vec A ont h dod. BUE d oS A bd CX» » A
ILLII ; A T. ] wA UL
HMM Bil arod ws L9 M wuVg" ^^ e£
"evi rhum C wv 9e NA. dif, à ib HH * B I 1] AULUS ii " id d^ TISSU Hn Kr riff 'weviíi - LLLI N
XAR Vb rre raul 77 VY ANIMI Vl no wf? : M"
| JG NE VEZ ^ [99 T4 : EI re vi "- Wivv "uu MertETENEESAA A | "ULM. j|
pegse5p rmi IEEEELOR ES | Qvp2U0P —C PA it y vy ili Loue? t MAS miens
bud hb am) d" TAE c SALPIIIIT d. ^ E VN
. - "- ED
uro em Phu ier halui Li AS
M rq we *v
ABELILTTM PESO. 3 MA v vTO T PUMI
Mv: WatfScyey
"n Li 9" 5. M AARAU [m TIT MM
EH "dde z Ttt
um vw
i ! o onini rc TN
d -— e e. ga gs ew. y wi ,
nte e ES Www oW Lv wt
". ex REM Chu wh, "be beg bL E w bi um
VELLEM ' UMP aues [ILLUD HIE ALEAMTTTEHRERFEEEE ET T] Eust VEDEBEUPEREE, S. "aam URRNRRE piv HTEHEUHT] 14 | TIAE RIMOIEN
er ERR LA ' ; A UM Ww l
Wil*' vsus. en Bid LL s Jubii ovi vega 2e PE cce e MR E COTUM CO AL YN Nh l| MT pev iiM VOV e voe
owW s ei " -- "TT : idi a- EA I TIT T Cid Mua dL] E HR text few ev sl viv FI A LT m : qM | a
Hep] e^
- M do Jo A TET: LE
mem
NS [
n d "I y a^ ox uw gAe 2 F- , RC - "- | GNU. t: "" C" LHEEb $4 x uel BPEUTT . mS EM dO DL Mad iati ML) 1997. Les A M MITT. 4111- gv LEN
Midi a roce rl. 3 " APPEL apt sw [| USUAL vv WP ret INS £38, e Tyre YIN MS Ti Muesou i Ure ELT Noe vis AA PY 24499411. €] WINES wSrlitteeger NR IINse Se vrV VV dd. AE Era hada A" fg, T 119 vm LU Hull BELITT : ! UM UN vy
MÁ
Li
. wu i! Eh " Y L zm L4 e ha h3 vowel - ^- LIT SR ]t LiT BESUS- $4 M "e .- ul» [| r nm... " "ny i IT Uv. DAI xs Viu TT HE LLL EST) j
MCA wm. 7. OPERNTUUNET 1 N T LLS d labos Lm TWYY vy ya! d LLL " ww m fils: SU. LIEST Lal : : LIII | m i "o o.- -—. ^u Nes LIV : S. Ww : LIT] Al HMM ^ L4 4-7] fI TA p EE Su LIUM i ", - hie vrmanitt PT Hebt-bseieeb t LA L p2s a i ) PE in com " LIU ww e FIL] "v J 5] 2d | ddp P venir [wd uvs "gn vetri v** B I Li L| dL tente BEST Preeeeertoremttever renti IE RTL t ; 3 M my LLITULLDPEPTTLLLMSM vfi ues, : TEMP MAH] N 7 3 RAM) s NA "vw ^" C uü wv V 2 UMS os ywwwuu i V SENSO PUUUOQS Se 2 ve re pas "T DN jM Nx we" T" NM wx fftes zwYNENNNEBEDENuT: wow Eaw VM iu Firiieaess "TT (PM [4 vw v ARAM Budd oio Ed "d A4 wt "mn vU LAM T : : M TN ev Juil s wo Y utu? wywtv mST 2 A44 "vw hal ]. n m ST H4 4] JU i ZI ] : : 3.49 wv ZIE PP NY uv wv *"w9wa i P ME CRUS umo LHHH SP EL MAD Pg Ggmwanosrb" S M NALE UR swf, wi NT IH [ " od. ps " Hi DI dl Vr Ae qr PNE very r-— s PORIOARDE JT TIS:
Ree... Este 2.62 w'* Ml
TIT» LEEHTEIS mi TAVIT YE n VAY Inns r7 7
afe eL
2 Nt es.
ke . SEBEESS TU E RCHEBDHE ET Ls b dir 459 T LL y AAT 4p VT db " "**w -"*" mw d SADeS Lj L Aiil 9. Ww
Tw ' 1 Nw Avr H "m M RN | : E] i. FjIUUS us 7 w^ mni UL HELPS rid , AP MLAPUHLI "S | TTg wl w MP UMS MM A vor Zhr- jd
434 Momm Pd DRAN
EE "t ] aV À ..k Lin LLPLE i ix * e bd | , E IT a, Á is etm LÀ ML vus^ A ui ivt e eaa, ts bi DUE ERE M wet vente rm RARUS MET rD viv uli DNO Lf PAM RA ul ;» Mad v3 AM on T uiis LM COSA y 17 rre HH LA vrvvte s Lii LLL LH EESTI LU Y lt AMD BL 244 ME MSIE is | "Y'hawy, bel i "eyes ^n, à. "V Yes em uu v Lil
WR LL SEULS NA, DI vNN AURA TT wu bpm -
WNyfhremnfPPrrww irs ! | LINE V
TNAM Lope a v AuuS NY uw uec
- A 4-4
N'"aw
A We vr iH PM
e y P wr» : 24. LLLI. wr, well E s z 41 P vea v vu oW VW T cen n : *— ; weYvYevvr
^ "P, obl T AM ww s Syr eyrtg T 1 L viv vut ded I A 1 1 ba vw v fe tn wow *asw - Weae ww I S IT wv cw u^ Miadétu C ULT JL y NI Ni SENENR riy »o UR N EA UT DAL EH | "us P] Li [] "TIS RI rg yt NK i .* " L
-- 4 " 2 [ 4 » -" - - "uu Yn r9 E PE bd 4- t d
yu ri ELT TN
LIV uw d i E Tv. ww : LL ", 139" MILIA MENU
" Ww " ZIP tma "nt cod Numer Aa LA manam In NE UM HH TA ] MM LL Myvhsayutiy 0 ew at ns atvevaluluy ! SLIDES LPS
ul 1 AL -—X 4 nim
ETT HERE e 4
" 1NIUR y
d b I ur,
HIE nw "ni x 5 wor" MWNUP WT XEPNP
MAGANRAJZA.
3 » : IR MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT MEGBIZÁSAÁBÓL b
h ue ] $ 1 E. IRTA » [:]
DEÉSI D* Dapav JENÓ
CRUSTACEA OLADOCERA. FAUNE HUNGARICE, —— Wg DEA E COMMISSIONE REGIE SOCIETATIS HUNGARIC/E SCIENTIARUM NATURALIUM
D: EUGENIUS .DADAY DE DEÉS i: ^ | E wor NATIONALIS HUNGARICI ADJUNCTUS; REGIAE SCIENT, UNIVERSITATIS BUDAPESTINENSIS DOCENS, INVERTEBRATE
LUE | NIO0L0GV.
MA des. CUM 4 TABULIS. rustacea
e BUDAPEST.
KIADJA A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.. 1888,
Joc uc | B9305« 189 7
, Vy 2
A MAGYARORSZÁGI CLADOCERAK MAGÁANRAJZA.
A KIR MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT MEGBIZÁSÁBÓL
IRTA
DEÉSI D' DADAY JENÓ
CRUSTACEA CLADOCERA FAUNJE HUNGARICA.
E COMMISSIONE REGLE SOCIETATIS HUNGARICZE SCIENTIARUM NATURALIUM v RA b 1 ? 9* eonstiokl
eec t8
ELABORAVIT
D: EUGENIUS DADAY DE DEÉS
MUSAEI NATIONALIS HUNGARICI ADJUNCTUS; REGIAE SCIENT. UNIVERSITATIS BUDAPESTINENSIS DOCENS.
CUM 4 TABULIS.
BUDAPEST. KIADJA A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. 1888.
3
FRANKLIN-TÁRSULA! NYOMDÁJA,
A Kiráhi Magyar | l'ermészettudományi "l'ársulat. az 1885-ik évben hirdetett állattani nyilt pályázat alkalmával a tobbek kozótt Dr. Dapav JEeNÓ urat is megbizta hazánk Cladocerámak tanulmá- nyozásával és ez állatvilág magánrajzának megirásával.
E megbizásnak eredménye eme munka, mely ügyszólván folytatása és kiegészítése az alsó rendü rákokról eddig megjelent dolgozatoknak.
A kiadás kóltségeit Táraulatunk a tudományos kutatásokra és munkálatokra szolgáló országos
segélyból fedezte.
Budapest, 1888. julius 10.
Lengyet Béla
a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elsó titkára.
ETEOSZO
Alig férhet kétség ahhoz, hogy az állatok fold- | rajzi elterjedésének határait csakis részletes fauni- | stikaiismeretek és adatok alapján lehetséges kórvona- lozni és hogy valamely faunaterületnek másokhoz való viszouyát esakis a külónbózó állatrendekre, esalá- | dokra és nemekre, de sót néha egyes fajokra vonat- | kozó specialis faunistikai ismeretek részletes ósszeállí- tása után lehet megállapítani. Elóbb az alapot kell megvetni, az anyagot kell ósszehordani, hogy aztán a diszes épulet felépithetó legyen; és erre, ha a mtivelt Európában valahol, ugy hazánkban bizonyára nagy szükség van.
Távol legyen tólem, hazánk specialis természeti viszonyaira való utalás mellett itt annak fejtegetése, hogy hazánk wmily helyet foglal el zoogeographiai szempontból s hogy épen geographiai helyzete és természeti korülményeinél fogva e tekintetben már a priori is mily végeredményekkel kecsegtethetne. Távol legyen tólem, a kulónbózó zoologiai irányok folótt itt véleményt koezkáztatva, egylk-, vagy má- siknak jogosultságát és becsét latoleatni. Eme kér- dések fejtegetése és megvitatása csak competenst illet meg,s kivül esik jelen munkám keretén ; de specialis hazai viszonyainkat tekintve, talán nem fogok tul- zásba menni, ha el merem most mondani azt, a mit Dániára vonatkozólag MürngR Orró FmnievEs 1792-ben elmondott volt: «Nom mutandum coe- lum, non trajicienda maria, non petenda et vitae et pecuniarum dispendio loca remotissima, ut invisa, ut. inaudita inquiramus ; ipsa litora vicina, ipsa patria. tellus, lacus, stagna, rivi, quidquod vada et quaevis palustria domestica mirandorum | feracia existunt. Tempus instat, quo non quaeretur novum ex Africa, sed ex aquis et aquosis nobis et pecoribus nostris potum. suppeditantibus . . .» (1. pag. 12.) És az igazat megvallva, bizonyos fokig e sorok befolyá-
soltak elsó sorban akkor, a mikor e monographia megirására vállalkoztam ; de ezélom volt az is, hogy a CuvzgR KonwÉL és Tórm SÁwDon-tól a 60-as évek elején megkezdett üton tovább haladva, a megszakadt fonalat tovább gombolyítsam s ez által egy tégla- darabbal járuljak, az idók folyamán talán felépülendó, kétségkivül érdekes éópülethez, Magyarország fauná- jának teljes ismeretéhez.
E munka a kir. m. Természettudományi 'l'ár-
| sulattól az 1885. évben hirdetett állattani nyilt
pályázaton nyert megbizatásnak, az erdélyi orsz. Muzeum-egylet és a magyar tud. Akadémia anyagi támogatásának eredménye; és csakis e hatha- tós támogatásnak koszónhetem, hogy alkalmam nyilt ama gazdag anyagnak birtokába jutnom, a mely munkám alapját képezis a melyról munkám együttal tanubizonyságot is teszen.
A rendelkezésemre Álló anyagot a korábbi s az ujabb irodalmi termékeknek lehetóleg teljes felhasz- nálása és tekintetbe vétele mellett ügy morphologiai és biologiai, valamint systematieai irányban is lehe- tóleg tüzetesen s hazai viszonyainknak megfelelóen igyekeztem feldolgozni, hogy igy a hazai Cladoce- rákról a tudomány ;jelen éállásának szinvonalán Álló, az ide vonatkozó ismereteket lehetóleg Ossze- foglaló magánrajzot nyujthassak. De igyekeztem e mellett az Cladocerák hazai termóhelyeire s iletóleg hazai elterjedésére is külónós gondot for- dítani és táblázatokba ügy esoportositani, hogy ezek- nek a lehetóségig tiszta világitásba helyezése mellett feltüntethessem azt a viszonyt is, a. mely e tekintet- ben hazánk faunája és más faunaterületek kózott mutatkozik.
A fajok leirásánál lehetóleg kritikailag jártam el; a fajokat latin diagnosisokkal jellemeztem; ki- merító synonym-jegyzéket igyekeztem Osszeállitani
8 & talált és leirt fajok majdnem valamennyiéról eredeti rajzokat készitettem.
A szóvegezésben nagyobbszámü, feltànóbb mü- szót nem alkalmaztam; a Tórm S.-tól alkalmazott
VI.
ny. r. tanár iránt érzett ószinte hálámnak ama szellemi támogatásért és lekótelezó szívességért, a mellyel munkám elkészíthetésében részesíitett az által,
| hogy a rendelkezése alatt álló egyetemi éállat- és
« Kandics» helyére a tudományos «Cladocera» elne- | | den eszkózét használatomra boesátani sziveskedett.
vezést használtam kóvetkezetesen, minthogy az «ágas- tapogatójü rák» terminus nem mondható sikerult- nek; a német Wasserfloh kaptájára készült «vizi bolha» pedig legfeljebb zavart okozott volna. Végre 1s olyan állatokról van itten szó, melyek a nép figyelmét nagyon is elkerülik, melyeknek tehát népies nevók sincs.
Nem mulaszthatom el, hogy e helyen Ószinte | ményeinek s a kir. magy. Természettudományi Társu-
kószónetemet ne nyilvánitsam a A/rályi magyar
Természettudományi "Társulat. Választmányának a
bennem helyezett megtiszteló bizalomért ; az erdélyi orsz. Muzeum-equlet. Igazgató-választmányának és a
magyar l'ud. Akadémiának ama hathatós anyagl | támogatásért és pártfogolásért, a melyben részesítet- | tek. De kedves kótelességemet teljesitem akkor, a |
mikor kifejezést adok Dr. Exrz G£za kolozsvári egy.
ósszehasonlitó boneztani intézet. kónyvtárát és min-
Hosy kitüzótt feladatomnak mily mértékben
| feleltem meg, és hogy munkám méltó-e, hogy az irodal-
munkban ez ideig megjelent ily irányü kiadványok kózótt helyet foglaljon, ennek kimondása az illetékes szakemberek részrehajlatlan itéletének van fenntartva. A magam részéról mindent elkóvettem arra nézve, hogy dolgozatom a zoologiai tudomány jelen kóvetel-
lat Választmányának irántam táplált bizalmának megteleljen. 1888. márczius 3-án.
Dr. Daday Jenó
magyar nemzeti muzeumi segédór.
M d
TARTALOMJEGYZÉK.
Fllószó. IL. Általános régz. iEPSchénelmiPátpilantás--—— —— «) A faji ismeretekre vonatkozó adatok 1. — b ) Az anatomiai ismeretekre vonatkozó adatok 9. — c) ^ fejlódési viszonyokra vonatkozó adatok 10. — d) A rendszertani ismeretekre vonatkozó ada- tok 11. — e) A physiologiai és biologiai viszo- nyokra vonatkozó adatok 12. — f) Faunistikai ismeretekre vonatkozó adatok... ... ... ..- 9. Általános szervezet ... d a) Végtagok 18. — 5) TED 18. —«€ ) Suáj- szervek 99. — d) Evezó végtagok ... ... .— ONKoziakaród eee Seit ELA LL Quem 4. Héjmirigy d vxStEdre Deed wor cr DNromtenüszer c er XU eU A dies natanadoHzerv M M eccl ges 7. Idegrendszer ijn" EORERCMEE Ls Si ERE NNKülérzókiéHBzervek--- -— v EpL DIL lm üEmésztoNkeszulék. --— xL fi] 5 TUSSKdváluszto sZzervek-— -— 1e lec 11. Zsirtest Lon 92 EL COS MUSEI SEES D»Verkeningogg- 0-29 A cim lw lomrDélekzüsszervek---. —-—— (4 --- €-—- 2-4 L-- HM ESvaporodo szervek--- -"-- e —- wr a4) Másodlagos ivarjellemek 54. — 5) Himivar- Szerv 56. — c) Nói ivarszerv 58. — d) Szapora- guedGosra)EHeodig.- c uu lec. ll 15. Életmód cr yes carte ede eee 1. A tartózkodás 67. — 9. leis vandg 69. — 3. Életjelenségek és helyváltoztatás..— ..— Dow Roldrajziwelterjedés e — ee o x
II. Rendszertani rész. iM Aw Tendszenee e eei ese cM Im eR I. I. A szakaszok, esoportok és esaládok coinenst- Sára szolgáló táblázab -—— .—. ... .— s IL A mnemek meghatározására szolgáló tablas 82, 84, 85, 104, 106, 192. ZLdUmup 2 oou e I. Szakasz. (és 1. Csoport. Haplopoda. Család. Leptodoridze. Nem. Leptodora. Faj. Leptodora hyalina. 9. Osoport. Onyehopoda —. ..— .. Család. Polyphemidze. Nem. Pholyphemus. Faj. Pholyphemus pediculus. II. Szakasz. Calyptomera ... .— .— .—
23 30
52
67
84
E Gsopori P Anomopodag- 15 CsaládsTrynoeldse EE Alcsaláds Prynceomaej -———— cce Nem? Mononpilus e ee Faj. Monospilus tenuirostris. NemwOhydoruse 32 — gph:erieus. —
Faj. Chydorus LU eclatus. — latus. — globosus. Nem. Pleuroxug.*- e m Faj. Pleuroxus exiguus. — excisus. — tusna- diensis. — hastatus. — transylvanus. — trigonellus. — striatus. — adunecus. — na- nus. — griseus. — truncatus. — persona- tus. — uneinatus. — balatonieus. Nem. Crepidocercus... .— .-— .— Faj. Crepidocereus setiger. Nem. AS Aure e cete. E CE ecd Faj. Alona Leydigii. — ficanthacaseoidos — balatoniea. — affinis. — quadrangularis. — guíttata. — stagnalis. — lineata. — reticu- lata. — oblonga. — eostata. — latissima. — camptocereoides. — parvula. — tubercu- lata. — tenuicaudis. — laeustris. — ros- irata. — testudinaria. Nemq AMonopssM- Ne TM Faj. Alonopsis elongata. Nem Aeroperus m ur uM Faj. Aecroperus loncoocphulum — dransylvani-
eus. — angustatus. Nem. Camptocereus -—— -— -- --— -— -—— Faj. Camptocereus macrourus. M — Lilljeborgii. Ales. Eurycercinz. Nem. Buryeereus o -— -— m Faj. Eurycereus lamell: od IV. Család. Lyneodaphnide .— .. -— -—- -— --— Nem. Aeantholeberis. Faj. Aeantholeberis curvirostris. Nem SbreblOCerusN 9-99 Faj. Streblocerus minutus. Nem. Maerothrix--- -— —- tT Faj. Maerothrix latieornis. — "S — hirsutieornis, — rosea.
V. Család. Bosminidze : DMCARE eoru. ism
Nem. Bosmina ... . OE EUR s : Faj. Bosmina eornuta. — GERBGEU. — Ts girostris. — longispina. — longicornis. VI. Család. Daphnidz. NemeGeriodaphniaM ee Me c
Lap
84
93
94
100
101
102
103
103
109
Faj. Ceriodaphnia reticulata. — megops. — pulchella. — quadrangula. — latieaudata. — rotunda.
Nem Mmi M COR -- E e C Faj. Moina Dua — sup — Ba- lina. — Fischeri. — Dánffyi.
Nem. Simocephalus .. .— ur eT Faj. Simocephalus vetulus. — exspinosus. —
congener. — serrulatus.
iNemwscanhbolebensgee Faj. Seapholeberis cornuta. — — — obtusa.
iNemssDaphnia Me rr Faj. Daphnia IIo — Hermani. —
aquilina. — laeustris. — longispina. —
caudata. — rosea. — Scheedleri. — alpina. —
VIII.
Lap obtusa. — ornata. — brevispina. — Atkin- sonii. — psittacea. — pulex. — pennata. — Schaefferi. — magna. 111 9r Gsopori-dGLenopodaree e em 1:.Caalád. iSididzs m ne Nem. "Daphnella ce 113 Faj. Daphnella braehyura Liév. | Nen. Sida KEXW Ue e Faj. Sida Bees, M. O. Fr. 114 9. Család. Holopedidesee e Nem. Holopedium — .. .. "e Faj. Holopedium gibberum, Wes 115. | -Azrodalomgjegyzeke-c- e A hazai termóhelyek megyénkénti betüsoros névjegy- Ll E E ttes
Lap
POXTTALANOS RÉSZ.
'l'Óórténelmi átpillantás.
À vizeket népesító ezer meg ezer parányi állatkáról a természetvizsgÁlók és külónósen azok, a kik fóleg az íllatok tanulmányozásával foglalkoztak, nagyon ter- mészetesen mindaddig jóformán mit sem tudtak, a míg természet adta szerveik egy mesterséges hatodikkal, a nagyító üveggel nem szaporodtak. És hogy ez tényleg ügy volt, bizonyítja az a kórülmény, hogy a nagyítóüvegnek a természet titkaiba való mélyedésre irányított elsó al- kalmazása elótt élt bávárok hátrahagyott irataiban semmi említést sem talílunk a parányi szervezeteket illetóleg. À mint AnrsrorELEs nem tesz müveiben említést a Vég- lényekról, vagy à magasabb rendü muükroszkópos állat- kákról, éópen ügy nem említik óket az utiuna élt és mü- kódótt büvárok egószen LggvwrNnHoxk fellépéséig. Mint- hogy a Cladocerák — Crustacea. Cladocera — egy ne- hány alak kivételével, épen oly mikroszkópos lények, mint akár a Véglények, a. Sodróférgek, vagy akár az Evezólbi- rákok,igen természetes, hogy sem AmrsroTELEs miivel- ben, sem az utánna élt büvárok dolgozataiban rájok vonatkozó egyetlen adatot sem találunk. A 17-ik század második felében azonban már magukra vonták a büvárok figyelmét, s ez idótól kezdve napjainkig a Fóldnek majd- nem minden részében akadtak egyes büvárok, a kik kü- lónféle tekintetekból figyelmükre méltatták és méltatják ez érdekes állatkákat ma is; ügy annyira, hogy ma már egész kis irodalom áll rendelkezésünkre fajismeretókról, fóldrajzi elterjedésókról, anatomiai, fejlódési és biológiai viszonyaikról.
Az említett külónbózó irányu ismeretek fokozatos fej- lódését, gyarapodását és jelen állisát azonban kónnyen áttekinthetóleg csak is ügy vélem kórvonalozhatni, ha azokat külón-külón tárgyalom.
a) A fajismeretre vonatkozó adatok. A korábbi bá- várok kózül SwaAwMERDAM J. az elsó, a ki «Historia Insec- torum generalis» czímü és 1669-ben megjelent müvében a Daphnia-genusnak felismerhetó lefriísát, rajzát és ismertetését kózli, és Pulex arboreus s. arborescens né- ven említi az általa vizsgált alakot. Ugyan ezen adatokat találjuk meg «Biblia Nature» czímü müvének 1737. évi liadásában is.
Danay, Cladocera.
Nagyon valószínü, hogy MznnETT is felismerte már à Daphniát, legalább Londonban 1677. évben megjelent «Pimax rerum Britannicarum ete» müvében «Vermes mmimi rubri aquam stagnalem, calore sangumeo infici- entes, unde vulgus dira partendit» szavai után erre lehet kóvetkeztetnünk.
Sokkal megbízhatóbbak azok az adatok, a melyeket Fnaworsco Rgpr kózól. E. büvár ugyanis 1684-ben. «Osser- vazioni utorno agli animali viventi che &i travano negli animali viventi» müvében a Daphnia pulerx-re emlékez- tetó rajzokat nyüjt «Animaletti aquatici» néven em- litveazt. Három évvel késóbben (1687) megjelent «Opere» müvében szintén kózól nehány olyan ábrát, a melyekben Cladocerákra lehet ismerni s ezekre vonatkozólag «Tre animaletti aquatici, che vivorno nelli acqua. stagnanti, e népozzi, osservati col mieroscopia» megjegyzést esatolja.
Az angol Bnaprrevy 1739-ben megjelent «Philosophical Account of the. Works of Nature» müvében meglehetós kimerító leirását és ennek megfelelóleg elég hü rajzát adja egy Cladocerának, a melyet «wonderful insect wich had but one eye» kórülirással jelez. Valószinüi, hogy le- irása és rajzai à Daphnia puler, vagy egy ehhez nagyon kózel álló más Daphnia fajra vonatkoznak.
Az édesvízi Hydrának halhatatlan nevü büvára, TREM- BLEY 1744. évben megjelent «Mémoires pour servir à l'histoire d'un genre de Polypes d'eau douce» müvében egy Daphnia fajra vonatkozó megjegyzéseket és rajzokat is kózól «Puceron branchu» névvel jelelve azt. Ez az állat nem más, mint a Daplmia pulex. TaewELEY-nek e rajzait 1746-ban ApAws is felveszi «Micrographia Illustrata» mitvébe.
TisxÉ müveiben a Cladocerákra vonatkozólag elsó feljegyzést a «Systema Nature» 1744. évi 4-1k kiadá- sában találjuk, a melyben valamennyi faj Monoeculus
a leg-
pulex arborescens név alá van. foglalva. Ugyanezen ada- tokat taliljuk meg a «Fauna Sueciea» 1746. évi elsó ki- adásüban, míg az «Entomologia Faune Sueciec» 1789-ili kiadásában Monoeulus pulex névvel jelóli a. felemlített Cladocerákat.
Nem sokkal jelentékenyebbek azok az adatok sem, a melyeket 1753. évben Baxzn nyüjt «Emplayment for the Mieroscope» müvének elsó kiadásában, bár az általa adott
1
leirásból és rajzokból a Daphnia pulerre némileg reá lehet ismerni ; mde JonBror-nak «Observations d' Historie Naturelle, faites avee le Microscope» czimen 1754-ben megjelent miüvében a Pou aquatique néven lefrt és vajzban is feltüntetett Cladocerája felól már nem igen lehet hatá- rozottan kimondani, hogy vajjon a Mérrzm O. Fm.-tól Simocephalus vetulus vagy pedig a
Daphnia sina Srmavs-tól Daphnia maerocopus mnéven leirttal azo- nos-e ?
Az eddig említett büvárokat jóval folülmülja valóban mély belátásról tanuskodó büvárlati adataival ScgaxrrER, a ki 1755-ben megjelent «Die grünen Arm-Polypen, die geschwünzten und ungeschwünzten zackigen Wasserflóhe» müvében igen kimerító leirást és aránylag hü, felismer- hetó rajzot ad két Cladoceráról és mnevezetesen egy Daphnia fajról, a melyet késóbben Bam» W. Daphnia Schaefleri névvel jelólt, és a. Simocephalus. vetulusról. SemagrrER késÓbben az említett kórülírás helyett a Daphnia fajt ónálló faj névvel jelóli, még pedig 1766. évi «Ieones Insectorum circa Ratisboniam indigmorum» míüvében Branchipus conchiformis primus, ugyanez évi «Elementa entomologica» míüvében pedig Dranchipus conchiformis gyanánt említi.
A Popa és LrepERMÜULLER adta adatok már kevésbbé fontosak és megbízhatók. Az elsó 1761. évben meg- jelent «Insecta Mussi Grweciensis» müvében ugyanis a LiwsÉ-féle Monoculus pulex néven ismerteti az általa ismert fajokat, az utolsó pedig 1763. évi «Mikroskopi- sche Gemüths- und Augen-Ergótzung» miüvében oly rajzokat kózól,a melyek után a fajt illetóleg nem lehet eligazodni s azt a kóvetkezóképen jelóli meg: Le puce- ron verdatre.
GrorrRoy 1764-ben «Histoire abrég. des Insects» mü- vében Perroquet d'eau név alatt meglehetós híven ír le egy Cladocerát, a melyet Mrrzm O. Fm. az 6 Daphnia quadrangulájáral — Ceriodaphnia quadrangulával tar- tott azonosnak.
GozrzE a «Naturforscher»-ban — 1775 — az általa leirt Cladocerák megjelólésére à. SwawwzEnpaw-féle Pulex arborescens nevet használja míg SurzEen 1776. évben megjelent «Abgekürzte Geschichte der Insecten» miüvé- ben Monoculus pulex nevet használ, bár az általa letrt faj tulajdonképen a. Daphnia. vetulíval — Simocephalus vetulus azonos.
A Cladocerák fajismeretének tórténelmi fejlódésében korszakot alkotólag MérrER Orró Fnrevrs dán tudós lép fel tóbbrendbeli munkjával. Legelsó munkája 1764. évben jelent meg «Fauna Insectorum Fridrichsdalina» ezímen s ebben Monoculus pulex név alatt igen híven írja le a Daphnia puleret. A «Philosophical Transactions» 1771. évi folyamában a. Cypris-ekról adott dolgozatában tóbb Cladocerát is ismertet, de még mindig a Monocu- lus gy& tónév alatt. Sokkal nagyobb jelentóségü azonban
| pulexet
«Zoologie Daniese prodromus», 1776. évben megjelent mtitve, a melyben a korábbi Monoculus gytjtó nevet fel- bontva, Cladocerákat három genusba osztja, és nevezetesen a tóle jellemzett és felállt- tott/ Daphne, a. Lynceus és a. Polyphemus Xj genusokba, melyekból ósszesen 12 fajt sorol fel; mée pedig 5 Daphne-,
az általa ismert Osszes
6 Lynceus- és 1 Polyphemus-fajt. Emez adatokat üjabb megfigyelésekkel bóvítve 1785. évben megjelent «Ento- mostraca seu Insecta testacea ete.» müvében üjólag kózli, de együttal minden egyes fajnak hif és jellemzó rajzát is mellékeh.
A korábbi 3 genust megtartja, avval a külónbség- gel hogy a Daphne nevet Daphnié-va. változtatja át, továbbá e genusból a korábbiak mellé felvesz még 4 uj fajt, míg a Lynceus genusba csupán egy üjat sorol a régiek mellé, tehát ósszesen 17 fajt említ. Hogy a fajok meghatározásánál mily prmecisitással járt el, legjobban bizonyítja az a kórülmény, hogy majdnem kivétel nél- kül ma is ugyanazon fajnevek alatt említtetnek, bár a genusnevek tetemesen változtak ; de bizonyftja az a kó- rülmény is, hogy sok idó telt el addig, a míg a késóbbi büvárok üjabb adatokat csatolhattak a Mérren O. Fnr- GYES-Clhez.
MérrznO.Fn.-nek kózetlen kortársa Dr Gzzgn 1778-ban megjelent «Memoires pour servir à l'Histoire des Insects» mitvében jóformán csupán a Mürrzm O. Fn.-féle 1776-ban kózzétett adatokat kózli, ósszesen 6 fajt sorolva fel, de ezek még mindig a Lixw£É-féle Monoculus genus néven szerepelnek, avval a külónbséegel, hogy a Momoculus Daphne és illetóleg Daphnia pulex-nek mondja, holott Mérren O. Fn. Monoculus pulex ramosus néven említi; BrvwENBAcH pedig «Handbuch der Natur-
geschichte» kézikónyvében, a mely 1779-ben jelent meg, csupán a Monoculus pulex-et említi. ErcugonN ugyan már tóbb Cladocerát ír és rajzol le 1781. évben megjelent « Beytrügezur Naturgeschichte der kleinsten Wasserthiere» mitvében, de lefrásai épen ügy, mint rajzai, semmi biztos felvilágosítást sem nyüjtanak arra nézve, hogy a nevezett büvár tulajdonképen miféle fajokat vizsgált meg.
GwrEnIN a «Systema nature» 1788. évi kiadásában 14 Cladocerát sorol fel Müérrrn O. Fn. nyomán, mind- annyiját a LixwÉ-féle Monoculus genus mév alatt, tehát mellózve a MérrEn O. Fm. genusait. Hasonló eljárást koóvetett MawxvuEr 1s, a ki 1792. évben «Encyclo- pédie méthodique» müvében a JMonoculus genus név alatt felsorolt 14 fajmak lefrását és rajzait tulajdonképen MÜrrER O. Fn.-tól egyszerüen átvette.
Ez évszázadban utolsó Fasnrerus-nak 1793-ban meg- jelent «Entomologia systematica»-ja és Scmnawk-nak «Naturforscher»-je, melyek kózül az elsóben Monoculus genus név alatt találjuk még mindig a Mürrzn O. Fn.-féle fajok valamennyiét, s az utóbbi sem tartalmaz valami üjat. ScuRANK külónben «Fauna Boica»-Jában is foglal-
kozik a Cladocerákkal és lefrja a MürrER O. Fm.-féle Daphnia pennatá-t.
À tizenkilenezedik évszázad büváramak sorát az angol Dowovaw nyitja meg, 1802-ben «Natural History of Bri- tish Insects» ezímü müvében a Daphnia vetula-t Mono- culus conchaceus név alatt ismertetve. Ugyanez évben még két más büvár is kózól a Cladocerákra vonat- kozó adatokat, ísy nevezetesen LrnEmLE «Histoire nat. gén. et part. des Crustacés et Insects» nagy miüvé- ben 15 fajt sorol fel a Mürrzn O. Fn.-féle elnevezések alatt; Bosc-nak «Hist. nat. des Crustacés» müvében pedig 7 fajt találunk feljegyezve.
Lawanck «Histoire natur. des Anim. sans Vertób.» czímti müvének 1818-1ki negyedik kiadásában 6 Daphnia- és illetóleg Cladocera-fajt említ, holott SawouErrE-nek 1819. évben megjelent «History of British Insects» miüvé- ben csupán a Daphnia pulex van feljegyezve. Ugyanezen évben jelent meg Rxers-nek «Cyclopsmdia»-ja is, a mely- ben esupin a MérrER O. Fn.-féle fajok vannak felso- rolva, ellenben LraAcn-nek 1823-ban megjelent «Crusta- ceology» müvében, a mely az «Edinburgh Encyclopedia» egylk részét teszi, már a MrrER O. Fm.-féle genusok némi változtatásával találkozunk, a mennyiben LzacH a Mérrzn O. Fn.-féle L;jynceus genus egylk alakját, neve- zetesen a lmceus sphaericus-t «Clhuydorus» genus név alatt említi fel, elkülónítve azt a tóbbi Ljnceus-féléktól.
À míg azonban a XIX. évszázad említett büvárai jófor- mán csupán a Miren O. Fn. adatainak majd egész ter-
jedelmókben, majd hézagosan való kózlésére szorítkoztak |
és üjabb, fontosabb adatokat nem nyujtottak, addig JunmmEÉ L., a genfi büvár, 1820-ban megjelent «Histoire des Monocles qui se trouvent aux Envir. de Genéve» fontos müvében nem csak, hogy kritikailag dolgozza fel az elótte mükódótt büvárok adatait, hanem a fajok szá- mát is tekintélyesen nóveli. Ugyanis a még mindig Mo- noculus néven említett Cladocerék kózótt négy uj fajt is Írle. Legnagyobb érdeme azonban ama büvárlataiban van, a melyeket a Cladocerák anatomiai, fejlódéstani és biológiai viszonyai felól kózól.
DzeswanEsT-nek 1825-ben «Consid. gén. sur les Crust.» czimti müvében megjelent adatai csupán a Francziaország-
ban talált 13 fajnak lefrására és felsorolására szorítkoznak, | | «Deseription of some new genera and species of British
a melyek valamennyien már korábban ismert alakok. Nagy jelentósésgiü MruxE Epwanps-nak 1834—1840-1g megjelent «Histoire naturelle des Crustacés» müve, mert bár a fajok számát üjaknak leírásával nem is gyarapíttja, de az irodalmi adatoknak kritikai reviziója alapján pon- tosan írja le a 17 Cladocerát s rendszertani megjeló- lésókre elószór alkalmazza a «Daphnoides ou Cladoceres» kifejezést. Fontos Mire Epwanps mítve e mellett azért is, hogy élesebben fejtegeti és kórvonalozza a Cladoce- rák rendszertani helyét. Kocnm L. «Deutschlands Crustaceen, Myriapoden und
3
Arachniden» nagy müvében, a mely 1835—1841-ig foly- tatólagosan jelent meg, 21 fajt sorol fel és ír le, leg- nagyobb részt àj fajnevek alatt. De mivének nagy jelen- tóséget nem lehet tulajdonítani a fajok ismeretének szé- lesbítése kórül,minthogy a késóbbi büvárlatok kimutat- ták, hogy az általa ijak gyanánt letrt fajok majdnem ki- vétel nélkül synonymek ecsupán.
A Cladoeerák faji ismeretének tórténetében leg- fényesebb nevet DBarmgp W. vívott ki, a mennyiben az angolországi fauna Cladoceráimak tanulmányozása alapjín, 1837-tól 1860-ig tóbb rendbeli dolgozatában, és 1850-ben egy ósszefoglaló nagy monographieus mü- vében a mellett, hogy a korábbi irodalmi adatokra támaszkodva, kritikailag méltatja az addig ismert fajo- kat s a Daphnia és Lymceus igen tág korlátok kózótt álló genusneveket éles systematicai belátással felbontja, toóbb áj genust alkotva belólük, még a fajok számát is tetemesen gyarapítja. Legelsó kózleménye 1837—1838- ban jelent meg a «Magazine of Zoology and Botany». Vol. 1—2. folyóiratban «The natural History of the Bri- tish Entomostraca» ezímen, a melynek elején tórténelmi átpillantást és anatomialismertetést kozól. A Daphniák tárgyalására azonban esupán 1838. évi4-ik kózleményé- ben tér át, a családra vonatkozó tórténelhmi és anatomiai adatokat elóre boesátván. A fent említett czím alatt meg- kezdett ezikksorozatát 1838. évben az «Annals of Na- tural History» folyóiratban folytatja (Vol. 1. pag. 245. Tab. IX.) 8 ebben négy fajt sorol fel. Legkózelebbi kózle- ménye ugyanesak az «Annals and Magazine of natural History»-ban jelent meg 1843-ban a 11-ik kótet S1. és kóvetkezó lapjain 8 ebben a Mirrzn O. Fn.-féle Lynceus- genusra vonatkozó irodalmi adatok tórténelmi ismerte- tését nyujtja, s kritikadag revideálva a Jymceus genus alakjait, 8 alnembe osztja be azokat, nevezetesen : Macro- thriz, Eurycereus, Chudorus, Camptocereus, Acroperus, Alona, Pleuroxus és Peracantha algenusokba, a. melyek-
| ból ósszesen 12 fajt sorol fel. A felsorolt fajok kózótt 3 uj
is van. À «Trans. Berw. Nat. Club» 1845. évi kiadványá- ban kózzétett doleozatában felállítja a Bosmina. genust, de felsorol ezenkívül 18 Cladocerát, a melyek kózül 9-t áj gyanánt tüntet fel. Az «Annals of nat. His- tory» 1846. évi 8-1k kótetének 410. és kóvetkezó lapjam
Entomostraea» ezím alatt megkülónbózteti és jellemzi a
| Daphnidae és Bosminidae családot, a mely utóbbiba a
Bosmina és a Macrothrir genusokat osztja be. Evvel kapesolatban pontosan letrja a Bosmuina longirostris-t — Ljneeus longirostris, Mórr. O. Fn. Az ilyenformán meg- lehetósen elszórt adatokat «The natural History of the British Entomostraca» nagy monografiájában, a mely a «The Ray Society» 1850-iki kiadványai kózótt jelent meg, egybe foglalja s azokat megkritizálva, revideálva nyujtja. Az általa ismert és leírt Cladocerákat a Daph- 1*
nidae, Polyphemidae és Lymceidae családokba — osztja be, továbbá a JDaphnina és Sidina alcsalidokat is megkülónbózteti a Daphnidae esaládon belül. A korábbi kózleményeiben elszórtan felállított àj genusokat üjólag jellemzi, melyek a kóvetkezók : Daphnia, Moina, Macro- thriv, Bosmina, Sida, Daphnella, Polyphemus, Evadne, FEurycereus, Chydorus, Camptocercus, Acroperus, Alona, Pleuroxus és. Peracantha. E genusok kózótt &jonan fel- állíitott a. Moina- és Daphnella-genus. A felsorolt 29 faj kózótt 5 áj is van. Utolsó kózleménye az «Annals of nat. History» 1860. évi kótetében jelent meg «Description of several species of Entomostracous Crustacea from Jeru- salem» ezím alatt, melyben 2 üj fajt fr le, egyet Kelet- Indiából s egyet Jeruzsálemból.
HarpEMANN S. S. a «Proc. Aead. Nat. Se. Philad.» 1842, évi kiadványának 184. és 196. lapjain két àj ame- rikai Daphimnia-fajt ír le.
ZappACH az 1844-ik évben megjelent, «Synopseos Cru- staceorum Prussicorum prodromus» miüvében nehány Cladocerát is felsorol| melyek kózótt van 5 Daphnia, egy Sida, 5 Lynceus és egy Polyphenvwus. Leítr egy üj fajt is Daphnia brachyura néven, a mai Daphnella brachyurát.
Lucas 1846-ban Daphnia acuminata név alatt egy üj fajt írle az «Explor. d. l'Alger.» ugyanezen évi kiadvá- nyában.
«Archiv f. Natur- geschichte» 1846. évi 12-ik évfolyamának 301. és kóvet-
SegópnLER l. E. 1846-ban az kezó lapjain «Ueber Acanthocercus rigidus, ei bisher noch unbekanntes Entomostraeon aus der Familie der Cladoeeren» ezím alatt egy uj Cladocera-genust állít fel s annak egyetlen faját jellemezve, anatomuai szem- pontból is részletesen ismertet. E kózleménye után kisebb-nagyobb idókózókben tóbb is jelent meg, a me- lyekben részint a korábban ismert fajok pontosabb lefrá- sát adja, részint àj fajokat ismertet. Duvárlatainál s álta- lában a nemek és fajok megkülónbóztetésénél a Barzp W. teremtette üton halad, de a genusok meghatározását még tovább fejti s nehány wujat állít fel. Ily irányü elsó kozleménye 1858-ban jelent meg «Die Branchiopo- den der Umgegend von Berlin» ezímen a «Jahresberichte der Louisenstidtischen Realschule zu Berlin» 28-k és kóvetkezó lapjain. E dolgozatában a Berl kórnyékén észlelt Cladocerákat írja le, még pedig 44 fajt sorol fel, a melyek mindenikét pontosan jellemzi. E/ mel- lett ósszeállítja a fajok synonymjeit is, ennek alap- ján jelólve meg az egyes fajokat. A 44 faj az általa elfogadott genusok kózótt a kóvetkezóleg oszlk meg: egy Sida, egy Daphnella, 6 Daphnia, 4 Simocephalus, 5 Scapholeberis, 2 Ceriodaphnia, egy Moina, egy Latho- nura, egy Dosmina, egy Maerothrix, egy Acantholeberis, egy BEurycercus, 4 Chydorus, 2 Camptocereus, egy Aero- perus, 6 Alona, egy Peracantha, 4. Pleuroxus és egy
Polyphenvus. A felsorolt genusok kózótt àj a Simocepha- lus és a Scapholeberis, a mely utóbbimak obtusa faja 1s àj. Második kózleménye 1862-ben jelent meg «Die Lyn- ceiden und Polyphemiden der Umgegend von Berlin» czímen a «Jahresbericht über die Dorotheenstüdtische Realschule»-ban s ebben a Lynceida esaládot koórülírva, felsorolja a belóle addig ismert fajokat. A felsorolt fajok kózótt azonban nehány üjat is lefr; a Polyphemidae csa- ládból pedig felemlfti a Polyphemus pediculus-t. Egy év- vel késóbben, azaz 1863-ban, «Neue Deitrüge zur Natur- ceschichte der Cladoceren» ezímü értekezésében óssze- foglalja mindamaz ismereteket, a melyek addig a Ljnceida, a Polyphemida és Leptodorida. család alakjaira vonatko- zólag megjelentek. Az egyes genusokat és fajokat részle- tesebben ismerteti s némi kritikával a synonymeket is ósszeállítja. A felsorolt genusok kózótt nehány üjjalis találkozunk, minók példáuül a hipophius és a Lynceus genusok. À Polyphemida esaládnak tengeri alakjait 1s fel- veszi munkája keretébe és végre függelék gyanánt a Sans- tól letrt Monospilus nemet is ismerteti. A felsorolt ne- meknek és fajoknak systematikai névjegyzékével fejezi be e dolgozatát, kimutatva, hogy az említett három esa- ládból addig 70 faj volt ismeretes. A legtóbb fajra vonat- kozólag jellemzó rajzokat is kózól, minek kóvetkeztében munkája a fajok meghatározásánál éórtékében sokat nyer. E munkája megjelenése után figyelmét a. Daphnidákra irányítja külónósebben, és 1865-ben az «Archiv für Natur- geschichte» 31-ik kótetének 283-1k lapján «Zur Diagnose einiger Daphniden» ezim alatt a 3 àj Bosmina- és 2 dj Daphnia-fajnak róvid jellemzését adja. A kóvetkezó 1866-ik évben az «Archiv für Naturgeschichte» 32-ik kó- tetének 1-só és kóvetkezó lapjain «Die Cladoceren des frischen Haffs nebst Bemerkungen über anderweitig vor- kommende verwandte Arten» czím( kózleményéóben a megelózó évben róviden jellemzett fajokat részletesen lefrja, de evvol kapesolatban külónósen a Bosmina genus- ból tóbb, más büvároktól igen külónbózó lelóhelyek- ról ismertetett fajok kritikailag ósszehasonlító lefrását 1s nyujtja s mintegy ósszefoglalja a Bosmina genusra vo- natkozó addigi ismereteket. Az 1877-ik évi «Programm der Dorotheenstüdtischen Realschule» 77-ik számában «Zur Naturgeschichte der Daphniden» ezímü értekezésé- ben róvid jellemzés kiséretében a Daplmniddkat három alesaládra, mnevezetesen a Daphninae, Dosminae és Lyncodaphninae alesaládra osztja fel s részben saját megfigyelései, részben az irodalom adatai után ismert Osszes fajokat ezeknek keretén belül tárgyalja. Felsorol ósszesen 41 fajt, a melyek kózótt a synonymek tekintetbe vételével tóbb, nevezetesen 7 üjat is megállapít. Ez ér- tekezésének legfóbb beese abban van, hogy az addig meg- jelent irodalmi adatokat ósszefoglalva tartalmazza.
A norvég büvárok kózótt LovEN volt az elsó, a ki figyelmét nagyohb mértékben irányít& a Cladocerákra
és «Om afrikanska Sótvattens Crustaceer» dolgozatában, a mely az «Ofvers. af kongl. Vetensk. atk. Fórh. 3 Jahrg». 1847. évi kiadásában jelent meg, ismerteti és revideálja az addig ismert Cladocerák nemeit és fajait.
Liéviv «Die Branchiopoden der Danziger Gegend. Ein Beitrag zur Fauna der Provinz Preussen» czimiü -értekezésében, a mely a «Neueste Schriften der naturf. Gesellschaft in Danzig» folyóirat 1848. évi 4. kót. 9. fü-
zetében jelent meg, ósszesen 24 fajt sorol fel s ezek kó- |
zótt két üjat.
Az oroszországi fauna Cladoceráival FrscmEn 8. kez- dett foglalkozni és legelsó kózleménye a «Bull. Soc. Imp. Nat. Moscou» 1849. éóvi XXVIL-ik kótetéóben jelent
meg «Abhandlungen über eine neue Daphniaart, Daph- |
nia aurita und über die Daphnia laticornis, Jur. mit Zeich- nungen nach der Natur begleitet» czím alatt s ebben a Daphnia aurita àj fajnak letrását és a Maerothrir laticornis-nak pontosabb ismertetését adja. E dolgozatát az oroszországi Cladocerákra vonatkozó további kózle- ményeknek egész sorozata kóveti. Igy 1851-ben ugyan esak a «Bull. Soc. Imp. Natur. Moscou» folyóiratban «Bemerkungen über einige weniger genau gekannte Daphnienarten» ezím alatt tóbb fajnak adja részletesebb lefrását. Ugyanez évben «Über die in der Umgebung von Bt. Petersburg vorkommenden Crustaceen aus der Ord- nung der Branchiopoden und Entomostraceen» czímiü dolgozatában, mely a «Mém. de l'Acad. de St. Petersbourg des Savants étrangers» 6-ik kótetében jelent meg, a
külónbózó nemekból ósszesen 18 fajt ismertet, melyek
kózótt 5 «1j van, s a fajokat Sidaea, Polyphemus, Daphmnia,
és Lynceus genusokba osztja be. — Mrpprwponrr-nak |
1851-ben megjelent «Reise in dem üussersten Norden und Osten Sibiriens» nagy müvének I. részében «Bran- chiopoden und Entomostraceen» czím alatt ugyancsak Fiscuen ismerteti a gyüjtótt Ráükokat s kóztük a Cla- docerákat, melyek kózótt uj faj gyanánt a JPaphnia Middendorfiand-t írjà le. Ezután figyelmét külónósen a Szentpétervár kórnyékét népesító Cladocerák óssze- gyüjtésére irányította és 1854-ben «Ueber die in der Umgebung von St. Petersburg vorkommenden Crusta- ceen aus der Ordnung der Branchiopoden und Ento- mostraceen» ezimü dolgozatában, a mely a «Mémoires préséntés a l'Acad. impér. de Sciences de St. Petersbourg par divers Savants» 6-ik kótetében jelent meg, tóbb fajt sorol fel. Uzyanezen évben és ugyanezen helyen «Ergáün- zungen, Berechtigungen und Fortsetzung zu der Abhand- lung über die in der Umgebung von St. Petersburg vor- kommenden Crustaceen aus der Ordnung der Branchiopo- den und Entomostraceen» czímen tanülmányainak folyta- tását kózli. E dolgozatában lefrja a Diaphanosoma Leich- tenbergiamum-ot, mint üj genust és ij fajt, a melyet koráb- ban Sida erystalliná-nak tartott, s a genushoz sorolja még a Diaphanosoma DBrandtiamum-ot is. Szerinte e genusnál
a végtagok széles alapízból és két ágból állanak, melyek kózül az alsó róvidebb, 3 ízü; a felsó 2-fzit 19 sórtével. À Sida crystallina nóstényét részletesen írja le, nem külónben a Liynceus leucocephalus-& is, a tóbbi és koráb- ban lefrt fajokra vonatkozólag pedig külónbózó utánpótló, helyreigazító vagy részletezó megjegyzéseket kózól. — A «Bull. Soc. Imp. Natur. Moscou» 1854. évi 97-ik kó- tetében «Abhandlung über einige neue oder nicht ge- nau gekannte Arten von Daphniden und Lynceeiden als Beitrag zur Fauna Russlands» ezím alatt külónbózó leló- helyekról tóbb Cladocera fajt sorolfel s kóztük 6 üjat. Végre 1860-ban «Beitrüge zur Kenntniss der Entomo- straceen» czímü dolgozatában, a mely az «Abhandl. d. math. physik. Classe der Bayer. Acad. d. Wissensch.» S-k kótetében jelent meg, letrja a Daphnia aegyptica üj fajt.
Braxpr-nak «Übereine Abhandlung des Herrn Dr. Seb. Fischer betitelt : Ergünzungen, Berechtigungen und Fort- setzung zur Abhandlung über die in der Umgebung von St. Petersburg vorkommenden Crustaceen» ezímit kózle- ménye, a mely a «Bulletin de l'Acad. de St. Petersbourg» 1850. évi kiadásának 8-ik kótetében jelent meg, a fajok ismeretére vonatkozó semmi üjabb adatot nem tartalmaz s jóformán esak Frscukn idézett müvének ismertetésére szorítkozik.
Lunssock J. 1853-ban szintén kezd a Cladocerákkal foglalkozni és «On the Freshwater Entomostraca of South America» czími kózleményében, a mely a «Procee- dings of the Royal society of Van Diemensland» 1853. évijanuáriusi füzetében látott napvilágot, jelenti, hogy Kiwa tóbb Cladocerát írt le, nevezetesen : 4 .lona-, 9 Eurycers-, 2 Chydorus-, 1 Macrothrix-, 9 Moina- és 4 Daphnia-fajt, továbbá a Dunehevedra àj genust 2 fajjal. Kóvetkezó ily irányü kózleménye a «Transactions of the entomological society» 1855. évi kiadványaiban jelent meg «On the Freshwater Entomostraca of South Ame- ricà» czímen, a melyben a Daphnia brasiliensis üj fajt ismerteti és rajzát is kozli.
lgen nagy fontosságü ez idótájból LrirLrEBonc-nak nagyobb munkája, a mely «De Crustaceis ex ordinibus tribus : Cladocera, Ostracada et Capepoda in Scania occur- rentibus» ezímen 1853-ban jelent meg. Lirr;zEpona e müvében anatomiai adatok kózlése után általánosság ban jellemzi a Cladocerákat és meghatározó táblázatot állítva óssze 7 genust külónbóztet meg: Sida, Polyphe- nus, Daphnia, Acantholeberis, Maerothrix, Lathomura és Lynceus, a melyek kózül az Acantholeberis és a. Latho- mura uj. Eme 7 nemból ósszesen 25 fajtiírtle s ezek
| kózótt egy ájat. Az ismertetett ósszes fajoknak ósszeállftja
synonymjeit, továbbá mindeniknek latin diagnosisát és jellemzó rajzát adja. Az «Ofvers. Kongl. Vetensk. Akad. Fàrhandb. 1860. évi kiadványaiban «Beskrifning ófver tvenne márkliga Crustaceer of Ordningen Cladocera» ezím
alatt megjelent értekezéséóben Leptodora hyalina név alatt egy igen érdekes és feltnó àj nemet és fajt ismer- tet, de evvel kapesolatban ismerteti a Bytho trephes longi- mamus-tis, a melyet legelószór Lzvpre írtle a svájezi tavakból.
ZappAcH 1855-ben az «Archiv für Naturgeschichte» 9|-ik kótetében «Holopedium gibberum, ein neues Cru- staceum aus der Familie der Branchiopoden» ezímü érte- kezésében egy àj Cladocera genust és fajt ir le, a melyet Kónigsberg mellett 4lló vizekben talált. Jellemzó ez alakra az, hogy ágastapogatói osztatlanok, négy ízból állanak ; a 3 elsó íz majdnem egyenló hosszü, a 4-ik csak '/s-át éri el a tóbbinek és csücsán 3 sórte van. Pánczélja a hát- oldalon püposan ívelt s sokkal szélesebb, mint hosszü. Lábai aránylag hosszüra nyültak. A fajnak és illetve ge- nusnak jellemzésén kívül azonban anatomiai adatokat is nyujt.
Scuuanpa L. «Zur Naturgeschichte Aegyptens» czímiü faunistikus dolgozatában, a mely 1555-ben jelent meg a «Denkschriften der kais. Akad. der Wissensch. zu Wien» 73k kótetében néhány Cladocerát is ismertet s ezek kó- zótt 2 Daphnia- és egy Lynceus àj fajt.
BuncEnspIK «Land- en Zoetwater-Schalendieren» ér- tekezésében a «Herkolt's Domostoffen voor eene Fauna van Neederland I.» 1857. évi kiadványában a Cladoce- rákra is kiterjeszti figyelmét s ezek kózül 10 fajt említ fel Németalfóld faunájából, de sem érdekesebb adatokat, sem üj fajokról letrást nem kózól.
CnuyzreR Konw£ÉL és TórmH Sáxpon 1857-ben a magyar- orgezági Cladocerák tanulmányozását kezdik meg és a «Magyarhoni természetbarát» 1857. évi 2-1ik füzetében «Budapest vidékén eddig talált héjanezokról» ezím alatt ósszesen 6 fajt sorolnak fel. Ezeket az adatokat Cmvzrn Konw£nL 1858-ban a «Verhandl. d. k. k. zoolog.-botan. Gesellsch. in. Wien» 1858. évi folyamában «Ueber die Crustaceen-Fauna Ungarns» kózleményében üjólag fel- sorolja.
A Cladocerákra egész uj korszakot alkot Lzvpie F. «Naturgeschichte
vonatkozó ismeretek tórténetében
der Daphniden» ezímü 1860-ban megjelent classicus munkájával, a mely morphologiai, hystiologiai, anato- miai és embryologiai szempontból egyaránt alapvetó irányt jelel meg és alapvetó adatokat kózol. Az általános testalak tárgyalása után behatóan ismerteti az egyes szervek anatomiai viszonyait. Áttekintését adja az euró- pai eddig ismert fajoknak s azokat ósszehasonlítólag diagnostizálja. Felsorolt 52 fajt, a melyek kózótt 10 dj is van. Az általa vizsgált fajoknak minden tekintetben kimeriító leífrását adja; de ezenkivül függelék gyanánt mellékeli a más büvároktól ismertetett fajok róvid le- irását 18.
Lzypre nyomán legelószór Tórm Sáwponm indül meg, à ki a magy. tud, Akadémia «Mathem. és term. tud. kóz-
| leményei»-nek 1-só kótetében 1861-ben «A budapesti
, kandiesfélék — Cladocera» ezímü dolgozatában a LzvprG
adatal alapján monografiailag ismerteti a Cladocerákat és leírja az általa megfigyelt 15 fajt. Ugyanesak a m. tud.
| Akadémia említett kiadványaimak 1862-ik évi 9-ik kóte-
tében «Pest-Dudán 1861-ben talált Daphnidák» czímü dolgozatában wutánpótlólag még 6 fajt ismertet. Az 1861-ben megjelent dolgozatának adatait Tórm S. azon- ban a «Verhandl. d. k. k. zool.botan. Gesellsch. in Wien» 1861-iki évfolyamában is kózli «Die Rotatorien und Daphnien der Umgebung von Pest-Ofen» kózlemé- nyében.
À fajokra vonatkozó ismeretek, de külónósen a Clado- cerák rendszeres beosztása, családjaiknak, nemeiknek és
| fajaiknak pontos kórvonalozása kórül elvitázhatatlan ér-
demei vannak Sans G. O. svéd büvárnak, a ki a « Videns- kabsselsk. Forhandl. in Christiania for 1861» kiadványá- ban «Om de i Omegnen af Christiania forekommende Cladocerer» dolgozatában 15 fajt sorol fel, ezek koózül 9 üjat. Ezeken kívül azonban még pár àj genust is állapít meg s ezek a kóvetkezók: llioeryptus, Drepamotriz, Ophryorus és Monospilus. Ugyanezen kiadványnak ugyanezen évfolyamában és ugyanezen czím alatt foly- tatja büvárlati adatainak kózlését és folytatólag jellemzi a Holopedium genust, letrja a Lümnosida frondosa üj nemet és fajt. A Daphnia genusból 10 fajt sorol fel, a melyek kózótt 8 àj. A Ceriodeplmia genusból 5 fajt fr le 2 àjjal. A bosmina genusnak felemlített 4 faja kózül 3 àj. Az lliocryptus genusnak két faját említi s ezek kózül az Ilyoeryptus acutifrons &j. Az Aloma genusból 4 uj fajt ismertet. A Chiydorus genusból a Chydorus latus uj fajt ismerteti, továbbá felállítja a Streblocerus és Anchistropus àj genusokat. Végül systematikai sorrendben ósszeállítja az általa talált fajokat. A «Nyt. Magaz. for Naturvidensk.» folyóiratnak 1863-ik évi 12-1k kótetében «Om en 1 Som- meren 4562 foretsgen zoologisk Reise i Christiania og Trondhjems Stifter» cezímü kózleményében a gytüj- tott Rákok kózótt tóbb Cladocerát is sorol fel, míg ugyan e folyóiratnak 1864. évi 13-1k kótetében «Om en 1 Sommeren 1863 foretagen zoologisk Reise i Christiania» második dolgozatában a Cladocerák kózül 6 uj fajt ismer- tet. Iren nagyfontosságü az 1865-ben megjelent «Norges ferskvandskrebsdyr. Forste afsuit. Dranchiopoda. I. Cla- docera Ctenopoda» nagyobb dolgozata, a melyben 2 Sida fajnak, a Limnosida frontosa àj nemnek és fajnak, 2 Daph- nella és | Latona fajnak, továbbá a Holopedium | gibbe- rum-nak beható ismertetése mellett rendszertani beosztá- sát kozli a Cladocerék-nak egy meghatározó táblázatban. A «Prodromus deseriptionis Crustaceorum» müyében, mely 1576-ban jelent meg, 3 tengeri fajt sorol fel s eze- ket részletesebben is ismerteti.
EvnEN Á. 1862-ben az «Ofvers. Vetensk. Akad. For- handl» 18-ik kótetében «On anürkliga Crustaceer of
ordningen Cladocera funna i Dalarne» kózleményében lefria a Daphnia setigera és Acantholeberis dentata. àj fajokat. Rajzol azonban még egy Holopediwum-szerü ala- kot is, a mely a Holopedium-ot ósszekapesolná a Daph- niikkal, de nem nevezi el. 5
Hoaaw R. a Daphnia Scháüfferi-re vonatkozó egyes |
adatokat kózól «On Daphnia Sch:wfferi» értekezésében, a mely a «Raport of the 31 meeting of the British asso- kiad-
ciat. f. advane. of science '"Transact.» 1862. évi
ványában jelent meg, de semmi fontos büvárlati ered- |
ményt sem nyüjt.
NonMaw À. M. az 1863-1k évben megjelent «On Acan- tholeberis, (Lilljeborg) a genus of Entomostraca new of great Dritain» czím alatt az «Annals and Magazine of Natural History»-ban pontosan lefrja és rajzolja az Acan-
tholeberis eurvirostris és Ac. sordida fajokat. Kózleménye |
külónósen azért fontos, mert e nemet ó találta meg leg- elószór Angolországban. E büvár azonban Bmapvr-val kózósen 1867. évben nagyobb dolgozatot is kózól «A Mo- nograph of the british Entomostraca belongig the fami- lies Bosminidze, Macrothricidz et Liynceidze» czím alatt, a melyben a nevezett családokból 54 fajt ismertet s ezek kózótt egy ujat. Mindannak daezára azonban, hogy nagy- részt a Bargp nyomdokait kóveti, egészen mellózi a Lyn- ceida családban megkülónbóztetett genusokatsaz Alona, Pleuroxus, Acroperus és Camptocercus genusokat a. Ln- ceus genusba egyesíti. Csupán az Iurycereus és Monos-
pilus nemeket tartja meg. A felsorolt nemek és fajok |
kózótt azonban nagyon sok az olyan, a mely Angol- orszáeból ismeretlen volt.
Saceanpo a felsOolaszországi Cladocerák kóziül sorol fol néhányat 1864-ik évben megjelent «Ani maletti Entomostracei viventi nella provincia di Treviso» dolgo- zabában.
Lrevprs nagy míüve után az elsó nagyobb szabásü és beható megfigyeléseken alapuló kiválóbb MürnnE& P. E. «Danmarks Cladocera» monographiíja, a mely 1867-ben a «Naturhist. Tidsskr.» 5-ik kóteté- ben jelent meg. — A Dániából addig ismert Cladoce- rákat systematice tárgyalja. Kritikailag írja le a talált fajokat s a synonymek pontos jegyzékét is kózli. A tekin-
munka |
télyes számban ismertetett fajok, nemek szerit, a kóvet- |
kezóleg oszlanak meg: 1 Sida, 2 Daphmella, 1 Latona, 1 Holopedium, 7 Daphnia 8 ezek. kózótt 1 àj; 3 Simo- cephalus, 1 Scapholeberis, 1 Ceriodaphnia, melyek kózótt 9 àj; 1 Moina, 2 Maerothriz, 1 Drephanotrirz, 1 Latho-
mura, 7 bosmina 4 &j fajjl; 1 Acamtholeberis, 1 Ilio- |
eryptus, 1. Eurycereus, 3 Camptocereus, 3. Acroperus, melyek kózótt 1 àj; 1 Alonopsis, 13 Aloma 3 dj fajjal; 6 Pleuroxus, 9 Chydorus, 1 Monospilus, 1 Polyphemus, 1 Bythotrephes, 9. Podon, 2 Evadne és 1 Leptodora, végre a Phrirura rectirostris àj nem és üj faj. A felsorolt fajok esaknem mindenikére vonatkozólag jellemzó rajzokat
kózól s a dán szóveg mellé valamennyi fajnak latin dia- enosisát is mellékeli.
COzgnNIAWsEKY 1868-ban «Material ad zoogeophr. Pon- ticam»-ban pár Cladocerát is ismertet; de ezek mind tengeri alakok.
PrarEAvu F. «Recherches sur les Crustacés d'eau douce de Belgique» kózleményében, a mely a «Memoires cou- | ronnés et Memoires des savants etranges, publiés par l'Aeademie royale des sciences, de lettres et des beaux- arts de Belgique» 1868. évi kiadványában jelent meg, róvid anatomiai ismertetés mellett 6 fajt sorol fel. A fel- sorolt fajok valamennyien a ZLynceida esaládnak már korábban ismert alakjai, de valamennyien a Ljnceus név alá vannak foglalva.
Fongn 1873-ban megkezdett tanulmányai alapján «Faune profonde du lac Léman» ezím alatt két kózle-
ményt tesz kózzé, a melyek kózül egyik a «Jahresver- , samml. d. Sehweiz. naturf. Gesellschaft»-nak 1873., a másik pedig az 1874. évi kiadványában jelent meg s mindkettóben pár Cladocerát is említ. A «Notice sur
l'histoire naturelle du lae Léman» cezímü 1876. évi érte- | kezésében szintén említ pár fajt az Cladocerák kozül. A «Zeitschr. für wiss. Zoologie» 30-ik kótetének pót- | kótetében «Faunistische Studien in den Süsswasserseen der Sehweiz» ezím alatt tóbb svájezi tó faunájának is- mertetése kapesán 7 Cladocerát sorol fel. Ez értekezése külónósen azért fontos, mert kimutatja, hogy a Cladocerák kózótt bizonyos oly fajok vannak, a melyek a nagyobb | tavak nyilt tükórén élnek, s ezeket pelagicusok-nak ne- vezi. Ennek az 1878-ban megjelent értekezésének adatait
néhány üjabbal bóvítve, 1879. évben «Les faunes lacustres de la region subalpine» üjabb dolgozatában ismét kózli az «Association franc. pour l'avancem. de sciences, congr. de Montpellier» 1879. évi kiadványában. A «Biologisches Centralblatt» 1883. évi 93k kótetében «Die pelagische Fauna der Süsswasserseen» értekezése már tóbb adatot tartalmaz, minthogy ebben már 15 faj van felsorolva. Fnrié À. 1873-ban a esehországi Cladocerákkal kezd- vén foglalkozni, tóbb rendbeli értekezésében nagyobb' számu fajt sorol fel. Értekezései kózil legjelentékenyebb az 1874. évben megjelent «Die Krustenthiere Dóhmens» ezímü, a mely az «Archiv d. naturw. Landesdurchfor- schung von Bóhmen» 2-ik kótete 4-ik részében a kü-
| lónbózó Rákok kozoótt 32 Cladocerát is tartalmaz. —
A Daphnida csalíd ósszes nemeit Fnró A. a Daphnia genus név alá foglalja s a Lymceida családét a Lynceus genus néy alá.
Kvnz W. a Fnié A. által megkezdett irányban haladva, behatóbban tanulmányozta Csehország faundájának Clado-
ceráit és «Dodekas neuer Cladoceren nebst einer kur-
zen Uebersicht der Cladocerenfauna Bóhmens» ezímiü
dolgozatában, a mely a «Sitzungsber. der k. k. Akad. | d. Wissenschaften in Wien» 1874. évi kótetében jelent
meg, ósszesen 56 fajt sorolfel, a melyek kózótt 12 àj is van. Ezenkívül egy 4j genust is állít fel, a Leydigid-t két fajjal; a Pleuroxus genusnak pár faját a Bans-féle «Alonella» nembe osztja be, de megtartja a Peracantha genust is. Vizsgálataimak eredményét egy táblázatban hasonlítja óssze a más faunaterületek Cladocerainak szá- mával Egy késóbbi értekezésében, a mely «Ueber lini- cole Cladoceren» ezím alatt «Zeitschr. für wiss. Zoologie» 30-ik kótetének pótfüzeté- ben, 12 oly fajt sorol fel, a melyek nedves fóldben mohák
alatt és az iszapban élnek. Ezután részletesen tárgyalja |
az Iliocryptus genust s a három fajt pontosan letrja.
A FonEr-tól] szerkesztett «Materiaux pour servir à letude de la faune profonde du lac Léman» müben, a mely az «Extrait du Bull. de la soc. vaud. de science. natur. [874. évi 13-ik kótetének 79-ik számában jelent meg, VenwET H. a Rákok tárgyalásánál felsorol 6 Cla- docerát is, kózoóttük 2 ujat.
À esehországi Cladocera-fauna ismeretét Hrrrrcm D. két rendbeli dolgozatával vagy mértékben bóvíti. Ueber die Cladocerenfauna Bóhmens» czímiü elsó dolgozatá- ban, a mely a «Sitzungsber. d. k. bóhm. Gesellschaft der Wissenschaft. Prag» 1874. évi kótetében jelent meg,
S1 fajt sorol fel, a melyek kózótt 7-et mint üjat mutat
be. Második és sokkal terjedehmesebb dolgozatában, mely- nek czíme «Die Cladoceren Bóhmens» és mely az «Ar- chiv der Naturw. Landesdurchforsehung von. Bóhmen» 1877. évi 3-dik kótetének 4-ik részében jelent meg, a Cladocerák róvid általànos ismertetése után 94 nemból 96 fajt sorol fel. A felsorolt és róviden leírt fajok kózótt 5 üj Defejezésül a foldrajzi elterjedést is méltatja, bár nem egészen részletesen.
HuppzNponrr A. «Beitrag zur Kenntniss der Süss- wasser-Cladoeeren Russlands» értekezésében, a «Bulletin Soc. Imp. Nat. de Moscou» 1376. évi kótetében, 50 Clado- cerafajt sorol fel, melyek kózül 22 Oroszországra esik, 7 pedig általában uj.
SrvpzEn Tn. az «Archiv für Naturgeschichte» 44-ik év- folyamában — 1878 — «Beitrüge zur Naturgeschichte wirbelloser 'Thiere von Kerguelensland» kózleményében egyebek kózótt tóbb Cladocerát is ir le, s ezek kózótt 4 üjat.
1878-ban jelent meg a |
kózóttük uj míg a JSeapholeberis mucronatínak két varletását említi : a brevicornis-t és longicornis-t. Második dolgozata «Beobachtungen über die Cladoceren der Um- gegend von Leipzig» ezímen a «Sitzungsber. d. Leipziger naturforsch. Gesellschaft» 1878. évi folyamában látott világot s ebben ósszesen 35 faj van enumerálva.
Hxmnrck L. C. az «American Naturalist» 1879. évi kótetében «Freshwater Entomostraca» nyében a Sida erystallind-nak, Bosmina longirostris-nak
róvid kózlemé-
| és egy meg nem határozott Lynceidá-nak vázlatos rajzát
adja.
Rznmszne [880. évi «Zwei neue Crustaceen aus einem Brunnen auf Helgoland» kózleménye, mely a «Zoolog. Anzeiger»-ben jelent meg, a Pleuroxus puteanus àj faj letrását tartalmazza.
WisnzEssEI Á. a tátrai tavak faunájának tóbb évi ta- nulmányozása alapjin 1881-tól kezdve tóbb rendbeli értekezést kózólt, a melyekben nagyobb számuü Clado- cera van említve. Az «O Faunie jezior Tatrzanüskich» elsó kózleményében, mely a «Pamietnika Tow. Tatrzan- skiego» 1881. évi folyamában jelent meg, 10 faj van fel- sorolva, a melyek kózül külónósen a Holopedium gibbe- rum az érdekesebb. Második, e tárgyra vonatkozó dolgo- zata «Materyjaly do fauny jezior tatrzanskich» ezím alatt a «Spraw. Kamisy i fizyjografieznej Akademii umiej.» 1882. évi 16-1k kótetében jelent meg és 24 fajról emlé- kezik. Harmadik kózleményének czíme «Zarys fauny stawów 'Tatrzauüskich» és ez 1883-ban a «Pamietnika Tatrzanskiego» 8-ik kótetében látott napvilágot. Ebben míár 26 faj van enumerálva.
Dapax J. az «Orvos-természettud. Értesító» 1882. évi
| 4-ik kótetében «Adatok Kolozsvár és kórnyéke Crustacea-
faunájának ismeretéhez» ezímü kózleményében a külón- bózó Rákok kózótt 15 Cladocerát is említ. Ugyanesak e folyóirat 1883. évi 5-ik kótetében «Adatok a Szent- Anna és Mohastó faunájának ismeretéhez» czimen egye- bek kózótt 11 Cladocera-fajt említ, a melyek kózott két üjat leis ífr. A «Természetrajzi füzetek» 1883. évi 7-ik kótetében megjelent «Adatok a hetyezát tavai Cru- stacea faunájinak ismeretéhez» czímü értekezésében 12 Cladocera-fajt enumerál. Az «Orvos-természettud. Ér-
| tesító» 1884. évi 61k kótetében «Adatok a dévai vizek
Brnez E. A. 1878. évi «Notes on Cladocera» dolgozata |
a tekintélyes számu Cladocera fajok kózótt egy àj ge- nust is tartalmaz, a Crepidocereus-t, a setiger egyetlen fajal. De ezen kívül még 18 5j faj is van ismertetve Amerikából, a honnan külónben a legtóbb adatot Hzn- nick nyüjtja tóbb rendbeli dolgozatával.
Lurz A. két rendbeli dolgozata kózül az egyikben, a
mely «Mittheil. d. naturforsch. Gesellschaft in Bern» 1878. |
évi folyamában «Untersuchungen über die Cladoceren der Umgebung von Bern» ezímen jelent meg, Bern kór- nyékéról 42 Cladocerafajt sorol fel, az Alona verrucosa
faunájának ismeretéhez» kózleménye 8 Cladocera-fajt tartalmaz. A «Catalogus Crustaceorum fauns Transyl- vanie» kózleménye, mely az «Orvos-természettud. Érte- Sító» 1884. évi 6-ik kótetében látott napvilágot, ama Rákoknak névjegyzékét és lelethelyeit tartalmazza, me- lyeket Erdély külónbózó vidékein gyüjtve, az erdélyi orsz. müzeum állattára részére készített gyüjteményben helyezett el. E névjegyzékben 59 Cladocera van enume- rálva, melyek kózótt 3 üj. A «Természetrajzi füzetel» 1885. évi 9-ik kótetében «Uj állatfajok Budapest édes- vízi faunájíbólo kózleménye tóbb más Zllatfaj mellett
10. Cladocera-fajt tartalmaz s ezek kózótt a Leptodora hyalinét is, à mely a magyarországi faunából addig isme- retlen volt. A m. tud. Akadémia «Mathem. természettud. Értesftó»-jének 1885. évi kótetében «Adatok a Balaton-tó faunájinak ismeretéhez» czím alatt róviden ismerteti a Balaton-tó faundájából általa megfigyelt állat-alakokat s ezek kózótt 19 Cladocera-fajt. Az utóbbiak kozül lefr egy uüjat, továbbá mint igen érdekeseket, felemlíti a Daphnia Kahlbergiensis-& és. Leptodora hyjaliná-t. Emez adatai «Beitrüge zur Kenntniss der Plattensee-Fauna» czím alatt a m. tud. Akadémia ésa K. M. Term. Tud. Társ. segítkezésével megjelenó «Math. u. naturw. Berichte aus Ungarn» 1885. évi 3-ik kótetében is megjelentek. À m. tud. Akadémia «Mathem. természettud. Kózlemé- nyei»-nek 1885. évi 20-1k kótetében «Jelentés az 1884. év nyarán Magyarország külónbózó vidékein végzett eru- staceologiai kutatások eredményéról» ezími kózleményé- ben 54 Cladocera-fajt sorol fel, ezek kózül 15 fajt, mint olyant ismertet, a melyek Magyarországból eddis isme- retlenek voltak.
Pavzsr 1883-ban «Altra serie di ricerche e studi sulla fauna pelagiea dei laghi italiani» ezímiü dolgozatában nehány oly Cladocerát is sorolfel, melyeket a felsó- olaszországi tavak nytlttükrü faundájában észlelt. Ez irány- ban mtükódve, Iunor O. E. a «Zool. Anzeiger» 1883. évi 6-1k évfolyamában «Die pelagische Fauna und die Tief- seefauna der zwei Savoyerseen Lac du Bourget und Lace d'Annecy» értekezésében 7 oly Cladocerát sorol fel, a melyek az említett tavak nyílttükri faunáját népesftik. E kózleménye után ugyancsak az említett folyóirat
1884. éóvi 7ik éóvfolyamában «Weitere Mittheilung über |
die pelagische Fauna der Süsswasserbecken» czím alatt
3 polagieus Cladocerát sorol fel. A «Zeitschr. f. wiss. |
Zoologie» 1884. évi 40-1k kótetében «Resultate meiner Studien über die pelagische Fauna kleinerer und grós- serer Büsswasserbecken der Schweiz» czím alatt ósszegezi korábbi kózleményeinek végeredményét s ebben 8 Cla- docerát említ fel. A «Pelagische Thiere aus Süsswasser-
becken in Elsass-Lothringen» kózleménye a «Zool. An- |
zeiger» 1885. évi S-3ik évfolyamában szintén tartalmaz pár adatot a Cladocerákat illetóleg, minthogy 5 faj van benne feljegyezve.
ZacnanIAS O. a «Zeitschr. f. wiss. Zoologie» 1885. évi 49-ik kótetében «Studien über die Fauna des grossen
und kleimen Teiches im Riesengebirge» ezím alatt a kü- |
lónbózó állatalakok kózótt 4 Cladocerát is felsorol.
b) Az anatomiai ismeretekre vonatkozó adatok. A Cladoceerák anatomiai viszonyainak ismerete jófor- mán karóltve haladt a fajokra vonatkozó ismeretekkel, a
mennyiben már a legrégibb büvárok nyujtottak e tekin- |
tetben egyes adatokat. A legelsó büvár, a ki a legtóbb, és
mégis Mürnen O. Fm, aki fóleg a külsó testalakot s a
Danpax, Cladocera.
9
| fóbb szerveket ismerteti, bár legnagyobb részt orizmolo-
gialszempontból. Nagyobb jelentóségü a «Schriften der Berlin. Gesellsch. naturf. Fr.» 1785-iki 6-ik kótetében megjelent «Von dem mopsnasigen Zackenfloh» érteke- zése, minthogy ebben a Daphnia sima — Simocephalus vetulus fajt aránylag behatóan ismerteti.
Nagyobb jelentóségü és ügyszólva alapvetó a OCla- docerák anatomiai ismereteit illetóleg Jummx L., a ki «Histoire des Manocles» czímü müvében már igen sok fontos adatot kózól, a melyeket ósszefoglalva és kibó- vítve «Sur le Monocle puce Daphnia pulex» értekezésében a «Dull. des Scienc. Soc. Philom.» kiadványainak 3-ik kótetében tett kózzé.
Srnauss H. Euc. «Mémoire sur les Daphnia, de la Classe des Crustacés» ós «Sur les Daphnia de la. Classe des Crustacés» kózleményeiben, melyek kózül az elsó a «Memoir. du Museum» 1819. évi 5-ik és 1890. évi 6-1k kótetében, a második pedig az «Ann. génér. de Science. phys. 1820. évi 7-1k kótetében jelent meg, tórténeti át- tekintést nyüjt az elótte muükódótt büvárok adatairól s azután a Daplmidk kimerító anatomiai lefrását kózli.
GnurrHUISEN Fm. v. P. a «Nova Acta Acad. Leop. Carol. Nat. Cur.» 1828. évi 14 ik kótetében «Ueber die Daphnia sima und ihren Dlut-Kreislauf» értekezésében a Simocephalus vetulus. anatomiai ismertetésével kapeso- latosam beható ismertetését adja e rákfaj vérkeringési rendszerének. E nyomon haladva 1832-ben Pxmrv M. az «Isis» folyóiratban «Ueber den Kreislauf der Daphnien» róvid kózleményében tóbb hasonszerü adatot ismertet.
Kiváló beesü Love L. «Evadne Nordmanni et hit- litsokündt Entomostracon» monographicus dolgozata, mely a «Konigliga Vetenskabs-Akademiens Handlingar» 1835. kótetében jelent meg. E dolgozat ugyanis az KEvradne Nordmanni-nak minden tekintetben kimerító, mintaszerü anatomiai lefrását tartalmazza. Ehhez sora- kozik és evvel egy rangban áll Scmópnen J. E.-nek «Ueber Acanthocereus rigidus, ein bisher noch unbe- kanntes Entomostracon aus der Familie der Cladoceren» dolgozata, mely az «Archiv für Naturgeschichte» 1846. évi 12-3ik évfolyamában lított napvilágot. ScnóprER e dol-
| gozatában azonban nem esupán az 4ecanthocereus rigidus
— eurvirostris részletes lefrására szorftkozik, hanem óssze- hasonlítólag más Daphniákra vonatkozó adatokat is kózól.
Jamgp-nak, Lrgeviv-nek, Frscngn-nek, Zappacn-nak és LinraEBono-nak a fajokra vonatkozó ismeretek fejlódés-
| tórténetének tárgyalásánál felemlített dolgozatai vala-
mennyien tóbb vagy kevesebb anatomiai ismertetést 1s tartalmaznak, de valamennyit tülszárnyalji Levpra-nak «Naturgeschichte der Daphniden» ezímü klasszikus mun- kíja a melyben az irodalmi adatok tekintetbe vétele
| mellett, ónálló büvárlatok alapján, a Cladoeerák anato- e tekintetben megkózelítóleg helyes adatokat kózól, |
miai viszonyai általinosságban és részletesen igen be- hatóan vannak ismertetve.
10
AÀ Lzvprs után mükódótt büvárok, az 4ltala meg- teremtett alapon haladva, vagy esak a Cladocerák egyes szerveinek, vagy pedig egyes családoknak, nemeknek és fajoknak részletesebb anatomiai ismertetését nyujtják. Íry Lzuckanr 1860-ban «Ueber das Vorkommen eines saugnapfartigen Haftapparates bei den Daphniden und verwandten Krebsen» dolgozatában, mely az «Archiv für Naturgeschichte» 95-ik kótetében látott napvilágot, az általa lefr& Eradne polyphemoides 8zivókorongját ismer- teti részletesen.
Cravs C. a « Würzburger naturw. Zeitschr.» 1862. évi 34k kótetében «Ueber Evadne mediterranea n. sp. und polyphemoides, Leuck.» ezím alatt részletesen ismerteti a
nevezett két fajt s anatomai viszonyaikat illetóleg fontos |
adatokat kózól. E mellett azonban a Daphnidák szemére vonatkozó adatokat is nyüjt.
KroxziwagR 1864-ben a. «Zeitschr. für wiss. Zoologie» 14-ik kótetében «Einiges zur Anatomie der Daphnien, nebst kurzen Bemerkungen über die Süsswasserfauna der Umgegend Cairo's» ezím alatt néhány faj felsorolása
kapesán pár, jelentéktelenebb anatomiai részletet is kózól |
a Daphniákra vonatkozólag.
Lvxp L. a «Naturhistorisk Tidsskrift» 1870—71. évi |
7-ik kótetében «Bidragtil Cladocerernes morphologie og systimatik» czimen nagyobb számü Cladocera végtag-
jaimak beható ismertetését nyüjtja. Érdekes külónósen |
az, hogy a nevezett büvár a korábbiaktól eltéróleg a Cla-
docerák potrohvégtagjait állkapesi lábaknak tekimti s |
ezeknek, valamint a rágóknak s esetleg az állkapesoknak szerkezete alapján osztályozza az általa vizsgált fajokat.
Az egyes fajokra szorítkozó anatomiai munkák kózótt legelsó helyen áll és majdnem páratlan WzErswaxN A.-nak 2 «Zeitschr. für wiss. Zoologie» 1874. évi 94-ik kótetében megjelent «Ueber Dau und Lebenserschemungen von Leptodora hyalina» ezími értekezése, a mely a nevezett fajuak minden tekintetben kimerító anatomial letrását nyüjtja.
Kunz W. a «Bitzungsber. der Math. Naturw. Classe der k. Akad. d. Wiss. in Wien» 1875. évi kótetében «Ueber androgyne Missbildung bei Cladoceren» czím alatt a Cla- doceráknál addig ismeretlen himmnósségnek pár érdekes esetét ismerteti az anatomiai módosülatok lefrásával kap-
csolatosan. Vizsgálatai folyamában a Daphnia pulex-nél |
az ivarszervre szorítkozó féloldali hfímnósséget észlelt, míg a Daphnia Scháüfferi-nél, Alona quadrangularis-nál a fél- oldali hfímnósség már a külsó alakban is mutatkozott. Cravus C. 1875-ben «Die Schalendrüse der Daphniden» értekezése, mely a «Zeitschr. für wiss. Zoologie» 25-ik kótetében jelent meg, részletes adatokat tartalmaz az elószór Lrxpre-tól ismertetett héjmirigyekre vonatko-
zólag. Ugyan ó 1876-ban a már említett folyóirat 97-ik |
kótetében «Zur Kenntniss der Organisation und des fei-
értekezésében tóbb irányü anatomiai adatot kózól ügy a Daphniákra, valamint más Cladocerákra vonatkozólag is.
Kiváló fontosságü és igen sok üj adatot tartalmaz WzrsSMANN À.-nak a «Zeitschr. f. wiss. Zoologie» 1877. évi 98-ik kótetében kózlótt «Beitrüge zur Naturgeschichte der Daphniden» ezímti ezikksorozata. Ebben a ezikksorozatban e bávár ugyanis külónósen az ivarszervekre és a peték fejlódésére vonatkozó igen érdekes adatokat kózól. Ezen- kívüla Daphnidák életjelelenségére vonatkozó megfigye- léseit is publikálja, a melyek küloónósen a Daphnidák igen feltünó külónbózó szinének okát magyarázzák.
Oravs C. «Zur Kenntniss des Daues und der Organi- sation der Polyphemiden» s a Denkschr. d. math. naturw. Classe d. k. Akad. d. Wissensch. Wien» 1877. évi folya- mában megjelent értekezése bár kiválólag a esaládnak tengeri alakjait tárgyalja, de a Polyphenvus és Bythotrephes genusokra vonatkozó anatomiai adatokat is tartalmaz.
GnuBER À. éó8 WEISMANN À. «Ueber einige neue oder unvollkommen gekannte Daphniden» társértekezésókben, a «Berichte d. Freiburger naturforsch. Gesellsch.» 1878. évi kiadványában, kimerftó anatomiai ismertetését nyüjt-
| Ják az általok vizsgált két Moina fajnak, nemkülónben a
Maerothrix laticormis és. Pasithea. rectirostris htmjének.
Fonnrsr H. E. «Ou the anatomy of Leptodora hya- lina» értekezése, mely a «Fonon. R. Mierosc. Soc.» 1879. évi 9-ik kótetében jelent meg, semm1 fontos ujabb adatot nem tartalmaz.
Az elóbbenivel majdnem egyenrangü Zacnanras O.-nak «Ueber die amóboiden Bewegungen der Spermatozoen von Polyphemus pediculus» kózleménye a «Zeitschr. für wiss. Zoologie» 1885. évi 41-ik kótetében, mely jóformán csak megerósíti Levpra-nak ide vonatkozó adatait.
c) A fejlódési viszonyokra vonatkozó adatok. Már MÜruzzn O. Fn. kózól «Entomostraca seu insecta testacea» czímü müvében néhány, a Cladocerák fejlódésviszo- nyaira vonatkozó adatot, mindamellett JuniwE L.-t te- kinthetjük az elsónek, a ki a Cladocerák általínos fej- lódésviszonyai felól a legelsó, alapvetó vizsgálatokat kózli. E büvár «Histoire des Monocles» müvében a Daphnia pulex petebarázdolódását és embryojának fejlódését tár- gyalja, jóllehet esak vázlatosan.
Sokkal alaposabbak azok az adatok, a melyeket ZAppAcu nyüjt 1854-ben «Untersuchungen über die Ent- wickelung und den Bau der Gliederthiere» munkjában és jóformán 6t telinthetjük üttórónek a Cladocerák fejlódésviszonyainak ismertetését illetóleg. Munkájában a végtagok keletkezését tárgyalja s kimutatja, hogy a Daphniáknál embryokorban egy második állkapesi pár 1s van, a mely azonban a fejlódés késóbbi szakaiban el- enyészik.
Lvssock L. «Àmn account of the two methods of re- produetion in Daphnia and of the structure of the Ephip-
J | . Ds , , . H 1-45 20 4. nern baues der Daphniden und verwandter Cladoceren» , pium» kózleményében a «Philos. Transaction» 1857. évi
kótetében külónósen a téli petéknek, vagyis az ephippiu- moknak fejlódését tárgyalja. Ilyen irányü Swrrr F. A. «Sur les ephippies des Daphnies» kózleménye is a «Nova Act. Societ. Upsal.» 1859. évi kiadványában, a ki leírja, hogy az 1859-ik évi márczius havában nagymennyiségü ephippiumot talált egymással ósszefüggésben s evvel kapesolatban jellemzi a Daphnia magna és a Suimocepha- lus vetulus ephippiumát.
Mzrscnxikorr E. a. «Zeitschr. für wiss. Zoologie» 1866. évi 16-1k kótetében «Embryologische Studien an Insec- ten» kózleményében néhány észrevételt kózól a Moina brachiata fejlódésére vonatkozólag s azt mondja, hogy a barázdolódási gómbók magja kell hogy már a barázdoló- dáskor meg legyen. E mellett azonban a csiralemozek fej- lódése felól is nyüjt néhány adatot.
Mürzzn P. E. «Bidragtil Cladocerernes Forplantnings- historie» ezímen a «Naturhist. Tidsskrift» 1868. évi 13-ik kótetében nagy fontosságü adatokat kózól, a melyeket külónbózó Cladocerák pete- és embryofejlódése kórül tett büvárlatai alapján ért el. Vizsgálta a Z/olopedium gibberum, Daphnia. galeata, Leptodora hyalina, Bytho- trephes. Cederstrómii és. Sida erystallina petefejlódését a petefészken belül, a nyári petékben az embryo fejlódését 8a postembryonalis fejlódést. Kimondja, hogy a Clado- cerák petéiknek fejlódésére nézve kózépen állanak a Myastorok, továbbá a Lepkék és Dipterák kózótt. Sze- rinte a petefészek és a csira fejlódése azonos az Aphisoké- val 8 a pete négy sejtból képzódik; de a Polyphemus-nál és a Moiná-nál csak egy sejt képezi a petét s ebben szék- testecskék nincsenek. Részletesen ismerteti az embryofej- lódést is.
Donnsw A. a «Jenaische Zeitschr. für Medic. und Na- turwiss.» 1870. évi 5-ik kótetében «Untersuchungen über Bau und Entwickelung der Arthropoden» kózleményének 3-ik folytatásában «Die Schalendrüse und die embryo- nale Entwickelung der Daphnien» czím alatt külónósen
a Daphnia longispina fejlódését tárgyalja s ebból néhány | Szakot pontosan ir le. Kózleményének nagy jelentóséget |
külónósen az nyüjt, hogy 6 mutatta ki elószór a Cladoce- rák tejlódéssorozatában a Nauplius-stadiumot.
Bans G. O. «Om en dimorph Udvikling samt Gene- rationwexel hos Leptodora» értekezésében, mely a «For- handling. i Vidensk.-Selskab. i Christiania» 1873— 74. évi folyamában jelent meg, kimutatja, hogy a Leptodora nemzedék változáson megy át s a nyári petékból kibávó embryok nem mennek át átalakuláson, hanem esak a téli petékból kibüvók. Ezzel kapesolatban behatóan ismerteti a téli petékból kibüvó embryok fejlódését.
WzrisuaxNN À. «Ueber die Bildung von Wintereiern bei Leptodora hyalina» kózleménye a «Zeitschr. für wiss. Zoologie» 1876. évi 27-1k kótetében a Leptodora hyalina téli petéiek fejlódését 1smerteti.
SeANGENBERG Fn, 1877 egy kis kózleményt ad kózre
11
a «Gótting. Gel. Anz.»-ban «Ueber Bau und Entwicke- Iung der Daphniden» ezimen, a mely néhány, jelentékte- len adatot tartalmaz a Daphmidk fejlódéstani viszonyaira vonatkozólag 1s.
WziSMANN Á. a «Zeitschr. für wiss. Zoologie» 1877. évi 28-ik kótetében «Beitrüge zur Naturgeschichte der Daphnoiden» ezím alatt ónálló büvárlatok alapján tár- gyalja a Daphnoidák petefejlódését, az embryo fejlódésé- nek ósszefügsését az anyai magzatvizzel; továbbá a ter- mékenyülés befolyását a téli peték képzódésére. Ugyane folyóiratnak 1880. évi 33-ik kótetében ugyanilyen czím alatt folytatja vizsgálati adatainak kózlését. Elóadja a Daphniák ondószálaeskáira és kózósülésére, az idószalki szaporodás keletkezésére vonatkozó megfigyeléseit. E to- kintetben megkülónbóztet: polycyklikus, monocyklikus és acyklikus fajokat.
GmonBEN C. az «Arbeiten aus d. zool. Instit. der Uni- vers. Wien» 1879. évi 9-1ik kótetében «Entwickelungs- geschichte der Moina rectirostris» terjedelmes dolgozatá- ban a Mona rectirostris és Moina paradoxa fajok petéin véezett fejlódéstani tanulmányait kózh. Az általános fej- lódést illetóleg két szakot külónbóztet meg és vizsgála- taira támaszkodva oda nyilatkozik, hogy nagyon való- színüi, miként az ósszes Daphnidkh-nál a pete felületi ba- rázdolódáson — superfieiel — megy át.
d) A rendszertani ismeretek | fe]lódésére vonatkozó adatok. A Cladoeerákra vonatkozó rendszertani ismere- tek karóltve változtak és fejlódtek a faj- és anatomiai ismeretekkel és az utóbbiak hézagosságával kapesolatban kezdetben szintén hézagosak volt. A legelsó büvárok fel- adatukat nem is annyira az ismert Cladocera fajoknak esaládokba való osztásában keresték, hanem inkább az ismert nehány fajnak az állatrendszerben való elhelyezé- sében. Ebben az irányban a legelsó adatokat LiwwE-nél talíljuk, a ki az 6 idejéig ismert Cladocerákat «Monoco- lus» név alá foelalta s az Insecták kózé sorolta.
MéürrEn O. Fn. az általa ismert ósszes Cladocerákat a Polyphemus kivételével, az «Entomostraca» esoport Di- valvia-i kózé foglalja, a melyet az 6 általa megkülónboz- tetett Crustacea alaksorozatba oszt.
LarnErLLE 1806-ban a Cladoeerák kózül a Lynceus és Daphnia féléket osztályozásának 4-ik rendjébe, a. Mono- phthalmia rendbe, míg a Polyphemus-t annak 6-1k — Cephalopta — vendjébe sorolja. E beosztáson 1817-ben azonban már változtat és az ósszes Cladocerákat a. « Bran- chiopoda» 5-ik rendjébe esoportosítja.
Mirxz-Epwanps 1840-ben az irodalmi adatokra tá- maszkodva, a Cladocerákat Daphnoides név alatt a «Branchiopodes» esoport ónálló rendjévé emeli.
ZxzNkER már a természetes osztályzást érvényesíti akkor, mikor 1854-ben a MirsE-Epwanps «Phyllopodes» rendét a «Daphnoides» renddel «Bramchiopoda» ónálló rendbe egyesíti, E, nyomon indultak meg és haladnak a
9*
mai büvárok is, avval a külónbséegel, hogy egyesek a tulajdonképeni Phyllopodok-at és Daphniddl-at az Ostra- codok-kal «Branchiopoda» rendbe egyesítik, mint például GrnsrAECKER, mások pedig a JPhyllopodok-at és Daphni- dák-a& az Ostracodok-tól elkàlónttve, « Phujllopoda» rendet alkotnak s ezen bell megkülonbóztetik a «Branchio- poda» és a «Cladocera» alrendeket, mint azt például Cravs kózkézen forgó tankónyvében is találjuk.
A Cladocerák részletesebb osztályozásában az elsó lépést SrnAvss H. E. tette 1819 ós 1820-ban «Memoire sur les Daphnia de la Classe des Crustacés» dolgozatában, a melyben a Polyphemus és Linceus neveket a Daph- niák-kal egyestti s ezekból egy ónálló családot alkot.
DBargp W. 1850-ben «The Natural history of the Bri- tish Entomostraca» müvében az általa ismert tekintélyes számu fajokat 3 családba osztja, nevezetesen a «Daph- niadae», a. « Polyphemidae» és a. « Lynceidae» esaládokba, a mely beosztást az utána mükodótt büvárok Sans G. O. fellépéséig valamennyien kóvették.
Bans G. O. 1865-ben «Norges ferskvandskrebsdyr, For- ste afsnit. Branchiopoda. I. Cladocera Ctenopoda» czimü fontos dolgozatában a Cladocerák kózótt a « Calyptomera» és «Gymnomera» fó csoportokat külónbózteti meg. Az elsóket a «Ctenopoda» és «4Amomopoda» alesoportokba osztja, az utóbbiakat az «Onychopoda» és a. « Haplopoda» alesoportokba külóníti. Emez alesoportokban aztán 8 ónálló' esaládot külónbóztet meg. Sans G. O.-nak eme beosztása ma is irányadó s az egyes üjabb büvárok csupán a csalídok kórvonalozásában téórmek el lényegtelenül. Így példáül GznsrAEckrR a Sans G. O.-féle Daphnidae, Dosminidae és Lyncodaphnidae családokat a «Daphnii- dae» családba egyesíti, továbbá a Sididae és Holopedidae családokat «S?diae» esaládba foglalja óssze. Evvel szem- ben aztán megkülónbóztet «Podontidae» esaládot a Po- don és Evradme genusokkal, a melyeket Sans G. O. a «Polyphemidak» családjába sorolt volt.
À legüjabb és a SAns G. O.-félétól feltitnóen eltéró osz- tályozást Luwp L. kózli 1870—71. évi «Bidrag til Clado- cerernes morphologi og systematik» értekezéósében, a mely- ben a szájszervek és a végtagok szerkezetének alapján «Polyphemidae», «Daphnidae» és. «Sididae». családokat külonbóztet meg oly formán, hogy a «Daphnidae», Bos- minidae, Lyncodaphnidae és Lymceeidae családokat a «Daphnidae» családba egyesfti.
e) A plajsiologiai és. biologiai viszonyokra vonat- kozó adatok. Már Mérrrn O. Fr. nyüjt néhány oly bá- várlati adatot, a melyek a Cladocerák physiologiai viszo- nyaira vonatkoznak, de az elsó részletesebb feljegyzéseket JunrwE L. munkájából ismerjük, a ki a Cladocerák egyes szervelnek behatóbb ismerete alapján, élettani müko- désókról is nyüjt magyarázatokat. Így kimutatja egye- bek kózótt, hogy a hímek éórzó tapogatópárja a kózó- sülés alkalmával ólelószerv gyanánt mükódik. SrmAvuss
12
H. E, SeniprER, GRurrHursEN, LovEeN, Dam, Lirgviw, Frscnugn, Sans G. O. és Lzrpto-ig a. Cladocerákkal foglal- kozó büvároknak egósz sorozata, nyujt egyos felvilágost- tásokat a külonbózó szervek physiologiai mükódéséról; de ZzNkER az egyedül, a ki külónósen ily irányban kez- 1851. évi kóte- tében «Physiologische Bemerkungen über die Daphnoi-
dett volt mtükodni és a «Müllers Archiv»
den» kózleményében a Cladocerák ügynevezett mellék- szemének élettani jelentóségét vitatja. Nézete szerint a Cladocerák e szerve azonos az Evezólábü rákok s általá- ban a Nauplius-lirvák szemével és az embryoknál egy- szeriüt fényérzésre szolgál.
A Cladocerák külónbózó szerveinek élettani mükó- dését pontos anatomiai viszonyokra támaszkodva, Lzv- pra nyujtja 1860-ban megjelent «Naturgeschichte der Daphniden», tóbbszór említett müvében. De az egyes szervek élettani mükódésének ismertetése mellett kiter- jeszti figyelmét a biologiai viszonyokra is. Érdekes, hogy tóbb fajnál epidemikus betegségeket okozó nóvényi- és talín állati élósdieket is észlelt, a melyeknek jelenlétét 1876-ban Craus C. és 1880-ban. WzisMaNN A. is konsta- tálja. Kiválóan fontos azonban e tárgyban Mzrscnwrkorr E.-nek «Über eine Sprosspilzkrankheit der Daphniden» kózleménye a «Virchow Arch. f. path. Anatomie» 1884. évi 96-1k kótetében, a melyben a Daphnia magna egy üj epidemikus betegsége részletesen van ismertetve.
E esoporthoz számiítható WzisMmaAwN A.-nak «Ueber die Schmuckfarben der Daphnoiden» értekezése a «Zeit- schrift für wiss. Zoologie» 1878. évi 30-ik kótetének pót- füzetében, a melyben a külónbózó Cladoceráknál mu- tatkozó feltünó színnek jelentósége és oka van fejte- getve.
À biologiai viszonyokra vonatkozó speciális büvárla- tok legelsó nyomait ScumuaxkEwrrseu W. J. «Ueber das Verhültniss der Artemia salina, Miln. Edw. zur Artemia Mühlhausenii Miln. Edw. und dem Genus Branchipus, Beháff»ezimiü értekezésében találjuk a «Zeitschr. für wiss. Zoologie» 1875. évi 25-1k kótetében. Ez a büvár ugyanis a Daphnia magná-val tenyésztési kísérleteket végzett s azt talilta, hogy gyenge sós vízben fennakadás nél- kül él ha azonban a sós víz sürüdik, a hímek gyorsan megjelennek s a kózósülés után a nóstények ephippiu- mokat képeznek. Ugyan e jelenséget találta a hómérsék emelkedésével is. Ez irányu vizsgálódásait tovább foly- tatva «Zur Kentniss des Einflusses der üusseren Lebens- bedingungen auf die Organisation der Thiere» ezim( érte- kezésében a «Zeitschr. für wiss. Zoologie» 1877. évi 29-ik kótetében tóbb rákkal tett kísérleteinek | eredményét kózli. Külónósen figyelemmel kísérte a sósvíznek hatását a Daphnidk-va 8 evvel kapesolatosan két üj sósvízi fajt fr le: a Daphnia degeneratá-t és a Daphnia rudis-t.
A Cladocerák életmódjára vonatkozó legterjedelme- sebb és jóformün ósszefoglaló ismereteket HxrrrcH D.
138
nyüjtja «Die Cladoceren Bóhmens» dolgozatában s küló- nósen elójóvetelóket fejtegeti. Szerinte, nem tekintve a ko- rábbi büvárok által tett partlakó, nyilt. tükri és fenék- lakó fajok megkülónbóztetését, a Cladocerák tartózkodási
négy esoportba oszthatók helyük tekintetéból: 1. nóvény- ben gazdag és külónósen nádas partok kózelében lakók, 9. a part-fenék iszapjában lakók ; 3. homokos part fene- kén lakók és végre 4. a partok kózelében szabadon ide- oda üszók.
E megkülónbóztetés azonban, mint látható, csupán 2, partlakókra vonatkozik.
Kiválóan érdekes végre e tekintetben WErSMANN À.-nak «Ueber Bau und Lebenserscheimungen von Lep- todora hyalina Lillj.» értekezése, mely a nevezett fajnak pontos megfigyeléseken alapuló életmódi viszonyainak 1smertetését nyüjtja.
f) Faunistikai ismeretekre vonatkozó adatok. A kü- lónbózó fauna területek Cladocera-fajaimak ósszegytjté- sére nemesak Európa külónbózó országaiban, hanem az idegen világrészekben is találkoztak büvárok. A legelsó faunistikai munka külónben Mérrrn O. Fm. dolgozata, a mely a Dánia és Norvégia Cladocera faunájára vonatkozó adatokat tartalmazza, mint már ezíme is mutatja.
JummE L. munkája a genfi vizeket népesitó Clado- cerák jegyzékét kózh.
Az angolországi fauna Cladoceráit 1837—1850-g | Bar» W. foglalja óssze, 15867-ben pedig Nomwaw and | Dnapv kózós dolgozatukban bóvítik ki az angolorszáei Cladocera fajokra vonatkozó ismereteket.
Oroszország Cladocera faunáját legelószór FrscHER S. mutatja be 1849—1854-ig Szentpétervár kórnyékén tett megfigyelései alapján. Ezen adatokat 1876-ban Hvp- pENDoRrF A. 50 fajnak a felsorolísával tetemesen bóvíti.
Svéd- és Norvégország Cladocera faunájára vonatko- |
zólag, mint fentebb láttuk, a legelsó adatokat Mürrzn O. Fn. nyüjtotta. Utánna kizárólag a. svédországi fajok | ósszegyüjtésével Lrrn;yEBona foglalkozott 1853-ban, s a
norvégországiaknak tanülmányozásával pedig Sans. G. O. 1861—1876-ig.
Dániának faunájából a /Cladocera fajokra vonatkozó, MrrER O. Fn.által nyüjtott néhány adatot 1867-ben Méürrrn P. E. bóvíti ki számos, részben esupán Dániára,
részben pedig a tudományra nézve is áj fajnak felsoro- lásával.
Belgium faunaterületéról PrArE:u sorol fel néhány Cladocera fajt, de adatai bizonyára csak kis tóredékét képezik az egész faunának.
Olaszország Cladocera faunájának néhány alakját | PauEsr jegyzi fel 1883-ban, valószínünek tartom azonban | hogy ebben a tekintetben sokkal gazdagabb Saccanpo-nak |
1864-ben megjelent kózleménye; csak az a kár, hogy tartalmáról nem szerezhettem tudomást.
Csehország faunájából a Cladocerákat Fmré A.ismer- teti elószór 1867—1872-ig megjelent kózleményeiben. Ez adatokat tetemesen bóvíti Kunz W. 1874-ben és végre befejezi Hxrrrcg B. 1877-ben 96 fajnak a. felsorolásával.
Németország Cladocera faunáját kulónbózó idóben és külónbózó vidékeken tóbb büvár tanülmányozta. A legelsó ily irányü, terjedelmesebb feljegyzéseket Lrí- viN kózli 1843-ban Danzig kórnyékén tett megfigyelései alapján; ScmópnER J. E. 1846—1877-ig Berlin kórnyékén és a Frisches Haff-ban tett tanülmányai alapján gazda- . gítja a németországl Cladocerák faunáját.
E büvárok mellé sorakozik végre 1860-ban Lrvprae nagyfontosságüu müvével, a melyben azonban nem esupán Németországra vonatkozó adatok vannak.
Svájeznak JumiE L. által legelószór tanülmányo- zott Cladocera faunájából 1875-ban Lurz A. sorol fel 42 fajt, melyeket Bern kórnyékén észlelt. Ehhez járülnak Fonzr-nek 1873—1883-ig és Iunor-nak 1883—1884-ig a Genfi-tóra vonatkozó vizsgálatai ütján elért eredmények. Lurz À. külónben még Leipzig faunájából is sorol fel 35 fajt.
Magyarország Cladocera faunájából a legelsó adato- kat Cmvzrn K. és Tórm Síwpon kózl 1858—1862-ig Budapest és kórnyékén végzett vizsgálódásai alapján. Ezen adatokat tetemesen bóvítik WrERzEJskr-nek a tátrai tavakra vonatkozó 1881—1883-1ki kózleményei és Dapav J.-nek Erdély és Magyarország igen külónbózó pontjain tett megfigyelésein alapüló kózleményei 1882—1885-ig.
Az Európán kívül fekvó foldrészek faunájából FiscnEn B. Szibiria és Egyptom faunájából sorol fel fajokat 8 az utóbbiéból Scuwanpa L. és KruNziNaER i8 1864— 1867-1g.
Damp W. 1859-ben Palesztina faunájából ismertet
Cladocerákat, Lunsmock 1854-ben dél-amerikai, KrNa pe-
dig 1854—1865-1g ausztráliai Cladocerákat fr le. Észak-Amerika Cladocera faunájából 1842-ben Har- DEMAN B. B. kózól adatokat, míg 1878-ban Bincx E. A.
nagyobb számü fajt ismertet és koztük 19 üjat. Az ide
| vonatkozó adatokat Hzmnrck L.C. is gazdagítja 1879-ben
és külónósen 1885-ben. À Cladocerák azonban nemesak a zoologusok figyelmét
vonták magukra, hanem a paleontologusokét is. Az ez
irányban felébredt figyelem bár nem volt gazdagon jutal- mazva, mindazonáltal nem maradt eredménytelen, mert Hzvpzw C. v. Rett kórnyékéról származó barna szénben Daphnia-ephippiumokat talált, a melyeket «Meyer's Paleontographiea» ezimii müvének 1862. évi 10-ik ko- tetében ismertet és a 10-ik tábla 25-ik ábráján lerajzol.
14
2. Az általános testalak.
A Cladocerák általánosságban a parányi, mikroszkópos állatkük kózé sorolhatók, mert bár legnagyobb részük szabad szemmel is látható, de szervezeti viszonyaikat nagyító üveg nélkül nem vizsgálhatjuk. A legkisebb ala- kok a Lynceida-család fajai, míg a legnagyobbak a Daph- nida-család Daphnia-fajai 8 végre az óriást repriesentálja a Leptodora hyalina, a Leptodoridae-családbamn.
A testalak a Cladoceráknál ugyan nem változik feltü- nóen tág korlitok kózótt; de mindazonáltal egyes ne- mekné] és fajoknál meglehetósen szembeotló eltérést talá- lunk. A míg ugyanis a Leptodora hyalima teste karesü, hosszüra nyült ós igen szembeótlóen tagozott, annyira, hogy egy,a vízben éló rovarlírvához hasonlít inkább, mintsem a Cladocerák typusához ; addig másfelól az ósz- szes tóbbi fajok feltünóen megróvidült, ósszenyomott, tojásdad vagy egészen gómbólyódótt testiek minden va- lódi, sót jóformán látszólagos ízeltség nélkül. Igem jel- lemzó azonban a Cladocerák általinos testalakjára az a két lemeziü héj, a mely egészen a. kagylókéra emlékezte- tóleg leggyakrabban az egész testet elfedi, vagy pedig ritkábban a testnek esak igen csekély részét takarja.
A Cladocerák teste külónben, szemben a tóbbi maga- |
sabb rákokéval, magas fokü elsatnyulást mutat a ta- gozottság tekintetében s ennek oka bizonyos fokig épen a két lemezü héjnak eróteljes fejlettségében keresendó. lgen szembetünóen bizonyftják ezt a Leptodora hyalina
és a Polyphemidae-család alakjai elsatnyült és csak a |
tórzsnek kis részét borító héjaikkal. Ugyanis a Leptodorá- nál kapesolatban a héj elsatnyulásával, a test magasfolü tagozottsigot mutat s az egész testet szilárdabb kóz- takaró borítja; ellenben az ósszes tóbbi Cladoceráknil, melyeknél e héj eróteljesen fejlett, a test jóformán tago- zatlan sigen fínom kóztakaró borítja, a fejról szabadon emelkedó ágastapogatók és a helyváltoztatáskor a héjból kiolthetó utópotroh kivételével, melyeknek felületén a kóztakaró szilárdabb ósszeállásü.
De bármennyire elsatnyultnak látszik is a Cladocerák teste tagozottsig tekintetéból, mindazonáltal a test vég- tagpárjünak száma, továbbá a fejlódéstani adatok alap- ján határozottan kimutatható, hogy a test tényleg tago- zott, ha mindjárt látszólagosan is. A tagozottságot leg- nehezebben mutathatjuk ki a fejen, a melyen a rajta lévó végtagpároknak megfeleló ós-szelvények | nyomtala- nül olvadtak egybe. A potrohon már esak vagy látszólag, mint a Lynceidák-nál és a Polyphemus-nál, vagy pedig tóbbé-kevésbbé élesen lépnek fel a szelvények s végre a Leptodora hyalind-nál az utópotroh is tagozott, a mi külónben az ósszes tóbbi alakoknál nem fordül eló.
A testet alkotó, tényleg létezó, vagy csak látszólagos szelvények száma a külónbózó Cladocerák külónbózó
esaládjainál kisebb-nagyobb korlátok kózótt ingadozik, |
a mit külónben a kóvetkezó táblázat éórzékeltet legjob- ban :
PE E E iE Nr] 0 c "Ao HW SE E. ese A genus neve &s| RE .-& | 8.8 |Ósszesen EC | rS erts d e ss|zs|d3s 3s : GESECEMESIEENSEM Polyphemus Ee 9 9 4 1 9 Daphnia--. —- wn 9 9 5 1 10 Lynceus e 9 2 5 1 10 SIdn S TIN -- 9 9 6 ; 11 IETolapedinmg EN 9 2 6 1 11 Leptodora .. . .. | 9 9 4 4 12
Tehát legkevesebb a Polyphemus és legnagyobb a. Lep- todora testszelvényeinek száma, a melynek teste együttal a legélesebb tagozottsáeot is mutatja.
A test szelvényeinek csoportosulása szerint a Clado- cerák testén már a korábbi büvárok is tóbb tíjat kü- lonbóztettek meg, de az egyes tájakat illetólee eltéró nézetekkel találkozunk. A korábbi büvárok általában fejet, tort és potroht külónbóztettek meg, vezéreltetve ama hítoldali bemélyedéstól, a mely a ;Sididae és Daphnidae esaládok igen sok fajánál, nemkülónben a Polyphenus pedieulus-nál is már. elsó. tekintetre szembe- ótlik s a fejet a tortól elválasztani látszik. A hátoldali be- mélyedés azonban Lrevrw-t, ügyszintén FiscHEn-b é& LirrsEBonc-ot is tévütra vezette, a mennyiben külónósen az elsó büvár a Polyphemus-nak tulajdonképeni fejét, a be- mélyedés szem elótt tartásával, fejre és torra külónítette el. Srnavuss már más szempontból indult ki, mikor a Cla- docerák testén a fej-, a tor- s a potroh-tájat külón- bózteti meg; mert ó példáüla test héjain kívül fekvó egész mellsó testrészletet fejnek tekinti.
Lrvpre, eltéróleg az elótte mükódótt büvároktól, a Cladocerák testén fejet, tort, potrohot és utópotrohot külónbóüztet meg; de megjegyzi, hogy eme testtájak csak is abban az esetben külónbóztethetók meg mind- nyájan, ha a hátoldalon a fej és a tor kózótt megvan a bemélyedés, ellenkezó esetben a fej a torral ósszenóve
Jfejtort képez. És LzvprG-nak eme felfogását majdnem
valamennyi üjabb büvár kóveti s esupán GzmsTAECKER A. a feltünóbb kivétel, a mennyiben Bnoxw-nak «Die Klassen und Ordnungen des Thierreichs» nagy kiadvá- nyában az általa dolgozott s a Rákokat tárgyaló sza- kaszában csupán jvej-és tórzstájat külónbóztet meg, az elsót «cephalothorax»-nak, az utóbbit «abdomen»-nek nevezve.
Tekintettel a szervek elhelyezésére és a fejlódéstani vizsgálatok adataira, bár nem is látszik minden esetben teljesen igazoltnak, én a Cladocerák testtájainak meg- külónbóztetésénél Lzvpra elveit kóvetve, /ejet, tort, po- tróhot és utópotrohot külónbóztetek meg.
A fej — caput — egyike a test legélesebben elkülónült tájainak, a mely a szemeket, az érzó- és ágastapogatókat,
Bm -
az ajkat és rágókat zárja magába, a tórzshóz viszonyítva azonban a külónbózó családok alakjainál külónbózó nagy- ságu. A Polyphemiddk feje példáül a tórzsnek majdnem felét teszi ; a Leptodoriddáknál már jóval róvidebb s alig
éri el annak egyharmadát. A Lynceiddk kózótt egyes |
nemeknél a fej oly kiesiny, hogy jóformán esak a tórzs kiegészító függeléke gyanánt tínik eló, míg másoknál oly tetemes nagyságot ér el, hogy a tórzs hosszának majd- nem felét teszi ki. À Lyncodaphnidál-nál a fej aránylag tetemesen nagy, mindazáltal soha sem éri el a tórzs fél nagyságát, épen mint a Dosminida családnál sem. — À Daphnida esalád külónbózó nemeinél a fej nagysága a tórzséhez viszonyítva, igen tág korlátok kozótt változik, sót e tekintetben még az egyes nemek külónbózó fajainál is találunk eltéréseket. A Daphniddk családjábam külon- ben az aránylag leghosszabb fejet a Daphnia Kahlber- giensis-nél s a vele kózel rokon azon. Dap/mnidk-nál talál- juk, a melyeket ScnóprtER «Hyalodaphnia» genus név alatt foglalt óssze, csak kevéssel róvidebb a tórzs félhosz- szánál. E viszonyt találjuk némileg a. Sididélnál is, míg ellenben a. Holopedidák-nál a fej elenyészóen kiesiny s a tórzsnek még egy negyedénél is alig nagyobb.
AÀ fej külónben, nem tekintve a róla emelkedó végtag- párokat és szerveket, a melyek egy magukra is feltiinóen jellemzik és kónnyen felismerhetóvé teszik, majdnem minden esetben élesebben van a tórzstól elkülónülve, a mi külónósen akkor tinik jobban a szembe, ha az állatot oldalról tekintjük. Ugyanis a legtóbb esetben vagy has- és hátoldali, vagy néha esak hasoldali bemélyedés vá- lasztja el a tórzstól. A Polyphemiddk-nál a fej és a tórzs kózótt igen éles hátoldali bemélyedés látható, míg a has- oldali sokkal csekélyebb; a JLeptodoriddk-nál ellenben sem a hát-, sem a hasoldalon nimes bemélyedés s a fej észrevétlentül megy át a tórzsbe. A Lynceida család alakjai kózótt esupán az Eurycercusok-nál van némi nyoma a hátoldali bemélyedésnek, míg az ósszes tóbbi nemek
alakjainál a hátoldali bemélyedésnek még mnyoma is |
hiányzik s esupán a hasoldali van meg, a mely aztán
annál élesebb és épen ezért annál szembetünóbben vá- | lasztja el ezymástól a két testtájat. A Incodaphmiddk- |
nál afej és a tórzs határvonalában megtaláljuk ügy a hát-, valamint a hasoldali bemélyedést, de az elóbbi esak cgekélyfokü, míg az utóbbi szembetünó. A Bosminiddk- nála hátoldali bemélyedés teljesen hiányzik, de evvel szemben a hasoldali oly feltünó, hogy annak alapján mindjárt elsó tekintetre is jól megkülónbóztethetjük a fejet a tórzstól. A Daphniddk családjának külónbózó nemeinél a hát- és hasoldali bemélyedés igen külónbóozó fejlettségit. A Sididdl-nál élesen fejlett mind a hát-, mind a hasoldali bemélyedés, végre a Holopedid&k-nál a hát- oldali bemélyedés elmosódott s esak a hasoldali van éle- sebben kifejlódve.
A milyen tág korlátok kózótt váltakozik a fejnek el-
15
külónültsége, épen oly tág korlátok kózótt váltakozik alakja is. A. Polyphemiddl-nál, s még feltitnóbben a Lepto- doridák-nál, a melyeknél a fejpánezél jóformán teljesen hiányzik, a fej majdnem egészen hengeres. À Ijnceidák- nál a fejnek alakja tóbbé-kevésbbé háromszógalakü, a Lyncodaphmnidák-nál és BosminiddA-nál kápalaká, vagy bizonyos fokig a Lynceidák-éra emlékeztetó. A Daphnida esalád külónbózó nemeinéligen változó a fejnek alakja: nehány genusnál tóbbé-kevésbbé kerekített csücsü küpot képez; másoknál majdnem gómb- vagy féleómbalaku, míg a Daplmia Kahlbergiensis-nél s általában a ScnóprEn- féle «Hyalodaphnia» fajoknál pyramisalakü. A Sididdk- nál kis mértékben megnyült hengert képez a fej, vagy félgómbalaku. A Holopedid«kl-nál végre kerekített csücsü küpra emlékeztetó fejet talilunk. Általában azt mond- hatjuk, hogy a fej alakja szoros kapesolatban áll a fe- délszerü fejpánczél alakjával és terjedelmével.
A fejen majdnem valamennyi Cladoceránál meg- külónbóztethetünk fejtetót, homlokot és ormdnyt.
A fejtetó alakja az egyes családoknál, de 86 még az egyes nemeknél és fajoknál is igen változó. A Polyphe- midák fejtetóje kisebb-nagyobb mértékben ívelt s csupán a szem alapján van rajta gyenge bemélyedés. Evvel ellen- tétben a Leptodordk-é egyenesnek mondható s esupán alapján van kissé kipüposodva. A Lynceidék-nál, Lynco- daphnidák-nál és Bosminiddk nál a fejtetó általában lej- tósen fvelt s csupán egy-két Ljynceida faj képez kivételt, a melyeknél a fejtetó majd szembetünóbben ívelt, majd pedig kissé mell felé, esaknem egyenes vonalban irányuló. A Daphnidák családjában egyes nemeknél hullámos, à mennyiben kózepén tóbbé-kevésbbé óblózótt s az óból elótt majd fvelt, majd egyenes, az óból mógótt pedig majd egye- nes, majd lejtós, majd pedig domborüan ívelt. A Simocepha- lusok-nál és a legtóbb Daphnia fajnál a fejtetó feltinób- ben ívelt a Daphnia Kahlbergiensis és kózetlen roko-
| nainak kivételével, a melyeknél vagy egyenes, vagy pedig
folfelé fvelt, illetve félholdalakü. A Sididdk fajainál végre a fejtetó minden esetben lejtósen, míg a Holopediddk-nál merészen ívelt.
A homlok — frons — a fejnek mellsó s a szemek elótti részletét képezi és szintén vagy erósen, vagy lejtósen ívelt a külónbózó esaládok külónbózó nemei és fajai szerint. A Polyphemidák-nál és a. Leptodoridák-nál a homlok mindig élesen kerekített, ellenben a Lynceiddk-nál, a Lyncodaphnidák-nál és a Bosminiddk-nál lejtós és. hosz- szüra nyült s az elsó családnál az érzótapogatókat igen gyakran meghaladó, majd tompa, majd hegyes csücsban véezódó ormánnyá nyült, a mely majd kissé mellfelé hajlik, majd kissé hátrafelé és leggyyakrabban egyenesen lefelé ; a két utolsó családnál ellenben esücsa kerekített s erról erednek az érzótapogatók. A Daphnida családban egyes nemeknél minden esetben feltünóen kerekített a homlok, ellenben a Daphnia genus fajai igen nagy
16
részénél tóbbé-kevésbbé tompán kerekített, nehánynál pedig lejtós, sót a Daphnia | Kahlbergiensis-nél és kózet- len rokonainál esüesos. A Sididdk-nál végre a homlok mindig kerekített, a Zolopedidék-nál pedig feltünóen kerekítve elóre szókelló.
À homlok alakja külónben esaknem minden esetben szoros kapesolatban áll a szemek elhelyezésével s azoknál a esaládoknál, a melyeknél a szemek igen kózel feküsznek a homlok szegélyéhez, mint a Polyphemidák-nál, Lepto- doridák-nál s à. Daphnia Kahlbergiensis kivételével az ósszes tóbbi Daphniddák-nál, valamint a Sididék-nál és Holopedidék-nál is, a homlok majdnem kivétel nélkül kerekített, azoknál a csalídoknál pedig, a melyeknél a szemek távolabb feküsznek a homlok szegélyétól, mint a Lynceidál-nál, Lyncodaphnidák-nál és Bosminidák-nál, a homlok lejtós, vagy csak gyengén ívelt.
Az ormdny —- rostrum — a fejnek az ajak elótt tóbbé-kevésbbé élesen kiszókelló esucsát képezi. A Jly- phemiddk-nál az ormány az érzótapogatók alapja mógótt emelkedó kis esüesocskát képez ; a Leptodoridák-nál pedig teljesen hiányzik, épen így hiányzik az a Lynceidák- nál, Lyncodaphnidák-nál és. Bosminidák-nál is. Erótel- jesen van kifejlódve a Daphnida család alakjainál s az állatkínak sajátságos külsÓt kólesónóz. Azonbam az or- mány nincs valamennyi Daphnida családbeli alaknál élesen kifejlódve, egyiknél ugyanis esupán kis, tompán kerekített kiemelkedést képez, vagy az érzótapogatók mógótt, vagy az érzótapogatók elótt. A JDaphnia genus nehány alakjánál, a Simocephalus fajoknál, a. Sididák-nál és a Holopedidék-nál az ormány élesebben van elküló-
nülve s az elsó genus fajainál az érzótapogatók elótt |
feküve, azokat majdnem teljesen eltakarja, az utóbbi genusnál ellenben és az utóbbi családok ósszes fajainál azok mógoótt emelkedik.
A fejpánezélt iletóleg GEnsrAEcKER À. oda nyilatko- zik, hogy az nem egyéb, mint a tórzs pánezéljának egye- nes folytatása. Ez állításának támogatására hivatkozik a Holopedium | gibberum-va. és a. Ligneeida esalád alakjaira, a melyeknél a fej- és tórzs-pánczél kózótt hátoldali be- mélyedés nines s a melyek kózül az utóbbiaknál a fej- pánezél egyenes folytatását látszik képezni a tórzs-pán- ezélnak. De hivatkozik a Daphnia Kahlbergiensisre, a melynél tényleg a fejpánezél a tórzspánezélnak egyenes folytatása gyanánt tünik fel.
GrnsTAECKER-nek ez az állítása azonban szerintem |
téves s én a fejpánczélt ónálló vázrészletnek tartom, még pedig külónósen azért, mert a l;ynceida család ósszes alakjainál, nemkülónben a JBosminida család minden fajínál és igen sok Lyncodaphnida meg Daphnida. alak- nál bóséges alkalmam volt meggyózódni arról, hogy az állat elhalása után a fejpánezél ónálló lemez alakjában vált el a tórzspánezéltól. De meggyózódtem erról kalilüg ülkalmazása után is, melynek hatására a testállomány
szótesése után a pánezélnak szóban forgó részlete szintén elkülóntlt.
A fejpánezél alakja és nagysága szoros kapcsolatban álla fej egyes szerveinek terjedelmével s ebben kell ke-
| resnünk a külónbózó esaládok nemeinél és fajaimál oly
rendkívüli alakváltozás okát. Kivételt esupán a JPoly- phemidae és Leptodoridae családok alakjai képeznek, a melyeknél, bár a szemek rendkívül fejlettek, mindennek daczára a fejpánezél csenevész és nyereg alakjában borítja afej hátoldalát s annak csak csekély részét takarva, a szemet is magában foglaló homlokot egészen fedetlen hagyja. A Lgnceidák fejpánezélja egy fedélszerü váz- részletet alkot, a mely a fejnek tetejét és homlokát, nem- külónben két oldalát egészen beborítja s esupán a has- oldalt hagyja fedetlen. A Lyncodaphnidák, Dosminiddk, Daphnidák, Sididák és. Holopediddk fejpánczélja végre eróteljesen fejlett, még pedig oly formán, hogy mind a két szemet eltakarja s vagy kózelükben vonül el, vagy tólük kisebb-nagyobb távolsáeban, mint a Bosminidae család alakjainál és a legfeltitnóbben a Daphnia Kahl- bergiensis-nél, a melynél a 'szemek feltínóen távol feküsznek a fejpánezél homlokrészétól.
À mi mindenek elótt szembe tünik, az a fejpánczélnak alsó és illetve hátsó szegélye, a mely a külónbózó ecsalá- dok nemei és fajai szerint igen külónbózó alakü és lefu- tási. A Polyphemiddl-nál és a Leptodoridák-nál, minthogy a tulajdonképeni fejpínezél jóformán egészen hiányzik, annak alsó vagy hátsó szegélyéról szó sem lehet. A Lyn- ceida-, Lyncodaphnida- és Bosminida-családok fajainál a fejpánezélnak valóságos alsó szegélye van, mely az elsóknél, kapesolatban az ormányszerü homlok-nyül- vánnyal, annak esüesától az ágastapogatók eredéspontjáig és iletve a tórzspánczélig, azonnal szembeótló S-szerü vonalat képez. A Daphmniddk-nál, Sididál-nál és Holopedi- (dl-nál a fejpánezél alsó szegélye hátsó szegélyt képezve, határvonalat alkot a fej és a tórzs s illetóleg a kettónek pánczélja kózótt. Ez okbólaztán a tórzspánezél mellsó szegélyónek megfelelóleg majd csaknem egyenes, majd kisebb-nagyobb fokon S-alakülag hajlott.
A fejpánezélon valamennyi Cladoceránál egy oldal- tarajt külónbóztethetünk meg, a mely a homloknak majd a szem elótti tájáról eredve, majd a szem mógótt kisebb- nagyobb távolságból kiindülva, a fejpánezél két oldalán vonül el az ágastapogatók fólótt s a tórzspánezél szegé- lyénél a hátoldal felé fut. E taraj boltozatot képez, a mely külónósen az ágastapogatók eredéspontja fólótt erósebb. Már a korábbi büvárok is ismerték e tarajt és alakja,
| szerkezete, külónósen pedig mükódése miatt boltozat-
nak — fornix — nevezték.
À boltozat — fornix — a Cladocerák külónbózó csa- lidjainál s alakjainál igen külónbózóen van kifejlódve. A Polyphemidák - nál és. Leptodoridák - nál. jóformán esakis a boltozat állandósült a fejpánezélból s ez a
JT
fejet az ágnstapogatók fólótt és elótt nyereg alakjában ta- karja. A Lynceidíknál, a melyeknél az ágastapogatók eredéspontját és részben türzsét is maga a fejpánezél takarja, a boltozat, mint ilyen, teljesen hiányzik s a fej- pánezél maga helyettesíti azt. A Lymeodaphniddl-nál, Bosminidák-nál, Daphnidák-nál és. Holopedidák-nál a boltozat már igen élesen fejlett s a kót elsó család alak- jainál minden esetben a szem alat vonül végig ahhoz kózelebb, vagy attól távolabb s az ágastapogatók torzse felett majd ívelt szegélyü, majd kerekített, de soha sem terjed a hátoldal vonaláig. A Daphnidák-nál a. Moina- fajok kivételével a boltozat vagy óblózótt, vagy kereki- tett, vagy S-alakülag hajlott s minden esetben a szem foólott vonül els a hátvonalban végzódik; a Moindk-nál ellenben egyenes vonalat alkotva az ágastapogatók moó- gott, kórülbelól a szív irányában, végzódik s nem terjed a hátvonalig. Egyes Daphnia- és Ceriodaphnia-fajok- nál kózetlenüll az ágastapogatók eredéspontja mógótt a boltozat kisebb-nagyobb csücsot képez. A ;Sididdl-nál végre, mint azt LEvpra-nak vizsgálatai 1s bizonyttják, a boltozat egészen hiányzik.
Hogy'a boltozatot csakugyan a fejpánczélnak oldal- taraja alkotja, kóonnyen meggyózódhetünk, ha példiuül
egy Daphniá-t hasoldalról vizsgálunk, a mely esetben |
fejét, külónósen hátsó része felé, világosabb oldallal kó- rítettnek fogjuk találni.
Egyes Cladoceráknál azonban nemesak a fejpánczél két oldalán van taraj, hanem a fej hátoldalán is, a fej- tetón; fejlettségének lecmasabb fokát azonban a Daph- nia Kalbergiensis-nél és az Aeroperus-, meg Campto- cercus fajoknál éri el a Lynceiddk kózótt, a mely utóbbiaknál a taraj a tulajdonképeni fejnek majdnem kétszeresét teszi ki.
À tor, — thorax — mint azt már Lzvpre igen ponto- san kórvonalozta, a testnek az az aránylag esekély, rész- lete, a mely a fej és a tórzs kozótti bemélyedéstól kezdve, egészen ama függélyes lemezig terjed, a mely a szívet a kóltóürtól elválasztja, tehát a fej és a potroh kózótt fekvó ama kis tért alkotja, a mely a szivet korülzárja.
megtalálni; de a szív, külónósen pedig az elkülóntlt fej- pánezél biztos ütmutatókat képeznek. A Luyncodaph- midák-nál a tor élesebben van a fejtól elkülónülve s a kettó kózótti határvonalat a sekélyebb, vagy mélyebb hátoldali bemélyedés jelzi. A Bosminidák-nál a fej és a tor kózótt semminemiü külsó határvonal nines, minek kóvetkeztében jóformán ezeknél is fejtorral találkozunk, A Daphnidák esaládjának külónbózó alakjainál a tor elkülónültsége igen tág korlitok kózótt változik, mert nehány nemmnéla hátoldali bemélyedés jelenlétével kar- óltve, a tor a fejtól szembetünóen el van külóntülve, má- soknál pedig a hátoldali bemélyedés hiánya miatt a tor ninesen élesen elválva a fejtól. A Sididdk valamennyi alakjánál élesen van határolva a tor, a Holopediddák-nál azonban a fejjel ósszenóve fejtort képez.
A potroh — abdomen — a testnek kónnyen meg- küloónbóztethetó részlete, a mely a tortól kezdve az utolsó lábpárig és illetóleg a. nói ivarnyílásig terjed ; fíno- man gytirüzótt, a tórzs páncezélján belül szabadon lebeg
| és a helyváltoztató végtagokat, azaz a szorosabb érte-
lemben vett lábakat, nemkülónben a koltóürt elzáró nyülványokat is viseli.
A potrohnak e meghatározása azonban nem általános érvényü, mert, mint arra már GmsTAECKER À. is figyel- meztetett, a Cladocerák hímjeimél az ivarnyílás nem az utolsó lábpár fólótt, vagy kózetlen mogótt van, ha- nem az utópotroh esüesán a végkarmok mógótt, kózótt
| vagy elótt. A Leptodora hyaliné-nál végre a nói ivarnyt-
lás sines a potrohon, azaz, az utolsó végtagpár fólótt, ha- nem az utópotrohnak szembetünóen megnyült elsó szel- vényén.
A potroh és az utópotroh kózótti határvonalat fel- tünóen jelzik végre azok a róvidebb vagy hosszabb, kü- lónbózó alakü s majd mell felé, majd pedig egyenesen fólfelé irínyuló nyulványok is, a melyek a potroh vég- pontján emelkednek s a kóltóür elzárására szoleálnak.
E nyulványok azonban, a melyeket én a potroh-
| nyulványok-mak — processus abdominales — nevezek,
Végtagpárok a toron nincsenek, de hátoldalán a rovarok |
szárnyaira és illetve szárnyfedóire emlékeztetóleg a tór- zset borító pánczél ered. De a tort csakis azoknál a Cla- doceráknál lehet mindjárt elsó tekintetre megkülónboz- tetni, a melyeknél a Ífej és a tórzs kózótt megvan a bemélyedés, azoknál ellenben, a melyeknél a hátoldali bemélyedés hiányzik, csupán a szív után tájékozhatjuk magunkat a tor helyzete felól. A Polyphemiddk-nál a tor
a fejtól szembetünóen el van külónülve, a kettó kózótti |
bemélyedés kóvetkeztében. A. Leptodoriddk-nál a. fej és a. tor kózótt a határvonalak annyira elmosódottak, hogy ezeknél jóformán fejtorral találkozunk. A Lnceiddk-nál & hátoldali bemélyedés hiánya kóvetkeztében a fej ósa
Dapayv, Cladocera.
ninesenek valamennyi Cladoceránál kifejlódve. A Poly- phemidák-nál és Leptodoridák-nál apotrohnyulványoknak még nyomai sinesenek. A. Liynceidék-nál a potrohnyulvá- nyokat azok a róvidebb vagy hosszabb, a fajok szerint egy, két, vagy három harántsorban, a potrohnyulványok helyének megfeleló pontokon emelkedó sórték helyette- sítk s esak az JZurycercus-nál van egy püratlan, folfelé irányuló potrohnyulvány kifejlódve. A Lyncodaphniddk- nál már megtaláljuk a potrohnyulványokat egy páratlan, majd feltànóbb, majd elmosodottabb kiemelkedés alak- jában. A Bosminiddk-nál a potrohnyulványok, nemkü- lónben a lnceidák-nál az óket helyettesftó serték 1s teljesen. hiányoznak. A Daphnidák családjának vala-
| mennyi alakjánál eróteljesen fejlettek a potrohnyulvá- tor kózótti határvonalat eleó tekintetre nehéz ugyan |
nyok, de számuk a nemek szerint egy ós három kózótt
3
változik. A Sididdk-nál és Holopedidák-nálvégre a potroh- nyulványok, nem külónben az óket helyettesító sórteso- rok is hi&nyoznak s ezek szerepét némileg az erósen fejlett farksórték alapját képezó nyulvány végezi.
18
A potrohnyulványok száma, alakja és nagysága, vala- |
mint külsÓó szerkezete is a fajok szerint igen változó, annyira, hogy ezeket a fajmeghatározásnál is igen jó ütmutatók gyanánt használhatjuk. De nemesak az egyes fajoknál térnek el a potróhnyulványok egymástól, hanem még ugyanazon fajnak külónbózó ivaregyéneinél is. Ugyanis a hímek potrohnyulványai vagy csenevészek, vagy pedig egészen hiányoznak, mintegy feleslegesek lévén.
Az utópotroh: — postabdomen s. cauda — a potroh- nyulványok mógótt és illetóleg a farksórtékkel kezdódik, a melyek mellsó határát szembetünóen jelzik. A testnek e táján már sem gyttrüzóttséget, sem valódi, sem látszó- lagos szelvényeket nem találunk, valamint nem találunk végtagpárokat sem. Alakja és szerkezete a külónbózó fa- jok szerint igen változik ; majd hosszüra nyult, ritkáb- ban egyenló széles, négyzet- vagy háromszógalakra he- gyezett; majd hátoldalin vájt és csüesán elmetszett, vagy kerekített; a külónbózó fajok szerint részben esak hátoldali szegélyén, részben esüesán is jellemzóen sórté- zett, fürészelt vagy fogazott mind emez eltérések a fa- jok meghatározásánál biztos támasztópontot nyujtanak. A. Polyphemiddl-nál az utópotroh majdnem csenevész és jóformán esupán a végbélnyilás szegélye által képezett szelvényt alkot, a mely hátrafelé egy gyengén fvelt, hosz- &zü, hengeres nyulványban folytatódik és egész fólületén kis fogaeskákkal ékftett. A Leptodoriddl-nál az utópotroh már feltünóen fejlett és élesen ízelt ; négyszer oly hosszü, mint a potroh s az egész test hosszának */s-ét teszi ki. A Lynceida esalád alakjainál az utópotroh és a potroh határát egy éles vonal jelzi s az utópotroh minden eset- ben kétoldalt lapított, majd erósen megnyult, hegyes c8ücsü, majd róvidebb és kerekített esücsü négyszógü le- mezt képez, a melynek hátoldalán a végbélnyilás kórül élesebb, vagy elmosódottabb bemélyedés látható. Szabad szegélyén és egyes esetekben oldalain is külónbózó alakü és számu sürték, tüskék és fogacskák vannak a külónbózó fajok szerint váltakozva és fajjellemet képezve. A Lynco- daphniddál: utópotrohja sokban emlékeztet a Lijmceidák-éra, de egy élesebb bemélyedés majdnem mindig feltünób- ben vlasztja el a potrohtól, mint amazokét, továbbá vége felé keskenyedó és tompán kerekített. A Bosnmuni- dák-nak kétoldalt lapított utópotrohja észrevétlen foly- tatása a potrohnak és esücsa felé észrevétlenül keske- nyedve, egyenesen metszett. A Daphniddk családjá- ban az utópotrohnak ügy alakja, valamint szerkezete is a nemek és fajok szerint nagyon változó ; egyes esetek- ben példál csücsa felé mindig feltünóen keskenyedik, leg-
széles, vagy ritkábban esücsa felé elkeskenyedett és hát- oldali szegélyén szabdalt. A Sididák-nál hosszükás négy- szógalakü az utópotroh, hátoldalán tóbbé-kevésbbé ívelt és szabad esüesán kihegyezett. Ehhez hasonló némileg a Holopedidák utópotrohja is. Az utópotroh alakjában és szerkezetében azonban nemesak a esaládok, nemek és fajok szerint van eltérés, hanem még az ivaregyének szerint is. A mi azonban jóformán mindig és minden faj- nál megvan az utopotrohon, az az utópotroh alapjáról ki- emelkedó két farksórte és az utópotroh csücsán eredó két végkarom.
A farksorték — setze caudales — az utópotroh hát- oldalán, annak alapján erednek, majd kisebb-nagyobb dudorkáról, majd sekélyebb vagy mélyebb bemélyedés- ból. A. Polyphemidák-nál és. Leptodoridák-nál a farksór- ték egészen hiányoznak; az ósszes tóbbi Cladoceráknál megvannak és számuk állandóan kettó. A Lynceiddk-nál a farksórték mindig kis bemélyedésból erednek, épen mint a Lgncodaphnidák-nál és. Bosminiddk-nál; két- íztüek és majd tollasok, majd csupaszok, a két utóbbi csalíádnál minden esetben tollasok és külónósen feltü- nóen az elsóknél. A Daphmiddk családjának valamennyi alakjánál élesebben van elkülónülve a kétízü és tómótten tollazott farksórték alapja, a mely fejlettségének meto- vábbját a Sididdk-nál és Holopediddk-nál éri el, a me- lyeknél kis hengert képez.
A végkarmok — ungves caudales — minden esetben az utópotroh végesücsáról erednek. Alakjuk állandóan sarlóalak; ók magok tómór cuticulaállományból állanak. Számuk kivétel nélkül kettó; majd egészen csupaszok, majd egész hosszukban fínoman sórtézettek, majd fésüszerüleg fogazotiak, majd pedig korlátolt számü nagyobb sórték- kel ékítettek. A legfeltünóbbek és említésre külónóseb- ben méltók a Polyphemidák végkarmai, a melyek hosszü sarlókká nyültak meg.
A végkarmok alapján igen sok Cladoceránál még két kisebb, sarlóalakü karmocska is van; ezek a mellékkar- mok, a melyeknek jelenléte, vagy hiánya igen sok eset- ben fajjellemet is képez, valamint az utópotrohnak, a farksórtéknek és a végkarmoknak említett külonbózó szerkezete is.
Meg kell jegyeznem az utópotrohra nézve itt még azt, hogy a végbélnyilis és a hímivarnyilás minden esetben
| rajta van, s hogy a helyváltoztatásnál élénk mozgékony-
sága miatt igen nagy szerepet játszik.
A végtagok. A Cladocerák végtagjait szdjelótti és s2d]- mógótti végtagok csoportjába sorolhatjuk. Az elsó cso- portba a tapogatópérok — antennse — tartoznak, a me- lyek jóformán hátoldali végtagpároknak tekinthetók, míg a második esoportba a szdjszervek és a lbpárok sorolan- dók, a melyek minden esetben hasoldali végtagpárokat
| képeznek.
gyakrabban ellenben majdnem egész hosszában egyenló |
a) Tapogatók. A tapogatók valamennyi Cladocerá-
nál két, és egymástól alak, meg szerkezet tekintetében |
élesen eltéró végtagpár alakjában vannak kifejlódve. Az elsó tapogatópárt külónósen élettani mükódése miatt érzótapogatópár-nak, a másodikat pedig szerkezete miatt ágastapogatopár-nak kivánom nevezni.
Àz érzótapogatopár-nak —- antenns primi-paris — jelentóségét, a külónbózófajoknál tág korlátok kózótt va- riáló szerkezete miatt, MüérrER O. Fm. igen külónbózó-
képen értelmezte s azokat ennek megfelelóleg külónbózó- | | kózül esupán a szaglópálezikák vannak kifejlódve, a me-
képen jelezte. Egyes esetekben, s külónósen akkor, ha e tapogatók igen róvidek és gyengédek voltak,. MórrEn O.
Fn. «Palpi» névvel illette, mint a Daphniddk-ét és Lyn- |
ceidák-ét általában ; míg azon esetben, ha feltünóen hosz- szüra nyultak, «Cornieula» gyanánt említette, mint a Lyncodaphnidák és Bosminidák érzótapogatóit. Ezen- kívül azonban, felismerve a nóstények és himek érzó- tapogatói kózótt lévó külonbséget s ez utóbbiaknak élet-
tani feladatát, «Membrani masculi» elnevezés alatt is
lárgyalja. SemirrER, ki teljesen felismerte az érzótapo- gatók élettani feladatát, «Fressspitzen» névvel jelólte azokat és idegeiket «Gefühl- und Geschmacksnerven»
néven ismertette. À késóbbi büvárok valamennyien |
osztoztak ScnirrEn-nek e felfogásában, sót az üjabb bü- várok oda nyilatkoznak, hogy e tapogatópár a csücsán lévó külónbózó szerkezetü pálezikákkal a szaglásnak ké-
pezi végkészülékét, s óket általában «szaglópálezikák» |
gyanánt frták és írják le.
E tapogatópár az egyes családok, nemek és fajok sze- rint igen külónbózó elhelyezésü, alakü, fejlettségi( és Szerkezetü, minden esetben azonban a fejen, mée pedig annak hasoldalán fekszik, s annak alakjától, nemkülón- ben a szemek fekvésétól és nagyságától függ bizonyos fokig helyzete és alakja. A Polyphemiddk-nál az érzó- tapogatók kózetlen a szem mógótt erednek; egész lefu- tásukban egyenlóen hengeresek és csupán a csücsukon üló, egyenló hosszü szaglópálezikák vannak rajtok kifej- lódve. A Leptodoriddk-nál szintén a hatalmas szem kóze- lében feküsznek az érzótapogatók, de attól kissé távo- labb hátrafelé; kórte alaküak, csekélyszámuü szaglópíl-
czikával és tapintósórte nélkül. Eme két csalídnál a | fejpánezél hiányzásával kapesolatban az érzótapogatók |
egészen szabadon lógnak le a fejról; az el&6 családnál egymás mellett, az utóbbinál egymástól kissé távolabb. A Lynceidák-nál az érzótapogatók minden esetben a hom- lokhoz kózelebb, vagy a tóle távolabb fekvó szemek alatt rógzülnek a fej homloknyujtványának kózelében; orsó- szerüek, és a fejpánczéltól kisebb-nagyobb mértékben fedettek. A végkészülékek valamennyien megvannmak itt, azaz, az érzótapogatók csücsáról soha sem hiányoznak a szaglópálezikák, a melyek vagy egyenló, vagy pedig két- féle hosszüságnak. A tapintósórték minden esetben az érzótapogatók külsó szegélyéról majd azoknak kózepén,
majd hátsó harmadában, majd végre csücsán, a szagló- |
| |
| | | |
19
pálezik&kkal egy ponton erednek. A L;ncodaphnidák- nál és a Bosminiddk-nál, a melyeknél a fej homloka erósen megnyülva, ormányt képez s & szemek en- nek ecsüesától távol feküsznek, az érzótapogatók az or-
| mány csüesán rógzülnek. Az elóbbi családnál keskeny
alapról indulva ki, sarlóalakban gyengén hajlottan halad- nak a hasoldal felé és esücsukon kissé elszélesednek, felületük végre harántsorokban álló kis sórtékkel ékített, a melyek ízelteknek tüntetik fel óket. Az idegvégkészülékek
lyek kózül egy-kettó a tóbbinél hosszabb s a csücsfekvésit tapintósórtéket reprzsentálja. Az utóbbi esaládnál az érzótapogatók jóformán fejlettségüknek netovábbját ér- ték el. Széles alapról indulva ki, csüesuk felé fokozatosan vékonyodnak, szarvalaküak, felületükón harántsorokban
| elhelyezett kis tüskékkel ékítettek s a legtóbb esetben
hosszabbak a testnél. E család külónbózó fajainál azon- ban az érzótapogatópár külónbózó alakü, majd szarv- alakülag hátra- és kissé kifelé górbült, majd szintén szarvalakülag, de esak hátrafelé hajlott, majd pedig csak gyengén ivelt s jóformán egyenesen a hasoldalra irá- nyuló. Az idegvégkészülékek kózül e család alakjainak érzótapogatóin csupán a szaglópálezikák vannak meg s ezek azoknak mellsó harmadában egy kis dudorka mellól erednek, a tapintósórtéknek megfeleló képletek pedig a homlok két oldalán a szem kózelében feküsznek s alap- jukon a pánezélnak elóre szókeló csóveeskójétól kór- nyezettek. A Daphniddk családjának külónbózó nemei- nélaz érzótapogatók alakja, helyzete és szerkezete igen változó; egyes nemeknél mindig szabadon lógnak le a fejróla szemtól távolabb, vagy annak kózetlen kózelé- ben. Alakjuk néha orsódad, vagy sarlóalakülag gyengén hajlott, vagy pedig némileg kórtealakü, a mennyiben alapjukon keskenyebbek, végükón pedig szélesebbek ; néha pedig nagyon róvidek, az ormány mógótt s tehát a szemtól messze hátra feküsznek és a fejpánczéltol majdnem minden esetben egészen fedettek s csupán a szaglópálezikák állanak szabadon. A nemek egyeseinél
| & esüceson üló szaglópálezikákon kívül a tapintósórték is
ki vannak fejlódve, s a két elóbbi nemmnél az érzó- tapogatók kózépen, az utóbbinál ellenben végsó har- madában feküsznek; másoknál esupán a szaglópálezi- kák vannak meg, a tapintósórték pedig hiányoznak. A Sididdk-nál az érzótapogatók a szemtól távol, az or- mány cesücsin fedetlenül feküsznek, alapjukon keske- nyebbek, esüesukon szélesebbek s a tapintósórték a szag- lópálezikák társaságában az érzótapogatók csücsán ered- nek. A Holopediddk-nál végre az erzótapogatók a szem- tól szintén távol feküsznek, ez és az ormány csücsa kózótt, ez utóbbihoz azonban kózelebb; hengeresek, alapjukon szélesebbek, mint esücsokon; a tapintósórték hiányoznak.
A mily nagy az alaki eltérés az említett Cladocerák
9*
egyeseinek érzótapogatói kózótt, épen oly nagy a legtóbb faj nóstényének és hfmjének megfeleló szervei kózótt is, annyira, hogy a hímeknél azokat másodlagos ivarbélye- gek gyanánt lehet és kell tekintenünk, a melyek után azonnal felismerhetjük és megkülónbóztethetjük a két ivart. A Polyphemus-nál példáül a hím érzótapogatói kétszer oly hosszüak, mint a nóstényé; a Leptodoriddák- nál majdnem négyszer oly hosszüak és alakjukban is fel- tünó eltérést mutatnak, mivel a nóstényeknél jóformán kórtealaküak, a himeknél ellenben egyenes kardra em- lékeztetnek. A Lynceiddk, Luyncodaphniddk és Bosmini- dák himjeinek érzótapogatól külalakra és terjedelemre feltünóen eltérnek a nóstényekétól, ellenben a DapA- niddk-nál és a Sididdk-nál épen oly szembetünóen kü- lónbóznek egymástól, mint a Polyphemus-nál és Lepto- dorá-nál.
Àz érzótapogatókon majdnem kivétel nélkül vala- mennyi Cladoceránál kétféle függelékszerü szervet kü- lónbóztethetünk meg ; nevezetesen találunk egy, az érzó- tapogatóknak majd kózepén, majd végsó harmadában és ritkín csücsának kózetlen kózelében vagy épen azon eredó róvidebb, vagy hosszabb, éles kórvonalü sórtét, vagy pálezikát, a tapintosortét és az érzótapogatóknak majdnem kivétel nélkül esücsán rógzüló vagy gómbós, vagy hegyes, vagy egyenló, vagy külónbózó hosszüságü, szintén éles kórvonalü szaglopálezikdkat. A. Polyphemidák-nál a ta- pintósórte hiányzik s csupán a szaglópálezikák vannak meg, épen mint a Leptodoridk-nál, s az elóbbieknél ezek gómbósók, az utóbbiaknál pedig fonálalaküak. A Lyn- ceiléík-nál soha sem hiányzanak e képletek; a Lyn- codaphmidák-nál csupán a szaglópálezikák vannak meg ; a Dosminidék-nál a tapintósórték a homlokon ülnek ; a Daphniddk kózótt pár genusnál mindkétféle képletet megtaláljuk, ügyszintén a Sididdk-nál is, míg a Holope- didak-nál csupán a szaglópálezikák vannak meg.
Eme képleteken kívül az Cladocerák hímjeinél azon- ban még egy harmadikkal is talílkozunk, a mely tómó- rebb cuticula-illományból áll, szerfelett hosszü, majd sarló-, majd karomalakü nyulvány, s arra való, az érzó- tapogatók csücsán ízesülve, a hfm kózósülés alkalmával megkapaszkodhassék. — E nyulványok az olelósórtél. A Polyphemidál-nál a hímek ólelósórtéje valamivel hosz- szabb az érzótapogatónál, majdnem egyenes, és széles alapról indulva ki, kózepén tül hirtelen elkeskenyedik. A Leptodoridék-nál az ólelósórték egészen hiányoznak, nemkülónben a Lgynceidák-nál, Lancodaphnidák-nál és Bosminiddk-nál is; à Lynceidil-nál azonban helyettók egy, két s néha három eróteljesebb tapintósórte lép fel. A Daphniddk kozoótt a Moink hímjeinél az óleló- sórték az érzótapogatók csücsáról emelkedó hat, sarló- alakülag górbült karmocskát képeznek; a Simocepha- lusok-mál egyenes sórtét alkotnak, a Ceriodaphnidl- nál ellenben az érzótapogatók esücsán izesüló, tóbbé-
20
kevésbbé sarlóalakülag ivelt nyulvány alakjában vannak kifejlódve, a melynek mellsó harmada kettós kórvonalü, erósen fénytóró, csücsa pedig tóbbé-kevésbbé karomala- külag górbült. A Daphnia fajoknál az ólelósórték gyen- gén fejlettek és jóformán az érzótapogatók esücsáról eredó erósebb sórtét képeznek, a melynek csücsa, néha gyen- gén fogazott és kis mértékben hajlott. A Sididdk-nál az ólelósórte az érzótapogatóknál kétszerte hosszabb, csü- esukról eredó nyulványt képez, a mely elsó felében kettós kórvonalü, egyenes, második felében egyszerü kór- vonalü, kissé fvelt és apró fogacskákkal fegyverzett.
À dqastapogatópár — antenna secundi-paris — min- den esetben a fej alapjának két oldalán ered, majd kózel a hát-,majd kózel a hasoldalhoz. E tapogatópárt MürrER O. Fn. egyszeriten tapogatóknak — antenns — nevezte ; Srnauss már elsó lábpárnak nyilvánította, nemkülónben EnrensoN is, míg ellenben Lovzw állkapesi tapogatók gyanánt írja le. Az &jabb büvárok, tekintettel arra, hogy a Rákoknál általiban két tapogatópár ismeretes, tekin- tettel továbbá kisebb-nagyobb fokü hátoldali fekvésükre, második tapogatópárnak tartjàk; s e felfogástól eltérni semmi okom nines.
Az ágastapogatók, mint említettem, minden esetben a fej alapján erednek, eredéspontjuk azonban s evvel kap- csolatban helyzetük is, a külónbózó esaládoknáligen tág korlitok kózótt váltakozik; de ez minden esetben kap- csolatban áll az állat helyváltoztatásának mikéntjével s az egész test nagysági viszonyaival. A Polyphemiddák-nál, a melyeknek helyváltoztatása igen élénk s a Leptodori- dál-nál,a melyeknek teste aránylag óriás, az ágastapogatók az érzéktó] távol, a hátoldal kózelében erednek és egészen szabadok. À Lynceiddk-nál az ágastapogatók már mkább hasoldali fekvéstüek s az érzóktól nem nagy távolságban erednek, tórzsüket azonban a fejpánczél tóbbé-kevésbbé el- fedi. A Liyncodaphnidáhnál és a Bosmanidáknál az ágasta- pogatók már távolabb feküsznek az érzGktól s bár nem épen hasoldali fekvésttek, de nem is hátoldaliak és tórzsük jófor- mán egészen fedetlen, mivel a boltozat esupán alapjuk fólótt vonül el. A Daphnid«k legnagyobb részénél az ágastapogatók hátoldali fekvésitek ; ecy más részénél ellen- ben a szemek mógótt, azokkal egy szintájban erednek. Ezt látjuk a Sididdk-nál 1s, és bizonyos fokig a Holopedidák- nál szimtén, a melyeknél azonban kissé a hátoldalra vonül- tak. A Daphniddk-nál, Sididák-mál és Holopedid«k-nál az ágastapogtók tórzse majdnem egészen szabad s esupán alapjukat fódi kis mértékben a fejpánczél boltozata.
Általános alakjukat illetóleg az ágastapogatók egészben véve az evezólábuü rákok evezólábaira emlékeztetnek, a mennyiben egy alapézból és két, változó számuü ízból Osszetett «gbol állanak, a melyek az evezólábak ágaihoz ha- sonlólag hosszuü, és kisebb-nagyobb számü sórtékkel fedet- tek. Az ágastapogatók eme részeinek szerkezetében azon- ban tóbbé-kevésbbé feltünó eltérés mutatkozik. A szembe-
24
tünóbb eltérések mindamellett, mint azt GxERsTAECKER már helyesen megjegyezte, fóleg a. kóvetkezókben észlel- hetók: 1. a tórzs és az ágak viszonylagos hosszában ; 9. az ágak ízeinek külónbózó számában és alakváltozásá- ban, és végre 3. az ágak sórtémek számában, elhelyezésé- ben, hosszában és szerkezeti sajátságaiban.
AÀ Polyphemiddk-nálaz ágak ugyan feltíünóen véko- nyabbak a tórzsnél, de vele mindig egyenló hosszüak ; Ízeiknek számát illetóleg Lrvprc azt mondja, hogy mindkettó négy ízból áll ellenben az ujabb büvárok szerint csupán a. külsó ágnak van. négy íze, míg a belsó- nek csak is három. Az ágak egyes ízei a külsó ágnak alapízét kivéve, a mely nagyon kicsiny, valamennyien csak- nem egyenló hosszüak. Az ágak sórtéimek száma 7 és8 ma- gánál a Polyphemus-nál, oly formán, hogy például a külsó ágon hét, a belsón pedig nyolez sórte van, még pedis a külsó ág második ízén egy, a harmadikon kettó s a ne- gyediken négy sórte ered; a belsó ág elsó és második ízéról ellenben egy-egy, az utolsóról hat sórte indul ki, a melyek mindannyian kéttagüak és finoman tollazottak.
À Leptodoridáknál az ágastapogatók tórzsének és ágai- nak nagysági viszonyában'igen feltinó az eltérés, a mennyi- bena tórzs ügy hosszával, valamint terjedelmével szembe- tünóen felülmülja az ágakat. Az aránylag vékony ágak mindketten négy ízból állanak, a melyek kózül az alapíz mindig igen kicsiny, míg az utánna kóvetkezó a leghosz- szabb. A három utolsó ízen mindkét áeon mintegy har- minez, hatalmas, két tagü és finoman tollazott sórte ered olyformán elosztva, hogy kózülok hét a miüsodik ízen van, a tóbbi pedig a harmadikon és negyediken.
À Lynceidák-nál az aránylag vaskos tórzs minden eset- ben jóval róvidebb az ágaknál, a melyek egyenló hosszüak és kivétel nélkül mindig esupán három ízból állanak. Az ágak egyes ízei kózül az alapíz a leghosszabb s a tóbbi fokozatosan róvidül. Az evezó, tollas sórték száma a ne- mek szerint változik, de mindig kéttagüak. A sórtéket igen sok büvár tagozatlanoknak és tollatlanoknak írta le s épen így említi GEnsTAECKkER is, holott azok minden esetben kéttagüak és finoman tollazottak. A Lynceida esalád legtóbb neménél és fajínál azonban a tollas sór- téken kívül tüskék is fordulnak eló, még pedig legállan- dóbban mindkét ág elsó ízének csücsán s igen gyakran a külsó ág második ízének csücsán is. E tüskéket egyes büvárok, mint például HerrrcmH is, a sórtékhez sorolják, csenevész sórtéknek tekintve azokat.
À Lyncodaphnidák-nál az ágastapogatók tórzse vala- mennyl genusnál igen hatalmas, alapján gytrüzótt és oly hosszü, mint a vékony ágak. Az ágak kózül a külsó min- dig négy, a belsó pedig három ízüs az ízek majdnem mindenik ágon egyenló fejlettségüek, a külsó ágnak elsó Íízét kivéve, a mely igen kiesiny. Az evezó, tollas sórték mindig kéttagüak, de nem egyenló szerkezetüek, mert a belsó ág alapízéról eredó a tóbbinél feltünóen fejlettebb
és kis fogaeskákkal fegyverzett. A családnak majdnem valamennyi neménél a sórték száma 8—9, s ezek kóziül négy a külsó, ot pedig a belsó ágon vam elhelyezve oly formán, hogy a külsó ág harmadik ízéról egy, utolsó ízéról pedig három sórte ered; a belsó ág második és harmadik ízén egy-egy, a negyediken végre három sórte rógzül.
A Bosminidák-nál a Cladocerák tórzse minden esetben jóval eróteljesebb és hosszabb a gyenge ágaknál, a melyek kózüla külsó négy, a belsó ellenben csupán három, de mindig egyenlóen fejlett ízból áll. A kéttagu és tollas evezósórték száma állandóan kilenez s a legtóbb fajnál a négyízü külsó ágon négy, a háromízü belsón ellenben ót sórte van. De igen gyakran az alapízen kis tüskét is talá- lunk, a melynek elójóvetele bizonyos fokig jellemzó. À tollas sórték külónben minden esetben egyenló nagy- ságüak és egyenló szerkezetüek.
A Daphnidák esaládjában valamennyl genusnál az ágastapogatók tórzse oly hosszü, mint az ágak, de minden esetben eróteljesebb azoknál és alapján vastagabb, mint csücsán. Az ágak leggyakrabban külonbózó hosszuságüak s à külsó valamivel róvidebb a belsónél, de ízeiknek száma álandó, minthogy valamennyi genusnál a külsó 4, a belsó pedig három ízból áll,a melyek kózüla külsó ágnak alapíze a. tóbbinél feltünóbban róvidebb, míg azok egeymás kózótt csaknem egyenló hosszüak. Az evezó, tollas és legnagyobb részt kéttagü s csak kivételesen egyes Daphnia-fajoknál háromtagü sórték száma a négyízü külsó ágon négy, a háromízü belsó ágon ót. A sórték rendesen ügy vannak helyezkedve, hogy a négyízü ágnak harmadik ízén egy, negyedikén három, a háromízü ág- nak két elsó ízén pedig egy-egy s utolsóján három tollas sórte rógziül.
A Sididdl-nál az ágastapogatók vaskos, eróteljes tórzse hosszabb az arínylag gyenge ágaknál, a melyek kózül a külsó hosszabb, mint a belsó ós vagy három ízból áll, vagy pedig kettóból, a mivel kapesolatban az elsó eset- ben a belsó csupán két, az utolsóban ellenben három izból áll. A kétízii ágak ízei majdnem egyenló hosszuüak,
L
míg a háromízüeknek alapíze a tóbbinél jóval róvidebb. A tekintélyes nagyságu, egyenló szerkezetiü, tollas és két- tagü evezósórték száma majd tizenót, majd tizenkettó, még pedig olyformán, hogy az elsó esetben a külsó ágon ót, a belsón tíz, az utolsóban pedig a külsó ágon négy és a belsón nyolez sórte van. A sórtéken kívül azonban kis tüskéket is találunk, külonósen az utolsó iznek csücsán.
Az eddig ismertetett ágastapogatóktól nagy mérték- ben és igen szembetünóen eltér a. Holopediddk ágastapo- gatópárja, a melyen, mint azt már ZapnpacH hangsü- lyozta, az eróteljes tórzsón csupán egy aránylag gyenge, három egyenló ízból álló ág rógzül. De e viszony, mint Sans G. O.-nak vizsgálatai bizonytják, csupán a nósté- nyeknél van meg, mert a hímnél már mindkét ág kifej-
22
lett. A tollas, kéttagü evezósórték csupán az utolsó ízen vannak meg és számuk mindig három.
Az ágastapogatók fzeinek alaki és nagysági viszonyai- ban, nemkülónben finomabb küls6 szerkezetében az egyes nemek fajai kózótt igen nagyfokü eltéréseket találunk, a melyek sok esetben irányadók a fajok megkülónbozte- tésénél.
b) Sedjszervek. A Cladocerák szájszerveinek els, igen részletes ismertetését SrRaAuss kózli a ki felsó ajkat és rágoót külónboztet meg. Utána ezekre vonat- kozólag Lzvpie nyujt pontos és éáltalinos érvényü adatokat, a melyek szerint a Cladoceráknál a kóvet- kezó szájszervek volnának laüfejlódve: felsó ajak, rá- gok és dllkapesok. GrmsrAECKER szerint eme szájszer- vek kózül az dllkapesok majdnem mindig hiányoznak s csak nyomai vannak. Lvwp-nak a Cladocerák száj- szerveire és általában végtagjaira vonatkozó igen be- ható vizsgálatai végre egész határozottan kimutatták, hogy a legtóbb esetben a kóvetkezó szájszervek vannak elkülónülve: felsó aja, rdágól és cllkapcesok. Ezek mellett azonban 6 állkapesi lábakat 1s külónbóztet meg, mimthogy a Cladocerák potrohvégtagjait nem tekinti valódi lá- baknak, Én Lzvpre s alegtóbb büvár nézetét kóvetve, a Cladoceráknál felsó ajkat, rgokat és dllkapesokat külonbóztetek meg, míg a Luvwp szerinti állkapesi lábakat tulajdonképeni végtagoknak tekintem.
A felsó ajak majdnem mindig feltünóen van kifej- lódve s az ormány mógótt s az ágastapogatók elótt, vagy azok alatt eredve, függélyesen alá felé irányul. Egyes ese- lekben két vázrészletre van elkülónülve, nevezetesen egy alap- és egy végrészletre, a mely utóbbi igen gyakran terjedelmes és lapított lemezt képez. E vázrészek azon- ban majdnem állandóan ósszeolvadtak.
Minthogy azonban a felsó ajak nem tartozik a tulajdon- képeni szájvégtagok kózé, részletes ismertetésébe itt nem boesátkozom, mert erre a legkedvezóbb alkalmam a bél- csatorna és külónósen a szájnyilás tárgyalásánál leend,
azért esak annyit kivánok megjegyezni, hogy a külónbózó |
családok-, nemek- és fajoknál igen külónbózóen fejlett.
A rágolk — mandibulge — az elsó tulajdonképeni száj- végtagpárt képezik, a melyek egyetlen Cladoceránál sem hiányoznak; minden esetbben igen tómór cuticula- állományból állanak s tulajdonképen az egész szerve- zetben a legszilárdabbak. Fekvésük a Cladocerák vala-
mennyi esaládjánál, neménél és fajánál azonos, a meny- |
nyiben a fej két oldalán az ágastapogatók mógótt erednek s innen hajlanak alá a szájnyiláshoz. Alakjuk majd egye-
nes kardra, majd sarlóra emlékeztet; néha gyengén | S-alakülag hajlottak, de eredéspontjukon esaknem kivé- |
tel nélkül hegyesek s innen kezdve a szájnytláshoz te- kintó csücsukig fokozatosan szélesednek. A szájnytíláshoz tekintó csücsuk a leggyakrabban lapított és kisebb-
tulajdonképeni rágófólületet képezik. Luwp-nak sikerült kimutatnia, hogy a rágók rágófólülete nem oly egyszeri szerkezetü, mint azt a korábbi büvárok vélték, hanem complicáltabb; 6 megkülónbózteti a fogacskákkal fedett tulajdonképeni rdgofolületet 8 az ennek alapján külón- bózó számmal fejlett ónálló fogszerüi képleteket, a melye- ket 6 végsortékmeh — sets terminales stipitis — nevez.
A. Polyphemidk esaládjában a /Polyphenvus-nál a rá- gók a fej és a tor kózótti bemélyedés kózelében feküsz- nek, erósen mellfelé irányulnak, de szabad, azaz rágó- részük majdnem derékszóg alatt megtórve, hátra- és befelé hajlik. Az alaprész kardalakülag gyengémn hajlott és kétoldalt lapított tómórebb cuticulaállományü lemezt képez, a melynek egyenes, de tómórebb s kissé duzzad- tabb folytatása a rágórészlet. A rágórészlet szabad folü- letén már Lzvpre igen pontosan megkülónbóztette a három, egyméástól meglehetósen távol álló haránt fog- sort. À fogsorok kózül, Luwp-nak vizsgálatai szerint, leg- eróteljsebb a külsó s ebben a külsó fog a tóbbinél na- gyobb. A két belsóbb fogsor jóval gyengébb, de a fogak kózótt itt is a külsó a legnagyobb. Luwp vizsgálatai sze- rint a két belsó fogsor kózótt egy róvid, hegyes és merev végsórte emelkedik.
A Leptodoridák-nál a rágók hatalmas sarlót képeznek és az ágastapogatók eredéspontjának kózelében, tehát meg- lehetós magasan rógzülnek. Alaprészük terjedelmes, né- mileg tojásdadalakü lemezt képez, a melyen, WErswANN vizsgálatai szerint, három hatalmas izom tapad. Az
| aránylag erósen lapított alaprészlet a feltünóen velt, tó-
mór és kis mértékben hengeres, csucsa felé feltünóbben kihegyesedó rágórészbe megy át, a melyen, Luwp vizs- gálatai szerint, épen a végcsücesnak kózelében, három fogaeska van.
À Lynceidák családjában valamennyi nemnél és faj- náligen egyszerii ós majdnem azonos szerkezetüek a rá- gók. Az Eurycercus kivételével ugyanis, a melynek rágója, Lrvpre adatai szerint, rágórészletének kózelében derék- szüg alatt hajlott, a tóbbi nemeknél és fajaiknál tóbbé- kevésbbé ívelt éket képez, a melynek hegyes csüesa az ágastapogatók tórzse, lapftott, azaz rágócsucsa a szájnytlás, illetóleg ezyenesen a hasoldal felé tekint. A rágófolület négy-ót sorban elhelyezett kicsiny, erós és egyenló nagy- ságü fogaeskákkal fegyverzett s àgy látszik, hogy a vég- sórték hiányzanak rajta.
A. Lyncodaphnidák családjának külónbózó nemeinél a rágók egy typus szerint fejlettek és kisebb-nagyobb mér- tékben S-alakülag hajlott ékhez hasonlítanak. Az ívelt- ség kóvetkeztében a rágók alapesücsa fól- és kissé mell- felé hajlott, míg rágócsücsa hátra- és befelé. A rágófólület nagyon emlékeztet a Lynceidáké-ra, a mennyiben itt is tóbb egyenló nagyságü és szerkezetü fogsor van végsór-
| ték nélkül. nagyobb cutieula-fogaeskákkal fegyverzett, a melyek a |
A Bosminiddk-nál a rágók mindig egyenes éket képez-
—————————"
nek s az ágastapogatók mógótt fekve, végesücsuk maga- sabbra nyülik fel azoknak eredéspontjánál. A rágófolület az elóbbi esaládokétól eltéróleg fejlett, mert míg ama- zoknál minden esetben tóbbé-kevésbbé lapított volt, ad- dig ezeknél domborü, de a nagyobb számü fogsorokban a fogak itt is mind egyenló nagyok s mind. egyenló szer- kezetüek, továbbá a végsórték itt is hiányozni látszanak.
A Daphnidak esaládjában a rágók a nemek szerint már kisebb-nagyobb eltéréseket mutatnak ügy alakjukat, valamint szerkezetüket és külónósen a rágófólület foga- zottságát illetóleg, mindamellett általános alakjukban tóbbé-kevésbbé egyeznek az elóbb említett családokéival. A Moina fajoknál, mint azt már Lrvpra is észlelte, a Moina brachiatá-nál, a rágók alaprésze ékalakü, hegyével az ágastapogatók eredéspontja mógótt ferdén hátra- és fol- felé tekint ; rágórésze ellenben derékszóg alatt megtórve, egyenesen mell- és lefelé irányul, minek kóvetkeztében a rágók általáinos alakja pipához hasonlít. A rágófoólület szabad csücsa kissé domborodott és egyenló nagyságü fogaeskáknak tóbb sorával ékített. A végsórték hiányozni látszanak. ASimocephalus, Scapholeberis, Ceriodaphnia és Daphnia nemeknél a rágók általínos alakjukat te-
kintve, nagyon hasonlítanak egymáshoz, általában éksze- |
rüek, de mellsó, azaz rágórészletük kis mértékben mell-
és befelé hajlott, mindazáltal nem oly szembetünóen, |
mint a Moina-nemnél. Az említett négy nem rágóimak esupán rágófolületében mutatkozik némi eltérés, mert
például a. Simocephalus-ok, mint külónósen Luwp vizsgá- |
latai szerint a Simocephalus vetulus-mál a domborodott
rágófolületen nagyobb számuü, haránt sorokban álló
egyenló nagyságü fogacska van, a melyeknek belsó sorát |
három, kissé távolabb álló, eróteljes fog zárja be. Ez utóbbiak kózül a legbelsó a leggyengébb, míg a legkülsó, azaz a fogsorokhoz legkózelebb álló, a legeróteljesebb. A Scapholeberisek-nél Liuxp-nak a Scapholeberis mucro-
natán végzett vizsgálatai szerint a rágófólület majdnem |
egyenes és három hosszsorban álló fogacskákkal fegyver-
zett. A fogsorok kózül a legbelsó esupán négy fogból áll, |
de ezek aztán erósebbek a mís két sor fogainál. — A második sorban 5—7 fogaeska van, míg a harmadik- ban 10—19 s ezek sürüen feküsznek egymás mellett, kü- lónósen pedig a külsó esucs kózelében emelkedók. A Ce- riodaphnidk-nál a domborü rágófolületen haránt sorok- ban álló nagyobb számuü kis fogacskák vannak, épen mint a Daphnia-fajoknál, a mely utóbbiaknál, mint azt
Lzxpre-nak a Daphnia pulex rágóin tett megfigyelései is |
bizonyítják, a kis fogsoroktól némi távolságban befelé, egy sorban elhelyezett eróteljesebb fogak is vannak.
A Sididdk rágói a. fej és a tor kózótti bemélyedés kó- zelében fekve, alaprészüknek esücsával aránylag távol a hátoldalon rógzülnek. Az alaprész ékalakü, de a rágó rész már térdalakülag befelé hajlott és csücsa gyengén Ívelt. A rágófolületen igen apró fogacskák vannak na-
23
gyobb számuü haránt sorokban rendezódve. À végsórték itt is hiányzani látszanak.
A Holopediddk-nál a rágók a fej és a. tor kózótt feküsz- nek és alaprészük kissé felfelé és kifelé a pánczélig haj- lik. Külónben az alaprész e családnál is ékalakü s a rágó- rész derékszóg alatt hajlik el tóle a száj felé. A rágófólü- let gyengén domborü és nagyszámuü, egyenló nagyságü fogacskáknak haránt soraival fegyverzett.
Az dllkapesok — maxillie Általában sokkal gyen- gébbek a rágóknál és hátrafelé irányültak. Általánosság- ban ugyanazokat a vázrészeket lehet rajtok is megkülón- bóztetni, mint a rágókon, nevezetesen egy alap- és egy rigorészletet. Az alaprészlet tóbbnyire kerekített sze- gélyü lemezt képez, míg a rágórészletet külonbozó ujj alakü nyülványok és ezekról emelkedó erósebb tüskék alkotják. A Polyphemiddk esaládj&ban, mint azt Levpra- nak a Polyphemus-ra vonatkozó adatai is bizonyítják, az állkapesok ki vannak ugyan fejlódve, de nagyon csene- vészek, hosszükás tojísdad és mindkét szegélyükón fino- man sórtézett lemezkéket képeznek. — A Leptodoridák- nál,mint már Lrn;r:EBoma hangsülyozta, az állkapesok teljPsen hiányoznak s miként üjabban WzrswaNN be- bizonyította, azok a képletek, a melyeket WaawxEn N. a Leptodora állkapesai gyanánt írtle, nem egyebek, mint az alsóajaknak egy részlete. A Lynceida, Lyncodaphnida és Bosminida esaládoknál az állkapesok hiányzanak, a Daphnidák néhány alakjánál pedig jól kifejlett állkapesok ismeretesek. Legfeltünóbben fejlettek azonban e család- ban a Simocephalus vetulus állkapesai, a melyeknek alap- része Lux» vizsgálatai szerint kerekített lemezt képez, a melynek belsó szegélyéón magyobbszámuü fmom sórték emelkednek, külsó szegélyének kózelében pedig három egymástól egyenló távolságban álló haránt sorokban kis fogaeskák vannak. A rágórészt három befelé irányüló üjjalakü nyülvány képezi, a melyek finoman sórtézettek és esücsokról egy-egy hatalmas, sarlóalakülag górbült tollas tüske emelkedik. A Sididik-nál az állkapesok gyen- gék, befelé hajlott lemezkét képeznek, a melynek szegé- lye tagozott, tollas: és befelé górbült sórtékkel fedett, mint külónósen a Sida erystalliná-nál. A. Holopediddk- nál Zappacu-nak a Holopedium gibberum-on végzett vizsgálatai szerint az állkapesok szintén egytagü lemez- két képeznek, a melynek befelé hajló szegélyén merev sórték vannak.
Jellemzó a Cladoeeráknak ügy rágóira, valamint áll- kapesaira nézve is, hogy a faldosók -— palpi — minden
| esetben hiányzanak, ha ugyan a Luwp íltal megkülón- | bóztetett végsórtéket nem tekintjük azok végsó marad-
ványainak.
e) Evezó végtagok. A Cladocerák evezó végtagjaira, vagy tulajdonképeni lábaira vonatkozó elsó részletesebb ismertetést SrRAuss kózólte; az általa nyüjtott adatokat azonban Zappacu a Holopedium gibberum lábainak ismer-
24
tetésével tetemesen bóvíti és általános szempontokból is méltatja. Lzvpre ónálló vizsgálatai alapján szintén be- hatóan ismerteti a Cladocerák végtagjait s kimutatja, hogy bár feltínóen módosültak, mindazáltal rajtuk né- hány oly vázrészt külónbóztethetünk meg, mint a tóbbi Izeltlábu állatok lá&bain.
A Cladocerák lábaira vonatkozó legtóbb adatot azon- ban Luwp nyujtja, a ki igen külónbózó esaládokba tar- tozó fajok lábait tanulmányozta; de mint már emlí- tettem, a líbakat állkapesi libaknak tekimtette. A leg- üjabb, ide vonatkozó büvárlatok WmzrswaANN-nak és Gno- aER-nek a Moinék-on végzett vizsgálatai, a kik határo- zottan kimutatták azt, hogy e fajoknál a végtagok, azaz líbak, épen ügy két ágból és egy tórzsból állanak, mint az Evezólábü rákoké, esakhogy. a tórzs, valamint az ágak is szerfelett tág korlátok kózótt váltakozó módosulások- nak vannak alávetve.
Lzvp:a felfogása szerint a Cladocerák lábain megkü- lónbóztethetünk egy alapizet — coxa — esípó, egy fó- (zet — femur — czomb és a végízet — tarsus — lbat, s a külónbózó sórték éós lemezszerit nyülványok csak ezek- nek függelékeit képezik. GEnsTAEckER a Lrvpra vizsgá- latai alapján ugyan e szempontokból tekintve ismerteti a Cladocerák véetagjait, illetóleg lábait. Lux» volt az elsó, a ki kimutatta, hogy a Cladocerák lábai ugyanazon typu- süak, mint az ágastapogatók silletve, mint az Evezólábü- rükok végtagjai, de 6 felfogásához híven a esípó függelé- keit szájszervek gyanánt írta le s megkülónbóztet alap- Ízet, külsó és belsÓ ágat s az elsón egy befelé 4lló rágó- fólületet és egy hátrafelé tekintó kopoltyü függeléket. WxrsMaANN é8 GnuBER a Moink ismertetésének alapjában ugyan a Lux» felfogása után indülnak, a mennyiben ók is megkülónbóztetik az alapízet és a két ágat, de az alap- ízet csfpónek tekintik s a Luxp-féle rágófolületet egysze- rüen csípófüggeléknek nyilvánftják.
Nézetem szermt leghelyesebben járunk el akkor, ha a Cladocerák lábait az ágastapogatókkal teljesen homolog képleteknek tekintve, azokon ugyanazokat a vázrészeket külonbóztetjük meg, a melyeket az ágastapogatókon, azaz : egy alapízet, egy. külsó és egy belsó gal, és ezt a feltiinó módosulísok szem elótt tartásival annyival is meg- okolva tehetjük, mert példáül a lábak tgynevezett csípó- függelékének személyesftójét tóbb Cladocera áeastapoga- tójának tórzsén is megtaliljuk egy hengeres- és me- rev sórtében végzódó nyulvány alakjában, mint pél- dáül, hogy tóbbet ne említsek, a Moima fajoknál álta- lában.
A lábak alapize, a melyet a Lrypro-féle megkülónbóz- tetés szerint a csíipó- és a ezomb ósszenóvéséból keletke- zett képletnek, Luxp felfogsása szerint pedig az ágas- tapogatók tórzsével homolog szervnek kell tekintenünk, általában meglehetós korlátolt terjedelmt, lapított lemezt képez s esupán à / Polyphemiddk-nál és a/| Leptodoridál-
nál van erósebben fejlódve, a melyeknél együttal hen- geres 18.
Az dgal: kózttl általában a külsó majdnem mindig fej- lettebb a belsónél és mindkettó a csalidok és nemek, ügyszintén a fajok szerint is igen tág korlátok kózótt ingadozó módosulásoknak van alávetve.
Dár a Cladocerák külónbózó csalidjánál a l&bpárok feltiinóen eltéróleg vannak módosulva, annyira, hogy azokat elsó tekintetre igen nehéznek látszik egy typusra visszavezetni, mindazáltal, mint azt GmERsTAECKER már kimutatta, a Leptodoridék-tól kimdüló ósszehasonlítás ütjin igen kónnyen elérhetó.
A Leptodoridák-nál a. hat lábpár szerkezetét illetóleg inkább a tóbbi Rákokéra és más magasabbrend( Izelt- lábü állatokéra, semmint a tóbbi Cladocerákéra emlékez- tetó. Általános alapjukat illetóleg ugyanis fonálszeriüok, hengeresek ós a négy elsó pár négy hengeres fzból áll, az ótodik és hatodik kissé duzzadtabb s csupán két ízü. Valamennyi lábpárnak elsó fze homolog az alapízzel s a négy elsó páron egyszerü hengert képez, a melynek belsó területén, illetóleg hátsó szegélyén két sorban ha- talmas tollas sórték emelkednek. A két utolsó, — azaz, az ótódik és hatodik lábpáron az elsó fz lapftott, mellsó szegélyén hullámos és itt egy sor tollas sórtével fedett. Az ágak kózül a külsó van esupán eróteljesen és azonnal felismerhetóleg kifejlódve s az alapízre kóvetkezó három, és iMletóleg az ótódik és hatodik lábpáron egy íz által ké- peztetik. Ez ág egyenes folytatása syanánt tünik fel az alapíznek; hengeres, és a négy mellsó lábpáron három hengeres, majdnem egyenló hosszü és hátsó szegélyén két sor tollas sórtével ékített ízból 4ll, míg az ótódik és ha- todik lábpáron esupán egy lapított, kissé mellfelé fvelt és egy sor tollas sórtével fegyverzett íztól képeztetik. — A belsó ág csak esenevész, a mennyiben csupán a négy elsó lábpáron van meg egy kis, lapított lemezke alak- jában, a mely az alapízzel áll kózlekedésben. A lábpárok kózül:külónben legerósebb az elsó, a mely az utána koóyetkezónél kétszerte hosszabb és legróvidebb a hato- dik, a mely még oly hosszü sines, mint az elsónek alap- íze. Jellemzó külónben a l&bak fekvése 18, à mennyiben a négy elsó pár hátra, a két utolsó pedig mellfelé górbült. E esaládnál tehát az alapíznek ügynevezett csípófügge- léke és a kopoltyülemez egészen hiányzik.
A Polyphemiddk. családjának lábai már nagyobb ha- sonlatosságot mutatnak a tóbbi Cladoecerák lábaihoz és mintegy átmenetet képeznek a Leptodoridák-étól a. Sidi- dik-éhoz és Holopedidák-éhoz s ezekkel kapesolatban a tóbbi Cladocerákéhoz. A Polyphemiddk-nál ugyanis, mint például a. Polyphemus pediculus-nál is, a lábakon igen jól megkülónbóztethetjük az alapízet a estpófüggelékkel és a kopoltyülemezzel, továbbá a külsó- és a belsó ágat. AÀ négy lábpár kózül külónben a három elsó egyezó szer- kezotü, míg a negyedik ezektól feltünóen külónbózil.
A három elsó lábpáron ugyanis a lemezszerü alapíz igen jól fejlett, belsó szegélyén tóbb sórtepamattal és a láb- szárak szerint külónbózó fejlettségii csfpófüggelékkel ékt- tett.-
Ez utóbbira jellemzó az, hogy mellülról hátrafelé fokozatosan fejlettebb, a mennyiben ugyanis míg az elsó lábpáron esupán két, hegyescsücsu nyulványka alkotja azt, addig a harmadikon kiálló esücsról eredót három erótel- jes fog képezi. — Az alapízzel kózetlen kapesolatban álhnak az ágak, a melyek kózül a belsó az elsó láb- páron, belsó szegélyén kissó kerekített és ót hatalmas sórtével ékített lemezt képez, a kóvetkezó két lábpiáron azonban már satnyül, bár minden esetben megtartja ere- deti alakját és szerkezetét. A külsó ág mind a három láb- páron három ízüi, de az fzek kózül legeróteljesebb az elsó, s leggyengébb az utolsó. Valamennyi lábpárnak vala- mennyi íze egyenló számuü sórtével ékített, a melyek azonban az elsó lábpáron sokkal eróteljesebbek, mint az utína kóvetkezókón. A lábpárok kózül külonben leg- eróteljsebb e esaládnál is az elsó, az utána kóvetkezó tóbbiek már fokozatosan róvidülnek, de valamenny1 hátra- felé hajló.
A. Polyphemidák líbainak szerkezete leginkább em- lékeztet a Holopedidák-éra s illetóleg ezek vezetnek a Sididák és külónósen a tóbbi Cladocerák feltünóbben módosult végtagjaihoz. A Holopedidák hat láíbpárja ugyanis, mint azt ZappAon-nak pontos vizsgálatai kimu- tatták, hosszüra nyülts esak igen kis mértékben lapí- tott. Általánosságban valamennyi lábpáron jól el van külónülve az alapíz és a két ág. de ezeken kívül, bár nem valamennyi lábpáron, megtaláljuk még a esífpófüggeléket és a kopoltyü-lemezt. A lábpárak azonban nem vala- mennyien egyenló szerkezetüek. Az elsó libpár ugyanis róvidebb az utána kóvetkezónél; alapíze lapított, csípó- függeléke kissé mellfelé hajlott és kopoltyü-lemeze nines. Az ágak kózül a belsó jóval hosszabb a külsónél és rajta a sürték száma is nagyobb, mint az utóbbin. A második, harmadik és negyedik lábpár külónbózik az elsótól, de egymás kózótt megegyezik abban, hogy a ecsípófüggelék mellett kopoltyü-lemezük is van. Az ótódik és hatodik lábpár már jóformán esenevész, de szerkezet tekinteté- ben az elsó lábpáürra emlékeztet, minthogy az alapízen csupán esenevész csípófüggelék van s a kopoltyü-lemez hiányzik. Az ágak nagyon róvidek s majdnem egyenló hosszüak. — Valamennyi lábpár valamennyi vázrész- lete, a kopoltyü-lemez kivételével, teljesen óssze van nóve az alapízzel, ügy, hogy például a esípófüggelék s a két ág annak egyszerü folytatása gyanánt tünik fel. A csípófüggelék az ót elsó líbpáron majdnem egyezó nagyságü és szerkezeti ; külsó szegélyén gyengén kerített és nagyobb számü, hatalmas, kéttagü sórtével ékített. De ezeken kívül az elsó l&bpár hátsó esüesán egy, a négy utána kóvetkezón két tagozatlan és tollas sórte is
Danav, Cladocera.
2b
ered. À hatodik lábpárnak esípófüggeléke már esenevész s alig külónbóztethetó meg. A kopoltyü-lemez meegnyült függeléket képez s nem messze a esfpófüggeléktól indul ki, kissé hátra és alá felé tartva, a lábak külsó oldalán. Alakja mindig egyezó. Az elsó lábpár külsó ága alapján és esüesán keskenyebb, mint kózepén, míg a tóbbi láb- páré esüesán mindig szélesebb s az elsó lábpáron kilenez, a másodikon és harmadikon négy, a negyediken ót, az ótódiken három és végre a hatodikon négy, hatalmas, egytagü és tollas sórtével ékített. A belsÓ ág vége felé fokozatosan keskenyedik, végre egy hatalmas, tollas sürtében végzódik; hátsó szegélyón nagyszámuü kéttagü és tollas sórte ered. A hatodik lábpáron azonban kapeso- latban ez ágnak esenevész voltával, a tollas sórték száma is minimumra redukálódik. A lábpárok valamennyien hátrafelé fveltek s a négy elsó pár oly hosszü, hogy egy részük a pánczélból mindig kiáll.
A Sidid«k hat lábpárja nagy szerkezeti hasonlatosságot mutat a IHolopedidák-éval s ezeken is ugyanazokat a váz- részeket külónbóztethetjük meg. Az alaptz a Sididdk-nál is róvid, lapított lemezt képez, a melynek belsó oldalán a csípófüggelék ered s ezen 20— 925 egyszerü sórte van. A csífpófüggelékkel ellentétesen, azonban valamivel kóze- lebb az alapíz végsó szegélyéhez, az aránylag már tekin- télyes nagyságot eléró kopoltyü-lemez rógzül, a mely Zappacn-nak állítása szerint csupán az ót elsó lábpáron
van meg,
míg a hatodikon hiányzik ; LEv»ra ellenben ki- mutatta, hogy a kopoltyü-lemez e lábpáron is megvan, esakhogy nagyon esenevész. A külsó ág általános szer- kezeti viszonyait tekintve szintén nagyon hasonlít a. Ho- lopediddk-éhoz, bár itt valamivel eróteljesebb, de mindaz- által kevéssel mindig róvidebb a belsónél. A belsó ág a Sididdk lábpárjain esupán annyiban külónbózik a Holo- pedidák-étól, hogy szélesebb és lapítottabb. A lábpárak- nak emezen említett vázrészei az egyes lábpárakon némi esekélyfokü eltérést mutatnak, a mi azonban fóleg az alakra és a sórték számára szorítkozik. Így például a kopoltyü-lemez Lrvpre vizsgálatai szerint az elsó láb- páron egy kifelé és kissó hátrafelé irányuló nyelvalakü függeléket képez, ellenben a második, harmadik, ne- gyedik és ótódik lábpáron kocsányszerü tórzsról eredve, befelé és kifelé egy-egy nyelvalaku lebenyt bocsát, a me- lyek kózül azonban a külsó minden esetben eróteljesebb a belsónél. A külsó ág az ót elsó ízen megnyult, lapított lemezt képez és a belsónél mindig róvidebb, a hatodikon ellenben már terjedelmesebb a belsónél és külsó szegé- lyón kerekített. A sórték száma valamennyi lábpárnak mindkét ágán állandó s csupán a hatodik lábpár belsó esücsán van eggyel kevesebb hatalmas tollas sórte. Vala- mennyl lábpárnak említett ízei azonban észrevehetet- lentil vannak egymással és az alapízzel ósszenóve s csupán a kopoltyü-lemezek vannak feltünóbben 'elkülontlve. A lábpárak kózül külónben legeróteljesebb az els6, a mely
4
26
egyszersmind a leghosszabb is, a tóbbi ellenben hátrafelé fokozatosan róvidül.
A Daphniddk esaládjiban a lábpáraknak egyes váz- részei, bár csaknem minden esetben megvannak, de az ót lábpár szerint, és továbbá a. külónbózó nemek és fajok szerint, meglehetósen feltünóen módosultak, ügy annyira, hogy azokat esupán a Sididdk és Holopedidák lábpárjai- nak szem elótt tartása mellett lehet az iltalànos typusra visszavezetni. A JMoimák-nál az elsó líbpáron a esípó- függeléket esupán két erós, tüskeszerü és fogazott sórte képviseli; a kopoltyü-lemez ellenben tojásdad zaeskó alak- jában kónnyen felismerhetóleg fejlett. Az ágak ki vannak ugyan fejlódve, de egymástól ninesenek élesen elküló- nülve, minthogy a belsó a külsónek csupán egyszerti nyul- ványa gyanánt tünik fel. A külsó ágnak hátsó szegélyén hat, hatalmas, kéttagü és tollas sórte ered, csücsán pedig egy tagozatlan, tüskeszerii és majd fogazott, majd tollas nyülvány. A szegélysórték három csoportba rendezódtek oly formán, hogy az alapíz kózelében három, távolabb két, és végre a esües kózelében egy sórte van. A belsó ágnak megfeleló részlet esücsáról három erós, majd tago- zott,majd pedig tagozatlan sórte ered. A második láb- páron az egyes vázrészek már jobban és kónnyebben van- nak elkülónülve. A esífpófüggelék már eróteljes, szabad- szegélyén kissé kerekített és nagyobb számuü erós, tol- lassórtével ékített lemezt képez, a melynek alapja elkes- kenyedett s itt egy kis, sarlóalakülag górbült erós fogacs- kával fegyverzett. A kopoltyü-lemez terjedelmesebb to- jásdad tómlót képez, mint az elsó líbpáron. A külsó ág igen feltünó, mivel meglehetós hosszü, fólületén fino- man sórtézett hengert képez, csüesán egy hatalmas, két- tagü sórtenyülvánnyal. A belsó ág már esupán egy lapt- tott lemezt alkot, a melynek gyengén hullámos szabad szegélyéról néemy-ót erós, tollas sórte emelkedik. A har- madik líbpáron a esípófüggelék hosszüra nyüló tojís- dadalakü, gyengén kerekített, és szabad szegélyén nagy számu tollas sórtével ékftett lemezt képez. A kopoltyü- függelék ugyanoly alakü s majdnem ugyanolyan terje- delmü, mint a megelózó líbpáron volt, de az ágak már feltünó módosultak. — A külsó ág ugyanis tekintélyes, lapított és kerekített szegélyi lemezzé alakült át, a melynek alapjín, a kopoltyü-lemez kózelében két erós, róvid és sórtézett nyülvány ered, külsó szegélye finoman sórtézett, belsó szegélyén ellenben négy, tekintélyes, két- tagü és tollas sórte emelkedik. A belsó ág egészen csene- vész és csupán három-négy erós, eeytagü és tollas,
ág kerekített és finoman sórtézett csücsü lemezt alkot, nemkülónben a külsó is, a mely azonban az elóbbinél terjedelmesebb és mellsó, valamint hátsó végpontján is egy-egy tüskeszerü nyülvánnyal fegyverzett, melyek kó-
| Zül a belsó róvid, a külsó ellenben hosszü és kéttagu.
A libpárok valamennyi vázrésze egymással majdnem felismerhetetlenül ósszenótt. A Sümocephalusok-nál az elsó lábpár alak és szerkezet tekintetében nagyon emlé- keztet a JMoindk-éra. Az alapíz itt is lapított lemez, a melynek belsó szegélyén a esípófüggeléket reprae- zentáló két erós tüske, külsó szegélyén pedig a kopoltyü lemez ered. A Simocephalusok elsó lábpárjinak alapíze csakis annyiban tér el a Moindk-étól, hogy belsó alapján egy finom sórtepamat van. Az áeak kózülittis a belsó van erósebben fejlólve és három kis halmoecskát ké-
| pez, a melyek kóztül a belsóról négy kifelé álló, tagozott
sórteszerü nyülvány képviseli. A negyedik lábpár ügy |
általánosságban, valamint részleteiben 18 hasonlít a har- madik lábpárhoz. Az ótódik lábpár feltünóbben eltér a megelózáktól. — Itt ugyanis a csípófüggelék jófor- mán egészen hiányzik s esupán két erós sórte képviseli azt. A kopoltyü-lemez megvan, még pedig a második lábpáréra emlékeztetó alakban és terjedelemben. A belsó
és tollas sórte ered, alapján pedig egy erósebb, befelé, és egy gyengébb, kifelé hajló tollas, tagozatlam sórte vam. A kózépsó halmocska csüesán két ós a végsó halmoeska esücsán három tagozott tollas sórte emelkedik. A külsó ág a Sünocephalusok-nál valamivel feltíünóbb, mint a Moindk-nál, minthogy a belsó ág folytatásának látszó hengeres, esüesán egy hosszabb és egy róvidebb kéttagü és tollas sórtével fegyverzett nyülványt képez. À második lábpár szintén nagyon hasonlít a Moindké-hoz s a lénye- gesebb külónbség esupán abban áll, hogy a csípófüggelék a Simocephalusok e líbpárján csak három fogacskában végzódik és rajta sórték nincsenek, továbbá a jól elküló- nült külsó ág esücsán két hatalmas, kéttagü és tollas nyülvány van. A kóvetkezó lábpárak ugyan oly módosu- lásokat mutatnak, mint a Moinaké, avval a külónbség- gel, hogy a esípófüggelék minden esetben fejletlenebb. A Seapholeberisek-nél az elsó lábpár semmi feltünóbb szerkezeti eltérést sem mutat a Moindk-étól és Sumo- cephalusok-étól, a második lábpár azonban már némileg eltér amazokétól s külónósen a Simocephalusoké-tól az általjP hogy a róvid, vaskos, hengeres és csupasz külsó ág esüesáról, épen mint a Moindk-nál, esupán egy tago- zott és tollas sórte ered. A Motnké-tól pedig eltér abban, hogy a esípófüggelék jobban fejlett és szabad szegélyéról eredó sórtéi sokkal róvidebbek és sokkal kisebb számuüak. Ezeken kívül azonban eltér a Scapholeberisek második líbpárja az említett nemekétól belsó ágának sórtézettsége által, minthogy sórtéinek száma kisebb amazokénál. A har- madik líbpárnak esípófüggeléke és külsó ága általános alak tekintetében a Moindk-éval azonos, de a csípófüg- gelék nem oly terjedelmes a Scapholeberisek-nél, mint a Moindk-nál és sórtéilknek száma is feltànóen csekélyebb. Külónben e két nem harmadik lábpárját illetóleg csupán abkan van lényeges eltérés, hogy a Scapholeberisek-nél a belsó ág már tényleg elkülónült és három róvid, vaskos, tagozatlan tüskét viseló csüesoeskát alkot. A negyedik líbpáron a esípófüggelék szintén csenevész, négy, két-
tagü és tollas sórtével. A belsó ágat esnpán egy, kéttagü, róvid és tollas sórte képviseli, míg a külsó ág lapított, szabad szegélyén kerekített lemezt képez négy erótelje- sebb, nyülványszerü kéttagü sórtével és két gyengébb, egytagü, de szintén tollas sórtével, tehát általánosságban a Moinák-éra emlékeztet. Az ótódik lábpár végre általá- nosságban ügy, mint részleteiben is csaknem azonos a Moindk-éval. A Ceriodaphnidk-nál az elsó, második és harmadik lábpár lényesen nem külónbózik az eddig emli-
tett nemekétól s esupán a csípófüggelék fejlettségében, sórtézettségében, továbbá a belsó ágnak fejlettségében ég
sürtézettségben van csekély eltérés. A negyedik lábpár | azonban méár feltünóbben van módosülva, minthogy
a esípófüggelék ónálló nyülványként van lefüzódve, a melynek belsó szegélyén négy fogszerü egyenes tüske, | csücsán pedig két erós, tagozott, befelé ívelt és tollas | sórte van. A belsó ág a külsónek csücsszerü folytatását képezi egymás mellett sürüen álló róvid tollas tüskével. A külsó ág végre terjedelmes, egyenesre metszett sze-
zélyi lemezt alkot négy hatalmas, nyülványszeri tago- zott és tollas sórtével. Az ótódik lábpárnak alapíze a leg- eróteljesebben van kifejlódve, a mely hosszükás, négyszóg-
leti lemezt alkot; belsó esüesáról egy eróteljesebb, hátra- felé sarlóalakülag górbiült tollas sórte emelkedik. E sórte | a belsó ágat képviseli, a melyet Lux», bizonyára tévesen, | e nemmnek e lábpárján hiányzó csípótüggeléknek tartott. | À külsó ág szintén csenevész és az alapíznek hátsó csü- |
esán eredó nagy, tagozatlan, sarlóalakülag hátrafelé gór- bült tollas sórtéjétól képeztetik. E végtagpár külónben, | mint azt Luwp-nak vizsgálataiis mutatják, a fajok sze- rint kisebb-nagyobb mértékben eltér. A Daphnia fajok- nál az elsó lábpár a családnak elóbb említett fajaitól lényegében nem nagyon külónbózik, mindazáltal van kóztük némi eltérés. A esipófüggelék ugyanis majdnem minden esetben hiányzik, vagy legalább is nagyon csene- vész. À kopoltyü-lemez ellenben soha sem hiányzik és alakja ugyanolyan, mint az elóbbi genusoknál. A belsó ág eróteljes, lapított és leggyakrabban tóbb csoportba elhelyezett finom sórtével ékített lemezt képez; a külsó ág csupán kis kiemelkedés alakjában van meg,
a melyról egy tagozatlan, tollas, hatalmas sórte és egy kis tüske emelkedik. A második lábpár csupán lényeg- telenül tér ela Moindk-étól és | Simocephalusok-étól, a mely utóbbiakéhoz abban is hasonlít külónósebben, hogy az eróteljesen fejlett, hengeres és folületén sórté- zett külsó ág csücsáról két hatalmas, kéttagü és tollas sórte ered. A belsó ág szerkezetében már szembetünóbb eltérés mutatkozik, minthogy ez a legtóbb esetben majd-
nem csenevész és ót hatalmas, kéttagü, tollas sórtével ékített csücsocskát képez csupán. A harmadik lábpárra jellemzó mindenek elótt, hogy a belsó ág már felis-
merhetóleg van kifejlódve s a hatalmas, számtalan két-
tagü, tollas sórtével szegélyezett csípófüggelék külsó |
| esücsa mellett emelkedó wujjalakü nyülványt képez, a | melynek esücsáról két egyszerü és tollas sórte ered. Jel- | lemzó továbbá, hogy a kopoltyü-lemez alapján egy, | szegélyén finoman sórtézett lemezszerü fügeelék van je-
len, a mely majd esupán a kopoltyü-lemezig, majd pedig azontülis terjed. A kopoltyü-lemez és a külsó ág általá- ban és részleteiben is hasonlít a Moinéké-hoz és Simo-
| cephalusok-éhoz. A negyedik lábpár nagyon hasonlít a
harmadikhoz s evvel kapesolatban az említett tóbbi nemekéhez is, míg az ótódik lábpár az által, hogy ecsífpó- függeléke egészen hiányzik, kopoltyü-lemeze esenevész s a külsÓó ág, valamint a belsó is az alapíznek ecsupán végesüesait képezik, a melyeknek mindenikéról egy-egy
| hatalmas, egytagü és tollas sórte emelkedik, inkább a
Ceriodaphnia fajok lábpárjára emlékeztet. Külónben a Daphnia fajoknál a lábpárak szerkezetében és külónósen sórtézettsógében igen tág korlátok kózótt ingadozó elté- rósek vannak.
A Bosminidék líbpárjaira nézve mindenekelótt jel- lemzó az, hogy a két elsó pár minden esetben róvidebb az utána kóvetkezó két párnál, a melyek a legeróteljeseb- ben fejlettek, az ótódik pár azonban már szintén gyen- gébb s a hatodik végre esenevész. Az elsó lábpárnak alap- íze meglehetós keskeny lemezt képez, a melynek mellsó szegélyén a csípófüggelék, hátsó szegélyén pedig a kopol- tyülemez emelkedik. A csípófüggelék csücsszerü kiemel- kedést képez, a melynek egyenesre metszett csücsán há- rom hatalmas, nyülványszerü tollas sórte emelkedik. A kopoltyülemez kórtealakü és hegyes csüesával ki- és hátrafelé tekint. Az ágak kózül a külsó üjjalakü nyülványt képez, csüesán egy eróteljes, síma sórtével s alapján két hatalmas sórte ered. A belsó ág terjedelmes, lapitott és külsó esücsán egyenesre metszett lemez alakjában fejlett és szabad esüesán ót tollas kétágü és egy egyszerü sórte van. À második lábpár általánosságban az elsóvel egyezó, külónósen a kopoltyü-lemez és a külsó ág alakját és szer- kezetét tekintve, a esífpófüggelék és belsó ág azonban némileg eltér, mert példáül itt a csípófüggelék hegyes csücsán három erós fogacska, belsó szegélyén pedig hat tollas, kéttagü sórte van. A belsó ág erósen lapí- tott és szabad, külsó szegélyén kissé kerekített; sortéi- nek száma tíz-tizenkettó kózótt váltakozik, a melyeknek egy része tollas, más része síma, de valamennyi tagozat- lan. A esípófüggelék kózelében fekvó sórte a tóbbinél eróteljesebb és jóformán tüskét alkot. A harmadik lábpár alapíze terjedelmes lemez, a melynek külsó csücsán, a a, külsó ág alapján két eróteljes, tollas, tüske van. A csípó- függelék széles alapról indülva ki, kózepe felé elkeske- nyedik s itt térdalakülag megtórve befelé hajlik. Csücsán két róvid, eróteljes, karomszerü tüske van s a belsó mel- lett még egy fínom sórte is emelkedik. A csípófüggelék alaprészletének belsó szegélyén ót-hat, tollas és kéttagü hosszü sórte van. À kopoltyülemez ugyanoly alakü, mint
4*
28
à megelózó lábpárokon, de valamivel terjedelmesebb. A külsóáge lábpáron már jóval eróteljesebb, mint a meg- elózókón, alapján keskeny, csücsán elszélesedett lemezt képez, melynek belsó- és külsó segélye fínoman sórtézett, egyenesre metszett végesüesán pedig három hosszü, két- tagü és két róvid, egytagu tollas sórte ered. A belsó ág szintén jól fejlett, lapftott, lemezszer(t és róla tíz-tizenkét tollas, kéttagü sórte emelkedik; ezeknek száma azonban a fajok szerint változik. A negyedik libszárnak alapízén a kopoltyülemez mellett még egy kis, szegélyén fínoman sórtézett lemezkéje is van. A csípófüggelék csenevész, kis nyülványkát képez esupán, esücsán egy nyülványszeri sórtével. A külsó ág szembetiünóen fejlett és feltünóen emlékeztet a megelózó csalidok megfeleló szervére; ugyanis szabad szegélyén kerekített terjedelhmes lemezt képez, a melynek külsó szabad szegélye fínoman sórté- zett és ót erOteljes, tollas és két kisebb, szintén tollas sórtével ékített. A belsó ág már csenevész, üjjalaku nyül- ványt képez, a melynek alapján egy hosszü, eróteljes és belsó szegélyén hosszü sórtékkel ékített nyülvány van, esüesáról] egy finoman sórtézett, sarlóalakülag gyen- gén befelé hajló tüskeszerü nyülvány ered. Az ótódik lábpárnak esenevész alapízén a csípófüggelék is csene- vész és egy gyengén térdalakülag hajlott, csücesa felé fo- kozatosan vékonyodó nyülványt képez minden sórte nél- kül. Evvel ellentétben a kopoltyülemez eróteljesebb és alapján duzzadt. A külsó ág alapján két tagozatlan, fíno- man tollazott, eróteljes tüske ered, csücsát pedig egy hosszü, síma sórte ékíti. A belsó ág eróteljesebb a külsó- nél és hosszabb is, kissé kerekített csücsán hét ffnom és síma sórte ered. A hatodik lábpár már egészen csenevész s az alapízról csupán az eróteljesen fojlett kopoltyülemez emelkedik.
A Lyncodaphniddk esaládjában a külónbózó nemek fajamál az ót és hat kózótt váltakozó lábpárok kisebb- nagyobb szerkezeti eltérést mutatnak. A Maerothiir ge- nus alakjainál az ót lábpár kózótt legeróteljesebb az elsó s leggyengébb az ótódik. Az elsó lábpár alapízén esupán a kopoltyülemez van meg, a csípófüggelék hiányzik és helyén néhány fíinom, félkorben redózótt sórte van csu- pán. Az ágak kózül a külsó egyszerii, ijjalakü nyülványt képez, csücsán egy hatalmas sórtével, a melynek véesó hullímos fele erós sórtékkel ékített. A belsó ág sokkal eróteljesebben fejlett, mint a külsó és két lebenyból &ll, a melyek kózül a külsó alak tekintetében emlékeztet a külsó ágra és csücsán három sarlóalakülag ívelt, belsó szegélyének végsó felében fínoman sórtézett tüske ered. À belsó lemez terjedelmes, lapított és végsó szegélyén 8—10 nyülványszerü tüske van s ezenkívül még pár ki- sebb sórte is. A második lábpár terjedelmes alapízén a esfpófüggelék már eróteljes esücs alakjában lép, melynek alapjín belül négy hosszü sórte és fogszeri( sórte vam, kívül pedig csupán egy üjjalakü nyülványka emelkedik.
À esfpófüggelék hegyes csücsán végre két fogacska van. À kopoltyülemez aránylag terjedelmes zacskót képez. À külsó ág djjalakü nyülvány, esücesán egy sarlóalakülag górbült, külsó szegélyén fínoman sórtézett eróteljes és egy síma, gyenge sórtével. A belsó ág tulajdonképen egyenes folytatását képezi az alapíznek és szabad, gyen- gén kerekített külsó szegélyén hat róvid, végén feltü- nóbben górbült nyülványszerü sórte van, a melyek ki- vülról befelé fokozatosan róvidülnek és végsó felükben gyengén sórtézottek. A harmadik lábpár ecsípófüggeléke némileg hasonlít a másodikéhoz, de valamivel gyengébb. A kopoltyülemez eróteljes. 4 külsó ág alapjíán egy befelé irányüló, sarlóalakülag górbiült és tollas sórte van. Hátsó szegélye fínom sórtékkel fedett és végsó harmadában, tehát a esücs kózelében egy feltünóen hosszü, egyenes, kéttagü és ffínoman tollazott sórte ered. Az ág csüesát végre két róvid, sarlóalakülag hajlott és csupán külsó sze- gélyén sórtézett gcyenge sórte ékíti. A negyedik lábpár csípófüggeléke két egytagu, róvid, erós és tollas sórtében végzódik s alapján két kis fvelt, hegyesen végzódó nyul- ványka van. A kopoltyülemez ugyanolyan, mint a meg- elózó párban. A külsó ág hosszü, jóval hosszabb a belsó- nél és alak tekintetében a harmadik lábpáréra emlékez- tet, avval a külónbséggel, hogy külsó szegélye sem nem sórtézett, sem alapján, sem végsó harmadában mines nagy sórtékkel fegyverezve, hanem csupán csücsán van három tüskeszeri róvid, eróteljes és fífnoman sórtézett sórtéje. A belsó ág egészen oly szerkezetiüi, mint a harma- dik líbpáré és esupán sórtézettsége mutat kis fokü elté- rést. Az ótodik lábpár alapízén a esípófüggelék kis, he- gyes csüesü nyülványt képez sórték nélkül. A kopoltyü- lemez eróteljes és oly hosszü, mint az ágak. Az ágak kózül a belsót esupán egy erós, hátrafelé sarlóalakü- lag hajlott, fínoman sórtéz»tt sórte képezi, a külsó egy, csüesán [finoman sórtézett nyülvány alakjában fejlett.
Az Acantholeberis hat lábpárja kózül legeróteljeseb- ben fejlett a negyedik és ótódik, a hatodik pedig egé- szen esenevész s csupán egy hosszükás, szegélyen sórté- zett lemezt képez. A esípófüggelék az elsó és második líbpáron a legeróteljesebb, a harmadikon éós negyediken már gyengébb, de azért ugyanoly szerkezetii, mint a megelózókón; az ótódik lábpáron ellenben már csene- vész és alig ismerhetó fel; a hatodikon végre egészen hiányzik. A kopoltyülemez a hatodik lábpár kivételével mindenik líbpáron megvan, de a negyediken és ótódi- ken kettós tómlócskét képez. Az ágak kozül az elsó és második lábpáron a belsó van eróteljesebben fejlódve sa külsó esenevész, ellenben a harmadik, negyedik és ótódik lábpáron a külsóág az eróteljesebb s a belsó gyen- gébb. A külsó ág azonban legeróteljesebb az ótódik láb- páron, a melyen négyszógü, fínoman sórtézett lemezt alkot nehány eróteljes, részint tagozott, részint tagozat-
29
lan, de mindig tollas sórtével. A hatodik lábpáron az |
ágak is hiányoznak.
A Lynceidák ót lábpárja általànosságban nagy hason- latosságot mutat a Lyncodaphmidk-éhoz és ezek kózótt külónósen az 4cantholeberis-éihez. A lábak alapíze min- den esetben keskeny lemezt képez, a melyen a kopoltyü- függelék minden líbpáron megvan, míg a csípófügge- lék az utolsón vagy mnagyon csenevész, vagy egészen hiányzik. A csípófüggelék az elsó, második és harmadik lábpáron kis nyülvány alakjában van elkülónülve, a melyról róvid, de erós, kéttagü tollas sórték erednek; a kóvetkezó libpárokon már esupán kisebb-nagyobb hal- moeskát képez külónbózó számu tagozott és tagozatlan tollas sórtével. A kopoltyüfüggelék kórtealakü lemezt, illetóleg zaeskót képez. Az ágak mindenik lábpáron fel- ismerhetók, de az elsó, második lábpáron e család alak- jainál is a belsó az eróteljesebb sa külsó a gyengébb, ellen- ben a harmadikon és negyediken a külsó ág az erótelje- sebb s az ótódiken végre majdnem az ósszes tóbbi váz-
részeket elnyomja. A harmadik, negyedik és ótódik láb- |
páron a külsó ág terjedelmes, kerekített szegélyit lemezt képez változó számu, eróteljes, tollas sórtével. LEvpre, a
kiaz Eurycercus lamellatus lábpárjait behatóan tanul- |
mányozta, a külsó ágat kopoltyülemeznek tartotta és utána GrnsrTAECKER 1s ezt az értelmezést fogadta el. Luxp vizsgálatai és a tóbbi családokkal való ósszeha- sonlítás azonban kónnyen megmagyarázza ügy a Lrvpro, valamint az ó nyomán a GEnsTAECKER tévedésót is.
Igen jellemzó a Cladocerák majdnem valamennyi családjára és ezeknek alakjaira az, hogy a hímek elsó lábpárja tóbb tekintetben eltér a nóstényektól, és eltér fóleg abban, hogy ólelószervvé módosülva, esüesán kü- lónbózó alakü karmok és sórtenem( függelékek vannak.
A. Polyphemiddk kózótt a. Polyphemus-nál a hím elsó lábpárja általánosságban ugyan hasonlít a nóstényéhez, de csücesán egy fólfelé hajló karom van, a melytól távo- labb aláfelé egy, csupán egyik oldalán fogazott tüske emelkedik. E tüske mógótt és illetóleg alatt két saját- ságos szemóles látható, a melyeknek szabad szegélyén fogszerü lebenykék vannak. Végre a láb hátsó szegélyén, kórülbelól annak hátsó harmadában két kardalakü, lapí- tott és fogazott szegélyü tüskeszerii nyulvány ered.
À Leptodoriddk-nál a hímek és nóstények elsó lib- párja kózótt csupán annyi a külónbség, hogy a hímeknél & harmadik íz csüesán saját izmokkal mozgatható, róvid tüskékkel ékített eróteljes karom van jelen.
A Lynceidák családjínak ^ valamennyi neménél s& üsszes eddig ismert fajainál a hímek elsó lábpárjának csücsán egy eróteljes, sarlóalakülag górbült karom van, a mely majd eróteljesebb, majd gyengébb. Az egyes fajok szerint azonban még melléksórték is vannak a karom mellett.
A Luyncodaphnidák hímemek elsó lábpárja általában
emlékeztet a Lynceidék-éra, nemkülónben a Bosmini- dák-é is, a mely utóbbiaknaül, mint Mérrr& P. E.-nek a Bosmina diaphanán végzett vizsgálatai is bizonyftják, a hím elsó lábpárjának esücsán egy mellfelé hajló sarló- alakü karom van s ennek alapján külón széles alapról egy hatalmas síma sórte irányül mellfelé.
À Daphnidák családjíban is a typus az, hogy a hím elsó lábpárjának esücsán mellfelé górbüló karom van, de aztán a nemek és fajok szerint a részletekben kisebb-na- gyobb az eltérés. A Moindk-nál példáül s külónósen a Moima brachiatá-nál, Mórrzn P. E. szerint az elsó lábpár csücsa kiszélesedett, mellsÓ csüesán erósebben ívelt és finom sórtékkel tómótten fedett, hátsó csücsán ellenben kifelé megnyult, itt rógziül a mellfelé górbült sarlóalakü karom, alapján három tollas sórtével. A Ceriodaphnia- és Daphnia-fajok hímeinél általában ki van fejlódve a mell- felé hajló sarlóalakü karom és ezelótt külón alappal mindig egy hatalmas sórte emelkedik. E, mellett azonban az egyes fajoknál még kisebb-nagyobb számü gyengébb sórtéket is találunk a láb külónbózó pontjain.
A Sididdk-nál a hímek elsó lábpárja általánosságban ugyan hasonlít a Daphniddk-éhoz, mindazáltal az eltérés meglehetós szembeszókó. Ugyanis a Sididdk-nál a láb csücsán a karom helyett egy mellfelé hajló vastag, kere- kített csücsü nyulvány van, a mely szabad csücsán finom fogaeskákkal fegyverzett. A nyulvány alapján a láb belsó
| csücsa szintén kerekített és finom fogaeskákkal ékített,
de róla egy hatalmas, sarlóalakü górbült sórte, továbbá nagyobb számuü fmom sórte is ered.
À mi a hímek elsó lábpárjának e feltinó részeit illeti, meg kell jegyeznem, hogy a karom s illetóleg a mellfelé górbült nyulvány minden esetben a belsó ág módosülata kóvetkeztében jótt létre, az elótte fekvó hatalmas, ónálló alapról emelkedó sórte pedig a külsó ágat képvisel.
À lábpárak száma, mint már a megelózókben is róviden említettem, a Cladocerák Kkülónbozó esalád- jainál és nemeinél meglehetós tág korlátok kozott inga- dozik. E viszonyt azonban legjobban feltinteti a kóvet- kezó táblázat, a melyben az egyes esaládok lábpárjainak száma van feljegyezve.
E A lábpár
A esalád neve IE Polyphemide - .. .. 4 Leptodoride . . |. 6 Tiynceidz e mc EIL Lyncodaphnidm . 4—6 «Bogminidg $54 0s educ 6 iDnphnide 4 Ti enl 5 Bididpee qq e 6 Holopedid:e 6
Miként e táblázat számadataiból is kitünik, állandóan legkisebb a. Polyphemiddk lábpárjainak a. száma $ ehhez hasonlót még esupán a Lyncodaphniddk | családjának
30
egy neménél találunk; a tóbbi esaládoknál a lábpárak 8záma 5-re s végre 6-ra nóvekedik, ez utóbbi számot azonban soha sem haladja tul. De a táblázat számadatai- bólaz is kitínik, hogy pár családban a lábpárak száma ingadozik, így példáül a Lynceidae és a. Lyncodaphnidae cBaládokban. Ennek oka abban rejlik, hozy a Lynceidae család egy genusánáls névszerint az Furycercus-nál a lábpárak száma 6, míg a tóbbi genusnál állandóan 5. A Lyncodaphnidae esaládnál mutatkozó ingadozásnak oka abban áll, hogy az ide tartozó Lathomura genus- nál 4, a Maerothrix és Streblocerus genusnál 5, az Acan- tholeberis és. Iliocryptus genusoknál végre 6 a lábpárak száma. Állandó a líbpárak száma a Bosminiddk-nál, a tóbb genust tartalmazó Daphnidák-nál, nemkülónben a Sididae és Holopedidae családoknál. A lábpárak száma azonban nem vehetó irányadó bélyeg gyanánt a esaládok kórültrásánál és jellemzésénél, mert ez esetben egymástól igen külónbózó szervezettségü alakok kerülnének egy családba, mint példáül a. Polyphemiddk a. Lathonurá-val, a Leptodoriddk a. Bosminiddl-kal, Sididdk-kal, Holope- didék-kal, az Euryeercus, Iliocryptus és Acantholeberis genusokkal ; továbbá a. Daphnidae esalád, az. Eurycercus genus kivételével, az ósszes tóbbi Lynceiddk-kal s a. Stre- blocerus és Macrothrix genusokkal.
3. Kóztakaró.
A Cladocerák kóztakarója, mint általiban az ósszes tóbbi szabadon éló rákoké is, pánczélt képez, a mely azonban kapesolatban a test jellemzó alkotásával, — a mennyiben az oldalt ósszenyomott és háthasi tengelye tetemesen hosszabb az oldali tengelynél, — nem esupán a hátoldalt takarja, hanem együttal a test két oldalát is borító teknószerü lemezeket alkot. A két oldallemez azonban a hátoldal kózépvonalában minden esetben egybe van nóve, ellenben mellsó, hasoldali és hátsó szegélye szabad. E tekintetben tehát a Cladocerák, a míg egyfelól] meglehetósen eltéórnek a tóbbi rákok leg- nagyobb részétól, addig másfelól nagyon emlékeztetnek a Kagylósrákokra s a Branchiapodok kózótt a. Limnadia, FEistheria és Limnetis fajokra.
A pánczél két lemeze azonban nem az ósszes Cla- doceráknál van egyenló mértékben kifejlódve, mert míg Lynceidae, Lyncodaphnidae, Bosminidae és Daplhmidae esaládoknál a lemezek hasoldali és hátsó szegélye egy- mással érintkezve, azok nemesak a végtagokat zárják kórül, hanem az utópotrohot is ; addig a Sididae és Holo- pedidae esaládoknál az utópotroh tóbbé-kevésbbé fedetlen marad. À Polyphemidae család alakjainál a pánezél két lemeze már csak annyira fejlett, hogy hasoldali szegé-
lyók esupán a végtagok alapi ízéig terjed s végre a |
Leptodoridae családnál a lemezek még a potrohot sem fedik.
Az aránylag tekintélyes számü Cladoceráknál a pán- ezél alakja a nemek és fajok szerint rendkívül tág kor- litok kózótt változik s elkezdve a. gómb-, tojás- és négy- szógalaktól, minden 4átmenetben elófordül. A pánezél alakja külónben igen nagy mértékben függ a hasoldal szegélyétól a mely majd egyenes lehet, majd a hát- oldallal egyenlóen ívelt, majd pedig erósen ívelt.
Azoknál a Cladoceráknál, a melyeknél a pánezéljól van kifejlódve, tehát a. Ljynceidae, Lyncodaphnidae, Bos- minidae, Daphnidae, Sididae és Holopedidae esaládok- nála pánczélnak háti, hasi, mellsÓó és hátsó szegélye a esaládok, nemek és fajok szerint is meglehetós jellemzóen van fejlódve.
A Lynceidae család alakjainál a pánezél hátoldali gze- gélye majd egyenes, majd kózepe táján gyengén velt, majd pedig erósen ívelt. Ieen érdekes e családban a Pleuroxus genus, a melynek fajainál a pánczél hátoldali szegélye a lehetó legtágabb korlátok koózótt változik, mert míg példáül néha nem egyenes, addig máskor erósen ivelt, ügy azonban, hogy hátrafelé az íveltség mind- inkább fokozódik. E esalád alakjainál igen jellemzó az, hogy a pánczél hátoldali szegélye minden esetben síma és rajta sem kiemelkedések, sem tüskék, sem sórték, sem fogaeskák nincsenek.
A hasoldali szegély alakja szintén nagyon változó a Lyneeidae család alakjainál. Leggyakoribb eset azonban az, hogy a hasoldali szegély egyenes, ritkább eset az, hogy a pánezél hasoldali szegélye tóbbé-kevésbbé ívelt. Nem ritka az az eset sem, hogy a máskülónben egyenes szegélyen vagy kis kiemelkedés, vagy pedig gyengébb, vagy eróteljesebb bemélyedés van. A hasoldali szegély valamennyi Ljnceida-félénél vagy síma, vagy pedig tollas sórtékkel ékített, egyes fajoknál azonban még kis fogaes- kák is vannak jelen s a tollas sórték és a. fogacskák vál- takozva fordulnak eló. A sórték alakja, szerkezete és nagysága aztán a fajok szerint változik s azok lehetnek egyenló, vagy külónbózó hosszüak, tollasok, vagy símák. Nem ritka az az eset sem, hogy a hasoldali szegély egy, vagy tóbb, majd egyenes, majd ívelt, majd hosszabb, vagy róvidebb, majd hegyes, majd pedig tompa fogaeská- ban végzódik.
A pánezél mellsó szegélye, kapcsolatban az ágastapoga- tók aránylag esekély fokü fejlettségével és külónósen kap- csolatban a fejpánezélnak a tórzspánczéllal való majdnem égzrevehetetlen érintkezésével, csak gyengén van elküló- nülve, de majdnem az ósszes Ljnceida-féléknél hasonló alakü. Ott, hol a fejpánezéllal érintkezik, általában tóbbé- kevésbbé éles S alakü hajlást mutat, azontül azonban a
| nemek és fajok szerint, bár szük korlátok kózótt, de vál-
tozik.
A mily tág korlátok kózótt változik a pánezél mellsó szegélyének alakja, épen oly tág korlátok kózótt változik szerkezete is. A fajok csekély részénél a mellsó sze-
gély ugyanis egészen csüpasz, más részénél elsó felében esupasz, alsó felében pedig majd tollas, majd pedig síma
sórtékkel fedett; a legtóbb fajnál azonban mindenütt |
sórtézett. Igen érdekes kivétel a. Pleuroxus truncatus, a mennyiben ennek mellsó szegélyén a sórték helyett 11—19 hegyes, fólfelé górbült fogaeska van jelen s ezek a hasoldali szegélyig terjednek le.
À pánezél hátsó szegélye nem mindenik Lgnceida-
félénél van kónnyen megkülónbóztethetóleg fejlódve, | mert egyes fajoknál kerekített s a hát- és hasoldali sze-
gély egymásba olvadtnak látszik.
A legtóbb Lynceida-félénél a hátsó szegély azonban jól el van külónülve s majd egyenes vonalban fut a hát- oldali szegélytól a hasoldali szegélyig s mindkettóvel he- gyes szóg alatt érintkezik, majd pedig a hátoldali sze- géllyel derékszóg alatt, a hasoldalival pedig tompán kerekített szóg alatt érintkezik. Iyen gyakorl az az eset,
hogy a felsó züg tompábban kerekített, mintaz alsó ; eló- |
fordul azonban az az eset is, hogy mind a két züg egyen- lóen tompán kerekített, és hogy a felsó majdnem hegyes, az alsó pedig tompán kerekftett.
A pánezél hátsó szegélye majdnem valamennyi Lyn- ceida-félénél esupasz s csak igen kevés azon fajoknak száma, a melyeknélegy s míásféle képletekkel ékített ; néha például egész hosszában fólülról lefelé fokozatosan nagyobbodó síma sórtékkel, néha hegyes, fólfelé górbült fogacskákkal fegyverzett, máskor külsó szélén ugyan esupasz, de belsó oldalán, kózel a szabad szegélyhez, ró- vid, meglehetós eróteljes tüskékkel fedett; az utóbbi- nál külónben az alsó zügon és fólótte kevéssel már fínom és róvid sórtéket is találunk.
Igen érdekes az a kórülmény, hogy nehány Lynceida- félénél a pánezél hátsó szegélyének alsó zügában kisebb- nagyobb és változó számuü fogaeskák fordulnak eló, a melyek részben egyenesen hátra, részben pedig kissé le-
felé irányulnak. Azoknála fajoknál, a melyeknél a pán- |
czél hátsó szegélyének alsó zügában tóbb fogacska van, 2 fogaeskák száma kisebb-nagyobb mértékben ingadozik. A fogacskák száma külónben még ugyanazon egy pél- dánynálsem állandó, mert a jobb pánczéllemezen le- het 5, a balon ellenben esupán három.
A Lyncodaphnidák családjában a pánezél hátoldali szegélye általiban gyengén ívelt, ügy azonban, hogy mellsó felében tóbbé-kevésbbé vízszintesnek látszik, és
hátsó felében a hasoldal felé hajolva ívelódik. A fajok |
legnagyobb részénél a hátoldali szegély egészen síma,
más részénél fogazott, vagy kis tüskékkel fegyver- |
zett.
À pánczél hasoldali szegélye e család külónbózó ne- meinél kis mértékben bár, de mégis mutat némi alak- változást. A Maerothrir fajoknál általán gyengén ívelt és eróteljes sórtékkel ékített, a melyeknek szerkezete
azonban a fajok szerint eltéró. A Streblocerus-nál a pán- |
czél hasoldali szegélye már feltünóen fvelt, fürész alakbax fogazott s a bemélyedésekben egy-egy róvid, erós sórtó- vel díszített. Az Acantholeberis pánezéljának hasoldali szegélye majdnem vízszintes és esupán mellsó, meg hátsó kis részlete van kissé fvelve s csak is sórtékkel ékített.
A pánczél mellsó szegélye majd egyenes, de kissé lej- tósen kifelé s aztán aláfelé hajlik, majd egészen egyenes
hosszü, merev
és függélyesen irányül aláfelé. A mellsó szegély külónben valamennyi Lyncodaphnida-félénél egészen esupasz és tompán kerekített szóg alatt érmtkezik a hasoldali sze- géllyel.
A pánczél hátsó szegélye esupán az Acantholeberis-nél van jól elkülónülve s ennél majdnem függélyes vonalban fut a hátoldali szegélytól a hasoldalüg s az elsóvel he- gyes, az utóbbival pedig tompín kerekített szóg alatt érintkezik ; egész hosszában aztán kis fogacskákkal fegy- verzett; a nemek más részénél felismerhetlenné válik, minthogy a hát- és hasoldali szegélyek észrevétlenül men- nek egymásba hegyes csücesban, vagy kerekített szóglet alatt érintkezve.
A Bosminidae család alakjainál a páncezél szegélyei általában nagyon hasonló lefutásüak s az itt-ott mutat- kozó eltérések majdnem elenyészó esekélységüek. A hát- oldali szegély ugyanis mindig tóbbé-kevésbbé erósen fvelt, ügy azonban, hogy hütrafelé szembetünóbben lankásodik és minden esetben egészen síma. A hasoldali szegély állndóan egyenes és esupán mellsó harmadában van nehány vékony sórtével ékítve, a melyeknek száma a fajok szerint változó. A mellsó szegély leggyakrabban gyengén fvelt s csak ritkán egyenes, de ez esetben aztán ferdén ki- és aláfelé irányul. Az a szóg, a mely alatt a mellsó szegély a hasoldalival érintkezik, tompán kerekí- tett és sórtékkel fedett. A hátsó szegély majdnem kivétel minek kóvetkeztében a hasoldali szegéllyel mindig derékszóg alatt érintkezik, ellenben a hátoldali szegéllyel majd tompább, majd éle- sebb, de mindig hegyes csücsban talílkozik. Nehány faj-
nélkül egyenes és függélyes,
nál, a pánezél hátsó alsó züga majd egyenesen hátra, majd kissé alá felé tekintó gyengén ívelt nyulványkába folytatódik, mely kétszer vagy háromszor fogazott lehet a fajok szerint. A hátsó szegély külónben valamennyi faj- nál kivétel nélkül sfma s rajta sem fogácskák, sem pedig sórték nincsenek.
A Daphnidae esalád külónbózó nemeinél s ezeknek fajainál a pánezél szegélyeimek nlakja, lefutása és szerke- zete, nemkülónben fejlettséze igen külónbózó. A Moina-
| fajoknál a pánezél hátoldali szegélye állandóan egyenes
és esupasz, esupán a petéit magával s illetóleg kóltó- ürében czipeló nóstényeknél válik kissé íveltté a peték nyomása alatt. Ugyan e viszonyt találjuk a Simocephalus- fajoknál is, avval a külónbséggel, hogy ezeknél a pánezél hátoldali szegélyén hátrafelé irínyuló fogszerü képletecs-
32
kék vannak. A Ceriodaphnia fajok kózótt, a míg nehány- nála pánezélhátoldali szegélye egyenes, addig mások- nál és a legtóbbnél, kisebb-nagyobb mértékben ívelt, de minden esetben egészen síma. A Scapholeberisek pánezél- jának hátoldali szegélye mindig ívelt, hátrafelé lanká- &odva hajlik alá& és kivétel nélkül valamennyi fajnál sfma. A Daphnia. genus alakjainál a pánezél hátoldali szegélye mindig fvelt, de nem ritka az az eset sem, hogy a szegély fveltsége hátra felé lassanként egyenes vonalba símul el, a mi külónósen a hímeknél igen gyakori. A pánczél hát- oldali szegélyének fínomabb szerkezete már tágabb kor- látok kózótt változik, mint alakja, mert a míg egyfelól igen sok oly fajt ismerünk, a melyeknél a szegély egészen síma, addig másfelól szintén sok oly fajt ismerünk, a melyeknél a szegély vagy egész hosszában, vagy hátsó felében, vagy végre csak hátsó harmadzüban erósebb, vagy gyengébb, hátra felé irányuló tüskékkel ékített.
A pánezél hasoldali szegélye már nem oly változó alakü, mint a hátoldali, à mennyiben a Scapholeberis fajok kivételével, a melyeknél állandóan egyenes, a tóbbieknél gyengébben, vagy erósebben, de mindig ívelt.
A. Seaphobelerisek-tól külónben a tóbbi Daphnida-félék- | hez mintegy átmenetet képeznek a Simocephalusok, a | melyeknél leggyengébb a hasoldali szegély fveltsége és az |
extremet a. Ceriodaphmia-fajok képezik, a melyeknél leg- eróteljesebb a hasoldali szegély fveltsége. A. Scapholeberi-
sek-nél és Ceriodaphnidlk legnagyobb részénél a hasoldah |
szegély egészen csupasz, a Ceriodaphmnia rotundá-nál, a
Simocephalusok-nál és számos JDaphnia-fajnál a has- |
oldali szegély hátsó felén vagy róvid tüskék, vagy hosz- szabb sórték emelkednek, a AMoina-fajoknál a hasoldali szegély mellsó részén vaunak esupán fogacskák és végre
igen sok Daphniá-nál az egész hasoldal rakva van tüs-
kékkel vagy sórtékkel.
A pánczél mellsó szegélye a Moina.fajoknál majdnem függélyes lefelé irányuló vonalat képez, a mely alsó felé- ben sórtézett és tompán kerekített szóg alatt érintkezik & hasoldali szegéllyel. Ehhez hasonló viszonyt találunk a Simocephalus- és Scapholeberis-fajoknál is, avval a kü- lónbséggel, hogy ezeknél a lefelé irányuló szegély kózepe tájin gyengén vájt s az utóbbi nemmnél a tóle és a hasoldali szegélytól alkotott szóglet hegyes és kiszó- kelló, mint külónósen a Scapholeberis mueronatá-nál 1s. E két nem mellsó szegélye külónben állandóan csupasz. À Daphnia-fajoknál a pánczél mellsó szegélye már kivé- tel nélkül fvelt és a hasoldali szegéllyel mindig tompán kerekített szóglet alatt érintkezik. Legfeltünóbb a Cerio- daphniák mellsó szegélyónek íveltsége, a melyeknél a mellsó- és a hasoldali szegély majdnem észrevétlenül megy át egymásba. E két utóbbi nemnél a pánczél mellsó szegélye jóformán mindig csupasz s alig egy-két oly faj van, a melynél fínom sórtékkel fedett.
Legnagyobb eltérés mutatkozik a JDaphnida-esalád
alakjai pánczéljának hátsó szegélyénél, mert a míz van- nak oly nemek, a melyeknél a pánczél hátsó szegélye éle- sen van elkülónülve, mint a Seapholeberisek-nél, Simo- cephalusok-nál éós némileg a. Motnk-nál is, addig nagyon sok másnál alig, vagy épen nincs az elkülónülve, mint a Ceriodaphnidk-nál és a Daphnidk-nál. A Scapholeberisek pánezéljának hátsó szegélye függélyes, majdnem egyenes és csak nagyon kis mértékben ívelt vonalat képez, a mely egészen csupasz s a hátoldali vonallal, épen mint a hasoldalival is hegyes szóglet alatt érintkezik, a melyek kózül a felsó kissé folfelé szókell, az alsóbb pedig róvidebb vagy hosszabb, hátrafelé irányuló hegyes nyulványban folytatódik. A Simocephalusok-nál a hátsó szegély szin- tén egyenes vonalat képez, de ez kissé ferdén le- és mell- felé fut. A hátoldali szegéllyel tompa, kerekített, a has- oldalival ellenben meglehetós hegyes szóglet alatt érint- kezik és egész hosszában róvid tüskékkel fedett. A Moindk- nál a hátsó szegély függélyes vonalat képez, a mely kózepe tájn gyengén óblózótt s a hátoldali szegéllyel meglehetós hegyes, de kerekített, a hasoldali szegéllyel ellenben feltünóen tompán kerekített szóglet alatt érint- kezik. A Daphnia- és Ceriodaphnia-fajoknál, mint em- lítettem, a pánczél hátsó szegélye nincs élesen elkülónülve s a hasoldali szegély kózetlen érintkezni látszik a hát- oldalival. Igen.jellemzó e nemek fajaira és külónósen a Daphnia-fajokra az, hogy a pánezél ott, hol a hát- és hasoldali szegély egymással érintkezik, róvidebb vagy hosszabb nyulvánnyá nyülik ki, a mely majd egyenesen hátra, majd pedig hátra- és fólfelé irányul. E nyulvány mindig tüskékkel fedett és iránya, hosszasága, meg alakja bizonyos fajjellemet képez. Külónósen jellemzó az, hogy à pánezél kózépvonalából-e, vagy pedig felsó részéból, iletve a hátoldali szegély kózelében ered-e? A Daph- nia-fajok kózótt külónben olyan is van, a melynél e nyul- vány esak kis esonkát képez, s e tekintetben nagyon em- lékeztet a Ceriodaphnidk-ra s mintegy átmenetet képez a két genus alakjai kózótt.
A Sididae-féléknél a pánezél szegélyei meglehetós egyforma fejlettségüek és alaküak. A hátoldali szegély ugyanis esak gyengén ívelt és egészen csupasz, a has- oldali szegély egyenes vonalat képez, a mely a test kózepe táján gyengén óblózótt és csupán hátsó harmadá- ban van róvid fogacskákkal fegyverezve, egyebütt pedig finom sórték borítják s ezek kózótt egy-egy hegyes, róvid tüskécske van. A pánczél mellsó szegélyének kózepén szembetinó bemélyedés van, minek kóvetkeztében alsó felében egy, kissé mellfelé szókelló, tompán kerekített csücs képzódótt. Ezen tül azonban gyengén kerekítve megy át a hasoldali szegélybe. A hátsó szegély jól meg- külónbóztethetó és hullámosan futó vonalat képez, a mely sórtékkel fedett s a hátoldali szegéllyel meglehetós, de gyengén kerekített, a hasoldali szegéllyel pedig tompa és feltitnóbben kerekített szóglet alatt érintkezik. Az alsó
33
szóglet a Sida hímjénél egy hegyes, egyenesen hátra irá- nyuló kis fogacskába folytatódik, illetóleg végzódik.
A Holopedidae esalád egyetlen képviselójének a. IHo- lopedium | gibberum-nak páncezélja, szegélyeit tekintve, meglehetósen eltér a Cladocerák tóbbi családjainak alak- jaiétól. A pánezél hátoldali szegélye ugyamis feltiinóen íÍvelt, bár nem oly mértékben, mint a hátoldali s ügy mellsó, valamint híátsó részlete majdnem egyenlóen lej- tós. A mellsó és hátsó szesély nines élesen elkülónilve, s mindkettó a hasoldali szegélynek egyenes folytatását képezi. A hasoldali szegély tehát egyenes kózlekedésben állónak látszik a hátoldalival, a mellyel meglehetós hegyes szóglet alatt érintkezik s ez kis esücsocskát képez. A hátoldali szegély egészen csupasz és a hasoldali is majdnem egészen, esupán a hátsó szegélynek megfeleló részletén vannak kis fogaeskák.
À pánezél folülete a Cladocerák külónbózó fajainál igen külónbózó szerkezetii s alig van nehány olyan faj, a melynek pánezélfolülete egészen egyszeri síma, mint példáuül a Holopedium gibberum-é is ; a legnagyobb rész- nél a pánczél tólületén, vagy a test hossztengelyével pár- hüzamosan futó hossztarajkákat, vagy egymással keresz- tezódó és rhombos terecskéket alkotó vonalakat, vaey pedig hatszógletí terecskéket találunk. A hossztengely- lyel párhüzamosan futó tarajkák leggyakoribbak az Alona genus fajamál. Az egymással keresztezódó és rhombos ierecskéket alkotó vonalak leggyakoriabbak a Cerio- daphnia- és a Daphnia-genusok fajaimak pánczélfolü- letén, a hatszógletü terecskék külónósebben a Bos- manidák- és nehány Lynceida-félének pánczélfolületét díszítik. Egyes fajoknál a nagy és kónnyen szembetinó tarajkákon kívül még fimom vonalak is ékítik a pánezél folületét. Igen érdekes az 4lona testudimaria pánczéljá- nak foólülete, minthogy ezen kis, egymást cserépszertleg fedó pikkelykék vannak kifejlódve, a melyek külónósen a pánezél szegélyeinek kózelében emelkednek ki éle- sebben. A pánezél fólületének szerkezete külónben az egyes fajok meghatározásánál meglehetós fontos jelle met képez.
À pánezél fólületének díszítéséhez külónben az emlí- tetteken kívül egyes esetekben még másnemü képletek is járülnak, nevezetesen kis kiemelkedések, tüskék és sórték. Ezekhez lehet számítani némileg azokat a sórte- szerü képleteket is, melyek a Lynceida-család alakjainak kivételével majdnem az ósszes tóbbi Cladocerák fajainál az ágastapogatók alapjín, vagy tórzsének csücsán egye- sével vagy párosával vannak meg s a melyek ideggel Álla kózlekedésben, valószínüleg a tapintásnak egyik készülékét képezik.
Szóüvettani tekintetben a Cladocerák kóztakarója sem jellemzó sajíátságeal nem bír, sem a tóbbi rákokétól nem külónbózik; minden esetben két, jól elkülonült
rétegból áll nevezetesen a tulajdonképeni pánezélt
Dapay, Cladocera.
alkotó külsó, szilárd ósszeállásü euticula-rétegból és az ez alatt fekvó plasma-rétegból, a matria-ból.
A cuticula-réteg legnagyobb részt egynemü s a test külónbózó részeim külónbózó vastagságü és keménységiü s részben ettól függ színe is, mert minél vastagabb és keményebb, annál sótétebb színii. E, tekintetben igen szép példa a Monospilus temuirostris, a melynek cuti- eula-rétege az idókózónként levedlett, de egymáson tapadt páncezél-lemezek miatt meglehetós szilárd Ossze- állásü és sárgásbarna színtüi, holott a Daphnia-fajok cuti- eula-rétege aránylag vékony lévén, majdnem egészen színtelen. — Vegyi ósszetétel tekintetében a cuticula-ré- teg nagyon hasonlít a tóbbi rákokéhoz s legfennebb abban külónbózik, hogy a beléje rakódott mészsók meny- nyisége majdnem minimumra redukálódott, bár ezeknek jelenlétét is már Lzvpre konstatáílta a JDaphnia lon- qispina. és a, Simocephalus vetulus fajoknál a savak alkal- mazása után mutatkozott pezsgés alapján. Ehhez hasonló eredményhez jutottam én is a Moina brachiatá-nál eczetsav alkalmazása után, a melynek hatására a mész-
poor
sók feloldásával a cuticula-réteg feltinó hajlékonnyá és vékonnyá változott.
A plasmaréteg — matrix — leggyakrabban szemeeské- zett, sejfekre nem külónült protoplasma-réteget képez elszórt magvakkal, ritkábban sejtekre külóntülve. Lzevpra szerint e réteg a test kótószóvetével s külónósen a zsír- test nyülványaival áll kózetlen Kkózlekedésben. A test egyes helyein e réteg elvastagodik, így külónósen a fark- sórték alapján s itt kis dudorkát képez.
A korábbi büvárok kózül a plasma-réteget illetóleg LovÉN és SrTRAvs ama. véleményben voltak, hogy izom- szerii és az izmok feladatát végezi, külónósen a pánezél két lemezének elzárásánál. E véleményt Lzvpra dóntótte meg, kimutatva, hogy a pánezél lemezeinek esukódá- sát specialiter e czélra szolgáló izmok végezik. Ó mu- tatta ki azt is, hogy e réteg szolgál tartózkodási helyétül a festék-sejteknek s hogy e rétegben egyes fajoknál egy- sejtü mirigyek vannak elszórva, a melyek nézete szerint nem egyebek egysejti bórmirigyeknél.
Az elóbbeniekben tárgyalt külvázon kívül à Cladoce- ráknál épen ügy, mint a tóbbi rákoknál is s általában majdnem az ósszes Ízeltlábü íllatoknál némi belváz is van s már Lzvpra észlelte nyomait a külónbózó izmok tapadáspontj&uül szolgáló tarajkák alakjában. Az uüjabb büvárok kozül külónósen MrrER P. E. volt az, a ki figyelmét e képletekre irányitotta és vizsgálatai alap- jín kimutatta, hogy csaknem az ósszes Cladoceráknil egyes pontokon az izmok tapadására szolgáló belváz- részletek vannak kifejlódve. Nevezett büvár egész soro- zatát kózli e belváz-részleteknek ^ az Alona-fajoktól, egyes Chydorus-októl és Plewroxus-októl, a melyek küló- nósen az ágastapogatókat mozgató hatalmas izmok tapadás-pontjáül szolgálnak s a melyeknek alakja a fajok
5
34
szerint igen tág korlátok kózótt változik; általában pál- czika-, ritkábban patkó- és gyürü-alaküak.
A Cladocerák valamennyien pánezéljukat tóbb ízben levedlik s az &j már nagyon korán kezd képzódni a régi alatt, a miról kónnyen meggyózódhetünk, ha az illetó állatkához kémszerrel járulunk, mint példáül eczetsavval, a melynek ilyetén hatását már Lzvpre konstatálta. A leg- tóbb Cladocera régi pánczélját egészen levedli s csak nehány olyan van, a melynél a régi pánezélok is a testen maradnak. Ilyenek a Monospilus tenuirostris és az Acan- thocercus sordidus fajok, a melyeknél a régi pánczélok az
üjakkal ósszenónek s minden egyes pánezélt szegélyei- |
nek megmaradt sorai után azonnal felismerhetünk.
4. Héjmirigy. A korábbi büvárok kózül már. tóbben figyelmesek lettek ama tóbbszórós kanyarulatü, szabdalt szegélyü és
a hólyagszerü mirígyet az elsó lábpár kopoltyufüggeléké- nek tartotta, késóbb azonban visszavonva ez állítását, elismerte Dounw A. felfogásának helyességét.
A Cladocerák ósszes fajaimak héjmirfgyeim három rész- letet külónbóztethetünk meg, nevezetesen a hólyagszerü mirigyet, a esatornát és a. kivezetó myildst.
A hólyagszer mirigy, mint már DonngN A.-nak
| vizsgálatai is kiderítették s Craus C. adatai megerósí-
tették, minden esetben a héjmirígy vezetékének, illetóleg esatornájinak alsó járatától és a rágóktól képezett zug- ban fekszik. Alakja általànosságban kórte- vagy tojásdad, mindazáltal a nemek és fajok szerint kisebb-nagyobb
| mértékben változihk; majd kórtealaká, majd gómbólyü
meglehetós átlátszó szervre, a mely a Cladocerák leg- |
nagyobb részénél a pánezél két lemeze mellsó szegélyé- nek kózelében fekszik. — Így látta azt ZappacH a Holopediuwm:. gibberum-nál és bár helyzetét és lefutását kórülményesen leírja, finomabb szóveti szerkezetének, valamint élettani feladatának Kkórvonalozásával mégis
tanulmány tárgyává tette, Lzvpre volt s ó majdnem az ósszes általa vizsgált fajoknál kimutatta annak jelenlétét,
s együttal finomabb szerkezetére és élettani functiójára 18 |
némi fényt derített. Az utána miükódótt büvárok már valamennyien tóbbé-kevésbbé figyelmókre méltatták a Cladoceráknak | eme, Schalendrüse — nevezett szervét, külónósebben pedig
Lrevpra-tó] «Héjmürigy»-nek —
Donnx A., Sans G. O. és Craus C., a kik kózül az utóbbi | specialis tanulmányok alapján nemesak a finomabb |
szerkezetre vonatkozó becses adatokat nyüjt, hanem egy- üttal tóbb külónbozó Cladocera-fajnak héjmürigyeit is ismerteti.
À héjmirígy szerkezetét illetóleg Lizypra abban a véle- ményben volt, hogy az, a külónbózó fajoknál külónbózó- képen hurkolt, teljesen zárt csatornát képez és rajta semmi feltànóbb elkülónüléseket megkülónbóztetni nem lehet. Sans G. O. felfogása szerint, a Sidá-n és rokonfajain vég- zett vizsgálatai alapján, a héjmirígy a rágók kózelében egy szitaszerüleg áttórt lemezen át nyílik. Dounw A.-nak sikerült kimutatnia aztán azt, hogy a Cladocerák héj- mirígyei sem nem képeznek zárt, egyszerü csatornákat, mint azt Lgvpre vélte, sem nem nyílnak szitaszerüen át- tórt lemezen, mint azt Sans Gr. O. állította, hanem a Sans G. O. állftólagos szitaszerüen áttórt lemeze egy hó- lyasszeri füecelék, a mely keskeny vezetéken át a tóbb- szórósen felhurkolt csatorna alsó járatába szájadzik és valóságos mirígyet képez. — Donmw A.-nak e felfogását OraAus C. kezdetben tévedésen alapultnak nyilvánította s
vagy ferde négyszógre emlékeztet.
À csatorna, a hólyagszerü mirígy levezetó csóvével ve- Szi kezdetét és lefutása szerint belsó és külsó járatra van külónülve, a melyek külónbózó alakü hajlással a pánezél lemezeinek alsó harmada tájától néha egészen a szív kó- kózelébe emelkednek fel. A csatormna és illetóleg a belsó meg külsó járatok lefutása, hajlása, a nemek és fajok sze- rint, izen tág korlátok kózótt változik s fóleg ezektól függ a héjmirígynek egész alakja és részben szerkezete is.
A kivezetó nytlást legelószór Cravs C. észlelte és sze-
| rinte azt a legtóbb fajnáligen nehéz megtalálni, mint- adós marad. A legels6, a ki a Cladocerák e szervét beható |
hogy majdnem kivétel nélkül a hólyagszerü mirígy alatt fekszik. Legjobban megkülónbóztethetó a Sida erystal-
| lind-nál és a. Leptodora hyaliná-nál, mely utóbbinál,
WzrswaANN Á. vizsgálatai szerint, a fejben fekszik, tehát
| távol a hólyagszerü mirígytól.
A Leptodoridae család egyetlen alakjánál, a Leptodora hyaliná-nál, WziswANN vizsgálatai szerint, a héjmirígy- nek esak hátsó részlete s nevezetesen a hólyagszerü mi- rígy s a esatorna egy felhurkolt kis része fekszik a pánezélon, mellsó és legnagyobb részlete a testürben foglal helyet, még pedig olyformán, hogy a tor hosszá- ban végig futva, mellsó részével a fejig terjed. A hólyag- szerü mirígy hosszükás kórtealakü és keskeny, róvid veze- téke széles csüesának kózelében ered. A hosszü esatorna hátsó részlete a mirígytól esekély távolságig mellfelé ha- lad, de aztán hegyes, kónyókszerii hajlíssal megint hátra- felé kanyarül s a mirífgy alatt kettós kónyókhajlis után liszélesedve, egyenes vonalban mellfelé haladó irányt vesz fel A kivezetó nyílis a csatorna derékszóg alatt megtórt keskeny részletének végén fekszik.
A Polyphemidae-család alakjainál a héjmirígyek szer- kezete még eddig csak nagyon hézagosan ismert s a Po- lyphemus-ra vonatkozólag, LExvpre vizsgálatai után pél- dáül csak annyit tudunk, hogy a pánczél mellsó szegé- lyének kózelében feküsznek s a csatorna lefutásában tény- leg mellsó és hátsó részletre külónülnek. A mellsó rész- let, valószínüleg a rágó alapjának kózelében fekvó mi- rígytó] kiimdulva, gyenge hajlással mell- és lefelé halad, de nemsokára majdnem derékszóg alatt elóbb ferdén fól-
és hátrafelé, majd szintén ferdén mell- és fólfelé irányül, és eredéspontja kózelében aztán kónyókszerü hajlással a hátsó részletbe megy át. A hátsó rószlet kezdetben ugyan-
azt az irányt kóveti lefelé, a melyet a mellsó foólfelé s azt |
megfekszi; de már a majdnem derékszógü alsó hajlástól kezdve irányában némileg eltér, minthogy innen kezdve majdnem egyenes irányban fólfelé veszi ütját s a mellsó részlet eredéspontjánál, a valószínüleg itt fekvó kive- zetó nyilásba szájadzik.
À Lynceida-család alakjainál a héjmirígyek majdnem egyezó szerkezetüek és lefutásüak. A hólyagszertü mirígy ugyanis általában tojásdad alakü a rágók kozelében, majdnem a tesi kózépvonalában fekszik. À csatorna a
35
hólyagszerü mirígytól veszi kezdetét ós csaknem egyenes
vonalban halad a hátoldalhoz, egészen a szív kózelébe, de lefutásában mellsó és hátsó részlete jól megkülónbóz- tethetó. A csatorna mellsó részlete a hólyagszerü mirígy felsó tájáról eredve, kezdetben lefelé halad, de attól cse- kély távolságban kónyókszerü hajlás után fólfelé veszi ütját és gyenge S-alakü hajlással a szívig hatol. A hátsó részlet lefutásában ugyanezt az utat teszi meg s a mellsó részletet kisebb-nagyobb fokban fedi. A kivezetó nyílás igen valószínüleg a hólyagszerü mirigy alatt fekszik.
A. Lyncodaphmida-család külónbózó nemei- és fajainál csak nagyon kisfokü eltéréseket talílumk a Lnceida- család alakjaiak héjmirígy-szerkezetétól. A hólyagszerü
mirígy gómbólyüded s majdnem a test kózépvonalában | fekszik. A esatorna mellsó részlete a hólyagszerü müirígy | alsó szegélyén eredve le- és hátrafelé halad, de nemsokára |
Ívelt hajlással fólfelé irányül s a szív kózeléig terjedó le- futásában meglehetós éles S-alakü utat ír le. A hátsó részletnek lefutása azonos a mellsóével s azt kisebb- nagyobb mértékben fedi. A kivezetó nyilás a hólyagszerü mirígy alatt fekszik.
A Bosminidae-család alakjainak héjmirígyel ügy szer- kezet, valamint lefutás tekintetében is egészen azonosak- nak mondhatók a Lynceidae-család alakjaiéval s némi eltérést esupán a esaládon belül tapasztalhatunk a csa- torna helyzetét s a esatorna mellsó és hátsó részletének lefutását illetóleg. Néha ugyanis a héjmirígy a pánezél mellsó szegélyének kózelében fekszik s a. hátsó részlet el- takarja a mellsót, néha pedig a esatorna majdnem a test kózepére vonult, tehát a pánezél mellsó szegélyétól meg- lehetós távolságba, s a hátsó részlet nem fedi a mellsót, hanem ecsak szegélyeikkel érintkeznek.
A Daplhmidae család külónbózó nemeinél a héjmirt- gyek bár általában egy typus szerint vannak fejlódve, mindazáltal egyes részleteikben kisebb-nagyobb eltérést mutatnak. À Moindk-nál, mint azt Cravs C.-nak a Moina
brachiatá-n végzett vizsgálatai is bizonyítják, a héjmirfgy |
a pánezél mellsó szegélyének kózelében fekszik. A hólyag- szerü mirígy a rágók alapesücsának kózelében, a testnek majdnem kózépvonalában van; tómlóalakü és kivezetó
csóve ferdén le- és hátrafelé tekint. A csatorna mellsó részlete a hólyagszerü mirígy vezetékétól kis távolságban kezdetben ferdén le- és hátrafelé halad, majd ívelt haj- lással folfelé veszi ütjíát s ezt gyenge mellfelé hajlással
| teszi meg. À hátsó részlet lefutásában ugyan azt az utat
teszi meg lefelé, a melyet a mellsó részlet fólfelé, de e mellett a mellsó részlet alsó hajlását megkerüli s a hó- lyagszerü mirígy és a mellsó részlet kozótt fólfelé haladva, a hólyagszeri mirígy felsó szegélyénél még egyszer meg- hajlik, hogy aztán a hólyagszerü mirígzy mógótt fekvó kivezetó nyílásban végzódjék. A Ceriodaphnia-fajok héj- mirígyei szerkezet tekintetében nagyon kózel állanak a Moina-fajokéhoz. A hólyagszerü muürígy kórtealakü, ve- zetéke nagyon róvid s észrevétlenül megy át a csatorna mellsó részletébe, a mely itt ívelten hajlik folfelé, hogy aztán koórülbelól a test kózépvonalában térdszerü hajlás után, egyenes vonalban haladjon a szív kózelébe. A mellsó részlet hegyes, kónyókszerü hajlíssal megy át a hátsóba, a mely azt majdnem egészen fedi 8 ugyan azt az utat trja le, avval a külónbséggel, hogy a mellsó részlet alsó haj- lásánál kiesücesosodott kónyókhajlást képez s innen fól- hatol a hólyagszerü mirígy és a mellsó részlet kózé. A kivezetó nyílás valószínüleg a hólyagszerü mirígy mó- gótt fekszik. A Scapholeberis-eknél a hólyagszerü mirígy tómlóalakü, vezetéke róvid. A ecsatorna mellsó részlete kezdetben egyenesen lefelé halad, de majd kónyókszerü hajlással folfelé irányül és gyenge S-alakü utat írva le, egészen a szív mellsó csücsáig s illetve a fej és a tor kózti bemélyedésig emelkedik, a hol aztán hegyes, kónyók- szerü hajlással megy át a hátsó részletbe. A hátsó részlet ugyan azt az utat teszi meg, a melyet a mellsó 8 ezt nem takarja, hanem csak szegélyét érinti de csak az alsó kó- nyókhajlásig, minthogy itt szintén konyókhajlást képezve, a mellsó részleten fekszik s ügy halad fólfelé a hólyag- szerü mirígyig, a mely mógótt a kivezetó nyílás vam. À Siümocephalusok-nál a tojásdad alakü hólyagszerü mirígy a test kózépvonalában fekszik és róvid vezetéke egyenesen aláfelé tekint. A csatorna mellsó részlete a hólyagszerü mirígy kózelében kezdetben egyenesen hátra- felé halad, de aztán nem mnagy távolságban derékszóg alatt megtórve, folfelé veszi ütját s a szív kozeléig emel- kedik, még pedig vége felé erósebben mellfelé hajolva. À hátsó részlet már sokkal komplikáltabb, mint az eddig említett nemeknél ; ugyanis a mellsó részletnek felsó, he- gyes kónyókhajlásától kezdve, egészen annak alsó hajlá- sáig, avval párhuzamosan halad, itt azonban majdnem derékszóg alatt megtórve, zyenge hátrahajlás mellett alá- felé veszi átját s a pánezél hasoldali szegélyének kózelé- ben hegyes kónyókhajlással fólfelé térve, a hólyagszerü mirígy felsó esücsának kózelében végzódik. A hátsó rész- let lefutásában, részben eltakarja a mellsót, részben pedig esak érinti, ügyszintén érintkezik szegélyével alsó tájá- nak alá- és fólfelé haladó része is. A Daphnia-fajok héj-
5*
mirígyeinek egyes részei alakjukat és lefutásukat tekintve, egészen azonosak a Simocephalus-okéval 8 ezekétól esak annyiban térnek el, hogy a hátsó részlet alsó tája nem nyülik le oly messze s nem oly külónvált, hanem róvi- debb s vagy csak félig, vagy pedig egészen visszahajlik a felsó tájra s evvel kapesolatban kózelebb fekszik a hólyag- szerü mirfgyhez. Külónben ügy a Simocephalus-ok, vala- mint a Daphnia-fédék héjmirígyei is lefutásukban G betüt írnak le.
A Sididae-esalád alakjainál a. héjmirigyek szerkezete nagyon emlékeztet a Simocephalus-okéra 8 ezekétól csak abban tér el, hogy a hólyagszerü mirigy ferde négyszóg- alakü, továbbá a esatorna mellsó részlete egyenes vonal- ban emelkedik fólfelé a szíiv kózelébe. A hátsó részleten itt is épen ágy megtaláljuk a felsó és az. alsó tájat, mint a Simocephalusok-nál és a. Daphmnidk-nál, avval a külónb- séggel hogy az alsó táj nem képez kónyókhajlást a hó- lyagszerü mirigy kózelében, hanem egyenes vonalban halad alá s aztán ismét folfelé, hogy a hólyagszerü mi- rigy kivezetó csóve folótt derékszóg alatt megtórve, a mirigytól meglehetós távolsügban nyiljék.
A Holopedidae esalád egyetlen alakjánál, a Holope- dium gibberum-nál, a mennyire Zappacn vizsgálata után ismerjük, a héjmirigyek egészen sajátságos lefutá- süak, a mennyiben nem a pánezél mellsó szegélyének kózelében s avval párhuzamosan feküsznek, hanem a test kózépvonalában a hossztengellyel majdnem párhüza- mosan. — A mennyire Zappaen rajzaiból kiolvashat- juk, a mirigynek mindkét csatornarészlete megvan s ezek párhüzamosan kózetlen egymás mellett fekszenek. A hólyagszerü mirigy jelenlétét illetóleg még eddig biz- tos adataink ninesenek, bár igen valószinü, hogy nem hiányzik az; legalább erre enged kóvetkeztetni Sans G. O.-nak ide vonatkozó vizsgálata, mely szerint a csatorna
kózepén egy hólyagszerü képlet van, szerinte a szita- |
szerüleg áttórt lemez, a melyet, mint tudjuk, Cravs C. a hólyagszerü miriggyel azonosít.
A héjmirigy egy részeimek fimomabb, s külónósen szóveti szerkezetére vonatkozó legelsÓó pontos adatokat WzrsMANN AÀ. nyüjtotta Leptodora hyalina anatomiai viszonyaimak ismertetése kapesán. Cravs C. a Clado- cerák héjmirigyeire vonatkozó kózleményében e tekin- tetben semmi üjabb adatot sem kózól s csak megerósiti, illetóleg általánosítja WrrswaNN-nak a Leptodora hyalina héjmirigyére vonatkozó tételeit.
36
|
A hólyagszerü mirigy belsó falazatát egymástól kisebb- |
nagyobb távolságban álló nagy sejtek bélelik, a melyek nemesak egyszerüen a falazatot bélelik, hanem, épen mert egymástól meglehetós távol feküsznek, szabadon
benyülnak a mirigy belsó ürébe. A sejtek külónben nem |
egyenló nagyok, s külónósen a mirigy vezetékének kóze- lében fekvók jóval nagyobbak a tóbbieknél s gómbóly- dedek. Valamennyi sejtet kettós kórvonalü hártya borít
s belsejókben már az éló állatnál, még inkább pedig az eczetsavval kezeli példányoknál meglehetós nagy, góm- bólyü magot lehet megkülónbóztetni. A mi e sejteknek alakját illeti, erre nézve azt mondhatjuk, hogy vala- mennyien hengeresek, a miról felületes beállítisnál kóny- nyen meggyózódhetünk.
A hólyagszerü mirigy foólülete mindig síma és finom, üvegtiszta, valószinülleg szerkezet nélküli hártya takarja, a mely finom rostok kózvetítésével itt-ott a kóztakaróhoz van függesztve.
À mirigy vezetékének falazata aránylag nagyon vékony 8 evvel kapesolatban annál terjedelmesebb belsó üre.
A csatorna szóveti szerkezete már eltér a hólyagszertü mirigyétól, sótétes szinüvé és erósen fénytóróvé válik s a falazat sejtjei tómótten feküsznek egymás mellett, továbbá a sejtek fólülról nézve aránylag szabályos sok- szógletitek. A sejtek folületén hártyát nem lehet meg- külónbóztetni de a nagy, gómbólyüded magot minden esetben láthatni.
A csatorna folületét meglehetós vastag cuticula-réteg borítja, a melyen folülról nézve, kis kerek likacskákat külónbóztethetünk meg. E kerek likacskák, iint azt WzrsumaNN À. a /Leptodora hyalimín. végzott vizsgálatai folyamában kimutatta, nem egyebek, mint a cuticu- laréteget áthatoló finom esatornáeskáknak nyilásai, a minókhóz hasonlókat annak idején HxrpENnHaIN az em- lósók veséimek ügynevezett tubuli contorti-ja felhámjá- ban észlelt. A csatorna folületén elszórtan itt-ott kótó- szóveti rostok tapadnak, a melyek az egész csatorna rógzítésére szolgálnak s ezért látszik egyes Cladocera csatornájinak falazata csipkézettnek. Azon esetekben, mikor a csatorna külsó és belsó részlete nem fekszik egy- más mellett, a kozóttük fentmaradó hézag véróblót ké- pez, a melyben Cravs C. vérsejtek áramlását észlelte.
A héjmirigy élettani feladatát tekintve WErswaNN A. és Cravs C. is abban a véleményben van, hogy az kivá-
| lasztó szerv s hogy a hólyagszerü mirigy vizet, a csatorna
pedig hügyváladékokat választ és ürít ki.
5. Izomrendszer.
A Cladocerák aránylag élénk mozgásával karóltve, az izomrendszer magas elkülónültségzet mutat s már a korábbi büvároknak 15 magára vonta figyelmét. A leg- elsó részletesebb lefrást mindamellett is csak SrRavs-nál taliljuk meg, a ki a Sida- és Daphnia-nemek izomrend- szerét ismerteti. Utána ScgoEprER nyüjt terjedelmes ada- tokat, a ki az 4ecamthocercus rigidus — Acantholeberis curvirostris izomrendszerét frja le a legkisebb részletekig. Z^ppaGH szintén sok adatot nyüjt ez irányban a Holope- dium gibberum. lefrása kapesán, de adatai még sem oly kimerítóek, mint a ScnoEpLEn-éi. Lzypre monographicus munkájában a Cladocerák izomrendszerének részletesebb
ismertetésébe nem bocsátkozik, hanem utal a ScHoEpLER vizsgálataira, de megjegyzi, hogy ScmoEprLEn tóbb oly izmot ismertet, a melyek tulajdonképen nem izmok, ha- nem esak kótószóveti rostok, vagy a zsírtest nyulványai. Az üjabb büvárok kózül csupán WzrswaANN À. nyüjt ke- vés adatot erre vonatkozólag a Leptodora hyalina. ana- tomiai viszonyainak ismertetése kapcsán, de egész terje- delmében mégsem frja le az izomrendszert.
Szem elótt tartva ScmoEprER kimerító büvárlati ada- tait, a Cladocerák izomrendszerét a kóvetkezó csopor- tokba oszthatjuk: 1. tapogatok izmai; 3. a szem izmai; 4. a lábak izmai ;
a tapogatók izma$; 2. az dgas-
5. a türzs izmai és 6. a belszervek izmai.
À tapogatok izmait illetóleg a legelsó adatokat ScnoEp- LER kózli, a ki nem esak az eantholeberis eurvirostris- nál mutatja ki azoknak jelenlétét, hanem általában a Daphnia-féléknél is, melyeknél pedig SrnAvs-DunkuEIM nem észlelte. ZappaAcH, LrvpiG és WztSMANN szintén nem emlékezik meg részletesebben a tapogatók izmai- ról ; holott mindenik tapogatóhoz fut egy-egy izom. Ezek lapftottak, szalagalaküak s a felsó ajaktól kiindulva, a fej alsó szezélyével párhüzamosan futva, hatolnak be a tapo- gatókba s azoknak alaprésze kózelében a mellsó szegély- hez tapadnak. ScmoEgpLER ez izmokat musculi levatores antennarum. — a tapogatók emeló izmainak — nevezte és mükódésük szerimt méltán 1s, à mennyiben tényleg a taposatók mellfelé- és fólemelését végzik. — A Clado- cerák kózótt azonban nem valamennyinél vannak ez izmok egyformán fejlódve. A ZLeptodoridae családbam, mint WrziswaNw-nak vizsgálatai is mutatják, ez izmok egészen hiányoznak, nem külónben a Polyphemidae csa- lídban a Polyphemus:nál 1s. A Lynceidae család alak- jaiál már ki vannak fejlódve, de nagyon vékonyak és átlátszók. A Lyncodaphnida család alakjainál, karóltve a tapogatók eróteljes fejlettségével, a tapogatói izmok már erósebben fejlettek, ellenben a JBosminidak-nál a ta- pogatók colossalis volta daczára is, hiányozni látszanak, minek magyarázatát külónben épen a tapogatók szerke- zetében kereshetjük. A JDaphnidae család külónbózó alakjainál, mint már ScHorprLER is kimutatta, a tapo- gatóiizmok mindig jelen vannak, csakhogy azoknál az alakoknál, a melyeknél a tapogatók legnagyobb rÓsze a fejpánczél alatt fekszik, s fry nem mozgathatók, sokkal gyengébben fejlettek, mint azoknál, a melyeknél a tapo- gatók egészen szabadok. Az utóbbiakéra emlékeztetóleg vannak fejlódve a Sididae- és Holopedidae-család alak- jaimak tapogatói izmai is. — A tapogatóiizmok külón- ben legerósebben a Cladocerák hímjeinél vannak kifej- lódve, kapesolatban avval, hogy ezeknél a mellsó tapo- gatók kózósülésnél a nóstények ólelésére szolgáló szervvé módosultak.
Az dgastapogatói izmait iletóleg már Srmaus nyüjt némi mintákat a Daphmia-fajokon végzett vizsgálatai
37
| alapján, de legkimerftóbben ScmoreprER és Zappaom frja |! le azokat; az elsó büvár az Aeantholeberis eurvirostris-on az utóbbi pedig a IHolopedium gibberum-on tett megfigye- lései után ScmoEpLER szerint az ágastapogatókat 5 izom
mozgatja, a melyek kózül kettó egyik tapogatótól a másikig fut s a tórzsbe hatolva, egyikók a felsó, másikuk pedig alsó szegélyéhez tapad, mindkettó azonban tapa- dáspontja kózelében tóbb ágra oszlik. Ez izmok az ágas- tapogatóknak tulajdonképeni hajlító izmai — flexores an- tennarum. À mis három izom, a melyek az ágastapogatók emeló izmai gyanánt szerepelnek, a fejpánezél hátolda- láról erednek s a bélesatornát mindkét oldalon kórítve, ferdén aláfelé futnak. Mindenik izom két ónálló izomból ósszetettnek litszik és egósz szélesséógükben tapadnak az ágastapogatók pánezéljihoz, mivel elkülónült inszeriü tapadókészülékük nines. A három izom kózül a legmellsó majdnem ivelt lefutásü s az ágastapogatókba, azok tór- zsének belsó-alsó részén hatol be, de ügy látszik, hogy a tórzsón tül nem terjed, hanem belsó-hátsó falazatán tóbb ágra oszolva tapad meg. — Mükódése a tórzsnek hátra- és aláfelé mozgását eredményezi s ezért a tórzs saját emeló izma — museulus proprius articuli basalis irunci — gyanánt tekintendó s ezt már SrRAvs is meg- külonbóztette. A más két izom majdnem egyenló széles, de sokkal hosszabb az elóbbinél, a mennyiben a tórzs esüesáig fut s annak külsó izomrétegét képezve, ága- kat boesát az ágastapogatók ágainak ízeibe és a tollas- sórtékhez. Ezen izmok képezik az ágastapogatók tulaj- donképeni emeló- és mozgató izmait — musculi levatores coparum proprii. — A két izom kózül a mellsó — levator coparum proprius anterior — a tórzs mellsó részében fut le s azután elkeskenyedve, a külsó ágba hatol s annyi ágra oszlik, a hány íze és tollassórtéje van az illetó ág- nak. Egészen hasonló lefutásü a hátsó izom is — levator coparum proprius posterior — «csakhogy a tórzs hátsó- alsó táján ered s aztán a belsó ágba hatols itt szintén az ízeknek és tollassórtéknek megfelelóleg ágazódik el. E kétizom egyidejü mükódése kovetkeztében az ágas- tapogatók folemelkednek, míg ellenben, ha csak az egyik mükodik, az ágastapogatók esupán tengelyük kórül forog- nak, majd mell, majd pedig hátra felé. Az ágastapogatók ágai s ezeknek ízei és sórtéi, kapesolatban szabad fzesülé- sükkel és ügy szólva külón izmaikkal, ónálló mükódést végeznek. ScmoEprEn ezen jól elkülónült izmokon kívül az ágastapogatók tórzsében gytüirüs izmokat is vélt látni, ezek azonban, mint már Lrvpre kimutatta, egyetlen Cladoceránál sem léteznek s a mit ScmoEpLER izomnak nézett,az nem egyéb, mint a tórzs hajlékony pánezéljá- nak redóje. Zappacnu a Holopedium gibberum-nál csupán négy izmot külónbóztet meg az ágastapogatók lkülsó felén, a melyek kózül az egyik a fejtor oldalától kiindulva, az ágastapogatók tórzsébe hatols annak külsó szegélye kózelében futva, az elsó ízen végighatolva, mind jobban
38
kózeledik a mellsó szegélyhez. Hasonló a lefutása annak a kétizommak is, a mely szintén a fejpánezél oldalám, de az elóbbinél valamivel lejebb ered s az ágastapo- gatókba a tórzsnek hátsó szegélyén hatol be. Mind emez izmok valószíntileg az ágastapogatók emelói gyanánt szerepelnek — musculi levatores coparum. —— Sokkal részletesebben írja le ZappacH az ágastapogatók belsó izmait, a melyek kózül elsó helyen azt említi, a mely a fej belsó részéból eredve, a tórzs hátsó szegélyén hatol az ágastapogatóba és ferdón fut a mellsó szegélyhez. Ez izom valószínüleg azonos a ScmorprüEn-tól musculi flexsores coparum név alatt lefrt izmokkal, annyival is inkább, mivel Zappacm szerint az ágastapogatók alá haj- lísát ez eredményezi. A tóbbi izmok inkább az ágas- tapogatók egyes alkotó részeinek mozgását végzik. — llyenek elsó sorban egy felületesen fekvó vékony izom, a mely az elóbbi mellett az ágastapogató tórzsének alap- ján eredve, az ág müsodik ízéig fut, továbbá az ágas- tapogatók hátsó felületén fekvó egy eróteljesebb izom, a mely az elsó íz kózepén eredve, az egész második fzen végig fut. Valószínüleg ehhez tartozik az az izom is, a mely az ágastapogató hátsó felében valamivel mélyebben fekszik s a melynek mellsó felén egy hasonló lefutásü másik izom is ered. Ez utóbbi a második íz felsó felében eredve, a harmadik íz mellsó szegélye felé halad s itt két ágra oszlik, további lefutásában azonban egy széles izommá egyesül s ügy fut a negyedik ízbe s illetóleg a tollas esüessórtékig. Az utóbb említett izmok valameny- nyijét musculi levatores coparum gyanánt tekinthetjük, a melyek nemcsak az ágastapogatóknak, hanem együttal azok ágai fzeinek felemelését is eszkózlik.
À szemizmok jelenlétét már Srnavs észlelte s azoknak számát egyik oldalon négynek, tehát ósszesen nyoleznak teszi, míg rajzaiban egyik oldalon csupán hármat s így ósszesen hatot ábrázol Ugyanennyi szemizmot említ SenoEpLEn 15, azaz nyolezat, ellenben Levpra a Simo- cephalus vetulus kivételével, a melynél esupán négy izmot látott, az ósszes tóbbi Cladoceráknál állandóan hat izmot számlált meg. Ugyan e számadatokat kózli WzyisuanN A. i8 a Leptodora hyalina szemizmait illetóleg. A szemizmok majdnem kivétel nélkül egy pontból ered- neh, az ágastapogatók tórzsének alapján, vagy annak kózelében és a szem felé haladva, egymástól mindinkább távoznak, minek kóvetkeztében a szemet tólesérszerüleg veszik kórül. Csak a Leptodora hyalina képez e szabály alól kivételt, a mennyiben, mint WzxrswANN is kimu- atta, az izmok a tapogatók alapján egy pontban eredve, kissé ferdén, oly formán futnak a szemhez, hogy lefutá- sukban megfordított tólesért képeznek. A szemizmok mükódése a szemek mozgatására irányül s ezeknek óssze- huzódásai szerint a szemek majd jobbról-balra, majd folülról-lefelé és megfordítva mozognak. ScnogptLER meg- figyelése szerint a szem felülró]-lefelé mozgása kózben
kórülbelól 60 fokü fvet fr le az Acantholeberis eurvirostris- nál s valószintlleg majdnem ekkorát a tóbbi Cladocerák- nál is.
A libak izmait illetóleg némi adatokat miür SrRAvs- nál talilunk, de ezek nem oly jelentékenyek, mint a SemoEDLER-6i, de külónósen a ZappacH-éi. ScHoEDLER ugyan az 4ecantholeberis euwrvirostris-nál két izmot tr le a lábakból, de hozzá teszi, hogy igen valószínit az, miként négy izom van, annálisinkább, minthogy a Sidá-nál ennyit számlált meg. Valószínünek tartom azonbam, hogy a líbak izmainak száma a családok és nemek s talán még a fajok szerint is változik, a mire fóleg az mu- tat, hogy Zappacu a. Holopedium gibberum-nál már hat izmot észlelt. A lábizmokat külónben két csoportba oszt- hatjuk, nevezetesen feszító és hajlító izmokra — musculi extensores et flexores. — A feszító izmok a tórzs has- oldali izma kózelében erednek és ferdén mell felé futva, a lábak mellsó szegélyének belsó oldalán tapadnak, míg ellenben a hajlító izmok a tórzs hasoldali izma felett eredve, ferdén hátrafelé futnak s a lábak hátsó szegélyé- nek belsó oldalán rógzülnek. Ez utóbbi izmok kózüla belsó a láb alsóbb tájai és a tollassórték felé ágakat boecsát.
A torzsnek dltalíban. néqy foizma van, melyek kózül egylk a hát-, másik a has- és kettó a test jobb- és bal- oldalán fut végig s a melyeknek mükódése kizárólag a potroh és utópotroh mozgatására irányül. E négy izom kózül legfontosabb és legeróteljesebben fejlett a hasoldali izom, a mely az egész potrohon végig futva, az utópotroh- ban végzódik. Az utópotrohba lépve a széles hasizom ágakra oszlik, a melyek kózül egy vékony ág az utó- potroh mellsó szegélyével párhuzamosan haladva, a vég- karmok alapján rógzül. Egy másik ága ferdén az utó- potroh hátsó szegélyéhez fut sitt a végbélnytlás irinyában rógzül. Maga a fóizom, a mely e szerint a harmadik ágat képezi, majdnem egyenes vonalban fut az utópotrohba s ltt a farksórték kózelében végzódik. A két utóbbi izom mükódése az utópotroh hajlítására irányul s ezért az utópotroh hajlító izmainak mneve;hetjük -— musculi flexores postabdominis — míg az utópotroh mellsó szegé- lyével párhuzamosan futó izom mükódése az utópotroh- nak emelését eredmémnyezi s ezért az utópotroh emeló- izmának nevezhetjük — musculus levator postabdomi- nis. — Mint már említettem volt, ScHgoEprLER az can- tholeberis eurvirostris-nál az említett izmokon kívül az utópotrohban még két más izmot 1s külónbóztetett meg, a melyeket a farksórték mozgató izmai gyanánt írt le; Lzypra azonban nagyon helyesen kimutatta, hogy azok nem valódi izmok, hanem csak kótószóveti ruganyos ros- tok. A hátoldali izom szintén eróteljes, s à mint MirrLER P. E.-nek vizsgálatai is kimutatták, lefutásában tóbbszór megtapad s esak azután fut az utópotroh hátsó szegélyé- hez. Ez feltànó külónósen a Lynceida-féléknél, a melyek-
"ECXL————Ul o mu
T—
39
nél a tóbb rostból álló izomnyaláb a potrohnak minden ízénél rógzül s az ilyen helyeken ferdén, hegyesebb, vagy tompább szóglet alatt megtórve, folytatódik tovább. A hátoldali izom mükódése kiválóan az utópotroh eme- lésére irányül s ezért mint emeló izmot — musculus levator postabdominis — tekinthetjük. A jobb- és bal- oldali izom a test két oldalán fut végig a test hossz- tengelyével párhuzamosan és valószínüleg az utópotroh hajlítását eredményezi s így ezt hajlítótfzmoknak tekinthet- jük — musculi flexores postabdominis.
À belszervek izmai kózótt megkülónbóztethetjük a felsó ajak, a rágók és az állkapesok izmait, továbbá a bélesatorna, a szív és az ivarszervek izmait. A felsó ajak- ban a legeróteljesebb az a szalagalakü két izom, a mely a szemek tájáín, ezek és a bélcsatorna gyomorrészlete kózótt, a fejpánezélból kiindülva, a felsó ajak mellsó- felsó részletében tapad oda. Ezek mükódésük kózben a felsó ajkat alá- és mellfelé hüzzák, szabad ütat engedve a táplálékfelvételnek, ezért ezeket a felsó ajak távolftó izmainak kell tekintenünk — musculi abductores labri. — Srnavs nézete szerint ezen izmok azonban nemcesak távo- lító izmok gyanánt szerepelnek, hanem megernyedésük által együttal kózelító izmok gyanánt is. ScHoEeprER ugyan megerósíti Srnavsnak ez állítását, de eeyuüttal kimutatja aztis, hogy a felsó ajaknak van ónálló kózelftó izma is — museulus adductor labri —, a mely a rágók alatt széles alapról eredve, lefutásában keskenyedve halad a felsó ajak mellsó részének szegélyéhez. E, fóizmokon kívül már BenogpLER s késóbb Lzvpre is még négy pár más izmot is külónbóztetett meg, a moelyek szintén a felsó ajak mozgatásánál mükódnek kózre. Ezen izmok nagyon ró- videk, de aztán erósek és széles alapjukkal az ajak belsó, hegyes végükkel pedig külsó szegélyéhez tapadnak. Az elsó pár fzom mtükódése az állkapesokkal nagyjában meg- rágott tápláléknak a rágókhoz való vezetésére irányül, míg az utánna kóvetkezó izompár már a garat megnyi- tását végzi; miért 1s az elóbbieket a felsó ajak távolftó izmainak — museuli depressores marginis interioris labri anteriores —, az utóbbiakat a garat távolító izmai- nak — musculi depressores faucis — nevezhetjük. Emez izmok mükódését támogatja maga a garat gyürüs izmai- val, továbbá ama négy pár izommal, a melyek kózil kettó a garat mellsó, kettó pedig hátsó falazatáról indul ki 8 a melyek kózül a mellsóket a garat mellsó része visszahüzó izmainak —- musculi retractores partis anterioris ceso- phagi — s a hátsókat a garat hátsÓó része visszahüzó izmai — musculi retractores partis posterioris cesophagi — gyanánt jelólhetünk.
A rágóknak általában ót izmuk van. Ezek kózótt leg- eróteljesebb az a hatalmas izom, a mely a bélesatorna alatt keresztben futva, a két rágót ósszekóti s mükodésé- vel azok ráesófólületének kózeledését és távozását ered- ményezi, miértisezt a rágók kózelító izmának nevezhet-
jük — musculus adductor mandibularum. — A tulajdon- képeni rágást azonban az a négy izom végzi, a mely a fejpánezél hátoldaláról széles alappal indulva ki a. rágók hegyes csücsán kéót oldalt oly formán rógzül, hogy a gyengébb a rágóknak belsó, az erósebb pedig azoknak külsó szegélyét fekszi meg. Ezen izmokat, mivel m(ükó- désükkel a rágóknak mell- és kifelé mozgását eredmé- nyezik, a rágók forgató izmainak — musculi rotatores mandibularum — s a mellsót mellsó — musculus rotator anterior mandibularum — s a hátsót hátsó forgató izom- naàk — musculus rotator posterior mandibularum — ne- vezhetjük.
Az állkapesok izmainak száma ScmogprEn és ZappAcH vizsgálatal szerint csupán kettó s ezek kózül egyik a rágók alapja tájín eredve, ferdén hátra- és lefelé fut, a másik ellenben a fej és a tor határától ferdén mell- és lefelé halad. Miükódésüket határozottan megállapiítani nem sikerült ugyan, de ScmoEpLER és ZappAcH egyezó véleménye szerint ezek épen oly feladatot végeznek, mint a rágók forgató izmai — musculi rotatores mandibula- rum — 8 ezért bátran nevezhetjük az állkapesok forgató izmainak — musculi rotatores maxillarum.
A bélesatornáknak és az ivarszerveknek megvannak a maguk rógzító és mozgató izmai, de ezek valamennyien vagy nagyon róvidek, vagy nagyon finomak s általában nem bírnak nagy jelentóséggel. A leetóbb esetben azon- ban mindeme szervek rógzítésére csupán kótószóveti rostok szolgálnak.
Az elósorolt izmokon kívül ZappacH a Holopediwum gibberum nál még a héjakat elzáró ügynevezett zdro igmokat is talált s ezek, vizsgálatai szerint, a rágók forgató izmai mógótt erednek és ferdén alá és hátra felé haladva, a héj mellsó szegélye kózelében rógzülnek, lefu- tásukban azonban tóbb ágra oszlanak.
À mi a Cladocerák izmainak szóvettani szerkezetét illeti, róviden esak annyit jegyezhetek meg, hogy azok, mint általában kivétel nélkül az ósszes Izeltlábu állatok- nális, mindig harántesfkolt izomállományból állanak és kózóttük a legtóbb izomrostnak felel meg csupán és csak kevés van kózóttük, a mely izomrostpamatokat képez. — A fimomabb szerkezetre vonatkozólag végre Lzxvpre azt jegyzi meg, hogy míg a Cladocerák élettevé- keny izmain a harántesfkolatokon kívül egyebet nem lehet megkülónbóztetni, addig az elhalt izomroston elóbb megjelenik az izomrosthüvely — sarcolemma — s azután ez alatt nagyobbodó számü szemeeskék és végre kerekded magok tünedeznek eló.
6. Tapadószerv.
Egynehány Cladoceránál, diculus-nál, JXurycereus | lamellatus-nál, Simocephalus
mint a Polyphemus pe-
vetulus-nál és Sida erystallina-nál a hátoldalon, a fej és
AO
a tórzs érintkezéspontján, vagy pedig kózetlen az elótt | egy külónós elkülónült részletet külonboztethetünk meg. | Eme képlet a Sida erystallind-nál már a régi büvá- | rok elótt is feltünt. Igy Dr Gzm a Sida crystallind-ról adott ábrájában igen híven rajzolva talíljuk a hátoldal kózelében fekvó kétoldali kiemelkedést, de bóvebb ma- |
gyarázatát hasztalan keressük. Zappa4cm csak róviden emlékezik meg a Sida erystallina e képletéról, mikor ezt
mondja: «media in superficie superiore locus editus in- venitur.» Sokkal részletesebb ismertetést nyujt LrEviw, de ennek daczára még sem kisérti meg e képlet élettani mükódését kórvonalozni. Frscmen S. szintén részletesen ismerteti e képletet, de pontosabb megjelolését ó 1s | mellózi. LrrzEBoga volt az elsó, a ki beható vizsgálatai |
alapján tüzetesen tárgyalja e képletet s elószór nevezi «organum adhssionis»-nak. Levpre aztín a Larrsrmona
nyomdokain haladva, nemesak hogy megerósíti a Lrrr- JEBOoRG véleményét a Sida. erystallina e képleteinek élet-
tani feladatát illetóleg s nemesak, hogy a Sida erystal- lina tapadószervének nyujtja pontos lefrását, hanem egy üttal kimutatja, hogy ily tapadószerv a Polyphemus pedi- culus, Eurycercus. lamellatus, Pasithea. rectirostris, Pa-
sithea. lacustris, | Sunocephalus | vetulus. fajoknál is ki van fejlódve.
A tapadószerv, mint már említettem, esak igen kevés Cladoceránál van kifejlódve, s majdnem minden esetben a fej- és tórzs határvonalában a pánczélnak kerek, vasta- godott szegélyü bemélyedését képezi, a mely alatt hosz- szukás, hengeres sejtek tómege fekszik.
A. Polyphemus pediculus-nál a tapadószerv a nyaktá- jon fekszik, ott, hol a fej hátvonalában a bemélyedés lát- szik, a melyre már LrigviN is figyelmes lott s utánna Fiscngn S., de külónósen LirrrzEBonG méltatta figyelmére s ez utóbbi izmok tapadás pontja gyanánt tekintette. Legbehatóbban azonban Lzvpre tanulmányozta e képle- tet s tanulmányai alapján aztán tapadószervnek nyilvá- nította, a mit Craus C. vizsgálatai 1s megerósítenek. Lzvpre vizsgálatai szerint a fejnek fentebb jelzett pont- ján a befelé óblózótt pánczél alatt kórte alakü sejtek cso- portja látható s ezek olyformán vannak rendezódve, hogy oldalról tekintve háromszóget képeznek, míg folülról
nézve az egész képlet egy tólesérhez hasonlít, a melynek falazata hosszükás sejtekkel béllelt. Az BEurycercus lamellatus-nál a tapadószerv a fejpán-
czélt a tórzs pánczéljától elválasztó bemélyedésben és illetóleg vonalban fekszik, de mindig a fejpánczélnak
hátsó zugában és világos szemólesnek látszik. A pánezél
a tapadószerv sejtjei fólótt kerek bemélyedést képez, s az | alatta fekvó hosszukás sejtek mellfelé irányuló tómlót ké- peznek.
A Süimocephalus vetulus tapadószervét a korábbi büvá-
rok kózül esupán FrscuEn S. ismerte fel, de ó is esak mellékesen tárgyalja. Legelsó behatóbb ismertetést Lzv-
pIG kózól s adatai minden tekintetben kimerítóek és pontosak. A tapadószerv e fajnál is, épen mint az elóbbi- nél, kózetlenül a fej és tor kózótti bomélyedés elótt, tehát a fejpánczél hátoldali hátsó csücsán fekszik, kó- zetlenül a szív elótt. Oldalról tekintve a pánezélhoz ta- padt kis tómlónek látszik, a melynek falazatát hosszukás
| sejtek bélelik. A pánezél euticula rétege a tapadószerv
fólótt vastagodott és szemoólesós, fólülról nézve a euticula szabálytalan szemólesei, három harántvonalban rende- zódótt dudorkának lítszanak, a melyek mindenike egy- egy mélyedést zár kórül és mind a három dudorkát egy taraj kapesolja óssze.
A Sida erystallina. tapadószerve már sokkal kompli- káltabb, mint az eddig említett fajoké és kétféle képletból áll,nevezetesen a nyaktáj hátoldalának fólületén emel- kedó patkóalakü szervból és ugyanesak a nyaktájon kózel
| à hátoldal vonalához kissé oldalt fekvó egy-egy koron-
gocskából.
A patkóalakü tapadószerv szaru-sárga és fólülról aláfelé finoman sávolyozott. Szabad szegélyén vékony, szintelen kónnyen szétpamatolódó hártyába megy át, minek kóvet- keztében szabad szegélye igen változó külsejü. Ha az állat a hasoldalán fekszik, akkor e szervezet azt a benyo-
| mást teszi, mmtha mellette patkóalakü bemélyedés lenne,
holott, mint ezt LEvpra vizsgálatai kimutatták, az egész
| csak látszat, mert az a szerv nem egyéb, mint patkóalak-
ban a bór fólületére emelked6, erósebben chitinesedett cutieula állomány. A bórlebenyhez járül ezenkívül még egy sejtes alapállomány is, melynek sejtjei hosszükásak és épen ügy patkóalakban rendezódóttek. A sejtek vala- mennyien óníállóak és tóbb rétegben feküsznek.
A fejet a tortól elválasztó bemélyedés mógótt, a pán- czél felsó és mellsó részén fekszik a másik tapadószerv, párosan a jobb- és baloldalon. Ezek a pánezélnak tólesér- szerü bemélyedései és alapjukon hosszuükás sejtekból 4lló alappal birnak. A bemélyedés szabad szegélye vastago- dott sa nyílisból egy fedószerü képlot emelkedik ki, a mely épen oly szerkezeti és természeti mint a patkó- alakü tapadószervek külsó lemeze. E fedószerü képlet ugyanis szarusárga, finoman vonalozott és feltünóen vi- lígos szegélyén erósen pamatolt. A hozzá futó izmok míükódése kóvetkeztében e fedószeri képlet akaratlagos mozgásokat végez, kiemelkedik és visszahanyathnk. Az izmok számát Lrvpras mindenik oldalon háromra teszi.
A tapadószerv élettani feladatát mür LrrrsEBona fel-
| ismerte volt, de hogy a tapadás mily módon tórténik,
azt megfejtenie nem sikerült. Frscmen 8. e kérdés meg- oldásával is foglalkozott, de megfejtése nem eléeg világos, annyma, hogy LEypra ennek daezára sem tudta a tapa- dás folyamatát határozottan kórvonalozni. Igen valószí- nünek tartom azonban, hogy a tapadószerv alapjának hosszü, izomszer(i sejtjeivel a sztvókorongok módjára mü- kódik.
n(Q—
41
RE szerv segélyével az illetó Cladocerák szilárd tár-
gyakhoz tudnak tapadni s ez igen fontos tényezó küló- | nósen a nyilt tükri faunát népesító alakoknál, a melyek |
e szerv segélyével szilárd tárgyakhoz tapadva, védekeznek a hullámok ecsapásai ellen.
'.. Idegrendszer.
A Cladocerák idegrendszerére vonatkozólag már a legkorábbi büvárok feljegyzéseiben találunk egyes, héza- gos adatokat, a melyek külónósen az idegrendszer kózép- pontjának, a látóidegnek s a tapogató idegnek alakjára és szervezetére derítettek csekély fényt. A legelsó kime- rítóbb adatokat Scmorprzn kózli az Acantholeberis curvi- rostris részletes anatomiaiismertetése kapcsán, a ki a garatfólótti düczot, a garateyürüt, a látóidegeket, a tapo- gatók idegeit, a felsó ajak idegét s a bélesatorna két ol- daláin végig futó idegeket küloónbóztette meg. Lrvpia szintén behatóbban tárgyalja a Cladocerák idegrendsze-
rót, de széleskóriüt ismeretel daczára sem mnyujtott sokkal |
kimerftóbb adatokat a ScpoEprEn-émél; nevezetesen neki sem sikerült a garat alatti düczot, továbbá a hasduücz- lánczolatot észrevenni; az idegeket illetóleg pedig a ScnoEpLEn-élvel azonos eredményekre jutott. Iren fon- tosak WacwEeR N. MiürrxR P. E, de külónósen Wrrs- MANN À.-nak a. Leptodora hiyalina idegrendszerére vonat- kozó vizsgálatai a melyek e fajnál a hasdüczlánez isme- retéhez vezettek.
Ismereteink jelen állásán a Cladocerák idegrendszeré- nek kózépponti részén megkülónbóztethetjük: 1. a ge«rat-
fólótti vagy agydiiezot — ganglion supracesophageum seu | cephalieum, 2. a garatalatti agydiezot. — ganglion infra- |
cesophageum, 3. a garatgyürit — commuissura és 4. a /as- dhcelinezolatot.
A garat folotti — vagy agydicz — ganghnon supra- cesophageum seu ganglion cephalieum,.— mint általában
az Osszes tóbbi Izeltlábü állatoknál, s mint neve után is |
kóvetkeztethetjük, mindig a garat olótt és fólótt, a szem és az ágastapogatók eredés pontja kózótt fekszik, hely- zete azonban nagyon sokat függ a fej alakjától s evvel kapcesolatban a szem fekvésétól is, mert példáül a míg a Polyphemidák-nál, Lynceidák-nál, Luyncodaphniddk-nál,
Dosminidk-nál, Daphnidák-nál, nemkülónben a Sidi- |
dák-nál és Holopedidik-nál 1s a garat folótti dàczpár a fej hátsó részén, kózetlen a garat kózelében fekszik, ad- dig a feltünóen hosszüra nyült fej Leptodoriddk-nál a ga- rattól nagyon távol, a fej mellsó részében foglal helyet. Alakja az egyes családok és nemek, de sót még a fajok szerint is változik, leggyakrabban azonban fólülról nézve tóbbé-kevésbbé kerekített szógletii négyszógnek látszik, mint a Polyphemiddk-nál, Lynceiddk-nál, Lynceodaphni- dák-nál, Bosminiddk-nál s alegtóbb Daphnida-félénél,
néha majd gyengébben, majd erósebben elkülónült két |
Danay, Cladocera.
félgómbból 4lló nagyobb gómbót képez, mint a Sididdál- nál, vagy pedig róvid kórtealakü tómeget képez, mint a Leptodorid&k-ná].
A korábbi büvárok valamennyien abban a vélemény- ben voltak, hogy a Cladocerák garat folótti dücza csupán egy düezból Áll. E véleménynek hódolt ScmorprER is, nak mellsó szegélyén pontosan észlelte a két düczra valló bemélyedést. Lgvpra mutatta ki elószór, hogy a Clado- cerák carat foólótti dücza minden esetben két düczból áll, csakhogy ezek majd kónnyebben, majd nehezebben felismerhetóleg eggyé olvadtak. Az eggyéolvadás legeró- teljesebb a Leptodora hyaliná-nál, minthogy ennél a fajnál a garat fólótti düczpár a látóidegekkel s illetóleg a látótelepekkel is egeyé olvadt. Legfeltünóbb a két garat folótti dàeznak elkülónülése a Stidüddk-nál és a Lyncei- dakc-nál. elsó adatokat Lgv»ra F. nyujtja, mely a Sida erystallin-n végzett büvárlatamak adatai szerint egy belsó, világo- san szemecskézett idegállományból és illetóleg protoplas- mából, továbbá egy külsó, sejtes rétegból áll. És e lefrás- sal majdnem valamennyi Cladocera garat fólótti düezá- nak szóveti szerkezete ismertetve van. A legfeltünóbb eltérést& e tekintetben a WriswaNwN A.-tól tanulmányo- zott Leptodora hyalina mutatja, a melynek garat fólótti düezpárja ugyan szürkén szemecskézett plasmából áll, de belsejében, néha épen a kózépen, néha kissé hátrább, egy tályogszerü világos, majd kerek, majd harangalakü ud-
| vart lehet megkülónbóztetni. A düez hátsó részében
ezenkívül nyulványos, nagy idegsejtek vannak, a melyek- hez hasonlók, bár korlitolt számmal, a fiatalabb egyé- neknél a garat fólótti düczpár mellsó részében is meg vannak, míg idósebb egyéneknél elenyésznek s he- lyükón sótét, erósen fénytóró gómbócskék maradnak esupán.
A garat fólotti düczpárból a kóvetkezó idegpárok és idegek veszik eredetóket: 1. « lito idegpéár, 2. az ideg-
DU;
eresztékel, 3. a szemizmok idegei, 4. az ajak idegei, tapogatól: idegei, 6. a bóridegel, 1. az gastapogatok idegei, 8. a bélesatorna páratlan idege, a mely a sympathicusnak felel meg.
A garat alatti düezpár -— ganglion infraoesopha- geum — a garat mógótt, az ettól és a bélesatorna reá kóvetkezó részletétól képezett zugban fekszik s minthogy a rágók leggyakrabban eltakarják, igen nehéz azt vizs- gálni. Ennek lehet talin tulajdonítanunk azt, hogy a korábbi büvárok kozótt Lrevprc volt az elsó, a kia garat alatti düezpárt legelószór megkülónbóztette. Lgészen kimerító ismertetésót azonban 6 sem nyujtotta. Legkime- rítóbbek MürnEn P. E.-nek és külónósen WzrsMANN À.- nak idevonatkozó adatai, a kik a Leptodora hyalind-vól majdnem a legapróbb részletekig terjedó lefrást adva,
6
42
minden kétségen fólül helyezték ügy e fajnál, valamint általánosságban a tóbbi Cladoceráknál is a garat alatti düczpár létezését.
A garat alatti düczpár általàban kerekded, néha lapt- 'tott, szügletes düczot képez, a melynek mellsó részén néha bemélyedés van, az eggyéolvadt két dücznak végsó határvonalai, néha azonban a két dücz teljesen és nyomtalanül olvadt óssze, mint a Leptodora hjyali- ná-nál.
Szóveti szerkezete felól az eddigi vizsgálatok alapján csak annyit tudunk, hogy szürkésen szemecskézett ideg- állományból 4ll és folületét szerkezet nélküh hártya ha- tárolja.
À garat alatti düezpárból esupán egy idegpár veszi
eredetét, a mely hátrafelé a hasduüczlánez elsó düczpár- jíig fut s a kettót osszekapesolja. Ez az idegereszték néha elkülónült két idegból 4ll, néha, és talán leggyakrabban, a két idegnek egybeolvadása kóvetkeztében csupán egy- ból, de ez aztán annál hatalmasabb.
A garatgyüríiit képezó két ideget már a korábbi bü- várok is felismerték, de általínosságban mégis Lxvpre ismertette elószór. Ez idegek mindig a garat fólótti dücz- pár hátsó, két ellenkezó oldaláról erednek s a fajok sze-
rint hosszabb, vagy róvidebb futás után a garatot gyürü-
szerüleg átfogva, a garat alatti düczpár mellsó szegélyébe |
olvadnak. Legsajátságosabb s együttal a typustól legelté- róbb a Leptodora hyalina garatgyürüje. Ennél a fajnál ugyanis a garatgyürüt képezó idegek az agyducz hátsó esücsáról kózós tórzzsel indulnak ki s mint páratlan ideg hegyes szóg alatt villaalakülag két ágra oszlanak, mely ágak a tulajdonképeni garatgytürüt képezve, a garatot ko- rül kerítik s àgy haladnak a garat alatti düczpárba. Az ágak, mielótt a garatot tül haladnák, egy-egy ideget bo- esátanak a test kózépvonala felé, a test kózépvonalá- ban aztán egyesülnek, mintegy második garatgyürüt képezve. WacNER N. és MürrER P. E. ezenkívül még egy-egy idegdüczot is frt le a Leptodora hyalina. garat- gyürüjének idegeiról, de Wzrswaxw A. késóbb kimutatta, hogy a nevezett büvárok által idegdüeznak tartott kép- letek nem egyebek zsírtestnél, a mely az idegeket szo- rosan megfekszi csupán, de azokkal bensó Osszekótte- tésben nem áll.
À garat gyürü két idege azonkívül, hogy a garat fó- lotti és alatti düczpárokat ósszekapcesolja, még az ágas- tapogatókhoz is bocsát egy-egy ideget, a melyek azoknak izmait idegezik be.
Bzóveti szerkezetóket illetóleg specialis buvárlati ada- taink ugyan ninesenek, de mint általában az Izeltlibu álatok idegei, ügy a Cladocerák garatgyürüjének két idege is csupán tengelyfonálból és idegrost hüvely- bó] áll.
À hasdüczlínez létezését a Cladoceráknál a /korábbi büvárok jóformán csak feltételezték, végre WErswANN
| A. egész határozottan kimutatta azt a Leptodora hy- aliná-nál. Szerinte e fajnak hasdüczlánezolata fiatal korban hat düczpárbóláll, a melyek mindenike egymás- tólel van külónítve, sót az egyes düczpárok gómbólyü düczaiis elkülónültek s csak idegeresztékek kózvetítése által kózlekednek egymással. Az idós példányoknál azon- ban az egyes düczpárok valamennyien egy hatalmas duücezá olvadnak óssze. WzrswaANN A.-nak e vizsgálatai után, tekimtettel arra, hogy a Cladocerák ósszes tóbbi szervezeti viszonyaiban semmi lényeges szembettünó elté- rés nem mutatkozik, alig lehet kétségünk a felól, hogy a
tóbbi Cladoceráknál is tényleg létezik egy hatalmas düezezá olvadt hasdüezlánezolat, a melyból a lábakat be- idegzó idegpárok veszik eredetóket.
À hasdüezlánezolat szóvetiszerkezet tekintetében azo- nos a garat alatti düczpárral s a lábakat beidegzó ideg-
párok a garatgyürü idegeivel. Meg kell külónben jegyez-
nem azt, hogy a hasdüczlánezolat az ideg hüvelyének folytatását és elkülónülését képezó rostok segélyével róg- | zítve van.
A kórnyéki idegek koózótt legsfontosabbak s együttal a
legeróteljesebben fejlettek a ltéidegek — nervi optici, — a melyek minden esetben a garat fólótti düczpár mellsó
| szegélyének két esüesán erednek. Ez idegeket már a ko- rábbi büávárok is behatónan ismertették, íey FrscHER és LairnzkBono kimerító letrást nyujtanak a Sida erystallina és a Daphnella brachyura. litóidegeiról, míg aztán LEv- | prc, az említett két büvár adatait tetemesen bóvítve, álta- | lános érvényti eredményekre vezetett.
A lítoidegek valamennyi Cladoceránál a /garat fólótti düczpár mellsó szegélyéról erednek, egymáshoz kózelebb vagy egymáüstól távolabb. Legkózelebb fekszenek egy- máshoz a Leptodora hyalimi-nál, a mely fajnál tu- | lajdonképen egy hatalmas idegesomóvá olvadtak óssze; legtávolabb állanak egymástól a Lynceida-esalád alak- jainál.
A Cladocerák legnagyobb részénél azonban a két látóideg a szem kózelében eggyé olvadva düczot képez s ebbó] erednek a szemhez futó, tulajdonképeni látóidegek, miért a büvárok az agyról eredó idegpárt nem látóide- ceknek tekintik, hanem /dtótelepek-nek — thalami op- tici, — a melyeknek szerkezete és alakja kisebb-nagyobb variilást mutat. A Leptodora hyaliná-nál a látótelep, mmnt említettem volt, egy hatalmas idegtómeggé olvadt óssze s az agydüczon ülve, avval jóformán felismerhetet- lenül nótt óssze s csupán hátsó szegélyének bemetszése mutatja a határt. A látótelep kózépvonalában végre egy hosszirányü sávot lehet látni,a mely tulajdonképen az eredeti két 1deg határvonalait jelzi. J' ellemzó a Leptodora hyalina láítótelepére az is, hogy a szemet kózetlen meg- fekszi s a tulajdonképeni látóidegeknek semmi nyomát sem lehet felismerni. A Leptodora hyalina látótelepére nagyon emlékeztet a Polyphemiddk-é, de ezeknél már à
| | |
—
43
látótelep eredéspontján jól megkülónbóztethetó két kó- tegból áll, ezek azonban az agydücztól már nagyon cse- kély távolságban egybe olvadnak a nagy látótelepet ké- pezve, a melyból aztán a tulajdonképeni látóidegek ered- nek. A Lyncodaphnidák-nál, Bosminidák-nál, Daphni- dil-nál, Sididék-nál és Holopediddk-nál a látótelep két kótege még jobban el van külónülve s kapcsolatban a fej hosszával s illetóleg a. szemnek az agyduücztól távol fek-
vésével,az agyduücztól meglehetós távolságban olvadnak |
üssze a nagy idegtómeggé, a melyból aztán a tulajdon- képeni, meglehetós hosszü lítóidegek erednek. Az emli- tett családokétól lényegesen eltér a. Ljynceida esalád alak- jaimak látótelepe, a mennyiben, mint azt elószór Lxvpra az Eurycercus lamellatus-mál észlelte, a látótelep két kótege sehol sem olvad egybe, hanem mundkettó ón- állóan fut a szem kózelébe s ónállóan boecsát a szemhez idegeket.
A szemizmok idegei, a melyeket: szemmozgato: idegek- nek — nervi oculomotori — is nevezhetni, az agydücz mellsó szegélyéról eredve, ferdén mell- és kifelé futva a szem izmait idegezik be; de az agyduez két oldalán csak egy-egy ilyen ideg ered, tehát ósszesen csak két szem- mozgató ideg van. Ezen idegeket Lrvpre mutatta ki elószór egész határozottságsgal s késÓbb WkrsSMANN A. is megerósítette létezésóket a. Leptodora hyaliná-nál.
Az agydücz mellsó részén, ott, hol a két dücz érintke- zése kóvetkeztében a bemélyedés van, az agydueznak vilá-
gos, hosszükás hengeres folytatásaként egy hatalmas ideg |
ered, a mely a szemfolttal Áll kozlekedésben s ezért azt a seemfolt idegének nevezhetjük. Ez ideg azonban csakis azoknál a Cladoeeráknál van meg, a melyeknél a szem- folt ki van fejlódve, a szemfolt nélkülieknél pedig, mint példáàl a Leptodoridák-nál és Sididák-nál, hiányzik.
Az ajak-ideg — nervus labri — az agyduüez hátsó rész- letének hasoldali felén ered s az ajakba hatolva annak izmait látja el. Lefutása nagyon egyszerü s majdnem minden esetben hasonló. Hogy a Cladoceráknál ajak- ideg is van, legelószór ScHoEprER mutatta ki az 4cantho- leberis eurvirostris-nál.
A tapoqatói idegek — nervi antennales — az agydüez hasoldali részén két oldalt erednek, a. Leptodoridák-nál a szemmozgató-izmok kozelében, a tóbbi Cladoceráknál ellenben kissé hátrább. Azoknál a fajoknál, a melyeknél a tapogatók távol feküsznek az agydüeztól, mint például a Lyncodaphmniddák-nál és Bosminiddk-nál, a tapogatói ideg- párigen hosszü, ellenben az ósszes tóbbi családok alak- jainál meglehetós róvid. A tapogatói idegek a tapoga- tókba lépésük után finom rostokra pamatalódnak ; s ezek vagy a tapogatók kózepén egy nagy, tóbb orsódad sejt- ból álló dáczon hatolnak át, mielótt a végkészülékekhez jutnának, mint a Polyphemidae, Lynceidae, Lyncodaph- nidae, Daphnidae és Sididae, nemkülónben a Holopedidae esaládokban a nóstényeknél kivétel nélkül, a hímeknél
| pedig igen gyakran, vagy pedig a tapogatók alaprészén
fekvó düezon áthaladva, még egy második düezhoz 1s el- jutnak, mely tóbb sejtjével a végkészülékek alapján van. À Bosminiddk családja e tekintetben a legfeltünóbb elté- rést mutatja, minthogy a szóban forgó düez nem a tapo- catókban, hanem a tapogatók alapján a fejben van és orsódad majdnem gómbólyü duüczsejtek gómbólyü hal- mazát képezi. Külónben a tapogatók idege a. tapogatók végén minden esetben szétpamatolódik s ügy jut a. vég- készülékekhez.
A bóridegek-nek nevezhetó idegeket Lzvpre ismer- tette legelószór behatóan, tóbb pontosan vizsgált fajról írva le azokat. Ezen idegek minden esetben a garat fólótti düczpár két oldaláról erednek s a fejben kissé ferdén hátra és folfelé haladva, majd a fej felsó részletén oldalt, mmajd pedig a hátoldal kózépvonalának kózelében végzód- nek a fajok szerint külónbózó, de azért általánosságban mégis hasonló idegvégkészülékekkel. A Leptodoridae csa- lád egyetlen fajánál sem ismeretesek a bóridegek ; ezek- nek elsó nyomait a Polyphemidák-nál találjuk meg, a melyek kózótt a Polyphenvus pediculus-nál az agydücz két oldaláról eredve, ferdén hátra és fólfelé futnak az ágastapo- gatók alapja mellett s annak kózelében hosszükás lemezzel véezódik. A Lynceidák-nál,a mennyire azt Lrzvpra-nak az Eurycereus lamellatus-on végzett vizsgálatai után tud- juk, a bóridegek az agydüez mellsó részletéból eredve, kezdetben ívelten fólfelé hajlanak s azután a fej hasoldah szegélye felé veszik irányukat. Ez idegek végkészüléke egy világos, karélyozott testet képez, a karélykákban nagy magvakkal és kózepén egy feltünó, erósen fénytoró, gyen- gén hullámozott szegélyü gyüritvel. Ugyanonnan, a hon- nan ez az idegpár ered, még egy másik idegpár is veszi eredetót, a mely gyengén fólfelé ívelten a fejpánezél mellsó esüesához fut s épen a esüesban az elóbbihez hasonló idegvégkészülékben végzódik. A Lyncodaphni- dk-nál a bóridegek kózül csupán az agydücz oldaláról eredó pár van jól kifejlólve 8 ez gyengén mellfelé fvelten afej hátoldalinak kózépvonala tájáig emelkedik, a hol aztin egy nagy, tóbb magot tartalmazó düczszerü kép- letben végzódik. A Bosminiddk bóridegeire vonatkozólag teljesen positiv adataink ugyan ninesenek, de valószínü, hogy azok e esalád alakjainál sem hiányoznak. A LDaph- nidae-esaládban a Moina-fajoknál az agydüczból csupán egy bóridegpár veszi eredetét, a mely egyenes vonalban a fej hátoldala felé haladva, kórülbelóla fej kózepe táján egy nagy düeezá szélesedik, a melyból két ideg indül ki s ezek a hátoldal kózépvonaliban a fej bemélyedése mógótt nagyobbszámuü, orsódad sejtbe végzódnek. Emez idegeken kívül már Lzvpre ismertetett pontosan a fej bemélyedéséhez tapadó egy nagy, idegdüczszeri sejtet, a mely vékony nyulvánnyá nyult ki. Lzvpre e képletet, bár annak az agyduücezal való ósszefüggését biztosan megállapítania nem sikerült, szintén bóridegnek s illetó-
6*
leg végkészüléknek tartja. A Ceriodaphnidk-nál, valamint a Scapholeberis-eknél is csupán egy bóridegpár van, a mely az agydücz mellsó részletónek szegélyén eredve néha egyenesen, néha pedig kissé ferdén fut a fej hát- oldalíra s annak bemélyedésénél legyezószerüleg ren- dezódótt orsódad sejtekben végzódik. A Simocephalusok- nál két bóridegpár van, melyek kózül egyik az agyduüez mellsó szegélyének kózelében eredve, a látótelep kózelé- ben fvelten halad els a szem mellett egy nagy, orsódad düczsejtben végzódik. A müsik idegpár, a mely az elób- beninél hatalmasabb, az agydücz kózepe táján ered, kissé ferdén mell- és fólfelé haladva, felsó harmadában kórül- belól 7—8 ágra oszlik s ugyan ennyi tojásdad duüezsejtben végzódik. A Daphnidk egyeseinél a páratlan. bóridegpár az agydücz kózepe tájin eredve vagy egyenes vonalban emelkedik a fej hátoldala felé s itt legyezóalakban egy- más mellett fekvó tómlóalakü sejtekben végzódik, vagy felsó harmadában két ágra oszlik, melyek kózül egyik hátrafelé halad az ágastapogatók eredéspontjinak kóze- lébe, a másik pedig mell felé, a szem kózelébe ; de mind- kettó legyezóalakban rendezódótt tómlóalakü düezsej- tekben végzódik. A Sididae család alakjainál, mint azt Lrvpre-nak a Sida crystallimé-n. végzett pontos büvár- latai után ismerjük, két bóridegpár van, melyek kózül egylk az agydüez mellsó szegélyéról eredve, ferdén mell- és folfelé fut s a szem kózelében egy-egy orsódad duücz- sejtben végzódik. A másik idegpár, a mely az elóbbinél sokkal eróteljesebb, az agydüez kózepe táján és szegélyén eredve, gyenge fveltséegel fól- és hátrafelé halad s a patkó- alakü tapadószerv kózelében legyezóalakban álló orsódad düczsejtekben végzódik, a melyek párosával rendezó- dóttek olyformán, hogy minden sejtpárnak egy, tóbbé- kevésbbé piskótaalakuü világos végkészüléke van. A IHolo- pedidae esalád bóridegeire vonatkozólag ismereteink jelen állásán biztos adataink még mnincsenek, tekintettel azonban arra, hogy az ósszes tóbbi Cladoceráknál meg- van vagy mind a két pár, vagy pedig csak az egyik, való- színülleg e családnál sem hiányzik az s nevezetesen a fej hátvonalához futó.
Az dgastapogatok idegei mindig a garatgytürüból veszik eredetóket s azoknak tórzsébe hatolva az izmokat idegzik be. Eredésük és lefutások az ósszes Cladoceráknál any- Annyit külónben megjegyezhetek, hogy eredésóktól kezdve egyenes vonalban futnak hátrafelé az ágastapogatókhoz.
A bélesatorna páratlan idege, mely a sympathicus-nak felel meg, az agydücz hátoldalának kózepe táján ered és fólfelé fvelten emelkedik a bélesatorna felsó falazatának kózelébe, de aztán aláfelé hajolva nemsokára egyenesen hátrafelé haladó irányt vesz fel, mint azt az Eurycercus la- mellatus-tól ismerjük. ScRoEprER szerint az Achantholebe- ris curvirostris-nál ez ideg idegpárt képez s a garatgytürü- bólaz ágastapogatók idegei elótt veszi eredetét s a bél-
AA
| | I
csatorna két oldalán fut végig, de aztán hol végzódik és miként, azt sem Lrvpic, sem ScgorpLER nem tudta meg- állapftani.
8, Külérzéki szervek.
À Cladoceráknál ismereteink jelen 4állásin csupán három külérzéki szervet ismerünk, nevezetesen a fapin- tds, a szaglis és a litis külérzéki szervét.
À tapintás külérzéli szervét már a korábbi büvárok 1s ismertették, s annak fószékhelyét a tapogatókban és ille- tóleg a tapogatók végén lévó fonálalakü, bunkóban vég- zódó képletekben keresték. IZ felfogásnak hódolt Scpogprrn is az Acantholeberis eurvi-ostris ismertetésénél, bár mel- lesleg megjegyzi, hogy a tapogatók csüesán lévó említett képletek nagy hasonlatossígot mutatnak a magasabb rákok tapogatóm elóforduló szaglási végkészülékekhez. Lixpre ugyan «Tastantennen» névvel jelóli a tapogatókat, de a esüesukon lévó képleteket nem kizárólagos tapintó-, hanem együttal szaglószerveknek is tekinti, sót hajlandó hallószerveknek is tartani. E kérdésben Wzrswaww A. nyllatkozott ujabban a Leptodora hyalina anatomiai viszonyainak ismertetése alkalmával s ó határozottan oda nyilatkozik, hogy a tapogatók esücsképleteit szaglási végkészülékeknek kell tartani esupán. E szerint tehát a tapintás végkészülékeit nem lehet a tapogatókban keres- nünk, és nem külónósen a tapogatók esüesán, egyes ese- tekben kózepén (Bosminide) fekvó fonál- vagy szalag- alakü és kis gómbben végzódó képleteiben; de azért, nézetem szerint, kétségtelen az, hogy a tapogatók és egyes függelékeik a tapintás végkészülékei gyanánt sze- repelnek. Ilyeneknek tekintem én ama külónbózó alakü sórtéket és pálezikaalakü képleteket, a melyek a legtóbb Cladocera tapogatóinak majd kózepén, majd mellsó har- madában, majd pedig esücsán rógzülnek és ideggel álla- nak kózlekedésben. Valószínünek tartom azonbamn azt is, hogy nehány Cladocera ágastapogatóin lévó kettós kór- vonalü sórték is ugyan ily végkészülékeket képeznek. E feltevésemben megerósít némileg az a szerkezeti hason- latossáe, a mely példáül a Simocephalus vetulus ágas- tapogatóinak tórzsén, az alap kózelében kis dudorkáról emelkedó két, továbbá a tórzs esücsán, az ágak kózótt emelkedó páratlan, sórteszerü képlet s a WrrsMaNN A.-tól a Leptodora hyalina potrohjának negyedik szelvényéról speciális tapintási végkészülék gyanánt leírt tollas sórte kózótt létezik. A tapintásnak egy igen érdekes végkészü- lékét a Bosminidae család alakjaiál találjuk meg. Ezek- nél ugyanis a. homlokon, a szem ésa tapogatók eredés- pontja kózótt, tólesérszerü Kiemelkedésból egy meg- lehetós hosszü, ostorszerü, világos képlet áll ki a mely ideggel és idegdüeezal 4ll kózlekedésben. E képleteket Lrvpra is észlelte s 6 is tapintósórtéknek tekinti. E fel- tevés helyessége mellett szól külónósen az a koórülmény, hogy e képletek alak és szerkezet tekintetében már elsó
4b
pillanatra is lényegesen külónbóznek a Bosminiddk tapo- |
gatóinak kózepén lévó, nem külónben a tóbbi Clado- ceráknál is szaglópálezikák gyanánt leírt képletektól. Külónben azt sem lehet kizárnunk, hogy az ágastapo- gatók tollassórtéi, nem külónben az uügynevezett fark- sórték is bizonyos fokig a tapintás végkészülékeit is ké- pezhetik.
À seaglds szervének székhelye minden esetben és ki- zárólagosan a tapogatópár, a melynek majd kózepén, majd pedig esücsán vannak a tulajdonképeni végkészü- lékek pálezikaalakü, ideggel kózlekedó képletek alakjá- ban. A Leptodora hyaliná-nál a szaglópálezikák meglehe- tós hosszüak, hengeresek, vékony falazatüak, hármas csoportokban rendezódóttek, alapjukkal a bórbe ágyazot- tak és végükón sótét kórvonalü gómboócskékkel ékítettek ; számuk külónben a nóstényeknél állandóan lalenez s valamennyien egyenló hosszüak és egyenló szerkezetitek. À hímek gzaglópálezikái ugyan szerkezet éós alak telinte- tében hasonlók a nóstényekéihez, de már számuk és elhelyezésük, kapesolatban a tapogatók szerkezetében mutatkozó eltéréssel meglehetósen külónbózik. A Poly- phemidák-nál a. szaglópálezikák majdnem oly hosszüak, mint maguk a tapogatók, a melyeknek csücsán ülnek ; hengeresek, végükón gómbósók, egyenló hosszüak s a hímek és nóstényeknél egyezó számuüak és szerkezetiüek. À Lynceeidae esalád ósszes alakjainak szaglópálezikii egyezóen hengeresek, végükón gómbósók, de hosszaság tekintetében az egyes nemeknél már változók; néha mindig egyenló hosszüak, néha egy-kettó, vagy négy a tóbbimél hosszabb. Kórülbelól ilyen viszonyt találunk a hímek szaglópálezikái kózótt 1s. A Luyncodaphnidae csa- ládban a Maerothrir genusnál a szaglópálczikik henge- resek, gómbós végütek, egyenlótlen hosszüak, a jStreblo- cerus-genusnál szintén hengeresek és gómbós végüek, de már egyenló hosszüak; az cantholeberis genusnál alapjukon szélesek, végükón kihegyesedettek, lapitottak, gómb nélküliek és egyenló hosszüak. A hímek szagló- pálezikái a nóstényekéivel egyezó szerkezetüek és szá- muüak. À Bosminidk-nál, eltéróleg az ósszes tóbbi Clado- ceráktól, a szaglópáczikák nem a tapogatók esücsán, ha- nem kórülbelól kózepén emelkednek egy kis, háromszóg- alakü dudor mellól; hengeresek, végükón gómbósók és egyenló hosszüak, a hímeknél és nóstényeknél egyezó szerkezetüek. A Daphmidae-, Sididae- és Holopedidae- családoknál a szaglópálezikák mindig a tapogatók esücsán ülnek, hengeresek, gómbós végüek s majd valamivel hosszabbak a tapogatóknál, majd ugyanolyan hosszüak, majd pedig róvidebbek, de kivétel nélkül egyenló hosz- szüak s esupán nehány faj hímjéuél találunk arra esetet, hogy a szaglópálezikák külónbózó hosszüak.
À szaglópálezikák minden esetben kettós kórvonalü külsó réótegból és egy belsó, színtelen állományból álla- nak, a melybe vékony kórvonalü gómbócskék vannak
|
beágyazva. WEISMANN À. kimutatta továbbá, hogy vala- mennyi szaglópálezika alapján egy kis chitines hüvely van, a mely majd fólületesen, majd pedig a pánezél alatt fekszik s a szaglópálezikák támogatására szolegál.
A lítds szerve a. Cladoceráknál aránylag magas fojlett- ségi fokot éórt el, soha sem hiányzik és végkészülékeit a homlok kózelében fekvó vagy, soklencséjü homlokszem és a tapogatók alapjínak kózelében lévó szemfolt vagy mellékszem. képeza.
A mellékszemet vagy szemfoltot már a legrégibb. büvá- rok ismerték, de élettani feladatát illetóleg igen külón- bózó véleményben voltak. MérrER O. Fn. szemnek s ille- tóleg lítószervnek tartotta, ellenben JunrNE, SrRAUS É8 Dargp, bár véleményt ez irányban nem nyilvánitanak, MérrER O. Fm. felfogását tévesnek tartják. — Socmorp- LER, támaszkodva fóleg az Aeanthocerus rigidus-on végzett büvárlatainak eredinényére, a Mérrrn O. Fm. felfogását egészen tévesnek mondja és szerinte a. Cladocerák tapo- gatói tóvében fekvó fekete folt nem egyóéb, mint egy hallószerv s ez értelemben az Acantholeberis curvirostris- tól, mint két kivezetó csÓvel biró tómlót írja le. E néze- tét késóbbi dolgozataiban is fentartja, bár idOkozben Lzvpre határozottan kimutatja és kimondja azt, hogy e szervet nem lehet ogyébnek tartanunk, mint látókészü- léknek. És a késóbbi büvárlati, nevezetesen a fejlódéstani adatok igazolták is Lrvpre-nak e feltevését, sÓt bebizo- nyították azt is, hogy a Cladoceráknak e szerve azonos, illtóleg maradványa az lárvakor páratlan szemének. Általánosságban véve a mellékszem mindig az agydücz- nak egy páratlan, meglehetós terjedelmes karéjával kóz- lekedó, vagy épen azon fekvó fekete festékfoltot képez s a fej hasoldalin, a tapogatók eredéspontjától kisebb- nagyobb távolságban fekszik; alakja és szerkezete, nem-
| külónben nagysága a külónbózó fajok szerint változó, de
az ósszes Cladoceráknál nines kifejlódve. A Leptodo- ridae-, Polyphemidae- és Bosminidae - családok | ósszes alakjainál hiányzik a mellékszem, nemkülónben a Daph- nidae ecsaládban a Moina-fajoknál, de az ósszes tóbbi Cladoceráknál megvan, sót a Lynceida-esalád egyes fa- jainál oly terjedehnet ér el, mint a homlokszem, a Monospilus nemnél pedig, minthogy ennél a homlokszem hiányzik, eróteljesen fejlett s az egyedüli látószervet ké- pezi. A Lynceidae-család alakjainál a mellékszem a hom- lok kózelében fekszik, majd a homlokszemtól és az or- mány esüesától egyenló távolságban, majd pedig hol az egyikhez, hol a másikhoz kózelebb éós vagy a homlok- szemné] jóval kisebb gómbót képez, vagy pedig a hom- lokszemmel egyenló nagy és egyenló alakü, s néóha még lenesót is tartalmaz. A Lyncodaphnidák-nál a mellék-
| szem minden esetben a homlokszemtól nagyon távol, à
tapogatók alapjának kózelében fekszik és leggyakrabban a homlokszemnél jóval kisebb gómbócskét képez. A DapA- nidae esaládban a Ceriodaphnia, Scapholeberis és Daph-
46
nia-fajoknál a. mellékszem mindig sokkal kisebb a. hom- lokszemnél, gómbólyü, vagy ritkán szógletes és vagy a tapogatók alapján, vagy azoktól kissé távolabb, de min- den esetben azoknak kózelében fekszik. A Simocephalus nemnél és külónósen a Simocephalus vetulus-nál a mel- lékszem már hosszüdad orsóalakü, az agy felé páratlan,
a tapogatók felé ellenben páros nyülványba megy ki, a |
melyek kózótt valószinüleg egy nagy lencse foglal helyet.
A Sididae családban a mellékszem szintén nagyon kiesiny, |
gómbólyi s a homlokszem és a tapogatók alapja kózótt majdnem kózépen fekszik. A lolopedidae családban végre a mellékszem, bár kisebb a homlokszemmnél, de na-
gyobb a Sididae-félékénél, kózel fekszik a fej mellsó csücsához és négyszógletit.
A mellékszem élettani feladatát határozottan kórvo- nalozni igen nehéz, de nagyon valószinü, hogy minden esetben kizárólag a látást teljesíti, vagy legalább is fény- érzést 8 az elóbbit külónósen akkor, ha leneséje van, az utóbbit pedig akkor, ha lencséje nincsen, a mi külónben, mintláttuk, a leggyakoribb eset; de hogy hallószerv gyanánt nem szerepel mint ScmorprER hivé, az kétség- | telen.
AÀ homlokszemet feltünó alakjánál és szerkezeténél fogva már a legrégibb büvárok is figyelmókre méltatták 8 tóbbé-kevésbbé behatóan ismertették. Legbehatóbban és együttal a legnagyobb terjedelemben Lzvpre ismer- tette a Cladocerák homlokszemét, a ki nemesak ffínomabb szerkezete felól nyujt fontos adatokat, hanem egyuüttal leirja az általa vizsgált fajok homlokszemét is. Nem ke- vésbbé fontos és érdekes CannrERE J. a szem | szerkezetét tárgyaló nagyobb munkája is, a melyben a Cladocerák
homlokszemének fínomabb szerkezetére vonatkozó beeses |
adatokat találunk. (Die Sehorgane der Thiere 1885.)
A Cladocerák homlokszeme, mint azt már neve is mutatja, mindig, vagy legalább is leggyakrabban a fej homloktáján fekszik, de helyzete majdnem szoros kap- esolatban 4ll nagyságával és leneséimek számával, a mennyiben példáül a viszonylagosan kicsiny és kevés lenesét tartalmazó szemek mindig kissé a fej hátoldalá- nak kózelébe hüzódtak s a fej mellsó esücsától távol álla- nak, mint példáül az ósszes Loynceidae-, Dosminidae- s bizonyos fokig a. Lyncodaphnidae-családok alakjainál s a Holopedidae családban ; ellenben az aránylag nagy és sok lenesével biró homlokszemek mindig a fej leg- mellsó részében silletóleg a homlok kózelében feküsz- nek, mint példáül a Leptodoridae, Polyphemidae-. és Daphnidae-családok ósszes fajainál, a melyek kózótt a Leptodoridae, Polyphemidae családoknál a hatalmas hom- lokszem egészen kitólti a homloküreget, nemkülónben a Daphmnidae családban a /Moina és | Ceriodaphnia-fajok- nál is.
À homlokszem az ósszes, fejlettségük teljes fokát elért |
Cladoceráknál páratlan gómbót képez, de hogy e párat- |
lan gómb tulajdonképen két félgómbb6ól nótt óssze, két- ségtelenül bizonyitják a fejlódéstani adatok. Ugyanis az embryoknál, sót nagyon sok esetben a fiatal állatoknál is még igen jól meg lehet külónbóztetni a két, féleómb- alakü szemet, a melyek csak a fejlódés elóre haladtával nónek óssze eggyé. De e mellett tanuskodik a látótelepek páros volta is, nemkülónben az a részarányosság 1s, a mely a szemmozgatóizmok számában és elhelyezésében mutatkozik.
À korábbi büvárok kózül Lxvpre volt az elsó, a ki ki- mutatta, hogy a Cladocerák homlokszeme s külónó- sen azoké, a melyeknél a fej homloküregét egészen kitóltve, kózetlenül az átlátszó fejpánczélon szabadon látszik feküdni, nem fekszik kózetlenül a fejpánczélon és nem fekszik a homloküregben szabadon, hanem egy igen ffnom falazatü tokban s a szem, fínom kótószóveti rostok által e tok belsó falazatához van rógzítve. E tokot illetóleg WxisuANN A. a Leptodora hyalinén végzett vizs- cálatai alapjóán ama véleményben van, hogy egyszerü folytatását képezi a látótelepeket bevonó kótószóveti bu- roknak.
Valamennyi Cladocera homlokszemén két lényeges és szembetünó alkotó részt külónbóztethetünk meg, neve- zetesen a festéket- és a fénytórótestecskéket vagy a lencesé- let —Dpálczikákat.
A festék szemeeskés állományt képez, szime változó, néha világos barna, majd, és leggyakrabban feketés-barna, sót néha violaszínü is, egyes esetekben azonban a szem külónbózó pontjain külónbózó színárnyalatokba is mehet át, mint példáül a. Polyphemus pediculus-nál. A mily tág korlátok kózótt ingadozik a festék színe, épen oly tág korlátok kózótt változik alakja, nagysága és helyzete is, bár az utóbbira vonatkozólag általínos érvényü szabály- nak tekinthetjük azt, hogy minden esetben a szem kóze- pét foglalja el, sót alakját illetóleg 15 majdnem erre az eredményre jutunk, ha azt mondjuk, hogy általában gómb- alakü. Nagyságát illetóleg általánosságban azt mondhat- juk, hogy legnagyobb a Lynceidae család alakjainál és legkisebb a Ljncodaphnidae és Bosminidae. családok fa- jainál, de esak a fénytóró kózegek számához és nagy- ságához viszonyítva. Külónben a festéknek alakja, hely- zete és nagysága általiban mindig a fénytóró kózegek alakjának, nagyságának és számának van alárendelve, mert minél nagyobbak és számosabbak a fénytóró kóze- gek, annál kisebb a festék tómege a szem egész nagysá- gához viszonyitva.
A fénytóró kozegek wagy lenesék átlátszó, üvegtiszta, erósen fénytóró testecskék s a Cladocerák külónbózó nemeinél és fajainál külónbózó számüak és alaküak. Szá- muk legesekélyebb a Lynceidae esalád fajainál s itt egy- üttal a legkisebbek is; a Lyncodaphnidák-nál és Bosmi- nidék-nál számuk már nóvekedik, a Daphmidae és Si- didae esaládok fajainál már tekintélyes nagyságot érnek
A
el és számuk tetemesre nóvekedik; végre a Polyphe- midae és Leptodoridae esaládoknál fejlettségüknek leg- magasabb fokát érik el s együttal számuk is a legna- gyobbra nóvekedett. A lencséók általàban tóbbé-kevésbbé kórtealaküak, a szem kózéppontja felé feltünóbben véko- nyodottak, fólülete feló pedig vastagodottak és lencse- szerien kerekített bunkócskában végzódnek. Legróvi- debbek a. Lunceidae-, Lincodaphnidae-, Bosminidae-csa- ládok alakjainál s a Daphnidae családban a kisebbszemtt
nemeknél, mint példáül a. Ceriodaphmia- és Scapholeberis |
genusnál. Jóval hosszabbak a nagyszemü Daplimia-fajok-
Sididae-esalád alakjainál, és leghosszabbak a Polyphe- midae és Leptodoridae esaládoknál.
A lencsék Ligvpia szerint tóbb szelvényból állanak, a melyek egy hossztengely kórül rendezódtek, miért is szabad, elvastagodott végük szabályszerüleg tóbbszóró- sen ecsücsosnak látszik s ennek megfelelóleg oldalfolü- letók határozott számu hosszbarázdákkal ékftettnek titnik fel. WzrsmaNN À. szerint a Leptodora hjyalima lencséi egyszerien hengeresek, belsó végükón mnégy csücsüak, külsó végük duzzadt, de legnagyobb átmérójük félgómb- alakülag kerekített csüesuktól valamivel távolabb van.
A lenesék, mint azt Lzvpras s utána a Leptodora hyalimé-nál WxerswaNN A. is kimutatta, minden esetben egy idegpálezikával állanak kózlekedésben, a mely orsódad alakü, szerkezetnélküli s a lenese négy kis csüesa egé- szen megfekszi.
A Cladocerák homlokszemének szerkezetéról J. Can- RIERE, bár alapjában az elóbb említett büvárokéval egyezó,
de sokkal részletesebb adatokat kózól s ó a szemeken |
megkülónbüzteti a lencséket, a retinulat és az idegpálezi- ldkat vagy rhabdom-ot. Ide vonatkozó vizsgálatai spe- cialiter a Simocephalus vetulus és a Leptodora hyalina
homlokszemét ismertetik és adatait róviden a kóvetke- |
zókben foglalhatom óssze. A. Simocephalus vetulus homlokszeme esak korlátolt számuü egyes szemekból áll róvid, vastag lenesékkel, be-
élesebbekké válnak. Az erósen festett retinula belsó csüesa felé hegye-
oldalszegélyei evvel párhuzamban mind
sedik és alakja négyszógit pyramisra emlékeztet, melynek | élei ósszeesnek a rhabdom éleivel. Az egyes szemek reti- | nulái oldalt nem érintkeznek s a látóidegek erósen fes- |
tettek.
A Leptodora hyalima homlokaszeme tekintélyesebb |
számu egyes szemekból áll melyeknek fekete festékes retinuiái tómótten egymás mellett állanak, de nem ter- jeduek egészen a homlokszem kózepéig s itt egy kis üres tért hagynak szabadon. A feltünóen hosszüra nyült len-
| meglehetós élesen szembetünók, ellenben befelé mind
csék ót szelvényból állanak, a melyek a fólület kózelé- |
ben nem feküsznek szorosan egymáson és határvonalaik
szorosabban fekszenek egymásra. A lenese belsó csücsá- val a retinulába hatol, még pedig meglehetós mélyen s itt érintkezik aztán a rhabdommal.
Osszehasonlítva J. Canmr&ne-nek ez adatait a LrvprG és WzrisMaANN A.-félével, azonnal meggyózódhetünk arról, hogy az elóbbi tulajdonképen szintén ugyanazokat az alkotó részeket külónbózteti meg a Cladocerák homlok- szemén, mint az utóbbiak, avval a külónbséggel, hogy az utóbbiaktól egyszerüen festéknek tartott és nevezett
| részletet retimula névvelilleti s evvel kapesolatban na- nál, Moindk-nál és Simocephalusok-nál, nemkülónben a |
gyobb élettanijelentóséget tulajdonft neki, holott aJ. Can- nIERE-féle rAabdom minden tekintetben azonos a Lkvpre és WErsMANN A.-tóllátási pálezikák név alatt lefrt kép- letekkel.
A homlokszemeknek minden esetben megvan a saját mozgató izomzatuk, a mely, mint láttuk volt az izom- rendszer tárgyalásánál, 6—8 izomrostból áll s ezeknek mükódése a szemet folytonos rezgésben tartja.
Az említett külérzéki szerveken kívül, mint külérzéki szervet felemlíthetem talán azokat az idegvéegkészülé- keket, a melyeket a Polyphemus pedieulus-tól, Fury- cercus lamellatus-tól, Ceriodaphnidk-tól, Moindk-Xól, Si- mocephalusok-tól, Daphnidk-tól és a Sida erystallind-tól, mint sajátságos bóridegeket ismertettem, de a melyeknek élettani feladata felól még semmi positiv adataink nin- esenek. Valószinüi azonban, hogy ezek a tapintásnak ké- pezhetik külónós szerkezetü végkészülékeit, a mire küló- nósen fekvésük és szerkezetük után kóvetkeztethetünk.
9. Eimésztó készülék.
Mint a legtóbb alsóbbrend(t ráknál, ügy a Clado- ceráknál is az emésztókészülék tóbb, tóbbé-kevésbbé élesen elkülónült részletból áll; nevezetesen megkülón- bóztethetjük a sedjmyildst, az ajkakat, a rágószerveket,
| a garatot, a gyonvrot, a vastagbelet és a/ végbélnyildst. felé elvékonyodó retinulával s ebben fekvó négyszógletü | rhabdomumal. A rhabdom kívülról befelé vékonyodik és |
A szá)nyilís minden esetben a hasoldalon nyílik az ágastapogatók eredéspontjával egy vonalban, a fej és a
| tórzs határvonalán, de jóformán soha sem nyílik kózet- | , P
lenül a külvilágba, hanem mindig a felsó és alsó ajak által képezett tólesérszeri mélyedésbe, a mely külónósen eróteljes a. Leptodora hyalina-nál.
AÀ felsó ajak egyszerü bórfüggelék, melynek szabad s a szájnyilás felé tekintó fólülete a fajok szerint változóan majd tómóttebben, majd ritkübban sórtézett s a belsó falazatára rógzüló izmoktól mozgatva, majd kózeledik a szájnyiláshoz, majd távozik attól. A Lymceida-család alakjainál a felsó ajakról egy, a fajok szerint kisebb- nagyobb mértékben változó, leggyakrabban azonban há- romszógalakü lemez ered, az ügynevezett ajakfüggelék, a mely valószínüleg a táplálék felvételénél segédkezik.
48
Az ajakfüggelék a tóbbi Cladocerák kózótt még csaka |
Lyncodaphnidae-család alakjainál van meg.
Az alsó ajak szintén egyszerü bórfügselék, de sokkal kisebb, mint a felsó és rajta külónósebb képleteket meg- külónbóztetni nem lehet.
À rágószervek a wvdgok és dllkapesok-ból államak, a melyek páros végtagok, de ezeknek részletes ismer- tetését — a végtagokról szóló fejezetre való utalás mel- lett, a hol ezeket is behatóbban tárgyaltam — e helyen mellózóm.
À garat keskeny és vékony falazatü csóvet képez, a mely a szájnyilástól kiimdülva, folfelé és kissé ferdén hátra felé halad, majd egyenes vonalban, majd pedig tóbbé-kevésbbé fvelten. A garat nem egyszerüen megy át a gyomorba, hanem kisebb-nagyobb távolságba, mint ónálló részlet a gyomor belsó ürébe is folytatódik, de a külónbózó Cladocera-fajoknál külónbózó hosszüságu, leg- hosszabb azonban a Leptodora hyalina-nál, a melynél majdnem kétszer oly hosszü, mint a gyomor és vastagbél együtt véve. Szóveti szerkezet tekintetében a garat meg- lehetós egyszerü és csupán két szóvetrétegból áll, neve- zetesen egy külsó gyürüs izomrétegból és egy belsó cutieula-hártyából, a mely a felsó ajak cutieulájának egyszerü folytatása s mint azt ScuoeprLER megjegyzi, ved- léskor szintén levedlik és àjra képzódik. Eme, kórülbelül typicusnak mondható garatszerkezettól meglehetósen el- tér a. Leptodora hyalina garatjának szerkezete, a melynél WzrsuaNN À. garatot és bárzsingot külónbóztet meg, de megjegyzi, hogy az elkülónülés cgupán szóveti szerkezet tekintetében nyilvánül. A garat falazatában sejtek ugyanis nincsenek s az csupán a belsó ecutieula-hártyából ég az ezen fekvó hosszirínyü izomrostokból áll, ellenben a bárzsing falazatán már egy sejtréteg van kifejlódve, de a sejtréteg nem a belsó cuticulahártya és az izomréteg kózótt, hanem ezen kívül fekszik.
AÀ gyomor legtekintélyesebb része az emésztókészü- léknek, a mely a garat végzódésénél leggyakrabban duz- zadt, hátrafelé fokozatosan keskenyedik, majdnem pár- huzamosan fut a test hossztengelyével és az elnyelt táplálék szfne után azonnal rá lehet ismerni. A büvárok egy része a gyomron két tájat külónbóztet meg: az emésztó gyomrot s a vékonybél szerepét végzó gyomor- részletet; Levpra s utána az üjabb büvárok a gyom- rot szóveti szerkezetének egyóntetüsége miatt csupán egységesnek tekintik, Lrvpre azonban megjegyzi hogy élettani tekintetben a gyomor tényleg két részletre küló-
nült, s mellsó részlete, mint emésztó gyomor, hátsó
részlete ellenben mint vékonybél szerepel. A gyomor le- futását illetóleg nem kevésbbé érdekes az a kórülménmy, hogy a Lynceidae és Liyncodaphnidae családok fajainál a gyomor hátsó részlete hurkolt, még pedig a fajok szerint váltakozva egyszer, vagy kétszer.
midik-nál és Daphniddk-nál a gyomor mellsó részleté- nek hátoldaláról két, a fajok szerimt változó alakü, mell-
| felé irányuló vakbélszerüt függelék ered, a melyeket máj-
lebenyeknek lehet és kell tartanunk. A /S?didae család alakjainál e képletek ugyan teljesen ninesenek elküló- nülve, de a gyomor mellsó részlete oly feltünóen duzzadt, hogy a szóban forgó képletek majdnem elkülóntülteknek látszamak. A Lynceidae, Lyncodaphmidae, Bosminidae családoknál, nemkülónben a Leptodoridae családoknál ise vakbélszerü fügselékek teljesen hiányzanak. A míg azonban a Lynceidae család alakjainál a májszerü vak- belek hiányoznak, addig a gyomor hátsó részletén s ne- vezetesen ott, hol a gyomor a vastagbélbe megy át, egy ujalakü vakbél-függelék van kifejlódve, a mely való- szinüleg nyálkát elválasztó mirigy gyanánt szerepel. Bzóvettani tekintetben a gyomor egy gyürüs izom- rostokból álló izomrétegból áll, a melyen bell a gyo- mor sejtjeinek rétege kóvetkezik s ezekben sokszor zsír- cseppeket lehet látni, belsó fólületüket pedig finom cuti- cula-hártya borítja, az intima. WErswaxw A. a Leptodora lhyalina. gyomrán két izomréteget külónbóztet meg, és pedig egy hosszirányban futó rostokból 4lló izomréteget, a mely a gyomorsejteket kózetlen megfekszi és egy gyt- rís izomrostokból álló izomréteget, a mely az elóbbenin nyugszik, de nem kózetlenül, hanem kis hézag által elválasztva. Szóvettani tekintetben érdekes az, hogy a gyürüs izomrostok, daczára annak, hogy elemi rostok, szétágazódnak, mint azt Levpre vizsgálatai 1s bizonyftják. A vastagbél általában sokkal róvidebb, mint a gyomor, 8 a bélsár kiürítését kivéve mindig átlátszó, szintelen és üres. Falazatában az izomréteg sokkal eróteljesebb, mint a gyomoré s ezenkívül külsó falazatára sugaras izmok is tapadnak, a melyek mükódésükkel támogatják a gyürüs izmokat tevékenységükben. Külónben belsó ürét finom
| eutieula-hártya borítja, a melyre, mint a Leptodora hya-
liná-nál, is egy sejtréteg kóvetkezik s ezen fekszik aztán a gyürüs izomréteg.
A végbélnyilás mindig az utópotroh kózépvonalábau nyílik, de majd a farksórték kózelében, mint általában a Lynceidae család alakjainál, majd az utópotroh kózepe tájin, mint a Lgncodaphnidák-nál s a Daphnidae család-
| ban a Moina-fajoknál, majd végre az utópotroh csücsán
a végkarmok kózelében, vagy azoktól esak kis távolság- ban, mint a Bosminidae, Sididae és Holopedidae, nem- külónben a Polyphemidae családok ósszes alakjaináls a Daphnidae családban a Moina-fajok kivételével az ósszes tóbbinél. A Leptodora hyalind-nál végre az utópotroh végsó pontjin a végkarmoknak megfeleló két karom kó- zótt fekszik a végbélnyilás.
Az emésztó készülék élettani feladata elsó sorban természetesen a felvett táplálék megemésztésére irányül s együttal felszívására 15, de ezenkívül WzrswaNN A.-nak
A Cladocerák egy részénél, nevezetesen a Jolyphe- | adatai szerint a lélekzés végésére is.
A49
Az emésztés mindig a gyomorban tórténik s a felszí- vást a gyomornak egész falazata végezheti. WrrsMANN- nak a Leptodora hyaliná-m | végzett vizsgálatai szerint a gyomor falazatát béleló sejtek maguk választják el a gyo-
mornedvet s a zsír kis rógócskékben szívódik fel a gyo- | morsejtekbe, a hol nagyobb cseppekké folyik elóbb ósz- |
sze s csak azután jut ki a sejtekból az izomréteg felé.
Az emésztókészülék szerepe a lélekzésnél WzrswANN A.-nak a Leptodora hyaliné-n végzett megfigyelései és kisérletezései szerint, víznek a végbélnyiláson és a száj- nyiláson át való folytonos felvételéból és kiürftéséból áll.
Mindkét nyflás ugyanis, a végbél meg a garat, izmaik- |
nak ósszehüzódása kóvetkeztében szivattyüszerüleg mü- kódik s a gyomor üressége alkalmával a végbél nytlá-
sán beszivattyüzott víz a száj nyílísán hatolki, a gyo- |
mor telítettsége alkalmával pedig a nagy áram megsza- kad s ilyenkor mindkét nyilás mint ki- és beszivattyuzó készülék szerepel.
À korábbi büvárok kózül már LrenEBovrLET tett ilyenféle megfigyelést a Daphnia-fajoknál, késóbb pedig Lrvpre számos Cladoceránál. Legüjabban azonban CraAvs C. a Branchipusokról szóló dolgozatában kétségbe vonja a bélesatorna ilyszerüi mükódését. (Untersuchungen über die Organisation und Entwickelung von Branchipus und Artemis. Arbeiten aus dem Zool. Institut zu Wien. bd. VIL, H. III. pag. 331.)
10. Kiválasztószervek.
Ismereteink jelen állásán a Cladoceráknál esak kevés
oly szervet ismerünk, a melyet a kiválasztószervek cso- | portjába lehetne és lehet sorolnunk ; így nevezetesen is- |
merünk nydlmirigyeket, má]szeri függelékeket és nydlka- mürigyeket, de mint említettem volt, igen valószíniü, hogy e esoportba tartoznak az ügynevezett héjmirigyek s talán még a bórmirigyek, melyek külónósen a JSimo- cephalusok-nál vannak jól kifejlódve.
À nydlmirigyeket ScmogprEn észlelte az Acanthoelberis curvirostris-nál, de határozottan nem nyilatkozott azok- nak természete felól. Megtalálta e képleteket azonban még az Furycercus lamellatus-mnál is, de a. Daphnidae esaládról azok hiányzását állítja. Utána Lvpre is meg- találta a mirigyeket s nemesak néhány, hanem a J^- lyphemus pediculus kivételével az általa vizsgált ósszes Cladoceráknál, kimutatta azoknak jelenlétét, és hatá- rozottan kimondja rólok, hogy nem egyebek nyál- mirigyeknél. Mint az eddigi vizsgálatok bizonyítják, a nyálmirigyek a Cladoceráknál általánosan elófordüló szer- vek s esupán a Leptodora hyaliná-nál hiányzanak.
A nyálmirigyek egysejtitek és a felsó ajakban feküsz- |
nek, leggyakrabban tojásdad alaküak, ritkábban góm-
bólyüdedek; számuk a fajok szerint változó. Tartalmuk |
fínoman szemecskézett, szürkés színii protoplasma, belse-
Dapar, Cladocera.
| jében egy nagy, világos maggal. A sejtek felületén igen fínom burok van, a mely aztán vékony fonalkák által a felsó ajak falazatához van függesztve.
A. májszerí függelékeket már a korábbi büvárok is is- merték, ey nevezetesen ScHAEFFER pontos rajzát és letrását kózli az általa vizsgált Daphnia Schaefferi májszerü füg- | gelékeinek. E szervek azonban nem valamennyi Clado- ceránál vannak meg, mert a Lynceidae-családban az Erycereus-fajok —kivételével az óOsszes tóbbi fajoknál hiányzanak, nem külónben a Lyncodaphniddk-nál, Bos- minidák-nál és a Leptodora hyalind-nál.
A májszerü fügselékek minden esetben a gyomor | mellsó részéról emelkedó vakbeleket képeznek, a melyek a külónbózó nemeknél és fajoknál külónbózó fejlettsé- güek és alakáak. Legegyszerübbek a Sididae-család alak- jainál, a melyeknél, mint példáül a Sida crystalliná-nál, esupán a gyomor mellsó részének két oldali duzzadását képezik. A. Polyphenvus pediculus-nál már jól elkülónült, mell- és ferdén lefelé irányüló, hegyes csüesban végzódó hengeres függelékek alakjában lépnek fel. Az JZurycercus lamellatus-nál a májszerü függelékek fól és kissé ferdén mell felé hajló, duzzadt csücsban végzódó hengeres füg- gelékeket alkotnak. Ehhez hasonlóak a Daphnidae-család fajainak májszerü függelékei is, de alakjuk a fajok szerint igen tág korlátok kózótt változik ; majd egyenesek, majd gyengébben fól- és hátrafelé hajlottak, majd végre S alak- ban futnak le és végókkel fólülról ferdén alá- és hátrafelé
hajlanak.
Szóveti szerkezet tekintetében a májfüggelékek tel- jesen azonosok a gyomorral s így annak részletes ismer- tetését utalással a gyomor szerkezetének tárgyalására, mellózhetónek tartom. Élettani mükódésük felól biztos adataink ugyan nincsenek, valamint az sincs még egész positive eldóntve, hogy esakugyan májnak kell-e eme függelékeket tartanunk; ámde helyzetüknél és szerkeze- tüknél fogva bizonyos fokig indokoltnak látszhatik, ha májképleteknek tekintjük, minthogy tudvalevóleg a ge- rinczesek mája is a gyomor falazatának vakbélszerü ki-
türemlései1ból fejlódik.
A gyomor tárgyalásánál említettem volt, hogy a Ijn- ceidae-család ósszes nemeinél és fajaimál a gyomor és vas- tagbél határvonalában egy páratlan, mell felé iríányüló vakbélszeri hengeres függelék ered, a mely jellemzóen
esupán a. Lynceidae-család alakjainál van meg. E; vakbél- szerü függelékról már Lzvpre tesz említést, de élettani feladata felól semmi véleményt sem nyilvánít. HarricH üjabban ama nézetének adott kifejezést, hogy e függelék valószínüleg a mydlkamirigy feladatát teljesíti, a mely- nek váladéka a vastagbél falazatának sikamlóssá tételére szolgál. Hgrrrcm e véleményét magamévá téve, e vakbél- szerü függeléket én is a mjlkamirigy szerepét játszó
szervnek tartom.
50
11. Zsírtest.
Hogy a Cladocerák testében zsírtestecskék és illetóleg cseppek elójónnek, már a korábbi büvárok is észlelték. Igy látta e jelonséget JunixE is, de Ó a zstrcseppeket olaj- cseppeknek tekintette s a pete táplálószékének alkotó- részei gyanánt frta le. Ugyanily véleményben volt ScgorEp- LER is, ellenben mások, ós helyesen, a zsíreseppet a gyomor emésztési termékeiek tartották, mimt példáül ZxNKER is, kinek nézete szerint a kis zsíreseppek -addig uszkálnak szabadon a testben, a míg alkalmas helyeken nagyobb eseppekké egyesülve megállapodnak. Lxvpre vizsgálatai szerint a Cladocerák legnagyobb részénél a zsíreseppek bizonyos helyeken gyülnek meg, halmozód- nak fel és nevezetesen leggyakrabban a bélesatornát kó- rülhálózó kótószóveti sejtekben, ezeknek nyülványaiban s a nyülványok kózótti hézagokban. A zsíreseppek tó- mege Lrvpre szerint az évszakok és az életkórülmények szerint változó. Színük sárgás, néha vóróses.
A zsírtest legtekintélyesebb azonban a Leptodora hyalin-nál, a melynél WzrsmawN A. vizsgálatai szerint két és illetóleg néey esomóban van rendezódve s neve- zetesen két hatalmas, gyengén csatornaszerüen hajlott kótegben, a melyek a potrohban fekve, a bélesatornát olyformán kórítik, hogy kóztük ésa bélesatorna kózótt hézag marad, a mely a hát- és hasoldalon kózlekedik a testürrel mivel a két zsírtestkóteg a hát- és hasoldalon nem érintkezik. E kótegek egészen a vastagbélig nyül- nak le s itt ferdén elmetszve, tóbb fínom kótószóveti ros-
tocska által a vastagbélhez és a test koztakarójának belsó |
falazatához vannak rógzítve. A más két zsírtest-tómeg a fej hátsó részében fekszik a hasoldalon a garatalatti düez- pár elótt; folülról, vagy alulról tekintve ezek lemezala- küak. Mind a két és illetóleg négy zsírtestesomó kótó- szóvetból ál, melyben a sejtek azonban nagyon elnyom- ják a kózti állományt, annyira, hogy sejtes szerkezetüek-
nek látszanak. Ez eset külónósen azsírtesttómeg hátsó |
részében gyakori, mert mellsó részében a sejtek már tá- volabb fekszenek egymástól s kóztük a kótóállomány eróteljesebben fejlódve, néhol hálózatot alkot. A zsir-
MANN A. vizsgálatai azt bizonyítják, hogy azok nem jut- nak egyenes üton a gyomorból a kótószóveti sejtekbe, hanem a véráram által tova ragadva, kisebb-nagyobb ütat írnak s csak azután jutnak el a kótószóveti sejtek emli-
zstreseppekkel s csak azután a mellsóbb. A zsírtest fel-
adatát illetóleg WxrsMANN À. azt mondja, hogy elsó |
sorban a vér pályájának irányitását végzi, de e mellett mint tartalékanyagnak raktára is szerepel; s ez utóbbira kóvetkeztetni enged az a kórülmény, hogy a kiéhezett példányok zsirtestéból elenyésznek a zsíreseppek, holott az emésztó példányokéban szemlátomást gyarapodnak, Kü-
lónben a Cladocerák zsírteste nem végez oly fontos sze- repet, mint a teljes átalaküláson átmenó rovaroknál.
12. Vérkeringés.
Az emésztókészülék által elkészitett tápláléknedv, mint láttuk, a gyomor falazatán áthatolva, atestürbe jut s itt a vérrel keveredik. A vérnek s vele a tápláléknedvnek a test minden részébe és minden szervéhez eljutása a vérkerin- gés utjin tórténik s ennek végzésére ez ósszes Clado- ceríknál egy kózponti, lüktetó szervet — szívet — talá- lunk, a mely helyzeténél és szembetünó voltánál fogva már alegrégibb büvárok figyehnét is magára vonta ; és elkezdve Junrwz-t0] napjainkig a Cladocerákkal foelal- kozó büvárok mindenike kiterjesztette arra figyelmét kisebb-nagyobb mértékben, sót akadtak oly büvárok is, a kik a Cladocerák vérkeringését specialis tanülmány tárgyává 1s tették, mint példáül GmurrHursEN és PrnTY, kik kózül az elsó névszerint a Simocephalus vetulus vér- keringését tanülmányozta és ismertette. Az üjabb büvá- rok kózül, nem tekimtve ScHoEprrn-nek az 4Acontholeberis curvirostris és Zsppacn-nak a. Holopedium gibberum vér- keringésére vonatkozó buüvárlatait, külónósen LkEkxDre- nak és WrrsuaxN À.-nak a Leptodora hyalima vérkerin- gésére vonatkozó adatai a legfontosabbak.
À szír & Cladoceráknál minden esetben a bélesatorna fólótt a hátoldal kózelében fekszik, még pedig leggyak- rabban a fej és a tórzs határvonalán, mint példáül a Lynceidae-, Lyncodaphnidae-, Daphnidae-, Sididae-, Holopedidae- és | Polyphemidae- családoknál, ellenben a Dosminidae-esalád alakjainál jóval hátrább fekszik, nemkülónben a Leptodoridae-családnál 1s. Alakja és szerkezete a csalidok és nemek szerint meglehetós tág korlátok kózótt változik. A Leptodoridae-családnál pél-
| dáál tojásdad alakü, hegyes csücsával mell felé tekint ; a
Polyphemidae-ecsaládnál hagyma alakü s ugyan ilyen a Ljnceidae-esaládban az Eurycercus lamellatus-mál is, a melyeknél hegyes végével a hátoldal felé tekint. A tóbbi Ljnceida-félénél, valamint az ósszes Lynmcodaphnida-,
| Bosminida- és Daphnida-téléknél majd gómbólyü, majd eseppeknek a kótószóveti sejtekbe jutását illetóleg Wirs- |
zyengén tojásdad, ellenben a Sididae- és Holopedidae- esaládoknál már hossztengelye irányában megnyülva, toóbbé-kevésbbé orsódad alakot olt és külónósen a Sidi- dae-családban, holott a Holopedidae-családban némileg
| pyramis-alakot mutat, a hátoldal felé hegyes csücsban tett szalagjaihoz, még pedig a test hátsó része telik meg |
emelkedve ki. À szív külónben minden esetben meglehe- tós vékony falazatü támlát képez, a melyen véreres és ütóeres mytlásokat találunk, a melyeknek alakja, helyzete, száma és szerkezete a nemek és fajok szerint változik.
A véreres nyíilísok typicus alakja az orsódad alak és számuk szintén typieusan kettó, azaz, a szív mindkét ol- dalán egy-egy véreres nyílás van, de mint emlitettem
| volt, alakjuk, helyzetük és számuk változó. A Leptodori-
dae-esal&dnál ugyanis a véreres nyflások orsódad alalüak ugyan, de hátsó végükón sokkal szélesebbek, mint a mellsón. Számuk állandóan kettó éós részarányosan a szív két oldalán, de annak hátsó végén olyformán feküsznek, hogy hossztengelyük párhüzamos vonalba esik a szív hossztengelyével. A. Polyphemidae-családban a Polyphe- mus pediculus-nál a szíven két oldalt szintén találunk egy-egy véreres nyílást s ezek orsódad alaküak, egymás átellenében olyformán feküsznek, hogy hossztengelyük a szív hossztengelyével keresztben fekszik s illetóleg egyik hegyes esüesuk a szív hát-, másik ellenben hasol- dala felé tekint. — Ugyanily alaküak, elhelyezésüek és számüak a Lynceidae-családban az £wrycerceus lamella- tus véreres nyílásai is, ellenben az ósszes tóbbi Lyn- ceida-, Limceodaphnida-, Dosminida- és Daphnida-félénél a sziven esupán egy nagy véreres nyílást találunk, még pedig minden esetben a szív hátoldalának kózepén; s ez fólülról nézve lándzsaalakü, míg oldalról nézve, mimthogy legnagyobb szélessége épen a szív hátoldalának kózép- vonalába esik és kihegyesedó csücsaia szív két oldalára terjedtek, hegyes csücsü háromszógót képez. A Polyphe- middák s az Eurycercus lamellatus, meg az említett tóbbi Cladocerák véreres nyilásainak elhelyezésében, de külóo- nósen számában mutatkozó eltérés esak onnan ered, hogy az utóbbiaknál a részarányosan fekvó, ónálló két nyílás, a szív hátoldalinak kózépvonalában eggyé ol- vadt. Hogy azonban a kindülási pont ezeknél az volt, a mi a Polyphemiddk-nál és Ewurycereus lamellatus-nál typicus, aztigen szépen bizonyitják a fejlódéstani adatok, a me- lyek tanüsága szerint ügy az ósszes Lynceid«k-nál, vala- mint a Lyncodaphnidák-nál, Bosminidák-nál és Daphni- dék-nál az embryok, sót a még nagyon fiatal kifejlett példányok véreres nyílásai ónállóak s csak késóbb olvad- nak egybe. A Sididák-nál Lrgviw esupán egy, a hátoldal kózépvonalában fekv6, tehát az elóbb említett családoké- val azonos helyzetü és szerkezetü véreres nyilást említ, holott, mini azt Levpre pontosan kimutatta, két, részará- nyosan oldalt fekvó, orsódad nytlásuk van. Ugyanilyen vi- szonyt találunk a Holopediddk-nál is.
À véreres nyílások, mint azt már a legkorábbi büvá- rok is észlelték, belsó szegélyükón a billentyük szerepét játszó redófüggelékkel vannak ellátva, a melyek systole alkalmával reá feküsznek az elzáródó nyílásokra s azokat mintegy támogatjik a szív üregének teljes elzárásában, ellenben diastole alkalhmával visszahuzódnak, szabad ütat engedve a szívbe tóduló vérnek.
Ütóeres myílís állandóam csupán egy van; ez leg- gyakrabban kóralakü s mindig a szívnek a fej felé tekintó végén fekszik. A szív e tája néha kissé megnyülk és hengeres esóvet képez, a melyet ütóeres hagymünak — bulbus arteriosus — is nevezhetünk, mint külónósebben a Leptodora hyaliná-nál, máskor pedig, s ez a leggyako- ribb eset, az ütóeres nyílás vagy kózetlenül a szíven fek-
54
szik, vagy pedig a szívnek esupán alig észrevehetó elltü- lónülésén. Igen érdekes a Leptodora hyalina ütóeres nyt- lísa a miattis, hogy, mintazt WkrswaANN ÁÀ. kimutatta, à bulbus arteriosus és az ostium arteriosum kózótt elzáró billentyi is van, a mely a bulbus arteriosus hátoldali belsó falazatáról kiinduló lemezt képez s ez alsó végén egy ruganyos rost segélyével a bulbus arteriosus has- oldali belsó falazatához rógzül. Systole alkalmával e billentyii felemelkedik az ostium arteriosumról, diastole alkalmával arra visszahanyatlik.
A szív külsó fólületét finom, szerkezet nélküli cuti- eula-hártya borítja, a mely alatt a szív hátoldalától annak hasoldala felé futó félkorós, harántestkolt izomrostok futnak. Az izomrostok lefutásukban a véreres nyílások iríányát kóvetik olyformán, hogy az azoktól mell felé fekvók hátra felé, ellenben az azok moógótt fekvók mell felé hajlottak és mükódésük a szív ósszehuzódását ered- ményezi, tehát ezek a szív ósszeszoritó fzmai — con- strictores cordis. — A szív belsó falazatát végre szintén finom, szerkezetnélküli eutieula-hártya béleli.
A szív aorta részletének szóveti szerkezetére vonat- kozó pontos adatokat WErswaNN A. jegyzi fel a Leptodora hyaliná-nál s ennél az aorta, nem külónben a bulbus arteriosus falazata is esupán egynemü eutieula-hártyából áll a mely valószínüleg egyszerii és egyenes folytatása
A szív külsó falazatára WziswANN À. vizsgálatai sze- rint sugaras lefutásü, a szíven széles alapü, további lefu- tásukban elvékonyodó, harántesfkolt izomrostok is tapad- nàk, nemkülónben fimomabb ruganyos, valószínüleg kótószóveti rostok, a melyek a szív tágulását eredménye- zik s ezeket — dilatatores cordis — szívtáeító izmok és rostok gyanánt tekinthetjük.
Valamennyi Cladocera-faj szíve egy finom, szerkezet
| nélküli hártyától képezett tokba van elhelyezve, a mely
csupán hátsó végén nyílt, es egyebütt zárt. E tok és iletóleg a cuticula-hártya meg a szív kózótti hézag az ügynevezett véreres óblót — sinus venosus — képezi, a melyben mintegy meggytül a ver.
A szíiv mükódését, lüktetésének gyorsaságát, lükte- tésemek perezenkénti számát illetóleg a legelsó meg- figyeléseket JunixE tette, a ki azt találta, hogy a Daphnia pulez szíve perezenként 200—9250-ot lüktet. Ugyan ilyen eredményre jutott FEREBovLLET és ScHoEpLER az 4eam- tholeberis curvirostris-nál, ki a saját maga érverésének s az Acantholeberis szívlüktetésemmek ósszehasonlításából számította ki az utóbbiaknak perczenkénti számát.
A korábbi büvárok kózótt akadtak olyanok is, a kik az elózókben ismertetett szíven kívül még más nemíü sziveket is véltek találhatni a Cladoceráknál. —Így GnurrHUISEN és PrnrY a bélesatorna alatt egy, a hátolda- lon fekvó valódi szivnél nagyobb második szívet Érmmak le, az elóbbi a Sümocephalus. vetulus-nál, az utóbbia
T*
Daphnia pulex-nál. Ugyan így járt el EmmzNBERG is, ellenben Frsenzn 8. a Sida erystallini-nál a. hátoldalon, a tulajdonképeni szív kózelében fekvó két kisebb szivet vélt látni. A GmurrHursEN és PrmrY felfogását már ScnogprER tévesnek nyilvánította, azt mondván, hogy a nevezett büvárok által szív gyanánt lefrt képlet való- színtlleg nem egyéb, mint az evezólábak gyorsan mükódó kopoltyüfüggeléke. A Frscmrn S. által mellékszívek gya- nánt lefrt képletekról pedig Lzypre mutatta ki, hogy azok nem egyebek kótószóveti csomóknál, a melyek a
52
szív lüktetése által rezeésben tartva vezették FrscmEm-t |
téves ütra.
A vér a Cladoceeráknál vagy színtelen, vagy néha |
halványsárgás, vóróses, ritkábban kékes, vagy zóldes színit folyadékból 4ll,a melyben kisebb, vagy nagyobb számu, színtelen vértestecskék üszkálnak s ezeknek száma a táplálkozással Áll kapesolatban ; jól táplált egyéneknél számuk nagyobb, mint a gyengén tápláltaknál. Érdekes Lzvpre-nek ama megfigyelése, hogy a fogságban tartott Cladocerák vértestecskéi éleskórvonalü zsíreseppszerit cómbócskékké válnak.
A vérkeringés a Szivból indul ki. A szív által kilókótt hatalmas véráram egyenesen a fejürbe hatols a fej füg- gelékeibe. A tapogatókba a véráram egészen azoknak esuesáig halad, míg a ágastapogatókba az ágak végéig s innen egy másik üton visszatér. A fej és tórzs határ- vonalán a fejból jóvó véráram két pályába oszlik meg a test mindkét oldalán. Egy-egy pálya, illetóleg áram a pánezél mindenik lemezének kót rétege kózótt halad tova a kótószóvet hézagai kózótt, nagyon kózel a pánczél lemezeinek szabad szegélyéhez. A másik két áram a bél- esatorna alatt, a potroh két oldalán fut végig s együttal mellékáramokat bocsát a végtagokhoz. A pánczél lemezei- nek vérárama s a potroh két vérárama aztán az utópotroh
kózelében a hátoldalra kerül, itt egyesülnek s aztán ügy |
térnek vissza a szívhez a véróból nyílásán át.
A vérpályákat illetóleg az elsó büvárok abban a véle- ményben voltak, hogy azok saját falazatü edényekben futnak le. A legelsó, a ki a szívból eredó véredényeket vélt látni, GmurrHursEN volt, ki a Simocephalus vetulus- tól tóbb ütóeres odényt frt le. A GnurrHUISEN nyomdokain haladt ScmogprER is, a ki ZappacH-nak véleményével szemben hangsülyozva állítja, hogy az Acantholeberis curvirostris-nál saját falazatü véredényeket látott. Scgoxp- LER szerint az Acamtholeberis curvirostris-nál a szívból egy hatalmas aorta, továbbá három arteria veszi eredetét. Az aorta nem messze eredésétól három ágra oszlik, me-
lyek kózül a kózépsó róvid a szemhez, a más kétág |
symmetrieusan fut két oldalt, de eredésének kózelében |
ágat boesátanak a torhoz és az ágastapogatókhoz, nem-
külónben végük felé is elágaznak a szemhez és tapoga- |
tókhoz s aztán a szájszervekhez és garathoz bocsátva Ágakat. A szív hasoldali kózépvonalából két arteria ered,
a melyek két oldalt ferdén le és hátra felé haladva a lábakhoz ágakat boesátanak. Végre a szív hátsó végének kózepéról is indul ki egy arteria, a mely a bélesatorna mellett fut végig s két ágra oszolva, az utópotrohban enyészik el. ScmoEpLER hangsülyozza azonbam azt is, hogy vérerek ninesenek, hanem csak határozott fekvésü vérüblók s ezekbe gyül meg az ütóereken kijutott vér. A késóbbi büvárok s nevezetesen Lzvpre azonban kimu- tatta azt, hogy egyetlen egy oly Cladocerát sem isme- rünk, a melynél ónálló falazatü véredények lennének, hanem a vér valamennyinél a belszervek, a kótószóvet
| és n belváz által korlátolt véróblókben kering ecsupán ;
manapság nines egy büvár sem, a ki a Somorprzm fel- fogása mellett kardot rántana.
13. Lélekzószervek.
Mindannak daezára, hogy a vérkerimgési rendszer aránylag oly magas fejlettségi fokot ért el a Cladoce- ráknál, magasan elkülóntült, speeziális lélekzószerveket ez állatk&knál nem találunk, hanem a testnek külónbózó, alaktanilag a magasabb rákokétól nagyon eltéró szer- vei véezik a lélekzószervek feladatát. A korábbi büvárok kózül SemogprER az Acantholeberis eurvirostris-nál há- rom külónbózó alakü alaktani egységet tartott lélekzó- Szervnek, nevezetesen a két héjlemezt, a két utolsó láb- pár lemeznyulványát és végre valamennyi lábpárnak kórtealakü függelékét, melyek kózül a két utolsót, küló- nósen pedig az utolsót homolog s együttal analognak nyilvánftotta a magasabb rákok kopoltyüfüggelékeivel. E feltevésre ót s az elótte ugyanily értelemben nyilat- kozó büvárokat valószínüleg az vezette, hogy mind eme vékonyfalazatü, lemezes függelékek még az állatka vég- tagjamak nyugvásakor is folytonos rezgó mozgásban vannak. Lrvpra a lélekzószervek kózótt már csupán két csoportot külónbóztet meg és nevezetesen olyanokat, a melyek morphologiailag teljesen megfelelnek a magasabb rákok lélekzószerveinek és külónósen kopoltyüinak, de e mellett mégsem szolgálnak lélekzésre, továbbá olya- nokat, à melyek morphologiai szempontból nagyon távol
| állanak a lélekzószervektól, de ennek daezára a lélekzó-
szervek szerepét játsszák. Az elsó csoportba sorolta a lábaknak vékonyfalazatü lemezeit, továbbá az ügyneve- zett kopoltyüfüggelékeket, a mely utóbbiakról kimu- tatta, hogy a véráram esupán mellettók halad el, de bel- sejükbe nem hatol. À második csoportba sorolta ellenben a pánczél két héjját s a testnek egész kóztakaróját. WzrswawN À. végre a Leptodora hyaliná-nál a héjnak esenevész voltával kapesolatban a test kóztakaróját tartja elsó sorban a lélekzést végzó kózegnek, de, mint Lz- nEBOULLET után igen sok büvár s kóztük Lxvpra is, méeg a végbélnek is fontos szerepet tulajdonít a lélekzés-
pxxX———o——.oO————————————
nél, mint azt a bélesatorna tárgyalásánál említettem volt.
Azoknál a Cladoceráknál, a melyeknél a pánezél két héjrészlete eróteljesen fejlett, mint az ósszes [nceida-,
58
Lyncodaphnida-, Bosminida-, Daphnida-, Sidida- és |
Holopedida-féléknél, elsó sorban maga a pánczél végzi a lélekzó szervek feladatát, minthogy falazatában, mint láttuk, hatalmas véráram szalad tova mellülról hátra felé, a mely a pánezél aríánylag vékony falazatán át kónnyen vésezheti a gázeserét. E mellett azonban maga à finom cuticula által borított és folyton friss vízzel kór(ül mosott tórzs is fontos szerepet játszik a lélekzésnél annylval is inkább, mert, mint láttuk, ebben halad végig két oldalt egy-egy hatalmas véráram. Azoknál a Clado- ceráknál ellenben, a melyeknél a pánezél esak esenevész s à testnek esupán nagyon esekély részét takarja, mint à Leptodorida- és Polyphemida-családoknál, kizárólagosan & test kóztakarója teljesíti a lélekzést.
Szem elótt tartva azonban azt, hogy muinden finom burkü, vérrel dásan ellátott s a külvilággal egyenes kóz- lekedésben levó szerv szolgálhat lélekzószerv gyànánt, egyáltalán nines kizárva, sÓt nagyon valószínü, hogy a Cladoceráknak finom burkü, vérrel meglehetós gazdagon ellátott lábai is végzik bizonyos fokig a lélekzést.
A lélekzést végzó ezen szervekhez sorakozik még az emésztókészülék végbéli részlete is, a melynek e nemü miükódésére, mint említettem, legelószór Lig&kEBourLET lett figyelmes, kinek feljegyzései szerint a Daphnia vég- bele perczenként 40-szer lüktet s evvel kapesolatban vizet szivattyüz magába és vizet szorít ki magából, lüktetései pedig esak a bélsár kiüritése alkalmával szün- nek meg. És hogy mindazoknak a büvároknak igazuk van, a kik a béllélekzés egy nemét tételezik fel a Clado- ceráknál, igen valószínüvé teszi a vastagbélnek, külónó- sen pedig a végbélnek szóveti szerkezete, továbbá kózel fekvése a hatalmas hasoldali véráramhoz.
14. Szaporodószervek.
Hogy a Cladocerák kivétel nélkül valamennyien csu- pán ivaros üton szaporodnak, azt már a legkorábbi büvá- rok is tudták, de ez ivaros szaporodás módjait illetóleg a nézetek meglehetós külónbózók voltak. Scnmazrrzn 1. C. az elsó büvár, a ki 1752-ben egy Daphnia-fajnak, a Daphnia Schaefferi-nek ivarszerveit igen behatóan tanül- mányozta, s minthogy esupán nóstényeket talált, ama vé- leményben volt, hogy a Cladocerák hímnósek. ScRAEFFER- nek e nézete azonban.nem sokáig s illetóleg csupán Mérrxn O. Fn. fellépéséig volt irányadó. MürrEm O. Fm. ugyanis az általa vizsgált Cladocerák egyik-másikánál a nagy számban elójóvó nóstények kózótt nehány hímet 1s talált s ezzel kapesolatban a Cladocerák hímmnóssége elle- nében a váltivarüságról szóló nézet lépett elótérbe, bár a
hímnósségról szóló nézetet, külónósen a miatt, hogy még nagyon esekély volt azoknak a Cladoceráknak a száma, a melyeknél a hfmek is ismeretesek voltak, nem szorí- tatta ki egészen. Az idó haladtával azonban a büvárok mind tóbb-tóbb Cladocerának találták meg hímjeit s ennek kóvetkeztében, karóltve a nói ivarszerv anatomiai viszonyaira vonatkozó pontos adatok szaporodiásával, minden kételyt lizáró érvényre jutott a Cladocerák váltivarüságáról szóló nézet. Az a korülmény azonban, hogy nem valamennyi Cladocerának igmerték hímeit s az à korülmény, hogy a fokozatosan szaporodó büvárlati adatok tanusítása szerint a hífmek nem minden idóben voltak találhatók, arra az eredményre vezetett, hogy a Cladocerák termékenyítés után és parthenogenesis ütján l8 szaporodnak. Ez értelemben nyilatkozott Lrvpra is, de bár nagyon sok érdekes és fontos adatot kózól a Clado- cerák szaporodüsáról és szaporodásmódjáról, a terméke- nyítés ütján tórténó szaporodás s a parthenogenesis által való szaporodás lényegét, a kettó kózótti Osszefüggést s azoknak módozatait Wrrswaxw A.-nak classieus vizsgála- tai derítették csak fel.
WzrsuANN À. ugyanis a Cladocerák szaporodásmódját iletóleg arra az eredményre jutott, hogy ezeknél a két- lvarü és az egylvarü nemzedékek egymással váltakoznak, még pedig szoros kapesolatban a lét fóltételeivel s illetó- leg a külsó kórülményekkel, a mennyiben, minél gyak- rabban van kitéve az állatka és külónbózó korü nemze- dékei az elpusztulásnak, annál gyakrabban váltakozik egyméással az egy- éós kétivarà nemzedék. Ez alapon aztán WxzrswmaNN À. à Cladocerák kózótt megkülonbóztet tóbb-
sorozatí — polyeyelieus —, egysorozati — monocye- lieus — és sorozat nélküli — acyclicus — szaporodá- süakat.
A tóbbsorozati — polyciclieus — fajok legnagyobb része kónnyen kiszáradó és gyakran meg hirtelen vál- tozó sajátságu poecsolyák és tócsák lakói, a melyeknél egy év folyamában a természeti és illetóleg a létfóltételeknek nagyon gyakori, a fajt kiveszéssel fenyegetó változásával kapcsolatban az egy- és kétivarü nemzedékek tóbb fzben váltakoznak egymással. Ily polycyclieus fajoknak ismer- jük eddig a Moina | rectirostris-t, à Macrothrix. laticor- nis-, a Daphnia pulex-et, a Daphnia longispina-t, a Ceriodaphmia quadrangula-t, a Scapholeberis mucronata-t, a Simnocephalus vetulus-t, a. Polyphemus pediculus-t és a Daphnella brachyura-t.
Az egysorozatíí — monocyclieus — fajok valameny- nyien állandó, leginkább nagy állóvizek lakói, a melyek- nél a kétivarü nemzedék évenként esak egyszer s legin- kább a forró évszak végén, tehát ósz elején jelenik meg, holott azt megelózóleg tóbb, egyivarü nemzedék jóformán zárkóvét képezi a nemzedékek sorozatának; bár e szabály alól kivétel is van, a mennyiben azoknál a fajoknál, à melyeknél, mint a Daphnia hyalina-nál is, a kétivarü
nemzedék már a nyár vége felé jelentkezve, utána még pár egyivarü nemzedék is fejlódik. E csoportba tartoznak a Sida erystallina, a Daphnia hyalina, a Leptodora hya- lina, az Eurycercus lamellatus, a. Pleuroxus. trigonellus, a Pleurorus striatus, az Acroperus leucocephalus, az Alona testudinaria, a. Camptocercus rectirostris, a Pleu- roxus truncatus és az Alona quadrangularis.
A sorozat néllüli — acyclieus — fajok szintén álladó, nagy vizek lakói, a melyeknél a létfóltételek felette ked- vezó voltánál fogva az egyivarü nemzedékek sorozata szakadatlannak látszik, a kétivarà nemzedékek meg- jelenése esetleges csupán és kivételes, legalább erre vall a hímeknek feltiinó ritkasága és csekély száma. A meny- nyire WzrswaNN AÀ. vizsgálatai mutatják, valószínüleg esupán a Bosmina-fajok azok, a melyek e esoportba tar- toznak.
WxzrsuaxNN Á. külónben ide vonatkozó büvárlatainak végeredményét a kóvetkezókben foelaljuk óssze :
1. A kétivarü egyónek a Cladocerák nemzedéksoroza- tában nem pillanatnyilag mikódó külsó okok kóvetkez- ménye.
2. A kétivarü egyének fellépése tórvényszerü s bizo- nyos nemzedékekhez és utódokhoz van kótve.
3. A kétivaru nemzedékek a fajok szerint külónbózók, egyeseknél már a második nemzedék kétivarü, másoknál ellenben a harmadik, hatodik, sót a tíz-tizenkettó- vagy hüszadik lesz csupán kétivarü.
4. A nemzedéksorozat tehát nem valamennyi Clado- ceránál ugyanaz, hanem külónbózik mindenek fólótt a kétivarà nemzedéket megelózó egyivarü nemzedéksorozat eltéró száma által.
5. A külónbózó sorozati alakok esupán az elsó nemze- dék egyivarüságában hasonlítanak egymáshoz.
6. A kétivarü nemzedékekben a hfmeken és terméke- nyüló nóstényeken kívül kisebb-nagyobb számuü, szüz üton szaporodó nóstények is jelentkezhetnek; nehány Cladoceránál azonban a termékenyüló nóstények termé- szetes kórülmények kózótt a téli, állandó pete lerakása után szüz szaporodásra 1s képesek.
7. A kétféle szaporodásmód eredménye a terméke- nyüló és a szíz nóstények létrehozásában a nemzedékek és a fajok szerint élesen. külónbózó; az elsó nemzedék valamennyi fajnál sohasem szaporodik termékenyftéssel, egyes fajoknál a szüzeknek született nóstények minden nemzedékben csupán termékenyítetlen petéket képesek létrehozni, valamint megfordítva, a termékenyüló nósté- nyek sohasem hoznak létre szüz petéket.
8. A sorozat-alaknak a külsó életkórülményektól fel- tételezett, kózvetett függése abban nyilvánül, hogy a két- ivarü nemzedéksorozatot megelózó egyivarü nemzedékek száma annál kisebb, minél gyakoriabbak az illetó állat- fajt kihalással fenyegetó kórülményváltozások és másfelól aunál nagyobb, minél gyérebbek az utóbbiak. Oly fajok-
54
nál,a melyek rendszerint egy évben csak egyszer esnek az életkórülményeik áldozataiul, az egyivarü nemzedék- sorozat a leghosszabb, az olyanoknál ellenben, a melyek tóbbszór elpusztülnak, az egyivarü nemzedéksorozatok igen róvidek. Az elsó esetben évenként csupán egy két- lvarü nemzedék jelenik meg, az utóbbiban ellenben kettó vagy tóbb 1s.
9. A lét fóltételeire s a szüz szaporodásra egész éven át egyaránt kedvezó helyeket lakó egyes fajoknál a hímeknek és a termékenyító nóstényeknek kimaradása Ááltal a sorozatos szaporodás sorozat nélkülivé válik. (Die Entstehung der cyclischen Fortpflanzung bei den Daph- noiden. Z. f. w. Z. 33. Dd. Bt. pag. 428—430.)
a) Másodlagos ivarjellemek. Már Mérriemg O. Fm. észlelte, hogy a Cladoceráknál a hímek és nóstények kó- zótt kisebb-nagyobb fokü alaki és szervezeti eltérés van. Mürrrn O. Fn.-nek ez észleletét a késóbbi büvárok vala- mennylen megerósítették s manapság nem ismerünk oly Cladocera-fajt, melynek híme ügy a termékenyüló, vala- mint a szüz nósténytól kisebb-nagyobb mértékben ne külónbózne, szóval másodlagos ivarjellemei ne lennének. A hímek és a nóstények kózótt lévó másodlagos ivar- jellemkülónbségek külónben, a melyek a nemek és fajok szerint meglehetós ingadozásnak vannak kitéve, leg- szembetünóbben a test nagysdgi viszonyaiban, a tapogatók és az utopotroh szerkezeti viszonyaiban mutatkoznak, valamint és legfóképen az elsó ldbpár szerkezetében is.
A Leptodoridae-családban a. Leptodora. hyaliná-nál a hím esak alig észrevehetóen kisebb a nósténynél s a kettó kózótti eltérés a másodlagos ivarjellemek tekintetében alig észrevehetó. A legfeltünóbb az eltérés a tapogató- párok szerkezetében, a mennyiben a nóstények tapogatói róvidek, kilenez szaglópálezikával; ellenben a hímeknél ostoralakülag hosszüra nyuültak hetven szaglópálezikával. Némi, bár csekély fokü eltérés mutatkozik még a héjnak alakjában, nagyságában s az elsó lábpár szerkezetében, a mennyiben a hímek héjja kicsiny, tojísdad alakü a nóstényeknél ellenben arínylag nagy s a hímek elsó lábpárjának harmadik ízén eróteljes, róvid tüskécskékkel ékített nyülvinyka éemelkedik, mely a nóstényeknél hiányzik.
A Poluyphemidae-esaládban a /— Polyphemus | pediculus hímje szembettünóbben kisebb a nósténynél, mellsó tapo- gatómak csücsán a szaglópálezikákon kívül egy-egy hatalmas, mellsó felében kettós kórvonalá, azon tül egy- szer(i eróteljesebb sórte ered, mely a nóstényeknél hiány- zik. Az elsó lábpár végén, kózela csücshoz egy be- és kissé hátrafelé górbült eróteljes karomszerü nyülvány van, szabad szegélyén pedig egy róvid, egyenes, vaskos és tollas tüske mellett két szemoólesszerí képlet emel- kedik és végre hátsó szegélyén, szintén a végesücs kóze- lében két hatalmas, kardalakü és fogazott sórte ered, mely képletek a nóstény elsó lábpárjáról hiányoznak.
55
À Lynceidae-család ósszes fajainál a hímek, bár ha- |
sonló alaküak a nóstényekkel, de mégis minden esetben jóval kisebbek azoknál. A tapogatók szerkezetében a hímek és nóstények kózótt nincs valami lényeges, szembe-
De
tünó eltérés, mind a mellett e tekintetben is lehet némi külónbséget kimutatni; a míg ugyanis a nóstényeknél a tapogatók oldaláról ecsupán egy sórte ered, addig a hímek- nél, mint például az Aeroperus-fajokéimál 1s, két sórte ered. Legszembetünóbb a külónbség e tekintetben azonban a WzrsuaANN A.-tól ismertetett hím JIcurycercus lamellatus- nál, a melynél a tapogatók gytürüzóttek és hátsó szegé- lyükón 12 szaglópálezika emelkedik, holott ezek a nósté- nyeknél hiányzanak. A hímek elsó lábpárjának csücsáról egy hatalmas, tómór cuticula-állományból 4lló, a nemek és fajok szerint külónbózóleg, de minden esetben mell- felé górbiült sarló- vagy horogalakü képlet ered s ennek szomszédságában még egy vagy két üjjalaká és hatalmas sórtéket viseló nyülvány indül ki. Az utópotroh szerke- zetében szintén van eltérós a hímek és a nóstények kózótt, a mely általánosságban a hímek utópotrohjának ósszenyomottságában és keskenységében mutatkozik. Egyes esetekben azonban, mint példáül az Aloma temui- caudis-nál is, a hífm utópotrohja feltiinóen külónbózik a nóstényétól,o a mennyiben végesücsa ferdén egyenesre metszett és végkarmai nincsenek, holott a nóstényeknél tobbé-kevésbbé kerekített esücsüak végkarmokkal.
À Lyncodaphnidae. családban, a mennyire azt Wzrs- MANN À.-nak GmusEn-rel egyetemleg véezett vizseálatai után a Maerothriz laticornis-nál ismerjük, a hífmek és a nóstények kózótt ugyan olyanszerü külónbségek vannak, mint a Zjmceidae esalád alakjainál; a hímek ugyanis kisebbek a nóstényeknél, tapogatóikon tóbb a szaglópál- czikák száma, mint a nóstényeknéls elsó lábpárjuknak csücsán a hatalmas, sarlóalakülae mell felé górbült karom sem hiányzik, az utópotroh ellenben a nóstényekével egyezó alaku és szerkezeti.
A. Bosminidae családnak még eddig igen kevés, isme- retes hímjei, mint azt MürrEn P. E. és WrswaNN À. ada- iai nyomán tudjuk, mindig kisebbek a nóstényeknél. A kettó kózótti fókülónbség abban áll, hogy a. nóstények tapogatói mozdulatlanül vannak az ormánnyal óssze- nóve, míg ellenben a hímekéi mozgathatók, továbbá az elsó lábpár csücsán a hímeknél a karom megvan s az utópotroh jóval hegyesebb s általában a nóstényekétól eltéró alakü.
A Daphnidae család külónbózó nemeimél a hímek má- sodlagos ivarjellemei külónbózó fokü fejlettséget mutat- nak, de valamennyi nemnél általában kisebbek a nós- tényeknél. A Ceriodaphnia fajok hímjeinél a tapogatók esücsán a szaglópálezikák mellett egy hatalmas, sarló- alakü s a fajok szerint végén külónbózóleg górbült hosszu, sórteszerii nyulvány ered, mely górbült végén majd foga- zott,majd síma. Az elsó lábpáron a górbült karom mel-
lett még egy kéttagü, hatalmas sórteszerü nyulvány is ered, a mely végén szintén górbült. Az utópotroh hasonlít a nóstényekéhez. A Seapholeberis fajoknál a hímek és nóstények kózótt kórülbelól ugyanilyen külónbségeket talàlunk. A Mota fajoknál a hímek tapogatóinak esü- csán, mint példáül a. Mona. brachiatá-nál is, a szagló- pálezikák mellett hátrafelé hajló, kis, végükón szabdalt sarlóalakü képletek vannak s a tapogatók mellsó sze- sélyének kózepén három sórte ered, a nóstényeknél csupán egy, s a tapogatók csücsán is esupán szaglópál- ezikák vannak. Az elsó líbpár az elóbb emlitett nemek fajanak elsó láíbpárjával hasonló szerkezetii,s az utó- potroh a nóstényekhez hasonlít. A Simocephalus fajoknál a hímek csupán abban térnek el a nóstényektól, hogy tapogatóik mellsó szegélyének kózepón nem mint a nós- tényeknél esupán egy, hanem két tapintó sórte van, az elsó lábpár szerkezetében, nem külónben az utópotrohé- ban sines külónbség. A Daphnia fajok hímjeinél a tapo- gatók végén a szaglópalezikák mellett szintén van egy- kéttagü, vézén majd egyenes, majd górbült és szabdalt sórteszerii nyulvány, feltünóbb azonban az eltérés a hímek és nóstények utópotrohjának nyulványainál, minthogy a hímeknél azok kózül egy-kettó hiányozhatik, vagy csak csenevész, például a. Daphnia pulex-nél a hím utópotroh-
jíán esupán egy nyulvány van s ez is végével hátrafelé
tekint, a Daphnia longispiná-nál ellenben ugyan meg- van mind a három nyulvány, de ezek csak ecsenevészek. Az utópotroh alakjában és szerkezetében is van. azonban eltérés, a mennyiben a hímek utópotrohja mindig hegye- sebb és keskenyebb, mint a nóstényeké. Az elsó lábpáron a karmok nem hiányoznak s mellettók a hatalmas sórték is megvannak.
A Sididae család hímjeinéla tapogatókon a szagló- pálezikák mellett széles alappal egy kéttagü nyulvány ered, a mely alapfelében kettós kórvonalü, hátsó felében egyszerü kórvonalü, de fogazott szegélyü és gyengén kardalakülag hajlott. Az elsó lábpár csücsa befelé gór- büló, kerekített és fogazott csüesü nyulványban végzódik s e mellett egy hatalmas sórtealakü nyulvány ered. Az utópotroh keskenyebb a nóstényénél, de alakjára nézve azéhoz hasonló.
A Holopedidae család egyetlen alakjánál, a ZHolope- dium gibberum-nál Sans G. O. és MürrzeR P. E. vizsgá- latai szerint a hímek és nóstények csupán abban térnek el egymástól, hogy az elóbbenieknek elsó lábpárján karom- képletek vannak.
Hogy a hímek általában mindig esekélyebb számuüak, mint a nóstények és megjelenésük bizonyos idóhóoz és kórülményekhez van kótve, már a régibb büvárok elótt ' isismeretes volt, de WrrswaANN A. vizsgálatai mutatták ki egész biztosan azt, hogy a külónbózó termékenyülési sorozatokban milyen viszony van a hímek és nóstények számában.
56
WzrswaxN À. feljegyzésoi szerint a hímek a Leptodora hyaliná-nál elószór augusztus elején jelennek meg s augusztus végén számuk a nóstényekének 10"/-át teszi ki; szeptember 2-án már 10:7*», szeptember 5-én 13*,, szeptember 7-én 15"/; és 8S-án 40'8"/»-ra nóvekedik szá- muk. De hogy e számarány nem íllandó és nem nóve- kedik az 1dó haladtával párhuzamosan, mutatja az, hogy WirsMANN À. szeptember 15-én esak 15" hímet talált, október 1-én egyet sem látott, október 2-ikán 706"/s, október 4-én 16" és 6-án 85-"/»-on állott a hfmek száma. À késóbbi hónapokban azonban a hímek száma fokoza- tosan nóvekedett, míg deezember elején 7 hímre esupán 4 nóstény és deczember 20-án, a faj teljes elenyészésének idején, 2 hímre egy nóstény jutott. A Polyphemus pedi- culus-nál az elsó rendbeli hímek junius elején jelentek meg, de ekkor 30 nóstényre még csak 4 hím jutott; a második rendbeli hímek október elején jelentkeztek és nevezetesen október 11-én 16 nóstény mellett két hím volt. A Bosmina longirostris-nál a hímek esak ósszel jelentek meg s ekkor is csak egyenként, &gy, hogy szám- arányuk nem volt megállapítható. A Daphnia pulex-nél a hímek számaránya junius 10-én 20:5", deez. 14-én T:4^/o-t tette ki a nóstények számának, míg a Sida ery- stalliná-nál október 23-án 94-6"/; volt a hfmek száma.
Már JuniNE, Lr&vis, Levp1a és MirrzEm P. E. is figyel- mes volt a Cladocerák egyeseinél elójóvó külónbózó sóté- tebb vagy világosabb színfoltokra, a melyeket valameny- nyien egyszerüen fajjellemek gyanánt szerepló festéksej- teknek tekintettek. Az &jabb büvárok kózótt külónósebben WxrsuaANN A. méltatta figyelmére e színfoltokat és rész- letesen ismertette azokat a Latona setifera, Sida ery- stallina, Holopediwm gibberum, Bythotrephes longimanus, Polyphemus pediculus, Ewurycerus. lamellatus, Daphnella brachyura és Daphnia pulex fajoknál. WErswANN À. vizs- gálatai szerint az említett fajoknál az év egy bizonyos szakában barnás, vórós és kékszínü foltok jelennek meg a test külónbózó részeim, de leggyakrabban a pánezél matrix rétegében, külónósebben feltünóen azonban a Polyphemus pediculus és Sida crystallina. fajoknál, a me- lyeknél az említett színek a lehetó sok árnyalatban és át- menetben tündókólek.
Mint említettem, már a korábbi büvárok kózül is említi nehány a külóonbózó fajok festékfoltjait s fajjel- lemnek tekintette, WzrswawN A. azonban kimutatja, hogy azok tulajdonképen nem egyebek, mint fajjellemek értékére emelkedett másodlagos ivarjellemek, a. melyek azonban nem csupán egyik ivarra, hanem mindkét lvarra átóroóklódtek és legdíszesebben a termékenyüló nóstényeknél s a hímeknél pompáznak, ellenben a szüz nóstényeknél vagy teljesen hiányoznak, vagy pedig na- gyon elmosódottak.
b) Hiímivarszerv. A Cladoceráknál a hímivarszerv
meglehetós egyszerü szerkezetü, iltalában a bélesatorna
két oldalán fekvó s avval majdnem mindig párhüzamosan mellülról hátrafelé futó tómlós mirigyektól képeztetik. A külónbózó családok szerint azonban kisebb-nagyobb mértékben változó alakü és lefutásü, mindazáltal rajta tóbbé-kevésbbé élesen meg lehet külónbóztetni a eret, az ondóvezetékeket s néha a kózósülószervet is.
A Leptodoridae családnál a hímivarszerven esupán a heréket 8 az ondóvezetékeket találjuk meg, a kózósülószerv ellenben hiányzik. A herék a test két oldalán fekvó tómlós mirigyeket képeznek, a melyek hegyes csücesal az elsó potroh-szelvényben erednek és fótómegükkel a második potroh-szelvényben feküsznek, a hol, eltéróleg a tóbbi Cladocerákétól, széles ereszték által vannak óssze- kapesolva s így kózetlen kózlekednek. Az ondóvezetékek a heréknek egyszerü, hengeres csóvé elsztükült folytatását képezik s a harmadik potroh-szelvény kózepe táján vég- zódnek a test oldalfalazata mellett fekvó, kerek ivar- nyllásba.
A Polyphemidae esaládban a Polyphemus pediculus- nál a hímivarszerv ugyanazokból a részekból áll, mint a Leptodoridae esaládnál és kózósülószervittsines. A herék kolbászalakü hengert képeznek, csücsuk azonban kissé duzzadt és hátrafelé hajlk, minek kóvetkeztében az egész ivarszerv gyengén mell felé velt. Az ondóvezetékek róvidek, hengeresek s a végbélnyilás elótt fekvó ivarnyi- lásba szájadzanak.
A Lynceidae család ósszes fajainál a hímivarszerv csupán a herék- éós ondóvezetékekból áll. A herék mellül- ról hátrafelé futnak, mellsó, tompán kerekített végük kissé à hasoldalra hajlik s e tájon a herék néha a gyomor lefutását koóvetve egy hurkot képeznek. Falazatuk nem síma fólületii, mint az elózó családoknál, hanem hullá- mosan tóbbszórósen befüzódótt. Az ondóvezeték, kap- csolatban a test szervezeti viszonyalval s az ivarnyilás fekvésével, aránylag nagyon hosszü, keskeny és hengeres csóvet képez. Az ivarnyilás mindig a végbélnyilás elótt fekszik, még pedig vagy a végkarmok elótt, mint a CAy- dorus, Alona, Plewroxus, Acroperus és Camptocercus fajoknál, vagy a végkarmok kózótt, mint az Aloma Ley- digii-mál, vagy a végkarmok mógótt két oldalt, mint a Pleuroxus truncatus-mál, vagy végre az utópotroh alap- ján, az utolsó lábpár mógótt a hasoldalon, mint az fZury- cereus. lamellatus-nál, a mely e tekintetben átmenetet képez a Sida erystalliná-hoz.
A Lyncodaphnidae és Bosminidae, nemkülónben a Daphnidae családoknál ugyanazokat a viszonyokat talál- juk a hímivarszerven, mint a Ljnceidae családnál s esupán az ivarnyilás fekvésében mutatkozik némi eltérés. A Ljyn- codaphnidae és Bosminidae családoknál ugyanis a hím- ivarnyilás mindig az utópotroh végén a végkarmok elótt nyilik, míg a Daphnidae esaládban a Moina-fajoknál az utolsó lábpár kózelében, a Simocephalusok-nál a végbél- nyilás hátsó zügának két oldalán, nemkü]ónben a Cerio-
-
57
daphnia és Scapholeberis fajoknál is; a Daphnia genus- ban a végbélnyilás és a végkarmok kózótt két oldalt, mint példáül a Daphnia pulex-nél is.
A Sididae családban a Daphnella brachyurd-nál az ondóvezetékek erósen megnyultak, vastag falazatüak és esizmaalaká kózósülószervet Kképeznek, illetóleg penis módjára mükódnek. A ida erystallind-nál a. hímivar- nyilisok kórül Wrrswaww A. vizsgálatai szerint egy-egy szívókorongszerü képlet van, a mely a kózósülésnél való- színüleg szerepel. Külónben az 1varnyilás mindkét fajnál az utolsó líbpár moógótt, tehát az utópotroh alapján fekszik.
A herék és ondóvezetékek az elóbb említett ósszes esetekben külsóleg nincsenek egyméástól élesen elküló- nülves csupán szóveti szerkezetók mutatja a kózóttük lévó határt,a mennyiben az ondóvezetékek falazata sej- tekkel nines bélelve, ellenben a herék falazatát sejtek, az ondószálaeskák anyasejtjei borítják. Az egsész ivarszer- vet kívülról külónben egynemü cuticula-hártya fedi, a melyre izomrostok tapadnak.
Az ondószálacská-kat behatóan és tóbb fajból legelószór Lzvpre vizsgálta. Sans G. O., ügyszintén Kunz W. is nyujt részleteket egyik-másik Cladocera-faj ondószálaesk:ira vo- natkozólag, de WErsuANN A. mind emezen elódeit tülszár- nyalta s az általa nyujtott adatok jóformán kimeritó képet adnak a Cladocera ondószálacskáiról.
Azondószálaeskák általában meglehetós változó alaküak és nagyságüak a külónbózó nemeknél. Legegyakrabban nagyon kicsinyek és gómbólyüdedek, mint az Furyeercus kivételével az ósszes Lynceidae-féléknél, a Bosminidae-, Lyncodaphnidae-családok ez irányban vizsgált fajainál, továbbá a Scapholeberis nemnél és a. Simocephalus vetu- lus-nál. A Leptodora hyaliná-nál és az Eurycercuslamella- tus-nál szintén gómbólyüek, de már aránylag óriás nagy- ságüak. Szintén óriásak a Polyphemus pediculus ondó- szálaeskái is, de már ezek tojásdad alaküak. A JDaplmnia genusnak eddig vizsgált fajainál, valamint a Ceriodaph- nia-fajoknális az ondószálacskák pálezikaalaküak, henge- resek és esücsukon kerekítettek, de az utóbbi fajoknál jóval vékonyabbak, mint az elóbbenieknél s együttal ki- sebbek is. Iren érdekesek a Daphnella brachywra, Sida erystallina és Moina rectirostris ondószálaeskái. A Daph- nella brachyura ondószálacskái ugyanis kerekded vagy tojásdad sejtekból állanak, világos, egynemü, puha proto- plasmával és kis, magtestecskét is tartalmazó maggal, de alakjukat változtatják, majd megnyülnak, majd óssze- hüzódnak, s majd mellül, majd hátül füzódnek be. A Sida erystalliná-mál az ondószálaeskák hosszüra nyultak, levél-
alaküak, kózepük, a hol a tulajdonképeni ondószálaeska- |
sejt fekszik, duzzadt, két végük pedig pamatolt, a mit
már Lrvpre észlelt volt. A Moina rectirostris ondószá- | | nem külónült hereállomány egyes magok kózül tómó-
laeskái végre gómbólyüdedek és folületükról merev fona- lak sugároznak ki.
Dapav, Cladocera.
Az ondószálaeskák minden esetben egy sejt értékével birnak és fótómegük színtelen, egynemtt protoplasmából áll, à melyben gómbólyüded magot s ebben néha magtes- tecskét lehet megkülónbóztetni. E sejtszerkezetet azon- ban az ósszes Cladocerák ondószálaeskái nem lehet ész- lelni, mert példáül a nagyon kicsiny ondószálacskákon, minók példáül az ósszes Ljmceidae-féléké az Eurycercus lamellatus kivételével, továbbá a Lzncodaphnidae, Dos- minidae esaládoké, a Daphnia és Ceriodaphnia genusoké, a magot nem lehet megkülónbóztetni, talán épen pará- nyisága miatt.
Mint általában az ósszes tóbbi rákok ondószálaeskái, ügy a Cladoceráké is mozdulatlanok; s e tekintetben csu- pán a Daphnella brachyura képez kivételt, de ennek ondószálaeskáisem végeznek oly helyváltoztatást, mint a más állatkórókéi és mozgásuk egyszerü alakváltoztatásra irányul, illetóleg szorítkozik. Igen érdekes azonban az on- dószálaeskák magatartása a vízben, a mi már Leypra-nak is felkóltótte volt figyelmét. Az ondószálacskák ugyanis a vízben minden esetben felduzzadnak és lassan szétfoly- nak, e mellett azonban a külónbózó fajoknál némi alak- változást is szenvednek ; így például a Daphnia és Cerio- daphnia fajok pálezikaalakü ondószálacskái gómbókké hü- zódnak óssze, nemkülónben a Polyphenmus tojásdad ondó- szálaeskáiis. E változások mindamellett nem egyenló idó- ben mutatkoznak a külónbózó fajoknál. A víz hatásának legtovább állanak ellen a Daphnia fajok ondószálaeskái, a melyek WrrswawN A. vizsgálatai szerint 10 perez multán is még mindig pálezikaalaküak, sót majdnem félóráig megtarthatják alakjukat s cesak azután hüzódnak óssze gómbókké.
Àz ondószálaeskák fejlódése a külónbózó nemeknél ki- sebb-nagyobb mértékben eltéró módon tórtónik, a mint azt külónósen WErsMANN Á.-nak vizsgálatai után ismer- jük. A Leptodora hyalimá-nál az ondószálacskák a here falazatát béleló sejtekben fejlódnek, még pedig minden sejtben 9—4 ondószálaeska képzódik belsó oszlás ütján létrejótt leánysejtekból s a kész ondószálacskák a nagy anyasejtnek szétfolyása ütján jutnak a here ürébe. A Po- lyphemus pediculus-nál a here falazatát béleló sejtek maguk változnak át ondószálacskákká. A. Daphnia, Cerio- daphnia-, és valószintlleg a Scapholeberis- meg Simoce- qhalus-fajoknál, épen mint a Leptodorá-nál, nem maguk a here falazatának sejtjei alakulnak át ondószálacskákká, hanem azok belsejókben fejlódnek. A Mona-fajoknál az ondószálaeskák mindig a here csüesának kózelében kép- zódnek s itt a here falazatának sejtjei kózül egyesek kivál- nak, szabadon bejutnak a here üregébe s azután fejlód- nek ki bennók az ondószálaeskák. A Suda erystallina. on- dószálaeskái nagyon egyszerüen fejlódnek, még pedig ügy, hogy a kezdetben esak magokat tartalmazó, de sejtekre
rülni kezd, lassanként sejtekre külónül, a melyek lefü-
8
zódve a tóbbi protoplasmatómegról s a here falazatáról,
58
ondószálaeskákká alakulnak. Ugyanily üton fejlódnek a |
Daphnella brachyura s valószinüleg a Holopedium ondó- szálacskái 1s.
A kózósülést a Cladoceráknál legelószór Junrxx észlelte egy Daphnia fajon, s nevezetesen a Daphnia. pulex-en. Érdekes és együttal pontos vizsgálatai szerint a hím ta- pogatóimak ólelókarmaival és els lábpárjának karmaival kezdetben a nóstény hátoldalára kapaszkodik, de e helyét lassanként elhagyja s végre a nósténynek hasoldalára ke- rül. Itt a hím elsó libpárjának karmait a nóstény pán-
ezéljünak hasoldali szegélyeinél a pánezél belsó ürébe | termékenyités-nél az ondószálacksák vagy a nyeregüreg
nyomja s aztán a nósténynek elsó lábait óleli át, evvel kapesolatban azonban tapogatóit is használja a nósté- nyek átólelésénél. A hím ilyenformán tehát a nóstény- nek hasoldalára függeszti magát, olyképen, hogy hom- loka ósszeesik a nósténynek homlokával. Miután a hím ilyenformán biztos helyzetbe jutott, utópotrohját hátra- felé feszíti, mikózben a nóstény a magáét mell- és aláfelé vonja s fgy ütat enged, hogy a hím utópotrohja az em- bryotáskához eljusson. A kózósülési actus róviden jel- zett eme lefolyása alatt a párok igen élénk helyváltozta- tást végeznek s ennek kóvetkeztében JummwE-nek nem sikerült észlelnie, hogy az ondószálacskák hova jutnak a kiürítés után. Lzvpre-nek szintén sikerült észlelnie a Cladocerák kózósülését, még pedig a Ceriodaphnia quadrangulá-náls annak lefolyását ugyanolyannak találta, a minónek Junrxg a. Daphnia pulex-nél, de azt, hogy az ondószálaeskák hová jutnak a kiüretés után, Lzxpre sem tudta határozottan megállapftani, hanem csak feltételezi, hogy azok a nyereg (ephippium) üregébe hatolnak s a peteburok képzódése elótt keverednek a pete állományá- val. Az üjabb büvárok kózül WzrswaNN A. foglalkozott e kérdéssel külónósebben és neki sikerült majdnem az ósszes Cladocera-nemek kózósülési módozatát észlelni. Vizsgálatai szerint a Cladocera-nemek legnagyobb részé- nél a kózósülés egészen ügy folyik le, mint azt JunrxE és Lzxpra találták, azaz a hfmek a nóstényeknek hasoldalára tapadnak, mint a Ljnceidae, Lyncodaphmidae, Bosmini- dae, Daphnidae, Sididae- és valószinüleg a Holopedidae- esaládoknál is; ellenben a Leptodoridae- és Dolyphemi- dae-családoknál a. hfmek, kapesolatban avval, hogy a nói ivarnyilások a hátoldalon vannak és sem külón kózósüló- szerv, sem pedig az elóbbeni családokéhoz hasonló utó- potroh nines, mindig a nóstények hátoldalára kapaszkod- nak. Az ondószálaeskák kiürítését illetóleg WxrswaNN A. három módozatot állapít meg ; szerinte az ondószáaleskák vagy 1. az ondótartó ( receptaculum seminis ) gyandnt sze-
repló petevezetékbe, vagy 2. az embryotáskába, vagy végre |
3. a nyereg (ephippium) üregébe ómlenek. Az elsó módoza- tot petevezetéki, a másodikat uterin s a harmadikat ephip- pial termékenyftésnek nevezte. A petevezetéki termékenyt- tés csupán a Sididae esalád alakjainál fordul eló, a me-
lyek kózótt a Daphnella brachyura hímjénél speciális kózósülószerv van, a mely a nói ivarnyiláson behatolva, mmnden kózósülés alkalmával egy-egy ondószálacskát vezet a petevezeték ondótartóul szolgáló végsó harmadába. A Sida erystallimá-nál, a melynél kózósülószerv nincs, a szivókorongszeriü hímivarnyilás kózósüléskor magához szívja a nói ivarnyilást s esak ennek megtórténte után jut ki az ondószálacska. Az uterim termeékenyités-nél, a. mely a Leptodoridae és Polyphemidae családoknál fordul eló, a hímivarnyilis kózetlenül reá tapad a nóstény embryo- táskájinak nyilására s csak ennek megtórténte után ómle- nek ki az ondószálacskák az embryotáskába. Az epAippial
nyilásába ómlenek, mint a Daplmidae család ósszes nemei- nél s a Lmgynceidae családból az Eurycercus-fajoknál, a melyeknél az utópotroh meglehetós széles, vagy pedig a nyeregüreg belsejébe, mint az FEurycercusok kivételével a tóbbi Lynceidae-téléknél, a Lyncodaphnidae- és bosmi- nidae-családoknál, a melyeknél a hímivarnyilást magá- ban foglaló utópotroh jóval keskenyebb.
Meg kellitt említenem azt is, hogy WzxrsMaNN A. &
|! külónbózó Cladocerák ondószálacskáinál az alakban, nagy-
ságban és számban mutatkozó eltérések magyarázatát az elóbb említett termékenyítési módozatokban keresi és véli megtalálhatni, abbólindulva ki, hogy azoknál a ne- meknél, a melyeknél petevezetéki és uterin termékenyli- tés van, az ondószálacskák soha, vagy legalább is nagyon ritkán vannak kitéve az elpusztulás veszélyének s e miatt számuk a legkisebb lehet ; ellenben azoknál a fajoknál, a melyeknél a termékenyftés ephippiál, igen sok ondószá- lacska pusztulhat els e miatt számuknak a lehetó nagy- nak kell lennie.
A kózósülés eredményét s illetóleg az ondószálacskák mükódését a peték tárgyalásánál fogom ismertetni.
c) Nói ivarszerv. A Cladocerák nói ivarszervét már alegrégibb büvárok ismerték, s alakját és szerkezetét tekimtve 4ltalánosságban valamennyien egyezó ered- ményre jutottak, a mennyiben azt tómló-, vagy legin- kább kolbászalakünak mondták s azon csupán a eséra- féscket és petevezetéket külónbóztették meg természetesen az ivarnyilással együtt. Az üjabb büvárok kózül ugyan így írja le a Cladocerák nóiivarszervét Lexpre, valamint Craus is; ellenben WziswaNN À. az ósszes Cladoceraesalá- dokra és nemekre kiterjedó pontos és valóban remek vizsgálatai után nemesak azt mutatja ki, hogy a Clado- eerák nói ivarszervén csírafészket, petefészket, petetartot, petevezetéket, emyes nemeknél ondótartót — receptaculum seminis — és mói ivarnyilást lehet megkülónbóztetni, hanem együttal azt is kimutatja, hogy a Cladocerák nói ivarszerve tulajdonképen két typus szerint fejlett.
A nói ivarszerv valamennyi Cladoceránál a bélesa- torna két oldalán fekszik az állat hossztengelyével tóbbé- kevésbbé párhuzamosan, néha gómbólyüded, majd tómló-,
59
leggyakrabban azonban kolbászalakü, a legtóbb fajnál egyenes lefutásü, ellenben a Polyphemus-nál mellsó végé- vel a hátoldalra, a Sida és Daphnella nemeknél kissé fer- dén ki- és hátrafelé hajlott.
s illetóleg a potroh és a pánezél által képezett üregbe,
| az ügynevezett kóltóüregbe.
À WzrISMANN À. vizsgálati adatainak teljes elfogadása |
mellett a Cladoeerák nói ivarszervén én is a kóvetkezó részeket külónbóztetem meg: 1. es/rafészket, 2. petefész- z
ket, 3. petevezetéket, 4. ondotartot, 5. kivánom azonban jegyezni azt, hogy eme részletek kózül
ivarnyidst; meg
a három elsó éles befüzódések által nines elkülónülve, sem anatomiai és hystiologiai tekintetben nincsen egy- mástól megküloónbóztethetóleg fejlódve, hanem csak élet- tani mükódések által vannak jellemezve.
AÀ csírafészek a nóiivarszervnek vagy mellsó csücsán fekszik, mint a jSididae és Holopedidae családoknál s aztán hátrafelé reá a további ivarszervrészletek kóvet- keznek, vagy pedig a nói ivarszerv hátsó végén, kózelaz ivarnyiláshoz 8 a reá kóvetkezó részletek mell felé feküsz- nek, mint az ósszes tóbbi Cladoceráknál a két elóbb em- lített család kivételével s ebben fekszik a WziswaNN A. által hangsülyozott kétalaküsága a Cladocerák nói ivar- Szervének.
A esírfészek külsóleg nincs elkülónülve a reá koóvet- kezó részlettól, hanem tartalma utín mindazáltal kóny- nyen meg lehet attól külónbóztetni. Tartalma szemecskés
protoplasmából áll,a melyben kisebb-nagyobb számü és |
külónbózó nagyságü magok vannak szabálytalanül el- Szórva ; a petéket képezó sejteknek magjai ezek, a melyek csak idókózónként s nevezetesen a peték fejlódése alkal- mával külónülnek el valódi sejtekké, plasmaudvart szelve li maguk kóré.
A petefészek egyenes folytatását képezi a csírafészek- nek, a melytól esupán abban külónbózik, hogy belsejé- ben már kész, elküloónült petesojtek vannak, a me- lyek leggyakrabban négyes esoportokba rendezódóttek.
À WxrisuaxN A.-féle megkülónbóztetés szerinti petetartót |
hajlandó vagyok nem tekinteni egyéóbnek, mint pete- fészeknek, és illetóleg a petefészek oly részletének, a melyben a kezdetben még kicsimy petesejtesoportok to- vábbi fejlódésüket végzik, helyesebben valódi petékké alakulnak át.
AÀ petevezetél: minden esetben róvid, hengeres csóvet képez, a melynek falazata a Polyphemus kivételével az ósszes tóbbi Cladoceráknál vékony falazatü ; e fajnál ellen- ben meglehetós vastag falazatü és kiválasztó mirigy gya- nánt is szerepel, a Sididae családnál pedig az ivarnyilás
kózelében gyengén duzzadt, s bár WErswANN Á. benmne | ondószálacskákat nem talált, mégis e részletet tekinti és |
nevezi ondótartónak, vezéreltetve e ecsaládnál meglévó kózósülószerv, továbbá a kózósülés módozata által.
Az ivarnyilás, kapesolatban avval, hogy a petevezeték |
minden esetben a hátoldal felé fut, a bélesatorna két oldalán a folótt nyílik, még pedig minden esetben a tórzs
Àz egész nói ivarszerv fólületét finom cuticula-hártya borítja, a melyen belül egy epithelialis sejtréteg fekszik. E sejteknek, mint azt a peték képzódésénél látni fogjuk, igen fontos szerep jutott.
À nói ivarszervnek eme, róviden ismertetett részletei azonban esupán a már teljes fejlettséget elért példányok- nál külónbóztethetók meg s illetóleg a peterakás stadiu- mán lévóknél, ellenben a még fiatal vagy a petéket már lerakott nóstények nói ivarszerve meglehetósen ó8z- szehüzódik s rajta leggyakrabban ecsupán a casirafészket lehet megkülónbóztetni.
A Cladoceráknál már a legkorábbi büvárok is kétféle petét külónbóztettek meg, nevezetesen ügynevezett nri, termékenyítetlen és téli, termékenyített petét. E két- féle pete kozótt a buvárok, nem tekintve a petebürok vas- tagságát, szerkezetét éós a termékenyítetlenségét, meg- termékenyítettsésgét, lényegesebb külónbségeket nem igen mutattak ki, külónósen nem a fejlódést illetóleg 8 e tekintetben még a Lxvpre büvárlati adatai is hézagosok. Az elsó büvár, a ki a Cladocerák petéinek fejlódésmene-
| tére vonatkozó részletesebb adatok mellett a nyári- és
téli peték fejlódésében mutatkozó eltérésekre reá muta- tott, MürrLER P. E. volt s az 6 nyomdokain haladott WxzrSMANN À. és Cravs C. is, kik kózül az elsó e tekintet- ben valóban classieus büvárlatokat végzett.
A myári peték minden esetben vékonyburküak, leg- gyakrabban tojásdad alaküak, néha gómbólyüek, és szinük, a mely minden esetben a székállománytól származik, a fajok szerint igen tág korlátok kózótt változik. Igem jel- lemzó a nyári petékre elsó sorban az, hogy állandóan termékenyftés nélkül, tehát szíz àton embryokká fejlód- nek tovább. Számuk a fajok szerint igen változó, de majdnem minden esetben egyenes arányban áll az állatka nagyságával; legesekélyebb a Ljnceidae családnál, leg- nagyobb a Daphnidae, Sididae, Holopedidae, valamint a Polyphemidae családoknál.
A téli peték minden esetben sokkal vastagabb bur- küak, mint a nyáriak, de ezen burkon kívül még egy kül-
| sóbb burkot képezó sajátságos védókészülékjók is van, a
melyet kórülóttük a pánezélnak a kóltóüreg folótt fekvó részlete képez s a melyet már MürrEm O. FR. is észlelt ephippium — nyereg — gyanánt említve fel. Állomá- nyuk meglehetós fimoman szemeeskézett, sótét tómeget képez. Legjellemzóbb azonban a téli petékre nézve az, hogy esupán megelózó termékenyftés után képesek fejló- désre. Képzódnek ugyan téli peték termékenyítés nélkül is, de ezek minden esetben elvesznek, embryokká soha
| nem fejlódnek, sót igen gyakran már a petevezetéken
belül szétesnek. Az eddig vizsgált Cladoceráknál, mint azt legelószór MrnnE& P. E., azután WkiSwANN À. és Craus C. kimu-
&S*
60
tatta, ügy a nyári valamint a téli peték is nem esupán |
egy, hanem négy csirasejtból fejlenek. Mérrrn P. E. ugyan a Polyphemidák-vól és a. Daphnidae. esaládban a. Moina
nemról azt állította, hogy ezeknéla pete esak egy csira- | sejtból fejlód:k, de WrtswawN A. kimutatta, hogy a pete | itt is megtartja typicus fejlódésmódját. A négy csirasejt |
kózül azonban tulajdonképen csupán egy s nevezetesen a csirafészektól számítva, a harmadik csirasejt fejlódik petévé, az elótte fekvó kettó s az utána kóvetkezó egy sejt esupán, mint tápláló sejt szerepel s a pete ezek- nek rovására s illetóleg ezeknek felemésztésével fejlódik ki. A peték ilyenforma fejlódése mindig a nói ivarszerv-
nek petefészek gyanánt jellemzett részében tórténik, a |
mely a Cladocerák legnagyobb részénél egészen síma fala-
zatü, a Leptodora hyaliná-nál pedig a peték száma szerint | tojásdad kamarákra külónült,minden kamarában négy |
sejtból 4lló sejtesoporttal. A nyári peték minden esetben
aróviden vázoli üton fejlódnek, azaz egy négy csira- | sejtü sejtesoportból, ellenben a téli peték a Leptodora, |
Daphnia, Moina, Daphnella és Sida nemeknél két és leggyakrabban tóbb négyes csirasejt-csoportból fejlódnek: de azért a tulajdonképeni pete ez esetben is mindig a csirafészektól számftandó harmadik esirasejtból lesz, ellen; ben a csoportjába tartozó más három, valamint az ósszes
egy járulékos burokkal. Ez utóbbi esetet találjuk a Poly- phemidae esaládnal; itt a peteburok nagyon vastag és folületén a petevezeték 4által kiválasztott s a vízben megduzzadó, meglehetós terjedehmü réteg is lép fel. Ehhez hasonló esetet találunk a Sididae családnál is, a melynél azonban a járulékos, kocsonyás külsó réteg már sokkal keskenyebb. A nyereg képzódésének elsó nyomait a Lynceidae, Lyncodaphnidae és Bosminidae. esaládnál találjuk, bár tulajdonképeni nyereg még itt sem jelenik meg. Ezt mintegy holyettesíti az anyaállatnak levedlett egész pánczélja, a mely a téli pete kórül ez alkalommal
| jobban megvastagodik. A valódi nyereg csupán a Daph-
nidae esalád alakjaimál fejlódik ki, a melyeknél az anya- állat pánezélja valóságos petetartóvá módosül egy vagy kót, a pete elfogadására szolgáló üreggel és hatszógletiü tereeskékbó] álló részlettel, a mely késóbb levegóvel telve meg, üszókészüléket képez. Érdekes az a kórülmény, hogy kapesolatban az ephippium peteelfogadó üregeinek szá- mával, az illetó fajok mindig csupán annyi téli petét produkálnak, a hány ürege van az ephippiumnak, ebben a
| tekintetben a Moina rectirostris kivételével, a melynél az
tóbbi négyes csirasejt-csoportok esak mint tápláló sejtek |
szerepelnek. Ezek szerint tehát a téli peték fejlódésénél |
kétféle tápláló sejtek szerepelnek, nevezetesen a pete- sejtté fejlódó sejtnek négyes csoportjába tartozó sejtek és az e csoporttól külónfekvó négyes esirasejtcsoportok- az elóbbenieket, minthogy legkorábban enyésznek els a
nyáripeték fejlódésében csupán ezek mükódnek kózre |
elsódleges, az utóbbiakat ellenben, minthogy csak másod sorban s csak is a téli peték fejlódésénél szerepelnek, másodlagos téplaló sejteknek vagy sejtesoportoknalk nevez- hetjük. Az elsódleges tápláló sejteket minden esetben kózetlenül szívja fel a fejlódó petesejt, ellenben a má- sodlagos tápláló sejteket és sejtesoportokat elsóbben a petefészket kibélleló epithel sejtek szívják fel, a melyek a téli pete fejlódésének idejére feltiinóen megduzzadnak s csak ezekból jut aztán másodlagos üton a másodlagos tápláló sejtek és sejtesoportok állománya a petéhez. Ez esetben is azonban a petesejt nem egyenesen az epithel sejtekból veszi át a szükséges táplilékot, hanem a pete- fészek üréból, minthogy a táplálékrészek az epithel sejtel- ból ismét szabaddá lesznek.
Minthogy ügy a nyári, valamint a téli peték is a fejló-
désükre megkivántató, fentebb ismertetett tápláló része-
ket mind felemésztették, fejlódésük szakát befejezik és külsó rétegük peteburokká szilírdül, a mely a nyári pe- téknél s az ephippiumokba jutó téli petéknél is vékony és szerkezet nélküli, ellenben azoknál a téli peték-
nél, a melyek nem ephippiumba, hanem kózetlenül a |
vízbe jutnak, sokka] vastagabb, kettós rétegü, néha még |
ephippiumnak esupán egy ürege van, a tóbbi Daphnidae fajoknál két téli pete fejlódik egyszerre. Az ephippium nélküli fajoknál a téli peték száma függ az anyaállat és petémek viszonylagos nagyságától. Kiesiny fajok nagy téli petével esupán egy téli petét produkálnak, mint a Lyn- ceidae, Lyncodaphnidae és Bosminidae családok alakjai ; a nagy fajok, arínylag kis téli petékkel 10— 90 téli petét hoznak létre, mint a Sididae család fajai s a Lym- ceidae esaládból az Ewrycercus lamellatus. A Sida genus- ban külónben a fiatalabb példányok mindig kisebb számuü téli petét produkálnak, mint az idósebbek.
À mi az ephippiumot illeti, JumixE a Cladocerák káros képzódményeinek tartotta azt, ellenben Srnavs már helyesen értelmezte akkor, mikor a pánczél ré- szének nyilvánította. — Az utána kóvetkezó buüvárok némelyike a nyerget a pánezéltól egészen eltéró képlet- nek tekintette, végre is LuBBock határozottan kimu- tatta azt a viszonyt és kapcsolatot, a mely a nyereg és a pánezél kózótt létezik. Az utána kóvetkezó büvárok az- tán valamennyien felismerték a nyereg és a pánezél kó- zütti Osszefüggóst, valamint annak élettani mükódését.
A nói ivarszervnek egyik igen lényeges kiegészító része az ügynevezett Aóltó-üreg, a mely jellemzóen csupán a nóstényeknél van mog sa külónbózó fajoknál a potroh felett, ez és a pánczél kózótt fekvó, a szív felé egészen zárt, az utópotroh felé külónós készülékekkel elzárható,
| külónbózó nagyságü üreget képez. Ez üreget a büvárok
valamennyien felismerték; Mérrrn O. Fm. petefészek- nek tartotta, de JunrmwE s utána valamennyi büvár ki- mutatta, hogy nem egyéb, mint egy, a peték elfogadá- sára s az embryofejlódés lefolyására szolgáló üreg, a me- lyet épen ezért mneveztek kóltóüregnek. A koltóüreg
61
finomabb szerkezetére vonatkozólag a legelsó, bár leírá- sában pontos, de értelmezésében hiányos adatot Lzvprc nyüjtja a Polyphemus pediculus nóstényéról. Utána Wxrs- MANN À. volt az, a ki a Cladocerák e testrészét behatóbban tanulmányozva annak ügy szerkezetére, valamint élet- tani mükódésére vonatkozólag fényt derített. Wrrswaww- nak sikerült ugyanis kimutatnia azt, hogy a Moina recti- rostris kóltóüregének a potrohot megfekvó részletén a test kóztakarójának folytatását képezó euticula s ez alatt egy hámsejtréteg van, a melyben a hámsejtek egymástól kisebb-nagyobb távolságban álló oszlopokat képeznek, a Polyphemus pediculus-nál pedig a már Lxpra által is lá- tott ivelt, cutieulával fedett sejttómeget külónbóztetett meg. Eme képleteket WErswaww A. tipláló talaj-nmak — Nührboden — nevezte, a mely a Moina-nál a vér alkotó
részeinek a testürból a kóoltóüregbe való átszivárgását, |
a Polyphemus-nál pedig a vérból bizonyos folyadéknak kiválasztását végzi s ez utóbbi esetben mint mirigy szerepel. Reagensek alkalhmazása által egyfelól arra az eredményre jutva, hogy a kóltóüreg folyadéka egészen más vegyl ósszetételü, mint a vér, másfelól pedig arra a tapasztalatra jutva, hogy e képletek a htmeknél, továbbá a téli petéket hordó nóstényeknél hiányzanak, kimondja, hogy a táplálótalaj a nyári peték embryofejlódésére szük- séges magzatvizet — Fruchtwasser — választ el, a mely külónósen azoknál a fajoknál játszik fontos szerepet, a melyeknek petéiben kevés a tápláló szék-állomány. A tóbbi Cladoceráknál ugyan nem sikerült WzrswawN-nak elkü- lónült táplálótalajt kimutatnia, mindamellett feltételezi, hogy ezeknél is van magzatvíz, a mely a kóltóüreg s illei- tóleg a test pánezéljának megfeleló része által választa- lik el olyformán, hogy a megnagyobbodott nyomás által a vér a belsó pánczélrétegen át mintegy átszüródilk a kóltóüregbe. A magzatvíz jelenlétét a reagensek hatá- sán kívül abból is kóvetkezteti, hogy a kóltóüregból ki- vett peték egyetlen esetben sem mentek át az embryo- fejlódés phasisain. De kimutatja aztis, hogy a tápláló- talaj és illetóleg a magzatviz csupán a nyári embryok fejlódésénél szerepel, ellenben a téli petéknél s illetó- leg embryok fejlódésénél sem az egyik, sem à másik nem mükódik kózre, valamint azt is, hogy a magzatvíz- nek a kórnyezet vizével való keveredése az embryora nézve végzetes hatással van s hogy ennek elkerülésére, megakadályozására szolgálnak a potroh végsó pontján emelkedó potrohnyülványok s más készülékek.
À Cladoceráknál és külónósen a Daphnidae család alakjainál a potrohnyulványokat már a korábbi büvárok is ismerték, együttal nem kerülte ela figyelmüket az a kórülmény sem, hogy a nóstények és hímek zárókészü- léke kózótt meglehetósen szembetünó eltérések vannak, a mennyiben az utóbbiaknál azok jóformán csenevészek. À potrohnyulványok szerepét illetóleg a, korábbi büvárok azonban valamennyien abban a véleményben voltak,
| hogy azok esupán arra szolgálnak, hogy az embryok a
kóltóürból ki ne essenek, vagy hozzájuk ellenségek ne juthassanak. E véleményben osztozott Levpra is, a ki épen ügy, mint elódei, csupán a Daphnidae család alak- jainál tesz említést a potrohnyulványokról, mint záró- készülékról. WErswaANN À., mint említettem volt, részle- tes és pontos vizsgálatai alapján, tekintettel külónósen a Cladocerák kóltóüréóben a nyári embryok fejlódése folyamában állandóan mükódó magzatviz elófordulására, már sokkal nagyobb jelentóséget tulajdonít a záróké- szüléknek s nevezetesen annak, hogy a magzatvíz a külsó vízzel való keveredéstól meghígul; s együttal ki- mutatja, hogy a zárókészülékek, ha nem is mindig potrohnyulványok alakjában, de az ósszes Cladoceráknál megvannak.
À zárókészülék legegyszerübb szerkezetü a Leptodora hyaliná-nál, a melynél a széles, ferdén metszett szegélyü pánezéllemezek képezik azt reátapadva az állat két olda- líra, s hátul egy kis, az állat hátoldalán fekvó lemezke egészíti ki, a mely a pánezél két lemezétól képezett kóltóürt hátulról zárja el.
Valamival magasabb fejlettségü a Lynceeidae-, Lyn- codaphnidae- és Bosminidae-családok Ezeknél ugyanis a kóltóüreg elzárását a potroh hátsó része teljesíti azáltal,? hogy a kóltóüreg hátsó részén szorosan & pánczél hátoldalához tapad; «csupán az FEurycereus lamellatus képez némileg kivételt, a mely- nél a potroh és az utópotroh határvonalán, mint azt míár Lzvpre is észrevette, egy kis kiemelkedés van,
zárókészüléke.
elsó nyoma gyanánt a Daphnidae esaládban állandósult potrohnyulványoknak. A Pleuroxus és Aeroperus fajok- nál, valamint a Bosminidae családnál a szorosabb elzá- rásra alkalmazkodva, a potroh a kóltóüreg alatt szembe- tünóbben vájt, a Lncodaphnidae csalidban a Macro- thrir nemnél a potroh hátoldala erósen bemélyedt, az utópotroh határán fólfelé szókelló és itt szegélyével a pánezélt kózetlen megfekszi. Mind eme családoknál a kóltóüreg azonban csak addig marad elzárva, míg a potroh és utópotroh nyugalmi állapotban van, ellenben élénk mozgásuk alkalmával azonnal megnytlik.
A Daphnidae esaládnál a zárókészüléket a potroh és utópotroh határvonalában fekvó nyulványszertü, àjj- vagy kis halomszerit bórredók, a potrohnyulványok képezik, a melyek a kóltóüreg hátsó részén emelkedve, a pánezél hátoldalinak belsó falazatát kózetlenül megfekszik. — Fójellemvonásuk e potrohnyulványoknak és illetóleg zárókészülékeknek az, hogy mozgathatók, minek kóvet- keztében a koltóüreg a potroh és utópotroh folytonos, eróteljs mozgása mellett is zárva marad. A Daphnia genusfajainál három potrohnyulvány képezi a zárókészü- léket, melyek kózül a leghátulsó azonban nem járul hozzá a koltóüreg elzárásához. A Simocephalus és Sca- pholeberis nemek ógszes fajainál esupán csak két tó van,
62
ellenben az ósszes Ceriodaphnia- és Moina-fajoknál csu- pán egy.
Érdekes azonban a Moina-fajok zárókészüléke a miatt, hogy nem esupán a hátoldal kózépvonalával érintkezó potrohnyulványból áll, hanem folytatódik az állatka testének két oldalán is, és patkóalakban egészen az elsó lábpár alapjáig terjed. )
A Sididae családban a zárókészüléket a pánezél belsó folületéról, a kóltóüreg mógótt emelkedó patkóalaku taraj képezi, mint azt már Lexvpra is kimutatta volt a Sida erystallind-nál, s e családban a kóltóüreg teljes elzárása az által áll be, hogy a potroh nem, vagy csak nagyon ritkán mozog s esupán az utópotroh mükódik függet- lentil.
Legtókéletesebben tórténik a kóltóüreg elzárása a Polyphemidae esaládnál, teszem a. Polyphemus pediculus- nál, melynél háromféle készülék és illetóleg berendezés végziazt, nevezetesen: egy bórredó, kapesolatban a pán- czélnak megfeleló elvastagodásával ; a kóltóüregnek hossz- vonalban való megróvidülése, függélyes irányban való kiterjedése és a pánezélnnak a hátoldal kóztakarójával való ósszenóvése.
A koltóüregeket elzáró készülékek külonbózó fokü fejlettsége és eltéró szerkezete külónben a maezatvíz sajátságalval áll kapesolatban; minél concentráltabb a annál tókéletesebbek a
kóltóüreg ^ magzatfolyadéka ,
zárókészülékek s annál tókéletesebben zárják el a kóltóüreget és megfordítva, mint azt igen szembetü- nóen igazola a Leptodora hjyalina egylk felóls a Lo- lyphemus pedieulus másik felól; minthogy az elóbbinél, kapesolatban a táplálótalajnak és a magzatvignek hiányo- zásával, a legkezdetlegesebb zárókészülékkel találko- zunk, ellenben az utóbbinál, kapesolatban avval, hogy a táplálótalajt mirigyszerüen mükódó sejtek képezik, a melyek a vérból protemben gazdag anyagot választanak el, ennek higulását megakadályozó igen tókéletes záró- készüléket s illetóleg berendezést találunk.
d) Szaporaság. A Cladocerák termékenyftés nélküli szaporodásának biztos kimutatása czéljából ScmagrrER J. C. a Daphnia Schaefferi fajjal olyforma kisérleteket tett, hogy a kózetlenül a koltóüregból kiszabadult fiatal
példányokat elkülónítette. E módszert a késóbbi büvárok |
kózül Rawponm, JunrwE és Li£vrN a termékenylttés nél- küli szaporodás kimutatása mellett egyuttal annak meg- határozására is felhasználták, hogy egy nóstény hány nemzedéket, mily idókózókben és az egyes nemzedékek- ben hány fiatalt hoz létre ? E tekintetben legkimerftóbbek a Rawponmn adatai a ki a Daphnia longispiná-val tett tóbb rendbeli kisérletet, a melyeket az alábbi táblázatok tüntetnek fel.
I. pe 1l. Nemzedék megjelenése jun. 5-én; jun. 5-én. Qt « « « 18-án; « 18-án. 3. « « « 28-án ; « 98-án. 4 « « jul | 6-àn; jul. 12-én. 9. « « « — 19-én; « 21-én. 6. « « « 96-àn; « 29-én. 75 « « aug. 3-án; aug. 4-én. 8. « « « 9-én $ « 13-àn. 9. « « « 18-án; « 94-én. 10. « « « — 98-àn; szept. 9-án.
III. IV. 1l. Nemzedék megjelenése aug. 23-án; aug. 23-án. 2 « « szept. 9-én; szept. 9-én. 3 « « « 93-án; « — 90-án.
Az L ós IL. számuü sorozat szerint tehát Rawponna Daphnia. longispiná-nál junius 5-tól augusztus 98- és iletóleg szeptember 2-ikáig 10 egymásután kóvetkezó nemzedéket számlált meg; az Ll. sorozat nemzedékei 85 nap alatt fejlódtek ki átlag 8 s fél napi idókozókben, a IL. sorozat nemzedékei ellenben 90 mapot vettek igénybe átlag 9 napi idókózókkel. A III. és IV. sorozat- ban a három nemzedék fejlódése már valamivel kedve- zótlenebb számarányokat mutat, a mennyiben a III. so- rozat nemzedékei 31 nap alatt és 10's napi átlagos idó- kózókben jelentek meg, a IV. sorozatéi pedig 28 nap alatt 9/5 átlagos napi idókózókben.
JunixE a. Daphnia pulex fajjal végzett ilyen kisérlete- ket s a kóvetkezó eredményekre jutott :
1l. Nemzedék megjelenése ... ... ... aprilis 5-én. 9; « « zc pecu ion « 96-àn. 3b « « PNE NN május 19-én. 4. « « L——u « 30-àn. 5 « « I gunussi2-én- 6. « « A Aet « 98-àn.
Tehát hat nemzedéknek a megjelenésre 85 nap s az
| egyes nemzedékek megjelenésére átlag 14 napi idókóz
volt szükséges.
Labvis-nek ugyanesak a. Daphnia pulex-szel tett kisér- letezései már kedvezóbb viszonyokat tüntetnek fel, bár, mint azt a kóvetkezó táblázat mutatja, csupán három nemzedékre vonatkoznak.
1. Nemzedék megjelenése ... ... .—
9; « «
aprilis 16-án. május 7-én.
9. « « E AE. Ls « 1 S-àn.
azaz & három nemzedék 33 nap alatt fejlódótt s az egyes nemzedékek megjelenése átlag 11 napot vett igénybe.
A Rauposn, JumrxE és Liévrs fentebbi adatai min- denek elótt azt bizonyítják, hogy a Cladoceráknál éven- kint tekintélyesebb számü nemzedékek jelennek meg, de azért a Cladocerák ósszes nemeire és fajaira érvényes végkóvetkeztetéseket a nemzedékek számáüt, a nemze-
|
63
dékek fejlódésének és a kózóttük meglévó átlagos idókóz- nek nagyságát illetóleg belólük még sem vonhatunk. Ezt igazoljàdk mindenekelótt a lawpomn adatai egymással ósszehasonlítva, de bizonyttják a JunrwE és LrÉviN adatai egymással és a RAwpomm adataival ósszevetve, a melyek- ból világosan kitetszik, hogy az egyes nemzedéksoroza- tok fejlódésére meglehetós változó nagyságuü idó kiván- tatik, valamint az egyes nemzedékek fejlódésére is. Igen valószínünek tartom, hogy a nemzedékek száma, a nem- zedéksorozatok fejlódésére szükséges idó, nem külónben az egyes nemzedékek fejlódésére megkivántató idókóz 18 nagy mértékben alá vannak rendelve a külsó természeti kórülnényeknek ós a fajok szerint meglehetós változók.
A mily változó a nemzedékek száma, a nemzedék- sorozatok s az egyes nemzedékek kifejlódésére szükséges idótartam, épen oly változó az egyes nemzedékekben megjelenó fiatalok száma. E tekimtetben igen érdekesek Raxponn-nak és Lréviw-nek vizsgálatai, kik kózül az elsó 2 Daphnia longispiná-val, az utóbbi pedig a Daphnia
pulex-szel kisérletezett és a kóvetkezó eredményekre |
jutott :
Daphnia longispina. Daphnia pulex.
(RAwDOHR.) (LiÉvrx.)
1. Nemzedék jun. 98-án 10 fiatallal; —^máj. 17-én 59 fiatallal. 9. « jul. 1-én 15 « « 90-Àn 78 « 9: « « 3-àn 18 « « 293-án 97 « Á « « 5-én 17 « « 28-Àn 30 « aj « « 7-én (2) « jun. 4-én 39 « 6. « « 10-én 20 « T: « « .— 13-àn 16 « 8. « « 16-Àn 25 «
Tehát RaAwpomR a JDaphnia longispiná-nál 19 nap
lefolyása alatt 8 nemzedéket és ezekben kórülbelól 140 | fiatalt számlált meg, holott Li&viw a Daphnia pulex- |
nél 19 nap alatt esupán ót nemzedéket, de 209 fiatalt észlelt.
Hogy a nemzedékekben megjelenó fiatalok száma nagy mértékben alá van rendelve a külsó kórülményeknek, legjobban bizonyítji RAwponmn-nak az a megfigyelése, a mely egy szeptember 20-án elkülónített nóstény Daphnia longispiná-ra vonatkozik s a mely tekintetben a kóvet- kezó számadatokat mutatja :
1. Nemzedék megjelenése október 19-éón 1 fiatallal. [nélkül). 9 « « « 20-án 1 ephippium (pete 3. « « novemb. 7-én 2 fiatallal.
4. « « « 98-áÀn 18 — «
5 « « deczemb. 8-án 10 «
6 « « « 16-àn S «
i « « « 93-án 9 «
Tehát ósz végén és tél elején a. Daphnia longispina nemzedékei nemesak hogy nagyobb idókózókben jelen- nek meg — 3 nap alatt átlag 151 —, hanem az egyes nemzedékekkel megjelenó fiatalok száma is feltínóen
| |
kisebb, mint nyár derekán és végén, a mennyiben, míg ott 19 nap alatt kórülbelól 140 fiatal jelent meg, addig itt 73 nap alatt esupán 41.
A felsorolt adatok elég tanübizonyságot tesznek a Cladocerák rendkívüli szaporasága mellett s a míg egy-
| felól nem tekinthetjük tülzottnak Rawponn ama kózép-
számiítását, hogy egy JDaplmnia-nóstény 60 mnapon át (május 1-tól junius végéig) 3 napi idókozókben 15 fiatalt hozva létre, 1291.370,075 utódot hagyhat maga után, addig másfelól kónnyen megmagyarázhatjuk magunknak azt, hogy miképen lehetséges akármely, korábban Clado- cerában szegény állóviznek gyors megnépesülése.
e) Fejlódés. A büvárok kózil JunrxE volt az elsó, a ki
| à Cladocerák fejlódésmenetét, habár csak vázlataiban és
nagyjában, figyelemmel kísérte. Vizsgálatai azonban, fó- leg a rendelkezésére állott vizsgáló eszkózók kezdetleges- sége miatt, jóformán esupán tórténelmi értékkel bírnak. Bokkal fontosabbak ZappaAcn-nak ide vonatkozó vizsgá- latai a melyek «Untersuchungen über die Entwickelung und den Bau der Gliederthiere» 1854. évi müvében lát- tak világot. Zappacm elsó sorban a lábak fejlódését kísérte figyelemmel s együttal kimutatta, hogy a Cladocerák em-
| bryóinál a második állkapoespár is meg van s ez esak a
fejlódés további menetében enyészik el. Lzvpra ugyan specialiter nem foglalkozik a Cladocerák fejlódésével, mindamellett a Zappacm büvárlati eredményeinek meg-
| erósítése mellett néhány üjabb adatot is kózól, a melyek | & blastoderma képzódését ismertetik, s kimutatja az irány- | testecske jelenlétét a barázdolódásifolyamat elején. Mür.-
LER P. E. 1868-ban a Leptodora hyalina nyári petéinek embryofejlódését kísérte fimyelemmel s a mellett, hogy kimutatja az embryonak a peteburkon belül tórténó ved- lését, együttal megállapftja a petefészek jelenlétét a még héjnélküli embryoknál. Ieen fontosak Domnw A.-nak a Daphnia longispina embryofejlódésére vonatkozó adatai, à ki kinutatja, hogy a Cladocerák fejlódés menetéból a nauplius-stadium nem hiányzik. Domnw A.-nak e vizs- gálati adatait mintegy megerósíti aztín Sans G. O. 1873-ban az által, hogy kimutatja azt, miként a Lepto- dora hyalina téli petéiból egy hárompár végtaggal bíró nauplius-dleza szabadül ki, a mely nehányszori vedlés után az anyához hasonló lesz. A Cladocerák fejlódés me- netére vonatkozó nehány adatot Cravs C. is nyujt 1876. évi dolgozatában, de ez irányban a legkimerítóbb büvár- latokat GmonsEN C. végezte 1879-ben a Mona rectriros- tris és részben a. Moina paradoxa nyári petéin. A neve- zett büvár a kétfaj nyári petéit a barázdolódás legelsó phasisaitól kezdve figyelemmel kísérte s az egyes szervek fejlódésére 1s fényt vetett.
A pete barázdolódása egy iránytestecske megjelenése után kóvetkezik be, a melyet már Lzvpra is észlelt volt, de csak feltételezi annak ilyenszerü természetét ; ellenben GaonBEN C. hajlandó azt kétségtelen iránytes-
64
teeskének tartani, bár a petéból való eltávolodását nem észlelte. A barázdolódás kezdetben délkórós irányban tór- ténik, de csak fólületes; ugyan ilyen a reá kóvetkezó squatorialis barázdolódás is, a mely utóbbi azonban nem az ósszes sejteket osztja két egyenló félre, mert az irány- testeeskét tartalmazó részletet egy kisebb —, és egy jóval nagyobb félre, illetóleg sejtre osztja. A barázdolódás tehát, mint azt GmomsEew C. szemben Mzrscnwrkorr-al kimutatta, superficialis s illetóleg centrolecitál s a ké- sóbbi folyamatokban inzqualis.
A barázdálódás által létrejótt sejtek kózótt, mint azt GnonsEN C. kimutatta, már a barázdálódás teljes befeje- zése elótt, tehát a blastosphsra teljes kifejlódését meg-
elózóleg, meglehet külónbóztetni egy, a tóbbinél durváb- |
ban szemecskézett sejtet, továbbá ennek kózelében néhány magorsóval bíró sejtet. Az elóbbit Gnonrsrw C., minthogy vizsgálatai szerint az ivarszerv ebból fejlódik — genital- sejt-nek —, az utóbbiakat pedig, a melyekból szerinte a hypoblast fejlódik — endoderm — sejteknek tekintette. A genital sejtet kórnyezó sejteket végre — mesoderm sejteknek tartja, a melyekból a mesoblast fejlódik, az üsszes tóbbiek az epiblastot építik fel. Miután a genitál sejtek száma a barázdolódás legkésóbbi szakában 4-re, a hypoblastsejtek száma 32-re s a mesoblast sejteké 12-re nóvekedett, bekóvetkezik a blostoporus és illetóleg a castrula képzódése.
A gastrulaképzódésénél a 12 mesoblastsejt a blastos- phiera. ürébe mélyed s majdnem egyidejitleg bemélyednek a, hypoblastsejtek is. A blastophr;ra mélyében a hypoblast sejtek foglalnak helyet, a genitalsejtek a blastoporust sze- gélyezik, a mesoblastsejtek ezek alatt a hypoblast sej-
tek kórül egy ívben rendezódnek. A gastrula hátoldalán |
aztán egy esoport nagy sejt külóntül el, a melyekból a ga- ratfólotti düezpár fejlódik. A blastoporus ezután nemso- kára elzárül s a nyolezra szaporodott genital sejtek be- mélyednek a gastrula ürébe s a hypoblast alatt helyez- kednek el s evvel kapesolatban kezdetét veszi a tulajdon- képeni embryofejlódés.
A blastoporus elzáródása után a gastrula tojásdadala- kot ólt, a has- és hátoldal, bár kis mértékben, de az elób- beninek meglaposodisa által, mégis elkülónitl. A hasoldal kózepén egy kis mélyedés jelenik meg azon helyen, ahol a blastoporus volt s ez elsó nyoma a késóbbi szájnytlásnak, de együttal az epi-, meso- és hypoblast sejtek is szapo- rodnak, meg csoportokra külónülnek. Az embryo testén aztán nemsokára egy :squatorialis befüzódés lép fel, a
zódik gyenge bemélyedés alakjában. A tórzsszelvény las- sanként nóvekedik, hossztengelye irínyában megnyülik és aztán mellsó felében bef(tzódve, két szelvényre külóntül, melyek kózül a mellsónek két oldalán egy-egy dudorka alakjában egy végtagpár jelenik meg, a rágók, minek kó- vetkeztében az embryo a nauplius-stadiumba lép. Az ágas- tapogatók e kózben mind jobban-jobban fejlódnek, meg- jelennek az ágak is; de evvel egyidejlleg egy kis dudor alakjában a tapogatópár is jelentkezik. A fejlódés e sta- diumán a belszervek kózül még csak a garat ép fel az epiblastnak lefelé mélyedése kóvetkeztében, de e mellett, mint aztlegelószór MÜrrzR P. E. a Leptodora hyaliná- nál, DognN A. a Daphnia longispiná-nál, GnonaEN C. pe- dig a Sida erystallimé-mál és Daphnia. pulex-nél kimu- tatta, az embryo elhagyja a peteburkot ós a naupliusbu- rokban folytatja további fejlódését.
Az embryo további nóvekedésének folyamában meg- jelenik a két állkapesi szelvény, a mit nemsokára kóvet két tórzsszelvénynek fellépése is. E szakban a. tapogatók és ágastapogatók már jobban fejlódtek s külónósen az utóbbiak, a melyek elkülóntült ágaikkal hátrafelé irányul- nak. A rágók lábalaküak és eróteljesek; de az állkap- csoknak még nyoma sines, bár megfeleló tórzsszelvényük már elkülónült. Az állkapesi szelvényekre kóvetkezó két tórzsszelvényen az elsó és második líbpárnak nyomai je- lentkeznek, kis dudorkák alakjában, melyek mógótt már a harmadik pár is mutatkozik. A garat ugyan megnyült, de a kózépbéllel még nem nótt óssze; e mellett a test hátsó végén a végbél is feltiinik egy kis bemélyedés alak- jában. Az ivarszerv alaptómege a második állkapesi és az elsó tórzsszelvény kózé hüzódott, haránt irínyban meg- nyülik, hengeres tómeggé alakül, de kózepén a befüizódés s illetóleg a két félre külóntilés nyomaival.
A fejlódés legkózelebbi szakában már négy torvégtag van jelen, a tapogatópár gyenge bemélyedés kóvetkezté-
| ben jobban van a fejról lefüzódve; a második, illetóleg
ágastapogatópár az els6 torszelvényig ér és tórzsük végén
| a külsó oldalon egy tüske lép fel. A rágó kis libhoz ha-
sonlít és az ágastapogatókkal egy szinten fekszik. Az állkapesi szelvényeken az éállkapesoknak még semmi nyoma, ellenben a líbpárok kózül a három elsó job- ban kiemelkedó, a negyedik pár pedig gyengébb dudor alakjában jelenik meg. A fejtetó lemeze — Scheitel- platte — megvastagodott, két félre külónttlt és a, mellsó részletból az agy kezd fejlódni, a hátsóból ellenben a
! homlokszemmnek retinája. A garatfolotti düezpár düczai
mely azt két egyenlótlen, egy mellsó, kisebb, és egy hátsó |
nagyobb félre osztja. A mellsó kisebb fél a fejszelvényt, & hátsó nagyobb a tórzsszelvényt képezi. A fejszelvény két oldalán a befüzódés mellett egy-egy fülszerü nyul- vány emelkedik ki s ezek elsó nyomai az ágastapogató- párnak.
Az ágastapogatók kózoótt, kissé mellfelé a száj kép-
még ónállóak s az ideggytrii ónállóan fejlódik az epiblast sejtekból. A garat tovább fejlódik, jobban megnyülik s a szájnyilás elótt egy dudorka emelkedik, a felsó ajak kiin- düló pontja. A végbél és végbélnytlás is jobban fejlett és fólótte egy sejtesoport külónül el, a melyból késóbb a farksórték fejlódnek. E fejlódési szakban már a pánezél- nak is mutatkozik nyoma jobb- és baloldalon kis, lapos
65
tereeske alakjában, az állkapesi tájon a hátoldal takaró- jíának kettózete által képeztetve. A kózépbél már a test hátsó végéig nyült, de még nem nótt óssze a végbéllel. Az ivarszervek teljesen elkülónültek s a hasoldalról a test két oldalára vonultak.
À pánezél a fejlódés további folyamáübamn élesebben akkor ép fel, mikor már a rágók rágófolülete kezd mu- tatkozni s az elsó állkapesi pár is megjelenik kis kiemel- kedések alakjában. À négy torláb két ga ellülonül, nem- külónben a kopoltyüfüsgelékek is a melyek azonban csak késóbb mutatkoznak feltinóbben, együttal azonban már az ótódik lábpár nyomait is látni lehet. A garatfo- lotti düczpár mellett az ideggyürü 1s jobban fejlett, sót a hasdüczlánezot is megtaláljuk, mely az ideggyüri folytatását képezi. A végbél teljes fejlettségi fokra jutott.
E fejlódési szak után a felsó ajak kezd szembetünóbbé válni és kiemelkedni, minek kóvetkeztében a szájnyílás bemélyed. A tapogatópár a fejtól már élesen elkülónül; az ágastapogatók ágain az ízeltsée nyomai mutatkoznak. A rágóknak rágófólülete eróteljesebbé válik, az elsó áll- kapoespár teljes fejlettségi fokra jut és a másodiknak 1s mutatkoznak nyomai. A lábpárok már valamennyien ki vannak fejlódve s mmdeniken meg van a kopoltyüfügge- lék; a négy utolsó páron egy külsó- és egy belsó ágat lehet megkülónbóztetni, de az utolsó páron esak elmosó- dottan. A hátoldal bórkettózete, a pánczél kiunduülás pontja a kózépvonalban egymással ósszenótt s fey a pán- czél kópenyalakját már eléri; de e mellett a rágók kóze- lében egy sejtesoport külóntül el, a melyból a héjmirígy fejlódik ki. A kózépbél még nines teljesen kifejlódve, de kórülótte már mesoblast sejtek esoportosülnak, a melyek- ból a kózépbélizomzata fejlódik. A garatfólótti düczpár még nines elválva a külbórtól s ez esak késóbben kóvet- kezik be, mikor is aztán a két duüez idegereszték által kózlekedésbe lép. Evvel kapesolatban a hasdüczláncez düczaiis elkülónülnek kis dudorkák alakjában, még pe- dig számszerint nyolezan, a végtagpárok számának megfelelóen. Ezek kózül azonban a második állkapocs- párnak megfeleló düezpár, kapesolatban az állkapocspár elenyészésével, a fejlódés további menetében ósszeolvad az elsó állkapoespár duüczpárjával. A bélesatorna mellsó részén kezdenek kiemelkedni a májképletek s a kózépbél- ben fellép a bélür. A bélesatorna elótt egy csoport me- soblastsejt jelenik meg, a melyekból az ágastapogatók izmai indulnak fejlódésnek. Az ivarszerv az elsó torszel- vénytól a második torszelvényen tül nóvekedik. A felsó ajakban már meglehet külónbóztetni a nyálmirígyeket. A test hátsó vége a hasoldalra hajlik és a végkarmok kez- denek elkülóntülni.
A fejlódés e szakán tül az embryo már egészben az anyaállathoz hasonlít, a felsó ajak erósen fejlett és kissé hegyesedett végével az állkapesokig terjed ; kót oldalán a
Dapav, Cladocera.
megnyült tapogatók rógzülnek. Az ágnstapogatók szin- tén megnyültak és az elsó lábpáron tál terjednek; áeaik világosan ízeltek és az ágak végén, valamint az ízek csü- esán is a tollassórték jelentkeznek. A rágók faldosóinak már esak nyomai maradtak, az állkapesi táj megróvidült, az elsó állkapoespár a kózépvonalba hüzódott, a má- sodik állkapocspárnak két fele egymástól távolodik és végükón egy kis nyílás van, GnonsEN C. szerint a héjmi- rígyek nytlása (pag. 298.). Az ót végtagpáron megjelen- nek már a sórték; az utópotroh erósen a hasoldalra haj- lik, minek kóvetkeztében a végbél irányát, a végbélnytlás pedig fekvését változtatja meg s az utóbbi a hasoldalra kerül. A pánezél hátsó szegélyével a harmadik lábpárig terjed ki, de esak oldalai, kózepén csupán a máíso- dik lábpárig nó ki. A homlokszem a fejnek aláhajlísa kóvetkeztében a fej mellsó, homlokrészére jut s már majdnem elzárül. E fejlódésszakban jelenik meg elsó nyomaiban a szív i8; a tóbbi szervek feltünóbb változá- son nem mennek át.
Az embryo és az anyaállat kozótti hasonlatosság foko- zatosan szembetünóbbé kezd válni a fejlódés további szakaiban. A legkózelebbi stadiumon ugyanis a lábpárok s általában az ósszes végtagok mindinkább hasonlítani kezdenek az anyácihoz. A tapogatópár kis bemélyedéósé- ben kívül megjelenik egy hosszü tapintó-sórte, de a szagló-pálezikáknak még nyoma sincs. A rágók simákká lesznek, illetóleg befüzódésük elenyészik s az elsó áll- kapoes-párnak sórtéi elkülónülnek. A második állkapoes- pár még hátrább huzódik s a rígók és az elsó lábpár által elfedve, majdnem észrevehetetlenné válik. A láb- párok sórtéi erósódnek ; az utópotroh végén az erós vég- karmok megjelennek. A homlokszem teljesen elzárül, megjelenik a festék, még pedig páros esomóban. A láb- pároknak megfelelóleg mesoblast-sejtek csoportjai küló- nülnek el, a melyekból a lábpárok izmai fejlódnek. A bél- esatorna fólótt a hátoldal kózépvonalában szintén lépnek fel mesoblast-sejtek s ezekból épül fel a szív. E szakon azonban a zsírtest is elkülónül, a mely külónben nem egyéb, mint a táplálószék utolsó maradványa, a melyet mesoblast-sejtek zárnak kórül.
E fejlódési szak után az embryofejlódés jóformán be- fejezéséhez ért s a további változások csak kis foküak. À tapogatók végén ugyanis fellépnek végre a szagló- pálezikák, a pánczél eltakarja az egész testet; az ivar- szerv az ótódik lábpárig terjed ki s a szív teljesen li- fejlódik. A fiatal állat végre az anyához hasonlóvá válik s esupán másodlagos ivarjellemeiben külónbózik attól, a mennyiben a hímeknél a tapogató-pár s az elsó lábpár módosül még csak, a nóstényeknél pedig a táplálótalaj és à zárókészülék fejlódik ki.
GnonBEN C.-nek a Moina rectirostris és Moina para- dora fejlódésére vonatkozó s az elóbbiekben róviden vázolt érdekes büvárlatait, a mennyiben azt az eddig
9
végzett büvárlatok igazoljik, a Cladocerák fejlódésme- netét illetóleg fóbb vonásaiban általínos éórvénytüeknek mondhatjuk s ismereteink jelen állásán még csupán egy olyan fajt ismerünk, a melynek fejlódésmenete tóbb te- kintetben eltérést mutat, s ez a Leptodora hyalima. MéürrEn P. E. vizsgálatai szerint ugyanis a Leptodora
66
hyalina. elsó fejlódési stadiuma, a melyben már a vég-
tagok elsó nyomai jelentkeznek, sok tekintetben meg- felel a tóbbi Cladocerák ama fejlódési stadiumának, a melyen az embryo elhagyja a peteburkot. De nemesak a végtagok magasabb fejlettségi fokában mutatkozik eltérés, hanem együttal a bélesatorna fejlettségébemn 1s, bárha a szemnek még nyomai sincsenek. E szakon tül a, peteburkot elhagyott s illetóleg embryoburokba takart embryo kezd hossztengelye irányában feltünóen meg- nyülni s evvel kapesolatban szelvényekre külóntülni. Elsó sorban a fej külónül el a tórzstól egy hátoldali, mély befüzódés által, együttal azonban a róla eredó hatalmas
ágastapogatók is leemelódnek a testról az utópotroh |
pedig, mely kezdetben begórbült volt, egyfelól meg- nyülik, másfelól pedig élesen kihegyesedik. Az ágastapo- gatók áeainak csücsán már megjelennek a sórték ; a test mellsó részében a szem részeinek nyomai mutatkoznak a felépülésükre szolgáló agyállománnyal; a hátsó láb- párok mógótt az ivarszervnek anya-sejtjeit s a hasoldalon a bélfalazat felépftésére szoleáló sejt-tómeget találhatjuk meg.
A fejlódés további menetében a fej és a tórzs kó- zütti bemélyedés mind mélyebbé válik, az utóbbi foko- zatosan püposodik és hátsó szegélyén a pánezélnak nyo- mai jelennek meg. Az eddig egyenlóen tompán kerekftett fejrészlet, belsejében a hatalmas agyállománnyal egy alsó szemtájra és egy e folótt fekvó fejboltozatra küló- nül, a hasoldalon elkülóntüll a felsó ajak és a rágópár,
a melyek mellfelé távolodnak a lábpároktól. A fokozato- |
san jobban fejlód6 utópotrohon kezd a szelvényekre küló- nülés mutatkozni s a már korábban megjelent végkar- mok eróteljesebbekké és fólfelé górbültekké válnak. — AÀ csak kevéssé tovább fejlett ivarszerv és a jobban elküloniült falazatü bélesatorna megtartja helyét ellen- ben a táplálószék kezd a test falazatától visszahüzódni. De e fejlódési stadiumokkal még nincs befejezve a Lepto- dora hyalina fejlódése s a peteburkot még magasabb fejlettséggel hagyja el. A végtagok kózül a tapogatók fejlódésükben megállapodnak, ellenben a már hatal- mas ágastapogatók és a lábpárok a testról leemelódnek, A hátrafelé irányuló pánczél a tórzs hátoldalát megfekszi s a hosszü, élesen tagolt utópotroh esücsán a végkarmok teljes fejlettségre jutnak. A szem festékanyagjának lki- fejlódésével párhuzamban az agy állománya is nóvekedik, de még két tómeget képez. A táplálószék mindjobban eltávozik a test falazatától s végre a garatot nyereg- szerüen megfekvó tómeget képez. A petefészek végre
vékonyfalazatü és teljesen zárt tómlót képez átlátszó protoplasmában elszórt hólyagoeskákkal.
Mint az eddig tárgyaltakbol látszik tehát, a Cladoce- ráknál a nyári petékból egyenesen már teljesen fejlett állat lép ki, azaz szabadon éló lárvák nem szerepelnek a fejlódéssorozatban s a mennyire a vizsgálatok, külónó- sen Srnavs-nak adatai bizonyítják, a téli petékból is
! hasonló módon fejlódnek ki a fiatalok. Sans G. O.-nak a
Leptodora hyalina téli petéinek embroyfejlódésén végzett vizsgálatai azonban arra a meglepó eredményre vezettek, hogy e fajnak téli nemzedéke átalakulison megy át s illetóleg a fejlódés-sorozatban szabadon éló lárvák is sze- repelnek, a melyek nagy hasonlatosságot mutatnak a Branchiopodok nauplius-làrváihoz. Sans G. O. vizsgá- latai szerint (6. pag. 1—15. Taf. 1.) a téli petét elhagyó líirvák hosszukás-kórtealaküak, keskeny kihegyesedett hátsó testvéggel. A kerekített mellsó testvég szegélyének kózelében az agyállományon fekvó fekete festékii hom- lokszem van s e mógótt a hasoldalon a nagy, billentyá- alakü felsó ajak. A test mellsó harmadán három pár végtag ered, még pedig legmellül a két kis, szemóles- alaká tapogató, hátrább a két hatalmas, kétágü s az ágakon tollas sórtékkel fegyverzett ágastapogató, melyek alakjukat és fejlettségüket tekintve, a nyári embryoká- hoz hasonlítanak, és véere ezek szomszédságában két hosszü, vékony, izeletlen, pálezaalakü, esücsán négy tol- las sórtével biró végtag, de rágónyülvány nélkül. A test második harmadának két oldalán hat, a késóbbi láb- pároknak megfeleló, kiemelkedéspár van jelen. A fejló- dés emez elsó szakából a lárva vedlés után a másodikba lép. Teste kissé megnyülik, kózepén kiduzzad, mellfelé pedig kissé vékonyodik és kerekítetté válik; szabad sze- gélyének két esücsa megnyülik, minek kóvetkeztében a tapogatók már nem állanak a szegélyen, hanem a has- oldalra vonultak. Az eróteljesebben fejlett ágastapogatók ágainak tollas sórtéi szaporodnak s a reá kóvetkezó vég- tagpár alapjin rágónyülvány jelenik meg. A tóbbi vég- tagpároknak megfeleló kiemelkedések élesednek, nóve- kednek s a test kózéppontja felé hüzódnak. Az egyszerü homlokszem még változatlan ; a lábak dudorai mógótt a petefészek nyomai mutatkoznak gómbólyü hólyagocskák alakjában, épen mint a myári petékból fejlódó em- bryoknál.
A második vedlés után a lárván már lényeges válto- zások mutatkoznak. Az elóbb kórtealakü tórzs megnyülik s evvel kapesolatban a fej is élesebben külónül el a tórzs- tól, nemkülónben az utópotroh is, a mely ekkor már
| három szelvényból áll. Az agyállományon üló páratlan
festékfolt mellett, annak mellsó szegélye kózelében pá- ros festékfolt is jelenik meg: a homlokszemmek elsó nyomai. À tapogatók még változatlanok ; az ágastapoga- tók nóvekednek, ellenben a reá kóvetkezó végtagpár kezd esenevészedni. A hat líbpár, a mely a vedlés elótt
i ; I i
—
még a tórzshóz tapadt, most elvál attól és késóbbi alak- ját, nagysági viszonyait mutatja.
A lárva fejlódésének e szakát még egy, a harmadik vedléssel fejezi be, mely után provizorikus szervei el- enyésznek slényegében az anyához hasonlóvá változik. À fej és tor eléri teljes alakját, a rágók elveszitik mellék- ágaikat s a hat lábpár teljes fejlettsógi fokra jut. Egyet- len lárvaszerv marad meg més e korban s nevezetesen a páratlan festékfolt, jóllehet a homlokszem mr elérte állandó nagyságát és alakját. A festékfolt külónben Sans G. O.-nak és WzrswANN A.-nak egyezó vizsgálatai szerint a téli petéból fejlett példányoknál még az ivarérottség Szakában is megvan 8 ezek e tekintetben külónbóznek a nyári petékból fejlódóktól.
A Leptodora hyalina ezek szerint téli petéi embryo- és lárvafejlódésének szempontjából lényegesen eltér a tóbbi Cladoceráktól s a. Dranchiopodok-ra emlékeztet, de egy- üttal ósszekótó kapcesot képez a két alrend kózótt.
15. Életmód.
1. A tartózkodás. ^ Cladocerák legnagyobb részben édes vizben laknak s esak igen csekély azoknak a fajok- nak a száma, a melyek tenger ós kontinentális sós vizek- ben élnek; eddig esupán 9 oly fajt ismerünk, a melyek tengertlakók s ezek kózótt 2 a Sididae, 7 pedig a Polyphe- maidae családba tartozik, a kontinentális sósvizekból pedig a Daphnidae család 4 alakja ismeretes. Az ügynevezett
brack-vízben is él néhány Cladocera-faj, de ezek édes- vizekben is otthonosak, mint példáüla Daphnia Kahl- |
bergiensis, Schoedl.
Az édesvizet lakó Cladocerák egyaránt népesítik az Álló, vagy lassan folyó vizeket, patakokat, folyóóblóket, tavakat, tócsákat, pocsolyákat; de a nagyobb álló vizek- ben, tavakban és tócsákban legnagyobbrészük a partok kózelében tanyázik, míg kisebb részük inkább a mély- ségbe, vagy a nyilt tükórre vonül s ezek az elóbbeniektól már külsójükben is eltérnek. E kórülményre legelószór Lrrrz;EBona lett figyelmes, a ki a tavak nyilt tükrén éló fajokat «Sjóformer» név alatt foglalta óssze. Sans Gr O. már egész sorozatát kózli ez utóbbi csoportba tartozó fajoknak és határozottan kórvonalozza a part kózelében és nyilt tükrón éló fajok jellemeit. Hasonlóan járt el Mürrrn P. E. is, a ki a part kózelében éló Cladocerákat partlakók-nak, a nyilt tükrón élóket myilt-tükri vagy pelagicus alakoknak nevezte.
A partlakók és a myilt-tükri alakok kózótt külsóre |
nézve fóleg abban van külónbség, hogy az utóbbiak át- látszóbbak, gyengédebb termetüek, az elóbbiek tóbbé- kevésbbé szinezettek és eróteljesebbek.
À Leptodoridae család egyetlen alakja, a Leptodora hyalina kizárólag nyilttükri alak és testének szervezeti
viszonyainál fogva jóformán esupán e tartózkodáshelyre |
67
| Bosmina cornuta, Jun.
van utalva; de hazánkban még eddig csaka Balaton- tóból és a budapesti városligeti tóból ismerem.
A Polyphemidae családnak egyetlen hazai képviselóje, & Polyphemvus pediculus mindig a partok kózelében tar-
| tózkodik.
A Lynceidae esaládnak majdnem minden faja a part- lakók kózé tartozik s csak igen esekély a nyilitükri alakok száma, a milyen példáül a Pleuwrorus namus, az Alona affinis, az Alona Leydigi, az Alomopsis elongata és & Camptocercus Lálljeborgü.
A Lyncodaphnidae család alakjai kizárólag partlakók s a Dosminidae esaládból is csak kettót ismerek olyant, a melyet a nyilttükri alakok kózé lehet sorolnunk, neve- zetesen a Bosmina cornuta-t és a Bosmina longirostris-t.
A Daphnidae család tekintélyes számuü fajai kozül esak nehány olyant ismerünk, a melyek a nyilttükri alakok kózé tartoznak s ezekre mindenek felett a pánczél tüskenyulványának aránytalan hossza s a színtelenség jellemzó, e mellett azonban a fej is gyengébben vagy eró- sebben megnyult. Ilyenek a Daphnia Hermani, Daphnia Kahlbergiensis, nemkülónben a Ceriodaphnia pulchella és a, Scapholeberis mueronata.
A Sididae és Holopedidae családok alakjai kivétel nélkül nyilttükriek s külónósen a Sida crystallima és a Holopedium gibberum.
Hogy hazánk faunájában mily Cladocerák szerepelnek nyilttükri alakok gyanánt, legjobban feltünteti a kóvet- kezó táblázat, a melyben a megfigyelt fajoknak lelóhelyei is fel vannak sorolva.
Mezózáhi
| nagy tó
Apahidai nagy tó
Sz. Anna tó
| | Az állat neve |
Balaton tó Pokol tó nagy tó
városligeti tó.
|
Retyezáti : | Muzeumkerti|
Pleuroxus nanus, Bamrmp. . Alona affinis, LEvp.. ... .. Alona Leydigii ScHoEDL. .. . | Alonopsis elongata, Sans.
Camptocercus Lilljeborgii, BArmmp.
Tecta em
L6
0x ocv
Bosmina longirostris, M. O. Fn. | Ceriodaphnia pulchella, Sans. ! . Seapholeberis mueronata,M.O.Fn. Daphnia Hermani n.sp. |. | Daphnia Kahlbergiensis, SCHOEDL. | Daphnia lacustris, Sans. ...
Daphn:clla brachyura, LiÉv. Sida erystallina, M. O. Fn.
Leptodora hyalina, LrtL3EB. ..
—
sque
[i2
Osszesen |
Ezekhez sorakozihk még a Wienzzsskr-tól a tátrai tavakban megfigyelt Holopedium gibberum is, a mellyel együtt tehát a magyar faunából ez ideig 16 myilttükri Cladocera ismeretes. Nagyon természetes, hogy e szá- mokkal még nines és nem lehet kimerítve a magyar fauna nyilttükri Cladocera-fajainak száma, és valószínü, hogy
9i
az ez irányü további vizsgálatok e számokat nóvelni fogják.
AÀ partlakók kózótt megkülónbóztethetünk kózetlen a part mellett és a parttól kissé távolabb élóket, mely utóbbiak mintegy 4tmenetet és kapcesot képeznek a tulajdonképeni partlakók és a nyilttükri alakok koózótt. Ez utóbbi esoportba tartozik a Daplinella genus, a Daph- nia nemból oly fajok, a melyeknek végkarmain fésii nines, továbbá a Ceriodaphnia. reticulata, a. Ceriodaphnia pul- chella, a. Bosmina. cornuta, a. Maerothrix hirsuticornis, az Alona lineata, az Alona guttata és a Monospilus tenui- rostris.
A partlakókat külónben a partnak és talajának ter- mészete szerint négy esoportba oszthatjuk a kóvetkezó- képen :
a) Náddal benótt partlakók, milyenek a. Sida, Simo- cephalus és. Eurycereus fajok, a melyok valamennyien tapadószervvel bírnak s ennek segélyével a szilárd alzat- hoz tapadhatnak. :
b) A fenékiszapban élók, mint. Maerothrix. laticornis, Streblocerus. serrieaudatus, továbbá az 4cantholeberis, Camptocercus nemek, az Alona Leydigii, Alona acantho- cercoides, Alona. quadrangularis, Alona temuicaudis, a Pleuroxus personatus, Pleuroxus nanus, Pleuroxus excisus, Pleuroxus exiguus és a. Chydorus nemnek fajai.
c) À homokos parton élók, mint sok Dosmina-faj 8 az Alona rostrata.
Az e egoportokba be nem osztott fajok szabadon ide- oda uszkálnak s ezek képezik a d ) esoportot.
A tartózkodás helyét illetóleg a hazai Cladocerák kü- lónben a kóvetkezóleg oszlanak meg.
a) Folyóvizben élók : Folyphemus pediculus, Dg GEER. Chydorus sphaericus, M. O. FR. Pleuroxus truncatus, M. O. FR. Alona rostrata, Kocn. lona. lineata, Frscn. Fiurycereus lamellatus, M. O. FR. Scapholeberis imnucronata, M. O. Fn. Dosmina. longirostris, M. O. Fn. Ceriodaphnia. quadrangula, M. O. Fn. Simocephalus vetulus, M. O. FR. Simocephalus exspinosus, Kocnp. Daphnella. brachyura, Liv. Sida. eriystallina, M. O. Fn.
E fajok azonban nem kizárólag esupán folyóvízben élnek, mert valamennyien állóvizekben is otthonosak, sÓt egyesek kózülók, mint példáül a. Polyphemus pedi- culus, a Daphnella brachyura és Sida erystallina esak ki- vételesen fordulnak eló folyóvízben.
b) Állóvizben élók. Az állóvizekben éló Cladocerák száma sokkal tekintélyesebb, mint a folyóvizekben élóké, de aztán az állóvizek természete szerint kisebb-nagyobb
csoportokra oszlanak. Vannak oly, állóvizekben éló fajok, a melyek majdnem kizárólag esupán az esó által táplált, kónnyen kiszáradó pocsolyákban otthonosak; vannak olyanok, a melyek nagy tavakban, olyanok, a melyek kis, nóvényekben szegény, és olyanok, a melyek nóvényekben düs tócsákban tartózkodnak.
1. Nagy tavakban élók.
Leptodora. hyalina, Larrs. Polyphemus. pediculus, Livp. Pleuro:wus balatonicus, Dapav. Alona quadrangularis, M. O. Fn. Alona, lineata, Fiscn.
Alona, guttata, SARS.
Aloma. acanthocercoides, Frscn. Aeroperus leucocephalus, Kocn. Camptocercus maerurus, M. O. FR. FElurycercus lamellatus, M. O. FR. Monospilus tenuirostris, Frscn. Dosmina. longirostris, M. O. FR. Dosmina. cornuta, JUR.
Dosmina. longispina, Lxvp. Scapholeberis mucronata, M. O. FR. Ceriodaphnia. pulchella, SAns. Simocephalus exspinosus, Kocn. Daphnia. Kahlbergiensis, ScHoEDL. Daphnia. Hermani, n. sp. Daphnella. brachyura, Li£v.
Sida. erystallina, M. O. FR. Holopedium. gibberum, Zpp.
E fajok igen nagy része azonban oly kisebb állóvizek- ben i8 gyakori, a melyek nóvényekben szegények és a me- lyeknek vize egészen tiszta. Egyedül a Leptodora hjyalina, a Pleuroxus balatonicus, a Daphnia Kahlbergiensis, Daph- nia Hermani n. sp. és a. Holopediuwm. gibberum olyan, a mely még eddig csupán nagy tavakból ismeretes; a három elsó példáül a Balaton tóból.
9. Kiüsebb állóvizekben élók. a) T'isztavizii tócsdk lakói.
Chiydlorus globosus, Dargp. Pleuroaus truncatus, M. O. FR. Alonopsis elongata, Sans. Aeroperus leucocephalus, Kocn. Aeroperus angustatus, SARS. Coamptocereus. rectirostris, SCHOEDL. Camptocercus Lilljeborgit, SciokpL. Cainptocercus macrurus, M. O. FR. FEurycereus lamellatus, M. O. FR. Ceriodaphnia. reticulata, JUR. Ceriodaphnia. megops, Sans. Daphnia. longispina, M. O. Fn. Daphnella. brachiura, Li&v.
Sida. eristallimi, M. O. FR.
: 1
69
b) Zavarosvizi tócsdk lakói.
Monospilus tenuirostris, Frscu. Chydorus sphzrieus, M. O. FR. Pleuroxus hastatus, Sans. Pleuroxus trigonellus, M. O. Fm. Pleuroxus exiguus, Lir.
Alona camptocercoides, SCHOEDL. Alona tenuicaudis, SaAns.
Alona Leydigii, SCHOEDL.
Alona acanthocercoides, Frscn. Acantholeberis eurvirostris, M. O. FR. Maerothrix rosea, Jun. Maerothrix laticornis, Jum. Moina brachiata, M. O. FR. Ceriodaphnia rotunda, STRAUS. Daphnia pulex, Dx Gkkn. Daphnia Sehefferi, BArgp. Daphnia obtusa, Kunz.
Daphnia psittacea, Barnp.
Van azonban nehány olyan faj is, a mely a tiszta és 2, zavaros vizii tócsákban egyaránt otthonos, mint a Cerio- daphnia quadrangula, a Simocephalus vetulus és a Sca- pholeberis mucronata is.
'l'ózeges mocsárokból esak nagyon kevés fajt ismerek é8 ezek a kóvetkezók :
Polyphemus pediculus, DE GEER. Pleuroxus. aduncus, JUR. Simocephalus serrulatus, Kocn.
a melyek kózül a két elsót a Sz.-Anna tó szomszédságá- ban fekvó Mohos-tó vizében találtam.
À sósvizekb6l eddig még esak a Moina salina-t. isme- rem, a mely külónósen a tordai sóstavakban roppant tómegekben tanyázik.
Az évszakokat illetóleg, a melyekben a Cladocerák tómegesen megjelennek, általinosságban annyit jegyez- hetek meg, hogy az mindig a tavaszi és nyári hónapokra esik. Mihelyt a vizek jégkérgét felengesztelte a tavaszi nap meleg sugara, megjelennek egyes Cladocerák és szá- mul az idó haladtával fokozatosan nóvekedik. A tavasz kezdetén megjelenó fajok kózótt leggyakoriabbak a Daph- nia genus alakjai s ezek aztán az egész nyár folyamában majdnem mindenütt otthonosok. Ezekhez sorakozik a Linceidae esaládból a. Chydorus genus, a mely a tavaszi hónapokban a legnépesebb. Valamivel késóbben meg- jelennek a Simocephalus, a Macrothrix genusok fajai s à Lynceidae családnak majdnem ósszes fajai. Május elején már fellépnek a Sida- és Ceriodaphnia-nemek képviselói, még ugyan e hó végén a Leptodora hyalina, juniusban pedig a Scapholeberis-ek és a. Chydorus globosus. Az ósz- szes fajok azonban nyár kózepén érik el delelésóket s azontül lassanként gyérülnek, végre a tél beálltával vég- képen eltünnek,
3. Élettartam és életszivósság. ^ Cladocerák. lettar- tama és életszívóssiga, daezára gyengéd szervezetüknek, aránylag vékony pánczéljuknak és kiesinységüknek, arány- lag elég hosszü, egyeseknél 2—4 hónapra terjed az, másoknál azonban, kapesolatban a fenntartó kózegnek, a víznek gyorsabb elpárolgásával, alig nehány napra terjed.
A kifejlett állatok életszívóssága aránylag elég nagy és a víz hómérsékváltozása nem minden esetben vég- zetes. Ezt mutatja mindenek elótt az a kórülmény, hogy az alfóld állóvizeit népesító egyes fajok a Ttra és a Retyezát tavainak jéghideg vizében egyaránt élénken végezik életmükódésüket. De a mint nem korlátozza, veszélyezteti létüket a víz hidegsége, ügy nem veszé- lyezteti annak melege sem, mire nézve igen szép példát szolgáltat az aradi koresolyázó tó meleg vizével, a mely- ben számos Cladocerát találtam 1885. alkalmával.
A víz vegyi ósszetétele sem nagyon korlátozza a Cla-
évi kutatásom
docerákat, a mi mellett élénken bizonyit az, hogy a dorozsmai, paliesi szikes tavakban ugyanazokat a fajokat taliltam meg, a melyeket az Alfóldnek és Erdélynek nagyon sok, tisztán édesvizii állóvizeiben. Azonban a fajok szerint kisebb-nagyobb mértékben változik e kó- zómbósség, mert például az esóvizü pocsolyákból kivett Simocephalus. vetulus a tiszta kütvízben róvid idón el- pusztül, ellenben a Daphnia Schaefferi 2—3 hóig megél abban.
À víznek gyors tómórülése és elpárolgása valamennyi Cladocerákra életveszélyes, de téli petéik már daczolnak a kiszáradással is, még pedig hüzamosabb idón keresztül. ScuagrrFER még a vékonyburkü, nyári petéknél és a nyári embryoknál is tételezett fel ellenállóképességet a. kiszára- dással szemben, de e feltevését egyetlen késóbbi büvár sem igazolta, &Ót SrRAvs azt teljesen lehetetlennek nyil- vánítja.
3. Eletjelenségek és helijváltoztatás. Az életjelensé- gek kózül legfeltünóbb s együttal legérdekesebb a Cla- doceráknak a napnak külónbózó szakaiban való megjele- nése. Igen érdekes e tekintetben a Leptodora hyalina, à mely mint nyilttükri alak a nap külónbózó szakaiban, mint aztlegelószór WxiswawN À. a Bodeni-tó Leptodorá- ján4l (7. pag. 56—57. SA.) észlelte, a. víz külonbóozó mélységit rétegeiben tartózkodik. Így példáül napkózben,
valamint tiszta, holdvilágos estéken, majdnem kizárólag
a mélységben ül, borüs vagy holdtalan éjjeleken a fólü- letre jón fel. Lzvpre vizsgálatai sSzerint a Cladocerák tómegesen
| esupán korán reggel| vagy 1meleg estéken és borüs
napokon tartózkodnak a víz fólületén, ellenben veró-
| fényes napon a mélyebb rétegekbe szállnak alá. Evvel
egészen ellenkezót állít Scmageren a. Daphnia Schaefferi- ról, a mely szerinte magasabb hómérséknél és verófényes
napon a fólületre emelkedik, éjjel ellenben és borüs napon a mélységbe merül. Valószínü külónben, hogy a Cladocerák megjelenése az évszakok, a kórülmények és talán a fajok szerimt 1s meglehetósen változó.
A helyváltoztatás a nemek és fajok szerint kisebb- nagyobb mértékben változó. Így példáül a Simocephalus vetulus, a Scapholeberis mucronata, a. Ceriodaphnia reti- culata és a. Polyphemus pediculus majdnem kivétel nélkül a hátukon üsznak, még pedig igen ügyesen. Ezekhez sorakozik a Leptodora huyjalina 18, bár nem kizárólagosan hátüszó. Az említett fajoknál, mint külónósen a Polyphe- mus pediculus-mál és a. Leptodora hyalina-nál az ágas- tapogatókat mükódésükben nagy mértékben támogat- ják a szabadon fekvó lábak, ellenben az ósszes tóbbi Cladoceráknál a pánezél által eltakart lábak e feladatot nem igen végezik. A Polyphemus pediculus-hoz hasonlóan üszik a Scapholeberis muceronata. és a. Ceriodaphnia reti- culata, még pedig rendesen a víz fólületén egyenes vonal- ban, a Simocephalus vetulus ellenben a víz mélyebb réte- gelben egyenesen alülról — folfelé és fólülról — lefelé, igen gyakran nyilsebességgel éós megszakítás nélkül, a kórülmények szerint azonban sokszor tapadó szervének segélyével nóvényrészekre tapad, mint azt SomaErrkR, O. Fn. MérrrR ós JunrwE is észlelte. A tulajdonképeni Daphnia fajok hasüszók, de azért ezek is igen gyakran emelkednek és szállamak alá a Simocephalus-éra emlé- keztetó módon, az ágastapogatók mükódése kovetkezté- ben azonban helyváltoztatásuk szakadatlan ugrások lán- czolatából áll. Ily módon a víz fólszínére emelkednek és ágastapogatólkat kifeszítve, egy ideig függve maradnak, majd aztán lassan aláfeneklenek, a nélkül, hogy ágastapo- gatóikat ósszecsapnák. E mozgásuk, s illetóleg az ágastapo- gatók mükódése kóvetkeztében a vízben s-abadon lebegó táplálék-anyagok a libak kózé jutnak, a melyek kózülaz elsó pár aztán azokat a szájnyiláshoz vezeti. A [mceidae család külónbózó fajamál a helyváltoztatiís módja és iránya meglehetós változó, íyy példáül JumiNE szerint a Pleuroxus aduncus gyorsan és egyenes irányban halad kitüzott czélja felé, a Chuydorus sphaericus inkább kering mint üszik, még pedig meglehetós gyorsasággal.
Táplálkozás tekintetében a Cladocerák a mindenevó állatok kózé tartoznak és felfalük a nóvényl részeket épen ügy, mint az állatiakat, ez utóbbiakat rendesen korhadó állapotban. De van kózóttük tisztán hüsevó is, még pedig ragadozó, mint példáül a Leptodora hyalina, a mely WrisuaNN A. megfigyelésel szerint kis Capepod- rákokat ragadoz. Külónben jóformán azt mondhatjuk, hogy a Cladocerák valamennyien állati részekkel táplál- koznak s a nóvényl részeknek a szájhoz ós illetóleg a gyomorba jutása csak esetleges.
749
À zavaros vízben tartózkodó Cladocerák igen gyakran gazdaállatok eyanánt szerepelnek, a mennyiben testók- nek külónbózó tájaira alsórendit Algák és az Infusoriumok kózül Vorticellá-k telepednek meg. Ha a Vortecillá-k esak az iletó rákfaj pánczéljára telepednek, az esetben nem nagy akadályt képeznek, ha ellenben az ágastapogató- kat lepik el, ügy elóbb megnehezítik a helyváltozta- tást, kéósÓbb pedig a gazdának elpusztulását okozzák, mivel az ilyenformán akadályozva van a zsákmány meg- szerzésében. De még Rotatoriumok is telepednek néha egyik-másik Cladocerára, mint azt MirrzEm O. Fn. észlelte volt egy, zavaros vízben éló Daphnia pennatá-nál, a mely- nek pánezélja telve volt Drachiomus urceolaris-okkal.
Az elóbb említett külsó élósdieknél, vagy helyesebben asztalkoózósóknél sokkal veszélyesebbek az itt-ott fellépó gombabetegségek, a melyek néha nagy pusztítást végez- nek az illetó Cladocera-fajban. Ilyen gombabetegséget észlelt MórrzEn P. E. a Leptodora hyalina-nál, a melynek kóztakaróján át egy Saprolegnia hatol be a test belsejébe. Lzvpre a Daphnia magna és Simocephalus vetulus bel- szerveit tóbb alkalommal egy Sphaeria által, valósztnüleg a Roniw-féle Sphaeria entomorhiza által egészen beháló- zottoknak találta. A Lathomura rectirostris véróbleiben végre ugyanesak Lgvpro egy megnyult, világos kórvonalü, majd tómló- majd gómboólyded alakü gombafajt ész- lelt.
Psorospermia-szerit képleteketlegelószór LEvpra talált a Polyphemus pediculus, Chydorus sphaericus és a. Simo- cephalus vetulus testürében s itt külónósen a bélesatorna, vagy a petefészkek hosszában ; azonos ez a LznsrnT és NagcELI által meghatározott Panhistophytwm | ova- tum-mal.
Egy igen feltínó betegsézet észlelt Levpra egyes Chy- dorus sphaericus példányoknál, a molyeknél az élénk pi- ros szinii vérben nagyszámuü, monász alakü, élénk moz- gásü cómbócskéket látott, de a melyeknek természetét még eddig homály fedi. Legüjabban Mzrscenmwxrkow E. i8- mertet egy, a. Daphnia magna-nál elójóvó epidemikus betegséget, a melynek okozói kis gombocskák s ezek fóleg a szívet támadják meg.
A természet háztartásiban a Cladoceráknak szembe- tünóbb szerep nem jutott és mükódésük majdnem észre- vehetetlen. Szerepük azonban nekik is van. Egyrészt egészségügyl órók gyanánt mükódnek, felfalva a korhadó szerves részeket, de másrészt mint zsákmány is meglehe- tós fontosak. Igen sok hal, madár és vízi rovar meg rovar- lárva nyeri táplálékát a tómegesen megjelenó Cladoce- rákból, mint azt Lrvpra a Coregomus Wartmanmi és a Salmo salvelimus. gyomortartalmának vizsgálata után kimutatta.
74
16. Fóldrajzi elterjedés.
À buvárliti adatok hézagossága miatt, mint azt már GznsrAECKER is hangsülyozta (7. pag. 1061), ma még kózelítóleg sem lehet megállapítani és kórvonalazni a Cladocerák általános fóldrajzi elterjedését.
Ennek legtermészetesebbb oka abban rejlik, hogy az Európán kívül esó világrészekben esak igen kevés tanár méltatta figyelmére ez állatkákat s az általuk nyujtott egynehány adat is csupán tóredékes. E tóredékes adatok is azonban azt látszanak bizonyítani, hogy a Cladocerák Európán kívül minden világrészben képviselve vannak, még pedig az európai fajokhoz nagyon kózel álló alakok- tól.— A OCladocerák fóldrajzi elterjedésének kórvona- lozását igen nagy mértékben megnehezíti, sót lehe- tetlenné teszi a téli peték természete, a melyek tudva- levóleg nagy hideget, forróságot és szárazságot kiállanak, és szerfelett koónnyü voltuknál fogva egy-egy szélvihar- tól felkapatva, igen messze elszállhatnak, vagy a vízi madarak lábaira tapadva, keletkezési helyüktól igen távol
fekvó helyekre juthatnak s itt fejlódésnek indulva, életet |
adhatnak oly Cladocera-fajnak, a mely addig az ideig az illetó helyen egészen idegen volt. Ebbóllehet és kell is talin kimagyaráznunk azt a néha feltinó hasonlatos- ságot, a mely az egymástól igen távol esó vidékek Cladocera-faunájának alakjaiban mutatkozik, a mire kü- lónben Amerika ós Európa nyujt legszebb példát, egy- mással szemben helyezve. (Lásd Hrnnrck. 2.) De e mel- lett látszik bizonyítani az a kórülmény is, hogy az egyes faunaterületek külónbózó pontjaim majdnem ugyanazon fajokkal találkozunk; a hideg és meleg kózótti, néha je- lentékenyebb külónbség, a víznek mélysége, tisztasága s más physikai sajátságai sem korlátozzák lényegesen a Cladocerák elterjedését s esak elenyészóleg csekély azok- naàk a fajoknak a száma, a melyek kizárólag egyik vagy másik kórülménynek befolyása alatt álanak. — A sok kózótt elég a Leptodora hyalimé-ra hivatkoznom , a mely a svéd- és esehországi hegyi tavakon kívül állam- dóan otthonos a Genfi- és Bódeni-tóban, a Balaton-
tóban és a budapesti városligeti tóban, pedig bizonyára mindezek s külónósen az utóbbiak hómérsékre, mély- ségre, vizeiknek egyéb physikai sajátságaira nézve is fel- tünóen külónbóznek; és hivatkozhatom a Chydorus sphaericus-ra, a mely — csupán hazai példával élve, — az Alfóld poesolysitól kezdve a tátrai és retyezáti tavakig minden magasságban, minden természeti kórülmények kózótt otthonos. Az muindazáltal tény, hogy a Cladoce- rák fajammak változatossága igen gyakran nagyon feltünó ; igen gyakran megtórténik, hogy két, kózel szomszédos tócsában, vagy tóban, nagyon eltéró fajok élnek, de az ilyen eltérések csak is tisztán lokális szempontból jóhet- nek tekintetbe s általános végérvényes kóvetketkezte- tésre, külónósen egy nagyobb faunaterület jellemzésénél, elegendó alapot nem szolgáltathatnak.
A Cladoceráknak hazai elterjedésére vonatkozó ada- tokat igyekszem ügy csoportosítani, hogy azokból a víz- szintes és függélyes elterjedés egyaránt kitünjék. E fel- adatom megoldhatását &gy látom elérhetónek, ha a hazai Cladocerákat a lehetó legfeltünóbb jellemt és természetü lelóhelyeik szerint csoportosítom, a minek szem elótt tartásával megkülónbóztetek oly Cladocera-fajokat, a me- lyek: 1. Aavastáji, 9. hegyvideki, 3. alfóldi tavakban és 4. folyamdirtéri és esóvizi tocskban élnek.
1. A havastáji vizek és tavak lakói kózé esakis azokat | sorolom, a melyek ez ideig a tétrai, a. retyezáti tavakból és vizekból, továbbá a Szent Anna és Mohos tóból isme- retesek, tehát korülbelól 1075—92200 méter magasbóla | tenger színe felett s nyár derekán 1— 16? C. hómérsékü | vízból. Hogy az említett tavakban éló Cladocera-fajokról annál kónnyebben áttekinthetó képet nyujthassak, czél- szerünek láttam azokat a kóvetkezó táblázatba esoporto-
sítani. Elózetesen meg kell azonban jegyeznem azt, hogy a WiEnzrsskr-tOl] a "látrában átvizsgált 30 tóra vonat- kozó adatokat, nemkülónben a Retyezát három nagyobb és tóbb kisebb tavaira vonatkozó saját adataimat a ró- vidség okáért egybefoglaltam s a 7'*trá-nak átkutatott tavait egyszerüen (tdtrai, a Hetyezátéit pedig retyezáti | tavak név alatt említem.
A faj neve
Tátrai tavak Retyezáti tavak Szt-Anna tó Mohos-tó
4
Polyphemus pediculus, De GeEzR .. | Chydorus globosus, Batkp . ... ... .— Chydorus sph:iricus, M. O, Fn. M e Chydorus punetatus, SCHOEDL.-. ... ... .-- Chydorus emlatus, SCHoEDL....
Te
Pleuroxus exeisus, FiscH... " RE Pleuroxus tusnadiensis, DapaY |... ..- --- a^ s ul PlenroxusmAnus; PAIRID C. Jie 1 cre Pleuroxus truneatus, M. O. Fg. |... ...
Alona lineata, FrscH. |. ... Alonaguttata, Sans |... .—- -—
Alona tubereulata, KURZ |... ..—— ... --— .-—
run
Alona eostata, SARS.. .. iate rut sls Alona quadrangularis, M. O. Ft. /ATongjoblonpay MB
Alona affinis, Leyp. |. Ce e des ES
Alona Leydigii, ScHoEbpr. — : Acroperus leucocephalus, Kocm ef var. | Camptocereus maerurus, LirnEm...
ru
Camptocereus Lilljeborgii, ScHoEpr.. ..- Camptocercus reetirostris, SCHOEDL. : Ms Euryeereus lamellatus, M. O. Fn. Acantholeberis curvirostris, M. O. Fn. .. Streblocerus minutus, Sans .. : t: Maerothrix hirsuticornis, Nonw.
QJ BEES
T
Bosmina longirostris, M. O. Fr, var. | ..-
Moina Bánffyi, Dapay ||. ... . Ceriodaphnia pulchella, Sans var. Senpholeberis mueronata, M. O. Fur... Simocephalus vetulus, M. O. Fn. Simocephalus exspinosus, Kocr
Daphnia pulex, pz GeER
iDaphniajobtuBB s KURZ (--- 4-4 2E MSS ERE Daphnia pennata, M. O. Fr. var. - zs Daphnialongispina, LEYp. |... ..—. ..- Daphnia eaudata, SAns LR E RS
TrLMVG4XG GR
tB 4G44A G4 BEA
Daphnialaeustris, Sans |... A Jib
Daphnia psittacea, BArnp LER vere. Daphnia Schaefferi, BArg»
Daphnia Schoedleri, Barn . Daphnia alpina, n. sp. EP Sw. rs Daphnia brevispina, n. sp. ..-
Holopedium gibberum, Zapp. x
Daphnella braehyura, Li$viN. cues lsrEHM CO
Osszesen ; 97
E táblázat adatai szerint tehát az említett havastáji tavakból és vizekból ósszesen 44. faj ismeretes, a melyek kózótt van nehány kózós alak, de van aztán olyan is,
még pedig aránylag igen sok, a mely csak az egyik, vagy |
esak a másik lelóhelyról ismeretes. A lelóhelyek faj- számában mutatkozó, aránylag feltinó eltérés után bizo- nyára arra kellene és lehetne kóvetkeztetnünk, hogy a tátrai tavak sokkal gazdagabbak a retyezátiaknál, én azonban hajlandó vagyok e külónbséget nem tekinteni
E "neu B EE É A faj neve PES ERES FEES EFIEIEEIERIEEE EN A ET EUS[O SI BI X [d B Chydorus spherieus, M. O. Er... —— ..|-- 4| Pleuroxus aduncus, Jug.-- —- -— SES eS A es Pleuroxus trigonellus, M. O. Fg... |. .. |. |. |-4 5 Pleuroxus exiguus, LiLLJEB. |... dij 4- E Pleuroxus excisus, Eiscg. .—— -— .— .—- |-E E EISE Pleuroxus nanus, BaiRkn... .—— —- .— 3E rcs Pleuroxus truneatus, M. O. Fe. —— -— |. || -|-4]l- Pleuroxus hastatus. Sams-. ... EMITE : Pleuroxus transylvanus, n. Sp... ... | 4 | "Pre e Alonay/gubtaia; SARS-- D cr e 4-bl.[|T-| | 4-6 -c-. Alona eostata, Sans .. 2s eet tgp EE : Alona rostrata, Frscm. EG 19, ex 4 Ht E Alona quadrangularis, M. O. Fg. ... .. [El . 5. |. Alona affiis, Lvp. 2xSE RexSCC TAMESEER Ira MS s Alona tenuieaudis, SAns NR Ne ^-icTicl-ei|-T Alona testudinaria, Frscn. 4|. T. Alona retieulata, Bargp .—- ..- -— .— | 4 ; ES Alona eamptocercoides, ScuoEDL. .. HV 4 Allonmsparvyula; KURZ -- 2e rn | t Alonopsis elongata, Sans. .. ..- | z 3 P 4 Aeroperus leucocephalus, Kocg. . .— .. E Mee Fus ne s H Acroperus transylvenicus, DapAY ... ... zs 3F Camptocereus Lilljeborgii, ScHoEDL... Iis Iesse o8 Mnacrothrix laticornis, Jun. .. —. .— |--|-E|-c|i- Bosmina eornuta, Jun. 3 € na 4 : Bosmina longirostris, Lkvp. | T. T | Moina brachiata, Jun... ..- meo Ha t -Eje]|ej- Ceriodaphnia pulchella, Sans .. | E Tj. Ceriodaphnia quadrangula, Jum... ... .. |. SI ess Ceriodaphnia rotunda, Sans... |... .. 4 E a - Ceriodaphnia reticulata, Saas... |. |. | «.|.|- Ceriodaphnia megops, Sans |... ..- d 5 ad c
irányadónak, absolut értékünek, mert hiszem, hogy à késóbbi, részletesebb büvárlatok még tóbb oly fajt fog- nak felmutatni, a melyek a tátrai tavakból már ismere- tesek, de a retyezátiakból még nem voltak kimutatva. Érdekes azonban mindenesetre, hogy az aránylag igen nagy Holopediwm gibberum a retyezáti tavakban nem él, holott a tátrai tavak kózótt tóbb képezi tanyáját.
9. A hegyvidéli tavakat lakó Cladocerák kózé én azo- kat sorolom, a melyek Erdély bérezeinek és vólgyeinek álandó vizü, nyilt tükórrel bíró tavait népesítik; de e
| esoportba sorolom a diósgyóri hámori tó Cladocera-
alakjait is. Meg kell azonban itt jegyeznem azt, hogy az erdélyi Mezóségnek terjedelmes tósorozatát, a melynek egyes részei a kózeli kózséógek után neveztetnek, ón egy- szeríen Mezóségi tavak név alatt foglaltam óssze. A kó- vetkezó táblázat tehát nagyobbrészt erdélyi tavokban éló Cladocerákat tartalmaz.
Ili:
| | l
78
] Ds "8 oe Isles Bi. BEREIEIE $ A faj neve EEIET: 29233 A faj neve IEEIEHIEIE EIS IeEIZ289 523» IsgSs S S|ERLZ HE SBEEIER EESTI: Seapholeberis mueronata, M. O. Fn. : | Jus *| IE | Crepidocereus setiger, BmmGE | J ; | à as : Senpholeberis obtusa, SCHOEDL. —...— | * DC | ej. Alona/rostrata, EISOHi- 200 0 TAN P EnoosphniduvelsdE M.O.Fn. .. . |I] | sus les] ar Alona balatoniea, n. sp. . 5 es E esu m pun pipa iue. -- sE je qseldbe | *« "c Alonaisoniata Ilixsio. d 2-0 nc A ed IE e, sr c sn BEIDE Hermani n.sp.... .. | 3k | Na | | : | Alona aeanthocercoides, FiscH. — | 3 cTuaE.l. Daphnia rosea, Bams. .. — .. —— |. |t | Sec Alons(guiiasta MARS NCC C OE EE. sjdE JC E Daphnia pulex, Dx Gu Mrs t| ex Alona linsnig /'BiscH.. 2 0L cf 4 Sue EIE Daphnia Sehoedleri, Sàzs- — .. .—- J-c'.|. | - Alona tenuieaudis, SAns — 6 eel. Daphnella braehyura, Li&v.- ... ... —— |- | 53 ae |E Alona testudinaria, FrscH. 0 ep vbe€jb [IH Sida erystallina, M. O. Fr. - [ar apr! mp Alona quadrangularis, M. O. Fn... |. |. | -* |--|4- M. Ósszesen .. l 32| 10 20. 6| 20 Alona Leydigii, ScHoEDL.. . l me t cien eo | Macrothrix Inticornis, Jvm... meer beet ete hero ew ES | . E táblázat számadatai világosan szólanak maguk mel- ker decer gueule con eoe ; s [re estet Ep É ; SYRENDE Bosmina eornuta, JUn.. — ... .. .. |-|- |l-ElHE|I-EIHE lett. Eme hegyvidéki, állandó, terjedelmes és nyilttükór- | pois longirostris) MO, Fu Cm "x ese ers boe rel biró tavakban tehát ósszesen 42 Cladocera-fajt sike- | Bosmina longicornis, ScHogpz... |. | - PRESE rült megfigyelnem, a mely ósszegnek legtekintélyesebb | Moina brachinta, Jun. ... "D S [moine EE része a valóban nagyterjedelm s fgy meglehetós változó | Ceriodaphnia rotunda, Bams. ... ... ... (pl NES E n A » Ceriodaphnia reticulata, JUR. .. .. .. .|.]|.]|.|.|.]|4 természeti viszonyü kisebb-nagyobb, egyméással óssze- | , . : | n * 2 pete aga É Ceriodaphnia merops, Sans. |... &|.[-H- függó tavak sorozatát képezó Mezóséei tósorozatra esik, Seapholeberis mueronafa, M. O. Fs. ps Sap seed s os de nem esekély azoknak a fajoknak a száma sem, a melyek | Daphnia Kahlbergiensis, Scmogpz. —— |. | «l.l. a Pokol-tavat és az Apahidai nagy tavat népesftik. A fajok | Daphnia longispina, Lrvp. ze «celle kózótt külónben igen sok olyant találunk, a mely vagy DEED pulex, Dg Gezg — .— —— — [ ses heures oe te mindenik lelóhelyen él, vagy legalább is kettón; de d LU FunéUuLe CL EIE E nt ais e PANE ph d rate Daphnia Scehmefleri; Baanp...— |. .. ..|4- X FM ea fe találunk olyant is, a mely esak egyik tónak képezi alak- DESUGGIe OT S RC x os ta is iie bo eS M ját, mint a Daphnia Hermani a Mezóségi tósorozatnak , sida erystallina, M. O. Fn... lids HE 3 s itt külónósen a Mezózáhi nagy tónak, továbbá az Osden Eug CHE 16
Acroperus transylvanicus az Apahidai nagy tónak. Igen érdekes azonban az, hogy e tavak faunájában oly alakok is szerepelnek, a melyek a havastáji tavak és vizek lakói kózótt is otthon érzik magukat, a mi külónben az I. és II. táblázat ósszehasonlításiból azonnal kitünik.
3. Az alfoldi tavakat lakó Cladocerák csoportjába a Tisza mentén, a 'Tisza és Duna kózótt fekvó állandó, nyilt tükórrel biró tavakat népesftó fajokat osztom be, de ide sorolom egyuttal a budapesti városligeti és állat- kerti, a Balaton és velenezei tavak Cladoceráit is.
IH.
"B| e l:e s A faj neve EHEEIEIE EIE 2e|/S9Se3mI BIS EEJEEIE dHE Leptodora hyalina, LrnnjEB. - imos nd 4- | mum ale Chydorus sphgrieus, M. O. Fr. ... .— | MS pF 4 Monospilus tenuirostris, Frscg... .. | . |. | see Pleuroxus exiguus, LinigEB. |... | WIS tT Pleuroxus trigonellus, M. O. I Cep. Dea ages E cT Pleuroxus aduncus, JUR... .. .— | | - Hr Pleuroxus balatonieus, DaApaAY |«. .. .—— |-* ; "EI HIE
Danay, Cladocera.
Az alfóldi tavakat népesító eme 35 faj kózótt nehány jellemzó alakkal talílkozunk. Ezek kózótt elsó helyen a Dalaton-tóban otthonos, annak kizárólagos alakjait ké- pezó Pleurorus balatonicus, Alona balatonica áj fajok és a Daphnia Kahlbergiensis. Nem kevésbbé érdekes a. Lepto- dora hyalina, a mely a Balaton és Velenezei tavon kívül még a budapesti városligeti tóban is otthonos. A tóbbi fajok jellemzóknek egyáltalában nem vehetók, minthogy ügy a havastáji, valamint a hegyi tavakban is kózónsé- gesek.
4. A folyamvrtéri és esóvízi tócsák lakói kózé mindazo- kat a Cladocera-fajokat sorolom, melyek a Duna, a Tisza, a Maros, az Olt és a Szamos folyamrendszereinek men- tén fekvó, iszapos fenekü, legnaeyobb részben idószaki tócsákban, poesolyákban, valamint a nagy esózések után keletkezett tóesákban tanyáznak. De e esoportba sorolom a Versecz, Püspókladány, Karezag, Kisüjszállás, Debre- ezen kózótt elterüló moesár-vidéket s illetóleg mocsáros tócsákat, nemkülónben a híres Eesedi lápot és kórnyékét, a mely tudvalevóleg a Szamos és Kraszna folyók árteré- hez tartozik.
10
IV. L————————————————————— M ÉWÉMÁM—————— 5 3 HI E ; E E B A faj neve ES - A faj neve SIS - HHHEHEFHEHRBE HHHHHEHRE |8|M |& | JA [E [8|S| |& [M | Ee JA E [SS | I I I -— - m | 2 | | el Polyphemus pediculus, De Gee .— —— |. «e|. * F|* | Seapholeberis obtusa, ScHogEpz. - ... ||.|- 2d. [HI-HHE Ohydorus sphsrieus, M. O. Fn... .—. |-F-F|- i-i | Simoeephalus vetulus, M. O. Fg... |* scis p -EEH- Chydorus globosus, Bargp ... —— ..-|. FH szlsts eis als Simocephalus serrulatus, KocH... 5 ed SB RHRERE Chydorus latus, ScHoEDL... ... .—- . c*|*|* | Simocephalus exspinosus, Koon ———. ||| Monospilus tenuirostris, Frscm. .. IE $2122 ede mel . Simocephalus eongener, Koc —— dolls lsllolla BEBE 4 Chydorus emlatus ScHoEpL. .—— .— (|.|.|- c -[t -|*|* | Daphniasquilina Sag... —— e [eee Pleuroxus exiguus, LILLJEB. .. ... ---|.|. |. pus FH I Daphnia lacustris - e ees Mss eet ret sis reset [S ene Pleuroxus exeisus, Frscm.... ... ..- 3 pr zmnB RR Daphnialongispina Leyp. |... . | tH t HtjHEdHE-THE-T Plenroxus griseus, Frecm. .—— ——- -— e els pepepes [F'* | Daphnia rosea Sams... e|] e. Pleuroxus trigonellus, M. O. Fn. ... 5 pr pr MIMESNEEIEE Daphnia Sehoedleri, Sams... || *|* | e| | |HRI- Pleuroxus hastatus, Sams —.. .— -—|-* |. Hk -[-|-|t|* | Daphniaornata,n.sp.. s ||| |]- Pleuroxus nanus, Bazn ... — .— J.-. pb | Dunbribroxispinas nep NEED EEUU ERE Pleuroxus truncatus, M. O. Fm... n5 «oss asl uc us us Daphnia Atkinsonii, Barnp. - EN SUM He HS HARI Pleuroxus aduneus, Barnb... —. .— |.|. siste MLSNELIEE DS GUU TEE D s IM ES Pleuroxus striatus, ScHoEDL.-- ..- ---|-F|.|. lH [Hb xia lshs Daphuiapulex, De GzzR JEUE sBeese Jae EuepesmuqpenseneUe ORUM e cie Jas 2 psi Daphnia pennata, M. O. Fx... | Ft: pb pb HERPHREHEHRE Pleuroxus uncinatus, Bamgp .. ... —Peeee£ IE * . Daphnia Schaefferi,Bamp.. .. Jc BEEN. HE. Crepidoeereus setiger, Binog ...— ... |. Italie] hs oJbo: be ipe Daphnia magna, Svmaus.. .—- | [e|] s ss Alona rostrata, FrscH. |. PRESE SEU PEL IP Daphnellabraehyura, Liv... |* 2p Op RHEH- Alonalatüsshma,Kunz- .— ..— [|t [t[*|* | Sidaerystallma M. O. F&. | [|t Rt Alona costata, Sams. ... — —— -— |. HH HR — FEE x -E Alona acanthocereoides, FiscH. .. MEME E Osszesen ...|22 33,3144 19 29/59/61/33 Alona guttata, Sams. |... SETA Ri . |-E- 4E TEE ine Irstestt Ns e : Alona kd Sing Mr c dp des isi arpa s M 2 E táblázat számadatai mindenek elótt azt mutatják, Alona tenuieaudis, Sans. |. ... --- 1E |H-|4-|-E| HE n E : Alonatestudinaria, Fs... |. ae e| |. e HI hogy hazánk faunájában legtóbb, 77, olyan faj van, mely Alona quadrangularis, M. O. Fn... |. LL -Ep-|. 2-47. | 8 folyamok árterén lévó, részben ideiglenes, részben Hi | ire "m , Alonaaffnis Lgyn. |... .— .— ([|.|E-H|.|. H4 * | állandó, de mindig nóvénydüs tócsákat, pocsolyákat s az ih Tiey ids EIgUUUTr a sc eed eec : "cEoti* 4 esózések után keletkezett egészen ideiglenes pocsolyákat st: IS SISSD. eo LI 5o lH. : E : à " HH LOL MEME Fr P lakják. A mi még e táblázatból, a megelózókkel való Alona reticulata, Bargp .. -- es e| "MESES à d DESI Alona camptocercoides, ScHogp. |. |. l.l. Rue ósszehasonlításból kitünik, az, hogy e csoportban leg- Alona parvula» Kunz .. .. ... .—.|.|.l. |. |-ia-. | népesebb az Alona, a Pleuroxus és a Daphnia genus ; de Alonalaeustrim n.gp... —— .—— — Jel.pske e|. - e mellett egyik-másik fajnak vannak jellemzó alakjai is. cium M cer ctas cu cede cr e set A felsorolt lelóhelyek számadatai kózótt mutatkozó rus leuc us, m ems . I-- | | rp , L . H H SHRUR E TE DENS EREIEUE BUR | vp staple külónbségból azonban semmi éáltalános, végérvényes Acroperus angustatus, SARS |... | sels | slg s j ; Camptocereus reetirostris, Scmogpz. — | .|. -H. |. |l el. l- kóvetkeztetést nem vonhatunk le, mert véleményem sze- Maerothrixlatieornis, Jum... ..— |. HF. ||. REI rint a külónbség állandó nem lehet s a részletesebb Macrothrixrosea, Jum... .—— |----k-R. |. | vizsgálatok után bizonyára el fog enyészni. Camptocereus Lilljeborgii, ScHoEDE. .. |. |... |H-
Maerothrix serrieaudata, Dana... — |... l.l. : Hoegy a tárgvaltak s illetóleg a felsorolt elterjedési i | | | zn gy g) g ] COuGunuuils Hicuceus ue ccce em ISesEISe sie aetr adatok alapján egyfelól érzékelhetóvé tegyem a külónb-
1 i ri | D " um *
onmino Tongioms Moon ER M eM ust. eain ie hus iS séget a havastáji, a hegyi, az alfóldi tavak s a folyamok Bosminalongieornis, ScHoEDL. ... . 3) slg Lael. A o UE Bares E Clad f a ko ott: á fist ene ete dcs Y ISTE PS bs se leases eee G8 esóvizi tava. a d aunája kózótt; más- Misnicieydibyk. JR 0 une -— HEEL HE H-IH- felól, hogy teljes képét foglaljam óssze hazánk Cladocera- Moina rectirostris, JUR. ^. i-i [H7 HERR | faunájának s másfelól hogy némileg feltíntethesem azt Moina Fischeri, Henaicm — ..- It E lE ^t .* |a helyet, a melyet hazíink a Cladocerákat illetóleg az
H 1 v | I " oM án ? Dásit-.. a, |t 2 as USt Ed ate e európai tóbbi faunaterületek kózótt elfoglal s megvilágit- Geriodaphnia rotunda, SrRAUS. *) [sts lta ha ed la et ta S ? t : t. a molvet hazánk a Cladocerák Ceriodaphnia pulehella. Sans... HEHEHR I| RE QUEE «e: B NVISZOn » ans nnaD b; AA Ceriodaphnia reticulata, Jun. Tor. E RasEaRs faunáját illetóleg a tóbbi, e tekintetben átvizsgált európai Ceriodaphnia quadrangula, M. O. Fn... |. | 22k. l.i RH- | faunaterületekhez mutat, a rendelkezésemre álló adato- Ceriodaphnia megops Bams ... ... ... MES . * -oUECEI* | kat egy táblázatba esoportosítottam. Emez, alább kóvet- Roques D dep Briss MM paths "tna H kezó táblázatban, mellózve az adatoknak az elóbbeniek- Seapholeberis bispinosa, D GeER. ... S ex os ai E : 2x » ; » ?
: j Lt] | ben ügy is kellóleg részletezett ósszefoglalását, esupán a
pe
75
végeredményeknek csoportosítására s azoknak a más | hazánk faunájára mely Cladocera-fajok tarthatók jellem- faunaterületekéivel való ósszehasonlítására szorítkoztam, | zóeknek s mely fajok olyanoknak, a melyek kisebb- mindazonáltal ügy, hogy az egyes fajoknak hazai elterje- | nagyobb mértékben ósszekótó kapesot képeznek hazánk dése mellett általános fóldrajzi elterjedése is megvilágítva | ós más európai faunaterület Cladocerafaunája kózótt, legyen s ennek kapesán lehetóleg kitünjék az is, hogy | (Lásd V. táblázat.)
i
A faj neve
mH - I1 o3 g L e
Havastáji tavak, vizek
Alfoldi tavak
Hegyi tavak
Ártéri tó-
csák, vizek
Brittania
Germania
Svecia- Norvegia
Bohemia
Russia
Dania
Leptodora hyalina, Lirr3EB. . Polyphemus pediculus, DE GxEn Monospilus tenuirostris, Frscg. ... Chydorus globosus, Barnp. |. .——
Chydorus latus, Bapss .— .—— ... --
Chydorus punetatus, Henn. |... .. Chydorus sph:wrieus, M. O. Fn. ..- Chydorus eslatus, ScHoEDL. ... ..-
Pleuroxus exiguus, LinLJEB. |——
Pleuroxus excisus, Fiscg. .-
Pleuroxus tusnadiensis, DapAv Pleuroxus hastatus, Sans |... ..- Pleuroxus transylvanus, n. Sp. ... Pleuroxus trigonellus, M. O. Fn. Pleuroxus nanus, Barn .- i Pleuroxus griseus, FrscH. .— .. Pleuroxus striatus, ScHoEDL. |. ..- Pleuroxus aduneus, JUR. |. .. ..- Pleuroxus truncatus, M. O. Fu. |. Pleuroxus personatus, LEYp. ... Pleuroxus uncinatus, IBID Pa Pleuroxus balatonicus, DapaY |...
Crepidocereus setiger, BinGE .. |.
Alona Leydigii; ScHoEDL. |... ..- Alona acanthoeereoides, Frscm. ... Alona balatoniea, n. sp. .. ...
Alona affinis, LEvyp. *--
Alona quadrangularis, M, O. Fu, Alona gütata, SkRS:- ——— -- 2 - Alona stagnalis, n. sp. /.... ... -— Alona linelia, FIS0H. .——. -:- .———-- — Alona retieulata, Batxp |... ... .—
":Nlongroplonga, MPO B
Alona eosialà, BARS... .. .. Alona latissima, Kunz |... .. .. . Alona eamptoeercoides, ScHoEpL. ... Along parvula, Kunz --— -— -— -- Alona tubereulata Kugmz . . ... .. Alona tenuicaudis, SaRS-- ... ..— .- Alona lacustris, n. sp. cr pe
'ATonsrosirabm, KOUE v I
Alona testudinaria, FrscH ..— ... .—-
Alonopsis elongata, SagS — .. ... -—
Acroperus leucocephalus, Kocm .. Aeroperus transylvanus, DapavY ..- Aeroperus angustatus, Sans G. O. ...
Te
TLekRe BRE
BtoBREGGBRG
Te toc
Le x4 xREAE.G GxRó4EG Ge
LIE TekbxeokRREBGAGA
Te
BREL. BG BRARGG GR Rej tc
EVA G,AGAÀGGB GA AX B lRESBAGGA«V-x M4 B cBRRREBG G BA&EGA
Te
BRE
Te
LES e
e BEEÁ
Ett4LG e
TcGREGTVAYAAS BG GBGBGXRGGAÀ GGG BG x6
LEE xe
BeRe RE
LtEEYAG
tecbRERAÁ&A
Lex
te
LY
Be ERRARE 4e
LBS BR b RR GR GAXYAGAGAG
BocbERELS BLA GÀGAGABRRRÓ;ESGcBEG
Tec be£B x REA
t
T M 4c Helvetia
t
Te
10
-GPELSIRUEL S ELA Le
tL46x
Te
Tru
t-LEE Re
JU. n
76
A faj neve
E &z Iz] bri 2B d. 5
Havastáji tavak, vizek
Hegyi tavak Alfóldi tavak
csák, vizek
Ártéri tó-
Brittania
Germania
Bohemia
Russia
Helvetia
'|| Svecia- Norvegia
Camptocereus macrurus, M. O. Fn. Camptocereus rectirostris, ScHoEpr. . Camptocereus Lilljeborgii, ScroEpr. Eurycereus lamellatus, M. O. Fu, — — Acantholeberis curvirostris, M. O. Fn... Streblocerus minutus, Frscu. Maerothrix laticornis, Jun. |... Maerothrix serricaudata, Dapav Maerothrix hirsutieornis, Nonw. ... Maerothrix rosea, Jun. |... Bosmina cornuta, JUn. |. |. —.. |. Bosmina curvirostris FrscH. |. 1 Bosmina longirostris, M. O. Fn. Bosmina longispina, Lyn... ....
Bosmina longicornis, ScuoEepr.. Ceriodaphnia reticulata, Jun. Ceriodaphnia megops, Sans | ^. Ceriodaphnia pulehella, Sans... Ceriodaphnia quadrangula, M. O. Fm... Ceriodaphnia laticaudata, var, transylvana Ceriodaphnia rotunda, Sans... Moina brachiata, Jun... Moina reetirostris, Jun... ... 1. Moina salina Step.* . — Moina Fischeri, Hxrr Moina Bánftfyi, Dana M. Simocephalus vetulus, M. O. Fn. . Simocephalus congener, KocH
Simocephalus Simocephalus Seapholeberis Seapholeberis Seapholeberis
exspinosus, KocH |...
serrulatus, KocH .. ... bispinosa, De GExn.- mueronata, M. O. Fn...
obtusa, ScHoEDL. |...
Daphnia Kahlbergiensis, Scnoxpr. Daphnia Hermani, n. sp. .— .. Daphnia aquilina, SAns
Daphnia laeustris, Sans. — Daphnia longispina, Lxvp... Daphnia eaudata, Sans Daphnia rosea, Sans |. Daphnia Schoedleri, SAns Daphnia alpina, n. sp. — .. Daphnia obtusa, Kunz Daphnia ornata, n. sp. Daphnia brevispina, n. sp. Daphnia Atkinsonii, BAmp . Daphnia psittacea, BArnp Daphnia pulex, DE Green... Daphnia pennata, M. O. Fn... Daphnia Sehaefferi, BArmp...- Daphnia magna, SrTRAvs.. . Daphnella braehyura, Li£viN Sida erystallina, M. O. Fn. —
Holopedium gibberum, Zapp. |...
4T
LE.
Tt4R xc RH
T ve
Tr-Lx.4AA
T
rs
za
tr
TcRRBRGRGBGGBRGBGGGB A A ERG ABBA Re
Ll xRAGAe
-JupcEEGESESE MESES
trc.
LB. xl
J-.
teoxR4BxÓ6RE
tlLLA AAA
Le
1
4
LEE
LTELLB.AA
ttL.A
tex
tx BR xRcAGYKe
tx
TtLBAGAG BG AGAR
JE
-LREMATAGGA
RoBAE
Tectbk6AVAxKGAGAYAG
Te
Te
TLEEBVAAG BR RAKRGERGGARGG
TRAY
LEE
4 4
.
tL
tl4-AXA—
Te
* Meg kell jegyeznem, hogy itt bevettem a. nem oszthattam be, minthogy tisztán sós vizi
Osszesen
Moina salina Step. alak s nevezetesen a
| | 43
43 | a36
| 5
£--LLE-M-LYXGA
|
| | | i | ]
HER.LAG BG AA
3g |
SEES B 4
fajt is, a melyet a lelóhelyeknek fentebb ismertetett csoportjaiba tordai és vizaknai sóstavak lakója.
727/
Hogy pedig némi felvilágosftást myüjtsak a felól, hogy hazánk faunája a Cladocerák nemeinek és fajai- nak számát illetóleg ez idó szerint mily viszonyban áll a tóbbi európai faunaterületekhez, szükségesnek láttam a kóvetkezó táblázat Osszeállftását, a melyre vonatkozó- lag külónben elózetesen meg kell jegyeznem azt, hogy csupán az édes- és a belfoldi sósvizek Cladoceráira vagyok tekintettel.
VI. e& A genus neve $|s|3 $ 3 E
zs Eid ei ees rz In e e es
3:8 B|$|3|]$|E|8|3
BH|dlo|2d|dBH.A|S i«beptodorm V LrnnJEBS --- -—— | 41) 115414 m es Polyphemus, Mürr. O. Fn. i onm PR EO rd tp Bythotrephes, LEyp. —. . | .| 1| 1| 1 3) 35] ert es Monospilus, Sans ER itc fg en p S sts 1 Anchistropus, Sans... UFU EET 5 Ohydorus, LeAcH. 5|.2| 4| 3| 5| 9| 9| 93 Pleuroxus, Barn. .. ...|414| 9|14| 7|11| 3| 5 Crepidocereus, Bing. desee : : Alona, Barm. - mme ees s e) a rte EAT i n e e T IBhrixura; M. B.-E.- S —-— S HE I o DE RAI Os 1 Alonopsis, Bags |... - a reat ose cr res Ee ent Aeroperus, Barkp |. au mewiong. uq s Camptocereus, Bargp. ... | 3| 2| 4| 2| 9| 1| .| 3 Eurycereus, Barnp .. eI Re Ep cn e P n ps DOR DIL T iDnthonurs; Linnigs. 5 ——- 4 d dd EL 4 4. 4 Maerothrix, Bargp |... A ean eSI Streblocerus, Sans. se edi | 1 TOUT Drepanothrix, Eum. | ... | oM ab os] ofi Aeantholeberis, ScHoEpr. . | 1| 1| 1| 1 : Ilioeryptus, SAns e s 1 23F. ap SE SE eom a o or Ophryoxus, Sans .. ... ...| . 1 : Bosmina, Barn. USE 5 14 aree Moms Bamp- ce eee S9 59i c3) 5| 7151-9] 1
PE D E A genus neve ENEMIES EZRE- ce M CRERERESERERERERE Ceriodaphnia, Dax. —— || e| 2| 8| 5| 5| 1| 3l 7 Seapholeberis, ScnoEDr. GL EL CX sb EAE qt gt Simocephalus, ScHoEDL. .- A0 STOICOS Daphnia, M. O. Fg. .— ...|18| 6|10|20/24| 3| 9| 7| 7 Daphnella, Barnp |. .— ist SEX I EZ] LEA CETERAE LS] Latona M. O. Fn... 23 1 1 1 Limnosida, Sans ... .— cJ oru o Sida, STRAUSS- 1-9 5 EE ESI EO EO di ed. od Holopedium, Zapp. |. ri Mss les P S ees ed ea o Rt Ósszesen ...|100| 64| 82 | 84 | 97 | 32 | 34 | 73 | 17
E táblázat számadatainak egybehasonlítása és óssze- gezése nyilván arra az eredményre kell hogy vezessen, hogy ez idó szerint a legtóbb Cladocera- nem Svéd- Norvégországból meg Dániából ismeretes, a legtóbb faj pedig Magyar- és Csehországból, a melyeknek Cladocera- faunája külónben leginkább hasonlít egymáshoz. Magyar- ország természeti fekvésénél fogva ugyan azt várnók, hogy hazánk Crustacea-faunája Oroszországéval legyen kózeli rokonságban, a mire némi alapos okkal faunánk más állatalakjai után i8 kóvetkeztethetnénk ; de ez érdem- ben még esak feltételesen sem lehet kóvetkeztetnünk ez idó szerint, minthogy Oroszország területe e téren jófor- mán terra incognita 8 az eddig feljegyzett alakok mind a legkózónségesebb fajok kózé tartoznak. Máskülónben egy szóval sem akarom mondani, hogy az elóbbi táblázatok- ban feltintetett fajokkal hazánk Crustacea-faunája telje- sen ismertetve van; ez a míg egyfelól tülságos ónbiza- lom lenne, addig másfelól a valószíntüség látszatával is alig birhatna, külonósen tekintve azokat a beláthathatatlan természeti kórülményeket, a melyek a vízi, mikroszkópos állatok s kózóttük természetesen a Cladocerák elterjedé- sét i8 befolyásolják.
IL. RENDSZERTANI REÉSZ.
l. A rendszer.
Már a legrégibb büvárok felismerték azt, hogy a Cla- docerák a valódi Izeltlábü LiNNÉ az eddig ismert fajokat Monoculus genus név alatt
állatok kóozé tartoznak, és
a Cancer és Oniscus nemekkel egyetemben egyenesen az
Insecta osztályhoz csatolta, de részletesebb beosztásukat |
nem kísérlette meg. Mürrzn O. Fm. 1785-ben az általa ismert Cladocera fajokat az «Zntomostraca» csoportba osztotta be s ezen belül a «Divalria» és a. «Crustacea» alesoportokba, a melyek kózül az elsóbe a lynceus és Daphnia, a másodikba ellenben a. Polyphemus nemekre külónftette azokat. LarnEm.LE 1806-ban a Cladocerák kózüla Lynceus és Daphnia genust a « Monophtalmia» rendnek, ellenben a Polyphemus nemet a «Cephalota» rendnek tagjai gyanánt említi, de 1817-ben a «Dran- chiopoda» rendnek felállításával és jellemzésével az említett három nemet e rendnek egy és ugyanazon cso- portjába helyezi, ügyszintén a Cuvrgn «Regne animal»- jának 1829-iki második kiadásában is. MrrnxE Epwanps 1840-ben az ósszes Cladocerákat a «Crustacés mazillés» alosztály «Dranchiopoda» csoportjába sorolja és mint külón rendet «Daphnoides» név alatt foglalja óssze. ZENkER 1854-ben a Cladocerákat egyesítve az pus, Artemia, Dranchipus, Limnetis, Estheria és Limnadia nemekkel, «Branchiopoda» név alatt egy ónálló rendbe osztja be. Az üjabb rendszerzók kózül CrAus C. kózkézen forgó tankónyveiben a ZzNkER felfogását kóveti s a «Branchiopoda» rendet egész terjedelmében érintetlenttl hagyva, de «Phyllopoda»-ra változtatva, azon belül az ágastapogatójü rákokat «Cladocera», a tóbbi nemeket ellenben «Branchiopoda» mnév alatt alrendeknek te- kinti. Egészen eltéróleg jár el GrnsrAEckER a DmowN 1867—1879. kótetének elsó felében, minthogy «Dranchiopoda» rend
«Klassen und Ordnungen etc.» évi 5-1k alá nemesak a Cladocerákat, hanem a Craus-féle Bran- chiopoda alrenden kívül még a Kagylós rákokat és a DBranchiuro-kat is Osszefoglalj,, a két utóbbit külón- külón, a két elóbbit pedig együtt egy-egy alrendnek tekintve, v kóvetkezó beosztás szerint : Subordo I. Ostra- coda, Subordo II. Branchiopoda genuina és Subordo ILI. DBranchiura. Az üjabb büvárok legnagyobb része ez idó
szerint a CraAvsC. felfogásához esatlakozik s a Cladocerá- kat én is a Cravs C.-féle « Phyllopoda» rend elsó alrend- jének tekintem.
Az elózókben róviden tárgyaltam a külónbózó büvá- rok véleményét a Cladocerák rendszertani helyzetét jlletóleg s most áttérek a Cladocerák tulajdonképeni osz- tályozásának ismertetésére.
Mint róviden említettem volt, az elsóbb büvárok, részint az alakok, részint az anatomiai viszonyok hiányos ismerete miatt, figyelmüket nem igen terjesztették ki a Cladoeerák osztályozására; és MürrER O. Fm, a legelsó büvár, a ki nagyobb számu fajt ismert, az ósszes alakokat esupán a Daphnia, Ljymceus és Polyphemus genusokba
| foglalta. Idók folytán, rószint az alakismeret, rószint az
anatomiai viszonyokra vonatkozó ismeretek szélesbülése
| kóvetkeztében, mind érezhetóbbé vált a Cladocerák rész-
letesebb osztályozása és elkülónítése. Ez irányban Barnp W. volt az üttóró 1850-ben, ki a Cladocerákat a kóvet- kezóleg ogztályozta:
hend. €/edocera.
T. Csal. Daphniadae. 1. Ales. Daphnina. Nem. Daphnia. « Moina. « Maerothriz. « Bosmina. Sidina. . Sida. «. Daphnella. II. Csal. Polyphemidae. Nem. Polyphemus. « . Evadne. TIT. Csal. Lgnceidae. Nem. FEurycerceus. « Chydorus. « . Camptocercus. « Acroperus. « Alona. « Pleuroxus. « Peracantha.
79
Bargp W. tehát, mint e sorozatból is látsezik, az eddig ismert és tekintélyes számmal általa ismertetett Cladoce-
rákat elsó sorban 3 esaládra külónítette, a mely ecsaládok |
jóformán a Mürrzm O. Fz.-féle három nemnek felelnek meg, de aztán a MürLER O. Fm.-féle s az elótte mükó- dótt büvárok legnagyobb részétól egységesnek elfogadott
Daphnia és Lymceus. genusokat tóbb ónálló nemre |
külóníti.
Lri,.n;EBoRG W. 1853-ban a meglehetós számuü ismer- tetett Cladocera-fajokat szintén csoportosítja s a Mür- LER O. Fn.-féle genusokat szintén felbontja a kóvetkezó- képen :
Rend. C/ledocer«.
1. Nem. Sida. 9. « — Daphnia. 3. « Maerothrix. 4 « Acantholeberis. 5. « Lathonura. 6. « — Polyphemus. 7
ao don- 8. « | Eradne. 9. « Lynceus.
Mint látjuk, Lrt.rzEBona W. esaládokat nem külón- bóztet meg s e mellett Barnp W.-tól eltéróleg a Daphnia és Lynceus genusokat a Maerothrir ónállósított genus kivételével még ugyanabban a terjedelemben fogja fel, mint Mürrzm O. Fm.
ScgoEpnER E. 1858-ban a Berlim kórnyékén észlelt fajok felsorolása alkalmával az addig és az általa ismert Cladocerákat szintén ismertette az alábbiak szerint :
Rend. Cledocera.
I. Csal. Sididae. 1. Nem. Sida. 9. « Daphnella.
p
II. Csal. Daphnidae. 1. Nem. Daphnia. 9. « — Simocephalus. 3. « Sceapholeberis. 4. « Ceriodaphnia. 5. « Momma. 6. « Lathonura. 17. « — Bosmina. 8. « Maerothrix. 9. « Acanmtholeberis. III. Csal. Lynceidae.
1. Nem. Eurycercus.
9. « — Chydorus.
3. « — Camptocercus. 4. « Aeroperus.
Db. « Aloma.
6. « Peracantha.
7. « — Pleuroxus.
IV. Csal. Polyphemidae. Nem. Polyphemus.
Exzek szerint tehát ScrogprEn fóbb vonásokban a Barn W. osztályozását kóveti, a melytól legfóképen abban tér el, hogy a Daphniadae két alesaládját ónálló esaládok rangjára emeli, továbbá a Daphnidae esaládon belól még 5 oly nemet vesz fel, a melyeket Dam» nem említett mint ilyeneket; ezek a Simocephalus és Scapholeberis üj, továbbá a Ceriodaphnia, Dana, a Lathonura és Acantho- leberis, Lilljieb. nemek. Ez osztályozást aztán 1868. évi dolgozatában is megtartja s csupán kibóvíti a SAns G. O.- tól felállított Leptodoridae családdal, nemkülónben az
e büvártól felállított àj nemekkel.
Lzvpie F. nagy munkájában a Bargp W. és ScHogprER- féle osztályozást teljesen mellózi, sót a Cladocerákat nem
| is ónálló rendnek, hanem csupán családnak tekinti, a | melyen belól ugyau tóbb nemet külónbóztet meg, mind-
azonáltal jóval kevesebbet, mint az elóbb említott büvá- rok. Ó ugyanis az Eurycercus, Chydorus, Camptocercus, Acroperus, Aloma, Peracantha és Pleurorus nemeket a MürrLER O. Fm. értelmezése szerinti [;ynceus genusba foglalja óssze, a JSimocephalus, Scapholeberis, Moina, Ceriodaphnia nemeket ellenben egyesíti a tulajdon- képeni Daphnia nemmel s ennek tagjai gyanánt írja le. Lzvpre ezek szerint az általa ismert Cladocerákat a kó- vetkezóleg osztályozza :
Csal. Zephoedae.
1. Nem. Sida.
93. « — Holopedium. 3. « Latona. 4 « Daphnia.
5. « Maecrothriz.
6. « — Aeanthocercus. 7. « — Pasithea. 8. « Bosmina. 9. « Lynceus. 10. « Polyphemus. 11. « — Bythotrephes. 129. « . Podom. 13. « |J Eradne.
A manap irínyadó és majdnem éáltalában elfogadott osztályozásnak alapelveit Sans G. O. fejtette ki 1865-ben, szem elótt tartva mindenekelótt azt, hogy a pánezél az egész testet borítja-e, vagy csupán egy kis részét, továbbá a lábaknak szerkezetét, az ágastapogatók ágai- nak, az ágak ízeinek számát, nem külónben az általános
| szervezeti viszonyokat. Ez alapelvekból indulva, a Clado-
cerákat, a melyeket külónben 6 csupán a Phyllopoda rend egyik alrendjének tekint, két szakaszra, négy cmo- portra és nyolez családra osztja a kóvetkezóleg :
Alv. Cfleedoceret. I. Szakasz. Calyptomera. 1. C&op. Ctenopoda. Csal. Sididm. « — Holopedidzm. 9. Csop. A4nomopoda. Csal. Daphnidzm. « — Bosminidz. « — Lyncodaphnidz. « — Lynceidm. IL. Szakasz. Gymnomera. 3. Csop. Onychopoda. Csal. Polyphemidz. 4. Csop. Haplopoda. Csal. Leptodoridz.
Mürrzn P. E. 1868-ban szintén foglalkozik a Clado- cerák osztályozásával, de az 6 beosztása sok tekintetben eltér a Sans G. O.-félétól s külónósen abban, hogy Ó az ósszes addig és általa is ismert fajokat csupán két csa- ládba esoportosítja, nevezetesen a JD«aphnidae és Poly-
phemidae esaládokba, de aztán e két esaládon belül tóbb |
alesaládot külónbóztet meg, mint azt az alábbi ósszeállt- tás bizonyítja :
I. Csal. Z2epzedee.
1. Alesal. Sidinae. 9. « Daphninae. 3. « Lynceinae. IL Csal. Zoeyphemedee. 1. Alesal. Polypheminae. 4. « Leptodorinae. Mürrrn P. E. tehát a Sans G. O. osztályozásában ón- Álló esaládok szerint szerepló Sididae és Holopedidae
alakokat egymással egyesíti s fgy is csupán az 6 felfogása |
szerimti Daphnidae családnak egyik alesaládja gyanánt tekimti; ellenben a Sans G. O.-féle Dosminidae és Lyn- codaphnidae esaládokat teljesen eltórli s a. Daphminae családba osztja be. Végre a Sans G. O.-féle Polyphe- midae és Leptodoridae családokat is csupán az ó kór- vonalozása szerinti Polyphemidae család alcsaládjainak tünteti fel.
Azitt róviden vázolt Mérrrn P. E.-féle beosztáshoz nagyon kózel áll Kvnz W.-nek 1874. évi osztályozása, bár némi tekintetben a Sans G. O.-féle alosztályozásra is emlékeztet. Kunz W. ugyanis négy családot külónbóztet meg, nevezetesen a Sididae, Daphnidae, Lynceidae és Polyphemidae családokat s a három utóbbit az alább kóvetkezó ósszeállítás szerint alesaládokra külónfti:
80
Alv. Cla docera.
I. Csal. Sididae. II. Csal. Daphmidae. 1. Ales. Daphninae. D d 3. « — Lagneodaphninae. III. Csal. Lynceidae. 1. Ales. Eurycercinae.
OE
Dosmininae.
Lanceinae. IV. Csal. Polyphemidae. 1. Ales. Polypheminae. 23. « Leptodorinae.
A Kvnz W. osztályozása tehát a /Polyphemidae csalá- dot tekintve, azonos a Mürrxmn P. E.-félével, a Sididae családot illetóleg pedig a Sans G. O.-félével, ügyszintén a Lynceidae családot illetóleg is, avval a külonbséggel, hogy, mint láttuk, két alesaládot külónbóztet meg azon
| bell. A Daphnidae család a. maga terjedelmében, mint-
hogy a Sididae csalídot abból Kunz W. eltávolította, nem felel meg sem a Mürrzn P. E.-féle, sem a Sans G. O.-féle Daphnidae családnak, hanem a Mürrzn P. E.-féle Daphnidae alesalád terjedelmével bir s illetóleg alesalá- dok gyanánt egyesíti magában a Sans G. O.-féle beosztás
| a Daphnidae, Dosminidae és Lyncodaphmidae családokat.
A legüjabb rendszerezók kózül HzrrrcH mindenben a BaAns H. O. beosztását koóveti, avval a külónbséggel, hogy a Lynceidae esaládot a Kunz W. nyomán J£urycercinae és Lyceinae alesaládokra osztja, nemkülónben GERsTAECKER is, ez utóbbi azonban avval a külónbséggel, hogy a Sans G. O.-féle Daphnidae, Bosminidae és. Lyncodaphnidae családokat Daphnidae családba egyesíti, tgyszintén egye-
| síti a Sans G. O.-féle Sididae- és Holopedidae családokat
is a. Sididae családba.
Az elózókben róviden ismertetett beosztások kózul én a magyar fauna-terület Cladoceráimak lefrásánál a Sans G. O. beosztását kóvetem avval a külónbséggel, hogy a Ljynceidae családot, mint azt legelószór Kunz W. és az ó nyomán Hgrrrecu DB. is tevé, az Frycercinae és Lyn- ceinae alesaládokra külónítem, a mire a lábak számában s a bélesatorna szerkezetében mutatkozó eltérések ele- gedó támasztópontot nyüjtanak. Ezek szerint tehát a magyar faunaterület eddig ismert Cladocera-fajai a kó- vetkezó szakaszokba, csoportokba és csalidokba oszt- hatók.
Rend. ZAr/opode, Lerettébetak. Alrend. €C/edocera, odgastapogatdjté raok.* I. Szakasz. Gymnomera, Sans G. O. 1. Csoport. Haplopoda, Sans G. O. Család. Leptodoridae, SAns G. O.
* TórH S.-nél] «Kandiesfélék».
84
9. Csoport. Onychopoda, Sans G. O. Család. Polyphemidae, Sans G. O. IL. Szakasz. Calyptomera, Sans G. O. | 3. Csoport. Anomopoda, Sans G. O. | Család. Lgnceidae, Kvnz W. Alesal. Eurycercinae, Kunz W. « — Lynceinae, Kunz W. Osalád. Lyncodaphnidae, Sans G. O. « — Bosminidae, Sans G. O. « — Daphnidae, SAns G. O. 4. Osoport. Ctenopoda, Sans G. O. Osalád. Sididae, Sans G. O. « — Holopedidae, Sans G. O.
A szakaszok, csoportok, esaládok, valamint az alesa- ládok jellemzésénél és meghatározásánál elsó sorban a test külsó felszínének szerkezete jón tekintetbe, azután a | líbak alakja, szerkezete és szíáma. Ezekhez sorakozik a tapogató- és ágastapogatópár szerkezete, a belszervek kó- zül a bélesatornának szerkezete, továbbá a szívnek alakja és Szerkezete. Ezen irányelvek szem elótt tartásával a ma- gyar faunaterület eddig ismert Cladocera-fajainak szaka- szait, csoportjait és esalídjait a kóvetkezóleg jellemez- hetjük s illetóleg meghatározásukra a kóvetkezó tábláza- tot állíthatom óOssze, elóre boesátva a Cladocerák általá- nos, róvid jellemzését.
Cladocera, Ágastapogatójá rákok.
Levéllibi rákok, oldalt | ósszenyomott | két | lemezü pánczéllal fedett, leggyakrabbamn: látszólag tagozatlan, rit- kán. élesen tagozott. testtel ; ósszenótt homlokszemekkel ; az elsó párndl jóval. nagyobb, evezószerveket képezó mdsodik | ágastapogatópárral ; to)ísdad, vagy róvid tómlóalalat, néha kissé megnyilt, de minden. esetben tagozatlam. szívvel, eqy állkapocspárral ; kis vakbélszerí myílvinyokat képezó, a bélesatorna mellsó részén eredó, mellfelé irányiló md]kép-. |
letelkel ; a móstényeknél a pánezél és a tórzs kózott a. hát- oldalon felkvó koltóüreggel ; ivaros, szliz- és termékenyített szaporodással, nyári és téli petékkel. Szabadon élók, leg-
nagyobb részük édes, gem kevés kozülok tenger- és sós- véízben.
Jl:
A szakaszok, csoportok és csalàdok meg- határozására szolgáló táblázat.
l. A pánezél esenevész, a test nagy része s a lábak vala- mennyije fedetlen, az utóbbiak keskenyek, hengeresek, élesen izeltek, esenevész kopoltyüfügselékekkel vagy azok nélkül; az állkapesok mozdulatlanok és esenevé- szek .. ... L Szakasz. Gymvnomera, Sans G. O. A. A potroh élesen tagolt; a hat lábpár egyszerü, ko-
poltyüfüggelékek nélkil. 1. €soport. Haplopoda, SARs G. O.
a4. Az elsó lábpár megnyult, a két utolsó csenevésgz ;
Danpay, Cladocera.
à tapogatók szabadok; az ágastapogatók ágai négy- izüek; a potroh megnyult, hengeres, négy szel- vényból áll .... Család. Leptodorodae, Sams G. O. D. A potroh tagozatlan, a néógy lábpár esenevész kopoltyü- függelékekkel. ^2. Csoport. Onychopoda, Sans G. O. 4. A lábak belül tüskeszerü, kíviül lemezaszerü, csene- vész kopoltyüfüggelékkel; a tapogatók szabadok ; az ágastapogatók ágai lapítottak, egyik három-, a másik négyizü ; a potroh róvid, gómbólytü, tagolat- lan; az utópotroh megnyult, hengeres, tagolatlan. Család. Polyphemidae, Sans G. O. IL A pánezél jól fejlett s a testet és lábakat egészen fedi; à lábak lemezalaküak, elmosódottan izeltek, jól fejlett kopolytüfüggelékkel; az állkapesok mozgathatók. IL. Szakasz. Calyptomera, Sans G. O. 4A. Négy-hat lábpárral, melyek egymástól eltéró szerke- zetüek, mellülról hátrafelé mindinkább laposodnak ; az ágastapogatók kétágüak, az ágak egyenló hosszüak, hengeresek, csüessórtékkel. 1. Csoport. 4momopoda, Sans G. O. a. Az ágastapogatók ágai háromizüek, a bélesatorna hosszü, hurkolt, & vastagbélen vakbéllel. 1. Család. Lynceidae, Sans G. O. «d. A fej a tortól bemélyedéssel mines elküló- nítve; ót pár lábbal; a májszerü vakbelek hiányoznak; & hímivarszerv az utópotroh végesüiesán nyilik. 1. Ales. Lgnceinae, Sans G. O. A fej a tortól bemélyedés által van elvá- lasztva; hat lábpárral; májszerü vakbelek-
bb.
kel; a hímivarnyilás az utópotroh alapján
nyilik ... 2. Alesal. Ewurycercinae, Sans G. O.
b. Az ágastapogatók ágai három- és mnégyizüek, a
bélesatorna hurokkal vagy a nélkül, vakbél nélkül.
aa. A tapogatók erósek, szabadok s az ormány
esüesáról erednek; a bélesatorna májszerü
vakbelek nélkül ; a lábpárok egymástól
egyenló távolságban vannak, a hímivarszerv nyilása az utópotroh esücsán nyilik.
* A tapogatók mozgathatók, csüesukon szagló-
pálezikákkal; négy-hat lábpárral.
2. Osal. Lancodaphnidae, Sans G. O.
** A tapogatók a nóstényeknél mozdulatlanok,
a szaglópálezikák a esüestól távol, rendesen
a tapogatók mellsó harmadában vannak, hat
lábpárral. 3. Csal. Bosmiünidae, Sams G. O.
bb. A tapogatók gyengék, leggyakrabban fedet-
tek; ót lábpárral, melyek kózül az utolsó az
elótte valótól távolabb fekszik, mint a tóbbi
egymástól; a bélesatorna májszerü vakbe-
lekkel; a hímivarszerv nyilása vagy az utó- potroh esücsán, vagy annak alapján.
4. Osal. Daphnidae, Sans G. O.
D. Hat, egyenló szerkezetü, lemezes lábpárral; az ágas- tapogatók egy- vagy kétágüak s az ágak külónbózó hosszüak, esües- és oldalsórtékkel.
9. Osoport. Ctenopoda, SAns G. O. 4. Àz ágastapogatók mindkét ivarnál kétágüak s az ágak két-háromizüek esües- és oldalsórtékkel. 1. Csal. Sididae, Sans G. O. b. A nóstények ágastapogatói egyágüak három esücs- sórtével, a himeké kétizü mellékággal. 9, Csal. Holopedidae, Sans G. O.
11
IL.
A nemek meghatározására szolgáló táblázat. I. Szakasz. Giynvnomerea, Sans G. O. 1. Csoport. Haplopoda, Sans G. O. Család. Leptodoridae, Sans G. O.
Hat lábpárral, az elsó megnyult, a két utolsó csene- vész; a tapogatók szabadok; az ágastapogatók ágai négy- izüek esües- és oldalsórtékkel; a potroh megnyult, henge-
res, négy szelvényból Áll, végén két sarlóalakü karomumal, a |
fej a tortól elkülónült, mellékszem és májképletek mnincse-
nek ceu ecce-Nem: entodora SV.
2. Csoport. Onychopoda, Sans G. O. Család. Polyphemidae, Dargp.
Négy, megnyult lábpárral, melyeken kívül tüskeszerü nyulvány, belüllemezszerü, ecsenevész kopoltyüfüggelék van ; & tapogatók szabadok; az ágastapogatók ágai lapitottak, egyik három-, a másik négyizü ; a potroh róvid, gómbólyü, tagolatlan ; az utópotroh megnyult, hengeres, tagolatlan.
4. Az elsó lábpár esak kevéssel hosszabb a másodiknál. | Nem. Lolyphemus, Mürr. O. FR. | b. Az elsó lábpár sokkal hosszabb a tóbbinél.
Nem. Bythotrephes, Lrvp.*
IL Szakasz. Caluyptomera, Sans G. O. 1. Csoport. 4nomopoda, Sans G. O. 1. Család. Lynceidae, Sans G. O.
Az ágastapogatók ágai háromizüek, a bélesatorna hosszü, hurkolt, a vastagbélben vakbéllel; a fej a tortól bemélye- déssel nines elkülónitve; ót pár lábbal; a májszerü vakbe- lek hiányoznak; a hímivarnyilás az utópotroh végesücsán nylikee cuu MATS ImmTOELTVLE DW ORZAN
A. erósen lejtósen megy át a hátsó szegélybe, mely e miatt róvidebb a pánezél legnagyobb magasságánál, a vég- karmok alapján két-két mellékkarom van.
«4. À pánczél hátsó szegélye feltünóen róvid és zügai kerekítettek, nemkülónben maga a hátsó szegély is és ezek nem fogazottak.
*Osak a mellékszem van kifejlódve. 1. Nem. Monospilus, Sans G. O. **A valódi és mellékszem kifejlódótt. aa. À pánezél hasoldali szegélyei egymástól távol államak, az elsó lábpáron a pánczél alól ki- álló erós karom van.
2. Nem. 4nchistropus, Sans G. O.*. | bb. A pánczél hasoldali szegélyei egymást érin- |
tik, az utópotroh esüesa kerekített.
3. Nem. Chydorus, LEACH. |
b. A pánezél hátsó szegélye egyenes, s vagy min- denütt, vagy pedig esak elsó zugában fogazott. 4. Nem. Pleurovus, DArRD. D. A test hosszas-tojásdad, a pánezél hátoldali szegélye gyengén lejtósen megy át a hátsó szegélybe, mely ecsak kevéssel róvidebb a pánczél legnagyobb magasságánál, a végkarmok alapján egy-egy imellékkarom.
A test hosszas-tojásdad, vagy kerek ; a pánezél hátoldala
82
4. A fej pánezélja nem boltozott, a valódi és mel- lékszem kózel fekszik a homlok szegélyéhez.
*Az utópotroh végkarmai esenevészek s esak oly nagyok, mint a csüesát boritó tóbbi tüskék.
5. Nem. Phrirura, Mürr. P. E.* **A végkarmok erósen fejlettek. «4a. À végkarmok kózepén egy-egy erós tüske emelkedik. — 6. Nem. Alonopsis, Sans G. O. bb. A végkarmok kózepén nines tüske s csupán alapjukon egy-egzy mellékkarom. 1. Az utópotroh egész fólülete finom sórték- kel fedett. 7. Nem. Crepidocercus, BrRGE. 2. Az utópotroh esupán szegélyén és ennek kózelében sórtézett vagy tüskézett, még pedig hosszsorokban rendezódótt sórtées- kékkel vagy fogazott lemezkékkel. S. Nem. 4lona, DargD. b. A fej boltozott s a valódi és mellékszem a hom- lokszegélytól távol áll.
*Az utópotroh róvidebb a test félhosszánál, egész hosszában egyenló széles és csak oldalsórtepa- mattal fedett |. ...9. Nem. Aeroperus, SCHOED.
"*Az utópotroh hosszabb a test félhosszánál, esüesa felé keskenyedik és hátsó szegélye fogazott. 10. Nem. Camptocercus, DargD.
A fej a tortól bemélyedéssel van elválasztva; hat láb-
párral; májszerü vakbelekkel; a hímivarnyilás az utópotroh alapján nyilik 9. Ales. Kurycercinae, Kunz.
A potroh véghatárán egy zárókészülék van; az utópotroh
| nagy, lapított, hátoldalán egy sor tüskével; a végkarmok
ffnmoman tüskézettek |... ... 1. Nem. fwrycercus, Bargp.
9. Család. Lyncodaphnidae, Sans G. O.
Az ágastapogatók ágai három- és mnégyizüek, a bélesa- torna hurokkal, vagy a nélkül, vakbél nélkül; a tapogatók erósek, szabadok, mozgathatók, sórtesorokkal fedettek , a tapintósórték az ormány csüesáról erednek.
4. Az ágastapogatókon 8—9 tollas sórte van.
a. À végtagpárok száma hat. aa. A felsó ajak függelék nélkül. 1. Nem. Ophryorus, Sans G. O.* bb. A felsó ajkon függelékkel. *Az ajakfüggelék lemezszerü. | 9. Nem. ZJliocryptus, Sans G. O. "*Az ajakfüggelék hengeres. 3. Nem. 4eantholeberis, LizrakB. b. A végtagpárok szüma ót. Az ágastapogatók külsó, négyizü ágán három sórte van. 4. Nem. J/repanothri»s, Sags G. O.* Az ásastapogatók külsó, négyizü ágán mnégy sórte van. *A bélesatorna egész kanyarulatot képez és mellsó részén két májszerü képlete van. 5. Nem. Streblocerus, Sans G. O. "U*A bélesatorna egész kanyarulatot nem ké-
aa.
bb.
pez s rajta semmiféle vakbél nines. 6. Nem. Maerothrix, Barb, D. Az ágastapogatókon tiz tollas sórte van. 7. Nem. Lathonura, LinLjEB.*
3. Család. Bosminidae, Sams G. O. Az ágastapogatók gai három- és mnégyizüek; a bél- esatorna hurok és vakbelek nélkül; a tapogatók erósek,
838
szabadok, a nóstényeknél mozdulatlanok; a szaglópálezikák | 2. lieirás.
a esücstól távol, rendesen a tapogatók mellsó harmadában vannak, hat lábpárral, az utolsó pár ecsenevész. 1. Nem. Bosmina, BarRD.
4. Család. Daphnidae, Sans G. O.
Az ágastapogatók ágai három- és négyizüek; a tapoga- tók gyengék; ót làbpárral, melyek kózül az utolsó az elótte valótól távolabb fekszik, mint a tóbbi egymástól; a bélesa- torna hurok nélkül, májszerü vakbelekkel.
4A. A fej a tórzstól bemélyedéssel van elválasztva. «4. À fej ormány nélkül. aa. A hímek tapogatói sokkal hosszabbak, mint a nóstényekéi; a hímivarnyilás az utópotroh végén nyilik mellékszemmel. 1. Nem. Ceriodaphnia, DANA.
bb. A hímek tapogatói alig hosszabbak, mint a |
nóstényekéi; a hímivarnyilás az utópotroh alapján nyilik, mellékszem mnélkül. 2. Nem. Moina, Barnp. b. A fej ormánnyal.
ad. À tapogatók mozgathatók, szabadok. 3. Nem. Simocephalus, Scnóp.
bb. A tapogatók fedettek, mozdulatlanok. 4. Nem. Seapholeberis, Scnóp. D. A fej a tórzstól bemélyedéssel nines elválasztva; a tapogatók kiesinyek, fedettek, mozdulatlanok; a pán- ezél hátul nyulványban folytatódik; az utópotrohon 3—4 zárókészülék van. 5. Nem. Daphnia, M. O. FR.
9. Csoport. Ctenopoda, Sans G. O. 1. Család. Sididae, Sams G. O.
Hat, egyenló szerkezetü lemezes lábpárral; az ágastapo- gatók kétágüak, külónbózó hosszüak, két- 6s háromizü ágak- kal, esües- és oldalsortékkel.
4A. Az ágastapogatók felsÓó áea két-, alsó ága háromizü. «a. À tapogatók mindkét ivarnál igen hosszüak, os- torszerüek; az ormány nagy, lemezalakü ; mel- lékszemmel; a hím elsó lábpárja ólelószerv nél- Kult Nem: latoru, SrPRAUS:* bb. A tapogatók a hímeknél sokkal hosszabbak, mint a nóstényeknél; ormány és mellékszem nélkül;
& hím elsó lábpárja ólelószervvel. 9. Nem. Daphnella, Barnp. D. Az ágastapogatók felsó ága három-, az alsó ága kétizü. «d. A fej ormány nélkül, az utópotroh hátsó sze- gélye esupasz. 3. Nem. Limmosida, Sans G. O.* bb. A fej hegyes ormánnyal, nagy tapadószervvel; az utópotroh hátsó szegélye tüskézett.
4. Nem. Sida, STRAUSS.
9. Család. Holopedidae, Sans G. O.
Hat, egyenló szerkezetü, lemezes làbpárral, a nóstények Ágastapogatói egyágüak három esücssórtével, a hímekéó két- izü mellékággal; mellékszemmel; a hím kózósülószervvel és elsó lábpárján ólelókarommal. 1. Nem. Holopedium, ZapDp.
A fenti táblázatban a csillaggal megjeloólt nemeknek a magyar faunából még eddig egyetlen képviselójük sem isme- retes. A fajok meghatározását elósegitó táblázatokat a ne- mek ismertetésénél állítottam óssze. A meghatározó táblá- zatokból a tengeri alakokat szándékosan hagytam ki.
IL. Szakasz. 62y22222024€7(*, Sans G. O.
Corpus testa rudimentaria, ephippiformi, magna parte mudum; pedibus angustatis, subcylindricis distincteque articulatis, appendicibus branchialibus destitutis vel rudi- mentariüs ; maxillis rudimentariis, immobilibus ; anten- mis seeundi paris biramosis, ramis fere aequalibus 3- et 4-articulatis, articulis subcompressis et omnibus articulo basali parvo rami 4-articulati excepto-setiferis.
1. Csoport. Haplopoda, Sans G. O.
Abdomine elongato distincteque articulato ;. pedibus utrinque. 6, simplicibus, appendice branchiali destitutis ; antennis primi paris liberis, capiti affirvis; ad. apicem abdominis ungvibus duobus permagnis, setis caudalibus perparvis ; testa paulo divergente.
Család. Leptodoridae, SAns. G. O.
Pedibus primiparis elongatis, duobus posticis rudi- mentarüs; antennis primiparis, lateribus capites affixis intervallo sat magno disjunctis ;; antennis 2-di paris 4-articulatis; abdomine elongato, cylindrico, 4-articulato ; macula cerebrali carent.
Nem. Leptodora, Lxursks.
Leptodora, LiutiEBORG, 2. pag. 265. Tab. 7. Fig. 1—22. Antennis primiparis im femina brevibus, im mare elongatis, flagelliformibus setis sensualibus permultis ; antennis 2-di paris ramis setis lateralibus et. apicalibus vestitis ; abdomine ad apicem ungvibus duobus, falci-
formibus ; capite a thorace. disjuncto ; macula. cerebrali
et. appendicibus coeciformibus carentibus; testa corpus magna exparte non obtegente.
1. Faj. Leptodora hyalina, Lizraks. (Hyalina — átlátszó.)
Leptodora hyalina, Lrnr;EBoRG, 2. pag. 265. Taf. 7. Fig. 1—99.; L. hyalina, ScHoEDLER, 4. pag. 74.; L. hyalina, MürnER P. E., 7. pag. 296. Tab. 6. Fig. 14— 21. és 2. pag. 997. Taf. 13. Fig. 1—15.; L. hyalina, Luwp, 7. Tab. 5. Fig. 3.; L. hyalina, Fgi6, À. pag. 16. Fig. 4. (HELLICH ut.); L. hyalina, WEISMANN A., J. S. A. pag. 1—63. Taf. 6. és 3.; L. hyalina, Kunz W., 1. pag. 77.; L. hyalina, HkELurcH D., 2. pag. 116.
Ez az érdekes faj már tóbb európai faunaterületról is- meretes és fgy meglehetós nagy foldrajzi elterjedéssel bír. Hazánkbóleddig még csak két lelóhelyról ismeretes és nevezetesen a Balaton-tóból és a városligeti tóból, a melyekból 1884 augusztus havában halásztam. Külónó- sen gyakori a Balaton-tó nyilt tükórének mélyebb réte- geiben.
1
2. Csoport. Onychopoda, Sans G. O.
Abdomine parvo, inarticulato, setis caudalibus. pro- cessui valde elongato insertis ; pedibus utrinque 4, sim- plicibus, eilindricis, ungvibus fortibus armatis, ad basin processu interno. sat magno dentibusque paucis instructo, lamina externa branchiali, parva, rudimentaria ; anten- nis primiparis parvis, ad. invicem. aproximatis; testa perparva, ephippiformi, rudimentaria.
Család. Polyphemidae, Barn.
Antennis secundiparis ramis 3- et 4-articulatis ; man- dibulis ad. extremitatem. inferiorem. plerumque in. pro- cessibus pluribus acuminatis. exeuntibus ; maxillis rudi- mentariis, immobilibus, lobuliformibus.
Az egyetlen család, a melynek nemesak édes-, hanem lengervízi képviselói is vannak az Zvadne- és Dodon- nemek fajaiban; az édes vizekben a Jolyphemus és DBythotrephes fajok képviselik.
A nemek meghatározását a kóvetkezó táblázat szerint végezhetjük, a melyból azonban a tengeri alakokat szán- dékosan kihagytam.
A nemek meghatározására szolgáló táblázat. &. Az elsó lábpár csak kevéssel hosszabb a másodiknál. 1. Nem. Polyphemus, M. O. Fn. b. Az elsó lábpár sokkal hosszabb a tóbbinél. 2. Nem. Bywthtotrephes, LED.
E két nem kózül hazánkban ez ideig csupán a Poly- phemus képviselóje ismeretes, a Bythotrephes fajait csak a svájezi, dán és svédországi vizekból ismertették.
Nem. Polyphemus, Mórrxn O. Fn.
Polyphemus, MüruER O. Fm. 1. Nr. 9417. 2. pag. 118. — Cephaloculus, LawARK. — Sealicereus, Kocu, 1. Hft. 37. — Polyphemus, Auct.
Capite erecto, eum corpore in eadem fere linea collo- cato, incisura ab eo disjuncto ; eiusque. testa ephippifor- mis; testam corporis non attingens; pedibus appendice interna dentata, et appendice. externa. lamellata, setifera. instructis ;. setis caudalibus robustis, e processu. longo, valido exeuntibus.
1. Faj. Polyphemus pediculus, De Gzxn.
Monoeulus pediculus, Dr& Grm, 1. Tom. VII. p. 467. Taf. 28. Fig. 9—13. — Polyphemus oculus, MüLLER O. FR. 1l. pag. 119. Taf. 90. Fig. 1—5.; P. pedieulus, SrTRaus, 1.
pag. 156. — Monoeulus polyphemus, JumimE, 1. pag. 143. Taf. 15. Fig. 1 —3. — Scalieereus pediculus, Kocn, 1. pag.
37. Taf. 2. — Polyphemus oculus, LiÉviw, 1. pag. 43. Tab. 11. Fig. 4—8.; P. stagnorum, FriscHER, 4. pag. 168. Taf. 3. Fig. 1—9.; P. pedieulus, Bargp W. 7. pag. 111. Taf. 17. Fig. 1.; LirL;EBORG, jJ. pag. 62. Taf. 5. Fig. 3—6.; P. oculus,
84
| LEvpiG, 1. pag. 232. Taf. S. Fig. 63. Taf. 9. Fig. 71.; P. pe- dieulus, oculus, Kochii, ScmoEpLER, 4. pag. 67. Taf. 2. Fig. 45. pag. 69—70.; P. pediculus, MérLER P. E. 1. pag. 900. Taf. 5. Fig. 19—921.; Luwp, 1. pag. 139. Taf. 5. Fig. 9. Taf. 8. Fig. 9—10.; P. oculus, Fnr6. 6. pag. 947. Fig. 61.; P. pedieulus, Kunz W. 1. pag. 77.; HrLuIcH, 9. pag. 115.; CraAus C. 4. pag. 362.; P. pedieulus, oculus, WEISMANN A. 3. 4. 5. 6.
Longit. : 1:0—4:2 mm.
Hazánkban még eddig a Mohostóból (Tusnád fürdó) és a Réty mellett fekvó tavakból ismerem. Az elsó helyen igen gyakori volt, az utóbbin azonban esak néhány pél- dányát találtam.
| IL. Szakasz. CeYplomerea, Sans G. O.
Corpore simvul eum. pedibus testa. grandi. fornicata
inferne valvulas duas formante obtecto ; mandibulis ad | ertrenitatem. inferiorem. truncatis ; maxillis distinctis, | mobilibus, setis geniculatis vel aculeis. vestitis ; pedibus
lamelliformibus lamina | branchiali bene distincta. in- structis.
1. Csoport. 4nomopoda, Sans G. O.
Pedibus utrinque 4—6 structura inter. se. valde dis- erepantibus, anterioribus plusminusve — prehensilibus ; | antennis secundiparis biramosis, ramis subaequalibus, | eylindricis, setis paucis.
| 1. Cgalád. Lynceidae, Sans G. O.
Pedibus utrinque 5—6 intervallo fere aequale. inter se positis, anterioribus ungviculatis, posterioribus semper | laminis magnis branchialibus longitudinaliter. porrectis destitutis ; testa capitis ad latera valde prominente, cly- peiformài, inferne 1n processum rostriformem. plerumque magnum et aeuminatum, pone quem amtemnae primi paris insertae sunt, excurrenti ; intestino. im. thorace laqueum fere duplicem formanti inque. abdomine appen- dice coeciformi antice vergente instructo ; antenmis se- cundi paris ramis ambobus 3-articulatis, setis paucis instructis.
E esalád ügy a nemek, valamint a fajok számát to- kintve, egyike a lezgazdagabbaknak s épen ezért igen nagy fóldrajzi elterjedési. — Nines az az eddig átkutatott európai faunaterület, a melyen tóbb faj nem képvi- selné , sót minél tüzetesebben vizsgáltak — valamely faunaterületet, annál nagyobb lett e család fajainak száma.
Hogy mily arányban van e esalád képviselve a külón- bózó európai faunaterületeken, legjobban feltünteti a kóvetkezó táblázat, a melyben róvidség kedvéért csak a nemeket soroltam fel névszerint s a fajok számát egysze- rien mellékeltem.
pL
T
85
«inem qM d NE A genus neve 3 E $|3 E E E | E 2 RE NER AERESEBERE: Monospilus |a 1 1 | 19 T Anchistropus . 1 1 | s Chydorus .. es 2 4:315, 15197 9^ o9: TT 5 Pleurxus .. . | 16 123 o4 rne ea ess Rege Crepidoeereus... ; | - | set "longe eu Arb cse e | oa S rg 3| 4| 14 | 19 iIDhnixüra i0 ob 3 S CART 1, !MonopRiS -:- —— | 9 Nr : d at IGrOBDBruS-- -—— --] " iL Jr ce LE 1 1 8| 3 Camptoeereus .. —| 2| 1| 4| 2| 2| 1| .. 3| 3 Dicen 2. ces CI est t trei ea te ec Ru sta aid Üsszesen... | 43| 2|37 |29 | 40 | 1 | 13 | 33 | 48
Mint e táblázatból látható, hazánkban a felsorolt nemoek kózül esupán kettónek, névszerint az Anmchistro- pus és a Phrizura nemeknek nem ismeretes még eddig egyetlen képviselóje sem. De e táblázat együttal azt is mutatja, hogy hazánk e család fajaimak számát tekintve nem tartozik a szegényebbek kózé. Hogy e táblázat sze- rint pár faunaterületról esak kevés alak és Franezia- országból meg épen csak kettó ismeretes, világért sem az az oka, hogy az illetó ország területe e tekintetben szegény, hanem inkább az, hogy a büvárok ez irányban még nem igen miükódtek, legalább a rendelkezésemre állott tekintélyes irodalmi adatok e mellett bizonyftanak. Külónósen érdekes e nemek kóztül a Crepidocercus, a mely eddig més csakis Amerikából ismeretes s fry hazánkra jellemzó.
E családot két egyenlótlen alesalídra oszthatjuk, mint azt legelószór Kunz W. tevé s ezek a kóvetkezók :
1. A fej a tortól bemélyedéssel nines elkülónitve; ót pár lábbal; a bélesatorna hosszüá, hurkolt, a vastag bélen vakbéllel, a májszerü vakbelek hiányoznak; a hímivarnyilás az utópotroh végesücsán.
Alesalád. Lamceinae, Kunz. . A fej a tortól bemélyedéssel elválasztva; hat pár lábbal; májszerü vakbelekkel; a hímivarnyilás az utópotroh alapján ... Alesalád. Fwrycereinae, Kunz.
[5]
1. Alesalád. Lynceinae, Kunz W.
Subfam. Lynceinz, Kunz W. 1. pag. 30.; GERSTAECKER. 1.; HELuicH. 1l. pag. 73.
Capite a thorace incisura mulla. disjuncto ; pedibus utrinque 5; intestino in. thorace. laqueum fere duplicem
Jformante inque abdomine appendice coeciformà antice |
vergente instructo ; apertura genitali in nare ad. apicem postabdomanis posita.
À nemek meghatározásánál irányadó 1. a külsó test- |
alak, kapesolatban a pánezél sajátságaival a. test kórül- zárásánál s a kóltóüregnek ez által eredményezett elzárá-
sánál, a mely együttal némileg megszabja a hátsó szegély |
hosszának viszonyát a pánezél leenagyobb magasságához.
2. Afejpánezél szerkezete, tekintettel a homloktarajra, à homlokpánezél szegélyére és az ormányra. 3. Az utó- potroh hossza, fogazottsága, a végkarmok és mellék- karmok, nemkülónben az utópotroh hátsó szegélyének fogsorai. Az utópotroh szerkezetében tükrózódik vissza legjobban az egyes nemek életmódja, mint azt Mirrrn P. E. is megjegyzi s e szerint megkülónbóztethetünk ugrókat, mászókat ós üszókat. 4. Az áeastapogatók tüs- kézettsége a tollas sórtékkel, egyes tüskék, vagy tüske koszorük s ezeknek fejlettségi foka, a mi módosítólag hat az üszásra; hosszü ágastapogatójuk van a gyors üszók- nak, róvid a nehezen üszóknak.
A nemek meghatározására szolgáló táblázat.
4. A test hosszas-tojásdad, vagy kerek; a fej erósen alá- hajlott; a pánczél hátoldala erósen lejtósen megy át à hátsó szegélybe, mely e miatt róvidebb a pánezél leg- nagyobb magasságánál; a végkarmok alapján két-két mellékkarom.
4. À pánezél hátsó szegélye feltünóen róvid és zügai kerekítettek, nemkülónben maga a hátsó szegély is és ezek fogak nélkül.
*Osak a mellékszem van kifejlódve. 1. Nem. Monospilus, Sans. G. O. "*A homlok- és mellékszem kifejlódóott. aa. À pánezél hasoldali szegélyei egyimástól távol àllanak; az elsó lábpáron & pán- czél alól kiálló erós karom. 9. Nem. 4nchistropus, Sans G. O.* bb. A pánezél hasoldali szegélyei egymást érintik, az utópotroh esüesa kerekitett. 3. Nem. Chydorus, LrgAcn.
b. A fejpánezél hátsó sSzegélye egyenes és vagy mimn- denütt, vagy pedig esak alsó zügában fogazott.
4. Nem. Pleuroxus, BArRD.
D. A test hosszas-tojásdad ; a pánezél hátoldali szegélye gyengén lejtósen megy át a hátsó szegélybe s ez csak kevéssel róvidebb a pánezél legnagyobb magasságánál. a. A fej pánezélj& nem boltozott s a valódi és mel-
lékszem kózel fekszik a homlok szegélyéhez.
*Az utópotroh végkarmai esenevészek s esak oly
nagyok, mint a esüesát ékító tóbbi tüskék. 5. Nem. Phrivura, Mürrn. P. E.*
"U*A végkarmok erósen fejlettek.
«d. À végkarmok kózepén egy-egy erós tüske emelkedik. 6. Nem. Alonopsis, Sans G. O. bb. A végkarmok kózepén ninces tüske s csu-
pán alapjukon egy-egy mellékkarom. 1. Az utópotroh egész fólülete fínom sór-
tékkel fedett.
7. Nem. Crepidocercus, BinGE.
. Az utópotroh csupán szegélyén vagy
ennek kózelében sórtézett vagy tüské- zett, még pedig hosszsorokban rendezó- dótt sórtécskékkel, tüskéeskékkel vagy fogazott lemezkékkel.
8. Nem. 4lona, Barnp.
[S5]
A *-gal jelólt nemek hazánkból ez ideig ismeretlenek.
86
b. A fej erósen ivelt s a homlok- és mellékszem a homlok szegélyétól távol áll.
*Az utópotroh róvidebb a test félhosszánál, egész
hosszában egyenló széles és esak oldali sórte-
pamaíttal ékített |. 9. Nem. A4eroperus, DarRD.
**Az utópotroh hosszabb a test hosszánál, esüesa felé keskenyedik és hátsó szegélye fogazott.
10. Nem. Camptocereus, BAIRD.
1. Nem. Monospilus, SAns G. O. Monospilus, Sans G. O., 7. pag. 165.
Capite. mobili, testa. angusta. contecto ; oculo nullo ;
testa corporis compressa ; longitudine marginis caudalis altitudine maxima animalis breviori, cauda compressa,
lata, utrinque. dentibus marginalibus usque ad ungues | armata. denticulisque lateralibus ; ungvibus. caudalibus | magnis ad. basin unidentatis.
Faj. Monospilus tenuirostris, Frscn. I. Tábla, 1—4. ábra.
Lyneeus tenuirostris, FrscHER S. 7. pag. 427. Taf. III. Fig. 7—10. — Monospilus dispar, Sans G. O. 1. pag. 165. ; M. tenuirostris, NonMaN and DBmapy, 1. pag. 52. Taf. 19. Fig. 9. Taf. 20. Fig. 9.; M. dispar, MürrER P. E. 1. pag. 196.; M. tenuirostris, HELLICH D. 1. pag. 113. Fig. 70.; Dapay J. 5. pag. 59. Nr. 59.; Dapav J. 7. (S. A.) pag. 4.; Dapav J. 9. pag. 154. 161.
Capite parvo, valde depresso, rostro brevi; testa cor- poris rotundata, parte dorsali impressionibus spisse in- structa; margine ventrali ubique setas mediocres gerenti, postice angulo rotundato ; cauda brevi, lata, fere rhom- boidali, truncata ; feminae adultae testis veteribus. corpo- ris non abjectis, in testis recentibus inhaerentibus ; eolore corneo-flavida.
Hazánkból legelószór a maros-tordamegyei Csapó és a brassómegyel Oltszem kózségek határában találtam (b. pag. 19. Nr. 59) ; 1884. év nyarán pedig a DBalaton-tó faunájában, a melyben igen gyakori alak.
AÀ balatoni alak általánosságban ugyan hasonlít a más büvároktól leírt alakhoz, mindazáltal tóbb tekin- tetben eltéró szervezeti sajátságokkal bir. Ormányának esüesán ugyanis négy halmocska van. Szaglópálezikái egyenló hosszüak. Ajakfüggeléke aránylag vagy három- szógalakü, szegélyem hullámzott, hátsó szegélyén ót sórté- vel. A poiroh hátsó harmadán két erósebb és három gyen- gébb, egymástól egyenló távolban álló sórte emelkedik,
végsó részén egy kis ujjalaküá nyulványka külónült el. Az utópotroh kerekített csücsín négy erós fogacska
van, hátsó, ferde szegélyén négy, jóval róvidebb és | gyengébb tüskécske ered. A végbélnyilis két oldalsze- gélye nagyobb számü, igen róvid és ffnom fogacskával fegyverzett, de ezeken belül egy sorban fínom sórtécskék pamatai is emelkednek. — A végkarmok róvidek, oró-
sek, hegyesek, hátsó szegélyók végsó harmadáig fogazott ; alapjokon egy-egy mellékkarommal. Az utópotroh gzer- kezetét s illetóleg sórtézettségét tekintve külónben ez alak nagyon hasonlít a Nonwaw és Bmapv-tól lefrthoz. (1. Taf. 20. Fig. 9.)
Longit. : 0:4—0*56 mm. ; altitud. : 0:3—0*4 mm.
Találtam azonban a Balaton-tóban e fajnak egy érde-
| kes varletasát is pár példányban, a mely elsó sorban
abban tért ela tórzsalaktól, hogy ágastapogatóimak tórzse, valamint az ágak két elsÓ ize is csücsán fínom, róvid sórtécskékkel volt óvedzve. (Tab. I. Fig. 1.) A potroh hátsó végén három harántsorban egyenló hosszü, meg- lehetós fínom sórték emelkednek. (Tab. I. Figs. 1.) Az utópotroh kerekített csücsán ót nagyobb fogacska van & az utópotroh két oldalán három párhüzamos sorban, kis csoportokba rendezódótt fínom sórtécskék vannak, me- lyeknek száma a ecsoportokban változó. (Taf. I. Fig. 1.) Egyebekben külónben hasonlít a tórzsalakhoz.
2. Nem. Chydorus, LzAcn.
Chydorus, LEAcH. Suppl. Encycl. Brit. art. Annulosa.
Capite mobili, testa lata, applanata obtecto; oculo fron- tali et macula cerebrali ; testa corporis globosa, lata, po- stice non truncata, linea. dorsali et. margine. ventrali. se attingentibus ; cauda mediocri, compressa, utrinque acu- leis. marginalibus armata ; ungvibus caudalibus maju- sculis, ad basin uni- vel bidentatis. Mas ungvibus caudali- bus a margine ventrali caudae fere nom remotis ; orificio vasis deferentis ante ungves sito.
A Chydorus-fajok meghatározására szol- gáló táblázat.
A. À «4. Az utópotroh egyszerü fogacskákkal. *A végkarmok sórtézettek. 1. Faj. Chudorus punctatus, HELL. U*A végkarmok símák. 9. Faj. Chaylorus sphaericus, M. O. FR. bh. Az utópotroh kettós fogacskákkal. 3. Faj. Chydorus caelatus, SCcHÓDL. pánczél hátsó szegélye kerekitett.
pánezél hátsó szegélye egyenes.
D. «. À pánczél finoman pontozott, a vésbélnyilás du- dora nagy, a végkarmwok két kis mellékkarommal. 4. Faj. Chydorus latus, Sans. h. A páncezél reezézett, a végbélnyilás dudora kiesiny, a végkarmok esupán egy mellékkarommal. 5. Faj. Chuydorus globosus, Bargp.
A hazánkban megfigyelt e fajokon kítvül Németország- bólismeretes még egy más is, névszerint a Chydorus nitidus, ScnoEpr. s valamennyinek európai fóldrajzi elter-
jedését a kóvetkezó táblázat tünteti fel.
EE mE
A nj neve ES Res e Ir
qe EFC E-RE MN.
&i$js|3 &|8|A|À
Chydorus globosus . 4- | 3E dE | E | E | fes ene E Chydorus latus. — | fs Lanes] m a Chydorus nitidus . : | | | : Chydorus punetatus .- sean ss S hs | zl a SEE Chydorus sphericus 45 Js oss ars aries ane jan cae Chydorus cielatus. ees [E | dz] zi
E szerint tehát a hazánkban elóforduló fajok kozül kettó, a, Choydorus globosus és Chuydorus sphaericus cosmo- polita, a más három még esak két más faunaterületról ismeretes.
1. Faj. Clnydorus punctatus. Hxrrrcn.
Chydorus punetatus, HELnrcH B., 2. pag. 110. Fig. 66., Oh. punetatus, WrikRZEJSKI À., 2. pag. 1&., 3. pag. 95. Jostro longiusculo ; testa eorporis reticulata, retis strio-
latis ; cauda brevi, purte ulteriore latiore quam: superiore,
super amum. processu acumainato ; ungvibus eaudalibus ad. |
basin unidentatis denseque ciliatis.
Longit.: 0:44—0-47 mm. ; altitud.: 0:42—0:44 mm.
A hím ormánya róvid és tompacsüesü. A tapogatók vaskosak, külsó oldalukon a tapintó sórte mellett kettós kórvonalü szaglópálezikával; a csücs szaglópálezikák hosz- szüak, de külónbózó nagyok. Az utópotroh alatt erósen kimetszett, fvelt, a végkarmok róvidek, símák, mellék- karom nélkülí. Hossza : 0:42 mm.
Hazánkból Wrirnzzsski À. iemertette legelószór, a ki à tátrai tavakban észlelte.
2. Faj. Chydorus sphaericus, Mórv. O. Fn. I. Tábla, 5., 6., 9., 10. ábra.
Lyneeus sphzrieus, MürnLER O. Fm. 1. pag. 71. Tab. 9. Fig. 7—9; MrirNE Epwanps,l. III. 386. — Monoculus sphz- ricus, JURINE, 1. pag. 157. Tab. 16. Fig. 3. a—m. — Lynceus sphzrieus, Kocu, 1. H. 36. Taf. 13. — Chydorus Mülleri,
angustata, ab ano ad apicem attenuata, ungvibus iner- iibus.
Longit, 9 : 0:43 mm. ; altitud. 9 : 0:38 mm.
A hím a nósténynél kisebb, háta feltünóen ivelt, ormánya meglehetós róvid, annyira, hogy a tapogatók azon jóval tül terjednek. (L. tíbla. 6. &bra.) Külónósen jellemzóek a tapogatók, mivel lapítottak, külsó szegé-
lyükón az ostor elótt a tapintó sórte ered, csüesáról
| pedig kis fogacskáktól koszorüzva az egyenlótlen, de
Lzacg, 1. — Linceus sph:erieus, ZapnpacH, 1. pag. 29.; LrÉ- | VIN. 1. pag. 41. Taf. 10. Fig. 5.; FrscHER S. 5. pag. 192. Taf. 9. Fig. 13—15. — Chydorus sphericus, Barmp, 7. pag. 126. Tab. 16. Fig. 8. — Lynceus sph:erieus, LrbpyEBOnG, 1. pag. 86. Tab. 7. Fig. 19—17. — Chydorus sph:erieus, SCHOED- LER, 2. pag. 97. 4. pag. 12. Tab. 1. Fig. 5—7. — Lynceus
sphzarieus, LrzvpiG, 1. pag. 225.; TórmH S. 9. pag. 184. 1. pag. 15». Fig. 18.; NonMwaN and Bnapv, 1. pag. 48. Taf. 21. Fig. 12. — OCydorus sphzerieus, MürLER P. E. 1. pag. 194. Taf. 4. Fig. 24. — Lynceus spherieus, Fmr6, 6. pag. 246. Fig. 58. — Chhydorus spharicus, Kunz, 1. pag. 71. Tab. 3. Fig. 9. 10.; HxrurcmH, 1. 111. Fig. 67. 68.; BrnGE, 1. pag. 99. Tab. 2. Fig. 19.
pag.
Rostro longiusculo ; testa. corporis reticulata ; cauda brevi, per totam fere longitudinem aeque lata, super anum processu acuminato, apice rotundato ; ungribus caudali- bus ad basin unidentatis brevibus. Mas rostro brevi, an- tennis robustis ; cauda parte dimidia ulteriore. valde
hosszü szaglópálezikák emelkednek. Az elsó lábpár kar- mai nagyok, erósen hajlottak (I. tábla. 10. ábra) s alapjukon a lábak mellsó szegélyéról egy róvid, merev sórtepamat ered, a mely a karmok mozeását szabályozza, kónnyíti. Az utópotroh végsó felében erósen elkesko- nyedett, mintegy félholdalakülag kimetszett, szegélyén tüskék nimesenek, hanem e helyett a végkorona alapja kózelében egy erósebb sórte emelkedik. (I. t&bla. 4. &bra.) A végkarom csak egy mellékkarommal fegyverzett. Efajnak Kolozsvárt egy érdekes varietását is talál- tam, a melynél az ormány feltünóen róvid volt, a pánczélhasoldali szegélye pedig a mellsó züg kózelé- ben feltünóen kihasasadott. (I. tábla. 15. ábra.) Utópo- trohjának szerkezetében némileg eltér a tórzsalaktól, a mennyiben a végbélnyilís cesüesa nem szókellik ki erósen, továbbá esucsa felé gyengén keskenyedett, 5—6
| kis fogacskával ékített s a végkarmok alapján esupán egy
mellékkarom van. (I. tábla. 12. ábra).
A legelterjedtebb fajok kózé tartozik. Az eddig át- vizsgált európai faunaterületek muindenikén elóforduül. Hazánk faunájiban a legkózónségesebb fajnak mond- hatom s esak nem minden lelóhelyen gytjtóttem külón- bózó kórülmények és magassági viszonyok kózótt. Az alfóldi vizektól kezdve egészen a Retyezát és a Tátra tavainak vizéig minden kózbenesó helyen észleltem. Termó helyei gyanánt említhetem Dudapestet, honnan Toru S. és Mancó T. említi s a hol én is találtam, to- vábbá a kóvetkezó helységeket: Kolozsvár, Kótelend, Magyar-Nádas, Mohostó, Retyezát, Kincsi, Feketepatak, Zenogató, Csehtelke, N.-Teremi, Csápor, Szucságh, Novaly, Katona, Méhes, Nagy-Pestény, Uzdi-Szt.-Péter,
| Déég, Mikó-Ujfalà, M.-Sályi Déva, Réth, Brassó, Vaj-
dakuta, Alsó-Rákos, Gyeke, Dáresd, Nagy-Sármás, Alsó- Vist, Báld, Kecskemét, Gyulas, F.-Kápolna, Marosvisár- hely, Segesd, Héviz, Kis-Osztró, Debreczen, N.-Várad, Püspókladány, Karezag, Kisüjszállás, Miskolez, Diós- gyór, Szielniez, Liptó-Sz.-Miklós, Deménfalu, Besenyófalu, Cserna, Nagy-Károly, Arad, Temesvár, Retisova, Szeged, Palies, Dorosma, Eesed, Nagy-Dánya, Szatmár, N.-Bom- küt. WrgRZEJSKI adatai szerimt e faj a kóvetkezó tátrai tavakban honos: hátsó toporowytó, kózépsó és mellsó toporowy tó, halastó, poprádi tó, késmárki zóld és fekete tó, tengerszem, fehér tavak a rézaknák alatt, her- nyós tó, fekete tó a Koseselek alatt, kettós tó a kis kos-
esgclek alatt, nagytó az 5 tó vólgyében, szuesi — és kurt- kowi tavak, mellsó, kis és fekete tó az 5b tó volgyében, jegzes tó a Zawrat alatt, hosszü hernyós tó, hátsó tó az 5 lengyel tó kózótt, hátsó hernyós tó, hinczkó tó, tócsa a halastó mellett, tócsa a halastó kifolyásánál, a kettós kis tavak a hernyós tavak elótt; nagy tó az 5 lengyel tó
kózótt, fekete tó az 5 lengyel tó kózótt.
3. Faj. Chydorus caelatus, ScHoEprEnR.
Chydorus ezslatus, ScmoEprER, 2. pag. 27. 4. pag. 15. Tab. 2. Fig. 44.; Kunz W. 1. pag. 79.; HErrrcH DB. 1. pag. 112. Fig. 69.
Iiostro longiusculo ; testa corporis indistincte. reticu- lata ; cauda brevi apicem. versus paullo latiore, apiceque rotundato dentibus 10—11 armato ; ungvibus caudalibus ad basin unidentatis subtiliterque dentatis.
Longit. ? : 0'44— 0747 mm.; altitud. ? : 0:27—0:39 mm.
À ritkább fajok kózé tartozik. Hazánkból, még pedig a tátrai tavak kózül a halastó feletti fekete tóból s a ten- gerszemból] WrieRzzsski említi legelószór; az 1885-k év nyarán azonban én is megtaláltam Verseez és Retisova kórnyékén.
4, Faj. Chydorus latus, SAns. I. Tábla
7. és 11. ábra.
Chydorus latus, Sans G. O. 2. pag. 289. ; Ch. ovalis, Kunz, 1. pag. 79. Tab. III. Fig. 11.; Ch. latus, HkLrrCH. 1. pag. 109. Fig. 64. 65.
Fiostro breviusculo, acutiusculo ; testa corporis laevi ; cauda brevi, apicem versus paullo latiore, apiceque rotun- dato dentibus 10 armato ; ungvibus caudalibus ad basin bidentatis laevibusque.
Longit. ? :0:54—0:59 mm.; altitud. ? : 043—046 mm.
Hímje ismeretlen.
Az általam vizsgált faj, a pánezél alakja és szerkezete tekimmtetében a Kunz-tól lefrt alakhoz hasonlít, nem- külónben azzalis, hogy az utópotrohon 10 fogaeska van; azzalpedig, hogy a végkarmokon két-két mellékkarom van, a Herrrcn-tól letrt fajra emlékeztet.
Hazánkban még ez ideig csupán egy helyról ismerem s nevezetesen a maros-tordamegyei Kincsi kózség hatá- rából.
5. Faj. Chydorus globosus, Dan.
I. Tábla. 8., 13., 14. ávra.
Chydorus globosus, Bargp, 7. pag. 197. Tab. 16. Fig. 7. 3. pag. 90. Tab. 3. Fig. 1—4. — Lynceus globosus, LrLLJE- BORG, 1. pag. $5. Tab. S. Fig. 1.; LEvpric, 1. pag. 230. — Chydorus globosus, ScHuoEDLER, 4. pag. 13. — Lynceus glo- bosus, NogMAN and Bnapy, 1. pag. 47. Tab. 20. Fig. 5. — Chydorus globosus, MürnER P. E. 1. pag. 195. Tab. 4. Fig. 25. — Lynceeus globosus, FRiG, 6. pag. 245. Fig. 57. — Chydorus globosus, Kunz W. 1. pag. 74. Tab. III. Fig. 8.;
88
HrrurcH, 1. pag. 108. Fig. 62. 63. — Lynceus globosus, "lTÓórm S. 1. pag. 22. Fig. 26. — Chydorus globosus, BrnGE, 1. pag. 100.
liostro longo, curvato, testa corporis antice, inferne striis curvatis, reticulataque ; cauda longa, parte ulte- riore latiore quam superiore, super amum processu mullo vel rudimentario, apice truncato ; ungvibus caudalibus ad basim unidentatis, dentibus longis, in parte basali denti- culatis.
Longit. ? : 0:6—0:75 mm.; altitud. ? : 0:58—0:65 mm. A hím kisebb a nósténynél, homlokszeme nagyobb a nóstényénél és ormánya vastagabb. A pánezél mellsó szegélye csupasz. A tapogatók vastagok s a tapintó sórte alatt egy hosszü ostor ered. Az elsó lábpár a nósténynél
| róvidebb, mellsó szegélyén ót harántsorban finom szó-
rókkels végén egy gyenge karommal. Utópotrohja igen jellemzó, mert a végbélnytlis melletti szegélye erósen be- metszett s a végbélnyílás e bemélyedés alatt fekszik. Az
| utópotroh további részlete igen hosszü és keskeny, kóze-
pétól kezdve finom fogaeskákkal fedett. A végkarmok egész hosszukban finoman fogazottak és alapjukon egy mellékkarom emelkedik.
Longit. d: 0:55—0:58 mm. ; altitud. g': 042 mm.
Az általánosabban elterjedt fajok kózé tartozik. Ha- zánkból Tórm S. említi elószór Budapest kórnyékéról. Eddig ismert hazai termóhelyei a kóvetkezók : Kolozsvár, Mohostó, Csapó, Püspókladány, Karezag, Kisujszállás, Debreezen, Csorbai tó, Ót-tó, Szielniez, Liptó-Sz.-Miklós, Deménfalu, Besenyófalu, Cserna, a tátrai tavak, Verseez kórnyéke, Kecskemét, Arad, Temesvár, Retisova, Szeged, Nagy-Károly, Szatmár, Nagy-Dánya.
A tórzsalakon kívül Magyar-Nádason találtam egy alakvarietását is, a mely fóleg azzal tért el a tórzsalak- tól hogy pánczéljának róvid hátsó szegélye csak igen gyengén volt ívelve s a hátoldali szegélybe meglehetós szembetünó szóglet alatt ment át (L Tábla. 14. ábra), e mellett végkarmai egész hosszukban finoman sórtézet- tek voltak.
3. Nem. Pleuroxus, Bargp.
Lynceeus, MürLER O. FR. et autor. — Pleuroxus et Para- enntha, DBarRp, 7. pag. 134.; P. hhypophilus, Peracantha, SCHOEDLER, 4. pag. 43. 39. 54. ; P. et Peracantha, Sans G. O.; P. MürrEeR P. E., Kvmz, HxrLicH et aut.
Capite paulo mobili, testa ampla, lata contecto, oculo frontali et macula. cerebrali ; testa corporis lata, postice truncata ;. longitudine marginum. caudalium. altitudine maxima animalis multo. breviore ; cauda compressa me- diocri, utrinque aculeis saepius marginalibus ; ungvibus caudalibus ad basin dentibus binis armatis ; mas ungvi- bus caudalibus a margine. ventrali caudae mon remotis ; apertura vasum deferentium post ungues caudales sita.
89
À fajokban igen gazdag e nemnek fóldrajzi elterjedé- sét legjobban visszatükrózi a kóvetkezó táblázat, a mely | együttal azt is mutatja, hogy hazánk faunájában hány oly faj él, a mely általínos fóldrajzi elterjedéssel bír & hány olyan, mely hazánkat más fauna-területekkel óssze- kapesolja :
l | l 33 | E | e 3 A faj neve | E B E | B | r $ hg $ EIEIEHEHIEHEHEHE : c Pleuroxus exiguus — | 4- | 4 | 3E | dE je sn 3t | 3p « excisus | [se aree | c e ans « balatonieus t k á " " "M eene COmadus- —— c3 [RI [EIE « griseus. — .. || IMG cI Bed 4 gredi tusnadiensis 2 | hd ME en. « brevirostris s Jets os | xen LEA SP oe SP « hastatus . di | ai AE ae [sk ome pene | « ornatus .. [T TM | beste & irigonellus . IE IX eel ar « Rixining s qs. hse Mies HE | | A- « Bairdii a es Me 5 d « aduneus- .— |-4-|43-|-d- dc | Eri e ani « irmeatus — | -E-c c-LI- cB IGED| « glaber ... sesta 4| Adr s « personatus... 48 ais eed icscay Ee sis « uneinatus .. |4- | 4- 4 « transylvanus | . ta an: : | | s
kitüiünik, hogy a magyar faunában igen nagy azoknak a JPleu-
Róviden ósszegezve a táblázat adatait,
roxus-fajoknak a száma, a melyek Magyarországon kívül |
még tóbb más faunaterületról is ismeretesek, csekély azoknak a száma, a melyek Magyarországon kívül még | egak két más faunaterületen találtattak s nagyon csekély a még eddig esupán Magyarországból ismerteké. Ilyenek a Pleuroxus tusnadiensis, balatonieus és tramsylvamus, a melyek kis mértékben jellemzó alakok. |
A Pleuroxus-fajok meghatározására szolgáló táblázat.
4A. Az ormány róvid, kissé mell felé álló, esücsán tompán kerekitett. «a. A pánezél tereeskéi simák. 1. Faj. Pleurowus eviguus, Linn. b. A pánezél tereeskéi hosszirányban rovátkások. 9. Faj. Pleurowus evcisus, Frson. | €. À pánezél terecskéi pontozottak. | 3. Faj. Pleuroous tusnadiensis, DapAY. | D. Az ormány hosszü, esüesán hegyes, erósen alá- és be- felé hajló. 4. À pánczél folülete hatszógletü terecskékkel ékitett. 1. A pánezél hátsó zugában fogaeskák. ad. À végkarmok sórtézettek. 4. Faj. Pleurovus hastatus, SARS. | bb. A wvégkarmok símák. 5. Faj. Pleurovus trigonellus, M. O. Fn. 9, A pánezél hátsó zuga fogaeskák nélkül. 6. Faj. Pleurowus transylvamus, n. 8p.
DapnAY, Cladocera.
b. A pánezél fólülete barázdákkal rovátkázott. 1. l'osaeskák esak az alsó zügbam. «4. À pánezél fólületén a barázdák harántül futnak.
*A pánezél hasoldali szegélye hátsó felé- ben óblózótt, az alsó zügban egy fo- ceaeska. 7. Faj. Pleurowxus nanus, BargDp.
"U*A pánezél hasoldali szegélye egyenes, az alsó zügban két kis fogacska. S. Faj. Pleurowus griseus, Frscn. bh. A pánezél folületén a barázdák hosszirány- ban futnak. 9. Faj. Pleurowus striatus, SCHÓDL. cc. A pánezél mellsó szegélyének kózelében S—10 függóleges barázda emelkedik. 10. Faj. Pleurowus aduncus, Tun. 2. Fogaeskák a pánezél egész hátsó szegélyén. 11. Faj. Pleuroxus truncatus, M. O. FR. C. Az ormámy hosszü, esüesa elóre és folfelé eorbült. a. À pánezél szabálytalan hatszógletü síma tereeskék- kel'- 19. Faj. Pleurowus personatus, LEvDb. b. A pánezél barázdákkal élesen rovátkázott. 13. Faj. Pleurowus wncinatus, BarRD. c. À pánezél hatszógletü terecskéi pontozottak. 14. Faj. Pleuroxus balatonicus, Dapav.
E meghatározó táblázatba esupán a hazánkban eddig észlelt fajokat vettem fel.
1. Faj. Pleuroxus exigwus, LxpragB. l. Tábla 26, ábra.
Lyneeus aculeatus, FrscuER 5S. 3. pag. 192. Tab. 10. Fig. 1—2.; L. Lir.w;EBORG, 1. Tab. 7. Fig. 9—10.; LzvprG, 1. pag. 228. — Pleuroxus exiguus, SCOHOED-
exiguus, pas. 79.
LER. 4. pag. 51. — Lynceus exiguus, NoRMAN and DRapv 1. pag. 33. Tab. 18. Fig. 3. Tab. 21. Fig. 3. — Pleuroxus exiguus, MürLER P. E. 1. pag. 187. Tab. 4. Fig. 16—17. — Alonella exigua, Kunz W. 1. pag. 58. Tab. 3. Fig. 6. —
z
Pleuroxus exiguus, HeLLICH, 1l. pag. 99. Fig. 57
Hostro brevi ; testa. corporis parte inferiore et poste- riore iam. manifesto, iam. | àndistincte, undulata, areis longis hexagonalibus ; margine caudali inferne. incisuris
| pluribus ; margine ventrali leviter rotundato, setas postice
sensim breviores gerenti ; cauda brevi, apice rotundato vel paulo truncato, ungvibus curvatis, levibus ; mas eaauda compressa, angustata, inermi.
Longit. ? :0:3—0:37 mm. ; altitud. ? : 0:22—0:25 mm.
A hím feje magasabban áll mint a nóstényé és or- mánya sokkal tompább esücsü. Tapogatói vastagok és az ormány esüesín tál érnek. A szaglópálezikák hosszüak és kózelükben ered a tapintósórte; az ostor, melynek elsó fele sokkal hosszabb, mint a végsó és sótétszínü, a tapogatók külsó szegélyének elsó harmadában emelkedik. Az ágastapogatók külsó ágának tollas sórtéi kózül egyik róvidebb a más kettónél. Az utópotroh gyenge, vége felé erósen elkeskenyedett és hátsó szegélye finom sórtékkel elszórtan ékített.
Longit. c: 0:27—0'3 mm.
12
Általánosan elterjedt faj. Hazai lelóhelyei ez ideig a
kóvetkezók: Kolozsvár, Piski, Nagy-Szeben, Déva, Nagy- |
sármás, Besimbák, Héjjasfalva, Fogaras, Segesd, Hévíz, Brassó, Demsus, Medgyes, Novaly, Csehtelke, Uzdi-Szt.- Péter, Debreezen, Szielniez, Liptó-Szt.-Miklós, Demén- falu, Cserna, Versecz, Arad, Retisova, Palies, Dorosma, Nagy-Károly, Szatmár, Nagy-Bánya.
9. Faj. Pleurorus ercisus, Frscngn. I. Tábla. 24., 25. ábra. Lyneeus excisus, FrscuER S., 7. pag. 428. Tab. 3. Fig.
11—14. — Alonella excisa, SaRs G. O. 1. pag. 288. — Pleu- roxus excisus, SCHOEDLER, 3. pag. 26. Tab. 2. Fig. 38. 4.
pag. 49. Tab. 92. Fig. 38. 9. pag. 28. — Lynceus exiguus, Fmi6, 6. pag. 247. Fig. 60. — Alonella excisa, Kunz, 1. pag. 59. — Pleuroxus excisus, HELLICH, 1. pag. 99. Fig. 56.
Hostro brevi ; testa corporis areis hexvagonalibus stria- tis; margine caudali curvato, inferne incisuris pluri- bus; margine ventrali im medio leviter arcuato, setas postice sensim breviores gerenti ; cauda brevi, apice rotun- dato vel paulo truncato, apicem versus parum. attenuata, unguibus curvatis laevibus.
Longit. ? : 0"4—0:43 mm. ; altitud. ? : 0:26—0.28 mm. |
Az európai fauna-területen elég kózónséges alak. Ha- zánkban a kóvetkezó lelóhelyekról igmerem : Drassó, Olt- szem, Déva, Novaly, Alsó-Rákos, Réty, Uzdi-Szt.-Péter, Mohostó, Debreczen, Szielniez, Liptó-Szt.-Miklós, Demén- falu, a tátrai tavak, Arad, Temesvár, Versecz, Szeged, Eesed, Szatmár, Nagy-Dánya.
3. Faj. Pleuroxus tusnadiensis, Dapas.
I. Tábla. 27—29. ábra.
Pleuroxus tusnadiensis, DaApay J. 2. pag. 9. Tab. 1. Fig. 2., 5. (S. A) 5. Nr. 70.
Rostro brevi, latiusculo ; testa corporis parte superiori arcuata, inferiori paulo simuata, posteriori angustata,
longitudinaliter striata, areis longis hexagonalibus punc- |
tulatis, margine posteriori incisura una ; antennis primi- paris rostro brevioribus; cauda brevi, apice rotundata, parte superiori dentibus parvis, interiori aculeis octo, basi seriebus tribus aculeorum parvorum tecta ; ungvibus apicalibus curvatis simplicibus.
Longit. ? : 0:2ü—0:35 mm. ; altitud. ?: 0:18—0:2 mm.
E faj némileg emlékeztet a. Pleuroxus exceisus, Frscn. és a Pleuroxus nanus, Bargp fajokra. Az elsóhóz igen hason- lítpánezéljának szerkezete, minthogy hatszógletüi terecs-
kékkel díszített, de míg amannál a hatszógleti terecskék |
az egész pánezélon megvannak és finoman rovatkázot- tak, addig ennél a pánczélnak csupán hátsó harmada van hatszógletü tereeskékkel borítva s azontül egyszerüen rovátkázott; továbbá az egész pánczél finoman ponto- zott. A Pleuroxus manus-ra utópotróhjának alakja miatt
90
| MürrER P. E. 1.
emlékeztet; de eltér tóle abban, hogy alapján az emlí- tett három sor sórtéeskével diszített, hátsó részének belsó oldalán kis fogacskákkal fegyverzett és végkarmai- nak alapján 2 pár mellékkarom emelkedik.
E fajt a Szt-Anna tóból gyüjtóttem, itt azonban meglehetós ritka.
4. Faj. Pleuroxus hastatus, SAns G. O. I. Tábla. 30—33. ábra.
Lyneeus trigonellus, ZaAppacH, 1. pag. 28. — Pleuroxus levis, Sans G. O. 1. p. 164. ; P. hastatus, Sans G. O. 2. pag. 300. — Lynceeus levis, NoRgwAN and Bnmapy, 1. Tab. 18.
pag. 38. Fig. 5. Tab. 21. Fig. 14. — Pleuroxus hastatus, pag. 193. Tab. 3. Fig. 25. Tab. 4. Fig. 18—19.; Kunz W. 1. pag. 71. Tab. 3. Fig. 3. 4.; HrrrrcH, 1. pag. 101. Fig. 58.
Hostro longo, inferne vergenti, subrecto, vel paulo postice. curvato; testa corporis aut laevi, aut punctata, aut indistincte hexagonaliter reticulata ; margine caudali sinuato inferne dente unico armato, latere interiore serie setarum. valde parvarum vestito, margine ventrali aut recto, aut. paululum arcuato; setis postice sensum bre- vioribus margine capitali et. ventrali dentibus perparvis armato ; cauda longa apicem versus attenuata ; ungvibus caudalibus subreetis vel. curvatis, praeter dentes basales serie dentium minimorum armatis ; margine caudae den- tibus 12— 16 sensim brevioribus.
Longit. ? :0:55—0:56 mm.; altitud. ? : 0:33—0:35 mm.
A hím, miként Kunz W. is megjegyzi oly nagy
| mint a nóstény, feje azonban kiesiny, ormánya róvidebb | és erósen befelé hajlott. Pánczéljának mellsó szegélye és
az egész hasoldali szegély egyenló hosszü, finom sórték- kel tómótten fedett. A pánezélon a mellsÓ szegély kóze- lében emelkedó barázdák élesebbek, mint a nósténynél.
| A tapogatók hosszabbak, jóval vastagabbak, mint a nós-
ténynél, de azért nem érnek le az ormány csücsáig. À tapogatók külsó szegélyének kózepén egy hatalmas os- tor ered és ettól kevéssel távolabb a tapintó sórte. Az utópotroh nagyon nyulánk és vége felé kihegyesedik.
| A végkarmok tóvén két-két egyenlótlen hosszü mellék-
karom emelkedik.
Igen kózónséges faj. Hazánkban eddig a kóvetkezó helyekról ismerem : Brassó, Uzdi-Szt-Péter, Alsó-Rákos, Hévíz, Mezó-Záh, Piski, Debreezen, Szielnicz, Liptó-Szt.- Miklós, Deménfala, Cserna, Besenyófalu, Versecz, Reti- sova, Nagy-Károly, Szatmár.
A tórzsalakon kívül azonban találtam egy érdekes va- rietását is, a melynél a pánezél hátsó szegélyén nem volt
| meg a finom sórtesor (I. Tábla. 32. ábra) s esupán a hátsó | alsó zügon voltak félkórben finom sórtéeskék; utópot- | rohja esücsa felé szembetünóen keskenyedett és hátsó
szegélyón csupán 10 fogaeska volt, a melyek kózül
el
a végkarmok kózelében lévó a tóbbinéljóval hosszabb
LT
" potroh hasoldala majdnem egyenes s csak az ivarnyílás
94
volt s e mellett fvelt, a tóbbiek nagyon róvidek, egyene- sek és egyenló nagyok voltak. (I. Tábla 33. ábra.)
E varietást Uzdi-Szt.-Péter, Brassó és Alsó-Rákos ha- tárában találtam.
5. Faj. Pleuroxus trigonellus, Mr. O. Fn. I. Tábla. 34., 35. ábra.
Lynceus trigonellus, MürtER O. Fm. 1. pag. 74. Tab. 10. | Fig. 5. 6.; MrzNE EpwanRDs, 1. pag. 387.; Kocn. 1. H. 36. Taf. 14. — Pleuroxus trigonellus, Barngp, 7. pag. 93. Tab. 3. Fig. 13.; P. hamatus, Barm, 7. pag. 94. Tab. 3. Fig. 14. — Lynceus trigonellus, LiÉviw, 1. pag. 41. Taf. 10. Fig. 4.; LriuijEBORG. 1. pag. 80. Tab. 9. Fig. 1.; LEvpiG, 1. pag. 223. — Pleuroxus trigonellus, ScHoEDLER, 2. pag. 28.4. pag. 44. Taf. 2. Fig. 33— 36. — Lynceus trigonellus, Tórz S. 1. pag. 154. 2. pag. 184. — Pleuroxus trigonellus, MürLER P. E. 1. pag. 189. — Lynceus trigonellus, Fmió, 6. pag. 243. Fig. 59. — Pleuroxus trigonellus, Kunz W. 1. pag. 67. Tab. 3. Fig. 2. 5.; HELLICH, 1. pag. 103. Fig. 60.
Kostro longiusculo, postice paulo curvato; testa cor- poris indistincte. reticulata, plerumque fere laevi; mar- gine caudali inferne. dentibus circiter duobus, margine ventrali recto, setas ubique longas gerenti; margine capi- tali inferne subtiliter dentato ; cauda mediocri ad api- cem, truncatum paululum. attenuata ; ungvibus curvatis laevibus.
Longit. 9 :0:55— 0:66 mm. ; altitud. 9 : 0:43—0'5 mm.
À hím kisebb a nósténynél, színe sótétebb, hátoldala iompább és ormánya jóval róvidebb és tompább, mint
a nóstényé, ügy, hogy a tapogatóknál csak kevéssel hosz- szabb. A lábkarom gyenge. Az utópotroh nagy, vége felé nagyon elkeskenyedik és egy sajátságos nyulványkába végzódik, mely a végkarmok alapját képezi. A végkarmok gyengék és alapjukon esak egy mellékkarom van. Az utó-
elótt van kissé bemetszve; a hátoldala a végbélnyílástól kezdve a végkarmokig hosszü szórókkel tómótten fedett. Azivarnyílás épen a végkarmok alapjának tóvében fek- Szik a hasoldalon. Az utópotroh feketés színü.
Longit. c? : 0:55 mm.
Az eddig átkutatott európai fauna-területek csaknem mindenikéról ismeretes. Hazánkban legelószór Tóru $. észlelte Budapest faunájiban s ó utána Mamco T. is | említi. Én esak pár helyen észleltem ; nevezetesen Ko- lozsvárt, Nagy-Szebenben, Aradon, Püspókladányon, Kar- | czagon, Kisüjszálláson, Szielniezen, Liptó-Sz.-Miklóson, Deménfaluban, Besenyófaluban, Csernán, Temesvárott, Szegeden, Palicson, Dorozsmán, Ecseden.
6. Faj. Pleuroxus transylvanus, n. sp. I. Tábla. 38., 39. ábra. Rostro longo, inferne vergenti, postice paulo. curvato ; testa corporis hexagonaliter reticulata ; margine caudali inferne paulum. rotundato, margine ventrali recto setis
postice sensim brevioribus , margine capitali arcuato, den- tibus perparvis ; cauda longa, angustata, apicem. versus attenuata, margine posteriori bisinuata, ad. apicem. setis 4—0, prope anum setis 3 instructa ; ungvibus caudalibus
| paululum. curvatis, laevibus, dentibus basalibus duobus.
Longit. ? : 0:6 mm. ; altitud. ? : 0:5 mm.
E faj alakra ós belsó szervezetre nézve nagyon kózel ál a Pleurorus aduncus-hoz, a melytól fóleg abban külónbózik, hogy pánezéljinak fólülete hatszógletü te- reeskékkel ékített, alsó hátsó zuga sfma, holott az emlí- tett faj pánezélja hosszvonalakkal sávolyozott, alsó hátsó züga pedig fogazott. A leglényegesebb az eltérés azonban a két faj utópotrohjának alakja és szerkezete kózótt, a mi a kettónek ósszehasonlításából azonnal kitünik. (V. ó. I. Tábla, 39. és 37. ábrákat.)
Hazánkban Novaly kózség határában találtam a me- zóségl tósorozat kórnyékén.
7. Faj. Pleuroxus nanus, Barnp. I. Tábla. 90., 291. ábra.
Acroperus nanus, DarRp, 3. pag. 92. Tab. 3. Fig. 8. 7. pag. 130. Tau. 16. Fig. 6. — Lynceus nanus, LirLLJEBORG. 1. pag. 206.; LxvpiG. 1. pag. 228. — Pleuroxus transversus, SCHOEDLER. J. pag. 26. 4. pag. 50. Tab. 3. Fig. 52. 53. — Alona pygmza, SaRS G. O. 1. pag. 162. 2. pag. 9288. — Acroperus nanus, SCHOEDLER. 4. pag. 33. — Lynceus nanus NongwaN and Bmapy. 1. pag. 45. Tab. 15. Fig. 8. Tab. 21* Fig. 8. — Alona transversa, MÜLLER P. E. 1. pag. 181. Tab. 4. Fig. 10. 11. — Lynceeus nanus, Fnié. 6. pag. 246. Fig. 59. — Alonella pigm:a, Kunz. 1. pag. 61. Tab. 3. Fig. 7. — Pleuroxus nanus, HxLurcH. 1. pag. 100.
Iostro medioeri ; macula eerebrali oculo minore ; labro processu mediali glabro; testa. corporis brevi, evidenter transversum. striata, postice quam im ceteris speciebus angustiore, limea dorsali rotundata, margine. ventrali setas parvas gerenti, postice angulum rectum, dente ar- matum. formante. Cauda brevi, apice rotundata, spinulis fere marginalibus armata ; ungvibus caudalibus dentibus parvis binis.
Longit. ? : 0:23—0:28 mm. ; altitud. 9 : 0:19 mm.
A hím ugyanakkora, mint a nóstény, de hátoldala nem oly erósen ívelt, ellenben hasoldalának kózepén eró- sebben kiszókelló. Tapogatóiigen erósek, nagyok, mind- azáltal nem hosszabbak az ormánynál. A szaglópálezi- kák külónbózó hosszüságüak, egyesek kózülók majdnem oly hosszüak, mint maguk a tapogatók. A tapintó sorte a tapogatók csücsának kózelében emelkedik s e felett az ostor ered. Utópotrohja erós, vége felé keskenyedik, csü- csán kerekített, hátsÓ szegélye fogacskák helyett finom
| sórtepamatokkal ékesített.
Általánosan elterjedt faj. Hazánkban nem nagyon gyakori alak, mindazonáltal
| meglehetós sok, egymástól távol fekvó helyról ismerem,
a melyek a kóvetkezók: Kolozsvár, Brassó, Oltszem,
12
92
Mezó-BSályi, Sz.-Anna tó, Mohos tó, Mikó-Üjfalu, Debre- czen, Szielniez, Liptó-Sz.-Miklós, Deménfalu, Besenyó- falu, Cserna, Verseez, Retisova, Nagy-Károly, Szatmár.
8. Faj. Pleuroxus griseus, Fiscn. I. Tábla. 99., 93. ábra.
Lynceus griseus, Frscnkn. 5. pag. 430. Taf. III. Fig. 17— 90.; LEvDiG. 1. pag. 931.; SCHOEDLER. 4. pag. 59.
Hostro mediocri, acutiusculo ; macula. cerebrali oculo minore ; testa corporis brevi, evidenter transversim striata in angulo. postico reticulata, linea. dorsali rotun- data, margine ventrali recto, setas parvas gerenti, postice angulum. rectum. dentibus duobus armatum | formante ; cauda. brevi, apice rotundata, spinulis saepius ó maju- sculis et pluribus minimis vestita; ungvibus caudalibis dente basali parvo.
Longit. 9 : 0:24—0':3 mm. ; altitud. ? : 019 mm.
Hímje ismeretlen. Hazánkban Brassó mellett találtam pár példányt s ezek általában mindenben hasonlítanak az eddig letrt alakokhoz.
9. Faj. Pleuroxus striatus, BHoEDLER.
Pleuroxus striatus, SCHOEDLER, 2. pag. 27. 3. pag. 25. Tab. 9. Fig. 37. 4. pag. 48. Tab. 9. Fig. 37. — Alonella striata, Kunz W. 1. pag. 63. — Pleuroxus striatus, HErLICH, 1. pag. 102. Fig. 59.
Itostro longiusculo, postice paululum curvato ; testa. cor- poris manifesto striata, margine caudali recto, inferne angulo rotundato, inermà ; margine ventrali subrecto setis postice. brevioribus ; cauda. longa apicem. rotundatum versus attenuata, ungvibus subrectis, dense setosis.
Longit. 9 :0:76—0:79 mm. ; altitud. 9 :0:45
Hazánkban szintén kevés helyrólismeretes ; legelószór
04/77 mm.
az Olt mentén fekvó Szkare falu határáról gytüjtóttem állandó, nóvényben gazdag és nagyrészt az Olt áradásaitól képezett ós táplált tócsikban; de gyüjtóttem felsó Ma- gyarországon is Szielnicz, Liptó-Sz.-Miklós, Besenyófalu, Cserna és Deménfalu határáról.
10. Faj. Pleuroxus aduncus, JuniNE. I. Tábla. 36., 37. ábra.
Monoeulus aduncus, JumiNE, 1. pag. 152. Tab. 15. Fig. 8. 9. — Chydorus aduneus, ScHOEDLER, 2. pag. 27. — Pleu- roxus aduneus, ScHOoEDLER, 4. pag. 46. Taf. 3. Fig. 59. 5. pag. 25. — Lyneeus trigonellus, NonwAN and Bmapy, 1. pag. 40. Tab. 21. Fig. 11. — Pleuroxus aduneus, MünLER P. E. 1. pag. 189.; Kunz W. 1. pag. 67. ; HELuicH. 1. pag. 104.
Hostro longiusculo, paulo eurvato ; testa corporis sul- cis arcuato curvatis, margine caudali inferne. dentibus plerumque. tribus magnis, paululum. curvatis, interdum etiam pluribus minoribus armato, margine ventrali recto, margine capitali. dentibus mullis aut paucis, cauda. parte ulteriori parum latoire ad apicem. truncatum rotundata ;
ungvibus caudalibus curvatis, laevibus ; mas rostrobrevi, cauda a forma caudae feminae mon discrepanti.
Longit. ?:0:52—0:56 mm. ; altitud. 9 : 0:4—0-47 mm.
Hazánkban tóbb helyen találtam meg, így Alsó-Ráko- son, Gyekében, Novalyban, azaz az Olt mentén és a Mezóségen, nemkülónben Debreczen kórnyékén és Felsó- Magyarország tóbb pontján, mint példáül Liptó-Sz.- Miklós és Deménfalu határában nóvényekben gazdag, legnagyobbrészt állandó kisebb állóvizekben ; továbbá Temesvárott, Verseczen, Retisován, Szegeden, Palicson, Dorozsmán, Nagy-Károlyon, Szatmáron, Nagy-Dányán.
11. Faj. Pleurorus truncatus, MirnuER O. Fn. I. Tábla. 16—19. ábra.
Lyneeus truncatus, MünLER O. Fn. 1. pag. 75. Tab. 9. Fig. 4. 8.; MiuxE Epwanps, 1. pag. 388. T. III.; Koc, 1. H. 36. Taf. 2.; ZappacH, 1. pag. 29.; LirÉviN, 1. pag. 40. Taf. 10. Fig. 2. 3. — Peracantha truncata, Barb, 7. pag. 197. Tab. 16. Fig. 1l. — Lynceus truncatus, FISCHER, 5. pag. 190. Taf. 9. Fig. 11.; LrirrsEBonG, 1. pag. 82. Tab. 6. Fig. 10. — Peraeantha truncata, ScHOEDLER, 9. pag. 98. — Lynceus truncatus, LEYDIG, dl. pag. 244. ; SCHOEDLER, 3. pag. 95. Taf. 2. Fig. 29. 30.; NoRMAN and Bnapy, 1. pag. 306. Taf. 91. Fig. 9. — Pleuroxus truncatus, MürLER P. E., 1. pag. 188. — Lynceus truncatus, Fnr6, 6. pag. 244. Fig. 53. — Peraeantha truncata, Kunz., 1. pag. 62. — Pleuroxus trun- catus, HuLLICH, 1. pag. 106.
Hostro longiusculo, postice curvato; testa corporis stris curvatis e parte media et anteriore exeuntibus ; margine caudali ubique dentibus magnis ; margine. ven- trali./ paululum: | rotundato | setis ubique | mediocribus ; margine ventrali inferne. dentibus validis ; cauda medio- eri, apicem. truncatum. versus parum attenuata, wunqvi- bus laevibus. Mas rostro brevi; cauda subtilius aculeata quam. feminae.
Longit. 9: 0:6—0'74 mm. ; alitud. 9: 0:43— 0:45 mm.
A hím kisebb a nósténynél s ettól abban. külónbózik, hogy ormánya sokkal róvidebb és tompább, továbbá tapogatói amazéiál hosszabbak, az ormány hegyén tül- érnek és külsó szegélyükón a tapintó sórte mellett az ostor is megvan. Külónbózik a nósténytól továbbá abban is, hogy pánczéljónak mellsó szegélye csupasz, azaz a mell- és folfelé ívelt fogacskák róla egészen hiá- nyoznak.
À hím testhossza: 0:45—0:5 mm.
Hazánkban e fajt a kóvetkezó helyekról gyüjtóttem: Kolozsvár, Réty, Apahida, Verseez, Retisova, Szeged, Buesa, Feketepatak, Hévíz, Radnóth, Püspókladány, Kar- ezag, Kisüjszállás, Diósgyór, Arad, Temesvár, Szielniez, Liptó-Sz.-Miklós, Cserna, Deménfalu. E helyeken- küló- nósen Lemuákban gazdag pocsolyákban igen kózónséges alak. WrenzEJskrI a tátrai tavakban is megtalálta.
A tórzsalakon kívül az erdélyi apahidai nagy tóban laláltam egy érdekes varietást is, a mely mindenek elótt abban tért el a tórzsalaktól, hogy pánczéljának folületén
|
998
a hosszbarázdák helyett finoman pontozott sokszógletit terecskék voltak. (I. Tábla. 18. ábra.) De e mellett eltért abban is, hogy esücsa felé fokozatosan keskenyedó utó- potrohjának hátsó szegélyén 11—12 egyszerü, egyenló nagy fogaeska volt esupán s a tórzsalakra jellemzó sórte- pamatoknak nyoma sem volt. (I. Tábla. 19. ábra.) E jel- lemek ugyan majdnem elegendók lehetnének arra, hogy ez alakot ónálló fajnak tartsuk, de mivel egyebekben a tórzsalakkal megegyezik, én nem tartom egyébnek, mint helyi fajváltozatnak.
12. Faj. Pleurorus personatus, Lp. lI. Tábla. 42—44. ábra.
Lynceeus personatus, LEvprG, 1. pag. 297. Tab. IX. Fig. 70. — Rhypophilus personatus, ScHoEDLER, 4. pag. 56. Lynceus unceinatus, NoRMAN and Bmapv, 1. pag. 42. Tab. 19. Fig. 6. Tab. 21. Fig. 13. — Pleuroxus personatus, Mür- LER P. E., 1. pag. 191. Tab. 3. Fig. 26. Tab. 4. Fig. 21— 23. — Lynceeus personatus, FmrC, 7. pag. 246. Fig. 56. — Pleuroxus personatus, HkrnricH, 1. pag. 106.
[ostro longo, subrecto, apice antice eurvato ; testa cor- poris areis hexagonalibus reticulata, marginibus caudali- bus inferne dentibus pluribus, marginibus ventralibus subrectis, setis ubique longis, marginibus capitalibus den- tibus minutissimis ; cauda mediocri ad apicem truncatum parum. attenuata, margine posteriori. dentibus simplici- bus 12—14 ; ungvibus caudalibus subrectis, setosis.
Longit, 9 :0:5—0:67 mm. ; altitud. ? : 0:5—0:54 mm.
A hím kisebb a nósténynél; ormánya róvidebb, utó- potrohja esücsa felé szembetünóen keskenyedett és hátsó szegélyén fogacskák nincsenek, hanem csak finom, merev sórtécskék és mellsó szegélyén kisebb-nagyobb kiemel- kedések.
Hazánkban még eddig csak Alsó-hRákos határán talál- tam meg s az innen származó példányok a Nonwaw és Bnapv-féle lefrással egyeznek, külónósen a nóstény utó- potrohjának fogazottsága tekintetében. A végkarmok tekintetében az erdólyi példànyok minden eddig leírtak- tól eltérnek finom sórtézettségük miatt.
13. Faj. Pleuroxus uncinatus, Barnp. I. Tábla. 40., 41. ábra.
Pleuroxus uncinatus, Dargp, 7. pag. 135. Tab. 17. Fig. 4. — Lyneeus uncinatus, LEvpiG, 1l. pag. 998. — Rhypo- philus uncinatus, SCHOEDLER, 4. pag. 56. — Lynceus unci- natüs, NoRMANN and Bmapy, 1. pag. 42. Tab. 18. Fig. 9.
Hostro lomgo, subrecto, apice amtice curvato; testa corporis striata, marginibus caudalibus inferne. dentibus pluribus (2—3) magnis et. pluribis (2—9) minoribus, marginibus ventralibus rectis, denticulatis, setas postice breviores gerentibus, marginibus | capitalibus dentibus minutissimis ; cauda mediocri ad. apicem truncatum. pa- rum attenuata, margine posteriori dentibus simplicibus 16—18 sensim minoribus ; ungvibus caudalibus subrectis, setosis.
Longit. 9: 0:5—0:56 mm. ; altitud. 9 : 0-48—0:51 mm. Hfímje még eddig ismeretlen.
Hazánkban e fajt még esak Alsó-Rákos határán talál- | tam, továbbá a Mezóségi tósorozat kórnyékéhez tartozó
Novaly kózség határában, de mindkét helyen csak pár példányban.
14. Faj. Pleuroxus balatonicus, Dapav. I. Tábla, 45., 46. ábra.
Pleuroxus balatonicus, Dapav J., 7. pag. 4.; 9. pag. 154. 162. Hostro longo, subrecto, apice antice curvato; testa corporis areis hexagonalibus reticulata ; margine caudali inferne. dentibus mullis, margine ventrali subrecto setis
ubique vestito; cauda mediocri apicem. truncatum: versus
parum attenuata ; wungvibus caudalibus curvatis, laevibus ; margine dorsali caudae dentibus 10— 12. Az eddig ismert Fleuroxus fajok kozül leginkább ha-
sonlít a Pleurorus glaber, Scmozp. és a Pleuroxus perso- natus, Lzgvp. fajokhoz. Az elsóhóz külónósen abban ha-
sonlít, hogy ormánya esak gyengén hajlik mell- és fol- felé, de aztán eltér abban, hogy pánezéljának alsó zügán nincsenek fogacskák, mint amannál, továbbá végkarmai
símák és nem fogazottak, mint a JPleurowus glaberéi ;
ezenkívül a Pleuroxus glaber pánczélja síma, emezé hát- szógletii terecskékkel ékített. A Pleurovxus personatus- hoz abban hasonlít, hogy végkarmai símák két mellék- karommal, pánczélja hatszógletü terecskékkel ékített, és hogy szemei azonos távolsigban fekszenek; de eltér aztin abban, hogy ormánya nem hajlk folfelé, mint amazé, pánezéljának alsó csücsa végre épen abban külón- bózik emezétól, mint a Pleuroxus glaberé-tól. Eltér aztán
mind a két említett fajtól testének méreti viszonyait ille-
tóleg is.
Longit. ? : 045—0:55 mm.
Més eddig esupán a Balaton-tóból ismeretes s itt a siófoki partokon gytüjtóttem. Üres vázait még egy pár hal gyomortartalmában is megtaláltam, a melyben igen
kónnyen felismerhetó állapotban voltak mogtartva.
4. Nem. Crepidocercus, Brnax. Crepidocereus, DrmaE, 7. pag. 100.
Capite immobili, testa. ampla, lata obtecto, oculo fron- | tali et macula. cerebrali praedito; testa corporis lata, postice rotundata, longitudine marginum caudaliwm alti- tudine maxima anünalis valde breviori ; cauda. com- pressa. dilatata.
Eddig egyetlen faja ismeretes, a melynek leírásával tehát együttal a nemnek leífrását 1s adom.
1. Faj. Crepidocercus setiger, Bxnax. I. Tábla, 47., 48. ábra. Crepidoeereus setiger, DBrRGE, 7. pag. 102.; Dapav F., | 5. pag. 20. Nr. 71.; 9. pag. 150.
| Hostro medioeri ; macula cerebralà oculo. frontali mi-
nore ; testa corporis brevi, areis hexagonalibus ; margine ventrali leviter rotundato, setas. breves gerente, postice angulum. rotundatum, | unidentatum. formante; cauda brevi, spimis marginalibus et pluribus lateralibus qminu- tis congregatim. dispositis ; ungvibus simplicibus, dente parvo instructis.
Longit. ? : 04—0:3 mm. ; altitud. ? : 0:27—0:32 mm.
Hazánkban tóbb helyról ismerem, nevezetesen Nagy- Tl'eremi, Kecskemét, Kótelem, Medgyes, Debreczen és Arad kórnyékéról, a hol állandó, nóvényekben gazdag po-
csolyákban gyakori alak.
5. Nem. Alona, Bargp.
Alona, Bamp, Dawa, ScHoEDLER, Sans G. O., DrnGE, Mür- LER G. E., HgruicH, Kunz. — Grapholeberis, Sans G. O. — Alonella, Sans G. O. — Harporhynehus, Sans G. O. — Leydigia, Kunz W.
Capite imanobili, testa. ampla, satis applanata, non ca- rinata ; oculo frontal et macula cerebrali ; testa. corporis lata, longitudine marginmum caudalium altitudine maaima animalis paulo breviori ; cauda. compressa, lata, aut seriebus aculeorum, aut squamarum. vestita ; ungvibus caudalibus magnis et inermibus, aut saepius ad basin dentibus singulis armatis. Mas orificio vasis deferentis ante ungves sito.
E nem fóldrajzi elterjedése a fajok nagy száma miatt igen tekintélyes s mint az alábbi táblázat bizonyitja, az egyes fajokra nézve igen külónbózó.
& E: E E & A faj neve E E zr ise esr SS oe e aic m ES &mimHjina,Hn Alona Leydigi. —. .. |. | -F alle | X « — acanthocercoides Tc tT -|-c « — balatoniea, n. sp. : 3l d « tubereulata ..- |3F 3E «| 3E « — intermedia. ^S» 4| JE | « affinis. —- qcT T tg || 4 « quadrangularis —.— | 4- | 4 : d | ^tlcrT!i-x « — guttata 4 Tic EE «- elegans-- -— -——- ls . « rangvinea .. ..- dE « stagnalis, n. sp... 2 : ; 2 "EE « oblonga |. 3t bos dpa SEE c ar || 9E « lineata .. Jt dE 'c-blT- l4 5c «P OCOSLHUR -- c-r t| | TiT cM « — retieulata tic-L T Tij « — dentata Es ; s: 4 « eamptocerceoides... 4 zi: " « — latissima |. : o | 3F : sz Jt « tenuicaudis .. 4 1T | ^-|cx SE «* — parvula G "ABL 5 dE « rostrata - 4x RI 3x za ens «S falcaia dErs Ree eris , 4r « — testudinaria. se l| 3p SS rs Ir3E 4- 3t « — laeustris, n. sp.- 3 | | | z * . Spinifera —- . |--|-F|
Mint e táblázat mutatja, tóbb oly Alona-faj van, a mely háromnál tóbb fauna-területen észleltetett, de nem
94
cgekély azoknak száma sem, a melyek hárommál keve- sebben, s a melyek csak egy-egy fauna-területen talál- tattak.
Az utóbbiakat aztán, ha jellemzó fajoknak vesszük, azt mondhatjuk, hogy alig van fauna-terület, a melynek jellemzó faja ne lenne. Igy hazánk faunáját tekintve, ér- dekes az 4loma latissima és Aloma camptocercoides, a melyek kózül az elsó esupán még Csehországból lévén ismeretes, hazánk fauniját ezekével ósszekapesolja. De van aztán pár olyan faj is, a mely még eddig csak hazánk faunájábol igmeretes s ezek a kóvetkezók : Alona balatonica n. sp., Al. stagnalis, n. sp. és Alona lacustris n. sp., ezekhez sorakozik aztán még pár, itt nem emliített fajváltozat is, a melyek mindannyian jellemzó alakok.
Az Alona-fajok meghatáàrozására szolgáló táblázat.
44. A pánezél hátsó alsó züga síma, nem fogazott. I. Az utópotroh vége felé szélesedik.
a. Az utópotroh csüesán és hátsÓó szegélyón a tüskék hármas-négyes csoportokban rendezó- dóttek és harántsorokat képeznek.
aa. À végkarmok alapján mellékkarom van. 1. Faj. 4lona Leydigii, Scnópr. bb. A végkarmok alapján mellékkarom nines. *A végkarmok sórtézettek. 9. Faj. 4lona acanthocercoides, Viscn. USA végkarmok símák. 3. Faj. Alona balatonica, n. sp.
b. Az utópotroh esücsán és hátsó szegélyén egy sor szegélytüske és egy sor oldali finom sórte- paanat.
«a. À végkarmok sórtézettek, a mellékkarom alapján sórtepamat. 4. Faj Alona affinis, Lxvp. Db. A végkarmok csupaszok, a mellékkar- mok alapja sórtepamat nélkül. 5. Faj. Alona quadrangularis, M. O. Fn.
c. Az utópotroh hátsó szegélyén és oldalán sórte- pamatok .... ... 6. Faj. Aloma guttata, Sans.
d. Az utópotrohnak esupán szegélyén fogacskák.
7. Faj. 4Alona stagnalis, n. sp.
IL Az utópotroh egész hosszában egyenló széles. 4. À végkarmok ffnoman sórtézettek. «aa. Az wutópotroh hátsó szegélyén egy sor fínom tüske. S. Faj. 4lona lineata, Fiscn. bb. Az utópotroh hátsó szegélyén egy sor finom sórtepamat. 9. Faj. Alona reticulata, Barb. cc. Az utópotroh hátsó szegélyén egyszerü fogacskák, oldalán sórtepamatok. 10. Faj. 4lona oblonga, M. P. E. b. A végkarmok símák s az utópotroh hátsó sze- gélyén egyszerü tüskék. 11. Faj. 4loma costata, SARS.
III. Az utópotroh esücsa felé keskenyedik. a. À végkarmok fínomamn sórtézettek. «a. Àz utópotroh esücsa a végkarmok alap- ján erósen vájt. *A pánezél hosszbarázdákkal rovátká- zott. 192. Faj. Aloma latissima, KuRz. 13. Faj. Alona camptocercoides, SCRÓDL. bb. Az utópotroh csücsa kerekített, épszélü. 14. Faj. 4loma parvula, Kunz. b. A végkarmok esupaszok. aa. A pánezél fólületén tojásdad kiemelkedé- sek. 15. Faj. 4loma tuberculata, KuRz. bb. A pánezél folületén hosszirányn rovátkák. *Az utópotroh szegélytüskéi kózül a esüeson üló 9—3 a tóbbinél feltünóen hosszabb s à pánezél gyéren rovátká- zott. 16. Faj. Alona tenuicaudis, Sans. esücson esak egy hosszabb a tóbbi- nél s a pánezél tómótten rovátkázott. ^ 17. Faj. Alona lacustris, n. sp. DB. A páncezél hátsó alsó züga fogazott.
a. A pánezél fólülete hosszbarázdákkal rovátkázott, a hátsó alsó züg egy kis fogaeskával; az utópotroh hátsó sze- gélyén egy sor tüskével az orrmány hegyes.
18. Faj. Alona rostrata, Kocn. A pánezél fólülete négyszógletü terecskékkel élesen hálózott, hátsó alsó züga három folfelé górbült erós fogaeskával, az orvmány róvid, tompa, mell felé irá- nyuló |... ... 19. Faj. Aloma testudinaria, Frscn.
E meghatározó táblázatba esupán a hazánkból eddig ismert fajok vannak felvéve s a varietások az illetó helyen vannak részletesen ismertetve.
1. Faj. Alona Leydigii, ScnoEprzgn. I. Tábla, 49. ábra.
Lyneeus quadrangularis, LEvpriG, 7. pag. 291. Tab. 8. Fig. 59.; TórH S., 7. pag. 153. Tab. 3. Fig. 16. — Alona Leydigii, ScHoEDLER, 4. pag. 27.; MürrER P. E., 7. pag. 174. — Lyneeus quadrangularis, Fic, 6. pag. 243. Fig. 51. — Leydigia quadrangularis, Kunz, 7. pag. 58. Tab. 2. Fig. 2. — Alona Leydigii, HEgLurcH, 7. pag. 84. Fig. 41.
Rostro brevi ; macula. cerebrali oculo parum majore processu mediali labri ciliis brevibus vestito, testa. cor- poris aut laevi, aut postice nonnunquam striis longitudi- nalibus valde indistinctis, brevi, alta, postice quam antice altiore, margine. ventrali leviter rotundato, setas ubique longas gerente, postice angulum. rotundatum , inermem formante ; cauda maxima, latissima, ad. apicem. rotun- data, utrinque serie saepius marginali spinarum fascicu- latim dispositarum. armata ; ungvibus caudalibus dente mamnuto.
Longit. 9 :0:92—0:98 mm.; altitud. 9 : 066—0'*7 mm.; altitud. eapitis 9 : 0:23 mm.
À hím, mint azt Kunz is pontosan ismertette, a nós- ténynél kisebb, pánezéljinak sávolyozottsága élesebb. Tapogatói hosszabbak az ormánynál s a hímeket jel-
95
lemzó ostor épen a tapogatók esüesán, a szaglópálezikák alapján emelkedik. Az elsó lábpár karmai igen erósek, hosszüak és hegyes esücsüak. Utópotrohja alak tekinteté- ben hasonlít a nóstényéhez, de hátsó szegélyén a sórték hosszabbak s majdnem egyenesek.
Longit. 9 : 0:6—0*7 mm.
Egyike az Alona-genus legnagyobb alakjainak. Ha- zánkban már Tórm S. észlelte 1861-ben Budapest kórnyé- kén s az ó nyomán Mancó T. is felsorolja ugyanonnan. Én legelószór a Retyezát tavaiban találtam meg, azóta azonban tóbb helyról ismertem meg s nevezetesen Alsó- Rákos, Piski, Besimbák kózségek határáról, de meg- találtam a Balaton-tóban is; ez utóbbi helyen külónósen à siófoki partok kózelében. Nagyon gyakorinak azonban egyik helyen sem mondhatom s mindenütt esak nehány példányát gytüjtóttem.
9. Faj. Alona acanthocercoides, Fiscugn.
I. Tábla, 50. ábra.
Lyneeus acanthocerceoides, FrscuEm, 7. pag. 431. Taf. 3. Fig. 21—925.; LEvprG, 7. pag. 231. — Eurycereus acantho- cercoides, SCHOEDLER, Jj. pag. 11. — Lynceus acanthocer- eoides, NonwaN and Bnmapy, 7. pag. 31. Taf. 19. Fig. 5. Tab. 91. Fig. 7. — Alona aeanthocercoides, MürLER P. E., l. pag. 174. Taf. 4. Fig. 5. — Leydigia acanthocercoides, Kunz W., 7. pag. 59. — Alona acanthocercoides, HkrLICH, 1. pag. 85.
Iiostro breri ; macula cerebrali oculo majore ; processu mediali labri ciliis longis dense vestito; testa corporis manifeste longitudinaliter striata, brevi, alta, postice quam. antice altiore, marginibus ventralibus leviter rotun- datis, setas ubique longas gerentibus, postice angulum rotundatum inermem formantibus ; cauda maxima, latis- sima, ad apicem rotundata utrinque serie marginali. spi- narum. longarum. fasciculatim | dispositarum | armata ; ungvibus caudalibus setosis, basi inermibus.
E faj általános jellemeit tekintve, feltünóen hasonlft az Alona LeydigW fajhoz s ettól esupán ajakfüggeléké- nek sórtézettségével, utópotrohjának sórtézettsésgével és azzal tér el, hogy a végkarmok alapjín mellékkarom nines, Ügy látezik, hogy nagy fóldrajzi elterjedéssel bir, deigen ritka alak, mivel a büvárok mindig esak egy- két példányról emlékeznek meg. Hazánkban még eddig csak a Dalaton-tóban találtam a siófoki partok kózelében, a hol meglehetós gyakori, valamint Besimbák határán egy pár példányban.
3. Faj. Alona balatonica, n. sp. I. Tábla, 51., 52. ábra.
[ostro brevi, macula cerebrali oculo majore ; processu mediali labri margine. inferiore undulato hinc atque in lateribus setis dense vestito; testa corporis evidenter longi- tudinaliter striata. atque stris minutis dense instructa,
96
brevi, alta, postice, altiore quam antice marginibus ventra- libus rotundatis, setas ubique longas gerentibus, postice angulum. rotundatum | inermem — formantibus ; | cauda mazima, latissima, supra anum 9S-dentata, ad. apicem rotundata serie spinarum marginalium minimarum atque utrinque lateribus serie spinarum longarum. fasciculatim dispositarum. armata ;. ungvibus. caudalibus: inermibus dente basali carentibus.
E faj általános jellemeit tekintve nagyon emlékeztet az Alona Leydigii és az. Alona acanthocercoides. fajokra. Az elsóhóz hasonlít abban, hogy pánezéljin egyenes barázdák vannak, de eltér tóle a barázdák kozotti terek finom, hullámos rovátkázottságával, az Alona acantho- cercoides-tól pedig épen abban külónbózik, a muiben hasonlít az Alona Leydigii-hez. Mindkét fajtól külónbózik mellsó tapogatóinak sórtézettségével s az Aloma Ley- digi-tól eltér még abban is, hogy. végkarmainak alapján nines mellékkarom, mely tekintetben az Alona acam- thocercoides-hez hasonlít, a melytól azonban külónbózik annyiban, hogy végkarmai csupaszok. Szóval e faj az Alona Leydigii és az Alona acanthocercoides kózótt. kóz- vetító alakot képez.
Longit. ? : 0:75—0*85 mm. ; altitud. ? : 0:7—0:82 mm.
Még ez ideig csupán a Dalaton-tó vizének faunájából ismerem s épen ezért adtam a «balatonica» nevet is. À Balaton vizéból a siófoki partokon halásztam, de esak nóstényeket s itt meglehetós gyakorinak látszik.
4. Faj. Alona affinis, Lzvpra. I. Tábla. 53—59. &bra.
Lynceus affinis, LEYpiG, 1. pag. 223. "Tab. 9. Fig. 68. 69.; L. affinis, Tóru $8.,3. pag. 20. Fig. 24. 95. — Alona affinis, SCHOEDLER, 3. pag. 19.; A. affinis Sans G. O., 3. pag 217. — Lyneeus quadrangularis, NogwAN and Bmapy, 1. pag. 26. Taf. 21. Fig. 5.; L. affinis, FRiG, 6. pag. 9249. Fig. 50. — Alona affinis, HELLICH, l. pag. 85. Fig. 49. 43.
Rostro brevi ; macula. cerebrali oculo minore ; labro processu. mediali glabro vel biaculeato; testa. corporis fere rectangula, interdum. areis hexagonalibus instructa, vel. longitudinaliter striata, margine. ventrali recto, aut subrecto, setas ubique mediocres gerenti, postice angulum rotundatum. inermem. formante ; cauda magna apicem truncatum. versus parum latiore, margine dorsali serie marginali aculeorum mediocrium:. setosorumque. vestita ; ungribus caudalibus curvatis, praeter. dentem. basalem serie dentium minimorum armatis.
Találtam oly varietását 1s a Szent- Anna tavában, a mely- nél az utópotroh szegélytüskéi nem voltak sórtézettek, hanem egészen símák. (I. Tábla. 54. ábra.)
Longit. ? : 0:9—0:98 mm.; altitud. ? : 041—0:51 mm.; altit. capit. ? : 0:25—0:26 mm.
AÀ hím kisebb a nósténynél, hátoldali szegélye nem oly ivelt és felsó hátsó züga magasabban fekszik, tompán
| kerekített. Ormánya tompa, róvid és széles. Tapogatói | szintén róvidek, de a szaglópálezikák mégis az ormány csüesüig érnek. A pánezél felülete meglehetós stürüen fekvó hosszbarázdákkal ékített. Az utópotroh hátsó sze- | gélye egyenes ugyan, de azért maga az utópotroh nem mindenütt egyenló széles, mert csüesa felé gyengén elkeskenyedett és tompán kerekftett. A végkarmok alapja | nines élesen elkülóntülve, minthogy az utópotroh csüesa nines bemetszve. Az utópotroh hátsó szegélyén s a sze- | gélytól kissé távolabb egyenlótlen hosszü, finom sórtées- | kék pamatainak hosszsora emelkedik. A végkarmok és mellékkarmok egészen sfmák s az ivarnytlás alapjuk elótt nyílik. (II. Tábla. 56. ábra.)
Longit. d: 0'78 mm.; altit. c&': 0:36 mm.; altit. capit. d' : 0:25 mm.
Hazánkbóllegelószór Tórm S. s az 6 nyomán Manaó6 T. is Budapest kórnyékéról ismertette. Én legelószór a Retyezát hegytómegében lévó Zseminye- és Zenoga-tóból ismertem meg, késóbb azonban tóbb helyen is találtam, | nevezetesen Csehtelke, Sárkány, Gyeke, M.-Sályi, Uzdi- Szt.-Péter, Deég, Doldogváros, Nagy-Pestény, Püspók- | ladány, Karezag, Kis-Ujszállás, Debreezen, Szielnicz, Liptó-Szt.-Miklós, Deménfalu, Besenyófalu, Cserna, Ver- secz határáról állandó, nóvényekben bóvelkedó vizekben,
továbbá a. Dalaton-tó siófoki partjainak kózelében.
5. Faj. Alona quadrangularis, Mórrrn O. F. I. Tábla. 60. ábra.
Lyneeus quadrangularis, MérrER O. Fm.,1. pag. 74. Tab. 9. Fig. 1—3. — Alona quadrangularis, Barnp, 7. pag. 13l. Tab. 14. Fig. 4.; A. sulcata, SCHOEDLER, 1. pag. 28. 4. pag. 91. Taf. 1. Fig. 94. 25.; A. quadrangulari$, MürrLER P. E., 1. pag. 176. Taf. 3. Fig. 20. 21.; A. quadrangularis, KuRz, 1. pag. 56.; A. quadrangularis, HErrLICH, 1. pag. 87. Fig. 44.
Rostro brevi ; macula. cerebrali magnitudinem oculi vix attingenti ; labro processu mediali glabro ; testa cor- poris evidenter, longitudinaliter striata, fere rectangula, inargine ventrali subrecto, setas ubique mediocres gerenti ; |! cauda magna, apicem truncatum versus latiore, margine dorsali rotundato, serie marginali aculeorum mediocriwum et. serie laterali squamarum ornata ; ungvibus caudalibus dente parvo instructis.
Longit. ? : 07—0:85 mm. ; altit. ? : 044—046 mm.
À him nyülánkabb és kisebb a nósténynél, hátoldali
szegélye majdnem egyenes lefutísü; ormánya róvid, tompa, mell felé irínyuló s tapogatói az ormáünynál hosszabbak. A tapintó sórte róvid, de erós. Az ágastapo- gatók ágainak elsó 1zéról hiányzik a tüske. Elsó lábpárjá- nak karmai erósek, alapjukon és végükón szélesedettek.
Az utópotroh alak tekintetében hasonlít a nóstényéhez, de hátsÓó szegélyéról hiányzik a fogaeskák külsóÓ sora | 8 esupán a fimom sórte pamatok belsó sora van meg.
| A végkarmok, nemkülónben a mellékkarompár is síma
dba 7 1 D
wow
i ad^
BnkROP. H5, d. pag. 181. Tab. LV. Pig. 8.
s az utópotroh esücsának majdnem kózepén emelkednek, minthogy a himivarnytlás alapjuk elótt nytlik.
Longit. 8 : 0:61 mm. ; altit. c? : 0:32 mm.
Az európai faunaterületen majdnem kózónségesnek mondható, e fajt hazánkban tóbb helyen éószleltem ; így nevezetesen Alsó-Rákos, Alsó-Vist, Báld, Debreezen, Szielniez, Liptó-Szt.-Miklós, Besenyófalu, Deménfalu kózségek határában. Wrznzrszskr megtalálta
Malomvíz,
2 tátrai tavakban. Ezenkívül ismerem a PDalaton-tóból is, a honnan a siófoki partokon gyüjtóttem. Az itt ey(j- tótt példínyok kis mértékben eltérmek a tórzsalaktól s nevezetesen abban, hogy az ágastapogatók tórzséón csu- pán egy erós sórte van, s az utópotroh szegélyón 11—12 fogaeska van csupán.
6. Faj. Alona guttata, Sans G. O. I. Tábla. 61., 62. ábra. Alona guttata, Sans G. O., 1. pag. 287.; A. guttata, Mür- 9.; 2. pag. 356. ; A. coronata, Kunz, 1. pag. 54. Taf. 2. Fig. 4—6.; A. reti- eulata. SCHOEDLER, J. pag. 24.; Alona anglica, HkrrrcH, 2. pag. 95.
Rostro brevi ; maeula. eerebrali oculo multo minore ; testa corporis brevi, areis rhomboidalibus vel. quadratis, margine ventrali subrecto, setas breves gerenti, postice angulum rotundatum, inermem formante ; cauda brevi, lata, apice rotundato, fasciculis marginalibus spinarum aminutarum et. serie laterali squamarum utrinque armata, ungvibus dente parvo.
Longit. ? : 0:35—0:39 mm. ; altit. ? : 0:23—0:26 mm. ; altit. cap. ? : 0:08—0:09 mm.
Egyike a kózónségesebb fajoknak.
Hazánkban nagyon sok helyen talíltam meg s neve- zetesen Drassó, M.-Sályi, Báresd, Alsó-Vist, Héviz, M.- Záh, Réty, Mikó-Ujfalu, Uzdi-Szt.-Péter, Déég, Szász- Kézd, Nyárádtó, Kinesi, Kotelend, Nagyteremi, Szt.-Anna és Mohostó, Retyezáti tavak, Püspókladány, Karezag, Kis-Ujszállás, Budapest, Szielniez, Liptó-Szt.-Miklós, De- ménfalu határán. WirnmzEsskr a tátrai tavakban találta meg.
7. Faj. Alona stagnalis, n. sp. II. Tábla. 1., 9. ábra.
Jostro longiusculo, paulum curvato, acuminato ; ina- cula cerebrali oculo minore; labro processu mediali glabro ; testa corporis longitudinaliter, manifeste striata, linea dorsali rotundata margine ventrali medio parum arcuato, setas ubique mediocres gerenti, postice angulum obtusum, inermem formante ; cauda. brevi, apicem versus rotundatum dilatata, margine dorsali utrinque serie marginali aculeorum 7—8 sensim. minorum et. pluribus minüimorum aequalium armata ; ungvibus caudalibus inermibus dente basali uno.
Longit. ? : 0*4—0:48 mm. ; altit. ? : 0:18—0:22 mm.
Dapay, Cludocera.
OUI
E faj a melyet Alsó-Rákos határán az Olt áradási területén találtam pár példányban, nagyon kózel áll az Alona alakja, pánezéljíinak szerkezete, de külónósen utópotroh-
lineatá-hoz, a melytól azonban ormányának
jának alakja és szerkezete által élesen kólónbozik.
8. Faj. Alona lineata, Frscuzn. II. Tábla. 3—5. ábra.
Lynceus lineatus, FrscHER, 7. pag. 429. Taf. 1. Fig. 15., 16.; L. lineatus, LEvprG, 1. pag. 230. — Alona rectangula, Sans G. O., 2. pag. 160.; A. lineata, SCHOEDLER, 2. pag. 98. ; A. lineata, MrLER P. E, 1. pag. 178. Taf, &. Fig. 2, 4.; A. lineata, Kunz, 1. pag. 52.; A. euttata, HErLICH, 1. pag. 92. Fig. 49., 50.
liostro brevi; macula cerebrali oculo minore; labro processu mediali glabro ; testa corporis longitudinaliter, manifeste striata, linea. dorsali rotundata, margine ven- trali leniter simuato, setas ubique mediocres gerente, po- stice angulum obtusum, inermem formanti ; cauda brevi, lata, ad. apicem. rotundata, margine dorsali fere recto, utrinque serie marginali aculeorum. armata ; ungvibus caudalibus setosis, wnidentatis. Mas cauda ad apicem attenuata, utrinque seriebus duabus squamarum, wungvi- bus inermibus.
Longit. 9? : 0:5—0:6 mm. ; altit. ? : 0:2—0:28 mm.
À hím tapogatói hosszabbak az ormánynál; az ostor hiányzik rólok. Az elsó lábpár karma gyenge és erósen lihegyezett. Az ivarnyílás az egyszerü végkarmok elótt nyílik.
A pánezél hátoldala majdnem egyenes. A potrohon egy haránt sórtesor s egy oldali sórte-pamatsor emelkedik.
Longit. ?: 0-47 mm.
Aránylag nagy foóldrajzi elterjedéssel bífró és gyakori faj. Hazánkban eddig a kóvetkezó lelóhelyekról isme- rem: Fogaras, Püspókladány, Karezag, Kis-Ujszállás, Budapest, Liptó-Szt.-Miklós, Deménfalu, Szielniez. Wren- ZEJSKI & tátrai tavakból említi.
9. Faj. Alona reticulata, Darnp. II. Tábla. 6., 7. ábra.
Alona reticulata, Dargp, 7. pag. 132. Taf. 16. Fig. 3.
Rostro brevi ; macula. cerebral: oculo minore, labro
| processu mediali glabro ; testa corporis longitudinaliter
striata, areis quadrangularibus ; margine. ventrali sub- recto, setas longas, postice sensim breviores gerenti, postice angulum. rotundatum, inermem formanti ; cauda. brevi utrinque serie marginali. spinularum /fasciculatim. dis- positarum armata ; ungvibus ciliatis, dente minimo.
Eritka fajt hazánkban a Mezóségi tavakban s aztán Kis-Ujszállás határán találtam, de csak pár példányban, nemkülónben Kecskemét, Alsó-Rákos és Apahida határá- ban is.
13
10. Faj. Alona oblonga, Mürrzn P. E.
Lyneeus quadrangularis, LiujEBoRG, 7. pag. 76. Tab. VI. Fig. 5. — Alona oblonga, MürLER P. E., 7. pag. 175. Tab. 3. Fig. 22. 93. Tab. 4. Fig. 1., 2.; Kunz, 1. pag. 56.
Hostro mediocri ; macula cerebrali fere magnitudine oculi ; labro processu mediali glabro ; testa corporis laevi, aut nonnunquam postice striis longitudinalibus indistinc- tis, fere rectangula, margine ventrali subrecto, setas postice sensim breviores gerenti, parte postica angulum rotun- datum inermem formante ; cauda magna per totam longi- tudinem aequilata, apice truncata paulo rotundata, serie marginali aculeorum | medioerium et serie laterali squa- marum armata ; ungvibus caudalibus dente parvo. Mas caida. ad. apicem. versus angustata, serie marginali den- tium carente.
Longit. ? : 0:8—1:2 mm. ; altit. 9 : 0:7—0:9 mm.
A hím általánosságban az 4lona quadrangularis hím- jéhez hasonlít; eltér tóle azonban utópotrohjának alakja és szerkezete tekintetében; mert e faj hímjének utó- potrohja, mint azt Mürrzn P. E. nagyon helyesen ábrá- zolja vége felé elkeskenyedik és csücsán a végkarmok felé egyenesre metszett. Hátsó szegélyén a végkarmok alapjától kiindulólag 5—6 pamatban igen finom sórtécs- kék emelkednek, ezen kívül azonban van egy hosszsor szintén finom sórtepamat a szegélytól távolabb befelé, a mely megfelel az Aloma quadrangularis hímjénél eló- forduló hasonló pamatnak.
Hazánkban e fajt még eddig esak a Retyezát hegy- tómegében fekvó Fekete-tóból (Teu nyegru) ismerem. WiznzE3?sE:I à fátral tavakból ismertette.
11. Faj. Alona costata, SAns G. O. II. Tábla. S. és 9. ábra.
Alona eostata, SARs G. O., 2. pag. 286. — Lynceus costa- tus, NonMaN and Bnmapy, 7. pag. 95. Tab. 18. Fig. 2. Tab. 91. Fig. 7. — Alona ecostata, HExLLrcH, 7. pag. 90. Fig. 47., 48.
FHostro longiusculo ; macula cerebrali oculo multo mi- nore ; labro processu mediali glabro ; testa corporis mani- feste. longitudinaliter. striata. aut. areis. hevagonalibus plus-minusve obsoletis ; margine ventrali recto aut parum rotundato setas postice sensim breviores gerenti, parte postica angulum rotundatum inermem: formante ;. cauda mediocri, per totam longitudinem. aequilata, apice trun- cata, parum rotundata, serie marginali aculeorum medio- cerium ; ungvibus caudalibus dente parvo.
Longit. ?: 0:5 mm. ; altit. ?: 0:27 mm. ; altit.cap. 9: 0:14 mm.
Meglehetós nagy fóldrajzi elterjedéssel bíró faj, mely hazánkban is a kózónségesebben elófordulók kózé tarto- zik. Legelsó alkalommal Erdélyben a Mohos-tóból és kórnyékén fekvó tócsákból gyüjtóttem, de késóbb meg- találtam PBrassó, Kótelend, Felsó-Kápolna, Szovát, Héj-
98
jasfalva, Debreczen, Kisüjszállás, Budapest, Püspókla- dány, Kecskemét, Karcezag, Szielniez, Liptó-Sz.-Miklós, Diósgyór, Deménfalu, Csápor kórnyékén is.
A tórzsalakon kívül azonban még egy érdekes varietá- sát 1s találtam, a mely elsó sorban abban külónbózótt a tórzsalaktól, hogy pánezéljának hátsó szegélye erósebben kerekített volt s evvel kapesolatban felsó és alsó züga fel- tünóen kerekített, továbbá az alsó zügon róvid, finom sórtécskék emelkedtek s a pánezél fólülete hatszógletü tereeskékkel volt ékítve. Ágastapogatóinak tórzsén kívül egy tüske, esücsain pedig 2—4 tüske emelkedett ; a külsó ág elsó ízéról egy erós tüske s mellette egy kisebb, a második íz esuesáról 3
4 tüske s a harmadiknak csü- cSáról egy tüske és három tollas, kéttagü sórte eredt. A belsó ág elsó ízének ecsüesán nehány finom sórtéeske, a második íz csüesán egy, s a harmadiknak esücsán há- rom tollas, kéttagü sórte, meg egy tüske volt, a második íz esücsán azonban nehány fimom sórte is volt látható. B bár ezekben eltért a tórzsalaktól, méeis hasonlított hozzá utópotrohjának szerkezetében s épen ez okból nem külónftettem el attól.
12. faj. Alona latissima. Konz. II. Tábla. 10—11. ábra.
Alonopsis latissima, KuRz, 7. pag. 46. "Tab. 29. Fig. 13— 15.; A. latissima, HxrrrcH, 7. pag. 89. Fig. 46.
Itostro longiusculo, aeuminato ; macula cerebrali oculo minore; testa corporis lata, longitudinaliter striata ; margine ventrali recto, setas ubique longas gerenti, po- stice angulum rotundatum, inermem. formanti ; cauda perlonga, apicem versus attenuata, serie aculeorum parvo- rum armata; ungvibus caudalibus dente parvo atque serie dentium minutorum.
Longit. ? : 0:5—0:58 mm.; altit. 9 : 0:4—0:43 mm.
À hím, mint általában az Alomna-fajoknál, kisebb a
nósténynél, hátoldala nem oly erósen ívelt s hasoldala majdnem egyenes. Tapogatói hosszabbak az ormánynál, külsó szegélyüknek elsó harmadában egy tapintó sórte emelkedik, ez alatt pedig három oldali szaglópálezika. À egüeson emelkedó 8—10 szaglópálezika egyenló hosszü. Az üágastapogatók belsó áegi utolsó ízének csücsáról a három tollas sórte mellett még egy finom róvid, kétízü sórte ered, melynek elsó íze sótétebb a másodiknál. Az elsó lábpár karmai erósek. Az utópotroh egészen csupasz, s a síma végkarmok mellett nincs mellékkarom.
Longit. & : 04 mm. ; altit. &:
Hazánkban ez ideig még csakis Versecz és Begesd
0:3 mm.
kózség határiról :j8merem, hol egy hegyi tóban találtam ; de itt a ritkibb alakok kózé tartozik s esak egy pár példányát találtam.
99
13. Faj. Alona camptocercoides, ScnoEpr. IL. Tábla. 12., 13. ábra.
Camptocereus alonoides, ScHoEpLER, 2. pag. 97. — Alona camptocercoides, ScnokpLER, 3. pag. 24. Tab. 1. Fig. S—10.; A. tenuieaudis, HxrLICH, 7. pag. 88. Fig. 45. (Pro parte.)
Hostro brevi, macula. cerebrali oculo minore; labro processu mediali glabro ; testa corporis areis quadran- gularibus vel hexagonalibus, fere rectangula, margine ventrali recto, setas longas postice sensim breviores ge- renti, postice amgulum obtusum, inermem. formanti ; cauda angustata, ad apicem. attenuata, apice. truncata incisaque, serie marginali aculeorum, ultimorum. longo- rum, superiorum parvorum, armata ; ungvibus caudali- bus dente magno.
Longit. 9 : 0-48—0:5 mm.; altit. ? : 0:98—0:3 mm.
Hazánkban e fajt még csak kevés helyról ismerem, így nevezetesen Kolozsvár, Apahida és Oltszem határán gyüjtóttem.
14. Faj. Alona parvula, Kvnz. II. Tábla. 14., 15. ábra. Alona parvula, Kunz, J. pag. 50. Tab. II. Fig. 8. Fiostro brevi ; macula. cerebrali. oculo minore ; labro processu mediali glabro ; testa corporis longitudinaliter obsoletius striata vel laevi, linea. dorsali rotundata, mar- gine ventrali recto, setas postice sensim. breviores gerenti, postice. amqulum. obtusum, inermem. formante ; | cauda brevi, lata, apicem versus truncato-rotundatum paululum attenuata, margine dorsali dentibus 7—8 aequalibus setis- que parvissimis ; ungvibus caudalibus dente basali. Longit. ? : 0:3—0:4 mm.; altit. ? : 0:25—0:3 mm. Vizsgálataim folyamában esak két helyen s nevezete-
sen Alsó-Rákos és Apahida határán, az utóbbi helyen a nagy tóban észleltem.
15. Faj. 4lona tuberculata, Kvnz.
Alona tubereulata, KuRz, /. pag. 51. Taf. 2. Fig. 3.; A. tubereulata, BrgeE, 7. pag. 107. Taf. 2. Fig. 17—18.
Jostro brevi ; macula. cerebrali oculo. parvo minore ; testa corporis brevi, tuberculis parvis ; margine ventrali leniter. rotundato, setas breves gerenti, postice angulum rotundatum, inermem. formanti ; cauda brevi, lata, apice rotundata, serie marginali spinarum minutarum ; wungvi- bus dente parvo.
Longit. ? : 0:3—0*4 mm.
Hazánkban més eddig csak a Mohos-tóban s a kór- nyékén fekvó pocsolyákban találtam.
16. Faj. Alona tenuicaudis, Sans G. O. II. Tábla. 16—18. ábra.
Lynceus quadrangularis, Bamp, 7. pag. 192. Tab. 3. Fig, 9—11. pag. 131. Tab. 16. Fig. 4. — Alona tenuicaudis, SAns G. O. 2. pag. 285. — Lynceus tenuicaudis, NoRMAN and Bnapv,
1. pag. 25. Tab. 19. Fig. 3. — Alona tenuicaudis, MÜLLER P. E., 7. pag. 179. Tab. 3. Fig. 20. Tab. 4. Fig. 24.; A. te- nuieaudis, Kunz, 7. pag. 52.; A. tenuicaudis, HkruICH. /. pag. 88. Fig. 45.
Kiostro brevi ; macula. cerebrali oculo minore ; labro processu mediali glabro ; testa corporis ample, longitudi- naliter striata, fere rectangula, margine. ventrali leniter rotundato, aut recto, setas longas postice sensim breviores gerenti, postice angulum obtusum, inermem .formanti ; cauda longa apicem. versus attenuata, apice truncata, incisa, serie laterali squamarum minimarum serieque marginali aculeorum, aut serie fere marginali aculeorum, ultimorum. longorum, validissimorum, superiorum. per- parvorum armata ; wungvibus caudalibus dente magno armatis.
Longit. 9 : 0:63—0'6 mm.; altit. ? : 0:31—0:36 mm.
A hím, melyet nehány példányban alkalmam volt megfigyelni, általános alak és külszerkezet tekintetében hasonlít a nóstényhez, de annál kevéssel kisebb, feje eró- sebben mell- és aláfelé szókell. Tapogatói az ormánynál valamivel hosszabbak s a tapintósórtén kívül a kis ostor is ki van fejlódve. Az elsó lábpár karmai erósek és na- eyon górbültek. A potroh végén a farksorték elótt három harántsorban fimom sórték emelkednek. Az utópotroh alak tekintetében nem sokban tér el a nóstényétól, a vég-karmok alapján azonban csak gyengén vájt; hátsó szegélye egészen csupasz s csak a végkarmok alapján, a bemélyedésben emelkednek sórteszerí képletek, neveze- tesen négy finom sórte, ezeken tül két eróteljesebb, hen- geres nyülványka, melyeknek elsejéról egy erósebb tüske, másodikiról pedig tóbb fimom sórtécske emelkedik s végre még három finom, egyszerü sórte. (II. Tábla, 18. ábra.) A vég-karmok egészen símák, nemkülónben a mellék-karmok is.
Longit. c? : 0:4—0-45 mm. ; altit. &' : 0:25—0:29 mm.
Igen nagy foldrajzi elterjedéssel bíró faj, a mely ha- zánkban is kózoónséges. Eddig ismert termóhelyei a kóvetkezók: Apahida, Novaly, Alsó-Rákos, Déva, Nagy- Sármás, Segesd, Hévíz, Domba, Medgyes, Püspókladány, Karezag, Kisüjszállis, Debrecezen, Diósgyór, Liptó-Sz.- Miklós, Szielniez, Deménfalu, Csápor.
17. Faj. Alona lacustris, n. sp. II. Tábla. 19., 20. ábra.
Rostro brevi; macula. cerebrali oculo minore ; labro
| processu. mediali glabro; testa. corporis stris longitudi-
nalibus dense vestita, linea dorsali parum arcuata, mar- gine ventrali subrecto, setas postice breviores gerenti, po-
| stice angulum obtusum inermem. formanti ; cauda. brevi,
apicem versus rotundatum attenuata serie fere marginali
| aculeorum sensim minorum armata, ungvibus caudalibus |
wnidentatis. Longit. 9 : 0:4—0:5 mm.; altit. ? : 0:35—0*4. mm.
13*
100
Az eddig ismert fajok kózül leginkább hasonlít az Alona quttata és az Alona parvula fajokhoz, külónbo- zik azonban az elsótól utópotrohjának szerkezetével, az utóbbitól pánezéljinak és utópotrohjának szerkezete által. Hazánkban még eddig esakis az Olt mentén talál- tam Alsó-Rákos határában s itt is csak pár példányban.
18. Faj. Alona rostrata, Kocu. II. Tábla. 21.—94 ábra.
Lynceus rostratus, Kocug, 7. H. 36. Tab. 12.; LiLíL3E- BORG, J. pag. 78. Tab. 6. Fig. 9.; LxvpriG, J. pag. 9297.;
TórH S. 3. pag. 91.; ScHoEDLER, 2. pag. 26.; 3. pag. 58. Tab. 3. Fig. 60. — Alonella rostrata, Sams G. O., 2. pag. 301. — Lynceus rostrata, NomMaN and DBnapy, 7. pag. 43. Tab. 19. Fig. 1. Tab. 21. Fig. 6. — Alona rostrata, MÜLLER P. E., 7. pag. 182. Tab. 4. Fig. 12. — Alonella rostrata, Kunz W.,1. pag. 60. Tab. 2. Fig. 7. — Alona rostrata, HEL-
LICH, [. pag. 97. Fig. 55.
Fiostro longo, inferne curvato ; macula cerebrali oculo nünore ; labro processu imediali glabro; testa corporis stris longitudinalibus, irreqularibus, curvatis et undula- tis, aut areis hexagonalibus, linea dorsali arcuata, mar- gine ventrali fere recto, setas ubique breves gerenti, postice angulum. wuni- vel bi-dentatum formanti ; cauda mediocri, apicem, truncatum versus leviter attenuata, serie fere marginali aculeorum armata ; ungvibus caudalibus dente parvo. 1
Longit. ?:0:4—0'65 mm.; altit. 9 : 0:20—0:34 mm.; altit. cap. 2 :0:16—0:19 mm.
À hím kisebb a nósténynél, pánezéljának hátsó zügai kerekítettek s az alsón egy fogacska emelkedik. Hátoldala gyengén fvelt. A pánezél fólülete egyenesen sávolyozott. Ormánya róvidebb a nóstényénél és esak kevéssel hosz- szabb a tapogatóknál, a melyeken a tapintósórte elótt egy-egy hosszü ostor ered. Az elsó lábpár karmai erósek. Az utópotroh hátsó szegélyén merev sórtepamatocskák emelkednek. A végkarmok alapján nincsen mellékkarom. Az ivarnyilàs a végkarmok fólott nyilik, kozetlenül alapjukon.
À hím testhossza: 041—048 mm.
Hazánkban én e fajt M.-Sályi, Szovát, Hévíz, Debre- czen kórnyékén, továbbá a Balaton-tó vizében találtam s mindeme helyeken a gyakoribb alakok kózé tartozik.
Az ismertett alakokon kívül talíltam még pár varie- tását 15. Az egyiknél ugyanis a pánezél hasoldali szegélye kózepe tájín óblózótt volt s az alsó hátsó csücson fo- gaceska nem volt. (IL Tábla. 223. ábra.) A másiknál az
ágastapogató külsó d4gának müsodik ízéról egy tollas sórte, a harmadiknak esücesáról egy tüske és 3 tollas sórte ered; a belsó ág második ízén egy hosszü tüske, a har- madiknak esücsán 3 tollas, kéttagu, és egy sima, tagolat- lan sórte emelkedik, mely utóbbi azonban a tóbbinél
róvidebb. (II. Tábla. 24. ábra.)
19. Faj. Alona testudinaria, Frscugn. IL Tabla. 25—27. ábra.
Lynceus testudinarius, FrscuER, 5. pag. 191. Taf. 9. Fig. 12.; L. retieulatus, LrnLJEBORG, 7. pag. 83. Tab. 7. Fig. 6. 7.; L. testudinarius, LinrjEBoRG, 7. pag. 84. Tab. 7. Fig. 8.; L. retieulatus, LrvpzG, 7. pag. 299.; L. testudinarius, LEv- DIG, 7. pag. 299—230. — Graptoleberis reticulata, Sams, 2. pag. 289. — Alona esocirostris, SCHOEDLER, 2. pag. 28. 5. pag. 25. Tab. 1. Fig. 26. 27. — Lynceus testudinarius, NORMAN and Bnapy, 7. pag. 30. Tab. 18. Fig. 7. Tab. 21. Fig. 4. — Alona reticulata, MürLER P. E., 7. pag. 180. — Lynceus retieulatus, Fmró, 7. pag. 244. Fig. 55. — Graptoleberis tes- tudinaria, Kunz, 7. pag. 54. Tab. 2. Fig. 11. 12. — Alona testitudinmaria, HxrriCH, /. pag. 96. Fig. 54.
Hostro mediocri, antice vergenti, apice rotundato ; macula cerebrali oculo minore; labro processu medial glabro ; testa. corporis areis polyedricis reticulata, fere rectangula, margine. ventrali vecto, setas longas gerenti et postice angulum | acutum, bidentatumque. formanti ; cauda brevi, apicem acuninatum versus attenuata, utrin- que seriebus lateralibus spinularum fasciculatarum ar- mata ; ungvibus caudalibus mullo, aut minimo.
Longit. ? : 0:55—0:75 mm. ; altit. ? : 0:33—041 mm. ; altit. cap. 9 : 091—0:25 mm.
A hím kisebb a nósténynél és hátoldala nem oly ívelt. Az elsó lábpár karma gyenge. Utópotrohjának mellsó sze- gélye egyenes, hátsó szegélye a végbélnyílás mellett eró- sen kimetszett s innen kezdve további lefutásában foko- zatosan keskenyedik, minek kóvetkeztében csücsán meg- lehetós hegyes. A végkarmok kózelebb feküsznek a hátsó, mint a mellsó szegélyhez. A mellékkarom, valamint min- den más cuticula-képlet is hiányzik az utopotróhról.
Longit.c': 0:45—0:55 mm. ; altit.d': 0:22—0:24 mm.
Európai fóldrajzi elterjedése nagynak mondható. Ha- zánkban is a gyakoribb fajok kózé tartozik s eddig ismert termóhelyei a kóvetkezók: héty, Drassó, M.-Sályi, Uzdi- Sz.Péter, Hévíz, Alsó-Venieze, Méhes, Nagy-Pestény, Katona, Debreczen, Liptó-Sz.-Miklós, Deménfalu, Cserna, Besenyófalu.
6. Nem. Alonopsis, Sans G. O.
Alonopsis, SAns G. O., 2. pag. 989. ; MürnER P. E., 7. pag. 170.; Kunz W., 1. pag. 45.; HkruiCcH, 7. pag. 80.
Capite immobili, testa angustata, valde fornicata, non carinata; testa. corporis lata, longitudine marginis cau- dalis altitudine maxima animalis paulo breviore ; cauda compressa, lata, reniformi, apice truncata, utrinque serie marginali. aculeorum et serie laterali squamarum. sulca- tarum ; ungvibus caudalibus magnis, ad basin dentibus singulis, in imedio dentibus binis majoribus, denticulisquae minimis armatis.
Igen nagy fóldrajzi elterjedéssel bír, a mennyiben az Alonopsis elongata faj az eddig átkutatott európai fauna- területeken esaknem mindenütt észleltettett.
pec
104
E két faj kózül hazánkban még eddig csak az Alonop- sis elongata fajt találtam, az Alonopsis media, Brnasz faj még eddig csupán Amerikából ismeretes.
Az Alonopsis-fajok meghatározására szolgáló táblázat. 4. A hasoldali szegély síma sórtékkel fedett és az utópotroh egész hosszában egyenló széles. 1. Faj. Alonopsis elongata, Sans G. O. b. A hasoldali szegély tollassórtékkel fedett és az utópotroh vége felé gyengén keskenyedó. 2. Faj. Alonopsis media, DrnGE.
1. Faj. Alonopsis elongata, Sans G. O. II. Tábla. 29., 31. ábra.
Lynceus macrourus, LiÉvi, 7. pag. 41. Taf. 10. Fig. 1.; ZENKER, 2. pag. 119. Fig. 2.; LxvprzG, 7. pag. 119. Taf. 9. Fig. 66. 67. — Alona elongata, Sans G. O., 7. pag. 161. — Alonopsis elongata, Sans G. O., 2. pag. 289. — Acroperus intermedius, ScHOEDLER, 4. pag. 33. 6. pag. 9. — Lynceus elongatus, NoRwAN and DBmapv, 7. pag. 23. Tab. 18. Fig. l. Tab. 21. Fig. 9. — Alonopsis elongata, MürrLER P. E., 7. pag. 170. Tab. IV. Fig. 28. — Ljynceus lacustris, FRiG, 6. pag. 242. Fig. 49. — Alonopsis elongata, Hkrr1cH, 7. pag. 81. Fig. 39. 40.
"Rostro brevi; macula. cerebrali oculo minore ; labro processu mediali glabro ; testa corporis linea dorsali leni- ter rotundata, postice angulo. evidenti, margine ventrali subrecto, ubique ciliato, postice unidentato.
Longit. ?: 0:7—0'8 mm.; altit.?: 046 mm.; altit. cap. ? :0:135 mm.
À hím nem nagyon külónbózik a nósténytól, de annál kevéssel kisebb s végkarmai, minthogy az ivarnyílás alap- juk elótt van, kissé hátrább, a csües kózepe táján emel- kednek.
Hazai termóhelyei: Déva, Desimbák, Novaly, Segesd, Héviz, Dombo, Csápor, Medgyes; mely helyeken ál- landó, álló, nóvényekben gazdag vizekben a gyakoribb alakok kózé tartozik.
7. Nem. Acroperus, Barn.
Acroperus, Barnp, 7. pag. 123. ; Sans G. O., MürnLER P. E., Kunz, HkErLICH, SCHOEDLER.
Capite immobili, compresso, carinato ; testa corporis
compressa, longitudine marginum: caudalium altitudine |
mazcima animalis paulo breviore ; cauda compressa, lata, reniformi, apice truncata, utrinque serie fere laterali squamarun. sulcatarum ; ungribus caudalibus magnis, ad. basin et in medio dentibus singulis majoribus, denti- eulisque minimis.
Báraránylag csekély számü faj ismeretes e nemból, mindazáltal azt mondhatjuk, hogy igen nagy fóldrajzi elterjedése van, minthogy pár faja majdnem minden át- vizsgált európai faunaterületen elófordul. De vannak oly fajai is, a melyek esupán kevés, vagy épen esak egy fauna-
területról igmeretesek. E viszonyt legjobban feltünteti az alábbi táblázat.
E E Ei a s Az üllat neve 8 E Ev eere ss es re x dsl SR CS QE a d D &ileojcjm|aitmuiaà:t Acroperusleucocephalus. | 4- | d- | d- | E || | Acroperus transylvanieus : : "E Acroperus angustatus ... | 3e l3 | | 3 mE Acroperus ecavirostris. . vei | a Osszesen. | 1 1 99 d ral 3]|8 E nemból tehát hazánknak is van egy jellemzó faja, az Aeroperus transylvamicus, a tóbbi faj pedig a mis
fauna-területekkel is kózós.
Az Acroperus-fajok meghatározására szolgáló táblázat.
4. A pánezél hátoldali szegélye erósen ívelt s a fej bemé- lyedés által nines elkülónítve.
«. À pánezél hátsó szegélye gyengén ívelt, alsó züga tompám kerekített, 2—3 fogaeskával ékített s az utó- potroh hátsó szegélye egyenes.
1. Faj. Aeroperus leucocephalus, Kocn.*
b. A pánezél hátsó szegélye egyenes, alsó züga két- esüesü, kozepén fvelt, esupasz s az utópotroh hátsó szegélye kózepén ívelt.
9. Faj. Aeroperus transylvanicus, Dapav.*
DB. A pánezél hátoldali szegélye egyenes, a fej bemélyedés- sel el van külónitve.
3. Faj. Aeroperus amgustatus, SAnS G. O.*
MérzzmP.E.leír Dániából még egy negyedik fajt is, az
Aeroperus cavirostris-t, de minthogy csak a hímet észlelte
s azt is esupán egy példányban, a meghatározó táblá-
zatba nem vehetó fel, annyival is inkább, mert a hímek
általában eltérnek a nósténytól s a nóstények jellemei
| irányadók a meghatározásnál.
1. Faj. Aeroperus leucocephalus, Koc. II. Tábla. 98., 30., 32—34. ábra.
Kocg, 4. H. 36. Tab. 10. — pag. 91. Tab. 16. Fig. 7. —
Lynceus leucocephalus, Aecroperus Harpe, Darmp, 7.
| Lynceus striatus, LrnLJEBOR, [. pag. S8. Tab. 7. Fig.5.; L. | leucocephalus, FrscuER, 6. pag. 11. Taf 3. Fig. 6—9. —
Acroperus leucocephalus, ScHOoEDLER, 2. pag. 27. 3. pag. 24. 4. pag. 3). Tab. 1. Fig. 11—16. pag. 32. — Lynceus leuco- cephalus, LzpiG, /[. pag. 218. Tab. 9. Fig. 64. 65.; L. striatus, LEvprG, 7. pag. 216. Tab. S. Fig. 58.; L. leucoce- phalus, TórH S. 3. pag. 18. Fig. 22. 23.; L. harpsz, NOR- wax and Bmapy, /. pag. 20. lab. 21. Fig. 1. — Acroperus leucocephalus, MürnER P. E., J. pag. 167. Tab. 3. Fig. 15. 17. Tab. 4. Fig. 96. — Lynceus leucocephalus, Fmi6, 6. pag. 941. Fig. 47. — Acroperus leucocephalus, Kunz W., /. pag. 44.; HELLICH, J. pag. 79. Fig. 37.
Carina. capitis parum. rotundata ; macula. cerebrali oculo minore ; testa corporis margine dorsali leniter ro- tundato, postice angulo. obtuso, margine. ventrali ubique ciliato, postice leniter. simuato, angulum dentes 2—39 ge-
102
rentem. formanti ; cauda angustata, apice acuminata, serie laterali squaumarum sulcatarum ; ungvibus caudali- bus curvatis, magnis.
Longit. ? : 075— 0:85 mm. ; altit. 2 : 0-41—0-44. mm.: altit. eap. ? : 0:21— 0:923.
A hím testalak tekintetében hasonlít a nóstényhez, sót még nagyságra nézve sem igen külónbózik tóle. Tapogatói igen róvidek, külsó szegélyük kózepén két tapintósórte ered, a melyek kózül az egyik hosszabb a másiknál; a szaglópálezikák mellett egy eróteljes ostor emelkedik. (IT. Tábla. 32. bra.) Az utópotroh ügy alak-, valamint sórtézettség tekintetében is hasonlít a nósté- nyéhez, csakhogy a végkarmok esüesának kózepén róg- zülnek. (II. Tábla. 33. ábra.)
A legelterjedtebb fajok egyike, mely a még eddig át- vizsgált európai faunaterületek mindenikéról ismeretes. Hazánkban találtam oly varietását is, a melynek pán- ezélján a hosszbarázdák kózótti tereeskéket fügeélyes vonalak négyszógletii terecskékre osztották.
Hazai termóhelyei a kóvetkezók : Mikóüjfalu, Apahida, Brassó, Alsó-hákos, DBesimbák, Alsó-Venieze, Segesd, Héviz, Püspókladány, Karezag, Kisujszállás, Debreczen, Liptó-Sz.-Miklós, Szielniez, Deménfalu, Cserna, hol a gyakoribb alakok kózé tartozik.
3. Faj. Aeroperus transylvanicus, DapAv. II. Tábla 35., 36. ábra.
Acroperus transylvanieus, Dapav J., 5. pag. 18l.
Carina capitis rotundata ; testa corporis margine dor- sali leniter rotundato, postice angulo indistincto ; mar- gine ventrali fere recto angulum inermem formanti, cauda apice rotundata incisa ; ungribus caudalibus magnis, fere rectis. Mas ignotus.
Longit. ? : 0*85—0:9 mm. ; altit: 9 :0:5—0:55 mm.
Ezt az érdekes fajt, mely pánezéljinak külónós szer-
kezete miatt az eddig ismert 4eroperus fajoktól élesen külónbózik, csupán egy helyról ismerem, nevezetesen az apahidai nagy tóból, a melyból 1882. év nyarán nehány példányban gytjtóttem.
3. Faj. Aeroperus angustatus, Sans G. O.
Acroperus angustatus, SARS G. O., 4. pag. 25.; MÜLLER P. E., 7. pag. 169. Tab. 3. Fig. 18. Tab. 4. Fig. 97.; Kunz, l. pag. 44.; HkELuiCcH, 7. pag. 80. Fig. 38.
Hostro brevi ; capite carina valde rotundata ; testa cor- poris linea. dorsali fere recta, postice angulo evidenti, longitudine marginis caudalis altitudinem maximam ani- malis fere aequante, margine ventrali subrecto, parte postica. glabra, angulo: dentato ;. ungvibus | caudalibus magnis.
Longit. 9: 07—0'8 mm.; altit. 9: 0:3—0:35 mm.; altit. cap. ? :023
A hím kevésben külónbózik a nósténytól, de annál
(0:35 mm.
valamivel kisebb, ormánya róvidebb és tompább, utó- potrohján a sórtepamatok kissé oldalt vannak elhelyezve 8 az lvarnyilás a. végkarmok fólótt van. Elsó lábpárjának karmai igen erósek és mellfelé górbültek.
Az eddig átkutatott európai faunaterületek kózül e faj még eddig aránylag kevés helyról ismeretes.
Hazánkban eddig ismert termóhelyei Oltszem, Brassó, Alsó-Rákos és Réty.
8. Nem. Camptocercus, Batp. Camptocereus, Bargp, 7. pag. 123. 198.; Autorum. Capite immobili, compresso, carinato ; testa. corporis
valde compressa ; longitudine marginis caudalis altitu- dine maxima amimalis vir breviore ; cauda compressa, longissima, apice attenuata, utrinque serie marginali acu- leorum serieque laterali. squamarum | suleatarum | in- structa ; wungvibus caudalibus magnis, ad basin dente va- lido, serrato, serieque dentium minimorum.
Fóldrajzi elterjedése, tekintve a fajok esekély számát, meglehetós nagynak mondható és három faja esaknem cosmopolita ; csupán a Cumptocereus biserratus, ScHoEDr. olyan, a mely még eddig csupán egy fauna-területról és nevezetesen Németországból ismeretes.
A Camptocercus-fajok meghatározásáàra szolgáló táblàzat. «&. Àz ormány derékszógü bemetszés nélkül. 1. Faj. Camptocercus macrourus, Mürr. O. FR. h. Az ormány hegyes, bemetszés nélkül. 9. Faj. Camptocereus vectirostris, SCHOEDL. v. Áz ormány derékszógü, mély bemetszéssel. 3. Faj. Cumptocercus. Lilljeborgii, ScnoEpr.
1. Faj. Camptocercus macrourus, Mirr. O. Fn.
Lyneeus maerourus, MÜLLER O. FR., 7. pag. 77. Tab. 10. Fig. 1—4.; ZappacH, 7. p. 30.; Livi, 7. pag. 41. Tab. 11. Fie. 1.; LinwsEBonRG, /. pag. 89. Tab. 7. Fig. 2.3. — Cam- ptocereus macrourus, Bargp, 7. pag. 128. Tab. 16. Fig. 9.; ScHOEDLER, 2. pag. 27. 3. pag. 26. "Tab. IL Fig. 39—41.; MÜLLER P. E., 7. pag. 164. Taf. IIT. Fig. 12.
Capitis fronte rotundata, carinata ; macula cerebrali magnitudine fere oculi frontalis; testa corporis com- pressa, margine ventrali in medio simuato, setas usque ad angulum. posticum. gerenti, angulumque 2—93 dentatum formanti ; eeuda. longa, compressa apicem. versus atte- muata.; ungvibus caudalibus magnis, curvatis.
Longit. ? : 0:85—1 mm.
Igen nagy fóldrajzi elterjedésüi faj.
Hazánkban WirzRzEsskr falílta még eddig esupán, még pedig a tátrai tavak kózótt a kozépsó toporowl tóban.
3. Faj. Camptocercus rectirostris, SCHOEDLER.
Lyneeus macrourus, FiscHER, Ó. pag. 168. Tab. 8. Fig. 8. "Tab. 9. Fig. 1. 2, — Caimnptocereus rectirostris, SCHOEDLER,
-—"IA—
103
3. pag. 25. Tab. 2. Fig. 43. 4. pag. 37. Taf. 9. Fig. 43. Taf, 3. Fig. 49. 50.; MürnrLER P. E., 7. pag. 165. Tab. 9. Fig. 19.
Tab. 3. Fig. 13. — Lynceus macrourns, Fnió, 6. pag. 241. Fig. 34. — Camptocereus rectirostris, HELLICH, 7. pag. 75.
Fig. 33. 34.; Dapav J., 2. pag. 13. (S. A.)
Capite earinato, rostro acuto, antice vergenti ; macula cerebrali oculo frontali minore ; testa corporis compressa, elongata, margine dorsali leniter arcuato ; margine ven- trali bisimuato, angulo ventrali 4—5 dentato ; cauda elon- gata, apicem versus attenwata seriebus duabus lateralibus squamarum. suleatarum ; wngvibus. caudalibus minime curvatis.
Longit. ?: 1:2—1:8 mm.; altit. 9: 0:65 altit. cap. 9: 095—033 mm.
Hazánkban még eddig cesak a Szent-Anna és Mohostó kórnyékén elszórtan fekvó kisebb pocsolyák vizében ta- láltam, de itt is esak nehány példányban.
075 mm.;
3. Faj. Camptocercus Lilljeborgii, ScHogprkR.
Lyneeus maerourus, LintjEBORG, 7. pag. 90. Tab. 7. Fig. 4. — Camptocereus Lilljeborgii, ScHoEpLER, 4. pag. 36. Tab. 3. Fig. 46—48., 3. pag. 94. — Lynceeus macrourus, NonMaN and Bnapy, 7. pag. 99. 'Taf. 20. Fig. 6. Taf. 91. Fig. 2. — Camptocercus Lilljeborgii, MÜrLER P. E., 7. pag. 166. Tab. 3. Fig. 14.; C. latirostris, KuRz, 7. pag. 35. Tab. II. Fig. 9. 10.; C. Lilleborgii, HErLrcH, 7. pag.77. Fig. 35.30.
Capitis fronte rotundata, rostro deorsum vergenti, an- qulum fere rectum formanti, in margine antico incisura profunda ; testa. corporis compressa, elongata, margine dorsali arcuato, margine caudali subrecto, margine. ven- trali subrecto, angulum 5—4 dentatum formanti, ad. ter- tiam partem usque longitudinis suae setas, postice brevio- res gerenti; cauda elongata, apicem. versus attenuata ; ungvibus caudalibus subrectis.
Longit. ?: 1—1:1 mm.; altit. ?: 0:55 altit. eap. ? : 0:31—0:33 mm.
A hím kisebb a nósténynél; szaglópálezikái egyenló
0:65 mm.;
hosszüak; az utópotroh hátsó szegélye egészen csupasz; a végkarmok gyengén S-alakülae górbültek.
Longit. ? : 0*8—0:86 mm.
Hazánkban ez ideig csak még kevés helyról ismeretes, nevezetesen a Retyezát tavaiból, továbbá Brassó és Ka- tona kózségek határáról, de ügy látszik, hogy a ritkább fajok kózé tartozik, mert esak kevés példányát találtam.
9. Alesalád. fZurycercinae, Kunz.
Euryeercinae, Kunz W., 7. pag.36.; HkrurcH, 7. pag. 73.
Capite immobili, incisura. a thorace disjuncto ; pedi- bus utrinque 6, ultimis rudimentariis ; abdomine supra processu matricen elaudente. instructo ; ventriculo. antice coecis duobus ; apertura genitali in mare ad basin caudae posita ; pedibus primi paris in mare hamulo. carentibus.
Nem. Furycercus, Darnp.
Lyneeus, Autorum. — Eurycereus, DarRp, 7. pag. 193.; Autorum.
Corpore lato, antice et postice angustiore ; oculo magno ; testa corporis margine dorsali leniter arcuato, margine ventrali in medio simuato, setas postice breviores gerenti ; cauda magna, compressa, lata, apice truncata in margine dorsali serie simplici. oculeorum. immobilium. armata ; ungvibus spimulis minutis dense tectis, «no utrinque den- tibus paucis.
E genusnak ez ideig egyetlen faja ismeretes.
1. Faj. Eurycereus lamellatus, Mérrgn O. F.
Lynceus lumellatus, MürrER O. Fm., 7. pag. 73. Tab. 9. Fig. 4—6.; Mrir.NE Epwanps, 7. III. pag. 388.; Kocnm, 1. pag. 296. Fig. 9.; ZappacH, /. pag. 28.; LiÉviN, /. pag. 39. Tab. 9. Fig. 1—9.; L. latieaudatus, FisCcHER, 3. pag. 187. Tab. 7. Fig. 4—7. — Eurycereus lamellatus, BarRp, 7. pag. 194. Tab. 15. Fig. 1.; Lini;EBOonG, 7. pag. 71. Tab. 5.
Fig. 7—12. Tab. 6. Fig. 1—7. — Lynceus lamellatus,
LEvpiG, /. pag. 209. Taf. 7. Fig. 592—256. Taf. 10. Fig. 72.; TTórm S., 2. pag. 13. Fig. 20. 91. — Eurycerceus lamellatus,
ScHOEDLER, 2. pag. 27.; 4. pag. 9. Tab. 1. Fig. 98.; 6. pag. 10. Taf. 1. Fig. 6.; NoRMaN and Bmapy, 7. pag. 50. Tab. 20. Fig. 8.; MürLER P. E., 7. pag. 162. — Ljynceus lamellatus, Fnrü, 6. pag. 239. Fig. 45. — Eurycercus lamel- latus, KuRz, /. pag. 36.; HELLICH, 7. pag. 73.
Antennis maris setis binis, lateralibus, flagelliformibu- et selis pluribus lateralibus tectis.
Hazánkban Tóru S. észlelte legelószór Budapest kór- nyékén 1561. évben s az 6 adatai alapján Mana T. is felveszi Budapest faunájába. Ujabban Wrrnzzsskr találta meg tóbb tátrai tó vizében s itt aránylag gyakorinak látszik. Erdélyben még eddig egyetlen termóhelyen sem találtam.
Longit. ?: 3:22 mm.;altit. ?: 29:63 mm. E számada- tok szerint tehát a Lnceidae-családnak legnagyobb faja.
IV. Család. Zy2eodephsedae, Sans G. O.
Lyneodaphnidz, Sans G. O., Ó. pag. 21. — Macrothri- cide, NogwAN and Bmapy, 7. pag. 9. — Lyneodaphnid:e,
Kunz, HErrrcH.
Parte capitis postica plerunque non reflexa, deorsum, interdum. antice. vergenti ; marginibus testae. corporis plerumque fere super basin antennarum 2-di paris forni- cem instar. dilatatis ; antennis primiparis longis, liberis, mobilibus, validis, seriebus setarum vestitis ; antennis 2-di
pavis plerumque validis ramo 4-articulato aut tres aut
quatuor aut quinque, triartieulato vero quinque setas tum aculeatas tum ciliatas, tum laeves gerenti ; labro processu mediali ; pedibus utrinque aut 4- aut 5- aut 6 ; oculo me- dioeri vel magno maculaque cerebrali parva ; ventriculo simplici ; fissura anali prope ungves caudales sita; setis eaudalibus plerumque longis, ciliis alternantibus.
A esalád nemeinek fóldrajzi elterjedése aránylag nagy
104
8 kózülók egyesek minden eddig átkutatott európal fauna- területen észleltettek. Ezt külónben legjobban vissza-
tükrózi a kóvetkezó táblázat :
-EE-EE- E | E | m À genus neve Hd i E $ E | i E | E E:
& en S Ete Z 3 Ei 3
ájmojo|m,m|mian:m Lathonura . t des est uos desk dE ds l ; Maerothrix ... SE EU EON NOME 1 9 9 4 Streblocerus Ashe ibo oid 1 | 1 Drepanothrix — .. | ! 1 uu | leds Aeantholeberis.. ...|| 1 1 1 | " : | 1 1 Ilioeryptus -: 1 | EU er a 1 1 Ophryoxus . : 1 : | o |
Mint e táblázatból látható, egyetlenegy nem van csak e családban, a mely még eddig esupán egy fauna-terület- rólismeretes, kettó pedig olyan, a melyet esak három fauna-területen észleltek, ellenben a tóbbi majdnem cos- mopolitának mondható. És hazánkból mégis esupán há-
rom nem ismeretes.
A nemek meghatározására szolgáló táblázat.
4. Az ágastapogatókon 8—9 sórte. a. À végtagpárok száma hat. aa. A felsó ajak függelék nélkül. 1. Nem. Ophryorus, Sans G. O. bb. A felsó ajak függelékkel. *Az ajakfüggelék lemezszerü. 9. Nem. Zliocryptus, Sans G. O. 3. Nem. Acantholeberis, LrrLJEEB." b. A végtagpárok száma ót. Az ágastapogatók kiülsó, négyizü ágán három sorte... 4. Nem. Drepanothriz, Sans G. O. Az ígastapogatók külsó, négyizü ágán mnégy sórte. *A bélesatorna egy egész kanyarulatot ké-
«a.
bb. pez és mellsó részén két májszerü képlet van ... 5. Nem. Streblocerus, Bags G. O.* rajta semmiféle vakbél nines.
6. Nem. Macrothri.,;, BArgp.* DB. Az ácastapogatókon tíz tollas sórte, a végtagpárok száma
négy |. .— .. ..— 7. Nem. Lathonura, LiLrjEB. Hazánkból esupán a "-al jelelt nemeknek ismeretesek képviselói. 1. Nem. Acantholeberis, LirrkB. Acantholeberis, LrntJEBORG, 7. pag. 5l. — Aeanthocer- cus, SCHOEDLER, 7. pag. 306.; LriÉvrw, LkvprG. — Acantho-
leberis, Sans G. O., MürrER P. E., HarrrcH.
Capite supra impressione levi a thorace. disjuncto, super basin antenwu'wm 2-paris fornicato, rostro acuttus- culo, erecto ; testa corporis oblonga, postice valde truncata, angulis obtusis, marginibus liberis setas longas ciliatasque qerentibus ; anacula. cerebrali oculo. minore ; antennis
|
setis sensualibus apicalibus, in apicibus bifidis ; articulo primo rami antennarum 2-paris triarticulati seta. longa. valida, articulata, aeuleata, articulis duobus ceteris setis 4 ciliatis ; ramo triarticulato setis ciliatis tribus ; pedibus utrinque. 6, ultimo rudimentario ; abdomine processu supra carenti, simu obliterato seriebus transversalibus se- tarum postice vergentium tecto ; cauda magna lata ; ven- triculo postice laqueo instructo. AÀ nemnek még eddig esak egy faja 1smeretes.
1 Faj. Acantholeberis eurvirostris, Mórrzgn O. F.
Daphnia eurvirostris, MürrER O. Fr. 1. pag. 93. Tab. 13. Fig. 1. 2. — Acanthocereus rigidius, SCHOEDLER, 1. pag. 301. Tab. 11. 12.; Livi, 1. pag. 33. Tab. 8. Fig. 1—6. — Aenantholeberis eurvirostris, LrnnJyEBORG, 1. pag. 52. Tab. 4. Fig. 3—7. Tab. 293. Fig. 10. 11.; A. ricida, SCHOEDLER, 9. pag. 27.; A. rigidius, LkvbiG, 1. pag. 196.; A. curvirostris, NonwaN, 1l. pag. 409. Taf. 11. Fig. 1—5.; NoRMAN and Bnapy, 1. pag. 16.; MürLER P. E, 1. pag. 159. Tab. 3. Fig. 7.; Luwp, 1. pag. 163. Taf. 7. Fig. 5—12. Taf. 8. Fig. 1. ; HEr- LICH, 1l. pag. 69. Fig. 30.; WiEnzraski, 2. pag. 17. 3. pag. 24.
"Testa. setis. infimis. marginum — posticorum | ceteris longioribus ; antennis postice curvatis, ad apicem versus valde dilatatis, truncatis, setis sensualibus apicalibus corona aculeorum, longorum, tenuium circumdatis ; cauda apice rotundata, postice seriebus. spinarum. instructa ; ungvibus caudalibus ad basin. dentibus duobus validis, serieque longitudinali setarum tenuissimarum.
Csupán WirrRzEJSKI adatai után ismerem, a ki azta títrai tavak egyikében s névszerint a szmrecsimai tóban találta. Ügy látszik, hogy mindannak daezára, hogy az átkutatott európal faunaterületeknek csaknem min- denikén megtaláltiák, hazánk faundájában egyike a legrit- kább fajoknak. Erre vall elsó sorban az a kórülmény, hogy WrienzEJSKI az átvizsgált 22 tátrai tó kozül esupán az említettben talilta, de erre magyarázom azt is, hogy én egyetlen helyen sem találtam.
2, Nem. Streblocerus, Sans G. O. II. Tábla. 37—39. ábra.
Streblocerus, Sans G. O. 2. pag. 284.; HkruicH, 1. p. 66.
Capite supra impressione. levi a thorace. disjuncto, immobili, rostro paulo deorsum et antice vergente; testa corporis oblongo-ovata, postice rotundata in medio acumi- nata, margine ventrali rotundata, aculeis mediocribus armata ; macula. cerebrali oculo minore; ramo anten- marum 2-di paris 3-articulato setis 5, ramo vero 4-arti- culato setis 4; pedibus utrinque 5; abdomine processu carente ; cauda magna, lata. Ventriculo coecis brevibus, intestino coeco mullo, postice laqueo instructo.
E nem még eddig csak Orosz-, Svéd- éós Csehországból volt ismeretes egyetlen fajjal.
105
1. Faj. Streblocerus serricaudatus, Frscngn. II. Tábla. 37—39 ábra.
Daphnia latieornis-serrieaudata, FrscgmEgR S., 7. pag. 45. Taf. 4. Fig. 2—8. — Streblocerus minutus, Sans G. O., 9. pag. 284.; S. serricaudatus, HkLLICH, 1l. pag. 67. Fig. 27— 99.; S. minutus, WrERZEJSKI, 29. pag. 16. Tab. IT. Fig. 6—58.
Species wnica ; testa setis infimis margimnum —posti- corum ceteris subaequalibus; antennis postice curvatis, contortis. apicem versus parum dilatatis ; cauda margine postico setis. dentibusque magnis ; ungvibus caudalibus serie dentium minimorum.
Hazánk faunájában WrrRzEsskr találta meg elószór a kózépsó toporowi tóban, magam a Mohos-tóban találtam meg.
3. Nem. Macrothrix, Barnp.
Echinisen, LrÉviN, 7. pag. 31. — Mnacrothrix, Barnp, 7. pag. 103.
Capite impressione aut. levi, aut. mulla a thorace dis- juncto, rostro acutiusculo; testa corporis subovali vel rotundata, reticulata, marginibus | ventralibus | spinas mobiles, ciliatas gerentibus ; marginibus. ventralibus. et linea dorsali subrotundata ; macula. cerebrali oculo. mi- more; vam amtennarum 2-di paris quadriarticulato setis 4, partim ciliatis et partim. spinosis; triarticulato vero in articulo primo seta. longa, validissima, spinosa quatuorque setis partim ciliatis, partim spinosis armato ; pedibus utrinque 5; abdomine processibus obliteratis, simu tamen profundo; cauda magma, valde deflexa ; ventriculo et intestino laqueo et coeco carentibus.
Dármég eddig kevés faj ismeretes e nemból, mind- azáltal azt mondhatjuk, hogy igen nagy fóldrajzi elterje- déssel bír. A négy ismert faj kózül a Mavcrothriz lati- cornis és Macrothrix rosea. az eddig átvizsgált európai faunaterületek mindenikén észleltetett, a JMacrothrix lirsuticornis ellenben csupán Angol-, Cseh- és Magyar- országból, a Maerothrir serricaudata pedig csakis Ma- gyarországból 1smeretes.
A Macrothrix-fajok meghatározására szolgáló táblázat.
A. A pánezél hátoldalának hátsó harmada fogazott. a. Az utópotroh hátsó szegélye egyszerüen ivelt és ha- ránt sorban álló sórtékkel ékitett. 1. Faj. Macrothrir laticornis, Jun. b. Az utópotroh hátsó szegélye kétkarélyü és mellsó karélya fürészfogakkal ékített, a hátsó csupasz. 9. Faj. Maerothrir serricaudata, DaApaY. D. A pánezél hátoldalának hátsó harmada síma. «. À tapogatók hosszü szórók pamataival ékitettek. 3. Faj. Maerothria: hirsuticornis, Nonw., b. A tapogatók kis fogaeskák gyürüs soraival ékítettek. 4. Faj. Macrothrie rosea, Jun.
Hazánkból mind a négy faj ismeretes.
Dapnay, Cladocern.
1. Faj. Maerothrix laticornis, Jun. IH. Tábla. 40., 41. ábra.
Monoeulus laticornis, JuRiNE, 7. pag. 151. Tab. 15. Fig. 6. 7. — Macrothrix latieornis, Barnp, 7. pag. 103. Tab. 15. Fig. 9.; LinLJyEBORG, /[. pag. 50. Tab. 3. Fig. S. 9. ; ScHokED- LER, 2. pag. 27.; LEvpiG, 7. pag. 193.; TórH S. 3. pag. 12. Fig. 19.; NonMaN and Bnmapy, 7. pag. 9. Tab. 93. Fig. 4. 5.; MürrER P. E., 7. pag. 137. Tab. 3. Fig. 5.; LuNp, 7. pag. 156. Tab. 9. Fig. 5—10.; Fni6, 6. pag. 299. F'ig. 49. ; Kunz, l. pag. 25.; HxrurH, J. pag. 64.
Testa corporis subrotunda, postice angulo obtuso, linea dorsali postice serrulata, antennis ad apicem dila- talis, curvatis; ramo antennarum. 2-di paris articulo
primo seta unica, setas apicales ramorum longitudine fere
aequamti; labro processu mediali triangulato ; cauda apice trumcata, amo inermi, margine postico comvexo, seriebus setarum brevium tecto.
Longit. ? : 0:56—0'6 mm. ; altit. ? : 0:25—0:3 mm.
Kózónségesen elterjedt faj, mely az eddig átvizsgált európai faunaterületek mindenikén elófordül. Hazánkból legelószór Tórm S. említi 1861-ben Budapest kórnyéké- róls az ó adatai nyomán említi Manaó T. is. Én tóbb helyról ismerem, nevezetesen: Nagy-Szeben, Réty, Debre- czen, Nagy-Teremi, Dáresd, Nagy-Sármás, Alsó-Rákos, Keeskemét, Báld, Alsó-Venieze, Szovát, Mezó-Záh, Püs- pókladány, Karezag, Kis-Ujszállás, Diósgyór, Liptó-Szent- Miklós, Deménfalu határáról.
2. Faj. Maerothrix serricaudata, Dapax. II. Tábla. 64—458. ábra.
Maerothrix serrieaudata, Dapav J., 5. pag. 21. (S. A.) Nr. 89. 9. pag. 158.
"Testa subrotunda punctata, pellucida, postice angulo obtuso, valde rotundato; margine dorsali parte posteriore serrulato, margine ventrali fere recto, parte anteriore sparsim ciliato; antennis 1-miparis longis, subcylindricis, ad apicem versus attenuatis, parumque antrorsum. cur- vatis, setis minimis ; antennis 2-di paris articulis ramo- rum amborum seriebus dentium. perparvorum ;. cauda. apice rotundata, super anum simuata, parte posteriore dentibus validis serrulata. Mas ignotus.
Longit. ? : 0:0—1 mm. ; altit. 2 : 0:85—0'88 mm.
E faj általános testalak tekintetében nagyon hasonlít a Macrothrix laticornis és rosea fajokhoz, de eltér abban mindkettótól, hogy hát- és hasoldali szegélyének érint- kezési pontján a pánezél kerekített és nem esücsos. Eltér továbbá mindkettótól tapogatóinak és utópotrohjának alakja, szerkezete miatt, nemkülónben a miatt, hogy a potroh hátsó részletén a kóltóüreget elzáró kiemelkedés ki van fejlódve. A ;Streblocerus serricaudatus-tól végre, a melyhez külónben szintén erósen hasonlít, abban külón- bózik, hogy bélesatornája egész kanyarulatot nem tesz, mint amazé 8 továbbá utópotrohjának csak els6 karélya fo- gazott, ellenben amannál egyik fogazott, a másik sórtézett.
14
106
Hazánkból még eddig esak az Olt mentén Besimbák kózség határán, továbbá Liptómegyében Szielniez határán
találtam pár példányban.
3. Faj. Maerothrix hirsuticornis, Nonw.
Macrothrix hirsuticornis, NoRMAN and Bmapy, 7. pag. 10. Taf. 93. Fig. 6. 7.; HELLICcH, l. pag. oi. Fig. 25.
Capite impressione a thorace disjuncto ; testa corporis subrotunda, postice angulo obtuso, laevi, marginibus ventralibus leniter rotundatis ; antennis ad apicem versus dilatatis, paulo curvatis, margine anteriori. seriebus. setarum parvarum, margine posteriore prope ad apicem rotundato; cauda apice rotundata in parte posteriori setis marginalibus 7, in parte anteriori vero dentibus mi- nimis marginalibusque.
Longit. ? : 0:55 mm. ; altit. 9: 0:35 num.
Hazánkból WirrnzEssKr à tátrai tavak kózül a kettós tóban találta meg a Koseselek alatt, én pedig Kecskemét
határában az ügynevezett Széktóban találtam.
4, Faj. Maerothrix rosea, JuniNE. IL. Tábla. 42—45. ábra.
Monoculus roseus, JumiNE, 7. pag. 151. Tab. 15. Fig. 4. 5.— Macrothrix roseus, BarRp, 7. pag. 104.; M. rosea, LILL- JEBORG, 7. pag. 47. Tab. 4. Fig. 1. 2. Tab. 5. Fig. 1.; M. roseus, LEvpiG, 7. pag. 199.; TórmH S. 1. pag. 150. Fig. 14. ; M. rosea, NonMaN and Bnapy, 7. pag. 11. Tab. 23. Fig. 1—3.; MürnER P. E.,7. pag. 136. Tab. 3. Fig. 1—3.; M. tenuicor- nis, KuRz, 7. pag. 32. Tab. 3. Fig. 1.; M. rosea, HxrLICH, l. pag. 66. Fig. 26.; DrnGE, 7. pag. 90.
"Testa corporis subovata, supra subtiliter dentata aut laevi ; marginibus ventralibus antice ventricosis, deinde leniter sinuatis ; antennis apicem versus parum dilatatis, fere vectis ; articulo primo rami triarticulati antennarum 2-di paris seta unica, setas apicales ramorum longe supe- rante armato ; labro processu mediali rotundalo ; cauda apice rotundata, super amum sinuata, utrinque fasciculis setarum minimarum, margine reliquo seriebus setarum longarum.
Longit. ? : 0*6—0:9 mm. ; altit. 9 : 048—0'5 mm.
A hím esak testalak és nagyság tekintetében külónbó- zik a nósténytól. (II. Tábla, 43. ábra.)
Kózónségesen elterjedt faj, mely hazánkból is már korábban ismeretes volt, à mennyiben már Tórnm S. em- líti Budapest faunájábóls ez adatok alapjin Manco T. is felveszi Budapest faunájába. Én e fajt aránylag kevés helyrólismerem, nevezetesen: Réty, Sárkány, Fogaras, Debreezen, Püspókladány, Karczag, Kis-Ujszállás hatá- "áról.
V. Cralád. 90.e222222??e€, SAns G. O.
Dosminidz, Sans G. O., 5. pag. 21. ; NonMaAN, HxLLICH, ete.
Capite impressione mulla a thorace disjuncto, fornici- bus levibus, apice deorsum. vergenti, rotundato, rostro
mullo, vel obtuso ; testa corporis compressa, plusminusve rotundata, margine posteriori inferne angulato, margine ventrali acute introrsum versus curvato, antice setis longis tecto, macula cerebral nulla ; antennis permagnis basi va- lidissimis, apice in cornu longum productis, in parte tertia basali. fasciculo setarum. sensualiwm ;. rami antennarum 2-di paris tri et quadriarticulatis, pedibus utrinque 6, ultimo rudimentario ; abdomine processu, simuque mul- lis; cauda. parva, apice truncata, ano inermi ; ventri- culo coeco, intestino coeco laqueoque. carentibus ; pedibus I-miparis in mare unco valido et flagello longo.
E családból eddig még esak egyetlen nem ismeretes.
1. Nem. Posmina, Barnp.
Eunica, KocH, 7. Hft. 35. pag. 23.; Liéviw, 1. — Bos- mina, Dam, 7. pag. 105.; LrevprG, SARs G. O., SCHOEDLER MürrER P. E. Kunz, HarLICH.
"Testa corporis plerumque reticulata, margine poste- riore inferne processu. valido iam breviori, iam longiori ; antennis in femina immobilibus, àn mare tum | mobilibus, tum immobilibus inter se liberis ; ramo antennarum 2-di paris quadriarticulato setis 4, triarticulato vero setis Ó armato.
Fóldrajzi elterjedése igen nagy, de a meglehetós nagy- számuü, eddig ismert fajok kózótt ecsak egy pár cosmo- polita van, a legnagyobb rész korlátolt elterjedésü, a mit legjobbau feltüintet az alábbi táblázat.
E E 3 a : rM IRI E E à A faj neve 8| : B $ 3 | EIER E T "EEBESESEBESEBEBE Bosminalongirostris.. | 4-| . |-F | d | [l1 « cornuta .. Tic ct x ti-i-c-T « mierops ... .-| | NC « maritima . . 4- « brevicornis . 4 | s « diaphana . : | - « Lilljeborgii . : : . | | 4- « gibbera 5 0 Ris | | « rotunda ... ox] s c : [ longicornis E ; : « londinensis . | 4- | be es « curvirostris 4 | se aer dete « levis-- .-- 4r 4 « longispina -F : 4 r bohemiea ... 4 5 « obtusirostris . : BI. . NEL « laeustris ... TI. : : « nitida |. a c
A fentebb kózólt számadatok világosan mutatják azt hogy a Bosmina genus minden eddig átkutatott európai faunaterületen tóbb-kevesebb fajjal van képviselve; de együttal azt is bizonyítják, hogy az eddig ismert fajok kózül esupán kettó bír általánosabb elterjedéssel, ellenben néhány két-három országból ismeretes ez ideig csupán.
| Legnagyobb a száma azoknak a fajoknak, a melyek
107
esupán egy-egy ország területén éószleltettek s majdnem | azí mondhatjuk, hogy a Cladocerák kózótt a Bosmina- genusnak van a külónbózó országok faunaterületére jel- lemzó legtóbb faja.
A Bosmina-fajok meghatározására szol- gáló táblázat. |
I. A pánezél hatszógletü terecskékkel hálózott. 4A. A pánczél nyulványa síma. «. À tapogatók csücsa erósen fólfelé hajló. 1. Faj. Bosmina. cornuta, Jun. b. A tapogatók csücsa erósen fól- és kifelé hajlik. 9. Faj. Bosmina curvirostris, Fisch. c. À tapogatók aláfelé tekintenek. 3. Faj. Bosmina longirostris, M. O. Fn. B. A pánezél nyulványa hosszü és fogazott. 4. Faj. Bosmina. longispina, Lsvp. IL A pánezél fólülete síma.
5. Faj. Bosmina. longicornis, ScHoEDL.
1. Faj. Bosmina cornuta, Jun. IL. Tábla. 49—52 ábra.
Monoeulus cornutus, JumiNE, 7. pag. 142. Tab. 14. Fig. 8—10. — Bosmina cornuta, Sans G. O., 2. pag. 280.; | SeHoEDLER, 6. pag. 49.; MürnrEn P. E., 7. pag. 147. Tab. 92. Fig. 19. Tab. 3. Fig. 10.; Kunz, 7. pag. 29.; HkrurmH, 1l. pag. 58.
Corpore ovato, fere rotundato, longitudine altitudinem parum. superante; testa amte oculum. interdum. leviter tuberculata, linea dorsali aequaliter rotundata, areis hexa- gonalibus ; antennis brevibus, valde curvatis, plusminusve | hamatis, apicibus divergentibus, seta flagelliformi fere mediana inter oculum. et lineam sejunctionis antennarum posita, fasciculo setarum. procul a linea. memorata. sito ; mas, antemnis libere mobilibus, setis flagelliformibus duabus ; cauda margine posteriore intra setas caudales et margine inferiore truncata, profunde simuata.
AÀ hím a nósténytól külónósen utópotrohjának szer- kezete tekintetében tér el, mert hátsó szegélye kózepe tájin erósen óblózótt, csüesa feltünóen elkülontült és kerekített 6—7 róvid, egyenes fogaeskával. A végkarmok alapjának hátsó része szintén ivelt, a végkarmok külón- ben olyanok, mint a nóstényéi. (IL Tábla, 51. ábra.) Elsó lábának esüesán hatalmas ostor s ennek alapján ónálló halmoeskáról egy ivelt, karomszerüi sórte ered. (IL. Tábla, 52. ábra.)
Longit. ? : 04—0:54 mm. ; altit. ? : 0:3—0:44 mm. |
Egyike a legrégebben ismert fajoknak. Hazánkban tóbb helyról ismerem és termóhelyei gyanánt a kóvet- kezóket említhetem: Mezózáhi nagy tó, Püspókladány, | Karezag, Kis-Ujszállás, Debreczen, budapesti városligeti tó, Balaton-tó a siófoki partok kózelében, Liptó-Szt.-
Miklós, Deménfalu, Szielniez.
Vizsgálataim folyamában egy varietását is találtam, | a mely a tórzsalaktól külsó testalakján kívül külónósen |
abban külónbózik, hogy ágastapogatóinak tórzse csupasz ; a tapogatóknak végsó részletón a haránt fogsorocskák száma 8—10. E varietást a mezózáhi tóban találtam, de meglehetós ritka.
9. Faj. Bosmina curvirostris, Frscun. IL. Tábla. 53., 54. ábra.
Bosmina curvirostris, FISCHER, 7. pag. 426. Tab. 3. Fig. 5. 6b.; SCcHOEDLER, 6. pag. 52.
Corpore fere rotundato ; longitudine. altitudinem mà- mime superamti; testa ante oculum. leviter tuberculata, margine dorsali valde rotundato ; antemmis brevibus valde curvatis, apicibus divergentibus postice extror- sumque curvatis, seta. flagelliformi fere medio inter ocu- lum et lineam. sejunctionis antennarum ; margine ante- riore antennarum seriebus setarum minimarum 7— 8.
Longit. ? : 0:39—0*4 mm.; altit. maxim. ? : 0:32 mm.
Hazánkban az Olt mentén fekvó Réty kózség határán fekvó nagyobb tavakban találtam ; de megtaláltam Sziel- nicz kózség határán is.
3. Faj. Bosmina longirostris, Minren O. Fn. III. Tábla. 56. ábra.
Lynceus longirostris, MérLER O. Fm., J. pag. 76. 'Tab. 10.
Fig. 7. 8S. — Eunica longirostris, LiÉviN, 4. pag. 37. Tab. 7. Fig. S—11. — Bosmina longirostris, LEvDprG, 7. pag. 205.
| Tab. 8. Fig. 60.; Tóru S., 7. pag. 151. Fig. 15. ; SCHOEDLER,
6. pag. 45.; NogMaAN and Bnmapr, 7. pag. 6. Tab. 22. Fig. 4.; MürnnER P. E. 7. pag. 146. Tab. 3. Fig. 8. 9.; Luwp, 7. pag. 164. Tab. 9. Fig. 11—15.; Fmrió, 7. pag. 22. Fig. 43. ; Kunz, 7. pag. 23.; HxrricH, 1. pag. 59.
Z0. 3 "Testa oviformi, longitudine altitudinem. parum supe- ranti ; antennis longiusculis, subrectis ; seta. flagelliformi
fere in medio inter oculum et lineam. sejunctionis. anten-
narum sita; margine anteriore. antemnarum | seriebus setarum minimarum 11—12.
Longit. 9: 0:31—0:35 mm. ; altit. ? : 0:22—0:25 mm.
Hazánkban Tórm S. már a hatvanas években megta- lálta Budapest határán, a honnan Manaó T. is említi. Én a kóvetkezó helyekról ismerem : mezó-záhi nagy tó s ál- talában a mezóségi tavak, Püspókladány, Karezag és Kisujszállás határain elterüló mocsárok, Debreezen hatá-
|! rában s külónósen a Hortobágyon nagyobb tóesákban, a
budapesti városligeti tóban, s a Balaton-tóban.
4. Faj. Dosmina longispina, Lxx». II. Tábla, 55., 57., 58. ábra.
Bosmina longispina, LEvpiG, 7. pag. 207. Taf. VIII. Fig. 62.
Corpore oblongo, longitudine altitudinem. valde supe- ranti; testa. ante oculum. magnum. sime. protuberantia, linea dorsali rotundata, margine. posteriori inferne mu- cronibus in margine inferiori bidentatis armata ; antennis
14*
108
longis, longitudinem. testae. corporis fere aequantibus, arcuatis, apicibus paulo. divergentibus, seta flagelliformi fere in medio inter oculum. et. lineam sejunctionis anten- marum sita, parte anteriore antennarwm seriebus 6 trans- versalibus dentium minimorum ; cauda lata, prope apicem truncatam tuberibus perparvis tribus aut nullis instructa ; ungvibus eaudalibus magnis, in parte tertia. basali. denti- bus sex et basi dentibus duobus parvis. Mas ignotus.
Longit. ?: 0:25—0:3 mm. ; altit. maxim. 9? : 0:15 mm.
A fentebbiekben leírt tórzsalak társaságában egy varietását 1s találtam, a mely általános testalak tekinte- tében azonos a tórzsalakkal, de eltér tóle azzal, hogy tapogatóinak tórzsrészlete csupasz, mellsó szegélyén há- rom fogacskával ékített; ágastapogatóiak tórzse csupasz folületi s a pánezél nyulványa alatt esupán két róvidke sórte ered.
E faj mely némi tekintetben a Bosmina longicor- nis-ra és B. longirostris-ra emlékeztet, a mezó-záhi nagy ió egyik igen gyakori alakja. A Bosmina longicornis- tól eltér abban, hogy pánczéljinak hátsó nyulványai fo- gazottak, amazé pedig, mint azt ScHoEprEn rajzai mutatják (6. Taf. 2. Fig. 10., 11), egészen sfmák. A Bosmina lon- girostris-tól abban külónbózik, hogy pánczéljinak nyul- '"ányai aránylag róvidek, egyenesen hátrafelé irányulnak, holott amazéi meglehetós hosszak és aláfelé irányulnak.
5. Faj. Bosmina longicornis, ScmogprEn.
Bosmina longieornis, SCHOEDLER, 6. Fig. 10. 11.; HxrricH, 7. pag. 59.
pag. 42. Tab. 29.
Corpore ovato, fere rotundato, longitudine altitudinem superantv; testa, laevi ante. oculum magnum. sine. tube- rantia ; linea dorsali in medio valde arcuata, margine posteriori inferne mucrone laevi armato ; antennis. lon- giusculis, arcuatis, margine anteriore seribus 11—12 den- tium. minimorum, apicibus divergentibus; seta. flagelli- formi prope lineam sejunctionis antennarum sita ; cauda lata, apice. truncata ; ungvibus caudalibus brevibus, parte anteriore setis 5 minimis.
Longit. ?: 0:26 mm.; altit. ?: 0:29 mm.
Hazánkban e faj a ritkíbbak kózé tartozik s én az erdélyi mezóségi tósorozat mentén és külónósen Mezó- Záhon találtam, de megtaliltam a Deménfalu határából kezemhez került anyagban is; mindkét helyen azonban nyilván a ritkább alakok kózé tartozik.
VI. Család. 2egpAzeedae, Sans G. O.
Daphnid:, Sans G. O., 5. pag. 91.
Corpore postico, simul cum pedibus testa grandi forni- cata inferne valvulas duas formanti obtecto et intra. eas- dem libere mobili; parte postica capitis valde reflexa, margini anteriori. valvularum. plerumque. incumbenti ; antennis plerumque parvis, obtectis aut mobilibus ; anten- nis 2-di paris biramosis, ramis subaequalibus, tenuibus,
cylindricis; ramo wno 3-, altero. 4-articulato ; ramo quadriarticulato 4, triarticulato vero 5 setas plerumque ciliatis gerenti ; oculo magno, macula cerebrali parva aut mulla ; pedibus paribus anterioribus 4 approximatis et intervallo sat longo ab ultimo paris lateraliter valde com- presse remotis, penultimo et antepemultimo — foliaceis, transversis ; mandibulis apice inferiore truncatis, mazxil- lis distinctis mobilibus setis. geniculatis vel. aculeatis ; ventriculo antice coecis duobus, intestino simplici, coeco et laqueo mullis ; fissura anali prope ungves caudales sita, utrinque dentata ; parte dorsali testae corporis feminae in ephippium ad. ova hiberna obtegenda commutanti.
E család alakjai a legnagyobbak a Cladocerák kózott svannak kózóttük olyanok, a melyek 1—5 mm. nagysá- got is elérnek.
A nemekben és fajokban meglehetós gazdag család- nak fóldrajzi elterjedése is igen nagy és fajai majdnem valamennyien cosmopoliták, a mennyiben az eddig ismert fajok csaknem kivétel nélkül 29—3 faunaterületról isme- retesek. Hogy mily arányban van e esalád képviselve a külónbózó európai faunaterületeken és evvel kapesolat- ban természetesen hazánkban is, legjobban feltünteti a kóvetkezó táblázat, a melyben a róvidség kedvéért csak a nemeket soroltam fel nóvszerint s a fajok számát egy- szerüen mellékeltem :
4 ES 3 a E:
A genus neve B | E E E | $|2s Hd Daphnia | .. 5|10|20|94| 3| 2| 7|1s Simocephalus 17182: 32 aro ox | 4 Scapholeberis . ... CE sie sy poe 1 NL Ceriodaphnia "s 93r bam bs TES ETE Moina .. .— SES Ex e P cun [OE MT es
E táblázat számadatai a míg egyfelól mutatják azt,
hogy az átkutatott európai faunaterületeken e családnak hány faja ismeretes, addig másfelól megjelelik azt a he- lyet is, a melyet hazánk faunája gazdagság tekimtetében à tóbbi faunaterületek kózótt elfoglal s e hely bizonyára nem az utolsó és mindjárt a leggazdagabb Cseh- és Svéd- ország kózótt foglal helyet.
A Daphnidzae-család nemeinek meghatá- rozására szolgáló táblázat.
A. A fej a tórzstól bemélyedéssel elválasztva. «a. A fej ormány nélkül. A hímek tapogatói sokkal hosszabbak, mint a nóstényekéi; a hímivarnyilás az utópotroh végén, a tapogatók csücsukon kiszélesedettek s à tapintósórte külón alapról indül ki, egy potrohnyulvánnyal és mellékszemmel. 1. Nem. Ceriodaphnia, DaNa.
aa.
bb. A himek tapogatói oly hosszüak, mint a nós- tényekéi; a hímivarnyilás az utópotroh alap- ján, a tapintósórte az orsódad tapogatók koze- pén ered, potrohnyulvány és mellékszem nél- kül ... ... 9. Nem. Moina, BarRDb.
109
b. A fej ormánnyal. «a. À tapogatók mozgathatók, szabadok, két pot- rohnyulvánnyal. 3. Nem. Simocephalus, Scmoxpr. bb. A tapogatók fedettek, mozdulatlanok, egy pot- rohnyulvánnyal.
4. Nem. Scapholeberis, SCcHOEDL.
D. A fej a tórzstól éles bemélyedéssel nines elválasztva. 5. Nem. Daphnia, M. O. FR.
1. Nem. Ceriodaphnia, Dawa.
Sans G. O. 2. pag. 272.; Kunz, HErLICH, etc.
MÜLLER P. E. 7. pag. 125.;
Capite impressione profunda a thorace disjuncto, for- mices plus minusve prominentes gerenti, sine rostro ; testa corporis ovali aut rotundata, areis. hexagonalibus supra angulo evidenti, sine spina ; macula cerebrali perparva ; antenmis liberis, mobilibus, apicem. versus dilatatis, in femina mediocribus, m mare longis, seta prehensili apicali
| Fig. 11—12.; C. nitida, ScHoEDLER, 7. Ceriodaphnia, Dawa, 7. pag. 1273. ; SCHOEDLER, 2. pag. 25.5 |
armatis ; setis antennarum 2-di paris ciliatis, ramo triar-.|
ticulato quinque setoso ; abdomine supra processu uno evi- denti ; cauda majuscula, dilatata, interdum apicem. ver- sus attemuata, aculeis marginalibus mec mon fasciculis setarum minimarum ungvibus setosis, curvatis ; pedibus I-mi paris in mare flagello longo.
Fóldrajzi elterjedését külónben legkónnyebben szem- lélhetóvé teszi a kovetkezó táblázat:
|
E i | a
: ies esp lees 2 $
A faj neve E E E EE Pee s
3 Mas oeste sid e I t | ene
laa e deir 11 es |o ES |
Ceriodaphnia reticulata .. | J- | 4- | -4- | 4 | 4e.| 4 | 4L
« megops .- JS sepan |nz |
« pulchella .. | 4i Ji 2
« punctata INC licent ts ES eS
« quadrangula || 4- | s Js | -ticr
« latieaudata. | . | EE |3R ar
« rotunda.. | obses esee] cs | cb
« Leydigii .. | . | -d-| * | S ID
« Büsdecrst esce scs qae | c |
. A Ceriodaphnia-fajok meghatározására , szolgáàló táblázat.
A. Az utópotroh végkarmai fínoman sórtézettek, fésücskével. 1. Faj. Ceriodaphnia. reticulata, Jun.
. Ó 8j ^okar i fi Ü Ortézett k, fésücske | ^ ^ ele . " EE ruucb voskarmum fnomarn sórieseiiem, lesd | nak egyenes folytatása gyanánt tünik fel. Igen jellemzó
nélkül. à. Az utópotroh szegélyén a sórtéken kivül még róvid fogacskák is vannak. 2. Faj. Ceriodaphmnia megops, SARS. b. Az utópotroh szegélyén esupán sórték. aa. Az utópotroh kiesiny, keskeny. *A fej a tapogatók eredéspontja elótt szembe- tünóen esüesosodott. 3. Faj. Ceriodaphnia. pulchella, Sans. "UA fej a taposatók eredéspontja elótt esües nél- kül.4. Faj. Ceriodaphnia quadrangula, M. O. FR. bb. Az utópotroh feltünóem széles. *A fej alsó esücsán kerekitett sima. 5. Faj. Ceriodaphnia. laticaudata, M. P. E. ""*A fej alsó esüesán kihegyesedett, tüskézett. 6. Faj. Ceriodaphnia rotunda, SARs.
1. Faj. Ceriodaphnia reticulata, Jun. III. Tábla, 10—12. és 15. ábra.
Monoeulus retieulatus, JuRINE, 7. pag. 139. Tab. 14.
| Fig. 3—4. — Daphnia retieulata, Bargp, 7. pag. 97. Tab. 7. Fig. 5.; D. quadrangula, Lrrn;EBonG, 7. pag. 35. Tab. 3. Fig. 1. — Ceriodaphnia reticulata, SCHOEDLER, 2. pag. 26. —
Daphnia retieulata, LEvpre, 7. pag. 182. Tab. IV. Fig. 34—9390. ; Tóru S., 7. pag. 147. Fig. 9. — Ceriodaphmnia reticulata, Sans G. O., 2. pag. 275.; MürLER P. E., 7. pag. 127. Tab. 1. pag. 99.; Luwp, 7. pag. 159. Tab. 6.Fig. 7—8.; C. reticulata, Kunz, 7. pag. 20. ; Hxrurcn, /. pag. 49. Fig. 47.; C. dentata, DrgGE, 7. pag. 80. "Taf. 1-5 Rig 1-09;
Capite erecto, ante basim antenmnarum indistincte. an- gulato, fornice permagno et valde prominenti; testa corporis ovata, antice angustiore, supra valde rotundata, reticulataque ; antennis parvis ; cauda mediocri, ad apicem rotundatum paulum. truncata, aculeis in medio seriei longissimis utrinque S—10, sime tuberculis aculeatis, ungvibus serie dentium ad basin armatis.
Longit. ?: 0:8—1:1 mm.; altit. ?: 0:44—0:59 mm.; altit. cap. ?: 016 mm.
Hazánk faunájában az elterjedtebb fajok kózé tarto- zik s én a kóvetkezó helyekról ismerem: Kolozsvár, N.-Bzeben, Kardosfalva, Apahida, Brassó, Dános, Fehér-
| egyháza, F.-Kápolna, Sáros, Csápor, Dégh, Püspokladány,
Karczag, Kisujszállás, Debreezen, Liptó-Szt-Miklós, De- ménfalu, Cserna, Kecskemét, mely helységek határában meglehetós gyakori alak.
A tórzsalakon kívül Kolozsvárt és Kolozsmonostoron még egy érdekes varietását is találtam, a melyet termó- helye után Ceriodaphnia reticulata, var. claudiopolitana név alatt említhetek fel.
Általános testalak tekintetében e varietás fóleg azzal külónbózik a tórzsalaktól, hogy hátoldala csak gyengén Ívelt, ellenben hasoldala erósen kerekített s evvel kapcso-
| latban pánczéljának kis nyulványa nem a hossztengelyen
silletóleg a pánezél kózépvonalában, hanem a koózép- vonal fólótt fekszik (IIL Tábla, 15. ábra), e mellett a pánezél mellsó szegélye kissó mell felé szókelló.
A fej és a tórzs kózótt a bemélyedés nagyon csekély, alig észrevehetó, minek kóvetkeztóben a kettó egymás-
e varietásra a fej alakja, a mennyiben az majdnem egy lefutásában épszélü s csupán a szem fólótt van lissé óblózve, továbbá a fejboltozat hátrafelé szélesedik és he- gyes nyulványkába megy ki. (III. Tábla, 15. ábra).
Az utópotroh alak tekintetében megegyezik a tórzs- alakéval, sót még szegélytüskéinek száma és nagysága is; de külónbózik abban, hogy oldalai egészen csupa- szok s illetóleg a ffnom sórtepamatoeskák innen hiányoz- nak. (III. Tábla, 15. ábra.) A végkarmok sórtézettsége is
szembetünóen eltér, a mennyiben, mint láttuk, a tórzs-
| alak végkarmainak elsó harmadáüban 3—25, fésüfog-
110
Szerü erósebb tüskécske emelkedik, e varietásnál ellen- ben a végkarmok alapján 5—7, szintén fésüfogszertüten rendezódótt erós tüskécske emelkedik s azontül a vég- karmok fínoman sórtézettek. (ITI. Tábla, 12. ábra.)
À belszervezeti viszonyokat, továbbá a pánezél fólüle- tének szerkezetét illetóleg külónben e varietás egészen megegyezik a tórzsalakkal; s ettól még méreti viszonyai- ban sem tér el lényegesen.
Hogy ez érdekes alak, csak egy varietas-e, vagy pedig ónálló, s ez utóbbi esetben üj faj-e; azt csak is a hím- nek ismerése után lehetett volna biztosan megállapí- tanom.
2. Faj. Ceriodaphnia megops, Sans G. O. III. Tábla, 13., 14, ábra.
Daphnia quadrangula, LrÉviv, 7. pag. Tab. 6. Fig. 29—5. — Ceriodaphnia megops, Sans G. O., 2. pag. 277. ; MürLER P. E., 7. pag. 126. Tab. 1. Fig. 9—10.; Luwp, 7. pag. 160. Tab. 6. Fig. 10.; C. eristata, DBrmGE, 7. pag. 82. Taf. 2. Fig. 8. 9.; C. megops, Kunz, 7. pag. 19.; HxrurcH, 1. pag. 48. Fig. 16.
28. 2.
Capite erecto, ante basin antennarum indistincte angu- lato ; fornice laevi ; testa corporis ovali supra acuminata, transversaliter striata, ad margines. irregulariter. reticu- lata; oculo magno ; antennis parvis; cauda mediocri, truncata ad apicem angustata et serrulata, aculeis apicem versus majoribus utrinque 6—9 dentibusque minimis.
Longit. ?:0:85—1 mm., altit. ?: 063—0:65 mm.; altit. cap. ?: 0:23 mm.
A ritkább Ceriodaphnia-fajok egyike. Hazánkban még eddig esak a kóvetkezó helyekról ismerem : Piski, Novaly, N.-Teremi, Déva, Alsó-Vist, Héjjasfalva s itt pocsolyák- ban találtam.
3. Faj. Ceriodaphnia pulchella, Sans G. O.
III. Tábla. 22,, 23. ábra. Ceriodaphnia pulchella, Sans G., 2. pag. 976.; Mür- LER P. E., 7. pag. 198. Tab. 1. Fig. 13. 14.; Kumz, 7.
pag. 27; HxLurcH, 7. pag. 50. Fig. 18.
Capite erecto, magno ante basin antennarum. turgido, evidenter angulato, angulo fere recto ; fornice parum pro- minenti laevi; testa ovali, supra angulo fere recto, dense reticulata ; antennis majusculis, cylindricis ; cauda. me- diocri, apicem versus angustata, modice truncata, aculeis ejusdem fere longitudinis, utrinque 9—11.
Longit. 9 : 0:58—0'7 mm.; altit. ? : 0:4—0.5 mm. ; altit. cap. ? : 015—017 mm.
Hazánk faunájiban meglehetós gyakorinak látszik 8 én a kóvetkezó helyekról ismerem: Kolozsvár, Mo- hostó, Csetelke, N.-Sármás, Segesd, Mezó-Záh, Arad, Püspókladány, Karczag, Kisüjszállás, Debreczen, Liptó- Sz.-Miklós, Deménfalu. Mind eme helyeken ideiglenes, esó-tócsákban, de Kolozsvárt a muzeumkerti tavakban is.
4. Faj. Ceriodaphnia quadrangula, Mbrrzzn O. Fn. III. Tábla. 20., 21. ábra.
Daphnia quadrangula, MürrER O. Fm., 7. pag. 90. Tab. 13. Fig. 3. 4 — Ceriodaphnia quadrangula, Barmp, 7. pag. 97. Tab. 19. Fig. 1—2.; MürLER P. E., 7. pag. 130. Tab. 1. Fig. 16—18.
Capite valde depresso, apice rotundato, ante basim antemnarum fere mon amgulato, fornice prominent ; testa. corporis rotunda, vel fere quadramgula | obtuse- angulata, supra non prominenti, fere rectangula, ample reticulata ; antennis magnis, cylindricis, ad apicem. pau- lum angustatis ; cauda angusta, per dimidium extremum aeque lata, apice paulum. truncata, aculeis parvis 7—9, ejusdem fere longitudinis.
Longit. ? : 0:6—0:65 mm.
Igen régen, de azért még csak kevés faunaterületról
| lsmert faj, a mely hazánk faunájában a kózónségesebbek | kózé látszik tartozni, legalább erre enged kóvetkeztetni
az a kórülmény, hogy meglehetós sok helyról ismerem.
| llyenek gyanánt a kóvetkezóket éószleltem : Kolozsvár,
Kolozsmonostor, Brátka, Csápor, Feketepatak, Vizakna, Kecskemét, Brassó, Kótelend, a diósgyóri hámori tó, Liptó-Sz.-Miklós, Szielniez, Deménfalu, Cserna, Temes-
| vár, Versecz, Retisova, Szeged, Dorozsma, a mely helye-
ken leggyakrabban ideiglenes tócsákban találtam.
5. Faj. Ceriodaphnia laticaudata, var. transylvana, Mürrzm P. E.
III. Tábla. 18., 19. ábra.
Capite valde depresso, parvo, apice rotundato, ante basim. antennarum. viz angulato; fornice prominenti ; testa corporis rotunda, vel fere quadrangula, supra non, aut parum prominente, angulo acutiusculo ; cauda. per- magna, lata, a medio latissima parte, ad apicem. angu- stata; margine anali aculeis parvis, utrinque novem ad
| undecim ejusdem. longitudinis; wngvibus magnis, setosis.
Longit. ? : 0:85—1:03 mm. ; altit. 9 :0:75—0'85 mm.
Az általam talált példányok általánosságban hasonlí- tanak azokhoz, a melyek után Mrren P. E. a diagnosist készítette; de legnagyobb részóknél a pánezél hát- és hasoldala meglehetós hegyes csücsban érintkezett (III. Tábla, 19. ábra), továbbá a végkarom finoman sór- tézett volt (III. Tábla, 18. ábra) ; ellenben a Miürrzn P.E. példányainál, a diagnosis után ílélve, a hát- és hasoldal majdnem derékszóg alatt érintkezett 8 a végkarmok csu- paszok voltak. (MürrEn P. E. 7. p. 130. Tab. I. Fig. 19.)
6. Faj. Ceriodaphnia rotunda, SrRAUS. III. Tábla. 16. 17. ábra.
Daphniarotunda, STRAvs, 7. pag. 161. Tab. 29. Fig. 297—928. 5 Damp, 7. pag. 98. "Tab. 10. Fig. 4. 4a. — Ceriodaphnia rotunda, Sans, 2. pag. 975.; MürLER P. E.,, 7. pag. 131, Taf. 1. Fig. 20—93.; Kumz, 1. pag. 97. Taf. 1. Fig. 12.;
114
Hzrurcn, 7. pag. 52.; Fig. 3. 4.
Capite depresso, parvo, ante basim antennarum nec mi- minum anqulato ; sub oculo fere recto, aculeis armato ; fornice promwunmenti, umi- vel biaculeatis ; testa corporis rotunda, antice angustiori, supra acuminata, mediocriter reticulata, margine posteriore aculeata ; antennis medio- cribus apicem versus parum dilatatis ; cauda permagna, lata, ad apicem oblique truncatum dilatata ; aculeis parvis utrinque 7—9 ejusdem longitudinis.
Longit. ? : 069—0:78 mm. ; altit. ? : 0:5 altit. eap. ? : 0:1—0:12 mm. Mind a mellett, hogy aránylag csekély számü fauna-
0:58 mm. ;
területen észlelték, mégis a kózónségesebb fajok kózé sorolható, minthogy az említett faunaterületekról sok helyrólismeretes. Hazánkban is igen kózónséges s eddig a kóvetkezó termóhelyei ismeretesek: M.-Sályi, Déva, Gyeke, Sárkány, Alsó-Rákos, Báld, Kis-Osztró, Tóhát, Réty, Uzdi-Sz.-Péter, Boldogváros, Nagy-Pestény, Katona, Arad, Püspókladány, Karczag, Kisüjszállás, Debreczen, Liptó-Sz.-Miklós s itt állandó, meglehetós tiszta tócsák- ban találtam.
2. Nem. Mona, Barn.
Moina, Bargp, 7. pag. 100.; ScnmoEpLER, 2. pag. 97.; Sans, 2. pag. 299.; MürrER P. E., 7. pag. 132.; HkrLICH, WEISMANN, etc.
Capite impressione a. thorace. disjuncto, fornicibus obscuris, rostro mullo ; testa corporis fere quadrangulari, obtuse-angulata, reticulata ; macula cerebrali nulla ; an- tennis mobilibus magnis, in medio seta flagelliformi armatis; setis omnibus antennarum. 2-di paris ciliatis, ramo triarticulato setis 5 ; abdomine processu. parvo aut mullo; matrice tamen lamella longitudinali a latere inte- riore valvularum exsilienti reclusa ; cauda mediocri api- cem versus attenuata ; ano spatio sat longo ab ungvibus remoto.
lgen nagy. fóldrajzi elterjedéssel biró nem, melynek fajai kózótt kettó olyan van, a mely esaknem minden eddig átvizsgált európai faunaterületról ismeretes, sót van egy olyan faja is, a mely Ausztraliából van ismertetve. Hogy mily viszonyban állanak egymáshoz az európai külónbózó faunaterületek e nem fajait illetóleg, azt a kóvetkezó táblázat érzékelteti legjobban.
I l A faj neve E B E | $ | E E E & EENNERESESE SERE Moina brachiata — — |n s JE mequE] J-] 3E « rectirostris ——.— ct- -l cT * | E | |T * Lilleborgi.. |F| 4 cree UNEHBlng (—7 " ASIE | T * — mierurà — — «| lite | T | « — paradoxa ias | el un JESREISOheri^ ——- —-— le dee 524) 3F.| | 4 XO BAnfiyi —- -- D ; 2 3-oxs S | T
C. eonsors, BrnGE, 7. pag. S1. Taf. 1. |
A hazánkból eddig ismert ót faj kózül kettó tehái cosmopolita, kettó még esak két más faunaterületról ismeretes, de azért; ez utóbbiaknak semmi nagyobb fon- tossiigot nem tulajdonfthatunk zoogeographiai szempont- ból, mert igen valószínii hogy a további vizsgálatoknak más faunaterületekról is sikerülne ezeket felmutatni. Egy olyan faj is van végre, a mely eddig esupán hazánkbol ismeretes.
A Moina-fajok meghatározására szolgáló táblázat.
4. A fejen a homlokszem fólóott feltünó bemélyedés. 1. A végkarmokon fés(ü.
4. À pánezél mellsó züga gyéren sórtézett, az utó- potrohon 9—10 fogaeska, a hím tapogatóim három tapintósórte ... 1. Faj. Moina brachiata, Jun.
bh. A pánezél hasoldali szegélye küzepéig gyéren sór- tézett, az utópotrohon 10—14 fosaeska, n hímek tapogatóim két tapintósórte.
2. Faj. Moina vectirostris, Jun. 2. À végkarmok fésü nélkül, kül&ó szegélyükón mellék- karomszerü nyülvánnyal. 3. Faj. Moina salina, STEP. - A fejen a homlokszem fólótt bemélyedés nines. 4. À végkarmok fésü mélkül, a fejpánezél CSUpasz, & tapogatók folülete pikkelyek nélkiil. 4. Faj. Moina. lischeri, H&ErrrcH. b. A végkarmok fésüvel, a fejpánezél fínom sórtékkel ékített, a tapogatók folülete pikkelyekkel fedett. 5. Faj. Moina. Bánffyi, Dapav.
I. Faj. Moina brachiata, Jun.
Monoeulus brachiatus, JumINE, 7. pag. 131. Tab. 12. Fig. 3—4. — Daphnia maeroeopus, SrRAUs, 7. pag. 161. Tab. 29. Fig. 30.; D. brachiata, LrÉvIN, 7. pag. 29. Taf. 6.
Fig. 7—9.; LrvprG, 7. pag. 116. Taf. 4. Fig. 39. Taf. 5. Fig. 40—43. — Moia brachiata, Bargp, 7. pag. 102. Tab. 9. Fig. i. 2. MüLLER P. E., 7. pag. 133. Tab. 9. Fig. 99.;
^
ScHOEDLER, 7. pag. 4.; HkrLICH, /. pag. 53. Fig. 90. Daphnia brachiata, TórH S. 7. pag. 142. Fig. 9.
Capite fornice indistincto ; testa. corporis margine dorsali in femina. semiadulta recto, in femina ova multa ferenti valde rotundato, margine anteriori. setis longis ; seta. flagelliformà antennarum tertiam partem longitudi- mis antennarum. fere aequamti ; amtemmis im mare setis flagelliformibus tribus ; abdomine sine processu; cauda aculeis magnis, setosis 9—10 ; ungvibus caudalibus ad basin setis magnis pectinatis.
Longit. 9 : 1:2—1-4 mm.
Longit. d' : 1:1—1:16 mm.
Igen kózónséges, nagyon rég és minden átvizsgált európai faunaterületról ismert faj, a melyet hazánkból és utána Manceó T. említett Budapest átvizsgált helyeknek csaknem minde-
legelószór Torn S8. faunájából. Én az nikén találtam ideiglenes, legegyakrabban igen zavaros tócsákban, a miról tanüskodik a kóvetkezó jegyzék: Kolozsvár, Nyárádtó, Mócs, O.-Szilvás, Ecselló, "Torda, Vista, Deés, N.-Pestény, Lomány, Nagy-Szeben, Szamos-
119
falva, Apahida, Csuesa, Boldogváros, Berethalom, héty, Medgyes, N.-Sármás, Dános, DBesimbák, Alsó-Venicze, Héjjasfalva, Sáros, Segesd, Demsus, Segesvár, Debreczen, Páld, Arad, Püspoókladány, Karezag, Kisüjezállás, Diós- gyór, Budapest, Liptó-Sz.-Miklós, Deménfalu, Versecz, Keeskemét.
9. Faj. Moina rectirostris, Jun. III. Tábla. 3. és 4. ábra.
Monoculus reetirostris, JuURINE, 7. pag. 134. Taf. 13. Fig. 3. 4. — Moina rectirostris, Barb, 7. pag. 101. Taf. 11. Fig. 1. 9. — Daphnia reetirostris, LxvprG, 7. pag. 174. Taf. 10. Fig. 76. 77.; FRI6, 7. pag. 2935. Fig. 39. — Moina rectirostris, KuRz, 7. pag. 6. Taf. 1. Fig. 11.; WEISMANN und GnuBER, 7. pag. 69. Taf. 3. Fig. 3. 4. Taf. 4. Fig. D. 7. 7. A. 10. Taf. 5. Fig. 17. 19. Taf. 6. Fig. 29—94.; HxrLICH, l. pag. 55. Fig. 21. ; ScHoEDLER, 7. pag. 4.
Capite supra oculum impressione insigni , fornice indistincto ; testa corporis fere quadrangulari, margine anteriori ac. inferiori setis perpaucis; antennis àn mare setis. flagelliformibus duabus ; abdomine sine processu ; cauda. aculeis magnis, setosis 10—14 ; ungvibus caudali- bus serie. selarum. minimarum ac infra. serie spinarum pectiniformi.
Longit. ? : 1:2—1:36 mm.
Igen régen és általánosan ismert faj, mind a mellett nem tartozik a nagyon kózónségesek kózé. Hazánkból esak kevés helyról ismerem, milyenek: Alsó-Árpás, Püs- pókladány, Karezag, Kisüjszállás, Debreczen, Liptó-Sz.- Miklós, Cserna, Arad, Temesvár, Versecz, hetisova, Sze- ged, Kecskemét, Dugaez, Csápor.
3. Faj. Moina salina, SrEPANow. III. Tábla. 5—9 ábra.
Moina rectirostris, var. salina, STEPANOW, 7. pag. 94.
Capite supra oculum | impressione. insigni , fornice indistincto ; testa. corporis fere quadrangulari, margine anteriore ac inferiore setis perpaucis; amlenmis in mare apice ungvibus curvatis, majusculis 5; abdomine sine processu ; cauda aculeis magnis 10 setosis armata, mar- gine. superiore tuberculis perparvis lateribusque setis animutis, in series transversales positis; ungvibus cauda- libus sine spinarum serie pectiniformi margine anteriore processu dentiformi longo, usque ad medium setosis.
Longit. 9 : 0:75—0':9 mm. ; altit. ? : 0:45—0:5 mm.
A hím kisebb a nósténynél. Tapogatóiigen hosszüak, sarlóalaküak, mozgathatók, mellsó harmadik vastagabb tóbbi részüknél s itt egy kis bemélyedésból a páratlan tapintósórte ered. (III. Tábla, 8. ábra.) A tapogatók csü- cBán 5 erós, fvelt, sima karom emelkedik s ezek fólott ugyanannyl róvid, gómbós szaglópálezika. (III. "TTábla, 9. ábra.) Az elsó lábpár hengeres alapízének mellsó sze- gélye finoman sórtézett, alapján egy sfma és csücsa kóze-
| lében egy sórtézett tüskével ékített; hátsó szegélyén ellenben, egymástól egyenló távolságban három igen hosszü, egytagu tollas sórte emelkedik. A lábak esücsán egy ostor- és egy sarlóalakülag eyengén górbiült karom van, melynek csücsán 1 nagyobb és 3—4 kisebb fogacska | van. (III. Tábla, 5. ábra.)
| E fajt SrEPANow külónítette el némileg a Mo?ma vecti- rostris-tól legelószór, de csak a sós vizekben éló egy varietásnak tekinti. A két alaknak részletes ósszehasonlí- iása alapjín azonban, azt hiszem, bátran tarthatom a | kettót ónálló fajnak. Igen nyomós érvül szerepel itt az utópotroh és szerkezete; a végkarmok szerkezete, leg- fóképen pedig a hím tapogatóinak, elsó lábának s a tapo- | gatók karmainak, szaglópálezikáinak és az elsó lábpár karmainak szerkezete; továbbá a tapintó sórte páratlan volta.
l Az irodalomban SrEPANow említi elószór ez alakot oroszországi sós tavakból. En hazánkban a tordai és viz- aknai sós tavakban talíltam, a melyekben tóménytelen, | mesés tómegekben él. Egyike hazánk legérdekesebb Cladoceráimmak nemesak a sós vízben elófordulása miatt, | hanem fóleg azért, hogy ósszekótó kapesot képez hazánk és Oroszország sósvízi, továbbá a sósvízi és az édesvízi Rák és illetóleg Cladocera-fauna kózótt.
| 4. Faj. Moina Fischeri, Hgrrrcn. | Daphnia reetirostris, FrscHER, 7. pag. 105. Tab. 3. Fig. 6. 7. — Moina Fischeri, HELLICH, 7. pag. 55. Fig. 92. Capite supra. oculum. frontalem. impressione nulla ; | fornicibus indistinctis ; testa. corporis. quadrangulari, margine anteriore ventralique setis brevibus ; seta flagelli- formi antennarwum brevi ; cauda brevissima aculeis setosis 6—8 ; ungvibus caudalibus pectine aculeorum carente. Longit. 9 : 1:25—1:34 mm. Hazánkban a kóvetkezó helyeken találtam : Liptó- Bz.-Miklós, Szielniez, Oriovácz (Pozsega megye).
5. Faj. Moina Dánffyi, Dapax. II. Tábla. 1. 2. Moina Bánffyi, DApAv, 2. pag. 14. Taf. IT. Fig. 1. 3. 4. 6.
ábra.
Testa capitis setis tecta ; testa corporis fere quadran- qulari, obtuse angulata, parte postica supra duos proces- sus curvatos formanti; antenmis primi paris ubique ciliatis, laminis quadrangularibus obtectis ; cauda apicem versus attemuata ; ungvibus caudalibus curvatis, setosis.
Teste négyszógletü, átlátszó, alsó zügain kerekített. Feje egyenesen mellfelé irínyuló, a szem folótt bemet- szés nélkül. Homloka erósen kerekített és a homlokszem kózel fekszik a homlok falazatához, a hasoldalon gyenge, ormányszeri kiemelkedéssel. Igen jellemzó e fajra, hogy a fej pánezéljinak egész fólületén finom, hosszü sórték emelkednek. (III. Tábla, 1. &bra.) Homlokszeme aránylag kiesiny, de sok leneséjt.
1138
Longit. 9 : 0:9—1:15 mm. ; altit. 9 : 0:7—0:9.
E faj általínos testalak tekintetében, külónósen pedig a pánezél felsó zügának szerkezete, továbbá az utópotroh szerkezete miatt emlékeztet a Moina rectirostris-ra, ellen-
ben fejének szerkezete által a Mona Fischeri-hez ha- sonlít, eltór azonban mindkettótól tapogatóinak pikke- lyes, továbbá fejpánezéljinak sórtézett voltával.
'l'ermóhelyei gyanánt még eddig csak a Mohostót és Nádpatakot ismerem.
3. Nem. Simocephalus, ScioEpr.
Daphnia, Autorum. — Simocephalus, ScHoEpLER, 2" pag. 17.; MürLER P. E., 7. pag. 191.; Sans, Kunz, Hkr- LICH, etc.
Capite impressione a thorace disjuncto, fornice vostro- que praedito ; testa corporis rhomboidali, obtuse-angulata, transverse irregulariter striata ; macula cerebral. oculo- frontali minore ; antennis parvis, liberis in sexu utroque fere aequalibus, in mare setis duabus, sensualibus, parvis, lateralibus ; ramo quadriarticulato antennarum | 2-di paris seta. unica. apicali organum. affictionis praebenti, parte interiore breviter setosa, parte ulteriore laevi, ha- mata, caeteris bisgeniculatis, ciliatis; abdomine processi- bus duobus; cauda majuscula, apice truncata ; pedibus primi-paris in mare sine flagello.
E nem fajai minden átkutatott európai fauna-terüle- ten észleltettek s vannak kozóttük cosmopoliták, de van- nak olyanok is, a melyek csak egy-két fauna-területról ismeretesek. Európai fóldrajzi elterjedését külónben leg- szembetünóbbé teszi a kóvetkezó táblázat, a mely egy- üttal azt is fehmutatja, hogy az egyes fajok hány fauna- területról ismeretesek ez ideig.
MR E WN E: A faj neve 88 BS | 1 ew e misol!nm | misz|m àj|H
I XI E3 | UC XXLEET d ——À——— —
Simocephalus vetulus cac | d | t-tidctI-cx | ^-o-cr « congener 4 | E - los UE
« exspinosus 3r 3E a | sey m
« serrulatus I3E 38] sie ese Tesi sus
A Simocephalus-fajok meghatározó táb- lázata.
4A. A homlok és a pánezél hátsó szegélye esupasz. 4. À homlok kerekitett. aa. A mellékszem megnyult, orsódad. 1. Faj. Simocephalus vetulus (M. O. FR.). bb. A mellékszem rhomboid-szerü. 9. Faj. Simocephalus congener. Kocn. b. A homlok tompított esücesal. 3. Faj. Simocephalus ewspinosus. (Kocn). DB. A homlok és a pánezél hátsó szegélye fogazott. 4. Faj. Simocephalus serrulatus (Kocg).
DapAay, Cladocera.
1. Faj. Simocephalus vetulus (Mir. O. Fn.). III. Tábla. 25., 26. ábra.
Daphnia vetula, MürtER O. Fm., 7. Nr. 2399.; D. sima, MürLER O. FR., 2. pag. 91. Tab. 19. Fig. 11. 12.; D. vetula, SrRAUS, 7. Tab. 29. Fig. 25. 26. — Monoeulus simus, JURINE, l. pag. 199. Tab. 12. Fig. 1. 2. — Daphnia sima, Kocmu, 7. H. 35. Fig. 12.; ZapDacH, 7. pag. 22.; LaÉviN, 7. pag. 926. Taf. 5. Fig. S—10.; FrizscHkER, 9. pag. 177. Tab. 5. Fig. 18. Tab. VI. Fig. 1—4.; D. vetula, Barmp, 7. pag. 95. Tab. 10. Fig. 1.; D. sima, Liuz;EBonG, 7. pag. 42. Tab. 3. Fig. 9—4.; D. Hlizabeth:z, KriNG, 7. pag. 947. Tab. 9. Fig. A. B. — Simocephalus vetulus, ScHoEDLER, 2. pag. 18. — Daphnia sima, LEvprG, 7. pag. 153. Taf. 1. Fig. 11. 19. Taf. 3. Fig. 24—99.; Tórz S. 7. pag. 138. Fig. S. — Simocephalus ve- tulus, Sans G. O., 7. pag. 51.; MürLER P. E., 7. pag. 122. Tab. 1. Fig. 26. 27. — Daphnia sima, PraTkav, /. pag. 96. Tab. 1. Fig. 2. — Simocephalus vetulus, LuNp, 7. pag. 161. Tab. 5. Fig. 4. 5. 7. 8. Tab. 8. Fig. 2. — Daphnia sima, Fnrü, 6. pag. 218. Fig. 37. — Simocephalus vetulus, KuRz, l. pag. 29.; SCHOEDLER, 4. pag. 16.; HkrLICcH, 7. pag. 44. Fig. 19.
Capite ante oculum. rotundato, et ante rostrum ar- euato ; macula cerebrali valde elongata, vel fere filiformà ; testa corporis fere quadrangulari, supra sine processu ; altitudine maxima animalis longitudinem marginis liberi postici fere aequante ;. dentibus ungvium caudalium par- vis, brevibus in. utraque serie fere aequalibus ; aculeis caudalis aequaliter curvatis.
Longit. ? : 9—9:5 mm. ; altit. 9 : 1:5
Hazánkban is a legkózónségesebb fajok kózé tartozik, a miról eléggé tanuskodik a termóhelyeknek kóvetkezó sorozata: Kardosfalva, Kolozsvár, Brátka, Torda, Szucsák, Vizakna, Deés, Feketepatak, Ó-Szilvás, DBuesa, M.-Nádas, Medgyes, Sárkány, Piski, Kótelend, Oltszem, Szkore, Dbonezhida, Méhes, Alsó-Rákos, Novaly, Radnóth, Mikó- Üjfalu, Kinesi, Apahida, Szamosfalva, Déva, Keeskemét, Brassó, Csetelke, Nagy-Teremi, M.-Sályi, Uzdi-Sz.-Péter, Dégh, Maros-Vásárhely, Sepsi-Sz.-Gyórgy, Gyeke, Dános,
1:75 mm.
Dáld, F.-Kápolna, Bonyha, Héjjasfalva, Sáros, Segesd, Héviz, Dombó, Czege, N.-Pestény, Kis-Osztró, Tóhát, Réty, Debreczen, Püspókladány, Karezag, Kisujszállás, Diósgyór, Liptó-Sz.-Miklós, Deménfalu, Verseez, Temes- vár, Szeged. Leggyakrabban állandó, meglehetós tiszta poesolyákban találtam.
9. Faj. Simocephalus exspinosus, Kocn. III. Tábla. 24., 27., 28. ábra. Daphnia exspinosa, Kocu, 7. H. 35. Tab. 11. — Simo- cephalus exspinosus, ScHoEDLER, 2. pag. 21.; MürrER P. E., Il. pag. 122. Tab. 1. Fig. 94.; Luwp, 7. pag. 161. Tab. 5. Fig. 9.; Kunz, 7. pag. 99.; ScuoEDLER, 6. pag. 16.; HxrrrcH, 7. pag. 42. Fig. 13.
Capite ante oculum obtuse-angulato ; macula cerebralà rhomboidali ; testa corporis supra sine processu; altitu- dine macima longitudinem. marginis liberi postici supe- rante ; ungvibus caudalibus serie. externa dentium. majo-
15
114
rum, interna. minorum. tenuissimorum armatis; aculeis |
caudalibus curvatis.
Longit. ? : 9—9:8 mm. ; altit. ? : 1:7—1:85 mm.
Még eddig csak kevés helyról ismeretes. Hazánk- ból WiEnzEJskr adatai nyomán is ismerem, a ki a tátrai tavakban találta s külónósen a hátsó és kózépsó toporówi tavakban; de megtaliltam Sátoraljaujhelyen, Vizaknán, Keeskeméten magam is.
3. Faj. Simocephalus congener, Kocn. III Tábla. 29., 30., 32. ábra.
Daphnia congener, Kocm, 7. H. 35. n. 13.; D. sima, LiÉvis, 4. pag. 96.; D. vetula, Barnp, 7. pag. 95.; D. sima, FiscukR, 4. pag. 177. — Simocephalus congener, SCHOEDLER, 2. pag. 20.; S. expinosus, var. MürLER P. E. 7. pag. 123.
Capite ante oculum angulatim-rotundato, ante rostrum simuato; testa corporis supra sine processu ; altitudine maaima longitudinem marginis liberi postici superante ; ungvibus caudalibus serie externa dentium majorum plu- rium sensim breviorum, interna. vero minorum tenuissi- morum armatis ; aculeis caudalibus sinuatis.
Hazánkból a kóvetkezó helyekról ismerem: Fekete- patak, Szamosfalva, Marosvásárhely, Kisosztró, Déva, Sárkány, Csetelke, Medgyes s itt meglehetós gyakori.
3. Faj. Simocephalus serrulatus, Kocn. III. Tábla. 31., 33., 34. ábra.
Daphnia serrulata, Kocg, 7. H. 35. Tab. 14.; D. inter- media, LiÉviw, 7. pag. 99. Tab. 6. Fig. 6.; D. Brandtii, PrscHER, J. pag. 177. Tab. 5. Fig. 1—9.; D. serrulata, FrscHER, 6. pag. 4.; LiuLJEBORG, J. pag. 40. Taf. 3. Fig. 5.; LzvpiG, 7. pag. 165. — Simocephalus serrulatus, SCHOEDLER, 2. pag. 22. 6. pag. 18. ; Sans G. O., 7. pag. 51. ; MürEn P. E., 1. pag. 193. Taf. 1. Fig. 25.; LUND, 7. pag. 161. Taf. 5. Fig. 10.; HEgrLrcH, /. pag. 43. Fig. 14.
Capite ante oculum. acuminatim-angulato et serrato ; ante rostrum fere angulato ; macula cerebrali triangulari ; testa corporis supra. processu lato, obtuso, serrato ; alti- tudine maaima longitudinem marginis liberi postici valde superante. Ungvibus caudalibus serie externa. dentium minorum, temuissimorum, interna majorum, validorum armatis ; aculeis caudalibus geniculatis.
Longit. ? : 1:58—2:5 mm. ; altit. : 1—1:5 mm.
Hazánkban még eddig csak Piski határából ismerem, állandó, nóvénydüs tócsából, továbbá Oltszem, M.-Nádas, Uzdi-Szent-Péter, Déva, Novaly és Szamosfalva határából.
4. Nem. Scapholeberis Scgogpr.
Daphnia, Autorum. — Seapholeberis, SCHOEDLER, 2. pag. 93.; Sans G. O., 1. pag. 51.; MürLER P. E., J. pag. 124.; Kunz W., HkELurcH ete.
'apite supra. plerumque impressione a. thorace. dis- juncto modice triangulari, fornice distincta, rostro acu- tiusculo; testa corporis fere quadrangulari, evidenter
angulata, areis hevagonalibus reticulata, margine ventrali introrsum. versus reflexo, setifero ; macula cerebrali parva antennis immobilibus, minimis, testa corporis fere obtec- tis, in sexu utraque fere aequalibus ; ramo antennarum 2-di paris triarticulato setis À ciliatis vestito ; abdomine supra processibus duobus, parvis ; cauda mediocri apice ; rotundata ; pedibus primiparis in mare flagello nullo.
A Scapholeberis-fajok meghatározására szolgáló táblázat. 4A. A fej homlokának kózepén sarlóalakülag fóolfelé górbült nyulvány. .. ... 1. Faj. Seaph. bispimosa, DE GEER.
D. Afej homlok esüesa egyszerüen kerekitett nyulvány nélkül.
4. À pánczél hátsó alsó züga hosszü, hegyes, egyenes
nyulvánnyal, a mellékszem igen kicsiny , pont-
szerü ... ... 29. Faj. Scaph. mucronata, M. O. FR.
b. A pánezél hátsó alsó züga róvid, tompa esücsü nyul- vánnyal; a mellékszem orsódad alakü.
3. Faj. Scaph. obtusa, ScHOEDL.
1. Faj. Scapholeberis bispinosa, Dg GzzR.
II. Tábla, 35., 36. ábra.
Monoeulus bispinosus, DE GEEm, 7. T. 7. pag. 465. Tab 28. Fig. 3—8. — Daphnia mucronata, MürLER O. FR. 7. pag. 94. Tab. 13. Fig. 5—7. pro parte; LiÉviw, 1. Taf. 7. Fig. 1. 2.; Barn, 7. Taf. 10. Fig. 3.; LinisEBORG, Jl. pag. 44. Tab. 3. Fig. 7.; FiscHER, 7. pag. 183. Tab. 7. Fig. 3. LzvpiG, 7. pag. 187. Taf. 4. Fig. 37. 38.; TórH S., 7. pag. 148. Fig. 13. — Seapholeberis cornuta, SCcHOEDLER, 2. pag. 24. 6. pag. 7.; S. mucronata, var. MüLLER P. E., 7. pag. 194.; PrATEAU, J. pag. 27. Tab. 1. Fig. 3.; Kunz, 1l. pag. 28.; HELLICH, 7. pag. 45. Fig. 15.; S. cornuta, SCHOEDLER; 7. pag. 94.
Capite a thorace impressione disjuncto ; fronte cor- muta; testa corporis margine posteriori inferne spina longa, valida armata ; macula. cerebrali punctiformi ; antemnis brevibus ; cauda lata, ad apicem rotundato- truncata, aculeis 6—7 armata; wungvibus caudalibus setosis.
Longit. ? : 1:6 —1:8—2:7 mm. ; altit. cap. 9 : 0:33 mm.; longit. process. poster. testze : 02—0:5 mm.
A hím esak alakban tér el a nósténytól, hogy en- nél jóval kisebb, pánezéljának hátoldali szegélye egyenes, homloknyulványa róvid és potrohnyulványai hiányzanak.
Igen régen ismert faj. Az addig átkutatott európai faunaterületeknek esaknem mindenikén elófordül s ha- zánkból már Tórm S. említette, a ki Budapest faunájá- ban találta. Én tóbb helyen észleltem s ezek a. kóvetke- zók: Kolozsvár, Brátka, Deés, Szamosfalva, Kardosfalva, Torda, Brassó, Réty, Piski, M.-Nádas, Novaly, Alsó- Rákos, Begesvár, Csetelke, N.-Szeben, Kecskemét, Csápor, Nagy- Sármás, Alsó-Vist, Báld, Fehéregyháza, Alsó-Venicze, F.-Kápolna, Szovát, Héjjasfalva, Héviz, Mezó-Záh, M.- Bályi, Uzdi-Sz.-Péter, Szkore, Arad, Liptó-Sz.-Miklós. Mindeme helyeken leggyakrabban ideiglenes tóesákban találtam.
di
115
9. Faj. Scapholeberis mucronata, Mérr. O. Fn. IIL Tábla, 7—39. ábra.
Daphne mueronata, MÜürLER O. Fm. 7. Nr. 2404. — | Daphnia mucronata, MürrLER O. FR. 2. pag. 94. Tab. 13. | Fig. 5—7. pro parte. — Monoeulus mueronatus, JURINE, /. pag. 137. Tab. 14. Fig. 1. 2. — Daphnia mueronata, LIÉVIN, /. pag 30.; Barnp, 7. pag. 99. Tab. 10. Fig. 2.; KrwG, 7. pag. 955. Tab. 6. Fig. E.; LrnrjEBORG, 7. pag. 44. Tab. 3. Fig. 6.; FiscHER, 2. pag. 183. Tab. 7. Fig. 1. 9. 4—06. 11. — Sea- pholeberis mucronata, SCHOEDLER, 2. pag. 23. — Daphmia mucronata, LEvpiG, 7. pag. 187. — Scapholeberis mucronata, Sans G. O., 7. pag. 51.; MürLER P. E., 7. pag. 125. ; Kunz, 1. pag. 28.; HkLuicH, 7. pag. 45. Fig. 15.; LUND, 7. pag. 157. Tab. 5. Fig. 11—16. — Daphnia mueronata, Fmr6, 6. pag. 237. Fig. 41.
Capite a thorace impressione disjuncto ; fronte laevi ; testa, corporis margine. posteriore inferne spina. longa, valida armata ; macula. cerebrali punctiformi ; antennis brevibus, immobilibus; testa, corporis prope margines tranversaliter striata, àn medio punctata ; cauda lata, ad apicem rotundato-truncata, aculeis /—8 armata ; ungvi- bus caudalibus setosis.
Longit. ? :0:8—1:2 mm.
Hazánkban esaknem mindenütt megtaláltam ott, hol az elóbbenit, leggyakrabhan egymás társaságában s az említett eltérések mellett; e kórülmény is a mellett ta- nuskodik, hogy ez alakot nem tarthatjuk sem helyi, sem idóleges varietásnak, annyival is inkább, mivel embryoi és hímei is minden esetben sima homloküak.
3. Faj. Scapholeberis obtusa, ScHoEDLER. III. Tábla. 40., 41, ábra.
Seapholeberis obtusa, ScHoEDLER, 2. pag. 24. Fig. 11. 12. 7. pag. 24.; HxrnicH, [. pag. 46.
Capite impressione nulla a thorace disjuncto ; fronte laevi; margine testae corporis posteriore inferne spina brevissuna, valde rotundata armato; macula. cerebrali valde elongata, vel fusiformi ; antennis brevibus imano- bilibus ; testa corporis saepissime punctata, vel indistincte reticulata ; cauda lata, ad. apicem. rotundato-truncata, aculeis rectis 7 armata ; ungvibus caudalibus setosis.
Longit. ? : 0'8—1-4 mm. ; altit. ? : 075
Nagyon emlékeztet a Scapholeberis mucronatá-va, de
(0:52 mm.
mellékszemének alakja, fejének szerkezete és pánezél- nyulványának nagysága s illetóleg esenevész volta miatt, elsó tekintetre is meg lehet külónbóztetni. Eddig ismert hazai termóhelyei: Déva, Nagysármás, Kecskemét, Csá- por és Sárkány, a hol állandó tócsákban gyakori alak.
5. Nem. Daphnia (Mirrzn O. Fn.).
Monoculus e. p. LiNNÉ, DE GxkR, JuniNE, ete. — Daph- nia e. p. MürnER O. Fm. 2. pag. 79.; e. p. LiÉviw, Barmp, LinnjEBORG, LEYp:G,; SCHOEDLER, 2. pag. 10.;-SAms G. O., 2.
pag. 262.; D. et Hialodaphnia, ScHoEDLER, 6. pag. 16. 7.
pag. 9. — Daphnia, MüruER P. E., 7. pag. 106.; HkLLIcH, l. pag. 920.
Capite impressione nulla, aut levissima a thorace. dis- juncto, fornice valida, rostro im femina, plus-minusve acuto, im mare obtuso; testa corporis fere ovali, areis rhomboidalibus reticulata, in. margine posteriori denti- bus, supra spina dentata. armata ;. plerumque macula cerebrali ; antennis feminae minimis, immobilibus, testa capitis fere obtectis ; maris vero longis, mobilibus seta prehensili apicali vestitis ; antennis 2-di paris setis cilia- tis ; ramo triarticulato earum. 4, saepius tamen 5 setas gerenti ; abdomine processibus tribus vel quatuor ; cauda mediocri, apicem versus attenuata.
E nem egyike a legnagyobbaknak a Cladocerák nemei kózótt; állandó, tiszta vizekben mindenütt gyakori. — Egyes fajok a partok kózelében, mások a víz nyilt tü- kórén tartózkodnak; ez utóbbiak mindig átlátszóak, ellenben az elóbbiek a kórnyezet szerint változó szí- nüek.
Egyike a legnagyobb fóldrajzi elterjedéssel bíró ne- meknek, a melynek képviselói nemesak Európából, ha- nem Ázsi&ból, Amerikából, Afrikából és Ausztráliából is ismeretesek. Àz európai faunaterületen az eddigi vizsgá- latok szerint tóbb eosmopolitának mondható faj van, de vannak olyanak is, a melyek cesak kevés faunaterületról ismeretesek. A genus európai elterjedését külónben leg- jobban feltünteti az alább kóvetkezó táblázat, a melybe felvenni igyekeztem minden eddig ismert fajt, a meny- nyire azt a rendelkezésemre álló irodalmi adatok alap- ján megtehettem.
E z E a & A faj neve Eee prs esee eere E estes eed dier efisa se e es &álsiáslH|alsaáó 8 Daphnia Sehefferi.. . |-4- | . |-F Tiv « hyalina... snis Mer 6 : . « magna eR SM T T ar « psittacea. c-ic-TIc cL « Atkinsonii. : ud les 5 E 4- dne 3e | EJ E LAE 3el E Je « pennaía .. -.-|4- | . : 4 4 « Seheedleri ... s EE 4 4T « obtuse S . || HT na « gibbosa. . 4 : 3 a ventrieosà. ... | loa - « eaudata.. ..— | 4 cc T « paludieola. .—— | . | 2E eM IM . « longispina ... "EE MEE -F| sis r rogont Supe be 4T $ |cT 4 « lacustris. | 2| 3E 3r « aquilina... ... Es 4- « Eracllis pee E . « — mieroeephala .. | 3r xinil| exo « galeata. : "E JE| 3 « — Kahlbergiensis. | . | d- | ds| desk « Cederstrómii . oru e reste 5 ESL « vitrea. 4 4- 5s
116
ES E El Ei E A faj neve 8 E E S cuc ees gn sensere E EROR I S ix esed Mss e des e] f zl eine e es] | I | Daphnia cucullata see. | | 4-4 « apieata aO ES "E . pellucida E | l|14041- « longiremis. — — GT e Moo wl (c ] « cristata . | ES C. d GXÉTCHS EIS GS xz « hastata d- « eavifrons .. ||. : . a M « earinata . | | | -r [] affinis .. : | | . 3r « degenerata ... | E « rudis | " « Hermani, n. sp. : : d & | : « alpina, n. sp. -F « brevispina, n. sp. de « ornata, n. Sp... | 4
E táblázat, a míg egyfelól feltünteti az eddig ismert |
fajoknak elófordulását az átkutatott külonbózó európai faunaterületeken, addig másfelól feltünteti azt is, hogy
az egyes országok faunaterületei mily gazdagok. Leg- |
gazdagabbnak látszik Svédország, utána Csehország s mindjárt ezután kóvetkezik hazánk faunája, a melyben nagyon sok oly faj 6l, a mely kózós elsó sorban az emli- tett két faunaterülettel, de olyan is, a mely kózós a tóbbi más faunaterülettel is, s a mely még eddig csak hazánk- ból ismeretes.
A Daphnia-fajok meghatározására szol- gàló táblázat.
L A fejen sisakszerü taraj. A taraj hosszüra nyult, & mellékszem festék nélkül, a két zárókészülék elkülónülts az utópotrohon hat fogacska. 1. Faj. Daphnia. Kahlbergiensis, Scnoxpr. IL. A fej taraj nélkül. 4. A mellékszem festék nélkül. Az utópotrohon 6—7 fogacska. 2. Faj. Daphnia Hermani, n. Sp. D. A mellékszem festékkel. 1. Az utópotrohon hátsó szegélye ép. a. À végkarmok fésü nélkül. 4«&. À pánczél a fej és a türzs kozótt sekély bemélyedéssel. a4. À pánezél nyulványa a test kózép- vonala fólótt ered, folfelé irányul, az utópotrohon 16—17 tüske. 3. Faj. Daphnia. aquilina, Sans. «4^. À pánezél nyulványa a test kózép- vonalában ered, egyenesen hátra irá-
nyul, az utópotroh 19— 14 fogaes- - kával. 4. faj. Daphnia. lacustris, Sans.
bb. A pánezél a fej és a tórzs kózott bemélye- dés nélkül. bb'. À potrohnyulványok két elseje óssze- nótt.
*AÀ pánczél nyulványa kevéssel hosz- szabb a test félhosszánál.
5. Faj. Daphnia. longispina, Lxxp.
"A pánezél nyulványa hosszü, mint az egósz test.
6. Faj. Daphnia caudata, Sans.
Db". A potrohnyulványok szabadok.
7. Faj. Daphnia rosea, Sans.
h. A végkarmokon egyenló nagy fogaeskáktól ké- pezett fésü.
8. Faj. Daphnia. Schoedleri, Sans.
€. À végkarmokon kisebb és nagyobb fogaeskák- ból álló fésü.
cc. À pánczél nyulványa hiányzik.
9. Faj. Daphnia. alpina, n. sp.
cC. À pánczél nyulványa igen róvid.
"A fej ós tórzs kózótt bemélyedés
nélkül.
«. Az utópotroh oldalai esupaszok. 10. Faj. Daphnia obtusa, Kunz.
8- Az utópotroh oldalai fínoman sór- tézettek.
11. Faj. Daphnia ornata, n. sp. U*A fej ós a tórzs sekély bemélye- déssel. 12. Faj. Daphnia brevispina, n. 8p. cc". A pánczél nyulványa hosszü.
*A pánezél hátoldala tüskézett.
«. À pánezél hátoldala egyenes, a potroh két elsó nyulványa alap- ján óOsszenótt.
13. Faj. Daphnia Atkinsonii, BArp.
P. À pánezél a fej és tórzs kózott bemélyedéssel, a hátoldal ivelt, a potrohnyulványok külónállók.
14. Faj. Daphnia psittacea, Barb "*A pánczél hátoldala esak a nyul- vány alapján tüskézett.
&. À pánezól nyulványa a test kó- zépvonala felett ered.
15. Daphnia puler, Dx GEER.
P. À pánezél nyulványa a test kó- zépvonalám ered.
16. Paj. Daphnia pennata, M. O. FR. 2. Az utópotroh hátsó szegélye végsó harmadában óblózott.
a. Az utópotroh szegélytüskesora bemélyedéssel el- választva, a májszerü vakbelek erósen S alakü- lag hajlottak, a pánezél nyulványa hosszü.
17. Faj. Daphnia Schaefferi, Bip.
b. Àz utópotroh szegélytüskesorát elválasztó be- mélyedés kózepén egy tüske, a májszerü vak- belek hátra hajlottak, a páncezél nyulványa
róvid ... ... 18. Faj. Daphnia magna, SrRAUs.
1. Faj. Daphnia Kahlbergiensis, Scnogpr.
III. Tábla, 48., 49. ábra és IV. Tábla 9. ábra. Hyalodaphnia Kahlbergiensis, ScHoEDLER, 6. pag. 18. Taf. I. Fig. 1—3. — Daphnia Kahlbergiensis, MÜLLER P. E., l. pag. 118. Tab. II. Fig. 7. 8.; HxrLicH, J. pag. 38. —
Hyalodaphnia-Cederstrómii, ScmogprER, 6. pag. 31. Tab. I. Fig. 7. — Daphnia Cederstrómii, HxLLIcH, /. pag. 39.
—— n
: 14
Fig. 11.; D. galeata, Sans G. O., 2. pag. 21.; MürLER P. E., 1. pag. 117. Tab. I. Fig. 6.; HerricH, 7. pag. 36. Fig. 10.; Kunz, 7. pag. 19. Taf. I. Fig. 6. 7. ; D. cucullata, Sans G. O., 2. pag. 271. — Hyalodaphnia cucullata, ScmoEpLER, 6. pag. 98. — Daphnia cucullata, MürrER P. E., 7. pag. 190.
Taf. I. Fig. 23.; HxrnicH, /J. pag. 37.; D. apicata, KumRz,
uEpag 17. af. T. Eig. 3205; HELLIOH, 7. pag. 40.; D. nitrea, Kunz, 7. pag. 16. Taf. II. Fig. 2.; D. cuecullata,
var. procurva, PoprPE, /. pag. 280. Taf. 15. Fig. 1.
Capite lato, compresso, fronte crista permagna acumi- mata, lamellum. triangularem. brevem. formante, apice tum sursum, tum deorsum spectante ; rostro obtuso ; testa corporis ovali, spina. longa ; processibus abdominalibus
manifeste discretis, ungvibus sine dentibus basalibus, sed |
serie setarum tenuissimarum vestitis.
Longit. ?: 1:4—2:1 mm.; altit. ? : 0:58—0:75 mm.
Egyike a legérdekesebb Daphnia-fajoknak. Én a Ba- laton-tó faunájában találtam meg 1884. év nyarán s itt oly gazdag alakváltozásokban jón eló, hogy azoknak te- kintetbe vételével biztosan ki lehet mutatni azt, hogy a külónbózó büvároktól külonbózó lelóhelyekról letrt s e fajhoz tóbbé-kevésbbé hasonló fajok nem ónállóak, hanem esupán varietások. — Állítísom igazsága azon- nal kitünik, ha a balatoni JD«phnia Kahlbergiensis fejpánezéljànak külónbózó alakjait ósszehasonlítjuk a SegogpnLER-féle LHyalodaphnia berolinensis és Hyalo- daphnia Cederstrómii fajokéval, nemkülónben a Kunz- féle Daphnia. vitrea- és a Herrrcu-féle Daphnia Ceder- strónwi-fajok fejpánczéljának alakjaival. De ez állításo- mat igazolni fogja ama kórülmény is, hogy a balatoni Daphnia Kahlbergiensis utópotrohjának tüskéi változó számuüak és számuk 4—7 kózótt variál, a minek kóvet- keztében egyesítve találjuk a Hyalodaphmia berolinensis, a Hyalodaphnia Cederstrómii és a Daphnia. vitrea. utó- potrohja tüskéinek számát. És végre tekintve azt a nagy hasonlatosságot, a mely a Daphnia Kahlbergiensis, a Hyalodaphnia berolinensis, a Hyalodaphnia Cederstrómü és a Daphnia vitrea kózótt létezik, én hajlandó vagyok mind e fajokat varietásoknak tekintve a Daphnia. cucul- lata, Sans és a Daphnia apicata, Kvnz fajokkal egyetem- ben egyetlen, tág korlátok kózótt variáló fajnak tartami. E szerint tehát a Daphnia Kahlbergiensis fajnak a kóvet- kezó varietásai lennének :
1. Daphnia Kahlbergiensis, ScmoEpL. var. Cederstrónit,
SCHOEDL. 9, Daphnia Kahlberqiensis, ScHoEpr. var. galeata, SARs- 3. Daphnia Kahlbergiensis, ScnoEpr. var. cucullata, SARs. 4. Daphnia. Kahlbergiensis, ScnoEpr. var. apicata, Kunz. 5. Daphnia Kahlbergiensis, ScHoEpDL. var. vitrea Kunz. 6. Daphnia Kahlbergiensis, SCHOEDL. var. cucullata, war.
procurva, PorPE.
E varietások kózül külón az egyiket volt alkalmam megfigyelhetni s nevezetesen a Daphnia Kahlenbergiensis, Senoxpr. var. apicata, Kunz varietást a mezó-záhi nagy
|
tóban s elóbb magam is ónálló fajnak tekintettem. (5. Nr. 104.)
2. Faj. Daphnia. Hermani, n. sp.
III. Tábla, 46., 47. ábra. Capite lato, compresso ; fronte rotundata ; rostro ro- tundato, deorsum versus vergente ; oculo magno, sine ma- cula cerebrali ; testa corporis ovali, spina longa ; proces- sibus abdominalibus duobus anterioribus manifeste discre- lis ; ungvibus caudalibus sine dentibus, sed serie. setarwn tenuissimarum vestitis ; margine caudali. dentibus 6 sen- sim minoribus armato.
Longit. 9: 0:5—0'8 mm.
Efaj, a melyet HznwawN Orró tiszteletére neveztem el, egyike a legkisebb Daphnia-fajoknak s emlékeztet némileg a. Daphnia pellucida, M. P. E. fajra, továbbá a Daphnia hyalina, Lp. fajra, Az elsótól eltér azonban mindenek fólótt az által,hogy amannak fején taraj vam, mellékszemének festékfoltja és végkarmainak fésüje van. A Daphnia hyaliná-tól eltér pedig az által, hogy e fajnál Lrvpre adatai szerint szintén festékes a mellékszem, az irányult s à pánezél rhombos
ormány hosszü, hátrafelé terecskékkel díszített s evvel korábban azonosnak is tar- tottam volt. (10).
Még eddig csakis a mezó-záhi tóból ismerem, a hol nagyon kózónséges alak ós nagyobb mennyiségben gytij- tóttem a nyilt tükri faunából.
3. Faj. Daphnia aquilina, Sans G. O.
Daphnia aquilina, Sams G. O., 2. pag. 216.; HxrurcH, 1. pag. 34. Fig. 8.
Capite deorsum versus inclinato rostro acutiusculo, paullum. curvato; retrorsum. versus vergenti ; macula cerebrali parva; oculo a margine capitis non remoto, sine crista ; testa corporis ovali inter caput et cephalotho- racem impressione instructa, spina longa armata ; ungvi- bus caudalibus sine dentibus sed serie setarum, temuis- simarum per totam longitudinem vestitis; cauda dentibus 16—17 armata; processibus. abdominalibus | discretis, approximatis.
Longit. ?:0:05—1:5 mm.; altit. 9: 0:67—0:9 mm.
Hazánkban még eddig esak Verseez határán találtam pár példányban, de ezeket sem sikerült állandó készitmé- nyekben megtartanom.
4. Faj. Daphnia lacustris, Sans G. O. III. Tábla, 42—44. ábra.
Daphnia laeustris, Sans, 2. pag. 266. ; HxrcH, 7. pag. 33. Fig. 7.
Capite antrorsum inclinato, rostro acutiusculo, recto, deorsum versus vergenti ; macula cerebrali parva ; oculo a margine capitis parum remoto, sine crista; testa, cor- poris ovali inter caput. et. cephalothoracem. impressione
118
instructa, spina longa armata ; ungvibus caudalibus sine dentibus, in margine anteriore. setis duabus parvissimis,
in margine posteriore serie setarum. tenuissimarum per
totam longitudinem vestitis ; cauda dentibus 12—14 ar- mata ; processibus caudalibus manifeste discretis. Longit. ?: 1:5—2 mm.; altit. ?: 1:2 mm. Hazánkban legelószór a Retyezát tavaiban találtam, késóbb azonban megtalíltam Szkore, Fehéregyháza, Héjjasfalva, Liptó-Szt.-Miklós, Temesvár, Versecz, Szeged határában is.
5. Faj. Daphnia longispina, Lkypra.
Daphnia longispina, LErvpiG, 7. pag. 140. Tab. II. Fig. 13—20.; Sans, 2. pag. 145.; FRi16, 7. pag. 233. Fig. 36. ; Kunz, J. pag. 921.; Hxrn:cH, 7. pag. 39.; TórH S. j. pag. 136. Tab. I. Fig. 7.
Capite sine. erista rostro acutiusculo retrorsum. versus vergenti; testa ovali inter caput et eephalothoracem impres- sione nulla, spina longa ; oculo a margine capitis non remoto ; ungvibus caudalibus non. dentatis, sed serie se- tarum. tenuissimarum per totam. longitudinem. vestitis ; cauda. dentibus 10—12 armata processibus abdominali- bus non discretis.
Longit. ?: 1—1:8 mm. ; altit. ?: 0:8—1:15 mm.
Longit. d : 0:8—1:2 mm., altit. &' : 0:4—0:59. mm.
A legelterjedtebb Daphnia-fajok egyike. Hazánkbol legelószór Tórm S. említette, a ki Budapest határán ész- lelte. Vizsgálataim folyamában én a kóvetkezó helyeken találtam meg: Gyulafehérvár, Mócs, Retyezát, Piski, Déva, N.-Szeben, Alsó-Rákos, Nagy-Sármás, Héjjasfalva, Novaly, Uzdi-Sz.-Péter, Nyárádtó, Püspókladány, Kecs- kemét, Csápor, Karcezag, Kisujszállás, Debreczen, Sziel- niez, Liptó-Sz.Miklós, Deményfalu, Arad, Temesvár, Szeged, Palies, Nagy-Károly. De megtalálta e fajt Wrrn- ZEJSKI ls à tátral tavakban.
6. Faj. Daphnia caudata, Sans G. O. IV. Tábla, 41., 42. &bra.
Daphnia enaudata, Sams, 2. pag. 266.; WIERZEJSKI, 2. pag. 16. Taf. II. Fig. 3. 4.
Capite antrorsum. versus vergenti, fronte rotundata, rostro longiusculo, parum curvato, acuminato retrorsum- que versus inclinato, margine ventrali testae capitis prope oculum paulo sinuato ; testa corporis ovali inter. caput et cephalothoracem impressione. mulla, marginibus arcua- tis spinaque. longissima praedita ; oculo majori a mar- gine capitis nom remoto ; cauda apicem versus attenuata, marginibus dentibus sensim minoribus 10—12 armatis, lateribusqne setis minutissimis vestitis ; ungvibus cauda- libus non dentatis, àn margine anteriore setis. duabus minutis, àn margine posteriore serie setarum tenuissima-
rum per totam longitudinem vestitis ; processibus caudali- bus basin conjunctis, primo secundo duplo longiori. Longit. ?: 2:8 mm. Hazánkból csupán a WrgRzEzskri feljegyzései utám is- merem, kia tátraitavak kózüla toporowi hátsó és kó- zépsó tóban találta meg.
7. Faj. Daphnia rosea, Sans G. O. IV. Tábla, 1. és 3. ábra. Daphnia rosea, Sans, 2. pag. 268.; HkLLICH, /. pag. 33.
Capite fronte arcuata antrorsum versus vergenti, mar- gine ventrali leviter sinuato, rostroque rectiusculo, deor- sum, versus inclinato ; oculo a margine capitis parum remoto sine crista ; testa corporis fere ovali, impressione nulla, margine dorsali subrecto, margine ventrali rotun- dato, spina. medioeri. sursum. spectante ; cauda. mediocri apicem. versus attenuata, margine anali dentibus 16. cur- vatis, sensim. minoribus armato ; ungvibus caudalibus sine dentibus sed serie setarum tenuissimarum per totam longitudinem. vestitis ; processibus caudalibus manifeste discretis, ciliatis.
Longit. ? :0:9—1:9 mm. ; altit. : 0:7—1:4 mm.
Hazánkban én a diósgyóri hámori tóban találtam meg elószór s késóbb Temesvár határában. Nagyon ha- sonlít az elóbbeni fajokhoz s külónósen a Daplmia longi- spiná-hoz és D. lacustris-hoz, de a pánczél alakjában, a potrohnyulványok elhelyezésében s a pánezélnyulvány sajátságalban mégis feltinó és jellemzó eltérést mutat.
8. Faj. Daphnia Schoedleri, Sans G. O. IV. Tábla. 16., 17. és 19. ábra.
Daphnia longispina, SCHOEDLER, 2. pag. 14. Tab. I. Fig. 13. 14.; D. Sehoedleri, Sans G. O., 2. pag. 266.; HkruICH, 1 pag. 28.
Capite fronte arcuata, antrorsum. versus spectante, margine ventrali leniter sinuato, rostroque acuto, deorsum versus inclinato, oculo magno a margine capitis non re- moto ; crista mulla ; testa. corporis ovali, marginibus ar- euatis, spinaque. longa, sursum vergenti armata ; cauda mediocri, margine anali dentibus 12 curvatis, sensim mi- noribus, ungvibus caudalibus basi serie dentium, in altera parte serie setarum. vestitis; processibus caudalibus pa- rwm discretis sed basi conjunctis.
Longit. ? : 1:2—2 mm. ; altit. 2: 0:75—1:8 mm.
E fajjal azonosnak ismertem fel az általam korábban a retyezáti tavakból Daphnia pellucida néven leírt fajt.
Hazánkban e fajt legelószór Novaly és Oltszem erdé- lyi kózségek határában találtam meg, további vizsgála- taim folyamában megtaláltam azonban még a diósgyóri hámori tóban, Temesvár, Versecz, Retyesova, Szeged ha- tárában 1s.
119
9. Faj. Daphmia alpina, n. sp. IV. Tábla 4—6. ábra.
Capite brevi, parum deorsum versus spectanti, fronte rotundata, margine ventrali fere recto ; rostro acutiusculo, brevi, deorsum versus vergenti ; oculo majori a margine capitis modice remoto ; crista mulla ; testa fere rotundata, margine. ventrali manifeste. rotundato, spina aut mulla, aut brevissima fere angulum. acutiusculum formanti ; cauda mediocri in lateribus dense. setosa, in marginibus analibus dentibus 11—12 sensim. brevioribus, curvatis armata ; ungvibus caudalibus bipectinatis serieque seta- rum temuissimarum ; processibus caudalibus discretis, setosis.
Longit. ? : 1:9ü—1:9 mm. ; altit. ? : 0:9—1:15 mm.
Az eddies ismert Daphnia-fajok kózül legkózelebb 4ll a Daphnia obtusa, Kvnz fajhoz s külónósen fejének szer- kezete és nyulványának róvidsége által; de eltér ettól elsó sorban azzal, hogy a Daphmnia obtusá-nak jól el- külónült, igen róvid nyulványa a test kózépvonalában ered, ezé pedig, mint láttuk, egészen a hátoldalon s esak egyszeri hegyes csücsot képez. De eltér a Daphnia ob- tusá-tól potrohnyulványainak szerkezete, az utópotroh oldalainak sórtézettsége, a végckarmok kettósen féstüzótt- sSége által is.
Még eddig ecsupán a Retyezáton találtam.
10. Faj. Daphnia obtusa, Kunz. IV. Tábla. 7—12.
Daphnia obtusa, Kunz, /. pag. HxrurmH, 7. pag. 28.
Abra.
99. Tab. I. Fig. 8. 9.; Capite brevi, parum. deorsum versus spectant, fronte rotundato, margine. ventrali in medio parum. sinuato ; rostro brevi, acuto, retrorsum versus vergenti ; oculo fron- tali a margine capitis manifeste remoto ; crista mulla ; testa corporis ovali, marginibus rotundatis spinaque bre- vissima armata ; cauda anediocri in lateribus glabra, in mai qgimibus analibus dentibus 10, fere aequalibus, curva- tis armata ; ungvibus caudalibus bipectinatis serieque se- tarum. temuissimarum ; processibus caudalibus discretis.
Longit. ? : 1:08—1:8 mm. ; altit. 9 : 07—1 mm.
À hím jóval kisebb a nósténynél; fejének hasoldala egyenes. Tapogatói szabadok, aránylag hosszüak, kissé Íveltek, külsÓ szegélyükón egy tapintó sórtével. A tapo- gatók esücsán, a szaglópálezikák mellett egy hatalmas ostor ered, mely kéttagü és második ízének csücsa sarló- alakülag befelé górbült. (IV. Tábla. 11. ábra.) Az elsó lábpár esücsán, a kéttagü ostor mellett, egy erós, ívelt karom s e mellett egy ujjalakü nyulványról egy erós, íÍvelt tüske ered, szegélye pedig finoman sórtézett. (IV. Tábla. 10. ábra.) Az utópotroh felsó felében feltü- nóbben óblózótt, csücsán pedig kerekített és 8—10, fo- kozatosan róvidüló, górbült fogaeskával ékített. A potroh-
nyulványok kózül esak az egyik van meg s ez meglehe- tós hosszü, sórtézett és hátrafelé irányuló. (IV. Tábla. 12. ábra.)
Még eddig esak Csehországból volt ismeretes. Én csu- pán a Retyezátról ismerem s az itt gyüjtótt példányok némi tekintetben eltérnek ugyan a esehországiaktól, de ez eltéréseket nem tartom oly lényegeseknek, hogy azok- nak alapján a retyezáti példányokat elkülónítenem kel- lene a esehországiaktól.
11. Faj. Daphnia ornata, n. gp. IV. Tábla. 20., 92., 98. ábra.
Daphnia serrulata, Dapav, 5. Nr. 112.
Capite impressione mulla a. thorace disjuncto ; rostro acutiusculo, brevi, deorsum versus spectante ; oculo fron- tali a margine capitis manifeste remoto ; testa. corporis ovali, marginibus rotundatis, spina mediocri, retrorsum versus vergenti ; cauda apicem. versus parum attenuata im marginibus analis dentibus 8—10O curvatis, sensim
minoribus in lateribus setis parvissimis vestita ; ungvibus caudalibus bipectinatis, seriebusque laterali atque margi- nali setarum minutarum tenuissimarumque armatis ; processibus caudalibus discretis, ciliatis.
Longit. ? : 1—1:5 mm. ; altit. 9: 0:85—1 mm.
Az eddig ismert Daphnia-fajok kózótt legkózelebb 4ll a Daphnia obtusa, Kvmz fajhoz, a melyhez külónósen fejének és ormányának alakjával hasonlít' nemkülón- ben abban is, hogy pánezélnyulványa a test kózépvona- lában ered. Eltér ettól azonban fejpánczéljának boltozata, páncezélnyulványának hossza, potrohnyulványainak szer- kezete, utópotrohjának sórtézettsége, alakja és fogazott- sága által, külónósen pedig az által, hogy végkarmain | szegély és oldali sórtesor van ; e tekintetben a Daphnia- fajok kózótt egyedül 4lló.
Kutatásaim folyamában még eddig csupán egy helyen | találtam s nevezetesen Fogarasmegyében, az Olt mentén fekvó Al&ó-Árpás kózség határában. Korábban Daphmia serrulata néven említettem ; de e nevet szüksécesnek líttam wujjal eserélni fel, mivel a Daphnia-fajok syno- nymjei kózótt a serrulata már megvan.
| 19. Faj. Daphnia brevispina, n. sp. IV. Tábla. 13—15. ábra.
Capite brevi, parum deorsum. versus spectant, fronte
valde rotundato, margine. ventrali in. medio modice si-
muato, rostro brevi acuto, deorsum. versus inclinato ;
oculo frontali a. margine capitis remoto; testa corporis | ovali, impressione minima inter caput et cephalothoracem praedita, marginibus arcuatis, spina. breviuscula; crista mulla; cauda longiuscula 4n. lateribus setis tenuissumis, in marginibus analibus dentibus 12, curvatis, fere aequa- | libus ; ungvibus caudalibus bipectinatis serieque setarum
1
tenuissimarum ; processibus caudalibus manifeste. discre- tis, setosis.
Longit. 9: 1:90—1:8 mm.; altit. ? : 075—1:2 mm.
Hasonlít a Daphnia pulex-hez, Daphnia pennatá-hoz és a Daphnia ornatá-hoz, de a két elsótól eltér utó- potrohjának sórtézettsége, a potrohnyulványok helyzete és szerkezete íltal, nem külónben a pánczél nyülványá- nak eredése iránya és hossza által, a mennyiben a két említett fajnál az utópotroh oldalai esupaszok, a potroh- nyulványok két elseje alapján vagy óssze van nóve, vagy nagyon kózel fekszik egymáshoz s a pánezél nyülványa hosszü és folfelé irányuló. A Daphnia ornatá-tól végre eltér végkarmainak sórtézettsége által, mivel az emlí- tett fajnál szegély- és oldali sórtesor van, itt ellenben csakis szegélysórtesor.
Hazai lelethelyei ez ideig Naláez, Malomvíz és Retye- zát, mely helyeken meglehetós gyakori az ideiglenes tóesákban.
13. Faj. Daphmia. Atlkinsonni, Darnp. IV. Tábla. 95., 299., 30. ábra.
Daphnia Atkinsonii, Bargp, $. pag. ?81.; HxrrrH, 7. pag. 24. Fig. 3.
Capite antrorsum versus vergenti, brevi ; fronte rotun- data; rostro perbrevi, retrorsum versus spectanti; testa subovali, inter caput et cephalothoracem | impressione mulla, margine dorsali recto, margine ventrali rotundato, ambobus dense spinulosis, spinaque longa, sursum ver- genti; oculo frontali magno a margine capitis valde remoto; cauda longiuscula, apicem. versus attenuata, in lateribus dense setosa, in. marginibus analibus dentibus S curvatis, aequalibus, ungvibus eaudalibus bipectinatis serieque setarum. temuissimarum. armatis ; processibus caudalibus basi conjunctis, magnis, setosis.
Longit. ?: 1:58—2:45 mm.; altit. 9: 0775
Hazánkban Püspókladány, Karezag, Kis-Ujszállás, Gyulafehérvár, továbbá Versecz és hetisova határaiban találtam meg, s itt átlag gyakori.
1:38 mm.
14. Faj. Daphnia psittacea, Barnp. III. Tábla. 45. ábra és IV. Tábla. 31., 32. ábra.
Daphnia psittacea, DarRp, 7. pag. 92. Taf. IX. Fig. 3. 4.; SCHOEDLER, 2. pag. 16.; FmiG, 7. pag. 932. Fig. 34.; Kunz, 7. pag. 24. Taf. I. Fig. 10.; HrerrrcH, 1. pag. 925.
Capite antrorsum. versus vergenti, brevi ; fronte rotun- data ; rostro perbrevi, retrorsum. versus inclinato ;. testa. corporis ovali inter eaput et cephalothoracem impressione instructa, margine. dorsali arcuato, margine. ventrali ventricose-rotundata ambobus | dentibus spinulosis, spi- naque longa, sursum vergenti ; oculo frontali magno a margine capitis valde remoto ; cauda longiuscula, apicem versus attenuata, in margine posteriore. sinuata, in mar-
O
ginibus analibus dentibus 10 curvatis, aequalibus et in lateribus setis minutis vestita ; ungvibus caudalibus bipec- tinatis infeste discretis, longiusculis, tenuibus, setosis.
Longit. ?: 1:8—1:9 mm.; altit. ? : 0:85—1 mm.
Nagyon hasonlít a Daphnia Atkinsonii-hoz, de ennek daczára sok és lényeges tekintetben annyira eltér attól, hogy a kettót nem lehet egyméással ósszetéveszteni. Hazánkban a Retyezáton találtam legelószór, késóbb. azonban megtaláltam Kecskemét, Gyulafehérvár és Nagy- Szeben határán 1s.
15. Faj. Daphnia pulex, Dg GErn. IV. Tábla. 24., 26., 97. ábra.
Monoeulus pulex, JunrNE, 7. pag. 85. Tab. VIII—XI. — Daphnia pulex, DBargp, 7. pag. S89. Tab. IV. Fig. 1—3.; ScHoEDLER, 2. pag. 13. Tab. I. Fig. 9. 4. 5.; LEvpro, 7. pag. 118. Tab. I. Fig. 1—7.; TórH S. Jl. pag. 197. Taf. I. Fig. 3. 4.; Sans G. O., 2. pag. 263.; MürrER P. E. 7. pag. 110. Tab. I. 4.; FniG, 6. pag. 216. Fig. 33.; HkrricH, 7. pag. 26. ; Kunz, 1. pag. 22.
Capite parum antrorsum deorsumque versus spectante ; rostro acuto, parum curvato retrorsum-deorsumque ver- sus vergenti ; oculo frontali a margine. capitis remoto ; testa corporis ovali dorso-ventroque arcuato inter caput et. cephalothoracem. impressione. minutissima. spinaque longiuscula, sursum. vergenti ; cauda parum. attemuata lateribus | glabris, marginibus analibus dentibus fere aequalibus 8—10 armato; ungvibus caudalibus bDipecti- natis, margine anteriori setis duabus, margine posteriori serie setarum tenuissimarum vestitis ; processibus cauda- libus duobus anterioribus basi conjunctis.
Longit. ?: 1:5—2 mm.; altit. 2: 0'8—1 mm.
Igen régen és általánosan ismert és elterjedt faj, a melyet hazánkból legelószór Torn S. ismertetett, még pedie Lzvpre nyomán igen terjedelmesen. Tórn 8. adatai nyomán említi Budapest faunájából Mancó T. is. Vizs- gálataim folyamában sok helyen találtam s termóhelyei eyanánt a kóvetkezóket említhetem fel: Kolozsvár, Sza- mosfalva, Ó-Pián, Gyulafehérvár, Nagy-Szeben, Nagy- Pestény, Déva, Budapest, Arad, 'lemesvár, Versecz, Retisova, Szeged, Palies, Dorozsma, Nagy-Károly, Püs- pókladány, Karezag, Kis-Ujszállás, Kecskemét.
16. Faj. Daphnia pennata, M. O. Fn. IV. Tábla. 18., 21., 93. ábra.
Daphnia pennata, MürnER O. Fm. 7. pag. 82. Tab. XII. Fig. 4—7.; D. ramosa, Kocg, 7. H. 35. Nr. 18.; D. pulex, Bamp, 7. pag. 90.; D. pennata, ScHOoEDLER, 2. pag. 15.; Sans G. O., 2. pag. 264.; HxrLICH, J. pag. 27.
Capite antrorsum parumque deorsum versus spectanti ; fronte rotundato : rostro acuto, retrorsum versus vergentà : oculo frontali magno a margine capitis parum. remoto ; testa. corporis ovali impressione mon. tamen profunda
124
inter caput et cephalothoracem. marginibus arcuatis spi- naque longa, parum. sursum. vergenti ; cauda. attenuata lateribus glabris, marginalibus analibus dentibus 12— 16 curvatis, sensim. brevioribus armato; ungvibus caudali- bus bipectinatis, margine anteriore seta. unica, margine posteriore serie setarum parvarum, tenuissimarum vesti- tis; processibus cawudalibus discretis basi tamen con- junctis.
Longit. ?: 1:8—2 mm,.; altit. 9 : 1:90ü—1:5 mm.
Nagyon hasonlít a Daphnia puler fajhoz, a melytól külónbózik azonban fejének alakja, homlokszemének, pánczélnyülványának helyzete, ez utóbbinak viszonylagos hossza, a potrohnyülványok helyzete, sórtézettsége s a fejpánezél boltozatának lefutiása által.
Általánosan elterjedt faj, a melyet hazánkból Kolozs- vár, Zilah és Móecs határában gylütjtóttem, WrERZEJSKI pedig tóbb tátrai tóban találta meg, mint példáül a halas-, a poprádi-, hernyós- stb. tavakban.
17. Faj. Daphnia Schaefferi, Barp. IV. Tábla. 35., 36., 39. ábra.
Der geschwünzte zackige Wasserfloh mit dem Fischkopfe, SCHAEFFER, 7. pag. 17. 'l'ab. 1—2. — Daphnia pulex, Kocn, 1. H. 35. Fig. 15.; D. Schefferi, Bargp, 7. pag. 93. Tab. 7. Fig. 1. 2. Tab. S. Fig. A—J.; D. magna, LrrzrjEBORG, Jj. pag. 24. Tab. I. Fig. 7—9. Tab. I. a. Fig. 1—13. Tab. XVI. Fig. 9.; D. Schefferi, SemoEpLER, 2. pag. 11. Fig. 1. 3. 5. 6.; D. magna, LEvpiG, 7. pag. 134. Fig. 21—23. Tab. II.; TórnH S., 7. pag. 133. Fig. 5—6. ; D. Sch:efferi, MÜLLER P. E., l. pag. 109.; Kunz W.. J. pag. 25.; HkrricH, 7. pag. 23. Fig. 1.
Capite brevi, fronte rotundata, rostro acutiusculo ; deorsum-retrorsumque versus vergenti ; oculo frontali a margine capitis non remoto ; testa. corporis ovali margi- nibus arcuatis, impressione mulla, spina. sat longa, sur- sum spectanti, areis regularibus quadratis reticulata ; coecis duobus ventriculi manifeste. curvatis; margine posteriore caudae in medio serie sat. profunde sinuato, aculeis ejusdem. fere longitudimis armato, lateribusque caudae dense setosis ; ungvibus caudalibus pectinatis, in caeteris serie setarum tenuissimarum vestitis ; processibus caudalibus manifeste discretis, setosis.
Longit. ? : 9:6—3 mm.; altit. 9: 1:62—2 mm.
AÀ hím sokkal kisebb a nósténynél s egyebek mellett
külónósen utópotrohjának szerkezete által is lényegesen
eltér attól. A hífm utópotrohján ugyanis esupán két cse- nevész potrohnyülvány van, továbbá csüesa felé feltü- nóen keskenyedik, hátsó szegélye kettós karélyü. A két .karély kózül egyik épen a csücson foglal helyet, igen feltnóen hegyesedett, a mennyiben kerekített csücsa háromszóget képez, míg a másik csupán kis, tompán kerekített halom. (IV. Tábla. 34. ábra.) A háromszóg- alaküá csües finoman sórtézett csupán, míg a tompa karélyon 8—10. fokozatosan róvidüló, ívelt tüske emel-
DanAay, Cladoeera.
kedik. Az utópotroh oldalai végre igen fimoman és tó- mótten sórtézettek. A véekarmok ugyanoly szerkezettüek, mint a nóstényéi.
Igen nagy fóldrajzi elterjedéssel bíró és régen ismert faj. Hazánkból már Tórnu S. ismertette, de a Lzvpra nyomán mint Daphnia magná-t. Általam. megfigyelt termóhelyei a kóvetkezók: Nagy-Szeben, Segesvár, Retye- zát, Karczag, Püspókladány, Kecskemét, Kis-Ujszállás, Dudapest, Arad, Versecz, Szeged s e helyeken meglehetós gyakori.
18. Faj. Daphnia magna, SrRavs. IV. Tábla. 33., 37., 38. ábra.
Daphnia magna, STRAUsS, 7. pag. 159.; D. pulex, var. magna, Barnp, 7. pag. 89. Tab. XI. Fig. 3—5.; D. magna HrLrcH, 7. pag. 94. Fig. 2.
Capite. brevi, fronte rotundata, rostro acutiusculo retrorsumque versus vergenti ; oculo frontali a margine capitis parum. remoto ; testa. corporis ovali, marginibus arcuatis, impressione mulla; spina sat brevi, sursum flexa, areis regularibus quadratis reticulata ; coecis duobus ventriculi longis, retrorsum: versus curvatis ; margine posteriore caudae in medio sat profunde sinuato lieque inermi, aculeis ejusdem. fere longitudinis, lateri- busque caudae dense setosis; ungribus caudalibus bipec- tinatis, in. caeteris serie setarum. tenuissimarum ; pro- cessibus caudalibus manifeste discretis, setosis.
Longit. ? : 2:5
A legnagyobb Cladocera, a mely általános szervezet tekintetében nagyon hasonlít az elóbbi fajhoz; a fej
9:8 mm.; altit. 9: 9—2:1 mm.
alakja, az utópotroh tüskézettsége, a fejpáncezél boltoza- tának lefutása, a pánezél nyulványának helyzete, hossza, a májszerü vakbelek alakja azonban elegendó támasztó- pontot nyüjtanak a kettónek elkülónítésére. Hazánkból Móes, Debreezen, Kecskemét, Arad, Temesvár, Versecz, Retisova, Szeged, Dorozsma, Deménfalu, Zombor és Liptó-Szt.-Miklós határából ismerem.
9. Csoport. Ctenopoda, Sans G. O.
Pedibus utrinque 6, structura interse similibus, folia- ceis, transversis setisque longis intus pectinatis ; anten- mnis 2-di paris bi- vel. uniramosis, ramis. inaequalibus, superiore majori, articulis ultimis compressis setisque mumerosis marginis interioris vestitis; intestino simplice, parte anteriore plus-minusve dilatata. vel dilatationibus duabus formae auriculi.
1. Család. Sididae, Sans G. O.
Sididze, Sans G. O., 5. pag. 22.
Capite magno a thorace impressione disjuncto. forni- cibus mullis aut parum prominentibus ; antennis. 1-mài paris lateribus capitis mobiliter insertis spatio distincto a se remotis, in. femina parvis et uniarticulatis, in mare
16
129
gplusminusve elongatis in flagellum longum atque attenua- tum exeuntibus; antenmis 2-di paris validis, biramosis, ramis inaequalibus, superiore. altero multo longiore arti- culis ultimis plus-minusve. dilatatis, compressis setisque natatoriis numerosis marginis interioris vestitis ; pedibus lamellosis, transversis, lamina. branchiali in| omnibus distincta et transversaliter porrecta ; oculo frontali magno lentibus crystallinis numerosis ; intestino laqueo et appen- dicibus coeciformibus carentibus, parte anteriore vero plus- minusve dilatata et porrecta ; vasibus defferentibus pone pedes ultimiparis terminantibus; postabdomine conico corpori cetero continuo arcuatim saepiusque postice extra valvulas porrecto, ungvibus terminalibus margine. poste- riore dentatis; corde quam im ceteris Cladoceris magis elongato utrinque orificio venoso instructo.
Fóldrajzi elterjedése igen nagy, a mennyiben ez ideig minden átkutatott európai faunaterületen észlelték. E. vi-
szonyt külónben legjobban feltünteti a kóvetkezó táb- lázat: | | | | | CE 3 | 8 E 8 E 2|$ ee bc] A genus neve E | E | i E | 8,3 |a re]o | ESSEN: | I Sidajwu-- 9 SAVE 32md: Logs cst ale od 2| 1 Daphnella |. d CREDE | ext Limnosida |. ... E ei x LUE: Figtong- s c-r : o pes us a E táblázat adatai világosan mutatjíák, hogy a család-
nak két neme cosmopolita, két neme azonban már jófor- mán helyhez kótótt s külónósen a Limnosida-nem, a mely még eddig esupán Norvegiából ismeretes.
A. Sididse-család nemeinek meghatározá- sára szolgáló táblázat.
Az ágastapogatók felsó ága két-, alsó áea háromizü. 4. A tapogatók a hímmnél esak kevéssel hosszabbak, mint a nósténynél, ostorszerüek; az ormány nagy, lemez- alakü; mellékszemmel; a hím elsó lábpárja ólelószerv nélkül .. .. .— ... 1. Nem. l;atona, STRAUS.* AÀ tapogatók a himmnél sokkal hosszabbak, mint a nós- ténynél; ormány és mellékszem nélkül; a hím elsó lábpárja ólelószervvel ... 2. Nem. Daphmella, Barnp. Az ágastapogatók felsó ága három-, az alsó ága kétizü. «. À fej ormány nélkül, az utópotroh hátsó szegélye OGSUpasZz.-- ..— -.- -.- 3.Nem. Lmmosida, Sans. b. A fej hegyes ormánnyal, nagy tapadószervvel; az utópotroh hátsó szegélye tüskézett. 4. Nem. Sida, SrRAUS. A esillaggal jelelt nemeknek hazánkból még eddig eey
A.
b.
D.
képviselóje sem ismeretes.
1. Nem. Daphnella, Bain.
Daphnella, Barnp, 7. pag. 109. — Diaphanosoma, FrscHER, 6. pag. 159. — Daphnella, ScHokpLER, Sans, MürLER P. E., HzurmcH, ete.
Capite antrorsum vergenti margine. inferiore sinuato,
l | ! |
rostro mullo, fornicibus mullis; macula. cerebrali nulla ; antennarum 2-di paris ramo superiori biarticulato, in-
Jeriore triarticulato; caudae brevis margine posteriori
sime aculeis ; apertura genitali in mare organis copula- tionis instructa ; pedibus primiparis in mare hamatis.
Kiválóan csendes és tiszta vizekben éls itt a nyilt- tükri faanának képezi alakját. Fóldrajzi elterjedését kü- lonben a kóvetkezó táblázat érzékelteti :
| E a | a | | []
: *8|581| E: | '*
A faj neve SES MISES | $ | -N $
s Bere messed sS ga EH
Daphnella brachyura |. | 4- | 4 |* | -ES S E Daphnella Brandtiana : IE EL 4
Az egyik faj tehát a szó teljes értelmében cosmopo- lita, à másik azonban már korlátoltabb elterjedésünek látszik. De nem lehet kizárni feltétlenül azt, hogy eddigi elterjedésének kóre idóvel ne tágulhatna.
A. Daphnella-fajok meghatározására szol- gáló táblázat. «&. A fej a test hosszának felével egyenló hosszü, a kettó kózt éles bemélyedés, a szem meglehetós kiesiny. 1. Faj. Daphnella brachyura, Liv. A fej a tórzs felénél róvidebb, a kettó kózótt kis bemé- lyedés, a szem meglehetós nagy. 2. Faj. Daphnella. Drandtiana, Frscn. E két faj kózül hazánkból még eddie esakis a Daphnella brachyura. ismeretes.
b.
1. Faj. Daphnella brachyura, Lr&viw.
Sida braehyura, LiÉviN, 7. pag. 20. Tab. 4. Fig. 3-—4. — Daphnella Whingii, Bargp, 7. pag. 109. Tab. 14. Fig. 1—4. — Sidea crystallina, FrscHER, J. pag. 160. Tab. 1—2. Tom. VIL — Sida braehyura, Liri;EBonG, 7. pag. 90. Tab. I. Fig. 6. Tab. 2. Fig. 1. — Diaphanosoma Leuchtenbergianum, FrscukR, 9. pag. 4. Tom. VII. — Daphnella brachyura, ScHoEDLER, 2. pag. 9. — Sida brachyura, LEvpiG, 7. pag. 109.; Tórm S., 7. pag. 126. Fig. 2. — Daphnella brachyura, Sans G. O., 5. pag. 44. Tab. 2. Fig. 16—24.; D. Brandtiana, MünrER P. E. 7. pag. 101. — Sida brachyura, FmnrG, 6. pag. 21. Fig. 31. — Daphnella braehyura, Kumz, 7. pag. 10.; HELurH, 7. pag. 17.
Capite magno, longitudine dimidiam testam aequante, supine sat arcuato impressioneque a thorace profunda disjuncto, imargine anteriore oblique truncato, inferiore pone oculum distincte simuato; antennis 2-di paris refle- xis marginem. posteriorem testae non nihil. superantibus, trunco validissimo ramis longiore ramo superiore setis 12; ungribus apicalibus leviter curvatis, dentibus valde di- vergentibus perpaucis; setis caudalibus longitudinem testae aequantibus ; oculo mediocri, pigmento parve nigre- scenti.
Longit. ? : 0:6—1:15 mm. ; altit, ? : 045—0:52 mm.
Általánosan elterjedt faj, a melyet hazánkból legeló-
128
szór Tórm S. említett Budapest határából, az ó adatai alapján Manaó T. is. Vizseálataim folyamában éón a Mo- hostóban, Mezó-Záh, Réty, Gyeke, F.-Kápolna, Héójjas- falva, Hévíz, Kecskemét, Kótelend, Temesvár, Budapest, Liptó-Sz.-Miklós, Szielniez kózségek határában és a Ba- latontóban találtam meg ; de aránylag ritka alak.
2. Nem. Sida, SrgAvs. Sida, SrRaus, 7. T. 6. pag. 157.
Capite parum antrorsum. versus spectante, dorso ap- paratu affixionis distinctissimo et. structura. complicata orgamis tribus constantibus, duobus minoribus utrinque supra thoracem. et uno multo majore in superficie dorsali capitis sito faciem limbi tenuis et arcuati antice valde promoventis praebenti; capite supime impressione pro- funda a thorace disjuncto et supra in rostrum sat longum et acuminatum: valvulis incumbens producto; testa. cor- poris elongata, fere quadrangulari, postice leniter trun- cata, ad. angula. inferioria mucrone. parvo. armata, mar- gine ventrali dentibus minimis inaequalibus ; | antennis 2-di paris breviusculis, robustis, remo inferiore bi-, superiore triarticulato instructis ; pedibus 1-mà paris in mare hamatis; cauda magna, extra. valvulas porrecta elongato-conica, anargine. posteriori aculeato ; ungvibus caudalibus longis, aculeis 4 majoribus armatis margi- meque posteriore subtilissime setosis; macula. cerebral perparva.
Hazánkban ez ideig esupán a Sida crystallina. isme- retes, melynek meghatározásánál a. kóvetkezó jellemek lehetnek irányadók :
Hat, egyenló szerkezetü lábpárral; az ágastapogatók felsó ága 3-, az alsó 2-izü; a fej hegyes ormánnyal, .vagy patkóalakü tapadószervvel, az utópotroh hátsó szegélye foga-
zott s a fej hasoldala egyenes. 1. Faj. Sida. erystallina, M. O. TR.
1. Faj. Sida Crystallina, M. O. Fs. IV. Tábla. 40. ábra.
"Tab. 1575;
[2 . ots
Daphnia erystalina, MürneR O. Fn. 7. pag. 96. XIV. Fig. 1—14. — Sida cerystallina, STRAUs, 7. pag. LriÉviN, 7. pag. 16. Tab. 3. Fig. 1—8. Tab. 4. Fig. 1. Bam, 7. pag. 107. Tab. 12. Fig. 3. 4. Tab. 13. Fig. 1. «—A. ; SCHOEDLER, 2. pag. 8. 4. pag. 70.; LEvpiG, 7. pag. 85. Tab. 5. Fig. 44—15. Tab. 6. Fig. 46—51.; TóruH S., 7. pag. 118. Abr. 1.; Sans G. O., 5. pag. 33. Taf. 1. Fig. 1—16.; MürLER P. E.,, J. pag. 101.; FaiG, 6. pag. 914. Eig. 30.; Kumz, 1l. pag. 10.; HrnrcH, 7. pag. 15.
Antennis 2-di paris ramo inferiore articulos primos duos superioris longitudine vix superante setisque 5 et aculeo longo vestito, superiori setis 10, quarum 7 articulo ultimo sat dilatato affivae sunt ; margine caudae utrinque aculeis 20 armato.
Longit. f : 9—4 mm.
| |
Mint a hogy az irodalmi adatok is mutatják, e faj Európa minden átvizsgált területén kózónséges. Hazánk- ból legelószór Tórnm S. említette Budapest határából s az ó adatai alapján Mame T. is. Vizsgálataim folyamában én a kóvetkezó helyeken találtam : Mezó-Záh, a Balaton- tó, Temesvár, Verseez, Retisova, Szeged, Palies, Dorozsma, Kolozsvár. E helyeken mindig tiszta, állandó vizi tóesák- ban és tavakban él s ezekben a nyilttükri alakok cso- portjába tartozik. Igen gyakori alak a Balatonban és a mezózáhi nagy tóban, de a tóbbi helyeken igen ritka.
Nem tartom valószínütlennek, hogy, a mint már Mürrrmn P. E. is vélte, e faj és a Sida elongata. azonosak.
2. Család. Holopedidae, Sans G. O.
Holopedide , Sams G. O., 4. pag. pag. 18.
56.; :HErLICH , 4.
Corpore involucro cireumdato maximo. gelatinoso, valde hyalino ; capite parvo a thorace distincto forma fere conica. rostro indistincto, fornice mulla ; testa e seg- mento wnico constante, a latere visa brevi, alta, extremi- tates pedum. et abdomen. maxima ex parte muda reli- quenti ; «antennis primi paris parvis, immobilibus sexu in utroque similibus ; antennis 2-di paris valde elongatis, capiti immobiliter. insertis. in. medio ante. inflexibilibus, in femina. simplicibus cylindricis, in. mare. biramosis prehensilibüsque ; mandibulis testa minime obtectis extre- mitate inferiore truncata. serie simplici. setarum rigida- rum. vel aculeorum. circumdata. intusque. dente. parvo armata ; pedibus utrinque 6; cauda conica ; intestino mullum. laqueum. formante in. parte vero anteriore ad latera dilatato.
Még eddig esak egy genust tartalmaz egy fajjal s ez majdnem általánosan elterjedtnek mondható, a mennyi- ben már Német-, Norvég-, Cseh-, Dán- és Morvaországból
1smeretes.
1. Nem. Holopediwum, Z^pp^cn.
Holopedium, Zappacu, 3. pag. 159. Tab. S—9.; Sams, 2. pag. 251. 4. pag. 56.; MÜLLER P. E., Fmré, HkrricH.
Antenmis l1-mi paris cylindricis, uniarticulatis ad. basin vix coarctatis ciliis sensualibus seta tentaculari nec minime instructis ; antennis 2-di paris in femina sünpli- cibus, cylindricis ex parte constantibus basali. longa. me- dium versus flexibili et extremitate valde mobili biarticu- lata setas apicales 3 longissimas ciliatas et geniculatas et pone easdem. ad. marginem inferiorem. setam alteram mi- nima. praeteneram setae tentaculari in ceteris Cladoce- ris antennis 1-mà paris affivis simillimam, gerente; in mare prehensilibus et birümosis, ramis ambobus biar- ticulatis, ànferiori parvo setis tantum 92 inaequalibus n- structo, superiore multo majore setis 3 longissimis et aculeo wungviformi armato; pedibus longissimis. tertia fere parte longitudinis extra valvulas porrectis ; paribus
16*
124
2—4 solum modo appendice vesiculiformi ; lamina bran- chiali àn. ultimis duobus minima ; pede. 1-mo paris in mare ad apicem wngve longo angustataque. armato ; cauda. conica. corpori cetero. continua. valvulis minime obtecta. im lateribus dense aculeata ; setis caudalibus pro- cessui communi longo cylindricoque affixis ; oculo parvo lentibus erystallinis ; macula. vero cerebrali magno. pig- mento oculi vix minore; testa compressa, supra cari- nata, im femina arcum. valde prominentem | formante, postice obtuse-acuminata. E nemnek még eddig csak egy faja ismeretes a
1. Faj. Holopediwm gibberum, ZixppAcn.
Holopedium gibberum, ZappAcH, 9. pag. 159. Tab. 8—9. ; Sans G. O., 2. pag. 251.; Sans G. O., 4. pag. 57. Tab. IV.; MüLLER P. E., 7. pag. 103.; FmiG, 6. pag. 215. Fig. 32.; Hzrurcn, 7. pag. 19. ; WrknzEJSKI, 7. pag. 109. Taf. IIT. Fig. 1.
Longitudine corporis: T4—T6 mm., altitudine fere 2 mum., organis copulationis mullis in mare aperturaque vasorum deferentium post pedes 6-paris; margine postab- dominis posteriori dentibus 10 utrinque armato ; wungvi- bus caudalibus setosis ad basin dentibus binis instructis.
Longit. ? : 1l:4—1:6 mm. ; altitud. ? : 2 mm.
Hazánkbóllegelószór és egyedül Wiznzzgsskr említi, a kia tátrai tavakban találta s itt a halas-, poprádi, a halastó feletti fekete, a kis Koscselek alatti kettós, az ót lengyel tó kózül a nagy és mellsó, a hernyós tavak kózótt a szucsi és züld, az ót lengyel tó kózül a fekete, a Zaw- rat alatti jeges-tóban s még pár tócsában találta. Magam autopsiából ugyan nem ismerem, de minthogy WrERZEJSKI adatalszerint hazánk faunáját ez is népesíti, a teljesség kedvéért bevettem a fauna s illetóleg munktám keretébe a büvároknak ide vonatkozó adatait felhasználván.
AZ IRODALOM JEGYZÉK.E.
(ENUMERATIO LITERATURAE.)
Meg kell jegyeznem e helyen, hogy az irodalom felsorolásánál a szerzók neveinek betürendjét kóvetem, s ha egy &zerzónek tóbb munkája van, azokat idórendben sorolom fel. A név elótt álló c&illag jelentése az, hogy az illetó munkát nem ismerem kózetlenül s csupán a «Jahresbericht»-ek, vagy más büvárok kózleményei után idézem. Az egyes munkák ezímei elótt netalán elóforduló nagy számok a késóbbi idézetek kónnyítésére szolgálnak és csakis olyan esetekben alkahmaztam azokat, mikor egy szerzónek tóbb dolgozata is fel van sorolva.
*ApaMs. Mierographia illustrata. London. 1746.
AsPER G. DBeitrüge zur Kenntniss "l'iefseefauna der Scehweizerseen. Zool. Anzeiger. 3 Jahrg. Nr. 51. p. 130. Nr. 54. p. 200.
Bamp W. 1. The Natural History of the British Ento- mostraca. Magazine of Zoology and Botany. Vol. I— IL 1837—1838. .
— 9. The Natural History of the Dritish Entomostraca. Annals of Natural History. Vol. I. pag. 245. Taf. IX. 1838.
. The Natural History of the British Entomostraea. The Annals and Magazine of Natural History. Vol. IX. p. 81. 1843.
. The Natural History of the British Entomostraca. Magaz. of Zoology and Botany. I. p. 35. 309. 514. II. p. 132. 400.
. The Natural History of the British Entomostraca. "Trans. Berw. Nat. Club. 1845.
. Description of some new genera and species of Dri- tish Entomostraea. Annals of Nat. History. Vol. XVII. p. 410. 1846.
. The Natural History of the British Entomostraea,
'"T'he Roy Society. London. 1850.
. Description of several species of Entomostracons Crus- tacea from Jerusalem. Annals of Nat. History. Vol. IV. p. 280. 1860.
*"BakER. Employment for the Microscope. 1753.
der
| BngavN M. Physiealische und biologische
*Breck Coun. On some new Cladocera of the English lakes. Journ. R. Micros. Soc. London. Vol. 3. p. 777—784. T. 11—12.
BrgGE E. A. 1. Notes on. Cladocera. Wisconsin. 1879. Trans. Wisconsin Acad. Sciences, Arts. a Leiters. Vol. 4.
—*9. Notes on Crustacea in Chieago Water supply with remarks on the Formation of the Carpace. Chicago Medieal Journal and Examiner. V. 14. p. 584. Taf. 1—2.
BruwENBACH. Handbuch der Naturgeschichte. 1779.
*BnRapLEY. Philosophieal Account of the Works of Nature. London. 1739.
BnaxpT. Über eine Abhandlung des Herrn Dr. Seb. Fischer ete. Dull. del'Aead. de St. Petersb. Vol. VIII. 1850. p. 269.
Untersuchungen im westlichen 'Theile des Finnischen Meerbusens. Arch. Naturk. Dorpat. 10. bd. 1884. p. 1.
BuncERSspYK. Land- en Zoetwater-Schaaldieren. Herkolt's Domostaffen voor eene Fauna van Neederland. I. p. 164. 1857.
*Camuccio A. Zoologia in Viaggia di circumnavigazione della R. corvetta «Caraciolo» vegli Anni 1881— 84. Vol. 1. p. 312—13. 1885.
CnuvzER Komw. 1. Ueber die Crustaceenfauna Ungarns. Ver- handl. der k. k. zool-botan. Gesellsch. in Wien. 1858. Jahrg. p. 505—2518.
125
CnuvzrR Kon. 2. Budapest vidékén eddig talált héjanezokról. Magyarhoni természetbarát. 1857. ITI. Füz. Nyitra.
Crus C. 1. Ueber Evadue mediterranea, n. sp. und poly- |
phemoides, Leuck-Würzburger naturw. Zeitsch. III. 1862. pag. 238. Taf. 6. — 9. Die Schalendrüse der Daphnien. Zeitschr. für wiss. Zoologie. 1875. 95. Bd. p. 165. Taf. 11. 3. Zur Kenntniss der Organisation und des feinern Daues der Daphniden und verwandter Cladoceren. Zeitschr. für wiss. Zoologie. 1876. 27. Dd. pag. 392. 'Taf. 25—98. 4. Zur Kenntniss des DBaues und der Organisation der Polyphemiden. Denkscehr. d. math.-naturw. Classe
d. k. Akad. d. Wissensch. in Wien. 1877. Mit. 7 Taf. |
5. Anlass und Entstehung seiner eigenen Untersuchun-
gen auf dem Daphniden-Gebiete. Sitzungsber. der |
k. k. zool-botan. Gesellseh. in Wien. 1878. Bd. 28.
*CosrA AcH. 1. Rapporto preliminare e sommario sulle ricerche zoologische fatte in Sardegna ete. Rend. Aecad. Se. Napoli. Anno 21. p. 189.
— 9. Notize ed osservazioni sulla Geo-Fauna Sarda. Atti atiead. Napoli. 1883. Vol. 1. p. 109.
*OzERNIAWSKY. Material. ad zoograph. Ponticum. p. 41. Taf 8. 1868.
Dapav J. 1. Adatok Kolozsvár és kórnyéke Crustacea-fauná- jának ismeretéhez. Orvos-természettud. Értesitó. 4. k. 1882. Kolozsvár.
— 9, Adatok a Szent-Anna és Mohostó faunájának ismere- téhez. Orvos-természettud. Extesító. 5. kót. Kolozs- vár. 1883.
. Adatok a Retyezát tavai Crustacea-faunájának isme- retéhez. Természetrajzi füzetek. VII. kóotet. Buda- pest. 1883.
természettud. Értesító. 6. kót. 1884. Kolozsvár.
. Catalogus Crustaceorum faun: Transylvanisw. Orvos- természettud. Értesító. 6. kót. Kolozsvár. 1884.
5 Üj állatfajok Budapest édesvizi faunájából. Természet-
rajzi füzetek. 9. kot. Budapest. 1855.
. Adatok a Balaton tó faunájának ismeretéhez. M. tud. Akad. Term. tud. Értesító. 1885. Budapest.
. Beitrüge zur Kenntniss der Plattensee-Fauna. Math.- Naturw. Berichte aus Ungarn. III. Bd. Bpest. 1885.
. Jelentés az 1884. év nyarán Magyarország külónbózó vidékein végzett crustaceologiai kutatások eredmé- nyéról. M. tud. Akad. Math.-term. tud. Kózlemények. 20. kót. 3. szám. Budapest. 1855.
10. Adatok Magyar- és Exrdélyország néhány édesvizü medenezéjének nyilttükri faunájához. Orvos-term. tud. Értesító. 1885. évf. pag. 227—950.
Dawa I. D. A review of the Classifieation of Crustaceen-
American Journal of Science and Arts. Vol. 22. 1856.
*DrswanmrsT. Consid. gen. sur les Crustac. 1825.
DonRgN A. Untersuchungen über Bau und Entwickelung der Arthropoden. 3. Die Schalendrüse und die embryo- nale Entwickelung der Daphnien. Jenaische Zeit- schrift für Medic. und Naturw. 5. Bd. 1870.
*Dowovaw. Natural History of British Insects. 1802,
ErcHnHomw. Beitrüge zur Naturgeschichte der kleinsten Was- serthiere. 1781.
EunEN À. On máürkliga Crustaceer of ordningen Cladocera fauna i Dalarne. Ofvers. Vetensk. Akad. Fórhandl. 18. Bd. 1862.
FansnicUs. Entomologia systematica, 1792. Tom. II pag. 489—502.
. Adatok a dévai vizek faunájának ismeretéhez. Orvos- |
FiscueR S8. 1. Abhandlungen über eine neue Daphnmienart, Daphnia aurita und über die Daphnia laticornis Jur. mit Zeichnungen nach der Natur begleitet. Bull. Soe. hnp. Nat. Moscou. 26. Bd. 1849.
9. Bemerkungen über einige weniger genau gekannte Daphnienarten. Bull. soc. imp. Natur. Moscou. 24, bd. 1851.
. Über die in der Umgebung von St. Petersburg vor- kommenden Crustaceen aus der Ordnung der Bran- chiopoden und Entomostraceen. Mém. de l'aead. de St. Petersbourg des Savants étrangers. 6. Bd. 1851.
. Branchiopoden und Entomostracen. Middendorff, Reise in den &ussersten. Norden und Osten Sibiriens. Zoolo- gie. I. 1851.
. Ueber die in der Umgebung von St. Petersburg vor- kommenden Crustaceen aus der Ordnung der Bran- chiopoden und Entomostraceen. Mém. prés. Acad. St. Petersbg. Tom. 6. 7. 1854.
. Ergüánzungen, Berechtigungen und Fortsetzung zu der Abhandlung über die in der Umgebung von St. Petersburg vorkommenden Crustaceen aus der Ord- nung der Branchiopoden und Entomostraceen. Mé- moires présentes a l'acad. imper. des sciences de St. Petersbourg par divers savans, Tom. 7. 1854.
. Abhandlungen über einige neue oder nicht genau gekannte Arten von Daphniden und Lynceiden als Beitrag zur Fauna Russlands. Dull. soc. imp. natur. Moscou. 27. 1854. I.
. Beitrüge zur Kenntniss der Entomostraceen. Abhandl. d. math.-physik. Classe der buyerisch. Akad. d. Wis- sensch. Bd. 8. 1860.
FanBEs S. A. *On some Entomostraea of lake Michigan
and adjacent Waters. Amer. Naturalist. Vol. 16. p. 537 et 640. Tab. 8. 9.
FonEr. *1. Faune proofnde du lae Lemanm. Jahresversamml. d. Sehweiz. naturf. Gesellsch. Schaffhausen. 1873. Faune profonde du lae Leman. Jahresversammml. d.
Sehweiz. naturfor. Gesellsch. in Chur. 1874.
Notice sur l'histoire naturelle du lae Léman. 1876. Faunistische Studien in den Süsswasserseen der Schweiz Zeitschr. für wiss. Zoologie. 30. Bd. Suppl. 1878.
. Les faunes lacustres de la region subalpine. Associa- tion france. pour l'avancem. des sciences, congr. de Montpellier. 1879.
—19.
—53. —
— 6. Die pelagische Fauna der Süsswasserseen. Biol. Central- blatt. 2. Bd. 1883. —*7. La faune profonde de lacs Suisses. Neue. Denkschr.
Schweiz. Gesellseh. Naturw. 29. Bd. 1885. p. 234.
Fonnrsr H. E. On the anatomy of Leptodora hyalina. Journ. R. Microsc. Soc. Vol. 2. 1879.
FmiG A. *1. Kory&i zem éeské. Ziva Casopis piirodnicky. 1867.
—E*9. Über die Fauna der Bóhmerwaldseen. Sitzungsber. der k. bóhm. Gesellsch. d. Wissensch. Prag. 1871.
—33. Über die Crustaceenfauma der Wittingauer 'Teiche und über weitere Untersuch. der Bóhmerwaldseen. Sitzungsber. d. k. bóhm. Gesellseh. der Wissensch. Prag. 1873.
—X*4, Zvirena jezer Sumavskyeh. Vesmir. Roc. IT. 1873.
— Db. O zvirene rybniku tfebouskych. Vesmir. Roc. IIT. 1874.
— 6. Die Krustenthiere Bóhmens. Arch. d. naturw. Landes- durehforsech. von Bóhmen. II. Bd. 4. Abth. 1872.
Dr GxkR. Mémoires pour servir a l'Histoire des Insectes. 1778. Tom. VII. pag. 433—476. Tab. 27—29.
126
*Gaorrnov. Hist. abreg. des Insectes. 1764. GwELIN. Systema Nature. 1788. *GorzE. Naturforscher. 1775.
GnoBBEN C. Entwickelungsgeschichte der Moina rectirostris. | Arb. aus d. zool. Institut der Univ. Wien. II. bd. 1879.
GRUBER A. et. WErSMANN À. Ueber einige neue oder unvoll- kommen gekannte Daphniden. Berichte d. Freibur- ger naturforsch. Gesellsch. 1878.
GRurrHUISEN FRz. v. PaAuLA. Über die Daphmnia sima und ihren Blut-Kreislauf. Nova Acta Acad. Leop. Carol. Nat. Cur. Tom. 14. 1828.
*HarnpEMAN S. S. 1. Daphnia obrupta mn. sp. Nat. Se. Philad. Tom. 1. 1842.
—*2, Daphnia reticulata n. sp. Proc. Aead. Nat. Se. Philad. Tom. 1. 1842.
HkrurcH B. 1. Über die Cladocerenfauna Bóhmens. Sitzungs- ber. d. k. k. bóhm. Gesellsch. der Wissensch. Prag. 1874.
— 29. Die Cladoceren Dóhmens. Arch. der naturw. Landes- durehforsehung von Bóhnmen. IIL Band 4. Abth. 9. H. 1877.
*Herrick L. C. 1. Freshwater Entomostraca. American Na- turalist. 1879.
*— 92. Final Report on the Crustacea of Minnesota, include in the Ordres Cladocera and Copepoda. 19. Ann. Rep. Geogr. Nat. Hist. Survey of Minnesota, 1885. p. 199. Tab. 99.
*HEYDEN C. v. Meyers Palceontographiea. X. p. 62. Taf. 10. Fg. 95. 1862.
Hxmmrck L. C. *3. Habits of Fresh- Water Crustacea. Amer. Naturalist. Vol. 16. p. 813.
— *4, A new genus and species of the Crustacean family Lyneodaphnidae. Ibid. p. 1006. Tab. 16.
—'5. Heterogeny of Daphnia. Zool. Anz. 5. Jahrg. p. 934.
— 6. Heterogenetie development in Diaptomus. Amer. Na- turalist. p. 381. 499. Taf. 5—7.
*HocaN R. On Daphnia Sch:efferi. Report of the 31 meeting of the British associat. f. advance. of science Trans- act. 1862.
*HupENponrF A. Deitrag zur Kenntniss der Süsswasser-Cla- doceren Russlunds. Dull. Soc. hnp. Nat. de Mos- cou. 1876.
IwHor O. E. 1. Die pelagische Fauna und die Tiefseefauna der zwei Savoyerseen Lace du Bourget und Lac d'Annecy. Zoolog. Anzeiger. 6. Jahrg. 1883.
— 2. Weitere Mittheilung über die pelagische Fauna der Büsswasserbecken. Zool. Anzeiger. 7. Jahrg. 1884.
— 3. Resultate meiner Studien über die pelagische Fauna kleinerer und grósserer Süsswasserbecken der Schweiz. Zeitschr. für wiss. Zoologie. 40. Bd. 1584.
Proe. Acad.
— 4. Pelagische "Thiere aus Süsswasserbecken in Elsass- |
Lothringen. Zool. Anzeiger. S. Jahrg. 1885. — 5. Faunistische Studien in achtzehn kleineren und grós- seren Osterreichischen Süsswasserbecken. Sitzber. d. k. Akad. d. Wiss. in Wien. 91. Bd. 1885. p. 203—226. "JosLor. Observations d'Histoire maturelle faites avec le Microscope. 1754.
JosePH Gusr. Systematisches Verzeichniss der in den Tropf- |
stein-Grotten von Krain eimheimischen Arthropoden ete. Berl. Entom. Zeitschr. Dd. 96. p. 1. JuRINAC A, E. Prilog fauni zapodne Slavonije. Glasnik hrva- tskoga naravoslovoga drzutva. IL. 1*87. p. 21—234. JungmE L. 1. Histoire des Monocles, qui se trouvent aux envir. de Geneve. 1820,
"JunmEÉ L. 2. Sur le Monocle puce. Bull. des science. soc. Philom. Tom. 3. ; KruNziNGER. Einiges zur Anatomie der Daphnien, nebst kurzen Bemerkungen über die Süsswasserfauna der Umgegend Cairo's. Zeitschr. für wiss. Zoologie. 14.
Bd. 1864.
Kocn. Deutschlands Crustaceen, Myriapoden und Arachni- den. 1835—1841.
Kunz W. 1. Dodekas neuer Cladoceren nebst einer kurzen Übersicht der Cladocerenfauna Bóhmens. Sitzungs- ber.d.k. k. Akad. d. Wissenschaft. in Wien. Math.- naturw. Classe. 1874. 68. Bd.
— 2. Ueber androgyne Missbildung bei Cladoceren. Sitzungs- ber. d. math.-naturw. Classeder k. k. Akad. d. Wis- sensch. in Wien. 69. Bd. 1875.
— 39. Ueber limicole Cladoceren. Zeitschr. für wiss. Zoologie. 30. Bd. S. 1878.
Lawanck. Hist. nat. des Anim. sans Vertebr. 1818. LaNpENBURGER R. Zur Fauna des Mansfelder Sees. Amzeiger. 7. Jahrg. 1884. p. 299—302. LawxrEsrER E. Rav. On new British Cladocera discovered by Mr. Conrad Beck in. Grasmere Lake, Westmoreland.
Ann. Mag. Nat. Hist. Vol. 9. p. 53.
LarREILLE. Hist. nat. gen. et part. des Crustaces et In- sectes. 1809,
*LzacH. Crustaceology. Edinburgh Encyclopedia. 1823.
LrpERMÜLLER. Mikroskopische Gemiüths- und Augen-Ergotz- ung. 1763.
LENZ Hrwm. *Die wirbellosen Thiere Trawemünder Bucht. 4. Bericht der Commision wiss. Unters. Deutsche Meere. 1. Ábth.
LEvckagT R. Ueber das Vorkommen eines saugnapfartigen Haftapparates bei den Daphniden und verwandter Krebsen. Archiv für Naturg. 25. Bd. 1860.
Lzgvpis F. Naturgeschiehte der Daphniden. Tübingen. 1860.
Liévrw. Die Branchiopoden der Danziger Gegend. Ein Bei- trag zur Fauna der Provinz Preussen. Neueste Schrif- ten der mnaturf. Gesellschaft in Danzig. 4. B. 1848.
Liu.urEBonG W. 1. Om den inom Skave fórekommande Crus- taceer af ordningarna Cladocera, Ostracoda och Cope- poda. Akademisk Afhandlingen. 9. Sect. Lund. Ber- ling. 1835.
— 29. Beskrifning ófvert venne mürkliga Crustaceer af Ord- nungen Cladocera. Ofvers. kongl. Vetensk. Akad. Fór- handl. 1860.
LiwNE K. 1. Systema naturae. 1744. Ed. 4.
— 2. Fauna Sueciea. 1746. Ed. 1.
— 3. Emtomologie faunz Suecies. 1789.
LovÉN L. 1. Evadue Nordmanni ett hittits okündt Ento- mostracon, Kongliga Vetenskabs-Akademiens. Hand- lingar. 1835.
— 9, Om afrikanska sótvatens Crustaceer. Ófvers. af. kongl. Vetensk. Akad. Fórh. 3. Jahrg. 1846— 1847. Luzsnock J. 1l. On the Freshwater Entomostraca of South Ameriea. Procedings of the Royal society of Van Die-
mensland. 1853.
Zool.
| — 2. On the Freshwater Entomostraca of South America.
Transactions of the entomologieal society. III. Tom. 1855. : — 3. An aecount of the two methods of reproduction in Daphnia and of the structure of the Ephippium. Philos. Transact. 1857. —"*4. On the sense. of Color among the Lower Animals, Journ. Linn. Soc. bd. 16. p. 121,
127
Lucas. Exploration scientifique de l'Algérie. 1849. (p. S1. Nr. 167. Pl. 8. Fig. 6.) —
Luwp L. Bidrag til Cladocerernes morphologi og systematik. Naturhist. Tidsskrift. 7. Bd. 1870—7 1.
LurZ A. 1. Untersuchungen über die Cladoceren der Umge- bung von Bern. Mitth. naturf. Gesellsch. Bern. 1878.
— 2. Beobachtungen über die Cladoceren der Umgegend von Leipzig. Sitzungsber. Leipziger naturf. Gesellsch. 1878.
MarrrAND.
*MaNUEL. Encyclopedie methodique. 1892.
*MrRRETT. Pinax rerum Brittaniearum. London. 1677. MzTscHNIKOW E. 1. Embryologische Studien an Insecten. Zeitschr. für wiss. Zoologie. 16. Dd. 1866.
— 29. Ueber eine Sprosspilzkrankheit der Daphnien. Virehow Arch. für path. Anatomie. 96. Bd. 1884.
MizxsE Epwanps. Histoire naturelle des Crustacés. 1831—1840. |
Morus K. *Nachtrag zu dem in Jahre 1873 erschienenen Verzeichniss der wirbellosen "Thiere des Ostea. 4. Ber. Comm. Unt. D. Meere. 7—11. Jahrg. 3. Abth. pag. 61.
MürLER P. E. 1. Danmarks Cladocera. Naturhist. Tidsskrift. V. Bd. 1867.
— 29. Bidrag til Cladocerernes Forplantingshistorie. Natur- hist. Tidsskr. 1868.
MürnLER O. Fm. 1. Entomostraea seu insecta testacea, quz in aquis Danis et Norvegie reperit, descripsit et iconibus illustravit. Lipsie& et Harnise. 1775.
— 2. Von dem mopsnasigen Zackenfloh (Daphmnia reseina). Sehrift. d. Berlin. Gesellseh. Nat. Fr. bd. 6. 1785.
NomMwawN A. M. On Aeantholeberis, Lilljeb. a genus of Ento- mostraea new to great Britain. Annals and Magazine of Natural History. 1863.
Nogwaw and Bgapy. A Monograph of the british Entomo- straea belongig to the families Bosminidz, Macrothri- cide et Lynceide. London. 1867.
*PavEsr 1. Nuova serie di ricerche della. fauna. pelagica nei laghi italiani. Rendiconti R. Istituto Lombardo. Vol. 19. 1879.
— 2. Ulteriori studi sulla fauna pelagiea dei laghi italiani. Ibid.
PovcuET G. et GurRuE J. *Surla faune palagique de lamer Daltique et du golfe de Finlande. Compt. Rend. Tom. 100. p. 919.
— 3. Quarta serie di ricerche e studi sulla fauna pelagica dei loghi italiani. Dull. Soc. Ven.-Trent. 1881. pag. 164—170.
— 4. Altra serie di ricerche e studi sulla fauna pelagiea dei loghi italiani. Padova. 1883.
*PrggrY M. Über den Kreislauf der Daphnien. Isis. 1832.
*Du-Prrssr-GvURRET. Essai sur la faune profonde des laes de la Suisse. Neu. Denksch. r. d. Schweiz. Gesellsch. Naturw. 1885.
PrarEAU F. Recherehes sur les Crustacés Belgique. Memoir. courron. et memoir. des sav. etrang. publ. par l'Aead. roy. des science. des lettr. et: des beaux-arts de belgique. 1868.
*Popa. Insecta muszi Grcecensis. 1761.
PorrE S. A Bemerk. z. R. Laubenburgers: Zur Fauna des Mansfelder Sees ete. Zool. Anzeiger. 7. Jahrg. 1884. pag. 429—500.
d'eau douce de
*Rzpr F. 1. Osservazioni utorno agli animali viventi che si |
trovano vegln animali viventi. Florenz. 1684. —*2, Amnimaletti aquatici. Napoli. 1688.
*RExs. Cyclopzedia. 1819.
RzHBERG. Zwei neue Crustaceen aus einem Brunnen auf Helgoland. Zool. Anzeiger. 1880.
*SaccoRpo. Animaletti Entomostracei viventi nella provincia di Trevisa. 1864.
*SAMONELLE. History of british Insects. 1819.
Sans G. O. 1. Om de i Omegnen af Christiania forekommende Cladocerer. Videnskabs. selsk. Forhandl. i Christia- nia, 1861.
— 2. Om de i Omegnen af Christiania forekommende Cla- docerer. Forhandl.i Videnskabs-Selskabet i Christia- nia, 1861.
. Om en i Sommeren 1869 foretagen zoologisk. Reise i Christiania og Trondhjems Stifter. Nyt. Magaz. for Naturvidensk. 12. Jahrg. 1863.
. Om en i Sommeren 1863 foretagen zoologisk. Reise i Christiania Stift. Nyt. Magaz. f. Naturvidensk. 13. Jhrg. 1864.
. Norges ferskvandskrebsdyr. Forste afsuit. Branchiopoda.
I. Cladocera. Ctenopoda. Christiania. 1865.
. Om en dimorph Udviklimg samt Generationvexel hos Leptodora. Forhandl. i Vidensk. Selskab. i Christia- nia. 1873—74. ' :
— 7. Prodromus deseripjgionis Crustaceorum. 1876.
8.*On some Australian Cladocera raised from dried und
Forh. Vid. Selsk. Nr. S. Christiania. p. 46. Taf. 8. SceumwawkEvITSCH W. J. 1. Ueber das Verhültniss der Artemia salina Miln. Edw. zur Artemia Mühlhausenii Miln. Edw. und dem Genus Branchipus. Scháff. Zeitschr.
für wiss. Zoologie. 25. Bd. 1875. — 2. Zur Kenntniss des Einflusses der áusseren Lebens- bedingungen auf die Organisation der Thiere. Zeitsch.
für wiss. Zoologie. 29. Bd. 1877.
ScnwanpA L. Zur Naturgeschiehte Aegyptens. Denkschr. d. k. Akad. d. Wissensch. zu Wien. VII. 1885. SenópLER J. E. 1. Ueber Acanthocereus rigidus, ein bisher noch unbekanntes Entomostracon aus der Familie der Cladoceren. Arch. für Naturgeschichte. 12. Jahrg.
1846. p. 301. "
. Die Branchiopoden der Umgegend von Berlin. Jahres- ber. d. Louisenstüdtische Realschule zu Berlin. 1858.
. Die Lynceiden und Polyphemiden der Umgegend Derlins. Jahresb. d. Dorotheenstüdt. Realschule zu Berlin. 1862.
. Neue Beitrüge zur Naturgeschiehte der Cladoceren. Berlin. 1863.
. Zur Diagnose einiger Daphniden. Archiv f. Naturg. 31. Bd. 1865.
. Die Cladoceren des frischen Haffs nebst Bemerkungen über anderweitig vorkommende verwandte Arten. Archiv f. Naturgesch. 32. bd. 1866.
7. Zur Naturgeschiehte der Daphniden. Progr. d. Doro- theenstüdt. Realschule. Nr. 77. Berlin. 1877.
"SCHRANK. 1. Naturforscher. 1793.
—*9. Fauna Boica.
*Swrrr F. A. Sur les ephippies des Daphmies. Nov. Acta Societ. seient. Upsal. 3. ser. III. 1859. p. 14. SPANGENBERG FR. Ueber Bau und Entwickelung der Daphni-
den. Gótt. Gel. Anz. 1877. p. 517. SrRAvus H. Euc. Mémoire sur les Daphnia de la Classe des Crustaeés. Mém. de Museum. Tom. 5. 6. 1819—20. SrupkR Tm. Beitrüge zur Naturgeschichte wirbelloser "Thiere von Kerguelensland. Archiv für Naturgeschichte 44, Jahrg. 1878.
c2
] 128
*"SurLzER. Abgekürzte Geschichte der Insecten. 1776.
SwaMMERDAM J. Historia Insectorum generalis ofte Alge- meene Verhandelung van de Bloedeloose Dierkens. Utrecht. 1669.
"TERMEYER K. Memoria per servire alla compiuta storia di Pulee aquajuolo arborescente. Scelta du Opusc. inte- ress. Vol. 98. 1777.
*'THowsoN Ggona. 1. On the New-Zeeland Entomostraea. 1884.
— 9, On a new Daphnia. Trans. N.-Zeeland Just.
Tóru S. 1. A budapesti kandiesfélék. Cladocera. Mathem. termtud. kozlem. Kiadja a m. tud. Akademia. 1. kót. Pest. 1861.
— 9, Die Rotatorien und Daphnien der Umgebung von Pest-Ofen. Verhandl. d. k. k. zool.-botan. Gesellsch. in Wien. 1861.
— 3. Pest-Dudán 1861-ben talált Daphnidák. Mathem. term. tud. kózlem. Kiadja a m. tud. Akademia. 2. kot. 1862.
"TREMBLEY À. Memoires pour servir a lhistore d'un genre de Polypes d'eau douce. Paris. 1744.
VrnxEs H. Materieaux pour servir à l'é tude de la faune profonde du lae Léman. Entomostracées. Extrait du Dull de la soc. vand. de scienc. natur. T. 13. Nr. 72: 187". i
WkErSMANN À. 1. Ueber Dau und Lebenserscheinungen von Leptodora hyalina. Lilljeb. Zeitschr. für wiss. Zoologie. 94. bd. 1874.
— 9, Rechtfertigung. Zeitschr. für. wiss. Zoologie. 29. Dd. |
1879.
— 3. Über die Bildung von Wintereiern bei Leptodora hya- lina. Zeitschr. für wiss. Zoologie. 97. Dd. 1876.
— 4. Beitrüge zur Naturgeschichte der Daphniden. Zeitsch. für wiss. Zoologie. 28. Bd. 1877.
5. Beitrüge zur Naturgeschichte der Daphnoiden. Zeitschr. für wiss. Zoologie. 98. Bd. 1877.
— 6. Über die Schmuekfarben der Daphmoiden. Zeitsehr. für wiss. Zoologie. 30. Bd. Splh. 1878.
— 1. Beitrüge zur Naturgeschichte der Daphnoiden. Zeitschr. für wiss. Zoologie. 33. Bd. 1880.
WixkRZEJSKI À. 1. O Faumnie jezior Tatrzaüskich. Pamietnika "Tow. Tatrzaüskiege. 1881.
— 2. Materyaly do fauny jezior Tatrzaüuskich. Spraw. Ka-
misyl fizyjografieznej Akademii. umiej. Tom. 16. 1882.
— 3. Zarysfauny stawow Tatrzaüskich. Pamietnika Tatrzanü- skiego. Tom. $8. 1883.
Z^cnaRIas O. 1. Studien über die Fauna des Grossen und Kleinen Teiches im Riesengebirge. Zeitschr. für wiss. Zoologie. 41. Bd. 1885.
— 9, Über die amóboiden Bewegungen der Spermatozoen von Polyphemus pediculus. Zeitschr. für wiss. Zoolo- gie. 41. Bd. 1885.
Z^pDACH E. G. 1. Synopseos Crustaceorum Prussicorum pro- dromus. 1844.
— 2. Untersuchungen über die Entwickelung und den Bau
der Gliederthiere. Berlin 1854.
. Holopedium Gibberum, ein neues Crustaceum aus der Familie der Branchiopoden. Arch. für Naturgesch. 21. Bd. 1855.
ZENKER W. Physiologische Bemerkungen über die Daphnoi-
den. Müllers Arch. für Anat. und Physiolog. 1851.
UrzawmN W. N. Reise in 'Turkestan von Al. Fedtschenko. IL. Zool. Theil. 7. Crustacea. Moscou. 1875.
ZACHARIAS O. et Porr& S. A. Zur Kenntniss der pelagischen
und littoralen Fauna norddeutscher Seen. Z. f. w. Z.
45. Bd. 2. H. 1887. pag. 255. Taf. 15.
A HAZAI TERMÓHELYEK MEGYÉNKÉNTI BETÜSOROS NÉVJEGYZÉKE.
Aradmegye : Avad. Bács-Bodrogmegye: Palies (tavak), Zom- bor. " Diharmegye : Brátka, Bucesa, Feketepatak, Nagy-Várad. : Borsodmegye : Diósgyór, Miskolez. Drassómeque:: Drassó. Cstkmegye : "Tusnád (Sz.-Anna, Mohostó). Csongrádinegye: Dorozsma, Szeged. Fehérmeqgye: Nelenezei tó. Fehér- ( Alsó-) megye: Enyed (Nagy-), Gyulafehérvár, Szilvás (Oláh-), Vizakna. Fogarasmegye : Arpás (Alsó-), Sárkány, Szkore, Venieze (Alsó-), Vist (Alsó-). Hajdumegye: Debreezen, Püspókladány. Háromszeé kinegye : Mikóujfalu, Oltszem, Réty, Sepsi-Bzent-Gyórgy. Hunyadinegye:: Dávesd, Demsus, Déva, Malomviz, Naláez, Osztró (Kis-), Pes- tény (Nagy-), Piski, Retyezáti tavak.
| Jász - Nagykun- Szolnokmegye :. Kavezag, Kisujszállás.
| Kolosmegye::/ Apahida, Báld, Boncezhida, Csetelke, Csuesa, Gyeke, Kardosfalva,
| Katona, Kolozsvár, Kótelend, Móes, Nádas (Magyar), Novaj, Sármás|
(Nagy-), Szamosfalva, Szucsák, Uzdi- Szentpéter, Vista.
|Külcülló- ( Kis-) megye: Bonyha, Csapó, Dégh, Dombó, Gyulas, Kápolna (Felsó-), Kinesi, Radnóth, "Teremi (Nagy-), Vajdakuta.
Kükülló- ( Nagy-) meque: Berethalom,
»oldogváros, Dános, Fejéregyháza, Héj-
jasfalva, Héviz, Medgyes, Nádpatak,
| Rákos (Alsó-), Sáros, Segesd, Segesvár.
| Liptómeqye: — Desenyófalu, Deménfalu, Liptó-Szent-Miklós, Szielniez.
Maros - Tordamegye : — Marosvásárhely, Nyárádtó.
0$
Nyitrameqye :: Csápor.
Pest- Pilis- Solt - Kiskunmegye: | Budapest, Bugaez, Kecskemét.
Pozsegamegye :: Oriováez.
Seatmármegye : Bánya (Nagy-), Bórvely, Eesedi lápok, Károly (Nagy-), Somküt (Nagy-), SBzatmár-Németi.
Szebenmeqye : | Ecselló, Lomány, (Oláh-), Szeben (Nagy-).
Szolnok- Dobokamegye : Czege, Deés.
Temesmegye : Retisova, Temesvár, Ver- secz.
Torda- Aranyosmegye : Méhes, Mezó-To- hát, Mezó-Záh, Sályi (Magyar-), Torda.
Trencesénmegye :. Cserna.
Somogy-, Zala: és Veszprémmneqyék : Ba- laton tó.
Zemplémnegye : Sátoraljaujhely.
Szilágymeque:: Zilah.
Pián
BIS AES TA.
"
T'ermészet után készült 62 eredeti àbrával.
EXPLICATIO FIGURARUM.
TAB. I.
Fig. 1. .Monospilws temwirostris Fiscm. Femina adulta a latere visa Hartn. pr/4.
ti 22x « « « « cauda «
« 3. « « :- « « « «
« 4. « « « « proeessus labri Hartn. pr/5.
« 5. Chgdorws sphaericws ... ... O. Fm. M. Femina adulta a latere visa. Seibert. Oc. IL. Obj. I. (6 « « B Mas adult. « « visus. — « (E OU ox « 7. Chydorus latus... ... G. O. Sans. Femima adulta « — « visa. « qx TIEN Nr « 8& Chydorus globosws -- Barr. Cauda feminz. Seib. Oc. 0. Obj. III.
« 9. Chuydorus sphaericus .. ... O. Fm. M. Cauda maris adult. Seib. Oc. 0. Obj. III.
« 10. « « s Pars npiealis pedis primi paris in mare. Seib. Oc. 0. Obj. V. « 4. Chadorus latus... ... G. O. Sans. Cauda femine adult. Seib. Oc. 0. Obj. III.
« 12. Chiydorus sphaericws — .. O. Fn. M. « « « « « «— «
« 13. Chuydorus globosus — ... .. Bam. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 14. « « "E UQT. « « « « « « «
« 15. Chydorus sphaericws ...... O. Fn. M. var. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Ob. I. « 16. Plewroxus truncatus —... O. Fm. M. Femina adult. a latere visa. Hartn, Obj. 3. Obj. 4. « 17. « « € Cauda femin:. adult. « « «
« 18 « « - ar. Pars teste. Seib. Oc. III. Obj. V.
« 19. « « —- -- « Cauda femins adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 90. Plewrows unus iz Dargp. Femina adulta a latere visa. Hartn. pr/5.
« 91. « « uc Cauda feminz adult. Hartn. pr/7.
« 93. Plewroxws grisews -— Frisen. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. I. Obj. III. 25: « « -— Cauda femin: adult. « « «
« 94. Plewrowws exceisus -— Frscu. Femina adulta a latere visa. Seib. Oe. 0. Obj. I.
« 95. « « c Cauda femin: adult. Seib. Oe. 0. Obj. IIL
« 96. Pleuwroxus exiguus -—- LILLJEB. « « « — Hartn. pr/5.
« 27. Pleuroxus tusnadiensis ... Dapav. Processus labri in fem. Seib. Oc. III. Obj. III.
« 28. « « Unguis apicalis fem. adult. Seib. Oc. 0. Obj. V. '
« 99. « « i Cauda femin:z adult. Seib. Oc. III. Obj. III.
« 30. Pleuwroxwus hastatus -—- Barm. « « « « «
«91. « « " : Femina adult. a latere visa? Seib. Oc. 0. Obj. I.
6239. « « I UQT. « « « [| « «
« 33. « « n « Cauda feminz adult. Seib. Oc. IIT. Obj. III.
« 34. Plewroxus trigonellus — ... O. Fm. M. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 35. « UNEE-- e. Cauda feminsz adult. Seib. Oe. 0. Obj. III.
« 36. Pleuwrowus edwncus -—. Jug. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 37. « « T eS Cauda Femin: adult. Seib. Oc. 0. Obj. III.
« 38. Pleuwroxus transylvamus n. sp. Femina adulta a latere visa Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 39. « « ct Cauda femin:s adult. Seib. Oe. 0. Obj. III.
« 40. Plewroxws wncinatus ... Dam. Femina adnlta a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 41. « « - Cauda femin:e adult. Seib. Oc. III. Obj. I.
« 49, Plewroxus personatus . Lzvp. Cauda femin: adult. Seib. Oc. IIL. Obj. I.
« 43. « « "x Femina adult. à latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 44. « « " Apex caud:w in femina adult. Seib. Oc. III. Obj. III.
« 4». Plewroxws balatonicus —... Dapay. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 46. « « ES Cauda feminz adult. Seib. Oc. 0. Obj. III.
« 47. Crepidocercws setiger... ... PiGk, « « « — Hartn. pr/5.
« 48. « « Femina adult. n latere visa. Hartn. pr/4.
« 49. ,dlone Leydigii .. ... ... ScmoEpr. « « « « Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 50. Jdlona acanthocercoides FrscH. — « « « « « « «
« 51. done balatoniec .. .. n. sp. Antenne Iami paris femins adult. Seib. Oc. I. Obj. III. « 59. « « T D Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. I. Obj. I.
« 53. lona affinis .. LEYD. « eG « . Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 54. « « ss Cauda Feminwe adulte « « «
« 55. « « ue var. Cauda femine adulta « « «
« 56. « « pe Cauda maris Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 57. « « dee Apex caud:e in femina. Seib. Oe. 0. Obj. III.
« 58. « « OI A: Processus labri in femina. Seib. Oc. 0. Obj. ITI.
« 59. « « LA Antennae primi paris femin:e adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. « 60. Loma. queadrangularis —.... O. Fr. M. Femina adulta a latere visa, Hartn. pr/4.
« 61. lona guttata -— G. O. Sang. « « « « « «
« 62. « « c2 MAE. Cauda femin: adult. Hartn. pr;5.
ICA TA.
ÜlU'emészet után készült 58 ábrával.
EXPLICATIO FIGURARUM.
T'ATD; DE Fig. 1. .dlona stagnalis .. ... ... m.sp. femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. « 2. « « EUM Cauda femin:x adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. « 3. dona. lineata —- ..- ... FrseH. Femina adult. a latere visa. Hartn. pr/4. «— 4 « « t et Cauda feminz adult. Hartn pr/5. m»: « « ses dies Antenn: 2-di paris femin. adult. Seib. Oc. III. Obj. IIT. «— 6. dH Lonea reticulata -- .— Barm. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. I. Obj. I. «7 « « TOC EUR BE Cauda femin:e adult. Seib. Oc. I. Obj. III. «8. Vdlona costata — ... .. .. G. O. Sans. Femina adult. a latere visa. Hartn. pr/4. « 9. « r jh ediegpe ce Cauda femin:x adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. « 10. lona, latissima — -. Kunz. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. I. Obj. I. « 11. « « cc Cauda femin:e adult. Seib. Oc. I. Obj. III. « 12. .dlona, eamptocercoides — .. Scmokgpr. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. L. Obj. I. CC dla « « E Cauda femin:e adult. Seib. Oc. I. Obj. ITI. « 14. J4lona, parvula... .. « « « — Hartn. pr/5. «ut». Li « Sr uw R Mn Femina adult. & latere visa. Hrtn. pr/4. « 16. lona tenmuicawudis .. ... G. O. Sans. Cauda femins adult. Seib. Oc. 0. Obj. HI. t. « « ME Femina adulta a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. « 18. « « — Cauda maris. Hartn. pr/5. « 19. .Jdlona lacwstris |... .. .. m. sp. Femina adult. a latere visa. Hrtn. pr/4. « 20. « « x MR rM Cauda femin:z adult. Hrtn. pr/5. « 91. Jdlona, rostrata — ... .. ... KocH. « « « — Seib. Oc. 0. Obj. III. « 92. « « "t Femina adult. a latere visa. Hrtn. pr/4. « 93. « ce cda om « « « « — Seib. Oc. 0. Obj. I. « 94. « « prn n et Antenn: 2-di paris in femina adult. Seib. Oc. III. Obj. III. « 95. lona testudinarie .. ... FrscH. Caput femin:w adult. a latere. Seib. Oc. IIT. Obj. I. « 96. « « Eam Cauda feminsz adult. Hrtn. pr/. « 97. « « En de Femina adult. a latere. Hrtn. pr/4. « 98. deroperus leucocephalws Kocn. Femina adult. a latere. Seib. Oc. 0. Obj. I. « 99. ,dlonopsis elongata .. ... G. O. Sams. Cauda femin:s adult. Hrtn. pr/4. « 30. .deroperus lewucoceplialus ... Kocn. Antenna primi paris in mare. Seib. Oc. 0. Obj. III. « 31. .dlonopsis elongata ... .. G. O. Sans. Femina adulta a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. « 32. ,deroperus lewcocephalus ... Kocu. Unguis pedis primi paris in mare. Seib. Oc. 0. Obj. V. « 33. « « en Cauda maris adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. » 34. « « LT Cauda feminc adult. Hartn. pr/5. « 35. -deroperws transylvanicus —Dapav. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. « 36. « « Cauda femin:x adult. Hrtn. pr/f. « 37. Streblocerus minutus .. FrscH. Femina adult, a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. III. « 38. « « ils Cauda femin:e adult. « « « 39. « « E Antenna prini paris. femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. V. « 40. Maerothri. laticornis -—- JUR. « « « « « — Beib. Oc. III. Obj. III. « 4]. « « - Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. « 42, .Maerothrix rosec ... .. ... JuR. Antenna primi paris femin:z adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. « 43. « « ec Mas a latere visus. Seib. Oc. 0. Obj. I. « 4. « « nu Cauda femin:s adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. « 45. « « I EUSS Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. « 46. .Maerothurio serricawdata ... Dapav. Antenna. feminz adult. Hrtn. pr/5. « 4T. « « zt Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. « 48. « « -— Cauda femin:s adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. « 49. Bosmina cormutu — .. .. Jum. Femina adult. a latere visa. Hrtn. pr/4. « 50. « « LS Antenna femin. adult. Hrtn. pr/5. « »1. « « COMMECY Mas a latere visus. Seib. Oe. 0. Obj. III. « 82. « « ari Apex pedis primi paris in mare. Seib. Oc. 0. Obj. V. « 53. Bosmina ewrvirostris ... Frscu. Femina adult. à latere visa. Hrtn. pr/4. « 94. « « — Antenna femin. adult. Hrtn. pr/7. « 53. Bosmire longispinca — ... — Lzsyp. Femina adult. a latere visa. Hrtn. pr/o. « 56. Bosmina longirostris |... 0. F. M. « « « « « —«
7. Bosmina. longispina —. Lsvp. Cauda femin. adult. Hrtn. pr/7. « 28, « « A re Antenna primi paris femin. adult. Hrtn. pr/7.
xA DICH x n i
Myerc. Grand Vutodai Budape
ce
"y.
COE TONSSTTAS
l'ermészet után készült 49 ábrával.
..Moinae Bánffyi — A 9. « « CET A. 3. Moina rectirostris. — ..— .. A. « « X qm *
5. Moina salina .. .— .
6. « « X — 75 « « zi -—— E 8. « « & EUER
9. « « ex eap Een ss 10. Ceriocdaplinia reticulata... 1 ls « « « A 12. Ceriodaphinie retieulata .. 13. Ceriodaphinia megops
14. « « « pcm 15. Ceriodaphinia reticulata... 16. Ceriodaplinia rotunda — 17. « « « ENT, 18. Ceriodaphinia, latieawdata. 19. « « «
20. Ceriodaphinia qwadrangwula 91 « « «
32. Ceriodeplhinia pulehella — ... 98. « « « : 24. Simocephualus exspinosus ... 95. Simocephialwus vetulws — ... 26 « « [c ERN 27. Simocephalus exspinosus ... 28. « « « al 29. Simocephalus congener — ... 30. « « « zd 31. Simocephalus serrulatus ... 22. « « congener ... BBE « « — serrulatws ... 35. Seapholeberis bispinosm ... 36. « « « ec 37. Scapholeberis mvweronata ... 38. « « « zz 39 « « CETT E e 40. Seapholeberis obtuse — 4l. « « (er e 49. Daplvnia lacustris |. 43. « « ^ T 44. « « "CR 45. Daplhinia psittacee — 46. Daphinia, Hermani AT « « "Re
. Daphinia Kahlbergiensis
«
EXPLICATIO FIGURARUM.
«
... BCHOEDL. « « « «
TAIB: CETTE
Dapav. Caput femin:e adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
Antenna primi paris femin:e adult. Seib. Oc. III. Obj. III. Jun. Cauda femin:e adult. Hartn. pr/4.
Angulum posticum superius teste. Seib. Oc. IIT. Obj. I. SmEP. Pes primi paris maris. Seib. Oc. I. Obj. III.
Unguis caudalis feminz adult. Seib. Oc. LI. Obj. V.
Cauda femin. adult. Seib. Oc. I. Obj. I.
Antenna primi paris maris. « «
Apex antenn:c primi paris in mare. Seib. Oc. I. Obj. V. Jun. Femina adulta a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I.
Unguis caudalis femin. adult. Seib. Oc. III. Obj. III.
var. claudiopol itu. Unguis caudalis femin. adult. Seib. Oc. III. Obj.
G. O. Sans. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. Cauda femin:e adult. Seib. Oe. 0. Obj. III.
var. clauwdiopolitama. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I.
G. O. Sans. Femina adulta a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. Cauda femin:z adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
ver. transylvana. Cauda fein. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III.
« «
Jug. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. Femina adulta a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I.
G. O. Sans. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I.
Kocn. Caput femin: adult. a latere Seib. Oc. 0. Obj. I.
Bargp. Unguis caudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I.
Kocnm. Unguis eaudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
Kocn. Caput femin. adult. a latere Seib. Oc. 0. Obj. I. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
Kocnu. Unguis caudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III.
Kocn. « « [] « « «
Kocn. Cauda femin. adult. Hart. pr/4. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I.
Dx GER. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. Cauda femin. adult. Seib. Oc. III. Obj. I.
O. F. M. Antenna primi paris femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. Cauda femin. adult. Seib. Oc. I. Obj. III.
ScuoEpr. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. Cauda femin. adult. Seib. Oc. I. Obj. III.
G. O. Sans. Femina adult. a latere visa. Hartn. 4/I. Apex caud:z femin. adult. Seib. Oc. IIT. Obj. III. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
Damp. Unguis caudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III.
7T. Sp. Cauda femin: adult. Hartn. pr/5. Femina adult. a latere visa. Hartn. pr/4.
Seib. Oc. 0. Obj. I.
Diverse form:e eristarum capitis. Seib. Oc. 0. Obj. I.
Femina adulta a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I.
WURDE SUM. AE Sorr SN CSS SOT MUR rm ar
sf a Rue ani LE v "ws 4 ; "TIENE ji aao , Me
EV Z I T&bla S ncosctetuleco T. fr ry 45a x SEREECLHCLHLRDEHGHOIOEE | SD EA e m : Lat |
11. J l 4 M M ST QNS y : A
NT | uU ^ - n * hs SOT BUS aue : NN 7H 2 1
WNyom Grund V utodai Budapest.
iX TÁBLA.
'l'ermészet utáàn készült 49 ábràával.
TAB. IV.
Fig. 1. Daphinia rosea... ... ... G. O. Sans. Femina adult. a latere visa. Hartn. Oc. 4. Obj. 4. « 9. Daphnia Kahlbergiensis ScmoEpr. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III.
« 3. Daplvnia rosea. .. ... G. O. Sams. « « « — Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 4& Daphmnia alpina .. .. n.sp. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 5 « « A FERA Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
(6: « « EMT Unguis eaudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III.
« 7. Daplvnia obtwsa — ... ... Kumz. Unguis caudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. CES « « o2 cde Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 9. « « Pak mE Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 10. « « E Apex pedis primi paris in mare. Seib. Oc. 0. Obj. III. « 11. « « 3 Antenna maris adult. Seib. Oc. 0. Obj. III.
« 19. « « E Cauda maris adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 13. Daphnia brevispina .. n. sp. Unguis enudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III.
« 14. « « E Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 15. « « -— Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 16. Daphinia Schoedleri ... G. O. Sans. Unguis caudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. IIT. Cuore « « c-n Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 18. Daphvnia pemnata — ... O. F. M. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 19. Daplvnia Schoedleri —... G. O. Sans. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. « 90. Daphinia ornata .. .. n. sp. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 91. Daphinia pennata .. ... O. F. M. Unguis caudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. « 92. Daplvnia ornata .. ... n. sp. « « « « «
« 93. Daphinia penmnata .. ... O. F. M. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 24. Daplvnia, pulez ... ... Dk GxkR. Unguis caudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. « 25. Daplvnia .Atkinsonii ... Bam. « « « « «
« 96. Daplinia pulex ... ... Dk GEER. P emina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. «597; « « Loo ane s Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 98. Daplinia ornata .. ... n. sp. Femina adulta a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 99. Daphnis .dtkinsonii .. Damp. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 30. « « "S Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Ob. I.
« 31. Daphinia psittacea ... ... Bamp. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 89. « « -— Femina adult. a latere visa. « «
« 33. Daplhvnia, magna... STR. [ « « « «
« 34. Daplinia Sehaefferi ... —Bamp. Cauda maris. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 35. « « HE c» Cauda femin:z adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 36 « « ET Coeeum ventrieuli. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 37. Daplunia wagrno ...— .. Srk. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 38. « « —- ... Unguis eaudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I.
« 39. Daplvnia Selwefferi — ... Bargp. Femina adult. a latere visa. Seib. Oe. 0. Obj. I.
« 40. Sida erystallina ... .. O. F. M. Unguis caudalis femin. adult. Hartn. pr/4.
« 41. Daplvnia, eawdeata, ..— ... G. O. Sans. Cauda femin. adult.
« 49. « « PONES Unguis eaudalis femin. adult,
EXPLICATIO FIGURARU M.
Ds p; 27 A ASAC RR
i i
NIE
RUN.
Nee
" C DOS.
A
|I
Nyon Grand Vutodai Budapest. peur ? brucathSc NS
nu P
u Di "
E ^, . - ! CS CEN : ELMAR RHRIRERLIA MAU MM tert die MERE LA AAA AAA al b l LPEILL! á 2^7 845134 L] : ! M Haeh UN ^ia uoa ; - antttiliih Hadasis A LEA B aj LAR LR) "he eps Y ETT TC , MAR E ul " : A aua naaRABAS PIIIXPLIL 4:5 RELITLLI T IBAARARA i ri AREA, Cl ILLUBE TIL. inania. TTE Treommeeen TT en
Ly " E «mts "a. A mE
"Nw E AMARI Lagi is [T1 xis "PALMS: TA ii
2o. MA HU MIA LRRiet LT HE
aa 2 LRRENAL. P
n i ARA REA 32 TUA AAT ES SE MA PDNRPHS CMM ETWVL | JiLARAAAA. e^ VP SAP BRETLLITME E scs NT IP iu SRRAE MAR SQ ^4 p HLPETREE A^ Maa N
laa" 2p ICT epit AN NNRENNAL a
SENA 254A
iL PriuP^i
dad FPLLI ERAT
'» ^ e^ HHHPTLEL 2s ] wem E TN RIT 1141 MS E 2 b aia PO Ae Jes H ME er 2 , pans HH e^ "w e f^ Mye- $i ARA ^ TH Tir 2 WO SNC 4 E nau: - M Uu ARA MM T T. HEU F1 BELTS w^ La Ll ['LIUD [o RALLILAL ) Aa.
"e ur B AAA TIT HG HRS LLL ELITR Lees A Sram taii | "n tree "nv JOINT TE
^ A-z- E. Y SR " oC TL [ YE bis : I^mes "uANSENSARA ae afines. A ELA ME AAA. CREE ON RANAT AN ARL 3 PU Ld i E UJ IM - HE Eee hee LLLMTT MARAAAM AA nr CIT roe X Matisse LUI LL Du je d PP LI *LTT 1
mo EHI ENSA
" B d I. | LTY ^ TO : 1 | n DU T LR SPP RASA PARANAA ^4 aelten ac: A | UAI An mug NITE ' mmn m an AN PIT d : CLAIMS An ^ PT bid AAA n? JU f^, rU ^ cens f Tw IETEEEE PHA PAÁAAA, . ACON BARI g-- l P539 Ed rbeept PARRMAL : V^ ' Tii n^ LT hay) eL dmi F 2281 ET Pal ipi | E Hr 2 | : ELM STA ^ . xt LET HET LIS f. ^. BEI MT : A LIIS LI AA UM - HUOHHTEELLEULE HE3 2i WANN 3 &. NAAR E ii] In HE "TES «1 a2 c Vr US L ^ » QUU - X e [ PLC ERR abeo Paul " Blsdthsa UU eBnusn Jody euis ^ | VTL HERO e C eC EE HEEL PII 4- mni Nes 1l HERI S APRALATAAAS aa T A ART DAE LB Ini A^ 25424 LA P 4R L. TOHTLE ^A aicial | RU RES Rd e SL Lo AG ATA AL rr vC AAT TRE Y ASA RRSARARQAAA Su ft 'A s Ü pA N TIAM. LATAS ABRARAAAA c. - 1 » 3 m dita n THU tera iitines T LITT YT SERSTRIERA mI ^s Aer ] i VM HH TT " / "^ URN T 'AaAAAA LT MA à. e v "Tn - N e^ p. 1 Tae L Pl i tu ; TURITEIR UA ALTPTEMS T TUTTI aT T "T 1I LIT-M : ^R - ^à
YI LETT ET
ARRA «AA ar ana
Ri M arai 1
CC PIS hee CL TETAYTLLULU, Pase eeeeeeenniec i wO Hl 68n.,224. 2422254
"252 ERA RARAALTL "zz
bbb T LLLI YSRAS
22MM S nt ho VS Avnet 0A
PP T HH hiis ehinitian
ZEESSSN
Mnt, En ESSO
tob EIL
DT.
- | Frisur Yt "d LETA TU eror n NS MARAMT CrTSIT uM IN EAR LUE e ALD ; TR iu ELA LLL Senf M ERE ADA AAAMAIE y^ "TT T EX RRARRAAL QM xe HOHMHIE TLAHHT EE VAR coned TIU E RET: M^ BAU | Alf ARP, au oes a RETE EREER ERRAT ARR) AAA LITPrerrrt e LU V SARAANIARAAAARAN I ARE. a AAA ls T 5. "IT Pres 14A mR REAL T RIASRIUAT ASTE AMAA ASTA R
ADDS AHALIAS E RLAAA AK
AA pa e ui uM IA An^ á nahm
an^ a^c n LAO ABARAAAAAAAT AA aU AA Ll AL LAP Pa »^ "P aeig : vennero aliia
AIC AT AU AA MA NI A . zx CN T
1
A. S ud
ym Ba TT LLLLU TELE TM e Y |
TAN | | pn "m LATA | ARMAR ARA AR, ARA
Ais LX A H Linkin B s Z LEES ARM M^ A
: nun | aM EAR IRARARA QU LLLAR LR MERDA Anm e SIVILLD LIS ^A...
ze ^m, *AmUNS
^a^ Baa
A2 ARRA BAR frwtocer "Reis s^ AAT AS RAS ARE NMAA ATA
LARABRARAI e MAL AR bg: owe ^ A1 ARA aa : , ^ - t " uL PF | p^ TOESISIALLALRAa| a a SRMR NAA AL
, MAN La AAA LIA 1.7702 ALS RARMNUA Ly iym M li 1
-9aAm v, FHISYTLLL L'EnvnvW RA^ "T oid
i Y MT A1 2272 S RARMMA Ret eA AL LUAS ERO Diatr ; SAM MAU a
x: tns ? EEERS.. $e-4* * s AA p DEDE RRIBINMÁAMBU. Pu RE "TDEPEE RARBRRMMAUM. VAAMAMA lg Nerv m m NS &A PN i ero Ca lr : t ARAM Let Ateie - aL AABA NGA ARRA ' ga A^ nee 7 RAAMAARA qa RA ait MET i ete oye Mv l 12MM. 7"
IH AP PAAR US AUTE IEB "TLHALDEUCPTE J^ TAA Pre
Y n-c ^. AMAA à A VY - AT mw aa P Rai, ATA YYN S TS PAPER vv
L1
S aA AAA HP MALLIIT T I EB EN LEFT Y Y: TW AAAA ^a AAA. [; BEC QUT : , " fée cO b ER APT ^^ i ^^AMA . 22^ he | || TN ^iri 25^. ^27 o ELLE
- e. P AA ^A p ABAARA
^e vt * ^aí Mtr : m Mgr RARE Bana, LL SAU
Msi PSSEIEE "ies Tn -
; JL -: 4 sa ns Lo-Cha ata -2' DAMNA mma ÉBA aaaafMs ha NNI ^^^
N'UTFY DN NR SISOMDSSSSPRIOD BEP PY M DE NNAL Smau ANON? FEE I LH SPA JN Roo x ; A—MNSNISNDAÍÁR ! | e DN |
E Tete eee teer e me verae Pee re RAI ner epe Lr t Mete cup HH rn MA DR Sm AO LOOK RR TOR ERREUR EROR MERARMRSEMEMÉ — — 5 cMITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIES
TERERTET