója vagy zúgója, sugája. 

A part: lankás, eresztős, meredek, omlásos, dűlő, padmalyos, 
odvas, szirtos, csorba, bokros, gyökeres, csöntörgés, síma, fövenyes, 
köves, sziklás, agyagos, süppedékes. 

A fenék : tiszta, gödrös, fövenyes, iszapos, kavicsos, köves, atkás, 
gamóczás, gyökeres, uszadékos, zátonyos, gübbenős. 

A HALÁSZATOT ŰZIK : víz alá, azaz: víz mentében ; viz ellené- 
ben, partról-partra, víz színén, gázolva. 


ÖSSZEGEZÉSE. 409 


HALÁSZOK. 

" Rekesztó halász; van: czégés, vejszés, varsás, csikász. 

Öreg kerítő halász; van: öreghálós, piszkés, gyalmos. 

"A kerítő halászat bokrat. 

Hidegvizen. Balaton. Kenesse: 1 nagygazda, 2 vezeres, 8 halász. 

JDUna: ae mester. 1 első, legény sr középső légény, 1 laptáros, 
i viczelaptáros, i fattyúlaptáros. 

Tisza, Záhony: tr gazda, 2 első evezős, 2 ínhúzó, 2 parahúzó. 
Csongrád: 1 mester, 1 ínszedő, rt paraszedő, 2 léhésszedő, ri laptá- 
ros, 1 viczelaptáros. Tápé: i nagypíczés, 1 viczemester, 1 futosó, 
i pöczkös, i hálóvető. Szolnok: tr kormányos, i laptáros, 1 inszedő, 
r inhúzó, r léhésszedő, : parahúzó. 

Bodrog, Karád: it nagygazda, rt kisgazda, : apacsos, r kötélfejő, 
üelnnúzó 1 teles" "gazember. 

JOráva "Ktopácsió et botos am halómester a köteles," tvajda; 
8 legény. 

Rába, Pinnyéd: tr mester, ri laptáros, : öreglegény, ir kislegény. 

Fertó, 1 kormányos, i hálóhányó, 4 hajóhúzó. 

. — Dereglyés bokor, Balaton: t kormányos, 2 derékonhúzó, 2 inas — 
inhúzó — 2 paráslegény; ezek a dereglyén vannak. tr első legény, 
2 halász legény; ezek a laptáron vannak. 

Jégen. Balaton, Kenesse: i: nagygazda, 2 vezeres, 8 halász, 
2 jegellő. Keszthely : 2 tahajtó, 2 csáklyás, 2 vágó, 2 kötélszedő, 2 mar- 
koló. Velenczer tó, Agárd: 1 kormányos, 2 rohonyos, i bárkás, 
4 kötélhúzó. Bodrogköz : gazda, : gemes, zi csáklyás, tr halas, : faros, 
I fejszés, 1 villáslánczos, rt lábmettő, ri véter. 

kt Emelő halász, van: villikes, " ághegyes, örvös, kullogós. 

"Hajtó halász; van: farszákos, bokrozó. 

t Állító halász; van: marázsászó, eresztős (pamukos). 

" Kereső halász;van : keczés, vezetős, kaparó. 

X V/ető halász; van: pöndörös, rokolyás. 

"Tapogató halász; van: tapogatós, borítós. 

"Hurokvető halász; van: csapós. 

"Szigonyos halász; van: szigonyos. 

" Horgász; van: kosztos, fenekes, kuttyogató. 


410 A MESTERMŰSZÓK ÖSSZEGEZÉSE. 


jóv JANE 

Van : nagy hal, apró hal, fehér hal, jó hal, nemhal, kövérhal, 
hitvány hal, silány hal, ikrás hal, tejes hal, ragadozó hal, szelid hal, 
nyálkás hal, nagypénzű hal, aprópénzű hal, héjas és héjatlan hal, 
kapóhal, sütő hal, léhés hal, szerhal, köteles hal, kemény hal, 
lágy hal. 

A hal: felszáll, pipál vagy szopákol, ívik, vívódik vagy fördik, 
elfekszik, megfekszik; van járása; kilép, kibúvik, bevonul, kivonul, 
barangol, legel, seregbeverődik, szétriad, iramodik, játszik, kapkod, 
befal, siklik, csapkolódik, pergelődik, vergődik, burványlik, pörsöl, 
bukkol, felvetődik. 

Láthatjuk, hogy tisztán a magyar halászság szájáról vett szókincs 
hajlékonyságának felhasználása elegendő volt, hogy a halászatot, 
mint műveletet, úgyszólván rendszeresen kifejthettük, annélkül, hogy 
a nyelv szabályán és szellemén sérelem esett volna. Sőt nem esett 
sérelme annak a követelésnek sem, a melyet az ú. n. irodalmi nyelv 
támaszt. Azonkívül még seregszámra maradt a fölös változat, a mely 
a mesterszótárban foglal helyet. 

Halról és halászatról szólva, irva, — így megérthetjük egymást. 


Halász-nagygazda. 


Balaton. 


APMAGYAR HALÁSZÉLET. 


I. A MAGYAR HALÁSZEMBER. 


Az igazi magyar halász szülőföldje a Magyar Alföld vízmellékére 
esik ; akad szórványosan a Balaton körűl, a Duna-mentén s a Dráva- 
fokig is. 

Igazi magyar halász az, a ki ősi szerszámmal, ősi módon, patri- 
archális összeállásban, tehát ősi bokorban, kötésben vagy felekezet- 
ben űzi mesterségét s megbizonyíthatólag soha czéhes és soha jobbágy 
nem volt. 

Volt és van neki még ma 15 snemzetségev, a melyben a halászat 
nemes mestersége apáról fiúra öröklődött és öröklődik; mester- 
ségére büszke, leginkább azért, mert erős a hite, hogy xKrisztus 
halászas , hogy őselődjei a mesterségben az apostolok voltak. 

A magyar halász majdnem kivétel nélkül az, a mit a (jóra való 
magyar ember alatt értünk. Nyugodtlelkű, becsületes; jobbadán 
hallgatag; de a mellett nyilt, vendégszerető ; kiválóan mértékletes ; 
munkában serény és kitartó. Legtöbbször bámulatos a megfigyelő 
tehetsége, mely mindent felölel, a mi a vízben s a víz körűl van ; hozzá 
példásan rendszerető, ki sohasem pihen le addig, a míg szerszámját 
rendbe nem rakta. : 

Mikor nyugalomra tér, a háló ki van terítve, a húzókötelek össze 
vannak fejve, a czók-mók czibékestül a maga helyén. A fenékhorog 
össze van szemelve s a fejmadzagnál fogva föl is kötve ; pallóköve, 
végköve és böncsői szép rendben a tat mellé vannak rakva. Szóval, 
úgy van a szerszámmal, hogy a nap vagy az éj bármely órájában 
kiszállhat a vizekre s kivetheti. Rendes ő ezért, de meg azért Is, mert 
tudja, hogy szerszámja így tovább tart. 


414 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


A szerszám kiméletére nagy oka van: nehéz azt összeteremteni. 
Egy hetven, vagy száz öles öreghálót megkötni és összeállítani nagy 
költség és még nagyobb fáradság; drága jószág az mindenképen, 
kivált ha hozzá még Jól borít is. Mert van ám mindenféle háló! 
Lehet az a legjobb léhésből való, Jól megkötve s még sem érhet 
semmit, mert nem borít. Egy kis hiba az inában s legott rés támad, 
a melyen a hal szökik, kilép, keszegoldalt menekül. Hát bizony a 
rend így is úgy is Jó barátja a halászembernek. 

Épen ilyen munkaközben is: rendet tart és sohasem lanyha. 
Ha a szántóvető meg is áll, hogy rágyujtson, nem esik kár sem a 
barázdában, sem a vetésben, sem a markolásban; de a halásznál 
egy kis megállapodáson múlik a Jó fogás, mert a hal sebes, síkos egy 
jószág s a merre egy kibúvik, követi a többi is. 

Azért húz azután a halászember cinaszakadtig) . 

A magyar halászember az igazi skemény emberekv közűl való ; 
marka az evedzőtől, a kötéltől cserepes, akár a vas s a mit meg- 
markol, az meg 15 van markolva. 

Teste rendkívül edzett; az egy csizma kivételével, melyre télen 
rátartós s a mely ma 1s a régi idők remekbejáró xhalászsaruja? , ruhá- 
zata a skékbeln magyaremberé; annak a sok bőr- és kátrányporté- 
kának, a melyet más népek halásza ismer, hogy bőrét a víztől óvhassa, 
a magyar halásznál se híre se hamva. 

a, Rá se hederít az időre; a fagyos szélnek, a szakadó esőnek 
neki fordítja egykedvűségét; bőrig ázva, nem is gondol a szárítga- 
tásra, mindaddig, a míg nem végezte a dolgát. i 

Legbámulatosabb a jeges halászat idején. Megragadja a szakóczát 
s jegeli a csapást: a jégtörmeléket mindig puszta kézzel kaparja ki; 
azután fogja a víztől csurgó húzókötelet s dolgozik vele úgy, hogy 
ruházatát jégkéreg borítja. — Az neki mindegy! Váltig mondja, hogy 
nem fázik s ez valóban úgy is van, mert a serény munkától kimeleg- 
szik a keze; csak mikor valami hiba esett s reákényszeríti az álldo- 
gálásra, csak ilyenkor fázik meg nagy néha a keze s ekkor előre 
hajlik s neki áll a smelengetésv-nek, mely nem egyéb, mint az, hogy 
kezeit a hónaljak tájára csapdossa. 

Mint horgász kitünő s rendesen a legősibb módon, azaz kuczo- 
rogva lesi a vizen úszó horogtutajt, pallókat vagy pedzőt. 


A MAGYAR HALÁSZEMBER. ált 6 


A magyar halász természete legjobban és legszebben a halász- 
bokorban van kifejlődve. A kormányos, nagygazda, botos, nagypíczés, 
szóval a bokor xelejes, nagy tiszteletben áll, megbecsülés éri; de 
viszont ő ií5 megbecsüli embereit, kik nem szolgái, se napszámosai, 
hanem osztalékosat. 

Mindenben jó példával Jár elől s meg tudja őrizni méltóságát. 
A tanyavetésnél ő végzi a lényeges részt: kormányozza a ladikot, 
hajót vagy dereglyét, kiszálláskor pedig helyet foglal a partrész leg- 
alkalmatosabb pontján s a mikor az oly fontos letartás pillanata be- 
következett, a tanyaszákra támaszkodva, pontosan végzi azt. Ő tartja 
a tanyaszákot, a mikor a fogott halat belédöntik s ő viszi a prédát a 
nyargaló- vagy lovasbárkába. 

Foglalatoskodik akkor is, a mikor a társak pihennek. 

Ő határozza meg a halászlébe való halat s adja ki a hozzá- 
valót. 

Ha osztozkodás van, a maga részéből, mely rendesen az egész- 
nek a fele, áttesz egy pár derék halat, a melylyel az osztólegény neki 
akart kedvezni, a legények rakására ; szóval, tesz és juttat. 

Az eladást mindig úgy intézi, hogy . a legénységnek legalább is 
öregje Jelen legyen ; — ekkor pénzben osztozkodnak; de előbb be- 
vásárolják mindazt, a mire közösen szükségük van; megveszik a sót, 
a hagymát, a kenyeret és a nélkülözhetetlen pálinkát, a melylyel 
azonban igen mértékletesen élnek s akárhányszor kináltam is pénzt, 
hogy többet vegyenek, mindig megköszönték, és nem fogadták el, 
mert a halászat mestersége józan főt kiván. 

Lármás halászbokor nincsen. 

A magyar halászember nem babonás. Van neki egy sereg Jele, a 
melyről áradásra, apadásra következtet; e jeleknek nagy része a ter- 
mészet rendes tüneményeiből kerűl ki: mit mível a csiga, a vízi- 
bogár s több efféle. Inkább figyelő és hosszú tapasztalásból szeret 
következtetni; még az ómenje is leginkább némely halfaj megjele- 
nése, sokasága, kimaradása, a miben mindig van bizonyos alap. 

A mióta a hal lefogyott és elfogyott s evvel együtt a halászat 
nemes mestersége í15 mind kisebb körre szorúl, sok vidéken teljesen 
kiveszett az igazi halásznóta s vele együtt a szokásoknak egész raja. 


410 A, MAGYAR HALÁSZÉLET. 


K ülönös, hogy legnagyobb elterjedést ért el : 

Az alföldön halászlegény vagyok én, 

Tisza partjan kis kunyhóban lakom én... 
kezdetű dal, mely — gondolom — BERNÁT Gazs1-tól való. Egyedűl 
Komárom és Tihany áll még valahogyan nóta és szokás dolgában ; 
de itt is sok már a töredék ; majd megismerkedünk vele. 

A piaczon való árulást rendesen az asszony végzi — a halász- 
mesterné —, mely annyira áll a halaskofától, mint halászura a c fisér- 
tőlb. A kofa és a fisér mindig csak másodkézből árúl. 

A mesterné takarosan kiöltözködik, fehér kötőt köt és nem- 
igen kínál, mert rendes vevői vannak. 

De kiáll ám a mester is, mikor xabeüt a szöröncses s akkora 
viza, tok, vagy harcsa került a hálóba, a mely csak feltagolva kelhet 
el. Ilyenkor a mester is fehér kötőt köt, feltúri az ingujjat és tagol 
nagy önérzettel és nagy fontoskodással. 

Szóval az igazi magyar halász tisztességtudó. igazán jóravaló 
magyarember, a kit meg lehet és meg is kell becsülni. 

A hozzávaló társadalmi elemben mindig megvolt a külön cbecsü- 
letjev, mert hát a kékbeliek közt olyan ő, mint a hadseregben a 
tüzér: már mestersége után is több az ő studományav s még ott Is, a 
hol nem volt soha czéhes, mindig külön helye volt a kivonulásokban. 

Ettől a típusztól lényegesen elüt a székely halászember. Nemcsak 
hogy hirét tudja a chalak királyánako, melynek gyémántos korona 
csillog a fején, mely az Olt folyónak örvényeiben tanyáz, természetes, 
ama vadregényes szorosban, mely Felső- és Alsó-Rákos közt fekszik. 
A halak királya akkora, hogy az embert csak úgy elnyeli; de a szé- 
kely halász nemcsak ezt tudja, hanem mindent is tud, a mit csak 
kérdez az ember. Eleven képzelő tehetsége a pisztrángnak, pérhal- 
nak oly sokaságát teremti belé a patakokba, hogy maga is elbámúl, 
mikor úgy fordúl a sor, hogy üres tarisnyával tér viszsza Ő is, az IS, a 
kit azokra a csodahelyekre elvezetett. 

De az is igaz, hogy furfang dolgában a világnak talán legelső 
halásza; hiszen bizonyos, hogy a kakastollból készült mesterséges legyet 
ő már ősi soron ismeri s alkalmazza; ő dolgozik a dugával, a méreg- 
fűvel és az oltott mészszel — mindinkább a saját kárára. Legnagyobb 
érdeme az, hogy megőrizte mai napiglan a czége legősibb formáját. 


A MAGYAR HALÁSZEMBER. Hl ategy 


Ez a magyar halászembernek általános jellemzése sa képet az 
tetőzi be legszebben, hogy rendkívül szereti mesterségét s mint 
mondtuk, büszke reá. Ő sohasem panaszkodik, hogy a halászat mes- 
tersége kemény munkával Jár ; baja az, hogy a hal erősen elfogyott; s 
ha valaki, a magyar halász az, a ki teljes Joggal vissza kivánhatja a 


crégi Jó időket, ; mert a midőn ezt a sovárgást — jogosultság tekin- 
tetében — másoknál számtalan esetben megczáfolja az az igazság, 


mely a multak történetéből szól felénk, neki épen a magyar halá- 
szat multja, története ad igazat. 

No de lássuk a magyar halászembert úgy, a mint beszédközben 
még az idegennel szemben is viselkedik. A midőn kutatásom Tihanyba 
vitt, ott egy árva lélek ismerősöm sem volt; egy sornyi ajánlást, 
egy szónyi útbaigazítást sem vittem magammal s mégis czélt értem. 

A XIX. század egyik legnagyobb vívmánya, a vasút, letett a 
szántódi állomáson; egy mezítlábú árvagyerek felkapta táskámat és 
indúltunk a szántódi révhez. Itt van az átkelés, a Balaton legkeske- 
nyebb részén, épen a tihanyi cLábv irányában. 

A révház nagy, de elhanyagolt korcsmaépület. Betértem. S a 
mint tudakozódom, hogy van-e révész, a ki átszállítana, a korcsmá- 
rosné odaszólt egy kis gyerek felé, hogy : 

— Gyerek, csinálj füstöt ! 

A gyerek kiszaladt, a partfelőli gyepesen hirtelenűl összekapart 
mindenféle giz-gazt s meggyujtotta ; természetes, hogy az égő burján- 
ból sűrű, gomolygó füst szállott ég felé. Ennek láttára a tihanyi 
parton levő révész nyomban a vízre ereszkedett s átjött. 

Nappal a füst, éjjel a tűz lángja szólítja át a révészt. Ez e tájon 
ősidőktől fogva a jeladás módja. 

Átszállva, a cLábv, tágas gyepesén kiterített öreghálók fogadtak ; 
de halászember nem volt a helyszínén, mert délre járt az idő, a 
halászság pedig csak reggel és estve található a hálóterítő helyeken ; 
de annyit rögtön kivettem, hogy a Láb a főhely. Átkeltem tehát a 
hegyen a kis félórányira fekvő városkába, mely, mintha oda volna 
ragasztva a hegy oldalához, részben vakolatlan kőházaival, kőkerí- 
téseivel sajátságos benyomást gyakorol; legfelül az ősrégi apátság, 
messze tekintő kéttornyos templomával. 

Ott a templom táján húztam ki az időt késő délutánig, nem birva 


2- 
öz 


HERman O. A magyar halászat. 


418 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


betelni a valóban fölséges kilátással. A csöndes Balaton tükrösen 
csillogott, hófehér küszvágó madarai lenge röptükkel még megnövel- 
ték tengerszerűségét. Észak felől a Balatonfő agyagos szakadékai 
szikláknak látszottak, délnek a Badacsony hegycsoport, túlnan 
Somogy felől a fonyódi hegy intett a néző felé. 

Estve felé leszállottam- a sLábrav. A halászság helyt volt; minden 
kiterített háló körül egynéhány ember kötögetett, tatarozott. A leg- 
népesebb csoportot kiszemelve, oda léptem, mire a következő pár- 
beszéd fejlődött ki: 

— Adjon isten szerencsés Jó estét! hát itt terítgetnek 7 

— Adjon isten az úrnak is! igenis itt szoktunk. 

— Egy-két szót szeretnék váltani a bokor főemberével. 

— Nincs közöttünk főember, mind egyformák vagyunk. 

— No de kormányos csak van? 

— Az a, mil 

— Hát az nem főember - 

— Nem a, mert csak a bokor eleje. Hát aztán mi járatban van 
az Úr" 

— Hát én bizony nézegetem a magyar halász dolgát; szeretem 
nagyon. 

— Hát aztán mire Jó azt tudni ? 

— Megirom egy könyvbe, hogy az unokák is megtudhassák, 
hogyan volt az ősök sorja. 

— E" már derék dolog! Aztán minek tisztelhessük az urat" 

— Szeged városa követe volnék. 

— Isten éltesse hát s alázatosan kérjük, micsoda legyen a czíme, 
hogy megadhassuk a mint illik ? 

— Sohse törődjenek avval! beérem én a mesterségemmel. 

— Hát tekintetes követ úr, ha nem vetné meg szegénységünket, 
szivesen látjuk egy pohár borra ; nem úrnak való; de jó kivánsággal 
egésségére válik mindenkinek. 

— Nem vetem én meg a szegény ember dolgát, magam is az 
vagyok ; szivesen koczintok magukkal. 

Elvezettek egy Jókora csöbörhöz, mely félig volt borral ; — csak 
úgy merítgettek. 


— Köszöntöm ezt a pohár bort a bokor érdemes elejére és min- 


A MAGYAR HALÁSZEMBER. 419 


den emberére ; adjon isten Jó szerencsét, erőt, egészséget s óvja meg 
a bokor szerszámját a varsintától. 

Ez a varsinta az Acerina cernua L., a vágó durbincs, s a tihanyi 
halászoknál a halszűkének előjele. 

Az én halászaim erősen összenéztek a varsinta hallatára; nagyon 
meglepte őket, hogy ezt tudom. ; 

— Isten éltesse a tekintetes urat is. Be is verjük azt a gonosz 
halat az evedzővel a földbe, hogy ne rontsa a halászatot; — — már 
honnét is tudja ennek a dolgát" 

— Hja, fiaim, sokat tudok már én a Balatonról; bejártam 
Kenessét, Fokot, Balatonfőt meg Fenéket; de most már lássuk a 
dolgot. 3 

— Szivesen elmondjuk az egész sort. 

— Ne mondják maguk, majd kérdezem s ha nem jól mondom, 
igazítsanak rám. Hát úgye ez az öregháló ? 

— Az a! — Gyékényesnek is mondjuk. 

ssjlsmegtaznstapjat 

— A! 

— Az meg rajta a túzsér ? 

— Az a! 

— [EZ EM 2 MMONIONMBS 5 

— Munkűnek mondjuk.  " 

— Az meg a bikagyékeny" 

— Mi a régi sor szerint torokgyékénynek mondjuk. 

— Hát a húzókötélre kötnek-e bötköt" 

— (A kulcsos" könyökével megböki a jegyzőt) Még a bötköt is 
tudja! — Kötünk hát. 3 

— Hát czéla van-e rajta? 

— De még a czélát is tudja! No már tekintetes uram, sok úri 
emberrel volt már dolgom; de még olyan nem találkozott, a ki a 
varsintát, a bötköt meg a czélát tudta volna. 

Evvel azután megvolt a szükséges tekintély ; elmondtak s elcsinál- 
tak azok előttem mindent; nem fogadtak el egy fillért s széles Jó- 
kedvükben csak úgy átröpítettek a szántódi révhez, kikötve a viszont- 


t Kormányos és bokor eleje egy személyben, kivel majd bővebben is megismerke- 
dünk. L. Tihany. 


27 


420 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


látást akkorra, a mikor a shegyenjárás; kezdődik, no meg a jég- 
halászat idején. 

A tihanyi tizes bokrok minden bizonynyal az egész országnak leg- 
jobb evedzősei; nekitámaszkodnak a lábvetőnek, erősen fogják az 
evedzőt s mikor tollával bevágtak a vízbe, fölemelkednek, aztán hátra 
dűlnek — s a kilencz evező oly szabályosan dolgozik mint valami óra 
műve. 

A szántódi révnél megittuk az áldomást s ráadásúl bemondták 
még a következő nótát: 


Ej halaszok, halászok 
De szennyes a gatyátok ; 
Talán nincsen babátok, 
Ki fehérítsen rátok ! 


Ej kikirics, kikirics, 
Nekem leányt ne keríts ! 
Keritek én magaminak 
Szölkét, barnát pirosat. 


Egyáltalában mondható a magyar emberről s így a magyar halász- 
ról is, hogy mihelyt észreveszi, hogy valaki megbecsüli a dolgát, sőt 
ért is hozzá, tartózkodása legott eltűnik s a közlékenység szállja meg. 
K ülönösen a tudás töri meg a jeget. Egy körösmenti öreg halászt, 
ki sehogysem akarta ereszteni a szót, egy véletlen kérdéssel nyertem 
meg. Észrevettem ugyanis, hogy hálójának úszófái a vörösfűz fájából 
valók s azt kérdeztem : 

— Hát öregem, maga is vörösfűzből faragja a parát 

Az öreg erősen megnézett, igazított a kalapján, azután így szólt: 

— No már, kérem alássan, hetvenöt esztendőt értem meg ; Örzsé- 
betnapján ülöm mög a feleségömmel az aranylakodalmat; mög is 
öttem már a javakinyeremet, de még olyan úri embör nem járt erre, 
a ki mögmondta vóna, hogy az a para vörösfűzből való — pedig 
abból való a! 

Elmondott azután mindent ; felnyúlt még a szelemen padjára s elő- 
kerítette a feketére füstölt villiktőkét is. 

A magyar halász nemcsak az apostolokra való tekintetből, hanem 
különben is rátartós az ősiségre. 

(Mi őshalászok vagyunk) , ezt számtalanszor elmondták nekem; de 


néha meg is járták velem. 


A MAGYAR HALÁSZEMBER. 421 


A Fertőmelléken, Hegykő falu halászai mind Java magyarok, és 
részben — a mint ezt már a szerszámok történeti részében láttuk 15 — 
rendkívül érdekes szerszámmal halásznak ; de hát ők csak szigetségek 
ama vidék más nemzetiségű árjában. Helyzetöknek teljes tudatával 
bírva, féltékenyen őrzik magyarságukat. ; 

Jövetelemnek híre megelőzött s a nép között az terjedt el, hogy 
az wősmagyarokatv keresem; ki is tettek magukért mindenképen 
helyes magyarsággal. 

De két különös mesterszó mégis csak belevegyült; az egyik a 
clőbőv, a másik a xcsöfőli volt; én bizony nyomban kisütöttem, 
hogy mind a kettő a németektől ragadt rájuk ; — igaz, hogy keményen 
átmagyarosították, de bizony csak a németből eredt az; a lőbő 
nem más, mint a német c Lauben, , vagyis a küszhal; a söfől nem más, 
mint a német cSchitff 1, vagyis a farosbárka. 

Nekem azután föltűnt, hogy halászaim, a mint csak szerét tehet- 
ték, sokat súgnak-búgnak, tanakodnak, vakargatják a fülök tövit; 
sehogysem tudtam mire venni. 

De kisült ám, mikor már indulóban voltam; kinógatták biz ők 
legtekintélyesebb emberöket, a ki aztán szörnyű röstelkedéssel körül- 
belől ezeket mondta: aMár hogy szégyen ne essék rajtunk, alásan 
kérjük, hogyha valamit rosszúl mondtunk volna, a milyen az a lőbő 
meg a söfől, hát ne írja ki az úr, mert átlátjuk, hogy bizony nímet 
soron kerűlt hozzánk. 

Ez a magyar halászember vázlatos képe. 


II. TIHANY. 


A Balaton fölséges partvidékének egyik része sem Járul annyira 
ahhoz, hogy a remek víz tengerszerűségét megnöveszsze, mint Tihany 
félszigete. Keskenyen, messze benyúlik a nagy víz síkjába, halász- 
nyelven szólva, épen a derekán, a hegyes Zala oldala felől és csak 
alacsony, lapos nyereg köti össze a parttal; holott foka, Szántódnak 
szökve, hegyekből alakúl, a melyeknek alakzatai tűzhányó eredetre 
vallanak. 

A félsziget a halásznépnek habválasztója. Kenesse s egyáltalában 
a Balatonfő halásza azt mondja, hogy a legjobb halászat c Tihahab- 
balp, azaz Tihany felől jövő habbal, tehát alsó széllel esik; Keszt- 
hely halásza ugyanezt vallja, tehát a felső széltől várja a Jó szerencsét; 
Tihany halászának a Zalaszél kedvez. 

Tihany félszigete még e század első felében is erdővel volt 
borítva ; verőfényes oldalain mindig tüzes bor termett ; szántóföldnek 
való része is mindig volt; legelőben sem szűkölködött; sikvizében a 
garda, a keszeg ezernyi ezreket számláló seregekben villogtatta ezüs- 
tös oldalát; a ragyogó küszhal sokasága, megriadva, mint hirtelenűl 
kerekedett szél, úgy borzongatta meg a síma tükröt s e haltömegek 
nyomát követte a prédából élő vízi rabló, a sfogasv. A félsziget hón- 
aljaiban nádasok sűrűje, czimérje, rigyása terjedezett, bőviben adva a 
pontynak az édes gyökeret, a csukának, harcsának a megfekvés 
helyét. Különösképen pedig termett és terem a félszigeten merész, 
tiszta magyar emberfajta, mely ért a fejszéhez, az ekevashoz, a szőlő- 
kapához, a pásztorbothoz, legjobban pedig az egy darabból, tűzzei 
vassal kivájt bödönhajóhoz és az öreghálóhoz, a melylyel csöndes 
időben, de szélben-viharban is kiszáll a vízre; ért végre a jéghez, a 
mely alatt mesterileg űzte és űzi a téli halászatot. 

A félsziget természete mindent adott az embernek s az nem Is 


TIHANY. 423 


vágyakozott más partvidék felé; elzárkozásában pedig megőrizte az 
ősi szokás nagy részét. 

Tihany halászélete még pár évvel ezelőtt teljesen érintetlen volt. 
Csak most hagyta el az ősi bödönhajót s költözött tíz emberre való, 
lapos fenekű hajókra; de bödönhajó azért még akad. 

Bizonyosra vehető, hogy a halászat szerszám, fogás, rend és szo- 
kás szerint legalább is a tihanyi apátság alapításának idejébe esik. És 


az idők folyása, változtató hatalma végig járt Balatonfőtől Balaton- 
fenékig, Veszprém, Somogy, Zala partvidéken végesvégig; de 


kihagyta Tihany halászait; elhaladt mellettük, mintha félt volna a 
betéréstől. És a kutató, bármilyen híve legyen is a haladásnak, a mul- 
tak körül puhatolódzva, hálát mond az időnek, hogy itt felejtett egy 
darab ősrégi. népéletet, a melynek hasznát veszi a haladás is. — 
Hiszen ez a legbiztosabb kalauz a multak földerítésében. 

A régi bödönhajó százados tölgy korában ott állott a félszigeten ; 
fáját a Balaton szele edzette kőkeményre; az öregháló apacsfája 
tihanyi husángból telt; a háló teste tihanyi kenderből való, melyet 
halászmenyecske, halászleány, vénséges anyóka fonogatott hosszú 
téli estéken, meseszó mellett léhésfonallá; a tihanyi halász viszalója 
sodrotta vastagra, kötötte hálónak, dugásnak, szakgatónak; a háló 
fölét tartó gyékény-pálha tihanyi mocsárból került ; a háló inát súlyozó 
kő csak olyan, a milyen Tihany körül eterem? ; a szigonyt, de sőt az 
őn-, fogas-, csuka- és harcsahorgot is tihanyi kovács pőrölye formálta 
ki vásott kerékabroncsból, patkóból, no meg a kasza fokából; s az a 
körmös keresővas is tőle való, a jegellő fejszéjével vagyis szakóczá- 
val együtt. 

Szóval, a tihanyi halász nem szorúlt senkire sem, azért maradt 
meg a kezén minden a legszebb ősi rendben. 

Szánalommal, kicsinyléssel nézi a foki vagy kenessei bérlő három- 
száz öles hálóját, csigás dereglyéjét, paráit, ólomkarikáit ; — ez nem 
ősi; azt mondja rá szsidószerszám — nem kell. 

Ám lássuk a tihanyi halászmesterség sorát. 

A tihanyi halászság, mint ősi időkben, úgy ma is tizedes; tizedét 
az apátságnak adja; beléöröklődött s nem zúgolódik ellene. Szent 
György ünnepén, mint a tihanyi halászkalendáriom újév napján, a 
tizedet készpénzzel váltja meg s ezentúl jövő Szent György napjáig 


424 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


úgy és akkor veti a hálóját, a mint szokta vagy a mint épen kedve 
tartja — senkinek semmi köze hozzá. Az a megváltás csak amúgy 
régi soron történik: hozzávetőleg. Az apátság megmondja a magáét 
s aztán szépen megalkudnak s szent a béke; minden a legjobb rend- 
ben van. 

És a mi még ezen is túltesz, ez az, hogy a tihanyi halászok miatt 
megeshetett a franczia forradalom, a nagy elnyomatás; megeshetett 
a magyar nemzet szabadságharcza, következhetett reá a sbeczirker, 
világ, azután az ébredés kora; az ember méltóságáért síkraszállhattak 
a szabadelvűség, jogegyenlőség legnemesebb bajnokai, hogy sötét 
korszakok leggyalázatosabb intézményét, a botbüntetést eltöröljék : 
mindez a tihanyi halászartikuluson nem változtatott semmit sem. Ha 
vétség történik tisztesség vagy kötelesség ellen, összeáll a bokor par- 
ton, gyepen, akárhol, törvényt ül, itél; lehúzza a bűnöst az édes 
anyaföld kebelére s az igaz, hogy nem bottal, hanem a czibék ágas- 
fájával, a melyet nagy szükség esetében kisebb szekér rúdjának is 
lehetne használni: xeligazítja, a mint illiko. És a mi még mindezen is 
túltesz, ez az, hogy a bokor lefogja az előljárót is s ugyanazért, a 
miért a közönséges társ csak három czibékvágással igazíttatik el, 
ugyanazért jár az előljárónak hat vágás. 

A tihanyi halászok ősi szervezete, ha egyébért sem, már az addig 
mondottakért is megérdemli, hogy részletesen kifejtsük. 

A tihanyi halászság ez idő szerint hét bokorra vagy felekezetre 
— ujabb szójárás szerint kompániára — van felosztva s mindenik 
bokor tíz-tíz emberből szervezkedik, még pedig a képzelhető legtöké- 
letesebb önkormányzati eljárással: összeáll rokon, jóbarát, a mint 
legjobban megférnek egymással. 

Minden bokornak megvan a maga ládája, a maga korsója, teljes 
. halászszerszáma, melynek értéke tíz részre van osztva ; ennyire, termé- 
szetesen, az állítása is; a szerszámhoz tartozik tíz tarisznya, mely egy 
rőf tihanyi vászonból való s a halászmérték egységét képezi. 

Szent György napján a bokrok összeállanak s megbecsülik a szer- 
szám értékét s az egész értéket tíz részre felosztva kimondják, hogy 
mennyi esik a bokor minden egyes emberére. Igy, ha valamelyik 
kilép, vagy meghal, azt, vagy örököseit, része erejéig kifizetik; a ki 
a helyébe lép, hasonló pénzzel veszi meg a részét. 


TIHANY. 425 


Ilyen módon a bokrok mindig teljesek. 

A bokornak jogában áll, hogy azt a tagot, a melylyel nem tud 
:megférni, vagy a mely a tisztesség ellen súlyosan vétett, akarata elle- 
nére is kifizesse, esetleg a rész  visszatartásával, kebeléből kitaszítsa. 

Egy szerszám értéke egyremásra kétszázötven forint; egy rész 
tehát huszonöt forintra rúg. 

A tihanyi halászbokrok a következők : 

Úgynevezett ősiek : 

1. Ujhalász, állítólag a legrégibb; 2. Kis-, 3. Selyem-, 4. Disznósi 
bokor. 

Újabb koriak : ; 

5. Honvéd-, 6. Kömives, 7. Jeges bokor. 

Az önkormányzati úton szerzett halászszabályok, a melyek a disz- 
nósi bokor ládájában őriztetnek, következők : 


Kívül: 
Disznósi kompánia 
részére 
Bötsű Levél 1659-dik 
Esztendőben. 
Belül : 


Halász articulus az az regula 
az 1704-ki mód szerint. 

Um 

1. Hajo tsináláskor vagy hálóállításkor ha valaki készakarva elmu- 
lasztja, az egész napszámot tartozik megfizetni. 

2. Ha az hálót az hajóra beviszik nem káromkodással, hanem az 
Jézus nevibe mint Krisztus halászat. 

3. Ha a kormányos bekerit, mikor egy szál kötél elmegy, akkor 
Uram Jézus Légy velünk ady Jó Szerencsét, ments meg minden 
veszedelemtől. 

4. Ha valaki a szerszámhoz nem ér mire beteszik a hajóba, ha 
előljáró hat Czibékvágást, a közlegény pedig három Czibékvágást 
szenvedjen. 

5. Ha valaki készakarva ha parancsolat éri és mégis lustaságbúl 


426 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


vagy pintzénél elmarad, ha akora oda nem ér mikor már a harmadik 
kötél végi kiér, akármennyi szerencse legyen minden Jussát elveszti. 

60. A ki hajón Istenét, Szentjét vagy más mocskos káromkodást 
mond, addig a szerszámhoz nem szabad neki nyúlni, ha előljáró hat 
Czibékvágást és négy szál gyertya a Szűzmária oltárához, ha köz- 
legény pedig három tzibékvágást és két szál gyertyát tartozik venni. 

7. Ha valaki akár jéggel akár híg vizzel 1 funtos halat akár garda 
akár Süllő akár tsuka legyen az elorozza az az ellopja, minden, irgalom 
nélkül szerszámától megfosztatik és a  Tzibékjével gyalázatosan 
eligazítatik. 

0. Ha valaki a Jégen káromkodnék részeg vagy Józan fejjel azon- 
szerint büntetődjék mint a hajón. 

9. Ha az czéháznál vagy akárhun hálót varrnak vagy repelálnak, 
a ki elmulasztja az első punctum szerint büntetődjék. . 

10. Ha valaki pénzosztáskor a halásztársát meglopja a pénzét 
elorozza a kárt tartozik visszaállítani azonkivül valamennyi pénze jut 
a kilencz között felosztódik és az Szűzmária oltárjához négy szál gyer- . 
tyát vegyenek. 

11. Ha a ládábúl akár amellett ülők akár más tsak r foréntot 
eloroz nagy szerszámot vesztett és gyalázatosan igaziítasson a mit ello- 
pott pedig kétszeresen tartozik viszafüzetnyit. 

12. Ha a biró vagy más akárki borért küldetik ha megtapasztal- 
ják, hogy ivott belűle vagy másnak adott akkor a maga pénzin szinte 
annyit tartozik vinni. 

13. Ha akármicsoda dologban akár pénzosztáskor akár hálóvar- 
ráskor akarmi mulatságban ha valaki kézfogás nélkül ki vagy bemegy, 
két akó bor, az előljárónak pedig négy akót tartozik fizetni. 

14. Ha valaki elálmosodik akármi Dolog van aztat szabad meg- 
kötni és felhúzni de nem marha vagy fahordó kötéllel, hanem a szer- 
számhoz tartozandó fágyó és két akó bortúl 4-gyik szabad taksálni, 
ha pedig megmakacsítja magát, két annyit szabad rajta húzni. 

Mellyrűl adjuk ezen szerződési articulus Levelünket nevünk alá- 
írásával és kezünk keresztvonyásával Megerősítve Költ Tihanban 
Május 9-kén 1855 


TIHANY. 42 


mm 


áltolunk megerősítve 


Aszaló János m. k. Foki László m. k. 
Csizmadia Istvány m. k. Aszaló Imre m. k. 
Csizmazia János m. k. Horvát József m. k. 
Farkas Istvány m. k. Dobos Imre m. k. 
Fárkas Mihály m. k. Pálfi József m. k. 


Áltolam Farkas Istvány Halászkompániának egyik tagja. 

Az utolsó lapon: 

Az az kötelesség regula, melyhöz tartsa magát mint elől Járó mint 
kis Legény tudnillik egymást megböcsülje az kicsin az öreget az öreg 
az kicsint minden dologban egy szivvel lélekkel egymást meg nem 
tsalva a belűl írt tizennégy pontom értelmében 

(c Íl; 
Probatio calamt. 

Ehhez csatlakoznak az évről évre Szt. György napján szerzett 
Bötsü levelek, a szerszám értékéről s a rész meghatározásáról. 

Ebből a nevezetes halászarticulusból valóban eszményi önkor- 
mányzat szól hozzánk, mely nem szorúlt a föld hatóságainak semelyi- 
kére; mindent xceligazíts az, a legrövidebb úton, felebbezés nélkül. 
Hová is felebbezne, mikor minden egyes, kezealáirrásával alávetette 
magát; sőt aláveti magát még ma 15. 

Kitűnik a szabályból, hogy régente magok csinálták a hajót ; — ma 
komáromi hajóik vannak, a melyeket azonban tihanyi ember szer- 
keszt — ; hogy rátartók voltak-a vallásra; a lustaságot, a lopást ke- 
ményen sujtották s ápolták a kézfogást, mint az egymással való meg- 
férés előmozdítóját. 

Két kitétel külön magyarázatra szorúl t. 1. az 5-dik articulus Ahar- 
madik szál kötele és a 14-dik art. fágyó kötele. 

Minden szerszámhoz hat darab húzókötél tartozik ; minden kötél 
ötven öles, három-három kötél jutván a háló mindkét szárnyara ; eze- 
ket összekötik s így a parttól százötven ölnyire vethetik kia hálót; 
természetes, hogy a húzásnak legserényebben akkor kell folynia, mi- 
kor az utolsó ötven ölet, tehát minden oldalon a harmadik kötelet 
húzni kezdik, mert akkor a hal már érzi a veszedelmet s mene- 
külni igyekszik; ekkor tehát minden emberre, teljes erejére van 


szükség. 


428 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


A fágyó kötél egy vékonyabb, rövid kötél, a melylyel a húzókötél 
az istáp keresztköteléhez, továbbá télen a vezérrúd a húzókötélhez 
van kötve. Azt mondják, hogy nem illenék halászembert mással, mint 
szerszámkötéllel eligazítani. 

De a szervezet még tovább megyen. A bokor emberei, mint halá- 
szok mind egyformák; a kormányos, vagyis a bokor xeléjes, csak 
akkora osztalékot kap, mint a többi társ s alapjában csak meg van 
tisztelve, t.1. őrzi a ládát, a korsót— 10—15 itczés —, s nála tartják 
az összejövetelt; egyedül a c Tzibékkel való gyalázatos eligazításból 
Jár neki több, mint másnak. 

De/a bokor belélete soknemű s ehhez képest ki vannak osztva a 
hivatalok, úgy, hogy rendesen csak három ember a valóságos köz- 
legény. 

A hivatalok a Disznósi bokornál így vannak betöltve : 

Kis Péter kulcsos, bokoreleje és kormányos ; 

Német Vincze, íródeák ; — ma már jegyző ; 

Farkas Péter, hegyenjáró, 

Molnár Imre, kisbiró ; 

Pálfi Károly, gyalogszer haleladó ; 

Major János, kocsiszer haleladó ; 

Farkas János, czémester ; 

Kovács József, 

Kovács Vincze, 

Horvát Márton, halásztársak. 

A kisbiró mindig a legifjabb halásztárs; ezt küldözgetik ide-oda ; 
főkötelessége a halászat idejét bemondani s ha éjszakának idejére 
esik, a bokrot felkölteni. 

A gyalogszer- és kocsiszer-haleladók az elárúsítást végzik ; gazdái 
a bokornak. —. 

A czémester igazítja a szerszámot. A hegyenjáróról külön szakasz 
tog szólni." 

Ha egyik-másik xhivataloss, vagy egyáltalában bokorbeli nem 
járhat el kötelességében, akkor csetrést, azaz helyettest tartozik 
állítani. ; 

Ha valamely társ békétlenkedik vagy rendetlenkedik, a bokor 


X Lasd: cA látott hal. 


MIHAN vá 429 


összeül és meginti egyszer—kétszer—háromszor ; ha ez nem használ, 
celigazítják v . 

A tizeden felül az apátság konyhája számára bizonyos mennyiségű 
halat minden bokor ád; ezt xcszerhalnako nevezik. 

A mint látjuk, a tihanyi halászbokrok valóságos köztársaságok, 
melyeknek saját törvényeik vannak; a fennmaradás a legtermészete- 
sebb módon biztosítva van, czéljukat pedig kiművelt munkafelosztás 
üeventeérikrel: 

Mielőtt a tihanyi halászság egyéb, általános jelentőségű ügyeire 
térnénk, álljon itt még egy vonás a bokor belső életéből. 

A bokor nemcsak hivataloskodásra, hanem más ötletből is össze- 
Jön a czéháznál, vagyis a kulcsos hajlékában. Olyan barátságos össze- 
jövetelek ezek, a melyeknél a már többszörösen említett korsóé a 
főszerep s ilyenkor láthatni, hogy a halászarticulus legkisebbik ren- 
deletét is pontosan megtartják. A ki belép, kezet nyujt társainak s ha 
mulatozás közben csak egy perczre is távozik, a szomszédjában ülők- 
kel kezet szorít s ugyanezt teszi visszajövetelkor Is. 

Olyan csendes mulatozás ez, mely mélyen jellemzi az igazi ma- 
gyarembert, ki a c Hanswurstot és Spassmachertv soha be nem veszt. 
Elbeszélgetnek, bodor füstöket eregetnek s közbe-közbe koczczin- 
tanak. Bejön az egyiknek, a másiknak a felesége, anyja, lánya s 
hozza tiszta kendőbe kötve a vacsorát. Igy Jócskán felgyülekeznek ; a 
férfiak az asztal körül, az asszonynépség a boglya vagy a cserép- 
kályha tövében, külön-külön. Mikor már jól kibeszélték magukat, 
hát nyugodalmas jó éjszakát kivánva, épen oly csendesen elszéled- 
nek, mint a hogy felgyülekeztek és elvoltak. 

De mikor beüt a jó szerencse, vagy vendég vetődik közéjök, 
akkor erősebben lüktet a bokor. mulatozása; a kisbiró sűrűn jár a 
kancsóval a pinczébe s járja a felköszöntés, meg a tréfás szó is; és 
ha ügyes a vendég, kicsalja azt a magyar természetet, mely akkor nyi- 
latkozik a maga zamatosságában, a mikor a kulcsos, poharat ragadva, 
a szoba közepére áll s a bokor tagjai körbefogják ; kiki tele pohárral. 

Ekkor rákezdi a kisbiró : 


Én vagyok a halászlegény, 
Én járok a víz tetején ; 
Én fogom az aranyhalat 
A tihanyi hegyek alatt. 


430 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


Könnyű apró halat fogni, 
De nehéz megtisztogatni ; 
Könnyű szeretőt tartani, 
De nehéz tőle megválni. 


Megváltam én szeretőmtől, 
Mint a zöld ág levelétől ; 

Messzire estem szegénytől, 
Hirét sem hallom senkitől. 


Leginkább csak az első versszakot éneklik ; a kulcsos csöndesen, 
a legénység élénken bokázik; közben-közben hol az egyik, hol a 
másik magasra ugrik s nagy erővel összecsapja a levegőben a két 
lábát; az a nehéz, kemény halászsaru ilyenkor akkorát szól, mint 
valami kölyökágyú. Ez a halászverbunk. Semmi kicsapongó sincsen 
benne ; sőt, inkább komoly, mint víg. 

Most térjünk át a többire. 

Tihany félszigete körül a Balaton vize halászmódon három fő- 
részre, ez ismét harminczhat vonyóra van felosztva, a mihez még 
nyolcz hegycsúcs 1s tartozik, a melyről azonban más helyen lesz szó." 
A három főrész ím ez: a aLábs vagyis a félsziget orra, a a Felső-part, 
(északkeleti) és az c Alsópartv (délnyugati). 

A vonyók így vannak felosztva : 

Láb. 1. Lósvonyó, 2. Csigásvonyó, 3. Öreglábeleje, 4. Kisláb- 
eleje, 5. Kút (nagy mélység), 6. Sárosvonyó. 

Felsőpart. 7. Kertekeleje, 8. Szilvási rét, 9. Fecskelik (a sok parti 
fecske tészkeétől) "10. Godrostold, 11. Ebelon, 125 TDűpart az etktese 
kenyvonyó, 14. Baromitató, 15. Sziládi szőleje alja, 16. Potyogókő, 
17. Váralja, 18. Szivemvonyó, 19. Somos, 20. Kollátkert, 21. Laposkő, 
22. Vastagnád eleje, 23. Kupolya. 

Alsópart. 24. Szifákeleje, 25. Kövesvonyó, 26. Sóspart, 27. Alsó- 
szarkány, 28. Keskenyvonyó, 29. Gömbőkű, 30. Felsőszarkány, 
31. Gurbicsaalja, 32. Ráta, 3 3. Jajtekerő, 3 4. Csókapartok, 35. Felső- 
kües (köves), 360. Usztató. 

A hét halászbokor oda száll ki, a hova épen kedve van s ha több 
bokor találkozik egy tájon, vagy megegyeznek a vonyókban, vagy 
mindjárt — legtöbbször — sorsot vetnek. 

A sorsvetés egyáltalában nagy jelentőségű a halászoknál; a tiha- . 


kt asd: A latott hal. 


TIHANY. ály 


nyiaknál legfőképen, mert ősrégi megszokásból eredve, belényugosz- 
nak s így a békés együttmaradásnak úgyszólván sarokköve. 

A vonyóra való sorsvetésnek legeredetibb módja az, hogy a bok- 
rok kormányosai a földre teszik kalapjukat és összeadják bicskájokat, 
a melyekre rámondják, hogy ez a bicska a vonyó. Erre a bicskákat 
egy ember, vagy — ha akad — gyerek, a kalapjába vagy kötényébe 
szedi ; Jól megrázza ; azután láttatlanban kimarkol egyet s belédobja a 
balkéz felőli első kalapba s így sorba a míg a bicska tart. Nincs eset 
reá, hogy valamikor összevesztek volna; de az is igaz, hogy derűl 
és komorodik az arcz, a mint az egyiknek vagy a másiknak jó vagy 
rossz vonyó jut, mert van ám ott sáros, akadós is elég. 

Manapság, az írás terjedésével s kivált az őszi nagy halászat kez- 
detén a megfelelő nagy sorsolás czédulával történik. 

S a mint a bokrok meg tudnak egyezni és nyugodni a sorsosztotta 
vonyókban, úgy megnyugszik a bokor egyes embere az osztalékban, 
mely szintén bicskavetéssel történik. 

Mihelyt a bokor meghalászott s a szerszámot elrakta, kiszáll a 
gyepre s egy rakásra hányja a kifogott halat ; erre valamelyik öregebb 
halász nekiáll s kiválogatja azokat a nagy halakat, a melyekre mindig 
akad vevő; ezek után elosztják a pénzt; a többi halat elosztogatja 
tíz, lehetőleg egyenlő rakásra, a mely műveletet kilencz társa szem- 
mel és szelid megjegyzéseivel kiséri — wnocsak ezt ide, ezt meg oda, 
ide is kellene, oda is kellene. ; 

Mikor már senkinek sincsen megjegyzése, minden halász beadja , 
a bicskáját s rendesen gyereket kerítenek, kinek a kalapjába teszik a 
tíz bicskát; a gyerek jól összerázza, aztán sorba ráveti a halraká- 
sokra — mindig balfelől kezdve. A kinek a bicskája melyik rakásra 
esett, az az ÖVÉ. 

Mikor beüt a garda, vagy egyébként kedvez a rjó szerencse? S 
mázsaszámra kerül a hal szárazra, akkor nincsen sorsvetés, mert 
akkor érvényre jut a tihanyi mértékegység, az egy rőf vászonból 
készült tarisznya; ennék rőfjét pedig kinek-kinek a felesége méri a 
karján végig a melle közepéig ; természetes, hogy a kinek jó begyes, 
vagy épen régi meszelőv jutott, az Jár legyobban halméréskor; de 
már a tihanyi halász ezt csak úgy tréfásan hozogatja fel — elvégre 
ezt 15 a sors juttatta kinek-kinek. 


álya MAGYAR HALÁSZÉLET. 


A tihanyinál vakmerőbb halászt már képzelni sem lehet. A melyik 
még bödönt használ, evvel az ingó-bingó semmivel 15 merészen eresz- 
kedik a háborgó vízre ; ráveti járóművére a habütőt, a halászartikulus 
harmadik pontja szerint elmondja: Uram Jézus légy velünk, ments 
meg minden veszedelemtüls s egy lökéssel ott tánczol hab tarajon, 
habvölgyében, követve a puritán harczos hires elvét, ki bizott az 
istenben, de szárazon is tartotta puskaporát; azonképen a tihanyi 
halász is bízik Jézusban és kérges kezével erősen szorítja az evező 
fogóvégét. 

De bármi erősen szorítsa is azt az evezőt, bizonyos, hogy a 
Balaton haragos tündére, mely a nép hite szerint évenként legalább 
egy emberáldozatot követel, igen gyakran épen tihanyi halászembert 
szemel ki magának. 

Annyi bizonyos, hogy Tihany halászélete mindenképen a leg- 
érdekesebbek közé tartozik. Messze földre szóló páratlan sajátságát a 
következő szakasz tárgyalja. 


HERMAN : Magyar halászat. I. TÁBLA. 


JA NEZK ATOT AE TET 
"Tihany. 


a zsak ke a KETTES 


NASA TATÓ NANE TA ő 


TIHANY ÖSHALÁSZATA. 


Képpel. 


Szent Márton napja körűl az idő már késő őszre Jár. A fák lombja, 
elsárgúlva, rég lehullott s a Balaton szabadon vágtató, borzongósan 
hideg szele a tihanyi fokon végig söpörve, fölkapja azt a lombot, 
megkavarja a nagy ürben, azután — mintha únná a játékot — ki- 
ereszti. A lomb elül a habok taraján, mint a felriasztott seregély- 
madár kóválygó csapata az ingó nádas sűrűjében. 

Az avar fakó színben, a szántódi nádas aranyos barnában aluszsza 
álmát s a madárvilág is teljesen megváltozott; vele az egész tó képe, 
melynek oly jellemzően kiegészítő része épen a madarak élete, moz- 
galma. 

Eltünt a küszvágó, mely sokaságával, lengő röpülésével, hófehér 
színével a tó nyári képének oly annyira megadja a tenger zamatát. 

A kócsag, a szürke és vörös gém már nem riadoz fel a szélvizek- 
ből; a bölömbika elhallgatott; a nádiveréb rikácsolása azonképen. 

Most a vadludak a siető, részben az észak messze tájairól érkező 
ruczaseregek uralkodnak a levegőben, az északi sark tájáról való bú- 
várok pedig a nyugtalan vizeken; de igaz, a lócsér is kering és 
lebeg a habok fölött, csakhogy vendég voltát rögtön elárulja : meg- 
jelenik — eltünik. 

A sikvíz csillogása, színek szerint változó játéka is másnemű már. 

Borús napokon az ólom színe az uralkodó ; tiszta időben a ten- 
gerzöld. — Ha a szél elül s szakadozott felhők borítják az eget, 
ekkor a nap világa foltosan éri a vizeket s a foltok, néha elnyúló 
szalagok, hol szmaragd-, hol nilus-zöld színben tündökölnek. 

A tónak egyes részeit köd borítja; s ha a tihanyi fokról akár 
Balatonfő, akár Balatonfenék felé tekintünk, szemünk a ködbe 
téved, s partot nem érve, valóságos tengeri képet élvez. 


HERMAN O. A magyar halászat. 20 


434 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


S e fölséges víz mélyében is más ilyenkor az élet. 

A Balaton heringhala, a garda, az ezüstösök között a legragyo- 
góbb s alak szerint a legföltünőbb — alakjáról a Tisza kardkeszege, 
a Bodrogköz kaszakeszege — óriási seregekbe verődik s valami 
titokzatos nyüzsgést, vándorlást végez; épen mint az oczeán 
heringje. 

E haltömegek ekkor oszlopszerűen töltik be a víz egész mély- 
ségét, a fenéktől a színig ; néha annyira, hogy a legfelsőbb réteg vicz- 
kándozásától burványt vet a tó színe. 

Természetes, hogy a merre ez a haltömeg mozog, megváltozik 
tőle a víz színe, csillogása is; az a pont, a hol a halsereg van, sötét, 
sajátságosan biborbarnás színt öltve, kivált csöndes időben s maga- 
sabb helyről, már messziről látható. 

Ez időtájban Tihany hét halászbokra sajátságos életét él. 

Hajói fölszedett, kivetésre kész öregszerszámmal minden percz- 
ben indúlhatnak. 

Az evezők tolla a víz fölött, a külső csapó a hajóban kézügyben, 
a belső csapó a hajó peremén nyugszik; a macska kötele gondosan 
karikába van fejve ; mellette a kóta, egy jókora gyékénynyaláb. 

Minden bokor hajója mellett tanyáz; csöndes pipaszó mellett 
vesztegelve, várja a Jó szerencse hírét, vele az indulás perczét. 
Aggodalma semmi sincsen, mert hiszen minden bokor kiállította őr- 
szemét. a melynek az a föladata, hogy a hegyenjárókat lesse. 

A hegyenjáró hajnalhasadtával fölhúzta nagy csizmáját, foltos 
ködmönét; nyakába akasztotta megviselt subáját, fülére húzta kucs- 
máját s meghágta a tekintők egyikét. A csúcson megállapodott s 
hatalmas botjára támaszkodva, ráveté szemét a tó tükrére; bozontos 
szemöldökét összerántva, nincs az a sólyommadár, a mely élesebben 
s apróbbra vizsgálná sólyomszemével a tarlót, mint vizsgálja az ő való- 
ságos sólyomszemével a vizeket a hegyenjáró: lesi a sötét foltnak a 
megjelenését. 

A hét halászbokor hét hegyenjárót állít ki, mert hét csúcs a hal- 
tekintő; a nyolczadik csúcsot hol az egyik, hol a másik hegyenjáró 
hágja meg — úgy változatosság kedvéért. 

A csúcsok ím ezek : 


A CtÁTOJDT HAL. 4 


Na 
E A 


Északkelet felé : 
Akasztó, 
Nyársoshegy, 
Ekkó, 
Dalvárdomb. 
Ezekről a hegyenjárók a Balatonfő felé tekintenek. 
Délnyugat felé : 
Pusztatemplom, 
Sóspartok hegye, 
Gurbicsatető, 
Csúcshegye. 
Ezekről a Balatonfenék felé őrködnek. 
Ezek a hegyenjárók egytől egyig tapasztalt, kipróbált, éleslátású 
s a tó tükrét színe, csillogása, hináros helyei szerint bámulatos pon- 
tossággal ismerő halászok, a kik még az arányoknak távolság szerint 
való apadását is pontosan meg tudják itélni, a mi a látott hal elfogá- 
sánál igen lényeges föltétel. 
Most már visszatérhetünk a veszteglő bokrokhoz s őrszemeikhez. 
Az Akasztón levő hegyenjáró halat lát. Teli torokból s avval a 
bizonyos vontatottsággal, a mely a szónak nagy távolságra való meg- 
érthetőségét biztosítja, lekiált a bokrok felé : 
c Háájóóráá ! ! 
Hogy a jeladás arra az esetre is biztosítva legyen, ha a hang nem 
érné el az őrszem fülét: lekapja subáját, botjára tűzi s magasra emeli. 
Az őrszem erre a bokrok felé kiált, ezek pedig talpon teremve 
hajóikra rohannak. 
Az evezők húzópántja egy pillanat alatt avonószegbe van akasztva, 
s nyolcz evező tolla belevág a vízbe. 
A hálóvető legény most a macska mellett áll; a kormányos, háttal 
a hajó orra felé, megszorítja a kormány kacscsát s szemét a hegyen- 
járóra szegezve, lesi annak minden mozdulatát, mert a mozdulatok 
jelek s a hajót ezek szerint kell kormányoznia. 
A látott halnak se törvénye, se szabálya: ki tudja honnan jön, 
vagy merre tart ; ma itt, holnap ott mutatkozik, azért cszabad a vásár). 
A jelre mind a hét hajó kirohan; a legénység a rugófába veti 
meg a lábát s szakadásig megfeszített karral, derékkal evez ; ilyenkor 


ok 
20 


4306 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


vége a barátságnak : a létért való küzdelem kiszólítja az irigységet, az 
indúlatosságot is, s ha roham közben két hajó elállja egymásnak az 
útját, vagy épen összeakad, van káromkodás, sőt néha döngetés is 
bőviben. Ekkor nincs halászartikulus ! 

A hegyenjáró azalatt azt a hajót tartja szemmel, a mely jó irány- 
ban halad s ehhez szabja jeladását, mely a következő : 

1. Subáját, vagy néha egy halászgatyát is, hátfelől előrefelé csap- 
dossa; ez azt jelenti: sElőre!y s ekkor a kormányos változatlanúl 
tartja az irányt. 

2. Subáját balról jobbra csapdossa ; ez azt jelenti: sJobbra tarts ! v 
mire a kormányos jobbra térve, addig halad az új irányban, a míg 
csak a hegyenjáró ezt a jelt adogatja. 

3. Subáját jobbról balra csapdossa ; ez azt jelenti: xrBalra tarts! 

4. Mihelyt a hegyenjáró észreveszi, hogy valamelyik hajó kellő-. 
képen megközelítette a látott halat, hirtelen a földre veti magát, ez azt 
jelenti: c Vesd ki a macskát! 

A macska leszáll a tó fenekére s megkapaszkodik ; de a kötelét 
folytonosan eresztik, mindaddig, a mig a hegyenjáró, ki ismét talpra 
állott, új jelet nem ád. 

5. A midőn a hegyenjáró észreveszi, hogy a hajó oly közel van a 
látott halhoz, hogy a hálóval bekerítheti, másodszor veti magát a 
földre, a mi azt jelenti, hogy : i 

c Vesd ki az istápot, tedd ki a kótát! 

Ennek megértésére tudnunk kell, hogy a háló egyik istápja ek- 
kor már a macskát tartó kötélhez van kötve, tehát mihelyt a hajó- 
ból kivetik, a macska helybentartja; a kóta az a derék gyékény nya- 
láb, melyet vékony zsineggel a tartókötélhez kötnek, s mely a víz 
színén úszva, a helytálló istáp helyét s így azt a pontot is jelezi, a melyre 
a háló másik istápjával keríteni kell. 

6. Ezalatt a hegyenjáró újra fölállott s a mint észreveszi, hogy a 
háló elfogyott, vagyis ki van vetve s a hajó kellőképen túljár a látott 
hal tömegén, harmadszor veti magát a földre, a mi azt jelenti, hogy : 

c Vesd ki a másik istápot és keríts a kótára ! 

Ekkor a hajó kört vág az úszó kóta felé s a háló nagyjából beke- 
rítette a látott hal tömegét. 

Ekkor minden ember a hegyenjárót nézi, ki még mindig szemmel 


A LÁTOTT HAL. AL 


tartja a halat s mikor észreveszi, hogy a riasztásnak ideje elérkezett, 
letérdel s a csomóba fogott ruhával verdesi a földet ; ez azt jelenti, 
hogy az evezőkkel dörömbölni kell, hogy a hal a hajó felé álló két 
istáp közt ki ne osonjon. 

Az utolsó Jel az, hogy a mikor a két istáp összeér, tehát a fogás 
biztosítva van, a hegyenjáró a subára hajtja a fejét; ez azt jelenti : 
c Megvan. 

A víz színén most burványt vet a bekerített garda ezernyi ezre ; 
a legfelsőbbek átvetik magukat a háló fölén; a mélységben levő hal- 
oszlop szétriad s ezekből jut a több: bokornak is, mely a hegyenjáró 
jeleit magára magyarázta ugyan ; de nem jó helyen kerített. — 

Eztegye Tendés látott hab fogásának a menete. De van annak 
változata, sőt néha gonosz vége IS. 

Ha a halak tömege messze Jár a legjobb irányban levő hajótól — 
messze befelé a Balatonban, akkor a hegyen járó futásnak ered a hegy- 
ről lefelé, tehát a tó irányában, mire a hajók erős evezőcsapással 
iramodnak ki a viz síkjára. 

Ha nagyon befelé találtak evezni, akkor a hegyenjáró hegynek 
iramodik s a hajók partfelé sietnek. 

Ha a hegyenjáró azt akarja, hogy csak keveset tartsanak a part 
felé, akkor leguggol s kezeire is támaszkodva, farával verdesi a föl- 
det; ha befelé, ekkor nagy complimentet vág. 3 

Az előbbiek és ezek a xsbecsületes jegyek? ; de van csalóka jegy 
is, mikor t. i. a hegyenjáró összebeszél valamely bokorral s meg- 
egyezik bizonyos mellékjegyekben, leginkább a következőkben, 
péld 

c Balra) jelt ád, hamisan, nyomban utána a jobb kéz hüvelykujjá- 
val megböki az oldalát; a szokásos cbalrav jellel tehát eltereli a töb- 
bit, a mellék vagy hamis jellel igazítja a jó irányba azokat, a kikkel 
összebeszélt ; néha a lábát térdben meghajtva, a fara felé rúg. 

De a turpisság rendesen hamar kisül, mert legalább is hatvan 
ember szeme őrködik a xeböcsületres s a mire kisült, a hegyenjáró- 
nak gonosz a napja, s az összebeszélt ős bokoré sem valami ünnep. 

Ilyenkor fel van függesztve az articulus; statárium áll össze ; károm- 
kodás a szóbelisége, az itéletmondás és a végrehajtás pedig teljesen a 
c Tzibéko ágasfájára van bizva. 


38 MAGYAR HALÁSZÉLET. 
) 


Ritkán történik ; de megtörténik. 

Egy-egy sikerült fogás 150—200 tarisznyát is hoz, tehát száz 
mázsa halat is vet ki a szárazra. 

Természetes, hogy a hegyenjárót a helység született és fárad- 
hatatlan őrszeme : a gyereksereg is észreveszi s szemmel tartja; s még 
természetesebb, hogy a mint a hegyenjáró subáját lekapja s botra 
tűzi, a látott hal hire a szó azon értelmében szétfut Tihany utczáin s 
be a házakba. Ilyenkor csak a lábáról leesett beteg, agg vagy nyo- 
morék marad veszteg, a többi népség minden kigondolható edényt 
fölkapva, leszalad a partra, mert az ősi szokás úgy tartja, hogy a hal- 
helyen még a vizen összeakadt komák is megbékülnek s az egész halász- 
ság igaz magyar bőkezűséget gyakorol a ajut is, marad iss elve szerint. 

Megtöltik a gazda tarisznyáját, a gazdasszony kötényét, köcsögét ; 
minden gyerek ihanyra fűzhet egy pár gardát; jut a Szántódra átkelő 
utasnak, a cserkésző czigánynak s ha valami kuvasz tévedt oda, vet- 
nek még annak is s csak ekkor osztozkodik a szerencsés bokor, ter- 
mészetesen ős Tihany régi mértéke szerint, mely nem font, se kilo, 
se mázsa, hanem az egy rőf vászonból készült halász tarisznya, mely 
arról 15 nevezetes, a mint már említve volt, hogy a gazdasszony azt a 
rőföt nem 1s rőfön, hanem a karján és a: mellén méri ki. 

A midőn a garda így beütött, az egész környék vele él s a hal, 
noha szálkás, balatoni módon elkészítve, kitünő, jóízű eledel. A készí- 
tése módja a következő : Letisztítják a hal héjját, a halat megforgatják 
lisztben, kevés zsírra vetik és Jó ropogósra, majdnem szárazra, kiránt- 
ják. Így elkészítve, az ember ujjaival foghatja a halat, kényelmesen 
kiszedheti a nagyobb szálkáit s bátran költheti el, a törékenynyé vált 
apróbb szálkával együtt. 

A látott hal bekerítése azonban nem épen gyakori. A Balaton 
háborgása, makacs ködök elfedik a nyüzsgő tömegeket s ilyenkor a 
hegyenjáró reászorúl egész testi-lelki edzettségére. A tihanyi fok vul- 
kanikus, hegyes csúcsain erősen vág a szél, a dara; de a magyar 
halász hosszan tűrő, vastestű ember, a ki xvirtust, csinál abból a 
daczból, a melylyel az idő viszontagságaival szembeszáll ; — erre a 
daczra rátartós. 

Ha valami, úgy a slátott halrav való halászat avatja a Balatont 
c magyar tengerrév, mert a halászat e módja szakasztott mása az észak 


. s TA Tate SÉT 


A LATOTTMSHAL. 439 


tengerein folyó heringhalászatnak, avval az egy különbséggel, hogy 
a mig a heringhalász csülkökön magasra hágva lesi a halak seregeit, 
a tihanyi hegyenjáró őrhelyét a föld izzó keblének lehellete hányta 
föl kellő magasságra ; hegyet készített a lába alá. 

A hagyomány azonban e halászatnak egy régibb módját Is őrzi. 

Hajdanában, mikor Tihany félszigetét még erdő borította s a nép 
téli munkáját az erdő szolgáltatta, a halászbokrok nem tanyázhattak 
naphosszat a parton s a hegyenjárás is inkább önkénytes volt. 

Akkoron a hegyenjáró kiállott a csúcsra s a falutól a hegyenjáróig, 
kellő távolságban gyerkőczök állíttattak föl. 

Mihelyt a hegyenjáró észrevette a clátott halatv, oda kiáltott a 
legközelebb álló gyereknek : 

r Gaardaa ! v 

Szájról-szájra röpült a hir a helységbe s az az ember, asszony, a ki 
a templom táján hallotta a jó hirt, fölszaladt a toronyba s félre verte 
a harangot, minek hallatára a halászember ott hagyta munkáját s ki- 
rohant a partra. 

Annyi bizonyos, hogy a xlátott hals a magyar halászatnak legvon- 
zóbb képei közé tartozik. 


IV. RÉV-KOMÁROM. 


Két képpel. 


A történeti hagyomány szerint, mely II. Béla királynak tr 38-ban 
kelt szabadalom-levelében gyökerezik, KETEL vezér volna az, a ki 
K omárom őslakóit telepítette, még pedig eredetileg a Csallóköz ko- 
máromi részén; s ez az őslakosság, mint uskumai magyarságv járja a 
sort a hagyomány ködös mezején. 

E hagyomány azonban valószínűség szerint majdnem bizonyos- 
sággá izmosodik, mihelyt mint szájról-szájra öröklődő hagyományt, a 
sokszor ebből fakadó régi irott emlékekkel együtt csak indító oknak 
veszszük s a bizonyító erőt az élet s a hitelesség szerint kétségbe 
nem vonható, még ma is észlelhető tényekben és jelenségekben ke- 
ressük. 

A cKumat magyarságv minden bizonynyal azt mondja nekünk, hogy 
ezek az őslakók a Kuma folyó területéről szakadtak a Duna mellé 
a népvándorlás nagy áradatával; a Kuma pedig a Kaszpi-tengerbe 
szakadó folyó, melynek az a tulajdonsága van, hogy a nyári évszak 
delelője táján nem éri el édes anyja kebelét — mint eléri, PErőrFi 
gyönyörű képe szerint, a kis Túr a Tiszát —, mert elnyeli a szomjas 
homoksivatag. 

Kuma folyó, Kaszpi tenger, egybevetve avval, hogy ezeket a 
messze keleti vizeket mindenkoron halászó népek lakták, lakják, föl- 
keresték és fölkeresik ma is — tatárok, persák s mások — s egybe- 
vetve avval, hogy Komáromnak és környékének — jelesen Guta és 
Naszvád községek — népe minden korban halászó nép volt: a hagyo- 
mány és II. Béla király szabadalomlevelének állítása, hihetőségben 
erősödik. 

S e hagyomány hitele megizmosodik, mihelyt látjuk, mi minden- 
féle vonatkozás mutat a halászatra. Itt van Keszegfalva, Tany hely- 
ség — nyilván az ősrégi sc Thonav, cTanav és a mai Tanya halász 


"WMOJPUOM-A9Y 
HArTONAHId ZSVIVHdÁOCUCNYA 


NINI MEHUKAINTONŰ 


ÉSZ "JDESDIOY IDÁSVJAT : NYINYAH 


VAIAVL 1. 


RÉV-KOMÁROM. 441 


mesterszó — ; itt van a a Harcsásv, a cGadóczi puszta — a komá- 
romi halászság a Salmo Hucho-t nem galócza, hanem gadócza néven 
szólítja; — s a régi protokollumokban a komáromi családok ékes 
sorában ezek is foglaltatnak családi név szerint : Halász, Csukás, Viza, 
Gadócz, Kárász, Czompó, Keszeg (1587-től 1680-1g). 

Végre a hagyomány igazság szerint majdnem megdönthetetlenné 
válik, mihelyt a komáromi halászság kezén levő szerszámot tekintjük 
s ki nem feledjük a xpiszkéss nomád életét sem; végre azt a tőről- 
metszett, tiszta magyarságot, a mely minden szóban, minden fogásban 
és fordulatban megörvendeztet. 

Az az ezernyi sanyargatás, mely a komáromi halászságot, már a 
hely fekvésénél fogva is, érte; a német elem nyomása, gyülevész ha- 
dak táborozása; sőt jelenben a vágtató, minden ősi szerszámra reá- 
törő mívelődés: — mindezek nem birták kiütni a komáromi horgász 
kezéből a ucfentőtv; s az angol horgászat minden furfangja nem 
feledtette el vele a harcsának wekuttyogatóvalb való fogását. Már 
pedig a efentős, az ősrégészeti kutatás szerint, valóban ősrégi, még 
a szájról-szájra Járó hagyományt ís megelőző, tehát történet előtti 
idők szerszáma ; a kuttyogatás pedig, főkép a kivájt szerszám válto- 
zata szerint, az alsó Wolgán — s így valószínűen a Kuma vize tájain — 
még ma is dívik, él és uralkodik. : 

A komáromi xpiszkésv az, a ki rendesen negyedmagával, legfel- 
jebb 120 méter hosszú öreghálóval, vagyis piszkével halászik ; a mes- 
teren kívül van első és középső legény és a laptáros ; ha nehéz a 
halászat, akadós a part, hogy a laptáros a maga emberségéből nem 
boldogúlhat, kap a partra viczelaptárost; a tartókötélnek az akadá- 
lyokon való átvetegetésére pedig — a kurtulázásra — egy fattyú- 
laptárost. 8 

Ez a piszkésbokor, vándorolva, majd itt, majd ott üti fel sátrát — 
a csárdát —, mely gyékényből való, meglehetősen öblös, szellős 
alkotmány ; a gyékény bordaszerűen összehajtott karókra feszül s ehhez 
a kis nyársalakú xspéllely úgy van oda tűzve, mint a virág Szára 
gombostűvel a halászleány kebelére. A hol a két oldal karózata össze 
ér s össze van kötve, tehát a szelemen részben, oda akasztja tiszta 
vászon tarisznyába kötött elemózsiáját; a karók mögé dugdossa az 
apró szerszámot, kanalat s effélét, a földre pedig ráteríti a bundát. 


442 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


Kívülről oda van támasztva a csáklya, pár evező, vendégpad, szolga- 
pálcza s a sátor közvetetlen közelében, valami partszakadás oldalába, 
belé van ütve a szolgafa — csak olyan, a milyen eteremv —; rajta a 
réz-bogrács, a melyben a halászlé készül ; ha telik a három főhalból : 
ponty, kecsege, harcsa, — ha nem telik. hát dévér és harcsa csak 
akad. 

Ez a sátor önkénytelenül is eszébe juttatja az embernek az ázsiai 
vándornépség xjurtáv-ját s az a patriarchális szellem, mely a halász- 
bokorban uralkodik, szakasztott az, a mely az alföldi, szétszórt tanya- 
világban oly fölséges rendet és összhangot terémt, az egyes tanyán 
épen úgy, mint a pusztai kapitányság egész közönségében, a mely- 
nek alapja a családfő iránti tisztelet, s a fő részéről a komolyság. 

A mig déltájban a bokor legénysége a sátor és a bogrács körül 
forgolódik, a mester le nem pihen a világért sem, mert neki hasznos 
munkával jó példát kell adni: beül a hajóba, előveszi a léhéssel töl- 
tött hálótűt és foltozgatja a hálót, hol xfelszárraly, ha két szem 
szakadt ki, hol cháromlábbalp, ha három. 

S a midőn késő alkonyat táján végre a mester rágyujt s a bun- 
dán nyujtózkodva nagyokat gondol, nagy füstöket ereget, ekkor az 
öreglegény a kötelességen túl, ráadásul, előveszi a hálót, köti a fel- 
szárat, a háromlábat, bizonyítván evvel, hogy van cembersége" . 

E patriarchális szellem hozza magával azt a vendégszeretetet is, a 
mely e halászok lelkében törhetetlen. Horgászszon csak valaki köze- 
lükben, úgy délebéd táján, bizonyos, hogy az öreglegény illedelmesen 
előáll: a Tisztelteti az urat a mester és ha nem vetné meg a szegény- 
ségünket, szívesen látja egy kanál halászlére., A mester saját kanalát 
adja oda a vendégnek, ő maga csak úgy bicskával szedegeti a szépen 
megszíjjalt darabokat ; — betetőzik pedig avval, hogy azt se kérdik : 
ki fia vagy 

Ez a vendégszeretet, a tisztességtudás bensősége, a szigorú ragasz- 
kodás bizonyos rendhez minden bizonynyal szintén történet előtti 
időkből ered; a mai kor csak apaszthatja — lassan, igen lassan —, 
mert a halász úgy, mint a pásztorember, foglalkozása révén félre jár 
a községi közélet sodrától, sokat pihen a legjobb anya, a természet 
kebelén s ez megtartja egyszerűségében, szokásában, minden jellemző 
tulajdonságában. 


RÉV-KOMÁROM. 443 


A piszkés sátrát az est szürkületében, minden hozzátartozóval 
együtt, képünk ábrázolja. A mester pihenésre tért; az öreglegény 
pipaszó mellett foltozgat: a bogrács alatt vigan lobog a gyökérfa ; 
nem sokára meglesz az estebéd, elköltik s nyugalomra térnek, hogy haj- 
nal hasadtával hozzálássanak a valóban terhes munkához, a tanyave- 
ÜÉSÍMEZ 

A tanyavetés így történik : Megérkezve a kellő helyre, melynek — 
mint alább látni fogjuk — neve tis van, kiteszik a laptárost a partra ; 
ez megfogja a tartókötelet a farhám matakjával s keményen megáll ; 
a szolgapálczára megtámaszkodva, bizonyos távolságig beereszti a 
háló laptáros végét. 

A: mester a legényekkel a. ladikon van ; az előbbi a kihányásra 
készen kormányoz ; a legények gúzsba akasztott evedzővel a parttól 
befelé eveznek. I 

A kellő ponton a mester kihányja a hálót, mely úgy össze van 
rakva — a súlyozott alja külön, a parás föle külön —, hogy a háló 
egy rendben kerül a vízbe s a mint az ólommal súlyozott ín leszáll, 
falszerűen áll meg a vízben; a két evedző legény úgy dolgozik, hogy 
a ladik vízmentén nagy, lapos ívet kanyarít, melynek nyomát a ki- 
hányt háló jelezi. 

Mire a háló elfogy, a mester a felvett irányban kormányozza a 
ladikot s folyton ereszti a kijáró kötelet addig, míg a rajta levő peczek 
nem Jő; mihelyt a peczek megjelenik, a kijáró kötelet a peczeknél 
fogva a peczeklyukba akasztja s úgy kormányoz a kihúzó hely felé. 

Ezalatt a laptáros — Jól neki dűlve a tartókötélnek s megtámasz- 
kodva a szolgapálczára — lassan halad a kihúzó hely felé, úgy, hogy 
mire a ladik a partra ér, a háló már félkörben áll s az a fő, hogy a 
kijáró vége minél hamarább partot érjen, nehogy a halak a bekerített 
félkörből kiosonjanak. 

Ezért — a mint a ladik a part felé közeledik — az evező legények 
lázas sietséggel, nyakra-főre kioldják az evezőket a gúzsból, sokszor 
még térdig érő vizbe kiugrálnak ; az egyik megragadja a czuczakarót, 
leszúrja s hozzá köti a ladikot, a másik a partra rohan, megragadja a 
kijáró kötelet s nekidűl; odasiet a másik is, s ő is nekidűl ; — végre 
a mester is kilép s maga nekidűl ; — úgy húzzák a kötelet, hogy szinte 


orrukkal szántják a földet, mert a préda biztosítása attól függ, hogy 


444 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


a kijáró apacs hamar partot érjen, a laptáros és mester között a fél- 
kör úgy legyen, hogy a kihúzóhely partrésze képezze a húrját. 

A mikor a kijáró apacs a partra ért, a két legény elereszti a köte- 
let, az apacshoz siet s kezdődik a kihúzás: az egyik legény húzza és 
0-ba rakja az ólmos inát, a másik a parás fölét. 

Ez alatt a mester elővette a tanyaszákot, rátámaszkodott, ballábát 
pedig rátette az ólmos ínra, hogy le-leszorítgassa a víz fenekére, 
nehogy a hamis dévér vagy a bagolykeszeg kiosonhasson. 

A laptáros mind e műveletek alatt lassan s mind közelebb hozza 
a kihúzó felé a háló tartóvégét s mikor ilyeténképen a háló már szűk 
patkóalakra van összehozva, a mester a laptárosnak int s azt kiáltja: 
chú!. A laptáros megáll, mint a czövek, kioldja a farnám matakjából 
a tartó kötelet s befordítja az apacsot, hogy a háló borítson. 

Képünk azt a pillanatot ábrázolja, a mikor a két legény javában 
húzza a hálót, a mester — a tanyaszákra támaszkodva — letartogatja 
az alinat s kezével intve, azt kiáltja: ahú!s Míveli pedig mindezt oly 
méltósággal, mint bármely hajóhadnak a parancsnoka a maga 
dolgát. ; 

Leírhatatlan az a serénység, igyekezet, a mely a kihúzáskor ural- 
kodik : minden ember tudja, hogy a késlekedés annyi, mint a bekerí- 
tett hal szökése, vele osztalékjának apadása — hát istenigazában töri 
magát. 

A mester azalatt szorgosan vizsgálja a mind összébb vonuló kör 
színét ; lesi, nem burványlik-e a háló szélén a víz, ami annak jele, hogy 
nagy hal került a hálóba. 

Mikor a félkör már alig 3—4 méter, a halak megérzik a vég- 
veszedelmet s a víz mintha forrásnak eredne : egy-egy tapasztalt vén 
dévér kibukkan s keszegoldalt átveti magát a háló fölén — meg- 
menekül; itt egy harcsa vastag fejével túrja az iszapot — ott keresi 
a menedéket s a nagy turkálásban ostorszerűen csapkod a farkával, 
mely a vizet meghasítva pörsölő hangot ád; a tok hol a fejét üti fel, 
hol a háta jelenik meg — ez bukkol; a kecsege hegyes orrával 
betúrta magát valamely hálószembe s megnyaklott; — végre a víz 
elfogy, csak sáros iszaptócsa van még, a melyben rettenetes a pocs- 
kolás, túrás, hemzsegés. 

Ekkor a mester előveszi a tanyaszákot, a prédát ebbe töltik s 


RÉV-KOMÁROM. 445 


ismét. a mester az, a ki a nyargaló- vagy lovasbárkába viszi, mely a 
ladikhoz van kötve. 

A legénység neki áll, előbb a parton rendezi a hálót inszerint 
külön-külön ; azután áthúzza a ladik padjára s ekközben jobbról jobbra 
csapkodva mossa róla az iszapot s szedi ki belőle a beléakadt gazakat. 

Mire ez megvan, legott elindulnak a kiszemelt legközelebbi 
helyre tanyát vetni. 

Alapjában ez a tanyavetés az öreg, a piszkés hálóval, gyalommal, 
szóval mindazokkal a hálónemekkel, a melyek apacscsal vannak föl- 
szerelve s a leírás egy sikerült, rendes tanyavetés képét adja. 

De a vén Duna vize szeszélyes; messze tájakon áthömpölyögve, 
változtatja sodrát, sok mindenféle tőkét, galyat hozogat ; ezek, meg- 
telve vízzel, végre is elsűlyednek, félig betemetkeznek az iszapba s 
megalkotják a kelevisz-t, azaz, a mi kél és a mit visz, a halászember 
ellenségét. 

A mint a háló ina a víz fenekén tovajár, nem egyszer belé- 
akad a keleviszbe s ekkor a hálót partra húzni nem lehet. Ilyenkor 
felszedik a laptárost, összehozzák a két apacsot a ladikon s ebbe sze- 
dik a hálót. 3 

Természetes, hogy a mint szedik, a ladik elvégre is épen a kele- 
visz fölé ér; ekkor függőleges a húzás s néhány szem kiszakadása 
árán menekül a háló ; sokszor azonban csak úgy, hogy a keleviszt is 
felvontatják : ez a háló laftolása; s legtöbbször így kerülnek felszinre 
a folyó méhébe temetkezett őslény maradványok 1s. 

Mikor a mester vagy a laptáros érzi, hogy a háló elakadozik, 
azt mondja: akadba mén! s azok a tanyák, a melyeken efféle gyak- 
rabban történik, satkásokv. Ez nyilván az akadó, akadékos, akad- 
kás kopásából eredő mesterszó. 

Az egyes halászbokrok között is patriarchális viszony áll fenn s 
nincs eset reá, hogy a tanyavetés miatt összeveszszenek. Ősi szokás 
szerint úgy vetik a tanyát, a mily sorrendben megérkeznek s a meg- 
előzés Joga csak egy esetben áll fenn :. ha t. 1. egy bokor tanyát vetett, 
egy másik pedig oda érkezőben van; ekkor ha a tanyavető hamarább 
fel tudja szedni a hálót, mint a hogyan az érkező kiköt, akkor amaz 
ezt új tanyavetéssel megelőzheti. 

Ezeken a halászokon kívül, kik ma jóformán a halászság előkelő- 


440 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


ségét képezik, vannak kis halászok, ú. m. koczások és fenekesek 
vagy horgászok ; néha mind a két faj egy emberben egyesül. 

A koczás — egy a keczéssel és bónéssal — a hosszúkeczét von- 
tatja a Duna fenekén; a fenekes a fenékhorgot veti ki a fejkőhöz 
kötve s minden tizedik horogban egy-egy horogkövécscsel lekö- 
velve. 

A fenékhoroggal való halászásnak ősi és fejlett voltát semmi sem 
bizonyítja Jobban, mint az, hogy a horogra valónak, a mit t. i. a hal 
csalogatása végett a horogra húznak, külön mesterszava van, t. 1. 
cpéllev — innen pélléző, pélleszedő — és -hogy a fenekesek kezén 
maradt meg a fentő és a kuttyogató vagy — komáromiasan — buty- 
tyogató. 

Az előbbi nyilván a történet előtti őskorba, az utóbbi messze 
keletre vág vissza, s reá mutat a akumai magyarságra. 

A komáromi halász ma is halászsarut visel; hatalmas csizmát, 
melynek szára térden felül ér s melynek megvarrása régenten a timár 
czéh remekei közé tartozott. 

A Dunának, teljesen függetlenűl minden földirati és közigazgatási 
beosztástól, külön halászfelosztása van, még pedig tanyák szerint; 
minden tanyának neve van s e nevek teljes figyelmet érdemelnek, 
kivált a régi okiratokban előforduló helynevek meghatározásának 
tekintetéből, a mire a történeti rész reá 15 mutatott. 

A tanyák im ezek : 


K eszizátony, Körtitanya, fősső, K eszegés, 
Lérióra, Hegyajja, s Rokajjas 
Fősső forgó, Vizás, Pusztatemplomajja , 
Hármos forgó, Bene, Marczibilla, 
Lovadi ri alja, Szívás ajja, Lidia, 
Öregtanya, " Szaros, Szegfűtanya, 
Hamarja, Jázos, Beresleg, 
Léri farok, Ludas, Pinkezátony, 
Flórián, Disznós, Lópéra, 
Faluajja, Zsitvaajja, i Paczalos, 

K örtitanya, alsó Szenes, IROROSSÁMÉ 


) —— középső," Bők, Főhágó, 


RÉV-KOMÁROM. 447 


Bocskoros, Dobai zátony, Hopszergeszt, 
Paptanya, Mancza, Gógeajja, 
Szakajtás, Monostorfarok, Füzifokajja, 
Harcsás, UJjfalusi óra Gyakó, 
Várfarok Szen páli fokajja, K engyeles, 
Sebestanya, Atkás, Bódogasszony, 
Nyulas, Görbeszeglet, M:], 
Küvekföle Csapófődes, K omlós, 

K isbuzgó, Csikkentyű, Sörházajja. 
Hókony föle, Prépusóra, Düllő. 
Meszellős hókony, Ködmentanya, 


Úgy írtam le, a mint ejtik; azért szükséges megjegyezni, hogy 
cfőssőv annyi mint felső ; ri ajja—rév alja ; farok mindig a folyóba be- 
nyúló földnyelv;  körti—körtvély; szívás— szilvás; afőhágó?v — fel- 
hágó ; kü, küvek; —kő, kövek ; amib — mély. 

Mint látjuk, nem egy tanya a halfajról vette nevét, mely ott gya- 
kori ; ilyen a Keszegés, Vizás, Jázos, Harcsás ; más tanyák bizonyos 
tulajdonságoktól veszik nevüket; így: Csapófődes, mert agyagos ; 
Atkás, mert sok a kelevisz benne; az xsórs többször szerepel, péld. 
Lerióra, Prépusóra s mindig orrszerű, kirúgó sarkot jelent s követ- 
kezetesen egy r-rel ejtik. 

Az egész sorozat kiválóan magyaros hangzású és csak egy tanya- 
név vallja a német eredetet s jelezi azt a mindenha csekély hatást, a : 
melyet a beszármazott idegen a halászatra, mint legősibb foglalko- 
zásra gyakorolt. Ez a tanyanév, magyar kerékbe törve, a a Hopszer- 
gesztv s nem más, mint a német enyelgő c Ob-st -hergehst , a cSchau" 
mer einiv trivialitás édes öcscse. 

Alább ki van mutatva, hogy a németség nem. bírt rést ütni a haj- 
dani komáromi halászság erős várán. 

A tanyanevek, természetesen, a halász-szokásokban is szerepel- 
nek, nevezetesen a halászkeresztelő áldásában, melynek egyik helye 
így szól : 

Atkas, Düllő, Bocskoros, 
Masfel funt hal bizonyos ; 


Izsai tanya gyakoré, 
Lópéra tanya : vesd belé ; 


440 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


Jázos, Ludas, Beresleg 
Jaj de régen keresleg 
A xsgyakorés és a xskereslegv a költői szabadság föltétlen voltá- 
ról tesznek tanúságot. 


A HALÁSZKÖRÖSZTÖLŐ. 


Ez a szokás, mely már alig él s jelenetei, tőkép pedig áldása 
szerint már csak töredékeiben volt megmenthető ; igazi halászszo- 
kás, mely a bokor legifjabbik tagját, az apródot vagyis inast illette s 
akkor esett meg, mikor a szerencse valami derék vizát vagy tokot 
vitt az öreghálóba s az apród először vett részt a nagy fogásban. 
A keresztelő tehát a halászszá való felavatás volt s úgy is mondták, 
hogy vavatni). 

A szertartást az azon a hálón lévő mester rendezte házánál, a ki 
a nagy halat fogta. 

Estve felgyülekezett a halásznépség sokadalma, férfi, asszony, 
leány, ifjú, gyerek s legelőbb is egy vagy több asszony vállalta el a 
ckörösztanya tisztjét) . 

Erre a mester kámzsaszerűen hálót öltött magára, halásztálat vett 
a kezébe, a melyben Dunavíz s egy Jókora kavics volt. 

Az összehívott czéhbeli mesterek és a sokaság elhelyezked- 
tek, mire a szertartást vívő mester, hálóköntösében előáll s elkezdi az 
áldást : 

Atkás, Düllő, Bocskoros stb. 
mint fennebb adtuk. E mondókához ékes versezetben csatlakozik a 
nagy hal fogásának története. Végre előlép a mester s a széken ülő, 
felavatandó hálászapródhoz — ki mellett a keresztanyák állanak —, 
a következő ékes rigmust intézi, a melynek részben igen csiklandós 
helyeit a komáromi halászságtól eltanult költői szabadalom e helyen 
kissé megszelidítette : 

Te övedző nem törő, 

Gúzs nem szakajtó, 

Alattsag utan nem futamodó 

Hunczut akasztófára való 

Bestekurafia ! 

Prépusorán van egy nagy fa 

A fa alatt egy nagy kű, 

A kű alatt egy bagó : 

Az bőkje a . . . . fejedet, 

Úgy legyen ! 


LII. JÜK ENE 


Magyar halászat. 


HERMAN : 


ni 
N 


TANYAVETES. 


Komarom. 


RÉV-KOMÁROM. 449 


Ekkor már a keresztanyák résen vannak, mert különben nagy baj 
fenyegeti az apród fejebúbját. 

A mester ugyanis az vúgy legyen! szóra nyakon önti az apródot 
a Dunavízzel, megmarkolja a kavicsot s ha a keresztanyák kendőik- 
kel nem védik, istenesen megdörgöli az apród fejebúbját. 

. Természetes, hogy a nagy szertartást derék halebéd követi. a 
melyről azután a köszöntő el nem maradhat. 

Ezek a köszöntők, mint misztérium jelleműek, sok zagyvalékot 
tartalmaznak s a magyarság latin kora is erősen érzik rajtuk; némely 
kifejezés épen érthetetlen ; de következetesen fordul elő. 

Imeraz elsős 


cÉnekes Pallásnak jól tanult muzsikája, 

Ártatjában felkerűlt Miseros sipjával, 

Sipolós, trombitás ! 

Most nem iskolába vagyunk Midomítás ! 

Licet — én nem vagyok Talleus Cziczeró, 

Vagy ékes versemmel dicsekedő Néró, 

Hangos nyelvvel biró, 

Zengedező kijó, 

Mégis mindazáltal 

Van az örömmondoó, 

Mert nékünk tettek ki vig halász napokat, 

Kivalt hogyha fogtunk szép, derék pontyokat, 
Sütöttünk es rétest 

Pláczem — placzentaákat ; 

Én reménységemben, én is lapos táskát 

Készítettem bíztonban egy nyarson sült halacskát, 

Hogy megtöltse uram megéhezett gyomrát, 

Én kis fülemüle azért hangicsálok 

Hogy most már egy kis bort iszok. 


Jólehet mindenek gyászba borúltanak 

Fáknak levelei földre lehulltanak, 

Sokan, kik azelőtt életben voltanak, 

Meghaltak, a sírba alaszállottanak, 

De Isten kegyesen tekint le ez házra, 

Nincs semmi változás halászok napjára, 

Nem fogta be bánatnak homalya, 

Hanem vidam kedvvel virradt hajnalára, 

Minden áldás legyen a mi vig napunkon, 

Búbánat ne érjen, ezeket kivanom 

Ez versemnek ólja (sic!) 

Kik az égben vannak, megoltalmazója. 
Én kis fülemüle stb. 


HERMAN O. A magyar halászat. ; . 29 


450 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


Mindenek vígadnak, hogy békével mára 
Jutottunk, 
Halászoknak vidám napjára, 
Apollóval együtt bársei muzsáji 
Orömet zengednek ezeknek hárfái ; 
Én is hát ezekkel kívánom, hogy minket 
Éltessen a nagy úr, soká érjünk véget ! 
Szerencsétlenségbe senkit ne okozzunk, 
Tőlünk minden bajt messze távol tartsunk, 
A nagy isten legyen mindég vezérelőnk, 
Ez világi életünkben mindég igaz örizőnk, 
Ű A hol vagyunk, vigadjunk, 

Örök dicsőségben ; 
Öröm és vigasság töltse be szivünket, 
Ez iszonyú nagy kedv viditsa lelkünket ; 
Mert ez a nagy nap mireánk elkerült, 
Az halászok napja kegyesen felderült, 
Kivánom, hogy éljél drága szép napokat, 
Szamlalj esztendőkhöz esztendőket sokat, 
Terjedjen el miránk az Isten áldása, 
Mint a sűrű harmat nyári iczczakába 

Én kis fülemile stb. 


Az első szakot valamikor a klassziczisták korában irástudó ember 
szerezhette a halászlakoma számára s azt azután a szájról-szájra való 
járás összekoptatta, úgy, hogy bajos a c Mizeros sípjávals, a c Mido- 
mitássaly boldogúlni; a cLicets — szabad — mindenesetre a szólás- 
szabadságot jelenti, mert a szónok elismeri, hogy csak halász s nem 
Marcus Tullius Cicero, vagy épen Nero. A xPlacem-placentas 
sütése Jól mutatja, hogy honnan ered a magyar xpalacsinta) ; s van 
humor abban, hogy a mondókás saját reménységét a palacsinta és 
lapos táska közé helyezi el, valamint abban is, hogy egyszerre borivó 
kis fülemülévé változik. 

A második szak, a verselés természeténél fogva, a legmagyarabb ; 
ezzé teszi még az a bús hang is, mely a sírvavigadást kiválóan jel- 
lemzi; de a vers wóljas bizony csodás valami. 

A harmadik szakban az xApolló bársez muzsáju lábatlankodnak ; a 
többi része körülbelül kántorpoézis. 

Az egésznek magyarossága abban gyökerezik, hogy megvan min- 
den kelléke, a mely a magyar közrend fülének ízlik: érthetetlen, de 
hangzatos sallang mellett jól kidomborított Jókivánatok serege. 

A nótázás, mely a halászságnál országszerte nagyon is apadóban 


RÉV-KOMÁROM. 45 I 


van, mert irtja a halak elmaradása, a halászat mesterségének nagy 
hanyatlása, Komáromban még leginkább megvan. Legszebb daluk 


talán ez: 
Komáromi domború hid alatt, 
Nyárson sűti a halász a halat ; 
Nem kell nékem, nem kell a jó halad, 
Rózsám szíve majd kétfelé hasad! 


Három hete, hogy a Tiszát halasztam, 
Könnyeimtől egy csepp vizet nem láttam : 
Kifogtam a kedves rózsám kendőjét, 

Kék selyemmel rávarrattam a nevét. 


Első része tiszta komáromi, a második, a szebbik, más ritmussal, 
toldás s a Tiszánál termett; ez a jelenség más, Komáromban dívó 
halászdalnál is megvan s onnan ered, hogy a halászok is mozogtak 
hol víz mentén, hol víz ellenében, hogy tapasztalást szerezzenek. 

A Tisza a Dunával szépen érintkezik a következő szép dalban is : 


Sír a kis lány a Tiszának partján, 
Mert elhagyta szeretője csalfán ; 
Ne sírj kis lány árvasagod felett, 
Majd megsegít a jó Isten téged ! 


De szeretnék arany hallá válni, 
A Tiszából a Dunába járni ; 
Raátalálnék rózsám hálójára, 
Beszélhetnék véle utóljára. 


A bús halász megveti a tanyat 
Búsan sétál a Dunának partján ; 
Soha, soha ily szomorú estét : 
Kifogtam az rózsámnak holttestét ! 


Akad tréfás, rövid nóta is, pld. : 


Harmatos a kukoricza levele, 

Bárcsak engem egy szép halász elvenne ; 

Nem bánnám én, ha mindennap megverne, 

Csak a nevem xszép halásznés lehetne) 
Vagy ez: Tórát ATA 

Esik eso, fuj a szel, 

Fázik a szegény halászlegény ; 

Nincsen neki szűre, subája, 

Beitta a komáromi csardaba ! 


A komáromi halász életét, kivált a szabados vizen hálászóét, 
szintén festi egy-két vidám dal : 
DG 


452 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


Halász legény vagyok én, 
Duna hátán járok én : 
Két övedző a kezembe, 
Barna kis lány az ölembe ! 


A legtöbb mesterszó a következőben van: 


Nincs szebb élet minálunknal, 
Az dunai halászoknál ; 

Mink porcziót nem fizetünk, 
Mikor tetszik, elmehetünk. 


Beövedzük a. ladikot, 

Ki is hányjuk mi a hálót ; 
Kihuzzuk mi a letartást, 
Megtraktáljuk a jó pajtást. 


Ha az bárkát jol megrakjuk, 

Az alattságot kinyujtjuk : 

Vigan megyünk hazafelé 

Az Vagduna vize felé. 
Közel jár ez is : 

Az halásznak jól van dolga : 

Egy tanyáról a másikra ; 

Ha van a halnak Járása, 

Az életnek nincsen mássa. 


Famohaból tüzet raknak, 
Mellette ott pipázgatnak ; 
Mig a halak süldögélnek 
Mellette pipázva űlnek. 


Egy legenda is élt valamikor a komáromi halászok száján s hogy 
tele lehetett mesterszóval, erről a megmentett két-három sor Is 
tanúskodik : 


Mikor az úr Jezus maga a földön járt, 
Bement az csónikba, benéz a tat alá 


Kenyeret sem tala — — 


Komárom százakra rúgó mestereiből s a halászatot urok után 
folytató özvegyeiből manapság már csak néhány van meg mutatónak ; 
a hanyatlás általános s természetes, hogy a mesterséggel annak úgy- 
szólván virágja: szokás, köszöntő, dal, hagyomány és babona is 
veszendőbe megy. A mi itt eddig és ezentúl le van jegyezve, az olyan, 
mintha az utolsó óra maradéka volna ; javát megőrizte az ősi soron Is 
halászcsalád, a TuBÁ-ék családja, egy halászó özvegy anya két fiával, 
s összeszedett némelyeket id. SZINNYEY JÓZSEF IS. 


RÉV-KOMÁROM. 453 


BABONÁK. 


A komáromi halászember mindenkor nagy figyelemmel kiséri a 
víz állását, mert ettől függ a siker; jól tudja milyen a hal járása 
áradáskor, apadáskor, s természetes, hogy előre is szeretné tudni az 
áradások bekövetkezését. 

Ezt a jövendőt — függetlenül minden meteorológiai figyeléstől — 
Szilveszter éjszakájának titokzatos csöndjében ígyen iparkodik kisütni: 
Előkeres 12 darab jól megtermett s lehetőleg egyforma nagyságú 
vöröshagymát ; kellőképen levágja csúcsát s mindeniket kivájja ; ekkor 
sorba, egymás mellé rakja s balról jobbra véve, az első hagyma Januá- 
riust, a második februáriust jelent s így az utolsóig, 
A sor meglévén, a hagymákat egyenkint színültig őrlött sóvai tölti 


mely deczember. 


meg, azután éber szemmel lesi az eredményt: a mely — hónapot 
jelentő — hagymán a só annyira megszívja magát, hogy a lé kicsor- 
dúl, az a következő évben áradásos hónap lesz. 

A halászok közhite azt tartja, hogy déli 12 órakor nem jó tanyát 
vetni. Ha — halászatra indúlva — az ajtón kilépnek s az első, akivel 
találkoznak, asszony, ez rossz jel; de a zsidóval való találkozás sze- 
ÜSGNCSset jelent 
; Ha a csiviszvisz madár (nádiveréb, Sylvia turdoides) szól, akkor 

áradás lesz. 

Ha a káró katonája (Carbo cormoranus, kárakatna) fölfelé indúl, 
akkor oda fönn nagy víz van, ha lefelé vonúl, akkor lenn van a 
nagy víz. 

Ha sok a serincz (Acerina Schraitzer), kőhal (Gobio vulgaris) és 
orsóhal (Aspro vulgaris), ez a halszűkét jelenti. 

Ha burrog a ladik eleje, mikor fölfelé húzzák, bizonyosan 
árvíz lesz. 

Ha a leszúrt stánglira apró csigák másznak, bizonyos az árvíz. 


Ha a baszár- és dévér-keszeg igen nyálkás, akkor áradás közeledik. 


; HAGYOMÁNYOS SZABÁLYOK. 
Ívás. : 

A csuka Januárban, a menyhal februárban, a balin márczius 19-tól 
kezdve, a süllő márczius 25-től kezdve, a ponty, Jász-keszeg, harcsa 


454 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


májusban, a tok, viza és köcsöge augusztusban, a gadócza márczius- 
ban és áprilisban ívik. 


HALFOGÁS, HALJÁRÁS, REGULA. 


Télen holdvilágos, csillagos, csikorgó hideg estén legtöbb meny- 
halat lehet hálóval, horoggal fogni. 

Jászot nyáron napkeltekor és délelőtt 11 óra tájban. 

Harcsát pedig hajnalban és alkonyat táján lehet leginkább fogni. 

Márcziusban indúl el a márna, ponty és a többi hal, kivéve a 
menyhalat, mely csak az őszi hideg beköszönésével jár. 

Áradáskor legelőbb indúl a baszárkeszeg, azután a gárda, a 
köcsöge. Apadáskor a Jász, a ponty és a karikakeszeg. 
Tavaszkor áradással, nyáron apadással lehet legtöbb halat 
fogni. 3 I 

A buttyogatás májustól augusztusig, meleg éjszakákon járja, mert 
ekkor kapdos leginkább a harcsa. 


5) 


Az a halász, a ki hét közben ott hagyja a hálót, elveszti egész heti- 
bérét, bármennyi tanyavetésnél lett légyen különben jelen. Csak pén- 
teken szabad ott hagyni a gazdát. 

Ha a hálóállításnál valamely halász fattyasparát köt, vagy az 
ólmozásnál viczeütést tesz, minden hibáért egy itcze bort fizet. 

A hálóállítás, azáz a daraboknak összekötése közös munka s 
ilyenkor a halebéd is járja. A halászlé 9Enozala E mé a szakács mon- 


dókája ím ez: 
Ez a kis halacska, 


Vizben szokott úszni ; 
Fog is erre osztán 
Az borocska csúszni. 


MESTERSZAVAK. 


Van egy állítás, mely bizonyos halászónépek szószegénységére 
vonatkozik s ez az, hogy az Északi-tenger szigethalásza mintegy három- 
száz szóval éri be. Érzelmeiből, a természet tüneteiből, családi életé- 
ből, tűzhelyéből, foglalkozásából nem szókincs, hanem valóságos szó- 
nyomorúság telik, oly sivár, mint a part fövenye s az Északi-tenger 
egyhangú, ólmos köde. — — Csak meggondolni is nyomasztó érzet ! 

A komáromi halász csak halat is negyvennyolczat szólít külön- 


RÉV-KOMÁROM. 455 


külön névvel, s ez — tekintve a magyar halfajok összességét — rend- 
kívül fejlett ismeretre vall, ritkítja párját talán a föld kerekségén 1s. 

A halnevek, a melyeknek tudományos meghatározását a szótár- 
részben könnyen kikeresheti az olvasó, betűrendbe sorakoztatva, 
ím ezek : 

. Angvilla, bagókeszeg, balin (Balint), barátf . sz, baszárkeszeg, 
bodorkeszeg, bökle, csik, csuka, czompó, dévérkeszeg, domolykó, 
dunahal, dunaponty, durda, gadócza, gócz, göcze, gorda, halszűke, 
harcsa, jászkeszeg, kárász, karikakeszeg, királyponty, köcsöge, kőhal, 
kophal, márna, menyhal, orsóhal, paducz, paptetű, p . . avágó, pisz- 
tráng, serincz, sőreg, sügér, süllő, szápakeszeg (pápakeszeg), szintok, 
szívaorrú-keszeg, tarka-süllő, tok" (tetemestok), tintáshal, viza, vörös- 
szárnyúkeszeg, zsidóhal. 

Ebben a sorozatban a királyponty változat; a paducz és tintáshal 
egy és ugyanaz, úgy a márna és a zsidóhal is. 

Lássuk már most a többi mesterszót Is. 

Személyzet: czémester, szolgálómester. 

Bokor: mester, első legény. 

Halászság: öreghalász, kishalász, középső legény, legények, lap- 
táros, fattyúlaptáros viczelaptáros vagy viczi, koczás, piszkés, fenekes, 
horgász, fisér. 

Halászdereglye és ladik, a hálósoké. 

Rajta : órtőke, fartőke, bálvány, perem, pőrfa, bókony, tat, szánkó, 
lábvető vagy rúgófa, léhésdeszka, kolomp, gúzs, ülésdeszka, őrfa, 
őrfatészke, peczeklyuk, czuczalyuk, iszkába, moha. 

Benne, pld. kivonuláskor s a háló kivételével: szapoly, övedző ; 
ennek részei: fogóvég, kopás, toll. Kormányövedző ; ennek részet : 
mankó, nyel, toll; merecs, czucza vagy stángli, ezen: piszkevas ; 
alattság, czikló vagy cziklony, tányérdeszka, farhám, rajta matak ; váll- 
hám, tanyaszák, csárdakaró, pánt, gyékény, spél. 

Halásztű ; ennek részei: óra, nyelve, dereka, lába, halászfonal, 
islik, lajfánt, furkó; hálózacskó, bogrács, szolgafa, szolgapálcza, 
moholó. 

Bárkák, haltartók: bárka; részei: eleje, dereka, fara, tőkéje, 
rekesze, ispitája, bárkababája; nyargalóbárka, lovasbárka, piszkés- 
bárka, öregbárka, élőbarka, halélő (hálóból). 


450 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


Hálók. Felosztás szerint, tehát hálónemek : 

Húzóháló, futtatóháló, vetőháló, egysoros, háromsoros, mélyre- 
járó, vízszintjáró. 

Hálófajok: öregháló, piszkésháló, vizaháló, köcsögeháló, balin- 
háló, laftolóháló ; ezeken általában : apacs, részei ura, innen apacsúr, 
koczakörme, köve, nyele, talpa, karikája; van kijáró apacs és laptá- 
ros apacs; egyébként: léhés, hálóföle, hálóalja, hálóina, para, ólom, 
innen : parásín, ólmosíin ; pős, körösztkötél, kijáró kötél, bejáró kötél, 
pöczök, fattyaspara, szélszem, öregszem, aprószem, réfólom ; szaka- 
dáskor felszár, háromláb ; a háromsoros hálókon tűkörháló; terítik a 
tericsfákra. 

A többi háló : kocza, villing, tápli, lepő, tapogató, pendöly, rácz- 
pendöly, bokorszák, szák, van ennek ágasa, feje, szára. 

Hálókötés és állítás : állítófa, állítótű, megállítani, ólmozni, ráverni 
az ólmot, parát kötni, viczeütést ejteni, szemhagyás. 

Horgászat : járóműve a ladik, lélekvesztő. 

Horgok : csapóhorog, peczkeshorog. 

Fenékhorog ; részei: ina, rajta a pekléje, ezen a horog, van sza— 


57 

kálla, innen szakálos horog; tartozik hozzá a fejkő, farkövécs s min- 
den 10-dik horogban egy horogkövécs, továbbá a cserepcsik, rajta a 
fejmadzag; horogrosta; külön szerszám a fentő és a buttyogató ; 
a horogin sodrására a gajmó szolgál ; féregszedő döbön, fűzér. 

Horogra való ; egy mesterszóval kifejezve : 

Pelle ; ide tartozik a kishal, hernyó, piócza, béka, lótetű, harcsa- 
féreg, túró, árpatészta. 

Vegyesek : nádvágó, tókasza, rácsa, csárda, kelevisz, atkás hely, 
rekesztes halászat, szabados halászat, lajt, mérőszák. 

A halak minőség és rendeltetés szerint: kapóhal, fehérhal, jóhal, 
köteleshal. : 

Van még: verse, ennek viszája és pellézője. 

A háló néha: nyakról jön ; a hal nyaklik, burványlik, bukkol, pör- 
söl, pipál. 

A halnak van — a pontynak — külseje szerint : 

Feje, háta, hasa, oldala, szeme, szíványa, sertéje, sörénye, alsó- 
sörénye, alsószárnya, középsőszárnya, farka, hugygyója, alsósertéje, 
kormánysörénye, héjja. 


RÉV-KOMÁROM. 457 


Belseje : pattantó, bél, gyomor, ikra, tej, velő, epe, máj, szív, háj, 
oldalbercz, szálka, keserűfog. 

A ragadozóknál : nyelv, fog. 

A halnak van: járása, szűkéje, ívása. 

Kiáltás : hú ! 

Jelentős madarak : csiviszvisz, kárókatona. 

Miveletek : teríteni (nem kérdik : hol halásznak ? hanem : hol terí- 
tenek ? t. ti. a hálót; ott a csárda 15) ; tanyát vetni, tanyát húzni, letar- - 
tás, beövedzni, kiövedzni, megrakni (a bárkát), bekeríteni, kinyujtani 
(az alattságot), letenni az őrfát (jJogszerzés), kikötni, húzni — övedzni, 
csiválni — félkézzel övedzni, buttyogatni. 

E sorozatokból kiviláglik, hogy a komáromi halászok — beleértve 
a tanyaneveket — nem kevesebb mint háromszáznyolczvannégy mes- 
terszóval élnek még ma is, a midőn ősi mesterségök nagy hanyat- 
lásban van s így egyedül mesterszavak tekintetében messze túltesznek 
az Északi-tenger szánalomraméltó halásznépén. Nagyon beható kuta- 
tás, ftöőkép a bokrokkal való tanyázás, kihozhatná az ötszáz mester- 
szót IS. 

Kiváló becsületére válik a komáromi halásznak, hogy a németnek, 
a tótnak derekasan ellentállott s azt a kevés szót, a melyet ezektől 
átvett, istenigazában át meg át magyarosította, 

Lássuk a német elemeket. 

A Hopszergeszt tanyáról már megemlékeztünk. A halnevek között 
német eredetű a kophal — Koppe, Groppe: a bökle — Ukelei ; 
a serincz — Schrátzer. A mesterszavak között: stángli — Stangel; 
pánte— Band s spec Sperdíssíslikov üúsléss—  Schlhmge olajtánt— 
Leinfaden ; réfólom — Reffeln. 

Nyilván tót elem ez : gócz — Kolec ; harcsa — Hrca; márna — 
Mrena; paducz — Podustva; pisztráng — Pstruh; laptáros — 
Lapaty — fogni. 

A sőreg, németül: Schirgl; a süllő, németül: Schiel; a kárász, 
németül: Karausche, latinul : Carassius, tótul: Karasik; a csik, tótul: 
. Cjk, a köcsöge. tótúl: KacCiga; ezek tüzetes nyelvészeti kutatást köve- 
telnek ; előttem azonban úgy áll a dolog, hogy a sőreget és süllőt 
eredeti magyarnak fogadom el s azt hiszem, hogy a beszármazott né- 
met halász, vette át a magyartól. 


458 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


A KOMÁROMI HALÁSZAT TÖRTÉNETE. 


Komárom halászata megérdemli, hogy avatott történetíró ku- 
tatásainak külön tárgyává tegye. Komárom halászeleme minden kor- 
ban erős volt; Gúta és Naszvad községeket bevonva, egész halászó 
telepet látunk szemünk előtt, mely egész hadjáratot folytat az egykori 
főhal ellen, mely nem más, mint a viza, a tudomány Acipenser 
Huso-Ja. ; 

Nem a mai viza, mely ritka, s ha amázsáss, már bámulat tárgya, 
hanem a MARsiLius Danubiusának — a réginek — vizája, a melyre . 
úgy, a mint a Vaskapún és a Kazánszoroson — a Pontustól jöve — 
benyomúlt, ezer czége, ezer háló, ezer, vasmacskának is beillő viza- 
horog várakozott, lesett. 

MaAgsiLius cHusov-ja, a magyar sőrhalp ezer fontot is nyomott 
— tíz egész mázsát, az t. I., a mely az ős Dunán fölvonúlt; anyaten- 
gerében húsz mázsáig is megnő. A czége, a melylyel fogták — a 
ccaptura usonum vulgo Zegev — nem vesszőből, nem rohongból, 
hanem erős karókból való volt, melyek — MARsitius szerint — saját- 
szerű tömkeleget alkottak, a melyekben a betévedt halakat, furkóval 
verték agyon mint az ökröket. 

A vizafogó czégének szerkezete — elég kár — nem maradt 
. reánk ; de az a szó: elabyrinthus eleget mond, hogy óriási — sistra 
hal arányához mért — kürtőt, mely vagy a Tisza-Dráva menti magyar 
vejszéhez, vagy a Fertő kürtőjéhez lehetett hasonló, föltehessünk. 
Kámzsahálóval felszerelt czége azért nem lehetett, mert a halat ten- 
gerfelől, tehát a víz ellenében kellett várnia. 

Semmi kétség, hogy a legrégibb okiratokban előforduló ccaptura 
usonums egy a szegev sseygev és a komáromi xszegjével). 

K omárom, mint vizafogó hely, a legelső sorban állott s ebben a 
sorban is talán a legelső volt. A komáromi vizának, mondhatni, tör- 
téneti jelentősége van; nemcsak a helyi közélet szempontjából, 
hanem országos tekintetből is. 

Belévág a hűbéri viszonyokba, mint az ú. n. sköteles halak, 
elseje; húsával végnyomorba sülyedett hadakat mentett meg s amaz 
valázatos könyörgésekben)? , a melyekkel Komárom városa, már hadi 
jelentősége miatt is, oly sűrűn fordúlt Bécsbe, Udvar fényéhez, 


RÉV-KOMÁROM. 459 


Felség kegyelméhez, a legjobb érvelés súlyban — s így hatásban 
is — meg sem közelítette azoknak a szép vizáknak súlyát és hatását, 
a melyek áz alázatos felterjesztések mellett felvándoroltak, anélkül, 
hogy mint mellékletek az instáncziák dorsumára följegyeztettek 
volna. 

Az 1051-ki esztendőről fel van jegyezve, hogy III-dik Henrik 
hadaival beütött az országba; de megszorúl s így a támadó az, a 
ki Győrön alúl megalkuszik sorsával, békét kér I-ső András 
magyar királytól. A magyar király ráhajlik a kérésre s a véginségre 
jutott német tábort ötven óriási vizával rántja ki a bajból. A halak e 
tömege komáromi volt. Nagyságukat elgondolhatjuk. 

A XIII-dik századból föl van jegyezve, hogy Komárom. várjobb- 
ágyai hallal, kiváltképen vizával rótták le adójukat. 

Ebben a században kelt (12608) IV-dik Béla király megerősítő 
levele, mely szerint a komáromi várispánnak — Nagy Megyernél — 
16 vejszéje volt." 

A XV-dik századból (1472) fennmaradt az adat, hogy Hollós 
Mátyás király Guta mellett halastavat tartott. Ez azonban haltartó is 
lehetett. j 

I. Miksa történetírója, Suntheim László a XVI-dik században 
(1500 körül), Komáromról írva, csodálkozik a hal bőségén, tőképen 
a viza és tok sokaságán s följegyzi, hogy egyszerre száznál is több 
kerül a szárazra. ; 

Az 1518-diki magyar országgyűlés XIV-ik törvényczikke arról 
rendelkezik, hogy Komárom — s rajta kívül Munkács és Tata — 
vizával és tokkal lássa el a király konyháját. 

Ebben a században (XVI, mondhatni, seregesen Járt a viza Bécs 
felé s meglátszik, hogy a scsászár komáromi udvarbirán gondoskod- 
tak az elszállításról, a mint erről a következő okirat tanuskodik. 

(Én, ki vagyok Németh János, római Császár Eö Felsége udvar- 
bírája Komáromban, vallom ezen levelem által, hogy én az naszvádi 
szegjéról harmadrésze, az Eö"Felsége parancsolatjára Usály Péter 
uramtúl három Vizát vettem el, kit én Eö Felsége konyhaszükségére 
Bécsbe küldöttem. Annak való bizonyságáért adom Usály Péter 


t Ezt PESTI FRIGYES mind halastónak gondolta. L. sSzázadokd 1. p. 72. 1867 ; I. első 
resz cOkiratos történet) IS. 


460 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


uramnak ezen pecsétes levelet. Továbbá teszek én oly bizonyságot, 
minekelőtte ide érkeztem, hogy ezen Usály Péter uram Eö Felsége 
szükségére Bécsbe az guttai és naszádi szegjérőól hat vizát küldött 
volt. Actum in Gutta decima nona Novembris anno 1568. Németh 
János komáromi udvarbiró. 

A bizonyságlevél szövegeből az tűnik ki, hogy a császárnak a har- 
mada jutott. Fölötte érdekes a wszegjes szó, melyet Szinnyey József, 
az okirat első közlője sszeglets-nek hajlandó magyarázni, a mely 
azonban nem egyéb, mint czölöpökből alkotott vizafogó s teljesen 
egyértelmű a mai czége s a régi zege, zegye stb. szavakkal, a hova 
a czege és csege is tartozik, a mint ez már többszörösen ki van 
mutatva. 

Ebből áz okiratból nem tűnik ki, hogy jó Usály Péter uram 
elvett viza-halaiért kapott volna valami díjat s úgy látszik, hogy már 
akkor is nagyban dívott a nagy fáradozásnak oklevelekkel való meg- 
jutalmazása; de legyen meg az igazságnak a maga része: az udvar 
vette 1Ss a vizát. : 

Igy ifj. Réső-Ensel 1. h. okiratokat közöl ugyancsak a XVI-dik 
századból, így 1578-ból, a melyek a Gúta és Naszvad czégéiben 
fogott vizák mennyiségéről s hováfordításáról szólnak a következő 
czím alatt: aeCaptura Usonum in Guta í(gwta) et Naszwadh, 
anno 15787. 

Ebben az esztendőben november 19-kétől deczember 4-ig nem 
kevesebb mint 140 vizát fogtak ; legtöbbet, huszonöt darabot, novem- 
ber 20-án. A viza mellett szerepel egy más hal is, a dorix, mely rit- 
kább és drágább is volt s szerintem a sőreg, a németség aDonau- 
forelles-Je, azaz cdunai pisztrángy-ja lehetett, melynek ékessége vete- 
kedik húsának jóságával. 

A mondott okiratok szerint kifogott vizákból 53 darab vándorolt 
Bécsbe az udvar konyhájára ; fizettetett pedig darabja egyremásra hat 
forintjával. Ugyanezekből jutott Thurzó Szaniszlónak 2 darab, mely 
huszonhét forintot hozott a pénzes zacskóba. Nagy pénz volt az 
akkoron. 

Az 1592-dik évi úrbérből kivehető, hogy a győri- és vágdunai 
vizekben fogott halaknak negyedrészét a komáromi halászok a király- 
nak tartoztak adni. Az úgynevezett cbárkás halászok? , kik alkalma- 


RÉV-KOMÁROM. 401 


sint csak halkereskedők voltak, mint a mai cfisérekv, öt—hét vizát 
adóztak a király konyhájának. ; 

Az akkoriban fennállott halastavak, névszerint a 4aMartosv és a 
c Felsőtavak? , mint királyiak, évi 10 és 8 forintért voltak bérbe adva. 

Ugyane XVI-dik századra vonatkozik még két okirat, melyet He- 
vesy Benedek Guta birája állított ki s melynek szövege itt követ- 
kezik : 

(Én, Heuesy Benedek Gutthaj biró, vallom ezen leuelemnek 
rendiben, hogy az vitézlő Holgy Caspar vrunk veth mi tulunk csiaszar 
w felsige Zamara kilencz vizat 135 forinton, mellinek bizonsagot es 
orossiget attam az en peczetes leuelemeth. Datum Vyuar (Ujvár) 
13 x-bris "Anno: 94" (1594): Actum, Ad petitionem : Judicis, Ego 
Andreas csianaky subseripsi m. p. Gallus Bakith m. p. L. S. 

Én, Heuesy Benedek Gutthay biro, vallom az en leuelemnek 
. rendiben, hogj az vitezo Holgy Caspar vrunk fizetett harom kocsis- 
nak, kik az kilencz uizath w felsige Zamara Becsben uittek tizenketh 
forintot, bizonsagoth attam az en peczetes leuelemeth. Data Vyuar 
12 x-bris Anno 94. Ad, petitionem Judicis stb. mint fent. Anno 1594. 
Testimonium  Judicis. Guthensis super Ventura Usonum Viennam 
missorum, id est A. 12. Nro 52 Conv., 

A XVII. század arról nevezetes, hogy akkor nyerte Komárom 
halászsága a császári szabadalmat, mint a czéh alapját; kelt pedig a 
díszes okirat 1090-ban s el van látva Leopold császár aláírásával. 

Legjellemzőbb az, hogy a szöveg teljesen, és hiteles alakban 
magyar is, holott egyebütt a privilegium, rendesen, a hivatalos latin 
szöveg mellett, az suralkodós, azaz német nyelven van adva. 

E szabadalomnak, az ú. n. c Artikulusoknak kivonata a következő: 

Első Articulus. A vallásosságot teszi kötelességgé és zászlóállítást 
rendel. 

Második Art. A halászok újévkor gyűlést tartsanak s válaszszanak 
czéhmestereket. 

Harmadik Art. A czéhmesterek esküt tegyenek az Articulusra. 

Negyedik Art. A kik a czéhbe belépnek, szintén esküt tegyenek ; 
belépéskor fizet az öreghalász 24 Írtot, a koczás 12 frtot. 

Ötödik Art. A vasárnap megünnepléséről rendelkezik ; az ellene 
vétő öreghalász 2 Írtot, a koczás i Írtot fizessen. 


462 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


Hatodik Art. A gyűlések mindig szombati napon tartassanak s 
azokat a sszolgáló mestereks mondják be. 

Hetedik Art. A gyűlést mulasztók, ha elfogadható okot nem 
mondhatnak, 25 pénzt fizessenek ; a ki ládanyitáskor érkezik, 12 pénzt, 
a ki záráskor érkezik, 5 pénzt fizessen. 

Nyolczadik Art. A ki a tisztesség ellen vét, káromkodik, 4 frttal 
lakoljon. 

K ilenczedik Art. A srekesztesbenv halászók 4 frt birságot fizet- 
nek s ha gyalázat esett, a csszabados halászattól eltiltatnak. 

Tizedik Art. Ha egy ponton több halász találkozik, a tanyavetést 
az kezdi, a ki előbb érkezett. 

Tizenegyedik Art. A sorrend az, hogy mihelyt az előző a tanyát 
húzta s letette őrfáját, a következő legott tartozik vetni; ha késik, 
50 pénz bírságot fizet. : 

Tizenkettedik Art. Az a koczás, a ki horgát a más horgára veti, 
50 pénzt fizet. 

Tizenharmadik Art. A könnyelműn gazdát cserélgető legény ne 
fogadtassék fel. 

Tizenegyedik Art. A ki temetésről elmarad, 4 pénz birságot fizet. 

Tizenötödik Art. A Dunán szabados a halászat s ha a czéhbeli az 
uraság vizében akar halászni, tartozik szándékát bejelenteni, a köteles 
halbúl pedig (viza, tok, sőreg) a negyedrész az uraságot illeti meg; a 
ki ezt eltitkolja, a czéhbűl kicsapatik. 

Tizenhatodik Art. A nem czéhbelitől a hal elvétetik. 

Tizenhetedik Art. Remeklést követel. 

Tizennyolczadik Art. Fogadalom az articulusra. 

Igen jellemző a xsszabados halászatnakv az artikulusokban való 
kiemelése, mert semmi kétség, hogy ezt az ősi magyar halászat így 
követelte, ehhez hozzányúlni senki sem mert. Ott, a hol a halászó 
magyarság tömegesen telepedett meg, mindig szabados volt a halá- 
szat s a tanyavetésre való jogszerzés nem irott artikulushoz, hanem a 
dolog természetéből folyó rendhez volt kötve, t. i. a ki előbb megér- 
kezik, azé a jog ; villongásra ez nem adhatott okot, mert a halászat- 
nál ezer véletlenség játszik közbe s számtalanszor megesik, hogy az, a 
ki egy adott ponton, mint első veti a tanyát, semmit sem húz, holott 


RÉV-KOMÁROM. 403 


az utolsó nagy zsákmányt ejt, mert a halnak wjárása van) s két tanya- 
vetés közben is érkezhet. 

3 Látjuk azt is, hogy a sorrend külső jelhez volt kötve: a tanyát 
vető halász feltűzte az őrfát (árboczot), s a midőn a tanyát végig 
húzta, hálóját beszedte, letette az őrfát s ekkor következett a másik. 

A remeklés, melyhez a mester czím és jog elnyerése volt kötve, 
úgylátszik, mindig egy 90 öles vizahálónak teljes, hibátlan elkészítésé- 
ből állott. A czéhek mindig bejelentették a hatóságnak a remekeket, 
a melyekben megállapodtak s a halászok utolsó bejelentése (1830) a 
vizahálóra vonatkozik. 

Ez a háló nem volt halászfonalból való, tehát nem volt eléhésv a 
SZÓ közértelmében : kötötték islégből, hogy az óriási hal hatalmas 
csapkodásait kibírhassa. A czéh szigorú ellenőrzést gyakorolt, figye- 
lemmel volt arra, hogy a remeklő valóban maga kösse az óriási alkot- 
mányt, sőt még az aprólékos fogásokra is ügyelt. Így az ólmot egy 
kalapácsütéssel kellett a háló ínjára ráverni, ha még egy pótló ütésre 
volt szükség, ezt viczeütésnek mondták s hibának vétetett. 

Az új mester sbeadta magátv a czéhbe; hogy a fölvétel milyen 
szertartással járt, volt-e lakoma, mik voltak fogásai, köszöntői: erről 
a komáromi czéhláda iratai nem emlékeznek meg. 

Ezek az iratok nagyon nyomósan tárgyalják az esküt s ez sok- 
szorosan igen jellemző és érdekes. Első sorban tanúságot teszen arról, 
hogy a magyarság vezető és uralkodó elem volt, továbbá arról, hogy 
vallás dolgában föltétlen türelmesség uralkodott. 

A beszármazott német halászok iránt, kik a mester czímet és Jogot 
megnyerték, annyi tekintettel volt a 151 BS. hogy az esküt német 
nyelven tehették le. 

Ez a német esküminta megvan s minden szava élő tanúság arra, 
hogy valamely írástudó, világlátott, különben tőrőlmetszett magyar 
czéhmester fordította le ekképen: 

cJuramentum A. F. Tages Mit ungrisi Puk Sitner. 

7 "Ik Rinénder INN. Svére aut (Góth Hatér Gotthi:Son Gotth 
"hájliger gajszt auff hajligén tráj Faltighájt, Jung frá Mária Mutter 
Kottés unt autf alerhajligén tasztu tizés Fhisérs Cshén Sanj Artikli 
unt Punkhtin véligész uncz ér, Gnédixter, Rémisér kajzér unt Kinik 
Leopoldus uncz Ertájlét hat, nach tájnem Miglighajt er halten virst, 


4604 MAGYAR HALÁSZAT. 


unt Tajnen Forgescester Czehmajsztren vi aukh andré Mit Majsztr 
In allen Szachén Gehorzom virst Sénj unt benent Mit Majszteren 
Véder Alten noch Jungen In Fisérajk viok in Andre Petrifene Szakkin 
Visendlik kájn Sádin félangen virst, Szondern Kidvédern Majstérn 
Szanj Respecht oder Ér, Traust viák herinen, erkébén virszt. Koth 
Szolti Szó hélfén unt ale hajligén. 

Igen nevezetes az a xs Puk Sitner , nyilván c Buch Scherterv c Buch- 
stabens helyett. Ha a németnek a bötű skönyvpálczai miért ne csi- 
nálhatott volna a kumai magyar czéhmester ckönyvhasábots belőle? 
Nagy dolog lehetett az, mikor az a kumai magyar, torzomborz bajuszú 
czéhmester előropogtatta azt az ékes, ugyancsak magyar szájízre föl- 
eresztett német esküt s az a német utána mondogatta. 

A szöveg helyreállítva ez: xJuramentum am folgenden Tage mit 
ungarischen Buchstaben. I 

aIch bin der N! N! Schwöre auf Gott Vater, Gott Sohn, Gott 
heiligen Geist, auf die heilige Dreifaltigkeit, die Jungfrau Maria 
Mutter Gottes und aut alle Heiligen, dass du die Artikel und Punkte 
dieser Fischer-Zunft, welche uns unser gnádigster Römischer Kaiser 
und König Leopoldus ertheilt hat, nach Möglichkeit einhalten 
wirst, und deinem vorgesetzten Zünftmeister so wie auch anderen 
Mitmeistern in allen Sachen gehorsam sein wirst und benannten 
Mitmeistern — weder Alten noch Jungen, in der Fischerei wie auch 
in anderen betreffenden Sachen keinen Schaden verursachen wirst, 
sondern jedwedem Meister seinen Respekt oder Ehre — draussen wie 
auch herinnen — geben wirst. Gott soll dir so helfen une alle Heiligen. 

A czéhmester magyar esküje ez volt: 

c Juramentum. N. N. Esküszöl az Atya, a Fiú, Szentlélek tellyes 
Szent Háromság edgy bizony Eoreok Istenre, Boldoghságos Szűs 
Mariára, Istennek minden Szentire, Hogy te az ezen Czébely Mes- 
terséghedben hiven és ighazan tehetséget szerént eljársz Félre tévénn 
mindennémő Attyafisághot, komasághot, Baratsághot, igéretet, ado- 
mánt, Gyülölséghet, Haraghot, az előted lévő Panaszkodóknak es 
injuriatusoknak az Nemes Czéh Privilégiuma és Artikulusi Szerént 
ighassaghot szolghaltatsz S" ezen Czéhnek minden nemő Privilegiu- 
mat megeorizd es oltalmazod. Isten téghed ugy Seghellyen es a Szent 


Évangéliom. 
o 


RÉV-KOMÁROM. 405 


A föltétlen türelmesség tanubizonysága az, hogy a reformátusok 
esküjéből a Szűz Máriát s a minden szenteket kihagyták. 

Egyébként úgy látszik, hogy a német elem túlnyomó részben 
cbárkás halászv, t. 1. olyan volt, a ki a halat nem fogta, hanem csak 
kereskedett vele, a mit onnan lehet következtetni, hogy ezeknek 
országszerte — igy Komáromban is — xfisérs a czimök; sőt a 
, Phisérkedésv, amennyiben a piacz érdekeit csorbította, a rovott 
üzérkedések közé tartozott. 

Így a magisztrátus levéltárából kivehető, hogy például 1699-ben 
nagy panasz volt, hogy a nagy bőjtben a hal a piaczról elmaradozott. 
A magisztrátus ekkor elrendelte, hogy erről a czéhmester tenni tar- 
tozik s a piaczra hozott hal 2 pénzzel drágább legyen mint egyebütt. 
Ha azonban a hal még ekkor is elmarad, a főczéhmester harmad- 
magával megragadhatja a czéhmestert s egy péntekrőla másikra a 
tömlöcz fenekére vetheti, addig, mig a piaczon nem lesz elegendő hal. 

Ez alatt a hal alatt az úgynevezett sköteles halp van értve, t. 1. a 
viza, a tok, a ponty, a csuka és a csik. A halnak a piaczon kívül való 
árulása 12 forintnyi birság alá esett. Mindezekre pedig xobligáltatik 
úgy az Eoregh, mint a kis halász). 

Ugyanez a rendelet 1700-ban megyjíttatott, sőt élesbíttetett. 

A piaczi árak Komáromban mindenkor szabályoztattak s ez tör- 
tént a halra vonatkozólag is. Álljon itt néhány mutatvány a cköteles 
halra) . ; 

17600, a csuka fontja 12 kr. 
a ponty fontja io kr. 
17601, a viza . mázsája 30 forint. 
a csuka fontja io kr. 
a ponty ) (09. JP 
2) ES. ,SZEJ6 DOL 
1702. a viza  mázsája 208 forint. 
a tok ) dsatorm 
a csuka fontja 20 kr. 
a ponty  ) (15 kes 


A csik deczembertől aprilisig foglalt helyet a sköteles hal; rova- 
taiban. 


HERMAN O. A magyar halászat. 30 


4606 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


A czéhmester házát egy aranyos ponty jelezte s egyáltalában ez a 
hal az, mely pecséteken is szerepel, a melyet a bárka pofadeszkájára 
ékesen rávésnek, s nem egy szegény laptáros matakjára reákinoz, leg- 
többször úgy, hogy felismerhető. 

A mi itt le van téve, az csak töredék: egy része rom, melynek 
régi, ősi s minden bizonynyal sokban eredeti alakzatait többé helyre- 
állítani nem lehet. Komáromban hajdanában csak az s Eoregh halá- 
szoko száma százakra rugott s mindig akadt még 20—30 özvegy- 
asszony, ki elhalt ura mesterségét folytatta; a koczásoknak szeri 
száma se volt. Ma négy-öt öreghalász már inkább piszkél; kevés 
koczás csak mellékesen járja az elnéptelenedett Duna hátát s a 
mint az ősi foglalkozás mindinkább aláhanyatlik, veszendőbe megyen 
az ősi szerszám, ősi szokás s ezeknek révén a nagy szókincs, nagy 
kárára annak, a mit az ihlet ekképen fejezett ki: xsnyelvében él a 
nemzet) . 


V. PÁKÁSZTANYA 


Képpel. 


Pákásztanya! A mai kor gyermeke hallja, olvassa e szót s leg- 
alább is különösnek találja ; — megfejteni, értelmét adni nem tudja s 
ha a véletlen nem jár kezére, ha nem kerül szeme elé UJvALvY SÁN- 
DOR-nak — az utolsó igazi vadásznak — leirása, vagy nem vetődik 
utjába Ős-Bihar lapályainak örege — de öreg legyen ám! — nem 
fejti meg a maga volt, letűnt valósága szerint sohasem. 

A pákász, az egykori bihari rétségnek, mocsárvilágának ura és 
őslakója eltűnt —- elfogyott, mint elfogyott lecsapolás útján a rét, 
a mocsár. 

Az egykori nádrengetegek, ingoványok, kutak, morotvák, goron- 
czok, zsombékok helyén ma az eke túrja a tőzeges, kövér televényt ; 
az eke vasa néha zökken egyet — beléütődött valami levert czövek, 
karó földalatti maradványába, talán a pákászkunyhó mesteroszlopába, 
mely azt a sátorszerű, csúcsos nádalkotmányt támasztotta. 

Itt-ott kiturja az eke a karózatok egész sorait, melyek szépen kettős- 
ben, úgy egy derék macskajárónyira vonulnak egymás mellett, erre arra 
kanyarogva s a kanyarodások öbleiben lépésnyi közöket hagyva : 
ezek a csikgátak vagy lábók maradványai. Kitúrja az eke a hozzá- 
valót is : elfeketedett fűzfavessző fonadékok ezek, hasas, vagy tölcsér- 
szerű alakzatokban. Ezek a csikvarsák maradványai ; akkor szolgáltak 
a csikgát közeiben, a mikor a bihari urak Komádiba xcsikászniv jár- 
tak. — Igaz, hogy ez a csikászat titulus bibendi s minden egyéb volt, 
a mi a bihari dáridóhoz tartozott, csak csikfogás nem. Ezt rábízták a 
pákászra, ki meg is felelt emberül. Mert a történeti igazság úgy 
kivánja, legyen ide irva, hogy azokon a dáridókon bor, kártya és 
czigány mellől nem hiányzott a csik — more consueto káposztalében 
főve ; s az igazi bihari gyerek úgy ette meg, hogy meg sem mozdította 


307 


468 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


állkapczáját, mert úgy kivánta az ősi virtus, hogy az egész csikot azon 
rágatlan valójában csúsztassa le bárzsingján — akár a mai kor finnyás 
uracscsa az ostendei osztrigát. 

A legszebb bihari nóta, a legvígabb adoma a komádi csíkászato- 
kon termett; ott, a pákász tanya tájékán, a hol ma nem rikácsol 
többé a nádi veréb, nem költ káka tövén a rucza, nem fehérlik a 
nádsor alján a lábas kócsag, nem lengeti szárnyát a halászcsér, a ló- 
sirály, hanem hullámzó búzavetésből kikél a pacsirta madár, rezgő 
szárnycsapással emelkedik mind magasabbra, folyton hallatva dalát: 

Dicső, dicső, dicső 
Kikelet, kikelet, 
Kivirit, kivirit, 
A virag, a virág 
Me 


azután merész kanyargással inkább zuhan, mint száll lefelé, eltűnik a 
vetésben, hogy megoszsza kicsiny éltepárjával a meleg fészek gond- 
ját — örömét. 

A pákász-világ letünt, a mióta a folyók gátak közé fogva hömpö- 
lyögnek tova. Árkolásokon kifolyt a rét, a mocsár, mint kiütött csa- 
pon a hordó vize, bora, s a pákász, a nádas igazi gyermeke, a szárazra 
került, ott pedig elveszett. 

A pákász talán utolsó alakja volt az igazi ősi magyarságnak ; hir- 
mondója annak az életnek, a melyet a magyarság halászó törzsei, 
lehet, hogy egykoron a Kuku-nor táján s bizonyosan a Kaszpi tenger 
halászó helyein folytattak; és örökre kár marad, hogy a magyar- 
ságnak akadt ugyan KőRösI-CsoMmÁ-ja, REGULY-Ja, kik messze tájakon 
ember erején túljáró küzdelmek árán is keresték az ősök nyomait ; de 
nem akadt embere, a ki itthon kereste volna; a ki leszállott volna a 
rétségek pákászához, hogy ellesse életmódját, mesterszavát, szerszá- 
mát s mesterfogásait; hogy egybevethesse a hagyományos történet 
állításaival s messze tájak népismeretének adataival. 

A pákász szókincse elveszett örökre ; életmódjának, fogásainak 
halavány képét csak az Ecsedi láp némely embere őrizte meg ; de ez 
már nem a régi pákász, mert községhez tartozik, holott a régi, valódi 
pákász legfeljebb szított valamely községhez ; egész életét, télen nyá- 
ron a rétségben töltötte; sokról még az sem bizonyos, hogy keresz- 


PÁKÁSZTANYA. 409 


telték, éltepárjával megeskették s harangszóval, papi áldással eltemet- 


ték volna. 

Még az a két legfőbb életszükség: a dohány és a puskapor sem 
igen hozta lakott helyre; — xszereztev a lápokon, mint ruházatát, 
kését, bográcsát s szerszámjának kevés vasát — mindenét, még a 


(rozsdását , azt az egycsövű, megszögezett, megmadzagolt s mégis 
biztos puskáját Is. i 

Adót nem fizetett; neve nem volt beírva község, megye, uraság 
lajstromába; nem volt jobbágya senkinek; pap nem szedte tőle 
a párbért, szóval a rétség szabad embere — még a nemes embernél 
is szabadabb volt. 3 

Pedig élete nem folyt titokban ; ismerte a környék gazdája, halá- 
sza, vadásza, messze vidék utazója ; mert akkoriban, a mikor a pákász- 
ság virágzott, a csinált útnak hire hamva sem volt; gyepről-gyepre 
hajtott a magyarság; kútgém volt a mérföldmutatója, csillag a veze- 
tője s a mikor a rétséghez ért, akár száz szekérnyom vezetett abba. 

Itt kezdődött a pákász birodalma, melynek úgyszólván minden 
tűszálát ismerte; itt volt hivatása a külső világgal szemben, mert egyedül 
ő volt a biztos kalauz utasnak, vadásznak ; a nemes ember csótáros, 
fényes fogatának, a gyolcsos tót fedeles szekerének ; sőt még annak 
az istenadta vándorló legénynek Is. 

S a reánk maradt hír azt mondja, hogy a pákász talpig becsületes 
ember volt, ki sohasem élt avval a hatalommal, a melvet a rétség 
belsejében könnyű szerével s nyom nélkül gyakorolhatott volna ; mert 
csak rajta múlt, hogy azt, a ki kalauzolására bízta magát, valami láp- 
kútba, ingoványba elveszítse. i 

Egy kis dohányért, pár töltés porért, néhány szögért fáradságot 
nem ismerő készséges kalauz volt ; ismerős gazdával, vadászszal szem- 
ben, csak úgy távolról érintgette apró szükségét, a mit a rétségből 
ki nem teremthetett; adott aztán cserébe csíkot, csukát, rókabőrt, 
darutollat, vadkacsát, vadludat ; megmondta a legjobb vadászó helyet. 

A cseretárgyat mindig kéznél tartotta, hogy a vásárjáró mester- 
embertől beszerezhesse szükségert. 

Pénzzel nem igen bajlódott ; — minek is! 

A kít sorsa, útja, vállalkozása a lápok közé vitt, az nem lehetett 
el, nem boldogúlhatott a pákász nélkül, mert a lápok, rétek állapota 


470 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


örökösen változott. Változtatta a földárjának föl- és leszállása ; a folyók 
áradása, apadása, az esők járása ; a pákász pedig ezeket mind ismerte. 
Jól tudta, hogy a tartós eső melyik részen lágyít, az áradás hol sza- 
kítja meg az ingó lápot, melyik része bírja az üres, melyik a megter- 
helt szekeret, a gyalogost, a lovas embert, az egyes marhát, a nagy 
falkát. 

Nappal ezer jel szerint igazodott el; főképén a növevények és 
nyilt vizek után. Jól tudta, hogy a nád, a sás, a gyékény, a páfrány 
milyen aljon terem; ismerte a nádüstököt, a cseretet, a rónavizet; 
éles szeme meglátta a sűrű növényzet alján serkedező vizen a vízi 
lencsét, mely lápkútnak, mélységnek, a takaró növényzet csalékony 
voltának a jele. Ejjel csillag után igazodott. 

De a miben tökéletes mester volt, a miben senkisem tehetett túl 
rajta: az állatismerete volt. ) 

Úgy, a mint a szúnyogok raja egy gomolyban játszadozott, alant 
járt, vagy a magasba tartott; a mint a rónavizen a vízi bogár partfelé 
vagy a parttól távol kergetődzött, czikázott; a mint a csikbogár fel- 
kerekedett s a vízből szárnyra kelt, a csiga karón. nádon fölfelé 
mászott, vagy az alján maradt: ez neki mind áradás, apadás jele volt. 
A mint ez vagy amaz a madár szólt, keringett vagy alantjárt, a mint 
más hálóhelyre költözött, ide vagy oda rakta fészkét, a mint a nádi 
pók szövögette hálóját, a vízipatkány, a güzü ásta lyukát: az mind idő- 
járást jósolt. 

A madár helyi mozgásából a közel jövőre jósolt; a madarak tava- 
szi, őszi vonúlásából kiolvasta az évszakok időjárását. 

Nem röpült fel madár, melyet meg nem nevezett volna ; nem rakott 
fészket, hogy a pákász ne ismerte volna; a madár szokását, élet- 
módját, mint minden állatét, a legapróbb részletig ismerte; szedte 
tojását, fiát; nem csoda, hogy akkor fogta el, a mikor épen akarta, 
vagy szüksége volt reája. 

E mellett mindenkor halász is volt. A legapróbb részletig tudta a 
csik, a csuka, a kárász, a czompó, a bobály járását, szokását, ívó- 
helyét, megfekvését, felszállását, a fenéken való járását : — fogott is a 
mennyi épen kellett. 

Csúcsos nádkunyhóját a rétség és lápok belsejében chegyv-re 
építette, inkább rárakta, hogy könnyen el is vihesse ; emlékeztetett 


PÁKÁSZTANYA. Ai 


ez a nyári kunyhó a finn ckótára) , mely azonban fenyőrudakból készül. 
A chegyv nem hegy s nem domb, hanem — a lápi ember fogalma 
szerint — szilárd sziget, a melyen a mocsárfűz, a rekettye, néha az 
eltörpülő nyárfa, megvetheti gyökerét. A tűzhely a középen s csak a 
sik földön volt; fölötte függött a horgas szolgafa, mely a bográcsot 
tartotta; a gorczok táján a nád közé be volt szurkálva a kanál, az ár, 
kés, orsó, viszáló, fésű ; köröskörül hevert a sczókmók ) , bunda, szűr, 
a lápi bocskor ; az eleség s az ürgebőrbe rejtett borotva magasra volt 
akasztva ; mert a lápi ember, a pákász mindig borotválta az állát. 

Kívülről a kunyhó csúcsa táján feszült a rókabőr, néha nyúl vagy 
vadmacska ; a kunyhó körűl járkált, lubiczkolt a pákász cmajorságas , 
szelidített, pelyhes korában kiszedett vadrucza, vadlud, néha egy- 
egy csonkaszárnyú darú, vagy kócsag IS. 

Csak a rangosabbja készített putrifélét, mely kissé be volt ásva a 
földbe — fal helyett; aztán rá volt rakva a fedél, megföldelve a 
tövén környöskörűl. Se ablak, se kémény; az ajtó fölött egy lyuk, a 
hol a betóduló világosság s kitóduló füst örök harczban állottak egy- 
mással. 

.Itt járt-kelt a feleség, itt született s cseperedett fel a pákász gyer- 
meke — a szabad természet szabad teremtménye. 

A pákász főszerszámja háromféle volt: a srozsdáso, a varsa és a 
tőr; a mi pedig mindig vele volt, az a kaszúr, melylyel vágott, s a 
lápibot, a melylyel tapogatott; egy toldott-foldott lélekvesztő is rit- 
kán hiányzott. 

A xcrozsdásv és a lélekvesztő, mint drága jószág, mert nehezen 
szerezhető, örökségbe Járt. 

A pákász sohasem volt Jó lövő, az igazi vadász ember értelmében. 
Repülő madárral, futó vaddal nem boldogúlt ; — hagyta röpülni, futni 
kedve szerint, mert más volt az ő módja ; ráadta magát a lesre. Kita- 
núlta a madár járását, tartózkodását, hálóhelyét, főkép pedig azt, hogy 
mikor jár seregesen s hová száll be. Mikor már kitudta, elővette a 
puskát s pákász módra töltötte meg ; egy fél marok por és egy marok 
vágott ólom Jól lefojtva. Azután meghúzta magát a kellő helyen s 
bevárta a sereget; a mikor azután a rucza, a lúd százával, ezrével 
beszállott s Jól összeverődött a tisztás tükrén, oda lőtt a pákász a leg- 
sűrűbbjébe. Olyat szólt az a lövés, akár egy kölyökágyú s az is igaz, 


472 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


hogy rúgásától szikrát hányt a pákász szeme ; de ott 15 fetrengett tiz- " 
húsz vad, festette pirosra a vizet, míg tolla szerterőöpült a levegőben, 
akárcsak párnát repesztett volna meg valaki. Egy ruczára, egy lúdra 
pákászember nem tüzelt sohasem : xsajnálta tőle a lövést. 

Rókával, vadmacskával, nyúllal sem tett különben ; — kileste járá- 
sát, csapását, tekvő helyét s fektében eresztette reá a lövést; de ez 
a ritkább eset volt, mert inkább folyamodott a tőrhöz, mely a bőrt 
épségben hagyta s így értékét a szűcs szemében növelte. 

A tőrnek egy igen érdekes fajtáját különben a ruczákra és ludakra 
is alkalmazta. Kileste a pontot, a hol a nádból a síkvízre ki s be 
szoktak járni, mert tudta, hogy ezek a madarak kivált költés idején s 
mikor fiókákat vezetnek, állandóan a vizek bizonyos táján tartózkod- 
nak s mindig ugyanazon a helyen járnak ki a szabadvízre, úgy, hogy 
a nád közt egy látható, keskeny csapás is marad. E csapásban a 
pákász — úgy arasznyi magasságban — egy erős nádszálat kötött 
keresztbe, erre pedig ráakasztotta a madzagtőrt, nagy nyílással, úgy 
hogy alsó kerületével két ujjnyira a víz alá ért; a mint a rucza vagy 
lúd úszott, fejével átjutott, nyakával is, de már a hasa feszítette, tehát 
húzta is a madzagot s így összébb hozta a tőrt, a lába pedig úszó 
mozgása közben, épen csuklójával érte a tőrt, tehát horgosan húzott 
s Így a tőr legalább is egy lábánál fogva ragadta meg a madarat. 

Legszebb s legeredetibb ruczavadászatát télszakán űzte. Tudta a 
láp és rét helyeit, a melyek forrásosak voltak, azért be nem fagy- 
tak ; s tudta, hogy kivált a tőkés rucza s azok a fajok is, a melyek 
északi tájakról hozzánk vonúlnak, szintén járnak a nyilt helyekre. 
Ekkor összebeszélt pákásztársaival; nagy körben körülfogták a for- 
rásos helyet s összébb nyomultak ; útközben pedig pőrére vetkőöztek ! 
Kellő távolságra érve, egy füttyre, mind berohantak a vízbe. A ruczák a 
vízből nem bírtak nyomban fölemelkedni, mert térre van szükségök ; 
erre volt építve a roham. A többit elvégezte a bot. 

A halászati mesterfogásokban a pákász utolérhetetlen volt; úgy- 
annyira, hogy még ásta is a halat; — bármily csodásan hangozzék 
Is, ismételve legyen mondva: ásta, kapával a föld alól. De vegyük 
sorba. 

A pákász, a rétség és láp természeténél fogva, igazi őshalász volt: 
dolgozott a varsával, főleg a csikvarsával vagy kassal, a csuka- 


HERMAN: Magyai halászat. 


val AK 
szasz) 


JUK )) 


ASZETTÁAN YA 
Komadi ret. 


ű 


PAK A 


181 (ELÉ kágoája 98 TE ZAR ZK tJSÁga AGENT SAKÁL ES AMKKT 
BEAT LVÉLÁTT § 


PÁKÁSZTANYA. ; 2178 


varsával és a vejszével; s minthogy a nyilt vizekből a csuka sohasem 
hiányzott, nagyon valószinű, hogy ismerte a csapóhurkot is. Ez utób- 
bira határozott adatom nincsen, de föl merem tenni, mert a csapó- 
. hurok csukás helyeken ma is dívik s igazi ősszerszám. 

A pákász Jól tudta, hogy a csik gyakran felszáll, levegőt szippant, 
azt úgyszólván magán keresztül hajtja s hugygyóján kiereszti: ott tehát, a 
hol nyilt vizek közelében ingóláp volt, t. 1. növénytakaró, mely az embert 
. elbirta s a mely alatt: mélység tátongott, természetesen vízzel telve, 
ott a lápmetszővel kivágta a takarót, úgy, hogy egy kútszerű nyílás 
keletkezett. A csíkok hamar odaszoktak s felszállottak egy kis leve- 
gőért. Ekkor a pákász dolga meg volt nyerve: a csíikvarsát a szádjá- 
val lefelé fordítva beállította a ckutúbav s a felszálló csik belétévedt, 
a bobálylyal együtt. : 

Jól tudta apákász azt is, hogy a csík akkor, a mikor a hóvizek, 
vagy nagy esőzések megdagasztották a rétet s lápot, ide-oda uszkál ; 
ekkor rekesztésre fogta a pákász a dolgot, t. i. karókkal, hinárral, 
mindenféle giz-gazzal keskeny gátakat — csíikgátakat, lábót — rakott, 
hosszú sorban, itt-ott közöket hagyva, a melyekbe a csíkvarsát beszo- 
ríthatta s a hol a járócsikot elfogta. 

A csíkkas természetesen fűzvesszőből való volt; így a csukavarsa 
is, melynek mind a két végén volt szádja. A csukáról a pákász jól 
tudta, hogy az érszerű, keskeny vizeken ólálkodik, a hol a szembe 
jövő kis hal nem térhet ki előle ; vagy a sikvíz szélein, hol észrevét- 
lenül ronthat prédájára, tehát ide rakta a csukavarsát. 

Tudhatta azt is a pákász, hogy a csuka celfeksziko, t. i. közel a 
vízszinhez órákon át egy álló helyen veszteg áll s ekkor a csapóhur- 
kot kerítette a nyakába. 

A hol nyiltabb vizek összeértek, ott veréseket csinált, hálóvarsát 
állított kárászra, czompóra, vagy vejszét csinált mindenféle halra. 

Télen kizárólag csikászott, mert akkor a csík teljesen hatalmába 
volt adva: A pákász ilyenkor bátran járt-kelt a jég hátán, s bárhol ütött 
léket, a hal odajött, hogy élő vízhez jusson; ekkor lék be állította varsáit. 

De meglepte néhanapján az aszály, a szárazság is. Az ingóláp meg- 
szilárdult, a kutu alászállott ; iszapossá, végre sárossá vált; a káka, a 
sás eltörpült, járható lett a rét, a láp; — utas, vadász a pákász tudo- 
mánya nélkül is boldoguit ; sőt a vízivad is megfogyott. 


474 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


Ilyen szűk időkben remekelt a pákász tudománya ; nem fogott ki 
rajta még az xistencsapásv sem: vállára kapta az ásót s kiszállt a 
rétre. 

Tudta Jól, hogy a csik, a czompó, a kárász kemény halak ám, a 
melyek szükség esetén víz helyett a sárban is elélnek, s úgy, a mint 
az aszály halad, kuturól-kutura hátrálnak, mindaddig, a mig valami 
földalatti kutura nem akadnak — rendesen a lápok legmélyebb pont- 
Ján — a hol a százados aszálynak is megtörik az ő szárító hatalma. 

Ezeket a helyeket a pákász már apja — dédapja révén tudta s 
ásni kezdett mindaddig, a míg a földalatti kutura nem bukkant; 
mire megkapta, cszüretv volt, mert ott ezernyi ezrével volt összebujva 
kivált a csik, a melyet épen ezért nevezett el az öreg LINNÉ Cobitis 
fosstlis-nek, az az vásott halnak. 

Mielőtt a letünt pákászvilágtól végképen elbúcsúznánk, álljon itt 
még egy kép. 

A pákászvilág idején az orvosi tudomány egy szentháromságnak 
hódolt: hashajtó, hánytató és vércsapolás. Az utolsónak révén érint- 
kezett Aesculapius a pákászszal, mert a hova köpülyözéssel, érvágás- 
sal hozzá nem fért, oda rakta a pióczát; ez pedig a pákász birodalmá- 
ban termett. 

Hogy mikor volt a pióczafogás ideje, ezt elmondta a pákászcsa- 
lád arczulatja; mert akkor férj, feleség s minden felkelhető népség 
térdig [beállott a rcseret vizébe; " arcza feszült ügyelmetsárultssetó 
volt ok reá: hogy megérezze rögtön a piócza csipését; vére árán 
szerezte — elhaloványodott. 

Sok utánjárással ennyit birtam megmenteni letünt korszak letünt 
emberéről. 

De a régi pákász ivadéka ős Bihar tájain még nem veszett ki 
merőben; csakhogy a haladó kor nagyot változtatott rajta. Ma 
csőszködés már az ő mestersége; törvény szerint van falubeli illető- 
sége, törvény erejénél fogva be van irva az adózók lajstromába ; szó- 
val ma a törvény minden rendelkezéseinek alávetett, szigorúan ellen- 
őrzött cállampolgár) . 

Őseinek birodalma, a Csikország, lába alól mindinkább s minden- 
felé fogytán van, a mióta a rakonczátlan Körös vize gátak közé 
került. — Bezzeg csiklakoma helyett a bihari urak ivadéka is a 


PÁKÁSZTANYA. 475 


cmenus-re jutott : követte a haladásban a pákászt. El is énekelhetik 
közösen : 


Hajh! be szép volt hajdanában 
A csikászat fénykorában 


Uri életem ! 


A kik újabb időben a xspákászróls írtak, azok már csak xállam- 
polgári, formájával találkoztak. . 


VILAKESIKSÁSZT 


Képpel. 


Az egykóron oly hatalmas népies halászati ág, a csíkászat, ma 
általánosan leáldozó félben van s aligha megéri a huszadik század első 
napjának virradatát. 

A rétgazdaság idejében, jelesen téli időben — legsűrűbben a nagy 
bőjt idején — hordókkal, csíiklajtokkal megterhelt szekerek küzköd- 
tek a nagy magyar rónaság tapadó sarával, feneketlen kátyúival, azon 
igyekezve, hogy valamely népes várost elérhessenek s piaczára kiáll- 
hassanak. 

S mikor a csikászok hordói megjelentek a halaspiaczon, hírök, 
szájról-szájra járva, bekalandozta a várost, kiszólította a szegény fele- 
ségét valami füstös bögrével, a gazdag szakácsnéját öblös, mázos . 
fazékkal ; mert a csik akkoron közétel számban ment: úrnak, zsellér- 
nek kedves eledele volt. 

A piaczon hosszú sorban állott a nagy kád, a melybe a hordóból, 
lajtból a csikot bedöntötték s e kádakban, kevés vízben megnyüzs- 
gött a síkos, barna halak töméntelen sokasága; ötszörte, hatszorta 
több volt a hal, mint a víz, úgy, hogy a bámuló szem egy szünet nél- 
kül kavargó, kigyódzó, gomolygó tömeget látott; a megnyálkásodott 
vízből apró buborékok keltek s minden pillanatban száz meg száz 
csikszáj jelent meg a fölszínen csillagágra álló bajuszával, hogy nyom- 
ban eltűnjék. Í 

E csiktömeg fölszínén hevert a csikszűrő, rendesen egy kanál- 
alakra kivágott, érett lopótök, kellő lyukasztással, hogy a víz hamar 
kifolyhasson ; ritkábban fűzvesszőből fonott mércze, melyet lyukasz- 
tani sem kellett. 

A csikászember tenyerestalpas párja — takarosan kiöltözve, mint 
a piaczra illik, — kínálgatta a xslelkemeto, az cifjasszonyto, ca nem- 


A CSIKÁSZ. ala] 


zetes asszonyt) , nagy ritkán a etekintetest, is, ha elvetődött arra a 


tájra — a nagyságolás nyavalyája akkoron még nem is csírázott, a 
mikor t. 1. a aKarok és Rendekv is csak tekintetesek voltak — 
s különösen a clelkemasszonyyi — no meg az ifjasszony — kétszer- 


háromszor is végig járta a kádak sorát; előbb kiszemelte, hogy hol 
van a legöblösebb csikszűrő, aztán hosszan latolgatta, vajjon jobban 
.Jár-e, ha az öblösebbel több apró csikot vásárol, vagy a kisebbel 
kevesebb csíkot, de nagyobbat" addig addig ; míg megállapodott. 

Akkor egy váltógarasért derék csikszűrővel mérték azt az eleven 
: bőjti eledelt s természetes, hogy — lehetetlen lévén a xatetővel, 
való mérés — a ráadás el nem maradhatott, a mint ezt már a magyar 
asszony ősi természete meg is követeli, meg is adja. 

A jó gazdasszony hírnevének akkor az is egyik alapköve volt, 
hogy cmegfőzi a csikot, , természetesen káposztalében, a minek ismét 
az volt az előljáró föltétele, hogy a káposztához gyökeresen értsen. . 

. A hírére rátartós, vagy épen féltékeny gazdasszony meg 1s találta 
az vurátv — cférjeks még akkoron nem igen voltak — hogy Jó lenne 
bizony egy kis ccsikászatot rendezniv s hogy jó lesz ezt meg azt az 
urat meginvitálni ; az vez meg az az úrs rendesen etekintély? s kellő 
szájjal biró úriember volt, a ki portáról-portára eljárt a jó étel után 
s a vendéglátás fejében szerte hordta a cjó gazdasszony? hirét. 

S az ilyen régi magyar ccsikászats keveset engedett még a disznó- 
tornak 15 ; sőt a rangosnak szárnyra kelt a híre s bejárta még a szom- 
széd vármegyét is. Igaz, hogy nem egyedül a csik miatt — mert az 
jóformán csak ürügy volt —, hanem a társaság miatt, mely együtt 
volt, no meg mindazért az xistenáldásérts, mely a csiklevesre követ- 
kezett s a mi alatt a vendéglátó ház asztala megrecsegett, meggör- 
bült ; legesleginkább pedig azokért a — sokszor bizony nagyon sikam- 
lós adomákért, a melyekre az a sikos jószág oly nagyon alkalmatos 
volt. Az ilyen lakoma szelleme megfelelt a közmondásnak, mely ugyan- 
csak a csiktól vette eredetét, az az: eleven mint a csik.i — Sőt 
nem egy magyar vármegyében — leginkább Biharban — a xccsiká- 
szatnakv a megyei közélet szempontjából is nevezetes jelentősége 
volt; jobban hozta össze s közelebbre is juttatta egymáshoz a vezető 
elemeket, mint manapság nem egy hangzatos czímű egyesület köz- 
gyűlése a maga elemeit. 


478 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


A legtöbb magyar vármegyében ma ennek vége szakadt; a pákászt 
követte a csikász és akárhány piaczon, mely egykoron híres volt a 
csikról, ma hiába keressük a kádat, a csíikszűrőt s a xcsikászatot) . 

Ma már csak az Ecsedi láp — Szatmár megyében — és a Szer- 
nye mocsár — Beregmegyében — áll még fen ; csak ezeken a tájakon 
járja még manapság is a acsíkászats — persze már xwestélyi vagy 
épen xsoiréev megpótlással s természetes, hogy szelleme is csak amo- 
lyan uras, finyás, bágyadtan. beteges. 

A Szatmár, Szabolcs, Bereg vármegyékből Munkács városa felé 
vezető, immáron igazán xcsinálts uton találkozunk még csíkászok: 
szekerével, jól megtöltött csíiklajtokkal; viszik a csíkot Munkács 
piaczára, a hol összesereglik a xsVerhovinav szegény orosz népe — 
általánosan xrusznyákv — lesi a xbőjti eledelt, azaz a csíkot s nagy 
baj, ha ez egyszer-másszor elmarad, mert akkor az a boldogtalan nép 
a napot nap után egy kis tengeriliszttel s pár hagymával húzza ki; — 
azt mondják, hogy csak így élhet meg valahogyan, mert a minden- 
napi jólakásra nem telik; és inkább ezért is van, hogy hite az év 
háromszáz és hatvanöt napjából háromszáz és huszonötöt bőjti napnak 
rendel ! 

Az Ecsedi láp csíkásza xországnako mondja a csíikászásra alkal- 
mas területet ; scsikországy az neki, határozott területi tulajdonságai- 
nál fogva, van t. 1. határa; csikország azért is, mert van xkirálya , 
mely nem valami babonától eredő költött rém, hanem valóságos, élő, 
ékes ecsíkkirályv , a ki mellől még a vcsíkdámav sem hiányzik. 

A csíkok vezérlő alakjánál, a LINNÉ vásott csíkjánáls — Cobitis 
fossilis L. — t. í. nem épen nagyon ritka eset, hogy bőrének 
barna festőanyaga elenyészik s ilyenkor az illető csik élénken 
kanárisárga; akad olyan is, a melynél a festőanyag megfogyat- 
kozása nem általános s ekkor a csik sárga-barnán foltos; az ilyen csik 
a tömegből mind a két esetben nagyon kirívó; ez a sárga vagy Sár- 
gánfoltos csik a xcsikkirály). 

De a festőanyag megfogyatkozása nem ritkán oly nagy, hogy a 
csik fehér; az a sajátszerű testszínbe játszó fehérség ez, a melyet a 
földalatti vizek gőtéjén, péld. az Adelsbergi barlang híres Proteusán. 
láthatunk. Ez a fehér változat azután a ccsikdáma? . 

Az előbbi színváltozatot a tudomány xchlorochroismusnako, a 


A CSIKÁSZ. 479 


másikat xcalbinismusnakv nevezi s az utóbbiról tudvalevő, hogy az 
embernél is előfordul, a midőn a test szokatlan fehérségével a vörö- 
ses szem és lenfehérségű haj jár együtt. 

A xcsikországy a maga egészében sajátságos valami. Az Ecsedi 
láp óriási spongya, mely elnyeli a Kraszna folyót, hogy alább, 
úgyszólván megszűrve, kibocsássa ; a széleken ártatlan kaszáló, mely- 
nek nyirkosságáról csak a sás sokasága tanúskodik ; a közepe felé, 
első tekintetre nádtenger, melyből itt-ott nyárfa is ágaskodik. 

Tyúkod a Szatmár vármegye megyei életében történeti nevezetes- 
ségre vergődött, voks számba járó ólmosbotok hajdani termőhelye, 
Csenger és különösen Börvely falu, mely a legtökéletesebb lápifalu, 
mert csak egy a bejárója, kijárója egy sincs — és még számos más, 
helység a csikászok székhelye. 

A vidék a közönséges sík benyomását teszi s mégis van benne - 
valami sajátos ; annak, a ki festői értelemben a clevegőtv ismeri s ter- 
mészetesen a színek hatását is, legott fel is ötlik az a clevegőv , mert 
ez a láp nedves lehelletétől párákkal van tele, a melyek máskép törik 
a felkelő és leáldozó nap sugarát, mint töri a szíkes Kunság rónasá- 
gának száraz levegője. A növényzet felszíne mindig friss, bizonyos 
fokig nyirkos, ezért mindig teliszinű. 

Börvely csinos magyar falu ; népe székely eredetűnek vallja magát ; 
s ha az életrevalóság és egy kis élelmesség embertani alapnak elég, 
akkor a származtatás helyes is lehetne. 

A kutatót legott figyelmeztetik a cRákóczy földvárárad, mely a 
lápnak egyik chegyénv, azaz szilárd szigetén van felhányva ; a kutató 
egyáltalában untalan találkozik a Rákóczy-korra való vonatkozások- 
kal. Nem is csoda ; — közel van a Majtényi sik, rajta az ú. n. sátko- 
zott hely, hová e vidék embere lábát nem teszi be, sőt a melytől 
még a jószágát is óvja, mert azt tartja, hogy menten kiadja a párá- 
ját, mihelyt az cátkozott helyv füvéből eszik." 

Ezt a cföldvárats érdemes megnézni ; de a ki akarja, az szóljon be 
a csikászember házába kalauzért. Az udvaron legott meglátszik a lakó 
mestersége: alkalmas helyen gondosan fölfuttatva a kurtanyakú 
clopótök) , az eresz alatt a mult évi kivájva és derék fűzfavessző kasor- 


t Ezen a helyen köttetett meg a híres sSzatmári békev s tény, hogy a nép mint ezer 
veszedelem helyét kerüli. 


480 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


nyába foglalva immár csíiktök ; alatta a gyékényből szépen megfonott 
csikputtony ; az ajtófélfához van támasztva a lápibot; a kaszúr Jó maga- 
san valami résbe van dugva, vhogy a gyerek el ne érhesse, ; a kerí- 
tésen szárnyasvarsa szárad, az ól hiújából kikandikál a tapogató, mert 
a kiöntéseken a csíkász varsával, tapogatóval i5 dolgozik. Alkalmatos 
helyen a vékony friss fűzfavessző-rakás, közelében megkezdett csik- 
kas, a derék mereglyéivel, vörcsökig készen. A csikászt sohasem kell 
nagyon hivogatni, nyomban készen van, mert ő nem csak Járja, hanem 
szereti is a lápot. Most is előveszi a lápibotot, a kaszúrt meg a csik- 
tököt, lerúgja a csizmát s bocskort köt, mert ez nem tiporja az ingó- 
lápot s ha meg is merűl, ki is ereszti a vizet ; fölkapja s a korcz mögé 
dugja a gatyaszárat, szalmnakalapot nyom a fejébe és indulhatunk. 

Elhagyjuk a falut szárazmalmostól, a börvelyi református temetőt 
. széleslapú, hegyes fejfáival s követjük a mély kerékvágású dűlőutat, 
mindenütt kukoriczaföldek között, melyeknek széléről ezrével kaczag 
felénk a napraforgó virágnak néha tótkalapnagyságú tányérja s helyen- 
közön a tök futóindája nagy körben borítja a földet. Itt semmisem 
mutat a láp közelére, pedig hamar érjük el. A földek közül kiérve, 
elfogy az út s rétség terűl el, szélén szekérállásokkal ; füve megvegyül 
sással, apróbb kákával s távolabbról már a nád is bólingat; szélén ér- 
szerű víz látszik, a melyben a deszkából összetákolt, fenekén gyé- 
kénynyel meghányt ladik várja a csikászt és vendégét. 

A csíikász egy kicsit neszel, körülnéz s mikor biztos benne, hogy 
senki sem látja, neki megyen egy nádüstöknek, tövét megbolygatja a 
lábával s kihúzza a tolórudat, a melylyel a ladikot hajtani szokta; az 
ülődeszkát is onnan keríti elő s ekkor indúlhatunk. A dugdosásban 
igazi mester. 

A nádrengetegbe vivő, gondosan tisztított csapás oly keskeny, 
hogy a nád mindkét oldalon éri a ladikot; kanyarogva, kigyódzva 
vezet mind beljebb ; a nádüstökök mind magasabbra szöknek ; néhol 
be vannak futtatva a lápi csillagvirággal (Convolvulus); nyiltabb 
helyeken föltűnik a páfrány (Aspidium),  illatossá teszi a levegőt 
a vízi menta. A víz tiszta; feneke a korhadó növényektől  sötét- 
barna ; különben nyüzsög benne az élet: félresiet a szurokfekete csík- - 
bogár, a tarajos hátú gőte ; mászkál a Phryganeák tegezes álczája s a 
szitakötőé is; a ladik előtt hosszú ugrással beczuppan a kecskebéka 


"del Iposog 
ZSVMISDV 


ti 


"JOZSDIVY IVÁSOJAT : NYNYAH 


VIgVIL A 


A CSIKÁSZ. 481 


s a mint az iszapba furakodik, felhőszerűen zavarja meg a vizet; a 
lomha tányércsiga (Planorbis corneus) mindenütt látható; egy- 
egy könyökéles kanyarodáson, mint valami egér, úgy surran a gyön- 

gyös vízicsirke ; majd szárnyra kap a bagolyszínű cbölömbika; ; min- 
denfelől hallszik a szárcsa rikkanása. 

Hirtelenűl vége a náderdőnek, a ladik partot ér: buján pázsitos, 
telizöld szigetre értünk, teljesen begyepesedett emelkedéssel, melynek 
szabályos négyszöge maga mondja, hogy cföldvárs. 

Az egész nem több, mint körülbelül 400 [L ] méter, mintegy 3 mé- 
ter emelkedéssel ; a láp belsejében való elhelyezéséből következtetve, 
talán inkább nehéz idők menedékhelye, mint hadi alkotmány. 

A magaslatot meghágva, sajátos látvány kapja meg a szemet: a 
szemhatár legszéléig egy fény nélkül való barna tenger hullámzik, a 
melyből kikél Tyukod templomának sugár tornya. Nád, nád és nád, 
melyet a szellő lenget, a szél hullámzásba hoz, a vihar lefektet! 

A láp moszkitója, a szúnyog, felhőszerű rajokban járja a tánczot; 
a félig bagolyfejű nádi ölyvek lágy szárnycsapással lebegve, meg- 
megállva, fáradhatatlanúl keringenek, lecsapnak, eltünnek, hogy ismét 
megjelenjenek ; a rucza kisebb-nagyobb csapatban kél és tovastet ; 
a lesésben kifáradt gém lomhán szárnyra kap, hogy más cseretben, 
vagy valamely. lápi xróna)v szélén újra csak lessen; — sír a bíbicz, 
pelyhes fiát féltve; a nádi veréb éktelen lármát csap nádszálak közé 
kötött fészke táján s a messze távolban átlászfehér halászcserék lenge- 
. deznek, röptükkel hírt adva a szemlélőnek, hogy ott rónavizek tükre 
csillámlik a verőfényben. 

A szűz természet elragadó képe ez, mely mélyen bevésődik 
annak lelkületébe, a ki a természetnek igazán híve, barátja. 

És itt van az igazi wcsíkországv hallgatag királyával; a csíkász 
pedig, kit a község közepén megnyom az adó, megzaklat az idők nyo- 
morúsága, itt szabadnak érzi magát — tudja, hogy itt ő az úr s innét 
van az ellenállhatatlan vonzó erő, mely a lápra viszt. 

A szemhatár szélén túl is, innen is, hol keletre, hol nyugotra 
vagy más világtáj felé — lomha fekete füst gomolyog ; hol úgy, mint 
a jó Ábel, hol ismét úgy, mint a gonosz Kain áldozatának füstje : ége- 
tik a lápot az év minden szakán, nagyban természetesen késő őszszel, 
télen és tavaszkor, mikor sok az elhalt száraz növényzet. Ez a lápége- 


HERMAN O. A magyar halászat. 31 


482 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


tés éjszakának idején bűvös egy látvány: a tűz fut — majd megáll; 
magasra lobban, majd lohad; majd csak a gomolygó füstfelhő van 
megvilágítva hasonlóan ahhoz, mely a tűzhányó hegyek torka fölött 
lebeg; a fény ezernyi változata, úgy, a mint a tűz alacsony füvet, 
magasabb sást pusztít, vagy a cseretek nádjába kapott. 

A csíkász int s bevezet a nádba; itt van az első ccsikgátv. Nagy 
darab lápnak minden felszedhető giz-gazából készült, Jó lépés széles- 
ségű s gátszerűen elnyúló alkotmány ez, mely alig emelkedik a víz 
színe fölé, az ember lába alatt süppedezik s vizet bocsát mint a meg- 
nyomott spongya; három-négy lépésnyire egymástól, keresztbe- 
járó csorbák vannak, ú. n. kashelyek, a melyekbe a csikkasok víz- 
szint vannak beillesztve — felváltva a verseggel a gáton innenre, 
túlra s oly mélyen, hogy a verseg nyílása a víz színe alatt van. A gáton 
innen és túl nyilt nádas cseret terűl el s a csikok iparkodnak innen 
is, onnan ís a gáton átszállani; így biztosan belékerűlnek a csikkas 
tömlöczébe. 

Emberünk kiemeli a csikkast, szádjával lefelé fordítja, kiveszi a 
kas farából a csóvadugót, fél szemével belekukkan a kas méhébe s 
ha fogott a kas, leteszi a kalapját, megfordítja a kast s bedönti a fogot- 
tat a kalapba, mely ilyenkor szűrő is. 

A kalap meghemzseg a sok istenadta lápi teremtéstől: kigyózik 
a csík, búvik a zömök pócz vagy peczehal; az apró kárász szípákol, 
hányja-veti magát; ifjú s vén gőték ügyetlenül kapaszkodnak, vissza- 
esnek, vagy hanyattvágódva mutogatják tarka hasukat; a csikbogár . 
uszólábával evezés módjára rugaszkodik, mindig azon iparkodva, hogy 
a többi apró boldogtalanságok alá jusson. A csíkász kiszedi s kihányja 
a csiga-bigát, gőtét, bogarat, a póczot és kárászt, a csíkot pedig be- 
dönti a csiktökbe. 

Ez a srekesztésesv csikászat, melyet nagymértékben kivált tavasz- 
kor űznek, a mikor a láp kidagads a csik a kiöntésekbe veszi magát. 
Keressük föl immár a lápkutakat, a valóságos lápi csikászatot. 

. A csikász figyelmeztet, hogy szorosan a nyomába lépjünk. Kes- 
keny csapáson nádak és gyékények között haladunk, majd kurta, majd 
hosszú lépéssel zsombékról zsombékra hágva. A csikász lápibotja . 
folyton puhatol s ha itt-ott elvéted a nyomot, térdig süpped a lábod 
a mocsáros, szennyes habarékba. 


A CSIKÁSZ. 483 


A csapás végén sík tér nyílik, átellenes szélén náddal szegve. 
A szennyes zöld alapból a lápi páfrány kaczagózöld levele emelkedik 
mohaszerű, összeszőtt aljból : ez az ingóláp. 

A mint rá lépünk, enged mint a kelet legpuhább szőnyege; sőt 
még ennél is jobban, mert a lépés súlya alatt hullámszerűen meginog 
az egész térség; a láb alatt medencze támad s nyomban serkedezik 
belé a víz. 

A csikász és az, a ki követi — követni meri — magasra emelgeti 
a lábát; imbolyogva haladunk. 

Ez a növevénytakaró vizet borít; sokszor alig arasznyi vastag- 
ságú, de feneketlen mélységet rejt: a láb izmai ennek tudatában ösz- 
tönszerűen megfeszülnek ; úgy a mellkaséi is; szóval a test nem súlyát, 
hanem nehézkességét iparkodik elenyésztetni. Jó menet után elérjük 
a lápkutat, mely vagy természetes, vagy a lápmetszővel kerekre kivá- 
gott nyílás, a melybe a csikász a kast szádjával lefelé vagy legalább 
dűlve állítja be, hogy a levegőért felszállingózó csik belétévedjen. 

Képünk egy lápi xhegyv közelében elterülő ingólápot ábrázol, 
lápmetszővel kivágott lápkúttal s beállított csikkassal. A csíkász lápi- 
bottal, csiktökkel kezében, csikputtonynyal a hátán épen a kút felé 
lábol. 

De a xcsíkszürets téli időre esik, még pedig nagyon természete- 
sen. Ebben az évszakban a láp egész fölszínét jégkéreg borítja s a 
csíkok seregei megszorúlnak levegő dolgában, a melyre pedig nekik, 
életük minden ú. n. keménysége daczára is nagy szükségök van; a ki 
tehát a lápok alkalmatos helyein léket vág, az szüretel, mert messze 
környék csíkja, póczhala odacsődül a lékhez, hogy levegőhöz, vagy 
legalább levegővel áthatott vízhez jusson. Az Ecsedi láp egész kör- 
nyékének fölkelhető népe ilyenkor a csikászatnak él, mindenfelé léket 
vagdos s megrakja csikkasokkal. Természetes, hogy ilyenkor felesleg 
is akad s ez belékerűl e tájon a wsvéterbes , egy öblös, kerek, fedeles 
kosárba, a melyet a mocsárba sülyesztenek, máshol a csikgödörbe, 
mely ásva van s a melyet ráhányt gazzal óvnak a befagyástól. 

A láp télszakán is sajátosan érdekes ; friss hava tele van nyomok- 
kal. A tapsifüles nyúl, a róka, a vadmacska bevonúlt; járása, kelése 
esetről-esetre követhető ; a télen hófehér s csak farkahegyén fekete 
hölgymenyét sűrű nyoma, a foglyok alvóhelye könnyen felismerhető ; 


317 


494 3 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


a téli gatyás ölyv kering, a nádi sármány s a levonúlt fenyőrigó, a 
felhőszerű seregekbe egybeverődött pintyek, kenderikék , mezei vere- 
bek, sármányok benépesítik az egészet, mert a láp minden szárnyas 
istenadtának nyujt egy kis magot. 

A távol észak ruczaseregei 15 erre kóvályognak, keresve a forrá- 
sos helyet, a mely sohasem fagy be ; hápogásuk megtöri a láp csönd- 
jét, röptük az egyhangúságot. ; 

És e nagy scsikországnako vannak még paradicsomszerű részei 
Is; messze távol esnek ezek a lakott helytől; benne vannak xcsík- 
ország) közepe táján, a hol a Kraszna nyomát csak soros gyékény 
jelez. : 
Ide van kicsapva télen-nyáron a lápi gulya, gulyásával együtt 
s éven át a lápok magányában csak a falvak harangszava látogat el 
hozzájuk, hírvivőnek a cnagy világból) ; és megható, hogy milyen bizal- 
mas viszonyt feljeszt ki ember és állat között az elhagyottság. 

A lápok madara bevárja az embert ; a pásztornál se bot, se ostor; 
azt mondja: vuram, megérti ám a marha az ember szaváts. Én magam 
is tanúja voltam hogy a bivalyfalka, mely egész napon át kénye 
szerint szerte Járt a lápon, estére a Kraszna túlsó oldalára gyüleke- 
zett és sűrű tömegben — legelől egy hatalmas bikával — fölemelt 
fővel várakozott valamire; ekkor a gulyás, gyönyörű szálas fiatal 
ember, az innenső partról odakiáltott a falkának: xerigyetek mán 
haza, mer ránkesteledett!) És a falka abba a nyomba indúlt is, átgá- 
zolta a Kraszna medrét s beállott a karámba ; a többi marha ugyane 
szóra a pásztorkunyhó elé gyülekezett s állva "vagy leheveredve 
kérődzött. DoMmaiHpY ISTváN-nak köszönöm. 

Ez az Ecsedi xcsikországnakv futólagos képe; — s ha leírásánál 
csapongott a toll, ezt mintegy ösztönszerűen tette ; mert ennek a szűz 
helynek is meg vannak számlálva a napjai, vesztére tör az őshalászat 
kérlelhetetlen réme : a lecsapolás. 

Méltó társa az Ecsedi lápnak a Beregben terjengő xSzernye", 
melynek fő csikászhelyei Nagy-Bereg mezőváros és Derczen falu ; 
mind a kettőt jJavamagyarság lakja ; srekesztőv. népek, és — a mint 
ez már a magyarság természete — bemondogatnak egymásnak : péld. 
chogyha Nagy-Bereg város, akkor a légy is madár! 

A Szernyében nincsen tulajdonképeni ingóláp ; szilárd helyei szá- 


A CSIKÁSZ. 405 
mosak és terjedelmesek ; néha egyes hatalmas tölgyek is állanak raj- 
tuk; az égeres, bokros hely nem ritka s a nyilt helyek — mintha a 
föld megrepedésétől erednének — törésesek, sárosan-mocsara- 
sak, számos apró víztükörrel, árokszerű nyílással, a halászat e volta- 
képeni helyeivel, a melyeknek itt svésza a nevök. Semmi kétség, hogy 
ez a vész a régi okiratok clacunav-ja. 

A Szernye csikásza csak tisztogatja a vészt és, hogy hozzáférhessen, 
clábóto épít. Ez a lábó a xczölöpépítménynekv egy neme: karvas- 
tagságú husángoknak két sorban való leverése s a köznek földdel és 
gazzal való kitöltése; így készül a kanyargó, keskeny ösvény a vész 
felé. Ez a clábóv a legtöbb helyen egyszersmind csikgát is, azaz : 
könyökszerű kanyarodásaiban kashelyek vannak kihagyogatva, a 
melyekbe a csikkasok befektetve lerakatnak. 

Ez a rekesztésnek állandó neme, mely mellett tavaszszal, lápdaga- 
dáskor, a kiöntéseken messze terjedő, kevésbbé állandó futógátak is 
szokásosak. 

A Szernye csíkásza sokban különbözik az Ecsed csikászától, a 
mint ez már a két hely különböző természetéből önkényt következik 
is. Házánál a csikot hordóban tartja, szegénye pedig szívesen meg- 
eszi a póczhalat is, mely itt hihetetlen sokaságú, úgy, hogy még maig- 
lan is sertések hízlalására, kacsák etetésére használják. 

De egy tulajdonságban egyezik a két terület halászó népe : szereti 
a lápot, büszke reá; a rekesztés neki nem munka, hanem élvezet. 

És igaz, hogy e sajátosságnak immár messze földön nincsen párja. 


VII. A SZIGONYOS. 


Két képpel. 


Az ősrégészet tudománya a szigonyos halászt jogosítja föl arra, hogy 
szerszámja után a legősibb halásznak vallhassa magát s e tudományág 
állítása szerint a kovakőről lerepesztett, késalakú és husángra kötött 
kovaszilánk, másodsorban a szakásra kiformált szarvas és rénszarvas 
agancsa volt volna a mai szigony minden alakjának őse. ; 

Ha föltétlen hitelt adhatnánk azoknak a rajzoknak, a melyek ős- 
régi halászszerszámokon találtattak s a melyekről a halászat történe- 
tének általános részében már meg is emlékeztünk, akkor a szigony 
még a föld kérgének legutolsó alakúlását megelőző korszakhoz tar- 
toznék, tehát közszólás szerint xözönvíz előttis szerszám volna. 

De álljon ez bármiképen, az bizonyos, hogy a legrégibb halász- 
szerszámok között a szigony a legelsők sorába tartozik, talán már 
azért 15, mert támadó szerszám ember, futóvad és hal ellen egyiránt ; 
ha akarom dárda, ha akarom gerely, ha akarom szigony, szóval sok- 
félére alkalmatos. 

A magyarföldön található szigonyok sorozata, az alak és berende- 
zés soknemű volta azt bizonyítja, hogy ez a szerszám mindenkoron a 
nép kezében, s a vele való bánni tudás a magyar halásznak minden- 
koron kiváló tulajdonsága volt. 

A szigony használata a vizek természete s a halak életmódja szerint 
igen változatos ; alapjában két főmiveletre osztható, t. i. a halász 
vagy szemre, vagy vaktában dolgozik vele ; és vagy nyakal, vagy szúr. 

Lássuk a munkát, a melyet a szigonynyal szemre végez. 

Hiába van a halnak chidegv vére! 

A hatalmak hatalmának, mely hallgatást parancsol az éhségnek, 
elparancsolja a szomjúságot, az álmot, ellenállhatatlanúl űzi, vonzza, 
hihetetlen akadályok legyőzésére serkenti, halálos tusára ingerli az 


A SZIGONYOS. 487 


élőlények seregeit s minél magasabb a szervezetök, annál hatalma- 
sabban: a hatalmak e hatalmának, a szerelemnek, a hal is alá van 
vetve ! 

És a mikor elindúl, hogy kitöltse az élet mindenségét fenntartó, 
folyton megújító s épen azért fönséges ösztönt, azt mondjuk: a 
hal ívik. i 

A hatalmas ösztön lüktetése elveszi a halnak is látását, hallását s 
e kettőre alapított óvatosságát ; a ravasz, óvatos harcsát épen úgy kivi- 
szi a mélységből a sekély szélvizekre, mint a legostobább kárászt; s 
nem 15 egyenkint, hanem kivitte hajdanában, a halgazdagság idején, 
töméntelen seregekbe verődve, ma már csak csapatosan; de kiviszi, 
űzi, hajtja, valamennyit ma Is. 

A mint a tavasz közeledik — még meg sem törve a jégkérget — 
a halak bizonyos fajai nászútra indúlnak ama sekély helyek felé, a 
melyek az ikra lerakására, a nap melegével való kiköltésére alkalma- 
tosak. 

Ezek a helyek, halásznyelven szólva, az ívóhelyek vagy vívóhelyek ; 
s az elnevezés így 1s úgy is találó. 

Oly folyómenetekben, tóságokban, a melyeken emberi kéz, vagy 
a természet hatalma nem változtatott, ugyanazokat a helyeket ugyan- 
azok a fajok látogatják, évről-évre, s mondhatni, egy bizonyos napra 
eső pontossággal. s 

És ha a halászt tapasztalata nem is tanítaná meg e jelenségre s e 
jelenség kihasználására: rávezetné a nyüzsgő élet, mely az ívóhelye- 
ken s környékükön keletkezik. Felgyülekezik ott ilyenkor a halászó 
sas, a búvár, a halászcsér, a gém, a ruczák és gázoló madarak soka- 
sága, hogy a halban vagy legalább is lerakatott ikrájában lakmá- 
rozzék. 

A mázsás harcsának mozdulataitól megburványlik a sekély víz 
színe ; sőt nem egyszer csupasz háta is megfénylik a víz színe fölött ; 
hatalmas bajusza kicsapódik, mint valami békatőr. Hatalmas, negyed- 
mázsás töpontyoknak bognáros sörényúszója kikerül a vízből s pör- 
sölve szántja tükrét; a dévér s más keszegfajok legderekabb darabjai 
összetömörülnek, hát mellett hát látszik a víz színén ; iramodás, csap- 
kodás, furakodás felzavarja a vizet s mozgásba hozza, mintha sebes 
forgószél kapott volna belé a víz síkjába. Ez utóbbi jelenség kivált 


488 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


tavak szélén, hol a szem megszokta a víztükör simaságát, legott föl- 
tünik; s innen van, hogy a tómelléki halász az ívást esfördésneks is 
nevezI. 

Mikor ezek bekövetkeznek, a Balaton, a Velenezei tó halásza 
bödönhajóra, ladikra száll; előveszi hosszú nyélre erősített, rettene- 
tes 3—5 ágú szigonyát, melynek szakái szembe, vagy a lapból ki s 
be meredeznek; a széleken óvatosan evezve, vagy csak tapogatva 
halad ; szeme rá van szögezve a víz színére: lesi a harcsa bajuszát, a 
ponty sörényét, a csuka homlokát, a nagy keszegek, az őnhal hátát; 
a mint észreveszi, megragadja a szigonyt, biztos kézzel sujt a halra, 
sokszor úgy is, hogy dárdaszerűen siklik az eldobott szigony a 
hal felé. 

Mikor a két-három mázsás harcsa még nem volt ritkaság s ha 
ilyen szörnyetegen cfogott a szigony) , akkor kezdődött el istenigazá- 
ban a tusa, a halász shadd el hadd,. Mert ha a szigony valamelyik 
ága nem furakodott az agyba, vagy a gerincz velőjébe, akkor a 
harcsa órákon át birta és folytatta a halszabadság tusáját, s kemény 
próbára tette a halász izmait, ügyességét. Majd erre, majd arra rán- 
tott, akkorát, hogy .a bödönhajó csakhogy meg nem merűlt; majd 
hatalmasan megiramodott, sebesen. húzva a hajót és-a halászt; a víz 
a hal vérétől piros lett s a halász minden pillanatot felhasznált, 
hogy rettenetes szerszámát mélyebbre verje; húzni nem húzott a 
világért sem mert akkor ckiszakad, a hal, melynél a szabadulás ösz- 
töne elölte a fájdalom minden érzetét. Ilyen tusa addig tartott, míg 
a hal cmegbágyadt, ; de míg ez bekövetkezett, sokszor órák tel- 
tek el. : 

A mikor a halász tisztán szemre sújt, úgy, hogy a szigonyt ki nem 
ereszti, mindig azon van, hogy a páratlan ágú szigony középső ága, a 
páros szigony két középsője a hal fejének, nyakszirtjének vagy leg- 
alább gerinczének kellő közepét érje, mert ekkor nyomban öl; de ez 
csak ritkán sikerül; a halász úgy sújt a hogyan lehet; a többi az 
ügyesség dolga. 

A leginkább kiművelt szigonyosok mindenesetre a Tisza dere- 
kán laktak ; volt 15 módjuk benne, mert a szőke folyam ekövér vizes 
mindenkoron bőven haltermő volt; különösen a harcsa sűrűn tanyá- 
zott benne s nagyra nőtt. 


VI. TABLA. 


// 
Év 
PAB 
4 
491 
Ke 

iz? f. 
. 

4 


CSÜUIASSZÜG ONOS: 


Velenczei tó, 


A SZIGONYOS. 409 


Ezek az emberek xkitudtáko a nagy harcsa tanyáját, fekvését, 
fejének helyét, noha a halat nem látták, mert a víz mindig zavaros. 

A harcsa kerületét kiismerni nem volt mesterség, mert kapkodott 
a hal után s ilyenkor felvetegette a fejét; a tanyáját is kitapogatták, 
mely vagy fenékgödör, padmaly, gyökéralja, vagy a víz fenekén heverő 
elmerűlt nagy tőke volt; de azt, hogy otthon van-e, merre áll a feje, 


Régi szigonyos. 


Tápé. 


azt eki kellett tudni, bizonyos jelekből, a melyeket csak a tapasztalt 
vén halász szeme ismert föl. Ezek a vének — az én emberem 82 éves 
volt — azt állítják, hogy a hol a nagy harcsa megfekszik, a víz tükre 
föltétlenűl mozdulatlan s ha fölszinét könnyű szellő göndöríti, akkor 
ott a hol a harcsa feje nyugszik climányv van, vagyis a víz tükrösen 
nyugszik, amit a harcsa bajuszának játékával okoz. Ennek a 


490 ; MAGYAR HALÁSZÉLET. 


limánynak kellő közepére szúrta a halász hatalmas, mindig csak két- 
ágú szigonyát, e mellett pedig készen tartotta a vágóhorgot is, egy 
rettenetes vaskampót, szakával, hosszú nyelen, a melylyel a hal alá 
vágott, mihelyt érezte, hogy a szigony fogott. Így hamarább járt a 
dolog végére s a hal kiszakadásáról szó sem lehetett. 

Képünk Tápé régi halászát ábrázolja, ki négymázsás harcsába 
döfte a kétágú szigonyt, a vágóhoroggal alája vágott s fölvette a vizek 
legalattomosabb, falánk rablójával a küzdelmet. 

De ezekkel a szemre való szigonyhalászat nincsen kimerítve ; van 
annak éjjeli része 15 — nem tekintve azt, a melyet a székelység a nemes 
pisztrángra űz s a melyről külön emlékezünk meg. 

Kivált a Bódva vizének u. n. csorgói azok, hol Borsod halászó 
népe — főképen a Szendrő vidéki — űzi az éjjeli szigonyozást, 
vagyis a halaknak szigonynyal való wütéséts. 

A Bódva menti halász őszkor az erekben vagyis csorgókban úr. 
Csorgó az a víz, a mely legfeljebb térdig ér s folyásos ; itt szeret a hal 
caludnu ; helyesebben itt húzza ki az éjszakát, mert a víz kellő leve- 
gővel van áthatva, átjárva. 

A szigonyos Jól tudja; hogy a hal folyós vízben mindig fejjel víz 
ellenében vesztegel vagy áll; tudja azt is, hogy a fénytől nem riad 
meg s e két tulajdonságra alapítja eljárását; tudja még azt is, hogy a 
mikor az ég borús, a világló fénye t. 1. az egynemű fény, jobban járja 
meg a vizet. 

Mindezekért borús, de csöndes őszi éjszakán előkeríti azt az 
egészen sajátságos, inkább gereblyére, mint halszúró eszközre em- 
lékeztető hét- vagy nyolczágú nyakló szigonyát," nyakába akasztja 
a vászon tarisznyát, egy derék zsup szalmát keresztbe állva a hátára köt, 
feltűri a gatyaszárat s neki cménv a koromsötét éjszakának. 

Az erek táján mélységes a csönd; a halász a füzesek után igazo- 
dik, melyeket a sötétséghez szokott szem, az az éles halászszem, meg 
bír különböztetni, mert a fa éjnek idején xcfeketébb az éjszaká- 
nál 159. 

Mire elérte a helyet, belép a vízbe; balkezével csóvát ránt a 
zsupból, letámasztja a szigonyt s Jobb kezével előveszi a wmasinát, 


$ Lásd I. rész, szerszamok története. 


A SZIGONYOS. 401 


vagyis gyufát; végig húzza a zsiros kalap karimáján — egyszer — 
tízszer; minden húzás kékesen fénylő nyomot vág, akár a futócsillag 
az égen ; végre serczegve gyulad meg a fej, kéklik a büdöskő s a halász 
összetett marokkal óvja a lángot ; — a láng hirtelenül világot vet a 
markok között s a halász arczára, s megcsillan tőle a víz is; minden 
egyebet elnyel a vak sötétség. 

Rembrandt ecsetéhez méltó egy kép ez. 

Még egy pillanat s lángot vet a csóva is; ettől már megvillog a 
víz; a füzes selymes levélzete is visszaveti a világosságnak rálövellő 
sugarát, majd határozottabban, majd elmosódva, úgy, a mint a csóva 
lángja éled, lohad, közeledik vagy távolodik. 

S mint mocsárvilág bolygófénye, úgy indúl a halász víz ellenében; 
jobb karja feszül, szeme a vizen át a víz fenekére mered, hogy meg- 
láthassa a megfeküdt halat, különböztesse meg a felszín fodrán át, 
a kavics és kő között. 

Most megáll ; — éles szeme ráesett a nyugvó xcbalinhalra, , karja 
villámsebesen lecsap s az az otromba szigony lenyakalja a halat a víz 
fenekére ; — csak roncsolja s nem járja át. A Bódva szigonya tompa, 
az éles nincs helyén, mert hegye letörnék a vízfenék kemény 
kövecsein. 

Igy járja ez addig, a meddig a csóva tart. 

Késő őszszel a legnemesebb hal, a pisztráng is ívik. A csörtetve 
rohanó, kristálytiszta hegyi patak sodra megsimogatja síkos, finom 
oldalát; farkával ágyat vet a petének — nagy ekkoron az ő dolga 
és legnagyobb az ő vaksága ; mikor a nász ideje beköszönt, wa szere- 
lem sötét veremv neki is s belékerül. A székely világló vagy tidó 
. fényénél, szemre agyonszigonyozza, sokszor valóságos czigányszer- : 
számmal össze-vissza roncsolva. — Törvény tehetne róla! 

Még egy neme van a szemre való szigonyozásnak, t. 1. a pipáló 
vagy szopákoló halra. Ennek helye a mocsáros tó, legsűrűbben az 
olyan, a melyben kendert áztatnak s egyáltalán az álló víz, melynek 
alsóbb rétegét nem éri a levegő. 

Ilyen vízben a hal — kivált reggel és estefelé — egészen meg- 
közelíti a víz szinét s fölét, mely a levegővel közvetetlenűl érintkezik, 
úgyszólván szívja és hajtja a szilványokon keresztűl — mert ez az ő 
lélekzése, így éledezik az ő vére. 


492 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


A szájmozgás ilyenkor a víz színén látszik, köröket hány, akár a 
vízbedobott kő, avval a különbséggel, hogy a körök szakadatlanúl 
keletkeznek. 

A Mosztonga menti magyarság — leginkább Doroszlón — 
ekkoron xpipáló halrav jár. Finomra kihegyezett, éles szakás, négy-öt 
ágú szigonya hosszú léczre van erősítve, úgy, hogy a lécz lapja a 
szigonyéval összevág. A halász a szigonyt vízszínt tartja, a ladikot állva 
lassan tologatja; állva azért, hogy nagy szemköre legyen. A mint meg- 
pillantja a vízen azokat a köröket, biztos szemmel kiméri a távolságot 
és az irányt S úgy dobja a szigonyt, hogy lapos oldalával siklik a vízen 
s csak a vasa Jár kissé a színe alatt, fején vagy nyakszirten vágva így 
a halat. 

A vaktában való szigonyozás a folyók padmalyos s olyan helyein 
dívik, a hol a fenéken sok gyökér, tőke hever, mely a hálóval való 
halászatot nem engedi; örvényekben, a hová a halak összesereglenek 
és végre tavakban régi aljú nádüstökök tövében, tömött nádfalak 
szélén, a hova a nagy halak elfekszenek. 

A halász hosszú nyélre — négytől hat méterig — rávert szigony- 
nyal találomra döföget ; pontos helyismeretből s a multban tett tapasz- 
talatból indúlva, nem ritkán czélt is ér. 

A vaktában. való szigonyozást második képünk ábrázolja azon a 
vidéken és vizen, a melyen legsűrűbben s legrendszeresebben űzik, 

1. Magyar-Velencze tavánál, a Balaton kis öcscsénél. 

S mint mindenben, ebben is átmenet van. A vaktában szigonyozó 
sem egészen a véletlen embere. Éles szeme megvigyázza, főképen 
a nádüstökök szélén, a tükör felé s ritkásan terjedő nád, káka és 
gyékényszálakat, a melyek abban az irányban, a melyben egy-egy I 
ponty vagy csuka indúl, egymásután megmozdúlnak ; úgy, a mint az 
irányt kiveszi, kitudja azt is, hol állhat egy adott pillanatban a hal: 
oda döf és megvan. 

És ha a halaspiaczot figyelemmel kisérjük, sokszor akadunk 
csukára, pontyra, melynek teste sajátságosan el van görbülve, oldalán 
nagy hegedések vannak: ezek mind a vakszigony nyomorékali; 
kiszakadtak a kegyetlen : szerszám ágai közűl, hogy utóbb mégis 
hálóba kerüljenek. cIncidit in Scyllam gui vult evitare Charybdim ! 

A magyar szigony az egyágún kezdődik, mely alak és megerősí- 


A SZIGONYOS. 49 3 


r [4 [4 bi 


tés szerint mindenesetre a legősibb forma; van szembeálló ágú is S a 
kettőstől a nyolczágúig. 

De az ős halászszerszámmal való élés manap már nagyon meg- 
hanyatlott ; — erősen megapadt a nagy hal és sok helyen beütött a 
tilalom. 

A legtöbb szigony nagy fakgatás után úgy került kezembe, hogy 
a háztető nádja közűl kellett kihúzni; sőt akadt olyan is, mely az 
egész vidék utolsó darabja volt — társát régen elkalapálta a czigány 
pántnak, derékszegnek s csak az ő furfangos esze tudja még minek. 

A hármas szigony régi istenének, Neptunusnak fiai ma már csak 
lopva űzik az egykoron oly előkelő mesterséget. 


VIA PONDORÓS: 


Két képpel. 


Sió mentén, Tiszán, Dunán, a Körösökön, Maroson, Szamoson, 
szóval minden valamire való magyar folyón végtől végig, száz meg 
száz halászember — de amolyan néhanapján kijáró szerencse-halász 
is — dobja azt a kerek, s az esőernyőre oly nagyon emlékeztető 
pöndörhálót partról a vizek mélyebb, lassú folyású helyeire, a hol a 
hal kevésbbé xJjárs, inkább veszteg áll, játszik, tekereg. 

Vidék szerint a hálónak különböző a neve. Szegeden régente 
cpöndörhálóv volt; azt mondta a Tisza pöndöröse, hogy azért van 
ez, mert csak pöndörítve lehet elvetni. 

Más helyeken c pöndöly- , wpendely- , spéntőhálóv a neve ; erdé- 
lyi rokona pedig, mely azonban a Királyhágón át Biharba, jelesen a 
Berettyóra is átjött, a srokolyahálóv nevet viseli; Baján sszoknya- 
hálóv a neve. 

A pöndöly, pendely, péntő nyilván az asszonyi ruházat legelsejére 
czéloz, mert a háló, összeesve, hosszú ránczban lóg alá ; a rokolya a 
bokorrúgó felső szoknyától ered s ha e háló alakját és vetésének 
módját tartjuk szemünk előtt, rámondjuk, hogy ez a legjobb neve. 

Mikor a falu apraja, úgy vasárnaponként, kicsődül a gyepre, hog 
a verőfényen cziczázással, kifordítóval, farkas-bárány űzéssel elmu- 
lassa a délutánt, s azon kezdve, hogy 

Egyetem begyetem tengertáncz, 

Hajdú sógor mit kivánsz? 

Nem kivanok egyebet, 

Csak egy falat kenyeret ; 

Pir Pál, Szabó Pál 

"Tücski-rücski innen Pál ! 
nagy lihegéssel, verítéktörülgetéssel végezi a játékot: olyankor 
mindég akad egy pár kis lány, a ki magának mulat, rendesen avval, 


A PÖNDÖRÖS., 495 


hogy egy helyben gyorsan forog. Rokolyája meglebben, mint a nyi- 
tott esőernyő ; mire a kis lány hirtelen leguggol, a földuzzasztott roko- 
lya pedig rikít, mint valami kinyilt, megfordított mákvirág. 

Majdnem ugyanezt teszi a pöndörös is : ráveti a hálót köpenysze- 
rűen a félvállára — a balra —, azután az ólmos ín egy darabját fogá- 
val, egy alsóbb darabját jobb kezével fogja, hogy a sodrás belékap- 
hasson ; a háló kellő közepére járó tartókötél ekkor a balkéz csukló- 
jára van hurkolva; mikor minden rendben van, a pöndörös helyben 
egy erőset fordúl s a megsodorintott hálót ellöki, mely estében, mint 
a kis lány rokolyája, szétterjed s egész lapjával a víz színére esik. 

A többit elvégzi a háló szerkezete : a töméntelen ólomgolyó, mely 
a háló inát terheli. Az ín t. 1. hirtelen sülyed alá s minthogy a háló 
közepe követni nem bírja, a háló a vízben előbb mély czészealakot 
ölt, utóbb majdnem teljesen elzárt burkot alkot, a melyből a hal, 
mely mindig csak oldalt keresi a kibúvót, menekülni nem tud. 

Az erdélyi rokolya- és a magyar pöndörháló közötti különb- 
ségek magyarázata úgy az ősi elemek, mint a szerszámjárás szakaszá- 
ban van meg. 

A pöndörös és rokolyás halászok közfelfogás szerint leginkább 
elmondhatják magukról azt, a mire a keresztény világ legtöbb halásza 
oly büszke, hogy t. 1. e Krisztus halászai. 

Általánosan el van fogadva, hogy a halászokból vált apostolok a 
vető hálóval, az vamfiblesztronnalv is halásztak s hogy ez az a háló, 
a melyről Máté évangyéliomának negyedik részében a 18—21-dik 
vers szól: sMikor pedig járna Jézus a Galilea tengere mellett, láta 
két atyafiakat, Simont, ki mondatik Péternek, és Andrást, annak 
attyafiát, kik a hálót akkor vetk vala a tengerbe (mert halászok valá- 
nak). 

(És monda nékik : Kövessetek engemet, és azt mívelem, hogy 
embereket halászszatok. 

cAzok pedig azonnal elhagyván a hálókat, követték Jézust. 

(És onnan elébb menvén, láta más két atyafiakat, Jakabot a Zebe- 
deus fiát és Jánost, annak attyafiát, a hajóban az ő attyokkal Zebe- 
deussal, kik az ő hálóikat kötözgetik vala: és hívá őket. 


" Ez a görög szó, a hálón kivül, ruhát is jelentett, épen mint a magyar változatok. 


496 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


cAmazok pedig azonnal elhagyván a hajót és attyokat, követték 
Jézust.) 

És valóban, ha az apostolkodáshoz a szegénység is föltétel, 
akkor a magyar halászok között az, a ki a vetőhálóval. jár, avval 
keresi kenyerét, a szegénység valóságos apostola; mert manapság 
nem vetődik útjába üdvezítő, a ki a halak seregeit hálója alá szólítsa, 
mint tette Nazareth bölcse a Genezareth taván Simonnal és társaival; 
a miről Lukács évangyéliumának ötödik részében a 2—-7-ik vers 
ekképen szól : : 

(És láta két hajókat a vízen állani; a halászok pedig minekutána 
azokból kiszálottak volna, mosták vala az ő hálóikat. 

(És bemenvén egyik hajóba, mely Simoné vala, kéré őtet, hogy 
egy kevéssé :a földtől beljebb vinné: és mikor leült volna, tanítja 
vala a sokaságot a hajóból. I 

cMinekutána pedig megszünt volna a szólástól, mondá Simon- 
nak: cVigyed a mélyre és bocsássátok le a ti hálóitokat halfogásra. " 

(És felelvén Simon, mondá néki: Mester! jóllehet egész éjszakán 
fárasztottuk magunkat, és semmit sem fogtunk: mindazáltal a te 
parancsolatodra bevetem a hálót.) . 

(És mikor azt mívelték volna, halaknak nagy sokaságokat rekesz- 
ték be ; szakadoz vala pedig az ő hálójok. 

(És intenek vala pedig az ő társaiknak, kik a más hajón valának, 
hogy eljönnének s nékik segítséggel lennének: Eljövének azért, és 
megtölték mind a két hajókat, annyira, hogy csaknem elmerülnének. , 

A latolgató ész hajlandó ugyan ebben hasonlatot látni s a halak 
sokaságában az embertömeget gyanítani, mely a magasztos tanításnak 
meghódolt s így az emberszeretet hajóját megtöltötte ; de bármint 
volt légyen is, annyi bizonyos, hogy a pöndörháló rszegény ember 
szerszáma) országszerte, s a pöndörosnek kemény munkát kell 
végeznie, ha meg akar élni. A pöndörösnek ma már se hajója, se 
lélekvesztője. Folyómentén parthosszában jár messze távolságra, száz- 
szor veti a hálót, homlokán a veríték gyöngye, ruházatáról csorog a 
víz s örül, ha minden huszadik vetésre keszeget fogott. 


t Az egész hely különben nem zárja ki, hogy az apostoloknál az öregháló vagy a gya- 
lom, a tulajdonképeni sagena és diktüon használatban volt, mert együttlétük emlékeztet a 
bokorra, holott a pöndörös rendszerint egyedül jár. § 


LG gat gyskedő salt attakó ZAN 4 EKET Hál 


391 új ?) Ke 4 ú 


HERMAN : Magyar halászat. VII. TÁBLA. 


A PÖNDÖRÖS. 
Sió, 


A PÖNDÖRÖS. 497 


De azért ki nem fogy a munkakedve; mindvégig teljes erővel 
sodor s e makacsságban nagy része van a remény kiújulásának — 
hisz mindig azt hiszi, hogy sno most talán csak beüt az a Jó szerencse ! 

A Sió mentén kiválóan sok az ügyes pöndörös, olyan, ki ebből 
pótolja száraz kenyerét. Igaz, hogy a Sió kiválóan alkalmatos folyó is. 

Szőke vize, mely emlékeztet a tejopál-kőre, sok lengő, roppant 
hosszú hinárüstököt táplál, a melyet a xszelidv hal szeret csipkedni; 
medre mély, folyása sok helyen forgó-örvénylő; partját pedig szaka- 
dozott nád és gyékényfal szegélyezi, épen arra való, hogy a halászt 
elfedje s helyet adjon a háló röptének ; így a halász megjelenése nem 
riasztja meg a felszínhez közel járó halat, a háló pedig meglepi. 

A pöndörös rendesen erős, jókötésű magyarember, ki mezí- 
telen lábbal vág neki a partnak; nyakábavetve csüng hátán a 
vászontarisznya, mely sötétbarna a sok rászáradt halnyálkától s nyakló 
hal vérétől; gatyája, ingújja magasra fel van tűrve, hogy mozgása. 
melytől a hálóvetés sikere függ, teljesen szabad legyen. 

Valami pompás látvány az, mikor a halász kellő helyen megálla- 
podik, a hálót vállára kanyarítja, forgás-sodrás közben a karok és 
lábak izomzata megfeszül, a háló síkegyenesre elterűl s lecsap a vízre. 

Így halad gyors menetekben, Siófok alatt kezdve, Kiliti alá s így 
tovább, ki tudja meddig, míg a roppant munka sovány díját beszerezte. 

A vetés pedig még csak hagyján, mert a sok gyakorlás úgy hozza, 
hogy a legkeskenyebb helyen is teljesen biztos; de a kihúzással 
ugyan gyakran meggyűl a szegény pöndörös baja! A folyóvíz feneke 
mindig változik, a víz viszi, de hordja is a halász legnagyobb ellen- 
ségét, az wakadótv: beivódott tőkét, ágat s egyebet s ha a háló 
ilyenbe bonyolódik, akkor nagy a baj. A pöndörös ilyenkor huzo- 
gatja, rázogatja a tartókötelet, próbál víz mentén, víz ellenében, min- 
denféleképen s mikor se így se amúgy nem boldogúl, levetkőzik, 
alábukik a mélységbe, hogy kioldhassa a szerszámját, rendesen 
nagy szakítások árán; azért a fonallal meghányt hálótű mindig ott is 
van a belső zsebében, hogy a gyepre telepedve, legott foltozhasson, 
tatarozhasson. 

Képünk a pöndöröst abban a pillanatban ábrázolja, a melyben 
elvetette a hálót. 

De a pöndörháló még más tekintetben is nevezetes: alkalmatos 


HERMAN O. A magyar halászat. 32 


49 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


vizek mentén az embernek ugyanaz, a mi a hegyi lakónak a fejsze, 
melyet mindig kezeügyében tartogat. 

Minden révész kunyhóján ott függ ; és nem hasítja a Duna, a Tisza, 
a Dráva vizét valamire való gabonáshajó, vagy dereglye, hogy kor- 
mányosa, első legénye ne tartogatná kéznél a pöndörhálót; — s a 
mikor a dereglye kiköt, a hajó csárdáját valami látogató keresi föl, 
ilyenkor kormányosné asszonyom csak: odanyúl a tálas alá, a hol 
mindig akad egy pár dévér, egy-két durbincs, selymeshal, néha 
kisebb süllő is; — ezeket nagy hirtelenében kirántja s föltálalja. 

A hajócsárda külső falán pedig bizonyosan ki van függesztve 
Krisztus halászainak ős szerszáma; — igaz, hogy ma leginkább a 
ctilosbav pöndörítik — — — — — 


DESSA KE LOGÓ. 


Három képpel. 


Az őstörténeti rész már megemlékezett a czölöpépítményekről 
s tudjuk, hogy a történetírás atyja — HERoDpor — oly leírást hagyott 
reánk, a mely úgyszólván szemünk elé állítja azt az ősi faalkot- 
mányt. 

A czölöpépítmények fölfedezése s ezen a réven, roppant számú és 
végtelenűl érdekes anyagnak fölszínre való hozatala, annak idejében 
még nagyobb föltünést okozott, mint napjainkban péld. SCHLIE- 
MANN Trójai ásatása. A czölöpépítmények maradványai oly társada- 
lomról adnak hírt, mely valóban egészen sajátságos életet élt, a midőn 
az ember házi tűzhelyét oszloplábakra, a vizek fölé építette s ott találta 
meg biztonságát az erdő dúvadja, meg talán saját rabló faja ellen is ; a 
midőn gyermekének életét úgy biztosította, hogy lábánál fogva pórázra 
kötötte. E társadalom a száraz földet — mai fogalmaink szerint a 
személy- és vagyonbiztonság leghatalmasabb várát — úgyszólván csak 
lopva látogatta. 

Az őstörténeti rész érintette e csodálatos építményeknek három 
fajtáját s a tudomány rajta van, hogy a helyi viszonyok útmutatása 
nyomán új meg új pontokon keresse föl e társadalom nyomat. 

Magyar földön még nem akadtunk ilyenekre — ősiekre; de 
ósdiakra van egy adat; az, a melyről KossurH Lajos megemlékezik, 
a midőn irja c Cameron csak minap is talált ilyet — t. 1. czölöpépít- 
ményt — Mohyra taván Afrikában, én meg Magyarországon is láttam 
cúrt lakv czölöpépítményt Dögén, Szabolcsmegyében....v?" Ezer kár, 
hogy ennek akkor nem akadt búvára, mert vannak hagyományok, 
hogy Beregben és Ugocsában régenten, a mikor a víz szabadon 


X Kossuth és Erdély ügye. 1886. 


500 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


áradozott, borított — de el nem sodort — sok ilyen lábas ház, 
volt. Ma már nyoma veszett ! 

De azért mégis csak van a magyarságnak czölöpépítménye, még 
pedig igazi halászati lábas alkotmányas, mely teljesen megérdemli, 
hogy e könyv szerény keretében helyet foglaljon. 

Ősi volta mellett az tanuskodik, hogy a nagy világ forgalmától 
félreeső helyen s mindenképen c szigetségenv maradt meg napjainkig ; 
mert olyan községben dívik, mely áradó vizek és feneketlen tavak 
által az év legnagyobb részén át el van vágva az ú. n. külvilágtól s 
csak akkor közlekedik evvel szabadon, amikor a keleti Kárpát der- 
mesztő hidege szilárddá teremti a vizet és a földet, vagy a midőn — 
nagynéha — beköszönt az aszály s elemi csapás erejével nehezedik a 
magyar föld nyilt, lapályos vidékeire. Ü 

S vajjon hol van e czölöpépítmény fészke ? 

Sátoralja - UJhelytől keletészakra tartva, a tűzeredetű Elessar 
lánczolat sajátságos vonala lassan északfelé távolodik az úttól; itt- 
ott még kilöki egy-egy hullámát a lapályba, de végre is a távolság 
kékjét ölti magára s midőn hátrafelé tekintünk, a Sátor jellemző hegy- 
csoportját elnyeli a szemhatár vonala: Beregbe jutunk. Balról — észak 
felől — változó alakú hegység kisér, jobbról — dél felől — lapályos a 
vidék. 

A hegység sokszor messzire távozik az úttól, majd előbbre 
nyomúl, hogy ismét visszaszökjék. i 

A lapály mind sajátosabbá válik. A hol mívelt földeket várnánk, 
ott összevissza szakadozott, hol bozótos, hol sásos helyek tünnek sze- 
münkbe; itt-ott felüti koronáját egy tölgyfa, mintha ki volna lökve 
valamely tölgyerdő kötéséből; — aztán mintha rekettyést látnánk ; 
ismét égerfák tünedeznek fel; hirtelenűl pocsolya áll előttünk, mely 
néha érszerű futásban van; majd felüti magát a nád, egészen cseret- 
szerűen. Az, a mit a festész mesterszava slevegőnekv mond, itt egé- 
szen sajátságosan, finoman fátyolozott. 

A kinek nagy a tapasztalata, az legott tudja, hogy a mocsarak és 
lápok világának küszöbét lépte át s ha a térképre veti szemét, legott 
megtudja, hogy a Szernye területén van, mely egyike azoknak a tel- 
hetetlen spongyáknak, a melyek mind azt, a mi patak s a hegységben 
oly vigan csörtet tova, elnyelik, elemésztik. 


Mi 
ny 


KE 


VII "ÁB IA 


AV IZTÜJJLLKONG TŐK 


A KULLOGÓ. 5OI 


A Szernye óriási kiterjedésű, valóságos mocsárvilágának megvan 
a maga mondája ; czíme : xIsten erdeje). 

Nagy-Bereg vagy Derczen csikászai régentén az mesélték, hogy 
ősidőkben, a mikor a Szernyében még sok volt a víz, volt annak oly 
hatalmas lápja, a melyen pompás tölgyerdő vetette meg a gyö- 
kerét. Ennek az erdőnek a koronájába azután beléakadt a szél s vitte 
az erdőt hol az egyik, hol a.másik falu felé s az a falu, a mely mellett 
megállapodott, szedte a száraz galyat, vágta az erdő fáját: ez volt 
volna az esten erdejes. 3 

Az erdő ma eltünt, az úszó láp megállapodott ; azt mondják valami 
czölöphöz van kötve s. az a kálvinista öreg-pap, a ki begázolt velem 
ebbe a sajátságos világba, igaz magyar humorral azt vetette oda: 
cnagyon erős czölöp, úgy hívják hogy chitbizomány? . 

A mocsár maga és egész környezetének vize éven át foly- 
ton váltakozik; minden eső változtat rajta s a merre ma még 
száraz lábbal járt-kelt az ember, ott holnap feneketlen mélységbe 
süppedhet. 

A tavaszi áradás megdagasztja a lápot s vizének fölöslege kiömlik 
azokba a medrekbe, a melyeket a talaj felülete alkot, a melyekről 
későbben eltakarodik, hogy kövér legelő keljen a nyomán. 

Ebben az időben Nagy-Dobrony szigetközséggé alakúl át; az 
erek, folyások egész hálózata veszi körül s a folyásnak medencze- 
szerű tágulása vízzel van telve ; ekkor eVészs nevet visel. 

Ilyenkor a csuka már javában ívik, barangol, svan járásav ; nyom- 
ban más fajok is követik. 

Ekkorára a nagydobronyi vészhalász rendbe szedte örvöshálóját ; 
kereszt- és feljáróőre jól feszül; egészen ősi formájú lélekvesztője, 
mely ott telelt az utczán, a halász háza előtt, ki van foltozva, repe- 
dései bedagadtak. 

A halászember vízrebocsátja az ingó jószágot, felrakja az örvös- 
halot rar rúdját segy jósejszét s azt a "kis eleséget," a "melyet az 
asszony tiszta kendőbe bekötött; a dohányzacskó keményre van 
tömve, aczél, kova, tapló a maga helyén ; — igaz, egy kemény furkó 
sem hiányzik. Ezután megmarkolja az evezőt s indúl a vészek világába, 
mely még helynevei szerint is különös. 

Van ebben a világban: Szernyevize, Rekettyésmöge, Nagyszernye- 


502 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


szög,  Kisszernyeszög, Jákópatak, Jázivó, Daranyóvize, Hatrász, 
Massoncza, Kurta Massoncza, Szögek tája, Zsélye, Kerepecz s a jó 
ég tudja még hány és milyen nevű halászóhely. 3 

Utjában csatlakoznak hozzá a komák ; mind egyforma szerszám- 
mal indúl a kullogó-állításra. 

Mikor már azután megállapodtak, hogy ki melyik vészben halá- 
szik, egy alkalmas ponton kikötnek — rendesen valamely magá- 
nosan álló, terebélyes tölgyfa táján —, azután elindúlnak a cserjések 
felé, hogy a szükséges karókat megkerítsék. 

Három vastag, felül villás czölöp, négy "dorong s egynéhány 
husáng kell mindössze ; no meg egy kis giz-gaz 15. 

Ezekután kezdődik az állítás. A czölöpöket oda szállítják a vész 
kellő pontjára s háromszögbe leverik; azután keresztbe teszik a láb- 
vetőt, a husángból készül az ülőke, melyre rájön a giz-gaz, hogy puha 
legyen s készen van a kullogó. 

Ez a magyar halászvilágnak utolsó, napjainkig eljutott lábas czölöp- 
építménye. . 

Elmegy a. halász az örvöshálóért, beereszti a vízbe a vesszőbárkát ; 
felköti a hálót a rúd bakjára, azután meghágja a kullogót — miután 
lélekvesztőjét hozzákötötte — s első dolga, hogy rágyujtson a makrára ; 
azután következik a halászás oly módja, a melynek csak a magyar 
halász lehet embere. 

Az örvöshálót beereszti a víz fenekére s a rúdnál fogva letartja ; 
az egyik keze mutatóújjára rácsavarja a feljáróőrt vagy vigyázómadza- 
got, megfeszíti vele a keresztört, azután lesi, lesi, addig lesi, míg a 
barangoló hal bele nem ütődik a keresztőrbe. 

Nincsen a világvize táján az a kitanult, vénséges gém, a mely 
nagyobb kitartással s azon mozdulatlanúl lesné a hal felszállását, mint 
lesi az a vészhalász a keresztőr rezzenéseit — reggeltől napestig S 
messze a sötét tavaszi éj csöndjébe. Ott ül ő mozdulatlanúl s lesi a 
(Jó szöröncsét) . 

De mikor azután a keresztőr megrezzent, az a mozdulatlan ember 
fölpattan, nekiveti a lábát a rúgófának, megfeszíti a háló rúdját, hogy 
ívbe hajlik, mert hát arról van szó, hogy az örvösháló bemélyedjen, a 
hal ki ne szökjék. — Nincs is eset rá ; mert a keresztőr egyszersmind 
nyakló is, mely a csapkolódó halat mindig visszaveti. 


§ 
; 
; 


HERMAN : Magyar halászat. 7 TX BIGA 


Sza FÜRGE s AKÜÚLGOG OZ 


€ 
6 , 
a 
szi , 
51 ő 
; § § v 
an s ú 
Ld 
óda 
més 
a 


A KULLOGÓ. 503 


Ekkor magához keríti a hálót, biztos fogással a kopótyú táján 
. ragadja meg a prédát; felhúzza a vesszőbárkát s beléteszi; azután 
újra kezdi a lesést. — Csak nagynéha pillant félre szomszédja felé s 
nagy ritkán kiált oda avval a nagy távolra szóló vontatottsággal : 
c Vaan eee szöörööncse r) 

Így űzi az áradásokon mesterségét a vészek halásza ; de megválto- 
zik az, a mikor a tél hidege beköszönt s a vizek színét vastag jégkéreg 
borítja. 

Ez teszi próbára a vészhalász szívósságát — népiesen szólva, 
c csigavérét ) . 

Ekkor kiköltözködik sokadmagával a jég hátára, nagy, négyszög- 
letes lékeket vág, a melyeken az örvösháló befér ; egy kis szalmát dob 
a lék szélére s erre lekuczorogva lesi a Jó szerencsét. . 

Igaz, még a fagyok beállta előtt felállította a vejszéjét is, melynek 
lészája átfogja az egész folyást, hogy megkészítse a barangoló hal- 
nak a csöbörből a vederbe való jutását, t. 1. hogy a hálót kikerülve, 
belé kerüljön a vejsze fejébe, honnan a xszácsirav biztosan kiszedi. 

El vannak ők a legkeményebb fagyok idején a vészek táján. Egy- 
egy hatalmas tölgy derekához oda támasztják a korhadt lészát, meg- 
hányják gazzal, hogy a szél át ne járhassa, azután tüzet élesztenek s 
rátelepednek egy kis szénára ; — nyársra húzzák a dévérkeszeget, a 
jázhalat, sütögetik ; közbe füstöl a makra; nagy gyéren járja a szó is, 
hogy hát ki merre van, meg mikor is volt az a nagy szerencse, aztán 
hogy bibliás Molnár János uram már felhagyott a halászattal; de 
újságottant sa taluegokosabb emberes e 

Mikor én jártam náluk — istentelen kemény egy tél volt akkor —, 
hát ott ült a tűz mellett a szabadságon járó honvédbaka s a természet 
ölén — tehát igazán sszabadságons — tisztogatta soldalfegyverévelv 
a keszeget; arcza csakúgy ragyogott a boldogságtól, mert sült keszeg 
mellett, a káplár parancsszava helyett, hallgatta az őszbecsavarodott régi 
szabású obsitos nagymondásait xazokrúl a repülő halakrúl, a melyek 
felszállottak a hajó előtt, mikor Venécziábúl Veronába vitték, — hej 
meg arról a tengeri kisasszonyról, mely oly nagyon is hivogatta 
Mihály uramat, ki akkor még Miska soron volt s hozzá olyan nyalka 
magyar baka, hogy az a sok talián princzész csakúgy bomlott 
. utána. —) 


504 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


A fiatal baka kérdő pillantásokat vetegetett a többiekre, a kiken — 
csak úgy a félbajusz alatt — az a bizonyos mosolygás mutatkozott, 
a mely azt jelenti: vHej Mihály gazda, beh szép is a szavajárása! 

Zárjuk be a magyar vészhalászról írt kis rajzot avval a képpel, a 
midőn czók-mókját szánkóra rakva, a téli halászatra kivonul. 


A kivonulás. 


XA ZSIIDOWTTEZA) TÁJA. 


Képpel. 


Az elpusztult Jeruzsálemnek a föld kerekségére kiszórt népe helyen- 
közön még ma 1s szigorúan megtartja vallása tételeit, sőt hagyomá- 
nyos szokásait Is ; az utóbbiak nem egyszer vallástételek erejével bir- 
nak s szintén szigorúan megtartatnak. Ezeknek összessége úgyszólván 
még a hivő lépését is korlátozza, határt szab a mozgásnak Is. 

Még ma is akadunk helyekre, a hol szemünk egy különös alkot- 
mányon akad meg, a melyet a mai kornak fesztelen mozgású embere 
nem bír magának megfejteni. Ez az alkotmány a következő: A város 
vagy falu némely utczáimak bizonyos pontján s az utcza mindkét olda- 
lán, tehát egymással szemben, kétrúd vagy gerenda emelkedik árbocz- 
szerűen a magasba s ott fen egy, az utczát átfogó zsineg köti össze a 
két fát. Ezt a zsidóság állítja föl s ha nem csalódunk, ez a határjel a 
meddig a hivőnek ünnepnapokon járni-kelni szabad. 

S az már a magyar ember vérében fekvő különös tulajdonság, 
hogy tárgyak elnevezésénél keresve keresi a hasonlatot, az ú. n. ana- 
logiát, ezt azután beveszi szilárd fogalomnak édes anyanyelvébe, él 
vele még akkor is, a midőn az, a mi a hasonlatot adta, már le is tünt. 

Így jutott a halásznépség mesterszavai közé a xzsidó-utczas is, 
mely nem más, mint az az alkotmány, a melyen a hasítótanya táján, 
verőfényes, szellős helyén, a kihasított és sózott halakat szárítani szok - 
ták. Nagyon is hasonlít ez a zsidóság határfájához. 

Kellő távolságra egymástól, hol egy sorba, hol négyszögekbe 
karók vannak leverve, a melyeken — egy vagy több sorban — a szá- 
rító zsinegek feszülnek. 

Némely ponton, péld. a Balaton körül vagy az Aldunánál, hol 
a szárított halat nagyban csinálják, a szárító alkotmányok egész 
tévesztőket alkotnak, utczaszerű közökkel, a merre t. 1. a terítő 


500 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


asszonynépség kosárszámra hordja a kihasított s besózott halat, hogy 
száradásra kiterítse, azaz a zsinegre kiakaszsza. 

És minthogy a zsidó vagy bérli a halászatot, vagy legalább keres- 
kedik a sóshallal — rendesen Oláhországba, a hol a sóshal a keleti 
görög vallású köznépnek bőjti eledele —, hát gyakran eljár a hasító- 
tanya felé, ott a terítő karózat közeiben fel s alá járkálva, apróra néze- 
geti a kiterített portékát, fejében forgatva az üzlet menetét, kalkulu- 
sait. Egy-egy derék, kifordított őnhal vagy tenyérszélességű dévér 
láttára meg is áll, ajakán földerűl az a bizonyos üzleti mosoly, kalap- 
ját kissé hátratolja, kezeit hátracsapja, vagy a két hüvelyknél fogva, 
beakasztja a mellény hónaljába s a többi ujjal dobolgatva, kiszámítja 
ennek, meg annak a halnak, meg az egésznek az értékét, árát, a keze- 
lés költségét és a hasznot. Hát így is zsidóutcza az a terítő karózat s 
az ifjabb halásznemzetség, mely a zsidóság határfáját már nem ismert, 
a bérlőre vagy kereskedőre gondolva nevezi úgy azt a karótákolmányt. 

A hasító tanya rendesen telepszerű, a halászvállalatnak közepe ; 
szilárdabb alkotmányú halászkunyhóval, bálazóval, sózó-, mosó-hely- 
lyel, a fölös hálók terítő karózatával, szóval a halászmesterség minden 
czók-mókjával. 

És ez a hasítótanya messze környékre árasztja lételének hírét! 
Nem is a szem, nem is a fül, hanem az ember orra az, a mely már 
messze távolból megérzt. 

Mikor a szem megpillantja a hasítóhelyet s a fülhöz ér a hasító 
asszony s leánysereg locsogása is, akkoron a finnyásabb orr ki tudja 
hányszor fintorodott el már a rothadó halak bűzétől s a rotyogó hal- 
zsírüst gőzétől; még a halászember is úgy mondja, hogy xérzik a 
hasítótanya) . 

A halhasítás roppant mocskos egy mesterség; ebben fölötte áll 
még a timárságnak is. A halak nyálkája ezerszeres rétegben egymásra 
szárad s mindent ellép, a mihez a hal teste, a hasító keze hozzányúl ; asz- 
tal; kosár, kád, késnyél, a hasítók keze, köténye barna kéreggel van 
bevonva, a melybe a hal pénze belészárad. S már e kéreg is erős 
bűzöket fejt ki, a melyek a száradó halak, az elszórt apróság s a hal- 
zsírüst gőzével, bűzével összeházasodva, oly légkört teremtenek, a 
mely a purgatórium illető osztályában is megtenné puhító hatását 
még a legmegrögzöttebb lelkekre is. 


A ZSIDÓUTCZA TÁJA. 507 


De nagy a megszokás hatalma. 

A hasítók vidám serege úgy van avval a levegővel, mint a dohány- 
gyárak népsége a dohány porával: oda se neki! Avval a fáradságot 
nem ismerő serénységgel, mely a halászat egész mesterségét jellemzi, 
s a mely a hal természetének egészétől ered, hogy t. 1. élő állapot- 
ban fürge, holt állapotban könnyen, gyorsan megromlik — mondom, 
avval a serénységgel nekiáll a legnagyobb halrakásnak is — hasít és 
hasít, a mig csak az utolsó darabot föl nem hasította s csak akkor 
pihen meg, mikor már látja, hogy a sózás Javában járja, a megromlás 
veszedelme evvel ki van zárva. 

A hasítókunyhó legtöbbször olyan, mint egy derék magyar ház- 
nak a. nádfedele; elnyúlik benne a hasítóasztal, a melyre a, halat a 
kasból rádöntik ; a padkákra telepedik asszony, leány; tenkővel meg- 
élesíti a kést, a hüvelyk- és mutatóujjat körültekeri rongygyal s kezdi 
a hasítást. 

A legügyesebb hasítás az, a melyet tiszamelléki asszonyok a Bala- 
ton némely hasítótanyáján gyakorolnak : a hegyes kést belédöfi a hal 
nyakszirtjén úgy, hogy a hegye a hugygyón jön ki s éllel a hátnak 
áll, melyet legott kihasít a farkkal együtt; ekkor hasra állítja a halat 
s a kés éles, alsó fokával hosszában ketté vágja a fejét; a hal két felét 
ekként csak a hasbőr tartja össze s így akasztják vagy terítik a zsidó- 
utczára, a belső részszel kifelé. 

De a terítésig még más dolog is van vele ; a kihányt beleket előbb 
rakásra, aztán üstbe gyűjtik ; a kihasított halak kasba, innen moso- 
gatókádba kerülnek, hol kis lányok apró, éles czírokcsutakkal tisz- 
tára mosogatják ; innen ismét kasban viszik a sózó asztalra, hol asszo- 
nyok derekasan sóznak; kádba vetik a besózott halakat s a mikor a 
só megszívta az egészet, ismét kasokba rakják s viszik teríteni, hagy- 
ják száradni. Azután az asszonyoknak közös a sorsuk a szegény dohány- 
kukáséval. 3 

Valamint ez gondosan szemmel tartja az ég boltozatának kelet- 
kező, foszló felhőit, a szelek járását, a pók szövését, a szúnyogsereg 
tánczát, hogy idejekorán tudhassa meg az időjárás változását, azon- 
képen van a halterítő asszonynépség is ; — a kukás leszedi s behordja 
a dohányt, mihelyt az eső csak közeledik, s ugyanezt teszi a halterítő 
asszony a halakkal. 


508 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


Leszedi éjszakára, kiteríti reggel; leszedi eső előtt, kiteríti eső 
után azt az ezernyi ezer halat, hogy kiszáradjon. 

A mint a hal kellőképen kiaszott, miként a dohánynál, úgy a halnál 
is következik a kötözés. A halat, két felét laposra terítve kötik össze, 
előbb apróbb kötésbe, utóbb ezeket nagyba, ú. n. bálokba, a melyek — 
ha van — bálazóba — t. 1. rakodó kunyhóba kerülnek, vagy — leg- 
többször — a hasítótanyán helyeztetnek el, a hol ülő-, sőt még háló- 
helynek is használják addig, míg vevőjük akad, vagy a szerződéses 
szállító el nem viszt. 

Képünk egy dunamelléki hasítóhely környékét ábrázolja. A kuny- 
hóban hasítanak, a kunyhó mellett mosogatnak, terítenek ; terítő karó- 
zatán szárad a fölös öregháló, míg a távolban a tanyavetés foly: a 
laptáros keményen fogja a maga apacscsát, a mester hányja a hálót, 
a legénység evedzésben, még pedig épen kanyarodófélben van. 

A hasítótanya világa is apadóban van manapság; mert ha van mes- 
terség, mely maga alatt vágja a fát, úgy a sóshal mestersége mai alak- 
jában csakugyan az. . ; 

Mind apróbb szemre kötik a hálót, hogy még azt az istenadta 
ujjnyi keszeget, süllőt, pontyot, csukát, őnhalat is a szárazra kerítse, 
az olyat is, melyet hasítani sem lehet. Hát mit csinál vele" Beveti a 
kihányt belekkel együtt az üstbe s tüzet gyujt alája, azután a kavaró- 
. val apróra töri ; — főzi — főzi, a felszálló zsírt pléh vagy kagyló sze- 
dővel leszedi ; ez a halzsír. 

Hát ezt csinálja az aprósággal s bámul, panaszkodik, hogy a nagy 
hal egyre ritkúl; mintha nem tudná, hogy a ki minden csirkét megöl, 
nem lesz annak se tyúkja, se kakasa, se tojása. 

S úgy, a mint a sóshal mestersége silányúl, elfogy vele a halász- 
nótát termő kövér televény is s ha Járja, legfeljebb ez járja : 

Hej halászok, halászok ! 
Mit fogott a hálótok? 


Nem fogott az egyebet, 
Csak egy hitvány keszeget ! 


SX BIÁS 


HERMAN : Magyar halászat. 


11 


JA ZSIDOT EZZ AN TEÁT A 


Duna. 


ZET a telel 


ú égés 


XI. A KISHALÁSZ. 


Képpel. 


K uttyogatós, fenekes, keczés, varsás — a halászseregnek ezek 
adják zömét. Akad köztük szép számmal valóságos halászati ezermes- 
ter, ki minden szerszámhoz ért; — nemcsak a szerszám járásához, 
hanem készítéséhez 1s. i 

Évszak, sőt még felhőjárás szerint is más-más szerszámmal dolgo- 
zik; néha valamennyivel egyszerre, úgy, hogy összeáll társakkal, velük 
sürög ernyedetlenül. Ures kézzel sohasem tér haza; ha egyéb nem, 
egy kis csütős csak akad, a melyet halászné asszonyom lisztben meg- 
hemperget s kevés zsírra vetve, ropogósra kiránt. 

Az imbolygó lélekvesztő az ő Járóműve, a melyen mindent el tud 
rakni, a melybe belénőtt ; állva, ülve úgy el van rajta, hogy meg sem 
billen. S a kutatónak ez a szerszámmal megrakott lélekvesztő való- 
ságos kincses láda. 

A tat mellett sajátságos kövek rakása nagyság szerint elrendezve 
hever ; legalján a legnagyobb ; némelyike fülszerűen ki van lyukasztva, 
némelyike árkos; némelyike nem is kő, csak a gyűjtőneve az, mert 
voltaképen téglából van kiformálva, vagy valami fazekas mondva- 
csinálmánya. Pallókő, mederkő, végkő, böncső, fejkő, horogkövécs 
az ő becsületes nevök s egytől-egyig a fenékhorgon szolgálnak. A ki 
az ősrégészek ásoványait ismeri, azt e kövek meglepik, mert szakasz- 
tott olyanok, mint azok, a melyek a történet előtti korszakból eredve, 
rég eltemetett emberi lakok vagy tanyák romjaiból kerülnek elő. 

A tat mógött, a lélekvesztő farában, csiriptetőbe szedve s fej- 
madzaggal ellátva hever a 80—120 szemű fenékhorog ; inát, patony- 
ját vagy pekléjét halász orsója fonta, viszálója sodrotta, horgát magyar 
kovács kalapálta ; tőszomszédja ennek a katka vagy fentő, ágasbogas 
kereső szerszám, mely azt vallhatja magáról, hogy a legősibb czölöp- 


510 MAGYAR HALÁSZÉLET. - 


építményesek hasonló szerszámjával egy rangban áll ; és hever ottan 
még a kuttyogató, buttyogató vagy puttyogató is xcsikólábs formára 
kifaragva; s bár milyen legyen az ő egyszerűsége, a halászfurfangok 
között mégis ezt illeti meg a legelső hely. 

Ez a szerszám rendesen ott van a lélekvesztőben : a többi alkalmi 
ú. m. a kuszakecze csontos inával, a hosszukecze farkakövével, a mará- 
zsaháló, kerítő-, mét-, gyérháló, a szárnyasvarsa, a pícze és a tapogató. 

És igaz, még egy! Mikor az a fenekes Szeged néhai várhelyén 
kiköt s kirakodik halával, odaveti ködmönét a tat mögé s a ködmön 
estében hangot csal ki a czók-mókból: a spörgettyűs szólal meg, 
eszünkbe juttatva a kolomp szava után induló nyájat. I 


Kuttyogató halász. Tisza. 


Hát vajjon mit keres az a kolomp halászember szerszámja közt? 
Mikor a fenékhorgot elvetette, kikarózza a partra s a hajlékony karó 
hegyébe köti a kis kolompot vagyis halásznyelven epörgettyűt, ; s 
mikor a harcsa a horgon rajtavesztett, bizony rángatja az inat, az ín 
a karót, a karó a pörgettyűt — a pörgettyű szava pedig a halászt, 
ki ott hasal a part füvében, bízva abba, a mit a mai világ kocza- 
magyarsága sönjelzőnekv nevezne. 

A horoggal járó kishalász a legjobb harcsahalász; — derék har- 
csát fogni, az neki szenvedélye; s ezért alig is lesi a nyári áradás jelent- 
kezését, hogy a kuttyogatóval vízre szállhasson. 

A halászás e módjában rejlik a halászmesterség andalító eleme. 


A KISHALÁSZ. 5109. 


Mikor Tiszán, Dunán a nyári áradat bekövetkezik, indúl a harcsa 
s a hány kishalász csak van, az alkonyat a vizen találja; fel van 
készülve az erős kuttyogató horoggal, a kuttyogatóval, apró keszeg- 
gel, kecskebékával s várja az éjszakának bekövetkezését, mert — 
kivált a szegedi — azt tartja a harcsáról, hogy még a holdvilágot sem 
szereti, ca sötétség vezeti nagy éczczakán. 

Tehát csak a gönczölszekér meg a fiastyúk szelid fényénél foly a 
kuttyogatás. 

A halász fölhalazza vagy megbékázza kettős horgát s beereszti a 
víz mélyébe, előveszi a kuttyogatót, talpával megüti a vizet — a csob- 
banás és a ckuty? elhangzik. ; 

Innen is kuty-kuty — amonnan is, mindenfelől is szól, akár a tűzes- 
hasú béka méla xsunkv szólama; s ez oly andalító, mint a kis őszi- 
tücsök pirregése enyhe őszi éjszakán. 


XII. HALEBÉD. 


Halászaton, úgy a bokorban járó, mint a kishalász is, kizárólag 
hallal él; otthonról csak kenyeret, hagymát, sót és paprikát viszen, 


külön hófehérre mosott vászonkendőbe — népiesen xtarisznyába- 
valóv — vagy vászontarisznyába kötve; a többi a halász-szerencse 
dolga. 

Ilyenkor kétféle készítési mód járja: a xchalászlév — sok helyen. 


chalpaprikás — és a nyárson sült hal. 
. Igen természetes, hogy a bogrács sohasem hiányzik. 

Azt hinné valaki, hogy ez nagyon egyszerű dolog: tüzet rakni s 
vagy megfőzni, vagy megsütni a halat; és avval vége. 

Jaj, de a közönséges sütés-főzés és a halász sütése-főzése közt van 
akkora különbség, mint a reggeli csöndes mise és a fényes nagy 
mise között: snem elég ahhoz a tudomány, ész kell ahhoz! 

Legelőször is tudni kell a víz tulajdonságát ;. azután az alkalmatos 
halnak az arányát, azután a megtisztítást, azután a darabolást, az egy- 
forma megszíjjalást, azután a só mennyiségét, azután a hagymáét, pap- 
rikáét — hát még a tűz igazgatását, a sodrást — mert kavarni a világ- 
ért sem szabad; s mindennek az azután-osztánnak a legfőbbjét : 
hogy mikor van készen az a halászlé, — miről lehet ezt megtudni ? 

A jó halász-szakácsnak parthosszában hire van s a halászlé jóságáért 
versenyez folyómenti falu, város; mindenik a magáét mondja c világ- 
hírűnek.) 

cNagy sor az, tekintetes uram!s mondta nekem nem egy híres 


halászszakács. 
Abban az egyben megegyeznek Tisza-Duna halászai, hogy a leg- 
jobb összeállítás — ha halászléről van szó — ez: sok kecsege, elég 


ponty és egy kevés harcsa. 
De már a többiben roppant eltérők. Az igazi szegedinek olyan 


HALEBÉD. 56 


sűrű, piros a leve, mint a legdühösebb bikának a vére s Jaj annak a 
külföldinek, paprikához nem szokott idegennek, a ki csak meg is 
érinti az ajakát vele: azt hiszi, hogy a pokol örök tüze sütötte meg — 
ha pedig nyelt belőle, akkor földhöz vágja a köhögés, azután korsó- 
számra önti magába a vizet, hogy azt a purgatóriumot eloltsa. 

A balatonmelléki rengeteg hagymát használ, ritkára csinálja a 
levet s minthogy kecsegéje nincs, dévérkeszeget is aprít bele; csak 
módjával paprikáz. 

A Komárom tájáról való a jól megválogatott, sok halra veti a súlyt 
s körülbelől leginkább találja el a hagymát és paprikát, természete- 
sen ezt is csak uigaz magyar ember szájaize szerintv; mert a leghire- 
sebb komáromi halász még is csak azon mulatott legjobban, hogy 
ca nímet fújja, fújja — már meg is aludt a zsír s még is csak fújja, 
mer hát azt hiszi az istenadta, hogy forró, pedig csak paprikás. 

A halászkunyhóban szolgafára akasztják a bográcsot; a szolgafa 
pedig a kunyhó szelemenjéről lecsüngő lánczhoz van erősítve ; a sza- 
badban a part alatt ég a tűz s a bogrács a part oldalába vert doron- 
gon függ. FOYA 

Mikor már azt gondolja az a szakács, hogy megfőtt, leemeli a 
bográcsot a tűzről s nyomban reálapítja tenyerét a bogrács fenekére : 
ha állhatja a kéz, akkor készen van; ha nem állhatja, akkor még 
főzni kell. A komáromi mindig etálal, s vez se kicsi dolog ám. 

A szépen megszíjjalt s el nem főtt darabokat a tetejébe rendezi 
el, a mi elfőtt, az alája kerül s utoljára reátölti a levét. 

A legszebb az, hogy a szabadban a mikor a szakács cmegjelen- 
tettev a bokor fejének, hogy tálalva van — mindig a gyepen — , 
akkor az öreg körülnéz s ha magaszőrű ember van közelében, meg- 
üzeni az ifjabb legénynyel, hogy clegyen része benne, ha pedig úri 
ember, akkor az üzenet az, hogy cha nem vetné meg szegénységün- 
ket, szívesen látjuk egy kanál jó halászlére. 

Ez a főzés. 

A sütés se kicsiség ám ; sokféle annak a módja. Néhol kizáróla- 
gosan a nád tüze mellett történik, a melytől a silányabb keszegek 
sajátos, igen kellemes füstzamatot kapnak ; — rendesen chajában, 
sütik, t.1. csak kivetik a belét, megmossák, megsózzák, a tűzre hány- 
ják s mikor már jól megsült, úgy tisztogatják mint a burgonyát; de 


6) 


HERMAN O. A magyar halászat. 3 3.3 


514 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


mikor a bokor kitesz magáért, akkor derék pontyot, a dévérkeszeg 
nagyját süti akként, hogy jó parázs-tűz mellé, álló nyársra — mely 
néha ágas is — hosszában ketté hasítva tűzi a földbe s megforgatja. 
És mindig a vendég az. a kinek a legszebbje jut; rendszerint egy 
kisebb süllő, külön nyárson; ezt a bokor eleje maga szíjjalta, maga 
sütötte meg s azután avval az igaz magyar jóindulattal és szivességgel 
nyújtja a vendégnek. . 

El sem is felejtem teljes világéletemben azt a berettyómenti hal- 
ebédet, mikor vezető, ajánlás nélkül — csakúgy vaktában — neki 
méntem a folyómelléknek s messze minden lakott helytől, egy holt 
ág mellett rátaláltam két földhöz ragadt szegény halászemberre, kik 
ott kínlódtak a vejsze körül. Kikérdeztem, apróra megnéztem minde- 
nüket — ők pedig ott a szűz gyepen megvendégeltek, mert látjuk, 
— úgy mond — hogy az úr megbecsüli a halászember dolgát. Igaz, 
hogy nem volt annak a lének sava-borsa; de megszaporította s meg- 


fűszerezte az a magyaros szívesség, a melyre még ma is oly Jól esik 
reágondolnom. 


SZT HT ÁLÖVAIL ETNVÁNSK 


A hálóállítás a halászélet legfontósabb mozzanatai közé tartozik. 
És minthogy valóban roppant nagy és terhes munkának a koronája, 
van ünnepies színe, legalább is olyan, mint az aratók bevonulásának, 
a kukoriczafosztásnak, vagy a befejező fonókának. 

Természetes, hogy ez csak az öreghálóra vonatkozik, mert ezt, 
terjedelme miatt másképen, mint munkafelosztással legyőzni nem 
lehet. 5 

A tihanyiak itt is elől járnak, mert az inak és húzókötelek kivéte- 
lével — a melyek rendesen Veszprém kötélverőitől valók — az a 
hetven ölnyi hálótest, a zsák, vagy helyesebben káta, kilencz dugásá- 
val együtt, a tihanyi férfi- és asszonynépség kezemunkája, még pedig 
a kender vetésétől a hálóállításig, vagyis az utolsó fonalig mind. 

Az asszony veti, nyüvi, áztatja, tilolja, gerebenezi a kendert s a 
hosszú téli estéken addig fonogat, míg felgyűlik az a rengeteg fonal, 
a melyet ilyen háló megemészt. 5 

A mint a fonás halad, a bokor tíz embere se rest ; megállapít- 
ják a szemnagyságot és azt, hogy hány szem legyen a szélesség ; 
egyformára faragják a börczöt s azután kiki beléfog a maga részébe, 
megköti a hálónak egy tizedét és egy dugást, vagy annak egy részét. 
Ezt a munkát kiki a maga házánál végzi el. 

A midőn a részek elkészültek, kitűzik az állítás napját; a hely 
mindig a bokor elejének a háza. 

Erre a napra felkészül a bokor asszonya egy Jó halebédre; örül 
a gyermekek raja, mert sokat várhat a szemnek, — de a szájnak valót 15. 

A mikor a bokor felgyülekezik, már akkoron le van verve. az 
állítófa, apálhák — gyékények — a kövekkel együttel vannak rendezve; 
az inak azonképen, mint nem kevésbbé az állítótűk is — nagy háló- 
kötőtűk — jól meghányva fonallal. 


5 IÓ MAGYAR HALÁSZÉLET. 


Az egészet nagy tanácskozmány előzi meg, mert meg kell hatá- 
rozni: kinek a része melyik szárnyra Jön, ennek melyik darabját fogja 
képezni; a dugások hogyan következnek, ki dolgozik a kátán, ki a 
szárnyakon, és sok más fontos kérdés. Természetes, hogy a vének 
nézete dönt, mert azok már sokat állítottak s igen Jól tudják, mi teszi 
a hálót borítóvá. k 

Azután hozzáfognak jó kedvvel; tréfás szó szárnyal erre-amarra ; 
betekint a szomszédság, a bokorbeliek családja ; vígan költik el az 
ebédet s amikor az állítás készen van, következik az áldomás min- 
den kicsapongás nélkül. 

A komáromiaknál nagy sor az ín ólmozása; mert itt már nem 
élnek hálókővel, hanem ólomkarikával. A kellő formába öntött 
karikaanyagot az ügyes halász az ólmozó kalapácsnak két ütésével 
veri rá az ínra, úgy hogy szilárdan áll. Ez biztos kezet, nagy gyakor- 
latot kíván s a mig az ifjabb halász ezt megszerzi, nagy pénzt fordít 
bírságra, mert a két ütésen felül szükséges minden egyes ütésért, 
melynek a neve xviczeütéss, egy pint bor a birság. 

Föltehető, hogy régibb időkben hálóállításkor termett a halász- 
nóta, tréfás vers, köszöntő, mert halebéddel Járt, s a birság-bor Jó 
kedvet csinált. Ám a halászat fénykora. lejárt, a munka megnehezült ; 
vele az élet 15 s mind a kettő elnyomta azt a kedvet, a melyből a nép- 
szellem gyöngyei fakadnak. 


JAN SZABIKÖB ENE TEVNSZKON KA 


Két képpel. 


Ha Európa nyugoti műveltsége hatalmas pőröly, Magyarország 
pedig a művelődés ékje, melyet az a pőröly az elmaradt Kelet népei 
közé üt és tuszkol, akkor a székelység az éknek aczélos éle, mely- 
nek szívósságától függ, hogy meg ne csorbúljon s vele és általa a 
művelődés hódító áramlata csorbát ne szenvedjen. 

Elhelyezkedett a székely, részben a magyar elhelyezkedési törvény 
ellenében is, erdőborította bérczek szűk, köves völgyébe. Mondják, 
hogy a honfoglaló magyarság a székelyt már mai telepein találta ; 
lehet hún, lehet avar maradvány, mely gátat talált üldöztetésének, 
megvonúlt ; — az eldöntés nem e könyv tiszte ; de az bizonyos, hogy 
a magyarsággal eredetileg egy tőből fakadt s még bizonyosabb, hogy 
nélküle — többek között — a halászat műnyelvét kifejteni nem 
lehetne, mert egyedűl a székely lakik pisztrángos, pérhalas vizek 
mentén, egyedül ő halászsza a nemes halat ősi magyar mód szerint s 
így egyedűl ő az, a ki a pisztrángos, pérhalas vízből fakadó magyar 
mesterszóval él. 

A magyarság lassú folyásu, harcsás, pontyos, kecsegés, süllős 
vizek partján, tóságok körűl lakik s csak az ezeknek megfelelő mester- 
szavakkal él; a magyar felföld pisztrángos vízmellékét tótság, német- 
ség lepi el; a magyarság csak a széleket éri, s ott mesterszava inga- 
tag vagy idegen ízű ; — így is úgy 15 hasznavehetetlen. 

Hogy hol kezdődik az igazi székely halászat, azt legjobban 
mondja az a tréfásan-csípős közmondás, mely Székely-Keresztúr 
körül közszájon forog s így hangzik : 

c Bögözön felül a harcsa és a mágnás meg nem él.; Ez a Bögöz 
egy kis székely falu; azon túl a Küküllő vize kicsiny, a föld 
SOVÁNY 


5 18 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


A vizek a tisztaságtól megcsillámlanak ; sietnek, esnek. A hol 
sietnek, megcsördülnek a meder kövén — ez a usugas — súg a 
patak vize! A hol esnek, ott vájnak — ez a sgöbev — uagübűs vagy 
rgöbős, melynek sekélyedő szélén lengő hullámot vetnek a vizek — 
ez a víz elengje). I 

Itt vág a pisztráng a charogracx, itt villan a pérhal ezüstös oldala, 
nyüzsög az apróka, fürge xcselles, siklik kő alól kő alá a vastagfejű 
cbotos kölöntev, kapkod a légy után a xlóggav, kigyódzik az 
angolav, míg a kevés tavas helyen megél a ckándróv, a sgébs s 
ismét a patak csöndesebb folyású, iszaposabb helyén a csármászó 
szaka. 

És itt mesterkedik azután a szemes wgóbés az ő etollas harogjá- 
val, a melylyel csúffá teszi az ángolt smesterséges legyeires épített 
egész tudományával együtt. ; 

Őszi éjszakán fölkeresi a patakot, kezében a szigony, hátán 
a xcviláglóv, vagy tarisznyájában a xtidóv; meggyujtja az egyiket, 
mely vékonyra hasgatott fenyőfából, vagy a másikat, mely a nyirfa 
zsiros kérgéből való, bevilágít a patakba, hol a pisztráng ívik s biztos 
szemmel, biztos kézzel az a szigony épen nyakszirten éri a nemes 
halat. 

A hol a Küküllő kiszélesedik s lassúbb, mélyebb a vize is, ott 
a székely, kivált wcsigolyáss és apadmalyosv helyeken, . beveti a 
crokolyahálótv, mely távol keletnek ősrégi hálószerszáma s alkal- 
masint a könyvek könyvének xamphiblestronv-ja, bizonyos pedig 
róla, hogy a Kaszpi tengert halászó persák és tatárok kezén ma is 
található." 

A hol a folyás összeszorúl, ott leginkább a sböcsőhálóv járja. 

A sharog ideje lejár s a szigonyé még nem érkezett meg ; ilyen- 
kor két góbé szövetségre lép s eljár sgübűlniv, azaz: a gübűből a 
gübűlő rúddal a halat a sfarszákhálóbas — mely itt-ott aráncziháló 
nevet is visel — kergetni. A hálós elállja a sgübőv vagy sgöbes ki- 
folyását, a rudas meghajtja a sgöbétv úgy. hogy a sgübűlő rúddal a 
kövek közé és alá szurkál. 5 

A csúgány vagy tsúgóni végig Járatja a tükrös svezetőv vagy 


" Lásd a történelmi részt és a aPöndörösv-t. BENECKE leirásából következtetve, ke- 
leti és nyugoti Poroszországban is megvan. 


SZÉKELY HALÁSZOK. 519 


cmarázsahálót) ; a hol pedig az összefutót vagy ckétközv-t alkalmazza, 
ckerítőszigonynyalv dolgozik s előveszi az sőrökkels felszerelt xles- 
hálót? is. 

E kis, futó leírás mesterszavai talán eléggé bizonyítják, hogy itt 
valóban magyar halászattal s ügyes halászó néppel van dolgunk. 

De igazság szerint meg kell említeni azt is, hogy a székelység 
nemcsak ügyes, hanem irtó halász is. Nem rossz indulatból, nem 
tudatosan, hanem régi, rossz szokás révén — bizony irtó és kegyet- 
len ő! 

A cczégev, a sdugas, a sméregfűv , az oltatlan mész a hal irtás- 
nak szokásos s általánosan elterjedett módjai; irtók és kegyetlenek 
azért, mert a hal apraja-nagyja beléjök pusztúl. Alkalmazásuk a maga 
helyén pontosan meg van írva. 3 

Most forduljunk képünkhöz, mely a xviláglóv-val űzött éjjeli 
pisztránghalászatot ábrázolja vadregényes, sziklás fenyves tájon, mely- 
ben Csik-Gyergyó havasvilága oly igen gazdag. 

A világlóval való pisztránghalászatnak egyik főhelye a Gyergyó- 
ban van; oly vidék ez, mely világrészünk vadregényes tájai között az 
igazi chamupipőke". 

Igen, hamupipőke ez a táj! Rónája — igaz — csak egy kis 
medencze, telve falvakkal, városokkal, melyeket a szemnek egy pil- 
lantása mind meglát: de ez a kis medencze úgy fekszik hegyalkotta 
környékén, mint a pacsirtamadár meleg fészke a búzakalászok árnyé- 
kában. Igaz, hogy hegysége nem nyúlik fel az örök hó színtájáig: de 
csúcsainak vonalzata a lágyságot és merészséget párosítja ; szakadékai 
föltárják az anyaföld méhét az alsó Júra színéig s a szorosokon át 
vágtató, bukó, majd csörgedező, súgó, majd dübörgő patakba letekint 
az Ammón csiga, a Terebratula kagyló: rég letünt korszakok meg- 
kövesedett emlékei — oly régi korszakoké, a melyekre emberi idő- 
számítás nem is alkalmazható. 

Az Öcsémtető, Tarkő, Egyeskő, Nagy-Hagymás, Csofronka és 
Vöröskő a mészsziklák legszebbjei közé tartoznak; mintha a hegység 
agyarai, őrlőfogai volnának, csúcsaik, sorozataik úgy emelkednek ki 
a fenyves — részben már gyalogfenyő — öve fölé ; e sziklafalazatok pár- 
kányain a havasi tájak igazi gyopárja nyitogatja fehér, bolyhos csillag- 
virágát, míg fenn a magasban — sokszor az alantjáró felhő fölé emel- 


520 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


kedve — a levegőég legmerészebb szárnyas rablója, a szakálas sas- 
keselyű kering. I 

A fenyvet termő övben fölszáll a mogyorószajkó a fenyő leg- 
csúcsára — mintha ülőhelye merészségével gúnyt kiáltana a fenyő 
tövén kaparászó xmagyaró-tyúkrav s az ágazat sűrűjében bujkáló 
hegyes-bóbitájú havasi czinegére. 

A hol a sziklafalazat a legmeredekebb, sőt áthajló, ott kúszik 
rajta félig nyitott szárnynyal a hajnalmadár — a szárnytakaró tollak 
piros színéről így nevezve; finom, hosszú, könnyedén lefelé hajló 
csőrével az ősszikla minden repedését fürkészve, mindig fölfelé 
törekszik s tetőt érve, könnyedén lebegő kanyarodással a szikla alján 
terem, hogy a kúszást újra kezdhesse. 

A tisztáson serczeg-perczeg a havasi sáskavilág sokasága, közte a 
Pezotettix, mely a havasok legmagasabb csúcsain is otthon érzi 
magát. S ha a vihar rést tört az erdőségbe, a korhadó szálak men- 
tén a verőfény rásüt a beri vipera karikába szedett, tarka testére. 

Az érintetlen rengetegben még maig is nesztelen, ovatos léptek- 
kel Jár a hiúz, czammog a stoportyán féreg, málnásról málnásra. — 
A művelődés elől futó dúvadak maradványai ezek; méltó társuk, a 
hatalmas bölény, utolsó erdélyi ivadéka is e tájakon számolt be bőrével. 

Mikor nyárszakán az ég háborog, a förgeteg hirnöke, a köd kava- 
rogva vonul csúcsról csúcsra, nyomában jár a terhes felhő, melynek 
méhéből villámra villám czikázik, dörgésre dörgés következik, ki- 
szólítva a Csalhó, a Kelemenhavas távol viszhangját s mintegy neki- 
dühödve, valahányszor a Taszópatak csodálatos kőmedre fölött vonul 
el. E köves völgyben szerte hevernek a szarukő hatalmas tömbjei, 
melyekről visszapattan a legjobb aczély pőröly — oly kemények — 
s a melyek mintegy harczba vonják a villámot. A mikor az ég meg- 
zendül, a völgyből megfutamodik minden élőlény, a mely csak 
teheti: tudata, ösztöne hajtja, mert a villám a fekete köveken adja ki 
a mérgét. 

Erdély tűzhányó korszaka, mely a Hargita hegylánczát terem- 
tette, itt, e tájon ostromolta utoljára a földkérgét s ez az ostrom oly 
hatalmas volt, hogy összevissza törte, szakította a már megülepedett 
hegységet. ; 

Igy készül az igazi vadregenyes táj. 


HERMAN : Magyar halászat. XI. TÁBLA. 


1 


HANY) 


SZÉKELY SZIGONYOSOK. 


Békás-szoros, 


:gdvi 
xp 


éget 


SZÉKELY HALÁSZOK. 521 


A sziklavilág e valóságos rengetegéből, kivált a keletfelé kitörő 
vizek a legvadabb sziklaszorosokon át vájják medröket; sziklatömbö- 
kön, párkányokon, bedöntött fák korhadó testén ezerszeresen meg- 
törve, messze kell haladniok, míg a Békásszorosból kiérve, folyásuk 
valamiképen megnyugszik. 

Ezeknek a vizeknek halászgyöngye a Gyilkostó, keletkezésének, 
kifolyásának egész csodarendszerével együtt. 

E század második évtizedében a Békáspatak, mely a Maros-Olt 
vízválasztóján a Belkény nyereg táján ered s az Olt rendszeréhez tar- 
tozik, még mint patak csörtetett a Gyilkoskő és Suchard aljáig, hol 
az Entrekje (kövek köze) sziklaszoros tévesztőjén át folytatta útját ; de 
ez időtájban a hegyoldal megmozdúlt s nagy zuhanással betemette a 
patak útját. 

A Békáspataknak föl kellett venni a harczot az óriási akadály- 
lyal ; — föl is vette s fölségesen győzött. 

A forrás szünet nélkül, folyton küldte le a vizeket mindaddig, a 
míg tóvá nem dagadtak s végre meghágták azt az akadályt; ekkor 
átbuktak rajta, hogy a Békásszoros útvesztőin tovább nyargalhas- 
sanak. 3 

És ez az új tó víztömegével a hegyoldal alsó lejtőjének erdejét is 
elnyelte. A fenyvek éveken át küzködtek a szokatlan, természetök 
ellenére való új állapottal, azután meghaltak ; — a tűk leperegtek, 
leáztak; a vízből kiálló csúcsokról levált a kéreg s a tó csapkodó 
hulláma, eső, vihar és verőfény elvégezték a fehérítést; — e kifehé- 
rített fenyőcsúcsok, ágak úgy emelkednek ki a tó sötétzöld színéből, 
mint valami panaszos csontvázak; — mintha keseregve nyujtanák 
karjaikat az ég felé, mely kegyetlen sorsra kárhoztatta őket. 

A tavasz, az ősz vonuló madárseregei, a hegységen való átkeltök- 
ben megörülhettek az új alkalomnak; a vadruczák le is csaptak 
pihenőre ; nádas helyről jöve, tollaik között elhozták a nád magvát, 
itt felejtették s a tó megkapta nádkoszorúját. 

De megváltozott a víz élete is; kivált halak dolgában. A patak 
üldözött, fürge pisztrángja, mely a göbék lengjében alig arasznyira 
nőhetett, bevette magát a tóba, a hol se szigony, se háló nem 
érhette el s a hol a rovarseregek fejlődése nagyot gyarapodott; 
néhány év mulva már két kilogrammos derék- vagy fajhal vágott 


522 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


mindenféle lény felé, mely halélelemnek bevált; késő őszszel, ívás ide- 
jén, az alsó Békás pisztrángjai a tavon át vették útjokat a lakodalmas 
hely felé s igaz pisztrángmódra szökve hágtak esésről esésre, míg a 
kellő helyre jutottak. A kikelt ifjú ivadék a tó szélein, hinárosaiban 
Jó tanyára akadt. 

A pisztráng felszaporodott s a székely furfangos, leleményes esze 
utána Járt; törte magát, míg czélt ért: beállította a patak beszakadá- 
sánál a marázsahálót, az egyetlen halászszerszámot, mely ott alkal- 
mazható volt; kikötötte a kiaszott ágra a megférgelt horgot; ívás 
idején pedig megküzdött a Békaszoros száz bajával, mely éjnek évad- 
Ján ezerszeresen az. 

Képünk a Békaszorosba vezeti az olvasót. 

Az egyik góbé meggyújtotta a világlót s kőről-kőre hágva azon 
van, hogy társának Jól világítson ; a másik azon csizmásan meglábolja 
a vizet, a szigonyt sujtásra készen tartja. 

Az éj koromsötétjében, mely a mélységes szorosban mintegy meg 
van sűrűsödve s a melyet a fenyőerdő komorsága 1s növel, a világlóval 
való halászat a legsajátságosabb képek közé tartozik s azt, a ki a 
valódi vadregényes jeleneteknek barátja, teljesen ki is elégíti. 

A világló fénye, mint valami nagy fénybogár kalandozik a csör- 
tető, zúgó patak fölött; fényköre csak olyan, mint a hold udvara, 
hiába birkózik a szoros falaival, fenyveivel : nem bírja meghágni, be- 
világítani. Majd alantosan lobog, majd fölemelkedik, majd el-eltünik 
egy-egy kiugró sarok mögött, majd előbukkan s a midőn fénye az 
elszenesedés miatt megfogy, a góbé odavágja sziklához, törzshöz; az 
égő üszök, ezernyi szikra szerteröpül, mintha az égbolton fénylő, pis- 
logó fiastyúkot valamely óriás szétrebbentette volna. 

S ha holdvilágos az éj, a fény játéka leírhatatlanúl szép látomány. 

A hold szelíd fénye végig rezeg a tó tükrén, megvilágítja az oltár- 
szerű Gyilkoskövet; az erdő föle tündéries, halavány fényben fürdik, 
mely minden vonalat meglágyít, elenyésztet; belopódzik a fény a 
sziklaközbe is s míg egyik oldalát beragyogja, a másik a legtökélete- 
sebb éjbe borúl; a hová pedig a hold sugara még sohasem, vagy csak 
pillanatokra tekintett be, ott járja boszorkánytánczát a szigonyos szé- 
kely világlója, tidója — — —. 

A szigony egyáltalában kedvelt szerszáma a székely halásznak s a 


SZÉKELY HALÁSZOK. 523 


horoggal egyetemben, leginkább kielégíti halászösztönét, mert a szé- 
kely barátja a sportszerű izgalomnak. 

A kerítőszigony télszakán a malomzúgókban járja. Mire a zúgó 
jól megkérgesedett, a malomkerék hosszú, hegyes, fénylő és meg- 
csendülő jégcsapok közt forog, a székely előkeresi szigonyát. Szakáit 
jól kihegyezi s első dolga, hogy örökös társával, a fejszével, derék 
léket vágjon a zúgó Jegébe; azután nekiáll s tisztára söpri a jég színét, 
hogy átlátszó legyen. Mire ez megvan, a lék tájára zekét terít a jégre, 
egy másik zekét pedig úgy ráhúz a fejére, hogy tubust alkosson ; ekkor 
lehasal a lék szélére s letekint a mélybe. Jól tudja, hogy a ki a víz 
fenekére akar látni, tartsa távol az oldalról beözönlő világosságot ; 
ezért van az a zeke azon a kemény székely búbon. 

Az a zeke pedig, a mely a jégre van dobva, a hal életmódjáról szóló 
ismeret rendkívüli finomságára vall. Arra van építve, hogy a hal ismeri 
a víz táját, a hol él és épen azért minden új, szokatlan jelenségre figyel: 
megáll s csak azután menekül, ha előbb nem etérítgetiv — székelye- 
lyesen fejezve ki a kerülgetést — azt az újságot. A halnak föltünik a 
jégre vetett zeke árnyéka is, megáll s épen ez az ő veszte: ekkor éri 
nyakszirten a lesekedő góbé kerítőszigonya. 

Vessünk most másfelé is egy pillantást. 

Az Olt két síkszerű medenczén halad; tekeregve, csavarogva, 
mintha meg akarná gyűjteni erejét a Rákosszoroson való áttör- 
tetésre. t 

Barót táján már a harcsa a főhal s a kasza fokából kovácsolt nagy, 
füles harcsahorog, keszeggel fölhalazva a főszerszám, mely mellett 
roppant terjedelmű rokolyahálók vannak használatban. 

És minthogy a Székelyföldnek nincsen kiállóbb köve, föltünőbb 
orma, mélyedése, a melyhez a nép élénk képzelődése mondát ne fűzött 
volna, a Rákosszorosnak is megvan a maga halászmondája. 

Ott, a hol a Rákos szorosaiban a Függőkő orma meredez égfelé, 
az Olt folyása meglassúl; a víz nagy kanyarulatban forog s e nagy 
kanyargás egyes sodrain keletkeznek azok az apró, gyorsforgású töl- 
csérek, a melyek a hab foszlányát. a víz színén úszó levelet elnyelik. 
A folyó ezen a helyen, mint mondani szoktuk, feneketlen mélységű. 
Itt valamikor, a midőn a tengerszerű tavak vize kiszakadt, nagy zuha- 
tagok lehettek, a melyek mély üreget vájtak. 


524 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


Az Olt harcsahalásza azt regéli háza tűzhelyénél, vagy a vele 
tanyázó társainak, hogy itt él a halak királya, a koronás harcsa, mely- 
nek feje úgy ragyog, mint a távol kelet gyémántja, s a mely akkora 
hal, hogy bekapja az embert, mint a legyet. 

Az bizonyos, hogy abban az örvényben java harcsák élnek, és ha 
megtörténik, hogy egy ilyen mázsás rabló alkonyat táján ráveti magát 
valamely pipáló keszegre s a lökés hevében feje kikerül a víz színe 
fölé, az esti nap sugara elpattan a síma, nyálkás, vizes fejről, melynek 
tükrözése ilyenkor lehet gyémántszerű Is. 

A Maros halászata leáldozott. A régi magyar tokhalászoknak híre 
veszni kezd, s Mihálczfalván oláhember veti a hálót. — — A Beth- 
len-tanoda táján etyiszágav a keszeg neve annak a magyarnak a 
szájában, ki nyomorúlt, ronda kétköz-hálóval túrja a holtágak iszap- 
ját, pár czompóért, hitvány csukáért — töőszomszédjában azoknak a 
helyeknek, a hol hajdanában erdélyi főurak szakácsmesterei har- 
mincz fajhoz tartozó magyar halat száz és nyolczvankilenczféle módon 
készítettek el s tálaltak az uraság asztalára . . . . 

A pisztrángos-pérhalas vizek nemes hala hihetetlen: módon meg- 
fogyatkozott ; — konyhán, gazdaságban a hal semmi. 

A hullámos Mezőségen, melyet mintha külön is a magyarságnak 
szánt volna a természet, fényesnevű ősök elszegényedett sarjai vágat- 
nak nagyritkán asztalléket, kivonó léket az elhinárosodott hajdani 
piscinák jegébe; czigány feji ki a rothadó öreg háló kijáró kötelét; 
és úgy, a mint az idő, vele és benne a közömbösség halad, a magyar- 
ember helyére, termőföldön, tó vizén, jég hátán megtelepedik az oláh, 
ott rossz ekéjével, itt nádvejszéjével, télen, jéghátán a pergő horoggal 
kísértgeti a jó szerencsét) . 

Mikor Hódos és Szarvastó táján a halmokat a hó elborítja s a 
hirhedt székely rnemeres, az adriai sbórav iker testvérének der- 
mesztő fuvataga végig söpör a Mezőség halomvilágán : a tavak. hatal- 
mas jégkérget öltenek. 

Trajanus császár állítólagos ivadéka ilyenkor előkeresi a mester- 
gerendáról az ő drótból alkotott csukahorgait, melyek, egész szerke- 
zetök szerint, minden emberi történetet messze megelőző korsza- 
kokba — a czölöpépítményekébe — vágnak vissza, rézpatonyt csavar 
reájuk s megmadzagolja; ezután fejére nyomja bozontos báránybőr 


SZÉKELY HALÁSZOK. 525 


süvegét, hátára veszi a báránybőr bundát; bal kezében egy sajtár, 
jobbjában a fejsze és a szák ; így indul a tó síma jegére, hogy az alkal- 
matos helyet kiszemelje. j 

Mikor már a helyben megállapodott, leveti a bundát, leteszi a 
sajtárt meg a szákot s nagy lomhán a nádas szélek felé indúl; ott 
nádat vág s hordja a bunda tájára; azután füzek tájára megy, a hol 
villás ágakat és sugár vesszőket vág ; azután átczammog a gyékényesbe 
s abból is szerez egy Jókora nyalábot. 

Mindezeket a bunda tájára hordja. A nádból almot készít; előveszi 
a fejszét s az alom körül körben lékeket vág. Mire ez megvan, elő- 
veszi a villás ágacskákat s minden lék mellé kettőt-kettőt befagyaszt 
a bicsakkal vájt lyukba; ekkor viszatér az alomhoz, megtelepedik, 
a sugárvesszőkre hengerszerűen rákötözi a gyékényt s erre reátekeri 
a madzagot, vagyis a horog inát, melynek egyik vége a hengerhez 
van kötve, a másik szabádon lóg. 

Az előbbre valókkal idáig haladva, fölveszi a sajtárt, vállára kapja 
a szákot s elballag a vejszéhez, a melyben ősz óta száz meg száz apró 
küszhal szorong, nyüzsög nagy boldogtalanságában, mindig eltévesztve 
a rést, a melyen menekülhetne. Oláhunk a szák hajtoványával betöri 
a vékony jégkérget ; egy merítésre száz apróka hal viczkándozik a szák- 
ban ; a kis boldogtalanokat bedönti a sajtárba, melyet előbb egy kicsit 
megmerített. 

Erre ismét az alomhoz tér vissza; előveszi horgait; a rézpatonyt 
jobb keze mutató- és hüvelykujja fogja, balkezével pedig kimarkol a 
sajtárból egy kis halat, bedöfi hugygyójába a patonyt s végig nyársal a 
szegény küsz testén, míg a patony a hal száján ütődik ki; erre ráköti 
a patonyt a szabadon lógó zsinegre, odamegy a lékhez, ráhelyezi a 
gyékényhengert az ágas fácskákra s beereszti a felfűzött küszt a lékbe ; 
mikor valamennyi lékkel készen van, előkeresi kurtaszárú agyagpipá- 
Ját, megpiszkálja egy vékony nádvéggel, kiveri bagóját a tenyerére, 
elvegyíti egy kis friss kapadohánynyal, a melyet a kukoricza rengete- 
gében titkon termesztett, keményre tölti a pipát s ekkor elérkezett a 
művelet sorozatának utolsóelőtti mozzanata, mely a következő : léket 
is vágott, fácskát is befagyasztott, vízben is járt a keze, drótot is 
fogott — hát kemény kérgét átjárta a hideg, már pedig a mi most 
következnék, ahhoz a meggémberedett ujj nem alkalmatos; az oláh 


520 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


ezért szétveti a lábát, derekában előre hajlik, azután csapdossa karját- 
kezét a hóna alá ; a Jobbot balra, a balt jobbra s folytatja mindaddig, a 
míg csak meg nem érzi, hogy az ujjakból meghátrált vér újra kering 
bennök, hogy a meleg beállott. 

Csak ekkor szedi elő a kis, korczrajáró bőrzacskót, a melyben 
aczél, kova, tapló szendereg; — csihol — hadonászik — csihol addig 
addig, míg a szikra fogott, s a tapló kékes füstje felszáll; ráteszi a tap- 
lót a kemény dohánytöltésre, leszorítja a kupakkal s mire igen hatá- 
rozott módon alkalmazta az ős nemzetségi, több érdekes nemzetiségnél 
is közdivatban levő zsebkendőt, végre magára kanyarítja a bundát, 
leül az alomra s a legtökéletesebb lelkinyugalommal várja a jó sze- 
TENCSÉG i 

Képünk ezt a pillanatot ábrázolja. 

A fölnyársalt szegény küszhalak azalatt a jég alatt járják a halálos 
vergődést ; mozdulataik mind lassúbbakká válnak; némelyik, mely- 
nek az a kegyetlen patony épen szívét járta át, már ki is szenve- 
dett. — — Ekkor, mint az elhajított gerely, odavág a csuka az egyik 
küszhöz, bekapja széles szájába gereblye-fogai közé — nyeli, lenyeli 
s még azontúl is nyeli; erre is ránt, arra is ránt s ilyenkor a rézpatony 
megrecseg fogsorain; — és abban a buta csukaagyban fölébred a 
veszedelem tudata — megiramodik ; természetes, hogy húzza a horog 
inát s minthogy ez a gyékényhengerre van rátekerve, a henger fo- 
rogni kezd. 

OMMI Tett 2 JÓ SZAMÉSÉL — — — 

Hej, de nagyot hanyatlott az erdélyi magyarság halászata azóta, 
a hogy nemes GALGÓCZI ISTVÁN uram megírta a Barcsaiak szakács- 
könyvét! i 


DEGEN SZÁN EL ANÉASZE A 


Fáraó népe — a néprajz e nagy titka — nem hiányzik a vizek 
mellékén sem. Nyirettyűjével — színaranyért — bámulatba ejti világ- 
városok művelt közönségét; üstfoltozással megszolgálja — egy kis 
avaskáért — a falusi embert ; jövendőt mond kártyából, a kéz vonal- 
zatából; fogat húz, kuruzsol; de bármihez fogjon is, ügyeskedik benne. 
Ügyes a művészetig, élelmes a csalásig. Semmihez sem köti magát ; 
se valláshoz, se társadalomhoz. Neki csak egy hűsége s egy barát- 
sága van: hű az anyatermészethez, barátságot tart a szegénységgel ; 
ezért éri be mindennel, otthon van mindenütt. 

Leginkább Ő tudja a helyét annak az ingnek, a melyet, a keleti 
rege szerint, a halálosan beteg királynak orvosai ajánlottak, t. 1. a 
boldog ember ingének. Azt mondja a rege, hogy a midőn a király 
szolgái sok keresés után találtak egy embert, a ki boldognak vallotta 
magát s kincset igértek ingéért, hogy a beteg király meggyógyúűlhas- 
son, az a boldog ember bevallotta, hogy nincsen inge. — Épen az 
azó boldosságas semen yenettel tölersemktis emit s sss has 

Nincsen az a vidra, a mely túltenne a czigányon a halászás — 
sokszor xhalszerzés, — dolgában; mert hát az a hal mintha csak a 
czigány számára volna teremtve. Nem kell ahhoz se nagy tűz, se cse- 
rép, se semmi; egy csipetnyi só, egy maroknyi nádszál tűze, egy 
fanyárs és percz alatt kész a Jó falat. 

Szemügyre veszi a halászember csapását, járását-kelését, vejsze- 
helyét, varsáját ; kilesi a búbot, a melyet a nádon köt, hogy a csuka- 
horog helyét biztosan felismerje — s ekkor külön csapást csinál a 
nádason át; nem egyenesbe nyilik az, hanem rézsut, keskenyen, akár 
egy macskajáró; nyilását betűzdelt nádszálakkal takargatja el, oly 
ügyesen, hogy a bakjából való, kitanúlt halász sem veszi észre. És 
ekkor rájár a biztos prédára: nem fogja, hanem xszerziv a halat a 


5208 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


halászember szerszámjából. Addig úzi, míg egyszer csak rajtaveszt s 
bekövetkezik a halásziítélet napja; hát xeligazítjáks, ő meg kiállja, 
hogy nyomban más furfangon járjon az a czigányesze. 

A miben a czigány remekel, az a horgászat, mert ennek főfelté- 
tele senkinél sincsen meg annyira, mint épen nála: éhezik a halra 
és mindig ráér — soha sincsen sürgetős dolga. 

Előkeríti az úton talált vásott patkószeget s olyan horgot kalapál 
belőle, a milyen épen kell; pedzővé teszi a kövön, azután kapar 
hozzá horogravaló csalit: gilisztát, lótetűt, csimazt; berakja ezt ke- 
serű lapúba, tutajnak akad egy kis kukoriczakóró, vagy egy ujjnyi gyé- 
kény — szóval nyújtja neki az anyctermészet minden czókmókját. 
Ekkor kiszemeli magának a partrészt, a hol egy kis forgó van s a mely 
megvédi a nap tüzdelésétől, vagy legnagyobb ellenségétől — a széltől 
is; azután addig vetegeti azt a horgot, a mig a zsinór-hal készen van. 

Minden szerencsét avval a valóságos czigányvigyorgással fogad, 
a mikor hófehér foga kicsillan s hunyorgató szeme olyan fényt vet, 
mint a jókedvű. Szent János-bogár. 

Oly vidéken, a hol kevés a víz, silány a hal, elannyira, hogy a 
halászathoz gazdaember nem akad, ott egyedűl a czigány űzi a mes- 
terséget ; nem köti a dolgát nagy halhoz, mert tudja, hogy a kisujjnyi 
is megtölti a csuprot, ha elég van; és tudja azt is, hogy ha valami 
rossz pléhdarabon ropogósra pirítja, megeheti szárnyastúl, szálkástúl. 

Oly vidékeken, a hol nagy a tóság, a rendes halász mellett ő is 
elfér az ő czigány czégéjével; ilyen helyen leginkább a kárászra és 
a czompóra — a nép szava szerint sczigányhalra) — jár, azért, mert 
ennek. keves "a "becsülete, (de "annál keményebb, az élete tő 186Sak 
nedvesen tartva is, napokig elél. Evvel azután végig házalja a falut s 
az celeven halnakv czigánykézből is akad vevője. 

De megbirkózik ő a tél viszontagságaival is. Ő is tudja, hogy 
a hal nem lehet el levegő nélkül, hogy seregesen tódúl a lékhez s 
hogy ki lehet azt onnan kapni. Léket vág tehát — nem egyszer a 
kőkorszakbeli ember módja szerint, t. 1. hegyes kővel — azután egy 
kis szalmát, töreket kerít, a melyet a lék mellé szór, hogy lekuczorog- 
hasson s lábát valahogyan melegíthesse. Azután lesésre fogja a dolgot, 
készen tartva a fakanalat. Mikor az apró hal felgyülekezik s cpipálni 
kezd, , azaz annyira fenjár, hogy orra megüti a víz szinét, akkor hirte- 


"S9SOZIJA 


271 


"HYIO OZVANSD 


z ül 
11] 


I 
ű 


4 


ll 


ua 


mű 
manntl] 
[1 


mul 


mal 


vehet VES TIR "DESDI0Y IDÁSDIA : NYNYAH 


A CZIGÁNYHALÁSZ. 529. 


len alája kanalaz s kiveti a jégre ; ekkor megnyerte a dolgát, mert az 
apró halat horogra húzza, beereszti a jég alá: így fogja meg a csukát. 

A czigányról ekkor csakugyan elmondható, hogy a jég hátán is 
megél. 

Különösen pedig bizonyos, hogy egész halászatával ő áll leg- 
közelebb rég letünt korszakokhoz; mert neki a vadrózsa horgas tüs- 
kéje, a kökényé, a galagonyáé is shorog) ; mester a természet ado- 
mányainak alkalmazásában s csakúgy vigyorog, mikor az úri halász 
czifra szerszámjával nem boldogúl; igen, mert a czigány igen Jól 
tudja, hogy a hal azon a szerszámon veszt rajta legbiztosabban, a 


mely legkevésbbé föltünő; hogy a legjobb súlyozó a patak köve, a 


legjobb tutaj a száraz ág vagy gyékény. 
Ezért van az, hogy valahányszor halászik, biztosan sbekeszegel. 
Nincs eredetibb kép, mint az, mikor a dádé lekuczorog a parton, 
kiveti a horgát, egy sereg boglyas rajkó pedig rátűzi bogár szemét 
a víz szinén úszó pedzőre ; — a pedző megrándúl, a dádé kiveti a halat 
s az a szurtos had reá rohan, azután fűzfa ihanyra vetve, bebocsátja a 
halat a vízbe. — Csupa vigyorgó arcz, csupa czigánygyönyörűség. 


HERMAN O. A magyar halászat. 34 


XVI. AZ ORVHALÁSZ. 


Ha a czigány a halászat mesterségében a vidrára emlékeztet, ha- 
sonlatot keresve az orvhalász számára, csak a nyest juthat eszünkbe s 
a mekkora a rokonság a czigány és orvhalász közt, akkora a nyesté 
a vidrához is ; ez a hasonlat a találóbbak közé tartozik. 

A nyest nappal nem mozdúl ki odvából; alszik, tehát ilyenkor 
ártatlan; de a mint a nap leáldozott s az első csillag felragyog az ég 
boltozatán, a nyest ébren van, rabolni, fojtogatni indul. Az a hosszú 
test hajlékony és rugalmas, befér a résen is; a láb nesztelenül 
lép, biztosan megtapad a legkeskenyebb ágon is; az orr fínom, a 
szem biztos, a fog rettenetes; az a nyestagy pedig tele van kegyet- 
lenséggel, az öldöklés féktelen ösztönével. Nem annyit öl, a mennyit 
megemészthet, hanem mindent megöl, a mit megölhet. 

Szakasztott ilyen az orvhalász is. 

Napközben a faluban xcsöndes, jóravaló állampolgárv; nem vét 
a légynek sem; de a mint az esti csillag kiragyog, elindúl aszét- 
nézni). 

Nincs a partnak az a düledéke, padmalya, bokra, röge, a melyet 
nem ismerne ; nincsen a nádasnak az a csapása, rigyája, tükre, hiná- 
rosa, zsombékja, a melyre — mint mondani szoktuk — bekötött 
szemmel rá ne találna. Minden halászembernek tudja a helyeit, leg- 
apróbb szokását, eljárásának minden csinját-binját s ehhez alkalmazza 
a magáét. 

A régi czéhszabályok értelmében xefeljárja a tőröketv, azaz végig 
járja a varsákat, vejszéket, a kikötött horgokat, egy órával, egy féllel 
előbb, mint a hogyan a tulajdonos feljárni szokta; ki- s leszedi a 
préda javát, azután azt teszi, a mire a nyest képtelen, t. 1. azonmódon 
visszahelyezi a szerszámot, hogy a halász azt higye, hogy nem volt 
s szerencse). 


AZ ORVHALÁSZ. 531 


A bámulatos az, hogy a halász időjártával mégis észreveszi, hogy 
a szerszámját xfeljárjákv ; mert bámulatos az a halászszem és — nem 
mondhatom másképpen — az a halászszimat. Már a mint a varsát 
kiemeli, a hogy az könnyebben vagy nehezebben mozdúl, tudja, hogy 
nem így szúrta le a karót. tehát valaki itt Járt, kihúzta és újra letűzte ; 
vagy a hogy a csapás hinárja szét van tolva, abból tudja meg, hogy 
valaki járt erre, mert egy éjen át a hinárnak máskép kellene elrendez- 
kednie ; száz és ezer Jele van, a mely fölött a nem halász szeme vakon 
elsiklik, a melyről ő bizton fölismeri, hogy valaki feljárta a szer- 
számját. 

Mihelyt ebben bizonyos, felveszi a. harczot, mely azután isten- 
igazában harcz. Gyanuja mindig van s ezen a nyomon indúl el az 
asszony, hogy kilesse : ki mit eszik, ki mit árúl. Maga a halász is lesre 
fogja a dolgot s nincsen a világnak az a két rókája, a mely versenyre 
kelve, túltegyen a lesbeálló halászon s a cfeljárójáns . 

És ha rajtavesztett a haltolvaj, meg van annak keserítve az egész 
élete 

Mert ne gondolja ám senki sem, hogy a halász elveri rajta a port, 
vagy etörvénybe idéziv. Nem az! Csak arról gondoskodik, hogy a 
rajtakapást eltagadni ne lehessen s ekkor magától kezdődik a magyar 
népet jellemző megtorlás, a melyhez képest az ángolszász xelynchs, 
vagy a m. kir. statárium csupa játék, mert ez a kettő kurtán végez, 
holott az a magyar megtorlás életfogytig tart. ; 

Bemegy az a boldogtalan a falu korcsmájába s rendel egy ital 
bort; hát mindjárt akad valaki, a ki roppant ártatlan arczczal oda 
mondja : úgy-e kigyelmed is azt tartja, hogy átkozott a hal a harmadik 
vízben r 

Mikor a falu embere felgyülekezik a templom körül, hogy meg- 
hallgassa a kisbíró hirdetését, no meg aztán szót váltson mindenféle 
közérdekben, a legrangosabb gazda nagy komolyan odaszól : 

— Hallotta e kigyelmed a rappi hóhér dolgát? 

— INem ém! 

— Hát úgy volt az, hogy Rappon egy ember sügérhalat evett, 
aztán egy szálka úgy akadt a torkán. hogy beletúlt. 

Hát még az asszonynépség! Jaj a haltolvaj feleségének ! 

Igazán rettenetes virtuoziítást tud kifejteni a magyar nép az ilyen 


34 


532 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


vonatkozásokban ; ezer tűszúrás éri azt, a ki rajtavesztett s legtöbbször 
nincs annak többé maradása. 

Ez az orvhalásznak egyik alakja, a tulajdonképeni haltolvaj. 

A másik az irtó halász. I 


Ennek minden mód Jó, a móló e a halat csak valahogyan meg- 


kerítheti; minél kegyetlenebb az eljárás, annál Jobban gyönyörködik 


az eredményben ; — jeleeseleszi hogy nem maradt utána egy hitvány. 


keszeg sem. 

Kora tavaszszal kiönt a folyó s a csuka ívni készül, barangol a 
sekély vízben. Ha ilyenkor fagyra fordúl az idő, emberünk kemény 
dorongot ragad a kezébe s kiszáll a ropogó jégre, melyrendesen átlátszó. 

Pontosan tudja, hol kell keresni a halat. A hal megszorúlva levegős 


víz dolgában, a jégkéreg alatt azokat a helyeket keresi föl, a hol a 


levegő buborékot vetett s itt pipál a hogy tud. 

A dorongos biztosan halad, mert csizmája alá rongyot kötött, s a 
mint a buborékot észreveszi, meglátja a halat is; ekkor két kézre 
fogja a dorongot s a hal helyére akkorát üt, a mekkorát csak bír: a 
hal elkábúl s veszve van. 3 : 

Ezt a csukadorongolást vastag, átlátszó jégen is űzik, mert az erős 
ütés ezen át is kábító ; a szakócza pedig azért van kéznél, hogy a halat 
kivágja. Az áldozat mindig ívó hal, tehát szaporításkor pusztúl el. 

. Mihelyt a ponty indúl, az orvhalász előszedi a szigonyt, még pedig 
a nyolczágút, hogy áldozatát semmi módon se téveszsze el. 

Azután kerít maszlagot s hányja a vízbe, a mikor csak teheti. 

Legkegyetlenebb a pisztrángos vizek tájékán, hol szövetségben 
űzi mesterségét. Nekiállanak a pataknak és dugát készítenek, azaz 
alkalmatos helyen mellékmedret ásnak, azután az anyamedret eltor- 
laszolják. hogy a vize a mellékmederbe térjen. Az anyameder vize 
elapad s mindaz, a mi benne van, elpusztúl. 

És még ez is a gyengébb mód, mert elvégre is marad abban az 
anyamederben annyi víz, hogy a hal legapraja megélhet benne. 

Ennél sokkal kegyetlenebb a meszelés. Három-négy góbé egy-egy 
zsák meszet köt a hátára, azután kiszemelik a patak legalkalmatosabb 
pontját, hol először is kőgáttal fogják át a medret, úgy, hogy a víz 
járhatja, de nem járhatja a derekabb hal. Mikor ez megvan, akkor jó 
távolban a kőgát felett, gübüvel terelik a halat a gát tájára s mikor 


AZ ORVHALÁSZ. 533 


ezt annyira megközelítették, hogy a mész megteszi hatását, a meszet 
bedöntik a vízbe. A mész süstörögve bomlik, tejesre festi a vizet, a 
melyben mind az, a mi kopoltyún át lélegzik — kicsi, nagy — men- 
ten elpusztúl s a víztől sodorva, a kőgáton megakad. 

Ehhez hasonlít a méregfű — Euphorbia — alkalmazása is, melyet 
a vízben kövön kővel addig zúznak, míg a víz annyira átmérgesedik, 
hogy a hal apraja, nagyja elkábúl. 

Ezek azonban mind kezdetleges wősiv fogások; halad az orv a 
századdal, él a haladó kor dicső vívmányaival. 

. NOBEL találmánya itt is hódít, hihetetlen módon terjed. 

Ez a találmány a dynamit, az a csodálatos szer, mely egyfelől áldás, 
a mennyiben az ember útján a legnagyobb akadályokat szétveti, elsöpri ; 
más felől átok, mely az ember legfölségesebb alkotásait egy pillanat 
alatt romba döntheti s immár dönti Is. 

KRobbanása ellenálhatatlan; bekövetkezik a víz színén és a víz 
mélyében Is. 

És a mint a etermészet uras ezt a tulajdonságot kitanúlta, 
önzése legott rávitte, hogy a halak ellen fordítsa : úrból öldöklő zsar- 
nokká legyen. 

A dynamiuttal való halászásnak magyar földön jelenleg nagy kiter- 
jedése van; s a mint halad alkalmazása a bányászatban, a repeszté- 
sekben, úgy terjed a halászati czélokra való használata is; sőt nem 
egy vidéken már a közhalász kezében is megfordúl. 3 

Pusztítása rettenetesebb a mésznél, a méregfűnél, mindennél; a 
halászatra való alkalmazása a haladással való legrútabb visszaélés, rút 
jellemzője a: kor féktelen önzésének, mely a pillanat hasznáért fel- 
áldozza a jövő biztosítékait. 


XVII. A SZERENCSEHALÁSZ?. 


LEopPoLDp von BucH egyike volt a földtan tudománya megalapí- 
tóinak. Kortársai fejcsóválva nézték azt az embert, a ki hegyről 
hegyre, szikláról sziklára járt, megkopogtatta, letördelte kalapácsával 
s a letört darabot a friss törésen gondosan nézegette a nagyítón át — 
azután jegyezett. 

Ez akkoron volt, a mikor sok, a tudós hírében álló ember is. 
tudta ugyan, hogy a föld méhéből, az elmálló szikla belsejéből kike- 
rűl sok alakzat, mely hol csigához, hol kagylóhoz, hol foghoz hason- 
lít, — tudta, hogy napfényre kerülnek óriási lábszárcsontok, bordák 
is ; de rendszeres tudás hiányában az az ósdi studóso a hithez, a föl- 
tevés alaptalanságaihoz folyamodott, mondván, hogy ez a lábszár a 
szentek óriásának, Szent Kristófnak a csontja; sőt akadtak olyanok 
is, a kik úgy vélekedtek, hogy a teremtő istennek sem sikerűlt ám 
minden egyszerre, hogy előbb próbálgatott mindenféle alakot s ha 
valamelyik nem vált be, hát eldobta, mint a fazekas a hibás csere- 
pet; végre voltak olyanok is, a kik mindebben xa természet játékát, 
látták. 

BucnH fáradozása azonban nem veszett kárba; s a mit ő megkez- 
dett, azt mások folytatták. E kutatások révén mind jobban és jobban 
ismerjük ki a föld kérgének szerkezetét, a rétegzeteiből kiszedett, 
kivésett és kivájt ezernyi ezer alakokból, vagy ilyenek maradványaiból 
pedig megtanúljuk, hogy a földfelület mostani élőlényeit mások 
előzték meg, a melyek idő szerint mérhetetlen korszakokban éltek s 
a keletkező új rétegek alá temetkeztek, tehát kihaltak. 

Megtanúljuk azt is, hogy az egyes rétegekben foglalt őslény- 
maradványok nem ú. n. külön teremtés eredményei, hanem egészben 
véve átmenetiek is. És a tudásnak ez a fontos ténye reátanít arra IS, 
hogy velünk együtt oly állatalakok élnek a föld mai felszínén, tenge- 


A SZERENCSEHALÁSZ. 979 


rében s egyéb vizeiben, a melyeknek legközelebbi rokonai már kihal- 
tak s részben már csak ásadékok. 

Ilyen alak példáúl az elefánt, melynek ősalakja, a mammut, már 
kiveszett ; csontjai már ásadékok ; de Sziberia örök jegében akadt még 
olyan is, a melyen a hús, a bőr még rajta volt. Ilyen enyésző alak a 
bölény, mely már csak Litvánia egyetlen pontján él, holott elődje 
már ásadék ; ilyenek a mi tok-szerű halaink és sok más. Mondjuk eze- 
ket: cleáldozó alakoknak v. 

Mindez önkéntelenül is eszébe jut az embernek, valahányszor 
mélyebb pillantást vet erre a mi magyar világunkra. 

Keleti nép vagyunk ; de öntudatra ébredve, keverődünk s átala- 
kúlunk. A kelet ismertető vónásai egymásután leválnak rólunk; las- 
san bár, de tömören keletkezik az új, nyugoti műveltségű magyar tár- 
sadalom — nem külön teremtés, hanem folytonos átalakulás útján s 
a réginek sok alakja már vsásadék, más határozottan cleáldozó?. 

A leáldozók között a legnevezetesebb az a javíthatatlan henyélő, 
kinek se hivatása, se törekvése ; ki nem törődik még csak a holnap- 
pal sem s abból él, a mi vakads; — egyetlen elve a dologtalanság ; 
egyetlen törekvése a Jó szerencse). ; 

Ez az utolsó ázsiai maradvány, mely, lehasalva, ott sütkérezik úton- 
útfélen, ott ácsorog a városok piaczán, hogy rávesse magát az étel 
hulladékjára, az eldobott szivarcsutkára, a dinnyehajra s a Jó ég tudja 
mire nem. 

De a vizek melléke mégis csak legigazibb termőhelye. 

Képzelete mutogatja neki a nagy harcsát, csukát, a széles dévér- 
keszeget s hogy ezt mind egy szem horoggal, egy madzaggal, egy 
kővel, egy gilisztával, a mi pedig a legfőbb : keverve lehet szerezni, — 
csak legyen ecszerencse! 

Tiszán-Dunán végesvégig ott lopja ő a napot a kikötött tutaj szé- 
lére heveredve, lekuczorogva a mart alá, a bokor tövében; várja a 
cjó szerencsét). 

Hát még a szerszámja! A kenderkazalból kilopott egy szárat, 
ujjaival kitilolta, tenyerével megsodorta ; azután ckerítettv a bárkarako- 
dón egy szem horgot, ezt rákötötte arra a nyers ínra ; a martból kitúrta 
a csalit, aztán követ kötött a horogtól két arasznyira s bedobta az 
egészet a vízbe. Azután ül, vár és nem csinál semmit. Félóránként 


530 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


lomhán húzza a horgot, hogy igazítson rajta, új gilisztát cfergeljens 
reá, ha a régi levált vagy az apró hal leszedte ; s így megyen az nap- 
estig, korgó gyomorral, melyet avval csal meg, hogy lehasalva nagyot 
iszik a ckövér vízből. 

De hát ő kivárja a dolgát s estig csak akad valami. No, mikor 
azután olyan kilós harcsa rajtavesztett, akkor vége a pihenésnek. A sze- 
rencsehalász tudja a vevőt: a xpálinkás bótost, s ott azután úgy túl 
ad azon a Jó szerencsén, hogy belékábúl a feje s a felkelő nap ott 
találja az útszéli árokban, rútabb formákban, mint a távol kelet ópium- 
vagy hasis-korhelyét. ; 

De hagyjuk el ezt a visszataszító, Jó órában legyen mondva: leál- 
dozó alakot, mert van ám más fajta sszerencsehalászo Is. 

Nem az úri rend szabadalma, hogy nála a halászat szenvedélylyé 
válik ; erőt veszen az a skékbelin, is teljes erővel, nem egyszer rom- 
boló hatással. Sok rangos magyar gazdának úszott el már ezen a réven 
egész telke, becsülete, családi boldogsága. 

Az a horog, az az ághegyháló szegény embernek, zsellérnek áldása; 
de a saját telkén gazdálkodó embernek valóságos csapása. Elhanya- 
golja marháját, földjét; nem jár a cseléd nyomában : a félnapot, az 
egész éjszakát ott tölti a parton és valamint a kártyás a következő 
játéktól, a szerencsehalász a következő húzástól várja jó szerencséjét. 

Ez, fájdalom, még nem leáldozó alak, még nagyon bővében terem. 
Leáldozó alakká akkor válik, a midőn kiszorítja az az új elem, mely 
megtanúlja azt az amerikai aranymondást, hogy: waz idő pénz. 

Volt már, lesz is magyar földön a búzának ára; volt s lesz Jó ára, 
rossz ára; de az időnek bizony bizony még máig sem volt nálunk, 
még — rossz ára sem. 


HEV ENSÉRŐ SES SAE GÉTÁTÁROSN Év. 


Komárom városának, mint tudjuk, már a régibb időben is rende- 
zett halaspiacza volt. A tekintetes tanács különös gondot fordított 
mindenre, a mi — kivált a bőjtre való tekintetből — rendezni való 
volt. Már a XVII-dik századból eredő régi jegyzőkönyvekben Is reá- 
akadunk a cPhisérs szóra, sőt ennek igealakjára is, mely nem más, 
mint c Phisérkedni) . : 

És akár Magyar-Velencze tavánál, akár a Balatonnál, akár Dunán- 
Tiszán végig puhatolunk is, azt találjuk, hogy a efisérs, mely nyil- 
ván a német cFischertv vallja ősének, a halászok közt polgárjogot 
nyert, és ezt jelenti va ki a hallal csak kereskedik). 

Halászszájon az a csak mindig Jól megnyomintva kerül ki, nehogy 
azt higye valaki, hogy az a fisér halászember. Van ebben jellemző, 
t. 1. az, hogy a magyarember jó termelő, de rossz kereskedő ; ezt az 
utóbbit szereti másra bízni, a német pedig derekasan felhasználja ezt 
az erős nemzeti vonást. 

A fisér általában rangosabb polgárember, ki állóbárkát tart; a 
piaczon van sátra; sokszorosan bérlő, ki azután a bokrokkal és kis- 
halászokkal szerződésre lép. 

Sok tekintetben olyan, mint a régi obsitos baka, ki mindig huszár- 
nak vallotta magát. 

A fisér vastag óralánczán arany pontyot visel ; újabb időben még 
inggombja is az; egytől egyig serény ember, mert sok pontról, nagy 
távolságról hordja össze a halat s minthogy legfőbb érdeke az, hogy 
azt a kényes életű portékát elevenen hozza el a piaczra, illetőleg a 
bárkarakodóra, megszokta a gyors eljárást. 

Azonkívül épen ez a kényesség még azt is követeli tőle, hogy 
sokat tartózkodjék a bárkarakodón, mert a bárkában elreteszelt halat 
gyakran kell megforgatni, azaz egy nagyobb szákkal kiemelgetni, a 


530 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


megbágyadtat kiszedni, az csispotálybav becsapni s ha vevő nem akad, 
kihasítani. 

Ebből támad azután a bárkarakodó eleven élete. Mindig sürgölő- 
dik valaki s hogy a kényelem is meglegyen, azért van ott a sszentes,. 

A cszentes) az állóbárkán egy kabinszerű, elzárható helyiség, köz- 
néven xcsárda? ; arczfalán van az ajtó, ezen rendesen a rfisérs védő- 
szentje ráfestve, vagy legalább is a neve felírva; innen a xszen- 
tes) elnevezés. Itt van elrakva az apró szerszám, a hálóhoz való minden- 
féle kellék, a bogrács, kulacs és egyéb. Az állóbárka ezenkívül nevet 
is visel, mely szépen ki van írva az orrára és sokszor a fisérné 
keresztneve ; a pofadeszkán pedig mindig ott van a pontyhalnak éke- 
sen faragott alakja, sokszor még aranyozva is. Készülnek e bárkák 
K omáromban, Szegeden és Apatinban, s az utóbbi helynek hazafias 
építőmestere jóindulatú magyarsággal oda is vési, vagy írja hogy 
c Isten velingd — az az esten velünk. 

A magyar hal fogyásával s a közlekedés fejlődésével a fisér mind 
messzebb tájakra veti tekintetét. Vállalkozó szelleme. elviszi Cseh- 
ország pontyos tavaihoz, hol a halat nemcsak tenyésztik, hanem való- 
sággal hízlalják ; elviszi Trieszt, Fiume kikötőibe, Karinthia pisztrán- 
gos és ráktermő tavaihoz s mindevvel megejti módját annak, hogy a 
Velenczei tó kárász hala, a szegénység jutaléka, a magyar főváros 
halas piaczán azon elevenen találkozik a cseh pontytyal, a karinthiai 
és adriai rákkal, a jég közé elrakott fogas pedig szomszédjává válik 
az Adria tinhalának. Ezeknek megfelelően elvegyül a szerszám is s az 
állóbárkán nem egyszer reáborúl az ősmagyar kuszakecze a külföldi 
halvásár új szerszámjára, a melyek között legnevezetesebbek : a rák- 
kas, (283. ábra K) az apró bárkák (Cz Cs) elvegyülve a magyar fisér- 
szapolylyal (Sz), mely nem ivásra, sem vízhányásra, hanem arra való, 
hogy vele a fisérné az apróbb halat a kádból kifoghassa s a vevőnek 
tisztaságosan mutogathassa. 

Az a sok vendégszerszám nagyon panaszos valami; reámutat az 
idegen földre, a hová az egykoron halas Magyarország pénze idegen 
halért, rákért vándorol, hogy ne is térjen többé vissza! 

Nagy piaczok közelében, péld. Budapesten sok hal jön össze ; 
hozzák egy bárkában több fisér számára is s ekkor osztozkodni kell. 
Ennél az osztozkodásnál szerepet Játszik a Sors. 


A FISÉR ÉS HALÁROSNÉ. 539 


Két egyforma szákba, mely szorosan egymás mellett s úgy van le- 
fektetve, hogy hálórésze a vízbe ér, feje vagy hajtoványa és nyele pe- 
dig a bárka padolatján van, bedöntik és színlelik az egy fajhoz tartozó 
halat, péld. a csukát — csak úgy szemre, körülbelől ; s mikor a két 
szák megtelt, akkor a két fisér hátat fordít feléje, a legény pedig 
előveszi bicskáját, s úgy tartja a két szák közt, hogy az egyik felé a 
kés éle, a másik felé a foka 
áll s odakérdez a fisérek- 
hez: xéle vagy fokarv A 
mint az egyik rámongdja : 
célev, a másik szó nélkül 
belé nyugszik a fokába. 


E ttggemynyi 


A magyarországi fisérek 
majdnem kivétel nélkül vál- 
lalkozó, Jó módú emberek, 
kik az xüzletetv leginkább 
Apatinban tanúlják meg, 
mely a fisérkedésnek úgy- 
szólván egyeteme. Nagyon 


természetesen is, mert a 


) 


Duna és Dráva összeölel- 


kezése táján még fizet a ha- 


lászat, a bérletek összege 
százezrekre rúg; a halhasi- 
tás, sózás és szárítás, a hal- 
zsírfőzés nagyban Járja s el- 


látja a Balkán félsziget szt- 


gorúan vallásos népét bőjti 


eledellel. Az apatini telep 283, dbra. K. sítkas, Sz. Awő szepelsa 
Cz. apró bárkák. 


[d [2 


már külsejénél fogva 15 ér- 
dekes. 

Magas terítő czölöpökön óriási hálók száradnak s úgyszólván be- 
kerítik a hosszú, alacsony hasítószíneket; a zsidóutczák egész tévesz- 
tőket alkotnak ; ezekhez járul a hajóépítés, hol mindig ácsolnak, kát- 
rányoznak, moholnak, mázolnak és festenek ; az iszkába egész halmok- 
ban hever; a színek közt csáklyák, szigonyok, tolórudak, nagy vágó- 


540 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


evezők meredeznek ég felé, más pontokon meg óriási vizahorgok 
hevernek rakáson. 

Az az eleven sürgés-forgás közvetetlenül a Duna partján folyik, 
szemben egy pompás lágy erdővel. A valóban királyi folyam itt ren- 
geteg széles ; partfelől lomhán forog a dunai malmok széles kereke, 
ki- s beevez a molnárság ladikja liszttel, gabonával, rakja a parton 
várakozó szekerekre, — a folyam tükre fölött pedig vonúl a halász- 
csér, kering a fehérfarkú csonttörő sas s várja, míg a zakatoló gőz- 
hajó elvonúl, a nagy gabonahajó csöndesen tovaúszik, hogy a sima 
tükör fölé szállva, ismét lebegve meg-megállhasson s rávethesse 
magát arra a boldogtalan halra, a mely a víz színét megközelítette. 


úg 


A németeknél — még irodalmukban is — a szájasság legdurvább 
fogalma a cFischweibop, magyarúl halasasszony, alakjához van kötve. 
Számos adoma kering e nevezetes alak gorombaságáról, mely elől 
még kandi koronás fők is ijedten vohúltak vissza. — De igaz, a go- 
rombáskodás nem jól van mondva, mert erre a magyar mesterszó a 
ckofáskodás) . 

A kofaság és kofáskodás különben általános — bízvást mondhat- 
juk nemzetközi — tünet, mely alapjában véve érdekes lélektani 
következmény. 

A legjobb készültségű, tehetséges szónok, a midőn először emeli 
fel szavát nyilvánosan, megérzi a kezdet rettentő sanyargattatásait : 
torkát mintha vaskarika szorítaná össze, feje zúg, szeme előtt össze- 
folynak a tárgyak és alakok, szája kiszárad, nyelve oda tapad a száj- 
padláshoz, homlokán kigyöngyözik a veríték, szíve hangosan dobog, 
gondolatai összekuszálódnak s ezt a rettentő kint összefoglalva nyújtja 
a hallgatónak az ember lelkének hűséges tükre: a szem, mely 1818 
teg, jedős — — 

De idő Jártával mindez nyomtalanúl eltűnik : az ember megszokja, 
utóbb keresi a nyilvánosságot, még csodálkozik is, hogy egykoron 
zavaró hatással volt reá. 

Tudtunkra még nincs az xemlékiratokbanv gazdag világlite- 
raturában olyan mű, a mely a halaskofa életét tárgyalná, kezdve 
a piaczon való első eföllépéstőls, a megérdemelt nyugalomba való 


A FISÉR ÉS A HALÁROSNÉ. 541 


vonúlásig ; mindamellett már az általános emberire való tekintetből 
föltehetjük, hogy első föllépése mindenesetre legalább némi elfo- 
gultsággal járt, mert az a hely, a melyen nemes hivatását teljesíti, a 
legnyilvánosabb, t. 1. a piacz; ennek hangos ítélete pedig a legkö- 
nyörtelenebb, mert nem válogatja a szót. 

De épen, mert a fórum a legnyilvánosabb, hamar elemészti az 
elfogúltságot; az ifjabb, szellemi tekintetben rugalmasabb nemcsak 
nyomdokába lép a korosabbnak, hanem túl 15 tesz rajta, mert az össze- 
zsúfolt elhelyezés, fokozva az életbevágó érdekek találkozásától, sok- 
szorosan való összeütközésétől, erősen istápolja a — haladást. 

Annyi azonban bizonyos, hogy Magyarország piaczai nélkülözik a 
német értelemben vett cFischweibs egyenlő értékű alakját. 

A magyar chalaskofav sértésnek veszi az imént leirt elnevezést, 
mert ő chalárosnés, még pedig — ez a legkevesebb, mert a legtöbbje 
halászfeleség, tehát Joggal — emesterné". 

Olyan piaczokon, a milyen a komáromi, szegedi, túlnyomó a való- 
ságos halászmesterné, ki leginkább pénteki napon takarosan kiöltözve 
oda áll a kád mögé ; a tisztaságra rátartós s rendes vevőkkel dicsekszik. 

Igaz, hogy szemes s ha észreveszi, hogy a szomszédban elfogyott 
a Java, oda is szól a tétovázó vevőhöz, hogy-tessék errébb fáradni, 
majd ihanyra veti ezt a két Íris pontyot, olyan a szironya, mint csak 
a basarózsa ! 

Hát én egy szóval sem mondom, hogy ott mindig szent a béke, 
hogy sohasem támasztják oldalba karjaikat s nem járja az vodamon- 
dás) ; de az bizonyos, hogy mindez kivétel s ez indított arra, hogy e 
kis elmefuttatás élére nem azt írtam oda chalaskofa , hanem — CaALE- 
PINUS nyomdokain haladva — a chalárosnét?. 


XIX. A (PISZTRÁNGTUDÓS;,. 


A magyar nemzet nyugoti irányú művelődésének igen nyomós 
bizonyítéka, hogy akad már xpisztráng tudósas is; de még inkább 
bizonyítéka az, hogy ez az új faj a teljes sszemélybátorságotv élvezi. 
Nem bántja senki sem! 

Az igazi halászember, úgy a félbajusza alatt, megmosolyogja, a mint 
tetőtől talpig angol c vízhatlanságbas bújva végig csörömpölget a par- 
tokon. Mert rettenetesen csörömpöl s még Jobban villog ám ; nyakig 
szerszám Ő. 

Ha már nem épen pisztrángra mehet, péld. valami nagyobb folyó- 
melléken, akkor úgy fel van készülve, hogy elfoghatja a legapróbb 
küszhalat ; de akár a cczethalatv is. 

A muszka bagaria-czipőn s a svéd hasító-késen kívül minden, 
a mi rajta van, patent angol; a mi pedig ruházat, arra rá van nyomva 
a híres c Water Proofv, vagyis, hogy a víz át nem járja. Egy vastag 
tárczában van az angol halász kalendáriom, a minden napra, sőt nap- 
szakra tartozó mesterséges légygyel ; hozzá járul a haltartó, légszivaty- 
tyúval ; a halkosár ; három-négyféle összerakható halászbot; a földbe 
leverhető esernyő ; a plaid; a xha akarom bot, ha akarom szék) ; a 
csalitartó, horogszabadító, az a generális szerszám, mely balta, kala- 
pács, harapófogó, fúró; a lapos ivópohár, a kis pálinkás kulacs; ta- 
risznya és a Jó ég tudja még mi minden. 

. Szóval cfel van készülves s egyedüli baja az, hogy mindehhez 
csak két keze van; pedig négy se volna sok. 

Oh, mikor bokros partra érkezik, ekkor a világ legszánandóbb 
teremtése! Minden istenadta ág neki támad. 

Az egyik leüti a patent kalapot; a másik makacsúl belékapasz- 
kodik a haltartó szíjába ; a harmadik belé furakodik a halkosár csusz- 
tató résébe; a negyedik megfogja a skamáslvn gombját s a tetejébe 


A PISZTRÁNGTUDÓS. 543 


még a kibontott horog is beleakad valamely levél szárába. A studóss , 
türelmet vesztve — egyet ránt ; ekkor pedig az az istentelen horog a 
magasban valami csúcsban kapaszkodik meg s elvégre is el kell sza- 
kítani, újat kell feltenni. 

De azért emberünk nem enged; ott vesződik öreg estig és — 
valami halász csak akad, a kitől egy pár derék halat lehet venni ; mert 
mit is mondanának a társak, ha üres kézzel térne vissza ! 

Hát még a pisztrángos víz mellett! Már a hogy közelít a patak- 
hoz s készülődik a horoggal, ez teljesen elég arra, hogy a pisztráng, 
mint a villám elmeneküljön, kő alá, a szomszéd göbébe, a merre 
csak tud. 

Attól az igazi felkészüléstől, mely abban áll, hogy minden meg- 
van a mi szükséges s az ember még is olyan sima, mint az ángolna, 
attól a mi xpisztrángtudósunk? még igen messze Jár. 

De azért nem enged ő egy hajszálnyit is, kivált lesipuskás tár- 


sának, ki száz lépésen alul nem lövi a — kéz alatt megvett — 
nyulat. 
Rendesen egy tuczat pisztrángról beszél a etudóso ; — a nagy ki- 


rándulás legalább hatvan darab; az egyik mindig olyan, mint a 
másik — legtöbbször félfontos ; és wazelőttv, mikor még nem meszel- 
ték ki, fogott ő három, öt, hét fontosat is. 

Ez a mi xcpisztrángtudósunkv. Ártatlan, jó ember, ki kalandjainak 
sikereinek elbeszélésével felvidítja hallgatóit, épen, mint kedves 
komája — a vadász. : 3 

Mindene angol — de lelke még nem az ; még messze van tőle a 
szeretetreméltó, régi angol horgász, Sir IZAAK WALToN szelleme, ki 
a halászatot dicsőítve, megmondja azt is, hogy miért? És épen ebben 
a miértben rejlik azután az angol szellem : 


(Of recreation there is none 

So fÍree as fishing is alone ; 

All other pastimes do no less 
Than mind and body both posses ; 
My hand alone my work can do, 
So I can fish and study toos." 


, —" The Compleat Angler etc. by IZAAK WALTON and CHARLES COTTON. London 1653. 
Uj kiadás. London, 1865. 


5 44 MAGYAR HALÁSZÉLET. 


Magyarra szabadon fordítva : 


Oh áldott halászat, nincs párod tenéked, 
Gyönyörűségemre rendelt a természet ; 
Semmi sem pótolhat testnek és léleknek, 
Két kezem munkája bizton elvégezhet ; 
Dolgozva pihenek, közben gondolkozom, 
S kifogván a halat, ismerni tanulom. 


Írta pedig ezt a Jó angol Izsák már 1653-ban, oktatásúl adván ne- 
künk, hogy mi a nemes szenvedély; szerinte az, a midőn a test s a 
lélek együtt jár, okúlva élvezünk, élvezve tanúlunk, önzéstől mentve : 
ott az anyatermészet kebelén. 


.  FRANKLIN-TÁRSULAT KÖNYVSAJ? 


F mara aa , A p zN A ik Z bj A s " Va a A í i — né en . AC 
AGYARA A ARAT ajge CTR AAA PORO Jaa JA AZAGAAG AS 
AZ RAK A A aA mamaAa a A aan nőt a ml a na A Aa b 
ANNA A a MAAARA, MT ARRBA DSA ZAR ANNA Naa Aa A NAAA 
MARANAZÁ Ana . MAYA RA A a RA MARADNAK AZZAA a ae 

a em m ma naja JAA 2 

Trana BÉG 2 A MaA a 2 VA Man a han Manna AA MAAA DKAR SA RAG a: 
sz PANAMA NAAA MA FAT ARAT AL ) apnanaga fa" TTLLLHAR REA; 


fi AL KA CT JAR A NAAA LEPTE YTYYTYETTT FAR Alat atsa 
TETTTdJ Tv AA a, AR Zn va E ÉTÉ 12 YITYTT "A 

NANA OGY VAlalalalai at ET VI Va Na naja Pal lalala 
— Pe, me 


FY YA A a, Am LEE ENEY af 
peemetel - nepdal TT Nalar? LEFT TTT-t za az aA 

ásatag az ga za aBÁLLAN aA FREDEPER SAL RAY 7 aan JAA Ag smfüng A 
Velalalalal Vidal algalajtajatán AMA, mok AAN Ann AMA hamagank 
NAAA aa daAanaaP aa ém AA Aa sa LELEEORR I VAA ARRRA A a aza anaat 
VAA Maat 3 VGA Am a a AA NON DK KN KAR aga NÁRÁANÁN NANA ÁANK : ek PET 
EEÍR 8 ni Yleva Aa Ma; AMARRA a 

AAS ARRA DAL YA MELLE MAAA AA ATA RYYEN MAAA ARADABRaaA 


AMA ARAN ARARARARA pPEGEPONON? AAA 


ADA AAA aARA NA 
ém am AR Hl AR a ARA a aa, ez Tanaka ARÉÖKk A 
S ANN KÉE 
nm ARA gY B, mA NASA (Ég 
VAA 


mm 


sza jéé a 


3 aa et 
RZGAZJAZANA 


Mag ex KÁ AZ aa 
na p FO jalazál A afa Ta VVA lalad 
age szikes a DaAa a ama n PER azt Tem Ne aaa 


ima Fal VALNI had id 

ARZAZZAZA AAA A A A ans s A ARAN NA 3 

ARA A 9. VGA Hi vabtr AAA ARRARA 
NA AAPA AA 


FAFYA DENT ÉS A DADA a, NATY VYENYYTT 


ose NAT TARANTO A A ég BAGY előle [ 
a 25 ÚR 9 e AZ sad ILY ma HANY YYTÉVAES mpnanapaf sik 6 e ajak NAAnAAt 


m EELEPTTTTYEYTYY E ún e ma 


ga Ae 


28 2 és él a TAL ; a 3 aal 
IZRAR LGA RÁAA A, DN AR AAPYA TAT FALRA RÁAA 


za m; aga zata a MAAA Aa NYAL LYYVÉ et a zaaz Ray fa a 
k hi tü, Ge ti aA 
MADARA amagaa kama N ki aA plalajAt SIRARRR GY Vala a ta 
vaaan s MAAA Fé 
3 a mm, Aaaap 
nm a Am im A aa Ay on E am an a e Ada 
GYA YYYA a A TARTA Man aan AZAZ AA TAN na ae 
MV Vele BAD RARANARA a AA aA AAA MAAA NA 
Aaa FRITZ A s aA E HRAROLAJA RADAAA SZ 
INAM A za Ala jaja ANNA N AN aan an MASASZSÁARAK 
Varonry is 2 AAA AS Ada mA 2 


la adnelal -smőn a Ja3AL a DAN AS FAZYA Z ka a EeYz vag aga ázat 
EARRTYY ANY ANN NAGY E LÉVANATA EGYEB jaaa A 
$-t a AZ SZAR ARA A am ee man 
a VNaeaL let ha zs AR ZA ARA PAR AMAa Aa 
KARA A CAS 
e for za LAMB ALADÁR . 
Manya TALAN ÁS A an Aaa ARRANRARAA TETT VFhek 
NNNNA Nme 
a JTA a avant 


Sam 


SMITHSONIAN INSTITUTI 


KN 


nhfish SH293.HBH4X 
v.1 A magyar hal:aszat k?onyve. 


I