-^.^V/V;^^^;f->í^^ ..^^^ "v ^ '''í^ 'Vih\ ^V.' '«**,..*^ ^í*-/^., •.■.^: -' Ij"* 'iS^^- T%S-MM^ ^-y>-- ,f!./ f>frt '>> ^HiTf , j, ■j';í./.i.,\ j£íL*L.AJ^^x '/fc-ny^N-. 580.6 H 89 'J>G&^ vol. 2 1903 M xe II f II NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KOZREMIKODKSKVEL SZERKESZTI SCHILBERSZKY KAROLY. MÁSODIK KÖTET. 1 — 4. füzet. 1 térképpel és 30 rajzzal. BUDAPEST, KIADJA A KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Rudapest, MII., Eszterliázy-iitcza lil. szám.) 1903. 'l/UXA-'W-'^ A Pesti Lloyd-társulat kiniyvsajtcija. NÉVJEGYZÉK ES TÁRGYMUTATÓ. I. NÉVJEGYZÉK. Alisiisliii K. A porzók íclnyilási mccha- riizniusa a Solanaccac családban 1143]. Biirtal K. Schocnus fciruginciis L. Szcpes- inegycben [94J. — Adatok a Baba-hegy- csoport ós körnvcke növcn}''zcténck isme- retihez 97, 14o |189|. Kuvei'í, Tb. Das l'roblem dcr BclViich- tuiií;' (oo). D4'í;'<'II \. Előterjesztés a botanikai nonicn- UÍatura ügyeben (líX)). — Magyar lüvck gyűjteménye II. és III. köt. jl91|. Fciiyö H. .Adatok a rézgálicz növényélet- tani Jialásának tanulmányozásához |191J. Piaiüw^kí L. -A Hoffmann-Wagner-félc Növcnyatlasz bemutatása [143]. — Wag- ner .1. és Mágócsy-Dietz S. : Magyar- ország növényei (134). ri;H( K. Schoenus ferriigineus-ról adat[94]. GoiilIXK-/. li. Az első magyar növénj'enu- lucráczio, Deccardtól |94| 162. Gyiirny I. Magyar növénynevek 21. (iyöry I., Nehilberszky K.. Ströckcr .\. Gyógyszerészgyakornoki Tankönyv (IV. és V. rész) (28.) Huilós L. A nyári és t'eliér szarvasgomba termőhelyei Magyarországban 8. — Két új Lycoperdon-faj [36] 75 — Nógrád- megye földalatti gombái [36] 132. — Geasteropsis nov. gen. 72 [96]. — Homok- pusztáink jellemző gombáiról 170. IhUitiiiTí (iy. Tanulmányok a szőlő fakó- rothadásáról (27) [93]. — Új szőlőkáro- sitók hazánkban [95]. — A Botrj'tis és Monilia ellen való védekezés alapvető kísérleteiről [95]. — Adatok a szőlő gyökérromlásának ismeretéhez [143]. — .A szürke rothadás (Botrytis cinerea) sclerotiumai szolőbogyókon [143]. Jiívorka S. Néhány növény újabb termő- helyéről [144]. Kloiii (iy. Emlékezés Lengyel Istvánról |188|. — Jelentés a selmeczbányai bota- nikai kirándulásról [190]. KllOlieker, \. Bemerkungenzuden»Grami- neae exsiccataec. Lief. XI — XII. (92). Kovács L. .Az anthokyan chemiai tulaj- donságai, physiologiai szerei->e és kelet- kezésének okai |192|. Kümiuei'lc .1. A .Magyar Nemzeti Múzeum növénytára (29) [36 j. IiCiricr .\. Polygonum arcnarium \\'. K. vegetatív szerveinek anatómiája (26). liOiigycl B. A Hypenantron Iragrans Balli. új lelőhelyéről [142]. — - A budapesti egye- temi növénytani intézetnek Anisits Jüan Dániel ajándékozta paraguayi fák [142|. Moesz (i. Brassó állóvizeinek mikrosz- kopikus növényzete (177). Noll, F. /ur Kcimungsphysiologic dcr Cucuibitaceen (32). 01 áll I). Az elektromosság hatása a növényzetre [96]. Ol'dódy L. Hazai növények rostjaiból készült ipari czikkek |192|. Paiitocsek J. Die Bacillarien des Kleb- schiefers von Kertsch (176). — Bc- schrcibung und .'\bbildung der fossilen Bacillarien des .Andesittufes von .Szliács in Ungarn (180). I'app 1). .'adatok az Iris-levél anatómiájá- nak ismeretéhez [37] 41. Péterii M. .A magyarországi Weisia-fajok- lól 24. — Bryologiai közlemények 173 1190]. Rútb R. .A magyarhoni Erica-iélék össze- hasonlító levélanatómiája (25). SebiIbíM'.S7.ky K. Újabb teratológiai ese- tek [37]. — A szakosztály 1902. évi működéséről szóló jelentés [38]. — Növény-teratológiai közlemények I. 76. — .\ Monilia-spórák életképességéről és csírázási viszonyairól [95]. — Botanikai tanulmányi kirándulás Selmeczbányára [144] [190]. — A szőlőszár szalagoso- dásának sajátságos esetéről [192]. — Jelentés a wieni nemzetközi botanikai kongresszus magyarországi kirándulása ügyében [IÍI2]. Siilioilkni L. A Nonnea fajai, fajyálto- zatai és fajtái hazánkban 15. — Újabb adatok Budapest növényzetének isme- retéhez 169. — .A Magyar Királyság IV S(aub— Zaliibniekiicr területén honos Pulnionaria-k fajai, fajtái ós kiválóbb clütjclcnségei |1S0|. Sliillb 31. IJj bizonyíték a Nymphaca Lotus L. magyar honossága niellett 1. fSzilbó Z. Virágzó Agavé attenuata Salm- Dyck a budapesti kir. m. tud. -egyetemi botanikai kertben [93]. — l'hyllosticta sabalicola nov. sp. \\4-l\. Thaisz L. Adatok Csongrád- vármegye növényzetének ismeretéhez [38 1 89. — Schilberszky : Gyógyszerészi növénytan és Gyógyszerismerct czímű könyveinek ismertetése [93[. — Bulbocodium ruthc- nicum Bungc bemutatása [95|. Tuzsoil »f. A bükkfa korhadásáról és konzerválásáról [93], — A bélsugarak sejtfalának csavaros szerkezetéről 12t) |lí>2j. — Anatómiai és niykologiai vizs- gálatok a kóros és korhadó bükkfán (178). Zahlbl'lickiier, A. Schedae ad »Krypto- gamas e.\siccatas« editae a Museo Pala- tino Vindobonensi (Cent. VÍII.) (36). II. tAkgymutato. Abbiliiiiiig und ncschrcibung Jer íossilen liacillaricn des Andcsittufes von Szliács in Ungarn (180). Átlátok a Haba-hcgy csoport és kornyéke növényzetének ismeretéhez 97. 145 [180|. Adatok a rézgálicz növényélettani hutá- sának tanulmányozásához 1191]. Adatok a szőlő gyokérromiásának ismere- téhez |143|. Adatok az Iris-lcvél anatómiájának isme- retéhez [37| 41. Allatok Csongrád-vármegye növényzetének ismeretéhez |38! 89. Adatok, újabbak Budapest növényzetének ismeretéhez 169. .li,''íur attciutata SaUn-Dyck virágzó a budapesti kir. m. tud.-egvclcmi botanikai kertben |93j. Aiiatóiiüai és mykologiai vizsgálatok a kóros és korhadó bükkf;in (178). Anaióiniaja a Polygonum arenarium vege- tatív szerveinek (2(5). Anatóiiiiíija az Iris-leveleknek [37] 41. Anisits Jttan Dániel ajándékozta paraguayi fák a budapesti egyetemi növénytani intézetnek \\A'1\ Aiühokyan chcmiai tulajdonságai, physi- ologiai szerepe és keletkezésének okai l192|. Baha-hcgy csoport és környéke növény- zetének ismeretéhez adatok 97, 145 [189|. Bacillancn des Klebschiefers von Kertsch (17Ü). Bacillaiieii, fossilc des .Andcsittufes von .Szliács in Ungarn, Beschrcibung und .Abbildung der (180). Befriichtnng, Problem der (33). Bélsugarak sejtfalának csavaros szerkezeté- ről 129 [192]. Beschrcibung und Abbildung der fossilen Bacillarien des .Andcsittufes von Szliács in Ungarn (180). Bizonyitck. új a Nymphaea Lotus L. ma- gyar honossága mellett 1. Botanikai kirándulásról, selmeezbányairól jelentés [190]. Botanikai nomenklatúra ügyében előter- jesztés [190J. Botanikai tanulmánvi kirándulás Selmecz- bányára [144] |190|. Botanikai wieni nemzetközi kongresszus magyarországi kirándulása ügyében, je- lentés [192]." Butrvtis cinerea (szürkerothadás) sclero- tiumai szőlőbogyókon [143|. Botrytis és .Monilia ellen való védekezés alapvető kísérleteiről [95]. Brassó állóvizeinek mikroszkopikus nö- vényzete (177). Bryologiai közlemények 173 [190]. Budapest növényzetének ismeretéhez újabb adatok 169. ' Budapesti egyetemi növénytani intézetnek Anisits Jüan Dániel ajándékozta para- guayi fák [142]. Bulbocodinin ruthcnicnni Buuge bemuta- tása [951. Bükkfa korhadásárcJl és konzerviilásá- ról [93]. Bükkfára, kóros és korhadóra vonatkoz(') anatómiai és mykologiai vizsgalatok (1 78 ). Csavaros szerkezetéről a bélsugarak sejt- falának 139 [192|. Csirázási viszonyairól és életképességéről a .Monilia-spóráknak [951. Cuciirhitaceen, Keimungsphysiologie (32). Deccard-tól, első magj^ar növényenume- ráczió [94] 162. Elektromosság hatása a növényzetre [96]. Előterjesztés a botanikai nomenklatúra ügyében [190|. Erica-félék, magyarhoniak összehasonlító levélanatómiája (25). Életképességéről és csirázási viszonyairól a Monilia-spóráknak |95]. Fakórothadásáról a szőlőnek, tanulmányok (27) [93]. F^ák. paraguayiak .Anisits Jüan Dánieltől a budapesti kir. m. tud. -egyetemi nö- vénytani intézetnek [142]. Felnyilási mechanizmusa a porzóknak, u Solanaccac családban [143[. Fossile Bacilhirien, -Abbildung und Bc- schreibung des Andesittufes von Szliács in Ungarn (180). Földalalti gombái Nógrád-megyének [36] 132. VI Füvek — Fdlygonuin arfiiariuiii Fiivcli gyűjteménye [191J. Geaaieropsis nov. gen. 72 [96]. (ioinhái (f()ldalatti) Nóí^rád-megycnek [36| 132. (romhcik, jellemzők hoinokpusztáinkról 170. (irainiiieae cxsiccatae Lief. XI — XII. (92). (iyógysxcrészgi/aJwrnoki Taul«">nvv (IV. és 'V. rész) (28). Gyógyszerészi növénytan és gyógyszer- ismeret czímű könyvek (Schilberszky) ismertetése [93j. Gyógyszerismerct és G3fógyszerészi nö- vénytan czímű könyvek (Schilbcrszk}') ismertetése [93|. Gyüjtcincnyc magyar füveknek [191J. ('jvíijteincnyck 36, 92. Hazai növcnvck rostjaibúi készült ipari czikkck [192]. H(iffinann-'\Vagncr-íc\& nö\'én}'atlasz be- mutatása [143]. tloinukpus^táiiik jellemző gombáiról 170. Honossága (magyar) a Nymphaea Lotus L.- nek, új adat 1. HypcnantroH fragrans Balb. új Iclőhclyé- 'ről [142J. Ipari czikkek, hazai növények rostjaiból készült [192]. Iris-lcvcl anatómiájának ismeretéhez ada- tok [37] 41. Jelentés a selmeczbányai botanikai ki- rándulásról [1901. Jdciitcs a szakosztály 1902. évi működé- séről [38]. Jdciitcs a wieni nemzetközi botanikai kongresszus magyarországi kirándulása ügyében [192|. Kei iniuigphysiologic dcr Cucurbitaceen ^(32). Kirándulás, botanikai Selmecz bányára [144] [190]. Kirándulása a wieni nemzetközi botanikai kongresszusnak Magyarországba, jelen- tés [192]. Kirándulásról (selmeczbányai botanikai) jelentés [190]. Kongresszus, wieni nemzetközi botanikai magyarországi kirándulása ügyében, je- lentés [192j. Konzerválásáról és korhadásáról a bükk- fának [93 j. Korhadásáról és konzerválásáról a bükk- fának 193]. ■i>Krypiogamas cKsiccatasn schedae ad, editac a Musco Palatino Vindobonensi (Cent. VIII.) (36). I.clöhdycröl a Hypenanton fragrans Balb.- nak [142]. Lengyel Istvánról, emlékezés [188]. Lcvdanaióiniája a magyarhoni Erica- félék- nek (25). Lycopcrdon-faj , kettő új [36] 75. Magyar fiivek gyűjteménye [191]. Magyar Királyság területén honos Pulmo- naria-k fajai, fajtái és kiválóbb élet- jelenségei [189]. Magyar Xemzeti Muzciini növénytára (29) Ma'^'yar növenycnunicráczió, első magyar, Deccard-tór[94] 162. Magyar növénynevek 21. Magvarhoni Erica-félék összehasonlító levél- anatómiája (25). Magyarország növénvei (Wagner J. és Magócsy-Dietz S.) ^34). Magyarországi termőhelyei a nyári és fehér szarvasgombának 8. Magyarországi Weisia-fajokról 24. Mikroszkopikus növényzete Brassó álló- vizeinek (177). Monilia és Botrytis ellen való védekezés alapvető kísérleteiről [95]. Monilia-spórák életképességéről és csírázási viszonyairól [95]. Mykologiaí és anatómiai vizsgálatok a kóros és korhadó bükkfán (178). Nemzeti Múzeum, növénytára (29) |36|. Xonnca fajai, fajváltozatai és fajtái hazánk- ban 15. Xógrád-megye földalatti gombái [36] 132. Növény-atlasz Hoftmann-Wagncr féle 1 143]. Növények, hazaiak rostjaiból készült ipari czikkck [192]. Növények újabb termőhelyéről [144]. Növénvei Magyarországnak (Wagner J. és Mágócsy-Dietz S.) (134). Növényennmeráczió, első magyar, Deccard- tól l94] 162. Növényélettani hatása a rézgálicziiak ] 191 1. Növénynevek, magyarok 21. Növénytani Repertórium ;j4, 91, 140, 181'. Növénytára, Magyar Nemzeti Múzeumnak (29) [36]. Növényteratologini közleménj'ck I. 76. Növényzete, mikroszkopikus, Brassó álló- vizeinek (177). Növényzetének (Budapest) ismeretéhez újahli adatok 169. Növényzeti adatok a Baba-hegycsoport és környékének ismeretéhez 97, 145 1189|. Növényzetre hatása az elektromosságnak .'96]. Xyári és fehér szarvasgomba termőhelyei Magyarországban 8. Nymphaea Lotus L. magyar honossága mellett új bizonyíték 1. Paraguayi fák, Anisits Jüan Dániel aján- dékozta [142[. Fályázatok 40, 96. Fhyllosticta sabalicola nov. sp. [144]. Folygonuin arcnarium W. Kit. vegetatív szerveinek anatómiája (26). Porzók — Wieni kongresszus VII Porzók felnyíhísi mechanizmusa a Solana- ccae családban fl43]. I'rnhlcm der Ikfruchtung (33). Pulinnnaiiíi-k fajai, fajtái, a Magyar Király- ság területén cs kiválóbb cletjclcnscgi |189|. Hepcrtnriuiii. növénytani 34, ÍM, 140, 181. Rézgálicz növényélettani hatásának tanul- j mányozásához adatok |lfl|. Rosij'aiból hazai növényeknek készült j ipari czikkek |192|. Schedac ad »Kryptogamas exsiccatas« edi- tac a Musco Palatino Vindoboncnsi (Cent. VIII.) (30). Schoeinis fcrrHí>iinus L. .Szepes-megyében (94). Srlcroliuinok, szürkerothadásé szőlőbogyó- i kon |143]. ; Sf/tfahiimk csavaros szerkezete, a bél- sugaraknak 129 |192|. Sclmcczhciiivai botanikai tanulmányi ki- rándulás'[144] [190]. .S"r)/í7;;>-^-yoker nnnJásának ismeretéhez ada- tok j 143]. Szölökárositók hazánkban |95]. SznU'iszár szalagosodásának sajátságos esetéről [192]. Szürkerothadás (Botrytis cinerea) sclero- tiumai szőlőbogyókon |143]. Taiikőnvv, gvógy szerészgyakornoki (1\'. és V. rész) (28). Taiiiilmáiivnk a szőlő fakórothadásáról (27) Tcratologiai esetek, újabbak [37]. TcrinvJiclyei a n3';iri és fehér szarvasgombá- nak Magyarországban 8. Tcrinőhclycrnl néhány növénynek [144]. Vegetatív szerveknek (Polygonum arena- rium) anatómiája (26). Védekezés alapvető kísérleteiről, a Botrytis és Monilia ellen [95]. Weisia-fajokról, magyarországiakról 24. Wieni nemzetközi botanikai kongresszus magyarországi kirándulása ügj'ében, je- lentés [192J. Jelek. Kövér oldalszám illusztrácziós közleményt jelent, közleményt jelent. — [szám] szakosztályi ülésekre vonatkozik. (szám) ismertető II. KÖTET. 1903. 1. FÜZET. II r II NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKÁN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI SCHILBERSZKY KAROLY. MEGJELENIK NEGYEDEVES FÜZETEKBEN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1903. V TARTALOM. (Megjelent 1903. márczius 15-ikén.) Oldal Új bizonyíték a Nymphaea Lotus L. magyar honossága mellett, vStaub Móri ez tói ._. ... ... .._ ... ... ... _.. ... ... .._ ... ... 1 A nyári és fehér szarvasgomba termőhelyei Magyarországban (térképpel), Hollós Lászlótól ... ... .„ ... __. ._ ... ... 8 A Xonnea fajai, fajváltozatai és fajtái hazánkban (négy eredeti rajzzal), vSimonkai Lajostól ___ ... ... ... ... ... ... lő Magyar növénynevek, Győrffy Istvántól ... ... ... ._ 21 A magyarországi Weisia-fajokról, P é t e r f i M á r t o n t ó 1 ___ ... ... ... 24 IRODALMI ISMERTETŐ : Róth Róbert : A magyarhoni Erica-félék összehasonlító levélanatomiája 25 Leffler András dr. : Polygonum arenarium W. K. vegetativ szer- veinek anatómiája ... ... ... ... ... ... ... ... __. ... 26 Istvánffi Gyula dr. : » Tanulmányok a szőlő fakórothadásáról« ... 27 Győry István, Schilberszky Károly és vStröcker Alajos : Gyógy- szerész-gyakornoki Tankönyv IV. és V. része ... 28 A Magyar Nemzeti Múzeum növénytára ... ... ... 29 Noll, F. : Zur Keimungsphysiologie der Cucurbitaceen .__ ... ... 32 Boveri, Th. : Das Problem der Befruchtung _._ ... .__ ___ ... 33 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM ... ..- ... ... - — 34 GYŰJTEMÉNYEK ... ... ... _.. ... ... ... ... ... ... ... ... 36 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK ... ... ... - .„ ... ... ... .- - 36 PÁLYÁZATOK ... ... ... ... ... ... ... ... •.. - 40 A x>Növénytani Közlemények« díját befizették: (1902. decz. 16-ától 1903. fehr. 15-éig.) 1902-re : Budapesti magy. kir. Rovartani Állomás, Budapesti egyet, könyvtár, Budapesti \'. ker. állami főgimnázium, Kolozsvári evang. ref. kollégium, Kümmerle Jenő Béla, Nagybányai magy. kir. állami főgimnázium, Pató Bálint, SzittA'ay Géza. 1903-ra: Bábolnapusztai Kaszinó, Bátky Zsigmond, Baumann Lajos, Békéscsabai Hudolf-főgim- názium, Beregszászi áll. főgimnázium, Berg- hoffer Károly, Beszterczei polg. fiúiskola, Ikszterczebányai kath. főgimnázium, Besz- terczebányai erdőtiszti szakkönyvtár, Brassói állami felső kereskedelmi iskola. Budapesti m. kir. Kertészeti Tanintézet, Budapesti m. kir. Rovartani Állomás, Budapesti m. kir. Mag- vizsgáló Állomás, Budapesti egyetemi könyv- tár. Budapesti országos erdészeti egyesület. Budapesti vakok orsz. intézete, Budapesti magyar Ornithologiai Központ, Budapesti Eötvös-kollégium, Csató János, Csorba István, Czeglédi m. kir. állami főgimnázium, Deb- reczeni főreáliskola, Dr. Degen Árpád, Dévai áll. főreáliskola tanári könyvtára, Dudinszky Emil, Eisenhut Kálmán, Dr. Fanta Adolf, Fehértemplomi áll. gimnázium. Felsőlövői evang. tanintézet, Fogarasi állami főgim- názium, Friedrich István. Győri áll. főreál- iskola, Győri főgimnázium tan;iri könyvtára, Györgyei Illés, Gyulafehérvári r. kath. fő- gimnázium, Haber János, Dr. Hadzsy János, Hajdúnánási ev. ref. főgimnázium. Halász NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA 11. KÖTET. 1903. 1. FÜZET. Staub Móricz: Üj bizonyíték a Nymphaea Lotus L. magyar honossága mellett.* Hog,y a nagyváradi Püspök-fürdő hévvizében tenyésző tavi rózsa azonos a Nílus és Afrika egyéb vizeiben előforduló Nymphaea Lotus L. fajjal, az iránt most már a hazai botanikusok között nincsen véleménykülönbség, azonban e növénynek a honossága még ma is vita tárgya. E kérdés eldöntésére e czikkemben új koronatanút fogok idézni, a ki — nem tévedek — most a kérdést véglegesen el fogja dönteni. Korner Antal már 1867-ben a Nymphaea Lotus L.A illetőleg minden további bizonyítgatás nélkül azt állította, hogy Nagyvárad mellett eredetileg honos olyan vízben, melynek a hőmérséklete nem haladja túl a 33^^ C-t, de télen nem sülyed 15*' C. alá.** Schilberszky Károly mérései szerint a víz hőmérséklete változó, helyenként 41 "250 C. is.*** 1887-ben Kerner e kérdésben már határozottabban nyilatkozikt és szükségét látom fejtegetései közül e helyen a következőket szószerint idézni : »Nagyon kevés a támaszpont arra nézve, hogy a most élő növények történelmét a jégkorszakon túl is követni lehessen. Némi valószínűséggel föltehető, hogy a jégkorszak klímái hatása alatt nem pusztult el az előbbi korszakok minden növényfaja .... és ha egy új jégkorszak állana be, ezen növények bizonyosan nem pusztulnának el, hanem újonnan képződő növényzet alkotórészeivé válnának . . . Azon fajok ellenben, melyek mag- vaik megérlelésére nagyon meleg nyarat követelnek ... a jégkorszak éghajlati viszonyai között nem élhettek meg és vagy kivándoroltak az illető területről, melyen a rideg éghajlat érvényesült vagy tönkrementek. Egyetlen kivétel talán ama sajátságos vízi rózsa, mely a Nagyváradtól délre fakadó meleg forrá- sokban buján tenyészik . . . E növény .olyan egyenletesen langyos vízben élhet meg, rhint a milyen az említett hévforrás vize .... és éppen azért nem merész az a föltevés, hogy ezen vízi rózsa régi idők maradványa és hogy akkor még, a mikor a magyar medencze éghajlata nagyon hasonló volt ahhoz, mely most Alsó-Egyptomban uralkodik, Magyarország vizeiben sokfelé el * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1902. évi noveiliber 12-iki ülésén. ** A. V. Kerner: Die Vegetationsverháltnisse des mittleren und östlichen Ungarns etc. — Oest. Bot. Zeitschr. XVII. 223 (1867). *** Természettud. Közlöny 1889. 372. t :\z osztrák-magyar monarchia növényvilága. — • Az osztriík-magyar monarchia Írásban és képben. Bevezető kötet (1887) 251—252. oldal. Növénytani Közlemények. 1903. II. kötet, 1. füzet. 1 2 STAUB MÓRICZ volt terjedve ; de később ^a megcsökkent hőmérséklet hatása alatt lassanként kipusztult és csak Nagyvárad mellett a Pecze meleg vizében talált utolsó menedéket, a hol a jégkorszak klímáját kár nélkül elviselhette. « Az előző sorokban kifejtett elv az egyedüli helyes, melyből a növények mai elterjedésének kutatásakor ki kell indulnia, mert minden egyéb módszer eddig cserben hagyott és az újkori irodalom tanúskodik is arról, hogy a geológiai és palaeontologiai viszonyok ismerete nélkül a növénygeografia bonyolódott kérdéseinek a megoldásához fogni nem lehet. Rendkívül sajnálom, hogy Kerner idézett értekezését nem ismertem, midőn három évvel későbben magam is hozzászóltam a nagyváradi ál-lótusz honosságát illető kérdéshez, azért sajnálom azt, mert az eredmény, a mely- hez jutottam, egészen egybevág Kerner állításával, de azért nem érinthet engem a plágium vádja, mert állításom támogatásához kellő bizonyítékokat is szolgáltattam. Megtettem azt a magyar orvosok és természetvizsgálók 1890-ben Nagyváradon tartott vándorgyűlésén.* Kiindulva a tavi rózsák palaeontologiai történetéből, továbbá a A'ttphar pitmilum Sniilh régi és mai előfordulásából, végre azon körülményből, hogy a Melanopsis Pareyssi Miihlf. olyan csigafaj, melyet eddig csakis a Nyuipliaea Lotus L. túrsaságában találtak és a fosszil csigák tömegéből, melyek a püspökfürdői lerakodásokból ismeretesek, azt következtettem, hogy Nymphaea Lotus Z. a nagyváradi Püspökfürdőben egy régi geológiai korból maradt fönn napjainkig. Ezen állításomat nyomban előadásom befejezése után az elnöklő dr. Szabó József megerősítette, mondván, »hogy a saját meg- figyelései alapján is megerősíti az előadó nézetét a Nymphaea thermalis geneziséről és előadja, hogy a források krétakorbeli hegynek a tövében fakad- nak, a hol trachyt-kitörésnek nyoma sincsen, úgy, hogy az oJigocén óta a viszonyok ott teljesen változatlanok maradtak.*'' Értekezésem német szövegét*** azzal egészíthettem ki, a mit Tóth Mihály a vándorgyűlésen Nagyvárad diluviális képződményeiről mondott "i" és ebből nemcsak azt tudtuk meg, hogy a püspökfürdői hévforrásoknak ezelőtt sokkal nagyobb kiterjedésük volt, hanem a meglevő fossziliákból még azt is, hogy e források már a diluVium előtt léteztek. Dr. Bor b ás Vincze három évvel későbben ezen geológiai és palaeontologiai érvekkel támogatott magyarázat ellen fordult, azaz mellőzvén magyar és német nyelven közzétett értekezésemet, csak Kerner állítását igyekezett megczáfolni azzal, hogy a törökökről szóló régi, egészen indoko- latlan mese tántoríthatatlan hívének mondotta magát. * A tavi rózsák múltja es jelene. — \ magyur orvosok és természetvizsgálók 1890. aug. 16 — 20-ig Nagyváradon tartott XXV. vándorgyűlésének történeti vázlata és munkálatai. 446. old. (1891.) ** Az idézett helyen, 40. old. *** Die Gegenwart und die Vergangenheit der Seerosen. — Beiblatt Nr. 31 zu A. Kngler's Bot. Jahrb. XIV. t .\ magyar orvosok és természetvizsgálók vándorüj'űlcsének idézett kíitcte, 474. old. ÚJ BIZONYÍTÉK A NYMPHAEA LOTUS L, MAGYAR HONOSSÁGA MELLETT. 3 Azt írja szószerint :* »Az én véleményemet, hogy a tradícziók szerint a Nymphaea thermalis-i a török világban ültették Nagyvárad hőforrásába . . . az újabban előhozott bizonyítékok megingatni nem bírták. Ezért keresek újabb bizonyítékot, növénygeografiai analógiát (147. old.).« .... továbbá »míg mások helyesen, egyszerűen a Nílus tündérrózsájának, hazánkba a török (vagy mint a A^. coernlea Savign.-i uraságok) ültette virágját látják a nagy- váradi meleg forrásban« (148. old.). De úgy látszik Borba s-t írás közben új gondolat szállta meg, mely talán mégis megingatta a törökökről szóló tradícziókba vetett erős hitét, mert a 151. oldalon azt írja: »Nem lehetetlen az sem, hogy a Nymphaea mystica magvát valamikor valamely vándormadár hozta a Nílus vidékéről hazánkba«. . . Az ál-lótusz őskora ellen már az is szól, mert »Ha magyar hévvizek benszülött vagy ősmaradék növénye lenne, , . . más hévvizünkben ... is kellene teremnie« (u. o.) . . . »ellenben én (B o r h á s) a Nymphaea thernialis hazai vegetáczióját aránylag véve oly fiatalnak, s a kultúrával annyira össze- kapcsolódónak tartom, hogy őskorbeli származtatása úgy hat reám, mintha valaki hitványos öltözékemnek archaeologiai származását akarná bizonyít- gatni.* (u. o.) És B o r b á s ezen új föltevése, a melyet különben akkor csak lehet ^éges-nék tartott, hívőre talált. Dr. Richter Aladár tanulmányában,** melyet a nagyváradi Nymphaea Lotus Z.-ról írt, egyenesen Kerner fel- fogása ellen fordul (az én két nyelven írt közleménj^emet nem veszi tekin- tetbe, mert szóbeli közlése szerint akkor még nem ismerte) és azon nézetet vallja, melyhez S c h w e i n f u r t h is csatlakozik, »hogy a nagyváradi ál-lótusz bevándorolt növény, melynek bevándorlása költöző madaraink útján történt«. »S c h w e i nf u r t h főleg a pelikánt gyanúsítja a csempészettel, mert az fél kilogramm sarat is könnyen elczipel a lábszárain és valószínű, hogy a Nílus és csatornáinak iszapjával kerültek hozzánk a A'^. Lotus apró magvai. « Richter csakugyan »merész«-nek mondja Kerner fölfogását és ő is úgy mint B 0 r b á s, az ál-lótusz őskorbeli származtatását úgy tekinti, mintha valaki hitványos öltözékének archaeologiai származását akarná bizonyítani. Különben S c h w e i n f u r t h azon kívül, hogy Borbás és Richter vándormadarairól szóló föltevéséhez járult, még egyéb érdemes észrevételt is tett az ál-lótusz eredetére nézve, a mennyiben ebben a törököknek is jutott volna némi szerep. Szerinte az európai törököknek — és pedig csak ezekről lehet nálunk szó — mindenkor Elő-Ázsia volt fő fészkük és sohasem Egyptom, melylyel még kulturális közösségben sincsenek. Az európai és előázsiai kul- túrában a nílusi fehér és kék tündérrózsának semmi szerepe . . .« S c h w e i n f u r t h eme hozzászólásának úgy látszik meg volt a maga haszna, mert Borbás most már félretette a törökök növényterjesztő szerepét. * A hévvízi tündéiTÓzsa keletkezésének analogonja. — XXIX. és XXX. Pótfüzet a Természettud. Közi. 1894. évi kötetéhez, 146. old. ** A nílusi tündérrózs.n vagy állótusz a magyar Flórában. — Természetrajzi Füzetek XX. 204. old. (1897.) 1» 4 STAUB MÓRICZ á mint azt 1900-ban megjelent »A Balaton Flórája«* czímű munkájából tapasztaljuk, de ugyanazon szívóssággal, melylyel három évvel ezelőtt ragasz- kodott első véleményéhez, ragaszkodik most ahhoz, hogy vándormadár hozta a lótuszt Nagyváradra ;. Alföldi Flatt Károlyt figyelmeztette levélben, figyelje meg, érkezik-e a Nílus vidékéről Nagyvárad környékére vándormadár. Erélyes hangon követeli e vélemény kimondását illetőleg a prioritást Schwein- furth-tal szemben, pedig nem a német tudós, hanem Richter Aladár képviselője ezen véleménynek. Flatt Károly tudtommal eddig még nem nyilatkozott, vájjon érkezik-e a Nílus vidékéről vándormadár Nagyváradra és ennélfogva még nem szolgáltathatta az utólagos bizonyítékot az előlegesen fölállított véleményhez, de úgy látszik, B o r b á s sincsen egészen tisztában a vándormadarak szerepével, mert idézett munkájában az idézett bekezdést megelőző sorokban azt írja, hogy valamint N e i 1 r e i c h, úgy ő is szembetűnőnek találja, '»hogy minő kevés faja és elszórt elterjedése van hazánkban és a Balaton mellékén az északon soktagú Polamogeton-mk . . . Hogy pedig a vándormadár nem nagyon keresi a Balatonmellék növényzetét, onnan eredhet, mert akár északról, akár délről érkezik indulásától, délről északra is, valamint északról délre is, a Balaton olyan messzire esik, hogy a messziről véletlen magával hozott csirát már jóval előbb elejthette, még mielőtt a Balaton tavához köze- ledett volna, vagy a csíra a hosszú úton elromlott. <^^ Tehát az Afrikából érkező vándormadár elviheti a növény magvakat a messze távolságban fekvő Nagyvárad melletti tavakba, ellenben az északról vagy délről érkező vándormadarak nem vihetnek magvakat a Nagyváradnál nem messzebbre fekvő Balatonba?. Az előadottak szerint 1900-ban a nagyváradi Nymphaea Lotus L. honosságát illetőleg két egymással homlokegj'^enest ellentétes állítással vagyunk szemben. Az egyik szerint vándormadár hozta az érdekes növényt Nagy- váradra (Richter, .Schweinfurth, Borbás) ; a másik szerint már a diluviumot megelőző időben díszlett a szóban levő növény Nagyvárad hévforrásaiban (Kerner, Staub). Engedtessék meg most, hogy az első állítást szemügyre vegyük. Minden esetre nagyon érdekes az a körülmény, hogy ugyanazon Kerner Antal. a ki a nagyváradi ál-lótuszban nem látott egyebet, mint a régi idők marad- ványát, egyszersmind az a tudós is, a kinek a madaraknak a növények terjesztésében jutott szerepére vonatkozó kutatások java részét köszönjük.** Kérdésünk érdekében legyen megengedve, hogy a madarak ezen említett közvetítésére kissé kitérjünk. Valamennyi állat között, melyeket a növényi magvak terjesztői gyanánt ismerünk, csakugyan a madarak azok. melyeket itt első sorban kell föl- említenünk. Sok növény termése és magva a madarak tápláléka és a mi azokban emészthetetlen, azt már vagy a begyből visszahányják vagy pedig a * A Balaton Tiidománj^os Tanulmányozásának Kredményei. II. köt. 80. old. (1900). ** A. Kerner v. M a r 11 a u n : Pflanzcnleben, II. köt. 785., 798., 804. old. F. L u d w i g : Lehrbuch der Biologic der Pflanzen, 305. old. ÚJ BIZONYÍTÉK A NVMPHAKA LOTUS L. MAGYAR HONOSSÁGA MELLETT. 5 bélcsatornán keresztül elhullatják. Könnyen érthető, hogy a madarak ezt aránylag rövid idő múlva végzik és ez okból a vándorlás közben az indulás helyén fölszedett magvakat vagy terméseket nem vihetik magukkal a hosszabb idő múlva bekövetkező, messze távolságban fekvő érkezés helyére. A madarak azonban a vizek színén úszó magvakat is elvihetik. K e r n e r erre nézve azt említi, hogy ha kezünket az ilyen tó vizébe mártjuk és ismét gyorsan visszahúzzuk, akkor a kezünk bőréhez tapadó vízcseppek közvetítésével a víz színén úszó magvak nagy száma is a kezünkhez tapad. Hasonló tapasztalható a madaraknál is. Ilyen a víz tükréről gyorsan föl- repülő és repülés közben lelőtt madarak csőrén, lábán, sőt toUazatán is odaragadt magvakat találunk, noha repülés közben az odatapadt víz lepergett ; de világos az is, hogy ilyen módon a madarak az illető magvakat csak a legközelebbi vízbe fogja szállítani. Másképpen van a dolog, ha a niagvak iszappal vagy nedves lápfölddel kerülnek a madarak lábaira vagy a tollazatúkra. Ez a tisztaságot nem igen kedvelő varjukat, gémeket és szalonkákat illeti meg, de vándorlás idején még a tisztaságot szerető fecskék is megfeledkeznek ezen erényről, a melynek különben mindig hívei. Az iszapban levő magvak száma mindig nagy, Darwin szerint 6-' 4 obon (2 lat) iszapból 537 növény csírázott ki, de azon növényfajok száma, melyekről az elterjedés ezen módja ismeretes, nagyon csekély, túlnyomóan apró, egynyári növények, melyeknek legtöbbje az összes l'^öldrészeken el vannak terjedve, de ritkán maradnak meg egy és ugyanazon termőhelyen. Minthogy a galambok és a darvak egy óra alatt 60—70, a fecskék és vándorsólymok pedig ISO km-nyi utat tudnak vándorlásuk közben meg- tenni, könnyen érthető, hogy a magokkal vitt magvakat aránylag véve rövid idő alatt, ha csak röpülés közben le nem száradtak, nagy mennyiségben tudják elszállítani. K eme r nem tartja lehetetlennek, hogy az Indiában honos apró Coleantiis stiblilis a déli Csehország tavainak szélén és Nyugot- l'^rancziaországban való megjelenéseit ilyen módon lehetne magyarázni. De lássuk, mit mond K e r n e r a Xiiphar és Xyinpliaea magvairól ? A tavi rózsák magvait magköpeny veszi körül, mely a niaghéj külső részével csak lazán függ össze, úgy hogy a kettő közé levegő szorul ; e miatt úszik a mag a víz tetején, de minthogy álló vizekben a fenék nem lejtős és e miatt áramlás nincsen, csak az egyenlőtlenül fölmelegedett vízrétegek tudnak a hőmérséklet kiegyenlítésekor függőleges irányban áramlást előidézni ; az úszó magvak csak úgy tudnak az egyik partról a másikra jutni, ha a szél arra hajtja. De a madarak is elvihetik. A vízi tyúk nagyon szereti a tavi rózsák magvait, de hogy hozzájuk juthasson, csőrével töri föl a termését és ez alkalommal ki nem kerülhető, hogy a nyálkába burkolt magvak némelyike ne ragadjon a szájszöglet sertetollaihoz és midőn a vízi tyúk lakmározás közben megzavar- tatva, hirtelen felröppen, mielőtt csőrét megtisztogatta volna, magával viszi az odatapadt magvakat és egy másik közelebb elérhető tóban lerakja. K e r n e r tehát lehetségesnek tartja, hogy a vándormadarak apró növény- magvakat messze távolságba tudnak vinni, ha tudniillik a testűkhez sárral odatapadt magvak útközben le nem száradnak. 6 STAUB MÓRICZ Ugyanezen gondolatnak adott B o r b á s is kifejezést, csakhog}^ elég csudálatosan, ezt csak a Balaton mellékére tekinti érvényesnek, nem pedig a nagyváradi hévvizekre is. Hogy a pelikán sem viszi a Schweinfurth közlése szerint a lábához tapadt fél kilogramm sarat messzire, azt majdnem bizonyosnak vehetjük. Még a leggyorsabban röpülő madár sem teszi meg útját a téli hazája felé egy röptében. Tudjuk, hogy a Földközi-Tengerhez érve, olyan nagyfokú kimerültség vesz rajtuk erőt, hogy e miatt megszámlálhatatlan mennyiségben a kapzsi olaszok gyilkos kezébe kerülnek ; hogy pedig kerülik a túlságos hosszú utakat, bizonyítja még az, hogy addig húzódnak a Földközi- Tenger partjain végig, míg olyan ponthoz kerülnek, a melyről ismét száraz- földet (szigetet vagy az afrikai partot) látnak maguk előtt * ; bizonyos tehát, hogy a pihenő helyeken (a Földközi Tenger partja talán nem lesz az első ilyen hely) éhségüket és szomjukat fogják kielégíteni, fáradalmaikat kipihenni és pihenés közben tollazatúkat, sőt egész testüket tisztogatni ; világos továbbá az is. hogy az induláskor esetleg magukkal hozott tisztátalanság éppen a gyors röpülés folytán csakhamar meg fog száradni és a madár testéről lekopni vagy pedig a belé zárt mag csírázó tehetségét veszítheti cl, mert hiszen vízi növényekről van a szó. Nézetem szerint tehát csak olyan növényről szabad föltenni a vándormadarak útján való terjesztést, a melyre nézve a kellő bizonyíték birtokában is vagyunk ; e nélkül nem egyéb az puszta föltevésnél. Middendorf** szerint még olyan gyorsan repülő madarak, mint a minők a fecskék, gólyák, galambok és sólymok, melyek rendesen egy óra alatt 100 és annál több vverstet repülhetnek át, vándorútjuk alkalmával egy- egy szélességi fokon, azaz körülbelül 104 werst a közép szerint, 2—3 nap alatt repülnek át. Ezek után térjünk vissza azon véleményhez, melynek védője én vagyok. Idézett dolgozatomban már utaltam arra, hogy a nagyváradi Nymphaea társa- ságában olyan csiga (Melanopsis Pareyssi M ü h 1 f.) él, mely a Nílusban is az ál-lótusz társa. Véleményem támogatására tehát csak a püspökfürdői élő és fosszil mollusca-faunának beható és alapos tanulmányozása maradt hátra és ezt megtette S. B r u s i n a zágrábi tanár, a kinek ezúttal átadom a szót.*'* Azt mondja B r u s i n a, hogy a püspökfürdői fauna olyan gazdag, nevezetesen Melanopsis-ía]o]s.ha.n, hogy a fürdőben más a közelben levő anyag hiánya folytán az utak kavicsolására a csigák héjait használják föl. A gyógyulóhely és a park összes terei és útai kövületekkel vannak kavicsolva, úgy a mint ezt kicsiben e sorok írója a Bakonyban Zircz körül láthatta, a hol a töméntelen nummulites (Szt. László pénze) szolgáltatja a kavicsoló anyagot. A püspök- Lásd : J. A. P almon: Ueber die Zugstrassen der Vögcl cziinű műben (1876) a mellékelt térképet. Middendorf: Die Isopiptcren Russlands. 1855. Juli. Zeitschr. der öst. Ges. f. Met. XI, p. 270. S. Brusina: Eine subtropische Oasc in Ungarn. — Mittheilungen d. Naturw. Ver. f. Steiermark. Jahrg. 1902. UJ bizonyíték a NYMPHAKA LOTUS L. MAGYAR HONOSSÁGA MELLPJTT. 7 fürdői park mögött levő helyet, a melyről ezen sajátságos kavicsoló anyagot hozzák, » kavicsgödörnek « nevezik. Ismeretes, hogy még kevés palaeontologiai anyagunk van, mely Darwin a leszármaztatásról szóló tana mellett szólana. Itt olyan maradványokra volna szükségünk, melyek egymás után következő földrétegekben fordulnak elő és ennek folytán föltüntetnék a geológiai időkön át végbe ment alakváltozásokat. Már nag}' vívmánynak tekintették a Steinheim (Németország) mellett talált Planorbis inultiformis-i, még nagyobbnak a Szlavóniában fölfedezett Pű/í/<í«íű!-rétegeket, de meg nagyobb föltűnést fog kelteni a püspökfürdői Melanopsis-íaiünkvól szóló részletes munka, melynek megjelenését Brusina közeli kilátásba helyezi. Brusina szó szerint a következőket írja: sAzt merem állítani, hogy a palacarktikus szárazföld élő és harmadkori mollusca-faunáját, vala- mint a tengerekét jól ismerem, de sehol sem találkoztam ilyen szűken kimért helyen az alakok olyan végtelen, sőt kimeríthetetlen gazdagságával, a szó leg- jobb értelmében »embarras des richesses«-sel, mint itt. Az északamerikai, előázsiai és északafrikai Melanopsida alakbeli gazdagságát jól ismerik ; Melanopsis Esperi Fér. és M. acicularis Fér. éppen Horvátországban vannak legjobban elterjedve, majdnem minden egyes helységnek megvan a maga sajátlagos varietása, de ezek aránylag véve, csak jelentéktelen varietások. Az egymástól messze eltérő alakok, varietások és anomáliák olyan rendkívüli bőségét csak a nagyváradi Püspökfürdő mutatja. Olyan csekély az itt elő- forduló Melanopsida alakbeli állandósága, hogy csak nagy nehezen sikerül két egészen hasonló példányt találni. Sokáig tartó összehasonlítás és sok gondol- kodás után sikerült az alakokat, a varietásokat és az anomáliákat körülhatárolni és a mennyire csak lehetséges, tárgyilagos rendet vinni a dologba. « A Püspökfürdőben ma csak a Melanopsis Pareysssi Milhlf. él és pedig két átmeneti alak útján egymással kapcsolatban levő varietásban, de a fosszil Mí'/űnops/s-példányok óriási tömegéből Brusina hetet tudott faji rangra emelni és ezeknek szá.mos varietását megállapítani. Brusina arról biztosít, hogy a fajok megállapításakor a legnagyobb szigorúsággal járt el, ha pedig ennek daczára valaki azt hiszi, hogy két vagy több fajt mint p. o. Melanopsis Ffanciscaet, a M. Vidovifi-i és a M. Siaitbi-t egyesíteni lehetne a M. Tóthi-\íú, akkor arra figyelmeztet, hogy mindenki, ki a M. Pareyssi, tehát a még élő alak és a fosszil M. Staubi egy-egy példányát kezébe veszi, az azonnal látja annak a szükségét is, hogy ezen két egymástól annyira eltérő alakot az őket összekapcsoló tagokkal együtt lehetőség szerint egymástól megkülönböztesse és névvel illesse. A Püspökfürdőben már nem, de hazánk egyéb helységein még élő Neritina (Theodoxns) Prevostiana Parischot illetőleg pedig Brusina arra figyelmeztet, hogy már Clessin a következőt mondja: »Nagyon valószínű- nek látszik előttem tehát, hogy Neritina Prevostiana a harmadkorból maradt fönn Magyarországban. «* * Die Molluskenfauna Oesterreich-Ungarns u. d. Schweiz, Nürnberg 1887—1890. 609. old. 8 ÚJ BIZONYÍTÉK A NYAIPHAEA LOTUS L. MAGYAR HONOSSÁGA MELLETT. Hogy pedig a Melanopsis nevű csiga a püspökfürdői, ezelőtt sokkal nagyobb kiterjedésű hévvízi tóban az alakok azon rendkívüli bőségét létre- liozhatta, ahhoz olyan idő kellett, mint a minőt csak a geológiai időszakok nyújthatnak és Brusina a Nymphaea Lotus honosságáról adott magyará- zatomat az egyedüli helyesnek mondja. A Püspökfürdő Nagyvárad mellett flórájánál és faunájánál fogva subtropusi oázis. Hollós László: A nyári és fehér szarvasgomba termőhelyei Magyarországban.* (Térképpel.) A földmívelésügyi m. kir. minisztérium 13,206/901. sz. rendeletével fel- hívta az összes erdészeti hivatalok figyelmét a szarvasgombára és egyúttal megjegyezte, hogy a Kir. Magyar Természettudományi Társulat szívesen szol- gál fölvilágosítással.** Ezen az úton sok gombaküldemény érkezett e Társu- lathoz, azonban sajnos, legnagyobb részben nem szarvasgomba. A küldemények túlnyomó része Elaphomyces graniüatiis Fr. és Elaphomyces variegalíis Fr. volt, mely föld alatt termő gombák mogyoró- vagy diónagyságúak, gömbölyűek, vastag és nagyon kemény burokban feketés port tartalmaznak. Gyakori volt a Clavaria-nak több faja, mivel ezeket az ágas-bogas, a szarvas ágas szarvára emlékeztető gombákat sok helj'en a nép szarvasgombának nevezi. Fejletlen kalapos gombák, sőt két helyről virágos növény gumója is érkezett azon kér- déssel, ez-e a szarvasgomba? Érdekes, hogy a Cordyalis cava (L.) Schir. el Koerl. gumóit a nép vSzékely-Udvarhely vidékén szívgombának nevezi. Több helyről megkerült a Melanogasier és a Hysterangium, Tót-Váradról pedig a hazánkból eddig ismeretlen Octaviania asterosperma Viti. nevű föld- alatti gomba. A legtöbb, érdekes földalatti gombát, még pedig tíz fajt Kondor Vilmos m. kir. erdőmester Nógrád-vármegyéből küldötte, a hol a szarvas- gombát is megtalálta. A szarvasgomba lelőhelyeit illető eredmény, sajnos nem sokkal több, mint a mit eddig is ösmertünk. Miután többen kérdezősködtek a szarvasgomba tenyésztése felől, tenyész- tésre alkalmas érett gombáért írtam Német- és Francziaországba. a honnan azonban csak Ígéreteket kaptam. Nyári szai-vasgombából (Tuber aestivum Vitt.) nálunk lehetne tenyésztésre alkalmas, érett, lágy példányokat szerezni. Dr. H e s s e tanár, a ki a porosz kormány megbízásából foglalkozott a szarvasgomba tenyésztésével, azt írja, hogy márcziusban, a hó olv^adása * :\ növénytani szakosztálynak 1902. évi márczius 12-iki ülésen előterjesztette M á g ü c s y-D ietz Sándor. ** .\ rendeletet nem láthattam, csak a Társulathoz érkezett küldcményekhe'2 csatolt átiratok hivatkozásából ismerem. A XYÁHI ÉS FEHÉR SZARVASGOMBA TERMÖHKLYKI MAGYARORSZÁGON. 9 után kell ilyen érett példányokat keresni és azokat 1—2 milliméter vastag szeletekre eldarabolva, a vékonyabb tölgyfagyökerek mellé dugdosni.* A franczia szarvasgombával (Tuber melanosporum Vitt.) magam is szerettem volna kísérleteket tenni, annál is inkább, mivel ezen legértékesebb gombafaj hazánkban eddig biztosan nem ismeretes. Egy franczia termelő, kinek anyagért írtam, csak ígéreteket kiíldött és leírta a talajt, melyben a gomba tenyészthető. Azt mondja : általában a rossz, majdnem terméketlen talaj, melyben 60— 80o/^ mész van és a hol egyéb nem igen terem, a legalkalmasabb a tenyésztésre. A termékejiy, jó, alluviális földet a gomba nem szereti és abban nem terem. A meszes földbe gombás telepekről kikerülő és így gombaspórákkal fertőzött gombás tölgyeket ültetnek. Ezek a fák nagyon véznák, csenevészek, a mi nem is csoda, miután olyan földben élnek, mely mészből és szirttörmelékből való. Az a kérdés is fölmerült, hogj'an lehet a szedett szarvasgombát egy ideig, a míg eladásra kerül, minden konzerválás nélkül eltartani ? Trencsén- vármegyében a szarvasgombaszedő lapos kosárba önti zsákmányát és éjjelre vizes zsákdarabbal födi be, hogy ki ne száradjon. Hetenként kétszer átadja a kereskedőnek. Annál is áll egy-két napig és nem romlik meg, kivévén a férgeseket. Úgj' tudom, bádogedényben föld között egy hétig is eláll frissen. Parisból egészen friss, pompás illatú példá- nyokat kaptam bádogdobozban. A példányok vastag földrétegbe voltak burkolva, mely még a termőhelyen tapadt reájok. Többen kérdezték, hol lehet értékesíteni a szarvasgombát ? Mivel a szarvasgombakereskedés nálunk jóformán új üzletág, természetes hogy eleinte a kezdet nehézségeivel kellene küzdeni ; azonban kétségtelen, hogy bármelyik gyűjtőterülethez közel eső nagyobb város csemegekereskedői készséggel vállal- koznának a gomba árusítására. A többi kérdésre megfelel »A szarvasgomba hazánkban és külföldön*. (Természettudományi Közlöny 1901. januárius.) Hazánkban két olyan szarvasgombafaj ismeretes, mely a kereskedés tárgya lehetne. Az egyik a nyári szarvasgomba (Tuber aestivum Vitt.), a másik a fehér szarvasgomba (Choiromyces meandriformis Vitt.). A követke- zőkben elősorolt eddig ismert hazai lelőhelyekből kitetszik, hogy a nyári szarvasgomba főleg hazánk észak-nyugoti és nyugoti részében terem, a fehér szarvasgomba túlnyomóan az északi részen. I. Tuber aestivum Vitt. Nyári szarvasgomba. (Földi kenyér.) Gömbölyded vagy ritkán gömbölyű, hoporjas, a föld színe alatt termő gomba, mely a külsejét borító vastag, fekete-barna, kúpos szemölcseiről ismer- hető meg. E szemölcsök alapjukon többnyire hatszögletesek, egyenlőtlenek, néha laposak és tetejükön gyakran két, egymást keresztező barázdától négy részre osztottak. iBelseje eleinte fehér, azután barnás vagj^ szürkés színű, fehér erektől márványozott. Érett korában kellemes, a főtt kukoriczához * Természettudományi Közlöny 1901. januárius, 377. lüz. 19. old. 10 HOLLÓS LÁSZLÓ hasonló erős illata van. Átlag diónagyságű, azonban mogyoró-, tyúktojás-, sőt ökölnagyságú is leliet. A Kir. Magyar Természettudományi Társulathoz beérkezett küldemények szerint a következő újabb lelőhelyeket jegyezhetjük fel : Vécsey F erén ez, a győri kerület királyi erdőfelügyelője a követ- kezőket írja: » A beszerzett adatok szerint a szarvasgomba az ezen kir. erdő- felügyelőség kerületéhez tartozó Győr- és Moson-vármegye területén fekvő erdők- ben egyáltalán nem fordul elő, míg ellenben Komárom- és Veszprém-megyék erdeiben egyes helyeken kisebb mennyiségben található, de mindez ideig annak keresésére és gyűjtésére kevés súly fcktettetett, eladásra egyáltalában sem került és csakis a helyi szükséglet fedezésére fordíttatott. így előfordul a szarvasgomba : I. Komárom-vármegyében : I. A csákvári hitbizományi uradalom erdejében, olyan mész-murvás dombokon, a hol a talaj homokos, sovány, televényben szegény és a hol állandó marhacsapás van. Leggyakrabban található a molyhos tölgyállabokban, de a bükkösök- ben sem ritkaság. A tölgyesekben a szarvasgomba színe fekete, míg a bük- kösök gombája szennyes-sárga.* A szarvasgombát ezen uradalomban már a legrégibb idők óta e czélra rendszeresen jól betanított » szarvasgomba-ebekkel « kutatják fel és arra a saját- ságos tapasztalatra vezetett, hogy a mely évben sok burgonya terem ezen erdőkben, sok a szarvasgomba is és megfordítva. Voltak évek, mikor egy évben 5—6 métermázsa szarvasgombát is talál- tak, de néhány év óta nagyon kevés eredménye van kutatásának. 2. A szomszédos felsö-gallai uradalom erdeiben a szarvasgomba már sokkal ritkábban fordul elő. Itt is betanított kutyákkal szedetik és szinten csak az uradalmi várkonyha szükségletének a fedezésére fordítják. Az előforduló gombák mintáját ide mellékekbe küldöm.** 3. A tatai uradalom erdeiben a szarvasgomba olyan csekély mennjaség- ben fordul elő, hogy annak gyűjtésére gondot nem fordítanak. II. Veszprém-vármegyében : 1. A nagyvázsonyi uradalom erdejében szintén csak szórványosan for- dul elő a szarvasgomba és itt sem helyeznek súlyt annak gyűjtésére, külö- nösen azért, mert a nagy mennyiségben előforduló szarvasok a szedők által zavartatnának, mi oknál fogva a szarvasgomba-gyűjtés még akkor sem képez- hetné a lakosság keresetforrását, ha ezen erdőkben nagyobb mennyiségben fordulna is elő. 2. A zirczi apátság erdeiben . a szarvasgomba szórványosan előfordul ugyan, de annak gyűjtésére eddig a szükséges kutató kut^^ák hiányában * Ez utóbbi nem Tuber aestivum Viit., hanem valószínűleg Tuher excavatnm Vitl., mely szintén meg volt a küldeményben. ** Tuber aestivum Vitt. és Tuber excavatum Vitt. A NYÁRI ÉS FEHÉR SZARVASGOMBA TERiMÓIlKLYEl MAGYARORSZÁGON. 11 gond nem fordíttatott, mert azok tartásának költsége nincsen arányban a remélhető jövedelemmel. Az ezen erdőkben talált gombák egy példányát a Ilvel jelzett doboz- ban küldöm.* Fölemlítem végre, hogy a Zircz környékbeli lakosok a szarvasgombát » földi kenyér«-nek nevezik. Felső-Galláról H e c h t F e r e n c z uradalmi főerdész két faj szarvas- gombát küldött (Tuber aestivum \'ilt., T. excavatum Vitt.). László ffy kir. erdőfelügyelő Pozsonyból töhh pcláány Tuber aestirntn VillA küldött és azt írja, hogy a fenséges cs. és kir. család holicsi uradalmá- hoz tartozó és Nyitra-vármegyének Holics, Egbcl, Kutli, Radasócz, Ptierfalu, községek határában fekvő erdőségekben szórványosan található. Megjegyzi továbbá, hogy »a kir. erdőfelügyelőség tudomása szerint a szarvasgomba egyes fajai Nyitra - vármegyének több vidékén és nevezetesen a Vág és Nyitra folyók völgyét határoló erdőségekben, továbbá Szakolcza, Nyilra, Modor városok tulajdonát képező erdőségekben is szórványosan előfordulnak. Ezen vidékeken e gombafajnak gyűjtésével és értékesítésével egyesek foglalkoztak is, azonban lassanként felhagytak vele egyrészt azon okból, mert a gomba meg- találására alkalmas, betanított kutyák vagy sertések rendelkezésre nincsenek, másrészt és különösen pedig azért, mert az amúgyis csak szórványosan található gombának legnagyobb részét az e vidékeken mindenütt elég nagy számban jelenkező vadsertés évről évre fölemésztvén, a gombakeresést és gyűjtést jövedelmező foglalkozásnak egyáltalában nem tekintik. « Halász Géza kir. erdőfelügyelő Pécsett, Baranya-,- Somogy- és Tolna - vármegyékben működő mintegy 30 erdőtisztet felszólított, hogy a szarvasgomba előfordulására vonatkozólag szerzett tapasztalataikat közöljék, de mindenünnen azt a választ kapta, hogy nem fordul elő. Azonban a Somogy-vár- megye Endréd község határában fekvő tihanyi apátsági erdőben nagyon érdekes módon jutott szarvasgombához, midőn egy vén kanászhoz ezt a kérdést intézte: »Van-e sok földi kenyér ?« Válaszul kapta: »Sok nincs, de azért ki-kitűr a disznó egyet-egyet«. A küldött példány Tuber aestivum Vitt. A szarvasgomba után való kutatásnak ezt az egyszerű, czélravezető módját nem lehet eléggé melegen ajánlani, különösen a Bakonyban, a hol a kanászok leg- jobban ismerik e gombát. Zachár István miskolczi kir. erdőfelügyelő Borsod-, Gömör- és Heves- vármegyékre kiterjedő kerületéből pozitív adatot egyedül Elek István m. kir. erdőgondnok küldött. E szerint : »x\z egri érseki uradalom felső- tárkányi erdejében gyakran találnak »Tuber aestivum«-ot, sőt egy gulyás a keresést hivatásszerűen űzi is és erre betanított kutyával főleg szeptember, október hónapokban gyűjt 20 — 25 kilogrammot. A gomba lelőhelyei : Felső- J'árkány : 1. Tarkőalja (erdőrész) a Toldi- kapu környéke, 2. a Kolozs orma, 3. Kunhegy. Mindenütt idős tölgyállabok alatt. Cserkészűt készítése közben nagy mennyiségben kerül elő. * Tuber aestivum V^itt. 12 HOLLÓS LASZLO Innen példányt K ondó r V i 1 m o s m. kir. erdőmester \'olt szíves küldeni, a ki Nógrád-vármegyéből is mintegy 50 darabot szerzett. Ezen utóbbi pél- dányok Piliny községből, báró Prónay Gábor erdejéből valók. »A talaj televénydús fekete agyag, pala fölött, az erdő délkeleti hajlású domboldalon van, mintegy 45 éves csertölgyest képez. A gomba leginkább olyan mélye- désekben található, a hol sok a rothadó falevél és ilyen helyen kezetlenül a haraszt alatt, a humuszréteg legtetején hever 3—5 példányban. Kezetlenül a fatörzsek mellett nem találtunk gombát, mindig 1. 2, 3, sőt 4 m-nyi távol- ságban a fáktól. Azelőtt az erdőcsősz fia egy koczával rendszeresen gyűjtötte e gombát. Most is sertéssel akartam a gombát keresni, de nem ment ; most kezd ugyanis a tölgymakk hullani és ilyenkor semmiféle csemegével sem lehet a sertés figyelmét a makkról elterelni, hanem ész nélkül szalad a makk után. Veröczén (Nógrádm.) Filarszky Nándor múzeumi őrrel kirándulást tettünk, midőn feltűnt a ritkán álló fák körül a sok disznótúrás. A keresés sikertelen maradt, de később Filarszky kérdezősködésére a kanász olyan jól leírta az itt található gombát, hogy az csak szarvasgomba lehet. Példányt nem sikerült szerezni. Temes-vármegyében W i c k 1 Gyula m. kir. gazdasági v. tanár érte- sítése szerint a szarvasgomba nem fordul elő. Horvát F erén ez m. kir. főerdész azt írja, hogy Torontálvár- megyének kerületébe eső részén szorgos kutatás daczára sem akadt szarvas- gombára. Krassó-Szőrényből a \'aleamare n levő magy. kir. erdőgondnokság két példány Ttiber aesiivuin -oi küldött, melyek Szelcsova község határában levő Szirbu nevű erdőrészben sertés segítségével kerültek elő. Pest-megyében, a Kecskeméthez tartozó Baracs ■pusziá.n homokos tölgyes- ben, 25—30 év körül levő fák alatt július közepén Vágó László főerdész- szel bőven szedtük. Kivittünk egy két éves, fias, fehérszőrű mangaliczát és az állat minden tanítás nélkül túrta ki a szarvasgombát. Ilyen helyekről elhaj- tottuk a disznót és kapával utána kerestünk. A nyári szarvasgomba eddig ismeretes hazai lelőhelyei : Trencsén-m. Morva- Lieszkú {Javoriiia), Bohuszlavicz (Turánhegy), Melsicz, Bos- sácz, Trencsén. Nyitra-m. Nyitra, Holics, Egbel, Kutti, Radasücz, Péterfalu, Szakolcza, Pöstyén, Szcnásfalu, Vittencz, Hradek, Radosna, Bucsán)^, Bresztova, Lubina. Túrócz-m. Stubnya (?). Nógrád-m. Piliviy, Verőczc. — Litkc (Kókapu-erdőrész). Pest-m. Kecskemét (Baracs-puszta). Pozsony-m. Modor, Szoiiiolány, Felső- és Alsó-Diós. Komárom-m. Felsö-Galla, Tata. Fehér-m. Csákvár. Veszprém-m. Veszprém [vasúti erdő), Márkó {menyekei erdő), Zircz {Akli major, Szarvaskút, Bajor erdő. Ökör- hegy, Eplényi erdő), Ó-Bánya {Kéri Cser és Botzás), Nagy-Vázsony, Csesz- nek, .Sikátor, Réde, Szt.-Gál, Hcrend, Üskü, Bala-puszta, Olaszfalu. Vas-m. Borostyánkő. Zala-m. Újlak, Sáska (Vaskapu). Somogy-m. Zselicz-Kislak {Kecskehát), Endréd. Baranya-m. Sellye. Hev^es - m. Felső - Tárkány {Tarköalja, Kolozs orma, Kunhegy). Pásztó (Csikó- hálás-völgy gyűjtötte Fehér Kálmán A NYÁRI ES FEHÉR SZARVASGOMBA TERMŐHELYEI MAGYARORSZÁGON. 13 14 HOLLÓS LÁSZLÓ erdészjelölt, küldte Kondor Vilmos m. Máramaros - m. (?) Máramaros - Sziget kir. erdőmester.) (Mocsár dűlő), Batiza, Pop-Ivánheg\'. Krassó-Szörény-m. Stájcrlah [Faralddr], [Azon helyek, honnan a gombát magam Szclcsovn. is láttam, dűlt betűkkel vannak szedve.] II. Choiroinyces ineanclriformis Vitt. (Fehér szarvasgomba.) Sárgás, kopasz, repedéses, hoporjas külsejű, burgonyához hasonló, föld alatt termő gomba, dió-, egész ökölnagyságú, sőt néha gyermekfej-nagyságra is megnő. Belseje fiatal korában fehér, később halavány sárgás, barnás erekkel. E gombának újabb lelőhelyei a következők : Az aJcstitlii fenj^őparkban találta Csorba I. gyakornok (deczember 21.). Krassó-vSzörényből (Anina, Cseresznai a Probeholzweg mellett július elején) küldte Steinfeld Fr. erdőőr. Csíkmegyéből {Borszék, Kerekszék) kaptam dr. vS z i 1 v á s s y fürdőorvostól. Háromszékmegyéből {Ozsdola, Égés-erdő) küldte a m. kir. állami erdőhivatal Sepsi-Szent-Györgyről. Bártfáról a m. kir. erdőgondnokság, Kisucza- UjheJyröl (Cservena hóra) a járási főszolgabíró, Alsó-Stitbnyáról (Dubrava-dülő) Roth főerdész küldte. A lőcsei m. kir. állami erdőhívatal Hobgart és Kolacskó községek határában talált példányokat küldött azzal a megjegyzéssel, hogy »hasonló szarvasgomba fordul még elő 0-Lublá, Új-Ltiblá, Jakabfalu, Toporcz községek határaiban is ; 3 — 5-literes kosárnak tartalmát 1 — 2 koronáért adják el«. E r d ő d i György, kir. főerdész FeJsö-Stubnyáról (Horka augusztus 26.) küldte. »A lelőhely 750 méter magasan fekszik, talaja gyengén televényes, fövenyes agyag, trachit fölött. Az erdőállomány lúczfenyő (Picea excelsa) és erdei fenyő (Pinus silvestris) elegyéből való. Allabkora 60 év. A gomba gyepes tisztáson volt és a mohos részt felpúposította. Ugyanez a gomba Túrócz-vár- megye következő községei határában található : T. -Szent-Márton, Jaliodnik, Trebosztó, Znióváratja, Mosócz, Csremosnó, Alsó-Stubnya, Kisfalu, Divék és Túrócz-Szklenó . Schindler J. erdőőr a túróczszklenói határban szedte és azt állítja, hogy a szag után csendes és meleg nyári időben megtalálja. Szerinte a széltől védett, gyéres erdőben e gomba olyan erős és jellemző szagot áraszt, hogy a szagismerő, ha ilyen gombatenyészőhely közelébe jön, a szag után megtalálja a gombát. A fehér szarvasgomba eddig ismeretes hazai lelőhelyei : Trencsén-m. Kisucza-Ujhely {Cservena Csremosnó, Kisfalu, Divck, Turócz- hora), Ti\rzovka. Szvedernili (Környei SzJdenó (Ebener Wald). Ferencz m. kir. erdőmester). krva.-m. Jablonlia {Bálna G ura felé), Pod- Nyitra-m. Bodok, Paczolaj. vilk, Turdossin (Bárdos József m. kir. Liptó-m. Liptó-Szl.- András (Andreánszky főerdész), Alsó-Kubin (Géczeli^ erdő, Tamás erdeje, küldte Rusinszkj'- János Hortobágyi Ágoston tanár). m. kir. erdőmester). Szepes-m, Sz.-Olaszi, Dénesfalu, Dom;'in, Túrócz-m. Alsó-Stubnya {Dubrava dűlő), Nádasd, Ménhard, Tátraliáza (a villák Felső- Stitbnya {Hurka, Mária-forrás közelében), Hobgart, Kolacskó, Ó-Lubli), Majális-tér), Kaproncza, T.-Szt.-Máiton, IJj-Lubló, Sz. -Jakabfalva, Toporcz. Jahodnik,Treboszto,Znióváralja, Mosócz, Sáros-m. Bárt/a, Eperjes, Balázsvágás, A NYÁRI ÉS FEHÉR SZARVASGOMBA TERMŐHELYEI MAGYARORSZÁGON. 15 Kajatha, Sárpatak (küldte Szentimrey Krassó-Szörény-m. Anina (Cseresznai). Dániel kir. erdöfelügyelő). Kakas/alva Kolozs-m. Kolozsvár. (Lonkay .'\ntal m. kir. főerdész). Csík-m. Borszék {Kerekszék), Csik-Szent- Zemplén-m. Varamió (Strompf Pál erdő- Mihály. Csik-Szent-Lélck (Zarecky Pál mester). m. kir. erdőtanácsos). Ythér-m. Alcsnth. 'i\á.romszéVi-m. Ozsdola. {Égés). .' Hont - m. Ipolyság: Rozsnyói káptalan Alsó-Fehér-m. Zalathna. erdeje. Szerém-m. Kamenitz. Ha a nyári szarvasgomba eddig ismeretes hazai lelőhelyeit » Magyar- ország geológiai térképé «-n megtekintjük, azt látjuk, hogy e gomba majdnem kivétel nélkül azokon a helyeken terem, a hol a térképen mezozoi-csoport van jelezve ; többnyire ott, a hol ennek felső triász (ts) vagy maim (is) rétege fordul elő. így a Bakonyban, \^értesben, Bükkben, Kis-Kárpátokban, a Vág és Nyitra folyók környékén, Krassó-Szörényben. Ha az ebből levonható következtetésem helyes, úgy a nyári szarvas- gombát meg lehet találni mindazokon a helyeken, a hol a geológiai térkép mezozoi csoportot jelez. Ilyen helyek a következők : Mecsekhegység Buda- pest és Tinnye között, a Bükkhcgység és Gömör-Szepesi Érczhegységben, nagy terület, Alacsony-Tátra, a Magas-Tátra északi része, a Vihorlat nyugoti része, Máramaros megye egyes pontjai. Királyerdő és Biharhegység számos helye, Kodruhegység, Erdélyi Erczhegység egyes pontjai, Gyergyói hegység, Brassó és Törcsvár vidéke, Krassó-Szörényben Resiczától Új-Moldováig, Herkulesfürdő környéke. Simonkai Lajos: A Nonnea fajai, fajváltozatai és fajtái hazánkban.* (Négy eredeti rajzzal.) A Nonnea génusz magyar neve Nonne-iö. Latinos, tudományos neve Medikus Frigye s-től, az egykori erfurti orvos-botanikustól ered, a ki azt Nonne János ugyancsak erfurti orvos-botanikus nevének megörökítésére 1780-ben tette közzé. A növény-génuszok magyar neveinek megállapításában illő, hogy a régi jelesek érdemeit és czélzatait mi is méltányoljuk : ezért alkotódott, a Nadálytő mintájára, a Nonnea génusz magyar, és az eredeti czélzatot és értelmet kifejező nevéül, a Nonne-tö. Manapság a tudományos világ a Nonnea génusznak mintegy 30 faját, több fajváltozatát és természetes fajtáját ismeri. Ezek mind az Ü-világ szülöttei és elterjedésük köre Közép-Európát, Elő-Ázsiát, Észak-Afrikát és a Közép-Tenger egész vidékét zárja körül ; fajokban a Kelet, a Balkán Félsziget és egyálta- lában a Közép-Tenger melléki növényzet gazdag, változatos. Ama 30 fajt, makkocskáiknak alakja szerint, 3 csoportra (sectio) kell osztanunk, ú. m. : az egyenes-, a veséded- és a félszeres-makkocskájiiak cso- portjára. * Előadta a szerző a növénytan! szakosztálynak 1902. évi november 12-iki ülésén. 16 SIMONKAI LAJOS Első sorban az Egyenes-uiakkocskájúah (Ürthocarya DC.) csoportját vegyük szemügyre. Ezeknek egyenes vagy alig görbült makkocskái hosszúkásak, csak- nem simák, tövön kicsiny (nem széles) és sima abroncscsal ; homlokuk, a melyből a bibenyél volt kinőve és a melynek ott némi nyoma is van, egyenest álló (I. rajz a). A magyar korona országaiban csak a Közép-Tenger mellékén honos egyik fajuk, a Nonnea lutea (Lam). Ez gyűjteményemben Raguza vidékéről van meg. Másod sorban, hogy az egyes fajcsoportokkal végezzünk, a Veséded- makkocskájúak (Cyrtocarya DC.) csoportjával foglalkozom. Ezeknek a mak- kocskái ránczosak, bordásak, veseszerüen erősen meggörbültek ; e görbületük alsó öblében kis kúpocskával vannak alátámasztva, abroncsuk nincsen, azt az erősen íves meghajlásuk helyettesíti a génusz diagnózisában (1. rajz c). A magyar korona országaiban ez is csak a Közép-Tenger mellékén jelenkezik egy itthonos fajjal, melynek neve : Nonnea vcntncosa (Sibth. ct Sm.J. Gyűjteményemben ez csak Spalato vidékéről van meg. 1. rajz. A Nonnea génusz 3 csoportját jeUemzcI makkocskák mintái; — a: egvenes malikocska keskeny és sima abroncscsal (ah) ; a ■ a homlok azon táját jelzi, a honnan u bibenyél eredt ; — h : felszeres mahhncsha, széles és ráncsos abroncscsal (ab) oldalt dülött homlokkal ; — c: veséded inal;kocska közepén a kúpocskával (1;), abroncs nélkül. Harmad sorban fogok foglalkozni a FéJszeres-makkocskájúah (Plagiocarya) csoportjával. Ezek makkocskái hálózatosán bordásak ; van nagy abroncsuk, a mely szintén bordás, (1. rajz b) \ hátukon domborúak, de befelé fordult részükön a bibenyél eredését jelző hely felé oldalt dűl a tömegük, akár a félszer eresze vagy az ember agyveleje és e tájon az abroncs belső széléig lefutó belső tarajuk van. Homlokuk az abroncs élével csaknem épszöges. Közép-Európában és mondjuk a Kárpátok és Kulpa-Száva Duna határolta Aiagyarföldön csupán e csoportnak fajaival illetőleg fajváltozataival találkoz- hatunk. Ámde e csoportnak (sectio) ismét két szakaszát kell különböztetnünk. Egyik szakasz (§) az, a melyet De Candolle P/ianeí-anlherae (Látszópor- zójúak) néven különböztet meg és a melynek fajai csak Dél-vSpanyolországban és onnan tovább Észak-Afrikában otthonosak. Joggal különbözteté, mert az e szakaszba tartozó fajok porzói kilátszanak a pártából. Pollenben a nálunk honosak porzói aprók, benn maradnak rejtve a párta csöve nyakában, kívülről az ép virágon ki nem látszanak ; ezért a mi fajunk vagy fajaink, vagy faj- változataink, a Rejlett-porzójt'iak (Cryptantherae DC.) szakaszába illenek. A NONNEA FAJAI, FAJVÁLTOZATAI ÉS FAJTÁI HAZÁNKBAN. 17 A Nonnea k »Ctyptantherae« szakaszába tartozó hazai fajok, illetőleg fajváltozatok és fajták kifejtése tulajdonképpen e soraim, e fejtegetéseim czélja. Köztudomás szerint a Cryplanlherae szakaszba való a nálunk közönséges Nonnea piiUa (L.). Ekkorig más faja a Nonnea-na.'k a Száva és Dunától északra hazánkban ismeretes nem volt. De ismeretes volt az, hogy a BalkánFélszigeten, kezdve Belgrádtól, helyenként tömegesen és vetélytárs nélkül terjeszkedik 2. rajz. Xoniica atra Grish. ki a Xonnea atra Grish. Ezt a feketepártájú Nonnea-i mi eddig hiába keres- tük többed botanikusainkkal együtt a Bánságban. Ám megtaláltam tavaly itt Budapest környékén a Budaörs határához tartozó » Csíkihegy « legmelegebb füves lejtőin, tömegesen. Meghatározván a Nonnea atra Grish. hazai pél- dányait és eszembe véve azt, hogy ugyanott a hegylejtők alatt a közönséges Nonnea piilla (L.)-X. is szedem : arra a gondolatra ébredtem, hogy e két faj Növénytani Közlemények. 190o. II. kötet, 1. füzet. ^ 18 SlMONKAl tAJOS ott fajkeveréket (hybrid) fejleszthetett ! Megismételtem ezért kutatásaimat négy- szer, ötször. Az eredmén}^ az lett, ho^y középalakokat is találtam és ez a Nonnea atropnUa Siuik. Ámde mit tegyek ezzel a középalakkal, mikor az úgy lebeg a Nonnea pulla és a N. atra között, mint a változó magasságú felhő a föld és ég között ? Hát elvégre abban állapodtam meg, hogy megvizsgálom a faji jogosultságát úgy a Nonnea pulla (^Z.yí-nek, valamint a Nonnea atra Grish.-nak. Mikoron a Nonnea pulla (L. sitb Lycopside) valódiságát kutatám, megakadtam. Linné az ő Syst. ed. X. (1759) 916. lapján számol be legelsőbbed a Lycopsis pnlJa- ról, a melyhez a Clusius idézetét csatolja. Ezért korszakot alkotómunká- jában a Linné spec. ed. L-ban (1753) erről a növénj'ről szó sincs; e korszakot jelző munkájában megfeledkezett a Clusius adatáról, a Clu- sius növényét akkor nem ismerte eredetijében, gyűjteményében nem volt meg, talán kétesnek is találta a Clusius adatát. Linné species e d. II. (1762) 196. lapján ismét előkerül a Lycopsis ptilla L. ezzel az idézettel : y>Echititn pitllo flore Clus. stirp. pann. p. 679 — 80. « PuUo Jlorc annyit tesz, hogy sökH barna e növény pártája. Hogy melj^es növényfaj ez a C 1 u s i u s pannonia-austriai. már 1583-ban kellően ismertetett Echium-ia, azt a botanikus világ rég megállapítá. Ez a növényfaj az, a melynek Linné a Clusius névadása után, a Lycopsis pulla, vagyis a söhH virágú Lycopsis fajnevet adá. Manap mi e növényfajt a Lycopsis génusztól, mely az Anchusa-hoz tarto- zik, elválasztjuk és a Medikus y>Nonnea« nevű génusza alá sorozzuk. Manap sötétpártáj ú Nonnea Medik. (Nonnea pulla L. sub Lycopside) a tudo- mányos neve. Tisztázván ennek a sölétpártájú Nonnea-nak fajiságát, mint olyanét, a melyik legelsőbben a magyar és az osztrák országok területé- ről lett ismeretessé, áttérhetünk a Grisebach »Nonnea í7/rí7«-jának vagyis a feketepártájú Nonnea-nak faji megállapítására. Azon számos és sokféle lelőhelyen szedett Nonnea atra példák után, a melyeket, eltekintve a M. Nemzeti Múzeum példáitól — különösen a Balkán- Félsziget nórája D e g e n A r p á d-nak gazdag gyűjteményében láttam és megvizsgáltam : Grisebach e faja ugyanaz, a mit nekem Belgrád vidé- kéről B 0 r n m ü 1 1 e r küldött Nonnea atra Grisb. név alatt ; ugyanaz a mit Grisebach diagnosisa megállapít. A Csíkihegyen, Budaörs mellett a típusos Nonnea atra Grisb. terem és tavaszszal meg nyáron gyűjthető ott, mert sok tő van belőle. Tavaly egyetemi hallgatóim is gyűjtötték. De hát miben különbözik ez a feketepártájú Nonnea, a mely ekkorig új adat hazánkra, attól a közönséges Nonnea piilla-tó\ ? vSzámot adok erről a következőkben. I. A Nonnea piilla-nák (l.'rajz) nálunk majd sötét barna, majd pirosló a pártája, nagyritkán vajszínű (N. lutea Bolla et Holuby, non DC.) ; pártájának szélesedő karimája egyenletesen szűkül a halaványabb nyakba és a csészébe mélyeszteti csőbe : ezért pártája menedékesen tölcséres. Levelének és szárának szőrözete a hosszabbak közébe vegyült apró szőrök miatt igen sűrű, ezért az egész növény többé-kevésbé szürkélik. Makkocskái ott, a hol az abroncsha áthajlanak, aprószőrűek. A NONNEA FAJAI, FAJ VÁLTOZATAI ÉS FAJTÁI HAZÁNKBAN. 19 II. A Nonne.t álra Grisb. -na.k. (2. rajz) pártája feketés-gránát színű, sötétebb színű mint az aludt vér ; pártájának karimája a csészében rejlő csőnek nya- kánál hirtelen, csésze- vagy csengetyűalakban kibővül ; ezért pártája csen- getjáísen-tölcséres. Levelének és szárának berzedt szőrözetc ritkás, ezért az egész levélzet és szár, az egész növény haragos zöld, a virágzat táján pedig 3. rajz. Nonnea atro-pulla SimJ;. még sötét lilás fuvallat is van rajta. Makkocskái ott, a hol az abroncsba áthaj- lanak, nagyobb szőröktől borzasok. III. E kettő között helyeződik el úgy szőrözetében, valamint szára és levele színében, meg pártája alakjában mint középalak a Nonnea atro-pulla Simk. (3. rajz), mely a Csíkihegy verőfényes alján Budaörs mellett a két előbbi típus között helylyel-közzel, csak szálonként található. \Nonnea atro-pulla est]_stirp inter iV. piillam (L.) et K. alram Grisb. tam. indumento, quam colore 2* 20 SLMONKAI LAJOS caulis foliorumque, necnon coroUae figura, — mterinedia. Crescit inter pa- rentes sparse, ad radicem montis » Csíkihegy « juxta Budaörs.] Végzem a beszámolást ekl<ént : a) A Nonnea puUa-nRk nálunk is, Ausztriában is több természetes fajtája van. Természetes fajta alatt, a mellyel különben lényegben egy a 4. rajz. Nonnea piilla va. glainlnln^a. (Op.) kulti'ir- fajta is — a L i n n é-féle varietast értem, a melyet manapság »va- riatio»-nak (va.) szokás nevezni, Wettstein pedig »forma«-nak mondja. Be fogom mutatni, hogy a termőhelyek talaj-, fény-, hő-, nedvesség-viszonyai szerint több variatioja van a Nonnea pulla-nak hazánkban is. Ilyen : a va.) glahrata Sinik. Árteres homokon termett ez Paks vidékén. Ilyen csaknem meztelen fajtát eddig a botanikai irodalom nem ismer. Ilyen a va.) villosa A NOXNEA FAJAI, FAJVÁLTOZATAI ÉS FAJTÁI HAZÁNKBAN. 21 (Opiz) vagyis a va.) eglandnlose-villosa Siink. mirigytelen borzas szőrözettél ; ez hazánk északibb hegyvidékein van otthon. Ez a variatio szőrözetben a .V álra Grisb. képmása ; de pártája nem a N. atraé. Ilyen a va.J subglan- ditlosa Simk. ; ez részben borzas, részben mirigyesszőrü és Budapest környékén is előfordul. Nagyon hasonlít a Nonnea alro-pulla-hoz. Ilyen a va.J glandulosa (OpizJ : ennek csaknem minden szőre mirigyes, ezért nagyon puha tapintatú, nagyon szürke színű. Budapest vidékén a Csíkihegy alján és a Kőérberekben gyűjtém. Azt hiszem, hogy az ilyen apró, de a lelőhely viszonyainak szüle- ményeként tekintendő t\\évé%&\<. természetes fajlák-xxak, variatio-knak tekintendők. II. Faj, faj változat, vagy fajta-számba veendő-e a fekete Nonnea (N. atra Grisb.) ? Fajta nem lehet, mert a Nonnea piilla (L.) Közép-Európa nyugoti növénye, a Nonnea atra Grisb. pedig első sorban balkáni és délkelet- európai növény. G r i s e b a c h ismerte a Germaniában honos Nonnea pulla-i ; azért nevezte el mint geográfiai feltűnő eltérést űj fajnak a Nonnea atra-t. Hát vájjon típusos fajnak vegyük-e a Nonnea atra Grisb.-i ? A ki úgy gondolja, megteheti. De ha én egy összefoglaló munkában tárgyalnám a Nonnea fajait, akkor én — azon csekély különbségek miatt, mely közte és a Linné- féle faj között van, csak snbtilis-speciesnek venném. Snblilis-species akitt pedig értek síibspeciest. Azt, hogy ez nem más mint apró-faj, nem egyéb annál, a mit sok botanikus manapság is varietas-udik mond. Nonnea atra Grisb. geográfiai subspecies, magyarán mondva : növényföldrajzi faj változat. Hogy^ csak ilyes, nálunk, a mi keletünk és délkeletünk vidéke felé hajló subtilis speciesnek, vagyis geográfiai faj változatnak kell tekintenünk : arra az átmenetül szolgáló kapcsolat a Nonnea atro-ptilla Simk. is tanúság. Nem tudom ezt a Nonnea atro-pnlla egyszerű fajkeveréknek tekinteni. Lehet, hogy manapság már csak fajkeverék, de eredetileg a faj változé- konyságából fakadott és úgy is fenmaradhatott mindez ideig egyes helyeken. A fajváltozatok érintkező hatíírán ilyen közbülső alakok egészen természetesek. Győr ff y István: Magyar növénynevek.* A magyar növénj^nevek gyűjtése tekintetében D i ó s z e g i - F a z c k a s óta — sajnos — eddig még nem sok történt; sok növénynek jó magj'aros nevét még nem tudjuk; használjuk sokszor kénytelenségből a gyártott neveket. A tankönyvekben, szótárakban, nyelvészeti munlíákban és egyebütt szerepelő neveket kétkedve fogadjuk, mert sok közöttük a megbízhatatlan, már azért is, mert a botanikában többnyire járatlan szerzők az illető növényeket nem jól, vagy éppen nem ismerik. Úg3' gondoltam, nem végzek fölösleges munkát, ha Richter Aladár egyetemi tanár buzdítására és a részéről előmozdított sok kirándu- * A növénytani szakosztálynak 1902. évi október S-iki ülésén előterjesztette F i a 1 o w s k i L ;i j o s. 22 ÜYŐKFKY ISTVÁN lásaim révén a növények magyar neveinek rendszeres gyűjtésére vállalkozom és csakis a hitelt érdemlő források, illetőleg adatok felhasználásával közlöm a növényneveket azokról a vidékekről, a hol időnként megfordultam. Magyar növénynevek gyűjtése, ha valahol, úgy Erdélyben van megnehezítve, a hol a magyarság az oláhok lakta szép kies területet csak oázis-szerű foltokként lakja. Annál értékesebb lehet tehát az e helyeken használatos magyar növény- nevek gyűjtése. A mennyit eddig részint a magam gyűjtése, részint ismerőseim szíves és kellő kritikával fogadott közlése révén összegyüjthettem, a következőkben foglalom össze, a könnyebb fölhasználhatóságra való tekintettel, betű-sor- rendben : 1. Achillea Millefoliitin L. : egérfarkú-fű (Torda ; Szucsák,* Kolozs in.). — egérfarkkóró virág (Debreczen'*). Aconittiin Napellus L. : oroszlánszáj (Szucsák, Kolozs m.). — kék sarkantyú (Fotós, Három- szék m.). Adonis vcrnalis £..• pap-tök (Szucsák, Kolozs m.). — sárga leány kökörcsin (Borsa, Kolozs m.). Ajiiga rcptans L. : vad buszsziók (Kis-Kapus, Kolozs m.). 5. Aneinone nemorosa L. : l'elicr kakuk- virág (Marosszék). — fehér nyíralja (Fotós, Háromszék m.). — kakukvirág (Kis-Kapus, Kolozs m.) Aneinone pátens Kock. : harangvirág (Harmadvölgy, Kolozsvár vid.). Aquilegia vulgáris L. : galamb virág (Fotós, Háromszék m.). Asarum eiiropaeum L. : úti-lapu (Fo- tós, Háromszék m.). Aspidiutn Filix Mas Sw. : ördögborda (Kis-Kapus, Kolozs m. ; Fotós, Háromszék m. ; Kó'rispatak, Udvar- hely m.). 10. Atropa Belladona L. : bölcnymag v. matraguna (Veszprém). Bellis perennis L. : boglár (Szucsák, Kolozs m. ; Kis-Kapus, Kolozs m.). Berberis vulgáris L. : leánysóska (Veszprém). Briza niedia L. : rezgő-fű (Fotós, Háromszék m.). * Leveleit összetörve cs szalonna közé téve sebre rakják, mert gyorsan gyógyít (Szepes-Bélán is). íés ellen, teának főzik. Caltha paJustris L. : sárga virág (Kis- Kapus, Kolozs m.). — békavirág (Kolozsvár ; Szucsák, Kolozs m.). 15. Capsella Bursa pastoris L. : élek-halok (Nagy-Károly). Cardainine pratensis L. : kásavirág (Kis-Kapus, Kolozs m.). ChrysaniJieininii sp. : pap kiszúrom szemedet (Fotós, Háromszék m.). Convallaria majális L.: Szent-György- virág (Veszprém). Corydalis solida Sw. : kakas l^andikó (Szucsák, Kolozs m. ; Torda ; Betlen, Szolnok-D. m.). — bárány virág (Zilah). — borsóvirág (Marosszck, Maros- T. m.). 2U. Cuscuta europaea L. : herel'enc (Fotós, Háromszék m.). Cyiisus'>sp. : mezei bognár (Kis-Kapus, Kolozs/m.). Daphne Mezercuni L. : vad borosz- lány (Fotós, H;iromszék). Datura Stranioniuni L.: csattantó virág (Kőrispatak, .Maros-T. m. ; Fotós, Háromszék m.) — tövisdisznó (Fotós, Háromszék). Bclphinium ConsoUda L. : sarkantyú- virág (Szászregen; Kőrispatak, Ma- ros-T. m.). 25. Dianthus Carthusianornin L. : fecske- virág (Fotós, Háromszék m.). Sterilis Equisetuin: csikófarok (Magy.- Ujfalu, Ördög-Keresztúr, általában a Borsa-patak mentén). Erytlirouiuin dctis Canis L. : piros kankósi (.Marosszék, Maros-T. m.). — kakas mándikó (Fotós, Három- szék m.). MAGYAR NÖVÉNYNEVEK. 23 Eupihorbiii ainygdalőides L. : kigyólu (Köszvényes, Maros-T. m.). Frifillaria iiiiperialis L. : császár- szakáll (Túrkevc, J. - N. - K. - Szol- nok m.). 30. FritiUaria Icnclla MB. : mezei kis- asszony papucs-virág (M.-Gj'cn)- \';isárhely). (íalanthus nivalis L. : fchcr kankósi (.Marosszék, Maros-T. m.). Cuiliuin criicialiim L. : mezei jázsmin (I\is-lvapus, K'olozs m.). Geránium sp. : pöröjíj, pörögj Isten- kasza (Veszprém). Glechoma hcderacca L. : pokolvarfü (Fintaháza, Maros-T. m.). — kerek nádrafű (k'is-ivapus, Ko- lüzs m.). 35. HelUhorus purptirascens L. : pap- monya (Székely-Keresztúr ; S.-Szt.- (jyörgy ; l'otos, Háromszék m.). Hcpatica triloba DC: bokor alatt kuczorgó (Toroczkó). Hyosciainus niger L. : bilin (Torda). — bölöny (Kis-I\apus, Kolozs m.). Hypericiun perforatiim L. : vérfű (Kis-K'apus, i\olozs m.). Impatiens Xolitangerc L. : fájtlinka (Abaúj-T. m.). — sárga ibolya (Dcbreczen). -10. Juncussp.: csirikló (Fotós, Három- szék m.). Laiiiiiiin aJbiun L. és L. piirpureum L. : peregtető* (Fotós, Három- szék m ). Linaria vulgáris L.: tatogtató (Kis- Kapus)-, Kolozs m.). Lycium europaeiiin L. : sem fű sem fa (\'eszprém). Majantheiiiuin bifuliuni DC. : \-ad gyöngyvirág (Fotós, Háromszék m.). ■45. Muscari raccmosutn Mill. : kígyóvirág (Veszprém). — (iyörgyike, Szent-György- virág (N}firegyháza). — kígyóhajma (Xagy-Kó'rös). — kigyóhagyma (H. -Mező- Vásárhely). — mezei jáczint (Köszvényes, .Maros- T. m.), * Kis gyermekek egy izt levágnak, mely- nek két végén csak két-két virág marad, az- után kis fácskát szúrnak át rajta és hafúvják, pereg ; többnyire a fehérvirágút használják erre a czélra. — kék gyöngy\-irag (Nyíregyháza; Fotós, Háromszék m.). Narcissus sp. : fehér kankósi (Kösz- vényes, .Maros-T. m.). — paczkona havadi ; ha telt virágú : csokros havadi (Fotós, Három- szék m.). Orchis Morio L. : túró-virág (Maros- Vásárhely). — bozsor (.M.-Gyeró'- Vásárhely). Orchis sp.: paszapurdé (Fotós, Ihirom- szék m.). — baszapurdé (S.-Szt.-György). Ornithogaluin sp. : csillagvirág (Fotós, Háromszék m.). 50. Orohus vcrnus L. : pipizsoly (Kis- Kapus, Kolozs m.). Padiis vulgáris Hőst . : májusfa (Kolozs- vár). — zsidócseresznye (Arad). — vadcseresznye (Fotós, Három- szék m.). Felargoniuni zonalc L. : IJüdös Lizi (Fotós, Háromszék m.). PolygonatHtn umUifloruiii Ali. : kakas- taréj (P'otos, Háromszék m.). Primula veris : Szent-György-virág (Szucsák, Kolozs m.). — Szent-Györgyike (Kolozsvár). — kásavirág (Székely - Udvarhely ; .Marosszék. .Maros-T. m. ; Fotós, Háromszék m.). 55. Pidnionaria officinalis L. : darázs- virág (Köszvényes, .Maros-T. m.). — méhvirág (Fotós, Háromszék m.). — dongóvirág (Kis-Kapus, Kolozs m.). Pnlsatilla í/íí/^"ízm.'tik-döglesztő( Vesz- prém). Ranuncitlns Ficaria L. : aranj'nyal versengő, arany saláta, arany ver- sengő (Kolozsvár, Székely-Udvar- hely). — galambbegy-saláta, versengő saláta, (Székel3'-Keresztúr) . — kakuk- vagy kerek saláta (Zilah). — papsaláta (Kis-Kapus, Kolozs m.). — Szent-György-saláta (Fotosj Három- szék m.). Rosa caniiia L. termése : bicske (Veszprém). — segg vakarcs (Nagy-Károly). — seggvakaró (Kolozsvár). Riibus Idaeus Z.: himpér (Veszprém). 60. Sauibuciis nigra L. : borza (Zilah, Torda m.). 24 MAGYAR NÖVÉNYNEVEK. — herliatea-virág (Fotós, Három- szék m.). Sainbitcus nigra termése : esete (Vesz- prém). Solanuin titberosuiii L. : bolyóka (Kis- Kapiis, Kolozs m.). Sonckus oleraceus L. : disznókáposzta (Fotós, Háromszék m.). Stellaria Holostea L.: mezei szegfű (Kis-Kapus, Kolozs in ). Stellaria média L.: pipehúr (Szucsák, Kis-Kapus, Kolozs m.). 65. Syinphoricarpns raceinosus : zsidó- cseresznye (Veszprém). Symphytnin officináié L. : czigány- picsa (Arad). SyiíiphyÍHni tnherosiuii L. : mch-virág (M.-Gyeró'- Vásárhely). Taraxacuui officinák L. : kutyatej (Veszprém). — czikória (Fotós, Háromszék m.). — pipevirág (Kó'rispatak, Udvar- hely m.) — békavirág (Zilah. \. -Károly, Kolozs- vár, Kis-Kapus). — • pimpó (F.-Méra, Abaúj-T. m.). Tilia : zádogfa-virág (Fotós, Három- szék m.). 70. Tragopogon pratensis L. : bakszaka (Fotós, Háromszék m.). Trifolium sp. : bornyúvirág (Fotós, Háromszék m.). Titssilago Farfara L. : marti lapu* (Torda, Kolozsvár, Betlen, Szucsák). * Levele összevágva széltében-hosszá- ban, mint káposzta, ismert eledel. — tyúkvirág vagy marti lapu (Fotós, Háromszék m.). Typha angustifolia L. : nádi botyikó vagy botikó (Fotós, Háromszék m.). Veráimul iiigriiin L. : tyúkbolondító (Betlen, Szolnok-Ü. m.). — zászpa (Kis-Kapus, Kolozs m.). 75. Verbascmn Thapsns L. : sárga kökör- csin (Debreczen). Viscum album L. : enyves bogyó (Veszprém) . — lép (Nagy-Károl}^). Viola tricolor v. hortensis : árvácska, papszakáll (Nagy-Károly). — császárszakáll (Szucsák, Kolozs m. ; Fotós, Háromszék m). Péter fi Márton: A magyarországi Weisia-fajokról.* H a z s 1 i n s z k y a magyar birodalom lombos mohairól írott munkájá- ban hat Weisia-fajt ismertet. A hat közül egy Rhabdotveisia Br. enr. (Rh. fugax. [Hedw.] Br. cur.), három meg Dicranoweisia Límlb. [D. cirrhata (L.) Lindb., crispula (Hedw.) Lindb., compacta (vScheich.) Schimp.] génuszbeli faj. Mint ilyenek közelről rokonok ugyan a TF^ís/a-fajokkal, de az újabb bryologia generikusan is elkülöníti ezektől. Marad tehát igazi HV/s/a-fajunk kettő. Egyik a mindenütt előforduló Weisia viridiila {L.) Hedw., másik a csak Déváról is nemrég ismertettem** Weisia rutilaus {Hediv.) Lindb., mely hazai lombosmoh-flóránk egyik ritkábban előforduló tagja. E két Weisia- fajunkhoz most két, hazánk egész területére nézve új fajt csatolhatok. Az egyik faj a »Bryologia germanica« szerzői által először leírt Weisia erispala (Br. germ.) .Tiir., a másik pedig Juratzka Weisia Ganderi-jQ, mely Európa legritkább Weisia-ja. A Weisia erispala (Br. germ.) Jiir. in Lauhmfl. Oest.-Ung. p. 11 {1882.) Európa középtengeri, valamint nyugoti vidékein, a mészkősziklák leg- jellemzőbb, gyakori moha és mint ilyen Dalmácziában is no. Fiumei előfordu- lása is valószínű. Hazai területen Boicza (Kisbánya) mellett szedtem Hunyad- * A növénytani szakosztálynak 1902. évi november 12-iki ülésén eló'terjesz- tettc Schilberszky Károly. ** Növénytani Közlemények 1902. 60. old. A MAGYARORSZÁGI WEISIA-FAJOKRÓL. 25 megyében. Itt is mészkősziklák hasadékában nő az Encalypta vulgáris (L.) Ho^m. feltűnően rövid tokocskájú alakjával és a Hyntenostomum torlile (Schivagr.) Br. eiir. társaságában. Ez a faj eg3flakú virágzatú, a perichaetium levelei eresek. Egészen olyan termetű, mint az említett Hymenostomiim. Az erdélyi mohocskák minden tekintetben megegyeznek a külföldi példákkal, csupán tojásdad (nem hengeres) tokjukkal ütnek el azoktól. Nagyon feltűnő e faj csenevész peristomiuma, mely jellemvonás, valamint a levél szerkezetében észlelhető különbségek igen jól elválasztják a hozzá némileg hasonló Weisia viridiila [L.) Hediv. mész- kövön növő alakjaitól. A másik új irí-Zs/ű-lajunk : a Weisia Ganderi Jiir. (in Verh. k. k. Zool.-bot. Ges. Wien, XXV. 1875. p. 780.), mely a dévai \'árhegyen fordul elő laza, homokos talajon. Csak nagyon kis mennyiségben szedhettem, de ennek vizsgálata is meggyőzött L i m p r i c h t felfogásának helyességéről, ki a Juratzka faját, mint ilyet tartja munkájában, ellentétben több szerzővel, kik a Juratzka fajában a Weisia rittilans (Hedw.) Lindb. puszta formáját látják. Bizonyos ugyan, hogy a J u r atzk a-féle faj nagyon közel áll a Ti 'V/s/ű rulilans-hoz, de azzal, mint Philibert, Boulay és többen akarják, formai alárendeltségbe nem vihető. Mindenesetre elég subtilis, de nagyon állandó bélyegek azok, a melyek az ilyen hozzákapcsolásnak ellene mondanak. Az exothecium sejtjeinek nagyobb mérete, a spórák állandó kisebbsége, a kupak csőrének a tokhoz viszonyított hossza, de leginkább a levélér szer- kezete ilyen egyesítést nem engednek meg. A Weisia Ganderi Jur. nagyon ritka mohfaj. Tirolban fedezte föl Gander, ugyanott gyűjtötte későbben Reyer is. E helyeken kívül Franczia- országból csupán Philibert közli. Általában hasonló legközelebbi rokoná- hoz, a Weisia riitilans-hoz, de attól a föntiek szerint jól megkülönböztethető. IRODALMI ISMERTETŐ. Róth Róbert : A magyarhoni Erica-félék összehasonliló levélanalomiája. Kolozsvár, 1902. Doctori dissertatio. A 46 oldalra terjedő és 19 szövegközötti rajzzal kísért értekezés a hazánk ílórájához tartozó Ericaceae családbeli 10 génusz, 19 fajának levél- anatomiáját tárgyalja. R ó t h e tárgy feldolgozásakor nem a rendszertani és földrajzi szempontokra van tekintettel — a milyen szempontokból külföldön ez irányban már többen foglalkoztak — hanem az anatómiára, a physiologiai rendszerekre ; ennek megfelelően dolgozata 3 részre oszlik. Az egyes fajok tárgyaláskor csekély eltéréssel a Bentham és Hookerféle rendszert követte, arra törekedvén, hogy a hasonló levélszerkezetű és egymás közelében előforduló fajok a dolgozatban is egymás mellé kerüljenek. Vizsgálatait a lehetőség szerint élő anj^agon végezte, melyet a hazánk- beli vadon tenyésző növényeken kívül a kolozsvári egyetemi botanikai kert szolgáltatott. 26 IRODALMI ISMERTETŐ. A lü faj közül eyynek, a Bruckeíithalia spiculifolia Salisb.-WQk levél- anatomiájáról mindez ideig irodalmi adatunk nem volt. Ennek levélanatomiai leírása tehát Róth-nak egészen önálló munkája. A többi faj levélanatomiájának leírása közben is lépten-nyomon rámutat olyan bélyegekre, melyek eddig nem voltak ismeretesek. A munka legérdekesebb része az Ericaceae oikologiájáról szóló. A fa- joknak a környező viszonyokhoz való alkalmazkodásáról szól benne és azt találja, hogy a levelek anatómiai szerkezete megfelel élettartamuknak ; a sok- féle alakú levél más és más berendezkedéssel éri el ugyanazt a czélt. Kívánatos volna, hogy a szerzők — hasonlóan R ó t h-hoz — anatómiai természetű vizsgálataik közben túllátnának a mikroszkópi vizsgálatok szűkebb látómezején és minél gyakrabban ügyelnék meg a szabad természetben azokat a viszonyokat is, melyek között és hatásuk alatt tölti el életét az illető növény. Beluleszko (Budapest). Leffler András dr. : Polygoniim arenarium W. K. vegelativ szerveinek anatómiája {\ táblával). Nyíregyháza, 1002. Doctori dissertatio. A Po/jy^o;7///n-fajokra vonatkozó irodalom nagyon hiányos. Háládatos föladatra vállalkozott tehát Leffler, midőn a déli és keleti Európában nagyon közönséges, hazánk Alföldjén gyomként tenyésző P. arenarium tenyé- szeti szerveit anatomiailag feldolgozta. Vizsgálatában sorra vette a növény gyökerét, szárát, levelét és ochrea- ját, miközben az idevonatkozó irodalmi adatok felhasználásával módját ejtette az összehasonlításnak is. A hol az irodalomban erre elegendő anj'ag nem volt rendelkezésére, m^aga végzett összehasonlító vizsgálatokat. Tette ezt külö- nösen a gyökér, a levél szerkezetére vonatkozólag, a szárban pedig a háncs kialakulását, a farész edényeit és a bélsugarak szerkezetét illetőleg. Az értekezés nyolczadrétű 32 oldalra terjed, négy rajzmelléklettel; főbb eredményeit a következőkben ismertetem. A gyökeret illetőleg annak tetrarch szerkezetét mutatja ki, páráját a pheliogenné alakult pericykel hozza létre, a másodlagos kérget sklerenchymes háncsrostok szilárdítják meg, melyek jellemző vastagodásúak, nyalábjaik lefutásukban összefüggő hálózatot alkotnak. A fatestben a kambium létrehozta másodlagos farész az elsődleges fától éles gyűrűben különül el. Megállapítja Leffler, hogy a szárban az epidermis-sejtek külső fala nagyon vastag és ránczolt cuticula-tól borított, a szájnyílások az epidermis szintje alá kerülnek, a szilárdítást erősen kiálló subepidermiális bordák végzik, melyek eleinte collenchym-ból valók, később ennek helyét erősen gyarapodó sklerenchym-rostok foglalják el, melyek az ochrea-val borított szárrészletben hiányzanak. Az áthasonító szövet többrétegű, a lágy-háncs nem alkot össze- függő gyűrűt a fatest körűi, a keménj'-háncs rostjai pedig egyes csoportok- ban jelennek meg, különösen a bordák alatti részekben. A nyaláb közötti farészt csak libriform alkotja, a bélsugarak csekély kifejlődésűek. A leveleken az epidermis-sejtek alakja mindkét fölületen megegyező, közöttük elnyálkásodott tartalmú sejtek is vannak. Szájnyílások mindkét olda- lon vannak az epidermis szintje alatt. A szilárdító elemek sklerenchym-rostok, IRODALMI ISiMERTETO. 27 melyek lefutásukban követik az edcnynyalábokat ; utóbbiak rövid csavaros vastagodású tracheid-ekban végződnek a levél alapszövetében, a mely jól kifejlődött áthasonító szövet. A vékony ochrea-n szájnyílások csak a külső epidermisen fordulnak elő ; a szilárdító bordák szerkezete a száréval megegyező ; érdekes, hogy a háncs kifelé fordult. A kürt hamar elszakadozik, a sklerenchym- és háncsrostok meg- maradva, hosszú szálakra bomlanak. Végül L e f f 1 e r összegezi a vizsgálatok folyamán szerzett adatokat és kiemeli közülök azokat, melyek a P. arenariimi xerophyt bélyegeit adják. Beluleszko (Budapest). Istvánffi Gyula dr. : » Tanulmányok a szőlő fakórothadásáról. « E mű a »M. kir. központi szőlészeti kísérleti állomás és Ampelológiai Intézet Köz- leményei« 1902. évi II. kötetében jelent meg 1 — 29ü. lapon. Ugyanekkor jelent meg a fenti folyóirat franczia kiadásában »Études sur le rot livide de la Vigne (Coniothyrium Diplodiella)«, [Annales de l'Institut Central Ampélologique Roy. Hongr. II. 1902. 1—288. 1.] is. A 15 fejezetből álló tanulmány szerzőnek a szőlő fakórothadásáról végzett részletes vizsgálatait tartalmazza és 24 nagy- részt színes kőnyomatú kettős műlappal világítja meg úgy a gyakorlati, mint a tudományos érdekű részleteket. Az I. fejezet az idevágó irodalmat ismer- teti különösen a betegség elterjedése szempontjából. A II. fejezet a fakórot- hadás föllépését tárgyalja az európai szőlőhajtásokon, míg a III. az európai szőlő levelein tapasztalt új fellépést írja le. A IV. fejezet az amerikai haj- tások pusztulásával foglalkozik és részletes szövettani tanulmányt nyújt a bonyolult kóros szöveti változásokról meg az előadó megkülönböztette callusok (1. 2. és 3-adlagos) gyógyító szerepéről. Az V. fejezet a szőlőbogyó fejlődésével és anatómiai szerkezetével foglalkozik, különös tekintettel a betegség elterjedésére a bogyóban. A VI. és VII. fejezet a betegséget okozó fejlődését adja elő a szőlő szerveiben, meg tiszta tenyésztések révén ; a VIII. fejezet a fürtök pusztulását tárgyalja különös figyelemmel a gyakorlati kérdésekre s kimutatja, hogy a védekezés mikor lehet eredményes ; a IX. fejezet az infectiós kísérletek eredményeit nyújtja, míg a X. a fémsókkal való védekezés körüli kísérletezés alapelveit és a XI. fejezet szerző nézeteit a védekezésről általán tárgyalja. A XII. fejezetben a spórák megölésére vonatkozó részletes kísér- letek soroltatnak elő és az előadó által megállapított új védekező szerek spóraölő ereje bizonyíttatik. A XIII. fejezetben a fakórothadás kísérőit, közöttük az új Colletotrichum Vitis fajt ismerteti szerző ; a XIV. rendszertani megjegy- zéseknek van szentelve, míg a XV. a fakórothadás elleni védekezést tárgyalja az eddigi szerek alkalmazásával. A tanulmányok népszerű foglalatját szerző a » Természettudományi Közlöny^ számára is be fogja nyújtani. A földmívelésügyi minister megbízá- sából pedig a legszélesebb gazdakörök számára népies ismertetést szerkeszt, mely két külön egybeállított színes táblán fogja a fakórothadásról szükséges tudnivalókat népiesért egybefoglalni. Istvánffi (Budapest). 28 IRODALMI ISMERTETŐ. Győry István, Schilberszky Károly és Ströcker Alajos : Oyógy- szerész-gyakonioki Tankönyv. 1 . Ji^övénytan (IV. rész). Irta dr. Schilberszky Káról }'. Buda- pest, 1901. Nehéz valamely tankönyvet úgy megírni, hogy az a kiszabott czélnak tökéletesen megfeleljen és hogy az abból ismereteket merítő ifjúság igényeit éppen kielégítse. Schilberszky ezt a helyes mértéket eltalálta, nagyon jól ismervén amaz igényeket, melyeket ezen hézagot pótló könyv hívatva van betölteni. Ennek folytán könyvében tömören összefoglalta mindazt, a mit a gyógyszerész-pályára készülő ifjúságnak a mai fokozottabb kiképzési rendszer mellett e téren el kell sajátítania. Szerző »Növénytan«-a felöleli röviden a sejt- és szövettant, az alaktant, az élettant meg a rendszertant ; lehetőleg gyógj'^szerészi vonatkozású példák kísérik a szöveget ; a fejezetek között az alaktan a legbővebb, nagyon helyesen, mert éppen ez képezi a növényi drogua-ismeret alapját. A rendszer- tani rész csupán a Linné, Eichler ésEngler rendszereinek a fogla- latját adja, míg a növénj^csoportok részletes megismertetése másik könyvébe van foglalva. A szöveg közé nyomott 83, nagyobbrészt magjrar eredetű kép jelen- tékenyen növeli a könj'v használhatóságát és értékét. 2. Gyógyszerismeret (V. rész). Irta dr. Schilberszky Károly. Budapest, 1902. A szerző ezen könyvében a legújabb felfogásának megfelelőleg csupán a drogua-ismeret van összefoglalva és pedig úgy az állati, mint a nö- vényi eredetű droguák. A növénj'i droguák az eddigi szokásoktól eltérően Engler természetes rendszerébe vannak besorolva, mi által azoknak rendszerbe való tartozása is czélszerűen kitűnik. Ezen rendszer keretén belül csupán azokat a növénycsaládokat tárgyalja, a melyekbe a »hivatalos« vagy »használatos« drogua-növények tartoznak; ezeket is fontosságuk mérve szerint bővebben vagy rövidebben méltatja. Könnyebb megkülönböztetés kedvéért a nem hivatalos (használatos) gyógyszeranyagok apróbb betűkkel vannak nyomtatva. Az egyes növény-droguákat mindazon szempontokból ismerteti, a melyek a gyógyszerészre nézve jelentőségesek, a következő fejezetek szerint: család; a növény neve ; társnevek (synonym) ; a drogua tudományos-gyógyszerészi és magyar neve ; történet; származás; előfordulás ; gyűjtés ; elkészítés; eltartás ; külseje ; szerkezet ; sajátságok ; chemiai alkotórészek ; kereskedelem ; föl- cserélés ; hamisítás ; használat ; készítmények (praeparatumok). A növényi droguák részletes ismertetése után ezeknek szintén családokba osztott "összefoglalása következik, a mely rövidségénél, valamint áttekinthető- ségénél'fogva'" a" tanulást és a megérthetést rendkívül megkönnyíti. E tankönyv második, az előbbihez képest természeténél fogva kisebb része az állati eredetű droguákkal foglalkozik és pedig éppen olyan rendszer szerint, mint a növényi droguákat tárgyaló rész. Minthogy a Pharmacognosis a gyógyszerek nagy számánál fogva IRODALMI ISMERTETŐ. 29 tetemes anyagot ölel fel, szerző tankönyve 304 oldalra terjedő vaskos kötetté nőtte ki magát. A szöveg 148 ábrája jól van megválogatva és sikerültnek mondható. A kiváló gonddal megírt mindkét könyvet éppen olyan megelégedéssel fogadhatja a tanuló gyógyszerész-ifjúság, mint az egész gyógyszerészi kar is, mert különösen a »Gyógyszerismeret« nemcsak tankönyv, hanem valóságos kézikönyvnek is beválik. Nem vonok le semmit a könyv tartalmának értékéből, ha magyarosság szempontjából megjegyzem, hogy például székfű-t-íVa^o^ (Flores Chamomillae), len-magvak (Semina Lini) stb. helyett megfelelőbb lett volna székfü- világról és len-magról szólani, a mi a magyar nyelv természetének inkább felel meg. Thaisz (Budapest). A Magyar Nemzeti Múzeum növénytára. A Múzeum alapításának százados évfordulója alkalmából ismertetik a növénytár tisztviselői. Budapest, 1902., négy arczképpel és két képpel. (Különlenyomat A Magyar Xemzeti Múzeum múltja és Jelene czímű emlékkönyvből.) Az ism.ertetés a Magyar Nemzeti Múzeum növénytári gyűjteményeinek történetét adja, továbbá a gyűjtemények gyarapodásával kapcsolatosan a növénytárnak mindazon főbb momentumait említi, a melyek mind muzeális mind tudományos szempontból jelentőségesek ; végűi pedig az ismertetés a növénytárból kialakult növénytani osztály jelenlegi állapotának hű képét adja az olvasó elé. Az ismertetés a következő három fejezetre oszhk : 1. A növénylani osztály története és jelen állapota. 2. .4,: osztály herbáriumai és szemléltető gyűjteményei, mindakettőt írta I'^ i 1 a r s z k y Nándor dr. és 3. A növénytani osztály könyvtára Bernátsky Jenő dr.-tól. Az első fejezet : A növénytani osztály története és jelen állapota híven tükrözteti vissza azon időt, mely a növé"nytár megalakulásától kezdve nap- jainkig, fejlődésének mostani állapotáig eltelt. A növénytár megalakulása Eder József áldozártól beszerzett erdélyrészi növények gyűjteményével kezdődött, a Múzeum úgynevezett természetrajzi tárának 1810-ben való létesítése- kor. E kezdetleges növénygyűjteménynek és a természetrajzi tár többi gyűjte- ményeinek további gyarapodása és fejlesztése a mindenkor az élén volt férfiak szakképzettsége szerint változott a szerint, a mint a mineralogusok az ásvány- és vele rokon gyűjteményekre helyezték a fősúlyt, a botanikusok leginkább a növénygyűjtemények iránt érdeklődtek és a zoológusok ismét az állattani gyűjteményeket helyezték a többiek fölé. E szempontokból kiinduh^a, a szerző a Múzeum természetrajzi tára fejlődésében három időszakot különböztet meg, úgymint az ásványtani, a növénytani és az állattani időszakot. Az első időszak 1810— 1821-ig, a mineralogusok időszaka volt. Ebben az időben ugyanis Tehel Lajos és Jónás József őrök intézték a természetiek tárának a sorsát. Utóbbi mellé 1817-ben már a növénytani gyűjte- ménj^ekhez is segédek (F o j t h F e r e n c z és utána SadlerJózsef) kerül- tek. Ugyanez évben halt meg K i t a i b e 1 Pál, hazánk L i n n é-je, kinek nagyértékű herbáriumát József nádor vásárolta meg 7000 forintért a 30 IRODALMI ISMERTETŐ. Múzeum számára, melylyel a növénytárnak kezdetleges gyűjtemény-anyaga tetemesen gyarapodott. A második időszak történetét a szerző S a d 1 e r őri működésével tárgyalja, meljr 1821-től 1849-ig terjedt. S a d 1 e r a múzeumi növénygyűjte- mények gyarapításában rendkívül fáradozott, a miről tanúságot tesz különösen nagy herbáriuma, melyet 1839-ben a Múzeum részére 6484 forintért vásá- roltak meg. A harmadik időszak 53 a d 1 e r halálával kezdődött és 1870-ig tartott. Ez időszakban a természetrajzi tárnak őrei F r i v a 1 d s z k y Imre, P e t é n jm Salamon János, Kovács Gyula és Frivaldszky János voltak és ez volt a múzeumi természetrajzi tárnak igazi zoológiai időszaka. Közülök Frivaldszky Imre, főképpen azonban Kovács Gyula foglalkozott botanikával. 1870-ben a növénytár mint különálló osztály alakult meg. Haynald Lajos dr., kalocsai érsek javaslatára ugyanis külön növénytári őr felügye- letére kerültek a gyűjtemények, külön fűvészeti őrhivatal szerveztetett és az új növénytári őri állást 1870-ben Janka Viktor foglalta el. Haynald érsek pedig 12 ezer forintnyi alapítványt tett olyan czélból, hogy ennek évi kamatai a növénytár gyűjteményeinek gyarapítására és rendezésére, valamint botanikai utazásokra fordíttassanak. A növénytani osztály rendezett nagy európai herbáriumát Janka működésének köszönheti. E czélból Janka a különböző értékes gyűjtemé- nyeket nagy közös herbáriumba egyesítette, a mely azóta is megmaradt az osztály törzs-herbáriumának. A K i t a i b e 1-féle herbáriumot ellenben, részint honunk legnagyobb botanikusa iránt való kegyeletből, részint mivel számos munkában hivatkozás történt az egyes csomagokra és az ezekben lévő ívek számaira, nem sorozta a nagy európai herbáriumba, hanem külön, a maga eredetiségében hagyta meg. Janka Viktor 1889-ben nyugalomba vonulván, Istvánffi Gyula drt nevezték ki a növénj'^tani osztály őrévé, kinek idejébe esik az osztály törté- netére nézve ama nevezetes esemény, hogy 1892-ben a botanika nagynevű munkása és pártolója néhai Haynald Lajos dr. bíboros kalocsai érsek, végrendeleti intézkedésére világhírű növénygyűjteménye és botanikai könyv- tára az osztály tulajdonába került. E nagyértékű gyűjtemény és könyvtár átvétele a növénytani osztály kiköltözését tette szükségessé a Magyar Nemzeti Múzeum palotájából, a mi 1892-ben meg is történt, elfoglalván jelenlegi otthonát (V. ker., Széchenyi-utcza 1. szám, II. em.), a mely azóta két ízben is újabb helyiségekkel tetemesen bővült. 1896-ban az osztály személ3'zete is gyarapodott B e r n á t s k y Jenő dr. segédőr személyében. Istvánffi helj^ére, ki a kolozsvári egyetemhez neveztetett ki rendes tanárnak, 1898-ban R i c h t e r Aladár dr. neveztetett ki a növénytani osztály őrévé ; de csak 1899-ig maradt az osztály élén, mert mint helyettes egyetemi tanár foglalta el Kolozsvárott a botanikai tanszéket. 1899. évben Filarszky Nándor dr. vette át a növénytani osztály vezetését. Három évi működése alatt az osztály helyiségei már 34-rc szapo- IRODALMI ISMERTETŐ. 31 rodtak, melyekből eg-y szoba a szakférfiak és a növénytan iránt érdeklődők részére rendeztetett be. hét helyiségben a könyvtár és tizenöt helyiségben a rendezett növény- és szemléltető gyűjtemények helyeztettek el ; a többi helyi- ségek ellenben dolgozó-helyiségekűl szolgálnak. F i 1 a r s z k y alatt állíttatott fel az osztály szemléltető fagyűjteménye, szemléltető gomba- és magvas növények gyűjteménye is, valamint megkezdetett a magyarországi növények kiválogatása a külön felállított Flóra Hitngarica számára. A második fejezetben : Az osztály herbáriumai és szemléltető gyűjte- ményei czím alatt a szerző a Magj^ar Nemzeti Múzeum növénytári növény- gyűjteményeivel, úgymint I. száriinll növénygyűjteményeivel és II. szemléltető gyűjteményeivel foglalkozik behatóan. I. A különálló szárított növénygyűjtemények száma négy, ezek a szerző részletező ismertetése szerint a következők : 1. a K i t a i b e 1-féle gyűjtemény, részben Linné rendszere szerint rendezett herbárium. Ennek a gyűjteménynek a legnagyobb részét Kitaibel .saját gyűjtései teszik, de számos növénye más hazai és külföldi botanikustól és gyűjtőtől is származik, kikkel Kitaibel összeköttetésben volt ; 2. az osztály törzsgyűjteménye gombák, zuzmók, moszatok, mohokból és edényes spórás meg magvas növényekből álló csoportokra oszlik. Ez a növénytani osztálynak legnagyobb gyűjteménye és három különböző nagy herbáriumból áll : az osztály saját gyűjteményéből illetőleg .S a d 1 e r-féle herbáriumból, a 1 1 a y n a 1 d-féle európai és a H a y n a 1 d-féle exotikus növények gyűjteményéből ; 8. a K 0 s s u t h-féle, természetes rendszer szerint rendezett herbárium, melynek főleg történeti értéke van ; végre 4. CL Florü Hiingarica, a Durand » Index Generum Phanei-ogaHtoriiin« czímű munkája szerint elhelyezett növénygyűjtemény. Ez a herbárium a növénytani osztálynak egyik régi hiánya volt ; édes hazánknak külön elhelye- zett nóráját nem lehetett bemutatni, minthogy éppen az olyan gyűjtemény fölött nem rendelkezett, mely iránt hazai botanikusaink legjobban érdek- lődnek, a külföldi szakférfiak pedig, ha hozzánk ellátogatnak, első sorban ezt keresik. Ezen gyűjteményben egyúttal külön ki vannak tűntetve a Budapest és környékén gyűjtött növények is. A Flóra Hungarica-t össze- állították : Hazslinszky, Márton, Staub, Résely és Wagner nagy herbáriumainak magyarországi növén3''eiből, azon kívül tartalmaz egyes növényeket és kisebb-nagyobb coUectio-kat Borbás, S i m o n k a i, Degen, T h a i s z, Perlaky, Csiki, H e r m a n n, R ó t h, .S z e 1 é n y i-től, az osztály tisztviselőitől, valamint más botanikusoktól és gyűjtőktől. II. .4 szemléltető gyűjtemény czím alatt, mely a növénytani osztály törzs4ierbáriumának kiegészítő része, a szerző behatóan a következő, külön elhelyezett csoportokat tárgyalja: a) szemléltető rendszertani gyűjteményt: 1. Fungi, még pedig ehető, gyanús, mérges és nem ehető gombák csoportjával ; 2. Lichenes ; 3. Algae ; 4. Bryophyta ; 5. Pterídophyta és 6. Spermaphyta. hj szemléltető fagyűjteményt, c) teratologiai gyűjteményt és végre d) szárított növények képeinek gyűjteményét. 32 IRODALMI ISMERTKTŐ. Az emlékmű harmadik fejezete : A növénytani osztály könyvtárá-i tár- gyalja. Bernátsky Jenő ismertetésének előszavában kiemeli, hogy a növénytani könyvtár értékének súlya nem kódexekben vagy kiváló régi könyvekben van, hanem a növénytani osztály könyvtárának, mint múzeumi és mint magyar nemzeti intézménynek, egyrészt florisztikai és rendszertani, másrészt különösen magyar vonatkozású müvekben kell bővelkednie. Ennek alapján ismertetésének felosztását olyan sorrendben adja elő, a mint ez a növénytani osztály látogatóinak és a könyvtár iránt érdeklődőknek a leg- jobban megfelel. E csoportok a következők: I. Florisztika ; II. Rendszertan; III. Növény földrajz ; W . Anatómia, physiologia, biológia, palaeontologia ', V. Alkalmazott botanika ; VI., MI. Folyóiratok és végre VIII. Kéziratok. A szerző ezen csoportokon belül a legnevezetesebb műveket röviden megemlíti, minek alapján az olvasó a növénytani osztály könyvtárának rendkívüli gazdag- ságáról és értékéről, valamint a könyvtárnak különösen magyar nemzeti muzeális irányelveiről képet alkothat. Habár a könyvtár közel 7000 müvének csak csekély százalékát — a leginkább jellemzőket — említhette meg, mégis világosan kitetszik, hogy legjobban a magyar vonatkozású tlorisztikai, a nagyobbszabású rendszertani művek és a botanikai folyóiratok, egyáltalában pedig a H a y n a 1 d-köny vtár alapján részben külföldi llorisztikai, részben rendszertani tárgyú nagy illusztrált díszmüvek vannak képviselve. Az emlékiratban az egyes fejezetek különleges magyar növények rajzai- val vannak díszítve és a szöveg között Kitaibel Pál, Sadler József, Janka Viktor és H a y n a 1 d Lajos arczképei, valamint egy szemléltető gombagyűjtemény képe és egy könyvtári terem képe díszítik az emlékiratot. A Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályát bel- és külföldi szak- férfiak látogatják és használják annak gyűjteményeit meg könyvtárát, de rendelkezésére van az osztály egyszersmind a botanika iránt érdeklődőknek is. KiíBiERLE (Budapest). Noll, F., Ztír Keijniingspliysiologie der Ciicnrbitaceeii. Landwirthschaft- liche Jahrbücher. 1901. Ismeretes, hogy a tökmag csírázása közben támasztószerv létesül, mely- nek föladata az, hogy a szíklevelekről a maghéjnak letolását elősegíti. Noll vizsgálódás tárgyává tette mindama ténj^ezőket, melyek ezen sajátszerű kinövés keletkezésében résztvesznek. Sikerült megállapítania, hogy a fejlődés folyamán két különböző inger működik közre, még pedig egy geotrópos és egy morphaesthetikus inger. Az első inger szerepe előre gyanítható volt, mivel a szóban forgó kinövés a gyö- kérnek lefelé való görbülésekor a homorú oldalon keletkezik, föltéve hogy a mag lapos oldalával fekszik ; ha ellenben a mag egyenes helyzetben van, akkor ugyanezen tövisalakú kinövés helyén gyürüalakú ormós kiemelkedés észlelhető. A függőleges helyzetű mag csíranövényén látható gyürüalakú ormós kinövés szintén geotrópos viselkedésre vezethető vissza, minthogy ilyen inger a növényke függőleges helyzete daczára érvényesíti hatását, mert a külön ez IRODALMI ISMERTETŐ. 33 irányban tett kísérletek szerint az inger iránt érzékeny fölületen az alsó pólustól 5— e^J-nyi eltéréssel is megnyilatkozik a geotrópos hatás. ■Rendes körülmények között e gyűrűalakú ormó az egyoldalúan fejlődő kinövés fokozása következtében correlativ elnyomatásnak van alávetve. Az ormó keletkezése közben a geotrópos visszahatásnak eddig nem ismert alakja szerepel, nevezetesen a növekedés eddigi irányától való eltérítés, mi közben a szomszédos fölületrészlet antiklínjei fokozatosan periklínekbe mennek át. A tövisszerű nyújtvány keletkezésekor második tényező gyanánt szerepel az azt viselő szerv görbűlése ; a szóban forgó nyújtvány N o 1 1 szerint, ellen- tétben az oldalgyökerek viselkedésével, a homorú oldalon keletkezik. Mindkét tényező, a nehézségi erő ingere és a görbülés egyértelműen működnek közre és különösen fokozzák a tövisszerű nyújtvány biológiai működését. Ebből gyakorlatilag az a tanulság vonható le, hogy ugorka-, dinnye-, tök- stb. magvak vetésekor lapjukkal fekvő helyzetben tétessenek a földbe, mert ekkor a tövisszerű támasztó szervek legjobban felelhetnek meg czéljuknak. Ajánlatos ezen kívül, hogy a magvetésre szolgáló ágy hőmérsék- letét ne tartsuk állandóan nagyon melegen, mert különben a nyújtvány a hypocotyl megnyúlása folytán a maghéjtól eltolatik. ScHiLBERSzKY (Budapest). Beveri, Th.: Dus Probleiu der Befriichluiig. Jena, 1902. Mit 19 Ab- bildungen im Text. A normális, esetleges (fakultatív) és mesterséges szűznemzés (partheno- genesis) ismert folyamatai arra tanítanak, hogy a petesejt saját magában is fejlődésre képes lehet, hogy tehát benne a fajnak lénye tökéletesen megvan. Hogy mindennek daczára rendszerint nem fejlődik tovább, ez gátoló körül- ményben találja okát, mely a spermatozoid-dal való érintkezés folyamán el- hárul. A spermatozoid-dal való egybeolvadás tehát a petesejt osztódási tehet- ségét megindítja és így a további fejlődés menete lehetővé válik. Minthogy az állati sejtosztódások közben a centrozom-nak jelentős szerepe van és a spermatozoid-dal való egybeolvadás után a petében sugárzó test válik látha- tóvá, ez okból kitűnik, hogy a spermatozoid centrozom-ja az, mely az osztó- dások és általa a további fejlődés megindítója gyanánt szerepel, miértis a centrozom egj'^enesen a petesejt osztódási és szaporodási szervének tekintendő. A petesejtbe való lépésekor osztódik és a két, az első osztódást vezérlő centrozom-tól származik valamennyi többi. Bizonyos esetekben azonban újra is alakulhatnak. A sejtmagvak egybeolvadása nem szükséges az osztódások szempontjából, mivel sejtmagnélküli és megtermékenyített petesejtrészletek is fejlődhetnek tovább ; még akkor is, ha csupán a centrozom vándorol a pete- sejtmag felé, a nélkül, hogy ez a hím maggal egyesülne (a mi bizonyos körülmények között bekövetkezik), a petesejt osztódásokra képes. A túltermé- kenyítés után keletkező soksarkú orsók a hím centrozom-nak az osztódási tehetséggel való viszonyára utalnak. Ezzel azonban a megtermékenyítés jelentősége még nincsen kimerítve. A második nevezetes jelenség a sejteknek, illetőleg a sejtmagvaknak egybe- Xövénj-tani Közlemtnyek. 1903. II. kötet, 1. füzet. 3 34 IRODALMI ISMERTETŐ. olvadása ; ez által minőségbeli keveredés áll elő. Mindkét nembeli sejt a lehető ^legczélszerűbben van önálló fejlődésében megakasztva : a petesejt a centrozom hiányával, a spermatozoid pedig a protoplazma hiányával. Csakis ezeknek egyesülésével indul meg a fejlődés és a sejtmagvakban foglalt örök- lékeny anyagok egjddejű egyesülésével új minőségbeli keveredés teremtődik, mely az élő lények továbbfejlődését lehetővé teszi. SCHILBERSZKY (BudapCSt). NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.* a) Hazai irodalom: Adorján József: A búza tápanyagfelvétele. — Kísérletügyi Közle- mények, 1902. évf. (V. köt.), 70—101. old. — — A buzaszem nitrogenfelvétele. — Kísérletügyi Közlemények 1902. évf. (V. köt.), 295-304. old. Barna Balázs : Burgonyavész (Phytophthora infestans De Bary.) — Kísérletügyi Közlemények, 1902. évf. (V. köt.), 205—251. old. — — Védekezési kísérletek a peronospora (Plasmopara viticola Berl. et De Tóni) és a lísztharmat (Uncinula spirális B. C.) ellen. — Kísérletügyi Közlemények, 1902. évf. (V. köt.), 515—554. old. Bernátsky Jenő dr. : Cetcrach officinarum Willd. a deliblati homokon. — Magyar Botanikai Lapok, .1902. évf. (I. köt.), 357—359. old. Borbás Vincze dr. : A feketemagvas vagy istengyalolta tők. — A Kert, 1903. évf. (IX. köt.), 34—35. old. • — — Descriptio Gentianae carpaticae authentica, — Magyar Botanikai Lapok, 1902. évf. (I. köt.), 323—325. old. — — Hazánk meg a Balkán Hesperis ei (Species Hesperidum Hun- gáriáé atque Haemi). — Magyar Botanikai Lapok, 1902. évf. (L köt.), 344—348., 369—380. old. — — Florae Budapestinensi adventitiae addenda. — Magyar Botanikai Lapok, 1902. évf. (I. köt.), 349. old. Degen Árpád dr, : Lepidium virginicum L. Magyarországban. — Magyar Botanikai Lapok, 1902. évf. (I. köt.), 349. old. — — Pedicularis Grisebachii Wettst. vSzerbiában. — Magyar Botanikai Lapok, 1902. évL (L köt.), 387. old. * E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni minden az előző füzet óta nyomtatás- ban megjelent hazai eredetű, vag}' hazai vonatkozású szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növén3'tannak minden egyes ágára. Kérjük c végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek lieküldeni, vagy pedig a megjelent közlemény forrá- sáról értesíteni szíveskedjenek. (.Szerk.) NÖVÉNYTANI RKPKRTORIUM. 35 Flatt Károly : A herbáriumok történetéhez (folytatás). — Magyar Botanikai Lapok, 1U02. évf. (I. köt.), 348—349., 382—387. old. Földes János : A téli lombos vagy telelő tölgy. — Köztelek, 1902. évf. (XIIÍ. köt.), 243—244. old. — — Adalékok az ákácz ismeretéhez. — Erdészeti Lapok, 1902. évf. (XL. köt.), 63—65., 126—143. old. Gabnay Ferencz : A gj^alogfenyő kora és méretei. — Erdészeti Lapok, 1902. évf. (XL. köt.), 1415 — 1419. old, Grabner Emil : A gyógynövények termeléséről. — Mezőgazdasági Szemle, 1903. évf. (XXI. köt.), 126—131. old. Klein Gyula: A növénjí^ek érzékszervei (14 ábrával). — Természet- tudományi Közlöny. 1903. évL (XXXV. köt.), 1—31. old. Kontúr Béla dr. : A szentírás és az almafa. — A Kert, 1903. évf. (IX. köt.), 109-112. old. Kubacska András : A Xanthium tövise. — Mathematikai természet- tudományi Értesítő, 1902. évf. (XX. köt.), 567—587. old. Lovrich Sándor dr. : A szervezetek növekedése. — Uránia, 1903. évf. (IV. köt.), 77-82. old. Magyar Botanikai Lapok (Ungarische Botéinische Blátter). — Kiadja dr. D e g e n Árpád, szerkeszti Alföldi Flatt Karolj', főmunkatárs Thaisz Lajos. — I. évfolyam (1902); megjelent a 11 — 12. füzet. Páter Béla : Paszulybetegségek (két színes táblával és szövegközötti rajzokkal). — Kísérletügyi Közlemények, 1902. évf. (V. köt.), 555—570. old. Pósch Károly : A gyümölcsfákon élősködő gombák áttelelése. — Gyümölcskertész, 1903. évL (XIII. köt.), 15—16. old. Schilberszky Károly dr. : A Hedychiumokról. — A Kert, 1903. évf. (IX. köt.), 139-144. old. 'Sigmond Elek dr. : A pillangós virágú növények szerepéről a talaj nitrogenkészletét illetőleg. — Köztelek, 1903. évf. (XIII. köt.), 114—115. old. Szittyay Géza : Az állatok szerepe a növények terjesztésében. — A Természet, 1902. évf. (\'. köt.). 2—3. old. Torday Gy. : Nicandra physaloides Alsó-Fehér-megyében. — Magyar Botanikai Lapok, 1902. évL (I. köt.), 350. old. — — A Sinapis dissecta Lag. Budapest határában. — Magyar Botanikai Lapok, 1902. évL (I. köt.), 380—381. old. Tóth Gyula : A külföldi dohányok. — Kísérletügyi Közlemények, 1902. évf. (V. köt.), 409—501. old. 36 GYŰJTEMÉNYEK. GYŰJTEMÉNYEK. Dr. A. Zahlbruckner : Schcdae ad »Kryptogamas exsiccatas^ cdiUie a Miiseo Palatino Vindobonensi. — Centuria VIII. A gyűjteményben szereplő hazai termőhelyekről származó fajok a követ- kezők : Phragniidiiim snbcorticinm Biib., Com. Gömör : Dobsina (leg. Filarszky) ; Cercospora heticohi Sacc, Com. Posoniensis : prope Pozsony (leg. Báumler) ; Ccrcuspora dcpazeoides Sacc, Com. Posoniensis : prope Pozsony (leg. Báum- ler): Marsonia Jnglandis Sacc, Com. Posoniensis: Szent-György (leg. Zahl- bruckner) ; Mclampsora treiiiitlae Tiil., Com. Ung : prope vSzerednye (leg. Mágócsy-Dietz) ; Pitccinia argentata (Schiiltz.) Winter, Com. Posoniensis: prope Pozsony (leg. Baumler) ; Closterium didymotocum Ralfs, Magas Tátra : prope Rokutz (leg. Filarszky) ; Oscillatoria amphibia Ag. » Római fürdő « prope j^udapest (leg. Filarszkj^) ; Cladonia fiircata var. pinnata Waiiiio, Com. Posoniens : prope .Szentgyörgy (leg. Zahlbruckner); Cladonia degenerans SprgL, Com. Posoniensis : supra Szentgyörgy (leg. Zahlbruckner) ; Riccia fluitans L., » Római fürdő « prope Budapest (leg. Filarszky) ; Polytrichuni cominmic L., Magas Tátra prope Késmárk (leg. Filarszky). SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztálynak 1903. januárius 14-iki (XC.) ülése. Elnük : Klein Gyula ; jegyző : S c h i 1- b e r s z k y Károly. 1. Klein Gyula elnök üdvözli az új esztendő első ülésén egybegyűlt szak- osztályi tagokat és visszapillantást nyújt az elmúlt év eseményeire és botanikai mű- ködésére. Reményét fejezi ki, hogy a kezdet nehézségeinek sikeres legyőzése ytán a szakosztály önzetlen törekvései tudomány- szakunk érdekében ez évben is ered- ményesek lesznek. 2. B c 1 u 1 e s z k o Sándor bemutatja és ismerteti Róth Róbert ».^ magyar- honi Erica-félék összehasonlító levélana- tomiája« czímű nyomtatott (Kolozsvár, 1902) doctori dissertatioját. Róth e 4ü oldalra terjedő és 19 rajzzal kisért érte- kezésében a hazai Ericaceae családbeli 10 génusznak 19 faját ismerteti anatómiai szerkezet tekintetéből a physiologiai rend- szerek alapján. Legérdekesebb része a dol- gozatnak, mely e növényeknek a környező (oikologiai) viszonj'okhoz való alkalmaz- kodásáról szól. 3. Hollós László következő két mykologiai dolgozatát Mágócsy-Dietz .Sándor terjesztette a szakosztály elé. a) »Két új Lycoperdon-faj« czímen a Lycopcrdoit psetidopusillinn nov. spec. és a L. pscudoumhrimttn nov. spec. fajokat Írja le. Előbbi faj külsőleg a L. piisilUim Pers. fajhoz hasonló, de varancsos spó- ráival eltér tőle ; ismeretes Florlda-ból, Brassóból és Resiczáró). Utóbbi faja a L. iiinhriiiiim Pers. fajhoz hasonlít, mely- től azonban állandóan nyeles spóráival különbözik ; Dél-Carolina-ból való. h) »Xógrád-megyc földalatti gombái« czímű dolgozatában megemlíti, hogy hazánk ból ez idő szerint mintegy 60 faj földalalti gomba ismeretes és így Nógrád-megye ne- SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 37 hány pontjáiól elősorolt 20 faj ezeknek harmadrészét teszi. A gombaanyag gyűj- tésében t'ücrdemc van Kondor Vilmos m. kir. erdómestcrnek, a ki a földalatti gom- bák leghasznosabb faja tenyésztését is megkísérli, szarvasgombás erdőből szár- mazó makkok ültetésével. Tudomása sze- rint hazánkban ez az első kísérlet a szarvasgombának franczia mód szerint va:.ó tenyésztése terén. 4. Kümmerlc Jenő ».\ magyar nemzeti múzeum növénytára« czímű em- lékiratot mutatta be és ismertette, a Ma- gyar Nemzeti .Múzeum százados évfor- dulója alkalmából. 5. Papp Dezső »Adatok az Iris- Icvél anatómiájának ismeretéhez* czímen előadott doctori dissertatiojában a követ- kező fajokat vizsgálta összehasonlító ana- to^niai szempontból : Iris arenaria L., Iris variegata I.., I. pumila I.., I. Reichenbachii Háuf., I. pseudacorus I,., I. sibirica I,., I. spuria I,., I. Gueldenstaedtiana l.ep., I. subbarbata Joó. .\ tárgyalásban követ- kező rendszer szerint halad, a) Bőrszövet- rendszer, b) Mechanikai, c) .Szállító, d) .Áthasonító rendszer, ej Váladéktartók, VI. .Szellőztető rendszer, f) Az Apogon és Pogon-iris sectio-k anatómiai jellegeinek megállapítása. .Az epidermis kifejlődésében különbséget állapított meg a mechanikai szövetek és a mesophyll között, a hüvelyen és a lemezen, a hüvely belső és külső olda- lán. Kgyes fajokban cseranyagot, másutt nyálkasejteket talált. .\ szállító elemektől izolált mechanikai berendezés \'an a levélszéleken és a hü- vely belső szögletén, melyeket a meg- fásodás (lignificatio) hiánj'a különböztet meg a szállító elemekhez tartozóktól ; ezek tartókat alkotnak. A l'ogoniris scctio-ban egyszerűen váltakozva a lemez mindkét ol- dalán, itt sklerenchym csak a háncs külső oldalán, az Apogon scctio-ban összetett »S« alakú tartók vannak. Sklerenchymgyűrű. A mocsári fajok xerophyta jellegét a lacunák és a levélfölegyenesitésből magyarázza. Gyengébb érvényesülését az I. arenaria-n a típusos .\erophyt viszonyok között töltött idő rövidségének tulajdonítja. A nyalábok egyszerűek és összetettek. .A lemez nem homológ a dorsi\entral levéllel, mert a felső rész hiányzik. .A nyalábok válta- kozását a fejlődés magyarázza. A szállító rendszer is 2 elkülönült csoportot ad. Mestomanastomusok mindenütt vannak. Az I. pscudacorus-ban diaphragmákat talált. Az áthasonító szövetek megjelenése há- romféle és mindig isolateralis : 1. levél- hosszirányban nyúlt, ;>. merőleges, 3. ke- resztpallisad. Az áthasonító rendszer is két típust ad. Cseranyag idioblastokban és tömlőkben van. Oxalsavas kristályok mindenütt találhatók. .\ szellőztető rendszer háromféle alak- ban található : schizogen eredetű inter- ccUularis járatok, tysigen eredetű hézagok és ugyanilyen eredetű lacunák alakjában. A szájnyílás generikus jellege csekél}', de nagy a változatosság. Talaj- és klímabe- folyások észlelhetők az I. pseudacorus és I. arenaria fajokon. Teljes megegyezés van Baker morphologiai és az anatómiai cso- portjai között ; a megegyezés kiterjed az alcsoportokra is. A Pogoniris sectio jellegei : típusos scklerenchym-szövet csak a háncs külső oldalán. Váltakozó egyszerű »I« alakú tar- tók a lemez mindkét oldalán. Az edény- nyalábok nem kerülnek szembe egymással. Keresztpallisad. Lacunák nincsenek; a belső légüreg transversalis. Az Apogon sectio jellegei : sklerenchym- gyűrű, vagy csak 2 oldaü stereom. Összetett »I« alakú tartók a levél felső és alsó felü- letét összekötve. .\z edénynj'alábok szem- ben állanak. Az egysejtű merőleges pal- lisad, tangentialis közvetítő szövet. Lacu- nák vannak. G. Schilberszky Káról y» Ujabb teratologiai esetek« czímen tartott előadá- sában olyan rendellenességeket mutat be és ismertet, melyek az idevágó irodalom alapján ismeretlenek, vagy más szempont- ból vannak tárgyalva. A bemutatott fej- lődésbeli eltérések a következők : a) Kerti rózsavirág a csészetáj nagyfokú lombo- sodásával (phyllodia) : b) Vitis vinifera szőlőfürtjének főtengelyi nagymérvű sza- lagosodása (fasciatio) ; c) Tuhpa Gesne- riana zygomoph virágalakulás, a belső lepelör\- és a belső porzóörv eg3'-egy tag- jának megkettőződése (dédoublement) kö- vetkeztében, a termő 4-levelü ; Syringa vul- gáris hajtásvégi két átellenes levelének hátoldali és főérmenti tökéletes össze- növése (adhaesio). Utóbbi két teratologiai eset Csíki Ernő gyűjtéséből való. 38 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 7. T h a i s z Lajos »Adatok Csőn- 8. S c h i 1 b e r s z k y Károly szak- grád-vármegj^e növényzetének ismeretéhez* } osztályi jegyző felolvassa az elmúlt 1902-ik czimű előadásában a nevezett megye terű- i évi szakosztályi működésről szóló jelen- létén észlelt és gyűjtött több új phanero- I tését, melyet egész terjedelmében a kovet- gam növényfajt sorol elő. j kezőkben közlünk. • Szakosztályunk, az ülésekről szóló jegyzőkönyveinek tanúsága szerint fenn- állása óta az elmúlt évben fejtette ki legélénkebb működését és irodalmi tevékenységét, a mi nemcsak az előadások számából, de különösen az előadásra került tárgyak vál- tozatosságából tűnik ki ; megnyugtató örömmel töltheti el a szakosztáh' tagjait az a tapasztalt jelenség, hogy az előadások tárg3'ai a növénytannak mindenféle ágából valók és így a szakbeli sokoldalúság egyik nevezetes vonása az elmúlt év botanikai működésének. Kétségtelennek látszik, hogy emez örvendetes föllendülésnek és felbuzdulásnak főrészben az az oka, hogy a Társulat Választmányának elhatározásából a szakosztáljr önálló folyóirathoz jutott és így a szakosztályban kifejtett működés anyaga a »Xövény- tani Közlemények* hasábjain alkalmas nyilvános közlésre találhatott. Szakosztályunk eddigi tagjai — valamint örömünkre legyen mondva — több új szakerővel g3^ara- podva, lelkesen tömörültek a szakosztály köré, hogj'' serény munkálkodásukkal a tudo- mánynak érdekében mentől élénkebb működést fejtsenek ki és így az ismeretek foko- zását és terjesztését erejökhöz képest előmozdítsák. Szakosztályunk ez évi működése, éppen a »Xövénytani Közleményeké életbelép- tetése révén hazai tudományunk történetében nevezetes momentum, a mit e jelenlésemben kiemelni jegyzői kötelességem. Kz önálló folyóirat máris messzemenű változásoknak vetette meg az alapját, melyek növénytani tekintetben az e téren előrehaladottabb kül- földdel is meg fogják találni az alkalmas irodalmi kapcsolatot. A szakerők szellemi közreműködésén kívül az anyagi pártolásnak olyan fokát érte el a szakosztály e folyó- irata, hogy a magj-arul megjelenő közleményeknek \'alamely nemzetközi nyelven való kinyomatása a komoly tervezgetések tárgyát képezi. Áttérve ezek után jelentésemnek tulajdonképpeni tárgyára, a következőket kell kiemelnem : Szakosztályunk működésének egyik nevezetes eredménye volt ;i januárius 8-iki ülés, mely alkalommal F i a 1 o \v s k i Lajos beszámol ama növénynevekről, melyek a Természettud. Közi. -ben erre vonatkozólag közzétett nyilvános »Kérelem« kapcsán a Társulat titkárságához 1901 végéig beküldettek ; e munkálat nemcsak azért érdemli meg figyelmünket, mivel sok magyar növénynévre vonatkozó becses adatunk és isme- retünk gyarapodott, hanem azért is, mivel ennek kapcsán e téren utóbb nagyobb érdek- lődés és mozgalom indult meg, úgy hogy Győr ffy István és Paal Gyula idevágó névgyűjtéseinek eredményei szintén a múlt évben kerültek a szakosztály elé. Örömmel tapasztaljuk, hogy a magyar népies növénynevekre kiterjedő érdeklődés meg van és hogy szókincsünk mindegyre gyarapodik. Klein Gyula elnök márczius 12-ikén mutatja be a Növénytani Közlemények éppen az ülés napján megjelent első fűzetét ; e jelentős pillanatban reményét fejezi ki az iránt, hog\' a szakosztály tagjai lelkesedéssel és tudományszeretettel fogják e folyóiratot támogatni. Hollós László buzgó mykologus tagtársunk számos dolgozata került a szakosztály üléseire, melyek főleg hazai földalatti gombáink ismeretére vonatkoznak ; ugyancsak feldolgozta Hollós a Déchy vezette tudomán3'os kaukázusi expeditio alkalmával gyűjtött gombákat, több becses adatot szolgáltatván ama vidék mykologiai ismeretéhez. Szakosztályunkban az elmúlt év folyamán 19 előadó összesen 40-féle tárgyról értekezett ; az előadók és az előterjesztések számarányai a következőképpen oszlottak meg: B e 1 u 1 e s z ko Sándor 1, Bernátsky Jenő 2, ifj. Entz Géza 1, F i a- lowski Lajos 2. Gabnay Ferencz 3, Győrffy István 1. Hollós László 7, K ont ú r Béla 1, K ö v e s s i Ferencz 1 , K ü m m e r 1 e Jenő 2, Mágócsjr-Dietz Sándor 5, Paal Gyula 1, P é t e r f i Márton 2, S c h e r f f e 1 Aladár 2, S c h i 1- b e r s z k y Károly 1, S i m o n k a i Lajos 2, Staub Móricz 2, T h a i s z Lajos 3 és Varga Oszkár 1 tárgyról értekeztek. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 39 A szakosztály múlt évi működésének méltatásakor még jelentem, hogy pünkösdi ünnepek alatt (május 17-19.) a Kecskeméttel szomszédos Bugacz-pusztfira tervezett botanikai tanulmányi kiránduláson 16 szakosztályi tag vett részt, mely alkalommal, az odavaló jellemző homoki és vízi növénj^zet tanulmányoztatván. a kutatások ered- ményeinek rendszeres összeállítása folyamatban van. Végűi pedig mellékelem a Növ. Közi. 19()2-ik évi bevételeinek és összes kiadá- sainak összeállítását, tehát a vagyoni helyzet jelenlegi állását, Lengyel I s t \' á n társulati igazgató és pénztárosnak az elnökséghez beterjesztett adatai alapján. A Növénytani Közlemények 1902. évi számadása. I. Növénytani alap : Az év folytán befizettetett ..- _._ ... ... ... 608 korona Kötelezvényen maradt ... ... ... _ 92 » Növényt alap. -.. ... _. 700 korona. II. Forgótőke : Bevétel Évi előfizetésekből befolyt 716.50 Társulati segély ._. 1500. — Kiadás 2216.50 írói, szerkesztői dijakra ... ... 775. — Rajzok, klisék ... .... 165.04 Nyomda ... ... ... 924.83 Kis nyomtatvány, vegyes _ ... 62.33 Posta, administratio, cxpeditio ... ... ... ... 136.13 2063.33 Maradék 1903-ra ... ... 153.17 2216.50 PA LYA Z AT O K. I. Függőben levő növénytani pál3'ázat a Bugát-alapból. a) »Készíttessék el valamely Magyarországon elterjedtebb (phanerogam V. cryptogam) ^ növénycsaládnak, vagy fajokban gazdagabb génusznak mai színvonalon álló ^monográfiája. « Jutalma a Bugát-alapból 600 korona. Benyúj- tásának határideje 1903. október 31-ike. h) »Kívántatik hazánk valamely vidékén a rovar és növénj'^világ azon kölcsönösségének tanulmányozása, mely a virágok beporzásában nyilvánul. « Jutalma a Bugát-alapból öOO korona. Benyújtásának határideje 1903. október 31-ike. I. E két kérdésre csupán a K. M. Természettudományi Társulat tagjai pályázhatnak. — 2. A jutalmazott pályamű, ha kisebb, a Társulat Köz- lönyében is megjelenhet, és ez esetben a pályadíjon kívül még a szokásos tiszteletdíjban is részesül ; ha pedig nagyobb, akkor a pályázó tulajdona marad és mint a K. M. Természettudományi Társulattól koszorúzott pálya- munkát, külön maga is kiadhatja. — 3. A pályamű idegen kézzel, tisztán írva, lapszámozva, kötve legyen. A hozzá tartozó rajzok külön mellékeltes- senek. — 4. A szerző nevét rejtő pecsétes levelén ugyanazon jelmondat álljon, mely a pályamű homlokán áll. — 5. Az így fölszerelt pályamű a megszabott határidőig a Társulat titkári hivatalába (Budapest, VIII., Eszterházy- utcza Ki.) küldendő. — 0. A jutalmat nem nyerő pályamunkák kéziratai a Társulat irattárában megőriztetnek, a szerzőknek vissza nem adatnak, leg- feljebb az azokba való betekintés és esetleg a Társulat helyiségében való lemásolásuk engedtetik meg. II. Millenniumi jutalomdíj. Schilberszky Károly tanár, alapító levél- ben arra kötelezte magát, hogy évenként januárius l-jén 5 darab 10 koronás aranyat fog beszolgáltatni a Társulat pénztárába, hogy három évenként (1902 — 1904) a Társulat folyóirataiban megjelenő, viszonylagosan legjobb növénytani, esetleg állattani tárgyú közlemény szerzője »millenniumi jutalomdíj « néven 150 korona* jutalomban részesíttessék. Helyreigazítás. A »Növénytani Közlemények* I. kötetének 155-ik oldalán, az alsó sorban gúmisz helyett nem (tagadó szócska) javítandó. Árpád, Hemzö Lajos, Fíeykal Ede, Hiisch- fcld József, Dr. Hollós László, Kecskemcthy Géza, Keszthelyi m. kir. Gazdasági Tanintézet, Keszthelyi álL főgimnázium, Kézdivásárhclyi r. kath. főgimnázium, Kiss Fcrcncz, Kisúj- szállási ref. főgimnázium, Klacsko István, Klckner Ferencz, Kolozsvári ev. ref. kollégium, Konsch Ignácz, Dr. Kontúr Béla, Kordos Gusztáv, Kreutz József, Kubacska András, Kunfélcgyházi áll. tanítóképezde, László hnre, Lejcnyi György, Leopold Lajos, Magyar- óvári m. kir. Gazdasági Akadémia kiinyvtára, Mályusz Egyed, Dr. Márki János, Máramaros- szigeti m. kir. erdőigazgatóság, Máramaros- szigeti ev. reL főgimnázium, Mathiász József, Moesz Gusztáv, Moldován Anna, Musits Imre, Nagykárolyi főgimnázium, Xedcczky Pál, Németpalánkai polgári iskola. Dr. Novotny Lajos, Páter Béla, Pécsi m. kir. honvcd- hadapródiskola. Pécsi r. kath. főgimnázium tanári könyvtára, Penkert Mihály, Dr. Pillitz Benő, l'ráznovszky Ferencz, Dr. Procopp Jenő, Rajky Ferencz, Dr. Raksányi .Árpád, Reuter Camilló, Saághj' László, Selmeczi akadémiai kör, Selmeczi ág. ev. lyceum, Sepsi- szentgj^ögyi Mikó-kollégium, Dr. Simonyi- Semadam Sándor, Siposs Zsigmond, Soproni ev. főgimnázium, Dr. Scheitz Vilmos, Szabó Gvörgj', Szászvárosi ref. Kún-kollégium, Szathmár}' -Mihály. Szegzárdi polg. liúiskola, Szegzárdi magyar kir. állami főgimnázium, Szentkirályi Kálm;in, Szittyay Géza, Temes- vári all. tanítóképző, Thirring Gyula, Temek János, Turóczszentmártoni áll. polgári és felső kereskedelmi iskola, Dr. Udránszk}"- László, Ujszentannai polgári fiúiskola. Ung- vári főgimnázium, Váczi siketnémák intézete. Vadász Emil, Vándor József, Veorcos Elek, Vermes Ferencz, \'etter K. Pál, Dr. W^ais- becker Antal, Dr. Weisz Samu, Willingstorfer L. Jenő, Dr. Wolff Gyula, Zombori áll. főgim- názium, Zombori városi könyvtár-egyesület. Lengyel István pénztáros. Tudomásul. Tudatjuk tagtársainkkal, hogy az elő- fizetők száma folj^ó évi tebruárius hó 15-éig bezárólag 291. Az aláírt alapítványok 12 tag- tól 700 koronát tesznek, mely összegből 500 korona befolyt. Lengyel István pénztáros. Tudósítás. A y>Xövényfani KözJeinéiiyeka előfizetőit és munkatársait kérjük, hogy folyóiratunk anj^agi ügyeiben (előfizetés, alapítás, lakás- változás) a K. M. Te r m é s z c 1 1 u d o m ;i- n y i T á r s u 1 a t p é n z t á r á h o z (Buda- pest, \''lir., Eszterházy-utcza 16. szám), a folyóirat szellemi részét illető küldemén3'ck vagy felvilágosítások ügyében pedig S c h i 1- b e r s z k y K á r o 1 y szerkesztőhöz (Buda- pest, I., Budafoki-út 13. sz.) forduljanak. A növénytani szakosztály czélja és működése. 1. Czélja a Kir. M. Természettudományi Társulat keretén belül alkalmat nyújtani szakszerű közlemények előterjesztésére, vo- natkozzanak azok akár eredeti megfigyelé- sekre, akár a szakirodalomban megjelent értekezésekre, ax'agj^ előre kitűzött tudomá- nyos kérdések megvitatására; tov;ibb;i, hogy ezzel kapcsolatban alkalom adassék az ug3^anazon szakban munkálkodóknak egy- mással való fesztelen érintkezésre és tudo- mányos eszmecserérc. 2. Az osztálj'-űlésck, a Társulat szün- idejét kivéve, havonként egyszer, és piedig szakosztályi határozat szerint minden hó- napnak második szerdáján tartan dók ; szá- muk a bejelentett előadások számához ké- pest szaporítható, nem elegendő bejelentés esetén csökkenthető. A választmánji ülés napján osztályűlés nem tartható. 3. .\ szakrsztálynak tisztviselői a kíi- vetkezők : a) az elnök, h) a m;isodelnök, c) a jegy- ző. A szakosztály szükséghez képest vá- laszthat még egy hel^'ettes elnököt és egy segédjegyzőt. 4. A tisztviselőket a szakosztály ren- des tagjai három évenként, a Társulat évi köz- gyűlését követő értekezleten titkos szavazás útján általános szótöbbséggel választják és a választmánjmak bejelentik. 5. A jegyző nyilvántartja a tagok név- sorát. Előadásokról gondoskodik. Össze- állítja az ülés tárgyait és azok czímét öt nappal az ülés előtt a Társulat titkárságával kinyomatás végett közli. A meghívókat az ülés előtt kellő időben megküldi a szak- osztáh' tagjainak ; e czélra igénybe veheti a Társulat irodáját. 6. Előadást tartani óhajtó tagok az előadás tárgyát legalább nyolcz nappal előbb a jegyzőnek (Schilberszky Károly, Budapest, I. kar., Budafoki-út 13. szám) bejelenteni tartoznak. 7. Vidéki tagok, a kik dolgozataikat felolvastatni kívánják, ezt lehetőleg rövid kivonat kíséretében a jegyzőnek küldik, a ki e dolgozatot ismertetés czéljából a szakosztály valamelyik, az illető tárgygyal foglalkozó rendes tagjának adja át. 8. A napirendre kitűzött előadás rend- szerint fél óránál tovább nem tarthat. Na- gyobb szabású és kiválóbb érdekű előadásokra az elnök kivételesen hosszabb időt engedhet. 9. Minden előadó köteles előadásá- nak tömött rövidséggel szerkesztett ki- vonatát még az előadás estéjén, vagy legkésőbb következő napon a jegyző kezéhez juttatni, hogy a jegyzőkönyv összeállítása ne késleltessék. 10. Azon tagok, kik előadásuk kivona- tainak valamely külföldi szaklapban való megjelenését is óhajtják, a jegyzőkönyvi kivonat mellé csatolják egj'^úttal annak for- dítását is. A »Mövénytani Közlemény ek« ügy- rendje. 1. E folyóirat tisztán és kizárólag a növénytani szakosztály folyóirata lévén, első sorban az ott napirendre kerülő előadásokat, felolvasásokat és ismertetéseket közli (a czikkek tartalmáért a szerzők felelősek) ; má- sodsorban pedig közli a hazai növénytani iro- dalom és a hazára vonatkozó külföldi iro- dalom repertóriumát ; harmadsorban végül apró közleményeket. 2. A folyóirat egyelőre 10-ívnyi terje- delemben, negyedévenként, füzetekben jele- nik meg. Egy közlemény (a rajzokat bele- értve) egy nyomtatott ívnél többre nem ter- jedhet ; a mennyiben a benyújtott és ki- nyomatásra szánt kézirat e terjedelmet fölül- múlná, a szerző az egy íven túl terjedő szövegért tiszteletdíjban nem részesül, vala- mint a többletért járó nyomdai kéltségek is a szerzőt terhelik. Ilyen közlemények azon- ban a 3 nyomtatott ívet nem haladhatják meg. 3. A folyóiratot a Társulat (az 1901. november 20-iki választmányi ülés határo- zata alapján) évenként 1500 (egyezerötszáz) korona segélyben részesíti ; ez okból a folyó- irat a Társulat tulajdona. 4. Minden társulati tag 3 kor. elő- fizetéssel mint a szakosztálynak rendes tagja, nem társulati tag pedig 5 korona előfizetéssel, mint a szakosztálynak rendkívüli tagja kapja a »Növénytani Közlemények«-et; intézetek és testületek mint állandó előfizetők, legalább három évi kötelezettséggel, hasonlóképpen 3 koronával fizethetnek elő a folyó- iratra. A szakosztály ülésein a Társulat min- den tagja résztvehet, szavazati joguk azon- ban a szakosztály ügj^eiben csak a folyó- irat alapító és előfizető tagjainak van. 5. Az előfizetésképpen befolyó összege- ket a Társulat szedi be és a »növénytani szakosztály számlája« czímén külön kezeli ; ez összegeket a szakosztály a folyóirat ki- adásának költségeire fordítja. 6. A kik a »Növénytani Közlemények* érdekében alapítványt tesznek, egyszer és mindenkorra legalább 30 Iwronát fizetnek a folyóirat czéljaira ; az ez úton befolyó összeg a »Növénytani Alap« javára kebelez- tetik be. Az alapítók a folyóiratot élet- hossziglan ingyen kapják. 7. A »Növénytani Alap«-nak csak a kamatai fordíthatók a folyóirat czéljair^. 8. A »Növénytani Alap«-ot a Társulat nyilvántartja és állásáról a szakosztály elnö- két minden új évfolyam megindítása előtt egy hónappal értesíti. 9. Ha a folyóirat bármi okból meg- szűnnék, a Társulat az alapítóknak — ha a megszűnés napjától hat hónap alatt köve- telnék — a befizetett tőkét kamatok nélkül visszaszolgáltatja, máskülönben a Társulat alaptőkéjéhez csatolja. 10. A »Növénytani Közlemények* írói díjait (eredeti közlemények ivenként 50 kor., ismertető közlemények ívenként 30 kor.) és egyéb költségeket, valamint a szerkesztő tiszteletdíját a növénytani szakosztály elnöké- nek utalványára a Társulat pénztárosa fizeti ki. Értesítés. A kik a >->Növénytani Közle]nények«-ben megjelent dolgozataikból különlenyomatokat óhajtanak, szíveskedjenek a példányok 7a- vánt számát (borítékkal vagy a nélkül) a ben3'újtott kéziratra vezetni, hogy a szer- kesztő ez iránt intézkedhessek. A külön- lenyomatok mérsékelt díjszabását a Társu- lattal szemben a szerzők egyenlítik ki. Szakosztályi ülésnapok. A növénytani szakosztály rendes üléseit ahónapok következő napjain tartja : 1903-ban : április 1-ején. május l3-ikán, október 14-ikén, november 11-ikcn és deczember 9-ikén. A Pesti Lloyd-társulat könyvsajtója (felelős vezető : Kózol Antal /.), Dorottya-utcza 14. II. KÖTET. 1903. 2. FÜZET. II / NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMI KÖDESEVEL SZERKESZTI SCHILBERSZKY KAROLY. MEGJELENIK NEGYEDÉVES FÜZETEKBEN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1903. Ez a füzet negj-edfél ív terjedelmű. TARTALOM. (Megjelent 1903. június 10-ikén.) Oldal Adatok az Iris-ek levelének anatómiájához (13 eredeti rajzzal), P a p p Dezsőtől ... _.. ... ... ... .. .. ... .. 41 Geasteropsis nov. gen. (3 eredeli rajzzal), H o 1 1 ó s L á s z 1 ó t ó 1 ... ... 72 Két űj Lycoperdon-faj (1 eredeti rajzzal), H o 1 1 ó s L á s z 1 ó t ó 1 75 Növényteratológiai közlemények I. (7 eredeti rajzzal), Schilberszky Károlytól ... ... ... „ ._ ... ... ... 76 Adatok Csongrád-vármegye növényzetének ismeretéhez, Thaisz Lajostól 89 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM .- ... ... ... ... 91 GYŰJTEMÉNYEK ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... .. 92 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 93 PÁLYÁZATOK ... ... ... ... ... ... ... ... 96 A ;>Növénytani Közlemények« díját befizették: (1903. februárius 16-ától 1903. május 20-í,íí) 1902-re : Bajai fó'gimnázium, Budapesti Lo\'ag- utczai állami főgimnázium, Budapesti Üam- janich-utczai állami külső főgimnázium, Dör- ner István, Gerold & Comp. (Wien), Hal- mai József, Kertész Aíiksa, Pályi Sándor, Rajky Ferencz. 1903-ra: Andaházy Szilárd, .\rmos Sándor, Augusz- tin Béla, Bajai főgimnázium, Bálint Sándor, Beauregard Lajos, Beluleszko Sándor, Bene- dek Frigyes, Beniczky Imre, Bernátsky Jenő, Beszterczebányai állami polgári iskola, Blaska Ubáld, Blasovszky Miklósné-, Borbás Vincze, Brassói r. kath. főgimnázium, Brassói állami főreáliskola. Budapesti Orvosegyesület, Csák- tornyai polgári iskola, Csávolszky Mihály, Csíksomlyói r. kath. főgimnázium, Csope\' László, Csornai premontrei könyvtár, Deb- reczeni ev.-ref. főiskola természetrajzi mú- zeuma, Dienes István, Dörner István, Eötvös Lajos, Fábry János, Farkas László, Freund Antal, Gabnay Ferencz, Gerold & Comp. (Wien), Glózer László, Gothard Jenő, Herbszt Ferencz, Herbst Samu, Haerter .Ádám, Ho- luonnai felsőkereskedelmi iskola, Horváth Gyula, Horváth Zoltán, Hudyma Emil, Iván- kovich Béla, Karczagi ref. gimnázium, Kar- czagi ref. gimnáziumi önképző kör, Kertész Miksa, Késmárki ágostai evang. lyceum. Kovács József (Budapest), Lengyel Béla, Lévai állami tanítóképző. Lévai Ernő, Melkay György, Mentovich Ferencz, Miskolczi felső kereskedelmi iskola, Nagy Béla, Nagyváradi állami főreáliskola, Neumann Jenő, Nóvák József, Oláh Dezső, Petermann József, Piltz Ádám, Plenczner Lajos, Rothschneck Jenő, Saxlehner Kálmán, Saxlehner Ödön, Soó- vári m. kir. erdőhivatal, .Sylvester .Ákos, Schenk Jakab, Scherffel Aladár, Schmidt Sándor, Szckelykeresztúri tanítóképző inté- zet, Székelyudvarhelyi r. kath. főgimnázium, Szilágyi János, Sztanojevits Szlavko, Teleki Emma gróf, Temesvári reáliskola tanári könyvtára, Tenkei József, Tóth Pál, Vámos Dezső, Vásárhelyi Imre, Vetter K. Pál, Wahl Ignácz, Zilahi polgári leán3'iskola. Zilahi ev.-ref. főgimnázium. NuRicsÁN József pénztáros. Tudomásul. Tudatjuk tagtársainkkal, hogy az elő- fizetők száma folyó évi május hó 20-áig bezárólag 329. NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA II. KÖTET. 1903. 2. FÜZET. a Papp Dezső: Adatok az Iris-ek levelének anatómiájához.* (13 eredeti rajzzal.) Az Iris génusz tenyészeti szerveinek anatómiai viszonyait még nem ismerjülc teljesen. Ehhez képest az erre vonatkozó irodalomnak sem vagyunk bővében. P a x, a ki az Iridaceae családot az Engler és Prantl** »Pnanzenfamilien« czímű művében feldolgozta, megjegyzi, hogy az anatómiai viszonyok még nincsenek behatóbban tanulmánj^ozva. O maga az /r/sek leveleiről négyféle transversal metszet-típust közöl, mélyebben azonban nem hatol az anató- miai viszonyok tárg^'^alásába. Az íris-ek tenyészeti szervei közül a levelek rend- szertani anatómiai tekintetben a Icgbecsesebbek ; mivel pedig közleményem tárgyát a levelek anatómiája teszi, azért azokra a dolgozatokra fogok főleg kiterjeszkedni, melyekben erre vonatkozó adatok találhatók. B e n t h a m és H o o k e r*"* a »Genera plantarum«-ban az Iris génuszt következő sectio-kra osztják : Eiiiris, Diaphane, Jiino, Gyiiandriris. Baker J. G."!" Iris génuszát, mely tökéletesen megfelel Bentham és Hooker Euiris sectio-jának, a lepel tulajdonságai alapján öt scctio-ra osztja : Hennodactylus, Apogon, Oncocycliis, Pogoiiiris, Evansia. 1892-ben jelent meg Ross H.''"'' értekezése az M'r/í?ű!^ összehasonlító levél- anatómiájáról. E csoport általános összehasonlító anatómiai jellegeit közli és azután áttér az Irideae-hez tartozó fajok leveleinek a tárgyalására. Az Iris génuszt Baker sectio-i szerint tárgyalja, a nélkül azonban, hogy a faji tulajdonságokra kiterjeszkednék. Egy évvel később jelent meg B ali c k a- 1 va n o w k attt dolgozata, a melyben a levelek alapján következő osztályozást ajánl : Tetragonae, EquUanies, IsoJalerales. Bentham és Hooker három sectio-ja, Diaphane, Jitno és * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1903. évi januárius 14-iki ülésén. ** Engler und Prantl: Die natürlichen Pflanzenfamilien ; Bd. II, 5. Abth. Leipzig 1888. *** London, 1883. t Baker J. G. : Synopsis of the known species of Iris. Gardeners Chronicle. 1876. Ref. Just : Bot. Jahresbericht. 1876. Seite 500. tt R o s s H. : Anatómia comparata delle foglie delle Iridee. Malpighia. Genova. itt Baliéka-Ivanowka: Étude anatomique et systématique de génre Iris et des genres voisins Archív des Scienc. phys. et nat. 1893. XXIX. pag, 67 — 120- r>* Növénytani Közlemények. 1903. II. kötet, 2. füzet. ^ 42 PAPP DKZSŐ Gynandriris nagyjában megfelel a Tetragonae és Equiiantes csoportoknak, átmennek azonban egymásba, sőt utóbbi magában foglalja a Hcrmodactyhis Baker sectio-t. Az Isolalerales csoport megfelel az Eiiiris B e n t h a m et H 0 0 k e r és az Apogon, Oncocyclns, Pogoniris, Evansia Baker scctio knak. A terjedelmes tárgy mellett B a 1 i c k a dolgozatában az Eiiiris csoportnak kevés hely jut és részletesen nem bocsátkozik az anatómiai viszonyok tár- gyalásába. Baker sectio-itól független típusokat igyekszik megállapítani az epidermis, a szájnyílások, í^ rostedénynyalábok alkotása és a hypoderma mar- ginalis rostjai alapján. Más összehasonlító anatómiai dolgozat az /r/.s-ek levelére vonatkozólag tudtommal nincsen. Egyes fajok leveleinek anatómiájára találtam adatokat a következő dolgozatokban. Rankier C* munkájában Dánia növényeinek anatómiáját adva, az /. pscudacorus és /. spiiria-nn\í néhány anatómiai jellemvonását említi. B a u e r** dolgozatában az /. florentina, I. pseudacorus, I. sibirica-\3.\ foglalkozik a többi cseranyagot szolgáltató növények sorában és e mellett utal a tenj^észeti szervek egyes szöveteire is. Bailey Ch.*** az /. sibirica levelében található kristálj'okról és levegő-űrökről emlékezik meg. Dr. Falkenberg P.'í" munkájában közli az /. pseudacorus rövid anatómiáját, inkább a gyökértörzsekre helyezve a fősúlyt. Végre az /. florentina-YÓ\ szóló adatok dr. Strasburger E.-től"í't ismeretesek. Ezen dolgozatom czélja néhány /r/s-faj levelének összehasonlító rendszer- tani anatómiájára vonatkozó vizsgálataim eredményének a közreadása. A fajok megválasztásában az vezérelt, hogy első sorban hazai fajokat vizsgáljak. A tanulmányozott fajok a következők : /. areiiaria L., /. pseuda- corus L., /. variegata L., I. puinila L., I. sibirica L., I. spitria /,., /. Guel- denstaedtiaua Lepech., I. Reiclienbacliii Heuff., I. subbarbata Joó. Az /. arenaria-i Budapesten a régi lóverseny-tér mellett, az /. pseudacorus és /. sibirica-i a Rákoson, az /. variegata-i a rákospalotai erdő szélén, az/, pumila-t a Svábhegy déli lejtőjén gyűjtöttem ; az utóbbi négy fajt a budapesti egye- temi botanikai kertből kaptam. Ezek közül az /. arcnaria, I. Guelden- staedtiana, I. subbarbata, I. Reichenbachii anatómiájára vonatkozólag semmi- nemű adatra sem találtam az irodalomban. Ezeknek a fajoknak a levelei kivétel nélkül egyenlő oldalúak (isolateralis). Ezt a kifejezést H e i n r i c h e r^tt vitte az irodalomba. De Bary előző kifejezése a »centrikus« volt, ami ilyen lapos szervekre nem alkalmazható. .S a c h s bilateralis-nak nevezi az ilyen leveleket, de ez nem fejezi ki teljesen a két oldal megegyezését ; azért leg- * R u a k i e r C. : De Danske Blomptersplanters Naturhistorie. Kjöbenhavn. *• Bauer K. : Untersuchungen übcr gerbstoff-führende Pflanzen. Oest. Bot. Zeitschr. 1890. Bd. XL. .S. 53—57. *** B a i 1 e }' Ch. : Remarks on the anatomy of the I. sibirica. Mem. and. Proceed. of the Manchester. Litt. a phil. .Soc. IX. Xo. 1. 1894—95. pag. 11 — 12. Ref. Just. 1895. t Dr. Falkenberg P. : Vergleichende Untersuchungen übcr den Bau der Vegetationsorgane der Monokotyledonen. Stuttgart 1876. tt Dr. Strasburger E. : Botanisches Practicum. III. Aufi. 1897. 236., S. 93. ttt H e i n r i c h e r E. : Ueber isolateralen Blattbau. Jahrb. für wiss. Bot. XV'. 1884. S. 512. ADATOK AZ IRIS-EK LEVELÉNEK ANATÓMIÁJÁHOZ. 43 többet mond az »isolateralis« kifejezés. R o s s H. monofacialis-nak nevezi a lemezt, mivel nézete szerint a két oldal a dorsiventralis levél fonákának felel meg ; a felső pedig hiányzik, miről különben a szállító rendszer tárgyalásakor bővebben fogok szólani. A levél anatómiai viszonyainak tárgyalásában követ- kező fejezetek szerint haladok : I. Rőrszövetrendszer. II. Mecha- nikai rendszer. III. Szállító rendszer. IV. Áthasonító rendszer. V. Váladéktartók. VI. Szellőztető rendszer. VII. Az eredmények egybevetése az eddigiekkel és az Apogon meg Pogoniris sectio-k anatómiai jellegeinek a megállapítása. I. Bőrszövetrendszer. Akár keresztmetszetben, akár sugárirányú vagy pedig tangentialis hossz- metszetben vizsgáljuk a felbőrt (epidermis), fel fog tűnni, hogy a sejtek kétféle kifejlődésüek. A nyalábok és a levélszélek fölötti epidermis-sejtek más kifejlő- désben vannak, mint a mesophyll fölöttiek. Ezt a jelenséget nem is a nyalábok, hanem a veRik együtt megjelenő felbőr alatti mechanikai elemek idézik elő, melyek a levél szélein szállító elemek nélkül jelennek meg. Ellenben a mesophyll-ba mélyesztett, a felbőrtől több sejtréteggel elválasztott mechanikai elemek a felbőr-sejtek kifejlődésére hatással nincsenek. Utal erre a kétféle kifejlődésre Ross H.* is; szerinte ugyanis a nyalábok fölött nincsenek száj- nyílások, a sejtek erősebbek és inkább négyzetes alakúak ; a chlorenchym fölött szájnyílások vannak és itt a sejtek rövidebbek, szélesebbek, rhombus- alakúak. Több más, kevésbé jelentékeny eltérés is mutatkozik, melyeket a felbőrnek részletes tárgyalása során fogok megemlíteni. A felbőr kifejlődésének másik sajátsága, a melyre Ross nem terjesz- kedett ki, az, hogy a hüvel}^ és a lemez epidermise más-más alakulást mu- tat. Végre különbség van az epidermis-sejtek kifejlődésében a hüvely belső és külső oldalán, a mi érthető, mivel a belső oldal felbőrének élettani szerepe jelentéktelenebb. Az eltérések ebből a három szempontból fajonként nagyob- bak vagy kisebbek. A hüvelyen az epidermis-sejtek a levél hosszirányában nyúltabbak, mint a lemezen (hossz-dimensio) ; utóbbi helyen szélesebbek (tangentialis dimensio), magasságbeli eltérések (radiális dimensio) vagy nincsenek vagy csak jelentéktelenek. Az /. pseudacorus lemezén pl. valamivel magasabbak. A különbség fajok szerint hol erősebben, hol gyengébben nyilvánul. Az /. sibirica, I. GiieJdenstaedtiana, I. subbarbata^ I. spiiria, I. arenaria hüvelyein 2— 3-szor hosszabbak a sejtek, mint a lemezen. Az /. pumila, I. variegata, I. Reichenbachii-n sokkal csekélyebb a különbség. A sejteknek ez a megrövi- dülése a szájnyílások nagyobb számával válik érthetővé. Ez magyarázza meg a sejteknek olyanféle alakváltozását is, hogy míg a hüvelyen inkább szabályos deréknégyszög-alakúak, addig a lemezen a rhombus-alakhoz köze- * Ross H. : Anatómia comparata delle foglie delle Iridee. Malpighia 1892. VI. pag. 90-110, 179—205. 44 ' PAPP DEZSŐ lednek. Míg a hüvelj'en a sugaras falak mereven egyenesek, addig itt a szájnyílásokhoz alkalmazkodván, szelíden hullámzanak, mely tulajdonság minden esetre pótlására szolgál . ama szilárdságnak, melyet a szájnyílások tömeges megjelenése részben csökkentett. A sejtek mérete többnyire arányos a levelek fejlettségével, mivel pedig ez részben a talajtól és az éghajlati viszo- nyoktól függ, közvetve ■ ökológiai jellegű ; így pl. a száraz homokos talajon élő, xerophytának mondható /. arenaria-nak vannak a legkeskenyebb sejtjei. Viszont a mesophyta jellegű /. pumila, I. variegata, I. Reichenbachii, I. síibbarbala, I. Gueldenslaedtiana fajoknak, melyeknek mint mesophytáknak* a levelei is szélesek, a legszélesebb sejtjeik vannak. Eberdt O.** az epidermis sejteknek tangentialis irányban való megnyúlását a nedves talajjal és klímával viszi kapcsolatba. A hosszú levelűeknek epidermis-sejtjei is hosszúak, pl. az /. sibirici, I. síibbarbata, I. Giieldenstaedtianan. A rövid levelű /. pumila, I. variegata, I. Reichenbachii sejtjei is rövidek. Utóbbin alig különböznek egymástól hosszúságban a hüvely és a lemez epidermis-sejtjei. Meglehetős különbségeket találunk a sejtek magasságában is. Az /. sptiria, I. síibbarbata, I. GiteJdenstaedtiana, I. variegata, I. psciidacoriis sejtjei 17 — 19 /i magasak. Az /. sibirican 25 t^i, I. arenaria-n, I. pumila n 34 (.1, I. Reichenbachii-n 37 u magasak. Méretbeli különbségek a hüvely külső és belső oldalán abban mutatkoznak, hogy az /. arenaria, I. sibi- rica és /. spiiria-n a sejtek általában kisebbek a belső oldalon, a többi fajokon nagyobbak ; az /. variegata-n és /. psettdacorus-on magasabbak is. A mechanikai szövetek fölött az epidermis-sejtek nagyságbeli eltérésére a mint föntebb láttuk, R o s s is figyelmeztetett ; hozzátehetem még, hogy itt a sejtek jóval alacsonyabbak is. Hogy a mechanikai elemek hatása nem mindig ilj^en, kitűnik vS c h m i d t értekezéséből,*** a ki éppen a magasságbeli növekedést észlelte és úgy magyarázta, hogy ez a vízleadás folytán bekövetkezhető össze- esés akadályozására szolgál. Hogy itt alacsonyabbak a sejtek, ennek oka az, hogy az epidermis egész kialakulása a subepidermalis mechanikai szövetek fölött szilárdítási elvet szolgál. Végre a sejtek a levéllemez közepén legnagyobbak és mindinkább kisebbednek a szélek felé ; jól látszik ez a hüvelyi részen, úgy a belső mint a külső oldalon ; a lemezen inkább csak ott, a hol észrevehető különbség van vastagságban : a lemez közepe meg a szélei között. A sejteknek külső fala mindenütt vastagodott ; a hüvelyen mindig crősebben, mint a lemezen. Tulajdonképpen ellenkezőt várnánk, mivel a lemez sokkal inkább van a szilárdság ellen törő tényezők hatásainak kitéve, mint a hüvely ; e jelenséget szintén csak a mechanikai elvvel magyarázhatom. A hüvelyben nincsenek olyan erősen kifejlődve a mechanikai elemek, e rész gyön- gébb, szilárdsága csekélyebb, a minek ellensúlyozásául erősebb az epidermis. A * Dr. W a r m i n g E. : Lehrbuch der ökologischen Pflanzcngeographic. Berlin. 1896. .S. 16. ** Eberdt O. : Uebcr den Pallisaden-parenchym. Ber. der dcutsch. bot. (lesell. VI. 1888. *** Schmidt K. : Über dcn Bkittbau cinigcr xcropliyicn Liliillorcn. Bot. Ccntral- blatt. 1891. Bd. 47. ADATOK AZ IRIS-EK LEVELÉNEK ANATÓMIÁJÁIIüZ. 45 lemez mindenütt sokkal ridegebb a mechanikai elemek erős fejlettsége miatt,, a miért nem is szükséges az epidermisnek olyan erősen kifejlődnie. A fal- vastagodásnak jelzett feladatán kívül másik szerepe a párolgás csökkentése. A száraz talajbeli és éghajlati viszonyok között élő növénynek érdekében van ez, minek példáját az /. areiiaria-n is láthatjuk, a hol a vastagság 8 ,tí-ra is kiterjed. A nedves talajon termő /. pseudacorus, I. Gueldenstaedtiana, I. subbarbala, 1. variegata-n 2—3 /í, az /. pinnila, I. Reichenbachii n 5 «, az /. sibirica I. spitria-n 5"4 u. Habár utóbbiak nedves talajon is élnek, ez a jelen- ség is ama xerophil jellegek közé sorolható, melyek egyes mocsári növé- nyeket és így ezeket is jellemeznek. A külső falon némely fajon dudorodá- sok vannak ; említi ezt R o s s az /. sibirica-n is. Meg van ez a jelenség, hasonlóképpen az /. spiiria, I. Gueldenstaedtiana, I. síibbarbata és /. piimila-n a szájnyílások vonalán a sejtek közepén, még inkább a lemezen. Különben pedig minden faj epidermis-sejtjein vannak többé-kevésbé ilyen kampószerű képződ- mények a szélső felbőr alatti sklerenchym-rostok fölött. A hüvely belső részén a külső fal rendesen nem olyan vastag, mint a külső oldalon ; de erre nincsen is szükség. Általában mindig erősebb a külső fal vastagodása a mechanikai szövetek fölött mint a mesophyll fölött ; ellenben a lemez közepétől a szélek felé való sejtkisebbedésnek nem felel meg egyúttal a fal csekélyebb vastagsága is, bármilyen aprók is itt a sejtek, a faluk mégis vastag ; továbbá a levél csúcsán minden fajon erősebben vastagodott a külső fal. A belső fal mindenütt vékonyabb, mint a külső ; kivétel ez alól a hüvely belső szögletében van ; viszont azonban vannak helyek, a hol a belső fal egyáltalában nincsen vastagodva. Előbbi helyen néha több jit-nal múlja felül a külsőt a belső fal, néhol kétszer olyan vastag. A belső fal nagyobb vastagsága a hüvely belső oldalán tovább is terjed, az /. pmnila-n a hüvely fele részéig, az /. variegata és /. arenaria fajokon néhány sejten át, az /. pseuda- corus, I. Gueldenstaedtiana, 1. subbarbala, I. sptiria fajokon a hüvely szé- léig. A hüvely belső szélének ez a mechanikai elve érthető, sőt szükséges is a beszakadás ellen ; az ennek megfelelő külső szögleten a szilárdításnak ez a módja elmaradhat a felbőr alatti erősítés miatt. A lemezen a belső falvastagodás sokkal gyengébb, a felbőr alatti erősítő szövetek hatása sem lát- szik meg rajta úgy, mint a külsőn. Az /. pnmila és /. Reichcnbachü-n alig vas- tagodott. Pedig hogy mennyire függ a fal vastagodásától az összetartás a mesophyllal, legjobban mutatja az /. spiiria, a hol vastagodott ugyan, de azért a legkisebb behatásra, melyet például a metszés idéz elő, az epidermis elválik. A radiális falak nagyobb részükben vastagodás nélküliek, ellenkezője nem is volna előnyös. Vastagságuk fajok szerint változó ; csupán mint érde- kesség említhető, hogy az /. arenaria-n, a hol a többi falak nagyon vastagok, a legvékonyabbak. Némely fajon gödörkék is láthatók bennük ; pl. az /. Reichen- bachii, I. pumila, I. arenaria és /. spuria-n. Ross* említi, illetőleg valószí- * Ross H. : Aiiat. comparata delle foglie delle. Iridee, Malpighia. 1892. VL pag. 194. 46 PAPP DEZSŐ nűleg azt érti, midőn az Apogon sectio-ról azt mondja, hogy az oldalfalak pontozottak. E jelenség nem ritkaság ; L o e b e 1 * több esetet említ, szerinte az anyagvándorlás megkönnyítésére szolgál. A sejteknek tartalma rendesen a vékony plazmatömlő és sejtnedv. Némely fajon egyes sejtekben gyéren chlorophyll is található ; így az /. puinila, I. va- riegata, I. spuria, I. Giteldenstaedíiana, I. subbarbata, I. Reichenbachü-n ren- desen csak a chlorenchym fölött. Az /. pseiidacoms, I. pumila, I. Reichenbachii és /. variegata sejtjeiben cseranyag van, az /. sibirica-ha.n nem találtam az epider- misben, bár itt is említi B a u e r K.* Végre az /. subbarbata és /. Gtieldensiaed- tiana-han elszórtan a hüvely belső oldalán találtam nyálkasejteket. Az epidermis síkjában egy-egy sejt helyén néhol tálalakú mélyedés található ; nagyon ritkán kapható meg szépen az egész nyálkasejt, mivel jóval felül emelkedik az epi- dermis színvonalán és így könnyen felszakadhat, annál is inkább, mivel külső fala vékony. A hüvely külső oldalán is találni ilyen tálalakú mélyedéseket, csakhogy alattuk meg vannak, bár kisebbek a többinél, az epidermis-sejtek ; ha itt is volt nyálka, akkor a külső fal egy részétől vagy csak a kutikula- tói lehetett elválasztva. Kutikula mindenütt van a sejtek külső falán. A hol vastagabb a fal, ott rendesen vastagabb a kutikula is. Legvastagabb az /. aimaria, I. sibirica és /. spitria-n. A felszíne rendesen sima. Az /. sibirica-n gyakran kisebb meg- szakítások vannak az egyes sejtek fölött, máskor apró horgocskák látszanak rajta. A külső fal kidudorodásait követi, beborítja a szájnyílások külső lég- üregének falát, sőt az eisodialis nyílásig megy és a zárósejtek kutikula-léczét alkotja. A viaszt nem figyelhettem meg, mivel borszeszben tartott anyagot vizsgáltam. Az egymást borító levelek közül a beljebb esők epidermise mindig gyengébb. A külső levél tudniillik hüvelyével beborítja az utánna következő belsőt ; a beborított részen védve van, tehát az cpidermisnek megfelelő műkö- dése csökken. Még jobban van ez így a legfiatalabb első, esetleg második levélen, melj'' egész terjedelmében körül van zárva a külső levelektől. A sej- tek általában rövidebbek, keskenyebbek, de mindenütt magasabbak, mint a külsőbb vagy teljesen kifejlődött leveleken. A hüvelyi részen a mind beljebb eső leveleken a sejtek erősítő jellegének fokozatos csökkenését követhetni : a falvastagodás, a kutikula gyengébb lesz ; végre a legbelső fiatal levelekben a fal nem vastagodott, kutikula nincsen, a gyenge felbőr alatti mechanikai szöveteknek semmi befolyásuk sincsen az epidermisre. Jellemző továbbá, hogy a fiatal levelek epidermis-sejtjeiben chlorophyll van, még olyan fajokon is, melyeken kifejlődött állapotban éppen nem található. Mérlegelve az epidermisről eddig mondottakat, nyilvánvaló, hogy egész kialakulása xerophil jellegű. Ezen belül itt is ki lehetne fejteni olyan bélye- geket, tulajdonságokat, "melyek összefüggésben volnának a megváltozott talaj- * Loebel: Anatomie der Laubblátter etc. Prings. Jahrb. f. wiss. Rot. 1889. XX. S. 49. **■ B a u e r K. : Untersuchungen über etc. ADATOK AZ IRIS-KK LKVELÉNEK ANATÓMIÁJÁHOZ. 47 jal és éghajlattal ; például az epidermis-sejtek tangentialis megnyúlása vagy a chlorophyll jelenléte. Ez esetben azonban csupán az epidermisből ökológiai tényezőkre és hatásokra következtetni, legalább is elhamarkodás volna. Rend- szertani szempontból tekintetbe vehetnők az egymással rokon fajok viselkedését is. Ez esetben az epidermis rendszertani szempontból sem mondható becses elemnek. Ha fölületesen veszem a dolgot, egyféle típusú mindenütt a kialaku- lása ; ha pedig tekintettel vagyok az aprólékos bélyegekre is, nyilvánvaló, hogy (csak például említsem) az /. arenaria epidermise nem helyezhető közetlenül az /. pumila mellé. Hogy pedig a rokonság itt is kifejezésre jut az epidermis- ben, eléggé mutatják az /. Gueldenstaedtiana, I. snbbarbata és /. spiiria fajok. II. Mechanikai szöv^etrendszer. A mechanikai szövetek kétféle alakban jelenkeznek : 1. elkülönítve a szállító elemektől és mindig a felbőr alatt, kizárólag a levél erősítésére ; 2. szállító elemeket kísérve, mikor különleges szerepük ezek védése, de a mellett ha felbőralattiak vagy általában kerületi elhelyezésűek, erősítik a levelet is. Az első csoportba tartozik a levélszéleken megjelenő sklerenchym-szövet. A sklerenchymet De B a r y felfogásában használom, vagyis hogy prosen- chymás alkotású mechanikai sejteket jelöl. S c h w e n d e n e r* az ilyen alkotású sejteket »Rastzellen« néven jelöli. Ez esetben nincsen szükség megkülönböz- tetésre, mivel a mechanikai sejtek itt mind prosenchymásak. Ezt az /r/s-ekre jellemző marginalis sklerenchym-szövetet említi B al i 0 k a-I v a n o w k a** is, ki felbőralatti fibrilla-knak nevezi és jelenlétüket, az epidermissel való össze- . függésüket és a megfásodás hiányát az Iris-ék generikus jellegeinek mondja. Ezzel egyszersmind el is van mondva mindaz, a mi ezen erősítő szövetre vonatkozik ; R o s s*** is említi és lényegében ugyanezeket mondja. Bővebb leírást ők nem közölnek ; azonban szorosabban vizsgálva a dolgot, e mechanikai szövet kialakulásában és kifejlődése fokában egy és ugyanazon levél mentén is, azután a különböző fajokon különbségek vannak, sőt a levél szélének jellemző kereszt- metszeti alakot ad. A hüvely szabadon maradikét szélében is más a viselkedés az egyes fajokon. Általában mondható, hogy tömege és erőssége arányos a védelem szükségletével ; a hüvelyben a legkisebb és leggyöngébb minden fajon és levélen és azután fokozatosan nő és erősödik ; a legnagyobb terjedelmű a lemez derekán, a csúcs felé azonban ismét fogy, de csak tömegben, erősségben nem ; végre a két szél rostjai egyesülnek a csúcsban. A hüvelyben kétféle alakban jelenik meg a sklerenchym : az /. spuria és /. variegata-n keresztmet- szetben ék-alakban, az epidermis mellett jobbra-balra elnyúlva, a többieken csak a szögletben. Erőssége is eltérő fajok szerint : az /. sibirica, I. Reicheiibachii, I. pumila, I. variegata-n körülbelül egyenlő erősségű. Falaik nem sokkal vas- * Dr. S c h w e n d e n e r S. : Das niechanische Prinzip im anatomischen Bau der Monokotyledonen. Leipzig. 1874. S. 3. ** Balicka-Ivanowka: Etude etc. **" H. Köss: .\natomia comparata etc. 48 P.AI'P DEZSŐ tágabbak a parenchym-sejtek falainál, maguk a sejtek kisebbek, átmetszetük szögletes, üregük mindig megvan, sőt néhol sejttartalommal és chlorophyllal. Az /. Ri'ichenbachii-n nagy számban kísérik oxalsavas mészkristályok, az /. are- naria-n a sejtek fala erősebben vastagodott, az üreg kicsi. Az /. spuria, I. stib- barbata, I. Gueldenstaedtiana, I. pseiidacorus-on üregük alig van. Az /. spiiria-n elhatárolása a parenchym felé kisebb és vastagabb fald parenchymmal történik, a többieken a határ éles, átmenet nincsen. A hüvely alján a két szabad szélen csak az /. spuria, I. subbarbata, I. Gueldenstaedtiana-n jelenik meg erősítő szövet, rostjai nem olyan erősen fejlődőitek, mint a másik gerinczszélen. Az /. spuria, I. subbarbata, I. Gueldenstaedtiana, I. pseudacorus, I. síbirica-n a két szél elvékonyodva messze kinyúlik és csak két sejtsorból alakul : a külső és belső epidermisből. Az /. spiiria-n, a kinyúlt szél terjedelme az utolsó nyalábtól számítva 90 sejtnyi ; körülbelül feléig a két epidermis között még egy sor sklerenchym-rost van ; az /. Reichenbachii, I. variegata, I. pumila-n 14^16 sejtnyire, az /. arenaria-n csak néhány sejtnyire nyúlik ki a szél, mely itt tompa. Ezekben a szabad szélek- ben az erősítő szövet megjelenése egy sor sklerenchym-rosttal kezdődik, melynek végződése után a külső és belső epidermis közös falainak vastagsága erősít ; fölfelé a hüvelyen a két szél mindinkább szélesebbé válik, a rostok nagyobb tömegben jelennek meg és a lemezen hasonló alakú és fejlettségű erősítő- szövet alakul, mint a minő a másik szélen van. Utóbbi helyen is mindenütt erősebbekké válnak a rostok, néhol nagyobb számban is vannak. A lemezek széleit az egyes fajokon összehasonlítva, azt látjuk, hogy az /. arenaria-n a szélek tompák és határvonaluk félkör, az /. sibirica-n meg az /. pseudaconts-on folyto- nosan keskenyedők, a többieken a szél közetlenül megvastagodik és a kereszt- metszeten mintegy ormot képez. A lemezen is legnagyobb mennyiségben és erős- ségben az /. spuria, I. Gueldenstaedtiana és /. síibbarbata-n jelennek meg a rostok, a hol az üregük egészen eltűnik ; az áthasonító parenchym-sejtek rövid ékalak- ban nyúlnak bele a sklerenchym közé. Az I . pseudacorus és /. sibirica-n aránylag sokkal kevesebb a rostok száma, de erősségben alig maradnak hátrább, a paren- chym-ék azonban nagyobb ; a többieknél körülbelül egyenlő fejlettségűek. Az /. arenaria-n fejlettsége nem igen változik az egész levélen keresztül, az /. varie- gata-n majdnem a szélekig hatol a parenchym-ék ; az /. purnila és /. Rei- chenb-ichii-n is van rövidebb ék. Az egyes sejtek hatszögletes átmetszetűek és típusosán prosenchymásak. Hosszuk még ugyanazon fajon is változó, a lemez csúcsa felé rövidülnek ; ha faluk nem nagyon vastag, plazmatikus alkotórészeket és chlorophyllt is tartalmaznak ; ha faluk nagyon vastag, csak levegő van bennük és végre az üregük is eltűnhetik. Nincsenek sohasem megfásodva. Szabad szemmel észrevehetően áttetszővé teszik a levélszéleket és a csúcsot. A szállító elemektől elkülönített mechanikai berendezésnek kell még tekin- tenünk a hüvely szögletén levő erősítő szöveteket, esetleg a szöglettől jobbra- balra az epidermis alatt elterülő erősítő sejteket, mely berendezésekről sem Balicka-Ivanowka, sem R o s s nem emlékezik meg. Mivel a hü- vely-szögletben mindenütt található egy jól kifejlődött edénynyaláb, vele sokszor a mechanikai szövet összeköttetésbe kerül ; mindenesetre azonban nem tartozik ADATOK AZ IRIS-EK LEVELÉNEK ANATÓMLÚAlIOZ. 49 hozzá, mivel ez a szövet a nyalábokhoz csatlakozott • többi mechanikai szö- vetektől elüt, de a legtöbb fajon nincsen is összeköttetésben a nyalábbal, mely mögötte van. Ez egészen a hüvely beszakadása ellen alakult berendezés, akár csak az epidermis-sejtek rendkívüli belső falvastagodása. Az erősítő szövet elemei típusosán collenchymásak ; a fejlődő levélen csakugyan coUenchyma-nak is kell lenni, mert a mint a hüvely fölfelé mindig kisebbedik, vele együtt eme sejteknek is módosúlniok kell. A hüvely felső részében sokkal kisebb 1. rajz. rajz. 1. rajz. Az Iris pseudacorus levélhüvelye szögletbeli rost-edénynyaláhj;ínak kereszt- metszete ; scL skierenchym, .'•. s. kísérő sejtek, r. cs. rostacsövek, tr. tracheidok, c. fa- 150. edények, _/. p. laparenchyni, /'. h. parenchymhüvcly, ep. cpidcnnis. — - — 2. rajz. Az Iris Gueldcnstaedtiana levclhüvclye szögletbeli subepidermalis erősítő szüvetcnek 150. keresztmetszete ; cp. epidermis, sd. skierenchym, iii. mesophjdl. — ~ — fokban van meg az erősítés, végre egészen eltűnik és az erősítő sejtek helyét parcnchym foglalja el. Meg van itt az átmenet a parenchym és stereom között, úgy a mint azt S c h \v e n d e n e r leírta. Leginkább típusosán van kifejlődve ez az erősítés az /. pseiidacoriis-on. (1. rajz), a hol a szögletnyaláb távol van a hüvely belső szögletétől, a szöglet és a nyaláb között hosszú erősítő- oszlop fejlődött ki, mely átmegyen a nyalábot körülvevő sklerenchymbe; sejt- jeinek alakja collenchymás. Hasonló oszlop van az /. arenaria-han, mely Növénytani Közlemények. 1903. 11. kötet, 2. füzet. 4 50 PAPP DEZSŐ sokkal rövidebb, de szintén csatlakozik a nyalábhoz, sejtjeinek fala nem olj^an erősen vastagodott. Az /. puinila-n nincsen távol a szögletnyaláb a hüvely belső szögletétől és a kettő között erősítő oszlop van, melynek sejtjei hatszögletesek, de faluk nem sokkal vastagabb, mint a parenchym-sejteké ; inkább csak szoros összetartásukkal erősítenek, mivel a sejtek között nin- csenek sejtközötti járatok. Az /. siibharbata, I. Gueldenstaedtiana, I. spttria-n a hüvely belső szögletében van néhány setjsorú olyan jellegű erősítő szövet kifej- lődve, mint az /. aréna ria-n, de nem terjed a fölötte levő nyalábokig (2. rajz). Az /. areiiaria-n a szöglettől jobbra-balra néhány sejtsoron át az epidermis alatti parenchym-sejtek is erősítésre szolgálnak, miértis vastagfalúak. Az I. psctida- coriis, I. Gueldenstaedtiana, I. síibbarhala^ I. spiiria-n ezek a sejtek kisebbek, 0 »'í^ ' l'' '■ .fí& 51 \n %u \ ^ '1 ^. - ■ I í 3. rajz. 4. rajz. 3. rajz. Az h'is puniila fél Icvéllemezcnck keresztmetszete ; scl. sklerenchym a levél 30. szélében, p. c. a musophyll píuenchym beékelődése, tar. egyszerű tarti')k. - — 4. rajz. Az Iris variegata fél levéllemezének keresztmetszete; magyarázat mint a 3. rajzban. szorosan állanak össze és csak az epidermis-sel érintkező faluk vastagodott. Az /. Reichenbachii, I. sibirica, I. variegata-n csak a sejtfalvastagodás erősít, de oszlopos vagy erősítő szövet nincsen. A hüvely felsőbb részein, az oszlop eltűnik és a helyén levő parenchym-sejteknek ez irányban való elrendeződése és megnyúlása szilárdít, a mi különben minden fajon megvan. Ez esetben csak az epidermis-sejtek belső falának vastagodása erősít, míg a lemezhez közel ez is eltűnik. Mielőtt áttérnék a szállító elemekkel kapcsolt erősítő szövetekre, érdemes lesz röviden rátérni a levél keresztmeszeti alakjára ; fajok szerint változik ez és jellemző. A keresztmetszet alakjára a többi szöveteken kívül nyilván az erősítő szöveteknek van legnagyobb hatásuk. Mivel ezek a lemez legszé- ADATOK AZ IRIS-KK LEVELÉNEK ANATÓMIÁJÁHOZ. 51 lesebb részein vannak legjobban kifejlődve, azért legczélszerübb itt tenni meg az összehasonlítást. Az összehasonlításkor bizonyos csoportokat alkottam. Kezdhet- jük az /. pnmila és /. Reichenbachii-va\, a hol a mechanikai szövetek kifejlődése a leggyöngébb (3. rajz). A keresztmetszet középen körülbelül kétszer olyan széles, (természetben ez a levél vastagsága) mint a széleken ; egyenletesen kes- kenyedik a szélek felé, melyek a már föntebb érintett módon mintegy ormot képeznek. A második csoportot alkotja az /. arenaria és /. variegala -.l. Ili ií;*JÍ i'^i íu.< ö. rajz. rajz. 5. rajz. Az h'is pscudacorus fél levélleniezének keresztmetszete ; scl. sklercnchym a , „ . ., 30. levél szelében, /'. c. a mcsophyll parenchym beékelődése, far. összetett tartok — ;j — 6. rajz. Az Iris spuria fél levéllemezének keresztmetszete ; magyarázat mint az 5. rajzban. (4. rajz). Vastagságbeli különbségek a lemezen csekélyek ; előbbinél a szél is tompa, utóbbinál hegyes. A felbőr alatti mechanikai szövetek szabad szem- mel is látható kiemelkedéseket okoznak. Az /. areiiaría-n 3—5, az /. variegata-n mindkét oldalon három nagy és két kicsiny, melyek a lemezen mint kiálló bordák jelennek meg. Összefoglalható az /. sibirica és /. pseudacoriis, me- lyeknél a lemez középen 3— 4-szer olyan vastag mint a széleken (5. rajz). Utóbbin a vastag rész a levél szélességéhez képest csekély terjedelmű és 4* 52 .PAPP DEZSŐ hirtelen átmenettel vékonyodik ; előbbin a lemez felét elfoglalja és azután egyenletesen vékonyodik. Végre egybefoglalhatok a következő fajok : /. spuria, I. GneJdenstaedtiana, I. subharbata (6. rajz). A lemez legnagyobb részében egyenletesen vastag, csak a széléhez közel vékonyodik meg ; bár a mechanikai szövetek itt a legerősebbek, mégis olyan nagy dudorodásokat nem alkotnak, mint az /. variegata-n. Schwendener* értelmezése szerint a szállító elemekkel kapcsolt mecha- nikai szöveteknek kétféle helyzetét lehet itt megkülönböztetni : 1 . subepidermá- lis erősítőket, ha közetlenül vannak az epidermis alatt ; ilyeneknek mondhat- juk azokat is, melyek 1 — 2 mechanikai jellegű sejtréteggel vannak elválasztva az epidermis-től ; 2. mélyebben a parenchymában fekvő ú. n. belső tartókat. Ezeknek a mechanikai szöveteknek tárgyalásakor első sorban is arra kell tekintettel lenni, hogy miképpen van megvalósítva az erősítés elve az egyes fajokon ; másodsorban, hogy az e czélt szolgáló mechanikai szöveteknek . milyen a kifejlődési alakja és végre milyenek az elemei ? A szállító elemekkel kapcsolt mechanikai szöveteknek a nyaláboktól való tökéletes különválasztása is meg volna magyarázható Schwendener** és F a 1 k e n b e r g*** ama fel- fogásával, hogy eme szövetek tulajdonképpen nem tartoznak az edénynya- lábokhoz ; más az élettani szerepük, más az alakulásuk és kapcsolódásuk ezekhez csak czélszerüségi jellegű. Mindez azonban nem zárja ki, hogy e szövetek a cribrovasalis rendszer tárgyalásakor is szóba ne kerüljenek. Mivel együttvéve morfológiai egységet alkotnak, a cribrovasalis rendszer helyzetbeli és más általánosabb szempontú tulajdonságainak, más szövetekhez való viszo- nyainak leírása a mechanikai szövetek elválasztásával el nem képzelhető. A mechanikai rendszer kialakulásának formái a Schwendener megkülön- böztette típusokba illeszthetők. Az erősítést általában tartók (»Tráger«) végzik, melyek egymással párvonalasan és a felületre merőlegesen vonulnak végig a levélben. Az Iris-ek hüvelyét az 1-ső rendszer 4ik típusába sorolja S c h w e n- d c n e r,"*" a hol egyszerű »I« alakú tartók vannak a hüvely külső oldalán. A tartók alkotásában részt vesznek : a sklerenchym-szövet, a cribrovasalis rend- szer és ennek belső hüvelye. Csak ilyen értelemben lehet szó »I« alakú tartók- ról. Felbőralattinak tulajdonképpen csak néhány tartó vehető, a többi áthaso- nító parenchym-mal van elválasztva az epidermis-től és így belső tartók, melyek a második típusba tartoznak. A lemezen kétféle típus található, u. m. egy- szerű »I« alakú tartók a lemez mindkét oldalán, de váltakozó állásban. Ez az 1-ső rendszer 5-ik típusa S c h w e n d e n e r ít értelmében. Erre nézve ő az /. variegata-i említi, de ide tartozik az /. arenaria, I. pninila, I. Reichenbachii is (3. és 4. rajz). A többi öt fajon összetett »!>.< alakú tartók vannak, melyek a lemez 2 oldalát kötik össze (5. és 6. rajz). Itt az összetett tartót * Schwendener: Das inechanischc Princip. Seite 77. ** Schwendener: Das mech. Princip. Seite 77. *** Dr. P. Falkenberg: Vergleichende Untersuchungen übcr dcn Jiau der Vegetationsorgane der Monokotyledonen. Stuttgart, 1870. Seite 142. • t Schwendener: Das mechanische Princip ctc. Seite 81. tt Schwendener: U. a. ADATOK AZ IRTS-EK LEVELÉNEK ANATÓMIÁJÁHOZ. 53 a körülbelül egyenlően kifejlődött és szemközt levő edcnynyalabok az össze- kötő parenchym-sejtekkel együtt alkotják. A mechanikai szövetek kialakulását, kifejlődési típusait vizsgálva, az előbb kapott beosztásnak többé-kevésbé megfelelő csoportokat találjuk. Nem követem itt az erősítő szövetek megjelenését a hüvely alsó részétől kezdve föl a lemezig ; annyit azonban meg lehet jegyezni, hogy bár a megjelenés alakjában nincsen semmi különbség a levél különböző részein, elemei erőseb- ben vannak a hüvely felső részén és a lemez derekán kifejlődve, nagyobb a számuk is, mint a hüvely alsó részén. A lemezen fölfelé haladva a csücs felé, ismét csak terjedelemben fogy az erősítő szövet, de nem erősségben. A föntebb érintett öt faj, tehát /. spnria, I. Giieldenslaedtiana, 1. sitbbarbata^ I. pseitdaconis, I. sibirica típusául vehetjük az /. spuria-t A sklerenchym legnagyobb mennyiségben és legerősebben van kifejlődve a háncs fölött, folytatódik a háncs körül két vagy több sorban ; a háncs és a fa határán egy, rendesen mindkét oldalon megszakítást szenved. Ez Schwendener szerint a mechanikai elvnek éppen olyan háttérbe való szorulása, mint mikor a nyalábok sklerenchym-hüvelyc az epidermistől eltávolodik, holott az erősítés elve szerint kerületi elhelyeződésűnek kellene lennie ; de itt az áthasonítás elve győzedelmeskedik ; hasonlóképpen szükségesek itt a megszakítások, hogy az áthasonítási termékek vándorlása a szomszédos szövetekből a szállító elemekbe lehető legyen. Másfelől azután kipótolódik ez, jelen esetben az edénynyaláb hüvely-elemeinek erősebb falvastagságával. A sklerenchym folytatódik a farész mellett egy, esetleg két rétegben és azután a kétoldali vonulat egyesül ; az erősítő elemek tehát hüvelyt, tokot alkotnak a szállító elemek körül (7. rajz). Az /. spttria-n is megvan a kisebb nyalábokon és a levél magasabb részein, a többi fajokon gy^akrabban, hogy a sklerenchym-sejtek a farész mellett lassanként gyöngébbek lesznek, mint a háncs mellett és átmennek szintén sklerenchym-jellegű, de nem olyan vastagfalú és nem fás sejtekbe. Néha a farész mellett is találunk olyan megszakításokat, mint a fa és a háncs határán. A hátralevő négy faj, a melyeken a mechanikai elv megvalósítása ugyanaz, a nyaláb-parenchymhüvelyr tekintetbevételével különíthető el két csoportra, melyeket egy részről az /. arenaria és /. vahegata, másrészről az /. Reichen- bachii és az /. pttmila alkotnak. Az előbbi csoportban van jól kifejlődött skle- renchym-szövet a háncs külső oldalán, mely a kisebb nyalábokon csak fedi, a nagyobbakon némileg körül is veszi a háncsrészt (8. rajz) ; a farész körül és tőle befelé a parenchymból alakult, több jól kifejlődött, némileg szabályosan félköralakú sorokban található nyalábhüvely van. Az /. variegatan több sorból áll mint az /. arenaria-n, különben a sorok száma változik a nyalábok nagysága szerint; pl. az egészen kicsi nyalábok körül egészen hiányzik. A farész mellett és egyáltalában legkülső sejtjei vastagodottak és helyettesítik az előbbi csoport sklerenchym-jét ; sőt az átmenet is megvan az /. variegata nagyobb nyalábjaiban, a hol a farész mellett egy^es sejtek típusosán sklerenchymásak és meg is vannak fásodva. Az utolsó csoportot alkotja az /. ptimila és /. Reichenbachü. Itt is van jól kifejlődött sklerenchym-szövet, de csak a háncsrészt fedi ; ennek legnagyobb része és a farész szabadon marad és 54 PAPP DEZSŐ érintkezik a parenchym-hüvelylyel. A belső edénynyaláb-laüvely sejtjei sem szilárdítanak olyan mértékben, mint az előbbieknél; egyrészt sokkal csekélyebb számúak és azonkívül a faluk nem vastag és nem fás. A nagyobb nj'^alábok körül 2—3 sorban jelennek meg és lassanként átmennek a parenchymba, a kisebb nyalábok körül pedig hiányoznak. Azok a csoportok, melyeket a mechanikai rendszer vizsgálatában meg- állapítottam, egészen egybevágnak Baker morfológiai csoportjaival. O a sectio-k megállapításában nagyon helyesen a szaporodó szerveket választotta irányadóul, mert ezek már rövidebb tartamuk miatt is sokkal kevesebb hatás- nak vannak alávetve, mint a tenyészeti szervek.* A mechanikai szövetek kialakulási típusaiból megállapított csoportoknak egybevágása ezen morfo- lógiai csoportokkal arra enged következtetni, hogy ezek a típusok sem válto- zékonyak és hogy az erősítő rendszer ezen jellegei már régen megalakultak. Az Apogon sectio-ba tartozó öt faj (I. spuria, I. Gueldenstaedtiana, I. sub- barbata, I. pseudacorus, I. sibirica) a mechanikai rendszer ugyanazon típusát mutatja. Az egy subsectio-ba tartozó három első megegyezése nagyobb, mint a másik kettőé egymással, vagy velők. A Pogouiris sectio-ba tartozó fajokat is lehetett volna egy csoportba foglalni az erősítő szövetek szempontjából ilyenforma jellemzéssel : típusos sklerenchym-szövet csak a nyalábok külső oldalán és ezen belül megtenni a fönti megkülönböztetést ; így a megegyezés Baker csoportjaival nagyobb. Az /. pumila és az /. Reichenhachii egy alcso- portba, az /. variegata és az /. arenaria külön-külön csoportba tartoznak ; másod- rendű eltérések vannak is közöttük, egyébként éppen úgy egyesíthetők egy csoportba, mint az /. pseudacorus és /. sibirica. A sklerenchym-szövet elemei mindenütt egyenlő alkotásúak, keresztmetszet- ben 3— 4— 5 szögletnek és ugyanazt mondhatjuk róluk mint a marginalis rostokról. Hosszúságuk körülbelül 1 mm, prosenchymásak, de elég hirtelen végződnek és határfaluk nem nagyon ferde. Egyes rostokban keresztfalak is találhatók, melyek elég közel, 03 mm-nyire esnek egymástól, vízszintesen vagy gyengén ferdén állanak. Legfőbb különbség közöttük és a marginalis rostok között az, hogy meg vannak fásodva. Az Apogon sectio-ban mindig, a Pogouiris sectio-ban kivé- telesen néha a sklerenchym-szövet egy része nem fás, vagy a kis nyalábok körül egyáltalában nem. A rostoknak ezen megfásodása szintén egyik gene- rikus xerophil bélyege az /r/s-eknek. A fiatalabb levelek mechanikai szövetei mindig gyöngébbek. Észre- vehetni a különbséget azokon a leveleken, a melyek között a tőkocsán nem fejlődik ki és a melyek nagyobbrészt borítva vannak a külső levelektől, vagy a legfiatalabb leveleken. A két szélen van ugyan erősítő szövet és a nyaláboknak is van sklerenchym-hüvelyök, de nagyon apró és finom sejtekből, a melyek fala nem vastagodott és nem fásodott ; üregük nagy, chlorophyll-tartalmúak és ugyanolyan elhelyeződésűek, mint a kifejlődött levelekben. * Dr. V o 1 k c n s G. : Beziehungen zwischen Standort und anatomischen Bau der Vcgetationsorgane. Berlin, 1884. S. 17. ADATOK AZ IRIS-EK LK\-ELKNEK ANATÓMIÁJÁHOZ. 55 A mechanikai szövetek kifejlődésében két jelenség tűnt fol. Az /. sibi- rica, I. pseiidaconis, I. spiirij-han erős fejlettségűek, holott ezek inkább hydrophil növények, másrészt gyengébb fejlettségűek aránylag az /. areiia- ria-n, mely jelenleg típusos xerophyta. Az első jelenségre a magyarázatot nem találhatjuk meg W a r m i n g - nál *, »A mocsári növények xerophil jel- legei« czímű fejezetben. O xerophil jellegekűl említi a viaszt, erős culinoso- dást, a vastag epidermist, az isolateralis levelet ; ezek azonban generikus xero- phjl jellegei az hisek-nsk, csak nagyobb mértékben vannak meg az említett fajokon. Ezeknek a jelenségeknek sincsen általánosan elfogadott magyarázata. A hypothesis-ek a következők : J o h o \v ** 1884-ben mutatott arra, hogy van egy transpiratio-optimum és ezért a mocsári növények kényszerítve vannak a túlságos kipárolgást csökkenteni. K i h 1 m a n *** és G o e b e 1 1 azon ma- gyarázata, hogy a nedves talaj mellett, mely azonkívül hideg is, a szárító szeleknek van az a hatásuk, hogy a kipárolgás csökkentésére berendezések alakuljanak, itt nem állhat fenn. vSzerepe van annak a körülménynek is, hogy a gyökér tevékenysége a nedves és oxygenben szegény talajban nehe- zebb. A mocsári növények gyökereinek Freyberg szerint sokkal kevesebb oxygen-igényük van, mint a száraz talajon élőknek és hogy munkájuk a földfeletti szervekéivel súlyegyenlőségben maradjon, ezek tevékenységének is alább kell hag^^ni és megjelennek a kipárolgás csökkentését előidéző ténye- zők. Továbbá .S t a h 1 'f^ szerint a nedves talajon élő növények szájnyílásai nem szabályozzák úgy a kipárolgást, mint más növényekéi, mert nyitottak és szakadatlanul párologtatnak ; azért szükségesek a csökkentő tényezők. Mind- ezek megmagyarázhatják azokat a jelenségeket, melyeket a bőrszövetrendszer leírásában említettünk, de nem a mechanikai szövetek erős fejlettségét. Ezek a kipárolgást csak annyiban és akkor csökkenthetik, ha felbőralattiak és a levél fölületének nagy részét teszik, ttt A fenforgó esetben a mechanikai szövetek erős kifejlődését véleményem szerint az magyarázhatja, hogy mivel itt rendesen jól kifejlődött üregek találhatók, melyek folytán a belső szövetek- nek coUapsus-a nagyon könnyen megtörténhetnék, ellensúlyozásul a lemez fölületére merőleges irányú szilárdításnak jobban kell érvényesülnie. Más- részt, mivel itt a levelek nagyon hosszúak, könnyen meghajolnának, az áthaso- nításra pedig szükséges, hogy mindkét fölületét egyenlően érje a fény ; azért az erős mechanikai szövetek lényeges tényezői a levél kiegyenesítésének. Az /. arenaria-n tapasztalható jelenséget nem tudom egészen határo- zottan megfejteni. Bizonyos megfontolás után arra az eredményre jutottam, * W a r m i n g : Lehrbuch der etc. Seite 174. ** Johow F. : Ueber die Beziehungen einiger Eigenschaften der Laubblatter ZLi den Standortsverháltnissen. Jahrb. f. wiss. Hot. X\^ 1884. *** K i h 1 m a n A. O. : Pllanzenbiologische Studien aus Russisch-Lappland. Aus- zug in Flóra. LXXV. t Goebel K. : Ptlanzenbiologische Schilderungen. II. Theil. 1891—92. tt Stahl: Einige Versuche übcr Transpiration und Assiinilation. Bot. Zeitg. 18í)4. itt Volkens: Beziehungen etc. Seite 12. 56 PAPP DEZSŐ hogy ha föltesszük azt, a mit föntebb következtettünk : hogy a mechanikai szövetek kifejlődésére a külső körülmények hatása sokkal lassabban, talán csak későbben érvényesül, azt mondhatnók, hogy az /. arenaria ökológiai viszonyainak megváltozása óta, a típusos xerophyl viszonyok között még nem töltött annyi időt, a mennyi elég lett volna ezen megfelelő xerophil jellegnek a tökéletes érvényre jutására. III. Szállító szövetrendszer. E czím alá soroljuk a mestom-ot, tehát a fa- és háncsrész szállító ele- meit és azonkívül a parenchym-hüvelyt, melynek sejtjei a szénhydrat-ok ve- zetésére szolgálnak. A szállító elemek alkotják itt az edénynyalábok főrészét. Kétféle alakban jelennek meg : tudniillik mechanikai szövetek nélkül az erek végződésében és összeköttetési helyeiken, továbbá az erősítő szövetekkel kapcsolatban az erek lefutásának többi részeiben. Alkotásukra nézve a nya- lábok kétfélék : egyszerűek és összetettek. Egyszerű nyalábok H a b e r - landt* meghatározása szerint azok, melyek vagy csak víz, vagy csak fehérje- szállító elemekből alkotvák. Ilyen egyszerű nyalábok találhatók az Apogon sectio-ban a hüvely alsó részén, a hol néhány háncselem van egészen körül- véve stcreom-mal. Általában a nyalábok elválásánál az elvált részek mind egy- szerű nyalábok ; úgy ezek, mint a nyalábvégződések és az anastomosisok is csak tracheid-ekből valók. A típusos összetett edénynyaláb alkotórészei : háncs, farész, sklerenchym-hüvely, belső edénynyaláb-hüvely és parenchym- hüvely. Az elemek elrendeződése olyan, hogy a háncsrész mindig a levél- fölület felé fordult és a fa befelé. A befelé eső oldal felel meg tehát a dorsiventral levél felső oldalának. A hüvelyrész e szerint egy dorsiventral levél- nek felelne meg, de a lemezen mindkét oldalon háncsrész van kifelé for- dulva és ilyenformán mindkét oldal a dorsiventral levél alsó oldalának felel meg, a felső pedig hiányzik. Erre figj^elmeztet R o s s is. A nyalábok száma rendesen arányban van a lemez szélességével ; a hüvelyben kevesebb van, mint a lemezben, a hol elválások folytán ezek meg- szaporodnak. Az epidermisre, illetőleg a szélességbeli kiterjedésre merőlegesen helyezkednek el; kivételt teszen ez alól a hüvelyszögletben lévő nyaláb, mely a lemezben is a szélességi irányban helyezkedik el, tehát háncsrészletével a szél felé fordul. Ez a törekvés megvan azokban a nyalábokban is, melyek belőle válnak el és szintén az úgynevezett gerincz-margo alatt feküsznek. A másik szélre nézve két eset van Ross H. szerint. Ott a hol a hüvely két felében páratlan számban vannak a nyalábok, ott a két szélső nyaláb össze- olvadva alkotja a lemez ezen szélének marginális nyalábját ; a hol páros számban vannak, ott nem olvad össze a két szélső nyaláb, hanem egymás- után alkotják a másik szélben az első pár nyalábot. E fajokban összeolva- dást nem találtam közetlenűl a szél alatt, hanem a nyalábok egyenként * Dr. H a b e r 1 :i n d t G. : Pliysiologische IMlanzenanatomic. Leipzig. 1884. .Seitc 288. l ADATOK AZ IRIS EK LEVELÉNEK ANATÓMIÁJÁHOZ. 57 helyeződnek el ott is, a hol különben szemben állanak a lemezben. A lemez alsó részén a szélek mentén levő nyalábok helyzetéből következtetni lehet. hogy melyik a később alakult, mert itt a nyalábok rendes helyzetükben van- nak, háncsrészükkel kifelé fordulva ; míg a másikon vagy egészen a levél szélességében helyezkedtek, vagy kissé ferdén állanak. Minden fajon a nyalábok nagysága általában háromféle, melyek sza- bályosan váltakoznak. A levél közepén van a legnagyobb nyaláb és ettől jobbra-balra következnek a többi kisebbek részarányosán. Mindez a levél- fejlődéssel függ össze és azért itt helyén való megemlíteni azokat az eredmé- nyeket, melyeket e téren a kutatás elért. Erre nézve T r é c u 1 és G o e b e 1 szolgáltattak adatokat. Trécul* szerint, ki az /. gennanica levélfejlődését vizsgálta, ez mint a tenyészőkúpot körülvevő sánczalakú gyűrű fejlődik, mely később egyenlőtlen növekedés következtében kámzsa-alakot ölt. A le- véllemez később alakul ki. G o e b e 1 ** referátumában figyelmeztet arra, hogy az eredeti levélkezdemény nem a hüvely, hanemi az E i c h 1 e r-féle *** elsőd- levél, a melyen az alapi és csúcsi részre való elkülönülés még nem követ- kezett be. Legutóbb Deinega+ foglalkozott e kérdéssel; szerinte a kü- lönbség valamely más egyszikű hüvelyes levél és az //75-levél fejlődése között az, hogy míg előbbinél az elsőd-levél csúcsa, később is a lemez csúcsa lesz és az egyenlőtlen növekedés következtében az első nyaláb a ránczolt levél- lemez szögébe kerül, addig az /r/s-levélnél az elsődlevél csúcsa oldali hely- zetű lesz és mint a levélhüvely csúcsa marad vissza ; a lemez eleinte csak a kámzsa-alakú elsődlevél hátéle gyanánt van kialakulva, melyen később új levélcsúcs létesül. A további növekedés legerősebb a lemez median részén, ez irányban helyeződik el a két legerősebb nyaláb is, nem pedig a szöglet- ben ; a többi nyalábok kétoldalt annál korábban alakulnak ki, mennél közelebb esnek a median részhez. A levél morfológiai sajátságai szerint azonban a fejlődés ilyenformán is gondolható : a fiatal levéldudor alsó és felső csúcsi részre különül, az alapi rész két oldalt erősebben nevekedik és ez alatt a csúcsi részlet is tovább növekedhetik. Az alapi rész két oldali egyenlőtlen növekedéséből létrejön a kámzsa-alak, míg a csúcsi részletből közbeékelt (intercalaris) növe- kedéssel fejlődik a lemez. A különböző fajok szállító rendszerének áttekintése után arra az ered- ményre jutottam, hogy itt is bizonyos csoportokat lehet megállapítani. A helyett tehát, hogy leírnám az egyes fajok ezen rendszerét, a csoportokéit jellemzem és ott a hol némi eltérések vannak, melyek mégis megengedik a csoportokon belül való egybefoglalásukat, külön megemlítem. Ilyen megegyezést látunk az /, spuria, * Comptes rendus des séances de l'Acad. des Sciences. T. XC. Paris. 1880. pag. 1047—1049. ** Goebel: Ref. Bot. Zeit. 1881. S. 96. *** E i c h 1 e r : Zur Entwickelungsgeschichte des Blattes, mit hesonderer Berück- sichtigung der Nebenblattbildungen. Inaug.-Diss. Marburg 1861. t D e i n e g a : Beitrágc zur Kenntniss der Entwickelungsgeschichte des Blattes und der Anlage der Gefássbündel. Flóra. 85. Bd. 1898. S. 444—448. Növénytani Közlemények. 1902. IL kötet, 2. füzet. 4 TjS PAPP DEZSŐ /. Giieldenstaedtiana és /. síibbarbata fajokon. A morfológiai leírásnál hozzá- veszem a sklerenchym-szövetet is, tehát tulajdonképpen rostedénynyalábok- ról leszen szó. A nyalábok e csoportban a hüvelyben 2—4 sejtsorral vannak elkülönítve az epidermistől. Elhelyezésükre nézve kétfélék: 1. melyek edény- nyalábhüvelyükkel tovább érnek a lemez közepénél és elválasztják za ürege- ket ; 2. melyek a levél közepéig nem érnek. Előbbiek kisebbek és nagyobbak, átmetszetük olyan ellipsis, mely a levéltengely felé kissé össze- nyomott, utóbbiaké köralakú. Ezek a kis nyalábok az /. Gueldenstaedtiana és /. subbarbata-n a középnagyságú nyaláboktól jobbra és balra esnek, az /. spitrian éppen föléjük, amazokon tehát részt vesznek a nyalábok váltakozá- sában^ emezen nem. Szintjük a többi nyaláb sklerenchym-jével esik össze, az /. spiiria-n az alattuk lévő középnagyságú nyalábok 6 — 7 parenchymsejt- TCS. 7. rajz. Az Iris sibirica levélszél alatti rost-edényn3'aIábjának keresztmetszete; 5(7. skle- renchym, h. s. kísérő sejtek, /•. cs. rostacsövek, /;-. tracheidek, c. faedények, p. li. parenchym-huvely. — - — - sorral vannak elválasztva az epidermistől. Ezek a kisebb nyalábok csak háncsot tartalmaznak, némelykor néhány tracheid-et is; ennek daczára egészen körül vannak véve sklerenchym-mel, néha alig vehető észre a szállító elem bennük. A fa- és háncsrész között a határt minden fajon egy a háncsrész felé homorúan hajló sejtsor alkotja ; sejtjeinek az alakja emlékeztet a cam- biumsejtekére. A tracheid ek elhelyezése is körülbelül ezt az irányt követi, közöttök nincsen faparenchym. Az edények tágasak, 7— 15-ével befelé nyúló sorban helyezkedtek el ; közöttük faparenchym van. A farésztől jobbra, balra és befelé vannak az edénynyalábhüvely sejtjei, a nyalábok nagysága szerint különböző mennyiségben; legkülső rétegük rendesen jól kifejlődött skleren- chym-be megyén át és ilyenkor a szállító elemek egészen sklerenchym-hüvely- lyel vannak körülvéve. A nyalábokat azután körülveszi a parenchym-hüvcly. ADATOK AZ IRIS-KK LFA'ELÉNEK ANATÓiMIÁJÁHOZ. 59 A levélhüvely magasabban fekvő részein és a lemezen a nagyobb nyalábok egy sejtsorral — mely kicsi és rendesen vastagfalú, kevés chlorophyllt tartalmazó sejtekből áll, — vannak elválasztva az epidermistől ; a kisebbek 1—2 jól kifejlett parenchymsejtsorral. A szél menti nyalábokon a többiektől bizonyos eltérés vehető észre (7, rajz). Atmetszetük inkább köralakú, elemeik a levél- vastagság irányában helyezkedtek el, a tracheidek nagyobb számúak és a háncs fölött a sklerenchym gyönge. Utóbbi természetes, mivel ez irányban nincsen védelemre szüksége a nyalábnak, mert fölötte vannak a széli rostok; ez a jelenség is megvan minden fajon. A nyalábok, a szél mentieket kivéve szemben vannak egymással (5. és 6. rajz). Párokat alkotnak körülbelül egyenlően fejlődött tagokkal. A legkisebb nyalábok nem alkotnak tartókat, bár szintén szemben vannak és egyenlő fejlettségűek, de üregekkel vannak elválasztva. A szemben levő nyalábok a lemez szélesebb részein még parenchym-hüvelyeikkel sem olvadnak össze, hanem 1 — 2 réteg mesophyll-sejt választja el azokat. A levél vékonyabb részein, a hol közelebb jutnak a nyalábok egymáshoz, a Sl -DÍJ-. 8. rajz. Az Iris pseudacorus Icvéllemez-rcszletének keresztmetszete; ep. epidermis, /'. palli- sad, scJ. sklerenchym, ir. tracheidek, c. faedények, h. s. kísérő sejtek, r. cs. rosta- csövek, /'. h. parenchyni-hüvcly, /. /'. faparenchvm, kr. oxalsavas mészkristálv, , ' 150. ;;/. mcsophyll, sz. ny. szájnyílás. — - — parenchym-hüvelyek egj'esülnek és a két nyaláb a faparenchym-mal érint- kezik (8. rajz). A csúcs felé a nyalábok száma csökken, egybeolvadások történnek, terjedelmük is csökken és a nagyságbeli különbségek kiegyenlí- tődnek ; a sklerenchym gyöngébb lesz, az edények szűkebbek, a háncsrész fogy, majd eltűnik, mig végre tracheid-ek maradnak a parenchym-hüvelylyel. V.zX is megtalálhatni minden fajon. Az /. psettdacorits-on a típus ugyanez (IT rajz). A hüvelyben a nyalábok a levél vastagságához képest kicsinyek, és mig előbbieken úgyszólván átérték a levél egész vastagságát és a tartók legnagyobb részét alkották, addig itt ezt a parenchym-oszlop teszi, melyben a nyalábok vannak elhelyezve. A nyalábok 3—6 parenchym-sejtsorral vannak elválasztva az epidermistől, csak a keskenyedő széleken esnek közelebb. A tracheid-ek kisebb számúak, az edények is, de tágasabbak ; az edénynyalábhüvely sejtjei vékony falúak, tágasak. A parenchymhüvely sejtjei is nagyobbak, mint a föntebbieknél; mindez a vizbőséggel függ össze. 00 PAPP DEZSü Nagyjából ezt a típust követi az /. sibirica is, csakhogy kisebb eltérésekkel. A hüvelyben a nagyobb nyalábok egy, a kisebbek két sejt- sorral vannak az epidermistől elválasztva és ilyen módon a legkisebb nyalábok is résztvesznek a váltakozásban. A lemezben egészen felbőralatti nyalábok is vannak, a mit még csak az /. arenaria-n találtam. Az edények kevesebbek, 6— 9-számúak, ellenben, nagyobb a tracheid-ek száma, néha több sorban ; az edények is hasonló elrendeződésre törekednek, szűkebbek. A nyalábok széle- sebbek, a kisebbeknél a farész körül néha nincsen típusos sklerenchym, hanem csak az edénynyalábhüvely pótolja, melynek sejtjei lassanként átmennek a parenchymba. Egy csoportba foglalható az /. arenaria és /. variegata. A levélhüvely- ben a nagyobb nyalábok 1 — 2, a kisebbek 3—4 sejtsor parenchymmal vannak elválasztva az epidermistől. Jól kifejlődött sklerenchym-szövet csak a háncs külső oldalán van (9. rajz) és csak a nagyobb nyalábok körül egészen fás; 9. rajz. Az Iris variegata levéllemez-részletének keresztmetszete; ep. epidermis, scl. skle- renchym, /.'. i". kísérő sejtek, r. cs. rostacsövek, tr. tracheidek, e. faedények, c. Ji. 150. edenynyalab-hüveh', p. pallisad, m. mesophyll. — - — néhol csak a kerületi része, a kisebb nyalábok körül néha hiányzik ; ez nagy eltérés az előbbi csoporttól, a hol viszonylagosan éppen a kisebb nyaláboknak van legerősebb sklerenchym-hüvelye. A háncs elemei tágasabbak, a faedények száma megegyező az előbbiekkel, de inkább két sorban vannak, közben fa- parenchym-mal. A belső edénynyaláb-hüvely jól kifejlődött, a legkisebb nyalábok körül néhány sejtből alakul, a középnagyságúak körül 2—4, /. variegata-n néhol 7—8 sejtsorból. Külső rétegük rendesen vastagabb falú és pótolja az előbbi csoport sklerenchym-jét. A parenchym-hüvely itt is ki van fejlődve. Az /. arenaria lemezén találunk subepidcrmalis nyalábokat és általában az összes nyalábok közel vannak a fölülethez ; néhány ér erősebben kiemelkedik. A nyalábok nem kerülnek egymással szembe és ha meg is történik, hogy körül- belül szembe esnek, semmi összefüggés sincsen közöttük (3. és 4. rajz). A nyalá- boknak váltakozása megvan mindkét oldalon, külön4íülön, sőt együtt is olyan- formán, hogy egy nagy nyaláb után a másik oldalon rendcsen egy kisebb következik. ADATOK AZ IRIS KK LEVELÉNEK ANATÓMIÁJÁHOZ. 61 Végre megegyezés van az /. pninila és /. Reichenbachii között. Daczára, hogy a levél vastag, a nyalábok aránylag vékonyabbak az előbbi csoportéinál. A háromféle nyaláb egy vonalba esik az ismertetett váltakozásban, 6—8 sejtsor-távol- ságra vannak az epidermistől, tehát itt csak belső tartókról lehet szó. A nyalábok átmetszete itt is ellipsis, hanem kifelé összenyomott, mivel a sklerenchym gyönge kifejlődésű ; sejtjeinek fala sem vastag, a fásodás is csekély, kisebb nyalá- bokon nincsen is meg. A háncsrész viszonylagosan terjedelmes a sklerenchymhez és fához képest. A sklerenchym csak a háncsot fedi kívülről és ilyen módon a parenchym-hüvely sejtjei szabadon érintkeznek a háncscsal és a fával. A belső edénynyaláb-hüvely gyöngébb, mint az előbbi csoportban és 1—2 sorban van kifej- lődve; az edények szűkebbek, a tracheid-ek kevesebbek. A hüvely felsőbb részein és a lemezen a nyalábok közelebb kerülnek az epidermishez, esetleg csak egy vastagodott falú sejtsorral vannak elválasztva, de hatásuk reá még sincsen, bár itt a sklerenchym-elemek is olyan erősek, mint a többi fajokon. A nyalábok nem kerülnek egymással szembe, hanem váltakoznak, a széleken már csak egy sorban jelennek meg és ilyenkor rendesen középre húzódnak. Egyebekben megegyeznek az előbbiekkel. A szállító elemek szerkezetében fajok szerint különbségek nincsenek és így általánosan szólhatok róluk. A farész tracheid-ekből, edényekből és faparen- chymból van alkotva. A tracheid-ek rendesen közetlenül a háncsrész mellett vannak, ritkán az edények körül is ; átmetszetük szögletes, a faluk vastagodott. Csa- varos, létrás gödörkcs vastagodásúak, 1 — 3 sorban levő gödörkékkel. Az edények tágabbak vagy szűkebbek és változatos vastagodásúak. Leggyakoribb a csavaros vastagodás; vannak meredeken vagy sekélyen futó* egyszerű csavarmenetek, azután kettős csavarmenetek: a háncs felé általában létrásan gödör- kések, sőt nagyon ritkán gyűrűsek, távol álló gyűrűkkel. Az elsődleges edén^'ek csak az /. spiiria, I. Gueldenstaedtiana és /. subbarbala-ban szakadnak szét, a többieknél mint a legtágasabb és legbelsőbb edények megmaradnak. A faparenchym elemei kis öt-hatszögletes átmetszető sejtek, gyöngén vastagodott fás fallal. A háncsrészt rostacsövek és kísérő sejtek alkotják. A rostacsövek tágasak, nyúltak, rostafaluk' kissé ferde, faluk nagyon vékony. A kísérő sejtek átmetszete négyszögletű, szűkebbek és rövidebbek, választó falaik vízszintesek vagy kissé ferdék, protoplazmában bővelkedő tartalommal. Az edénynyaláb hüvelysejtjei hat- szögletes átmetszetűek, hézagnélküliek, nyúltabbak, mint a parenchym-sejtek ; hogy erősítésre szolgálnak, abból látszik, hogy ott a hol a nyaláb befelé is sklerenchym-mel van erősítve, vagy urna kis nyalábok körül, melyek egészen sklerenchym-mel vannak körülvéve, hiányzik, vagy csekély mértékben van kifejlődve ; sokszor sklerenchym-be mennek át, ilyenkor megnyúlnak, haránt- falaik esetleg vízszintesek maradnak, de rendesen ferdék lesznek. Átmenetük a parenchym-ba szintén jól követhető, kevés chlorophyllt tartalmaznak. Végre a szállító elemekhez kell sorolnunk a parenchym-hüvelyt, melynek sejtjei a szénhydrat-ok vezetésére szolgálnak.** Mindenütt megvan egy, esetleg két " De Bary: Vergleichende Anatomie der Vegetationsorgane. Leipzig, 1877. S. 163-164. ** H a b e r 1 a n d t : Phvsioloí^ische Pnanzenanatomie. S. 229. 62 PAPP DEZSŐ rétegben ; ott a hol a nyalábok mélyebben vannak, egészen körülveszi őket ; a hol felbőralattiak, ott a sklerenchym két oldalán végződik. Sejtjei mindig kisebbek, mint a parenchym-sejtek és egy sorban való helyezkedésük által jól megkülönböztethetők. A sklerenchym-hüvely körül kisebbek, mint a farész körül és ott a hol sklerenchym veszi körül egészen a nyalábokat, a fa és háncs határán meg a farész mellett egyes helyeken közetlen érintkeznek a szállító elemekkel. Sejtjei 7— 8-szor hosszabbak mint szélesek, faluk vékony, chlorophyllt nem, vagy csak keveset tartalmaznak. Minden fajnál vannak mestom-anastomosis-ok, gyakrabban a lemezben, a mi nagj^on előmozdítja az erősítést. Keresztmetszetben nagyon sok helyen tracheid-ek hosszmetszetei találhatók, melyek mint összekötő zsinegek futnak egyik nyalábtól a másikig. Csavaros vastagodásúak és nyúlt parenchym kíséri azokat. Merőlegesen haladnak a szomszéd nyalábhoz, de ferdén indulnak ki és végződnek, úgy hogy keresztmetszetben ritkán kapni meg az egész összeköttetést. Párvonalasan járnak a fölülettel, mert ez irányban van erősí- tésre szükség. Csak a másodrendű nyalábok anastomizálnak. Hasonlóképpen il^^en tangentialisan erősítenek azok a diaphragma-k, melyek az /. pseudacoriis üregeit osztják egymás fölötti rekeszekre. Néhány réteg parenchym-sejtből állanak, melyek vázát tracheid-ek alkotják ; vannak azonban tisztán parenchym-diaphragma-k is. Szabad szemmel is láthatók a leveleken, a mint összekötik az ereket. Az üregeket a levél hosszában reke- szelik el, úgy mint a tartók a szélesség irányában. A bennök haladó szállító elemek is tulajdonképpen anastomosis-ok, nyalábtól-nyalábig hatolnak. Diaphrag- ma-k csak az /. pseudacorus-on vannak ; egymástól való távolságuk változó, 8 — 10 mm, néha több is. A nyaláb-elválások a levélszélesség irányában történnek, még pedig akképpen, a mint azt Falkenberg* leírja; azon nyaláb elemei, melyről egy másik nyaláb lefüződni készül, az elválasztási síkra merőlegesen szapo- rodnak és helyezkednek el ; majd egy vagy két oldalon befüződés támad, mely mélyebbre hatolva elválasztja a két nyalábot. A lefűződött nyaláb nagyon apró, néhány tracheid-ből és kis háncsrészből áll, eleinte erősítő szövet nélkül, csak később, feljebb fejlődik ki körülötte sklerenchym. A nyalábvégződés itt is szabályszerűen történik, a mennyiben a nyalábok végső részeikben csak tracheid-ekből vannak alkotva, parenchym-hüvelylyel körül- véve. A tracheid-ek tompán végződnék. A nyaláboknak a szárból a levélbe való belépését úgy találtam, a mint az Falkenberg** az /. pseiidacorus- ról írja. IV. Athasonító szövetrendszer. Az athasonító szövetek háromféle alakban vannak kifejlődve. 1. A levél hosszirányában nyúlt, keresztmetszetben isodiametrikusaknak látszó sejtek a hüvelynek úgy a külső, mint a belső epidermise alatt és a levél egész terje- delmében, tehát típusos oszlopos (pallisad) szövet nélkül. Ez található * Dr. P. Falkenberg: Vergleichende Untersuchungen etc. S. 161. ** U. a. 67—70. old. ADATOK AZ IRIS-KK LKN'ELÉNEK ANATÓMIÁJÁHOZ. . ü3 minden fajon a hüvelyi részben. 2. Az epidermisre merőlegesen irányuló oszlopos szövet, alatta a szélesség irányában nyúlt chlorophyll-sejtek. 2. A levél- szélesség iránj^ában nyúlt oszlopos szövet. Mindahárom isolateralis kifejlődésű ; az első esetet is annak vehetjük, daczára hogy a hüvely egy dorsiventralis levéllel homológ, illetőleg külső és belső oldala nem egyenlő értékű, mint a lemez két oldala. Ez a kifejlődés az isolateralismus kezdetleges alakja. Típusos szivacsparcnchym sehol sincsen. Az áthasonító szövetek mindig a nekik megfelelő kerületi helyet törekesznek elfoglalni és ez legtöbbször sikerül is, mert a mechanikai szövetek beljebb vonulnak ; néhol, a hol erősek a felbőralatti stereom ok, az áthasonító szövet megszakítást szenved, vagy a nyalábokat az epidermistől elválasztó egy sejtrétege módosul ; erősít, kevés chlorophyllt tartalmaz, sőt egészen elvesztheti áthasonító jellegét. A hüvelyben a parenchym-sejtck alakja mindenütt ugyanaz. A levél hosszirányában nyúltak, hossztengelyük közepesen kétszerese a szélességnek. Átmetszetük a típusos parenchym-átmetszet, isodiametrikus. Közetlen az epider- mis alatt a sejtek kisebbek, befelé nagyobbodnak, de lazább összeállásúak. A külső és belső oldal sejtjei között alakban semmi különbség sincsen, csak az, hogy a belső oldal sejtjei valamivel nagyobbak, nem olyan szoros össze- állásúak és nincsenek annyi rétegben, mint a külső alatt, mert az üregek inkább befelé terjednek. A lemezeket vizsgálva és összehasonlítva, két típust lehetett megálla- pítani, melyek alá foglalhatók az összes fajok levelei. Az első itt megálla- pított csoport jellegei ugyanazok, a melyeket Haberlandt* az áthasonító rendszerről szóló alapvető dolgozatában, II. systema-jának harmadik típusáról rhond. Van külön áthasonító és külön levezető szövet, az áthasonítás ter- mékei közetlenül vándorolnak az előbbiből az utóbbiba. Az áthasonító szövet keresztben nyúlt, a levélszínnel párvonalas sejtekből áll, melyek merőle- gesek a hosszanfutó levezető szövetre, mely itt az edénynyalábokat körül- vevő parenchym-hüvely alakjában van kifejlődve (9. rajz). Ezen bélyegekkel jellegzett csoportba tartozik az /. variegata, I. pnmila, I. arenaria, I. Reichen- bacliii. Típusosán van kifejlődve az első kettőn ; már a hüvely felső részében kezdenek a sejtek tangentialisan a levél szélesség irányában ^megnyúlni és a lemezen már tökéletesen kifejlődve találunk mindkét oldalon 4— 6-sejtrétegű keresztpallisad-ot. Ezen belül szintén ilyen irányban nyúlt nagy sejtek követ- keznek, közöttük nagy sejtközök vannak ; a sejtek alakja változatos. A levélszélekben azonban szorosan vannak a tangentialisan nyúlt [_sejtek, sejt- közök nincsenek, legfeljebb középen van egy színtelen réteg. A pallisad- sejtek közetlenül az cpidermis alatt rövidebbek, mint beljebb,, a hol nyúltabbak és alacsonyabbak, az általános alakjuk azonban megmarad. A sejtek tangentialis irányban általában fölülmúlják a kétszeres szélesség terjedelmét. Az /. varie- gata lemezén csak bizonyos helyeken találhatók színtelen sejtek a közép- * H a_^b c r 1 a n d t G. : Vergleichende Anatomic des assimilatorischen Gewebe- systems der Ptlanzen. Jahrb. lür wiss. Bot. Herausg. von Dr. Pringsheim. XIII. 1881. S. 74—188. Ö4 PAPP pEZSÜ vonalban, különben a levél egész vastagságában tangentialisan nyúlt sejtek vannak chlorophyllal, melyek középen 3— 5-ször nyúltabbak, mint szélesek. A levél keresztmetszetben járatokat nem látni a sejtek között, de a levél- fölülettel párvonalas hosszmetszetben igen, úgy hogy ezek nem engedik az anyagszállítást sugárirányban ; de tangentialis irányban szoros összeállásúak. H ab e r la n d t-nak egy másik elve is meg van valósítva, t. i. hogy a szállítás a legrövidebb úton történjék,* a mennyiben az oszlopos sejtek merőlegesek a parenchym-hüvelyre. Nem olyan szépen van kifejlődve, de jól látható ez a típus az /. arenaria és /. Reichenbachii-n. Előbbinél a sejtek szintén tangentialisan helyezkedettek és nyúltak, de ez irányban méretük csak 1'5 — 2szercse a vastagságbelinck ; összeállásuk jelzi azt, hogy a szállítás tangentialisan történik. A lemez közepén itt is nagyobbak és más alakúak a sejtek és sejtközötti járatokkal , vannak egymástól elválasztva. Az /. Reichenbachii-hix.n kevésbé látható közetlenül az epidermis alatt a keresztpallisad, de bizonyos helyeken egészen tangen- tialisan nyúlnak meg a sejtek és ez irányban történik a szállítás is. A többi fajokon az áthasonító és levezető szöveteken kívül még egy különleges közvetítő szövet is van, melybe az áthasonított anyagok egyenesen jutnak az áthasonító sejtekből és ezek viszik át a levezető szövetbe. Ez tulajdonképpen Haberlandt III. systema-jának 9-ik típusa.** Az áthasonító szövet az epidermisre merőleges oszlopos szövet, a levezető a parenchym-hüvely és a közvetítők tangentialisan nyúlt chlorophyllos sejtek. Ilyen kifejlődés van az /. spuria, I. Giieldenslaedtiana, I. subbarbcíta, I. pseudaconis, I. sibirica leveleiben (8. rajz). A lemezen mindkét oldalt találunk egysejtű oszlopos szövetet, sejtjeik keskenyek, kétszerte hosszabbak mint szélesek. Nem mindig állanak merőlegesen az epidermisre, egyesek ferdén ; alakjuk is változatos, különösen a szájnyílások alatt. A sugaras hosszmetszetben járatokat tüntetnek fel, úgy hogy tangentialisan nem is történhetnék vezetés. A széleken a pallisad-ok áthajlanak és közetlenül a szél alatt szintén merőlegesen helyez- kednek a szélre, tehát tangentialisan ; irányuk összeesik a közvetítőkével. Itt a levél egész vastagságát kitöltik a legközelebbi nyalábig. Az egysejt rétegű pallisad alatt 3— 4-sejtsorú tangentialisan nyúlt közvetítő szövet következik, szintén chlorophyllal ; sejtközök vannak sugaras irányban, tangentialisan a sejtek mint legrövidebb úton merőlegesek a parenchym-hüvelyre. Ezek alatt tág, nem nyúlt, hanem isodiametrikus, lazán csoportosuló és chlorophyll nélküli sejtek következnek ; ilyenek határolják az üregeket is, a szemközt levő nyalábokat is ilyen sejtek választják el egymástól. Az /. spuria-ha.n a közvetítő sejtek a legkevésbé nyúltak, legjobban az /. iriieldenslacdtiana és /. pseudacoriis-^iOin, utóbbinál 4— 5-szörösen nagyobb ez irányban a terjedelmük. Az oszlopos sejtek a Icghosszabbak az /. sibirica-hím. A lemez felső részeiben, a csúcs felé úgy a kereszt, mint a merőleges pallisad-dal rendelkező fajokon a sejtek alakja olyan lesz, mint a milyent a * G. H ;i b e r 1 a n d t : Vergleichende Anatomic ctc. .S. 108. *" Haberlandt: u. a. S. 130. ADATUK AZ IKIS EK LEVELÉNEK ANATOMlAjAllüZ. 65 hüvelyben láttunk, tudniillik keresztmetszetben isocliametrikusoknak látszanak, tulajdonképpen a levél hosszában nyúltak. Itt lehetne szó tulajdonképpen arról, hogy az isodiametrikus alkotás mindkét oldalon kezdetleges isolate- ralismus. A parenchym-sejtek alkotása a rendes ; a mennyire lehetett, alkoholos anyagon néztem a chlorophyll eloszlását is. A hüvelyben a belső oldalon mindig kevesebb a chlorophyll, mint a külsőn, a hüvely-szögletben nincsen ; a lemez későbben fejlődött széle alatt sincsen annyi chlorophyll, mint a másik, a gerinczszél alatt. A lemez közepén ott, a hol nincsenek üregek, többnyire van egy színtelen réteg, mely a két lemezfél látszólagos összenövési vonalának felel meg ; a csúcs felé ez keskenyedik és végre eltűnik. Ott a hol üregek vannak, ezeknek határán a sejtek színtelenek, hasonlóképpen a szemközti nyalá- bokat elválasztó parenchym-sejtek is. Az /. Reichcnhachii parenchym-scjtjeinek falán jól látható gödörkés vastagodás van. V. Váladéktartók. Minden fajra jellemző a cseranyag ; sejtekben és tömlőkben található, utóbbiak csak az /. pseiidaconis-ha.n vannak. A cseres sejtek vagy nem térnek el a többi parenchym-sejtektől, tehát csak tartalmilag idioblast-ok, vagy tulajdon- képpen idioblast-ok, tehát alakban is eltérnek. Az cpidermis cseranyagát már említettem. Általában csekél}^ mennyiségben van a cseranj^ag az /. arenaria, I. Gueldenstaedtiana és /. spiiria-hdin. A cser-idioblast-ok átmetszete kör vagy sokszögletes. Leggyakoribb a cseranyag a színtelen alap-parenchymban, az áthasonító szövetben ; a szoros értelemben vett pallisad-ban ritka. Néha a parenchym-hüvelyben. pl. az /. pumila és az /. sibirica-n, vagy a nyalábok- hoz tartozó sejtekben : az /. variegata, és az /. pseudacoriisy-)íxr\. Az utóbbiban található tömlők néha elágazók, a parenchymban vagj' a nyalábokhoz közel elég gyakoriak; a tömlők hossza l'S— 2-9 mm. A cseranyag vas-chlorid-tól megzöldül, majd barna lesz. itt utalok a bőrszövetrendszer tágyalásában említett nyálkasejtekre. Szintén minden fajra jellemzők az oxalsavas mészkristályok. Előfordu- lásuk a szövetekben kétféle : vagy elszórtan vagy hosszanti sorokban. A kristály- sejtek rendesen szűkebbek, de nyúltabbak, mint a többi parenchymás sejtek. Nagy- ságukmegfelel a kristály nagyságának, nincsen bennük chlorophyll. Leggyakrabban találhatók a mechanikai szövetek körül, itt mindig hossz-sorokban, így a szélek alatt, valamint a nyalábok körül ; gyakoriak az üregek határán, a nagy sejtközöket alkotó sejtek között, de elszórva a parenchymban mindenütt találhatók, néha közetlenül az epidcrmis alatt. A kristályok négyzetes átmet- szetüek, rendesen úgy feküsznek, a mint R ó s s H. leírta, hogy egyik kristályéi a levél fölületével párvonalas. Nagyságuk egy fajon is változó, igen nagyok az /. psetidaconis-han. Alakjaikat és optikai tulajdonságaikat L a s c a u írta le. Egyhajlású rendszerbeliek (P, co P co, co P) alakokkal, melyeket Strasburger* * Dr. E. S t r a s b u r g e r : Bot. Practicuui. S. 236. Növénytani Közlemények. 1903. IL kötet, 2. füzet. 5 66 PAPP DEZSŐ is közöl az /. florentina-vó\. Az ikrek elég gyakoriak és pedig az orthopinakoid szerint, fecskefarkú ikrek. Néha a nagy kristályon apró kisebb alaktalan tömegek ülnek. Almasavas kristályos gömbök válnak ki az epidermisben ; az /. piiinila, I. síibbarbaia-han nagyobb számban vannak. VII. Szellőztető rendszer. Már az előbbi fejezetekben volt szó az oszlopos sejtek közötti járatokról, melyek az áthasonítás termékeinek bizonyos irányban való haladását elő- segítik. Igazi feladatuk azonban a szellőztetés, a kipárolgás előmozdítása. E rendszer háromféle alakban jelenik meg. 1. Schizogen eredetű sejtközöiti járatok, melyek a pallisad és a parenchym-hüvelyhez vezető sejtek között vannak ; 2. lysigen eredetű hézagok a levél közepén és 3. végre ugyanilyen eredetű üregek : utóbbiak tulajdonképpen clőbbrehaiadt állapotai az előbbiek- nek, a párologtató felület nagyobbítására. A sejtközötti járatok csőidomúak, melyek iránya az áthasonítás termékei szállításának elve szerint alakul ; ezen csőhálózat azután összefüggésben van a levél közepén lévő hézagokkal vagy üregekkel. A hüvelyi részben a belső oldalon több és nagyobb járatok vannak, mint a külsőn. Az /. pumila és /. Reichenbachii leveleiben üregeket nem találunk seholsem ; típusos hézagok sincsenek, hanem a levél közepén a sejtek lazábbak, nagyok a sejtközötti járatok. Az /. variegata és /. arenaria-han a levélhüvely alján a nagyobb nyalábok között kisebb üregeket találunk, melyek nem érik el az edénynyalábok parenchym-hüvelyét és a belső epider- mist sem ; a levélhüvely magasabban fekvő részein nincsenek ilyen nagy hézagok, ezek helyén lazán álló és könnyen elváló színtelen parenchym-sejtek vannak. A lemezben az /. variegata-n a hézagok néha egészen eltűnnek és csak egy nagyobb, kevesebb chlorophyllt tartalmazó sejtréteg jelzi őket, a szélek alatt pedig egyáltalában nincsenek. Hasonlóképpen a csúcs felé is kisebbednek és végre eltűnnek. A többi öt fajon mindenütt üregeket találunk úgy a lemezben, mint a hüvelyben. Legkevésbé vannak kifejlődve az üregek az /. sibirica-han, melyben több sejtréteggel vannak elválasztva a hüvelyben a belső epidermistől, miért a nyalábok átmennek a belső epidermis alatti parenchymba és így ezzel való összefüggésük erős. A lemezben a szélek alatt nincsenek üregek, de ott, a hol vastagabb a lemez, részben megvannak. így van kifejlődve az üreg- rendszer az /. subbarbata-han is, a hol néha a parenchym-hüveljdg érnek. Erő- sebbek a többi három fajban. Az /. spiiria-n majd a belső epidermisig sőt egészen a parenchym-hüvelyig érnek, de sűrűen vannak a nyalábok és így az üregek keskenyek. Az /. Giieldenstaedtiana-han a hüvely szögletében is vannak üregek, melyek az előbbi két fajban hiányzanak ; ebben nagyobbak is, úgy hogy a nyalábok csak néhány parenchym-sejttel közlekednek a belső epidermis fölötti parenchymmal ; hasonlóképpen a lemezben az egymással szemben lévő nyalábok is néhány parenchym-sejttel vannak összekötve. Az I. pseiidacorus- ban is vannak a szögletnyalábok között üregek ; a belső epidermistől általa- ADATOK AZ IRIS-EK LEVELÉNEK ANATÓMIÁJÁHOZ. 67 ban két réteggel vannak elválasztva, míg kifelé itt is, mint mindenütt a többi fajon, sohasem terjednek a sklerenchym-hüvely széléig, legföljebb bezárólag a háncs- részig. Az üregeket itt parenchym-oszlopok választják el egymástól, 4—5 sejt- szélességben ; a lemezben csak a vastag részben vannak üregek, azután hézagok következnek és végre a széleken ezek is eltűnnek. Az üregekbe szálak, sejt- falmaradványok nyúlnak be ; nagyon sokat találni, a hol az egész üreget is betölthetik az /. spiiria-hdin, a hol erősítésre, kifeszítésre szolgálnak. Mechanikai czélokat szolgálnak az üregek határán a kristályok és végre szintén ilyen jelentőségűek a diaphragma-k, melyek az /. pseucíacoriis üregeit osztják rekeszekre. Fiatal levelekben nincsenek üregek, hézagok ; a sejtközök is kicsinyek. A szellőztető rendszer szerint is két jól megkülönböztethető csoportba sorakoznak a fajok: 1. a hol nincsenek üregek, legföljebb tágabb járatok; 2. a hol üregek vannak. A szájnyílások a hüvelyen tulajdonképpen csak a külső oldalon vannak, de rendesen van egynéhány a belső oldalon is. A lemez mindkét oldalán nagy számban, úgy hogy elfogadhatjuk T s c h i r c h-nek* amaz állítását, hogy minden epidermis-sejtre esik egy. Hossz-sorokban fcküsznek, de a felbőr- alatti mechanikai szövetek fölött soha sincsenek. Mindig többé-kevésbé mélyebben fcküsznek az epidermis szintjénél. A melléksejtek csak nagy- ságban különböznek a többi epidermis-sejtektől, külső faluk a legtöbb fajon kidudorodik és a szemben eső sejteké egy különböző alakú külső légüreget " alkot. A zárósejtek sokkal kisebbek a többi sejteknél, félholdalakúak, háti és hasi falrcszletük különböző mértékben vastagodott, oldalfaluk vagy egészen, vagy kis részben mindig vékony. Jól kifejlődött külső kutikula-léczük van, mely csőralakú, minek következtében az eisodialis nyílás rendesen szűk. A rés ovális vagy hasítékalakú és különböző szélességű. Opisthialis nyílás csak azoknál van, a hol belső kutikula lécz van, vagy a hol a zárósejtek egymás felé néző falai egymáshoz közel esnek ; különben a rés fokozatosan tágulva megyén át a belső légüregbe. Utóbbi kisebb vagy nagyobb, tangentialis vagy radiális irányban nyúlt lehet, képzésében 2—3—4 oszlopos sejt vesz részt. Itt is igyekeztem összefoglalni a többé-kevésbé egyenlő kifejlődésű száj- nyílású fajokat, bár teljes megegyezést nem találtam ; hiszen ismeretes, hogy egy növényen egy levélen is meglehetős a változatosság. Egy csoportba foglal- hatók : /. siihbarbala, I. GueJdenstacdliana és /. spiiria. Előbbieknél tökéletes megegyezés van (10. rajz) ; utóbbi azonban kisebb eltéréseket mutat. A záró- sejtek körülbelül félakkorák, mint a rendes epidermis-sejtek és a hasi oldalon erősebben vastagodoítak, mint a hátin. Az /. spuria-n a vastagodás nagyobb, külső cuticula-lécz erősen kifejlődött, belső nincsen az eisodialis nyílás kes- keny, a rés ovális alakú és pedig szélesebb, mint a másik kettőn, opisthial nyílás tulajdonképpen nincsen. A belső légüreg radiálisán nyúlik el és 2—3 pallisad-sejt alkotja. A zárósejtek az epidermis belső szintjét sem érik el és így a melléksejtek csekély falrészletükkel szintén hozzájárulnak a belső lég- * Dr. Tschirch A.: Angewandte Pflanzenanatomie. 1889. S. 438. 5* 68 PAPP ÜEZSü üreg képezéséhez. A melléksejtek nagyságukkal tűnnek ki, külső faluk kidudo- rodva tölcséralakű külső légüreget alkot. E tekintetben nagy a változatosság az /. spuria-n ; néha a kidudorodás olyan csekély, hogy az eisodialis nyílás alig esik mélyebben az epidermis szintjénél ; máskor olyan erős, hogy mély tölcsér képződik. Egy keresztmetszetben is megvan ez a változatosság. A szájnyílások keresztmetszetén méréseket is végeztem. Mértem pedig a szélességet, értve alatta a két zárósejt melléksejtekkel való érintkezésének egymástól való távolságát, a zárósejtek legnagyobb magasságát, a külső légüreg mélységét az eisodialis njn'lásig és végre annak szélességét. A méré- seket olyan szájnyíláson végeztem, a melyik a látott sok szájnyílás tulaj- donságait körülbelül közepes mértékben mutatta. A méretek zárt szájnyílásra vonatkoznak. Ezen csoportban a szélesség 35 /t, a magasság 24 f.i, a mélység az /. Gueldenstaedliana és /. síibbarbata-n 8 jtí. Az /. spiiria-n \0 u, néha 16 |tt, a külső légüreg szélessége az előbbieknél 32 ^íí, az utóbbinál a tölcsér alján, ha az mély, csak 16 [i. Az /. sibirican, a mint az epidermis is gyönge, úgy a zárósejtek is finomak, a falvastagodás nem olyan erős, az érintkező fal a melléksejtekkel finom, az erős külső kutikula-lécz feltűnő a többi finom jelleg mellett. A külső lég- üreg tölcséralakű, a belső légüreg olyan mint az előbbieké. Szélessége 29 jtí, magassága 18 ^a, mélysége 10— IS^t, szélessége a légüregnek alul 13 /í, felül 26,<í. Az /. pseiidacorns szájnyílásai is finomak (11. rajz). A zárósejtek itt a legkisebbek, csak a hasi fal vastagodott, a háti és sugári nem, a kutikula- lécz erős, sőt a belső oldalon is van csekély nyújtványa a falnak, űgy hogy van elő és hátsó csarnok, a kettő körülbelül megfelel egymásnak; az eisodialis nyílás mégis keskenyebb, mint az opisthialis. A rés nagyon széles és tojásalakű. A mel- léksejtek valamivel nagyobbak a többi epidermis-sejteknél, de nem dudo- rodnak ki és így a szájnyílás majdnem az epidermis szintjébe esik ; a belső légüreg tág és alkotásában vagy két oszlopos sejt vesz részt többé-kevésbé deformálódva, vagy három, esetleg több. A külső légüreg tálalakű, melynek szélessége mindenütt egyenlő. Szélessége 24 /i, magassága 16 (.i, mélysége 6/í, a tál szélessége 8^íí. Az /. piimila és /. Reichenbachii szájnyílásai egymással megegyeznek (12. rajz). Hasi és háti faluk erősen vastagodott, az oldalfal csak kis részen vékony, a zárósejtek alsó szintje összeesik az epidermisével. A külső kutikula- lécz az /. Rcichenbachii-n erősebb ; belső egyiknél sincsen, csak előcsarnok van. A belső légüreg alkotásában utóbbinál rendesen sajátosan meggörbült három sejt vesz részt, az /. pitmila-n kettő erősen begörbülve, néha négy ; a légüreg tangentialisan nja'ilt. A rés az /. piiuiila-n szélesebb, mindkettőnél tojásalakű, az /. Reichanbachii-n a mellcksejtek néha annyira kidudorodnak, hogy a mélység 35 /t lesz ; gyakran csak az egyik melléksejt ilyen visel- kedésű. Szélessége 45 .«, magassága az /. ReiclienbacJüi-n 24 fi, az I. puinila-n 21, ti, közepes mélysége 16 ,íí. A tölcsér külső kerülete 30 — 35 jtt, belső 10— 11 |tt. Az /. variegata-n az epidermis-sejtek leginkább nyűltak, azért egj^enlő területen itt kevesebb a szájnyílás. A zárósejtek alacsonyak, de erős vasta- ADATOK AZ lUlSKK LKVKLKNEK ANATÓMIÁJÁHOZ. (J9 godásúak, üregük kicsi. A rés széles hasítékalakú, a többiekben az előbbi csoporttal egyezik, csak a méretek mások. .Szélesség 35 — 37 (í, magasság ISjtí, mélység 14 f.i. A külső légüreg tálalakú, szélessége 14 ^tt. Az /. arcuaria-n van általában legkevesebb szájn^n'lás (13. rajz), melyek rése nagyon keskeny ; a két zárósejt közel van egymáshoz, miértis a belső kutikula lécz hiánya daczára is van opisthialis nyílás, a külső kutikula-csőr n:) S- X-S 10. rajz. 11. rajz. 15 "TO. 5 x.s. X.5.- 12. rajz. 13. rajz. 10. rajz. .Az Iris subbarbata szájnyílásának keresztmetszete ; k. 1. külső légüreg, c. /. kutikula-lccz, z. s. zárósejt, ;//. s. mellékscjt, h. 1. belső légüreg. — - — — 11. rajz. Az Iris pscudacorus szájnyílásának keresztmetszete. Magyarázat mint a 10. rajzban, ei. eiso- dialis. op. opisthialis nyílás. — 12. rajz. .\z kis pumiia szájn3'ílásának keresztmetszete. Mag\'arázat mint a 10. rajzban. — 13. rajz. Az Iris arenaria szájnyílásának kereszt- metszete. Magyarázat mint a 10. rajzban. jól kifejlődött, a falvastagodás mint az előbbin. Szélesség 32 «, magasság 18 ,«, mélység 13— 18(í, külső légüreg tölcséralakú alul 6— 7 ,«, felül 18 /i széles. A szájnyílások tehát nagyon kevés generikus bélyeget adnak ; csak az általános kép, a melléksejtek alakulása, a zárósejtek alakja és viszonj^a a többi epidermis-sejtekhez, továbbá a külső légüreg és kutikula lécz jelenléte az, a mi bizonyos határozott jellemvonásokat árul el. Egyebekben faji különbségek vannak. A nagy változatosság a szájnyílások feladatából magyarázható ; többé- 70 PAPP DEZSŐ kevésbé alkalmazkodniok kell a talaj- és éghajlati viszonyokhoz. Példái ennek az /. pseiidaconis és /. arenaria. Amannál a nedvességnek, itt a szárazságnak van befolyása ; ott a rés széles, a mélység csekély, a szájnyílás külső légürege egészen nyitott a környezet felé, a belső légüreg nagy, a zárósejtek finomak ; itt a mélység nagy, a rés nagyon szűk, a külső légüreg is keskenj^, a zárósejtek erősen vastagodottak. Mindez a kipárolgás csökkentésére szolgál. A fajok csak a belső légüreg alkotása szerint különülnek el jól két csoportra: 1. A légüreg sugarasan nyúlik el: /. pseitdacoriis, I. sibirica, I. Gueldcnsiaedtiana, I. snbbarhata, I. spiiria-n ; 2. A légüreg tangentialisan terül el : /. piimüa, I. Reichenbachii, I. variegata, I. arenaria-n. A tárgyalás során többször szóba került, hogy a vizsgált fajok Baker két sectio-jába tartoznak : az Apogon és Pogoniris-he. A fajok gyűjtése közben egyáltalában nem gondoltam arra, hogy bizonyos sectio-kba tartozó fajokat vizsgáljak és így a megegyezés a véletlen műve. Itt most ponto- sabban beillesztem e fajokat Baker rendszerébe. Az Apogon sectio jellege Baker szerint az, hogy a lepel külső levelei nem szakállasak. Ezen belül nem alkot subsectio-kat, hanem csoportokat : a) szálas levelekkel ; ennek a csoportnak egyik alcsoportjába tartozik az /. sibirica ; bj kardalakú leve- lekkel ; egyik alcsoportjába sorolja az /. pseudacorus-t és egy másikba az /. spitria-{, I. Giteldenstaedtiana-i. Az /. síibbarbaia-t szintén ebbe az alcsoportba veszem, daczára, hogy éppen a gyenge szakáll az, a mi az /. Gitcldenstaed- iiana-tól megkülönbözteti, miértis a legtöbben változatának tartják, mások ellenben az /. spiiria változatának. A Pogoniris sectio jellege az, hogy a lepel külső levelei szakállasak. Ezen sectio három külön csoportjába tartozik az /. pumila az /. Reichenbacliii-vaX, a másikba az /. variegata és végre egy külön csoportba az /. arenaria. Balicka-Ivanowka dolgozatában a Pogoniris, Evansia és Apogon sectio-kat egy csoportban tárgyalja, mert szerinte közöttük csak másodrendű különbségek vannak. A fősúlyt az epidermisre, a szájnyílásokra, meg a szélső rostok tulajdonságaira helyezi ; ezek között természetesen nincsenek elsőrendű különbségek. • Továbbá azt állítja, hogy az erősítő szövetgyűrű nem veszi körül csak a háncsot, a nélkül, hogy leérne a fáig ; a mint láttuk, ez csak a Pogoniris sectio-ra érvényes és nem általánosan ; egyáltalán meg- különböztetést nem tesz a sectio-k között. R 0 s s H. tovább ment. 0 Baker sectio-i szerint tárgyalja az anató- miai viszonyokat, olyan módon, hogy minden sectio-ból vizsgált egy fajt, így pl. az Apogon sectio-ból az /. foctidissima L.-t és ennek jellegeit használta fel az egész sectio számára. Mint eltérőt megemlíti az /. sibirica-i az epidermis- sejtek púpjával, az /. pseudacoriis-i a csersavtömlőkkel. A Pogoniris sectio-ban nem említi, hogy melyik fajt vette típusul. A bélyegek, melyeket itt közöl, egy- általában nem különítik el azt az Apogon tói, egyedül csak az, a mit említ, hogy az üregek hiányzanak. Ö tudniillik ezeket a tulajdonságokat említi :* H. R o s s. : Anat. comp. etc. Malpighia, VI. Genova, 1892. pag. 19ü. ADA'IOK AZ IKIS KK LiaiiLKX'KK ANATÓMIÁJÁHOZ. 71 »Nyalábok elkülönültek, kiesinyek.« Ez megtalálható a másik sectio-ban is, ott sincsen összenövés és ott is vannak kicsi, itt meg viszonylagosan nagy nyalábok. »Mechanikai elemek nagy számmal, ezért a levelek ridegek. « Ezt talán jobban el lehetne mondani a másik sectioról. »Színtelen alapparenchym kevés vagy nincs. « Ugyanezt említi az Apogonva. »Lcvelek széle éles és alatta nagy számban nem fásodott tibrilla-k (sklcrenchym) vannak. Az epidermis finom sejtjei négy- zetes alakúak, többé-kevésbé nyúltak vagy rhombus-alakúak,« mindez meg- található a másik sectio-ban. A mint a fajok gyűjtésekor nem vezetett semmi rendszertani szempont, éppen úgy dolgozásom elején is csak arra gondoltam, hogy egyszerűen összehasonlító anatómiáját adjam a fajoknak, annál inkább, mivel részletesen feldolgozva még nincsenek. Midőn azonban láttam, hogj'' a fajok egyes cso- portjai anatómiailag jól elkülönülnek, akkor \-izsgáltam meg, hogy a fajok milyen morfológiai sectio kba tartoznak és kutatni kezdtem, hogy az ana- tómiai viszonyok alapján megkülönböztethető csoportok megfelelnek-e Baké r morfológiai sectioinak. Tehát egészen inductive jutottam az eredményhez. Ez az eredmény pedig az, melyet az egyes szövetrendszerck tárgyalása végén is érintettem, hogy tökéletes megegyezés van a kétféle t. i. morfo- lógiai és anatómiai csoportosítás között ; sőt a megegyezés nemcsak annyiban állapítható meg, hogy az Apogon és Pogon-iris sectio-kba tar- tozó fajok anatómiailag is két csoportra különülnek, hanem a megegyezés megvan az alcsoportokban is. Sajnálom, hogy csak egy olyan esetem volt, midőn több faj tartozott nem is egy subsectio-nak megfelelő cso- portjába, hanem annál is alsóbbrangú csoportba, t. i. /. spuria, I. Guelden- staedtiana, I. subbarbata. Ezek között a megegyezés, mint láttuk, nagyobb egymás között, mint közöttük és az /. pseudaeorus és 1. sibirica között. Ezt az utóbbit kivéve, az utóbb elősorolt négy faj körülbelül egy subsectio-ba foglalható, melynek bélyege Baker szerint a kardalakú levél, mig az /. si- birica szálas levelekkel külön subsectio ba tartozik ; láttuk, hogy voltak alsóbb rendű anatómiai különbségek is közöttük, melyek az /. sibirica-t jellemezték a mechanikai, szállító és szellőztető rendszer tárgyalásában. A Pogoniris sectio-n belül megegyezés csak az egy subsectio-ba foglalható /. Reichenbachii és /. pumila között volt észlelhető ; az /. variegata és /. arenaria másodrendű különbségeket mutattak. Egy másik érdekes eredmény az, a mely az /. sub- barbata Joó helyzetét világítja meg ; a levélanatómia alapján ugyanis semmi különbséget sem lehet megállapítani közte és az /. Giieldenslaedtiana között, míg a többi fajokat a keresztmetszetre való pillantással azonnal meg lehet különböztetni. Ez alapon is érvényes tehát az a felfogás, hogy változata az /. Giteldensíaedtiana-nak és nem az /. spitria-nak, a mint azt egyes szerzők állítják, bár ugyanehhez is hasonlít anatómiailag. V^égül még csak megálla- pítom a két sectio ama jellegeit, melyek lényegesen elválasztják őket egymástól. A Pogoniris sectio bélyegei : a típusos sklerenchym-szövet csak a háncsot fedi, vagy kissé körülveszi. Egyszerű »I« alakú erősítő tartók vannak a lemez mindkét oldalán, de váltakozó helyzetben. Az edénynyalábok a lemezben oem kerülnek egymással szembe. Az áthasonító szövet keresztben nyúlt, a levél 72 ADATOK AZ IRIS-EK LEVELÉNEK ANATÓMIÁJÁHOZ. felszínnel párvonalas sejtekből alakult, melyek merőlegesek a parenchym- hüvely sejtjeire. Üregek a levélben nincsenek. A szájnyílások belső lég- ürege inkább transversalisan nyúlt. Az Apogott sectio bélyegei : a nyalábokat vagy egészen sklerenchym- hüvely veszi körül, vagy csak a farész két oldalán ; mindkét esetben meg- szakításokkal. A lemezben összetett »I« alakú tartók vannak, melyek a lemez két oldalát összekötik. Az edénynyalábok a lemezben szemben vannak. Egysejt- rétegű, a Icvélfölületre merőleges helyzetű pallisad van, alatta keresztben nyúlt chiorophylltartalmú sejtek következnek. Úgy a levélhüvelyben, mint a lemezben üregek vannak az edénynyalábok között. A szájnyílások belső lég- ürege inkább sugarasan nyúlt. ♦ » Vizsgálataimat a budapesti kir. m. tud. -egyetem növénytani intézetében végeztem. Hálás köszönetemet fejezem ki e helyen is Mágócsy-Dietz Sándor dr. egyetemi ny. r. tanár úrnak, a növénytani intézet és növénykert igazgatójának és F i 1 a r s z k y Nándor dr. múzeumi osztályigazgató úrnak, tanáraimnak, azokért a jóakaratú támogatásokért és útbaigazításokért, melyekben vizsgálataim végzése közben részesítettek. Előbbinek még azért is, hogy az intézet könyvtárát, eszközeit és a tud.-egyetemi botanikai kertből a vizsgálataim- hoz szükséges anyagot lekötelező szívességgel rendelkezésemre bocsátotta. Hollós László: Geasteropsis nov. gen.* (3 eredeti rajzzal.) Exoperidio crasso, rigido in lacinias irregulares dehiscente, in centro stylum sublignosum gerit, qui turbinate dilatatur, columellam subrotundam formáns. Endoperidio dehiscente. Similis Geasteri, at endoperidio dehiscente distincta. Vastag, rideg exoperidium-a szabálytalan lebenyekre hasadt, közepén félig fás nyelet visel, mely fejalakúan kiszélesedik, gömbölyded columella-t képez. Endoperidium-a lefoszlik. Hasonló a Geaster-hez, de endoperidium-ának lefoszlása által különbözik. Geasteropsis Conraihi nov. spec. Exoperidio crasso, duro, rigido, coriaceo, subhygrometrico, extus ochraceo, brunneo et albo variegato, rimis longitudi- nalibus ; intus umbrino, rimoso. In decem inaequales promiscue curvatas lacinias fissá. In centro latum, durum stylum gerit. qui turbinate dilatatur, sublignosam, subrotundam columellam formáns. Endoperidio albello, molli, flexibili, cum gleba dehiscente. Gleba umbrina. Sporis globosis, umbrinis, densis verrucosis, astipitatis, vei subtiliter pedicellatis, 1 grosse guttulatis, 6 nonnunquam 8 f.i diametris. CapilÜtio subhyalino, dilute umbrino, non vei raro ramosis, nonnunquam septato, 4 f.i diametro. * A növénytani szakosztálynak 1903. évi ni:irczÍLis 11-iki ülésén előterjesztette M á g (') c s y-IJ i e t z S a n d o r. GEASTEROPSIS NOV. GKN. 73 Exoperidium expansum usque ad 10 cm, columella prope 3 cm lata. Endoperidium exemplaris descripti deest, solos pannulos ostendit, qui rugis exoperidii inhaerent. Similis Geasteri, quia exoperidium in lacinias finditur, endoperidium autem non peristomio aperitur, sed omnino sejungitur et tunc sublignosa columella cum exoperidio remanet. 14. rajz. A gomba külseje. A pontozott vonal a hiányzó endoperidiumot jelöli (term, nagyságban). f Conrath p. geometra Posoniensis misit unicum exemplar, quod in Africa meridionali reperit. (Modderfontein, prope fabricam materiéi explosivae, quae »dynamit« vocatur, in terreno graniteo, in gramineo clivo 1450 m alto, circa 12 km a Johannesburg distanti.) Habitus Wehvitscliiam mirabilem in memóriám i-educit. Exoperidium a vastag, kemény, rideg, bőrnemű, subhygrometricus, kívül Növénytani Közlemények. 1903. II. kötet, 2. füzet. 0/2 74 HOLLÓS LASZLO ockersárga, barnán és fehéren tarkázott, hosszanti repedésekkel ; belül umbra- barna, repedéses. Tíz egyenlőtlen, össze-vissza görbült lebenyre hasadt. Közepén széles, kemény nyelet visel, mely fejalakúan kiszélesedik és félig fás, gömbölyded columella-t képez. Endoperidium-a fehéres, lágy. hajlékony, a gleba-tömeggel együtt lefoszló. Spóra- és capillitium-tömege umbrabarna. Spórái gömbölyűek, barnák, sűrűn varancsosak, nyeletlenek vagy rövid-nyelűek, egy átcsillámló cséppel, 6, néha 8 (.i átmérőjűek. Capillitium-a subhyalinos, halavány barnás, nem, vagy ritkán elágazó, néha rekeszelt, 4 jtt átmérőjű. 15. rajz. A gomba belseje hosszmetszetben (terni. nagyságban). IG. rajz. Spórák és capillitium-töredékek 750-szeres nagyságban ; a felső két szál-részlet a columellából, az alsó az endoperidiumból való. Exoperidium-a kiterítve mintegy 10 cm átmérőjű, columella-ja csaknem 3 cm széles. A leírt példány endoperidium-a hiányzik, csak czafatokban van jelen, melyek az exoperidium ránczai közé ragadtak. Hasonló a Geaster-hez, mivel exoperidium-a lebenyekre hasad ; azonban GEASTEROPSIS HOV. GEN. 75 endoperidium-a nem njn'lik peristom-mal, hanem tökéletesen lefoszlik és ekkor a félig fás columella marad vissza az exoperidium-mal. Conrath P. pozsonyi mérnök egyetlen példányt küldött, melyet Dél- Afrikában talált. (Modderfontein, dynamitgyár mellett, gránit-talajon, füves lejtőn, 1450 m magasan, mintegy 12 kilométerre Johannesburgtól.) Alakja a Wehvitschia mirabilis-re emlékeztet. Hollós László: Két új Lycoperdon-faj.* (1 eredeti rajzzal.) C. G. L 1 0 y d Amerikából nemrégen 15 Lycoperdon-i küldött vizsgá- latra. A küldeményben két új fajt találtam, melyeket a következőkben írok le : 1. Lycoperdon pseudopnsilluin nov. spec. Peridio globoso, tenui, molli, astipitato, sessili, sordide ochraceo, subtiliter furfuraceo, subtus cum mycelio 17. rajz. Lycoperdon psettdopusillum nov. sp. : 1. A gomba természetes nagyságban. 2. Spórák és capillitium-részlet 750-szeres nagyságban. Lycoperdon pseudumhrimim nov. sp. : 3. A gomba természetes nagyságban. 4. Spórák és capillitium-részlet 750-szeres nagyságban. V radicante. Basi sterili obsoleta, gleba olivacea. Capillitio flavidulo, sporarum diametro aequali, sparsis ramosis. Sporis globosis, flavidulis, subtiliter verruco- sis, uniguttulatis, astipitatis vei breviter pedicellatis, 4—5 (.i diametris. A Lycoperdo pusillo sporis verrucosis distinctum. Peridium 5 — 8 cm latum. Habitat in Florida, Hungária et Transsylvania. Peridium-a gömbölyű, vékony, puha, tönktelen, ülő, piszkos ockerszínű, finoman korpás, alján gyökeredző mycelium-zsinórral. Meddő része nincs, gleba-ja olajbarnaszínű. Capillitium-a sárgás, olyan vastag mint spórája, ritkán elágazó. Spórái gömbölyűek, sárgásak, finoman varancsosak, egy cséppel, nyeletlenek vagy rövidke nyéllel, 4 — 5 jtt átmérőjűek. Külsőleg egyezik a Lycoperdon piisiUum Pers.-al, de varancsos spórái révén jól különbözik tőle. A borsóalakú gomba átmérője 5 — 8 cm. * A növénytani szakosztálynak 1903. évi januárius l4-iki ülésén előterjesztette M á g ó c s y-D i e t z S á n d o r. 51/2* ?ő KÉT ÚJ LYCOPERDÖN-F'AJ. Küldte Lloyd Florida-ból. Magam Erdélyben Brassó mellett találtam, a Pojana felé legelőn és egy tanítványom Resiczáról hozta, a hol száraz legelőn szedte. Hazai friss példányaink júliusban termettek. 2. Lycoperdon pseudiimhrinum nov. spec. Peridio gioboso, astipitato, sessili, sordide ochraceo, vei rufidulo, subtilitcr furfuraceo, vei aculeis parvis convergentibus obsesso, basi ramoso mycelio. Basi sterili obsoleta, vei nomun- quam distincta. Gleba olivacea, columella ccntrali. Capillitiis flavidulis vei brunneis, sporarum diametro aequali, sparsis ramosis. Sporis globosis, flavi- dulis, uni guttulatis, verrucosis, 4—5 f-i diametro, 4—26 ,<< longe pedicellatis. Lycoperdo umbrino simile, sed pedicello sporarum permanente vei raro dehiscente. Peridium 1 — l'S cm latum. Habitat in Carolina meridionali. Peridiuma gömbölyded, tönktelen, ülő, piszkos ockerszínű vagy kissé vörhenyes, finoman korpás vagy apró, összehajló tüskécskékkel fedett, alján elágazó mycelium-mal. Meddő része nincsen vagy néha van. Gleba-ja olajbarna- színű, közepén üstököt képez. Capillitium-a sárgás vagy barnás, olyan vastag mint a spórája, ritkán elágazó. Spórái gömbölyűek, sárgásak, egy cséppel, varan- csosak, 4—5 ^ átmérővel, 4—26 ^.i hosszú nyéllel. Külsőleg egyezik a Lycoperdon umbrhium Pers.-&\, de spóráinak nyele nem, vagy csak ritkán töredezik le, állandó. A borsó- vagy mogyorónagyságú gomba 1 — 1 "5 cm átmérőjű. Küldte C. G. Lloyd Dél-Carolina-ból. Schilberszky Károly: Növény teratologiai közlemények.* I. (7 eredeti rajzzal.) 1. Iker- vöröshagyma (Allium Cepa L,). Közönséges tapasztalatból tudjuk, de azon felül még inkább fejlődéstani és teratologiai vizsgálatokból, hogy önként való természetes összenövés (fusio) különböző növények szervein (cohaesio), úgyszintén ugyanazon növény vagy két egyed testének azonos vagy nem azonos szervei között (adhaesio) aránylag véve nem tartozik a ritkább esetek közé. ** Ugyanilyen szempontból szándékozom itt foglalkozni azzal a kettős hagymával, mely a rendes fejlődéstől és alakulástól eltérő, a mennyiben közös tönkből két önállóan jól kifejlődött hagyma létesült. Ezt a hagymát 1896 nyarán figyeltem meg, mely egyik budapesti piaczról került * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1897. évi februárius 10-ikén tartott ülésén. ** Baillon: Sur les lois de l'entrainement dans les végétaux. — Coniptes rendus, 1876. H e n s 1 o w : On the numerical incrcase of parts in plants. — Journ. Linnean Society, vol. XVI. p. 206. NüVENYTERATOLOGIAI KüZLERlliNYEK. 77 \l\V#^^ \.\ 18. rajz. Ikér-vürűshag3nna képe természetes nagyságban ; a) egészben, hj hosszában kettévágva (természet után). 78 SCHILBERSZKY KÁROLY a háztartásba, a honnét e feltűnő kettős képződmény a kezembe került. E hagymának a rajzát, különös tekintettel annak belső alakulására, a szerke- zeti viszonyoknak könnyebb megérthetése végett ide mellékelem (18. rajz). Bármilyen egyszerűnek látszik is a fenforgó eset, képe után ítélve, még sem lehetünk abban a helyzetben, hogy ezen kettős hagyma igazi képződési föltételei felől minden kétséget kizáró biztos véleményt alkothassunk magunknak ; az összenőtt hagymaikrek tökéletesen kifejlődött kész állapotán kívűí főleg az a körülmény okoz ebben nehézséget, hogy hasonló össze- növési eseteket véve figyelembe, a fejlődésnek több módja vezethet ugyan- ilyen képződmény létesüléséhez ; sőt ezen eltérő alakulási módok között maga a morfológiai eltérés, a fejlődés folyamán későbben annyira elenyészhetik, hogy a kész állapot láttára nem egykönnyen dönthető el, vájjon ez a jelen- ség normális fejlődésbeli regeneráczióhak avagy teratológiai származásnak köszöni-e a létrejövetelét ? Minthogy ez irányban az irodalomban nem találtam megfelelő adatokat, a magam vizsgálataira támaszkodva, ezen érdekes képző- dést lehetőleg úgy igyekeztem megvilágítani és tenyésztési kísérletekkel bizo- nyítani, hogy ez alapon a keletkezés módjainak lehetőségeit kellőképpen megítélhessük.* Sok esetből tudva van, hogy bizonyos szerveknek abnormális össze- növése vagy szétválása, továbbá atrófiás vagy hipertrófiás fejlődése nagyon alkalmasak arra, hogy akár a befolyásolt szerveknek, akár pedig közvetett hatás folytán a közelükben levő szerveknek helyzetbeli viszonyait megzavarják és ez által végleges morfológiai kifejlődésüket is megváltoztassák. Ezért szükségét látom annak, hogy megvilágítsam ama fejlődésbeli módokat — mint lehetőségeket, — melyek folytán általában valamely hagyma-iker létre- jöhet ; ezek között első sorban lényeges szerepe van a csíranövények össze- növésének (synophthia embryonum). A magról kelt csíranövények valódi összenövése a körülményekhez képest (magbeli csíra-ikrek ; szabad csírák között : közetlen közelség, növeke- dési irány, előnyös helyzet, nyomás stb.) elég gyakran elő szokott fordulni, a mint ezt többféle növény (Citrus, Viscum, Lepidium, Sinapis, Crataegus stb.) és tapasztalásom szerint különösen sokszor a Daticus Carota eseteiből tudjuk. Tulajdonképpen kétféle eshetőséggel állunk szemben, ü. m. először : a mikor a csírák már a magban összenövésben vannak, vagy pedig az egy magbeli szabad csírák utólagosan kerülnek összenövésbe ; másodszor, mikor két vagy több magnak önálló azaz szabad csíranövényei környezetbeli viszonyok hatása folytán nőnek össze, mely utóbbi esetben a magvak egymáshoz nőttek lehet- nek (AUium), vagy egészen önállók és szabadok. Az idevágó eseteket tehát a * Az idevágó irodalmat ebben az esetben nem vehettem segítségül, mivel hasonló esetről nem találtam füljegyzéseket ; azok az esetek, a midőn pl. a Leucojum uestivale (G a y : Bulletin de la Soc. Bot. de Francé, vol. VI. p. 266 ; vol. VII. p. 457) és Leucojum vernum (Irmisch: Knollen- und Zwiebelgewáchse, Taf. VII., Figg. 7, 10, 11) két hagymája egymás fölött helyezkedik el, morfológiailag is egészen eltér esetünktől és így vele kapcsolatba nem vihető. NÜVENYTERATÜLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. 79 többcsíiájúságra vonatkozó előbbi vizsgálataim szerint * a következőkben foglalhatom össze : AJ Synophthia polyembryonalis : a) genuina (ontogenetica) b) embryonum separatorum. B) Synophthia embryonum seminum ■ conplurium : a) seminum adhaerentium (synspermia) b) seminum separatorum. Ha közelebbről figyelemre méltatjuk a hagyma-iker képet (18. rajz), könnyen arra a gondolatra juthatunk, hogy más- ból, mint az elősorolt esetek valamelyikéből alig lehet ezen képződmény keletkezését kimag^í^arázni. A fiókhagymák keletkezésének bármely esete e kérdésben szóba nem kerülhet, mert az esetleges sarjhagymák bármilyen korai keletkezése a tönköt illetőleg más alakuláshoz vezetne ; ugyanez vonat- kozik a hagymapikkelyek hónaljában keletkező hagymasarjakra is. Erre nézve jellemző példát szolgáltat a 19. rajzbeli hagyma, melynek átmetsze- téből bár világosan láthatni, hogy a tönkből majd- nem egyenlő nagyságú két hagymasarj ered (a főhagymasarjat inkább csak középtengelyi helyzeté- ből ismerhetni föl), sőt a tönk felső része is ennek megfelelőleg kettős dombszerű kiemelkedést árul el, mégis a 18. rajzhoz képest igazi kettős hagymaalakulatnak itt még csak a nyoma sincsen, vagyis külsőleg ennek is rendes hagymaalakja van. Hogy kellőképpen megbizonyosodjam a hagyma-iker alakulását illetőleg, e végből a magról keletkezett csíranövényeket kor szerint való egész sorozaton, a hagymaalakulás jellemző fokáig tanul- mányoztam ; e közben a hagymának, mint föld- alatti szárképletnek kialakulását fokról fokra kö- vetvén, arra az eredményre jutottam, hogy nor- mális csírázású hagymanövény további növekedése folyamán olyan hagyma-iker keletkezése, minő a 18. rajzban látható, minden- képpen ki van zárv^a. Ha a hagyma-csíranövények eredeti és még fiatal szárcsúcsrügye akár mechanikai sérülés, akár pedig fejlődésbeli abortus folytán tönkre megy, vagy 19. rajz. Vöröshagyma hosszá- ban kettévágva ; a kettős tönk- dudorból kinövő két hagyma- sarjjal és közös hártyás burok- kal. — Félakkora nagyságban rajzolva. *Schilbcrszky Károly: A növényi polyembryonia újabb eseteiről ; Természetrajzi Füzetek, 1888. évf. (XVll. köt.), 199. old. — — A többcsírájú magvakról ; Pótfüzetek a Természettud. Közl.-höz, 1890. évf., 77—85. old. — — Újabb adatok a többcsirájúság ismeretéhez; Pótfüzetek a Termtud. Közl.- höz, 1895. évf., 114—120. old. 80 • SCHILBERSZKY KÁROLY növekedésében visszamarad (néha még e nélkül is) : könnyen bekövetkezhetik a regenerálásnak az az esete, a mikor a még fejlődőfélben levő apró hagymá- nak különálló pikkelyei hónaljában szunnyadó rügyek hypertrofiás fejlődést követnek és a további fejlődés folyamán önálló hagymákká alakulnak, melyeket az eredeti közös tönk (lecus bulbi) összetart. Ilyenkor azonban az ikerhagymák tönkjei nincsenek olyan módon összenőve, mint a fenforgó esetben, hanem mondhatni, a fióktönkök az eredeti tönknek dombos kiemelkedései gyanánt jelenkeznek. Az ilyen kettős hagymából is, önként érthetőleg egyen- ként nőnek ki a tengelyi hagymasarjak földfeletti szárakká. Ilyen eset volt az is, melyet Pogány Vazul tagtársunk Váczról küldött (1897); a vörös- hagyma alapjából oldalt két egyenlőtlen nagyságú fiókhagyma törte át a törzshagyma száraz és hártyás takarópikkelyeit. Ilyen képződményeket abban a korban, mikor a hagyma-alakulás már kezdetét vette, a leveles szárnak tövig való elmetszésével sikerült létesítenem ; az esetek többségében azonban a növények elpusztultak vagy pótlósarj nőtt ki a törzshagymából, minek folytán ez további növekedésnek indult ; az eredeti anyatönknek két vagy több kisebb fióktönkje volt. A fenforgó esetre nézve tehát két csíranövény korai szöveti adhaesio-ját tekintem okúi és pedig inkább a biembryo-s magban, mint esetleg két önálló magcsírának fejlődés közben való nagyon korai összenövését. Még a budapesti magyar kir. állami magvizsgáló állomáson működvén, a vizsgálatokra került hagymamagvak között sok esetben találtam kettős csírájúakat, valamint gyakori esetek voltak a maghéjakkal szövetileg összenőtt magvak is. Hogy biembryo-s magból e, vagy pedig korai összenövésü két magcsírából fejlődött-e a szóban forgó hagyma iker, azt utólagosan bizonyossággal megállapítani alig lehetséges ; minden esetre nagyobb a valószínűség és lehetőség arra, hogy a már hely- zetileg is tőszomszéd kettős csírájú magból keletkezhetett az ismertetett abnormális hagyma-iker. Csakis így tudom magyarázni, hogy olyan hagyma- iker keletkezzék, minőt a 18. rajzban láthatni, melyen az egyes hagymáknak nagyságbeli megegyezésén kívül maga a tönk az adhaesio-nak ilyen jellemző alakulását mutatja. 2. Lomblevelek a szőlő (Vitis vinifera L.) kacscsain. Mielőtt e rend- ellenes fejlődéssel foglalkoznánk, kívánatosnak tartom a szőlő kacscsának morfológiai természetéről és egyúttal a szőlőhajtás alkotásáról való tájékozó- dást. A hajtáson rendes körülmények között minden egyes csomón egy levél és vele szemben egy kacs van, olyanformán, hogy úgy a levelek, mint a kacsok a felül vagy alul levő csomóéihoz képest váltakozó helyzetűek ; kacs főképpen olyan levelekkel szemközt hiányzik, a hol azt fürt helyettesíti. Már D. Simon Roxas Clemente* említi, hogy a kacs nem egyéb, mint kifejlődetlen szőlőfürt, mely a megkívántató nedv hiánya folytán nem gyarapodhatott anyagában és így virágok nem keletkeztek rajta. * Versuch übcr die Varietáten des Weinstockes in Andalusicn ; deutsch über- setzt von Freiherrn von Maskow. Graz, 1821. Seite 63. 20. rajz. Vitis vinifera (L.) erőteljes kacscsa, az alsó kacs-ággal szemközt levő típusos lomb- levcUel. A kacs legalsó szártagja 9-5 cm hosszú volt. (A szerzőnek fotográfiai fölvétele.) Növénytani Közlemények. 1903. II. kötet, 2. füzet. 6 82 SCHILBERSZKY KÁROLY A szőlőn kétféle hajtások fejlődnek : hosszúak és rövid, hónaljiak ; a hosszú hajtásokon két allevélre két sorban váltakozó lomblevelek (40-ig) következnek. A legalsó 3—5 szárcsomó kacstalan, innét följebb azonban a kacsok már megjelennek és mindenkor átellenesek a megfelelő levéllel ; minden két kacsot viselő szárcsomóra szabályszerűen egy kacstalan követ- kezik (Vitis vinifera L.), úgy hog}'- a hol két kacs közetlenül egymás után található, ezek ellenkező oldalakra irányulnak. Ez azonban nem mindenkor van így, mivel némelykor két kacsos csomó helyett három is következik egymás után ; kivételt teszen ez alól a hajtásnak 6-ik vagy 5-ik levele is, melylyel szemben a kacs hiányzik (Vitis labrusca L.) ; az amerikai szőlőfajokon (pl. Vitis cordifolia Mich.) e viszonyok még kevésbé állandók. A virágzó hajtásokon hasonló viszonyok vannak, csakhogy itt az alsó kacsok helyét virágzatok foglalják el. A kacsok villásan elágazó szervek ; az elágazások helyén apró pikke- lyeket láthatni, melyek kivételesen széles, normális alakú lomblevelekké alakul- hatnak (20. rajz). E körülmény is egyik kétséget kizáró bizonyítéka annak, hogy a kacsok tulajdonképpen átalakult szárképletek. A szőlőkacsok fölött való irodalmi vitázás főképpen a körül forgott, hogy bár a kacs alaki tekintetben hajtásnak felel meg, még sincsen tövén soha a jellemző allevél, a mint ez egyéb esetekben lenni szokott. Erre még teratológiai példák sem ismeretesek. Egyéb, főleg összehasonlító morfológiai megfigyelésekből eredő okokon kívül leginkább eme körülményben látom igazolva azt, hogy a szőlőhajtást sympo- dium-nak kell tekintenünk, melynek időleges csúcsrészei (t. i. a kacsok) csak- hamar oldalt irányuló szártagoknak felelnek meg. Ez alapon a hajtás leveleinek hónaljában levő rügy nem tekinthető rendes hónalji rügynek, hanem hónalji járulékos vagy inkább mellékrügynek, minő rendes esetekben egyéb növényeken (Phaseolus) is keletkezik, ha a tulajdonképpeni hónalji rügy valami okból el- pusztul, sőt ezt több ízben túlságosan erős növekedés folytán is tapasztaltam. A mi a szőlő hajtásának az ágképződés tekintetéből való morfológiai fel- épülését illeti, erre nézve az irodalomban többféle nézet jutott kifejezésre, melyeket a következőkben lehet csoportosítani : 1. Sympodiiim : St. H i 1 a i r e, R o e p e r, Braun, K ü t z i n g, Wigand, W y d 1 e r. * 2. Exlraaxillaris hajtás a közalapos (monopodialis) száron: Nágeli, S c h \v e n d e n e r, W a r m i n g (részben), P c d e r s e n, Vélten. 3. -4 szárcsúcs oszlásából eredő : P r i 1 1 i e u x, W a r m i n g (részben). 4. .4 szár közalapos, a kacs fölfele nőtt hónalji hajtása egy mélyebben levő levélnek : L e s t i d u b o i s, D u t a i 1 1 y, M a n n. 5. A szár közalapos, a kacs hónalji képződménye a rajta (elágazásán) magasabbra került pikkelynek : C a r u e 1. Az általánosabb és indokoltnak látszó felfogás szerint a szőlőhajtás sympodiumos fejlődésű ; ez értelemben az egyes szártagok (internodium) mind- * Mágócsy-Dietz Sándor sokat foglalkozott a szőlőnövény morfoló- giájával és ennek alapján szintén a sympodium-elmcletet támogató észleletei vannak. NüVÉNYTERATOLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. 83 annyian eredetileg oldalágaknalv tekintendőlc, melyeknelc csomóin található kacsok a fejlődéstani értelemben vett főtengelynek egymástól elkülönült és korlátolt növekedésű ízeinek felelnek meg. Ezzel szemben a szőlővesszőnek ama szártagjai, melyek- nek csomóin kacsok nincsenek, a sympodium-nak közbeigtatott főtengelyes ízeit teszik (21. rajz). Többféle fás növénynek (Ulmus, Tilia, Fagus, Robinia, Gleditschia, Rhamnus cathartica stb.) saját- szerű sympodiumos ágfejlődése, mely az által jön létre, hogy a redukált csúcshajtás levettetik vagy abortál és a csúcsrügy helyére hónalji rügy lép : erősebb fokú kipárolgás (transpiratio) következmé- nyének tekintendő. A levélfejlődés előrehaladtával e növényeken a kipárolgás erélyesebb fokban növe- kedik, mint a vizet fölvevő és továbbvezető tehet- ség; ennek többi között egyik következménye az új szerveknek a redukcziója, mely a csúcsrügynek a redukczióját is eredményezi ; ez a csúcsrügy rend- szerint levettetik, a mit az elválasztó szövetréteg képződése előz meg. * Hogy a szőlőnövénynek sympodiumos ágfejlődése szintén a kipárolgásnak a következményeire vezethető vissza, többi között bizonyítja az a körülmény, hogy sokáig tartó esős időszakokban a már erősen redukált csúcshajtások a szőlőn ismét új leveleket hajtanak. A kacsok tulajdonképpen csúcshelyzetüek ; azonban a hónalji hajtás, melyet a lomblevél fej- leszt, megerősödik és a virágzatot, illetve a kacsot oldalt szorítja és látszólagosan folytatását képezi az alanti szártagnak, a mennyiben ezzel hasonlóan fejlődik ki. A szőlőhajtást tehát sympodium-nak tekintem, ennek kacscsai pedig az egyes hajtások- nak oldalra szorult, metamorf csúcsrészei.** A kacsoknak ilj^^en sympodiumos eredete a phylogeniai fejlődésnek arra a korszakára, illetőleg amaz ős- növényekre vezethető vissza, a mikor a kacstalan ősök valamelyike biológiai és ökológiai viszonj-ok folytán eme korlátolt növekedésű metamorf szer- vekké alakulóban volt. Ezek után a kacsokon képződött egészen rendes nagyságú és alakú szőlőlevelek esetére térvén át, meg kell jegyeznem, hogy a kacs- 21. rajz. A szőlőhajtás fe- épülésének vázlatos képe. 1, 2, 3, kacstalan szárcsomók ; 3 — 4 leveles szártag ; 4 — 4' kacsalakú szártag; 4 — 5 leve- les szártag ; 5 — 5' kacsalakú szártag ; 5 — 6 leveles (kacs- talan) szártag ; 6 — 7 leveles szártag ; 7 — 7' kacsalakú szár- tag ; 7 — 8 leveles szártag ; 8 — 8' kacsalakú szártag. A rajzon a kacsok (4', 5', 7', 8') korlátolt növekedésű ideiglenes szárcsúcsok gya- nánt jelölvék. * Július W lesne r: Biologie der Pflanzen. 1899. Seite 54. ** A Passiflora-k kacscsai oldalhajtások, m-elyek a virággal együtt nőnek ki az illető levelek hónaljából. • 6* MÖVENYTERATOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK, 85 pikkelyeknek ellombosodása (phyllodia) nemcsak a szőlőn, * hanem más e csaladbeli növényeken is előfordul, pl. Ampelopsis hederacea. ** Minthogy azonban az irodalomban fölemlített hasonló esetek e pikkelyeknek csak csekélyebbmérvü ellombosodásáról szólanak és rajzban sehol sem találtam előtüntetve ezt az alakulásmódot, ezért érdemesnek tartottam példáim közül egy ilyen erőteljesen kifejlődött lomblevélnek a fotografikus képét közölni (20. rajz). Maga ez a jelenség természetesen nem bizonyít semmit a kacsok sympodiumos eredete mellett, de minden esetre jellemző példa arra, hogy a rendszerint virágzattá alakuló kacs — mint redukált szárképlet — alkalmas fejlődési viszonj'ok folytán tenyészeti (vegetatív) hajtássá alakulhat. Erre nézve nevezetes példát közölhetek, a mennyiben egyik hajtatóházban (márczius közepén) a szőlő- kacs helyén erőteljes, több lomblevelet viselő haj- tást észleltem a Miiscat of Alexandre nevű szőlő- fajtán, melyen jókora szőlőfürt volt egyúttal kifejlődve ; a bogyók ekkor még csak borsónagy- ságúak voltak (22. rajz). Sok valószínííség a mellett látszik bizonyí- tani, hogy az a törvényszerűség, mely a szőlő- hajtás fölépülésében nyilvánul, magán a kacson is fölismerhetővé válik : a kacsnak látszólagos fő- irányából jobb-bal oldalakra váltakozva következnek a kacs ágak, melyeknek alapjával szemközti hely- zetben egy egy kacs-pikkely látható (23. rajz) ; ez pedig morfológiailag nem egyéb (éppen a fönt- cmlítctt phyllodia bizonyításával), mint fejlődésében redukált lomblevél, a mint hasonlóképpen maga a kacs sem egyéb korlátolt növekedésű és redukált metamorf ágképletnél, mely bizonyos kedvező viszonyok között valóságos leveles tenyészeti haj- tása fejlődik. E szerint tehát a kacs ágai tulaj- donképpen szintén a sympodiumos ágfejlődésnek megfelelő szártagok. A kacson látható terjedelmes lomblevél tehát eredetileg kacs-pikkely, mivel az ezt megillető helyen, t. i. az egyik kacs-ággal szemben van kifejlődve. Hogy első sorban az erőteljesebb táplálkozási viszonyok indítják meg a phyllodia-nak ezt a nemét is, ebben az erősít meg engem, hogy hasonló esetekben magát- a kacsot szerfölött erőteljesen láttam kifejlődve, a kacs-ágak pedig a szokottnál nagyobb számban jelenkeztek. Azt is megállapíthattam, hogy — miként a hajtásnak bizonyos csomóin vannak kacstalan levelek, — úgy a kacson is találtam, kivált az erőteljesebb és ágasabb kacsokon pikkelyeket a nélkül, hogy ezekkel szemben még csak 23. rajz. A kacs sympodiu- nios felépülésének vázlatos képe. Pénzig: Pflanzenteratologie, I. köt. 356. old. Pénzig: id. h. I. köt. 358. old. 86 SCHILBERSZKY KÁROLY embryonalis állapotban levő kacságat is észlelhettem volna. Sőt arra is van példám és konzervált anyagom, hogy magának a kacs-pikkelynek a hónaljából fejlődött kacs-ág ; ez utóbbi eset eléggé nevezetes annak a bizonyítására, hogy a kacságak némelyike a leveles hajtással (hosszú hajtás) homológ, mely utóbbi mindenkor a lomblevél hónaljából ered. Tehát a reductio daczára is föl- ismerhető a kacson a hosszú hajtások jellemző morfológiai szerkezete, mely 24. rajz. A szőlőhajtás villásodásának képe ; körülbelül felényire kisebbítve. (A szerzőnek fotográfiai fölvétele.) szerint belőlük felváltva kacs-ágak és leveles hajtásoknak megfelelő (redukált) szervek egyaránt keletkezhetnek. Felfogásom szerint az egyik rendkívül lényeges kritériumot a kacsok sympodiumos eredetére nézve éppen abban látom, hogy a kacs tövében sohasem található valaminő levélképlet ; csak jóval feljebb, t. i. a kacs-ágakkal szemben vannak pikkelyek, melyek bizonyos kivételes esetekben, a tenyész- NÖVÉNYTERATOLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. 87 téssel járó mesterfogások hatásai következtében valóságos, az illető szőlőfajra vagy fajtára típusos levélalaki fejlődésben találhatók (20. rajz). Múgócsy-Dietz Sándor szintén a szőlőhajtásnak sympodiumos fölépülését tartja indokoltnak, a mi mellett többi között szerinte az is bizonyít, hogy a duzzadó friss növekedésű vesszők a .sympodium-nak megfelelő szár- csomókon tördelődnek könnyebben ízekre. Bizonyíték e fölfogásra a szőlőn olyan gj^akori villásodás is (24. rajz). A szőlővessző kacscsa helyén a szárcsomóból néha izmos hajtás nő, vagyis a kacs vesszővé válik és így a termővesszőnek szánt első hajtásból kétágú venyige lesz, azaz a hajtás elvillásodik. Ennek a jelenségnek oka részben a túlságos tápláló és meleg esőben rejlik, valamint abban, hogy az illető tőke valamely állandóan árnyékos helyen van. A villásodásnak káros hatása az, hogy az ilyen elvillásodott vessző keveset vagy semmit sem terem és ültetéshez nem használható. A villásodás egyes szőlőfajtáknak öröklött tulajdonsága is lehet, a mikor nem gyógyítható. * E képződési mód, tapasztalásaim szerint, nagyon sok esetben kisebb- vagy nagyobbfokú elszalagosodásnak (fasciato) a követ- kezménye, még pedig úgy, hogy az elszalagosodás a villásodott részre is kiterjed, vagy pedig csupán alatta látható. A villásodások tehát bizonyos esetekben a redukglt ágképletnek megfelelő kacsnak leveles rendes hajtásokká való alakulásában találják magyarázatukat. A példaképpen bemutatott villásodás esetében (24. rajz) nem forog fen szalagosodás (fasciatio) ; itt a kacsnak tenyészeti hajtássá fejlődése egyszerűen bő táplálkozásra vezethető vissza. 3. Kétágú fűzéres virágzat (Plantago lanceolata L. var. altissima). Alig van példa a fűzéres virágzatú növények között, mely annyiféle eltérést tanúsítana a rendes fejlődéstől, mint a Plantago-fajok többsége ; külö- nösen a Plantago lanceolata L. ama növén3'^ek egyike, mely ilyen alakbeli anomáliákban gazdag. Pénzig** ezeknek tekintél3^es számát közli, melyek között az ágas fűzérről is megemlékezik (Plantago lanceolata ramosa) ;*** ilyen ágas fűzérű virágzatokat rajzban is közöl De Vries,''" melyekről kísérletei alapján említi, hogy eme ramosa-alaknak magról kelt ivadékai között körül- belül 45—500/0 atavisztikus egyednek bizonyult. Eme virágzatbeli anomáliák indították M a s t e r s-t arra, hogy csoportosítsa e különböző eltéréseket, melyek keretén belül azonban szintén nagy a változatos- ság.^t M a s t e r s 5 csoportját különbözteti meg az eltéréseknek, még pedig : 1. Bractealae, midőn a füzér alsó murvalevelei egészen lomblevél-alakúak ; 2. Roseae, midőn a lomblevél-alakú murvalevelek a tőlevelek módjára örvösen *Jablono\vski József; A szőlő betegségei és ellenségei. Budapest. Kiadja a K. M. Természettudományi Társulat. 1895. 41. old. ** Pénzig: Teratologie, II. Bánd, S. 252. *** Kruidkundig Jaarboek, Gént, 1897., p. 76, 91. t Die Mutationstheorie, I. Bánd, Fig. 145, 146. tt Mást er s-D ammer: Pflanzenteratologie, 1886. 129—130. old. SCHILBERSZKY KÁROLY fogják körül a szárat; 3. Polystachyae, midőn a füzér olyanformán ágazik el, hogy a murvalevelek hónaljából kisebb (másodrangú) fűzérkék fejlődnek; 4. Pro- Uferae, midőn a fűzérből lomblevelek és önálló fűzérek nőnek ki ; 5. Pani- ctilaiae, midőn a rendes murvalevelek közül növő füzérkék következtében egy nagyon sokágú gúlaalakú összetett füzér- virágzat áll elő, melyben azonban rend- szerint apró és csenevész virágok van- nak. A 3. és 5. csoportok között lényegileg sok a megegyezés. Az elő- sorolt csoportok eltérései sokszor egy- mással keveredve is észlelhetők. A 25-ik rajzban közölt eltérés leginkább emlékeztet a Plantago major* azon esetere, a mikor az alsó murva- levelek a szokottnál jóval lejebb kerül- vén a füzér alapjától, ellombosodtak és közülök kettőnek a hónaljából nőtt tetemes hosszúságú tőkocsán-ágak vé- gén kisebb fűzérek fejlődtek ki. E hasonlat azonban csak látszólagos, mert a közlendő eltérés (25. rajz) M a s t e r s idézett teratológia. munkájában a Plan- tago-ra. nézve egyáltalában nincsen megemlítve, az elősorolt 5 csoportnak tulajdonképpen egyikébe sem tartozik. A szóban forgó eset voltaképpen két tőkocsánnak egymáshoz való növése (adhásio) folytán keletkezett, a mi a tőlevelek közül kiemelkedő szárnak egész hosszában mutatkozó ellapulás- ból is gyanítható ; az összenövés a két tőkocsán meristemás állapotának a tenyészőcsúcshoz való közetlen kö- zelségéből magyarázható, a mi a fejlő- désnek eme korai szakában congenital összenövést vont maga után. Az össze- növésben levő két tőkocsánrész hossza 81 cm, holott e különben is magas * Masters-Dammer: Pflanzen- teratologie, 1886. 131. old., 5G. ábra. 2.5. rajz. A tago lanceolat kettős ágú virágza (A szerzőne gráfiai föl\ NÖVÉNYTERATOLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. 89 tőkocsánú változat (var. altissima) rendes maximális hossza 60 — 65 cm. szokott lenni ; ott, a hol a végső fűzérnek megfelelő tőkocsán-ág kiágazik, erő- sebb szalagosodás (fasciatio) és csavarodás (torsio) észlelhető ; nevezetes még, hogy ugyané helyen a tőkocsánokra nézve szokatlanul, lombleveleket is talá- lunk ; még pedig egyrészről a torsio alapi részében, valamint a szalagosodott szárnak azon helyén, a honnét a végső hosszabb és hengeres ág kinőtt. Az alsó helyet elfoglaló, hosszabb füzér tőkocsánrésze rövid és egész hosszában elszalagosodott. A torsio alapi részében levő két lomblevél között a rajzban alig látható, rügyalakú parányi fűzérvirágzat van, mindössze 4 virággal. A két különvált tőkocsán közül az egyik sokkal hosszabb, de vékonyabb, mint a másik. Hogy ezen anomália keletkezéséhez kedvező tenyészcti viszonyok (bő táplálék, elegendő víz) szolgáltatták a fő indító okot, azt a helyszíni viszo- nyokból láttam ; bizonyíték erre a szokatlan magas termet is, 81 cm. Thaisz Lajos: Adatok Csongrád-vármegye növényze- tének ismeretéhez.* Csongrád-vármegye növényzetét eddig behatóan még senki sem kutatta át, a mennyire az ide vonatkozó irodalomba belepillantanom sikerült, a vár- megyéből eddig közölt növények száma alig tehető 70-re. Az első botanikus a ki e megyéből közölt kétségkívül Kitaibel volt. Valamelyik délvidéki utazása alkalmával átutazott a megyén és ott a Secale silvestre-t fedezte fel. Néhány adatot közöltek még Borbás Vincze és néhai Szabó József geológus egyetemi tanár is. Dr. I\layr I. »Ausflug nach Sze- gedin im Herbste des Jahres 1855« (Verhandl. des Zool. bot. Vereins in Wien B. VI. 1856 p. 175—176) czímen közzétett czikkében 64 közönséges növényt sorol elő Szegedről, melyeket a Tisza árterén, a töltéseken, legelő- kön és a város utczáin jegyzett össze. 1900 június 23-dikán Szentes és Csongrád városok határában időzvén, összesen 145 féle alább felsorolt virágos növényt jegyeztem ott össze. A növénynevek után tett »Cs« betű Csongrád, »52:« betű pedig Szentes városok határát jelentik. Phieum pratense L. (Cs., termelve) Alopeciirus pratensis L. (Cs. Sz.) Beckmannia erucaeformis (L.) (Sz.) Avena fatua L. (Cs. Sz.) Arrhenatherum elatius (L.) (Cs., termelve) Phragmites communis Trin. (Cs.) Eragrostis pilosa (L.) (Cs.) Dactylis glomerata L. (Cs.) Poa annua L. (Cs. Sz.) Poa palustris L. (Sz.) Poa triviális L. (Cs.) Poa pratensis L. (Cs. Sz.) Glyceria aquatica (L.) (Cs. Sz.) Glyceria tluitans (L.) (Sz.) Atropis distans (L.) (Cs. Sz.) Festuca Vallesiaca Schleich. var. pseudo- ovina Hack. (Cs.) Bromus secalinus L. (Sz.) Bromus arvensis L. (Cs.) Bromus mollis L. (Cs. Sz.) * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1903. évi januárius 14-diki ülésén. Növénytani Közlemények. 190.3. II. kötet, 2. füzet 6V2 90 THAISZ LAJOS Bromus inermis Leyss. (Cs., termelve) Bromus tectorum L. (Cs. Sz.) Lolium perenne L. (Cs. Sz.) Lepturus pannonicus (Hőst) Knuth (Cs. Sz.) Agropyrum repens (L.) (Cs. Sz.) Hordeum murinum L. (Cs. Sz.) Hordeum Goussoneanum Pari. (Cs. Sz.) Ornithogalum brevistylum Wofn. (Cs. Sz.) Cannabis sativa L. (Cs.) Urtica dioica L. (Cs.) Polygonum amphibium L. (Cs. Sz.) Polygonum lapathifolium L. (Sz.) Polygonum aviculare L. (Cs. Sz.) Polygonum Convolvulus L. (Cs.) Chenopodium Vulvaria L. (Cs.) Chenopodium glaucum L. (Cs.) Chenopodium album L. (Cs. .Sz.) Atriplex hastatum L. (Cs. Sz.) Atriplex roseum L. (Cs.) Camphorosma ovata W. K. (Cs.) Amaranthus retroflexus L. (Sz.) Agrostemma Githago L. (Cs. Sz.) Melandrium album (Mill.) (Cs.) Gypsophila muralis L. (Cs. Sz.) Vaccaria parviflora Much. (Cs.) Delphinium Consolida L. (Cs. Sz.) Delphinium orientale Gay. (Cs. Sz.) Ranunculus arvensis L. (Sz.) Adonis aestivalis L. (Sz.) Papaver Rhoeas L. (Cs. Sz.) Lepidium crassifolium W. K. (Cs.) Lepidium Draba L. (Cs. Sz.) Lepidium perfoliatum L. (Cs. Sz.) Lepidium ruderale L. (Cs. Sz.) Thlaspi arvense L. (Sz.) Sisymbrium Sophia L. (Cs.) Sisymbrium orientale L. (Cs.) Sisymbrium officináié Scop. (Cs.) Sinapis arvensis L. (Cs. Sz.) Bursa pastoris Wigg. (Cs. Sz.) Roripa silvestris (L.) (Cs. Sz.) Roripa austriaca (Jacg.) (Cs. Sz.) Reseda lutea L. (Cs.) Potentilla anserina L. (Cs. Sz.) Potentilla reptans L. (Sz.) Ononis spinosa L. (Cs.) Medicago lupulina L. (Cs. Sz.) Medicago média Pers. (Cs.) Medicago sativa L. (Cs., elvadulva) Melilotus albus Desr. (Cs.) Melilotus officinalis (L.) (Cs. Sz.) Trifolium pratense L. ^Cs. Sz.) Trifolium fragiferum L. (Cs. Sz.) Trifolium repens L. (Sz.) Glycirrhiza echinata L. (Cs. Sz.) Coronilla varia L. (Cs. Sz.) Onobrychis sativa Lam. (Cs., termelve.) Vicia villosa Roth. Lathyrus tuberosus L. (Cs. Sz.) Lotus corniculatus L. (Cs.) Lotus tenuifolius (L.) (Sz.) Euphorliia Cyparissias L. (Cs. Sz.) Euphorbia lucida W. K. (Cs.) Pluphorbia virgata W. K. (Cs.) Althaea officinalis L. (Cs. Sz.) Malva silvestris L. (Cs.) Malva pusilla Sm. (Cs. Sz.) Hypericum perforatum L. (Cs.) Oenothera biennis L. (Cs.) Anthriscus Scandix (Scop.) (Cs.) * Turgenia latifolia (L.) (Sz.) Caucalis daucoides L. (Cs.) Conium maculatum L. (Cs.) Daucus Carota L. (Cs.) Eryngium campestre L. (Cs.) Anagallis arvensis L. (Cs. Sz.) Anagallis coerulea Schreb. (Cs.) Cuscuta suaveolens Ser. (Sz.) Convolvulus arvensis L. (Cs. Sz.) Calystegia sepium (L.) (Cs.) Lappula echinata Gilib. (Cs. Sz.) Echium altissimum Jacq. (Cs.) Verbéna officinalis L. (Cs. Sz.) Ajuga Chamaepitys (L.) (Cs.) Marrubium vulgare L. (Cs.) Marrubium peregrinum L. (Cs.) Glechoma hederacea L. (Cs.) Stachys palustris L. (Cs.) Stachys annua L. (Cs.) Salvia nemorosa L. (Cs.) Lycopus exaltatus L. f. (Cs.) Lycopus europaeus L. (Cs.) Sideritis moníana L. (Cs.) Lycium vulgare Dun. (Cs.) Hyoscyamus niger L. (Cs.) Solanum Dulcamara L. (Cs.) Solanum nigrum L. (Cs.) Datura Stramonium L. (Cs.) Linaria vulgáris Mill. (Sz.) Plantago major L. (Cs. Sz.) Plantago lanceolata L. (Cs. Sz.) Plantago maritinia L. (Cs. Sz.) Galium Aparine L. (Sz.) Galium verum L. (Cs.) Inula britannica L. (Cs. Sz.) Xanthium spinosum L. (Cs. Sz.) Xanthium strumarium L. (Cs. Sz.) Anthemis Cotula L. (Cs.) Achillea millefolium L. (Cs.) Matricaria inodora L. (Cs. Sz.) ADATOK CSONGRÁD-VARMEGYE NÖVÉNYZETÉNEK ISMERETÉHEZ. 91 Matricaria Chamomilla (Cs. Sz.) Carduus hamulosus Ehrh. (Cs. Sz.) Carduus acanthoides L. (Cs. Sz.) Carduus nutans L. (Cs. Sz.) Cirsium lanceolatum L. (Cs.) Cirsium arvense Scop. (Cs. Sz.) Onopordon Acanthium L. (Cs. Sz.) Centaurea spinulosa Roch. (Sz.) Centaurea Cyanus L. (Cs. Sz.) Cichorium Intybus L. (Cs. Sz.) Tragopogon major Jacq. (Cs.) Scorzonera Jacquiniana (Koch) (Cs.) Taraxacum officináié Wigg. (Cs. Sz.) Sonchus asper (L.) (Cs.) Lactuca Scariola E. (Cs.) Crepis setosa Hall. íil. (Cs. Sz.) NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. a) Hazai irodalom: Ajtay Sándor : A kopárok erdősítéséről. — Erdészeti Lapok, 1903. évf. (XLII. köt.), 326—329. old. Blonski, Francisco, dre : Acerum formae novae ucrainicae. — Magyar Botanikai Lapok, 1903. évf. (II. köt.), 79—86. old. Bodor Gyula : A fiumei Karszt. — Erdészeti Lapok, 1903. évf. (XLII. köt.), 203-241., 344—376. old. Borbás Vincze dr. : A hazai fenyvek nemzetiségének kritikája. — A Kert, 1903. évf. (IX. kötet.), 275—279. old. — — Hazánk meg a Balkán Hesperisei (folytatás). — Magyar Bota- nikai Lapok, 1903. évf. (II. köt.), 12—21. old. — — A Sinapis Schkuliriana Rchb. hazánkban. — Magyar Botanikai Lapok, 1903. évf. (II. köt.), 144—146. old. Flatt Káról}'' : A herbáriumok történetéhez (folytatás). — Magyar Bota- nikai Lapok, 1903. évf. (II. köt.), 30-37., 86—94., 123—127., 150—157. old. Győrffy István : Bryologiai jegyzetek. — Magyar Botanikai Lapok, 1903. évf. (II. köt.), 146—148. old. Hackel Ede : A Bromus japonicus Thunb.-ról. — Magyar Botanikai Lapok, 1903. évf. (II. köt.), 57—63. old. — — A kárpáti Trisetum-alakok. — Magyar Botanikai Lapok, 1903. évf. (II. köt.), 112—122. old. Hajts Béla : A magyar gyümölcs-nomenklatúra és írásmódja. — Kerté- szeti Lapok, 1903. évf. (XVIII. köt.), 134—137. old. Hanusz István dr. : Vadvirágaink érdekében. — A magyar orvosok és természetvizsgálók 1901. augusztus 21 — 24-ig Bártfán és Bártfa-fürdőn tartott XXXI. vándorgyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Budapest, 1902. 335—337. old. Kontúr Béla dr. : A magyar ember és a növények. — A Kert, 1903. évf. (IX. köt.), 234—238. old. Kövessi Ferencz dr. : A szőlő elfagyása. — Természettudományi Közlöny, 1903. évf. (XXXV. köt.), 321—338. old. Magyar Botanikai Lapok (Ungarische Botanische Blátter). — Kiadja dr. Degen Árpád, szerkeszti Alföldi Flatt Károly, főmunkatárs Thaisz Lajos. — 1903. évf. (U. köt.); megjelent az 1 — 5. füzet. 61/2* 92 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. Matouschek, F. : Additamenta ad floram bryologicam Hungáriáé. — Magyar Botanikai Lapok, 1903. évf. (II. köt.). 94—96., 157—161. old. Mágócsy-Dietz Sándor dr. : A honi botanika múltja, jelene és jövője. — A magyar orvosok és természetvizsgálók 1901. augusztus 21 — 24-ig Bártfán és Bártfa-fürdőn tartott XXXI. vándorgyűlésének történeti vázlata és munká- latai. Budapest, 1902. 291—300. old. Mezey Gyula : A czukorrépa újabb, baktériumos betegsége. — Köz- telek, 1903. évf. (XIII. köt.), 784—785. old. Milhoffer Sándor : Adatok az ipari növények legrégibb történetéhez. — Különlenyomat a Magyar Dohányújságból (21 oldal). 1902. — — Adatok a gabonafélék legrégibb történetéhez. — Különlenyomat a Közgazdasági Hiradóból (45 oldal). 1902. Murr J., Dr. : Chenopodium-Beitráge. — Magyar Botanikai Lapok, 1903. évf. (II. köt.), 4—11. old. Pantocsek János dr. : A Balaton kovamoszatai vagy Bacillariái. — A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei ; II. köt. 144 oldal és 17 tábla. Sajó Károly : Az éjszakamerikai boróka. — Uránia, 1903. évf. (IV. köt.), 208—213. old. Simonkai Lajos dr. : Kirándulásom a Risnyák-ra. — Magyar Botanikai Lapok, 1903. évf. (II. köt.), 23—29. old. Szabó Zoltán: Virágzó Agavé a budapesti egyetemi növénykertben (rajz- zal). — Természettudományi Közlöny, 1903. évf. (XXXV. köt.), 235—237. old. Ugyanaz. — Kertészeti Lapok, 1903. évf. (XVIII. köt.), 72—74. old. Szigeti-Gyula Andor : A szilvagyümölcs egy különös betegségéről. — Gyümölcskertész, 1903. évf. (XIII. köt.), 64., 72. old. Szittyay Géza : Az életkölcsönösségről. — Zoológiai Lapok, 1902. évf. (IV. köt.), 337—338., 349—350, 365—366.; 1903. évf. (V. köt.), 113—114. old. Thaisz Lajos : Agropyron banaticum (Heuff. pro var.). — Magyar Botanikai Lapok, 1903. évf. (II. köt.), 1—3. old. Waisbecker Antal dr. : Új adatok Vas-vármegye flórájához. — Magyar Botanikai Lapok, 1903. évf. (U. köt.), 63-79. old. Zádor Gyula : Az alany befolyása a gyümölcsfák növésére és termé- kenységére. — A Kert, 1903. évf. (IX. köt.), 183. old. h) Külföldi irodalom: Roll J., Beitráge zur Laubmoostlora von Herkulesbad in Südungarn. — Hedwigia, Bd. XLI. Heft 6. Beiblatt, Seiten 115—218. GYŰJTEMÉNYEK. Kneucker A.: Bemerkmigen zu den y>Gramineac exsiccalae«. XI. és XII. Lief. — Allgemeine Bot. Zeitschrift. 1902. Nr. 12. Magyarországból említvék : Calamagrostis Uttorea (Schrad.) P. B., Herkulesfürdő (Richter L.); Danthonia calycina (Vili.) Rchb., Herkulesfürdő GYŰJTEMÉNYEK. 93 (Richter L.) ; Sesleria filifoUa Hoppé, Kazan-szoros (Dcgen Á.) ; Koeleria eristata (L.) Pers., var. gracilis (Pers.J, síibv. nov. leiophylta Hackel, Herkules- fürdő (Richter L.) ; Melica ciliata L. subsp. Transsilvanica Hack., Herkules- fürdő (Richter L.) ; M. altissima L., Pilishegy (Degen Á.). Folytatás: 1903. Nr. 1. Poa Badensis Haenke, Herkulesfürdő (Richter L.) ; P. nemoralis L. vulgáris Gaiid., Herkulesfürdő (Richter L.) ; P. Pannonica Kern., Arad (Perlaky) ; Glyceria nemoralis Uechtr. et Koern., Büdös-Tusnád m. (Degen Á.). A7//. és XIV. Lief. Atropis Pannonica Hack., Kis-Pest (Flatt) ; Festuca ovina L. var. pseiidovina Hack. subv. angusliflora Hack., Herkulesfürdő (Richter L.) ; F. ovina L. var. sitlcata Hack. f. ritpicola Heuff., Herkules- fürdő (Richter L.) ; F. ovina L. var. Paticiciana Hack., Herkulesfürdő (Richter L.) ; P. Porcii Hack, Rodna mellett (Degen). SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztálynak 1903. februárius 11-iki (XCI.) ülése. Elnök : Klein Gyula ; jegyző : S c h i 1- b e r s z k y Károly. 1. Klein Gyula elnök örömmel üd- vözli Fekete József szakosztályi tagot abból az alkalomból, hogy immár 40 esztendő óta működik kitartó buzga- lommal és eredményesen a budapesti m. kir. tud. -egyetemi botanikai kertben. A szakosztály nevében amaz óhajtásának ad kifejezést, hogy még hosszú ideig foly- tathassa testi és lelki épségében azt a hivatási kört, melyet mindeddig kiváló elmé- leti és gyakorlati tudásával híven betöltött. 2. Istvánffi Gj'ula bemutatta és ismertette a szőlő fakórothadásáról (white rot) írt magyar és franczia művét, mely a m. kir. Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet kiadásában jelent meg. A műhöz sok, részben színezett tábla van csatolva, melyek Istvánffinak e tanul- mánj^ára vonatkozó eredeti észleleteit és laboratóriumi kísérleteit rajzokban is meg- világítják. 3. Szabó Zoltán » Virágzó Agavé attenuata Salm-Dyck a budapesti m. kir. tud. -egyetemi botanikai kertben« czímen bemutatta eme virágjában ritkábban lát- ható mexikói növénynek fotográfiai képét. A növény mintegy 20 éves, 1883-ban ke- rült Alcsúthról Fekete József gondozásába. 1902. deczember 14-ikén kezdődött a virágzati tengelj'nek fejlődése, mely két hónap alatt 2'5 méter hosszúságra nj'últ meg és félívben meghajlott. Nagj', zöldes- sárga virágai tövében 8 — 10 cm. hosszú murvalevelek vannak ; a porzók és bibe- szálak messzire kinyúlanak a virágokból. .\ metern}^! magas törzsön a rózsásan el- elhelyezkedő levelek épélűek. Hozzávető- leg 5000 virága volt, melyek csúcsfelé haladó (acropetal) sorrendben nyílottak fel. 4. Thaisz Lajos bemutatta és is- mertette Schilberszky Károlynak ^Gyógyszerészi Növénj'tan« és »Gyógy- szerismeret« czímű tankönyveit, melyek a Győry-Schilberszky-Ströcker szerkesztésé- ben megjelent sGyógyszergyakornoki Tan- könyv« IV-ik és V-ik részeit teszik. 5. T u z s o n J á n o s »A bükkfa kor- hadásáról és konzerválásáról* tartott elő- adásában arról szólott, hogy a közönséges bükk (Fagus silvatica) fájának álgesztje olyan kóros védő szövet, mely a korhadó ágcsapokon át a fa belsejébe jutó gomba- fonalak támadása folytán keletkezik és a fatörzs apróbb, felületi sebhelyeivel vonat- kozásba nem vihető. Az álgeszt belső, világosabb részei a befecskendező (injectio) módszerrrel telít- hetők (impregnálhatok), a sötétebb övek ellenben nem. A kéregben fülledt bükkfa nem telíthető, mert a fában keletkező thyllísek és a fagummi ezt akadályozzák. 94 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. Ismertette továbbá, hogy a bükkfa meg- füUedését és további fehér-korhadását a Hypoxylon coccineum Bull., Siereitni pur- pureitm Pers., Bispora monilioides Corda, Treiiiella fagiiiea Britz. és Schízophyllum commune Fr. okozzák. Ezen kívül a mű- szaki czélokra használt fán a Polyporus versicolor (L.) és Polyporus hirsutus Fr. okoz fehér-korhadást. Bükkfából készült, használatban levő vasúti ászokfákon, utczaburkolati koczkán stb. ezeken kívül Tuzson gyakran találta a Pária vaporaria Fr. nevű gombát, mely a bükkfának vörösbarna, porlékony anyaggá való alakulását okozza, a mi hasonlít a fának házi gomba okozta kor- hadásához. A bükkfának ugyanilyen vörös korhadását okozza még a Trametes mollis (Sommerf.) és az ezzel közeli rokon, vagy talán ugyan e fajhoz tartozó Tra- metes stereoides (Fr.) is. 6. S c h i 1 b e r s z k y Károly szak- osztályi jeg3'ző jelenti a szakosztálynak, a »Növénytani Közlemények* szerkesztő- bizottságának ama határozatát, hog}'- a mennyiben ezentúl a közlés végett be- küldendő dolgozatok az egy nyomtatott ívet (a rajzokat beleértve) meghaladnák, a többletek kinyomatásának költségei a szerzőket illetik, úgyszintén az ennek megfelelő írói díjakra sem tarthatnak igényt. A növénytani szakosztálynak 1903. márczius U-iki (XCII.) ülése. Elnök: Klein Gyula; jegyző: S c h i 1- b e r s z k y Károly. 1. Bartal Kornél »Schoenus ferru- gineus L. Szepes-megyében« czímen föl- említi, hogy a Szepes-TepHcz határában fekvő tőzegmocsárban 1902. július 28-án találta a Schoenus ferrugineiis-t, vasly nö- vény Szepes-megyéből ez ideig ismeretlen volt; Magyarországon való előfordulására nézve nagyon kevés adat van. Az irodalom erre vonatkozólag a következőket említi: N,'y.m a n »Sylloge Florae Europae« 1855-ben Erdélyből említi, de már az 1878 — 1882-ben megjelent »Conspectus Florae Europae«-ben Magyarországot is említi. Richter (Plantae Europae, Lipcse, 1890) szerint Európa bennszülött növénye. Az Erdélyre és Magyarországra vonatkozó adatok a következők : Bauragarten (Enumcratio Stirpium in magnó Principalu Transsilvaniae). Fuss (Flóra Transsil- vaniae excursoria) és S c h u r (Enume- ratio plantarum Transsilvaniae) Erdélyből közlik; azonban ezen adatokat Simonkai megczáfolta (Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata, Budapest, 1886). Genersich (Florae Scepusii Elenchus. Leutschoviae, 1798). Schoenus nigri- cans-t említ a Szepességről, de nem lehe- tetlen, hogy növénye Sch. ferrugineus L. S i g m u n d (Füreds Mineralquellen und der Plattensee. Pest, 1837), a Balaton mellékéről, R e u s s (Kwetna Slovenska. Stavnic, 1853) a határon fekvő Bretislava mellől, X e i 1 r e i c h (R a u s c h e r nyo- mán) a Fertő mellől említi és R e u s s adatát kétségbe vonja. A Balaton melléki adatokat Borbás czáfolja meg és így az egyedüli biztos adat a Rausche r-é. Tomaschek Lemberg mellől említi és így szepesi előfordulása valószínűleg e termőhelylyel függ össze. Flatt Karolj' ezzel kapcsolatosan megemlíti, hogy hazánk eme legritkább sásfaját Wetschky Miksa Stankovan (Árva-megye) 1899. július hónapban ta- lálta. 2. Gombocz Endre j>Az első magyar növényenumeráczió Deccardtól« czímű előadásában Deccard Kristóf János volt soproni ev. lyceumi rector (szül. 1686. október 21; megh. 1764. márcz. 19. Sopronban) életét, majd »Flora Semproniensis« czímű kézirati művének a soproni ev. lyceum könyvtárában levő má- solatát ismertette bővebben, melyet Dec- card, Loev Frigyes Károlylyal egyetemben írt. Deccard kiváló bota- nikusa volt az akkori időknek, kinek bota- nikai dolgozatában sok (1098) Sopron környéki növény termőhelye van elősorolva ; ezenkívül a nagy pontossággal megkülön- böztetett alfajok és alakok sorában, számos csak a szerző kora után fölismert és meg- nevezett alfajokra, fajokra illetve alakokra ismerünk, a mi Deccard-nak, mint botanikusnak, kitűnő megfigyelő tehetségé- ről tesz tanúságot. Deccard » Flóra Semproniensis«-e különösen megérdemli a figyelmet, mert a legelső — 1739 — 40- ben íratott — növényenumeráczió, meljr magyar embertől való és magyar föld- ről szól. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 95 I 3. Istvánffi Gyula a) »Új szőlőkárositük hazánkban* czimű tárgyról tartott előadást. 1. Istvánffi több éve tapasztalja, hogy az JthypJiaUus ÍDipndicus, vagyis közönséges szömörcsög-gomba mint szőlő- kárositó, európai nem oltott szőlők gyö- kerein élősködik, sőt később még a tőkét is elpusztíthatja. A szömörcsögről eddig nem volt ismeretes, hog}' élősködő mód- jára is tenj'észhet és ezért e megfigye- lések gyakorlati szőlészeti tekintetből is nagyon lényegesek. A szömörcsög a laza homokos talajban évente kétszer, május végén és augusztusban jelenik meg, mi szintén új adat. Zsinórszerű mycelium- kötegei belenőnek a szőlőgyökérbe és azt hosszában egészen keresztülfúrják, vagy pedig csak a gyökérhez tapadva szívókat bocsátanak a g3^ökér kéregrészébe. Leg- előbb a kéreg és főleg a háncs esik áldo- zatul, később a fa is elpusztul a behatoló és mindenfelé szétterjedő niyceliumtól. A gyökér tehát teljesen elpusztul. Istvánffi előadását számos színes rajzzal és mikrosz- kópos rajzzal kísérte és a mycelium- zsinórok szerkezetére, a kristálygömbök előfordulásán stb. vonatkozólag is új ada- tokat közölt. 2. A szömörcsögtől pusztított gyö- kerekben megtalálta Istvánffi a Cocpo- p}iagusvo.^y Rhizoglyphtts echiiiopus nevű atkát, mely Francziaország déli részében stb. nevezetes szőlőpusztító. Ezt az atkát hazánkból eddig nem említették. Ez idő szerint föllépése nem veszedelmes, mert csak a beteg korhadó gyökerekben él. Itt azonban a fát is kirágja, mit a Coepo- phagiis újabb leírói, Viala és Mangin nem észleltek. h) »A Botrytis és Monilia ellen való védekezés alapvető kisérleteiről« szólván, ismerteti a 'pathogen szervezetek okozta növényi betegségekre vonatkozó vizsgá- latait és különösen a Boirytis cinerea, Monilia frnctigena és Coniolhyrinm Diplo- diella spóráinak életképessége felől tájé- koztat : kísérleti alapon kutatván a meleg, hideg behatását és a megölésükre szük- séges védekező szerek hatását, továbbá a spórák kora és életképessége közti vonat- kozásokat. Kiemelendő, hogy a nevezett penészgombák spóráinak az erős bor- deaux-i lébe (3 — 4 — oO/o) való 24 óráig tartó áztatás nem árt. A gyümölcs- meg a szőlővédelem szempontjából ezen lén\'e- ges kísérletekből kitűnt, hogy a védekező szerek mennyisége és a spórák száma között nevezetes összefüggés állapítható meg, a mennyiben a nagyon ölő hatású- nak talált calciumbisulfit hígabb, ()-5o/o-os oldata a cseppjében foglalt csekély számú, 50 — 60 spórát könnyen öli, míg a nagyobb számú spóráknak már csak egy része öletik meg. Istvánffi ebből azután ki- számítja egy spóra eleven súlyára — a megkívántató ölő hatószer menn3áségét, a miből viszont a védekező szer hígítása állapítható meg, biztos élettani alapon. Istvánffi ismerteti még a spcíráknak rövid idő, 15 — 30 perez alatt a calcium- bisulfittel elérhető megölése körüli vizs- gálatait, minek alapján a védekezésnek egy új fölfogása domborodik ki, melyet az idő minimumra redukált, közetien spóra- ölő védekezésnek nevez. Ennek veleje abban van, hogy a spórák még az alatt az idő alatt megölessenek, a míg a folyé- kony védekező szer a növényen cseppek alakjában megmarad, vagyis be nem szárad. S c h i 1 b e r s z k y K :i r o 1 y foglal- kozván a MoM27/a-spórák életképességi viszonyaival, ezeknek koruk szerint való csírázási viselkedésükre nézve az elő- adottakkal tökéletesen egyező eredménye- ket tapasztalt. A védekezésre nagyon nevezetes momentumot lát a calciumbisul- fittel tett kísérleti eredményekben ; nem mulaszthatja el azonban, hogy ne fejezze ki aggodalmát a tekintetben, hogy bárminő szigorú és tudományos alapokon haladjon is a laboratóriumi védekezés exact iránya, a betegség természete alig nyújt bíztató kilátást a monilia-betegség ellen való igazán radikális védekezésre, minővel például a Plasinopara vagy az Uncinula ellen ren- delkezünk. Különösen aggodalmas pontja a gyakorlati védekezésnek a bibék útján való fertőzés, mivel a bibéket még a szo- kásos gyengébb védekező szerek is meg- rontják, a termésképződés rovására. Más- részről a A/o«///a-spórák a fák testfölü- letén kívül a talajon, a kerítéseken, épület- részeken stb. rejtőznek — a szelek útján távolabbról is előkerülnek — és így az irtó eljárás beláthatatlan munkával meg költséggel járna. Thaisz Lajos bemutatja a SzíZ&oco- diiim rutheniciwi Bunge növényt élő virágzó 96 PÁLYÁZATOK. állapotban. A magyar növényzet ezen érde- kes ritkaságát Diószegi Sámuel 1812- ben fedezte föl Debreczen mellett. 1864-ben H e i n főorvos is megtalálta ezen keleti növényt Berek - Böszörményben, Bihar- megyében; Thaisz Bihar-megyének másik pontján : Hosszú-Pályin találta meg a Bulbocodiuiii-ot ez évnek márczius 6-án ; homok-talajú mezőkön és erdőszéleken a nevezett község határában bőven fordul elő. 5. Oláh Dezső »Az elektromos- ság hatása a növényzetre* czímen tartott előadást. 6. Hollós Lászl ó-nak »Geaste- ropsis nov. genus« czímű dolgozatát Mágócsy-Dietz .Sándor terjesz- tette elő, melyben a Gasteromycetes kö- rébe tartozó, Afrikából származó új génusz rajzát és leírását közli. PÁLYAZATOK. Vitéz-alapítvány. — Kívántatik valamely növénycsalád vagy nagyobb génusz monográfiája, önálló kutatások alapján. A dolgozat tárgya úgy az élő, mind a fosszíl, virágos vagy virágtalan növények közül választható. Határnap 1903. szeptember 30. Jutalma 40 arany. A jutalom csak önálló, tudományos becsű munkának ítélhető oda. A jutalmazott munkát a szerző kiadni tartozik ; ha ezt egy év lefolyása alatt nem teszi, a tulajdonjog az Akadémiára száll. 1. Minden pályairat a fönt kitett határnapig a » Magyar Tudományos Akadémia főtitkári hivatalához « czímezve küldendő. 2. A pályamű idegen kézzel vagy géppel, tisztán és olvashatóan írva, lapszárnozva és kötve legyen. 3. A szerző nevét, polgári állását és lakóhelyét tartalmazó pecsétes levelén ugyanaz a jelige legyen, mint a pályamű homlokán. 4. Álnév alatt pályázóknak a jutalom nem adatik ki. 5. A jutalmat nem nyerő pályamunkák kéziratai az Akadémia levél- tárában maradnak és csak engedélylyel másolhatók le. Kelt Budapesten, 1903. május 6-án. Szüy Kálmán^ a M. Tud. Akadémia főtitkára. A kéziratok kiállítására vonat- kozólag. -Minden kézirat revízió alá kerijl. Ugyan- azért szükséges, hogy a kéziratnak olyan külső formája legyen, a mely a dolgozat revídeálását, szerkesztését és sajtó alá ren- dezését lehetó'vé teszi. E szempontból a szerkesztőség a következő szabályzatot ál- lapította meg : 1 . A kézirat könnyen olvas- hat") legyen ; a tulajdonnevek és műkifeje- zések írására kiváló gond fordítandó. 2. Az írás félíveken, a lapnak csak az egyik ol- dalán, annak is csak az egyik felén és lapszámozva legvcn ; az ii. n. »kutyanyclv« nem liasználható. 3. A papiros fehér és egyforma nagyságú, a használt tenta fekete legven. 4. A rajzok külön papiroslapokra tussal rajzolandók, megszámozandók és szá- maik az aláírással együtt a kézirat üres margó- jára jegyezendők. 5. A műszavak ugyanazok leg\'cnck, a melyeket a Társulat rendesen használ. (5. A szeinclynevck egyszerű vonal- lal legyenek aláhúzva, az esetleg kiemelen- dük pedig vagv »kurzív« jelzéssel, vagy — - zegzugos vonallal legyenek jelölve. 7. A nyomatás végett beküldött kéziratokon a javítások alkalmával jelentékenyebb vál- toztatások (törlések és betoldások) nem tehe- tők ; ellenkező esetben e nyomdai költségek a szerzőket illetik. A mennyiben azonban ilyen lényegesebb változtatásoknak a szük- sége mégis fölmerülne, ezek a kinyomtatott szöveg végén mint ■»Fiiggelék«. vagy •»Pótlás«. szövegezendők. 8. A kéziratok és rajzok a Társulat tulajdonát képezik és az iratt:lrban megőriztetnek ; ez okból az eredeti kéziratok másolatokban küldendők a szerkesztőség czímére. A szerkesztő-bizottság tagjai : Klein Gyula (elnöke) műeg3'etemi tanár, Filarszky Nándor, m. nem- zeti múzeumi növénytani osztály-igazgató, Mágócsy-Dietz Sándor egyetemi tanár, Schilberszky Károly tanár. Staub Móricz tanár. A szakosztály tisztikara : Elnök: Klein Gyula műegyetemi tanár (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 1. szám) ; alelnök : Staub Móricz fő- gimnáziumi tanár (Budapest, VIII., Trefort- utcza 8. szám) ; jeg3'ző : Schilberszky Károly tanár (Budapest, I., Budafoki-út 13. szám). Tudósítás. A y>Xövénytani Közleményeké előfizetőit és munkatársait kérjük, hogy folyóiratunk anyagi ügyeiben (előfizetés, alapítás, lakás- változás) a K. M. Te r m é s z e 1 1 u d o m á- n y i Társulat pénztárához (Buda- pest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám), a folyóirat szellemi részét illető küldemények vagy felvilágosítások ügyében pedig Schil- berszky Káról y szerkesztőhöz (Buda- pest, I., Budafoki-út 13. sz.) forduljanak. A növénytani szakosztály czélja és működése. 1. Czélja a Kir. .M. Természettudományi Társulat keretén belül alkalmat nyújtani szakszerű közleménj'ck előterjesztésére, vo- natkozzanak azok akár eredeti megfigj-elé- sekre, akár a szakirodalomban megjelent értekezésekre, avagy előre kitűzött tudomá- nyos kérdések megvitatására; továbbá, hogy ezzel kapcsolatban alkalom adassék az ugyanazon szakban munkálkodóknak egy- mással való fesztelen érintkezésre és tudo- mányos eszmecserére. 2. Az osztály-űlésck, a Társulat szün- idejét kivéve, havonként cgj'szer, és pedig szakosztályi határozat szerint minden hó- napnak második szerdáján tartandók ; szá- muk a bejelentett előadások számához ké- pest szaporítható, nem elegendő bejelentés esetén csökkenthető. A választm;inyi ülés napján osztalyűlés nem tartható. 3. A szakosztálynak tisztviselői a kö- vetkezők ; a) az elnök, b) a másodelnök, c) a jegy- ző. .\ szakosztály szükséghez képest vá- laszthat még egy helyettes elnököt és egy segédjegyzőt. 4. A tisztviselőket a szakosztály ren- des tagjai három-évenként, a Társulat évi köz- gyűlését követő értekezleten titkos szavazás útján általános szótöbbséggel választják és a választmánynak bejelentik. 5. A jegyző nyilvántartja a tagok név- sorát. Előadásokról gondoskodik. Össze- állítja az ülés tárgj'^ait és azok czímét öt nappal az ülés előtt a Társulat titkárságával kinyomatás végett közli. A meghívókat az ülés előtt kellő időben megküldi a szak- osztály tagjainak ; e czélra igénybe veheti a Társulat irodáját. 6. Előadást tartani óhajtó tagok az előadás tárgyát legalább nyolcz nappal előbb a jegyzőnek (Schilberszky Károly, Budapest, I. ker,, Budafoki-út 13. szám) bejelenteni tartoznak. 7. Vidéki tagok, a kik dolgozataikat felolvastatni kívánják, ezt lehetőleg rövid kivonat kíséretében a jegyzőnek küldik, a ki e dolgozatot ismertetés czéljából a szíikosztály valamelyik, az illető tárgyg_val foglalkozó rendes tagjának adja át. 8. A napirendre kitűzött előadás rend- szerint fél óránál tovább nem tarthat. Na- gyolib szabású és kiválóbb érdekű előadásokra az elnök kivételesen hosszabb időt engedhet. 9. Minden előadó köteles előadásá- nak tömött rövidséggel szerkesztett ki- vonatát még az előadás estéjén, vagy legkésőbb következő napon a jegyző kezéhez juttatni, hogy a jegyzőkönyv összeállítása ne késleltessék. 10. Azon tagok, kik előadásuk kivona- tának valamely külföldi szaklapban való megjelenését is óhajtják, a jeg3'zőkönj''vi kivonat mellé csatolják egyúttal annak for- dítását is. A »Növén)'tani Közleménj'^ek* ügy- rendje. 1. E folyóirat tisztán és kizárólag a növénytani szakosztály folyóirata lévén, első sorban az ott napirendre kerülő előadásokat, felolvasásokat és ismertetéseket közli (a czikkek tartalmáért a szerzők felelősek) ; má- sodsorban pedig közli a hazai nö\'énytani iro- dalom és a hazára vonatkozó külföldi iro- dalom repertóriumát ; harmadsorban végül apró közleményeket. 2. A folyóirat egyelőre lö-ivnyi terje- delemben, negyedévenként, füzetekben jele- nik meg. Egy közlemény (a rajzokat bele- értve) egy nyomtatott ívnél töbl^re nem ter- jedhet ; a mennyiben a ben\'újtott és ki- nyomatásra szánt kézirat e terjedelmet fölül- múlná, a szerző az egy íven túl terjedő szövegért tiszteletdíjban nem részesül, vala- núnt a többletért járó nyomdai kéltségek is a szerzőt terhelik. Ilyen kíizlemények azon- ban a 3 n3'omtatott ívet nem haladhatják meg. 3. A folj'óiratot a Társulat (az 1901. november 20-iki választmányi úlés határo- zata alapján) évenként 1500 (egyezerötszáz) korona segélyben részesíti ; ez okból a folyó- irat a Társulat tulajdona. 4. Minden társulati tag 3 kor. elő- fizetéssel mint a szakosztálynak rendes tagja, nem társulati tag pedig 5 korona előfizetéssel, mint a szakosztálynak rendkívüli tagja kapja a »Növén}'tani Közleményekc-et; intézetek és testületek mint állandó előfizetők, legalább három évi kötelezettséggel, hasonlóképpen 3 koronával fizethetnek elő a folyó- iratra. A szakosztály ülésein a Társulat min- den tagja résztvehet, szavazati joguk azon- ban a szakosztály ügyeiben csak a folyó- irat alapító és előfizető tagjainak van. 5. Az előfizetés-képpen befolyó összege- ket a Társulat szedi be és a »növénytani szakosztál}' számlája;< czímén külön kezeli ; ez összegeket a szakosztál}' a folyóirat ki- adásának költségeire fordítja. 6. A kik a »Növénytani Közlemén3'ek« érdekében alapítványt tesznek, egyszer és mindenkorra legalább 50 koronát fizetnek a folyóirat czéljaira ; az ez úton befolj'ó összeg a »Xövénytani Alap« javára kebelez- tetik be. Az alapítók a folyóiratot élet- hossziglan ingyen kapjak. 7. A »Növén3'tani Alap«-nak csak a kamatai fordíthatók a folyóirat czéljaira. 8. A »Növénytani Alap«-ot a Társulat nyilvántartja és állásáról a szakosztál}' elnö- két minden új évfol3'am megindítása előtt eg3' hónappal értesíti. 9. Ha a folyóirat bármi okiból meg- szűnnék, a Társulat az alapitóknak — ha a megszűnés napjától hat hónap alatt köve- telnék — a befizetett tőkét kamatok nélkül visszaszolgáltatja, máskülönben a Társulat alaptőkéjéhez csatolja. 10. A »Növénytani Közlemények« írói díjait (eredeti közlemények ivenként 50 kor., ismertető közlemén3'ek ívenként 30 kor.) és egyéb költségeket, valamint a szerkesztő tiszteletdiját a növénytani szakosztál3r elnöké- nek utalványára a Társulat pénztárosa fizeti ki. Értesítés. A kik a y>Növcnytani Küzlcjnények«-hcn megjelent dolgozataikból különlen3'omatokat óhajtanak, szíveskedjenek a példányok kí- vánt szántát (iDorítékkal vag3^ a nélkül) a ben3'újtott kéziratra vezetni, hog3' a szer- kesztő ez iránt intézkedhessek. .•\ külön- lenyomatok mérsékelt díjszabását a Társu- lattal szemben a szerzők eg3'enlítik ki. Szakosztályi illésnapok. A növénytani szakosztály rendes üléseit ahónapok következő napjain tartja 1903-ban; június 10-ikén, október 14-ikén, november 11-ikén és deczemlier 9-ikén. A Pesti Lloyd-társulat kün3'vsajtója (felelős vezető : Kózol Antal J.), Dorütt\-a-utcza 14. II. KÖTET. 1903. 3. FÜZET. II / 11 NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMVKODESEVEL SZERKESZTI SCHILBERSZKY KAROLY. MEGJELENIK NEGYEDEVES FÜZETEKBEN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, MII., Eszterházj'-utcza 16. szám.) 1903. Ez a füzet három ív terjedelmű. TARTALOM. (Megjelent 1903. július 30-ikán.) Adatok a Baba-hegycsoport és környéke növényzetének ismeretéhez, B a r t a 1 Kornéltól ... A bélsugarak sejtfalának csavaros szerkezetéről (2 eredeti rajzzal), T u z s o n Jánostól ._. ._ Nógrád-megye földalatti gombái, H 0 1 1 ó s Lászlótól... IRODALMI ISMERTETŐ : Magyarország virágos növényei ... ___ ... NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM ._. .._ .-. ... ... ... SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK - .- - .- — ... ... ... ... ... Oldal 97 129 132 134 140 142 A ;>Növénytani Közlemények« díját befizették: (1903. május 21-tó'l 1903. június 30-ig) 1902-re : Balázs István, Gergely Fülöp, Richter Lajos. 1903-ra: Balázs István, Budapesti VI. ker. állami főreáliskola, Dumbráva László Vazul, Fehértói István, Gergely Fülöp, Horváth Zoltán, Laszlovszky Kálinán, Lopussny Kornél, Löw .■\ndor, Moldvai \'ilmos, Nagj^ Péter, Richter Lajos, báró Schossberger Nándor, .Szolga Ferencz, Tóth Gyula, Turtsányi Kálmán, Varga Oszkár, Vangel Jenő, Verzár Gyula, Wagner János. 1904-re : Reutter Camilló, Richter Lajos, Vangel Jenő. NURICSÁN JÓZSEK pénztáros. Tudomásul. Tudatjuk tagtársainkkal, hogy az elő- lizetők száma folyó évi június hó 30-áig bezárólag 332. A kéziratok kiállítására vonat- kozólag. Minden kézirat revízió alá kerül. Ugyan- azért szükséges, hogy a kéziratnak olyan külső formája legyen, a mely a dolgozat revídeálását, szerkesztését és sajtó alá ren- dezését lehetővé teszi. E szempontból a szerkesztőség a következő szabályzatot ál- lapította meg : 1. A kézirat könnyen olvas- ható legyen ; a tulajdonnevek és műkifeje- zések írására kiváló gond fordítandó. 2. Az irás félíveken, a lapnak csak az egyik ol- dalán, annak is csak az egyik felén és lapszámozva legyen ; az u. n. »kutyanyelv« nem használható. 3. A papiros fehér és egyforma nag3rságú, a használt tenta fekete legyen. 4. .A. rajzok külön papiroslapokra tussal rajzolandók, megszámozandók és szá- maik az aláírással együtt a kézirat üres margó- jára jegyezcndők. 5. A műszavak ugyanazok legyenek, a melyeket a Társulat rendesen használ. 6. A sze mely nevek egyszerű vonal- lal legyenek aláhúzva, az esetleg kiemelen- dők pedig vagy :>kurzív« jelzéssel, vagy .-- zegzugos vonallal legyenek jelölve. 7. .\ nyomatás végett beküldött kéziratokon a javítfisok alkalmával jelentékenyebb vál- toztatások (törlések és betoldások) nem tehe- tők ; ellenkező esetben e nyomdai költségek NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA 11. KÖTET. 1903. 3. FÜZET. Bartal Kornél: Adatok a Baba-hegycsoport és kör- nyéke növényzetének ismeretéhez.* L Földrajzi, geológiai és meteorológiai viszonyok. A Király-hegy hatalmas hegytömeget a Hernád és a Fekete-Vág völgye választja el a Hun- falvytól Vikartóczi-hegységnek nevezett hegycsoporttól, mely mint az Alacsony- Tátra legészakibb kiágazása a Hernád, Fekete- és Fehér Vág, továbbá a Poprád folyók között terül el. A Vikartóczi-hegységet Lucsivna közelében a Lopusna mély völgye szeli ketté, egy nyugoti és egy keleti részre. A keleti rész, mivel a Lucsivna közelében fekvő Lopusna-völgytől kezdve kelet felé csak kevéssel terjed túl Gánóczon : Gánócz-Lucsivnai hegység elnevezés alatt ismeretes, ennek határai e szerint : keleten a Gánócz-patak, délen a Hernád, északon a Poprád, nyugaton pedig a Lopusna; így e hegycsoport éles, természetes határokkal lévén elválasztva a környező hegyektől, eléggé különálló hegység, mely Szepes megye északnyugoti részében terűi el, a Poprád völgyében felnyúló Szepesi-Felföldet délről határolva. E hegység az é. sz. 49*^ és 49" 3', a Ferro-tól számított k. h. 37'^ 47' és 38*^ közé esik és az 1:75,000 katonai térkép Zone 9, Col. XXII. lapnak alsó jobb sarkát foglalja el. Az egész hegycsoportnak legmagasabb csúcsa az ennek déli részében a Hernád völgyéből meredeken kiemelkedő Kozi-Kamen (1243 m), azaz Kccskekő. Dénes F erén ez** magyar Rigi-nek nevezte e hegyet, mert nem találunk hasonló pontot, mely a Magas-Tátrának mind a két szárnyát teljességében olyan nagyszerűen mutatná be, mint e csúcs. A Kozi-Kamentől kelet felé a Hernád völgyét köveive hegygerincz húzódik, vízválasztót képezve a Hernád és a Poprád között, mely tehát része a nagy európai vízválasztónak. E hegygerinczen több csúcsot találunk, melyek nyugatról kelet felé a következők: Velky-Koberecz (1210 m), HoláMihalová (1173 m), Krizna (1101 m), Bonvald-Berg (1022 m), Krizova (943 m) és Schlösschen (922 m). Összehasonlítva a magassági adatokat, kitűnik hogy a hegység kelet felé mindinkább alacsonyabb lesz és a Gánócz-patak völgyében körülbelül 580 m magasságban van az egész területnek a legniél3'ebb pontja. * ** Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1903. évi május 14-iki ülésén. Szobissek József: Szepes- vármegye domborzati viszonyainak leírása. Szepesi Emlékkönyv. Szepes- Váralja 1888. p. 7. Növénytani Közlemények. 1903. II. kötet, 3. füzet ' 98 BARTAL KORNÉL A Kozi-Kamen-ből azonban kelet felé is indul egy hegygerincz, mely a Lopusna völgyéből kiemelkedő Cerna-ban (1091 m) ér véget. A Velky-Koberecz tájékán észak felé húzódó hegygerincz magában foglalja a Maly-Koberecz (894 m) és Polakova-csúcsot, északi részében azonban ketté- ágazva nyugoti ágán látjuk a Kis Baba-hegyet (979 m) a Kis-Poprád és a Lopusna képezte sarokban, keleti ága pedig kelet felé fordulva követi a Poprádot ; ez az úgynevezett Maly-Szmolnik (955 m), mely Teplicz felé az alacsony Stokova- és Bor nak nevezett dombvidékben ér véget. A Szmolnik-tól délre, vele párvonala san, azonban tőle mély völgytől elválasztva húzódik a Nagy-Baba gerincze, olyanképpen, hogy ez a Szmolnik poprádmelléki és a hernádmelléki déli hegygerinczek közé ékelődik ; e gerincz szintén kelet-nyugoti irányú, nyugoti részében az 1004 m magas Nagy-Baba csúcscsal kezdődve, kelet felé a Dokolisi és Zamcsiszko-nak nevezett hegyekbe megyén ái és folytonosan alacsonyodva, a Morenseif-patak könyökénél a 776 m magas Zdjar-hegygyel ér véget. A mondottakból kitűnik, hogy a Gánócz-Lucsivnai hegyláncz korántsem egységes hegyvonulat, hanem tulajdonképpen három egymással párvonalasan haladó kelet-nj^ugot irányú hegylánczból van alakulva. A két északi hegj'lánczot (a Szmolnik— Kis Baba és a Nagy-Baba— Zdjar) a déli hernádmelléki hegyláncztól a feltűnő mély Morenseifen-völgy, illetve patak választja el. A Morenseif-patak a katonai térképeken tévesen Teplicz- pataknak van nevezve, pedig a Teplicz patak Szepes-Teplicz községen folyik keresztül ; ez a patak a katonai térképen egyáltalában nincsen is megnevezve. A Morenseifen-völgy élesen két részre választja az egész hegytömeget : egy északi poprádmelléki és egy déli hernádmelléki részre. Én a Morenseifen-völgytől északra elterülő részt tettem tanulmányozásom tárgyává, így tehát már most eltekintve a déli hegyláncztól, csupán az északi részszel fogok tüzetesebben foglalkozni. Az említett északi rész a mondottak szerint a következő határok közé esik : északról a Poprád folyó határolja egészen a Poprád város közelében fekvő, Sluffen nek nevezett rétekig, a hol a Poprádba ömlő Morenseif-patak szabja meg területem keleti határát. A csekélyvízű Morenseif-patak inkább csak csermely, a Zdjarhegyig É.-D. irányú ; e hegytől délre azonban hirtelen kanyarulattal nyugotnak fordul a Morenseifcn-völgybe és megtartja ezen irányát egészen a Polakova n levő eredetéig, területemnek déli határát képezvén. A Morenseif-patak eredetétől a Lopu.sna-ba ömlő Jaskova-patakig, körűl- bclűll km hosszúságban nincsen a terület élesen elválasztva a déli résztől, mivel itt a Velky-Koberecz-ből észak felé kiinduló hegygerincz összeköti az északi részt a délivel. Emez aránylag nagyon csekély köz az egyedüli hely, a hol területem a környező hegyektől nincsen éles határral elválasztva és a hol kénytelen voltam magam megszabni a határt ; ezt legtermészetesebben úgy véltem meg- oldhatni, hogy határúi vettem a Morenseif-patak eredetétől a Polakova-csúcson keresztül a Jaskova-patak völgyébe húzott legrövidebb vonalat, melynek hossza, mint föntebb említettem, megközelítőleg 1 km. ADATOK A BABA-HEGYCSOPORT ÉS KÖRNYÉKE NÖVÉNYZETÉNEK ISMERETÉHEZ. 99 Nyugatról a területet déli részében a Jaskova-patak, tovább északra, mivel a Jaskova a Lopusna-ba ömlik, a Lopusna határolja. A terület hossza 7'5 km, szélessége körülbelül 3 km, kiterjedése 20—22 km2. Az így határolt területen hegyes és sík részt lehet megkülönböztetni. A Szepesi-Felföld a Poprád völgyében benyúlik a Magas- és Alacsony-Tátra közé és így Poprád várostól kezdve jMenguszfalváig a két hegyláncz között csaknem igazi síkság terűi cl, mely átterjed a Poprád- folyó mindkét partjára és területemnek északkeleti részében, annak mintegy harmadát szintén magá- ban foglalja. A Poprád folyó partját szegélyező síkság legmélyebb pontja a Morenseif- pataknak a Poprádba való torkolatánál körülbelül G80 m magasságban van. E ponttól kezdve a térszín minden irányban emelkedik, a keleti részben lassan, fokozatosan megyén át a Zdjar-hegységbe és itt a sík, szántóföldekkel és rétekkel borított terület a legszélesebb is. Nyugot felé a hegyek mindinkább megközelítik a Poprád folyót és így itt a sík terület mindinkább keskenyebb lesz, míg végre a Zabava nak nevezett kacsmával szemben a Poprád közet- lenűl mossa a hegy lábát. A Szakmáry-féle kavicsbánya előtt a Poprád megint távolodik a hegytől és így itt ismét síkság támad a Baba és a Poprád között, mely azután még kiszélesedve a Lopusna völgyében, a lucsivnai mész- égetőig nyúlik fel. Az itt leírt síkság nyugoti része a Lopusna völgyében és a Poprád mentén száraz rét vagy szántóföld, de kelet felé már a batizfalvi vasúti állo- mással szemben kezd mindinkább nedvesebb és süppedékesebb lenni. A Szmolnik keleti végén a hegy lábából bővizű forrás bugyog elő, melyet Vapena-Dolka-nak neveznek (Szlencsik, tepliczi körjegyző szíves közlése sze- rint). E forrásból kis patak ered, mely a Poprádba ömlik. E pataktól keletre már nagyon nedves, süppedékes a talaj, míg végre a hegység keleti végén a »Pod-Horom«-nak nevezett területen a tepliczi lápba megyén át. E lápos terület határai a hegyek keleti nyúlványai, a Tepliczről Batiz- falu felé vivő mezei út és a Tepliczről dél felé a Zdjar-hegyre vezető mezei út. A síkság legkeletibb része megint jó száraz szántóföld és rét. Maga a hegység meredeken, 25 — 40'^- os lejtővel emelkedik ki a síkságból. Északnyugoti végén a Kis-Baba-hegygyel kezdődik. E hegy sűrű erdővel van borítva, északi részében van a Szakmáry-féle kavicsbánya, mely az úlak kavicsolására szükséges kavicsot szolgáltatja. A Kis-Baba hegy E.-K. oldalán a puszta mész-szikla messzire kinyúlik, éles, nagyon meredek, magas és zord sziklacsoportozalot képezve, melyet Várady-Szakmáry Adorján szíves közlése szerint, — mivel ott fészkelnek a baglyok, — Szova-Szkalanak neveznek. A Szova-Szkala-tól keletre mély völgy választja el a Kis-Baba-t a kelet- nyugoti irányban hosszant elnyúló Szmolnik-tól, melyet szintén a meredek lejtők jellemeznek. A Kis-Baba, továbbá a Szmolnik nyugoti és keleti vége sűrű erdőkkel vannak borítva, közepe azonban úgy a déli mint az északi oldalon régi vágás, nagyon buja és változatos növényzettel, melynek takaróját csak itt-ott 1* 100 BARTAL KORNÉL szakítja meg egy-egy a felszínre törő szikla. Kelet felé a Szmolnik mindinkább alacsonyodik, míg végre a részint erdővel, részint szántóföldekkel borított vagy kopár, sziklás dombvidékbe megyén át, melyet Stokova- és Na-Bor nak neveznek (Szlencsik szerint). vS c li e r fe 1 Aurél munkájában a »Krivdax nevet említi, mely elnevezés azonban az odavaló lakosok között ismeretlen és a tér- képeken sem fordul elő sehol ; bizonyos azonban, mivel a Krivda-ról említett növények csak itt a Stokova-n és Bor-on fordulnak elő, hogy Scherfel Krivda-ja azonos e dombokkal. A Kis-Baba-tól délre fekvő terület kisebb-nagyobb csúcsaival és völ- gyeivel egészen a Polakova-ig régi vágás vagy irtás, csak helylyel-közzel erdővel borítva. Magát a Polakova t sűrű erdő borítja, melynek azonban csak csekély része esik az én területemen belül. A Morenseif-patak mentén haladva, lejutunk a Morenseifen völgybe, melytől északra terül cl a Nagy-Baba, Dokolisi és Zamcsiszko csoportja, nyugoti és keleti végén sűrű erdővel födve, közepén irtás. A Nagy-Baba leg- tetején hatalmas koczkaalakú sziklatömb helyezkedik el, az egész terület legmagasabb (1004 m) pontja gyanánt. A Nagy-Baba csoportja és a Szmolnik közé mély völgy nyúlik be : a Medzi Horom-völgy (Szlencsik szerint), melyben erdei út vezet Teplicz felé. E völgy nyugaton villásan ketté ágazik és két ága közé a Kis-Baba legkele- tibb nyúlványa ékelődik be, erdejétől megfosztva ugyan, de annál érdekesebb növényzettel. A mint a föntebb mondottakból kitűnik, az erdő túlnyomó része áldo- zatául esett a fejszének, úgy hogy a régebben bizonyára szép erdővel födött terület nagyobb része fátalan legelő, vagy bokrokkal és bogáncsokkal sűrűn benőtt, szinte járhatatlan terület. Ujabban azonban úgy látszik, pótolni igye- kesznek a kipusztított erdőt, a mennyiben a Szmolnik és a Nagy-Baba déli oldalán mindenütt új erdő-ültetést találtam és érdekes, hogy az újonnan ülte- tett fácskákban mindenütt Pinus silvesli is-re ismertem. Mészterületről lévén szó, előre is bizonyos, hogy az egész hegységben nem találunk forrást és tévedne az, a ki a Morenseif-patak eredeténél vélne forrást találni, melyből szomját csillapíthatná. E patak eredeténél csupán abból következtethetünk víz jelenlétére, hogy itt a talaj keskeny sávon kissé ned- vesebb ; lefelé haladva, mindinkább fokozódik e nedvesség, majd lejebb már egyes tócsákat is találunk a nedves sáv mentén ; még lejebb már folj'ik helyenként a víz, de olyan gyéren, hogy tenyerünkkel könnyen föltarthatjuk az egész » folyót « és ez így megyén egészen a Zdjar-hegyig, a hol egy másik patak is ömlik a Morenseif-patakba és innen már olyan bővizű, hogy itt már meríthetünk belőle egy pohár vizet, a miben azonban nincsen köszönet, mert a víz meleg nyári napokon nagyon rossz és ihatatlan. Annál bővebben találunk azonban forrásra és vízre a tepliczi lápban, a hol lépten-nyomon bugyog elő a mészkavics közül egy kristálytiszta, jóvízű forrás. Legtöbb ilyen forrás van a Pod-Horom területen, melyek az elég bővizű Potocsok-patakká egyesülve, a Teplicz-patakba ömlenek. ADATOK A BABA-HEGYCSOPORT ÉS KÖRNYÉKE NÖVÉNYZETÉNEK ISMERETÉHEZ. 101 Teplicztől délre a Pod-Kamen-nek nevezett területen a hegy lábánál, a puszta fátalan területen már messziről feltűnik egy sűrű facsoport. Kíván- csian közeledünk feléje és egy mély medenczéből előtörő nagyon bővizű forrást találunk alatta, melyet az ottan tenyésző növényzet egészen körülvesz és sátorszerüen elföd. Csak keskeny, taposott gyalogúton juthatunk le a forrás- hoz, hogy itt e gyönyörű eleven sátorban a csörgedező forrásból enyhítsük szomjúságunkat és a körülötte tenyésző buja növényzetet megdézsmálva, sza- porítsuk gyűjteményünket. Nem nagy távolságban találunk még egy ilyen forrás- csoportot; ezek az úgynevezett tepliczi források, »die Ouellen«, vagy mint a teplicziek nevezik : Stare Okno és Nőve Okno (Szlencsik szerint) ; ezek egye- süléséből ered a Teplicz községen keresztül folyó Teplicz-patak, mely tehát nem azonos a katonai térképen Tepliczpataknak nevezett Morenseif-patakkal. Forrást találunk még a Szmolnik északi lábán (Vapena-Dolka), melyet már föntebb is említettem. A terület nyugoti határát megszabó Jaskova-, illetve Lopusna-patak eléggé bővizű, azonban a körülötte legelésző és benne gázoló marha miatt vize ren- desen piszkos és ihatatlan. Az egész területen csak Szepes-TepUcz község fekszik, ezen kívül csak a Morenseifen-völgyben levő vadászház és tepliczi mészégető, továbbá a Lo- puína-völgj'ben levő lucsivnai mészégető szolgálnak emberek lakóhelyéül. A térképen a Jaskova-völgyben még mindenütt szerepel a lucsivnai gőzfűrész, mely azonban már régebben elpusztult, helye most a legelő marhá- nak szolgál éjjeli tanyául ; a hol e dolgozatomban pásztortanyáról van szó, e helyet értem alatta. A terület geológiai alakulása az 1 : 75,000 méretű katonai geológiai térkép szerint a következő : A Poprád alluvialis völgyéből kiemelkedő rész, a Kis Baba, Szmolnik és a Nagy-Baba északi fele felső trias-korú dolomitból való, melyhez dél felé a Morenseifen alluvialis völgyéig az alsó trias-korú mész csatlakozik, melynek a Morenseifen-völgyben vége is szakad, a mennyiben e völgyön túl már werfeni palák következnek. A terület legkeletibb pontja, a Zdjar-hegy melaphirből való és részét teszi azon hosszú melaphir sávnak, mely a Liptóban levő Maluzsina-pataktól (az Ördöglakodalom hágó közelében) hú- zódik kelet felé szakadatlanul a Zdjar-ig és innen a Morenseif-pataktól megszakítva, ugyancsak a poprádi Schlösschen melaphir tömegébe folytatódik. A Zdjar-tól északra fekvő síkságot részint kárpáti homokkő, részint pedig tőzeg foglalja el. Ha a mondottak után azt kutatjuk, hogy a Gánócz-Lucsivnai hegyvo- nulat, geológiai szerkezetét véve figyelembe, mely területtel van összefüggésben, a következő eredményre jutunk. A felső trias-dolomit, mely hegységünk főtömegét képezi, a bélai mész- hegyekben is feltűnik ugyan, sokkal nagyobb tömegben van azonban meg az Alacson^'-Tátra liptói részében. Itt Vázsecztől kezdve a Fehér- és Fekete-Vág közötti hegység, a két Vág egyesülése után a Vágtól délre eső hegytömeg a Nagy-Palugya mellett a Vágba ömlő Palugyanszka-patakig túlnyomóan felső trias-dolomitből való ; mivel pedig még e liptói dolomit-hegység és a Gánócz- 102 BARTAL KORNÉL Lucsivnai hegyvonulat között is helyenként felüti magát a felső trias dolomit, azt hiszem, egész jogosan lehet a Baba-hegycsoportot ezen liptói dolomit- hegység közetlen folytatásának tekinteni, annál is inkább, mert az alsó trias- mész, mely a Baba-hegycsoportban a felső trias-dolomittól délre fekszik, a Vág mentén is kiséri a felső trias-dolomitot, csakhogy itt ennek északi oldalán van meg. IVIíg tehát a mész és dolomit a liptói hegyekhez kapcsolja a Baba- hegycsoportot, addig a keleti részében megjelenő melaphir-tömeg a liptói hegyekből kiindulva a Zdjar közvetítésével átmenetet képez a Lőcse-Lublói hegységbe és így a Baba-hegycsoport mintegy összekötő kapocsnak tekint- hető az említett két hegycsoport között. . A meteorológiai viszonyokra vonatkozólag , mivel a területen csak Szepes-Teplicz község fekszik, ott pedig meteorológiai állomás nincsen, a közeli Menguszfalván pedig csak 1902. július hónapban létesült ilyen állomás, — mely még elég adatot nem szolgáltathat — Új-Tátrafürednek adatait, mint legközelebbi meteorológiai állomásét kell irányadókúl elfogadnunk ; ezt bíz- vást megtehetjük, a mennyiben a 998 m magas Új-Tátrafüred alig van 12 km-nyire területemtől. Szepes-vármegye éghajlati viszonyairól néhai dr. S z o n t á g h M i k 1 ó s, Új-Tátrafüred tulajdonosától kimerítő értekezés jelent meg ; mivel ezen a téren saját megfigyeléseim nincsenek, tisztán vSzontágh-ra támaszkodva kívánok egyetmást fölemlíteni. Szerinte télen átlag 300 m emelkedésnek felel meg lo C. hőcsökkenés, nyáron azonban már 190 m elégséges, a miből következik, hogy a lapály és hegy közötti hőkülönbség legnagyobb nyáron, legkisebb télen ; ennek oka az, hogy tavaszszal a völgyek gyorsan fölmelegednek, a csúcsok ellenben még hóval vannak borítva, mely különbség télen nem tapasztalható. Arra, hogy az 5o isotherma Budapestről Új-Tátrafüredre érjen, három hétre van szüksége, a Gerlachfalvi-csúcsra ellenben csak három hónap múlva ér fel. A fagypont-isotherma körülbelül május 20-ikán ér a Gerlachfalvi-csúcsra és akkor hőmérséklete ugyanaz, mint Dél-Grönlandnak vagy a Hudson-öbölnek, júliusban pedig csak közetlenül az északi sark környéke hidegebb a Gerlach- falvi csúcsnál. A 00 isotherma legalacsonyabb januárius 7-ikén (100 m), legmagasabb augusztus 5-ikén, 3550 m. A O" isotherma emelkedése lassú és 212 napig tart, sülyedése gyorsabb és 152 nap alatt megyén végbe. A 0*^ isotherma nem esik össze a hóhatárral, a kettő között 1000—1200 m különbség is van. Télen a hóhatár messze Oo alatt van, nyáron ellenben 7"5 — 70 C. isothermával egy magasságban van a hó határa. A Magas Tátrának legérdekesebb jelensége a hőmérséklet emelkedése tél közepén, azaz a Magas-Tátra lejtőin tél közepén sokkal melegebb idő jár, mint lent a völgyekben, a mit különben az Alpokban is észleltek. Ennek magyarázata F u c h s Frigyes szerint a következő : míg ősz- szel az uralkodó ködök a völgyeket kitöltik és elzárják a nap sugarai elől. ADATOK A BABA-HEGYCSOPORT ÉS KÖRNYÉKE NÖVÉNYZETÉNEK ISMERETÉHEZ. 103 addig a magas csúcsok e ködtenger fölé nyúlva, a legszebb verőfényben ra- gyognak és így ki lévén téve a melegítő napsugaraknak, annyi meleget nyelnek el, annyira átmelegesznek, hogy itt a legkeményebb tél közepén is folytonosan olvad a hó, alulról. így tehát a magas csúcsok télen melegítik környéküket, a mi a Magas- Tátra alján feltűnően kimutatható ; így például Uj-Tátrafüred középhőmérsék- lete januáriusban — 4-Oo C, Késmárké — 5"lo C, Iglóé — S'O" C, Szomolnoké —6 00 C, Javorináé — 070 C. (Szontagh szerint). A Magas-Tátra két oldalán nem egyenlő a hőmérséklet. DéH oldala sokkal melegebb, mint az északi, a mi minden bővebb magyarázat nélkül könnyen belátható. Szontagh szerint a Magas-Tátra déli oldalának a Hernád-völgyhöz viszonyítva »óczeáni« klímája van, a mi ugyan kissé merész állításnak látszik. A mi a szeleket illeti, Új-Tátrafüreden van a Szepességen legkevesebb szeles nap: 115; legtöbb Lőcsének: 292. Itt azonban megjegyzem, hogy a Baba környékét nem lehet Üj-Tátrafüreddel összehasonlítani, mivel itt sokkal több a szeles nap mint Új -Tátrafüreden, a mit személyes tapasztalásból tudok ; míg lent a völgyben, még a Tátrafüredhez közel fekvő Gerlachfalván is erős szél dühöngött, addig a védett Tátra-Füreden valóságos szélcsend uralkodott. Irány szerint Új-Tátrafüreden a szelek következőképpen oszlanak meg : az évi 344 szélmegfigyelés alkalmával volt: N. 38, NE. 31, E. 39, SE. 40, S. (33, SW. 54, W. 42, NW. 34. De már Késmárkon, a hol 294 szeles nap van átlag, 882 szélmegfigyelés közül : N. 338, NE. 145, E. 32, SE. 66, S. 301, SW. 85, W. 139, NW. 73. E két szélsőség közé esik valószínűleg a Baba környéke. A mi a csapadékot illeti, egész Szepes-megyében Új-Tátrafürednek van legtöbb csapadéka, évi 832 mm ; csapadékos napjainak a száma : 134 ; napi maximális csapadéka 67 mm. Különösség okáért megjegyzem még e helyen, hogy a jégcső, mely Lucsivna és Poprád környékén nem éppen ritka, Batizfalu környékén a leg- nagyobb ritkaságok közé tartozik, úgy hogy itt a legöregebb emberek sem emlékeznek nagy jégesőre; jéggel kevert eső ritkán ugyan, de előfordul. Ha ezek után Új-Tátrafüred meteorológiai adatait veszszük figyelembe, kitűnik hogy Új-Tátrafüred havi középhőmérséklete: jan. — 4'0o C, febr. —2-Q^C, márcz. — MOC, ápr. 5-50 C, máj. l02o, jún. 14*3 C, júl. 16-loC, aug. 15o, szept. 12-20 C, okt. 7-30C, nov. 0-6, decz. — 3-10; évi középhőmérséklete 5-9o ; maximum 31-20C, minimum — 28o C. Késmárkra nézve: jan. — 5"10C, febr. — 3'4o C, márcz. 0'4o C, ápr. 6'3o C, máj. 11-90C, jún. 16-20C, júl. 17-20C, aug. 16-30C, szept. 12-8oC, okt. 7-8o C, nov. 0-70 C, decz. —4-60 C. Évi közép 6-3oC, max. 31-60C, min. — 30-OoC. Összehasonlítva e két hely adatait, kitűnik, hogy a nyár valamivel hűvösebb ugyan a 998 m magas Tátrafüreden, mint a 626 m magas Kés- márkon, a tél azonban Új-Tátrafüreden sokkal enyhébb ; ez a körülmény okozza azt, hogy a Magas-Tátra déli oldalán a termesztett növények olyan tetemes magasságig hatnak fel: a búza 800 m-ig, rozs, árpa 850 m, len 880 m, sőt 104 BARTAL KORNÉL Batizfalván (756 m) még a kajszín-baraczk is megérik, tenyészik itt továbbá birsalma és diófa is, régebben még ákáczfa is zöldéit itten. A mi az egyes növények érési idejét illeti, arra nézve is közlök itt S z 0 n t á g h értekezéséből néhány adatot ; melyek közetlenül a Baba kör- nyékére vonatkoznak : Árpa július 6-ikán kezd virágozni, augusztus 15-ikén aratják. Őszi rozs június 17-ikcn kezd virágozni, augusztus 10-ikén aratják. Búza június 25-ikén kezd virágozni, augusztus 15 ikén aratják. Szcnatakarítás július 3-ikán kezdődik, földi eper június 25-ikén, cse- resznye Felkán július 23 ikán, Új -Tátrafüreden szeptember 20-ikán, vörös ribizke Új -Tátrafüreden július 28-ikán, málna július 25ikén, alma október 20-ikán érik (vS z o n t á g h szerint). II. A terület növényzetének eddigi kutatói. A Baba-hegycsoportnak legrégibb kutatója, kiről az irodalom, említést tesz, a késmárki születésű, később nagyszalóki evang. lelkész M a u k s c h Tamás, a ki a XVIII. század végén járt és botanizált e területen. Kutatásainak eredményét azonban önálló munkában nem tette közé, hanem ismeretségben lévén K i t a i b e 1-lel, ezzel közölte meg- figyeléseit ; K i t a i b e 1 volt az, a ki M a u k s c h adatai és gyűjteménye alapján néhány adatot közölt e területről. Kitaibel munkájában, mely csak 1864-ben K a n i tz kiadásában jelent meg,* nagyon sokhelyen találkozunk az egyes növények termőhelyeinek elősorolásánál : in uliginosis Cottus vScepusiensibus, in rupibus et subalpinis Cottus Scepusiensibus, in alpis et subalpinis Scepusii, in silvis subalpinis Scepusiensibus és hasonló kitételekkel, melyek mind M a u k s c h közlésén alapúinak. Már ezekből is következhetnénk arra, hogy M a u k s c h járt a Baba környékén; kétségtelenné teszi azonban ezt a Daphne Cneorum termőhelyeinek elősorolása között előforduló kitétel : »In monte calcinoso Szmolnik Töpliciensi (Mauksch) [Kit. p. 368—369]. M a u k s c h után a szintén késmárki születésű orvos G e n e r s i c h Sámuel tette botanikai kutatásai tárgyává Szepes-megyét, szintén a XVIII. század utolsó éveibSn. Genersich Scherfel szerint Mauksch hatása alatt és bíztatására kezdett botanikával, illetve növénygyűjtéssel foglalkozni és kutatá- sainak eredményét az 1798-ban Lőcsén megjelent »Elenchus seu enumeratio plantarum in comitatu Hungáriáé Scepusiensi eumque percurrentibus montibus Carpathici sponte crescentium« czímű munkájában tette közé. E munkának azonban óriási hiánya az, hogy egyrészt az egyes növénynevek mellett nem közli a névszerzőt (auctor), másrészt hogy a termőhelyiek megjelölése nagyon hiányos, mivel ezeket csak utólag emlékezetből jegyezte föl, a mi kitűnik a lelőhelyek elősorolása után tett »me coUegisse memini« kitételből is. Gener- sich herbáriumában, — melyet a bécsi k. k. naturhist. Hofmuseum-ban őriz- nek, — is hiányzik az egyes növényeken a termőhely megjelölése.** * Pauli Kitaibelii additamcnta ad floram Hungaricain czímmel. ** Scherfel: Der alteste botanische Schriftsteller Zipsens und sein Herbar. — Ann. des k. u. k. naturhist. Hofmuseums. Wien. X. p. 115 — 123. ADATOK A BABA- HEGYCSOPORT ÉS KÖRNYÉKE NÖVÉNYZETÉNEK ISMERETÉHEZ. 105 Il^xn körülmények között nem lehet határozottan eldönteni, vájjon Gcnersich járt e a I-5aba környékén, vagy nem, hacsak a y>Daucns mauri- tanicusv-náX előforduló kitételből : »In pratis post Luscivnam« nem akarunk arra következtetni, mivel e kitétel vonatkozhatnék a Baba környékére. A két említett szepesi botanikus után 1813-ban Wahlenberg upsalai egyetemi tanár tette botanikai kutatásai tárgyává a Magas-Tátrát és előhegyeit, és így a Baba hegycsoport is bele esik flóraterületébe. Hogy a Baba érdekes növényzetéről tudomása volt, kitűnik következő nyilatkozatából : »Abhinc (t. i. Kralova hoki) processus montani descendunt versus planitiem Scepusiensem ct terminantur prope Lucsivnam et Teplicz nomine Babahora, plantis raris sat insignes« (p. XLIV). Azt, vájjon ő maga járt-e a Babán, művében hatá- rozottan sehol sem mondja, de mivel az e területről említett több növény- nél Maukschra hivatkozik, mint a kinek adatai alapján közli a termő- helyeket, addig más e területről említett növényeknél nem hivatkozik senkire, a miből jogosan azt következtethetjük, hogy e növényeket ő maga gyűjtötte ott. így pl. a 148. oldalon Mespihis tomentosa-níú : ad Hradek et Teplicz, a 166. oldalon az Anemone paleiis-né\ : infra Lucsivnam, a 279. oldalon a Centaurea motitana-nil : ad Hradek et Teplicz kitételek vannak, mely lelőhelyek kétségtelenül a Baba-hegycsoportra vonatkoznak. A XIX. században a külföldi botanikusok közül sokan fordultak meg a Szepességen, de természetesen mivel a Magas-Tátra vadregényes és szaggatott csúcsaival egyrészt több természeti szépséget nyújt, másrészt mivel talán botanikai szempontból is érdekesebbnek találták : figyelmük a Magas-Tátra felé fordult, ezt kutatták, míg az alacsonyabb előhegycknek legföljebb azon részét járták be, melyen Poprádról a dobsinai jégbarlanghoz, mint Felső- Magyarország egyik legérdekesebb természeti látványosságához vezet az országút ; itten tehát nem annyira a botanikai kutatás, mint inkább a dobsinai jégbarlang kedvéért mentek végig. 1850 körűi Hazslinszky Frigyes, akkor már eperjesi tanár tanulmányozta a Magas-Tátra és elő- hegj'einek növényzetét és ez alkalommal a Babán is megfordult, a mi több nyilatkozatából kétségtelenül kitűnik ; így pl. Polygala major : a Hernád- völgyből Tepliczig nyúl fel (Zool. bot. 1850. p. 203). Dianthus glaucus L. . »Bei Teplicz mit weisser, fasst doppelt so grosser Blüthe als die des ver- breiteten D. deltoides \\j. ott. p. 204.). Pidsatilla pátens Wbg. /?. Auf rasigem Boden der Babagura bei Lucsivna (U. ott. p. 206.). Daphne Cneonim : wáchst nur am Kalkgebirge bei Teplicz und Lucsivna (Zool. bot. 1853. p. 141.). A Arctoslaphylos officinalis IVim. et Grab. a Szepességi Teplicztől kezdve nyugat felé több helyen (É. M. V. p. 164) ; OpJtrys mtiscifera Fltids. Teplicz környékén a Szepességen (É. M. V. p. 287.). 1853-ban Reuss Gusztáv nagy-rőczei (Gömör-m.) orvos, a ki botanikai kutatásait egész Felső-Magyarországra terjesztette ki, járt ismét a Babán és 1853-ban Stavnic-on megjelent »Kwetna slovenska« czímü tót nyelvű művében több helyen említi területemet ; így pl. az általa megnevezett Pidsalilla slavica-nél azt írja: »na juznich kopcech Liptove a Spise, okoló Hradku, na Choci, pri Lucsivne, ja ji pri Kr. Lehote nalezl«. A hol a »nalezl« (találtam) szó 106 BARTAL KORNÉL világosan mutatja, hogy ő maga járt Lucsivna mellett, illetve mivel a Piilsatilla slavica ezen a vidéken csak a Babán fordul elő, a Babán is. Munkáját, sajnos időhiányból nem tanulmányozhattam behatóbban ; K a 1 c h- brenner arról következőképpen nyilatkozik: » méltán meglepő tehát, ha olyan téren, hol az otthonos búvár már csak szegényes böngészetet tehet, és fél évtized alatt alig lel egy új növényt, egy idegen fűvész az új fajokat mindjárt tuczatonként leli és ez által itteni collegáinak a legnagyobb szegény- ségi bizonja'tványt állítja ki. Ilyen meglepetést okozott nekünk szegény szepe- sicknek tíz évivel ezelőtt Reuss, a »Kwetna Slowenská« szerzője. Az ember nem tudja, higyjen e szemeinek, ha kinyomatva látja, hogy pl. Orcliis Traunsíeineri, Homogyne discolor, AchiUea CJavenae atrata és Clusiana, Senecio nebrodensis, Geiitiana Iiitea, Pedicularis recutita, Gypso- phila acutifolia stb. a Tátrán előfordulnak. « 1863-ban Kalchbrenner Károly szepes-olaszü evang. lelkész a M. Tud. Akadémia megbízásából tett botanikai kutatásokat a Magas- és Alacsony- Tátra területén, a mikor 1863. június lO-ikén a Baba hegyen is megfordult. Utazásáról a Math. és Termtud. Közlemények III. kötetében számol be és itt a vSzova-Szkala érdekességét emeli ki, melyről a 110. oldalon a következőket írja : »E gerincz megérdemli, hogy meglepő növénybeli gazdagságáért és virányának sajátságáért mint igazi »locus classicus'c kiemeltessék*. Tovább a Silene infrada W. K.-xö\ tesz említést, mely itt olj^an típusos alakban fordul elő, mint másutt sehol, majd azt írja : »Magán a gerinczen Arctostaphylos Ojfficinalis által lépettem meg, mely növény a Szepesség többi részében egészen idegen, de itten tömött, messzire nyúló pázsitokat képezve puszpángzöld leveleivel a kopár sziklát bevonja, úgyszintén Dryas oclopetala által, mely- nek előjövetele oly mélyen fekvő helyen valóban feltűnő. « Azután még e terület több érdekes növényéről tesz említést, a mit majd az elősorolásban jegyzek meg. Kalchbrenner után 1879-ig semmi adatot sem találunk a Baba- hegycsoport növényzetére vonatkozólag ; ez évben azonban annál kimerítőbb munka öleli fel e hegység növén^'-zetét. Scherfel Aurél felkai gyógyszerész fáradhatatlanul buzgólkodott a Szepesség növényzetének megismerése körül és kutatásainak eredményeit a Magyarországi Kárpát-Egyesület Évkönyvének VI. és VII. évfolyamaiban* közölte. Ezen értekezés első fele (M. K. E. Évk. VI. évf. p. 265— 287) a Szepesi Felföld növényzetét öleli fel. E rész Somogyi Géza magyar fordításában is megjelent, ugyancsak a M. K. E. Évk. VI. évfolyamá- ban. Az értekezés második fele, melyet D a i t s Ede felkai orvos fordított magyarra, a Magas-Tátrán a Gerlachfalvi-csúcstól a bélai mészhavasokig és a Gánócz-Lucsivnai hegyvonulaton észlelt növények jegyzékét foglalja magában, termőhelyeikkel együtt. A területemről e két értekezésben fölemlített növényeket elősorolásomban megjelöltem és ebből kitűnik, hogy Scherfel aránylag sok növényt említ területemről, melyeknek legnagyobb része azonban közön- séges réti növény vagy mezei gyom és aránylag kevés hegyi és erdei növény. * Kleine Beitrage zur Kenntniss dcr subalpinen und alpinen Flóra dcr Zipscr Tátra. ADATOK A BABA-HEGYCSOPORT ÉS KÖRNYÉKE NÖVÉNYZETÉNEK ISMERETÉHEZ. 107 Scherfcl Aurél később egész Szepes-megye növényzetét is leírta és a » Magyar orvosok és természetvizsgálók Tátra-Füreden tartott XXIV. vándor- gyűlésének emlékére a Császka György szepesi püspök kiadta Szepesi Emlékkönyv«-ben közölte. E munkájában röviden jellemzi az egyes formáczió- kat és e rövid jellemzés után közli az illető formácziót alkotó növények lajstromát, minden közelebbi termőliely-megjelölés nélkül, sőt a nevek mellől még a névszerzők (auctor) is hiányzanak. Még ugyanabban az évben, 1888-ban jelent meg Felkán »Szcpes-vármegyé- bcn eddig észlelt vadon termő vagy nagyban művelt edényes növények jegy- zéke« czímű munkája, mely azonban nem egyéb, mint 1378 növénynek száraz és rendszeres elősorolása. 1890 körül BorbásVincze a vitás murányi Daphne arbiisciila megvizsgálása végett járt Felső-Magyarországon és ez alkalommal, mivel az irodalom több helyen tesz említést a Babán termő Daphne Cneoriim-ról, ezt is fölkereste, kutatásainak eredményéről »Közlemények Békés- és Bihar-vár- megyék Flórájából« (M. orv. és természetvizsg. XX\'. 1890 p. 503) czímű értekezésének végéhez csatolt külön szakaszban számol be ; ugyanitt említi a Piilsalilla slavica Reiiss t is a Babáról. Végűi még megemlítem, hogy 1900. június hónapban Filarszk}^ Nándor is járt a Babán ; gyűjtésének eredményét azonban nem közölte, hanem szíves volt az itt, valamint a Hernád-völgyben gyűjtött növényeket megtekintés végett nekem átengedni. E növényekre clősorolásomban több helyütt fogok hivatkozni. « III. A terület nevezetesebb formácziói. 1. A szántóföldek és kertek növényzete. A tlóraterületemen levő szántóföldek talaja meglehetősen sovány, homokos, a hegj'^ek közelében mészkavicscsal nagyon keverve ; különösen fel- tűnő ez a Medzi-Horom-völgyben fekvő szántóföldeken, a hol a talaj a bele keveredett mészkő-törmeléktől egészen fehéres ; csodálatos, hogy daczára annak, hogy a mészkavics között arán3'lag nagyon kevés a termő talaj, mégis eléggé jó termést ad. E talajon főleg borsót termesztenek, mely itt nagyon jól megterem ; de láttam burgonyát is hasonló talajon, a mely azonban nagj^on siralmasan tengette életét és nem hiszem, hogy valami bő termést adhatott. A szántóföldeken főleg árpát, fehér és fekete zabot, rozsot, burgonyát és Teplicz határában nagyon sok borsót termesztenek. Teplicz környékén azon- ban a búza sem tartozik a ritkaságok közé, mely itt a tenger színe fölött 700—720 m magasságban még nagyon jól megterem és szép nagyszemű ter- mést ad. Nagyobb magasságban is megterem itt a környéken, így például Batizfalu környékén még 800 m magasságban is láttam nagyon szép búzát. Az említett növényeken kívül bővebb mennyiségben lent is termelnek itt ; a takarmánynövények közül luczernát, lóherét és bükkönyt, aránylag csekély mennyiségben ; káposztát és takarmányrépát területemen nem láttam, noha a közel szomszédos területeken bőven termesztik ezeket is. A szántóföldeken mint mindenütt, úgy itt is, találunk gyomnövényt bőven ; mindenütt megtaláljuk a Sinapis arvensis-t és Capsella bursa pastoris-t, 108 BARTAL KORNÉL e valódi kozmopolita gyomnövényeket, továbbá : Anthemis arvensis, Cardiius acatithoides, Centanrea Cyanus, Cirsium arvense, Crepis biennis és C. íeclorum, Matricaria inodora, AchiUea miUefoliiim^ Picris hieracioides, Sonchus arvensis, S. asper, S. oleraceus, Tussilago farfara, Agrostemma Githago, Arenaria serpylli- folia, Cerasliitm arvense, Anagallis arvensis, Chenopodimn album, Echium vnlgare, Glechoma hederacea, Sherardia arvensis, Polygonum aviculare, P. lapathifoUum, P. Persicaria, Campannla glomerata, C. rapiinculoides, Veronica Totirnefortii, TrifoUitm arvense, ConvoJvidus arvensis, Lathynis íitberosus stb. Árpa, rozs és zab között ritkábbak : Alyssum calycinimt és Spergxda arven- sis. Teplicz környékén előfordul a Ranunculus arvensis, mely növény az eddig e területre vonatkozó egyik botanikai munkában sincsen fölemlítve ; ugyanitt terem az Adonis aestivalis és Papaver Rhoeas is, mely utóbbi növény Scherfel szerint itt Poprád város környékén hiányzik. Ritkább gyom a Delphiniiim consolida is, mely óriási virágaival tűnik fel, minthogy itt csaknem másfélszer akkorák, mint az alföldi példányokon, a mi kétségtelenül a magasan fekvő termőhelynek a következménye. Teplicz-től északra a CerasHum semidecandrum közönséges gyom. E növény szintén hiányzik az összes botanikusok enumerácziójából, a kik ez ideig Szepes-megye növényzetét ismertették. Nem ritka a Fumaria Vaillantii és F. officinalis, Campanida bononiensis, Eiiphorbia helioscopia, Linaria vulgáris, Laviiiim amplexicatde, Litliospermitm ai^vense, Melandryuni album, Thlaspi arvense, Stachys palustris, St. recta, Agropyrunt repens, Bromus secalinus, Cynosnrus eristatus, Lolium perenne és L. temidentum. Mint gyom fordul elő itt, daczára hogy a környéken nem termesztik, a Fagopyrum sagittatum. Len között a Camelina sativa és N'esUa paniculala közönséges. Mesgyéken a Pastinaca sativa, Ononis hircina, Rtibus caesius stb. gyakori. A Kis-Baba nyugoti lejtőjén és a Szmolnik keleti végén levő szántó- földeken Anthemis tinctoria jelenik meg tömegesen a mesgyéken Knautia arvensis és Scabiosa columbaria társaságában, sőt utóbbi helyen még a Dapline Cneorum is belekeveredik a vetés közé. A mi a kertekben termesztett növényeket illeti, e helyen eltekinthetünk a dísznövényektől ; a konyhakerti növények sorából is csak azokat kívánom megjegyezni, melyeknek előfordulása ilyen magasságban érdekes. így például még megterem itt a kukoricza, paradicsom, alma, úritök, uborka, mely növények még a 791 m magas Gerlachfalván is megteremnek. A gyümölcsök közül alma-, körte-, különböző szilvafajták jól tenyésznek, sőt a 756 m magas Batizfalván még a kajszín-baraczk is megérik. Batizfalván van egy birsalmafa is, mely minden évben virágzik ugyan, termése azonban csak tojásnagyságúra fejlődik ki, de megsárgul. Ugyanitt láttam diófát is, mely azonban itt csak virágzik, de már termést nem fejleszt. A házak befuttatására a környéken előszeretettel használják a Bryonia alba-i, mely itt vadon nem fordul elő, legföljebb a kertekből elvadulva és az Ampelopsis hederacea-t. Kedvelt és nagyon elterjedt tenyésztett fa az Aesculus Hippocastanitm, továbbá Tilia cordata, Popuhis tremula, Sorbus aucuparia és az utak mentén a Popuhis pyramidalis. ADATOK A BABA-HEGYCSOPORT ÉS KÖRNYÉKE NÖVÉNYZETÉNEK ISMERETÉHEZ. 109 2. A rétek formácziója. A nóraterületemen levő rétek Pax értelmében mind folyómenti völgyi réteknek tekinthetők és így itt a pázsitot alkotó füvek teszik a növényzet túlnyomó részét (Alopeciiriis pratensis, Bromiis erecltis, Dactylis glo- 7iierala,Festiicaprateiisis,F.elatior,Phletim Boehmeri, Poa pratensis, P. nemoralis, P. triviális), melyek között feltűnő mennyiségben tenyészik a Cariiin carvi, Trago- pogon orientális, T. pratensis, Colchicuni aiitttmnale és mindenek fölött az Alecto- roloplitis-ok: bőven fordulnak még elő mindenütt : Geránium pratense, Salvia pratensis, Lotus cornictilatiis, Trifolitim, Ranunculits acer, R. repens, Melilotiis albíis, Chrysanthemiim leticantheinuni, Lathyriis pratensis, Helianthemiim hirsutunt ; szárazabb helyeken Gnaphalinm dioicum, Potentilla anserina, P. erecta, Liniun catharticum, Thymiis Chamaedrys, Plantago major, P. média, P. lanceolata, Odon- titesrubra, Brachypodium pimiattim, Briza média, Cardims personata, Centatirea Scabiosa, C. conglomerata, Allium oleracenm, Sediim maximum, Poteritim sangui- sorba, Sangiiisorba officinalis, Alchemilla vulgáris ; míg a nedvesebb helyeken Crocus banaticiis, Geránium palustre, Lychnis flos cnculi, Moehringia trinervia, Polygonum bistorta, Roripa paluslris, Trollius europaeus és Rumex acetosa ütnek tanyát; helyenként nagyon gyéren a Sesleria coerulea var. tdiginosa is előfordul. Mint érdekes adatot jegyzem meg e helyen, hogy a Morenseif-patak mentén a réten aránylag kis területen tömegesen fordul elő a Melampynim cristatum, melyet a környékről ez ideig senki sem említett, csupán csak Wetschky a Popova-ról, mely hely azonban szintén Szepes-megye határán kívííl esik. » 3. A mocsarak formácziója. A területnek egyik legérdekesebb része kétségen kívül a tepliczi lápos terület. A mocsár tulajdonképpen már a batizfalvi vasúti állomással szemben a Szmolnik lábánál fekvő réten kezdődik. A hegyek lábát szegélyező rét innen kelet felé nagyrészt már mocsaras, süp- pedékes és már feltűnik benne egy-két típusos mocsári növény : Pinguicula vulgáris, Primida farinosa, Phyleuma orbicidare f. ftstulosum, Cardamine pratensis és C. amara, Epilobium palustre stb. ; tovább kelet felé az Eriophortim vaginatum töméntelen mennyiségben borítja a vizenyős rétet, úgy hogy virág- zásakor messziről bátran hullámzó víznek tekinthetnők e fehérlő területet; ugyanitt bőségesen találunk Carex-okti is (C. ílava, flacca, nigra, rostrata, paniculata stb.). Egészen a vSzmolnik lábán fakadó Vapena-Dolka forrásig a terület vizenyős és mocsaras ugyan, de még jól járható és legelőül szolgál. A Vapena- Dolka-ból eredő kis csermely maga is mocsárba megyén át, mely valóságos tárháza a CörtU'-eknek és közel a Poprádba való torkolása előtt megtaláljuk benne a terület legérdekesebb növényét : a Schoemts ferrugineus-i, Alisma plantago, több Juncus és Carex társaságában. A forráson túl a mocsár egy darabon megszakad és kis területen szántóföldek terűinek el. A Szmolnik legkeletibb része és a Poprád közötti rész megint mocsaras és itt az előbbi növényzethez hozzájárul a Menyanthes trifoliata, töméntelen 110 - BARTAL KORNÉL mennyiségben gyepet alkotva és virágzásakor szép fehér virágaival valóban díszére válván e különben nem vonzó területnek. Az itt említett vizenyős rét még nem tartozik tulajdonképpen a tepliczi áphoz, el is tér tőle több tekintetben. Sphagnetumot benne nem találtam, vize nem annyira mésztartalmú, mint az igazi lápé ; a forrásvíz nagyon jól iható, semminemű kellemetlen íze nincsen és a benne levő növényi-észeket nem kérgezi be a mész. A Szmolnik alján mezei út vezet Teplicz felé ; kövessük. Ez fölvezet arra a kis partra, mely mintegy végső nyúlványa a Szmolnik gerinczének ; délről határolja a föntebb leírt vizenyős rétet és elválasztja a tepliczi láptól. A partra éi-ve, egyszerre elénk tárul a tepliczi láp, még pedig annak legérde- kesebb és leginkább típusos helye, a »Pod-Horom« területe. A talaj itt már nagyon süppedékes, úgy hogy csak zsombékról-zsombékra ugrálva jár- hatunk itten és a minden lépéskor a zsombékszerű halmocskák alól fütyülve előtörő gázok szinte félelmetesen hatnak az emberre. Legelőször szemünkbe ötlik egy Phraginiles communis-hól való nádas, mely jóformán kizárólag maga foglal el nagy területet és mivel a fekete tőzeges altalajt itt semmiféle növénj^ nem takarja cl, ez a Phraginites között mindenütt előtűnik és elég sivár képet nyújt. Az említett, Phragmites-hov\io\i3i terület déli végén fakadnak a »Forrá- sok«, a hol a víz 5—6 helyen kristálytisztán bugyog elő a mészkavicstól fehérlő m.edenczéből. Meglepő azonban, hogy a források környékén a Sphagnum és más növények elég vastag mészréteggel vannak kérgezve, a mi a víz erős mésztaríalmára vall. Meszén kívül a víz azonban másféle sót aligha tartalmaz, a mennyiben e források vizének semmi íze sincsen és nagyon jó ivóvíznek bizo- nyult. A források körűi már változatosabb a növényzet. A legészakibb forrás medenczéje mellett van az Erylhraea idiginosa eddig ismert egyedüli szepesi termőhelye, itt találjuk a Scirpus Tahernaemonlani-i és Dianthiis deJloides-i is, valamint itt jelenik meg ismét a Schoenits ferrugineus nagyobb mennyiségben. A források egy, a Teplicz-patakba ömlő csermelybe egyesülnek, mely- nek partját cserjék csoportja szegélyezi, melyet Salix pentandra, S. pítrpurea, S. ciispidata, S. silesiaca és 5. aurila alkotnak ; közbe-közbe, az egész területen csak e helyen találunk egy egy bokor Alniis ghtlinosa-t is, a közönséges Alnits incana-ya.\ vegyest. A láp e részében találunk még a Lylhruui saJicaria-i, Mentha silveslrisi, Cardamine pralensis-i és ennek kis virágú változatát, a var. Hayncana-i. A fori-ások körűi az Epipactis lalifolia, E. paJiisíris, Galhim pahistre és G. vem in, Juncus biifonitis, J. compressiis, J. glaiicus, Carex echinala, C. flacca, C. flava, C. Hornschuchiana, C. panicttlata, C. nigra, C. rostrata, C. muricata, Cirsiinii paJuslre, Epilobium inoulaiiiiiit, E. parvifloriim, E. paliislre, CalUia pahislris, Myosofis pahislris, Pingtiicitla vulgáris stb. képeznek keretet. Itt terem a Daclylis gJomcrata sajátságos alakja a var. pendiűa, Deschampsia cacspilosa, CaJamagrostis littorea, Agrosíis vulgáris, Briza média, Festuca ruhra, FilipeiuluJa uJmaria, GJyceria fluilans és G. plicata, Moliuia ADATOK A BABA- HEGYCSOPORT ÉS KÖRNYÉKE NÖVÉNYZETÉNEK ISMERETÉHEZ. 111 coeridea stb. társaságában. A vízben mindenfelé megtaláljuk a Veronica Beccahunga-i és V. AnagalHs-t, a Calabrosa aqitatica-t és Equisetitui Uniosum-oi. Az egész tepliczi lápban elszórva Bidens triparlita, Prunella vulgáris, CampaniiJa paliila, Eqiiiseliim palnslre, Leontodon danubiaJe, Melandryum alhiiin, Pt'diailLiris pahislris, Potentilla erecta és P. anserina, Polvgonum bistorta, Primula fariiiosa, Ranuncithts flammula, itt-ott, egy-egy Scabiosa ochrolenca, nagyon ritkán a Succisa pratensis var. glahrata, mindenfelé a Triglochin palnslre és'^ToJlehlia calycitlala stb. fordulnak elő. A láp déli része kevésbé változatos, helyenként egészen kopár. Déli részét nagy területen megint a Menyanthes Irifoíiata borítja ; c déli részben még csak a Teplicz-patak forrásainak környéke érdekes, a mennyiben itt a föntebb említett 5ű/ú--okhoz és Epilobiiiin-hoz még a Scropliularia nodosa járul bőséges mennyiségben. E helyen említem még meg, hogy az egész terület álló vizeit Lcjuna miiior, a kisebb pocsolyákat Callilriche verna takarója borítja és a Szova- Szkala alatti tócsákban Raniiucidus aqualicus t és R. divaricalusi találunk, helyenként olyan mennyiségben, hogy fehér virágaikkal egészen elfödik a víz tükrét. 4. A patakpariok formácziója. A patakok partjait legnagyobb részükben fűzesek szegélyezik (Salix purpurea, fragilis, triandra, incana, ritkán viminalis), melyeket itt olt egy-egy égerfa-csoportozat szakít meg. E tömegesen tenyésző fák és bokrok között szórványosan Evonymus europaca, Priiniis padiis és P. spiiwsa, Viburniim opuliis, Ribes Grosstilaria és A', rubruin (főleg a Lopusna mentén) is láthatók. E bokros helyek változatos és buja növényzetnek szolgálnak termő- helyűi. A nedvesebb, nyíltabb helyeket az Aegopodiiim podagraria foglalja le a maga számára, melylyel versenyre kél az Antliriscus silvestris és Ciiaero- phylhnn bttlbosiiiii. Másutt a hasonló helyeket az Arctiiim tomentosum fog- lalja el, melynek széles levelei alkotta takaróját csak itt-ott töri át egy-egy Cirsiifiii oleraceiim vagy C. rirulare, vagy közötte néhány szál Calamagrostis pseitdophragmiU's vagy Phragmilcs coinniunis lengeti virágzatát a szélben. A bokrok árnyékában mindenütt megtaláljuk a Thaliclriim aquilegifoliiiiii-ot, kelet felé a Poprád mentén a Thaliclriim anguslifoliiim dugja elő sárga virág- zatát a zöld lombtakaróból. Helyenként néhány szál Polemoniiim coeruleiim kék virágai lepik meg kellemesen a szemet. A bokrokat mindenütt Geránium pliaeum, G. pralense és Sympliyhim offici- nale-hó\ alakult szegély követi ; a Lopusna mentén Aconilum moldavicum és Aquilegia vulgáris tarkítják még e szegélyt. Helyenként egy-egy szál Agrimo- niiim Eupatoria-i találunk. A bokrokra mindenütt Hiimuliis Lupuliis kúszik, helyenként egész sűrű szövedéket képezve, m.elyet még sűrűbbé tesz a Humulus-on itt tömegesen megjelenő Cuscuía curopaea, továbbá az ágakon össze-vissza kúszó Galium Apariiie, G. Mollugo és G. Schiiltesii, meg a különösen kelet felé tömegesen tenyésző Solaiiiim dulcainara. 112 BARTAL KORNÉL A cserjék árnyékában mindenült Asarum ctiropaeiiiii alkot takarót ; a bokrok alul dugják elő kelyheiket a Campaniila Trachelium, C. persicifoUa, Filipendula ulmaria és a sokkal ritkább F. hexapelala, továbbá a Lainiiim album, L. macitlahim, Galeopsis.biftda, G.piibescens, Valeriána sanibucifolia, V. officinalis, Lysimachia vulgáris, közbe közbe az Urlica dioica foglal el egy odvas fűzfatörzset. Az elősorolt növényekhez járulnak még : Anthoxauthiitn odorahim, Calamagrostis arundinacea, C. epigeios, C. varia, Fesittca arundinacea, F. pra- iensis, Fhalaris arundinacea, Poa nemorensis, Scirpus silvalicits, vizenyős helyeken mindenütt látható a Glyceria plicata. A patakpartok ama helyein, a hol a bokros szegély hiányzik, részben Phragmites comnmnis pótolja azt, a Lopusna mentén a Petasiles hyhiidus, homokos helyeken a Myricaria germanica. A Teplicz-patak mentén közetlenül a falu mellett, ettől északra Epilo- bilim hirsiitiim alkot sűrű csoportozatot, a falutól délre pedig az Epilobiiiin angitslifoliiim és E. montanum. Patakparton találjuk a Riimex crispits-t, R. hydrolapathum-ot és R. sanguineits-i is. E helyen jegyzem meg, hogy a Poprád partján találtam Popitlns alba-t is, mely növényt ez ideig a Szepességről vadon tudtommal senki sem említette ; találtam továbbá ugyanitt Barbarea stricia-i, melyet ez ideig egyedül Schneider és Sagorsky említ Javorina mellől. * 5. Az erdők formácziója. A Gánócz-Lucsivnai hegyvonulat erdőségei nagyon elütnek a Magas-Tátra erdeitől abban, hogy míg a Magas-Tátra erdőségeit jóformán kizárólag a Picea excelsa alkotja, addig ennek itten meglehetősen alárendelt szerepe van és helyette a Pimis silvestris és Abies pectinata az uralkodó fák ; itt-ott egy Larix decidiia-w&l is találkozunk. A Kis-Baba északi lejtőjét aránylag csekély területen Popiiliis Iremula, Betula ptibescens, Acer pseiidoplatamis, Salix caprea, Fagiis silvalica, Sorbiis aiicitparia, Piríts ária, P. communis és P. malus-hól álló lombos erdőcske takarja. Ennek kivételével mindenütt tűlevelű fák teszik az erdőt. Az erdőben mindenütt találunk Corylus Avellana-t, Daphiie Mezereum-oi, Viburmim Opidiis-i és aránylag gyéren Jitniperus communis-t; itt-ott egy-egy Ribes riibriim, Rhatnnus Frangula vagy R. cathartica, a Zdjar-hegyen pedig Ribes petraeum is tenyészik. A mondottakból kitűnik, hogy a fás növények alkotta takaró meglehetősen egyhangú, de annál nagyobb változatosságban tenyésznek a dudvanemű növények. Az egész terület erdeiben el van terjedve az Actaea spicala és Cimicifiiga foetida, melyek helyenként nedvesebb, szabadabb helyen olyan tömegesen jelennek meg, hogy sűrű bozótot alkotnak. Elterjedt ' az Anemone nemorosa, Ranímculiis repens és R. lanuginosus, Ajuga reptans, Orobus vernus, Calaminiha Acinos, Trifoliiim alpesire, Melampyrum nemorosuin, Bellis perennis, Bellidiastrum Michelii, Hypochoeris maculata, Leontodon aiilum- nalis, Astranlia major, Laserpitium latifolium, Euphorbia amygdaloides, E. Cyparissias, Mercurialis perennis, Aspidiiim Filix mas, Pteridiiim aqiüliniim, Phyteuma spicatum, Liliiim Martagon, Paris qitadrifoJia, Luziila angiistifolia slb. ADATOK A BABA- HEGYCSOPORT ÉS KÖRNYÉKE NÖVÉNYZETÉNEK ISMERETÉHEZ, 113 A KisBaba erdeiben nem ritka az Aconiliiiii moJdavicum és A. Napd- liís, továbbá az Aqnilegia vulgáris. Különösen érdekes része a KisBabának az a kis völgy, jobban mondva régi vízmosás, mely a Szakmáry-féle kavicsbányától keletre húzódik a csúcs felé. E völgy valóságos tárháza az Orchideaceae-nck ; itt találjuk tömegesen az Epipaclis nibiginosa t, E. Jatifolia-t, Cephalanthera rubra-t, mogyoróbokrok alján a Cvpripediuin Calceohis-t, füves helyein a Platanthcra bifoJia-t, Listeta ovaia-X, Gymnadenia conopsea-t és Goodyera repens-et. Az említett völgyben nyílik kora tavaszszal a szép Dcnlaria glaudii- losa a CorydaJis solida társaságában ; itt találtam az Aslragalus danictis-t is, mely vS c h n e i d e r és S a g o r s k y szerint mészterületen nem fordul elő ; itt terem bőven a MeJica ntitans is. A Kis-Baba északi lejtőjén fenyőfák gyökerei közé ékelve nagyon gyakori a Neottia tiidus avis, ritkább a Monolropa hypophaegea, (a ^1/. hypopilys kopasz alakja), mely rendesen lombos erdőkben szokott előfordulni. Ezeket a terület többi részeiben nem találtam. A Vapena-Dolka- forrás fölötti völgyben fenyőfák alján a rothadó tű- leveleken nem ritka a CoraUorhiza innata, ugyanitt a Chrysospleniiim alterni- folium, sőt a Homogyne alpina is bőven van, melynek előfordulása eme 750 — 800 m magasságban érdekes, mivel e növény rendesen csak 900 — 1000 m körül szokott tenyészni. A hegyvonulat északi lejtőjének kövesebb, szárazabb helyein mindenütt megtaláljuk a Biscutella lacvigata-i és Thcsiiim alpinuni-o\, a Szmolnik keleti végén a Stokova-n és Bor-on Calamintha alpina, KnaiUia silvatica és K. carpa- tica, Cylisiis capitahis és C. iiigricans, tömegesen a Pninella grandiflora jelenik meg, míg a vSzmolnik keleti részében az északi lejtő alját a szép Polygala major díszíti és nem ritka itt az Eiiphorbia virgata. A Polakova erdei különösen Pirola ik miatt érdekesek ; itt találjuk, gyéren ugyan a Pirola unijlorai, P. chlorantha-X, P. scciinda-i, P. rolundi- foliű-t és P. ininor-t. Az erdő szélét rendesen Chrysaulhemum coryiiibosuw. Geránium silva- licum és Ranuncuhis aconiiifolius; a Kis-Babán a kavicsbánya mellett Scropliii- laria Scopolii, Pimpiuella magna és P. saxifraga tenyésznek. Végül még külön kívánok megemlékezni a terület legérdekesebb erdei növényeinek egyikéről, a Daphne Cneoritm-xó\, mely növénynek e terület a Szepességen az eddigi irodalomban fölemlített egyedüli termőhelye. A Daphne Cneoritm a Kis-Baba és a Szmolnik északi lejtőjének mohos helyein nagyon gyakori, helyenként egész gyepet alkot és szép piros, illatos virágaival nem csekély mértékben emeli az erdő szépségét. Érdekes, hogy e növény a Szmolnik keleti végén egészen a hegy lábánál levő szántóföldekre is leszáll, a hol a vetés között találtam. 6. Az irtások és vágások formácziója. A Gánócz-Lucsivnai hegyvonu- latot régebben összefüggő, sűrű erdőtakaró boríthatta, ma azonban az erdő túlnyomó része ki van irtva és a hegyek egy része marhalegelőűl szolgál, más Növénytani Közlemények. 1903. II. kötet, 3. füzet. 8 114 BARTAL KORNÉL részük várja a már régóta késlekedő új befásítást, mely csak a Szmolnik déli lejtőjén és a Nagy-Babán történt meg. Az erdejétől megfosztott terület túlnyomó része vágás, a mennyiben a levágott fák tönkjei megmaradtak helyükön és így a talaj megbolygatva nincsen ; csak az újonnan befásított részek irtások, a honnét a fatuskókat is eltávolították. Az irtás és vágás meg lévén fosztva fáitól, annál kedvezőbb és alkal- masabb helyet nyújt a dudvák és cserjék kifejlődésére, melyek ezen kínálkozó alkalmat föl is használják és olyan változatosságban és gazdagságban borítják itt a talajt, mint sehol másutt. Régi vágásokban csaknem mindenütt találunk Sorbus aiicuparia-\, Acer psettdoplatanus-i, Salix caprea-\, helyenként TiJia uhnifoIiaX is. A cserjék közül különösen elterjedt a Lonicera Xylosleum, Corylits Avellana, Daphne Mezereum és Sambuciis racemosa, helyenként Rhamniis caihartica-, Rh. Frangula vagy Cormis sanguinea-vaX tarkítva. Ritkábbak a Crataegus monogyna és C. oxyacantha, melyek főleg a Pola- kova-nak a pásztortanya fölötti lejtőjét borítják nagy mennyiségben. Köves, száraz helyeken, főleg a Szmolnik keleti részében és a Nagy-Baba keleti végén nem ritka a Cotoneaster tomeniosa és C. integerrima. Feltűnő azonban a rózsa- bokrok ritkasága, az egész területen csak négy rózsatövet találtam. A növényzet javarészét az irtásokban és vágásokban természetesen a dudvanemüek teszik. Helyenként a Gramineae és Cyperaceae (Agrostis álba, Agropyrum repens, Milium effusum, Arrhenatherum elatius, Avenastrum pubescens, Brachypodium pinnatum, Calamagrostis arundinacea, C. epigeios, C. varia, Deschampsia caespitosa, Festuca ovina, F. pratensis, F. rubra, Carex flacca, Luzula pilosa) az uralkodók; míg másutt, főleg fiatalabb vágásokban ezek háttérbe szorulva, a kétszíkűeknek engedik át a teret. A vágások legfeltűnőbb növényei, melyek képét lényegesen befolyásolják : a mindenütt tenyésző Verhas- cum, Hypericiim, Digitális amhigua, Laserpitinm latifoliiim, Pleiirospermiim atistriaciim, Libanotis )nontana, Senecio Jacobaea, S. nemorensis, S. viscostts, S. vulgáris: továbbá a helyenként tömegesen látható Cirsiiiin-o\^ és Carduns-dk, melyek sok helyen szinte járhatatlanná teszik a területet. Kevésbé szembetűnő, de min- denütt előforduló növényei a vágásoknak : Erigeron acer, Lactuca miiraUs, Leontodon hispidns, Prenanthes purpurea, Achillea millefoliiim, Centatirea Scabiosa, Solidago virga aurea, Atragene alpina, Aquilegia vtdgaris, Astrantia major, Origanum vulgare, CUnopodiiim viilgare, Lamiuni macidatttm, Melliltis melJissophyJlum, Salvia verticillata, Coronilla varia, Medicago falcata, Fragaria collina, F. vesca, F. elatior, Planiago lanceolata, Ritmex acetosa, R. acetosella, Gentiana asclepiadea, Galium, Polygala aniara, Veronica off'icinalis, Chcli- donium május, itt-ott Hyoscyamus niger stb. Érdekes, hogy az Asarum europaeum a Nagy-Baba északi lejtőjén a fű között töméntelen mennyiségben fordul elő és felhág egészen annak 1004 m magas csúcsáig. A Nagy-Baba déli lejtőjén, száraz helyeken előfordul az Erigeron Droe- bachensis; ugyanitt közönséges az Astragalus Cicer, szárazabb helyeken az ADATOK A BABA-HEGYCSOPORT ÉS KÖRNYÉKE NÖVÉNYZETÉNEK ISMERETÉHEZ. 1 1 5 Achillca collina és A. cíislans, keleti részében a Chatnaenerinm angustifolmm tenyészik tömegesen és itt a SoUdago alpestris is feltűnik már. A Nagy-Baba déli lejtőjét főleg Orobanche-kban való gazdagsága jellemzi, melyek másutt nagyon ritkák, vag}'' egészen hiányzanak ; töméntelen mennyiségű Orobanche caryo- phyllea élősködik itt ; sokkal ritkább az Orobanche álba, szintúgy ritka a Doronictini aiislriacttm is. Érdekes terület az a kis nyúlvány, melyet a Kis Baba délkelet felé a Nagy-Baba és a Szmolnik közötti völgybe bocsát ; érdekes, mivel északi oldalán a Platanthera hifolia olyan tömegesen tenyészik, hogy virágzásakor az egész hegyoldal fehérellik tőle és ha ott járunk, a virágok erős szaga szinte kábítólag hat ; de érdekes e nyúlvány azért is, mivel itt van az Orobanche coenilea egyedüli termőhelye, mely itt az Achillea millefolinm gyökerein élősködve fordul elő és itt is meglehetősen ritka. -!->» 7. A mészsziklák formácziója. A SzovaSzkala-n kívül nagyobb, össze- függő sziklacsoportozatot a területen nem látunk, csak elszórtan találkozunk a hegyek oldalából előtörő kisebb nagyobb sziklatömbökkel. Ide kell számí- tanunk azonban a kavicsbányákat, meg a pásztortanya fölötti sziklás és meredek hegylejtőt is. A sziklák hasadékaiban mindenütt megtaláljuk az Aspleniinn Tricho- manes-X, A. Ruta miiraria-t, Cystopleris fragilis-i ; sokkal ritkábban az Asple- niiim viridei és Polypodinm vnlgare-t. A mészsziklák növényei vízben szegény talajon teremvén, igyekcsznek a párolgást lehetőleg csökkenteni, amiértis il3^en száraz és sziklás helyeken keskeny vagy húsos levelű, avagy erősen szőrös növényekkel találkozunk leginkább. így pl. keskenylevelűek a Seseli glaucum, Alsine laricifolia, Caiii- pannla roltindifolia, Dianthtis hungariciis, Bupleuriim falcatum ; a nagyon szőrösek közül fölemlíthetjük a Ccntaurea axillaris t, Cynoglossunt officiuale-\ Piilsatilla slavica-i stb. ; a húsoslevelűek közül a Primula aitriculai, Carditns glauctts t, Saxifraga adscendens et és S. Aizoon-i, Sedum acre-X, Scmpervivum soboUfertim ot. Érdekes a Paruassia paltistris viselkedése ; e nedvességet kedvelő mocsári növény itt a száraz mészsziklákon mindenfelé előfordul, még pedig gyakran a legszárazabb és legnaposabb helyeken ; ilyen helyeken rendesen sokkal kevesebb a tőlevele, mint a mocsári példányokon. Hasonlóan érdekes a Campanula cav- patica, mely itt a sziklákon mindenütt bőven fordul elő és nagy virágai meg aránylag szálas, vékony levelei daczára nagyon jól elviseli a száraz- ságot, sőt csak ilyen száraz helyeken tenyészik. Az említett növényeken kívül mindenütt megtaláljuk a sziklákon az Arabis arenosa-t, helyenként tömegesen a Bisciitella laevigata-i, Etiphrasia Rosikoviana-t és E. siricta-i. Sokkal ritkábbak a Hippocrepis comosa, Asperula glanca, Galium sndeticum, Polygonum Convolvulus, Szova Szkala n Sesleria coerulea és Campaunla pnsilla. E területnek még egy érdekes sziklanövényéről kívánok említést tenni : 8* 116 BARTAL KORNÉL a Silene infrada W. K.-v'ó\, mely a Szova-Szkalan nem éppen ritka. E nö- vényről Kalchbrenner* a következőket írja: »E növényt a Szepességben a Baba-hegy sziklás gerinczén Lucsivna és Teplicz közt nagy mennyiségben találtam, e lelet azon tekintetből érdekes, mivel K i t a i b e 1 fentnevezeit faját oly példányokra alapította, melyeket a Szepességről — ha nem csalatkozom — Rochel által kapott, míg a később- korú füvészek itt mindig csak a közönséges fajra (Silene nutans) bukkantak. « Majd tovább : »A bécsi csereegylet S. infracta név alatt szétküldött példánj'ai Kitaibel jellegzésének nem felelnek meg és oly szőrösek, mint a közönséges Silene nutans. A Baba-hegyen létező Silene egészen kopasz, még a levelek alján sem pillás, tehát a valódi K i t a i b e 1-féle faj.« Végül azt írja : »Miután másutt csupán többé-kevésbbé szőrös pél- dányok találtatnak, a Baba-hegyen pedig a tökéletesen kopasz példányok a többséget alkotják : ezen helység a szóban lévő válfaji'a »locus classicus« gyanánt tekintendő*. NövényföJdrajzi jellemvonások. Magyarország területének túlnyomó része D r u d e szerint a közép-európai nórabirodalomhoz tartozik, csupán legdélibb részét foglalja el a mediterrán, a Nagy-Alföld területét pedig a pontusi flóra- birodalom. K e r n e r szerint Magyarország területe a balti, mediterrán, pontusi és alpin nórabirodalmak között oszlik meg olyan módon, hogy legdélibb részét a mediterrán, északi részét a balti, a Nagy -Alföldet pedig a pontusi flóra- birodalom foglalja el, míg az alpin növényzet csupán a magasabb hegy- csúcsokon jut kifejezésre. Ilyen módon a Baba-hegycsoport Drude szerint a közép-európai, K e r n e r szerint pedig a balti flórabirodalomhoz tartozik ; ennélfogva növényzetét olyan növények alkotják, melyek a hideg okozta nyugalmi időszakot elbírják, egyenletes nyári nedvességet, mérsékelt nyári meleget igényelnek és jellemző formáczióik a magas törzsű fákból valóerdők, a nyáron zöld rétek és a füves takarók. K c rn e r a balti nórabirodalom magyarországi részét négy flóravidékre osztja : a dácziai, subalpin, quad és kárpáti flóravidékre. Mivel szerinte a kárpáti nóravidék a Kárpátoknak a Vág-völgytől Bukovináig terjedő részét foglalja el : azért a Baba hegycsoportot is ide kell számítanunk. Legújabban P a x foglalkozott a Kárpátok növényföldrajzi viszonyaival. Szerinte a Kárpátok növénytakarójának képezésében a közép-európai, borealis arktikus, borealis subarktikus, alpin, szudeti, mediterrán, pontusi, dácziai és szibériai elemek vesznek részt. Nézzük, vájjon eme különböző elemek minő arányban járulnak a Baba hegycsoport növényzetének az alakításához. A zöme természetesen a közép európai elemekből kerül ki ; emez elemekhez tartozik a terület erdei, * Néhány a szepességi virányra vonatkozó észrevétel. — Magyar orvosok és természetvizsgálók 18G7. évi augusztus hó 17-ikén tartott XXII. nagygyűlésének munkálatai. 331. old. ADATOK A BABA HEGYCSOPORT ÉS KÖRNYÉKE NÖVÉNYZETÉNEK ISMERETÉHEZ. 117 réti és mezei gyomnövényzetének túlnyomó része és ezek szabják meg a terület növényzeti jellegét. A közép-európai elemeken kívül azonban még néhány borealis arktikus, borealis subarktikus, pontusi, szibériai, dácziai és alpin elemmel is találkozunk. Észak felől a borealis subarktikus növények nyúlnak le nagyobb szám- mal a Baba környékére, főleg a vizenyős, árnyékos és hűvös helyeket foglalva el. Ilyenek : Alisma Plantago, Polygoniim aniphibium, Menyantlies Irifoliata, MyriophyUiim verticillaluui, Callha pahistris, Cardatnine pralensis, Chryso- spleniitm allernifolitiiii^ Adoxa moschatellina, Arabis Jiirstila, üetim rivaJe, Oxalis acelosella, Monolropa hypopJiaegea, a Pirola-f ajok, Polemonium coeru- Iciini, Stachys paluslris, Toftcldia calyctilata, SleUaria iiliginosa, Parnassia pahistris,. Epilobiiim paliislre, Corallorrhiza innata, Goodyera repens. A száraz, napos helyeken aránylag nagyon kevés borealis subarktikus elem tenyészik, mint például : Sambiicus racemosa^ Fragaria vesca, Potentilla argentea, Juniperns coniininiis. Már sokkal csekélyebb számban szerepelnek a borealis artikus növények, melyek, mint pl. a Vaccininmok. részint az erdők árnyékában, vagy mint a Poa alpina, Dryas octopelala, Saxifraga Aizoon és 5. adsccudens napos, száraz, sziklás helyeken, vagy végre, mint a TroUitts eiiropaeus. Primula farinosa, Polygoniiin vivipartim a mocsaras, nedves részeken tenyésznek itt. A pontusi elemeket képviselik : Cytisus capiiatus, Denlaria gJandtilosa, Ettphorbia aniygdaloides, J.iuitin flaviim, Polygala major, Centatirea axillaris, Avenastrum planiciűme. A szibériai elemek közül itt találjuk a Ribes pelraeum, Actaea spicala, Cimicifuga foetida és Ranunculits casstibicns fajokat. A Szudéták felől a Salix silesiaca, Genliana carpatica nyúlik le a Poprád melléki rétekre, míg az alpin elemekhez tartozó Primula auricula, Crepis Jacquinii és Leonlodon incanus a száraz sziklagerinczeket díszítik. Flóraterületem 680 és 1004 m. tengerszín fölötti magasságok között fek- szik. A növények magasságbeli elterjedését figyelembe véve, rajta két övet különböztethetünk meg: 1. A szántóföldek és rétek öve 680—780 m között. Ez övön belül 720 m-ig terem búza és rozs. Az árpa, len, zab. borsó és burgonya 780 m-ig emelkedik. Mivel azonban a közeli Gerlachfalu határában a Magas-Tátra déli lejtőjén még 850 m magasságban is megterem a rozs és árpa, azért bizonyos, hogy a Babán is magasabbra nyúlhatnának a szántóföldek, a mi azonban csupán alkalmas hely hiányában nem történik. A többi termesztett növények közül a környéken felnyúhk : Aesculus Hippocastanuni 791 m-ig, Querciis pedunculata 756 m, őszi baraczk. cseresznye 756 m, meggy 836 m, dió, birs- alma és ákácz 756 m-ig. A szántóföldek felső határával természetesen a gyomnövények és réti növények nagy része is eléri határát. Az erdei növények közül Polygala major, Euphorbia virgata, Thesittm alpiitum, Denlaria glandulosa, An- themis tinctoria, Scrophiilaria Scopolii, Linmn jlavum nem emelkednek 780 m-en felül. 118 BARTAL KORNÉL 2. A lombos erdei fák öve 780—1004 m között. Ez öv alsó részé- ben fordul elő nagyobb mennyiségben Tilia ulmifolia, Popidus Iremula, Acer pseudoplataniis, Betida verrucosa, Corylus Avellana, Daphne Mezereum. Az említett fák közül legalacsonyabban tűnik el a Tilia nJmifolia, mely 850 m-en felül már alig fordul elő ; legmagasabbra emelkedik a Popidus tre- tniila és Acer pseudoplataniis. Emez öv jellemző növényei közül említésre méltók : Pulsatilla slavica, Diantlms httngaricus, Carditus glajtciis, Epipactis rithiginosa, E. latifolia, Platanthera bifolia, Cypripeditan CalceoJus, Goodyera repens, Neoltia nidiis avis, Corallorrhiza innata, Cainpanula piisilla, Scmper- vivutn soboliferum, Silene infracta^ Orobanche-k csaknem kivétel nélkül , JDű/'/zw^ Ctieorum. 900—1004 m között lomblevelű fát vagy cserjét már alig találunk. Csak e magasságban találtam: AJlitim fallax-ot, Adenophora liliifoliat, Pirola rotun- difolia-X. P. minor-X, P. secunda-t és Primula elatior-i. A terület keleti részének ökológiai viszonyai eltérnek a nyugoti rész viszonyaitól ; éppen ügy az északi és déli rész is eltér egymástól és így ter- mészetes, hogy e különböző viszonyoknak megfelelőleg, a terület különböző részeinek növényzete között is találunk különbségeket. A terület keleti részén nagy terjedelmű lápot találunk, míg a nyugoti rész sík területe inkább száraz és így természetes, hogy a keleti rész mo- csári növényeivel nyugaton nem találkozunk. Ilyen mocsári növények például Menyanthes trifoliata, Cardamine pratensis var. Hayneana, Diantlms deltoi- detis, Erylhraea vtdgaris var. uliginosa, Eriophoriim vaginatiim, Schoenoplectiis Tabernaemonlani, Schoenus fernigineus és mások. A hegyek keleti végén verőfényes, köves, száraz lejtőket találunk, míg nyugaton a hegyeket nagyobb- részt erdő fedi és ez ismét különbséget idéz elő a keleti és nyugoti rész növényzete között. A keleti dombok napsütötte helyein Silene Olites, Liniim flavmn, Polygala major, Asperula Hnctoria, Brunella grandiflora és másokkal találkozunk, míg a nyugoti rész árnyékos, nyirkos erdőtalaján ezek hiányzanak és helyettük Pirola-k, Axqtiilegia, Aconitum, Scrophidaria Scopolii stb. tűnnek fel. Trifoliiim rubens-i és Vincetoxicnm laxitm-ot csak a melaphirből álló Zdjar-hegyen találtam. A hegyek északi és déli lejtőin is különbözők az ökológiai viszonyok és így a növényzetük is eltér. A déli lejtők sokkal inkább ki vannak téve a napfénynek és így egy- részt több fényt, de másrészt több meleget is kapnak, a minek következtében a tülnyomó részükben erdejüktől megfosztott déli lejtők sokkal szárazabbak is, mint az északi lejtők. Innen magyarázható az a körülmény, hogy a déli lejtőkön inkább keskenylevelű, szőrös, hagymás, vagy gumós növényekkel (Anthericum, Allium fallax, Centaurea axillaris) találkozunk és hogy e lejtőkön a pázsitfűvek az uralkodók, míg az északi lejtőkön ezek kevésbé szárazak és nagyobb részükben erdővel lévén borítva, az erdei növényzet egész pom- pájában jut érvényre, a Gramineaceae inkább háttérbe szorulnak és helyettük a kétszikű dudvák és az Orchideaceae veszik át az uralkodó szerepet. Általában az északi lejtőkön sokkal nagyobb fajgazdagságban jelenik ADATOK A BABA- HEGYCSOPORT ÉS KÖRNYÉKE NÖVÉNYZETÉNEK ISMERETÉHEZ. 119 meg a növényzet, míg a déli lejtők növényzete aránylag kevesebb fajból kerül ki, de az egyes növényfajok rendszerint tömegesen tenyésznek. Még két növényről kívánok külön megemlékezni. A Ranunculus arven- sis-\ csupán a Teplicz körüli szántóföldeken találtam. Mivel e növényt a környékről ez ideig senki sem említi, valószínűnek tartom, hogy ennek magja hihetőleg a vetésre szánt gabona magvával máshonnan került ide és azzal együtt elvetve honosodott meg. A Melampyrnm cristatitm területemen csupán a Tepliczpatak mellékén tenyészik és e pataktól nyugotra csak nagyon kis területen fordul elő, míg keletre Poprád felé, messzire követhettem ; ebből azt lehet következtetni, hogy e növény kelet felől nyomulhatott be terüle- temre, de ez ideig ennek csupán legkeletibb részében tudott meghonosodni és így tovább nyugot felé hiába kerestem. Schneider és Sagorsky megalapították a flóra-területükön elő- forduló növények elterjedési határait. Ha a Schneider megalapította ha- tárok helyesek, akkor a Baba-hegycsoportban elterjedésének legészakibb ha- tárát éri el a Polygala major és Cardtius coUiniis : déli határúi a Trolliiis eitropaeus t tekinthetnők, mivel e növény itt a 770 m magas Poprád melléki réten fordul elő, míg innen délre csak a magasabb hegyeken ; a Carduus collinus kelet felé csupán a poprádi Schlösschen-hegyen és a közeli Vernár község mellett fordul elő. Összehasonlítva a Baba-hegycsoport növényzetét a környező hegyekével, a következő eredményre jutunk. Mészterületről lévén szó, előre is bizonyos, hogy azok a növények, melyek előfordulása mésztalajhoz van kötve, hiányoznak a Magas-Tátra gránittömegén és az Alacsony-Tátra wcrfeni palából és gneiss-ból álló részén, azért e hegyektől el is tekinthetünk és csupán a környező mészhegyckkel akarom mcgkísérleni az összehasonlítást, az irodalomban meglevő adatokra tá- maszkodva. A Baba környékén a következő mészhegyek vannak : az Alacsony- Tátra liptói része, a bélai mészhegyek és a Kalchbrenner értelmében vett Szepesi-Érczhegység, azaz tulajdonképpen az Alacsony-Tátrához tartozó ama hegycsoport, mely a Király-hegytől keletre a Hernád- és a GöUnitz- patakok között terűi el. A mint azt az irodalomban az Alacsony-Tátra liptói részére vonatkozó adatokból megállapíthattam, e hegység növényzete csaknem azonos a Baba- hegycsoportéval. A Babán gyűjtöttem növényeket kevés kivétellel a szóban forgó liptói hegyekről is közölték és csak aránylag nagyon kevés olyan növényt gyűjtöttem a Babán, melyeknek a liptói hegyekben való előfordulására nincsen adat az irodalomban ; ilyenek például : Orobanche caryophyllea, Bitpleiirum longifoliiim, Anthyllis viilneraria var. alpestris, Rosa pimpinellifolia, Thalictrum minus, Carduus collintts, Melampyrnm cristatum, Viola arenaria, Geránium boliemicum, Cytisus capiíatiis, Ranunculus arvensis, Silene Otites, S. infracta, Veronica Teucrium, Galium anisophylliim var. sudeíiciim, Potentilla canescens. Hogy e növények a szóban forgó hegyeken csakugyan hiányzanak-e, vagy 120 BARTAL KORNÉL csak elkerülték a botanikus kutatók figyelmét, azt a meglevő irodalmi adatok- ból határozottan megállapítani nem lehet. A bélai mészhegj^ek növényzetére vonatkozó adatokat figyelembe véve, feltűnő sok olyan növényt gyűjtöttem a Babán, melyeket a bélai mész- hegyekből nem említ az irodalom ; például : Adenophora Jiliifolia, Campaniila carpatica, CaJaininllia álpma, Erytliraea vulgáris var. uliginosa, DapJtne Cneorum, Polygala major, Orobanche coertiJea, Ptüsatilla sJavica ; 100-nál több ilyen növényt is lehetne még elősorolni, de mivel itt is az irodalmi adat hiánya nem bizonyítja egyszersmind az illető növénynek elő nem fordulását, sőt bizonyos, hogy ama növények nem csekély része, melyekről nem találtam adatot, mégis előfordul a bélai mészhegyeken : nem volna értelme, hogy e növényeket itt elősoroljam és csak például kívánok fölemlíteni néhányat : Ciner..ria caiJipestris, Anthemis tinctoria, Valeriána siinplicifolia, Seseli glauctun, Linum flavtiin, Astragaliis Cicer, TrifoUum médium, T. rithens, Cytisus nigricans, Carex DavaUiana, Calamagrostis liltorea, Crepis praemorsa, C. aJpesíris, Linaria minor, Asperula tinctoria, Eriophorum vaginatum, Centaurea axillaris, Schoenoplectus Tabernaemontani, Molinia coerulea, Polygala comosa stb. A Szepesi Erczhegységet véve figyelembe, megint azt találjuk, hogy ennek növényzete feltűnően egyezik a Baba-hegycsoportéval, habár itt is föl- említhetnék néhány növényt (Valeriána sambucifolia. Orobanche álba, Orchis ustulata, Veronica Teucrium, Galium anisophyllum var. sudelicum, Centaurea axillaris, Succisa pratensis var. glabrata, Euphorbia virgata, Orobanche álba, 0. coerulea, Polygala comosa, Pulsatilla slavica, Thalictrum angitstifolium, Carex tomentosa, Molinia coerulea), melyeknek a Szepesi-Érczhegységben való elő- fordulására nézve nem találtam adatokat az irodalomban. A Hernád áttörésében F i 1 a r s z k y gyűjtötte növények arra engednek következtetni, hogy a Hernád bal és jobb partján levő mészhegyek növény- zete is azonos a Baba-hegycsoportéval. Végre még megjegyzem, hogy találtam néhány növényt, melyeket ez ideig sem a Baba-hegycsoportról, sem a környező területekről nem említ az irodalom, u. m. : Erigeron droebachensis, Galeopsis bifida, Rammculus cassubicus, Bar- barea stricta, Populus álba (vadon), Euphrasia coerulea, Schoenus ferrugineus. A föntebb mondottakat összefoglalva, kitűnik hogy a Baba-hegycsoportot nemcsak geológiai viszonyai fűzik a legszorosabban az Alacsony-Tátra liptói mészhegyeihez, hanem hogy ezek összetartozása még szembetűnőbben nyilvánul növényzetük hasonlóságában. Mivel a Baba-hegycsoport növényzete feltűnően egyezik a Szepesi-Érczhegység növényzetével is, úgy tekinthetjük a Baba- hegycsoportot, mint összekötő kapcsot, mely az Alacsony-Tátra liptói mész- hegyeit összeköti a Szepesi-Érczhegység Hernád és GöUnitz közötti mészhegyeivel | de a bélai mészhegyek növényzetétől nagyobb mértékben különbözik. Irodalom és jelmagyarázat. A s c h. E n g 1. = P. Ascherson, Engler, Kuhn und Reimann : Eine Karpatenreise. (Verhandlungen des bot. Vereins für Brandenburg. 1866 p. 106—173.) A s c h. = P. Ascherson und A. Engler : Beitrage zur Flóra Westgaliziens und der Centralkarpaten. (Oesterreichische Botanische Zeitschrift XY. 1865 p. 273.) ADATOK A HABA-HKGYCSOPORT ÉS KÖRNYÉKE NÖVÉNYZETÉN KK ISMERETÉHEZ. 121 B. = Bélai mészalpok. B o h a c s : Einige neue P'iindorte der Flóra Ungarns. (Oe. Bot. Z. XXV. 1875 p. 66.) B o r b. = Borbás Vincze : Közlemények Békés- és Bihar vármegyék flórájából. Daphne arbuscula. (Magyar orvosok és természetvizsg. XXV. 1820 p. 479— 504.) J. C h r. G. B a u m g a r t e n : Enumeratio stirpium in mr.gr.o Principalu Transsil- vaniae conscripto. Cibinii 1846. B r a n c s i k : Der Rosudecz in Ungarn. (Oe. Bot. Z. 1862 p. 322—326.) C z a k ó K á 1 m á n : Az alsó-tátrafürcdi lápos vidék nyári flórája. (A Magyar- országi Kárpátegyesület Evkönyve XV. 1888 p. 132—160.) Fi!. = Filarszk}' Nándor : A Pieninek és flórája. (M. K. É. XXV. 1898 p. 26—87.) F r c y n : Beitrag zur Flóra Oberungarns. (Vcrhandl. des zool.-bot. Ver. in Wien. 1872 p. 341—354.) P' r i t z c ^= R. Fritze und Ilse : Karpaten- Reise. (Verh. des Zool.-bot. Ver. in Wien. 1870 p. 467—526.) Genersich Sámuel: Florae Sccpu- siensis Elcnchus. Leutschoviae 1798. H a u s k n. = Hausknecht : Einige Mit- theilungen über die Flóra der Central- Karpaten. (Oe. Bot. Z. XIV. 1864 p. 205-.) H a z s 1. = Hazslinszky Frigyes : Beitráge zur Kenntniss der Karpatenflora. (Verh. des zool.-bot. Ver. in Wien. I.. II., III. 1850-53.) H a z s 1. E. M. V. ■= Hazslinszky Frigyes : Északi Magyarhon viránj'a. Kassa 1864. HazslinszkyFrigyes: Magyarhon edényes növényeinek füvészeti kézi- könyve. Pest 1872. H c r b. Fii. = Filarszkj'-nak a Magyar Nemz. Múzeum növt. osztályában levő herbáriuma. Hőst. N i c. T h o m : Icones et descripiti- ones gram. austriacarum. Kalchbrcnner Károlj'^: Néhány a szepességi virányra vonatkozó észre- vétel (M. orvosok és természetvizsgálók. 1867 Xn. p. 33.) K b. = Kalchbrcnner Károly : A Szepesi- Erczhegység növényzeti jelleme. (Mathem. és termtud. közi. ez. 1868 p. 167—220.) Kb. Math. és Term. == Kalchbrenner Károly: Jelentés a Szepes-meg3'ében 1863. évben tett természettudományi utazásról. (U. ott. III. 1865 p. 99- 125.) K a n i t z A u g. : Pauli Kitaibelii addita- menta ad floram Hungaricam. (Linnaea XXXII, IV. és V. füzet p. 305—.) K r z i s c h : Notizen über eine botanische Excursion in die Tátra, die Central- Karpaten der Liptau und das Tátra- gebirge (Oe.Bot.Z.X. 1860 p. 144— 160.) L = Liptói Alpok. M i h.. = Mihalik József : Liptó-megye topo- graphiai tekintetben. (M K. É. XIII. 1886 p. 1—46.) N e i 1 r e i c h A u g. : Aufzáhlung der in Ungarn und Slavonien bisher beobachte- ten Gefássptlanzen. Wien 1866. N e i 1 r e i c h A u g. : Nachtrágc zur Aufz. der in Ung. N e i 1 r e i c h A u g. : Flora von Wien. (Wien 1846.) N e i 1 r e i c h A u g. : Flora von Nieder- Österrcich. (Wien 1859.) Neilreich Aug. : Nachtráge zu Malys Enumeratio. (Wien 1861.) Nymán C a r o 1 I. : Conspectus Horae Europae. (Oerebro-Sueciae 1878 — 1882.) Nymán Carol I. : Sylloge Florae Europae. (Oerebro-Sueciae 1854 — 1858.) Pax Ferdinánd: Grundzüge der Pflanzenverb. in den Kárpátén. (Leipzig 1898.) Pantocsek: Aus der Tátra. (Oe. Bot. Z. 1869 p. 334-.)- Richter Aladár: Plantae Europae. Leipzig 1890. Richter Aladár: Zvvei Excursionen in der Tátra. (Oe. Bot. Z. 1875 p. 203.) Reuss Gusztáv: Kwetna Slovenska. Stavnic 1853. R o c h e 1 A. : Naturhistorische Miscellen. Pest 1821. S c h e r f e I Aurél: Szepes-vármegyében eddig észlelt vadon termő vagy nagy- ban mívelt edényes növények rendszeres jegyzéke. Felka 1888, S c h e r f e 1 A. : Szepcs-vármegye növény- zeti viszonyai. Szepesi Emlékkönyv. (M. orv. és term. vizsg. XXIV. 1888 p.74— 93.) S cherfel A.: Der álteste botanische Schriftsteller Zipsens und sein Herbar. (Ann. d. k. u. k. Hofmuseums. Wien X. P. 115-.) S f. K. E. VI. = Scherfel : Kleine Beitráge zur Kenntniss der alpinen und subalpinen Flora der Zipser Tátra. (M. K. É. VL 1879 p. 265—287.) 122 BARTAL KORNÉL S f. K. E. VII. = U. az. (M. K. E. VII. 1880 p. 335—371.) S f . = Scherfel. Schiller: Flóra der Gegend des Warm- bades Teplicz (Oe. Bot. 1867 p. 37.) Schn. = Schneider et Sagorsky: Flóra der Central-Karpaten. (Leipzig 1891.) Sigmund Carl Ludwig: Füreds Mineralquellen und der Plattensee. Pest 1837. Simon kai Lajos: Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata. Buda- pest 1886. S o n k 1 a r : Zur Flóra von Wiener-Neu- stadt (Oe. Bot. Z. 1866.) Szontagh Miklós: Adatok Gömör vármegye ENy. részének viránj'ához. (M. orv. és term. XI. 1865 p. 279—.) Szontagh Miklós: Szepes-vármegye éghajlati viszonyai. (Szepesi Emlékkönyv. 1888 p. 46—73.) Torna schek: Beitráge zur Flóra der Umgebung Lembergs. (Verh. der zool. bot. Ges. in Wien. 1862 p. 63—86.) Uechtritz: Botanische Excursicn in die Centralkarpathen (Oe. Bot. Z. 1857 p. 342—344.) Uechtritz: Bemerkungen über einige Pflanzen der ungarischen Flóra. (Oe. Bot. Z. 1866 p. 209.) U 1 1 e p i t s c h : Correspondenz. (Oe. Bot. Z. 1886 p. 298, 399, 1887 p. 12, 46, 84, 134, 260; 1888 p. 19.) W. = Wahlenberg Georg : Flóra Carpa- torum Principalium. (Göttingae 1814.) Wetschky József: Zur Flóra des nördlichen Ungarns. (Oe. Bot. Z. XXVUI. 1878 p. 224.) WetschkyJózsef: Botanischer Aus- flug in das obere Waaggebiet. (Oe. Bot. Z. XXII. 1872 p. 321.) Jegyzet. Az enumeráczióban *-gal jelölt növényeket magam nem gyűjtöttem. A növények elősorolása. Embryophyta zoidiogama. (Archegoniatae.) Pteridophyta. I. Cl. Filicales. I. O. Filicales Leptosporangiatae. I. Fam. Polypodiaceae. 1. PolypodiuiH vulgare I.. A Vapena- Dolka fölötti völgyben sziklák hasa- dékaiban. 2. Pteridium aquilinum (L.) Kuhn. Erdőben, vágásban közönséges. 3. Aspleniuin Trichonianes L. Sziklák hasadékaiban közönséges. 4. Asplenimn viride Huds. Szova-Szkala hasadékában. [B. (Schn. p. 578, Pan- tocsek) L. (Mih. p. 44.)] 5. Aspleniuin Ruta inuraria L. Sziklá- kon közönséges. 6. Phcgopteris Dryopteris Féc. A Vapena- Dolka fölötti völgyben. 7. Cystopteris fragilis Bernh. Sziklákon közönséges. 8. Aspidiuin Filix inas Roth. Erdőben közönséges. 9.* Woodsia ilvensis R. Br. A Lopusna völgyében. Melaphyron. (Kbr. M. e. T. K. III. 1865. p. 110.) [L. (Schn. p. 583, Mih. p. 44, Asch. Engl. p. 163.)] II. Cl. Equisetaks. I. 0. Eueqviisetales. I. Fam. Equisetaceae. 10. Eqiiisetuin arvense L. Szántóföldön közönséges. 11. E. liniosuni L. A Szakmáry-féle kavicsbánya előtt a Poprádban ; tep- liczi lápban. 12. E. palustre L. Tepliczi lápban köz. Embryophyta siphonogama. Gymnospermae. I. Cl. Coniferae. I. Fam. Pinaccae. I. Subfam. Abietineae. 13. Pimis silvestris L. A terület erdősé- ségeinek nagy részét képezi. 14. Abies álba Mill. A terület erdőségei- nek uralkodó fája. 15. Picca excelsa Link. Ellcntében a tát- rai erdőségekkel itt alárendelt szere- pet játszik. 16. Larix decidua Mill. A Kis-Babán nagyon szórványosan. ADATOK A BABA-HEGYCSOPORT ÉS KÖRNYÉKE NÖVÉNYZETÉNEK ISMERETÉHEZ. 123 II. Subfani. Cupressincae. 17. Jimiperus communis L. Erdőben köz., főleg a Pavlován szép faalakú példányokban. Angiospermae. I. Cl. Monocotyledoneae, I. O. Pandanaks. I. Fam. Typliaccae. 18. Typha lati fólia L. Régebben a hatiz- falvi vasúti állomással szemben levő mocí árban bőven tenyészett, ma már kiveszett. E hely kívül esik terijlete- men, de alig van tőle néhány száz lépésnyire. II. 0. Hclobiae. I. Fam. Potamogetonaceae. 19.* Poiamogcton natmis L. A Poprád melletti árkok álló vizeiben. (.Sf. K. E. VI. p. 272.) [L. {.Mih. p. 41.)] 20.* P. piisilltis L. A batizfalvi (régeb- ben lucsivnai) állomás melletti ár- kokban (Sf. K. E. VI. p. 272). E hely kivül esik területemen. [L. (Mih. p. 41. )1 II. Fam. Juncaginaceae. I. Subfam. Triglochincac. 21.* Scheuchzcria pahistris L. Gánócz és Teplicz mellett. (Schn. et Sag. p. 48U : Herb. tatr. !) 22. Triglochin pahistre L. Nedves ré- teken, a tepliczi lápban köz. III. Fam. Alismaceae. 23. Alisma Plantagú L. Árkokban, po- csolyákban nagyon közönséges. III. 0. Glumiflorae. I. Fam. Grainineae. I. Subfam. Alaydcae. 24. Zca Mays L. Kertekben itt-ott ter- mesztik. II. Subfam. Phalarideac. 25. Typhoides arundinaccac. (L.) Moench. A Poprád mentén bokrok közt köz. 26. Anthoxaiűhuiii odoratum L. Réteken közönséges, 27. A. odoratum L. var. iitontamiiii Asch. et Gr. Szova-Szkala körül sziklás helyeken. 28. A. odovatum L. var. unibrosiiiii Bolle. A Poprád mentén bokrok közt. III. Subfam. Agrostideac. 29. Milium effusum L. Vágásokban nem ritka. 30. Alopecurus pratensis L. Réten köz. 31.* A. gcnictdatus L. Nedves helyeken, árkokban. (Sf. K. E. VI. p. 270.) 32. Phleum Boehtneri Wibel. A rét szá- razabb helyein közönséges. 33. Phleiiin pratensc L. Réten köz. 34. Agrostis vulgáris With. Tepliczi lápban, 35. A. vulgáris With. var. stolonifera (L.) Koch. Nagy-Babán vágásban. 36. A. álba L. Szmolnikon vágásban. 37. Calamagrostis arundinacea Roth. A Poprád mentén bokrok közt, vá- gásokban mindenütt közönséges. 38. C. varia (Schrad) Bautng. f. fla- vcscens Stebler et Schröter. A Pop- rád mentén, vágásokban, lápban köz. 39. C. varia (Schrad) Baiiing. f. colorata Torges. A Szmolnik é. lejtőjén vágás- ban, Szova-Szkalán. 40. C. epigeia (L.) Roth. A Poprád part- ján a \'apena-l)olka-forrásból kelet- kező mocsárban, Nagy-Babán irtás- ban. [L. (Mih. p. 45) Új-Leszna (Czakó p. 158.)] 41. C. littorea DC. [Pseudophragmites (Hall. fii.) Baumg.] A Poprád mentén bokrok között, lápban köz. [(L. Kés- márk (Wbg. p. 35), Poprád. (F"ritze zool.-bot. 1870. p. 499.) I IV. Subfam. Aveneae. 42. Deschaiiipsia caespitosa Bcauv. A rét nedves helyein, lápban közöns. 43. D. caespitosa Beauv. var. altissiina (Moench.) Aschers. Nagy-Babán ir- tásban. 44.* Trisetum flavescens Bcauv. Réteken. (Sf. K. E. VI. p. 270.) 45. Avcna sativa L. (Főleg a var. brun- nea Körn.) termesztve. 46.* A. fatua L. Szántóföldeken mint gyom. (Sf. K. E. VI. p. 280.) 47. Avenastruin planiadme (Schrad) Jess. A Szakmáry-féle kavicsbánya előtti réten, Teplicz felé a Stokován. [A Szepességről eddig ismeretlen. Liptóból említik : Klak, Smrkovicza (Wbg. p. 32), Chocs (Krzisch), Stoch (Vitkay Schn. et Sag.-nál p. 538.)] 124 BARTAL KORNÉL 48. A. pubescens (L.) Jess. A Vapena- Dolka fölötti völgyben, a Szova- Szkala körüli vágásban. V. Subfam. Festuccae. 49. Phraginites coininunis Trin. Tepliczi lápban és a Szova-Szkala alatti vizes réten bőven. 50. Seskria coeruka (L.) Scop. var. nliginosa Opiz. A Szmolnik alatti réten ritka. 51. S. coeruka (L.) Scop. var. cakaria V Cdak. Mészsziklákon nagyon gyéren. 52. MeUca itittans L. A Szakmáry-féle kavicsbányától K.-re lévő völgyben. '53. Kockria eristata Pers. Szova-Szkala, Nagy-Baba, Szmolnik száraz, köves helyein. 54. Molinia coerulea Moench. A Vapena- Dolka körül, tepliczi lápban. [L. (Késmárk (W. p. 21) L. (Mih, p. 45.)] 55. Catabrosa aqiiatica Beauv. Tepliczi tőzegmocsárban, a rét nedves helyein, patakparton nem ritka. [B. (Schn. p. 543) L. (Uechtr. p. 379) Késmárk (W. p. 19.)] 56. Cynosurus eristatus L. A rét száraz helyein, szántóföldön közönséges. 57.* Poa annua L. Útfélen köz. (Sf. K. É. VI. p. 284.) 58.* P. comprcssa L. Vizenyős helyeken. (Sf. K. E. VI. p. 270.) 59. Poa alpina L. A Vapena-Dolka fölötti nagy sziklán. Előfordulása ilyen alacsony helyen feltűnő, a mennyi- ben e havasi növény Schn. et Sag. (p. 545) szerint csak 1000 m.-en felül szokott előfordulni, az említett szikla pedig alig 750 m. magas. 60. P. nemoralis L. Réten, vágásban, bokros helyeken közönséges. 61. P. nemoralis L. var. teneJla Rchb. A Szakmáry-féle kavicsbánya alatti pocsolyában. 62. P. pratensis L. Réten nagyon köz. 63. P. pratensis L. var. augustifolia (L.) Sin. Tepliczi lápban és a rét ned- ves helyein. 64. P. pratensis L. var. setacea (Hoffm.J Döll. A Szakmáry-féle kavicsbánya fölött a Kis-Baba száraz, köves he- lyein. 65. P. triviális L. A rét nedvesebb he- lyein közönséges. 66. Briza média L. Réten, lápban, vá- gásban nagyon közönséges. 67. Glyccria Jluitans R. Br. Tepliczi lápban. [L. (Mih. p. 45) Tátrafüred (Czakó p. 159) Javorina (Uechtr. p. 352.)] Schn. et Sag. e növényt a nóraterületről kétségbe vonja, sze- rinte az összes itteni előfordulására vonatkozó adat téves és a Herb. tatr.-ban levő példány is Gl. pHcata (p. 548). Az én példányom ellenben a diagnosis-nak egészen megfelel és így azt hiszem, hogy a kétségbe vont növényt megtaláltam, annál is inkább, mivel ugyanazon helyen ta- láltam Gl plicata-t is és így módom- ban volt a két növényt egy lelő- helyről összehasonlítani és meg- győződni, hogy a kettő nem azonos. 68. Glyceria plicata Fr. A tepliczi láp- ban, a rét nedves helyein, a Poprád partján nagyon közönséges. 69.* Festuca ovina L. var. glauca Hacliel. Mészsziklákon Lucsivna mellett. (Sf. K. E. VII. p. 343.) 70. F. ovina L. subsp. sulcata Hacliel. A lucsivnai mészégetővel szemben a a Kis-Baba száraz köves helyein. 71. F. varia Haenke. Szova-Szkalán, Szakmáry-féle kavicsbánya alatti ré- ten. [L. (Mih. p. 45) B. (Asch. Engl. p. 154.)] 72. F. rubra L. Tepliczi lápban, vágá- sokban közönséges. 73. F. gigantea Vili. Bokrok között kö?. (Sf. K. E. VI. p. 270.) 74. F. elatior L. Réten, irtásban, Pop- rád mentén közönséges. 75. F. amethystina L. (?) A Szova Szka- lán és a Szmolnik ny. lejtőjén szá- raz, köves helyeken. 76. Brachypodium pinnatum (L.) Beauv. Száraz helyeken, hegyeken és réten közönséges. 77. Broiiiiis erectiis Huds. Száraz helye- ken réten és útszélen. 78. B. en-ercctiis Asch. et Graeb. Réten nem ritka. 79.* Br. inerinis Leysser. Útfélen köz. (Sf. K. E. VI. p. 284.) 80. Br. secalinus L. Szántóföldeken nem gyakori. 81. Br. hordcaceus L. Réten, a Poprád partján közönséges. ADATOK A BABA-HEGYCSOPORT ÉS KÖRNYÉKE NÖVÉNYZETÉNEK ISMERETÉHEZ. 125 82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. VI. Subf. Hordeaceae. Lolium perenne L. Szántóföldön, út- szélen közönséges. L. ieiinilcnhun L. var. arvense With. A kavicsbányától Ny.-ra fekvő szántó- földeken nem gyakori. Agropynttn caninum (L.) R. Sch. Bokrok közt. (Sf. K. E. VI. p. 270 ) [L. (Mih. p. 44) B. (Schn. p. 562.)] A. repens (L.) Beauv. Vágásokban, bokros helyeken közönséges. A. repens (L.) Beauv. var. aristatnm Döll. Réten, bokros helyeken köz. Secale cereale L. termesztve. TrUicuui vtilgare Vili. Teplicz körül termesztve. Hordeiim distichum L. termesztve. II. Fam. Cyperaceae. I. Subfam. Scirpoideae. 90. Eriophoruui vagiiiatuni L. A Vapcna- Dolka körülés a tepliczi lápban nagyon köz. [L. (Mih. p. 43, Bohacs.) Tátra- füred (Czakó p. 155), Felkai völgy (Richter.) P'ehértó, (Asch. Engl. p. 157.)] 91. Blysums compressus (L.) Panz. Tepliczi tó'zegmocsár, Szova-Szkala alatti nedves réten. 92. Scirpns silvaticiis L. Bokrok közt a Poprád mentén nem ritka. 93. Schoeitoplccitts Tabcrnaeinonfaiii (Gtnel.) Palla. A tepliczi láp forrásai körül, a Vapena-Dolkából keletkező mocsárban. E lelőhelyein kívül csak következő lelőhelyei ismeretesek Schn. et Sag. fióraterületén : Gánócz mellett. (Sf. K. E. VII. p. 344), a Vág jobb partján Kralován fölött. (Schn, et Sag. p. 497.) 94. Schoenus ferrugineiis L. A tepliczi láp forrásai körűi és abban a mocsár- ban, melj'ct a Vapcna Dolka-ból ei-edő patak a Poprádba való torkolása előtt képez. Kétségtelenül e terület legérdekesebb növénye a Schoenus ferrugineiis L.,* a mennyiben ez ideig nemcsak hogy a Szepesscgrol nem ismeretes, de Magyar- országon való előfordulására nézve is csak nagyon kevés és részben ellent- mondó adatot találunk. Az irodalom erre vonatkozó adatai a következők. Nymán 1854— 55-ben megjelent: »Sylloge Florae Europae« czímü munkájában fölemlíti azon országokat, melyekben a Scli.ferrttgineus L. előfordul ; ezek között van Erdély is, Magyarországról azonban még nem tesz említést, de már 1878— 82-ben megjelent »Conspectus Florae Europaes (1878 — 82) czímü munkájában a következő országokat említi : Déli Norvégia, Svéd- ország Lappland kivételével, Dánia, Németország, Francziaország (Dauphiné, Cüte-d'or, Jura) Svájcz, Tirol, Ausztria, Magyarország, Erdély, Szerbia, Her- czegovina, Thracia és Közép-Oroszország. E munkájában már külön említi a Schoemts ferritgineus-i Erdélyből és Magyarországból is (p. 761). Richter (»Plantae Europae« Lipcse, 1890) sz&x'mi a. Schoemts ferritgivieits a continentalis, borealis és Közép-Európában fordul elő és Európának benn- szülött növénye (p. 144). Ha az Erdélyre és Magyarországra vonatkozó irodalmat kutatjuk, a Sch. ferrtigineiis előfordulására a következő adatokat találjuk. Baumgarten (Enum. Stirpium in magnó Principatu Transsilvaniae conscriptu Cibinii 1864.) »In piscinis et pratis subalpinis et uliginosis juxta Lázárfalva atque in S. Háromszék ibidem versus M. Büdös. « (III. köt. p. 316.) * Bemutatta a szerző e növényt a növénytani szakosztálynak 1903. évi már- czius 11-iki ülésén. (.Szerk.) 126 BARTAL KORNÉL Fuss (Flóra Transsilvaniae Excursoria. Cibinii 1866) csak B a u m- garten adatát közli (p. 668). Azonban Schur (Enum. plantarum Transsilvaniae. Vindobonae 1866) Baumgarten adatán kívül Borszék mellől is említi a Schoeniis ferrugi- neus-t (p. 689). S i m 0 n k a i (Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata. Budapest 1886) szerint ezen Erdélyből említett Schoeniis ferrngineus nem azonos a Linné-féle Schoemis ferriigiemís-sa.1, hanem a Sch. nigricans L.-vel, mely Erdélyben több helyen előfordul. Végeredményben tehát oda jutottunk, hogy a Schoemis ferrngineus S i m o n k a i szerint Erdélyben nem fordul elő, hanem az onnan e néven említett növények mind egyenlők Sch. nigricans L.-vel. Nézzük már most, hogy állunk Magyarországra nézve a növénynyel. Genersich Sámuel (Florae Scepusiensis Elcnchus. Leutschoviae 1798) a Szepességről említ Schoenus nigricaiis-i. Érdekes azonban, hogy Genersich ezen adata N e i 1 r e i c h-et kivéve, az összes a Szepességre vonat- kozó botanikai munkákban hiányzik és így vSclineider és Sagorsky » Flóra der Kárpátén «-jéből is. Mivel a Szepességben Schoenus nigricans-t, G e n e r s i c h-en kívül senki sem talált, tehát senki sem erősíti meg, hogy Genersich növénye csakugyan Schoenus tiigricans és nem ferrngineus ; nagyon könnyen lehetséges, hogy Genersich szintén a gyűjtöttem Schoenus ferrugineiis-t találta, csak félreismerte és akkor Genersich-é volna az érdem, hogy e növényt Magyarországban elsőnek gyűjtötte. Genersich után vS i g m u n d (Füred's Mineraiquellen und der Platten- see. Pest 1837) volt az első, a ki ismét említi a Schoenus ferrugineusi Magyarország területéről, még pedig a Balaton mellékéről (p. 48). 1853-ban R e u s s (Kwetna Szlovenska Stavnic. 1853.) említi a Pozsony közelében, a határon fekvő Bretislava mellől. N e i 1 r fc i c h (Aufzáhlung der in Ungarn und Slavonien bisher beobachteten Gefásspflanzen. Wien 1866) csak S i g m u n d és R e u s s ada- tát közli ; R e u s s adatának helyességét azonban kétségbe vonja és kételkedését egy odatett kérdőjel alakjában fejezi ki (p. 41). Ugyancsak N ei 1 r eí c h-nél (Nachtráge zur Aufzáhlung der in Ungarn und Slavonien beobachteten Gefáss- pflanzen) találunk még egy adatot a Schoenus ferrngineus Magyarországban való előfordulására nézve, t. i. a Fertő-Tó mellől említi Rauscher nyomán. Rauscher, a kire itt hivatkozik, linzi tanár és botanikai közleményeit az Oesterr. Bot. Zeitschr..-ban tette közé. Én összes közlerr:ényeit átnéztem, a Schoenus ferrtigiiieus-ra. vonatkozó adatot azonban nem találtam sehol és így valószínű, hogy Neilreich ezen adata R a u s c h c r-nek csak szóbeli, vagy levélbeli közlésén alapúi, annál is inkább, mivel Neilreich forrásainak elősoro- lásában nem említi R a u s c h e r-t. Hazslinszky (Magyarhon edényes növ. fűvészeti kézikönyve Pest. 1872) csak Rauscher és Sigmund adatait közli. Végre még Beck is (Hóra von Nieder-Oesterreich. Berlin 1898) említi a Fertő-Tó meWői a. Schoenus ferrugineus-t (p. 128.) ; de hogy ezen adata saját meg- ADATOK A BABA-HEGYCSOPORT ÉS KÖRNYÉKE NÖVÉNYZETÉNEK ISMERETÉHEZ. 127 figyelésén alapúi- e, vagy csak valamely előbbi adat nyomán említi-e mun- kájában ? — el nem dönthető. 1900-ban jelent meg : »A Balaton tudományos kutatásainak eredményei« czímű munka, melyben B o r b á s ismerteti a Balaton növényzetét. E mun- kájában a ScJioemts fernigineus-TÓl is szól (p. 324). Szerinte e növény a Balaton mellékén nem fordul elő és így S i g m u n d-nak erre vonatkozó adata is téves és az ő növénye sem más, mint Schoenus nigricans. Mivel ilyen módon az erdélyi adatokat Simonkai, a Balaton mellé- kére vonatkozó adatokat Borba s, Reuss adatát pedig N e i 1 r e i c h vonja kétségbe: a Schoenus fcrriiginens-va. vonatkozó egyedüli biztos adat a R a u- s c h e r-é, a ki a Fertő-Tó mellől említi a kérdéses növényt és adatának helyes- sége mellett bizonyít az is, hogy a Fertőhöz közel, Bécs környékén (Him- berg, Moosbrunn, Kottingbrunn (Neilreich : Flóra von Wien 1846 és Flóra von Nieder-Oesterreich. Wien 1859.) mellett hiteles adatok szerint előfordul a Schoenus ferrugineus L. Végre még megjegyzem, hogy Tomaschefsky (Zool.-bot. Ges. 1859. II. p. 52) szerint Lemberg mellett, Purk (Lotos 1800. p. 20) szerint pedig Csehországban is előfordul a Schoenus ferrugineus. 95. Heleocharis paJustris (L.) R. Br. Tepliczi lápban cs a Vapena-Dolka melletti mocsárban Schoenus ferru- gineus-sal együtt. 90. Carex Davalliana Sm. A \'^apena- Dolkából eredő patak mentén köz. [Ismert termőhelyei a környéken : Menhardsbach, Lajbitzerhach men- tén, késmárki Rohrwiesen (W. p. 293), Liptó állandó mocsaraiban a Tátra aljáig (Mih. p. 43), Új-Leszna felé és a Rohrbach körül (Czakó p. 157), Sub-Lechnitz mellett a Jordanecz völgj'ében (Fii. p. 81), Szepesi-Érczhegységben (Kb.)]. 97. C. mtiricata L. A rét mocsaras he- lyein, főleg a Vapena-Dolka körül köz. 98. C paniculata L. Vapena-Dolka körül és a tepliczi lápban köz (Sf. is említi). [Ismert termőhelyei még : Barlang- liget (Schn. Sag. p. 508), Lubochna, Lucski (W. p. 294), Liptó állandó mocsaraiban (Mih. p. 43), Szepesi Erczhegység (Kb.) Sub-Lechnitz vi- dékén árkok és mocsarak szélén. (Fii. p. 80)]. 99.* C. paradoxa Willd. A tepliczi patak partján a források közelében (Sf. K. E. VIL p. 343). 100.* C. leporina L. Nedves réteken köz. (Sf. K. E. VI. p. 270). 101. C. cchinata Murr. A tepliczi lápban nem ritka. 102.* C. acuta L. Nedves reteken. (Sf. K. E. VI. p. 270). 103. C. lomentosa L. Posványos réteken Teplicz és Felka mellett. (Sf. is em- líti) [L. (Mih. p. 43, W. p. 301. )| Lubochna (W. p. 304), Liptó ned- ves rétjein (Mih. p. 43). 104. C. verna Vili. A Szakmáry-féle kavicsbánya körül száraz helyeken. 105.* C. digHata L. A tepliczi mészhegye- ken gyakori (Sf. K. E. VII. p. 344). 100. C. ornithopoda Willd. A Szakmáry- féle kavicsbánya körül (Sf. is említi). [B. (Uechtr. p. 309), L. (Mih. p. 43)]. 107.* C álba Scop. A Baba-hegyen Lu- csivna mellett (Sf. K. E. VII. p. 344), [L. (Mih. p. 43), B. L. (Schn. p. 510) stb.]. 108. C. panicea L. A Vapena-Dolka körül. 109. C. flacca Schreh. A Szakmáry-féle kavicsbánya alatti pocsolyában, tep- liczi lápban, Nagy-Babán irtásban. 1 10.* C. pallescens L. A tepliczi hegyeken. (Sf. K. E. VII. p. 344). 111. C. distans L. Nedves réteken nem ritka. 112. C. Hornschuchiana Hoppé. A tepliczi lápban nem ritka. [A Szepesség nedves rétjein ritka (W. p. 296), Liptóban (Uechtr.)]. 128 BARTAL KORNÉL 113. C. flava L. A rét nedves helyein, lápban közönséges. 114. C. nigra L. A kavicsbánya alatti pocsolyában. 115. C. rostrata Wilk. Lápban köz. IIG. C. rufa (L.) A rét nedves helyein közönséges. 117.* C. acutiforiitis Ehrh. Nedves réicken köz. (.Sf. K. E. VI. p. 270). IV. O. Spathiflorae. I. Fam. Lemnaceae. 118. Lcmna minor. L. Álló vizekben köz. V. O. Liliijlorae. I. Fam. Juncaceae. 119." Jíuíciis cffusits L. Árkokban, pocso- lyákban mindenütt köz. (.Sf. K. E. VI. p. 271). 120. /. glauctis Ehrh. Vapena-Dolka kö- rül, tepliczi lápban. 121. /. arUciüatus L. Vapena-Dolka kö- rül, tepliczi lápban. 122. /. coinprcssus Jacqii. Tepliczi láp- ban közönséges. 123. /. bufonius L. Tepliczi lápban, Vapena-Dolka körül. 124. Ltiziűa albida DC. Hegyeken, erdő- ben, vágásban mindenütt közöns. 125. L. campestris DC. Réten mindenütt közönséges. 126. L. vernalis DC. A Szakniáry-Iéle kavicsbánya körül, Szmolnik tetején; Stokován száraz, köves helyeken. II. Fam. Lüiaceae. I. subf. Mdanthioideae . 127. Tofieldia calyciűata Whg. Nedves helyeken közönséges. 128. Verairtim Lobelianiun Bcrnh. A Szmolnikon irtásban ritka. 129. ColchicHin antimiuale L. A rét nedves helyein közönséges. II. Subf. Asphoddoideae. 130. Autbcricinii ramosutii L. A Szmolnik és a Baba száraz, köves hel3'ein köz. (Sf. is említi innen.) [L. (W. p. 97), (Mih. p. 42), Hernád áttörése (Herb. Fii.)]. 131.* Gagea lutca Schult. Bokrok között közönséges (Sf. K. E. VI. p. 271). 132. AUiuiii faUax Schidt. (A. senescens Whbg.) csak a Szmolnik déli lejtő- jén, köves, száraz helyeken. 133. A. oleraccuw L. A Szmolnik déli lejtőjén és a Lopusna völgyében száraz helyeken. III. Subfam. Lilioideae. 134. Lilitwi Martagon L. Erdőben, vágás- ban, az egész területen közönséges. IV. Subfam. Asparagoideae. 135. Majaiitlieimiin bifolimn DC. Erdő- ben közönséges. 13G. Polygonaluiii officináié Allioni. A Kis- Baba E.-N}''. sarkán alul, az út mellett kis területen. 137. P. iituUiJloriitn Allioni. A Poprád- melléki bokrok között, főleg a tepliczi híd mellett. 138. Convcillaria majális L. A Szmolnik és a Kis- Baba északi lejtőin minde- nütt tömegesen; a déli lejtőn hiányzik. 139. Paris quadrifolia L. Árnyékos, ned- ves helyeken az erdőben és a Poprád mentén nem ritka. A Vapena-Dolka fölötti völgyben kis területen csupa 5-levelű, feljebb csupa 3-levelű pél- dányt találtam. III. Fam. Iridaccae. 140. Crocus banaticus Heti ff. Csak a Szakmáry- féle kavicsbánj^a alatti réten. 141. GJadiohis imbricatiis L. A Lopusna völgyében és Teplicz közelében a szántóföldeken nem gyakori. VI. 0. Microsperinae. I. Fam. Orchidaccae. I. Subfam. Diandrae. 142. Cypripcdiíun Calceolus L. A Szak- márj'^-féle kavicsbányától keletre levő völgyben, mogyoróbokor alján. (Sf. is említi.) [B. (W. p. 292), L. A. (Mih. p. 41, W. p. 292), Kálvária- hegyen Káposztafalu mellett (Herb. Fii.)]. II. Subfam. Monandrae. 143.* Oplirys ínyodes Jacqn. Nagj'on ritka mészköveken Teplicz mellett, atepliczi patak forrásaitól fölfelé és Ny.-ra. (Sf. K. E. VII. p. 346, Hazsl. E. M. Vir. p. 287.) [Popován (Wetschky Oe. bot. Z. 1878. p. 224.)]. 144. Orchis ustídala L. Stokován, Kis- Babán a kavicsbánva körül ritka. ADATOK A BABA-HEGYCSOPORT ÉS KÖRNYÉKE NÖVÉNYZETÉNEK ISMERETÉHEZ. 129 145. 146. 147. 149. |B. (Schn. p. 472), L. A. (Schn. p. 472, W. p. 287, Mih. p. 41.) Popova (Wetschky)]. 0. iridcntata Scop. Csak a Kis-Baba északi lejtőjén, bokros helyeken. Schn. et. Sag. nem említi, tehát új a vidékre. 0. inasctűa L. A kavicsbánya alatti réten. 0. lafifoUa L. Nedves hclj-eken köz. 148. Gymnadcnia albida L. .Stokova füves helyein. [B. L. (Schn. p. 474.)] G. odoratissiiiia Ricli. A Zdjar-hegy északi lejtőjén, füves helyeken, Kis- Babán a kavicsbán3^a mellett. (Említi innen : Mauksch (W. p. 288), Sf.) [B. L. (Schn. p. 475), Popova (Wetschky) Djömbér, Chocs (Krzisch )] G. coliopsea R. Br. A Lopiisna mel- letti réten, Stokován, Bor-on füves helyeken. 151. Coeloglossum viride Harlvi. A Kis- Babán a kavicsbányától K.-re ritka. [B (Schn. p. 478, Asch. Engl. p. 154), Új-Leszna (Czakó p. 155). L. Mih. p. 41), Popován (Wetschky), Öt-tó (Richter p. 203), Tarpataki-Völgy (Pantocsek.)] PlatanÜicra bifolia L. Kis-Babán, fő- leg D.-K. nyúlványán (Medzi-Horoni- völgyben) füves helyeken. Cephahinthera rithra L. A Kis-Babán a Szakmárj'-féle kavicsbányától K.-re levő völgyben, itt gyakori. (Innen emliti Mauksch is (\V. p. 291); (Herb. 150. 152. 153. Fii.) [B. (Schn. p. 476), L. (Mih. p. 41), Popova (Wetschky.)] 154. Epipadis rubigiuosa (Crantz). A pásztortanya fölötti lejtőn és a Kis- Babán sziklás helyeken. [B. [.. (Schn. p. 477), Popova (Wetschky), Rox (Asch. Eng.), Kálvária Káposztafalu mellett. (Herb. Fii.)] 155. E. viridaiis Craidz. Baba, Szmolnik, Stokova E. lejtőin, az erdőben nem ritka. (Sf. is említi.) [B. (Schn. p. 477), L. (Mih. p. 41), Sz. É. (Kb.)] 156. E. palustris Craidz. Csak a tepliczi lápban, a források körül (Humber- gen Batizfalu mellett). [L. (Schn. p. 476, Pantocsek), Sz. É. (Kb.)] 157. Listcra ovata R. Br. Csak a Kis- Babán a Szakmáry-féle kavicsbánya mellett. (Batizfalvi vasúti ;illomás előtti mocsárban bőven.) 158. Neottia nidus avis L. A Kis-Baba és a Szmolnik E. lejtőjén, Picea ex- celsa gyökerein. 159. Goodyera rcpens B. Br. Csak a Szmolnik Ny. lejtőjén a Szova-Szkalá- val szemközt és a Stokován, ritka. [L. (Schn. p. 479, W. p. 290, Mih. p. 41, Wetschky), B. (Schn. p. 279) Tátrafüred (Czakó p. 155), Hernád áttörésében. (Herb. Fii.) Sz. É. (Kb.)] 160. Corallorrhiza innata R. Br. A V^apena-Dolka fölötti völgyben fenyő- fák alján. [L. (Schn. p. 479, Szont. W. p. 290, Mih. p. 42, Krzisch), B. (Schn. p. 479), Új -Tátrafüred (Czakó p. 155.)] (Vége következik.) Tuzson János: A bélsugarak sejtfalának csavaros szerkezetéről.* (Két eredeti rajzzal.) Ha bükkfadarabot tangentialis irányban elhasítunk és a szakadási fölü- leten a bélsugarak keresztmetszetét megvizsgáljuk, akkor erősebb kézi nagyítóval finom szálakat veszünk azon észre, melyek olyanok, mintha a bélsugarakból gombafonalak nőnének ki. Ha ilyen bélsugár-fölületet mikroszkóppal vizsgálunk meg, azt találjuk, * A növénytani szakosztálynak 1903. évi június 10-iki ülésén előterjesztette Klein Gyula. Növénytani Közlemények. 1903. II. kötet, 3. füzet. 9 130 TUZSON JaNOS hogy ezek a szálak csavarosán haladó szalagok, melyek a bélsugár-sejtek belsejéből a szakítás következtében húzódtak ki. A mellékelt rajzok (1. és 2.) ilyen bélsugárfölületeket tüntetnek elő kereszt- es hosszmetszetben. A mint ezeken látható, a különféle szélességű csavaros szalagok a bélsugár sejtek falának harmadlagos és másodlagos lemezeiből erednek. Az épen maradt bélsugár-sejtek keresztmetszetén a sejtfalnak szakítás által lefejthető belső rétege gyürű-alakban veszi körül a sejtüreget, a mely gyűrű majd vastagabb, majd pedig vékonyabb, éppen úgy mint az a réteg is, mely a csavaros szalag kihúzódása után a finom elsődleges lemezzel a készítményekben visszamarad. Az 1. rajzon egyes bélsugár-sejtekben eme gyűrűket még lefejtetlenűl láthatjuk, egyes sejtekből már hiányzanak és néme- lyekből végül a szakítás által kihúzott csavaros-szalagok emelkednek ki. 1. rajz. rajz. 405 1. rajz. A bclsugar szakított felülete keresztmetszetben. — — . 2. rajz. A bélsugár szakított felülete sugárirányú hosszmetszetben. 450 A sugárirányú hosszmetszet rajzán (2.) látható, hogy a sejtfal belső lemezeinek csavaros szerkezete, csak közetlenűl a szakítási fölület közelében tűnik elő, a bélsugár-sejtek eltávolított részleteiből kihúzódott, szabadon álló csavaros szalagok folytatása gyanánt. A bélsugár sejtek egyszerű gödörkéi természetcsen a kihúzódott szalagokon is láthatók. A szalagoknak szabályos csavarvonalban történő lefejtödése kétségen kívül arra mutat, hogy a csavaros szerkezetnek az érintetlen sejtfalban is meg kell lennie. Tudtommal a parenchymás bélsugár-sejtek eme csavaros szerkezetét sehol- sem találjuk az irodalomban ismertetve és hogy e szerkezet mindeddig észre- vétlenül maradt, ezt annak a körülménynek kell betudnunk, hog^^ az a sejt- falakon csakis szakítás következtében tűnik fel. A BÉLSUGARAK SEJTFALÁNAK CSAVAROS SZERKEZETÉRŐL. 131 Ha ugyanis a bélsugarak ama belső részeit vizsgáljuk meg, a hová a szakítás nem hatott, vagy olyan készítményeket, a melyekben a bélsugár- végződések borotvával vagy mikrotommal metszettek el, úgy a sejtfal csavaros szerkezetének nyomát sem látjuk. E szerkezet létezését sem színezéssel, sem a sejtfal fénytörési sajátságainak vizsgálásával nem sikerült ép sejtekben fölismernem. Gombák által felbontott, fehérre és vörösre korhadt bükkfát is vizsgáltam ez irányban, a bélsugarak csavaros falszerkezete azonban az ilyen fában is rejtve maradt. A bélsugár-sejtek eme falszerkezetére nézve, a bükkfán kívül — melyen a jelenséget először ismertem föl — más fafajokat is megvizsgáltam és a vizsgálat eredménye az volt, hogy habár a szakítás által olyan feltűnően hosszú csavaros szalagok, mint a bükkfán, az alábbi fafajok egyikén sem voltak tapasztalhatók, a szakítási fölület közetlen közelében a fák nagy részén többé-kevésbé mégis feltűnt a csavaros szerkezet. A megvizsgált fafajok közül a leírt csavaros szerkezet jól volt látható a Plataniis orientális, Qiiercus scssiliflora és Qii. Cerris, Ulmiis campestris, Oslrya carpinifolia, Robinia Psetidacacia, Ailanthiis glaiuliilosa, Carpintts Betultis és az Acer Pseudoplataniis fajok bélsugarain ; kevésbé volt észlelhető a Tilia platyphylla, Pntnus aviitm és Fraxinus excehior fajokon és egyáltalá- ban nem volt észlelhető a Sorbtts Attcuparia, Beiula verrncosa, Alnus incana, Picea excelsa és a Piiiiis siJvesiris finom bélsugarain. Az első csoportban említett fák bélsugarainak szakítási fölületén a csavaros szerkezet körülbelül úgy tűnt fel, mint a hogy az a bükkfa bél- sugarainak sugárirányú metszetén (2. rajz) látható, azzal a különbséggel, hogy a szabadon álló, kihúzódott csavaros-szalagok hiányoztak ; egyeseknél így külö- nösen a fönt nevezett Platantis, Oslrya és Qiiercus fajok bélsugarain azonban ilyen kinyúló csavaros szalagok is voltak észlelhetők, különösen a kereszt- metszeteken, melyeken ugyanis a mikroszkop-mikrometercsavarának ki- és visszaforgatása közben jól lehetett a csavarodó szalagokat látni.* A leírlak szeriül a bélsiigársejlek csavaros falszerkeze le, különösen a vaslag bélsugara fafajoknál nieglehelösen elterjedi sajátság, a micly e sejtek- nek, valamint általában a farésznek bizonyos rugalmasságot, szilárdságot köl- csönöz. Az ilyen bélsugarak a törzsben tehát nemcsak a tápláló anyagok átal.ikílási, raktározási és közlekedési helyei gyanánt szolgálnak, hanem lénye- gesen hozzájárulnak a fi szilárdításához is. A bélsugarak eme csavaros falszerkezete egyrészről megvédi magukat a bélsugár-sejteket attól^ hogy a fának hosszirányban haladó elemi alkotó részei által összenyomassanak és másrészről rugalmas ellenálló tehetséget kölcsönöz a törzsnek, különösen a csavaró hatásokkal szemben. A Trametes stereoides (Fr.) nevű gombától vörösre korhadt bükkfán** * .Megemlítem itt, hogy a vizsgálathoz a szakítási fölülctet lehetőleg változat- lanul kell preparálni és mikroszkóp alá juttatni ; ez okból a metszeteket a kellő óvatossággal kell készíteni. ** Math. és természettud. Értesítő. 1903. XXI. kötet. 132. old. 9* 132 A BÉLSUGARAK SEJTFALÁNAK CSAVAROS SZERKEZETÉRŐL. gyakran megfigyelhettem, hogy a bélsugarak a fa elporladása után is, mint szilárd szalagok sokáig megmaradnak. Ez nyilván annak tulajdonítandó, hogy a bélsugarak, mint a védő váladékok keletkezési helyei, a legjobban konzer- vált részei a fának. Az ilyen módon szabaddá vált bélsugarakon azt tapasz- taltam, hogy ezek hosszirányban tetemes rugalmasságot fejtenek ki. Ez, azt hiszem, a sejtfalak csavaros szerkezetével kapcsolatos és bizonyára észlelhető lesz egyéb vastag bélsugarú fafajoknak ilyen módon elkülönített bélsugarain is. Hollós László: Nógrád-megye földalatti gombái.* Kondor Vilmos m. kir. erdőmester Nógrád vármegyéből több ízben küldött érdekes földalatti gombákat és ezért magam is megnéztem Litke erdejét, honnan a küldemények java része származott. Csak öt napot tölthettem e helyen, de mivel nemcsak az erdőmester úr volt szíves kalauzolni, hanem egy ügyes erdőőrt is rendelt mellém : e néhány nap alatt annyira bőven került földalatti gomba, mint ez ideig hazánk egyik helyéről sem. Daczára a nagy szárazságnak, daczára annak, hogy eső rég nem volt és így a föld csaknem kőkemény lőn, 15 fajból mintegy 500 példát gyűjtöttünk. Még egjr kirándulást tettem a megyében Verőczére, ebben F i 1 a r s z k y Nándor múzeumi őrrel. Magyarországból ez idő szerint mintegj^ 60 faj földalatti gombát isme- rünk és így az alábbiakban, Nógrád-vármegye néhány pontjáról elősorolt 20 faj egy harmadrészét teszi a nálunk ismeretes fajoknak. Ha csak néhány olyan ügyszerető erdész találkoznék, mint Kondor Vilmos erdőmester, úgy hazánk földalatti gombáinak világos képét csakhamar megismerhetnők. Az európai művelt államok földalatti gombái rég ismertetve vannak tekintélyes monográfiákban, míg mi itt is a kezdetnek a kezdetén vagyunk. Megjegyzem, hogy a földalatti gombákra vonatkozó összes irodalom megvan nálam, de nem idézem, nehogy a dolgozat terjedelmét növeljem. E kis közlemény úgyis csak előmunkálat hazánk föld alatt termő gombáinak monográfiájához. A dolog természetéből folyik, hogy minden fajt mikrosz- kóppal vizsgáltam. I. Hymenogastraceae Vitt. 1. Melanogaster ambigitus Tttl. Fiatal tölgyek alatt, a levéltörmelék között, augusztus végén. Litke (Makcsa és Pólya erdőrész). 2. Melanogaster variegatiis Tttl. Gyertyánfa alatt, augusztus elején. Litke (Kőkapu erdőrész). 3. Hymenogaster decorits Tttl. Bükkfa mellett, augusztus elején. Piliny. 4. Hysterangium nephriticttm Berk. Vén bükkfák gyökerei között, * A növénytani szakosztálynak 1903. évi januárius 14-iki űlcsén előterjesz- tette Mágócsy-DietzSándor. NÓGRÁD-MEGYE FÖLDALAITI GOMBÁI. 133 nagyon gyakori. Csertölgy alatt is terem. Augusztus elején és szeptemberben. Litke (Kőkapu, Krétás, Makcsa, Alsó-bükk). 5. Hysterangium fragile Vitt. Bükk- és tölgyfák mellett, augusztusban. Litke (Kőkapu és Bükktető erdőrész). 6. Hysterangium stoloniferum Tiil. Tölgyfák alatt, augusztus elején. Litke (Kőkapu erdőrész). 7. Oclaviania liilea Hesse. Mintegy húsz éves, meglehetősen zárt gyertyános erdőben a levelek alatt, július végén. Litke (az állami csemete- kert mellett). 8. Oclaviania mittabilis Hesse. Vén bükkfa gyökerénél, augusztus végén. Litké (Kőkapu erdőrész). 9. Gautieria morchelliformis Vitt. Tölgy- és gyertyánfák alatt, augusz- tusban. Litke (Kőkapu s Alsóbükk erdőrész). n. Tuberoideae Vitt. 10. Tiiber aestivinn Vitt. Tölgyfák mellett augusztus elején. Piliny, Littke (Kőkapu erdőrész). Valószínűleg megvan Verőcze mellett is a Borbély- hegyen. Ottlétemkor temérdek disznótúrást láttam és Filarszky kérde- zősködésére a kanász egész jól leírta e gombát, melyet a disznók kitúrnak. Példányt azonban innen nem lehetett keríteni. Kondor erdőmester Litkén olyan makkot ültetett el 1901 őszén, mely szarvasgombás erdőből származik ; és így hazánkban valószínűleg ő az első, ki a szarvasgomba tenyésztését franczia mód szerint nálunk megkísérli. Szíves tudósítása révén a következő adatokat jegyzem föl az ültetésre vonatkozólag : »A múlt évi nagyon gyenge niakktermés következtében, a kísérletekre szánt tölgycsemeték nevelése csak szűk korlátok között volt teljesíthető ; a szarvas- gomba pilinyi lelőhelj'én (báró Prónay Gábor erdejében) ugyanis, a mely mintegy 1-5 k. holdra tehető, csertölgy közé elegyítve, egyes 35—40 éves pelyhes íölgj' (Ouercus pubescens) törzsek állanak és csupán ezeken volt alig számbavehető, csekély makktermés. Minthogy pedig a helyenként elég vastag, fekete televényréteggel borított talaj, a makkhullás idején feltűnő sok myceliumtól volt átszőve, a lehullott és körülbelül egy hétig hevertetett makk nagyon alkalmasnak látszott a kísérletezésre ; miértis gondosan fölsze- dettem és — bár nagyrészben férges volt — elvetettem. Az eredmény 250 darab egyéves csemete, melyeket' legutóbb már átiskoláztattam. Ez évben a kérdéses helyen makktermés egyáltalán nem volt«. 11. Tiiber dryophilnm TtiL Bükkfák alatt, augusztus elején. Litke. 12. Títber ntfiim Pico. Öreg tölgyesben, augusztus elején Litke. 13. Pachypliloeiis conglomeratus Berk. et Br. Vén bükkfa gyökere mellett, szeptember elején, Litke (Alsóbükk), Verőcze. 14. Genea hispidiila Berk. Vén bükkfák gyökerei mellett, augusztus és szeptember hónapokban. Litke (Kőkapu és Alsó-bükk). 15. Genea verriicosa Vitt. Vén bükkfa mellett, a levéltörmelék között, szeptember elején. Litke (Makcsa erdőrész). 134 NÓGRÁD-MEGYE FÖLDALATTI GOMBÁL 16. Elaphomyces variegahis Vitt. Tölgy-, bükk- és gyertyánfa gyökerei mellett, augusztus végén, november elején. Litke (Kőkapu, Málnás és Makcsa). 17. Elaphomyces aculealus Vitt. Bőven mogyoróbokrok gyökerei mellett, szeptember és november elején. Litke (Alsó-bükk). 18. Elaphomyces Léveillei Tul. 100 — 120-éves gyertyánfák gyökerei mellett bőven találtuk, augusztus végén. Vén és fiatal bükkfák, meg mogyoró alatt november elején. Litke (Kőkapu, Bükk-oldal). 19. Elaphomyces pyri/ormis Tul. Vén bükkfa mellett, augusztus és november végével. Litke (Alsó bükk). 20. Elaphomyces anthracinus Vitt. Bükkösben, november elején. Litke (Ivőkapu). Most jelent meg az oroszországi Hypogaea-k monográfiája, F. Bucholtz rigai tanártól. Az orosz birodalomból 45 faj földalatti gomba ismeretes, míg nálunk magából Nógrád-vármegyéből 20 faj így tehát csaknem félannyi került elő. IRODALMI ISMERTETŐ. Magyarország virágos növényei. (A Hoffmann K. növényatlaszának képei- vel.) A dr. Hoffmann Gy. átdolgozta harmadik kiadás alapján írta Wagner János tanítóképző-intézeti tanár. A magyar szöveget átnézte M ágó csy-Dietz Sándor egyetemi tanár (67 táblán 375 és 582 szöveg- közötti képpel.) Budapest. Kiadja a kir. m. Természettudományi Társulat. 1903. 40. XXVI és 241 oldal. K föntebbi művel, mint Társulatunk könyvkiadó vállalata XL (1902 — 1904. évi) cziklusának második kötetével a magyar olvasóközönség réges-régi óhajtása teljesült. Azóta, hogy a Schreiber-Wilkomm-Borbá s-féle színes táblájú és korának megfelelő újabb iskolai atlasz elfogyott, olyan mü nélkül szűköl- ködtünk, a melyből a növények kedvelője az érdeklődését fölkeltő közön- ségesebb virágot színes képében és rövid leírásában megismerhette volna. A ki figyelemmel kísérte Társulatunk közlönyének azt a rovatát, a mely a tagok kérdéseit közli : eddig újra meg újra elpirulva olvashatta, hogy a hazai növények megismerésére vezető ilyennemű magyar kalauzunk nincsen, Közlönyünk ebbeli rovatának mindannyiszor — kivált tavaszszal — nyug- talanító kérdése az előttünk fekvő könyv megjelenésével nagyon rövid és megnyugtató feleletben fog ezután részesülhetni. A kiadott mű első sorban ezt a sóvárgást akarja oltani. Ezért nem baj, hogy a Társulatban nem eredetinek hosszadalmas, minduntalan más föl- merülő kívánsággal megakasztott költséges kidolgozására gondoltak, hanem jóformán elfogadható kész munkának alkalmas és olcsó átültetését határoz- ták el. IRODALMI ISMERTETŐ. 135 A német atlasz tetszetős lapjainál fogva még. a tartózkodó francziák között is hódított, a kik a munkát azonban a II. kiadás után a természetes rendszerrel gyúrták át. Angol átdolgozása is készül. E szerint nekünk sem kell röstellenünk, hogy német munkát átültettünk. A nyilvánuló kívánságok egyikét-másikát azonban meg kellett tenni. Hoffmann növényatlaszának még az ősi S c h r ei b er- félénél is gyarlóbb első kiadását a második és ezt a teljesen átdolgozott harmadika követte. Festékesnyomású egészen új tábláinak akárhány képe ízlésről is tanúskodik. Azonban a nemet munka két irányban nem elégíti ki a mi kívánsá- gainkat. Először sok olyan növényt mutat be, a milyet nálunk hiába kere- sünk, másodszor pedig sajátságos magyar növényeinket nem találhatjuk meg benne. De hallgassuk meg Mágócsy-Dietz Sándor ebbeli jelentését a magyar kiadás előszavából. »Hoffmann Károly »Pnanzen-Atlas«-ának d r. Hoffmann Gyula átdolgozta harmadik kiadása 875 növényt ismertet. Ezek sorából 56 növényt el kellett hagynunk, mivel hazánkban nem terem ; tulajdonképpen még többet kellett volna elhagynunk, de az el nem hagyható színes képek kedvéért meg kellett tartanunk. « Ilyenekre legyen itt példaképpen a X. táblán és a 36. oldalon bemu- tatott havasi harangrojt, a XXIV. táblán és a 80. oldalon a hamvas hanga, az LV. táblán és 168. oldalon a fekete búzavirág képe, illetve leírása. »Az ilyen módon megmaradt 819 növényleírást Wagner megtoldotta 446-tal, úgy, hogy a magyar kiadás 1265 növényt ismertet. « »A magyar kiadás képeinek száma is meghaladja a német kiadásét. Ugyanis a német kiadás képeinek száma az átvett 64 színes táblán 354 ; a magyar kiadás három új színes táblája 21 Magyarországra jellemző növényt közöl színesen, így tehát a magyar kiadás színes képeinek száma 375. A három új tábla közül a 65. és 67. Réti Ödön, a 66. Wagner Ágoston rajz- tanárok ügyességét dicsérik. A 65-ik táblán például a piros hunyor, a 66 ikon a pompás Telckia, a 67 iken a Sternbergia jól festett képe látható. »A német második kiadás 65. és 66. tábláját, valamint egyáltalában a moszatokra, a gombákra, a zuzmókra és a mohokra vonatkozó részt, minthogy a magyar kiadás czéljainak nem feleltek meg, nem vettük át. — hanem csak a virágos növényeket és a puszta szemmel is fölismerhető, meg a virágos növényekhez külsőleg hasonló harasztféléket, az úgynevezett edényes virág- talanokat tárgyaló részt. « »A német kiadásból átvett szövegközti képek száma 415 ; — a fönt részletezett okokból ugyanis az eredeti 475-ből el kellett 60-at hagynunk. Az ismertetett új növények illusztrálására más könyvekből átvettünk 122-őt, új kép készült 45. A magyar kiadás szövegközti képeinek száma tehát 582, vagyis a színes képekkel együtt összesen 957 növény képét tartalmazza ez a 136 IRODALMI ISMERTETŐ. könyv. Az új képek fele részét Wagner Ágoston, másik fele részét Wagner János természetből rajzolta.« A mű hasznavehetőségének fokozására szerzője és átvizsgálója tájé- koztatót bocsátottak eléje, hogy az olvasó a szükséges műszókkal magából a könyvből ismerkedjék meg és hogy a fölhasználásnak módjával meg- barátkozzék. Az alúlirottnak a tanulók kárára szerzett régi tapasztalata az, hogy a haladás csak akkor biztos, ha a tanuló szerzett ismereteinek mennyiségét maga is áttekintheti. A növények megismerésének legjobban megnyugtató ilyen eszköze az annyiszor becsmérelt L i n n é-féle rendszer. Azért csak örö- münket nyilváníthatjuk, hogy a könyv az eredetinek ezt a menetét meg- tartotta. A könyvnek egyéb jó tulajdonságai között első sorban azt kell meg- említenünk, hogy Wagner »a német munka leírását nem fordította le egy- szerűen és ha egyik-másik növény leírását le is fordította, mindig bővítette, helyesbítette ; a legtöbb növényt azonban újonnan írta le segédmunkák és saját tapasztalata alapján, különösen pedig önállóan járt el a ritkább növények, nevezetesen a magyar növények leírásában*. A leíráshoz csatolt szövegbeli képek többnyire egyszerű termet-rajzok, ritkábban látunk széttagolt részeket. Az új képeknek ehhez a szabáshoz kellett alkalmazkodniok, de azért mégis — kivált a könyv számára külön rajzolt magyar növényeké között — akárhányuk megkapóan beszédes, például a 13. oldalon a hernyós czinczor, vagy a 84. oldalon a magyar királydinnye. Ezzel a szerző és az átvizsgáló megfeleltek volna a reájok háruló föl- adatnak. De éppen a hazai növényfajokra irányított figyelmük nemes elhatá- rozásukat dagasztotta és mondhatjuk : a tudomány javára. Eddig az egész szakirodalmat kellett átfürkésznünk, hogy a hazánkban föllelhető fajokról tudomást szerezhessünk. A Wagner- Mágócsy- féle könyv megjelenésével ebben is van kalauzunk » minden tárgyalt növényfaj, vagy egy növénynemhez tartozó növényfajok leírása után elősoroltuk azokat a fajokat, a melyek még hazánkban tenyésznek«. Tehát végre megvan hazai virágos, sőt edényes növényeink rendszeres egybeállítása (enumeratio). Más szakfűvész találhat rajta kifogásolni valót, de még ez is kénytelen lesz reá támaszkodni. Ebből az egybeállításból azt is látjuk, hogy a könyv német czímét (Pflanzen-Atlas) miért másították meg a magyarban. De még mást is látunk belőle. »A fajok újabb megítélése, vagy neveiknek újabb megrostálása sok esetben arra kényszerített, hogy a magyar irodalom eddig használta latin nevek helyett az újabban megállapítottakat használjuk ; de ez esetben a magyar irodalom használta régibb nevet mint egyjelentésűt (synonymot) zárójelben mégis közöljük, hogy a magyar szakirodalomban való tájékozódást meg- könnyítsük.« Sokkal nagyobb föladat volt az alkalmas magyar nemzetség- és faj- nevezetek megállapítása. IRODALMI ISMERTETŐ. 137 »A leírt növények magyar neveűl első sorban azt fogadtuk el, a melyet Diószegi Sámuel és F a z e k a s Mihály jeles »Magyar Füvészkönyve« óta jóformán minden magyar botanikus használ. A rossz képzésüek, vagy a latinból egyszerűen átírtak helyett a későbbi irodalom nevei vagy a gyűjtött népies nevek között választottunk. « Wagner évek óta a régibb irodalomból és a nép ajkáról vagy 6000 magyar növénynevet gyűjtött össze. A közlött régi irodalmi nevek és új-gyüjtésű népies nevezetek a növény megismeréséhez is vezethetnek. így például egyik tanítványom kérdezte, hogy mi az a burusnyán, melyet a székelyföldi legények tavaszszal a tanulók szü- leinek cselédje elbeszélése szerint ünnepnapra kalapjukba tűznek ? Ez a név ugyan nincsen meg Wagner- M á g ó c s y könyvében, de van helyette boroszlán, vagyis az orgonabokor. Tanítványom megmutatta otthon az I. tábla képét és a kalauzolás helyességéről győződött meg. Ezért bátran mondhatjuk, hogy a 27 oldalra terjedő bőséges tárgymutató sokban fog az érdemes munka elterjedéséhez, azaz a növények megismeréséhez járulni. Azonban a terjedelmes tárgymutatóba foglalt vagy 6000 nevezet között » Némely növénynek . . . népies nevére nem akadtunk. « Ilyen esetben vagy a latin, a szláv, vagy a német nevek alapján alkottunk újat, vagy a közelről rokon növények neveinek fölhasználásával segítettünk magunkon. Ebben Paszlavszky József, Társulatunk érdemes főtitkára is segítségünkre volt ; tanácsait egyébként is az egész munkában szíves köszönettel követtük.* A munka előszavából vett és példákkal megvilágosított részletek közlé- sével befejeztük volna az új növény-atlasz bemutatását és letehetnők a tollat. Azonban a közlöttek egyik-másik részletét még egyéb szempontokból is figyelemre kell méltatnunk, sőt az egészet a nemzeti általános művelődés magaslatából kell áttekintenünk. Röviden szólva, bírálatba is kell bocsátkoznunk a végett, hogy meg- állapíthassuk, vájjon a bemutatott könyvre fordított áldozat, fáradozás és körültekintés remélhet-e méltatást; még pedig nemcsak üzletit, hogy a kiadás elkel, hanem azt is, hogyha elkelt, megtartja-e a becsét, teljesít-e hivatást ? Ezért legyen szabad azokat az okokat fürkésznünk, a melyek a növények ismeretének megfogamzását és hagyományos továbbszármazását eddig csö- könyösen megakasztották és ennek kapcsán könyvünkbe pillantanunk, hogy a megfogamzás és a továbbszármazás föltételei megvannak-e benne? Mert a Magyar Füvészkönyv nem a Tudományok Egyetemén született, nem verhetett a jövő nemzedékben gyökeret. Az egyetemen tudniillik a növények megismerésével foglalkoztak ugyan, de sokáig latinul, azután meg németül. A mikor a német nyelv az egyetemen végre otthonossá lett, a szak mívelőjének személye többször változott. Végre állandóság következett be és a növények megismerését az alma mater nem részesíthette a kellő ápolásában. Hozzá még a Németországból hozott H e r b a r t-imádás saját tantervezetével a gimnázium alsó osztályaiból kirekesztette a természetrajzot. 138 IRODALMI ISMERTETŐ. Hogy a természetrajz elvesztette még előbbi helyét az orvosi pályára kötelező tudományszakok Icözött is, talán ennek tudható be. Végre huszonötévi ellankasztó sürgetés és megtörő lemondás után a természetrajz a leginkább gabona-, gyümölcs-, szőlő és takarmány-termesz- téssel, állattenyésztéssel, vadászattal és halászattal, valamint bányászattal fog- lalkozó Magyarország gimnáziumában az egyetemi mostani szaktanárok lelkes közreműködésével nemcsak régi helyét kapta vissza, de a legújabb tanítási tervezetben ennél valamivel nagyobb tért is. Az időközben keletkezett egyéb középfokú szakiskolák is tért engednek a természetrajznak, tehát a növények megismerésének is. Ezek akárhánya terjeszti majd a W a g n e r - H o f f m a n n-féle igazán nagy igyekezettel, szak- értelemmel és ízléssel készített könyvet. Annak a végső kérdésnek az eldöntése, vájjon a könyv Társulatunk tagjainak állandó érdeklődését kívánja-e, azaz czéljának megfelel-e, magyar voltának megállapításából következik. A mű ebből a szempontból két feladatnak kíván megfelelni. A magyar nóvényvirulat egészének egybefoglalása (enumeratio florae Hungaricae) arról tanúskodik, hogy az egyes növények ismerete, (a mennyiben a magyar szöveget Mágócsy-Dietz Sándor egyetemi tanár vizsgálta meg) az egyetemen is méltatásban részesül, sőt már több év óta gondos ápolás alá kerülve megfogamzott, ennélfogva tökéletesedését és továbbszárma- zását nyugodtan várhatjuk. De Társulatunk a tudományok ápolását csak másodsorban vallja fel- adatának, főczélja a természettudományi közműveltség terjesztése. Ennek szol- gálatában népszerűsíti a természettudományokat élőszóval és írással. A népszerűsítésre a természettudományok szakjaiból a legalkalmasabb a növénytan. Tárgyai, a növények és részeik, kivált a gyümölcsök és a virágok az embert gyermekkorától az elaggásáig kísérik és ezért érdeklik. A növénytan mégsem képes akkora érdeklődést elérni, mint tárgyai. Erre a megdöbbentő tüneményre Gaston Bonnier* figyelmét egykori oktatója és igazgatója Ernest Bersot, a ki a lentjelzett könyv megírására buzdította, a következő szavakkal irányítja : »A növénytan a legcsalfább tudományszakok egyike. Mivel a növény- kék kedvesek, az ember azt képzeli, hogy a tudomány is kedves ; csakhogy az ember nagyhamar kiábrándul. Mért is hát, mért ? Azért, mert a tudósok saját magukra gondoltak, nem pedig reánk. « Ha már franczia ember szólhat így, mennél jogosabb a mi panaszunk ! A magyar növénytan mívelőinek első ketteje, Diószegi és Fazekas, saját tudományukra, Linné alkotmányának nemi izímereire gondoltak inkább, mint reánk, tudniillik a mívelt közönségre. Magyar szóval író utódaik ettől * Les plantes des champs et des bois par Gaston Bonnier, Paris, Bail- licre. 1902. — A Préface V. oldalán így ír : »La botanique est une des scienccs les plus trompeuses. Comme les fleurs sönt charmantes, on s'iinagine qu'elle est charmante aussi et on est vite desabusé. Pourquoi donc ? ah ! pourquoi ? c'est que les savants ont songé á eux et non pas á nous.« IRODALMI ISMERTETŐ. 139 fölbátorodva tértek cl nemcsak a magyar értelmes beszédtől, hanem a magyar gondolkodástól is. Ez, valamint a nyelvújítás és nyelvszépítés békói és kor- látai már előbb jelzett egyéb bajokkal szövetkezve, a növénytant a mívelt közönségtől egészen eltorlaszolták. Még csak a Természettudományi Társulat Közlönyének megindulása fogott a torlaszok szétszedéséhez.* Egyetemeinknek a Társulatban közreműködő, az általános növénytannal fcglalkozó szaktanárai a tudomány egyéb közmunkásaival összefogva a mű- nyelvet annyira visszamagyarosították, hogy a legtöbb műszót a növény meg- tekintésekor a köznyelvből megérthetjük. Az előttünk fekvő Wagner- M ág ócsy- féle könyv a mindinkább javuló és érthető műnyelvet alkalmazza. Hogy a forrás idejében még némi kiforratlanság is észlelhető, azt a könyv írói sem utasítják el maguktól. Azért azzal a jóakarattal, a melyet méltán elvárhatnak, legyen szabad egy-két megjegyzést koczkáztatnunk. A foniszinnú szónak első hallatára nem tudjuk, hogy be-, el , föl-, ki- vagy összeforrt-e ; világos értelme csak így van : összeforrt- szirmú. A szikár szóval mások után indulva a szikkadó termőhelyet akarják megjelölni. Már pedig ezt a szót a nyelvújítás** czingár, hitvány, tsappadt, ösztövér, madárhúsú, száraz helyett, a mint sokfelé kérdezősködve meg- győződtem, de csak emberre és állatra alkalmazza ; a föld soványságára ne használjuk. A növényfaj megnevezésében a szerzők szintén érthetőségre törekedtek, a mit az olvasó akkor vesz észre, hogyha a szöveg továbbhaladását egybe- hasonlítja. Míg a 65 ik oldalon a locsahúr olvasható, addig a 192iken locsagaz helyett már tócsagaz áll. A könyv írói annyi meg annyi régibb és újabb keletű gyanús nevezetbe botlottak, hogy első látásra meghökkenve munkaközben olyannak is meg- kegyelmeztek, a mely nem érdemli meg. Ezt belátva, nem vehetjük zokon, hogy az irodalomban fölhalmozódott nevezetekből elvétve megkíméltek rejtve-trágárt (csékcsillag), parlagiast (borjú- pázsit, lófarkfü, só-múcsing), érthetetlent (patkóczím, baltaczim), másértelmüt (lepkeszeg, gazillat, pedig ez utóbbi fonnyadt vagy száraz állapotában fölsé- gesen vaniliaillatú), valótlant (zörgöfü, kökényszilva, mely néven ehető piaczi, apró nyári gyümölcs ismeretes), csúfolkodót (apácza-konty), nagyképűen tudo- mányosat (kazuárbokor, holott a hazai és nem ausztráliai bokrocska édes szőllejéből legföljebb ürge és fogoly lakmározhatnak). A meghökkenéssel a figyelmet félbeszakító ilyen gyanús nevek legtöbbjét azonban megjavítva láthatjuk. A XIX. a Csőporzósak osztályában például a Magyar Füvészkönyv 25 ilyen nevet ajánl ; mások is kínálnak. Wagner- * L. Szily Kálmán czikkét Közlönyünk 1899. évi fcbruáriusi, 354. füzetében. ** L. Szily Kálmán: A magyar nyelvújítás szótára, Budapest, 1902. czímű könvv 307. oldalát. 140 IRODALMI ISMERTETŐ. Mágócsy könyve ezekből 19-et megjavít, például kappanör helyett arnika, csühtíllö h. búzavirág (délkeleti megyéinkben valamennyi pézsma, a mely nevezetet a könyv rekesztőjel közé zár), körfény h. bábakalács stb., és csak négyet hagyott meg. Jobb génusz-név kiszemelésére az eddigi irodalmat gondos figyelemben részesítve találjuk. B o r b á s szerencsés szógyűjtése vagy érdekkeltő ötlete a megérdemlett méltatásban részesülnek ; például fanyarka, gyöngyvesszö, svéd- búza, sédkender, tündérfátyol, tündérfürt, zseJlérke stb. Akárhány növénynév, a mint már az előszó közléséből láthatjuk, Wagner, Paszlavszky és Mágócsy-Dietz nemes ízlésére vall, pl. törpe diindi. Az előadás nyelvezetéből is azt látjuk, hogy a könyv a magyar gon- dolkodás menetét iparkodik ellesni. A személytelen, száraz, fárasztóan tárgyi németes leírás helyett (a mely oly hidegen érint), sok helyen személyes, eleven, értelmes, könnyű^ majdnem természetes folyóbeszédet találunk. A magyar könyv a kiindulásra szolgáló német könyvnél összehasonlít- hatatlanul magasabban áll. A könyvnek külső megjelenése a czélhoz méltó ; a választott betűk alakja és nagysága jól olvasható, a szedés és javítás gondos, a papiros jó. Az Athenaeum részvénytársulat könyvsajtója őszinte elismerést érdemel. De maga az Athenaeum vállalatának igazgatósága is lekötelezi a közönséget, a mennyiben a kikötött ívek számán készségesen és önzetlenül túlmenni nem vonakodott. A könyvet avatott szakértelem és odaadó buzgalom teremtette meg ; meg is lesz a megérdemlett eredménye az, hogy kívánatossá teszi magát a tárgyat. Belőle a Természettudományi Társulat újjáteremtőivel egyetemben, kivált a könyv újabb, még jobb kiadásaiból még megérhetjük azt az általánosan bizonyára megérlelődő meggyőződést, hogy a növénytan kedves tudomány. FiAi.owsKi (Budapest). NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.* a) Hazai irodalom: Barna Balázs : Védekezési kísérletek a moharüszög (Ustilago Crameri Kcke.) ellen formaldehyddel. — Kisérletügyi Közlemények, 1903. évf. (VI. köt.), 56—64. old. Bernátsky Jenő dr. : A Ruscus-phyllocladium morphologiai értelme- zése anatómiai alapon. — Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1903. évf. (XXI. köt), 177—189. old. * E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni minden az előző füzet óta nyomtatás- ban megjelent hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemény forrá- sáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 141 Borbás Vincze dr. : A mogyorófélék meg a nyirfafélék családja egyesítendő. — Magyar Botanikai Lapok, 1903. évf. (II. köt.), 179—180. old. Flatt Károly : A herbáriumok történetéhez (folytatás). — Magyar Bota- nikai Lapok, 1903. évf. (II. köt.), 184—194. old. Francé Rezső : A fajkeletkezés elméletének fejlődése. — Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz, 1903. évf. (LXX. füz.), 49—66. old. Győrffy István : Népies magyar növénynevek. — Orvos-természettudo- mányi Értesítő, 1903. évf. (XXIV. köt.), I— III. füzetből különlenyomat, 3 old. Hajts Béla : A magyar gyümölcs-nomenclatura és írásmódja. — Ker- tészeti Lapok, 1903. évf. (XVIII. köt.), 161 — 166. old. Istvánffi Gyula dr. : Az Ithyphallus gomba és Coepophagus atka együttes föllépéséről hazánkban. — Mathematikai és Természetudományi P^rtcsítő, 1903. évf. (XXI. köt.), 182-183. old. Lengyel Béla : Egy ritka májmoh előfordulása hazánkban. — Magyar Botanikai Lapok, 1903. évf. (II. köt.), 182—183. oldal. Linhart György : Gyümölcsfáinknak élősdi gombák által okozott leg- fontosabb betegségei és az ellenök való védekezés. — A m. kir. növény élet- és kórtani állomás kiadványa. Magyar-Ovár, 1903. — — Legfontosabb mezőgazdasági kultúrnövényeinken előforduló élősdi gombák, illetve bacteriumok és az ellenök való védekezésmódok. — A m. kir. növényeiét- és kórtani állomás kiadványa. Magyar-Óvár, 1903. Magyar Botanikai Lapok (Ungarische Botanische Blatter). — Kiadja dr. I) e g e n A r p á d, szerkeszti Alföldi Flatt Károly, főmunkatárs T.h a i s z Lajos. — 1903. évf. (II. köt.); megjelent a 6-ik füzet. Pósch Károly : A rózsa gombabetegségei. — A Kert, 1903. évf. (IX. köt.), 339-341. old. — — A gyümölcsfák és szőlő fogékonysága gombabetegségekkel szem- ben. — Gyümölcskertész, 1903. évf. (XIIL köt.), 91—92., 102-103.. 115—117., 126—127. old. 'Sigmond Elek dr. : Pillangósokkal együttélő talaj-baktériumokról. — Köztelek, 1903. évf. (XIIL köt.), 825—826. old. Szittyay Géza : Világító állatok és növények. — Uránia, 1903. évf. (IV. köt.), 304-305. old. Tuzson János dr. : A közönséges bükk fájának egynémely tulajdon- ságáról. — Erdészeti Kísérletek, 1903. évf. (V. köt.), 1—14. old. — — Anatómiai és mykologiai vizsgálatok a kóros és a korhadó bükkfán. — Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1903. évf. (XXI. köt.), 97—134. old. Weissmann Arthur dr. : A Phytolacca decandra gyökeréről és gyü- mölcséről. — Gyógyszerészi Értesítő. 1903. évf. (XI. köt.), 483—485., 503—506., 523-526., 543—545. old. Zahlbruckner Sándor dr. : A pannóniai Flóra »Parmelia ryssolea<:<-ja (egy táblával). — Magyar Botanikai Lapok, 1903. évf. (II. köt.), 175—179. 142 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. h) Külföldi irodalom: Anonymus : Die Aufforstung im Flugsandgebiete von Deliblat. — Oesterreichischc Forst- u. Jagdzeitung, Jahrg. 1903. (Bd. XXL), vSeite 57—58. Roll, Július : Beitrage zur Laubmoosflora von Herkulesbad in Süd- ungarn. — Hedwigia, Jahrg. 1902. (Bd. XLL), Seite 215—218. Sajó, K. : Nützlichkeit der Ameisen. — Zeitschrift für Pflanzenkrank- heiten. Jahrg. 1902. (Bd. XII.), Seite 215-218. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztálynak 1903. április l-seji (XCIII.) ülése. Elnök : Klein Gyula ; jegyző : S c h i 1- b e r s z k y Károly. 1. Lengyel Béla »A Hypenantron fragrans Balb. új lelőhelyéről* értekezvén, fölemlíti, hogy 1903. márczius 25-én résztvett a Simonkai Lajos tanár vezetésével rendezett botanikai kiránduláson és ez alka- lommal a bánhidai »TuruI«-hegyen csinos májmohot talált, mely első megtekintésre Griiiialdia harbifrons-nak látszott, azonban pontosabb vizsgálatok és különösen S i- m o n k a i beható tanulmányozása után ki- derült, liogy Hypenantron fragrans Balb. és mint ilyen hazánlíra egészen új adatot, a mennyiben a hazai májmohokkal foglal- kozó botanikusok munkáiban (se Limpricht- nél, se Simonkainál, se Borbásnál, se Hazs- linszky összefoglaló munkájában) nincsen fölemlítve. Főbb társnevei : Marchantia fragrans Balb. 1S05, Fimbriaria fragrans Nees ab. Esenbcck és Hypcnaiüron fragrans Balb. sub Marchaniia. Különbözik a Grinialdia génusztól abban, hogy a Grimaldia-génusz fajain a termős vaczkok széle hasábos, ellenben a Hypenanfroii-génusz vaczka épszélű, azonkívül a Hypcnaniron-génusz antheridiumai szórványosan vannak a lomb felső lapján, míg a GriniaJdia-gcnuszníl az antheridium-fészkek a lomb fonákán fordulnak elő. Dumortier: »Hcpaticae Europae (1874) munkájában Fimbriaria fragrans-nak nevezi (pg. 158), ugyané név alatt fordul elő az irodalomban még sok helyen, de a génusz neve Fimbriaria nem lehet, mert még C o r d a előtt (1829), J u s s i e u már régebben nevezett el egy génuszt Fimbriaria-n&k. a virágos növények sorából, melyet manapság a Ma] pighi a- félék családjába soroznak. Ezért a génusz helyes neve Hypcnaniron, úgy a hogy azt Engler-Prantl Natürliche Pflanzenfamilien-jében is találhatjuk (91/92, Liefg. p. 33, f. C. 8 F. H).'Van ezen növénynek még egy másik leírása szép és tökéletes rajzzal, Marchantia fragrans Balb. név alatt W a 1 1 r o t h : Annus bota- nicus-ában (1815 p. 129. Tab. VI. fig. 9.). Dumortier azt mondja, hogy Hel- vetiában és Itáliában fordul elő leg- inkább, de Nees ab Esenbeck, Gottsche, Cohn és mások a Hype- nantron vagy Fimbriaria fragrans-ról mint nagyon ritka növényről emlékeznek meg. Komárom-megyében Alsó-Galla község és a TuruLhegy közötti mészsziklák repe- déseiben sötét televényen találtuk és pedig a bánhidai »Turul«-emlék közelében leg- inkább napos helyeken, egészen kifejlődött termő receptaculum-okkaL A //jy/'e»i7«/ro7/-génuszból hazánkra ed- dig csak egy kétes adatunk volt. L i m- p r i c h t találta a Fimbriaria pilosa (Wahl.)-i a Magas-Tátrában a Lengyel- Nyereg északi lejtőjén, de csak meddő állapotban, mely körülmény a meghatáro- zás pontosságát és megbízhatóságát meg- lehetősen megnehezíti ; a Hypenantron fragrans Balb. pedig ezek után hazánkra nézve egészen új adat. 2. Lengyel Béla »A budapesti egye- temi növénytani intézetnek Anisits Jüan Dániel ajándékozta paraguaji fák« czímen bemutatta gazdag sorozatát ama fatörzsek- nek, melj'ck a nevezett egyetem xylologiai SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 143 gyűjteményét tetemesen gyarapították. Elő- adó az egyes érdekesebb fajokat megfelelő magy;ir;izó észrevételekkel kísérte ; végül az :ij;indckozónak, A n i s i t s hazánkfiá- nak életrajzi adatairól emlékezett meg, a ki mint okleveles gyógyszerész került Assuncionba és ott azóta tanári hivatása mellett utazásai közben tanuhnánj'ozza és g]'űjti az odavaló növényeket, nem feled- kezvén meg ezalatt hazájának tudományos intézeteiről sem. 3. Augustin Béla »A porzók fel- nyílási mechanizmusa a Solanaceae-család- ban« czímű előadása során fölemlíti, hogy a Capsictnii aimiiuui és az Atroya BeUa- donna-i&iok virágaiban az antherák vá- lasztó falának a külső része nagyon széles. A nyitó réteg kifejtette erő nem lenne elég arra, hogy az antherák falát azon helyen felszakítsa ; ezért a választófalak külső részében átalakulás mcg3'en végbe, a mennyiben az epidermis alatt fekvő sejtréteg egészen megtelik calciumoxalat- kristálj'okkal, melyek a választófalak szö- vetében is megjelennek. A porzók érése idejében c kristályok eltűnnek, az epider- mis alatt fekvő sejtréteg — mely egészen tele volt kristályokkal — elpusztul és a nyitó réteg felszakítja az antherákat. 4. Ernyey József »Növénytani biblio- graphiánk szláv adatai« czímen tartott elő- adást. Hivatkozással arra, hogj^ a szláv, neve- zetesen : cseh, lengyel és tót könyvészeti adatok az eddigi bibliographiai közlések nyomán nehezen állíthatók össze, a szerző privátim revideálta a nevezett irodalma'.íat. Elősorolja a legrégibb cseh-tót fűvűs- könyveket és a cseh fotyóiratokat, melyek- ben hazai tárgyú botanikai közlések talál- hatók. Ilyenek : K o 1 i n s k y 1553. évi kézirata, Bartholomeides 1798. évi, Budán megjelent tót természetrajza, a nag3'szombati tót herbár 1793-ból. Cseh folyóiratok közül ; a Casopis Ceskeho Múzeum 1827-től kezdve, a .Matica Slo- venská kiadványai, Pohlady és Sbornik. Lengyel folyóiratok közül : a krakói tud. Akadémia jelentései : Rozprawy i Spra- wozdania és Sprawozdanie Komysyi fizyo- giaficznej, melyekből mintegy 80 a hazai könyvészetben eddig ismeretlen adat talál- ható. A gyűjtést Ernyey folytatja, főleg a cseh adatok kiegészítése végett. 5. F i a 1 o w s k i Lajos : »A Hoffmann- Wagner-féle Növényatlasz bemutatása. « Fialowski ismerteti és méltatja a Termé- szettudományi Társulat könyvkiadó válla- latának egyik utóbbi kötete g3ranánt meg- jelent művet, mely nemcsak tetemesen van átdolgozva a hazai viszonyoknak megfele- lően, de azonkívül a jellemző benszülött magyar növényekről készült színes képek három táblán vannak e műhöz csatolva. 6. Istvánffi Gyula »Adatok a szőlő gyökérromlásának ismeretéhez« czímű elő- adásában István ffi rövid áttekintést nyújt a szőlőgyökér romlását okozó gombákról és azután összefoglalja idevágó vizsgá- latait. Behatóan tárgyalja a Dcinatoyhora (vagy Rosellinia) necaírix és D. glovieraia fejlődését és utal arra, hogy ez a két faj Magyarországon rendkívül közönséges a szőlőkben. Eddig ugyanis azt hitték, hogj' csak nekány helyen fordulnak elő. Kiemeli továbbá, hogy a D. glomerata nem ragasz- kodik kizáróan a homokos talajhoz, mint azt eddig leírták, hanem kötött talajban is közönséges. Bemutatja e gomba fejlő- désére vonatkozó vizsgálatait, tiszta tenyé- szetekben nyert eddig ismeretlen conidium- tartó-képzését és behatóan ismerteti az oltványiskolákban tapasztalt nagy fiusztí- tásait. Ezért nem lehet eléggé ajánlani az oltványiskolák gondos ellenőrzését. A be- mutatott színes képek a gyökérpenészektől szenvedő tőkék felismerését nagyon meg- könnyítik és az előadó dolgozatának mel- lékletei gj'anánt az »Ampelologiai Intézet Közleményei«-ben fognak kiadatni. Bemu- tatja továbbá a gyökérpusztító gyanánt megjelenő Hypholoina fascictűare-i, mely sárgásbarna zsinóros rhizomorpha-jával pusztítja a szőlő földalatti részeit és az élő szőlő tőkéjén termi bokros sereges kalapjait. Ha ehhez hozzáveszszük még az Istvánffi által más alkalommal már gyökérpusztító gyanánt bemutatott Ithy- fhallus iinpiidicus-t, Magyarországon már két egészen új gyökérpusztító szőlőellen- ség vált ismeretessé. 7. Istvánffi Gyula. »A szürke rot- hadás (Botrj'tis cinerea) sclerotiumai szőlő- bogyókon« czímű előadásában vázolja vizs- gálatait a Botrytis cinerea sclerotiumainak fejlődését illetőleg. Két éven át folytatott vizsgálatai révén meggj^őződött arról, hogj^ a sclerotiumok az érő szőlőfürtök bogyóin, valamint az érődő — le nem szedett — hajtásokon is kifejlődnek. Ilyen módon a lehulló beteg, sclerotiumokat viselő bogyók 144 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. is hozzájárulnak a Botrytis cinerca (szürke rothadás) elterjesztéséhez. A bogyókon fej- lődő sclerotiumok nagyon hasonlítanak a fe- kete-rothadás (Guignardia Bidwellii) okozta bántalom bizonyos fejlődési állapotához és ezt az esetleges összetévesztés lehetősége miatt előadó különösen kiemeli. A hason- latosság annál nagyobb, mivel a bogyókon termett sclerotiumokba VerticiUitim-Í3.iok fészkelik be magukat és az ilyen esetek nagyon emlékeztetnek a black-rot coni- diumos állapotára. Istvánffi előadását sok természet után festett képpel kísérte és jelezte, hogy dolgozata az »Anipelologiai Intézet Közleményei«-ben fog megjelenni. Az itt tárgyalt vizsgálatok gyakorlati sző- lősgazdáinkat annál is inkább érdeklik, miután egy némileg hasonló esettől el- tekintve, melyet legújabban Ausztráliában fig3feltek meg, az irodalomban a sclerotiu- mok ilyennemű megjelenése leírva még nem volt. 8. Jávorka Sándor »Nehány növény újabb termőhelyéről* tartott előadásában bemutatással kapcsolatosan körülbelül 30 gyérebben előforduló növénynek újabb lelőhelyét ismertette, a melyek részben Selmeczbánya, részben Esztergom köi'nyé- kéről, részben pedig Hunyad-megye közepe tájáról valók. 9. Szabó Zoltán »Phyllosticta sabali- cola nov. spec.« czímen közölte, hogy a budapesti tud. -egyetemi botanikai kert pál- maházában a Sabal Blackburiüaiium Glarb. pálmafajon él egy saprophyt gomba, mely a Fungi imperfecti körébe tartozik. Közel esik a PJi. peliireUo és PJioma Sabaleos- hoz, de spórákban és előfordulási módban eltér ezektől. Pyknidium subepidermialis, spórái mikrospórák (13 — 14 /u). 10. Schilberszky Károly szak- osztályi jegyző jelenti, hogy Hollós László-nak a »Növénytani Közlemények* ez évi első füzetében a hazai szarvasgom- bák elterjedését (térképpel) tárgyaló dolgo- zatából 200 darab különlenyomat készült, melyet a Társulat titkársága a íöldmíve- lésügyi m. kir. miniszterhez terjesztett föl, az erdészeti szakközegek között való szétosztás végett. Végül a jegyző előterjesztésére a szak- osztály' elhatározta, hogy a pünkösdi ün- nepek folyamán a botanikai tanulmányi kirándulást Selmeczbánya vidékére tervezi és a további teendőkkel a jegyzőt meg- bízza. ;i szerzőket illetik. A mennyiben azonban ilyen lényegesebb változtatásoknak a szük- sége mégis fölmerülne, ezek a kinyomtatott szöveg végén mint » FiiggeléliPóilás« szövcgczéndők. 8. A kéziratok és rajzok a Társulat tulajdonát képezik és az irattúrban megőriztetnek ; ez okból az eredeti kéziratok másolatokban küldendők a szerkesztőség cziniéro. A szerkesztő -bizottság tagjai : Klein G }• u 1 a (elnöke) műcgj'ctemi tanár, Filarszky N ;í n d o r, ni. nem- zeti múzeumi növénytani osztály-igazgató, M á g ó c s y - D i e t z Sándor egyetemi tanár, S c h i 1 b e r s z k y Károly tanár, 5 t a u b Móricz tanár. A szakosztály tisztikara : Elnök : K 1 c i n Gyúl a műegyetemi tanár (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 1 . szám) ; alelnök : Staub Móricz fő- gimnáziumi tanár (Budapest, VIII., Trcfort- utcza 8. szám) ; jegyző : Schilberszky Károly tanár (Budapest, I., Budafoki-út 13. szám). Tudósítás. A y>Növénytani Közleményeké előlizetőit és munkatársait kérjük, hogy fol3'óiratunk anyagi ügyeiben (előfizetés, alapítás, lakás- változás) a K. M. Te r m é s z e 1 1 u d o m á- nyi Társulat pénztárához (Buda- pest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám), a folyóirat szellemi részét illető küldemények vagy felvilágosítások ügyében pedig S c h i 1- b e r s z k }' K á r o 1 y szerkesztőhöz (Buda- pest, I., Budafoki-út 13. sz.) forduljanak. A növénytani szakosztály czélja és működése. 1. Czélja a Kir. M. Természettudományi Társulat keretén belül alkalmat nyújtani szakszerű közlemények előterjesztésére, vo- natkozzanak azok akár eredeti megfigyelé- sekre, akár a szakirodalomban megjelent értekezésekre, avagy előre kitűzött tudomá- nyos kérdések megvitatására ; továbbá, hogy ezzel kapcsolatban alkalom adassék az ugj'anazon szakban munkálkodóknak eg}'- mással való fesztelen érintkezésre és tudo- mányos eszmecserére. 2. Az osztály-ülések, a Társulat szün- idejét kivéve, havonként eg3'szer, és pedig szakosztályi határozat szerint minden hó- napnak második szerdáján tartandók ; szá- muk a bejelentett előadások számához ké- pest szaporíthiitó, nem elegendő bejelentés esetén csökkenthető. .A választmányi ülés napján osztál3'űlés nem tartható. 3. A szakosztálynak tisztviselői a kö- vetkezők : a) az elnök, /?,> a másodelnök, t-^ a jegy- ző. A szakosztály szükséghez képest vá- laszthat még egy helyettes elnököt és egy segédjegyzőt. 4. A tisztviselőket a szakosztálv ren- des tagjai három-évenként, a Társulat évi köz- gyűlését követő értekezleten titkos szavazás útján általános szótöbbséggel választják és a választmánynak bejelentik. 5. A jegyző nyilvántartja a tagok név- sorát. Előadásokról gondoskodik. Össze- állítja az ülés tárgyait és azok czímét öt nappal az ülés előtt a Társulat titkárságával kinyomatás végett közli. A meghívókat az ülés előtt kellő időben megküldi a szak- osztály tagjainak ; e czélra igénybe veheti a Társulat irodáját. 6. Előadást tartani óhajtó tagok az előadás tárgyát legalább nyolcz nappal előbb a jegyzőnek (Schilberszky Károly, Budapest, I. ker., Budafoki-út 13. szám) bejelenteni tartoznak. 7. Vidéki tagok, a kik dolgozataikat felolvastatni kiv;inják, ezt lehetőleg rövid kivonat kíséretében a jegyzőnek küldik, a ki e dolgozatot ismertetés czcljábol a szakoszt.'ily valamelyik, az illető tárgygyal foglalkozó rendes tagjának adja ;it. 8. A napirendre kitűzött előadás rend- szerint fél óránál tovább nem tarthat. Na- gyobb szabású és kiválóbb érdekű előadásokra az elnök kivételesen hosszabb időt engedhet. 9. Minden előadó köteles előadásá- nak tömött rövidséggel szerkesztett ki- I vonatát még az előadás estéjén, vagy ' legkésőbb következő napon a jegyző kezéhez juttatni, hogy a jegj-zőkönj'v összeállítása ne késleltessék. i 10. Azon tagok, kik előadásuk kivona- tának valamel}' külföldi szaklapban való megjelenését is óhajtják, a jegj'zőkönyvi kivonat mellé csatolják egj-úttal annak for- dítását is. A »Nö vény tani Közlemények « ügy- rendje. 1. E folyóirat tisztán és kizárólag a növénytani szakosztály folyóirata lévén, első sorban az ott napirendre kerülő előadásokat, felolvasásokat és ismertetéseket közli (a czikkek tartalmáért a szerzők felelősek) ; má- sodsorban pedig közli a hazai növénytani iro- dalom és a hazára vonatkozó külföldi iro- dalom repertóriumát ; harmadsorban végül apró közleményeket. 2. A folyóirat egyelőre lö-ivnyi terje- delemben, negyedévenként, füzetekben jele- nik meg. Egy közlemény (a rajzokat bele- ért\'e) egy nyomtatott ívnél többre nem ter- jedhet ; a mennyiben a benyújtott és ki- nyomatásra szánt kézirat e terjedelmet fölül- múlná, a szerző az egy íven túl terjedő szövegért tiszteletdíjban nem részesül, vala- mint a többletért járó nyomdai költségek is a szerzőt terhelik. Ilyen közlemények azon- ban a 3 nyomtatott ívet nem haladhatják meg. 3. A folyóiratot a Társulat (az 1901. november 20-ikl választmányi ülés határo- zata alapján) évenként 1500 (egyezerötszáz) korona segélyben részesíti ; ez okból a folyó- irat a Társulat tulajdona. 4. Minden társulati tag 3 kor. elő- fizetéssel mint a szakosztálynak rendes tagja, nem társulati tag pedig 5 korona előfizetéssel, mint a szakosztálynak rendkívüli tagja kapja a »Növénytani Közlemények«-et; intézetek és testületek mint állandó előfizetők, legalább három évi kötelezettséggel, hasonlóképpen 3 koronával fizethetnek elő a folyó- iratra. A szakosztály ülésein a Társulat min- den tagja résztvehet, szavazati joguk azon- ban a szakosztály ügj^eiben csak a folyó- irat alapító és előfizető tagjainak van. 5. Az előfizetésképpen befolyó összege- ket a Társulat szedi be és a »növénytani szakosztály számlája« czímén külön kezeli ; ez összegeket a szakosztály a folyóirat ki- adásának költségeire fordítja. 6. A kik a »Növénytani Közlemények* érdekében alapítványt tesznek, egyszer és mindenkorra legalább 50 koronát fizetnek a folyóirat czéljaira ; az ez úton befolyó összeg a »Növénytani Alap« javára kebelez- tetik be. Az alapítók a folyóiratot élet- hossziglan ingyen kapják. 7. A »Növénytani Alap«-nak csak a kamatai fordíthatók a folyóirat czéljaira. 8. A »Növén3'tani Alap«-ot a Társulat nyilvántartja és állásáról a szakosztály elnö- két minden új évfotyam megindítása előtt egy hónappal értesíti. 9. Ha a folyóirat bármi okból meg- szűnnék, a Társulat az alapítóknak — ha a megszűnés napjától hat hónap alatt köve- telnék -;- a befizetett tőkét kamatok nélkül visszaszolgáltatja, máskülönben a Társulat alaptőkéjéhez csatolja. 10. A »Növénytani Közlemények* írói díjait (eredeti közlemények ivenként 50 kor., ismertető közlemények ívenként 30 kor.) és egyéb költségeket, valamint a szerkesztő tiszteletdíját a növénytani szakosztály elnöké- nek utalványára a Társulat pénztárosa fizeti ki. Értesítés. A kik a »Növénytani Közleinények«-hen megjelent dolgozataikból különlenyomatokat óhajtanak, szíveskedjenek a példányok kí- vánt számát (borítékkal vagy a nélkül) a ben\'újtott kéziratra vezetni, hogy a szer- kesztő ez iránt intézkedhessek. A külön- lenyomatok mérsékelt díjszabását a Társu- lattal szemben a szerzők egyenlítik ki. Szakosztályi ülésnapok. A növénytani szakosztály rendes üléseit ahónapok következő napjain tartja 1903-ban: október 14-ikén, november 11-ikénés deczem- ber 9-ikén. Állattani Közlemények. A f. évi 3. füzet megjelent a következő tartalommal : Adatok a delibláti homokpuszta és a Lokva-hegység faunájához, M é h e 1 y Lajostól. — A palaearctikus Bracon-félék rendszere, Szépligeti Győzőtől. — Alagyaroi'szág Hister-féléi (2 eredeti rajzzal). Csíki Ernőtől. — Irodalom (Kokén, Rosa, Standfuss és Kassowitz munkái), ismerteti Gorka Sándor. — Szak- osztályi ülések jegyzőkönj'vei, Kertész Kálmántól. Megjelenik negyedévenként, időnként illusztrálva. Előfizetési dija tagok részéről 3 kor., nem tagoknak 5 kor. A Pesti Lloyd-társulat könyvsajtója (felelős vezető : Kózol AnfaJ J.), Dorottya-utcza 14- II. KÖTET. 1903. 4. FÜZET. ■ I / NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KliZKEMlKODESKVKI. SZKUKES/.TI SCHILBERSZKY KAROLY. MEGJELENIK NEGYEDEVES FÜZETEKBEN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (^Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1903. Ez a füzet három ív terjedelmű. TARTALOM. (Megjelent 1903. deczember 15-ikén.) Adatok a Baba-hegycsoport és környéke növényzetének ismeretéhez (vége), Bartal Kornéltól... ... ... ... ... Az első magyar növényenumeráczió, Deccardtól, Gombocz Endrétől Újabb adatok Budapest növényzetének ismeretéhez, Simonkai Lajostól Homokpusztáink jellemző gombáiról, H o 1 1 ó s L á s z 1 ó t ó 1 ... ... ... Bryologiai közlemények, P é t e r f i M ár t o n t ó 1 ___ ... ... IRODALMI ISMERTETŐ : Pantocsek: Die Bacillarien des Klebschiefers von Kertsch ... M 0 e s z : Brassó állóvizeinek mikroszkopikus növényzete ... ... T u z s 0 n : Anatómiai és mykologiai vizsgálatok a kóros és kor- hadó bükkfán .._ ... _ ... ... ... ... ... ._. Pantocsek: Beschreibung und Abbildung der fossilen Bacillarien des Andesittufes von Szliács in Ungarn ... ... ... ... ... NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM - ... .-. ... .- ... ... — SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK ... ... .- ... .- ... - -. Oldal 145 162 169 170 173 176 177 178 180 181 188 A ?>Növ^énytani Közlemények<' díját befizették: (1903. július 1-től 1903. október 31-éig) 1902-re : Bánkorsós József, Gergely Fülöp, Mészá- ros Endre, Richter Lajos. 1903-ra: Bánkorsós József, Bognár Etelka, Braun Ádám, Egri kath. fó'gimnáz., Fehértemplomi gimnáz. ifjúsági könyvtára, Fekete József, Friedrich János, Gergely Fülöp, Kassai polg. fiúiskola, Lányi Béla, Mészáros Endre, Rapaics Raymund, Richter Lajos, Sonnen- feld Ödön, báró Schossberger Nándor, Szigeti Gyula, Thiel Ottó, Tüske Béla. 1904-re : Reutter Camilló, Richter Lajos. NuRicsÁN József pénztáros. Tudomásul. Tudatjuk tagtársainkkal, hogy az elő- fizetők száma folyó évi október hó 31-éig bezárólag 337. A kéziratok kiállítására vonat- kozólag. Minden kézirat revízió alá kerül. Ugyan- azért szükséges, hogy a kéziratnak olyan külső formája legyen, a mely a dolgozat revideálását, szerkesztését és sajtó alá ren-- dezését lehetővé teszi. E szempontból a szerkesztőség a következő szabályzatot ál- lapította meg: 1. A kézirat könnyen olvas- ható leg3-en ; a tulajdonnevek és niűkifeje- zések Írására kiváló gond fordítandó. 2. Az írás félíveken, a lapnak csak az egjúk ol- dalán, annak is csak az egyik felén és lapszámozva legyen ; az u. n. »kutyanyelv« nem használható. 3. A papiros fehér és egvformu nagvságú, u használt tenta fekete NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA II. KÖTET. 1903. 4. FÜZET. Bartal Kornél: Adatok a Baba-hegycsoport és kör- nyéke növényzetének ismeretéhez.* (Vége.) n. Cl. Dicotyledoneae. I. suhcl. Archichlamydeae. (PolypetaLic.) I. O. Salicaks. I. Fam. Sálicaceae. lül. Populns pyiuínidiilis Rozié r. Utak mentén termesztve. 162. P. trcmiiJa L. Kis-Baba K. lejtőjén 900 m-ig mindenütt az erdőben. 1G3. P. álba L. A Poprád partján a Vapena-Dolka-val szemben. A Sze- pességről ez ideig ismeretlen. Egyedül R o c h e 1 említi Felső-Magyarország- ról, Liptóból : »Kommt in Thal-Fbe- nen in den Hohen-Karpathen vor«. (Naturhist. Mise. Pest, 1837. p. 72.) 164. SaUx pcniandra L. A tepliczi lap forrásai körül. 165. S. fragilis L. Patakpartokon közöns. 166. .S. triaitdra L. A Poprád és l.opuána partján. 167. S. pttrpurca L. Patakparton közöns. 168. S. incana Schrank. A Poprád partján ritka. 169. S. vimiualis L. A Lopusna mentén ritka. [Késmárk mellett (.Schn. p. 457), Liptó (Mih. p. 40.)] 170. S. Caprea L. Szova-Szkala körűi, erdőben itt-ott. 171. S. cinerea L. Stokova, tepliczi-láp. 172. S. aurita L. A teplicrzi-láp forrásai körűi. 173. S. silesiaca Wilhi. U.-ott. 174. 5. repens L. A .Szmolnik alatti ned-' ves réten, tepliczi lápban közöns. 175. S. ciispidata Sciiidtz (pentandra X fragilis). A tepliczi láp forrásai körűi. II. O. Jnglandales. I. Fam. Juglattdaceae. 176. Jiiglans irgia L. Batizfalváu ter- mesztve, de termést nem fejleszt (t. sz. f. 76() m.). III. O. Fagales. I. Fam. Bdtdaceae. 177. Coryliis Avellana L. Erdőben köz. 178. Bciuhi pubesceiis EJirli. Kis-Baba É. lejtőjén tömegesen. 179. Alniis incana DC. Poprád partján, lápban közönséges. 180. .4. glntiitosa Gdiin. Csak a tepliczi láp forrásai körűi. II. Fam. Fagaceae. 181. FaQUS süvatica L. Kis-Babán a kavicsbánya mellett. I\'. O. Urticales. I. Fara. Moraceac. 182. Hnmulus Lupnhis L, A Poprád mentén bokrok között közönséges. II. Fam. Urticaceac. 183. Urtica ttrens L. Ruderalis helyeken közönséges. * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1903. évi május 14-iki ülésén. Növénytani Közlemények. lOO.S. II. kíitet, 4. füzet. 10 146 bartal körnél 184. r. dioica L. Poprád partján, vágá- sokban. V. O. Santalahs. I. Fam. Santalaceae. 185. Thesium alpinum L. A Kis-Baba és a Szmolnik É. lejtőjén nagyon köz. [B. K. (Schn. p. 441, W. p. 69), L. (Mih. p. 39, Krzisch), Nagy-Szalók (Czakó p. 153), Popova (Wetschky.)] VI. 0. Arislolodiiales. I. Fam. Aristolochiaceae. 18G. Asarum europaeuin L. Árnyékos, bokros helyeken egészen a Nagy- Baba tetejéig (1004 m.) VII. O. Polygonales. I. Fam. Polygonaceac. Riinux sanguineus L. Szova-Szkala alatt a Poprád partján. R. crispus L. Patakparton nem ritka. R. Hydrolapathum Hnds. Patak- partokon közönséges. R. acdosa L. Nedves helyeken köz. R. acdosella L. A hegyek és a rét száraz, napos helyein közönséges. Poíygonum bislorta L. Rétek nedves helyein közönséges. P. vivipariim L. A Szova-.Szkala alatti réten. (Kalchbr. Math. Term. Tvd. Közi. III. 1865 p. 110.) P. lapathifnlium L. Szántóföldön köz. P. persicaria L. Szántóföldön köz. P. Lwicniarc L. Uton-útszélen, szántó- földön közönséges. P. Convolvulus L. Szova-Szkala mel- leti irtásban. Fagopyrum sagittatum Gilih. Szántó- földeken mint gyom, noha a kör- nyéken nem termesztik. VIII. O. Centrospcrmae. II. P'am. Chenopodiaceae . Béta vulgáris L. Termesztve. Chenopodium hybridiiiii L. Ritkább ruderális növény. (Sf. K. E. \'I. p. 282.) Ch. album L. Szántóföldön, ruderális helyeken közönséges. Ch. gJaucum L. Helységek utczáin, törmeléken, piuszta helyeken köz. (Sf. K. E. VI. p. 282.) 187. 188. 189. 190. 191. 192. 193.' 194. 195. 196. 197. 198. 199. 200. 201. 202. 210. 211. 212. 213. 214. 215. 216. 217. 218. 219. 220. 221. 999 223. 203." Ch. urbicum L. Mint előbbi. (Sf. K. E. VI. p. 282.) 204. Blihtm bonus Henricus Rcichenb. Pásztortanyán, Poprád mentén, kerí- tések mellett közönséges. 205.* Atriplex laciniata L. Scherfel szerint (K. E. VI. p. 282) közönséges gyom, a mit azonban Schn. et Sag. (p. 449) kétségbe vonnak, szerintük e növény = A. tataricum L. 206.* A. roseum L. Scherfel szerint (Sf. K. E. VI. p. 282) közönséges gyom, a mi azonban Schn. et Sag. (p. 449) szerint lehetetlen. 207. A. patnluin L. Teplicz körűi sz;intó- földön közönséges. 208. Spinacia oleracea L. Kertekben ter- mesztik. II. Fam. Amarantaceae. 209. Aniarantiis fílitum L. A helységek utczáin, törmeléken és puszta helye- ken köz. (Sf. K. E. VI. p. 282.)" III. Fam. Caryophyllaccac. I. Subf. Alsinoideae. Spergiila arvenSis L. Teplicz felé szántóföldön közönséges. Sűgina procumbcíis L. Szántóföldön közönséges. Alsine Jaricifolia Crantz. Szova- Szkalán. Arenaria serpyllifolia L. var. visci- dula Roth. A Poprádról Tepliczre vivő út mentén a Poprád mellett. Moehringia trinervia Cíairv. A Poprád mentén bokrok között. Stcllaria neniornni L. A Popr;id és Lopusna mentén bokrok között. 5. média Vili. Réten közönséges. .S". Holosíea L. A Poprád melléki bokrokban. S. graminea L. Réten, hegyek száraz helyein közönséges. kS". uliginosa Murr. Tepliczi mocsár. Cerastium glomerafum Thuil. .Szova- Szkala. C. triviaJc Lk. Réten köz. (Sf. K. E. VI. p. 278.) C. scmidecandrum L. A tepliczi híd mellett parlag szántóföldön. (Ez ideig csak Gcnersich (p. 73) említi a Sze- pességről, Liptóra nézve sincs adat !) C. arveiise L. Szántóföldön közöns. ADATOK A RAHA-llKGYCSOPOIíT ÉS KORNYÉKK NÖVÉNYZETÉNKK ISMKRKIKIIEZ. 147 224. Sderaiitliiis aitnuiis L. Szántóföldek száraz helyein közönséges. 225. Herniaria glahra L. Száraz, homo- kos helyeken nem ritka. 11. Subf. Silenoideae. 226.* Vaccaria parviflora Mötich. Szántó- földeken nagyon ritka, valószínűleg máshonnan került ide mag által. (Sf. K. E. VI. p. 282.) 227. Dianthus saxigcnus Schur. Száraz, homokos helyeken közönséges. 228. />. delfoidcs L. var. iflaiiciis L. Csak a tepliczi láp fornisai körül. E nö- vényt csak Hazslinszky említi Felső-Magyarországból (Északi Ma- gyarhon vir. p. 105), a ki azt ugyan- ezen helyen találta. 229. D. hungariciis Pers. Szova-Szkalán és a pásztortanya fölötti sziklás lejtőn. [B. (Schn. p. 8U, Asch. Engl. p. 154, Uechtr. p. 369) L. (Schn. p. 80, Fritze zool. bot. 1870 p. 511), Hernád áttörésében (Herb. Fii.)] 230. Süem: Cucubahis Wib. (S. intlata Sm.) tőalakja csak a Stokova kavicsos helyein, de a S. cucubalus Wib. f. latifolia Reichb. erdőben, bokros helyeken közönséges. 231. Silenc nidans L. Szova-Szkalán nem ritka. 1'í)\.a) Silcnc ncinoralis H'. A'. Száraz he- lyeken a Szova-Szkalán. 232. S. infrada W. K. Szova-Szkala és a pásztortanya fölötti lejtőn. E növény egyik érdekes tagja e terület iLirájá- nak, azért idézem K a 1 c h b r e n- n e r (Math. és Termtud. Közi. III. 1865 p. 111) erre vonatkozó szavait : »A gerinczen (t. i. a Szova-Szkalán) töméntelen mennyiségben tanyázik a Silene infracta W. K., melynek föl- lelése, ámbár csak a S. nutans sima változata, annál inkább érdekelt, mivel a Kitaibel-féle faj, egy a Szepes- ségből került példány nyomán íra- tott le ; e növényt azonban a szepességi füvészek nem találták. Gyűjteményemben különböző vidé- ken szedett növények vannak, melyek S. infracta névvel jelölvék, de mindnyájan többé-kevésbé sző- rösek, szürkék, tehát nem jófélék ; a baba-horai növény egészen csupasz, egészen sima és élénkzöld színé- vel már messziről a közte elszórt közönséges alaktól megkülönböztet- hető«. [Felső-Magyarországból ezen- kívül csak Jakubovecz, Trencsén- megyéből ismetes (Schiller)]. 233. S. Otites Sm. A Stokova és Bor sziklás, köves helyein. [(Ismert lelő- helyei csak : Scheuerwald Felka mel- lett. (Sf.), Gánócz (UUep), Hernád áttörése Káposztafalu mellett. (Herb. Fil.)] 234. Viscaria vulgáris Rohl. Teplicz felé a szántóföldeken. 235. Melandrytun nodiflortiiii Frics. Tep- licz kíirül szántóföldön. (E növényt a Magas-Tátra aljáról csupán Scherfel (K. E. \'I. p. 283) említi mint kerti gyomot.) 236. M. pralcnsc Roldiiig. Szántóföldek mesgycin, a tepliczi lápban közöns. 237. Agrosteiiima Githago L. \'etés között közönséges. IX. O. Ranales. I. Sul\ (). Rammculineae. I. Fam. Ranunculaceae. 238. Clematis alpina Mill. Vágásokban bokrokra kúszva mindenütt. Szova- Szkala alatt fehérvirágú példányt találtam. [B. (Schn. p. 35) L. (W. p. 168, Mih. p. 29) Új-Leszna (Czakó p. 135.) Sz. É. (Kb.)] 239. Thalidnim aquilcgifolitiin L. Patak- parton, bokrok között nagyon köz. [B. (Schn. p. 36) L. (Mih. p. 29) Sz. É. (Kb.)l 240.* Th. iiiíiins L. l>ucsivnai mészhegye- ken. (Sf. K. E. VI. p. 354) (Csak B. (Schn. p. 3G, W. p. 168.) 241. Th. angustifolium L. A Vapena- Dolka-val szemben a Poprád partján. [(Egyedüli ismert szepesi termőhelye Nagy-Szalók. (W. p. 109) L. (Mih. p. 29.)] 242. Adonis aestivalis L. Teplicz kör- nyékén, szántóföldeken. (Innen említi Sf. is, ez az egyedüli ismert szepesi termőhelye, Wbg. Nagy-Szalók mel- lől autumnalis-t említ, nem pedig mint Schn. (p. 36) mondja aestivalis-t.) 243. Pulsatilla slavica Reuss. A Baba és Szmolnik É. lejtőjén sziklákon. 10* 148 RARTAL KORNKL (Egyedüli ismert szepesi termőhely, innen említik : Reuss (p. 5) W. (p. 166) Borb. (p. 503) Hazsl. (zool. bot. 1852. p. 206) Liptóból. (W. p. 166) Krzisch.) 244. Anemone nemorosa L. A Poprád mentén bokrok között, erdőben is helyenként. 245.* A. ranuticitloidcs L. Bokrok között közönséges. (Sf. K. E. VI. p. 276.) 246. Ranunculus aconiüfolius L. A Kis- Baba és Szmolnik É. lejtőjén az erdőben közönséges. 247. Ranunculus aquatüis L. A Szova- Szkala alatti pocsolyában. * 248. R. circinnaius Sibih. Ugyanott. [L. (Mih. p. 29.)] 249.* R. Petiven Koch. Ugyanott. (Kb. Math. Termtud. Közi. p. 110) Schn. kétségbe vonja (p. 38). 250. R. Ficaria L. Bokrok közt nagyon köz. 251. R. Flanimula L. Nedves helyeken nagyon közönséges. 252. R. cassuhicns L. A Szakmáry-lele kavicsbánya alatti réten. (Ismert lelőhelyei a feh'idéken csak : Kis- Lomnicz (Ullep), Rimaszombat (Rich- ter), Pieninek (Fii. p. 42.)] R. auricomus L. Nedves réteken köz. (Sf. K. E. VI. p. 276.) R. acer L. Réten mindenütt közöns. R. polyanthemus L. A Poprád men- tén bokrok között köz. (Innen említi Sf. is, ezenkívül csak Új-Leszna mellől említi Czakó K. E. XV. p. 136.) Tv. repens L. Réten, hegyeken min- denütt közönséges. R. sceleratus L. A Vapena-Dolka körül. R. arvensis L. Teplicztől Ny.-ra a szántóföldeken. (Sem Schn., sem a többi kutató nem említi a területről, Felső-Magyarországról ez ideig csak Rimaszombat mellől közölte Richter és Kalchbrenner a Szepesi-Erczhegy- ségből.) 259. Calfha palustris L. Nedves helyeken mindenütt közönséges. 260. TroUius curopaeus L. A Kis-Baba hibánál a kavicsbányától K.-re el- terülő réten bőven. Sf. is említi innen. IB. (W. p. 174, Sf.) L. (W. p. 174, 253 254 255 256 257 258 Mih. p. 29, Krzisch.) Új-Leszna (Czakó K. E. XV. p. 136.)] 261.* Isopyrum thalidroides L. A Poprád- melléki ligetekben. (Sf. K. E. p. 277.) [L. (W. p. 174, Mih. p. 29, Krzisch. Hernád áttörése (Herb. Fii.)] 262. Aquikgia vulgáris L. A terület Ny. részében a Lopusna és Poprád men- tén, a hegyeken a Nagy-Baba csú- csáig. (Sf. is említi innen.) 263. Dclphinium consolida L. Szántóföl- deken nem gyakori. 264. Aronituin violdaviciiin Hacqu. A terület Ny. részében a Lopusna és Poprád mentén, Kis-Babán vágásban. (Sf. is említi innen.) [B. (Schn. p. 45) L. (Schn. p. 45, Mih. p. 29.)] 265. A. Kapellus L. A Kis-Baba erdeiben elterjedt. 266. Adaea spicata L. Erdőben, vágásban mindenütt. (Sf. is említi innen.) [L. (Schn. p. 46, Mih. p, 29, Krzisch.) B. (Schn. p. 46.)] 2()7. Cimicifuga foetida L. Mint előbbi. (Innen említi : Sf. Kbr. [Math. Term. tud. KözL p. 111) Herb. Fil.| |B. L. (W. p. 265, Schn. p. 46.)] II. Fam. Berleridaceae. 268. Berheris vulgáris L. Batizfalu keleti végén az állomáshoz vezető út mellett. X. 0. RJioeadales. I. Sub-o. Rhoeadineae. I. Fam. Papaveraceae. Clielidonium május L. Vágásokban, kerítések mellett nagyon közönséges. Papaver duhinin L. Teplicz körül szántóföldeken. P. Rhoeas L. Teplicztől D.-re parlag szántóföldeken. [E növény előfordu- lása itt vitás t. i. W. (p. 161) szerint mindenütt köz., míg Sf. (K. E. VI. 269. ' 270. 271. 272. 273. 274. p. 263) szerint itt egészen hiányzik.] Dielytra speclahilis DC. Kedvelt kerti növény. Corydalis hulbosa DC. A Poprád- melléki bokrokban közönséges. Fumaria Vaillantii Loisel. Szántó- földeken közönséges gyom. F. olJiciHalis L. Előbbivel vegyesen fordul elő. (Sf. K. E. VI. p. 277.) ADATUK A liABA-lll'.CVCbürOKT ÉS KÜKNVIÍKK XüVK.NYZKTIÍNEK Ib.MKRliTÉlllvZ. 1 lU 270. 277. 27.S. 279. 280. 281. 282.- 283. 284. 285. 280. 287.* 288.* 289." 290. 291. 292. 293. 294.' 295. 290.- II. Fain. Cniciferac. Roriya paltistris I)C. A .Morcnscif- patak mentén. * Barharca vulgáris R. fír. A Popr;id- mellcki ligetekben. (Sí". K. E. VI. P. 277.) /). strida Andrz. A Vapena-Dolk;i-val szemben a Poprád partján. (Szepcs- megyéből ez ideig csak Schn. (p. 53) közli Javorina mellől.) TiirrUis glahni L. A Poprád mellé- kén száraz árnyékos helyeken. (Sf. K. E. VI. p. 277.) Arabis hirsitta Scop. A rét száriiz helyein, .Szova-Szkala. pásztortanya fölötti lejtó'n. .4. arenosa Scop. A hegyek kö\'es száraz helyein közönséges. Cardaiiüiie silvatica Link. .\ tepliczi hegyek erdeiben. (Sf. K. E. VI. p. 355.) C. pratensis L. A rét nedves helyein, telpliczi láp. C. pmietisis L. var. Hayiicana Wd- ívilscli. A tepliczi lápban a források körűi. C. (íiitara L. .\ rét nedves, mocsaras helj^ein közönséges. Dcntaria gJaiidiilosa 11'. A'. .\ Szak- niáry-félo kavicsbánya körül az erdő- ben. |B. (.Schn. p. 59, W. p. 198) L. (Mih. p. 28.)J Sisymbriitm Sophia L. Útszélen, patak mellett, törmelékeken köz. (Sf. K. E. VI. p. 283.) S. officináié Scop. Kerítések mellett. (Sf. K. K. VI. p. 283.) Erysiiniiin repandiiin L. Útszélen, falak mellett, törmelékeken. (Sf. K. E. VI. p. 283.) Brassica oleracca L. Különböző al- fajait termesztik. Siuapis arvcnsis L. Szántóföldön köz. Alyssiim calycinitni L. Száraz, köves helyeken. Diaha neniorosa L. Homokos, száraz helj-eken, [B. (Schn. p. 05, W. p. 194) L. (Mih. p. 28.)] Erophila vulgáris DC. A Poprád homokos helyein. CSf. K. E. VI. p. 277.) Cameliiia sativa Crantz. Lenföldeken közönséges. C. dentata Pcrs. Lenföldeken köz. gyom. (Sf. K. E. VI. p. 282.) 297. 298. 299. 300. 301. 302. 303. Thlaspi arvcnsc L. Szántóföldön kö- zönséges gyom. Th. alpesire Craniz. .\ Lopusna völgj-ében. (Kbr. Math. Tcrmtud. Közi. 1805. III. p. 105.) Bisctitella laevigala L. A Baba, Szmolnik, Stokova E. lejtőjén köves helyeken közönséges. [B. (W. p. 197, Schn. p. 67), L. (W. p. 197, Mih. p. 28.) I Lepidiuni campcsirc R. Br. i^uderalis helyeken. Neslea paniculaía Desv. Szántóföldön közönséges. Raphanits Raphanistrtiui L. A Va- pena-Dclka körüli szántóföldeken. Capsella hitrsa pasioris Mőnch. Szá- raz helyeken közönséges. XI. 0. Rosales. I. Sub.-o. Sa.vifragineae. I. i-'am. Crassulaccac. 304. Scdiuji inaximitm Sulcr. A Lopu.sna völgyében száraz, homokos helyeken. 305. 5. acrc L. Száraz, köves helyeken közönséges. 30t). Sempervivuni sobolifcnim Siiiis. Szik- lákon köz. [B (Schn. p. 102, Fritze, Asch. Engl.), L. (W. p. 144, Panto- csek, Krzisch.)] II. Kam. Saxifragaceac. 307. Saxifraga Aizoon .Tacqu. Sziklákon mindenütt. [B. (Schn. p. 107, Asch. Engl. p. 154). L (W. p. 110, Mih. p. 30, Krzisch., Brancsik.)] 308. .S\ adscendens L. Csak a Szova- Szkala-n néhány példányban (Sf. is cmliti innen.) [B. (Schn. p. 173, Pantocsek), L. (W. p. 122, Mih. p. 30.)] 309. Paruassiu palustris L. Mocsarakban, sziklákon közönséges. 310. Chrysospleniuni aUcrnifoliiiin L. Csak a Vapena-Dolka fölötti völgyben. 311. Ribes Grossularia L. Poprád mentén helyenként. 312. R. riibrnni L. A Lopusna és Poprád mentén, a hegyek tisztás hcij'ein elég gyakori. 313. R. petraeum Wulf. Csak a Zdjar- hegyen melaphyron. 150 BAKTAL KOKNEL 314. Philadelphus coronariiis L. Kertek- ben tenyésztve. II. Sub.-o. Rosincac. III. F"am. Rosaccac. I. Subfam. Spiraeoideae. 315. Spiraea salicifolia L. A kavicsbá- nyával szemben a Poprád mentén elvadulva. 316.* Spiraea Ariincus L. A Baba-hegyen Lucsivna mellett. (Sf. K. E. VII. p. 358.) II. Subfam. Poinoideae. 317. Cotoneaster integerrima Mcdik. A Nagy-Babán és a Stokován (.Sf. is említi innen). \L. (Schn. p. 160, W. p. 147, Fritze p. 510), B. (Asch. Engl. p. 153), (Uechtr. p. 369.)] 318. C. totnciitosa Lindl. A Szmolnik és Nagy-Baba É. lejtőjén. (Sf. is említi.) [L. (Schn. p. 161, W. p. 148, Fritze p. 511), Hernád áttörése (Herb. Fii.)] 310. Crataegus oxyacantha L. A pásztor- tanya fölötti száraz lejtőn. 320. C. nionogyna Jacqn. Mint előbbi, de gyakoribb. 321. Pirus achras Wallr. A Nagy-Baba déli lejtőjén. 322. P. pirastcr L. A Zdjar-hegy déli lejtőjén melaphyron. 323. Maliis cominiinis Lam. Kis- és Nagy- Babán, Zdjaron az erdőben itt-ott. 324. Sorhus aucuparia L. Vágásokban mindenütt. 325. Ária nivea Hosl. A Kis-Babán vágá- sokban mindenütt, Szmolnik É. lej- tőjén. [L. (Schn. p. 160, Pantocsek.)] III. Subfam. Rosoidae. 326. Potcntilla silvesiris Neck. Réten, erdőben közönséges. 327. P. reptans L. Csak a Zdjar D. lej- tőjén. 328. P. canesceiis Bcss. Teplicz felé a Stokova napos, száraz helyein. [Csak Késmárk és Lajbicz (Schn. p. 136, W. p. 154.)] 329. P. argentca L. f. teniiiloba lord. Nagj'-Baba. 330. P. arg. L. f. dissecla Wallr. Zdjar, Kis-Baba. 331. P. ruheiis Zim. A rét és erdő szá- raz, napos helyein. 332. P. anserina L. f. conculor Wallr. Száraz helyeken közönséges. 333. Rubits idaeits L. Vágásokban köz. 334. R. saxatilis L. Nagy-Babán, Polako- ván, Szmolnikon köves helyeken. (Sf. is említi.) 335. R. caesius L. Szántóföldek mesgyéin közönséges. 336. Fragaria clalior Elirh. A rét száraz hetyein, vágásban a Szmolnikon. (Schn. nem emhti ') 337. Fr. collina Ehrli. A hegyek napos helyein közönséges. 338. Fragaria vesca L. Irtásban és vágás- ban közönséges. 339. Filipcndiila ulmaria Maxim. var. dcinidaia Beck. A Poprád mentén. 340. P". ulmaria Maxim. var. tomcnfosa Maxim. A tepliczi láp forrásai körűi. 341. F. hcxapetala Gilih. Teplicz felé a nedves réten. 342. Geum urbannm L. Árnyékos, bokros helyeken közönséges. 343. G. rivale L. Nedves helyeken köz. 344.* Dryas octopctala L. A Baba-hegy mészszikláin. (Sf. K. E. VII. p. 330, Kbr. Math. és term. Közi. III. 1865. p. 111.) [B. (Schn. p. 132, W. p. 160), L. (Mih. p. 24, W. p. 160.) | 345. Alchemilla vulgáris L. Füves helye- ken közönséges. 346. Agrimonia Enpatoria L. A Poprád partján ritka. [B. (Schn. p. 142), L. (Mih. p. 24.)] 347. Saiiguisorba officinalis L. A rét szárazabb helyein közönséges. 348. .S'. minor Scop. Medzi-Horom-völgy- ben, Szova-Szkalán. 349.* Rosa canina L. A Poprád mentén. Sf. K. E. VI. p. 248.) 350. R. spinosissima L. A Szmolnik észala lejtőjén. 351. R. spinosissima L. ?/. pimpinelli- folia L. A Stokova-n. (Sf. is említi.) [Laibitz (W. p. 51), Galgcnbcrg (Uechtr. p. 361.)] IV. Subfam. Pritnoideac. 352. Prmuis spinosa L. A Poprád partján. 353. P. Padus L. A Lopusna és Poprád mentén. ADATOK A BABA-HKGYCSUPülíT KS KÖRNYÉKE NÖVKNYZKTIÍNKK ISMKKIiTKUKZ. löl 3Ö4. /'. doincstica L. ten3'észtvc és el- vadulva. IV. Fam. Lcgnminnsae. 1. sublam. l'apilionatac. 355. Genista iinctoria L. A Stokova és Nagy-Baba száraz helyein. 35(5. Cylistis ni'^Ticűiis L. A Stokova kavi- csos helyein, főleg a kavicsbánya koiül. [Késmárki hosszú erdő (Schn. p. 110), Laibitz (W. p. 210), L. (Mih. p. 23). poprádi Schlösschen (Sf. K. E. VII. p. 358.) 357. C. capUáttts Jacqti. (supinus L.) Kis- fiában a kavicsbánya körűi, Stoko- va-n köves helyeken. Sf. szerint (K. E. \'II. p. 358) ugyanitt előfordul a Cyt. cap. Jacqu. var. ciliaíus Whg. is. Mindkét növénynek ez az eg5'edüli ismert szepesi termőhelye, melyről az irodalom szól, azonban F i 1 a r s z k y Káposztafalu mellett a Hernád át- törésében is gyűjtötte (Herb. Fii.) 358. ünonis hircina Jacqu. Útszélen, szántóföldek mesgyéin közönséges. 359. Anthyllis vtiliicraria L. Száraz helye- ken közönséges. 360. ,1. alycslris 11'. K. Csal< a Szova- Szkala-n. (Kabr. is L'mlíti innen. Math. Term. tud. Közi. p. IIU.) |B. (Schn. p. 112, Asch. Engl. p. 154, Uechtr. p. 369, p. 352), Popova (Wetschky).] 361. Mcdicag'ú falcaiii L. A rét és a hegyek száraz helyein közönséges. 362. M. InpuUiia L. Mint előbbi. 363. Mdilutus officiiialis Desr. A Stoko- va-n és az alatta levő réten köz. (Sf. is említi.) [Késmárk (Schn. p. 113, W. p. 225), L. (Mih. p. 23.)1 364. M. űlbiis Dcsr. Útszélen, száraz, helyeken közönséges. 365. Trifoliiun rnbens L. Csak a Zdjaron melaphyron. [Késmárk (Schn. p. 114, W. p. 227), L. (Mih. p. 23.) 366. T. alpesire L. Hegyeken mindenütt közönséges. [Késmárk (Schn, p. 114), Schlösschen (Sf. K. E. \'V. p. 358), Mih. (p. 23.) 367. T. medtiim L. A rét száraz helyein, vágásokban. (Sf. is említi.) [Tátrafüred (fzakó p. 139), L. ^Mih. p. 23), Parnass (Herb. Fii.). 368. T. praicnse L. Réten közönséges. 369. T. arvense L. Szántóföldön ) közöns. 370. T. repetis L. Réten közönséges. 371. T. hybriditni L. Réten közönséges. 372. T. inontaniun L. Rétek és hegyek száraz ^helyein. 373. T. agrariiiiii L. Szántóföldeken köz. 374. T. uureum Poll. Réten közönséges. 375. Lotus corniadatus L.^ SyÁvaz helye- ken közönséges. 376. Astrai^alus daniciis Retz. Stokova-n, Kis-Babán a kavicsbánya mellett (Sf. is említi). [Késmárk (W. p. 225) L. (Kbr. Math. Term. Közi. p. 104, Mih. p. 22.)] 377. -4. Cicer L. Nagy-Baba 1). lejtőjén irtásban. [Késmárk (W. p. 225, Uechtr. p. 361) L. (Mih. p. 22.)1 378.* ,4. íiJycyphylltts L. A Gánócz-Lucsiv- nai heg)'ség vágásaiban. (Sf. K. E. VII. p. 358.) |B. (Schn. p. 121) L. (Mih. p. 22.)| 379. (^oronilla varia L. Útszélen, vágás- ban közönséges. 380. Hippocrepis coinosa L. Szova-Szkala, Stokova (Sf. is említi). |B. (W. p. 221) L. (Mih. p. 22, W. p. 221). Hernád áttörés. (Herb. Fil.)| 381. Vicia liirsida Kocli. Száraz helyeken közönséges. 382. V. silvaiica L. Nagy-Baba Ü. lejtőjén. [B. (Schn. p. 124, W. p. 210) L. (Mih. p. 22.)J 383. 1'. villása Ruili. A Poprád mellékén és szántóföldeken gyakori. 384. í'. Cracca L. A Poprád mellékén és szántóföldeken gyakori. 385. T'. scpiHin L. A Poprád mellékén és szántóföldeken gyakori. 386. V. sutivá L. A Poprád mellékén és szántóföldeken gyakori. 387. Pisniii arvense L. Pod-llorom- völgy- ben vetés között. 388. F. sativum L. Teplicz körül te- nyésztve. 389. Lathyrus pratensis L. Réten, hegyek napos helyein. 390. L. tubcrosiis L. Szántóföldön köz. 391. Orobus vcrnus L. Erdőben köz. (.Sf. is említi.) 392. Phaseoliis vulgáris L. Kertekben ter- mesztik. 15:; BAKTAL KORNÉL XII. O. Geraniaks. I. Fam. Gcraniaceae. 393. Geránium phaeiini L. A Poprád part- ján köz. [B. L. (W. p. 210) B. (Schn. p. 99, Pantocsek, Asch. Engl. p. 153) L. (Mih. p. 25.)] 394. G. sylvíiticum L. A- hegyek alján, erdőben közönséges. 395. G. pratense L. Poprád mentén, réten nag3''on közönséges. 396. G. palustrc L. Teplicz felé a ned- ves rélen. 397. G. sanguineuin L. A Vapena-Dolka fölötti sziklán. [Csak Liptóból emii- tik m. p. W. p. 210, Mih. p. 25, Fritze p. 510, azonban Filarszky az Ihriken, a Hernád áttörésében gyűjtötte.] 398." G. iiioUe L. Kerítések mellett és ker- tekben nem ritka. (Sf. K. E. VI. p. 279.) 399.* G. pyrenaicum L. Kertekben mint gyom'. (.Sf. K. E. VI. p. 279.) 400. G. piisilluin L. Útszélen, szántóföl- dön nem ritka. 401. G. dissectuin L. Kertekben mint gaz. (Sf. K. E. VI. p. 279.) 402 G. iohemicum L. A Vapena-Dolka fölötti völgyben a Szmolnikon. Ezen- kívül a Szepességen csak a Babával szemközt a Poprád túlsó partján fekvő Kienbergről ismeretes. (Sf. K. E. VII. p. 357). Liptóra nincsen adat. 403. (t. robertianiini L. A Kis-Babán a kavicsbánya körűi.* 404. Erodium cicutarium L'Hérit. Szántó- földön, sziklán közönséges. II. Fam. Oxalidaceae. 405. Oxalis acdosella L. Erdő nedves helyein közönséges. III. Fam. Linaceac. 406. Liniun flavum L. A Stokova köves helyein. [Késmárk (Schn. p. 102, W. p. 92, Hkn. Uechtr. p. 361) L, (W. p. 92, Mih. p. 25, Fritze p. 511. Uechtr. p. 376.) Hernád áttörése (Herb. Fii.)] 407. L. caiharticum L. Száraz helyeken közönséges. 408. L. usitatissimuin L. Termesztve. l\. Fam. Polygalaceae. 409. Polygala major Jacqu. A Vapena- Dolka-tólK.-re az alacsony dombokon mindenütt, a Ny. részben egé.szen hiányzik (Sf. is említi). A Tátra alján ez az egyedüli, az irodalomban is- mert szepesi termőhelye. (Mauksch apud W. p. 213) [L. (Mih. p. 23) Hernád átt. (Herb. Fii.)] Mauksch lelőhelye azonos Sf. lelőhelyével, Schneider (p. 104) tehát helytelenül , különítette el a kettőt. 410. P. vulgáris L. Réten, útszélen köz. (Sf. K. E. VI. p. 278.) 411. P. comosa Sdikur. A Lopusna völ- gyében az út mellett. A szepesi Tátra aljáról eddig ismeretlen. [Déli Szepes-m. (UUep. in herb. tatr. ; Schn. p. 104) L. (Mih. p. 25.)] 412. P. amara L. Vágásokban, napos helyeken (Sf. és W. is említi). [B. (Schn. p. 105) L. (Mih. p. 25.)] 413.* P. anstriaca Craniz. »Hab. rarius in pratis humidis Scepusii meridionalio- ris ex. gr. ad Teplicz. « (W. p. 215.) V. Fam. Euphorbiaccac. Euphorbia ainygdaloides L. Erdőben nagyon közönséges. E. Cvparissias L. Mindenfelé köz. E. virgata W. K. A Vapena-Dolka- tól K.-re a Szmolnik É. lejtőjén, alul. [A Szepességről csak Késmárk mellől ismeretes. (W. p. 142, Schn. p. 467, Hkn. Uechtr. p. 361) L. (Mih. p. 25.)] E. exigua L. >^Ugaron, tarlón ritkább. « (Sf. K. E. VI. p. 282.) E. helioscopia L. Szántóföldön köz. Mercurialis perennis L. Erdőben, árnj'-ékos helyeken közönséges. \'I. Fam. Callitrichaccae. Callilrichc vcriia L. Kisebb tócsák- ban mindenütt. XIII. 0. Sapindales. I. Fam. Cdastraccac. 421. Ei'oiiyinns curopaciis L. Lopusna és a Poprád mentén, helyenként az erdő- ben is. II. Fam. Aceraceae. 422. Acer pseudoplataims L. A Kis-Baba É, és Ny. lejtőjén 950 m-ig. 414. 415. 416. 417. 418. 419. 420. ADATOK A H.M'.A llliGYCSOPORT ES KÖRNVÉKK NÖVÉNVZKTCNKK ISMKRKTKHKZ. 15o III. l'am. Hippocastanaccac. 423. Acsctiliis Hippocastanuin L. te- nyésztve. I\'. Fam. Bíilsiiininiiceae. 424. Iiiipaticns iioli iíiiii>'erc L. A kavics- • bányával szemközt a l'oprád partján. XIV. 0. Kkainiiales. 1. Fani. Rhanmaceae. 425. Rhainnits cathartica L. .\ Stokova-n, száraz helyeken. [Leihelyei csak ; Hradek (W. p. 6ö, Schn. p. 107) Illanói völgy (Mih. p. 25) Tátra- füred a Veres-patak mellett (Czakö P. 130.)| 426. Frangula Ahiiis Mill. l'oprád men- tén, vágásokban közönséges. XV. (). Malvales. I. Fam. Tiliíicfiic. 427. íilia nlini/oliíi Scop lejtőjén. 429. 430. 431. Kis-Haba E. II. l'"ani. Malvaccac. 428.* Malva nc^^kcta W'ullr. » Kerítések mellett, puszta helyeken, kertekben köz.« (Sf. K. E. \'Í. p. 283.) XVI. O. Paridaks. I. l''ain. iiuUiferac. Hypericum pcrforiüiiiii L. Vágások- ban közönséges. H. hirsutiun L. Nagy-Babán irtásban. [B. (.Schn. p. 98) L. (W. p. 233, Mih. p. 2Ü, Pantocsek) Sz. É. (Kb.)J II. Fam. Tainaru'aceae. Taiiuiriscus gcniumiciis Scop. A Poprád mentén homokos helyeken. III. I"am. Cistaceac. 432. HcHaiitheiimin hirsiitnin Thiiill. var. grandijloniiii DC. .Száraz helyeken közönséges. I\^ Fam. Violaceae. 433.' Viola canina L. Bokrok között, ned- ves helyeken nem ritka. (Sf. K. E. VI. p. 278.) 434. V. iirenaria DC. Kis-Babán a kavics- bánya körül. (Ismert termőhelye csak : Kienbáume, Felka mellett. (Sf. K. E. Ví. p. 278.) 435." \'iola silvatica Fr. Poprád mellett bokrok között. (Sf. K. E. VI. p. 278.) 436. T'. tricolor L. Homokos helyeken köz. 437. V. rtrí'í'/íi'/s 3/;/rr. Szántóföldön köz. XVII. O. Myrtiflorae. I. Fam. Thyindaeaceae. 438. Daphiie Mezcreum L. Erdőben, vá- gásban közönséges. 439. D.Cncoruin L. A Kis-Baba E. lejtőjén száraz helyeken, .Stokován, a hol egészen a szántóföldekre lejut. Innen említik: Mauksch apud W. p. 111, Hazsl. (Zool. bot. 1853. p. 141), Borb. (Magy. orv. és termvizsg. 1890. p. 503). E növényről Borbás a követ- kezőket írja: ».\ Daphne arbuscula murányvári elszigeteltsége egyetlen egy ismert termőhelye az ország- ban nagyon nevezetes sa D. arbuscula hazánknak eddig benszülött örökzöld cserjécskéje lenne. Én eleinte azt hittem, hogy a Kárpátok északi lán- czolatán a D. Cneorum-ot helyettesíti. Ennek ellenkezőjéről azonban magam győződtem meg, mert Muránytól fel- jebb északra Lucsivna Baba-hegyén tősgyökeres D. Cneorum-ot találtam. « (M. orv. és termvizsg. XXV. 1890. p. 503.) [Ihrik, Káposztafalu mellett (Herb. Fii.) L. (Mih. p. 39.) | II. F'am. Lythraceae. 440. Lvthriiiii Salicaria L. Vapena-Üolka körül, tepliczi lápban. III. Fam. Ocnothcraceae. 441. Epilohiuiii angusiifoliuiii L. V^ágás- ban Zamcsiszkon, a Teplicz-patak partján. 442. B. hirsiitiuií L. Teplicztol E.-ra a patak partján. [Késmárk (Schn. p. 177) L. (Mih. p. -24.)] 443. E. parviflorum Schrcb. Tepliczi láp- ban. [B. (Schn. p. 177) L. (Mih. p. 2 l.)J 444. E. palustír L. A Teplicz-patak men- tén és a lápban a források körül (Sf. is említi). [B. (Schn. p. 180) L. (W. p. 109, Mih. p. 24, Panto- csek) Tátrafüred (Czakó p. 142. )| 445^ E. adnatuin Griseh. Tepliczi lápban. IV. Fam. HalorrUag'idaccac. 446.* Myriophylluin verticillatiim L. A. Poprád mentén álló vizekben. (Sf. K. E. VII. p. 357.) 154 BARTAL KüRNEL XVIII. O. Uinbellijlorae. I. Fam. Umtelliferae. 447. Astrantia major L. Kis-Babán erdő- ben közönséges. 448. Acgopodittm Podagraria L. Bokros helyeken nagyon köz. 449. Canun Carvi L. Réten nagyon köz. 450. Pimpinella Saxifraga L. Erdőszélen közönséges. 451. P. inugna L. Kis-Babán kavicsbánj'a körül (Sf. is említi). 452. Biiplcurum falcatiuii. Az északi lejtőn köves helyeken közönséges. 453. B. longifoJiuin L. Kis-Babán a ka- vicsbánya körül, Szmolnik D. lejtőjén és a Vapena-Üolka fölött (Sf. is említi). |B. (Schn. p. 188, W. p. 79, Asch. Engl. p. 154) L. (W. p. 79.)] 454. Scscli glaucum Jacqu. .Szova-Szkalán (Sf. is emhti). [Késmárk (Schn. p. 189) L. (W. p. 87, Hkn, Mih. p. 11) Schlösschen (Sf. K. E. VII. p. 352.)! 455. Lihanotis moniaua Cranfz. Teplicz felé a hegyeken köz. (Sf. is említi). [B. (Schn.^p. 189) L. (W. p. 81, Mih. p. 31, Brancsik, Asch. Engl. p. 161. )| 456.* ActJiusa Cviiűpiuui L. K'erteklricn. (Sf. K. E. VI. p. 276.) 457. Pastinaca sativa L. Szántóföldeken közönséges. 458,* Hcradcum SphondyUuiii L. Réteken nagyon köz. (Sf. K. E. \'I. p. 276.) 459. Laserpithun latifoliuin L. Erdőben mindenütt köz. (Sf. is említi). [B. (Schn. p. 195) L. (W. p. 82, Mih. p. 30.)] 460.* Dauctis Caroía L. Mesgyéken köz. (Sf. K. E. VI. p. 286.) 461. Anthriscns ailvcstris Hoffiii. Árnyé- kos helyeken közönséges. 462. Cliacrophylhim Imlbosiim L. A Pop- rád mentén bokrok között (Sf. is említi). [Csak L. (W. p. 86, Krzisch.)] 463. Plcurospcnimm austriacuin Hojfin. Vágásokban, napos hel3''eken, főleg a keleti részben köz. [B. (Schn. p. 198, Asch. Engl. 154) L.\w. p. 83, Mih. p. 30, Uechtr.)] II. Fam. Cornaccae. 464. Cornus sanguinca L. Szova-Szkala, Nagy-Baba, Poprád mentén ritka. II. Subcl. Mctachlamydeae. (Sympetalae.) XIX. 0. Er icales. I. Fam. Pirolaceac. 465 Pirola rotundifolia L. Csak a Pola- kova északi lejtőjén az erdőben. [B. (Schn. p. 377), L. (Mih. P. 31), Felka (Sf. K. E. VI. p. 352), Tátrafüred (Czakü p. 149.)] P. chlorantha Swíz. A Kis-Baba deli és a Szmolnik nyugoti lejtőjen. (Sf. is említi.) Egyedüli ismert termőhely a szepesi Tátra alján. P. iiiinor L. A Pavlova É. lejtőjén ritka. [B. (Schn. p. 378), L. (W. p. 115, Mih. p. 31, Krzisch., Bohacs.)] P. uniflora L. Szova-Szkala fölötti völgyben.VapcTia-Doika fölött. [Tátra- füred (Czakó p. 149, Schn. p. 378), L. (Mih. p. 31, Krzisch.. Brancsik.)] P. scciinda L. Csak a Pavlova csú- 466. 467. 468. 469. 470. 471.^ csan. Monotropa hypophcgca Waílr. A Kis-Babán fenyőfák alján ritka. II. Fam. Ericaceae. Arctosiaphvlos uva nrsiSpr. ASzova- Szkala-n »tömött, messzire nyúló pá- zsitot képezve, puszpángzöld levelei- vel a kopár sziklákat vonja be«. (Kbr. Math. és term. tud. III. 1865. p. 110; Hazsl. É. M. V. p. 164; Sf. K. E. VII. Mauksch apud W. p. 115.) [Tátrafüred (Czakó p. 149), L. (.Mih. p. 31.)] 472. Vaccinium Myrtillus L. Erdőben itt ritka. 473. r. yUiü idaca L. Mint előbbi. 474. Callima vulgáris Saíish. E növényre érdekes, hogy míg a Poprád bal part- ján töméntelen mennyiségben lepi el a rétet, addig az én területemen nagyon ritka, csak a Zdjaron (niela- phyr) találtam 1 - 2 példányt. XX. O. l'rimnlalcs. I. Fam. Priiiiiilaccae. 475. J'riiitítla fariiiosa L. A rét nedves helycin és a tepliczi lápban nagyon köz. [Késmárk (W. p. 54), L. (Kbr. Math. Term.-tud. K., Mih. p. 31.)] 476. /-*. carpatica Griseb. ct Schciik. Csak a Pavlova tetején. 477.* /-". offtcinalis Jacqu. AGánócz-Lucsiv- nai "hegyeken (Sf. K. E. VII. p. 351.) ADATOK A HABA HEGYCSOPORT ÉS KÖKNYÉKli NÖVÉNYZKTKNKK IS.MIiHETÉHEZ. 155 •17cS. /'. Anriciila L. Szova-Szkalu-n és a kavicsbánya körül sziklákon. (Sf. is cmliti.) |B. (Schn. p. 381), L. (W. p. Ö4, Mili. p. 31, Pantocsek, Bran- csik), Hernád áttörése (Herb. Fil.)j 47U. Lysimachia vuígaris /..Bokrok között a Poprád mentén. 4SU. L. Xuminularia L. Réten a Poprád mentén közönséges. 481. AnagaUis arvcnsis. Szántóföldön köz. XXI. O. Contoriae. I. P'am. Oleaceae. 482. Syringa vulgáris L. k'crtekben te- nyésztik. 483. >S". chineiisis W'illd. Kertekben ritkán tenyésztik. II. Fam. iicHlianaceac. 484. Gcnliana cnicia/a L. A hegyeken és a réten, főleg kelet felé közönséges. 485.* Ct. ciliata L. A Lucsivna melletti hegyeken. (Sf. K. E. VI. p. 350.) 486. G. asdepiadca L. Vágásokban min- denütt. 487. (kiüiaiia caipaiicaWclfst. Száraz he- lyeken, lolcga -Stokova-n és Zdjar-on. 488. Menyaui/ics irifoliaia L. \ Stokova alatti vizes réten és a tcpliczi láp D. részében tömegesen. 489. liryiliniea vulgáris Rafii. var. tiligi- iiosa II'. A'. Csak a tepliczi láp forrásai körül. III. Fam. Asdcpiadaceae. 490. Vincetoxicuni oj^icinale Moench. ("sak a Zdjar-hcgyen melaphyron. [Schiöss- chen ^Schn. p. 337). L. (W. p. 69, Mih. p. 35, Brancsik), Hernád át- törése (Herb. Fii.)] XXII. O. Tiihijlonu: I. Fam. Coiivolvulaccac. 491. Convolvtihis arvcnsis L. Szántóföldön nagyon közönséges. 492. Cnscnia cpithymiun L. A Szakmáry- féle kavicsbányával szemben a Poprád partján Brachypodium pinnatum, Galium Schultesii, Convolvulus ar- vcnsis és Thymus Chamaedrys-on. C. europaea. L. A Lopusna partján Urtica dioica-n és Humulus lupulus-on. C. cpiliunm Weihe. Lenföldeken. (Sf. K. E. VI. p. 281.) 493. 494. II. Fam. Polcmoiiiaccae. 495. Pvlcinoninm cocrnlcuui L. A Poprád és Lopusna mentén nagyon gyéren. [B. (W. p. 58), L. (Mih. p. 33, \V. p. 58, Pantocsek, Krzisch.)| III. Fam. Bomi'Auaceac. 496. Lappnla cchiiiaía (íilib. Száraz, köves helyeken. 497. Cynoglossiim officinák L. Szova- Szkala. 498. Anchnsa arvensis M. Bicb. Szánt()- földön ritka. (Sf. K. E. VI. p. 281.) 499. Syiiiphythiim off'icinulc L. Poprád partján nagyon köz. Ugj'anitt gyűjtött Filarszky egy feltűnő kisvirágú pél- dányt, mely var. parviílorum-nak van meghatározva. (Herb. Fii.) 500. Aspcrtigo procuinbens L. Szántó- földön közönséges. 501. Borago officinaJis L. Méhészek te- nyésztik. 502. Echinin vulgarc L. Száraz helyeken nagyon közönséges. 503. Ccrinlhc minor L. A Szova-Szkala alatti völgyben. 504. Piűmonaria officinalis L. Bokros helj'eken. 505. Litkosperiiiiiin arvcnsí' L. Szántóföl- dön közönséges. 506. Myosotis palnstris U'ith. Nedves hel3'eken közönséges. 507. M. silvatica Hoffw. Erdők száraz helyein. (Sf. K. E. VI. p. 274.) 508. .\/. arvensis L. A kavicsbánya körül. 509. M. areiiaria Schrud. A rét száraz homokos helyein és szántóföldön köz. IV. Fam. Labiatac. 510. Mentha lungifolia L. (sylvestris L.) Csak a tepliczi láp forrásaiban. 511. M. arvensis L. Szántóföldön, irtás- ban, patakparton közönséges. 512. Origauitm vnlgare L. V^ágásokban mindenütt. 513. 0. Majorana L. Kertekben tenyésztik. 514. Thymus iamigiviosns Mill. A Nagy- Baba déli lejtőjén alul az erdőben. [Egyedüli ismert termőhelye a kés- márki Schlossberg, (\V. p. 182), és Ihrik a Hernád áttörésében. (Herb. Fii.)] 515. Th. chaniaedrys Frics. Száraz, homo- kos helyeken közönséges. 516. Calainiuíha arvensis Lant. A hegyek 156 BAKTAL KORXliL 518. 519. 520. 521. száraz, napos helyein köz. (Sf. is említi.) 517. ('. űlpiiia Laiii. A Kis-Babán a ka- vicsbánya körül, Stokova száraz napos helyein. (Sf. és Kb. iM. E. T. is említi.) [L. Schn. p. 430, W. p. 183, Fritze, Pantocsek, Brancsik, Asch. Engl.), Popova (Wetschky), íhrik (Herb. Fii.)] Salvia pralcnsis L. Réten, vágásban közönséges. S. vcriicillaía L. .Stokova köves he- lyein, szántóföldek száraz mesgyéin. Nepeia Glcchoina Bcníh. Szántóföldek mesgyéin, útszélen közönséges. Meliftis inellissophyllnin L. A pásztor- tanya fölötti hegylejtőn és a Szmol- nik északi lejtőjén vágásban. (Sf. is emhti.) |L. (Schn. p. 433, W. p. 183, Mih. p. 33, Fritze), Ihrik (Herb. Fil.)J Gah'opsis Ladanuin L. Szántóföldön, útszélen köz. (.Sf. K. E. p. 281.) G. hifida Böuningh. A Lopusna mentén bokrok között nem ritka. [Csak Késmárk (Schn. p. 433.)] G. pnbesceiis Bess. A Poprád mentén bokrok között. [L. (Fritze) Késmárk (Uechtr. p. 361), Poprád (Schn. p. 434.)] Siachys Betonica Bciitli. var. daiiica Míll. Vágásokban nem ritka. Stachys alpi na L. A lucsivnai mész- égetővel szemben levő hegyen, vágás- ban. [B. (Schn. p. 435, Asch. Engl. p. 15), L. (Mih. p. 33, Brancsik, Krzisch.)] 527. St. silvaticű L. Mint előbbi. |L. (Schn. p. 435, W. p. 179), Sz. É. (Kb.)] 528. .S7. pahtstris L. Nedves helyeken köz. 529. .S7. amiiia L. Szántóföldön közöns. 530. -S7. rccia L. A Vapena-Dolka melletti szántóföldeken. [L. (Mih. p. 33, F"ritze p. 511), Késmárk (W. p. 180.)] 531.* haUota iiigra L. Kerítések mellett, puszta helyeken köz. (Sf. K. E. VI. p. 283.) 532. Laiiiiiiui piírpitreum L. Szántófölde- ken közönséges. 533. L. macidatitm L. Patakparton köz. 534. L. iilbiun L. Bokros helyeken szór- ványosan. 535. L. Galcohdoloii Craiiíz. .Árnyékos, nedves helvekcn. 522. 523. 524. 525. 526. 536.* Leoniirus Cardiaca L. Kerítések mel- lett köz. (Sf. K. E. VI. p. 283.) 537.* Scutcllaria galerictilaia L. Nedves, bokros helyeken, mocsaras réten nem köz. (Sf. K. E. VI. p. 274.) 538. B rundja vulgáris L. Réten és a hegj-^ek füves helyein közönséges. 539. B. grandiflora L. A Stokova száraz, napos helyein nem ritka. |L. (Mih. p. 34, Asch. Engl. p. 161, Fritze p. 511), Késmárk (Schn. p. 438, W. p. 183), Popova (Wetschkv). Sz. É. (Kb.)] 540. Ajuga rcptans L. Réten, erdőben köz. 541.* .1. gcnevensis L. Patakparton, erdő- ben köz. (Sf. K. E. VI. p. 274.) V. l'am. S'danaceac. 542.* Solannin nigruin L. Ritka, többnyire mint kerti gyom. (Sf. K. E. VI. p. 283.) 543. vS. dulcamara L. Poprád és Lopuána menten bokrokra kúszva, közönséges. 544. -S. ínbcrosuni L. termesztve. 545. HyoscyaniHs nigcr L. Törmeléken Teplicz mellett. VI. Fam. Scrophuiariaccaf. 546. Verbasann Thapsus L. Vágásokban mindenütt. 547. V. Lycliuiffs L. Stokován cs Kis-Babán a ka\'icsl3án3'a körül. 548. r. nigruin L. A Kis-Babán a kavics- bányától nyugotra. 549.* Scropimiaria aquatica L. Sf. (K. E. VT. p. 275) szerint nedves helyeken, bokrok között köz. Schn. (p. 408) sze- rint azonban e növénj' nem Ser. aquatica L., hanem Ser. alata Gilib. 550. Se. Scopolii Hoppé. A Kis-Bab;'in a kavicsbányától nyugotra, alul az út mellett. (Sf. is enüíti.) |B. L. (Sch. p. 409, W. p. 191), L. (Mih. p. 32), B. (Asch. Engl. p. 154.) | 551. S. nodosa L. A tepliczi patak forrá- sai körül. 552. Linaria niinor Dcsf. A Teplicz körüli dombokon kavicsos helyeken ritka. [L. (Mih. p. 32, Uechtr. p. 376), Sz. É. (Kb.)] 553. Digitális ambigua Mtirray. Vágások- ban, főleg a Zamcsiszkón köz. 554. 1 'cronica AnagaUis L. Vízben minden- felé. 555. V. Beccabunga L. Mint előbbi. 556. V. Chaniacdrys L. Száraz helyeken mindenütt. ADATOK A BAliA-HKGYCSOPORT ÉS KüRNYKKlí NÖN'IÍNYZETÉN'IÍK ISMKRKTÉHKZ. lói 557. r. officinalis L. X'ágások füves helyein. 558. I'. Teucriiiin /,. Teplicz közelében a Poprád partján levő száraz domb- oldalon tíimegesen. [Csak : B. (Schn. p. 412), Galgenberg (Schn. p. 412, W. p. 7), Lucsivna melletti Kienberg (Sf. K. E. VII. p. 351.)1 559. r. serpyllifoUa L. Tepliczi láp, Morenseifen-völgy nedves helyein. 500. 1'. arvensis L. Szántóföldön köz. ötil. r. Toitniefoi-tii Gmd. Szántófölde- ken közönséges. 562. V. opaca Fries. Teplicz körül szántó- földön (hiányzik Schn.- ben, új a vidékre). 503. Melaiiipyruui cristaiuin L. A Moren- seif-patak partján a Poprádtól kb. 500 lépésnyire kis területen nagyon bőven. (Schn. nem említi ; új a vidékre. |Popova (Wetschky.)l 564. .\/. silvatiaiin L. N'ágásokban köz. 565. .\/. neuiorosiiin L. Bokros helyeken közönséges. 506. Pcdiíularis palustris L. í.iipban. 567. Alecidloritphus purvijVifUs W'allr. f. sieniiphylliis (Ircinli. Réten közöns. 568. A. parviJJ. Wallr. f. falhix W'iiinii. Crrab. Réten közönséges. 569. A. üUerccdens Beck. Stokován száraz helyeken. 570. .1. glűbcr vl//. Réten nagyon közöns. 571. luiphirisia Rostkoviana Haync. Szá- raz helyeken közönséges. 572. E. siricta Hőst. Teplicz felé a Szmolnik kavicsos helyein. 573. E. coenilea Taiisch. (?) A tephczi lápban a források fölötti szárazabb helyen. 574. E. moiiiaiia Jord. A V'apena-Dolka körüli parlag szántóföldön. 575. OdontUcs rubra Giltb. Teplicz körül a dombok kavicsos helyein. VII. Fam. Orohanchaccac. 576. Orohanclie caryophyllacea Sinillt. A Nagy-Baba déli lejtőjén, és a Stokova déli lejtőjén Galium Mollugo-n. |_B. (Schn. p. 424, W. p. 191.) 577. <>. álba Sieph. Csak a X.-Baba D. lejtőjén. [Csak Galgenberg (Schn. p. 425.)] 578. (). purpurea Jacqu. (coerulea Vili.) A Kis-Baba dny. nyúlványán (a Medzi-Horom-völgyben). IT.-itt gyűj- Szántófölde- .\ Stokova és tötte Fii. (Herb. Fii.) Ezenkívül csak a Lucsivna melletti Kienbergről, hol Achillea millefolium-on él (Sf. K. E. VII. p. 351 és Lucski mellől (Mih. p. 32), közölték. 579.* 0. flava Mariins. Petasites albus gyökerén a Baiia lábánál. (Sf. K. E. VII. 351.) [B. L. (Schn. p. 424.)] VIII. Fam. Lentibitlariaceae. 580. Pinguicula vulgáris L. A Szmolnik alatti nedves réten és a tepliczi lápban nagyon közönséges. XXII. O. Plaida'Anales. I. Fam. Plaiitaginaceae. 581. I'lantago major. L. Útszélen, száraz helyeken közönséges. 582. P. média L. Mint az előbbi. 583. /'. laiicenlala L. Mint az előbiii. XXIII. 0. Rnbiaks. I. Fam. Riibiaccac. Shcrardia arvensis P. ken közönaéges. Aspernla glanca Hess. Na-Bor sz;iraz helyein, .Szova-.Szkalán (Sf. is említi). [L. (\V. p. 43, Mih. p. 35, Fritze p. 51].)| .1. linchiria L. \ Stokova füves helyein. Ez az irodalomban említett (Sf. K. E. VII. p. 350) egyedüli szepesi termőhelye, azonban a Her- nád áttörésében is előfordul. (Herb. Fii.) [L. (W. p. 41, Fritze p. 511.)J .4. cymrnchica L. A Szmolnik és Stokova északi lejtőjén nem ritka. Galium vernum Scop. A ! egj^ek és a rét száraz helyein közönséges. G. boreale L. A Szova-Szkala mel- letti vágásban. [L. (Mih. p. 35), Felka (Sf. K. E. VjI. p. 350), Kés- márk (Schn. p. 204), Tátrafüred (Czakó p. 143), Hernád áttörése (Herb. Fii.)] G. aparine L. Bokrok között, szántó- földön közönséges. G. paliistre L. Tepliczi lápban. * G. uliginositm L. Árkokban, nedves réteken. (Sf. K. E. VI. p. 273.) G. anisophyllmn MII. var. síidcticutu Tsch. Szova-Szkalán és a rét száraz helyein itt-ott. [Csak : B. (Schn. p. 205.)] G. vcnnn L. A Poprád bal partján nagyon köz., az én területemen azon- 584. 585. 586. 587. 588. 589. 590 591 592 593. 594. 158 BARTAL KORNÉL ban csak a tepliczi láp forrásai körül találtam. 595. G. Mollugo L. A Poprád mentén ós vágásokban nagyon közönséges. 596. G. Schullcsii Vési. Bokros helyeken. II. Fam. Caprifoliaceae. 597. Sambucus nigraL. Kertekben tenyész- tik. 598. S. raceinosa L. Vágásokban nagyon közönséges. 599. Vihurnuiii üpnJus L. A Poprád men- tén és régi vágásokban nem ritka. 600. Lonicera Caprifolium L. Kertekben tenyésztik. 601. L. Xylostmin L. A hegyek E. lejtő- jén vágásokban mindenütt. 602. L. Xylostcuin L. y. clliptica Bed:. A Szmolnik E. lejtőjén, előbbivel vegyesen. III. Fam. Valerianaceae. 603. "* Valeriána 0 ff icinalis LA^okvok között nedves helyeken köz. (Sf. K. E. VI. p. 272.) 604. T^. samhucifolia Mikan. A Poprád p. 208) L. T"". samhucifolia mentén köz. [B. (Schn. (Mih. p. 38.)] 605. F. iripteris L. Árnyékos, bokros helyeken közönséges. 606. V. siiiiplicifulta Kahafh. A Kis-Baba alján a nedves réten a kavicsbányától K.-re. [Késmárki Hosszú-erdő (Schn. p. 208, Asch. p. 273) Tátrafüred (Czakó p. 144) L. dioica ? Krzisch.) Murányi várhegyen (dioica ?) iSzont. M. Orv. É. Term. 1866. p. 287) Kysla- forrás körül Zólyomban (Freyn. p. 347.)] 607. Valerianella dentata Poll. Szántó- földön közönséges. (Sf. is említi.) IV. Fam. Dipsaceae. 608. Knaiitia arvensis Coulf. Száraz he- lyeken közönséges. 609. A', carpatica Heuff'. A Stokova és Na-Bor D. lejtőjén a kavicsos parlag szántóföldön. 610. Knaiitia silvatica Diiby. Stokova köves helyein. 611. Succisa pratensis Mönch. var. glab- rata Schott. A tepliczi tőzegmocsár forrásai körül. [Eddig csak a kés- márki Hosszú-erdőből ismeretes (Uechtritz.)] 612. Scabiosa ochroíeuca L. A tepliczi tőzegmocsárban és Stokován köz. XXIV. 0. Campanulatae. I. Fam. Cucurbitaceae. 613. Bryonia álba L. Házak befuttatására kertekben tenyésztik ; vadon itt nem terem. 614. CiicurbHa Pepo L. Kertekben ter- mesztik. 615. Cítcumis sativHs L. Kertekben ter- mesztik. II. Fam. Campanulaceae. 616. Phyteuma orbiculare L. A Kis-Baba és a Szmolnik E. lejtőjén száraz, kavicsos hel3'eken. 617. Ph. fistulosvtni Reichb. A Szmolnik alatti nedves réten. 618. Ph. spicatum L. Fürdőben minden- felé közönséges. 619. Campantda pusilla Hanke. Csak a Szova-Szkala szikláin (Sf. is említi). 620. C. rotundifolia L. Csak a Szova- Szkalán. 621. C. bononiensis L. Száraz helyeken a Kis-Baba alatt köz. |Csak ; Késmárk (W. p. 61,Uechtr. p. 361) L. (Mih. p. 35.)] 622. r. rapmiculoidcs L. Szántóföldön, útszélen közönséges. 623. C. Trachelimii L. Bokros helyeken nagyon közönséges. 624. C. patida L. Réten mindenfelé köz. 625. C. persicifolia L. Bokros helyeken közönséges. 626. C. persicifolia L. var. eriocarpa Mert. et Koch. A Nagy-Baba északi lejtőjén. 627. C. carpatica Jacqit. A Kis- Babán a kavicsbánya körül, Szova-Szkalán és a Vapena-Dolka fölötti sziklán (Sf. is említi). [Csak L. (Schn. p. 372, W. p. 58. Mih. p. 35, Panto- csek, Asch. Engl. Uechtr. p. 376) Hernád áttörés (Herb. Fii.)] 628. C. glomerata L. Száraz helyeken, útszélen közönséges. 629. Adenophora liliifolia Bess. A Szmol- nik legtetején és a Nagy-Baba E. lejtőjén ritka. [Késmárk (Schn. p. 373, ITechtr. p. 361) L. (W. p. 61, Mih. p. 31) Hernád áttörése (Herb. Fii.)] ADATOK A BABA-HKGYCSOPORT KS KüRNYKKE NÖVKNYZETIÍNEK ISMKRKTKHKZ. 159 III. F'am. Coinpositae. I. Subfain. Tnbijlarae. G3Ü. Solidaí>o virga a inra L. Vágásokban nem ritka. 031. N. alpcstris Ti'. A'. Nagy-Baba K. lejtőjen ritka. Schn. et Sag. (222) szerint csak 1200 m-en felül fordul elő, említett tcrmőhel3'e 950 m magas. 032. Bellis perennis L. Füves helyeken mindenütt. 633. Astcr Bdlidiastnim Scop. (Bellidias- trutn Michelii Cassini.) Erdők árnyé- kos helyein nem ritka. 034. Erigcron accr L. .Száraz helyeken, vágásokban közönséges. 035. E. droebachensis Mill. A Nagy-Baba déli lejtőjén irtásban. [E növény elő- fordulását Schn. et Sag. (p. 220) a nóraterületről kétségbe vonja, Szcpcs- mcgyéből ez ideig nem is közölte senki, csupán Liptóból közölte Gre- gorczek és Hausknecht, azonban ezek adatait is kétségbe vonják Schn. et Sag. A gyűjtöttem növény teljesen megfelel a leírásnak, kopasz, csak levelei kissé pillásak. ivülönösen feltűnő ez, ha az ugyan- ott közönséges E. acer-rel hasonlítjuk össze.] 03(5. Homogyiic aJpiiia Cass. A Szmolnik É. lejtőjén a Vapena-Dolka fölött az erdőben (750 m magasan !). G37. Tnssilago Farfara L. Szántóföldön nagyon közönséges. 038. Petasitfs officiitalis Mi'inch. [hybridus (L.) G. M. Sch.] a Poprád és Lopusna mentén közönséges. 639. P. albus Gaerln. A Baba-hegyen Lucsivna mellett. (Sf. K. E. VII. p. 347.) 640. Iimla salicina L. Stokován, köves helyeken. [B. (Schn. p. 223) L. (Mih. p. 36, Fritze p. 512) Sz. É. (Kb.)] 641. Hdianthus anniius L. Kertekben te- nyésztve. 042. Bidens iripartHa L. A tepliczi lápban. 043.* B. cernua L. Mocsarakban, lUlo vizek- ben. (Sf. K. E. VI. p. 281.) 644.* Filago arvensis L. Szántóföldek ned- ves helyein. (Sf. K. E. VI. p. 281.) 645.* GnaphaUiiiii iiliginosum L. Szántó- földek nedves helyein. (Sf. K. E. VI. p. 281.) 646. Gn. dioiciim L. Száraz helyeken mindenütt közönséges. 647. Arteniisia vulgáris L. Kerítések mel- lett köz., Nagy-Babán irtásban. 648.* .1. cainpestris L. Lucsivna mellett. (Sf. K. E. VI. p. 281.) 649. Chrysantlíciniim coryiHbosuiii L. Kis- Babán erdőben közönséges. 050. Cli. Leticaniheinutii L. Réten, irtásban közönséges. 651. i'hr. Lene. L. var. atrata Gaud. Kis- es Nagy-Babán közönséges. 652. Matricaria inodora L. Szántóföldön közönséges. 653. M. Chatnoinilla L. Tepliczen egy ház udvarán találtam. 654. M. Partheniuiii L. Teplicz mellett elvadulva. 655. Aiitheinis liiictoria A. Stokova kavi- csos helyein és a Kis-Baba Ny. oldalán tömegesen. | Késmárk (Schn. p. 232) L. (VV. p. 277, Mih. p. 36, Krzisch, Pantocsek, Asch. Engl. p. 161) Poprád, Kienberg. (Sf. K. E. VI. p. 285.)] 656. -1. arvensis L. Szántóföldön nagyon közönséges. 057. -4. Coiiila L. Kerítések, falak mellett, szántóföldön. 658. Achillea millefolium L. Száraz he- lyeken közönséges. 659. A.inillef. L. alpestris W'iinin. et Grab. Nagy-Babán irtásban. 660. -4. distans \V. K. (A. tanacetifolia Ali. p. p.) Szova-Szkalán (Sf. is említi). [B. (Schn. p. 233j L. (W. p.- 278, Mih. p. 36.) I 661. .4. collina Becker. Nagy-Baba száraz, napos helyein, Szova-Szkala körül (Schn. nem említi). 662. Doronicum ausiriactun Jaci/u. Nagy- Babán ritka. [B. (Schn. p. 234) L. (W. p. 275, Mih. p. 37) Tátrafüred (Czakó p. 144) stb.] 663. Cineraria campcstris Ret~. Csak a Stokován, itt is ritka. [Csak : Késmárk (Uechtr. p. 361) és L. (Mih. p. 37.)] 664.* C. aurautiaca Hoppé. Csak a tep- liczi források fölötti száraz halmon. (Sf. K. E. VII. p. 348.) 665. Senecio vulgáris L. A Szmolnik te- tején régi vágásban. 666. S.í'/5t"os?/sL. Vágásokban nagyon köz. 667. S. Jacobaea L. Vágásokban köz. 160 BARTAL KOK'NKL G68. 5. nemorensís L. X'apena-Dolka fö- lötti völg3rben. 609. S. neinoreiisis L. var. Ftichsii Gmcl. (S. sarracenicus L. p. p.) A lucsiv- nai mészégetővel szemben levő he- gyeken közönséges. 070. Carlina acaulis L. Száraz lejtőkön, útszélen. 071. Arciium toincnfosuin MiJI. Patak- parton közönséges. 072.* Cirsium lanceolatum Scop. Útszélen köz. (Sf. K. E. VI. p. 283.) 073. C. olcraceiiin Scop. A Poprád és Lopusna mentén nedves helyeken. 074. C. Erisithales Scop. Vágásokban, erdőben nem ritka. (Sf. is említi). [B. (Schn. p. 243, W. p. 254) L. (Mih. p. 37, Fritze p. 512) Hernád áttörése. (Herb. Fii.) stb.] 675. C. rivulare Link. Poprád mentén, nedves réteken közönséges. 676. C. pahisire Scop. Mint az előbbi. 077. C. Eriophormn Scop. Vágásokban közönséges. 078. C. arvcn.se Scop. Szántóföldön köz. 079.*^ Carduus itutans L. Útszélen köz. (Sf. K. E. VI. p. 283.) 080. C. acanthoidesL. Rétek száraz helyein, szántóföldön, vágásban közönséges. 081. C. crispus L. Irtásban és vágásban, főleg a Nagy-Babán közönséges. 082. C. personatus Jacqn. Tepliczi lápban és Teplicz felé a réten. [B. (Schn. p. 246) L. (Mih. p. 37, Krzisch) Po- pova (Wetschky) Sz. E. (Kb.)] 683. C. collinii.: W. K. Nagy-Babán vágás- ban (Sf. is említi). [Ezenkívül csak a poprádi Schlösschen és Vernár. (Schn. p. 246.)] 684. C. glaucvis Baumg. Szova-Szkala, a Szmolnik tetején köves helyen. 685. Calendiila officinalis L. Kertekben tenyésztve és helyenként elvadulva. 08(). Ccntavirea Jacea L. Réten nagyon köz. 087. ('. Scabiosa L. Réten nagyon köz. 088. C. Scab. L. var. coriacca W. K. Réten és vágásban. 089. C. iHoníaua L. A hegyek füves helyein, főleg a Szmolnik É. lejtőjén vágás- ban (Sf. is említi). [B. (Schn. p. 252, Uechtr. p. 309) L. (Mih. p. 37) Sz. É. (Kb.)] 69t). C. axillaris Wdld. .\ hegyek sziklás helyein mindenütt, főleg a Kis-Baba DK. nyúlványán (a Pod-Horom-vöigy- ben). [B. (Schn. p. 252) L. (Schn. p. 252, W. p. 279, Asch. Eng!. p. 101, Fritze p. 510) Késmárk (Uech- tricz p. 361), Hernád-áttörés (Herb. Fii.)] 691. r. scnsana Vili. (C. axillaris Willd. var. stricta W. K.) Szikhis helyeken, a Baba DK. nyúlványán. 692. C. conglomcrata C. A. Mev. (C. me- lanocalathia Borb.) A rét szárazabb helyein közönséges. 693. C. Cyamts L. Vetés közt nagyon köz. II. Subfam. Liguliflorae. 094. Cichoriiiin IntyhusL. Útszélen nagyon közönséges. 695. Leontodon aniiiiinialis L. Réten, he- gyeken közönséges. 090. L. Mspidus L. Száraz helyeken köz. 697. L. dauuhialc Jacqit. (L. hisp. L. /3. danubiale Jacqu.) Mindenfelé köz. 698. L. incauu.s Schraid;. A Stokova köves helyein ritka (Sf. is említi). [B. (Schn. p. 256, W. p. 236) L. (Mih. p. 38, Hauskn.) Popova (Wetschky) Sz. E. (Kb.)J Picris hieracioides L. Szántóföldön nagyon közönséges. Tragopogon pratensis L. Réten, \';l- gások füves hel3^ein. T. orientális L Mint az előbbi. Scorzonera huuiilis L. Csak a Kis- Babán a kavicsbánya körül. [Csak Rox (Sf.), Új Leszna (Czakó), Kriván (Schn. p. 258.)] HvpocJiocris maculata L. A Stokován, Na-Bor-on, Zdjar-on erdőben nem ritka (Sf. is említi). [Csak L. (Schn. p. 259, W. p. 246, Mih. p. 38), Popova (Wetschky), Sz. É. (Kb.), Tátrafüred (Czakó p. 148.)] 704. Taraxacum officinák Wigg. A rétek és a hegyek szárazabb helyein min- denütt közönséges. 705. Lactuca muralis (L.) DC. Vágások- ban közönséges. 700. Lapsana coinimiuis L. Vágásokban mindenütt. 707. Freiiaidhcs ptirpitrea L. .\ .Szmolnik és Nagy-Baba vágásaiban nem ritka. 708. Sonclms oleraceiis L. Szántóföldön nagyon közönséges. 709. .S", aspcr L. Szántóföldön nagyon köz. 099. 700. 701. 702. 703. ADATOK A BABA-IIKGYCSOPORT KS KÖRNYÉKE XüVÉNYZKTÉNEK ISMERETÉHEZ. 101 710. 711. 712. 713. 714. 715. 71G. I II . S. arvcnsis L. Szánlóföldün nagyon 718. közönséges. .S". uJii^'inostis M. Bich. (S. aiv. L. 719. \'ar. uliginosus M. Rieb.) Szántó- földön közönséges. 720. Crcpis hicHiiis L. Szántóföldön köz. C. iedorum L. Szántóföldön köz. 721. C, praemorsa Tausch. Réten ésTepIicz felé a hegj'cken nem ritka (Sf. is említi), i 722. [Csak L."(W. p. 240, Kb. M. t. T. 723. p. 101, Mih. p. 38) Sz. É. (Kb.)l C. succisaefolia Tausch. Tepliczi láp- 724. ban. [B. (Schn. p. 2(34, Uechtr. p. 369, Asch. Eng. p. 153) L. (Mih. 725. p. 38, Kb. M. K. T. p. 101), Új- 726. Lesznai patak (Czakó p. 148.)] ('. Jaqniiii Tausch. .\ Baba déli lejtő- 727. jén »;ngó kó'omolvány közt« (Kb. M ?: T^ p. 111 ; .Sf. is). |B. L. (Schn. 728. p. 261, W. p. 240) stb,)l ('. aJpesiris Tcmsch. Tepliczi hegyek 729. elődombjain (Herb.tatr. Schn. p. 265). [Csak L. (W. p. 239, Mih p. 37.)] C. grandiflora Tausch. A kavicsbánya alatti réten, a tepliczi lápban. C. paludosa (L.) Möuch. Tepliczi lápban ritkább. Hieracium serotiiiiiiii Hosl. A Szova .Szkala körül. H. subcaesitttn Frits. A Kis-Babán a kavicsbánya körül az erdőben. H. i'iilgaium Fries. Erdőben mindenült. H. vulgatiim Fries. var. rainosiiin W. K. Szova-Szkalán. H. silvaticum L. Erdőben, vágások- ban mindenütt. H. cyiiiosíim L. Szova-Szkalán. H. Baiihini Schiilf. Száraz, füves helyeken mindenütt. H. Auriciila Laink. et DC. Tepliczi lápban. H. Pilosella L. Erdőben és réten nem ritka. H. ScJuillcsii Schtiltz. (.XuricLilu X pilosella.) A Kis-Babán a lucsivnai mészégetővel szemben. E közlemény, mely korántsem tart igényt arra, hogy úgy tekintessék mintha a terület növényzetét egészen felölelné, a budapesti kir. m. Tudomány- Egyetem növénytani intézetében ké.szült M á g ó c s y - D i e t z Sándor dr. egií^etemi nyilvános rendes tanár, az intézet igazgatója utasításai szerint. Mivel ő volt az, a ki fel tudta bennem kelteni a florisztika iránt való kedvet, a kinek felszólítására határoztam el, hogy a Baba-hegycsoport növényzetét tanulmányozni fogom — és a ki munkálkodásomban szóval és tettel min.1ig a legnagyobb jóakarattal támogatott : első sorban az ő érdeme, hogy e dolgozatom létesült. Thaisz Lajos, a budapesti magyar királyi vetőmagvizsgáló állomás asszisztense volt szíves elvállalni ama nagy feladatot, hogy a Baba-hegy- csoporton gyűjtött ösizes növényeimet átvizsgálja és a meghatározások közben elkövetett hibákat kijavítsa. Az Orchidcaceae-családbeli fajokat, a Hieracium okát és még néhány más kétes növényt Simonkai Lajos dr. egyetemi magán- tan ír volt szíves átnézni. A dolgozatomhoz szükséges könyvek nagy részét Filarszky Nándor dr., a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályá- nak igazgatója, saját könyvtárából a legnagyobb készséggel engedte át használatra. Mivel a térképeken az egyes helyek megnevezései nagyon hiányosan vannak bejegyezve, az elnevezésekre vonatkozólag S z 1 e n c s i k tepliczi körjegyzőhöz és \' á r a d y - S z a k m á r y Adorján lucsivnai földbirtokoshoz fordultam fel- világosításért, mint a kik ezt a területet legjobban ismerik. A dolgozatomban használt helymegnevezések nagyrószt általuk jutottak tudomásomra. I'^ogadják mindazok, a kik e munkámban akár tettel, akár szóval a tudo- mány erdekében támogattak, ez úton is hálás köszönetemet. Növénytani Közleménj'ek. lOO.'í. IT. kötet, 4. füzet. 11 162 GOMBOCZ ENDRE Gombocz Endre: Az első magyar növényenumeráczió, Deccardtól.* Deccard Kristóf János 1686-ban október 21-ikén született Sopron- ban. Atyja János Jakab és anyja Lewald Barbara polgáremberek voltak. Deccard, a kit kartársai egyenessége, lelki tisztasága és egj'szerűségc miatt második Cato-ként tiszteltek, ragyogó ékesszólása miatt pedig mint magyar C i c e r o-t ünnepeltek, hazánknak abban a korban egyik legképezettebb botani- kusa is volt. W e s z p r é m i,** a ki vonzóan írta meg életrajzát, Linnéliez hasonlítja, mint a ki szintén már kora gyermekségében nagy érdeklődést árult el a természeti tárgyak iránt. Míg szabad idejében a soproni lajthamész-kőbá- nyák kövületeit tanulmányozza és növényeket gyűjt, az iskolában Horatius, V i r g i 1 1 u s, H e s i 0 d u s és T h c o k r i t o s müveivel foglalkozik botanikai szempontból. 1707-ben több társával Wittenbergbe ment, a hol a rektor, W e r n h e r Boldizsár nagyon szívesen fogadta. Itt egyrészt az akkori német- ség Cicerója, B e r g e r Vilmos János töltötte el lelkesedéssel, másrészt mathematikai tudományokat hallgatott és főképpen a botanikával ismerkedett meg tudományosan Heucher Henrik híres botanikus és egyetemi tanár veze- tése alatt. 1712-ben az elagott Fridelius rektor helyébe őt hívták meg haza, a hol a soproni lyceum dísze lett, mert » hasonló tudományos készültségű és tanári képességű férfiút hazánknak kevés tanintézete bírt ez időben felmutatni.**** Itt rektoroskodott 28 esztendeig, míg egy sajnálatos esemény állását elhagyásra kényszerítette ; 1738-ban t. i., midőn a jenai latin társulat tagjává választotta, a beküldendő értekezés tárgyául a magyarhoni evangélikus tanítók sanyarú helyzetét választotta. A levelet 1740-ben el is küldötte, de olyan vigyázatlan volt, hogy a gúnyirat másolatát megmutatta a július 11 ikén az intézetet meg- látogató vendégeknek. Úgy látszik, valamelyik pap sértve érezte magát, mert D e c c a r d-ot már július 16 ikán a konvent elé idézték és »midőn levelében, melyben az iskolai patronátus általánosan tudatlansággal, a' múzsák megveté- sével, az iskola iránti közönyösséggel, a' tanárokoni zsarnokoskodással vádol- tatik valami vétséget látni semmiképpen sem akart, miután abban sem személy, sem intézet névszerint felhozva nem volt, ugyan azért a' konventet, mely a' gúnyiratot legközelebb is maga ellen intézzeltnek tekintette megkövetni egyáltalán fogva vonakodott, hivatalából rögtön elmozdíttatott. «■*■ Az év végén kénytelen volt nyugalomba vonulni, megelégedve 150 frt. nyi nyugdíjjal ; 23 esztendeig élt még családja körében, minden idejét tudomá- nyos vizsgálódásoknak szentelve. Wcszprémi szavai szerint »vir meritis gravis ita vi.xit in otio ut semper esset in negotio«. Legnagyobb gyönyörűsége mindvégig a botanika maradt. Volt szép botanikai kertje, melynek csodájára jártak a vidékiek, sőt külföldről is sokan látogatták. Sokszor jutottam arra * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1903. évi márczius 11-iki ülésén. ** W e s z p r é m i István. Sucoincta inedicorum Hungáriáé ct Transsilvaniae biographia. Viennae. 1787 Cent. IIL Decas I- -11. p. 31—98. *'* Müllner Mátyás. A soproni cv. főtanoda törtenete. Sopron. 1857. p. 75. t U. 0. 69. old. AZ ELSŐ MAGYAR NÖVÉNYENUMERÁCZIÓ, DECCARDTÓL. 163 a gondolatra, hogy azok a növények, melyeknek a soproni gyümölcsös kertben való tenycszésük valóságos rejtély volt előttem (Parnassia palustris L., Listera ovata DC. stb.) nem-c az ő botanikai kertjének a maradványai ? Késő vén- ségében is egész napokat töltött a szabadban, horman rendesen csak a késő alkonyat vezette vissza. Akkor is a néptelen utczákon tért haza, nehogy emberrel találkozzék. Magába zárkózott ember volt mindig : »alienus a volup- tate etinm licita : risus in ore rarissimus : lucem et consortia fugiebat : in contemptu apud turbam barbaram, leguleios et rabulas ; amatus tamen a bonis.«* Meghalt 17ü4. márczius 19-ikén, 78 éves korában. D e c c a r d számos kiadott beszédein, történelmi és klasszikus munkáin kívül több jelentős botanikai müvet írt. Ezek közé tartozik a W e s z p r é m i ismertette »Observationes botanicae Deccardianac« (kézírat, mely valószínűleg elveszett). Ezeket a megfigyeléseket különböző növényeken tette D e c c a r d és rendesen a klasszikusokhoz való vonatkozásaik vannak feltüntetve. Terjedel- mesebb és jelentősebb munka lehehett a mezei gazdaságról szóló 3 könyve, melynek hollétét ugyancsak nem tudni és a melynek kéziratban ez volt a czímc : »Rei rusticae Hungaricae Libri III. congesti indefessa industria et laboré Clar. Matthiae Belli, polyhistoris quondam inter Hungaros celebcrrimi et Jo. Christophori Deccardi, olim Kcctoris Sempron. Gymn. evang. aucti observationibus a duumfratribus conjunctissimis, Jo. Guillelmo Deccardo Med. Doct. et Jo. Christophoro Deccardo Societ. Lat. Jenensis Membro honorario.« Mindenesetre kár, hogy az értékes mü, mely második részében 6 paragrafusban bőven ismerteti a magyarországi kerteket, orvosi kerteket, a gyümölcstenyésztést, nem maradt meg az utókornak. Munkálkodásának legértékesebb eredménj'e bizonyára az, a melyet most, mint a legelső hazai növényenumerácziót ismertetni kívánok. »A Flóra Sem- proniensis t« D e c c a r d Loew Frigyes Károly társaságában állította össze, fia Deccard János Vilmos pedig újabb észrevételekkel, orvosi megjegyzé- sekkel bővítette ki. L o e \v ugyancsak olyan jelesen képezett botanikus volt, mint Deccard. lOOO márczius 20-ikán született Sopronban és miután Halieben, Jenában tanulmányait elvégezte, megszerezvén a doktori czímet, rövid soproni tartózkodás után Bécsben 16 esztendeig császári oryos volt. 1738-ban visszatért Sopronba, a hol minden idejét a botanikának szentelte és D e c c a r d ot a »Flora Semproniensis« megírásában támogatta. Meghalt 1741-ben. Ezekből és a kéz- íratnak néhány adatából egész világosan megállapítjuk, hogy a »Flora Sem- proniensis« megírása 1739 ben kezdődött és 1740- ben ért véget. A »Flora Semproniensis« tulajdonképpen első része lett volna a később megírandó »Flora Pannonica«-nak, melynek egy része Loew kéz- iratai között már valószínűleg meg is volt. Ennek tökéletes befejezése minden- esetre szemük előtt lebegett e buzgó botanikusoknak. Kitartásukat és az ügy iránt való lelkesedésüket az a körlevél is elárulja, amelyet Loew 1739-ben bocsátott ki és több helyen le is nyomatott. A levél tartalma ez : »Epistola ad celeberrimos omnium regionum Botanicos, qua de Flóra Pannonica con- * W e s z p r c m i, U. o. 88. old. 11* 164 GOMBOCZ ENDRE scribenda consilium cum ipsis communicatur et singuli ad commercium bota- nicum, mutuamque rariorum plantarum seninumque commuiiicationem invi- tantur. Sempronio 1739. « Mi lett a felhívás eredménye, homály födi. Való az. hogy ha L ö w-öt a halál olyan korán cl nem ragadja, ma talán egy XVIII. századbeli »Flora pannonica«-val volnánk gazdagabbak ! Sajnos, hogy az eredeti »Flora Semproniensis« hollétét nem tudni* és csak a kézírat másolata van meg a soproni ev. lyceum nagy könyvtárában, ez is czímlap nélkül. E kézírat két negyedrélű, szürkéskék lemez papirosba foglalt könyv, összesen 960 oldalnyi terjedelemben. Az első kötet második számozatlan oldalán a következő magyarázó czímet találjuk : Der Titel welchen D. Dsccard vor sein Mst. dieser Flóra in einc zierliche Einfassung von Jo. Georg Hertel Aug. Vind. mit ro'.her und schwartzer Dinte geschrieben ist folgender : Flóra Semproniensis ordine aJphahetico proposita seii Consignatio plantarum, frtiticttm, flonim arhoruin in agvo Scmpronicnsi occiirrentiuiH Facta per Dniiniviros Car. Frici. Lörv M. D. et Pract. Sempr. et Jo. Christoph. Deccard Gynin. Seinp. Rect. denito revisa et recognita novisqiie aniniadversionibns et obser- vationibits íiini Botanicis tiiin Medicis vires et iisinn herbanim couceruentihits, hinc inde locupletata opera et studio Jo. Guillelmi Üeccardi Sempr. Hung. Med. Dr. et Pract. Hicrauf folgt etwas ad Benevolum lectorem, worinn Verscliiedenes zum Lobc jener Cele- berrimos quondam duumviros gesagt und eine wohlgemeinte Aufmuntcrung zur Kráuter- und Biumenkenntniss mit einem herzlichen Vale L. B. et studiis nostris porro fave, beschlossen wird. Am Ende des Msts ist noch befind- lich : De praestantia arborum fructiferarum in agro Semproniensi occurrentium et industria cultarum ob delectationem studii herbarii conscripta et consignata per D. C. D. wie man leicht denken kann, höchst elend mager und unvoll- stándig, aber dafür mit hübschem versiculis rythmis und d. g. gevvürtzt. A másolatban csak az enumeráczió van meg, a mely e czímlap után következik és 1098 növényt fogkil magában. Sok ezek között a kerti és külföldi növény, különösen pedig az alfaj és alak, melyekre szinte szőrszál- hasogató módon terjeszkedik ki. A növények betűrendben vannak elősorolva. A kétncvű nomenklatúrát természetesen még nem ismerték (Linné előtti időkben élvén) és így az egyes növényeket sokszor nagyon fárasztó, egyjclentésű (synonym) nevekkel jelöli. A lelőhelyek bőségesen és nagy helyrajzi pontosság- K a n i t z amaz állítása, hogy az eredeti kézírat is megvan, B r e d e t z k y (Topographisches Taschenbuch für Ungarn auf das Jahr 1802) szavair.ak hibás értelme- zéséből ered. B r e d e t z k y is csak a mdsolatríSl szól, mely akkor K o n r a d i József soproni városi physikus tulajdonában volt. AZ ELSŐ MAGYAR NÖV'ÉNYIiNUMEKÁCZlÓ, DECCAKDTÓL. 165 gul vannak megadva. A virítás ideje az összes hónapokra kiterjeszkedik, itt-ott ilyenformán még pliacnologiai megfigyelések nyomára is akadunk. így meg- jegyzi, hogy az Anemone Pnlsalilla L. 1739-ben már februárius vége előtt virított, 1740-ben pedig még április végén is talált virágzó példákat. A magyar nevek majdnem mindenütt közölve vannak, kár azonban, hogy csak Páriz Pápai V. C a 1 e p i n u s után.* Majdnem valamennyi szakasz végén ott találjuk későbbi idők pótlása gyanánt a Linné-féle neveket és ezek betűiben ugyanazon kéz vonásaira ismerünk, a mely a föntebb ismertetett czímlapon már szemünkbe tűnt. Hogy ki írhatta ezt, nem tudni ; annyi bizonyos, hogy későbbi időkből származik. D e c c a r d és L ö \v a L i n n é előtti botanikai irodalmat kitűnően ismer- ték ; mutatja az a bőséges anyag, a mit a tlóra megírásához felhasználtak. Alapmunkákul a két B a u h i n és C 1 u s i u s dolgozatait vették, a füveknél Scheuchzcrus Agrostographia-ját. Sok helyen találunk ezen kívül idézé- seket Dodonaeus, Barrelier, Dioscorides, Gesner, Knaut, Lobelius, Loeselius, Magnói, Morison, Parkinson, Ray, Ruppius, Tabernaemontanus, Volkammerus, Matthiolus, Triumfetti műveiből. Mint botanikus, Deccard minden bizonyára a legszerencsésebbek és a legélesebb szeműek közé tartozott. Bizonyítja ezt mindenekelőtt a növényeknek száma, melyeket az akkori időkhöz képest bámulatos éles látással aránylag olyan kis területről elő tudott sorolni. Természetes azonban, hogy korában, mikor a morfológiai irányelvek nem igen voltak megállapítva és a faj fogalma olyan kis mértékben volt körvonalazva, ő is hibákba esett. Sokszor jelentéktelen különb- ségek miatt egyedeket sorol elő, fontos morfológiai tulajdonságokat elhanyagol. A virágok színbeli viszonyait nagj'on pontosan tanulmányozta, följegyezte ezen kívül — kár hogy rendesen csak nagyon hiányos leírással — azokat az alakokat is, a melyeket kora irodalmából meghatározni nem tudott ; innen van, hogy a Flóra Semproniensis-ben már sok ol3fan formát, alfajt és néha fajt is találunk leírva, melyekről csak 100—150 évvel később találunk említést az irodalomban. íme néhány példa a színbeli megfigyelései közül: Cynoglossuin officináié L. »ex albo et puniceo variegato, quod raris- sinum est. « I. 293. Symphytiim officináié L. világos-sárga és bíborvörös virágokkal. I. 251. Cirsiuui eriophorum Scop. fehér virágokkal (I) I. 169. * Legyen itt egy példa az enumeráczió módszerének az ismertetésére; p. o. az Adonis vernalis : »Adonis montanis, perennis fi. amplo luteo. H. B. Ruppii 144. Ranunculus foeniculaceis foliis hellebori nigri radice H. R. Monspcl. Helleborus niger, tenuifolius, buphthahni flore C. B. P. 18(3. Helleborus Hippocratis Tabernaem. icon 721. Floret Aprili atq. Majo unter den Gestráuss und auf der Wiese nachher Mörwisch und vom Rastkreuz nach dem Neuberg und weiters auf den Wiesen nach Wolffs, auch unter den Gestráuss gegen Wolffs copiiose, ctiam versus Posonium aliaque Pannóniáé lóca ; Idem est cum Helleboro nigro ferulaceo, caule geniculata, tlore magnó tulipae min. instar Mav. Br. Chr. Mentzelii Majo copiose versus Harkau in pratis und hinter Wolffs copiose in locis montosis versus Holling, S. Andre, bey meinen Sauriessl. Adonis vernalis L. Sp. p. 771. (I. k. p. 17.) 166 GüxMBOCZ ENDKE Cüuipantila rotiindifolia L. kék, bíborpiros, ibolyaszínű és fehér virágokkal. I. 159. Galiiim veriiin L. »flores jam sünt . pallidiores jam saturatiores.« I. 397. a f. paliidum vagy talán valami fajkeverék ? Ononis spinosa L. fehér cs vörös virággal. Az Ancmone silvestris L. alatt egy fölemlített változatban a nagyon ritka /. piirpttrascens G. B.-rc ismerünk. I. 53. Az OrcJiis Morio L.-nél egész sorozat színváltozatról emlékezik meg. * Valószínűleg találla már az Orchis incarnata L. var. lanceolata Reichb. hl., esetleg a var. ochroleuca Schur-t is.** A Cerinthe ininor változatai között találjuk a Cerinthe maculata M. B.t. a melyet így jellemez : »Flores sünt minores, lutei purpureis maculis distincti . . . fólia tamen in parte aversa aliquantulum maculata erant.« I. 203. Sok színváltozatot említ a Corydalis tuberosa DC.-nál *''* is, többek között a C. albiílora Kit.-t, ugyanitt a C. tuberosa DC.-t és C. solida DC. a murvalevelek szerint is megkülönbözteti : »Foliolis üores intercedentibus integris« ill. »foliolis flores intercedentibus incisis.* Találunk fölemlítve egy Myosotis-t is, a mely vagy a versicolor Reichenb., vagy talán annak var. lutea DC. Prodr. X. 109 változata lehetett. + Szól egy Brunella-ról »flora s. galea coeruleo punicantc bárba albicante« mely kétségkívül a Brunella grandillora X laciniata fajkeveréke. (Brunella bicolor G. B. v. variábilis G. B.) II. 751. A BelJis perennis L. alakjai közül feltalálható nála a /. colorala (Petemi. FI. Lips. 619)-t és a var. lior/ensis L., valószínűleg elvadulva. "1+ * II. 669 — 670 . . . deprehendi flore jam (1) pttrpureo satnratiore, sivc atroru- bentc elcgantissimo, capitulo sub calcari, vei corniculo, modo crassiore modo tenuioro, contorto cum totó spicae caule vcl magis vcl minus quoq. purpurascente, (2) piir- pureo saturaliore tristiore tamen atq. inamoeno magis, capitulo sub calcari, cum spicae caule, eodem tristi modo etiam purpurascente ; cdore graveolcnte inamoeno pollebat, (3) piirpurco violaceo, barbae laciniis cleorsum reflexis atq. sibi invicem implicatis, clausis, (4) purpureo violaceo, satnratiore, barbae laciniis non reflexis, nec clausis sed apertis, (5) purpureo diluliore, cum spicae caule modo virescente, modo etiam aliquan- tulum purpurascente, (6) carneo (7) albicante graveolente atq. sambuci férc odoré. ** II. 669. Fólia habét augusta, striata, plantagini augustifoliae quodammodo similia, ílores ex carneo candicantes; bárba tamenpunctis atq. galea lineis exigniscarneis interstincta. *** II. 855 . . . albo foliolis flores intercedentibus integris copiosissime. Color autem lloris ibidem nunc albus nunc subflavcscens, vei quasi subvirescens in fioribus tamen superioribus minusque adhuc apertis tantum inferioribus existentibus albis, quam differentiam hic soli aetati, plantarunque majori, vei minori perfectioni et apertioni tribuo, nunc albus, ratione galeae aequc, atq. barbae tamen linca purpureo notatus, (2) purpureo violaceo, foliis flores intercedentibus integris (3) purpureo saturatiusque rubente, elcgantissimo, lloribus egregie rubentibus, foliis flores inter- cedentibus integris, odoré suavi etiam polet (4) rubro purpureo dilutiore. II. 855. t II. 625. Hujus floris umbilicus est luteus et aliquando in agris aridis et lapidosis occurrit flore fere totó luteo . . . tt I. 117. » . . . ex albo atq. purpureo niixto (2) albo aeque, atquc ex albo et purpureo mixto, ex eadem radicc (3) albo pleno magnó, occurrit lun. in pratis Wan- dorffensibus. AZ i;i..SÖ MAGYAR NÖVliNYKNUMEKÁCZIÜ, DECCARDTÓL. 167 Morfológiai megligyelcsci és följegj^zései közölt is több érdekes ada- tokra bukkanunk, a már elmondottakon kívül. A i>lachys ircia L. különböző alakjairól szó!, közöttük a f. latifolia-t is említi. A >->Lycopus foliis hirsutis, nec non in profundas lacinias divisis« a L. europaeus var. pubescens Benth.-ra vonatkozik. II. 565. »Leitcaiil/ifiiiiiin viilgarc, caule villis canescente pedig a Chrysanthemum Lcucanthemum L. f. hispidum Bönn-rc. II. 525. Említi a Plantago média L. var. Urvillei Opiz. (P. oblongifolia Schur.)t is : »Plantago latifolia hirsuta média Ibliis angustioribus multoquc longioribus, quam hirsuto major donata^'. II. 735. A Catiipaiinla persicifolia L.-vól a.z találta, hogy »in locis montosis minor est, quamvis majorem obstineat norem.« I. 159. A Campaniila glomerata két gyakoribb változatát szedte : »eandem foliis cum caule jam magis glabris (^=; var. glabra Bluff und Fingerh.) jam lanugine pubescentibus (^ farinosa Rochcl)«. Ugyanitt említi meg apró és nagy, kék és fehér virágú alakjait. I. 159. A Scrratula tindoiia L. II. 829. alatt a » foliis omnibus profundius incisis atq. divulsis« ban a var. pinnatitída Kit. ra, viszont a »foliis omnibus serratis sed incisura carentibus«ban a var. lancifolia (íray (^= intcgrifolia Wallr.) ra ismerünk. A Lysiuiachia vulgáris L.-x\é\ egy örvben 2—3—4 sőt 5 levelet is figyelt meg. Kétségtelen, hogy ismerte már a il/wícarí leniiijloriiinot, melyet Tausch 1841-ben írt le a Flora-ban. Erre vall a II. 620, lapon a következő leírás: »]Muscari nemorense, comosum, coerulco-purpureum, foIio augustiore. Hya- cinthus comosus, major augustiore folio, tenuiore coma, la.xiore tamen et elegantiore, minoreque bulbo, floribus comae proximis cum ipsa coma ex coerulco purpurcis. Ugyanitt említi a Mnscari raceinostim L. nagyon ritka fehér virágú változatát (»dilute exalbido«) is. A Silene Otites L. pol^'gamiaját már megfigyelte.* S c h e u c h z c r u s Agrostographia-ja nyomán pontosan tanulmányozta a füveket és sok aprólékos változékonyságot jegyezett föl.** * II. Haec plánta omnino cliffcrt a reliquis lychnidis, muscipulae et vesicariac speciebus ; Siquidem flores habeat duplicis gcneris, alteros solis staminibus ornatos et majores alteros verominores et solis pistillis embryoni insidcntibus. Eidem semine duac nascuntur 1. fiore majusculo quae sterilis 2. séminifera minőre flore. ** I. 419. Dactvlis glomerata L. : »Stamina floris apices sustinent, ex lutescente communiter albicantes, locis alpestriluis laetc plerumque purpu:escentes«. (Scheuch.) Ego autem deprehcndi apices et ex lutco albicantes purpurascentes, et purpurascentcs aeque atq. luteos in eadem plánta distinctissimos. In pratis Wolffsensibus ad lacum Pisonum inveni id ipsum apicibus purpurascentibus, copiosissime etiain apicibus can- didissimis.* I. 421. »spica tota viridi« (Setaria verticillata Fal). I. 421. »spica ex viridi lutescente« (Setaria viridis Pal). I. 425. »Paniciila in nosU'o erat ex viridi et spadiceo varia, locustae distichae et veluti pennatae, exteriorum folliculorum apices hrevibus pilis hirsutae.» A Festuca ovina L. alatt; talán a var. hispidula Hackel ? I. 429. »Color paniculae variat, qui albescens saepe aliquando subpurpureus, et veluti roseus.« Holcus lanatus L.-nél. 168 GOMBOCZ ENDRE Több érdekes és ériékes megjegyzés található még az egyes növények- nél, de a hiányos leírás (dlagnosis) miatt legtöbbször még közelítőleg sem tudtam megállapítani, hogy tulajdonképpen mire vonatkozhatnak.* Lehet, hogy tudott már akkor más botanikus is ezekről az alakokról, de minthogy D e c c a r d ugyancsak önállóan ismerte fel őket, kitűnő megfigyelő tehetségéből mitsem vonhatunk le. Szól közben az egyes növényeknek a hasznáról és káráról, de az ifjabb Deccard orvosi animadversioit és observatioit hiába keresnők a másolatban. A föntebbiekben igyekeztem megismertetni D e c c a r d-ot és művét, kiemelve azt, a mi esetleg botanikusainkat nagyobb mértékben érdekelhetné. Világra szóló fölfedezései nem voltak, de a mit szűk körén belül az akkori viszonyokhoz képest megtehetett, azt meg is cselekedte. Hű, odaadó, lelkes és nagy képzett- ségű mívelője volt a botanikának hazánkban olyan időkben, a mikor Linné tudománya bizony még vajmi kevés elismerésre talált. Mint az első magyar enumeráczió írója, mit magyar ember magyar területről írt, megérdemli, hogy megemlékezzünk róla. Adatait, melyek úgy történelmi mint növényföldrajzi tekintetből érdekesek, a »Flora Hungarica« vagy Sopron-vármegye flórájának írója eredménynyel fogja használhatni. * Ezek közül itt közlök néhányat, talán avatottabb szem fel fogja őket ismerni. L 41. »Alyssum incanum, llore luteo, citrino, maiorc, foliis oblongis augustioribus elegantissimum sine dubio a prioribus (t. i. A. calycinum L.) non modo sed et a Clusisi Alysso minimo diversum . . . I. 146. (.Ajuga pyramidalis L.) . . foliis amplissimis, foliis minoribus longe' lannginosis tamen profundisque crenatis. I. 37L (Filipendula hexapetola Gilib) petala inFerius purpurascunt. II. 671. ». . . inveni jam aliam similem galea, atq. calcari albicantibus ; jam demo aliam ampliorem, non modo spica crassiore sed et lloribus majoribus atq. bárba albicante, de purpura ctiam nonnihil participante, a prioribus recessisse, utut puncta, atq. lineae saturatius purpurascentes abductae in omnibus sempcr annotatae fuerint. II. 672. »Eidem (t. i. Orchis ustulata L.) similem longe tamen ampliorem, speciosore crassiorequc spica atq. labro ampliore, pluribusque punctis purpureis picto.« II. 741. »Polygonatuni L tlore odoro Clus. Hist. Pan. 203. Sequ. Caulem habét striatum, non admodum inflexum, fólia prout in vulgari, alternatim circa caulem dispositi, sed brevioribus spatiis, minora tamen firmiora neq. moUia ex singulis alarum sinubus unus aut duo at trés flores exeunt, brevibus, magnaq. ex parte singularibus inhaerentes fiediculis, majores et odoré oxyacanthae«. E mellett említi a latifolium Dcsf., vul- gare Desf. és multiflorum All.-t is. II. 899. »Trifolium niontanum. purpureum, minus spica llosculorum crassiore, summo cauli, sine pediculo, adhacrenti et quasi inter fólia maculosa latente, dcpre- hendi.« A Trifolum pratense L. alakjai közt. U. 905. » . . in eadem plánta flores non solum candidos; sed et purpurascentes in tenuissimas lacinias dissectos, odoris suavissimi lunbilico virescentc et purpuras- cente, lanugine hirsuto. Inveni codem loco floribus candidis tantum ; flore dilutius , rubente tantum. « A Dianthus superbus L. alatt. ÚJABB ADATOK BUDAl'liST NüVÉNYZETÉNElC ISMERliTÉllEZ, lüÖ Simon kai Lajos: Ujabb adatok Budapest növényzeté- nek ismeretéhez/ Budapest ós vidéke növényzete, abban az időben, 1870 és 1875 között, a mikor tudásom még a magyar y>alina tttaíer« a magyar Tudomány-Egye- tem emlőin növekedett : nagyon gazdag volt természetes színekben, fajok sokaságában és változatosságában. Manap a kultúra nyomult előre. A kultúra kifejtette formácziók és színek, meg fajbeli gazdagság az uralkodó. Csak kultiválhatatlan, csak hozzáférhetetlen helyeken vannak még meg a nyomai annak az eredeti természetes növényzetnek, a mely egykoron c vidéken díszlett. De még manapság is akad az ilyen, a kultúrának végleg le nem fog- lalt helyeken némi megfigyelni való, a mi a régibb botanikusoknak — nem elég intenzív — íigyelmét kikcri.ílte. D e g e n Árpád és F 1 a 1 1 Ív á r o 1 y tagtársaink új fúfajokat vagy fajváltozatokat fedeznek föl még mindig Budapest környékén ; ilyen pl. az Alropis paniionica Hackcl, miről tudomást szerezhetünk a Magy. Bot. Lap. 1902-ik évi 41-43ik oldalain. íme most magam is előállók néhány olyan növénynek a közlésével, a melyek eddig Budapest vidékéről ismeretlenek voltak, vagy legalább is új érdekes termőhelyük miatt említendők. Ilyenek a következők. 1. Ccnlaitrea nigrcscens WiUd. Egyetemi tanítványa'mmal együtt gyüjtém a folyó év szeptemberében Rákospalota mellett, ott a hol a Rákos vizén a palotaiak fürdőt építettek. Bőven terem ott a kaszálós réteken. Eddig a C Jacea-yal téveszthették össze botanikusaink. 2. Hypciictini elegáns Steph. Ez bőven terem a Csíkihegy napos füves helyein Budaörs mellett. Tauscher gyüjté 1869-bcn Ercsi közelében a »Bolondvár«-on, a hol én is megtaláltam. 3. Valamint az előbbi, úgy a Csíkihegyen és onnan a Kisgellértig termő Picris spiniilosi Beit. \<, középtenger-melléki növény. Szikár, napfényes, mészköves talajon terem ez itt nálunk, akár csak az adriai Karszt mellékén. 4. Festuca pseitdonibra Schtir. Ez a Csepel-Sziget duna-melléki homok- ján elég bőven terem, Soroksár átellenében. Egyetemi hallgatóim is szedték ott 1902. évi május hónapban velem együtt. 5. Festuca stricta Hőst. Ez nem egészen új adat Budapestre nézve, mert Ha ekei Festuca-monografiájában, Gerenday példánya nyomán »Budáról van közölve a Rákosról*. Bőven terem ez a Csíkihegy napos, kövecses hegylejtőin Budaörs mellett, valamint a Csepel-Sziget homokos mezein Soroksárral szemközt. 6. Aniinin síibracemosimi Siiiik. Erd. tlor. 340. sub Lappá. (Arctium minus X május). LTtak burjános bojtorjános pariagain Budapest mellett a Hűvösvölgyben és Ü-Budán, elég bőven. * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1902. évi november 12-iki ülésén. 170 ÚJABB ADATOK BUDAPEST NÖVÉNYZETÉNEK ISMERETÉHEZ. 7. AnlhyJUs vulgáris (Koch.). Kerner és Borbás adatai szerint Budapest környékén csak az AnthyJUs polypyhlla Kit. iaonos. A Csíkiliegyröl cs a Farkasvölgy környékéről már évekkel ezelőtt láttam példányokat, a melyeket A. vidgaris-nak. határoztam meg. Az idén e K o c h-féle fajváltozatot Margitliget mellett is szedem az Oszolj heg^í^en, de legtöbb van belőle a Csíkihegyen. 8. Riccia ininima L. Bőven terem a Kőérberek egyik füves kúpján, Budaörs közelében. Ü. Alniis sitbincana (glutinosa X supcrincana) Simk. Akad. Közi. (1879.). — Az Aliiíis glutinosa társaságában bőven szedtem egyetemi hall- gatóimmal együtt a Csepel-Szigeten még pedig a Duna soroksári ágának mellékein. 10. Polypogon monspelieuse (L.). Noha hihetőleg Fiume vidékéről a vasúttal, annak szállítmányaival behurczolt növény lehet, mégis közlöm, mint olyant, mely elég bőven volt található a múlt években az Angyalföld és Rákospalota között levő vasút mentén. Ez újabb adatok elősorolásakor nem hallgathatom el abbeli nézetemet, hogy immár szükségesnek mutatkoznék Budapest és vidéke növényzetének egy újabb és lehetőleg diagnózisos átdolgozása. Azóta, 1879 óta, a hogy a Borbás müve megjelent, sok új adat lett ismeretessé a székesfőváros határá- ról és vidékéről és ezek összegyűjtve — vagy legalább is együttesen közölve — sehol sincsenek. Azóta majd egy negyedszázad múlt már el és egyes növény- fajok legalább bizonyos helyeken kipusztultak flóránkból, így pl. az Alyssum orientale Fritsch, a letarolt Gellérthegyről és a Cyclamen europaeum L. az Istenhegyről. Azóta a kultúra nagy területeket foglalt el Budapest kör- nyékén a szabad természetből, átalakítva, megmásítva a flóra jellegét és arczulatát. x^zóta sok helyesbítés is történt a Borbás felsorolta vagy utóbb közlötte adatokon: így pl. a Borbás ■»Hieyaciuui clanubiale«-']a manap = Hieracinm porphyritae Schiiltz \ valamint a Borbás »Lin!iin dolomili- cuin«-ia. egyjelentésü név a Közép-Tenger mellekén hazánkban is honos Liuuiii elegáns Sprunn-rül. Hollós László. Homokpusztáink jellemző gombáiról. "^ Homokpusztáinknak jellemző virágos növényei vannak, melyeket a hegy- vidéken hiába keresünk. Ilyenek a »homoki« (arcnarius) jelzővel megneve- zett fajok: Polygonum arenariuui W. K., Plantago arenaria W.K., Kochia arenaria Roth, Colchicuin arenariuin W. K., Iris arenaria W. K., Pence- danum aren.iriuiii \V. K., GnaphaUuin arenariuin L., Onosma arenariuni W. A.'., Alyssum arenariuni GnteL, Gypsophila arenaria W. K., Dianthus arenarius Kern., Potenlilla arenaria Borich., Onobrychis arenaria Kit., továbbá ' A növénytani szakosztálynak 1902. évi dcczembcr 10-iki ülésén előterjesztette M á g ó c s y - D i c t z Sándor. IIOMOKPUSZTÁINK JELLEMZŐ GOMBÁIRÓL. 171 a következők : Építed ra distachya L., Tribnhis orientális Keni.. Alkanna linc- loria Taiisc/i., Diaiilltiis diittiniis Kii., Ectiinops nílhenicits M. B. slb. Homokpusztáinkon nemcsak ilyen jellemző virágos növények tenyésznek, hanem igazi homoklakó virágtalanok is, melyeket egyebütt nem lehet találni. Kizárólag a homokon nő a Cludonia cndiviaefoUa {Dicks) Fr., Peziza (Geo- pyxis) arenosa Fckl., Peziza (Macropodes) ammophila Dnr. cl Monl., Peziza (Cnpnlares) ftitierala CKe., HeJvella albipes Fckl. és a következő Gasteromycet-ek; Tylosloma granulosiim Lév., Tylosloma volviilalnm Borsch.. Ballarrea phal- loides (Dicks.) Pers., Monlagniles radiosus {Pali,) Holl., Disciseda debrece- niensis (Hazsl.) Holl., Myriostoma coliforme (Dicks.) Cord., Geaslcr qitadri- ftdiis major {Bitxb.J Holl., Geasler Dntmmondii Berk., Geasler hiingaricns Holl., Geasler pseiidoslrialiis Holl., Geasler pscudoliinbaliis Holl. Geasler Jloriforiiiis VüL, Geasler asper Mich. A homokpusztákon közönségesek, hegyvidéken rendkívül ritkák a követ- kező fajok: Mycenastriim Coriinn Grav., Secolium agaricoides (Czern.) Holl., Disciseda circiimscissa (B. cl C.) Holl. A Gasteromycet-ekhez tartozó Cyalhiis slrialns (Hitds.) és Crucibtdnm vnlgare Tid. sohasem került elő hazánkban az Alföldön, míg a Cyalhus Le- sueiirii Tul. nálunk csak a homokos Alföldről ismeretes és a Cyalhus Olla Baisch gyakori az Alföldön, ritkább a hegyvidéken. A homokpusztáinkat jellemző gombák főképpen a Gasteromycet-ekhez tartoznak. Eme gombák javarészének spórái az idő viszontagságainak makacsul ellentálló szívós burokba, a peridium-ba vannak zárva, mintegy beraktározva,, a honnan csak lassanként, néha évek során át szabadulhatnak ki teljesen. A legkülönbféle, sokszor csodálatos berendezést látjuk c gombákon, melyek mind azt czélozzák, hogy a spórák ne egyszerre, hanem apránként és időközön- ként szóródjanak ki, így biztosítván részükre a fajfentartást. A laza, csaknem futóhomokban tenyésző Geasler-ék. lebenyei szárazon becsukódnak, a spórákat rejtő endoperidium-ra borúinak, mi által megakadályozzák száraz időben a spórák kiszóródását, a mi fajfentartás szempontjából csak előnyös. Megnedve- sedvén e gombák, lebenyeik kiterülnek, majd a hegyökre állanak, az endo- peridium-ot fölemelik és így a peristom-on át a spórák a szabadba juthatnak. Ilyen berendezésük van a sivár, laza homokon élő Geaster-fajoknak : G. Drnin- mondii Berk., G. hungariciis Holl., G. floriformis Vili. Érdekes jelenség, hogy e három faj lebenyei becsukódáskor Cladonia-ha, mohokba vagy fű- szálakba kapaszkodnak, azokat szorosan magukba zárják és így mintegy horgonyt vetve védekeznek az Alföldön uralkodó szelek, az elfúvatás vesze- delme ellen. Emez apró gombácskáknak egyetlen kis szájnyílásuk van, mely szintén arra való, hogy a spórák ne egyszerre szóródhassannak ki, hanem hosszabb időn át légynek beraktározva. Egészen más berendezést találunk a Mycenaslnim Coriiim Desv. fajon, melynek több mm. vastag, talpbőrszerű, rideg, gömbölyded peridium-a érett korában csillagosán fölreped és így a gomba kiemelkedvén, termőhelyéről leszakad, a szél játékává lesz és milliárdnyi spórái ekkor szerteszóródnak 172 HOLLÓS LÁSZLÓ a pusztán. E gomba temérdek spórát termel és így nem keli vele takaré- koskodnia. A Boí'ista- és Disciseda- génusz szívós peridium-ából nehezen szabadul- hatnak ki a spórák, éveken át is megmaradnak a burokban. Az elágazó, gyapjas capiliitium is megnehezíti a spórák kihullását. A Baltarrea- és Montagnites- fajoknak hosszú megfásodó tönlvjük van, mely a magasba emeli á kalapos gombákra emlékeztető peridium-ot. A Bal- tarrea spórái a kalap felszínén vannak, gyűrűsen és csavarosán vastagodott' csövecskékkel, rúgószálakkal keverve és ezek közreműködésével szóródnak szét. A Montagnites kalapjának fonákán levő sarlóalakú lemezek helyettesítik a rugószálakat, mert különféleképpen pöndörödnek, egymáshoz súrolódnak és így a spórákat leszórják. Érdekes, hogy több homoklakó Gasteromyceta nemcsak nálunk, de messze országok és Földrészek homokpusztáin is tenyészik. Ilyen a Battarrea phalloides (Dicks.) Pers., mely eddig Eger mellől, Kecskemét, Félegyháza, Budafok homokjáról került elő és ismeretes a Wolga homokpusztáiról, Dél- Francziaországból, Angliából, Turkesztán, Mongolország, Afrika, Amerika meg Ausztrália homokjáról is. A Montagnites radiosits (Patt.) Holt. Kecskemét vidékén és a temesi homokon tenyészik, de Algir, Dél-Francziaország, Orosz- ország, Uj-Seeland, Argentína, California, Texas és az ázsiai homokpuszták is termőhelyei. A Myceiiastnini Coriuni Desv., Secotiiun agaricoides (Czern.) Holl., nálunk gyakori homoklakók szintén mind az öt Földrész homok- pusztáiról megkerültek. A Tytostoma volviilatuiii Borsch. Kecskemétről, Al- ■girből és a Kara-Kum ázsiai homokpusztáról ismeretes. Hogy ugyanaz a faj egymástól messze eső Földrészeken tenyészik, annak oka, hogy e fajok megélhetésének főfeltétele nem az éghajlattól, hanem a talajtól függ és így egyező talajokon ubikvisták. Homokpusztáinkon sajátságos Gasteroniycet-Qk élnek, tisztán homoklakók, mi által e gombatenyészet élesen eltér a hegyvidékétől és Dél-Oroszország (Ukraina), meg az ázsiai homokpuszták és Észak-Afrika gombanövényzetével közös tagokat mutat fel. Az olyan gombák, melyek a puszták mostoha viszonyaival, az aszályos, forró nyárral, a perzselő homokkal tudnak daczolni és a sovány homokból is táplálkozhatnak, ezek a létért folytatott nehéz küzdelemben itt is megállják a heJyöket, sőt annyira hozzá szoktak a sivár homokhoz, hogy csakis itt képesek megélni és így jellemzők a homokpusztákra. Ilyen tisztán homoklakó gombafaj azonban csak kevés akad, de példányokban bővelkedik, termésének a száma rengeteg. Ugyanazt látjuk a homoki gombáknál, a mit a homokon lakó virágos növényeknél, hogy nem a fajok száma nagy, hanem a kedvezőtlen viszonyokhoz simulni tudó kevésszámú fajok egyedeinek a sokasága rengeteg. A homokpusztáinkon élő gombák javarésze a Gasteroinycetekhez tartozik, azonban Discoinycetes, Hynienomycetes is elég sok akad, sőt a hol crdőcskék vannak és egy kevés televény, valamint a nedvességet visszatartó, összeálló nemez képződik, ott még földalatti gombákat is találhatunk. így a pestmegyei homokos erdőkből eddig 14 faj Hypogaea került elő. HOMOKPUSZTÁINK JELLEMZŐ GOMBÁIRÓL. 173 A homokpusztákon termő Agaricineae javarésze a Copriitits génuszba tartozik. Ezek a ganajon élő gombák egy röpke eső után is ki tudnak fej- lődni, szórványosan valamennyi homoki legelőn megteremnek. A csekély igényű Marasinius Oreades Fr. tavaszszal, mikor szárazság még nem ural- kodik, szintén gyakori és Kecskeméten temérdek kerül belőle piaczra (borsika- gomba). Ahol a talaj kissé kötöttebb és erdőcskék keletkeztek, ott a leg- magasabb rendű Agaricineae is megteremnek, úgy hogy a magyar Alföld erdőcskéiben a legtöbb, hazánkból ismeretes génusz egyik-másik, néha több fajával találkozunk. Az Agaricineae még inkább ubikvisták, mint a Gaste- rontycel ek, mert nemcsak a hegyvidéken, hanem a síkvidék erdőcskéiben is tenyésznek, míg a Gasterontycet ok között több olyan faj van, mely kozmopolita ugyan és az egész Föld kerekségén található, de csak a homokpusztákon, miértis azoknak a jellemző gombája.* Péter fi Márton: Br^'ologiai közlemények 'K:¥: I. Új Thuidium-ok hazánkban. Hazai lombosmoh-növényzetünknek elterjedésükre, csinos elágazásukra és sajátságos Thiija-szcrű termetükre nézve nem utolsó tagjai azon feltűnő pleurocarp mohok, melyeket a Bryol. e u r. szerzői a tőlük új gyanánt megkülönböztetett T/inidiiiin génusz alá vontak. E génuszból Hazslinszky a Magyar Birodalom mohairól írt mun- kájának 209. oldalán 3 fajt ismertet. Ezek a fajok : Th. abietinuiii A., Tli. laiiia- riscifoliiiin Neck. és Th. recognituui Hedw. Ugyanazon oldalon egy negyedik fajról, a Th. deUcahiltiin L.-ről azt olvassuk, hogy az nálunk még kétes. E három, illetőleg négy fajon kívül Hazslinszky nem említi fel a Th. pinic- tiilalnni Bals. el De Nol. fajnak hosszúaszói előfordulását, mely pedig a kül- földi irodalmat is foglalkoztatta.*** E csekély adatok kiegészítéseként két nevezetes Thuidiiiin-alakról kell számot adnom, melyeket a legújabb időben különböztetlek meg és melyek kellő gyűjtések után hazai növényzetnek nem is éppen ritka polgáraiul fog- nak bizonyulni. * Érdekes kivétel gyanánt említem meg, hogy a Kaukázusban mintegy 1200 méter magasan, Ucskulán niellctt tölib olyan Gasicrosnyrci ct találtam, mel}- Magyar- országban a homokos Alföldön terem. így mcgkerijlt itt ;i Gcasfer floriformis VUt., Geaster Drummondii Bcrk., Geastcr aspcy Mich., Geasíer hiingariciis Holl , Disciseda dchreccníettsis (Hazsh) HoIL, Myceiiastriiiii Coriitin Desv., Tylosfoina grauidosiiin Lév. A hely kövecses és homokos volt és így eme különben homokpusztákon lak(3 gom- báknak hegyvidéken való kivételes előfordulása is a mellett bizonyít, hogy a homokra jellemzők. Tenyészhetnek e szerint a homokpusztai Gasteroniycet-ck kivételesen a hegyvidéken is, de csak akkor, ha az homokos. '* A növénytani szakosztálynak 1903. évi május 14-iki ülésén előterjesztette Schilberszky Károly. *** Ad. Geheeb ugyanis Th. pulchclluin De N'ot.-nak határozta volt meg, de V e n t u r i kimutatta, hogy a hosszúaszói Thitidiuin, melyet B a r t h társaságában 1898 júniusban magam is szedtem, a Tlt. piinciidíduui Bals. d De Xoí -hoz tartozik. 174 PÉTERFI MÁRTON Érteni e két új alak alatt a már 1893-ban P h 11 i b e r t-től megkülön- böztetett Th. inlermediiimoX, melyet Limpricht a Rabenhorst-félc »Krypt.- flora« második kiadásának negyedik kötetében (II. p. 835) — egy Th. inter. medium-oi Mit te n már előbb leíratván — a fölfedező tiszteletére Th. PhiJi- heriii-nek nevezett és az ehhez nagyon közel álló, csupán variatio-ként meg- különböztethető Th. pseiidotamarisci Limpr.et. E két alak első szempillantásra a szerte közönséges Th. tamariscifolium Neck. -tői, illetőleg a szintén gyakori T//. delicaiulum Z.-től alig különbözik. Az egyes szervekben azonban olyan állandó bélyegek észlelhetők, melyek az elkülönítést megkövetelik. Ez a két, hazánkra nézve új alak különben úgy viszonylik egymáshoz, miként a Tli. delicaliiluiii L. a 77/. tamariscifoliiim Nech.-hez. Thtiidiitm-faiamk rokonságát — az Enthiiidiuni alnemzetségbelieket értve — az alábbi összeállítás tűnteti fel legjobban, a hol az elágazás szár- nyaltságának a foka, a perichactium-levclek pillás avagy pillátalan volta szerint illeszthetők be fajaink. Pericliaetium pillás Perichactium pillátalan .^,, - 1. Tu j r < 1 í Th. Philibertii Kétszer szarnyalt.-. ... ._. ... In. delicatulum { r^, ■. •' I Tli. rccognitum Háromszor szárnyalt „. ._. ... Th. tamariscifolium Th. pseudotamarisci Emez összeállításból látható, hogy 77;z//í;/////;z-fajaink mindegyike levezet- hető a leggyakoribb előfordulás révén törzsfajnak tekinthető Thiiidiinii tamari- scifolium Nech.-h'ó\. A fajok nagyon közeli rokonságát a sok közbeneső, egyik szervében ide, másikban oda húzó közép- vagy átmeneti alak is igazolja. Ezek után áttérek új alakjainkra. Thiiidiiim Philibertii Limpr. in Rabenh. Kryptfl. cd. 2. IV. II. p. 835. (Syn : Th. intermedium Philib. in Rev. bryol. 1893. p. 33 — non Mitt.) Szárnyaltságát tekintve, a Tli. delicatulum L. avagy a 77/. recognitum Hediv.-hez hasonlóan kétszer szárnyalt. Szárlevclei szíves-tojásdad alakúak, kihegyezettek, szélük fűrészelt, a levél alsó felében visszahajtott. Az ér alig hosszabb a levél felénél. Az áglevelek apróbbak, szélük róna, erük rövid. A pcrichaetium levelei lándzsásak nagyon hosszú pillátalan hegygyei. Termese olyan mint a 77/. delicatulum Z.-nél. Különbözik a szintén pillátalan perichaetium-levelú Th. recognitum Hediv.- től szárleveleivel, melyek a Hedwig fajánál róna szélűek és kisebb erével, mely a H e d w i g-féle fajnál a levél hegyét egészen kitölti. A Th. dclicatii- luui Z.-től pillátalan persichaetium-leveleivel üt el. Var. pseudotamarisci Limpr. I. c. p. 831. (Syn : Th. pseudotamarisci Limpr. 1. c.) Leginkább háromszorosan elágazó szárával üt el a tőalaktól, melybe nem ritkán középalakok közvetítésével visszatér. Limpricht fajként tárgyalja e variatio-t, ilyenül azonban meg nem tartható. A 77/. tamariscifolium Neck.-i'ó\, melytől szabad szemmel nem lehet megkülönböztetni, pillátalan perichaetium-leveleivcl különbözik. BRYOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. 175 Úgy a lőalak, mint a változata Déván no a Hog3nna nevű erdőrész ár- nyékos helyein. II. Amblystegium pach3'rrhizon Lindb. Mscr. Aiiihlyslcgiimi pacliy- rihizon Lindb. in Musc. Scand. 187i). p. 32 ; Limpr. 1. c. III. p. 325. (Syn : Hypnuin pachyrrhizon Lindb. Mscr. ; Amblysteg. porphyrrhizum Schimp. Syn. 2. cd. 187G. p. 715.) Nagyágon körülbelül 800 m. tengerszín feletti magasságban, egy régi elhagyott bánya bejárásának kövein 1899. júniusában szedtem. Nagyjából, ktlönöscn termetét tekintve az Ainhl. radicale P. Beaiiv. -hoz hasonló, a terje- delmes gyepek át voltak szőve a Hypintm JhiiLins Z.-nck egyik kövön lakó alakjával, a var. serralum Limlb.-gel. Ez a faj Európából ez ideig egyáltalában csak két helyről ismeretes. Először Svédországból, a hol 1864-ben L i n d b e r g fedezte föl, másodszor pedig Angliából, ahonnan B r a i t w a i t h e közli. Az a körülmény azonban, hogy B r a i t \v a i t h c az angliai, R o g e r s szedte növénynél a rhizoid-okat szemölcsösöknek írja le, az ottani elő- fordulást némileg kétségessé teszi. Fajunk meghatározásakor az Anihlysle- giiiiii Br. ciir. génusz H a m p e-féle Serpo-Leskea csoportját, mely kizárólag éretlen levelű fajokat ölel fel, figyelmen kívül kell hagynunk ; valamint figyelmen kívül kell hagynunk az Etiauiblyslegium Lindb. alnemzetség ama fajcsoportját is, mely az A. filicinum L. nevű fajt és rokonait tartalmazza. Nem kereshetjük fajunkat a parenchymás levélsejtű fajok között sem, mert a nagyági moha levelének sejtjei határozottan prosenchymásak. A prossnchymás levélsejtű fajok között csakis a Lindberg fajához tartozhatik, melynek L i m p r i c h t közölte jellemzésével pontról pontra meg- egyezik. Az erdélyi növény lelapult, sárgás színű zöld gyepekben nő ; a szárak és a fejlettebb ágak alsó részükön rozsdaszínbarna rhizoid-okkal gyöke- redzenek. Szárai 20—60 mm hosszúak, szabálytalanul elágazók, metszetben a a középfonal gyengén fejlődött, a kéreg kialakult, sárgás. Az ágak egyenlőtle- nek, hosszuk nem egyenlő, a rövidebbeken rhizoid-okat alig, a hosszabbakon a szárból való kiágazás táján bőven észlelhetni. A rhizoid-ok a leveles szár átmérőjét többször meghaladó hosszúságúak, néha a levél erének tövéből is fejlődnek, ostorszerűek, egy-egy pontból több is ered. Színük rozsdabarna, az idősebb szárakon feketedő, felületük sima. Melléklevelek nincsenek. Le- velei egyenlő alakúak, a szár- és áglevelek leginkább a méretekben külön- böznek egymástól. A szárleveiek ugyanis 1 — 1-5 mm hosszúak és 0'5 mm szélesek, az áglevelek O'S mm hosszúk és 015 mm szélesek. Nedves álla- potban mindkét fajta levele berzedten álló. Alakjuk lándzsás, tojásdad, kihe- gyezett ; mind a szár-, mind az áglevelek a lemezből kiálló sejtcsúcsok miatt köröskörül fűrészeltek. Erük nagyon halavány, a levél közepén túl alig ter- jed. A levélsejtek prosenchymások, legföljebb négyszer olyan hosszúak, mint szélesek, színtelenek, chiorophyll nincsen bennük. A levélalj sejtjei kissé rövidebbek, az insertio körül négyzetesek, sárgás színűek. \^alamennyi levél- sejt fala nagyon vastag. 176 BRYOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. Virágzatát tekintve, egylakú. A cf -virágok a száron vannak elhelyezve, rügyszerűek ; a polyázó levelek aprók, a belsők éretlenek. Termését (csak néhány, erre a czélra már nem alkalmas tokot gyűjtvén) nem vizsgálhattam meg. A tenyészet! szervek vizsgálati eredményének fenti vázolásából kitet- szőleg, fajunk csakugyan nagyon közelről rokon a már föntebb említett Amblyst. radicale P. Beauv. val.* több pontban azonban lényegesen eltér attól. Nevezetesen a P. B e a u v.-féle faj kevésbé gyökeredző, ágai egycnlőek, szár- levelei épszélűek, csupán az áglevelek fűrészeltek. IRODALMI ISMERTETŐ. Pantocsek, Dr. Josef: I>ie BaciUarien des Klebschiefers von Kerlsch. Mit 3 Tafeln. St.-Petersburg, 1902., pag. 29. — (vSeparat-Abdruck aus den Verhandlungen der Kaiserlichen Russischen Mineralogischen Gesellschaft zu St.-Petersburg. 2. Serié. Bd. XXXIX. Nr. 2.) A szerző a Kertsch vidékéről származó palát A n d r u s s o w N. jurjewi tanártól kapta mikroszkópi elemzés végett. E kőzetben Pantocsek 78 új Baciliaria-alakot talált, melyeknek óriási mennyisége alkotta az elemezésre beküldött anyagot. A 78 új faj- illetőleg változat névvel jelölt Bacillaria között találkozunk egy új génuszszal is— Semsey Andor, a természettudo- mányok pártfogójának tiszteletére — a Seinseyia-vdi\. A szerző minden egyes Bacillaria-alaknak latin leirását is adja, sőt 78 új alaknak rajzai is megvannak a mellékelt 3 táblán. E Bacillaria-k a következők : AmpJwra acidinscula Kg. var. fossüis n. v., A. confuncia n. s., A. Granii n. s., A. Kcrtschiana n. s., A. inaeoiica n. s., A. Marchesettiana n. s.. A. revirescens n. s., A. russica n. s., A. TUhoniana n. s., A. Tomassiniaua n. s. / Maslogloia Andrussowii n. s., M. Andnissown Páni. var. mitior n. V. ,• Stanroneis maeotica n. s. ; St. niaeotica Pánt. var. minor n. v. ,• Navicnla Adaiiii n. s., N. Audnissoivii n. s., A\ cUiptica Kg. var. maeotica n. v.. X. cxigiia n. s.. A. Jiyalina DJc. var. fossilis n. v., A'', incontperta Lw. var. fossilis Pánt., N'. intacta n. s., X. Josephi n. s., N. jucunda n. s.. A'. Kertschiana n. s.. X. Leonis n. s., A^. niaeotica n. s., A^. mucronula n. s., A''. Xicotai n. s., A". Olgae n. s., X. paleacea n. s., A'. Romanowii n. ?., A''. Saiicti Caroli n. s., X. Tithonia n. .s., A^. Ursina n. s., X. Zichyi n. s. (Zichy Jenő gróf ázsiai utazó tiszteletére) ; Scotiopleura maeotica n. s. ; Pleurosigma halticiim (E.) W. Sin. var. maeoticum n.v.,Pl. maeoticum n. s. ; Ainphi- prora hvalina n. s. ,• Achnanthes Athetiais n. s., A. Athcnais Pánt. var. minor n. v., A. clavata n. s., A. exigtia Patd. var. staurophora n. v., A. Kcrtschiana n. s., A. longipes Ag. var. fossilis Pánt., A. tenuissima n. s., A. vasta n. s., A. vernalis n. s. ; Cocconeis hyalina n. s., C. placentrüa E. var. fossilis Pánt , C. sarniatica n. s. ; Epi- themia Anasihasiae n. «., E. arcuata n. s., E. arciiata Pánt. var. minor n. v., E. Cteopatrae n. s., E. geminata n. s., E. maeotica n. s., E. perinsignis n. s., E. Schiittiana n. s. (Schült F. dr. tiszteletére); Semseyia n. gen., .Semscyia inaeoiica n. s. (Semsey Andor tiszteletére) ; Synedra maeotica n. s., S. maeotica Pánt. var. minor n. V., S. Ulna E. var. vasta n. v. : Fragilaria acutiuscida n. s., Fr. aeqnalis Hhg. var. * Amid. radicale néven rendesen az Amhl. varium fíediv. fajt értik. Az igazi A. radicale P. Beauv. (non Auct.) cszakumerikai növény, mely Eur.'ipában ritkaság, mig a Iledw.-fcle faj gyakori. IRODALMI ISMERTETŐ. 177 maeolicíi n. v. ; Liciiiophora divergsns n. s., L. Hhrenbergii (Kg.) Gr. var. maeotica n. V. ; SttrircUa inacotira n. s. ; N^itzscJiia dchilis n s., X. granuhita Gi'nn. var. maeotica n. V., iV. Laliiiseiüi n. s. (I.aliiiscn L. tiszteletére), X. maeotica n. s., X. obiusa II'. Sm. var. fossilis Fant., X. Romaiioiviaiia n. p., X. Stockmayeri n. s. (Stockmayer S. tiszteletére), X. vermiciilaris 11'. Sin. var. maeotica n. v. és Melosira granulata E. var. maeotica n. v. I'antocsck értekezése végén még olyan 4 Bacillaria-nak a leírását és rajzát is közli, a melyek az Utsch-Eveli-Kencgcss falúnál lévő Karagatsch heg3'nck oligociin korabeli tengeri képződményű timpalájából valók. Hlzek a következők : Goniothecium Odoiitella E , G. Odoiitetla E. forma riiinor Pánt. : Pyxilla maeotica n. s. és Synedra fulgcns ir. Sm. var. maeotica n. v. Küjimerle (Budapest). Moesz Gusztáv : Brassó állóvizeinek mikroszkopikus növényzete. Brassó, nyomatott Herz könyvnyomdájában. 1902. 8'\ 40 old. 8 kőnyomata táblá- val. — (Különlenyomat a brassói állami főreáliskola 1901—902. évi érte- sítőjéből.) Emez értekezésben, melyet a szerző középiskolai tanulóknak szánt, nép- szerű előadásban ismerteti a virágos és virágtalan növények közötti különb- séget, a mikroszkóp fölfedezését, a sejt elméletét és életnyilvánulásait, valamint nagyon vonzóan írja le a brassói állóvizekben, t. i. a Fortyogó- mocsárban, a Pojána egyes helyein meggyülemlő vizekben, a Goricza-hegy tócsájában és a Papkútja felé vezető séta-út árkában talált és a szakembert is érdeklő virágtalan növényeket. A szerző e virágtalan növények közül a Schizomycetes-'í, Cyanopliy- ccae-t, Bacillarialest, Chlorophyceae X, CiiaralesA, Peridinialest és Flagellatae i tárgyalja. Az egyes osztályokon bclűl a meghatározott fajok száma a követ- kező: Schizomycetes-bő\ 2, Cyanophyceae-hö\ 10, Chlorophyceae hő\. 122 (közte 5G Desiiiidiacea), Bacillariales-bö\ 32, Charales bői 2, Peridinales bői 3 és végre Flagellaleae-hől 3. Ezeknek legtöbbje azonban csak Brassó állóvizeire nézve új, néhánya ellenben Erdélynek mikroszkópi növényzetéről szóló iro- dalmi ismereteinket újabb fajjal gazdagítja. Az értekezésben elősorolt fajok közül a 8 kőnyomatú táblán 133 fajnak rajza is látható. A szerző a Eortyogó-mocsárnak hínár növényzetét, a mikroszkópos növényzeten kívül, még több feltűnő virágos növény illusztrálásával is jellemzi. Legnagyobb érdekessége van azonban reánk nézve az AJdrovanda vesiciilosa Z.-nek fönt említett új termőhelye. Az Aldrovanda vesiciilosa hazánkban eddig csak a Tiszán túli mocsaras vizekből (Ecsediláp, Sárrét, Kőrös-Tarján) volt ismeretes ; úgy látszik azonban, a mocsarak lecsapolása, főképpen u Körös szabályozása óta ennek a növénynek itten nyoma veszett. Méltán mondhatjuk, hogy a szerző derék és érdemes munkát végzett az elősorolt növények ismertetésével. Ebből az értekezésből tűnik ki, hogy Brassó vidékén több nevezetes növény is van, melyekről alig tudtunk vala- mit. Egyszerűen, áttekintően és világosan tárja elénk mindazt, a mit Brassó állóvizeiből fölemlítésre érdemesnek vélt. Kimmerle (Budapest). Növénytani Közlemények. 1Ü03. II. kütet, 4. füzet. 12 178 IRODALMI ISMERTETŐ. Tuzson János : Anatómiai és mykologiai vizsgálatok a kóros és a korhadó bükkfán. Mathematikai és Természettudományi Értesítő, XXI. kötet, 1903, 97—134. Tuzson a földmívelésügyi minisztérium megbizásából a közönséges bükk (Fagus silvalica) fájának szerkezeti tulajdonságaira, korhadására és czélszerü konzerválására vonatkozólag kiterjedt vizsgálatokat végzett. A bükk y>álgesztjt're« vonatkozólag kimutatja, hogy ez thyllis-ek kelet- kezése és fagummi kiválasztása folytán elváltozott része a fának és olyan kóros képződmény, mely a fa organikus tengelyéhez beférkőző gombák táma- dása következtében keletkezik. Az álgeszttel boncztanilag azonos a fa testének külsőbb részeiben keletkező sebhelyek védőszövete is. Míg azonban az álgeszt úgy hosszában, mint vastagságában a fa korával növekszik, addig a külsőbb fapalástok sebhelyei körül keletkező védőfa helyhez kötött képződménJ^ Különösen ilyen természetűek ama sebhelyek védőövei, melyek a kipárolgási vízáram szállításában résztvevő külső palástok fájától vannak körülvéve. Az álgesztnek nevezett védőszövet és a külső sebhelyek védőszöv^ete közötti különbség a fatörzs belső és külsőbb részeinek élettani állapotával kapcsolatosak. E rész a fa korával növekszik és ezáltal szabálytalan határokkal ugyan, de az álgeszt is növekedhetik, még pedig a törzs kisebb-nagyobb részében egységesen. Ezzel ellentétben a fatörzs külső palástjaiban, a sebhelyeken behatoló gombafonalak nem okozhatnak folyton növekedő védőszövetet, mert a szomszédos részek, melyek a vízáram szállításában és egyáltalában az anyagcserében élénken részt vesznek, akadályozzák úgy a gombafonalak, mint a védőfa terjeszkedését. Ez okokból az álgeszt a törzs külső fapalástjain keletkező sebhelyekkel vonatkozásba nem vihető, hanem csakis olyanokkal, melyek a gombafonalakat a működésnélküli belső, szárazabb részekig vezetik. Ilyen sebhelyek különösen a mélyről eredt és idővel letöredező ágak maradékai, a korhadó ágcsapok. Ezeket az ágcsapokat a bükkfát kedvelő gombák fertőzik, korhadásnak indulnak és a hypha-kat egészen a bélig vezetik. A gombafonalak behatolását azután a fának álgeszt-képzése követi. Az álgeszt vörös barna anyaga a fát konzerválja és ez okból az álgeszt fája műszaki czélokra tartósabb, mint a szíjácsfa. Ez az anyag a F r a n k és T e m m e leírta és megállapította fagummi-na^k nevezhető, mely azonban még. eléggé nem ismeretes. Hígított savaknak, lúgoknak, aethernek, alkoholnak ellenáll, chlorsavas káliummal és sósavval digerálva színét veszti és ilyen állapotban az alkohol némileg oldja. T u z s o n ' vizsgálatai szerint a ruthcnium- vöröset fölveszi és sósav, hígított kénsav, kálilúg, nátronlúg és ammónia többé-kevésbé ibolyaszínűvé teszik. Az álgeszt világosabb részei és az ezeket szegélyező sötétebb részek boncztanilag abban különböznek, hogy az előbbiek thyllisekkel és fagummival kevésbbé vannak kitöltve. Ezáltal e belsőbb, világosabb részek edényei a fecskendő módszerrel műszaki czélokra telíthctők (impregnálhatok), az álgeszt sötétebb szegélyei ellenben nem. IRODALMI ISMERTETŐ. 179 T u z s 0 n tenyésztési kísérleteiből kiderült, hogy az álgeszt keletkezésekor különféle gombafajok szerepelnek. Egyes algeszt-darabokban fölismerte a W i 1 1 k 0 m m által Xenodocluis ligniperda-n'dk hibásan nevezett gomba fonalait és gcnima-it, továbbá valamely Slereiim faj és a Tremella faginea Britz fonalait. Valószínű, hogy itt mindama gombák szerepelnek, melyek a bükk fáját mint korhadéklakók is kedvelik és fonalaikkal képesek mélyen a fába behatolni. Ezek különösen : a Hypoxylon coccincitm Bull., Stereum purptireum Pers., Schizopliylliiin coiiiiiiinie Fr. és Bispora monilioides Corda fajok. A levágott bükkfa a levegőbeli hatásoknak kitéve nagyon könnyen korhad. Az eziránt tett megfigyelései szerint T u z s o n megkülönbözteti a frissen vágott, még élő parenchymás fának és az elhalt, kiszáradt fának a korhadását. A frissen vágott fa az erdőben vagy máshol a szabadban, de néha fedél alatt is, egész tömegében megbarnul és 4 — 5 hónap múlva fehérkor- hadásnak indul. A friss fa eme hirtelen bámulása, vagyis a y>ftíUedés«. abban áll, hogy a parenchymás sejtekben, de a többi elemi alkotó részekben is fagummi keletkezik és az edényekben thyllisek képződnek. Ezután a fában, egyes csí- kokban megindul a fchérkorhadás, a mi folyton terjed és a fát műszaki czélokra hasznavehetetlenné teszi. A füiledést különféleképpen magyarázzák és sokan a fa anyagában, idegen szervezetek hozzájárulása nélkül keletkező chemiai átalakulásnak tartják. Tuzson erre nézve mesterséges fertőzések által telt megfigyeléseket és azt találta, iiogy a bükkfa füUedését tisztán egyes gombafajok okozzák és fa anyagában magától ez sohasem jön létre. A füiledést és az ezt köve'ő korliadást első sorban a Slcreiiui piir- pnrenin Pers. és a Hypoxylon coccineiini Ball. okozzák, azon kívül pedig a Bispora monilioides Corda, Tremella faginea Britz és Schyzophylliini com- miine Fr. is alkalmasak erre. E gombafajok leírásában Tuzson kiemeli, hov^y a Slereiim pnrpiireiim Pers. faj hymeniumanak színe változó. Ezen az alapon kimutatja, hogy a violaceum Tliiim. és a .S7. lilacinum Pers. a .S7. piirpiireiimAól cl nem külö- níthetők, még csak mint változatok sem. T u z s o n-nak a megfüUedés elkerülésére tett kísérletei azt bizonyították, hogy rézgálicz-oldattal való bekenéssel megóvható a fa a megfülledéstől, de csak úgy, ha a bekent fa még a repedezés kezdete előtt fedett rakodó helyre kerül. Ha a gombafonalak a fa belsejébe jutottak, úgy innen a további kor- hadás elkerülése czéljából csak nagyon erélyes és huzamos szárítás által pusztíthatok ki. Ezt a szokásos konzerválási (telítési) eljárásoknál, a fának 1003—2000 C. meleg gőzben, vagy IlOO— 120o C.-ra hevített olajban való preparálásával vélik elérni. Tuzson kísérletei azt bizonyítják, hogy 2—3 órán át alkalmazott 1200— 140^ C. meleggel nemcsak nagyobb fadarabokban, de még 6—7 cm magas és 3—4 cm vastag, fülledt bükkfadarabkákban sem lehet a gombafonalakat megölni. Ezek tovább éltek és a tenyésztő üvegekben megint jolenkcztek a fa fölületén. 12' 180 IRODALMI ISMERTETŐ. Ha a bükkfa megfülledés nélkül elhal és kiszárad, úgy már sokkal tar- tósabb ; ha meg is támadják a gombák, ez már nem okoz a fa egész tömegében egyszerre jelenkező korhadást, hanem csak olyat, mely a fertőzés helyétől, tehát kívüh-ől terjed fokozatosan befelé. A szabadban alkalmazott bükkfát az előbb megismert gombafajokon kívül a Polyponis hirsntus Fr. és a Polyporus versicolor (L.) fajok pusztítják. Az elősorolt gombák a bükkfa fehérkorhadásál okozzák, mi által a megtámadott fa fehér, mikroszkóp alatt színtelen és szétroncsolt sejtfalakból álló, laza anj^aggá alakul. Az ilyen korhadó fában a gombafonalak temérdek fekete vonást, térbelileg képzelve pedig szabálytalan alakokat bezáró lapokat alkotnak. E lapok gombafonalakkal áthálózott, de épen maradt fasejtekből valók, melyeket a gomba egy nagyon ellenálló, sötét anyaggal itatott át, mi által e részek nagyon tartós elszigetelő lapokat képeznek. A fehérkorhadástól elütő a bükkfa ivröskorhadása^ a mi a fának vörös-barna, merev, porlékony anyaggá való alakulását eredményezi. Az ilyen fa ammóniában oldódik. A bükkfa eme vöröskorhadását T u z s o n nagyon gyakran észlelte a használatban levő vasúti ászokfákon és azt találta, hogy ezt sok esetben a Poria vaporaria Fr. nevű gomba okozta. A műszaki czélokra használt bükkfa vöröskorhadását az előbbin kívül gyakran okozza a Ti'ametes iiioJlis (Sommerf.) és a Trametes slereoides (Fr.) is. E két fajt Bresadola összevonta, Tuzson azonban az eltérésekben tapasztalható következetesség alapján elkülönítve tárgyalja. Úgy a P. vaporaria, mind pedig a Tr. inoUis és slereoides állal meg- támadott fában gyakori az álgeszt okozói között is megemlített »Xenodocliiis ligniperda«, melynek azonban a korhadásban csak másodlagos szerepe van. ScHiLiiERszKY (Budapest). Pantocsek, Dr. Josef: Beschreibiing und Abbihlung der fossilen Bacillarien des Andesittitffes von Szliács in Ungarn. Mit ü8 Figuren auf 2 photoautographirten Tafeln. Pozson3^ 1903., S. 20. Druck von C. F. Wigand. Verlag von R. Friedlánder & Sohn, Berlin. A szerző értekezésében a szliácsi andesit-tufán végzett mikroszkópos vizs- gálatainak eredményét közli az illető kőzet geológiai korára való tekintettel. Az andesit-tufa, a vizsgálatok szerint, 62 fosszil Bacillaria-t tartalmazott, melyek- nek legnagyobb része új faj, fajta, illetőleg alak. Pantocsek a Széchenyia- val új génuszt is különböztetett meg, 3 faj képviseletében. Minden egyes Bacillaria- alaknak a szerző leírását adja, sőt rajzaik is láthatók az értekezéshez mellé- kelt két táblán. Ezek közül az új fajok, fajták és alakok a következők : Cymbella austriaca Grun. var. titmida n. v., C. grata n. s., C. lan- ceolata E. var. denseslriata n. v. , C. sliacsensis n. s. ; Encyonema caespilo- sitm Kg. var. fossilis n. v. ; Staiironeis Phoenicenteron E. var. anguslior n. V. ; Naviciüa falax n. s., A'^. Légiimen (E.) Van H. var. slanrophora n. V., A^. Csaszkaae n. s. (Császka György kalocsai érsek tiszteletére), X. Haueri Grtin., var. anguslior n. v., N. Addaae n, s. (Adda Kálmán tisztele- IKODALMI ISMERTETŐ. 181 lére), -V. Filarszkyi n. s. (Filarszky Nándor tiszteletére), N. arata Gniii. var. validior n. v., A', viridis (Nitzsch) Kg. var. pachyptera Pánt. forma inler- ntpta n. f., A', viridis (Nitzsch) Kg. var. parallelestriata Pánt. forma slaiiro- phora n. f., A', arata Griin. var. producta n. v. ; Gomplionema balneariim n. s., G. micropus Kg. var. remoteslriata n. v. ; Epilhemia cistuJa (E.) Griin. var. crassa n. v., E. Sorex Kg. var. capidata n. v., E. Sorex Kg. var. dirccta n. v., E. arcuata Pánt. var. incisa n. v. ; Rhopalodia gibba (E.) O. Miillcr var. incisa n. v. ; Eunotia (Himantidiitm) Ehrenbergii n. s., E. himgarica n. s., E. hungarica Pánt. var. gracilior n. v., E. Wettsteinii n. s. ; Seniseyia hungarica n. s. ; Disiphonia hungarica n. s. ; Széchenyia antiqua n. g. et sp., (a Magyar Nemzeti Múzeum százados évfordulója alkalmá- ból alapítójának, Széchenyi Ferencz gróf tiszteletére) 5^. gracilis n: s., Sz. ornala n. s. ; Melosira unduJata (E.) Kg. var. pygmaea n. v., M. granulaia. (E.) Ralfs var. boryana n. v. ; CycloteUa pygmaea n. s. ; Stephanodiscus Entzii n. s. (ifj. Entz Géza tiszteletére.) A szliácsi andesit-tufát leginkább jellemző Bacillaria-k a szerző szerint a szépséges Széchenyia génusz, a gyönyörű Eunotia k, továbbá a Navicula arata Grun., N. Haueri Grun., Cocconeis Boryana Panl. és a Melosira undulata (E.) Kg. Ez utóbbinak recens alakjait Boitzenburg mellett, Jávában, megtalálta Tschirch A. dr., az 1888—89. év telén. A szerző ezen fölfedezés- ben is bizonyítékát látja ama régebbi állításának, melyet »Beitrágen zurKcnnt- niss der fossilen Bacillarien in Ungarn« I. és II. k. czímű művében már 1886-ban és 1889-ben kifejtett, hogy t. i. a magyarországi fosszil Bacillaria-k a tertiaer-korban keletkeztek, a mikor is nálunk trópusi klímának kellett uralkodni. Kümmerle (Budapest). NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.* (Rovatvezető : Klmmkrle Jenő.) a) Hazai irodalom: Adorján József: A búzaszem helyzete a kalászban a vetőmagtermelés és tenyészkiválasztás szempontjából. — Kísérletügyi Közlemények. 1903. évf. (VI. köt.), 164-176. old. Ambrózy Béla br. : A Phacelia. — Magyar Méh. 1903. évf. (XXIV. köt.), 235—236. old. Angyal Dezső : Van-Mons működése és új gyümölcselőállítási elmé- lete. — Gyümölcskertész. 1903. évf. (XIII. köt.), 138—140. old. — — Nancy i kajszinbaraczk. — Gyümölcskertész. 1903. évf. (XIII. köt.), 153-154. old. * E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai ere- detű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak min- den egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szer- kesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemény forrásáról értesíteni szíves- kedjenek. (Szerk.) 182 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. Asbóth János : A Balkánfélsziget. — Budapesti Szemle. 1003. cvf., 320. sz. 161-189. old. és 321. sz. 351—375. old. A szerző a Balkánnak rövid növénygeografiai jellemvonását adja, továbbá e félszigetnek florisztikai kutatóit említi és ezek között valamcnnjn magyar botanikusról is megemlékezik. Balogh P. : A tavasz hirnökei. — Kertészeti Lapok. 1903. évf. (XVIII. köt.). 308—310. old. Bencze Gergely : Az erdő és a csapadék. — Erdészeti Kísérletek. 1902. évf. (IV. köt.), 98-104. old. Bernátsky Jenő dr. : Adatok a Leguminozák baktcriumlakta gumóinak physiologiai anatómiájához. — Matlieinatikai és Természettudományi Értesítő. 1902. évf. (XX. köt.), 429—435. old. Borbás Vincze dr. : A Balatonmellék örökzöldjei. — Balatoni Miízeum- Egyesület; 1903. évf. (I. köt.), 25-34. old. — — Fias burgonya. — Természettudományi Közlöny. 1903, évf (XXXV. köt.), 627-629. old. — -- Lavatera-virág csak mályva. — A Kert. 1903. évf. (IX. köt.), 640. old. Budai József: Bercczki muskatálya. — Gyümölcskertész. 1903. évf. (Xm. köt.), 185-186. old. Crausz Géza: Nemesítsük az erdők vadgyümölcsfáit. — Erdészeti Lapok. 1903. évf. (XLII. köt.), 726—730. old. Cserey Adolf dr, : A növények természetrajza. — Stampfel féle tudo- mányos zsebkönyvtár. 1903., 131 — 132. sz. füzet. — — Gombaisme. — Stampfel-féle tudományos zsebkönyvtár. 1993., 121 — 123. sz. füzet. Cserháti Sándor: A különböző foszforsavtrágyák értéke. — Köztelek. 1903. évf. (XIII. köt.), 1322—1325. old. — — A m. kir. Növénytermelési Kísérleti Állomás állandó kísérleti telepei. — Kísérletügyi Közlemények. 1903. évf. (VL köt.), 65—79. old. Deák Antal: Növényvilág : csodavilág. — A Kert. 1903. évf. (IX. köt.), 626-628. old. — — Szeressük a növényeket ! — A Kert. 1903, évf. (IX. köt.), 526—528. old. Degen Árpád dr. : A Sinapis dissecta Lag.-nak egy negyedik termő- helye Magyarországban. — Magyar Botanikai Lapok. 1903. évf. (II. köt.), 220—222. old. — — Vulpia ciliata (Danth.) az Alduna mellett. — Magyar Botanikai Lapok. 1903. évf. (II. köt.), 222—223. old. — — Terem-e Care.x lagopina Wahlbg. Erdélyben ? — Magyar Botanikai Lapok. 1903. évf. (II. köt.), 223—224. old. — — Lolium subulatum Vis. a fiumei Flóra területén. — Magyar Botanikai Lapok. 1903. évf. (II. köt.), 224. old. Dorner Béla : A mezőgazdasági kísérletügy Dániában. — Mezőgazda- sági Szemle. 1903. évL (XXI. köt.), 391—401. old. NÖVÉNYTANI REPERTüKlU'iM. 183 Érdujhclyi Menyhért: Méhészet Zentán. — Magyar Méh. 1903. évf. (XXIV. köt.), 241—245. old. Baltaczim-, faczélia , bálványfa-, hársfa-, japáni ákácz-, ákáczfa-, gyümölcs- fákról és ezeknek népies neveiről is van szó. Faber Sándor : Máktermelési kísérlet. — Kísérletügyi Közlemények. 1903. évf. (VI. köt.), 39-40. old. — — Szántóföldi trágyázási kísérlet fekál , szárított sertés- és Cséry-féle szeméttrágyával. — Kísérletügyi Közlemények. 1903. cvf. (VI. köt.), 33—38. old. — — Zabtermelési kísérlet. — Kísérlelügyi Közlemények. 1903. évf. (VI. köt.), 41-42. old. Fekete Lajos : Tanulmány az egykorú lúczfenyvesek vastagsági össze- tételéről, a Véporhegység elsőrendű termőhelyein fölvett adatok alapján. — Erdészeti Kísérletek. 1902. évf. (IV. köt.), 81—97. old. Flatt Károly, alföldi : A herbáriumok történetéhez (befej.). — Magyar Botanikai Lapok. 1903. évf. (II. köt.), 213--217. old. — — Zur Geschichte der Herbare. Budapest, 1903. 8" pag. 52. — ScparatAbdruck aus der Monatsscürift »Ungarischc Botanische Blattéra. Jahrg. 1902. u. 1903. Fodor Ferencz : Az alany hatása az oltóágra. — A Kert. 1903. évf. (IX. köt.), 535. old. — — Az alany hatása az oltóágra. — Természettudományi Közlöny. 1903. évf. (XXXV. köt.), 468-469. old. — — A csillagfürt és a meszes talaj. — Természettudományi Közlöny. 1903. évf. (XXXV. köt.), 469. old. Gáyer Gyula : Növénynevek túl a Dunán. — Magyar Botanikai Lapok. 1903. évf. (II. köt.), 217—220. — — Üj adatok Vas-vármegye flórájához, — Magyar Botanikai Lapok. 1903. évf. (II. köt.) 208-209. old. Gergel}' István : A latrina-trágya hatása a különböző konyhakerti növé- nyekre. — A Kert. 1903. évf. (IX. köt), 615—617. old. Grabner Emil : A gyógynövények termeléséről. — Mezőgazdasági Szemle. 1903. évf. (XXL köt.), 357—363. old. Gyárfás József: A békés-csabai öntözött réten az 1902. évben szerzett tapasztalatok. — Kísérletügyi Közlemények. 1903. évf. (VI. köt.), 121 — 130. old. — — A delibláti homoki szőlőkben 1902. tavaszán beállított szőlő- mütrágyázási kísérletek első évi eredménye. — Kísérletügyi Közlemények. 1903. évf. (VI köt.), 197—202. old. -Az aradi szennyvíztelepen 1902-ben szerzett tapasztalatok. — Kísérlet- ügyi Közlemények. 1903. évf. (VI. köt.), 177—192. old. — — Az öntözhető rétek termőképességének fokozása. — Kísérletügyi Közlemények. 1903. évf. (Vl. köt.), 131—163. old. Győrffy István : Néhány növény új termőhelye. — Magyar Botanikai Lapok. 1903. évf. (II. köt.), 210—211. old. Győry István dr. : A Vitis Berlandieri szaporítása. — Gyümölcskertész. 1903. évf. (XIII. köt.), 160—161. old. 184 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. Hanusz István: A fák birodalmából. — Budapest, 1903. Az x\thenacum kiadása. 8". 1 — 135. old. — — Magyar történeti emlékeztetők a fák birodalmából. — A kecske- méti m. kir. állami főreáliskola 1902—1903. évi értesítője. Kecskemét, 1903. 1—32. old. — — Virágkedvelés. — Kertészeti Lapok. 1903. évf. (XVIII. köt.), 273-275. és 301 — 303. old. Held F. : TroUingi kék szőlő. A Kert. 1903. (IX. évf. köt.), 631-632. old. Ilseman Keresztély : Egy magyar szomorútölgy. ^ Kertészeti Lapok. 1903. évf. (XVIII. köt.), 308. old. — — Dendrologiai egyveleg. — Kertészeti Lapok. 1903. évf. (XVIII. köt.), 311-313. old. Istvánffi Gyula dr. : A Botrytis, Monilia és Coniothyrium spóráinak élet- képességéről. — Mathematikai és Természettudományi Értesítő. 1903. évf. (XVIII. köt.), 222—235. old. Jablonowski József: Bogár rágta kávé. — Természettudományi Köz- löny. 1903. évf. (XXXV. köt), 564-567'. old. Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1902. évi állapotáról. Közzé- teszi a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósága. 83—89. old. : Növénytár (álla- potáról szóló évi jelentés). — — 150—156. old. : Bernátsky Jenő dr. nak jelentése aldunai tanul- mányútjáról. — — 180 — 184. old. : Bernátsky Jenő dr.-nak »Ehető és mérges gom- bák« czímü ismeretterjesztő előadása. Kardos Árpád: Poinciana Gilliesii Hock. — Kertészeti Lapok. 1903. évf. (XVIII. köt.), 313-315. old. Kenyeres Lajos: A visszametszésről. -- Borászati Lapok. 1903. évf. (XXXV. köt.), 616-617. old. Kosutány Tamás : Adatok a búzasikér és búzalisztek ismeretéhez. — Mathematikai és Természettudományi Értesítő. 1903. évf. (XXI. köt.). 197—221. old. Lágler Sándor: A Phacelia és egyéb méhlegelő. — Magyar Méh- 1903. évf. (XXIV. köt.), 238—239. old. Legány Ödön: Takarmányrépa magtermelés és nemesítés. — Mezőgazda- sági Szemle. 1903. évf. (XXI. köt.), 329-336. old. Lonkay Antal : Adatok a tölgyerdők felújításához. — Erdészeti Kísér- letek. 1902. évf. (IV. köt.), 104—107. old. Magyar Botanikai Lapok (Ungarische Botanische Blátter). — Kiadja dr. Degen Árpád, szerkeszti Alföldi Flatt Károly, főmunkatárs Thaisz Lajos. — 1903. évf. (XVIII. köt.) ; megjelent a 7-ik és 8-ik füzet. Mann Ottó : Az Eremurus robustus. — Kertészeti Lapok. 1903. évf. (XVIII. köt.), 280-281. Matouschek F. : Additamenta ad Floram bryologicam Hungáriáé (folyt.). — Magyar Botanikai Lapok. 1903. évf. (11. köt.), 205—208. old. Mayerfi Zoltán : A kénmáj hatása a gyümölcsfákra. — Gyümölcs- kertész. 1903. évf. (XIII. köt.), 161—162. old. NÖVÉNYTANI RliFliKTORlUM. 185 Mágócsy-Dietz Sándor dr. : A diófa ritka rendellenessége. — Termé- szettudományi Közlöny. 1903. évf. (XXX\^ köt.), 625—627. old. — — A termesztett növények aggkori elgyengülése. — Kertészeti Lapok. 1903. évf. (XVIII. köt.), 303-307. old. Mihalovits Béla : Néhány narkotikus növény szerepe a perzsáknál. — Földrajzi Közlemények. 1903. évf. (XXXI. köt.), 63-71. old. Molnár Islván: Agostenga szőlő. — Gyümölcskertész. 1903. évf. (XIII. köt.), 133-135. old. — — A szőlő golyvája. — Borászati Lapok. 1903. évf. (XXXV. köt.), 721—722. old. — — Norvégia kertészeti viszonyai. — Gyümölcskertész. 1903. évf. (XIII. köt.), 142—144. old. Oderszky Lajos : Két üj rozsfajta, — Köztelek. 1903. évf. (XIII. köt.), 1382—1383. old. Ordódy Lajos : A Rieti búza. — Gazdasági Lapok. 1903. évf. (LV. köt.), 650-651. old. Pantocsek József dr. : Beschrcibung und Abbildung der fossilen Bacillarien des Andcsittuffes von Szliács in Ungarn. Mit 68 Figuren auf 2 photoautographirten Tafeln. Pozsony, 1903. Druck v. C. F. Wigand. Verlag v. R. P'riedlander & Sohn Polgár Sándor : Győr vidékének vízi és vízparti edényes növényzete különös tekintettel a növénybiológiai viszonyokra. — A győri m. kir. állami főreáliskola 1902—1903. évi értesítője. Győr, 1903., 1—32. old. Pósch Károly: Az 1902. évi peronospóra-járvány okai, következmé- nyei és tanulságai. Grinád, 1903. 8", 1—4. old. Richter Aladár dr. : Európa természettudományi, főleg botanikus inté- zetei, múzeumai és kertjei. — P^rtesítő az Erdélj'i Múzeumegylet orvos-termé- szettudományi szakosztályából ; II. természettud. szak. 1903. (XXI\'. köt,), 55—106. old. — — Jelentés az Erdélyi Országos Múzeum növénytáráról az 1901. évben, különös tekintettel a múzeumi s botanikai munkálkodás lehetőségére Kolozsvárt. — Értesítő az Erdélyi Múzeumegylet orvos természettudományi szakosztályából ; II. természettud. szak. 1903. (XXIV. köt.), 115—112. old. Rupprecht Gyula : A »Szent József* szamócza. — Gyümölcskertész. 1903, évf. (XIII. köt.), 162—163. old. Sajó Károly : Az alma férgesedése ellen való legújabb eljárások. — Gyümölcskertész. 1903. évf. (XIII. köt.). 154-158. és 175—177. old. Schilberszky Károly dr. : A levélszervek számbeli ingadozásáról, kü- lönös tekintettel a virágok morphologiai és phylogeniai viszonyaira. — Ma- thematikai és Természettudományi Értesítő. 1903. évf. (XXI. köt.), 266—308. old. — — További adatok a moniliabetegség ismeretéhez. — Gyümölcs- kertész. 1903. évf. (XIII. köt.), 187—189. old. Sigerus, Emil: Dr. E. A. Biclz, Siebenbürgen. ' Ein Handbuch für Reisende. III. Autlage. Mit 41 Illustrationen, 3 vStadtplánen und einer Karte Siebenbürgens. Nagy-Szeben, 1903. 8o. 1—284. old. 18(3 NÖVÉNYTANI KEPERTUKIUM. Kirándulók részére készült és gazdagon illusztrált vezető, mely Erdély- nek különböző pontjairól sok florisztikai följegyzést is közöl. 'Sigmond Elek dr. : A szikes talajokban előforduló káros sók és a növényzet viszonya. - Köztelek. 1903. évf. (XIII. köt.), 1493-94. old. _ _ Újabb tapasztalatok a szikes talajokról. — Kísérletügyi Közlemé- nyek. 1903. évf. (VI. köt.), 80-120. old. Simonkai Lajos dr, : Három Silene-faj ügye. — Magyar Botanikai Lapok. 1903. évf. (II. köt.), 201—203. old. Staub Móricz dr. : Újabb adatok a sarkvidéki ősvilági flórához. — Földtani Közlöny. 1902. évf. (XXXII. köt.), 350-370. old. Szabó Pál: Két új káposztafajta, mely jól bevált. — A Kert. 1903. évf. (IX. köt.), 520—522. old. Szakmáry Ferencz : Növénytenyészeti megfigyelések Görgény-Szt. -Imrén és Szabédon az 1902. évben. — Erdészeti Kísérletek. 1903. évf. (V. köt.), 1-14. old. Szigeti Gyula Andor : A szőlő fakórothadásáról. — Természettudo- mányi Közlöny. 1903. évf. (XXXV. köt), 499-509. old. — — Peronospora a fürtökön. — Borászati Lapok. 1903. évf. (XXXV. köt.), 598-600. old. Szittyay Géza : Az állatok és a növények egymáshoz való viszonya. — Zoológiai Lapok. 1903. évf. (V. köt), 233—235. old. — — A csökkevényekről (a növény- és állatvilágból). — A Termé- szet. 1903. évf. (VII. köt.), 41—42. old. Tétényi : A hüvelyes növények gyökércsomóinak fejlődésviszonyairól. — • A Kert. 1903. évf. (IX. köt.), (340-641. old. — — A szőlőtőnek egyik hajtatóházi betegségéről. — A Kert. 1903. évf. (IX. köt.), 641. old. Tocsek Miklós, pacséri : Gyökérnemes rózsák készítése dugványozás által. — Gyümölcskertész. 1903. évf. (XIII. köt.), 142—143. old. Tolnai Vilmos : A paprika és a Paprika Jancsi. — Magyar Xyelvőr. 1903. évL (XXXII. köt.), 420--423. old. Veres István: A szőlő rúgásáról. — Borászati Lapok. 1903. évf. (XXXV. köt.), 582-583. old. Vollnhofer Pál : Az erdei fenyő két veszedelmes károsítójáról. — Erdészeti Lapok. 1903. évf. (XLII. köt.), 921-925. old. Vutskits György dr. : A turfás vizek élete. — A Természet. 1903. évf. (VII. köt.), 13—16. old. Wallner Ignácz dr. : Sopron környékén található virágos növények és edényes cryptogamok nemei és fajai. — A soproni állami főreáliskola 1902—1903. évi értesítője. Sopron, 1903. 1—42. old. Weber Samu: Mauksch Tamás. — A Magyarországi Kárpátegyesület évkönyve. 1903. évf. (XXX. köt.), 35—63. old. Mauksch Tamás Kitaibel kortársa, a kivel levelezésben volt és vele a Szepességben botanizált. NüVliNYTANI KEPKUTüKlUiVI. 187 Weisz Fercncz : Miért vetjük a gyümölcsmagvakat inkább őszszcl ? — A Kert. 1903. cvf. (IX. köt.), G13— 619. old. Zádor Gj'ula : A málna-szedés után. — Gyümölcskertész. 1903. évf. (XIII. köt.). 141 — 142. Zelles Aladár: Különös szcmzési mód. — A Kert. 1903. évf. (IX. köt.), 033-634. old. Zöld rózsák. — A Kert. 1903. évf. (IX. köt.), 524-526. old. í?^ K ü 1 f ö 1 d i i r 0 d a 1 0 m : Bcckcr, Wilhclm : Viola sepincola Jord. 1894. = Viola Beraudii 13or. Í857. ^^ \'iola Austriaca A et J. Kerner 1872. = Viola cyanca Cel. 1872. — Allgemeine Bofanische Zeitschrift. 1G03. Jahrg. (Bánd IX.). Seitc 114—118. Beissner, L., Schelle, E. u. Zabel, H. : Handbuch der Laubholz- Benennung. Systematische und alphabetischc Liste aller in Deutschland ohne oder unter leichtern Schulz im freien Lande ausdauernden Laubholzarten und Formen mit ihren Synonymen. Berlin, 1903. S^\ Magyar szerzők elnevezte fajok-, fafajták- és faformáknak tetemes része van e munkában fölemlítve. Christ, Dr. V. H. : Die Asplenien des Heuller'schen Herbar's. — Allgemeine Botanische Zeitschrift. 1903. Jahrg. (Bánd IX.), Seite 1—4 u. 28—31. — — Die Varietáten und Verwandtcn des Asplcnium Ruta muraria L. (Mit Tafel V— VIII.) — Hedwigia. 1903. Jahrg. (Bánd XLIL), Seite 153—100. A szerző a 'kolozsvári Erdélyi Múzeumegylct tulajdonát képező Heutler- féle originálékat vizsgálta meg. Domin, Kari : Kritische Bemerkungen zur Kenntnis der böhmischen Koeleria-Arten. — Allgemeine Botanische Zeitschrift. 1903. Jahrg. (Bánd IX.), Scitcn 21—25, 41—45, u. 77—81. Néhány hazai Koeleria ra is kiterjeszkedik. Dörfler, J. : Halácsya, eine interessantc I'hanerogamen-Gattung der Flóra Bosniens, — Allgemeine Botanische Zeitschrift. 1903. Jahrg. (Bánd IX.), Seite 46—47. Gross, L, und Kneucker, A. : Unsere Reise nach Istrien, Dalmatien, Montenegró, der Hercegovina und Bosnien im Juli und August 1900. — Allgemeine Botanische Zeitschrift. 1903. Jahrg. (Bang IX.), Seite 48—50 u. 92—96. Gugler, W. : Über Centaurea Adami Willd. — Allgemeine Botanische Zeitschrift. 1903. Jahrg. (Bánd IX.), Seite 88—91. A szerző a Centaurea solstitialis L. fajkörében a budapesti Gellért-hegyről gyűjtött példányok alapján 3 alakot különböztet meg : «) tj^pica-t, (■i) inter- media t és y) Adami t. Utóbbiba tartozik a Centaurea Adami Willd.; a C. btevispina Láng részben (i , részben y formára vonatkozik. A /i) intermedia a szerző szerint, eddig csak a Gellért-hegyen fordul elő. Hollós, Ladislaus, Dr. : Die Arten der Gattung Disciseda Czern. — Beiblatt Zur Hedwigia. 1903. Jahrg. (Bánd XLIL), Seite 20—22. 188 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. Linhart, Georg : Dic Ausbreitung des Stengelbrenners am Rothklce. -- Zeitschrift für Pnanzenkrankheiten. 1902. Jahrg. (Bánd XII.), Seite 281—282. Pantocsek, Josef, Dr. : Beitráge zur Kenntnis der fossilen Baciliarien Ungarns. 1903. 2. verbesserte Auílage. 3 Banie. 300 pag. 102 photogr. Tafeln (1355 Figuren). Berlin (W. Junk). Pantu Zách. C. et Procopianu-Procopovicú, A. : Contributiuni la Flóra Ceahlauleu. Buletinul Erbaruluí Institutuluí Botanic din Bucuresti. 1901. pag. 80—131. Radian, Simeon St. : Contributiuni la Flóra Bryologicu a Romaniei. — Buletinul Erbaruluí Institutuluí Botanic din Bucuresti. 1901. pag. 132—160. Sagorski, E. : Übcr Aspidium rigidum S\v. und Aspidium pallidum Bory (sub Nephrodio). — Österreichische Botanischc Zeitschrift. 1903. Jahrg. (Bánd LIIL), Seite 76—79. ,.. Sajó, Kari : Weitere Mittheilungen über dic meteorologischen Ansprüche der schüdlichen Pilze. — Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten, 1902. Jahrg. (Bánd XII.), Seite 151—157. Tuzson, J..' Dr. : Über die spiralige Struklur der Zellvvánde in den Mark- strahlen des Rotbuchenholzes (Fagus silvatica L.). — Berichte der Dcutschen Botanischen Gesellschaft. 1903. Jahrg. (Bánd XXL), Seite 276—279. Vladescu, M. : Cryptogamele vasculare din Románia. — Bulletinül Erbaruluí institutuluí Botanic din Bucuresti. 1901. pag. 1—79. Wille, Dr. N. : Algeologische Notizen. — Nyt Magazin for Natur- videnscaberne. 1903. (Bind XLL), pag. 89—182. ■ Winkler, Hubert : Pflanzengeographische vStudien üBer die Formation des Buchenwaldes. Inaugural-Dissertation. Breslau, 1901. Mit 1 Karte. 8o. Seite 1—60. Zahlbruckner, Dr. Alexander : Neue Flechten. — Annales Mycologici. 1903., (vol. I.), pag. 354—361. Rhizocarpon Beckii A. Zahlbr., (Bosznia: Növi); Rh. Bollanum A. Zahlbr., (Pozsonyvárm. : Szt. -György) ; Psorotichia myriospora A. Zahlbr. : (Fiume, gyűjt. Schulzer J.) ; Pseudoheppia A. Zahlbr. nov. gen., Ps. Schuleri A. Zahlbr. : (Fiume, gyűjt. Schuler J.). SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztálynak 1903. május 14-iki (XCIV.) ülése. Elnök : Klein Gyula ; jegyző : S c h i 1- b e r s z k y Károly. 1. Klein Gyula elnök kegyelettel emlékezett meg Lengyel István tár- sulati igazgatónak és pénztárosnak elhuny- táról, a kinek a szakosztályok fejlődésé- ben is tevékeny része volt. Folyó évi április hó 13-ikán költözött el a megbol- dogult, a kit általános tisztelet és szeretet ktjrnyékezett. O nemcsak törhetetlen szor- galmú és lelkiismeretes tisztviselője volt a Társulatnak, de kiváló emberbaráti sze- retet is lakott benne, melylyel fényes pél- dát szolgáltatott sokaknak a vele való érintkezés folyamán. Szakosztályunk gya- rapodása nem remélt fokot ért el és ennek egyik jelentéken}' tényezője Lengyel SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK, 189 István voU. Hálás kegyeiéi Liliket rójuk le a mcgholditgult iránt, Magvar füvek' ,'^yíijiciiuiiyc«-nek It. és III. kötetét. Kiemeli azt a buzgóságot és rendkívüli szorgalmat, melyet a nevezett intézet ha- zánk Graminea növényzetének kikutatása és széles körökben való ismertetése körül kifejt és felhívja a szakosztály figyelmét a Calamagrosiis. Sesleria és Atropis gé- nuszok majdnem teljes gyűjteményére, me- lyeknek kifogástalanul gyűjtött és szárí- tott példái a bemutatott kötetekben fog- lalvák. A mű kiadása folyamán követett no- menklatúrára vonatkozó magyarázó meg- jegyzések után köszönetet mond Wais- becker Antal vasmegyei főorvos, F i- 1 a r s z k y Nándor, P e r 1 a k y Gá- bor és P o r c i u s F 1 (') r i s uraknak, a kik önzetlen módon támogatták e vállala- tot és végül Hackel Ede szt. pölteni tanár úrnak, a ki a meghatározások reví- ziójának terhes munkáját elvállalta. 4. Fenyő Béla ».'\datok a rézgálicz növényélettani hatásának tanulmányozásá- hoz* czímű előadásában ismertette mind- azokat a hatásokat, melyeket a rézgáliczos folyadékok a kísérletezésre használt kü- lönböző természetű növényekre gyakorolt : Hllőzetes megfigyelésül víztenyészetben és talajban tanulmányozta a réz hatását, mely víztenyészetben 8 — 10 milligramm rézgá- licz tartalomnál (pro 1 liter) a növényre föltétlenül ölő hatiisú volt. Talajban a réz- tartalom, hacsak túlnagy mennyiségben nincs jelen, nem árt. Réz a gyökereken bejuthat. A kísérletek voltaképpeni czélja a permetezés élettani hatásának a legkülön- bözőbb növényeken való megállapításán kívül a hatás okának kiderítése volt. A talajban végzett kísérletek eloszlattak minden aggodalmat, hogy a permetezéskor lepergő folyadék befolyásolná az ered- ményt. A. permetezési kísérletek eredménj'e a következőkben iíyilv;inult. A rézgálicz- oldat és bordeauxi-i folyadékkal permete- zés a növényekre általában jótékony, köz- vetlen élettani hatást gyakorol, még pedig : a) a chlorophyll-tartalom gyarapodik, h) az áthasonító tevékenység níivekedik, r) a kipiirolgás növekedik. 192 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A permetezett levelek szöveteiben a per- metezés változást nem idéz elő. Miután mindezt eddig csak a szőlőn és a burgo- nyán mutatták ki nagyban, fenti kísérletek a föltevést minden magasabb rendű nö- vényre általánosilották. A vizsgálatok fő eredménye a réz kimutatása a levél szö- veteiben volt, mely csak az epidermisen át juthatott be. Eddigi, szőlővel és burgo- nyával végzett kísérletek ellentétes ered- ményt adtak, csupán T s c h i r c h állítja, hogy réz az epidermisen át is kijuthat, viszont ő ezt az állítást nem bizonyítja. Az é'etfolyamatokat Fenyő szerint a be- jutott minimális rézmennyiség befolyá- solja, mely, mint minden méreg, rend- kívül híg, oldatban jótékony ingerként hat. 5. Kovács Lajos ».Az anthokyan chemiai tulajdonságai, physiologiai szerepe és keletkezésének okai« czímű doktori disszertáczióját Varga Oszkár ismer- tette. Kovács összefoglalta mindazokat az ismereteket, melyek a jelzett tárgyra vo- natkoznak és ezeket a saját vizsgálatainak eredményeivel kibővítette ; főleg az antho- kyan chemiai tulajdonságaival foglalkozott és az ez irányban tett kísérletei alapján 0 v e r t o n-nal egyezően arra a meggyő- ződésre jutott, hogy az anthokyan glyco- sid, melynek egyik alkot<')része a szőlő- czukor. 6. Ordódy Lajos »Hazai növények rostjaiból készült ipari czikkckel« F i a- 1 o Av s k i Lajos mutatta be. Az angol gyarmatokból szállított juta vag}' dsut eléggé ismeretes hiíncsát Ordódy hazai háncs és rostneműekkel pótolhatja. Talál- mányával a fűz vesszejének háncsából, a kukoricza csövét bc'.akaró leveleinek és a keskenylevelű gyékény leveleinek kifeszítő szívós rostszálaiból áztatás, csávázás vagy lúgozással rövid idő alatt alkalmas szöszt készít. Ezt nyersen és gerbenezelten mó- Iringjaiban, nyüst- és bordaszálakban, a belőlök készített kötelekben, vásznakban, a hulladéknak csomagolásra alkalmas cse- pűjében vagy kóczában, papirosra való pépjében, merített és géppel készített nyers és enyvezett papirosában a bemutató szem- léltette. A bemutatott tárgyak általános érdeklődést keltettek. A rákövetkező eszme- cserében Klein elnök a hatvanas évek- ben bemutatott Auer-féle kukoriczaszövc- tekre emlékeztetett, melyek mintáit a mű- egyetemi növénytani intézet ' gyűjteményei közt őrzi. 7. Schilberszky Károly »A szőlőszár szalagosodásának sajátságos ese- téről* sz Iván, bemutat egy szőlőtókét, melynek növekedése folyamán a fasciatio spiralismussal párosult. 8. Tuzson János >>A bélsugarak sejtfalának csavaros szerkezetéről* szóló értekezését Klein Gyula terjesztette a szakosztály elé. Tuzson azt találta, hogy ha bükkfadarabot tangentialis irány- ban elhasítunk és a szakítási fölületen a bélsugarak keresztmetszetét vizsgáljuk, ak- kor látjuk, hogy a bélsugarakból csava- rosán haladó szalagok erednek, melyek a bélsugársejtek belsejéből a szakítás követ- keztében húzódtak ki. A szalagoknak sza- bályos csavarvonalban történő lefejtődése kétségen kívül arra mutat, hogy a csava- ros szerkezetnek az érintetlen sejtfalban is meg kell lennie. A bükkfán kívül ez a csavaros szerkezet több más fanemen is észle]h3tő. 9. Schilberszky Károly szak- osztályi jegyző jelenti, hogy a kongresz- szus végrehajtó bizottságának tájékoztató nyilatkozata szerint az 1905. évi nemztt- kózi botanikai kongresszus többi között tanulmányi kirándulást tervez hazánk te- rületére is, valamely növényzetileg jellemző vidéknek a fölkeresése és tudományos in- tézményeink megszemléléie czéljából. A szakosztály a megejtett eszmecsere után bizottságot küld ki, mely e kirándu- lás módozatait állapítsa meg és annak idején a szakosztálynak erről jelentést te- gyen. A bizottság tagjai : a iisztikar. D e- g e n Á r j? á d, F i 1 a r s z k y Nándor és M á g ó c s y-D i e t z Sándor. legyen. 4. A rajzok külün papiroslapokra tussal rajzolandók, mcgszámozandók és szá- maik az aláírással együtt a kézirat üres margó- jára jegyezcndők. 5. A viiiszavah ugyanazok legyencA, a melyeket a Társulat rendesen használ. (3. A szemclynevek egyszerű vonal- lal lcg3'enek aláhúzva, az esetleg kiemelen- dük pedig vag}'' »kurziv« jelzéssel, vagy -,^.^-_^-. zegzugos vonallal legyenek jelölve. 7. .A nyomatás végett beküldött kéziratokon a javítások alkahnával jelentékenyebb vál- toztatások (törlések és betoldások) nem tehe- tŐK ; ellenkező esetben e nyomdai költségek a szerzőket illetik. A mennyiben azonban ilyen lényegesebb változtatásoknak a szük- sége mégis fölmerülne, ezek a kinyomtatott szöveg végén mint ■»Fiiggdék« vagy ^Póilás^. szövegezendők. 8. A kéziratok és rajzok a Társulat tulajdonát képezik és az irattárban megőriztetnek ; ez okból az eredeti kéziratok másolatokban küldendők a szerkesztőség czimérc. A szerkesztő-bizottság tagjai : Klein Gyula (elnöke) műegyetemi tanár, F i 1 a r s z k y Nándor, m. nem- zeti múzeumi növénytani osztály-igazgató, M á g ó c s y - D i e t z .Sándor egyetemi tanár, .S c h i 1 b e r s z k y Károly tanár, Staub Móricz tanár. A szakosztály tisztikara : Elnök : K 1 c i n Gyula műegyetemi tanár (Budapest, VIII., Eszterházj'-utcza 1. szám) ; alelnök : Staub Móricz fő- gimnáziumi tanár (Budapest, VIII , Trefort- utcza 8. szám) ; jegyző : Schilberszky Károly tanár (Budapest, I., Budafoki-út 13. szám). Tudósítás. A »Xővcii\iani Közlcnicnyelw. előtizetőit és munkatársait kérjük, hogy folyóiratunk anyagi ügyeiben (előfizetés, alapítás, lakás- változás) a K. M. T e r m é s z e 1 1 u d o m á- n y i Társulat pénztárához (Buda- pest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám), a folj'óirat szellemi részét illető küldemények vagy felvilágosítások ügyében pedig S c h i 1- b e r s z k y K á r o 1 y szerkesztőhöz (Buda- l-est, I., Budafoki-út 13. sz.) forduljanak. A növénytani szakosztály czélja és működése. 1. Czélja a Kir. M. Természettudományi Társulat keretén belül alkalmat nyújtani szakszerű közlemén3'ck előterjesztésére, vo- natkozzanak azok akár eredeti mcgiiyy ele- sekre, akár a szakirodalomban megjelent értekezésekre, avagy előre kitűzött tudomá- nyos kérdések megvitatására; továbbá, hogy ezzel kapcsolatban alkalom adassék az ugyanazon szakban munkálkodóknak egy- mással való fesztelen érintkezésre és tudo- mányos eszmecserére. 2. Az osztály-ülések, a Társulat szün- idejét kivéve, havonként egj'szer, és pedig szakosztályi határozat szerint minden Jió- naptiak viásodik szerdáján tartandók ; szá- muk a bejelentett előadások szániához ké- pest szaporítható, nem elegendő bejelentés esetén csökkeníhelő. A választm;in\'i ülés napján osztályűlés nem tartható. 3. .A szakosztálynak tisztviselői a kö- vetkezők : a) az elnök, h) a másodelnök, c) a jegv- ző. .'\ szakosztály szükséghez képest vá- laszthat még eg}'^ helyettes elnököt és cg)' segédjegyzőt, 4. A tisztviselőket a szakosztály ren- des tagjai három- évenként, a Tár.-ulat évi köz- gyűlését követő értekezleten titkos szavazás útján általános szótöbbséggel választják és a választmánynak bejelentik. 5. A jegyző nyilvántartja a tagok név- sorát. Előadásokról gondoskodik. Össze- állítja az ülés tárgj'ait és azok czímét öt nappal az ülés előtt a Társulat titkárságával kinyomatás végett közli. A meghívókat az ülés előtt kellő időben megküldi a szak- osztály tagjainak ; e czélra igénybe veheti a Társulat irodáját. 6. Előadást tartani óhajtó tagok az előadás tárgyát legalább nyolcz nappal előbb a jegyzőnek (Schilberszky Károly, Budapest, I. ker., Budafoki-út 13. szám) bejelenteni tartoznak. 7. N'idéki tagok, a kik dolgozataikat felolvastatni kívánják, ezt lehetőleg rövid kivonat kíséretében a jegyzőnek küldik, a ki e dolgozatot ismertetés czéljából a szakosztály valamelyik, az illető tárgygyal foglalkozó rendes tagjának adja át. 8. A napirendre kitűzött előadás rend- szerint fél óránál tovább nem tarthat. Na- g\^obb szabású és kiválóbb érdekű előadásokra az elnök kivételesen hosszabb időt engedhet. 9. Minden előadó köteles előadásá- nak tömött rövidséggel szerkesztett ki- vonatát még az előadás estéjén, vagy legkésőbb következő napon a jegyző kezéhez juttatni, hogy a jegyzőkönyv összeállítása ne késleltessék. 10. Azok a tagok, kik előadásuk kivona- tának valamely külföldi szaklapban való megjelenését is óhajtják, a jegyzőkönyvi kivonat mellé cs:\tolják egyúttal annak for- dítását is. A »Nö vény tani Közlemények* ügy- rendje. 1. E folyóirat tisztán és kizárólag a növénytani szakosztály folyóirata lévén, első sorban az ott napirendre kerülő előadásokat, felolvasásokat és ismertetéseket közli (a czikkek tartalmáért a szerzők felelősek) ; má- sodsorban pedig közli a hazai növénytani iro- dalom és a hazára vonatkozó külföldi iro- dalom repertóriumát ; harmadsorban végül apró közleményeket. 2. A folyóirat egyelőre 10-ivnyi terje- delemben, negyedévenként, füzetekben jele- nik meg. Egy közlemény (a rajzokat bele- értve) egy nyomtatott ivnél többre nem ter- jedhet ; a mennyiben a benyújtott és ki- nyomatásra szánt kézirat e terjedelmet fölül- múlná, a szerző az egy íven túl terjedő szövegért tiszteletdíjban r.cm részesül, vala- mint a többletért járó nyomdai költségek is a szerzőt terhelik. Ilyen közlemények azon- ban a 3 nyomtatott ívet nem haladhatják meg. 3. A folyóiratot a Társulat (az 1901. november 20-iki választmányi ú'lés határo- zata alapján) évenként 1500 (egyezerötszáz) korona segélyben részesíti ; ez okból a folyó- irat a Társulat tulajdona. 4. Minden társulati tag 3 kor. elő- fizetéssel mint a szakosztálynak rendes tagja, nem társulati tag pedig 5 korona előfizetéssel, mint a szakosztálynak rendkívüli tagja kapja a »Növénytani Közlemények«-et; intézetek és testületek mint állandó előfizetők, legalább három évi kötelezettséggel, hasonlóképpen 3 koronával fizethetnek elő a folyó- iratra. A szakosztály ülésein a Társulat min- den tagja résztvehet, szavazati joguk azon- ban a szakosztály üg3^eiben csak a folyó- irat alapító és előfizető tagjainak van. 5. Az előfizetéiképpen befolyó összege- ket a Társulat szedi be és a »növénytani szakosztály számlája« czímén külön kezeli ; ez összegeket a szakosztáty a folyóirat ki- adásának költségeire fordítja. 6. A kik a »Növénytani Közlemények« érdekében alapítványt tesznek, egyszer és mindenkorra legalább 50 koronát fizetnek a folyóirat czéljaira ; az ez úton befolyó összeg a »Xövénytani Alap« javára kebelez- tetik be. Az alapítók a folyóiratot élet- hossziglan ingyen kapják. 7. A »Növénytani Alap«-nak csak a kamatai fordíthatók a folyóirat czéljaira. 8. A »Növénytani Alap«-ot a Társulat nyilvántartja és állásáról a szakosztály elnö- két minden új évfolj'am megindítása előtt egy hónappal értesíti. 9. Ha a folyóirat bármi okból meg- szűnnék, a Társulat az alapítóknak — ha a megszűnés napjától hat hónap alatt köve- telnék — a befizetett tőkét kamatok nélkül visszaszolgáltatja, máskülönben a Társulat alaptőkéjéhez csatolja. 10. A »Növénytani Közlemények« írói díjait (eredeti közlemények ivenként 50 kor., ismertető közlemények ívenként 30 kor.) és egyéb költségeket, valamint a szerkesztő tiszteletdíját a növénytani szakosztály elnö- kének utalványára a Társulat pénztárosa fizeti ki. Értesítés. A kik a ■» Növénytani Közlemények«-hen megjelent dolgozataikból különlenyomatokat óhajtanak, szíveskedjenek a példányok kí- vánt szántát (borítékkal vagy a nélkül) a benyújtott kéziratra vezetni, hogy a szer- kesztő ez iránt intézkedhessek. A külön- lenyomatok mérsékelt díjszabását a Társu- lattal szemben a szerzők egyenlítik ki. Szakosztályi ülésnapok. A növénytani szakosztály rendes ülé- seit a hónapok következő napjain tartja 1904-ben : januárius 13-ikán, februárius 10-ikén, márczius 9-ikén, április 13-ikán, május 1 1-ikén, június 8-ikán, október 12-ikén, november 9-ikén, decz:mber 14-ikén. .\ Pesti Lloyd-társulat könyvsajtója (felelős vezető : Kózol Antal /.), Dorottya-utcza 14- New York Botanical Garden Librar 3 5185 00259 2192 .^Kf^y: "J^"'^' é^^v Vllj-f^í* >.:^: '♦» 4, ;>itt ,^- »''; í^ S.^