43 s 4 fa 54 Fée 9 1; 1 eros ZGVZS jr) Köz étsté 18448 BI DOZZANÁNÓ BAN EY LEHT SES BEZYHZ HIV MNUB 180 CML $ 1 VGMITAS 24, MAZ ETT R. FRIEDLÁNDER € SOHN ! Buechhandlung Berlin N.W. 6. 11. Carlstrasse 11. HARVARD UNIVERSITY. ID 1183. JAS ÁL 189 9t OF THE MUSEUM OF COMPARATIVE ZOOLOGY.. DA ASOS ke agy ae 6 2 4 "gen bb A Mantis religiosa életmódjáról. Irta Tomala Nándor. A Mantis religiosa L. tengerentúli rokonairól ismeretes, hogy rendes táplálékuk rovarokból áll ugyan, de alkalom adtán apró gerinczeseket is elfogyasztanak. Igy pl. említi Burmeister, hogy Hudson természetbúvár Buenos Aires környékén. levő villájában egyik este figyelmessé lett egy madárka (Serpophaga subcristata) hangos visítására, a melyet a (3 mmi. hosszú Mantis argentana nőstényének karmai közt talált. A madárkának fejbőre rongyokká volt tépve, sőt a Mantis már koponyáját, homlokán is kikezdte. Zimmermann pedig Észak-Amerikában megfigyelte, hogy a Mantisnak más rokona, a karolinai Stagmomanmtis carolinae nős- ténye togságban, ismételt peterakás alkalmával nemcsak hatalmas nagy sáskákat, hanem nehány fiatal békát, sőt egy nálánál három- szorta nagyobb gyíkot is legyűrt és felfalatozott. Ha pedig vala- mely prédáját evés közben elhagyta, ahhoz már vissza nem tért, hanem újabb élő áldozatoknak rohant neki. A mi ,ájtatos manó"-nak nevezett Mantis veligiosánkról eddigelé csak azt tudtuk, részint saját tapasztalat után, részint az irodalomból, hogy rovarokból él, de ,állítólag" apró gerinczese- ket is megtámad. Hogy ez utóbbi állítás nem légből kapott, arra nézve példát hozhatok fel. Az 1903. év szeptember hó 28-án épen akkor tünt szemembe - egy Mantis, a midőn körülbelül 80 mm. hosszú kis gyíkot fogott el karmaival. A gyik természetesen rugdalódzott és farkával is igyekezett védekezni, de ezzel a Mantis mitsem törődve, azonnal hozzáfogott prédájának elfogyasztásához. Először a gyík hátáról két oldalt rágta le a húst, majd annak jobb hátulsó lábát is meg- ette. Ez alatt a szegény gyik nagy kínjában időnként tátogatta a száját, mintha ásítoznék, Az egész jelenet igen gyorsan folyt le, úgy hogy mentő Kki- sérleternmel elkéstem. A mentést úgy akartam véghez vinni, hogy Rovartani Lapok 1903. november. 178 Tomala Nándor. pálczámmal sújtottam a Mantisra, de az csak a második ütésre eresztette el áldozatát, mely még életben volt, midőn támadójával együtt a chloroformos üvegbe tettem. Eddig azt hittem, hogy a gyíkok pusztítják a rovarokat, sőt Méhely Lajos elég gyakran tapasztalta, hogy többféle gyík, kivált pedig a Lacerta viridis a Mantis religiosat is elfogyasztja. S íme, ebben ez esetben megfordítva történt a dolog, vagyis a ro- var vadászott, illetőleg leskelődött a gyikra s azt elis pusztította volna, még pedig áldozatának harapdálását fel se véve, azt eleve- nen kikezdte és valószínűleg fel is falta volna, hogyha közbe nem lépek. A Kárpátokban honos Erebiákról. ) Báró Hormuzaki Szilárd nyomán. HT Hogy másrészt a Kárpátokban honos havasi Erebiáknak a Kaukazusban előfordulókkail való összehasonlítása a kölcsönös fauna-elemek ily hasonlatosságát fel nem mutatja, az abban leli magyarázatát, hogy a Kaukázust oly síkságok veszik körül, a me- lyek a jégkorszak alatt is megtartották pusztai (steppe) jellemüket. S ez okozta azt, hogy a Kaukázusnak mai havasi regiói, viszonylagos nedvesebb éghajlatukkal elkülönítve maradtak a hajdanta jéggel borított nagy arctikus középeurópai úgynevezett balti flóra- és fauna-területtől. Egyébiránt a viszonyok a Kaukazusban annyiban is másként fejlődtek, a mennyiben nagy területei a mai korszakban is a száraz steppe jellemét viselik s ezek, — akár glaciális alapon fejlődtek, akár eredetileg ilyenek voltak, — a nedvességet kedvelő Erebiákra nézve nem kedvezők, s ennek tulajdonítható az idevaló fajok csekélyebb száma, melyek némelyike erősen meg is változott. Itt a havasi és tundrai alakoknak meégfelelő rokon alhavasi pusztai ala- kok létesülnek, melyek, a mennyiben a magasabb fekvésű hegyi puszta lakói, a havasiakkal bizonyos rokonságot tüntetnek fel (var. dromulus Stgr. és havasi fajok más fajtái), alantabb azonban át- menetet alkotnak a síkság lakta alakokhoz, a hol némely csoportot bár kevés, külön faj képviseli, A Kárpátokban honos Erebiákról : 179 A Kaukazusnak kopár északi lejtői, melyeknek alsóbb regiói a síkság pusztai területével közvetetlen összeköttetésben állanak, inkább mediterrán (aguilonáris) jellegűek, szintúgy mint annak dél- keleti kiágazásai a Kur völgye felé. Ennélfogva a var. Melusina H. S, melamcholica H. S., Hewilsonti Led. és Afer Esp. közel rokonságban állanak a síkságot lakó és a nyugati mediterrán fa- jokkal. A Kaukazusban tehát a havasiak mellett határozottan steppei alakok is laknak, mert ett a száraz éghajlatú puszta hosszabb idő- szakokon át fennállt és manapság is oly nagy területet foglal el, mint semmiféle európai hegységben se. Igy p. o. az említett , steppei" Erebiák közül az Afer Esp. Déloroszország síkságáig hatol S éset- leg a nyugati pontusi síkságot vagy a délkárpáti aguilonáris regiót (Pp. o. a délkeleti vagv délnyugati Romániát) is elérhetné. Ezzel másik feltevéshez jutunk, a mely megmagyarázni igyekszik azt a különbséget, mely Bukovina és Románia említett ., aguilonáris" hegyi lejtőinek és síkságainak faunája (mely utóbbi némileg az örményországi és délszibériai pusztai területére is em- lékeztet), és a középeurópai közt mutatkozik. Ez a feltevés az volna, hogy a középeurópai glecserkor s az azt közvetlenül követő pleistoczén kor szakaszai alatt a Kárpá- tok keleti és déli lejtőin hideg (subarctikus), de a mellett száraz, határozottan pusztai éghajlat uralkodott (megfelelő faunával), a mely bizonyos időközben Közép-Európára is kiterjedt. Később, közvet- lenül a recens lomberdő periodusának kezdete előtt, következett a felmelegedés ideje (mediterrán-aguilonáris korszak), a mely a ílóra és fauna reliktái után következtetve, síkságunkban alighanem intensivebb volt, mint Közép-Európa északi részében. Ehhez képest úgy északi Németország, Nyugat-Európa stb. síkságain, mint minálunk a montan regióban a jégzorszakot követő pusztai periodus csak átmeneti s aránylag rövid tartamú lehetett. Ennélfogva emez idő- köz faunája ott, egyrészt jövevény jellegével, másrészt pedig a , baltikus" klimának a recens korszakban növekvő nedves voltánál fogva épen nem, vagy csak kevéssé tarthatta fenn magát s ehhez képest északi és nyugati Közép Európa recens faunájában : csak igen kevés nyomot hagyott hátra. Ellenben kedvezőbbek voltak azok a viszonyok, melyek a keleti és déli Kárpátok középhegységeire is érvényesek, a postgla- ciális (nedves) tundra-korszak faunareliktáira nézve, minőknek tekin- tendők valószinüleg az Észak- és Közép-Németországban is honos oly fajok mint: Argynnis Aphirape, 4. Thore, A. PFales, Colias 180 Báró Hormuzaki Szilárd. Palaeno, Lycaena optilete stb, melyek közül az utóbbi három Bu- kovinában is előfordul, de csak a hegyi regióban. Síikságunkon ellenben, melyen a steppe-fauna a jégkornak megfelelő steppe-korszaka óta honos volt, annál inkább ma- radhatott az fenn napjainkig, mert kedvezett neki a szárazabb kon- tinentális éghajlat; még pedig áll ez úgy a hűvös, subarctikus steppe, mint a mediterrán reliktáira nézve, a melyek részben kap- csolatosak s előfordulnak egymás mellett. Ennélfogva síkságunk faunája a közép-európainál gazdagabb s attól annyiban elétérő, a mennyiben mások voltak fejlődésének feltételei a jégkorszak alatt, minek következtében más klima- és flóra-regióhoz tartozik (Kerner szerint a ,pontusihoz") mint északi és nyugati Közép-Európa sík országai, Ennek a magyarázatnak indokolása, mely szerint t. i. a keleti és déli Kárpátok külső szegélyén elterülő síkságokon és dombvi- dékeken a pleistoczén korszakban határozott pusztai klima uralko- dott, — legújabban megerősítést nyert palaeontologiai kutatások, nevezetesen kövesült teve felfedezése altal román földön. Erre nézve Nehring D. A. (Giobus 79. köt. 17. sz.) a követ kezőket jelenti ki: A Camelus alutensis (Stef.) nyilván jellemző tagja a pleistoczén subarctikus pusztai faunának, mely a pleisto- czén kornak bizonyos szakaszaiban nagy szerepet játszott Kelet- és Közép-Europában." . . , A romániai vad teve kétségen kívül ama faunának legextremebb képviselői közé tartozott s alig hihető, hogy Közép-Európáig hatolt volna ; ámde kövesült maradványainak Romániában való előfordulása tanuskodik a mellett, hogy ott a pleistoczén korszak illető szakaszaiban határozott pusztai klima uralkodott, a mely a balkán-félsziget északi részére is kiterjedett." Továbbá kifejti Nehring, hogy a mai kontinentális éghajlat alatt úgy arctikus, mint pusztai állatok kedvező életfeltételeket ta- lálhatnak, azután ama tény kapcsán, hogy a felső Jeniszein a sza- mojedok az iramszarvas mellett olykor tevét is tartanak, megjegyzi : , Ime, recens analogonja az arctikus és pusztai állatok egymás mellett való előfordulásának, melyet közép-európai pleistoczén leleteknél már gyakran figyeltek meg. A kontinentális éghajlat az arctikus és subarctikus állatfajoknak tisztán feltünő egybefolyását okozza, holott az enyhe oceani éghajlat soha sem idézi elő a pusztai és arctikus állatok vegyülését. Az enyhe nedves éghajlat alatt a pusz- tai állatok csakhamar elpusztulnak. De nem szükséges ázsiai területre kitérnünk a miattt, hogy a lepke-faunában a subarctikus és pusztai állatoknak recens együtt A Kárpatokban honos Erebiákról. 18I lakását "megfigyelhessük, mert hiszen ez tökéletesen ugyanaz a jelenség, mint a Bukovinában s északi Romániában élő és több- ször említett mediterrán lepkéknél, melyek itt határozottan északi fajokkal együtt laknak, de a mérsékelt oceani éghajlatú nyugati Közép-Európáig nem képesek előhaladni. Az oly fajok mint Plusia imterrogationis és Larentia munitata, melyek a magas Észak lakói és viszont Ephira pupíllaria és Tephroclystia gratiosata, melyek Kis-Ázsiában, Észak-Afrikában stb. honosak, itt azonban számos más "ép oly jellemző fajjal egymás mellett fordulnak elő, tökéletes pendantjai a Nehring által felhozott szibériai példának. 2 A geologusokra bízom — úgymond Nehring végül — pontos meghatározását annak, hogy a pleistoczén kornak mely szakaszai közé ékelődik az Alactaga saliens foss. által jellemzett közép-euró- pai pusztai időköz; mert hogy az ilyen létezett, azt csak azok tagadhatják, kik a kérdésben levő állatok tanulmányozásával soha sem foglalkoztak c. Ugyanily következtetésekhez jntottunk a Bukovina és a déli szomszéd területek recens rovar-faunáján tett megfigyeléseink útján is, kivált az egyes elemek megkülönböztetése által, a melyek a különféle regiók faunáját alkotják. I Kárpátaink havasi faunájának egybehangzása a riyugat-euró- pai magas hegységekével, — kelet-kárpáti középhegységünk s az észak-német síkság faunájának hasonlatossága, — másrészt azok a tetemes különbségek, melyek síksági és eguilonáris hegyi regi- ónk és Közép-Európa síkságai közt mutatkoznak : — az imént vá- zolt viszonyokban lelik természetes magyarázatukat, mely magya- rázat most, miután geologiai és palaeontologiai oldalról is meg- erősítést nyert, annál inkább tarthat igényt a valószínűségre. Magyarország Cerambycidát. Írta Csiki Ernő VIG 24. nem: Judolia Muls. (julodia auct. ex errore.) 1. A fejtető hátrafelé laposan megy át a nyakszirtbe ; az előtor tövén alig bemélyedt, felülete sűrű felálló szőrökkel fedett. Csiki Ernő — 1. alnem: Judolia s. str — Fekete, a szárnyfedők sárgák, utóbbiak töve, varratja, két zegzugos harántszalag és a csúcs fekete. A szárnyfedők első fekete harántszalagja többnyire három foltra oszlik. Hossza 8—11! mm. —. Előfordul Észak-Europában, Közép-Europa magasabb hegységeiben és Szibériában, hazánkban a következő he- lyekről ismerjük :; III. Tátra (T.-Széplak, Alsó-Tátrafüred, Tátraháza); V. Nagyfalu, Gyulafalva, Brassó, Sebesi hegy- ség. (testaceofasciata Deg.) 1. sexmaculata Linn. A fejtető hátrafelé erősen lejtős; az előtor tövén a közé- pen megszakított mély harántbemélyedéssel, felül testhez símuló szőrözettel fedett. -— 2. alnem: Pachyiodes Pic." 2. . A szárnyfedők homályosak, tövükön kétszer oly szélesek mint az előtor, sűrűn és erőteljesen pontozottak. Fekete, sárga szőrökkel fedett, szárnyfedői barnás-sárgák, tövük- nek a közepe, két a varrat mellett megszakított haránt- szalag, melyek közül az elülső majdnem mindig 4 vagy 6 foltra osztott és a csúcs fekete. Hossza 71—12 mm. — Egész Európában elterjedt faj, mely hazánk hegyvidékein nem ritka. (10-punctata Oliv., 4-miculata Scop., §-imacu- lata Schall., 6-puuctata Muls) ... 2. cerambyeiformis Sechrnk. Változatai: Némelykor a szárnyfedők elülső haránt- szalagja vagy az ennek megfelelő felkete foltok teljesen hiányzanak. Termőhelyei: Budapest (budai hegyek) és Alsó-Bátrarúted s e se el ez der AD OTA SGlatatas Igen ritkán a szárnyfedők második harántszalagja hiány- zik, az elülső foltok megvannak. — Termőhelye: V. Szucság (Kolozs megye). — ... ... ... ab. transsyívanica m A szárnyfedők kissé fénylők, tövükön másfélszer oly szé- lesek mint az előtor, finoman pontozottak. Fekete, a szárnyfedők barnás-sárgák, két harántszalag és a csúcs fekete, az elülső harántszalag többnyire három foltra osz- lik, melyek közül a középső közös és a varraton fekszik. Hossza (—11]l mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európá- ban és a Kaukazusban, nálunk nem ritka. (sexmaculata ÍADT) a szolsz s Ela see ezo at kéne ae SOS HENRANIGCAK aló Változatai: Némelykor a szárnyfedők középső haránt- szalagja is megszakított, csak két folt jelzi, ennélfogva a Magyarország Cerambyciddi 183 szárnyfedőkön hét fekete foltot találunk. — A törzsfaj társaságában fordul elő ; termőhelyei : il. Pécs; V. Szent- Erzsébet, Déva; VI. Herkulesfürdő. - ab. septemsignata Küst. Némelykor a szárnyfedők különösen a csúcs felé és a has vöröses. —- Déli alak ; termőhelyei : I. Kalocsa ; II. Pécs ; V. Kutyfalva, Lotriora völgye, Déva; VJ. Mehádia; VII. DALA EC NA ő [ESR LAS e Eső s SAM SOGYtTAFUKA : Küst. A bogáncspille vándorlása. Második közlemény.) IV. F. é. augusztus hava elején volt alkalmam Budapest környé- kén, a szép Hűvösvölgyben, a bogáncspille érdekes vonulását meg- figyelni, A kelet felől jövő és nyugati irányt követő csapat széles- sége 15—20 m. lehetett. A pillangók igen tömötten szálliak: egy percz lefolyása alatt 80 darabot számláltam. Nagy sebességgel vo- nultak, anélkül hogy csak egysze: is leszálltak voina. Röpülésük a talajviszonyokhoz alkalmazkodott, azaz mindig körülbelül 6—8 láb- nyi magasságban vonultak, a völgyben leereszkedtek, ha pedig erdőhöz vagy hegyhez érkeztek, felemelkedtek és azon túi szálltak. A vonulást !29 órától 11 óra utánig figyeltem meg, a midőn haza- felé indultam; de meg vagyok győződve, hogy az tovább eltartott és hogy hozzája tartoztak azok az elszórtan, de ugyanabban az irányban röpülő példányok is, a melyeket két nappal utóbb a Margithíd budai oldalán észleltem. Liska József. Va A FPyrameis cardut E. ezen évben Péczel és ISaszeg kör- nyékén is szokatlan nagy mennyiségben fordult elő és én ott ju- 1) Az első közlemény, melynek III. czikke alól tévedésből elmaradt a szerző Csiki Ernő neve, megjelent a R. L. X. köt. 148—151. lapján. A tárgy érdekes voltánál fogva átveszszük Kovács János és Vágó Pál jelentését is, melye a Természettudományi Közlöny-höz küldöttek be. Egyuttal felkérjük összes Szak- társainkat arra, hogy a mennyiben hasonló vonulásokat megfigyeltek, vagy olya: nokról tudomást szereztek, arról bennünket mielőbb és minél kimerítőbben értest eni sziveskedjenek. Szerk. 181 Liska józsef, Ulbricn Ede, Kovács jános és Vágó Pal. nius végétől szeptember elejéig észleltem. Röpülésének főideje azon- ban julius közepére esett. Julius 18-án a péczeli téglaégetőtől az Isaszeg felé vezető út mentén — a vasuti hídig — különösen nagy számban röpködött és ezen alkalommal a példányok nem- csak rendkivül nagy sokaságuk, hanem röpülésük gyorsasága, vala- mint a rajtuk észlelt bizonyos nyugtalanság, majdnem mondhat- nám idegesség által tüntek fel. RKöptük gyors, sőt rohamos és a szokottnál sokkal magasabb is volt s azon benyomást tette, mintha a pillék szélvihar által hajtatnának, annak daczára, hogy akkor a legszebb és kivételesen elég szélcsendes idő is volt. Röpü- lésük azonban nem mutatott határozott irányt, hanem inkább ki- terjedt minden irányba. Ugyan ezen jelenség -— habár valamivel csekélyebb mérvben — még másod és harmadnap is észlel- hető volt. Ulbrich Ede. WV Folyó év julius hava első felében — a napra pontosan nem emlékszem — igen érdekes és gondolom, ritka természeti jelenség- nek voltam tanuja. A dobsinai jégbarlang mellett a délelőtti órák- ban óriási lepkerajt láttam északkeletről délnyugati irányban vo- nulni. Egyesek már reggel 9 óra körül röpültek a mondott irány- ban, a zöme azonban 10—12 óra között jelent meg és mintegy három óra hosszat vonultak tömötten, mintha élesen határolt széles szalagot formáltak volna. Az egyének számát sok ezerre, talán millióra kell becsülnöm, mert e raj a verőfényes időben sötét ár- nyékot vetett, mint valami felhő. A tisztás fölött jókora ember- magasságban röpültek, a hol pedig erdő került útjokba, a fenyőfák fölé kerekedtek. Valamennyien egyazon irányban röpültek, mintha egy gondolat, egy czél vezérelte volna őket; egyesek ki-kiváltak, le-leszállva a virágokra, de csakhamar követték a többit ezek is. A nagy raj, mikor észrevettem, a Gölnicz völgyében volt s onnan emelkedett a lejtő fölött fel, a hegyeknek tartva. Valamennyi egy fajhoz látszott tartozni.") Honnan kerültek e vidékre, nem tudni; valamint azt sem, hová mentek és mi sors érte őket. 1 Ehhez a Természettudományi Közlöny szerkesztője a következőket jegyz meg: Augusztus elején magam is a dobsinai jégbarlanghoz kerülvén, a gyerekek összefogdosta nehány példányt bogáncslepkének (Vanessa cardui L.) találtam. E faj vándorlásáról különben volt már szó a Természettudományi Közlöny XX. k. 482. lapján. Paszlavszky József. A bogáncspille vándorlása. 185 Megjegyzem még, hogy másnap rendkívül erős zivatar vonult el vidékünkön, mely azonban délnyugat felől jött. Kovács Jamos, VII. A bogáncslepke julius 13-án d. e. 7 órától déli 12 óráig sza- kadatlan menésben északtól déli irányban vonult Jászapáti község fölött. Az én kertemben, mely csaknem egy hold területű, minden másodperczben volt egy-kettő, néha négy is látható, a mint a fecskéhez hasonló gyorsasággal csaknem a föld színe fölött észak- tól déli irányban megállás nélkül követték egymást. Délután 2 órakor, mikor e sorokat írom, még mindig vonul egy-kettő ablakom előtt, tehát a raj, a mely községünk fölött el- vonult, több százezer lepkéből állott. Vágó Pál. Négy hét a Székelyföldön. Adalék Háromszék vármegye rovarfaunájához. Írta A. Aigner Lajos. II. Első sorban közlöm a gyűjtött Lepidopterák, s azután a Coleopterák, Orthopterák, Hemipterák és Homopterák jegyzékét. A fajok száma nem nagy, minek oka az igen kedvezőtlen időjárás- ban s a flóra egyhangúságában rejlik. Mindazonáltal akadt a lepkék közt nehány igen érdekes faj, olyan is, mely Erdélyre, sőt az egész hazára is új. Az utóbbiak közé tartozik az Agrotis collina B., mely Svédország, Livónia, az Alpesek, sőt a szomszédos Szilézia, Galiczia, Bukovina és Románia lakójaként ismeretes volt már, de Magyar- országon eddig nem találták. Igen érdekes továbbá a Hemipterák közt a Deltocephalus guadrivirgatus Horv., mely csupán csak Máramaros megyéből volt eddig ismeretes; a Coleopterák közt az Acmaeops pratensis Laich., melyet hazánkban eddigelé csak a Magas-Tátrában, Nagyszebennél és Raducon (Horvátország) talál- tak. Ritkább fajok még: Tachinus humeralis Grav., Asclera san- gminicollis F., Pachyta lamed L. és Haltica fruticola Ws. Az Orthopterák közt érdekesebb és ritkább faj a Pezotettix Schmidti Br 186 A. Aieney Lajos. I. Lepidoptera. (Rövidítések: Com. — Commandó; Gyúl. — Gyulafalya: Hova kovásznat torz tni möstémye Papilio Machaon L. Kov. jul. elején 2 hernyó, egyikből hal- vány színű lepke kelt ki. Aporia crataecst L. Kov. jul. elején, kevés. TRTEVTS HDKASSIGAG AE GYÜlGYÉTEN E AGE ÁGOMNSEGTŐT KEGYE Kov. szép nagy példányok, alul vajsárgák; zapi L. Com. A 3 alul kevéssé sárga, széles fekete behintéssel, a ? szabályos: 8. a. mapaedes sp: "aralülikevéssé iSsátgas, raz etek ElES TTetttótke a ? alul nagyobbrészt vajsárga, a fekete foltok erőteljesék, 2 ? alul kevésbbé sárgás; egy ? fölül sok fekete behintéssel; var meridi- onalis i. 1]. a $ apicalis foltja kicsiny, halvány szürke, a tekete folt alig jelezve, alul halvány sárgás, az erek elig látható fekete behin- téssel; a ? apicalis foltja szürke, a fekete foltok kisebbek mint napaeage-nél, alul vajsárga, az erek minden behintés nélküliek, a fekete foltok alul a 3 és ? -en homályosak, elmosódottak; ab. bryoniae O. Gór, több z és ?, melyek Rühl és mások leírásától elütők; a ó alakja olyan" mint a napaeae-é, színezése azonban az A. crataegi-ére emlékeztet: az erek feketék, a szegélyen kiszéle- sedők, kivált az apex felé, a hol némileg foltszerűen összefolynak, az elülső szegély többé-kevésbbé sötét behintésű, tövén mindkét szárny nem nagy terjedelemben fekete behintésű, a felső szárny 2. sejtjében erőteljes fekete petty, mely néha igen homályos, oly- kor teljesen eltünik; alul az alapszín többnyire tiszta fehér. olykor az apex s az alsó szárny sárgás, ritkán kénsárga, az erek kivált az alsó szárnyon szélesen fekete behintésűek, a felső szárny 5. sejtjében nem jelentkezik fekete petty, a 3.-ban mindíg, az 1.-ben nem rendesen, többnyire elmosódottan ; — a ? felső szányának alapszíne halvány sárgás, töve felé többnyire közepéig erősen szürkés barna behintésű s innen futnak az erex a külső szegélyig, de oly szélesen szürkés barnával behintve, hogy az 1. b, 3. és 5. sejtben levő folt csak árnyéknak látszik, olykor az egész szárny csaknem szürkés barna; az alsó szárnyon az erek kevésbbé széles, de fekete behintésűek, a szabadon maradt sejtek is gyéren feketén behintve, úgy hogy a kénsárga alapszín inkább agyagsárgának látszik. Euchloz cardamines L. Karajos 1 péld. másod ivadékú ? Leptidia sinapis var. diniensis B. Kov. 1 péld. Gonopteryx rhamni L. Gyul. 1 péld. Négy hét a Székelyföldön. 187 Neptis Lucilla F. Com. Gyul. nedves réteken, tápláló növé- nyén elég gyakori. Pyramceis Atalanta L. Com. Gyul. ritka. Vanessa Jo L. Com. Gyul. Karajoson gyakori, nagy példá- nyok; urticae L. és polychloros L. Com. Gyul. ritka. Polygonia C-album L. Com. Gyul. gyéren. Melitaea Athalta Rott. Kov. jul. végén gyakori. Argynms FEuphrosyne L. Com. Gyul. nedves réteken nem TILKA , Dóm IL. Kowv. jul véséns . Lao : IL. és Aaa IE. Com jul. végén, ritka; Niobe v. Eris Meig. Com. Gyul. gyéren ; Paphia JE Gom gülst végén s asó alul az alsó" szárnyán csak as kéttsot szegélyfolt zöld, a tőtér zöldes sárga; a ? zöldebb, a tőtéren sok ezüsttel, igen közelálló az ab. Marillae Aig-hez. Melanargia Galatea L. Kov. jul. végén, ritka. Erebia Medusa Schiff. Góron gyakori, Com. és Gyul. ritkább ; kicsiny havasi alak, a foltok, fekete pontok és szemekre nézve igen változó ; a rendes 2., 4. és 5. sejtbeli szemen kívül gyakran jelentkezik az 1. sejtben is folt, gyakran ponttal, ritkán szemmel, vagy a 3. sejtben, olykor az 1. és 3. sejtben és ugyanúgy ; az alsó szárny rendes 3 szernén kivül olykor az 1. és 5. sejtben vagy egyikében mutatkozik többnyire pontozott vagy szemes folt ; v. Hitpomedusa O. Góron ritka, a felső szárnyon csak a 4. és 5. sejtben, olykor a 2.-ban is barna folt egy-egy szemmel vagy fekete ponttal; az alsó szárnyon 3 szem látható; Aethiops Esp. Kov. jul. végén, ritka; Euryale Esp. Góron elég gyakori, sávja rozsdás színű, olykor sárgás vörös, a többnyire csak alul pupillás 2—4 szem a felső szárnyon többnyire erőteljes, olykor alig jelzett ; az alsó szárnyon 2—4 hasonló, de apróbb fekete pettyel; aligha- nem csak a következő fajnak havasi alakja; Ligea L. Com. a felső szárnyon 4, az alsón 3—4 kisebb-nagyobb többnyire pupillás szemfolt. FPararge Egerta v. egevrides Selys Com., ritka; Maera L. Com. Gyul. elég gyakori. Aphantopus Hyperanthus L. Kov. jul. végén, ritka. Epinephele Jurtina L. Kov. jul. végén gyakori, a ? felső szár- nyának barnás szalagja igen mogfogyott. Coenonympha Arcania L. és Pamphilus L. Kov. jul. végén gyakori, Callophrys rubi L. Kov. jul. végén, kopott példány. Chrysophanus Phlaeas L. Com. jul. végén, kopott példány ; Dovrilis var. Subalpina Spr. Com. Gór, Gyul. Kov. többnyire ko- 188 A. Aigner Lajos. pottak, a ó fölül egészen sötét, csupán szegélyfoltjai vöröses sárga szélűek. Lyvaena Argiades Pall. Kov. jul. végén, a ? fölül kék behin- tésű, többnyire már kopott; Argus L. (Aegon Schiff.) Kov. jul. végén, gyakori ; Icarus Rott. Kov. jul. végén, kopottas; Semiar- gus Rott. Kov. jul. végén, 2 szép példány. Adopaea Thaumas Hín. és Augiades sylvanus Esp. Kov. jul. végén, nem gyakor. FHesperia alveus Flb. Gyul. ritka; malvae TC. Com: Gyil Kov. gyakori, már kopott. Smerinthus populi L. Com. néhány péld ; "ocellata L. Gyul. " Hyloicus pinastri L. Com néhány péld. Macroglossa stellatarum L. Gyul. 1 péld. "Dicranura vinula L. Com. Gyul. néhány. "Stauropus fagi L. Com Gyul. kevés. "Drymonia trimacula Esp. Com. Gyul. ritka. "Pheostia dictaeoides Esp. Com. 1 példány. "Notodonta ziczac L. Com. több. péld. : "dromedarius L. Com. Gyul. nehány ; "tritophus Esp. (torva Hb.) Com. 1 péld. "Lophopteryx Camelina L Com. számos. "Phalera bucephala L. Com. nehány. "Pygaera anachoreta F. Com. 1. péld. Hypogymna morio L. Com. ritka. "Euproctis chrysorrhoea L. Com. számos d, kevés 9. "Porthesia. similis Fssl. nehány. " Stilbnotia salicis L. Com. kevés. "Lymantria díispar L. Com. 2. péld. " Malacosoma neustria L. Com. 2 £. "Lasiocampa guercus v. roboris Scholl. Góron zi és ?; a 3 sárga sávja, kivált a felső szárnyon igen széles, széle kifelé elmo- sódott, alul az egész szegélytér sárga; v. catalaunica Stgr. Góron 1 ö, sárga sávja a felső szárnyon rendes szélességű, az alsón alig jelzett; átmeneti példány, a typuson a sáv igen keskeny, az alsó szárny egyszínű. "Drepana harpagula Esp. Com. nehány példány. "Panthea coenobita Esp. Com. nehány. "Demas coryli Com. 1. péld. " Acronycta leporina L., "v. bradiforina Tr., valamint falni L. Com, nehány péld. ") Ezt s az alább "-gal jelzett fajokat villamos lámpákon fogtuk. Négy hét a Székelyföldön 189 "Agrotis augur F.; "pronuba ab innuuba Tr.; "speciosa Hb. Com. 1—1 péld. "collina B. Com. nehány péld. "c-nigrum L. gya- kori. "brunnea F. Com. 1 kis sötét péld. "primulae Esp. (festiva Eb )kési plecta 15 Coma 272 példő a ssiműlans ara Comm. 1 péld. ; lucipeta F. Com. 1. péld. tócsában megfulladva; "exclamationis I. és "corticea Hb. Com. 1 1 péld. ; "wpszlon Rott., "Crassa Hb. Com. és "örasina F. Com. nehány péld. ; "occulta L. Com. 1 péld ; "Epineuronta cespitis F. Com. "Mamestra tincila Brahm. és "nebulosa Hfín. Com. számos kopott péld. ; brassicae L. Com. kerítésen 1 péld. ; falbicolon Hb. CON 5 "ARRA IL. a FZÜSSÜKŰl0S EMOCIa 5 GON VÁ 5 052 IL. és "dentina Esp. Com. 1—2. péld. "Dianthoecia Iuteago Hb. Com. "Bombycia viminalis F. Com. 2 péld. "Miana strigilis v. latruncula Hb. Com., captiuncula Fr. Gór iékpéldéseéster felés topless "Hadena adusta Esp., "rurea F., "ab. alopecurus Esp., "mo- noglypha Hfn. és f/lateritta Hfn. Com. 1—2 péld. Amocomia caecimacula F. Com. Polia chi L. Karajoson talált Gál Epilobiumon 2 hernyót, egyike lepkévé fejlődött. "Hypba rectilinea Esp. Com. nehány. Cloantha folyodon CI. Com. Gyul. ritka. "Euplexria lucibara L. Com. 1 példány. "Phlogophora scita Hb. 1 halvány kopott péld. "Leucania 1-album C., vitellina Hb. Com. 1--1 péld. "Rusina umbratica Göz. (tenebrosa Hb.) 1 péld. "Orthosia laevis Hb. Com. nehány példány. "Cucullia umbratica L. Com. nehány péld. Pyrrhia umbra Hfn. Karajoson 1 péld. Prothymnia viridaria Cl. Kov. ritka, ab. modesta Car. Gyul. igen sötét példány, bíboros sávja alig jelezve. "Abrostola triplasia L. Com. 1 péld. ; "tripartita Hfn. Com. nehány példány. Piusia Chrysitis L. Com. 2 péld. egybefolyt arany foltokkal; "pulchrina Hw. Com. 1 példányt fogtam nappal és "gamma L. Com. gyakori. Euclidia mi v. litterata Cyr. és glyphica L. Gyul. 11 péld. "Catocala promissa Esp. Com. 1 kopott. "Parascotia fuliginaria L. Com. 1 péld. "Zanclognatha tarsiplumalis Hb. 2 péld. 190 A Aigner Lajos. "Herminia tentacularia L. Com gyakori. ; "derivalis. Hb. 1. példány. ITHypena proboscidalis L. Com. 1 péld. nappal. "Habrosyne derasa L. Com. ritkább. " 7 hyatira batis L. Com. Gyul. gyakori. Cymatophora duplaris L. Com. 2 péld. Nemoria porrimata Z. Gyul. Kov. ritka. Acidalia simulata Thnb. (perochraria F. R.) Kov. gyakori, Gyul. ritka; virgularia Hb., bisetata Hfn. és deversaria H. S. Com. 1— 1 péld., aversatla L., immorata L. és fumata Steph. gyakoribb ; sírigilaria Hb. Gyul. 1 péld. Ephyra linearia Hb. Com. Gyul. nem ritka. Timandra amata L. Gyul. igen világos példány, rajza vonal- szerű, nem bíboros, hanem barna. Ortholitha plumbaria F. Gór, igen világos színű; limitata Se. Comm Gyul IXOVwv GYAKOB Minoa murinata Sc. és ab. cineraria Stg. Com. Gór, nem ritka. Lygyis reticulata Thnb. Musa. Larentia dotata L. Com, variata Sehiff., sociata L., trun- cata Hfn. és ab. ferfuscata Hw. Com. 1—-2 péld. ; taeniata Stph. Com. nehány ; cambrica Com. számos példány fák derekán ; mon- tanata Schiff. Com. Gyul. gyakori fák derekán és repülve, rend- kívül változó : sötét és egészen világos rajzzal; jferrugata Cl. és ab. spadicearia Brkh. Com. Gör, Kov. igen változó; unidentaria Hw., pomoerartai Ev., designata Ew., carsiata Lang., sociata Bkh. és unangulata Hw. 1—2 péld.; albicillazta L. több péld. (lámpán 15); lugubrata Stgr. Com. Gyul. fák derekán nehány péld. ; hastata L. Com. és v. subhastata Nick. Gór 1—1 péld. ; albulata Scehitf. Com. Gyul. nehány péld. ; testaceata Don. Com. fa derekán, obli- terata Hfn. Com. fák derekán és repülve, gyakori; bilineata L. Kov. jul végén, gyéren ; autumnalis Ström (trifasciata Bkh.) Com. nehány péld.; silaceata Hb. Musán 1 péld. ; coryliata Thnb. Com. nehány péld. Tephroclystia vulgata Com. Gyul. nehány péld. ; veratrarta ET. 5. (Com. b peld. Deilinia pusaria L. és exanthemata Sc. Com. Gyul. (lámpán is) gyakori. " Ellopia prosapiaria v. prasinaria Hb. Com. nem ritka. " Metrocampa margaritaria L. gyakori, nehány sárgás rajzú példány is. Négy hét a Székelyföldön. 191 "(Gonodontis bidentata CI. Com. ritka. Vanilia macularia L. Com. Gyul. ritka. Semitothisa signaria Hb. Com. nehány példány. "Amphidasis betularius L. Com. igen gyakori. "Boarmia ribeata Cl. (abietaria Hb.) Com. nehány példány; repandata L. Com. gyakori, v. maculata Stgr., és roboraria Schiff. ritka. Gnophos ambiguatu Dup. Com. fák derekán, ritka. Ematurgia atomaria L. Gyul. Kov. nem gyakori. "dylophila prasinana L. Com. Gyui. elég gyakori. "Spilosoma menthastri Esp. és urticae Esp. Com. 1—1 péld. "Phragmatobia fuliginosa L. Com. igen gyakori, "v. fervida SENNÉSRvz Gore stat eom e mnemány " példány, az" útóbbiak "a törzsfajnál nem kisebbek, egyéb jellemeik összevágnak. Parasemia plantaginis L. Com. Gór, Gyul. igen gyakori, de csak 99, a ád kivétel nélkül a v. hospita Schiff-hez tartoznak. " Pericallia matronuula L. Com. 1 péld. Callimorpha domula L. Karajos 2 péld. "Gnophria rubricollis L. Com. gyakori. Lithosia deplana Esp. Com. ritka; complana L. Com. kevés példány. Zygaena exulans Hw. Gór 1 péld; lonicerae Schew. és fili- pendulae L. Kov. jul. végén, gyakori. Ino statices L. Kov. jul. végén 1 péld. Heterogenea asella Schiff. Com. ritka. "Cossus cossus L. Com. nehány példány köztük igen kicsiny is. " Heptalus humuli L. Gyul. 1. péld., hecta L. Gyul. este felé röptében 1 példány. Crambus perlellus Sc. Gyul. nehány péld., myellus Hb. Gyul. 1 péld., hortuellus Hb. Gyul. Kov. közönséges, dumetellus Hb. Gyul. Kov.. több péld., é$ratellus L. Gyul. Gór, Kov. közönsé- ges, pascuellus L. igen közönséges. Salebria semirubella Sc. Kov. nehány péld. Dioryctria abtetella F. Gyul. nehány péld. Acrobasis tumidana Schiff. Gyul. ritka. Endotrichia flammealis Schiff. Kov. nehány péld. Cledeobia angustalis Schiff. Gyul. nehány péld. [Hydrvrocampa stagnata Don. Gyul. ritka. Psammotis hyalinalis Hb. Kov. ritka. Scoparia ambigualis Tr. Gór nehány péld. Sylepta ruralis Sc. Gyul. ritka. 192 A. Aigner Lajos. Phlyciaenodes verticahs L. Gyul. ritka. sticiialts, € Gyüli memáitkas Pionea pandalis Hb. Gyul. nem ritka, /ulvahts Hb. nem ritka, ferrugalis Hb. ritka, decrefitalis H. S. Gyul. ritka, olivalis Schiff. Gyul. nehány péld. Pyrausta fuscalis Schiff. Kov. Gyul. nem ritka, aerealis Hb. Gyul. Gór igen közönséges, forphyralis Schiff. Gyul. ritkább, pur- puralis L. nehány péld. Platyptilia nemoralis Z. Gyul. ritka. Alucita tetradactyla L. Gyul. ritka. Pterophorus monodactylus L. Gyul. gyakoribb, osteodaclylus Z. ritka. Eulia ministrana L. 1 péld. Tortrix viburnana F. ritka. Cnephasia argentana Cl. Gyul. nem ritka, Wahlbomiana L. Gyul. ritka. Conchylis purana Gn. nehány péld., sanguinana Tr. Gyul, ritka. Olethreutes salicella L. Gyul. ritkább, sauciana Hb. Gyul. ritka, palustrana Z. Gyul. ritka, rivulana Sc. Gyul. gyakori, urti- cana Hb. Gyul. Kov. gyakori, lacunana Dup. Gyul. Gór, igen kö- zönséges, bidunctana WF. Gyul. ritka, Charpentieriana Hb. Gyul. ritka. Semasia hypericana Hb. Gyul. Gór, igen közönséges. Epiblemia tedella Cl. Gyul. ritka, BSrunichiana Z. Gyul. ritka. Grapholitha gemmiferana Tr. Gyul. ritka. Geleclia proximella Hb. Gyul. ritka. Acompsia trifpunctella Schiff. Gór. ritka. Anarsia sparciella Schrk. Gyul. ritka. Enudrosis lacteella Schiff. Gyul. ritka. Alabonia bractella Z. Gyul. ritka. Borkhausenia stipella L. Gór ritka. Scardia tessulatella Z. Gyul. Gór nem ritka. Tinea fulvimitrella Sod. Gyul. igen ritka. Nemophora pilulella Hb. Gyul. ritka, metaxella Hb. Gy. ritka. Nemotois metallicus Poda. Kov. ritka. Adela Degeerella L. Gyul. ritka. Különfélék. Áz Ocneria dispar petézése. Tudvalevő dolog, hogy a Lepi- dopterák rendjében vannak állatok, melyek szárny nélkül valók, vagy csak szárnycsökevények találhatók az állat testén, pl. a Psychék nősté- nyei szárny nélkül valók, Phigalia pedaria, Hiberniák, az Orgyia g0- nosttgma alig látható szárnycsökevényekkel bírnak, az Orgyia antigua szárnyai világosan megkülönböztethetők, de olyan állatok is talál- hatók, melyek a mint a bábtakarót elhagyták, kezdetben teljesen szárnyatlanok lehetnek és csak későbben fejlődnek ki rendes nagy- ságú szárnyaik. ilyen pl. az Ocnerta dispar L. Szárny nélkül való Ocneria dispart 1900. aug. 16.-án találtam és szárnyai csak aug. 21-én fejlődtek ki. Ezen napon kezdte a pete burkot készíteni s petéit két napon át tojta, t. i. aug. 23. és 24-én, a mikor meg- döglött. Hogy a peték tojásához és a peterakás készítéséhez be- várta a szárnyak teljes fejlődését, annak az oka első sorban me- chanikai, mert a test mozgása annál könnyebb, tehát úgy a pete- takarót, mint a petéket gyorsabban igazgathatta, annál inkább, mert a peték lerakásához nagy erő kellett. Az Ocneria disbarnak ugya- nis nincsen peterakója, mint van a rokon Psilura monachának, tehát a peték lerakása bajosabb. Azon körülmény, mely sze- rint a talált Ocneria disparnak szárnyai csak későbben fejlődtek ki, előnyére volt, mert a szőrök a potrohon gyorsabban nőhettek és ezen gyorsabb erősebb növekedés a szaporodási körülmények- kel szorosan összefüggött, továbbá azon lepkékre ií5 emlékeztetett, melyeknek nőstényei szárnyatlanok, illetve csökevényes szárnyúak, Jellemző, hogy a talált Ocneria disbar nem készített összefüggő szivacsot mint rendesen szokta tenni, hanem több gomoly volt telve petékkel. A gomolyok száma 19 volt. A petékből egyetlen egy hernyó sem fejlődött ki. DD 189 , A mimicry jelenségei hazai Hemipteráinknál" czímen tartott előadást dr. Horváth Géza a Természettudományi Társulat állattani szakosztályának 1903. okt. 2-ki ülésén. Az előadói smerteti és bemulatja a mimicry eseteit, melyeket eddíg a hazai Hemipterák kö- rében megfigyelt. A mimicry legegyszerűbb formája, a színmajmo- lás, mely a környezett színéhez való alkalmazkodásból áll, Hemip- teráinknál nagy mértékben elvan terjedve, a mennyiben számos faj színe a tartózkodási hely (föld, homok, falevél, fű, virág stb.) szí- nével megegyezik. A szorosabb értelemben vett mimicry, a hol nemcsak a szín, hanem az alak is utánoztatik, szintén tanulságos példákkal van képviselve. Vannak fajok, melyek élettelen tárgyak- hoz vagy bizonyos növényrészekhez hasonlítanak, pl kis földrög- höz, kéregdarabkához, rügyhez, száraz levélhez vagy fűtörmelék- 194 Különfélék. hez. Legfeltünőbb efféle alakmajmolást mutat egy hosszúkás ka- bócza ( Dorycephalus Baeri), melyet az előadó Budapest környékén a taraczk kalászain fedezett fel és mely csalódásig hasonlít a taraczk polyvájához. Kiválóan érdekesek a mimicrynek azon esetei, midőn valamely rovar egy másrovar színét és alakját ölti magára. Ilyen álruházkodással szintén találkozunk a hazai idemipterák sorában. Nehány rablópoloskánk szúnyoghoz hasonlít. A mezei poloskák (Capsidák) között pedig épen nem ritka a hangyához való hason- loság, mely egyes esetekben oly nagy fokú, hogy csak a szak- ember gyakorlott szeme tudja az utánozó poloskát az utánzott han- gyától megkülönböztetni. A rovarok tápiálékának vegyületei a gyomorban felbomlanak és elemeik más vegyületekké egyesülnek; úgy hogy a rovarok azon táplálékból igen különböző anyagokat készítenek. E szerint a rovarok előállítanak viaszkot, selymet, mérgeket, alkoholt stb. Ezek czélja igen sokféle ; így pl. egyesek kellemetlen szaguk által elűzik az ellenségeket; hangyák és más rovarok hangyasavat vá- lasztanak el; a Bembidiumok nedve a salétromsavhoz hasonló tu- lajdonságokkal bír; egyes ily váladékok arra szolgálnak, hogy a fészek anyagát antiseptikussá tegyék (hangyák); a Forficulákénak kreosotszaga van ; valamely Convoluta váladékából Irimetylami- numot, igen bűzös illó alkoloidot vontak ki; a Cantharidáknak még petéik is impraegnálva vannak az erősen maró cantharidinnal. A Myriopodáknál a kéksavnak előállítását állapították meg, azt azonban csak végső szükségben alkalmazzák védekezésül, mert maga a készítőre nézve is veszélyes lehet, sőt nincsen kizárva, hogy némely Myriopoda-fajvvegybontások hátása folytán hal meg azonnal a nap sugarán ; más váladékuk a kámfor (Polyzoniumoknál), mely csekélyebb háborgatásnál is tejszerű, megkocsonyasodó nedv alak- jában a dorsális pórusokon nyomul ki; némely Myriopoda-faj úgylátszik még valami pyridin-féle nedvet is választ el, mely a szeinet és az orr nyálkahártyáit erősen megtámadja és a bőrön sárgás-zöld, később sötétszínűvé váló foltokat idéz elő, a melyeken a bőr nehány nap mulva lehámlik; bennük egyébiránt négyféle mérget mutattak kit. ; Sellakot készítő Coccidák (11 faj) főleg Ázsiában, de Eszak- Amerikában és Ausztráliában is fordulnák elő. A kereskedelem tár- gyát képező sellak leginkább Kelet-India, Birma és Assam, vala- mint Ceylon, Siam, Khina és az indiai archipelagus egyes szige- teinek óriási erdőségeiből kerül, a hol azt 60-nál több erdei fa. nedveiből készítik a Coccidák. Álczájuk mihelyt kikelt, azonnal keres a fán alkalmas helyet, hogy rostrumával a kérgek átfúrva, a fa nedvét szívogassa, a melynek egyik részét táplálékul hasz- nálja fel, másik részét pedig oldalt levő sajátságos, karalakú csövek útján híg nedv alakjában kiválasztja, a mely nedv a meleg leve- gőn szívós, ragadós anyaggá szilárdul. Ebben az álcza csakhamar teljesen beágyazottnak látszik és miután a szomszédos egyedek váladéka egybefolyik, az ágak fényes kéreggel borítottaknak mu- tatkoznak. Ebben a kéregben apró nyílások látszanak, a melyeken Különféelék. 195 utóbb az újonnan kikelt fiatal álczák elhagyják az anyai lakást. A hím lárvája csak kicsiny lakfoltot alkot, szárnyas imagoja igen gyönge állatka, a gömkölyded nőstény nem bír helyváltozási szervekkel. A rovarok a nép gyógyászataban. Az állatok szerepéről a né- met népgyógyászatban nagyobb művet adott ki Fühling F. (Mittweida, 1900. 355 1.) A rovarok használatát a következőkben foglalja össze: Fogfájásiól szabadulunk, ha lehetőleg sok, hátán fekvő bogarat talpra segítünk. A szitakötők zsírja, köldökre kenve, hascsikargás ellen használ. A kinek a szájába lótetű röpül, az rákot kap. Angina ellen segit, ha a nyakat bekenik kézzel, mely- lvel előbb tücsköt öltek meg. A váltóláz ellen biztos szer a zsálya- víz 9 bolhával, melyeket holdfogyatkozásakor fogtak, háromszorra kell bevenni: reggel, délben és este 3— 3 bolhát. Fájdalom csilla- pító szer a kutya bal füléről szedett kullancs, melyet dióhéjban nyakába akaszt az ember. Lepolajban főzött cserebogarat külsőleg aranyér ellen használunk, porrá törve s a szembe fújva erősíti azt. A porrá tört szarvasbogár csillapítólag hat csúz és vízibeteg- ség ellen. Összezúzott lepkék oldólag hatnak. Az összezúzoit fűz- fafúró hernyó (Cossus cossus) nedve megszárítva és por alakjában szedve, attól jó, hogy az anyának több teje legyen. Szédülés ellen szárított selyemhernyók porát kell a leberetvált fejre hinteni, ugyanaz a por felszíva, az orrvérzés ellen használ. A golyva ellen a lótetű- nől készített port kell külsőleg alkalmazni. A fülfájást megszünte- ik a mézre kevert levéltetvek stb. A házi bolha (Pulex irritans) nemcsak Európában, hanem Ausztráliában is az ember legközönségesebb parasitája, a melyet Amerikában az úgynevezett kutyabolha (Pulex serraticets) helyet- tesít. Megállapította ezt Froggatt W., ki a bolhának szerepét mint betegségek közvetítőjét tanulmányozta. Egyúttal felsorolja az összes ismert (3 bolhafajt, de gazdaállatként csaka patkányt és de- nevért említi meg. TIT rodatom. Ganglbauer L.. Systematisch-koleopteroligsche Stu- dien. (Münchener koleopterologische Zeitschrift. I. Bd., 1021059- 102. ZAL A9) Leconte és Hor n (1833), valamint saját (1892—1899) rend- szertani munkálatainak bevonása mellett szerző dolgozatának első részében ismerteti és bírálja az utolsó három év folyamán meg- jelent bogárrendszertani értekezéseket Sharp (1899), Lameere 196 Irodalom (1900) és Kolbe (1901)-től, közben kifejtvén tanulmányainak eredményét. Legfontosabb eredményei a következők: A bogarak rendje két alrendre osztja, ezek az Adephaga (azelőtt Cara- boidea családsorozat) és Polyphaga alrendek. Az Adephagák az összes többi bogaraktól (Polyphaga) nemcsak a szárnyerezetben és a lárvák két ízből álló lábfeje, hanem az ovariumok és herék szer- kezete alapján is különböznek. Kimutatja továbbá, hogy a C/lavicornta családsorozat mint olyan, a hogy a , Káfer von Mitteleuropa" 3. köte- tében tárgyalta, nem maradhat meg, hanema Leconte és Horn- féle Serricorniákkal (a Cupedidák kivételével) együtt Diversicormia elnevezés alatt külön családsorozatot képez. A szárnyerezetet ille- tőleg az eddig használt Heer- R oger-féle terminologiát a C o m- stock és Needha m-félével helyettesíti és az összes bogarak szárnyerezetét három főtypusra vezeti vissza; ezek az I. Ade- phaga typus, II. Staphylinoidea typus és III. Cantharida typus. — A dolgozat második fele az új bogárrendszer alapvonalait tárgyalja. Mint már említettük, a Coleopterák rendje az Adephaga és Polyp- haga alrendekre osztatott fel. A Polyphaga alrendet szerző a 1. Stafphylinotdea, 2. Diversicornia, 3. Heteromera, 4. Phytophaga, 9. Khynckophora és 6. Lamellicormia családsorozatokra osztja fel. Részletesen ki van fejtve, hogy phylogenetikai szempontból az Adephagák helye a természetes rendszerben sokkal mélyebb, mint a Polyphagák-é. Ezek alapján M a y e r-rel szemben a bogarak törzs- fáját következőleg állítja fel: Rhynchophora Lamellicornmia ! Adephaga Staphylinoidea Diversicornia Heteromera Phytophaga ! ! s a S EZ EZ Protostaphylinideon Protocantharideon Protadephagon Protopolyphagon [zzz ESZE S e—— L amme—.. e Protocoleopteron. Ezek után a szerző áttér az alrendek, illetőleg családsoroza- tok megbeszélésére és megállapítására. Ezek ismertetésére azonban helyszüke miatt nem terjeszkedhetünk ki, csak röviden felsoroljuk az alcsaládokat, családsorozatokat és családokat. Ordo: Coleoptera. ]. Subordo:: Adephaga. Carabidae, Dytiscidae, Haliplidae, Gyrinidae, Rhysodidae, Cu- pedidae, Paussidae. Irodalom, 197 II. Subordo : Polyphaga. 1. Staphylinoidea. Staphylinidae, Pselaphidae, Scydmaenidae, Silphidae, Clam- bidae, Leptinidae, Platypsyllidae, Aphaenocephalidae, Corylophidae, Sphaeriidae, Trichopterygidae, Hydroscaphidae, Scaphidiidae, His- teridae. 2, Diversicornia. Cantharidae, Melyridae, Cleridae, Corynetidae, Derodontidae Helodidae, Dascillidae, Chelonariidae, Rhipiceridae, Cebrionidae, . Elateridae, Eucnemidae, Throscidae, Buprestidae, Lymexylidae, Bostrychidae, Anobiidae, Lyctidae, Sphindidae, Aspidiphoridae, Cii- dae, Dermestidae, Nosodeadridae, Byrrhidae, Dryopidae, Georyssi- dae, Cyathoceridae, Heteroceridae, Hydrophilidae, Sphaeritidae, Ostomidae (Trogositidae), Byturidae, Nitidulidae, Synteliidae, Cucu- jidae, Erotylidae, Catopochrotidae, Phalacridae, Thorictidae, Gnos- tidae, Lathridiidae, Mycetophagidae, Adimeridae, Colydiidae, Endo- mychidae, Coccinellidae, Pseudocorylophidae. 2. Heteromera. Oedemeridae, Pythidae, Pyrochroidae, Xylophilidae, Anthici- dae, Meloidae, Rhipiphoridae, Mordellidae, Melandryidae, Monom- midae, Nilionidae, Othniidae, Aegialitidae, Lagriidae, Petriidae, Alle- culidae, Tenebrionidae, Trictenotomidae. 4. Phytophaga. Cerambycidae, Chrysomelidae, Lariidae,. D. Khynchophora. Anthribidae, " Proterrhinidae, ? Aglycyderidae, Brenthidae, Curculionidae, Ipidae. 6. Lamellicormia. Scarabaeidae, Ebből látható, hogy főleg abban van eltérés, hogy az orrmá- nyosok és a Scarabaeidák a rendszer végére kerültek. Csiki Ernő. 3 Gangibauer L.. Bemerkungen zu Prof. H. J. Kolbes APDEIt -Z4ZUút Syatomatik der "ColGooteorom (Allgemeine Zeitschrift. für Entomologie. 8. Bd., 1903. p. 268—269.) 198 Irodalom. Szerző megjegyzéseket fűz Kolbe czikkéhez és különösen kiemeli, hogy azt a mit Kolbe újabban a bogaraknak két alcsa- ládra való felosztásáról ír, azt ő már előbb közölte, tehát elsőbb- ségét fentartja. Egyúttal a saját Adephaga és Polyphaga és Kolbe Heterophaga elnevezéseit nem tartja megfelelőknek és az Adephaga név helyett az 1892-ben általa használt Caraboidea és a Polyphaga Emery, Ganglb. ( Heterophagad-Phynchophora Kolbe 1901 — Heterophaga Kolbe 1903) helyett pedig a megfelelőbb Cantharidoidea elnevezést hozza javaslatba a két alrend jelö- NESÉNE 8 Csiki Ernő. Holdhaus K.. Beitráge zur Kennatniss der Koleop terengattung Atomaria Ste p h. (Münchener Koleop- terologische Zeitschrift. 1. 1903, p; 350—382.) Szerző az Erotylidák egyik fajokban gazdag nemének (Ato- maria) monographikus feldolgozását tűzte ki czélul, de különösen az exotikus anvag nehéz beszerzése miatt ezen szándékától elálliott és csak tanulmányainak fontosabb eredményeit közli. Czikkének első részében morphologiai és anatomiai vizsgálatait ismerteti és a nemi szervek eltérő szervezete alapján az Atomarta fimetarit Herbst részére új nemzetséget: (Grobbenia") állít fel. Tárgyalván az A. gramndicollis Bris. és rokonainak alakkörét, ezt a fajt hazánkból is említi a Radnai havasokból (gyűjtötte Deubel Frigyes), ennélfogva faunánkba is felveendő. Egy másik érdekes alakköre az Atomariák- nak az 4. cognata Er., gibbula Er. és analis Er. csoportja. Az A. analis egy érdekes alakját A. analis Deubelz név alatt írja le a Radnai havasokból, ez új alak különben Szibériában (Irkut) és Bolgárországban (Slivno) is előfordul. Az A. cognata typikus alakia előfordul Boszniában (BjelaSnica), az A. cognata rubricollis Bris. egyebek között Dalmácziában is. A harmadik faj az A. gibbula typikus alakja egész Közép- és Dél-Europában, fajváltozata a var. mehadiensis Ganglb. a Herkulesfürdő környékén fordul elő. Az eddig csak Montenegroból ismert A. montenegrina Reitt. nevű fajt szerző Dalmácziában (Radostak) is gyűjtötte. Csiki Ernő. 7") Grobbenia Poche, 1903. IX. 21. (Zoolog. Anzeiger. XXVI, p. 699. [pro Simocephalus Günther nec Schödl.], nec Grobbenia Holdhaus, 1903. VII. 28. (Mün- chener Koleopt. Zeitschr. I, p. 354) — Méhelya m. "ROVARTANI LAPOK" Heft 9. November 1903. S. 177. F. Tomala: Über Mantis religiosa L. Von den übersee- ischen Verwandten dieses interessanten Thieres ist es bekannt, dass sie klelne Vögel und Eidechsen verzehren, von der Gottesanbeterin aber wurde dies bisher bezweifelt. Nun hat der Verfasser am 28. Sept. 1903 eine Mantis beobachtet, gerade als sie eine ca. 80 mm. lange Eidechse fing und auch gleich zu verspeisen begann. S. 178. Baron C. Hormuzaki : Die in den Karpathen heimischen Erebien. III. Fortsetzung und Schluss des Auszuges aus dem deutschen Original. 5. 181. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns. V:. Fortsetzung der Bestimmungstabelle der in den Lándern der ungarischen Krone vorkommenden Cerambyciden. Hier wird die Gattung Judolia be- handelt. Von Jjudolia cerambyciformis beschreibt Verfasser jene Form, bei welcher die vordere Binde ífder Flügeldecken fehlt, als ab. efasciata, und jene bei welcher die hintere (mittlere) fehlt, die vordere aber vorhanden ist, als ab. iranssylvanica. Ab. efasciata kommt bei Budapest und Alsó-Tátrafüred, ab. transsylvamica bei Szucság (Com. Kolozs) vor. s. 183. J. Liska, E. Ulbrich, J. Kovács, P. Vágó : Wanderun- gen des Distelfalters. II. Im Anschluss an die I. Publicadon (R. L. 1903. Sept.) werden Wweitere vier Wanderzüge geschildert, u. z. 4. In der nachsten Umgebung von Budapest zog der Falter anfangs August I. J. von Ost nach West in einer Breite von 15—20 M. mit grosser Schnelligkeit, ca 80 Stück in der Minute; zwei Tage dar- nach wurden nach einzelne Nachzügler beobachtet. 5. Bei Péczel, unweit von Budapest zeigte sich Pyrameis cardui von Ende Juni bis Anfang September in grosser Menge, der Hauptflug aber er- folgte am 18. Juli, aber ohne ausgesprochene bestimmte Rkichtung. 6. Bei der Eishöhle von Dobsina in Ober-Ungarn zeigte sich ein Wanderzug in der ersten Hálfte Juli und bewegte sich von Nord- ost nach Südwest. Die Falter flogen gegen Mittag so dicht gedraángt; dass der Zug einem breiten Band gleich, welches einen Schatten warf. 7. In Jászapáti in der grossen ungarischen Ebene wurde am 15. Juli ein Wanderflug beobachtet, der die kichtung von Nord nach Süd befolgte. s. 185. L. v. Aigner-Abafi: Beitráge zur Insektenfauna des Komitates Háromszék II. Der Verfasser bringt in erster Reihe das Verzeichniss der beobachteten Lepidopteren, unter welchen mehrere für Siebenbürgen und sogar für ganz Ungarn neu sind, so Agrosti 18 collina B., die aus den Nachbarlándern bereits bekannt war, für Ungarn aber erst jetzt constatirt worden ist. Kleinere Mittheilungen. 5. 193. E. D.: Eiablage von Ocneria dispar L. Der Verfasser fand am 16. August 1900 ein flügelloses Weibchen von 0. dispar dessen Flügel sich erst am 21. August entwickelten und das am 23. und 24. August die Eier ablegte, aber nicht in einem d Klümp- chen, sondern in deren 9; dieselben erweisen sich als unbefruch- tet, d.1. sie ergaben keine Raupen. S. 193. , Mimicry-Erscheinungen bei den ungarischen Hemipteren. " Unter diesem Titel feltsim (Oktober 1903 Dr. G" v: deorwzáraa cinen Vortrag in der zoologischen Section der Ungar. Naturwissen- schaftlichen Gesellschaft. Der Vortragende bespricht und legt vor die Fálle von Mimicry, welche er bisher an den Hemiptern Ungarns beobachtet hat. Die Anpassung an die Umgebung ist recht allge- mein, inscfern die Farbung zahlreicher Arten mit der ihres Auf- enthalts (Erde, Sand, Gras, Blátter, Blumen etc.) harmonirt. Nicht selten sind auch die Faálle, dass gewisse Arten leblose Gegenstande oder einzelne Pflanzentheile (kleine Erdklümpchen, Rindenstückechen, Knospen, dürre Blatter, Grasstücke) nachahmen, bezw. denselben gleichen. Das auffálligste Beispiel hiefür ist Dorycephalus Baert, den der Vortragende bei Budapest an den Ahren von Triticum repens L. entdeckte, dessen Spreu das Thier zum Verwechseln ahnlich ist. Auch andere Insekten ahmen die Hemipteren nach ; einige Raubwanzen gleichen den Gelsen: die Capsiden aber gleichen nicht selten den Ameisen, in manchen Fallen derart, dass sie blos das geübte Auge des Fachmannes von der nachgeahmten Ameise 24 unterscheiden vermag. Notizen über die Insekten in der Volksmedicin, über die Nah- füng. des Insekten, über Sechellak " bereitemnde (Coccidenkülb Etele Hausfloh. Literatur. Mubhicattonenavon e aAGrarmreibranretsümndt eken eKoNktetnsaNáSs besprochen von E. Csiki, bei welcher Gelegenheit auf Seite 1968 (Note) Grobbenia Poche wegen Grobbenia Holdhaus in Méhelya umgeandert wird. aga ag age 8 34 atz sa atz sz sti 3 at ge; ses eés ei iseéseéset JA BEEE HE EE E ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT Fi (5 A 194. agy -y/ sg APZ aWz agy agy age ja 4 36 ESIK EK SE SEEK : 1 d xa 3; a. 6 különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. 76 het a. "az agy agz ap ÉG ASS TÁES RÉS] 3 ak DJ NOK DR, BEDŐ ALBERT BIRÓLALOS DR. CHYZER KORNEL - : DRSENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR [AA gt 5 agy NOV OJKA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL 7 ayz NO. D/A O SZERKESZTIK agy A a fe: No A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. zo apr ge agz A va. 0 /NA OBOA A OZ O MUXG -XxOoy 7eggo Lea pia AWE a ESZES Al 9 Jag aga a NO D/A ONA LA BUDAPEST, 19083. ayz Aagx aj D.NA ORA 8. IV., MOLNÁR-UTOCZA 24. LAN [A sets X. kötet. 1903. november 9. füzet. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ES KIADOHIVATALA SES GIZJ BIJ GYI OVOŐY §7 ZS TOT 7 V/ ATÓ; 57 sra c 18 5 si sre JE s tj : b e 2 jő tes 35 sk is ze 3 vá e s sik ela ele Y/ AA Av ide (Bv JÁv Je -dv 7. zi 9 Va OVI 1A EK 9 GyJ Hz Av KAYA Ae "ON 2 a 7 7 7 OGY 7 7 as Sv 9. vis as je si s 9 aj se E GYJ GON 95 £ ke Alek a sik sik e 3ik je ok s 3lz lk kk 3 1 tt je Ég TAT Ár vár vÁr ki ez 2 sk ejt jeg ee Eik 4hke hsz JÁr he sk sk : Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételéve Előfizetési ára egész évre 8 kor, Tartalom. A Mantis religiosa életmódjáról. Irta Tomala Nándor. SSE ÉSSTS MÓL ALK ZAN A Kárpátokban honos Ercbiákról. III. Báró " Hormuzaki Szilárd nyomán. 5. dá AKKO Magyarország Cerambycidái VI. Irta Csiki Ernő. . JEDÁL 181 A bogáncspille vándorlása; II. Irták Liska józsef, Uibrich Ede, Kovács János I ESÉS TTZOÓ RÉV OSS § de ÁE ÖK OSS TS Sok NEE ÉL KÁSZRNON Négy hét a Székelyföl aló II. Tta A. Aigner Tjose AZ e öltse GES ZBEZ TNS : "185. ű Kiilönfélék . j : Az Oenema tispat a DEtEzések TEA LE (EE et sát ke lt E aeek AGA TS ese BÉRES KARATE KENE SRE 8 1983 A mimiery jelenségei hazai Kál KS E KZT S EE TNT zak ZEN OK SON ATOT A rovarok tápláléka. . ÁK ZLNE EE ZEST BSZ LARTTO KSE B ÉG ÉSE Sat dea 06 7105 A "sellakot készítő GCoccidák. 9. MEZTNSÁÉKÉKEZ KE e ZENEK D E eg LA A rovarok a nép gyógyászatában. . . 2. 17. , BD SSSTEVÉ ZETA LESZ MKODÉA AAD ÁZ E DOLNAT I AN EAT TEV TÁRA sé E S ESR gi s áz elt Al e KORE SES Irodalom : 14 Ganglbater L. és Holdhaus K. közleményeinek ismertetése. Csiti Ernétöől. 9. ITTA A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII., Eszterházy- utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. . A budapesti entomologusok minden pénteken esfe a Muhr- féle vendéglőben TENTEKÉSE -út 44.) találkoznak. KESkedvezmény. Az 1897., 1898 . 1899 , 1900., 1901. és 1902-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre; ezek következő áron kaphatok: I. kötet IO kor., II. kötet 6 kor., Az I. és III. köte- . tet készpénzben visszaváltjuk. Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV, Molnár-utcza 24.) czimzendők. jegyzet — Bé Mé Mé Bé sé 3 De .—— Av SAO SANe SÁS ek Tsak tsz "immune V-meméel V-meesát Zdeaszlt 74 sé dé sé ét Mt Mt? : age agy Ae 9 a - 1 e [Ad g ha Bogárgyűjtöknek! 1 s AA s AVo ] Matusovits Péter. szabadalmazott bogár-praeparáló ] ] sé folyadéka, mely megóvja a bogarakat a megbiüdösödés- sze ! ! től, penészedéstől és főbb ízeiben hajlíthatókká teszi, b a DA . .. "a (az 1892. évi pozsonyi kiállitáson arany éremmel kitün- 98 nad tetve) kapható Budapesten, IV. ker.. Muzeum-körut €., He "5 Lux Mihály drogua-üzletében 2 koronás, 3 kor. 80 fil- ai say léres és 9 kor. 40 filléres palaczkokban. ami Ce kI Fe. ay egye age agya egz TT ey sg agy a gyz age agy ay agy 36 BISvAT, 58 pe o s4Ve ae sze mé dob öz ESZE ae ölés; 356 356 JEG 7 e ERÉÉVS 35€ Coleoptera-kereskedés. Mint honunkban a legrégibb és legnagyobb rovarkereskedés tulajdonosa, ajánlom magángyűjtőknek, iskoláknak, gazdá- szoknak és erdészekuek 8(00 hibátlanul meghatározott honi és küllüldi fajbó álló rovar-készletemet. Honi taunánk közönséges éslegritká bb fajai nagy számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák részére gyűjteményeket olcsón állítok össze. Honi gyűjtőkkel szívesen lépek csereviszonyba. Megkeresésre nyomatott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök. Német-Bogsán. (Krassó-Szörénymegy e.) Merkl Ede. Magyarország madarai. A hazai madárvilág megismerésének vezér- fonala. Irta: Dr. Madarász Gyula. A munka díszes kiállításban, a szerző eredeti rajzaival, és színes táb- lákkal, guart formátumban, német kivonattal, a Magyar Nemzeti Muzeum kia- dásában jelent meg és a , Rovartani Lapok" szerkesztősége utján is megrendelhető - Ára 40 kor. FR [g CATAIKOG DER . Lepidopteren des palaearctischen Faunengebietes. ; Von Dr. O. Staudinger und Dr. H. Rebel. 2 Theile in einen Band gebunden. Preis 2O Kronen Szerkesztőségünk útján is megrendelhető. Entomologiai művek. , Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hungat " SEK riae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. " Természettudományi Társulaz 0007 Ára 35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla- tok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 kor. 40 fill. —- Bein K.A kis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme- résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres.F. 0. A rovargyűjtő. 1 kor. 60 fil. —. Lejtényi S. kRovargyűjtő. Segédkönyv. a középiskolai iljuság számára, kötve 1 kor. — : Kriesch ]. A rovarok. világa. 16 ábrával 80 fil — Kirándulók zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 üll. — Dr. Lendl! A. Rövid útmutatás " a természenajz: gyűjtemények konzerválásához 80 HII. — Dr. Daday ].Rovar- " "tani műszórár 1 kor. 60 üll. — Hojjer, Praxis" der Inseéktenkunde. 3 Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. 3 ök Hymencptera. Mocsáry S. A magyar fauna lémdarazsai 2 kor. 40.61. A magyar fauna: másnejű darázsai 2 táblával 1 kor. 20 (ll Adatok .Magyaro1- szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk iémdarazsainak magánrajza 40 kor. Aú ; Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és. IRO gyűjtése 2 kor. — A. Aigner EL. A lepkészet története Magyarországon " 3 kor. — Azigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor, — 7 Be:ge, Schmetterlingsbuch 8. Aufl. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor. 20 flI. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlimge Europas 2. Aufl. 2000 Abb. auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge KEuropas 1900 Abb. auf 50 Tafeln 30 kor. ; ű ; Diptera. Tömösváry 0: Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna . mellékeiről 3 tábl. 60 (ill. — Kertész K. Gatalogus Tabanidatum orbis terra: rum universi 6 kor. 3 Coleoptera. Török. P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bejn K.A kis. .bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, KáferbucF 5. Autl. mit 48 color. Tateln 2£ kor. — Sezdlítz, Fauna Transsylvanica 12 kor. .. Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez 40 üll., A magyarországi Psyllidákról 40 fil. Az Eremocoris- i 2 tábl. 60 fll. ; Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A Magyaror: száci tücsökflélék "természetrajza 6 tabl. 5 kor. — Kohaut R. Magyarország szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 hill. ZENKEISKSÉTE Myri.poda. Dr. Daday J. A magyarországi Myriopodák magánrajza £ táblával 4 kor. 3 ; TESZEL Arachnoidea. Dr. Chyzer K. és Kulczsynski EL. Araneae Hungaria fajok magánrajza: atkalaunájához. 8 táblával 2 kor. j Crustacea : Dr. Daday ]. A Magyarországban eddig talált szabadon 7 . élő evezőlúbú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus- " EGNÉRT fajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptómus-fajok átnézete 1 kor. , C-atalogus Hndomyvehidzarum. Conscripsit Ernestus Csiki. A . Musago. Nationali Hungarico editus. Budapestini 1901. Ara 3 korona. E művek szerkesztőségünk útján is megrendelhetök. Scbrridl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Szerecsen-u 6. kaszáló je vél 1eláE 487 404 váj ( JAA . 5 MNNNILNNNNINNNNKNNIIII 3 2044 106 180 656