44 tés; 19 pxógog vi his MERELY A reg tréságe pe 
IE HE 8 tutégéeb start MAYA ÁT gkrtat Katz ts 
jee esés tágabb sb ató ésdskéés 21-99 


(gyeeetts égeti mun agoketedttt 
pigtastt pe et etatagájagebbi ebb 1990 
tip etasána ey kegrzeg bt rve ast eggyes étegebe rar 
eds eh ké éttő adóláá AA 
eki 


a 


€ 


jr aetttikatt p9 mutonmt 

agg 
tevő KDM je 
4 ien vag 1) jelti 

, 1) [4 

v teat ét r " 

tal; j) jAth Ök 1 , 
4.44 § 1491 , 


2 ta önű 
£- hú 


jé ogé vege tnzégdy géYÉ égések yore-zsegrtés Pvbn, 


hetet uNPyévttágés te tojó hetápehet séges eeságys et 
kis gy tk k. tykkyívebetést elegek ene estebe evés 
a hütatesaga Pet Ua sété gye 


gy jide végbetet Mé jet ény lsiseste 


jé b-t pisdétésebeb 
KGK tÉtutt 
sent hr 133 h 
JéTüss vi kuzyeüs mrs TAté páter 


€zzőst 


HltztvttNt 

kir tat éaetálág ai 

gyer átat tálat ky 
MAAzésls 


zéte 


öt á akát se 
ta 


1914 
66. 
aal ; 144 j khb JV esd ayérsegbe 
u í [j ? ee gtat abaj ag 441 misi HA ÉN atti tömi gat 5 
; A VZVG az UV ER Ttz ak etággnÉSE 9 t8 tti ai Hgt dalt kis tájt p teat tinyti ökbe sbeztáteládátétesgtsáttát 
n8) th; : A Ő vágy j HR 14 u 494 fg stáb NI 4 hi ges Mgysányól Kleplát bilekáttatáts ot Nivtetsdal moga 
4, fi b 9.4 a 8 dís ab edelegt új pjegdet mi Halj et eh vaz erdek tlyee mazo tte 
91 ú wir ötet LP új guib Ke Új Hát KGLÁKAKKEKÁKA NK A nunni tútb eti etrágtzérsátosi bel bbaat 99 et vás 
tj mi keret ; 4 e n 98 
1" treat 1! jav § NEHA 191 ris Ák, meh eh. IRACÁUGAL szeateghernán meret tet es tesó 
9 pt Art 91 pigb dt ai saev a AEVLÉVNL E vk el tárgyi jézásáte Por ég keyte e se regtzeet tés 
4 vag ? ehe yb 9 Ai jók ggg 9 Pé Végag t rasg kibe Met HÁ 
., d hi Noadtdát at tpézái MEHET kg jefétáybaó 8 jé Hseutkteat Áá 4. 4 
Mm 4 Meeke tte ke KZZA muti klet jatÁó mb) 1. KLBÉBS ssálééől pi 
1 1 mekbenítzbi ig il pr 44 eggyet be vesztek 
h af elétsabi sáti tie TEREKEN 194 tyést aan sak üt betett teetkátezténal zért er eetákee 
A ga jb Hot At egál Jó td br údet XLARKT NY A adtál att b zh 14 éehab BV É TS vttál pé tét s sár 
:f § eget itat ak KRGRÉNEN 41 úr: 18 kben pejtegtertatvettekát tek krázeletat 
Köv eh viut tet ásd éj pt gltó shsdei at jtátegyt kára et ét fid [oke eparzabébreteástágeí árán 
"4 ) HÉA EME ÍSt isgá S KKELtAk ft ebbe kettt tai kn ri mv tttmeteás ek tetatatágt tet réti 
; i ; VM ROLETK atlRtK TANÁRKÉNT ntápdkétési zs jtbábet ere tegezte: 
í stb etságybenst 
bm ; DHEA Hi há j 47 eg etetatágátsk kialt KELNHÁRE JGYVÖLASÉTÉS palik kat gpeztbttttó ör tereket asekzet pagotstákére tt tarol 
§ 1 T kett 
ss jálRtt KÉLVERÉR KÖZÜSNA Bu tatétáaltnato s Ü; jerntkeeemet ezen mes 
í t ezadlgká ptvgl ai kepjáge tát huba táp ena préda Lal évé kirakat vaz fejakájotstsjetei e ágat 
ut j ! ira jatt feprigegtálátaér úfet keppsi 4; et KKEAHÁSZÉSSÉ brfa-zk öepapí yos 
A jó hide Tsi st jégss; ps; b 4. tisztetátetketpetis átéé li 
) : j ki 404 
) 1! vi: b. 41 ttttttsa jretézés dkg a van Tr jeségetatetigss tegyel a tág 
Rt a 419700 utig 441 4 lat été iron 
4 ; ; JEASAANSÍSÓÁT galad tsa egáltettbát ab, tét 46 kt; tabáni frtstatéstotb 
d ; , ki 4 1 toy jogkástá fé 
48 HA KANtA szált éáya ált ketti öégtsgattib tasnátfetkostoti ertekeket testet 
1 § Ha METHS I 83 94 
ve f ígyeny netáeb e ü MELYKÉK stb Hotts 4 itt e ERZEKE fösjézesrátbasás tél otdkétj 
A ) JESÁRAKENÁBN MNKHGLE by KZILKSERTRE ts SIKES kez esktis 
4 Hi MáGHHA taáténi 7 (s 
a 8 4 4 á1jan emet atja 19 egy 990 ŐT nin erik jav EESEE; 
yú te9 jé at sf f8i AY Fi) Ne Hex HKZAR Hát b nát kténi sat 
fás A 
de d 14ú JAA jegéső Me té p jóv iget 
.4 LA 1:g : új kieegeltátvákt at 
. fi Í d 14 jar ffi H9dtán B 
ú [j ni 19 H4jv í heti ápthi 4 fnhtfée Hara 
4 éger já nag adszajs ád prptan 4i pt eng lány kiráss tdájr aragat fi 
dl söasáte tetel vjtütb 4 KENRRÉEK HA [4 HOTKELNETÓ 4 gyi 3 tt hi 
A (gens t p y 
rán 1944 töa Hgt tatás s Lk) kai ait) HETR 
é PETE; yi 
ú. HELOKT jájtobát EGSÁHÁK 114 
vy : , pt 
181 1 MLALETOK ; ÖKAEN ny JAR Mósit 
f) tt p higy (ettő HAt tlagála edd 
( Mat kgtttátés öságpászkaa 
JAM; ) 1 hb five mejtáti szk mbER 
i z ; j AGGZt ftgjerape ettél úevist 
"veri , 4 , (/ 
i " 
gy , 
? 
tégéni 9 
özön A 
(nyi ; árai felen zée 
4 , i fúga? eléz as 
, 144 
- HA p set. 
vs 
1 1 85 at 
4 í attj) tk 
! a kis ; 
( oj ) haeeeterteás ájjájazét 
i f 18 tj 
f 
s vga Y 


—- 
E 


EZÉ 
B Í ETEL 


0 BGE 


s Hnksa KER 


pézt a e 


az 


yol: e (eri sv 4 4. 
te. . hét i ja TE égjen etni tivi ps 
; 143; HAt jatt first sé HéPÉtE sie gég 
É ti jielr 44 ret ség gi sési egetsz akk 
jet 1 2 Eett TAN 


hi sjüljstt t peres ed ag pi egtásá nej 
Hb KIR jetsátásá: 
9 szgyit gy jejrtekoget e st 
8. Ti szd lágy, eztet ojejokr 
) ggjeg ját pöláztégattt két: 
ryhyánr wért 
út Hidejsgsstetátát sát 
1 bb kspésesetétt ete ? 
öntbE 16 etőstgéletéssé s z 


egét tesz ER EE ZEVE 


65 99: kirbentttek; detett 
i epe a 
A tű vadi sa) kis EEKÉRI fr etgyekókéséntksóti 
fi / b4 tét] 4 v94 3éY tissátad akerzi gyi 
í d 3 dj 18 sz setát s b etoketakettáb ett atai 
Ív szán alessstnekutástámátkátns 
, tat 1911 inak ses jtgt jigskséztet Tetra vi sé 
Ha A 1 ú gek elagdés estatátátétbl ej ege 
at 44 kás kel talásátáát 
je i jrttáávttl zta téehánkerataátást 
B. k i bt 


sztárt jaórz repat 
mb irzáyyr ij tés tett 149 vé 
mbit; jaészat ris) Hatá vet 


Zinetéi li tetés ttbú 


jatáATAKATÉI 
py apó ii 


úntsal H 


Sza 


üst Háta HE Hekdebetéíékteyb pieY 
§ na va üst eb Te öGsuvgék öl ötévetete rág bee rutgkát 4 
A pt dja sb ha jartéstézéit 
Hi Hidezatat nő ijeéseeásizetzet satb tés fő 
hul 


f 
jigeifejetat tivánssálg etelt at 4 Vö 
irt 1 ehtüjíe nert 


tephtsi Fej revgrt tégy adteg pegszát as e) 
te jeate tert att tai st FT a 
gntsta VAR ALÁ 99 phsartot té 
ejdtotrvázkár pe pot pdezforaass aryt grg zttk 
Byéjú dáraygrt be bijatet urvrtátten kébekejrkstajai 
Kiket) avi zt 4 rped THE 55 
KEKE 894 ejsdst tat bá 0948 pvegtádti péz jat bad by é 
Errriri tg egrtapet 9994 kiarúbi sági 


pt: 
ijsg 9 


iz 
és 
Aa 
ta 


FOR THE PEOPLE 
FOR EDVCATION 
FOR SCIENCE 


LIBRARY 
OF 


THE AMERICAN MUSEUM 
OF 


NATURAL HISTORY 


f 


4 AT AZT ÁLB 


§ 
öt 


3 (4 
SARJA ÉLTE 


17 


JV 


ja út 
10ANATBT 


Mi 


. as kező ség d 


te 


j 
3 


ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 


, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA, 


MEGINDÍTOTTA 1884-BEN HORVÁTH GÉZA. 


57.§7:o (43.94) 
zs 


A 
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG 


HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ 


CSIKI ERNŐ. 


2.6e 
. .. 
XXIII. KÖTET. — 1916. -2t 


A SZÖVEGBEN 2 ARCZKÉPPEL ÉS 5 KÉPPEL, 


9[ 
BUDAPEST, 1916. —" 
A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA 
II., RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3. 


EMLEK 
KEL UN UK OURS NI 
OTCULAAV AZA él 


deszant 


fejkiko gének 


3 


4 


34-(HI194- ga 36 


Tartalomjegyzék. 


Lapszám. 


Ernő: Mocsáry Sándor. 1841—1915. (Arczképpel) — 1 
Egy régi rovartani munkáról F — — — — — —  T 

. Bogarak Szibériából és Mongolországból — — — — 125 
Kirándulás az Aranyos-völgybe — — — — — — 149 
udich Endre: Újabb adatok Nagysalló bogárfaunájához — 144 
Horváth Géza: A Saga sSerrata Fabr. elterjedése hazánkban 33 
iblonowski József: A gabona. és liszt megóvása -— — — 18 

ocsa Gyula : A veresnyakú árpabogár (Lema melanopus L.) 
[z életmódja és írtása. III-IV. szam 22.150 
tése Aba: Adatok a Pieris napi L.. változatainak elter- 

ke jedéséhez SEN e e ET IZ ve (0 
ész Kálmán : Áttelelnek-e a legyek vagy sem2  —- — 101 
altlász József: Egy erdélyi új vak bogárról — — — — 119 
az iczky Jenő : Lepkészeti kirándulás a czobolyfalvai he- 3 
eses eyekbe ÜKéppel ke Sza 

. Dr. Brancsik Károly. 1842—1915. (Arczképpel . — — 69 

sa Négy hét a vránai volgybem 1 DT 

mngrácz Sándor: A bolhák és Neuropterák rendszertani Tele ; 
; "ŐL (6 IKŐjojDAY SSE sa 00 
Rebel, Prof. H.: Adatok Magyarország lepkefaunájához X.— 103. 
dy Zoltán: A bolhák rendszertani helye — — — — 128 
rich Ede: Isaszeg és környékének nagylepkéi — — — 9890 

Különfélék. 

Ernő: Reitter Ödön 70. szülétésűapjás 98 

-  Heyden Tukáts mellém — — — — — —-—— 6-2 

ja Wachsmann János — — c — — — —  — 190 
ertész Kálmán : Ugró magvak — — — — — — — 120 


a Rezső: Az ékes bábrabló (Calosoma syecophanta. L.) 
HEJ mod a Ez NE ET MESET al KESSS EBT EE 


Irodalom. 


Az ismertetett munkák szerzőinek jegyzéke : 


Frubstorfer 167; Hottmann 29; Kolbe 29; Oldenberg 121; 
Pfitzner 49 ; Rebel 50; Reitter 169 ; Kkoewer 29, 167: Schaufuss 48: 
ocholz 49: Seitz 47, 168; Stein 167 ; Steiner 49: Zerny 50. 


Társulati ügyek. 


A választmányi ülésekről — —- — 50, 121, 122. 170ST7ASMEG2 


A rendes ülésekről (43—51. ülés — 29, 30, 65, 121. 122, 17Tr1, 172 
A közgyűlésrőn. — — — — — — — — — — 530 
Hivatalos nyugtázás  — — — E E NR 
Revue für das Ausland — — — 6 — 3ö1, 66, 123. 175, 176, Tr 


; HAVI FOLYÓIRAT 3 
; KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


: CXIII. KÖTET. 1916 ; JANUÁR-—FEBRUÁR. 1—2. FÜZET. 


MOCSÁRY SÁNDOR 
- 1841—1915. 


. Rovartani Lapok, XXIII. 1—2. (1916. II. 24. 


. Mocsáry. Sándor. v 
üt É .1841—1915.. 


va 1915. év alkonyán, deczember hó 26-án "meg alt" z 
jvaszászok nesztora, MocsáRY SÁNDOR. Hosszabb dió Et 

gélkedés, majd néhány heti szenvedés. után . váratlanul 
"szemét ÖEGÉSE 15. magyar entomologiát ll gyásk ért 


el borne: ; EBET 
MoOCSÁRY SÁNDOR érdemeit, s la. S 
negyvenéves szolgálati jubileuma alkalmából ismertetti 
ban,! azért e helyen ettől ERT De. 5 
működéséről ő maga is?, 
zőkre akarunk rámutatni : 
MOCSÁRY 1841. évi. ZENENEES 


és 


97 1. született 2 AN 


még mielőtt felszentelték ölni e Jepelt ba AE 
ek al LT EZ lé Rt li BE SÉBAÉTSE i 


zneréséul az szál Tzé ni czímet ak 

Nyugalomba vonulásával megszakadt tudományos mm 
Az első teljes pihenést csak rövid ideig EGYSZE régi gi 
újból elővette, mely azútán a sírba ás vitte 

MiG st szolgálata utolsó négy. évében mA 
A . zett el, nagy szorgalommal folytatta a múzeum F te 
séget teményének felállítását, különösen / kedvenczeit, S vigan 5 
j sietett teljesen rendbe hozni. Ez alkalommal azután Jb 
TEKARA B ÁZOKTTÓ sok A CA ke) is fogott És ént 


fi Mocsány SÁxpoR 1911— 1914. ÉVI egál 

V zt 164.3 Insectorum messis in insula Creta. a. Túd. BE (c 

beg: Ilymenoptera : Cbrysididae. (Ann. 1105 Nat Hun 

88 p. éz ázg el 

Zak L. Rovartani Lapok. XVII, 1910, p. 161—175. EV 

szegje : Lásd: , Hogyan lettem entomologus 2 (ROGZEt 1 s Hús 

éa 1912. p. 81- 113) és , Bogarászati élményeim" (ÜSS ARS 1918, p 

mez czímű HAN Tét JEzsŰE VENÉS 

És AJ éz 8 A ,Rovartani Lapok" 1910. évi XVII." kötötéhes ülő j 

ég ; KEN irodalmi jegyzék folytatásaként számoztuk ég Azó 
munkáit. ; My etses 


sb SZÜ0jE. EAZSEÉtEN 
ke (Chrysididarum novae. II. (1. c. X, 1912, p. 315 
. Species OChrysididarum novae. III. (I. c. X, 1912, p. 549—592). 


3 Species Chr dani novae. a CA Mus. Eune. XI 1913. 
csáp dó. . 

Chrysididae in insula Formosa a. zt s Sauter collectae. (I. e. 
XT 1913. p. 613— 619). S; 

ks Bél élményeim. (Rovart. Lapok. XX, 1913, p. 147— 150). . 
S ÉSzEte Museum fémdarázsai. SZESZES 44 p. 169— a 


sZ Essúk temetése 1915. évi deczember 28-án volt a 
esti kerepesi temetőben, mély alkalommal rokonsága, szak- 
barátai nagy számban jelentek meg, hogy a derék, jó, szelid- 


TET Géza a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudomá- 
Akadémia és JABLoNowskKI JÓZSEF a Magyar Entomologiai Tár- 
nevében mondtak búcsúzót. 
. De. HogRvárn Géza múzeumi SET z eza? a b etkező bú- 
tatót mondta : : 

. Gyászoló gyülekezet! Je te tődbik szívvel Adunk e ravatal 


atos fáradhatatlan és "eredményes munkálkodás után immár 
:FESEN elköltözött sorainkból. bes 
: — LDSSSE SANDOR: a : KSEG ME itt meg HZVEE 


st és eshécsülési zerzétt a magyar Jé völkó 
. A Magyar Nemzeti Múzeum és a rovartan: ez volt az a KE . 
SZÉN a sggábak ő imnár korán ls munkásává szegődött s Ves 


Midőn. ez előtt 45 évvel, mint 30 éves fiatal ember a Magyar 


Nemzeti Múzeumhoz került, akkor bizonyára még ő maga sem gon- 
dolta volna, hogy nemzeti intézetünk rovargyüjteményeinek az a Cs0- 
" portja, melynek gondozását ő reá bízták, mostani magas színvona-". 
lára fog valaha emelkedni. Az ő példás hangyaszorgalmával, az ő 
lankadatlan buzgalmával azonban sikerült elérnie, hogy a Magyar 
Nemzeti Múzeum darázs-, méh- és hangyagyüjteménye most már a 
világ legnagyobb természetrajzi múzéumainak hasonnemű gyüjtemé- 
nyeivel úgy gazdagságra, mint tudományos értékre nézve bátran ve- 
tekedhetik, sőt egyes részeiben azokat jóval felül is mulja. Ennek a 
gyüjteménynek, e gyüjtemény szeretetteljes gondozásának, rendsze- 
res fejlesztésének és tudományos feldolgozásának szentelte ő tudá- 
sának és tebetségének legjavát. Ezé 

Szakirodalmi munkássága eleinte csak a hazai fauna körére 
szorítkozott, de utóbb kiterjedt mind az öt világrész faunájára és 
nevét, klasszikus latinsága révén, a külföldi szakkörökben is mind- 
inkább ismeretessé és becsültté tette. Szakmájában egyik legelső és 
általánosan elismert tekintélylyé azonban tulajdonkópen az a nagy. 
műve avatta őt, a melylyel 1889-ben a Magyar Tudományos Akadé- 
miában levelezőtagsági székét elfoglalta és mely az egész földkerek- 
ség fémdarazsait tárgyalja. Ez volt az ő főműve, a melyről, ha sze- 
rénysége engedi, méltán elmondhatta volna, hogy ,non omnis moriar" , 
mert az valóban az állattani világirodalomnak -mindenha örökbecsű. 
és nélkülözhetetlen forrásmunkája fog maradni. ; 

Midőn e szomorú alkalommal a Magyar Nemzeti Múzeum és a 
Magyar Tudományos Akadémia őszinte gyászát tolmácsolom, fájdal- 
mas búcsút veszek tőle egyszersmind úgy a magam, mint itt meg- 
jelent barátai és tisztelői nevében is, a kik benne nemcsak a tudo-" 
mány érdemes munkását becsülték, hanem az egyeneslelkő és rom- 
latlan kedélyű, jó és igaz embert szerették. 


MocsáRY SÁNDOR! Valamint kedvenczeid, az aranyosan Csillogó . 


fémdarazsak meleg ragaszkodással fogják a sirhalmodon nyiló virá-. 
gokat évről-évre körülröpködni, mi is ép oly híven, ép oly kegy e- 
lettel fogjuk emlékedet szívünkben megőrizni. 

Nyugodjál békében! Isten veled! 


JABLONOWSKI Józser a m. kir. Rovartani ÁllmÁS igazgatója a 
Magyar Intomologiai Társaság nevében a, következőképen búcsúz- . 
tatta MocsáÁRY SÁNDoR-t, a társaság alapító tagját és volt elnökét : 

Tisztelt gyászoló Közönség ! Fájdalmas és szomorú megtisztel- 
tetés jut osztályrészemül, a mikor a Magyar Entomologiai Társaság 
megbizásából s e társaság nevében utolsó isten hozzád-ot kell. 
mondanom e koporsónál, a mely MocsáRy SáwDpoR-nak, a Magyar 


.  Entomologiai Társaság néhai elnökének földi maradványát 
. öleli. Örökre elcsendesedett az a szív, a mely a természet 
. iránt önzetlen szeretettel dobogott ; örökre elpihent az a szen 
. a természet igaz szépségeit, rejtett titkait kutatta; örökre moz 
. lan lesz már az a kéz, a mely majdnem félszázadig szolgálta a 
. gyar rovartan ügyét. Igen, elcsendesedett a szív, pihen a behúr 
ka szem, mozdulatlan a kéz: de MocságY SÁáwDoR szelleme örökké :. 
. élni, mert e koporsó szűk arra, hogy magába foglalhassa, magát 
8 rejthesse azt, a mit MOCSÁRY szdlleme alkotott s a miben ő élni fog 
Ha valakiről, akkor a Magyar Entomologiai Társaságnak néhai elnöké- 
. ről, Mocsángy-ról méltán is, joggalis és büszkén is idézhetjük azt s a 
— mit közvetetlen hivatali főnöke is idézett, hogy ,non omnis moriar !" 
: A rovartan, a melynek hűséges és önzetlen mívelője a boldo- 
. gult vala, nem tartozik ama tudományos foglalkozások közé, a me- 
lyek ámulatba ejtő, a világ gondolkodását felforgató eszmékkel fog- 
lalkoznak, avagy olyan eredményekkel lepik meg a nagy világot, a 
melyek az. emberiség gondolatvilágát nem várt irányba terelik. 
. A rovartan, t. gyászoló közönség és t. gyászoló barátim, épen úgy 
. keresi az igazságot, mint a miként keresnie kell azt minden tudo- 
. mányos foglalkozásnak. A különbség csak az, hogy a rovartan a 
nagy természetnek csak igen kis körében mozog: csak azzal fog- 
lalkozik, a mi valóban a mikrokozmosz-t, a kicsi világot alkotja. 
És néhai MocsáRy-nk, e mikrokozmosz-ból, . az állatok világából is 
. csak egy kis, rejtett helyet keresett ki magának, a hol magyar elme 
. még nem kutatott, a hol MocsáRyv-nk úttörő volt. E kis hely a rova- 
. rok világa volt; de Mocsány ezt nem foglalta le egészen önmagának. 
Ő megértette és megérezte, hogy ma az emberi erő szerény legyen, 
vé8 csak annyit vállaljon magára, a mennyit férfias becsületességgel el 
5 is végezhet. És Mocságy meg is felelt magáért ! 
ZEHG A méhek, a darazsak kicsi, de kimeríthetetlen életvilága volt 
— az, a hol Mocságy-nk otthon volt, a hol — ország-világ előtt és tar- 
. tózkodás nélkül vallhatjuk — nagyot és örökké maradandót alkotott, 
a mire büszke és önérzetes lehet minden magyar, mert bizonny al 
. mondom, hogy Mocsángy szelleme alkotásával többel járult a magyar 
. név, a magyarság hírnevének a nagy világban való öregbítéséhez, 
mint rajta kívül kevés magyar. MocsáRgY nem volt hangos ember ; 
. — bangját vajjon itten bérczes hazánk szűk határai között ki hallotta ? 
; . " Mi kevesen, a kik szűk baráti köréhez tartoztunk, ismertük nagy 
.— alkotásait és mindenha büszkék is voltunk rá: de rajtunk kívül vaj- 
jon hány magyar van széles e hazában, a ki tudná, hogy MocsáRy 
mije volt és örökké is mije lesz a magyarnak ? Ő a magyar közmű- 
velődésnek olyan munkása volt, a ki a magyar névnek tiszteletet, 
. becsületet szerzett a nagy világban. 


Ma — valóban — háború van a nagy . világban. Mi a lk 
magyar rovartant míveljük és a kik baráti viszonyban oni azok ; 
kal, a kik most talán legádázabb ellenségeink sorába tartoznak, mi 
magyar entomologusok, meg vagyunk győződve, hogy ha ellenfeleink. ; 
entomologusai hírét veszik ama gyászunknak, a mely a magyar hee 
zát érte, azok még ma, a gyülölséggel, haraggal, rossz indulattal 
eltelt idők napjaiban is, elismerő tisztelettel, feltétlem hálával, de egy- 
úttal bizonyára őszinte rokonérzéssel fogják emlegetni Mocsány-t, a 
Monographia Chrysididarum orbis terrarum universi KKE úzE 
hatatlan szerzőjét. MocsáRY-nak eme s a többi munkájára, a mely a. 
nagy világ minden sarkába, a hol rovartant, állattant csak KE ös 

eljut, büszke lehet minden magyar, mert a magyar földből fakadt, 

mert a magyar közmívelődés terméke és mert a magyar név dicső- 007 
ségét terjeszti. Az angol, a franczia és az orosz entomologusok s0- 7 
rában — hogy barátainkról hallgassak! — hány barátja, hány tisz- 
telője volt Mocságy-nknak, a ki hosszú éveken át baráti összekötte- hi 
tésben volt a néhai boldogultunkkal s a ki külföldi létére épen. az zt ToN 
ő neve és munkálkodása folytán nemcsak tudta, hogy van magyar, ük Kié 
hanem hogy van magyar tudományos világ 185, mert a hol oly an ; 
szellemi termékek teremnek, mint Mocsány-nak néhány akár össze-. 
foglaló monografikus munkája, akár csak részletekre terjeszkedő 
adalék-közleményei, ott a tudomány talaja nem heverhet már "par- szet 
lagon. I 


De hát, tisztelt gyászoló közönség, kedves gyászoló barátaim, 7 
a percz nem alkalmas arra, hogy most, a mikor nekünk el kell bú- 
csúznunk egy igaz magyartól, egy kartárstól, egy baráttól, : dicsőít- 
sem az elhunytat, magasztaljam munkálkodásának elért SLdMmÉnY ELL 


vázoljam küzdelemmel teljes életét. Nekünk — elköltözött barátunk o. 7 
— el kell válnunk tőled most; hogy földi maradványod utolsó útjára 
imduljon ! j/ 


A halál napjainkban bőven ar at; arató munkájában már hosszú- 
hosszú hónapok óta nem fárad el karja, nem vágyódik pihenő után. 
A halál arat nemcsak ott, a hol a világ remeg, reszket s a hol a 
jövőnek virága pótolhatatlanul eivérzik, hanem arat ott is, a hol dé 
természet törvénye szerint uralkodhatik is felettünk ! : 8. Sils 
A Magyar Entomologiai Társaságnak néhai elnöke elérte ama . fás 
kort, a mikor a teljesített derék munka után méltán kijárt meki atz 5 
pihenés ideje: de a vérüzön mezején pusztító, gyilkoló halál karja § 
nem kimélte a pihenőre vágyót sem. ze 
Írígy volt hozzád a halál, megirígy elte tőled azt a falú kis 
pihenődet, a mely neked ösztáírészede méltán kijárt: de a mit za 8 
halál megirígyelt és megtagadott tőled, azt — a végleges pihenőt 0 


megadja neked az a föld, a melybe mulandó magad ún VISSZATÓTE S s 


az tvalás e szomorú, bánatos 


Egy. régi rovartani munkáról. 
5 Irta : CSIKI ERNŐ. Í 


A legtöbb rovarász nem nagy örömére . 18srag kell búcsúz- 


nnen van, hogy MADEN olyan névjegyzék összeállításán fá- 
ak; a, feni nevek örökre meg volnának tartandók, a melyeket 
oritás elve alapján sem lenne szabad megváltoztatni. Ez min- 
tre szép törekvés, azonban nem hiszem, hogy olyan könnyen 
gadná mindenki, vagy hogyha el is Ha trtóznak annak kötelező 
nerését, idővel ne tennének kivételt egyik-másik , megóvandó" 
88 megváltoztatásával. 5 
. Csak Kaka sb Lrssú Ka BECKER az angolok annyira, 


E snokat vagy Í fajtákat írt le, mint a hogyan ezeknek a ne- 
apjainkig értelmeztük. : : 

. És így van ez sok más "munkával is. Ott van DISSGOBOTT JA 
Intomologia Carniolica exhibens insecta Carnioliae indigena. Vindo- 


ae, 1763" ezímű munkája, melyben a selmeczi főiskola egykori 
ára Krajna rovarvilágát ismerteti. Az ebben a munkában leírt 


s;knak csak egy részét azonosították eddig, többnyire a munkát 


"! . tráló gyarló képek alapján. A többi pedig még ott rejtőzik az .. 


:retlenség homályában. Ezeknek a rovaroknak az azonosítása egy 
jnai rovarász munkájára vár. A kiraz illető ország faunáját nem 
meri, ne is vállalkozzék erre a munkára. : 
Nélkünie magyaroknak is van egy munkánk, a melyet at 
gánál fogva alig ismernek és így a benne leírt rovaroknak eddigelé 
csak néhány faját tudták azonosítani és nevüknek általános haszná- 


latát biztosítani. De, hogy az ebben a munkában leírt fajoknak eddig 


csak egy részét tudták azonosítani, annak legfőbb -oka, hogy az 


azonosítást eddig csak két külföldi büvár, az angol CRorcH! és a 
franczia BEDEL? kisérelték meg. A mi rovarászaink tudtommal csak 
egyes fajok azonosítását kisérelték meg, de hogy az egész munkát 


elejétől végig áttanulmányozzák és az abban alkalmazott nev eknek 


általános használatát biztosítsák, nem igen gondoltak. 


Ez a munka az akkori budai egyetem első két természethisz: 5-11e ti 
torla-tanára PILLER Máryvás-nak és MITTERBURGI MITTERPACHER [AJOS- 
nak egy közös műve, mely ,Iter per Poseganam Sclavoniae provIiD- 


ciam mensibus Junio et Julio anno MDCCLXXSII. susceptum" czím 

alatt az egyetemi könyvnyomda sajtója alól került ki 1783-ban 

Budán. e 
Mielőtt a munka ismertetésére áttérnék, lássuk kik voltak an- 


nak szerzői. A naocyvszombati egyetemen. melyet MÁRIA TERÉZIA. 
Du OJ ) 1 


1769-ben a nagyszombati felsőbb iskolák egyesítéséből alakított, 


17r4 óta tanították a természetrajzot, melynek első tanára PILLER 


Máryás volt. Pureg 1733 április 15-én született Gráczban, a hol az 


1 


iskolákat is végezte, majd belépett a Jezsuiták rendjébe, melynek. 
feloszlatása után mint világi pap a bécsi Theresianumban 68 1774-ben. 
a nagyszombati egyetemen lett a természetrajz tanára. Nagyszom- 


batról az egyetem áthelyezésekor 1777-ben Budára, majd 1783-ban 
Pestre költözött, a hol 1788-ban elhunyt. PILLER áyálú professzor 
volt, a ki első kötelességének tartotta, hogy tanítványainak jó tan- 


könyvet. bocsásson rendelkezésükre. Ez a könyv , Elementa historiae 
naturalis" czímen 1775-ben jelent meg Nagyszombatban és már 1781- 


ben érte meg harmadik kiadását. A tudományos entomologia szem- 
pontjából azonban legfontosabb az a munkája, melyet MITTERPACHER- 
rel egyetemben írt és melynek ismertetése jelen közlemény czélja. 


PILLER mint szorgalmas gyüjtő és megfigyelő nagy természetrajzi  " : 


1 Transactions Int. Soc. London. 1870, p. SANT 52; Coleopt: Hefte. 


München. VI, 1870, p. 70—83 
? L Abeille. XXVII, 1890—1892, p. 291—300 [1892]. 


VX" 


- 


.  gyüjteményre tett szert, mely halála után az egyetem birtokába ju- 


tott. A gyüjteményről később külön jegyzéket is adtak ki!. 
MITTERGURGI MITTERPACHER LaJos 1734 augusztus 25-én szüle- 
. tett Béllyén (Baranya vármegye), a hol atyja Jeső herczeg birtokai- 
nak igazgatója volt. Ő iskoláit Pécsett végezte, 1749-ben szintén a 
Jezsuiták rendjébe lépett, 1755-ben a soproni Ket tubán a, latin 
nyelv tanára, nemsokára rá pedig Bécsben a matematikai kurzusra 
hívták, 1758-ban a győri gimnáziumban a retorikát tanította, 1759- 
ben újra Bécsbe ment, a hol 4 évig teologiát hallgatott. Ekkor lett 
a Theresianumban tanulmányait végző BarrHyáwsyY LaJos herczeg 


. — udvarmestere és ugyanebben az intézetben a hittan és később a filo- 
zófia és mezőgazdaságtan tanára. A nagyszombati egyetemnek Bu- 


. dára való áthelyezésekor a mezőgazdaságtan tanárává hívták meg, 
illetőleg nevezték ki és 1785-ben az általános természetrajz és kéz- 
. műtan tanszékét is reábizták. MITTERPACHER nagy tudását több kül- 
földi társaság azzal ismerte el, hogy tagjául választotta, a király 
pedig monostori apáttá és 1807-ben nagyváradi kononokká nevezte 
ki. A kanonoki állást azonban nem fogadta el, hanem hű maradt 
1814 julius 24-én bekövetkezett haláláig az egyetemhez, megtartotta 
tanári állását. MITTERPACHER kiváló professzor volt, kinek előadásait 
. alaposság és világosság jellemezte, tanítványai ezért rajongtak érte 
és mindig megtöltötték tantermét. Számos mezőgazdasági, földrajzi, 
kézműtani és természetrajzi tankönyvet írt, utóbbiak közül a gimná- 
 ziumi ifjúság részére írott természetrajzi tankönyveit? félszázadon át 
, használta a magyar ifjúság, ebből merítette tudását. 
Lepkészeink, sőt szőlősgazdáink előtt is Ismeretes PILLER nevre 
a Tortrixz Pilleriana révén, a melyet SCHIFFERMÜLLER bécsi lepkész 
nevezett el barátja és szaktársa tiszteletére. Ugyancsak SCHIFEMÜLLER 


- MITTERPACHER-t is megtisztelte egy lepke elnevezésével, az ő nevét 


. nyerte el a Phoxopteryaz Mitterpachertana. 

De térjünk át PILLER és MITTERPACHER könyvére, melyben szla- 
voniai utazásukat írják le. 

Az utazás czélja tulajdonkép az volt, hogy az egyetem utasí- 
tására látogassanak el a Pozsega vármegyében fekvő Eminovac köz- 
ségbe, a hol 1779-ben és a következő években szokatlan láng ütött 
ki a földből, mely tüzet okozott és a babonás népet annyira meg- 
rémítette, hogy a községet ott akarta hagyni. A jelenség okának 


: 1 Collectio naturalium, guae e triplici regno minerali, vegetabili, et 
animali undeguegue complecta; post obitum domini M. Piller reperta est. 
Grac, MESÉS 124 p. A 2 

: ,Primae lineae historiae naturális. Budae, 1795. 182 p." és , Com- 
its historiae naturalis Budae, 1799. 457 p." ; 


kikutatásától keveset remélvén, a kirándulást gazdasági és termé 
szetrajzi buvárkodásra használták föl és összegyüjtötték az állat- és 
növényvilág érdekes jelenségeit. ; ; SZÜL e 
A két tudós Búdát 1782. évi junius 17-éni hagyta el. Útjuk . 
Promontor, Tettény, Hansabég és Ercsin át Földvárra vezetett, a 7 
honnan a Teucrium Laxmamnni-t írják le és képben is bemutatják. 
Estefelé egy nagy túzokot figyeltek meg, mely magát magvakkal, 07 
növényekkel és apró állatokkal tömte meg. Az út tovább NAUASÜGOSZ "e 
keresztül Pécsre vezetett, a hol a Mecsek növény- és állatvilágának 
kutatását el nem mulaszthatták. Junius 20-án már az Eszék melletti E 
Csepin-ra érkeznek, miután Siklósról a Harsányi hegyet látogatták 0. 
meg és Dárdán meg Béllyén keresztül jutottak oda. Eszéken ÁB OMT Záséset 
napot töltöttek Apamovrcm JÁNOs KAPISTRÁN szíves vendéglátása e ús 
tán. A házigazdát azért említem, mert a mint látni fogjuk, egy bo- 0. 
garat az ő tiszteletére neveztek el (Meloides Adumovichiama). Itteni s. 
tartózkodásuk alkalmat adott a szerzőknek, hogy a vidéket lnjse aj lés 
szemügyre vegyék és az állat- és növényvilágot összegy üjisélé A yis 
zek tömege, melyek a várat körülveszik, hasonló azokhoz, a melyek ÜEESEB 
Kolozsvár erődítvényei körül vannak. Jellemző ennélfogva ennek a 7 
vidéknek állat- és növényvilága, melyeknek rövid leírását is adják. 0 
A sok vízimadár közül a II. táblán képben is bemutatott Ardea 00. 
obscura? és a III. táblán bemutatott Charadrzus illyricus? új fajokat 3 
akarom említeni, de leírnak más új vagy az eddig ismeretesektől . 
kissé eltérő fajokat is. A Csepin és Tenye közötti út melletti erdő- 
ben a Fraxinus ornus-on nagy mennyiségben fordult elő a Aloe 
vesicatoria (most Lytta). De gazdag ez a vidék más rovarokban 18, 3 
így felsorolnak mintegy 80 bogarat, 3 kabóczát és 20 lepkét, közöt- 
tük sok új fajjal és ismertetik a Curculio paraplecticus (mos Lizus) 
előfordulását, illetőleg fejlődését a Phellandrium aguaticum-bam. 7 
Egy napi, de hosszú utazás után junius 24-én értek Pozsegába.. : 
A Verőcze megyén át vezető út rövid leírása után, ennek a VárOS- fs vasi 
nak, illetőleg az egész vidéknek természetrajzi ellenzék adják. ÉRZAS 
Az út úgy á SIkSágOn mint majd a hegyekben régi erdőkön. töl- 7 07 
gyeseken vezetett át. Pozsega vidékét hegyek határolják, melyek 
részben Horvátországtól, részben Verőcze megyétől választják el, a 
campus Poseganus" déli határában pedig Brod és Gradiska fekszik. 0. 
Pozsega vidékét orografiai viszonyai alapján egy felső (processus ő JA ús 


! A. szerzők , XV. Kalendas Julias"-t írnak, de valószínűleg . XV. ante. Hé: j 
Kalendas Julias"-t értenek, a mi megfelelne a kötet czímlapján megjelölt. 005 
időnek is. Ae ETÁRÉTATTG 

2? Mostan használatos neveik : Nyyeticorax nycticora L. 1766 és ÖJekeNeee 
mus vedicnemus L. 1766. 


1í 


5 vagy mély (processus inferior) tájra -osztják. 
ha Éspuk-begysés jellemzésére felemlítik az Tea TES EÁ 8 ot És a 


Stari cast, jókat sót a hiuzt ús melyből évekkel azelőtt a CE át 
" melletti hegyeken ejtettek el néhányat. Miután az egykori Eminovaez 


El a. felcsapó tüzeket illetőleg VESASELB julius 2-án ! MARKOVICH 


4 új ssal gyarapodott, Itt jömérkedtek meg a SZ apálaka 26 
állításával és ismertetik annak felhasználását különféle gyógyszerek 
lőállításáhóz. : 
a Julius 11-én utaztak Mitroviczán keresztül Velika felé. Ez a 
vidék megismerteti velük az almák aszalására szolgáló bodékat, me- 
lyeknek leírását, sőt képét is közlik: Meglátogatták a" Velika melletti 
meleg forrásokat, melyeknek vize azonban 84 foknál (Fahrenheit- 
. féle hőmérővel mérve) melegebb nem lesz. A Velisanka patakból a 
j . pisztrángot . említik, majd a lacerta stellio-t és számos bogarat, melyek 
részben új nemek képviselői is. Velika vidékéről való a :Tenebrio 
. velikensis (a mostani Enoplopus velikensis) és a három új bogárnem 1s 
( Denticoltis, Corticeus és Tenebroides); ugyancsak e helyről tesznek 
említést két kagylóról (IIyas pictorum, Mytillus cigneus) is. k 
—— Ezután julius 15-én a Pozsegai felső vidékre mentek." Bucs 
községe után, a hol megkövesült tüskebőrüeket találtak, Kutinán át 
Pakráczba érkeztek, majd rövid látogatásra Daruvárra mentek, hogy 
DARUVÁRI JANKOVICH ANTAL gróf pozsegai főispánnál tiszteletüket 
tehessék. Julius 20-án a Biela és Perkos hegyeken át Sirácsra, majd 
Pakráczra és Julius 21-én Lipik-re utaznak, hogy julius 22-én Po- 
zsegára, visszajuthassanak. A. Csernek melletti Druganovacz-hegyről 
még két bogarat ismertetnek (OCarabus parallelepípedus és  Silyha 
Markovichiana), melyek közül az első az Abax ater VILLERS nevét lesz 
hivatva pótolni, utóbbi pedig az Jndophloeus spinulosus nevét már 
fel i is váltotta. 
l Julius 24-ét Dresnik-en és julius 25-ét Pozsegán töltik, hogy 
ulás 27-én a Papuk-hegységbe rándulhassanak, melynek növény- 
világa mellett a bogárfauna is nyujtott néhány újdonságot. Julius 
28-án Kutjeva-n keresztül elhagyták Pozsega vármegyét és Csepinre 
tértek vissza, majd folytatták útjukat hazafelé, míg augusztus 12-én. 
Budára visszaérkeztek, közben még néhány növénnyel gazdagítván 
a magyar ílóra ismeretét. 


sz 


tz PILLER és MITTERPACHER útleírásukban felsorolják mindazokat a 
. rovarokat, főleg bogarakat, melyek kezükbe kerültek. Ezeket áz ere- 
deti írásmód megtartása mellett alábbiakban sorolom fel termőhelyeik 
szerint csoportosítva, megjegyezvén, hogy azokat a fajokat, melveket 


12 


a szerzők leírással láttak el 7-gal jelültem meg, az új fajokat pedig 
kövér betűvel emeltem ki. ; § 


Bogarak ( Coleoptera). 
Eszék vidéke: p. 321 — Scarabaeus sacer LANN., p. 33 — "rufi— 
pes Scop., fspinipes Scop., "pulicarius Scop., "hibridus Hcop., p. 34 — 


aeneds DE GEER, mus miger Vorr., [Lucanus Caraboides LIxsw., Hister 


nanus (t. 8, f. 10, 11 [recte fig. 9, 10]), Curculio. "papillosus S0c0£e., 
hispidus LINwN., similis MÜLL., suluralis FABR., icosandrtae Scop., Colva 


Lixw. (palustris Scop.), Syngenesiae Scop., punctatus SCOP., p. 30 — 


Silpha atrata, thoracica, guadripunctata, rugosa, ferruginea, scabra LINN., 
porcata, Attelabus moltis 4 ceramboides IINN., "fasciatus (SCOPOLII 
Notoxus), Cerambya coriarius, alyinus, tristis, scalaris, oculatus, imbri- 
cornis LINS., hispidulus, "fasciculatus (Stenocorus ScoPOLD, p. 36 — 
"bipunctatus (Stenocorus ScopPoLI), "rugosus (Stenocorus Sooponr), Le- . 
pturá melanura g varietates ejusdem, sanguinolenta, detrila, arcuata, 
arietis, praeusta LISNS., Dubia Scor., aguatica fasciata DE GBER, "bili- 
neata (Stenocorus ScopPoLr), "rubens, ( Drionus ruber Scop.), 37 — "bicolor 
(Cantharis bicolor Scop.), Necydalis major et coeruleai  LUSN., viridis, 
Lampyrus sanguinea LASx., migro rubra DE GEpR, Cantharis sangumolenta., 
Elater ruficollis, castaneus, balteatus, tesselatus LINN., Czcindela germamica, 
campestris, viparta LINN., Buprestis chrysostigma $z rustica LANN., rosacea, 
nebulosa, hungarica 3cop., Cyanea F., "degener ( Elater ScoP.), pannonica 
(Mordella Scop.), p. 38 — klán a flavo-fasciata (t. T, f. 49), 
dubia (t. T7, f. 11), biguttata (t. T, f. 18), 39 —  Tenebrio mortisagus 
áz gibbus jee tristis, caprede, kn Socop., "magillosus 500P., scara- 
boides, rufus (t. T, f. 4), Meloides adamovichiana (t. 9, f. 1). 
lesi főleg Csernek vidéke: p. 66 — Scaragbaeus albo. 
punctatus T, f. 1), ovatus (t. €, 5 2), p. 67 — Dermestes assimilis 
(0 Ta Tini unicolor he 5 f. 7, 8), Cerambyxe poseganus (t. 8, 
I. T, recte f. 6), subpilosus (t. 8, f. 6, recte f. 5), Tenebrio sziptöides 
KSS SE HERE EOK E eget dermestoides (t. T, Tf. 8), Buprvestis " 
18 guttata (t. T, f. 10), Curculio sericeus (t. 8, f. 1, 2, recte TESÓ 
Wthri (t. 9, 10, 35 Di 69 — salicariae (t. 9, f. 12, 13). ú ; 
Velika: p. 83 — Tencbrio Velikensis (t. T, f. 3), testudineus 
(t. T, Í. 6), p. 84 — Curculio nodadosus (t. 7, f. 16, 17), plamirostris 
(t. T, f. 14, 15), Buprestis biguttata (t. T, f. 13), Aavo-fasciata . (t. T, 
f. 12), p. 85 — CÜucujus anceps (t. 8, f. 5), p. 86 — Denticollis bicolor 7 
(t.. S, 1. 17). rubens (t. 8, f£ 16), 10. 87 — Corticeus unicolor 14 19 


Íf. 5); Tenebroides complanatus (t. 9, Tf. 99. 


1 A munka lapszámai. 


13 


Daruvár: p. 97 — Scarabaeus triangulum (t. 9, Tf. 15), p. 98 — 
Cureulio. salicis (t. 9, f. 12, 13), Carabus Afavescens (t. 3, f. 14). 
j Csernek (Mons Druganovacz) : p. 105 — Carabus parallele- 
 pipedus (t. 8, f. 15), Sylpha Markovichiana (t. 9, f. 2). 
Pápuk-hegység: p. hi. — Leptura biarcuata (t. 9, f. 14), 
— p. 113 — Sylpha paradoxa (t. 7, f. 5), Buprestis dubia (t. T, f. 9), 
 Sylpha Boleti (t. T, f. 9), p. ha Cantharis bipunctata (t. 8, f. 12, 


3 s Tecte íz 11), ILAtHOK penctata (t. 3, f. 13, recte f. 12). 


Lepkék (Lepidoptera). 

Eszék: p. 40 — Papiho Camulla, Sybilla, Briseis, Semele k Her- 
mione LINN., Europine EsPER, "Lucilla Syst. Verz., p. 41 — Leucolhoe 
. Lixx. (t. 5, f. 3, 4), Kolosvarensis (t. 4, f. 5, 6) [— Melitaea aurinia], 

maturna Lass. (t. 5, f. 1, 2) [— Melitaea ab. mehadiensis], Bombyxz 
ihieifolta, hebe, villica, plamtagtmis, furcula, aulica, gramimis etc. LINN., 
Phalaena noctua Batis, glyphica, leporina, sponsu, mupta, pacta LINN., 
variabitis (t. 6, f. 3) [— Plusia illusírisl]. 

. Pozsega, főleg Csernek vidéke: p. 69 — Papilio "tremulae 
MET (2) [ Meliaca Phozbe], Oynitide 5-V. (td Tf 39 [— 
. Melitaea maturna]. Noctua "hymaenea (t. 6, f. 1) [ Catocala hymenea], 
Nociua purpureo-fasciata (t. 6, f. 2) [— Eriopus purpureofasctatus], 
variabitis (t. 6, f. 3) [A Plusia illustris], p. Ti —  Phal. Geometra 
trifasciata (t. 6, f. 2, recte f. 4) [— Numeria capreolarta], Pyralis 
"parbalis Lrww. (t. 6, f. 5) [— Zanclognata tarsiplumalis]. 

Reczésszárnyúak (Neuroptera). 

Velika: p. 85 — Phryganea tuctuosa (t. 6, f. 6) [— Stenophylaa 

giganteus BR]. 


Kabóczák (Homoptera). 


Eszék: p. 39 — Cicada hemiptera (t. 9, f. 7), p. 40 — viridiS 
(t. 9, f. 6), dubia (t. 9, f. 3). 

Pozsega: p. 69 — Cicada TRlaspi (t. 9, f. 5). 

Az e munkában leírt új bogarak és azoknak most használatos 
vagy használandó nevei a következők : 


Hister. nanus, p. 34, t. 3, Tf. 10, Í1 (recte fig. 9, 10). 
Silpha porcata, p. 35. 
. Cerambyxe hispidulus, p. 35. — Pogonochaerus hispidutus PICL. dt MirrTp. 
(bidentatus THowms). 
Necydalis viridis, p. 37. 
Buprestis pannonica, p. 37 — Agrilus biguttatus F. 
—  22-puncilata p. 38 — Acmaeodera degener 5cor. 


14 


Bugprestis flavo-fasciata, p. 838 et 84, t. 7, f. 12 — Acmaeodera favo- 
fasciata Pitt. 8 MIirrr. nt E) 850 HST RÁZ 

ES dudbia pp: 98. b. Tt 11 — ? ÖOtho Sspondytonés GERM. ÜL ARA S RDÁK 
— " bigutlata, p. 38 et 84, t. 7, f. 13. — Drapetes biguttatus PL 6 
k Mirrr. (egucstris F.) ; s 835 


Tenebrio scarabotdes, p. 39. j s KELSZ 
—  rufus, p. 89, t. T, £. 4 — Melasia (Uloma) rufa Pitt. g MIrrp. 7 
(Perroudi hé ; ÉSGGS 
Meloides adamovichiana, p. 39, t. 9, f. 1 — Cerocoma Adamovichiana . szól 
Pitt: SzzMiPne: ked GYLL. ek ; ülte; 
Scarabaeus enek ap 66, t. 7, f. I. — Gnorimus variabilis b : 
— — ovatus, p. 66, t. 7 — intel ovata PICL. §z MITTP. ÚT KEZE 4). Fé 


Dermestes assimilis, p. dea 5 9. f. 4 TÖLÖNÁZNE LÁSS 
Ptinus umicolor, p. GT, t. 4. f. 7, 8. — Niptus unicolor Pint. x. Men 
(erenatus F.) ; TAKE ÁAK e LÉ jé 

(Cerambyez posegamts, p. GT, t. 8, f. 7 (recte fig. 6). — Phytioecia pusz. 
tulata SCHRNK. SEB kő 

E súdpilosus, p..6T, t.8, Me MKE fio. 5). — Exocentrus balteus L. ká 


Tenebrio sylphoitdes, p. 67 szál éz 4. 
.— — dermestoides, p. a. I f. ő. — — Necrobia rufipes 6. GBER. az 


Buprestis 18-guttata, p. 68, t. 7, f. 10. — Acmaeodera degener. SO0E 
Curculio sericeus, p. 68, t. B ő a 2 (récte- Ho 1. SÉRE hl 
SL JOSOB 9, 1 10, Te — Nanophyes marmoratus GOBZE. 0. 
—  salicariae, p. 69, t. 9, f£. 12. 13 — Nanophyes marmoratus Goszr a 


ab. salicariae u X Mirrr. 5 ásásá : 
Tenebrio: Velikensis," p. 83.-t. €5 T. 3. — s Emopítonts velikensis E Se 
MITTP. MÉ Pi ITAGN. ) ÁGÁL 8 88 4 
—  testudineus, p. 83, t. 7, f. 6. — Alphiitobius testudineus Pint. SÖZE 
MirTe. (Eljázémválttats Hesr.) : En ts 
Curculio nodulosus, p. 84, t. 7, f. 16, 17. — AcAalles ödilosáte, DI. assa 
gk Mirrr. (eamelus F.) RE ESEL ANNE ESZÉBE 
—  planirostris, p. 84, t. T, f. 14, 15. — Tropideres atbirostris 3 
HERBST, 1783.! k 3 2. jen 
LIS SÜNCEDS ZD BO NA ÁZ, ls S ABS 0k. Hé 
Denticollis bicolor, p. 86, t. 8, f. 17 (reete f£. 16) — Denticoltis Tinearis 
[ANN. HEZNÉMBE 


—  rubens, p. 86, t. 8, f. 16 (recte f. 15) — Denticottis rubens 7604 
PiLL. g Mirrp. (denticollis F.) ; 


, ( 3 61 4 9-8 g p-— ú 76 
Corticeus unicolor, p. ST, t. 9, f. 3. — Corticeus (Hypophloeus) unicolor ; 
PILTt 0. MITHE. körstakbne 198 ? dése 


! Egy és ugyanazon évben jelent meg a két leírás ; a prioritás eldön- 
tése lehetetlen, azért az általánosan használt Hrgesr-féle nevet tartottam maGBE 


[29 
OL 


— Tendbr oides complanatus, p. ST, t. 9, Í. 9. — Tenebroides ( Trogosíta 
OLIv.) mauritanicus LINN. 


——— Scarabaeus triangulum, p. 97, t. 9, f. 15. — Aphodius fossor L. 
Curculio salicis, p. 93... — EZ ejehéstés populi F. 
. Carabus flavescens, p. 98, t. 8, f. 11. — Harpalus fiavescens PuL. kg 


§ MirrTp. (rufus Bgüaau.) 
— — parallelepípedus, p. 105, t. 8. f. 15. — Abar parallelepipedus 
PinL. k Mirrp., nec DEJ. (ater VILLERS).? 
— gyipha Markovichiana, p. 105, t. 9, £. 2. — Endophloeus TETT TT 
za : nus PiLL. k MITTP. (spinulosus LATR.) 
Hök EGE biárciata; p:112. €59. £ 14 — Phymalodes alni L. 
— —— Sylpha paradoza, p. 5. t. 7, Í. 5. — Nitidula bipunctata L. 
ES Boleti, p. 118.5t. €. f. 9. 
 Cantharis bipunctata, p. 114, t. §, f. 12 (recte f. 11) —  Euzonitis 
guatuorpunctata. PILL. £ MirTP. ab. c. EscHERIcHn. D. E. 
221896. p. 24 : 
ös S uatmornumetata, p. 111 t. 8; T. 13 (reete f. 12) — Euzonitis 
ESÉST guatuorpunctata PiILL. k Mirrp. (4-pumnctata F.) 


sé 


 Lepkészeti kirándulás a czobolyfalvai 
hegyekbe. 


Irta: DR. PAzsiczkY JENŐ. 


és Ragyogó nyári reggelre ébredtünk 1915 junius 17-én. Teljes 
. lepkészeti felszereléssel vígan mentünk az állomásra, a jó báni 
. express" is mintha a rendesnél vígabban prüszkölt volna, a mint a 
meredek pályán Czobolyfalu állomás felé igyekezett. Itt leszálltunk, 
bevártuk, a míg a vonat lassan fölfelé kapaszkodva elhagy, aztán 
nekivágtunk a ezobolyfalvi rétek mentén elhuzódó kis patak mellett 
a nagy útnak. Egy-egy felzavart Melanargia galathea L.. néhány kicsi 

. " Coenonympha Pamphkilus L., egy-egy szorgos Lycaena, majd czikkázó 
Argymiis-ek és sok unalmas Pieris között értünk Trencsén városának 

a mostani háborus idők közepette néhány öreg népfelkelő által őr- 

Éj; zött vízvezetéki forrásához, majd egy ritkás bükkösön át az Erdőipar 
. —— . r.-t. kis vasútja által szegélyezett tisztáshoz, mely az első lepkészeti 


e 8. szerzők ennél a fajnál is valószínűleg tévedésből czitálják a t. 9. 
£ 19, 183-t; ezek a képek azonban a 0urculio salicariac-ra vonatkoznak. 
EÁ zkaég és MITTERPACHER adta névnek a populi F. névvel szemben priori- 
tása lenne, de a sdlicis nevet már előbb LISSÉ is alkalmazta az Orchestes-ek 
egy másik fajára. 

? 4bax parallelepipedus Des. nec Pinc. x Mirrr. — Pilleri nov. nom. 


16 


helyet képviselte volna. Azonban sajnos, ezuttal csak átvonuló hely- 
ként szerepelt — korán volt még. Árnyas, hüvös, mély erdei úton 
mentünk, jobbra erdős hegyoldal, balra mély medrű, gyér vizű kis 
patak, partján magas gyertyán- és jávorfák, melyekre karvastagságú 
iszalag kúszik, hogy legtetejére érve körülnézzen és bontogassa le-. 
nyügöző lombját, fehér virágját. Egy öreg anyóka ér utól, szóba. 
ereszkedünk vele s mikor a korát kérdezzük, egyszerüen a közeli 
sudár fenyőfákra utal, a melyeket ő ültetett, valamikor — fiatal ko- 
rában. Úgy tudjuk csak, hogy túl van a nyolczvanon, a. mikor a . 
, forradalomról" kezd beszélni. Friss léptekkel megy előre és el is 
hagy. Az árnyas úton egy ragyogó Limenitis Poputt L. ? tünt föl, 
a mint a nap egy-egy sugárkévéjében pompázott. Szerencsésen el- 
ejtettük s e feletti örömünkben egy másik, ép petéző 2-nek meg- 
kegyelmeztünk, szinte megilletődéssel nézve, mily gonddal keresi 
meg a kiválasztott levélkét, mint illeszti oda a petét, majd tova röp- 
pen, hogy rövidesen ismét csak visszatérjen — teljesíteni hivatását. 
Oly ragyogó volt az állat csillogó, mély kék színe, oly szinte exoti- 
kusan kápráztató a szárny fonákja, hogy egy pillanatig sem haboz- 


tam az itéletemmel : ez a lepke — tekintve bizarr alakú, színpompás 
hernyóját is — egy szebb, ragyogó világ maradványa, a melyben 


pálma adott hűs árnyékot a forró.nap közepette! Egy szellő kapja 
el ábrándjaim közepette az állatot s vele együtt ábrándjaimai is. 
Az árnyas út további zsákmánya egy Grammesia irigammica HUEN., 
néhány Agrotera nemoralis HB. és 2 darab Semitothisa signaria IB. — 
valamennyien elsők a vármegyében — a többiekről meg sem em- 
lékezvén. IZÉESS 

A második nagy tisztás csak úgy hemzsegett a sok Argynuis 
Niobe L. és különösen változatától az Eris MEIG.-től. Csak úgy ját- 
szottunk velük, nevettük, mily ügyesen tudnak a-háló elől kitérni. 
Akadt még egyéb Argyums is, akadt Zygaena, : Ino, Lycacna, sok 
molyféle, de egyik sem érdemel annyi figyelmet, mint a fenti var. 
Eris néhány példánya. Van ugyanis azok között egy c", a melynek 
felső bal és egy ?, a melynek alsó balszárnyán egy kb. 1:5 mm. 
átmérőjű kerek folytonossági hiány van, a szárnyon magán azonban 
semmi korcsosodás nem észlelhető. Míg azonban a ? illető szárnyá- 
nak rajza teljesen normális, addig a d szárnyrajzai a nyilás körül 
egészen elütők a rendes rajztól, azonkívül a szárny maga vékonyabb, 
kissé átlátszó, gyérebb pikkelyezésű. Sajnos, hogy a jelentékeny 
foltösszefolyásokat a mellékelt kép nem mutatja eléggé, inkább csak 
sejteti. Ezen folytonossági hiány okát kutatva és figyelemmel külö- 
nösen arra, hogy csomós hegesedés, korcsosodás nincs, okvetlenül 
valami kisebb [fajta fürkész, esetleg más, a bábon kívüli állat kár- 
tételét (rágását) kell föltételezni, amely természetesen csak arra volt 


1 7 


elég, hogy állatunkat megsebesítse, de nem arra, hogy azt egyúttal 
tönkre is tegye. Míg azonban a ?-nél a rajzok rendes voltából ki- 
vehetőleg föl kell tennünk, hogy-a pusztítás a bábállapot későbbi 
szakában volt, a mikor a rajzképződés már teljesen ki volt alakulva, 


a 


addig a c-nél nyilvánvaló, hogy a rágás munkája a bábállapot kezdő 


. szakában történt, a mikor a rajzképződés még csak megindulóban 


4 


lévén, az a pusztítás folyamán, illetve okából rendellenesen folytató- 
dott és fejeződött be. Érdekesek ezek a hiányos alakok azért is, mert 
közel fekvő dolog, hogy a báb megsebesítése rendszerint annak el- 
vérzését, elpusztulását vonja maga után. Itt tartom alkalomszerűnek 
megemlékezni gyüjteményem egy Colias edusa F. 9-éről, melynek 
jobb alsó szárnya, valószínűleg szintén fürkészrágás következtében, 
teljesen elvékonyodott, átlátszó és rajztalan, szürkés-sárga színű. 
De eredményezett czobolyfalvai kirándulásom még más, érde- 
kes Argynnis-t 15, azonban már csak a harmadik, magasabban fekvő 
nagy tisztáson, ennek egy kis forrásáztatta, búja virágos részén. 


Mintha csak haditanácsot tartottak volna ott az Argynnis-ek a, Lycaena-k- 
kal! A rengeteg példány közül két Argynnis tünt fel," elfakult, el- 
fehéredett szárnyaival. A mellékelt kép igen szépen tünteti fel a 
szárnyak. egy részére kiterjedő, szabálytalan elfehéredést, melyet 
ezenfelül — az erek sötét színétől eltekintve — nagyrészben a teljes 
rajznélküliség jellemez. A mi rajzot a kép feltüntet, az jelentékeny 
részben a szárny fonákjának áttetsző rajza. Hasonló ezen alakhoz, 
de méreteiben kisebb az elfehéredés azon az alakon, melyet öcsém 
a gömörmegyei Sziliczén ejtett el, de ez már nem a var. Eris MEIG., 
hanem Argynnis Aglaia L. volt. Mi ezen elfehéredés oka ? Az Epine- 
phele Jurtina L. elfehéredését a nedves időjárásra vezetik vissza. Ez 
tény is lehet, mert a folyó évi esős nyáron több ily Epinephele jutott 
birtokomba, de az én Argynnis-eim albinismusát lehetetlen a nedves 
évszakra visszavezetni, mert itt a folyó évi május és junius hava oly 
száraz volt, hogy az valósággal rendellenesség számba ment. Fürkész 
pusztítással alig lehet ez esetben dolgunk s így ha már a nedvesség 


— 
co 


hatásának vitatása mellett akarunk megmaradni, legfeljebb azt tehet- 
jük fel, hogy a bábok az említett forrásáthatotta, nedves föld köz- 
vetlen közelében voltak s a hatást a búja, sűrű növényzet sötét hü- 
vössége is fokozhatta. Mindenesetre érdekes kérdés, mellyel más 
szaktársak 15 foglalkozhatnának. 

Hogy pedig a megkezdett kirándulás-leírást be is fejezzem, 
röviden utalok a réti bogáncs piros virágán nagy számmal legelésző 
Mithymia imbecilla F.-ra, egy az ebédünknél röviden vizittelő Lymeni- 
tis Camilla L.-ra, egy, talán nem is kivételesen, kökény bokron fala- 
tozó Calocampa exoleta hernyóra és végtelenül üdítő epermezőkön 
keresztül hazavezetem rovarász köllégáimat. 


A gabona és a liszt megóvása. 


Irta: JABLONOWSKI JÓZSEF.1! 


Rosszul imádkoztunk és rosszul dolgoztunk a mindennapi ke- 
nyérért s a mi a legnagyobb bajunk, hogy legrosszabbul gazdálko- 
dunk vele, mert a mi mindezek ellenére mégis birtokunkba jutott 
belőle, annak is rosszul viseljük gondját... Nyilvánosságra csak 
nagy ritkán jut egy-egy példa, hogy mennyi liszt ment veszendőbe 
és hogy a kapkodó elkeseredés hiába igyekezett menteni valamit 


belőle: az elromlott lisztből bizony csak rossz, ehetetlen kenyér sült !. 


Elkésett dolog, hogy e felett most panasz i Mindenképpen 
rosszul vagyunk nevelve s a miként nem tudunk élni a béke áldá- 
sával, azonképpen fej nélkül kapkodunk ide-oda most. Azért, mert 
le kellett némi mértékben mondanunk a bőség ama kényelméről, a 
melyhez a béke hosszú áldása hozzászoktatott, még nem következik 
az, hogy éhen is halunk. A mai nagy idők parancsa azt követeli, 
hogy gondosak és kevésbé önzők legyünk. 

Ma senki sem fogja ugyan elitélni azokat, a kik nem félelem- 
ből, hanem inkább józan gondoskodásból gabonát, lisztet szereztek, 
hogy tartalékszükségletük legyen ama napokban, a mikor az időnk- 
ben kikerülhetetlen forgalmi és más zavar miatt nem juthatnak a 
mindennapi kenyérhez. A ki azonban többet halmozott össze, mint 
a mennyire szüksége lesz, vagy a ki a szerzett gabonának, liszt- 
nek nem viseli gondját s az kezén elromlik, az bizony elitélni 
való dolgot cselekedett. Iz elpazarolta akár gondatlanságból, akár 
tudatlanságból azt, a mit ezután már csak mások megkárosításával 
pótolhat ki. Már pedig mind a gabonát, mind a lisztet felette sok 


1 Szerzőnek ez a czikke a , Budapesti Hirlap" 1915. évi deezember 


25-iki számában jelent meg, fontosságánál fogva hasznosnak véljük annak 
folyóiratunkban való közlését is. — Szerk. 


kút latna tbes 


TNS 


19 


ellenség és veszedelem fenyegeti s ez a veszedelem annál nagyobb, 
mennél avatatlanabb az, a kinek kezébe a gabona és a liszt került. 
Az elmult esős nyár, sajnos, nem kedvezett az aratásnak s ennek 
következménye volt, hogy a gazda nem szállíthatott mindig és min- 
denütt a molnárnak jó és kifogástalan minőségű száraz gabonát s. 
az ilyen gabonának a lisztje soha sem az, mint ama gabonáé, a me- 
lyet a mi áldott meleg nyarunk és rögünk rendesen érlel ! 

Hogy felsoroljam rendre mindama veszedelmet, a mely az el- 
tett gabonát és a lisztet fenyegeti, az lehetetlen: be kell érnem ez- 
uttal néhány főbb figyelmeztetéssel. I 

Az eltett gabona, legyen az akár búza, akár rozs vagy más 
kenyérnek való mag, első veszedelme a gabonazsizsik s a ga- 
bonamoly. A ki a raktározott gabonának foglalkozásszerűen viseli 
gondját, az tudja, hogy ezek milyen kártevők, de a kinek valóban 
csak eltett kevés gabonáról kell gondoskodnia, az nem sejti, hogy 

."— nem említve a többi gabonaellenséget — már ez a két rovar 15 
mennyi bajt okozhat. Mind a gabonazsizsik, mind a gabonamoly ma 
igen gyakori, mert a sok, rossz helyre dugott, rejtett, rosszul gon- 
dozott gabona nemcsak egy éve szaporította el ezt az ellenséget, 
hanem gondoskodik is róluk, hogy újabb, több, kedvezőbb tenyésző 
helyet találjanak. Ma nincsen sok munkás, hogy a nagyobb mag- 
tárainkban rendet, tisztaságot tartson; a szállításhoz való gabonás 
zsák, a hogy jön, akként megy tovább is, viszi a zsizsiket, a moly- 
hernyót oda, a hol talán még nincs. Vasuti szállító eszközeink ama 
tisztasága, a mely a háború előtt éppen e zsizsik dolgában majdnem 
mindenütt példás volt, ma nem érhető el, mert sok gabonaszállító 
kocsi folyton és messze úton van, ritkán takarítható, mert alapos 
takarítás ezéljából nem vonható ki a forgalomból. A takarító sze- 
mélyzet is kevés. Még nagyobb baj, hogy a ki megvette a neki ki- 
járó búzát, az nem tudja, hol tartsa. Levegőtől nem járt, szűk, gvak- 
. ran nedves és nem mindig tiszta, idegen szagtól nem mentes helyre 
sokszor zsákostul rejti a gabonáját, a mely talán már feladáskor akár 
zsizsikes, vagy molyos, akár nem eléggé száraz lehetett. Az ilyen 
kenyérmag megdohosodik, megpenészedik s a zsizsik, meg a moly 
tönkre őrli, ámbár az ilyen gabona már akkor is oda volt, a mikor 
a dohosság erőt vett rajta. 

A kinek tehát gabonája van, az jól teszi, ha mennél gyakrab- 
ban utána néz, vajjon száraz-e az, nem meleg-e, nem dohos-büzös-e, 
nincs-e benne zsizsik, meg molyhernyó, avagy már rágott szem is ? 
Ha nincsen baj, tarthatja azt továbbra is száraz, levegős helyen 
zsákban, de nem árt, sőt szükséges is, ha azt 2—3 hónapi időközök- 
ben — kivált nyáron — meg-megrostálja. Ha nedves, szárítsa ki; 
ha valami kezdődő idegen, szokatlan szagot érez rajta s nem bizo- 


20 


nyos benne, hogy vajjon az az illető gabona jellemző szaga, lér- 
"dezze meg a hozzáértőt. A kezdődő dohosságot még orvosolhatja 
némileg a gyors szárítás, a tartós szellőztetés és a rostálás, vagy ha 
nagyobb mennyiségről van szó, a gyakori lapátolás ;. de a mely ga- 
:bona már igen dohos, vagy éppenséggel penészes, csomós, az már 
oda van és még állati takarmánynak sem való. 

Ha zsizsikes, molyos a gabona, azt is gyakran kell rostálni, 
sőt olykor több napra ki is kell teregetni, megkeverni, hogy a zsi- 
zsik, meg molyhernyó a zaklatás-keverés folytán vándoroljanak ki 
belőle. A kivándorló rovarokat összeszedjük, megöljük, a gabonát, 
ha száraz és nincs baja, úgy tesszük el, mint azt fönnebb láttuk. 
Egyebet a mai korlátolt munkaerőtől ne várjuk és ne követeljünk ! 

A mi a lisztet illeti, az annál inkább szenvedhet, ha már 
hibás magból való. A mely gabona már kissé dohos vagy csirás volt, 
az abból való liszt azért romlékonyabb, mert az őrléssel megalasz- 
tott dohosodás, penészedés folytathatódik tovább akkor is, ha e liszt 
zsákban, ládában vagy más zárt helyen van. Baj fenyegeti, ha bele- 
kerül a lisztmoly, vagy ha megatkásodik. A lisztmoly legtöbbször a 
gőzmalomban, néha, kivált a meleg nyáron, a lisztraktárban kerülhet 
a lisztbe. Hibás lehet a lisztzsák, mert molyosam visszakerülhet a 
malomba és a raktárba. Itt megtöltik azt tiszta liszttel s így küldik 
tovább, nem sejtve, hogy a liszttel útra kelt a baj is. Az ilyen baj. 
szintén a munkáshiány miatt ma sokkal gyakoribb, mint máskor, a. 
mikor a molnár meg a raktáros mindent elkövetnek, hogy tisztán 
tartsák a molytól a malmot, a raktárt és a zsákot. Ama panaszok- 
nak, a melyeket most hallunk, hogy a házilag sütött kenyér 
néha igen nyulós, olykor szinte csirizes, oka nem mindig a 9ga- 
bona csirás voltában rejlik, hanem gyakran a liszt molyosságában 
van. A gondos háziasszony, a ki lisztjét a kenyérsütés előtt meg- 
szitáltatja, rátalálhat e bajra, mert a szitában maradt csomók között 
lehet kisebb-nagyobb, esetleg almakukacz nagyságú, fehértestű her- 
nyók, vagy ha már az nincs, akkor a nehezen szétváló lisztesomók 
hernyószállal-szövettel összevissza vannak kötözve. A meg nem szi- 
tált lisztben levő hernyóbőr, hernyópiszok, hernyószövedék a liszt- 
ben egyébként nem igen vehető észre, de mégis káros hatású, mert 
bajt okoz a tésztában keléskor és a sülő kenyérben egyaránt. 

Atkás a liszt legtöbbször azért, mert vagy piszkos volt a zsák 
és a láda, a melybe a liszt belekerült, vagy piszkos a környezet, a. 
hol azt tartják. Ne feledjük, hogy a lisztnek tulajdonképpen nincsen 
olyan atkája, a mely csakis a lisztben élne. A tudomány emleget 
ugyan egy lisztatkát (Aleurobius farinae K.), meg egy sajtatkát (7y- 
roglyphus siro L.). De az élet sokszor czifrán bánik el tudásunkkal 
és csetiinkben is megteszi azt, hogy a sajtatka nem ritka a liszt- 


21 


ben, a lisztatka pedig gyakori a régi, romló sajtban, mind a 
kettő pedig majdnem közönséges minden piszokban: [át még a többi 
.sok atkafaj. Mennyi él belőle a liszt- és sajtatkával együtt a romló 
élelmiszeren, a rosszul eltartott aszaltgyümölesön, a lőzelékfélén, a 
. kevéssé gondozott füstölt huson és sok máson, a mely atka mind 
egy-kettőre belekerülhet a lisztbe, ha azt magára hagyják, ha nem 
légjárta és nem világos helyen tartják. Egy félmaréknyi romlott, 
méd liszt atkája, ha összekeverődik az új, friss liszttel, elég, hogy 
azt egy-két hónap alatt tönkretegye. Tapasztalásból tudok pél-. 
dául egy esetet, hogy rossz kerevet (divány) lószőrében és ugyanott 
a lisztben is ugyamaz az atkafaj élt; a kerevet a nedves fal mellett 
tele volt penésszel, a liszt pedig a szűk, fojtós levegőjű kamarában 
már ugyancsak megdohosodott és mindkettőben millió-billiószámra 
nyüzsgött az atkasereg ! 

I A tanulság ebből az, hogy a lisztet 185- csak tiszta, JÓT 
kilkefeélt zsákban, kimosott és napon vagy más jól kiszá- 
rított ládában tartsuk és göndunk legyen, hogy ott is járhassa 
a levegő, mert ne feledjük, hogy a liszt is él és lélekzik ám s neki 
. 18 szüksége van az üde, folyton felfrissülő levegőre. 

Ha az egészséges lisztet száraz helyen tartjuk, ha kivált a 
kezdetben meg is szitáljuk, ládáját, zsákját kitalkarítjuk, kiszellőztet- 
. jük, megszárítjuk, akkor nagyban csökkentjük a baj lehetőségét. 
Az atka a száraz helyen mind elpusztul. Későbben a szitálás nem 
volna szükséges, de mert a moly folyton úton van s az atka, ha nem 
is repülhet, de gyalogszerrel s más kinálkozó alkalmatosságon szin- 
tén elvándorolhat s így az ezektől az állatoktól eredő baj folyton 
fenyegeti mind a gabonát, mind a lisztet; azért ha meg volt okolva 
a gondosság a béke napjaiban, mennyire megokoltabb az ma, a mi- 
kor minden gabonaszem, minden csipetnyi liszt drága s a 
mikor minderre oly nagy szükségünk van! 

VFéregirtót s egyéb anyagot, a melynek alkalmazása különös 
tudást, sok munkát kiván, vagy a melyhez külön berendezés kell, 
ma nem alkalmazhatunk. Szerencsére nincs is arra szüksége annak, 
a ki gondos és folyton figyelemmel kiséri, hogy gabonájával, liszt- 
jével mi történik ? Idejekorán való rostálás, szitálás, ha kell szárítás, 
kiteregetés és alapos szellőztetés, száraz, levegős helyen való eltar- 
tás az, mely minden meglepetést megelőzhet. 

. . . I szerint, ha már rosszul imádkoztunk, ha rosszul dolgoz- 
tunk a mindennapi kenyérért s ha mindezeken felül rosszul gazdál- 
kodtunk is vele: viseljük legalább jól gondját annak, a mi mindezelz 
ellenére mégis birtokrészül jutott nekünk, hogy gondatlanságunk 
miatt ne érhessen baj bennünket is, másokat Is. 


[60 


A veresnyakú árpabogár (Lema melanopus 
L.) életmódja és írtása. 
Irta: KApocsa GYUuta. 


III. ; 
Védekezés a veresnyakú árpabogár ellen. — A védekezés ez 
ellen a kártevő ellen részben erőművi, részben vegyszerekkel történik. 


A) Védekezés erőművi úton. 

Kaszálás. — Mikor a mult század nyolczvanas éveinek végén 
a Eema melanopus L. támadásai ellen a gazdák tanácsért fordultak a 
szakemberekhez, ezek első sorban a foltnak lekaszálását ajánlották. 
Az akkori útmutatások szerint a baj ellen csak a megtámadott folt- 
nak idejekorán való lekaszálása és a lekaszált árpának vagy zabnak 
marhával való feletetése által sikerült eddig eredményre jutmi. Minél 
tovább habozik a gazda a lekaszálással, annál nagyobbmérvű lesz a 
károsítás. Ha a lekaszált zab és árpa a szántóföldről elvitetik. 9on- 
doskodni kell arról, hogy a levelekkel együtt a rovarok is eltávolít: 
tassanak. A lekaszálás után az árpát és zabot azonnal el kell vitetn) 
a szántóföldről, vigyázva arra, hogy a lárvák le ne hulljanak a még 
tiszta vetésre. Ha ott hagynók egy ideig a lekaszált gabonát a föl- 
dön heverni, a lárvák csakhamar átvándorolnának a lábon álló ve- 
tésre s így tulajdonképpen hiába való munkát végeztünk volna. 

Kétségen kívül ott, a hol a baj csak kis mértékben, néhány 
kisebb folton fordul elő, az idejében való lekaszálással ezélt érhetünk 
el, különösen akkor, ha az elhordás után szalmát vagy polyvát hin- 
tünk a lekaszált területre és meggyujtjuk, hogy a lehullott lárvák 
elpusztuljanak. Minél korábban végezzük ezt a kaszálást, annál 
kisebb a folt, tehát annál kevesebb a veszteségünk a lekaszálás ré- 
vén. Ha az ilyen folt lekaszálását későbbre hagyjuk, a nagyobb testű 
lárvák a kaszát annyira , elzsirosítják", hogy alig fog. A lekaszált. 
gabonát a marha zölden nem eszi meg, ellenben szárazon, széna 
alakjában szívesen fogyasztja el. 

Árkolás. — 1891-ben LöcHERER ajánlja, hogy mihelyt szembe- 
tünnek a lárvarágta foltok, azonnal hányassunk az ilyen foltok körül 
egy széles, barázdaszerű árkot olyformán, hogy a kikerült földet a 
folt felőli oldalra hányassuk, míg a barázdának az ép vetés felé eső 
széle meredek és függélyes, az alja pedig síma legyen. Ezen eljá- 
rásnak "az lenne a czélja, hogy a nyálkás rovarok meg legyenek 
gátolva a védősánez folytán a tovaterjedésben, mire elpusztulnak. 


1 Lásd: Rovartari Lapok. XXII, 1915, p. 107—123 és 154—170. 


23 


Mindenesetre az eszme nem rossz és jól készített árokkal a folt to- 
vább terjedését meg is gátolhatjuk ; azonban nem tekintve azt, hogy 
kezdetben nehéz a foltnak éles körülhatárolása, az ilyen árok készí- 
tése sok bajjal járna és költséges volna. Nagyobb foltoknál pedig 
semmiesetre sem volna czélszerű. Kisebb foltoknál viszont a kaszá- 
lás megfelelőbb és olcsóbb. Végezetül a kártevő irtásánál nem egyedül 
a kártevő elpusztítása a czélunk, hanem az is, hogy a megtámadott 
növényt is, amennyire lehet, megmentsük a számunkra. 

Sszedetés. — Furcsaságképpen említem csak meg, hogy ilyen 
módon is megpróbálták már a rovart pusztítani. A keszthelyi Gazda- 
sági Tanintézet gazdaságában 1389-ben, a mikor a bogár ott először 
jelentkezett, a feltünő fehér foltokon napszámosokkal szedették a 
lárvákat. 

síma hengerrel próbálkozott meg 1889-ben LöcHERER, ki 
végignyomatta a fertőzött foltokat, de eredményt nem ért el. 

Tövisboronálás. — A fertőzött területnek tövisboronával való 
végigjáratása azt ezélozza, hogy a lárvák megsérüljenek és így el- 
pusztuljanak. ZaLrxka 1889-ben a debreczeni (Gazdasági Tanintézet 
gazdaságában tett ilyen eljárással kisérletet, mellyel ha nem is irtotta 
ki teljesen a lárvákat, de legalább erősen meggyérítette. A tövis- 
borona mellett, ha kisebb területről van szó, elvégzi a munkát .az 
asszonyi szerszám": a seprő is, ha ezzel alaposan leseprűzzük a 
lárvákat. Ilyen eljárás mellett Kukony megmentett 1891-ben 25 hold 
árpát és 24 hold zabot. Moxkngy ezt az eljárást két éven át alkalmazta, 
de csak részben ért el sikert. A rovarnak részletesebben ismertetett 
életmódjából, azt hiszem, eléggé megmagyarázhatja. mindenki magá- 
nak, hogy miért nem érhetünk czélt a tövisboronálással? A lárvák 
leseprűzése hiába való, mert rövid idő mulva újra felmásznak a nö- 
vényekre. megsérülés pedig csak elenyészően kevés számú lárvát 
érhet, főleg a sűrűbb vetésben s merem hinni, hogy az ilymódon 
elpusztult lárvák — ha életben maradnak — korántsem okoztak 
volna annyi kárt a vetésben, mint az emberek s állatok s a szerszám 
a vetés letaposása, megszaggatása által 

Hálózás. — Az egyedüli eljárás, mely kiváló figyelmet érde- 
mel s mely sokszor megbízhatóbb, mint a költséges s az időjárás 
szeszélyeitől nagyban függő permetezési eljárások, a hálózás, melyet 
első ízben HoRvárm ajánlott. A hálózás a tavasszal csapatokban 
összegyülekező bogarak összefogdosásában áll. A bogarakat olyan 
hálókkai, a milyeneket a lepkegyüjtők használnak, csakhogy valami- 
vel nagyobbak és erősebbek s erős vászonból készültek — össze- 
fogdossuk, azután petróleumos vízbe fojtjuk. Ilyen módon temérdek 
bogarat lehet összefogdosni és megölni, mielőtt még petéiket lerak- 
ták volna. Egyébként a hálózás a rovarirtás terén nem is új dolog, 


24 


régebb idő óta nagy -sikerrel hasznárják gazdáink a luczernásokban. 
és herésekben a különféle kártevő bogarak : lueczernabogár ( Gonioctena 
sexpunctata Pz.), luczernaböde (Eptlachna globosa Scns.), kis barkó 
(Sitones), ápionok stb. összefogdosására. A hálózást addig kell elvé- 
gezni, mielőtt még a bogarak petéiket lerakták volna. Tudjuk a bo- 
garak életmódjából, hogy eleinte nagyobb csapatokba gyülekeznek 
össze s csak azután párosodnak és rakják le a petéiket. A bogarak 
megjelenése nem lévén határozott időponthoz kötve, a gazdának ma- 
gának kell állandóan figyelnie a vetését, mikor jelennek meg a bo-. 
garak s hol telepednek le? Említettem a bogarak tavaszi megjele- 
nésének tárgyalásakor, hogy néha, mikor nagy tömegekben jelent- 
keznek, nem mindjárt oszolnak szét csapatokba, hanem mintegy meg- 
várják a később előkerülő társaikat ís s csak azután oszolnak szét 
kisebb-nagyobb csapatokba. Ilyenkor tehát állandóan résen kell lenni 
s figyelni a bogarakat. Egy-két nap mulva ez a csapatokba szét- 
oszlás bekövetkezik. Mikor azután a bogarak csapatokban már le- 
telepedtek a vetésünkbe, a fertőzött helyeket karóval megjelöljük s 
lehetőleg azonnal hozzáfogunk, kellő számú munkással; a hálózáshoz. 
A hálózást tervszerűen és ügyes beosztással kell végezni, mert ilyen- 
kor minden percznyi idő drága, de másrészt a kapkodás, tervszerűt- 
lenség, a mellett hogy költséges, csak részben vezethet  SIkerre. 
A hálózás sikere és olcsósága első sorban a pontos megfigyeléstől 
és az idejében s elegendő számú munkással történő végrehajtástól - 
függ. Legalkalmasabb a hálózást reggel, a harmat felszállta után, 9 
óra tájban kezdeni s folytatni mindaddig, míg a bogár a zavarásra 
felrepül. A déli órákban napos, meleg időben a bogár igen élénk s 
a legkisebb zavarásra felrepül. Ilyenkor nem szabad hálóznmi, külön- 
ben szétzavarjuk. Borús, hűvös időben lehet a déli órákban is foly- 
tatni a hálózást. Délután 3 óra felé újból megkezdhetjük a munkát 
és folytathatjuk estig. ; 

A. hálózó napszámosok a hálóval jobbra-balra kaszálva, a bo- 
garakat belemeregetik a hálójukba. Nem szabad kapkodniok, a nö- 
vényeket erősen ütögetniök, mert akkor a bogarak nagy része a 
földre s nem a hálóba hull, másrészt pedig a növényekben is kár 
esik. Leghelyesebben cselekszik az a munkás, a ki lassan, egyenle- 
tesen, lépésről lépésre haladva előre, mereget a hálójával s a hálót 
olyanformán tartja, hogy annak szája csak. keveset essék rézsútosan 
a föld színéhez, hogy így a gyengén megrázott növényekről lehulló 
bogarak mind a hálóba essenek bele. Természetesen egy-egy foltot 
többször kell meghálóznunk. Az első hálózás után várjunk mindio 
egy rövidebb ideig, hogy addigra a földre lehullott bogarak ismét 
felmásszanak a növényekre. Tudva azt, hogy a bogarak megjelenése 
nem szabályos s egyes csapatok csak későbben jelentkeznek, figyel- 


met kell fordítani arra is, hogy az ilyen később jelentkező rajok se 
maradjanak hálózatlanul. Bár ilyen megkésések és korábban jelent- 
 kezések minden évben előfordulnak, mégis a bogarak zöme rend- 
szerint egyidőben jelenik meg. A korábbi és későbbi csapatokkal 
könnyebben birkózhatunk meg. 


Minden. csapat hálózó ember után — a kik egymásután. ka- 
szások módjára követik egymást — egy ember jár egy harmadnyira 


vízzel megtöltött edénnyel, melynek tetején vékony petróleum-, vagy 
olajréteg úszik s ebbe tölük időnkint a munkások az összefogott 
bogarakat. A bogarak itt csakhamar megfulladnak s mikor az edény 
már meglehetősen tele van bogárral, egy mélyebb gödörbe hányják 
s leföldelik, vagy a trágyalébe öntik ki azokat. Gondosan keresztül- 
vitt hálózás úgyszólván teljesen elejét veszi a fenyegető veszélynek. 
Az eddigi tapasztalatok szerint ott, a hol a hálózást pontosan vég- 
zik. semmi kár sem tapasztalható. A gondosan és szakszerűen végre- 
hajtott hálózás igen sok esetben teljes sikerre vezethet, mert a mi 
kevés bogár elmarad, vagy elkerüli figyelmünket, nagyobb kárt nem 
fog okozni lárvakorában. Ha pedig itt-ott mégis akadnánk egy-egy 
számottevő foltra. a később ismertetendő permetezéssel, mint pótló 
eljárással, megmenthetjük ezeket a foltokat is. 


byVvédekezés vegyi szerekkel. 

. Kégebben kisérletek történtek a megtámadott vetésnek mész- 
hamuval, mészporral, hamuval, trágyagipszporral és naftalinnal való 
behintésével. A mészhamuval beszórt vetésben a pusztulás alább 
szállt, a vetés (zab) valamelyest helyrejön, de gyenge termést ad. 
Sikerrel járt az a kisérlet is, hogy este, a mikor erős .harmat van, 
szórtak apróra tört oltatlan meszet, jól sűrűen, a fertőzött foltokra. 
Biz a mészpor az éjjeli nedvesség által , forrásba" jövén, a lárvákat 
elpusztítja. Siker nélkül próbálkoztak trágyagipszpor szétszórásával. 

Lovassv 1892-ben Keszthelyen nagyobb szabású kisérletet vé- 
gezett a veresnyakú árpabogár lárvái ellen. Az addig ajánlott sze- 
reket mind kipróbálta s így ezek között az oltatlan mészport, 
hamut és naftalint is. Iárom egyenletesen ellepett területet, 
. külön-külön mindegyiket, utóbbi szerekkel gondosan behintetett, 
azonban sem a mészpor, sem a hamu, sem a naftalin nem ölte meg 
a lárvákat. : 

A mészport a meztelen csigák (Limac agrestis L.) ellen szok- 
ták használni gazdáink. A mész a csigák nedves váladékát magába 
szívja s így azokat újabb nedvelválasztásra készteti. Ez a nedveivá- 
lasztás bőséges, mert a csiga így akar védekezni. Mikor azután ké- 
sőbb ebből az összefüggő nyálkás takaróból kilép s ismét mészpor- 
ral érintkezik, már nincs ereje, hogy rövid idő mulva újabb váladé- 


26" 


kot választhasson ki s mert a nedvesség életfeltétele, — összezsugo- 
rodik s azért elpusztul. Ez a tapasztalat irányíthatta gazdáinkat, a. 
midőn a veresnyakú árpabogár lárvái ellen, minthogy ezek is nyál- 
kások (a népies nevük is: .csiga"), az oltatlaú mészport kezdték 
használni. Csakhogy tudjuk, hogy utóbbiaknál a nyálkás váladék 
egészen más eredetű s így a mésznek, hamunak stb.-nek nedvszívó 
és maró tulajdonsága utóbbira nézve vészthozó sem lehet. 

ticzinuszliszttel való behintés. — A közönséges riczinus 
(Tticinus communis L.) magjából gyártott riczinusolajnak egyik fontos 
aikotó része a ricin, egy, a vérre ható, erős méreg, mely az ember 
és gerinczes állatok halálát is okozhatja, ha kelleténél nagyobb 
mennyiségben jut az olajban a bélcsatornába. A riczinusolajgyártás- 
nak egyik mellékterméke : a riczinuspogácsa éppen emiatt nem nyer 
olyan alkalmazást a gazdaságban, mint pl. a lenmagból készült len- 
magpogácsa. A ricinnek egy része a pogácsában benmarad s így 
már régebb idő óta kisértett a törekvés, hogy lisztté őrölve a kár- 
tékony rovarok ellen legyen használható. Egyesek a drótférgek ellen 
ajánlották, mások a répafonálféreg (Heterodera Schachtii) ellen. Ter- 
mészetesen felmerült a veresnyakú árpabogár lárvái ellen való alkal- 
mazásának gondolata is. Legelső ízben még 1897-ben a Temesvár 
melletti Vadászerdőn próbálták ki és pedig kiváló eredménnyel. 
A Rovartani Állomás részéről a következő évben végzett kisérletek 
ezt azonban nem tudták igazolni. 

Permetezés rézgáliczezal. — Mióta a rézgáliczot az or- 
szágban széltiben-hosszában használják a gazdáink a szőlő liszt- 
harmatja ellen és pedig sikerrel, megszokott dolog, hogy azzal pró- 
bálkoznak meg legelébb mindenféle rovar- és gombaokozta betegség 
ellen. Pedig a milyen jó szer egyes gombaokozta betegségek ellen, 
olyan keveset árt a rovaroknak. Természetesen a Lema melanopus L. 
lárvái ellen is számtalan esetben megkisérelték már használni. Kisér- 
leteztek 29/0-os rézgáliczoldattal, majd 3"/v-ossal, de természetesen 
eredmény nélkül. 

Permetezés pyrethrum-kivonattal. — Valamikor a pyre- 
"thrum alkoholos kivonatával, melyet entomoktin, zacherlin- 
tinktura néven ismertek gazdáink, sikerrel védekeztünk a honvéd- 
bogár (Euomoscelis adonidis PaLL.) fekete lárvái ellen s így termé- 
szetesen felmerült a ZLema melanopus lárvái ellen való használatának 
gondolata is. SaJó 1892-ben 2:59/0-os oldatban (vagyis 100 liter víz- 
ben 2:5 litert higítva) próbálta ki s az. eredmény az volt, hogy ott, 
a hol a folyadékot bőven, szinte pazarolva alkalmaztatta, a lárvák 
150/0-a tönkrement, ellenben kisebb mennyiségben alkalmazva, az 
eredmény csak középszerű volt. A pyrethrum közvetetlen ölő szer, 
tehát az állatot érintenie kell, csak úgy hat. "Tekintetbe véve azon- 


2T 


ban azt, hogy a lárvák nappal a vetés alsó részében tartózkodnak, 
magasabb vetésben igen nagy gondot okoz az állatok megpermete- 
zése s ha sikert akarunk elérni, sok folyadék pazarlódik el, pedig a 
pyrethrum drága szer, a miért lassanként mind kevesebben hasz- 
nálták s ma már ezért nem is gyártják. 

Permetezés petróleum-emulzióval. — Mint a pyrethrum, 
ez 15 közvetetlenül ölő szer, melyet több, főleg a gyümölcsös kertben 
kárt tevő rovar ellen, így pl. a levéltetvek (A4Aplis-ok) ellen ma is 
sikerrel használnak. A petróleum-emulziót a Lema-lárvák ellen első 
ízben 1891-ben  Vadászerdőn (Temes vm.) próbálták ki és pedig igen 
jó eredménnyel, a mennyiben ezzel a vegyülékkel az árpa- és zab- 
táblákon mutatkozó foltokat öntözve 2—3 nap alatt ott a Lema tel- 
jesen elpusztult. Keszthelyen a petróleum-emulzióval végzett kisérle- 
tek nem mutattak sikert, a lárvák teljes épségben tovább éltek. 
A petróleum-emulzió is közvetetlenül ható szer lévén, alkalmazása 
. ugyanolyan nehézségekbe ütközik, mint az előbb tárgyalt szer. 

Permetezés sehweinfurti zölddel. — A sechweinfurti zöld 
erős arzéntartalmú méreg lévén, kellő óvatosság mellett, mint rovar- 
ölő szer, sikerrel használható. Így legnagyobb az alkalmazása az 
almamoly (Curpocapsa pomonella L.) ellen, de alkalmazható a legtöbb. 
levélrágó rovar ellen is. A bepermetezett részekből rágó rovarok, a 
méreg a bélcsatornájukba jutván, elpusztulnak. SaJó 1892-ben Nagy- 
Zsámban (Temes vm.) többféle erősségben próbálta ki, így 100 liter 
vízhez 50, 80, 125 és 133 gr. schweinfurti zöldet vett s hogy- az 
anyag jobban tapadjon, még körülbelül 3-5 liter silányabb lisztet is 
kevert az oldatba, azonban az eredmény igen gyenge volt, a lárvák- 
ból kevés pusztult el. Ezzel szemben az orosz szerzők mind ajánl- 
ják, így Vassiniev a klórbárium (59/0-os oldatban) és dohánylúg- 
kivonat (1—29/0) mellett 0-17—0-2"/0-os arányban (100 liter vízre 
17—200 er.) és 0690 (600 gr.) frissen oltott mésszel keverve ajánlja 
a permetezéshez, MoxRzEckKI párisi zöld alakjában ajánlja és pedig 
a következőképen : 1 font (400 gr.) párisi zöld, 3 font (1200 gr.) ol- 
tatlan mész belekeverendő 20 akó (300 kg.) vízbe; SuDEIkIs a klór- 
bárium (390) mellett csak zöldet ajánl következő előírással: 1 uncia 
(211 er.) zöld, 3 uncia (93-3 gr.) frissen oltott mész és 6 gallon (1 
gallon angol mérték szerint 451 I., amerikai mérték szerint 3-78 I.) víz. 

Permetezés dohánylúgkivonattal (thanaton-nalj). — 
A Rovartani Állomás által 1892-ben végzett permetezési kisérletek 
alkalmával a thanaton nyerte el az első díjat. Mint olyan erős méreg, 
mely mérgező hatását hosszabb ideig megtartja s így a megperme- 
tezett levélből több nap mulva rágó lárva is elpusztul, továbbá mint 
olyan szer, mely közvetetlenmül is ölő hatású (a levéltetvek ellen 
is ezen tulajdonsága révén használatos), valamint hogy a vízben 


2 


14 


könnyen oldódik s alkalmazása egyszerű, mindenképpen alkalmasnak 
mutatkozott arra, hogy mint elsőrendű védekezési szer általános elter- 
jedésnek örvendjen. Az akkori thanaton nikotintartalma 1-5 90 volt s így 
20/0-os alkalmazásban (100 liter vízben 2 kg. feloldva) is már kiváló 
eredményt adott a veresnyakú árpabogár lárvái ellen. Csakhogy — mi- 
ként már említettem — a thanaton nikotintartalma a későbbi időkben 
nagyon alászállt s a mi még nagyobb baj, ingadozó lett, azonkívül pe- 
dig a thanaton is igen megfogyatkozott, úgy hogy csak nehezen 1e- 
hetett kapni. A ki mégis be tudta szerezni, ezélt nem ért vele, mert a 
kevés nikotintartalma folytán rovarölő hatása is gyenge volt. I bajok 
tették szükségessé az újabb védekezési kisérleteket újabb szerekkel. 


különfélék. 
Reitter Ödön 70. születésnapja. — -1915. évi október 29-én 


ünnepelte REITTER Öpövs Paskauban 70. születésnapját, mely alka-. 
] ; ; 


lommal munkatársai és tisztelői ünnepi munkálattal lepték meg. TEz 
a munka egyúttal a , Wiener Entomologisehe Zeitung: 19153. évi 
kötetének utolsó három füzetét is képezi. Hogy REITTER milyen ér- 
demes működést fejtett ki, kitünik abból az összeállításból, mely 
1869-től 1915-ig megjelent munkáit felsorolja. Ebből láthatjuk, hogy 
47 év alatt nem kevesebb mint 949 kisebb-nagyobb munka került ki 
tolla alól. Ugyancsak nagy érdeklődésre tarthat számot az az Össze- 


állítás, mely az általa 1903—1915-ig leírt bogarakat sorolja fel. Ebből, . 


valamint az ezt megelőző két régebben megjelent hasonló tárgyú 
összeállításból kitünik, hogy REIrrER ezideig 995 új nemet és alnemet, 


6296 új fajt és 1105 fajváltozatot írt le. Az ünnepi munkaba a kö- . 


vetkezők írtak eziklket: BECKER, BERNHAUER, BERGROTH, BREIT, ÖZIZEK, 
FLEISCHER, HEIKERTINGER, HELLER, HErscHŐHko, HICKER, HOLDHAVS, MEYER, 
MÜLLER, NETOLITZKY,  PETRI, SOHMITZ, SCHUSTOR, SPAEDE, WANKA, WASz 
MANN. WINGELMÜLLER És WINKLER. 3 CSIKI. 
Heyden Lukács halála, — 1915. évi szeptember 13-án elhúnyt 
a Majna melletti Frankfurtban 78 éves korában a német bogarászok 
nesztora DR. HeypEws Lukács tanár. HeypEws európaszerte ismert 
szaktekintély volt, kinek neve nemcsak számos értekezése, hanem 
főleg a közkézen forgó európai bogárkatalogus alapján volt ismere- 
tes, melyet REITTER és WEIrsr-val szerkesztett. A mult évszáz 60-as 
és T0-es éveiben számos utazást tett Európa különböző országaiba, 
hogy egyes vidékek bogarait összegyüjtse, így megfordult Svájcz- 
ban, Spanyolországban, Portugáliában és Magyarországon. Gyüjté- 
seiről azután rendesen beszámolt. Szűkebb hazája egy biologiai jegy- 
zetekkel ellátott jó bogárkatalógust köszönhet neki, mely már máso- 
dik kiadásban jelent meg. Ugyancsak nagy haszonnal forgatják 


pöNGYT ÉRE TEK 


29 


szibériai bogárkatalógusát, mely azonban Szibérián kívül kiterjed a 
szomszédos Mongolia és Turkesztán faunájára is. HEYDEN nagy érde- 
meket szerzett magának hazájában azzal is, hogy ő vezette a Rajna- 
melléki borvidéken a Phyllnoxera-elleni védekezést. Érdemei elisme- 
réséül többször részesült kitüntetésben, a legtöbb rovartani társulat 
pedig tiszteleti tagjai sorába iktatta. CSIKI. 


Irodalom. 


Hojrmann, Adolf: In den transsylvanischemn Alpen. (Coleo- 
pterologische Kundschau. IV, 1915, p. 113—123). 


Szerző leírja azt a gyüjtőkirándulást, melyet 1909. évi junius 
28-tól julius 11-ig BLünwEiss FERENxcz bécsi bogarász társaságában 
a Déli Kárpátokban tett. Az esős nyár miatt az eredmény nem volt 
teljesen kielégítő. Czikke végén szerző felsorolja a Szurul, Feleki-tó, 
Negoi és a Bucsecs-en gyüjtött bogarakat. CSIKI. 

z a 
Roewer, Dr. C. Fr.: 106 neue Opilioniden. (Archiv. f. Naturg. 

30. 1915. A, Heft 3, p. 1 152, mit 83 Textfig.) 


106 új kaszáspók leírása, ezelz közül a Metascotolemon (nov. 
gen.) gramilalus Brassó vidékéről, az Absolonia (nov. gen.) troglodytes 
Dél-Dalmácziából való. Utóbbi faj, barlanglakó és vak, előfordul a 
Durovic-barlangban. CSIKI. 


Kolbe, W.: Beitráge zur schlesischen Káferfauna. (Jahres- 
heft der Ver. f. schles. Insektenkunde. 3, 1915, p. 16—20). 


Szerző újabb adatokat, javításokat és kiegészítő adatokat közöt 
Szilézia bogárfaunájához, mely alkalommal néhány új fajváltozatot 
is leír. Ez utóbbiak között egy Magyarországból származót is talá- 
.lunk (közelebbi termőhely nélkül). Ez a Haliplus fulvus F. var. multi- 
striatus R. ScHozz (? i. I.), melynél .a szárnyfedők közterei majd- 
nem ép oly erősek mint a fősorok". JSIKI. 


Társulati ügyek. 


A , Magyar Entomologiai Társaság" 43. rendes ülése 1915. 
 deczember 17-én. — ULBRICH EDE elnök megnyitja az ülést. JABLO- 
vowsxki JózsEF multkori előadása kiegészítéséul még 6 fényképet 
mutat be az araszolók kártételéről. DR. PoxGgRácz SÁNDOR ,A levél- 
sáskák fejlődése" czímen tart előadást és bemutatja ezeknek néhány 
képviselőjét, valamint az állatkerti rovarházból való különböző fejlő- 
dési alakokat. Az előadás kapcsán DR. SzitLápyY Zorráws felhívja elő- 


3] 


adó met latói APÁCZAI  CSEREI Jásos egyik művére, melyben említi, 
hogy ,a trópusi fák levele miután lehull, útnak indul". Ez az adat 
csak a levélsáskákra vonatkozhatik. Majd áttér a mimikrizmusra, 
melyre ezek az állatok a legszebb példát nyújtják. Ezeknél a klorofil 
játsza a főszerepet, e rovarokban is a szín hasonló összetételű. 
A klorofil megváltozásával az állat színe is megváltozik (pl. a mi 
fátvolkáink, némely poloska stb.). DR. HoRvárn Géza a Palomena-kat 
és Psylla-féléket említi, mint a melyek a fák levelének sárgulásával 
színüket szintén megváltoztatják. JABLovowskI JÓZSEF az Oedipoda 
coerulescens-t említi hasonló példaként. Ez a szürke állat a szíkes 
talajon fel sem tünik, de már ugyanazon a helyen a sóvirág (Statice 
Gmelini) között mindig fahéjbarna. — Csixit ERnő , Egy régi rTovar- 
tani munkáról" ezímen tart előadást. (Jelen füzetünkben jelenik meg). 
DR. HoRgvárn Géza az előadás kapcsán megjegyzi, hogy MITTERPACHER 
tankönyvét a mult század 40-es évéig használták az iskolákban. 
A legrégibb magyar vonatkozású lepkenévként a Sarrothripus Revaya- 
nus Scop. nevű. lepkét említi. ; 

44. rendes ülés 19185 januárius 21-én. — ULBRIcÓn EDE elnök 
üdvözli a megjelenteket, sok szerencsét kíván az új esztendőben, 
majd EAK hogy alapító tagtársunk és volt elnökünk MocsÁRy SÁN- 
pok kir. tanácsos, ny. múzeumi osztályigazgató 1915. évi deczember 
26-án elhúnyt. Megemlékezik az elhúnyt kiváló entomologus érdemei- 
ről és felhívja a jelenlévőket, hogy gyászunk jeléül emelkedjenek fel 
helyükről, a mi TELT teni 9 evben megköszöni JABLONOWSRI JÓZSEF 


. alelnöknek, hogy az elhúnyt koporsójánál a társaság nevében volt 


szíves gy ászbeszédet mondani. — DR. PoNGRÁCcZz GÁNDOR , A bolhák 
rendszertani helye" czímen tartott előadást, melyben KLAPÁLEK leg- 
újabban megjelent tanulmánya kapcsán ismerteti ennek a csoportnak 


szisztematikai belyére vonatkozólag eddig nyilvánított nézeteket. KLa- . 


PÁLEK a reczésszárnyúaklal hozza közelebbi kapcsolatba, a mit elő- 
adó azonban nem tart helyesnek, hanem inkább bizonyos legyekből 
tartja levezethetőknek. DR. KERrész KáLwmás kizártnak t tartja, hogy 
legyekből lehessen azokat levezetni, hiszen levált előtort semmiféle 
őslégy nél nem találhatunk. DR. Hontvárm Giúza megjegyzi, hogy KLa- 
PÁLEK sem foglal véglegesen állást ezen nézetét illetőleg, azonban leg- 
valószínűbbnek tartja ezt a magyarázatot. — CsIxI IIRNŐ a Fülöp- 
szigeteken élő Pachyrhynelns- félékről tart előadást, bemutatja ezeket 
a nagyon diferencziálódott szigetlakó ormányos bogarakat, melyek 
között talán a legszebb ormányosokat találjuk. Ezeknek az ormá- 
nyosoknak síma és fénylő szárnyfedőit élénk színű sárga, zöld, kél, 
aranyszínű vagy más színű kerek vagy kivájt pikkelyekből álló fol- 
tok, vonalak, sávok, csíkok díszítik ; ormányuk rövid, testük zömök, 
többnyire felfuvódott. Eddig mintegy TO fajukat ismerjük, melyek 
egynek kivételével (P. croesus OBERTH. Sanghir szigetcsoportról) a 
Fülöp-szigetek lakói. Érdekesek az ézoket majmoló két ezinezér és 

egy sáskaféle, a Scepaslus pachyrrhynchoides Gezesr. — TElnök meg- 
köszönvén az előadóknak az érdeklődéssel hallgatott előadásokat, 


javasoija, hogy a közgyűlést előkészítő választmányi ülést januárius 


28-án tartsuk meg a Ke "szey-féle vendéglőben. 


st EA ÉT 1 


,ROVARTANI LAPOK" 


XXIII. Band. Januar—Februar 1916. 1—2. Heft. 


p. 1. — 7 4. Mocsáry. 1841—1915. — Der hochverdiente Hy- 
menopterologe A. Mocságy, Abteilungsdirektor 1. P. des Ungarischen 
National-Museums in Budapest, ist am 26. Dezember 1915 nach 
lángerem Leiden plötzliceh gestorben. Er war der Nestor der unga- 
risehen Entomologen, ein allgemein geschatzter Gelehrte, dessen 
Ableben von seinen Fachkollegen innigst betrauert wird. Anlásslich 
seines 40-jáhrigen  Dienstjubileums brachte diese Zeitschrift (Bd. 
XVII, 1910. p. 161—175) eine Lebeusskizze des Verewigten, auf 
welche hier hingewiesen wird. Zur Erganzung sei noch erwáhnt 
dass MocsáRgvY am 27, September 1841 zu Nagyvárad geboren wurde, 
wo er auch seine Studien absolvierte, 1870 wurde er zum Assisten- 
ten an das National-Museum ernannt, welchem Institut er 44 Jahre 
hindurch als elíriger Beamte angehörte. Anfangs Juni 1915 trat er 
in den wohlverdienten Ruhestand, doch konnte er diesen nicht lange 
genlessen, sein früheres Magenleiden erneuerte sich und braehte ihn 
ins Krankenbett. Die Beerdigung fand am 28. Dezember statt, bei 
welcher Gelegenhit DR. G. HoRvárn im Namen des National-Museums 
und der Ung. Akademie der Wissenschaften und J. JABLONOWSKI 1m 
Namen der Ung. Entomologisehen Gesellschaft in schön .-gehaltenen 
Tranerreden vom Verstorbenen Abschied nahmen. 


p.- T. — E. Csiki: Über ein altes entomologisehes 
Werk. — Verf. bespricht das Werk der beiden ersten Professoren 


der Naturgeschichte an der: Universitát in Buda, namlieh PILLER 
MITTERPACHER/S , ter per Poseganam Sclavoniae provinciam mensibus 
Jo ret Júlio anno MDECCEXXEXIT süscteptum. Budae; . 1133". Im 
dicsém Werke. besehreiben die Verfasser ausser vielen Pflanzen und 
Vögeln eine Anzahl von Insekten, námlich 43 Kafer, 5 sSchmetter-. 
 unge, 1 Netzílügler und 4 Homopteren. Von den Kafern versuchte 
bisher nur CRorcn (1870) und BepEL (1892) einige zu identifizieren. 
Verfasser studierte nun das Werk durch und gelang es ihm auch 
fast simmtliche Káferarten zu identifizieren, was aus der Zusammen- 
stellung auf Seite 13—-15 ersichtlich ist. 


p. 15. — Dr. J. Pazsiceky: Exkursion in die Berge von 
Czobolyfalva. — Verf. schildert diese Exküursion, berichtet über 


die gesammelten Sehmetterlinge, unter welchen besonders zwel 4Ar-. 
gynuis durch -ihre fahlen, verhellten Flügel bemerkenswert waren. Die 


Abbildung wiedereibt die unregelmássige Verbleiehung cer Flügel 
ganz gut, welche fast ohme jede Zeichmnung sind. 

p. 18. — J. Jablonowski: Die Bewarung des Getreides 
und des Mehles. — Verf. verweist darauf, dass im der jetzigen 
Kriegszeit viel aufbewartes Getreide und Mehl zugrunde geht. Den 
meisten Schaden verursachen im (xetreide der Getrerderüssler und 
die (Getreidemotte, im Mehl die Mehl- und die Kásemilbe, sowie die 
Mehlmotte. Getreide und Mehl sind also an ganz reinen Orten oder 
in ganz reinen Sácken und Kisten auf luftigen Orten zu bewaren. 

p. 22. — Gy. Kadocsa: Die Lebensweise und Bekamp- 
fung des Getreideháhnchens (Lema melamopus L.) III. — 
Verfasser bespricht die Bekampfung des Káfers mittelst mechani- 
sehen und echemisehen Kampfímitteln, von letzteren die alteren Mittel. 

Kleine Mitteilungen. 

p. 28. — E. Csiki berichtet über IEpm. Rerrregs TO-jahrige 

(Geburtstacsfeier und über den Tod von Prof. DR. L. vows HEYDEN. 


Literatur, 


p. 29. — E. Csiki bespricht Arbeiten von A. HoFFMANSNS, DR. C. 
FR. RozpwER und W. KOLBE. 


Vereinsangelegenheiten. 


p. 29. — Bericht über die 43. ordéntliehe Sttzümerder 
Ung. Entomologischen Gesellschaft. — DR. 5. PownGRgácz halt 


einen Vortrag , Über die Entwicklung der Phyllien" und I. CSIKI 
, Über ein altes entomologisehes Werk". (Siehe dieses Heft, p. 7). 

44. ordentliche Sitzung. — Vorsitzender zeigt den Tod des 
árüheren Vorsitzenden und stiftenden Mitgliedes A. MocsáRy an. — 
DR. A. PowscRgácz spricht , Über die systematiseche Stelle der Pulici- 
den" und E. Csrxi , Über die Packhyrrhynchus-Arten der Philippinen". 


OWwasóink figyelmébe! —. A háborús viszonyokból ki- 
folyólag folyóiratunk mult évi számai csak nagy késéssel je- 
lenhettek meg, a miért olvasóink szíves elnézését kérjük. A még 
hiányzó füzetek sajtó alatt vannak "és nemsokára ezek is ol- 
vasóink kezében lesznek. A bevonulások okozta nyomdai sze- 
mélyzet-hiány pótlása késleltette a füzetek rendes megjelenését. 
teményünk van, hogy ilyen nehézségek most már nem fognak 
előfordulni. SÖR BÜS 


Kelmeezl tetette etet SgEztSENett EEEN est dt áS ee see e ek kát s lEEKE ását EEETÉKEet—tt——— 


. ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
; KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XXIII. KÖTET. 1916 MÁRCZIUS— ÁPRILIS. 3—4. FÜZET. 


I ÉR Saga serrata Fabr. elterjedése hazánkban. 


Irta: DR. Hogvárn GÉZA. 


. . A magyar fauna egyik jellemző vonása, hogy a déleurópai fa- 
jok fölös számmal vannak benne képviselve. Így van ez nemcsak a 
magyar tengermelléken, mely, mint tudjuk, egészen a mediterrán 
régióhoz tartozik, hanem ezt tapasztaljuk az ország belsejében is, a 
hol szintén sok déleurópai faj él. Számos példát találunk erre vala- 
mennyi rovarrendben. 

Egy ilyen érdekes déleurópai rovar nálunk a Saga serrata FABR. 
nevű szücskefaj, mely érdeklődésünket több szempontból megérdeml:. 
Hogy ez a termetes Locustida a niagyar tengermelléken honos, az 
egészen természetes, mert a mediterrán régióban Spanyolországtól 
Dél-Oroszországig és a Kaukázusig el van terjedve; de előfordul 
Magyarország belsejében is. 5 

; FABRICIUS 1793-ban Locusta serrala néven eredetileg Magyar- 
országból írta le, megjegyezvén, bogy a rovart valami Dom. HYBWER- 
től kapta.! Ez a Dom. HYBNER vagy (a mint nevét tulajdonképen írta) 
J. G. HüBNER a hallei egyetem állattani múzeumának felügyelője volt, 
.a kitől FaBRIcius sok új rovarfajt kapott leírás végett, többi között 

a szóban forgó rovart is. Valószínűnek tartom, hogy a feltünő mia- 

gyarországi rovar a  18-ik százai végén Budán élt valamelyik rovar- 

gyüjtőtől, alkalmasint Kov TóBiás-tól került HüBweR-hez. . Iibbeli fel- 
tevésemet arra alapítom, hogy Kov, a ki az akkor Halléban székelt 

Academia Leopoldino-Carolina Naturae Curiosorum-nak szintén tagja 

volt, tehát hallei természetvizsgálókkal bizonyára összeköttetésben 

állott, a Locusta serrata fajt már ismerte és 1800-bán megjelent rovar- 
jegyzékében? Budáról felsorolta. : 
FRivanpszky János 1867-ben a budai Sas- és Gellérthegyről, 


.! J. Can. FaApkicius, Entomolog. systemat. II. p. 48. (1793). 
2 Tosras Kov, Alphabetisches Verzeichniss meiner Insectensammlung. 
Ofen 1800. p. 63. 


KRovartani Lapok, XXIII. 3—4. (1916. IV. 15). 


dé. 


34 


továbbá a mehádiai fürdő felett emelkedő Domoegletről említettet. 
. Utána HERMAN Orró 1871-ben Kolozsvárról, DR. CHYzZER KORNÉL 
pedig 1884-ben Sátoralja-Újhelyről jeleztes. PuwGuRt GYULA a magyar 
fauna-katalogusbant. 1899-ben az addig ismert hazai termőhelyekhez 
." még Fiumét és Zengget is hozzáadta a magyar tengermellékről, 
Innen egyébiránt már 1873-ban feljegyezte DR. KRAUSS HERMANN 
Fiume, Martinsicza és Buccari mellől?. DOBrAscn FERENCZ (A M. Pa- : 
DEWIErH) 1900-ban azonkívül még a következő tengermellékei termó- 
helyeit közölte : Novi, Klaricsevácz, öv. Krizs, Sv. Juraj és Jablamácz". 

SÁNDOR SÁNDOR tagtársunk szóbeli értesítése szerint testvér- 
bátyja SÁNDOR KáLmáNw 18683— 70-ben Sáros megyében a Kapi vár- 
hegyen szintén fogott két nőstény példányt. Ez volna tehát e rovar- 
faj magyarországi elterjedésének legészakibb pontja. : 

Mindezekből az adatokból kitünik, hogy a Saga serrata a ma- 
gyar tengermelléken Fiumétől Jablanáczig sok helyen előfordul, 
Magyarország belsejéből azonban csak Buda, Sátoralja-Újhely, Kapi, 
Kolozsvár és Mehádia mellől került elő.-A budapesti entomologusok 
többször fogtak ugyan egyes példányokat nemcsak Budán, hanem 
környékén (Budaörsön, Budafokon) is; de más hazai vidékről eddig 
semmi hirét sem hallottuk. Méltán megörültem ennélfogva, midőn 
1915 augusztus 9-én a Mátra keleti részében, a Parádtól délre fekvő 
606 méter magas Marhát északi lejtőjén térden felül érő magas fű- 
ben egy szépen fejlett példányára akadtam. 

Minthogy ez a mátrai termőhely Budapest és Sátoralja-Újhely . 
között fekszik, bízvást feltehető, hogy a Saga serrata a közbeeső te- 
rületeken, nevezetesen a Cseri és a Bükk-hegység egyes Donja 
sem fog hiányozni. Csak keresni lxell. : 

Valaki azt az ellenvetést tehetné, hogy ilyen 60—65 milliméter 
hosszúságú, nagy termetű rovart, a anolyr e 35 milliméter hosszú tojó- 
csöve még nagyobbá tesz, talán nem is igen kell keresni, mert az 
mindenkinek szemébe tünhetik. Igen ám, csakhogy a Saga serrata 
még eddig ismert termőhelyein is rendesen csak egyenként és szór-: 
ványosan " szokott mutatkozni. Én például Noviban, a hol 18 évig 

! FgivaLpszky Jásos, A. Magyarországi Egyenesröpüek Magánrajza. 
Pest JEGES p. 109. 

2 HERMAN Orró, Erdély Bőr- és Egyenesröpűi, (Az Erdélyi Múzeum- 
Egylet Évkönyvei. V. p. 109.) t 

3 Dn. CNHYZER Kotsít, Érdekes szöcske-faj. (Rovartani Lapok. I. p. 12.) 

: PusGUR GyuLA, Fauna Regni Hungariae : Orthoptera, 1899, p. 15. 

5 DR. HERMANN KRauss, Die Orthopteren-Fauna Istriens. (Sitzungsber. 
der k. Akad. der Wissenscb. Wien, 1878. p. 506.) ; 

é M. PaAppwimrn, Orthoptera genuina des Kroat. Littorale und der 
Umgebung Fiumes. (Glasnik hrvatsk. naravoslovn, drustva, XI. p. 28.) 


. minden nyáron rovargyüjtéssel foglalkoztam, évenként legfeljebb 1—2 


. példánynyal találkoztam. 


. 


Ez a ritkasága azonban inkább csak látszólagos. Kétségkivül 
mindenütt több van belőle, mint a ménnyi az ember szeme elé kerül, 
mert rendesen a magas fű és sűrű bokrok között van elbujva; és 
szétterpesztett lábakkal mozdulatlanul leselkedik más rovarokra, me- 
lyekből tápláléka áll. Látszólagos ritkasága tehát tulajdonképen csak 


rejtett. életmódjától származik. Meggyőzően bizonyítja ezt az az eset, 


melyet DoBrascH FEREwxcz egy alkalommal Zenge környékén tapasz- 
talt és nekem elbeszélt. A Zengegtől északkeletre a Karszt lejtőjén 
fekvő Klaricsevácz kis falu mellett ugyanis egyszer meggyuladt egy 
bozótos terület. Dopsrascn kiváncsiságból azonnal a helyszínére sietett 
és ott nagy álmélkodással látta, hogy az égő bozótból a Saga serrata 
roppant mennyiségben száz számra menekül kifelé, holott előbb 
ugyanazon a bozótos területen mindig legfeljebb csak egyes példá- 
nyokban találta. ; 

— — A Saga serrata egyébiránt nem valami bőven szaporodó állat, 
mert nősténye csak kevés petét tojik. Abban a nőstényben, melyet 
a Mátrában fogtam, mindössze csak 9 petét találtam. A peték 11 mm. 
hosszúak, hengeresek, kétoldalt kissé lapítottak, síma felületűek s 
érett állapotban barnák. 

. E Locustida-fajnak összes példányai, melyeket eddig hazánk- 
ban és a külföldön gyüjtöttek, — egyetlen egy példány kivételével 
— mind nőstények. Ebből jogosan azt kell következtetnünk, hogy a 


, Saga serrata a hím kizárásával, általában parthenogenesis útján sza- 


porodik. 

Az egyetlen eddig ismert hímet Mawsw Józser, a bécsi cs. k. 
udvari természetrajzi múzeum gyüjtője, 1853-ban Fiume mellett 
fogta. Ez a hím példány, mely a bécsi múzeumban most is megvan 
és melynek leírását és rajzát DR. KRauss HERMANN fennebb idézett 
dolgozatában közölte, nagyságára, színére és egyéb bélyegeire nézve 
a nőstényhez hasonlít, de tojócsöve nincs, azonban szárnyfedői, me- 
lyek a nősténynél teljesen hiányzanak, apró, mintegy 4!/2 mm. hosszú 
csökevényes pikkelyek alakjában megvannak.! 

Óhajtandó volna, hogy a magyar entomologusok ezt az érde- 
kes szöcske-fajt fokozottabb figyelemre méltassák és hogy igyekez- 
zenek nemcsak eddig ismert hazai termőhelyeit újabbakkal megtol- 


dani, hanem egyszersmind a hímet több példányban felfedezni. 


1 DopraAsc§ FERENCZ a magyar . tengermellék Orthopteráiról szóló és 
tennebb idézett értekezésében azt állítja, hogy Novi mellett egy hím-álczát 
is talált. Azonban tekintettel arra, hogy az ivart kivált a fiatalabb álczáknál 


még alig lehet felismerni, ez állítás hitelességét kétségbe kell vonnunk. 


J6: Vt 


A bolhák és Neuropterák rendszertani 
helyéről. 


Irta: DR. PONGRÁCZ SÁNDOR. 


KLAPÁLEK FERENCZ prágai tanár, a Neuropterák szakavatott 


. művelője nemrégiben igen érdekes dolgozatot írt. Dolgozatában, mely 


a prágai Entomologiai Társaság folyóiratában jelent megi, eltér eddigi 


tárgykörétől, mert a bolhák rendszertani helyzetével foglalkozik.-" 


A kérdés maga nem új, mert azt a problémát, hógy "honnan szár- 


maznak a bolhák, már a 18. évszáz entomologusai is feszegették, új 


azonban az az eszme, melyet KLEAPÁLEK felvetett s mely szerint a 
bolhákat a Neuropterákkal kell alaktani rokonságba hozm. Ezzel a 
szerző a bolhák rendszertani kutatásait egészen új irányba terelte. 

A bolhák eredetét illetőleg ez ideig kétféle nézeten osztozkod- 
tak a buvárok. Az egyik s ez a régebbi, voltaképen DE Geek-től : 


származik, mert ő volt az első, a ki a bolhákat tüzetesebben vizs- 


gálta s arraraz eredményre jutott, hogy azokat a szájszervek alap- 
ján egy külön rovarrendbe kell sorolni, melyeket ő Suctoria névvel 
jelölt: DE GEER óta a bolhákat a buvárok java része csakugyam kt- 
lön tárgyalja s a mint később látni fogjuk, ebből a szisztematikai 
irányból alakultak ki később annak az elméletnek a körvonalai, mely 


a bolhák eredetét a legyekben keresi. A másik elmélet sokkal ké-c 
sőbbi s a származástan ama ösvényén indult útnak, mely a bogarak 


törzsfájához vezet. Az első eszme nagyobb szerencsével harezolt, mert 
a buvárok többsége ma is a legyekben ismeri fel a bolhák legrégibb 
őseit, sőt akadtak olyanok is, a kik, mint TASCHENBERG s újabban 
PERRIER, az érdemes franczia zoologus, a bolhákat a legyekkel egy- 
szerűen egyesítik. A legutóbbi években azonban ezt a Diptera-elmé- 
letet sokan megtámadták s nyilván ez ösztönözhette KLAPÁLEK-et is 
arra, hogy egy új irányban keresse ennek a kérdésnek végleges 
megoldását. Hogy KLAaAPÁLEK-nak mindenekelőtt a Dipterák és bolhák 
alaktani viszonyaival kellett foglalkozni, az egész természetes, miert 
egy új hypothesis csak akkor állja meg a helyét, ha a réginél jobbat, 
elfogadhatóbbat tud mondani s ha ama vizsgálati módszerek tarthat- 
lanságát is be tudja bizonyítani, melyek a régebbi föltevésre vezettek." 

Kétségtelen, hogy a bolhák származásának  Diptera-elméletét 
DAnL emelte tudományos színvonalra. A nevezett buvár egy 1897-ben 


megjelent dolgozatában? Puliciphora " luciferü néven egy szerfölött 


! Beitrag zur Lösung der Frage: , Wo ist der Platz für Suctoria in 
dem Insektensysteme ?" (Cas. Cesk. Spol. Ent. 1915. p. 35—47.) 

: Puliciphora, eine neue flohühnliche Fliegengattung. (Zool, Anz, Bd. 
20. No, 543.) 


IRSZ 


érdekes légyfajt ír le, mely a Phoridae családba tartozik és a Bis- 
marck-szigetekről való. Az említett légy szerinte egészen bolhaszerű, 
mert nemcsak szárnyai, hanem hátsó szárnycsökevényei, rezgői is 
hiányzanak, : szemei . visszafejlődtek, teste oldalról erősen összenyo- 
mott s torszelvényei is erősen redukáltak, jeléül annak, hogy benne 
a szárnymozgató azmok is elcsenevészesedtek. A Phoridák családja 
tényleg igen sok oly sajátságot őrzött meg, melyekkel a bolháknál 
találkozunk. Így pl. nagyon hasonlók a Phoridák és Pulicidák vég- 
tagjai, melyekre jellemző, hogy rendkívül megnyultak és hogy ha- 
talmasan kifejlődött és teljesen szabadon álló csípővel rendelkeznek. 


. Minthogy a bolháknál nem a czombok, hanem a szabad csípők al- 


kotják az ugrás szervét, föltehetjük, hogy a csípőknek eme sajátsá- 
gos differentjiálódása már a Phoridák családjában megkezdődött. Ezt 
az a körülmény is bizonyítja, hogy bizonyos fokú ugróképességgel 
némely Mycetophilidák és Phoridák is rendelkeznek. Másrészt a bol- 
hák egészen úgy viselkednek, mint a legyek. Többször megfigyelték, 
hogy táplálkozás alkalmával a bolha egészen a légy módjára helyez- 


" kedik el: potroha végét fölfelé tartja, fejét erősen leszegezi s eköz- 


ben hátsó lábait a levegőben tartva azokat egymáshoz dörzsölgeti. 
Íly mozdulatokat más rovarokon még nem észleltek s ha ennek van 
valami biologiai jelentősége, akkor nem csoda, hogyha Dan épen a 
Phoridák családjában látja megnyilvánulni a bolhák szervezetének 
és életének egynémely sajátosságát. DAHL egy másik helyen! a bol- 
hák törzsfáját is iparkodott megalkotni s azt mondta, hogy a Pho- 
ridae," Scatopsidae és Pulicidae családok csakis egy közös törzsben 
gyükerezhetnek. Ezt ma még nem ismerjük s a nevezett buvár egy- 
előre egy hypothetikus ősesoportot kényszerült felvenni, melyet ő 
Archiscatopsida néven jelölt. ; : 
. Voltak, a kik, mint pl. HAEcKEL?, eme bolhaszerű legyek élet- 
módjára, viselkedésére és sok egyéb sajátságára nagy súlyt vetettek 
"s nagyjában Dant felfogásában osztoztak, azonban egy kiváló dipte- 
rologus, WANDOLLECK?, behatóbban kezdett foglalkozni a Puliciphora 
szervezetével, hogy meggyőződjön annak bolhaszerű testalkatáról. 
Arra az eredményre jutott, hogy a Puliciphorát egyáltalában nem 
lehet a bolhákhoz vezető átmeneti szervezetnek tekinteni. A Pulici- 
 phora feje mozgathatóan ízesül a prothorax-hoz, csápjain, melyek 
mindig a szem alatt vannak elhelyezve, az ízek összeforradását ha- 


1 Der Floh und. seine Stellung im System. (Sitz. Ber. Ges. Nat 
kez 1898, p. 185—199, 15 fig. 
? Naturliche Scböpfungsgeschichte. 11. Aufl. p. 605. 
3 Ist die Phylogenese der Eb eKEs TET ZESIT (Zool. Anz. 1898. 
p. 180— 182.) 


38 


tározottan fel lehet ismerni s végül teljesen redukált torszelvényei 
egy egységes tokot alkotnak. Ezzel szemben a bolhának feje kevésbé 
mozgatható, csápjai homonom ízeltségűek s nem a szem alatt, ha- 
nem a szem mögött ülnek, tora pedig három önálló, szabadon moz- 
gatható szelvényből van összetéve. WAwNDOLLECK azonban a Puliciphora 
lárváját is vizsgálta s azt találtai hogy ez a bolha lárvájától szintén 
különbözik, mert az orthoraph bolha-lárva stigmái csak az előtoron 
maradnak meg, a közép- és utótoron elvesztek, a ecycloraph légy- .. 
lárvák ellenben amphipneusta typus szerint vannak alkotva, mert 
legtöbbnyire csak a test elülső és hátsó végén viselnek stigmákat. 
WANDOLLECK mindezekkel nem a Pulicidák és Dipterák közötti 
alaktani rokonság létezését akarja kétségbe vonmi, hanem sokkal 
inkább a Puliciphora bolhatermészetét, mert értekezése végén maga 
is megmondja, hogy noha a Puliciphora szervezetében nem sikerült 
felfedezni a régóta keresett ,Missing link"-et, az Aphanipterákat 
ezentul is a Dipterák mellé lehet sorolni. A "buvárok nagyjában 
WANDOLLECK nézetében osztozkodtak, ettől kezdve: azonban a legyek j 
és bolhák szájszerveinek összehasonlító amatomiájával is kezdtek 
foglalkozni. Erre is a DaAnL-féle elmélet adott okot. :- DAHL ugyanis 
azt állította, hogy a legyekre annyira. jellemző belső ajak, a hypo- 
E pharynx, a bolháknál is megvan s hogy a bolhák szúrásának me- 
ehanizmusában a felső ajak is részt vesz. Ezzel azonban DAHt épen 
a bolbák és legyek azonos alkotású szájszervére akart. rámutatni; 
minthogy tudvalevően a legyek szívó szájrészeiben szintén a felső 
ajak szerepel. DAHL vizsgálatait ismét ellenőrizték, ezúttal azonban 
nem WANDOLLECK, haneny KRAEPELIN és HEYMONS. Kutatásaik erec- 
ményét abban foglalták össze, hogy a legyek és bolhák szájszervei . 
nem egészen homologok, mert a bolháknál határozottan a felső áll- 
kapocs vesz részt a szúrás alkalmával s a felső ajaknak ugyanilyen 
szerepéről szó sem lehet. HEymows! arra is rámutatott, hogy a bol- 
háknál nincs jelen a hypopharynx s az a khitinszerv, melyet DAHLC. 
annak tekintett, voltaképen az epipharynx-nak felel meg. (1. rajz.) 
HEymoNs és KRAEPELIN vizsgálatai mindenesetre kétségbevonhatatlan 
tényeket szolgáltatnak, viszont azonban nem tudjuk megérteni ázt, 
hogyha a felső ajkak egyáltalában nem voltak szívó szájrészek, mért 
alakultak át mégis tüskés, hegyes khitinszervekké ? Ennek minden- : 
esetre fontos oka van s ez nem lehet más, mint az, hogy a felső 
ajak kezdetben valóban részt vett a szúrás mechanizmusában s csak 
akkor vesztette el ezt a szerepét, midőn aközben a felső állkapcsok 
mindjobban kifejlődtek és átvették a felső ajak működését. Ez annál 


1 Die systematische Stellung .der Puliciden. (Zool. Anz. 1899. p- 
293— 240.) 43 Ú 


99 


is valószínűbb, mivel hogy a rovaroknál általában a szájszerveknek 
szívókká történő átváltozásában az ajkak is részt vesznek, sőt a 
szívóberendezés az ajkak megfelelő módosulása nélkül meg sem kez- 
dődhetik. Izt látjuk a poloskáknál, a legyeknél, sőt ezt látjuk a 
Trichopterák sorában is. Iz utóbbiaknál:-a felső ajak visszafejlődött 
ugyan, de redüktionak vannak alávetve az állkapcsok is, és a szívó- 
szervek részben az alsó ajak sajátságos átváltozásának is köszönik 
eredetüket. Az állkapcsok reduktioja azonban már a Trichopterák 
őseinél, a Panorpáknál is megindult, mert a felső ajak egy hosszú- 
kás hegyes esőrré alakul. Ez a Trichopteráknál visszafejlődött, 


ú S 
3 J 
ii 


1. rajz. —, Egy bolha feje és szájszervei oldalról. (HEymosns nyomán). — 
A4Ag — csápgödör, At — csáp, Lb — alsó ajak, Md — felső állkapocs, Mxl 
a lobus maxillaris, Ob — felső ajak, 0e — garat, p — musculus protractor 
. sublimis mandibulae, pi — musc. protr. profundus mandib., " — musc. 
retractor sublimis mandibulae, ri — mus. retractor profundus mandib., 
zető St — fésülő készülék. 
de azért még itt is van része annak az egységes csőnek alkotásá- 
ban, melyből a szívók létrejönnek. A lepkéknél a felső ajak még 
jobban elsatnyul s a pödörnyelv a két állkapocsból lesz: összetéve. 
Mindezeket tekintve a bolhákat olyan rovarokból kell származtat- 
nunk, melyeknél a felső ajak a szívó alkotásában részt vett. Ilyen 
rovaroknak bizonyultak a legyek is. ÉR 
Újabban azok a hypothesisek, melyek a legyek és bolhák ro- 
konságát hirdetik, BRAUER és egy orosz buvár, SEmEwsov személyé- 
ben találtak nagyobb ellenfelekre. Ők egész másutt, a bogarak rend- 


40 


jében keresték a bolhák őseit1 Feltevésüket arra alapítják, hogy a 
bolhák és a bogarak csápjai egymással feltünően megegyeznek s 
hogy a bolhák csápja is 11 tagú, mint a bogaraké, mert a bunkóíz, 
melynek tagoltsága az entomologusok figyelmét eddig kikerülte, 
voltaképen 9 ízből van összetéve. BRAUER szerint azonban a hód 
bogárélősdije; a Platypsyllus castoris Rirs. ií5 a bolhákra emlékeztet s 
talán a bolhák ősének is tekinthető. A szerző azonkívül még a vég- 
tagokra, az ivarszelvényekre vonatkozó s a fejlődésben megnyilvá- 
nuló hasónlóságokról szól, de ezekkel oly jelentéktelen érveket szol. 
gáltat, melyeket egy ilyen nehéz származástani kérdés eldöntésénél 
eg ráltalában nem lehet mérlegre vetni. S ugyanez. vonatkozik arra 
is, melyet a szerző a csápokról mond. Hogy a csápok szerkezetének 
mily csekély alaktami jelentősége van, azt legjobban az entomologu- 
sok tudják, amikor sokféle rovarcsápot vizsgálnak s hasonlítanak 
egymással össze. Ilyenkor kiderül, hogy a csápok ízei számra nézve 
gsyakran.egy és ugyanazon fajnál is variálnak s hogy ugyanolyan, 
vagy legalább is hasonló alkatú csáptypusok egymástól távol álló 
rovarcsoportoknál is megismétlődnek. Vajjon lehet-e ebből az illető 
rovarcsoportok szervezeti rokonságára következtetni ? Mindenesetre 
nem s aki ezt megkiséreli, az ugyanolyan hibát fog elkövetmi, mint 
aaz, a ki pl. a rovarokat: a csápok, ,vagy a csigákat a héj alakja sze- 
rint akarná osztályozni. Mi ily enkor többnyire megfeledkezünk egy 
fontos jelenségről, melyet konvergentia-törvénynek neveznek. Éz pe- 
dig kimondja azt, hogy különböző, a rendszerben egymástól távol 
álló szervezetek, vagy" azoknak különféle s egymással nem homolog 
szervei is hasonló alakra tehetnek szert, ha hosszabb ideig ugyan- 
egy működést végeznek. Ez vonatkozik a csápokra is. A csápok 
tudvalevően nemcsak tapintó, hanem ízlő, sőt részben szaglószervek 
is lehetnek s egykor valószínűleg egyéb élettani működések (moz- 
gás stb.) végzésére is voltak hivatva. Ha tehát lehetséges az, hogy 
a csápok egymástól a rendszerben távol álló rovaroknál is ugyan- 
azon élettani feladatokat végzik s ennek megfelelően alakulnak t0- 
vább, akkor igen érthető, hogy a. bogarak bizonyos csoportjánál és 
a bolháknál legelőször a csápok fognak közös alakbeli sajátságokra 
szert tenni, anélkül, hogy ebből az illető rovaroknak alaktani rokon- 
ságára is lehetne következtetni. 

Ezek után pedig áttérhetünk arra, amit KLAPÁLEK mond a bol- 
hák eredetéről. Hogy az eddig felsorolt elméletek egyikét sem tartja, 
kielégítőnek, az kitünik értekezéséből. Ennek elején mindjárt a 
KRAEPELIN és Heymows-féle vizsgálatok eredményére utal, melyek: 


1 Sur la position des Pulicides dans le systeme. (Rev. Russ. Ent, IV. 
1904, p. 277—288). ; 


41 


. Dant elméletét megezáfolják, ezek után pedig rátér a Neuropterák 
és Suctoriák összehasonlító alaktani vizsgálatára. "Eddig senki sem 
keresett összefüggést a reczésszárnyúak és holhák szervezete között. 
Az előbbieket ősrégi szervezeteknek ismerjük, melyeknek ősalakjai 
nem állhattak távol az ősrovaroktól, a Palaeodictyopteráktól, a bol- 
 hák ellenben bizonyos tekintetben magasan differentiálódott rovarok, 
melyeknek legelső nyomaival csak a harmadkor végén találkozunk. 


fc eze ESETB . e 
2. rajz. — Egy Panorpa szájszerve. — 1 — aa fej felülről, 2 — felső áll- 
, kapocs, ő — a fej hátulról, c — cardo, ca — canalis mentalis, cl — fejpaizs, 
. ]— felső ajak, m — áll, md — felső állkapocs, pgr — palpiger, pl — ajak- 
. tapogató, pm — alsó állkapcsi tapogató. A csőrt az állkapocsnak az alsó - 
ajakkal összefüggő középső része, a két nyíl (stipes) alkotja, melyek két- - 
. oldalt feltüremlenek és a canalis mentalist zárják magukba. 


A. bolháknak ezenfelül szívószájszerveik vannak, a Neuropterák száj- 
részei ellenben erős rágóeszközök. A Panorpáknál ugyan a felső ajak 
a többi reczésszárnyú rovartól-eltérően egy hosszú, hegyes . csőalakú 
szívólemezzé fejlődött (2. rajz), de azért a felső állkapcsok még meg 
vannak s csak az alsó állkapcsokon indul fejlődésnek az a fésűbe- 


rendezés, melyet sok szívószájú rovarnál látunk, tehát még eme ősi 
Neuropteráknak szájszervei is, melyek némelyek szerint átmenetet 
alkotnak a szívórovarokéhoz, kétségtelenül harapásra vannak beren- 


dezve. Mért keressük hát akkor a bolhák őseit a reczésszárnyúak- 


ban? Erre KLAPÁLEK válaszol, a kit föltevésére a szájszervek és az 
ivarszelvények homologiája vezetett. A Neuropteráknál ugyan hiány- 
zik a csatornaszerűen kivájt epipharynx, a rágók is rövidek s az 
alsó állkapcsoknak még meg vannak karélyaik, de szerinte a belső 
karély (lobus) már a bolhák megfelelő lemezéhez hasonlít s a hy- 
popharynx egy rövid redőszerű képletté redukálódott. Ugyancsak 
reduktionak van alávetve a Neuropterák alsó ajka is, mely páros 
lemezek helyett egy lapátszerű függelékben maradt fenn. IKLAPÁLEK 
szerint épen ez a reduktio a fontos s a parazita életmóddal hozható 
okozati összefüggésbe. Szerinte csakis ennek következtében nyultak 


meg a rágók és az epipharynx, míg az alsó állkapcsok külső karé— 


lyai s az alsó ajak elsatnyultak, melyből aztán már könnyen előáll- 
hatott a Suctoriák szájszervének sajátságos typusa. 

Azután KLAPÁLEK a bolhák torszelvényeinek egyöntetű kifejlő- 
déséről beszél s azt mondja, hogy a bolhák szabad előtoruk és tor- 
szelvényeik laza összefüggése tekintetében is a reeczésszárnyúakra 
emlékeztetnek. Nehéz volna egyelőre eldönteni, hogy a torszelvények 
szabad összefüggésének van-e alaktani jelentősége. Ha van, akkor a 
bolhák torszelvényeit első sorban a fiatal termesz- és csotánlárvák 
torával kellene összehasonlítani. Ezeknek torszelvényeik ugyanis. 
szintén szabadon mozgathatók, a mi kétségkívül ősi szervezeti vonás. 
A Neuropteráknál azonban a három. torrészlet hasonló kifejlődésével 
már sokkal kisebb mértékben találkozunk. "A. Sialisoknál ugyan "az 
előtor nem olvad bele a középtorba, de a Panorpáknál a torszelvé- 
nyek már meglehetős szorosan függenek össze egymással, a "Hemero- 
bidae, Chrysopidae, Myrmelconidae, Raphididae családba tartozó alakok- 
nál pedig a torszelvények már összeforrtak s így nem beszélhetünk 


azok szabad mozgásáról, föltéve, ha ez alatt a három tortájék. külön. 6. 


mozgási tehetségét értjük. j 3 s j 
Érdekesebb szervezeti párhuzamokat ismert fel IKLAPÁLEK a 
. bolhák és reczésszárnyúak ivarszelvényeiben." Nem bocsátkozhatok 


részletesen ezeknek ismertetésébe, csak a potroh utolsó szelvényei 


nek szerkezetéről akarok egyet-inást elmondani. KLAPÁLEK szerint a 
reczésszárnyúak és a bolhák potrohszelvényei feltünően megegyezők. 


A reczésszárnyúaknál a 9. potrohszelvény egy rövid subgenitalis 1e- 


mezzé van kihúzva, a 10. szelvény a hastájon kettéosztott s legtöbb- 
nyire fogószervekké alakult. A bolháknál a 9. lemez szintén ivar- 
alatti lemezt alkot, a 10. szelvény "pedig a. 9.-be mélyen be van 
ágyazva, de a ventrális oldalon szintén bemetszett s két khitinszerű 


. 


43 


függeléket bocsát. Ha azonban KLAPÁLEK ezekből akar a bolhák és 
Neuropterák között fennálló szervezeti rokonság jelenlétére követ- 
keztetni, akkor ugyanolyan párhuzamot alkothatna a legyekkel is, 
mert a hatalmas gonopodák ezeknél is a 10. potrohgyűrű kettéhasa- 
dásából keletkeztek. KLAPÁLEK szerint azonban a bolhákat éppen 
azért nem lehet a Dipterákból levezetni, mivel a Dipterák gonopo- 
dáit a bolhákon már nem találjuk meg. KLAPÁLEK ellenvetése min- 
denesetre súlyos érv, de veszíteni fog értékéből, ha a gonopodák 
élettani szerepét is közelebbről vizsgáljuk. Azt hiszem, igen kevesen 
gondoltak arra, hogy a gonopodák kifejlődése a rovarok életmódjá- 
val, első sorban pedig a kopulával hozható összefüggésbe., Azoknál 
a rovaroknál ugyanis, melyek, mint az Odonaták és Ephemeridák, 
szárnyaikat állandóan használják, a párosodás 15 a levegőben megy 
végbe s a hím ilyenkor kényszerül nőstényét potrohával állandóan 
fogva tartani, hogy megtermékenyítse. A valódi reczésszárnyúaknál 
ezek a függelékek már eltünnek, mert ők többnyire nem repülés 
közben, tehát nem a levegőben párosodnak. A jól repülő Trichopte- 
"ráknál a gonopodák ismét megjelennek, az Orthopteráknál pedig a 
gonopodák kifejlődése megint csak a szárnyak fejlettségétől függ. 
Ha tehát a bolhák ivarszelvényein a páros gonopodákat nem talál- 
juk meg, ebből más nem következik, mint az, hogy ezek a szervek 
a bolhákon a parazita életmód s a nemhasználat következtében  fej- 
lődtek vissza. 
A bolhák ivarszervében azonban egy olyan sajátsággal is ta- 
. lálkozunk, melyben a Neuropterákkal nem osztoznak s ez pedig a 
penis, a közösülő szerv jelenléte. Míg a Neuropteráknál hiányzik 
mindennemű külső közösülő szerv s az ivarjárat egyszerüen a ductus 
.ejaculatoriussal végződik, addig a bolháknak egy hatalmas, kitolható. 
penis-ük van, mely a potroh belsejében van elrejtve. Minthogy a 
bolháknak .csak 9. pötrobszelvényük van, a Neuropterák potrohán 
"ellenben eredetileg 10 szelvényt lehet felismerni, IKLAPÁLEK a penis 
kifejlődését a 10. szelvény reduktiojával hozza kapcsolatba "s azt 
állítja, hogy a penis nem egyéb, mint a 10. átalakult potrohszelvény. 
" Szerinte ugyanis a 10. szelvény az idők folyamán a 9.-be tolódott 
s itt alakult át közösülő szervvé. Ha azonban a bolhák penise át- 
alakult potrohszelvény, akkor mért nem alakultak a Neuropterák 
. potrohvégszelvényei is penissé? Pedig a Neuropteráknál a potroh- 
szelvények erős reduktioja szintén jelen van. A legősibb szerveze- 
teknek, melyek a Sialidae, Osmylidae és Drepanopterygidae családba 
tartoznak, ugyan még tíz potrohszelvényük van, de ezeknek száma 
. a Hemerobidae, Rephididae, Myrmeleonidue, Ascalaphidae és Panorpidae 
tsaládoknál már 9-re apadt, a Chrysopáknál pedig pláne csak 8 
a potrohgyűrűt lehet számlálni. Valamennyi: csoportnál a visszafejlő- 


44 


dött végszelvények részt vesznek az ivarszelvények alakításában, de 
egyik szelvénymaradvány sem alakult penis-sé, minthog gy a 
Neuropterák rendjében a közösülő szervnek nyomát sem 
lehet felismerni. (3. rajz.) Ehhez még azt a megjegyzést 15 Tüz- 
hetjük, hogy a külső ivarszerv és az ivarszelvény nem egész azonos 
fogalmak, amennyiben az előbbiek csak részben lesznek khitinleme- 
zek által alkotva. Hogy a potrohszelvények visszafejlődése nem ered- 


"ményezi okvetlenül a penis kifejlődését, azt a csotánok szervezete is . 


szépen igazolja. Eme érdekes ősrovarok vizsgálatánál pl. meggyő- 
ződtem arról, hogy az ősibb fajok jól fejlett potrohszelvényeinek 
mindegyike fölött egy-egy csökevényes ősszelvény foglal helyet s 
ez annál nagyobb, minél ősibb fajokat vizsgálunk, úgy hogy figye- 
lemmel lehet kisérni, a mint a Blattidák eredetileg nagyobbszámú 


potrohszelvényei a látcső gyűrűinek módjára mikép tolódtak mind-. 


jobban egymásba, míg létrehozták azt a khitintokot, mely mostan 
már csak 10, azelőtt azonban legalább 183—15 szelvényből volt össze- 


4 


YI 


09 


3. rajz. — A OChrysopa pallida Scmsein. hímjének ivarszelvé ye. 


Tét 
a, 


téve. Ha pedig a Periplaneta orientalis potrohát vizsgáljuk, e 


azon 10 szelvényt lehet megszámlálni, ezek között azonban a 8. 

9. csökevényes s egymás alá tolódtak, de azért - ezek sem az ivar- 
szervek, sem ivarszelvényeik alkotásában nem lettek felhasználva, 
hanem a 10. potrohszelvény az, a mely subgenitalis lemezzé, a nős- 
ténynél kezdetleges petetok-tartóvá fejlődött. A hímeknél azonban 


még ez a subgenitalis lemez sem alkotja a penist, sőt a penis már. 


csak azért sem lehet a 10. potrohszelvénynyel összefüggésben, mint- ; 


CEGEK) 


hogy fölötte egy 11., de már egészen csökévényes kettéosztott szel- 
vénymaradék; az ú. n. , madárfej" jelenik meg, 
támasztó és függesztő készülékévé fejlődött s mely a 10. potroh- 


szelvénybe mélyen be van ágyazva. (4. rajz.) Igen valószínűnek lát- 


szik tehát, hogy a potrohszelvények alatt elrejtett penis voltaképen 


nem az utolsó potrohszelvény származéka, hanem egy átalakult kéj 
belső iíivarszerv, mely csak az idők; folyamán tehát másod- 1 


lagosan nyerte khitines keménységét. í 


mely voltakép a penis 


45. 


Ha mindezeket a tényeket igazi értékeik szerint mérlegeljük, 
akkor az a hypothesis, mely a bolhákat a reczésszárnyú rovarokkal 

. iparkodik közelebbi összefüggésbe hozni, mindenesetre veszít jelen- 
tőségéből s egyelőre nincs okunk arra, hogy a Diptera-elméletet 
végleg elvessük. A bolhák és legyek között, a mint láttuk, ugyan 
még nagy hézagok tátonganak, de viszont azok fejlődésében s más- 
"részt végtagjaik alkotásában kétségbévonhatatlan párhuzamokat le- 

. het felismerni. A fejlődésnek annyiban van jelentősége, minthogy 
a bolhák tökéletes átalakulással fejlődnek. - A  metamorphosis-nak ez 

. a neme pedig csakis azokra a rovarokra jellemző, melyeknél a lárva 
. az imago-tól lényegesen különbözik s az átalakulások egész során 
" kell átesnie, míg eléri a szülők képét. Ily átalakulással csak maga- 
. sabb rovarszervezet fejlődik, mert minél tökéletesebb valamely rovar, 
annál hosszabb időre van szüksége a lárvájának, hogy szervezetének 


a 


4. rajz. — A Periplanecta orientalis L. hímjének. ivarszelvénye. — a — az 
úgynevezett madárfej, c"— cercus, p — penis, st — stylus, VII.X 
potrohszelvények. 


primitiv fokáról egy magasabb orgamsatio színvonalára emelkedjék. 
Ihbben a nagy átalakulásban azonban a szárnyak kialakulásainak is. 
tetemes része van s csakugyan nem ismerünk tökéletes átalakulással 
fejlődő rovart, melynek szárnya ne volna. Hogy a bolháknál a szár- 
nyak nyomaival még sem találkozunk, azt a parazita életmódjukból 
könnyű megérteni s még könnyebb abból, hogyha a bolhák szerve- 
zetét élősködő alsórendű legyekével hasonlítjuk össze. Ezeknél szár- 
nyatlan alakokkal szintén találkozunk, melyeknek azonban a vég- 
tagjaik alkotásában is olyan sajátságokat lehet felismerni, a minőket 
az összes többi rovarok között épen csak a bolháknál találunk. 
A csípők kifejlődése-.s felszabadulása ugyanis már némely Myceto- 
philidán, Phoridán és Stethopathidán is megkezdődik s a bolhákon 
a csípők már mint ugrószérvek, sőt az ugrás egyedüli szervel gya- 
nánt szerepelnek. Az ugrószervek kifejlődését tehát konvergentiával 


46 el 


sem magyarázhatjuk, minthogy az ugrás tehetsége mindkét esetben 
a csípők sajátságos kialakulására vezethető vissza. Azt hisszük tehát, 
hogy a végtagok szerepének itt sokkal nagyobb alaktani jelentősége 
van, mint azt eddig gondoltuk s a jövőben talán éppen ebben fog- 
juk azt a vezérfonalat felismerni, mely a Dipterák és Aphanipterák 


szervezeti rokonságára vezet. Izzel korántsem mondtuk még azt, 


hogy a bolhákat egyenesen a legyekből kellene származtatni, vala- 
mint azt sem állította soha senki, hogy a lepkékben a Trichopterák 
egyenes utódait lehetne felismerni. A két csoport közös és sok te- 


kintetben feltünően megegyező bélyegeiből és összehasonlító fejlő- 
déstanából azonban mégis sikerült: megállapítani azt, hogy a lepkék- 


nek és Trichopteráknak egy közös őscsoportban kell gyökerezniök. 


Tr 
u 


Ugyanezt állíthatjuk a bolhák és legyek rendjérőlis s a ki ezt a 


nézetet vallja, az többet mondott, mint az, a ki a bolhák csopoítját 


kikapcsolja a többi rovarrendekből és külön helyet biztosít számukra, 
a rendszerben. Mert a bolhák egynéhány magas szervezetv vonásuk 
daczára is paraziták, melyek tehát csakis egy más rovarcsoportból 
származhattak. £ 


A bolhák őseit ma még csak sejtjük. Sejtjük azokban a D1i- : 


pterákhoz hasonló parazita szervezetekben, melyekről tudjuk, hogy 
az ugrás tehetségével csekély mértékben ugyan, de már fel voltak 
ruházva s hogy másrészt még szárnyaik is voltak. Hogy az ugró- 
szerv és a szárny az ősfejlődés pályáján nem fejlődtek párhuzamo- 
san, az természetes. Az egyik szervnek tehát okvetlen a regressiv 
fejlődés lejtőjére kellett jutnia. A fejlődésnek ez az iránya pedig 


csakis a szárnyat érhette; mert könnyű belátni, hogy a parazita álla- 


ton a repülés szervei hamarább fejlődnek vissza, mint a mozgás esz- 


közei. Viszont annál valószínűbb az is, hogy az ugrásra már kezdet- 


ben is alkalmas végtagok nem hogy elcsenevészesedtek volna, ha- 
nem ellenkezőleg, a szárnyak rovására, de azok pótlására 15 bizonyos 
irányban tovább fejlődtek s kezdetben ésak egyes, később azonban 


az összes végtagpárok is ugrásra alkalmas szervekké differentiálód- 


tak. S ennek az ugrótehetségnek köszönhetik a bolhák azt, hogy 
különböző magasabbrendű állatok élősködőivé váltak. Ezekre ugyanis 
bizonyára alsóbb szervezetekről származtak át, mert bolhákat nem- 
csak emlősökön, de madarakon is találtak, sőt az újabbi vizsgálatok 
szerint az Echidnophaga ambulans Onn. nevű fajban egy olyan bolhára, 
is akadtak, mely kígyókon él. A kigyókra a bolhák mindenesetre 
rovarokról vándoroltak át, mert a mint tudjuk, szükség esetén a bol- 
hák szőrös : hernyókon is élnek, sőt házilegyeket is megtámadnak. 
Világos tehát, hogy a bolhák kezdetben csakis más rovarok parazitái 
voltak, innen terjedtek át a hidegvérű gerinczesekre, majd a mada- 
rakra s végül az emlősállatokról az emberre. Minthogy pedig a ro- 


£ És 
. - 47 


varok között egyedül csak a piszokban és szemét között élő légy- 
lárvák életmódja emlékeztet a bolhalárvák életére, bizvást föltehetjük, 
hogy a bolhák és legyek eredete közös. Ezt a buvárok javarésze 
most is elismeri s Hevmowxs, a ki 15 év előtt még magas válaszfalat 
vont a Dipterák és Suctoriák között, ezt a következő szavakkal siet 
ledönteni:! ,A bolhák eredetéről édes keveset tudunk. Bolhák való- 
színűlex már az emlős állatok és az emberiség. megjelenése előtt is 
léteztek, de hogy milyen rovarokból származtak, az bizonytalan. Leg- 
valószínűbb még, hogy a bolhák legyekből alakultak ki s hogy ezék 
között alacsonyszervezetű szúnyogszerű legyek tekinthetők kiinduló- 
pontul, melyek talán a Bibionidákhoz és Mycetophilidákhoz állottak 
legközelebb." Mi tehát nem fogjuk túllépni a józan zoologiai gondol- 
kodás határait, ha a Dipterák és bolhák őseit sajátságosan alkalmaz- 
kodott őslegyekben keressük s a jövőben nem is várhat nagyobb 
feladat az entomologiának eme vajudó szaktudományára, mint az, 
hogy ezeket az ősalakokat meg is találja. 


Irodalom. 


Seitz, Prof. Dr. Adalbert: Die Gross-Schmetterlinge der Erde. 
Eine systematische Bearbeitung der bis jetzt bekannten 
Gross-Schmetterlinge. — IV. Band. Die Gross-Schmetter- 
linge des Paláarktischen Faunengebietes: Die spanner- 
artigen Nachtfalter. Verlag des Seitz sehen Werkes (Alfred 

" Kernen) in Stuttgart, 1915. p. 1—V, 1—479 und 1917 
Figuren auf 25 kolorierten Tafeln. Preis in zwei Bánde 
gebunden Mk. 40.— 

Szrrz nagyszabású munkájából most jelent meg a ÍV. kötet, 
melylyel a palearktikus táj nagylepkéit tárgyaló rész befejezést nyert. 
Ez a kötet az araszolók (Geometridae) családját tárgyalja L. B. PRovr 
szakavatott tollából, a ki ezt a lepkecsaládot hat alcsaládra osztja 
(Brephinae, Oenoehrominae, Hemitheinae, Acidalitinae, Larentiinae, Ge0o- 
metrinac), melyekből 3682 alakot ismertet és ezeknek több mint a 
felét (1977) képben is bemutatja. A palearktikus rész négy kötetében 
ezekkel összesen 15.444 lepkealak ismertetett, melyek közül 12,241 
került képben való bemutatásra is, tehát a nagylepkék oly nagyszámú 
képviselője tárgyaltatott így összefoglalóan, a mire a szakirodalom- 
ban eddig példa még nem volt. Úgy a szerkesztő-mint a munkatár- 
sak megtalálták a helyes mértéket ott, a hol az szükségesnek mu- 
tatkozott, a szövegben a terjengősséget mellőzték, csak a legfonto- 


1 Brehm s Tierleben IV. Aufl. II. Bd. Die Vielfüssler, Insekten und 
Spinnenkerfe. p. 3967. 


48 


1 


sabb. bélyegek visszaadására szorítkoztak. Így elérhették, hogy ez 
az óriási anyag négy kötetben volt tárgyalható és az előre megálla- 
pított terjedelmet megtarthatták, túllépés alig fordult elő, ez elől pe- 
dig a kiadó nem zárkózott el, megtalálta a módját, ne az előfize- 
tők egy minden tekintetben hézagpótló és a mennyire lehetséges 
teljes kézikönyvet kapjanak olcsó pénzért. A mi magát ezt a IV. kö- 
tetet illeti, erről sem, mondhatunk mást mint csak azt, hogy az előbbi 
kötetek méltó párja, a szerző a legnagyobb gonddal látott feladatá- 
nak keresztülviteléhez és így a nyujtott munka csakis ennek meg- 
felelő lehetett. Ez a kötet is egész sereg ujdonságot szolgáltatott, 
számszerint 186-ot. A táblákon bemutatott araszolók nagy része most 
került legelső ízben képben való bemutatásra, a mi a munka becsét 
csak emeli. Tekintettel arra, hogy 1907 óta, a mióta ennek a mun- 
kának füzetei megjelentek, sok új lepkét vagy alakot ismertettek, 
melyek így a- munkában hiányzanak, hogy a munkát a kor színvo- 
nalán tartsák, ezeket a pótlásokat időről-időre megjelenő pótfüzetek- 
. ben fogják közrebocsátani. Úgy ezt, az araszoló lepkéket tartalmazó, 
mint az előbb megjelent három kötetet is az érdeklődők becses figyel- 
mébe ajánljuk mint olyan kézikönyvet, mely más munkákhoz viszo- 
nyítva úgy szövegben mint képekben a legtöbbet és legjobbat adja, 
tehát minden lepkésznek, a ki komolyan foglalkozik tárgyával nél- 
külözhetetlen keli hogy legyen. ; ÜST. 


Schaufuss, Camillo: Calwers Kaferbuch. Emfübrung im die 
Kenntnis der Káfer Europas. 6. Auflage. Lieferung 26. 
Stuttgart, 1916. (Schweizerbart sche Verlagsbuchhandlung, 
Náagele k Dr. Sproesser). 


Hosszabb szünet után végre előttünk fekszik ennek az Tab 
 nosamn elterjedt bogarászati munkának az utolsó vaskos füzete, mely- 
lyel a 6. kiadás befejezést nyert. A 18 íves füzet a Curculionidák 
még hiányzott részén kívül az Ipidákat, Lucanidákat és Scarabaei- 
dákat tárgyalja a megszokott módon. A zárószóban az átdolgozó el- 
mondja a Calwer-féle bogárkönyv történetét és rámutat azokra a 
nehézségekre, a melyek a bogarászat haladásával a szükséges tudni- 
valóknak az 57 éves mű keretébe való beszorítását igényeltek. S TETE 
adó előzékenysége folytán minden szükséges adat a munkába fel- 
vehető volt, mely így azonban 93 ívnyi terjedelmet nyert, a mihez 
még az 51 táblamelléklet jár. Rámutat azokra a nehézségekre, a me- 
lyek egyes téren lekiizdendők voltak és különösen azokra a hiányokra,, 
a melyek a következő kiadásokban pótlandók lesznek. Ezek első- 
sorban az egyes fajok biologiai viszonyaira vonatkoznak. A. legtöbb 
bogárnak még nem vagy alig ismerjük fejlődési viszonyait, életmód- 
ját. Azért különösen az ezen a téren végzendő megfügyelésekre hívja 


ára 5 § 49 


fel a gyüjtők figyelmét, a mivel a tudománynak sokkal többet hasz- 
, nálhatnának, mint azzal, hogy aberratiók leírásával vagy egyszerűen 
minél több fajnak a jegyzékekben :való megjelülésével, hogy meg- 
. vannak, töltik idejüket. A biologiai megfigyelések közlésével a régi 
titokbantartással már fel kell hagyni.. Épígy haszontalan munkának 
mondja azt, mikor valamely vidék faunája czímén egy csomó nevet 
közölnek. Nem az a fontos, hogy sok legyen a név, hanem inkább 
kevesebb, de ott azután találjunk pontos biologiai adatokat. Az új 
Calwer tulajdonkép az ifjúságnak vagy a kezdőnek szánt bevezető 
munkának készült, azonban a szakavatott szerző sokkal többet adott, 
úgy hogy a szakavatott bogarász is nagy haszonnal fogja forgatni 
és használhatni. A munkához nagy terjedelménél fogva -két ezímlap 
készült, hogy két kötetbe lehessen köttetni, a mi csak a könnyű 
kezelhetés előnyére válik. Most, hogy a amoslsa befejezést nyert, az 
eddigi előfizetési árral (31 márka) szemben a bolti ára 38 márkára 
emelkedett. A most már teljes munkát nemcsak jóságáért, kitünő 
összeállításáért, hanem elég jó színes táblái kedvéért is csak a leg- 
.. melegebben ajánlhatjuk az érdeklődőknek. CsSIKI. 
Pfitaner, R.: Entomologische Erinnerungen an Hercules- 
bad. (Ent. Rundschau. XXXIII, 1916, p. 2—3, 1—53). 


Szerző egy általános bevezetés után, melyben a vidék egyes 
helyein előforduló fajokra utal, névleg is fálcorol 138 fajt. — CsIKI. 


E: 


Schola, mM. F. Richard: Beitrag zur Kenntnis und Verbrei- 
tung europáisceher Wasserkafer. (Haliplidae, Dy- 
tiscidae). (Entom. Blátter. XI, 1915, p. 282—250, fig. 
1—7). ; 

A Haliplus fulvus ab. multistriatus Simontornyáról (Pósa-tó) való, 

a hol Pinticm FEkENcz gyüjtötte. Magyarországból említi. szerző még 

x az Agabus undulatus következő fajváltozatait: ab. interruptus SCHILSKY, 
ab. picius MEIER, ab. imperfectus MEIER. PinuicH gyüjtésébéi való és 
pedig a Siótól északra való mocsarakból a Rhantus notatus ab. semi- 
cireculatus 0.-SCHNEID., melyet eddig csak Borkum szigetéről ismer- 
tünk. CSIKI. 


Steiner L.: Win kleiner Beitrag zur Lepidopteren-Fauna 
von Kroatien und Slavonien. (Rhopalocera). (In- 
ternat. Ent. Zeitsehr. Guben. IX, 1916, p. 106—107). 


"Szerző czikkének első részében három mediterrán fajnak (Li- 
byihea celtis Esp., Lamypides boeticus L. és Telicanus LANG.) előfordu- 
lásáról Czalékésilk meg Zágráb környékén és közelebbi adatokkal 
szolgál ezek előfordulási viszonyairól. Azután két, a horvát-szlavon- 


f 


országi faunára új Erebia-t (Epiphron var. Cassiope F. a Snijeznik- 
ről és Pronoé Esp. a Risnjak-ról) említ meg és végül a Vanessa. 
xanthomelas Esr. egy példányáról tesz említést, melyet Jarek-nél 
(Podsused mellett) fogott és rámutat ennek a fajnak Horvát- és 
Szlavonországokban való nagy ritkaságára. 3 CSIRT. 


22 


Rebel, Prof. H.: Besehreibung neuer heimiseher Mikrole- 
pidopteren. (Verh. zool.-bot. Ges. Wien. Elöl. 1916, 
pa TOT 

A leírt három új faj közül az egyik CArasttélia remisella 7. 

subsp. rufobasella) Ausztrián kívül Magyarországon (Nagy-Nyír, 1914- 

VII. 4 és VIII. 9, PRxpora gyüjtése) is előfordul. A törzsfaj a Föld- 

közi-tenger tájában fordul elő, nálunk Fiume környékén. —  CSIKI. 


Zerny, Dr. H.: Formenkreis von Lythria purpuraria L. 
(Verh. zool.-bot. Ges. Wien. LXVI, 1916, p. (18)—(25), fig.] 

. Szerző a hímivarszervek alkata alapján megerősíti PRour azon 
nézetét, hogy Közép- és Észak-Európában két Lytihria-faj fordul elő... 


" Ezek a Lyitria purpuraria L. és L. purpurata L., melyeknek fajvál- 


tozatait is tárgyalja. A Lyihria purpurarta-t a következő magyarországi 
termőhelyekről látta : Morvamező, Pozsony, Fertő-tó vidéke, Kis-Pőse, 
Almádi, Fenyőfő, Budapest, Kun-Szent-Miklós, Mezőberény, Nagyha- 
lomzug, Ferenczfalva, Orsova, Herkulesfürdő, Szent-Gothárd ; a pur- 
purdta L.-t pedig: Morvamező., Lajtahegység, Fenyőfő, Budapest, 
Eperjes, Sárospatak, Mehádia. ; CSIKI. 


/ 


Társulati ügyek. 
4A Magyar Entomologiai Társaság ülései. " . 


Választmányi ülés 1916 januárius . 28-án. — Uj tagokul ajánl- 
tattak és megválasztattak: IFJ. HRABÁK VIKTOR műszaki hivatalnok 


(Budapest, VIII.. Losy Imre-u. 3) és.DR. LENDL- ApoLr állatkerti igaz- 


gató (VI., Városliget, Állatkert). Titkár jelentést tesz ai Rovartani La- 
pok-ról, inajd előterjesztést tesz a februáriusban tartandó közgyűlésre 
vonatkozólag. A választmány a közgyűlés napjául február 19-ét tűzi 
ki, megállapítja az alapszabályok által előírt tárgysorozatot és meg- 
ejti a megüresedő elnöki, jegyzői és választmányi tagsági helyekre 


a jelölést. — Pénztáros előterjeszti pénztári jelentését, mely elég ked- 
vező. — DR. Hongvárh Géza indítványozza, hogy a tagok tájékozta- 


tása czéljából helyes volna az ülések tárg FSOTOZATANAN AZ előadások 
czímének közlése, a mihez a választmány hozzájárul. 

ő, közgyűlés 1916 februárius 19-én. — A Magyar Hiatomolóenái Í 
Társaság 5. közgyűlését a m. kir. Rovartani Állomás helyiségében. 


51 


tartotta. UnBRIcH EpE elnök üdvözli a megjelenteket, megállapítja a 
határozatképességet, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri DR. ERőss 
Lagos és HaJóss Józser tagokat, majd az ülést a következő felolva- 
"sásával nyitja meg : : : 
Elnöki megnyitó: Tisztelt Közgyűlés! Az elmult esztendővel 
egyesületünk betöltötte létezésének első lustrumát, ezzel tehát átesett 
a gyermekkor legnehezebb stádiumán, a mely körülmény egymaga 
feljogosít ama biztos következtetésre, hogy nem ephemer életű intéz- 
ménynyel van dolgunk, mely ma keletkezik, holnap megszünik, ha- 
nem hogy egyesületünk magában hordja az életképesség feltételeit 
és hogy hívatva van ama nagy feladatok megoldásában, melyek a 
jelenlegi világforgatag lezajlása után bekövetkezendő békés korszak- 
ban meglesznek fejtendők, szintén közreműködni. ; 
; Igaz ugyan, hogy a most elmult esztendő alatt legalább az 

"anyagiakat illetőleg egyesületünk nem vehetett nagyobb lendületet ; 
ez azonban természetes következménye annak, hogy -az ime már két 
esztendő óta duló világháború igénybe vette összes erőinket, a me- 
lyeket létünk biztosítása, jövőnk védelmében latba kellett vetni. 
A midőn pedig mindnyájunk közös érdekeiért, a hőn szeretett hazá- 
" ért síkra kellett szállanunk, háttérbe kellett szorulnia minden más 
különleges ezélnak, minden mellékérdeknek; összes erőinket az or- 
szágos nehéz feladatok szolgálatába kelletett állítanunk, mert ,a haza 
mindem előtt!" 

- De hála a magyarok Istenének most már örömrepeső szívvel 
és felemelkedett lélekkel meglehet állapítani, hog gy a tettek mezején 
a magyar vitézség és hősi erény oly csodákat művelt, melyek hivatva 
vannak örök időkre megállapítani a már-már legendaszerűvé vált 
magyar név:és vitézség historiai fényét! 

Midőn ezt büszkeséggel megállapítom, önkénytelenül KEbŐ 
jutnak nagy költőnknek most teljesedésbe menő látnoki ihletségű szavai : 

., Vagy üstökös vagy óh magyar dicsőség, mely jött és távozék, 

Hogy századok multával újra lássák fényét a népek s rettegjék !" 
Áttérek már most mai előadásom tulajdonképeni tárgyára, mely 
az 1596. év kezdetétől egészen az 1915. év végéig, tehát kerek húsz 
esztendő alatt Isaszeg és környékén észlelt KEJEÉKEÖTE 0 ONES LE ismer- 
Üetése: ű I : 
Maga az enumeratió felolvasásával nem fogom a tisztelt köz- 
gyülést untatni: eredetileg az volt a szándékom, hogy azt kinyoma- 
tom és így juttatom t. Tagtársaim kezébe, a; kiadó azonban a mai 
viszonyok között oly  exorbitáns árt kért, hogy ettől egyelőre el kel- 
lett tekintenem! 


1 Megjelenik folyóiratunk következő számában. — Szerk. 


52 ; . 


Az  enumeratióra vonatkozólag meg kell jegyezzem, hogy 
daczára annak, hogy az húsz évi meglehetős szorgos és intenzív 
kutatás eredménye, távolról sem mondható teljesnek és kimerítőnek, 
mert állandóan mégis csak a késő tavaszi, nyári: és korai őszi hó- 
napokat töltöttem a helyszínén; az ezen időszakra vonatkozó észle- 
leteim azután meglehetősen kimerítőek is; kora tavaszi és késő őszi 
észleleteim azonban egyes ritkább kirándulásokra, -főképen azonban; 
állandóan a helyszínén lakó egyes ismerőseim által szolgáltatott gyé- 
rebb adatokra szorítkoznak; ép azért az egyes fajoknak korai tavasz- 
szal való megjelenési és késő őszszel való megszünési ideje. tekinte- . 
tében indexem legfeljebb megközelítő adatokat tartalmaz. . 

A fajokra vonatkozólag megjegyzem, hogy 829 Macrolepido- 
pterának az előfordulását sikerült eddig megállapítanom; megjegy- 
zem azonban, hogy a törzsfaj között előforduló aberratiókat és va- 
rietásokat külön nem mutattam ki, azokat csak akkor soroltam mint 
ilyeneket fel, ha a törzsfaj maga nem találtatott, vagy nálunk egy- 
általán elő sem fordul, így például: az Apatura Ilia var. Clytie, Pa- 
rarge v. Egerides, Chrysophanus dispar v. rutilus, Zygaena Ephualtes 
var. Coronmillae stb. A leírt aberratiók és varietásokkal együtt az eddig 
észlelt fajok összege megközelíti az 1200-at. LIxsÉ az ő 1735-ben 
megjelent Systema naturae czímű művében csupán csak 320 Macro- 
lepidopterát ismertet; a Fauna Regni Hungariae tisztán Magyar- 
országra nézve már 1382 nagy lepkét mutat ki, azonkívül pedig 
321 fajváltozatot, a mely szám azonban azóta jóval megnagyobbo- 
dott. Isaszeg és környékén tehát a Magyarországról ez idő szerint 
ismeretes fajoknak körülbelül kétharmad része fordul elő. 

Az elmult esztendő gyüjtés tekintetében mindenképen sok 
kivánnivalót hagyott hátra, nemcsak az időjárás szerfelett kedvezőt- 
len volta, hanem egyéb közrejátszó okoknál fogva is. Hideg és ned- 
vesség jellemezték a tavaszi és nyári hónapokat, kirándulni vajmi 
keveset lehetett, de ha lehetett volna is, a gyüjtést magát lehetet- 
lenné tette a katonaság, mely véletlenül éppen a legjobb gyüjtő he- 
lyeket foglalta el s könyörtelenül megakadályozta az ottani entomo- 
logiai tevékenységet. Az elmult idényben tehát nemcsak az képezte 
a gyüjtő gondját, hogy ,mikor és miképen gyüjtsünk"?, hanem 
a, hely megválasztása, a ,hol gyüjtsünk" ií5! Azonkivül azonban. 
a most duló nagy világförgéteg oly deprimálólag hatott sok gyüjtő 
kedélyére, hogy bizony nem szívesen nyult a háló és méreg-üveg után. 

írdekesnek tartom néhány faj előfordulásának. a. TAL ERNST O 
itt külön ismertetni. 

Így például a máskülönben nagyon kzöat eb Chrysophanus 
Virgaureae L. a palearktikus faunavidéken majdnem mindenütt elő- 
fordul, csak a két ,hű szövetséges": Angol és Japán-országban. 


53 


hiányzik. Isaszeg.és környékén ezt a fajt eddig csupán egyetlenegy 
? példányban ! észleltem, ez is valószínűleg nem volt otthonos, ha- 
nem valamely közeli termőhelyről — talán a Mátrából — származott 
oda, a mi mellett meglehetős kopott volta is tanuskodott. Hernyója 
Solidago virgaurea-n, főleg azonban  Rumex- fajokon szokott élni, de 
észlelték . Plantago-n is. Ámbár a Rumex-fajokból ezen vidéken több- 
féle előfordul, a Plantago-nak is több faja közönséges, a Solidago 
virgaured ott teljesen hiányzik. Nem valószínű ugyan, hogy ez utóbbi 
növény hiánya egyedül okozná az állatnak ezen a vidéken való elő- 
fordulásának a ritkaságát, vagy jobban mondva hiányát, de lehetsé- 
ges, hogy más körülményekkel együtt ez is egyik közreműködő ok. 
Az általam 1911. évi julius 17-én fogott 9? példányt természetesen 
ismét szabadon bocsátottam, reményem azonban, hogy ezen eljárá- 
som a faj előfordulását és megállandósítását elő fogja GZ TET ÉS saj- 
nos meddő maradt. 

Egy másik ritkasága ennek a vidéknek az Araschmia Levana L.., 
a melynek egy a nyári generatjó vagyis a g. ae. prorsa-hoz tartozó 
d" példányát sikerült 1910. évi augusztus 5-én gyüjteni. A. hernyó 
tápnövénye az Urtica dioica, mely pedig-itt nagyon közönséges, nem 
tadom ennélfogva megmagyarázni, hogy mi okozza ezen állatnak 
ezen a vidéken való ritkaságát ? 

Érdekes a Larentia Tugdunaria HS.-nek ezen a vidéken való 
előfordulása. Ez állat. déli és nyugati Francziaországban,  Alsó- 
Ausztriában, Galicziában, Magyarországon, Bukovinában és Sarepta 
vidékén KENÜk hernyója egyelőre ismeretlen; PÜNGELER véleménye 
szerint azonban valószínűleg Silene-capsulákban él. Ezt a ritka fajt 
mindössze két példányban sikerült eddig gyüjtenem. Mindkettő este 
a lámpafényre jött és pedig a c" 1896. évi julius hó 18-án és csak 
teljes 11 évre reá 1907. évi augusztus 8-án fogtam hozzá a ?-t. 

Az 1896-ban megjelent , Fauna Kkegni Hungariae" szerint a, 
Hadena pabulatricula BRaAnm. Magyarországról (a mű megjelenéséig, 
tehát 1895. végéig) csak egyetlenegy példányban volt ismeretes, 
a melyet DaHtsröm GyuLa Eperjes környékén talált. Azóta ezt a 
lepkét junius 25. és julius 18-a közötti időben már több példányban 
sikerült gyüjtenem, még pedig úgy, hogy a tölgyfák alsó ágait bot- 
tal megütöttem, mire a felzavart állat a földre ereszkedett, a hol 
nagyon könnyű prédává vált, fogása tehát szerfelett könnyű és egy- 
szerű. Ennek az eredetileg északvidéki állatnak délfelé való terje- 
dése ezzel tehát kétségtelenül megállapítható és mintegy szemünk 
láttára történik. 

Ugyanaz a jelenség állapítható meg a Boarmia umbrarita 11 -re 
nézve, a mely a , Fauna Regni Hungariae" megjelenéséig Magyar- 
országról csak egy termőhelyről volt ismeretes t. 1. Nagyváradról. 


54 


Ezt a STAUDINGER-REBEL-féle palearktikus lepkekatalogus szerint még " 
Dél-Francziaországban, Andaluziában, IKorzika-szigetén, Olasz- és 
Görögországban, Lydiában, Palesztinában, Örményországban és az 
Amur és Ussuri vidékén élő, tehát kiválóképpen déli, illetve délkeleti 
állatból azonban 1906. óta majdnem évente, állandóan fogtam Pécze-. 
len egy-két példányt lámpafénynél és minthogy azt DR. KERTÉSZ ABA . 
barátom Gödöllőn, i1FrJ. FRIEDRICH ANTAL úr pedig Maglódon, tehát 
mindkettő Isaszeg tőszomszédságában, is fogta, joggal fel kell téte- 
lezni, hogy az ezen a vidéken már teljesen meghonosodott, sőt meg- 
lehetősen elterjedt is. : 
Nem ugyan ritkasága, hanem inkább érdekességénél fogva 
akarom itt felemlíteni a Dicycla 00 L.-t és az ab. Renago HowaARD, 
valamint az ab. sulphurae Sraup. nevű alakjait és azoknak gyüjtési 
módját. Az állatot, mely némely esztendőben nagyoszközönséges, 
május 30-tól julius 5-ig észleltem. Az erdő szélén álló tölgyfáknak 
a reggeli napsugár által" sütött ágain szokott a délelőtt folyamán a 
levelek alján ülni, a honnan felriasztva néha nagy ívben felrepül és. 
kisebb-nagyobb távolságban a fűbe ereszkedik, a hol azonban köny- 
nyen megtalálható, mert az ember közeledtével rendesen megváltoz- 
tatja helyét és így elárulja hollétét. Érdekes, hogy a mikor az állat 
némely esztendőben gyakoribb, egy botütésre néha 4—5 példány is 
felrepül és különböző irányban igyekszik menekülni, úgy hogy a 
kétségbeesett gyüjtőnek a látszólagos nagy áldás daczára rendesen 
alig egy példány szokott zsákmányul esni. Vannak viszont eszten- 
dők, a melyékben a lepke felette ritka, sőt egyáltalán nem is található. 
Igen érdekes erre a vidékre a Boarmia Viertlii BogarscH-nak 
az előfordulása, melynek repülési idejét a junius 16 és julius 1. kö- 
zötti időszakra állapíthattam meg. Az állat megjelenésének a körül- 
ményei azonban olyanok, hogy az szerény véleményem szerint ezen 
a vidéken nem egy állandóan tenyésző faj, hanem csak bizonyos 
rokonfajok alkalmi hybridatiójának az eredménye, mely valószínűleg 
egyéb életfeltételek hiánya következtében ott állandósulni nem tudott. 
Erre kell következtessek, többek között abból a körülményből, hogy 
kizárólag csak az 1910. évben fogtam ezt az állatot és pedig töme- 
gesen, ezentul, daczára, hogy minden esztendőben és pedig rendesen 
többed magammal a legbehatóbban kutattam utána, csakis SzLABnY 
SRNŐ barátomnak sikerült 1911-ben még egy c" példányt zsákmányul 
ejteni. Ha az állat ezen a vidéken állandóan előfordulna, illetve meg- 
honosodott volna, mindenesetre nyomára kellett volna  akadnunk.. 
Az általam említett hybridatió lehetséges volna pld. a Boarmia cinrta- 
ria elkésett nősténye és Boarmia gemaria egy korai ? példánya kö- 
zött, a mennyiben a két faj közül az elsőnek a röpideje az én ész- . 
leleteim szerint április 26-tól május 15-ig, az utóbbié pedig junius. 


388 se 


GF kae TT a VA 4 a ÁST édi ő" b úr b d 
ASS sZ s iz É d ap z j, 


6-tól szeptember 23-ig terjed. Testalkat. és rajz tekintetében a Boarmia 
Viertlii tényleg az említett két állatra emlékeztet leginkább. A SzLABEY 
" által fogott példány soronkívüli megjelenése a báb úgynevezett el- 
heverődésével magyarázható meg, mely jelenség más fajoknál is 
észlelhető és a természet által nyilván a faj fentartása eczéljából ren- 
. deztetett be. Egyes fajoknál az egy generatióhoz tartozó bábok 
ugyanis nem kelnek ki mind idejében, hanem egy részük még egy, 
gyakran több esztendőn át is bábként elhevernek, miáltal a termé- 
. szet lehetetlenné teszi, hogy a faj abnormális időjárás, vagy egyéb 
. katasztrófális események által kipusztíttassék. Nem tartom érdekte- 
lennek az állatra vonatkozólag 1910. évi junius 16-án tett észleletei- 
met itt körülményesebben leírni. Az nap délelőtt, egy gyönyörű ta- 
vaszi napon, az erdő füvéből gyüjtés közben , felriasztottam valami 
Boarmia-félét, melyet eleinte nem is határozhattam meg, " csak sej- 
tettem, hogy Fierili. Utána még több ilyen állatot is felriasztottam, 
melyeket, miután nem messze újra a földre szálltak, mind könnyen 
megfogtam. Erre, hogy .nőstényt is fogjak, kezdtem a tölgyfák alsó 
. ágait is ütögetni, mire onnét 15 leereszkedett, szintén nem messzire 
repülve, g as nem is egy, hanem néha 3 — 4 állat, .de mind hímek. 
Nagy TE után megtaláltam végre a nőstényeket is, melyek mind 
és kizárólag tölgyfatörzsökön, emberi mellmagasságban lapultak meg. 
Egészen julius 1-ig tartott az állat röpideje, habár akkor a példá- 
nyok már nagyon kopottak voltak, miután gyakori és gyors repülé- 
. sük, valamint subtilis testalkatuk következtében vajmi hamar meg- 3 
sérültek, sőt már felfedezésük első napján is sok volt közöttük a 
megsérült példány, úgy hogy tulajdonképeni megjelenésük is junius 
16-nál néhány napra előbbre tehető. Egy bekövetkezett kiadós eső 
azután alaposan végzett velük. : 

. Igen érdekes lakója-ennek a vidéknek még a Heliodes rupicolá 
He., mely május végétől junius közepéig népesíti be a Thiymus-szal 
benőtt teljes virágillatban pompázó erdőrészeket, valamint a Thalpo- 
chares pannomca FRR., mely a junius végétől szeptember elejéig ter- 
jedő időközben majdnem folytonosan, de mindig csak ritkán talál- 
ható és pedig ezen vidéknek Helichrysum arenarium-mal benőtt ho- 
mokos területein. 

A Thecophora fovea TR. néhai JÁMBoRY KÁLMÁN adatai szerint 
szintén előfordult Gödöllőn és Isaszegen, a hol ő ezen lepkét a 70-es 
években gyakrabban gyüjtötte. JámBoRgY velem közölt adatai nyomán 
ez az állat előbb a budai hegyekben, különösen a Zugligetben, a 
mostami Béla: király-útja melletti erdőrészben, meglehetős gyakori 
volt és általa szeptember havában tölgyfákról felriasztva számos pél- 
dányban gyüjtetett. Nevezett gyüjtő azonban már akkor panaszolta, ÖSZES 
hogy ezt a fajt már évek óta nem fogta, véleménye szerint azért, : t 


56 


mert ez a különben csak Magyarországból és Dalmácziából ismert 
állat, ezen a vidéken kipusztult. Sejtelme úgy látszik valóvá vált, 
mert Thecophora fovea-t, mióta entomologiával foglalkozom, legalább 
tudtommal sem Budapesten, sem Gödöllőn, sem pedig Isaszegen senki 
sem fogott. 3 

Hasonló sorsban részesült még sok más állat is, különösen a 
Larentia-nemből. E század első évtizedének vége felé Isaszegen és 
környékén három esztendőn át feltünő meleg és száraz nyár ural- 
kodott, már junius havában a növényzet teljesen kiégett, eső késő. 
őszig alig volt, úgy hogy mindama hernyóknak, melyek a nyár 
folyamán táplálkoznak, eledel csak elvétve juthatott. Három ilyen 
egymásra következő nyár azután alaposan megdézsmálta a lepke- 
állományt, különösen a kényesebb, gyenge szervezetű Geometridák és 
főképen a Larentia-félék szenvedtek alatta, úgy hogy azok a száraz- 
ságot követő esztendőkben úgyszólván teljesen eltüntek és csak 
újabban kezdenek lassan újra jelentkezni. A természet ezen önokozta 
devastátiójához azonban hozzájárul még az ember tevékenysége, 
mely a rendelkezésre álló területet mind intenzívebben veszi mívelés 
alá, miáltal -a rovarok megélhetésének feltételei természetesen fogy- 
nak. Így Isaszegen a Korona-uradalomhoz tartozó nagy Tétterület 
egy része az utóbbi években befásíttatott, másik része míivelés alá, 
vétetett; az eddig kaszálatlanul hagyott erdei rétek most éven- 
kint rendesen kaszáltatnak, egy részük pedig szintén befásítta- 
tott. Egy Ísaszeg szomszédságában fekvő községnek magántulajdont 
képező egyik erdejében a tulajdonos állandóan legelteti disznócsor- 
dáit, marháit és birkáit, minek következtében ebben az erdőben most 
már nincs egyetlen bokor, egyetlen virág sem, sőt füvet és gyepet 
sem lehet látni, mind le lett legelve és agyontaposva, úgy hogy 
ebben az erdőben már úgyszólván nincsen semmi más, mint a puszta 
fatörzsek. Hogy aztán az ilyen kulturális pusztaságban a megszokott, 
mindenütt otthonos Pieridákon kívül nem lehet mást látmi, mint ta- 
vaszszal néhány Venilia macularia-t és nyáron néhány Lymantria 
dispar-t, nem lehet csoda. Pedig ép ezen utóbb említett helyen fog- 
tam még 1896-ban a többiek között egy Cleogene lutearta-t, tehát egy 
havasalji állatot, melynek azonban ott már régen nyoma veszett. 

Kellemetlen és veszélyes lakója az isaszegi és környékbeli er- 
dőknek a Lymantria dispar L., mely például az 1913., de különösen 
az 1914. esztendőben az isaszegi erdőterületnek Katona-pallag és 
sSzentgyörgy-puszta nevű részeit teljesen letarolta. Kevésbé veszedel- 
mes az ugyanott előforduló Thaumnetopoea processtoneag L., mely leg- 
alább gyüjtésem idéje alatt soha sem lépett fel ott oly. tömegesen, 
hogy kártékonnyá vált volna. Ugyanaz mondható a Psilura monacha, 
L. és Dendrolimus pini [L.-fől is. 


úg 3 91 
Felemlítendőnek tartom itt még azokat a ritkább fajokat, me- 
lyekből ezen a. vidéken eddig csak egy-egy, vagy igen kevés pél- 
"dányt sikerült gyüjtenem s a melyekből egyik vagy másik faj talán 
szintén nem állandó lakója ennek a vidéknek, hanem csak bizonyos 
rokonfajok hybridatiójának az imitt-amott jelentkező eredménye. Ezek 
.a következők: Agrotis polygona-F., Agrotis rectangula WF., Mamestra 
implexra HB., Hadena, iüllyricu FRR., Hydrilla lepigone MoEscn., Acontia 
. tütama Esrp., Metoponia Koekeritziana HB., Acidalia pygmaecaria Hg. Ezek 
közül különös figyelmet érdemel a Hydrilla lepigone MoEscn. A Fauna 
. Regni Hungariae megjelenéséig csak Budapestről volt egy példány- 
ban ismeretes, azóta DR. UHRYK NáwDpokR azt a svábhegyi Adalakban 
több példányban és én Péczelen esteli lámpafénynél szintén két pél- 
dányban gyüjtöttem. Ez-az állat a STAUDINGER—REBEL-féle katalogus 
szerint Sarepta körül, Örményországban, Urga vidékén, az Amur 
északi vidékén és Magyarországon fordul elő. 
I A Metoponia Koekeritztana-ból 1896 junius hó 18-án este a 
lámpafénynél szintén fogtam egyetlen példányt. Az állat Magyar- 
országon kívül előfordul még Alsó-Ausztriában, déli Krajnában, az 
északi Balkánon és Dél-Oroszországban. Nálunk a Fauna Regni 
Hungariae megjelenéséic Budapest, Pécs és Nagyágról volt ismere- 
tes, mely termőhelyekhez újabb időben hozzájárult még Verebély és 
Féczel: ő HA 
Végre néhány szóval még a fehér lepke mitoszáról óhajtanék 
megemlékezni. Az elmult évtized közepén izgalomban tartotta ez a 
lepke a budapesti entomologusokat s a mely fejleményeiben Isaszeg 
és vidékével szintén vonatkozásban van. Vadászok és a szabad. ter- 
mészetben télen is elfoglalt emberek régen rebesgették, hogy január, 
februárban, kirándulásaik alkalmával az erdőszéleken gyakran láttak 
egy fehér lepkét repülni, mely leírásaik szerint leginkább Spilosoma-, 
vagy Arctia-fajnak látszott. A dolog annyira ment. hogy végre ko- 
moly entomologusok is kezdtek a kérdéssel foglalkozni s" az ügy 
mibenlétének utánjárni. Több esztendeig folyt a kutatás itt is-ott is, 
mert természetesen mindenki első sorban nova speciesre gondolt; 
a kutatások azonban eredménytelenek maradtak. Ha jól emlékszem 
1908-ban egyszerre híre kerekedett, hogy február 2-án — Gyertya- 
szentelő Boldogasszony napján — Kanrx ZoLTÁN, illetve a mint ké- 
sőbb kiderült Domowxvy LaJos péczeli földbirtokos az isaszegi erdővel 
határos locsodi pusztán vadászat közben megtalálta a keresve-keresett 
fehér pillét, a mely akkor ott állítólag oly tömegesen repült, hogy 
ezélzás közben még a vadászpuska csövére is ráült. Miután azonban 
a lepkét magát még sem láttuk, nyári tartózkodásra Péczelre való 
kiköltözésem után igyekeztem-DowmowY LaJos-sal mihamarább talál- 
kozpi, hogy tőle a fehér lepke felől hiteles adatokat. szerezzek. Erre 


Ot 
io 9] 


irányuló kérdésemet azonban Dowmowsy LaJos, eleinte meg sem értette 
s csak miután azt neki tüzetesebben megmagyaráztam, adta tudtomra, : 
hogy neki ezen dologról fogalma nincsen, ő ilyen lepkét soha nem 
látott s egyáltalán nem tudta, miképen keveredett a dologba, amely 
véleménye szerint nem lehet más, mint valamelyik vadásztársának 
éretlen tréfája. A fehér.lepke mitosza azonban tovább tartotta magát. 
A reá következő év januáriusa azután némi fényt derített ebbe a 
rejtélybe és legalább engemet, aki eddig is szkeptikusan fogtam fel 
a dolgot, arról, hogy nova speciesről szó sem lehet, teljesen meg- 
győzött. Akkor ugyanis levélbeli értesítést kaptam a péczeli állomás. 
egyik tisztjétől, hogy január 17-én este villanyfénynél egy fehér lep-. 
két fogott. Végré meg van tehát a fehér pille! gondoltam s boldo-.. 
gan rohantam ki Péczelre, hogy a drága kincset szemügyre vegyem. 
De mi volt a fehér lepke? Egy Orrhodia vau-pumctatum Esp., mely. 
állat késő ősztől korai tavaszig áttelel, melegebb téli napokon ki- 
" buvik rejtekhelyéből s repül ép úgy, mint más a Noctuák- és Geo— 
metridákhoz tartozó egyéb fajok. Ilyenek lehettek tehát azok az álla- 
tok is, melyeket egyik-másik melegebb téli napon vadászaink az 
erdőben észleltek, mert a nappal a hó felett repülő szürke állatok 
mind fehér, illetőleg ezüst-szürkének hatnak. Bár elég prozaiam, de 
reám nézve ezzel be is fejeződött mint nova species a fehér lepke" 
mitosza. ; ssel HEG E LSE 
Ezzel tisztelt Közgyülés az Isaszeg és környékének lepkészeti 
faunájára vonatkozó-enumerácziót ezennel kéziratban átadva lapunk 
igen tisztelt szerkesztőjének, hogy ezt, ha a lapok körülményei meg- 
engedik, közzé tegye, azon kettős óhajjal zárom előadásomat, hogy 
á most megkezdett esztendő végre meg fogja hozni nekünk a min- 
denki által hőn óhajtott becsületes és jövendőnket teljes mértékben 
biztosító, békét, továbbá, hogy a természet és kedves teremtményei 
iránti szeretet ezentul is egyesíteni és összetartani fog bennünket, 
hogy a jövőben reánk váró, az eddiginél bizonyára nagyobb felada- 
tok teljes felkészültségben találjanak ! 

A tetszéssel fogadott elnöki megnyitó elhangzása után Csiki 
Enwső titkár a következő jelentését olvasta fel: ér E Sk 

Titkári jelentés. — Tisztelt Közgyűlés ! Társaságunk ötödik mű- 
ködési évéről való jelentésemet a nagy háború második esztendeje: 
rövidre szabja. Mint minden téren, úgy mi is érezzük a nagy küz- 
delem okozta bénító hatást. Tagtársaink jelentős hányada katonai 
szolgálatot végez és így kedvencz foglalkozásuktól meg vannak 
fosztva, de az itthonmaradottak nagy részét is a nagy idők annyira 
befolyásolják, hogy régi munkakedvük erősen lelohadt,. sőt egyikük-— 
másikuk munkálkodását úgyszólván teljesen beszüntette, azt jobb 


F 
99 


- időkre halasztotta. Hogy mindezek daczára a Magyar Entomologiai 
Társaság a lefolyt évben "mégis igyekezett feladatának annyira a 
mennyire megfelelni, azt néhány tagtársuuk kiváló buzgalmának 
köszönhetjük. Hirdetett üléseinket mind megtartottuk, tárgysorozatuk 
is elég változatos és gazdag volt. § 

.Rendes , ülést. 9-et tartottunk, melyeken összesen 16 előadás 
hangzott el. Az előadásokat 9 tagtársunk tartotta, azonkivül az át- 
utazóban egyik ülésünkön mint vendég résztvevő APFELBECK VIRTOR, 

arajevoi múzeumi őr, volt szíves egy kis előterjesztést tenni. Tag- 

társaink közül JABLownowskI JózseF és Csiki ERNŐ 3—3, KADocsa 
GyuLa és DR. KeRrÉsz KáLmáN 2—2 és DR. HogvárH Géza, DR. 
KERTÉSZ ABA, DR. PowGRácz SÁNDOR, DR. SCHMIDT ANTAL és. DR. 
SzABó-Parax JózseF 1—1 előadással járultak üléseink tárgysorozatá- 
nak emeléséhez. DR. KEeRrész ABa az elmult évben is szíves volt 
egy nagyobbszabású és vetített képek bemutatásával kísért előadást 
tartani az 1914. évi engadini lepkészeti kirándulásáról. Fogadják 
mindnyájan köszönetünket szíves közreműködésükért. 

Febfuárius 20-án tartottuk 4. rendes közgyűlésünket, a társa- 
ság belső ügyeit pedig 3 választmányi ülésen tárgyaltuk. A szoká- 
sos gyüjtőkirándulást az elmult évben részben a rossz-időjárás, rész- 
ben a, viszonyokból kifolyólag előállott nehézségek miatt nem tart- 
hattuk meg. : 

A tagok létszámában némi emelkedést mutathatunk ki. Az 1915. 
évet ugyanis 99 taggal kezdtük, évközben 5 új tagot választhattunk, 
a halál azonban két érdemes tagtársunkat .vitte el, úgy hogy az év 
végén társaságunk 102 tagot mutathatott ki. A tagok létszámának 
gyarapodása ugyan szerény, de ha tekintetbe vesszük a mostani 
. nehéz viszonyokat mégis figyelemre méltó. 

Folyóiratunk a ,Rovartani Lapok" 1915. évi XXII. évfolyamá- 
ról nincs sok jelenteni valóm. Legfeljebb azt, a mit tagtársaink mind- 
nyájan tudnak, hogy azok megjelenése a legpontatlanabb volt. Saj- 
nos ezen ségíteni nem tudtunk, a folytonos katonai bevonulások 
. miatt nyomdánk is abba a súlyos helyzetbe került, bogy szedőit sor- 
jában elveszítette és azokat csak nehezen tudta pótolni. Igéretünk. 
van, hogy a helyzet javulni fog, sőt a mint látjuk a közel jövőben 
ismét a rendes kerékvágásba kerülünk. 

Említettem, hogy az év folyamán két érdemes tagtársunkat 
veszítettük el, mindketten a Hymenopterologia művelői voltak. Már- 
czius 24-én halt meg 60 éves korában súlyos betegség és hosszas 
szenvedés után SZÉPLIGETI GYŐZŐ ny. főreáliskolai tanár, társaságunk- 
nak 1912-ben egyik alelnöke. Ő eleinte Dol uLÉsak indult, de a 
mult évszáz nyolczvanas éveinek közepe táján átcsapott rov arásznak. 
Eleinte a EZZEL EE és a gubacsok kötötték le figyelmét, majd ké- 


60 


:sőbb a Braconidák és Ichneumonidák tanulmányozására tért. Nagy 
:szorgalommal látott hozzá ezen elhanyagolt családok tanulmányozá- 
sához és rövidesen ezekre vonatkozó tanulmányaival a külföldi tudo- 
mányos körök előtt is jó hírnevet vívott ki magának. Munkái közül 
a palearktikus Braconidák meghatározó táblái, valamint a világ összes 
Braconidái és az Ichneumonidák több alcsaládja nemelinek feldolgo- 
zása a Genera Insectorum-ban a szakirodalom e terén egyedülálló 
-és hézagpótló helyet foglalnak el. 
Az év alkonyán (deczember 26-án) veszítettük el volt elnökün- 
ket MocsáRY SÁNDOR kir. tanácsos, ny. múzeumi osztályigazgatót, a 
magyar rovarászok : nesztorát " Mocságy 75 évet élt, életéből pedig 
44 évet a Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatában töltött. Tanulmá-, 
nyai tárgyát szintén a hártyásszárnyúak képezték és ezek közül a 
hazai faunán kívül legelső sorban a földkerekség díszdarázsai, a dísz- 
méhek, valamint a Pepsis-félék kötötték le figyelmét leginkább. Meg- 
jelent munkái közül a legtöbb a díszdarazsakkal foglalkozik, közöt- 
tük pedig munkáinak koronája a földkerekség díszdarazsainak ma- 
gánrajza. Mocságy eleinte tisztán a magyar fauna tanulmányozására 
és feldolgozására fordította minden idejét, sajnos irodalmunkat azon- 
ban csak a magyarországi díszdarazsak, másnejű darazsak és még 
néhány kisebb csoport feldolgozásával gazdagította. Ő nála is csak 
a régi áldatlan: viszonyokat okozhatjuk, hogy kedvét veszítvén inkább 
a külföldi hártyásszárnyúak tanulmányozására tért, pedig a Hyme- 
nopterákat általánosságban és a magyarországi levéldarazsakat tár- 
gyaló hatalmas munkái már a 70-es években készek voltak, de ki- 
adásra nem kerültek. Abban az időben a zoologiát egyik egyetemi 
professzorunk monopolizálta és így gondoskodott arról, hogy e mun- 
kák meg ne jelenjenek. Pedig ha Mocságy munkái akkoriban megje- 
lenhettek volna, ma valószínűleg többen foglalkoznának a hártyás- 
:szárnyúak tanulmányozásával és ezeknek faunáját is jobban ismernők. 
Társaságunkon kívül álló rovarászok közül meghalt DR. BRAN- 
CSIK KÁROLY kir. tanácsos, Trencsén vármegye tiszti főorvosa, a ki 
a csigák mellett a bogarak és egyenesszárnyúak tanulmányozásával 
foglalkozott. Trencsén megye faunájának kikutatása az ő nevéhez 
kapcsolódik, de a messze forró égőv néhány vidékéről kezéhez ke- 
rült anyag feldolgozása és Stájerország bogárfaunáját tárgyaló kötet 
megírása is az ő nevéhez füződik. k 
Mindhárom elhunyt magyar entomologus munkálkodásával örökös 
"emléket állított magának, mi pedig emléküket tiszteletben fogjuk tartani, 
"a jólelkű és szerény kartársakra mindig szeretettel visszagondolniz 
Tisztelt Közgyűlés! Mielőtt az 1915. évről szóló jelentésemét 
bezárnám, legyen szabad úgy tagtársainkhoz, mint az összes magyar 
entomologusokhoz néhány szót intéznem. A most dúló nagy háború 


6r 


meghozta nemzetünknek — legalább úgy hisszük és gondoljuk — 
az elismerést, a magyar vitézség feltáfta rólunk eddig tudomást venni 
alig akaró szomszédaink szemét, kénytelenek voltak tudomásul venni, . 
hogy itt Közép-Európa szívében él egy nemzet, mely becsülettel 
megállta ezer esztendőn át és megállja most is helyét, melyre még 
nagy feladatok, nagy jövő várnak. Sajnos a tudományok és így a. 
rovartan terén is még nem vagyunk ennyire. Ha egyik-másik ento- 
mologusunk tiszteletet és megbecsülést szerzett is magának a kül- 
föld előtt, a magyar entomologia és entomologiai kutatás egészében 
véve még távol áll ettől. A háború sem fog ezen javítani, hanem 
igenis a szorgalom és kitartó munka. Kötelessége legyen tehát min- 
den magyar entomologusnak, hogy tőle telhetőleg vegye ki részét a 
munkában. Ne várjuk, de ne is engedjük, hogy hazánk rovarvilágát 
mások, idegenek kutassák ki előttünk vagy előlünk. Ha magunk 
végezzük a kutatást és faunánk megismertetését sem bízzuk másra, 
lassan legnagyobb ellenségeink is tudomást kell vegyenek a magyar 
rovartani kutatásról. Nem -szükséges, hogy mindnyájan holmi keresz- 
tülvihetetlen nagy tervekről álmodozzunk, elegendő ha kiki tehetsé- 
géhez és körülményeihez képest akárcsak egy parányi terv keresz- 
. tülvitelét vállalja, de munkáját azután végezze becsülettel és lelki-- 
ismeretesen, hogy azon gáncsolni való ne legyen. De szokjunk le- 
egymásnak oknélküli lekicsinyléséről is, mert ezzel nemcsak egy-— 
másnak, hanem egyáltalában a magyar entomologiának ártunk leg- 
inkább. Ne tartsuk csak azt jónak, a mit a külföld produkál, ne ha- 
joljunk csak a külföldi bálványok előtt meg, hanem mélyedjünk el 
a magyar tudományos irodalom termékeibe és látni fogjuk, hogy ha. 
szakirodalmunk még szegényes is, de nem áll mögötte a nyugatinak. 
Magyarország rovarvilága Európában a leggazdagabb, a vidékek 
különfélesége folytán a legváltozatosabb is, ennélfogva az elvégzendő: 
munka is a legkülönbözőbb feladatok megoldását teszi kötelessé- 
günkké, de mindezeket egy kis akaraterővel, szorgalommal és kitar- 
tással fényesen megoldhatjuk. Kövessük vitéz katonáink egyedüli 
jelszavát, mely úgy szól, hogy ,csak előre" és akkor a magyar 
entomologiáról és entomologusaink munkálkodásáról is kénytelenek. 
lesznek tudomást venni. Ha mindenki csak egy-egy kis téglával já- 
rul hozzá, a nagy mű hamarosan el fog készülni, hogy a nagy világ 
. előtt hirdethesse nemzetünknek a rovartan terén való helytállását És. 
alkotóképességét. 


DR. SZABÓ-PATAY JÓZSEF FONT áros a könyvtárról a következő- 
ket jelentette : ; 

Könyvtárnoki jelentés. — Mélyen tisztelt Közgyülés! Könyv- 
tárunk az elmult évben összesen 51 darabbal gyarapodott, 172 ko- 


rona 50 fillér értékben. Könyvtárunk fejlődését még mindig nem igen : 


szorgalmazhatjuk az eddiginél nagyobb mértékben, mert hiszen — 


sajnos — egyenlőre sem olyan helviségünk nincsen, a hol a tagok 


könnyen hozzáférhetnének könyveiúkhez, a mi pedig a legfőbb baj, 
hogy megfelelő szekrényünk" sincsen, a hová azokat elhelyezhetnénk. 
Azt hiszem köztudomású dolog, hogy addig, a míg megfelelőbb. he- 
lyet nem találunk, a Magyar Nemzeti Múzeum állattári osztályának 


könyvtárhelyiségében helyeztük el könyveinket. Mult évi gyarapo-r- 
dásunkat ajándékozóknak köszönhetjük. Elsősorban DR. KERTÉSZ " 


KáLmáwx-t emelhetem ki, a ki 35 darab könyvet és különlenyomatot 
. adományozott. Hozzájárultak még könyveink szaporításához DR. HoR- 
várH Géza, BiRó LaAJos, DR. SZABó-Parav JÓZSEF és DR. SZOMBATHY 
KÁLMÁN. § i 


jeszti elő : 

Pénztárit jelentés. — Tisztelt Közgyűlés! Ha ez idén tavalyi je- 
lentésemnél valamivel kisebb végösszegű . jelentést terjesztek is elő, 
nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy az eredménynyél, a körül- 
ményekhez képest, meg lehetünk elégedve. Hála tagtársaink támo- 
gatásának, a tagdíjak aránylag elég pontosan folytak be. Hátrálékos 
tagdíjakból 180 K bevételünk volt, sőt két tagtársunk sa; évi tag- 
díját már előre befizette. 

Költségvetésünk teljesen reálisnak bizonyult, mert az előirány- 
zott 867 K 55 fill. bevétellel szemben tényleg 853 K 78 fill. folyt be. 
JN Csekély különbség onnan ered, hogy a hátrálékos eElál LT várt 
200 K helyett csak. 180 K bevételünk volt. 

Értékpapirjainkat, melyek eddig a Pesti Hazai Első takarék 
pénztár Krisztina-téri fiókjában voltak letétben, könnyebb kezelhető- 
ség szempontjából ugyanezen intézet józsef-ferenczvárosi fókjába 


helyeztettük át. Ugyanekkor -azzal a kéréssel fordultunk az intézet 


igazgatóságához, hogy társaságunk értékeit, tekintettel a társaság 
tudományos czéljára és működésére, díjtalanul kezelje. Az igazgató- 
ság ezen kérelmünknek nemcsak hogy eleget tett, hanem még az 
1914. év II. felére járó kezelési illetéket is megtérítette, a miért fo- 
gadja ez úton is hálás köszönetünket. . 360, 


Hazafias kötelességet véltünk teljesíteni akkor, midőn az érték- 


papirok vásárlására rendelkezésünkre állott összegből úgy mint.ta- 
valy, ez idén is 200 K n. é. hadikölcsönt jegyeztünk. 


Meg akarom említeni azt is, hogy SZLÉKEEELSÉRT elhelyezett 


vagyonunk évi kamata már 188 K-t tesz ki. 

Azt az akcziónkat, melynek.  ezélja a taglétszám emelése lett 
volna s melyről már tavalyi jelentésémben is megemlékeztem, sajnos, 
ezidén sem vihettük keresztül. ; 


DR. KeERrész : Kármán pénztáros a következő jelentést ter- 


A bevétel és kiadás egye 


OV 


sunk tünteti fel. 


Vagyonmérlegünkből kitünik, 


63 


hogy tiszta vagyonunk 4362 


tételeinek nagy ságát zárószámadá- 


K 


-18 fillér, tehát a tavalyi 3738 K- val szemben 624 K 18 fillérrel sza- 


porodott. Ez a szaporodás azonban csak látszólagos, 


mert a rend- 


kívül nagy, tagdíjhátrálékból a jövő év folyamán tekintélyes össze- 
. get törölni leszünk kénytelenek s így az ezidén kimutatott vagyon a 
jövő évben feltétlenül csökkenni fog. 
Kérem, hogy a számvizsgálók jelentésének meghallgatása után 
jelentésemet tudomásul venni s nekem a felmentvényt megadni mél- 

tóztassék. : 
A , Magyar Entomologiai Társaság" zárósz zámadása az TIT SZEVKOL. 


OL HW I 


E 
a 


A ., Magyar Entomologiai Társaság" 


BEVÉTEL ] ikke 
Maradék az 1914. évről 27 
Beiratási díjak e. 3 
Mrs díjak szosz, EGBŐ 
Rendkívüli bevétel . 4 
LEZÁTOKOÁKON tett SE SNS AZÁS AI MA LB 


sszem 
s 1 


zz 858 178 


f 


78 


KIADÁS K e] 
1] Értékpapirvásárlás 193 120 
2] Rovartani Lapok 450 /— 
3] Postadíjak 19 149 
4] Nyomtatványok 6. 
2] Kisebb kiadások . 4 — 
6] Átutalás- . Ses ah 40182 
T] Maradék 1916-ra. . .] 18127 

8583 [78 


vagyonmérlege 1915 deczemiber 31-én. 


5. 
2 


Ha ay 


a a 


.Értékpapir az Első Pesti 


IEÖTETGY MS Zs . 1092 
-h Leltári felszerelés . . 3) 


ACTIVUM K 


Készpénz", 181 


Hazai  Takarékpénz- 


TAG DAT ses z e 200 
Hadikölcsön  . . . .] 200 
Tagdíjhátrálék : 


a) Tagdíj . . 1057.— 
b) Beiratási díj 16.— 11073 


ti PASSIVUM 


AT 


30 
43 


K 


[zur] 


I 


1] Kertész-féle alapítvány ] 1337 
2.p-Tiszta Vagyon . 4, :. 14362 


TTV —. 


HB e 
. GO ND 


64 


Titkár jelenti, hogy a mult évi közgyülésből kiküldött szám- 
vizsgálók a következő jelentést nyujtották be : 

Tisztelt Közgyűlés! Alulirottak, mint az 1915. évi közgyűlés 
által kiküldött pénztárvizsgálók, mind a számadási könyveket, mind 
az értékpapirokról szóló elismervényt és a pénztári készletet meg- 
vizsgáltuk és a számadást minden tekintetben rendben találtuk. Buda- . 

" pest, 1916 január hó 15-én. DR. S50ós LaJos s: k., Baxó. GÁBOR s. k. 
úg 5z § 

Elnök kérdésére a köze tés a tiszti jelentéseket tidomásúi 
veszi és a pénztárosnak a felmentvényt megadja, majd elfogadja a 
pénztáros által előterjesztett 1916. évi költségvetést és az 1916. évi - 
számadások megvizsgálására kiküldi DR. Soós LAJos és BAKÓó GÁBOR 
tagokat. ; 


A , Magyar Entomologiai Társaság" 1916. évi költségvetése. 


BEVÉTEL K 1 KIADÁS SZE lit EBA EZELEÉG 
l EZ SEK 5 
1] Maradék az 1915. évről ( 181 27 1 Wrtékpapirvásárlás 200 [— 
2.4 Tagdíjak 1.1 500 2) Bovattamsapok : er astoÜ 
3] Béiratási díjak . . . 41—]Í12] Postadíjak ./. 0. . . 50 — 
4] Hátrálékos tagdíjak — . ] 1001—Íj4] Kisebb nyomtatványok 30 — 
9 IR amatols ségi etés s t6 e; 0. Könyvtár 57. s. 5] 1401 
6] Kisebb kiadások. . . 1127 a 
l , 


A titkár jelenti, hogy az alapszabályok rendelkezései szerint a, 
választmány egyharmada lép vissza, választandó azonkívül elnök és 
a választmány által eszközölt jelölésből kifolyólag, jegyző is... , . 

Elnök a szavazólapok átvételére és a szavazatok összeszámlá- 
lására a titkárt és Boczkó Jáwos-t kéri fel, a szávazás ia81ÉKG pedig 
az ülé 7. felfüggeszti.  . j 

z elnök az ülést újból megnyitván, titkár jelenti, hogy 1916-ra 
TÖB DR. SrREpA Kezső, jegyzővé DR. PoNGRÁcz SÁNDOR, választ- 
mányi tagokká az 1916—18. évekre DIENER HuGó, DR. HoRvámrnm Gáza, 
DR. KERTÉSZ ABA ÉS SÁNDOR BÁNDOR választatott meg. 

ULBRICH [DE megköszönvén a társaságnak iránta tanusított 
eddigi jóindulatát, majd üdvözölvén az újonan megválasztott elnököt, 
jegyzőt és választmányi tagokat, a közgyűlést berekeszti. 


65 


45. rendes ülés 1916 februárius 19-én. — DR. STREpA REzső 
elnök megnyitja az ülést, majd felkéri DR. KERrÉsz Abá-t, hogy 
,Adatok a Pieris napi L. és változatainak elterjedéséhez" czímen 
bejelentett előadását tartsa meg, a mi számos vetített kép bemutatása 
kapcsán megtörtént. (Az előadást teljes terjedelmében folyóiratunk 
következő számában közöljük). Az előadáshoz hozzászóltak DR. STREDA. 
Rezső elnök, ki a fajok elter jedésére vonatkozólag Ázsia és Amerika 
egykori összefüggésére mutat rá a Behring-szoros táján és DR. HoR- 
váro Gásza, ki a bostoni kongresszuson tartott előadására emlékeztet, 
melyben az Amerika-Európára közös fajokról (Hemipterákról) beszélt, 
melyek száma mintegy 100. Ezek nagyobb része Európából ment át 
és csak 4—5 került Amerikából Európába. 


Hivatalos nyugtázás, 


Választmányunk határozatából ezentúl e helyen fogjuk a tag- 
díjakat nyugtázni. A folyó (1916) évben eddig a következő tagtársak 
fizették be tagdíjaikat : 

Alapítványi díjat fizetett : Dr. Degen Árpád, Dr. Horváth Gézáné, 
Dr. Hültl Hümér. : 

1916. évi tagsági díjat fizetett: Dr. Aujeszky Aladár, Benczur 
Elek, Biró Lajos, Cerva Frigyes, Cserny Lajos, Csiki Ernőné, Czeg- 
lédi hengermalom r. t., Deubel Frigyes, ifj. Dr. Entz Géza, Dr. Erőss 
Lajos, Wábry Alfréd, Hekéte Győző, Friedrich Antal, Gammel Alajos, 
Horváth Károly, Tahát Viktor, Hunnia gőzmalom r. t., Jablonowski 
József, gróf Károlyi Gyuláné, Dr. Kaufmann Ernő, ési Károly, 
Dr. Kertész Aba, nemesdédi Király Kálmán, Dr. Zilahi Kiss Endre, 
ifj. Kleisl Gyula, Dr. Langhoffer Ágoston, Leidenfrost Gyula, Dr. 
Lendl Adolf, Dr. Pazsiczky Jenő, Dr. Rátz István, Sándor Sándor, 
Dr. Schmidt Antal, Dr. Simonyi Semadam Sándor, Dr. Streda Re- 
.zső, Szlabey Ernő, Taupert Alfréd, Tomala Nándor, báró Tunkl 
Ferencz, Ulbrich Ede, Dr. Unger Emil, gróf Wenckheim Miklós. 


,ROVARTANI LAPOK" 


XXIII. Band. Márz— April 1916. 3—4. Heft. 
p. 33. — Dr. G. Horváth: Die Verbreitung der Saga 
serrata Fabr. in Ungarn. — Hin charakteristisceher Zug der 


Fauna Ungarns ist, dass sie abgesehen vom Littorale, viele mediter- 
rane Arten enthaltet. Wine solche interessante mediterrane Art ist 
Saga serrata FABR., welche FaABRIcIus 1793 aus Ungarn besehrieben 
hat, wohl nach einem Exemplar von Buda, von wo das Tier von 
Kov (Alphabet. Verz. meiner Insectensammlung. Ofen, 1800. p. 63) 
schon aufgeführt wurde. FRIvALDSZKY führt die Art vom. Adlers- und 
St. Gerhardsberg bei Budapest und vom Domogled bei Mehadia, 
HERMAN von Kolozsvár und CnyzER von Sátoralja-Újhely an, wozu 
PuwxGugR noch Fiume und Zengg anführt. KRaAuss führte 18783 Fiume, 
Martinsicza und Buccari, PADEwIETH 1900 ausserdem noch Novi, 
Klaricsevácz, Sv. Krizs, Sw. Juraj und Jablanácz vom  Littorale der 
Adria an. HKierzu führt Verfasser noch den Schlossberg von Kapi 
(Com. Sáros), wo Herr K. Sáspok 1868—70 zwei ?, und den 606" 
m. hohen Marhát (im Mátra-Gebirge) an, wo er 1915 ein Exemplar 
selbst erbeutete. 

p. 36. — Dr. 4. Pongrácz: Über die systematische Stel- 
lung der Puliciden und Neuropteren. — Verfasser bespricht. 
die Untursuchungen KLAPÁLEKS über die Herkunft der Flöhe. Die 
Forschungen des genannten Entomologen sind zwar von grosser 
Bedeutung, es müssen jedoch noch mehrere Momente in Betracht 
genommen werden. Es ist zwar unstreitbar, dass die Oberlppe der 
Flöhe beim Saugen keine Function mehr ausübt, wir dürfen aber 
nicht vergessen, dass dieselbe trotzdem die characteristisehe spitzige 
Beschaffenheit eines Stechapparates behalten hat. Das kann man nur 
daraus erklüáren, dass die Oberlippe beim Saugen einst auch eine 
Kolle spielte. Bezüglieh der freien Brustsegmente ist vorzuheben, 
dass die Bildung fÍreier thorakaler Segmente oft die Wolge einer 
teduktion sein kann, welche bei vielen parasitáren Insekten leicht 
zu verfolgen ist. Andererseits ist. die freie Segmentierung eher für 
die OÖrthopteren, z. B. Blattiden und Termiten characteristiseh. Bei 
den Neuropteren besitzt eigentlich nur die Gattung Boreus freie 
Gliederung, aber auch diese ist nur durch Rüeckbildung der Flügel 
entstanden, und bei allen übrigen Neuropteren kann von einer be- 
weglichen . Brustsegmentierung nicht in jenem Sinne gesprochen 
werden, wie bei den Suctorien. Ebensowenig können wir der aáhn- 
lichen  Bildung der Coleopteren- und  Aphanipteren-Fühler eine 
Bedeutung zusehreiben. Die ühnliche Umbildung der Fühler ver- 


67 


schiedener Insekten, also auch mancher Coleopteren und Puliciden, 
beruht auf keiner Verwandtschaft, wie és Sszmewxov meint, sondern auf 
einer Konvergenz, erzeugt durch gleiche Functionen, indem ersichtlich 
ist, dass ursprünglich von einander ganz verschieden gebaute Organe 
durch Anpassungen an gleiche Functionen zuletzt einander mehr 
oder minder aáhnlich werden. Die Fühler sind übrigens sehr variirende 
Organe, welche eben deshalb bei einer so schwierigen phylogeneti- 
schen Frage allein nicht in Betracht gezogen werden können. 

Ein secheinbarer Unterschied zwischen Dipteren und Suctorien 
besteht in deren Genitalfüssen. Die Dipteren besitzen namliech gut 
entwickelte Gonopoden, die zweifellos durch Spaltung des letzten 
Abdominalringes entstanden sind, bei den Suctorien hingegen sind 
keine Genitalfüsse vorhanden. Wir dürfen uns jedoch über den Ver- 
lust der Gonopoden garnicht wundern, wenn wir in Betracht nehmen, 
dass Greiforgane ühnlicher Gestalt bei parasitáren Insektenformen 
sehon eo iípso überílüssig werden, hingegen sind diejenigen Insekten, 
wie z. B. die Odonaten und Ephemeriden, welche auch wáhrend der 
Begattung bestándig in der Luft herumsechweben, jedenfalls auf 
gewisse . Greiforgane angewiesen, um hiedurch die Sicherheit der. 
Vereimigung zu erzielen. 

Auch in den Genitalsegmenten der Flöhe ist die Beschaffenheit 
derjenigen der Neuropteren nicht zu erkennen. Die Neuropteren 
weisen nüámlich keine Rute auf, wáhrend die Flöhe einen ausstülpba- 
ren riesigen Penis haben. Diesen Gegensatz erklürt KLAPÁLEK daraus, 
indem er annimmt, dass der Aphanipteren-Penis eigentlich nichts 
anderes sei, als ein in den 9. Abdominalring eingeschobenes und 
umgestaltetes 10. Segment. Ware es aber wirklich so, denn műsste 
eme ahnliche Umbildung des Penis auch bei den Neuropteren statt- 
finden, welche laut KLAPÁLEK als Ahnen der Suctorien betrachtet 
werden könnten. Allein kann von so einer Umgéstaltung der Geni- 
talsegmente bei den Neuropteren gar keine Rede sein, da bei den- 
selben durch allmáhliche Reduktion und Ineinanderschieben der 
Segmente doch kein echter Penis entstanden ist. Es ist námlieh leicht 
zu verfolgen, dáss die ültesten Vertreter der Neuropteren, die Osmy- 
liden, Sialiden und die zur Gattung Drepamopteryx gehörigen Arten 
10 gut unterscheidbare, die phylogenetisch jüngeren Hemerobiden, 
Raphididen, Panorpiden, sowie die Ascalaphiden und Myrmeleoniden 
nur mehr 9 Hinterleibsringe, endlieh die von den Hemerobiden ab- 
 geleitetn Chrysopiden sogar nur 8 Abdominalsegmente besitzen. Bei 
den letzteren zerstückelt sich das 8. Leibessegment in mehrere kleine 
Genitalplatten, ohne aber dabei einen Penis zu bilden. Die Orthopte- 
ren und Pseudoneuropteren weisen überhaupt darauf hin, dass der 
Penis nicht aus den Genitalsegmenten hervorgeht, sogar mit densel- 


68 


ben in keinem engeren morphologischen Zusammenhang steht. Viel- 
mehr müssten wir den Penis als ein secundar verhartetes und aus 
dem inneren Gesechlechtsgang weitergebildetes verchitinisiertes Organ 
betrachten, welches mit dem letzten Abdominalsegmente schon 
deshalb nichts zu tun habe; insofern es im Inneren des VIII. oder 
IX. Segmentes tief verborgen liegt und eben deshalb meistens auch 
zum Ausstülpen und zurückziehen geeignet ist. 

Wenn wir all diesen Tatsachen nur die geringste Bedeutung 
zuschreiben, dann wird für uns die Kluft zwischen den Flöhen und 
den Dipteren noch immer viel geringer ersecheimen als dieselbe 
zwischen den Flöhen und Neuropteren. Mit dem wollen wir aber 
micht im entferntesten -behaupten, dass die Flöhe unmittelbare ab- 
kömmlinge der Dipteren sind, vielmehr aber, dass wir die Dipteren 
und Flöhe jedenfalls auf gemeinsame Vorfahren zurückführen müs- 
sen. Zu dieser Annahme sind wir um so mehr berechtigt, da die 
Flöhe mit mehreren Familien der Dipteren unverkennbare ahnliche 
Charactere aufweisen. Für solche sind der kompresse: Körper, der 
aáhnliche Bau der Larven und vielmehr noch die Beine zu betrachten, 
welche durch die vorzügliche Entwickelung ihrer freien Hüften sehr 
viel Áhnlichkeit mit denselben der Myeetophiliden, Phoriden und 
Stethopathiden haben. In einem gewissen Grad besitzen auch die 
letzteren ein Sprungverníögen, und es kann leicht sein, dass aus 
solchen ahnlichen Formen die ersten Flöhe enstanden sind, welche 
. dass heutige Sprungvermögen ihrer Nachkommen noch nicht besas- 
sen, und dasselbhe nur spaáter durch das allmülige Verschwinden der 
Flügel enwarben. ; 3 i 

In diesem Sinne sind aber die Flöhe einerseits reducierte, 
andererseits aber hochentwickelte Organismen, die eben deshalb 
nicht für Nachkommen der Neuropteren betrachtet werden können. 


Literatur, 
p. 47. — Besprechung von SEirz: Die Gross-Schmetterlinge 
der Erde Band IV., Calwers Kaferbuch Sehlusslieferung 26, sowie 
Arbeiten von PFITZNER, BCHOLZ, STEINER, REBEL und ZERNY. 


Vereinsangelegenheiten. 


p. 50. — Bericht über die 5. Jahresversammlung der Ung. 
Ent. Gesellschaft am 19. Februar 1916. Nach einer Eröfinungsrede 
des Vorsitzenden E. ULBRIcH und Bericht der Funktionare wurde zur 
Wahl geschritten, wobei für 1916 zum Vorsitzenden Dr. KR. STREDA, 
zum Sehriftführer DR. A. PowxgRácz und zu Auschussmiteliedern pro. 
1916—18 die Herrn H. DIENER, DR. G. HoRvárn, DR. A. KERTÉSZ 
und A. SÁNDOR gewahlt wurden. 


géz AA NBB 


ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XXIII. KÖTET. 1916 MÁJUS-AUGUSZTUS.  5—8. FÜZET. 


DR. BRANCSIK KÁROLY 
1842—1915. 


Rovartani Lapok. XXIII. 5—7. (1916. XII. 15). 


70 ; 3 z 


Dr. Brancsik Károly. 


1842— 1915. 
Irta: DR. PAzsSICzKY JENŐ. 


HERMAN Orró és SzéPLrGETI Győző után DR. BRANCSIK KÁROLY! 
Mintha a XX. században világszerte dúló nagy világháború ezernyi- 
ezer áldozatja nem volna -élég, a világhírű magyar természettudósok 
sorában is oly bőségesen arat a halál! 

Mert DR. BRancsix KáRgoLYy valóban : nagy letére volt, : a.ki 
nemcsak tulajdonképeni élethívatását, vármegyei főorvosi tisztét látta 
el elismerésre méltó buzgalommal, de mint kiváló természettudós, 
bel- és külföldi összeköttetései révén nemcsak a zoologia, de a bo- 
tanika terén is egyike volt hazánk s egyúttal a külföid legjelesebb- 
jeinek. Mint ilyen számos tudományos társaságnak volt tagja, ő ala- 
pította meg a Trencsénvármegyei Természettudományi Egyletet s 
ugyancsak az ő lelkes buzgalma adott létet a Trencsénvármegyei 
Múzeum-Egyesületnek is. Gyüjteményei közül az első helyet a 
Coleopterák foglalják el 35000 fajjal és mintegy másfélszázezer pél- 
dánynyal, Conchyliái közel 12000 fajt számlálnak, a Trencsénvárme- 
gyei Múzeum-Egylet részére adományozott növénygyüjteményében 
közel 8000 a fajok száma, Orthopterái több mint 1000, Hemipterái 
pedig majd 2000 fajra rúgnak s valamennyien fényesen bizonyítják 
példátlan szorgalmát, melylyel ezt a rengeteg mennyiséget össze 
tudta gyüjteni és nagy tudását, melylyel ezeket nemcsak összeállí- 
totta, de jelentékeny részben tudományosan fel is dolgozta. Mert 
hisz a Coleopterák között több mint 150, az Orthopteráknál mintegy 
105, a Molluscák között pedig közel 80 az általa leírt új fajok és 
fajváltozatok száma, melyeknek typusai legnagyobb részben gyüjte- 
ményében találhatók. A mi pedig Trencsén vármegye faunáját és 
Ílóráját illeti, az éppen az ő buzgalma folytán az ország legismere- . 
tesebbjei közé számítható s e tekintetben elég. egyszerűen utalni a 
felsorolások azon szinte végtelen sorozatára, a melyek DR. BRANCSIK 
tudományos működésének ékes bizonyságait: a Trencsénvármegyei 
Természettudományi Egylet Évkönyveit 1878-tól 1910-ig részletes 
aprólékossággal betöltik! Különös említést érdemelnek gyüjtő kirán- 
dulásainak a most említett Évkönyvekben megjelent leírásai, melyek 
legtöbbször történeti és természeti vonatkozásokkal kapcsolatban tar- 
talmazzák a gyüjtött faunisztikai és florisztikai anyag ismertetését §. 
így bár első sorban a tudományos világnak készültek, a mem szak- 
avatottak részéről is élvezhetők. Ha még megemlítjük, hogy DR. BRAN- 
CSIK a természettudományokon kívül szépirodalommal, költészettel, 
zenével és festészettel is foglalkozott, hogy e téren nyilvánosan is 


71 


előadott zenedarabjaival s határozott tehetségre valló festményeivel 
habár helyi, de mégis jelentős sikereket ért el s hogy mindezek 
mellett mint vármegyei főorvos a megye közegészségét a legtökéle- 
sebb színvonalra emelte, előttünk látjuk őt, kinek halála nagy tehet- 
ségénél és sokoldaluságánál fogva nemcsak Trencsén vármegyét, de 
hazánkat, sőt az égész tudományos világot is mélyen érinti ! 

." DR. BRawcsix KáRoLY 1842 márczius 13-án a trencsénvármegyei 
Ó-Beszterczén született. Középiskoláit Zsolnán és Teschenben végezte 
s a természettudományok iránti hajlama már itt kezd benne kifej- 
lődni. Főiskolai tanulmányait Bécsben, Prágában és Gráczban foly- 
tatta s miután Prágában több neves entomologussal volt alkalma 
megismerkedni, ő maga is teljes odaadással lett azzá, annyira, hogy 
Gráczba kerülvén, pár évi ottani tartózkodása után kiadja első mű- 
vét: , Die Kafer der Stelermark", melyet nyomon követett a többi : 
a Berliner Entom. Zeitschrift-ben, a Rovartani Lapokban s kiválólag 
a Trencsénvármegyei Természettudományi Egylet Évkönyveiben, sőt 
a Molluscákat és a növényeket illetőleg más külföldi folyóiratokban 
is. 1873-ban a trencsénmegyei Beczkóra kerül mint körorvos, majd 
1875-ben Trencsénbe mint járásorvos, 1878-ban vármegyei tiszti fő- 
: orvossá. választják, 1879-ben pedig kir. törvényszéki orvossá nevezik 
ki és BRawcsik, hogy hivatalos teendői mellett a természettudomá- 
nyoknak is élhessen, lemond orvosi magángyakorlatáról s a termé- 
szettudományok iránt érdeklődő több trencsémi ügybuzgó férfiuval 
együtt a hetvenes évek végén megalapítja a Trencsénvármegyei Ter- 
mészettudományi Egyletet, melynek eleinte titkára, később alelnöke, 
majd pedig elnöke lett. Mint ilyen gyüjt, ír, felolvas és felolvastat s - 
kizárólag az ő érdeme, hogy ezen egyletnek 1911-ben az ugyancsak 
általa megalkotott Trencsénvármegyei Múzeum-Egyesületbe történt 
beolvadásával ez utóhbi egyesület megkezdhette tudományos mű- 
ködését. 

Nagyban hozzájárult DR. BRancsix tudományosságának foko- 
zásához és hírnevének emeléséhez az a gazdag faunisztikai anyag, 
melyet a kilenczvenes évek elején a Madagaszkárral szomszédos 
. Nossibé szigetről és környékéről egy Fgey nevű kereskedő jnttatott 
időnként kezéhez. Egymást érik a felsorolások néhány új faj leírá- 
sával tarkítva, majd jönnek az önálló leírások, melyekben tömör latin 
nyelven egész sereg új Coleopterát, Orthopterát, Molluscát ír le 
BRANxcsIK s az Évkönyvhöz mindig néhány tábla függeléket csatol 
saját mesteri, aprólékos finomságú rajzaival. Tudományos ezikkei, 
melyek a nevezett Évkönyv  csereösszeköttetései révén a világ min- 
den részébe eljutottak, egyszeriben még híresebbé teszik nevét, 
egyre-másra kapja az érdekes anyagot Ázsiából, Afrikából, Ameriká- 
ból és Ausztráliából egyaránt és a Trencsénvármegyei Természet- 


72 


tudományi Egylet Evkönyvei jó ideig szinte tömve vannak új és 
érdekes leírások anyagával. ; 
Külön megemlítendőnek tartom, hogy BRANCSIK a Magyar Nem- 


zeti Múzeum megbízásából a FENICHEL SÁMUEL által UjJ-Guineában . 


gyüjtött Molluskákat is feldolgozta (,Contributiones ad faunam Mol- 
luscarum insulae Papua" czím alatt az 1894/95. Évkönyvben) s hogy 
még előzőleg, 1890-ben a Mathematikai és Természettudományi Köz- 
lemények XXIV. kötetének 1. számában a ,Trencsén vármegyében 
található Molluscák rendszeres összeállítását" adta, szokása szerint 
számos új faj és fajváltozat leírása s finom képei kapcsán. 


Élete utolsó éveit kizárólag a Trencsénvármegyei Múzeumnak : 


szentelte; ennek gyüjteményeit rendezte, de nemcsak a szoros érte- 
lemben vett természettudományi gyüjteményeket, hanem a régészeti, 
néprajzi és numizmatikai gyüjteményeket, melyek szorgalma és tu- 
dása révén a szakembert is meglepő pontos rendszerbe foglalva 
nemcsak tanulmányozásra, de oktatásra 18 minden felemtetben alkal- 
masak. 

Páratlan munkabirását semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy 
a Trencsénvármegyei Múzeum-Egyesület 1914. évi Értesítőjében ki- 


adott értekezéseit már mint ágyban fekvő beteg írta s hogy a mikor 


csak tehette, fájdalmai enyhültével, dolgozószobájába ment, hol ked- 
venecz Coleopteráit rakosgatva, hol pedig a Múzeum részére érkezett 
újabb anyagot preparálva, rendezgetve tölti idejét. 

Elévülhetetlenek még DR. BRawncsix érdemei Dalmáczia, Bosz- 
nia és Herczegovina faunájának. és flórájának ismerete szempontjá- 
ból, mert ezen vidékeket kétszer is beutazta, bőséges anyagot gyüj- 
tött és gyüjtésének eredményét részint a Trencsénvármegyei Termé- 
szettudományi Egylet Évkönyveiben, részint külföldi folyóiratokban 
részletesen ismertette. ; 

Meghalt 1915 november 18-án, neve és emléke azonban élni 
fog mindnyájunkban, kik megtanultuk szeretni a természetet s annak 
minden szépségeit ! ; 


BRANCSIK érdemeit több szaktudós azzal ismerte el, hogy szá- 


mos állatot és növényt az ő nevéről neveztek el, így SAUSSURE az 


ájtatos sáskák egy nemét Brancsikia-nak keresztelte, Horusv pedig 


Leontodon Brancsiki néven egy növényt nevezett el róla. 

A BRANCSIK nevét viselő, valamint az általa leírt fajok neveit e: 
helyen nem sorolhatom mind fel, elég ha rámutatok arra, hogy ha- 
zánk faunájából a következő bogarakat írta le : 

Teptusa alpicola és flavicornis, Metoponcus tricolor, Liodes bicolor. 
Örchesia  blandula, Polydrosus carpathicus, Stomodes gyrosicollis var. 
gracilior, Tiosoma carpathicum és var. ruficolle, Gauroltes excellens, Ro- 


szt 


salia alpina var. pausa, var. hamata és ab. serrata, Chrysomela, inexpli- 


cabilis, Melasoma populi ab. rufina. 
x 


Rovartani vonatkozású munkát : 
I. Gyüjtőkirándulások. 

(Ebben a rovatban azok a munkák foglaltatnak, melyek egye- 
bek mellett a DR. BRaAwcsiKk KáÁRoLYy által tett kirándulásokonm gyüj- 
tött vagy megfigyelt rovarok, csigák és növények felsorolását is tar- 
talmazzák). 

1. Eine Excursion auf den Kriván in Ungarn. (Deutsche Ent. 
Zeitschr. 1876, p. 314). ő 

2. Bin Ausílug auf den Mincsov. (Trencsénvármegyei Termé- 
szettudományi Egylet Évkönyve. II, 1879, p. 25). 

3. Zoologisch-botanische Wanderungen : 

I. Am Rajeczer Klakgebirge. (1. c. III, 1880, p. 61). 

Teen Badeorte" Koritmezas de. ÉV 1881, p. 69). 

MESE Tao ram Berge Ghocs: (E e EV. 1886 p. 45). 

IV. Ausflug auf din , Malenicza" im. Pruzsinaer Thale. (I. c. 
NESTSSZD oj 

V. In Trencsén-Teplicz. (1. c. VI, 1883, p. 59). 

VI. In der Maninsehlueht. (I. e. VII, 1884, p. 77). 

VII. Im Bade Rajecz-Teplicz. (I. c. VIII, 1885, p. 21). 

VIII. Am-Löwenstein. (Il. ec. IX, 1886, p. 87). 

4. Reise an der. Küste Dalmatiens im Jahre 1885. (I. c. VIII, 
1835, p. 45). 

5. A ledmiczi várrom. (Il. c. XI-XII, 1889, p. 1—7). 

6. Sammelausílug nach Bosnien im Jahre 1888. (I. cc XI-XII, 
MESAS DSA 
T. Két kirándulás a Strazsó hegységbe Zliechó közelében. (I. 
€. XIII —XIV, 1891, p. 1—9). 

8. Durch das Trencséner Comitat. (l. c. XV—XVI, 1893, p. 135). 

9. Bin Ausílug auf Nachbargebiet. (I. c. XVII-XVIII, 1895, 
p. 90— 99). 

10. Fünf Tage Pionierdienst im Interesse der more TES 
XVII-XVIII, 1895, p. 176—190). 

a Se eten durch Dalmatien, Herzegovina u. TEIISEETTENL 
98 c. XXVII—XXVIII, 1905, p. 136—184). 


II. Coleoptera. ő 
1. Metoponcus tricolor n. sp. (Berliner Entom. Zeitsehr. XIV, 
1870, p. 418). : 
2. Die Kafer der Steiermark — Graz, 1871, p. 1—114. 


74 


. Neue Coleopteren aus Ungarn. (Ber. Hint. Zeitschr. XVIII. 


1874, p. 224—231). 


4. Trencsén vármegye téhelyröpűinek felsorolása. (Ir. vm. Ttud. 


Hey fvk EL L8FOS 1: 

5. 1. Toldalék Trencsén megye téhelyröpűinek TelsoFOTHSAhoz. 
zer va S82Z pp: 69. 

6. II. Toldalék Trencsén vármegye töBENYEGHÉE E felsorolásá- 
hoz. 18 c. EX. 1886, p. 83). 

s WV ínkb über das Vorkommen vona Pachyta CEGEM Bran- 
csik. a. c. XIII —XIV, 1891, p. 47—48). 

83. Beitrage zur köme Nossibés und dessen Fauna, Het 
Sendungen und Mittheilungen des Herrn P. Mek Ú8 c. XIII-—XIV, 
1891, p. 123—167). 3 

9. Beitrage zur: Kenntniss NösSIbDélS TI. (1. c. XV — -XVI, 
1893, p. 202—258, rajzokkal és színes ábrákkal), 


N05 Coleoptera nova Africama. (1. c. XIX—XX, 1897, p. 108— 


131, 1 táblával). 

11. Conchylia és Coleoptera gyüjtemény. (A magyar orvosok 
és term. vizsg. XXIX. vándorgyül. munkál. 1898, p. 216— 218). 

12. Additamenta ad faunam Coleopterorum Comitatus Trencséri. 
Üsse KEN TEK KET Oa AD ad sss 

13. Aliguot Coleoptera nova Russlae asiaticae. (I. e. XXI — 
XXII, 1899, p. 97—105, 1 táblával). ; 


14. Additamenta at faunam provinciae Russiae asiaticae Trans- 


[[Caspia. (Ae. XXI—XXIE 1899 .p 106 KÉS 

15. Ritka vendég Algirból. (Rov. Lap. VI, 1899, p. 128). 

16. Ritka életszívósság. (I. c. VI, 1899, p. 131). ; 

17. A fecskefészkek lakói. (1. c. p. 150). 

18. Silpha bőség. (I. c. p. 151). 

19. Leptidea brevijpenms: (ME esos gebe 

20. Hazánk uj Liosoma-faja. (1. c. VI, 1899, p. 194). 

21. Coleoptera torzok. (1. c. VII, 1900, p. 55—59, rajzokkal). 

22. Enumeratio Coleopterorum in Comitatu Trencsén. (Tr. vm. 
Ttiud.-Egyl. Évk. XXVII-.XXVIII, 1905. p. 986 

23. Additamenta ad enumerationen Coleopterorum Comitatus 
Trencsén. (1. cc XXIX—XXX, 1907, p. 35). 
; 24. Hovatbsjtemény élek e. p.J00SST9s 


25. Adatok Trencsén vármegye : Voleoptera faunájához. (Rov.. 


Iap. XIV. 1907, p. 98). ú 
26. Toldalék Trencsén vármegye Coleoptera Faunájához: (Tr. 
ma. Ttúd. Bgyl. Évk. XXXI:.XX.XIII 1910. DEASSSENI vall 
27. Species et varietates novae Coleopterorum HF EZOSÜL OK ac 
palaearcticorum. (1. c. p. 176— 190, BEA 


15 


98. Coleoptera nova. (Tr. vm. Múzeum Egyl. Értesítője. 1914, 
p. 58—69, rajzokkal). 


TE OzttOpter a 


1. Beitráge zur Kenntniss Nossibés.. . I. (Trtud. Egyl. Évk. 
XIII-XIV, 1891, p. 166—167). : 
2. Beitráge zur Kenntniss Nossibés... II. (1. cc XV—-— XVI, 


1893, p. 255—259). 
. 83. Orthoptera nova africana. (I. c. XV—XVI, 1893, p. 175—200, 
5 táblával). 
4. Species nova generis Marmessoidea Necroscidarum. (se 
KN 13935 p. 201. A 
o. Orthoptera guaedam nova africana et australica. (1. c. 
XVII-XVIII, 1895, p. 242—262, 3 táblával). 5 
6. Series Orthopteroraum novorum. (I. c. XIX—XX, 1897, p. 
92 — 1 3 táblával). 
T. Közép-Afrika Orthoptera faunájához. (1. c. XXI—XXII, 1899, - 
p. 180—185). i 
ÍV. Hemiptera. 
1. Trencsén niegye Hemipteráinak felsorolása. (Tr. vm. Termtud. 
Egyl. Évk. I, 1878, p. 29—33). 
2. Adatok Trencsén megye Hemiptera faunájához. (1. c. III, 
1830, p. 23—30). 
"3. Adatok Trencsén megye Hemiptera faunájához. I. Toldalék. 


(1. c. IX, 1886, p. 55—56). 3 : 
4. Tddítamenta ad faunnam Comitatus : Trencsén — Hemiptera. 


(1. e. 44 46). 
5. Beitráge zur Kenntniss Nossibés... I. (Il. c. XIII-XIV, 


1891, p. 165—166). 

6. Beitráge zür Kenntniss Nossibés... II (L c. XV—XVI, 
1893, p. 247—255). ; 

7. Adatok Magyarország faunájához — Heripterúl. Fiume kör- 
nyékéről. (I. cc. XV—-XVI, 1893, p. 97—99). 

3. Sk la Magyarország Tej ahot — Trencsénvm. Hemipte- 
s rakslsse sp 108 : 


V. Hymenoptera. 


: 1. Beitráge zur Kenntniss Nossibés... I. (Tr. vm. Termtud. 
. vk. XIII XIV, 1891, p. 1538—160). 
2. Adatok Magyarország faunájához — Trencsén vármegye 


Elymenopterái. (1. e. XV— XVI, 1893, p. 99—107). 


AKOR a 


MESE pitena 


1. Trencsén vármegyében talált Dipterák. (Tr. vm. Termtud. 
Egyl. Évk. XXXI-XXXIII, 1910, p. 127—158). 


VII. Lepidoptera. 


1. Beitráge zur Kenntniss Nossibés... I. (Tr. vm. Termtud. 
Eigyl. Évk. XIII-.XIV, 1891, p. 161—164). 
2. Pptanx Ner 1 (1-6. pp: 1709 


Adatok a Pieris napi L. és változatainak 
elterjedéséhez. 


Irta: DR. KERTÉSZ APA. 


A mult évben sikerült Pierida-gyüjteményemet egy nagyon 
ritka válfajjal. gyarapítani, melyről küldője: WIiLtriams REIrrr tanár 
Bostonban azt állítja, hogy európai gyüjteményben alig lesz feltalál- 
ható. E ritka vendég a Pieris napi L. var. hulda Epw. Mielőtt erről 
a ritkaságról megemlékeznék, úgy a törzsfajról, mint gyakrabban 
előforduló változatairól kell egyetmást elmondanom. j 

Hazánkban a Pieris nemnek öt képviselője honos és pedig a 
Pieris brassicae L., rapi L., napi L., Ergane HBwx. és Manm MAYER. 
Ezek közül a napi L. kelti fel leginkább az entomologus érdeklődé- 
sét, egyrészt tetszetős és érdekes változataival, másrészt kiterjedt 
földrajzi elterjedésével. Míg a többi négy faj inkább a melegebb ég- 
hajlat felé terjed és északra mindinkább gyérül, addig a napi L. jól 
érzi magát egyaránt Észak-Afrika és Itália tikkasztó napsugarai fé- 
nyében és a sarkkör éjfélkor is világossággal teljes, de hüvös s a 
fagypont fölé alig néhány fokra emelkedő légkörében. Nálunk ki- 
keletkor a rapae-val majdnem egy időben jelenik meg, azonban úgy 
tapasztaltam, hogy fajrokonát mégis némileg megelőzi. 

Ha márczius bekezdő napjai verőfényesek, előtünik csakhamar 
és 10—15-e körül már rendesen láthatjuk árkok mentén, déli hegy- 
lejtőkön motolázó repüléssel irámlani a langyos levegőben, majd le- 
csapni valamely napsütötte helyre s ott kiterjesztett szárnyakkal süt- 
kérezni. : 

Hazánkban három ivadéka van márcziustól októberig. Az első 
ivadék kifejezetten különbözik a másodiktól; a második és harmadik 
alig különböztethető meg egymástól. Az első ivadék (a Pieris napi 
L.), kisebb, szárnyai hegyesebbek, feketés rajza nem oly sötét, mint 
a nyári II. (P. napaege Esp.) és III. ivadéké. A legjellemzőbb különb- 
séget azonban a hátsó szárny fonák oldalán találjuk. A hátsó szárny 


TE 


fonákja többé-kevésbé sárga színű, csak nagy ritkán fehér (ab. subtus 
alba). Az erek ugyancsak sárgák; ezek mentén azonban a szárny- 
tövétől kiindulólag a sárga alap sötét szürkés-zöld szemcsékkel sűrűn 
behintett, mely a II. ivadéknál gyér, sőt teljesen is hiányzik (ab. 
meridionalis RÜüHL). A. Pieris napi L. erősen hajlik aberratiókra, kü- 
lönösen az első ivadék. Érdekes minő irányt követ tulnyomó rész- 
ben az aberrálás. A hímek az által, hogy sötét rajzuk elmosódik 
vagy eltünik, az albinizmus felé hajlanak (ab. impunctata RÖBER) ; 
a nőstények ellenkezőleg a rajz elsötétedése és terjedtebb volta, 
. valamint a fehér színnek sárgásba való hajlása következtében a me- 
lanizmus felé közelednek (ab. flavescens WAGNER, interjecia RÖBER, 
meta WaGwx. — radiata RöBER). Ezen aberratiók bárhol előfordulhat- 
nak, de különösen gyakran találhatók a Bécs környékét övező Elő- 
alpokban s különösen Mödling környéke tett nagy hírnévre szerte 
tekintetben. 

Földrajzi elterjedése rendkivül nagy, mint már említettem Afrika 
északi partjától végig egész Európán, behatol mélyen a sarkkörbe, 
azonkivül lakja Ázsia északi, középső és keleti részét; elterjedt az 
északamerikai államokban, mint Kanadában, Labradorban és Alasz- 
kában is. 

A mint nem akadályozzák elterjedését a szélességi fokok észa- 
kon elterült vidékei, éppen oly életvidoran repül jelentékeny tenger- 
feletti magasságban is. Magam például még 2600 m. magasságban 
elég gyakran találkoztam vele az Alpokban (ab. Bryoniae O.).. 

Ezen faji sajátságából, hogy úgy délen, mint északon, sőt je- 
lentékeny tengerfeletti magasságban i5 megtalálja létföltételeit, arra 
lehet következtetni, hogy a viszonyokhoz való hozzászokása (accli- 
matizatiója) jelentékeny s ezen körülményből, valamint aberráló haj- 
lamából magyarázható meg, hogy különböző kozmikus tulajdonsag- 
gal bíró helyeken jellegzetes és állandó helyi alakjai váltak ki. 

Ezen helyi alakok kifejezetten különböznek a törzsalaktól és 
állandóak. De ezeken a helyeken a faj mindig csak egy ivadékban 
lép fel, megfelelően a kozmikus viszonyoknak, azaz vagy az északi 
szélességnek, vagy a tenger feletti magasságnak. A helyi alakoknál 
a hímek szintén némileg sötétebben rajzoltak, de itt 15 a nőstények 
smutatják a jellegzetes elváltozást, mely ugyancsak a melanizmus felé 
való hajlásban nyilvánul, még pedig fokozottabb mértékben mint a, 
már említett aberratióknál. Ilyen helyi alak az Alpokban, Norvégiá- 
ban és hazánk magasabb hegyein repülő var. Bryontae 0. és a Kam- 
ecsatkában honos var. Kamischadalis BAwxc-HAaAs. A törzsalak és a 
var. Bryoniae O. közötti átmeneti helyi alak pedig a déli Orosz- 
országban, Szibériában és az Altáj-hegységben előforduló var. inter- 
media Kun. Mindannak daczára, hogy a helyi alakok már elsötéted- 


78 


nek, további melanizmus folytán újabb aberratiókat képeznek, mint 
az ab. obsolela RöB. és concolor RÖB. 

. Ezek felsorolása után hajózzunk át képzeletben Amerikába és 
foglalkozzunk néhány perczig az ottani Pieris napi-val. Földrajzi el- . 
terjedéséről már szólottam, azért áttérek első sorban alaki változa- 
taira. A törzsalak Amerikában is a II., azaz nyári ivadék, mely a 
nálunk előforduló törzsalaktól alig mutat eltérést; feltünő azonban, 
hogy Amerikában az első ivadék teljesen rajznélküli fehér és hátsó 
szárnyainak fonákján a jellegzetes sötét szemcsézet niányzik. Ezt az 
első ivadékot ab. oleracia HARRIs-nak nevezzük, mely szintén aberrál 
és a melanizmus felé hajlik mint pl. áz ab. virginensts Epw. és pal- 
lida ScCUDD. : 

. Az északi részeken Aucdkában is csák egy ivadékban lép fel 
a napi és ez megfelel a mi egyivadékú alakunknak a var. Bryontae- 
nak. Így is nevezik, eltekintve a Labradorban honos alaktól, mely a 
var. frigida Scupp. nevet. viseli, és suo ohan nem egyéb, mint vilá- 
gosabb Bryontae O. ; 

A. frigida-ra hasonlító, lényegesen kisebb: és. Alaszkában a 
Bryoniae-val együtt repülő nagyon ritka alak a var. hulda Epw. Az én 
hulda-példányaim a Bering-tengerben lévő Pribelof szigetről valólz, 
az 55—60 szélességi fokok közötti területről, a mi európai fogalom 
szerint megfelel a BE Zé és Krisztiánia közötti szélességnek., 
Megjegyezni való még, hogy a Pieris napi L. Amerikában gyérebben - 
fordul elő, mint a Dalóntietikis tájban, sőt nem tulozunk, ha azt 
mondjuk, HÖK gy sokkal ritkább. ; 

Ha ezen rövid tárgyalás után végig nézünk a térképen és látjuk 
azt az óriási területet, melyen a Pieris napi L. bonos és végig szenmt- 
léljük a helyrajzi viszonyokat mint váltakozik sík, domb, havas.. 
oczeán, déli és északi földrész ezen területen, önkénytelenül két kér- 
dés merül fel előttünk és pedig: mi lehet az oka annak, hogy egy 
lepkefaj két oly kontinensen honos, melyeket oczeánok választanak 
el egymástól? Ez az egyik, a második pedig: hogy a palearktikus. 
területen repülő Pieris napi L. egy fajt képez-e az Amerikában ho- 
nossal ?- Az első kérdésre legegyszerűbben azt felelhetnők, hogy be- 
hurczolták Amerikába, mint 1860-ban a Pizeris rapae L.-t. De erre 
adataink nincsenek és amerikai entomologusok sem tudnak ilyeneket 
felhozni. Közel áll tehát a feltevés, hogy a Pieris napi L. Ameriká- 
ban is ősidőktől honos. Miből lehet ezt az állítást következtetni ? 
Elfogadható okok" bizonyítják azt, hogy Ázsia keleti és Amerika 
nyugati része, melyet most a Bering-tenger választ el egyimástól, 
összefüggött, ha máshol nem, legalább azon részen, hol a Bering- 
szoros közéjük ékelődik. Ezen állítás bizonyítására a geologiai ada- 
tokon kívül lepkefaunisztikai adatok is szólnak. 


19 


Amerika Pierida-faunája nagyban hasonlít a palearktikus fauná- 
hoz, előfordulnak Amerikában uchloc-fajok, melyek nálunk Észak- 
Afrikában, Dél-Európában és Ázsiában honosak és a mi különösen 
érdekes, hogy előfordul egy Mideu- -faj, mely nemnek Khinában és 
larnban is van képviselője. 

Van Amerikában tíz Erebia, pedig ismeretes, hogy az Erebia 
specziálisan palearktikus nem. Továbbá három Parnassida : Smintheus: 
Epw., mely a mi Phoebus (Delius)-fajunkhoz tartozik s tudvalévő, 
hogy a Phogbus Kamcsatkában is repül; továbbá Clodius és FEvers- 
manm, melyek a palearktikus Clarius-csoporthoz tartoznak, melynek 
egyes alakjai Kelet-Ázsiábán honosak. 

De különösen érdekesen látszik bizonyítani a tényt, hogy a 
P. Eversmanni úgy az Amur torkolata körül fekvő ázsiai részeken, 
mint a szemben lévő amerikai parton, így Alaszkában is egyaránt 
honos. Arra a kérdésre, hogy a két kontinensen előforduló Pieris 
napi L. egy fajt képez-e vagy sem, azt hiszem könnyebb feleletet 
adni, 

Anatomiai különbség a kettő között nincs. Morphologiai eltérés 
a törzsalak között szintén nincs, csak egyes helyi alakok között, de 
van összevágó egyenlőség is, mit bizonyít a két kontinensen hasonló 
magasságban található var. Bryoniae 0. egyöntetűsége. Hogy a helyi 
alakok morfologiai szempontból különböznek egymástól, ez negativ 
bizonyító erővel nem bírhat oly fajnál, mely egész földrajzi elterje- 
désében mindenütt alkalmazkodik a helyi és kozmikus viszonyokhoz. 
Azt lehet ugyan mondani és pedig jogosan, hogy csak abban az 
esetben mondhatjuk ki kétséget kizáróan a faj egységét, ha nemcsak 
a lepke, de a hernyó, báb és pete sem mutat eltérést. 

Erre feleletet ad KöBeR, ki Szirz nagy művében feldolgozta a 
palearktikus és amerikai Pieridákat és a Pieris napi L. fejlődési álla- 
. potait mindkét helyen leírja. Csak a hernyó leírásánál találhatunk 
némi színeltérést ; ugyanis a palearktikus Pieris napi L. hernyójának 
színe piszkos zöld, az amerikai hernyó pedig barnás-zöld, a többi- 
ben úgy a En valamint a báb és pete teljesen összevágó. Isme- 
retes azonban, hogy színeltérések előfordulhatnak bármely fajnál, ; 
úgy a hernyónál, mint a bábnál is, a nélkül, hogy a kifejlett lepké- 
nél különbséget fedezhetnénk fel. S így a mondottak alapján azt 
hiszem, hogy nem csalódom, ha kimondom, hogy az Amerikában 
. repülő Pieris napi-t méltán tarthatjuk a mienkkel egy és ugyanazon . 

fajnak. 


80 


bó 


25. 
26. 
27. 


Isaszeg és környékének nagylepkéi. 
(Enumeratio Macrolepidopterorum circa Isaszeg collectorum). 


Összeállította : ULBRICH EDE. !1 


PFapilionidae. 


. Papitio Podatirius:L. IV. 26 —V. 28, VI. 29 VIM 27. "gun: 


— — Machaon L. IV. 6—IX. 11. Freguens ; in pluribus genera- 
tionibus inseguentibus. 


. Thais Polyxena Scwwrr. IV. 26—VI. 9. Freguéns. 
. Parnassius Mnemosyne L. V. 26—VI. 2. Non rarus. 


Pieridae. 


. Aporta crataegi L. V. 20—VII. 4. Valde communis. ős ; 3 
. Pieris brassicae L. V. 14—-IX. 9. Freguens. 


—  rapae L. III. 30—XxX. 18. Communis. 
— napi L. ÍV. 25—X. 18. Freguens. 


. Pieris Daplidice L. IV. 2—V. 9, V. 29—IX. 30. Non rara. 

. Euchlo cardamines L. IV. 26 ÉV 9. Communis. 

. Leptidia sinapis L. IV. 26—VI. 12, VI. 21—VIII. 81. Valde ke 
2. Colias Hyale L. V. 6—X. 10. Communis. 


— — Chrysotheme Esp. VII. 28—VIII. 30. Rarior. 
— — Edusa F. V. 6—22, VII. 6—XI. 6. Satis freguens. 
— — Myrmidone ERP. VI. 1—IX. 26. Non. rara. 


3. Gonopterya rhamni L. III. 22--V. 22, VI. 25—IX. 18. Communis. 


Nymphalidae. 


. Apatura Iris L. VII. 12—25. Rarior. 


— — Ilia ab. Clytte Scmrr. VI. 23—VII. 14. Non freguens. 


. Pyrameis Atalanta L. VI. 12, VII. 4—X. 9. Satis freguens. 


--  carduwi L. V. 10—IX. 19. Communis. 


. Vanessa Jo L. IV. 17—V. 8, VI. 25—IX. 19. Valde freguens. 


— — Urticae L. IV. 26, V. 30—IX. 12. Freguens. 

—  L-Album Ksp. VII. DAITÁRATONA 

—  xanthomelas Esp. VI. 24—VII. 2, Non freguens. 

— — polychloros L. III. 21—V. 10, VI. 17—VII. 28. Communis. 
Vanessa Antiopa L. III. 29—IV. 25, VI. 30—VIII. 23. Karior. 
Polygonia C-album L. III. 30—IV. 30, VI. 18-—-X. 27. Satis freguens. 


1 Lásd: Elnöki megnyitó a Magyar Entomologiai Társaság 1916. évi 


februárius 19-iki közgyülésén. (Rovartani Lapok. XXIII, 1916, p. 51—53). 


Pi tet jol sos kk 
Méz ezt ágyézéköl 
sszzgátá tat 

Úsz 25 Vag, 5 


28. Araschma Levana L. ab. Prorsa L. VIII. 5. Valde rara; tamen 
I exlempum unicum observatum. 
29. Melitaca Cinria L. V. 26—VI. 21. Plerumgue non rara. 
30. . — Phoebe Knocn. V. 6—VI. 12, VII. 15—IX. 9. Satis fÍreguens. 
31. —  Didyma 0. VI. 30—VII. 6. Satis rara. 
32.  —  Trivia Scnirr. VI. 4—VI. 7, VII. 7—IX. 3. Nonnullis annis 
passim invenitur. 
33.  —  Alhala KRorr. VI. 4—VIII. 30. Valde communis. 
34. — Aurelia Nick. VI. 5—29. Non rara. 
30. Dictynma Esp. VI. 25—30. Nonnunguam non rara. 
36. ll zguáis Selene ScHIFF. V. 26—VI. 18. Occurrit. 
37. — —  Ewphrosyne L. V. 18—VI. 12. Satis rara. 
SS Da. 4. 10 VI. ÍSVI 21 VIII 30. Satis -íreguöns. 
39. — Hecate Esp. VI.-20. Non freguens. 
40.  — — Lathonia L. ÍV. 26—XI. 6. Valde communis. 
41.  — Aglaja L. V. 3—VIII. 24. Nunguam- rara. 
42.  — Niobe L. V. 22—1X. 3. Rarior; ab. Eris MErc. Communis. 
-43. Argymus Adippe L. VI. 17—IX. 18. Satis freguens. 
44.  —  — Papha L. VI. 22—IX. 11. Valde communis. 
Ad Pandora Snr. V. 29 IX. 22. Nonnullis annis passim 
invenitur. 
Satyridae. 
46. Melanargia Galathea 4. VI. 5—VIII. 21. Valde communis. 
SZE aSatyrus  Circe B. VI. 38—IX. 19. Non. rara. 
ELSE LESES ETerm one Te eV AZ EST 8 kregttens: 
49.  —  Briseis L. VII. 2-IX. 20. Freguens. 
HOSE Semele UL. VI 10 IX. 12. Cömmuűnis. 
ol. . — — Arethusa Esp. VII. 19— IX. 18. Freguens. 
BASE Slatlmus Éves. VIH. íf IX. 19. Satis freguens:; 
99. . — — Dryas Sc. VII. 16—IX. 6. Communis. 
94. TV EnÜ v. Egerides Srag. V. 23—31, VII. 9—-VIII. 31. 
90. — — Magaera L. V. 20—31, VII. 4 IX. 22. Valde freguens. 
JO Hicra W. VIII. 6- 10. Rara. 
.0t. — — Maera L. V. 20—VI. 8, VII. 23—VIII. 27. Communis. 
98. — — Achme Sc. VI. 4—29. Non rara. 
59. Aphantopus Hyperantus L. VI. 21—VIII. 10. Freguens. 
60. Epinephele Jurtina L. VI. 2—IX. 19. Communis. 
.61. /. — Lycaon Rorr. VI. 9—IX. 5. Ereguens. 
02. Cocnonympha Iphis Scmrr. V. 16—VI. 16, VII. 21—IX. 19. Com- 
munIs. 
63. . —  Arcania L. V. 13—IX. 8. Valde communis. 
64.  — — Pamphilus L. V. 10—IX. 24. Valde freguens. 


b Za 81 


NEV 


Erycinidae. 


5. Nemeobius Lucina L. V. 9—26, VI. 15—VIII. 10. Saepe oceurrit. 


Lycacnidae. 


). Thecla spini Scmiwr. VI. 5—VII. 19. Communis. 


— — W-album Kwocxn. VI. 5—VII. Non rara. 
—  ilicis Esp. VI. 5—VII. 8. Satis Íregyens. 
Sz gegetde- Be VIZ (2 VIT TE Commiumis 
2 pruni 14. VÉT VILI 67 Non íregtlens; 


. Callophrys rubi CL. V. 10— VII. 16. EBregüens: 
. Zephyrus guercus L. VI. 16 —VIII. 27. Saepe oceurrit. 


—  betulae L. VII. 25, IX. 5—16. Non freguens. 


. Chrysophanus virgaureae L. VII. 17. Valde Tas tandem exem- 


plum unicum observatum. 
—. ThersamonEsp.V.10—IX.19. Norm: annis passim zer 
— — dispar v. rutilus WERNB. V. 28—VII. 4, VIII. 26—IX. 6. Rarior. 
— — Álciphron Rorr. VI..2—VII. 19. Satis TSE 
— — Phlacas L. V. 10—IX. 20. Communis. 
5. Dorilis "ELVEN, TV: 29SVIES ZT ÉNE ZS VIE 03 TATA 
Valde Íreguens. 


6 7102 Argiades Pan. V. 8—VI. 5, VI. 91. —VIII. 30. "Non Tara. 


— Argus L. V. 11—IX. 25. Valde communis. 

— — Argyrognomon BegGsrg. V. 13—IX. 21. Freguens. 

— — Baton BgRcsrk. V.6— VII. jz VIII. 26—IX. 4. Satis freguens. 
— — Orion PALL. IV. 29—VI. 7. Non rara.. 


— — Astrarche BRGsre. V. 6 sú 1, VII. 4—IX. 18. Satis netes 


szin Tcarus Romms MG EX 25. vraldó communis. 

— Amandus Scuwx. VI. 19. Bara. 

— - Hylas Esp. VI. 7—VI. 26. Non ét 
— — Meleager Esr. VI. 26—VIII. 30. Satis communis, 


— — Bellargus Rorr. V. 28—VII: 5, VIII. 14- TX. 168: Communis. 


— — Coridon PopaA. UI. 29—IX. 19. Valde freguens. 

— — minimus FuEssL. IV. 2/— VI. 7. Saepe ocumit. 

— — semtargus Korr. V. 26—VI. 26. Non íregüens. 

— — Cyilarus Rorr. V. 6—VII. 9. Satis Íreguens. 
Arion L. VI. 6—VII. 9. Rarior. 


Örótzás Argiolus L. IV. 26—VII. 22, IX. 8—14. Communis. 


Hesperiidae. 


. Adopaea lineola 0. VI. 5—VII. 16. Satis freguens. 


— — Thaumas Huúrw. VI. 6—VII. 16, IX. 17—20. Communis. 


. Augiades comma [. VII. 25—IX. 17. Freguens. 


ép tt A ET 6. ESELY B 


VESÉT 


fi 5 
SZESZT 85 
ESZELT kat ZT St PV OT 


KE JéSz8 
Meget és át ek TéT SZT GYE 


k. 
hét 
g 

kg 
aa 

Babe (/ 


88 


. Augiades Sylvanus. Esp. VI. 11—VIII. 18. Communis. 
. Carcharodus lavatherae Esr. VI. 21—VII. 29. Occurrit. 


— . alceae Esp. V. 6—VI. 12, VII. 4—VIII. 6. Satis freguens. 
— — altheae HB. V. 11—VII. 26, IX. 5. Rarior. 


. Hesperta carlhami He. V. 20—VII. 29. Communis. 


—- orbifer HB. V. 3—12, VII. jsEtE 2. Mek fÍreguens. 
— . serratúlae RBR. V. 22—VI. 7, VIII. 5. Satis freguens. 


r. Hesperta A4Alveus HB. V. 10—IX. 8 Ash rara. 


—  malvae L. IV. 26—VIII. 27. Valde Íreguens. 


. Thanaos Tages L. V. 6—IX. 2. Communis. 


Sphingidae. 


. ácherontia Atropos L. V. 11—VI. 16, VII. 24—VIII. 5—22, IX. 


6—X. 1. Saepe . occurrit. 


. Smerinthus guercus Scwrr. VI. 24—VII. 14. Non feet 


——  popuh €. V. 1 VI 30, VIE 14— VIII. 30. Communis. 
— ocellata L. V. 11—17, VII. 23—VIII. 17. Freguens. 


. Dilina tiliae L. VII. 19—25. Rarior. 

; Sphyna ligustri L. VII.-2—VIII. .19. Non frégúcus 

. Protoparce convolvuli L. VIII. 2—X. 2. Communis. 

7. Hyloloicus pinastri L. V. 10—VI. 16. Rarior. 

. Deilephila euphorbiae E: V.19—V. 24 VI. 27—VŐOE 30. e 
. Chaerocampa Elpenor JESENBTE 20 SÉT 25. Non rara. 

. Metopsilus Porcellus L. VI. 20—VII. 18. Non fÍreguens. € 

. Macroglossa stellatarum L. VI. T—X. 2. Communis. 

.. Hemaris fuciformis 1. IV. 29 —VI. 1, VIII. 13. Rarior. 


—— .  scabiosae 2. VI: 6—VI. 15, VII. 1— VIII. 20. Satis freguens. 


Notodontidae. 


1. Cerura furcula OL.-V. 9—14, VII. 4— VIII. 4. Rarior. 


— — bifida He. IV. 23—VI. 17, VII. 4—VHI. 6. Non freguens. 


. Dicranura vinula L. V.. 19—VI. 25. Satis freguens. 
. Exgaerela ulmi Scuwr. V. 11—20. Non rara. 
. Hoplitis Malhauseri FW. V. 28. Rara; tandem exempluim unicum 


observatum; - 3 


. Drymomia trimacula Esp: V. 30. Rara ; kEVESÜEEBT exemplum unicum 


observatum. 
—  Chaoma Be. IV. 26- V. 1. Satis rara. 


. Pheosia tremula CL. V. 22—VI. 5, VIII. 21—26. Communis. 


—— — dictaeoides EspP. VIII. 24. Rarior. 


. Notodonta ziczac L. VI. 8—11. Ocecurrit. 


—  — Phoebe SiERErr. V. 16—VI. 2, Satis rara. 


. — — — tritophus Esp. VI. 10. Rara. 


84 


136. 
137. 
138. 


139. 
140. 
141. 
142. 
SZA 
144. 
145. 
146. - 
147. 


148. 


Br 
a Sz ZSZ 


Spatalia argentina Scuwwr. V. 5—VII, 9—VII. 11. Non freguens. 
Leucodonta bicoloria Scnirr. V. 19—VI. 12. Rara. : 
Ochrostigma  velitaris Rorr. VI. 24. Rara tandem exemplum 
unicum observatum. z 

Lophopteryx camelina L. VIII. 3, 8. Oceurrit. 

—  cuculla Esp. V. 26—VII. 2. Non freguens. 
Pterostoma palpina L. IV. 19—V. 16, VI. 28—IX. 4. Communis. 
Phalera bucephala L. VI. 30—VII. 6. Non freguens. ú 

— — bucephalotdes 0. VII. 10—VIÍI. 31. Rarior. 
Pygaera anastomosis L. VII. 18—IX. 1. Non rara. 
SZ eúrtula TES TVE 23: W 22" Nony tana ; 
— — anachoreta F. IV. 23—VII. 11. Freguens. 
— — pigra Hurw. VII. 27 IX. 14. Non vara 


. Thaumetopoeidae. 


Thaumetopoea processtonea 1. VIII. 5—VIII. 16. Communis. 


Lymanitriidae, 


9. Hypnogymna morio L. V. 3—VI. 17, VII. 13—VILI. 16. Communis. ! 
. Orgyia antigua 1. VII. 1—VII. 26, IX. 12—Xx. 9. Freguens. ; 


— — ericae GERM. VI. 25—27, IX. 19. Karior. 


2. Dasychira fascelina L. VII. 2—VIII. 8. Rarior. 


— — pudibunda L. V. 25—VII. 30. Non freguens. . , 


4. Bugroctis chrysorrhoea L. VI. 19—VII. 27. Communis. 

5. Porthesta similis FuEssw. VI. 17—VII. 4—VIII. 30. Freguens. 
0. Stilpnotia salicis L. VI. 19—VII. 23. Hic-ilie non rara. 

7. Lymantria dispar L. VII. 6—IX. 3. Communis. 


S: monachar a VIG 16 VIE 13- VETED OES NÉ SSEKilzSEN on 
Íreguens. 


. Ocnerta rubea F. VII. TENY 2 I RIENFOK § 


ELDA [ÍT 1712 


). Malacosoma neustria L. VI. 17—VII. 15. Interdum non Tara. 3 


— . castrensis L. VI. 19—VII. 21. Non freguens. 


2. Eriogáster rimicola HB. X. 5—X. 12. Rara. 


FE NONLÓT JAN AS DR ata: 
S anestrüs 1. IV. 28. Batis vara 


. Lasiocampa guercus L. VII. 18—VILI. 12. Rarior. 


.——  trifolü Esp. VIII. 8—VIII. 28. Satis freguens. 


7. Macrollylacia rubi L. V. 38—VI. 23. Freguens. 
. Cosmotriche potatoria L. VII. 7—25. Rarior. 
9. Epicnoptera ilicifolia L. VII. 20—VIII. 4. Rara. 


—  tremulfolia HB. IV. 28—V. 26. Rara. 


TEZZRÉZ 


185. 


85 


5 sb ondehő guercifolia L. VII. 13—VIII. 14. Freguens. 


— — populifolia Esp. VIII. 1—3. Rarior. 


. Odonoestis prunmt L. VII. 18—VIII. 4.- Non freguens. 3 
. Dendrolimus pim L. VI. 11—VIII, 8—VIII. 28. Plerumgue com- 


muni Sz 


Lemoniidae. 


. Lemonia taraxaci Esp. VIII. 302—IX. 19. Rarior. 


sz dum 4.-Xx. 16—20. Kara. 


e 


Saturniidae., 


. Saturnia pyri Scnrr. V. 1—VI. 2. Communis. 


— — spinit ScnwrF. IV. 2—7. Freguens. 
."—  pavoma L. III. 28—IV. 16. Communis. 


Drepanidae. 


. Drepáná falcataria ÜEV 19VE 17 Non freguens. 


— — harpagula Esp. V. 283—VI. 10. Oceurrit. 
—  lacertinaria L. V. 26. Rarior. 
— — binaria Hurwx. V. 15—31. Nonguam freguens. 


. Cilix glaucata Sc. VI. 6—VI. 28, VIII. 5—IX. 7. Satis freguens. 


Thyrididae. 
Thyris fenestrella Sc. V. 23—VI. 26. Rarior. 


Noctuidae 


). Demas coryli L. IV. 26—V. 23, VII. 28. Rarior. 
. Acronycta aceris L. IV. 20. VII. 16—VIII. 19. Communis. 


— : megacephala FW. VI. 6—VIII. 31. Freguens. 

—  tridens Scuurr. V. 16—VIII. 3. Satis freguens. 
— — psi L. VIII. 10—21. Freguens. 

— — cuspis He. VI. 21—VIII.-17. Rarior. 

— — euphorbiae F. V. 16—26. VIII. 3-9. Non rara. , 
—  rumicis L. VI. 30—IX. 15. Communis. 


. Cramophorú ligustri F. VI. 17—VII. 29. Non rara. 

. Oxycesta geographica F. V. 21, VII. 16—VII. 27. Communis. 

. Simyra: nervosa B. VII. 20 — VIII 20. Rarior. 

. Arsilonche albovenosa GoEzE. VII. 25. Occurrit. : 

. Agrotis polygona W. VIII. 24. Valde rara; specimen unicum 


observatum. i 
— — janilina Esp. VII. 8—VIII. 27. Non freguens. 
— — linogrisea SCHIFF. VIII. 83—VIII. 17. Rarior. 


86 


201. Agrotis finabr ia L. VEL. 95—VII. 7, VIII 21—TX. 77 Satis ns, 
202. . obscura BRAHM..  V. 28 ÉT 23, VIII. 13—IX. 25. Non- 
203. 
204. 
205. 
206. 


( 
j 


1 DVI 
As B 


MOD DVB eV DN EVVI 


nunguam Íreguens. 

pronuba 1. VI. 10—X. 9. Communis. 
Orbona Huxw. VI. 20—VIIL 13. Non rara. 
comes. He. VI. 17— VII. 30. Non raras " 
triangulum Hurw. VIII. 8—IX. 3. Freguens. 
baja F. VIII. 16—26. Non freguens. 
0-nigrum L. VI. 2—X. 6. Communis. 


ditrapeztum Bxn. VII. 17—VIII. 2. Satis freguens. . 


stigmatica. HB. VIII. 13—IX. 10. Karior. 


xanthographa F. VIII. 27—IX. 24. Communis. 


rubi View. VI. 5— VIII. 25. Non rara. 
florida ScHmipr. VIII. 5— VIII. 30. KRarior. 
brunnmea F. VI. 19—VII. 22. Freguens. 
depuncta L. VIII. 27—X. 2. Satis fregüens. 
multangula HB. VII. 18, 25—IX. 7. Rara. 


rectangula F. VI. 16. Rarissima ; specimen unicum obser- 


vatum.. 


"plecta L. VII. 16—VIII. 17. Communis. 


flammatra F. VI. 9—VIII. 24. Kara. 
simulans Hurwx. VI. 14—20. Non íÍreguens.. 
fugax"TR. VI. 16—VIL 2. e 

forcipula HB. VI. 19—VII. 7. Non freguens. 
signifera F. VI. 29—IX. 11 Hatis Íreguens. 
putris L. VII. 20—IX. 4. Communis. . 


exclamationis L. VI. 1—IX. 13. Valde freguens. 


migricans L. IX. 2. Valde rara. 


tritici L. VI. 25—IX. 22. Nonnunguam TE KIEEÉNS 


vitta HB: VII. 26- IX. 18. Rarior. . 
obelisca HB. VI. 28—IX. 26. Satis fEedék e 


corticea Hg. IV. 24—VI. 26, VIII. 1—IX. 14. Non rara. 


ypsilon Rorr. VI. 17—X. 12. Communis. 


segelum ScnIrr. V. 16—IX. 30. Valde communis. 


saucia HB. VI. 30, VIII. 11—27. Rarior. 
crassa HB. VIII. 12—IX. 18. Non freguens. 


vestigtalis Rorr. VIII. 17—IX. 19. Satis Íreguens. 


prdecox Ne. VII. 17—VILI. 12. .BRariov. , 


jpaetadin rubricosa F. IV. 16—18. Non Íreguens. 


. Epineuronia popularis F. IX. 6—IX. 24. Communis. 


Mamestra leucophaea View. V. 25—27. Rarior. 


tincia BRAHM. VI: 20—VII. 7. Non rara. — 
nebulosa Hurws. VI. 3—VII. 26., Freguens. 


242. 
243. 
244. 
245. 
246. 
247. 
. 248. 
249. 
250. 


jegy l 
jei 


MOSON NON DA 
TERVEIT ASZ 
(sőt 


ho. Po 
OTET ÉT AT 


r9 


ÁK iSSR Ve 


87 


Mamestra brassicae L. V. 17—X. 6. Communis. 
-— — persicariae L. VII. 9—12. Non freguens. 
—  albicolon HB. V. 16— VII. 12. Non fara. 
— oleracea L. VI. 11—IX. 13. Communis. 
SS aheng És. V.. 16 VIT 12, VIII. € VIII 20. Non rara 
— — genistae Bxn. IV. 15—IX. 3. Freguens. - 
— — dissimilis Ksocn. VII. 17— VIII. 31. Freguens. 
— — thalassina Rorr. VIII. 28—30. Rarior. 
— — contigua Vinc. VI. 15— VII. 20. Non rara. 
— pisi L. V. 14—VI. 19. Freguens. 
—  implexa HB. VI. 23—24. Rara. 
.— " trifolü Rorr. IV. 5—IX. 29. Communis. 
—  dentina Esp. VII. 20—VIII. 8. EFreguens. 
— — reticulata VinL. VI. 24—VII. 28. Saepe inveniatur. 
—  cavernosa Ev. V. 19. Rarissima. 
.— — dianthi Tauscn. VIII. 18. Valde rara; specimen unicum 
observatum. 
"— — thrysózona Bxx. V. 29—VI. 8, VII. 2—29, VIII. 30—IX. 6. 
Communis. 


. Dianthoecia hueago HB. VI. 7—VII. 21. Saepe occurrit. 


— capsincola HB. VI. 24—VIII. 26. Non rara. 

— " cucubali FuEssL. VI. 30—VIII. 28. Satis freguens. 

— — irregularis Hurwx. VI. 21—VII. 6. Nonnullis annis passim 
invenitur. 


. Miana ophiogramma Ep. VIIT.-8. Rara.. 


— — stírigilis Cc. VI. 10—VII. 4. Ereguens. 
— . bicoloria Vinc. VIII. 8—IX. 4. Non rara. 


. Bryophila raptricula HB. VI. 5—VIII. 26. Satis freguens. 


—  fraudatricula HB. VI. 9—12. Rarior. 
— receptricula He. VI. 3—VII. 20, VIII. 6—IX. 9. Non rara. 
SS aljason VE T3 VIT 27. VELE 20- 27. Eregucns. 


. Diloba caeruleocephala L. IX. 27—XI. 2. Freguens. 

. Apamea testacea HB. VI. 25, VIII. 6—IX. 20. Non rara. 
. Celaena matura Hurx. VIII. 28—29. Rara. 

. Hadena porphyrea Esp. IX. 12—25. Freguens. 


— . adusta Esp. VI. 17, 20. Rara. 
— — monoglypha Hurwx. VI. 16—VII. 30, IX. 23—28. Freguens: 


. . —  Mlihoxylea F. VI. 22—25. Non rara. 


— — sublusiris Esp. VI. 25—27. Hara. 

—  rurea F. VI. 22—30. Non rara. 

—  basíilinea.F. VI. 3—14, VIII. 14. Freguens.. 

— — unanimis TR. VI. 22—VII. 15. Rarior. 

—  illyria FRR. VII. 28. Valde rara, specimen unum observatum. 


282. Hadena secalis L. VII. 9, VIII. 12—29. Freguens. I JKAKÉBEn 


— — pabulatricula BR. VI. 25—VII. 18. Rarior. Bú 


1. Episema glaucina Esp. IX. 12—24. Non ífreguens. 


Szo scorzacen Bise EX. 105 EX 5 eRaTr1ox: 


. Aporophyla lutulenta Bxkn. IX. 13—X. 2. Rara. 


—  migra Hw. IX. 22. Valde rara. 


. Ammoconia caecimacula F. X. 1—13. Freguens. 
. Polia polymita L. VIII. 18—IX. 10. Satis freguens. 


— — xanthomisla v. nigrocincta TR. IX. 27 —29. HRara. 
— chi L. VIII. 23—IX. 4. Non rara. 


. Bráchionycha sphinc Hurwx. X. 10—30. Freguens. 
. Miselia bimaculosa L. IX. 11—26. Non Íreguens. 


—  ogxyacanthae L. IX. 15—28. Communis. 


. Chariptera, viridana WAncH. VI. 12—VII. 25. Rarior. . 
. Dichonia aprilina L. X. 2—17. Non freguens. 


—  derugineg He. IX. 28—X. 2. Nón freguens. 2 2 
— comvergens F. X. 5—T7. KRara. j : 


. Thecophora.fovea TR. Ipse haud inveni ; sed olim et ejus regionis 


incola fuit. 


. Dryobota roboris"B. X. 25. Rara 


—  monochroma Esrp. X. 7—12. Non valde SRUBUS: 
—  protea Bxkn. IX. 12—29. Freguens. 


. Dipterygia scabriuscula L. VI. 4—VIII. 26. Freguens. 
. Rhizogramma detersa Esp. VI. 29, IX. 8—11. Rarior. 
, Cloánthe radiosa Esp. V. 10—VIII. 28. Fregúens. 


— . "polyodon Ce. V. 19—VI. 1, VIL 26 VIIÉ "16. Nön vara 
—  hyperici F. V. 22—VI. 1, VII. 12—VIII. 28. Satis Íreguens. 


. Polyphaenis sericata Esp. VI. 28—VIII. 11. Rara. . 

. Trachea atriplicis 1: VI. 22GVIT 11, VIII 1 1IX524 Eregüens. 

. Euplexta lucipara L. V. 22—VI. 15, VIII. 6—VIII. 25. Non freguens. 

. Brotoloma meticulosa L. VI. 5—12, VIII. 7—IX.. 28. Commiunis. 

. Mamia maura L. VII. 21—27. Rara. 

. Naemia typica L. VIII. 19—28. Non TALK a 

. Helotropha leucostigma He. VIII. 10—IX. 5. Rarior. ő j 
5. Hydroecia mictitans Bxkn. VII. 29—IX. 2. Non gabe 


— — micacea Esp. VII. 22—25. Rara 


T. Gortyna ochracea HB. IX. 12. Valde rara. 

. Senta maritima Tauscn. VII. 26—IX. 12. Non rara, 

. Meliana flammea CuRr. V. 29—VI. 15. Non freguens. 
. Tapinostola musculosa HB. VII. 15 —VIII. 18.  Rarior. 


—  fulva HG. VII. 20—25. Non freguens. 


. Luceria virens L. VII. 26—IX. 18. Rara; sed var. immaculata 


ÖTGR., Freguens. 


c 


3 
3 
3 
3 
a 
9 
0 
2 
3 
3) 
3 
3 
3 
a 
37 
m. 
J 
3 
3 
2 
9 
29] 
(3 ) 
3 
2) 


DEZSTIS 


2 B PB II ID 
—g té 


c 


02-eg GŐ 0 00:ÖI 01 GDI 09 CG 


4 
e). 
. 


2 Ors ez 


2 00 


DDE 


5 ok e 


HE jos TS a ÉS : 
fedi ee AlLezattkeszláls se silent 


89 


Calamia. lutosa HB. IX. 15—X. 26. Non íreguens. 
LEeucania impura HB. VI. 12—VIII. 1. Valde rara. 
—-  pallens L. VII. 16—IX. 20. Communis. 
— . obsoleta Hz. V. 11—29, VII. 16—IX. 15. Freguens. 
— — L-album L. VI. 15—VII. 30, VIII. 19—X. 6. Communis. 
—  vitellinma HB. V. 26—29, Helés 29—IX. 6. Satis freguens. " 
"S. evidens" HB. V; 28—VI.-3. Rarior. 
——: albipuneta E. VIIL ÉLK 19. Communmis. 
— — lyihargyria Esp. V. 22, VIII. 22—IX. 19. Freguens. 
— iuwrca L. VIII. 7—31. 824e occurrTit. 
Grammesia trigyrammica Hurw. VI. 6—14. Freguens. 
Caradrina excigua HB. IX. 12. Valde rara. 
— . guadripunciata F. VI..21, VIII. 9—XI. 2. Freguens. 
—  Kadenü FRex. VI. 3—18, VIII. 14—XI. 2. Freguens. 
— — terrea ERR. VIII. 19—27. Rara. 
— respersa HB. VI. 23—VII. 14. Fregtens. 
—  swperstes TR. VII. 3—VII. 22. Rarior. 
— - Morpheus Hurws. V. 27—28, VII. 8—VIII. 30. Freguens. 
— — alsines BRAHM. VI. 18—VII. 2, VIII. 19—VIII. 30. Non rara. 
— — taraxaci HB. VIII. 11—20. Satis freguens. i 
—  ambigua F. VI. 4—VII. 12, VIII. 10—IX. 27. Freguens. 
— — pulmonaris Esp. VIII. 13—16. Non Freguens. 
—  lenta Tr. VII. 19—VIII. 31. Satis freguens. 


346. Hydrilla ghuteosa- FR. VII 16—VIII. 31. Rarior. 


ET 
25 2 


97. 


— — palustris HB. VII. 28—IX. 1. Rara. 
—  lepigone MöscHue. VIII. 1—VIII. 18 Valde rara. 


. Acosmetia caliginosa HB. VII. 12--28, VIII. 10—30. Non TERTTA 
. Rusina umbratica GoEzE. VI. 2—8. Non freguens. 
. Amphipyra tragopoginis L. VII. 2—IX. 19. Communis. 


— livida F. VII. 13—IX. 28. Freguens. 
—  pyramidea L. VII. 13—IX. 21. EFreguens. 


. Perigrapha cincta F. IV. 26—30. Rarior. 
. Taeniocampa golhica L. IV. 5—X. 21. Non freguens. 


—  muimiosa F. IV. 26—28. Rara. s 
— — pulverulenta EspP. IV. 26—29. Rara. 

— — stabilis Vixw. IV.:-28—30. Rara. 

— " imcerta Hurw. IV. 26—V. 2. Non fÍreguens. 

— "gracilis F. IV. 19—21, VII. 1. Non freguens. 


. Mesogona oxalina HB. VIII. 31—IX. 5. Non TEVATAC HE 


—  acetosellae F. IX. 8—29. Freguens. 


3. Dicycla 00. L. V. 30—VII. 5. Satis Íreguens. 
4. Calymnia pyralina Vimw. VII. 1—VIII. 12. Communis. 


—  affiüis L. VII. 22—VIII 8. Rarior. 


90 


866. 
367. 
368. 
369. 
310. 
1374. 
312. 
3183. 
314. 
315. 
316. 
SÉG 
318. 
319. 
380. 
381. 
382. 
383. 


384. 


385. 
386. 
301. 
388. 
389. 
390. 
291. 
392. 
393. 
394. 
395. 
1596. 
997. 
398. 
399. 
400. 
401. 
402. 
403. 
404. 
405. 
406. 
407. 
408. 


Calymnia diffinis L. VII. 29—VIII. 9. Non freguens. 

— . trapezina L. VII. 3—VIIL. 3. Communis. 
Cosmia paleacea Esp VII. 28—VIII. 14. Non freguens. 
Dyschorista suspecta HB. VI. 21—VII. 23. Rarior. 

— — fissipuncta Hw. VII. 12—26. Rarior. 

Plastenis retusa L. VII. 15 —20. 
— — subtusa F. VII. 6—15. Rarior. 
Ohirrhoedia  ambusta F. IX. 11—22. Rara. 
Orthosia ruticilla Esp. IX. 26—X. 1. Non Íreguens. 
.—  lota Cs. X 10—22. Non rara. : 

—  circellaris Hurx IX. 3—X. 3. Communis 

— — mitida F. VIII. 30—X 2. Satis freguecus. 

—  humilis E. IX. 9—20. Rarior. 

—.  laevis Hp. IX. 7—30. Satis freguens. 

— — litura L. IX. 22—X. 18. Freguens. 

Xamnthia citrago 1. VIII. 22—IX. 15 Freguens. 

—. sulphurago F. IX. 12—X. 2 Freguens. 

—  aurago F. VIII. 23—IX. 2. Non rara. 

—  lutea Srgöm. VIII. 29—IX. 13. Freguens. 

— — fulvago L. IX. 3—28. Rarior. 

— — palleago HB. IX. 9—10. Rara 

—  gilvago Esp. IX. 11—XI. 2. Freguens 

— ocellaris Ben. IX. 19—X. 13. Freguens. 
Hoporina croceago F. III. 8—9. 19. Non freguens. 
Arrhodia erytihrocephala F. IX. 25—X. 3. Freguens. 

— — Vau punctatum Esp. Í. 17—X. 16, XI. 4. Freguens. . 

—  vaccinti L. IX. 25——-X. 3. Communis. 

— — ligula Esp. III. 9-—IX. 26-X. 2 Ereguens. 

—  rubiginea F. IX. 18—X. 2. Freguens. 
Scopelosoma satellitia L. VIII. 29--XI. 4. Commwunis. 
Xylina semmibrunnea Hw. IX. 6—25. Rara . 

—  socia KRorr. IX. 4—13. Non freguens. 

— — ormitopus Rorr. VIII. 20—X. 2. Sat freguens., 
Calocampa vetusta HB. IX. 1—28 Non rara. 

—  egxoleta L. IX. 20—30. Satis freguens. 
Xylomiges conspicillaris L IV. 30—V, 12. Rarior. 
Scotochrosta pulla HB. IX. 5—17. Rara. 

Calophasia casta Bkgn. VII. 31—VIII. 9. Rara. 

—  platyptera Esp. VIII. 27—30. Rara. 

—  lunula Hurwx. VI. 6—VII. 1t. Satis freguens. 
Cleophana anmtirrhinmi HB. V. 19—VI. 10 Communis. 
Cucullia lychmitis RBR. VI. 8. Rarior ; larva, satis Íreguens. 

—  thapsifaga Tg. V. 1I. Rarior; larva satis freguens. 


. Oucullia balsamitae €. VI. 10—13. Non Íreguens. 


— — tanacett ScnwrF. VIII. 1—12. Non freguens. 
ei unbdratica L. V. 21—VIII. 23. Freguens. 
— — chamomillae ScniFF. V. 15—16. Rara. 


. Heliaca tenebrata Sc. V. 6—20. Satis freguens. 
4. Heliodes rupicola HB. V. 20—VI. 10. Non rara. 
. Heliothis cognata FRR. VII. 16—IX. 4. Freguens. 


—  cardui He. VII. 3—VIII. 18. Rarior. 
— 5 dipsacea L. V. 6—VIII. 29. Communis. 
—" scutosa ScHIFF. V. 19, VII. 13—28, IX. 8. Non freguens:. 


. Chariclea delphim L. VI. 5—21, VII. 15—241. ún rara. 
. Pyrrma umbra Hurw. IX. 12—17. Rarior. 
. Acontia titanmita EisP. VIII. 4. Valde Tara; specimen unicum obser- 


vatum. 
—  lucida Hurs. V. 18—IX. 11. Eregtens. 
sea lucinosa  Kisp.e VS H0SETIX: 6 Communis: 


. Enblemma aréuinna Hg. VI. 29—VIII. 3. Rarior. 
52. Thalpochares respersa HB. VI. 12—VII. 7, VIII. 30. Non rara. 


—  commumimacula HB. VII. 12—VIII. 26. Satis freguens. 
— — pannonica FRgR. VI. 7—27, VIII. 3—IX. 8. KRarior. 

— — purpurina HB. V. ÖS lBz 4. Non freguens. 

—  paula HB. VI. 2—IX. 11. Satis Íreguens. 


. Erastria argentula HB. VIII. 6—10. Ereguens 


—: uncula Cr. V. 28, VII. 12—30. Freguens. 
— — venustula He. VIII. 9—12. Rara. 

— — pusillá Vixw.: VI. 26, VIII. s TÉS Freguens. 
— , deceptorta-:5€. V. 10—VII. 3. Freguens.. 

—  fasciana L. VI. 22—VII. ÜL Freguens. 


. Rivula sericealis S0. VI. 3—IX. 28. Satis Íréguens. 

7. Prolhymnmia viridaria CL. VI. 29—VII. 9, VIII.-26. Non rava. 
. Emmelia trabealis Sc. VI. 3—IX. 15. Communis. 

. Metoponta Koekeritziana HB. VI: 18. Valde rara. 

. Scolopteryae tibatric L. IV. 5—IX. 30. Saepe occurrit. 

. Abrostlolá triplasta L. VII..1—22. Freguens. 


— asclepiadis Scnirr. VI. 26—28. Rarior. 
— triparttta Hurw. VIII. 6—12. Freguens. 


. Plusta variabilts PILLER. VI. 22. Valde rara. 


— — consona F. VII. 27—VIII. 3. Non Ííreguens. 


sz ekrűsítis LVI: 10—15. VIL 25-IX.d3 Satis LEN 


—  fesiucae L. VII. 1— VTIL 9. Rarior. 
—  gutta Gs. V. 18—IX. 19. Non rara. 
— . gamna L. V. 1—XI. 16. Communis. 


. Euchidia mi CL. V. 6—VI. 9, VIII. 5. Communis. 


489. 


. Euclidia gyphica L. V. 6—VIII. 3. Communis. 


— — triguetra F. IV. 29—VIII. 27. Communis 


. Pseudophia lunaris ScnirF. IV. 29—VI. 19. Satis Íreguens. 


. Aedia funesta EspP. V. 28 —VI. 24. Rarior. 
. Catephia. alchimista Eisp. VIII. 1. Tamen specimen unicum o bseri 
vatum. 


;. Catocala fraxini L. VIII 28—IX. 2. Non freguens. 


— — electa Bkn. VII. 29—IX. 21. Satis freguens. tt 
—  elocata Esp- VII. 19—IX. 30. Communis. 

— — puerpera GIORNA. VII. 4—IX. 21. Freguens. 

—  mupia L. VII. 1—IX. 21. Ereguens. 

S" gdilecta. Ég: VS 29EVIIT S ÍT Ramot 

—  sponsa L. VII. 29—VIII. 3. Freguens. 

— — prommissa Esp. VI. 23—26. hos 

— — Hymenea ScnIrr. VII. 27—VIII. 7. Non fregüens. 
— — fulminea Scop. VI. 28 Non lee 


;. Toxrocampa lusoria: L. VI. 25—VII. 21. Freguens. . 


—  craccde F. VIII. 13—IX. 11. Fregüens. 


8. Laspeyra fiecula Scmrr. VI. 9—VII. 40. Non rara. 

9. Parascotia fuliginaria L. VIII. 19—IX. 20. Freguens. 

. Epizeuxis calvaria E. E 810 Ratio. 

71. Simplicia rectalis iv. VI. 12—VII: 18, VIII. 13—IX. 13. Saepe 


reperta. 


ő Zamclognatha tarsiplumalis HB. VII. 1—21. Freguens. 


— — tarsipennahs TR. VI. 9—VIII. 18 Freguens. 
—  . tarsicrinahs KN. VII..20—28. Rarior. 

— — griseattis HB. VII. 3—VIII. 14. Freguens. " 
— — tarsicristalis H-S. VII. 14—24. Freguens. 
— — emortualis ScHIrr. VI 22—30. Rarior. 


). Madopa salicalis Scnirr. VII. 23—26. Rara. 
. Hermimia cribrumalis HB. VII. 25—27. Rara. 


— .crinalis TR. VII. 8—VIII. 1. Freguens. 
— — derivalis He. VI. 18—VIII. 11. Communis. 
-—a — tentacularia L. V.-24—VIII. .30. Non rara. 


3. Pechipogon barbalis Ce. VI. 21—VIII. 16. Satis fíreguens. 
4. Hypena proboscidalis L. III. 28—IV. 18, VII. 12—IX. 11. Freguens. 


—  rostralis L. IV. 6—IX. 30. Freguens. 


Cym atophoridae. 


;. Habrosyne derasa L. VIII. 24—29. Rarior. 
. Thyatira batis L. IX. 2—6 Rara. 


. Oymatophora, Or F. VII. 20—VIII. 18. Freguens. 
—  octogesima He. VIII. 1—25. Satis freguens. 


493. 


Ci ymatophora fiuctuosa HB. VI 16—VIII. 5. Haud: rara. 
—  duplaris L. VI. 18—VII. 20, VIII. 92. IX. 15. Freguens. 


2. Pol, yploca ridens F. V. 16—283. Rarior. 


Spy ephidae. 


Brephos puella Esp. III 3. Communis. 


Geomet " idae. 


. Pseudoterpne pruinata Hurwx VI. 22—VIII. 27. Non rara. 
. Geometra vernaria HB.- VI. 14—VIII. 4 Rara.. 


—  pustulata Hurws. VI. 7—12. Rara 
— " smaragdaria F. VI. 27—VIII. 17. Rarior. 


. Nemoria viridata L. V. 23—VII. 4. Freguens. 


— — porrinala Z. V. 11—VI. 20. Rara. 
— " pulnentaria Gw. V. 16, VII. 18— VIII. 18. Freguens.- 


. Thalera fimbrialis Sc. VI. 21—VIII. 5. Freguens. 


s Dildta CVI 23. e 
—  lactearia L. VI. 18—VIII. 5. Rarior. 


. Hemithea strigata "MüLnc. VIII. 3 57 Rarior. 
. Acidalia pygmaearia HB. VII. 22. Rarissima; hucusgue tandem 


" specimen unicum repertum. 

—  tfrilindata Sc. V. 27—VI. 29. Valde communis. 
—  similata THNB. VI. 5—VIII. 31. Communis. 

—  — ochrata Sc. VI. 5—IX. 11. Fregüens. 

—  rufaria HB VI. 21—VIII. 11. Freguens. 

— — sericeata HB. VI. 10—26. Non rara. 

— — moniliata F. VII. 4—28. Freguens. 

— — dimidiata Hurx. VI. 11—IX. 18. Freguens. 

— — camparta H-S. VII. 19—22. Rara 

— — virgularia HB. VI. 10—IX. 8. Communis. 

—  pallidata Bgku. V. 20—VII. 21. Rarior. 

"—  subsericeata Hw. V. 23, VII 26- IX. 6. Ereguens. 
—  síraminata TR. VII. 2—12, VIII. 10. Rarior. : 
"—  laevigaria HB VI. 18—IX. 4. Non rara. 

— — obsoletaria RBR. RÉR. VII. 23—29. Rara. 

— herbariata F. VI. 10—VII. 2. Rarior. 

— — bisetata Hurws. VII. 20—VUI. 2. Non íreguens. 
—-  frigemminata Hw. V. 22—VI. 25: Rara.v 

— — politata He. VI. 27—VII. 30. Non rara. 

— filicata HB. VIII. 13—16. Rara. 
 — — rusticala F. VI. 24—IX. 12. Valde freguens. 
— — dilutaria He. V. 26—VII. Communis 

—  interjectaria B. VI. 24—VII. 26. Communis. 


94 


528. Acidalia muwiliata Hurw. VI. 23—VII. 24. Communis 

H29 SE nhdáta so: VAS VÁ A Tanga B 7 
530. —  degenenaria HB. VI. 6 -29, VII. 26—IX. 6. Communis. 
091. — : rubraria STGR. VIII. 9—12. Rarior ó 

532. ——  inornata Hw. VI..7—IX. 19. Freguens. 

533. — — deversarta" H-S. VI. 3—IX. 14. Freguens. . 

094. . —  aversata h. VI. 24—IX. 17. Ereguens. 

590. — — — emarginata L. VIII. 8—10. Rarior. 

596. —  immorata L, V. 22—VIII. 31. Freguens. 

D9T1. — —  rubiginata Hurwxs. VI. 4—IX. 9. Satis freguens. 

588.  —  marginepunciata Gőze. VI. 4—X. 14. Valde communis. 
399.  —  immutata TR. VI. 7— VIII. 20. Eregüens. 

540.  —  incanata L. V. 20—VI. 5, IX. 4 Non freguens. 

o4l. . —  remutaria HB. VI. 2—21. Rarior 

542. . —. caricarta REurrTi. VI. 22— VII. 12, VIII. 10—IX. 11. Freguens. 
543.  —  immutata L VI. 12—VII. 22 Satis freguens. 

o44. — —  siíirigaria Hg. VI. 5—IX. 4. Non rara. 

545.  —  uwmbéelaria HB VI. 238—VII. 17. Non KE 

546. " —  strigilaria HB. VI. 3—5. Rarior. 

547. . —  flaccidaria Z. VI 2—IX. 8." Pleramgúe rara. 

948. — — — ümmitarta He. VI. 16—VII. 21, VIII. 27. Non freguens. 
549.  —  ornata Sc. V. 10—X. 3. Valde communis. 

550. — —  violata v. decorata Bxn. V. 17—VIII. 27. Non rara 
591. Ephyra albiocellaria HB. V. 23—28 Rara. sékel 

552. —  amnulala ScHÚLZzE. V. 10—VIII. 14. Freguens. 

59. —— —  porata F. VII. 9—20. Non rara 

04.  —  punctaria L. V. 11—VI. 13, VII. 2—VIII. 30. Communis. 
500, — —-  ruficiliaria H-S. V. 26 — VII 13, IX. 6. Rarior. 

556.  —  linearia HB. V. 10—21. Satis freguens. 

997. Rhodostrophia vibicaria CL. V. MÉR: 12. Communis. 

508. Timamdra amata L. V. 23—X. 3. Valde communis. 

509. Lyihria purpuraria L. IV. 23 LE 3. Valde communis. 

560. Ortholitha cvarctata F. V. 6—19. Cömmunis. 

561 —  plumbaria F. V. 25, VIII. 28 —29. Freguens. 

562. . — -limilata Sc. VII. 29—VIII. 30 Freguens. 

563. . —  moeniata Sc. VIII 31—IX. 8. Rarior. 

564. — —  bipunctaria Scmwr. VII. 17—VIII. 27. Communis. 

565. Mesolype virgata Korr. VI. 12—VIII. 20. Freguens. 

566. Minoa murinata 50. V. 6—VIII. 31. Freguens. 

567. Siona decussata ab. forteficata TR. VI. 3—VI. 12. Freguens. 
568. Lithostege farinata Hurws. V. 14—VII. 13. Freguens. 

569. —  griseata ScniFr. IV. 6—VI. 13. Freguens. 


. Anaitis praeformata He. VIII. 18. Rara. 


Anaitis plagiata L. V. 23—VI. 24, VII. 19—X. 1. Valde communis. 


2. Lobophora sexalisata HB. V. 20—VI. 16. Rara. 
. Cheimatobia boreata HB. XI. 15—17. 


— brumatla L. X. 30—XI. 17. Freguens: 


. Triphosa dubitata L. V. 8—25. Non rara. 
. Hucosmia certata HB. VII 19—VIII. 8. Rarior. 


ÁÁ NAT AGE BRET ÉVA STT AT NÉ VE 


. Scotosia vetulata ScHIFF. VI. 6—29. Communis. 


—  rhammata Sciwrr. VI. 24—VII. 9. Freguens. 


. Lygyis prundla L. VIII. 12—21. Rarior. 
. Dárentta dotata L.. VI. 20—VII. 11. Freguens. 


— — fulvata Foksr. VI. 6—20. Satis freguens. 

— — ocellata L. V. 26—IX. 6. Freguens. 

— — bicolorata Hurws. VII. 16—24. Rarior. 

—  váriata SOHIFF.. V. 17 VIR. 29. Bara. 

— — silerata Hurwx. V. 24—IX. 10. Rara 

— fluctuala L. IV. 9—IX. 25. Valde communis. 
— — juadrifasciarta, ÜL. V. 26—27, VIII. 9—11. Freguens. 
— — ferrugata Cu. VII. 6—IX. 27. Communis. 
— — amidenlaria Hw. VII. 25—29. Rara. .. 

s" fuwviata Hz. VI. 99, VII. 6—20. Rara. 

- - viltata  Bku. VII. 13. Rara. 

— — dilutata Bkn. IX. 1—7. Freguens. 

— — autummata BxnH. IX. 30—X. 15. Rara. 

— fruslata Te. VIII. 7—12. Non rara. 

——  riguata He. V. 6—VIII. 28. Communis. 

—  cuculata Hurws. VI. 14—VIII. 19. Freguens. 

—  galiata He. VI. 30—IX. 25. Communis. 

—:. rivata HB VI. 12, VIII. 3—24. Freguens. 

— — sociata Bku. VI. 26—IX. 19. Communis. 

—  unangulata Hw. VII. 29, VIII. 30—IX. 6. Non rara. 
— — picata He. V. 28—VI. 18. Rarior. 

—  — albicillata L. V. 28—VI. 22. Rarior. 

—  procellata F. V. 22—VII. 9. Freguens. 

—  fristata L. VI. 2—24, VIII. 16. Communis. 

—  luctiuata Hg. VII. 8—10. Rarior. 

— " alchemillata L. VI. 20—VII. 17. Non freguens. 
— — lugdunaria H-S. VII. 18—VIII. 8. Rara. 

— — unifasciata Hw., VII. 15—19, IX. 22. Rarior. 
— — adaeguata BxgkH. VI. 16—VII. 21. Rara. 

— — albulata Scnirr. V. 10—VII. 25. Non freguens. 
 — — testaceala Dow. VI. 23—VII 6. Rarior. 

—  Iuleata Sncirr. V. 22—VI. 17. Rara. 


96 : BÜZET VERT 


614. Lareitid fiavofasciata Taxe" V. 28 VIE 92 VK AREE 


615. . — bilinmegta L VI 4—IX II. Valde communis. 

616. . —  autumnalis STRÖM. X. 2—15. Non freguens. " 

617.  —  capitata H-S. VII. 24—VIII. 22. Rara. 

618. — berberata Scmrr. VI. 6—VIII. 25. Freguens. 

619. —  migrofasciaria GoszE. IV. 16, VIII. 4—22. Rarior. 
620. — rubidata F. VI. 4—5. Rara. 70 

621. . — comitata L. VII. 14—IX. 20 Valde communis. 
622. Asthena candidata Scuwrr. V. 24—VIII. 11. Saepe. repertur. 
623. — —  anseraria H-S. VII. 21—23 Valde rara. 

624. Thephroclystia oblongata Tnug. VI. 22—IX. 24. Freguens. 
625. —  guenata Min. VII. 17—25. Rarior. 

626. — —  linariata F. VI. 14—VII. 19, IX. 11. Freguens. 
627. . —  pusillata F. V. 21. Rare. 

628. — —  albictaria Göze. VI. 21—24. Rara.. 

629. —  venosata F. V. 17—VI. 29. Non fÍreguens. 

630. — alliaria STaR. VIII. 5—7. Rara 

631. . —  euphrosiata H-5. VII. 22—26. Rara 

632. — —- pimpinellata HB. VII. 24—28. Rara. szk 

633. — —  assimilata "Gw. VII  16—22. Kara jő 
634. " — , absinilunta ÜL: VIT 9SEX 2 SAST 

630. — —  castigata HB. VI 26—30. Rara. 

636.  —  subnotata HB. VII. 4—IX. 13. Freguens. 

637. . —  satyrata HB. VIII. 16—20. Freguens. —-: 5 
638.  —  succenturiala L V: 30—VII 2. Non rara. 

639. —  millefoliata Rösse- VII. 13—VIII 8. Non rara. 
640. . —  inmotata Hurw. IV. 26—V. 1, VIII. 8. Non rara 
641." — . dodonegta Gw. IV. 7—V. 10. Raga 

642. . —  sobrinata HB. IV. 27—29. IX. 183—29. Freguens. 
643. . —  pumilata HB. VI. 14—VII. 1, VIII. 4—IX. 15. Freguens. 


644. Choroclystis rectangulata L. V..28—VI. 13. Non freguens. 
645. Phibalapteryxe polygrammata BgH. VI. 4—IX. 14. Satis Íreguens. 


646. . — . vitalbata HB V. 22—VI. 22. Non rara. 

647. . —  corticala FR. VI. 2—VIII. öl. Satis freguens. 
648. — tersata He. V. 22. VII. 12—VIII. 18. Freguens. 
649. Abraxas grossulariata L. VI. 12—VII. 7. Communis. 
650.  —  marginata L. VI: 18—VIII. 4. Communis. 

651. —  adustala Scnirr. IV. 20—IX. 9. Valde communis. 
652. Bapta bimaculata F. V. 12—V. 25. Rarior. 

653 —  temerata HB. V. 12—V. 25. Rara. 


654. Stegania dileclariu HB. VI. 19—VIII. 28. Non freguens. 
655. Deilima pusaria L VI. 7—IX. 4. Communis. 
656. — —  exanthemata Sc. VIII. 4—IX. 12. Communis. 


. Numeriu. pulveraria L. V. 17—VI. 2. Rara 
. Ellopta prosapiaria L. VI. 4—VI. 20, IX. 15—22. Satis Íreguens, 
. Ennomos autumnarid WERNB. VIII. 11—IX. 28. Freguens. 


—  " guercinaria Hurws VII. 8—VIII. 16. Freguens. 
— fuscanlaria Hw. IX. 2—X. 6. Rarior. 

—  crosaria HB. VI. 27—VII. 4. Rarior. 

— — guercaria HB. VI. 14—VII. 12. Freguens. 


. Selenia bilunaria EsP. V. 28—VII. 12. Freguens. 


— — lunaria Scnirr. VIII. 10—14. Rarior. 


. — —  tetralmuaria Hurw. VIII. 11—16. Rarior. 

T. Hygrochroa syringaria L. VI. 5—VIII. 29. Freguens. 

. Therapis evonymaria ScnHIFr. VIII. 21—IX. 23. Freguens. 
. Gonodontis bidentata Cr. VIII. 23—IX 15. Satis Íreguens. 
. Himera pemaria L. IX. 2—X. 18. Freguens. 

. Orocalis fusciaria Bgn. IX. 22—24. Rara. 

. —  elinguaria L. VIII. 14—22. Freguens. 

3, Angerona prunarta L. VI. 21—VII 12. Rarior. 

. Ourapterye sambucaria L. VI. 12—VII. 7. Satis freguens, 
5. Opisthograptis luteolata L. V. 24—VI. 18. Freguens. 

. Eptone apiciaria ScnIFr. VI. 30—X. 15. Satis freguens. 


— — paralellaria Scmrr. VIII. 20—21. Rara. 


. Caustoloma flavicaria HB. VI. 24—IX. 7. Non rara. 
. Venilia macularta L. IV. 29—VI. 12. Communis. 


Filicrinta, cordiaria HB. V. 2, VII. 26—VIII. 2. Rara. 


. Semiothisa notata L. VI. 3—IX. 10. Freguens. 


S alternaria HE: ÍV. 6-IV. 30, VII. 1-IX. 18. Freguens. 
— — signaria HB. VI. 6—20. Freguens. 
"—  lilurala Ce. VI. 5—10. Freguens. 


5. Hybernia rupicapraria HB. II. 7T—ILII. 1. Freguens. 


— — bajaria ScHwFr. X. 26—XI. 1. Freguens. 
— — leucophoearia ScnIFr. III. 22—29. Freguens. 
—  — marginaria BxgnH. III. 9—IV. 26: Freguens. 
—  defoliarta CL. X. 13—24. Freguens. 


. Amisopterix aceraria ScHirr. XI. 8—15. Freguens. 


— — aescularia ScHIrr. III. 29—IV.-6. Freguens. és 


2. Phigalia pedarta F. III. 8—10 Non rara. 
. Biston hispidaria F. III. 22—IV. 2. Non rara. 


— — Zonaria SCHIFG. ÍV. 20—IV. 27. Rarior. 
— — hirtaria CL. III. 31—IV. 7. Freguens. 
— — sirataria Hurxs. IV. 71—22. Freguens. 


. Amphidasis betularia L. VI. 5—VIII. 3. Freguens. 
. Synopsia sociaria HB. VIIL 21—VIII. 9. Rara. 
9. Boarmia cinctaria ScHIFF. ÍV. 26—V. 15. Freguens. 


98 


700. Boarmia Viertlii Burscxn.. VI. 16—VII. 1. Rara 


701.  — , gemmaria BRAHm. VI. 6—IX. 23 Communis. 
702.  —  secundaria Esp. VII 19—30. Freguens. 
703. " — " umbraria HB. VII. 24—IX..4 Rarior. 

"704. "—  repandata L. VI. 12— VIII. 19. Non fregüens. 
705.  —  roboraria ScnHiFFr. VI. 2—11. Satis freguens. 
TO6. —  consortaria F. V. 10—VIII. 25. Communis. 
TOT. . — — angularia THNB. VI. 18—2T. Haud rara. 
708. — —  lichenaria HuFrw. VI. 18—VIII. 29: Non freguens. 
709. — —  selenaria HB. VI. 11—VII. 27. Satis freguens. 
710. —  cerepuscularia HB. III. 28—IX. 29. Valde communis. 7 
711. —  luridata Ben. V. 25—IX. 20. Rara 


712. Tephronia sepiaria Hurwx. VII. 26—VIII. 23. Rara 
713. Gnophos dumelata FR. IX. 8. Rara ; :.UCASGHE specimen unicum 


repertum. 
JAA SSE furvata: BE VITTE SS22 Tartok 
715. : — — obscurarig HB VII..28— VEÉNMSETT S Mavas 


716. Fidonia fasciolaria Rorr. VI. 5—VIII. Kara. 

717. Ematurga atomaria L. V. 9—VIII. 28. Valde communis. 
718. Bupalus piniarius L. VI. 12—23. Freguens. 

719. Selidosoma ericetaria Vinc. VIII. 16—IX. 5. Freguens. 

720. Diastictis aártesaria F. VI. 19—VIII. 18. Nonnulhs annis non rara. 
721. Phasiane clathrata L. V. 10—IX. 4. Communis. 

722. —  glarearia BRARM: V. 10- IX. 4... Commuúnis. 

7123. Eubolia arenacearia HB. VI. 7—VIII. 31. Freguens. 

724.  — - murinarta F. V. 9—VIII. 23. Freguens. 

125. Cleogene lutearia F. VI. 29. Valde rara. s 
126. Scoria lineata Sc. V. 26—-VI. 10. EZ MET ETO 51 

127. Aspilates gilvarta G. VIII. 16—IX. 5. Communis. 


Nolidae. 
128. Nola cucullatella L. VI. 7T—VIT. 2. Ranor. 
129.  —  stírigula ScnwrrF. VI. 29—VII. 2. Rara. 
730., —  cristatula He. VI. 5—VIII. 27. Rara. 
Tal 5-7 regntonahs EIB. VI. 20ESVASSZZ KAMAT 


Cymbidae. 


32.. Sarrotlripus Revayana Sc. VII. 1—IX. 2. Rarior. 

33. Earias vernana He. VII. 8—30. Ereguens. 

34. "—  clorana L. VI. 26—VIII. 17. Freguens. 

30. Hylophila prasinana L. V. 26—VI. 8. Satis Íreguens. 
36. — —  bicolorana FuEssn.-VI. 16—VII. 7. Non rara. 


161. 
762. 
763. 
764. 
(65. 
766. 
767. 
" (68. 
769. 
€70. 
üg: 


772. 
€T3. 


Syntomidde. 


Syntottis Phegea L. VI. 12—VII. 13. Valde communis. 


. Dysauces Ancilla L. VI. 27, VII. 31. Valde communis. 


á4árctiidae. 


. Spilosoma mendica Cr. IV. 28—V. 10. Freguens. 


—  lubricipeda L. VI. 4—VIII. 24. Freguens. 
— — menthastri Esp. V. 11—VIII. 28. Freguens. 
— — urticae EspP. V. 11—VI. 18. Rarior 


3. Phvagmatobia fuliginosa L. VII. 4—IX. 4. Freguens. 
. Rhyparta purpurata L. VI. 24—VII. 18. Non rara. 

. Diacrista samo. b. V. 18—IX. 4. Freguens. 

. Ocnogyna parasita HB. IV. 4—21. Rara. 54 

. Arctta Caja L. VII. 30—IX. 5. Communis. 


— — villicta L. VI. 7—30. Non rara. 

— . aulica L. V. 19—26. Freguüens. 

Sz tEebe ti VET 28 Breguens. 

— — maculosa GERNING. VII. 23—VIII. 8. Rara. 


. Callimorpha guadripunctaria Popa. VII. 9—IX. 10. Interdum 


" communis. 


. Coscima striata L. V.26— VI. 14, VIII. 2- IX. 4. Communis. 
. Hipocrtta jacobaeage L. 5. 19—VI. 9. Freguens. 

. Miltochrista miniata FoRsr. VII. 16—20. Rara. 

. Paida murina HB. VI. 18—24. Rara. ; 

. Endrosa roscida Esp. V. 19, VII. 21—29. Non freguens. 

. Cybosia mesomella L. VI. VI. 4—5. Rarior. 

. Comacla senex HB. VII. 22—26. Rara. 

. Gnophria rubricollis L. VI. 6—12. Freguens. 


Oconistis guadra L. VII. 29—VIÍI. 4. Non freguens. 
Lithosia deplana Esp. VII. 3—VIII. 12. Freguens. 

—  griseola HB. VII. 12- 14. Rara. 

—  lurideola Zixckg. VII. 13 VIII. 31. Fregüens. 

—  complana L. VII. 5—VIII. 31. Freguens. 

—  camola HB. VII. 2—7. Rara. 

— — umitta HB. A. 31—VIII. 30—31. 

—  lutarella L. V. 27—VIII. 28. Freguens: 

— pallhfrons Z. V. 24—VIII. 15. Rara. 

— sororcula Hurw. V. 25—VI. 6. Freguens. 
Pelosia muscerda HuFrw. VIII. 2—6. Rara. 


Zygaenidae. 


Zygaena purpuralis BRÜNNICH. V: 31—VIII. 28. Communis. 
—  brizae Esp. VI. 12—VII. 1. Rara. 


309. 
310. 


Zygaena scabiosae ScHEv. VI. 19—VII. 26. Freguens. 
—  punctum O. VI. 12—VIII. 3. Freguens. 77988 
—  achilleae VI. 16—VII. 22. Freguens. 

—  cynarae ES. ME Ar VITO Rat 
— — meliloti Esp. VI. 11—VIII. 27. Freguens. 
—  trifoli Esp. VI. 22— VIII. 15. Freguens. 
— — lonicerae- Soupv. VII. 3—17. Fregüens. 
— — filipendulae L. V. 23—IX. 4. Communis. 
"—  angelicae 0. VI. 22—VII. 21. Freguens. 


— " Ephialtes ab. coronmillae Esp. VI. 30—VIII. 7. Fe menss 


— —. ab. trigonellae Esp. VII. 2—VIII. 7. ET SE 
—  laela HR. VII. 15—VIII. 4. Non freguens. 
—  carniolica Sc. VI. 22—VIII. 24. Freguens. 


. Ino ampelophaga BAY. VII. 13—15. Rara. 


—  prum ScHIFF. VII. VII. 4—7. Rara. 

—  chloros HB. VI. 27—VIII. 5. Freguens. 

— — tenuicorms Z. VI. 14-—VII. 18. Freguens. 
—  globulariae HB. VI. 6—VII. 22. Freguens. 
—  státices L. V. 2—VI. 5. Fregúens. 

— — Geryon He. VI. 27. Rara. ss 


Cochlididae. : 


. Cochlidion ltimacodes Hurw. VII. 20—22. Rarior. 
. Heterogenea asella Scnwrr. VII. 1—4. Rara. 


Psychidae. 


. Ácantopsyche opacella H-S. V. 9—10. Rara. 
. Pachitelia unicolor Hurw. VI. 12—VI. 25. Freguéns. 


— — villosella 0. VI. 27—30. Rarior. 


. Amicta Ecksteini LD. Hucusgue tandem larva reperta, a fine ÜL 


usgue initium septembris. 


. Oreopsyche muscella F. V. 9—12. Freguens. 


S atra L. ÍV. 2—10. Rara. 


. Psyche viciella Scmirr. VII. 2—8. Freguens. 

. Sterrhopterya hirsutella HB. VI. 22—28. Rarior. 

. Apterona ab. parth. ? Helix SizBorp. I14—V. Communis. 
5. Rebelia Sappho Min. V. 16—20. Rara. 

. Epichnopterya pulla EspP. IV. 25—V. 6. Rarior. 

. Psychidea pectinella F. V. 23—VII. 30. Freguens. 

. Fumea intermediella BRp. V. 23—VI. 2. Freguens. 


Sesiidae. 
Trochilium apiformis CL. V. 29—VII. 8. Rara. 
Sciapteron tabaniformis Rorr. VII. 8—16: Rara. 


101 


811. Sesza tipuliformis- ÜL VI. 5—8. Freguens. 


812. — —  vespiformis L. V. 24—VI. 8. Non rara. 

813. —  inyopaeformis Ben. VI. 27—VII. 13. Freguens. 

814. . —  stomoxyformis HB. VII. 14. Rara. 

815. / —  főrmicaeformis Esp. VII. 14—VIII. Non freguens. 

816. . —  masariformis 0. VI. 21—VII. 22. Rara. 

917. . —  annelata 7. VI. 20—28. Rara,. 

318. — -empiformis Tisp. V. 22— VI. 10. Eregüens. 

19. — , astatiformis. H-S. VI. 4— VII. őz Freguens. 

820. . —  bibioniformis Esp V. 24— VII. Vetés ő 

821.  . —  muscaeformis View. VI. 12— VIT ZÁ OGÜNENT E 

822. — —  affimis SrGR. AI. 22—26. Rara. 

GABE SEZ KESESDETÉDETŐS 380.-VITE 15E-IX 12. Ereguéns. 
Cossidae. 


824. Cossus cossus F. VI. 3—VII. 1. Freguens. 

325. Hypopta caestrum HB. VI. 8— VII. ől. Non ra. 

826. Dyspessa ululá Bkn. V. 17—VI. 8. Rarior. 

827. Phragmatoecia castanea HB. V. 17—VIII. 20. Freguens. 
. 828. Zeuzera pyrina L. VI. 17—VIII. 20. Satis freguens. 

j Hepialidae. 


329. Heptalus humutt L. Ipse haud inveni:; sed ut mihi nuntiatur, 
 etiam in hac regione habitat. 


Éj 


Pótlandók (Addenda) : 
307 Neptiseljücitla B. VE 1105 VI. 17. Bara. 
831. Epineuronta. cespitis FE. IX. 18. Rara. 
832. Dianthoecia carpophaga Bxn. VIII. 12. Rara. 
338. Leucama comnigera Scnmwr. IX. 20. Rara. 


. Áttelelnek-e a legyek vagy sem ? 
Irta: DR. KERTÉSZ KÁLMÁN. 


Ebben a kérdésben az egyes megfigyelők két táborba oszlanak. 
Az egyik azt állítja, hogy a legyek, (a szorosabb értelemben vett 
Muscidák, a hová a házi légy is tartozik), késő ősszel elpusztulnak 
. S csak bábjuk telel át, a másik pedig a. mellett kardoskodik, hogy 
a legyek. elrejtőznek s téli álomba merülve töltik el a telet. Tapasz- 
talataim alapján azt lell állítanom, hogy mindkét vélemény védel- 
mezőjének igaza van — félig, vagyis, hogy a Muscidák egy része 
mint kifejlett állat, másik része pedig báb állapotában telel át. 

Közismert tény, hogy a Muscidák a tél kezdetéig párosodnak, 
mert kevés rovarrend van, melynek fejlődése oly gyors volna, mint 


102 


ezeké, tekintve azt, hogy a petelerakás időpontjától számítva, ked- 
vező körülmények között, 10—14 nap alatt ivarérett rovarokká fejlőd- 
hetnek. Nagyon könnyen érthető tehát, hogy azok a bábok, melyekre 
a tél hidege ráköszönt, kellő -meleg hiányában nem tudnak tovább 
fejlődm, a szövetfejlődés (histogenesis) megakad, holt pontra jut. 
A báb ilyen állapotban, ha meg van védve a megfagyás veszélyétől, 
minden nehézség nélkül áttelelnek. Egy trágyadombban, november 
10-én a második vedlési stádiumban levő légylárvákat találtam. Az idő. 
már akkor is csípős: volt s rövidesen beállott a fagy. A lárvákat, 
sajnos, nem volt alkalmam tovább is megfigyelni, de azt biztosra 
veszem, hogy a hideg időjárás következtében abban az évben már 
nem fejlődhettek legyekké. Valószínűnek tartom, hogy a lárvák a 
hideg elől a trágyadomb mélyebb rétegeibe húzódtak, ott bebábo- 
zódtak s mint bábok teleltek át. Csakis így magyarázható meg az a . 
megfigyelés, amelyet TASCHENBERG említ, hogy január 15-én frissen 
kikelt két dongólegyet talált, melynek szárnyai még ránczosak voltak. 
Kora tavasszal gyüjtött bábokból nem egyszer neveltem Muscidákat. 
Viszont, hogy a kifejlett: legyek is áttelelnek, azt számtalanszor 
tapasztaltam. Egy alkalommal, deczember 20-ika. körül, Gyónra rán- 
dultam le. Ottani lakásunk október eleje óta zárva volt. Mikor az 
ablakok belső védőtábláit felnyitottam, semmi különös dolgot sem. 
"vettem észre, de amint befűttettem, a szobában néhány dongólégy 
. kezdett szálldogálni s mindinkább több és több jelentkezett. Érdekelt, 
hogy honnan kerültek elő ? Búvóhelyüket nem kellett soká keresnem, 
mert az ablaktábláknak belső oldala s az ablak mellett álló szekrény- 
nek a hátulja tele volt velük. Egy részük még akkor is mozdulat- 
lanúl ült, de a szoha levegőjének fokozatos felmelegedésével több és 
több kelt szárnyra. Számuk nem is volt megvetendő, mert legalább 
150 példány volt a szobában. Miután a nap javarészét más helyi- 
ségben töltöttem, nem sokat pusztitottam el közülük s este a lakást 
lezártam, a legyek pedig a szobában maradtak. Februárban ismét le 
kellett utaznom s akkor ugyanazt a megfigyelést tettem. Ugyancsak 
Gyónon, télen, a padláson egy alkalommal a gerendák repedéseibe 
húzódva, megszámlálhatatlan házi legyet, nemkülönben Pollenta rudis-t 
és P. vespillo-t figyeltem meg. Kerestem más helyiségben is s a kocsi- 
színben és az istállóban ugyan csak szépszámú példányra akadtam. 
A kifejlett állatok áttelelése tehát kétségtelen. 
Ennek bizonyságát látom abban is, hogy kora tavasszal, mikor 
a nap meleg sugarai a legyeket búvóhelyükből kicsalják, a keríté- 
seken, falakon, teljesen kifejlett példányokat találunk sütkérezni, Hogy 
ezek nem frissen, kikelt, hanem áttelelt példányok, bizonyítja az,. 
hogy a Pollerina-fajok sűrű aranysárga szőrözete, mely torkuk hátát 
borítja, mindig kopott. 


z 


103 


Adatok Magyarország lepkefaunájához. 


(Beitráge zur Lepidopterenfauna Ungarns). 


bab t 


Irta: Prof. H. REREL. 


Lepkék Zengg-ről és kör- 
; nyékéről. ű 
DOBIAscH FERENCz, és 1914. évi 
április hó 16-án bekövetkezett 
halála után családja, Zenggen és 


. kürnyékén az utolsó három év 


alaít különösen lámpafény mel- 
lett nagymennyiségű lepkeanya- 
got gyüjtött össze, mely már a 
gyűjtési adatok pontos feljegy- 
zése miatt nagyobb tudományos 
becscsel bír. 


A gazdag anyagból alábbiak- 
ban csak azokat a fajokat soro- 
lom fel, melyek lokális előfor- 
dulásuk vagy pontos megjele- 
nési idéjük megismerése folytán 
faunisztikailag nagyobb figye- 
lemre méltók. Különösen figye- 
lemmel voltam a fajok kiválasz- 
tásánál azokra, a melyek a 
Juarnero keleti tengermelléké- 
ről nem voltak ismeretesek. 
Ebből a szempontból különösen 
a következő közlemények vé- 
tettek tekintetbe : 


Lepidopteren von Zengg und. 
Umgebung. 

Herr FRaAsz DoBiAscHn, und nach 
dessen, am 16. April 1914 erfolg- 
tem Tode, seine Familie, brachte 
in Zengg und naáchster Ümgebung 
innerhalb der letzten drei Jahre, 
namentlieh durch Lichtfang, eine 
sehr umfangreiche Lepidopteren- 
ausbeute zustande, welche schon 
durch Beifügung genauer Fangda- 
ten einen wissenschaftliceh höheren 
Wert besitzt. 

Aus dem reichen Material werden 
im Nachstehenden nur jene Arten 
angefübrt, welehe entweder durch 
ihr lokales Vorkommen, oder durch 
ihre genau bekannt gewordene Er- 
seheinungszeit faunistiseh ein grös- 
.seres Interesse beanspruchen. Ein 
besonderes Augenmerk wurde bei 
der Auswahl auf jene Arten gerich- 
tet, welche bisher für das östliche 
Küstengébiet dés ONAuarnero nicht 
angegeben erscheinen. In dieser 
Hinsicht fanden namentlieh die 
nachstehend verzeichneten Publika- 
tionen Berücksichtigung : 


(4. Mans Joszr: Verzeichniss der im Jahre 1858 in der (tegend von . 
Fiume gesammelten Schmetterlinge. (Wien. Ent. Monatssehrift. 


1, 1857, p. 139—189.) 
AIGNER, PávEL £ UHRYK : 
gariae. 1896). 


Lepidoptera (Fauna Regni Hun- 


DR. HoRvárn Géza: Adatok a magyar tengermellék lepkefauná- 


jához. (Beitrag zur Schmetterlingsfauna des ungarischen Litorale). 
(Rovartani Lapok. VI, 1889, p. 45—147). 


1 Lásd Rov, Lap. XXII. p 171. 


104 


4. " A. AIGNER LAJOS: 


Adalék a magyar tengermellék, Horvátország 


és Dalmáczia lepkefaunájához. (Betráge zur Lepidopterenfauna 
des ungarischen Literale, von. Kroatien und Dalmatien). (Rovar- 
tani Lapok. XVIII, 1910, p. 55—57, 11—105) 


Számos Zengegrvidékéről szár- 
mazó és Magyarország faunájára 


új faj már a VIII. közleményben! 


felsoroltatott. 

Jelen közlemény 23 Magyar 
ország faunájára új faj megálla- 
pítását tartalmazza. Ezek : 


Agrotis leucogaster FRR., 


Eine Anzahl für Ungarn neuer 
Arten aus der Umgebung von Zengg 
wurde bereits im VIII. Beitrag! 
angeführt. 7 5 

Der vorliegende Beitrag bringt 


den Nachweis von nachstehenden 


23 für Ungarn neuen Arten : 


Aporopkyla australis B., Acidalia me- 


tolhiensis RBL., Ortholitha vicinaria Dup., Tephroclystia druentiata DTETZE, 


T. oxycedrata RBR., T. ericeata KBR., Heterogynis penella HBE., 
latistrius Hw., 
dionalis: 2., Orneodes zonodactyla 2., Eulia cupressana Durp.., 


briontellus ZERNY, Úr. 


monochromana HEIN., 


KRONE, SOT dbTa adriatica KBL. 


Ezek legtöbbje Dálmácziából 
vagy Isztriából már ismeretes, 
csak az Acidalia metohiensis volt 
Herczegovinából és Boszniából 
és az Ortholitha vicinarta Dél- 
Francziaországból, Wallis és 


Dél-Tirolból, azután megint Iksz 


Ázsiából ismeretes. 


A Solenobia adriatica, melynek 
leírása egy a Talaeporiudákról 
közlendő tanulmányban fogmeg- 
jelenni, egy még kevéssé ismert 
családhoz . tartozik, úgy hogy 
elterjedéséről nem igen lehet va- 
lami nézetet kimondani. 

A Fiumetól Zengg-ig terjedő, 
mintegy 50 Km. hosszú tenger- 
mellék a mennyire azt az eddig 
Fiume (illetőleg Tersatto), Buc- 


cari, Portoré és Novi  kör- 


relts 


Crambus 
Agdíistis mert- 
Cnephastó 


Hellula undalis F., 


Conchylis undulatana KENN., Crocidosema plebe- 
jana Z., Grapholiítha graeca STGR.., 
szgntélla H-S.,  Depressaria SGUaMOSÓ Mg. 


Nothris declaratella STGR., 
Coleophora 


SYINMOCB 
- heliehrysella 


Die meisten derselben sind be- 
aus Dalmatien oder Istrien - 
bekannt, nur Acridalia metohiensis 
wurde-bisher erst aus der Herzego- 
wina und Bosnien und Orthölitha 


. vicinarta aus Südfrankreich, Wallis. 


südtirol und dann erst wieder AUS 
Kleinasien nachgewiesen. 

Solenobia adriatica, deren genaue 
Beschreibung in einer Revision der 
Talaeporiiden erfolgen soll, gehört 
einer viel zu wenig gekannten Fa- 
milie an, als dass sich über die Ver- 
breitung - elne Vermutung  ausspre- 
ehen liesse. TA 

Der cine Lángsausdehnung vor 
nahezu 50 Km. besitzende Küsten- 

saum von Fiume bis Zengg seheint, 3 
soweit die bisher bekannt gewor- 
denen Sammelresultate von Fiume 


1 Rovartani Lapok. X.XI, 1914, p. 72-77. 


vált ada- 
a zeng- 


nyékéről ismeretessé 
tok összehasonlítása 
giekkel megengedi, 
jellegel bir. 


Mindazonáltal már most is 
megállapíthatók eltérések, me- 
lyek Zengg vidékének felette 
gazdag és jellegzetes fajokkal 
biró lakális faunájáról tanus- 
kodnak. Ebből a szempontból 
első sorban említendő a Plero- 
-donta gorgomiades rendszeres elő- 


fordulása Zengg-nél, mely faj- 
nak legközelebbi termőhelyei 


. azután Nyugat-Ázsiából és Dél- 
Oroszországból ismeretesek. Itt 
valószínűleg egy keleti fajjal van 
. dolgunk, melynek úgy látszik 
Zengg-nél egy messze elválasz- 
tott nyugati telepe van. Meg- 
lehet, 


mácziai vagy albániai tenger- 
melléken még meg lehet ta- 


saras 

Továbbá - kiemelendő  egyné- 
hány eddig csak Herczegovina 
ülletőleg Bosznia) Karsztjából 


ismeretessé vált helyi alaknak, 


mint pl. a Larentia olivata var. 
Hiützt és L. galiata var. -emina 
előfordulása, melyeknek repülési 
helyei valószínűleg a közeli Ka- 
pela-hegység kifutóiban lesznek. 


Hasonló magyarázat adható KEGVi ; 


színűleg a Larentia cyanata Zengg 
körüli előfordulásáról is. 


. 


Azonkívűl nem lepődhetünk 


. meg említetteknek a Balkán- 
iélszigethez való faunisztikai kap- 
 cesolatán sem, mert a Ouarnero 
keleti oldala földrajzi szempont- 


egységes" 


hogy ezt a fajt a dal-. 


105 


(bezw. Tersatto), Buccari, Portoré 
und Novi verglichen mit jenen von 
Zengg eine Beurteilung gestatten, 
ein ziemlich einheitliches (teprage 
zu besitzen. 

Trotzdemlassen sich bereits kelte 
Verschiedenheiten feststellen, wel- 
ehe für eine besonders reiche 
und eigentümliche Arten be- 
sitzende Lokalfauna Zenggs 
sprechen. In dieser Hinsieht ist an 
erster Stelle das regelmássige Vor- 
kommen von Pterodonta gorgoniades 
bei Zengg anzuführen, von welcher 
Art die náchste Fundplátze erst aus 
Westasien und Südrússland bekannt 
sind. Hs handelt sich zweifellos um 
ein orlentalisches Faunenelement, 
welches bei Zengg. eine weitge- 
trennte, westliche- Kolonie zu be- 
sitzen seheint. Möglicherweise steht 
das Aulfinden der Art noch an 
der dalmatischen oder albanischen 
Küste in Aussicht. 


Weiters ist noch das Vorkommen 
einiger bisher nur aus den Karst- 
gebieten der Herzegowina (bezw. 
Bosniens) bekannt gemachten Lo- 
kalformen, wie Larentia olivata var. 
Fitzi, L. galiata var. emina hervorzu- 
heben, welche wahrscheinlich in den 
Auslaáufern des nahen Kapellagebir- 
ges ihre eigentliechen Flugplátze ha- 
ben. Eine gleiche Erklárung dürfte 
für das auffallende Vorkommen von 
Larentta cyanata in Zengg zu findén 
sein. : 


 Überdies dürfen die vorerwábnten 
faunistisehen Beziehungen zur Bal- 
kanhalbinsel nieht  überraschen, 
denn die Ostseite des 0uarnero kann 
auch im geographischen Sinne als 


106 Kt is 


ból is annak egyik távolabbi ein weiteres Grenzgebiet desselben 

határterületeként fogható. fel. aufgefasst werden. § 
A Ouarnero keleti oldala, min- Jedenfalls ist die Östsettó des 

denesetre faunisztikailag sokkal  (9uarnero faunistisch betraáechtlich 

gazdagabb, mint annak nyugati — reicher als die Westseite desselben, 

oldala, a melynek dfaunájáról über deren Fauna ich bereits mehr- - 

már több izben tettem jelentést!  mals beriechtet habe.! . ; 


. Papilioni dae. 


Parnassius Mnemosyne L. VI. 12-17. ? transit. ab. melaina jlogáe 2 
? ab. arcuald Sí16H- 2 le laemtata TMIRSCHKE. 


Pieridae. 


Pieris Ergane H.G. VI.9—VII. 5; VII. 25. (-7 Igen nagy. — c" Sehr gross.) 
— — napi L. var. meridionalis STxr. ?- VII. 25. £A 
Gonepterye rhamni [.. ? VII. 4 


A Nymphalidae. 


Melitoca Didyma 0. var. dalmatina SryR. VI. 11. 
— — Trivia SCHIFF var. fascelis Esrp. VI. 1. § 
Argynnis Daphne Scwirr. VI. 11—17. sz 


Satyridae. 


Melanargta galalea L. var. Procida HeReBsr. VI 17—20 et ? ab. 
Ulbricht AIGN. ; 
sé anárissa HG VI 49 VIT S 
Erebia ligea 1... VI. 16. 
Salyrus Briseis L.. var. saga ERUHST: VEL 2—2T. 
—  Semele L. var. cadmus FRunsr. VI. 24— VII. 3. (Ez az álak alig 
jogosult. — Die Form isf káum namensbereehtigt.) 
— — Aclaea Esp. var. cordula F. VI. 16—27. 


A nőstények felül és alul na- Im weiblichen Gesllvokt obGr- 
gyon változók, Egyes 9? felül und unterseits sehr variabel. Kin- 
alig mutatják vöröses-sárga ud-  zelne 2? zeigen oberseits kaum 
varoknak nyomát a szemek kö- eine Spur rotgelber Höfe um die 


! REBEL H.: Lepidopteren aus dem Gebiete des Monte Maggiore in 
Istrien. (Jahresb. des Wien. Ent. Ver. XXI—XXIII, 1910—1912). 
2 A Magyarország faunájára új 2? Die für die Fauna Ungarns neuen 
fajok és változatok vastag szedéssel — Arten und Formen sind durch fetten 
emeltettek ki. Druck hervorgehoben. " 3 ; 


ntén : B MEZ 


(rül, ennélfogva a serva Frubst. — Ozellen, gehören darnach znr Form 
(Int. Ent. Zeitsehr. III, p. 88/-hoz — serva FRunsr. (Int. Ent. Zeitsehr., 
tartoznak. MELST5E 88 
Coenonympha arcania 1. var. suprophthalmica HCHAw. VI. 2. 

Herczegovinából a var. Ínsu- Aus der Herzegowina als Aber- 
brica fajeltéréseként leírva. ration der var. insubrica besehrieben. 


" Lycaenidae. 


Thecla spüű ScniFr. et ab. ? Lynceus He. VI. 4—12. 
Lycacna Argyrognomon Bgn. V. 12 —20. 
SSE os aise MT 19 VIT. 7. 


Hesperidde. 
Carcharodus lavaterae Hsp. VI. 1—24. 
Hesperia carthami HB VI. 4—20. 


—.  "agyrmoricanüs OBTHR. V. 29. —. 
— — malvae L. VI. 10. 9. 
- át 
T . §phingidae. 
Plerodonta gorgonitades HB. V. 17—27. 
Hemaris scabiosae 7. V. I€./ 


Notodontidae. 

Exaereta ulmi Scuwr. III. 11—IV. 22. 
Dryimonia vittata STGR. V. 17, VIII. 13 (2 c). 

Fuzine-ről (Hir) is már isme- Bereits von Fuzine (Hir) bekannt. 
KÉFES E: 
Phcosta tremula ÜL. VI. 16 
Notodonta anceps GozzE V. 4." 
Spalalia argentina SIwr. V. 4 —28 ES Z 
Ochrostigma melagona Bxn. VII. 2 (c). 
Ptilophora plumigera Eisp. XI. 21. 


Thaumaitopoeidae. 
Thaumatopoca pityocampa SemiFr. VII. 2 (d). 
Lymantriidae. 


Arctornis L-nigrum MuECndn. VII. 16 (c). 


s ; . Lasiocampidac. 


Poecilocampa populi L. XI. 10. 
Eriogaster rimicola HB. X. T. 3 
Odonestis pruni L. V. 22, VI. 30, VII. 2. 


108 


Egy felemás példány nagyob- Ein geteilter Zwitter ist auf der 
bik baloldala ? , a kisebbik jobb- . linken grösseren Hálfte weiblich, 
oldal pedig jee VST auf . kleineren, rechten mánnlich. 

AIENET 
Mae Saturniidae. 
Aglia tau L. V. 12. ; 
Drepanidae. 
Drepana culiraria F. VII. 23. (Nagy 2. — Grosses ?). 
6 Noctuidae. 


Acronycta almi [. ők 9. 

SZE ÜSE BB A AVÁDESVA S 10. 
Agrotis brunned 1 FELÉ 

— — margarilaceu VILL. "NI ÍLALNA lesi ass 

—  leucogaster FRR. V. IT. (5). 3 3 kié zls 

— " luapeta F. X, 12. (6). 48 

—: bíria HB. VII. ÍI. (99. 

— . pula He. VIII. 14. 

ESSEN VATNESKO SEXET 

—  — ab. decolor REBEL, n. ab. i : 

Egy október 11-én gyüjtött Bin d vom 11. Oktober zeigt 
d elülső szárnya mustrázat-  zeichnungslose rötlicheraue Vor- 
nélküli  vöröses-szürke, hátsó  derílügel und braáunlichorau ver- 
szárnya pedig barnás-szürkén  düsterte Hinterflügel. 
sötétített. 3 
Agrotis crassa HB. VIII. 17—19. 

— — praecox [L. VI. 25. 

Sor rubricosá-F. V. 28. 
Epineuroma popularis F. IX. 1. 

SE cespjitis "B XA 
JMamestra nebülosa Hurwx. VI. 2. 

— — reticulata ViuL. VI. 

— . serena [. VIII. 21. 

Dianthoecia luteago 6. je 21. (copiose) et tant ab. argillacea He. 
—  magnolti B. V. 

—  compta F. var. ar BERJS Gw. IV.-30— V-C. 183. 

Bombycia viminalis F. VII. 9, VIII. 29. 

Bryoplila raptricula HB. var. deceptricula HB. sti 

— — vravula. HB. var. ereptricula TR. VII. 3, VIII. 

Valeria oleagina F. III. 23. ; 
Apamea Dumerilii Dur. VIII. 25, IX. 6—10 et transit. ab. adria— 

tica STAUDER., ú ; at 
vlelacna matura Hurw. VIII. 22—IX. 20 (copiose). 


[) 


Számos lámpafénynél gyüjtött 
hiímpéldány mutatja, mennyire 
variál ez a faj. A példányok 
némelyike, közöttük egy ? is, a 
var" provincialis OBTHR. (CULOT, 


Nocish p4143, t. 26, f.5.-o)-hez 
Szátítható mert Jób kereté 
:sszürkés-fehéren  márványozott, 


nágyon élesen rajzolt elülső és 
halványsárga hátsó szárnyakkal 
bírnak, Egyes példányok elülső 
szárnyaihalványszürkék és gyen- 
. gén rajzoltak, a hátsó szárnyak 
pedig sárgás-fehérek sötét sze- 
gélysáv " gyenge — nyomaival. 
Utóbbi példányok az ab. paltida 
(BAwxG-Haas 1. l.)-val eshetnek 
ÖSSZE. 

Euperina rudella Dur. IX. 6—18. 
.Hadena Solieri B. IX. 10. 
adusta Esp. VI. 8 
T0GaETB EXE Tf. 
sublustris Esp. VI. 3. 
illyrica ERR. VI. 3. (2). 
secalis L. et ab. 


mictitans ESsP. 


109 


Eine grosse Zahl mánnlicher, an. 
Licht erbeuteter Stücke zeigt die 
Variabilitát der Art. Manche der 
vorliegenden Stücke, darunter auch 
ein 2 , können der var. provincialis 
OBTHR. (Cuxor, Noct. , I., p. 143, Pl.26, 
fig.5 c") zugerechnet werden. Da sie 
mehr oder weniger weissgrau mar- 
morierte, sehr scharf gezeichnete 
Vorderílügel und bleiehgélbe Hinter- 
ílügel besitzen. Hinige Stücke zeigen 

. bleichgraue, schwach gezerehnete 
Vorderílügel und  weisslichgelbe 
Hinterflügel mit nur grauen schwa- 
ehen Spuren der dunklen Saum- 
binde. Letztere Stücke dürften mit 
ab. pattida (B.-HAas i. 1.) zusam- 
menfallen. 

ete 


V. 21—IX. 3 


FEpisema glaucina BspP. X. 10. (Világosszürke alakja. — Hellgraue Form.) 


scoriaceu Esp. IX. 8. (6). 
Aporophyla lutulenta Bxgn. IX. 20 — 


australis B. 


nigra; Hw. Xs. 16. (a9. 


AÁmmoconia coecimacula F. IX. 13. 


rrv 


Polta serpentinag TR. X. 11. 


canescens Dur. IX. 8—Xx. 
Pilogophora scita HB. VI. 25. 


rufocincta H-G. v. mucida Gw. 
941 


X. 11—XI. 98. 


ME 
XA XII.92 


3 


Helotvopha leucostigma HB. ab. albipuncta Turr. VII. 9 (c). 
" Tapinostola musculosa HB. VI. 6 (69 


Leucama pallens L. VIII 29. 


lylhargyria Esp. VIII 20 


Gramumesia trig igramimica HuFw. et ab. bilinea HB. V. 
—VI. 2, VII. 5, VIII. 14—20 (copiose). 


laradrina exigua HB. IV. 25, V. 30 


- pütrescens HB. VIII. 23 IX. 11. 
albipuncta FW. V. 3, VIII. 13. 


4—VI. 6. 


110 


Caradrina guadripunctata F. VIII. 30, IX. 9, XI. 10. 
—  — Selim B.:var nociwvaga BEzL: VIII. (7 (6). 

— — ambigua F. VI. 7, VIII. 17. 

S jenta, 8. VITT : í6. 

Panolis griseovartegata Gozza II. 23. 

Mesogona acetosellae F. IX. 7 (0). 

Orthosia ruticilla Esr. III. 25 (2 5). ; 
— lola CL. X. II. ; § z. 
— " crreellaris Huwwx. IX. 1. sé. ; 

.5—  — pislatima EF. XI. .10. 

AXanthia lutea SrRöm. IX. 19. 7 

Orrhodia Vau-punctatum Esp. IV. 3. 
z—  vaccimi Ta ab. mucla OTaRaN 16; 

Scopelosoma satellitia L. IV. 1. 

Calophasia, platyptera Esr. V. 14—27. 

— — lunula Hurw. VIII. 9 
Cleophama amtirrhini HB. V. 27, VII I. - 

Cucullia lychmitis RBR. ÍV. 26—V. 15 (copiose). 

— — tanaceti-ScHIrr. VI. 12, VIII. 11. ; 

—. chamomuillae Scuwy IV. 25-27. 7 ; b 
Eutelia adulátris He. V. 12-—VI. 2. 45 
Acontia lucida Hurw. VIII. 38 5 3 
 Thalpochares velor Hp. VII. 1—VIII. 21. AIGNeR már említi Portoré- 

ról (1904). — Bereits angegeben von Portoré [dőGES 1904). 

—  Dardowim B. V. 22 

— — communimacula HB. VIII. 16. 

— — ostrina HE. VIII. 9 
Calpe capucina Esp. VI. 17. 

Plusta deaurata. Esp. VIII. 21. 

— ! festucae CG. VIE 1. 

— mi HB. VIII. 2—17. 

Grammodes stolida F. IV. 25, VI. 30, VIII. 3—50 

Parallelta algira L. VIII. 1. 

Apopestes spectrum Esrp. III. 29. 

— — calaphanes HB. IV. 14 295 MIT gé —16, VII 2. 

Madopa solicalis Scniwr. VI. 

Herminia crinalis TR. VI. E VT. 15. 

Hypecna palpalis He. VIII. 

—  antigualis He. V. 94 VI. , VII. 2 (copiose). 

Orectis proboscidata H.-S. VII. 5. ÚT VIII. 14. 

Cymatophoridae. 

Habrosyne Derasa [L. V. 1 

Polyploea ruficollis P. III. 25. 


111 


Geometridae. 


Euchlaris smaragdaria F. VII. 7, VIII. 13, IX. 10. 

Eucrostes herbaria HB. VII. 23 (?); VIII. 16 (c). 

Nemoria pulmentaria Gw. V. 30, IX. 10. 

Acidalia dimidiata Hurw. ab. subfuscaria RBL. (Verh. zool.-bot. Ges. 
Wien. 1912. p. 142), VII. 12 (magy c" — grosses c). 

"— — metohiensis RRL. V. 1—VII. 7 (2. főrepülési ideje május 
"vége. — . Hauptílugzeit Ende Maj. 

— — prubraria SraR. VIII: 2. et ab. bilinearia Fucns VIII. 4—21. 

Egy a törzsfajhoz tartozó Ein fast zeichnungsloses, ocker- 
majdnem mustrázatnélküli ocker- — rötliches friscehes £ der Stamm- 
vörös Íriss ? és az ab. bilinearia form und ein Párchen der. Form 
egy párja. 5 bilinearia. 5 
Acidalia aversata L. ab. spoltalta STGR. V. 20, VI. . 3. 

—. confinaria H-S. V. 21-VLIL 2, VIII. 1—7. 

—  submutata TR. V. 4—VI. 12, IX. 1—14. 

E imilarta H8.-V. 14 —21. VI. 4, VIII. 4—IX. 10. 

Cosymbia albiocellaria HB. V. 5. 

—  — -gen. aest therinata BaARrrwB. VIII. 25 

—  punctarta L. VII. 12—VIII. 12. 

Rhodostrophia vibicaria L. et ab. strigaria Srag. VIII. 21. 

— — calabraria Z. V. 21—VI. 3. , 

. Rhodometra sacraria L. V. 29 —-VI. 7, IX. 14. 
, Ortholitha vicinaria Dup. IV. 3—V. 92, VIII. 5—23. (cö). 

A példányok többnyire kicsi- Dic Stücke sind meist kleimer; 
nyek és gyengébben mustrázot- — blűsser und schwácber gezeichnet 
tak, mint olyanok Dél-Tirolból.: als BELED : AUS Südtirol.1 
Triphosa sabaudiata Dup. VI. 12. 

Larentta vartata ScHIFF. et transit. ab. sír agulala HR. VI. 8, EX. 8, X. 14. 

—  fruncuta HuFw. ab. rufescens STRÖM. IX. 1. (Sze k 

— — olivala Bgn. var. Fitzi ScHaw.? VII. 2, VIII. 7, IX. 6—12. (9? )- 


kbből az érdekes és csaknem  . Von dieser interessanten, erst 
régen Ierczegovinából leírt - kürzlieh aus der Herzegowina be- 
szűrke alakból, mely némely-  kannt gemachten "grauen Form, 


. kor az elülső szárnyak szegély- . welche zuweilen schwache Spuren 
terében a zöldes szín nyomait der grünlichen Farbung im Saum- 
mutatja, csak egynéhány pél-  felde der Vorderflügel zeigt, wurden 
dány gyüjtetett. nur ganz wenige Stücke erbeutet. 
. Earentia salicata He. III. 25—IV. 30, VI. 6—20, VII. 25, IX. 14, X. 12. 


1! REBEL, Verh. zool.-bot. Ges. Wien. 1912, p. (105). fig. 8. 
2 ScHAWERDA, Verh. zool.-bot. Ges. Wien. 1914, p. 368; -1916. 
JEE TEzátítesée Ló : 3 


412 


A példányoknak egy gazdag 
sorozata. A tavaszi példányok 
nagyobbak és a probaria H-S. 
alakhoz, míg a sokszor nagyon 
kicsi késő nyári példányok az 
ab. ablutaria B.-hez tartoznak. 
Larentta fluviata He. IV. 3—VI. 


Eine reiche Serie von Stücken. 
Die Exemplare aus dem Frühjahre 


. sind grösser und gehören der Fórm 


probaria Hs., jene aus dem Spat- 
sommer sind oft séhr klein und 
Hete der Form ablutaria B. an. 
, VIII. 6—X. 12 (2). 


— — autumnata Bean. IX. 18 (ő 7, Jas jú 15 


—  cyanata He. V; 21 (?). 


—  tophaceata HB. VII. 16 (6). 
2—VI. 20, VIII. 2 
— — senectaria H-S. IV. 3—V. 3, VIII. 27—I 


—.  achromarta LAH. V. 


Mindkét nembeli példányok 
sorozata és pedig úgy a na- 
gyobb tavaszi, mint a kisebb 
késő nyári nemzedékből. Erről 
a kevéssé ismert fajról nem 
régen más helyen! részletesen 
írtam. 


Earentia scripturata HB. VIII. Í7. 
 5—1rT, VIII. 11. 


emina Hcraw. V. 


— — riguata HB. V. 

— — galiata HE. var. 

Eddig csak Herczegovinából 
"volt ismeretes. 


EX 
FSS SÜT 

Eime Serie von Stücken beiderlei 
Gesehlechtes, sowohl der grösseren 
Frühjahrsgeneration, als auch der 
kleineren . Spátsommergenerationa.. 
Ich habe mieh über diese wenig 
gekannte Art kürzlieh anderwarts! 
eingehend geáussert. 


JAZ ÜST 
Bisher nur aus der Herzegowina, 
bekannt. 


Larentia flavofasciata TuugG. V. 21 (?). (Mustrázata nagyon gyenge. — 
sehr scehwach gezeichnet. ). ú 


—  — badiata HB. IV. 24. 


"Tephroclystia? oblongata TuuBa. V. 21, VII. 11. 
—  laguzaria H-5. VI. 12. (Csak egy világos ?. — Nur ein liehtes § ). 


— — pusillata F. VI. 12. 


— — gemellata H-S5. VI. 6 —12, VIII. 8—183. 


— — distinctaria H-S. VI. 9, 
— — vulgata Hw. VI. 13. 
--  druentiata DItTZE. 
— — semigraphata BReRp. VI. 


— innotata HuFw var. 


VIT 


V. 15, 


DOS TX IT 


VIII. 8 
T, VIII. 10 
— — cuculliaria Ren. IX 13 (1 9). 

— — isogranmaria H-S. VIII. 31. 
fraxinata ÜREWRE. 


—IX. 10, X. 12 (copiose). 


VILL ETET OR ZA 


: Verh. zook-bot. Ges. Wien. LXVI, 1916, p. ? (Sektiensbericht vom 5 


"Mai 1916.) 
2 Itt felsoroltattak a gyüjtés ösz- 
szes fajai. " 


2 Sümtliche Arten der Ausbeute wur- 
den hier apgeführt. 


sa ád 


Tephroclystia oxycedrata RBR. (provinciata eke TS SZET Vet 
—  ericeata Ren. X. 10—12. 
SE punmalata HB, IV. 24. V. 19—VI.. 7, VII. 2, IX. 14 (copiose). 
. Ohloraclystis rectangulata L. ab. subaerata HB. et ab. cydoniala BEn. 
Sz 20 VT 
Plibalapteriz polygrammata Bxn. V. 30 (c 2). 
— — calligraphuta H-S. V., 11, 24, VI. 20 (frisches 69). . 
Selenta lunaria SCHIFF. V. 12 2. gen. aert. delunarta Hs. VII. 12, VIII. 8. 
. . Hemera penmiaria L..X. 7—16. ; 
. - Crocallis elinguaria L. IX. 12. ; I 
Semiothisa aestimaria He. IV. 24, VII. 19. 
Hybernia, bajaria. HB. X.. 29. 
— — auranttaria Esp. X.-28. 
— — defoliaria CL. X. 11—28 et ab. obscura HELcr. et ab. obscurata STGR-. 
Amisopterya aceraria GÉNEK XT ES20F(S9 s 
Bision graecarius STGR var. istrianus STreR. III. 25 (c), ÍV. 6 (0) 
—- slratarins Hurw IV: 14—V. 5 
. Nyehiodes lividaria HB. var. datmatina WaGx. VIII. 23—30, TX té 
Hemerophila abruptaria THuBG. IV. 24, VII. 19.. 
Synopsia sociaria HB. V. 22—VI. 23-ig nagy (2? egészen 24 mm. hosszú 
. elülső szárnynyal) és élesen rajzolt, VIII. 5—VIII. 23-ig 
kisebb példányokban — V. 22—VI. 23 in sehr grossen 
. (2 bis 24 mm. Vorderflügellünge), scharf gezeichneten 
; -Stücken, VIII. 5—VIII. 23 in kleineren Stücken. 
" Boarinia umbrarta. Hg. V.:26, VIT (269). 
— — angularia THuBG. VI. LEEZSÉ 
- Gnophos Stevenaria B. VIII. 3 (09). 
Sszttümetata ER. X: 14 (0). 
E  sartala TR V. 21—VII. 18 
—  pullata TR var. impectnata Gs. VII. 12 (2). . 
—  glaucinaria HE. var. supinaria Mx. ÍV. 28, VI. 2—26, VIII. 7, IX 29. 
— —  variegata Dur. VI. 30—VIII. 3, VIII. 3—8, IX. 10—186. 
. Selidosema ericetaria View. VIII. 17 (0). 8 
Phasiane petraria HB. VI. 6. 
Scodiona conspersaria F. var. raunaria GR. IV.20—VI. 2. VIII 16— IX. 197 


ZREZ SK SE ENVÉGTSK Nolidae. 
Nola ancipitalis H-S. IV. 3—V. 3. 


Sarrothripidae. 


Sarrothripus Révayaná Sc. VII. 9—11, VIII. 3 et ab. ilicana F. 
Nyeteola falsalis H-S. VII. 23—VIII. 399 


114 
Arctiidae. 


Phragmatobia fuljtnásíi 15. V. 19; var. fervida SrGR. IV. 18 Vo: VI. 30, 
VEEESAZ TSAAG 
Lithosia camiola HB "VIII VEEXB 
— — unita He. var. palleola Hg. VII. 14. 


Heterogynidae. 


.Helerogymis penella He. V. 19 (1 69). 


Zygaenidac. 


Z/ygaena puncium 0. VI. 9—30. 
—  — cymarae EspP. var. Turatii STNDF. VI. 19—25. 
Nagyobb, ahímekennémelykor Grösser, beiden c" zuweilen ohne - 
a potrohon övnek nyoma nélkül. — Spur des Hinterleibsgürtels. 
Zygaena dubia SragR VI. 19—VII. 2. ; 3 
Elülső szárnyak hat vörös folt- Vorderílügel mit sechsroten Flek- 
tal, az alsó oldalukon levő vörös ken, der rote Langsstreifen auf der 
hosszanti vonal élessége TELS Unterseite der Vorderílügel variiert 
böző. in der Deutlichkeit. 
Zygaena angelicae 0. VI. 19—VII. 1. 
— — Epkaltes L. var. trigonellae Esp. VI. 30. 
—  carniolica Sc. (hedysari HB.) VI. 253. 
Io chloros He. VI. 26. 
— — subsolana STak. VI. 20 —23. 


Psychidae. 


Pachythelia villosella 0. vs aha (si 
Psyche viciella Scnrr. VI. 


Sestidae. 


Sesta conopiformis sp. VI. 17 (1 c). 


1 A nyugatmediterrán Z. occitamca 1 Die westmediterrane Z. occiiamied 
Virr.-t több helyen (Fn. R. Hung. "Viz. erscheint mehrorts (F.R. H., p. 23; 
Lep., p. 23; AIGNER, Magy. Lepkéi, " ArGsER, Magy. Lepkéi, 1907, p. 29; 
1907, p. 29 ; Rov. Lap., XVII., p. 95) — Rov. Lap., XVII, p. 95) für Kroatien und 
említik Horvátországból ésatenger- das Litoralgebiet angegeben. Wahr- 
mellékről. Az összes esetekben való- " scheinlich dürfte es sich in allen Füllen 
színűleg csak Z. carmolia, illetőleg nur um 2. carmiolica, namentlich ab. 
annak alakjáról, az ab. amoena BTGR.- . amoena STGR. gehandelt haben. 
ről lesz szó. 


SEL ÉN $. el Pe Én b 


115 


Cossidae. 


Hypopta caestrum HB. VI. 17—VII. 14 (copiose). 
Dyspessa ulula Bkm. V. 3—VI. 3 (c copiose). 


Pyralidae. 


Achrota grisella F. IV. 6, V. 17. 
Galleria mellonella L. IV. 1—V. 27, X. 30 (6? erebro). 
Orambus dalmatinellus Humrps. VI. 2 (19). 

Ez a Zengg-ről már kimuta- Diese von Zengg bereits ange- 
"tott faj kisebb és rövidebb  gebene Art ist kleiner und: kurz- 
szárnyú mint a következő Cr.  flűgeliger als der nachfolgende Cr. 
brionellus. Az elülső szárnyak brionellus. Der áussere leichte duer- 
szélső világos harántcsiíkja az  streifen der Vorderílügel ist unter- 
elülső szél alatt hegyesen meg- "dem Vorderrand spitz gebrochen 
tört és kétoldalt sötéten szegélye- . und beiderseits dunkel eingefasst. 
zett. A hátsó szárnyak a csúcs Die Hinterílügel sind gegen die 
felé sötétebb barnás-szürkék. Spitze dunkler bráunlichgrau. 
Orambus brioniellus ZERNY! VIII.. 22, IX. 6—8, X. 11 (d 2). 

— — ingutnatellus Scnirr. VIII. 6—IX. 14. 

— — graphellhis Cowsr. VIII. 17 (1 c). 

— — gemiculeus Hw. VIII. 12, IX. 6—10. 

— — Tristellus F. VIII. 4 —22. 

SS esos ettüs st étB e Xs VA 

— — latistrius Hw. IX. 14. 

—  pinellus L. VI. 30." 

— — hortuellus HB. VI. 15. ; 

— — pascuellus L. VI. 19—VIII. 2 (crebro). 

. Platytes alpinellus HB. VIII. 19. 

Eromene ocellea Hw. IV. 30—VI. 3. 

Hypsotropa limbella Z. VIII. 5. 

Ephestia tephrinella LEp. VI. 3 (c), VII. 16 (1 2). 

Ancylosis cinnamomella Dur. V. 25, VII. 2—16, VIII. 4—12. IX. 7. 

Alispa angustella Hg. VII. 16, VIII. 23. 

Pempelia sorortella Z. VII. 2—VIII. 5. 

Euzophera cinerosella Z. V. 30, VII. 8, VIII. 22, IX. 4. 

Nyetegretis achatinella He. VII. 3. 

Fitiella zinckenella TR. IV. 30, VII. 2, VIII. 183. 

Bradyrrhoa trapeztella Dur. V. 25 (nagy d — grosses), VIII. 10 
(kis £ kleines). i 

Salebria formosá Hw. IV. 30. 


1 Ann. Naturh. Hofmus. Wien. XXVIII. p. 298. 


116 ; új ETRSBNÉ 


Salebria, cingilella 7. V. 5. (2? sötét szürke hátsó szárnyakkal — 
? mit dunkelgrauen Hinterflügeln.) 
Trachonitis cristella HB. VI. 20, VIII. 20. 
Dioryctria abielella F. V. 11 (c). 
Ptierolhriz rufella Due. VI. 23 (c), VILI. 21 (9) 
Acróbasis obligua 7. VI. 4 (5). 6 (2). 
— — tumidana Scnirr. VIII. 183. 
— — sodalella Z. VIII. 13. 
— — consociella He. VII. 1. 
—  Fallouella RAG. VII. 9 (2). (Herkulesfürdőről már ismeretes. — 
Bereits von Herkulesbad bekannt.) 
Rhodophaea dulcella 7. VI."7—15, VIN. 7. 5" - 
— — marimoreg Hw. V. 21, VII. 2. 
—  legatella HR. VII. 12—VIII. 20. 
—  — advenella ZEK. 21, IX. 14. 
Endolriche filammealis Scnirr. VII. 9—12. 
Hypsopygia costalis F. VIII. 8. 
Stemmatophora combustalis bi BR. VIE 35 S7e 4 
Herculia glaucinalis L. VI. 7, VIII. 6. j 
. Actienia brunnealis TR. VIT 5 (9). VIII. 19721 TS SE 
Cledeobta angustalis ScwuiFr. VII. 1 (2). 
Perinephila lanceahts Scnirr. VII. 15 (2). 
Scoparia Zelleri WEmcz. VI. 4 (c), VII. 3 (2). 
— — basistrigahó Kwapp. VII. 12. 
—  crálaegella HB. V. 21—25, VII. 2, VIII. 14. 
Sylepta auranttacatis F. R. VIH. 13 (9). , ZRCSBL 
Glyphodes: umonalis HB. VIII. 10—13, X. 11. 
Hellula undatis F. Zengg. VI. 20. 183. 
Evergestis caestalis H-S. VI. 23, VIII. 14— 30. 
Phlyctaenodes aeruginalis HB. VI 2(c), VII. vak JAAZJER 1 (9), HET) 
Diasemia litterata Sc. IX. 1-4. : 
— — Ramburialis Dur. VIII. 31 (I 2). ; ; 
Oynaeda dentalis SCHIFF. VI. 30—VII. 30. (Nagyon világos DEESATÁK ok. — 
Sehr helle Stücke.) ; 
Metasia ophialis TR. VII. 2 et ab. thanatella Scnaw. VIII. 3—8 (9. 
Pionea ferrugalis He. V. 21, VI. 30, VII. 12), VIII. 13 (copiose). 
—-  rubiginalis HB VII. 12. 
Pyrausta repandalis Scnwrr. VIII.. 12. 
— — diffusalis Gw. VI. 1—VII. 3, VIII. ső aa 
— — céspilalis SCHIFF. var. intermedialis Durr. 9. 0 
.—  vigimalis Due. (b. s. p) IV. 24-—-V. 21, se MESE; 
—  castalis FR. VIII. 2—22 (crebro). 
—  purpuralis L. IV. 15 var. osírinalis He, V. 21, VII. 2. 
Éú 


Még 


líz 
. Pterophoridde; 


Ögyptilus teucrii JoRD. var. loranus Fucrs. V. 25—VI. 6. 
Plalyptilia rhododactyla F. VII. 7 
— — ochrodácíyla HB. var. bosniaca KRBL. VI. 2—7, VII. 2, X. 10. 
Alucita tetrádaciyla L. var. meristodactyla (Mx. i. I.) V. 12—VI. 13. 
Ez a kis és világosabb délialak — - Diese kleinere, hellere, südliche 
MAanxw gyüjteményében fenti ne- — Form trágt in der Sammlung MANN s 
vet joggal viseli. Hasonló példá- — obigen berechtigten Namen. Gleiche 
nyok vannak előttemJosipdol-ról . Stücke liegen von dJosefstal aus 
(Horvátország), Spalato, Livorno, — Kroatien, Spálato, Livorno, Corsika. 
Korzika és Brussa-ról. und Brussa Vor. 
Stenoptilia pterodactyla L. VII. 2. 
Agdistis meridionatlis 7. VIII. 6 (L 99). 


Orneodidae., 


Orneodes zonodactyla Z. VI. 3 (1 6). 

—  — desmodactyla Z. VII. 1—5. (Rendes nagyságú, a tapogatók nagyon 
hosszú végízzel. — Von normaler Grösse, mit sehr langem 
Palpenendglied.) 

— — cymatodactyla Z. VIII. 7, 17. 


Tortricidae. 


Dichelia artificana H-S. V. 13, IX. 23 (d 9). 

Cacoecia rosana L. VI. 20. 7 

Eulia cupressana Dur. V. 22 (c). 

Cnephasia turidalbana H-S., VI. 11—23. 

—  monochromana Tt V. 16—VI 9. 
—  — camescana Gw. VIII. 20. 

Cheimatophila tortricella He. III. 23 (c). 

TLozopera mediterranea RBL. V. 26 (c). (A szlavoniai Kraljevica-ról 
[Koőa] már ismeretes. — Bereits aus Slavonien [Kralje- 
vica, Koőa] bekannt.) 

Conchylis Mussehliana TR. V. 29. (Nagy d. — Grosses c). 

— — purana Gw. VII. 2—8. 

— . júcundana TR. VI. 10 (00). 

— — Woliniana ScHnercun. V. 25, VI. 9. 
—.  — Heydeniana H-S. VII. 15. 

—  undulatana KEvv. V. 25, VI. 11. 

Phtheochroa sodaliana Hw. V. 24 (c). 

Evetria resinellú L. III. 23 (2). 

Polychrosis guaggana Mu: V. 26 (6). 

Crocidosema plebejana Z VI. 11 (c). 


118 


Epinotta rufimitrana H-S. IX. 14 (c). 
Semasta pupillana Cu. VII. 2, VIII. 17. : 3 sz 
Epiblema albidulana H-S. VII. 16, VIII. 16. ÁÉBOS 
—. thapstana Z. V.:25, VII, 2, IX. 14. ; ; 
Gyapholitha cosmophorana TR. III. 25. . 3 
—  graeca SrakR IV. 24, V. 11, IX. 7. (Nagy c. — Sehr grosses c). 


; Plutellidae. 
Cerostoma perstcella F. V. 29. 


Gelechiidae, 


Metzneria intestinella Mn. V. 22. ; 
Bryotropha senectella 7. var. obscurella Hrxs. V. 19. 
Sitotroga cerealella Ouiv. VII. 28 ; 

: Mesophleps szlacellus HB. V. 8—26. 

Nothris marginella F. VIII. 20. 

—  verbascella HsB. V. 21—VI. 23. ; ! 

—  declaratella öreg. V. 16, VI. 3—12, IX. 14. 

Isztriából (Monte Spaccato, Aus Istrien (Monte Spaccato, leg. 

leg. GALVAGNI) ismeretes. GALvAGNI) bekannt. ; 
Nothris lemnmiscella Z. IX. 10. 
Holcopogon helveolellus STeg. VI. 6, VII. 2. 
Sophromta humerella SocLiry. V. 24. 
Symmoca signatella H-S. VII. 2, VIII. 15. 

— designella H-S. VII. 3—5. 
Depressaria sguamosa Mx. V. 28, VII. 20. 

— zeplwrella He. VII. 1, X. 12. 

Trencsénről már ismeretes. Bereits von Trencsén bekannt. 
Depressariu amamnthicella Hniws. VI. 9. 

—- — lutosella H-S. VI. 5. 

-—— — Dowglasella Srr. IX. 4. ; 

—  hirtipalpis Z. VII. 6, VIII. 6, IX. 10. 


Fiume-ról (KRoNE) már isme- Bereits von Fiume (KRowxx) be- 
retes. kannt. 
Elachistidae, " 


Epermenia pontificella He. IV. 22, V. 4. (Apró, erősen szürke színű. — 
; Klein, stark grau gefarbt.) 
Pyroderces argyrogrammos 7. V. 16—90. 
Stagmatophora serratella TR. V. 30—VIII, 19. 
Coleophora. aleyompennella Kont. V. 19. 
— ! spissicornis Tlw, V" 15, VI,.1. 
Szeget sZ VEL 


119 


Goleophora vibicigerella 7. VI. 5. 
— — helyehrisella KRONE. VI. 9, VII. 2. 
— — caelebipennella Z. VI. 9. 
Z-  ipennella 2. VI. 83 (?). 
—  chamaedryella örr. V. 19. 
S :cicontella H-S. VI. 1 (9) 


Gracilariidae. 


Gracilaria tringipennella 4. V. 25. 


Talaeporiidae. 
Solenobia adriatica (RBL. 1. I.) III. 24 (2 6). 
5. Nickerlii HrIx. mellé tartozik, Bei S. Nickerlii HEIx. noch lelné. 


de kisebb, nagyon világos, az sehr hell, mit groben grauen Gitter- 
elülső szárnyakon durva szürke  fiecken der Vorderflügel und weiss- 
rácsos foltokkal, a hátsó szár-  lichen Hinterflügeln. Vorderflügel- 
nyak fehéresek. Az elülső szár- . lánge 5 mm. 

nyak hossza ő mm. 


Tineidde. . 


Scardia boleti F. VIII. 4 (2). 
Tinea Roesslerella HEeyxp. V. 26 (6). 


Egy erdélyi új vak bogárról. 
Irta : MALLÁSZ . JÓZSEF. 


A Biharhegység néven összefoglalható hegyvidék erdélyi kifutói 
még számtalan barlangot rejtenek, melynek kikutatása a jövő feladata. 
Az elmúlt nyáron a hunyadmegyei Boicza község melletti Karácsony- 
falva barlangjait kutatván, ezek egyikében egy Anophthalmus-t gyüjt- 
hettem, melyet újnak ismervén fel, alábbiakban óhajtom leírni. 


Anophthalmus Gabriellae MaAuuász, n. sp. 


Capite pronoto angustiore et cum mandibulis multo longiore, 
sulcis frontalibus profundis, oculoram loco vix distinguendo. Anten- 
" nis gracilibus, dimidium corporis haud attingentibus, articulo secundo 
artieulo tertio breviore, articulo tertio articulo guarto vix longiore, 
articulis gnarto et guinto. aeguilongis. Pronoto latitudine vix longiore, 
cordato, margine antico minus fortiter sinuato, lateribus antice rotun- 
datis, postice angustatis et ante angulos posticos haud sinuatis, disco 
levissime convexo, margine laterali retrorsum sensim dilatato, sulcis 
basalibus obsoletis. Elytris elongatis, paulo convexis, profunde punc- 


120 : 4 


tato-striatis, striis ubigue aegualiter impressis, interstitiis punctis 
setigeris totis interruptis, humeris rotundatis, margine laterali hori- 
zontali. Long. 5-5 -6 mm. ű j 

Hungaria orientalis: Antrum prope Karácsonyfalva. 

A. Mallászi Csixi forma pronoti, 4. Sziládyi Csrxi forma sculp- 
túrague elytrorum affinis, sed notis supra allatis distimetüs, 

A fej keskenyebb és a felső jllképesottel jóval hosszabb, mint 
az előtor, hajlított homlokbarázdái mélyek, a szemek helye alig jel- 
zett. A" csápok karcsúak, a test felét nem érik el, a második csápíz 
rövidebb mint a harmadik íz, a harmadik alig hosszabb mint a ne- 
gyedik íz, utóbbi az ötödik ízzel egyenlő hosszú. Az előtor alig 
hosszabb mint széles, szívforma, elülső széle gyengén ívelten kimet- 
szett, oldalai elül kerekítettek, innen hátrafelé keskenyedők-és a hátsó 
szögletek előtt nem öblösek, a korong alig domború, az oldalperem 
hátrafelé szélesbedő, a tőbarázdák gyengék. A szárnyfedők, hosszú- 
kások, gyengén domborúak, az oldalakig mélyen pontozottan baráz- 
dások, a sörtétviselő pontok a köztereket 188ES megszakítják, a 
váll kerekített, az oldalperem lapos. Hossza 5-5—6 mm. 

Előfordul a Karácsonyfalvai barlangokban Boicza mellett Hunyad 
megyében. 

Az A. Mallászi Csiki és A. Sziládyi Csiki legközelebbi rokona 
és pedig elsőhöz az előtör alakja, utóbbihoz a szárnyfedők alakja és 
pontozottsága révén áll közel, egyebekben a fentiek alapján különbözik. 

Az új fajt kirándulótársam HrpurscuyY ELLA kisasszony tiszte- 
letére neveztem el. b; ; 


Különfélék. 


B Wachsmann János ; Folyó évi februárius hó 2.-n elhúnyt 
Pápán 78 éves korában WacHsmanw János ny. kasznár, a Magyar 
Entomologiai Társaság volt tagja. Az elhúnyt maga entomologiával 
nem foglalkozott, azonban évekkel ezelőtt elhúnyt bátyja, WACHSMANN 
FrRExcz részére a legnagyobb buzgalommal gyüjtött. Így az ő gyüj- 
tése eredményeként közölhette bátyja a , Rovartani Lapok" 1907. évi 
XIV. kötetében ,Pápa környékének bogárfaunája" czímű munkáját. 
Sok érdekes faj gyüjtését köszönhetjük neki. Pápán kívűl fő őleg Buda- 
pest környékén és a Bakony-hegység észak- "nyugati részében gyüjtött. 

Cs. E. 

Ugró magvak. — Mint ismeretes, egyes apró lepkék ( Tortrici- 
dák) hernyója különféle magvakban él. JA hernyók különös és gyors 
helyzetváltoztatása alkalmával a magokat természetesen magukkal 


rántják s miután a hernyó a magban benne van, a jelenség azt a 

benyomást kelti, mintha a magvak ugrálnának. Újabban a Tamarixz 

nilotica magvait is ,ugró magvaknak" tanulták megismerni. Ebben 

az. esetben a Nanophyes maculatus nevű orrmányos bogár kis lárvája 

idézi elő az ugrást, mely 5 cm. magas és 8—10 em. hosszú is lehet. 
s IDNEZAIKSÉ NEG 


Irodalom. 


L. Oldenberg: Einige neue und alte Hilara-Arten (Dipt.). 
(Archiv f. Naturgesch,, LXXXI, 1915, Abt. A., 9 Heft, 
pag. 166—172). ; 


A dolgozatban egy új magyarországi faj, a Híilara perversa is 
le van írva ; termőhelye Tátrafüred és a szomszédos Kohlbachvölgy. 
DR. KERrész K. 


Társulati ügyek. 
A Magyar Entomologiai Társaság ülései. 


Választmányi ülés 1916. márczius 17-én. — DR. STREDA REzső 
elnök az ülést megnyitván mindenekelőtt bejelenti, hogy CsIkr ERNŐ 
titkár lemondott és kéri a választmány ez ügyben való intézkedését. 
A választmány többek hozzászólása után a titkárt kéri, hogy lemon- 
dásától álljon el és vezesse tovább is a társaság ügyeit, a miben 
mindenképen segítségére lesz. A titkár lemondását erre vissza- 
vonta. — DR. KERTÉSZ KÁLMÁN pénztáros jelenti hogy DR. HoRvÁTH 
Gáézá-né eddigi rendes tag az alapító tagok sorába lépett, majd aján- 
latára rendes tagokul megválasztatnak : 

DR. DEGEN ÁRPÁD, a m. kir. vetőmagvizsgáló állomás igazga- 
tója — Budapest, VI. Maros fasor 20b. ; 

. —. FesJégvány Géza GYULA BÁRÓ, egyetemi tanársegéd — Budapest, 
I. Döbrentei-u. 6. ú 


KÁROLYI GYULÁNÉ GRÓFNÉ, sz. KÁROLYI MELINDA — Mácsa 
(Arad megye). Í ; 
46. rendes ülés 1916. márczius 17-én. — DR. HogvárHn GÉzA 


,A Saga serrata PF. elterjedése hazánkban" ezímén tart előadást 
(teljes terjedelmében megjelent előző számunk 33 —35. oldalán), mely- 
hez BiRó LaJos, DR. SziLÁDY ZOLTÁN, DR. SCHMIDT ANTAL és SÁNDOR 
JÁNDOR szóltak hozzá. Utána DR. KERrÉsz KÁLMÁN a Pachygastrinák 
származástani kapcsolatáról tartott előadást, melyben kifejti, hogy a 
legyeknek ez az alcsaládja fejlődése folyamán két csoportra szakadt ; 
az egyiknél a potroh megnyúlt, a másiknál megrövidült. Előadó az 
előbbi csoportot. tartja az ősibbnek. Végül arra a következtetésre jut, 


122 


hogy a Pachygastrinák őseit oly alakokban kell keresni, melyek az 
ortoraf Nematocerákhoz közel állanak. . 

Választmányi ülés 1916. április 27-én. — DR. KERTÉSZ KÁL- 
MÁN pénztáros ajánlatára rendes tagokúl megválasztatnak : : 

DR. AuvJESZKY ALADÁR, főiskolai tanár — Budapest, VIII. Baross- 
utcza 55. ; 

BECKER TivapaR, ny. építész-tanácsos —  Liegnitz, Weissen- 
burger-Str. 3. (Dipt.) 

DR. HÜLTL HÜMÉR, egyetemi ny. rk. tanár 
József-rakpart 23. § 

DR. KERTÉSZ ABÁNÉ — Budapest, I. Apród-u. 5. 

DR. UNGER EmiL, a m. kir. halélettani állomás asszisztense —— 
Budapest, VII. Aréna-út 29. 

WENCKHEIM MIKLÓS gróf — Takcsány (emelem m.) (Lepidopt ) 

Egyben jelenti, hogy a megválasztottak : közül DR. HüLrTL HÜMÉR 
és a múlt ülésen megválasztott DR. DEGEN ÁRráDp egyszersmind ala- 
pítványt is tettek. 

47. rendes ülés 1916. április 27-én. — JABLONOWSKI JÓZSEF 
alelnök a Silvanus-bogár kártételéről tartott előadást, melyben a bogár 
életmódjáról az eddigi ezirányú irodalom alapján ad történeti át- 
tekintést, majd ismertetvén a bogár életmódját, megállapítja, hogy 
KIRCHNER nézetéhez hasonlóan a bogár nem kártékony. 


Budapest, IV: Werencz - 


Hivatalos inyügtesese 


"Folyó évi május hó 18-tól szeptember hal 18-ig a következő 
tagtársak fizették be tagdíjaikat : 

Alapítványi díjat fizetett: Burchard-Bélaváry Kónrád, Györgyey . 
Illés, Herrmann Ferencz, Nemzeti Casinó, Temesvári műmalom r. t. 

Tagsági díjat fizetett 1911 re: Dr. Szombathy" Kálmán ; 1914-re 
Dr. Fodor János, Dr. Fodor Jenő ; 1915-re: Dudieh Endre, Dr. Fodor 
János, Dr. Fodor Jenő, Mallász József; 1916-ra: Adonyi Takarék- 
pénztár r. t., Becker Tivadar, Boczkó János, Bodnár Bertalan, Dudich 
ündre, id. Dr. Entz Géza, Goics. András, .Dr. Götz István, Dr. Wodor 
János, Dr. Fodor Jenő, Köze József, Dr. Kertész Abáné,  barsi 
Leidenírost Ernő, Lejtényi Sándor, Lencz Ferencz, Nagymaros — 
Visegrádi Takarékpénztár r. t.. Móczár Miklós, Thalhammer János, 
Dr. Tiltseher Pál. 3 


.  ROVARTANI LAPOK- 


. XXIII. Band. Mai— August 1916. 5—8. Heft. 


2 EZAZ 2 7 z ZET 


S. 710. — Dr. J. Pazsiczky : Dr. Karl Brancsik. 1842—1915. 
(Mit Portrat., — Am 18. November 1915 verschied nach langem 
Leiden in Trencsén der kel. Rat und Komitatsphysikus d. R. DR. KARL 
BRANCSIK im Alter von 75 Jahren. Er war 1842 in Ó-Besztercze 
(Komitat Trencsén) geboren, besuchte die Mittelschulen in Zsolna 
und Teschen und die Universiítáten in Wien, Prag und Graz. Neben 
seinen medizinischen Stndien hatte er sehr grosses Interesse zu Natur- 
wissenschafíten, speziell Entomologie. Schon wahrend seines Aufent- 
. haltes in Graz publizierte er sein erstes Werk , Die Kafer der Steier- 
mark". Seine arztliche Laufbahn beginnt er 1873 in Beczkó, gelangt 
aber 1875 schon nach Trencsén, wo er bis zu seinem Ende seine 
Tatigkeit ausübte. Hier gründete er den Naturwissenschaftlichen 
Verein des Trencséner Komitates, sowie spáter das Museum. Seine 
Tátigkeit beschraánkte sich nicht nur auf die Entomologie, sondern 
auch auf andere Gebiete der Naturwissenschaften, so auf die Mala- 
kologie und Botanik, aus welchen Zweigen wir ihm auch manche 
gediegene- Arbeit verdanken. Er hinterliess eine sehr grosse Samm- 
lung, von welcher die  Hemipteren (2000 Arten), Orthopteren (1000 
Arten) und Mollusken (12.000 Arten) kauflich in den Besitz des Ung. 
National-Museums, das Herbarium (8000 Arten) als Geschenk dem 
Museum in Trencsén zufiel. Die Coleopteren-Sammlung (35.000 Arten, 
150000 Exemplare) steht noch zum Verkauf. Er beschrieb ungefahr 
150 neue Coleopteren-, 105 Orthopteren-und 80 Mollusken-Arten. Das 
Verzeichniss seiner entomologischen Arbeiten is auf Seite 73—T6 
einzusehen. — 

5. T6. — Dr. 4. Kertész: Daten über die Verbreitung 
von Pzeris napi L. und dessen Varietáten. — Verf. berichtet über 
das Auftreten der verschiedenen Generationen dieses Sehmetterlin- 
ges, sowie dessen Varietaten in Ungarn und über die allgemeine 
Verbreitung derselben. 

5. 80. — E. Ultbrick: Die Macrolepidopteren von Isaszeg 
und Umgebung. — Varfasser veröffentlicht als Ergebniss einer 
20-jáhrigen Sammeltatigkeit das Verzeichniss von 833 Arten und 
vielen Varietaten jenes Gebiletes, nebst Angabe der. Flugzeit sowile 
der Haufigkeit derselben. 

. S.101. — Dr. K. Kertész: Überwintern die Fliegen oder 
nicht? — Diesbezüglieh werden zwei Ansichten vertreten, der einen 


124 2 
nach gehen die Musciden im Spatherbst zugrúnde und nur ihre Pup- 
pen überwintern, der anderen nach fallen sie in einen Winterschlaf. 
Verf. kann nun nach eigenen Beobachtungen beide Ansichten bestü- 
tigen. In einen Misthaufen konnte er am 10. November bei kaltem 
Wetter noch in der zweiten Hiutung befindlichen Fliegenlarven 
beobachten. Diese gehen vor der Kálte warscheinlich in tiefere Lagep 
des Misthaufens, verpuppen sieh dort und überwintern als Puppen. 
So kann auf... diese weise- Taschenberg s Beobachtung, dass er am 
15. Januar schon, frisch geschlüpíte Fliegen mit noch gefaltenen 
Fliegeln fand, erklaárt werden. Ebenso fand er in seiner im Winter 
unbewohnten Wohnung, sowie in den Nebengebáuden in Gyón zahl- 
reiche erstarrte Fliegen, die nach Heizung alle munter wurden und 
das Tltos fülltén. 

. 103. — Prof. H. Rebel: Beitráge zur Lepidopteren- 


fauna . ngarns. X. — Der deutsche Text dieser Arbeit.steht parallel 


dem ungarischen und ist dort einzusehen. 

5. 119. — J. Mallász: Ein neuer Blindkaáfer aus Sieben- 
bürgen. — Beschreibung des neuen Anophihalmus Gabriellae (latei- 
nische Diagnose im ungarischen Text). 


a 


Kleine Mitteilungen. 


S. 120. — €Cs. E.: J. WACHSMANN, ein eifriger Káfersammler ist 

am 2. Februar d. J. im alter von 78.Jahren in Pápa gestorben. Er 
sammelte hauptsachlieh zur Bereicherung der Sammlung seines vor 
einigen Jahren verstorbenen Bruders. 

5. 120. — Dr. K. K.: Hipfende Samenkörner. — Dass 
Kaupen verschiedener Microlepidopteren die in Samenkörnern leben 
bei Bewegung die Samen mit sich reissen, ist bekannt. Neuerlichst 
wurde auch die Larve eines Rüsselkafers (Nanophyes maculatus) im 
Samen von Tamarix nilotica als Verursacher springender Samen 
begdeázöl ek 

Literatur, 


5. 121. — Besprechung einer Arbeit von ÖLDENBERG. 


Vereinsangelegenheiten, 


5. 121. — Sitzungsberiechte über die Ausschuss- u. ordentlichen 
Versammlungen der Ungarischen Entomologischen Gesellschaft von 
Maárz und April. 


. ROVARTANI LAPOK 


; HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XXIII. KÖTET. 1916 SZEPTEMBER- DECZEMBER. 9—12. FÜZET. 


Bogarak Szibériából és Mongolországból. 
Irta: CSsIKI EIRNŐ. 


Az 19 13. év nyarán a budapesti II. ker. érseki főgimnázium 
igazgatója, DR. SEBŐK IMRE, több hónapra terjedő tanulmányútat tett 
Szibériába és a határos kinai területekre, a hol főleg néprajzi kuta- 
tásokkal foglalkozott. Ezen útjában elkísérte ugyanazon intézet ter- 
mészetrajzi tanára, HCHULTZ AURÉL, a ki buzdításunkra vállalkozott 
arra, hogy a mennyire a Foralmények megengedik, rovarokat 15 fog 
gyüjteni. A. gyüjtött anyagot a Magyar Nemzeti Múzeum szerezte 
meg és így a bogarak feldolgozása nekem jutott feladatul, a mit 
nagy örömmel tettem meg, hiszen olyan anyag meghatározásáról 
volt szó, mely arról a vidékről származott, melyen sok évvel ezelőtt, 
1898-ban magam is megfordúltam és magam is gyüjtöttem. 

A gyüjtött bogarak fajainak száma nem nagy, mindazonáltal 
érdekes adatokkal szolgál úgy a fajok elterjedésére, mint előfordu- 
lásuk idejére vonatkozólag is, úgy hogy azok közlését szükségesnek 
vélem. De felfedezett Scmnunrz tanár úr két új bogárfajt 15, melyet 
egyiknek fajváltozatával együtt ez alkalommal óhajtok leírni, leírása 
a gyüjtött fajok jegyzékének végén megtalálható. 

Az összes bogarak hat helyről származnak, ezek : 

Tomsk városa Közép-Szibériában (július 24.), 

Írkutsk városa Kelet-Szibériában (augusztus 4.), - 

Jerdovka az Irkutski kormányzóságban (augusztus 3.), 

Selenginsk a Selenga-folyó mellett Transbaikáliában (augusz- 
tús48 

Guzino-tó (Guzinoje ozero) környéke szintén Transbaikáliában 
(augusztus 9.) és 

Urga, Mongolország fővárosa (augusztus 183). 


A gyüjtött bogarak jegyzéke 
Cicindela hybrida L. subsp. tricolor Ap. — Urga VIII. 18 


Carabus Mammerheimi Frscn. — Urga VIII. 183. 
Necrophorus argutor JAKkowL. — Urga VIII. 13. 


Rovartani Lapok, XXIII. 9—12. (1916. XII. 31.) 


126 


Necrobia violacea L. — Jerdovka VIII. 3. 
Omosita colon L. — Irkutsk VIIL 4. 
Ohtbrus bicolor B. — Irkutsk VIII, 4. 
Adonia amoena FAcp. ab. scalaris GEBL. — Jerdovka VITI. 3, 
SÜT iegata Gosza — Guzimo ozero VIE 
— — ab. carpini FouRcR. — Irkutsk VIII. 4, Selenginsk VIII. 8. 
Coccinella  dislincta FAanp. ab. Sedakovi MUtLas. (domiduca Wsp.) — 
Irkutsk VIII. 4. : 3 
sz gb: intertexta WsEz. — lIrkutsk VIII 4: 
— — tyifasciata L. — Irkutsk VIII. 4, Guzimo ozero VIII. 9. 
— — guatuordecimpustulata L. — Irkutsk VIII. 4. 


Propylaea  gudtuordecimpunctata L.  (conglomerata Larom) — — Jer- 


dovka VIII 3 
—  — — ab. fimbriata Suuz. — Tomsk VII. 24 Arkütsk VINNE. 
Cyphon variabihs TuuwsBG. — Jerdovka VIII. 3 
Oedemera lurida MARsm. — IÍrkutsk VIII. 4. 
Notoxus binotatus GEBL. var. suturalis Morscmn., M4áxL. -— Irkutsk 
VIII. 4, Jerdovka VIII. 3 ; ; 
Epicauta sibirica DA L. — Urga VIII. 13. 


— — megalocephala GEBL. var. maura Farp. — dJerdovka VIII. 5 


Mordella holomelaena ArPFrB. var. sibirica APFB. — Irkutsk VUL 2. 
Mordellistena pumila GYLLH. — Jerdovka VIII. 3. 
Anaspis frontalis L  — Irkutsk VIII. 4. 
Melaxumia acutangula RErrr. — Guzino ozero VIII. 9. 
Leptura bifascidta MünL. — Irkutsk VIII. 4. 
Labidostomis longimana L. — Irkutsk VIII. 4. 
Coptocephala Gebleri LAc. — Jerdovka VIII. 3. ő 
Cryptocephalus aureolus SUFFR. —: Jerdovka VIII. 3. 
— — limbellus SurrR. — Jerdovka VIII. 3. j 
— — clavaceus Csixi, n. sp. — Jerdovka VIII. 3, Guzino ozero VIII. 9. 
Pachybrachis ochropygus SOLSKY — Selenginsk VIII. 8. 
Luperus sibiricus CÜSIKI, n., sp. — Irkutsk VIII 4, Selenginsk VIII. 8. 
— — ab. Schultai Csixi, n. 5: —  Irkutsk. VIII. 4, Selen- 
ginsk VIII. 8. 
Adimonia mongolica CsSIKI — Guzino ozero VIII. 9 
Pallasia absinthii PALL. Guzino ozero VIII. 9. 
Crepidodera ferruginea Scor. — Tomsk. VII. 24, Irkutsk VIII. 4. 
Chaetocnema aridula GYLL. Irkutsk VIII. 4, Jerdovka VIII. 3, 5e- 
lenginsk VIII. 8 
— — hortensis FovuRcR.. — Tomsk VII. 24, Irkutsk. VIII. 4. 
Psylliodes cucullata ILL. —- Irkutsk VIII. 4 Jerdovka VIII. 3. 
Haltica daurica WrpIse — Irkutsk VÍII. 4, selensiá se VIII. 8, Guzino 
OZETO VES 


ZS 
MÉG LÓ Lá TA báágat /s 


121 


Aphthona semicyanea Arr. — Jerdovka VB S 
Longítarsus luridus Scop. —- Jerdovka VIII. 3. 
, Cassida prasina ILL. — Jerdovka VIII. 3. 


Pilochus deportatus Bon. —- Irkutsk VIII. 4. 
Corigetus marmoratus MANNH., DESBR. — Irkutsk VIII. 4. 


 Sztona tibialis Hesr. — Irkutsk VIII. 4, Guzino ozero VIII. 9. 


— — focda Gyut. — Guzino ozero VIII. 9. 
—-  lineella BoNsp. — Tomsk VII. 24. 


. Chlorophamus viridis L. — Irkutsk VIII. 4. 


Cidnorrhinus guadrimaculatus L. — Tomsk VII. 24. 
Ceuthorrhynechus pulvinatus GyLL. — Jerdovka VIII. 3. 


Apion viciae PaYx. — Irkutsk VIII. 4. 


Auletes irkutensis FAusr. — Irkutsk VIII. 4. 
k 


Az újonnan felfedezett fajok leírása a következő : 


Cryptiocephalus clavaceus CsIKI, n. sp. 


Cr. flexuoso KRyn. affinis, sed differt: corpore multo minore, 
densius punctato, elytris pallide-filavescentibus (vittis nigris ut in 
Cr. flexuoso formatis), seriatim albido-pilosis, irregulariter punctatis, 


haud punctato-striatis, punctis obscurioribus, pedibus pallide-flaves- 


centibus, basi et apice femorum, margine exteriore et apice tibiarum 
8 


tarsisgue obseurioribus. Long. 3 mm. lat. 15 mm. 


Sibiria orientalis: Jerdovka, Guzino ozero. 


Tuperus (Caiomicrus) sibiricus Csiki, n. sp. 


Niger, mitidus, antennarum articulis basalibus 3—4 rufo-flavis, 


pronoto, elytris pedibusgue fÍlavis, pronoto maculis guingue nigro- 


rufis, saope in plaga discoidali conífluentibus, ornato,  elytris vitta 
suturali plus-minusve latá, margine laterali tenui et interdum autem 
callo humerali nigris, femoribus anticis et mediis interdum margine 
externo et posticorum dimidio apicali tarsisgue apice piceo-nigris. 
Fronte glabro, pronoto subtiliter, elytris dense punctatis. Long: 
3.5—5 mm. ; 

sibiria orientalis : Irkutsk, Selenginsk. 

L. circumfuso MaARsu. affinis, sed differt statura maiore, pronoto 
lateribus tenuiter refílexis, angulis posticis late rotundatis, basi haud 


. nigro marginato. 


ke s 


ab. Schultai Csiki, nov. ab. 


A typo differt : pronoto plaga discoidali magna elytris toto nigris, 
femoribus plerumgue toto et tibiarum apice nigris. 
Sibiria orientalis: Irkutsk, Selenginsk. 


A bolhák rendszertani helye. 
Irta: DR. SzÍLÁDY ZOLTÁN. 


A Rovartani Lapok f. é. 3—4. füzete 36—47. lapján DR. PoNGRÁCZ 
SÁNDOR foglalkozik a bolhák rokonságának kérdésével és az irodalmi 
előzmények futólagos áttekintése mellett KLAPÁLEK ERERRENCZ-nek ide 
vonatkozó dolgozatát tárgyalja bővebben azzal a végső következte- 
téssel, hogy a nevezett szerző nem nyújt elég alapot arra, hogy a 
bolhák és reczésszárnyúak közt rokoni kapcsolatot keressünk. Ezek 
után tehát vissza kell térnünk arra a régibb feltevésre, hogy a 
bolhák mégis csak a legyekhez állanak legközelebb, noha köztük, 
mint PorxGgácz mondja, ,még nagy hézagok tátongamak." Ennek a 
feltevésnek valószínűségét általános vonásokban vázolva, csupán 
Hreymowxs-nak a negyedik BREnm-kiadásban megjelent véleményére 


támaszkodik, holott czikkétől épeu konkluziójánál fogva inkabb a 


diptera-rokonság bizonyítékainak összeállítását vártuk volna. 

Nem czélom, hogy PowxGaRácz dolgozatát egészben, vagy Tész- 
leteiben bírálat tárgyává tegyem. Csiki ERNŐ annak idején bővebben 
foglalkozott Szxexvow-nak azzal az érdekes tanúlmányával, a melyben 
a rövidszárnyú bogarak (Staphylinidae) és a hódon élő Plalypsyllus 
körében kereste a bolhák rokonait! Miután pedig a reczésszárnyú 
rokonság valószínűtlensége immár kiderült, talán nem lenne felesle- 
ges a kérdés megoldása felé vezető dolgozatokat is figyelemmel 
kísérni. Ilyen czélzattal mondom el az alábbiakat, a nélkül, hogy az 
irodalom kimerítő felsorolására igényt tarthatnék. 

Annyit még a legfeltűnőbb nyilatkozatokból is megállapítha- 


tunk, hogy újabban több olyan sajátságos alakot fedeztek fel búvá- . 


raink, a melyek a bolhák és legyek közötti hézagba többé-kevésbé 
beillenek és többnyire a Phoridák légycsaládjának tagjaira emlé- 
keztetnek. : : 

. — Cn. Ta. BRuEs az amerikai hangyakedvelő (myrmecophilus) ro- 
varok tanúlmányozása közben több apró, fejletlen szárnyú légyfajt 
fedezett fel a texasi hangyák társaságában. zek kettejét Acanthis- 
topltera Melanderi és Xamionotum hystrix néven írta le.? Szárúya mind- 
kettőnek apró, fejletlen, azaz sertézett nyelecskévé degenerálódott. 
Fejükön és potrohukon jellemző elhelyezésű sertéket, macrochaetákat 
viselnek. Potrohuk háti részén sajátságos mirigy tűnik fel, ez nyílván 
a hangyáknak csemegéül kínálkozó kellemes ízű nedv kiválasztására 
szolgál. Ennek a kedvéért tartják apró legyeiket vendégül, mint a 

1 A bolhák rendszertani helye. (Állattani közlemények V, 1906, p. 94). 


: Two new mirmecophilous Genera of aberrant Phoridae Írom Texas 
(American Naturalist 1901). : 


129 


mi hangyáink a mézt izzadó levelészeket. A legyek potrohában a 
szerző fejlődésnek indúlt petéket talált s ez arra vall, hogy a legyek 
elevenszülők, azaz bábtojók lehetnek, mint több más élősdi légy. 
Mindkettő a Phoridák családjába tartozik. 

Egy másik dolgozatban BRuEs! a texasi legionárius hangyák 
telepein gyüjtött két új légyfajt ír le: az egyik a Commoptera solenopsidis 
a Solenopsis geminata nevű hangyafaj vendége, a másik az Ecitomyia 
Wheeleri az Ecilon-fajoké. Utóbbinak hímje is előkerült s ez fejlett 
szárnyú, holott a- nőstények szárnya csökevényes. Az Ecitomyiá-é 
csak egy rövid nyelecske ; még billérje sincs a szárnycsonk mellett. 
Puha potrohukban csak a háton van néhány khitinlécz, az eredeti 
szelvényzet nyomai. A IV. szelvény hátán az említett mirigyek itt 1s 
. megtalálhatók. Ez a két új alak a szerző szerint a Stethopatidák és 
Phoridák családjai közé esik, illetőleg még az előbbihez tartozik, 
a melyeknek eddig csak szárnyatlan fajait ismertük. 

. Kombináczióba vehető még egy másik család is, még pedig a 

Phoridákkal rokon Bibionidák,: a mennyiben itt is akadnak  szárny- 
hiányos alakok. Az első a Penthetria holosericea Mc. régebben ismert 
csonkaszárnyú hímje. Egy másik a Tripomorpha paludicola hímje 
épen szárnyatlan, ezt ENDERLEIN írja le újabban egy Berlin-környéki 
kiszáradt mocsárban talált példány. alapján.? Alig néhány évvel utóbb 
Berlin közelében egy fenyvesben DAntL talált egy különös Bibionida 
legyet, a mely az előzőkkel együtt a szemetes helyeken élő §ca- 
topsinae alcsaládba tartozik. Ez esetben nagyon érdekes, hogy mind- 
két nemet megtalálta. A nőstény egy fenyő törzsén egy üres lepke- 
bábon ült. Egészben véve feltűnően bolha-alakú degenerált végtagjai 
és érzőszervei parazita életmódra vallanak. Hosszú, szőrgyűrűk nél- 
küli. csápja és rövid, vaskos lábízei a Bibionidák családjába utalják. 
Hímje már előbb ismeretes volt. A nőstény a bBbolháknak számos 
sajátságában osztozik, noha egyébként légy volta kétségtelen.? Való- 
színűleg hernyókba rakja petéjét s az érett fiatal a jövő tavasszal 
búvik ki a bábból. 
; Miután tehát a Scatopsidák és a Phoridák is több szárnyatlan, 
bolha-alakú fajt mutatnak fel, nem lehetetlen DAHmL-nak az a fel- 
tevése, hogy ez a két család a Pulicidákkal közös őstörzsből szár- 
tolt Ezt a hypothetikus törzset ő előre megnevezi Archisca- 
topse névvel. : 


1 New and little known Guests of the Texan MERULT Ants. (Ame- 
rican AT lsA 1902). § 
: Tripomorpha paludicola n. g. n. sp. eine neue deutsche flügellose 
Fliege. Zool. Jahrb. 1905). ; 
3 DAnL, F.: Wieder eine floháhnliche Fliege. (2Zool. Anzeig. 1911), 


130 


. 


Láthatjuk ezekből, hogy az eddig mellőzött apró rovarok tanul- 
mányozása mennyire Eedetus eredményekre vezethet. Fel lehet ten- 
nünk, hogy e rejtett életű kis legyek közül mihamarabb még többet 
is fogunk ismerni és mindegyikük egy-egy lépéssel közelebb visz a 
légy-bolha rokonság kérdésének szépen meginduló tisztázódásához. 

Ilyen előzmények után azt hiszem, aligha mondható időszerű- 
nek CHOoLODKOvSZKY felszólalása! a melyben még SEMENow érvei 
ellen vitatkozva, megenged annyit, hogy a bolha hímivarszervei 
rectalis mirigyük szerint a fonalcsápú legyek Nematocera hímivar- 
szerveihez hasonlók, de egyébként megmarad a régi bizonytalanság 
mellett és külön csoportnak akarja hagyni az Aphanipterákat. 


A veresnyakú árpabogár (Lema Melanopus L.) 
életmódja és írtása. 
Irta: Kapocsa GYULA. 
HEVE 
Az 1910—13. évi kisérletek vegyi szerelek 
Tekintettel arra, hogy az olcsó barkósót (klórbárium) sikerrel 
használtak több mezőgazdasági rovarellenség ellen (pl. a répabogarak 
ellen), a m. kir. Rovartani Állomás tervbe vette annak alkalmazását 


a veresnyakú répabogár (Lema melanopus L.) lárvái ellen ís. A Rovar- 
tani Allomás ezért felhívást intézett a gazdaközönséghez a barkósó- 


val való kísérletezés tárgyában, jelezve, hogy az anyagot és a meny- 


nyiben szükséges, a permetezőket is ingyen bocsátja az alkalmas 
területtel biró kisérletezők rendelkezésére. E felhívásra összesen 8-an 
jelentkeztek, kik közül 4 gazdaságot választottunk ki (Zagyvaszent- 


jakab, Világos, Jankafalva, Mezősámsond). Mindegyik gazdaság kapott 


megfelelő mennyiségű klórbáriumot s a melyik kívánta, permetezőt 
is. A klórbáriumot 39/0-os oldatban 39"/0o oltott mész hozzáadásával 
ajánlottuk kisérletezésre. 

A kisérletezés első évében (1910.) Zagyvaszentjakabon valasz: 
tottam 600 négyzetölnyi fertőzött területet, melynek felét a kapott 
utasítás szerint megpermetezték, másik felét ellenőrzés végett per- 
metezetlenül hagyták. Az eredmény az lett, hogy a megpermetezett 
területen a lárvák teljesen elpusztultak, mig a meg nem permetezett 
területen a vetés alaposan megsínylette a kártételt. A többi közül 


1 Zur Beurteilung der systematischen Stellung der Puliciden. (Zool. 
Anzeig. 1914). 

2 Lásd: Rövartani Lapok X.XII, p. 107—123 és 154—170 és XXÍII, 
1916, p. 22—28, 


he 


két gazdaságban a permetezésnek semmi különös hatását nem látták, 
míg a mezősámsondi gazdaságban az anyagnak későn való megérke- 
zése és így a permetezés későn történt végrehajtása miatt nem lehe- 
tett határozott véleményt alkotni. á 
Buzdításunkra mások is tettek ez évben próbát a barkósóval, 


"de határozottan kielégítő eredmény sehol sem mutatkozott és így az 


első évben határozott választ a barkósóról a veresnyakú árpabogár 


. ellemi védekezésben nem kaptunk. 


Az 1911. évben a kisérletet szélesebb mederben indítottuk meg. 
Ez évben 9 gazdaságot láttunk el anyaggal és permetezővel (Zagyva- 
szentjakab, Tésény, Világos, Enyedszentkirály, Partos, Vukovár, Mező- 
sámsond, Gernyeszeg és Páty). Később újabb gazdaságok is csatla- 
koztak kisérletünkhöz, a kik maguk szerezték be a. szükséges anya- 
gokat. Mindenesetre buzdító hatással volt a gazdákra. időközben 
megjelent közleményem ! melyben részletesen ismertettem a kisér- 
let pontos végrehajtását. E közleményemben a klórbáriumnak 
3—49/0-os oldatát ajánlottam, az előző évben ajánlott oltott 
mész helyett pedig 3—49/ czukorgyári szörp (melász) hozzá- 
adását. A czukorgyári szörp -könnyen oldódik a vízben és a perme- 
tező folyadékot erősen odatapasztja a növények felszínéhez. Meg- 
száradva, még a. színtelen folyadék is fényes cseppek alakjában 
észrevehető a leveleken. 

Ebben az évben magam több ízben szállhattam ki kisérlete- 


.zés ézéljából és pedig a legközelebb esett LAczkó-féle gazdaságba 


Zagyvaszentjakabon, a hol a magam-vezette kisérlet végrehajtását is 
terveztem. Elsőízben május 6-án szállottam ki Zagyvaszentjakabra, a 
mikor a bogarak még javában párosodtak s peték még csak kis 
mennyiségben voltak találhatók. Permetezni tehát még nem lehetett. 
Másodízben május 19-én szállottam ki, a mikor a peték már mind 
kikeltek, a lárvák pedig már szépen fejlődtek, tehát a permetezésnek 
itt volt a legkedvezőbb ideje. Egy nagy árpatábla legbujább részén . 
(ahol két évvel ezelőtt trágyadomb volt) egy 400 négyzetölnyi s óriási 
fertőzést mutató foltot jelöltem ki s azonnal hozzá is fogtam a 39/0-os 
klórbáriumoldattal való permetezéshez. A permetezés befejezte után 


, hatalmas zápor támadt, mely lemosta a Íriss permetet az árpáról. 


Az esős idők miatt az újabb permetezést négy nappal későbbre 
kellett tolnom. Május 23-án aztán végrehajthattam tervemet. Délelőtt 
egyszer permeteztettem meg a foltot, délután pedig másodízben — 
az első permetezés irányával keresztben. Mindkét permetezéskor első 
sorban arra ügyeltem, hogy a permet finoman elosztva, ködszerűleg 


1! Védekezés a veresnyakú árpabogár ellen. (Köztelek, 1911, I, p. 
1041—1042). k ; 


132 


érje a növényeket, mert különben nagyobb cseppekben , összefolyva, 
lecsurogna a vetés sásáról, a miben nem volna köszönet. Azután a 
nagy cseppnek az is a baja, hogy ha, mint ilyen, azaz már nagy 
csepp alakjában éri az illető növényt, lepereg Tóla és a méregből 
kevés jut a növényre. A finom csepp és a benne lévő méreg a szá- 
radás után teljesen rajta marad a növényen. A finom elosztású per- 
metezés tehát a helyes. A czélunk ugyanis az, hogy a méreg szépen 
elosztva odatapadjon a levelekhez, hogy a később belőlük rágó lárvák 


bélcsatornájába jusson s ezek a méregtől elpusztuljanak. Ezért aján- . . 


lottam a kétszer egymásután következő permetezést. A második per- 

metezés akkor következhetik, ha az első már megszáradt. Ha délelőtt 
permeteztünk először, délután már következhetik a második perme-. 
 tezés. Tehát inkább kétszer, de gyengébben, mint egyszer, de erősen 
permetezzünk ! Ha az eredmény azt mutatná, hogy még mindig kevés 
a méreg a leveleken, megismételhetjük a permetezést. Hogy a per- 
metezésnek sok helyütt nem volt meg a kívánt sikere, annak okát 
első sorban a permetezés helytelen végrehajtásában keresem. Mert a, 
gazdák, de különösen a munkások, a kik permeteznek, abban a 
hiszemben vannak, hogy erősen kell megpermetezni a foltokat. Bő 
permetezés csak a közvetetlenül ható szereknél indokolt, a mikor a 
permetnek érintenie kell magát az állatot. Már pedig a barkósó nem 
közvetetlenül ható szer ! ; 

E permetezési kisérletem alkalmával számítást vegeztem az 
elhasznált folyadék mennyiségére és a munkaidőre nézve is. Számí- 
tásom szerint 1 kat. hold kétszeri megpermetezéséhez 4 hl. 
folyadék szükséges, a szükségelt munkaidő pedig kitett 12 órát. 

Közben május 15—17-ike között a baranyamegyei Tésénybe 
szálltam ki. Itt a lárvák már legnagyobb részben kikeltek, tehát 
a permetezéshez hozzá lehetett fogni. . Május 16-án délután és 
másnap délelőtt permeteztettem. Közben egy kis .próbahálózást is 
végeztünk igen jó éredménnyel. A munkásokat a permetezésre be- 
tanítván, elutaztam s a munka folytatását az ottami gazdasági inté- 
zőre bíztam: 

Május 26-án az aradmegyei Világosra szálltam ki. Itt a lárvák 
addig igen sok kárt okoztak s nagy részük már erősen fejlett volt, 
tehát a permetezéssel itt részben megkéstünk. Voltak azonban fiata- 
labb fejlődésű lárváktól ellepett területek is, a hol a permetezés még 
mindig czélszerűnek látszott és ezért azonnal foganatosíttatott. 

Mint említettem, ez évben, a Rovartani Állomás részéről anya- 
gokkal ellátott gazdaságokon kívül, más gazdaságok is, a maguk 
körében végeztek kisérleteket s így érthető várakozással tekintettem 
az elérendő eredmények elé. Zagyvaszentjakabról június 1-én jelen- 
tették, hogy a megpermetezett helyen a lárvák 309/0-a elpusztult, az 


1383 


árpa a kalászát rendesen kihányta, mig a meg nem permetezett 
helyeken a lárvák tovább pusztítottak. Augusztus 16-án Világosról 
értesítettek, hogy az ottlétemkor végzett permetezést az eső elmosta, 
tehát meg kellett ismételni. Permetezés után naponta figyelték a ha- 
tást úgy az ifjabb, valamint az idősebb lárvákon, de szembetűnő vagy 
jelentékenyebb változást nem észleltek. Voltak hullák is meglehetős 
számmal, de viszont jórésze a csigáknak vígan tovább lakmározott. 
A sok eső miatt a zab. gyorsabb fejlődése mellett a fehér foltok 
egyre kisebb térre szorultak és teljesen visszanyervén zöld színüket; 
alig voltak később felismerhetők. Végeredményben a zab is, árpa is 
rendesén kikalászolt s habár egy kissé gyengébben is, de termést 
mégis hozott. Augusztus 18-án Tésényről arról értesítettek, hogy a 
kisérlet semmi eredményt nem mutatott, mert a folytonos eső mindig 
lemosta a permetet. Július 11-én Enyedszentkirályról azt írják, hogy: 
,a hatás várakozáson felüli volt, a permetezést követő nap úgyszól- 
ván egy lárvát sem lehetett a levélzeten látni és a kártétel megszűnt. 
Az árpa sása újabb növekedése folytán a foltok mihamarább eltüntek." 
Majd. később: ,Egy év ugyan végleges eredményt nem adhat, de az 
eddigi tapasztalat elég arra, hogy ezen védékezést a . legkiterjedtébben 
folytassam." 

Partoson nem észleltek szemmellátható ere dményt, Vukováron 
a sok esővel volt baj, mely a permetet mindannyiszor lemosta. A mező- . 
sámsondi uradalom nem küldött jelentést, a gazdaságban ugyancsak 
a sok eső miatt már megkésve fogtak a permetezéshez, így a lárvák 
végleges eltünésének okát egyedül a permetezés javára írni részre- 
hajlás volna, mert eltünhetex azok maguktól is. A gernyeszegi ura- 

, dalomban a kedvező időjárás mellett sem lehetett a permetezésnek 
jó hatását megfigyelni. é 

Az önként kisérletezők egy része szintén beszámolt tapaszta- 
latairól. DR. Éres Gúza bokszegi birtokosnál a permetezésnek semmi 
hatása sem volt. Hasonló tapasztalatot szerzett a mezőtelegdi urada- 
lom is. Sípros István görösgáli intéző rendkívül jónak ítéli a perme- 
tezés hatását. DőRY FRIGYES, paradicsompusztai birtokos a munkás- 
hiány és főleg a gyakori esők miatt csak megkésve foghatott a per-. 
metezéshez. Az első permetezés után a fiatalabb, a második perme- 
tezés után az öregebb lárvák is elpusztúltak. A kincstári ispánság 
Temesrékason csak egyszer permetezett s mégis szemmel látható 

. eredményét tapasztalta. ! 

Összefoglalva ez év adatait, meg kellett állapítanom, hogy a 
számbavehető s mértékadó kisérletek 509/0-a a klórbáriumot jóhatá- 
súnak, 509/0-a pedig hatástalannak, vagy nagyon gyenge hatásúnak 
minősítette. Bár ez évben a sok eső miatt a permetezések végre- 
hajtása számos akadályba ütközött s lehetséges, hogy a permetezések 


1834 


végrehajtásában is voltak szabálytalanságok, mégis már kételyeim 
kezdtek támadni a klórbárium iránt s tervbe vettem a jövőben más 


szereknek a kipróbálását is. Mert feltéve azt, hogy a klórbáriummal " 


való permetezés sikerének kulcsa a permetezés gondos végrehajtá- 
sában rejlik, ennek a végrehajtásnak a gazdaközönség számára bizo- 
nyára körülményesnek kell lennie, a mikor értelmes, iskolázott gazdák 
sem érnek el mindig jó eredményt. Ha tehát volnának olyan szerek 
is, a melyeknek alkalmazása kevésbé körülményes, a melyeket tehát 
az egyszerűbb, nem iskolázott gazdák is sikerrel alkalmazhatnának, 
az ilyen szereket mindenesetre a klórbárium fölé kellene helyezni. 


Ilyen tervezgetéssel kezdtem meg a következő (1912.) évi kisér- 


leteimet. Tervbe vettem: az arzénsavas ólom (Plumbuni arsemicum) , 
a schweinfurti zöld, a thanaton, pyrethrumpor és a klór- 
bárium kipróbálását. Az eddigi kisérletezők közül újból felkértünk 


ötöt (Zagyvaszentjakab, Páty, Világos, Gernyeszeg és Temesrékas). 


Megfelelő mennyiségű ólomarzenátot és czukorgyári szörpöt, majd 
pontos útmutatást kaptak mindnyájan. Az időjárás ez évben tavasz- 
szal rendkívül zord volt, csak április közepén túl köszöntöttek be a 
szebb napok. A veresnyakú árpabogár megjelenése tehát késést 
szenvedett. Mikor május 11-én Pátyon jártam, csak itt-ott találtam 
még egy-egy petét. Mivel bogár itt nagyon kevés jelentkezett, az 
itt végrehajtandó kisérletről le kellett mondanom. Május 14-én 
Zagyvaszentjakabon a zab még csak akkoriban keledezett, az árpa 
pedig még csak tenyérnyi magas volt. Itt is csak néhány kis foltra 
akadtam. § 3 I 
Május 20-án Világosra utaztam, nagyobbszabású kísérleteim 
elvégzésére. Itt a rovar évről-évre nagy mennyiségben szokott jelent- 
kezni, tehát kisérletre igen alkalmas területnek látszott. Odaérkez- 


temkor a peték éppen kikelőfélben voltak, tehát a legkedvezőbb. 


időben lehetett permetezni. Mindenekelőtt kijelöltem a megpermete- 
zendő szakaszokat, kikaróztattam ezeket s gondoskodtam, hogy össze- 
hasonlítás czéljából permetezetlen részek 15 maradjanak. Május 21-én 
kedvező napos időben két rendelkezésemre bocsátott munkással hozzá- 
fogtam a permetezéshez. Megpermeteztünk egy 400 négyszögölnyi 
szakaszt 19/0-os melászos ólomarzenát keverékkel (100 liter vízbe 
1 kg. ólomarzenátot mosattam bele és a tapadás czéljából még 2 kg. 
melászt adattam a vízbe). E szakasz után következett összehasonlítás 
czéljából egy 200 négyszögölnyi permetezetlenül hagyott rész. A követ- 
kező darab ismét 400 négyszögölnyi volt, ezt is ólomarzenáttal per- 
meteztettem meg, de csak 1/2"/o-nyi erősségben (vagyis 100 liter vízbe 
12 kg. ólomarzenátot és a tapadás végett 2 kg. melászt kevertettem). 
A permetezést a legnagyobb gonddal végeztettem. A munkások lassú, 
egyenletes módon haladtak előre. Először a tábla hosszában, másod- 


éke ép ál ve ad 
97 


135 


szori permetezéskor pedig a tábla szélességében haladtak előre. 


A permet finoman, ködszerűen hullva, érintette a leveleket. Egy óra 
múltán a permet már megszáradt és fényés pettyek alakjában látható 
volt a vetés sásán. Másnap, május 22-én az előző éjjeli kis eső miatt 
az előző napon megpermetezett szakaszokra még 50—50 liter frissen 


készített"folyadékot permeteztettem, hogy így pótoljam az eső által 


esetleg lemosott anyagot. Május 23-án egész nap hatalmas eső volt, 
mely nemcsak hogy lemosta az eddigi fáradságos munkával elperme- 
tezett anyagot, hanem a talajt-is annyira átáztatta, hogy a munkát 
folytatni nem lehetett. Május 25-éu Zagyvaszentjakabon akartam a 
Világoson abbamaradt kisérletet elvégezni, de itt is hatalmas eső 
fogadott. A lárvák egy része még mindig nem kelt ki, de csak igen 
kis fertőzésekre akadtam, tehát a kisérletről itt is le kellett monda- 
nom. Mindezek után nem tehettem mást, minthogy türelmesen bevár- 
tam a Világosról érkező jelentéseket, ezek azonban állandó esőzések- 
ről számoltak be, időközben azonban az árpa annyira kifejlődött már, 
hogy ott permetezni lehetetlen, míg a zabban olyan erős a pusztítás, 
hogy a permetezésnek már alig lehet sikere. Ezek után természete- 
sen úgy határoztam, hogy a kisérleteket Világoson beszüntetem. 

Június 20-án a temesrékasi Kincstári Ispánság azt jelentette, 
hogy a májusi árvíz, mely hazánk számos.részein ez évben kárt 
okozott, a tavaszi válszt de egy részét elöntötte, tönkretette, tehát 
nem kisérletezhetett. A sok eső, a rendellenes há s elcun csa- 
pások szomorú esztendeje volt az 1912-iki év, mely — sajnos — 
megint egy újabb évre vetette vissza kisérleteimet is. 3 

Az 1913. esztendőben nem akarván újra terhelni az Clanén 
kisérletezőket, a kiknek több rendbeli szivességében az elmúlt évek- 
ben oly gyakran részem volt, elhatároztam, hogy valamely állami 
birtokon fogom a kisérleteket végrehajtani, ahol erre kedvező alka- 
lom nyílik. Nem is kellett sokáig kutatnom, hamarosan találtam 


ilyent. A csálai állami szőólőtelep gazdaságában évről-évre szintén 


pusztít a veresnyakú árpabogár. Április 30-tól május 8-ig ugyanitt 
a szőlőiloncza (Tortrix Pilleriana ScnHIFFr.) ellen végeztem írtási kisér- 
letet, a mikor személyesen megbeszéltük a későbbi teendőket. Ez 
időben a bogarak éppen párosodtak s találtam már elegendő szám- 
ban petéket is, így azzal az elhatározással utaztam vissza Buda- 
pestre, hogy mintegy két hét múltával újra leutazom s akkor meg-. 


"kezdem a kisérletezést. 


Ez évben a következő szereket kívántam kipróbálni: klór- 


. bárium, arzénsavas ólom (ólomarzenát, Plumbum  arsenicum) , 


kénsavas nikotin (nikotinszulfát) és thanaton. A kénsavas 
nikotin kiváló hatásúnak bizonyúlt már az előbbi esztendőben több 
kártevő rovar ellen, tehát programmba vettem én is a kipróbálását, 


136 


Időközben a m. kir. Pénzügyminiszterium a mezőgazdaság érdekeire 
való tekintettel, különösen pedig a szőlőmoly elleni védekezés. elő- 
mozdítása czéljából a thanatonnak nagyobb mennyiségben való gyár- 
tását rendelte el, azonkívül az árát is leszállította s egyben úgy 
rendelkezett, hogy a nikotintartalma is minden szállítmányon meg 
legyen jelölve. Eddig a thanaton csák a dohánynagyárusok útján 
volt beszerezhető, most pedig megengedte a miniszterium, hogy a 
gazdasági és kertészeti egyesületek, továbbá az állami és bizományi 
szénkénegraktárak kezelőségei is beszerezhessék és a fogyasztók 
részére árusíthassák. Ezen a növényvédelem szempontjából örvende- 
tes intézkedések hatása alatt a thanatonnak kipróbálását is elhatá- 
roztam. ; 3 

Május 16-án távirat jelezte, hogy a lárvák kifejlődése a per- 
metezéshez legkedvezőbb állapotot érte el. Május 19-én már Csálán 
voltam. A megpermetezendő parczellák kimérése, kikarózása, az 
anyagok és permetezők előkészítése után másnap, május 20-án, 
hozzáfoghattam a permetezéshez. Legelsőnek a nikotinszulfát-oldattal 
tettem próbát (1 hl. vízben 1383 gramm nikotinszulfáttal). A perme- 


tezés jól ment, a permet finoman elosztva hullott a levelekre, a négy- 
ágú , Tempus"-szórók kitünően működtek. Egy parczellát már be 18 


fejeztem, midőn erős szél kerekedett s így a további permetezést 
meg-kellett szüntetnem. A következő két napon át. hatalmas eső 
esett, mely nemcsak elmosta előző napi permetezésemet, hanem a 
talajt 15 nagyon átáztatta. Május 23-án is egész nap esett az eső s 


így vígasztalan helyzetemben más megoldási mód nem kínálkozott; 


minthogy egy részletes permetezési tervet dolgozzak ki, írásban és 
rajzban s megkérjem a telepfelügyelőt, hogy pontosan e terv szerint 
hajtassa végre a kisérleteket, mihelyt az idő kedvezőbbre fordúl. 
Május 30-án jelentés érkezett Csáláról, hogy a Lema-elleni mostani 
permetezés eredménye feltünően jó, a miről június 5-én magam is 
meggyőződhettem. Oly sok küzdelem után végre érthető örömmel 
szemléltem a permetezett és nem permetezett szakaszok . egymástól 
élesen elütő színét, mert a míg előbbiek szép zöldek voltak, utóbbiak 
erősen fehérlettek s a míg előbbieken csak elenyésző kis számban 
lehetett lárvákat találnom, az utóbbiakon szinte hemzsegtek a már 
jókorára megnőtt s vígan lakmározó lárvák. 

Most pedig hadd következzék a kisérlet leírása. 

A. felsorolt szereket a klórbárium kivételével egy erős fertőzést 
mutató zabtáblán próbáltuk ki. A fertőzés a táblának egy gazdasági 
úttal határos részén, az út mentében volt. A szakaszokat a táblának 
út felőli szélétől befelé és e széle mentében jelöltük ki téglányalakokban. 

I. szakasz, területe : 340 négyzetöl ; megpermeteztetett hl.-enkint 
130 gr. tiszta nikotint tartalmazó folyadékkal (100 liter tiszta vízre 


8 
L 


137 


. 183 gr. nikotint tartalmazó nikotinszulfát). Először lett permetezve 
május 27-én délelőtt.1/210 órától kezdve, másodszor permetezve aznap 
. délután 124 órától kezdve. 3 

Utána összehasonlítás czéljából egy 120 négyzetöles permete- 
zetlenül hagyott kis szakasz következett. 

II. szakasz, területe: 340 négyzetöl; megpermetezve lett hl.-enkint 
133 gr. tiszta nikotint tartalmazó folyadékkal, a nikotint a megfelelő 
mennyiségű thanatonban adtuk. A kisérlethez kapott thanaton nikotin- 
tartalma 69/o volt, tehát 1 kg-ban foglalt 60 gr. tiszta nikotin mellett 
a kívánt 133 gr. nikotin 222, kereken 24 kg. thanatonban volt meg. 
Ennyi thanaton, pontosan lemérve, belekevertetett 1 hl. vízbe. Első 
permetezés május 27-én d. e. 11 órától, második permetezés d. u 
5 órától kezdve. 

III. szakasz, területe : 340 négyzetöl ; megpermetezve hl.-enkint 
200 or. nikotint tartalmazó folyadékkal, a nikotint nikotinszulfát alak- 
jában adtuk. Az első permetezés volt május 27-én d. u. 1 órától, a 
második d. u. 6 órától kezdve. 

Utána következett egy 120 négyzetöl nagyságú, permetezetlenül 
maradt szakasz. : 5 

IV. szakasz, területe : 340 négyzetöl ; megpermetezve hl.-enkint 
250 gr. tiszta nikotint tartalmazó folyadékkal, a szükséges nikotin- 
mennyiséget kereken 42 kg: thanaton alakjában tiszta vízbe kever- 
tük. Az első permetezés május 27-én d. u. 2 órától, a második pedig 
május 28-án d. e. /2órától kezdődött. I 

V. szakasz, területe: 340 négyzetöl ; megpermetezve hl.-enkint ő 
400 gr. tiszta nikotint tartalmazó folyadékkal, a nikotin nikotinszulfát 
" alakjában adatott! "Az első permetezés volt május 28-án d. e. 10 órától, 
a második permetezés d. u. 1 órától kezdve. 

Következett megint egy 120 négyzetül nagyságú, permetezet- 
lenül hagyott kis szakasz. : 

VI. szakasz, területe : 340 négyzetöl ; megpermetezve hl.-enkint 
400 gr. nikotint tartalmazó folyadékkal, a szükséges tiszta nikotin- 
mennyiséget kereken 6-70 kg. thanatonban adtuk. Az első permetezés 
május 28-án d. e. 1211 órától, második permetezés d. u. 2 órától 
kezdődött. 

VILI. szakasz, területe: 340 négyszögöl ; megpermetezve arzénes- 
savas ólommal (plumbum arsenicum), hl.-enkint 500 gr.-ot és a tapa- 
dás végett 3 kg. czukorgyári szörpöt : (melászt) számítva. Az első 
permetezés május 23-án d. e. 212 órától, més ele pedig d. u. 8/43-kor 
kezdődött. : 

i Az utolsó szakasz után a fertőzött nagy foltból még egy 
rész visszamaradt, ezt permetezetlenül hagytuk, összehasonlítás 
czéljából. § 


138 


A gazdaságnak másik részén, egy árpatáblán kipróbáltuk a 
klórbáriumot. ; ; 

VIII. szakasz, területe 400 négyzetöl; megpermetezve a klór- 
bárium (barkósó) 49/0-os oldatával s a tapadás végett hozzáadatott 
4"9/o (hl.-enkint tehát 4 kg.) czukorgyári szörp. Az első permetezés 
május 30-án d. e. 10 órától, a második d. u. 1 órától kezdődött. 

Midőn június 5-én Csálán jártam, az első permelezés napjától 
egy hét múlott el, tehát a hatás már erősen szembetűnő volt. Az I. és 
II. szakaszon teljesen kielégítő volt az eredmény, a lárvák legnagyobb 
része elpusztúlt, ám azért, hogy számokban fejezzem ki magamat, 
mintegy - 209/0-a még a vetésen lakmározott. A nikotinszulfát és tha- 
naton hatása között különbség nem volt észrevehető. 

A III. és ÍV. szakaszon a hatás szembetűnőbb, az előbbi két 
parezellán észlelhetőnél erősebb volt. Itt már jóval kevesebb lárva 
volt látható s tekintve az óriási fertőzést, a mi annak idején itt volt, 
az elért eredménnyel nagyon is meg lehettem elégedve. A két szer 
között itt sem volt különbség látható. 

Az V. és VI. szakaszt aránylag igen erős folyadékkal perme- 
teztük meg, tehát a hatásnak itt kellett volna a legszembetűnőbbnek 
lennie. Tekintve azonban azt, hogy a permetezés napján Kis eső érte 
a nemrég megszáradt permetet, a hatás így is erősen szembetűnő 
volt. Alig maradt el a III. és IV. parczellától. 

A határvonalak a permetezett és permetezetlen részek között 
élesen szembetüntek, a permetezett terület szép zöld volt s általában 
a ,helyre növő" vetés benyomását keltette a szemlélőben, míg a 
permetezetlen részek erősen fehérlettek. Az első napi permetezéskor 
délután 5 órakor már látható volt a hatás. A lárvák ilyenkor, mint 
tudjuk, a vetésen felfelé húzódnak, tehát a permetezett részekből 
kezdtek rágni, de GáL felügyelő megfigyelése szerint a lárvák hir- 
telen csak potyogni kezdtek, hullás közben egy részöket az alsó 
tőlevelek felfogták. Hátukra fordúlva, egyideig aléltan mozogtak, a 


nyálka beszáradt, megsárgultak és azután elpusztúltak. Míg 6 órakor. 


a nem permetezett részen a zab leveleinek felsőbb része feketéllett 
a lárváktól, a megpermetezett részeken már csak mintegy 1/5-nyi 
mennyiségű lárva tünt szembe. Még szemmbetűnőbb volt másnap a 
hatás. Mindebből tehát látható, hogy az ajánlottam permetezési mód 
mennyire megfelel a, ezélszerűségnek. :.Nem szükséges, hogy a növény 
alsó részei 15 kapjanak a permetből, elegendő, ha a felsőbb levelek 
lesznek jól megpermetezve. A ,jól" kifejezést itt mem az ,erős" 
(bőséges), hanem a ,jól", czélszerűen elvégezett permetezésre értem, 
hogy a permet a felsőbb levelek egész felületén elosztva, lehetőleg 
minden részükre jusson a méreg. Ezért ajánlom a kétszeri, de gyen- 
gébb permetezést, mert így az anyagból úgyszólván semmi sem megy 


; 
p 
Bi 


veszendőbe, lecsurgás nincsen, mig az egyszeri, de erősebb permé- 
tezésnél az anyagból egy rész veszendőbe megy. A lárvák estefelé - 
már felhúzódnak a vetés tetejére, éjjelen át és másnap reggel ismét 
itt rágnak, tehát nem kell aggódnunk azon, hogy nem jutnak a 
méreghez. 

Mind a ihatott mind a nikotinszulfát egyforma hatásúnak 
bizonyult. Tehát akár az előbbinek, akár az utóbbinak alakjában 
adjuk a nikotint, ez egyformán mérge a lárváknak. A nikotin erős 
méreg, azért a permetezéskor jó mindenkor a munkásokat erre külön 
is figyelmeztetni ; munka után, különösen pedig étkezés előtt, fel- 
. tétlenül követeljük meg, hogy kezeiket jól.mossák meg. A nikotin 
nemcsak közvetve öli meg a lárvákat, erős a közvetetlen ölő hatása 
. Is. Ezt magam is megfigyeltem. Midőn elsőízben permeteztem, néhány 
erősen fertőzött növényt letéptem s mindegyik lárvára egy csepp 
folyadékot cseppentettem s alig néhány percz múlva a lárvák már 
döglöttek voltak. Tanúlságosan bizonyította ezt a közvetetlen hatást 
a IV. szakasz másodszori permetezése május 28-án d. e. 129 órakor, 
a.mikor a lárvák még a vetések tetején voltak, a permetezés nyomán 
ezek sorra lehullottak. 

Az eső! Eizz az örökös ijesztő réme a kisérletezőknek. A veres- 
nyakú árpabogár lárvái ellen való permetezés éppen arra az időre 
esik, a mikor a legtöbb eső (májusi eső) szokott lenni, a mikor alig 
múlik el nap, hogy egy-egy zápor felettünk el ne vonuljon. A per- 
. metezéseket éppen ez esők teszik nagyon bizonytalanokká. Kívánatos, 
hogy legalább két napig ne essék a permetezés után. Ha a perme- 
tezés után másnapra egy kisebb eső éri a vetést, bár a permet egy 
részét lemossa, szintén már nyert ügyünk van, mert az egy éjjelen 
át a lárvák legnagyobb része már rágott a mérgezett levelekből. Ha 
közvetlen a permetezés után erős eső éri a vetést, meg kell ismételni 
a permetezést: ha később éri eső, a gazda belátására kell bízni, hogy 
vajjon megismétli-e a permetezést, vagy nem ? Ő fogja legjobban 
megítélni tudni, hogy a méreg eléggé kifejtette-e már a hatását, avagy 
pedig esetleg egy gyengébb permetezés helyénvaló volna-e még ? 

Az ólomarzenáttal megpermetezett VII. szakasz semmi 
különösebb hatást nem mutatott, valószínűleg azért, mert hamar 
eső érte a permetezést. De nem tekintve ezt, az ólomarzenátnak kü- 
lönösebb jövőt nálunk nem jósolok, mert a vele való bánás nagyon 
körülményes. Nem oldódván a vízben, csak rövid ideig marad a 
folyadékban lebegve s csakhamar leülepedik a kád fenekére. Tehát 
állandóan kavargatni kell a folyadékot, ha azt akarjuk, hogy egyen- 
letes erősségű legyen. A permetező edényben 18 leülepedik a méreg, 
úgy hogy állandóan rázogatni kell a háton az edényt. Vége felé a 
a folyadék a permetezőből már oly sűrűn jön a csőből, hogy a nö- 


t 


140 


vények olyanok lesznek, mintha mésszel hintettük volna tele, végül 
. pedig rendszerint eldugult a cső. 

A klórbárium 49/o-os oldatával permetezett VIII szakaszon 
szintén jó volt az eredmény. A klórbárium hatása nem volt oly 
nagy, mint a nikotiné, mindazonáltal kielégítőnek volt mondható. 
Azonban olyan rossz oldatát tapasztaltam aitt.. a miről sem tudomá- 
som, sem személyes tapasztalatom addig még nem volt: hogy t. 1. 
alaposan megperzselte az árpaleveleket. Lehet, hogy azért, mert a 
vetés már erősebben fehérlett, mikor permeteztük s hogy így a 
gyenge, beteges leveleknek megártott a klórbárium, vagy lehet, hogy 
azért, mert esetleg igen erősen, bőven jutott a vetésre. Más növénye- 
ken már tapasztaltam perzselő hatását, de gabonán eddig még nem 
s még eddig más sem panaszkodott e miatt. Ezt a jelenséget nem 
tarthatom rendesnek, hanem inkább csak figyelmeztetőnek arra, hogy 
a jövőaen a már erősebben fehérlő vetésnél csak bizonyos óvatos- 
sággal használjuk. 

A klórbárium kisérleteim során tehát ismét jó Frédi adott, 
úgy mint Zagyvaszentjakabon már két éven át. 5 ha most figye- 


lembe veszem, hogy mar mások is értek el vele nagyon szép ered- . 


ményt, így az Orosz SUDEIKIN és VAssIiLIEv is, (előbbi 29,0-os, utóbbi 
59/0-os oldatban ajánlja) s ha még figyelembe veszem, hogy a ma- 
gyar irodalomban is akadok ajánlóleveleire (AtröLDY PÁL és Görr- 
MANN FERExcz kik 3"/0-os oldatát dícsérik), arra a megállapításra kell 
jutnom, hogy a thanaton és mikotinszulfát mellett a klórbárnum is, 
mint hatékony Lema-írtó szer jön figyelembe. 

Ezek után most már a verésnyakú árpabogár ellen való véde- 
kezés végrehajtását, a szigorú bíráló szemüvegén át nézve, a követ- 
kezőkben foglalhatom össze : 

A tárgyalt sokféle eljárások közül csak 18 jöhet 


komolyan figyelembe: a hálózás és a permetezés. Mindegyik 


eljárásnak megvan a maga jó és rossz oldala. A hálózásnak jó oldala 
az, hogy mindjárt kezdetben végez az ellenséggel, mielőtt ez még 
észrevehető kárt okozott volna; a rovására írandó viszont az, hogy 
fáradságos és nagy gondosságot, körültekintést kíván s hogy ennek 
ellenére egymagában nem elegendő mindenkor a veszély teljes leküz- 
désére. A. permetezésnek jó oldala az, hogy keresztülvitele egysze- 
rűbb s ha jó szert használunk, biztos. hatású; rossz oldala viszont 
az, hogy nagyon függ az időjárástól, tehát akaratunkon kívűl eső 
körülménytől és oogé költséges. 

Mert számítsunk csak! A nikotinszulfátnak forgalomba kerülő 
1 adagja (133 gr. 1009/0 nikotin) 4 koronába kerül s mivel 1 hl. víz- 
hez, 1. sikert akarunk elérni, legalább is két adagot (266 or.) kell 
vennünk, 1 hl. folyadékhoz csak az anyag kerül 8 kor.-ba. 1 kat. 


8 ; ve 
MGééS TT zás atby 


( 


: 1417 / 


" holdra 4 hl. folyadékot számítván, 1 kat. hold rendes megpermete- 


zéséhez szükséges anyag ára 32 kor. A thanatonnál már bajosabb 
számítás esik, mert a nikotintartalma 4—69/o között változik, holott 


"az ára ugyanaz (legalább 100 kg.-os mennyiségben, hordókban, 
.kg.-onkint 90 fillér; 5 kg.-os bádogdobozonkint 4:-50 kor.; 2 kg.-os 


bádogdobozonkint 1-80 kor.). Hogy számításunk hozzávetőleges legyen, 
"vegyünk 59/o-nikotintartalmat, a mikor tehát 1 kg. thanatonban 50 er 

tiszta nikotin foglaltatik. Ha a szükséges MEGNUMENÖ iséget 250 Ana 
számítjuk hl.-enkint, éppen 5 kg. 59/0-os thanatonra van szükségünk, 


melynek ára 450 kor. — 1 kat. holdra ezek szerint 18 kor.-ba ke- 


rülne az anyag, a mi jóval olcsóbb az előbbinél. A klórbáriumnak 
kg.-ja 24 fillérbe kerül s mivel 1 hl. folyadékhoz 4 kg.-ot (4"/0-os 
oldatnál) veszünk, ennek ára 96 fillér s így 1 kat. holdra szükséges 
klórbárium ára 3:84 kor.-ba kerülne; ehhez számítandó még a melász 
értéke. Ezt számokban kifejezni bajos, mert a legtöbb HaSybb gazda- 
ságban ingyen, vagy igen olcsón áll rendelkezésre." A legolcsóbb 
szer tehát a klórbárium, ám viszont a hatásában nem oly megbíz- 


"ható, mint az előbbi két szer. Ha most figyelembe vesszük még, 
.hogy a legdrágább  permetet is hamarosan lemoshatja egy nyári 


zápor, arra a végkövetkeztetésre kell jutnunk, hogy egyedül a per- 
metezéssel megoldani "a védekezés kérdését, költséges volta miatt : 
nem lehet, illetőleg nem volna gazdaságos. 

Mivel tehát sem az egyik, sem a másik egymagában nem 
alkalmas, legmegfelelőbb, ha egymás kiegészítésére a két eljárást 
összekötjük. Vagyis tavasszal, amikor a bogarak jelentkezésének 
ideje elérkezett, figyeljük állandóan a határunkat, hogy azután alkal- 
mas időben a hálózást megkezdhessük s befejezhessük úgy, a miként 


azt már tárgyaltam. A gondosan végzett hálózással a bogarak leg- 


nagyobb részét -összegyüjthetjük, mielőtt a petéiket lerakták volna. 
Mivel azonban a leggondosabb hálózás mellett is egyik-másik raj 


. elkerülhette figyelmünket, avagy. az időjárás, munkáshiány stb. miatt 


 merülhettek fel akadályok s így a munkánk nem. volt egészen töké- 
letes, rendszerint előfordúl, hogy később kisebb-nagyobb lárvarágta 
foltokat fedezünk fel a tavaszi vetéseinkben s akkor bekövetkezik a 
 permetezés szükségessége." 

A. permetezéshez akkor foghatunk, mikor a lárvák már mind 
. kikeltek. Hogy a jónak bizonyult három szer közül melyiket fogjuk 
választani, azt a körülmények szabják meg. Ha csak néhány foltról 
van szó, már csak a jövőre való tekintetből is, ne sajnáljuk a pénzt 


..a legdrágább, de viszont bármikor kapható s egyszerű alkalmazású 


nikotinszulfátért. Ha nagyobb fertőzésekről van szó, az olcsóbb tha- 
natonhoz fogunk fordulni. Csak tudnunk kell azt, hogy a thanaton 
árusítását szabályozó pénzügyminiszteri rendelet értelmében szük- 


142 


ségletünket még idejekorán, az átvételt megelőzőleg három hónappal 
előbb kell megrendelnünk. Leghelyesebben úgy járunk el, ha vagy 
a legközelebbi állami vagy bizományi szénkénegraktár kezelőségénél, 


vagy annál a gazdasági vagy kertészeti egyesületnél, melynek tagjai" 
vagyunk, szerezzük be szükségletünket. Ugy a nikotinszulfátból, . vala- 


mint a thanatonból 1 hl. folyadékra 250 — 300 gr. nikotint számítunk. 


A nikotinszulfát nikotintartalma 10090 (kénsavas nikotin), a thana- . . 


toné rendszerint 4—6"9/o hözött változik. Utóbbinál tehát pontos szá- 
mítást kell előbb végeznünk, hogy hány kg. thanatonban van meg 


a szükséges 250—300 gr. tiszta nikotin. Aki nagyobb 9/0-ú thanatont.- 


kap, az ugyanazon árért olesóbban kapta, mint az, a ki kisebb 9/o-ú 
thanatont kapott. A nikotin minden tartályon 9/o-os arányban van 
megjelölve A régi thanatonban 1459o volt az állandó nikotin- 
tartalom, így- 29/0-os oldatában összesen 290 gy. nikotin foglal- 
tatott. A thanaton, miként a" nikotinszulfát, szintén kitünően oldódik 
a vízben. ; ; : 

Mivel a klórbárium 15-. már számos esetben jónak bizonyult, 
minden . gazdának jó lélekkel ajánlom a kipróbálását s ha arról győ- 


ződik meg, hogy a várakozásnak megfelel, alkalmazza a jövőben 
" fokozottabb mértékben. Olcsósága mindenesetre olyan ajánló levél, 
mely a kipróbálásra érdemesíti. A klórbárium is kitünően oldódik a 


vízben. A klórbáriumoldatba (49/0-os) a tapadás előmozdítása végett 
még megfelelő" mennyiség ű (49/0) czukorgyári szörpöt 15 keverjünk. 
A klórbárium is erős méreg lévén, a kellő óvatosságról e szernél se 
feledkezzünk meg. 83 


A permetezés Ve eka este a következő dni tartsuk 


meg pontosan: A permetezést szélcsendes időben végezzük, a mikor 
néhány napi állandó, száraz időjárásra van kilátásunk. A permet fino- 
man elosztva, ködszerűleg hulljon a vetésre. Ne az legyen a czélunk, 
hogy a folyadékból egy-egy foltra sokat, hanem inkább többször, de 
kevesebbet permetezzünk. Az első :permetezés megszáradása után 


jöhet a második, melynek iránya az előbbiével keresztben halad, ha 


először a vetés hosszában permeteztünk, másodszor a vetés széles- 
ségében kell permeteznünk. Eső után a permetezést akkor kell meg- 


ismételnünk, ha a permetezés és eső között 48:óra még nem múlott 


el. Minél tovább kitart a szép idő, a permetezés hatása annál jobban 
érvényesülhet. Permetezéshez bármilyen jó szerkezetű szőlőperme- 
tező gép jó. A fogatos permetezőt nem ajánlom, mert nem tudjuk 
ezzel a mérget oly czélszerűen, a különböző " hajlású, magasságú, 
sűrűségű növények szerint változóan elosztani, mint a kézzel ös. 
és kézzel irányított háti permetezővel. 3 3 


Ha jól végeztük a hálózást, a permetezés nagyobb gondot nem 


fog okozni, mert nem lesz nagy a megpermetezendő terület. Leg- 


4-4 


TERE ; 5; 143 


7 


kz feljebb kisebb-nagyobb foltok akadnak majd szétszórtan a" tavaszi 


vetésekben. Az itt pusztító lárvákkal azután már könnyen meg- 


E birkózhatunk. 


A veresnyakú árpabogár ellen- tehát lehet védekezni, ha ész- 


szerűen, körültekintéssel és mindig gondolkodva fogunk a munká- 


hoz és hajtjuk azt végre. E végből ismernünk kell az életmódját, 
szokásait, tenyészviszonyait stb., a melyekhez szorosan kapcsolódnia 
kell a védekezésnek is. A veresnyakú árpabogár ma már nem 
az, a mi valamikor volt: a mezőgazdaságnak egy leküzd- 
hetetlennek látszó ellensége. Leküzdhetjük, diadalmaskod- 
hatunk felette, ha kellő energiával és szaktudással fel- 


 fegyverkezve indulunk ellene a küzdelembe. 


Összefoglalás. A veresnyakú árpabogár (Lema melanopus L.) 
mint mezőgazdasági kártevő, Magyarországon már a múlt század 
elejétől foova ismert. Nagy volt a kártétele a múlt század kilencz- 
venes éveinek elején, majd a jelen század legutóbbi néhány eszten- 
dőjében. Bár elsősorban a síkságok lakója, eléggé jól érzi magát a 


. dombosabb vidékeken is. Mindenütt, a hol az árpa- és zabtermesz- . 


tésre megfelelő az éghajlat és talaj, előfordul. Nagyobb mértékben 
való elszaporodása időszakonkint következik be. Évek során át egyre 
nagyobb területeken jelentkezik, hogy elérvén pusztításának legnagyobb 
fokát, ismét megfogyatkozzék. Időszaki eltünésének okát elsősorban 
az apró ellenségeinek tömeges"elszaporodásában vélem. ; 

A veresnyakú árpabogár a külföldön is már régóta közismert, 


mint jeléntékenyebb mezőgazdasági kártevő azonban csak Ausztriá- 


ban, Romámiában és főleg Oroszországban jöhet figyelembe. 
A bogár tavaszi megjelenése a" korábbi vagy későbbi kitava- 


. szodástól függ. Rendes viszonyok között április hó első felében lehet 


.az első bogarakát észrevenni. A bogarak csapatokba gyülekeznek 


. össze tavaszi vetéseinkben. A bogarak a zab és árpa leveleit a levél 


hosszában hosszabb-rövidebb csíkokban átrágják, kilyukasztják. Mint- . 


egy két hét múlva a bogarak megjelenése után már. nagyobb szám- 


ban lehet petéket találni. A levelek közép-ere mentén gyöngyfüzér- 
sszerűleg lerakott petékből kikelt nyálkás lárvák a zab és árpa leveleit 
rágják, de nem lyukasztják ki, mint a bogarak, hanem meghagyják 
a levélereket és a túloldali epidermist, miáltal a levelek az egymás 


. mellett sűrűn haladó, egybefolyó rágott csíkok folytán megfehéred- 


: nek. A lárvák rágása foltonkint muútatkozik, rendszerint a vetés leg- 


. bujább részein. Mintegy négy hét alatt teljesen kifejlődvén, rend- 


szerint június elején, a földbe vonulnak átalakulás ezéljából. Sekélyen 
a föld színe alatt kis gubót készítenek, mely a lárva megkeményedett 
nyálkás váladékából áll. Mintegy két hét múlva, a lárvák földbe 


. vonulásától, kész a kifejlődött bogár. Évente csak egy nemzedéke 


144 


ván. Mivel valamennyi bogár tavasszal nem egyidőben jelenik meg, 
a lárvák kifejlődése sem fejeződik be egyszerre, ennélfogva a rovar 
különböző fejlődésalakjait szemlélhetjük egyidőben. Hazai tapaszta- 
latok szerint a bogarak egy része ez évben még felszínre jő s- 
alkalomadtán a tengerin rág. Egyébként a bogarak a toiet a föld- 


ben töltik. 


A veresnyakú árpabogár mellett, bár ritkán, a kék árpabogár 


(Lema lichenis WEisz) is előfordul hazánkban, mint mezőgazdasági. 
kártevő. i 3 

A védekezés két részből áll : a bogarak tavaszi összehálózásá- 
ból és a lárvarágta foltok megpermetezéséből. Permetezésre eddig a 
thanaton dohánylúgvízkivonat 2"/0-os oldatát használták. A míg a; 
thanaton nikotintartalma 14-5"9/o volt, ez a permetezés kitünően be- 
vált. A mostani thanaton azonban csak 4—69/o nikotintartalommali 
bír, tehát a fenti arányban alkalmazva, rovarölő hatását nem érvé- 
nyesíthette. ű 


Az újabb kisérletek alkalmával kipróbált többféle szerek közül : 


. Lemá-írtónak bizonyult: a kénsavas nikotin (nikotinszúlfát), a tha- 
naton és a klórbárium. A. nikotinszulfát és a thanaton rovarölő 
hatása akkor a legszembetűnőbb, mikor az 1 hl. vízre számított 
tiszta nikotin 250—300 gramm. A nikotinszulfátból tehát 2 üveg 
(a 133 gr. nikotin) elegendő, a thanatonból pedig annak nikotin- 
tartalma szerint több-kevesebb kg. szükséges. A klórbárium 4"/0-os, 
oldatban alkalmazandó, a tapadás végett még hl.-enkint. 4 kg. ezukor- 
gyári szörp (melász) keverendő az oldatba. A fenti három szer közül 
a klórbárium a leggyengébb hatású. Az ezzel végzett permetezések 
nem mindenütt jártak a kívánt sikerrel. 


Újabb: adatot Nagysalló bogárfaunájához. 


"Irta: Dupicn ENDRE: 


A Rovartani Lapok 1915. évi kötetében (p. 67.) közölt járok 
hoz most a következőket csatolhatom Nagysallóról és vidékéről : 

Cicindelidae : Cicindela, campestris L., germanica L. 8 germanica 
ab. deuteros DTTORRE. 


Carabidae: Calosoma inguisiítor L. ab. coerúleámi 1 adani —- 


Bembidion inoptatum SCHAUM. — Acupalpus meridianús L. — JG 
num ruficorne GoEZzE. i § 

Haliplidae : Haliplus ruficollis Dee, lineatocollis MARSH. — 
Cnemidotus impressus PANnz. 


Dytiscidae: Hyphydrus ovatus L. — Hydroporus halensis 
FABR. — Agabüs bipustulatus L. — Conrelatus ruficollis SCHALL. — 


Hydaticus transversalis Poxropr. — Dytiscus marginalis L. 7 Jhe 


81 145 


. - Gyrinidae: Gyrinus natator L. 
— —— Staphjlinidae: Phyllodrepa ioptera SrepPr. — Omalium rivulare 
. PaAYx, caesum GRAv. — Lathrimaeum. atrocephalum GvLe. — Copro- . 
philus striatulus F. — Trogophloeus bilineatus SrrpH. — Oxytelus 
rugosus F., insecatus GRAv. — Oxyporus rufus L. — Stenus ater 
Manwn., asphaltinus ER., incanus ER., pusillus SrEPH., cicindeloides 
"SCHALL., binotatus LguwnGn., Erichsoni RxE. — Astenus angustatus 
" PaYk. — Paederus fuscipes CunRr., litoralis GRav. — Stilicus rufipes 
" GERx., similis ER. — Medon brunneus ER. — Xantholinus punctu- 
latus PaAYx., glaber NoRpm., tricolor F., linearis OL. —  Philonthus 
-ooncinnus GRav., debilis GRav., fuscipennis MANNH., varius GYLLH., 
-ab. bimaculatus GRav., ssordidus GRaAv., fulvipes F., vernalis GRAv., 
femoralis Hocnn., splendidulus GRgav. — Staphylinus fossor Scor., 
-caesareus ÜRDERH., similis F., mus BRuLL. — Ontholestes tessellatus 
:GBOFFR. — Emus hirtus L. — Creophilus maxillosus L. — OAduedius 
ochripennis MÉN.,  cruentatus OL. v. virens KRorrBG. — Conosoma, 
pubescens GRav. — Tachyporus ehrysomelinus L., hypnorum F., 
solutus ER. — Tachinus pallipes GRaAv., collaris GRAv., discoideus 
ER. — Leucoparyphus silphoides L. — Atheta sodalis ER., euryptera 
STEPH, — Thamiaraea cinnamomea, GRav. — Astilbus canaliculatus 
FK. — Aleochara curtula GoEzE, intricata MANNH., sparsa HEER, 
-diversa J. SAHLB. 5 : 
Pselapliidae : Batrisus formicarius Aus. — Brachygluta fossulata 
KuicH8. — Bryaxis longicornis LEAcH. — Pselaphüs Heisei HERBST. 
Scydmaenidae : Stenichnus collaris MüLc., pusíllús MüLL. 
Silphidae : Catops tristis Pasz. — Necrophorus germanicus L., 
humator GoEzeE, interraptus STEPH., vespilloides HEREsT., vespillo L. — 
Neerodes littoralis L. — Thanatophilus sinuatus F., rugosus L. — 
Xxylodrepa 4-punctata :S5CHREBER. — Silpha carinata HRBsT., obscura 
L. — Phosphuga atrata L., atrata ab. brunnea HRBsST. 
Histéridae.: Platysoma "compressum HERBsr. —  HisSter striola 
: SAHLB., terricola GERM., stercorarius HoFFum., bipustulatus SCHRNK., 
carbonarius HoFFrm., guadrinotatus SCRIBA, sinuatus ÍLLiG, sepulchra- 
lis ER., duodecimstriatus SCHRANK, corvinus GERM. — Dendrophilus 
punetatus HERBsr. — Gnathoncus punctulatus THoms. — Saprinus 
".semistriatus SCRIBA. ; EL 
Hydrophilidae : Helophorus aguaticus L. — Hydrochus elonga- 


tus SCHALLER. — Spercheus emarginatus SCHALL. — Berosus: signa- 
ticollis CnaRrp. .— Hydrous piceus L. — Hydrophilus taraboides [L., 
 flavipes Srev. — Limnoxenus oblongus HERBsr. — Hydrobius fusci- 
pes L. — Laccobius nigriceps THoms. — Sphaeridium scarabaeoides 


 " L., scarabaeoides v. lunatum F., bipustulatum F., bipustulatum v. 
Daltoni SrepH. — Cercyon haemorrhoidalis F., guisguilius L. 


146 


Cantharidae: Cantharis fusca L, rustica FAaLL., obscura  L., 
lateralis L., haemorrhoidalis F. — Rhagonycha fulva Scop, — Axi— . 


notarsus. ruficollis OL. — Malachius aeneus L., marginellus OL., 
bipustulatus L. — Anthocomus bipunctatus HK — ESCAHÉS cgeru- 
leüs DEa, flavipes OL. — Danacaeca pallipes Pawz. 

Cleridae: Tillus unifasciatus F. — Opilo mollis L., Trzákál 


OL. — Clerus  mutillarius F. — Trichodes apiarius nes 3 favarius 


ILuiG. — Opetiopalpus Scutellaris Panz. 
Byiuridae : Byturus fumatus EF. : i 
Ostomidae : Tenebroides mauritanicus L. s 


Nitidulidae : Carpophilus sexpustulatus F. — Amphotis margi-- 
nata F. — Soronia grisea L. — Epuraea decemguttata F., depressa. 
GYyuL., depressa ab. bisignata Srugum. — Nitidula carnaria SES — 
Meligethes lumbaris SruRu., aerieus F. — Pocadius ferrugineus F. — 


Cryptarcha strigata F., imperialis F. — Glischrochilus KG ZEKETRASERÁ S 


latus L. — Rhizophagus bipüstulatus F. 


Cucujidae: Silvanus unidentatus FH. — Uleióta JEsEHB, 1. —- 


Laemophloeus duplicatus WALTL. 
Cryplophagidae : Cryptophagus scanicus ús . pilosus és 
Phalacridae : Phalacrus fimetarius F. 


Taihridiidae : Emiecmus minutus L. — Corticaria pubescens GYELE 
Mycetophagidae : Triphyllus bicolor F. — Mycetophagus guadri— 


pustulatus L., piceus F. — Litargus connexus GEoFFR. 


Colydiidae : Ditoma crenata F. — Colobicus marginatus LATR. Sz! 


Pycnomerus terebrans OL. — Bothrideres contractus F. — Cerylon 

histeroides F. ; . i (ass 
Coccinellidae : Subcoccinella 24-punctata L. — Adalia bipunctata 

L., bipunctata -ab. sémirubra Ws., bipunctata ab. 4-maculata Scop., 


bipunetata ab. lunigera Ws. — Coccinella 7-punctata L., 10-punctata 08 


L., 10-punctata. ab. 8- -punctata MüLL., 10-punctata ab. humeralis 
ScHaLnL., 14-pustulata L., conglobata e gemella HBsr. — Micraspis 
sedecimpunctata L. ab. 12-punctata L. — Halyzia sedecimguttata 


L. — Vibidia 12-guttata Popa. — Thea 29-punctata L., 22-punctata. 


ab. ellipsoidea GgapL. — Calvia 14-guttata L. — Propylaea 14-punec- 
tata L., ab. tetragona Larcn., ab. leopardina Wsa., ab. perlata Ws., 


ab. conglomerata F. — Exochomus 4-pustulatus L. — Platynaspis. 


luteorubra GoEzE. 
Dryopidae: Dryops auriculatus GEOFFR. 


Dermestidae : Dermestes Frischi KUGEL, Tank Énüs ILL1G., "urdu— 


latus BRanm, lardarius L. — Attagenus pellio L., punctatus. Beni Zé 
Megatoma undata L. — Anthrenus scrophulariae L. ; 
Nosodendridae : Nosodendron fasciculare OL. 
Byrrhidae : Byrrhus pilula L. 


147 


. Elateridae : Brachylacon murinus L. — Selatosomus latus F. — 
Prosternon holosericeus OL. — Dolopius marginatus L. — Agriotes 
ustulatus ScHALL., pilosus Pawz., sputator L. — Synaptus filiformis 

. " EF. — Melanotus rufipes HBsr. — Drásterius bimaculatus Rossr. — 
— — "Limonius pilosus "LESKE. —  Athous longicollis OL. ab. unico- 
:1lor TORRE. : ; 


j Buprestidae : Anthaxia eciehorii OL , millefolii F., salicis F., ful- : 
Té " gurans OCHRK., guadripunctata L. — Coroebus fágciátús VILL., aenei- 


collis Vin. — Agrilus sexguttatus BRaAnxm., biguttatus F., biguttatus 
ab. coeruleséens SOCHILSEY, sinuatus ÖS Eőbeet CHEVR., jneusúkis 
Inura.,-olivicolor KiEsw., derasofasciatus Lac., litura Kizsw. — Trachys 
minuta L. 

. Bostivychidae : Psoa viennensis Hesr. — Bostryechus eapucinus 
L. — Sinoxylon perforans SCHRK. ; 5 


Lyetidae : Lyectus brunneus STEPR. 
Ptinidae: Ptinus fur L., latro F., subpilosus. STRuw. 


." — Anobiidae: Hedobia pubescens OL. — Xestobium rufovillosum 
DEG. — Anobium striatum Onrv. — Ptilinus fuscus GEoFFR. 


. Oedemeridae : Oedemera podagraria L., lurida MARSH. 
Pyithidae : Rhinosimus planirostris F. 
Pyrochroidae : Pyrochroa coccinea L. 
. — dAnihicidae: Notoxus monoceros L. — KFormicomus pedestris 
tossI. — Anuthicus antherinus L.- I AZBÁT 3 
Meloidae : Meloé violaceus MARSH., coriarius BRANDT, variegatus 


." Doxov. — Cerocoma Seháefferi L., Mübhlfeldi GyYur. —  Zonabris 
variabilis GyLL. — Lydus syriacus L. — Lytta vesicatoria L. 
Mordellidae : "Mordella, fasciata F., aculeata L. -——  Anaspis 


frontalis L. 
Melandrydae : Osphya bipunctata F. 
Lagriidae : Lagria hirta L. 


Alleculidae: Prionychus ater F. — HAS linearis ILLIG. — 
Omopblus lépturoides F. ; 

Tenebrionidue : Blaps mortisaga L. — Heat sabulosum L. — 
örypticus guisguilius L. — Scaphidema metallieum F. — Diaperis 
boleti L. — Platydema violacea F. — Hypophloeus unicolor PiILLER, 
fasciatus F. — Melasia culinaris L. — Tenebrio molitor L. — Helops 
lamipes L" 2: 


Chrysomelidae : Cryptocephalus sericeus L. ab. coeruleus WEIrsE, 
ab. purpurascens Ws., ceristula ab. frigidum JacoBs., Moraei L: ab. 
arguatus Ws. 5 ; 

Lartdae: Laria atomaria L , luteicornis ILLiG. —  Bruchiditis 
marginalis F., cisti F. 5 

Stade: Anthribus fasciatus WFoRsr., variegatus GEOFFR. 


am 


148 


y 


Cureulionidae : Otiorrhynehus. ligustiei L., -orbicularis. Hesr. — 
Phyllobius oblongus L. — Polydrosus mollis STROEM, Sericeus SCHALL., 
flavipes DEG., viridicinetus GyLL. — Sitona erinitus HBsr., ab. albes- 
cens SrEPH., hispidulus F. — Tanymecus palliatus F. — Leucosomus 
pedestris Popa. — Bothyrioderes punctiventris GERM. — Pseudocleonus" 
cinereus SCHRK. — Chromoderus fasciatus MÜLL. — Lixus  Ascanii 
: L., elongatus GoEzE, cardui OLiv. — Larinus planus F. , jaceae E. — 
Lepyrus palustris ScopP. —  Phytonomus meles. F., nigrirostris HT : 
arator L., denominandus Cap. —  Dorytomus Köd dem TGSEreK 
rufulus Bent — Cossonus linearis F. — Eremotes ater L. — 
Rhyncolus cylindricus Bon. — Cryptorrhynchus. lapathi L. — Baris 
timida Rossi. — Calandra granaria L. —  Balaninus nucum L. — 
Balanobius erux.WF. —- Tyehius guinguepunetatus L., flavicollis 
SrEPH., cuprifer Paz. — Orchestes populi F. — Mecinus pyraster : 
HResr. — Gymnetron melas BoHEm. — Cionus serophulariae L., 
hortulanus GEoFrrR. — Apion pomonae F., craccae L., radiolus KIRB., 
laevigatum PAYKk., seniculus KIKB., Haxines PAYK., nr HEGr 
violaceum KIRe., aethiops Hesr. — Rhynchites betulae L. — Byetiscus 
populi L., betulae L. — Apoderus coryli L. 


Ipidae : Ips erosus WoLzzasr. — Xyleborus  monographus F. — . 
. Flatypus eylindrus PF. 
Lucanidae : Lucanus cervus L. — Dorcus baratiolamáte ks E. 


A Fauna Regni Hungariae III. kötetében Nagysallóról boga- 
rakra vonatkozó adatot nem találunk. Az itt közölt 363 fajjal, ill. ú 
változattal a Nagysallóról és vidékéről kimutatott bogárfajok . száma, . 
602-re emelkedett. 

Vidékünk bogárfaunájának sík és dombvidéki jellege van. Még 
eddig egyetlen hegyi.fajt (HoLpHauvs-féle értelemben) sem sikerült 
gyüjteni. Természetesen a további gyüjtés még számos fajt fog 
eredményezni, de a terep egyhangúsága és művelés alatt állása 
miatt nagy változatosságot nem várhatunk. A kutatásban nagyon 
akadályozott az, hogy tanulmány aim miatt a legkedvezőbb gyüj- 
tési időben, május-júniusban 918 néhány 90 tölthettem ezen a : 
vidéken. 

Még néhány érdekesebb fajról akarok mográlokczt 

Legérdekesebb Carabus-fajunk a Carabus :Scheidleri PANnz. v. 
Helleri GANGLB. Ezen fajváltozatot a fauna-katalogus Komáromból és 
Nyitráról említi. Csixir (Magyarország Bogárfaunája, I. p. 155.) még 
Trencsén, Liptó, Gömör és Bars megyékből sorolja fel. Eddigi meg- 
figyeléseim szerint ez az igen különböző színű fajváltozat:Bars me- 
gyének csak a déli sík és dombos részében (lévaiés verebélyi járás) 
fordul elő, míg a megye középső és északi részeiben a v. Preyssleri 
Durr: helyettesíti. 4 : 


149 


A Staphylinidák közül érdekes a ritka Staphylinus-mus BRULT-, 
fovábbá az Aleochara díversa J. SaAnze. előfordulása. Ez utóbbit 
1912-ben mutatták ki. Biharból, az Ungurului-barlangból (MiHók : 
. Adatok Magyarország Coleopterafaunájához", Rov. Lap. 1912. p. 116). 

Az utóbbi években Bars megyében több helyen károkat okozott 
a Coroebus fasciatus ViLL. Nagysallón Vapas állapította meg 1912-ben 
(VaáApas: ,A sávos tölgybogár biologiája és erdőgazdasági jelentő- 
sége". Erdészeti kisérletek, 1913.) a prímási uradalom zálogosi erde- 


jében. Én még 1913-ban is megtaláltam ott. Nagyobb kárt itt nem 3 


okozott. l 
A Buprestidae családból még feltűnő az elég ritka Agrilus litura 
KiEssw. gyakorisága. 1914. év nyarán szép számban gyüjtöttem Hiera- 


. ciumok virágzatában és tölgyfaleveleken, a melyeken mindig csak a. 


forró déli órákban jelent meg. Rendkívül óvatós állat, ha árnyék 
vetődött reá, villámgyorsan kelt szárnyra. A bogár ragaszkodik egyes 


fákhoz, bokrokhoz; ezeknél leskelődve, naponkint sikerült néhány 


példányt gyüjtenem, míg máshol hiába lestem. 


; A Nitidulidae családból a másutt nem gyakori Carpophilus sex- 


pustulatus F. vidékünkön " közönséges. Márczius második felében, 
április elején tömegesen találtam. levágott tölgyfatörzsek, fatönkök 
kérge alatt, de esak ott, a hol a kéreg alá bőven hatolt be nedvesség. 

Megemlítem még, hogy a Lastus fuliginosus-nál lakó Amphotis 
marginata F.-t két esetben, 1914. év nyarán, a prímási hölvényi erdő- 
ben hálóval fogtam növé snyekről. 

Végül köszönetemet kell kifejeznem Csitt ERwső úrnak, a ki a 
nehezebb fajok revideálását volt szíves elvégezni, továbbá - BENICK 
(Lübeck) és RamBouvsEK (Prága) Hz et a kik a Staphylinidák-at 
határozták meg. 


hi 


Kirándulás az Aranyos-völgybe. 


Irta: CsIkI ERNŐ. 


A Biharhegység és erdélyi ércezhegység elnevezése alatt isme- 
retes hegyvidék, mely a Nagy-Alföld és az erdélyi medencze között 
terül el és melvet délen a Maros, északon pedig a Szamos és a 
Sebés Kőrös határol, úgyszólván a legújabb időkig nehezen volt 
megközelíthető. Innek tulajdonítható, hogy az érdekes területnek 
természeti - viszonyai is csak részletekben voltak ismeretesek. Leg- 
jobban hozzáférhető volt a vidék északi része, melynek egyes pontjait 
a nagyvárad—kolozsvári vasútvonal állomásairól könnyebben lehetett 
elérni, legnehezebben a keleti, az erdélyi részei. Az utolsó évtize- 
dekben épültek azután a magyarországi oldalon Vaskóh-ig, Meny- 


1150 


háza fürdő-ig és Brád-ig, az erdélyi oldalon pedig Zalatná-ig és 
Abrudbányá-ig szárnyvonalak, melyek azután . inkább megközelíthe- 
tővé tették ezt a hegyvidéket. 57 § 

Majdnem "száz kilométernyi útat kocsin megtenni, hogy vala- 
melyik kikutatandó vidékhez eljussunk; nem éppen a. pb 
körülmény. hogy ilyen vidékre ellátogassunk. ; 
I 1913-ban nyílt meg az a keskenyvágányú vasút, mely . Tordáról 
. az Aranyos folyó völgyében Topánfalváig és innen az Abrudpatak 
mentén Abrudbányáig halad. Ezzel megnyílt az alkalom, hogy erre 
a már régen meglátogatni óhajtott vidékre ellátogassak, a mit 
1915 és 1916 nyarán végre meg is tehettem. Ezekről a kirándulá- ; 
sokról akarok ez alkalommal beszámol ; 

Kiinduló pontunk Torda városa, a rómaiak Potaissá-ja, a. régi 
Erdély e történelmileg nevezetes helye: Vonatunk innen az Aranyos 
folyó mentén eleinte sík medenezében halad a két Szent-Mihálvt és 
" Sínfalvát érintve Várfalva községig, a hol a hegyeket eléri.  Sín- 
falvánál érjük legközelebb a Tordai hasadékot, melynek festői látvá- 
nyában gyönyörködünk. Miután Várf falvát, a mely község nevét egy 
"római vár maradványaitól vette. elhagytuk, bejutunk az Aranyos 
folyó szorosába. A hegyek itt meredek sziklafalakkal . szegélyezik a 
folyó szűk medrét, turisztikailag szebbnél-szebb tájképek tárulnak 
elénk a mint a völgyben felfelé haladunk. Egymásután érintjük 
Borrév (a honnan jó. út vezet dél felé Toroczkóra és észak felé a 
Jára-patak völgyébe), Felsőaklos, Vidaly cs Alsóaklos kis oláh köz- 
ségeket, majd Aranyoslonkán keresztül Alsószolcsváig haladunk. 
Vidalyról könnyen elérhetjük Runk községet a runki sziklahasadék- 
kal és ebben egy szép nagy cseppkőbarlanggal. Már Aranyoslonka 
előtt érjük el az Aranyos folyó jobbpartján a Bedelői hegységet, 
mely meredek és kopár sziklafalaival szebbnél-szebb részleteit tárja 
"elénk; de teljes kiterjedésében csak Alsószolcsvánál kerül szemünk 
elé, a hol a völgy erősen kiszélesedik és így szabad körültekintést 
enged meg. Alsószolesváról kínálkozik a legjobb alkalom arra, hogy 
a Bedelői hegységet meglátogassuk, innen érjük el legközelebb. ha 
nem is könnyen, mert eltekintve a. mintegy órányi úttól, mely réteken. 
keresztül és dombok oldalán elvezet a meredek sziklák tövéig. me- 
redeken felkapaszkodó, alig járt ösvényen juthatunk csak fel az 
1200 méternél kissé magasabb hegység tetejére. Ez az ösvény a 
vízmosásokban felkúszó erdőben, kőgörgetegben és majdnem függő- 
legésen lefutó mészsziklák peremén kúszik fel a hegység észak- 
nyugati: peremére. Kevesebb fáradsággal juthatunk a hegységre a 
toroczkó —nagyenyedi úttól nyugatra fekvő Bedelő községből, ez az 
út azonban lassan emelkedve agyonlegelt, a legesekélyebb. érdeklő- 
dést sem felkeltő, egyhangú és természeti SZEpSSBE SHE legkevésbé 


ka 


. sem dicsekedhető legelőkön át vezet fel. A Bedelői hegység leg- 
meredekebb szikláinak felső szélén, egy kis behorpadás szélén jutunk 
a ,Klára-barlang" felírattal ellátott bedelői barlang szájához, néhány 
lépésre jobbra tőle pedig .a mintegy 7—800 m. magas függőleges 
. sziklafal felső részén lévő sziklakapu nyílásán keresztűl a legszebb. 
kilátásunk nyílik az Aranyos-völgyre, az előtérben Alsó-Szolesva 
községgel. De maradjunk néhány perczig a Bedelői barlangnál, 
melyről bogárgyüjtő társaim tudm fogják, hogy ebben fedezte fel 
FENICHEL SÁMUEL, az Újguineá-ban elpusztúlt magyar kutató, régé- 
szeti és őslénytani kutatásai alkalmával az első erdélyi vak barlangi 
Silphidát, a Drimeolus Ormayi RErrr.-t és ugyancsak ő gyüjtötte itt az 
eleinte Amophihalmus paroecus FRrv.-nak tartott és csak később általam 
újnak felismert és Anophihalmus pseudoparoecus név alatt leírt vak 
futrinkát. Mindkét faj, különösen az utóbbi ritka, mert a míg a leg- . 
több vak Silphidából a barlangokban sokat gyüjthetünk, itt meg kell 
elégedjünk néhány példánynyal és szerencsésnek kell mondanunk 
azt, a ki az Anophthalmus-t is megtalálja. Miután mindkét vak bogár- 
ból gyüjtöttem, a miben kis fiam, a kit 1916. évi kirándulásom alkal- 
mával útitársul magammal vittem, nagyban segítségemre volt, mert a 
barlang kisebb hasadékaiba, kürtőibe is bebújt, a melyekbe magam 
már nem fértem és a pásztorok meg diákkirándulók által csepp- 
köveitől megfosztott és neveikkel telefirkált barlang alakulatát meg- 
szemiéltük, hozzáláttam a barlang előtt lévő fák és bokrok között 
felgyülemlett humuszréteg átrostálához, a mi sok érdekes fajjal gaz- 
dagította gyüjtésem eredményét és azonkívül bepillantást nyújtott 
ennek a mészhegységnek eddig úgyszólván teljesen ismeretlen fauná- 
jába is. Az út visszafelé magától értetődőleg szintén nem könnyű, 
mert hiába visz lefelé, ott a hol felmenet úgyszólván orrunkal érjük 
a, földet, nehéz a lejövet is, minden lépésünket vigyázattal kell meg- 
tennünk, ha nem akarunk akaratlanul hirtelen néhány száz méterrel 
lejebb lenni. De teljesen nyákunkba kapjuk a délutáni napot is, 
melybén a mészsziklák teljes fehérségükben tündökölnek. Nem Ek 
rok ez alkalommal a gyüjtött rovarok felsorolására kiterjeszkedni, 
azonban fel akarom említeni, hogy lejövet mintegy 1000 m. magas- 
ságban, kőgörgeteges helyen, melyeu csak néhány szépen fejlődött 
. ernyős virág pompázott, rajta lakmározó Trichius, Lepltura, Hoyplia, 
Mordella-fajokkal, találtam az eddig Erdélyből csak Nagyágról isme- 
retes: Bembecia hylaetformis Lásp. névű Sessiida egy frissen kelt 
példányát. — 

5 Alsó-Szolcsva vidéke, rétjeivel és aranyos-menti fűzeserjéseível 
csak az erdélyi medencze ismeretes fajaival, semmi jobb vagy emlí- ; 
"tésre méltó "adattal nem szolgált. Turisztikai szempontból említésre: 
méltó még ennek a vidéknek Egy nevezetessége, a Búvó patak (vagy 


Ponori patak), mely a ponori 24 méteres vízesés után eltünvén, mintegy; . 


másfél kilométernyi útat tesz meg a föld alatt és Alsó-Szolésva köze- 
lében kerül megint elő, hogy azután az Aranyosba ömöljön. 

Mint említettem, Alsó-Szolcsva előtt kiszélesedik az Aranyos- 
völgye, avadregényes sziklás helyek helyébe kuköriczaföldek, kaszálók, 


cserjésekkel, erdőkkel! borított dombok, a távolabbi magasabb hegyek . 


kifutói lépnek. Csak itt-ott tűnik fel egy-egy kisebb-nagyobb oláh 
község, majd pedig Aranyosbánya (vagy a mint azelőtt nevezték 


Offenbánya), a legrégibb bányavárosok egyike. A vidék ezentúl — 


mindvégig ugyanazt a képet nyújtja egészen Topánfalva vasúti állo- 
másig, a hol a vasútat, á mely ítt már az Abrudpatak völgyébe 
kanyarodik, el kell hagynunk, ha az Aranyost tovább akarjuk kísérni. 

Topánfalva egy katlanban fekvő elég csinos község, szép eme- 
letes házakkal és. stílusos villákkal, úgy hogy inkább városias kiné- 
zésű. Harmadfélezer főnyi lakosságának nagyobb része oláh, kisebb- 
sége magyar; A községet kirándulásaink kiinduló pontjául választ- 
hatjuk, hiszen ez különben az egész benső hegyvidék kereskedelmi 
góczpontja. A Csiky-testvérek szállodájában kényelmes hajlékot talác 
lunk, a hol kirándulásaink fáradalmait kipihenhetjük;: 

Toópánfalváról legelső kirándulásunk a mintegy 2 km. -nyire az 
Aranyos jobb partján fekvő Aranyos-Szohodol-ra vezet. Ennek a kis 
községnek határában találjuk egy elég meredeken felemelkedő szik- 
lás hegyoldalon a Lucia-barlangot. Ha az Aranyos völgyében fölfelé 
igyekszünk, már mindjárt Topánfalva mögött egy nagy barlang nyí- 
lását látjuk a szemben lévő ,Petrilor"-nak nevezett hegyoldal szik- 
láinak alsó végében mintegy 120 m. mágasságban az Aranyos fölött. 
Ezt a barlangot mutatja kérdezősködésünkre az idevaló nép; pedig 
nem ez a Lucia-barlang ; az egy elrejtett helyen, kissé magasabban 
fekszik fölötte. Ez a szabadon látható barlang, melynek barlang- 


kutatóink! külön nevet még nem adtak, mintegy 50—60 m. mélységű . 


alagút, melyben semmiféle jellemző barlanglakó rovart nem talál- 
hattam. Első kirándulásom alkalmával azonban ébben a barlangban, 
vagy ha úgy tetszik odúban, gyüjthettem egy érdekes pókot, mely- 
nek sűrű növésű megfordított léggömbalakú hálója csüngött itt-ott a 
sziklákról le. SzoMBarHY KáÁLmáN tagtársunk meghatározása szerint 
ez a pók egy kozmopolita. barlanglakó pók, a Meta Menardti CLARK. 

.- . Ha ennek a barlangnak nyílásától jobbra, a cserjésen keresztül 
mintegy 30—40 m.-nyire feljebb mászunk, egy kis keresés után egy 
alig 12 méter magas és 11/2 m. széles nyílást találunk, melyen be- 


mászva csakhamar felállhatunk és bejutottunk a három tagozatú 


1 Pávay Vajna Ferencz: Néhány újabb PAKRNB ismertetése, S zeszőt 
dani Közlöny. XLI, 1911, p. 779). 


152 
. Lucia-barlangba, melynek felfedezését HEncz JózsEr topánfalvi áll. 
elemi iskolaigazgatónak, részletes leírását pedig DR. SZILÁDY ZOLTÁN- 
nak! és PávavY VaJsa FERENcz-nek? köszönhetjük. Ebben a barlang- 
ban található 3 légyfaj, 1 reczésszárnyú, 1 pók és Í vak Silphida, a 
Pholeuon hungaricum Cs., utóbbi leginkább a kupolacsarnokot a belső 
csarnokkal összekötő pinczelejáróban található, a hol a nedves agya- 
gon, valamint a köveken és falakon mászkál. Ez a faj is elég ritká- 
nak mondható, lehet hogy ennek szintén a nagy mennyiségben való 
gyüjtési mánia az oka, mely előbb-utóbb nem egy ilyen helyhez 
kötött állat kipusztításához fog vezetni. Az említett pók vak, a tudo- 
mányra nézve új és SzomBarny tagtársunk ezt Nesticus infernalis néven 
. fogja leírmi. Cseppkő ebben a barlangban sincs, a mi volt azt is 
letördelték azok a lelketlen barlanglátogatók; kik nem tudnak a ter- 
mészet szépségeiben gyönyörködni, hanem a pusztításban látják 
örömüket. ő : 
" Legközelebbi kirándulásunk az Aranyos-vülgy felső, mész- 
formácziókban bővelkedő részébe vezet Aranyosfő község központ- 
jába, mely további kirándulásaink kiindulópontja. Hogy oda juthas-" 
sunk mintegy 30 km.-nyi út áll előttünk, ezt az útat kocsin tehetjük 
meg, a mennyiben a völgyben egy elég járható út vezet fel úgy- 
szólván a Bihar-hegység legmagasabb pontja, a Nagy-Bihar tövéig. 
Miután Topánfalvát elhagytuk és a község mögötti hegyre felkapasz- 
kodtunk, útunk északi irányba fordul és Szekatura kis községen ke- 
resztül Fehér-völgyig (Albák) halad a folyó mentén, részben leeresz- 
kedve, a háborús viszonyokból kifolyólag csak gyenge lovak állván 
rendelkezésünkre, ezeknek erejét a legvégsőig igénybe véve. Fehér- 
völgynél az út iránya megint nyugatra fordul és kisebb-nagyobb 
kanyarulatokkal halad Aranyosfő felé. Fehér-völgyig a hegyoldalakat 
részben cserjések vagy lombos erdők, részben pedig kaszálók borít- 
ják, utóbbiakon pedig a lakosság tanyái. Ennek a vidéknek községei 
alatt ugyanis nem szép sűrűn lakott falvakat, hanem nagy területen 
szétszórt telepeket.és házakat kell értenünk és a térképeken : meg- 
. jelölt helységek alatt csak a jegyző, bíró, pap, korcsmáros, csend- 
őrség lakóházát valamint a templomot kell értenünk. Így van, hogy 
az egyes községek 10—15 kilométer hosszúságot és 3—4 D mfd. 
területet foglalnak el. Némely község azután több parokiával bir és 
ez esetben a templom körül létesülnek kisebb telepek, melyek kiülön- 
külön névvel ugyan, de semmi önállósággal nem bírnak. 


§; 1 A Szohodoli Lucia-barlang. (Földrajzi Közlemények XXXIII, 1905, p. 
112—115). 

2 Néhány adat a Szohodoli Lucia-barlang kérdéséhez. (Földtani Köz- 

" löny XL, 1910, p. 564). 


TREE La GT 


154 


Xi jenai Fehér-völgyet elérjük, itt-ott feltünnek egyes . fenyők, 
majd a lomberdővel vegyest a fenyvesek is már-már leterjednek 
egészen az Aranyos partjáig. Alig hogy Fehér-völgy központját 
elhagytuk, a hol tekintettel a fáradt lovakra hosszabb. pihenőt kell 
tartanunk, útunk eleinte a völgy aljában elterülő kaszálókon vezet 
keresztül, majd lassanként eltűnnek a hegyoldalak kaszálói és tulaj- 


donosaik házikói, a vidék mind kövesebb lesz, a lakóházak már. 


lekerülnek a folyó partjára és többnyire egy-egy malom körül helye- 


ződnek el. Újra magunk. előtt látjuk a mészhegység jellemző formá- 


czióit, a víz körül a fák, különösen fenyők sötét zöldje, a magasban 
a mészhegység fehér, szürke, fekete és vörös sziklái pompáznak, 


szemünk nem győzi a színek festői elrendeződésében való gyönyör- . 


ködést. Nem tudjuk miben is gyönyörködjünk, az Aranyos piszkos 
zöld lezuhanó árjában, a sziklák furcsa formáczióiban, színpompájá- 


ban és merész elhelyeződésében, avagy itt- ott egy szép vízesésben ? 


Fáradt lovunk lassan vonszolja kis szekerét, de még mindig gyor- 
sabban, mintsem hogy egy-egy "pompás hely szépségében sokáig 
gyönyörködhessünk. Figyeljük a szép növényzetet, mikor hirtelen 
egy merész szikla kerül elébünk, rajta. barlangok, odúk festői, de 


megközelíthetetlen nyílásaival, majd teljesen víztelen, kőgörgeteggel 
borított és minden növényzetet nélkülöző mellékvülgyek, teljesen 


kopár és tiszta mészsziklából felépített nagy hegyek tűnnek fel. Leg- 
feltűnőbb EZ közül a Piatra Tirsilor néven nevezett, melyen egy 


barlang" is "van (benne magától értetődően két vakbogár is él, a 


: Drimeotus Hickeri és a  Pholeuon Proserpinae var. intermitlens). Mint- 


egy 5—6 km. hosszú az Aranyos-völgyének ez a mészformácziókban 


gazdag, de különben szűk és lakatlan része. Embert alig látunk, ha 


csak nem egy horgászó orvhalászt, a ki az Aranyos pisztrángjait 


dézsmálja, avagy egy-egy ügye-baját a községi központban elintézni 
siető móczot vagy tyúkját-kakasát a topánfalvi hetivásárra  ezipelő 


oláh asszonyt nem találunk itt-ott az úton. ! 
Azonban mindennek vége szokott lenni, így a szúk. 0 18 
hamarosan kiszélesedik, a mészsziklák helyét lankás hegyoldalak 


váltják fel, ezeken nagykiterjedésű kaszálók terülnek el, a mélyeken  . 


. már alig díszlik egy-egy fa, melyet csak. azért hagytak meg a helyén: 


hogy kaszáláskor a közelben pihenhessenek meg árnyékában a ka- 


szálók. De kárpótol minket a Bihar-hegységnek a távolban feltűnő, 
hófoltokkal tarkított néhány csúcsa, közöttük a hatalmas Nagy- 
Biharral. Majd nemsokára elérjük a falu fnódos bírájának házát, 
melynek egyik melléképületében egyszerű, de a czélnak imegfelelő 
szállást találunk. A kis faépület valamikor korcsmának szolgált, a 
nagy szoba jelenleg a baromfiak tanyája, a belőle nyíló söntés pedig 


a mi szobánk. Asztal, pad és katonai vaságy SZALTAAZESESLB Vala- 5 


159 


mint. néhány szög a falban és megtaláltuk mindazt, a mire szüksé- 
günk van, mosdótálat nem is keresünk, az itt már felesleges, a mikor 
 ott-a ház előtt az Aranyos kristálytiszta vize. Sőt van ellátás is, kap- 
hatunk ha van egy kis tejet, kenyeret, sört meg savanyú bort és 
néha-napján, a mikor fáradságos kirándulás után hazatérünk rántottát 
"15, különben bátizsákunk élelmiszerraktárából kerül a többi, konzerv, 
szalámi, jó szalonna, meg egy kis sajt. ; 


. Tanyánkról TASK bejárhatjuk az" egész vidéket, egy-egy . 


napos kirándulásokkal eljuthatunk a hegyvidék akármelyik pontjá- 
hoz. Így a Dioduni-völgyön és a Jarbarea-n keresztül könnyen elér- 


. jük az 1769 m. magas Kukurbeta-t és innen gerinczvándorlással az 


15419 m magas Nagy-Bihar csúcsot, melyet különben Lepus felől 15 
. megközelíthetünk. Lepus az Aranyos felső völgyében fekszik és szin- 
tén Aranyosfő község egyik telepe, odáig elég szűk völgy vezet, mely 
nagyon szép gyüjtőhelyekkel rendelkezik, — különösen a lepkész 
találná örömét a sok nappali pillangó láttára, melyek úgy az út sa- 


" rában ülnek, mint a patak mellett elterülő, virágpompában díszlő 


. réteken röpködnek. A bogarászt mindjárt szállásunk közelében észak 
felől lekanyarodó Ordinkus-völgy, vagy a mint az Eke kolozsvári 
tagjai nevezik, az Ördöngős-völgy, vonzza. Ez egy elég szűk völgy, 
melyben csak keskeny ösvény vezet felfelé a pataknak hol egyik, 
hol másik oldalán. Áldjuk is eleget érte, mert vagy 30—40-szer kell 


levetnünk czipőnket és újra. felhúzni, mert az éles szögű köveken " 


nem tudunk még egy lépést sem tenni, de hamar megelégeljük a 
vízben való átgázolást is, hiszen nem kellemes folyton 7—8 fokos 
"vízben lábfürdőt venni. De azért túltesszük magunkat e kellemetlen- 
ségeken, mert az érdekes völgy vonz befelé, hamar el is érjük leg- 
szebb részét, egészen függőleges mészfalak merednek le mintegy 
1000—1200 m. magasságból, alul a völgyben csak a pataknak hagy- 
ván egy 4—5 méteres közt és közben még felváltva a patak egyik- 
másik oldalán egy néhány méteres területet, a hol néhány fenyő vagy 
a Petasitesek nagy levelei tenyésznek óriási nagyságban. A mész- 
sziklák falát számos barlangnyílás díszíti, ezek nagy részét fel is 
keressük, hiszen nem tudni mi van bennük. Miután ez sokszor csak 
a legnagyobb kínnal sikerül, hiszen némelyik 5—10 m. magasságban 
. nyílik és semmi támpontunk nem akad a felkúszáshoz. egynéhány 
fűcsomón vagy apró cserjén kívül. Előkerítünk: egy kiszáradt, a ma- 
gasból lezuhant fenyősudarat és azon igyekszünk felkúszni, a mi 
azonban csalk többszöri próba után sikerül, mert a száraz törzs tes- 
tünk súlya alatt többnyire darabokra törik. Végre elértük a nyílást 
.és legnagyobb mérgelődésünkre néhány méteres sziklaodúbanvagyunk;, 
melynek csupasz és többnyire teljesen száraz falain élő lénynek még 


nyomát sem találjuk; humusz vagy aagyasietakodás sincs bennük, 


Ae e DA 


IGN 


156 


mert nagy esőzésekkor víz folyik ezekben is és ez mindent kimos. 
A mint barlangkutató útunkban így lassan előrejutunk, a patak jobb 
oldalán hirtelen egy gyönyörű kép tárul szemeink elé, fáktól szegé- 
lyezve száz meg száz apró vízesés tűnik fel a mint terrasszerűen a 
mésztuffa alkotta kis tányérok egyikéből a másikba folyik le egy 
patak, mely a háttérben tátongó óriási barlang kapujából önti ki víz- 


. tömegét. Ez a barlang a ,Porta Joanelli" a mint az idevaló oláhok 


nevezik. Óriási egy . barlang, melynek előcsarnokába azt hiszem a 
bazilikát kényelmesen be lelietnt állítani, különben 3 csarnokból áll, 
a legbelsőben tóval. Ez a barlang Ézőlban csak turisztikai szem- 
pontból jön tekintetbe, a természetvizsgáló részére nem nyújt semmit. 
Annál érdekesebbet azonban környéke, a külső sziklákon (de külön- 
ben a völgy több helyének egyes pontjain is) egy hegyes csiga ( Alopia) 
tenyészik, a csigáknak abból a csoportjából, mely a Bucsecsen és a 
Székelyföld keleti mészhegyein fejlesztette ki leggazdagabb alak- 
sorait. Az árnyékos hely leginkább a csalán fejlődésének kedvez, 
van is belőle bőven, a jó két méter magas példányok lévelein külön- 
féle Otiorrhynchus-ok, Hyperá-k, Phyllobius-ok, a virágzaton pedig egy 
apró lepke százai üldögélnek. A patak alkotta apró vízesések vele 


. a Clinocerá-knak nyújtanak kitünő helyeket. 


De hagyjuk ezt a helyet, siéssünk tovább, hiszen egy Kekaus 
négyszögméternyi helyet kell felkeresnünk a völgy azon részében, a 


"hol az ezerméteres mészkőfalak azt a legszorosabbra szűkítik, a hová 


a nap sugarai csak a déli órákban jutnak el rövid negyedórára. Miután" 
jó darabon, majdnem hasig haladunk a sok esőzéstől jól megnőtt 
patakocska vizében fölfelé a sziklaszoros legkeskenyebb részében, 
elérjük a jelzett helyet és nekilátunk annak a. három Anophihalnmus-nak 
felkutatásához, melynek barlangra már nincs is szüksége, az úgyszólván 
örökös árnyék megadja nekik életföltételeiket itten lent a völgyben is. 
Hamarosan azonban nagy csalódás ér minket, az említett néhány négy- 
zetméteres területet teljesen felforgatva találjuk, a mélyen a földbe 
ágyazott kövek kiemelve és félregurítva hevernek szerteszéjjel és leg- 
nagyobb igyekezetünkre sem tudunk egyetlen meg nem bolygatott kö- 
vecskét találni. Így dolgoznak azok a bogarászok, a kik gyüjtésre 
betanított, de különben teljesen érzéktelen, tanulatlan emberekkel gyüj- 
tetnek, nem kímélvén semmi költséget, csakhogy minél több példány : 
felől rendelkezhessenek és úgy látszik azt is akarják, hogy évtizedekre 
lehetetlenné tegyék, hogy más is hozzájuthasson az illető fajokhoz. 

Nemsokára azután a völgy elveszti szűk jellegét, emelkedni 
kezd és felkapaszkodunk az Ördöngős hegyre, a honnan közel érjük 
a híres szkerisorai.jégbarlangot, mely 54 m. riály sága fekszik és . 
mintegy 748 (J-ölnyi területet foglal el és melyet különben Aranyos- 
főről könnyebben érhetünk el, ha útunkat a hegygerineczen át vesszük. 


! j 157 


Négy hét a vrátnai völgyben. 


Irta : DR. PAzsIczKY JENŐ. 


Már 1914-ben tervezgettem azt a kirándulást, mely Trencsén- 
megye égy elrejtett zugába vezetett volna, de a háború kitörése 
folytán azt jobb időkre kellett halasztanom. Végre.1916-ban meg- 
valósíthattam tervemet, eljuthattam a világeseményektől oly távol 
fekvő, elrejtett hegyvidéki zúgba, a Zsolnától észak-keletre fekvő 
Terhely községhez tartózó Vrátna-völgybe; mely nemcsak a túristák 
kedvencz kirándulóhelye, hanem néhai DR. BRawxcsiK KÁáRouy kedvencz 
gyüjtőhelye is volt. Ezt a völgyet már azért is választottam, mert ezt 
a megyénk legmagasabb. hegyei (Kis-Kriván, Rosudecz) övezte terü- 
letet lepkész vagy neuropterologus még nem kereste fel és így a ; 
lepkék és reézésszárnyúak faunájának szempontjából feltétlenül érde- 
kesnek és értékesnek kellett tartanom. Hogy feltevésemben nem 
csalódtam, mutatják a felsorolandó adatok, melyekhez DR. SCHMIDT 
ANTAL nemzeti múzeumi segédőr, HAUDER FERENcz linzi mikrolepi- 
dopterologus és Laczó JózsEFr urak meghatározásai révén jutottam 
és ezért kedves kötelességet teljesítek, a mikor fáradozásukért ezen 
a helyen is kifejezem hálás köszönetemet. 

11916. évi július 8-án keltem útra öcsémmel. A legragyogóbb 
nyári délután tettük meg a 16 km.-nyi kocsiútat és élveztük a távol- 
ból trencsénmegyei havasainkat, sőt képzeletünkben már ott jártunk 
gerinczeiken és a mi bavasi lepke csak eszünkbe jutott, azt már 
mind el is fogtuk. A Vrátnai-szoros kőóriásai között és. a mesés 
vízesésnél csodálattal bámultuk a természet hatalmas erejét és kijövet 
a szorosból a hatalmas arányaival .elibénk táruló Kriván-hegycsopor- 
tot, a közepén az 1712 m. magas Kis-Krivánnal. Ennek alját és kö- 
zepét erdő, felső. részét rengeteg gyalogfenyőterületek borítják, majd 
a mint ezek is eltűnnek, fellépnek a pompás havasi legelők. Útunk 
a balra nyíló" völgybe vezetett, melynek patakja az 1606 m. magas 
Kosudecz mészkőtörmelékét görgeti, a hegy lábánál épült erdészlak, 
HoRvárH ANTAL erdész háza felé. Mosolygó leányarczok fogadnak, 
a HoRvárn házaspár magyaros vendégszeretettel üdvözöl minket, alig 
győzünk a szép vidék szemlélésével eltelni, úgy érezzük magunkat, 
mintha mindig itt laktunk volna. Rövidesen egy kis tanúlmányútat 
teszünk, de mire esteledni kezd, hatalmas kis zivatar kerekedik, a. 
csodás Kosudecz fehér szikláit és zöld gyalogfenyőit a felhők közül 
előbukkanó lenyugvó nap sugarai aranyozzák be és mintegy világí- 
tanak a borús-zivataros háttérben. Még szivárvány is képződött a 
kísérteties esti fényben. 

A. következő napon első kirándulásunk sűrű fenyvesen, harma- 
tos napsütötte réteken keresztül a forráshoz vezetett. A lepkevilág 


158 


még csak ébredezett, a nagy lapú (Petasites) hatalmas levelei alatt 
pihenő Erebia Euryale EsPp. változatos példányai csak itt-ott merész- 
kedtek elő, egy-egy Pieris vagy Argynnis szelte át a rétet, a finom 
bársonyos Odezia atrata L. pedig versenyt szítta színes nappali tár- 
saival együtt a pompás alhavasi virágok mézét. Egyéb felemlítésre- 
méltó állat nem akadt a forráshoz vezető úton, de a forrás közvetlen 
környéke sem dicsekedhetett az Erebia Euryale sok szép példányán 
kívül egyébbel. De egyelőre elég élvezni való volt a forráson, amely 
azonban nem is forrás, hanem a sziklából egyszerre előretörő víz- 
tömeg, mely csakhamar tekintélyes hegyi patakként zuhog tovább, 
méltó azokhoz a hegytömegekhez (Kriván-csoport), melyeknek mélyé- 
ből született. Délután az aprólepkék iránt érdeklődtünk melegebben, 
estére azonban újra csak zivatar kerekedett, mely az amúgy is hűvös 
levegőt alaposan lehűtötte. Ettől kezdve az eső mind gyakoribb ven- 
dég lett, úgy hogy volt olyan hetünk is, a melyben alig egyszer 
nézhettünk kedves foglalkozásunk után. Egyáltalában itt tartózkodá- 
sunk egész négy hete alatt valósággal össze kellett lopkodnunk a 
lepkék és reczésszárnyúak több száz példányát és most midőn a 
gyüjtött anyag feldolgozva előttem fekszik, hihetetlennek látszik, 
hogyan lehetett oly sok eső, borult idő és kevés napfény mellett 
ennyit is összehozni. Az eredmény lepkékben 208 faj 453 példány- 
ban, melyek közül 48 a megyére és 12 pedig a hazai faunára nézve 
is új, a reczésszárnyúakban 54 faj 172 példányban, közöttük 9 a me- 
gyére új. Gyüjtöttem még 11 faj egyenesszárnyút és 51 faj bogarat. 
Jelentékeny a megye faunájára az új fajok száma, ha tekintettel 
vagyunk arra, hogy az aprólepkéknél túl vagyok a 700-on és a 
reczésszárnyúaknál közel a 250-hez. Kicsiny az eredmény a nagy- 
lepkéknél, de nem is csoda, hiszen a háborús világban csak egyszer- : 
kétszer merészkedtünk ki messze világító aczetilénlámpánkkal a 
völgybe. . ; 

"A környék magas hegyeit valósággal szerencsésen megválasz- 
tott szép napokon másztuk meg és pedig a Sztoh-ot (1450 m.) július 
24-én, a Rosudecz-et (1606 m.) július 28-án és a Kis-Kriván-t augusz- 
tus 3-án. Legérdekesebb volt a Sztoh faunája; itt fogtuk az Erebia 
Euryale legváltozatosabb példányait, az E. Lygaca ab. subcoeca és 
E. Manto egy-egy példányát, utóbbit kb. 1000 m. magasságban, míg 
az aprólepkék közül sok érdekes Scoparia, Argyresthia és Pterophorida 
akadt. E. Euryale és E. Mauto akadt szép számmal a sziklás Rosu- 
deezen is, a hol a megye első öt Psodos gwadrifaria ját és a Miana 
captiuncula két példányát, valamint az aprólepkék közül a Plutella 
renitella és Cataplectica fulvigultella-t sikerült fogni. Reczésszárnyúak 
inkább a völgyben akadtak, fennt csak egy-egy szitakötő ezikkázott, — 
no meg egy sereg Limnophilus idegeskedett, ha közelükbe tértünk. 


159 


A  Kis-Krivánról valók az első Thamnonoma brunneata-k, az apró- 
lepkék közül pedig a Dichrorampha cacaleana és Scoparia murana 
érdemelnek említést. De sok lepke nem is akadt, mert erős szélben 
közelítettük meg észak felől a hegycsúcsot és csak az 1300 m. ma- 
gasságban lévő HEötvös-menedékház őserdőszerű környékén akadt 
egy-egy érdekesebb dolog. 

A. felette érdekes és festői vidéket augusztus 6-án hagytuk el, 
megfogadván, hogy a következő évben még buzgóbban fogjuk 
kutatni. 

" Alábbiakban felsorolom a gyüjtött fajokat, megjegyezvén, hogy 
a Trencsén vármegye faunájára új fajokat csillaggal (7), az ország 
faunájára nézve 15 újakat pedig kövér betűvel emeltem ki. 


1. Lepidoptera. 


Papilio Machaon L. — Parnassius Apollo L.1, Mnemosyne L.. 

Aporia crataegi L. — Pieris brassicae L., rapae L., napi L. 
— Data e cardamines L. — Leptidia nini L. — Colias 
Hyale L. — Gonopteryx rhamni L. ; 

Apatura Iris L. — Limenitis Sybilla L. — Pyrameis Ata- 
lanta L, ecardúi L. — Vanessa Jo L., urticae L., Antiopa L. — 
Polygonia c-album L. — Melitaea Cinxia L., Athalia Rorr. — 
szu Latonia L., Aglaja L., Paphia L. — Melanargia Ga- 
lathea L. :"Erebia a Manto Esp., "Pronog Esp., ab. Pitho HE., 
aethiops Bé Ligea L., ab. subcaeca ScHuLzE, Euryale Esp., ab. Phi- 
lomela Esp.7 ab. "euryaloides TGR., ab. ocellaris STGR. — Satyrus 
Dryas Sc. — Pararge Aegeria L. var. egerides STGR., Maera L. — 
Aphantopus Hyperantbus L. — Epinephele Jurtina L. — Coeno- 
nympha Iphis ScnIFr., Pamphilus L. 

Thecla W-album Kv., acaciae F. — Chrysophanus virgau- 
reae L. — Lycaena Argus 1. Argyrognomon BRasrk., Icarus RoTT., 
Hylas Esp.?, Corydon PopaA, minima FSSL., semiafgus Rótes Arion b 

Augiades Sylvanus EspP. — Tieéeria Alveus HB. —- Tha- 
naos Tages L. 

Deilephila Euphorbiae 1: (hernyó). — Macroglossa stella- 
tarum L. 

Stilpnotia salicis [L. 


1 A gyüjtött c" nagyon érdekes példány, tiszta fehérszínű kissé 
visszafejlődött fekete foltokkal,-a hátsó szárnyak piros foltjai erősen redu- 
kálódtak, úgy hogy a felső folt éppen hogy észrevehető, a fehér mag pedig 
mindkettőben hiányzik. 

2 A hátsó szárny alsó oldalán a fehéren Sédkályásett fekete pontok 
teljesen hianyzanak, 


160 


a 


. Macrothylacia rubi L. (hernyó). 5 5 

Acronycta tridens -BCHIFF., rumicis L. — Craniophora 
ligustri F. — Agrotis baja F., cuprea HB. — Miana "captiuncula 
TR. (Rosudecz havasi rétjeim 2 péld.) — Caradrina guadripunctata 
F. — " Amphipyra tragopogonis L. — Cucullia lucifuga HB. 
(hernyó). — Rivula sericealis Sc. — Prothymia viridaria CL. — 
Émmelia trabealis Sc. — Plusia jota L., gamma L. —  Hermi- 
nia derivalis HB. — Hypena proboscidalis L. 

Acidalia similata TnBa., rufaria HB.; incanata L., virgularia 
He., ornata Sc. — Timandra amata L. — Ortholita limitata Sc., 
bipunctata Scnrr. — Odezia atrata L., ab. pyrenaica GupP.V — k 
Anaitis praeformata He. — Lyeris prunata [., ab. interrupta 


HiRscn., reticulata F., populata L. — Larentia dotata 14., ocellata d 


L., variata ScHIFF., truncata Hurw., ab. perfuscata Hw., siderata 
HFx., immanata Hw., "aptata HB., salicata HB., fluctuata L., monta- 
nata Scwrr., ferrugata ÜL., designata Rorr , "eaesiata LANG., "eyanata j; 
HE., "verberata Sc., sociata BRKn., tristata L., albicillata L., procel- ; 


lata L., lugubrata Srak., molluginata HB., alehemillata L., "hydrata 7 


TR., minorata TR., adaeguata BKH., albulata Scnirr., bilineata L., 
sordidata F., ab. infuscata Srag. (a legváltozatosabb színezéssel és 
rajzokkal), comitata L. — Tephroclystia sobrinata HB., denotata 
Hs8. — Phibalapteryx corticata TR. — Abraxas marginata [L., 
- adustata Scnwr. — Deilinia pusaria L. — Numerla capreolaria 
F. — Ellopia prosapiaria L. — Epione apicaria SCHIFF. — Venilia 
macularia L. — Boarmia ribeata CL. — Gnophos fambiguata DUP., ? 
dilucidaria HB. — Psodos "guadrifaria Sumuuzn (5 péld.). — Bupa- 
lus piniarius L. — Thamnonoma "brunnmeata THwNGaR. (a Kis- 
Krivánra vezető havasi réteken). — Phasiane clatbrata L. g 

Callimorpha dominula L. — Cybosia mesomella L. — 
Lithosia lurideola ZcKk. j 

Zygaena achilleae Isé., filipendulae L. 

Epichnopteryx pulla Esp. var. pontbrillantetta Bnp.(?) 

Hepialus hecta L. : 

 Crambus "Coulonellus Durp:, contaminellus HBE., falsellus SCHIFF. , 
culmellus L., pratellus L. — Aglossa pinguinalis L. — Psammo- 
tis hyalinalis HB. — Scoparia centuriella Scnrr., Zelleri WK., 


1 Az Odezta atrata L. nagy számban repülő példányai között akadt 
egy 1916. július 14-én fogott, sajátságos külsejével rögtön feltűnő példány. 
Ennek színe ugyanis bársoriy-fekete helyett világos kávóbarna, mely szín 
nemcsak a szárnyakra, hanem az állat egész testére, lábaira, csápjára is 
kiterjedt. Mz az állat a Pireneusokból és Közép-Olaszországból ismeretes 
var. pyrenaica Gmp., melynek magyar honosságát ezennel megállapítom. 


KT set az BE. 0 ee 


161 


1 


we 


ambigualis Te., "phaeoleuca Z., petrophila STANDF , "sudetica ZErT., 


murana, Cukr , "resinea Hw., crataegella HB. — Evergestis sophialis 


F. — Diasemia litterata Sc. — Pionea "nebulalis HB... " olivalis 


. SCHIFF. — Pyrausta "alpinalis ScCHIFF., purpuralis L. var. cherme- 
: Ssinalis"Gs , aurata Sc. 3 


. dactyla Z. 


Platyptilia Zetterstedti 2. — Alusita pentadactyla L., xantho- 
dactyla TR., tetradactyla L. — Pterophorus- ftephradactylus HE, 
distinctus H-S., ostodactylus Z.. "microdactylus HB. — Stenoptilia 
pelidnodactyla STErs, "graphodactyla TR., pterodactyla L., "stigmato- 


Pandemis "cinnamomeana Te., heparana ScniFr. — Tortrix 


. " Bergmanniana L., "rogana Gw. — ÜCnephasia osseana Sc., argen- 


tana ÜL., Wahlbomiana L. — Anisotaenia ulmana HB. — Con- 
ehylis ciliella He. — Phtheochroa Schreibersiana FROEL. — 
EBuxanthis hamana L. — Olethreutes salicella L., rufana Sc., 
rivulana 5Sc., lacunana Dur., Charpentierana HB. hercyniana TR. — 
Steganoptycha Ratzeburgiana RATz.,. nanana TR., eruciana L. — 


" Bactra lanceolana HeB., furfurana Hw., Semasia  hypericana 
HB. — Notocelia suffusana Z. — Epiblema cana Hw., coeci- 
 maculana HBR., tedella CL.. proxrimana H5S., Penkleriana F. — 


Grapholitha janthinana DupP. — Ancylis lundana F. — Dichro- 
rampha cacaleana HS. 

Simaethis Fabriciana L. — Glyphipteryx Thrasonella Sc., 
Fischerella Z. z ; 

Swammerdamia "lutarea Hw. — Argyresthia mendica Hw.. 


retinelta Z., " cornella F., "sorbiella TR. (eddig csak Dalmácziából 
ismertük), "pygmaeella HB., Goedartella L. 

Plutella porrectella L., maculipennis Cunkr., "senilella ZETT. — 
Cerostoma aspersella- L., falcella HB. 

 Bryotropha terrella HE., senectella 2. — Gelechia ?rhom- 
bella ScHIFr., "sororculella HB. — [Lita artemisiella TR. —--Teleia 
vulgella HB., dodecettla L. — Acompsia cinerella CLc., tripunctella 


. DOHIFF. — Xystophora " unicolorella DupP. — Anacampsis anthyl- 


lidella HB., vorticella Sc. — Recurvaria leucatella CL. — Brachmia 
rufescens Hw. — KRhinosia ferrugella ScHnirr. — Sophronia "se- 


" micostella HB., humerella Scsrr. — Depressaria applana F. — 


Borkhausenia tinetella HBE.; "flavifrontella HB.. "similella HeE., tri- 


" puncta Hw. 5 


Epermenia. $scurella HS. — Seythris "obscurella Sc., pro- 


. ductella Z. — Cataplectica fulviguttella Z. — Mompha contur- 


batella HB., subbistrigella Hw. — Coleophora "albitarsella Z., 
alticolelta Z., caespititiella Z., succursella HS. — Elachista nigrella 
Hw.., humilis Z. ; 


TGZEGE 


. Gracilaria syringella F. — Ornix anglicella Srr., avellanella 
sSrr. — Lithocolletis salietella Z.. cerasicolella HS., "blancardella 
F., apparella HS. § ; 

Tinea granella L., cloacella Hw;,, miselta Z., "pellionella, L. — 
Ineurvaria őpraelalella Scuirr., "rupella ScHiFr. — Adela associa- 
tella Z., violella TR. 

Miecropteryx aruncella Sc. 


2. Neuropteroitdea. 


Trichadenoctenum sexpunctatum TÓ. 
Lachesila pedicularia L. 
Mesopsocus tunipunctatus MüLL. a 
Perla maxima ScopP., marginata Pawsz., abdominalis BURM. s 
Chloroperla grammatica 5Scor. 
Leuctra sp. 3 kés 
Nemura "subtilis Kir. (?), lateralis P., variegata OL. — Proto- 
nemura marginata P., "humeralis P. 
Rhitrogená ceratsolot ata Cr., aurantiaca BURM. — E cdyurus 
venosus FE. ; ; 
Corduleg aster bidentatus 50£. 
Sympetrum vulgatum L., striolatu m ÜHARE. 
Raphidia flavipes STEIN. 
 Hemerobius micans OL., humili L., pini Sm. 
Chrysopa aspersa WeEsu. , perla L., vulgaris ScHx. 
Panorpa alpina RB, germanica L. ; § 
Rhyacophila nubila Zerr. (?), "fasciata Ha., "vulgaris P., 


torrentium P. — Glossosoma Boltoni Cr. 3 
Philopotamus ludificatus McL., tyariegatus S004 E MW 0a- 
maldia triangulifera McL. 


Plectrocnemia conspersa. ÜT. —  Polycentropus "multi- 
guttatus Cr. (irroratus BR.), ílavomaculatus P. ejtő 
Hydropsyehe pellucidula Cr., saxonica McL.. 
Beraea pullata Cr... ! ; 
Odontocerum albicorne Scor. i 
Grammotaulius nitidus MÜLL., atomarius kes Limnophi- 
lus rhombicus L., vittatus F., affinis Cr. (?), auricula Cr., griseus L. 
— Peltostomis "sudetica Kor. — KEcelisopteryx madida McL. 
Sericostoma personatum Sp. — Lasiocephala basalis KoL. 


8. Orthoptéra 
Forficula auricularia L. 


1 Az Orthopterákról még nem készült trencsénmegyei jegyzék, így a 
felsorolt fajok mind gazdagítják a megye faunáját. 
; 


163 


Stenobothrus lineatus Pz., parallelus ZErr., dorsatus ZETT., 


 rufipes CHARp.," viridulus L. — Gomphocerus rufus L. — Pezo- 
tettix alpinus KOLL. 
Thaimnotrizom sp. (lárva). — Deeticus verrucivorus L. 


Gryllus campestris L 


: .4. Coleoptera. 

Cicindela campestris L. 

Carabus granulatus L., var. rubripes GÉnH.. cancellatus ILL. 
var. femoralis Gén., Linnéi Passz. — Panagaeus bipustu.atus F. — 
Poecilus lepidus LEsSKE. — Pterostichus fossulatus OUENSs. 

Tachinus flavipes E. 

Silpha tirolensis var. nigrita ÜREUTZ. 


Lygeistopterus sanguineus L. — (Gantharis abdominalis F. 
ab. eyanipennis BacH. — Dasytes striatulus BRULL. 


Byturus tomentosus F. 
Adonia variegata GzE. ab. constellata LaAicH. — A dalia bipunc- 


tata L. ab. impunctata EveRgrs. — Halyzia 16-punctata L. 
Elater ferrugatus Lac. —  Limonius pilosus LESKE. —— 
Athous niger L. — Corymbithes purpureus PopaA. 


Anoncodes "ruficollis F., fulvicollis Scor. 

Diaperis boleti L. 

Spondylis buprestoides L. — Pachyta guadrimaculata L.. — 
Gaurotes virginea L. — Leptura rubra L., virens L., dubia Scor., 
sanguinolenta L., ceerambyciformis SCHRK. ., maculata Popa. — Rosalia 
alpina L. ab. prolongata Rurrr. — Ülytus arietis L. — Monocha- 
mus sartor F. 

Otiorhynehus niger F., morio F. var. ebeninus GYeL., Kollari 
GyuL. — Phyllobius glaucus ScorP. — Polydrosus cervinus L. — 
Liophloeus liptoviensis WErsE. — Hypera ovalis Bon. — Lipa- 
rus glabrirostris Küsr. 

Chrysomela staphylaea L., polita L. — Orina intricata GERM. 
— CÜrepidodera impressa F. 

Aphodius depressus Ku. — Serica brunnea L. 


Különfélék. 

Az ékes bábrabló (Calosoma sycophanta LD.) életmódja. 
Ennek a szép és hasznos bogárnak életmódjáról, hasznos működé- 
sének részleteiről, a legújabb időkig keveset vagy mondjuk csak 
általános dolgokat tudtunk. Hogy ennek a nálunk is elterjedt és 
közismert bogárnak életmódját megtudjuk, egy amerikai rovarászra 
volt szükség. Az amerikaiak ugyanis a gyapjas pille (Lymantria 


164 


dispar L.) és sárgafarú pille Porthesia chrysorrhoea I.) megféke- 
zésére áttelepítették a bogarat az Egyesült Államokba és sikerült is 
azt ottan meghonosítaniok. A.  meghonosítással egyidőben azután 
BuRkGcEss tanulmányozta a bogár fejlődési viszonyait és életmódját és 
tanulmányai eredményét egy nagyobb munkában! közrebocsátotta, 
melyből, valamint HoLsrE németországi megfigyelései? alapján a báb- 
rabló életmódját a következőkben ismertethetjük. — Már BURGEss 
elődeinek sikerült 1905 —1907-ig a szállítási nehézségek leküzdése 
után az ékes bábrablót élő állapotban Amerikába szállítani. Az első 
küldemény úgyszólván teljesen tönkrement, mert 216 példányból csak 

egy érkezett oda élő állapotban. A bádogszelenczékbe a fűrészporba 
csomagolt és elegendő táplálékkal ellátott bogarak ugyanis saját 
ürülékükben és az ételmaradványokban megfulladtak. Az újabb kül- 
deményeket azután mohába csomagolták, ennivalót nem adtak a 


bogaraknak és a faládákaf a hajók leghűvösebb helyére helyezték 


el. 1905—1910-ig így összesen 6143 példányt küldöttek Amerikába, 
melyek a 10—14 napos útat eléggé bírták, mert 4046 példány, tehát 


körülbelül 669/o élő állapotban érkezett oda. A. mikor BURGESS így - 


már elegendő anyaggal rendelkezett, hozzálátott a tenyésztéshez. Sok - 


gondot okozott a megfelelő tenyésztő-házikók, hengerek stb. beszer- 
zése, mert a lárvák nagy falánksága miatt a tömegtenyésztés lehe- 
tetlennek bizonyúlt. BugGEss három tenyésztőházat épített, ezeknek 
favázát sátorponyvával vonta be, miáltal szellős helyiséget nyert, 
azonkívül a tenyészetet meg tudta óvni az eső és erős napfénytől. 
Ezekben a házakban helyezte el a fából és szitaszövetből készült 
tenyésztőket ; a bábozódásra és áttelelésre kerülő lárvák pedig gal- 
vanizált rostaszövetből készült és részben a földbe ásott hasonló 
edényekbe kerültek. Mindezeket szerző számos képben is bemutatja. 
Vizsgálatainak eredményei a következők : 

A pete 52xX24 mm. nagyságú, tojásforma, egyik csúcsa felé 
kissé hegyesebb, sárgás árnyalatú fehér. A pete-állapot a hőmérsék- 
letnek megfelelően 3—10 napig tart. Kikelése előtt a pete vesealakú 
és sötétebb színű lesz. j ; 

A lárva eleinte majdnem fehér, azután fokozatosan  kiszíne- 
ződik és egészen fekete lesz. Kétszer vedlik és a vedlések közben 
alig mutat valami eltérést, az egyes vedlések után tehát a. lárvák 


EE. 


1 A. F. BuRGEss, Calosoma sycophanta : its Life History, Behavior, 


and Successful Colonization in New England. (U. S. Dept. Agric. Bur. Eint. 
Bull. No. 101, 1911, p. 1—99, 8 tab., 22 fig.) 

2 DR. G. HoLsTE, Calosoma ávcopíaujú L. Seine Édtbénszésértétítő 
und -Gewobnheiten und seine erfolgreiche Ansiedlung in  Neuengland. 


(Zeitschr. f. angew. Eintom. II, 1915, p. 413—421, mit 3 Textabbildungen.) 3 


165 


csak nagyságban különböznek egymástól. A lárvák hossza a vedlé- 
sek közti három állapotban 9-3, 155 és -258 mm. A vedlés semmi 
rendkívülit nem mutat, többnyire fák kérgeinek üregeiben vagy a 
földben történik. A lárva-állapot tartuma az egyik vedléstől a másikig 


: szintén a hőmérséklettől és a táplálék bőségétői függ. közepes idő- 


tartamnak azonban 2, 3 és 9 napot állapított meg. Amerikában a 
lárvák június végén jelennek meg és augusztus elején tünnek el. 
A lárvák mozgóképessége óriási, a mit BuRGESS egy érdekes kísér- 
lettel állapított meg, a mennyiben egy frissen kelt lárvát papiroson 
vándoroltatott, útját pedig tollal utánarajzolták és így megállapíthat- 
ták, hogy az 72 óra alatt 2700 m.-nyi utat tett meg. A kísérlet azt 
is mutatja, hogy a lárvák hosszú ideig koplalhatnak, így a frissen 
kelt dárva 3—4, az első vedlés utáni 7 és-a második vedlés utáni 
8—10 napig marad táplálék nélkül életben. A lárvák éjjel-nappal 


- esznek, de leginkább hőségben. A hernyókat oldalt vagy a háton 


fogják meg a testgyűrűk között, de nem fogyasztják el teljesen. 
A lepkebábokat sem kímélik meg és nősténylepkéket is megtámad- 
nak. A kövér nagy hernyókat és bábokat előnyben részesítik. Egy 
lárva 14 napi lárva-állapota alatt átlag a gyapjas pille 41 darab 
kifejlődött hernyóját fogyasztja el és a beteg hernyókat is minden 
káros következmény nélkül emésztik meg. Érdekes jelenség, hogy a 
szabad természetben előszeretettel fogyasztják a: nőstény-bábokat ; 
így megállapították, hogy háromszor annyi nőstény-báb esik nekik 
áldozatul, mint hím-báb,-a mi hasznos működésüket még nyílván- 
valóbbá teszi. A lárvák tömeges tenyésztésének kanibalizmusok vet 
gátat, mindazonáltal legfeljebb 20 lárvát lehet bő táplálék mellett egy 
nevelőhengerben elhelyezni és második vedlésükig együtt tartani; 
ilyenkor legfeljebb 10-—129/o esik társaiknak áldozatul. Amerikában 
1907-ben íly módon 20000 lárvát neveltek és bocsátottak szabaddá, 
a hol azután bebábozódhattak. 5 

: A bábozódásrar a lárvák a talaj keménysége és nedvessége 
szerint különböző mélységre hatolnak, de középaránynak a hímek- 
nél 15, a nőstényeknél 18 cm.-t vehetünk. A lárva a földben ide-oda 


. mozgás folytán üreget készít magának, melyben azután a 25 mm. 
. hosszú és 12 mm. széles báb a hátán fekszik. A báb többnyire már 
. ősszel alakul bogárrá, mely azután áttelel. A lárva táplálkozását be- 

. szüntetvén, 7—14 nap múlva alakul át bábbá. 


A. kifejlődött bogár az időjárás szerint előbb. vagy később, 
többnyire június első hetében, de legalább 8 nappal a gyapjas pille 
hernyóinak fellépése útán jelenik meg. Augusztus elején a táplálék 
megszűnésével a bogár lomha lesz és moha vagy más hulladék alá 


. búvik, de többnyire 40—50 em. mélységre hatol a földbe, a hol báb- 


üreghez hasonló üregben kezdi téli álmát. A tél folyamán az öreg 


166 


példányok egyharmad része és a fiatalok egyötöd része pusztul el. 
A bogarak épúgy mint a lárvák, könnyen másznak a fákra, ágakra 
és levelekre is és ha megzavartatnak, a földre hullatják magukat. 
Táplálkozási idejük összeesik a hernyók idejével és az öreg példá- 
nyok többet fogyasztanak, mint a fiatalabbak. ; 

A téli lakóhely elhagyása után a bogarak először néhány napig 


táplálkoznak és csak azután párosodnak, a mit a táplálkozás idejé 


alatt többször is ismételnek. Így BuRGEss megfigyelt egy nőstényt, 
a mely miután megtermékenyített petéket már lerakott, még 183-szor 


. párosodott. Ha ez az ismételt párosodás elmarad, a nőstény csak 


termékenyítetlen petéket rak le. Egy-egy nőstény BuRGEss megfigye- 
lései szerint legtöbbet 653 és 514 petét, de átlag véve. sokkal keve- 
sebb petét rak le egy idényben és pedig a laboratoriumi kísérletek 
alkalmával ez a szám 1909-ben 156, 1910-ben 121 petét, a szabad 
természetben pedig kb. 100 petét tett ki. A fiatal bogarak egyálta- 
lában kevesebbet tojnak, így egy régi a szabadban lévő kolonia 
13-szor jobban gyarapodott, mint egy fiatal kolónia, a helyes arány 
azonban 10 : 1-heznek vehető fel. Egy hím több nősténnyel 15 páro- 
sodik, így egy hím két év alatt három nősténnyel 924 megterméke- 
nyített petét ért el. A kifejlődött bogár élettartama 2—3 évre terjed. 

A mi az Amerikában való meghonosítást illeti, 1906-ban hat 


30 —50 példányból és 1907-ben egy nagy 331 bogárból álló koloniát 


eresztettek szabadon. Ezeket követték 1909 és 1910-ben lárvákból 


vagy bábokból álló, részben pedig vegyes koloniák. Eleimte utóbbi kolo- 


niák 715—150 példányból állottak, későbbi megfigyelések azonban a leg- 
alább 200 példányból álló lárva-kolonia kitételét javasolták. A. szabadon 
eresztett bogarak és lárvák száma 1906—1910-ig megközelítőleg 18.000 
példányt tett ki. Az eredmény teljesen kielégítő volt, mert az ellen- 


őrzés 75 (1909), illetőleg 809/0-os (1910) gyarapodást állapíthatott meg. 


És hogy az elterjedés mennyire halad, legjobban mutatja egy 1908-ban, 
egy távoleső helyen kitett és 105 c7 és 110 ?-ből álló kolonia, melyet 
két részre osztva, egymástól 2:7 km. távolságban eresztettek szaba- 
don. Ez a kolonia két év múlva már 11-37 angol négyzetmérföldnyi 


területen terjedt el. — HOoLsTE Németországban a másik bábrablót , 


(Calosoma inguisítor L ) figyelte meg és hasonló eredményekre J0KÉGEE 
melyekről más alkalommal fogunk beszámolni. 
DR. STREDA REZSŐ. 


4 
A 
j 
l 
. 
d 
; 
4 
4 
1548 
"aj 
7. 
a 
48 


a 5 
TV e adót tt ak eke KSE lezárást áánáaa Éltek 


eötzréé adas dns lás kak sül öztázat a 


167 


Irodalom. 


Prof. P. Stein: Die Anthomyiden Europas. (Archiv. f. Natur- 
gesch- 81. Jhre.: 14910, : Abt. A, 10. Heft, pag. 1— 2249. 


Az Anthomyidák családjának csaknem valamennyi faja. főleg 
ezek nősténye egy-egy rejtvény, melynek megfejtése. meghatározása, 
páratlan nehézségekbe ütközik. Hogy ez mennyire igaz, azt leg- 
jobban az-a csalódás bizonyítja, mely SCHNABL és DZIEDZICKI e csa- 
ládot tárgyaló s a dipterologusoktól várva-várt munkája megjelenése. 
után okozott, melyből nem hogy a fajokat, de még a fajok nemét is 
alig-alig lehet meghatározni, Ha valaki egy-egy faj nevét tudni 
óhajtotta. bizony ezért SrErs-hoz kellett fordulnia. ki egész életét 
ennek az egy családnak a tanulmányozására szentelte. Munkájában — 
T1 nembe tártozó 577 európai fajt tárgyal. Hogy dolgozata megírá- 
sánál milyen nehézségekkel kellett megküzdenie. arra abból is követ- 
keztethetünk, hogy egy élet munkája után még csak a hímeket tudja 
nemekbe sorozni s hogy a nőstények javarészét. ő sem tudja bizto- 

san meghatározni. 
ú Dolgozata, ha nem is az európai fajok teljes monografiája, de 
egyrészt biztos vezérfonál a leírt fajok hímjeinek pontos meghatáro- 
zására, másrészt útmutatás arra, hogy újabb fajok leírásánál mely 
bélyegekre kell a fősúlyt fektetnünk. 

Hazánkból 3 új fajt ír le: a Limnophora arnipes-t a Tátrából, 

a L. montana-t Zernestről és a Chortophila dubia-t Pöstyénből. 

: 5 DR. KeERrész K. 

Roewer, Dr. C. Fr.: 52 neue Opilioniden. (Archiv f. Naturg. 
LXXXII, 1916, Abt. A, Heft 2. p. 90—158, mit 47 Fig. 
im Text). 

Szerző számos új kaszáspókot ír le a földkerekség minden 
részéből, köztük egyet hazánkból és pedig az Ischyropsalis dácica-t 


Brassó vidékéről. I (STKI. 
a 


Fruhstorfer, H.: Neue Rhopaloceren aus der sSammlung 
Leonhard. (Archiv f. Naturg. LXXXII, 1916, Abt. A, 
Heft 2, p. 1—28, színes táblával). 


Szerzőnek alkalma volt LEoNxHARD Orró drezdai entomologus 
gyűjteményéből, annak felette gazdag balkáni lepkesorozatait áttanúl- 
mányozni és vizsgálatainak eredményét fenti czikkében közli. Minket 
a tanulmány annyiban érdekel, hogy benne horvátországi, boszniai 
és herczegovinai anyagról is van szó, de itt-ott magyarországi 
anyagra is hívatkozik., A minket érdeklő alakok a következők : Meli- 


168 


taea Phoebe var. narenta (Herczegovina : Jablanica), MM. Maturna var. 
Idunides (Bosznia : Maklen-szoros), M. Athalia var. Limera (Bosznia : 
Koriéna), M. Didyma. var." Oreitlyia (Osztrák Tengerpart: Fucine:; 
ezalatt szerző valószínűleg a horvátországi Fuzine-t érti!), var. 
Druentia (Bosznia: Koriéna, Maklen-szoros, Doboj), M. Trivia var. 
Lathon (Velebit, Bosznia: Koricna, Herczegovina:  Vicujabara), 
M. Cinxia var. terracina (Bosznia),  Melunargia Galatea L. var. Scolis 
(t. 1, fig..5 d, 6.95 Erdély), var. Synteltaz út E" N628Bég JO: 
."Bosznia-Herczegovina, Dalmáczia, Bánság). A Parnassius Mnemosyne 
I. fajtáit illetőleg szerző megjegyzi, hogy az Osztrák-Magyar mon- 
arkhia még évekre menő tanulmányozást fog lehetővé tenni és aján- 
latos lenne ezért a területet rendszeresen átkutatni. A Magas Tátrá- 
ban előfordul a var. mesoleucus FRunsr. (t. 2, f. 14 d, 15 ?), melyről 
anyag hiányában nem állapíthatja meg, köt a Kárpátokban meddig 
terjedt el. Ehhez közel álló alak a magyar-imorva határhegységben 
és a morva és magyar síkságon fordul elő. Az erdélyi alak (hkungu- 
ricus RorHscw), mely talán azonos a demaculatus FRvusr.-val, szintén 
olyan, mint a magyar alföldi alak. Demaculatus messze elterjedt, leg- 
tipikusabb példányai Székesfehérvár és Budapestről valók. Ehhez 
csatlakoznak azután morvaországi, csehországi (bohemien BRYK) pél- 
dányok, másrészt kelet felé vaz oláhországi és szerbiai példányok. 
Bécs környékén és a Lajta-begységben egy a havasi alaktól a dema- 
cilatus-hoz átmenetet képező alak fordul elő. A horvátországi példá- 
. nyok a karinthiái parvus és a Graz környéki példányokkal állnak 
vonatkozásban. A Velebitben (Ostaria, 1000 m. magasságban) honos 
alak az Orminion (t. 2, f. 18 J; 19 9) nevet kapta. Az okkupált 
Á tartományokból való a var. Leonhavdiana, BRYK Sz ASZOTT SEK EGY s E 
jol 3 


Seitz, Prof. Dr. Adalbert: Die Gross-Sehmetterlinge der 
Erde. Eine systematische Bearbeitung der bis jetzt be- 
kannten Gross-Schmetterlinge. — III. Band. Die Gross- 
Schmetterlinge des Palaearktischen Faunengebietes : Die 
eulenartigen Nachtfalter. Verlag des Seitz sehen Werkes 
(Alfred Kernen) in Stuttgart, 1914. p. 1—III, 1—511 und 
4338 Figuren auf 75 kolorierten Tafeln. Preis in. zwei 
Bande gebunden Mk. 55.— 

Szirz nagyszabású munkájából már ismertettük az IL, II. és 

IV. kötetet a palearktikus táj lepkéit tárgyaló részből (Lásd: Rov. 

Lapok XIX, 1912, p. 183; XX, 1913, p. 129; XXIII, 1916, p, 40. 

A teljesség kedvéért most pútlálas még a III. kötetről is óhajtunk meg- 

emlékezni. Ez a kötet a bagolypilléket tárgyalja és pedig az Agaristidae 

és Nociwidae családokat, melyek közül az elsőnek DR. K. JoRDAN, 
utóbbinak E. WARREN a szerzője. A hatalmas kötet a többiektől kissé 


169 


eltérő összeállítású, a mennyiben tekintettel az idetartozó fajok sokszor 
felette nagy hasonlatosságára, úgy hogy a: képek. azok leírását nem 


. teszik nélkülözhetővé, a szerző nagyobb súlyt fektetett a leirásokra 


is. A míg a nappali lepkékről, sőt részben a szender- és szüvőlepkék- 
ről is már rendelkeztünk némi összefoglaló művekről, addig a bagoly- 
pillékről, Haáampsox: még nem teljes leíró világkatalógusától eltekintve, 
ilyennel nem rendelkeztünk. Így ezt kötetet annál nagyobb türelmet- 
lenséggel vártuk, hiszen az első munka, a mely írásban és képben 
megismerteti velünk a palearktikus táj bagolypilléit. A 75 színes 
tábla 4338 faj sikerült képét hozza, melyek négyötöd része eredeti 
példányok után készült és csak egyötöde a képeknek más képek 
másolata. Nagyon sok bagolypille képét közli első ízben ez a kiváló 
munka és így sokan kerültek abba a helyzetbe, hogy ezeket a fajo- 


-kat, melyeket eddig csak leírás után ismertek, képben is megismer- 


hessék. Ez a kötet ís számos hívet fog szerezni ennek a csoportnak, 
sokan fogják nagyobb szeretettel a bagolypilléket gyüjteni, mert 
ezzel a kötettel már van munka, melyből további tanulmányaikhoz 
serkentést meríthetnek. S ÜSTEI 


Reitter, Edmuud: Fauna Germanica. Die Káfer des Deutschen 
Reiches. V. Band. Stuttgart, 1916. — 343 p. 18. Textillus- 
trationen und Taf. 151—168. 


"A Rovaártani Lapok 1913. évi XX. kötetének 212. oldalán ismer- 
tettem REITTER munkájának IV. kötetét és most ismertethetem az 
elterjedt és közkézen forgó munka befejező ötödik kötetét, mely a 
nyár folyamán került ki a sajtó alól. Ez a kötet, melynek kézirata 
már: 1911-ben kész volt, a színes táblák elkészítése -:miatt késett 
ennyire. A kötet az ormányos bogarakat (Rhynchophora), azok három 
családját, a tulajdonképeni ormányos bogarakat (Curculionidae), a lapos- 
orrú bogarakat (Anihribidae) és a szúféléket ( Ipidae) tárgyalja a szokott 
módon, a leírásokat 19 szövegközti kép és 16 színes táblán 381 bogár- 
kép kíséri. Ez a kötet is rengeteg ujdonsággal szolgált, a szerző nem- 
csak a legnehezebb csoportokat, hanem a mások által már többször 
tárgyaltakat sokszor teljesen új bélyegek megállapítása mellett vá- 
lasztja szét, igyekezvén a meghatározást megkönnyíteni, a nehezebb 
vizsgálati módszereket lehetőleg kiküszöbölni. A. kötetben a követ- 
kező üjdonságokat találjuk: I. Anthribidae: Tropideres nov. subg. 
Rhaphilropis és Tropiderinus, Anihribus subroseus n. sp. (Görögország). — 
II. Curculionidae : Phyllobius nov. subg. Ustavenus, Dieletus, Nano- 
schetus,: Osmichanes, Udanellus és Neripletenus, Ph. singularis n. sp. 
(Kuldzsa), Ph. calcaratus ab. nova pseudodensatus, Ph. scutellaris ab. 
nov. Wamkae, Ph. alpinus ab. nova sudeticus; Ph. maculicornis var. nov. 
pygmaeolus (Kaukázus), Ph. virideaeris ab. nov. pseudochlorizans : Poly- " 


ey 


170 


drosus (subg. nov. Tylodrusinus) Julianus n. sp. (Kuldzsa), P. subg. 
nov. Chaerodrosus (Foucartta Karamani Strl. részére) ; Chlorophanus 
kubanicus n. sp. (Kaukázus), CR. tokatensis n. sp. (Tokat) ; Lixus növ. 
subg. Lixestus, Eulhirus, Ortholizus, Compsolixus, Callistolicus, Hapa- 
liszus, Lixcopachys, Trachylixus, Dilixellus és Lixochelus; Magdalis nov. 
subg. Neopanus, M. altatensis (Altáj): Anmoplus setulosus var. nov. 
caucasicus (Kaukázus),  Cryptorhynchus lapathi ab. nov. obsolétus ; 
Acalles creticus n. sp. (Kreta); Ceuthorhynchus subg. Zacladus nom 
nov. (áAllodactylus WEtsE) ; Coeltodes rubicundus var. nov. subdrubicundus 
(Transbaikalia) és var. nov. sibiricus (Kelet-Szibéria); Ceuthorhynchus 
subg. nov. Mogulones, Prisistus, Ethelcus, Örethelcus, Glócianus, Pre-" 
nesdus, Oprorhinus, Dionorenus és Marklissus, C. coeltodotdes n. sp. 
(Spanyolország), C. viridipennis var. Julianus (Görögország), C. bar- 
bareae ab. carpathicola ; Rhinoncus sanguinipes n. s. (Hannover) ; Litho- 
dactylus leucogaster subsp. nov. semiruber (Korfu) ; Amalorhynchus nov. 


gen. Centh. melanarius SrEpmn. részére: Amalus latibasis (Kaukázus) ;. 


" Drusenatus nov. gen. C. nasturtii részére ; Pseudotyphlus orthochaetinus 
n. sp. (Altáj-hegység) ; Dorytomus subg. nov. Euolamus és Olamus : 
Tychius guimguyepunciatus ab. nov. connexus ; Rhynchaenus eryihropus ab. 
nov. umformis ; Corimalha subg. nov. Hadrophyes és Hypophyes ; Apion 
subg. nov. Taphroltopium, Diplapion, Pirapion Butrichapion, A. puncti- 
rostre var. nov. aragxellum (Orosz-Örményország) ; Diodyrhynchus aus- 
triacus ab. nov. fulvipennis (Siarre) ; Rhynchites subg. nov. Euvolvulus, 
Rh. rubripes n. sp. (Transbaikalia), Rh. hungaricus ab. nov. sulurifer 
(Örményország), ab. nov. maculicollis (Kis-Ázsia); Attelabus nitens 
var. nov. fascicollis és var. nov. rubricollis (Araxes-völgy). — A kö- 
tetet pótlások (W. KoLBE, W. KorrzE és L. HeyYDpEx-től) és javítandók, 
valamint egy apró bogarak preparálása alkalmával czélszerűen hasz- 
nálható eszköz ismertetése zárja be. E CSIRI. 


J 


Társulati ügyek. 
A Magyar Entomologiai Társaság ülései. 

Választmányi ülés 1918. május 19-én.: — Pénztáros jelenti, 
hogy tagtársunk, DiószegaHY KÁRoLY a hareztéren szerzett betegség- 
ben elhúnyt. Új tagokúl megválasztatnak : 

FÁBRY ALFRÉD mérnök — Budapest, II. Szilágyi Dezső-tér 1. 
( Lepidopt ) . 

Adonyi Takarékpénztár r. t. — Adony (Fehér m.) 

Czeglédi Hengermalom r. t. — Czegléd. 

, Hunnia" gőzmalom r. t. — Dárda. (Baranya vm.) 

Elhatároztatott, hogy a szokásos gyüjtőkirándulást június 1-én 
Leányfalu környékére rendezik. J 


bát ohsáb sa salsa ván slásásó 


tá sat 


da s 


$7 


. 48. rendes ülés 1916. május 19-én. — DR. PoNGRÁcz SÁNDOR 
, A rovarok faji kritériuma" ezímén tartott előadást, melyben azt az 
újabb irányzatot (főleg reczésszárnyúaknál) igyekszik megczáfolni, 
mely szerint a rovarok főkép az ivarszervek alapján ismerhetők fel. 
Számos Neuropteraról kimutatja, hogy. az ivarszervek egyes fajokon 
belül is mennyire változók. Az előadás kapcsán DR. HoRvÁTH GÉza 
megjegyzi, hogy az előadó elvét nem általánosíthatja, mert a He- 
mipterák fajainak java részét az ivarszervek alapján jól lehet meg- 
különböztetni. DR. KERTÉSZ KáLMÁN megjegyzi, hogy a szisztema- 
tikusok helytelenül összecsorélik az ivarszerv, közösülő szerv és 
ivarszelvény fogalmát és a rovarok egy részénél közösülő szervnek 
tekintik azokat a khitinképződményeket is, a melyek csak annak 
támasztékáúl szolgálnak. Egyben sürgősnek tártaná ennek a kérdés- 
nek a tisztázását, a mely a szisztematikában annyi zavart okoz. — 
DR. Hogvárn Géza bemutatja az Aphelocheirus aestivalis nevű vízi- 
poloskát, melyet DR. UNGER Ewmit-nek sikerült a Duna fenekén meg- 
találnia. A faj a mély és sebesfolyású vizek lakója. — DR. SzABó- 
Parav JózseF a hangyásztücsök (Myrmecophila acervorum) .életmód- 
járól szerzett újabb megfigyeléseit ismerteti. WAsMANwN szerint a han- 
gyák ezt a tücsköt társaságukban megtűrik, SCHIRMER szerint azonban 
ellenségesen viselkednek vele szemben. Utóbbi nézethez csatlakozik 


előadó is, a kinek alkalma volt megfigyelni, hogy a hangyák nem- 


csak hogy nem tekintik vendégnek, hanem fel is falják. — Az ülés 
befejeztével még felszólalt DR. HoRvárn GéÉza és előadja, hogy JABLO- 
vowsKI JózseF , Nemzetközi vonatkozások és a rovartan" ezím alatt a 


 "m. évi novemberi ülésen tartott előadásának tartalmáról, minthogy 


azon az ülésen nem volt jeleú csak a Kovartani Lapok legutóbb 
megjelent kettős füzetéből (XXII. kötet 11 - 12. füzet) értesült. Nem 
bocsátkozik az előadásnak bírálatába, de sajnálatát fejezi ki annak 
megtartása és a Magyar Entomologiai Társaság hívatalos közlönyé- 
ben történt közzététele felett. Hogy a franczia Rovartani Társaság elé 


em bég 57-05) lő 


. német entomologusok felszisszentek, azon nem lehet csodák ózial De 
"hogy ehhez az egész ügyhöz nekünk magyaroknak, a kik sem a 


kárhoztatott indítványban, sem megokolásban egy árva szóval sem 
vagyunk megemlítve, mi közünk van, azt nem bírja megérteni és 
nem tartja helyesnek, sem tapintatosnak, sőt egyenesen károsnak íly 
módon a Magyar Entomologiai Társaságba a politikát belevinni. ; 

Választmányi ülés 1916. július 14-én. — Az ülés tárgyát a 
következő új tagok megválasztása képezte : 

Alapító tagok : : 
BURGHARD-BÉLAVÁRY KONRÁD. — Budapest. 
GYÖRGYEI Intés, földbirtokos, — Tápiógyörgye. 


172 j kő 


HERMANN FERENCZ, földbirtokos. — Bácstóváros. 
BARSI LEIDENFROST ERNŐ, földbirtokos. — Sissó CSa m). 
Nemzeti Casino. — Budapest. 

Rendes tagok : 3 SJATSSA 
HaArmBacH JÁáwsos, műszerész. — Budapest (VIII.. Nap-u. 18). 
LESZ FERExCcz, magánzó. — Budapest (I, Városmajor-u. 68). 


Vagca Isrvás, joghallgató. — Budapest (IV., Irányi-u. 21.) 

Választmányi ülés 1916. október 21-én. — DR. STREDA REzső 
elnök megnyitja az ülést és jelenti, hogy Csiki ERwő titkár Albániába 
utazott és így nem lehet jelen az ülésen. DR. KERrÉsz KÁLMÁN jelen- 
tést tesz a pénztárról, majd új tagokul felvételre ajánlja a Nagymaros — 
Visegrádi MS r. t. — Nagymaros-on rendes és a Temes- 
vári műmalom r. t. — Temesvárott alapító tagnak. Mindkettő a tagok 
sorába felvétetett. DR. KERTÉSZ KÁLMÁN felajánlja szakkönyvtárát, 
illetőleg annak eladásából befolyó összeget a társaságnak. a mit a 
választmány hálás köszönettel tudomásul vesz. 

49. rendes ülés 1916. október 21-én. — Az ülés egyetlen tár- 
gyát KApocsaA Gyuta előadása képezte , Újabb tenyésztéseiről", mely- 
nek kapcsán számos nevelt aprólepkét mutatott be, közöttük a viasz- 
molyt (Gallerta mellonella) és az Endrosis lacteella-t. Az előadás kap- 
csán felmerült eszmeecserébén részt vettek DR. HoRvárm (Géza és 
DR. SCHMIDT ANTAL. : 5 

Fálasztmányi ülés 1917. november 18-án. — Az ülés tár- 
gyát a pénztárosi jelentés meghallgatásán kívül egy új alapító tag 
felvétele képezte: Wocr Lipór Fiai — Kismarton. 

50. rendes ülés 1916. november 18-án. — DR. SrTREDA REzső 
elnöklete alatt tartott ülés tárgyai a következők voltak: 1. DR. HoR- 
várH Géza ,A Hemipterák ivari dimorphizmusáról", melyben kifej- 
tette, hogy a Hemipteráknál inkább dichroismusról (kétszínűség) 
beszélhetünk, mint kétalakúságról. Majd rámutatott egynéhány érde- 
kes korrelatív jelenségre, mely a bélső szervek és ama külső függe- 
lékek között áll fenn, melyek a másodlagos ivari jellegeket hozzák 
létre. Néha eme jelenségeknél a mimikry is szerepet játszik, mint 
azt a Byrsoptera rufifrons Fann. bizonyítja. Végül utal arra is, hogy 
a hangadás szintén az ivari dimorphizmushoz tartozik... 2. GYÓREFY 
Jewső ,A Chalcocybebus nemnek Újguineában honos fajairól" ezímű 
előadásában kifejti, hogy eme érdekes bogarak szárnyfedőin gyakran 
nagyon sajátságos tüskés képződmények jelennek meg, melyeknek 
kialakulásáról és jelentőségéről eddig mit sem tudunk, de. a melyek- 
nek a meghatározásnál annál fontosabb szerepük van. Ezeknek a 
bogaraknak életmódját még nem ismerjük. — 3. DR. KERTÉSZ KÁLMÁN 

A Platystoma-nem egynéhány érdekes alakjáról" czímű előadásában 
ezeknek a legyeknek érdekes életmódját és ivari dimorphismusát 


est tét ne sin Chen Éz ösi ató 


jj 
2 
É 
4 
; 
; 
4 
4 
B. 
E 
d 
B. 
4 
a 


173 


ismertette. A nevezett legyek pollenből és a virágok nektárjából 
élnek. Fejlődésükről keveset tudunk, de valószínű, hogy átalakulásuk 
a földben megy végbe. A föld keleti féltés AE több fajuk él mint 
a nyugatin. 

Választmányi ülés 1916. deczember 16-án. — DR. STREDA 
Rezső elnök megnyitván az ülést, üdvözli a választmány megjelent 
tagjait és az Albániából jó egészségben visszatért titkárt, Csiki ERNŐ- t. 
. — Pénztáros új tagként megválasztásra ajánlja 


(7 


ERZEL ERT Önk BAZI 


§ . BirrERa Gyuza egyetemi tanársegédet — Budapest (I., Krus- 
zú pér-u. 8.), a kit a választmány a társaság rendes tagjává megválaszt. 
ég Pénztáros jelenti, hogy JABLovxowski JózsEF alelnök felajánlotta két 
B dolgozatának. különlenyomatát a tagok részére való szétküldésre és 

javasolja, hogy a választmány köszönetét fejezze ezért ki az alelnök- 
a nek, a mi megtörténik. Pénztáros jelenti továbbá, hogy 400 K érték- 
. — ben jegyzett hadikölcsönt. Tudomásul szolgál. V égül a. januáriusban 


. — tartandó választmányi és közgyülés előkészítése került szóba. 

a ; 51. rendes ülés 1916. deczember 16-án. — DR. STREDA 
"Rezső elnök megnyitván az ülést, a következő beszéddel emlékezik 
A . meg Ő Felsége elhunytáról : 

7 A szenvedést és a gyászt, melyet a sokáig dúló világháború 
E "hozott hazánkra, a közelmúltban fokozta ama mélységes, lesújtó 
. — gyász, mely-a jóságos uralkodónknak, I. FeREsxcz JóZEF Ő császári 
. — és aposfoli királyi felségének elhúnytával szakadt a magyar nemzetre. 
B Szívünk sugalatának teszek eleget, midőn. a legmélyebb tiszte- 


lettel és hálával emlékszem meg nagy uralkodónkról, kinek nemzeti 
kulturánk és a tudomány fejlődése oly sokat köszönhet. Az ő ural- 
B. kodása alatt alakult meg hazánk legtöbb tudományos intézménye 
AZB ; 

ES ezek között a mi Társulatunk is. : 

. —— Szívünk bánata igaz és mély, lelkünk kegy eletének egész me- 
mi 


— Tegével fordul emlékezete felé. Legyen-emléke áldott a jelen és késő 
utókor előtt. Maradjon mindig élő tanulság és felemelő nemes példa- 
. kép mindny ájunk előtt. 

GEN Ez érzésektől megilletődötten s gondolatoktól áthatva nyitom 
5. meg a mai ülésünket. ; 

5 - DR. Kövrzsi GERŐ , Lepkészeti gyüjtési viszonyok a Retyezát- 
sa hegységben" ezímű tanulmányát olvasta fel (megjelenik az 1917. évi 
3 "1—2 füzetben), melyhez CsERwy LaJos és DR. KERTÉSZ ABA szóltak 
hozzá. — JABLosowskIi JózseF bemutat egy pálmát ( Kentia), melyet 
. egy coccida (Cerataphis) lepett el. Áprilistól október elejéig rengeteg 
. — szárnyas tetű volt rajta. Nevezett fajon kívül akadtak még Thrips-ek, 
sa Aspidiotus és Dactylopus.. — TOMALA NÁNDOR a következő bejelentést 
teszi a prioritás megóvása érdekében ,vad selymérek meghonosítá- 
sáról és bemutatja a normális vagyis typikus Dactyoploca MEKLEE BTLR. 


174 


3 d" és 3 ? példányát, melyeket a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándé- 
kozott. Ezt a fajt sikerült neki évi egy nemzedékben a budai, illetőleg 
pilisi hegységben néhány év óta teljesen meghonosítani és a be- 
mutatott példányokat a szabadban összeszedett gubókból kelesztette 
ki több variátóban. Nevezett lepke kiváló ellenálló erőteljes fajnak 
bizonyúlt, ámbár áttelelő petéit több czinegefaj kóborló csapatai rend- 
kívüli módon pusztították. Gubóit is egy élősdi gomba támadja meg. 
Kísérletezett még a következő fajok meghonosításával is: Samid 
Oynihia ab. Walkeri Eepn. évi két generáczióban, melynek hernyóit 
több éven át a viaszkos bőrizzadmánya miatt több Hymenoptera-faj 
(hangyák, darazsak, Bombus-félék) rövid idő alatt kipusztította, de az 
apró hernyókat is elrabolták, úgy hogy sokszor hernyó-pillangó is 
nyom nélkül eltünt. Rhkodinia fugax BTtLR. évi két generáczióban, 
melynek hernyóit legyek ( Tachina, Echinomyia) pusztították el. Actias 
Selene Hüewv. és ab. mandschurica Sran., melyeknek a szabadban való 
tenyésztése évi két generáczióban több éven át teljesen sikerült, de 
meghonosítása az éghajlati viszonyok miatt nem sikerült, azonkívül 
kevés volt a tenyészanyaga is. dntiheraea Pernyi GuáR. évi két gene- 
ráczióban, de nyáron petéit, télen az áttelelő gubóit a harkályok és - 
a czinegék kóborló csapatai olyannyira pusztították, hogy meghono- 
sítása eddig nem sikerült. Ebből is végre teljesen elfogyott a tenyész- 
anyag. Hernyóját a legyek és darazsak és a madarak nagyon bán- 
tották. A verebek az imitt amott elfogott egyes pillangóval nem 
okoztak nagy kárt.: A hernyók. madárcsípéstől szenvedett sérülései 
jól regenerálódtak, a testből kitépett részek rövidesen pótlódtak, a 
sebek nyom nélkül beforradtak. Pusztulását csakis a petéknek és 
kisebb részben a gubóknak a czinegék által való pusztítása okozta. — 
Az érdekes bejelentés kapcsán felmerült eszmecserében vészt vettek : 
DR. HoRvárn Géza és JABLONOWSKI JÓZSEF. 


. ROVARTANI LAPOK" 


XXIII. Band. September—Dezember 1916. — 9—12. Heft. 
5. 120. — E. Csiki: Coleopteren aus Sibirien und der 
Mongolei. — Verf. zaáhlt jene Arten und deren Fundorte auf, die 


Herr Prof. A. ScHucrz anlasslieh einer Reise im Sommer 1913 durch 
sibirien. und in der Mongolei sammelte. Die kleine Ausbeute lieferte 
ausser bemerkenswerten Daten zur Verbreitung emiger Arten, auch 
einige Neuheiten. Die Liste der Arten, sowie die Diagnosen sind im 
ungarischen Text einzusehen. 


s. 128. — Dr. Z. Szilády: Die svystematisehe Stellune 

y 9 5 

der EFlöhe. — Bezüoenehmend aul den Artikel von DR. PowNGRÁCcz : 
o 


Über die systematische Stellung der Puliciden und Neuropteren (siehe 
Jeite 36 und 66 dieses Bandes) aus welchem hervorgeht, dass die 
Puliciden gegenüber KLaPÁLEK in keiner náheren Beziehuneg zu den 
Neuropteren  stehen und dass deren Stellung bei den Dipteren 
(ef. Heymows) aufrecht zu halten ist, — verweist Verf. auf die neueren 
Entdeckungen, , welehe die Klütfte die noch zwischen den Dipteren 
und Puliciden tagen zu überbrücken berufen sind. BRUEs, ENDERLEIN 
und Damn beschrieben solehe Formen, welche als Übergangsstafen 
betrachtet werden können. Hs ist zu erwarten, dass das Studium der 
verborgen lebenden Dipteren noch viele Endeckungen bringen wird, 
welche die Klaárung der Dipteren-Puliciden Verwandtsehaft von Sehritt 
zu Schritt naher bringen wird. 

5. 130. — Gy. Kadocsa:; Die Lebensweise und Bekaám- 
píung des Getreidehahnehens "(Lema melanopus L.) IV. 
(3chluss). — Die Bekampfung kann erfolgen ; a) durch Abfangen der 
Kafer im Frühjahr und b) durch Bespritzen der von Larven befalle- 
nen Stellen. Zur Bespritzung benützte man seit dem Jahve 1892 die 
29/0-ige Lösung von Thanaton, d. h. den hier in Ungarn gewonnenen 
Tabaklaugenextrakt. Solange-der Nikotininhalt des Thanatons 14:59/0 
war, wurde dieses Mittel mit besonders gutem Erfolg angewendet. 
Das jetzt kaufliche Thanaton hat aber nur 4-6"/o Nikotininhalt, 
konnte also in obiger Menge angewendet, seine insektentödtende 
Wirkung nieht zur Geltung bringen. 

Anlásslieh der neueren Versuche bewahrten sich zwischen den 
aüusprobierten Mitteln als Zema-tödtend die folgenden : Nikotinsulfat, 
Thanaton und Klorbarium. Nikotinsulfat und Thanaton wirken am 
besten, wenn die auf 1 HI. Wasser gereechnete Menge dieser Mittel 
250—300 gr. reines Nikotiu enthalt. Vom Nikotinsulfat sind also zwei 
Flaschen (a 133 gr. Nikotin) genügend, vom Thanaton benötigt man 


176 


nach dessen, Nikotininhalt niehr oder weniger Kilogramme. Das Klor- 3 
barium ist in einer 49o-igen Lösung zu benützen. Um ein dauerndes — 
Anhaften des angetroeckneten Klorbariums zu sichern, műüssen der 
fertigen 49/0-igen Lösung noch 49/0o Melasse zugegeben werden. Von 
den drei genannten Mitteln hat das Klorbarium schwachste Wirkung. 
Die mit dem Klorbarium ausgeführten Versuche gaben. nicht überall 
den gewünsehten Erfolg. ű k ; 

S. 144. — X. Dudich: Neuere Beitráge zur Kárésstün a 
von Nagysalló. — Verfasser verötfentlieht ansehliessend an die 
Aufzühlung auf Seite 67 des vorjáhrigen Bandes (1915) diese Zeit- : 
sehrift noch weitere Arten aus der Umgebung von leo ae CEKEESZÉRE 
Bars, Ungarn). ő 

S. 149. — E. Csiki: Samimelausílug in das ene Phal. 
— Verfasser besuchte im Jahre 1915 und 1916 die siebenbürgisehe 
Seite des Bihar-Gebirges und schildert die Sammeltour im Aranyos- 
Thal, wobei verschiedene Höhlen des Gebietes besueht wurden. - 

S. 157. — Dr. E. Pazgsiceky:Vier Wochenim Vratnatal. — 
Verfasser verbrachte im Juli 1916 vier Wochen im Vratmatal (Komi- 
tat Trencsén), welches durch die höchsten Berge des: Komitates (Kis- 
Kriván, Rosudecz) begrenzt wird. Trotzt des vielen Regenwetters 
sammelte Verfasser sehr ausgiebig und konnte 48 für das Komitat 
und 12 für gaoz Ungarn neue Lepidopteren feststellen. Die gesam- 
melten und beobachteten Lepidopteren, Coleopteren, Neuropteren 
und Orthopteren werden aufgezahlt (siehe den betreffenden TTISEB 


rischen Text). 
; Kleine Mitteilungen. 8 ; 
S. 163. — Dr. R. Sireda: Die Lebensverhültnisse des 
Puppenráubers (Calosoma :sycophanta L.) — Verfasser bespricht 
die Lebensverháltnisse dieses nützlieben Kafers nach den Beobacb- 
tungen vorl-A. F. BugRgGEss in den Vereinigten Staaten von Nord- 
amerika und DR. G. Honsre, nachdem -diese bisher mur in allge- 


meinen Zügen bekannt waren. 


: Literatur, j §; 

S. 167—170, — Es werden Arbeiten" von PBRor. El SzEm, 

DR. C. FR. RozwER, H. FRUHSTORFER und der III. Band von SEwmz. 
Die Gross- SOKmelettn ső der Erde (palearktische Noctuiden) und 


Band V. von REITTER s. Fauna Germánica besprochen, 


Vereinsangelegenheiten. 
5. 170—174. —- Bericht über die Ausschussitzungen vom 19. Mai, 
14. Juli, 21. Oktober, 18. November und 16. Dezember, sowie über 
die 48—51. ordentliche Sitzung. In letzteren Sitzungen wurden Jas 
gende Vortráge gehalten : : 


1íTT 


ÁAAsAOtzüo 49. V. 1916. DR. A. PoNGRácz: Das Artkrite- 
. rium der Insekten. — DR. Á. ogy Aphelocheirus aestivalis aus der 
Donau nüchst Budapest. — DR. J. SZABÓ-PATAY : Neuere Beobachtungen 
über die Lebensweise der Jyr mecophila AcerVOTr um. 
49. pitzung, 21. X. 1916. — Gy. KApocsa : Neuere Züechtungen 
( Galleria mellonella, Endrosis lacteella). : 
KÜ ozüne 18. XT 1916." DR 6. HoRyámz; Über den 
— —— Sexualdimorphismus der Hemipteren. — J. GyőgrFrv: Über die in 
Neuguinea. heimischen Arten der Gattung Chalcocybebus. — DR. K. 
Kekgrész : Über einige interessante Formen der Gattung Platysloma. 
51. Sitzung, 16. XII. 1916. — DR. G. KövrzEr: Lepidopterolo- 
gisehe Sammelverhaltnisse im Retyezát-Gebirge. — J. JABLONOWSKI : 
Eine von Cerataphis-Schildlausen befallene Kentia-Palme. — N To- 
MOLA : Über Akklimatisirung auslándischer Seidenspinner. (Es gelang 
; Vortragendem im Ofner, beziehungsweise Piliser-Gebirge Dactyoploca 
; japonica BrcR. seit einigen Jahren zu akklimatisiren. Diese Art ist dort 
nun -sehon zu sammeln und zeigt 3 d, 3 ? welche aus im freien 
vorgefundenen Kokons stammen. Die Einführung anderer Arten wie 
Samia . Cynthia ab. Walkeri, Rhodinia fugax, Actias Selene und ab. 
mandschurica. Antherea Pernyi gelang nicht, da diese in Ameisen." 
Wespen, Hummeln, Spechten und Meisen viele Feinde haben und 
auch die klimatischen Verháltnisse ihnen nicht entsprechen.) 


A Rovartani Lapok 1916. évi XXIII. kötetében 


10 
20. 


p. 


p. 


bevezetett új rovarnevek jegyzéke. 


( Descriptiones novae.) 


Coleoptera. 
Abax parallelepípedus DEs. nec PiLC. éz MITTERP. —  Pilleri 
ÜSIKT mom. mOV 
Anophthalmus Gabrieltae MauLász. —- Hung. or.: Kará- 
csonyfalva. 
Cryplocephalus clavaceus Csixi — Sibiria orient. 
Tuperus (Calomicrus) sibiricus Csixir — Sibiria orient. 
—- — ab. Schultai Csixit — Sibiria orient. 
. Lepidoptera. 
.  Agrotis saucia ab. decolor REBEL. — Croatia: Zengg. 


Celaena matura ab. palttida (BaAwG-HAAs 1. 1.) KEBEL. — 
Croatia : Zengg. 3 5 

Alucita tetradactyla var. meristodactyla (Mx. 1. 1.) REBEL. — 
Croatia: Zengg, Josipdol; Dalmatia: Spalato; Livorno, 
(Corsica ; Asia m.: Brussa. 


[44 


CSIKI ERNŐ : 
MAGYARORSZÁG BOGÁRFAUNAJA. 
Vezérfonal a magyar szent korona országainak területén előforduló bo- 
garak megismerésére. 3 


Megjelent az I. kötet, mely az általános részen kívül a Caraboideákat 

(Cicindelidae, Carabidae, Hygrobiidae, Haliplidae, Dytiscidae, Gyrinidae 

és Rhysodidaej és a II. kötet 1. füzete, mely a Scydmaenidae, Clam- 
bidae és Silphidae (részben) családokat tartalmazza. 


Egy-egy kötet előfizetési ára (szerzőtől megrendelve: Budapest, VIII., 
Nemzeti Múzeum) 10 korona, bolti ára 12 korona. 


:ROVARTANI LAPOK" 


. Régibb évfolyamok, a mig a készlet tart, a következő árban kaphatók : 


JIS SET RE ST SSB a ZEAA egét Re ár, (ellogyotó: 
MS EX 1904 kötétenkint za (LÉT 02 10 korona: 
BTS JOSE LI0S kötetenkmit : zs a 0 korona, 
KGY 1909 X.XIIE 1916. kötetenkint 7. 5.7. . . 8 korona. 


. A Rovartami Lapok szerkesztősége: Budapest, IT,, Rézmál, Bogár-u. 3. 


A földkerekség lepkéit tárgyaló kiváló munka ! 


Die Gross-Schmetterlinge der Erde. 


A. legkiválóbb szakemberek. közremüködése mellett kiadja : 


Prof. Dr. A. Seitz 


Megjelenik körülbelül 600 füzetben vagy 17 kötetben és két részben. 


I. rész: A paláarktikus fauna. 


Megjelent 130 füzetben, melyeknek. ára egyenként 1 márka. 


I. köte! : Nappali lepkék. — 45 füzet vagy: kötve SZESZ ZS BD HAÁUCA 
3 E ES ÁGS RB Szövő-pillék és szender-félék. — 30 füzet vagy kötve 45 5 
TIT : ,  Bagoly:pillék. — 33 füzetvagy köve E BA. 

1 Göyatár íves Araszo!ó-lepkék. — 12 füzet vagy kötver ven sk assist Bé 


II. vész: A külföldi fauna. 


4 


Teljes körülbelül 450 füzetben, melyek ára egyenként 1!1/2 márka. 


Egy-egy kötet befejezése után annak ára 159/0-al emelkedik. 


V-VIII. kötet: Amerikai fauna mintegy 2. 5 GŰ füzet 
TNS NI Indo-ausztráliai fauna mintegy . . . . . . 190 , 
XIII—XVI. , Afrikai-Tauna (mintegys ez zzz Ú SES SSE EKÜ 8. B 


A munkát befejező XVII. kötet az általános részen kivül, a lepkék morfologiáját, biologiai 
viszonyait, földrajzi elterjedését tárgyaló fejezeteket és a pótlásokat fogja tartalmazni. 


Mindkét rész illusztrálására 1100 táblán közölt 45 ezer színes lepkekép szolgál. 
A. munkából eddig teljesen kész az 1—IV. kötet. 
Az V-XVI. kötetekből jözébnu füzet jelent meg, befejezésük a jövő évre várható. 


A SBITZ- féle munka a legterjedelmeseub és Igelattüleláet bi amellett aránylag Tal zok Te 
munka, mely nemcsak muzeumok és könyvtárak, hanem minden gyüjtő bir tokában meg kell 
hogy legyen. Mindenki nagy haszonnal használhatja, lepkéit könnyen fogja meghatározhatni, 


et 


A munka három: német, angol vagy franczia nyelvű szöveggel rendelhető meg akármelyik 
. könyv kereskedés vagy legczélszerűbben egyenesen a kiadótól, a ki a manka előrajzát vala- 
mint mintatáblát szívesen küldi vagy felvilágosítással is szolgál. 


Verlag des Seitz schen Werkes 
(Alfrea Kernen) 


Stuttgart, Postsirasse 7. 


sa 


- 


§ 
i§ 
E 
4 
na 
6 
: 


GÉ GÉ B LES Lá ő andy] a tisalb s 
f - 99 Te 


Zaza tat at ak atléták trák 


1 


kél öttől 


) ela vaala e a 


kn kés éa áérüké s dözésa ássák 
fi 


. ROVARTANI LAPOK 


. HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XXIV. KÖTET. 1917 JANUÁRIUS— —FEBRUÁRIUS. 1—2. FÜZET. 


Mi módon bántja a hassziai légy 
a gabonanövényt ? 
Írta : JABLONOWSKI JÓZSBE. 


Ismert dolog, hogy a hassziai légy tönkre teheti a gabona- 


. növényt (búzát, rozst, árpát) kicsi és megnőtt korában s e kártétel 


határszámra terjedhet, de az egyes növényeken — nem tekintve, 
hogy fiatal korában az egész megtámadott hajtás elszárad, nagy 
korában pedig a szár (a szalmaszál letörik — : valami TÖKÖS 
értem ezalatt valamely szöveti rombolást (rágást, tépdelést), nem 
láthatunk. Noha ez a jelenség általános s habár sok gazda és 
gyakran is veti fel e kérdést, megnyugtató magyarázatát nem talá- 
lom sehol. 

Véleményem szerint a hassziai légy okozta őszi és tavasz- 
végi kártétel, tehát a mikor egyrészt a kis, még meg nem bokro- 
sodott, vagy bokrosodása kezdetén álló, 2—3 levelű növényről s 
másrészt a már szárba szökött s félig teljes hosszúságát elért 
növényrűi vau Szó, egyformau történik és leofujyása miDndget eset-. 
ben azonos. 3 

Tudvalévő dolog, hogy a gabonafélék (az egyszíkű növények) 
hosszúsági növekedése különbözik a kétszikű növények növésétől. 
Az almafa, vagy akár a bab is, akként nő, hogy a már megnőtt rész , 
hegye, hegyső szövetének további osztozódásra alkalmas 
rösze ítenyésztő kúp, rügy), az illető rész hosszúsági irányban sza- 
porodik és szövete, meg alkotórészei szerint akként szerveződik, mint 


. a miként az illető résznek szüksége van, vagy lesz. Ez e növénynek 


ághegyi (acropetalis) növése. 


l A megszokott hesszeni szó helyett a hassziai szót használom 
Az okát a következő számban mondom el s most csak azt jelzem, hogy 
Hesszen (Hessen) tartomány latin neve Hassia, magyar átírásban tehát 
Hasszia. 
Rovartani Lapok, XXIV, 1—2. (1917. III. 89.) 


Nem ilyen a gabonafélék növése: növésük csomóközi (interca.- 
láris).! Ez azt jelenti, hogy a mikor pl. a búza kikelt és jól meg- 
bokrosodott, minden egyes sarja (hajtása)j belsejeben, Közvetlenül a 


gyökér fölött, de takarva a kifejlődött levélhüvelyektől, meg van már . 


9 


az ő teljességében a leendő egész búzanövény. A négy vagy öt 
csomóköze (bütyökköze) véghetetlenül parányi s akként van egy- 
másra és részben egymásba tolva, mint a messzelátó (teleszkopium) 
egymásból kihúzható 4—5 része. A kalász legfelül, de a többi csomó- 
köz legbelső részében van flásd a képsn 4-t). Ha hosszúsági növésre 
kerül a sor, tehát a mikor a búza szalmája nő (a búza , szárba szökik"), 
az egyes csomóköz külön-külön nő és legvígabban a csomóköz 
alsó részében szaporodik. Ezt különösen akkor láthatjuk, a mikor 
a búza szára majdnem teljes hosszúságát elérte. Ilyenkor egy-egy 
ecsomóköz felső, tehát a hozzátartozó levél hüvelyéből kiszabadult 
része, nemcsak szép zöld, de rendes szilárdságú ,is, holott ugyane 
ecsomóköz alsó része, tehát az, mely a levélhüvely belsejében van és 


. még fehéres-sárga, sokszor még annyira puha, hogy ott nemcsak 


könnyen szakad a szár, hanem hogy e rész szövetét újjunk kis nyo- 
másával könnyen szét is mázolhatjuk. E szerint a gabona itt, a csomó- 
köz alsó részében folyó sejtoszlódás és megfelelő részek (edény- 


nyalábok) kialakulása és elrendeződése útján (rostos szövet) nő, — 5 


itt tart a növés leghosszabb ideig és itt szűnik meg legutoljára 15. 
A szárnak (szalmaszálnak) az a része éppen e sajátszerű növése 
folytán igen gyenge s ha levél ölelő (alsó) hüvelyes része nem fogná. 
körül, a szár nemcsak nem állhatna, hanem a kalász Súly alatt, ha 
szeme keményítővel telni kezd, le is roskadna. 

Ha a gabonanemüeknek ezt a növekedését szemünk előtt tartjuk, 
akkor — azt hiszem — a többi könnyű s a hassziai légy lárvájának 
. kártékony munkája egyszerre érthetővé -válik, 

Vegyük előbb az őszi kárt. A hassziai légy akkor fertőzi meg 
pl. a búzát, ha az kikelt és keveset meg is erősödött. A búza sására 
(levelére) tojja egy-két és sokszor több tojását (lásd az A képen 7-t). 
A zablégy (Mayetiola avenae MaRcn.), a mely közeli (rendszertani) 
rokona a hassziai légynek (Mayetiola destructor Say, régebbi neve 


Cecidomyia destrucior SAY), pl. a nálunk nem, de franczia földön ter- . 


mesztett téli zab egy-egy erősebb sarjára még ősszel is 20 és több 
tojást tojhatik. A tojásból kikelő parányi lárva (nyű) a levél színén 
lefeié csúszik (lásd a képen a lefeié mutató nyíi irányái, beszorút 
1 Engedelmet kérek t., botanikus társaimtól, hogy hamarjában nem 
aról ennek a két botanikai fmesterszónak magyar egyenértézesét, fente 
éjezéseket használom, Botanikusok, a kikkel ezeket közöltem, nem szid; 
tak miattuk. 


oo ses za azé atka ával HÓ 


lás ses ús zkt E Tán ésa ra kokáész álta 


] 
ú 
3 
si 
; 


a 


az egymásra szoruló levélhüvelyek közé, a melyeket ilyenkor még 
. a szárhüvély körülvesz. A levélhüvelyek között végre lejut az illető 
sarmakg legaljara. EMI IOLGIODSZÍK ÉS 4 NÜVENYKE Htlétlt zsvúgu, láj- 
láló anyagban nagyon gazdag ősszövetből (meristema) sívás útján 
táplálkozik. Ez a lárva (nyű) eleinte puha és fehér volt, későbben 
annyira megkeményedik, hogy az esetleg növő növény meg nem 


[dd 
TTL MESS LALI VA 


FETT ZZZZZ ZIZI ZT EZT ZZEZZEZT E 


ZTE 


id 
L 


14 Lél - 
; -hüned 


íj 


ZEZZZZZ 
LLAMZA AMS ATTI Z 


az PT MUZZZZZ TT OTAÁS 


ZT TZZZTÉSÉ 


TIZ DIZT TE ZÜTAEZLELE 1444 


c S 
z 
es 


1. kép. — A hassziai légy okozta bántalom a búzában. 
A4.— fiatal és B — öregebb (tavaszi) növény; T — a hassziai légy tojása, 
fé HL — a hassziai légy bábja. 
(Vázlatos magyarázó éredeti rajz.) 


akkor a nyűből már kemény, jobb ellenállású ál-báb lett. Hogy ez 
a báb miként helyeződik el az ilyen őszi, vagy szárbaindulás előtt 
tavaszi sarjba,. azt szintén megláthatjuk a képen. Mielőtt azonban 
bebábozódnék, szívással annyira elgyengíti a sarjat, hogy az elpusztúl. 

Másként boldogúl a hassziai légy lárvája, a mikor a búza már 


szárba indüt Nona agnor ig a legalsó (legkorábbi fojlődésű) levélre 


úg BULUN AL uja un kel 


tojja a tojását, nyűvo már nem juthat a sarj legaljába. Ilyenkor t. 1. . 
a valóban legalsó (őszi növésű) levél legtöbbször már elszáradt. De. 
$2.a nyűvet nem bhántia, A mint a képen B alatt látiuk, a tojás (7) ott. 
is a levél színére került; a kikelő lárva (nyű) a nyíl irányában csúszva, 
az illető levél ölelő részének legaljába kerül s így jut ama csomó- 


a 


41 


köznek is a legalsó részéhez, a mely csomóközt az a levélhüvely 
körülveszi. A nyű ismét elérte czélját, mert most is zsenge, szívásta — 
alkalmas szövethez, illetőleg neki megfelelő táplálékhoz jutott. A mint ; 
azonban a nyű nő és nagyobbodik, ugyanakkor szorítja és nyomo- : 
rítja o csomóköz puha részét s ez emiatt vékony és gyenge marad : 
annál gyengébb, minél több az ilyen helyen a nyű és későbben az 
.ál-báb (lásd HL-t a B jelzésű képen). Ha a szár (szalma) megért, 
itt e vékony, elnyomorodott helyen törik el még a legkisebb szél- 
járáskor is. Egyébiránt sok szár nem törik el és alig gyengül is 
meg, kivált akkor, ha a hassziai légy későn (április végén, május- 
ban) rajzik s a mikor a növény már amúgy is erősebb. Ilyenkor a 
hassziai légy nyűve még szívja ugyan a búzát és mog is gyengíti 
azt, de már nem vehet olyan erőt rajta, hogy az a szívás helyén 
nagyon elnyomorodnék. 

A gabonanemű nővények eme növekedése s a hassziai légy- 
nyűvének rendkívűl síma, szinte ránceztól mentes külseje (szelvényeit 
csak mikroszkópiummal láthatjuk) lehetővé teszik, hogy az megél- 
hessen és a növény szövetének rongálása nélkül belsejébe bejuthas- 
son. A csíkoshátú, a frit- s a fekete búzalégy nyűve már nem bol 
dogúl ugyanolyan könnyen; nekik a megtámadott növény szövetét 
már rágniok és rombolniok kell, ha meg akarnak belőle élni. Így 
ezek mindegyike eljuthat oda, a hová jutni akar, holott a hassziai 


légy nyűve a gabonanemű út ény éljek csak a fennebb vázolt helyére 
juthat el, 


Reitter. bogárgyüjteménye a Magyar 
Nemzeti Múzeumban. 


Irta: Csixr HIRNŐ. 

Halál és pusztulás járja Európát már harmadik esztendeje és 
ennek kísérőjeként a minden téren való :elmaradás, tengődés. Ha- 
sonlókép áll a dolog a tudományos intézetekkel, munkásaiktól nagy- 
részt megfosztva nem fejthetik ki azt a kulturális missziót, a melyre 
hiívatvák és az anyagiak megszorítása folytán fejlődésük és fejlesz- 
tésük is többé-kevésbé megakadt. A míg sok külföldi múzeum kény- 
télen volt a háború folyamán kapuit bezárni, működését úgyszólván 
beszűntetni, addig a Magyar Nemzeti Múzeum minden nehézség elle- 
nére igyekezett rendeltetésének fokozottabb mértékben megfelelni, 
Kapuit nyitva tartotta, így alkalmat nyújtván nemcsak a sok átvonüló 
katonaságnak, hanem a lábadozóknak is, hogy gyüjteményeiben Es 
kást nyerjenek. 

A mig az egyes gyüjtemények fejlődésében a legnagyobb pan- 
gás beálltára számítottunk, éppen ennek ellenkezőjéről számolhatunk 


, 


e a Hi 


be. Közvetlenül a háború kitörése előtt érkezett mog APFELBELK bal- 
káni bogárgyüjteménye, melyet a múzeum vétel útján szerzett. Azt 
hittük, hogy ezzel egy jó időre le is zárhatjuk a növedéknapló nagyobb 
tételeit és tisztán a meglévő anyag feldolgozására leszünk hosszú 
időkre szorítva, a mikor váratlanul HABER Kapczy LaJos magyar- 
raszlaviczai földbirtokos értékes bogárgyüjteményét megmentendő, 
azt múzeumunknak ajándékozta! Ugyancsak a háború okozta hányat- 
tatás közben való pusztulástól megmentendő, ajándékozta nagy bogár- 
gyüjteményét a Nemzeti Múzeumnak KEwpri KáRgoLy, a mikor az 
oroszok újabb offenzívája következtében kénytelen volt galicziai lakó- 
helyét elhagyni. 

Mindkét gyüjtemény nagyban hozzájárult a múzeum bogár- 


gyüjteményének gazdagításához, az első főleg a forró égöv legritkabb 


és legdíszesebb fajaival, utóbbi pedig a horvát és bosnyák fauna 
képviselőivel egészítette ki a gyüjteményt. 

Fzeknek a szép ajándékgyüjteményeknek átvétele után nem is 
reméltük, hogy az 1916. év egy újabb nagy gyüjteménnyel fogja 
Sa dasítani a múzeumot. 

Közvetlenül a háború kitörése előtt jutott tudomásomra, hogy 
Rerrreg Öpös császári tanácsos bogárgyüjleményét magas életkorára 
és aláásott egészségére való tekintettel első sorban valamely közép- 


. eúrópai nagy múzeumban óhajtaná az utókor részére megóva láfhi 


és ezért több múzeumnak is ajánlotta megvételre. A kitört háború 
azonban megakadályozta egy ilyen vásár létrejöttét, a mi másrészt 


aggodalommal töltötte el az ősz tüdóst, különösen azért, mert nagyon 


előnyös megvételi ajánlatai voltak egy párizsi czég és egy észak- 


amerikai múzeum részéről, de daczára az előnyösebb feltételeknek, 


nem szerette volna gyüjteményének feldarabolását vagy hét lakat alá 
helyezését megérni, pedig ha Németország, Ausztria vagy hazánk 
valamelyik nagy, múzeuma meg nem szerzi, a gyüjtemény a háború 
végeztével ökv etetlenül külföldre vándorolt volna. 

Megszerezvén a gyüjteményre vonatkozó közelebbi adatokat, 


. felterjesztésben a Vállás- és Közoktatásügyi Miniszteriumnak aján- 


lottam a felette becses gyüjtemény megszerzését a Magyar Nemzeti 
Múzeum részére. Flőterjesztésom úgy DR. Hogvárn Géza állattári 
osztályigazgató, mint DR. FEséRPATAKY LászLó a Magyar Nemzeti 
Múzeum h. igazgatójától a legmelegebb pártolásban részesíttetvén, 


"DR. Masovszkvy Pán miniszteri tanácsos, a közoktatásügyi minisz- 


terium múzeumi ügyosztálya vezetője felismervén a gyüjteménynek 


. a Nemzeti Múzeum részére való megszerzésének fontosságát, annak 


megvételét ajánlotta DR. JANkovics BÉLA kultuszminiszter úrnak, a 


1 Lásd: Rovartani Lapok. XXII, 1915, p. 45. 


ki a gyüjfemény megvételét nemcsak engedélyezte, hanem a mog- 
vételhez szükséges vételárat is folyósította. 

A Magyar Nemzeti Múzeum így a legragyobb és loggazda- 
gabb palearktikus bogárgyűjtemény birtokába jutott. Azt hiszem, 
felesleges szaktársaimnak erről a gyüjteményről többet els GET, 
tudományos értékéről beszámolni, — :hiszen mindnyájan ismerjük 
azt vagy ismerjük a hírét. Elég, ha REITTER ötven éves szakírói 
munkálkodására, ezernél több szaktanulmányára, monografiájára és 
munkájára emlékeztetünk, melyekkel a világ szakiródalmát gazdagi- 
totta és melyek mindnyájunk kezén forognak, melyek nélkül szak- 
mánkban egy lépést sem. tehetünk. És most a Magyar Nemzeti 
Múzeumban tudjuk azt az óriási gyüjteményt, mely annyi szak-. 
munka alapjáúl szolgált, mely mintegy ezeknek bizonyítója, megerő- 
sítője. Értékét nagyban emeli azonkívűl a benne meglévő rengeteg 
sok typus és cotypus. REITTER maga mintegy nyolcezadfélezer boga- 
rat írt le, ezek typusai legnagyobbrészt gyűjteményében foglalnak 
helyet, de nagy számban vaunak benne mások typusai és cotypusai 
is képviselve. 7 8 

REITTER 1915 nyarán Hzátalattatla meg gyüjteményét. Az ered- 
" mény 29205 faj és 192203 pé dány volt. Fizek ezaládok sza e kö- 
vetkezőkép oszlottak meg : 


Cicindelidae 199 faj 1058. példány 


Carabidae S ZOBOL 23984 § 
"Baliplidae  , Jas, SZZSSEZOTO 8 
Hyerobiidae ÉS SELNZB § IN zselés 
Dytiscidae SETL CA ABB ús 
Gyrinidae 3 SETA gt EZ SO AASANÉ 
Rhysodidae ; ezét ksszlés 1 3 
Paussidae TS TEGB YA 
Staphylinidae 22147: ő 15986 ES 
Pselaphidae 904, 33891 8 
Scydmaácnidae 9104 8 LA LO eöé al 
Silphidae 5994 JOBA GÁ 
Liodidae ADs 890 al 
Clambidae 3 185 ART OL AETR 
Leptinidae jee 0 Vg 
Platypsillidae TS ö b 
Corylophidae Gjtkéj es HAD 
Sphaeriidae Dzz 14 5 
Trichopterygidae., 15 4 GES 661 § 
Hydroscaphidae . ZÓSÉ ő 


Seaphidiidae j 21 


aszt ELBEJE SET SÉ KEEN KöMEK ÖN SÁR ZER a ÉN 
jj 
Histeridae ; 307 faj 2186 példány 
si Hydrophilidae 434. 3990 SM 8) 
; . Cantharidac 993 , 5655 5 a 
."Oleridae  . HL EJ 7 zs] ; zi 
Derodontidae D 15 4 
sze Byturidae szesz 74 5; 
MS EZÜSi Ostomidae. . ; 38, 183 f; 2 
Me ss Sphaeritidae ; (Ves FELA ZONA a 
Nitidulidae  - 391 , 9949 SZ 
KESZ Gucujidae CSEL LS0Z EL28I SzSz 
A : . Cryptophagidae JJ a 1841 
Erotylidae 7 81. öje SS 
Uatopoekbrotidae TZNÜ Sá Ű j. ny SABB 
Phalacridae LEGO Szerk SZÖNOKZES zös 
Thorictidae . . 98 , 115 8 80) 
 Lathridiidae 188 , 1498, ér 
Mycetophagidae SSE TáNHS 2885 ű szi 
Hé ; Sphindidae 9 SET o VS AB AL EKEB 
MS oásdae DOS SA ADÜSS A ő 
$ Colydiidae 149. , 9994 
— ——— .  Endomychidae ser És DO( sz 
ls .. Coccinellidae 410 97683 c 
I  Helodidae DO, . 479 4 
Dryopidac TERE 96 ő 
Georyssidae ; SZEM 645, 5 
. Heteroceridae SÜN EZESeet Dr1 5; 188 
—  Dermestidae ök ÁBA ZETÖLEZ iz OSAN 
. — Nosodendridae 8. 11 Új ASE 
. Byrrhidxe TESSÉK ks AR ahoz sésn TA 
Dascillidae 7 Be BE JESZAR 
és Rhipiceridae 3 ; ÖV SZE 3 SE 
. "— (ebrionidae 55 gk zAg EB : 103 2 FESEZBRE 
Cupedidae 48 VTi 4 88 ezt 
Phylloceridae  . TO 20 9. 8 
Elateridae GES. 610 -, ; — 4447 § ik 
Azéska Cerophytidae HZ ZÉS EK 1 56 
ké : - . Hucnemidae : BE száz esse abba z 78 
és Buprestidae T; DZOSST AT s 3254 hi ús 
. Lymexylonidae jak JAS s s. 
TIETSES Bostrychidae EZ ÁT 2985 jó 1 EEERTRE 
E yetidae GZ. 104, 286 
F Piinidae 1152 7 713 
Be. Anobüdae 154 619 4. 


-o0p 


Üedemeridae 134 faj 858 dog 
Pyihidae ; 32, KEDD JEE St 
Pyrochroidaé 16, 33 
Hylophilidae : LETE Vezöt TO SEL 
Anthicidae PADTENK EEG JO Á2 ak a 
Meloidae éa 2804 kő 
Rhipiphoridae ÖS 103 " 
Mordellidae 152. 1062. s 
Melandryidae 86 , 991 

. Lagriidae TÖés 158 
Alleculidae 308 , 5 2359 
Tenebrionidae 2627 , 15804 5 
Cerambycidae "1291 , TÁSA 
Chrysomelidae A28T 16238 
Lariidae 10 , SSZNZUT ÉS 4 ESZESEGSS 
Anthribidae 65 , 469 s 
Brenthidae DE 3 12 
Curculionidae 4493 ő 32190 ú8 
Ipidae 240 , DAZÓ ás 
Lucanidae 30, 219 7488 
Scarabaeidae 20661 , 11871 5 : 
; Összesen: 29205 faj — 192205 példány . 


Úgy a kultuszminiszter, mint miniszteriuma múzeumi ügyosz- 
tályának vezetője örök emléket állítottak maguknak azzal, hogy lehe - 
tővé tették, hogy ez a becses gyüjtemény a Magyar Nemzeti Múzeumba 
kerüljön. Ezzel nemcsak a Nemzeti Múzeum már eddig is kiváló 
bogárgyüjteményét gyarapították hathatósan, hanem megmentették a 


gyüjtemenyt a tudománynak is; lehetővé tették, hogy a szakemberek- —. 


nek ezentúl is rendelkezésére álljon, hogy azt tanulmányozhassák. 

Mint a Magyar Nemzeti Múzeum bogárgyűjteményének ezidő - 
szerinti gondozója nem mulaszthatom el, hogy e helyen is kifejezzem 
őszinte köszönetemet mindazoknak, a kik lehetővé tették, hogy REITTER 
bogárgyüjteménye nemzeti intézetünkbe került, a hol gyüjteményünk 
hírnevét és becsét van hívatva örezbíténi. 


Lepkészeti gyüjtési. viszonyok a Retyezát- 
hegységben. HAS 
Irta: DR. Kösmszer Gekö. 3 ; : 
Sajnosnak kell jeleznem az olyan állapotot, hogy Magyarország 
egy gyönyörű vidéke és számottevő nevezetes hogységéről, a Retye- 
zát-ról entomologiai szempontból olyan keveset hallunk — legalább 
is belföldön ! 


4 


Ennek nomcsak az az oka, hogy mint félreeső hely, a vérbeli 
entomologusok ritkán keresik fel, hanem az is, hogy ezen a vidéken 
alig ván olyan gyüjtő, a ki rendszeresen foglalkoznék retyezáti gyüj- 
tésekkel. Másfelől az is oka, hogy az ors ágszerte hívatásosan ren- 
dezett gyüjtőkirándulásokban nem látok semmi czéltudatos rendszert. 
Herkulesfürdő és a Tátra vidéke gyüjtőink részéről is freguentált, - 
míg a szegény Retyezát alig lát gyüjtőt s akkor is külföldit. Föld- 
tani szempontból — úgy tudom — az országot rendre járják geolo- 
gusaink vidékenként és terv szerint — igaz hogy ,hívatalból" — hát 
nem lehetne e ezt entomologiailag is megcsinálni ,nem hívatalból" ? 
tülhiszem, hogy ez nem tisztán a jóakaraton múlik, de rajta kell 
lennünk, hogy a jóakaratnak sexítsége is legyen — az lábra kapjon 
s megjelenjen a kevésbé felkutatott vidékeken. 

Podig olyan kulturális. állapot, a mennyi egy esetleg kényes, 
kissé adso énós gyüjtőnek is kell — az a Retyezáton is kicsiben 
meg van. 

Tizenkét éve járom a KRetyezátot s figyelem minden vonatko- 
zásában, érdeklődöm minden entomologiai vonatkozású jelensége 
iránt. Mit sikerült elérnem 12 év alatt? Azt, hogy bosszankodnom 
kellett a miatt, hogy a bécsi múzeum gyüjtője tudott 2 hétig a 
Zenoga-tónál gyüj eni — s tudok róla, hogy a londoni nemzeti mű- 
zeumban a retyezáli egérfauna nagy és talán teljes számban kép- . 
"viselve van ritka állatokkal is — persze angol ember gyüjtötte. Mégis 
azonban valamit elérem már. Elértem azt, hogy 5—6 évvel ezelőtt 
a Retyezát ezy régi ismerőse, egy bogarász, idejött 7rechus vagy 
Anophthalmus okért s nekem volt szerencsém vele megismerkednem. 
Én már akkor jobban ismertem a retyezáti gyüjtőhelyeket s mikor 
erről említést tettem az én bogarász barátomnak, ő nagy készséggel : 
karolta fel közbonjárásomat és útbaigazításomat a jobb gyüjtőhelyek 
bemutatására vonatkozólag. Jön is azóta évenként nem 1—2 hétre, 
de 1—2 hónapra az én bogarászom a Retyezátra és gyüjt szépen 
anyagot, de csak olyant, a mit el tud adni. Én bár ezt is eredmény- 
nek tartom, de sajnos csalódásnak is, mert az én igazi ezélom, hogy 
abból az anyagból a Magyar Nemzeti Múzeum is lásson anyagot — 
azt eddig nem értem el, talán épen csak legközelebb fogom elérni. 

A jég azonban nemcsak így tört meg. 1918 tavaszán sikerült 
Drószeány LászLó festőművésznek a Retyezátot messziről bemutatni, 
majd 1914 ben Scnuűipr pg. úr közbenjárására UsnEnyi Józszr-fel 
együtt én és öcsém egy kis kirándulást tettünk, tisztán gyüjtési czél- 
ból, A kis társaság nálam nélkül 2 hetet töltött a Retyezáton, gyüjtött 
is valamit a múzeumnak s hogy a kirándulás nem járt nagyobb ered- 
ménnyel, annak csak az akkori túlságos esős időjárás volt az oka. 
Annak daczára azonban ScnmIiDT DR. úr már említette nekem, hogy 


9 


10 


, milyen gyönyörűek ezek a retyezáti állatok". Úgy általában tudol 
arról is, hogy PáveL gyüjtött a Retyezát alatt levő egyik völgyben 
s az Hióhegy ében néhány napig ; évekkel ezelőtt Sz1áDpy DR. átment 
a hegységben s talált is ,jó állat"-ot. Ezelőtt kb. 20 évvel BoORDÁN 
Isrván gyüjtött a Retyezáton, többet a Puj vidékén, mely község 
közvetlen a Retyezát előhegysége alatt van. Ez a gyüjtemény a pet- 
rozsényi gimnázium tulajdonában van. Rotyezáti lepkék szép számmal 
vannak Bupa Ápám reai birtokos gyüjteményében, de sajnos, csak 
nagylepkék, ezek azonban nincsenek termőhellyel, idővel megjelöive 
s így a tudományos czélra kevés értékük lehet. Most csak jómagam 
foglalkozom — úgy tudom egyedül — a retyezáti fauna állandó gyüj- 
tésével is s én első sorban apró lepkékre fektetem a fősúlyt. Van is 
már ezekből kis gyüjteményem, de azt egészen meghatároznom nem 
sikerült s így későbbre kell ígérnem az anyag névszerinti felsoro- 
lását, közlését. - 7 
zek után lássuk az öreg Retyezátot, megjegyezvén, hogy n nem- 


csak e sorokkal, hanem személyesen is szívesen szolgálok felvilágo- 


sítással, útbaigazítással annak, a ki oda gyüjteni akar menni. 

A hHetyezát (, hetyezát-hegység" alatt a Petrozsény és a Nagy- 
víz felső folyása közötti hegyecsoportot ke! érteni) előhegységeiben 
is vannak jó gyüjtőhelyek, ezek azonban minden 300 méter tenger- 
feletti hegyvidéken a szokásosak s itt tisztán csak jelezni akarom, 
hogy pl. Pujon Hypopta cacsirum előfordulását BoRDpáAw határozottan 
megállapította. Az előhegység völgyeiben, a bokros, nedves északi 
oldalakon a míkrók és araszolók egész hadát lehet gyüjteni s az 


itten levő hegyi kaszálókon a Jappelán s sok két lehet már- 


találkozni. ö 2 
Válásszunk tehát egy úiyuj útat kirándulásunkra, a melyen 


felmehetünk 2000 méterig, mondjuk a Malomviz— Zlata-tanya— Zenoga- 


tóig, hogy e közben a magas hegység minden regióján áthaladhas- 
sunk. A Retyeézátra legkényelmesebb felmenni Malomvíz községből, 
a hol engedélyt kell kérni a: KexpErrv- uradalom területén való gyüj- 
tésre (készségesen megadja az erdőhivatalt vezető :főerdész). Ounan 
lóháton lehet és kell továbbmonni kb. 5—6 km.-nyire a Nagyvíz 
mellett s ott kezdődik már benn a begység közötti völgyben a jó 
"gyüjtőhely : az "út mellett t. i. kaszálók s azok szélén bükkerdőség 
van, mely alatt a kaszálók vizenyős szélén buja növényzet között a 
mikrók egész légiója tanyázik s csak néhány méterre a virágos 
kaszálókon az Irebiák sokasága repdes. 91 

Wz a jó gyüjtőholy 112—2 km. hosszú, itt egyik érdekes tünetét 
láttam a lepkék előfordulásának, azt t. i., hogy a ,Kroó-vízesés" 
melletti alig pár száz méternyi sziklás úttesten a nap déli óráiban 
állandóan sok Ajtiopa repül, míg azon alúl és felül a nap. ugyanazon 


a 


DO S ÉR ÖL ába száz édes lást h GAS EÁ Sán áz zési 


£ 8 
x a a 
4 . Lé e 4 d: 
Bé Ászok ada zistzátászásstszáüzön keszlet 


11 


óráiban km.-sámra ha látni egyet! Magyarázatát nem tudom, de 
érdekes lenne kideríteni. A Kroó-n felül sok kaszáló van jobb oldalt 
néhány km.-ig s ezeken az a jellemző az anyagra, hogy a síkságon 
gyüjthető állatok a hogyvidéki állatokkal keverten. fordulnak elő. 
Pl. a Pieris napi és rapae mellett dApatura [Iris és JIimenittis popul 
foghatók. 

Az út további részét lóháton érdemes megtenni egészen a 
(781 m. magas) Zlata-tanyáig ; az út melletti sziklákon az Acidalák 
, jó" példányait fogta UJHELnyI. A Zlata-tanya alatt rendszeresen kezelt. 
kaszálókon buja virágos növényzet díszlik, elsőrangú alkalmat adván 
a nappaliak fogására. A Zlata-tanya Malomvíztől 17 km.-nyire van, 
lóháton 3!1/2 óra, de a melyik gyüjtő itt útközben elkésnék a gyüj- 
léssei, az szívesen látott szállást talál a kaszálók mellé épített s nyá- 
ron üres fakunyhókban — sztinákban, a hol eső, vihar ellen eléggé 
védve van, sőt szükségből éjjelezhet is. A Zlata-tanyán már rendes. 
vadászház és munkásbarakkok vannak (erdőkihasználás folyik) s nem- 
csak azért, de mert innen több irányban nyílik völgy, ezt már köz- 
ponti állomásnak nevezhetném, Itton lakást, kiszolgálást s közben- 
járásra szerény kosztot is lehet kapni, de.az élelem fontosabbjait 
tanácsos beszerezni. A tehenészetből tejet, vajat, sajtot mérsékelt 
árban kapm, fehér ágyneműről gondoskodni csak annak kell, a ki 
hosszabb ideig akar ott tartózkodni. § 

A Zlata-tanyáról akár felfelé a Nagyvíz melletti völgybe, akár 
"az alsó , Csóka tető" felé lehet kirándulásokat tenni, illetve olyan 
gyüjtőhelyekre menni, a honnan haza lehet térni, bár a vadászház 
közvetlen szomszédságában levő havasi kaszálókon egész rövid idejé 
sikeres gyüjtéseket is lehet rendezni a legnagyobb kényelemmel. 
Szíves figyelmükbe ajánlom az érdeklődőknek a Telekia speciosa 
specziális kárpáti növényt, a mely itten nagy tömegekben virít, kivált 
az északi nedves helyeken, az erdei tisztásokon helyenként csak ez 
van, gyönyörű sárga virágjaival s nagy leveleivel úgy a nappali 
lepkéknek, mint az éjjelieknek a legkedvenezebb gyülekezési helye, 
a mikróknak kitűnő búvóhelye; alig ismerek már olyan havasi 
. növényt (1600 méterig), a melyen annyi állat megfordulna, mint ezen. 

A vadászbáz széles verandáján lámpánál dús zsákmányt szerez- 
hetünk s a csalétekkel való fogással kerültek üvegbe s ésa így fog- 
. ható Scita szép példányai a ház körül. 

. A Zlata-tanyától a bükkerdőn át út vezet a fenyves regióba, 
melyben jelenleg az út mellett sok nagy és pár éves vágás ván: 
ezek buja növésű virágokkal vannak tele s egyik legközönségesebb 
állatjuk a Mnemosyne. 

Az alsó Csóka tető kb. 1922 méter magas és állandó gyüjtő- 
helyül a leggazdagabbak egyike. MÉ a ki ismeri a magyar havasi 


12 


tisztásokon a nap déli óráiban az állatok élénk nyüzsgését, az itteni 
még jobban elcsodálkozik azon a sietségen, mellyel az állatok ki 
akarják használni a kedvező napsütést. Ezt tisztán ezen tisztás ked- 
vező fekvése magyarázza meg. A lappona itt már közönséges s a 
Mnemosyne egyenesen a hálóba repül, annyi van belőle. j 

Az alsó Csóka tetőtől felfelé az út már tiszta fenyő región 8 
annak vágásain át vezet a felső Csóka tetőhöz, melynek szélein 
már: boróka és futófenyő is él; ezen a tisztáson már kevesebb 
állatot találank; kár, hogy e helyett a gyakori szelek miatt ke- 
vésbé alkalmas gyüjtőhelynek találtam, pedig egyéb feltételei meg 
volnának. ő 

A felső Csóka tetőtől elmaradozik a fenyőregió és már benne 
is vagyunk a fútófenyő-boróka regióban, melynek középső vonalában 
tisztások ritkán vannak s azokért is az úttól elég messze kell letér- 
. nünk, A futófenyő felső határa e hegységben 2100 m. körül van s 
ott már nagyobb tisztásokat találunk; benne kevesebb állattal. talált - 
kozunk, szegényes a növényzete is, főleg a fehér zászpa (Aconitum) 
és a kakukfű virít a nagyobb virágos növényekből. Az első kettőről 
úgy látszik a lepkék is tudják, hogy igen. mérgesek. mert a zászpán 
igen ritkán egy-egy állatot s azt.is nappal, de az Acomtiun-on még! 
soha lepkét nem láttam, — annál többet azonban a kakukfüvön. 


Közbevetve legyen szabad itt megemlítenem, hogy AIGNER a. 


iapponá ról azt írja, hogy az Herkulesfürdőn 1400. m.--ig is előfordul. 
Éu itten megállapítottam, Gye 2000 méternél is-állandóan repül sa 
hetyezáton gyakori. 

A futófenyő felső határánál nagy havasi legelőn visz át útunk 
az , Aradiek"-en (itten fogható az Argyroploce Schulziana) s ezzel aztán 
az erdőfauna meg 18 szűnik s átveszi birodalmát a kő és kő. Egyetlen 
nagyobb virágos növény, az Acomitum napellus L., mely 2000 m. ma- 
gasságban is gyakran található vízerek mellett ; SZBIZSSZOLÉRA kíséri 
Aa vizet csak elvétve nő másutt. 

Fenti 38lSA kek át a felső Csóka tetőtól 2 óra járásnyira lovon a 
festői szép 22 hold terjedelmű , Zenoga-tó"-hoz érünk, hol 1 szobás 
vadászház vár s ebben aug. 1. előtt napokig, sőt hetekig tanyázba- 
tunk, A tó körül legelő van, alig pár bokor korcs futófenyő, virágos 
növény igen kevés, ánnál több kő. E magas regió specziális állatjait 


nem ismerem, néhány innen származó állatom még meghatározásra 


" szorul. Tapasztalataim szerint a nagyobb nappali állatok — pl. Erebia- 
félék — itt csak átvonúlnak egyik völgyből a másikba, vagy a szél 
hajtja őket át; talán ezért találtam s fogtam egy alkalommal 2200 m. 
magasan Aporia Craltaegit-t. 

A Zenoga-tónál már csak tarisznyából élhet a gyüjtő — és ha. 
elég élelmes hozzá — a tóban lévő rengeteg pisztrángból. 


kinn kíasz a ásszadátökskttésé s s áltak ákebllt S 


a 
ada azaz sszznáásdli ikke éslsál ös 


153 


A Zenoga környékén azt.hiszem a bábgyüjtés eredményes lehet, 
4 mennyiben a kövek mellett és alatt sok üres bábtokot találtam. 
3 Mint ezen kérdésekkel összefüggőt, itt kell megemlítenem, hogy 
a jelzett úton és helyeken sehol mészkő nincs, fehér varjúháj sincs, 
tehát az elegáns Apolló pillét sem találjuk. Van a Retyezát-hegysés ben 
mészésoport, a Berhina nevű havas, egészén az oláh határszél mellett, 
Hogy azonban itt látta —-fogta volna valaki — azt nem hallottam 
utánajárásom daczára sem, úgy hogy tehát állat hiányában meg- 
állapítható, hogy a Retyezáton eddig Apollót nem fogtak. 

A fent jelzett útat, kezdetétől végéig, ha nem gyüjtünk, nyáron 
egy nap alatt tehetjük meg. lóháton. Általában a tapasztaltak szerint 
a magas hegységben a legeredményesebb a gyüjtés junius vége és 
augusztus első hetei között, tehát joformán 5-—7 hét, 

Befejezésül legyen szabad megemlítenem, hogy néhol azért 
említeltem meg a legközönségesebb vagy már gyüjtött állatokat, 
e, abból egy. útmutatást, tájékozódást szerezhessen az érdeklődő. 
a lepkefauna iránt. Véleményem szerint kivált a mikrék közül sok 
érdekes és egészen új állatot lehethe gyüjteni a seigyeszttn csak 
egy kis ihtenzíveob fogással. 

Ezek után még csak arra kérem rovarász társaimat, tiszteljék meg 
az öreg Retyezátot megjelenésükkel, mert ezeknek a soroknak is csak az 
lehet a legnagyobb jutalmuk, ha valamennyire fel tudták volna kelteni 
érdeklődésüket a fauna lelkesebb feltárásához és gyüjtéséhez s ha bár- 
mily kevéssé is, de erre tudtam volna irányítani gyüjtőkirándulásaikat. 


: Különfélék. 

Ujabb megfigyelések a kukoriczamoly (Pyrausta nubilalis 
Hb)-ról. — Éppen húsz éve annak, hogy á kukoriczamolyt nagy- 
xiertekű, veszedelmes elszaporodása mialt a itovartani Alomás 
munkakörébe vonta. Az állat életmódjának akkor még sok részleté- 
ben hiányos" ismerete alap án sürgősen készült felhívás a véde- 
kezésre azonban — hazai rossz szokás szerint — úgyszólván pró- 
bálatlanul lomtárba került-s a gazdák nagyobb kényelem okábói 
egyszerűen kimondták, hogy a kukoriczamoly tulajdonképen nem is 
tesz kárt. A háború sok mindent napfényre hozó fergetege azonban - 
a múlt évben ennek a szunnyadó kérdésnek is a fülébe harsogta az 
ébresztőt. Hivatása szerint a Rovartani Állomás is sorompóba szállt 
az ügyért s ennek révén már a múlt évben alkalmam volt a Bács- 
kában több olyan adat szerzésére, a melyek a kukoriczamolyról való 
ismereteink kibővitésére s helyesbítésére szolgálnak s a védekezést 

is biztosabb alapokra fogják helyezni. A sok közül, részben a vizs- 
.  gálat befejezetlensége miatt is, most csupán egyet fogok selőleges 
bejelentésképpen" kiragadni s röviden közölni, 


CL ad 


14 


Az irodalom adatai szerint a pille június-júliusban rajzik. 
Magam július 3-án kerültem először Cservenkára, megfigyeléseim. 
színhelyére s mar AKKOR nemzsegot o § tengeriven a 2—Ii9 mm us 
hernyótömeg, július 10-ike körűl pedig a rajzás teljesen megszűnt. 
Mert azt az egy-két pillét, a mit még ezután is sikerült a trágyába. 
temetett szár hűvösebb fenekéről vagy a csutkarakás mélyéből kipisz- 
kálni,: rajzásnak alig tekinthetjük. A pille tehát nyilván már májusban 
kezd rajzani s nagyrészt júniusban letojott tojásaiból júliusra a her- 
nyók is kibújnak. Mivel pedig július első napjaiban a ezímernek 
még a begye sem látszik, a tojások a tengerinek csak valamelyik más 
részén léhettek elhelyézve. Bár a sok s részben már nagyobbacska 
hernyó láttára kévés reménnyel, erősen hozzáláttam tehát a még 
ismeretlen tojás kereséséhez. Fáradozásomat 5-ére siker koronázta s 
egy tő Jevelén találtam ogy. tojáscsomót s egy egyesével oda- 
ragasztott tojást. Az irodalom biológiai adatai szerint az utóbbiban 
sejtettem az igazit, de július 10-ére mégis az elsőből kelt életre 28 dro 
egészséges kis kukoriczamolyhernyó. Veljes felnevelésük, sajaos nem 
sikerü t, mert az endophag életre teremtett hernyók úgy látszik nagyon 
megsínylették az etetéssel járó gyakori zavarást. Da hozzásegítettek 
annak megismeréséhez, hogy a kukoriczamoly nem a czímerre, ha- 
nem a levélzetre s esetleg szárra tojk még czímerhányás előtt s petéit 
nem egyesével, hanem csomósan helyezi el. A levél szintjéből alig 
kiemelkedő tojáscsomó különben szabad szemmel odaszáradt kemé- 
nyítőcseppre emlékeztet; nagyító alatt azonban széleikkel egymást 
tetőcserép módjára fedő hosszúkás, lapos, szennyes fehér tojásokból 
áll az, s így némileg emlékeztet a szőlőiloneza tojáscsomójára. Gaz- 
dasági szempontból ezt az új tapasztalatot persze csak akkor értékel- 
hetjük érdeme szerint, ha tekintetbe vesszük, hogy a régebbi védeke- 
zés egyik részének alapját éppen a czímeren kezdődő fertőzés képezte. 

BAKkó GÁBOR. 

Lótetű (Gryllotalpa vulgaris Latr.) felnevelése. — Még 1912. évi 
június 29-én kapott a Rovartani állomás Zentáról részben elevenen, 
részben holtan, egy disznóól talajából kiemelt fészekből eredő, néhány 
napos lótetű-porontyokat, melyeket fogságban felnevelni igyekeztünk, 
A nevelő egy nagyobb rovarkeltető láda volt, telve megledetős tele- 
vényes földdel, mibe időszakonkint búzát, árpát, fűmagot, de leg- 
gyakrabban tengerit vetettem és mindenkor földi gilisztát is helyez- 
ám. Időszakonkint -t vár nen rendszeres közökben -—g. a földot 
apróra átkutattam, úgy hogy egyetlen példány lótetű- -poronty sem 
kerülhette el figyelmemet. Először október 22 én vizsgáltam át a 

snevelő"-t, mikor is 32 drh teljesen ép porontvot számláltam meg. . 
1918 januárus 21 ére 29 drb maradt, május 20-ára 23. Visszaholyez- 
tem 20 drb-ot, július 28-ára azonban ebből csak 8 drb maradt elevé- 


í 


ősi ZA 
LEGE sans ál hsz nose áéeze ás aze alol gvde 


SL AOL ás szék sálgae ts 


ET E TTGBE TÉ azt rt , VER EA APT 


. 


7.4 p 4 
IZE sás átl sak sát sk KÉN) nez d ast 


15 


nen. Három nagyobbat és két kisebbet újból visszahelyeztem. Novem- 
ber 11-én, majd 1914 februárius 7 én, valamint június 1-én változatlanul 
megtaláltam az 5 drb porontvot, — 2Ugusztus RU en egyet, SZepter- 
ber 15-én pedig valamennyit mint fejlett rovart. Az 5 drb . fejlett 
lótetvet továbbra is fogságban. tartottam, négy alkalommal ásván 
azokat ki a talajból, teljesen épen találtam, de 1915 június 10-én 
már csak 3 drb ot, egyik élettelen, másik pusztnlófélben lévén. A 
. megmaradt három ép lótetűt teljesen új földbe helyeztem el, július 
28 án még meg voltak, augusztus 7-ére maradt 2, melyeket azután 
szeptember 7-én szintén holtsn találtam meg. A néhány napos 
.porontyból tehát kerek 26 hónap alatt sikerült a teljes 
felnevelés. A kifejlődött rovar fogságban kerek egy évig 
élt, — egész élettartama tehát kerek 38 hónapig tartott. 
Sajnos. hogy a vedlések számáról mit sem közölhetek. Levedlett lárva- 
bőrt egyetlen alkalommal sem találtam, azt időközben mindenkor 
felfalták a porontyok. A nevelő-ládába vetett búzán, árpán, tengerin, 
illetve ann k gyökerén sérüléseket lehetet ugyan tapasztalni, de 
. ezekből aligha. táplálkoztak a lótetű-porontyok és később a kifejlődött 
állatok, ellenben a földi gilisztákat mindenkor tetemesen megapadt 
. számban találtam. ; ő ; BENCzÚR ELEK. 
Mútt 1916. évi tenyészeteimből., (Néhány aprópilletenyész- 
tése.) — A budapesti m. kir. Kertészeti Tanintézet arboretumában 
egy mesterséges sziklacsoportozaton, mely a sziklaílóra főbb kép- 
. viselőit mutatja be, egyebek között két szépen díszlő Cotoneaster 
horizontalis bokor is látható. Múlt évi április 4 én ottjártamkor figyel- 
imeztelett AxgyaL DEzső igazgató e bokrok néhány, akkor már lom- 
bosodó, gallyán pókhálósze: ű fonadékban élő, igen apró, sárgásbarna- 
színű hernyócskákra. Elhatároztam, hogy felnevelésükkel megpróbál- 
kozom. Néhány fertőzött gallyacskát tehát óvátosan levágtam, haza- 
ho:tam és vízzel telt üvegbe helyeztem. A Coloneasler erős bőrszerű 
. levelei továbbra is üdék maradtak, így a tenyésztés sikerét már előre 
is biztosítottnak láttam. Időközönkint, mikor a hernyók a lombozatot 
már lelegeltéz, egy-egy újabb gallyácskát szúrtam a régiek mellé, majd 
mikor később az első báb mutatkozott, hernyós csokromat egy zárt 
tenyésztőszekrénybe állítottam be, ; 
Odahaza láttam csak, hogy az említettoken kívül még másféle 
hernyók is élősködnek a gallyakon. Ezek azonban a gallyak fás 
Tészvi meutén végiígíutó csőszerű szövedésven rejtőzgüdtek 8 innom 
élénk mozgású hernyók voltak. De akadtak kisebb számban veres- 
barnaszírű s fehér szemölesökkel díszített, ugyancsak élénk mozgású 
hernyók is, a melyek néhány szorosan egymáshoz font levélalkotta. 
rejtekben tanyáztak. Megállapíthattam tehát, hogy összesen három 


16 


pillefaj hernyója él a bokrokon s így érthető várakozással néztem a. 


további fejlemények elé. ? 
Az első sorban említett hernyók szövőgetése egyre Ezsmbez 

tiűnőbb lett, végül már az egész csokrot, valóban szép látványt nyúj- 

tóan, bevonták. A fonadék között április 24-én már az első báb volt 


látható, melyből május 9-én az első pille: a Scyihropia erataegella. [.. 


pilléje kelt ki, a melyet június 2-áig még számos pille követett. 


A csövekben élő bársonyfeketeszínű hernyókból május végén. 
keltek ki az első pillék. A meghatározás érdekes meglepetéssel szol- 
$ált, -mert egy meglebetősen ritkának mondott, faunakatalogusunk 


szerint hazánkból eddig csak Fiume környékéről ismert fajt mutatott 
ki, a Gelechia vepreteila Z.-t. A másik fajból ugyancsak május végén 


keltek ki az első pillék; melyek az EZEKET achatana FE. fajhoz tar- . 


tozóknak bizonyultak. 

Úgy ennek, valamint a 5. crataegella nak polyphag természetű 
bernyói a különféle. erdei lombosfákon és bokrokon, valamint gyü- 
mölcsfáinkon gyakortább talalhatók, míg a G. vepretella hernyója és 
énnek életmódja eddigelé még ismeretlen. Úgy erre, valamint az 
előbbi két fajra vonatkozó megfűgyeléseimet egy más alkalommal 
fogom közreadui. s KaApocsa GYULA. 

Védekezés a gabonafutrinka ellen 1866-ban. — Régi köny- 


vekben való kutatás közben a bécsi állattami és növénytani társaság" 


1866. július 4-én tariott ülésének jegyzőkönyve került a kevombe, 
a mely szerint ezen az ülésen néhány gazdasági kártevő rovarról is 


tárgyaltak. Így szóba került a gábonafutrinka (Zabrus tenebrioides: 


GoEzE vagy. Z. gibbus F.) tömeges előfordulása is, sőt az ellene való 


védekezé-re nézve is tettex javaslatokat. G. KÜNSTLER csodálattal 
jegyzi meg, hogy daczára annak, hogy a gabonafutrinka esetében 
veszedeimes kártevőiől van szó, azért. kiadós védekezési eljárással 
senki sem kísérletezett és senki sem próbált ki ilyent, hogy a vesze- 


delmes gabonaellenség pusztításának gátat vessenek. Ismertette a 
bogár életmódját, mely szerint a lárvák a földben 67—1!2 mélyen 
. május vézén bábozódnak ; a bábkamara tojásalakú üreg (bábbölcső), 
melyben a lárva át:lakul. Ebben az időben a bábok nagyon érze- 


kenyek és már a legcsekélyebb zavarás folytán elpusztulnak. A bábok . 
ezen érzékenységét akarja elsősorban irtasukra akként kihasználni, 


hogy az annyira elpusztult vetésráblákon, melyeknek várható szem- 


termése az aratás költségét sem fizetné meg, a még használható vetés 


lekaszálása vagy zölden való feltakarmányozása után, a talajt mélyen 
fél akarja szántani, E muukálat közben a bábok megsérülnének és 
részben elpúsztulnának, másrészt olyan mélyen kerülnének a földbe, 


hogy az életben maradt bábokból kikelő bogár már nem tudna a föld . 
felszínére vergődni, Azonkívül az ilyen területen gabona helyett, 


süt ata öz át zaaáána étlála da .. 


ÉNEMET 


17 


kapásnövényt kellene termeszteni. Ha nem nagy a kár a vetésben, 
a kiszántás helyett elegendő lenne az elpusztult foltok elkülönítése, 
a mivel a vetés meg volna menthető. Ilyen elkülönítő eljárás lenne 
a foltok mély körülárkolása és híg oltott: mésszel való kiöntése. 


. Junius közepétől végéig jelennek meg a kifejlődött bogarak, melyek 


a nappalt hantok, kövek, vagy egyéb hulladék alatt töltik, éjjel 
azonban felmásznak a kalászokra és az érő szemeket pusztítják: 


. Julius elején a bogarak napfényes helyeken párosodás végett csapa- 


tosan verődnek össze, a mikor szedéssel vornának írtandók és pedig 


-éjjel hálóval a vetésről, nappal pedig kövek és rögök alatt. Leg- 


jobban pedig ugy fizetődne ki az eljárás, ha a gazda a szedőknek 
bizonyos számú bogárért bizonyos összeget fizetne ki. Ajánlja mint 
közvetett eljárást az írtásban a hasznos madarak, különösen a varjú- 
félék védelmét. Végül mint nagyon jó védekező eljárást ajánlja a 
vetésforgó megtartását és a jó talajművelést. GYÖRFFY JENŐ. 
A legyek elleni védekezés új módja. — KRovBAuD szerint egy 


köbméter istállótrágyából nyáron 24 óra alatt 19—20.000 légy fejlőd- 


hetik s hogy egy ló ürüléke elegendő arra, hogy juniustól szeptem- 
berig 169—200.000 légynek legyen a tenyésző helye. A legyek 
petéiket csak friss ganéjra rakják le addig, mig erjedni nem kezd. 
Erjedő trágyán már nem találunk légypetéket, mert a keletkező hő 
és az erjedés alkalmával keletkező gázok a petéből kibúvó fiatal 
lárvákra halálosak. RouvBauDp: ezért azt ajánlja, hogy a Íriss ganéjt ne. 
dobjuk, mivnt általánosan szokták, a trágyadomb tetejére, hanem 
ássuk be az erjedő trágyába. Gyakorlatból tudjuk, hogy nyoleczszoros 
mennyiségű trágya a Íriss ganéjt gyorsan felmelegíti, azért azt is 
megtehetjük, hogy a friss ganéjt 20 em. vastag erjedő trágyaréteggel 
takarjuk le. Antiseptikus és lárvaölő szerek tehát, miután az erjedést 


hátráltatják, a legyek fejlődését nem hogy gátolnák, hanem még elő " 
is segítik. DR. KERTÉSZ K. 


A rovargyüjtemények gondozása. — Nagy fáradtsággal össze- 
gyüjtött és nem kisebb türelemmel meghatározott és felállított rovar- 
gyüjteményünket sok ellenség fenyegeti. Ezek ellen sok mindenféle 
szerrel védekezünk. A legbiztosabb védekezési mod azonban az 
marad, hogy jól záró fiókokat használjunk s gyüjteményünkbe ne 
helyezünk olyan rovart, melyet előzőleg alaposan nem dezinficziál- 
tunk. Újabban egyesek egy új szert ajánljanak a gyüjteményre 
káros rovarox távoltartására és dicshimnuszokat zengenek róla. Az új 
szer neve , Globol", melyet a lipcsei , Fritz Schulz jr. Actiengesell- 
sehaft" gyárt és hoz forgalomba. Mi még nem próbáltuk ki, de fel- 
hívjuk reá tagtársaink figyelmét azzal a kéréssel, hogy szerzett 


tapasztalataikat velünk közölni sziveskedjenek. 


DR. KeRrész K. 


18 


ködülóst 


Reitter Edm.: Ein neues Cephennium aus Kroatien . (Coleopt, 
Rundschau. V, 1916, p. 41.) 


Szerző leírja a Zágráb vidékéről származó . Cephenmium Wein- " 


gürtneri nevű új fajt, mely a C. punctithoram (latum var.)-hoz nagyon 
hasonló és annak legközelebbi rokona. CSIL. 


Mi 


L. Oldenberg: Fünf Syrphiden (Dipt.) aus den Alpen und Kar- 
pathen. (Wien. Ent. Zeitg., XXXV, 1916, p. 101— -107.) 


Hazánk Diptera-faunájának kutatása czéljából szerző már nem 
ízben kereste fel Magyarországot. Mindhárom alkalommal heteket 


töltött itt s határtalan buzgalmának gyümölcse gyanánt rendkívül . 
nagy anyagot vitt haza magával. Ebből az anyagból való az ebben 


a dolgozatban leírt két újdonság, a Brachyopa arcuata Pawz.-nék egy 


új varietása, melyet lateralis néven ír le, nem különben a Zelima 


(Xylota) "panmonica nevű új faj, mindkettő Herkulesfürdőről. 
j DR. KERTÉ sz K. 


Dr. Petri Károly: Adatok az ormányos bodza ismeretéhez. 
. (Ünnepi munkálatok a magyar orvosok és természet- 
vizsgálóknak 1914 augusztus 30-ikától szeptember 2-ikáig 


" Nagyszebenben tartandó XXXVII.ik vándorgyűlése alkal- 


mából. Nagyszeben, 1914, p. 1—22.) 


A háború kitörése miatt elhalasztott vándorgyülésre at ; 
szebeni Erdélyi Természettudományi Egyesület egy vaskos kötetet 
adott ki, melyben PEzrki különböző ormányos bogarakról. közli tanul- 


mányait. Így részletesen körülhatárolja a Cleoninik nemzetségét, az 


idetartozó nemek meghatározókulcsát adja, leír két új Tixina-nemet 


(Larinomorphus és Sublarinus) és a HON fajok átnézetét közli. 
: TSÜSIRL 


x 


Dr. F. Pax: Geographische Verbreitung und. Rassenbil-. 


dung des Apollofalters iú den Karpathen), Zeitschr. 


f. wissensch. Insektenbiologie. XI 1915. p.49sgd tsa 


12 Eigüren ) 


Szerző, a ki 1903 óta úgyszólván minden évben a Kárpátok 


valamely más részét látogatta meg, kirándulásai alkalmával nagy 
súlyt fektetett az Apollo-pillék gyüjtésére és megfigyelésére, Mint-. 


hogy az irodalomban, főleg a Kárpátokból származó anyag termő- 
helyeinek felületes vagy általános jelzése miatt, elég nagy a zürs 
zavar, megkisérli az anyag osztályozását, a fajták: és elterjedésük 
megállapítását... Az Apollo-pille a Kárpátokban messze elterjedt, igy 


19 


ismerjük a morvao:Sszági Beszkidekből (a hol Mistek köiül látható, 
erről a vidékről a legismertebb termőhely a Kortuc Stramberg mel- 
lett), a Nyitrai hegységből, melynek legészakibb kifutói a Vágot a 
Sztrecsnói szorosban érik el és a hol a lepke úgy látszik nem ritka ; 
a Sztrecsnói váron közönséges és megbízható gyüjtők szerint Trencsén 
környékén is él. A Chocs-csoportban is előfordúl a lepke, mely Árva- 
váraljáig is leereszkedik. A Tátra területére eshetik néhány közelebb- 
ről meg nem jelölt túróczmegyei termőhely. Az Alacsony Tátrában a 
Popova-hegyet ismeri szerző termőhelyként. A Liptói hegyekben a 
termőhelyek (Tomanova-szoros, Kocsielisko-völgy; Gievont) Zakopane 
körül tömörülnek. A szűkebb értelemben vett Magas Tátrában áz 
Apollo-pille hiányzik, legfeljebb a Zöldtó kifolyása körül található 
egy-egy a Bélai mészhegyekből odaröpködő pille, utóbbiak valamint 
a Piennivek napos kőgörgetegén számos Apollo repül. Az Érez- 
hegységben Beszterczebánya és Selmeczbánya környéke, a Vjepor- 
hegységben a Fabova Hola hegyi rétein kívűl a murányi mésztömb 
említendő, a mely már a Gölnicz-hegységbe vezet át, a hol a lepke 
Rozsnyó környékére szorul. A Branyiszkó-hegységben és a Hernád- 
völgy több pontján talál az Apollo-pille megfelelő .helyet, míg a Tokaj- 
Eperjesi trachit-hegységben annak északi részét részesíti előnyben, 
a Bükkben Hámor vidékét lakja. A Keleti Kárpátokban a tágabb 
értelemben vett Radnai Havasok. (a Czeremosz forrásvidéke Zabie és 
Kuty-nál, Prislop, Tepis, a Gaina Moldva-nál, Kimpolungi hegyek, 
. Valea Colbu Dornánál, Brosteni-Barnar, Radna- Borberek) , a Borgói- 
hegység (Borgóprund, Borgóbesztereze), a Kelemen havas déli völgyei 
és a Gyergyói havasok (Borszék, Tölgyes-völgy : Holló, Pautnópatak, 
Gyergyószentmiklós) " képezik a lepte előfordulási helyeit. A Bihar. 
hegység kolozsmegyei kifutóiban (a Magurán) való előfordulást szerző 
újabban meg nem erősítettnek, a nagyági és brassói előfordulást 
tévesnek, a binyiczai (Hunyad m.) és szászvárosit pedig kétesnek . 
minősíti. ; 8 

A Kárpátok Apolloját többnyire Parnassius Apollo carpathicis 
névvel jelölik, a mi szerző szerint nem helyes. Ő öt fajtát külön- 
böztet meg, ezek közül négy a Nyugati Kárpátokra esik: ezek: 
1. P. Apollo strambergensis SKArA a nyugati Beszkidekből, 2. P. Apollo- 
carpathicus KEB. S KoGENSN. a Tokaj—IEperjesi trachithegysé2bil és (?) 
a Bükk hegységből, 3. P. 4pollo sztvecsnoensis nov. subsp. a Sztrecsnói- 
szorost délről övező hegyoldalak-. és (?) a €Chocs-hegycsoportról, 
4. P. Apollo candidus VeeiryY a Bélai mészalpokból (Barlangliget) 
és (7) a [Liptói alpokból (Hlíoa-nyereg).! A Keleti Kárpátokat 


1 Erről a termőhelyről származó csekély anyag alapján szerző vég- 
leges véleményt nem tud mondani, azért egyelőre ehhoz az alfajhoz sorolja, 


vezet 


20 


a 5 P. Apollo transsylvanicus Scnwerrz. lakja. A  Kárpátokból írták 
még le a forma cohaeréns ScHnuLrz éz forma novarae OBERTH. nevű 


alakokat, ezek azonban nem tekinthetők fajtáknak, hanem csak az 
összes alfajok között esetenként előforduló eltéréseknek. A candidus 


és transsylvanicus ra vonatkozólag megjegyzi szerző, hogy ezek any- 


nyira hasonlóak, hogy kétséges vajjou nem-e színonímek. Az öt fajtát. 


szerző képekben is bemutatja és a legfontosabb pe as T KSS a követ- 


kező átnézetben cCsportositja : 
a. 


TI. — A hímek és nőstények szárnyának alapszíne egyaránt ki- 
mondott sárgás, ? gyenge szürke behintéssel vagy a nélkül. 
A. A c" szárnya megnyúlt, a szélső szegély EYenSGA kerekí- 
tett, ? nagyon világos, majdnem fehér. ; 
P. Apollo strambergensis. 
B. A d szárnya nagyon széles, szélesen kerekített szélső. 
szegélylyel, ? szürke behintésű. 

1. A c" szárnyterjedéke 73—73 mm, a szárnyak alapszíne 
fehér sárgás tünettel, a szárayák szélesek, az elülső 
szárny hátsó szegélye egyenes. — P. Apollo carpathicus. 

2. A d szárnyterjedéke 65—67 mm, a szárnyak alapszíne 
tisztán sárgás, a szárnyak szélesek, az elülső szárny hátsó 
szegélye öblös. P. Apollo sztrecsnoensis. 

II. A szárnyak alapszíne a hímeken tiszta fehér vagy majd- 
nem tiszta fehér, a ? melanisztikus, nagyon éles rajzolattal. 
. a. A hímek szárnyának alapszíne tiszta fehér, a szárnyak 

. többnyire szélesek, kerekítettek ; ? átlagosan T4 mm. 

P. Apollo candidus. 
B. A hímek szárnyának alapszíne majdnem tiszta fehér, a 

szárnyak mindig megnyúltak; ? átlagosan 80 mm. 

P. Apollo TÍTMSSZ AKT 


A mi az egyes fajták rokonsági viszonyát illeti, a sírambei gensis 


a P. Apollo albus-hoz kapcsolódik, a széles- és Körekeznttj a cagr-. 


pathicus és szélső alakja a szirecsnoensis más alfajhoz nem mutat 
semmiféle vonatkozást, a candidus és a transsylvanicus pedig a Keleti 


Alpokban előforduló Brittingeri-hez fűzhető. OSIKT 


x 


I Fntomologísehes Jahbruch 26. Jahrgang. Kalender für alle Insekten- 
sammler auf das Jahr 1917. Herausgegeben von DR. OSKAR 
KRANCHEK. Mit 1 Tafel und Oringinal- Abbildungen im Text 


und Inseraten- Anhang. Leipzig 1917, FRANKENSTEN £ WAG- " 


NER (Lange Strasse 14). — Ára 1.80 "márka. 


21 


Daczára a mai nehéz időknek, melyek úgy a könyvkereske- 
delmet, mint a könyvnyomtatást sem kímélik meg, előttünk fekszik 
a rovartani évkönyv legújabb 26. kötete, mely az előbbi köteteknek 
méltó párja. Kiállítása és tartalma egyaránt jó, összeállítása a szer- 
kesztő dícséretére válik. A naptári részt havi útmutatás a lepkék és 
hernyók gyüjtésére egészíti ki. A rovartani czikkek közül jutott min- 
den rendnek, úgy hogy mindenki fog a kötetben olyast találni, a mi 
érdeklődésére számot tarthat. Eltekintve a sok apró közleménytől, a 
következő nagyobb czikkek jelentek meg ebben a kötetben : ENSLIN: 
Rovargyüjtés télen; Ranm: Gyüjtőkirándulás a Laachi tóhoz ; Wüsr: 
Gyüjtőfogások ; Logvav : Gyüjtőutazások ; GILLMER : Anhalt szender- 
féléi; BANDERMANN: A halálfejes pille-kérdés rejtélyei ; Baurk : Két Né- 
métországra új aprólepke ; RrivaRrz : Néhány érdekes gyüjtőeredmény 
Aachen és vidékéről; WRaAparscn: A esűr talajának bogarai; DoRxx : 
Háborús ősz és tél Flandriában ; Ranm : Bogarászati dolgok a mün- 
steri föld -erdős hegyeiből; KoxsregR: Blombergi gyüjtőbeszámoló:. 
1913/14-ről;  Darta-ToRRx: Tirol legyeinek rendszeres jegyzéke ; 
. TRAUuTMAaNN : Gyüjrőkiránduúlás Közép-Frankenben ; ZACHER : A német . 
egyenesszárnyúak ismeretéhez; REIcHERT: Fülbemászók; ENSLIN : 
" Valami a tetvekről; KRawcHER: Fontosabb megjelent rovartani mű- 
j KEZET SCHIRMER: Kis mese méhekről és tanulságos mese dongók- 


ról; Wüsr: Érdekes megfigyelés. — A felsorolt czikkek czímei is 
már mutatják mennyi érdekeset talál az OLYASÓ az olcsó kis köny- 
veeskében. SAVE 5 CÖSIKT. 


Szépligeti, F.: Ichneumoniden aus der Sammlung des Unga- 
risehen National-Museums. II. (Ann. hist.-nat. Mus. 
Nat. Hung. XIV, 1916, p. 225—380). 


A Magyar Hymenopterologia nagy kárára korán elhúnyt szerző 
ebben az utolsó tanulmányában sok külföldi faj mellett faunánkból 
valókat is ír le. Ezek : Xylophrurus meridionalis (Spalato), Acrortcnus 
cingulatus (Dalmáczia: Budua), Cryptus antennalis (Budapest), Cr. albo- 
seutellaris (Budapest), Cr. alboannulatus-(Magyarország), Cr. carpathicus 
(Alsó Tátrafüred), Cr. facialis (Buccari, Novi), Goniocrypius punctatus 
. (Pilis-Marót), Pterocryptus (n. g.) niger (Budapest), Paracryptus (n. g.) 
hungariéus (Budapest), Hoplocryptus caudatus (Pilis-Marót, Kalocsa): 
Gambrus bicolor (Kolozsvár), G. tegularis (Budapest), G. temporalis 
(Budapest), G. nigrifemur (Budapest, Pilis-Marót, Szomotor, Erdőalja, 
Déva), G. coxalis (Budapest), G. guadraius (Kis-Pöse), G. pseudoeryptus 
(Pápa), Neomesostenus miger (Resicza), Stenarella (n. g.) hungarica (Gere- 
bencz), Mesostenus intermedius (Kis-Pöse), Pseudonemerttis major (Buda- " 
pest), Ps. minor (Budapest), Neptesta hungarica (Budapest, Déva), 
Canidia. transsylvanica (Szováta), C. temporalis (Budapest), Casinarta 


22 


compressa (Budapest, Oravicza) €. carpathica (Alsó-Tátrafü" ed), Tin- 
nerium caudatum (Budapest), L. brevicaudis (Pápa), Nemeritis tibialis 
(Budapest), N. elegans (Budapest, Peszér), N. angitiaeformis (Buda- 
pest), Phobocampe albitarsis (Pilis- Marót), Ph. luciuosa (Budafók, Sziget- 
Csép), gonolypus minor (Budapest), G. intermedius (Budapest), G. major 
(Budapest), Omergus hungaricus (Budapest), 0. temporalis (Budapest), 
0. major (Budapest), caudatus (Budápest, Szováta), 0. xranthocarpus 
(Budapest), 0. complelus (Buúdakesz), 0. semirufus (Diecsőszentmárton), 
0. dubiosus (Budapest, Pilis- Marót), 0. curticaudis (Borosznó, Ujbányaj, 
0. nigrifemur (Budapest, Pilis-Marót), 0. signatus (Budapest), 0. punc- 


tuláatus (Budapest), 0. bicingulatus : (Bihar m.), 0. brevicornis (Buda- : 


pes0), Olesicampe lucida (Budspest), Angitia variegata (Budapest), 
A. pseudocombinata (Budapes"), 4. major (Budafok), A. gigantea (Buda- 
pest), A. pusilla (Budapest, Alsó-Tátrafüred), 4. antennalis (Budapest), 
Á. transversalis (Pápa), Amilastus persimilis (Budapest), A. pulcher: 
(Budapest), 4. curvicaudis (Budapest), Holocremnús facialis (Alsó-Tátra- 
füred). Ezeken kívül számos ismert faj magyarországi termőhelyét 
sorolja fel és az egyes nemek fajainak meghatározó kúlcsát is adja. 
j; nő : ÜSIRI. 


Horváth, Dr. G.: Species palaearcticae generis Melanoco- 


ryphus. (Ann. hist.-nat. Mus. Nat. Hung. XIV, 1916, p. 458). 


Ennek a poloska-nemnek paláarktikus fajainak meghatározó- . 


kulcsa és fajainak leírása. A tárgyaltak közül faunánkban előfordul- 
. nak: M. ulbomaculatus GorzE, Tristami DGL. k Scorr és superbus PoLc. 


k ÖSIKT. 


Apfelbeck, Viktor: Zur Kenntnis der Gattung Sphaerosoma 


Leach. (Col.) Revison der Arten von der Balkanhalb- 


ipsel. (Ann. hist-nat. Mus. Nat. Hu g. XIV, 1916, p.. 


471—500, mit 17 Textfig.) 
Szerző a Balkán-félsziget Sphaerosoma-fajait tette tanulmány 
tárgyává, foglalkozik azok földrajzi elterjedésével és megállapítja 
ezek kapcsán, hogy a 19 faj közül 12 a Balkán-félsziget, 4 a Balkán- 


félsziget és a Kárpátok, 1 a Balkán-félsziget és a déli Mészalpok. 


és 2 Közép Európára jellemző. Foglalkozik a fajok körülhatárolásá- 
nak kerdésével a csápok szerkezete, a testalak, a felület szőrözete és. 
skulpturája, a nagyság és színeződése alápján, megállapítjáú a másod: 
lagos nemi különbségeket és részletesermismerteti a hímivarszervet. 
A fajok meghatározó kulcsát a hímek és. nőstények részére külön- 
" külön adja, majd ismerteti az egyes fajokat és leírja az új Sph. Ram- 
bouseki (Kapaonik) és Leonhardi (Macedonia: Athos-hegy) fajokat. 
x .. CSIKI. 


Esz si 
sz etszáttt 


23 
. Horváth, Dr. G.: Micronectaedüuaenovaeex Hungaria. (Ann. . 
hist.-nat. Mus. Nat. Hung. XIV, 1916, p. 501—503.) 

A Micronecta nanula (Kis Balaton) és episcopalis (Püspökfürdő) 
új fajok leírása, melyekkel faunánk Micronecta-fajainak száma kilenczre 
emelkedett (mindezek termőhelyeikkel felsoroltatnak). ÜSIKI. 

x 


Obenberger, J.: Studien über paláarktisehe Buprestiden. 

I. Teil. (Wien. Ent. Zeitg. XXXV, 1916, p. 235—278, fig. 1). 

Szerző számos díszbogarat ír le, melyek közül faunánkból valók 

a következők: Sphenoptera  ( Chilostetha) irebinjensis (Herczegovina : 

Trebinje), Buprcstis aurulenta ab. Zoufali (Bosznia : Majevica), Coroebus 

undatus ab. coeruleotincius (Herczegovina : Bisina), Agrilus aurichalceus 

var. alutaceus (Déloroszország, Szlavonország: Vinkovce), Agrilus 
croaticus var. illyricus (Triest ; Dél-Magyarország). CSIKI. 

xx 


Reitter, Edm.: Colepterologiseltie Noutizen. (Wien. Ent. Zeitsehr. 
XXXV, 1916, p. 294). : 

Ezekben a jegyzetekben szerző felemlíti, hogy az Isztriából 
leírt Octavius iransadriaticus BnReirr Zágráb környékén is előfordul 
(WEINGÁRTNER gyüjtése), Anophithalmus Wasiceki Fzzmrscnm. (Herczego- 
vina : Grab) csak az 4 Hilfi REirr. egy alakja és a Lovcen és a 
Krivosie (Knezlas) egy-egy barlangjában is előfordul és leírja Magyar- 
országból (Kurny DR. gyüjtése) a Lyita vesicatoria var. costatella-t, 
melynél a két hosszanti ér a szárnyfedők korongjának belső részén 
finom borda alakjában emelkedik ki. : CSIKI. : 

z hk 
Reitter Edm.: Anophthalmus speluncarius n. sp. (Wien. Ent. 
Zeitg" XXXV, 1916, p. 297—298). 

Ez az új Anophthalmus a Kremeni melletti Ruga pecina bar- 
langbói (Herczegovina) vaó a melyben egyetlen ? példányát 
WEIRATHER gyüjtötte. ; ; CSIKI. s 

: §k 
Ljungdakl, David: Nagra lepidopterologiska anteckningar 
oeh puppbeskrivningar samt en del parasitste- 
kelfynd  (Entomologisk. Tidskrift. Uppsala. XXXVII, 
1916, p. 70—94). 


kz a dolgozat ugyan semmi összefüggésben nincs a hazai 
faunával, legfeljebb annyiban, hogy néhány nálunk is előforduló 
lepkével is foglalkozik, mindazonáltal felemlítem e helyen, hogy 
érdeklődő lepkésztársaim figyelmét erre felhívjam. A mikor manap- 
ság a lepkészek legnagyobb részének irodalmi működése úgyszolván 
a lehetetlenségig felvitt aberatió keresésben és elkeresztelésben merül 


24 


ki, jóleső megelégedettség vesz az olvasón részt, ha a szerzőnek ezt a 
fánultsánat lapozgatja. Északi entomologus-társaink, lehet, hogy az 


ottani viszonyokból kifolyólag, nagyon sokat foglalkoztak a rovarok : 
fejlődési viszonyainak Kik utul sával. Gondoljunk csak pl. SCHIÖDTE" 
kitünő lárva- és nympha-leírásaira. LJIUNGDAHL is hasonló megfigye- 


lésekkel gazdagítja a tudományt, ugyanis számos lepke bábját írja 
le és jó rajzokban mutatja be az azok közötti különbségeket. Milyen 
óriási különbségeket mutatnak fel e rajzok alapján nemcsak az egyes 
fajok és nemek, hanem egy és ugyanazon faj hímjei és nőstényei 18. 
Hasonló kutatások folytatását ajánijuk különösen azon lepkészeink- 
nek, kiknek pl. hivatalos elfoglaltságuk nem engedi meg a rendszeres 
gyüjtést és így inkább a tenyésztésre vannak utalva, a mivel bizony 
gyüjteményük gyarapítása is lassan halad előre. Milyen szép ered- 
ményeket érhetnénk azonban el, ha a rendelkezésre álló sok bábot 
tüzetes vizsgálatnak vetnék alá és megtánítanának a mi lepkéinok 
bábjainak felismerésére. ; : . CSIKT. 


Társulati ügyek. 
A Magyar Entomologiai Társaság ülései. . 


Választmányi ülés 1917 januárius 18-án. Miután altök "Az 
ülést megnyitja, a választmány a közgyűlés napjáúl f. évi februárius 


17-ét tűzte ki és előkészítette annak tárgyait. Tilkár felolvassa TOMALA — 


NÁNDOR indítványát az alapszabályok némely pontjának megváltoz- 
tatása ügyében. A választmány ezeknek a közgyülés elé való terjesz- 
tését elhatározza. Pénztáros jelentést tesz a pénztár 1916. évi állapo- 
táról, végül új alapító tagúl a Kolozsvári (Heinrich József) ásvány- és 
gyógyszappangyár r.-t.-ot és rendes tagúl DR. Fényes DEzső nemzeti- 
múzeumi . segédőrt ajánlja megválasztásra, a kik megválasztatnak. 

52. rendes ülés I917 januárius 18-án. — DR. SzABÓ-PATAY 
Józser bemutatja a külföldről behurezolt Tetramortum guineense F. 
nevű hangyát, mely a budapesti állatkert pálmahízábai nagyban 
elszaporodott. Az előadáshoz hozzászólt JABLONOWSKI JÓZSEF. — 
DR. Powcgácz Sáwspog a rovarok tetszhalálának kérdéséről tartott 
előadást, arról a kérdésről, melyet még máig sem sikerűlt tisztázni. 
A búvárok a tetszhalál jelenségét helytelenül itélik meg, mert a halál- 
szíulelés jelenségével azonosítják. Pedig az élettani okokból eredő 
tetszhalál, mely merevgöresszerű tünetekkel jár, aránylag ritkán 
fordul elő, ellenben a legtöbb rovar mozdulatlanságával a halált 
öntudatosan színleli, hogy ez által ellenségét megtévessze. Minthogy 
ez a rovaroknál a görcsös megmerevedésnek a nyomával sem jár, 
nyilvánvaló, hogy ez esetekben nem tetszhalálról, hanem magasabb 
intelligencziára valló halálszínlelésról beszélhetünk. Az érdekes elő- 


sz téálói er 93 


adás élénk eszmecserét váltott ki, a melyben. De. HonRvárH Gúza, 
Csiki ERNő, DR. KERTÉSZ ABA, Bakó GáBoR és HaJóss JózseEr vettek 
részt. Az ülést DR. KwRrÉsz KÁLMÁN előadása fejezte be, melyben 
biologiai megfigyelései közül a hátonúszó vízipoloska (Notonecia glauca) 
megfigyelt életmódját ismertette. 7 


A Magyar Entomologiai Társaság tagjai- 
nak névsora az 1917. év elején. 
-(Az alapítványt tett tagok neve kövér nyomással emeltetett ki.) 


Adonyi Takavékpénztár r.-t. — Adony. 

Aujeszky Aladár dr., főisk. tanár — Budapest (VIII, Baross-u. 55). 

Bakó Gábor, a m. kir. Rovartani Állomás adjunktusa — Buda- 
pest (II., Kitaibel Pál-u. 1). Í 

Bartha Viktor, százados — Budapest (I., Naphegy-u. 20). 

Becker Tivadar, ny. építőtanácsos — Liegnitz ( Weissenburgerstr. 3). 

Benczur Elek, a m. kir. Rovartani Állomás adjunktusa — Buda- 
pest (II., Kitaibel Pál-u. 1). 

Biró Lajos, tb. nemzeti múzeumi őr — Budapest (VIII., Magy. 
Nemzeti Múzeum). : 

Bitllera Gyula, egyetemi tanársegéd — Budapest (I., Kruspér u. 
SA 32) 

Boczkó János, magánzó — Budapest (II., Áldás-u. 18). 

Bodnár Bertalan, főgimn. tanár — Hódmezővásárhely (Oroszlán-u.) 

Boga Lajos, múzeumi őrsegéd — Kolozsvár (Egyetemi állattani 
intézet). 

Bokor Elemér, főhadnagy — Esztergom. 

Bolkay István dr., paedagogiumi asszisztens — Budapest ((., 
Győri-út 13). 3 ; 

Tt Buchard-Bélaváry Konrád, magánzó (meghalt (1916-ban). 

. Cerva Frigyes. állatkerti tisztviselő — Budapest (V., Dráva-u. 

ÜZE 21); 

Cserny Lajos, honv. ezredes — Budapest (I., Krisztina-körút 53). 

Csiki Ernő, nemz. múzeumi igazgatóőr — Budapest II., Bogár- 
. utca 3). 
Csiki Ernőné — Budapest (IL, Bogár-u. 3). 
Czeglédi Hengermalom r.-t. — Czegléd. i 
Degen Árpád dr., a m. kir. Vetőmagvizsgáló Állomás igaz- 
. gatója — Budapest (VI., Városligeti-fasor 20b). ; 
Deubel Frigyes, gyáros — Brassó (Vár-u.). 
Diener Húgó, igazgató — Budapest (I, Fehérvári-út 37). 
Diószeghy László, festőművész — Borosjenő (Aradmegye). 
Dudich Endre, tanárjelölt — Nagysalló (Barsmegye). 


id. Entz Géza dr., udv. tanácsos, egyetemi tanár — Hudaébt 
(VIII., Tisza Kálmán- b: 10). 

ifj. Entz Géza dr., tanár — Budapest (VIII., Tisza Kálnán tér10 ) 

Erőss Lajos dr , TERET tanár — Büdapást VIII. Rákóczi út 53). 

Fábry Alfréd, mérnök — Budapest (1I., Szláá a Dezső-tér 1). 

Fehér Jenő, székesfőv. tanár — Budapest (II., Retek u. 67; II. e.) 

Fejérváry Géza Gyula báró, nemz. múzeumi gyakornok — Buda- 
pest (I., Döbrentei-u. 6.) 


Fekete Győző, igazgató — Szaloncza (Trencsénmegye). 
Fényes Dezső dr./ nemz. múztumi segédőr — Budapest. EVE, 
M. Nemz. Múzeum). / 


Fodor János dr., TOGOTVOS — Budapest (IV., Koronaherezeg u. 16 ) 


Hodovr Jenő dr., orvos Budapest (ÍV., Koronaherczeg- u. 16.) 
- ifj. Friedrich nák tisztviselő — Maglód (Pest m.) 

Gammel Alajos, a székesfőv. taneszközműhely igazgatója — 
Budapest (VIII, Sárdor főherczeg-u. 8). j 5 ; 

Gergely István, földmívesisk. kertésztanító — Algyógy (Hunyad m. 9 

Gerger János Rezső, az oszt.-magy. Bank tisztviselője — Buda- 
past (II, Fő-uteza 49). 

Gergyer János Rezsőné — Budapest (II., Fő-utcza 49). 


Goics András, Ganz:gyári tisztviselő — CSIHSSBBÉS (Hegy- 


sor-u. 7). 

Gorká Sándor dr. , egyetemi m. tanár — Budapóst (VETT, Esz- 
terházy: u. 16. ; 

Gölz István dr., főgimn. tanár — Rozsnyó. 


Gurányi Tstúáa, erdőtanácsos — Budapest ég Logody- utcza. : 


49, 1. 10). ; 

Győrffy Tenő, a m. kir. Rovartani Állomás asszisztense — Buda- 
pest (II, Kitaibel Pál-u. 1). 

Győrffy Jenőné Horváth Paula — Bidajbet (II., Lövőház u. 20.) 

Györgyey Tllés, földbirtokos — Tápiógyörgye. 

Haimbach János, műszerész — Budapest ((VIII., Nap-u. 18, ÜL. 13.) 

Hajóss József, banktsztelelő — Budapest (II.; Toldy Ferenez- 
utcza 66). ; 

Hankó Béla dr., egyetemi tanársegéd — Budapest ( VIII., Mehmed 
szultán-út 4). ű ; 

Hevczog József, gyógyszerész — Versecz. 

Hermann Ferencz, földbirtokos — Bácstóváros. 

Horváth Géza dr., udv. tanácsos, nemzeti múzeumi osztály- 
igazgató — Budapest (VIII., M. Nemz. HEGLÉLGET 

Horváth Gézá-né. — Budapest (VIII., Népszinház-u. 25). 

Horválh Károly, szanatoriumi igazgató — Budapest ts Város- 
major- u. 68). 


s hg 


2 7 BTS ER] Az zgg Yv: BEST See] sosa klet skála t telt új p. E KEGB SET gyi) 120 He) 
z ánsnázt SE e ulsz ír zsak ea adot ao aa lásálté Ez he daN álta a béé sál sra ööesálséáse zs ász ls tá ástláltétá 


: e; Y T 
LEZSE TE ENO N E RT E ROTT ETTÉN ME 
mm 2 hált átt al SON elt e 


27 


ifj. Hrabák Viktor, műszaki tisztviselő — Budapest (VIII., Losy 
 Imre- u. 3). S 
Hunnia gőzmalom r. t. — (Baranya m.) 
Hültl Hümér dr., egyetemi rk. tanár — Budapest (IV., Ferenez 
József rakpart 23). - 
Jablonowski József, a m. kir. Rovartani Állomás igazgatója — 
Budapest (II., Kitaibel Pál-u. 1). 
Kadocsa Gyula, a m. kir. Rovartani Állomás adjunktusa — 
. Budapest (II, Kitaibel Pál-u. 1). 
3 Károlyi Gyuláné grófnő, sz. Károlyi Melinda — Mácsa (Arad m.) 
Kauffmann Ernő dr., orsos — Pécs (Bástya-u. 4). 
Kendi Károly, gyárigazgató — Turka (Galiczia). 
Kertész Aba dr., udvari orvos — Budapest (I., Apród u. 5). 
Kertész Abá-né — Budapest (I., Apród-u. 5). 
Kertész Emma — Budapest (II., Csalogány-u. 51) 
Kertész Kálmán dr., nemz. múzeumi igazgatóőr — Budapest 
" (VIII. M. Nemz. Múzeum). 
i Kertész Kálmán-né — Budapest (II., Csalogány-u. 51). 
ifj. Kleist Gyula — Hadad (Szilágy, m.) 
Király Kálmán, máv. tisztviselő — Torbágy. 
Z. Kiss Endre, járási tisztiorvos — Betblen (Szolnok- Dob ska m.) 
Kolozsvári (Heinrich József) ássány- és gyógyszappangyár 
. t. — Kolozsvár. 
Kovács Üdön, magánzó — Nagymaros (Hont hi) 
Kováts Ede, ny. székesfőv. tanító — Rákoskeresztúr (Zsófia- telep). 
Köntzei Gerő dr., járási tisztiorvos — Hátszeg (Hunyad m.) 
Laczó József, takarékpénztári tisztviselő — Trencsén (Sétatér-u.) 
Langhoffer Ágost dr., egyetemi tanár — Zágráb (Demeter u. 1). 
barsi Leidenfrost Ernő, földbirtokos —" Sissó (Nyitra m.) 
Leidenfrost Gyula, székesfőv. tanár — Budapest (IX., Bo- 
ráros- tér 1). 
Lejtényi Sándor, főgimn. tanár — Arad (Liczeum). 
Lendl Adolf si állatkerti igazgató — Budapest (VI., Állatkert). 
Lenz Ferencz, magánzó — Budapest (I, Városmajor-u. 68). 
Lintia Dénes, múzeumi őr — Temesvár (Korona-u. 323). 
Mallász József, pü. számvizsgáló — Déva. 
Mihok Ernő dr., miniszt. fogalmazó— Budapest ((I., Tölgyfa-u.14). 
Mihók Ottó, KENE LSE tisztviselő — Budapest (I., Mészáros- 
utcza 32). 5 
Mischinger Miklós, 
; f Mocsáry Sándor, kak. tan., múzeumi osztályigazgató (meg- 
halt 1915-ben). 
Móczár Miklós, tanítóképezdei tanár — Kassa. 


ve z e 


SESEE József, számtanácsos — Csillaghegy (Fő-utoza 9). 
. Le Moult. entomologus — Páris. 

ae Lajos, tanárjelölt — Budapest. 

Nagy Ignácz, műszaki tanácsos — KT MINE Váczi- -u. 66). 

Nagymaros — Visegrádi Takarékpénztár r. t. — Nagymaros. 

Nemzeti Kaszinó — Budapest (ÍV., Kossuth Lajos-u. 5). 

Pagamettt Humnler Gusztáv, entomologus — Vöslau(Alsó- A usztria). 

Pazsiczky Jenő dr., pü. titlkár — Trencsén. 

Pell Mária dr., tanára — Budapest (III., Újlaki rakpart 30). 

Piltich Ferencz, gyógyszerész — Simontornya (Tolna m.) 

Piso Kornél, ny. erdőtanácsos. — Budapest (I., Logody-u. 5). 


Pongrácz Sándor. dr., nemz. múzeumi segédőr — Budapest 
(VIIL; M. Nemz. Múzeum). I : 

Rátz István dr., udv. tanácsos, főiskolai tanár — Budapest 
(VII., Rottenbiller u. 23). 

Sándor Sándor, ny. Dunagőzhajózási iródafőnök — Eperjes 
(Kossuth-u. 40). it 

Schmidt Antal dr., nemz. múzeumi őr — Budapest (VI, M.. ; 20 
Nemz. Múzeum). dő 

Sünonyi-Semadam Sándor dr., orszgy. képviselő. — E adanusl ő 


AI. Kacsa-u. 29). 5 
Soós Lajos dr, nemz. múzeumi őr — Budapest (VIII., M. Nemz. 


Múzeum). ; i 
Streda Rezső dr., hittan-tanár — Budapest (VIII, József-u. 15). 
Szabó-Patay József dr., nemz. múzeumi segédőr — Budapest 


(VIII., M. Nemz. Múzeum). 

Szilády Zoltán dr., tanár — Nagyenyed. 

Szlabey Ernő, ny. máv. igazgató — Budapest ( VI., Menace -út 88). 

Szombathy Kálmán dr, nemz. múzeumi segédőr — Budapest 
(VIIL, M. Nemz. Múzeum). ; j § 

Szüls Andor dr., tanár — Budapest (VIII, .M. Nemz. jea 

Tauwpert Alfréd, Ket tanár — Szabadénb 

Teleki Sándor gróf, v. b. t. t., főrendiházi tag — . Budapest 
(VI., ,. Vörösmarty-u. 34/a). A 

Temesvári műmalom r. t. — Temesvár. 

Thalhammer János, 8. J., főgimn. tanár — Pécs (Pius-gimnázium). 

Tilischer Pál dr. zgnyytd — Gyergyószentmiklós. 

Tomala Nándor, Tömérüök -— Csillaghegy (Főu 23. 

Tömösváry TLDajos, Ganz-gyári tisztviselő — Budapest (II., Lövő- 
ház-u. 39). 

Tunkl Ferencz báró — Budapest (VII., Thököly-ut 91). 

Ujhelyi József, nemz. múzeumi gyüjtő — Budapest (VIIL, M. 
Nemz. Múzeum). : 


. 


p- 
vá 
a 

ML 
té 


Ulbrich Ede, tőzsdei jogügyi titkár — Budapest (VII., Erzsébet- 
körút 21, ID. 

Unger Emil dr., a m. kir. Halélettani Állomás asszisztense — 
Budapest (I, Avar-u. 17). 

Vancsik Elemér, székeslőv. tanító — Budapest (VIII., Óriás-u. 
1 ARE). a § 

Vángel Jenő dr., kir. tanácsos, paedag. igazgató — Budapest 
(., Győri út 13). 

Varga István, joghallgató — Budapest (IV., Irányi-u. 21, I. 2). 

Wenckheim Miklós gróf — Takcsány (Zemplén ms 

Wolf CBA fia — Kismarton. 


Hivatalos nyugtázás 
1916. évi szeptember hó 19-től 1917 máreczius 31-ig a kövék 
kező tagtársak fizették be tagdíjukat : 
Alapítványi díjat fizetett: Első Magyar Általános Biztosító Tár- 
. saság, Dr. Tószegi Freund Antal, János Szanatorium, Károlyi Árpád, 
Kiss Lajos; , Klotild" Első Magyar Vegyipar r. ., Kolozsvári (Heinrich 
József) Ásvány- és Gyógyszappangyár r. t., Dr. Mihók Ernő, 
Dr. Streda Rezső, Szeged—Nagykikinda-—Nagybecskereki Egyesült 
h. é. Vasút r. t., Szlavóniai Fatermelő r. t., Wolf Lipót fiai. 
Tagsági díjat fizetett 1912-re : Lintia Dénes, Dr. Szombathy Kál- 
. mán ; 1913-ra : Hajóss József, Lintia Dénes, Dr. Szombathy Kálmán ; 
1914-re: Lintia Dénes, Dr. Pell Mária, Dr. Szabó-Patay József, 
Dr. Szombathy Kálmán; 1915-re: Dr. Pell Mária, Pisó Kornél, 
. Dr. Soós Lajos ; 1916-ra: báró Fejérváry Géza Gyula, Gerger János 
Rezső, Gerger János Rezsőné, Haimbaech János, Laczó József, Dr. Pon- 
. grácz Sándor, Vancsik Elemér; 1917-re: Ármos Sándor, Balassa 
György, Bán Zoltán, Dr. Báthory Endre, Becker Tivadar, Benczúr 
Elek, Bodnár Bertalan, Csete Sándor, Csiki Ernőné, Draskóczy Jenő, 
Dudich Endre, Dr. Éber Antal, báró Fejérváry Géza Gyula, Dr. Fényes 
. Dezső, Friedrich Antal, Gammel Alajos, Haimbach János, báró Hat- 
vany Deutsch Sándor örököseinek nagygombosi uradalma, Heim An- 
tal, Hermann Lajos, Horváth Károly, Jablonowski József, Kauders 
Siegfried, Kendi Károly, Dr. Kertész Aba, Dr. Kertész . Abáné, 
Dr. Zilahi Kiss Endre, ifj. Kleisl Gyula, Dr. Köntzey Gerő, Dr. Kuthy 
Béla, Laczó József, Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társaság m. sz., 
" Mauer Richárd, Sándor Sándor, Dr. Schmidt Antal, Szkalla Fe- 
. rencz, Szlabey rnő; Taupert Alfréd, Teschler GgÖrB9 Török Gyula, 
28 Unger Emil, Volkmer Raymond. 


,ROVARTANI LAPOK" 


XXIV. Band. januar—Februar 1917. . 1—2.Heft. 


5. 1. — J. Jablonowski: Wie greift die Hessenfliege die 


Getreidepflanze an? — Verf. erklárt.die Eotwicklung der Mono- 


cotyledonen, speziell des Halmes, wonach es sehr leicht ist, die 
schüdliche Arbeit der Hessenfliege zu verstehen. Wahrend die Hafer- 


fliege (Mayettola avenae) im Herbst mehr als 20 Eier ablegt (Fig. 4; T), 
aus welchen die Larve bald entsehlüpít und am Blatt abwarts kriecht. 


bis sie zwischen die Blatthülsen gelangt, wo sie im Meristema genü- 
gende gute Nahrung findet, sich bald erhaártet, so dass sie d irch die 
sich entwickelnde Pflanze nicht erstickt werden kann. Anfangs des 
Winters ist dies noch weniger möglich, da sich die Larven sehon 
zü Afterpuppen entwickelt haben. Die Larve der Hesseníliege gelangt 
ebenfalls nach uuten bis sie zum untersten durch die Blatthülse um- 
gebenen Knoten des Halmes gelangt, wo sich spáter auch die After- 


puppe entwickelt (Fig. B: HL.). Durch das Saugen und den Druck 


wird der Halm nun hier sehr schwach und wird demnach s:püáter 
durck dea schwüchsten Wind leicht abgebrochen. 


5. 4. — E. Csiki; Reitters Küáfersammlung im 1 akt 


rischen Natinoal-Museum. — Es wird berichtet, das" die allbe- 
kante Sammlung des kaisl. Rates EpmuwsD REITTER (Paskau) küuflieh 


in den Besitz des Ungarischen National:Museums in Budapest ge- 7 


langte. Di; ausserordentlich sieiehhaltige Sammlung umfasst die 


paláarktische Küferfauna und záhlt (nach einer Záhlung im Sommer § 
1914) 29.205 Arten in 192205 Exemplaren. Die Sammlung ist in 17 


Schránken verschiedener Grösse günzlich aufgestellt und durehge- 


arbeitet, enthaltet un-ühbige Typen und Cotypen REITTER s, sowie" 


anderer. Bin Ausweis-über den Staad der einzelnen Familien befindet 
sich auf Seite 3—4 des ungarischen Textes. Zum Sebluss dankt 
Verfasser als derzeitiger Lriter der Coleopterensammlung des Mu- 
seums, so dem Kulin:minister DR. B. Jasxovicu, sowie dem Mini- 
sterialrat DR. P. MaJowsky, .dass sie es ermögliehten, dass diese 
werthvolle Sammlung für das National-Museum angekauft werden 


konnte und auf diose Weiso den Faehleuten adcb für die: Zukunft 


zugángliech gemacht werden konnte. 


S. 8. — Dr. G. Köntzei: Lepidopterologisehe éaáal ; 


verthültnisse im Retyezát-Gébirge.. — Verf. versucht das Inte- 
resze der Lepidopterologen für das Retyezát- Gebirgo Zu wocken und 
schi dert eine Ixkursion vou Malómvíz zur Zlata-Hütte üod zum 
Zenoga-$See. 3 ; 


Kleine Mitteilungen. 


S. 13. — G. Bakó: Neuere Beobachtungen über die 
Maismotte (Pyrausta nubilalis Hb.). — Den neueren Beobach- 
tungen des Verfassers gemass scheint der Sehmetterling schon im 
Mai zu fliegen, den Anfangs Juli fliegt der Schmetterling nicht mehr, 
obwohl 2—10 mm. lange Raupén in Masse vorhanden sind. Unbekannt 
war der Ort der Eiablage, bis Verf. am 5. Juli am Blatte einer 
Maispflanze einen Eierhaufen fand, aus welchem am 10. Juli-28 
kleine MELYBÉBER Schlüpften. ; t ; 

5. 14. — E. Benczúr: Aufzucht der Maulwurfsgrille. — 
Verf. versuchte aus einem am 9. Juni 1912 ausgegrabenen Nest die 
kleinen Maulwurísgrillen zu erziehen. Dies gelang aucb, es brauchte 
aber dazu rund 26 Monate und die ganz entwickelten Exemplare 
lebten noch ein Jahr in der Gefáangenschaft. Die Lebensdáuer war 
also insgesamt 38 Monate. i 


. 5. 15. — Gy. Kadocsa: Aus meinen vorjaáhrigen (1916) -- 


Zuchten. (Zucht einiger Kleinscbmetterlinge.) — Verf. fand im 
 Arboretum der kgl. Garténbau-Anstalt auf Ásten von Cotoneaster 
hortzontalis ein spinnenartiges Gewebe und in diesem dreierlei 
Ráupchen. Im Gewebe waren sehr viele kleine gelblich braune 
KRaáupc en (4 April), welehe sich am 24. April zu verpuppen beg :nnen 
und am 10. Mai schlüpíte der erste Schmetterling : Scyilwopia cratue- 
KEgeMaste szén dom 1anús cder Ástehen laufenden röhrenartigen 
. Gespinst. bauste eine kleine schwarze Riupe, aus welcher er Ende 
Mai Gelechia vepretella Z. erhielt. — Die dritte Rau.e bauste zwischen 
fest zúsammenyewebten Blattern, war rötlichbraun mit weilssea 
Warzen und ergab Ölethreutes achatana WF. Die Beobachtungen über 
. diese drei Arten wird Verf. spüter behandeln. 

5. 16. — J. Győrffy: Schutzmassregelin gegen den Ge- 
treidelaulkafer (Zabrus tenebriotdes Goeze) im Jahre 1886. — Verf. 
bespricht G. KÜNSTLER S diésbezüg iche Mitteilungen (Sitzungsber. 
zool.-bot. Ges. Wien 4. VII. 18667. 

5. IT. — Dr. K. Kertész: Eine neue Methode der Be- 
kámpfíung der Fliegen. — Nach Rovsaup hemmt die entstehende 
Wárme uvd Gase die Entwicklung der Fliegen in einem Dünger- 
haufen, desshalb ist es ratsam, den frischen Dünger mit einer 
Schichte gaáhrenden  Düngers -zu bedecken. ÁAnwendung  anti- 
septischer Artikel hemmt nicht, sondern fördert die Entwicklung 
der Fliegen. 

5. 17. — Dr. K. Kertész: Die Beschützung der Insek- 
tensammlungen gegen Parasiten macht immer grosse Schwierig- 
keiten, das beste sind jedenfalls sehr gut schliessende Kásten ünd 


"alt 


dass wir in diese nur vorerst desinfizierte Tiere einordnen. Als gutes 
Mittel wird neuestens ein unter dem Namen. , Globol" in den Handel 
gebráchtes Mittel gelobt." : 


tú ; Literatur. 


5. 18. — Es werden Arbeitenu von Ip. REITTER, [L. ÖLDEN- 


BERG, DR. K. PErti, DR. F. Pax, DR. 0. KRANCHER, V. SZEPLIGETI, 
DR. G. HoRvárH, V. APFELBECK, J.- OBENBERGER und D. LJUNGDAHBL 
besprochen. § 


Verecinsangelegenheiten. 


S. 24. — Es wird über die am 18. I. 1917 abgehaltene Aus- 


schuss- und  ordentliche Sitzung berichtet. — Vortráge hielten 


DR. J. SzABó-Parav über die auch bei uns eingesehleppte tropische 


. Ameise : Tetramoriun guineense F, DR. A. PONGRÁCZ über den Schein- 
" tod der IÍnsekten und. DR. K. KetÉSz über biologisehe Beobachtun- 


gen an Noltonecta ylauca. 


S. 25. — Verzeichniss der Mitelieder der Ungarisehen Ento- 


mologisehen (iesellsechaft nach ihrem Stande Anfangs 1917. 


48 45 
TAZÉZSESTAR 


ROVARTANI LAPOK: 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


. XXIV. KÖTET. — 1917 MÁRCZIUS—APRILIS. — 3—4. FÜZET. 


Miért hassziai és nem hesszeni légy? 


Irta: JABLOoNowsSKI JÓZSEF. 


Múltkori közlemégyemben, a mikor az ismert búzapusztító légy- 
ről, a Mayetiola desiructor Sav (Cecidomyia destrucior SAYv)-ról írtam 
és a megszokott neve, a ,hesszeni légy" helyett hassziai legyet 
használtam, több entomologus barátom szóvátette e cserét, hogy 
miért az új név? Válaszom, hogy így helyesebb, tehát jobb is. Igaz, 
hogy a hassziai jelző éppen olyan nem magyar, mint a hesszeni 
szó sem az, de azért az előbbi helyes, holott az utóbbi még a ,verba 
valent usu" elve ellenére sem tartható meg, mert viszont helytelen. 

Ismeretes, hogy a hesszeni szó a német Hessen-Cassel (Hesszen- 
Kasszel) egykori választófejedelemségtől veszi nevét, melynek feje- 
delme, II. Frigyes 1779-ben, az északamerikai szabadságháború idején, 
az amerikai nép leverhetése végett Angliának bérbeadta kis tarto- 
mánya népét, illetőleg katonaságát. Ez a bérbeadott katonaság 1779-ben 
kötött ki Amerika partján, Long-Island-ben és mert a következő idő- 
ben ugyanitt okozott ez az akkor még ismeretlen légy kárt, az ame- 
rikai nép a kárt az előbb említett katonákkal akként hozta öüssze- 
köttetésbe, hogy rájuk fogta, hogy szalmazsákjuk szalmájával ők 
hozták e rovar — a Mayetiola destructor — bábját. Minthogy a hozott 
német szalma kiszóródott s a bábból kikelt a kifejlődött légy, az rászállt 
(állítólagos) új hazájában a vetésre s megfertőzte azt. Az amerikai 
. nép, midőn kitudódott, hogy a kártevő egy légy, elnevezte azt angolul 
a gyűlölt idegen katonáknak szintén angol neve után hessian Íly-nak ; 
ugyan e soron bevette azt a franczia nyelv is mouche hessoise, 
vagy mouche d Hesse néven. A német irodalom eleinte Getreide- 
gallmücke-ről beszél, majd szintén Hessenfliege-ről és hessische 
Fliege-ről. szól, noha (gondolom TASCHENBERG) e nevet inkább 
Getreideverwüster-re szerette volna megváltoztatni; ma mégis 
Hessenfliege az általánosabb s mintegy örökös megbélyegzője 
maradt az 1779-ben árúba bocsátott embervérnek. A tudományos, 
helyesebben az első rendszertani név, a melyen ez a légy ismeretes, 
az amerikai SaAv-től származik, a ki azt első kártételének híre után 
csak 1817-ben nevezte el pusztitónak, desiructor-nak. 


Rovartani Lapok. XXIV. 3—4. (1917. VII. 25.) 


34 


Hogy mihozzánk, illetőleg irodalmunkba ez a szó és elnevezés 
miként került, azt most hamarjában nem tudom kideríteni s azt sem 
tudom hitelesen, hogy ki használta elsőnek a ,hesszemi" jelzőt. 

Legelőször 1879-ben találkozom e névvel, a mikor az akkori 
földmívelés-, ipar- és kereskedelmi miniszternek e légy kártétele 
tárgyában kiadott rendeletéhez csatolták néhai CsSERHÁTI SÁNDOR-nak 
e légyről szóló ismertetését. Eme ismertetésben már a ,hesszeni 
légyről" beszél. Hogy ő tőle ered-e ez a név, vagy hogy előtte más 
már használta-e ? — ismétlém, azt nem tudom. 

Az én kifogásom a hesszeni szó ellen az, hogy lehetetlen szó. 
Egyéb példákból láthatjuk, hogy nyelvünk, ha nem alkot saját szel- 
lemében új és azután meghonosodó szót, melyet bizonyos fogalom 
kifejezésére használ. akként segít a baján, hogy — a földrajz terén 
maradjunk csak — az illető fogalmat (ország) deákúl nevezi és 
ugyanezen a nyomon halad, ha ebből jelzőt (melléknevet) alkot. Be-" 
szélünk pl. Poroószországról, (eleink inkább Burkusországról meg 
Prussziá-ról), de nem Preussen-országról és még kevésbé prets- 
seni katonáról; nem beszélünk Bayern-országról, hanem a ki nem 
ismeri Baváriát, beszél Bajorországról és nem emlegeti a baycerni 
sört, hanem a bajor sört. Nem emlegetjük az österreichi főherczeg- 
séget, hanem vagy osztrák- vagy ausztriai-nak mondjuk. Ugyebár 
furcsa volna, hogy ha például az ismert gabonapusztító bogarat, az. 
Anisoplia- attstrtaca-t, österreichi szípoly-nak és nem osztrák- 
szípolynak mondanám? S ugyanezen a soron eljutunk a mi kérdé- 
sünkhöz is, hogy miután az illető tartománynak magyar neve nincs, 
a magyar jelzőt nem a német Hessen, hanem a latin Hassia-ból 
vezetjük le és magyaros helyesírással nem preusseni, bayerni, öster- 
reichi, hesszeni legyet, hanem osztrák vagy ausztriai szípolyt és 
hassziai legyet írunk. Igaz, hogy ,verba valent usu", de hát 
nemcsak ,logica", hanem ,grammatica" is ,supra reges"! — 
tehát ,supra entomologos" is. 

Ebben az észjárásban találom annak az igazolását is, hogy . 
néhány éve valaki egyik magyar gazdasági szaklapban (gondolom a, 
Köztelek-ben) a furcsa német kolumbácsi légy helyett a galam- 
bóczi legyet emlegette. Kolumbács nincs, mert az a német Kolum- 
batsch- vagy Kolumbatz-ból eredő és a magyarban is használt tákol- 
mány a Duna szerb partján levő és szerb nevű Gollubac várának 
ferdítése ; Gollubac, vagy helyesebben Golubac pedig nemcsak 
ARANY-nál, hanem a mennyire emlékszem a régebbi irodalomban is 
- Galambócz néven szerepel, mert a golub szó galambot jelent. 
Nincsen tehát semmi okunk, hogy nyelvünkben a kolumbácsi légyről 
beszéljünk, a mikor meg van a pusztító természetű, tehát valójában 
szintén nem jó, de nyelvtanilag elfogadható nevű galambóczi 


£ 35 


legyünk. Sajnos, a deák nevét (columbacense) tűrnünk kell, ebből 
golubacense-t lehet csinálni, de az elsőbbség törvényénél fogva mégis 
aaz előbbivel kell élnünk. — 

E szerint beszéljünk ezután a hassziai és galambóczi és 
nem a hesszeni és még kevésbé a kolumbácsi légyről. 


i Tropusi hangya a budapesti állatkert növény- 
házában. 


Irta: DR. SZABÓó-PATAY JÓZSEF, : 


Az állatkerti növényháznak azon részeiben, a hol a tropikus 
növényfajtákat gondozzák, egy olyan hangya elszaporodását figyel- 
tem meg, a melyről kiderítettem, hogy az a forró égöv kozmopolita 
lakója: a Tetramorium guineense FapBR. 1912-ben, tehát négy évvel 
ezelőtt fogtam az első példányokat, a mikor még alig egy-két munkás- 
hangya lézengett a virágáliványok szélein. Ma már annyira elszapo- 
rodtak, hogy mindenfelé láthatjuk egymással szemben vonuló, sűrű 
soraikat. Ha közelebbről megnézzük a vonulókat, azonnal láthatjuk, 
hogy ezek a táplálékot szerzők csapatja. Az egyik sorban ugyanis 
megrakott potrohhal igyekeznek hazafelé, hogy szokásuk szerint 
megosszák zsákmányukat a fészekben munkálkodókkal, a mellettük, 
de velük szemben haladók pedig" összezsugorodott potrohhal sietnek 
a táplálékot nyújtó hely felé. Az éheseket követve nyomon, hamaro- 
san rátalálunk valamelyik növény szárán vagy levelén táplálóikra, a 
paizs- és levéltetvekre. Ezek körül forgolódnak a hangyák, hogy az 
általuk termelt táplálóanyagokat tartalmazó váladékot felszüresöl- 
hessék, a melylyel begyüket megtömve hazasietnek. 3 

Akármilyen lebilincselő is tevékenységük, elszaporodásukat 
játva, okvetlenül eszünkbe jut az a"kérdés, hogy nem okoznak-e 
valamilyen kárt a sok fáradsággal és költséggel fentartott növény- 
házban. Életmódjukat ismerve, bizony több rosszat, mint jót írhatunk 
a. számlájukra. Különösen fel kell rónunk azt a közismert rossz tulaj- 
donságukat, hogy a nekik táplálékot termelő növények ellenségeit, a 
rajtuk élősködő tetvek elterjedését elősegítik, életfeltételeiket minden 
tőlük telhető módon megkönnyítik. Hogy egyebet ne említsek, külön 
pavillonokat építenek föléjük, hogy bántódásuk ne essék. Közvet- 
lenül is okozhatnak kárt, ha pl. a növény cserepében ütik fel 
tanyájukat. Ilyenkor a növény gyökereit borító földet meglazítják, 
esetleg az útban álló gyökereket elrágják s így a növény kellő táp- 
lálkozását megakadályozzák: Káros mivoltukat tekintve, mindenesetre 
. érdeke a növényháznak, hogy minél előbb kiírtsa őket. Kiírtásuk 
csakis az esetben sikerül, ha — mint minden rovarírtásnál — biolo- 


36 


giai ismereteinket hívjuk segítségül. Csalétekkel nem sokra megyünk, 
mert bár sokat megölhetünk úgy is, de a fészekben tartózkodó nős- 
tény megint csak pótolja egy idő múlva az elpusztítottakat. zért 
olyan nehéz a hangyák kiírtása, ha csupán a munkásoknak állítunk 
fel csapdát. A nőstény 5—10 évig is elél s ez idő alatt ezreket sza- 
porít. Arra kell tehát e hangyánál is törekednünk, hogy a fészket 
megtaláljuk s a folyton bent tartózkodó nőstént elpusztítsuk. Nőstény 
nélkül ezután a munkások hamarosan elpusztúlnak. A fészek hollétét 
könnyen megtalálhatjuk, ha figyelemmel kísérjük a kint járkáló 
hangyákat. Különösen hamarosan megmutatják a fészek bejáróját a 
hazatérő duzzadt potrohú, jóllakott munkások. A megtalált fészekkel 
azután könnyen elbánhatunk. Legjobb földestől kiemelni az egészet, e 
forróvízbe, vagy izzó parázsra dobni. Legfőbb figyelmünk azonban 
mindig arra irányúljon, hogy a nőstényt megöljük, mert ezzel sok 
ezernek létrejöttét akadályozzuk meg. A nőstények felismerése könnyű, 
mert mindig jóval nagyobb termetűek, mint a munkások. 


fp 


HE 


MINH 
IKER 
; ; 


KEL 


4 


(4. b. 
a. — Teltramoriam caespitum L. és 
b. — T. guineense F. feje elülről. 


(Eredeti rajz). . 


Hogy miként jutott el hozzánk ez a tropusi hangya, azt hiszem, 
az nem szorul bővebb magyarázatra. Kétségtelen, hogy exotikus nö- 
vények földjében került ide közös hazájukból. Valószinű, hogy egy 
egész család, vagy legalább egy megtermékenyített nőstény jutott 
így ide, hogy ennyire elszaporodtak: Az új hazában levő körülmé- 
nyek úgy látszik megfelelnek igényeiknek, mint gyarapodásuk is 
mutatja, nem csoda, mert a növényháznak ezen részei a tropusi mele- 
get és nedvességet utánozzák. Ragaszkodnak is ősi hazájuk utánzatá- 
hoz, a mint megfigyeltem, különösen a magas hőmérséklethez. Több- 
szörösen végigjártam a növényház összes helyiségeit, de csupán a. 
tropusi növényeknek megfelelő hófokra fűtött helyiségekben találtam 
meg őket. Az alacsonyabb hőmérsékletű helyiségekben sohasem 
találtam egyet sem belőlük, jóllehet könnyen oda juthatnának. Ebből 
a tényből következtetem, hogy hazánk faunáját egyelőre nem is igen 
fogják gyarapítani, hanem megmaradnak növényházi lakóknak. 


31 


A Telramortum guineense a tropusi világhoz tartozó földrészeken 
nagyon elterjedt, úgyszólván ezekről a részekről mindenünnen elő- 
került. A Magyar Nemzeti Múzeum gyüjteményében új-guineai és 
paraguyai példányok vannak, az ETEK tsBt Bísó LaAJos, az utóbbiakat 
VEZÉNYI ÁRPÁD gyöjtötte. 

Európába való behúrczoltatásukat először MAYR Guszráv! ész- 
lelte 1853-ban és pedig a bécsi botanikus kert és a sehönbrunni 
császári növényházakban. Le is írta akkor mint új fajt Myrmica 
Kollari néven, a melyről azonban később kiderült, hogy FABRICIUS? 
már 1793-ban leírta guineense néven, az afrikai Guineá-ból származó 
példányok alapján. ; 

A Tetramortum-genust nálunk egyetlen faj, a caespitum T kép- 
viseli, a melyet magyarúl gyepi hangyának szoktak nevezni. 

A. behúrezolt hangya leírását ez alkalommal mellőzöm, -csupán 
azokra a főbb bélyegekre hivom fel a figyelmet, a melyeknek segit- 
ségével könnyen felismerhetjük a mi Tetramortum-unkkal szemben. 
Legfeltünőbb bélyegeket mindkettőnél a fejen találjuk meg. A Tetra- 
mortum caespitum feje, mint a rajzokon is látható párhuzamosan és 
sűrűn rovátkolt, még azon a helyen is, a hol a csáp nyele rá szokott 
feküdni a fejre. Ezzel szemben a behúrczolt gwuineense fején ritka, erős 
ránczok vannak, a melyek a fej hátsó részén harántránczokkal vannak 
összekötve, a csápnyél vályúja csaknem síma és feltünően mélyebb 
mint a caespitum-é. 

A Telramorium guineense rajzását az. állatkerti növényházban 
nem tudtam megfigyelni. Mavn? a bécsi. botanikus kert melegházá- 
ban április hónapban észlelte. 


he 


A halálszínlelés jelensége a rovarok 
világában. 
Irta: DR. PoNGRÁCZ SÁNDOR. 


Azok, a kik a rovarvilág életét a szabad természet ölén kutat- 
ják, nagyon jól tudják, hogy igen sok rovar, főleg bogár, veszély 
esetén, de kiváltképpen érintésre hirtelenül mozdulatlanná válik, vég- 
tagjait összehúzza, fejét behajtja és testét is sokszor begörbítve holt- 
nak tetteti magát. Ez a rejtélyes jelenség már a múlt század .ento- 
mologusait is foglalkoztatta, a kik az állati lélek jelenlétét nem 
tagadva, a rovarok tetszhalálát is egyszerűen lélektani folyamatokra 


1 Verh. zool. bot Vereins Wien. III, 1853, p. 283. 
2: Entom. RÉS BH, 17935. p.-301. 
SÁSÉG DS. 


38 


iparkodtak visszavezetni. Szerintük a rovar ilyenkor csakugyan ,meg- 
ijed" s valósággal öntudatlan állapotba . hipnozisba esik, melyből, 
akár csak az ember, csak bizonyos idő múltán tér vissza rendes 
lelki közérzetébe. A tetszhalál jelenségének ez a magyarázata volta- 
képpen egy hírneves fiziologustól, PREYER-től! származik, a kinek 
tanait a búvárok mindaddig osztatlan elismeréssel fogadták, a míg 
hiányoztak az idevonatkozó kisérleti ellenőrző kutatások, vagyis a. 
mig az élettani kutatások még nem mondhattak itéletet a lélektani 
elméletek: igazsága felett. A mikor azonban FABRE és SZYMANSKI? 
különféle fiziologiai kisérleteknek egész sorával lepték meg a búvá- 
rokat, a tetszhalál elméletének ré égi képe is lassan megváltozott. Ezzel 
még korántsem akarjuk azt állítani, mintha e kérdés végleg tisztázva 
volna. Ellenkezőleg, az idevágó elméletek nagyon is eltérő irányokba 
kalandoztak, minek okát főképpen abban láthatjuk, hogy az élettani 
kisérletek még ma sem haladnak karöltve azokkal az elméletekkel: 
melyeknek felállításán a jelenkori pszikologusok fáradoznak. Míg 6" 
FABRE azt állítja, hogy. a rovarok tetszhalála azonos .a gerinczesek 
hipnotikus állapotával, addig Szvmawski e tetszhalál jelenségét az 
alkalmazkodás törvényeire iparkodik visszavezetni, ellenben VERWORN: 
szerint mindez nem egyéb tetanikus reflex-nél, melyet sokan igen 
helytelenül traumának is neveznek, minthogy ez a rovaroknál is. 
külső érintés folytán esetleg sérülés következtében jött létre. Mirid- 
ezen elméleteket újabban ReErsiGER? ellenőrző kisérleteknek vetette: 
alá, melyek ha nem is tisztázzák, de mindenesetre eddig isme- 
retlen oldaláról világítják meg az állatlélektan eme érdekes pro- 
blémáját. : 

Tudvalevően a rovarok között aránylag csak igen kevés faj 
alkalmas a hipnozis tanulmányozására s ha a rovarrendeken végig- 
tekintünk, feltűnik, hogy leginkább azok a rovarok hipnotizálhatók, 
melyek kevésbé jól repülnek. Tovább vizsgálódva az is látjuk, hogy 
a legmélyebb hipnozisba a nyugalmi helyzetben lévő rovarok esnek 
s tapasztalataim szerint ilyenkor a jól repülő rovarokat, pl. a Tri- 
chopterákat is lehet hipnotizálni. A kevésbbé jól repülők közül a 
lomha botsáskákon lehet a merevgörces tüneteit előidőzni. A Bacillus 
Rossi és az ázsiai Dixrippus-ok bizonyos érintésre igen sajátságosan 
viselkednek : valamennyi végtagjukat erősen kifeszítik s az elülsőket 
előre, a többit egyenesen hátrafelé kiterpesztve teljesen mozdulat- 


1 Die Kataplexie und der tieriscbe Hypno"ismus. ; 
2 Über künstliche Modificationen des sogenannten hypnotischen ESEL 
des bei Tieren. (Pflügers Archiv. 1912.) 
3 Über das , Totstellen" der Köüfer. (Entomologische Blátter. XI, 
1915, p. 43—51). 3 


39 


lanúl feküsznek.! A Hemipterák között is akadnak olyanok, melyeket 
hipnotizálni lehet. DR. HoRvárH Géza megfigyelései szerint? a Spatho- 
cera. laticoruis 30BI.L. érintésre végtagjait összehúzza és két csápjá- 
nak gyors dörzsölgetése által czirpelő hangot ad. HoRvárH hasonló 
jelenséget észlelt a Coreidákon is.? A lepkék között a Noctuák nappal 
mély álomba merülnek és ilyenkor a külbehatások iránt teljesen 
érzéketlenek. Ennek élettani okai vannak. Nyugalmi helyzetben 
ugyanis az idegrendszer tevékenysége nem olyan intenzív, mint 
helyzetváltoztatás alkalmával, a midőn a külvilági ingerek hatása az 
idegpályák működését is megélénkíti. Ez némi irányjelzőül szolgál a. 
további kisérletezésben, mert ez által az idegrendszernek különböző 
ingerlékenységi fokától tesszük függővé a hipnotikus állapot létre- 
jöttét. Ez ugyan még nem vezet a tetszhalál lényegének. felismeré- 
sére, de egyelőre ezt nem is óhajtjuk, minthogy annak igazi okaival 
sem vagyunk még tisztában. 

Annyi bizonyos, hogy a hipnozis SZÜ ELESÉLE a bogarak 
legalkalmasabbak. Axik a hipnozis, tetszhalál és tetanus jelenségével 
foglalkoznak, azok legtöbbnyire Cetoniákat, Silphákat, Curculionidá- 
kat, Coceinellidákat, Blapsokat, Tenebrionidákat és Elateridákat vá- 
lasztanak, melyek tudvalevően a leglomhább rovarok közé tartoznak. 
Ezeknek az állatoknak a külvilági ingerekkel- szemben tanusított 
viselkedéséről ma már oly pontos megfigyeléseink vannak, hogy 
telies határozottsággal sikerült megállapítani azt, miszerint a tetsz- 
halál csakugyan külső ingerekre, még pedig hirtelen mechanikai 
. hatásokra (érintésre stb.) szokott bekövetkezni. A mechanikai inge- 
rek különböző fokától függ azután a tetszhalál tartama. Pl. a Ceto- 
niák hirtelen érintésre mozdulatlanokká válnak, de a következő 
perezben már ismét mozognak. A. Silphák már sokkal érzékenyebbek. 
Ha ezeket bátukra fektetjük s hasoldalukra egymásután több. ütést 
mérünk, akkor a görcsös refílexmozgás azonnal fellép s addig tart, 
míg az ütéseket abba nem hagyjuk. Ha pedig a Coccinellákkal kisér- 
letezünk hasonlóképen, könnyen meggyőződhetünk, hogy a tetsz- 
halál jelenségei még hamarabb következnek be. 

REISIGER azzal a kérdéssel is foglalkozott, hogy vajjon a mecha- 
nikai ingereken kivül más hatások is szerepelhetnek ennek előidé- 
zésében. Azt találta, hogy nem. Különféle bogarakat dobott vízbe, 
másokat kémiai ingerek hatásának vetett alá, de eredménytelenül, 


1 Ezt a jelenséget nem lehet párhuzamba állítani a vándorló levelek 
(Phyltium) alvó helyzetével. 
" ? Sur la stridulation de , Spathocera laticornis"  Sehill. (Feuille des. 
Jeunocs Naturalistes. 1894, p. 90.) 
.§ Alvó rovarok. (Természettud. Közl. VI, 1874, p. 24). 


40 


mert a bogarak ennek daczára sem estek hipnozisba, sőt a meg- 
merevedett Silpha ilyenkor mindjárt mozogni kezdett. Közbevetőleg 
legyen szabad azokról a kisérletekről is megemlékeznem, melyeket 
alkoholba dobott tetszhalott rovarokkal végeztem. A. görcsösen meg- 
merevedett bogarak és hernyók az alkohol hatására eleinte egyálta- 
lában nem reagáltak s csak bizonyos idő mulva kezdtek mozgolódni. 
A. bogarakhoz hasonlóképen viselkedtek a Trichopterák is. Ezek kö- 
zött eddig a Hydropsyche, Sericostoma, Oecismus, Anabolia és Limno- 


philus nembe tartozó fajokon észleltem hipnozist. A nevezett rovarok. 


. érintésre hirtelenül mozdulatlanokká váltak és a cziankális üvegbe 
jutva csak 20—30 mp. múlva kezdtek mozogni. Olyan eseteket is 
észleltem, a mikor a megfogott rovar hipnotikus állapotát már nem 
is veszítette el, hanem — úgy látszik, idegrendszerének teljes meg- 
bénítása közetkeztében — mindjárt el is pusztúlt. Hipnotikus álla- 
potban vannak gyakran a Macroperlidák is, de ezeknél a mozdulat- 
lanság inkább az alvás jelenségéből magyarázható. Ezek az esetek 
valamennyien azt bizonyítják, hogy a külső mechanikai ingerek egy 
időre olyan megrázó erővel hatottak az idegközéppontra s" ezzel 


együtt annyira megakasztottak minden érzéki észrevételt, hogy az. . 


illető rovar a legerősebb hatásokra sem tudott reagálni. Ugyanis 


kísérleti úton megállapítható, hogy. a hipnózis előidézésében, csak- - 


ugyan a központi idegrendszer, még pedig a fejducz szerepel, mert 
a lefejezett rovarok ily állapotba nem hozhatók. set 
Az idegeknek hasonló működési zavarára vezelhető vissza a 
.gerinczes állatok tetanusa 15, mely tudvalevően szintén a végtagok 
megmerevedésében nyilvánul, tehát felmerül az a kérdés, hogy a 
gerinezesek és rovarok tetszhalála ugyanazon fiziologiai folyamatokra. 
vezethető-e vissza? Hogy a tetanusba hozott rovarok és gerinczesek 
mennyire, eltérően viselkednek, erre már MAawGoLp! és VERWORN is 
figyelmeztettek. VERWoRN a gerinczesekről kimutatta, hogy végtag- 
jaik a hipnozis közben is különféle helyzetbe hozhatók, ellenben a 
bogaraknál ezt a helyzetváltoztatást nem lehet elérni a hipnozis meg- 
zavarása nélkül, amiből következik, hogy a tetszhalál a rovarok- 
nál nom a helyzetállapiot hirtelen megváltozása következ- 
tében jön létre. Azonkívül a gerinczeseknél a hipnotikus állapot 
mindenkor megszakítható, ellenben a rovaroknál nem. Különféle 


kisérletekből az is kitünt, hogy a hipnotizált Blaps-ok és Chryso- 


melák a folytonos mechanikai ingerek daczára is ebbben a helyzet- 


ben maradtak, sőt inkább" akkor kezdtek ismét mozogni, amikór a 


kisérletező a reájuk mért ütésekkel felhagyott. 


Vajjon ezék után lehet-e a hipnozis és merevgüres egyedüli 


1 Zur tieriscehen Hypnose. (Pfílügers Archiv. 1913.) 


.. 


41 


, okáúl a mechanikai ingereket tekinteni s lehet-e általánosítani az 
esetek valamennyiére a külső mechanikai erők fontosságát ? REISIGER 
szerint: lehet s ebben az eddigi példák után itélve nem is kételked- 
hetünk. Láttuk, hogy a tetanizált rovar legtöbbször akkor is nyuga- 
lomban marad, a mikor védelmével már rég elkésett s oly körülmé- 
nyek közé, pl. alkoholba, vízbe jut, melyből egyedül létfentartási 
ösztönénél fogva is szabadulnia kellene. RErsiGeR azonban tisztán 
élettani folyamatokra alapítva a tetszhalál jelenségét, egyúttal min- 
dennemű léloktani tényező szerepét is kizárja. Ezt a föltevését egyéb- 
ként a tetamizált és a természetes halállal elpusztult rovarok külön- 
böző testtartásában látja bebizonyulni, mert szerinte a rovar testtar- 
tásával ilyenkor amúgy sem téveszt, amennyiben egész máskép tartja 
végtagjait, mint holt állapotában. RrisiGEg szerint pl. az elhalt rovar 
függelékeit a testéhez iparkodik simítani, ellenben a tetanizált rova- 
rok végtagjaikat sohasem húzzák testükhöz, hanem ellenkezőleg, 
inkább kifeszítik. Jelenleg nem volt alkalmam bogarakkal oly arányú, 
kisérleteket folytatm, melyek RErsiGER kisérleteit igazolták volna, de 
annyi bizonyos, hogy a reczésszárnyúak viselkedése teljesen annak 
az ellenkezőjéről győzött meg, amit REIsiGen állitott. Az én általam 
megfigyelt Hydropsyche-k ugyanis érintésre rögtön halált szinleltek s 
eközben ugyanolyan testtartásba helyezkedtek mint a cziankáliumos 
üvegben megölt állatok : végtagjaikat valamennyien behúzták, csáp- 
jaikat pedig összefonták. Ugyanigy viselkedtek a Perlidák is. A boga- 
rakra vonatkozólag csak egy fajnak, a Valgyus hernipterus-nak test- 
tartásáról szólhatok, de ez is megerősíti előbbi állításomat s azt 
hiszem, a bogarászoknak sok munkájukba kerül az alkoholban meg- 
ölt Valgusoknak a tetanustól kifeszült végtagjait isimmét természetes 
helyzetükbe visszahajlítani. Mindezekkel kapcsolatban azonban egy 
rendkívül fontos tényre kell ráutalnom, t. i. arra, hogy a rovaroknál 
a merevgörcs előidézéséhez nemcsak mechanikai erők, hanem  sok- 
szor egyedül a rovar részéről történő érzéki észrevétel 15 elégséges. 
Gyakran megtfgyelhetjük különféle ormányos  bogaraknál, Elateri- 

. dáknál, Chrysomelidáknál, de egyéb rovaroknál pl. Perláknál és Ra- 
phidiáknál is, hogy azok az illető növényről csupán megközelítésre is 
egyszerüen levetik magukat s utána hosszabb ideig feküsznek moz- 
dulatlanul. Más rovarok, nevezetesen a ganajtúrók és Meloidák meg- 
közelítésre fejüket rögtön behajtják, végtagjaikat pedig behúzzák. Ez 
utóbbiak érintésre kellemetlen szagú, sárgaszinű vérüket is kifecs- 
kendezik s így nyilvánvaló, hogy ezzel védekezni. iparkodnak. Két- 
ségtelenül öntudatos az ászkacsotánok  halálszínlelése is, melyek 
érintésre összegömbölyödnek. Az öntudatos védekezésnek azonban 
. még ennél is biztosabb jele az, hogy mindezeknél a rovaroknál teta- 
nusszerű  megmerevedési tüneteknek nyomával sem találkozunk, 


42 


a. 


amennyiben végtagjaikat nem is tartják mereven, hanem csak egy- 


szerűen behúzzák s ebbe a helyzetbe hozzák mindannyiszor, vala- 
hányszor a behúzott végtagot kiegyenesíteni próbáljuk. Mindezekből 
most már kétségtelenné válik, hogy a rovar csakugyan a halált 
színleli, hogy ellensége elől ily módon meneküljön. 
Valószínüleg más élettani okokra vezethető vissza, ama rovarok 


tetszhalála, melyeket táplálkozás közben érnek . váratlan mechanikai. 


hatások. A virágok nektárjától elittasodott méhek pl. egész öntudat- 


lan állapotban vannak s érintésre megmerevednek, végtagjaikat pedig 


görcsösen kifeszítik. Ellenben ugyanezek a méhek rendes körülmé- 
nyek között érintéskor rögtön elrepülnek, sőt fulánkjaikkal is véde- 
keznek. Aki a gabonán élő különféle búzabogarakat gyüjti, annak 
biztosan örömére szolgál, hogy ezeket a déli nap melegében gyanút- 
lanúl lakmározó rovarokat minden nehézség nélkül leszedegetheti, 
azonban alkonyatkor ezek annyira megelevenednek, hogy becsukott 
öklünben néhányat is nehezen tudunk fogva tartani. Hogy a rovaro- 


kat egyéb körülmények is mozdulatlanságra kényszerítik, sőt egye- 


nesen hipnotizálják, arra érdekes példát hozott fel BaRRors lillet. 
egyetemi tanár. Egy alkalommal óriási mennyiségű szitakötőt látott 
mozdulatlanul egy távíródróton ülni, melyek testüket valamennyien 
ugyanazon helyzetben tartották. BARRoIs szerint á távíródrót hipno- 
tizálta ezeket a rovarokat.! : si 

A lappangó idegéletnek műhelyébe végül az alvó rovarok élete 
is bepillantást nyújt. Semmi okunk sincs már afölött kételkedni, hogy 
az alsóbbrendű állatok ép úgy alszanak, mint a gerimczesek hogy 
idegrendszerüket kipihentessék. Ezt kiváltképen a társas rovaroknál, 
a méheknél, hangyáknál és termeszeknél figyelték meg, amelyekről 
tudjuk, hogy a napok bizonyos szakát álomban töltik. Vannak méhek, 
melyeknél az álom egyenlő időközökben megismétlődik s ezek külön 
alvóhelyeket készítenek maguknak, vagy csoportokba verődve -több 
százával együttesen alszanak s az is tény, hogy a rovarokat a gerim- 
ezesekhez hasonlóan nagyobbára éjjel lepi el az álom. Ez a fény- 
hatásokkal hozható összefüggésbe, mert a testben felgyülemlett szén- 
sav a napsugár hiánya miatt lassabban küszöbölődik ki a szervezet- 
ből, tehát nagyobb mértékben is halmozódik fel, mint nappal, miáltal 
az idegrendszer táplálkozása s ezzel együtt annak működése is a 
minimumra redukálódik. De ez nem minden esetben van így. FRIESR 
. szerint bizonyos méhek a nap legmelegebb óráiban, tehát a. legna- 
gyobb fényhatások daczára is pihenni térnek és valóságos sziesztát 
tartanak, a lepkék sorában pedig a Noetuák a; nappali órákban rend- 
kivül lomhák, érzéki észrevételeik is hiányzanak s ilyenkor minden 


1 Fgascé R.: Hypnotizált szitakötők. (Rovartani Lapok. V. 1898, p. 20). 


sz 


43 


nehézség nélkül megfoghatók, ellenben éjjel annál fürgébbek. Az 
Orthopterák között a vándorló levelek (Phyllium) alvását mindenki 
ismeri. Ezek különben is rendkívül lomha állatok, ha jóllaktak, elülső. 
lábaikkal felfüggesztik magukat valamely ágra és úgy mozdulatlanul 
lógnak órák hosszat. 7 czinczérek, melyek rágóikkal a gyümöl- 
csökbe és virágokba egészen befurakodnak és ilyenkor végtagjaikkal 
nem is kapaszkodnak, hanem SzE5B testüket vízszintesen tartják a 
levegőben. 

Általában mondhatjuk, hogy a rovarok nagyobb táplálko- 
. zás után, tehát az anyagcsere megélénkülésével esnek 
álomba, mely alkalommal azonban ismét csak a nagyfokú 
szénsavképzés lassítja az idegrendszer működését. Ilyen- 
kor azután érthető, hogy a hirtelen bekövetkező külső mechanikai 
hatások a szunnyadó idegrendszert megrázkódtatják s tetanusszerű 
állapotba hozzák. Minthogy a rovaroknál . a . differencziálódott ideg- 
rendszer hiányában a lokomotorikus működéseket is közvetlenül a 
középponti idegrendszer kormányozza, világos, hogy a külső mecha- 
nikai ingerek következtében megmerevedett rovaroknál a tetanus- 
szerű reflexmozgás a végtagokra is kiterjed. 

Összefoglalva tehát az eddig elmondottakat, kitűnik, hogy a 
tetszhalál jelensége a rovaroknál háromféleképen jön létre. Először 
külső mechanikai ingerekre, főleg ütésre, másodszor olv külbehatá- 
sokra, melyek táplálkozás alkalmával érik az állatot, harmadszor 
pedig pusztán érzéki észrevételekre. Az első esetben csakugyan soha 
sem marad el a tetanusszerű reílex és rovar a merevgöres tünetei 
között érzéketlenné válik a külbehatásokkal szemben. A második 
esetben a végtagokra ugyan szintén átterjed a görcsös reflexmozgás, 
de az idegrendszer érzéki működéseit mégis megtartja és az állat 
helyét is változtatja, a harmadik esetben az idegrendszerben semmi- 
féle működési zavarok sem mutatkoznak és az állat öntudatos 
védelmi helyzetet vesz fel, tehát tisztán pszichikai erők 
hatása alatt cselekszik. Mindezekből most már kitűnik, hogy az 
.első két esetben tisztán fiziologiai tényezők hatására jött létre a. 
tetszhalál, melynél a védekezés ösztöne teljesen hiányzik, ellenben a 
harmadik esetben a rovar csakugyan ellenségét akarja megtéveszteni 
s a halált tehát valósággal színlel, a szerint tehát a tetszhalál 
és a halálszínlelés jelenségét egymástól élesen el kell 
választani. Akár ösztönnek, akár értelmi működésnek nevezzük 
már most a rovarok eme utóbbi viselkedését, a továbbiakra nézve 
ez teljesen mindegy. Az előbbi esetben reflexmozgásokka alakult 
ösztönszerű cselekvések, az utóbbiban magasabb szellemi működésre 
nívatott idegrendszer hozhatta létre e czélirányos védekezés ösztönét, 
melyen a magasabb szellemi tehetségekkel felruházott rovaroknál nem. 


41 


is csodálkozhatunk. De mindkét esetben egy és ugyanazon ered- 
ményre jutunk, t.i. arra, hogy a halálszinlelés jelenségét a 


rovarok egy részénél öntudatos értelmi működések igaz- 


gatják, melyeket. fiziologiai folyamatokkal megmagya- 
rázni nem lehet. 


A Lymantria dispar [. hernyójáról. 


Irta: ULBRICH EDE. 


Ismeretes, hogy a Lymantria dispar L. azon lepkék közé. tar- 
tozik, a melyeknek számbeli megjelenése az egyes években a leg- 
pagyobb szélsőségek között mozog, úgy hogy némely esztendőben a 
faj látszólag teljesen kiveszettnek tűnik fel, vagy legalább ritkaság- 
számba megy, holott egy reá következő más esztendőben annál 
félelmetésebb mennyiségben jelenik meg erdeink és kerteink nagy 
kárára. A  megjelenésbeni ezen szeszélyességek jellemzik egyáltalá- 
ban a Liparidák egész családját. 5 

Ennek a kártékony lepkének hernyója már az 19183. év folya- 
mán tetemes kárt okozott az isaszegi koronauradalmi erdőben, melyet 
úgyszólván teljesen lekoppasztott. 

Az akkori kártétel razonban a reá következő évben véghezvitt 
pusztításhoz képest valódi : csekélységnek mondható, mert 1914-ben 
az erdőn már június elején jól láthatók voltak a hernyórágás nyomat ; 
a hó második felében ez már oly arányokat-ültött, hogy az erdő ez 
időtájt már majdnem téljesen le volt tarolva és pedig nemcsak a 
rendes táplálékúl szolgáló tölgy és egyéb lombfák, hanem a külön- 
féle bokrok lombja is válogatás nélkül martalékul esett e falánk 
állat pusztításának, mely muután lombot már nem talált, a füvek és 
alacsony növényeknek esett és azokat kezdte pusztítani, érvényt 
szerezve nevének, mely görögül ugyanis ,pusztítót" jelent. 

A míg a hernyók még a fákon honoltak, ürülékük hullatása a, 
földön elterülő száraz faleveleken oly zörejt idézett elő, mintha zápor 
esne s ez az ürülék és talán a nagymennyiségű, egymáshoz tapadt 
sűrű czafatok, melyek azokból a fonalakból képződtek, a melyeken 

. a hernyók az ágakról le szoktak ereszkedni, meglehetős undorító 
penészszagot terjesztettek, mely az erdőben való tartózkodást éppen 
nem tette élvezetessé. 

A megkopasztott és. kopáran az égnek meredező tölgyfaágakról 
lelógó, a szél, az eső és talán maguk a tömegesen működő hernyók 
által összegabalyított fonalczafatok akkoriban oly sűrűn csüngtek 
le a kopasz fákról, hogy az erdőn való áthatolást majdnem. lehetet- 
lenné, mindenesetre azonban nagyon kellemetlenné tették. 


are 


45 


: A sokkal hamarabb elkészülő hímek bábjai akkor már 10—15-ével 
csüngtek lazán készített pongyola hálóikban a fa- és bokorágacskák 
végeire kötve. i 

A. nőstényhernyók, miután a hímlepke majdnem három héttel 
jelenik meg a nőstény előtt, — akkor még nagyon fejletlenek voltak 
és sok táplálékra szorúltak még teljes kifejlődésükig. A két nem 
között a nagyságukat illetőleg az eltérés oly feltűnő, hogy az állat 
ezért kapta a ,dispar" nevet. E természetbeni különbség már a her- 
nyópál is észlelhető, amennyiben a kifejlett nőstényhernyó rendesen 
ötször, sőt hatszor akkora, mint a bímhernyó. : 

. Egyéb táplálék híján ezek a hernyók tehát a fűre és alacsony 
növényzetre vetették magukat s ott kerestek telhetetlen gyomruk 
részére, úgy a hogy, táplálékot. 

: Július 18-án a tengermellékre utaztam; midőn előtte való nap 
még egyszer ellátogattam az erdőbe, ez valósággal egy téli tájhoz 
hasonlított, csakhogy annak minden bája nélkül! Akkor alig volt 
már növényzet az egész környéken, mind martalékul esett. az állat 
falánkságának. A nőstényhernyók már csak kizárólag a földön kúsz- 
tak és kétségbeesetten hajszoltak eledel után. 

Midőn augusztus elején visszatértem és újból az erdőbe láto- 
galtam, nagy meglepetésemre és- végtelen örömömre a tölgyfák új 
zsenge lombdíszt öltöttek; a sajátságos, rossz penésszag azonban 
még akkor is érezhető volt. Akkor a fák körül ezrével, de ezrével 
repültek nyugtalanul és izgatottan a többnyire már teljesen lekopott 
"és ledörzsölt dispar-bímek, úgy hogy hajlandó voltam e kellemetlen 
szagot a lebullatott és láthatóan a levegőben úszó pigmentpikkelyek 
és szőröcskék szagának tartani. Feltűnt nekem az itt ott még épség- 
ben talált lepkék színtelensége és rajztalansága mellett még azok 
feltűnyő kicsinysége, mert egytől-egyig alig voltak nagyobbak egy 
Eycaena Icarus-nál. Természetes, hogy a jelenség valószínű okozójá- 
nak a hernyó nem kellő táplálkozását kell tekinteni. 

Nősténylepkét azonban nagy meglepetésemre a legszorgosabb 
keresés daczára sem találtam. Jobban szemügyre vettem a fatörzse- 
ket, a melyeknek hasadékaiban a nőstény petézés czéljából meg 
szokott húzódni, de sehol egyetlenegy állat, egyetlenegy báb, egyet- 
lenegy petefészek nem volt látható, jóllehet a lepke szárnyainak 
piszkosfehér és potrohának világos sárgabarnás színénél fogva na- 
gyon könnyen feltalálható. Úgyszintén nem volt látható sehol az 
állatnak még feltűnőbben felismerhető zsemlyesárga peterakása sem. 
Az erdő különböző részeiben kezdtem utána kutatni, minden eről- 
küdésem azonban kárba veszett. A földön, a hernyók utolsó tar- 


tózkodási helyén tett kutatásaim  hasonlóképen eredménytelenek 
maraxdtak. 


-46 


Mi lehetett tehát annak az oka, hogy az oly tömegesen fel- 
lépett hernyókból, melyek között mindenesetre körülbelül felerészben 
nőstényhernyó lehetett, egyetlenegy állat sem kelt ki ? 

Szerény nézetem szerint csakis a táplálék hiánya okozhatta. 
az állatok vesztét, úgy hogy bábbá már nem bírtak kifejlődni, hanem 
éhinség vagy az ez által előidézett valamely betegség EMEEEKÉET 
fejezték be időelőtt nyomorúságteljes életüket. E 

Ime, tehát a természet maga ilyképen is gondoskodott a ren- 
-delkezésére álló többi eszközök mellett arról, hogy ezen felette kár- 
tékony állattól, a mely ellen sikeresen védekezni alig lehet, egyidőre 
legalább megszabadúljunk. 

; Úgy az 1915., mint az 1916. esztendőben az állatot az isaszegi 
erdőben alig lehetett észlelni. 


Irodalom. 


Kuthy, Dr. A.: Catalogus Coleopterorum in civitate Magyar- 
kanizsa (Hungaria) regionibusgue proximis exis- 
tentium. 34 p. — (? Magyarkanizsa, 1916). 


Szerző, kit már régóta mint buzgó lepke- és bogárgyüjtőt 
ismerünk, egy 34 oldalas kis nyolcadrét alakú füzettel lepett meg, 
mely a Magyarkanizsa (Bács-Bodrog megye) legközelebbi környé- 
kén mostanáig gyüjtött bogarak felsorolását tartalmazza. Szerző az 
. Appendix" és , Adduntur"-ban felsoroltakkal 51 családhoz és 413:nem- 
hez tartozó 952 fajt és fajváltozatot sorol fel. Ez elég tekintélyes 
szám Nagy-Alföldünk e kis vidékéről és eléggé illusztrálja a szerző 
szorgalmas kutatását, melylyel nagyban hozzájárult Alföldünk fauná- 
járól való ismereteink gyarapításához. Nem bagyhatom azonban em- 
lítetlenül, hogy a jegyzék átnézése alkalmával néhány olyan névre 
is akadtam, mely valószínűleg helyesbítésre szorul és csak téves 
meghatározás folytán kerülhetett a jegyzékbe. Ilyenek pl. Carabus 
"camcellatus ILu. és ab. sopromtiensis DEJ. (valószínűleg var. tibiscinus 
CsIKI lesz), C. Ullrichi GERm. var. Teuckarti PETRT, . Blaps songoritca 
Fiscn., Zonabris 10-punctata F. stb. 3 ÜSIKI. 

íz . fi 
Apfelbeck Viktor: Fauna Insectorum Balcanica. VI. die Kom- 
ponenten der Balkanfauna aus ka Familie der Chryso- 
melidae. (Wiss. Mitteil. Bosn. u. Herzegow. XIII, 1916, 
p. 354— 3906). 


Szerző az irodalom felhasználása mellett és a szarajevol mú- 
zeum gazdag gyüjteménye alapján a Balkán-félsziget levélbogarait 
tárgyalja ebben a tanulmányban. ÁAllatföldrajzi szempontból különösen 


47 
három nem elterjedési viszonyai adnak támpontot a fauna összetéte- 
lének megállapításához, ezek a Timarcha, Chrysomela és: Chrysochloa 
nemek. A középeurópai Timarcha tenebricosa F. és cortarta DLAIcn. 
Nyugat-Albániáig terjednek, de itt csak a magasabb hegységek lakói, 
T. corinthia " WVAIRM. és pratensis Durr. a Karsztra jellemző fajok, T. 
vugulosa HS. pedig pontusi faj. A Chtrysomela-nemet a 42. szélességi 
fokig csak az alpesi fajok lakják. A Kárpátok jellemző fajai hiány- 
zanak. A mediterran fajok csak a tenger partvidékét lakják, a belső 
. területekbe nem hatolnak. Pontusi faj négy van, melyek Középeurópa 
keleti részében is elterjedtek (fünbrialis Küsr., coerulea Onrv, lurida 
L. és limbata F.). A Chrysochloa-fajok szintén az Alpok fajaihoz tartoz- 
nak és csak a Rhodope-hegységig és a Sar-dagh-ig terjednek. A 
tanulmány nagyobbik részét az egyes fajok és termőhelyeik felsoro- 
lása teszi ki. Találunk néhány új fajt és fajváltozatot is, ilyenek a 
mennyiben faunaterületünkből. valók: Plateumaris intermedia (Bosznia : 
Jezero, Livno), Cryptocephalus 4-guttatus var. Noesskez (Bosznia : Trav- 
nik), Cr. 4 pustulatus war. bosnicus (Bosznia: Bjelasnica, Ljubinje- 
vülgy, Romanja- és Prenj-planina; Horvátország : Bitoraj), Cr. flavipes 
var. pemulionis (Bosznia : Bjelasnica), Timarcha metallica ab. Wendleri 
(Bosznia: Dubostica), Chrysonela Minckwitzi (Sarajevo), Cirysochloa 
gloriosa var. bosmica (Sarajevo, Visegrád, Gacko), var. arrogans (Bosz- 
.nia: Kalinovik), Chr. variabils var. croatica (Horvátország: Bela 
Lasica, Bitoráj), Chr. cacaliae var. dinarica  (Dinari-Alpok : Troglav), 
Luperus flavipes var. hypsophilus (Herczegovina : Prenj-planina), L. 
flaviceps. (Sarajevo), Mniophila bosnica (Bosznia: Trebevic, Igman és 
Zvjezda-planina). ; : CSIKT. 


Szabályzat (Utmutató) akukoriczamoly okozta károk meg- 
gátlására. Szabadka, 1917. (Bácsmegyei Napló nyomda 
és lapkiadó r.-t.) 8 oldal. 


Az a nagy kár, melyet a kukoriczamoly Bácsmegyében az 
1915. és 1916. évben okozott, arra a követendő példára indította a 
megye vezetőit, hogy egy rövid útmutatót adjanak ki és ezzel igye- 
kezzenek az érdekeltek figyelmét felhívni. A rövid útmutató egyes 
fejezetei: 1. A kukoriczamoly kártékonysága, 2. A kukoriczamoly 
életmódja, 3. Védekezés (a következő pontokkal: a) A kukoriczaszár 
feletetése, b) A tépett kukoriczaszár eltevése, c) A kukoriczaszárral 
való tüzelés, d) A kukoriczacsutka felhasználása, e) A gyökértuskó, 
í) A gyökértuskó kiküszöbölése, 9) A kukoriczaszárat még kisegítő 
anyagul sem szabad használni, h) A tengeriföldről letakarított s 
kúpokba rakott kukoriczaszárat a felhasználásig ne bolygassuk, 1) 
A csalamádé. CSIKI. 


48 


Társulati ügyek. 
A Magyar Entomologiai Társaság ülései. 
Választmányi ülés 1917. februárius 17-én Új tagokúl 
megválasztattak, és pedig alapító tagokúl : ; 
, Klotild" Első Magyar Vegyipar r. t. — Budapest, IV. Bécsi-u. 3. 
Magyar Agrár- és Járadékbank r. t. — Budapest, V. Nádor- u. 16. 


Szlavoniai Fatermelő r. t. — Budapest, Ve Nádor-u. 6. 
Rendes tagokúl: 
DR. ÉBER ANTAL, vezérigazgató. — Büdapest, ÍV. Havas-u. 9. 
KAUDERS SIEGFRIED, czukorgyári közp. igazgató. — Budapest, 
. Akadémia-u. 18." 
Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társaság m. sz. — S Budapesti 


IV. Papnevelde-u. 10. 


kk 

6. közgyülés februárius 17-én. — A Magyar Entomologiai 
Társaság 6. közgyűlését a m. kir. Rovartani .Állomás helyiségében 
tartotta. DR. STREDA Reszső elnök üdvözli a megjelenteket, megálla- 
pítja az alapszabályszerű határozatképessézet, az ülés jegyzőkönyvé- 
nek hitelesítésére felkéri Pisó KoRNÉL és GERGER JÁNos REzsőr, majd 
a következő beszéddel nyitja meg az ülést. 

Elnöki megnyitó beszéd : Mélyen tisztelt Közgyülés ! Már harmad- 
ízben tartjuk évzáró kögyülésünket a világháború viharos idejében; 
Első háborús közgyülésünk alkalmából súlyos aggodalommal néztük 
a háború folyását, akkor hazánk déli határszélét még állandóan fenye- 
gette a szerbek betörése, majdnem egész Galiczia és hazánk észak- 
keleti határszéle az oroszok kezén volt, kinek további előnyómulá- 
sától az egész Alföldet féltettük. Tavalyi közgyülésünkön a helyzet 
már Isten segítségével a mi javunkra fordúlt, hazánk területéről 
dicső csapataink kikergették az ellenséges hordákat. Galiczia leg- 
nagyobb része felszabadult az orosz járom alól, Lengyelországot, 
Litvániát, Kurlandot meghódítottuk, Szerbia és Montenegró össze- 
törve hevert lábainknál. Az elmúlt esztendő új dicsfénnyel övezte a 
magyar katona homlokát, mikor hű . szövetségeseinkkel karöltve, 
alattomos áruló ellenségünket is megsemmisítette. A. magyar hősies- 
ség híre újra szerte száll az egész világon. Hazafiúi büszkeséggel 
látjuk azokat az óriási küzdelmeket, melyeknek mindegyike a magyar 
katona, magyar honvéd dicsőségét hírdeti. Feléjük száll szeretetünk 
és hálánk, csodálattal és kegyelettel gondolunk azokra, kik hősi 
lelküket a világ eme leghevesebb tusáiban, a kárpáti harczokban, a 
Lovcsenen, az Isonzo mellett, a doberdói fensíkon, az erdélyi har- 
czokban lehelték ki; az önfeláldozásnak, hősiességnek s hazaszere- 
tetnek soha el nem halványuló példaképeit nyújtották az utódoknak. 


"40 


. Mély fájdalommal látjuk nemzetünk óriási vérbeli áldozatát, de meg- 
" nyugtat és felemel az a romény, hogy a nagy háború lezajlása után 


hazánk fiainak vérével áztatott talajon : fokozott virágzásnak fog. 
indúlni. 
A már közel 3 év óta dúló véres küzdelem, a mely majdan 


"az ögész világ . megszokott rendjét felforgatta, ké vesnlétünt műkö - 


dését is sok tekintetben megbénította. Munkánk tükre az egész tár- 
sadalmi és kulturális életünknek, melyet a világháború nem tudott 
teljesen megsemmisíteni, mely — bár erősen redukálva — miriden 


.. irányban tovább folyik. Most már mintha rendesebben működnék a 


. társadalom gépezete, mint a háború első fázisában, mintha már kez- 


dene hozzá szokni, hozzá alkalmazkodni a háborús világrendhez. 
Ama kimerülési, felbomlási folyamatnak, a melyre ellenségeink szá- 
mítanak, semmiféle jelét sem tapasztaljuk ; reméljük, hogy gazdasági 
téren s erkölcsi- erők tekintetében ezentúl is megálljuk helyünket. 
A lefolyt történelmi nagy események fegyvereink nagyszerű sikerei 
északon és délen az optimizmust már biztossággá fokozzák. Nem- 
csak legyőzhetetlenek fegyvereink, de már győzők is vagyunk s 
most már várhatjuk, hogy a közel jövőben ellenségeink is elismerjék 
ezt és ezzel adva van a feltétele annak, hogy véget érjen a rettenetes 
emberi viaskodás, a mely a világ kulturáját krizissel fenyegeti s 


.  mindnyájunktól hőn óhajtott béke bekövetkezzék. 


ág 


Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy a rendes havi üléseink, 
melyeken sok értékes előadás és tanúlságos bemutatás került sorra, 
a háborúval járó mostoha viszonyok között is elég látogatottak vol- 
tak. Midőn a háború alatt hazánk tudományos társulatai kénytelenek 
voltak üléseik számát erősen redukálni, sőt meg is szűntetni, mi 


. szokott üléseinket ép úgy; mint a béke idejében — pontosan meg- 


tarthattuk. 


A titkári jelentés hű képei fogja adni ama munkásságnak, 
melyet Társulatunk kifejtett. Pénztárnokunk jelentéséből pedig a leg- 


. nagyobb örömmel fogunk értesülni, hogy Társulatunk pénzügyei 


nemcsak rendezettek, hanem az ő buzgósága folytán vagyona nem . 
remélt mértékben növekszik. É ; 
Ez évben Társulatunk társaskirándulást rendezett 1916 június 
1 én Leányfalura, a melyen Társulatunk tagjai szép számmal vettek 
részt s érdekes állatokat gyüjtöttek. Ezenkívül Társulatunk tagjai 
kisebb nagyobb kirándulásaik alkalmából sok érdekes adattal gazda- 
gították faunánkat DR. HoRRnárn Géza tagtársunk Hunyad, Udvarhely 
és Arad megyében, DR. KERrész KáLmás Sárosban, CsIgI ERNŐ az 
Aranyos völgyében, — majd pedig az ősszel a Magyar Tudományos 
Akadémia megbízásából Albániában végzett gyüjtő-kirándulást. DIENER 
HűGó és MrHók Orró tagtársaink pedig több hétig Herkulesfürdő 


90: 


vidékén szereztek. gazdag zsákmányt. Többi tagtársaink is részint a 
főváros környékén, részint hazánk HIIOnBESA vidékein áldoztak gyüjtő- 
szenvedélyüknek, 

A múlt évi nehéz viszonyok között a Magy Entomologiai 
Társaság működésének hatodik évében nem gyarapíthatlta oly becses 
és értékes felfedezésekkel és új állatokkal szaktudományunkat, mint 
az előzö években már megszoktuk. Ennek okát a Társulaton kívül 
álló körülmények magyarázzák meg. Mindnyájunk előtt ismeretes, 
hogy úgy a szabad gyüjtési mozgásban és az ellátás. tekintetében i is 
rendkívüli akadályok tornyosúlnak útunkba. 

Mindazonáltal reméljük, hogy ez az esztendő meg fogja hozni 
a mindnyájuktól sóvárogva óhajtott békét s ez által az előttünk álló 
akadályok megszűntével ismét meg fog nyílni Társulatunk tagjai 
előtt a szabad kutatás s fokozott buzgalommal s munkakedvvel fog- 
nak hozzálátni, hogy felfodezéseikkel és kutatásaikkal a hazai rovar- 
fauna ismereteit gazdagítsák. I 

Azon őszinte és meleg óhajtással, hogy e remények a közel 
jövőben mind teljesednek, mai hatodik SO gEgATE SNS megnyitott- 
nak nyilvánítom. 8 

A tetszéssel fogadott elnöki megnyitó elhangzása után CÜsIkr 
EnRwő titkár a következő jnlentését olvasta fel: Bs 

Titkári jelentés. — Tisztelt Közgyülés! Társaságunk hatodik 
működési évére a nagy idők immár harmadízben nyomták rá bélye- 
güket. Az általános viszonyok Társaságunk ezidei működésére is 
bénítólag: hatottak, azért kérem a csekély eredményeket ennek tulaj- 
donítani, a mikor rövid jelentésemet előterjesztem. ; 

Rendes ülést nyolczat tartottunk, a melyeken 11 előadó 16 elő- 
adást tartott. Tagtársaink közül DR. HoRvárH Géza 3, JABLONOWSKI 
JózseF, DR. KERTÉSZ KÁLMÁN és DR. PoNGRÁcz SÁNDOR 2—2, CsIKI 
ERNŐ, GYŐÓRFFY JENŐ, KADpocsa GyuLaA, DR. KERTÉSZ ABA; DR. IKÖNTZEIT 
GERŐ, DR. SzaBó-Parav JózsEr és Tomara NÁAwNDoR 1—1 előadást tar- 
toltak DR.-KucRrész ABA az elmúlt évben is volt szíves egy vetített 
képek bemutatásával összekapcsolt előadást tartani. 5. rendes köz- 
gyülésünket februárius 19-én tartottuk meg, a Társaság belső ügyeit 
pedig hét választmányi ülésen tárgyaltuk és intéztük. Üléseinket 
ebben az évben már nem a fehér asztalnál, hanem felváltva a Magyar 
Nemzeti Múzeum igazgatósági fünacsióémében és a m. kir. Rovartani 
Állomás helyiségeiben tartottuk, mely intézetek igazgatói voltak szí- 
vesek e helyiségek használatát rendelkezésünkre bocsátani. Kérem 
a tisztelt Közgyűlést, hogy ezért köszönetünket ez. alkalommal is 
fejezze ki ez intézeteknek, valamint azok igazgatóinak, DR. FEJéR- 
PATAKY LászLó és JABLoNowskI JózsErF uraknak. 


51 
J 


A június hó 1-én [Leányfalu környékére tervezett gyüjtő- 
kirándulást az idén mogtarthattuk, a résztvovők ss eredménnyel 
gyüjtöttek. 

A tagok létszámában örrendetök emelkedést mutathatunk ki. 
Még 1914. elején terveztük egy nagyobb taggyüjtő akczió keresztül- 
vitelét, de a keresztülvitelben megakadályozott minket a háború 
kitörése, - Azért pihentetnünk kellett az ügyet, míg végre az elmúlt 
évben pénztárosunk indítványára a választmány helyénvalónak találta 
az akczió megindítását. Sikerült is eddig elég szép számmal új tago- 
.kat toborozni, köztük több pénzintézetet és más intézményt, a melyek 
alapítványok tételével pénzügyileg segítik társaságunkat czéljaink 


előbbrevitelében Összesen 27 új tagot választottunk meg, kik közül 7 


. 8 alapítványt tett, alapítványt tett azonkívül még egy régi tagtárs- 
: nőnk is: Az alapító tagok száma ezek szerint 1916. végén 21-et tett 
ki. A rendes tagok száma az év elején 102 volt, hozzászámítva az 
újonnan megválasztottakat, ez a szám 129-re emelkedett, azonban. 
évközben elhúnyván két tagtársunk, az év végén 127 tagtársat szám- 
. lálhattunk, beleértve két különben elhúnyt, de alapítványa révén 
örökös tagot is. Alapszabályaink értelmében kötelességünk a köz- 
gyülésnek újozanan megválasztott tagtársaink neveit bejelenteni. Azért 
legyen szabad e névsort, a megválasztatás időrendjében előterjesz- 
teni . Megyválasztattak : Irj. HRABÁK" VikrToR, DR. LENDL ADOLF, 
DR. DEGEN ÁRPÁD, KÁROLYI GYULÁNÉ GRÓFNŐ sz. KÁROLYI MELINDA, 
FEJÉRvÁRY  G$zaA" GYULA BÁRÓ, BECKER TIVADAR, DR. AVUJESZKY 
ALADÁR, DR. HÜLTL HÜMÉR, ENÖKÁSÍTi MIKLÓS GRÓF, DR. KERTÉSZ 
ABÁNÉ, DR. UNSGFR EMIL, FÁBRY ALFRÉD, . Hunnia, gőzmalom Tt 
. Dárda, Czeglédi . Ten trmmalota r, t, Adonyi Takarékpénztár r. t., 
Eéoáne. BÉLAVÁRY KONRÁD, Cöscéni ILLÉS, HERMANN TGRuGOZ 
Nemzeti Kaszinó, LExz TÉKENOZ BARSI  LEIDENFROST ERNŐ, VARGA 
Isrvás, HAImBAcH JÁwnos, DEZSm EE Visegrádi Tinők pénze 
Temesvári Műmalom r. t., WoLrFr Lipór fiai Kismarton és BITTERA. 
GYULA. I ; 

Mint említettem két tagtársunkat veszítettük el elhalálozás foly- 
tán, ezek Diószegny J. KáRony lepkésztársunk, a. ki a harcztéren 
szerzett betegségben húnyt el és BuRcHARD-BÉLAvÁRY KONRÁD alapító 
tagtársunk, a kit alig hogy tagjaink sorába jératbtun hírtelen 
. elhúnyt. Emléküket meg fogjuk őrizni. 

Társaságunk hivatalos közlönyéről, a Rovartani Lapokról, nincs 
mit jelentenem, hiszen mindnyájan tudják, hogy az egyes füzetek 
csak óriási késéssel jelennek meg. Minden igyekezetünk, hogy ezen 
segítsünk, csődöt mondott, — a háború okozta nehézségek, főleg a. 
.szedőhiány, mindennek oka. Kénytelen vagyok ezúttal is tagtársaink 
szíves elnézését kérni, annál. is inkább, mert az előírt terjedelmű 


folyóiratot mindenképen meg fogják kapni, csak késéssel, tehát sem- 


milyen. megrövidülésnék nem lesznek kitéve. Különben a szövetséges 7 


külföldön sem tapasztalhatunk e téron jobb viszonyokat, nagy tőké- 
vel és nagy taglétszámmal dolgozó egyesületek sem tudják a rendes 
terminusokat betartani. 

Tisztelt Közgyülés! Ezekben tudtam röviden Társaságunk hato- 
dik működési évéről beszámolni. A beszámoló nem rózsás, kitűzött 
czéljaink és feladataink előbbrevitelében, nem tekintve az első évek- : 
ben a kezdet nehézségeit, most már harmadik éve a nagy időkkel. 
.. járó nehéz viszonyok gátolnak meg minket ebben. Így pl. rovar- - 
faunánkat ismertető munkák kiadásába még nem foghattunk bele, 
" de még erre vonatkozó tervekkel sem foglalkozhatunk épen a 
nyomdai nehézségek -és a felette költséges  előállíthatás miatt. 
Mindazonáltal igyekeztünk tagtársainknak némi kárpótlásról gon- 
doskodni és ebben igen tisztelt alelnökünk: JABLONOWSKEI JÓZSEF 
. sietett segítségünkre azzal, hogy egyik nemrég megjelent munká- 
jából volt szíves megfelelő számú példányt rendelkezésünkre bocsá- 
. tani. Ezt a munkát tagtársaink a legközelebbi időben kézhez fog- . 
ják venni. / 

Tisztelt Közgyűlés! Az 1916. évvel letelik a tisztikar működé- 
sének második cziklusa is, a mai közgyűlésnek hivatása, hogy új 
tisztikart válasszon, így tehát midőn ma megbízatásunk lejártával 
búcsúzunk, legyen szabad a tisztikar nevében köszönetünket kifejez- 
nem azért a támogatásért is, a melyben mindenkor részesültünk. 
? : fr : 

DR. SzaABó-Parav. Józser könyvtáros akadályozva lévén sze- 
mélyesen megjelenni, jelentését a titkár olvassa fel: i § 

. Könyvtárnoki jelentés. — Tisztelt Közgyűlés ! Ismeretes okoknál 
mv könyvtárunkat még mindig nem fejleszthetjük olyan  .mérték- 
ben, mint a hogy azt más körülmények között megtehetnénk. Így 
Úsnyyárunt az elmúlt évben mindössze 60 darabbal gyarapodott 
33 korona értékben. A könyvek legnagyobb" részét DR.. KERTÉSZ 
KÁLMÁN ajándékozta ; ajándékozók voltak 88 DR. HORVÁTA GÉZA és 


DR. SZABÓO-PATAY: JÖZSEE. 
DG 


DR. KenRrÉsz . KáLmáS pénztáros a következő jelentést ter- 
jeszti elő : ; 
Pénztári jelentés. — Tisztelt közgyűlés! Múlt évi jelentésemben 


4362 K 18 fill. tiszta vagyont mutattam ki és megjegyeztem, hogy 


ez a vagyon ezidén feltétlenül csökkenni fog, mert a rendkívül nagy 
tegdíjbátralékból, mely mint aktív vagyon szerepel a mérlegben, 
tekintélyes összeget leszünk kénytelenek leírni. Nagy örömmel álla- . 
píthatom meg, hogy ezen feltevésemben alaposan csalódtam, mert 


ép 
IJ0 


vagyonunk nem hogy csökkent volna, hanem 1781 K 16 fillérrel 
gyarapodott, úgy hogy most 6143 K 314 fillérre rug. 

Hogy ezt a nem remélt eredményt elértük, első sorban annak 
köszönhetjük, hogy az immár három éve heverő nyomtatványainknak 
egy kis részét taggyüjtés czéljából szétküldöztük. Ennek az akczió- 
nak az eredménye nagyon kielégítő, mert ennek révén 9 alapító és 
11 rendes tagot szereztünk. libből is láthatjuk, hogy a magyar 
. közönség kedveli a természettudományokat és szívesen hoz áldo- 

" zatot, hogy . ezirányú tudásvágyát kielégítse. Jóllehet a mostani idő 
taggyüjtésre kedvezőnek semmi esetre sem mondható, az eddig 
elért eredmény kötelességünkké teszi, hogy akcziónkat szakadat- 
lanul és nagyobb méretekben folytassuk mindaddig, mig vagyo- 
nunk fel nem szaporodott annyira, hogy működésünk semmi 


akadályba sem ütközhetik többé. Ezen főleg azt értem, hogy 


kiadványainkat akadálytalanúl, tőkénk kamataiból meg tudjuk je- 
lentetni. 

Az elért eredményt másodsorban annak is köszönhetjük, hogy 
régebbi tagtársaink, kik tagdíukkal több éve hátralékban vannak, 


tartozásukat, a nehéz idők daczára, lassankint törlesztik. A tavaly . 


kimutatott 1057 K hátralék ezidén 350 koronára csökkent. Ez az 
összeg kétségtelenül még nagyon tekintélyes, de reméljük, hogy a 
jövő évben még inkább csökkenni fog. Négy tagunkat, kik ismételt 
felszólítás daczára sem voltak Jr ratok tagsági díjukat befizetni, 
törülni voltunk kénytelenek. 

A vagyon íly mérvű gyarapodását természetesen a bevételek 
nagyobbodásának köszönhetjük. Összes bevételünk 2972 K 93 fil. 
. volt, vagyis a tavalyi bevételnek több, mint háromszorosa. Azt 

hiszem, hogy az egyes bevételi tételek megnövekedésének arányát 
akkor szemléltetom legjobban, ha azokat a költségvetési előirány- 
" zattal szembeállítom. Tagdíjakból az előirányzott 500 K-val szem- 
ben 639 K 86 fill., beíratási díjakból 4 K-val szemben 28 K, 
hátrálékos tagdíjakból 100 K-val szemben 350 K, kamatokból 
146 K-val szemben 217 K 10 fill. folyt be. Alapítványokat az elő- 


irányzatba természetesen nem állíthatok be, mert ez a tétel mindig- 


. nagyon problematikus. Annál örvendetesebb, hogy itt 1500 K bevé- 
telről tehetek jelentést. 

A bevétel nagyobbodásával szemben a kiadás rendes tételei 
alig -haladták túl az előirányzatot, Helyezzük szembe itt is az elő- 
irányzatot a tényléges kiadással. Értékpzpirok vásárlására 200 K-t 


irányoztunk elő, tényleg pedig 2141 K 21 fillérért 1400 K névértékű . 


/ 


hadikölcsönt és 800 K nevértékű fővárosi 69/0-os kölcsönkötvényt . 


vásároltunk. Hz a kiadás nagyon örvendetes és annak köszönhetjük, 
hogy oly sokan léptek be alapító tagul tátsaságunkba. A Rovartani 


b 


letérnünk, mert ez vezet társaságunk felvirágzásához. 


54 


Lapokra előirányzott 450 koronából csak 300 koronát fizettünk ki, 
mert a nyomda még nem állította elő folyóiratunknak teljes évfolya- 
mát. A látszólag megtakarított 150 K azonban jövő évi költségveté- . 
sünkbe beveendő s azt fogja terhelni. A postadíjakra előirányzott 
50 K-t 18 K 76 fillérrel túlléptük. Hogy ez a túlkiadás, melyet a 
társaságba felszólító nyomtatványok szétküldése okozott, meghozta a 
gyümölcsét, már előbb láttuk. A kisebb nyomtatványokra előirány- 
zott 30 koronából csak 9 K-t költöttünk el, mert az ülésekre szóló 
megbívókat házilag, költségmentesen állitom elő. A könyvtár gyara-" 

pítására 140 K-t irányoztunk elő ; ez az összeg, sajnos, pénztárunkban 
maradt, mert még most sem (vagyuk abban a helyzetben, hogy 


könyvtárunkat valahol .elhelyezhessük s a tagok részére hozzáférhe- . 


tővé tegyük. Reméljük azonban, hogy a közeljövőben ezen is segít- 


: hetünk. A kisebb kiadásokra előirányzott 11 K 27 fillért is túlléptük 


13 K T7 fillérrel, mert ezidén VERTE pIKÓSZtÜBÍNTE a társaság rézbe 
metszett pecsétjét. 

Végigvezetve a t. közgyűlést az ünalmas számok szürke sorai 
között, napsütéses tisztáshoz, a vagyonmérleghez értünk, mely világos. 
és hű képét adja sálárkodásdaknala Láthatjuk VE ebből, hogy 
összes vagyonunk a tavalyi 5700 K-val szemben 7965 K 44 fillért 
tesz ki és hogy az idei" gyarapodás 2265 K 44 fillérre rug. De a 
vagyonmérleg megnyugtatásunkra is szolgál, mert kétségtelenül azt 
bizonyítja, hogy jó és biztos úton haladunk, melyről nem as 

Kérem a t. közgyűlést, hogy a számvizsgálók jolettéséNE E, 
meghallgatása után jelentésemet tudomásul venni s nekem a fel- 
mentvényt megadni méltóztassék. v 


. 


A , Magyar Entomologtai ETERSÁS zúrószámadása az 19.16. évről, 


BEVÉTEL K SEBE KIADÁS Kő 
1j Áthozat az 1915. évről 131 271 1 Úrtékpapirvásárlás . . 12141 21 
2 Beiratási díjak S. zs 98 [— 9] Rovartani Lapok " . . 1 300 — 
9] Tagdíjak. . . . . .] 989 ]86/13] Postadíjak 68 [76 
4] Alapítványok . . , , 11500 1—[(14]1 Nyomtatványok 9 /— 
51 Rendkívüli bevétel . . 10—ÍÍ5] Kisebb kiadások. . .] 25104 
OIT ASATTALOK 7 zs lja s 19 ADAT ATUTT6 A TUtATÁB 07 ÜSS a 84 78 
7 Átmeneti TÚSZ Str dáte 96 70 i Átvitel az 1917. évre .] 344114 

! 


VERET KE KK. 


izt 


55 


A , Magyar Entomologiai Társaság" vagyonmérlege 1916- deczember 31-én. 


ACTIVUM JELÉSTEÉ -- PASSIVUM ESZA: 
€) Készpénz . . ... . 344 14IjJ 11 Kertész K. alapítványa [1822 110 
2] Értékpapir a Pesti Hazai I. 421 Tiszta vagyon. , . . 16143 134 
Első Takarékpénztár- f 
EZÉSE GEES SE ee ssa a] ELISA A ha 
SliSELádikölesőn 43 a s 000-— [. 
-J4] Fővárosi kölcsön — . .] 800]— 
Tagdíjhátrálék : ! 
a) Tagdíj . ". 850 — ss 
- b) Beiratási díj 14.— j 864 — 
HÁLIÉDNY ATÁT Sz szósz ét FL120 30 
6] Leltári felszerelés ". -. [ 32 — J 


7965 [44 5 § 7965 [44 


HZ SZEGI ESZR] Sz] 


3 


Titkár jelenti, hogy a múlt évi közgyüűlésből kiküldött szám- 
vizsgálók a következő jelentést nyújtották be: 

Tisztelt Közgyülés ! Alulírottak, mint az 1916. évi közgyülés 
, által kiküldött pénztárvizsgálók, mind a számadási könyveket, mind 
az értékpapirokról szóló elismervényt és a pénztári készletet meg- 
vizsgáltuk és a számadást minden tekintetben rendben találtuk. 
Budapest, 1917. február hó 25 én. DR. S50ós LAJos s. k., BÁkó GÁBOR s, k. 

Elnök kérdésére a közgyülés a tiszti jelentéseket tudomásul veszi 
és a pénztárosnak a felmentvényt megadja, majd elfogadja a pénztáros 
által előterjesztett 1917. évi költségvetést és az 1917. évi számadások . 
megvizsgálására kiküldi DR. Soós LaJos és Bakó GÁBOR tagokat, 


A , Magyar Entomologiaz Társaság" 1917. évi költségvetése. 


BEVÉTEL TEA KIADÁS KEZE 
"] 

e 3 ; 
1 Athozat az 1916. évről]! 344]14 1] Ertékpapirvásárlás . , 300 /— 
[21 Tagdíjak . . . . .] 5001—1j2; Rovartani Lapok 600 /— 
3] Beiratási díjak  . ., . 101—43] Postadíjak . . . . .] 170/— 
4] Hátrálékos tagdíjak  .] 100 1—I4] Kisebb nyomtatványok 50 /— 
B KR AMAatok esz erzi bed ihot Könyvtár szaz a r.k 100 ]— 
KESZ 6] Kisebb kiadások. , . 19 14 
FELTAN sú 7 11239]14 


Titkár jelenti, hogy az alapszabályok rendelkezései alapján 
lejárt a tisztikar és a választmány egyharmadának mandátuma, úgy 
hogy elnök, két alelnök, titkár, pénztáros, jegyző, könyvtáros és 
4 választmányi tag választandó és ismerteti a választmánynak hé, 
jelölésekre vonatkozólag hozott határozatát. 

Az elnök a választás megejtésére felkéri P:so közaél elnöklete 
alatt KaApocsa GyuLA és VaáRGa Isrvánw tagtársakat, majd a választás 
. idejére az ülést felfüggeszti. 

Elnök az ülést újból megnyitván felhívja titkárt, hogy a válasz- 
tás eredményéről tegyen jelentést. i 

Titkár jelenti, hogy összesen 20 szavazólapot nyájtottak be és 
megválasztattak elnökké :  JaABLovowsxki Józser; alelnökökké: BíRÓ 
LaJos és SzLABEY Enwő ; titkárrá: ÜSIKI ERNŐ ; Dékztáté da DR. KER- 
rész KáLmáws; jegyzővé: .DR. PowxcgRácz SáwpoR: könyvtárossá : 
DR. SzaBó-Parav Józser és választmányi tagokká: GYŐRTFY JENő, 
DR. SCHMIDT ANTAL, TOMALA REZET és ÚLBRICH TDH 

Az indítványok során titkár seek osz 

TOMALA . NÁNDOR rendes és választmányi tag indítványt terjesz- 
tett elő az alapszabályok módosítása ügyében és pedig javaslatba 
hozza azok következőkben való megváltoztatását : " 3 

1. Az elnök nemcsak egyszer és csak egy évre, hanem újból is 
legyen megválasztható. visel 

2. A rendes választmány póttagokkal özeszáttessát ki, a kik 
automatice rendes tagokká lépnek elő, illetőleg oly rendes tálaszt- 

mányi tagok helyébe lépnek, a kik valamely oknál fogva a zel ltszte 
5 jáltsze gk üléseken nem vesznek részt. 

3. Olyan rendes választmányi. tag, a ki ötször egymásután 
jszzálálkáai elmarad az ülésekről, egyszerűen törlendő a vá- 
lasztmányi tagok névsorából és helyébe a soron levő póttag 
hívandó be. 3 

4. Különböztessünk meg pártoló és rendes tagokat azzal, hogy 
pártoló tag sem a választmányba, sen a tisztikarba vagy elnökül 
meg nem választható. 3 

Titkár jelenti, hogy a választmány foglalkozott az inidítvány- 
nyal, annak intenczióját helyesli, de kénytelen a közgyülésnek annak 
tárgyalását későbbi időkre való halasztésát javasolni, már azon 
egyszerű oknál fogva, mert szerzett . értesüléseink szerint a 
m. kir.. belügyminiszter a háború alatt (eltekintve szükségessé 
vált tagdíjemelésektől) semmiféle alapszabálymódosítást nem 9080; 
délyez. 

A közgyűlés indokainál fogva elfogadja a választmány elő- 
terjesztését és az alapszabályok módosítását későbbre halasztja. 


5 

Több tárgy nem lévén, elnök köszöni az elmúlt évben iírányá- 
ban tanusított bizalmat és támogatást és több tárgy nem lévén, a 
közgyűlést berekeszti. 

53. rendes ülés 1917, februárius 17-én. — JABLosvowsKY Jó- 
:ZSEp, az újonnan megválasztott elnök mégnyitja az ülést, üdvözli a 
jelenlévő tagtársakat és megköszöni azt.a bizalmat a mely őt az 
elnöki székbe szólította, igyekezni fog a társaság ügyeit lelkiismere- 
"tesen vezetni és a mennyire a mai nehéz időkben lehet előbbre 
vinni. — Majd Csiki ERnüő , Bogarászati kirándulásaim az Aranyos 
völgyében" czímű előadását tartotta meg, a festői szépségű vidék 
egyes tájait fényképekben bemutatván. (Az előadást teljes terjedel- 
mében közölni fogjuk). : s 
: Választmányi ülés I917. márczius "Z7séN. — JABLONOWSKY Jó- 
zsEF elnök megnyitván az ülést mindenekelőtt kifejti azt a program- 
mot, melyét keresztülvinni. szeretúe, hogy a társaság daczára a mai 
nehéz viszonyoknak eredményesebben müködhessen. A választmány 
az indítványokat elfogadja és azok keresztülvitelével megbízza a 
tisztikart, egyben a szükséges kiadásokat engedélyezi, a mennyiben 
ezek a tagok száma növekedését, a társaság erősbödését vannak 
bívatva szolgálni. Tagválasztásra kerülvén a sor megválasztattak 

alapító tagokúl : 


DR. Tószögi FREuSsD ANTAL, gyárigazgató. — Budapest (VI. Liszt 
Ferencz-tér 6.) i 
János szanatorium r. t. — Budapest (I. Városmajor- u. 68) 

Kiss LaJos, földbirtokos. — Puszta-Zobnaticza u. p. Topolya. 


Szeged - Nagykikinda- Nagybecskereki . Egyesült Helyiérdekű 

Vasút r. t. — Budapest (II. Szilágyi Dezső-tér 1.) ; 
rendes tagokúl : 

BAN ZOLTÁN. — Makó (I. Úri-u. 26 ) 

DR. BárHogY ENDRE, szemészfőorvos. — Nagybecskerek. 

DRAskóczYy JENő, kir. műszaki tanácsos. — Ipolyság. 

Fővárosi sörfőző r. t. — Budapest (X. Máglódi-út 47.) 

GARTNER KáRoLYy, d. g. t. építési felügyelő. — Pécs. (An- 
tonia-út 1) ; 

néhai BÁRÓ HarvanyY DEurscH SÁNDOR örökösei nagygombosi 
. uradalma. — Nagygombos u. p. Hatvan. 

HERMANN LaJos, káptalani urad. erdőmester: — Nagyvárad 
(Szaniszló-u. 40.) 3 : 

DR. KREPUSKA GÉza, orvos, egyet. tanár. — Budapest (VIII. KRe- 
viczky-u. 4.) 

DR. Kurúy BÉLA, városi - kerületi orvos. — Magyar-Kanizsa 
(Bács m.) 

MAUVER RICHÁRD, gyógyszerész Ujszivácz. 


TESCHLER GyöüRGY, ny. főreálisk. tanár, középisk. igazgató. — 


Körmöczbánya. 
TÖRÖK GyuLA, gyógyszerész. — Nezsider (fogolytábor). 
VOLKMER Ravuoxp, vegyészmérnök. — Budapest (VII. G8ray- 
utca 29.) 


54. rendes ülés 1917. márczius 17-én. — JABLONOWSKI JÓZSEF 
elnök ,A gabonafutrinka kártételer czímű előadásában ismertette 
azokat a károkat, a melyeket ez a bogár okoz és bemutatta azokat 
különböző készítményeken. Utána Csiki ERwő a Cetonidákról, külö- . 
nösen azok egyik csoportjáról, a Goliathidákról tartott előadást, . 
ismertetvén azok morfologiai és biologiai viszonyait és bemutatta a 
Nemzeti Múzeum gyüjteményének erre vonatkozó anyagát, 

Válasatmányi ülés 1917. április 17-én. — Elnök nem jelen- 
hetvén meg, BiRó LaJos alelnök nyitja meg az ülést. Pénztáros 
jelenti, hogy a szétküldött belépési felhívás máris szép eredmény- 
nyel járt, úgy hogy 44 új tagot ajánlhat a választmányi ülésnek 
megválasztásra, egyben felhatalmazást kér, hogy a , Kertészet"-ben 
is közzétehesse a felhívást, — a mit a válaszímány BEBGAKATSZ Új 
tagokúl ajánltattak és megválásztattak : 

Alapító tagok : : 

ANGYAL DEzső, a m. kir. Kertészeti Tanintézet igazgatója. — 
Budapest, I., Ménesi-út 45. segoezánát sa 15 

Bánkúti főherczegi uradalom felügyelősége. — Bánkút (Arad m.) — 

BLrum SÁNDoR, földbirtokos. — Welsővásárd (u. p. Galgócz, 
Nyitra m.) 3 É jé 

POSONYI ECKHARDT VILMOS, földbirtokos. — Makó. 

TLEk ImRe, földbirtokos. — Budapest, V. Alkotmány-u: 10. 


Első Magyar Általános Biztosító Társaság. — Budapest, 
IV. Vigadó-tér 1. 3 ) 

TÓSZEGI FREUND. EMIL, igazgató. — Budapest, IV. Bajza-u. 30. 

GoszronyI Tison, földbirtokos. — Váczhartyán. 

KÁROLYI ÁRpÁD, erdőigazgató. — : Tesliez (Bosznia). 

KLEIN SÁNDOR, földbirtokos, — Ruzs (u. p. Karánsebos). . . 


KopPrpÉLY Géza, gazdász és gyáros. — Budapest, VI. An- 
drássy-út 1183. ; ; 
DR. LELBAcn LásSzLó, gazdálkodó. — Cserveonka (Bács m.) 

IDB. GRóPp LóvyaY GÁBOR, földbirtokos. — Nagy- Lónya (Bereg m.) 
FÖLSŐBÜKI NAGY BÁNDOR, földbirtokos. — Egyházas-Hetye (u. p. 
Boba, Vas ma.) 


PILLER KáLmás, udv. tanácsos, földbirtokos. — Biérpeklán 
Hiojkáis Hárosszentimre, Sáros m.) ; 
iv. Tuoprás Gyura, ornithologus; — Welsőláncz (u. p. Porény, 


Abauj-Torna m.) 


8 59 

s § Rendes tagok : ; I 5 

48 ÁRumos SáspokR, m. kir. pénzügyi tanácsos. — Budapest, III. 

. Lukács u. 4, I. 3. 

a Bazassa GyökRGy, állami tisztviselő. — Arad, Orczy út 10/a. 

ű BERNHARDT LaJos, szőlészeti uradalmi igazgató. — Veresegyház 
(Pest m. — jelenleg : főhadnaagy, Kenyérmező-tábor, Esztergom m.) 


BOEHM HEE, az Országos Magyar Népművelő Egyesület titkára. — 

Budapest, VII: Rákóczi-út 51. 

CSETE SÁNDOR, tanár, a m. kir. Növényélet- és Kórtani Állomás 

asszisztense. — budapest TE Attila-u.: 915 TE 6/a. 

DEÁK JÓZSEF, uradalmi számvivő. —  Mikosdpuszta (Vas m.) 
FARKAS MixLós, uradalmi kasznár. — Tiszakürt (Szolnok m.) 
HavxDI$ KánRoLy, földbirtokos. — Ipolynyék. 

HEecur Samu, gazdatiszt. — Nagysándori (Trencsén m.) 
; HEwm Awran, m. kir. honvédfőállatorvos. — Kiskundorozsma. 
 KárLrav György kertészete. — Kállósemjén (Szabolcs m.) 
Kovács GYyuLA, Kg SEá EE — Csillaghegy, Fő-utcza 19. 
"Kovárs EwmIL, Jmzúlj számvevő — Szentróküs-puszta (u. p. 
Üsáklotnya). ; 
; LosowsczvY ELEMÉR, nagybirtokos. — Sajtoskál (Sopron m.) 

MárRav Gyura, ny. prímási urad. gazdatiszt. — Csillaghegy, 
Béla-u. 3. ; : 

MELLER HENRIK, gazdálkodó. — Csurgó (Somogy m.) 

MuRAI RÓBERT, okl. gazda. — Víziszentgyörgy KASE 
át, Zala m.) ; 

BOEATSIK. GÉZA, földbirtokos, — Koppánymegyer. (u. p. Nagy- 
bábony, Somogy m.) 


2 ef 


RÉDEI KÁLMÁN, okl. REL honvéd iöhadhásy: —  Nezsider 
(Moson m.) i 8 I 
3 GYALUI "  ROSENBERGER SÁNDOR, földbirtokos. — Szászfenes 
(Kolozs m.) ; j 
JAPÁRY Jáwos, gazdasági intéző. — Tápiószele. 
KÍSBÁBI STRASSER SÁNDOR. — Budapest, V. Bálvány-u. 16. 
SZENTBKIRÁLYI KÁLMÁN, földbirtokos. — Tápiószentmárton (Pest m.) 
SZIKLA GÁBOR, tanár. — Budapest, VI. Felsőerdő-sor 1. 
SzKALLA FERExcz, főherczogi urad. felügyelő. — Alcsut. 
VaAspa Lásztó, banktisztviselő. — Sóvár (Sáros m.) 
WINTER BERwNÁT, uradalmi bérlő. — Partos (Torontál m.) 
ZBINYOVSZKY LaJos, uradalmi ördáfelüry elő. — (Gamástuskós 
TELS m.) i 3 
55. rendes ütés 1917. április 17-én. — Bigtó Lagos alelnök 


- megnyitván az ülést, felkéri DR: STREDA REzső-t, hogy a , Burgonya 
kártovő rovarai" czímen bejelentett előadását tartsa meg. Előadó. 


60 


sorba veszi a kártevőket, nevezetesen a halálfejes pillét (Acherontia), 
a cserebogarat, a hollóbogarat (Epicauta), a levélbolhákat ( Psylliodes) 7 
és a kolorádó-bogarat (Doryphora), melyeknek kártételét részletesen — 
ismerteti és a kártevőket preparátumokban is bemutatja. (Az elő. 


adást egész terjedelmében közölni fogjuk.) 


Hivatalos nyugtágás. " 


1917. évi április 1-től 1917. május 15 ig a következő tagtársak 


fizették be tagdíjukat : 


Alapítványi díjat fizetett: Angyal Dezső, Báró Bánffy Ferencz, a 
Bánkúti főherczegi uradalom, Blum Sándor, Elek Imre, Feszler Ká- 


roly, Tószegi Freund Emil, Hegedűs Sándor (25 K), Kleisl Gyula, 


Koppély Géza, Dr. Köntzey Gerő, Dr. Lelbach László, Magyar 


Mezőgazdák Szövetkezete, Fölsőbüki Nagy Sándor (200 K), Pecz 


Ármin, Piller Kálmán, Gróf Széchényi Aladár, Szomjas Gusztáv, a 


Tarczali m. kir. vinczellériskola igazgatósága, ifj. Thóbiás Gyula 
(20 K). I 5 . 8 


Tagsági díjat fizetett 1914-re: Ujhelyi József; 1915-re: Dr. Szabó- ké 
Patay" József, Ujhelyi József; 1916-ra: Dr. Soós Lajos; 1917-re: 
Adonyi takarékpénztár r. t., Csáky Dezső, Deák József, Deubel 


Frigyes, Jobaházi Dőry Frigyes, Dr. Erőss Lajos, Farkas Miklós, 
Fekete Győző, Galgóczi hitb. uradalom igazgatósága, Galgóczi hitb. 


uradalom intézősége, Galgóczi hitb. uradalóm erdészeti ellenőri hiva- —. 


tala, Gerstbrein Károly, Grőber Jenő, Halbrohr Mór, Hanák Kolos, 


Horn János, Jégkárfelvételi iroda, Gróf Károlyi Gyuláné, Dr. Lang- ft; 


hoffer Ágoston, Leitner Ármin, Lejtényi Sándor, Lencez.Ferencz, 
Losonczy Elemér, Losonczy Gyula, Lutter Béla, Mátray Gyula, 


Dr. Moller Bernát, Muray Róbert, Nagy Ákos, Oppenheim Henrik, 


Pannonhalmi Szent Benedek-rend központi számvevősége, Dr. Pon- 


grácz Sándor, Gyalui Rosenberger Sándor, Safáry János, Sehlesinger 


Adolf, Spitzer Sámuel, Szemere Bálint, Tarczali m. kir. áll. faiskola 
kezelősége, Thalhammer János, Tomala Nándor, Török Vincze, Vajda 
László, Végh Bertalan, Zbinyovszky Lajos; 1918-ra: Lutter Béla; 
1919 re : Lutter Béla. 


61 


Szerkesztői üzenetek. 


Többeknek. — Folyóiratunk egyes füzetei 
a háborús viszonyokból, főleg nyomdatechnikai 
okokból, nem jelenhettek meg pontosan. Kérjük 
ezért olvasóink szíves elnézését. A füzeteket, ha 
kissé későbben is, de pontosan fogják kéz- 
hez venni. 


. K. Gy. — Nyírsemlyén, — Minden trágya, a mely a növény 
fejlődését megsegíti, jó a drótféreggel szemben; — de ez semmi 
esetre sem irtószer. Igy tehái adhatja a drótféregtől fenyegetett 


. hagymája alá a káliumot tartalmazó mesterséges trágyát (műtrágya) 
. is. Ámde ajánljuk, ha még lehetséges, hogy irtsa a drótférget is úgy 


a mint azt az arra illetékes helyről kapott útmutatásban olvashatta. 


Kezdő rovarásznak. — Nagyon örülünk, hogy a rovarokkal való 


. foglalkozást tűzte ki feladatául és hogy ebben találja a legjobb szó- 


rakozást. Nekünk mindenesetre nehéz, hogy önnek valamely cso- 


. portot külön is ajánljunk, — hiszen szemünkre vetnék, hogy részre- 
. hajlók vagyunk, ha valamely rovarrendet a másik rovására ajánlunk. 
. Tessék talán a magyar Brehm (áz állatok világa) rovarkötetét elő- 


venni, azt elolvasni és azután azt a csoportot elővenni, a mely figyel- 


. mét leginkább lekötötte. Ha magyar segédkönyvet óhajt használni, 
. bizony nagyon meg lesz kötve, mert sajnos, irodalmunk specziális 
. szakmunkákban még szegény. A magyar rovartani munkák felsoro- 
 lásával hamar meg vagyunk. A. Aigner Lajos: Magyarország 
. lepkéi (színes táblákkal), Csiki Ernő: Magyarország Bogárfaunája 
(az I. kötet teljes, a II-ból 1 füzet jelent meg, folytatása sajtó alatt 


a 


van), Kohaut Rezső : Magyarország szitakötőféléi, Cserey Adolf: 


. Bogárhatározó és Lepkehatározó — úgyszólván az egyedüli munkák, 


melyek még kaphatók. Auotikvárusnál talán még megszerezheti 


. Frivaldszky János: Az egyenesröpűek magánrajza és Dr. Hor- 


szt ENE ÉSTTPS sát ázá s zllzől ő 


 váth Géza: A bodobácsfélék . (Lygaeidae) magánrajza czímű mű- 
 veket. S50k kisebb-nagyobb rovarcsoport feldolgozását találja azon- 
kívűl a Magyar Tudományos Akadémia folyóirataiban, a Rovartani 
Lapok-ban, a Természetrajzi füzetek-ben, az Annales historico- 
natura"es fiusai Nationalis Hungarici és az Állattani Közlemények- 


"gosítást, csak határozza el magát, hogy ve hajt majd Tendsze- ; 
sen foglalkozni. : ; 


Ifj. TR. Gy. — F. — Társaságunk titkára és e folyóirat szer- 
kesztője, azért nem válaszolhatott levelére, mert mint a Balkánkutató . 
bizottság h. vezetője májusban Albániába utazott, a honnan . előre- 
láthatólag augusztus végén vagy szeptember első felében 98 vissza 
térni. Kérdésére különben feljebb megtalálja "a . választ. TÁV ELZOK 


a 
ü 
ga 8 
§ 
18 


,ROVARTANI LAPOK 
XXIV. Band. Márz— April 1917. 3—4. Heft. 


SES 


S. 33. — J. Jablonowski: Wie soll die Hessenfliege im 
Ungarischen richtig genannt werden? —  Verfasser befasst 
sich mit dem Thema über die volkstümliche Benennung der Mayetioláú 
destructor ünd findet als eínzig richtig den aus ,Hassia" (Hessen) 
gebildeten Namen ,bhassziai légy". Dasselbe gilt auch für Simulia 
columbatschensis, die ,galambóczi légy" genannt werden soll, da 
, Kolumbatseh" nur ein verstellter Name für Galambócz (serbisch: 
Golubac) ist, wie eia-solcber überhaupt nicht existirt. 

." S. 35. — Dr. J. Szabó Patay: Eine tropische Ameise im 
Palmenhaus des budapester Tiergartens. — Im Palmenhaus 
des gemannton Tiergartens hat sich Tetramortum guimeense F. einge- 
bürgert und sehr vermehrt. Verf. beschreibt die Art im Vergleich 
zu unserer T. caespitum und bildet den Kopf beider ab. Die Art 
könnte bald schadlien werden, hauptsachlieh durch eine unter ihrer 
Obhut befindliche, gut gedeihende schadliche Blattlaus. 

S. 37. — Dr. §. Pongrácz: Über das Totstellen in der 
Insektenwelt. — Verfasser gibt einen kritischen Bericht über die 
so oft besprochene Erscheiauug des Totstellens der Ínsekten. Durch " 
viele Beispiele weist er darauf hin, dass die Biologen die Erschei- 
nung des Scheintodes meistens unrichtig erkennen, nachdem sie den 
, Scheintod" und das , Sichtotstellen" als mit einender ganz iden- 
tiscehe physiologische Erseheinungen:  erklüren. Dabei kommt der 
durch physiologisehe Faktoren verursachte kataleptische Scheintod 
ser selten vor, wogegen das sich totstellen gewisser Insekten, um 
damit eine Schutzstellung vor dem Feinde zur erreichen, oft beob- 
achtet werden kann. Nachdem im letzteren Falle gar keine Spuren 
des Starrkrampfes" oder irgendeiner Bewusstlosigkeit vorhanden sind, 
ist es handgreifílieh, dass hier von keinen Scheintod, sondern von 
einem auf höhere tierische Intelligenz hindeuten, also psychologisceh . 
und" physiologisch mit dem Scheintode nicht Fett KSS , 51ch- 
totstellen" die Rede sein kann. 

S. 44. E. Ulrich: Über die Raupe von Lymantria dispar. 


. L. — Das numerische Autftreten dieses Schmetterlinges, ist wie be- 
. kannt, grossen Schwankungen tnterworfen. Die Raupe dieses Schád- 


lings verursachte schon im Jahre 1912 grossen Schaden in den 
Waldungen bei Isaszeg, dieser Schaden war aber gegen jenen des 
folgenden Jahres fast sehr gering. Im Jahre 1914 standen die Wal- 


. dungen im Juni fast ganz kah gefressen da, diesen Schaden verur- 


64 


sacbten die máunliehen Raupen, der mannlicho Schmetterhng er- 
seheint namlich!" wenigstens drei Wochen fÍrüher. Zu dieser Zeit 
waren die weiblichen Raupen noch in der " Entwicklung sehr 
zurück und fanden demgemüss keine Nahrung an den schon kahl- 
gefressenen Báumen, wanderten demgemüss auf die niedrigen Pflan- 
zen und Grüáser um ihren Hunger zu stillen und scheinen an 
Hungersnot sammtliech eingegangen zu sein. Anfangs August sebwaárm- 
ten überall nur kümmerlich kleine und ganz abgeflogene Mánnchen, 
weibliche Schmetterlinge oder deren gelege waren nirgends zu. 
finden. Die Natur sorgte auf diese Weise um den Schadling aut 
. eine Zeit zurückzuhalten, in den zwei kommenden Jahren 1915 und 
1916 konte. die Art im genannten Gebiete auch kaum beobachtet 
werden. ű ; 

Literatur. 


S. 46. — Besprechung der Arbeiten von DR. A. Kumrny, V. 
ÁPFELBECK ujd eines anonym erschienenen Wegweisers über die 
Bekámpfung der Maismotte. I 


e. 


Vereinsangelegenheiten. 


5. 48. — Bericht über die Aussechussitzung und die 6. Gene- 
ralversammlung vom 17. Februar 1917. Auf letzterer wurde nach 
Verlesung der Berichte der Funktionáre zur Neuwahl übersehritten 
und zum Vorsitzenden für 1917 J. Jablonowski, Direktor der kgl. 
entomologischen Station, zu stellvertretenden Vorsitzenden L. Biró 
uud E. Szlabey, zum Sekretür E. Csiki, zum Zablmeister K. Kertész, 
zum Scehriftführer 3. Pongrácz, zum Bücherwart J. Patay-Szabó und 
. za Ausschussmitgliedern J. Győrffy, A. Schmidt, N. Tomala und E. 
Ulbrieh gewiühlt. — Bericht über die 53, 54 und 55. ordentliehe KER RE 
sowie Ausschussitzungen vom III. 17 und .IV. 17. 


. ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XXIV. KÖTET. 1917 MÁJUS—JUNIUS. 5—6. FÜZET. 


A Magyar Entomologiai Társaság tudatja, 
hogy választmányának tagja és volt elnöke 


ULBRICH EDE 


tőzsdei jogügyi titkár, a Ferencz József-rend lovagja 


1917. évi június hó 13-án végzetes vasúti baleset 
folytán. életének 63. évében Péczelen hirtelen el- 
húnyt. -Földi maradványait június 16-án  helyez- 
ték örök nyugalomra a budapesti IKerepesi-úti 
temetőben. 

A magyar lepkészet buzgó munkást, társasá- 
gunk lelkes hívét veszítette el benne. 

Emlékét a magyar entomologia híven fogja 
megőrizni ! 


Rovartani Lapok. XXIV. 5—6. (1917. XI. 5.) 


66 


A borsózsízsik. ké 
Irta : JABLONOWSKI JÓZSEF. 


A borsózsizsik tojását soha sem tojja a borsó virágjára, hanem 
tojhatja azt már az egyes virágok elvirágzása után azonnal a száradó - 
szirmok közül kiszabaduló kis hüvelyre. A parányi, sárga színű, 
1-5 mm. hosszú tojásból kikelő lárva befurakodik a zsenge és puha 
hüvely héján át az apró szembe. Tojhatja -azonban a borsózsizsik 
tojását a teljesen kifejlődött hüvelyre, de csak addig, a míg a hü- 
velye sárgulni, száradni és keményedni nem kezd. Az ilyen megnőtt 
hüvelyre tojt töjisból kikelő lárva szintén befurakodik a hüvely bel- 
sejébe és be a még puha szembe. A befurakodás helyének mind a 
hüvelyen, mind a borsószem héján, teljesen nyoma vész, mert a, 
gyenge szövetű részek behegednek és a szem külsején későbben 
legfeljebb egy tűszúrásnyi nyom látható, a mely a befurakodás helyét 
jelöli. A fehér színű, igen ránczos és hajlott testű lárva a fejlődése 
kezdetén ál-lábas, majd fejlődése utolsó szakában (a mikor 6 mm.-nyi 
hosszú) három pár, rövid lába van. 

A borsószembe jutott lárva a szem belsejéből élve, abban fej 
lődése arányában egyre nagyobb és tágabb, de mindig SRE oldod 
lyukat rág. A. borsóérés ideje kezdetén némely zsizsiklárva, a mely 
a legkorábbi fejlődésű hüvelybe került, :már bábozódik és a borsó 
aratásakor már teljen kifejlődött bogár alakjában található. Július 
végén már van új bogár, holott augusztusban és későbben egyre 
számosabb. Az ilyen bogaras szemű hüvely, kivált száraz időben, 
kinyílik és a zsizsikes szeme kihull, a melyből csakhamar kiszabadul 
a zsizsik, hogy azután valamely száraz helyen (pl. valamely fa kérges 
héja alatt, a falak, oszlopok, -deszkák ÉBDEHGE e [AS] meghúzódjék és 
teleljen. 

Ilyen korai fejlődésű zsizsik sok van, mert nemcsak jó, ha a 
borsót gyakorlati érdekből korán vetik s a mi a zsizsik gyors fejlő- " 
désének is kedvez, hanem a kerti csemegeborsót már csak azért is 
vetik korán, hogy legyen korai , zöldborsó" is. Az ilyen kerti zöld- 
borsó, ha megérik és megszárad, rendszerint nagyon zsizsikes, holott 
az elkésett, vagy szándékosan későn vetett csemegeborsó, minthogy 
a zsízsik már a koraiba húzódott be, sokszor: majdnem tiszta és 
felette kevés benne a zsizsik. 3 : 

/ Ne feledjük tehát, hogy borsóaratáskor (legtöbbször nyűvik, 
tépik) a borsózsizsiknek jelentékeny része kifejlődött és szabadban 
marad.. Az ilyen korai borsózsizsiket néha nagy számban lehet találni 


1 V. ő. a Természettudományi Közlöny 1916. évfolyamának 21—99. 
számában megjélent hasonló czímű közleménnyel (p. 732). 


67 


." az almafákon a télire hagyott molylogó kötelekben. Ilyen telelő borsó- 
zsizsik lehetett az is, a melyet ScopoLr télen a fűzfán talált, mert 
innen ered a borsózsizsik (Bruchus pisorum L.) egyik latin társneve 
(synonymum-ja), a Bruchus salicis Scop. 

Tudjuk azonban, hogy a borsó, kivált a mezőn termesztett 

borsó, hosszú ideig virágzik. A borsónak az a magja tehát, a melybe 
. a borsózsizsik lárvája későbben furakodott be, borsócsépléskor zsákba, 
: majd a magtárba kerül; a lárvák egy kis része még a tél kezdetén 
sem bábozódik be, de legtöbbje . már mint bogár kezdi a telelést, 
miután már lárvakorának végén gondoskodott arról, hogy a borsó- 
szemből majd könnyűszerrel bújhasson ki. A megnőtt lárva ugyanis; 
mielőtt a tétlen és tehetetlen bábalakot öltené magára, a borsóhéj 
alatt egészen közel rágódik a borsó külsejéhez, elfogyasztja e helyen 
pontos köralakban a sziket annyira, hogy a meghagyott vékony borsó- 
. héjon át sötétlik az alatta lévő feketés-szürkés borsózsizsik teste. 
; Ha az ilyen ,lakott" borsószem télen egy-két napig a meleg 
szobába kerül, áz a szemen látható kerek darabot (operculum) mint- 
"egy belülről kitolja s a nyitott kerek ajtón kiszabadul. Az így idő 
előtt kiszabaduló zsizsik, ha tartós a meleg, addig-addig mozog, 
repkedik, jár-kél, míg el nem pusztul; ha azonban mozgolódása 
idején ismét lehül körülötte a levegő, félrehúzódik és tovább telel, 
hogy tavasszal ismét felocsúdjék és kiszabadulva börtönéből, keres- 
.sen nyíló borsót. Természetes, hogy az a borsószem, a melyben benne 
van a zsizsik, a mely szem állandóan hideg helyen van, zsizsikes, 
azaz zsizsiktől lakott lesz tavasszal a vetés idején is. Ha vetés köz- 
ben bele is kerül a földbe, azért az reá nézve nem nagy baj, mert 
ügyetlen, kalimpáló és erős lábával, erősen dolgozó fejével kitúrja 
magát a földből, hogy azután a borsó virágzása idején ne késsék el 
a fiasító helyérőt ; 

Ebből tehát azt- látjuk, hogy a virágzó borsóra három helyről 
kerülhet a zsizsik: a) az aratáskor kihullott és szabadban telelt zsi- 
zsik; b) a raktárba került, de akár onnan, akár máshonnan (az élés- 
kamrából, a boltból stb.) a tél folyamán kiszabaduló s azután ismét 
. meghúzódó zsizsik s végül c) a rendes vetőmagból a szántóföldön 
kiszabaduló borsózsizsik. 

Hogy melyikből mennyi kerül, az attól függ, hogy hol termett 
a borsó és mikor vetették el? Budapest környékén s általában az 
. Alföldön olyan helyen, a hol 3—4 éven termesztenek sok (nagy táb- 
lákon) borsót s azt korán is vetik, alig lesz szem, hogy az zsizsikes 
ne legyen. Sőt megesik, hogy noha egy-egy borsószemben rendesen 
csak egy-egy zsizsik-lárva él, a budapest-környéki szemekben igen 
sokszor kettő is akad, de abból csak egy él és fejlődik tovább, mert 
a második már fiatai korában összezsugorodik s elpusztúl. 


68 


Mennél feljebb megyünk északra, mennél inkább közeledünk 
a hűvös, majd a hidegebb éghajlatú tájakra, mennél magasabb, he- 
gyesebb vidéken terem a borsó, a hol az későbben is kerül vetésre 
s a hol azután lassú fejlődése miatt jó későn virít is, ott nemcsak 
elkésik a borsózsizsik tojása lerakásával, hanem ha fel is jutna az 
ilyen vidékre, ott némely. része be sem várja a borsó virágzását, 
hanem egy-két év alatt lassankint el is tűnik e neki nem való tájék- 
ról. Innen van, hogy például Arad környékén a borsó, ha. azt vala. 
mely uradalom 3—4 évig termeszti, telisdeden tele van zsizsikkel, 
holott a Szepességben a borsó tiszta.e bogártól még akkor is, ha 

oda jobb fajtája kedvéért zsizsikes magot is hoznák ; egy-két évig 

akad benne zsizsikes szem, de mindig apadó számban, míg végül 
nyoma vész! Emlékszem, hogy 10—12 évvel ezelőtt, a mikor június 
végén Magyaróvárott a borsóhüvely pereme már tele volt zsizsikkel, 
Lőcsén, a hol egy-két nappal későbben láttam a borsót, az éppen " 
virágzása kezdetén volt! 

A fertőzött borsószem épp oly rendesen fejlődik s olyan nagy- 
ságú, mint a zsizsiktől tiszta szem, azonban a bogár lárvája kirágta. 
belseje egy részét. Ha az ilyen szemet a zsizsik bogárkorában 
elhagyja, a borsószem súlya kevesbedik. Ront a rágás a borsómagon 
akkor is, ha azt vetőmagnak szánták. A sérült, rágott szem, ha földbe 
kerül, mindig ki van téve annak, hogy idő előtt lepje el a külön- 
böző eredetű fertőző anyag. A leggyakoribb fertőző a Sclerotinia. 
Ha tavasszal pl. a borsóvetésben láttunk néhány sárgalevelű borsó- 
növénykét, bizonyos, hogy annak földben maradt szíkje borsózsizsik- 
rágta és van rajta egy-két darabka sclerottum, vagy csak egy csomó 
szürke penész (a Sclerotiniá-nak botrytis alakja). Azonban nem minden 
zsizsikrágta szem pusztul el: némely része csírázik is s habár a 
belőle származó növényke eleinte gyenge és nyomorog, de ha egy- 
szer meggyökeresedett és jól él saját gyökere jóvoltából, akkor a. 
zsizsikes szemből is jó termő borsónövény lehet. Így 500 szemből 
csak mintegy negyedrésze csírázott jól; 275. szemből csak 69-nek 
volt ép, meg nem támadott csírája; egy harmadik esetben pedig a. 
zsizsikes magnak csak 179/0-a csírázott, de csak 2"/0-ából fejlődött 
hasznavehető növény. 

Mai nap már nem lehet bibának tartani, ha a zsizsikes borsó- 
nak mindig akad vevője. Az igazság az, hogy nemcsak ma, de a 
béke idején is mindnyájan zsizsikes, talán legzsizsikesebb borsót 
eszünk. A borsóhántás idején, a mikor már-már csak ,hámozott 
borsó", tehát héjától (exocarpium-jától) megfosztott és ketté (nem ha- 
sított, hanem a hántás közben ketté) vált borsó kapható és a városi 
fogyasztók 70—809/0-a csak ilyennel él, tadnunk kell, hogy ez mind 
zsizsikes borsó, de a melynek zsizsikje hántáskor, hámozáskor ki- 


- 


69 


került a borsóból s a kereskedésbe már csak a zsizsiktől mentes, 
fél darabokra (cotyledonokra) vált, szépnek és tisztának tartott borsó 
kerül. A ki nem sajnálja a fáradságot és megnézi az ilyen ,hámo- 
zott" borsót, az sok fél szemen (colyledon-on) megtalálhatja "a borsó- 
zsizsik gömbölyded lyukját, vagy legalább a nyomát (felét), mert 
hámozás közben az ilyen sérült (zsizsikes) fél szem lekopik ugyan, 
de a rágott liknák kisebb-nagyobb nyoma mégis meglátszik rajta. 

Méltatlan pedig az olyan panasz is, ha valaki ma azt mondja, 
hogy az olyan , gazda, a ki a zsizsikes magot termesztette és piaczra 
15 hozza, nem érdemli meg, hogy érte egy fillért is lásson." Már 
miért neglásson egy fillért sem ? Hiszen a borsót nemcsak az ember 
kedvéért termesztik : zöldje, szára, ha megszárad, kitűnő szálastakar- 
mány, szeme, ha zsizsikes 18, megdarálva kitűnő abraktakarmany, ha 
pedig hántáskor — mint láttuk — kikerül belőle a zsizsik, állandó 
pompás téli főzelék is! Csak jutna belőle mindenkinek elegendő. 
Most, az úrnak 1917. esztendejében, egy régi gazda barátom, a ki 
borsót termeszt s a kitől kérdeztem, hogy mennyit fizetnek neki a 


zsizsikes és a nem zsizsikes borsóért, azt írja nekem, hogy meg sem 


meri írmi, mert azt sem kérdik, hogy vajjon zsizsikes-e, hanem csak 
viszik. 5 a béke idején a külföldi ,borsóhurka" (Erbsenwurst) gyá- 
rosok szintén nem törődtek már a zsizsikkel, hanem vették a borsót, 
kérdezősködés nélkül . 

De a gazda törmeszt a borsót, mint pillaagós növényt, mitrogén- 
gyüjtő természete miatt és természti zöldtrágyának is: de ez már 
nem ide való s ha említem is, teszem csak azért, mert néhai nem ő 
érdemli a derest . . 3 

Nem jogosúlt az a kifogás sem, a mely szerint némely helyen 
a borsózsizsik az emberek gondatlansága következtében annyira 
elszapogodik, hogy a borsó termesztéséről le kell mondani. Budapest 
környékén, legyen a gázda még leggondosabb is, azért borsója mégis 


csak zsizsikés lesz. Mert szeretném én látni, hogy pl. Szentendrén s 


mindenütt, a hol temérdek korai , éti" (csemege)-borsót termesztenek, 
a hol. sok a zsizsik is, ki akadályozza meg, hogy az ott kipergő 
magból nyáron kikerülő és a szabadban telelő zsizsik ne szálljon el 
a szomszédba s viszont mit tehet az a leggondosabb budapesti, vagy 
váczi, esztergomi gazda, hogy az ő borsóját a szentendrei zsizsik 
ne fertőzze meg ? Láttuk, hogy a nagy: fertőzés oka nem az emberi 
gondatlanságban, hanem egyrészt az állat életmódjában s másrészt 
az illető termőhely éghajlati viszonyaiban rejlik: ezekért pedig a 
gazdát vádolni semmiképen sem lehet. ; 

; Mindez csak a valódi borsózsizsikról, a" Bruchus pisorum je -ról, 
vagy a mai nemzetségi beosztása szerint, a Laria pisorum L.-ról szól, 
de meg kell jegyeznem, hogy a borsóban (Pisum-ban) élhet több 


70 


zsizsik-faj is. Viszont téves dolgot tanít az, a ki azt állítja. hogy az 
igazi borsózsizsik más pillangós növény szemében (magjában) is él. 
E szerint hiába való figyelmeztetés, a mely arra vonatkozik, hogy a 
borsózsizsik (Larta pisorum L.) a bükköny ( Vicia-ban), vagy akár a - 
zanót (Oytisus) magjában él. Ígaz, hogy ezek magja zsizsikes, vagyis 
azt senki sem tagadhatja, hogy ezek magjában nem élne a zsizsik, 
csakhogy ez a zsizsik-faj, a mely ezekben a magvakban él, egészen 
más faj. Ha Vicia alá elsősorban a V. faba-t, a ló- és a disznóbab 
fajtáit sorolom, abban nálunk a Bruchus rufimanus Bon. éppen nem 
ritka. Egy-egy szemben (magban) élhet két bogár is! Ez a zsiízsik- 
"faj azonban élhet elvétve a borsóban is, de — legalább nálunk — 
ritkán! Az apró szemű Viciák-ban, a :-bükkönyben, lednekben más 
zsizsik-fajok élnek; azután a Ti us — latifolius-ban " a Bruchus 
(— Laria) pallidicornis Bon. él. Viszont a Cytisus számos fajának és 
kivált a kertészeti fajtáknak (Laburnum) magjában, a mely mag pl. 
Budapest környékén nagyon ,zsizsikes", a kis termetű és a borsó- 
zsizsiktől egészen eltérő színeződésű Bruchidius cisti PAYK. él. E sze- . 
rint, ha a borsóvetést csakis az előbb említett (Oytisus és Vicia) 
növény felől fenyegetné a baj, a gazda is, meg a borsófogyasztó 
ember is nyugodtan alhatnának: az ezekben élő zsizsik nem csap 
fel borsózsizsiknek ! (A már most meg-megismétlődő tévedés az" ada- 
toknak bírálat nélkül való átvételében és a rendszertani neveknek 
nem eléggé megfontolt használatában rejlik.) ; 

A mi a borsózsizsik ellen folytatandó küzdelmet illeti, arra 
nézve a következőket kell fontolóra vennünk : 

Az alföldi, tehát korán tavaszodó és meleg éghajlat alatt teljes 
lehetetlenség, hogy a gazda borsózsizsiktől mentes borsót termesz- 
szen. Ha szerez is teljesen tiszta, zsizsiktől mentes borsó-vetőmagot, 
annak utótermése évről-évre zsizsikesebb lesz, még pedig annál gyor- 
sabban és annál nagyobb mértékben, mennél több borsó terem és 
előző évben is termett ezen a ijen (kerti-, éti-, csemegeborsó és 
gazdasági borsó), mert annál több, szabadban telelt borsózsizsik lepi 
meg a tiszta magból- származó új vetést. Ugyanez a veszedelem 
fenyegeti a zsizsikes vidéken azt az új börsóvetést is, a mely akár 
két éves, akár olyan magból származott, a melyben a borsózsizsiket 
a. vetés előtt akár széndiszulfiddal (szénkénéggel), akár hevítéssel 
megölték. Mindkét esetben a fertőzés oka a szabadban élő, a sza- . 


.  badban telelő s az új borsóvetést már váró borsózsizsik lesz. 


E szerint tehát, minthogy ma alig képzelhető el olyan hely 
Magyarországon, a hol legalább a konyhakertben nem termesztenének 
borsót s a hol tehát a szabadban több-kevesebb " borsózsizsik nem 
akadna, nem állja meg helyét többé az a tanács, hogy a zsizsiktől " 
mentes borsó csak a zsizsiktől mentes vetőmag után remélhető. 


a 


A ki tehát a meleg tájainkon borsót akar termeszteni, annak 
" bele kell törődni, hogy termése előbb-utóbb teljesen megzsizsikese- 
dik. Hogy azután a megzsizsikesedett borsónak mi a mai jelentő- 
sége, azt fönnebb láttuk ! 

A borsótermesztésnek erőszakolása olyan helyen, a hol a borsó 
már a természetes és -emberileg meg nem változtatható viszonyoknál 
fogva egyáltalában borsózsizsiktől nem lehet mentes, ma már nem 
okolható meg a mi gazdasági viszonyaink között s az okos gazda 
csak a természet-szabta határok között fog mozogni. 

A zsizsikes borsónak 60—65 C"-ra való hevitése, hogy a benne 
lévő lárva, vagy már bogár elpusztúljon, de a borsó csírája ne szen- 
vedjen, vagy az ugyanilyen magnak széndiszulfid-gázba 24—48 órára 
való elzárása, hogy a zsízsik e. gázban elpusztúljon, általán ismert 
eljárás. Ezzel pl. a magkereskedő elérheti, hogy olyan magot hoz- 
hasson forgalomba, a mely szabad szemmel megítélve egészségesnek 
és zsizsiktől mentesnek látszik. Ez azonban, mint vetőmag csak zsi- 
zsikes és éppen olyan értékű, mint a meg nem fojtott zsizsikű mag ; 
mert ha a zsizsik nem is él benne, de a mag mégis sérűlt s vagy 
nem csírázik, vagy ha csírázik is, növénykéje éppen olyan bajban 
lesz, mint az, a melyen a rágás nyitott és látható. Ha pedig az ilyen. 
fojtott zsizsikű mag fogyasztásra kerül, akkor az még rosszabb annál 
a borsónál, a melyben a zsizsik benne maradt s a hol azt látva, az 
ember kiszedheti és eltávolítja. 

Az az eljárás pedig, a mely szerint a zsizsikes borsót el lehet 
választani a nem . zsizsikestől s a mely eljárás abban áll, hogy a 
borsót vízbe dobva, az ép szem azonnal lesülyed, a zsizsikes pedig 
. a víz színén úszik — semmit sem ér. A súlyos szemű, tehát emberi 
táplálkozásra való borsó, mint a. milyen pld. a Viktoria-borsó,; -az 
— akár ép, akár zsizsikes — mind a víz aljára száll s a mely szem 
mégis a víz színén marad, az valóban olyan könnyű (léha, moly- 
rágta, vagy gombás) és csúnya, hogy az éti borsóból amúgy is 
; kiszedik, a vetni való magból pedig kirostálják. A mely mag pedig 
azonnal nem marad lebegve a víz színén, az nem száll fel későbben 
sem: nem két és nem huszonnégy óra múlva sem. Hiszén mennél 
. hosszabb ideig ázik, annál súlyosabb, dagadtabb és duzzadtabb lesz. 

Hogy a zsizsikes és nem zsizsikes borsómagnak "ezen vízzel. 
való elválasztása mit ér, annak érdekes példája az amerikai vető- 
borsó, a mely mint korai és szép szemű csemegeborsó, a legked- 
" veltebb borsófajták egyike. Múlt télen sikerült szereznem TEN 
czéljára egy budapesti kertészetből egy decziliternyit ebből a fajtá- 
ból. Ismeretes, hogy e borsó-fajta zöld, de már teljes nagyságát elért 
korában a nagy víztartalma miatt nagyon duzzadt, szépen telt szemű , 
holott ha megérik, erősen összezsugorodik és csúnya, ránczos lesz. 


12 


Midőn ebből 100 szemet vízbe dobtam, mind a víz szímén maradt. - 
Tehát mind zsizsikes ? Majd huszonnégy óra múlva, mind a víz alján 
volt. Tehát nem zsizsikes ? Az igazság pedig az, hogy majdnem vala- 
mennyi szeme igenis zsizsikes volt, de mikor megduzzadt, olyan 
súlyos lett, mint a nem zsizsikes. 

Mindebből pedig az a tanúlság, hogy a borsózsizsik ellen való 
védekezésben nem a mesterkélt s a természetes . viszonyokkal össze 
egyeztethető s nem is olcsó eljárásokra kell gondolnunk, hanem arra, 
hogy a borsótermesztés ott folyjék, a hol a fenti természetes viszo- 
nyok ezt lehetővé teszik, tehát a hol a tiszta, zsizsiktől mentes borsó 
olcsó áron termeszthető; viszont a hol az nem lehet zsizsiktől men- 
tes, ott bele kell törődni, hogy az nem a gazda szállította férges, 
hanem az iparos (borsót hántoló molnár) megtakarította állapotban 
jusson a fogyasztó kezébe ! 

A természet ereje állapítja meg a korlátokat, hogy mi és hol 
teremjen és kell, hogy az ember is figyelembe vegye e korlátot, hogy 
gazdasági érdeke szerint haszonhoz jussoti . 

. . Ennyit a borsózsizsikről ezúttal. Ezt az ismertetésemet azzal 
fejezem be, hogy e kérdésre, miután vele már évek óta foglalkozom, 
másutt még visszatérek és bővebben fogom azt tárgyalni: befejé- 
zésül azonban volna még valami mondani valóm ! 

Újabban a szakszeri űség, a munkamegosztás és az egyes 
tárgyakkal, kérdésekkel való külön foglalkozás korát éljük, mert 
nyilvánvaló, hogy egy-egy ember nem  vállalkozhatik mindenre. 
Ennek köszönhető, hogy a riövényvédelemnek rovartani (állattani) 
részével a rovartanban —, a növénytani részével pedig a növény- 
tanban . járatos szakemberek foglalkoznak. Éz a kivánság éppen 
napjainkban tör előtérbe, a mikor a mezőgazdasági rovartannak 
németbirodalmi mívelői arra a szomorú tapasztalatra jutottak, hogy. 
a gazdasági rovartan, a melynek Németországban  NÖRDLINGER, 
TASCHENBERG, RATZEBURG és más jelesek alapvető mívelői voltak, ma 
FRANCK A. B., SoRaAvEg Pár és társainak munkálkodása folytán a 
teljes megbízhatatlanság szélére jutott és ma már a mezőgazdasági 
rovartani irodalom csekély hBasznavehetőségéről, csekély. értékéről 
(über die Minderwertigkeit- der landwirtschaftlich-entomologisehen 
Literatur) kell beszélni. Ez kétszeresen fáj a német tudománynak, 
nemcsak azért, mert a német mezőgazdasági rovartani tudás és iíro- 
dalom éppen a német szakbotanikusok kezén indúlt hanyatlásnak, 
hanem hogy ugyanakkor legszebb fejlődésnek, szinte virágzásnak 
indúlt az amerikai mezőgazdasági rovartani irodalom, mert az tisz- 
tán az entomologusok, a rovartan mívelői kezében marad és mert az . 
amerikai botanikusok nem tettek benne pusztítást I szomorú tapasz- 
talatnak köszönhető, hogy a gazdasági rovartannak s általában állat- 


tannak németbirodalmi mívelői és barátai egyszerre megalkották az 
alkalmazott (tehát: a gyakorlati) rovartannak német társaságát — 
., Gesellschaft für angewandte Entomologie . . . a mely csakhamar gátat 
vetett a szabad és felelősség nélküli gazdálkodásnak a német gazda- 
sági rovartan terén. 

Ez kívánatos nálunk is! A föntebbi — a borsózsizsikről szóló 
— czikket azért írtam, hogy kitűnjék, mit lehet e rovarról helyesen 
és mit lehet tévesen tanítani! Sapienti sat... 

Boldog magyar botanika te, melynek terén minden már annyira 
rendben van és mely megengeded, hogy tanítványaid elkalandozza- 
nak olyan tereken is, a hol felelősség nélkül csak bajt okozhatnak . . : 
és sajnálni való szegény rovartan, te, a mely tűrni vagy kénytelen, 
hogy idegenek tegyenek kárt ott, a hol te évszázados mulasztások 
pótlásán dolgozva, csak nehezen tudsz tért hódítani és nehezen tudsz 
előre lépni ! lab 


Lycaena Amandus Schn. var. orientalis HÓT: 


Magyarországon. 


Irta: ULBRICH EDE. 


"Az 1913. év június 1-én a Szaár és Felső-Galla között elterülő 
aradalmi erdőség előtti tisztáson két [Lycaena hímet gyüjtöttem, a 
melyet eleinte, miután ezen fajt ott már előbb is többször találtam, 
Lycaena Amandus-nak, majd — tekintettel arra, hogy az állatok fel- 
tűnő zöldesszürke, a Lycaena Hylas és Lycaena - Bellargus-ra emlékez- 
. tető kék színűknél fogva ezen fajtól nagyon is elütöttek — Lycaena 
Escheri; illetve ennek dalmatica nevű aberratiójának voltam haj- 
landó tartani. 7 ; : 

Ezen utóbbi meghatározás — jóllehet a repülési idő az Eschert 
megjelenési idejéhez viszonyítva nagyon is korai volt, a mennyiben 
. az Escheri csak júliusban jelenik meg — előttem mégis bírt némi 
plauzibilítással, a mennyiben az előtte való években DR. BavuDIs 
ANTAL és DR. KERTÉSZ Apa urak is fogták a Lycaena Escheri-t Buda- 
pest környékén két különböző esztendőben, igaz, hogy mindketten 
július hó második felében, a mely repülési idő tökéletesen meg- 
egyezik ennek a fajnak a tengermelléken való megjelenési idejével. 

Kifeszítés után"az én állataim különösen a szárnyfelület zöldes- 
szürkébe játszó kék színénél fogva, téayleg legjobban HRasonlítottak 
a gyüjteményemben levő Lycaena Escheri var. dalmatica SpPeyER-hez, 
csakhogy annál jóval nagyobbak voltak és a szárnyak fonákján 
mégis csak a Eycaena Amandus-ra vallottak. 


Kétségemet eloszlatandó, elvittem a két állatot a Magyar Nem- 
zeti Múzeumba, a hol DR. ScHmuiDT ANrar azokban határozottan a 
TLycaena Amandus-t, illetve annak egy nyomban közelebbről meg nem 
határozható varietását vélte felismerni. : 

Hogy a dolgot. teljesen tisztázzam, az állatok egyikét S EKES 
DR. 0. STAUDINGER $ A. Banc-HAas-nak Blasewitzbe, másik példá- 
nyát pedig az időközben elhúnyt BARTEL MIksA hírneves entomolo- 

. gusnak Nürnbergbe, kikérve azoknak illetékes szakvéleményét Is. 
5 Mind a ketten még bESEREZÉBA a Lycaena Amandus var. orientalis 
STGR. fennforgását állapították meg, mely fajváltozatot STAULINGER 
a Horae Societatis Entomologicae Th XIV... kötetében írta le. 

Főjellemvonása, hogy a szárnyak fekete szegélyvonala a hím- 
nél keskenyebb, mint a törzsfajnál; a szárnyak fonákjának az alap- 
színe nem sötétes hamuszínű, hanem inkább világos galambszürke, 
a fehéren szegélyezett foltsor fekete pontjai úgy az Clső, mint a 
hátsó szárnyakon nagyobbak és határozottabbak : a hátsó szárnyakon 
díszlő narancsvörös szegélyfoltok szintén sokkal élénkebbek, mint a 
törzsfajnál, úgy hogy e tekintetben is sokban az Escherit-re emlé- 
keztetnek. De a szárnyak felső felületének színezése is lényegesen 
eltér a törzsfajtól, a mennyiben az nem liláskék,. hanem világos 
szürkésbe játszó zöldeskék, mint pl. a Lycaena Hylas és a Lyegena 
Bellargus-nál: Legjobban hasonlít azonban mégis a Lyeaena JEschevi 
var. dalmatica hoz, a melytől csak tekintélyesebb nagysága :és a 
szárnyak fonákjának más volta által különbözik. Isaszegről származó 
Lycaena Amandus példányaim a felső szárnyfelület színezése tekin- 
tetében összevágnak a szaári példányokkal, csakhogy ezeknél lénye- 
gesen kisebbek (t. i. a törzsfajnál nem nagyobbak) és a szárnyak . 
fonákja teljesen megfelel a törzsfajnál észlelhető színezésnek. 

Az 1901-ben megjelent STAUDINGER —REBEL-féle .paláarktikus 
lepkekatalógus szerint e fajváltozat előfordulási helyeként Pontus 
Armenia, Hyrcania, Tarbagatai és az  Ala-Tau vidékei szerepelnek. 
OÖPULER , Die Schmetterlinge Europas" és SEmrrz ,Die Gross Sehmet- 
terlinge der Erde" ezímű nagy művében Klő-Ázsiát nevezik meg 
ezen fajváltozat otthonaként. RünL és HeyYsz 1895-ben megjelent : Die 
palaearctischen Gross-Schmetterlinge" czímű műve ezt a fajváltozatot 
nem emlíli:; az általa felemlített var. amata GRguwm. leírása azonban 
teljesen összevág az én szaári példányaimmal és maguk i5 meg- 
jegyzik, hogy ezen fajváltozat egyes példányai egészben igen gyakran 
közelednek a Lyeaena . Eschert-hez. ; s ; Mises 

" A Kir. Magyar Természettudományi Társulat által 1596-ban 
Kiadott , Fauna regni Hungariae" erről a fajváltozatról nem tesz em-. 
lítést, úgyszintén AIGNER LaJos ,Magyarország lepkéi" czímű és a 
magyar termőhelyekre különös súlyt fektető könyve sem. 


r 
10 


Lehetséges, sőt kétségen kívüli, hogy ez a fajváltozat nálunk 
már előbb is előfordúlt, csakhogy a gyüjtők minden valószínűség 
szerint egyszerű Amandus-nak tartották. 

Jóllehet, ebben az esetben tulajdonképeni faj-vándorlás, illető- . 
leg terjeszkedés esete nem forog fenn, mint pl. a Lycaena. Escheri- 
nél, a mely délvidéki faj mintegy szemünk láttára terjed észak felé, 
mégis nagyon érdekes, hogy egy fájváltozat, mely eddig csak a 
messze keletről volt ismeretes, nálunk is előfordúl az itt honos 
törzsfaj között, noha eddig — legalább tudtommal — nem észlelték. 

Hogy mi idézhette elő. a  törzsfaj ezen . átváltozását, éghajlati, 
táplálkozási vagy egyéb biologiai- viszonyok-e, természetesen egy- 
könnyen meg nem állapítható; de valószínű, hogy ugyanazok a 
körülmények, a melyek a távol keleten annak idején a varietás kelet- 
:kezésére szolgáltattak okot, kivételképen most nálunk is fenforogtak 
és adtak alkalmat ezen állatoknak aberratiókénti kifejlődésére. 

Ez az adat is kétségtelenül igazolja azt a régi megfigyelést, 
hogy minden vidék faunája állandó és folytonos változásnak van 
alávetve. i 

A. tisztelt. lepkész barátaim tehát jól fognak tenni, ha a jövő- 

"ben különös figyelemre méltatják a Zycaena-kat, mert könnyen meg 
lehet, hogy a közönséges Icarus vagy Bellargus-nak tartott példányok 
között más állatok is lehetnek, a melyeknek hazánkban való- elő- 
fordulása eddig még nem volt ismeretes és faunánkra nézve esetleg 
09y újabb igen becses adatot szolgáltathatnak. 


E. És Förnyékéne ek nagylepkéi között 
előforduló varietások és aberratiók. 


Irta: ULBRIcúH EDE. 


) 8 Magyar Entomologiai Társaság 1916. évi február 19-iki küz- 
. gyűlésén tartott elnöki megnyitóm során bemutattam az általam lsa- 
szeg és környékén 1895-től 1916 végéig gyűjtött nagylepkék jegyzé- 
két, mely azóta e folyóiratban megjelent. — 3 
Ezen enumeratió keretében nem tartottam szükségesnek a törzs- 
Taj között előforduló egyes válfajoknak külön megnevezését, különö—- 
.Sen azért nem, mert a repülési idő tartamának megállapítása szem- 
pontjából vezetett naplómba annak idején leginkább csak magát 
a törzsfajt írtam be és nem igen fektettem súlyt az aberratiók és 
varietásokra is, úgy hogy ezekre vonatkozóan a repülési időt külön 
nem jegyeztem fel. 
Mindamellett fontos egy vidék faunájának teljes képe érdeké- 
ben egyúttal a- törzsfaj között cESJOpniÓ különféle eltéréseknek a. 


76 ; 
kimutatása is. Ezen nézőpont által vezéreltetve szükségesnek tartom, 


hogy Isaszeg és környéke nagylepkéinek kimutatását az ugyanott 
észlelt fajeltérésekkel alábbiakban kiegészítsem. 


PFapilionidae. 
Papilio . Podalirius L. ab. undecimlineatus EIMER, ab. ornatus "WtR., 
g. ae. Zanclacus 2. — F. Machaon L. ab. rubromaculatus 
AIGN., ab. bimaculatus IWím., var. Sphyrus. HB. 
Thais Polyxena Scnirr. var. Cassandra HB., ab. ochracea STGR. 
Parnassius Mnemosyne [.. ab. Athenae Srrocn., var. hungaricus KOTHSCH. , 
v. nubilosus CHR. : 
PFieridae. 
Aporia crataegi 1. ab. anugusla Tum. 0. j 3 
Pieris rapae L. ab. flavescens Rög. — P. napi. L. ab. impunctata RöB. 
ab. napaeae Esp. — P. Daplidice L. v. rapham Esp. (tran- 
situs), g. v. Bellidice 0. 
Leptidia sinapis L. g. v. lathyuri HB., v. subgrisea STGR., 9. ae. diniensis B. 
Colias Hyale L. ab. Uhli Kovács... 2? ab. flavescens Husz. — 0. Edusa 
F. ab. Faillae, ? ab. Helice He. — C. Myrmidone Esr. ? 
ab. alba STGR. hé 


Nymphalidae. 


Vanessa Jo UL: ab. Joides O. j. 3 

Melitaea Cinria L. ? ab. obscerior. — M. Didyma 0. var. alpina 
SraeR. — MM. Trivia SCHUFF. Var. fascelts Esp., var. catapelta 
STGR. — M. Athalia Korr. ab. navarina DELYS. 

Argynnis Niobe L. var. Eris MEra. — A Paphia L. ab. valesina Esp. 
— A. Pandora Scnirr. ab. paupercula KAG. 


Satyridae. 
Melanargia Galathea 1. ab. lejöbenélos EsP., . Galene 0. 
Salyrus Briseis L. var. major OBRTHE. — §. HEG KHsp. var. öiatáta 


SrakR., var. Boabdil BBR., var. obscura: RIBBE. 
FPararge Maera L. var. adrasta HB. 
Aphantopus Hyperamtus L. ab. Arete MÜLnu. 
Epinephele  Jurtina L. var. hispulla He. — E. Lycaon Rorr. var. 
lupinus Cosra. v sz 
Coenonympha  Pamplhilus L. var. mavrginata RünHL, g. ae. Lyillus Ese. 
Lycaenidae. 
Vallophrys rubi 1.. var. immaculata FUcnHs. GESTA EE VÉT 
Zephyurus guercus L.. var. -bellus GeRgn. — Z. Betulae L. var. spinosae GERE. 


—1 


Chrysophanes Thersamon Esp. var. Omphale Kig. — Chr. Phlaeas L. 
g. ae. Eleus F., var. coorüleopunctata SrGR. —- Chv. Dorilis 


HurFx. var. subalpina SPR. 


. Eycaena Argiades- Pan. ab. Coretas 0., ab. decolorata Srag.,..g. ae. 


8. 
Polysperchon BRGsTR. — L. mis HSCHIFF. var. bella H-S. — 
L. Argyrognomon var. Callarga Sraeg..— 2. Orion Pan 
g. v. ornata STGR., var. nigricans- GERH. — IL. Astrarche 


BRGSTR. g. ae. callida B., var. Artaxerxes F. E. S. — 
T. Icarus Rorr. ab. [Icarinmus SERB., ab. Arcuinna, ab. 
coerulea SrTGR. — L. Coridon Popa ab. syngrapha KErp., var. 
Rezniceki BARTEL, v. Cinnus HB. — -L. minima FSSL. var. 
magna H. R. 


Hesperidae. 


Hesperia malvae L. ab. taras BRGSTR., var. melotis Dur. 


Sphingidae. 


Smerinthus populh L. ab. rufescens Fucons. 


. Dilina titiag L. ab. brunnescens STrGR., ab. ulmi STGR. 


Spmnx ligustri L. ab. spiraeae Esp. 
Hyloicus pinastri L. ab. fasciata Lawme., ab. unicolor TuTT. 
Deidephila euphorbiae L. ab. paralias Nick , ab. rubrescens GARB. 


Notodontidae. 


Pygaera, anachoreta F. var. pallida WIKk. 


Thaumatopoecidae. 


.Thaumatopoea processtoneg L. ab. luctifera 9TGR 


Lymantriidae. 


Euproctis chrysorrhoea L. ab. punctigera Peron. 


Lasiocampidae. 


Lasiocampa trifolii Eisp. ab. medicaginis BEH. 
Gastropacha guercifolta L. ab. alnifolia 0. 
Dendrottimus pimi [L.. ab. pseudomontanus. 


Noctuidae. 


. Acronycta aceris L. ab. candehsegua Esp. — A. rumicis L. ab. salicis CuRr. 
 Arsilonche albivenosa GoEzE (g. ae.). 
Agrotis fimbria L. ab. brunnescens Turr., olivacea Turr. — A. pronuba 


L. ab. innuba TR. — 4. orbona HFw. ab. subsegua HB. — 


a 


A. xanthographa F. var. cohacsa  H-S. — A. trilici L. var. 
eruta HB., var. agailina ElB., var. seligtnis Dup. — 4. obeliscai . 
HB. ab. ruris HB., var. Villiersi Gw. — A. segelum SCHIFF. 
var. pallida STGR. — A. sdaucita HB. ab. margaritosa Hw. 
Mamestra oleracea L. var. variegata Ausr. — M. dentind Esp. áb. Latenai 
PiER. — M. reticulata Vic. var. unicolor ALPH. 
Dianthoecia carpophaga Bxkn. var. capsophila: Dup. j ; 
Miana bicoloria Vu. ab. furuncula He., ab. rufuncula Hw. i 
Bryophila raptricula MB. ab. deceptricula HB. — Br. fraudaltricula HB. 


var. simulatricula Gws. — Br. algae F. ab. degener EspP. 
Apamea testacea HB. ab. nigrescens Tuvr. 
Hadena monoglypha Hurwx. ab. infuscata BRucn. — H. rurcea F. var. 
alopecurus EspP. — H. secalis L. ab. mictutans Esp. 


Helotropha leucostigma HB. ab. fibrosa HB. 

Senta marittma. Tauscn. ab. bipunctata Hw., ab. migrostriata STGR. 

Tapinostola fulva HG. ab. fliuxa TR. ; 

Leucania pallens L. ab. ectypa HB. — L. albipuncta F. var. Flecki CARAD. 

Dicycla 00. L. ab. ferruginea HB., ab. renago Hw., ab. sulphurea STaR. 

Dyschorista suspecta HB. var. iners TR. 

Xanthia aurago F. ab. fucata Esp., ab. umicolor STER. — X fulvago [.. 
ab. flavescens Esp. — X. gilvago Esp. var. obscurú TUTT. — 
AX. ocellaris Bxku. ab. lineago Gw. ; 

Orrhodia erythrocephala F. ab. glabra HB. — vau-punciatum "Esse. ab. 
immaculata SraR. — 0. vaccimi [L. ab. spadicea He., ab. 
mixta STaR. — 0. ligula Esp. ab. polita He., ab. 07280 
dicea BTGR. — 0. rubigineg F. ab. umicolor Turr. i 

Xyloiniges conspicillaris L. ab. melaleuca  VIpw 3 i 

Cucullia chamomiliae SCHIFF. ab.chrysanthemi kene ab. calendulae-TR. . 

Acontia lucida Esp. var. albicollis F., ab. insolatrix HR. 

Hypena rostralis L. ab. radiatilis HB. 


Geometridae. 


Acidalie virgularia HB. var. canteneraria B., var. Bischojfaria LAH. — 
A. politata HB. ab. abmarginata Burscn. — 4. rusticata F. 
var. vulpinaria Hs. — A. aversata [...ab. spoliata ÖTGR. 

Rhodostrophia vibicaria ÜL. var. strigata STGR., var. roseata TERSCH: 

Lytihria purpuraria L. var. rotaria F. 

Minoa murinata Sc. ab. cineraria ÖTGR. 

Anaitis plagiata L. ab. pallidata STGR. : 

Larentia variata SomIFr. var. obeliscata He. — L. ferrugala ÜL. var, 
spadicearia BEH. 

Tephrociysta succenturiata L. var. oxrydata TR. 

Chloroclystis rectanguláta L. ab. subaerata HE. 7 


43 
Abraxas marginata L. ab. pollutaria HB., ab. nigrofasciata Scn. 
Ellopia prosapiarta, L. ab. prasinaria HP. 
Enomos erosaria HB. var. tiliaria HB. 
Seleniu bilunaria Tsp. g. ae. juliaria Hw. — S. lmaria Scuwr. ab. 
delunarid Hg. — §. tetralunaria Hurw. g. aestiva STGR. 
Angerona prunaria L. ab. sordiata FUESSL. 
Vemitia maculariú L. var. guadrimaculata TR. 
BEilicrinta, cordiaria HB. var. Rösslerstammaria OTGR. 
Hybernia leucophaerta ScHnIrr. ab. marmortnaria Esp. 
Boarmia roboraria ScHIFF. ab. infuscata SragR. — B. selenaria Var. 
; dianaria HB. — B. crepuscularia HB. var. defassaria FRR. 
Ematurga atomaria L. ab. unicoloraria STGR. ; 
Eubolia arenacearia HB. g. ae. flavidaria Ev. — E. murinarta F. ab. 
cinerarta DurP. 
Cymbidae. 
Sarroihripus Revayáma Sc. ab. degenerana HE. 
Syntomidae. - 
Syniomis Phegea L. ab. Phegeus Esp., ab. Cloedhia Bxkn. 
ÁAÁrctiidae. 
Spilosoma mendica Ce. c" ab. rustica HE. 
Phragmatobia fuliginosa L. var. fervida ÖTGR. 
Diaerisia sanio L. var. pallida STGR. 
OCoscimia striata L. ab. melanoptera BR., var. bipunctata STGR. 
Endrosa vroscida Esp. var. melanomos NICK. 
Zygaenidae. 
Zygaena scabiosae Scn. ab. divisa Sraegk. — 2. punctum 0. var. mala- 
tina Smirz. — 2. achilleae Eisp. ab. viciae HB., var. bellis 
t . hi 9753 LB a 
He. — Z. angelicae 0. ab. confluens Dziugz. — Z. carmolica 


Sc. ab. dinitensis H-S., ab. hedysari He., ab. amoena STGR., 
var. beroltnensis STGR. 
Tno statices L. var. Heydenreichi Lo. 


: Secsiüidae. 


Trochilium apiforme Ce. ab. sireniforme Esp. 
Dyspessa ulula Bxn. ab. infuscata STGR. 


Gyüjtőúti tervezgetések. 
Irta: MALLÁSZ JÓZSEF. ; 
I. 


Kövrzzi GERő DR.-nak a .,R. L." folyó évi 1—2. füzetének 
3—13. oldalán megjelent , Lepkészeti gyüjtőviszonyok a Retyezát- 
hegységben" czímű czikke késztet ezen sorok megírására. Ezen 
czikket, annak megjelenése után, a szerzővel megbeszéltük. Szemre- 
. hányással illetett, hogy a közelmúltban Budapestre utazván, arról 
értesült, hogy ez év folyamán .tervbe vett retyezáti gyüjtőút létre- 
jöttét — rábeszéléssel meghiúsítottam. Nem tagadtam, ez úgy van. 
Erre azonban alapos okaim voltak és vannak. Legyen szabad azokat 
ezen a helyen kifejtenem, mielőtt azonban ezt tenném, kötelességet 
vélek teljesíteni egyes szaktársaimmal — a fotyezáttal — És nem 
utoljára KöwvrzEi GERő DR. kedves lepkészbarátommal szemben is, 
mikor mindenekelőtt czikkét teszem felülvizsgálat tárgyává és: csak 
azok után térek majd czikkem tulajdonképeni tárgyára. 

Könxrzei GERŐ DR.-on kezdem. Ismerem lepkegyüjteményét és 
a mennyire , bogarász" létemre ezen állatokhoz hozzáértek (A. AIGNEz 
Lagos megboldogúlt barátomnak éveken át gyüjtöttem azokból Hunyad. 
vármegye különböző pontjairól és kényszerűségből — össze akarom 
állítani Hunyad vármegye faunáját — határozgatok néha-napján ma- 
gam is lepkét), csak azt állíthatom : meglepett gyüjteményének szép . 
anyaga, valamint az állatok gondos kikészítése. Ezt — őszintén meg- 
vallom — nála, a ki még csak nébány évvel ezelőtt nem is sejtette, 
hogy van Magyar Entomologiai Társaság és annak hivatalos szak- 
folyóirata — megtalálni nem is reméltem. 

Az irodalomra nézve, szerény tudásomhoz mérten, igyekeztem 
neki útbaigazítást nyújtani, megjelölvén a legsürgősebben beszer- 
zendő műveket is. 3 ; 

Tanácsomat — úgy látszik — nem mindenben követte, mert 
különben czikkének sok részét nem irta volna meg, a megmaradt 
részét pedig másként. 

Szakkérdésekről lehet érdekesen csevegni, mesélni, sőt talán 
felolvasni is, azonban a szakirodalom ólombetűjerezen dolgokra csak 
akkor alkalmas, ha van abban tudományos pozitívum is. Különben, 
ha valahol, úgy itt — öl a betű. I 

Előre mondom : ezen soroknak a rovartani szakirodalom mű- 
velésében még nem honosokra, nem akar elriasztó hatással lenni, 
nem, ellenkezőleg. Próbálkozzék meg vele mindenki, hiszen elvégre 
ez kötelesség, mert a tudás, a nyert tapasztalatok, a tett megfigye- 
lések és új felfedezések nem az egyed, hanem a köz, a mind- 
nyájunk-é. 


81 


Azonban: csak óvatosság! — mert különben, jelen esetben, a 
. Retyezát megboszulja magát. Lássuk hogyan? A kérdéses czikkből 
kiragadom a következő részeket: , Herkulesfürdő és a Tátra vidéke 
gyüjtőink részéről is freguentált — mig a szegény Retyezát alig lát 
gyüjtőt s akkor is külföldit... olyan kulturális állapot, amennyi egy 
esetleg kényes, kissé gyomorbajos gyüjtőnek is kell — az a Retye- 
záton is. kicsiben meg van... Tizenkét éve járom a Retyezátot... 
Mit sikerült elérnem a 12 év alatt? Azt, hogy boszankodnom kellett 
a miatt, hogy a bécsi múzeum gyüjtője tudott 2 hétig a Zenoga-, 
tónál gyüjteni... Elértem azt, hogy 5—6 évvel ezelőtt a Retyezát 
egy régi ismerőse, egy bogarász ide jött Trechus vagy Anopktal- 
. mus okért és nekem volt szerencsém vele megismerkednem. Én már 
akkor jobban ismertem a retyezáti gyüjtőhelyeket... Jön is azóta 
évenkint nem 1—2 hétre, de 1—2 hónapra az én bogarászom a 
KRetyezátra és gyüjt szépen anyagot, de csak olyant, amit el tud 
adni... 1913 tavaszán sikerült DiószeEGyyY LÁászLó festőművésznek a 
Retyezátot messziről bemutatni, majd 1914-ben SCHMIDT DR. úr közben- 
járására ÚJHELYI JÓZSEF-fel E. én és öcsém egy kis kirándulást 
tettünk, tisztán gyüjtési czélból. A kis társaság nálam nélkül 2 hetet 
töltött a Retyezáton, gyüjtött is valamit (I. c. p. 9.);... Ugy általá- 
ban tudok arról is, hogy PávEL gyüjtött a Retyezát alatt levő egyik 
völgyben s az előhegységben néhány napig ; évekkel ezelőtt DR. SzI- 
LáDpY átment a hegységben és talált is .jó állat"-ot. JIEzelőtt körül- 
belül 20 évvel BoRpÁN Isrváwn gyüjtött a Retyezáton, többet Puj 
vidékén, mely község közvetlen a Retyezát előhegysége alatt van. 
Most csak jómagam foglalkozom — úgy tudom egyedűl a retyezáti 
fauna gyüjtésével... A Retyezát (. Retyezát-hegység" alatt a Petro- 
zsény és a Nagyvíz felső folyása közötti hegycsoportot kell érteni) 
előhegységeiben vannak jó gyüjtőhelyek, pl. Pujon Hypopta caecsírum 
előfordulását BoRpáÁw határozottan megállapította (1. c. p. 10). Küzbe- 
vetve, legyen szabad itt megemlítenem, hogy AIGNER a lapponá-ról 
azt írja, hogy az Herkulesfürdőjű 1400 m.-ig is előfordul. Én itten 
megállapítottam, hogy 2000 m.-nél is állandóan repül. A tó körül 
legelő van . . . E magas regió specziális állatjait nem ismerem. Ta- 
pasztalataim szerint a nagyobb nappali állatok — pl. Erebia-félék — 
itt csak átvonúlnak egyik völgyből a másikba, vagy a szél hajtja 
őket át; talán azért találtam és fogtám egy alkalommal 2200 m. ma- 
gasan Aporita crataegt-t. A Zenoga-tónál már csak tarisznyából élhet 
a gyüjtő (1. c. p. 12)." Azonban talán már elég is az idézetből. 
Elismerem. a Retyezát-hegység öreg és erőskérgű kemény dió, 
azt egykönnyen feltörni és úgy megrágni, hogy gyomorrontás ne 
keletkezzék abból, alig is lehet. Éppen azért helyénvaló is lett volna 
a dió magját ismételten megrágni és csak így közmegemésztésre bo- 


82 


csátani. Mert — bocsánat! — így írni nem-lehet, nem szabad, hiszen " 


ez kész morális öngyilkosság ! Nincs nehezebb feladat, mint egy élvez- 
hető gyüjtő-útleírást adni, olyat, hogy az olvasó lépésről-lépésre mind- 
végig velünk maradjon, velünk legyen — gondolatban. Kérdésben 
álló czikk nem gyüjtő-útleírás. Dehát mi? Elárulója annak, hogy 
szerző a kérdés lényegével nincs tisztában, nem ismeri a Retyezátra 
vonatkozó irodalmi adatokat, nem tudja, hogy előtte és utána ki, 


hogyan járta meg és gyüjtött ott és végre bizonyítékát szolgáltatja 


. annak, hogy DR. Könrzsi Gegő kedves barátom nem is ismeri a 
. Retyezátot. Nem ismerheti, mert a mit és a hogyan arról ír, azt egy 
a katonai tábori térképet (1 : 75.000) is jól olvasni tudó entomologus — 


otthon — éppen így, sőt jobban is megírhatta volna, hiszen a Retye-. 
zát nem, a mint ezen vidéken mondják ,viniture" ( jött-ment), hanem . 


olyan előkelő öreg úr, a kinek régen meg van az irodalmi becsülete 
az entomologiában is. Úgy gondolom, ismétlésekbe fogok esni, azon- 
ban szükségét érzem az idézett részeket sorjában érintenem : ; 

Hogy Herkulesfürdőt és a Tátra vidékét freguentálná a mai 
entomologus, az a mese-országába tartozik, hiszen ezen helyek, mint 
FRIvaAnrDszkY-ék, HoRvárH, MocságyY és más honiak mellett a  kül- 
földiek által már rég learatott terület — úgyszólván — a múlté. A ma 
entomologusa egészen másfelé veszi útját. Hogy a Retyezát alig lát 
gyüjtőt és akkor is külföldit, az erősen túlzás. A dolog természeténél 
fogva igaz, hogy ezt a havast a magyar entomologus ritkábban ke- 
resi fel, azonban többünket — minden bizonyára — közelebbről és 
magasabban, mint a szerzőt már több ízben mégis csak megláthatott 
a jó öreg Retyezát. Szerzőnek 12 évi retyezáti gyüjtés körüli dolgai 
valóban elszomorítólag hathatnak, mert megtudjuk, hogy őt mi 
bosszantja. Az, hogy a bécsi múzeum gyüjtője két hetet töltött a 
Zenogá-tónál. Hát nem szabad neki? Avagy bosszantja a két heti 
időtartam? Ha igen, úgy hát magamnak is bosszankodva kell fel- 
kiáltanom: és a ,Retyezát előhegyeinek közvetlen lábánál" lakó 
DR. Kövrzei GesRő, ha maga egyhuzamban még két hetet sem töl- 
tött még csak a Zenoga-tónál sem, hogy tudja magát a Retyezát (!) 
faunája (!) állandó (!) gyüjtőjének mondani ? 

Igaz, jogczíme erre, az akad szép számmal. Hiszen sikerült 
neki DiószeGHY-nek a Retyezátot , messziről bemutatnia"; sikerült 
neki távolmaradni, mikor: ÚJHELYI JózEF és az öccse két hetet töltött 
a Retyezáton. (!) Magam, a ki éppen ezen időben a környéken gyüj- 
töttem, úgy tudom, hogy ezen időből a Zenoga-tónak is csak alig 
jutott néhány óra; sikerült neki a minden hájjal megkent jó öreg 
MERKL EpE barátomnak retyezáti (!) jó (!) gyüjtőhelyeket újságolnia ; 
sikeresen sikerült neki azon sajnálkoznia, hogy a bogarászom (sic !) 
csak olyan állatokat gyüjt, a mit el tud adni, ezzel pedig sikerült 


"Za TE ATMERBA 


83 


neki — valószínűleg — MeERxL barátunkból, a czikk olvastán, ezen 
szavakat kiváltani : nekem mondja — Ő, aztán hát mi a csodát gyüjt- 
hetek, a mit el nem tudok adni — ha az állat jó ? Sikerült szeren- 
esés stratégaként a , Retyezát-hegységet" egészen Petrozsényig előt- 
tünk felvonúltatnia és a Zenogától légvonalban kb. 20 km.-nyire fekvő 
Puj községet — parancsszóra — közvetlen a Ketyezát előhegysége 
alá vezényelni, hogy ottan aztán BoRpáw-nal szerencsésen elfogat- 
hassa a Hypopta caestrum-ot; sikerült neki — orvos létére — a ké- 
nyes és gyomorbajos egyéneket megnyugtatni, hogy a Retyezáton (!) 
kulturális állapotok uralkodnak, így hát csak bátran fel vele a Retye- 
zátra! — a Zenoga-tónál (hol van még innen a , ketyezát" és annak 
társországai!) az orvos, észrevéve, hogy útközben a pácziensek már 
el- és kidőltek a sorból, már bősz lepkészként odakiáltja a gyüjtők- 
nek () : a mit a girheseknek mondtam, az nem gilt, abból nem esztek 
— elő a tarisznyával! Sikerült neki a Retyezát környékének geolo- 
Siai viszonyait megváltoztatva a Zenoga-tó köré egyszeriben legelőt 
plántálnia, akkor, a mikor a , Retyezát" lejtője egyenesen a Zenoga- 
tóba szalad és így a legelő ezen a helyen is messzebbre esik a tótól, 
mint a rendszertanban a ganajtúró az 4Apollo-tól ; sikerült kimutatnia, 
hogy ezen magas (!) régió specziális állatjait nem ismeri és a KRetye- 
zátot megjárt minden entomologus által ott látott és ott fogott nagyobb 
nappali lepkéket, pl. az Erebiá-kat széllel a Retyezáton átkergetni ; 
sikerült neki aztán ezen új elméletre támaszkodva a Crataegi-t 2200 m. 
magasságban elfognia akkor, mikor minden havasjáró már magasabban 
is találkozott azzal (lásd : Fgey, Die Lepidopteren der Schweiz) ; sike- 
rült irodalmi adat (czikkében ez az egyetlen! kapcsán a Lapponá- 
nak magyarországi 1400 méteres magassági rekordját 600 méterrel 
megjavítania (lásd: A. AIGNER LaJos, Magyarország Lepkéi, p 17., 
., Mehádiánál 1400 m.-ig emelkedik"); sikerült ezzel szerzőnek iga- 
zolnia, hogy milyen könnyen síklik át a komoly munkán, hiszen 
megállapíthatjuk ezen adatából nemcsak azt, hogy Mehádiából Her- 
kulesfürdőt csinált, hanem hogy ugyancsak AIGNER-nél (Il. c. p. 16) 
egymásután felsorolt Erebia Pronoé, Goante és Gorge Esp.-t nem veszi 
észre, mint ugyancsak a Retyezátról is említett állatokat. Idevágólag 
szerző ném ismeri BÁRÓ HORMUZAKI SZILÁRD nyomán írott ,A Kár- 
pátokban honos Erebiák"-ról írott czikksorozatot (Rovartani Lapok, 
X, p. 144—148, 167—171 és 178—181), hol a Melas, Goante, Gorge, 
Euryale és a Lappona említtetik a Retyezátról 2506 m. magasságból. 
. Nem ismeri DR. SzitLápY Zorrásx-nak .Az ízelt lábúaknak függőleges 
elterjedése a Retyezát faunájából vett példányokkal" (lásd : Múz. Füz. 
. Kolozsvár, 1906. p. 159—195) czímű dolgozatát, a melyben szerző — 
a lepkészeti részben — (különlenyomat p. 28—29) a Rhopalocerák- 
"ból, tehát éppen a szerző által össze-vissza kergetett nagyobb nappali 


84 ; é 


lepkékből 26 (tbk. az E. Epiphron var. Cassiope, nedasuso acthops;. 
Iigea és Ewuryale), a Heterocerákból 19 és a Microlepidopterákból 
12 általa fogott fajt sorol fel. Nem ismeri a .,Magyar Birodalom 
Állatvilága" ezímű katalogus adatait sem és így csak természetes, 
hogy a Retyezáton előforduló lepkéket — és ezen hegységet meg- 
járt lepkéket és gyüjtőket sem ismeri és még természetesebb, hogy 
a retyezáti fauna állandó (!) gyüjtője nem tud arról, ki zoologusa 
mikor, mi czélból járta ezen havast. Hogy többek között éppen szin- 
tén Hátszegen élt KENxDERESsY DÉwEs (az Anophihalmus Budae és 
Selerophaedon carpathicus var. Kenderessyi felfedezője) úgyszólván lakta 
a Retyezátot, hogy BiRó LaJsos több időt töltött ott, hogy DEUBH. 
FRiGYES (lásd: HorpHaus gk DEuvBEL: Untersuchungen über die Z200- 
geographie der Karpathen. Jena 1910.) szintén ismeri a Ketyezátot, 
hogy a Retyezáton csak ,átment DR. Szimnápy" (minő lenéző minősí- 
tése ez a jól és lelkiismeretesen teljesített munkának!) az 1888. és 
1889. évnek egész nyarán át ott ütött tanyát (lásd idézett eczikkén 
kívül: ,A retyezáti tavak alsóbbrendű rákjai" ezímű monographiát 
(Math. és Természettud. Értesítő XVII. kötét 5. füzet), ,A tenger- 
szemek faunájából" (Rov. [ap. XI, p. 113—120),  , Magyarországi 
gyüjtési jegyzék" (Rov. Lap. XIX, p. 53—58 stb.), hogy jómagam 
gyakrabban és csak a nemrég múltban is DR. PONGRÁCZ SÁNDOR 
neuropterologus barátommal közel egy hetet töltöttünk ott, de nem 
ám csak a Zenoga-tónál! (lásd : PorGRgácz, Magyarország Neuropte- 
ridai  [Rov. Lap. XXI, p. 109—155] és Magyarország Chrysopai 
Állattani Közlemények XI, p. 161—261, 4 táblával). 

Szerző minderről nem vesz tudomást, mert ő csak : ,úgy tudom 
— tudok róla — talán éppen — úgy általában tudok arról — úgy 
tudom egyedül — talán — hiszen — lehetne" stb.-vel síklik át a 
mindenek előtt és felett fontos köteles tudnivalókon. 

Az elmondottak után, szerző czikkének és a retyezáti fauna 
állandó búvárlásának eddigi mikéntjének komolyságával — úgy gon- 
dolom — tisztában lehetünk. Esetlegesen mégis akadó gyengébbek 
kedvéért ideiktatom ,jellemző adatként" ezikke utolsó oldalának 
(p. 18) következő mondatát: ,A Zenoga környékén (!) azt hiszem (!) 
a bábgyüjtés eredményes lehet (!) a mennyiben a kövek mellett (!) és: 
alatt sok üres bábtokot találtam." 

Hogy magam ezen czikkemben — bevezetőül — DR. KöNTEY 
GERŐ barátomnak ezikkével ilyen behatóan foglalkoztam — ismétlem 

— azt vele és szaktársaimmal szemben, valamint a megbeszélés tár- 
. gyává teendő ügy érdekében kötelességem volt megtennem. 


; Magyarország pillangói. 
. Irta: TF A. AIGNER LAJOS. 
XLIV.: 


6. nem: Carcharodus Wats. 


Teste zömök; a csápbunkó tojásalakú; a tapogató hosszú, 
középső íze sertével borított, utolsó íze vastag, tompa kúpalakú. 
Az elülső szárnyak középsejtje az elülső szegély félhosszánál tovább 
terjed, a hátsó szárnyak-é csak azok közepéig ér, mindkettő zárt; 
az elülső szárnyak üvegfoltosak, a hátsók szegélye erősen fogazott, 
.a rojt feketén tarkázott. 

A palearktikus tájban három faj fordul elő, a melyek hazánk- 
ban is megtalálhatók. 


A fajok meghatározó kulcsa: 


1. A szárnyak alsó oldalának elülső és külső szegélye fehér 
behintésű, az üvegfoltok meglehetősen nagyok. A csápbunkó 
fekete, hegye vöröses-barna . . . 2 

— A szárnyak alsó oldalát szögletes fehés. folfocskák TESTE 
az elülső szárny üvegfoltjai nagyon keskenyek. A csápbunkó 
alul vöröses-barna. Az állat felül zöldes-szürke, feketés-barna, 
középső sávval. 3. alceae. 

2. A felület világos zöldes-barna, sötét foltokkal és sárgás erek- 
kel; alul csaknem fehér. 1. lavatherae. 

— A felület zöldes-barnás-szürke, sötét foltokkal; alul a szárnyak 
szegélyén az 1—5. éren fehér sugárral. 2. altheac. 


1. Carcharodus lavatherae Es. 
EspPER, Die europ. Schmetterl. in Abbild. 1783, t. 82, f. 4. 


A szárnyak világos zöldes-barnák, sötét foltokkal és sárgás 
erekkel, az elülső szárnyak csúcsán néhány fehér pettyel, a középen 
belül barnaszélű sávval; a három üvegfolt 3—4-szer akkora, mint a 
C. alceae üvegfoltjai. A hátsó szárnyak sötét szegélyén fehér pettyek, 
tövén és közepén pedig sötét szalag van. A csáp fekete, bunkójának 
hegye vöröses-barna. Kifeszítve 29—34 mm. 

Hazánkban szórványosan fordul elő június elejétől július köze- 
péig és emellett elég ritka is, kivéve a homokos pusztákat (Csepel- 
. sziget, Pusztapeszér), a melyeken olykor gyakori. Nyílsebes repüléssel 
keresi fel erdei réteken virágzó tápnövényét. 


1 Lásd: Rovartani Lapok. XIX, 1912, p. 132—135. 


86 


Színeződése meglehetősen állandó, eltéréseket alig találunk, de 
elvétve akad nagyon világos, majdnem fehér és viszont nagyon sötét, 
majdnem barnás példány is. ; ; 

A pete tojásalakú, színe sárgás. A hernyó vastag, elül 
. vékonyabb, kékes-szürke, barna pontokkal és a lábak - fölött vilá- 
gos sárga sávval;" májusig a hasznos tisztesfű (Stachys . recta) 
összefont levelei között él. A báb vastag, sötétbarna, kék lisztes. 
behintéssel. : : : 

Termőhelyei : Budapest VI. 3—VII. 18, Pusztapeszér, Szent- 
mártonkáta, Székelyhíd, Debreczen, Pécs, Kocsócz, Nagyág, Rea, 


Herkulesfürdő, Josipdol, Buceari, Portoré, Fiume V és Dalmáczia.. 
A szomszédos országok közül Alsó-Ausztriában (VII-VID), - 


Tirol, Cseh- és Morvaországban (VIII, Galicziában (VII—VIÍD és. 
Oláhországban (VI) fordul elő. 


Elterjedési köre Oroszországtól (Sergievsk) Kis-Azsiáig és. 


Andaluziától Örményországig terjed. 


76 Carcharodus altheae Ha. 


HÜBNER, Sammi. europ. Sehmetterl. fig. 452—553. — malvarum var. 
OCHSENH. Die Schmetterl. v. Europa I, 2, 1808, p. 197. — gemima 
LEDERER, Verh. zool.-bot. Ges. Wien II, 1852, p. 50. 


A szárnyak zöldes barnás-szürkék. sötét foltokkal (a C. alceae- 
hoz nagyon hasonló, de zöldebb és szürkébb színű), az elülső szárnyak 
üvegfoltjai nagyok (kétszer akkorák, mint a C. alceae-éi), a hátsó 
szárnyak közepét két fehér folt díszíti; alul a szárnyak szegélyén 
az 1—5. éren fehér sugarasak. A csápbunkó fekete, hegye vöröses-- 
barna. Kifeszítve 30—32 mm. 

Hazánkban szórványosan fordul elő és mindenütt ritka, ko 
ként két ivadéka repül (április közepétől május végéig és július ele- 
jétől augusztus közepéig). A 

A hernyó galambszürke, haszú fehér szőrökkel fedett, az 
első gyűrűn apró sárga pettyel. Április és júliusban található a fehér 
pemetefű (Marrubium peregrinum) összefont levelei között. 

Termőhelyei : Budapest IV. 20—V. 22, VII. 8—VIII. 14, ENSZ EE 
peszér, Debreczen V. 27, Pécs VI. 27 VMI. 1, Pozsony VII, Eperjes; 
Herkulesfürdő, Kuka-havas, Vinkovcze,  Lápik VIESVIT JO5DASt és. 
Dalmáczia. 

Előfordul a következő szomszéd országokban: Szilézia és 
Galiczia (VI —-VID, Bukovina, Isztria, Tirol és Karinthia (V), . Oláh- 
ország (V, VID. ; ; § 

. Elterjedt Kasan-tól Cyprus szigetéig és a KRivierától 521- 
bériáig; 5 


4 


87 


3. Carcharodus alceae Esp. 


EsPER, Die eüurop. Schmetterl. in Abbild. 1780, t. 51, fig. 3. — 
malvarum HoFFMANNSEGG, Illig. Magaz. Insectenkunde III, 1804, p. 
198. — malvac HÜBNER, Samml. europ. Schmetterl. fig. 450—51. 


A szárnyak zöldes-szürkék, feketés-barna középső sávval és 
3—4 keskeny üvegfolttal, a hátsó szárny tövén egy, szegélyén és 
közepén világos foltok sorával. Alul zöldes-barna, az elülső szárnya- 
kon a felső oldal rajzolatával, a hátsókon a tövön 2—3 apróbb és a, 
középen egy nagyobb négyszögű fehér folttal és a szegélyen fehér 
és barna pettyek sorával. A csápbunkó alul vöröses-barna. Kifeszítve 
24—32 mm. gy 

Hazánkban országszerte két ivadékban (április végétől június 
kózepéig és július elejétől október végéig) fordul elő, de csak helyen- 
ként gyakori. ; 

A. Budapest környékéről való példányok többé-kevésbé a var. 
acstiva HoRm.-nak felelnek meg. A jellemző bélyegek azonban, a 
melyek ezt a fajváltozatot a törzsalaktól (első ivadék) megkülönböz- 
tetnék, egyáltalában nem pontosak és találók. Az. első ivadék pél- 
dányai állítólag kisebbek mint a második ivadék példányai, az üveg- 
foltok keskenyek, vonalszerűek, a esúcson lévő pontalakú (a második 
ivadéknál nagyobbak és .inkább négyszögűek):; a hátsó szárnyak 
alul zöldes-szürkék, kiterjedt fehér rajzokkal, az erek fehérek, — 
míg a második ivadéknál. az alapszín sötét szürkés-barna, alig vilá- 
gosabb erekkel és megfogyott fehér rajzolattal. 

Mindezen bélyegeket mindkét ivadékú példányainknál észlel- 
. hetjük, a nagyság pedig nem mérvadó, mert legnagyobb példányom 
(33 mm.) első, legkisebb példányom (26 mm.) pedig második ivadék- 
beli. Az üveges foltok az első ivadékbeli példányoknál sokszor jóval 
nagyobbak és négyszögletesebbek mint a második ivadékbelieknél. 
A hátsó szárny alsó oldala mindkét ivadéknál hol zöldes-szürke, hol 
szürkés-barna vagy barnás, többnyire megfogyott rajzolattal és fehér 
erek nélkül. Az egyedüli különbség az, hogy a második ivadékbeli 
példányok olykor inkább zöldes tünetűek, a mi nem elegendő a faj- 
változat fentartására. 5 5 

A hernyó karcsú, kékes vágy vöröses-kék, hátán négy barna; 
vonallal és az 1—3. gyűrűn egy-egy sárga folttal. Hossza 20—26 mm. 
Június elejétől július elejéig és augusztus közepétől október közepéig 
az erdei mályva (Malva silvestris) és a mályvarózsa (Althea. rosea) 
leveleinek lehajtott részeiben vagy üsszeragasztott levélszélein talál- 
ható; gyakran e helyeken telel ki és csak tavaszkor bábozódik. 
Sokszor a hernyó kifejlődve bábozatlanul hetekig elhever, de több- : 


88 Kg 


nyire a leveleken kívül, nagyon laza szüvedékben bábozódik. A báb 
púpos, kékesen hamvas, barna színű. 

Termőhelyei : Budapest IV. 22—VI. 19, VII. 1—VIII. 31, Puszta- 
peszér, Szeged IV. 14—V, Szentes V, Nagyvárad, Debreczen, Eger, 
Pécs IV. 19—V. 22, VII. 7, Felső-Lövő, Sopron V—VI, Pozsony . 
VII-VIII. Nagy-Lévárd, Tavarnok IV—V, Verebély V. 8, VII. 21, . 
Selmeczbánya VI-VII, Rozsnyó V. 2—9, Zsolna, Drietoma, F.-Olaszi, : 
Eperjes, Jászó, Kovászna, Előpatak; Fogaras, Nagyszeben VI. 7, 
Nagyág, Rea, Herkulesfürdő, Vrdnik, Vinkovce, Lipik, Josipdol, 
Fiume, Buccari, Novi és Dalmáczia. 

Előfordul az összes szomszéd országokban, így Alsó-Ausztriá- 
ban és Bukovinában (IV-V, VII VIII), Sziléziában V-VI, VII— VIII], 
Karinthiában (V, VII), Galiciában (VI) és Oláhországban (V, VII—VIID. 

Elterjedési területe Kasan-tól Algir-ig és Spanyolországtól . az 
Altáj-hegységig rEKIPBB 


Kü lönfélék. 


A Spilosoma urticae Esp. ab. Alexrindri Pazs. elterjedéséhez. 
— Hogy mennyire jogos volt a fentnevezett fajváltozatnak felállítása 
(Rov. Lap. XXIII, 1916, p. 88), bizonyítja az a körülmény is, hogy 
állatom 1916. május 24-én Kaposvárról is megkerült. Öcsém egyik" 
tanítványa fogta villanyfény mellett. Ez a példány a typus mellé 
gyűjteményembe került. j DR. PazsiczkY JEwső. 

A §Syntomis Phegea TC. rendellenes párzásáról. — A Trencsén- 
hez közel fekvő szkalkai tölgyerdő szélén 1915. évi július 12-én egy 
Synitomis Phegea hímet kopulában találtam egy pókhálóval összefonott 
szárnyú, valószínűleg pók által megölt nősténnyel. Abból a körül- 
ményből, hogy a hím teljesen ép, friss és élénk volt, határozottan 
lehet következtetni, hogy a kopulát már a nőstény kimúlása után 
kezdette meg, mert különben a pók őt is okvetlenül befonta és meg- 
ölte volna. Ezt a különös frigyet egyrészt a heves nemi ösztön, más- 
részt az a körülmény magyarázza; hogy akkoriban a nőstények 
száma reudkívül kevés volt, míg a hímek nagy számban repkedtek 
mindenfelé. DR. PazsiczkY JENŐ. 

Különböző fajokhoz tartoző Zygaenák párosodása, — . 
1915. július 25-én Trencsénben egy erdei tisztáson egy Zygaena " 
filipendulue d-et és egy. Z. Eplialtes ?-t, majd ugyanott augusztus 
3-án ugyancsak egy Z filipendulae 7-et és egy Z. Ephialtes ab. trigo- 
millae 9-t találtam kopulában. A hazavitt nőstények lerakták petéiket, 
a kis hernyók ki is keltek, azonban a nekik nyújtott táplálékot (lóhere- 
félék) nem fogadták el és így elpusztúltak. Dr. PaáazsiczkY JENő. 


89 


-Múlt 1916-évi tenyészeteimből II. (A vörösfenyőmoly te- 
nyésztése és néhány szó életmódjáról.) — Midőn a múlt év 
április havának első napjaiban a-"buüdapesti Kertészeti Tanintézet 
arboretumában jártam, az egyik vörösfenyő (Larix europaea) akkori- - 
ban már szépen fesledező tűin nagy számban találtam a vörös- 
fenyőmoly (Coleophora laricella, HB.) szürkés színű tokocskáit s e 
tokocskákban élő hernyóinak jellegzetes pusztítását. Néhány erősen 
fertőzött gallyacskát hazahoztam s vízzel telt üvegbe helyezvén, 
tenyésztő-szekrénybe állítottam, hogy a hernyókat pillékké neveljem 
fel. Időközönkint egy-egy Íriss gallyacskát tűzvén a régiek mellé, a 
tenyésztés minden fennakadás nélkül tovább folyt. Április 26-án kel- 
tek ki az első pillék, melyeket azután naponta még számos pille 
követett. A rajzás május első napjaiban (5-én) ért véget. : 

Az egyszínű, feketésszürke, kissé selyemfényű .és hosszú Troj- 
tozattal díszített szárnyakkal biró kis lepke (szárnyterjedelme 9 mm ) 
rajzása a szabadban május havára esik. Petéit a vörösfenyő tűire 
rakja le. A mintegy két hét múlva kikelő hernyócska a fenyőtűbe 
. furakodik be, melyen később, az üres petével szemközti oldalán, egy 
fehéres foltocska tűnik szembe, közepén egy barnás ponttal: a kis 
hernyóval. A hernyó ugyanis vörösbarna színű, feje és nyakpaizsa 
fekete. Csak szeptember vége felé láthatunk a tű hegyén egy mint- 
egy fél cm. hosszú fehér aknát. A vörösfenyő, tudvalevőleg, tűit ősz- 
szel lehullatja, ennélfogva a hernyónak még idejében gondoskodnia 
kell alkalmas téli szállásról. A fenyőtű belül kiaknázott részét alul 
lerágja s azután toknak használja. Ez a tok lent és fent nyitott: 
lent, hogy a hernyó mellső testével kibújhasson, fent, hogy az ürülék 
"a nyíláson át eltávolodhassék. A hernyó eme tokjeval a rügyekre 
vonul, ahol — annak alsó részét odaszővén — áttelel. ; 

Jövő tavasszal, már márcziusban újra kezdi tűpusztító mun- 
káját. A zsenge tűk hegyére telepedvén, azokat sorjában belül kiüre- 
gesíti. úgy hogy az ilyen megtámadott tűk fehér színükkél már mesz- 
sziről kitűnnek, a többi még ép, tehát élénk zöld tűk közül. A hernyó 
most már nem elégszik meg egy tűvel, mint ősszel, hanem egyiket 
aa másik után üregesíti ki s minél inkább növekszik, annál hosszabb 
"aknákat rág. Nemsokára szűk lesz eddigi tokja is; készít magának 
megfelelőbbet. Eidddig használt tokja feji részét odaszövi a legutoljára 
kiüregesített tű bejáró nyílásához, majd úgy a régi tokját, mint a 
legutóbb kiaknázott tűt, a kettőnek érintkezése helyén, hosszirányban 
felvágja és a szétálló széleket bőséges szövedékkel egymáshoz köti. 
E mellett e két tokfél hosszirányban gyakran el is tolódik, úgy hogy 
az ekként összetákolt tok a réginél nemcsak szélesebb, de hosszabb 
is lett. Április vége felé, május elején a hernyó tokjában bábbá 
alakul át. A pille kikelése előtt a báb valamelyest kitolódik a, tokból. 


e. 


90 


A vörösfenyőmoly csak a Larix-féléken fordul elő, de ezeket 
azután mindenüvé követi. A hol a vörösfenyő díszlik, a síkon úgy, 
mint a magas hegységekben, a vörösfenyőmoly is található. Kártétele 
erdészetileg igen jelentékeny. Tavaszi kártétele jóval nagyobb az 
őszinél, de ezzel annyira egybefolyik, hogy egy erőteljes kizöldülés- 
nek, a kárszenvedés helyrepótlásának szinte útját zárja. Csak a hossz- 
hajtásokat kíméli meg a moly, csak ezek maradnak zöldek. Veszte- 
ség a növekedésben, betegeskedés és más kártevőkkel szemben 
kisebb ellentállás azok az általános tünetek, a melyek a moly évről- 
évre tartó támadását kísérik. j 

A vörösfenyőmoly veszedelmes volta pedig különösen abban 
nyilvánul meg, hogy sem közvetetlenül, sem pedig közvetve (erdő- 
miívelési módokkal, vagy berendezésekkel) ellene mit sem tehetünk, 
mert a vörösfenyőt mindenütt és mindenféle korában egyaránt meg- 
támadja. § Kapocsa GYULA. 


5 Irodalom. 


Schuster, Prof. Adrian: Monographie der Coleopterengat- 
tung  Laema BLatreille, (Verh:  zó0lzbotsséress Wien 
LXVI, 1916, p. 495 — 629). 


A" paláarktikus táj ezen jellemző Tenebrionida-neme (csak 1 faj 
fordul elő Ceylonban) már több ízben foglalkoztatta a szakembere- 
ket, a kik egy-egy kisebb-negyobb terület fajait ismertették, mind- 


azonáltal hiányzott azonban ezideig egy oly feldolgozás, mely az 


összes fajokat együttesen tárgyalta volna. A Laena-k különösen 
bogárföldrajzi szempontból felette fontos bogarak, melyek legnagyobb- 
részt azonban csak ujabbi felfedezések, mert rejtett, a legmélyebb 


lombrétegekben való életmódjuk, sokáig ismeretlen volt. Szerző ala-. 


pos munkát végzett, ezt a nemet behatóan tanúlmányozta és a szak- 


irodalmat egy elsőrangú magánrajzzal gyarapította. Munkájában ösz- " 


szesen 76 fajt tárgyal és csak az egyetlen idegenföldi faj maradt 
előtté ismeretlen, lehet azonban, hogy ez nem is fog idetartozónak 
bizonyúlni. A nem elterjedési főterülete Európa délkeleti része, nyu- 
gaton körülbelül Tirol, északon Alsó-Ausztriában a Duna, azután a. 
Kárpátok. Oláhország, a Krimi-félsziget képezi a határt, azután Kis- 
Ázsián és a Kaukázuson át Japánig és délen a Himalaya déli sze- 
gélyéig terjed el. Faunánkban az összes fajok közül csak 5 fordul 
elő, melyek a szerző által összeállított meghatározó kulcs, illetőleg 
az abból készített kivonat alapján következőképen különböztethe- 
tők meg : 


9£ 


ISS: felület szőrözete egyszerű, finom és rövid . . . . 2 
— — A felület szőrözete kettős, az egyik szőrözet hosszú felálló, 
. a másik rövid finom és hátrafelé hajló. A czombok fogazat- 
nélküliek. 9. ferruginea. 
2." A czombok fogakkal Tó vezettek Vagy Tovatkosak 57... 8 
— A czombok fogazatlanok. A halánték rövid; az előtor hátá- 
. nak hátsó szögletei tompaszögűek, a szárnyfedők hosszúkás 


tojásformák, a közterek szélesek. . . 4. Reitteri. 
ESSSROSSZOM DOK LOSÁZÓ LAKE. S are tal AS SZ at 
— A czombok rovátkosak. 3. viennensis. 


4. — Fénytelen, az előtor hátának pontjai nagyok, az összes czom- 
. " bok hosszú és kegyes foggal fegyverzettek. 1. Kaufmanni. 

— Többé-kevésbé fénylő, az előtor hátának pontjai nem feltűnő 
nagyok, az elülső czombok foga nagy és háromszögű, a 
középső- és hátsóké kisebb és tompa. "2. Hopfrgarteni. 

Az. egyes fajok elterjedése faunánkban a következő (szerző a 
felsorolt helyekről származó anyagot vizsgálhatott meg : 

. — 1. Kaufmamni RErrr. — Herczegovina: Duzi, Trebinje ; Dal- 
máczia: CUastelnuovo, Savina, Cattaro, Budua, Drieno, Pridvorje. 

2. Hopffyarteni WEIse — Magyarország: Boksánbánya, Her- 
kulesfürdő, Szurduk- és Verestoronyi-szoros; Bosznia: Sarajevo, 
Ilidze, Zepce, Bjelasnica, Maklen-szoros, Celic, Travnik, Trebevic, 
Ivan-planina, Majevica-planina, Dervent, Igman-planina, Jezero, Sta- 
vnja-völgy, Vrelo, Zenica, Treskavica-planina, Novi, Prozor, Koricna, 
Kladanj ; Herczegovina: Jablanica, Mostar, Bilek. Konjica, Velez- 
planina, Duzi, Trebinje, Nevesinje; Dalmáczia : Knin. 

3. viennensis Srutw. — Magyarország: Budai hegyek, Ba- 
kony, Nagy-Vázsony, Kőszeg; Horvátország: Otocac, Fuzine, 
Gospiec, Velebit, Plitvica, Kapela- hegy ség, Fiume; Dalmáczia; 
Bosznia: Troglav, Koricna. € 

4. Reilteri WErse (Ormayi Rerrr) — Magyarország: Mára- 
marossziget, Sátoraljaújhely, Zilah, Rézbánya, Búzamező, Brassó, 
Zernesti- és Rozsnyói-hegység, Alsó-Rákos, Nagyszebén, Veres- 
toronyi-szoros, Kisdisznód, Götzenberg, Gyulafehérvár, Kudzsiri- és 
Hátszegi-hegység, Retyezát, Rumunyest, Resicza, Új-Moldova, Mecsek- 
hegység ; Horvátország; Bosznia: Dervent, Vrhovia. . 

5. ferruginea Küsr. — Horvátország; Dalmáczia: Castel- 
nuovo, Cattaro, Ragusa, Meleda, Drieno, Metkovic, Curzola, Sabion- 
cello, Lagosta; Herczegovina: Duzi, Zitomisli, Trebinje, Hrasno. 

Szerző tanúlmányában kifejti, hogy a máramarosmegyei Laena 
Reilteri WEIsE és az erdélyi L. Ormayi REirr. azonosak, utóbbinak 
az a tulajdonsága, hogy a szárnyfedők 5. és 6. barázdája elül egyesül 
vagy a 6. nem éri el a szárnyfedők tövét, de az 5. felé hajló, épúgy 


92 


áll a Keitteri-re nézve is, mindenféle átmenet előfordul, a kettő ennél- 
fogva nem különböztethető meg, a mint azt a nagy anyag, a mely 
rendelkezéséré" állott, mindenképen bebizonyította. " CSIKT. 
a 
.Fleischer, Dr. A.: Eine neue Phyllotreta aus Kroatien. (Wie- 
ner Ent. Zeitg. XXXVI, 1917, p. 17). 


A Samobor (1915. X. 28.) környékéről származó Phyllotreta 
Hochetlingeri új faj leírása, mely testalkatára nézve a Ph. exclama- 
tionts THBG.-re, feltűnő nagy előtora miatt pedig inkább a Ph. aus- 
triaca HEIK.-re emlékeztet. Színe fekete, a 2. és 3. csápíz, a térdek 
és a lábfejízek barnásak, a szárnyfedők tövének közepén vonalszerű 


sárgás-vörös folttal. ; CSIKI, 
A 


Mütler, Dr. Josef: Die ostadriatisehen Asida-Arten. (Wiener 
Ent. Zeitg. XXXVI, 1917, p. 1—17). 


A tengermellékünkön élő Asida-fajok hovátartozandósága tékin- 
tetében eddig nagy zavar uralkodott. Ez indította szerzőt arra, hogy 
azokat áttanúlmányozza. Tanúlmányának végeredménye az, hogy 3 faj 
tenyészik 4 megjelölt területen, melyek még néhány fajváltozatot is 
felmutatnak. A fajok és elterjedésük a következő: 1. Asida sabulosa 
Füssv. (Francziaország, Svájez, Németország, Ausztria, Fiume ; á dal- 
mácziai irodalmi adatok nem nyertek megerősítést). 2. A. fascicularis 
"GERM. (Istria ; Dalmáczia : Arbe, Ceranje, Pristeg, Zaravecchia, Zara, 
Pago, Gruizza, Canidole, Eso, Rava) ; var. brailtensis MÜLL. NE: 
S. Pietro, Neresi, SE; Lesina ; ? Lissa) ; var. meledana MÜLL. (Me- 
leda); var. Jogok Küsr. (Ragusa, Fort Opus, Castelnuovo, 
Budua), var. pubipennis MüLL. (Cazza). 3. A. acuticolhs Au. (Közép- 
Dalmáczia : Spalato, Castella, Dugopolje, Konjsko, Lecevica, Siveric- 
Mte. Promina, Sinj, Kozjak, Mosor, Makarska, Kistanje, Seoglio, 
-Svilan; Horvátország: Perusic; Herczegovina : Cvrstnica-planina,) ; 
"var. (Ganglbaueri MüLL. (Zengg, Obrovazzo, Vélebit; Dalmáczia : 
Ljubac, ZTE -hegység, Kosore, Prelog-hegység, Biokov 0-planina). 

CSIKI. 


Társulati ügyek. 
Választmányi ülés 1917, május 19-én. — Elnök megnyitván. 
:az ülést pénztáros beterjeszti jelentését a pénztár állapotáról, majd 
új tagok választására kerülvén a sor, megválasztattak : 
Alapító tagokká : GEAETk 
BÁRÓ BÁNFrY FERENCZ, földbirtokos — Enyedszentkirály (u. p- 
Nagyenyed). 


98: 


FESZLER KÁáRoLy, szőlőnagybirtokos — Magyarád (Arad m.) 
HEGEpÜs SÁáspon. szőlészeti és borászati felügyelő, igazgató 


S e harczal. 


DR. KABA IMRE, vegyész, gyáros és földbirtokos — Budapest 


(V., Falk Miksa-u. 3). 


KLirisL GyuLa, urad. főkertész — Hadad (Szilágy m.) 
KoRpPOoNAY KORNÉL, földbirtokos — Weketefalu (u. p. agybányaj 
LELBAcH Ápám, földbirtokos — Cservenka (Bács m.) 

Magyar Gazdák Szövetkezete — Budapest (V., Alkotmány-u. 29). 
M. kir. áll. Ménesbirtok — Kisbér. 


mogy ma.) 


Pzcz ÁRmiws, kir. tanácsos, udvari műkertész — Budapest 

(VIII., Kálvária-tér 3). i i 
GRÓF SZÉCHENYI ALADÁR — Rinyatamási (u. p. Görgeteg, 50- 
SzomJas Guszráv — Kisfástanya. 


Tokaj-hegyaljai szőlősgazdák törkölyfőző szövetkezete — Tarczal. 
Tolesvai hegyközség — Tolcsva. 
M. kir. Vinczellériskola igazgatósága — Tarczal. 
tendes tagokká : 
Ács ZSIGMOND, jégkárbecslő-felügyelő — Budapest (IV., Károly 


király-út 20, IV). 


BIRINGER Rezső, plebános — Appony (Nyitra m.) 


Csáky Dezső, urad. erdőmérnök — Jászó (Abauj-Torna m.) 
CUKOR FEREwcz, okl. gazda, nagybérlő — Valkó (Pest m.) 


JOBAHÁZI DőnRy FxiGYEs, földbirtokos — Paradicsompuszta (u. p- 


Zomba, Tolna m.) 


EnxDRÉNYI LaJos, 1 rota tulájdonds -—— Szeged. 
M. kir. áll. Faiskola kezelősége — Tarczal. 
Galgóczi hitb. uradalom központi igazgatósága —  Galgócz 


(Nyitra m ) 


Galgóczi hitb. uradalom gazdasági intézősége —  Galgócz 


(Nyitra m.) 


Galgóczi hitb. uradalom erdészeti ellenőri hivatala — Galgócz 


(Nyitra m.) 


GÁSPÁR ANTAL, földbirtokos — Marosvásárhely (Kossuth L.-u. 6). 
GERSTBREIN KÁROLY, erdész —  Krasznatanya u. p. Koskócz 


(Zemplén ma.) 


GRÓB MikLÓós, főhadnagy, cs. és kir. 43. gy. ezr. IV. gépfegyver- 


század — Tábori posta 647. 


GRŐBER JENő, birtokos — Eger. 
HALBROHR Món, földbirtokos — Békova (Idamajor, Bács m.) 
HANÁK KoLos, kir. kuriai bíró — Budapest (IV.. Fővám- 


tér 2, II. 1). 


94 


HonRn János, áll. kertész — Budapest (I., Ménesi-út Ál5j] os 
. Jégkárfelvételi iroda . — Budapest (IV., Károly király-út 26, ID. 


KisTsEs JózsEr, m. kir. erdőtanácsos — Máramarossziget. 

LEITNER ÁRMIN, szőlőbirtokos — Jászberény. 

Losonczy Eb földbirtokos — Szinérváralja. 

LurrER BÉLA, urad. intéző — Öregcsertő-Csornapuszta (K £alo- 
csán át, Pest m.) 

DR. MOLLER BaRnár, ügyvéd — Jászberény. 

NAGY Áxos, gazdatiszt —  Lajoshalma (u. p. Tótmegyer, 
Nyitra ma.) : 

NyomáRKAY LászLó, hgi szőlő- és pinczekezelő — Kismarton 
(Sopron m.) ; ; 3 

OPPENHEIM HENRIK, szőlősgazda — Budapest (V., Sas-u. 25). 


Pannonhalmi Szt.-Benedek-rend központi számvevősége — 
Pannonhalma (Győr m.) 

Rácz GyutLaA, ág. h. ev. lelkész — Alsónyáregyháza (Pest m.) 

M. kir. Rovartani Állomás — Budapest (II., Kitaibel Pál-u. 1). 

SCHLESINGER ADpotr, jószágigazgató — Orahovicza (Verőcze a) 

SPITZER DÁMUEL — Kismarton (Sopron m.) 

Szásó FeREwncz, kertész — Nagygomba (u. p. Marczali). 


SZEMERE BÁLINT, földbirtokos —  Vinna (u. p. Nagymihály, 
(Zemplén ma.) 5; 

TÖRÖK ViwczE, ref. lelkész — Karczag. 5 

VáúGH BERTALAN, ügyvéd — Sárospatak. 


56. rendes ülés 1917. május 19-én. — DR. HoRvárn Géza az 
Aphelocheirus aestivalis újabb termőhelyeként a Dunán (Érd, Budafok) 
és a Dunajeczen kívül a Tiszát is említi, a mennyiben PIso-KORNÉL 
tagtársunk Bustyaházán gyüjtötte. — ULBRIcH EDE a Lycaena Aman- 
, dus néhány érdekes fajváltozatát mutatta be, melyek hazánkból valók. 
(Értekezését közöljük.) — DR. SCHMIDT salt a Magyar Nemzeti 
Múzeum lepkegyüjteményéből mutat be néhány érdekes aprólepkét, 
melyek főleg Abessziniából származnak, majd előterjeszti DIÓSZEGHY 
LászLó tagtársunk czikkét retyezáti kirándulásáról. 


b 28 


,ROVARTANI LAPOK" 


XXIV. Band. Mai—jJuni 1917. 5—6. Heft. 
5. 65. — Todesanzeige. — Der allbekannte ungarische Le- 


pidopteroioge E. ULBRIcH, Ausschussmitglied und früherer Vorsitzen- 
de der Ung. Entomologisehen Gesellschaft ist am 13. Juni 1917 im 
Alter von 63 Jahren einem Bisenbahnunfall zufolge plötzlich gestorben. 

5. 66. — J. Jablonowski: Der Erbsenküfer. — Bezugneh- 
mend auf einen anderorts ersechienenen Artikel beschreibt Vejfasser 
richtigstellend die Ifektion und Entwicklung des Erbsenkáfers. Be- 
handelt die verschiedenen Methoden nach welchen der Samen von 
den Kafern befreit werden kann und kommt zu dem Sehluss, dass 
das beste Mittel jenes ist EÉrbsen nur dort zu bauen wo zutreffender 
Boden und entsprechendes Klima vorhanden (Nord-Ungarn), sonst 
ist jede Mühe vergebens. 

5. 13. — E. Ultbrich: Lycaena Amandus Schn. var. orien- 
talis Stgr. in Ungarn. — Verfasser sammelte bei Szaár (1. VI. 1913) 
€ine Lycaena, welche er für Amandus ansprach, die sich aber spáter 
als deren östliche Form (var. ortentalis) SZERTE Die Varietat wird 
ausführhceh beschrieben. 


S. 75. — E. Utbrich: Die Varietüten ut Aberrationen 
die unter den Grossschmetterlingen bei Isaszeg vorkom- 
men. — Verfasser publizierte in dieser Zeitschrift (1916) ein Ver- 


zeichniss aller Grossscbmetterlings-Arten, welche er im der Umgebung 
von Isaszeg sammelte, in welchem er aber auf die Varietáten und 
 Aberrationen nicht einging. Jetz ergánzt er das Verzeichniss mit ps 
Aufzahlung derselben. 

5. 80. — dJ. Matllász: Projektierte Sammelreisen. I. — 
Verfasser unterzieht den Artikel von KösTzEI , Lepidopterologische 
sSammelverhaltnisse im Retyezát-Gebirge" (siehe diese Zeitschrift p. 
8—13 1. Jahrganges) hauptsachlich in historischer Hinsicht einer 
eingehenden Kritik und weist darauf hin, dass nicht das Projektieren 
sondern die Ausführung der Sammelreisen die Hauptsache bilden. 

3. 85. — T E. A. Aigner: Die Tagfalter Ungarns. XLIV. — 
. Es wird die Fortsetzung der Arbeit des verstorbenen Verfassers 
gegeben, in welcher die Hesperidengattungen Carcharodus nebstihren 
Arten behandelt wird. 

5. 88. — Dr. J. Pazsicgzky: Zur Verbreitung der Spilo- 
soma urticae Esp. ab. Alexandri Pazs. — Alsneuerer Fündort 
wird Kaposvár angegeben. —- Aussergewönliche Kopula von 
Sytomis Phegea L. — Verf. fand ein d dieser Art mit einem 


96 


durch eine Spinne getöteten und versponnenen ? in Kopula, was 
dureh die Armut an 9? zujener Zeit zu erkláren ist. — Paarung 


verschiedener Zygaena-Arten. — Verf. fand Zygaena filipendulae 
c" mit Z. Ephialtes ? und Z. filipendulae s mit Z. Ephialtes ab. trigonillae 
$ in Kopula. Eier wurden abgelegt, die entsehlüpíten Raupchen namen 
die gebotene Futterpflanze (Klee) nicht an und gingen zu Grunde. 

5. 89. — Gy. Kadocsa: Aus meinén Züchtungen im Jahre 
1916: II. Die Zucht von Coelophora laricella He. und einige 
.Worte über deren Lebensverháltnisse. — Verfasser fand auf 
Larix europaea im Arboretum der kel. Gartenbauschule eine Ver- 
heerung durch diese Raupe. Aus mitgenommenen-áÁsten gelang es 
den Schmetterling zu erziehen. Die ersten Schmetterlinge sehlüpíten 
am 26. April, die letzten am 5. Mai. Im freien íliegt der Schmetter- 
ling im Mai und legt seine Bier auf die Nadeln der Löürche, in 
welche sich die nach zwei. Wochen sehlüpfenden Ráaupchen . eim- 
bohren. Ende September sieht man gegen die Spitze der Nadel eine 
gegen !2a cm. lange Miene. Die Raupe ragt nun bevor die Nadel 
abfállt, diese am Grunde ab und benützt sie áls Hülse, welehe an 
beiden Enden offenist. Die untere Öffnung dient zum Ein- und 
Ausgang für die Raupe, die obere zur Entlehrung der Exkremente. 
Die Raupe wandert mit dieser Hülse zu den Knospen, an welche 
sie diese am unteren Teil anspinnt und hier überwintert. Im kom- 
mendén Frühjabr füngt die Raupe ihre Arbeit wieder an und frisst 
der Reihe nach die zarten Nadeln aus, wodureh diese bald hohl und 
dadureh weiss werden. Die erste ausgehöhlte Nadel wird der KRaupe 
bald eng, darum zieht sie diese neben eine frisch ausgehöhlte, spinnt 
beide zusammen und frisst die sieh berührenden Teile weg, wodureh 
sie eine grössere und lángere neue Wohnung bekommt. Ende April 
oder Anfangs Mai verpuppt sich die Raupe in ihrer Hülse. 

S. 96. — E. Csiki bespricht Arbeiten von A. SCHUSTER, A. ÉFLEI- 
SCHER und J. MÜLLER. 5 


S. 96. — Bericht über die Ausschus- und 56. ordentliche 
Sitzung am 19. Mai 1917. — In ersterer wurden  eríreulieher Weise 


12 neue gründende und 35 ordentliehe Mitglieder gewahlt, im letz- 
terer hielt DR. G. HogvárÓH über die in tiefen íliessenden Gewas- 
sern lebende Wanze : Aphelocheirus aestiívalis einen Vortrag, in wel- 
chem er zu den bisher bekannten Fundorten in Ungarn (Donau bei 
Budafok u. Érd, Dunajecz in der Tátra) noch die Theisz (bei Bustya- 
háza). nennen kann. — IE. ULnBRIcÓH zeigte die für Ungarn neue 
Lycaena Amandus var. orientalis öreg. (siehe dieses Heft p. 13). — 
DR. A. Scuwmipr sprach über einige interessante Kleinsehmetterlúge 
besonders aus Tunis und Abyssínien und legte eine Arbeit von 
L. Diószegny vor (Sammelberieht aus dem Retyezát-Gebirge). 


OVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


1917 7 JÚLIUS -AUGU SZTUS. 71—8. . FÜZET. 


sal, mely lényét jellemezte. 


Rovartani Lapok, XXIV, 7—8. (1917. XII, 29.)" 


Ulbrich Ede. 
1854 1917 


. KERTÉSZ ABA. 


Harminecz év előtt hozott vele 
össze a sors oly téren, melyen 
EpE barátunk fiatal, üde kedélye, 
nemes szíve, élesen gondolkodó 
agya, — egész lénye uralt egy 
szűkebb, ideálisan gondolkodó 
társaságot. A képzőművészet 
iránti szeretet és lelkesedés lük- 
tetett ennek a kis társaságnak 
életében és az élet mozgató ereje, 
lelke, ULBRIcH EDE volt. Akkor 
nem is sejtettem, hogy még egy 
másik téren is fog találkozni 
rokonérzésünk, nem sejtettem, 
hogy ezen a téren kifejtett tevé- 
kenységének végső eredménye- 
képen nekem kell reá borítanom 
a halotti lepelt. 

A halotti lepel visszaemléke- 
zést takar, vágyik reá lelkem, 


"hogy fellebbentsem. UrBgicn Epm Iglón született 1854 október 9-én, 
Szülővárosában végezte középiskoláit és a katonai kötelezettség be- 
tültése; valamint a budapesti egyetemen a, jogi és államtudományi 
vizsgák letevése után a Creditverein-nál vállalt hívatalt Bécsben, a 
hol a magyarországi ügyek intézését bízták reá. 1861-ben meghívást 
..-kapott Budapestre tőzsdei jogügyi titkárnak s ezt a hívatalát tragikus 
haláláig viselte azzal a buzgalommal, lelkiismeretességgel és kitartás- 
Ennek a kiváló és buzgó szolgálatnak 
elismeréséül jutalmazta meg ő felsége, a mikor Ferencz József-rendje 
lovagkeresztjével tüntette ki. 3 ; 


98 


Melegen érző szíve nem maradhatott egyedül, megnősült és 
családi körében, neje, két leánya, vejei és unokái körében mosoly- 
gott a boldogság. 

ULBRIcH EpÉ-ben már serdülő korában megnyúvánult a szép 
iránti érzék és a természet szeretete. Tanuló korában ügyesen rajzolt 
és gyüjtött mindent, de különösen a lepkéket. Egy német közmondás 
azt tanítja : , Alte Liebe rostet nie." — Ennek igazságát lépten-nyomon 
észleljük az életben. ULBRIcH barátunk sem menekülhetett gyermek- 
kori szenvedélyeitől. Budapestre kerülvén, megismerkedett STETTKA 
GyuLa festőművésszel, a kinek behatása alatt és bíztatására ismét 
kezébe vette az ecsetet. Több megkapó csendélet bizonyítja ügyes- 
ségét és nemes, tiszta ízlését. 

Baráti körében képvásárló társaságot szervezett és ezt Jélkesen 
vezette s csak akkor lépett vissza, a mikor egyes becsempészett tagok 
megzavarták azt. a nemes harmoniát, melynek megteremtő és fenn- 
tartó lelke ő volt. Itt találkoztam veie először az életben és ismertem 
meg nemes lényét. Nemes szív, gyöngéd lélek volt; nehezen ismer- 
kedett és barátkozoott, de ha valakiben felismerte a rokonérzést, 
szíve teljes melegével ragaszkodott hozzá és nem volt alkalom, hogy 
ezt ne éreztette volna barátjával. 

Minden művészi lélek természetimádó. Lehetetlen is ezt más- 
képen elképzelni, hiszen a természet bájainak felismerése, észlelése, 
a gyönyörködtető szinpompa az a tényező, mely felkölti az avatott- 
ban a művészi érzéket és a természet utánzása iránti vágyat. 

Képzelhető-e, hogy nem költötte volna fel ULBRIcH EpéÉé-ben 
ifjúságának második szenvedélyét, a lepkegyüjtést. A pillangó! Ez 
felelt meg leginkább az ő művészi hajlamának; az alakban nyílvá- 
nuló finom rajz és a színpompa, mely egyes egyedeknél oly gyönyör- 
teljes tonusokban tanúja a természet alkotásának, a legnagyobb festő- 
művész remeklésének. Szinte megihletve fojtottam el lélekzetemet is, 
ha tanúja voltam annak, mikor kezébe vett egy feszített pillangót és 
tágranyílt szemekkel, kipirult arcczal szemlélte s halkan susogta: 
, fölséges", , nagyszerű". Látszott rajta, hogy nemcsak a szemlélt faj 
érdekli, de bámulja és át van hatva a természet megnyilatkozásától, 
alkotásától is. Az 1890-es évek elején kezdett újra gyüjteni és szor- 
galmával, valamint kitartásával megalkotta Magyarország egyik leg- 
nagyobb palearktikus lepkegyüjteményét. Megismerték külföldön. is, 
csereösszeköttetésben volt Európa legnagyobb  gyüjtőivel. Szerzett 
ismereteivel nem fukarkodott, lényéből folyik, hogy tapasztalatait 
szívesen közölte lepkésztársaival és örömest vette tudomásul, ha 
utasításai alapján boldogultak. ; 

Irodalmi működése válogatott és kiváló volt, nem írt sokat és 
hiábavalót, a mint azt gyakran tapasztaljuk, de a mit írt, azt lelki- 


zen lét hatá 9 


ismeretesen és érdekesen irta meg ; mindig tapasztalataiból indult ki 
és a tényeknek megfelelően, a való igazságtól soha el nem. tért. 
Ennélfogva kutatásait az alaposság jellemzi. Nagy érdemei vannak 
Péczel és környéke lepkefaunájának felkutatásában. Péczelen lévő 
nyaralójában töltötte a nyári hónapokat, itt pihente ki magát az 
örökké munkálkodó szervezete, de pihenése itt is az volt, hogy gyűüj- 
tött és barangolt a felséges szabad természetben. ; 
Irodalmi munkásságát a következő összeállítás mutatja, meg- 
jegyezvén, hogy czikkei mind a Rovartani Lapokban jelentek meg : 
. Adalék a magyar lepke-faunához. — V, 1898, p. 119—121. 
. Két Geometrának új fajváltozata. — VII, 1900, p. 35. 
. Adatok. Fejér- és Komárommegye lepke-faunájához. — IX, 1902, 
p. 145—149. 
A. bogáncspille vándorlása. — X, 1903, p. 183—184. 
. Adalék Vasmegye lepkefaunájához. — XI, 1904, p. 8—10. 
. Adatok Magyarország lepkefaunájához: 1—II. — XII, 1905, p. 
133—135, 155—156. 
T. Korhely lepke. — XIII, 1906, p. 65. 
8. Madár mint lepkevadász. — XIII, 1906, p. 58. 
9. Heliodes rupicola HB. — XVI, 1909, p. 86—87.. 
10. Szívós életű lepke. — XVI, 1909, p. 156—157. 
11. Adat a pókok vérengző természetéhez. — XIX, 1912, p. 32. 
12. Rhyparoides Metelkana Led. ab. nov. vulnerata. — XX, 1913. 
p. 118—119, két képpel. ; 
13. Adatok Alvincz és környéke lepke-faunnájához. XX, 1913, p. 
144—147. 
14. Melanotikus Argynnis Lathonia L: — XX, 1913, p. 163. 
15. Hemafrodita Satyrus Hermione L. — XXI, 1914, p. 96, képpel.g 
. 16. Elnöki megnyitó a Magyar Entomologiai Társaság 1916. évi 
februárius 19-iki közgyűlésén. — XXIII, 1916, p. 51—58. 
17. Isaszeg és környékének nagylepkéi. (Enumeratio Macrolepidopte- 
rorum circa Ísaszeg collectorum.) — XXIII, 1916, p. 80—101. 
18. Lycaena Amandus SCHN. var. orientalis STGR. Magyarországon. — 
BESZENE TÖTT EDS T AZ (DE 
19. Isaszegi lepkeváltozatok. — XXIV, 1917, p. 75—79. 
20. Amicta Ecksteini Lp. — XXIV, 1917, p. 100—102. . 
ULBRIcH, mint minden évben, most is kiköltözött péczeli házába, 
a honnan bejárogatott hívatalába Budapestre. Június 13-án is ezt 
akarta megtenni, várta a vonatot a péczeli állomáson, majd a nagy 
tolongást elkerülendő, a  berobogó vonat hátsó oldala felé igye- 
. kezett, hogy a tulsó oldalról szállhasson fel. Ez az akarata volt vég- 
zete, mert a mozdony elütötte, átment rajta a következő két. vasúti 
kocsival együtt, miközben koponyája tetejét mintegy leszelte, leütötte, 


09 DD. 


95 OT 


100 


Tragikus halála nemcsak részvétet keltett barátai körében, de 
lesújtólag hatott. Gyászba borulva emlékezünk szeretett barátunkra 
és tagtársunkra. Az idő lassan enyhíti a szívek fájdalmát, de nem 
mossa el az emlékezést ; az idő halad, felváltják egymást az évszakok, 1 
jön a tavasz, kivirít a virág, megjön a pillangók serege és meghozza a 
újra és újra a visszaemlékezést ! És e megemlékezés élni fog bennünk hi 
és utódainkban, a míg csak lesz magyar entomologia. I 

3 
; 


Amicta Ecksteini Ld. 


Irta: ULBRICH EDE.wv! 


Az Amicta Ecksteini LD. egyike azon lepkéknek, mely először 
Magyarországból vált ismeretessé. 3 

Ezen minden irányban felette érdekes kis lepkének úgy alakja, 
mint életmódja különlegességénél fogva szerfelett felkelti a gyüjtő 
érdeklődését. Magyarországon a múlt század ötvenes éveinek elején 
Budapesten fedezték fel és 1855-ben írták le? A Psychidákhoz tar- 
tozik, a mely család nőstényei tudvalevőleg szárnynélküliek, pondrók- " 
hoz hasonlóak -és életük hernyó-korszakát zsákba burkolva töltik. 

A lepke maga április utolsó harmadában repül, szürkés-fekete, 
átlátszó, tompán kikerekített szárnyakkal; az elnyújtottabb elülső 
szárnyak a középsejt végén egy jól kivehető, a nagylepkéket jel- 
lémző, fekete foltot mutatnak fel. Csápjai mindvégig kettősen fésűsök. 
Potroha kissé hosszabb, mint a szárnyak, feketés-szürke, selymes- 
fényű szőrökkel fedett, melyek a potroh felé kisebbednek és ritkul- § 
nak. A szárnyak rojtozata fekete és igen keskeny. A nősténylepke 
elefántcsontszínű, csak a feje sötétbarnás, kevés szőrrel fedett, a, 

Sjábhelyek eltörpültek s alig láthatók, úgy hogy az állatok pondró 
módra képesek egy kis helyváltoztatásra s leginkább csak a saját 
tengelyük körül való hengergető mozgásra utaltak. 

Mind a két nemnek a hernyói hosszúkás zsákban élnek, mely 
száraz fűszálakkal megrakott, mely utóbbiak a nősténynél hoc szabbal 
és sűrűbbek, úgy hogy ennél a zsák alsó nyílásatól annak felső vé- 
géig érnek; míg a hímek zsákján csak az alsó nyílás körül van 
néhány rövidecske fűszál felrakva és a cső ?/3 része szál" nélküli 
szokott maradni. A nőstény zsákját ennélfogva a hímekétől nagyon 
könnyen meg lehet különböztetni. 

Zsákokat már július és augusztus havában lehet fűszálakhoz 
ragasztva találni, A hernyó áttelel s április elejéig él ilyen alakban. 


1 Szerzőnek utolsó rovartani dolgozata, melyet néhány héttel hirtelen 
bekövetkezett halála előtt írt meg és adott át közlés végett. 
" Verhandlungen der zoolog.-bot. Gesellschaft in Wien, 


jú j 101. 


A. Kernyó a zsákkal együtt az előlábak segélyével végzi a felszerelés 
helyváltoztatását, egyik fűtörzsöktől a másikhoz vánszorogva. A. táp- 
lálkozás ideje alatt a hernyó a csőben tartózkodik, fejjel a zsáknyí- 
lásnál. Rendes táplálékát füvek képezik, melyek törzsökei alatt szeret 
tartózkodni. 3 
SSE SÁpILÜS elején a zsákok vándorlása megszűnik, a hím zsákja 

alsó részével lazán odaerősíttetik mintegy 459-os szögben néhány 
vékonyabb fűszálhoz, míg a nőstény zsákját erősen odaköti vala- 
melyik vastagabb szárhoz, még pedig úgy, hogy a zsák majdnem 
vízszintes állásban marad. A zsákok ezen különböző állása és 
elhelyezése nem véletlen műve, hanem igen lényeges biologiai fon- 
tossággal bír. : 

A hím zsákjának ezen 459-os szögbeni állása, segítségére van 
a kikelő lepkének a bábból való kibúvásánál, míg a nősténynél a 
vízszintes elhelyezés lehetségessé teszi a copulatiót. A szárnynélküli 
? lepke rendesen csak néhány nappal a c" megjelenése után kezdi 
a kikelést, nyílván, hogy megjelenésekor már készen találja az ide- 
gesen röpködő, a másik nemet hajszoló hímeket. A peregve és tom- 
bolva tovább mozgó hím ekként könnyen ráakad a zsákban honoló 
nőstényre. Utóbbi a copulatió után sem hagyja el a zsákot, hanem 
ott rakja le petéit s. DR. UHnRyYK. NáNDoR megfigyelése szerint az 
anya jól táplált teste, valamint a zsákszövet képezi a kikelő fiatal her- 
nyók első táplálékát, a mely utóbbi adatot azonban, miután hernyók 
tenyésztésével magam nem foglalkoztam, inegerősíteni nem birom. 

Április vége felé (22—25-ike táján) megjelenik maga a lepke. 
A kikelést megelőzi a zsák felső részének a kiszélesedése, a meny- 
nyiben az időközben már a zsáknyilás felé fejjel álló báb előre 
tolódik, valamint a zsáknak sűrű egymásutánban fel s alá való moz- 
gatása. Nemsokára kibúvik a felső nyíláson a báb, mely folytonosan 
fel s alá hajolva lassanként kitolódik annyira, hogy csak a potroh- 
gyűrűk maradnak benn a zsákhüvelyben. Ha ezen művelet alatt a 
báb a zsákból véletlenül kiesik, a mi leginkább akkor szokott elő- 
fordulni, ha a zsákokat nem tartották eléggé nedvesen, a lepke már 
elveszettnek tekinthető, mert habár ilyen esetekben többször igye- 
keztem operatíve közbelépmi vagy úgy, hogy a bábot visszahelyeztem 
a hüvely szájába — a mi csak nagyon ritkán szokott sikerülni —, 
vagy pedig úgy, hogy a lepkét magát kisegítettem a bábból, a kikelt 
állat ily esetekben mindig csak nyomorék és torz maradt. Csak a 
magukat a bábból rendesen kidolgozó lepkék épek és teljesek; a 
nem rendesen elhelyezett zsákból pedig a lepke egyáltalán nem 
szokott kikelni. 

A bábból kifelé igyekvő lepke, a báb fel s alá hajlongó moz- 
gatásával végre áttöri torával a bábhüvelyt s először is láthatóvá 


102 ! f 


válik a szürkésfekete tor, azután megjelenik a kis fej, erre követ- 
kezik a lepke első két lába, azután láthatók lesznek a csápok, kibúj- 
nak a fejletlen kis szárnyacskák, még egy erőteljes mozdulat és 
megjelenik az egész lepke; mely első életútját az immár üres báb- 
hüvely többszörös, nagyon ideges körüljárásával kezdi, időközben 
elülső két lábával folytonosan játszadozik, Ezen sétájuk alatt ügyet- 
lenül leesnek, újból feltápászkodnak s ugyancsak előbbeni helyüket 
felkeresve, folytatják sétájukat és játékukat. Az alatt a szárnyak meg- 
lehetős rövid idő alatt teljesen kifejlődnek és megmerevednek. De 
azért a már kész lepkék ezen tartózkodási helyüket még jó ideig 
nem hagják el, míg egyszer csak feliramodnak s megkezdik rohamos, 
pergő repülésüket, mely már a nőstény felkeresésének van szánva. 

Érdekes a torzlepkéknek kikelés utáni viselkedése. Ezek leg- 
inkább a fejükön állva, tombolva forognak szüntelenül a-saját ten- 
gelyük körül, majd dalse öseleE ismét odacsapódnak, egy irammal 
tovább lökik magukat s újból kezdik vergődő, ideges tánczükat, míg 
csak teljesen ki nem merülnek. ; 

Budapesten az első lepkéket a Városligettől keletre, az alsó 
rákosi, akkoriban meglehetős nedves réteken, melyek idő Üledabeni már 
legnagyobbrészt be lettek építve, fogták. . ; 3 

A múlt század kilenczvenes -éveiben DR. UHRYK NÁNDOR kísér- 
letet tett a lepke áttelepítésével s néhány megtermékenyített nőstény- 
zsákot kitett a Svábhegynek déli, a Farkasvölgy felé elterülő, fel- 
hagyott s már teljesen begyepesedett szőólőibe. Daczára, hogy ez a 
vidék vizesnek épen nem mondható, az- áttelepítés mégis sikerült s 
a lepke ézen a vidéken teljesen. meghonosodott. s lepkészeink most 
már másutt nem is igen keresik az állatot. Sajnos, hogy e körülmény 
következtében az állat az utolsó években ott megleketősen megritkult 
s csak a háború folyamán, miután gyüjtőink legnagyobb része másutt 
van elfoglalva, kezdett újra szaporodni. 


A burgonya rovar-ellenségei. 


Irta: DR. STREDA REzsSöÖ. 


A. burgonya egyik leghasznosabb s sokoldalúlag használható 
Sazdasági növényünk. Németországban a burgonyatermelés  első- 
rangú, a mennyiben kb. 400 millió métermázsa évenként. Hazánkban 
átlag a termőföld 4"/0-ban termelik, épen a legtermékenyebb vidéke- 
ken hanyagolják el, a termék eilőnebb északi vármegyékben (Túrócz, 
Árva, Liptó) a termőföld 309/0-ban. is termesztik; nálunk a termelés 
kb. 30—50 millió métermázsa évenként, Németország termelésének 
tehát csak tizedrésze. A burgonyatermelés gazdasági fontossága 


108 


különösen a most folyó világháborúban tünt ki. Németország óriási 
termelése nélkül bizonyára TIEDET esett volna Anglia kiéheztetési 
hadjáratának. § 

A burgomyát Európában mint neotropikus eredetű növényt 
főleg gombabetegségek (Peronospora, rothadás stb.) támadják meg ; 
azonban néha a rovarok is jelentékeny kárt okozhatnak rajta. 

"A burgonyát károsító rovarok között majdnem az összes rovar- 
rendek képviselőit találjuk. A levéltetvek közül a Siphonophora solami 
KaLr. (leggyakoribb), Siphonophora rapae CukRr. és Aphis dianthi SCHR. 
" fordulnak elő a burgonyán. Ezek a levelek fonákján és a fiatal haj- 
tásvégeken tanyáznak s szívogatásuk folytán eleinte sárgás foltokat 
okoznak a levelek fonákján, mely foltoknak a levél felszínén gyenge 
felhólyagosodás felel meg. Később a foltok megbarnulnak. 

A kétszárnyúak (Diptera) közül a Diplosis solani RüBs. nevű 
légy szúrása következtében a bimbók megdagadnak, nem nyílnak 
fel s később egészen leszáradnak. Néhány ojtott szúnyog lárvája 
(Tipula oleracea L., T. paludosa MErG., Pachyrrhina maculosa MEniIG.) a 
gumókban tesz kárt. 

Az egyenesszárnyúak (Orthoptera) közül a marokkói sáska 
(Stauronotus maroccamis THUNB.) és az olasz sáska (Caloptenus italicus 
L.) a lombozatot legelik le. 

A poloskák (Hemiptera) közül í15 számos fajt sorol DR. OSKAR 
KiRcHNER! miut burgonyakártevőt; ilyenek a Strachia oleracea L. 
(káposzta-poloska), Pentatoma prasinum L., Lygus pratensis L., pabuli- 
nus L. és contaminatus FALL. és a kabóczák közül a Jassus sexnotatus 
WacnLc., Deltocephalus striatus L.. Chlorita flavescens FBR., melyek közül 
azonban figyelemreméltó kárt a burgonya levelein csak a Lygus-fajok 
tesznek, a többi Hemiptera-faj csak alkalomadtán fordul elő a burgo- 
nyán s észrevehető kárról alig lehet szó. 

A lepkék (Lepidoptera) között is akadnak kártevők, ilyenek az 
áAgrotis exclamationis L. (felkiáltójeles lepke), Agrotis segetum -SCHIFF. 
(vetési bagolypille), Mamestra oleracea L. (káposzta bagolypille), Plusia 
Jamma L., melyeknek hernyói a levélzetet rágják, sőt Iyukakat rág- 
nak a burgonya gumójába. is. 

A Phlyctaenodes sticticalis L. (muszkahernyó) hernyója 1914-ben 
Erdélyben sok kárt okozott a luczernában, lóherében, babban, ten- 
geriben, tökben, borsóban és IGERT él ele egyaránt (KaApocsa GYULA 
szíves közlése szerint). 

Jelentkezése periodikus, így már 1901-ben is  mutatko- 
zott nálunk, 

! DR, OSRAR KIRCHNER: Die Kraukheiten und Beschüdigungen unserer 
land wirtschaítlichen Kulturpílanzen, TT. Au. FBT 1906. 


104 


A lepkék közül legtöbb kárt a közismert halálfejes lepke 
(Acherontia Atropos L..) óriási hernyói okozhatnak, melyek két ném- 
zedékben április—június és augusztus— október hónapokban jelennek 
meg. Szerencsére azonban a lepke ritkán szokott nagy mennyiségben 
fellépni, a mit az is bizonyít, hogy lepkészeink örömmel gyüjtik sa 
kereskedésben meglehetősen magas .árakon árulják. Én magam 3 
. meglehetős mérsékelt számban gyüjtöttem, egy nyári: gyüjtési idényt 
ben 15 drb hernyó és bábnál többet nem észleltem ; ezidén meg egyi 
általában nem is került szemem elé. Tömeges előfordulása ritkaságj 


számba megy és a Rovartani Állomás is csak egy ízben kapott érte: - 


3 ; j 
sítést jelentékeny kártételről. 1912-ben Alkosfalván (Maros-Torda m ) 
egy burgonyatőn 7—10 drb hernyó is előfordult s Ag MTESZ 
"nagy lombpusztítást végeztek. - 3 


) 


A legveszedelmesebb kárt okozó rovarok a bogarak (Coleopter a) 
rendjéhez tartoznak. A burgonya gumójában alkalomadtán tetemes 
kárt okoznak a cserebogár (IMelolontha melolontha 1.) pajorjai (csi- 
maszok). Az 1916. év július havának végén a korai burgonya kiszé- 
désénél a sopronmegyei Pirnnyén egy bokorban két, sőt három pajort 
is láttem ; ennek következtében némely bokor alatt alig maradt ép 
burgonya, sőt több burgonyagumónak csak a héját hagyták meg. 
A cserebogár pajorja főként a homokos talajt kedveli s ilyen 
területeken fejlődésének -második s harmadik évében  jelenté- 
keny káit okoz. Kapocsa Gyura 1909-ben Udvarhely megyében 


ÁT 


1. kép. A hollóbogár (Epicauta verticalis ILL.) és első (baloldalt) 
és második (jobboldalt) lárvája. AS 


fi 


105 


— egy-égy burgonyabokor alatt 20—30 darab pajort is talált, ter- 
. mészetesen ott gumó alig maradhatott, csak a megrágott maradvá- 
. nyok voltak néhol láthatók ; ugyanazon évben Nagy-Küküllő megyé- 

. ben is jelentékeny és 1910-ben: Máramaros megyében: észlelt. nagy 
. károkat. 3 
I A Corymbites aecneus L. nevű pattanóbogár lárvája a szár aljába 
. furakodik s ezáltal a növény elszáradását okozza. Az Agriotes linea- 
tus L. és obscurús L. "árvái (az úgynevezett drótférgek) pedig külö- 
. — nösen szeretik a burgonyagumókat, a melyekbe kivülről furakodnak 
3jé be, úgy hogy. azok kinézése olyan, mintha söréttel lőtték volna át. 
Ezer Ta a drótférgek kisebb területen okoznak kárt, úgy szokták őket 
. összefogdosni, hogy burgonyaszeleteket duLJÓSn ak a földbe, a me- 
.  lyekbe a -drótlérgek befurakodnak s így időközönként kiszedvén 
. — azokat, elpusztítják a kártevőket. 

A hollóbogarat (Epicauta verticalis ILL. vagy eryihrocephala Pz. 

. [1 kép] Dg. Hogvárm Géza 1889-ben Hódmezővásárhelyen a ke 
terület szélén fekvő burgonyaföldeken találta, a hol kisebb-nagyobb 
 foltokon a burgonyvának csak a levélerezetét hagyták meg. SaAJó 
ab Ms görr Péczelen a Maglódra vezető út mentén találta több ezernyi 
. számban.1 Az északamerikai hívatalos jelentések szerint ott az Ept- 
— — cauta villata és más hasonló fajok szintén megrágják a burgonya 
. levelét. A hollóbogaraknak ez a kártétele annál inkább sajátságos, 

. mert az Epicauta lárvái a sáskák petéiben fejlődnek s s így általában 
." hasznos állatoknak mondhatjuk azokat. 

I . A levélbolhák (Halticinae) közül a burgony a-bolha (Psylliodcs 
. affüis PaYx.) fordul elő a burgonyán. Ezt a bogárfajt a nemrég hősi 
halált halt DR. TönG FERENcz tanár és HEIKERTINGER FERENCZ bécsi 
entomologus tanulmányozták. Tanulmányaik eredményét a Zeitsehritt 
— für angewandte E ntomologie II. kötetében közölték. A  Psylliodes 
. affinis Parr. majdnem egész Hurópában előfordul különféle Solana- 
ceákon (Solamun halimifolium Minu., tuberosum L., dülcamara L., Hyos- 
. cyamus miger L.). A kifejlődött ek majdnem egész éven át talál- 
 -ható. Az áttelelt állatok tavasszal rendesen májusban, kivételesen 
máv április második felében megjelennek, párosodnak s lerakják 
. petéiket. Júniusban ritkább lesz a bogár és júliusban már fellép az 
. új nemzedék, mely míg csak téli rejtekhelyét a hideg miatt fel nem 
 kerosi, mindig található. Az. állatok meleg napsütésnél. ugrálnak, 

rosszul sikerült ugrás után egy ideig holtnak tetetik magukat, nem 
. — repülnek. A mívelt Solanaceák közülcsak a burgonyára ártalmas, a 


1 SAJÓ KáRoLy, a marokkói sáska (Stauronotus maroccanus THUNB.) 
. Magyarországon, az 1888., 1889. és 1890. években. (A m.: kir. Rovartani 
. Állomás Közleményei. I. Tölét 4. füzet, 1891, p. 71). 


tő 


B R 
ge ezt 
o 
6p 
tj 
iz3 
2 58 
5 
Bp b 
SO zet sa 
ES. 
DD ; 
szet 
"so 
het 
kadét 
— d 
HA 8 
Sad 
(72) 
.§ a é 
S 5 
5 8 
SSE 
maa ts 
SES 
88 
SZMT z 
3 Rn 
sss jak 
sajess; 
Mas rest 
4. ta 
kulcs 
op g 
OO meg 
EGRI 
B 
lős 
d 
er 
a 
! 
a 
o 
3 


2 


107 


dohányon (Nicotianua) és a paradicsomon (Solanun Lycopersicun) nem 


észlelték. Kártételét több ízben észlelték szerte Európában, de na- 


gyobb károkat kicsisége miatt nem okozhat. 

A. Psylliodes ellenségeiről, az őt pusztító betegségekről nem 
tudunk sokat, valószínűleg a húsevő bogarak lárvái és a kisebb 
éneklő madarak pusztítják lárváit. Ellene való védekezés eddig még 
nem volt szükséges, de használhatjuk ellene a peronospora elleni 
szereket. j s 

TöLrG nyomán ismerjük a bogár fejlődését, petéit, lárváját. 
A peték lerakása május végén kezdődik s még júliusban is tart, 


valószínűleg ezért tételeztek fel eddig évenként több nemzedéket. 


A nőstények petéiket a földbe rakják tápnövényeik közelébe és 


3. kép. — A kolorádó-bogár (Doryphora decemlineata 54Y), lárvája, 
nymphája és nagyított szárnyfedője. 


ilyenkor a homoktalajt előnyben részesítik. A petékből 8—10 nap 


: múlva kikelnek a lárvák, melyek így június közepén már találhatók. 


A. kikelt lárvák először vékony gyökérbe rágják be magukat, miáltal 
gyüngítik a növényt, de tönkre nem teszik. A kísérleti burgonya- 


. bokrok elég jól tenyésznek. A lárvaállapot körülbelül egy hónapig 
tart, a báb nyugalmi állapota pedig négy hétig. 


A burgonyát pusztító rovarok között a legyeszedelmesebb s leg- 
kártékonyabb a kolorádó-bogár ( Doryphova decemtineata 54Yv) [3. képl], 
a mely a levélbogarak (Ckrysomelidae) családjába tartozik. A. bogár- 


. fajt Savx 1824-ben az északamerikai Sziklás-hegységben (Rocky Moun- 


tains) a Colorado-folyam vidékén, az ott vadon termő" Solanum ros- 
(ratum-on találta. A midőn azután a terület benépesült és mívelés alá 


került s-ott a délamerikai Audesekből DATESCETÉR burgonyatermelés 
meghonosult, az állat hirtelen gazdát cserélt s hirtelen Sp ASSA] 
elterjedt egész Észak-Amerikában. ! 

Hasonló esettel találkozunk a vértetűnél, mely addig éldegélt 
észrevétlenül valami Amerikában honos bokron vagy fán, míg az 
almafára nem került Vagy hasonló a filloxera elterjedése is: az 
amerikai eredetű Vitis-fajok Amerikában fel sem vették a filloxerát, 
élt rajtuk, de nem tett kárt bennük, de mikor az európai szőlőre 
került, tönkre tette azt. 

A kolorádó-bogár körülbelül 40 évig csendesen éldegélt hazá- " 
jában. Az eddigi tápnövénye csak csekély számú állatnak adott táp- 
lálékot. 1859-ben tápnövényt cserélt, a burgonyát lepte el s a mellett 
kitűnően fejlődött s bámulatos szaporasága következtében rövid idő 
múlva elözönlötte Észak-Amerika burgonyaföldjeit. A míly igénytelen 
volt a bogár eddig, most hirtelen egy csapásra világhírre tett szert. 

Az első évben, 1859-ben 100 kilométernyi útat tett meg, azután 
-előzönlötte Kansast, 1861-ben átlépte a Missouri-folyamot, elterjedt 
Minnesota, Missouri és Jowa-ban. 1864-ben átlépte a Mississippit, még 
pedig öt különböző helyen, innen elterjedt az IErie-tavon át Kana- 
dába, míg 1874-ben elérte az Atlanti-oczeán partjait, tehát 15 év alatt 
3000 kilométernyi útat tett meg s 1877-ben Amerikában körülbelül. 
3.350,000 négyszügkilométer területet lepett el, 1876-ban a kikötő- 
városokban óriási tömegekben fordult már elő s a kedvező szél a 
hajókba is behordta. Lé 

Az ecurópai államok kormányai már 1879-ben eltiltották az ame- 
rikai burgonya behozatalát. A, magyar földmivelési-, ipar- és keres- 
kedelmi miniszter 1875-ben megtiltotta burgonya és a burgonya 
csomagolására használt anyagok, (zsák, hordó, láda) behozatalát 
Amerikából. : 3 

Eme elővigyázat ellenére mégis behurczolták az állatot IEuró- 
pába. Már 1876-ban Brémában találtak eleven kolorádó- bogarat? 
A következő évben pedig a Rajna melletti Mühlheim-ben körülbelül 
30—40 hektárnyi területen már kártékonyan is fellépett. A gyorsan . 
végzett első írtási hadjárat nem vezetett teljes eredményhez, mert 
később újra jelentkezett, de végre mégis sikerült kiírtani. 

A. kolorádó-bogár ez első fellépése Európában nemcsak Német- 
országban, de az egész kontinensen a legnagyóbb feltűnést keltette. 
Még Francziaországból is kiküldöttek mentek az állatot a helyszínén 
tanulmányozni. Formális kolorádó-bogáripar keletkezett. Nemcsak az 


1 JAgLosowskI Józspy: A vértetű életmódja és írtása. Budapest 1898. 


2? A, SANDER, Deutschlands Kampf mit dem Kartoffekáfer. M. Glad: 
bach, 1914. i 


109 


újságok és folyóíratok voltak tele a veszedelmes állat képével és 
leírásával. még plasztikus utánzatokat is készítettek élelmes keres- 
kedők s ezeket százezerszám adták e!. 

Ugyanezen év augusztusában Torgau szászországi város mellett 
is fellépett. A megfertőzés itt nagyobb: területre terjedt ki. 17 meg- 
támadott burgonyatáblát találtak a környéken. DR. GERSTACKER tanár 
és PAssov főerdész vezette az írtást, a mely teljes eredménnyel járt. 
Tíz évvel később, 1887-ben Torgau közelében Mahlitzsceh mezőváros 
határában ismét fellépett 4 hektárnyi területen. Ugyanaz év augusz- 
tusában Ostfriesland Lohe községben, Meppen közelében lépett fel, 
Az írtás itt is eredménnyel járt. 

Mindenféle hamis hírek is terjedtek el. A bécsi , Fremdenblatt" 
1887 végén azt a hírt hozta, hogy a kolorádó-bogár Törökországban, 
Romániában és a magyarországi bánságban is találtatott. Ezek a 
hírek szerencsére nem bizonyultak valónak, a legszorgosabb kutatás 
sem tudta nálunk felfedezni ; mindenfelé féltek tőle s mindenhol kisér- 
teteket láttak. dá: 

1887-től kezdve hosszabb ideig Európában nem találjuk a 


bogár nyomát. 


Anglia eltiltotta a burgonya behozatalát úgy Amerikából, mint 
Németországból, ennek daczára 1910 augusztusában váratlanul Til- 
bury környékén Liverpool mellett találták meg a kolorádó-bogarat 
néhány dockmunkás kertjében. A rovart hasonlóképpen írtották mint 
Németországban. A burgonya szárát learatták, petroleummal leöntötték 
és azután elégették, a talajt pedig mélyen felásták és gázmésszel 
keverték. Daczára ennek, a következő két esztendőben még mindig 
akadt a bogárból. Valószínűleg ama bábokból keltek ki, melyek. 
nagyon mélyen hatoltak a földbe s így nem találhattak rájnk. Az 
írtás végre itt is teljes sikerrel járt. 3 ; 

A behurczolás körülményei mindig ismeretlenek maradtak, a 


. legszorgosabb kutatás és utánajárással sem tudtak ezekre rájönni. 


Németországban majdnem 30 évi szünet után 1914-ben a kolorádó- 
bogár ismét hírtelen és váratlanul feltűnt.! Július 9-én egy termelő 
elbeszélte BRaxpr stadei siketnéma-intézeti tanítónak, hogy egy idő 
óta burgonyaföldjén sok bogár van. BRasxpr másnap megvizsgálta a 
területet s azonnal felismerte, hogy a kolorádó-bogárról van szó és 
az esetet a rendőrséggel is közölte, a mely elismerésreméltó eréllyel 


tette meg a szükséges lépéseket. Lezáratta a megtámadott területet 
te e j! 5 


"ÉS SCHABLOWSKI gazdasági tanárt bízta meg a vizsgálattal és a zárlat 


elrendelésével.  Berlinből miniszteri bizottságot kértek, mely már 


1 L. ReH, Der Kartoffelküfer bei Stade im Juli 1914. (Zeitschrift für 
angewandte Entomologie II, 1915, p. 213—219). 


110 


július 11-én meg is érkezett, következő napon megtekintették az 


ellepett területet, azután ülést tartottak, hogy a teendőkben megálla- 
podjanak, A környékbeli lakosságot ujságezikkekkel és szemléltető 
bemutatásokkal világosították fel. : 

Hohenwedel nevű elővárosban voltak a megtámadott szántó- 
földek, hol e vidék szokása szerint házak és szántóföldek váltakoz- 
nak. Körülbelül három burgonyaföldre terjedt ki egy hektár terjede- 
lemben és még öt különálló földön . találták meg. A megtámadott 
terület három hektárt tett ki, a burgonyaföldek között borsót, babot, 


kelkáposztát és másféle főzeléket termeltek, gabonaföldek is voltak 


közben, tehát nagy területre nem terjedt ki a fertőzés. 

e írtást igazi német alapossággal hajtották végre, melyet 
SCHABLOWSKI vezetett s e czélra sátorban kísérleti állomást celelneee 
tóriumot rendezett be a gyüjtött anyag konzerválására. A megtáma- 
dott területet teljesen lezáratta, azután városi munkások gyüjtötték 
össze a bogarakat és lárvákat. Ezekhez 11-én délelőtt 50 katonát 
adtak, számuk délután már 100-re, 13-án pedig 200-ra emelkedett. 

A bogarakat és lárvákat elhasznált konzerv-dobozokba gyüj- 
tötték össze és a laboratoriumban konzerválták. Gyüjtés közben a 
bogarak és lárvák maró folyadékot bocsátottak ki, a melytől több 


munkás és katona bizonyára nem finom keze megdagadt és ezért 


később keztyűben dolgoztak. 


A. bogarak száma jelentékeny volt. J úlius 11-én tízezerszámra 


gyüjtötték, számuk azonban rohamosan apadt. 15-én már csak két 
bogarat fogtak, de lárvát még nagyon sokat, a tojásokra nem helyez- 
tek súlyt, ezeket a növénnyel együtt bizonyára megsemmisítették. 


18-án és 19-én már semmit sem találtak, 20-án egyet, 23-án beszűn- 


tették az írtóhadjáratot, mely épen két hétig tartott. 
A burgonya szárát learatták, mészgödörbe összehordták, nyers 


benzollal leöntötték. A kiírtott szántóföldeket 20 em. mélyre felszán- . 


tották, újra átkutatták s szintén nyers benzollal, melyből összesen 


50,000 litert használtak fel, öntötték le. Ezutám az egész fertőzött 


területet 25 em. széles és mély: árokkal vették körül, melyet szintén 
nyers benzollal öntöztek meg, hogy megakadályozzák a bogarak és 
lárvák elvándorlását. Ez árokban az írtásnak sok béka, csiga, rovar, 
sőt egér is esett áldozatul. Minden. szerszámot és eszközt, melyet az 
írtásnál alkalmaztak, sőt a munkások czipőtalpát is fertőtlenítették az 


írtási terület elhagyása előtt. Az írtás 66.000 márkába került a tulaj- . 


donosok kártalanításával együtt, a költségeket teljesen az állam viselte. 
A védekezést teljesen GERSTACKER tanár. elvei" szerint vezették, 
aki az első írtásokat végezte. Sajnos, hogy az írtást entomologusok 
nem tanulmányozták. Természetesen a XX. században az írtást fény- 
képfelvételekkel, sőt még mozifelvételekkel is megörökítették. 


PZL s 3 111 


, Ren azt 15 kutatta, hogyan kerülhettek a bogarak Német- 
orszagba ? Eleinte arra gondoltak, hogy Közép- és Dél-Amerikából 
hozott banánával húrczolták be, melynek hulladékát trágyának hasz- 
. nálták. Csakhogy a banánok a Kanári-szigetekről valók voltak, ott 
pedig a kolorádó-bogár nem fordul elő. A  burgonya-vetőmag is 
németországi volt, úgy hogy ebben az esetben sem sikerült a behur- 
czolás körülményeit megállapítani. 

A. kolorádó-bogár tojásait a nagyobb levelek alsó oldalán talál- 
ták. Kezdetben sárgás-pirosak voltak, mindig sötétebbek lettek s a 
. kikeléskor barnák. ScHaBLowsri kísérletei szerint két nemzedéket 
észlelt, a harmadik nemzedék nem fejlődött ki, ennek oka nézete 
"szerint az, hogy a burgonyalevelek már augusztus vége felé elher- 
"vadnak, továbbá éjjeli fagyok és hűvös éjjelek gyakran lépnek fel s 
a bogarat arra kényszerítik, hogy korán keresse fel téli szállását. 

" CHITTENDEN! 1914-ben Columbiában kísérleteket végzett a kolo- 
rádó-bogárral, ott három nemzedéke van évenként. 

Kísérletei szerint egy tegy bogár a következő mennyiségű petét 


iTakta le: 
a) Első nemzedék: 
" I. számú bogár május 4-től június 1-ig 2(9. pete 
JEAN h. ,  11-től július, 59-ig SIET ég 
III. ús h , . 11-től június 20-ig DOdsz 
NYEszés 8 ,  11-től július 20-ig ISYOSSS 


ÉKE Eb am tltőljúlis  8-1e 1301, 


. bb Második nemzedék (megjelenik június 17-től 19-ig) : 


VI. számú bogár június 22-től július 27-ig 513 pete 
VERES ést 8 , — 22-től július 23-ig ÚS02K 


1 


c) Harmadik nemzedék: 
VIII. számú bogár augusztus 20-tól 23-ig 112 pete 


Az egyes fejlődési állapotok legkisebb és legnagyobb időtarta- 
mát a következő összeállítás mutatja : 


pete : lárva : " báb: teljes kifejlődés : .. 
. I. nemzedék 7—9 nap 15-18 nap 10—10 nap 30—37 nap 
10 85 HEZ S 10—1t85 OSS 02, 
JE EN et e EK BEK KAT L ZD E 


Ezekből a kimutatásokból is megállapítható, hogy a kolorádó- 
bogár veszedelmessége főleg nagy szaporaságában és abban leli 


1 Journal of Agricult. Research Washington. V, 1916, p. 917—925. 


119 


magyarázatát, hogy mint mindén levélbogár emellett nagyon falánk. 
Egyetlen bogár szaporulata kedvező körülmények mellett három 
nemzedéken keresztül óriási. Ha pl. egy nőstény tavasszal 700 petét 
rak le, a második nemzedékben 200000 és a harmadikban már 
5-0 millió utódja lehet. Ennek következtében lehetetlen Eszák-Ameri- 
kában a burgonyatermelést fokozni, az évenként kb. 100 millió méter- - 
mázsát tesz ki, tehát annyi mint Ausztriáé és negyed része a német- 
országinak. A. bogár kártétele Észak-Amerikában mintegy 12 millió 
koronát tesz ki, mely szám még emelkedni fog, mert újabban nyugat 
felé Kalifornia felé is terjed. A kártétel ellen lehet védekezni és 
pedig összeszedetésével és arzéntartalmú folyadékok permetezésével, 
azonban kiírtani ott, a hol nagy területen terjedt el, teljes lehe- 
tetlenség. z ; ; 7 ; 

. A kolorádó-bogár általános elterjedése Európában vészes lenne. 
Az Amerikával való élénk közlekedés következtében a behurczolás 
veszedelme állandó, de a mint eddig is megakadályozták. elterje- 
dését, úgy a jövőben is sikerülni fog kellő óvintézkedésekkel elter- 
jedését meggátolni. 


Lepkészeti adatok , A halálszíntelés jelensége 
a rovarok világában" czímű czikkhez. . 


Irta: DR. PAzsSICZRY JENŐ. 


oz 


Elolvasván ezen folyóírat folyó évi kötetének 37—44 lapján 
fenti czímen megjelent közleményt, feltűnt, hogy ebben az összes . 
rovarrendek közül a lepkékről esik a legkevesebb szó. Azt hihetné 
tehát az ember, hogy ezen rovarrend talán mentes közelebbi és távo- 
labbi rokonainak az említett czímen tárgyalt gyengéltől, vagy ha 
tetszik erősségeitől, pedig szó sincs róla; tudnak ám a lepkék szín- 
lelni, azoknál is megállapítható a merevgörcs, sőt jóval tökéletesebb 
szervezetű lárváik, a hernyók is képcsek erre vagy legalább is hasonló . 
életműködésre. A. többi rovarrendek lárvái sokkal rejtettebb és ke- 
vésbé ismert életet élven, csak természetesnek kell találnom, hogy : 
fent érintett ezikk azokkal nem foglalkozott. A lepkék hernyóinak 
élete azonban eléggé ismert ahhoz, hogy velük ebből a szempontból 
is behatóbban foglalkozhassunk. És itt már most utalok. arra, hogy 
a mely lepkén megfigyelhetők akár a merevgöres, akár a halálszín- 
lelés jelenségei, azok: hernyóin is bizonyos tekintetben hasonló jelen- 
ségek állapíthatók meg, a mi egyébiránt természetes is, mert hisz 
egy és ugyanazon állatról van szó, csakhogy az- egyik fejlettebb, a 


másik pedig kevésbé fejlett állapotban van. 


fő 


113 


A nappali lepkék közül idevonatkozó megfigyeléseket eddig 
csak egyes Lyeaenidáknál tehettem, a melyek ha esti (szürkületi) 
időben közeledünk hozzájuk, valósággal leugranak s a fű közé esve, 
legtöbbször lehetetlenné teszik sértetlen kézrekerítésüket; ha ebben 
a helyzetükben utánuk kapunk, mind mélyebbre és mélyebbre dobják 
le magukat. Hasonlóan jártam a Coecnonympha Pamplulus 1.-vel is, 
szintén szürkületi időben, pihenő helyzetében. A nappali lepkék her- 
nyói közül csupán egyes Vanessa-fajok hernyóit említhetem, különö- 
sen a Vanessa Io L.-éi, a melyek a tápnövény megérintésénél, de 
sokszor már a közeledésre is, talán a légmozgás következtében ide- 
oda hánykolódva egymásután ledobálják magukat. Ezeknek a fajoknak 
lepkéi hosszasabb bántalmazás után bizonyos merev szárnymozdula- 
tokkal, leginkább hátukon ugrálva védekeznek. 

A Sphingidák közül az Acherontia Atropos L.-t, a Smerinthus- 
fajokat és a Splinx ligustri L.-t volt alkalmam megfigyelni. Inten- 
zívebb bántalmazás esetén az ÁAÁcherontia Atropos L. élénk, merév 
szárnycsapkodás mellett sajátságos sivító hangot ád, míg a többiek 
valamennyien merev testtartással, lecsapott szárnyakkal, mereven és 
párhuzamosan előretartott csáppal különös ugró mozdulatokat tesz- 
nek, úgy hogy ezeknél a merevgörecs nem jár, mint a többi rova- 
roknál, teljes mozdulatlansággal, de határózottan akaratuktól is függő, 
s kétségtelenül védekézést szolgáló mozdulatokkal. Hasonló merev, 
ugráló mozdulatokat még a Saturnia pavomia L.-nél is megfigyelhet- 
tem, de ezek már inkább valami idegesség nyomait viselték és ke- 
véshé voltak merevek, mint az előbbiekké. Az előbb említett fajok 
hernyóiról általánosságban tudjuk, hogy pihenő helyzetben (jól- 
lakottan) és: bántalmazáskor felfelé tartott előtesttel mereven ágas- 
kodnak, esetleg még jobbra-balra is csapkodnak fejükkel, azonban 
bármennyire bántalmazzuk is, a tápnövényt sohasem engedik el. 
Igen érdekes külsőt vesz. fel, ha zavarjuk a Deilephila Elpenor 1.. fej- 
lett hernyója, a mikor fejét és testének első ízeit összehúzza és 
" utóbbiakat mintegy felfújja, a mi azután a rajtuk lévő két szemszerű 
oldalfolttal együtt valósággal ijesztővé teszi a merevségében reszkető 
állatot. Ez a reszketés újabbi bántalmazásra ismétlődik, nyilvánvalóvá 
téve ezáltal is az öntudatos merev védekezést. A Saturnidák hernyói 
kicsi korukban a tápnövény érintésekor tömegesen ledobálják magu- 
kat és egyideig teljes mozdulatlanságban hevernek a földön. Ugyan- 
így viselkednek fiatal korukban a Bombycidák hernyói általában, sőt 
egyesek (Malacosoma neusiria L.) még felnőtt korukban is élénk test-. 
mozgások között szeretik levetni magukat, ha megérintik, de mozdu- 
. latlanságuk rövidebb tartamú. Egyes idetartozó hernyók összegön- 
gyölődnek (M. rubi L.) és ebben a merev helyzetben soká kitartanak. 
Nem hagyhatom itt említés nélkül az Arctornis L-nigyrum MUELL.) fiatal, 


114 


még át nem telelt hernyóit, a melyek érintésre, de esetleg más köze- 
ledésre is igen élénken és aránylag nagy távolságra tudnak ugrani, 
hogy rövid veszteglés után tovább siessenek. 

A Bombycidak lepkéinél boldogabb békés időkben, a mikor 
még égtek a villamos ívlámpák, nem egyszer megfigyeltem, hogyha 
a Tan az sszllosáel vagy drótjáról ledobhattam őket, hogy a leeső 
lepkék összehúzott lábakkal jóideig mozdulatlanul hevertek. Ugyan- 
így a Notodontidák, Noctuidák, egyes Arctiidák (leginkább a $pilo- 
somák) és különösen a Zeuzera pyrina L. c"-jei. Vajjon álmuk volt-e 
oly erős, vagy az ütés folytán kerültek-e ezen mozdulatlan, merev 
helyzetbe ? Én inkább az ütést gondolnám, mint a merevség okozó- 
ját, mert hisz ennek folytán még inkább fel kellett volna riadniok 
álmukból. És e tekintetben kiválnak különösen a Notodontidák, jelesül 
a Dicranura vinula 1. és erminea Tsp., nemkülönben a Phalera buce- 
phala L., a melyek merev állapota különösen hosszú ideig szokott 
tartani. Merev állapotukban szárnyukat párhuzamosan fölcsapják, 
potrohukat, lábukat mereven összehúzzák (a Dicranurák előlábaikat 
kinyújtva, annak első ízeit behajlítják s utóbbiakon jól látható azok 
ideges reszketése, mint bizonyára szintén öntudatos merevséggel 
védekező életműködés). Ezen fajok hernyói érintésre mind merevítik 
magukat, s a Dicranurák villaszerű farknyúlványaikból még saját- 
ságos rózsaszínű szálacskát is eregetnek ki és be, miközben fejüket 
idegesen félrerángatják. Ez is határozott jele az öntudatosan merevítő 
védekező mozdulatoknak. Talán azt sem lesz érdektelen megemlíteni, 
hogy ezen merev állapotban a nevezett faj hernyói szájukból, ilepkéi 
pedig potrohukból bizonyos váladékot lövelnek ki, a mi további két- 
ségtelen jele az öntudatosan mozgó merevségnek. A Zeuzera pyrina 
L. d-je az őt ért ütések nyomán szárnyát felcsapva, potrohát össze- 
húzza, lábát egy csomóba összemerevíti, kilövelést azonban már nem 
figyeltem meg nála. A Phalera bucephala 1:. hernyói érintéskor meg- 
merevítik testüket és szívesen ledobálják magukat. 

A Spilosomák általában szintén halált színlelnek. és merev- 
görcsbe esnek. Hernyóik különös idegés gyors szaladással mene- 
külnek. § i 

A Zsgaenák lepkéi mind haláltszínlelők, lábaikat merevítve 
kinyújtják és egy csomóba rakják. Gombostűre tűzetvén, jóideig 
mozdulatlanul ebben a helyzetben maradnak. Néha már közeledésre 
is levetik magukat a virágról, a melyen éppen tanyáztak. Hernyóik 
érintésre kövérségüktől kitelhető körbe húzzák össze magukat. 

Az araszoló lepkék halálszínlelését és merevgöresét nem volt 
alkalmam megfigyelni s azt hiszem, hogy ezen állatok sokkal ébe- 
rebbek, semhogy a halálszínlelésre szükségük volna. Hernyóik ellen- 
ben általánosságban a legtökéletesebb merevítők, mindnyájan ismerjük 


145 


a négy hátulsó állábukkal a tápnövényre kapaszkodó, ágszerűen előre- 
nyújtott araszoló hernyókat, a melyeknek ez a pihenő helyzetük, s 
a melyek zavarva is rögtön ezt a testállást veszik fel. Erősebb bán- 
talmazás esetén fejükkel jobbra-balra csapkodnak, majd esetleg le is 
vetik magukat és még a földön is bizonyos merev mozdulatokkal 
hánykolódnak (Eucosmia certata HB.) 

Az aprólepkék közül csak a Gelechiidák, jelesül a Depressáriák 
köréből vannak megfigyeléseim, a melyek már közeledésre is levetik 
magukat és színlelnek halált, miközben fűszálról-fűszálra, mind mé- 
lyebbre és mélyebbre esnek és ezáltal legtöbbször elis kerülik vég- 
zetüket: a cziános üveget. 

Itt emlékezem meg diákkori NSA lepkegyüjtési módsze- 
remről, a mely abból állott, hogy reggelenként gombostűvel a kezem- 
ben végigjártam a lőcsei sétateret szegélyező kertkerítéseket és az 
ezek ereszei alá húzódó pilléket a gombostűnek torukba való gyors 
beszúrása által kerítettem hatalmamba. A bagolypilléknél ez minden 
esetben sikerült is, de rögtön felébredtek és élénken mozogni kezd- 
tek, ellenben az araszolók éberségüknél fogva csak. gyéren kerültek 
a gombostű hegyére. A Notodontidák rendszerint fel sem ébredtek, 
" illetőleg rögtön merevgörcsbe estek. 

Ez volna az, a mit a lepkék halálszínleléséről eimondanón ale 
véltem. Nem új dolgok, de rendszeres összefoglalása megfigyelé- 
seimnek és támogatója az eredeti czikk szerzője által felállított elmé- 
letnek. Új csoportot mindazonáltal az ott felállítottakhoz a Sphingidák 
és a Dicranurák sajátságos öntudatosan, sokszor élénk, de min- 
denképen- ellenségeikre riasztólag ható testmozgasai képez- 
hetnének. 


§ : - ze 
Magyarország pillangót. 
Irta: § A. AIGNER LAJOS. 
XLV. 
.7. nem: Hesperia Wats. 
3 Teste zömök ; a csápbunkó hosszúkás, közepén kissé hajlított, 
végén kerekített. Az elülső szárnyakat fehér (nem üveges) foltok 
díszítik. A hátsó szárnyak szegélye nem vagy alig fogazott. 
A palearktikus tájban mintegy 40 faja él, melyek közül 11 ha- 
zánkban is előfordul. új 
. A fajok meghatározó kulcsa: 
1. Az elülső szárnyak világos foltsora a 4. és 5. sejtben meg- 
ESZTERT ÜLÉSE sé ET sk E S ea ai kek s e A 
— . Az elülső szárnyak világos foltsora a 4. és 5. sejtben meg 
MESTÜLKSZT ÜL ELSE SE öz se se SE aa ető éa E ale ák jét LÓ 


116 


"1 


A hátsó szárnyak alul rozsdássárgák, elmosódott fehér raj- 
zolattal. A felület sötétbarna, az elülső szárny közepén és 
csúcsán szennyes fehér foltokkal. 1. Proto. 
A hátsó szárnyak alul zöldesek, fehéres foltokkal. A. felület 
feketés-barna, az eliilső szárny közepén és szegélyén kocz- 
kás fehér foltokkal és pontokkal. 2. tessellum, 
A hátsó szárnyakat élesen látható fehér foltok díszítik, az 
elülsők rojtja előtt pedig fehér pettysor vam s. 5, 
A hátsó szárnyak foltjai elmosódottak, az elülsőkön a. rojt 
előtt minésen fehér pEtWtysor sz za Te ÚT Áo A Ét Égő 
Az elülső szárnyakon lévő világos foltsor jánjeesi egyenes 
Az elülső szárnyak világos foltsorábam az ötödik fölt köze- 
lebb: áll a személyiez mint a arató aal sttolttakás Sesetetete Ask KÉSttz Ellenő 
A hátsó szárny alul fehér, két sárgás-vörös szalaggal. A felü- 
let feketés-barna, az elülső szárnyon fehér középfolttal és 
két kisebb folttal az elülső szegélven. ; 2. Sidae. 
A hátsó szárny alul zöldes-szürke, sárga szalagok nélkül . 
Az elülső szárnyak alsó oldalán a szegély előtt fehér sávok 
vannak, a hátsó szárnyak alsó oldala barnás, sárga erekkel 


és homályos világos rajzolattal. (dos 11. malvae. 
Az elülső szárnyak alsó oldalán nincsenek fehér hosszanti 
SGYTDES ZEKE KAN e ET Jat sk Én biga KESZS LN NSA BENÁTONESKS ÉLEN S 


Az elülső szárny aj csúcsa alul zöldes; a hátsó szárnyak 
szegélyén, közepén és töv én fehér foltok vannak. Felül az 
állat sötétbarna, az elülső szárny közepén három hosszúkás 
fehér folttal és fehér szegélyű fekete középfolttal. 7" 
2. carthami, 
Az elülső szárnyak csúcsa alul fehér, a hátsók alul zöldes- 
szürkék, nagy fehér középfolttal és szalaggal. Felül barnás- 
szürke, az elülső szárnyon két fehér középfolttal és ezek alatt 
még két folttal. 5. phlomides, 
A hátsó szárnyak alul zöldes-barnák, két sornyi kerek össze 
nem függő fehér folttal és fehér szalaggal. A felület sötét- 
barna, pirosas tünettel és apró fehér foltsorral. — 6. orbifer. 
A hátsó szárnyak alul fahéjbarnák, két fehér egybefüggő 
szalaggal. A. felület barnás-fekete, az elülső szárnyon két, 
a hátsón egy sor fehér foltocskával. T. §a0. 
A hátsó szárnyak alsó oldalán a fehér foltokon kívül fehér 
FSZT ELOT S ANN EVTNTÉN 0 ről Eg RL TR zást a KZT ZÁSA KETTENTÁNÁSONNBÁ 
A hátsó szárnyak alsó oldalát a tövén, közepén és szegélyén 
koczkaalakú fehér foltok díszítik (szalag nincs). Felül barnás- 
fekete, apró fehér pettyekből álló megszakított sorral. 
: 10. cacatiae, 


ett 


a 


10 


10. A hátsó szárnyak alsó oldalának elülső szegélyén nagy fehér 
folt, tő- és szegélyfoltok és szalag vam. Felül szürkés-fekete, 
az elülső szárny elülső szegélyén 1—2 elmosódott folttal. 

I : 3. serratulae. 

— A hátsó szárnyak alsó oldalának tövét fehér folt, közepét 
összefüggő fehér szalag díszíti. Felül barna, az elülső szárny 
közepén három hosszúkás, a belső szegélyen egy és az elül- 
sőn három apró folttal. 3 Í J.- aweus. 


1. Hesperia Proto Esr. 


ESPER, Die europ. Sehmetterl. in Abbild. t. 123, fig. 5. 6. 


A. szárnyak. sötétbarnák, szürkés tümettel; az elülső szárny 
közepén és csúcsa előtt az elülső szegélyen szennyes fehér foltok, 
a hátsó szárnyon fehér szegélyfoltokkal, szalaggal és  tőfolttal. 
Az elülső szárny alul feketés-barna, fehér foltokkal; a hátsó szárny 
alul rozsdasárga, elmosódott fehér rajzolattal. Kifeszítve 26—30 mm. 

Ez a Földközi-tengervidéki faj faunánkban csak Dalmácziában 
fordul elő. 

; A hernyó sárgás-szürke, az első gyűrűn két vöröses folttal. 
Tápnövénye a macskahere (Phtlomis fruticosa), melynek összefont 
levelei között él. A báb fehér behintésű vöröses. 

Dalmácziához legközelebb Görögországban fordul elő, elterje- 
dési területe Dél-Francziaországtól Algírig és Granadatól Samar- 
kandig terjed- 


2. Hesperia Sidae ESr. 
TsPER, Die  europ. Schmetterl. in Abbild. 1784, t. 90, f. 3. 


A szárnyak feketés-barnák, az elülsőkön fehér foltszalaggal, 
középfolttal és két apró folttal az elülső szegélyen, a hátsókon két 
sorban elhelyezett és többnyire elmosódott hosszúkás világos folttal. 
Alul az elülső szárnyak feketés-szürkék, a felső oldalnak megfelelő 
világos színű rajzolattal, a hátsók fehérek két fekete szegélyű sárgás- 
vörös folttal és fekete szegélypontokkal. IXifeszítve. 30 - 35 mm. 5 

Hazánknak csak délibb részeiben fordul elő és ott is ritka. 
"Herkulesfürdőnél nagy és alul élénk narancsszínű példányok talál- 
hatók. Hernyója ismeretlen. 3 
I Temmőhelyet: Nagyág, Herkülesfürdő " (Domogled), Orsova 
(Allion-hegy), Versecz (VI. 22), Josipdol és Dalmáczia. 

Előfordul Oláhországban (VI—VID, Szerbiában, Nrajnában és 
Tirolban, elterjedési köre pedig Örenburg-tól Kis-Ázsiáig és Toulon- 
dól az Altáj-hegységig terjed, 


118 


3. Hesperia carthami HE. 


HüÜBNER, Samml. europ. Schmetterl. fig. 720, 723. — malvae 


EsPER, Die europ. Schmetterl..in Abbild. 1777, t. 23, f. 2. — tesselum 
OCHSENHEIMER, Die Schmetterl. v.-Europa I, 2, 1808, p. 205. 


A szárnyak sütétbarnák, egy ívelt sorban elhelyezett és élesen 
négyszögű fehér foltokkal és homályos szegélyfoltokkal. Az elülső 
szárnyak közepén fehérszélű fekete, elülső szegélyén pedig három 
hosszúkás négyszögű fehér folt, a hátsókon elmosódott középső sza- 
(lag van. Alul a szegély. fehéres" és pedig az elülső szárnyakon meg- 


lehetős élesen körvonalazott, a hátsókon az előtte álló világos foltok 


beleolvadnak, a 2. és 3. sejtben fekete pontosak, a 8. sejt fehéres. 
Az elülső szárny alul barnás-szürke, csúcsa zöldes, a felület világos 
rajzával; a hátsó szárny alul zöldes-szürke, tövén fehér foltokkal, az 
elülső szegélyen nagy fehér folttal és fehér szalaggal. A. potroh alul 
és a végén fehéres. Kifeszítve 27—34 mm. 

Hazánkban erdei réteken mindenütt található és nem ritka, 


Budapest környékén és Pusztapeszéren gyakori. Május közepétől 
1 4 (5 ; 
július közepéig repül. Alig változó faj, azonban vannak felül zöldes. 


tünetű vagy alul nagyon sötét vagy viszont nagyon világos színű 
példányok. Azok a példányok; a melyeken a fehér foltok úgy felül, 
mint alul nagyobbak, azaz a melyeken a fehér szín különösen alul 
túlsúlyban van, a var. Moeschleri H.-S.-hez tartoznak. Iizt az alakot 
azonban csak Budapesten figyelték meg. ; 
. UCERvA FRiGYES a Csepel-szigeten fogott egy felette érdekes 
eltérést, melynek alapszíne fakó barnás-szürke. 
A hernyó a ziliz (Alihaea officinalis) és az erdei mályva 
( Malva silvestris) összefont levelei között él. 
Termőhelyei: Budapest V. 16—VII. 13, Pusztapeszér, Fonó- 


háza, Eger, Pécs V. 6—VI. 11, Győr, Sopron VII, Pozsony VII- VIII, . 


Tavarnok VI. 4. Zsarnócza VI. 29, Kocsócz, Magas-Tátra, Eperjes, Nagy- 


károly V. 28, Ungvár, Vízakna V II. 22, Nagyág, Rea, Herkulesfürdő, Ora- . 


vicza, Bad VI. 24, Josipdol, Fiume V, VII, Novi és Dalmáczia, 
Előfordul az összes szomszédos országokban: Alsó-Ausztria, 
Szilézia éz Morvaország (VI—VID, Galiozia (GB: Salzburg (V—VI, 
VII— VIII.) 
Elterjedési köre Szt: -Pétervártól Kis-Ázsiáig és a Pyreneusok- 
tól az Altájig terjed. ; 


4. Hesperia tessellum He. 
HÜBSER, Samml. europ. Schmetterl fig. 469—T7 


A szárnyak feketés-barnák, az elülső szárnyak közepén és 
szegélyén négyszögű fehér foltokkal és pontokkal, a hátsókon két 


119 


fehéres foltszalaggal és tövükön fehéres folttal. Alul az elülső szárnyak 


. feketés-barnák, fehér foltokkal, a hátsók zöldesek, fehér foltokkal, 


Kifeszítve 30—38 mm. 
Hazánkban edgig csakis Nagyágon figyelték meg. Elterjedése 
délkeleti, nyugatra Tirolig fordul elő. Hernyója ismeretlen. 
Elterjedési . területe Sergiewsk-tól Perzsiáig és Bozen-tól az 
Altáj-hegységig terjed. 


5. Hesperia phlomides H.-S. 


HERRICH-SCHAFFER, Syst. Bearb.-d. Schmetterl von Europa I, 
1843, p. 153, f. 5—9. 


A .szárayak barnás-szürkések, az elülső szárnyak tövén és 


elülső szegélyén fehéres vonással, csúcsán . három összefüggő fehér 


pettyel, a középen két fehér középfolttal és alattuk még két fehér. 
folttal; a valamivel sötétebb hátsó szárnyakon fehér középfolttal, 
fehér szalaggal és homályos szegélyfoltokkal. Alul az elülső szárnyak 
feketés-szürkék, a felület rajzával. azonkívül az elülső. szegélyük 
belső fele és a csúcs fehér; a hátsó szárnyak zöldes-szürkék, 
tövükön nagy fehér folttal és a középen fehér szalaggal. Kifeszítve 
29—31 mm. 

. Nálunk csupán Dalmácziában fordul elő ez a délkeleti faj, mely 
azonkívül Törökországból, Kis-Ázsiából, Sziriából, Perzsiából, Samar- 
kandból és Ferganából ismeretes. 


6. Hesperia orbifer He. 


HÜBNSER, Samml. europ. Sehmetterl. fig. 503—805. — Eucrúte 
FREYER, Neuo Beitr. z. Schmetterlingskunde fig. 621. — tesselloides 


. HERRICH-OCHAFFER, Syst. Bearb. d. Schmetterlinge v. Europa. IV, 


p. 36, fig. 10—11. 


A szárnyak sötétbarnák, pirosas tünettel, az elülső szárnyakon 
kerekded fehér pontok két sorával, melyek közül a befelé fekvő sza- 


. bálytalan és megszakított, két fehér ponttal a középen, az alsó 


szárnyakon a tövükön és szegélyükön apró kerek pettyekkel. Alul 
az elülső szárnyak világos-barnák, a felület rajzával, a hátsók zöldes- 
barnák, két sor kerekded fehér folttal, melyek. közül a tőfelöli és az 
elülső szegélyen lévő nagy. Kifeszítve 20—25 mm. 

5 Faunaterületünkön aránylag kevés helyen található és azokon 
is többnyire ritka. Erdei réteken, főleg az ürdögszem-félék (Scabtosa) 
virágain található két, kedvező években három ivadékban (április 
közepétől június közepéig, július közepétől augusztus végéig és szep- 
tember közepétől végéig). Hernyója ismeretlen, 


120 


Termőhelyei: Budapest IV. 14—VI. 12, VII. 17—VIII. 21, IX. 
920—29, Pusztapeszér, Parád, Visegrád VI. 29, Pécs V. 29—VII, 3, 
Esztergom V. 15, Felső-Lövő, Vinkovcze. itat 

A szomszéd országok közül előfordul Krajnában, Tirolban, 
Oláhországban és Szerbiában. 

Elterjedési köre Kasan-tól Kis- Ázsiáig és bondsánától az 
Amur-ig terjed. 


7. Hesperia S§uo He. 
HÜBNER, Samml. europ. Sehmetterl. 1801, fig. 471— 472. — 
Sartorius HOFFMANNSEGG, Illig. Magaz. Imsectenkunde. AU 1804. p. 203. 


A. szárnyak barnás-feketék, az elülső szárnyakon két, a hátsó- 
kon egy sor apró fehér pettyel és egy-egy fehér középfolttal. Alul 


. az elülső szárnyak világos-barnák, a felület rajzával, a hátsók fahéj- 


barnák két összefüggő fehér szalaggal. Kifeszítve 20—25 mm. 

Hazánkban szórványosan fordul elő és kevés helyen figyelték 
meg május és június hónapokban. I ; 

A kisebb és alul világosabb színű ab. Hucrate 0-t Gölnicz- 
bányán, Eperjesen, Zágyrábon és Jösipdolon figyelték meg. 

A hernyó feketésbarna, halvány sárga pontokkal és oldalt 
sárga sávval. Hossza 24 mm. Áprilisig és júliusban található a málna 
(Rubus idaeus) összefont levelén és a vérfű (Sanguisorba minor) gyö- 
keréhez közel lévő némi fonadékban. A báb kékesen hamvas 
barnás-sárga. ; ; É ; 

Merműkel ei Eger, Sopron V, VII, Nagylévárd, Besztercze- 
bánya, Gölniczbánya V. TAL 245 Eperjes, Ujvidék VI. 4, Josipdol, 
Plitvica, Fiume. 

ENútárdul szomszédságunkban Alsó-Ausztriában (V—VI, VIID, 
Morvaországban (VII) és Karinthiában (VI). 

Elterjedési köre Belgiumtól Algirig és Andaluziától a Katká- 
zusig terjed. ; 


8. Hesperia serratulae RBR. 


RAMBUR, Faun. ent. d"Andalusie. 1838, t. 8, f. 9. 


A hím felül szürkés-fekete, a nőstény zöldes-barna; az elülső 
szárnyakon fehér foltsor, az elülső szegélyen három hosszúkás és a 
középen egy nagyobb fehér folt van (ezek a foltok kisebbek mint a 
H. Alveus-nál):; a hátsó szárnyak többnyire egyszínűek, elülső sze- 
gélyükön egy-két elmosódott foltocskával. Alul az elülső szárnyak 
vöröses-barnák a felület világos foltjaival, a hátsók tövén néhány és 
elülső szegélyükön egy nagy fehér folt van, erősen megszakított 
szalagjuk és szegélyfoltjaik szintén fehérek. Kifeszítve 23—25 mm. 


Tf 


121 


Hazánkban szórványosan található, helyenként két ivadékban 
(április végétől június közepéig és augusztus közepén) lép fel. A ki- 
sebb var. coeca FRR.-t nagyon megfogyott fehér pettyekkel csak 
Eperjesen gyüjtötték. 

. Hernyója a pimpón (Potentilla incana) és havasi pákhordón 
(4Aira montama) él. 3 

Termőhelyei: , Budapest IV. 8—V. 19, Kisújszállás, Verebély 
IV. 30—VI. 13, VII. 15, Rozsnyó, Kikulahegy, Eperjes, Nagyszeben 
VIII. 10, Rea, Krispolya. 

A szomszédságunkban előfordul Isztriában (VID, Karinthiában 
(VI, VIID, Tirolban és Bukovinában (VIID. 

Elterjedési köre Norvégiától Kis-Ázsiáio és Francziaországtól 
szibériáig terjed. 


9. Hesperia alveus He. 


HÜBNER, Samml. europ. Schmetterl. fig. 461—463. — fvelillum 


. TREITSCHKE, Die Schmetter]. v. Europa. X, 1, 1884, p. 94. 


A szárnyak barnák; az elülső szárnyak közepén három hosz- 
szúkás, belső szegélyükön egy és elülső szegélyükön három apró 
fehér folt van, ezek a foltok nagyon változóak; a hátsó szárnyak 
foltjai többnyire elényészők. Alul az. elülső szárnyak szürkék a felü- 
let elmosódott rajzával, a szegély világosabb, kevéssé és nem élesen 
körvonalozott ; a hátsó szárnyak zöldes-szürkék, tövükön fehér folttal 


és a középen meglehetősen összefüggő fehér szalaggal, az erek vö- 


rösek. Kifeszítve 20—25 mm. 3 

Hazánkban országszerte, de leggyakrabban a felvidéken talál- 
ható érdei réteken. Helyenként két ivadéka (május végétől június 
végéig és augusztusban) repül. A var. fritillun HB.-t, melynek fehér 
pettyei nagyobbak, hátsó szárnyai pedig alul vörösesek, aránylag 
kevés helyen figyelték meg; a sárgás tünetű var. cirstt RBR.-t csak 
Orsován és a nagyobb és sötétebb, alul sárgás barna var. onopordt 
RBR.-t pedig csak Vinkovczén találták. 

A hernyó május és. június hónapokban bogáncson (Carduus), 
mácsonyán (Dipsacus), törpe puszpángon (Chamaebuxus  alpestris), 
homoki pimpón (Potentilla arenaria) és pákhordóm (Aira montanúj), 
azok összefont levelei között él. 

Termőhelyei: Budapest V. 26—VI. 28, VIII, Pusztapeszér, 


Szeged, Nagyvárad, Rézbánya, Fonóháza, Eger, Parád, Pécs, 50- 


mogyszobb VII. 3, Zalatapolcza, Győr, Felsőlövő, Sopron, Pozsony 
VII- VIII, N.-Lévárd, Tavarnok VII—VIKH, Verebély, Selmeczbánya 


"VI VIN Zólyom VII. 8... Rozsnyó, Zmóváralja,. Kocsócz, Kikula- 


hegy, Jablonka, Gölniczbánya VII. 8—VIII. 4, Eperjes V—VIL,: 


122 


Kassa, Előpatak, Nagyszeben V. 31, VIII. 5, Nagyág,  Josipdol, 
Fiume, Portoré, Zengg, Vinkovcze, Novi és Dalmáczia. s 
Előfordul a következő szomszéd országokban: Alsó-Ausztria, 
Karinthia, Szilézia és Oláhország (VII VIII), Morvaország (V, VIII, 
Galiczia (V), Bukovina (V, VII -VIID, Isztria; Tirol és Csehország. 
Elterjedési köre Norvégiától ÁAlgirig és.a Pireneusoktól az 
Ural-hegységig terjed. 


10. Hesperia cacaliae RBR. éz ! 


ZAMBUR, Faun. Ent. Andalus. 1838, t. 8, f£. 6— 7. — alvéus Bois- 
Dpuvat, Icon hist. Lépidopt. 1832, t. 46, f. 13. § : é 3 


A szárnyak feketés-barnák ; az elülső szárnyakat fehér közép- 
folt, szabálytalanul lefutó és apró négyszögű vagy pontszerű fehér" 
foltokból álló pontsor és 2—3 apró petty az elülső szegélyen díszíti ; 
a hátsó szárnyak közepén elmosódott világosabb foltsor van. Alul az 
elülső szárnyak vöröses-szürkék, a felület elmosódott rajzával, a hát- 
sók zöldes-szürkék, tövükön, közepüüikön és szegélyükön élesen határolt 
nógyszügű. foltokkal és a közepén keskenyebb középső szalaggal. 
Kifeszítve 27—31 mm. ; ; 

Hazánkban csak Vinkovczéról került elő, a hol legkeletibb 
elterjedését éri el, a mennyiben elterjedési területe Salzburgtól Isz- 
triáig és Dél-Francziaországtól Vinkovezéig terjed. Szomszédságunk- 
ban előfordul Alsó-Ausztriában (VI-VII), Stájerországban (VID), 
Isztriában, Karinthiában (VII—-VIID, Salzburgban és Tirolban. 


11. Hesperia malvae [L.. 


Lrswsé, Syst. Nat. ed. X, 1758, p. 485. — malvae minor. EISPER, 
Die europ. Schmetterl. in Abbild. t. 36, f. 5. — jfritüllun HÜBNER, 
samml. europ. Schmetterl. f. 464—465. — alveolus HÜBNER, 1. c. f. 


466—467. . 


A szárnyak feketés-barnák, a szegély ek mentén apró fehér 
pettysorral; az elülső szárnyakon az apró fehér foltokból álló meg- 
szakított soron kívül a középen is van. néhány apró fehér petty; 
a hátsó szárnyak tövén néhány és elülső szegélyén egy fehér folt 
mutatkozik. Alul az elülső szárnyak szürkék világos foltokkal és a 
szegély előtt fehér hosszanti sávval, a-hátsók barnásak sárgás erek- 
kel és a felső oldal elmosódott világos rajzával. Kifeszítve 20—25 vim. 

Hazánkban mindenfelé gyakori és helyenként két ivadéka is . 
repül (április elejétől május végéig és augusztus elejétől szeptember 
elejéig). Az ab. taras Mric., melynek fehér foltjai összefolynak, nagyon 
ritka és csak Pécsett, Gölniczbányán és Dalmácziában figyelték meg. 


123 


A pete gömbalakú, halványzöld. A hernyó hengeres, szürke, 
hátán barna vonallal. Hossza 24—25 mm. Júliustól szeptemberig a 
következő növények összefont levelei között él: mocsári és liba 
pimpó (Potentilla palustris és amseritna), földieper (Fragaria vesca), 
pézsma mályva (Malva moschata), lándzsalevelű útifű (Plantago lan- 
ceolata), édesgyümölesű és málnaszeder (Rubus fruticosus és idaeus), 
bojtorján párlófű (Agrimoma eupatoria); erdei mácsonya ( Dipsacus ful- 
lonum) és koronafürt (Coronilla). ZS 

Termőhelyei: Budapest IV. 8—V. 24, VIII. 5—23, Szeged, 
Nagyvárad, Debreczen, Eger, Parád, Pécs IV. 13—VI. 12, VILI. 11, 
Zalatapolcza, Győr, Felsőlövő, Sopron VII, Pozsony V, VIII, N.-Lé- 
várd, Tavarnok IV, V, Barsmegye, Selmeczbánya VI— VIII, Rozsnyó 
IV. 394—V. 8, Kocsóez, Gölniczbánya IV. 23—VI. 6, VIII. 28, Igló 
V. 25—VI. 18, VII. 23, Sz.-Olaszi, Lőcse IV. 15, Magas-Tátra VII. 23. 
Eperjes, Kassa, Sátoraljaújhely, Szent-Gothárd, Gyeke, Brassó VI. 24. 
Fogaras, Előpatak, Nagyszeben IV. 21—V. 15, Nagyág, Herkules- 
fürdő, Orsova VI. 27-től, Lipik VI-VII, Josipdol, Plitvica, Vinkovcze, 
Velebit, Fiume IV—V és Dalmáczia. 

Előfordul a következő szomszéd országokban: Alsó-Ausztria 
(TIVÉV), Karinthia ((V-IX), Salzburg (1V—IEX), Morvaország és 
Szilézia (V, VIID, Bukovina (1V—IX), Oláhország (V—-IX). . 

. Elterjedési köre Lapphontól Kis-Ázsiáig és Angolországtól az 
Altájig terjed. 


8. nem: Thanaos B. 


. Teste zömök; a csápok elérik az elülső szárnyak félhosszát, a 
csápbunkó orsóalakú, kissé hajlított; a tapogató hosszú a szemek 
félhosszával: ér a homlokon túl, sűrűn szőrös, utolsó íze vastag, 
kúpalakú. £ 


o 


A palearktikus tájban élő négy faja közül hazánkban csak . 


egy fordul elő. 
1. Thanaos Tages L. 
DLIswNÉ, 5Syst. Nat. ed. X, 1758, p. 485. —  EsPER, Die europ. 
Schmetterl. in Abbild. I, 1777, t. 23. f. 3. 


A szárnyak szürkés-barnák, a szegély mentén egy sor fehér 
pettyel, az elülső szárnyakon két elmosódott fekete sávval; a hátsó 
szárnyak egyszínű szürkék. Alul a szárnyak világos szürkés-barnák, 
a szegély mentén fehér pettyekkel és az elülső szárny csúcsán vilá- 
gos folttal. Kifeszítve 25—30 mm. 

Hazánkban elterjedt és gyakori, két, kedvező években három: 
ivadéka repül (április közepétől augusztus közepéig és szeptember 


bat 


124 


közepén). A sötétebb var. Cervantes GnasL.-t esak Lipiken és Dal- 
mácziában figyelték meg. 
A hérnyó április májusban és július augusztusban a sSzár- 


nyaltlevelű tatárvirág (Zberis pumata), tarka koronafürt ( Coromilla 


varia), mezei iringó (Eryngium campestre), cserjés kerep (Lotus cormi- 
culutus) és csupaszszárú tiszdáltáska  ( Teesdalia nudicaulis) összefont 
levelei közt található és ott is bábozódik. A báb sötétzöld, utolsó 
gyűrűi vörösesek. 

Termőhelyei: Budapest IV. 12—VI. 1, VII. 14—VIIL. 10. TX. 16, 


Széged IV. 14, Arad, Nagyvárad, Pedkorés Rév, Debreczen, ke 


Gyöngyös, Pécs IV. 13-tól és VII, Pápa, Győr, Köszeg, Helsőlövő, 
Pozsony IV, VIII. N.-Lévárd, Tavarnok IV—V, Verebély ÍV. 10—V. 17, 
Selmeczbánya VI—VIII, Szliács IV. 25—V. 30, VII. 18, Kocsócz, 
Drietoma, Árva aváralja, " Gölniczbánya V. 10-27, VII 25 VIN. 10. 
Igló V. 5—31, Eperjes, Kassa, Szobráncz, Ungvár, Szent-Gothárd, 
Gyeke, Kovászna, Előpatak, Bra assó, Nagyszeben VII. 27, Nagyág, 
Rea, Herkulesfürdő, Temesvár, hus VII, Josipdol, Vinkoveze, [Fiume 
IV—VI, VIII, Buccari és Dalmáczia. : 5 

Előfordul a szomszéd országok közül a következőkben: Alsó- 
Ausztria (IV—V, VII5VIID, Felső-Ausztria (IV, VILD; Karimthia 
(VII-VIID, Salzburg (V—VID, Morvaország (V, VIID, Szilézia 
(V., VII— VIII), - Galiczia (V), Bakovima -(IV— V. VII VII; Oláh- 
ország (V—-—IX). 

Elterjedési köre Svédországtól Kalábriáig és Portugáliától az 
Amurig terjed, de előfordul Észak-Amerikában is. 

(Vége.) 


Különfélék. 


3 Lósy József. — F. évi augusztus 22-én elhúnyt Budapesten 
Lósv JózsEF polgári iskolai igazgató. Lósv 1874. május 20-án szü- 
letett Trencsénben. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte és 
középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1896-ban a budapesti egyete- 
men az állattani tanszék mellett tanársegéd, 1899-ben a m. kir. RKovar- 
tani Állomás asszisztense lett, 1904-ben Budapest székesfőváros 
tanácsa polgári iskolai tanárrá, majd 1913-ban igazgatóvá választotta. 
Mint a VII. ker. EROK polgári fiúiskola igazgatója működött 
korán bekövetkezett haláláig. Az elhunytban a magyar zoologia egy 


szorgalmas munkását veszítette. el, a ki egészséges szervezet mellett 


még sok szolgálatot teljesítheteit volna a tudománynak. (ryomor- és 
májbaja egész életét nehézzé, kínossá tette, mindazonáltal sok becses 


1 VGA jaj 


125 


munkával gazdagította a magyar állattani és első sorban a rovartani 
irodalmat. Mint a Rovartani Állomás asszisztense, behatóan foglal- 
kozott a méhtetű életjelenségeinek és a cserebogárjárás tanulmányo- 
zásával. Munkatársa volt folyóíratunknak, melyben több czikke jelent 
meg. Rovartani szempontból legfontosabb munkája azonban a magyar 
Brehm (Az állatok világa) rovarkötetének fordítása, átdolgozása és 
a magyar viszonyokhoz való alkalmazása, melybe nemcsak a saját, 
hanem magyar szaktársai megfigyeléseit híven felvette és köz- 
kinescsé tette. Rovartani tárgyú czikkei és munkái a következők : 
1. A méhtetű és méh együttélése. (Kísérletügyi Közlemények V, 
1902, p. 1—42, 6 ábrával és 3 táblával). 
2. Pozitív adatok a fogoly (Perdix perdix L.) életmódjához. (Acuila. 
X, 1902, p. 221—249]. 
HA MEN És MENET ES lélése 1—IL (Rovartani Lapok IX, 1902, 
p. 153—156, 175—180, 5 ábrával). 
4. Egy fürkészdarázá§ életéből. I—II. (Ugyanott. X, 1903, p. 25—28, 
53—900, 23 ábrával). 


5. Növényevő CÜarabidák. (Ugyanott. XI, 1904, p. 15—T€16). 
6. Az erdei cserebogár elterjedése hazánkban. (Ugyanott. XI, 1904, 
i p. 15—16). 


T. Brehm, Az állatok világa. IV. kötet: Rovarok, Budapest, 1906. 
5. A nagy és a kis viaszmoly. (Rovartani Lapok. XIV, 1907, 


102—109). 
9. Darwin származástana és az entomologia. (Ugyanott. XVI, 1909, 
p. 17—19). 3 


10. Dr. Uhryk Nándor. (Ugyanott. XVII, 1910, p. 145—147). 
11. Elvi szempontok a madárvédelem és a rovarírtás megítélésében. — 
Prinzipielle Standpunkte zur Beurteiling des Vogelschutzes 
und der Insektenvertilgung. s. A guila. XVIII, 1911, p. 194—210.) 

Ten ERNŐ. 

Az Amphidasis betularia EL. var. funebralis Lamb. előfor- 
dulása Budán. — Mikor ez év május havában meglátogattam 
DR. NémergYy NáwpoR barátomat budai bimbó-utczai lakásán és. 
átvizsgáltam a részemre gyüjtött lepkéket, örömmel akadt meg sze- 
mem a fent mesnévezett lepkén, a mit azonban barátom sehogy sem 
tudott megérteni s váltig csak azon csodálkozott, miért nem lepnek 
meg a Vanessák és hasonló mutatós társaik? Miközben az állat 
fogásának helye és ideje iránt érdeklődtem, megmagyaráztam neki, 
hogy a mi fekete lepkénk alighanem első lesz Magyarországon, a mi 
aztán barátom előtt is érthetővé tette örömemet. Sajnos, hogy köny- 
veim átvizsgálása után ez örömöm csak részleges maradt, mert hisz 
a lepke a Rovartani Lapok 1915. évi kötetének 175. lapján található 
feljegyzés szerint már előzőleg is megkerült hazánkból, még pedig 


126 BESZ 


Nyír községből. Mégis, tekintettel egyrészt a lepke érdekes külsejére, 
másrészt arra, hogy a Nyíri példány külföldi gyüjtő külföldi gyüj- 
teményébe került, szükségesnek véltem az én példányomról -és 
annak új termőhelyéről is megemlékezni. Elejtésének ideje egyéb- 


ként 1916 tavasza. : DR. PazsrczkY JENŐ. 
Irodalom. 
Dr. G. Horváth: Species generis Corizus Fall. (Therapha 
Am. Serv.) — Ann. hist.-nat. Musei Nat. Hungarie1. 


XV, 1917. p. 166174). 


e 


A félszárnyú rovarok Corizus neme a palearktikus táj lakója. 
Fajainak száma az ebben a tanulmányban leírt négy új fajjal együtt 


hetet tesz ki, melyeknek meghatározására szerző kulcsot állított össze, 


az egyes fajokat és fajváltozataikat azután részletesen leírja. Új fajok 
a Corizus brevicormis a Kaukázusból, C. monticola a Himalayaból, 
C.-tetraspilus Szibériából, Khinából és a Himalayaból és C. fenestella 
Orosz-Örményországból; új fajváltozatok a C. nigridorsum var. con- 
víva és var decolor Algirból, C. limbatus var. subsimilis Tarkestanból 
és 0. fenestella var. alternans Orosz-Örményországból és Perzsiából. 
Hazánkban a tárgyalt fajok közül csak a Corizus Hyoscyami L.. 
fordul elő. JEG CSIKI. 
ak 


Prof. Jan Roubal: Wissensehaftliche Ergebnisse der Bearbeitung 


von 0. Leonhards Sammlungen. 8. Eine neue Gattung, 


zwei neue Arten und eine neue Subspecies aus der. 


Familie Anobiidae der eúropüischen Fauna. (Archiv f. 
Naturg. 82, Abt. A, Heft 3, 1916 [1917. VII, p. 50—53). 


Néhány Anobiida leírása, melyek közül az Episernomorphus 
(nov. gen.) Leonhardi Herczegovinából (Ubli) és az Ernobius  nigri- 
clava Bosznia (Prozor) és Alsó-Ausztriából való. CSIKI. 

k 
Jan Obenberger : II. Beitrag zur Kenntnis der.palearktischen 
Káaforfauna. (Archiv. 1. Natúrg. . S2SAbISASSHette 45 
[1917. VIIII, p. 9—45, mit zwei Doppeltafeln). - 

Szerző 67 új bogárfajt és fajváltozatot ír le ebben a tanulmá- 
nyában, melyek közül mint a faunaterületünkből valók, a következők 
érdekelnek közelebbről: Nebria brevicollis F. sbsp. uzsokensis egy kár- 


páti patak partjáról az uzsoki szorosban levő Súgó község mellől 


(Szerző tulajdonképen wxzokensis-t ír, de minthogy tudtommal az 
uzsoki szoros Magyarországon fekszik, nem tudom milyen okból 


127 


kellene a nevet cseh betűkkel írni. Szerző azt is megjegyzi a leírás- 
ban, hogy a magyarul Súgó-nak nevezett község helyes tót nevét 
nem tudta megtalálni. Hát még mit akar a tisztelt cseh szerző ? — 


. ilyenek után csodálom, hogy nem mindjárt a cseh-tót államot jelölte 


meg az állat hazájáúl). Metops siriolatus F. subsp. Loreki (Bosznia : 


. Glamoc), M. piceus Panxz. subsp. elytralis (Boszniai Brod), Silpha cari- 


nata HeBsr. subsp. croatica (Horvátország : Otocac, Bosznia : Glamóc), 
Astagobius angustatus ScHmipr subsp. Langhofferi (Ledenica pecina 
Lokve mellett, Horvátországban), Protobracharthron (Gyleki (Dalmácia : 
Mosor-planina), Aritrolips bosnicus (Boszna-Brod) Crypiophagus (Mniono- 
mus) Heyrovszkyi (Horvátország : Skrad), Omophlus glamocensis (Bosznia : 
Glamoc), Rhipiphorus spalatensis (Dalmáczia: Salona). Végül meg- 
említhetem, hogy szerző a Silpha orientalis BRULLÉ-t az uzsoki szo- 


. rosban megtalálta és ezt a helyet a faj valószínűlep legészaknyugatibb 


termőhelyének tartja. Sajtó alatt lévő Bogárfaunámban (II. kötet 
38. oid.) erről a fajról kimutattam azt, hogy nálunk nem fordul elő, 
az orientatis-ra emlékeztető példányok csak a §. obscura [L.. kissé 
eltérő, erősebben pontozott egyedei.  - CSIRT. 


6 


Társulati ügyek. 


Választmányi ülés 1917. július 2-án. — SztABpY ERNŐ alelnök 


megnyitván az ülést, kegyeletes szavakkal megemlékezik ULBRICH EDE 


választmányi tag és volt elnökünkről, a ki június 13-án egy végzetes 
vasúti baleset folytán hírtelen elhúnyt. Bejelénti, hogy elhúnyt tag- 
társunk koporsójára koszorút helyezett és a temetésen számos tagtár- 
.sunkkal részt vett. Miután a választmány a szomorú bejelentést tudo- 
másul vette, elhatározta, hogy az elhúnyt érdemeit jegyzőkönyvében 
megörökíti és az üzvegyhez részvétiratot intéz. — Pénztáros jelentést 
tesz a pénztár állapotáról és jelenti, hogy a VI. magyar hadiköl- 
csönre 3600 K-t jegyzett. A tagválasztás során társaságunk tagjaivá 
megválasztattak : 
Alapító tagok : 
DR. AjrayY Arapán, ügyvéd és birtokos — Hátszeg (Hunyad m.) 
. BARANYAVÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET — Pécs (Siklósi-út 17.) 


BAUER Orró, földbirtokos —  Tormáspuszta (u. p. Csepreg, 
Sopron ma.) : j 
: TszEnyI JENő, földbirtokos — Tornyospálcza (Szabolcs m..) 
FEKETE IMmRn, földbérlő — Benczepuszta (u. p. Nagykónyi, 


Tolna ma.) 

"Guyczy ELEMÉR, földbirtokos — Szentmihálypuszta (u. p. Nagy- 
Iománd, Komárom ma.) 

DR. GRosz ImRE, nagybirtokos — Üszög (Baranya ma.) 


128 dés 


GürcHER JAKAB, földbirtokos — Nemesnebojsza (u. p. Galánta, 
Pozsony ma.) § 
Haswsat MináLny, okl. gazda, földbirtokos —  Szabadszállás 


(Pest. m.) 
BÁRÓ /HAMMERSTEIN. [rcnáRp, földbirtokos — Budapest (IV., Fe- 
renez József-rakpart 17). ; 


HAnRaszTY TivaADpAR, gazdálkodó — Istvánháza (u. p. Kunszent- 
márton, Ez etomszank m.) á 

HEewscz VeREwxcz, nagybérlő és jószágigazgató —  Németsűrű 
(u. p. Andocs, Somogy ma.) 

Koszrga LászLó, földbirtokos — Izsák (Pest m.) 

Pécs-BARANYATI KERTÉSZETI EGYLET — Pécs (Perezel-u. 24.) 


SZÁSZBEREKI URADALOM —  Felsőszászberek (Jász-Nagy-Kun- 
Szolnok ma.) ; 
Rendes lagok-: 
ALTSTOCK FÉLIx, szőlőbirtokos — Budané ő (VIIL., Rákóczi-út 40.) 
IFJ. . ÁMBROSI Mé: faiskola és  szölőtelep-tulajdonos  — 


Nagyenyed. 
BaALocn Józser, cs. és kir. hadnagy — Arad (Orezy-u. 10a.) 
BEÉR ANDRÁS, mez intéző — - Tükaszilágypuszta (u. p. Tisza- 


csege, Hajdú m.) 
BEREGVÁRMEGYEI GAZDASÁGI IEGYESÜLET — Beregszász. 
BiscHITZ ARTHUR, gazdálkodó — Budapest (VI., NagyJános-u. 34.) 


Bópyv AwxDpokg, urad. intéző —  Kendi-puszta ő jos Fe gssánl 
Abauj-Torna m.) 
BoRorvás BoLpIzsÁR, földbirtokos — agy ts (Csigapuszta, 


Csanád ma.) 
DR. BRAuws Aporr, gazdálkodó — Budapest (V., Tapot tavát 15.) 


BROKES BÉLA, m. han honyv. gazdasági főintéző — Csőszpuszta 
(u. p. Tés, Veszprém m.) 3 

DR. Buczkó Ewmin, főgimn. tanár — Kassa. 

BURGER ZSIGMOND, jegyző — Kiskundorozsma, 

JHOCZENSKI MIKLÓS, urad. intéző — Mikosdpuszta, (Vas m.) 

Csapó DÁNIEL, gazdálkodó — Tengeliez (Tolna m.) 

DARVAS ALADÁR; urad. bérlő — Ötvöskónyi (Somogy m.) 

DERCSÉNYI BERTALAN, takarékpénztári főtisztviselő — Budapest 


(X., Rezső-tér 6.) 
DERÉKY PÁL, ny. kir. kuriai bíró, földbirtokos — Mád (Zemplén m.) 
FHISELE ViLmos, földbirtokos — Budabesi (VI , Nagy János-u. 46.) 


IELEk JEső, okl. gazda, nagybérlő — Nagyzsám (Temes m.) 
FEKErn IRnő, földbérlő —  Koplalópuszta (u. p.. Kadarkút, 


(Somogy m.) 
FEKETE ERVIN, jószágigazgató — Nagyoroszi (Nógrád: m.) 


129 


FLEISCHL 5. Dezső, gazd. főfelügyelő — Budapest (V., Béla-u. 8. 
Magyar Agrár és Ad ét Bank). 
FLEISCHMANN HENRIK, földbirtokos Domoszló (Heves m.) 


FöRsrsER Lajos, nagybérlő — Vajta (Fehér m.) 

FRgawxcsics Józser, urad. főintéző — Kis-Kőre (Heves m.) 

FRÁNTSIK GYULA, urad. főintéző — Széplakapáti (u. p. Abaszép- 
lak, Abauj Torna m.) 

FRizpRicn BÉLA, nagybérlő — Feketevíz (u. p. Pozsony-Szent- 
György). 

GALGóozY ANTAL, bérlő —  Pusztatőnye (u. p. ÁAlistál, Po- 
zsony m.) ő 

NOSZVAJI És NOVAJI GALLASY LÁSZLÓ, nagybirtokos — Bertalan- 


major (u. p. Bogács, Borsod m.) 
GARAI ALAJOS, gazd. intéző — Alsófakosi gazdaság (u. p. Hahót, 
Zala m.) 
GERŐ BÉLA, urad. számtartó — Tápiógyörgye (Pest m.) 
GRÜNWALD SáwDpok, földbirtokos — Nagyperkáta (Fejér m.) 
GYÉREY RICHÁRD, nagybérlő és földbirtokos — Tolnaozora ( Tolna m.) 
HaALÁász GyuLaA, urad. intéző — Szentjános (u. p. Gönyű, Győr m.) 


HaucniaRszkY LaJos, gazd. intéző — Göd (Pest m.) 

HirreR LaJos, jószágfelügyelő — Zalaszentgrót (Zala m.) 

HOEPFNER GvULA, gazdatiszt. — Szent-László (u. p. Marton- 
vásár, Fejér m.) ; 

JAKABFY JEwső, gazdálkodó —  Pusztaecseg (Jász-Nagy-Kun- 


Szolnok m.) 
KESZLER BÉLA, szőlőbirtokos — Nagyszentmiklós. 
Kospa IGwácz, plebános — Kalács (u. p. 0-Lubló, Szepes m.) 


Kozáxky Jenő, kertésztanító — Karczag (Földmíves iskola). 

LirraY JEső, birtokos — Nyíregyháza. 

. Mazany Józser, herczegi urad. jószágbérlő —  Gyulaptszta 
(u. p. Szederkény, Baranya m.) i 

MiRrsE János, iparvasúti üzemvezető mérnök — Nagyboczkó 


(Gyártelep, Máramaros m.) 
"MonraG Axos, földbirtokos — Puszta-Kengyel (Jász-Nagy-Kun- 
Szolnok ma.) 


NEDECZKY-GRIEBSCH Vikrok, földbirtokos —  Szolgaegyháza 
(Fejér m.) 

PÁKOR  ADORJÁN,  prépostsági jószágfelügyelő —- Csorna 
. (Sopron m.) : 

PAupmi SÁNDOR, műszaki tanácsos — Üröm (Pest m.) 

JTRASSER ÁLBERT, mérnök — Budapest ( VIII., Tavaszmező-u. 10.) 

VISNJEVCZEI URADALMI BÉRNÖKSÉG INTÉZŐJE — Visnjevci (u. p. 


Kuma, Szerém m.) 


130 


Hivatalos nyugtázás. 


1917. május 16-tól 1917. augusztus 31-ig a következő tagtársak 
fizették be tagdíjukat : 

Alapítványi díjat fizetett : Dr. Ajtay Aladár, Bácsbodrogvármegyei 
Gazdasági Egyesület, Baranyavármegyei Gazdasági Egyesület, Eszenyi 
Jenő, Fekete Imre, Ghyczy Elemér, Dr. Grosz Imre, Gülcher Jakab, 
báró Hammerstein Richárd, Haraszty Tivadar, báró Hatvany-féle ura- 
dalom, Hencz Ferencz, Kaba Imre, Ivánkai Kherndl Imre, Kisbéri 
m. kir. áll. ménesbirtok, Korponay Kornél, Kostka László, Krick 
Aladár, Lederer Arthur, Lederer Károly, Lelbach Ádám, Lelbach" 
Oszkár, Lemle János, Szobi Luczenbacher Pál, Ötömösi Magyar 
Jenő, Molnár Gusztáv, Pécs—Baranyai. Kertészeti JIEgylet, hausch 
Aladár, Szászbereki uradalom és Szold Manó. ; 

Tagsági díjat fizetett 1916-ra: Kadocsa Gyula; 1917 re: Ács 
Zsigmond, ifj. Ambrosi Mihály, Balás Mihály, Balogh József, Beér 
András, Beregvármegyei Gazdasági Egyesület, Bíró Lajos, Bódy 
Andor, Borotvás Boldizsár, Dr. Buczkó Emil, Cerva Frigyes, Usapó 
Dániel, Dercsényi Béla, Deréky Pál, Eisele Vilmós, Elek Jenő, Bördögh 
János, Fábry Alfréd, Fekete Ernő, Francsics József, Frántsik Gyula, 
Gallasy László, Garai Alajos, Gáspár Antal, Gáspár János, Gerő Béla, 
Dr. Götz István, Grób Miklós, Halliarszky Lajos, Hitter Lajos, Hor- 
váth Aladár, Jakabíy Jenő, Kadocsa Gyula, báró Kende György, 
, Kerpely Kálmán, Kertész Béla, Kojda Ignácz, Koncz András, Korell 
Mihály, Kozáky Jenő, Dr. Králitz Lajos, Kreisz Bál, Kudits Fál, 
Liptay Jenő, Magyari Kossa János, Martinovits Péter, Mazaly József, " 
Minarik János, Mocsáry Dénes, Mondok Sándor, Murányi János, 
Naláczy " Gejza, Nánássy Gyula, Németh Pál, Nyomárkay László, 
Olgyay Lajos, Országos raktárházak r. t.. Pákor Adorján, Polgár 
Péter, Pöschl Béla, ifj. Ruttkay Béla, Salagian Szevér, Sárközy Ala- 
dár, Simitska Endre, Strasser Albert, Szántó Ferencz, Tömörkény- 
péteri bérgazdaság ; 1918-ra : Kördögh János :; 1919-re : tördögh János. 


MENYARTANI LAPOK: 


STO DÁ Band. Juli— August 1917. 7—8. Heft. 
S. 97. — Dr. A. Kertész : Hduard Ulbrich, 1854—1917. (Mit 
Bildniss). ferfasser gedenkt mit sehönen Worten und gibt ein 


kurzes MEzkoa über den am 13. Juni 1917 plötzlich verstorbenen 
ungarischen Lepidopterologen E. UGBRIcH. Er wurde am 9. Oktober 
1854 zu Igló geboren, wo er auch seine Schulen absolrierte, studirte 
dann hechtswissenschaft in Budapest und wurde Bankbeamte, folgte 
aber 1861 einem KRufe als Rechtssekretar zur Ungarischen ENE Ete 
Börse, welehe Stelle er bis zu seinem Tode mit grösstem Fleisse 
erfüllte. Schon in seiner Jugend zeichnete und malte er und sam- 
melte fleissig Schmetterlinge, was er spüter wieder aufnahm. Mehrere 
Stilleben bezeigen die Kunst des Verewigten. Anfangs der 90-er 
Jahre begann er wieder Schmetterlinge zu sammeln und brachte 
eine sehr reichhaltige sammlung palearktiseher Gross-Sechmetterlinge 
zusammen, dieser durch ausgedehnten Tausch bis zu seinem Tode 
vervollstándigte. Ungefahr 20 lepidepterologische Artikel publizierte 
er iú dieser Zeitschrift (das Verzeiehniss derselben siehe auf Seite. 
99 des ungarischen Textes), die ihn als scharfsinnigen Beobachter 
und guten Sammler -erkennen lassen. Er starb plötzlieh einem Eisen- 
bahnunfall zufolge in Péczel nachst Budapest, wo er in seinem Som- 
merhaus, wie sehon seit Jahren auch heuer den Frühling bis Herbst 
verbringen zu pfílegte. 

S. 100. — E. Utbrich: Amicta Ecksteini Ld. — Letzte 
Arbeit des plötzlich verstorbenen Verfassers, welche er kurz vor 
seinem Tode zur Publikation überreichte. In dieser wird die Lebens- 
geschichte dieser interessanten Psychide nach eigenen Beobachtungen 
geschildert. ; 

5. 102. — Dr. R. Streda: Die IÍnsektenfeinde der Erd- 
apfel. (Mit 3 Textabbildungen). — Verfasser schildert den Sehaden, 
den die verschiedenen Insekten an dieser Kulturpílanze verursachen. 
. Von solcehen werden genannt: Siphonophora solani und rapae, Aphis 
dianthi, Diplosis solani, Tipula oleracea und paludosa, Pachyrrhina ma- 
culosa, Stauronotus maroccanus, Caloptenus attalicus, Stvachia oleracea, 
Pentaloma prasinum, Lygus pabulinus, pratensis und contaminatus, Jussus 
sexnotatus, Deltocephalus síriatus, Chlorita flavescens, Agrotis exclama- 
ttonis und segeium Mamestra oleracea, Plusia gamma, Phlyctaenodes 
sticlicalis, Acherontia, Atropos, Melolontha melolontha, Corymbites aeneus, 
Agrioles lineatus und obscurus, Epicaula, vertitalis, Psylliodes affinis und 
sehliesslieh Doryphora decemlineata. Hauptsáchlich über den Schaden 


Tartalomjegyzék. 


4 3 - Lapszám. 
7 4. Aigner Lajos: Magyarország pillangói. XLIV—XLV. 85, 115 
Bakó Gábor: A kukoriczamoly (Pyrausta nubilalis) életmódjá- 

nak, kártételének és írtásának rövid vázlata az 1916. és 
1917. évi megfigyelések és kísérleti kutatások alapján 140 
, Csiki Ernő: Reitter bogárgyüjteménye a Magyar Nemzeti 


Múzeumban EE St E A E E KO KE AE 

— A Pilisi-hegység egy új futrinkájáról —  — — — ITT 

Diószeghy László: Entomologiai kirándulás a Ketvezátra . — 169 

Győrffy Jenő: Legyeket pusztító darazsak SE I s 
eFablonowski József: Mi módon bántja a hassziai légy a gabona- 

. — növényt? (képpel) — — — — — — — hi 

— — Miért hassziai és nem hesszeni légy — Jós 80 

— — A borsózsizsik — — .— — — — 566 


— — Adatok a bimbólikasztó bogár élet- és védekezésmódjáhóz 135 

—- A téli lagy és a nyári szárazság hatása a kártévő rovarokra 156 
Kertész Aba: Ulbrich Ede. 1854—1917. (arczképpel)  — — 97 
Kertész Kálmán; Adatok a hanyattúszó poloska életmódjának 


ismeretéhez S B 
Könizei Gerő: Lepkészeti gyüjtési viszonyok a KRetyezát- 
hegységben. SE A 5 EESEZ NEEE BEN vege 8 


Mallász József: Gyüjtőúti tervezgetések I. — — — — — 80 
Pazsicgky Jenő: Lepkészeti adatok , A halálszínlelés jelensége 


. a rovarok világában" czímű czikkhez - — — — 112 
PFongrácz Sándor : A halálszínlelés jelensége a rovarok világában 37 
Streda Rezső: A burgonya rovar-ellenségei (3 képpel) — — 102 
Szabó-Patay József: Tropusi hangya a budapesti állatkert 

növényházában (képpel) — E he GC s s 3 
Dibrich Ede: A Lymantria dispar L. hernyójáról — — —- 44 
—  Lycaena Amandus Sechn. var. orientalis Siter. Magyar- 
I országon — — — — — - 15 
—  Isaszeg és környékének nagylepkéi között előforduló 
varietások és aberratiók — — — .— — — 0 (d 


SMS HAZZHELSSKE TTL ORA e ke lá ez ze 100 


Külön félék. 


Bakó Gábor : Ujabb megfigyelések a kukoriczamoly (Pyrausta 


nubilalis)-ról — — — — — — — — — . 153 
Benczúr Elek: Lótetű (Gryllotalpa vulgaris Latr.) felnevelése 14. 
"—— — A közönséges darázs (Vespa vulgaris L.) tápláléka — 1851 
Csiki Ernő: 1 Lósy József — — — — — — — - 124 
— , § Dr. Tiltseher Pál (arezképpe) — — — — 19 
— . A lisztmoly (Ephestia Kühniella Zell.) parazitájáról  —  ÍS51 
. Győrffy Tenő: Védekezés a gabonafutrinka ellen 1866-ban — 16 
Horváth Géza: Fagyöngyön ÉLŐ TOVANOKA E 0) 
Kadocsa Gyula: Múlt 1916. évi tenyészeteimből : ; 
I. Néhány aprópille tenyésztése — — — — 15 
II. A  vörösfenyőmoly tenyésztése és néhány szó 
életmódjáról — — — — -— — — — 0530 
Kertész Kálmán: A legyek elleni védekezés új módja — — 17 
-—— . A rovargyüjtemények gondozása. — :— — — — li 
Pazsiczky Jenő: A Spilosoma urticae Esp. ab. ales ánnb Jégyási 
elterjedéséhez — 9-5 sms ss e ea 
— A Syntomis Phegea L. rendellenes párzásáról - — :-B8 
— — Különböző fajokhoz tartozó Zygaenák párosodása — 88. 
(— Az Amphidasis betularia L. var. funebralis Lamb. elő- 
fordulása Budán —. — — — — — — -— 125 
— — Különös színezésű Saturnia Pavonia-hernyó — — — 181 
Gyászjelentés Ülbrieh" Bdénől s s e E dá 
Javítandók — — — — — — — — — — — 1352. 192: 
Szerkesztői üzenetek — — — — — — — — 61, 191 
Irodalom. 


Az ismertetett munkák szerzőinek jegyzéke : 

Apfelbeek . 22, 46; Fleischer 925. Horváth 22. 383, 198: 
Krancher 20; Kuthy 46; Ljungdahi 23; Müller 92; Obenberger, 25, 
126; Oldenberg 18: Pax 19: Petri 18: Kebel isz zeNelttemeiS5525 s 
Roubal 126; Schuster 90; Szépligeti 21. 


Társulati ügyek. 


Tagok névsora " . — E  — :— — — c — —. 25 
A választmányi ülésekről — 24, 48, 57, 58, 728 T2T 182. EGT ELI 
A rendes ülésekről (532—59. ülés) — 24, 57, 58, 59, 94, 187, 189 
A. Bátódik közgyűlésről  — —  — —  - "E SEEK 


Hívatalós nyugtázás — — — — — —  — 29, 60, 130, 190 


. ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XXIV. KÖTET. 1917 SZEPTEMBER —DECZEMBER. 9—12. FÜZET. 


Adatok a bimbólikasztó bogár élet- és 
védekezésmódjához. 


Írta: JARLONOWSKI JÓZSEF. 


Egynéhány azt kell hinnem, új — adatot kell közölnöm a 
bimbólikasztó bogár (Anthonomus pomorum IL.) életmódjáról és az 
ellene való védekezésről, mert nemcsak hogy e bogár — több más 
kártevővel együtt — napjainkban a gyümölcskertekben ismét szapo- 
rodóban van, hanem mert úgy látom, hogy e bogár minden dolga 
talán nem egészen ismeretes. Ezen adatok során azonban rövid meg- 
jegyzést akarok tenni DR. SzinLáDpY ZoLrás-nak egyik közleményére 
lis, a melyben a gazdasági rovartanról szólva! általános szemre- 
hányásképen megemlíti, hogy ma — többek közt még azt sem 
tudjuk, hogy a bimbólikasztó bogár hol ,tölti a telet." E szemre- 
hányásra majd alább térek rá, de elébb rövid észrevételem volna 
magára az egész terjedelmes közleményre, amely — engedje meg a 
t. szerző — nagy jóakarata ellenére, a mellyel e kérdést tárgyalja, 
több helyen téves, félreértett dolgot tartalmaz s a mellett nem lévén 
mentes minden részrehajlástól, nem mutatja helyes világításban hazai 
— magyarországi — viszonyainkat. ; 

DR. SzinápY a szóbanforgó közleményét, a közlemény elejét 
. nem tekintve, a melyhez nincs szavam, tulajdonképen DR. ESCHERICH 
K-nak egyik könyve? alapján írta, a melyben ez az Amerikában 
szerzett tapasztalatai alapján Amerika mezőgazdasági s általában a 
mindennapi életben érvényesülő rovartani intézményekről szólva, 
ezeket egyrészt dícséri s ennek alapján másrészt a németországi siral- 
mas viszonyokat tűrhetetleneknek tartja. Hazai szerzőnk. ebben híven 
követi EsHERICH-et, de a siralmas állapotokat nem Németországban, 
. hanem nálunk — Magyarországon — látja, a mikor az amerikai és 
részben HEYmowxs nyomán haladva, az olasz állapotokat is ismerteti 


1 A gyakorlati rovartan jelentősége. (Természettud. Közlöny. XLIX, 
1917, p. 526—554.) 

2 EsSOHERICH K.: Die angewandte Entomologie in den Vereinigten 
Staaten. Berlin, 1918. ; 


Rovartani Lapok, XXIV, 9—12. (1918. II, 25.) 


HA 


s reá mutat, hogy mi — imagyarok — ,a külföldi tudománytól 
már is mennyire elmaradtunk." 7 ; 
Nem czélom, hogy a R. L. szűkre szabott terén a hazai szer- 
zőnek sűrű tévedéseit, félreértéseit és elfogultságát helyreigazítsam 
és foglalkozzam velük. Eszem ágában sincs, hogy én a hazai álla- 
potokat rózsás színben s általában olyanoknak lássam, a melyekkel 
mindenképen meg lehetünk elégedve. IEmberi s mindenekelőtt gya- 
korlati dolgokról van szó, ezek sohasem lehetnek olyan teljesek, 
befejezettek, hogy jobbak tökéletesebbek nem lehetnének: a hala- 


dásnak csak a szerves életnek véget vető halál állhat útjába! Iscnp- 


Rrcn elkeseredése érthető, ha meggondoljuk, hogy Németországban 
az újabbi 30 esztendő alatt mi történt s ha tudjuk, hogy ezen idő 
alatt a német mezőgazdasági rovartant éppen a németországi bota- 
nikusok tették tönkre. DR Szirápv hallgat erről, noha IESCHERICH 
bőven foglalkozik ezzel a legfőbb okkal is. 

Azután érthető EscnekRicm dícsérete is, a mellyel elhalmozza az 
. amerikai intézményeket. Iliszen útját CARNEGIE ANDRÁS költségén 
tette meg. Minden gyanúsítás nélkül mondhatjuk, hogy illő és hálás 
dolog volt, ha JIscnmekRrcm csak elismeréssel nyilatkozott arról, a mi 
neki Amerikában ,látmia adatott." Amerika mezőgazdasági s általá- 
ban a mindennapi életben érvényesülő rovartami intézményei fénye- 
sek, munkájuk sok részben eredményes. Ezt senki sem tagadja. Hogy 
azonban e téron és hasonló irányban valamely állam az óriás és 
kimeríthetetlen pénzzel rendelkező Amerikát követni fogja-e, azt sze- 
rénységem nem hiszi, mert hiszen gyakorlati dolgokról van szó. 
A helyzet — engedelmet kérek e kifejezésemért — Amerikában sem 
fenékig tejfel. Így, hogy a legfőbbek közül csak egyet említsek, -a 
miről tisztelt hazai szerzőnk beszél, az Amerikába behúrezolt gyapjas 
pille és sárgaflarú pille hernyóinak . , biologiai védekezéss"-sel való 
leküzdése nem egészen olyan fényes kilátású, mint azt EESCHERICH ÉS 
SziLÁDY véleménye szerint reménylenünk lehetne. EscnmkRicn 1911-ben 
járt Amerikában, munkáját 1913-ban adta ki. Ugyanakkor — 1913-ban 
jelent meg FIskE és HowaRpD közös nagyobb munkája, valamint 
FisKE-nek külön egy kisebb munkája is, a melyben beszámolva az 
említett két európai kártevő (a gyapjas és a sárgafarú pille) ellen 
való amerikái küzdelmekről,! abban a végső véleményben állapodnak 
meg, hogy igen is a hasznos, vagyis az élősködő és a ragadozó ro- 
varok munkája, tehát a biologiai védekezésmód, igen jó, talán 
25—309/0-ig is Jó, de az említett hernyók ellen való sikeres védeke- 


1 Howagp L. 0. k Fiske W, T.: The importation im tó the United. 
Htates of the parasites of the gipsy moth and the brown-tail moth. Washing- 
ton, 1913, — Wrskz W. T.: The gipsy moth as a forest insect. Washington, 1918. 


135 


zés csak akként lehetséges, ha ama fanemeket (amerikai tölgyfajokat), 
.a melyek most ennek a két kártevő rovarnak áldozatul esnek, jövő- 
ben olyan erdei fanemek ültetésével pótolják, a melyeket a gyapjas 
és a sárgafarú pille hernyója nem, vagy kevésbbé bánt. (, Solving 
the problems with the elimination of the oaks and its replacement 
by others. ") ; 

Azt hiszem, hogy sapienti sat, ha a több milliós költségű 
biologiai kísérletnek csak ez az eredménye, a mely nyilván azt 
jelenti, hogy a fenti módon ültetett új erdőnek, a melyben nem élhet 
meg az erdő eme hirhedt két európai kártevője, biologiai védeke- 
zésre bizony nem lesz szüksége. Hazai szerzőnk emlegeti a gabona- 
tetű (Toxoptera graminum Rp.) amerikai kártételének korlátozóját, a 
Lysiphlebus íritici Asnm.-t 15. Munkája (nem életmódja) azonos, mint 
akár a hétpontos böde (Coccinella septempumctata L.) és társainak 
. levéltetű-írtó munkája: de mihelyest arról volt szó, hogy ezt a Lysi- 
phlebus-t az ember tudatosan a maga czéljára felhasználja, nem bol- 
dogult vele. Ezt látta WEBSTER is, a mikor arra került a sor, hogy 
a Cysiphlebus-tenyészeteit olyan helyen fogja munkába, a hol a ga- 
bonatetűnek ez az ellensége ismeretlen volt . . . 

Deé engedelmet kérek, ha e dolgot itt félbeszakítom, mert — 
ismétlem — nem az a szándékom, hogy erről a felette fontos és ér- 
dekes tárgyról, a melyet hatalmas kötetnyi munka sem merítene ki, 
írjak. Bocsássa meg a t. barátom, ha azt tartom, hogy az a sötét 
pesszimizmusa, a midőn hazai viszonyainkról nyilatkozik, nincsen 
megokolva : kétségtelen, hogy ezek javításra, fejlesztésre szorulnak, 
de ezeken csak a munka és nem a fekete pápaszem segít. Hiszen 
ugyanakkor, a mikor a németség hirtelen összeverődött, hogy a 
Gyakorlati Rovartan Német Társaságát megalkossa, ugyanakkor e 
mozgalom egyik fővezetője, DR. ScHWwaANGART, ezidőszerint főiskolai 
tanár Tharandban — a ki akkoron a német szőlőgazdaság szolgála- 
tában állott, egy német szőlőgazdasági lapban! így kiáltott fel: , Még 
Magyarország is megelőzött bennünket egy Rovartani Központtal!" 
 (Auch Ungarn. ist uns dureh den Besitz einer entomologisehen Zen- 
trale voraus!) Ezt ScHwawxGaRr semmiképen sem mondta volna, ha 
a mi helyzetünk csakugyan olyan szomorú volna, mint azt a hazai 
szerzőnk szaván indúlva, hinnünk kellene. Ismétlem, hogy elég legyen 
most ennyi : alkalmilag talán még foglalkozom Szmápv dolgozatával, 
de most áttérek a bimbólikasztó bogár dolgára. 

Hazai szerzőnk panasza tehát az, hogy ,többek között még azt 
sem tudjuk, hol tölti a legközönségesebb kártevők egyike, a bimbó- 


1 Weinbau und Weinhandel. XXXI. 1913, p.. 402. 


136 
likasztó bogár, a telet." E panaszhoz hozzátehetem rögtön azt ó a 
másikat, a külföldit, a melyet 1913-ban, éppen a Gyakorlati Rovar- : 
tani Német Társaság keletkezése napján DR. Ren Lagos kimondott, 
hogy : , Leggyakoribb és leghírhedtebb kártevőink egyikéről, a bimbó- 
likasztóról (Anthonomus pomorum 1.) nem tudjuk, hogy aza nyáron 
hol kóborol, illetőleg mit eszik ?"! Ha tehát e két panaszt összefog- 
lalom, akkor mondhatom, hogy a közönséges bimbólikasztó bogár 
élete az a bizonyos nyeletlen magyar bicska, a melynek nines pen- 
géje, azaz hogy e bogár életmódjáról alig tudunk valamit. A dolog 
azonban nem egészen így van! 

A ki az almafának ezt a leggyakoribb ellenségét ismeri, az 
biztosan legalább azt tudja, hogy az tavasszal az almafa virágzása 
évadán benne van a megbarnult, elhalt szirmú és belülről kirágott 
virágokban, még pedig eleinte mint lárva (legtöbbször sárgás színű, 
lábatlan kukacz), azután mint ugyanolyan színű és nagyságú báb és 
végül rövid ideig mint bogár. Majd kirágja az egyik szirmot és május 
végén, június elején kiszabadul a fogságból. Izt — ismétlem — 
ismeri e bogár életéből a legtöbb rovarász és kertész, a ki e bogár- 
ral foglalkozik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy többet nem tud- 
nánk róla. t 

A ki tavasztól őszig az almafát figyelemmel kíséri és szeme 
előtt tartja e bogárnak a fa  megfásodott részeinek szürkés-barnás 
színével való nagy hasonlatosságát, az ezt a bogarat nyáron át is 
szabadon találhatja, hol a kérgen, hol elvétve a lombozaton mász- 
kálva. Ilyen kóborló bogárnak a száma eleinte több, későbben keve- 
sebb, mert akkor egy kis része a vén fák . cserepes kérgének repe- 
désében meghúzódik vagy nyári, esetleg inár a téli búvóhely után 
is hézve, más száraz, védett helyre vándorol. A ki ezt tudja és a 
vén fák cserepes héját, a fákon lévő mélyebb, de száraz sebeket is 
figyelmesen átkutatja, az bizonyára reábukkan e bogárra ott nyáron 
is. A fő, hogy a szeme elég tapasztalt legyen az ilyen apróság meg- 
látásához. Ugyanezeken a helyeken található ősszel, télen és tavasz- 
szal is, ez utóbbi időben néhol nagy számban 1s. 

Mindez ismert dolog, ha valaki az ide vonatkozó, hazai irodal- 
mat ismeri. Pászrog Isrvás, a Rovartani Állomás néhai adjunktusá- 
nak már 1901-ben megjelent kimerítő dolgozatában? s e sorok írójának 
1902. óta három kiadásban megjelent s ide vonatkozó könyve? meg- 
felelő helyén mindez meg van írva. Ugyancsak ismerteti e bogarat 


1 Zeitschrift für angew. Entom. IT, 1914, p. 66. . 

? Kísérletügyi Közlemények. IV, 1901, p. 244—273. 

3 A gyümölcsfák és a szőlő főbb kártevő rovarai. Megjelent Buda- 
pesten 1902., 1906. és 1912-ben. 


1937 


a Rovartani Állomásnak egy népszerűen írott útmutatása is, a mely 
eddig négy kiadásban jelent meg. Mindezekhez az adatokhoz ezúttal 
még a következő megfigyelésekkel járulhatok. 

Öt-hat évvel ezelőtt e bogár igen kártékony volt. A Rovartani 
Állomáson tavasszal napirenden volt a panasz ellene. A beküldött 
fertőzött bimbót összegyüjtöttem, hogy lássam, mennyi élősködő da- 
rázs fog kikelni a több százra menő fertőzött barna bimbóból? Darázs 
egy sem kelt ki, de bogár temérdek. Ebből a bogárból azután — 
— körülbelül egy-két százat — hosszú ideig élve tartottam egy üveg- 
dobozban. Élelmük a gyakran felfrissített almalevelek voltak, búvó- 
helyük pedig egy-két darab hullámos papiros, a minőt pl. a kerté- 
szetben almamolyfogónak, a kereskedelemben pedig a tojás és a 
törékeny  üvegárú csomagolásához szokás használni. A bogarak 
majdnem két hónapig (június— júliusban) éltek a szobámban. Fizalatt 
a bogarak folyton rágicsáltak, csipkedtek az almalevél színéből és 
fonák részéből s a sok bogár 6—8 nap alatt annyit fogyasztott né- 


mely levélből, hogy belőle — ha hosszú ideig maradt a bogarak 
fogságában — csak a levél erezete és a fonákján lévő szöszös bőr- 


2 


kéje maradt meg. A míg a bogarak így táplálkoztak, kezdetben egy 
részük mindig a hullámos papiros likacsos-csatornás részében húzó- 
. dott meg, más részük pedig csapatosan a levélből eszegetett. Idővel 
néhány bogár — de csak kevés! — elpusztult, a többi pedig a hul- 
lámos papiros csőveiben húzódott meg és onnan. járt rá a felkínált 
almalevélre. Ebből tehát nyílvánvaló, hogy a tavasszal kikelt bogár 
. a nyár elején bőven táplálkozik az almafa leveléből és nem követi 
ama bogarak életmódját, a melyek kifejlődésük után üres gyomorral 
majdnem egy évig várnak, hogy azután annál mohóbban faljanak s 
éhségüket mennél gyorsabban elverjék. 

Második dolog az, hogy a bimbólikasztó bogár igen gyakori 
az almamolyfogó övekben júliusban és későbben. Rendes dolog, hogy 
olyan almamolyfogó kötélben, a melyet a benne meghúzódó alma- 
moly hernyójának elpusztítása végett a fáról leszedtek, megtakarí- 
tottak s a fára egymásután ismét több ízben kikötöttek, a bimbó- 
likasztó bogár majdnem minden kötélváltáskor benne található. Ez 
tehát azt jelenti, hogy e bogár majdnem az egész nyáron a tél be- 
köszöntéséig folyton kóborol. Az utolsó kötélváltáskor, vagy helye- 
sebben mondva, a, fogókötél leszedésekor, pl. télen, karácsony táján, 
néha jelentékeny számban akadt: azonban soha sem olyan számban, 
mint a minőre pl. a tavasszal megölt temérdek bimbóból következ- 
tetni lehetne. Világos, hogy a bogárnak egy jelentékeny része elhagyja 
az almafát és messze -elszáll s ott keres búvóhelyet. Azt hiszem, hogy 
ennek a vándorlásnak, illetőleg rejtekhelyről tavasszal való vissza- 
térésnek köszönhető, hogy e bogarat néhány évvel ezelőtt tavasszal 


138 


"egy verőlényes napon Budapesten a Lánczhíd " egyik korlátján 
mászkálva találtam. Úgy látszik, hogy röptében itt pihenőt tartott. 

A nyáron, ősszel szétszóródó bogár azután a tavasz első verő- 
fényes napjaiban ismét hazaszáll és meglepi az új ivadékát majd 
tápláló gazdafáját, az almafát. Az összeverődő bogár ilyenkor igen 
számos lehet. Ez évben (1917.) tavasszal, április hó 24-én alkalmam 
volt Szilágysomlyón a következő megfigyelésre: Egy odavaló, igen 
jó karban lévő kertben láttam, hogy a fák fel vannak szerelve hernyó- 
enyves övekkel. A hernyóenyv — sajnos — rossz volt, nem is fogó- 
dott meg benne ősszel a téli araszoló, ellenben mikor az efféle öveket 
le kezdtem óvatosan szedegetni, kitűnt, hogy alattuk, illetőleg azoknak 
a kátránytól (hernyóenyvtől) át nem ivódott, tiszta része alatt, bőven 
akadt az ott sűrűn egymás mellett meghúzódó bimbólikasztó bogár. 
Sok öv ürés volt, de a többi között volt egy, a mely alatt 115 darab 
bogarat fogtam össze, habár összeszedés közben sok elmenekült és 
több leesett az övnek már a fáról való levételekor. Ez ugyan nagy 
szám, de még közelről sem árulja el azt a nagy számot, a 
mely egy fáról akkor kerül le, ha azt rajzása javakorában (április 
és május szép, verőfényes napjaiban) a fa alá terített bogárpony- 
vára lerázzuk. Ilyenkor napokon át ezrekre mehet a száma; a sze- 
rint, hogy sok-e a bogár és nagy-e a fa és nem kezdtük-e korán, 
vagy későn a lerázatását? Csak ilyenkor tudjuk meg, hogy 
milyen számban lepi meg a fát és miért tehet az annyi sok bim-. 
bót tönkre ! 

. Láttuk, hogy mind KREn, mind Szitápy is e bogarat igen kárté- 
konynak tartják ; viszont, ha nem csalódom, német részről elhangzott 
néhány évvel ezelőtt az a vélemény, hogy a bimbólikasztó bogár 
valóságos védőangyala az "almatermésnek, mert e bogár megritkítja 
az almafa termését éppen annyira, hogy a mi megmaradt, az szépen, 
egészségesen és nagyra fejlődik. Mind a két felfogás helyes, noha 
szélsőséges, és helyessége mindig attól függ, hogy mennyi a bogár 
és mennyi a fa termőrügye, illetőleg mennyi a bimbója ? Kis fán, 
vagy olyan fán, a melyen az illető évben kevés a bimbó, a bimbó- 
likasztó bogár bizony elpusztítja az összes termést, holott egy tere- 
bélyesebb koronájú fán, még ha temérdek is a bogár, pompás 
termés maradhat..Itt tehát általános érvényű véleményt nem mond- 
batunk, biszen biologiai mozzanatról van.szó, a melyhez az élet- 
nek, a fa és a bogár életének, életfolyásának ezernyi ezer mozzanata 
szólhat közbe. 

Legyen azonban ez a kérdés bármilyen természetű, a bimbó- 
likasztó bogár ellen mindig kell védekezni s a meglévő — esetlege- 
sen sok — termésnek szabályozása már inkább a kertész, : mint a 
bogár dolga legyen, : 


sg 


a esős 


Mai nap legkiadósabb módja a védekezésnek egyrészt a bogár- 
nak kora tavaszi lerázása a fáról, a második pedig élelmiszerének, az 
almafa lombjának a megmérgezése . . . A lerázás ideje április havá- 


. ban, néha korábban, máskor "későbben akkor következik be, a 


mikor szép és meleg az időjárás és a fák fakadása már-már 
megindúlt. Az általános rázás megkezdése előtt mindenesetre próbát 
kell tenni gyakran, hogy rázáskor a fa alá teregetett ponyvára 
hullke már eez a bogár? Ha igen, fogjunk hozzá rögtön és foly- 
tassuk a következő időben, hetenkint legalább kétszer addig, a míg 
van hulló bogár. 

Toaz, hogy így nem pusztítjuk el valamennyit, de mégis meg- 
ritkítjuk annyira, hogy a megmaradt része már, ha tesz is kárt, az 
aránylag csekély és elviselhető. É ? 

E rázásra már korán kell készülni. és gondoskodni kell meg- 


felelő méretű bogárponyváról, a melyre egyszerre, vagy kétszerre 


lerázható a fa koronájából a bogárság. A lerázott és gyorsan ÖSssze- 
szedett bogár s más kártevő most csak forró vízben, de béke idején 
petróleumos vízben semmisítendő meg. 


A. mérgezés a most terjedőfélben levő urániazölddel (a sehw ein- 


furti zöldnek rovarírtás czéljaira gyártott arzén méreggel) történik. 
Ebből permetező folyadékot készítünk s ezzel. megpermetezzük az 
almafa lomját az elvirágzás után, vagyis akkor, a mikor ugyanez a 
permetezés egyszerre kiadós az önbe a téli araszolók, az elma- 


radt gyűrűs hernyók, valamint a később mutatkozó pókhálós hernyók 


(a hirhedt ,májusi hernyók") ellen. A folyadék készítése egyszerű. 
HEgyszáz liter vízbe belekeverünk 80—100 (nyolczvan-száz) gramm 
uránia-zöldet, ugyanannyi vagy több oltott meszet s az egészet jól 
üsszekeverjük. Fel kell a folyadékot keverni mindannyiszor, vala- 
hányszor merítünk belőle, valamint gyakran akkor is, ha az már a 
permetezőben és a permetező munkás hátán van. Ne feledjük, hogy 
az urániazöld (arzénsó) a vízben nem oldódik, hanem csak keverő- 
dik és felkeveredés után lassan leszáll a permetező aljára: Hogy 
tehát a permetező folyadékjában e méreg egyenletes elosztású legyen, 
czélszerű a gyakori felkeverése. A permetezésről s a méreg beszer- 
zéséről szóló tájékoztatót esetről-esetre megadja a Rovartani Állomás, 
ha azt tőle olvasható nevű aláírással (olvasható név és posta) kérik. 
Hogy az ürániazöld jövő tavasszal hol lesz kapható, azt ma nem 
tudom, mert nem hazai készítmény és behozatala — sajnos — a mai 
viszonyok, között kérdéses. Méregről lévén szó, mind megszerzése, 
mind használata mindig hatósági (főszolgabíró, rendőrkapitány) en- 
gedélyhez van kötve 

Azt hiszem, hogy ezzel a rövid ismertetéssel megelégedhetik 
a Rovartani Lapok minden olvasója és DR. SzinLápY barátom is És 


140 


ezután nem lesz oka panaszra, hogy a bimbólikasztó bogár telelé- 
séről semmit sem tudunk s hogy e telelés kiderítéséhez ,5—10 ezer 
koronából megszerkeszthető (?) vándor biologiai állomás kell!" De- 
hogy is kell: nekünk — magyaroknak — egyelőre csak a minden- 
ható munkából kell — sok, igen sok ! 3 


A kukoriczamoly (Pyrausta nubilalis) élet- 
módjának, kártételének és írtásának rövid 
vázlata az 1916. és 1917. évi megfigyelések 
és kísérleti kutatások alapján. 
Irta: BAKó GÁBOR. 


A mióta KorumBus KRgisTóF a mi öreg földrészünket egyebeken 
kívül a kukoriczával, a tengerivel is megajándékozta, nagyot fordult 
a világ sora. A kukoricza, mely szerény vendégként eleinte új hazá- 
jának csak a délibb nyúlványain (Spanyolországban 1520), majd 
Olaszországban, Törökországban és a Levante-ban honosodott meg, 
mindinkább előrenyomult északnak, a míg csak el nem érte azt a 
határt, a hol tenyészetének útját állta az éghajlat, úgy hogy ezidő- 
szerint nemcsak egész déli Európának egyik legfontosabb gazdasági 
növénye, hanem Középeurópában (pl. Németországban) is nagyban 
termesztik takarmánynövénynek. Tudjuk, hogy Magyarország alföld- 
jének tetemes részén a bevetett szántóföldterület egyharmadán kuko- 
ricza terem s a háború keserves okulása nélkül sem titok, hogy 
Európában, Ázsiában, Afrikában és Amerikában egyaránt a lakosság 
jó részének a kukoriczaliszt biztosítja a megélhetést. 

Az a fontos szerep, mely az elmondottak szerint a kukoriczá- 
nak közélelmezésünkben jutott, egyrészt megmagyarázza azt a nagy- 
arányú törekvést, mely a különleges helyi viszonyoknak és talaj- 
nemeknek legmegfelelőb és bőtermő fajtáknak kiválasztásában és 
kitenyésztésében kilönösen a legutóbbi évtizedekben szép sikereket 
érlelt, másrészt azonban ennek a munkának kiegészítéseképpen a 
háborús terhek nyomása nélkül is szigorú kötelességünkké teszi a 
bővebb termés biztosítását azzal, hogy a kukoriczanövény állati s 
különösen rovarellenségei fogán elvesző termésrészt 15 megmenteni 
igyekezzünk. Sajnos, ez a védekező munka az első sorban érdekelt 
gazdáknál éppen nem haladt párhuzamosan a kukoriczatermesztés 
javításának előbb említett munkáival s mondhatom, hogy egy-két 
nagyobb gazdaság kivételével, a hol legalább kísérleteztek egyik- 
másik kukoriczaellenség írtásával (s zárójel közt mondva, nem siker- 
telenül) ebben az irányban a Rovartani állomás fáradozásán, az 


. 


141 


elméleti munkának nevezhető ismeretterjesztésen túl jóformán semmi 
sem történt. Pedig ugyancsak van tennivaló itt is, mert a kukoricza 
ellenségeinek és hívatlan fogyasztóinak száma elég tekintélyes s nem 
egy veszedelmes, nemzetközi rabló akad közöttük. 
A sok közül ezúttal arról lesz szó, a mely szinte bibliai mé- 
retű sokaságával az elmúlt 4—5 esztendőben fordította ismét maga 
felé néhány bácskai birtokos (DR. LELBaAcÓn LászLró és DR. RÉcsEY 
EDE) figyelmét, a kik azután tanácskérés révén intézetünket is arra 
késztették, hogy húsz év után új megfigyelések és kísérletek tár- 
gyává tegye a kukoriczamoly-kérdést. 3 
Intézetünk 20 év előtt megjelent útmutatójában ajánlott védekező 
eljárás egy része ugyanis az említett gazdák próbái szerint a gyakor- 
latban teljesen hasznavehetetlennek bizonyúlt. Súlyosbította a hely- 
zetet az, hogy éppen a megvádolt eljárás volt a védekezésnek az a 
része, mely egyes gazdáknak is módot adott volna a molykár kivé- 
désére a nélkül, hogy közelebbi s távolabbi szomszédaiknak hasonló 
eljárását is megkövetelte volna a siker. T. 1. a czímereknek, illetve 
a szárcsövek fölötti részének a levágása s elpusztítása, mielőtt a 
hernyók a tengeritövek alsóbb részeibe húzódtak volna. A kukoricza- 
moly-kérdésnek a helyszínen való tanulmányozásával való hívatalos 
megbízatásomban már a múlt év tavaszán kelt legelső tapasztalataim 
meggyőztek bennünket a gyanú alaposságáról s így a kukoricza- 
. moly szűkebb értelemben vett biologiájának újból való tanulmányo- 
zása s ennek nyomán a védekezésnek ismételt és újabb kísérleti 
tapasztalatok alapján való megállapítása, illetőleg kibővítése égető 
. szükségességgé vált. 
S hogy a kukoriczamoly-kérdés — legalább a gyakorlat szem- 
pontjából ítélve — már egy év leforgása alatt megoldást nyert, abban 
más szerencsés mellékes körülményeken kívül oroszlánrésze van a 
fölöttes miniszterium méltányos belátásának is, mely lehetővé tette, 
hogy megfigyeléseimet s a kukoriczamoly fejlődésére és:-életmódjára 
vonatkozó adatgyűjtést a Bácskában és Torontálban a szükséges időn 
keresztül havonkint megismételhettem. 
; Nagy haladást jelent ez a múlthoz képest, mely rossz helyen 

alkalmazott takarékosságával (párosúlva a gazdák érdeklődésének 
hiányával) sokszor kényszerítette a Rovartani Állomást hiányos vagy 
téves külföldi irodalmi adatok nyomán elkészített útmutatók kiadá- 
. sára. Meggyőződésem szerint ez az igazi, a kérdés mélyében gyö- 
kerező oka annak is, hogy a kukoriczamolyról 20 évvel ezelőtt készült 
útmutatónk a gyakorlatban csütörtököt mondott. S ha majd ott tar- 
tunk, hogy egy ilyen csapással való viaskodásban, legalább egy 
szakember az év első napjától az utolsóig, illetve a meddig szüksé- 


ges, minden idejét s minden erejét a természetben és a laboratorium- 


142 


ban annak az egy kérdésnek a tisztázására fordíthatja, tudományos 
és gyakorlati szempontból egyaránt, minden áltakarékosság kikap- 
" csolásával: nem kell majd restelkednünk még az amerikaiak előtt 
sem, mert az ő nagy és gyors sikereiknek ez az egyetlen titka. 

Rátérek ezek után a kukoriczamoly fejlődési menetének, élet- 
módjának, kártételének és írtásának, illetve kártevése megakadályo- 
zásának rövidre fogott vázolására, a mint azt a múlt és ez évi meg- 
figyelések és kísérleti kutatások kapcsám kialakult. 

3 ; 

A. tűzpillék (Pyralidac) családjába tartozó kukoriczamoly vagy 
tengerimoly első leírója HüBNER JAKAB német lepkész, a ki a hímet 
Botys nubilalis (Finsterbrauner Zünsler), a nőstényt pedig B. sila- 
cealis (Okkergelber Zünsler) néven külön fajnak írta le. Ennek a 
tévedésnek érthető oka a pille színben és rajzban erősen kifejlődött 
nemi vagy ha tetszik ivari kétalakúsága, dimorphizmusa. 

A nagyobb termetű nőstény ugyanis világos okkersárga, világos- 
barna rajzzal, a hím ellenben sokkal sötétebb barnásszürke színű, 
világossárgás tarkázattal és rajzzal. 5 

TREITSOCHKE, Dupowxcner és HERRICH-SOHAEFPER már ennek a 
tévedésnek a tudatában a B. silacealis HB. nevet fogadták el. 

GUENÉE, ki a Pyralidákkal foglalkozott, azután CLeRCcxK : Icones 
Insectoram rariorum-ában Noctia TCapulina néven egy Pyralidának az 
ábrájára akadt, melyet a kukoriczamolypille képének ítélt s ezért az 
elsőbbség jogán Bolys lupulinalis Creek nevet fogadta el a, IHÜBNER- 
féle elnevezések helyett. - 

Volt tehát miben válogatni s a későbbi irodalomban össze- 
vissza találkozunk is a nubilalis HB., silaccalis HB., lupulinalis CL. és 
lupulina Herws. neveklel. ; 

A kukoriczamoly szinonimikájának ebben a zavarosában azután 
ROBIN ÉS LABOULBENE franczia entomologusok igyekeztek rendet 
teremteni! s kimutatva, hogy a CeeRck-féle tajz azonossága a HÜBNER- 


féle Pyralidával több mint kétséges, a Iupulinalis, illetőleg lupulina név " 


elvetését s a mubilalis Hn.-i elfogadását ajánlották. 

A későbbbi irodalom ezen a néven is foglalkozik a kukoricza- 
mollyal, mely a rendszertani helyesbítés révén Pyrausta nubilalis HB. 
néven került azután a katalogusba. 

td 

Az egynemzedékű kukoriczamolypille főrajzása június hónapra 

esik. Kedvező időjárás mellett azonban már május második felében 


F ROBIN Er LABOULBESE: Sur les dégats causés au Mais et au Chanvre 
par los echenilles du Botys nubilalis He. (Ann. Soc, Int. de. Prance.: 1884, ) 


143 


. 


15 mutatkoznak "egyes példányok s július második felében, sót augiisz- 
tusban is akadunk még egy-egy megkésett pillére. 

A rajzás idejét — egyéb halaszthatatlan elfoglaltságom miatt — 
sem 1916-ban, sem 1917-ben nem tölthettem Cservenkán, a megfigye- 
lések fő-őrhelyén s így a védekezésnél oly fontos rajzási idő meg- 
állapítása csak közvetve történhetett. JABLovrowsSKkI JózsEF, a Kovartani 
" Állomás igazgatója 1916 június 22-én rajzó molyt talált Cserven- 
kán, de még mindig 80—909/0-ra becsülte a hernyó- és bábkorban 
lévők számát. 

1916. júliusának legelső napjaiban, mikor először mentem Cser- 
. vénkára, a hernyóknak 909/0-a már a tengeriben volt. Nagyságuk 2 és 
10 mm. között váltakozott s így becslésem szerint egy-két hetesek 
lehettek. Visszafelé való számítással akkor azt következtettem ebből, 
hogy a rajzás már május második felében javában folyik. Mikor 
azonban ugyanott, természetes viszonyok között, szabadban telelt 
tengeriszárban 1917. májusának derekán még mindig csak a hernyó- 
kat találtam, beláttam számításom hibás voltát, más szóval azt, hogy 
a tengerimoly régebbi megfigyelőinek adatait ebben a pontban nem 
fogom semmiféle úttörő új felfedezéssel helyesbíteni. 

A rajzás tetőzésének (kulminácziójának) a biztos megállapítása 
azonban mindenesetre épen olyan nehéz, mint a szőlőmolyé, a mellyel 
szintén évekig foglalkoztam. Mindkéttőé olyan titokzatosan folyik, 
hogy a rajzó pillék és a későbbi hernyófertőzés között sohasem 
találjuk meg az egyensúlyt s így történt, hogy ez év júliusának 6-án 
Cservenkán majdnem minden tövön találtam 2—3, sőt 4—5 üres vagy 
telt tojáscsomót s megfelelő számú hernyót, pillét rajzani azonban a 
gazdaság megbízott embere csak igen gyéren látott. 

Viszont csak késedelmes példányokból eredhet egyes szerzők- 
nek az a megállapítása, hogy a kukoriczamoly július hó közepén 
túl is még erősen rajzik, mert eddigi tapasztalataim sehogy sem 
igazolják azt. Július 5-én még rajba verődött pillehadat is találtam 
egy árok gizgazosában, de 14-én, 15-én már egyet sem tudtam fel- 
zavarni. Kivételes körülmények között elheverő hernyók pedig nem 
számítanak s most, 1917. októberében is akadtam még I. emeleti 
laboratoriumunkban tartott 1916. évi tengeriszárban lesoványodott, 
de még mindig élő hernyóra. Egyelőre a védekezés szempontjából 
mindenesetre. elég annak biztos tudása, hogy június előtt a moly 
"mem rajzik. 

.. A kukoriczamolypille napnyugta felé kezd mozgolódni, rüp- 
ködni s ez eltart a teljes sötétség beálltáig, sőt belenyúlik az éjsza- 
kába is. Nappal csak zavarásra röppen ki rejtekéből. Repülése kivé- 
tel nélkül, valamennyi megfigyelésem szerint alacsony és szaggatott. 
Alig hogy felröppen, már le is vágódik megint s eltűnik szemeink 


katt Ti 


144 


elől. 5—10 méternél távolabbra szállni egyfolytában csak egyetlenegy 
pillét láttam, a mely az 5-ik felzavarásra megunta a kergetődzést, 
hirtelen felszökkent vagy 5—6 méternyi szokatlan magasságba s 
toronyiránt úgy elment, hogy a leszálltát már nem is láttam, pedig 
szemmel tartottam, a míg csak lehetett. 

Véleményem szerint ez az egy eset is bizonysága lehet annak, 
hogy a kukoriczamolypille, ha rendesen nem szokása is, kivételes 
esetekben (teszem fel, ha kibúvása helyén gazdanövényre nem akad) 
messzebbre is elszáll s 10—20 kilométer távolság meg nem óvja ten- 
gerinket a fertőzéstől. ; 3 

A kukoriczamolypille tojását, vagy helyesebben föjgstégnt a 
tengeritövek középső leveleinek alsó lapjára, fonákjára tojja leginkább 
s csak ritkábban a színére. A levél szintjéből alig kiemelkedő tojás- 
csomó szabad. szemmel nézve odaszáradt keményítőcseppre emlékez- 
tet. Nagyító alatt azonban széleikkel egymást .tetőcserép módjára 
fedő hosszúkás, lapos szennyesfehér tojásokból áll az, tehát a szőlő- 
iloncza tojáscsomójára emlékeztet. 

Hogy ilyen módon hányszor és hányat tojik a pille nősténye, 
azt egyelőre még nem tudom, mert ennek a megállapításához szük- 
séges anyagot (magukat még ki nem tojt nőstényeket) az előre- 
bocsátottak szerint sem 1916- ban, sem 1917-ben nem tudtam meg-. 
szerezni. 

Az irodalom adatai között sehol nyomát sem találtam a letojás 
ezen módjának. Kivétel nélkül valamennyi szerző (s talán nagyrészt 
egyik a másik nyomán) azt írja, hogy a nősténypille 1—2, legfeljebb 
5 tojását egyenkint a gazdanövény felső részeire tojja. Mosjoa ee ndő 
hogy ezek a munkák mint küles vagy komlókártevőt tárgyalják az 
állatot. Ha tehát tekintem azt, hogy én egy csomóban 35-öt igen, de 
22-nél kevesebb tojást sohasem találtam, csak két magyarázatát talá- 
lom ennek a furcsa eltérésnek, : 

Vagy a kukoriczamoly letojásának módja változott meg a ku- 
koriczára való átmenetelével, a mely bizonyára nem eredeti gazda- 
növénye ennek a kártevőnek, vagy pedig a kölesre, komlóra és ken- 
derre sem egyesével tójik s akkor az eddigi leírók egyike sem látta 
sohasem a tojást s mindazt, a mit a letojás biologiájáról írt. 

Sajnos, sem a  kölesben, sem a komlóban, sem a kendérben 
nem volt még alkalmam a kukoriczamolyt megfigyelhetni, de legelső 
alkalomadtán mindenesetre gondom lesz rá, hogy az ellenőrző meg- 
figyeléseket el ne mulasszam. 

A régebbi leírók szerinti szokásából azonban a kukoriczamoly 
azt sem tartotta meg, illetve az sem igaz, hogy a gazdanövénynek 
különösen a felső részeire tojik és tarthatatlanná vált az a feltevés 
is, hogy a tengerinek a czímerére tojik. Utóbbi már csak azért is lehe- 


145 


. tetlen, mert két év tapasztalatai szerint a hernyók már javában garáz- 
dálkodnak a kukoriczán, mikor a lágy, húsos czímer még a borító 
levelek között rejtőzködik. 

Annyi bizonyos, hogy van egy mozzanat, mely egy későbbi 
pontban megejtett vizsgálat esetén a régebbi megfigyelők álláspont- 
jára csábíthatná, az embert a letojás módjának pontos ismerete nélkül. 
Azokon a már keményebb szövetű leveleken ugyanis, a hol a tojások 
vannak, hernyórágásnak a nyomát sem találjuk. Mert a tojásokból 
körülbelül egy hétre kikelő hernyócskák üres gyomorral útra kelnek, 
hogy a gazdanövény gyengébb, lágyabb részein üljenek terített asz- 
talhoz. A. tengeritövek alsó részein a szár és a levélhüvelyek közé 
furakodnak, tetején pedig a czímert borító fiatal leveleken keresztül 
egész a czímerig berágják magukat. Ezek azután mindaddig, míg a 
tengeri a czímerét ki nem hányja, ennek puha, húsos bimbóin élnek, 
mikorára pedig a ezímer a takaró levelek közepéből kiemelkedik, már 
benne vannak a virágzat szárának vagy .  ágacskáinak a belében. Itt 
persze csak addig maradnak, míg egyúttal lakásul szolgáló élés- 
kamrájukból ki nem híznak. Akkor kibújnak belőle s a szárnak 
alsóbb vastagabb részébe költöznek s annak a beléből élnek. Azok 
a hernyók, a melyek kikelésük után mindjárt az alsóbb szárrészek 
felé vették útjukat, legelébb a szár és levélhüvely között a levelek 
főerébe hatolnak s annak a belsején élnek. Ha azután ezeknek is 
szűk lett itt a hely, elhagyják azt s feljebb-lejebb vagy ott helyben 
behatolnak a szárba, a czímerből lejebb vándorolt testvéreikhez ha- 
sonlóan. Az ide-oda kóborgó s új tanyát kereső hernyók azonban, 
különösen ha sok van egy tövön, nem hagyják bantatlanul a fejlődő 
csöveket sem. Azoknak a nyelébe is befészkelik magukat, sőt a bo- 
rító leveleken keresztül rágódva vagy a csőnek a csúcsán a levelek 
üsszeérő végei között egész a csőig behatolnak s azt is kikezdik. 

Abban, hogy a hernyók a tengeri egyik-másik részét mikor 
hogyan támadják meg, hiában keresünk nagyobb rendszerességet. 
Mert különösen ha sok a hernyó egy tövön, egyszerre megtámadják 
azt a tövétől a csúcsáig mindenütt. Kisebb fertőzés esetén viszont 
megtörténik, hogy a növény egyik vagy másik része hernyómentes. 
1916-ban Cservenkán, a hol akkor helyenkint 5070 kárt okozott a 
moly, nem találtam olyan kukoriczatövet, a mely felső fertőzés nél- 
kül, csupán alul lett volna megtámadva. Viszont az idén, 1917. szep- 
temberében, a múlt évinél általában enyhébb fertőzés mellett Toron- 
tálban, Hajdúban, Máramarosban s egyebütt túlnyomó részben a 
csövek tájékától lefelé találtam fertőzöttnek a tengerit, a czímereknelk 
s általában a szár felső részének teljes molymentességével szemben. 

Nézetem szerint mindezek az eltérések az időjárási viszonyok- 
kal kapcsolatban egyrészt a kártevőnek, másrészt gazdanövényének 


146 

a. fejlődésbeli eltolódásaival vannak okozati összefüggésben, a melyek- 
ből azonban végeredményben a biologiai tudománynak talán igen, a 
mezőgazdaságnak azonban semmiféle gyarapodása vagy haszna nem 
várható. ; 

Lássuk ezek után, hogyan él a hernyó a szár belsejében ? 

A. 2—4 hetes vagy idősebb hernyó körülbelül nyúlserétnyi 
lyukat rág a tengeriszáron, azon keresztül behatol a szár belsejébe 
s annak a belével táplálkozik lassankint elfogyasztva azt egész a 
külső keményebb szövetekig. Természetes, hogy a befurakodás helyén 
lévő béltömegnek az elfogyasztása után a hernyó szűkebb vagy 
tágabb csatornában előbbre rágja magát "újabb táplálék szerzése 
végett. Az előrehaladás iránya e közben az esetek túlnyomó több- 
ségében felfelé irányuló, a mi mindenesetre megkönnyíti a hernyó- 
nak azt a munkáját, a mely augusztusban és szeptemberben leg- 
szembetűnőbb árulója a tengeri molyosságának. A hernyó ugyanis 
bejáró likján keresztül napról-napra takarítja-tologatja kifelé az odú- 
jában meggyülemlő ürüléket és bélhulladékot. Ennek egy része 
persze lehull, valóságos szemétteleppé változtatva a szárölelő levelek 
hónalját, másik része azonban ott fityeg kifelé a lik szájából, mint 
valami czégér, mutatva, hogy ott lakik a hernyó. 

A kártevő útja egy-egy tanyán mindenesetre korlátolt s egy 
íznek a hosszúságát sohasem haladja meg, bár másrészt nem áll az, 
amit ROBIN és LABOULBÉNE is félig-meddig állít, hogy t. 1. a hernyó 
a csomón keresztül nem hatol: A hernyó tágasabb odúja. gyakran 
épen a csomó táján van s hol egyenesen, hol kanyargósan, hol a 
szár belső fala mentén körben futó csatornája is akárhányszor áttöri 
a csomó keményebb elválasztó szövetet. 

Egyes esetekben megtörténik, hogy "a hernyó egy pontból 
kiindúlva először fölfelé s azután lefelé rág a szárban, de általában . 
bizonyos az, hogy minden tanyaváltoztatáskor, akár helyszűke miatt, 
akár élelemhiány okából történjék az, kibújik régi odújából s a gazda- 
növény külső felszínén gyalogolva keres magának alkalmas helyet 
az ismételt befurakodásra. ő ő 

Nem tartom lehetetlennek. hogy ez a kártevő vékonyabb szárú 
növényeken, mint pl. a komló, kender, vagy akár a köles ezt a tanya- 
cserét többször megismétli, illetve többször kénytelen megismételni, 
mint a kukoriczán s hogy e közben a szár alsóbb részei felé törek- 
szik. A kukoriczán azonban a tanyacserének ez a szükségessége a 
benne élő hernyóknak csak egy részénél (pl. a czímerbe s a szár 
vékonyabb részeibe jutottaknál következik be s különösen kis fer- 
tőzésnél, a hol a szár belséje nincs összevissza rágva és furkálva, 
akárhányszor láttam azt, hogy a hernyók telelőre is abban az egy 
odúban maradtak, a melybe legelőször beleköltöztek. 


141 


Így élnek és nőnek a kukoriczamoly hernyói a tengeri szárá- 
nak és csőveinek különböző részeiben egész az októberi hűvös őszi 
idő beálltáig. Ekkor. utolsó tartózkodási helyükön téli pihenőre tér- 
nek. Friss rágásnak, táplálkozásnak a nyomait ezentúl nem látjuk, 
sőt némelyik hernyó némi laza szövedékkel beis szövögeti háló- 
kamráját. 

. Legnagyobb részük a szárban magában telel, különösen annak 
középső és alsó vastagabb részében. Kisebb részük a csutkában várja 
"a tavaszi feltámadást s számításba nem vehető kivételes eset, hogy 
egy-egy példány a főgyökérbe szorul telelőre. 

A tojásból való kikelésükkor 1-8-2 mm. nagyságú hernyók 
ekkor 22—24 mm.-nyire megnőttek, de színben s rajzban nagyjában 
a fiatalokhoz hasonlók. Elől-hátúl vékonyodó csupasz, fényes testük 
a háton barnásszürke, hasi oldalán szennyesfebér, feje feketésbarna, 
. nyakpaizsa ellenben valamivel világosabb. A hernyó jellemzésére 
szolgálnak még ezenkívül azok a feketésbarna szemölesök és pontok, 
a melyek az egyes testszelvények háti oldalán láthatók. 

A szerencsésen kitelelő hernyók május első napjaiban ébred- 
nek fel téli álmukból. Ezt az ébredést azonban nem követi azonnal 
a bábozódás. Előbb még a téli anyagveszteség pótlásához lát a 
hernyó. Innen van az, hogy ha tavasszal a bábozódás előtt vizsgál- 
gatjuk a molyos tengeriszárat, a piszkos, feketefalú fészkeket több- 
nyire üresen találjuk és ugyancsak figyelmes keresésre van szükség 
akárhányszor, ha még bántatlan bélrészekben szűk, tiszta csatorná- 
jában gyorsan előre rágódó hernyót meg akarjuk találni. 

A hernyónak tehát a bábozódáshoz friss táplálékfelvételre van. 
szüksége s ezt a körülményt, mint látni fogjuk, a védekezésben 
hasznunkra fordíthatjuk. 

Mire azután a télen át lesoványodott hernyók 2—3 hét lefor- 
gása alatt friss erőre kaptak, odújuknak selyemszállal nagyjából 
elkülönített rekesztékében, sokszor azonban a puszta üregben úgy, 

a mint van, 15—16 mm.-es sárgásbarna bábbá alakúlnak, a melyek- 
. ből a pillék júniusban s részben később kirajzanak, hogy az új ten- 
gerivetést megfertőzzék, a mint azt már elmondottam. 
jog 

A kukoriczamolynak mint kártevőnek hosszú a bűnlajstroma. 
A legrégibb feljegyzések 1861-ből a kölesben tett óriási pusztításai- 
ról számolnak be (CAwxcRgix megfigyelése Tauriában). LINDEMANN SZze- 
rint 1869-ben Tulában a kenderben tett óriási károkat, 1871-ből már 
hazai adatunk van Arad vidékéről, 1875-ből és 1881-ből pedig Krassó- 
szörény és Alsófehér vármegyékből olvasunk róla, ahol a tengeriben 
pusztított. 1879—80-ban Csehországban, majd 1893-ban Elszászban, 


ÉGE) di sós ú 
vő 33 érett ki E; KEN 
5 új az fe 
6. IE ZÖRTVA Fée xy 
BÉtés 37 ka 


148 


1896-ban pedig Bajorországban hbelyenkint az egész komlótermést . 
tönkretette. 1896-tól 1898-ig pedig nálunk nemcsak a kölest és a 
kendert, de a tengerit is olyan tömegesen támadta meg, hogy a ter- 
més egyharmada odalett. 

A kukoriczamoly mostani kártevő szereplése 1912-ben kezdő- 
dött Torontálban, a hol 60—709/0-nyi termésveszteséget is.okozott 
helyenkint s 1916-ban, mikor torontáli pusztítása már valamit eiy- . 
hült, Cservenkán (a Bácskában) magam is 40—509/o kárt állapí- 
tottam meg. 

Az adatok sora mindezzel bizonyára nincs kimerítve, mert 
hiszen a kukoriczamoly közép-, keleti-, déli- és délkeleti osz. 
országban a Keleti-tengertől Szibériáig mindenütt elterjedt kukoricza- 
ellenség, sőt újabban Egyptomban is már jelentkezik, de azt hiszem, 
ennyi adat is elég annak a megvilágítására, hogy a tengerimolyban 
olyan kártevővel van dolgunk, a mellyel számolnunk kells a melyet 
. lekicsinyelnünk nem szabad. 

A hernyó kártételének a módja a tengeriben HES0A egyszerű 
s könnyen megérthető. 

A czímerbe kerülő hernyók aknázása folytán letöredező czíme- 
rek időelőtti elszáradása kárnak nem tekinthető, mert a ezímer, 
vagyis a hímvirágzat élethívatását, a megtermékenyítést tudvalevően —. 
a legnagyobb fertőzéskor is betölti. Hogy azután a tengeritövek 
teteje elszárad s letöredezik, jó arra, hogy a molyfertőzésre messzi- 
ről figyelmeztessen bennünket, de a növénytest s különösen a csövék b; 
további fejlődésére semmi hatással sincs. . Va: 1 ASBAS 

Megjegyzem ezzel kapcsolatban, hogy éppen ezidei tapasztala- 
taim s Kapocsa GyuLÁ-nak a megfigyelései szerint a eczímerek letö- 
redezésének az elmaradását viszont nem szabad a molyfertőzés 
hiányának tekintenünk. Mert különleges időjárás mellett, mint az 
idei volt, 509/0-os fertőzés mellett is megtörténik, hogy a czímerek 
hernyómentesek és épek maradnak s még szeptemberben sem látunk . 
letöredezett czímereket. Magyarázatát egyébként ennek a jelenségnek 
abban látom, hogy a megkésve szárba szökő tengerinek a hernyók 
támadása idején még csak a középső és alsó része felelt meg a her- 
nyónak s ezért a czímer tájéka tiszta maradt ; lehet, hogy a tovi ábbi. E 
megfigyelések más magyarázatát adják majd ennek a jelenségnek, A 
de hogy az idén csakugyan ilyen volt az általános állapot, az bizonyos. 

A tulajdonképeni kártétel a hernyónak a szárban és acsőben 
folytatott aknázásából ered. A hernyó főtápláléka ugyan a bél, a 
melynek az elfogyasztásával a nedvkeringést nem hátráltatja, "de. 
különösen nagyobb fertőzésnél bizony akárhányja beleharap vagy a 
körülrágja a külső edényes, keményebb szöveteket i 5 a mivel azután ; 


149 


kisebb vagy nagyobb mértékben megakasztja a növény táplálkozását 
és fejlődését, sőt időelőtti megsárgulását s úgynevezett kényszerérését 
is okozhatja. 3 
A kártételnek ezt az alakját, ezt a részét sem kilóra, sem mé- 
terre kimérni, megállapítani nem lehet s azért többnyire a kedve- 
zőtlen időjárásnak a rovására megy a gazda szemében, a mi ilyen- 
képen vész el a hernyó fogán. Magam sem mondom, hogy ez a 
kártétel észrevehető akkor, ha egy tőben mindössze 3—4 hernyó él 
. de ha arra gondolunk, hogy egy tőben 20—30 hernyó is garázdál- 
kodhatik, könnyen elképzelhetjük azt az anyagveszteséget, a mit a 
fent elmondottak szerint ilyenkor okoz a hernyó s egyáltalában nem 
áll az, a mit TASCHENBERG mond, hogy a tengerire, erőteljes Szerve- 
 zete mellett, ez az állat egy csöppet sem EZEL 
. Mindjárt máskép fest azonban a szárban dolgozó hernyónak a 
munkája még a gazda szemében is, ha a szélnek és esőverésnek a 
hatásával egyesül az s maguk a tövek törnek le derékban vagy 
lejebb a szerint, hol gyengítette meg a szárat a rágás legjobban. Ha 
ez bekövetkezik, akkor a kártételnek ez az alakja eléri a tetőfokát. 
Mert a míg a szár áll, a szárfal egy részén keresztül mégis csak 
táplálkozhatik még valamelyest a növény s talán a cső is kifejlődik 
valamennyire; de ha egyszer letört s a földön hever csövestül az 
"éretlenül letört egész szár, akkor vége a szemfejlődésnek, mert a 
puha szem nem érik be többé, hanem csupán aszott, zsugorodott, 
gazdakifejezéssel ,kényszerérett" szemeknek féltermését adja, vagy 
annál is kevesebbet. 


Ilyenkor a tengeritábla ábrázata (mint ) Nócét nu 1879-i dél- 


oroszországi pusztítása kapcsán írja) olyan, mintha bivalycsorda 


szágúldott volna végig rajta s a győrmegyei Rétalapon pl. 1897-ben , 


ilyen módon annyira csúffátette a tengerimoly a kukoriczát, hogy 
nem is törték azt, hanem ráterelt sertésekkel etették fel azt a keve- 
set, a mit a hernyók meghagytak. . 

; Az ilyetén kár fokozásához egyéb körülmények is nagy mér- 
tékben hozzájárulhatnak az esetben is, ha a letöredezés később, tehát 
félig-meddig éretten találja a csöveket. 


Az idén pl. Nagybecskereken 5090-os fertőzés mellett átlag 


10 hernyóval egy tőben egyes korábban érő táblákban nagyon sok 
ledőlt tövet találtam. A letöredezés nyílván már későn érte őket, mert 
a csövek — egy-kettőnek a maradványaiból következtetve — a 
többiekkel egyenlően fejlettek s érettek voltak; de nem volt rajtuk 
szem, mert a poczkok jóformán az utolsóig mind elhordták s így 
elmondhatjuk, hogy a poczkok a szó szoros értelmében befejezték a 
kukoriczamolyhernyók megkezdett romboló munkáját. : 

Igaz ugyan, hogy a poczok szükség esetén lábon álló tengeri- 


s 


k 
Sz 


150 


tövekre is: felmászik egy kis ropogós kukoriczáért, csakhogy ezen . 

az úton még sem ölt a pusztítása olyan méreteket, mint a milyen 

Nagybecskereken volt a poczkoknak aránylag csekély száma mellett. 
kj BÚ . 

Magát a tengericsövet, részben különböző időben, háromféle- : 
képen támadja meg a hernyó. 

A támadás leggyakoribb s legveszedelmesebb módja a cső 

nyelébe való befurakodás szakasztott olyan módon, mint a szárba, 
tehát kivülről; néha azonban belülről a száron keresztül is. A kár, 
a mit azután a hernyó okoz, attól függ, mikor s hogyan bántja a 
cső nyelét. Ha korán, augusztusban jut bele, a mikor a cső még 
fejletlen s úgyszólván teljesen átrágja a nyelet vagy ráadásul még 
a zsenge csövecskéhez is. behatol s. azt is kikezdi, akkor annak vége, 
mert táplálék híján vagy elszárad, vagy pedig a hernyó nyomdokain 
bejutó gombacsírák okozta rothadás fejezi be a hernyó pusztító 
munkáját. i ; ; 
Ilyen módon pusztul el a kukoriczamolyhernyó támadásától a. 
legtöbb tengericső. 1916-ban pl. Cservenkán helyenkint, egyes táb- 
lákban a fejlődő csövek 30—40—509/0-át láttam így elpusztúlni a 
hernyórágás következtében. Ennek a bántalomnak egy további követ- 
kezménye későbben szokta érni a csöveket s abban áll, hogy a fej- 
lettebb csövek súlya alatt a részben elrágott nyél mégt ae a CSŐ 
lefordul s további fejlődésében megakad. 

A támadás második módja a cső fejlettségének előrehajágtabb 
szakaszába esik s abban áll, hogy a hernyó a eső borító levelein 
" keresztűlrágja magát s a félig-meddig még puha szemekből eszegetve 
a csutkába hatol. A hernyónak a közvetetlen kártétele ebben az eset- 

ben nem nagy, csakhogy a bejáró lik mindenféle egyéb fertőzésnek 

kaput tár, mely azután az éretlen szemeknek a penészedését okozza 
a hk káről kisebb-nagyobb terjedelemben, egyaránt apasztva a ter- 
més mennyiségét és minőségét. A kártételnek ez a módja szeren- 
csére ritkább, mert bizony. gyérebb molyjárás esetén is tetemés vesz- 
teséget okozhatna. § 

A támadás harmadik módja a cső csúcsán, a borító levelek 
összeérésénél való behatolás. A fertőzés nagyságához mérten ez elég 
gyakori, de rendszerint nagyobb jelentőség nélküli. Többnyire a cső 
érésének időszakára esik s egynéhány csővégi szemnek az elrágásán 
kívül nagyobb kárral ritkán jár, úgy hogy sokszor észre sem lehetne 
venni a hernyó ottlétét, ha kidobált szemetje és ürüléke el nem árulná. 

xx 

A szemre termesztett kukoriczán kívül a kukoriczamoly a sűrűn 
vetett takarmánytengeriben, a csalamádéban is előfordul. Cservenkai . 
tapasztalataim szerint azonban ennek. gyakorlati jelentősége alá- 


151 


rendelt. Nemcsak azért, mert a csalamádé felhasználási módja miatt, 
a kártevő elszaporodásának melegágya nem lehet, hanem azért is, 
mert a szomszédos tengeritáblák nagyfokú fertőzöttségéhez képest a. 
"csalamádéé egészen jelentéktelen. Egyébként úgy látszik, a csala- 
mádéban a növényzet sűrűsége is akadálya a nagyobb fertőzésnek, 
mert mindig olyan részeiben találtam leginkább molyos töveket, a 
hol a vetés ritka maradt s egy-egy tő szinte a többitől elkülönítve 
állt, mint a rendes ültetésű kukoriczában. 

Teljesség kedvéért még megemlítem, hogy a kukoriczatáblák 
szélében sorbaültetett eziroktöveket több alkalommal vizsgáltam, sőt 


oz évben Cservenkán molyos tengeritáblák közé ékelt s táblába ve- 


tett czirkot és kendert is volt alkalmam két ízben vizsgálni, de 
kukoriczamolyhernyónak a nyomát sem találtam egyikben sem. Lehet, 
hogy egyelőre megmagyarázhatatlan esetlegesség ez csupán, dea 
körülmények egybevetéséből mégis inkább ama nézet felé hajlok, 


hogy szabad választás esetén talán inkább az édesebb húsú kuko- 


riczába húzódik a moly, semmint a czirokba vagy a kenderbe. 
A midőn ezzel a kukoriczamoly fejlődésének, életmódjának és 


kártételének, előrebocsátott ígéretemhez képest csupán nagy voná- 
sokban adott tárgyalását befejezem, megjegyzem, hogy terjengősség 
elkerüléseért több gyakorlati szempontból értéktelen mozzanatot mel- 


lőztem, egyet pedig ismétlések elkerülése végett a védekezésnek most 


. következő tárgyalása kapcsán fogok csak megemlíteni. 


4. 
3 (A kukoriczamoly kártétele elleni védekező eljárás megállapítá- 
sánál úgyszólván csak annak gyakorlati végrehajtása és végre- 
hajthatósága okozott gondot. 

Mert hiszen, ha végigtekintünk az állat egész fejlődési menetén 

s figyelembe vesszük azt, hogy lepke-korát kivéve, egész életét egy 
helyhez kötötten, a gazdanövény belsejében tölti, szinte önként kínál- : 
kozik az alkalom az egész kártevőhad kiírtására, elpusztítására akkor, 


. mikor a növény különböző részeiben (a szárban és a csutkában) tele- 


lőre elpihent hernyó egytől-egyig a kezünkben van. Mert mi -aka- 
dályoz meg bennünket abban, hogy a szárat és a lemorzsolt csutkát 
a benne telelő hernyóval együtt elhasználjuk, illetve elégessük ? 
Elméletben semmi, a gyakorlatban azonban sok mindenféle. Mert a 
termésétől mestos dol tengeriszár még nem értékfelen hulladék, a 
melyet a molyírtás czéljából egyszerűen elégethetünk, hanem első- 
sorban fontos téli" takarmány és másodsorban sok alföldi vidéken, 
különösen a. szegény embernek békeidőben .-is pótolbatatlan nyári 
tüzelője. ; 
Ezeken a nehézségeken szenvedett hajótörést annak a minisz- 
teri rendeletnek a végrehajtása, a mely ez év kezdetén országosan 


152 . 3 suta 


minden gazdának kötelességévé tette a tengeriszár és csutka fel- 


étetését, elégetését 1917. április végéig, vagy olyan módon való. 


eltevését, hogy a pillék kifejlődése, kirajzása megakadályoztassék. 
A rendelet ellen felebbező vármegyék, illetőleg gazdák megnyugta- 
tására a batáridő kitolása május közepéig, majd május végéig akkor: 


mindenesetre segített a háború okozta tavaszi takarmányinségen s-. 


akadályokba sem ütközött, mert hiszen akkor már tudtuk, hogy a 
pille májusban még sem rajzik, a mint én azt 1916-ban hittem. Csak- 
. hogy a védekezés kérdése ezzel még mindig nem nyert megoldást, 
sőt szinte holtpontra jutott. 

Mert hiába tudtuk azt, hogy a szecskázva savanyított tengeri— 
szárból a pille ki nem kelhet; s hiába állapíthattam meg ez év 
májusában Cservenkán, hogy a karámban leétetett s azután szalmá- 
val rétegezve mindjárt trágyává tapostatott szárban a hernyó 3—4 hét 
alatt elpusztul s hiába láttam 1916. őszén, hogy a parasztoknál külü- 


nösen szokásos magas tengeritarló helyett arravaló szerszámmal tőbenv: 


levágott szárral úgyszólván az utolsó hernyót is , letakaríthatjuk a 
mezőről (TASCHENBERG állítása ellenére, a ki szerint a gazdanövény fő- 
gyükerében is szívesen telel) — mindez nem adott tanácsot arra, hogy az 
alföldi szegény ember nyári tüzelőjében, a leétetett szárdarabokban, 
ú. n. ízékben és a csutkában lévő hernyókkal hogyan bánhatnánk el? 
Felmerült a szárnak elzárt helyen, pajtában vagy veremben 
való eltevésének a gondolata, hogy a pillék kirajzása és az új kuko- 
riczák megfertőzése ez úton megakadályoztassék. De ugyan melyik, 
akár kis, akár nagy gazdaságban van olyan tengeriszárkazal befoga- 
dására szánt s elég tágas pajta, a melyből a netán kibúvó lepke kr 
ne juthatna a szabadba? §$S viszont az elvermelt s földdel letakart 
szár hány esetben marad olyan szárazon, hogy így eltéve, tüzelő- 
anyagot képezhessen ? SAR BÁN 
"Ebben a mi szorongattatásunkban (mert csak ez a bibliai 
kifejezés jellemezheti ezt az állapotot igazán) egy teljesen váratlan 
körülmény jött a segítségünkre. Röviden elmondom, hogyan. 
Annak természetes rendje-módja szerint szelét teleltetett 
molyhernyós kukoriczaszárat ez év májusának első napjaiban nevelő. 
kalitkába raktam, hogy majd a pillék kirajzásának kezdetét pontosan 
megfigyelhessem. Egyet közülük az elsőemeleti nagy laboratoriumban 
állítottam fel, mely csak estefelé kap egy kis napot, egyet á "dél- 
nyugati, napsütésnek kitett. mellékhelyiségbe, egyet pedig az ugyan- 
ilyen fekvésű, de velencei ólomkamrának is beillő üvegtetős, mű- 
teremszerű rovarnevelőbe tettem, a padlásra, s vártam, mint a ki 
jól végezte dolgát, a bábokat és a pilléket. 
De ugyan hiába vártam. "Eltelt a május és elérkezett június 28-a 
s az egész zsákmány egy báb volt a laboratoriumi kalitkában. A. her- 


ET Szt 


153 


nyók ugyan mind éltek még a felhasogatott tengeriszárban, de sokkal 
lomhábbak voltak, mint május első felében és szemlátomást fogytak, 
zsugorodtak. 

. Mikor azután július 10-e táján (miközben Jászberényben és 
Cservenkán pillét, tojást és apró hernyót is találtam már) újra meg- 
vizsgáltam a kalitkák tartalmát, meggyőződtem, hogy hiába lesem- 


várom a hernyók kibúvását. A -hernyók ugyanis, néhánynak a kivé- 


telével, az első emeleten elhelyezett kalitkában: mind elpusztúltak S 
a szó szoros értelmében mumiává aszalódtak a szárban. 

Első pillanatban valami csalódásfélét éreztem, mert hiszen nem 
hernyót írtani, hanem pillét nevelniakartam ezúttal. De mikor tovább- 
töprengtem ennek a hernyópusztulásnak az okán-fokán s rájöttem, 
hogy ennek a nevelési balsikernek, sok ilyenhez hasonlóan, csakis 


a mindig túlságosan száraz szobalevegő, illetve a padlásnak agyvelő- 


szárító párátlan hősége lehet az oka, rögtön arra gondoltam, hogy 


milyen nagyszerűen lehetne ezt a védekezésben értékesíteni a tüzelő- 


nek eltett szár padlásra rakásával. 

A még nagyobb meglepetés még csak ezután következett. 

: Mert mikor intézetünk igazgatójának, JABLovowskI JózsEr-nek, 
mint hívatali főnökömnek az egészet elmondtam egy 1918. tavaszán 
ennek alapján megejtendő gyakorlati - kísérlet-tervével együtt, azt a 
feleletet kaptam, hogy ez a kísérlet már meg is történt, csak meg 
kell nézni az eredményt. 

" A békéscsabaiak ugyanis (a hol intézetünk igazgatója épen a 
kukoriczamoly ügyében személyesen járt tavasszal), hogy a rende- 
letnek, illetve útmutatónak is megfeleljenek s tüzelőnek való száruk 
is legyen nyárra, április végén minden tengeriszárt tanyai és városi 
padlásokra hordtak, mint a Rovartani Állomás védekezési útmutató- 
jának megfelelő olyan zárt helyre, a honnan a kibújó pillék nem 
tudnak majd kirajzani. A mint láttam, tőlük telhetőleg be is desz- 
.:káztak és tömtek minden nagyobb nyílást, de azért a kikelő pillék 
legnagyobb része még mindig talált volna a padlásról kivezető rést. 


Erre azonban szerencsére nem került a sor, mert a mint azonnal 


odautazva magam meggyőződtem róla, a békéscsabai padlásokon 
éppen úgy elpusztúltak a hernyók egy szálig a tengeri-ízékben, minf 
Aa mi padlásbeli rovarnevelő műtermünkben itt Budapesten. 

Ezzel egy csapásra megoldást nyert a kukoriczamolyírtás kér- 
:lésének a legnehezebb része. Mert padlás minden házban, minden 
tanyán van s a tél folyamán folytatólagosan leétetett s kévékbe kötö- 
zött ízéknek lassankint való padlásra hordása olyan csekély munka, 


. a melyre mindenhol jut idő is, erő is. 


mk 


154 


A kukoriczamolyveszedelem ezen közvetetlen módon való leküze 
dése mellett egy közvetett (preventív) eljárásnak a gondolata is kísér- 
tett bennem annak a biologiai tapasztalatnak a kapcsán, hogy a 
tengerik ugyanazon határban sohasem mind egyformán fertőzöttek. 
Kezdetben — 1916-ban Cservenkán — azt hittem, hogy ez a jelen- 
ség a fajtákkal függ össze s a moly egyiket jobban kedveli a má- 
siknál. Csakhamar rájöttem azonban arra, hogy a fertőzés követke- . 
zetésen azokban a kukoriczákban nagyobb (fajtákra való tekintet 
nélkül), a melyek korábbi ültetés vagy a talajbeli okokból, pl. emel- 
kedettebb s gyorsabban felmelegedő, homokosabb talajban gyor- 
sabban fejlődtek a. többieknél, miért is a rajzó molyok. jörEbéosékbAn 
tojtak azokra. 5 

Sajnos, ezt a tapasztalatot a gy akorlatban értékesíteni sehogy 
sem lehet, mert a későbbi vetéssel való védekezéssel a tengeri hosszú 
tenyészideje mellett koczkáztatnók azt, hogy kedvezőtlen őszi 1d6- 
járás mellett a kukoricza éretlen maradna s ez a veszteség SEMI 
képen sem érne fel azzal a haszonnal, a mit a molyfertőzés részleges 
elhárításával nyernénk. 5 

ka 1 

Végül meg kell még emlékeznem a kukoriczamoly természetes: 
ellenségeiről. : 

ROBIN és LABOULBÉNE, a kik legtizétesdbben foglalkoztak a 
kukoriczamollyal, említett: munkájukban hangsúlyozzák, hogy vizs- 
gálataik során ennek a kártevőnek semmiféle. parazitájára nem akad- 
tak. Ezzel szemben mi az ország minden részéből beküldött szárminták 
vizsgálatánál elég gyakran akadtunk egy, még meg nem határozott 
fürkésző darázs gubóira s egy esetben egy fertőzött HRELZSHÉR a 
bőréből egy légyfaj bújt ki. 

A madarak világából a fecskéket tapasztaltam a molyok esküdt 
ellenségeinek. Valóságos öröm volt pl. nézni a múlt tavasszal, hogy 
milyen kitartással vadásztak. estéről-estére csapatonkint egy trágya- 
domb felett, a hirtelenjében fogyatékosan betemetett tengeriszárból 
kirajzó pillékre a sötétség beálltáig. 3 ; 

A kukoriczamoly ezen ellenségei bizonyára sokat megülnek s. 
elfognak közülük, mielőtt még kárt tehettek volna a tengeriben. Hogy 
azonban az ember védekezése legszorgalmasabb munkálkodásuk mel-. 
. lett sem felesleges, sőt nagyon is szlkaéses azt az elmúlt esztendők 
tanulságai eléggé bizonyítják. 

kj 

A. kukoriczamoly kártétele ellen a védekezésnek a tízparan- 
csolatja az elmondottak szerint röviden a következő, három pontba 
foglalható össze : ; 

1. A tengeriszárat arravaló szerszámmal (budákkal vagy élés 


Fi 
155 


kapával) közvetetlenül a gyökér felett a föld színénél kell levágni, 
mert különben a legalacsonyabb tarló szárcsonkjaiban is annyi 
hernyó marad, a mennyi a következő évben elég tekintélyes fertő- . 
 zésnek a magja lehet. ; 

2. A nyári tüzelőszernek szánt ízéket és csutkát április végéig 
száraz, meleg, zárt padlásra kell hordani, hogy május folyamán a 
teljes, tökéletesen kiszáradó csutkában, illetve szárban a hernyók 
elpusztúljanak. ; 

3. A takarmányul szolgáló szárat, feltéve; hogy áprilison túl is 
még étetni akarjuk, savanyítsuk be vagy tegyük el ugyanúgy, mint 
a tüzelőnek szánt ízéket. Attól, hogy ősztől tavaszig, természetes 
alakjában, karában leétetett s azután mindjárt a jószág alá elterített 
s ilyenformán április végéig trágyába és trágyává taposott szárdara- 
bokból kikel a lepke, nem kell tartanunk, mert a hernyók ilyen 
elbánás mellett is egytől-egyig elpusztúlnak. : 

f x 

Ha valahol, akkor nálunk, a mi mezőgazdasági növényvédel- 
- münkben igaz az a tétel, hogy a lehetetlent kell követelnünk azért, 
hogy a lehetségest elérhessük. § ; 

A kukoriczamoly kötelező írtására vonatkozó első fjldmiv elése 
ügyi miniszteri rendelet részben lehetetlent követelt, a mikor minden 
néven nevezendő tengeriszárkészletnek a megsemmisítését, elégetését 
április végéig kötelezővé tette. 

Az elmondottak alapján kidolgozott védekezési eljárásnak azon- 

ban egy pontja sincs, mély a gazdasági gyakorlatba átültethető ne 
volna, vagy a gazdáknak újabb anyagi megterhelését jelentené s így 
méltán elvárhatjuk, hogy az nemcsak elméletben, de a gyakorlatban 
a kukoriczamolyveszedelem teljes letörésére jos vezetni — min 
denkorra. : 
Ezzel befejeztem azt, a mit ennek a kukoricza-ellenségnek 
életmódjáról, kártételéről és írtásáról közölni akartam, azzal a záró 
megjegyzéssel, hogy az állat fejlődésére és biologiájára vonatkozó 
megfigyeléseket ezzel befejezettnek egyáltalában nem tekintem, ma- 
gam is folytatni fogom s azért minden erre vonatkozó megfigy elés 
közlését köszönettel veszem. 


156 


A téli fagy és a nyári szárazság hatása 
a kártevő rovarokra. 


Irta: JABLONOWSKI JÓZSEF. 


A prófétálás igen megbízhatatlan és mindenha háládatlan mes- 
terség volt s a mikor e sorok írója most — 1917. év őszén — beszél 
részben a jövő év kártevő rovarairól s ama károkról, a melyek ezek- 
től a jövőben egyáltalában származhatnak, nem bocsátkozik jóslá- 
sokba, hanem egyszerűen számot akar vetni a meglévő állapottal, 
hogy abból levonja a következtetést a gazda jövő kilátásaira. 

A folyó év időjárása t. 1.. rendkívül jellemző hatással volt a 
mezőgazdasági viszonyainkra és ennek kapcsán a mezőgazdasági 
növényeinkreé is. A maga nemében igen tanúlságos s érdemes, hogy 
azt, a mennyire lehetséges, a gazda szempontjából közelebbről tár- 
gvaljuk. 3 

Az elmúlt esztendő tele — az 1916/1917. évi télről beszélek — 
igen hideg, az 1917. évi nyár pedig igen meleg volt és majdnem 
mindvégig esőtelen. Ez kétségtelenül kedvezőtlen kihatással volt 
nemcsak a termesztett gazdasági növényzetre, hanem ennek révén 
az ezen a gazdasági hasznos növényzeten élő bogárságra ÜSSE 

A gazdaember felfogása általában az, hogy mind a nagy hideg, 
mind a szertelen szárazság árt a kártevő. jovok és sok Sazdára 
nézve ez az egyetlen segítség, a melytől biztos védelmet vár. Azon- 
ban hogy e tekintetben miként áll a dolog, azt láthatjuk már abból 
is, hogy úgy a déli forró égövnek, mind. az örökös hóvidéknek, a. 
hol a növényzet legalább 6—8 hétig életre kel, megvan a maga hol 
gazdagabb, hol szegényebb rovarvilága. E szerint szó $e lehet arról, 
hog gy az időjárás szertelenségeinek is általánosan romboló, a gazdára 
. nézve feltétlenül kedvező hatása lehessen ; hogy azonban némi rész- 
ben korlátozó tényezőnek vehetjük, az. feltétlenül bizonyös s ez a 
korlátozás lehet akár közvetett, akár közvetetlen. 

Az sem szenved kétséget, hogy minden egyes égaljnak megvan 
a maga sajátos rovarvilága, mely csak emez égaljnak saját hőmér- 
séke, saját csapadék- és domborzati viszonyai alatt alakult ki s i 
mennyiben ezen égalj átlagos viszonyai olykor módosúlnak, módo- 
súlva érvényesül a hatásuk is — hogy miként: arra jó példa az . 
elmúlt esztendő hatása a vértetűre. 5 5 

Hideg tél után következett a száraz nyár. A vértetű tavasszal 
és nyáron alig mutatkozott s az általános felfogás az volt, hogy a 
vértetű télen tisztára elfagyott és nyoma veszett. Most ősszel azon- 
mégis található mindenütt. NE ; 

Miként értsük e jelenséget? A vértető, noha nem ismerjük 
határozottan az eredeti hazáját, valószínűleg amerikai szerzemény, 


157 


nem azért, mert az amerikai újabb felfogás az, hogy a közönséges 
vértetű (Schizoneura lanigera Hm.) azonos az amerikai szilfán (Ulmus 
imericana L.) élő amerikai szilfalevéltetűvel (Schizoneira americana 
Riczy)1!, hanem azért is, hogy Európába való behúrczolása. majdnem 
ugyanazokon a nyomokon halad, mint a szőlőtetű (Phtylloxera vasta- 
irim Pr) útja hozzánk Anglián, Észak-Francziaországon át vezetett ! 
" Megengedhetjük, hogy e rovar eredeti hazájában az amerikai szilfán 
csak mint guúbacslakó levéltetű élt, de mikor az almafára került már 
"változtatott az életmódján, részben mint a fáderék, részben "mint a, 
gyökér lakója élt tovább és mint ilyen jutott azután az amerikai, de 
esetleg a hazatérő európai almafajtákkal is vissza Európába. Miná- 
lunk csakis mint az almafa lakója ismeretes és habár úgy a faderé- 
kon és elágazásain, de mindig csak fásodó korukban, mind a gyü- 
kérzeten bőséges gubacsot (kinövést) fejleszt; a levélzetén nemcsak 
subacsot nem fejlészt, de egyáltalában nem is élhet meg. Azután az 
alma földfeletti részein való tartózkodása is tanúlságos. A" fa föld- 
feletti részein a vértetű buján és bőségesen csak ott szaporodik el, . 
. a hol a hőmérsék közepes s a hol a levegő igen párás. Ez utóbbi 
lehet természetes, pl. valamely igen csapadékos, köddel-párával telt 
völgyben, de lehet mesterséges, pl. valamely sűrűn beültetett helyen, 
a hol a fa koronája is sűrű, mert az a talaj erejénél fogva sűrűnek 
nőtt, vagy. mert ez az illető fajta ezenkívül még a különösen vér- 
tetves fajták közé tartozik (téli arany parmén, téli fehér kalvill, sárga 
:szépvirágú stb.), bizony megesik, hogy az illető fa egész hosszú- 
ságában véges-végig gyapjas lesz a vértetű fehér váladékától. 
Viszont, ha a fa meleg, száraz helyen áll, ha szegény, gyér ágú a 
koronája: akkor derekán s általában a földfeletti szervein talán 
nyoma sem lesz a vértetűnek, holott a széljárástól, vagy egyébtől 
kissé meglazuló nyakán, vagy. a föld felszínét érintő s abból kikan- . 
dikáló gyökerén mégis lesz vértetű, még pedig annál több, mennél 
sűrűbb gaz borítja a fának ezt a részét (alját) és mennél párásabb 
. az a betakart gazos rész. Megesik, hogy közel egymáshoz álló két 
. la közül az egyik, a mely magas derekú, rendesen gondozott, tehát 
" légjárta koronájú, teljesen tiszta lesz a vértetűtől, holott a másik, a 
. mely törpe s alig magasabb, mint a körülötte növő burgonya s a, 
babbal befuttatott egy-két kukoriczaszár, tehát a mely sűrű növény- 
zet között áll, tele lehet és vértetves helyen tele is szokott lenni. 
H két fa és rajta a vértetű egyformán szenvedte a tél hidegét, a 
nyár forróságát s ha az egyiken kisebb mértékben, vagy egyáltalá- 


1! Ez miss Parc véleménye. Lásd: M. Eviru Parcn: Elm leaf curl 
and woolly apple Aphid. Orono, 1912. — Maine Agricultural Exp. Station. — 
álniversity of Maine. : 


ban nem mutatkozott a vértetű, holott a másik tele van vele, az két- . 
ségtelenül olyan okozatban keresendő, a mely az egyiknél meg volt, 
a másiknál hiányzott s mi, ha az elébb mondottakat figyelembe 
vesszük, látjuk is az igazi, dsules ás és viszonylagos okot. A vértetű 
nem a kösénhéméréktetű éghajlatnak a szülöttje s ez alatt mincs 
rendes megmaradása ; példa erre a gyéren álló és ritka koronájú fá. 
Ha mégis megmarad, annak külön — miként említettem — részleges 
és viszonylagos oka van s ez pedig az a védelem, a melyben a törpe 
fának télen a sűrű és száraz gazban a fagy ellen, nyáron pedig a 
sűrű és buja növésű gazban a szárazság ellen része volt. 5 
Már most, ha a gazda a maga vidékén csak az első esetet 
látja, vagyis a vértetűnek tavaszi megfogyását, de nem látja a má- 
sikat: tájékozódása MENETET lesz és hibás lesz a rajta alapuló követ- 3 
keztetése IS. ; 
Ime, már e példából is "kitűnik, hogy -: iz éghajlati meg az 1dő- 
járási vicsonyoléiat a rovarok világára s — a mi bennünket elsú- 
sorban érint — kivált a kártevő rovarokra való hatása nem olyan 
egyszerű dolog, mint a miként azt a mindennapi életben és kiíváit- 
képen a gazdasági téren vesszük. 3 SA 
: Nekünk abba feltétlenül bele kell törődnünk, hogy e két" ténye- 
zőnek, ha van is némi és csak alkalmilag érvényesülő hatása, vég- 
képen pusztító erejű hatása mindig kérdéses. Hogy valamely hernyó: 
belepusztúl, ha azt pl. vedléskor, átalakuláskor, tehát tehetetlensége: 
legrosszabb idején, nagy eső, nagy hősülyedés, hideg s egyéb sze- 
rencsétlenség éri, az ismert és többször ismétlődő dolog. j 
. Hogy azonban a nagy hidegnek nincs teljesen rovarírtó hatása, 3 
. azt az előbb említett tapasztalati dolgokon kívül "BACEHMETJEW kísér 
letei és tanulmányai is igazolták!, a melyekből kitűnt, hogy a köz- 


"vetetlen hidegnek, tehát a fagyos — 14 fokos — levegővel közvetet-. . 
lenül érintkező lepke testhőmérséke — 94 fokra sülyedt, de a 


levegőnek, további hűtésekor a lepke hőfoka hírtelen ismét 14 fokra. 
. szökött fel s a levegőnek hűtése folytán csak lassan szállt alább s 
mikor a levegő rendes, éltető hőfokára, 12—16 fokra ismét felmele- 
gedett, a lepke feléledt, mintha semmi baj sem érte volna. Már most 
ha tudjuk, hogy némely rovar határozottan védekezik a hideg elleri: 
mert meleg és száraz rejtekhelyet keres "magának, vágy a hideggel 
szemben legtöbb védelmet nyújtó állapotban telel (tojás, kikelt, de 
üres gyomrú hernyó, kifejlődött, de üres gyomrú bogár stb.), akkor- 
érthetjük, hogy azok a rovarok még akár a 30—40 fókos téli hideget 
is baj nélkül élviselhetik. Hogy pedig a tavaszi (májusi) zöld fagy 


1 


1 BACHMETJEW P. : Experimentelle entomo! og. Studien vom phy sikáliselk 
ehemischen Standpunkt aus. Sophia, 1897. 


: ES 


159 


is megkíméli a rovart, azt 5—4 évvel ezelőtt tapasztaltuk, a mikor 
a szőlő zöld hajtása elpusztúlt, de nem a szőlőmoly és nem a szőlő- 
iloncza már akkor javában található hernyói. 

3 :" Vannak esetek, a mikor. nemcsak a fagy rovarölő hatásában 
nem hiszek; hanem fordítva; azt tartom, hogy a fagyra némely rovar- 
nak határozottan szüksége van, azaz a rovar rendes fejlődése fagy 
nélkül szinte lehetetlen. A kukoriczamolyról már talán 15—18 esz- 

. tendeje tudom, hogy ha azt kórójával együtt olyan helyen tartjuk, 
a hol a szabad fagy nem éri, tehát ha télen át lakott, noha nem 
fűtött szobában van: hernyója nyáron nem alakul bábbá, hanem 
összezsugorodik, összeaszik és elpusztúl. Így vagyok továbbá a 
szalmadarázzsal. Többször szedtem ki a tarlóból lárváját (fehér . 
kukaczát) tarlóstól és - eltettem, hogy keljen ki a darázs. Egyszer 
sem sikerült a. kikeltése. A múlt 1916/17. évi tél közfelfogás szérint 
nagyon hideg volt s ime 1917. nyarán a búzában majdnem min- 
denütt igen bőven. találtam a szalmadarazsat s nem ritka volt. az 
olyan búza, a mely 15—20"/0-nyi kárt is szenvedett. 

A mikor azonban a gazda a téli fagynak rovarölő hatásában 
bízik, van valami, a mi e bizalmát mintegy megokolja. Így minthogy 
az 1916/1917. évi nagy hideg után jól sikerült az őszi búza és a 
rozs, sok gazda azt tartja, hogy ez azért volt, mert a tél hidege 
kiölte a kártevő férget. Viszont magam okúlva a múlton, szintén 
örültem ugyan a téli hidegnek, de.nem azért, mintha e hideget a 
rovarírtással hoztam volna össze, hanem azért, mert a mi búzánk- 
nak és rozsunknak, vagy hogy úgy mondjam, annak a földnek, a 
melyben ez a kenyérmagunk terem, mindig van szüksége olyan jó 
fIagyra, a mely nemcsak nem árt a jól elkészített, jól ápolt és ősszel 
megerősödött vetésnek, hanem szinte olyan erőt és egészséget ad 
neki, hogy az azután tavasszal, nyáron vígan és annyira erősen nő, 
hogy az a rajta élősküdő vagy rágódó ellenséggel szemben teljes 
sikerrel daczol. Ebben az esetben érvényesül elsősorban a fagynak 
fizikai és kémiai hatás4 a talajra, a melynek folytán a termesztett 
növény jobban és könnyebben juthat hozzá a föld, tehát a meg- 
fagyott és felengedett talaj tápláló anyagához. Ez a dolog lényege- 
szerint nem azt jelenti, hogy a fagy ártott volna a kártevőnek, hanem 
azt, hogy kedvezett a védelemre szoruló növénynek. 

Lássuk . most a nyár melegét, szárazságát, aszályát és  jelen- 
tőségüket. : ; 

A gazdaközönség nagy része ennek is olyan következménye- 
ket tulajdonít, a minőkkel az nem bír. Azt tartja a közfelfogás, hogy 
ilyenkor kipusztúl minden rovar. Vajjon? A vértetűre vonatkozó 
felfogást láttuk már. Nem emlékszem egyhamar, hogy a káposzta- 
féléken lett volna annyi különféle földi bolha (Halticini), mint ebben 


1. 


160 


az évben. Mihelyt a tavasz melegen és szárazon ránk köszöntött, 
egészen szeptember végéig, egy perczig sem szabadult meg a külön- 
féle káposztapalánta, későbben a fejlődő káposzta a bolhától. Ez 
tönkretette a magkáposzta virágját, gyenge beczőjét és száraz hár- 
tyává rágta a már-már erősödő fejes káposztát. Egyhamar nem for- 
dult elő olyan nagy kár, mint a milyent ez évben a földi bolha tett 
az összes káposztafélékben, beleértve az augúsztusban és a szep- 
(emberben szántóföldbe vetett repczeféléket is. Ez utóbbiak ki sem 
keltek! Persze, mert a mikor a száraz talajból mégis csak kibökő- 
Jött a repcze első sziklevélkéje, a bolha-özön csakhamar elbánt vele. 
Miként látjuk, ez esetben a szárazság nem ártott, hanem ellenkezőleg 
segítségére volt a rovarnak elszaporodásában. (Noha nem tartozik 
ide, de rámutathatok arra is, hogy hasonló természetű ok, téli hideg, 
nyári forró szárazság, lehetővé tette, hogy : hihetetlen mértékben el- 
szaporodjék 1917. év tavaszán és egész éven a mezei poczok, köz- 
nyelven a mezei egér 18.) : ; 

Így megvilágítva, e dolog egyszerű volna, de ha hozzá csatolok 
egynéhány más megfigyelést, az még sem [og- -olyan egyszerűnek 
látszami. Az előző 1916. évi tavaszon — ha nem is országszerte — 
sok volt az őszi vetésű búzákban a hassziai légy. A kártétel Bihar- 
ban — Nagyvárad táján — kezdődött és délnyugatnak tartva elérte 

a Bánság déli részét, Verseczet is. Itt mennél korábbi volt az őszi 
A Bés annál több volt benne a hassziai légy. Az igen korai, kivált. 
az árva búza — 1916-ban hadi búzának mondták — 70—809/9 erejéig 
szenvedett. E miatt tehát méltán lehetett aggódnunk, hogy e kár az. 

1917. év tavaszán csak fokozódni fog. S ime, 1917-ben igazán nyoma 
sem volt! Pedig igen féltem, hogy sok lesz. Hiszen tavaly augusz- 
tusban is több helyen igen sok zöld tarló volt, tehát lehetett volna. 
benne, mint akár az 1916. évi hadibúzában, tovább szaporodó sok. 
hassziai légy is. Szerencse azonban, hogy ez a kizöldült tarló kevés 
és nem tartós volt, mert az eke habár lassan, de mégis feltörte és 
betemette a fertőző anyagot. A. mi kevés mégis megmaradt, azzal 
végeztek a hassziai légy apró, de természetes módon felszaporodott 
rovarellenségei. E szerint tehát a hassziai légy már ősszel sem volt 
s így nem korlátozhatta számát azután sem a tél, sem az ez idei -— 
1917. évi — szertelen nyár. Így volt ez az eset az őszi vetésekben . 
előfordulni szokott kártevő léggyel és fokozottabb mértékben ked- 
vezhet ez az állapot még jobban ezidőszerint. Ilyenformán itt már 
részben és közvetve Tf emenuos volt az ez idei nagy szárazság. 

AZ szárazs ságnak köszönhető, hogy nyáron át alig kelt ki az aratáskor 
kipergett mag. Zöld tarló nem volt s így ha lett is volna hassziai 
légy, nem volt mit fertőznie. Azután épen a szárazság miatt elkésett 
2 nyári vetőmunka (tarlóbuktatás, tarlószántás, vetőszántás stb.). s 


161 


i 


így 1917. őszén alig van olyan vetés (október 3-a és 4-e előtt). 
a melyet a hassziai, de egyéb légy is nagyobb mértékben megfer- 
tőzhetett volna. ; 

Így tehát ha a vetésekben 1918-ban sem lesz légykár, azt nem 
közvetetlenül az ez idei forróságnak, szárazságnak, hanem csak köz- 
vetve köszönhetjük neki, hogy t. i. a szárazságban nem zöldült ki a. 
tarló, nem volt a hassziai légynek miben élnie. 

Mi lesz a drótféreggel, a pattanóbogarak (Agriotidák) lárváival. 
mi lesz a vetési bagolypillék (Agrotidák) hernyóival, a porkukacczal. 
"a mocskos pajorral ? Félek, hogy itt nagy bajoknak nézünk elébe ! 
A mezőgazdasági rovaroknak egyik élesszemű megfigyelője, SEIDNERB 
Mixsa czukorgyári főkémikus barátom Magyardiószegen, figyelmez- 
tetett, hogy 1917-ben egy-egy felmagzó hagyma virágján 30—36 darab 
pattanó bogarat láthatott egyszerre. Máskor is gyakori volt, hogy az 
ilyen buzogány-alakú, vagy ernyős virágú "növényen, ha virágzása 
tetőfokán volt, gyakran akad egy-egy pattanó bogár, de ennyit nem 
igen láthattunk. Vegyük hozzá most, hogy az 1897. évi tavaszi veté— 
seink (árpa, zab), a tengeri-a pattanóbogarak rajzása idején, május — 
június és júliusban mind igen-igen rossz volt, alig kelt ki, holott a 
gyom annál pompásabban burjánzott. Az 1916/1917-i télen a mezei 
poczkoktól tönkretett búzában pedig a vetésnek csak 3—5 szála ma- 
radt, holott a tönkrerágott poczokszérűket szintén hatalmas gyom. 
verte fel. Mit jelent ez a két jelenség, vagyis a tömegesen mutat— 
kozó pattanó bogárnak és a hihetetlen nagy elgazosodásnak egyidő- 
ben való előfordulása ? Azt, hogy a sok pattanó bogár rászállt a sok 
. gazra, ennek földjét megfertőzte és ez már az 1917/1918. évi télen. 
de még inkább az 1918. év tavaszán és a következő években ugyan- 
csak drótférges lesz. Hiszen abból már amúgy sem kell sok! A há- 
borús évek gazdálkodása, a fogyatékos munka, általában s a teljesen 
 elmaradozó .gyomírtás pedig különösen, annyira súlyosbították a 
helyzetet, hogy a drótféreg anyja, a pattanó bogár nem is egyesé— 
vel, hanem — mint a magyardiószegi adat is igazolja — dandárjával 
fordúl elő és fokozza a már is meglévő rovarkárokat. 

Igen csábít ez a kérdés, hogy tovább fejtegessem, kivált abban 
a tekintetben, hogy vizsgáljam a szárazságnak, az aszálynak sáska- 
szaporító természetét is, de azt hiszem, hogy a felhozottak is elég 
. anyagot nyújtanak arra, hogy az itt tárgyalt kérdésbe némileg kielé- . 
gítő betekintést nyerjünk. A kérdés, hogy napjaink: szavával éljek. 
biologiai kérdés, tehát ez az egymással együttesen, de az egymás 
ellen 15 működő erők munkája — az életerő ellen. Láttuk, hogy ezek 
az erők, a fagy, a szárazság, hol együtt működnek, együttesen meg- 
segítik a növényzetet, hogy kedvezően fejlődjék, megsegítik, hogy a 
rovarvilág rajta élhessen, de ugyanezek az erők egymással küzdve 


162 


okozzák az ellenkezőjét is, hogy t. i. nincs megfelelő gazdanövény 
(zöldülő tarló, burjánzó gyom) s ezzel közvetve szémbekerülnek az 
életerővel, vagyis: a kártékony rovarok világával. A kérdés tehát 
egy AIADKE nem egyszerű s még kevésbé öejszérűdek tarthatjuk 
azt akkor, ha magasabb szempontra emelkedve látjuk, hogy az ilyen 
biologiai kérdésben. nemcsak annyi erő működik közre, a mennyit 
könnyebb és egyszerűbb bepillantás végett most. felhoztam, hanem 
megesik, hogy az ilyen kérdés nem egyéb, mint az egymást folyton 
felváltó, eltűnő, vagy majd visszatérő, egyre más és más alakban 
mutatkozó, mindig lüktető, hajtó, alkotó közben azonban romboló 
életerőknek összekúszált hálózata. Az életerők működésének ezt a 
bonyolult hálózatát ritkán látjuk elemei szerint, ritkán értjük minden 
mozzanataban és sokszor megelégszünk vele, ha titokzatos lefolyását 
sejtjük és szinte megkönnyebbül a lelkünk, ha eredményét korlátolt 
érzékű szerveinkkel — véges hitünk szerint — megértjük. 

Így felfogva a. dolgot, sohasem jár biztos úton az olyan gazda, — 
a ki vallja, hogy a kártevő rovarok ellen való küzdelmében segítsé- 
gére van, vagy lehet a tél fagya, a nyár szárazsága és forrósága. 
Korlátozó, módosító hatásuk kétségtelenül megvan, de e hatás leg- 
többször másod- vagy harmadrendű, . ritkán közvetetlen és legtöbb- 
ször csak közvetett. Minthogy tehát ez így van, ebből tehát az 
következik, hogy a gazda a kártékony rovarok ellen való védelmét 
ne a bizonytalan, ingadozó, avagy feltételes alapra helyezze, . hanem 
vessen annak állandó és mindenképen helytálló alapot, ez pedig a 
rendszeres és állandó írtása a kártevő rovaroknak. Minthogy pedig 
"ez az írtás valóban csak akkor kiadós, mindenképen csak akkor 
gazdaságos, ha a gazda megelőzi vele a kárt magát, tehát ha biz- 
tosítja a nagyobb, vagy mint a miként az most hazai berkeinkben 
divatosan visszhangzik — a többtermést: azért szükséges, hogy 
minden gazda már eleve is jól ismerje minden ellenségét, foglalkoz- 
zék a maga körében is a kártevő gazdasági rovarokkal, ismerje azok 
minden csinját-binját, mert csak így fogja határozottan tudni és tisz- 
tán látni, hogy óvó eljárásképen mit és mikor tegyen a fenyegető 
veszedelem ellen. Ha ezt megérti, akkor nem fogja a segítséget ott 
keresni, a hol az kiadós mértékben — az időjárás ZOYAGKT ESET; ; 
vagy szélsőségében — nem lehet. ; 


zpelz eh 9zzárt s ábot ELST 


163 


Adatok a hanyattúszó poloska életmódjának 
ismeretéhez. 


. Irta: DR. KERTÉSZ KÁLMÁN. 


Az 1916. évi szüret soká emlékezetes lesz. Szomorúan, halotti 
csöndben folyt le. Nem folyt a must, csak .csurrant, csöppent. Kint 
ültem Gyónon a présház előtt s lestem, mikor jön már egy-egy 
puttonyos a savanyú, félig rothadt szőlővel a morzsolóboz. Nem 
csoda tehát, ha a lassan folyó munka mellett erőt vett rajtam az 
unalom. Szinte újjáéledtem, mikor véletlenségből rájöttem arra, hogy 
kissé entomologizálhatok is. ő 

A présház előtti téren három 25 hektoliteres felforditott kád 
volt. Nehogy összeszáradjanak, rendszeresen öntöztük, miközben 
fenekükön 3—4 cm. magas vízréteg gyülemlett össze. Az egyik 
kád közel volt a morzsolóhoz, a másik kettő kissé távolabb. A mor- 
zsolóhoz közel levőben mosták le a munkások kezükről a mustot, 
ezért az itt levő víz szennyes és üledékes volt; a víz felszínén két 
rövid karó úszkált. Ezt a vizet szemelte ki tanyájáúl mintegy 
15 hanyattúszó poloska (Notonecta glauca I..). A másik két kád tiszta 
vizében egyetlen példány sem volt.  . É ő; 

A poloskákat, eleinte tisztán időtöltésből, legyekkel (Musca 
domestica L., Callphora vomitorta L.., Stomoxys calcitrans L.) etettem. 
A munt a legyet a vízbe ejtettem, a legközelebb lévő Notonecta hir- 
telen alája úszott, elülső két lábával átkarolta s szipókáját bele- 
szúrva, zsákmányával vagy a víz felszínén maradt, vagy a "hozzá, 
közelebb eső karó alsó oldalára húzódott vele s ott maradt mind- 
addig, míg ki nem szívta. Azután darázzsal .(Vespa germanica) és 
méhhel (Apis mellifica L..) kíséreltem meg az etetést. A mint a Noto- 
mecta észrevette, hogy ismét valami jó falat esett a vízbe, rögtön 
odaúszott, de nem került alája s nem is karolta át mindaddig, míg 
a darázsban vagy méhben élet volt, hanem ott őrködött a közelében 
és csak miután meggyőződött róla, hogy már elpusztult, ragadta 
meg és szívta ki. A zsákmány kimúlását váró és más, véletlenül oda 
került Notonecia között minden alkalommal valóságos viaskodás 
keletkezett. 

A. poloskák etetése közben észrevettem, hogy a vízben egy 
bogárnak, az Agabus bipustulatus L.-nek több példánya is tanyát 
ütött. Ezeket azért nem vettem előbb észre, mert állandóan, vagy a 
vízen úszó karók alsó oldalán, vagy a kád feneke -és oldala által 
alkotott sarokban tartózkodtak. Ez a bogár szintén ragadozó és még- 
sem kerülte ki sorsát, áldozatul esett a Notlonectá-nak. A vízben levő 
példányokra a  Notonectá-k valóságos vadászatot tartottak. Akár a 


[d 


164. 


kád oldalán vagy fenekén, akár. a karó alsó oldalán tartózkodott a 


bogár, mindig háttal volt a hanyattúszó poloska felé. Ha a bogár 


ilyen helyzetben volt, a poloska nem tudott vele elbánni. Hogy a 
bogár megfelelő helyzetbe kerüljön, a Notonecia nekiúszott a fejével 
s ezzel szinte arra kényszerítette, hogy tovább ússzék. De a bogár 
érezte, tudta a veszélyt, többször ellenállt: a támadásnak s helyén 
maradt. De a poloska fáradhatatlan volt s ha végre sikerült a boga- 
rat úszásra kényszerítenie, villámgyorsan. alája . úszott, átkarolta és 
szipókáját beledöfte. 3 € 
Ezekből a megfigyelésekből arra következtethetünk, hogy a 
hanyattúszó poloska a táplálékául szolgáló rovarokat feltétlenül meg 
tudja különböztetni. A legyet, mint reá teljesen ártalmatlant, minden 
habozás nélkül megtámadja, ellenben a darázzsal és méhhel szem- 
ben óvatos, valószínűleg fél a fullánkjától. A vízibogárral szemben, 
bár nagyságuk csaknem egyenlő, tudja, hogy fölényben van, vala- 


mint. azt is, hogy ezt a prédát nehezebb megszereznie, mint. azt,. 


mely a levegőből eléje pottyan. Tudja azt is, hogy a bogár hol 
sebezhető meg, ezért nem karolja át rögtön, hanem furfanggal ked-— 
vező helyzetbe iparkodik hozni. 

Az előbbeniekkel kapcsolatban még egy megfigyelést téttem.. 
A hanyattúszó poloska miután jóllakott, nem minden esetben, de- 
többször, kivált napos délelőttökön, kimászott a vízből s a vízen 
úszó karóra ült, honnan néhány pillanat múlva szárnyra kapott.. 
A levegőben szememmel nem követhettem, nem tudom hogy hová 
repült. De időközönkint egy-egy példány le-lecsapott a vízbe. Hogy a 
felszállt példány jött-e vissza, vagy hogy máshonnan egy új került-e 
oda, azt nem tudtam megállapítani. ; 

Csak a száraz tényeket soroltam fel, melyeket megfigyeltem.. 
További következtetéseket nem akarok hozzájuk fűzni, mert egyrészt 
nagyon elkalandoznék, másrészt kénytelen volnék a rovarok lelki- 


világát kutató s nagyon különböző felfogásokat valló tudósok egyi- 


kének vagy másikának pártjához csatlakozni. Ezt pedig, legalább. 
jelen alkalommal, ki akarom kerülni. 


í 4 
£ 
í 
j 
4 


MS AL ást ekösönansaö vil áá 


Legyeket pusztító darazsak. 
Írta: GYÖRFFY JENÖ. 


1917. évi szeptember végén Gyenes-Diáson szüretelvén, szép 
meleg napos délután künn a.nagy diófa alatt üldögéltünk egy asztal 
körül, melyen kevés morzsa és czukor-hulladék volt elszórva, melyet 
a legyek nagy tömegben kerestek fel. Egy jó darabig háborítatlanul lak- 
mározott a légysereg, mígnem hirtelen egy darázs ( Vespa germanica F.) 
vágódott le a diófa ágai közül és egyenesen nekirontott egy nagyobb 
légycsoportnak, a mely csoport néhány eczukormorzsán lakmározott. 
; Először azt hittem, hogy a czukrot akarja a legyektől elvenni, 
de nagy csodálkozásomra ügyet sem vetett az édességre, hanem a, 
legyeket kezdte üldözni. Kiváncsian vártam, hogy sikerül-e neki a, 
fürge legyek közül egyet is elcsípni? Nem kellett sokáig figyelni a 
vadászatot, mert csakhamar elkapott a darázs egy legyet, azután a 
rágóival a torát átfogva, majd az egész legyet az elülső lábaival 
átölelve elrepült a diófa ágai közé, hol egy kis kiálló gallyon meg- 
szállva, valamit igazított még a zsákmányán, azután szárnyra kelve 
eltűnt a szemeim elől. i 

Nagyon messze nem mehetett, " mert aug telt el másfél percz 
darazsam ismét megjelent, hogy a legyek tömegéből ismét kikeresse 
az új áldozatot Már vagy 10—12 legyet elvitt mikor — a zsákmány- 
szerzést megkönnyítendő — összefogtam néhány legyet és a szárnyai- 
kat megkurtítva visszaeresztettem azokat az asztalra, várva a darázs 
megjelenését, mert biztosra vettem, hogy a légyvadászatot nem fogja 
hamarosan abbahagyni. 

A darázs csakugyan megjeient, a többi szárnyas légy a darázs 
hirtelen megjelenése alkalmával okulván talán az előbbi eseménye- 
ken, hirtelen szétrebbent. A kurtított szárnyú legyek is iparkodtak 
ugrásszerűen menekülni. A. darázs egy pillanatra megállt, majd az 
egyik legközelebb eső ugrándozó légyre vetvén magát, azt meg- 
ragadta és elszállt vele. 

Rövid idő múlva ismét megjelent, de most már nem egyedül, 
hanem másodmagával és az újonnan érkezett társával együtt szor- 
galmasan nekiláttak a légyvvadászatnak. Elsősorban a megcsonkított 
szárnyú legyeket szedték össze, mert ezeket könnyen hatalmukba, 
keríthették, hisz alig tudtak üldözőik elől menekülni, mikor azonban 
"ezek elfogytak, akkor nagybuzgón nekiláttak az épszárnyú legyek 

- — vadászatának. 

Ha a két darázs egyszerre volt az asztalon és a legyek üldö- 
"zése közben véletlenül egymásnak futottak, akkor egy pillanatra. egy- 
. másnak estek és meghemperegtek, de csakhamar szétváltak és buzgón 
tovább fogdosták a legyeket. : 


166 


A két darázs mindig egy irányban repült el a zsákmányával 
a miből arra következtethettem, hogy azok egy helyre igyekeznek, 
és Így egy és ugyanazon fészek lakói A legszorgosabb kutatas 
daczára sem voltam képes:-a fészküket felkutatni, habár átkerestem 
a szőlőben levő épületek padlását és.az összes poezoklyukakat és 
más védettebb helyeket is, hol a darazsak fészkelmi szoktak. Az idén 
a szőlőben és más gyümölesfélékben sem tapasztaltunk darazsak 
által okozott kárt, holott az más években bizony sokszor igen érzé- 
keny szokott lenni, különösen a csemegeszőlő-fajtákban. ms 

Nem tudtam megfejteni azt sem, hogy miért jött a második 
darázs csak akkor, mikor én a csonkított szárnyú legyeket adtam 
eléjük ? Vajjon értesítette-e az első a másodikat, hogy milyen jó és 
könnyen megszerezhető prédára van kilátás? Ha ez a feltevés igaz 
volna, akkor miért nem hívott magával több segítőtársat, hiszen légy 
volt elég az asztalon, mert állandóan 8—10 legyet tartottam ott"a 
számukra. Azt hiszem, ha a. fészket sikerült volna megtalálnom, 
akkor talán ezekre a kérdésekre is találtam volna valami elfogad- 
ható feleletet. ; 

Kettőnél több darázs nem járt oda vadászni, annak bizonysága, 
hogy majdnem mindig egyszerre jöttek és mindig pontosan, mint- 
egy tudatosan vágódtak az asztalra a legyek közé, míg az első meg- 
jelenésük alkalmával valósággal tétovázva, keresgélve vágódtak le.. 

A legyet csak egyízben ölték meg a helyszínén, akkor ugyanis 
a légy nagyon mozgott a lábaival, a mi a darázsnak valószínűleg 
kellemetlen volt, azért előbb a fejét leharapta, azután 3—4-szer, a, 
torába harapott és ezen alapos munka után TEAT a lesyet 
elszállt a zsákmánnyal. ; 

Hogy mennyi legyet fogott össze a két darázs, azt nem fiagek 
hettem meg, mert más dolgom lévén az asztalt öltések . de a 
megfigyelés mintegy félórai tartama alatt körülbelül 40—50- darab 

legyet vitt el a két darázs. ; ; 
: Ezen megfigyelés hatása alatt átnéztem a rendelkezésre Álló 
magyar irodalmat, hogy nem találok-e feljegyzéseket hasonló meg- 
figyelésekről? A Rovartani Lapok 1901. évi kötetének 189. lapján 
van egy névtelen közlemény, mely a darazsak ezen hasznos mun- 
káját ismerteti, A közlemény szerint Dublin környékén a. marbákról 
fogdosták a darazsak a TEÁT "melyeknek fejét és szárnyát lerágva, 
ezokat eiezipelték. 20 perecz alatt elhúrozolt legyok számát 3—400-ra 
becsüli a megfigyelő, de a darazsak számáról nem tesz említést. 
Ugyanez a közlemény megemlékszik még egy esetről, melyet a, 
bádeni Fekete-erdő egy kis korcsmájában egy túrista figyelt meg 
hol a korcsma ablakán lévő legyeket vadászta 10 — 12 darázs, javára 
nagy szenvedéllyel űzték a légyvadászatot: 8 9 ipysea; 


167 


Ugyancsak a Rovartami Lapok 1903. évfolyamának 171—172. lap- 
ján Soós Lajos írja le a darazsak és hangyák egy harczát, melyben 
. azonban nem a darazsak, hanem a hangyák voltak a támadok és a 

harcz a darazsak vereségével végződött. 

j Még egy eset jutott a tudomásomra a darazsak rabló életmód- 
járól, még pedig Rácz BÉLA, a Rovartani Állomás egyik rovarkár- 
tudósítója jelenti Szerepről. (Bihar m.), hogy a méhkaptárak körül 
nagyon sok darázs röpköd és a méhekkel, melyek a bejárónál őrt 
álltak, harczba keverednek. Megjegyzi, hogy rendesen a darázs húzza. 
a rövidebbet, mert az őrt álló méh felzúdítja az egész kaptárt és a 
darázs ezt látva menekül, de ha a hőmérséklet alacsony, akkor a 
méhek összebújnak, a. darázs könnyen bejut a kaptárba, a mézet 
alaposan megdézsmálja, sőt a sérült méheket is elhordja. Rácz BÉLA 
beküldött néhányat a darazsak közül, melyek német darázs (Vespa 
germamica F.) dolgozóinak bizonyúltak. Az én gyenes-diási megfigye- 
lésem alkalmával szintén a német darázs volt a tettes, míg a Rovar- 
tani Lapok idézett helyein nem volt a darázsfaj neve feltüntetve. 
i A darázs rabló életmódjáról érdekes megfigyeléseket közölt 
PuwGuR GyuLA is!. Az ő megfigyelései arról szólnak, hogy a kecske- 
darázs vagy a mint a székelység nevezi a ,szakadék" (Vespa ger- 
manica F.) a tőzegtömbökre tüzdelt szöcskéinek fejét szabdalta le és 
hurczolta el, de a szabadban is vadászott azokra. Így egy alkalom- 
mal megfigyelte, a mint ecgy darázs rászállt a Leptophyes albovittata 
hímjére, leszabdalta lábát, csápját, majd megragadta a törzsét és fel 


akart vele repülni, de terhét nem birván a földre esett, itt aztán 


3eszabdalta az állat fejét és azután csak ezzel repült el. Egy más 
alkalommal ez a darázs egy kaszáspókot fogott el és ennek lábait 
szabdalta le. a törzset pedig megragadta rágóival és elrepült vele. 
PuwxcuRg úgy véli, hogy a szöcskefejeket és a kaszáspók testtörzsét 
. nemzedéke nevelésénél használja fel. 

Az a kevés haszon, a mit a darazsak a legyek írtásával sze- 
reznek, nem hozható párhuzamba azzal a kárral, melyet a különféle 
gyümölcsök elpusztításával okoznak. tehát az írtásuk feltétlenül 
kívánatos. : : 

A darazsak írtása többféle szerrel is történhetik, a szerint, 
hogyhol ütötték fel a fészküket. A darazsak írtására, ha zárt helyen 


(fa-odú, elhagyott poczok- vagy ürgelyuk) van a fészek, legjobban" 


ZENE zi DE ea tn 1 4 tan] v: Tal 1 
s szénkéneg ícisinc meg, de sajucs czt a mostani viszonyek mellett 


lehetetlen beszerezni, azért az ezt részben helyettesítő benzin és 
éter jöhet csak számba. 


1 Adatok a Vespa germanica tápláilkozásáboz. (Természetrajzi Füzetek 
XX, 1897.. p. 146—148). ; ; jutok lei 


168 


A. szénkéneggel való írtás első feltétele, hogy a darazsak fész- 
két felkutassuk. Ha a fészek földben vagy fa-odúban van, akkor 
meg kell vizsgálni, hogy nincs-e több bejárója, mert ha több bejárót 
találunk, azokat egynek a kivételével be kell tömni agyaggal, hogy 
azokon át az írtószer fejlődő gázai el ne illanhassanak. Az írtásra 
nézve az este a legalkalmasabb idő, mert ilyenkor az egész fészek. 
népe otthon tartózkodik és így egy csapásra mind elpusztíthatjuk 
azokat. Este tehát felkeressük a fészket és a szabadon hagyott egyet- . 
len bejárólyukon át tölcsér segítségével beöntünk egy decziliter szén- 
kéneget vagy 142 decziliter étert, vagy pedig 2 deeziliter benzint és 
ezen művelet után az utolsó szabad bejárót is betömjük földdel. 
Benzinből és éterből többet kell venni, mert ezeknek. a gázai nem 
. fejtenek ki olyan ölő hatást mint a szénkéneg. Az így kezelt 
fészek lakóival már azután több dolgunk nem lesz, mert . mind el- 
pusztulnak. 

Sok esetben a darázsfészek nem a földben vagy fa-odúban 
van, hanem szabadon pl. a padlás gerendájáról vagy valamely védett. 
helyen a fa ágáról függ alá. Az ilyen esetben azután az előbb emlí- 
tett írtószereket nem lehet használm, hanem csak forróvizet lehet 
alkalmazni. Este, a mikor a darazsak már elpihentek, egy zsákot 
. hirtelen ráhúzunk a fészekre, majd az így összefogott darazsakat a 
zsákkal együtt leforrázzuk. 

Van a darazsak írtásának még egy módja, melyet azonban 
"csak a szerte kóborló darazsak ellen lehet alkalmazni. Hz a mód a 
fogóüvegekkel való darázsírtás. Erre a czélra jó minden: befőttes 
üveg, melyet félig megtöltünk ezukros vízzel, vagy a befőtt czukros 
levével és azután lekötjük papirossal, melybe azonban egy 20 filléres 
pénzdarab nagyságának megfelelő lyukat vágunk. 

Áz így elkészítelt logúüvegvket klakaszíjuk a fák ágaira, vagy 
a szőlő karóira, a hol sok darázs jár. A czukros lére sereglő dara- 
zsak a lyukon át hamarosan bemásznak az üvegbe, melynek folya- 
 dékába azután belefulladnak. újent 

Időnkint az üvegeket meg kell vizssálái ÉS az elduszult dara- 
zsakat azokból kivenni; az újból felszerelt üvegeket vissza akaszt- 
hatjuk a helyükre. 

Nagyon jó eredményt lehet ezen módszerrel elérmi kora tavasz- 
szal, mikor még nincs — és késő ősszel, mikor már nincs sok táp- 
lek a szabadban és így a darazsak jobban rászorulnak a kitett 
csalétekre. Ősszel igen sok telelésre és így a faj fentartására szol- 
gáló megtermékenyült nőstényt lehet összefogni és ezzel Hntesyi a 
csírájában pusztítjuk el a jövő nemzedéket. 8: 

Az üveges írtási módszerrel Rácz BÉLA jó eredményt ért el, 
mert mint írja, üvegjei rövid idő alatt teljesen megteltek a czukros- 


169 


lébe fuladt darazsakkal és daczára annak, hogy az üvegek a méhes 
közelében voltak felállítva, — egyetlen méh sem esett áldozatul a 
darázscsapdának, míg a darazsakat néhány napon belül sikerült 
összefogdosni -és megsemmisíteni, miáltal a méheit egy csapásra 
megszabadította tőlük. 


Entomologiai kirándulás a Retyezátra. 
Irta: DiószEGHY LÁSZLÓ. 


1914 július 10-én már láthatatlanul tornyosúltak a világháború 
felhői, már készültek a világot lángbaborító tűzcsóvák, midőn egy 
kis rovarászcsapat elindult Hátszegről a Retyezát vadrengetegei közé. 

Az akkor tett feljegyzéseim alapján tárom entomologus elv- 
társaim elé megfigyeléseimet, gyüjtéseink, apró élményeink rövidre 
fogott történetét. : 

Miután kirándulásunk a világháború kitörése előtt három nappal 
fejeződött be s jómagam is belesodródtam már az első napokban — 
esak most, három év múlva jutok hozzá, hogy kirándulásomat leírjam. 
t Az idő e téren nem játszik szerenet. aktnális maradt ez mind- 
máig, mert a Retyezát óriási terjedelmével csaknem terra incognita; 
különösen lepkészeti vonatkozásban. Épp ezért azt hiszem, talán nem 
végzek felesleges munkát, ha egy kis perspektívát nyújtok azoknak, 
a kik a Retyezát lepkészeti viszonyai iránt érdeklődnek. 

Igaz, hogy kirándulásunk távolról sem közelítette meg ered- 
ményben a hozzáfűzött reményeket, de azt kizárólag a kedvezőtlen 
meteorologiai viszonyoknak tudhatjuk be. 

Kirándulásunk létrehozója, szervezője DR. Kösrzesi GERő hát- 
szegi járásorvos, igen lelkes vérbeli lepkész volt, továbbá ERNŐ 
öccse, a ki szintén fáradhatatlan buzgalmat fejtett ki a mi. már t. 1. 
UsnELyi JózsEr múzeumi preparátor és szerény magam vendég- 
látása körül. 3 

Én akkor már ismertem Hátszeget igazán meglepő szép válto- 
zatos panorámájával; az égbenyúló Retyezát hétezer méteren jóval 
felüli havas ormaival, — de a fenti ideig több kirándulásom csak 
Hátszeg környékére, közvetlen vidékére terjedhetett. melynek lepke- 
faunája szép reményekkel biztatott. 3 

Akkor még a festő és rovargyüjtő szemével pillantgattam a 
kéklő havasok bűvös igézetébe, a napfényben, párázatban lágy, ér- 
dekes körvonalakra. 

Mennyi impressziót ígértek a festőnek, mennyi ,jó" állatot a 
lepkésznek! A czirbolya., a futó fenyők és az azokon túl emel- 
kedő regiók ! 


170 - 


Eleinte borús, később mindig derűsebb reggel indúltunk Malom- 
vízre s a Retyezát csodás erővel vonzott bennünket. Utunkba került 
romboló erejű nagy patakja a .Nagyvíz" és hozta magával a havas. 
gyöngyöző , vizét, titokzatos világának üde levegőjét, sötét renge-. 
tegeinek illatát, rohanó patakjainak búgó moraját s főleg sok, sok 


IETELŐD EE ; 
Midőn Malomvízre értünk, már nem nyílt előttünk több kilátás 
a csúcsokra, — a Retyezát lábánál voltunk. 


Kirándulásunknak ez volt kiindulási pontja. . innen kezd emel- 
kedni az út fel a havasra. 

Malomvízen BaRrHos GyuLa főerdész és neje igazán magyaros- 
vendégszeretettel fogadtak, körültekintő súnddslkoda ei nagy há- 
lára köteleztek, lovak, emberek beszerzését s-a havason való tartóz- 
kodást lehetővé tették. 

da nélkül még gondolni sem lehetett volna többnapos ott- 
időzésre. Felejthetetlen marad úri gondoskodásuk ő 

Hegyi , mokány lovacskáink már rég felszerelve álltak, midőn 
elbúcsúztunk a vendéglátó családtól és nekivágtunk a KRetyezát 1las- 
san emelkedő előhegységének. 

Az idő derűs volt, kibontottuk hálónkat és lassú : ügetés, porosz- 
kálás közben kapkodtunk az útszélen, levegőben röpködő Nympha- 
lidák, Erebiák stb. után, persze csupa dévajságból. 

Útunkat több völgyből lezuhogó patak keresztezte, . de min- 
dig emelkedtünk az itt-ott előbukkanó, napfényben csillogó havasi 
ormok felé. 

Hatalmas sziklák, mint egy-egy végi várrom emelkednek fan- 
tasztikus formáikkal a magasba. 

Megkezdődött a havasok zenéje: a hegyi patakok, források 
zúgása. i A 
Jobbra-balra lepkék úsztak, libbentek a virágillatos naplényos 
levegőben, de útunkat csak egy jó órai lovaglás után szakítva meg, 
rövid pihenőt tartottunk. Bizony ezt is gyüjtésre használtuk fel mohó. 
örömmel, egymást bíztatva, ingerelve jókedvünkben. 

Igen sajnálom, hogy akkor különösen a Khopalocerákat nem 
gyűjtöttem kellő gonddal, azt hivén, hogy majd ha visszatérünk és 
lesz még a dobozokban hely! Ebben a magasságban (250—500-ig) 
már jelentkeznek a Nymphalidák, különösen pedig a Limenttis Ca- 
milla Scwr. és Sibylla L., Neptis Pucilla F., Vanessa Jo L., egynéhány 
Lycacnu-taj, továbbá elég sűrűn az Zrebia Ligea L.; Neptis Aceris-t 
az. egész Ketyezáton nem láttam. 600 m. magasságon felül már igen. 
megritkultak a Pieridák és egészen eltűntek a Lyeaenidák is. 

Tíz pereznyi gyüjtés után újból felültünk" lovacskáinkra és 
most már a gyorsabban emelkedő útakon lassan haladtunk felfelé. 


Állandóan a , Nagyvíz"-patak igen sziklás partján járt, évszázadok 
óta koptatott útakon s jobbára igen primitív hídakon át. Olykor 
kisebb-nagyobb tisztáson vágtatva rohantunk egymás nyomában: 
hogy egy pár percz múlva újból emelkedő hegyi úton szőrös mo- 
kányainkat . lestoppoljuk". Ebben, illetve ezekben a magasságokban 
(kb. 850 m.-ig) uralkodó fa a bükk, gyertyán, elég sűrűn a nyír és 
elvétve már a fenyő is mutatkozott, de meglátszott rajtuk, bogy a 
bükk regiókban ők csak nem szívesen látott ,mostoha gyerekek" 

Felfelé törtetésünk közben 1gen szerencsés saltót bukott a fiatai 
Kösrzei a sziklás patakba, sőt odébb jómagam is egyízben leszállván 
jó erős szürkémről, visszamaradtam s midőn újból fel akartam kapni 
a nyeregbe, a meglazúlt kötőfék folyt tán a ló egy kissé szabadabbnak 
érezte magát; gyors ügetésbe fogott a már szemei előtt eltűnt társai 
után, én pedig — az egyik lábam kengyeiben lévén — kissé erősen 
rántottam meg a nyerget, a mely úgy látszik nem igen lehetett 
szoros, a ló hasa alá csúszott és lábamat a ezipő nagy szegei miatt 
nem tudván gyorsan kiszabadítani, 50—40 métert magával húrezolt 
a. szerencsére igen emelkedő sáros, árnyékos úton. 


Saját találmányú igen erős tölgyfa-gyüjtődobozom — hátul a 
derekamra szíjazva — mentett meg a nagyobb balesettől. Ugyanis 


megakadt egy kiálló kőben és a súlynál fogva is, a. nyeregszíjak 
elszakadtak s én egy. igen fájós lábficzammal, könyökfeltöréssel s 
egyéb borzsolásokkal szabadultam. Ugy-e, ilyenformán nem csoda, 


hogy szürkémre ráimádkoztam egy sor válogatott szakramentumot. .. 


Bocsánat ezért a kitérésért, de rám nézve, sót a gyűjtésre 


kó 


nézve 15 ez az intermezzo később sok hátránnyal járt, de hónapok " 


múlva, az első szerbiai hadjáratban is sok kellemetlenségem volt 
fájós bokáimmal. § 

Így tehát mondanom sem kell talán, hogy a szaladást, miután 
feltápászkodtam, napokra kihagytam a programmból. 

Azért persze én 1s eljutottam a Zlata-tanyáig. Barátaim, ma 
sem tudom, hogy mulattak-e az én nyakig sáros voltomon, vagy 
sajnálkoztak vérző újjaim, könyökemen, valamint lesántult voltomon., 
Gondolom, mégis inkább mulattak . . . 

Szóval nekem igazán ,kirándulás" volt. 

A Zlata-tanya (rT8l m. magasságban) kantinosa egy jóimdulatú 
talján kitűnő ebéddel várt bennünket, a melyet is egy alkalmatos 
. szobácskában fogyasztottunk el mohó étvággyal. Ebédközben persze 

igen sűrűn, feltűnően sűrűn emlegették az én , kitűnő lovas" voltomat. 
3 Ebéd után a társaság gyüjtő-kirándulásra indúlt — nélkülem. De 
nyugtalan lepkészvérem nem engedett pihenni, főleg borogatni s a tanya 
körül, kb. 100 m. körzetben mozgási képességeimhez Feet szorgal- 


masan gyüjtöttem a bokrokról, fákról, főleg geometrákat és mikrókat. 


AN ERGYVET YÓ LE 


172 


Hát persze, nem engedhettem, hogy egy szép, derűs délután 
eredmény nélkül múljon el számomra. 

Midőn pajtásaim visszakerültek tanyánkra, egy csöpp okom 
sem volt szégyenkezni eredményem felett. Igaz, hogy ők a felsőbb 
regiókból úgy kerültek hazá, mint egy alaposan kiöntött ürgecsapat 


s bevallom most, hogy — a déli ezélzásokért — titkosan örültem, 
élveztem kégyetlenül átázott állapotukat. Sűrűn is emlegették az 
a Isten áldását", — na hát úgy látszik volt is részük benne bőven. 


Az estét, mint ezután mindig csendes tervezgetéssel (gyöngébbek 
kedvéért borozgatással) töltöttük el. 5 

Másnap reggel gyönyörű időben indúlt (persze isimét nélkülem) 
a társaság a lepkék, rovarok eldorádójára, a délkeleti fekvésű Csóka- 
havasra. ; 

Ezen a napon igen szomorú voltam. Hogy vonzott az ismeret- - 
len, sokat emlegetett , Csóka tető". 

Azonban az egész eznapi kirándulás, úgy mint az előző napon 
is vízbe, illetve esőbe fúlt, úgy hogy az eredmény a legminimálisabb 
volt. Nekem jobban kedvezett a szerencse, mert az alsóbb regiókban 
újból kevesebb volt a csapadék, úgy hogy sántítva is gyüjthettem, 
ha kisütött a nap. I iselő 3 

Feltűnt, hogy ezek a havasi és alhavasi állatok kevésbé 
finnyásak (vagy talán a sok esőzés miatt éhesebbek), mint a 
középhegységbeliek illetve alföldiek. IEzeket az első napsugár 
azonnal kicsalja búvóhelyükről és szomjasan ÖzóbzoKtet az át- 
ázott virágokon. 

liste megérkeztek PmccoL JENŐ és BARTHOS GYULA vendég- 
látóink, — az előbbi íriss, Zenogából horgászott pisztrángokkal meg- 
rakottan, a melyekből olvan ,grand menut" rendeztek kint a terra- 
szon, az üde levegőn, a milyent egy városi ember el sem képzelhet. 
Vacsora után ezúttal zajosabban ,tervezgettünk". ; 

A következő reggel a két vendéglátó házigazdánk és DR. KÖNTZEI 
(nágy elfoglaltsága miatt) visszamentek Malomvízre, illetve Hátszegre, 
így lelkes barátunkat ezután sajnálatunkra kényszerítve voltunk nél- 
külözmi. Gondolom, irigykedve gondolt a mi leendő EE L 
bár öccse (igen ügyes gyüjtőj velünk maradt. 

Hizt a napot mielőtt a Zenogához (tengerszem 19753 m. magas- 
ságban) mennénk, rövid kirándulásokkal töltöttük el. Így megláto- 
gattuk a Zlata-tanyához nem messzi fekvő kis házikót, a melyben 
több évig az entomologiai körökben is jól ismert angol természet- 
búvár, DAwsroRDn lakott. ; : 

Eznapi gyüjtésünk a sokszor borúlt égbolt miatt elég szerény 
volt, bár nem tisztán lepkét, hanem más rovarokat is gyüjtöttünk, 
különösen UJHELYI és én. 


178 


Este meleg, borús időben a gura ápi-i úton acetylén-reflek- 
. toraink segélyével igen érdekes látványban volt részünk. Ugyanis az 
úton kisebb pocsolyán, de különösen megázott lótrágyán a Geometri- 
dák olyan tömegét láttuk, a mely lehetetlenné tette az áttekintést a 
jobb állatokat illetőleg. Megzavarva, egyszerre százával repültek fel, 
a hogy megfigyelhettem, legalább 809/0-a farentia sordidata F. mind 
rajzban, mind színezésben változatlan. A többi százalék jórészt a. 
Boarmia-k közül került ki. 8—10 percz múlva visszatérve, ugyanazon 
helyekről épp oly tömegesen riasztottuk fel őket, mint előbb. Az álla- 
tok valósággal üldöztek bennünket, nem tágítva az erős fény von- 
zása folytán. 5 

Jegyzeteimben a következő napról csak ennyit olvashatok : 
,heggel borús, később tartós eső, kirándulás a Zenoga-tóhoz hol- 
napra marad, — készülődünk." ; 

Tehát eső, mindig eső! De nem! Másnap reggel derült időben 
imdúltunk útnak málhás embereinkkel kirándulásunk tulajdonképen 

czéljához a Csóka-havason át a Zenoga-tóhoz. 
; Útközben lepkészve, hogarászva elhagytuk a fokozatosan ritkuló 
. bükkregiót és most már kizárólam a fenyvesek világában halad- 
tunk felfelé. 

Az út mentén a letarolt fenyvesek helyét a napfényben pom- 
pázó és illatozó igen buja növényzet lepte el. Ez már az Erebiák 
világa, alig látni más lepkét. 

Ezekre jó eleve nagy súlyt helyezvén, nagyon sokat gyüjtöttem, 
. sajnos, kevés változatot nyújtottak. 

Még 1200 m. magasságban is az Erebia Ligea L. dominál nagy 
. tömegével, ezentúl kb. 1600 m.-ig az Erebia Euryale Esp. veszi át a, 
" vezetést. Körülbelül 800 m. magasságban gyüjtöttem az Erebia Epiphron 
Kw. egy igen kopott és 1400 m. magasságban egy teljesen tiszta 
törzsalakját, nem tudom, hogy ezek is mint sok más állat, nem-e 
kallódtak el otthon a háború alatt. szóval bekerülhettek-e a mú- 
zeumba ? , ; 

: 900 m. magasságban ugyancsak 2 drb Erebiu Manto Esp. került 
a hálómba. A Retyezátról kimutatott Erebiák közül még csak a Lap- 
poná-t gyűjtöttem nagy mennyiségben, a többi: Goante, Pronoct, Gorge, 
Melas sajnos nem került elém. 800 m.-től 1700 m.-ig csak két ízben 
volt alkalmam gyüjteni, sajnos, csak 1—1 órát napos időben. Ha a 
. jövő megengedi, mindazon hézagokat, a melyek valamely okból kitöl- 
. tetlen maradtak, igyekszem egy huzamosabb ideig tartó kirándulással 
pótolni. Hiszem, hogy a Retyezát alapos átkutatás után igen sok 
meglepetést fog szerezmi, mert milyen elenyésző kis terület az, a 
mely Malomvíz és a Zenoga-tó között terül el, a Ketyezát óriási 
tömbjéhez képest! . 


Tehát a fentjelzett napon úgy d. e. 11 óra tájban érkeztünk a 
Csóka-tetőre és a pihenés helyett igen szorgalmasan gyüjtöttünk, 
sajnos, kevés ideig, mert később elborult és aztán még hosszú út 


volt hátra a Zenoga-tóig. A Csóka-havas (1800 m.) alsóbb nyerge 
(1600 m.)- délkeleti fekvésénél fogva kitűnő .átvonuló", növényzete. 


igen buja, változatos. A- rovarélet itt igen mozgalmas. E tetőn meg- 
fordul csaknem minden lietyezát termette állat. Nincs módomban 
most már az itt fogott állatoknak felsorolása, talán az anyag fel- 
dolgozása után DR. ScuwmipT ANTAL lesz szíves ezt elvégezni, 
miután az egész anyag a múzeum tulajdonába ment át azok kivété- 


lével, a melyek kellő felügyelet, hiányában esetleg a hábarú alatt 


elkallódtak. 

Tehát elég rövid it tartózkodásunk után felszedtük podgyá- 
szunkat s hol esős, hol ködös időben haladtunk: a nagyon kanyargós. 
és sziklás gyalogúton fenyvesek között felfelé. Közben az ágakról 
felvert Geometrák, mikrók tartóztattak fel rövid időre bennünket. 

Jó órai gyalogolás után. kiértünk a fenyőregióból a forráshoz, 


a hol rövid pihenési időnket gyüjtésre használtuk fel. Jobbkéz felől 


hagyva a kopár Arágyes-tetőt (1800 m.), tovább haladtunk a sziklás. 
alacsony növényzetű legelőn átvezető úton. Itt van a Lapponák. 
Psodosok hazája. Különösen a Zenoga-tóhoz közel bujább a növény- 
zet s itt napos időben a Lappona rendkívül közönséges. 

A mohos sziklákról-sziklákra repülve gyüjthető a Psodos trept 
darta He., coracinua Esrp. s ha időm rövidségénél fogva jól determi- 
náltam még az Alticolaria Mx. is. Gyüjtésük könnyű. Ezek az állatok 
igen hathatós támogatói a mimikri elméletnek. 

1900—2100 m. magasságban még napos oldalon is a mélye- 
désekben, tetőkön hatalmas hótömegek táplálják a vadul rohanó. 
zúgó patakokat, melyekben a pisztráng bőségesen található. Ebben 
a magasságban talán sohasem szélmentes a levegő, gyakran sűrű 


ködtestek vonúlnak át, de ha újból süt a nap akkor megélénkül - 


azonnal a havasi levegő szép virágos szőnyege, az Irebia Lappona 
ezrei mozognak ide-oda, megcsillan a szárnyuk a napfényben. 

A forrástól tehát egészen a Zenoga-tó medenezéjéig ezen a 
havasi legelőn haladtunk s midőn már 2000 méteren jóval felül jutot- 
tunk, előttünk a medenczében feküdt a Zenoga-tó örökösen nyug- 
talan víztükrével! Velünk szemben és balról sívár világos-zöldes; 
mohbákkal benőtt sziklarengeteg, melyet csak a futófenyő barnás-zöld 
tónusa tarkít, míg jobbról és előttünk (egy kis hómezőn áthaladva) 


egészen be a tópartján épült kis kőházikóig a havasi legelő virágos, . 


alacsony növényzetű folytatása. A sziklarengetegben tartózkodnak a 
tetyezát világhírű zergéi, a futófenyők között pedig álliítólar a medve: 
sem ritka. 


[/ 
b. 
A 


175 


., . Tehát a tó peremétől a kis házikóig (a mely lehetővé tette az 
5 napi ottmaradásunkat) gyors tempóban ereszkedtünk alá, igaz. 
hogy az újból leszakadó eső is hathatósan növelte ezen buzgalmunkat. 3 
Végre tető alatt voltunk! 
 Pergku, a mellénk kirendelt málhás mobi néhány percz alatt 
tűzet rakott szárazabb futófenyőgallyakból a kis rozoga vasbádog- 
. kályhába, melynek füstös melegénél elég hamar megszáradtunk. 
.  Kövsrzer ERső összeszedte horgászó szerszámját, egy félórával ké- 
. sőbb már tisztította is PErRu:a gyönyörű pisztrángokat. 
28 UJHEnyIi és én bár elállt az eső, a szobát keresztül-kasul járó 
. szélben kiraktuk az élelmiszereket és rendeztük a gyüjtés aznapi 
. anyagát. Hát bizony attól tartva, hogy nem lesz elég férőhely az 
. ezután gyüjtötteknek, — sok állatot kilöktünk, a mit később igen 
. megbántam. vi 
Mint már említettem is, 5 napig tartózkodtunk a Zenoga-tó 
. mellett, ezalatt az idő alatt csaknem mindig esett az eső, mégis, 
. különösen tőzeges talajon egynéhány igen szép mikrót gyüjtöttünk 
. a tó körül. Még ma is emlékszem egy szép fajra, a mely gyönyörű 
7 aranyos rajzavat és bíborvörösbe játszó tónusával izgatott a gyüj- 
. tésre. Ez a magas kegyvidéki faj az Imcurvaria rupella Scmrr. volt, 
a mint azt később ScHminr barátom velem közölte. Ezen a bé 
. találkoztunk viperával is, ezek azonban gyorsan elillantak. 
ss Már a második napon láttuk, hogy a tó körüli eléggé virágos 
a legelőn lepke alig van. Az acetylén-lámpával való éjjeli gyüjtés is 
. alig eredményezett valamit. Olykor láttunk tovarepülő állatot, de 
. követni a sziklák között nem lehetett. Itten inkább csigákat gyüjt- 
.  hettünk, a medencze elég szegény rovarvilága nem elégített ki ben- 
 nünket, így olykor leszálltunk a házikó mögött a völgybe szaladó 
. patak mentén, de itt is alig gyüjthettünk valamit. 
Md A barmadik nap reggele szép délelőttöt ígért, ezért UJHELYI; 
.  Kösrzer és Pergu elindúltak a magasabban fekvő ik tengerszem- 
. hez, a , Bucura-tó"-hoz, mely jóval nagyobb, mint a Zenoga-tó (hal- 
. lomásból tudom), de az odavezető út igen meredek, [fárasztó s így 
. jómagam nem mertem fájós bokámmal vállalkozni. Így én a Zenoga 
. körül maradtam. A már említett forrás felé eső területeken meglehe- 
. tős nagy ívben gyüjtöttem 2200 m. magasságig. Átvonuló Picridákat, 
. Nymphalidákat több. ízben láttam, de ritkán szálltak le virágokra. 
. Csodálatos, hogy a Lycaenidák egyetlen képviselőjét sem láttam, de 
, még jóval a Csóka-tető magassága alatt sem! Azt hiszem, hogy ezek 
. egy-két héttel később jelenhettek meg; nem merném állítani. hogy 
. ennek a népes családnak több, különösen néhány havasi faja is tel- 
 jesen hiányozna az általam bejárt területeken. Mindezt egy nagyobb 
kirándulás később tisztázni fogja. 
€ 


a e 


A szép idő ezúttal is cserbenhagyott, már délelőtt 10 órakor 
megeredt az eső és másnapig tartott. : 

UJsHELYI-ék is minden említésreméltó eredmény nélkül, bőrig 
ázva. tértek vissza. ; 

A negyedik napon változatos idő lévén, ÜUJHELvI-vel leeresz- 
kedtünk a Zenoga-patak mentén a völgybe, de a futófenyőbokrokon 
és czirbolya-fenyőkön, valamint a virágokon alig gyüjtöttünk vala- 
mit. Ezért újból felkerestük a tőzeges területet (egypár kisebb- 
nagyobb domb tetejét) a hol gyüjteményünket újból néhány szép 
mikró-fajjal gyarapítottuk. 

Tehát a Zenoga környéke túlnyomórészben a rossz időjárás 
miatt nem eredményezte a hozzáfűzött reményeket, bár nem kétlem, 
hogy innen kerülhettek elő a ritkaságok. 

Az állandó esős időjárás, sokszor dühöngő viharok minden 
buzgalmunkat tönkretették, tettrekészségünket megbénították. Az ígéret 
megmaradt azonban, mert a Retyezát nagy része maga a kulturátlan 
őstermészet:; növényzete olykor még a legnagyobb magasságok- 
ban is buja. i 

A hatodik napon reggel szitáló esőben indúltunk vissza a 
Zlata-tanvára, Egész nan esett az eső, mégis a Csóka-tetőn lepnkész. 
szomjámat oltandó, a fenyőfák alacsony ágairól felzavart lepkék 
egész tömegét gyüjtöttem. Megérdemelte a fáradságot, hisz úgyis 
bőrig áztunk. Délután 4 órakor érkeztünk vissza a Zlata-tanyára, a 
bol is elsősorban megszárítottuk ruháinkat és csak ezután tekintettük 
át a gyüjtött anyagot. Itt még három napig maradtunk, 20-án pedig 
újból kirándúltunk a Csóka-havasra, itt 2 óra hosszat gyüjtöttünk 
hol borús, bol derűs időben. Ez alkalommal pedig némileg kárpó- 
toltuk magunkat az esőzés folytán elmaradt eredményért. 

Visszaérkezésünk után (borús, nedves, hideg este) a kirakott 
meg felkent csalétken egynéhány jobb éjjeli-lepkét is gyüjtöttünk. 
Ezt másnap még egyszer megismételtük melegebb időjárás mellett, 
de mint feljegyzéseimből olvasom, még kevesebb eredménnyel. 

21-én indúltunk vissza Malomvízre és a legnagyobb csodálko- 
zásunkra épp akkor, egész kirándulásunk alatt először, nem esett az eső. 

Malomvízen elbúcsúztunk kedves barátunk, BARTHOS . GYULA. 
főerdész és családjától és még este Hátszegre érkeztünk. 

Három napot töltöttünk Hátszeg és vidékén gyüjtve, ez idő 
alatt 2 ízben voltunk Reán a veterán entomologus és ornithologus 
GALACI BupA Ápám vendégei, a ki igazán felejthetetlenné tudja tenni 
az ott tartózkodást! Fel is hívom b. figyelmét azon. elvtársaknak, a 
kik Hátszeg vidékén járnak, ne feledjék felkeresni az ő úri házát, 
megtekinteni múzeumát : igénybevéve e figyelmeztetést. később hálá- 
sak lesznek nekem. 


111 


Július 24-én vettünk búcsút a mi kedves lepkészbarátunktól, 
DR. Könrzei GERő-től, a ki az egész kirándulást tervezte, lehetővé 
tette s a kinek ezúton is legmelegebb hálánkat fejezzük ki. 

Úgy az én (melyet 1915-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándé- 
koztam), valamint az UJHELYI által gyüjtött retyezáti anyag a Magyar 
Nemzeti Múzeumban van feldolgozás alatt, így ezek determinálása, 
közzététele a mennyiben lehetséges lesz, a Nemzeti Múzeumot illeti. 


kk ; ak 

Szabad legyen itt utólag még a Hovartaui Lapok folyó évi 
XXIV. kötetének 5—6. füzetében MALLÁSZ JÓZSEF entomologus elv- 
társam ,Gyüjtőúti tervezgetések" czímű czikkére, illetőleg egy meg- 
jegyzésére — a mennyiben engemet is érint — reflektálnom. A. szerző 
DR. Könrzsi cezikkét bírálgatva kijelenti a nevezett lap 83-ik 
oldalán : 7 

, Sikerült neki a Retyezát- környékének geologiai viszonyait 
megváltoztatva a Zenoga-tó köré egyszeriben legelőt plántálnia akkor, 
. a mikor a Retyezát lejtője egyenesen a Zenoga-tóba szalad (?) és így 
a legelő ezen a helyen is messzebbre esik a tótól, mint a HEZ sre 
tanban a ganajtúró az Apollótól". 

Utalva jelen czikkem azon soraira, a melyek épp ezen legelőt 
tárgyalják, szabad legyen még azon szerény megjegyzésemet hozzá- 
fűzni, hogy azt a legelőt nem DR. Könrzsi barátunk találta ki; ha 
nem is körös-körül (ezt DR. Könrzei nem is mondja), de ott van az 
könyörgöm, a hogy leírtam, — annyira ott van, hogy szerencsére 
egy pár tollvonással nemlétezővé tenni nem lehet, 

Ennyit a magam részéről ! 


A Pilisi-hegység egy új futrinkájáról. 
Irta: CsIKI ERNŐ. 


Budapest közelebbi-távolabbi környéke az entomologus részére 
minduntalan szolgáltat ujdonságokban, érdekes ritkaságokban meg- 
lepetéseket. Így jártam, a mikor ezelőtt mintegy két esztendővel egy 
a Kárpátokban honos Trechus latus Purz.-hoz hasonló fajt hoztak 
meghatározás végett a Nemzeti Múzeumba. . HRABÁK VikToR gyüjtötte 
ennek a fajnak első példányait a Pilisi-hegységben a Dobogókőn, 
majd DR. STREDA REzső és GyőRFFY JENő-nek sikerült abból egy 
sorozatot összegyüjteni, úgy hogy a bogár pontosabb tanúlmányo- 
zását és leírását lehetővé tették. 

A tudományra is újnak bizonyult bogár leírását a következők- 
ben adom: 


Trechus pílisensis Csixi, n. sp. 

Tr. lato Putz. affinis, scd differt: statura angustiore, colore 
Vrunneopiceo, elypeo, verticc, pronoti elytrorumguúe marginibus rufo- 
brunneis, palpis et pedibus ilag et pronoto angustiore, late- 
ribus vix rotundatis, margine laterali angustiore, angulis posticis totis 
rectis, extrorsum ne minime guidem prominulis; elytris longioribus, 
síriis omnibus etiam lateralibus profundis. Long. 4—4-5 mm. 

Hungaria centralis: Montes Pilisenses. 


8 Fénylő szurokbarna, felül gyenge aczélkék tünettel, a csápok 

és a felső állkapcsok Mn esürösek. a tapogatók és a lábak barnás- 
sárgák, a fejpaizs, a fejtető, az előtor hátának és a szárnyfedők 
szegélye sötétebb barnás-vörös. Az előtor háta egy negyeddel széle- 
sebb mint hosszú, oldalai ívelten kerekítettek, a rövid hátsó szögletek 
előtt gyengén öblös, utóbbiak derékszögűek, az oldalperem keskeny, 
erősen felhajló. A szárnyfedők szabályos tojásformák, egyharmaddal 
hosszabbak mint szélesek, a hosszanti barázdák élesek, a szélsők. 
kissé gyengébbek. A hátsó lábfej első íze karcsú, keskeny, majd- 
. nem kétszer oly hosszú, mint a második íz. Hossza 4—4:5 mm. 

Előfordul a Pilisi-hegységben (Dobogókő, Hoffmann-kunyhó). : 

A Keleti- és Déli-Kárpátokban és a Bihar-hegységben honos 
Tr. laltus Purz. legközelebbi rokona, melytől azonban karcsúbb ter- 
mete, állandóan szurokbarna színe, világosabb barnás-sárga tapo- 
gatói és lábai, keskenyebb, oldalt nem oly erősen .kerekített előtora, 
keskenyebb oldalper eme és nem. oly hegyes, hanem derékszögű, hátsó 
szögletei, hosszúkásabb szárnyfedői és ezeknek oldalt is élesebb 
barázdái által könnyen megkülönböztethető. 

A Trechus latus Purz. másik rokonától, a Tv. fontinalis RyB.-től 
az új Iaj abban különbözik, - hogy hátsó lábfejének első íze nem 
kiszélesedett és laposan összenyomott, hanem rendes fejlődésű, ép 
olyan, mint a Tr. latus-é. 

Érdekes ez az új faj Ala ttláleejzi szempontból is, a mennyiben 
egy olyan csoportnak képviselője, a melynek többi faja a Kárpátok 
 hegylánczolatát lakja, legközelebbi rokona a (Tr. latus) pedig a 
Keleti- és Déli-Kárpátok és a Bihar-hegység lakója. ; 


Különfélék. . 


4 Dr. Tilischer Pát, — S5z70mo- 
vúság tölt el minket, ha egy-egy 
szaktársunkat veszítjük :el,. de kettő- 
zött ez a szomorúság, ha egy fiatal. 
nagy reményekre jogosító szaktárs 
elveszítését kell jelentenünk. Erdély 
keleti bérczeimek lelkes kutatója, 
DR. TinrscHER . Pál  ügyvédjelült, 
1917. évi januárius- 20-án meghalt 
Gyomán. Ő 1891. máreczius 9-én szi- 
letett Gyergyószentmiklóson. Gimná- 
ziumi tanulmányainak elvégzése után 
a jogi pályára lépett és 1913-ban 
avatták jogtudorrá a kolozsvári egye- 
temen. Ugyanezen év őszén megkez- 
dette a marosvásárhelyi 22. m. kir. 
. honvédgyalogezrednél egyéves önkéntesi szolgálatát. Itt találta a 
világháború. Csakhamar az orosz frontra került, a hol a kárpáti 
harezokban vett részt, melyekben súlyosan megsebesült. Bal karjába 
lövést kapott. mely csonttörést okozott, miáltal bal keze bénává vált. 
"Mint hadnagy hazakerülvén, karcsontjának összeforrása után súlyos 
"orvosi műtétnek vetette magát alá, a melynek eredményeképen bal 
kezét is majdnem teljesen használhatta. Közben ügyvédjelöltnek be- 
" jegyeztetvén, a csíkszeredai törvényszéknél folytatott joggyakorlatot. 
Itt érte őt az oláh betörés, mely elől szüleivel Szombathelyre mene- 
kült. A katonai felülvizsgálatokon azután helyi szolgálatra alkalmas- 
nak találtatván, 1916. évi deeczember hónapban irodai szolgálatra 
:Gyomára rendeltetett. A háború borzalmai folytán beállott ideges- 
.sége és Gyomán a túlterhelő munka által elgyötörve, valamint élet- 
"pályáján elveszített évei miatti elkeseredésében véget vetett életének, 
szívenlőtte magát. 1917. évi januárius 22-én temették el katonai pom- 
pával Gyomán. — Fiatal barátunk már gimnázista korában kezdte a 
lepkék gyüjtését, úgy hogy addig a míg jogi tanulmányait is be- 
- fejezte, már elég tekintélyes gyüjteményre tett szert. Főleg Gyergyó- 
 szentmiklós és Csíkmegye gyergyói része volt gyüjtéseinek főterülete, 
-egy olyan vidék, mely lepkészeti tekintetben úgyszóiván teljesen 
ismeretlen volt. Így nem csodálkozhatunk, hogy sok érdekes fajt 
sikerült gyüjtenie és faunánkat is gyarapítani. Legszebb felfedezése 
"Az Apoló-pille előfordulásának megállapítása Gyorgyóban. Az általa 
5 gyüjtött példányok alapján írta le azután SCHWEITZER a gyergyói 
"alakot Parnassius Apollo var. franssylvanicus néven. Titrsoueg szak- 


$80 


-e 


czikkei a következők: Ein Hungerexemplar von Sat. pavonia L.. 
(Entom. Zeitschr. Frankfurt a. M. XXVI, 1912, p. 54); Arg. Ama- 
thusia var. transsylvanica subsp. nova (Ugyanott. XXVI,. 1913, p. 
210—211). — Lepkegyüjteményének sorsáról még nem történt dön- 
tés, annál kevésbé, mert elhunyt társunk atyja még távol van állandó 
lakóhelyéről és így azt sem tudja, hogy az oláh betörés alkalmával 


nem történt-e baj a gyűjteménnyel. --- Fiatal barátunk emlékét a 
magyar entomologia kegyelettel fogja megőrizni. CsIKI JERNŐ. 


Fagyöngyön élő rovarok. — A fákon élősködő fehér fagyöngy- 
ről (Viscum album) Hurópában négy oly rovarfajt ismerünk, mely 
kizárólag csak ezen a parazita növényen él. Mind a négy a Hemipte- 
rák rendjébe tartozik. I ; 

A nálunk is előforduló 53 faj közül egy a legelőször Angliából 
leírt, de azonkívül egész Közép-Európában elterjedt Psylla Visct CuRr. 
nevű levélbolha már 1890 óta ismeretes volt hazánkból ; legelső ma- 
gyarországi példányait Simentornyán a zöld fagyöngyön (Loranthus 
europaeus) találtam. ; 3 

A másik két faj honosságát csak 1917-ben sikerült megállapíi- 
tani. Felfedezésüket tulajdonképen KERrész JózseEr tatai urad. főszám- 
vevő úrnak köszönhetjük, a ki kérésemre 1917 július közepén gon- 
dosan átkutatta azokat a fehér fagyöngytől sűrűn meglepett fákat, 
melyeket a Tatán átutazók már a vasúti kocsik ablakából is jól lát- 
hatnak. KeRrész úr, szíves fáradozását csakugyan kellő siker koro- 
názte s az általa gyüjtött rovarokat megvizsgálván, a Psylla Visci 
mellett örömmel üdvözölhettem mint magyar honost még két más 
kizárólag fagyöngyön élő Hemiptera-fajt a mezei poloskák (Miridae) 
családjából. . 

Az egyik a 2ygus viseicola Puw., imely eddig csak Angol-, 
VFranczia- és Németorszagból volt ismeretes. 

A. másik a Hypseloecus Visci Pur. Ez a faj a szakirodalomban 
mostanáig egyedül csak Francziaországból volt jelezve; de mint új 
adatot közölhetem róla, hogy DR. HEnxscH AwpokR barátom már 1899-ben 
ráakadt egy példányára a bécsi Praterben, DR. GuLpm János frank- 
furti entomologus pedig 1916-ban Némétországban a Taunus-hegység- 
ben gyüjtötte nagyobb mennyiségben. 

A negyedik Hemiptera-faj, mely szintén kizárólag fagyöngyön 
él, de nálunk hiányzik, az Anthocoris Visci Douct. Izt Angolországon 
"kívül eddig tudtommal még sehol sem találták. Azokat az adatokat 
ugyanis, melyek e faj franczia- és németországi előfordulásáról szól- 
nak, a magam részéről egyelőre nem tartom eléggé hiteleseknek. 

. — Van azonkívül még néhány másféle rovar is, mely esetleg ia 
fagyöngyön előfordúl, minthogy azonban más növényeken is él, a 
fagyöngy kizárólagos fájának nem tekinthető. Ilyenek az Anthocoris 


181 


. nemoralis FABR. nevű virágpoloskán kívül több paizstetű ( Lepidosaphes 
Ulmi L.. Diaspis Visci SCnRK., Ertococcus spurius :Mop., Pulvinarig 
Belulae I...) és két ezinezér (Pogonochaerus hispidus [.. és ovatus (roz), 

Igazi, kizárólag fagyöngylakó rovar — mint említettem — csak 
"4 faj van. Ezek közül 3 fajt most már jogosan beiktathatunk a ma- 
gyar fauna, lajstromába. ; DR. HoRvárn Géza. 
A lisztmoly (Ephestia  Kühniella Zell) parazitájáról. — 
A közönséges lisztmoly tenyésztése közben Berlinben néhány für- 
készdarázs 1s fejlődött, melynek meghatározása alkalmából STRAND . 
megállapította, hogy az a Nemeritis canescens GRav. (1829) nevet kell 

. viselje; melynek szinonimája a Campoplex frumenltartus Rowxp. (1877) 
és az Amorphola ephestide FROGGATT, UAMERON (1912); végül meg- 
jegyzi, hogy a Nemeritis és Omorgus nemek közötti különbségek 


problematikus értékűek. CSIKL. 
Különös színezésű Saturnia Pawvonia-hernyó. — 1916. évi 


nevelésű Saturma Pavonta-hernyóim egyike a harmadik" vedlés után 
, is bársony-fekete maradt, csak a szemöülcsök voltak sárgák, a kes- 
. keny oldalsáv sárgás-zöld, a 3—9. szelvény érintkező helyén oldalt 
egy-egy nagyon keskeny és rövid függőleges foltocska, valamint a 
középső szelvények közepén 2—3 foltocska volt zöld. A negyedik 
 vedlésnél ez a különleges színeződés eltűnt, a hernyó éppen oly zöld 
lett mint a testvérei és a kikelő lepke is a többivel egyező volt. Hogy 
ez az időleges melanizmus visszaütést vagy előrefejlődést jelentsen-e, 
nem tudom, de véletlenségről beszélni ez esetben nem lehet. 
DR. PAZSICZKY JENŐ. 
A közönséges darázs (Vespa vulgaris TE) tápláléka. — 
DR. LüsrsER tanár ((Geisenheim a. Rh.) 1915. augusztusában három 
nagy darázsíészek lakóit pusztította el szénkéneggel. Ugyanekkor 
vizsgálat tárgyává tette úgy a fejlett darazsak, mint a darázs lárvák 
több százának gyomortartalmát. Fejlett darazsak gyomrában szilárd 
anyagot, sem állati, sem növényi eredetűt egyáltalán nem talált: 
a gyomortartalmat kizárólag víztiszta folyadék képezte, a gyomrot 
feszűültségie töltvén meg. I folyadékot vizsgálva Fermcrsa-oldattal, 
abban nagymennyiségű ezukor jelenlétét állapította meg, a mi arra 
. enged következtetni, hogy a fejlett-darázs tápláléka édes gyimöles- 
féle volt egyrészt és. másrészt, hogy annak is csupán az édes nedve. 
A darázs-lárvák gyomra hasonlókép a feszültségig volt tele, a tar- 
talom azonban már lényegesen eltért a fejlett darazsak gyomor- 
tartalmától, a mennyiben az ugyancsak víztiszta és FennrsxG-oldattal 
szintén ezukordúsnak bizonyuló folyékony anyag jelentékenyen kevés 
. volt, míg a főtömenet állati (rovar) eredetű, barnás finom törmelék 
képezte. Megállapíthatók voltak a legkülönfélébb testrészekből eredő 
khitin-darabkák, szőrök, tiiskék.,  csápízek, lábdarabkák, összetett 


1 


182 


szemek, szárnytörmelék, pillangó-pikkelyek stb. stb. Természetesen - 
mindezt a fejlett ..davázs juttatta a lárváknak, azt. szájában hozván 
nekik, miből azonban. semmit sem evett, illetve le mem myelt és 
ekként abból nem is táplálkozhatott. A darázsnak az ivadék részére 
gyüjtött zsákmánya elsősorban nyílván elevenen megragadott rova- 
roktól ered, nem valószínűtlen azonban az sem, hogy rovarhullákból 
15. Gyakran láthatni ugyanis. különösen méhes közelében, hogy az 
ott mindenkor található méhhullákból is elhord, távozván a könnyen 
.szerét tette zsákmánnyal. Kétségtelen tehát mindezekből, hogy a 
fejlett darázs mint ilyen rovarokkal nem táplálkozik. Az irodalomnak 
azon adata tehát, hogy a közönséges darázs elsősorban állati eredetű 
anyagokkal (rovarokkal, pókokkal, gerinczesek hulláival) táplálkozik 
és csak másodsorban növényi eredetű anyagokkal (éredő és érett 
gyümölcsökkel) téves. A dolog úgy áll, hogy a közönséges darázs 
lárváit elsősorban rovarokkal táplálja. maga pedig mint fejlett rovar 
kizárólag növényi eredetű anvagokkal, azoknak is csak édes nedvei- 
vel táplálkozik. Lárva korában tehát a közönséges darázs húsevő, 
de csak fogyasztó, fejlett korában növényevő és csak rovarpusztító. 
BENCZÚR ELEK. 


Irodalom. 


Rebel, Prof. H.: Über eine neuerliche Lepidoptéren-aus- 
beute von Zengg. [Verh. zool.-bot. Ges. Wien." XVII 
1917, p. 1141— (149). ; 


Szerző a Rovartani Lapok XXIII. (1916) kötetének 104— 119. 
oldalán közölte azoknak a lepkéknek a jegyzékét, melyeket a 
Doerascn-esalád gyüjtött. Iz alkalommal az 1916. évben gyüjtött 
anyag néhány érdekesebb adatát közli, összesen 31. fajt, melyek 
közül Magyarországból eddig nem voltak ismeretesek: Agrotis nyett- 
mera B., Sesamia eretica Lwp. (Arbe szigetén is előfordul), Orthosia 
pistacina F. ab. coerulescens CAnB.. Acidalia consolidata Lxp., Homoe- 
osoma subalbatella MN., Phycita coronatella Gws., Myelots civrigerella 7eK. 
ab. infuscata Srak., Euranthis margarítana HB. ab. magnificana RBL., 
Gelechia  therebinthinella H.-S . Symnoca" pallida Sva. (?). Depressaria 
scopartella HErws., :D. cervartella Cowxsr.,  D. Yeatiana F. és D. disci- 
punctella Ít.-S.. Anchinta taureolella H.-S. CÜSTKT. 


hu) 


183 


Társulati ügyek. 


á4á Magyar Entomologiai Társaság ülései. 


Választmányi ülés 1917. szeptember 17-én, — A rendes ügyek 
tárgyalása után új tagokúl megválasztattak : 


Alapító tagole: 


BÁGSBODROG-VÁRMEGYEL GAZDASÁGI EGYESÜLET — Zombor, 
BUTKAI Burryxkav Lásztó, nagybirtokos — Nagyrozvágy (u. p. Kis- 


rozvágy, Zemplén-megyeé). 

GRÓF DESSEwrFrY. MIKLÓS HITB. URADALMA — Balsa-tauva (u. p. Ven- 
csellő, Szabolcs-megye). ú 
DIÓSZEGHI GAZDASÁG, CZUKOR- ÉS SZESZGYÁR R. T. —- Magyardiószeg 

. (Pozsony-megye). 


DUNÁNTÚLI GAZDASÁGI SZESZGYÁROSOK SZESZFINOMÍTÓ R. T.-a — Nagy- 
kanizsa (Zala-megye). $ 

GRÓF ÉISZTERHÁZY MIKLÓS MÓRICz, v. b. t. . — Usákvár (Fejér-megye). 

POROSZLÓI GRAEFL ÁANDOR, nagybirtokos — Kétútközpuszta (Heves- 
megye). 

BÁRÓ  HARKÁNYI URADÁLMAK KÖZPONTI IGAZGATÓSÁGA — — Budapest 


(VI.. Andrássy-út 4) 
BÁRÓ HATVANY-FÉLE URADALOM — Nagytelek (u. p. Hatvan). 
IVÁNKAI KHERNDL IMRE, uradalmi nagybérlő — Sárszentmiklós (Fejér- 


megye). 
KRicCK ALapÁáÁR, ny. m. kir. áll. jószágigazgató — Léva (Bars-megye). 
BÁRÓ . KUFFNER KÁROLY — Magyardiószeg (Pozsony-megye). 


BÁRÓ KUFFNER RaovL —- Magyardiószeg (Pozsony-megye). 

LELBACH OszkáR — Szilberek (Bácsmegye). 

LEDERER ARTHUR, földbirtokos — Csóka (Torontál-megye). 

EepERER KáRony, földbirtokos — Puszta-Tenyő p. u. (Jász-Nagy- 
Kun-szolnok-megye). 

LEmte Jáwsos (Geittner és Rausch ezég czímén) — Budapest 
(VI.. Andrássy-út 18). 

SZOBI LUCZENBAOCHER PÁL, orszgy. képviselő, földbirtokos —  Kis- 
muzsla (u. p. hköbölkút, Esztergom-megye). 

öröMÖSI MaGyakR Jevő, földbirtokos — Szabadka (Széchenyi-tér 91). 

MAGYAR ÜZUKORGYÁROSOK ORSZÁGOS EGYESÜLETE — Budapest (V., Mária 
Valéria-u. 12). 


DR. MesrERHÁZzY ERnwő, földbirtokos — Nagygeresd (Sopron-megye). 
MoLrwsáR Guszráv., gazdasági főintéző — Gyöngyöskalász (Hevés- 
megye]. 


NaGy PáL, földbirtokos —.  Szent-Tamás-puszta (u. p. Bucsu-Szént- 
László. Zala-megye). 


E ks Sás 


NAGYCZENKI ÜZUKORGYÁRAK R. T. — Sopron. 
) a 7 2 TEgEÉN 
ÖRGRÓF  PALLAVICINI ÁRTHUR  URADALMA — cska (Torontál-megye). 


. KÖZÉPGULÁCSI PÉCZELY A TrILA , földbirtokos — Kiskomárom (Zala-megye). 


KÖZÉPGULÁCSI PéczELY LÁSZLÓ, földbirtokos — Kiskomárom(Zala-megye). 
RaAuvscr ALADÁR ((Geittner és Rauscb ezég ezímén) — Budapest (VI 
Andrássy-út 18). Í 


RazGgna IERső, haszonbérlő — Hontkisér (u. p. Hontvarsány). 
ZtÓHEIM Samu, földbirtokos — "Budapest (VIIL, Szentkirályi-uteza 16). 
RUPPRECHT OLIVÉR, földbirtokos — Sajtoskál (Sopron-megye). 


Scnmipr F. K., nagybirtokos — Osijek (Chavrak-ulica 134). 
DR. Szanav Géza, földbirtokos — Vejte (Temes-megye). 


- SZEMERE HuBA, földbirtokos — Gomba (Pest-megye). §i 


SZOLD MANÓ, mnagybérlő — Mezőlak (Veszprém-megye). 
URMÁNCZY JÁNOS, birtokos — Jósikafalva (Kolozs-megye). 
VERMES MÁáRrosx, bérlő — Vasszécsény (Vas-megye). 


Rendes tagok : 


A DRIÁNYI Samu, uradalmi intéző — Ilédervár (Győr-megye). 

AJAKY TEmi, szt. Bazil-rendi áldozópap — Bikszád (zárda, Szatmár-m.) 

BAAR Józser, jószágigazgató — Zsombolya (Torontál-megye). 

BaLrás MináLny, műszaki tisztviselő — Ujpest (Csokonai-utcza T.) 

GRÓF BG NON ést SB URADALMAK JÓSZÁGPELÜGYELŐSÉGE — Füzes- 
gyarmat (Békés-megye). 

BEöRDpÖGHn JÁNsos, gazdálkodó — Jászberény (Thököly-u. 253). 

GásráR/ JÁsos, földbirtokos, ny. vármegyei főjegyző — Maroscsúcs 
(Alsó-Fehér-megye). 

M. KIR. GAZDASÁGI AKADÉMIA — Kolozsvár: 

Goszrowsy ISrváNn, füldbirtokos — lurk (Ieves-megyej. 


GÖMÖR-KISHONT-VÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET — Rimaszombat. 

HATVANI ÜZUKORGYÁR R. Tr, Deurscn IGws. És Fia — Hatvan. 

DR. HiRscH ALBERT URADALMA — Varnaméra. 

HoRváÁTH ALADÁR, okl]. gazda, uradalmi intéző — Miskahalom-puszta 
(u. p. Bolt, Pest-megye). ; 

IloRgvárm BERTALAN, földbirtokos — Szatmárnémeti (Rálkóezi-út 41). 

IPARI és MEZŐGAZDASÁGI R. r. — Budapest (V., Nádor-u. 20). 

JUNGREISZ SAmu, földbirtokos — Apez (Heves-megye). 


KARAKASEVICH KÁROLY, földbérlő — Darányi-major (u. p. Fülöp- 
szállás, Pest-megye). ; 

BÁRÓ KENDE GyöRGY, földbirtokos — (zégény (Szatmár-megye). 

KeRPELY KárMÁN, udvari tanácsos, gazdasági akadémiai igazgató — 
Debreczen (Verbőeczy-u. 2). s 

KERTÉSZ Béna, nagybérlő — Nagybutyka-puszta (u. p. Újfehértó, 
szabolcs-megye). 


A 
§ 
é 
4 
kv 
É 
G 
Es 
1 

E 
1 
48 


185 


Koxcz ASpRás KánRotLy, okl. gazda — Törökkanizsa (Törontál-megye). 

KoRELL MináLny, nagybérlő — Valkány (Urs-puszta, Torontál-megye). 

DR. Kgácrrz LaJos, földbirtokos — Pankota (Arad-megye). 

KnRuisz Párt, gazdatiszt — Geregye. (u. p. Nemeskolta. Vas-megye). 

Kupirs Pál, gazdatiszt — Berkesz (u. p. Demecser, Szabolcs-megye) : 

Küvkey Gyuna, földbirtokos — Szala (u. p. Felsőméra, Abauj-Torna- 
megye). ) 


BARSI LEIDENFROST GYULA, gazcdász — Nagyszentmiklós (Torontál-m). 
LeEpovicn GyuLa, földbirtokos és bérlő — Török-Szent-Miklós (u. p. 


Barta, Jász-Nagy-Kun-Szolnok-megye ). 
Leororp LaJos, földbérlő — Szil(a-major (Fejér-megye). 
LONKAI ÁRMIN, uradalmi bérlő — Fekete-puszta (u. p. Lepsény, 
Veszprém-megye). 5; 
Lőks ÁRráp, földbirtokos — Taliándörögd (Zala-megye). 
MAGYARI-Kossa Jáwsos, uradalmi intéző — Gyömrő (Pest-megye). 


. MANSDEVILLE FRIGYES, uradalmi tiszttartó — Szentmihályfalva (u. p. 


Gyöngyösmellék, 50mogy-megye). 
MaRrrsovirs PéÉrER, földbirtokos — Szabadszállás (Pest-megye). 
MAUTHNER ÜDÖN MAGNAGYKERESKEDÉSE — Budapest (VIL, Rotten- 
biller-u. 33). é 


 MicuEcs IumRE, földbirtokos — Kukujevci (Szerém-megye). 


MixLtóssY GyuLA, gazdasági akadémiai hallgató — (réres (Szatmár- 

: megye). 3 ; 

MINARIK JÁwvos, jószágigazgató — Nagytelek (u. p. Hatvan, Heves- 
megye). 


MocsáRgy DÉNsEs, földbirtokos és nagybérlő — Fegyvernek (Jász- 
ú Nagy-Kun-Szolnok-megye). 

MONDOK SÁNDOR, jószágfelügyelő — Fövenyeshát-puszta (u. p. Szent- 

ÉS margita-puszta, Szabolcs-megye). I 

MunRáwyI János, uradalmi intéző — Nagygombosi uradalom (u. p. 7 
. Hatvan, Heves-megye). 

NAGYSURÁNYI ÜZUKORGYÁR R. TT. — Nagysurány. 

NALÁCZI NaALáÁczY GEJza, földbirtokos — Puj (Hunyad-megye). 

KISKARÁNDI Náwvássy GyuLa., hitb. uradalmi főszámvevő — Székes- 
fehérvár ( Gyümöles-u. 2 


. Némere Pár, kerületi tiszttartó — Folyás (Szabolcs-megye). 
. OFNER BERTALAN, gazdatiszt — Bugyi (Pest-megye). 


OLGyaY LaJos, uradalmi tiszttartó — Homonna (Zemplén-megye). 

ORSZÁGOS RAKTÁRHÁZAK R. T. TEMESVÁRI RAKTÁRAI — Temesvár. 

Órocska Béra, gazdatiszt — Somogyvár. 

BÁJI Parav Józser, földbirtokos — Báj (Szabolcs-megye). 

DR. PeRczEL TiBok, földbirtokos — Bodorfa-puszta (u. p. Szigetvár, 
Baranya-megye). : k 


186 


POLGÁR PÉrER; gazdálkodó — Lovassy-puszta (u. p. Csillag-tanya 
postaügynökség, Bihar-megye). 
PöscnL BÉLA, gazdasági intéző — Balatonszabadi ( Veszprém-megye). 


DR. Récspy DE, földbirtokos —  Szárcsa (Torontál-megye). 

Reicn ViLmos, uradalmi bérlő — Pécs (Mária-u. 10). ; 

Rupwsav Béna, földbirtokos — Alsózsember ilont-megye). 

wwJ. Rurrkav Béna, gazdasági akadémiai hallgató — Szentpál-puszta 
p. Örsújfalu, Komárom-megye). ; 

SALAGIAN SZEVÉR, püspöki gazdasági intéző — Pusztahollód (u. p. 


Venter, Bihar-megye). 
SÁRKÖZY ALapáR, kir. jószágfelügyelő — Mezőhegyes (Csanád-megye). 
SCHLESINGER SÁNDOR, Okl. gazda — Trencsénjánosi (u. p. Vágszabolcs). 
SCHÜLGER ZB5IGMOND, a Magy. Magtenyésztési r. t. vezérigazgatója — 
Monor (Pest-megye). ; 


SIMITSKA ENDRE, díjnok — Gödöllő (Koronauradalom). 
SPRASSER LaJos, földbirtokos — Magyarkeszi (Tolna-megye). 
GYŐRVÁRI STRASSER Ruporr, nagybirtokos — Majorháza (u. p. Fél, 


Pozsony-megye). 
NEMESTÓVHI SzaBó LaJos, földbirtokos — BAJAHON SZERTEM (50mogy- 
megye). : 
SZAFKA ELEK, főhereczegi intéző — Dunai (u. p. Béllye, Baranya-megyé). 
SZALAY (rYULa, vetőmagnagykereskedő — B napés ül Perczel Mór-u. 2). 
SzALÁNSTZY JEnő, földbirtokos — Örményszékts (u. p. Ladamos, Alsó- 
Fehér-megye). 
SZMODICS KE uradalmi főintéző — Kisgyala (u. p. Gölle, Somogyz 
GAY e) s 
TAKÁCS iven földtárlekos — Zala- EE (u. p. Pacsa, Zala-megy e). 
TIBOLD SÁNDOR; gazdálkodó — Budapest (V., Alkotmány-u. 20). 
TÖMÖRKÉNY-PÉTERI BÉRGAZDASÁG — Kistelek (Csongrád-megye). 
TRENCSÉNVÁRMEGYEI GAZDASÁGI ÉS. TÜRDÉSZETI TGYLEP — Trencsén 
VÁRALLYAY FERENCZ, ny. hitb. uradalmi főintéző — Nyíregyháza 
Í (Honvéd-u. 5). ; 
Vényy BÉLA, uradalmi intéző — Puszta-Csemernyicza (u. p. Terezovaec- 
Suhopolje, Verőeze-megyel. 
VoLLERIÓ Vikron, fhgi intéző — Bányavölgy (u. p. Alcsút, Fejér-megye). 


WEEGMANN ERIK, m. kir. gazdasági gyakornok — Nagyenyed. 

WEIL SImowN, gazdasági bérlő —  Puszta-Maholány (u. p. Királyfa, 
Pozsony-megye). : I I 

WERTHEIMSTEIN ALFRÉD, földbirtokos — Cséhtelek (Bihar-megye). 

Weisz Öpös, pázmándi bérgazdasága —  Pázmánd (Fejér-megye). 

WoLrrrF ERNŐ, gépgyári igazgató — Budapest (E Gyopár-u. 10]. 


WocrF S50ma, nagykereskedelmi ügynökség — Budapest (VII., Rá- 
kóczi-út 10). 


187 


57. rendes ülés 1917. október 20-án. — Az ülés egyetlen 
tárgya Bakó GÁBOR , Újabb adatok a kukoriczamoly életmódjához" 
 ezímű előadása volt (megjelent teljes terjedelmében enmek a füzet- 
nek 140. és következő oldalain). Az előadáshoz JABLONOWSKI JÓZSEF 
elnök szólt. 

Fálasztmányi ülés 1917. október 20-án. — JABLONOWSOI JÓZSEF 
elnöklete alatt tartott ülésen titkár bejelenti DR. Finrscnen Pál lepkész- 
tagtársunk elhalálozását, majd jelentést tesz a Rovartani Lapok ügyé- 
.ben a nyomdával folytatott tárgyalásairól, a lap nyomdái költségeinek 
tetemes emelkedéséről és azokról a megállapodásokról, melyek a lap 
pontos megjelenhetését ezélozzák. Pénztáros jeléntést tesz a pénztár 
állásáról. Tagválasztásra kerülvén a sor, megválasztattak : 


4 


Alapító tagokúl : 


paLócíi Hogvárnm Isrvás, földbirtokos — Örkény (Pest-megye). 

PEsrT-PrLis-SOLT-KISKUNVÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET — Budapest 
(IV., Vármegyeház): . : 

SÁROSVÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLEr — Iperjes (Vármegyeház). 


AÁ ZIRCZI APÁTSÁG ELŐSZÁLLÁSI URADALMÁNAK JÓSZÁGKORMÁNYZÓSÁGA — 
E Előszállás (Fejér-megye). 
Rendes tagokúl : 


BENEDICTY (GYULA, földbirtokos — Tápiószele (Pest-megye). 


. DÉLVIDÉKI FöLDMÍVELŐK GAZDASÁGI EGYESÜLETE — Temesvár. 
FEJÉRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET — Székesfehérvár. 
BILKBI LAPCSEY Áxos, földbirtokos -— Tiszafüred (Heves-megye). 
" MAGYAR OSZKÁR, földbirtokos — Bönyrétalap (G(Győr-megye). 
DR. SPERK BERNHARD, orvos — Munkács (Barakkórház). 
SZATMÁRI PÜSPÖKSÉG HÍDVÉGI URADALMA — Híidvég (u. p. Poroszló, 
Íleves-megye). 3 
Viczuáspy MóRsÉ, földbirtokos — Tamási-puszta (u. p. Hajdú- 
Sámson, Hajdú-megye). ú 
Választmányi ülés 1917. november 16-án. — A választmány 


felhatalmazza a pénztárost, hogy a VII. magyar hadikölcsönből 
1000 K-t Jegyezzen. Uj] tagokúl megválasztattak : 

Alapító tagok : 
GRÓF AMBRÓZY. [saJos, cs. és kir. követ — Bécs (I. Hotel Bristol). 


BÁRÓ Báwsrrv KázméR, birtokos, főispán — Nagyenyed. 

móF BERCHTOLD Lirpór, őfelsége főkamarása, — Árpádhalom (Csongrád- 
megye). TE ; 

GRÓF BETHLEN Isrvás, orszgy. képviselő, nagybirtokos —  Mező- 


sámsond (Maros-Torda-megye). 
GRÓF Botza JózsEr, gazda — Tiszakürt (Jász-Nagykun-Szolnok-megye). 


188 


GRÓF DEssE wrEY MIKLÓS, földbirtokos — Budapest ( VIII.. bőherczeg 
sándor-u. 4). § ; esta 
FEJÉRVÁRY  CELESTINE, földbirtokos — Mezőberény (Békés-megye). 


FRIGYES FŐHERCZEG ŐPENSÉGE JÓSZÁGKORMÁNYZÓSÁGA — Bécs (III., Rechte 
Bahngasse 30 — 532). : ; 

ÉERIGYES FTŐHERCZEG ŐFEÉNSÉGE MAGYARÓVÁRI SJÓSZÁGIGAZGATDOSÁGAT — 
Magyaróvár. 

FRIGYES FŐHERCZEG ŐFENSÉGE:" FŐHERCZEGLAKI JÓSZÁGIGAZGATÓSÁGA  — 
Főherczeglak (Baranya- -megye ). 3 STAT 


FRIGYES FŐHERCZEG ŐPENSÚGE VÉGLESI JÓSZ. ÁGIGAZGATÓSÁGA —  Végles 
(Zólyom-megye). Tt j 

Harasv Józser, cs. és kir. kamarás. földbirtokos —  Tibold-Daróez 
(Borsod- -megye). 

IKTs-KÜKÜLLŐ-VÁRMEGYEI GAZDASÁGI IUGYLEDV Didsöszánttásáton 


DR. BÁRÓ KoHwSER Apornr, földbirtokos — Budapest (VII.. Dam- 
janich-u. 20). 
GRÓF Mamárn Guszráv KÁROLY, v. b. t. t.. erdélyi púspols" Gyúlár 


fehérvár. 
GRÓF. MIKES KELEMEN. nagybirtokos —  Magyarcsesztve. (Alsó- 


Fehér-megye). Á 
DR. NÉmern KÁROLY, udv. tanácsos, OTSZgy. KEN földbirtokos 
— Győr (Baross-út 11—13)]. 


" ZOMBORI Rósav JEső, ny. főispán — Kis-Zómbor (Torontál-megye). 

SÁROSMEGYEI MEZŐGAZDASÁGI SZESZTERMELŐK SZESZFINOMÍTÓ ÉS SZESZ- 
ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETE — Eperjes. . 

SZOLNOK-DOBOKA VÁRMEGYEI GAazpasáGi EGYLET — Deés. 


SZTANKOVÁNSZKY János, cs. és kir. kamarás, földbirtokos — Kajdacs 
(Tolna-megye). 


GRÓF TELEKI ARCTUR, földbirtokos — Tanes (Kolozs-megye). 
GRÓF Zrcny AwDpoRk, földbirtokos — Budapest (V., Zriny1-utcza 14). 


GRór Zricny BÉLA, földbirtokos — -Lengyeltóti (Somogy-megye). 


Rendes tagok : 3 Het. 


GRÓF DEssEwrrY AvRÉL, v. b. t. t., földbirtokos — DÉR DESE A 
Horánszky-u. 16). 

DABASI HaLász GEpzows, földbirtokos — Kápolna ék (Tejér-megye). 

RADWÁNY . KánoLy, földbirtokos — Tiszaug (Jász-Nagykun-Szolnok- 
megye). 

DR. RorunscHSEKk JEwső, kir. vegyész. — Kolozsvár (Vegykísérlett 
állomás). 3 88 


SOMOGYMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET — Kaposvár. 
SziIKLaY EpE, ny. főispán, földbirtokos — Jánok (Abauj-Torna-megye). 
SkUBLICS ASDRÁS, földbirtokos — Bebes-puszta (u. p. Zalaszentmihály). 


159 


"DR: Towon-ÉERNŐ, orvos — Budapest :(II., Nyúl-nteza 4., IL em. 5). 
ZABRARÁNSZKY Jásos, uradalmi tiszttartó — lIletes (5omogv-megye). 
.58. rendes ülés 1917. november 16-án. — A JABLONOWSKI 


Józser elnöklete alatt tartott ülésen DR. HoRvárn Géza , Fagyöngyön 
élő rovarok" eczímén tartott előadást (lásd ennek a füzetnek 165. olda- 
lán), majd DR. KERTÉSZ ABA ,A Parnassius Apollo L. trencsénmegyei 
alakjai" czímű előadásában beszámol úgy saját, mint DR. SCHMIDT 
ANTAL gyüjtéséről és beható kritika tárgyává teszi Pax--nak a magyar- 
országi Apollo-pillékről írt ezikkét. Az érdekes előadáshoz hozzá- 
SZÓMak DR vSGAMIDT" ÁNTAD.  FOMALA! "NÁNDOR "ÉS. .CSIKI" ERNŐ. —— 
DR. PoNxGRÁCZ SÁNDOR ,A kerepelő sáska életmódjáról" ezímű elő- 
adásában a Bryodema tuberculata WV. nevű fajról az orosz-lengyel- 
országi streppéken való megfigyeléseiről számolt be. Ez a faj a 
kelepelő sáskával (Psophus stridulus L.) együtt fordul elő. Mindkét faj 
a steppék által övezett fenyveseket kedveli. A Bryodema nagyszerű 
és kitartó repülő. perczekig tartózkodik gyakran 10 m. magasságban, 
a honnan erős csörgő hangjával már messziről felhívja a figyelmet. 

Választmányi ülés 1917. deczember 14-én. — A folyó ügyek 
tárgyalása után pénztáros jelenti, hogy Budapest székesfőváros meg- 
adta az 1918. évi gyüjtési engedélyeket, melyek budapesti tagjaink 
rendelkezésére állanak. A társaság tagjaiúl megválasztattak : 

Alapíló tagok : 
HERCZEG lJészregnázvY MIKLÓS URADALMAa — lészterháza (Sopron-megye ) 
GRÓF JANKOVICH-BESAN ENDRE, földbirtokos — Öreglak (Somogy-megye). 
CsikrapLoczai LázánR LászLó, földbirtokos — Laposnyak (u. b Maros- 
illve, Hunyad-megye). 


DUCZENBACHER MIKLÓSNÉ, földbirtokos — Pettend (Fejér-megye). 
SSZABOLCSVÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET — Nyíregyháza. 
GRÓE SZÉCHENYI BERTALAN, v. b. t. t-. nagybirtokos — Welső-Segesd 


c 


(50mogy-megye). piésb 
SSÖZITÁGYVÁRMEGYET GAZDASÁGI EGYEET — Zilah. 


v 


Rendes tagok : 
CsérI VIKroR, erdőmérnök — Magyarpolány. ( Veszprém-megye). 
JIxyvEpi Jásos, bérlő — Hort (Heves-megye). 
"FELpIsz GyönGY, bankigazgató — Szeged (Kézművesbank). 
ZALA-VÁRMEGYEI GAZDASÁGI EEGYESÜLET — Zalaegerszeg. 

A választás kapcsán DR. HoRvárn Góza azt indítványozza, 
hogy az alapító díjat (100 K) részletekben is lehessen befizetni, a 
.: mihez a választmány hozzájárul. : 

59. rendes ülés 1917. deczember 14-én. — JABLONOWSKI JÓZSEF 
elnök , A. bimbólikasztó bogár fánthonomus pomorum L.) kártételéről 
és életmódjáról" ezímen tartott előadást (megjelent ennek a füzetnek 


190 Si a si 


133—1140. oldalán). — Bewnczug ELEK ismertette. IHAasB-nak a házi- 
poloskáról szóló művét. Végül DR. Kösrzei GERŐő visszautasítja azt 
a támadást, melyet MacLász Józser ellene intézett; majd meghívja 
a társaság tagjait a hetyezáton való kutatásra, bejelentvén, hogy 
Hunyad vármegye főispánjának jóvoltából rendelkezésre áll az a 
retvezáti ház, a melyben annak idején DAwsFoRp lakott. 


Hivatalos nyugtázás. 


1917. szeptember. hó 1-től 1917. december hó 31-ig a következő 
tagtársak fizették be tagdíjukat. 

Alapítványi díjat fizetett: báró Bánffy Kázmér, gróf Berehtold 
Lipót (1000 K), gróf Bethlen István, £róf Bolza József, Butkat 
Buttykay László, gróf Dessewffy Miklós, Diószegi gazdaság, czukor- 
és szeszgyár r. t., Dunántúli gazdasági szeszgyárosok szeszfinomító 
r. t.-a, Eekhardt Vilmos, gróf Eszterházy Miklós Móricz, herczeg 
Eszterházy Miklós uradaima, Fejérváry Celestine, Fiigyes főherczeg 
úr Ő cs. és kir. Fensége jószágkormányzósága, főherczeglaki, ma- 
gyaróvári és véglesi . jószágigazgatósága, Poroszlói Graefl Andor, 
Hajnal Mihály, Halasv József, Pálóczi Horváth István, gróf Jankovieh- 
Bésán Endre, Kis-Küküllő-vármégyei Gazdasági IEgyesület, Kleim 
Sándor, báró Dr. Kohmer Adolf, báró Kutfner Károly, báró Kulfner 
Kaonl, Csíktaploczai Lázár László, Luczenbaecher Miklósné, Magyar 
czukorgyárosok országos egyesülete-(500 K), gróf Mailáth Gusztáv 
Károly, Dr. Mesterházy Ernő, gróf Mikes Kelemen, Nagy Pál, Nagy- 
czenki ezükorgyárak. r. t., Dr. Németh Károly, "órorót Pallavicmi 
Arthur écskai uradalma, - Középgulácsi Péezely Attila, Középgulácsi 
Péczely László, hRazgha Ernő, Róheim Samu, Zombori Rónay Jenő, 
Kkudnay Béla, Rupprecht Olivér, Sárosvármegyei mezőgazdasági 
szesztermelők szeszlinomitó és szeszértékesítő szövetkezete, Sáros- 
vármegyei gazdasági egyesület, Sehmidt F. K., Szabolesvármegyei 
gazdasági egyesület, Dr. Szalay Géza, gróf Széchenyi Bertalan 
(200 K), Szemere IIúba, Szilágyvármegyei gazdasági egyesület, 
sSzolnok-Dobokavármegyei gazdasági egyesület, Sztankovánszky János, 
gróf Telekir-Arectur, ifj. Thóbiás (Gyula (20 K), Urmánczy János, Ver- 
mes Márton, eróf Ziehy Andor, eróf Zichy Béla; Zirezi apátság elő- 
szállási uradalma. 

Tagsági díjat fizetett 194áve: Fehér Jenő, Ilajóss Józset :; 
1915-re.: Fehér Jenő, Lintia Dénes, Dr. Szombathy Kálmán ; 1916-ra: 
Bakó. . Gábor, Fehér Jenő, Lintia Dénes, Dr. Szabó-Patay József, 
Dr. Vángel Jenő ; 1917-re: Ajaky I2mil, Adriányi Samu, Dr. Aujeszky 
Aladár, Bakó. (Gábor, Bauer Ottó, Benediecty Gyula, Bernhardt Lajos, 
gróf Blanckenstein-féle. uradalmak jószágfelügyelősége, Sárosi Boezkó 


191 


János, Brokés Béla, Choeczenskr Miklós, Cséti Viktor, Cukor Ferencz, 
"Darvas Aladár, Délvidéki földmívelők gazdasági egyesülete, gróf 
Dessewffy Aurél, Endrényi Lajos, id. Dr. Entz Géza, Enyedi János, 
Fejérmegyei gazdasági egyesület, Fővárosi sörlőző r. t., Friedrich 
Béla, Galgóezy Antal, Gartner Károly, Grünwald sándor, Gyérey 
Richárd, Dabasi Halász Gedeon, Dr. Hirsch A. tarnamérat uradalma, 
ioepíner Gyula, Horváth Bertalan, Hrabák Viktor, Hatvani ezukor- 
gyár, Hunnia gőzmalom, Jungreisz Samu, Karakasevich Károly, 
Dr. Kaufmann Ernő, Kolozsvári m. kir. gazdasági akadémia könyv- 
tára, Külkey Gyula, Barsi Leidenfrost Ernő, Leloviech Gyula, Dr. Lendl 
Adolf, Lintia Dénes, Lipcsey Ákos, Lonkai Ármin, Löke Árpád, 
Mauthner Ödön, Mayer Oszkár, Miklóssy Gyula, Móczár Miklós, Nagy- 
maros-visegrádi takarékpénztár, Nagysurányi ezukorgyár, Nedezzkv- 
Griebsch. Viktor, Ufner Bertalan, Báji Patay József, Paupié Sándor, 
Dr: Perczel Tibor, hácz Gyula, Dr. Récsey Ede," Reich Vilmos; 
Dr. Rothschnek Ferencz, Sehlesinger Sándor, sSchüller Zsigmond, 
Dr. Simonyi-Semadam HJándor, Skublics András, Dr. S50ós Lajos, 
Dr. Sperk Bernát, Strasser Lajos, Strasser Rudolf, Strasser Sándor, 
szalka Elek, Szatmári püspökség hidvégi uradalma, Szikla tábor, 
Sziklay Ede, Szmodics Tibor, Takács Jenő, Tibold Sándor, Dr. Tömor 
Ernő, Trencsénvármegyei gazdasági és erdészeti egylet, Dr. Vángel 
Jenő, Várallyav Ferencz, özv.  Viezmándy Mórné, Volleric Viktor, 
Weegmann Irik, Weil Simon, Weisz Ödön. pázmándi bérgazdasága, 
Wertheimsteim Alfréd, Winter Bernát, Wolff Ernő, Zalavármegyei gaz- 
dasági egyesület ; 18198-ra : Adai m. kir. földmívesiskola; Dr. Aujeszky 
Aladár. Bauer Ottó, Üsikszeredai m. kir. földmívesiskola, Gammel 
Alajos, Gartnér Károly, Dr. Halász László, Hoepfíner Gyula, Horváth 
Bertalan, Jó Dömötör. Gyula, Lelovieh Gyula, Löke Árpád, Nedeczky- 
Griebsch Viktor. Pápai m. kir. földmívesiskola, Paupie Sándor, 
Dr. Récsey Ede, Reich Vilmos, Schüller . Zsigmond, Somogyvár- 
megyei gazdasági egyesület, Strasser Lajos, Szaflka Elek, Szent- 
Iványi Gyula, Szilágysomlyói m. kir. földmívesiskola:; Telbisz György, 
Winter Bernát. Zahoránszky János. e 


Szerkesztői üzenetek. 


L. Gy. úrnak Szinérváralján. 3. Az .a piezi piros féreg, a 
mely aratáskor a búzaszem héjában (vagyis a kalászon még a pely- 
vák között) állandóan feltalálhatós, nem egyéb, :-mint a búzatbrips 
( Hoplothrips statices HAL.) lárvája (álczája). Ez a búzathrips kifejlő- 
dött korában már akkor található a kalászban, a mikor az már-már 
teljes nagyságát elérte, de még hasban van; vagyis a felső ölelő 
develek belsejéből ki nem szabadúlt, tehát a mikor a búza (de a rozs 


aga 


) kalászát még ki nem hányta Ilyenkor a búzathrips fekete, mert 
az a kifejlődött alakja (hímje és nősténye). Hz tojását a fejlődő kalász: 
részeibe (kalászkákba) tojja. Ezekből a kis piros lárvák az elvirág- 
zás után kelnek ki és felette keveset szívogatva élnek az új búza- 
szemből s a kalász többi zöld szerveiből, mert szívószájú rovarok. 
Aratás évadán e lárvák teljesen megnőttek s nálunk némely helyen 
. búzaérlelő bogár"-nak mondják, noha neki semmi köze nincs a . 
búzaérleléshez. I piros búzaérlelő bogárnak előfordulása az éredő 
búzában általános. Különben megtalálja ezt a rovart még akár most 
is, mert a fel nem szántott tarlóban, a búza és rozs torzsájában 
gyakori, hiszen benne telel. Alkalmilag külön foglalkozunk e rovar- 
ral. — 2. A hassziai légy most 1917. őszén a száraz és meleg napok- 
ban alig, sőt tudomásom szerint nem is fordult elő. A hassziai légy 
csak akkor veszedelmes, ha a hosszú és meleg ősz — nedves is lett 
volna. Ebben az esetben a nyáron kipergett mag a nedvesség folytán 
kikelt, a légy pedig a nedvesség és a meleg folytán kirajzott volna 
és eleinte a kizöldült tarló s utána a rendes, korai vetést meglepte 
volna. Most azonban, mint tudni tetszik, a hosszú melegből hiányzik 
a nedvesség. Azutám a hassziai légy rendesen nem okozza a vetés 
őszi sárgulását, mert a légy ugyan ősszel lepi meg a vetést, de 
az csak tavasszal pusztul el; őszi sárgulása néha teljesen elmarad, 
vagy csak igen keveset sárgul: helyette inkább ritkul és pusztul. 
Ha az ilyen helyen egy. pár búzatövet kiszed, belsejében — ilyenkor 


novemberben — még legtöbbször a fehér nyűvét (lárváját), vagy 
elvétve már álbábját találja. hőt élet us 
Hibaigazitás. — Az 1916. nor. 16- ili havi ülésen a Hemipterák 


. ivari dimorphismusáról tartott előadásom ismertetésébe (Rov. Lap. 
XXIII. köt. 172. 1.) félreértésből néhány hiba csúszott be és javí- 
tandó. Ezek a következők: 1. A IHemipteráknál a dimorphismus nem . 
mindig, hanem legfeljebb csal néha szokott inkább mint diehroismus 
jelentkezni. 2. A mimikry jelenségének illusztrálására nem a Byrsoptera 
rufifrons FAuL., hanem a Systellonotus triguttatus L. fajt mutattam be, mely 
utóbbinak nőstényé egészen hangya-alakú. 3. A hangadás maga nem 
dimorphismus, hanem csak a hangszervek jelenléte és hiánya, a 
mint azt az éneklő kabóczáknál tapasztaljuk. Az 1917. május. 19-iki 
havi ülésen tartott előadásomról szóló tudósítás (Rov. Lap. XXIV. köt. 
94. 1.) az Aphelocheirus aestivalis FABR. eddig ismert hazai termőhelyet 
között tévesen említi a Dunajeczet a Magas-Tátra . helyett. ; 

AA DR. Hogvárn Géza. 


9—12. Heft." " 


7 SZER 1 JT. Jablonowski: Beitráge zur Lebensweise 
und Bekümpfung des Anthonomus pomorum L. — lés wurde 


einerseits (Prof. Szrntápy) behauptet, dáss wir die Überwinterungs- 
wcise, andererseits (Prof. Rem), dass wir das: Treiben des Knospen- 
:stechers (Anthonomus pomorum [L.) im Sommer nicht kennen. Verfasser 
antwortet auf diese zwei. Behauptungen und führt eine Menge eige- 
ner Beóbachbtungen auf. Nachdem der Káfer im Juni die verniehtete 
Knospe verlassen hat, treibt sich derselbe lange Zeit auf Apfelbáumen 
umher, von dessen Blütter er sich ernáhrt. Dem Verfasser gelang 
es vor cinigen Jahren mehr als 200 Stück Káfer dieser Art lange 
Zeit in der Gefangenschaft zu balten, wo sie mit oft erneuertem 
Apfelbanumlaub genührt wurden. Als Versteck diente ihnen in der 
Gefangenschaft ein Stück Wellenpapier. Die Küáfer benagten zumeist 
den oberen Teil des Blattes; wenn dieses aber lángere Zeit im Zucht- 
. kasten gelassen wurde, blieb davon nur-das Gerippe zurúek. Wáhrend 
dieser Zeit (2 Monate) gingen nur blos einige Kafer ein. Ím Freien 
wo man z. B. die Apfelmotte mit Madenfallen aus gewelltem Papier 
fángt, ist in diesen Fallen der Káfer bei. jedem Fállenwechsel (also 
alle 10—12 Tage) anzűtreftfen. Massenhaft ist er in den Fallen von 
Ende August bis Dezember vorhanden ; 10—15 Stüek in einer Falle 
ist keine Seltenheit. Dasselbe gilt auch von den Klebegürteln, welehe 
zur Bekümpfung der Frostspanner angewendet werden. Unter diesen 
fand Verfasser in Szilágysomlyó am 24. April 1917 auf eimem Baum 
115 Stück Blütenstecher. Aus dem Gesagten ist zu ersehen, dass 
die Lebensweise dieses Köüfers genügend bekannt ist. Aus jenem 
Umstand, dass der Kaáfer ein Blattnager ist, folgt die erfolgreiche 
Bekampfung dieses Schaádlings mit Uraniagrün. Wo mit diesem 
Mittel regelmássig gespritzt wird (nach der Blüte das erstemal, und 
bis Jtnde Junyr noch zwei-dreimal), dort ist der Káfer ziemlich selten, 
beziehungsweise von" keiner sechádliehen Bedeutung. Dasselbe gilt 
auch von den Ráupchen des Frostspanners, Baumweisslings und 
Goldafters. Die jungen Rüupchen dieser Schádlinge gehen schon 
wüáhrend des Spinnens ihrer Winternester zugrunde, somit hat der 
Gaártner mit deren Entfernting im nüachsten  Frühjahr keine Arbeit. 

5. 140. — G. Bakó: Kurzgeflasste Darstellung der Le- 
bensweise, Schádigung und Beküimpfung des Maiszünslers 
(Pirausta nuübilalis Hb.) auf Grúnd der Beobachtungen 
md Versüchedn demdabhren 1916 nmnmd 1917. . — Nach einer 


d Al/ 
u Pe Ze Jat 


az e 


194 


kurzen Bebhandlung der Synonymik steilt Verfasser fest, dass das 
sehwármen des Falters im Juni stattlindet. obwohl Voxrláufer schon 


im Mai und Naechzügler auch noch im Juli und August" beobachtet - 


werden können. Auf solche verspaátete Ixemplare fusst die irrige 
Ansicht ülterer Autoren, dass der Faltor auch in der zweiten Hülíte 


des Juli noch zahlreich fliegt. Der Falter hat allgemein cinen niedri- 


gen und kurzen Flug; nach Beobachtungen des Verfassers schützt 
jedoch eine Entfernung von 10-20 Km. die Wirispílanze kaum von 
den Angrilfen des Schüdlines. Die Bier werden zu 20 bis 35 in einem 
Haufchen an die Oberseite der Maisblatter gelegt. Die langliehen 
weissen Ekier decken einander dachziegelartig mit den RKándern. Nach 
den Angaben der diesbezüglichen Literatur legt das Weibehen ein- 
zeln. aber höechstens 3 Eier auf die oberen Teile der Wirtspílanze. 
Der Meinung des Verfassers nach hat nun entweder der ursprüng- 
liche Hirse- und Hopfenschüdling beim Übergang auf den Mais seine 
Gewohnheiten geándert, oder sind die IEier bisher überhaupt noch 


" nicht beobachtet worden. Die ausgekrochenen Raupchen greifen den- 


Mais nicht zuerst nur oben an, um dann immer weiter herunter- 
zukommen, wie man bisher vielfach annahm, sondern in allen Teilen 
auf einmal. Die Winterruhe der Raupe im Stengel und den Putzeln 
dauert vom Oktober bis Mai. Dann wird die Raupe wieder munter 
um nach der Ersetzung des winterlichen Körperverlustes in der 
zweiten Maihülfte-sich zu verpuppen. Durch aushöhlen der Stengel- 
teile, der Kolbenstiele und Abbrechen der Pflanzen und Kolben wird 
die Weiterentwickelung der Pílanze gehemmt. Auch tiitt infolge des 
Frasses nicht selten. Fáulniss der tünentwiekelten Kolben aut. Der 
Ertragverlust erreieht demzufolge nicht selten 50—T709/0. Die Bekám- 
pfung besteht in zweckentsprechender Verwendung und Behandlung 
des Maisstrohes (Stengel) und der Putzeln in denen die Raupen über- 
wintern. Und zwar: 1. Die Stengel müssen dieht an der Irdober- 
fláche gesehnitten werden. sonst bleibt eine zur weiteren Infektion 
genügende Anzahl von Raupen in den Stoppeln zurüeck. 2. Bis naáchs- 
ten Sommer aufbewahrtes Maisstroh muss bis Anfang Mai auf trockene, 
warme, gesehlossene Dachböden gebracht werden. ivoselbst die Raupen 
durch den [euchtigkeitsmangel umkommen. Ebenso wird die lünt- 
wickelung des Schadlings durch Kinsaáuern der gehaáchselten Mais- 
stengel verhindert. Von bisher nicht beobachteten Parasiten der 
Raupen wurde eime Sehlupfwespenart sehr hüulig, cine Fliegenart 
seltener beobachtet. § 

. 5. 156. — J. Jablonowski: Die Frost- und Dürrewirkung 
auf die sehüdliehen Insekten. — Verf. bespricht die in land- 
wirtschaítliehen Kreisen allgemeine Auffassung, dass der Winterírost 


und die Sommerdürre auf die Vermehrung der schüdliehen Insekten 


T43 


, hámmend wirken. An Hand angeführter Beispiele aus dem verfílosse- 
nen Jahre weist Verfasser. die Unhaltbarkeit dieser Ansiecht nach. 
Er führt Beispiele an (Maiszünsler, Halmwespe, Blattflohkalamitüt, 
ete.), wo der Sehádlne seine günstige lIéntwiecklune nur eben dem 
Winterfíroste.  beziehunesweise der : Sommerdürre verdanken kann. 
Wenn aber nach einem Winterfrost oder nach einer andauernden 
Dürre manche Schádlinge in geringerer Anzahl anzutreffen sind, so 
findet Verfasser die Begründung darin, dass der WinterÍrost auch 
eine Wirkung auf den Boden, auf seine physische und ehemische 
Zersetzung, auf die kráftigere Entwickelung der Pflanzen, die Som- 
merdürre aber auf viele Wirtspílanzen, die den betreffenden Schad- 
lingen zu Nahrung dienen sollten, eine beeintráchtigende Wirkung 
hat. Die Lehre welche daraus gezogen werden kann, is die, dass der 
. Landmann weder vom Frost, noch von der Dürre viel zu erwarten 


hat: er soll vielmehr seine Schádlinge und deren Lebensweise kén- . 


nen und im Besitz. dieser Kenntnisse schon bei Zeiten jene Ver- 
fügungen antreffen, die den gefáhrdeten Pflanzen einen sicher vorben- 
genden Sechutz zu bieten im Stande sind. : 

5. 163. — Dr. K. Kertész: Beitráge zur Kenntnis der 
Lebensweise der Notonecta glauca L. — Verfasser beobachtete 
einige Exemplare und ihr. Treiben in einer seichten Wassersehichte 
eines grossen Bottichs. Auf die Wasseríliche geworfene Fliegen wur- 
den von :hnen sofort ergriffen und ausgesogen. Bienen und Wespen 
eriffen sie niemals an, sondern warteten deren Tod ab. Agabus bipusíu- 
latus wurde verfolgt und wenn dieser in entsprechende Lage gelangte, 
sehwimmte die Wanze unter den Küfer und tötete ihm. 

S. 165. J. Győrffy" Fliegen vertilgeúde Wespen. — 
Verfasser beobaehtete wie zwei Wespen (TVTespa germanica I.) aut 
einem unter einem Nussbaum stehenden Tisch, anf welchem viele 
Hausfliegen an den Zucker- und Brotkrumen naschten. auf die Fiiegen 
Jagd machten und. eine nach der anderen abfingen und damit weg- 
flogen um bald wieder um neue Beute zuriückzukehren. Die beiden 
Wespen hatten wahrend einer halben Stunde ungefahr 40-50 Fliegen 
zusammengefangen. Sehliesslieh werden ahnliche Beobachtungen aus 
der Literatur aufgeführt und Ariweisung über die Vertilgung der 
Wespen gegeben. 

5. 109. — E. Diószeghy: Entomologiseher Ausílug ins 
Ketyezátgebirge. — Verfasser schildert seine im Juli 1914 
in das Retyezátgebirge veranstaltete IExkursion und macht dabei 
über das Vorkommen der Schmetterlinge Notizen. Seine Ausbeute 
sehenkte er dem Ung.  National-Museum in Budapest und wird 
diese nébst anderen Ausbeuten vom Kustos DR. Scnuűipr publi- 
ziert werden. I ; 


(aWY h 


sakk e heg 


196 ; ő : te 98 
ee lee RK Csiki: Bam neter Mate afer aus dé m Pilis- 
Gebirge. —  Verfasser besehreibt den meuen.-. Trechus  jpilisensis 


(ateinisehe Diagnose siehe auf Seite £78) vom Pilis-Gebirge, nördlich: 
von Budapest. 
Kleine Mitteilungen. 


a 


S. 179. E. Csiki:"7 Dr. Paul Tultseher 18t ami 20. Jantar 1917 
in Gyoma gestorben. Er war ein tüechtiger Schmetterlingssammier, 
der sich besonders der Erforsehung der Lepidopterenfauna des Ko- 
"mitates Csík widmete. Ihm verdanken wir. die  Entdeckung des far- 
nossius Apollo var. franssylvamicus 3CHWEITZER. 

S. 180. — Dr. G. Horváth: Auf der Mistel lebende In- 
sekten. — In Europa kennen wir vier Hemipteren-Arten als aus- 
sehlieslieh auf der Mistel (Viscum album) lebende Insekten. Eime 
dieser Arten, nümlieh Psylla Visci Cugr. war aus Ungarn schon 
bekannt (Simontornya). Herr J. KERrész sammelte im Juli 1917 bei 
Tata "noch zwei weitere Arten, námlieh Lygus, viscisola Por. ünd 
Hypselővcus Visci Pur. die für die Hemipterenfauna Ungarns neu sind. 

S. 181. — X., Csiki: Über den Parisiten der Mehlmotte. 

Verf. berichtet, dass nach SrRanp die gezüechtete Sehlupfwespe 
Nemerilis  canescens GRAVv. (1829) ist und Campoplea frumentarius 
Kowxp. (187T) und Ancorphota ephestiae FRocG., Cam. (1912) als deren 
Synonyme zu gelten haben. 


S. 181. — Dr. J. Pazsiceky: Besonders gefarbte Satur- 
nia Pavonia-Raupe.  — Veri. beriehtet dass em Kaupcehen aus 
] 7/ 


ciner Zueht auch nach der dritten Háutung sammtsehwarz blieb, nur 
die Warzen waren gelb, der sehmale Seitenstreifen gelblieh-grün, 
ein kurzer linelicher Fleck seitlich an der Verbindungsstelle des 
3—9. Ssegments und 2—3 Fleckehen in der Mitte der mittleren 5eg9- 
mente waren orün, Nach der vierten Háutung fárbte sich die Raupe 
ganz so wie die übrigen orün und auch der entsehlüpíte Walter war 
ganz normal. ú 


S... 182. — E. Benczúr: Die Nahrung der gemeinen 
Wespe ( Vespa vulgaris L.). — Vert. beriehtet über die Untersuchun- 


gen Dr. Lüsrsexs, dass die genannte Wespe nur Stoffe pílanzlieher 

Abstammung  verzehrt, wáhrend sie ihre Larven m erster Iteihe 

-mit Insekten füttert. Die Larve ist also Fleisehíresserin, die ent- 

wickelte Vespe. dagegen . Pflanzeníresserin und Insektenvertilgerin. 
Literatur, 

S. 182. — AH Csiki bespricht cine Arbeit von PRon. EL KEREL. 


Vereinsangelegenheiten. tő 
S, 183. — Berieht über die Aussechuss- und Ördenthehen Hitéun- 


gen der Ungarischen Kntomologisehen Gesellschalt. 


ROVARTANI LAPOK 


KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA, 


MEGINDÍTOTTA 1884-BEN BORVÁTH GÉZA. 


A 
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG 


HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ 


CSIKI ERNŐ. 


XXV. KÖTET. — 1918. 


EGY ARCZKÉPMELLÉKLETTEL ÉS A SZÖVEGBEN 9 KÉPPEL- 


BUDAPEST, 1918. 
A ROVABRTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA 
II BOGÁRSUDTOZ AI 3: 


Tartalomjegyzék. 


Lapszám. 


Bokor Elemér: A mezei czingolány szárayrajza 
Cerva Frigyes: A DLaelia coenosa Hb egy -új fajváltozatáról 
(éjpöjo elhet akt ésus kg té KLNIRNK KEN KAN AG ENÜHRÉS 
Csiki Ernő: Huszonöt év faba )-táblamelléklettel) 
— — Kuthy Dezső (1844—1917) (arezképpel) 
—- Tárgymutató a Rovartami Lapok 4 XXV. kötetéhez : 
A) A megjelent czikkek jegyzéke SÁR ÁKÁKZG AR 
B) Az újonnan leírt vagy elnevezett állatok jegyzéke . 
Dudich Endre: Bogarászás a déltiroli határvidéken I. (6 képpel) 
Győrffy Tenő: Adatok a Syntomaspis Ka Bob. élet- 
módjához LSE el HRNEHÉSÉNT EGESZEN ÉREK NAN KÜÁR 
Jablonowszki József : anneznyűlés év a m. kir. Rovartani 
Állomás életéből 
— A rovartan jövő gyakorlati feladatai : 
(SA vetési bagolypille 1916. évi Mártéevése ett ek étátáknáe 
Kendi Károly: Kárpáti bogarászásaimból Há 
Kertész Kálmán: Újabb adatok Magyarország csökevényes 
szárnyú legyemek ismeretéhez KISS 

Z. Kiss Endre: Az Hucera elypeata WHr. életéből 

Matlász József: Gyüjtőúti tervezgetések II. 

— Új hangyavendég bogár. 

Pazsiceky Tenő: A lepkék áttele kesöről 

Piltich Ferencz: Simontornyai Hlymenopterákról . 

Szilády Zoltán: Újabb adatok Notacantha-faunánk RG NTÉ HEZ 

Vogrin V.: Adatok Stridóvár környékének Hymenoptera-fau- 
nájához . 


Különfélék. 


Csiki Ernő : A Magyar Entomológiai Társaság bogaráról (képpel) 
Deubel Frigyes: Adat a Saga serrata Wabr. elterjedéséhez 


118 


ZA 
TÓBA 


ablonoar ki Józeser: Hibásan használt rovarnevek . 


56 
— — Kártékony Borkhausenia-lepkefaj Törökországban . . . 57 
— "A burgonya levelét szivogató levélbolháról  . . . . . 121 
— — A vörhenyeslábú poloska (Pentatoma rufipes [:.) kárté- 
MR OTNYISÁJOTÁSÓ TNS s ESNE HO S APOZA ZEN KÁL ELS KS ÁG) 
Pazsiezhy Tenő: Paizstetűvel táplálkozó Hiovnjók S Nvéerest AEHOJA 
—- Az Arachanna melanaria [.. előfordulása Magy ákÖtSZáSOK 122 
— "Az Angerona pruúnaria L. második nemzedéke . . . . 145 
Sziiády Zoltán: Légybiologiai jegyzetek  . . . LANE ZÜLLÉS 
Ujhelyi József: Argynnis Laodice Pall. SEA Easa és Kel € 53 
Személyi TETSZÉSE ASZ YE LT En ÁB ET AE AB e OB VEVE ÉNEKÉT JON 
Javitandók :. 52 
JEREZÉSE SES TA SA ET GEZA EL TÉR LE KOZ NÉK TOKE E SZ VEZESS DO 
Irodalom. 


Az ismertetett munkák szerzőinek jegyzéke : 
Depoli 59; Fink 63; Gussieh 62; Jablonowski 147: Krancher 
61; Lendl 148; Obenberger 59, 60: Rebel 59; Schoenichen 60: 
steimer 61 ; Stiller -122. 
Társulati ügyek. 


A Maovar Entoniolóoiai TVTársasác részére tett alapitványok. . 64 
SA a S ji 3 


KSS N e ÜlÉSEKTŐl e e ez 66, 193. 148. 449151 
Ktemdes ülésekről (6063 ülés. 1832 149 15I 
KSSTALOGKSHSOZOTESTŐTZ E 3 VESE SK ee e net e eza éz tele 
EGY HOS KÜL OL ÁZÁSA S Ne SZE Ka KERES se a te Na IŐO TÓ 
ELEIT ÁKETMELT ET TIER ké AVDJEZSSa I VALT MESS RT TOÉ S TÁE EÁÁÉAt BB ANNAE SO ENNE ea e KATA 
Uj leírások, — Descriptiones novae, 
Lepidoptera : Laelia coenosa Hb. ab. fuscolimbata Creva. p. 101, fig. 
—— Ra 


Coleoptera : Claviger (Ülavifer) Kuuni MaALcász, p. 141. — Hung. orient. 


A , Rovartani Lapok" szerkesztői: 


HonRvárH Géza (1884—1885), Bigó Lagos (1886), Levon Anonr (1886), VáwxGEL JENnö (1886), 
A. ArasER Lagos (1897—1907), JABLoxowskI Józser (1897—1899), Csixi Eső (1898—1918). 


ROVARTANI LAPOK 


; HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XXV. KÖTET. — 1918 JANUÁRIUS-—ÁPRILIS. — 1—4. FÜZET. 


ETTIZIEZEZET 


Huszonöt év. 


A ,Rovartani Lapok"-nak ünnepük van! Ezzel a füzettel indul 
. meg a folyóirat 25. kötete. Negyedszáz nehéz küzdelmes év van mö- 
göttünk, reményre jogosító jövő előttünk. A mikor 1884-ben DR. HoR- 
várni" Géza a Rovartani Lapokat megindította, nemcsak a tudományos 
és alkalmazott rovartan mívelése, a rovartani ismeretek terjesztése 
és népszerűsítése lebegett szeme előtt, hanem főleg az, hogy a rovar- 
tannak minél több új hívet szerezzen, a rovartannal való foglalkozást 
lehetőleg előmozdítsa. Mindez . pedig nagyon fontos volt, hiszen a 
magyar rovartan önálló művekben még ma is szegény és így erre 


a magyar folyóiratra hárult az a feladat, hogy oktasson, neveljen. 


Ha végigtekintünk a 25 kötet tartalmán! és látjuk mennyi kisebb- 
nagyobb monografiaszámba menő tanulmány, meghatározó kulcs, 
élettani megfigyelés, faunisztikai adathalmaz látott ezekben napvilá- 
got, tudjuk csak méltányolni azt a kulturális munkát, melyet ez a 
folyóirat elvégzett. 

A mikor folyóiratunk 1834-ben megindúlt, DR. HoRvárH GÉza 
úgy látta, hogy Magyarországon már annyian foglalkoztak a rovarok 
tanulmányozásával, hogy a folyóirat életképes lesz. Sajnos ez a 
számítás akkoriban még korainak mutatkozott. A. mint 1883-ban a 
- DR. KAUFMANN ERwőŐ által szerkesztett és kiadott , Rovarászati Lapok" 
egy évi fennállás után kellő pártolás hiányában megszűntek, ugyanez 
a sors jutott három évi megjelenés , után a hovartani Lapoknak is 


osztályrészéül. Egy tizenegyévi szünetnek kellett következnie, míg 


újra szó lehetett az elejtett fonal újrafelvételéről. 

Hazánk ezeréves fennállásának éve meghozta azt az időpontot, 
a mikor a hovartani Lapok folytatólagos kiadására gondolni lehetett, 
úgy hogy 1897-ben A. AxIGsER Lasos kellő megfontolás után magára, 
vállalta a nehéz feladatot és megindította a IV. kötetet. Nehéz munka 


1 A folyó évi kötet befejező számában fogjuk az 1h—XXV. kötet tar- 
talomjegyzékét közölni. : ú 


Rovartani Lapok. XXV. 1—4, (1918. V. 25.) 


"gé 


SZÁSZ ÖOZD ly 


volt az érdeklődőket egy táborba összegyüjteni és még nehezebb a, 
munkatársak kis csapatját összeállítani és állandó közreműködésre 
serkenteni, amellett pedig anyagi károsodástól sem idegenkedni. És 
újabbi tíz évre volt szükség, hogy a magyar rovarászok számbelileg 
megerősödjenek, társasággá tömörüljenek és a társaság megizmoso- 
dása mellett a Rovartani Lapok jövőjét is biztosítsák. A nagyon 
hosszúra nyúló háború ugyan visszavetett minket, régi terveink meg- 
valósulását egyelőre még meggátolja, de reméljük, hogy ezzel is 
megküzdünk valahogyan és annál nagyobb lelkesedéssel szolgál- 
hatjuk ügyünket a jövő második negyedszáz esztendőben. 

Abban a kulturális munkában, melyet folyóiratunk a lefolyt 
huszonöt évben végzett, kivetté részét majdnem minden rovarászunk. 
Hogy a Rovartani Lapok az alapításukkor. kitűzött feladatoknak 
mindenképen megfelelhettek, azt nemcsak a volt szerkesztők önzet- 
lenségének köszönhetik, hanem annak á nagy támogatásnak is, a 
melyben hazánk összes entomologusai részesítették. Munkatársaink 
között majdnem teljes számban találjuk meg entomologusainkat, 
számuk meghaladja a 175-öt, czikkeikben pedig a rovartan minden 
ágazatára terjednek ki. j 

A Rovartani Lapok szerkesztői a huszonöt év alatt a követ- 
kezők voltak : 

1834—1885 DR. HoRvárn Géza. 

18865 BiRó LaJos, DR. LENDL ADOLF És DR. VÁNGEL JENŐ. 
1897 A. AIGNER LaJos és JABLONOWSKI JÓZSEP. 

1898—1899 A. AIGNER LaAJos, JABLONOWSKI JÓZSEF és ÜSIKI ERNŐ. 

1900—- 1907 A. AIGNER ILAJOS És [(CsSne BIRN Ő. ; 3 

1908—1918 Csiki IRNŐ. 

Midőn úgy az eddigi szerkesztőknek, mind. munkatársainknak 
köszönetünket fejezzük ki azért a fáradozásukért. a mellyel a Rovar- 
tani Lapokat az elért színvonalra emelték, kérjük támogatásukat a, 
jövőben is ahhoz a nagy munkához, melyre annak idején vállalkoz- 
tunk és melynek teljes elérése most ií5 egyetlen óhajtásunk. 


CsIKI EIRNŐ. 


LA 


visz iát ísás id dér 


Harmincznyolcz év 
am. kir. Rovartani Allomás életéből. 


Irta: JABLoONoOwSKI JÓZSEF. 


A mikor a ,Rovartani Lapok" szerkesztősége megünnepli e 
folyóirat huszonötödik kötetének megjelenését, illő, hogy arra az 
intézetre is vessünk egy pillantást, a melynek kebelében ez a folyó- 
irat harmincznégy évvel ezelőtt megszületett. A mikor a Kovartani 
Lapok első száma megjelent, a mai m. kir. Rovartani Állomás 
még nem volt meg, mert ama törzsöknek a neve, a melyből ez az 
intézet kihajtott, Országos Phylloxera-Kísérleti, Állomás volt. 
Bzen a néven 1880-ban létesült az és főfeladata volt, hogy az 1874-ben 
Magyarországon megállapított fillokszéra ellen vegye fel a küzdel- 
met és segítse elő a meglepett hazai szőlőknek ettől a rovartól való 
mentesítését. 

Ez az új intézet a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi 
m. kir. Minisztérium hatósága alá tartozott. 

Az Országos Phylloxera-Kisérleti Állomás élére már 
annak szervezése perczében, 1880-ban DR. HoRvárn Géza, az akkoron 
már az ország határain kívül is jól ismert hemipterologus került és 
czíme az akkori miniszteriumok szokása szerint főnök volt és olyan 
önálló hatásköre, mint a miniszterium  főosztályát akkoron . vezető 
miniszteri osztálytanácsosé. Akkoron az illető miniszteriumban csak 
3—4, későbben a különvált Földmívelésügyi m. kir. Miniszterium 
első éveiben is szintén csak 2—3 miniszteri tanácsos volt. 

Kevés pénzzel, kevés szellemi segítő erőkkel fogott hozzá 
DR. Hokgvárn mind az új intézete szervezéséhez, mind feladata meg- 
oldásához, tehát a hazai szőlők megmentéséhez. 

Az intézet szerény kezdetből indúlt ki. lIélső hívatalos helyi- 
sége egy szoba volt a miniszteriumban. fleintén a régi Nákó-házban 
(ma Gresham-palota, a Duna-parton a 2Zrinyi- és a Mérleg-utczák) 
között), majd a Földmívelésügyi m. kir. Miniszterium mai újonnan 
épített palotájában. E helyiség későbben 2 szobával megnagyobbo- 
dott. Majd 1894-ben, miután előzőleg 1890-ben az intézet eddigi neve 
régi szervezetének változatlan épségben való megtartásával m. kir. 
állami Rovartani Állomás nevére változott, kikerült a Nádor- 
" utcza 28. sz. alá egy magánházba; de-ott is csak 4 évig maradt, 
mert időközben 1900-ban áthurczolkodott a budai oldalra. a hol az 
akkori Oszlop-utcza (ma Heltai Ferencz-utcza) 26. sz. alatt a m. kir. 
Országos Chemiai Intézet-tel együtt egy közös állami épületben 
már teljesen megfelelő helyiséget kapott. Maradása azonban itt sem 
volt, mert körülbelül négy év mulva, 1904-ben ismét hurczolkodott, 


a 
az ugyancsak budai oldalon levő Törökvész-dülőbe, az újonnan épí- 
tett m. kir. Szőlészeti Kisérleti Állomás egyik külön épületébe. 
Az elhelyezés itt csakhamar megfelelővé vált volna, — de végleges: 
maradása az intézetnek itt sem volt. Vándorlása során 1910-ben már 
harmadszor vándorolt egy közös kincstári épületbe, mert az eleinte 
Intézet-utezának, majd Kitaibel Pál-utczának elnevezett utczában a 
m. kir. Meteorologiai Íntézet-tel egy épületbe került. Ez a hely 
talán nem a legmegfelelőbb, nem is elegendő, de mindenesetre olyan, 
hogy az intézet munkálkodásának jobban felel meg, mint pl. annak 
egy magánházban való elhelyezése idején. Ebben az épületben van 
az intézet most, fennállása 35.. esztendejében is. 

DR. HoRvárn Géza szerény eszközökkel kezdte az intézet belső 
szervezését; egy író-, egy dolgozó-asztal, egy mikroszkópium és 
valami 120—150 drb könyv volt a kezdet,.a mely azután 38 éven át 


egyre szaporodott, bővült és ma mondhatjuk, hogy — egynek kivé- 
telével — mindene megvan, a mihez mezőgazdasági rovartami mun- 


kája közben szüksége lehet. Könyvtára, laboratoriuma, gyüjteménye, 
szertára, minden szaktisztviselőnek megfelelő dolgozóhelyisége s a 
mi a hívatalos munkához szükséges, egyéb segédeszköze és . helyi- 
sége, ha szűkösen is, de mindenesetre meg van. ; 3 

Az intézet szakszemélyzete eleinte csak a főnökből állott s 
olykor egy-egy asszistensből, vagy annak helyét pótló, de gyakran 
változó más (pl. gazda vagy szőlészeti) szakemberekből. Ezek közül 
említést érdemelnek leginkább a korán elhunyt DR. TÖMÖSVÁRY ÖDÖN, 
BiRó Lagos és DR. MüLLER Orró. Majd midőn az alább röviden vázo- 
landó munka során az intézet neve megváltozott, az intézetben mű- 
ködött SaAJó KÁROLY gimnáziumi tanár is. Ugyancsak ebben az idő- 
ben — 1390. évi szeptember elején — jutott az állomás szolgálatába 
e sorok írója is. Az intézetet rövid ideig szolgálta mint asszistens 
néhai VELLaYv IMRE, majd néhai PászrogR Isrváw eleinte mint asszis- 
tens, azután mint adjunktus, továbbá mint asszistens néhai DR. SZAKÁLL 
Gyuna, mint asszistensek néhai Lósv Józser, azután BAkó GÁBOR. 
az utóbbi későbben mint adjunktus, majd BENCzZÚR ELEK mint asszis- 
tens és adjunktus, néhai ZsppÉwsyI Géza mint asszistens;  KADOCSA. 
GyuLa mint asszistens és mint adjunktus, végül GyöRFrFY JEső mint 
asszistens. Ma a szakszemélyzet e sorok írójának igazgatósága alatt 
BAKÓ GÁBOR, BENCZÚR ELEK és Kapocsa GyuLa. adjunktusokból és. 
GyőnrRFFY JEnsŐ asszistensből áll. i 3 

A feladat, a mely elé az új intézet és DR. HoRvárn Géza kerültek, 
az volt, hogy Magyarország szőlőjét vagy meg kell menteni a fenyegető 
bajtól, a fillokszérától, vagy keresni kell az útat, hogy az elpusztuló szőlő 
helyett mit ültessen az illető sújtott vidék, vagy mihez fogjon, hogy föld- 
jén megmaradjon és ne legyen kénytelen hozzányúlni a vándorbóthoz. 


e 


Szerencse, hogy az előbbi feladat sikerült. HoRvárn gyökerén 
fogta a bajt! A mit az eddig nem ismert életmódú fillokszéra küz- 
delmében bíztatót, Francziaországban látott. mert az újabbkori sző- 
lészetünk iskolája egyesegyedül a franczia föld vala, azt kellő meg- 
fontolás után átvette, saját viszonyaink között kipróbálta, javította, 
viszonyainkhoz alkalmazta és ha látta, hogy gyakorlati sikert remél- 
het tőle, azt nálunk meg is: honosította. E közben azonban legfőbb 
súlyt vetett arra, hogy addig, a míg teljesen tiszta képünk nem lesz 
a fillokszéra-küzdelem végső eredményéről, a küzdelem értékéről, 
addig tartsuk meg, mentsük meg a magyar szőlőből azt, a mi em- 
beri erővel és tudással még menthető. Ennek köszönhető azután az; 
hogy a míg a franczia szőlősgazda régen elfelejtette, vagy kellőképen 
nem méltatta a fillokszéra-gyérítést, addig az nálunk kellő módosí- 
tással, a hozzávaló idő megválasztásával, kivált a tökéletesített fecs- 
kendőkkel pompásan bevált és temérdek szőlőterületet, a mely egyéb- 
ként menthetetlenül elveszett volna, megmentett. Magyarországon 
talán még ma is lesz (pl. Székesfehérvárott) olyan szőlő, a mely már 
1874. előtt — tehát a fillokszéra hazai előfordulása előtt — meg volt 
és meg van eredeti állapotában ma is, mert azt tulajdonosa fillokszéra- 
gyérítő eljárással megmentette ! Sajnos, hogy aanai háborús időkbem 
az évek óta tartó szénkéneghiány ezeket a szőlőket is a végső 
veszedelembe döntötte: a hol a fillokszéra nem bírt pusztítani, ott 
kárt tett 1911—18-ban más tényező. 

Az alanynak való amerikai szőlőfajoknak és fajtáiknak, a 


fillokszérás szőlőnek futóhomokba való ültetése és mindkettőnek" 


éveken át való megfigyelése megvetette alapját a mai okszerű oltvány- 
szőlőknek és a homoki szőlőmívelésnek, miután kitűnt, hogy előbbi 
esetben az amerikai gyökeres alanyra (vesszőre) ráoltott európai 
szőlővessző (oltógally) megeredt és pompás szőlőtőkét fejleszt, utóbbi 
esetben pedig elpusztúl a fillokszéra, ha azt olyan futóhomokba 
ültetik, a mely e rovar életét lehetetlenné teszi. A mai homoki szőlő- 
mívelés minden tekintetben valóban magyar: ezt nem tanúlhattuk 
senkitől. A mivel pedig Francziaországban több-kevesebb ezélt értek, 
"a fillokszérás szőlőknek vízzel való elárasztásával, az nálunk kisebb, 
jelentéktelenebb" próbákon kívül, már a mi vízrajzi viszonyaink és 
kivált jobb szőlőink hegyi fekvése miatt sem jöhetett figyelembe. 

Az Országos Phylloxera-Kisérleti Állomás tízesztendős 
munkája után, a mely munkában HoRgvárH Gézá-t az akkori idők 
egyes kiváló munkásságú szőlészeti szakemberek is támogatták, 
elmondhatta DR. HoRvárn Géza, hogy feladatát megoldotta: most 
csak a gazdák vállalkozó kedvén múlik, hogy Magyarországnak ma 
annyi szőlője és bora legyen, a mennyi csak tetszik ! És —. mint azt 
1890. óta igazolták az idők, igaza is volt. A. fillokszérát nem írtottuk 


EY ete TREE 


a 


ki Magyarországból, de az ma már nem olyan baj, hogy vele békés 
időben teljesen gondtalanul meg ne élhessünk. I 

Ez volt az az idő — 1890 —, a mikor HoRvárn elmondhatta, 
hogy mind a maga, mind az intézete részéről dolgát befejezte, tehát 
új munkakört kér a maga és az intézete részére. Hogy az új ezím 
mi legyen és az új munkakör mi lehessen, annak alapját DR. HORVÁTH 
már 10 esztendővel ezen fordulópont beköszönte előtt lerakta. Hiszen. 
az Országos Phylloxera-Kisérleti Állomás első évi jelenté- 
sében beszámolva évi munkájáról!, 10 oldalon felsorolja ama kárté- 
kony rovarokat (a szőlőről, gabonaneműekről, a repezéről, a küko- 
riczáról, a réti füvekről, az almafáról, a rózsáról), á melyeket a 
fillokszéra-tanulmányokon kívül az intézet munkasorába felvett. Úgyan- 
így sorolja fel az egyes tapasztalatait még a következő évi jelentésé- 
ben, de már az 1883. évi adatait, minthogy számosabbak voltak, 
külön munkában? axta li. 

A kártékony rovarokkal való foglalkozás egyre nagyobb mértéket 
öltött, a mint az az 1884—1889. években felmerült gazdasági rovarkáro- 
kat összefoglaló kimerítő jelentéséből eléggé is kitűnik?. Sőt 1886. óta 
kiterjesztette működését az erdei rovarkárokra is, a melyekről az 
1336—1889. években felmerült erdei rovarkárokról szóló jelentésével 
számolt be." ; 

De a kártékony rovarok tanulmányozását még egyéb úton is 
előmozdította. Már a munka elején belátta, hogy intézetének szük- 
sége van olyan folyóiratra, a mely a kártevő rovarokkal bőven fog- 
anszatb és mintegy összekötő kapcsul szolgál intézete és a gazda- 
közönség közt. E szándék vezette tehát, a mikor 1884. januárius 1-én 
megalapította és saját költségén megindította a Rovartami Lap o k-at, 
a mely már czímlapján is hírdette, hogy szerkesztő-kiadója különös 
tekintettel van a hasznos és káros rovarokra. Ezt a folyó- 
iratot a mint az másutt olvasható — csak két évig szerkesztette 
s azután az más kezekbe ment át, majd. három évi megjelenése utág 

10 évre elnémúlt.: 


A mezőgazdasági kártevő rovarok ügyét szolgálta azonban a 
Rovartani Lapok megindítása előtt már egy másik intézmény, a 

1 Jelentés az Országos Phylloxera-Kisérleti Állomás 1881- TEL műkö- 
égető Budapest, 1982, 79. old. ; 

2 DR. HonRvÁTrH Féza : Jelentés az 1883. évben Magyarország területén 
A EGAN és megfigyelt kártékony ruvarokról. Budapest, 1884. 

; Jelentés az 18841—1889. években felmerült gazdasági rovarkárok- 
ról. (A. m.. kir. áll. Rovartani Állomás közleményei. I. kötet, 8. füzet. 
Budapest, 1892.) fs 

1: Jelentés az 1886—1389. években felmerült erdei rovarkárokról. 
(A m. kir. áll. Rovartani Állomás közleményei. I. kötet, 5. füzet. Budapest, 1891.)- 


melyet DR. Hogvárn (réza 1883-ban szervezett. Ez volt az állandó 
gazdasági tudósítók mintájára s részben e tudósítók táborából szer- 
vezett állandó rovárkártudósítók intézménye, a melyhez 1586-ban 
a kir. erdőgondnokságok vezetőiből szervezett erdei" rovarkár- 
tudósítók csapata csatlakozott. Míg az előbbiek, a gazdasági 
rovarkártudósítók, értesítéseiket csak alkalmilag küldték be, t. 1. 
csak akkor, ha valamely rovarkár tudomásukra jutott, addig az 
erdei rovarkártudósítók minden év április havától kezdve a 
következő hat hónapon át hívatalból jelentették, hogy erdőgondnok- 
ságukban előfordúlt-e valamely rovarkár, vagy nem ? 

Biz a két intézmiény kezdetben jól működött és jó segítségére 
szolgált az újonnan szervezett intézetnek és segített abban is, hogy 
alapját rakja le annak az intézetnek, a. mely az Országos Phyl- 
loxera-Kisérleti Állomás-ból 1890-ben kialakúlni fog ! 

. Ámde ezen, mintegy önként tágította munkakörön kívül bekövet- 
kezett még egy esemény, a mely még nyomósabban megmutatta, 
hogy az Országos Phylloxera-Kisérleti Állomás munkaköré- 
nek kibővítését egyéb körülmény is követeli. Ez volt a marokkói 
sáskának első nagyobb és tartósabb kártétele Magyarországon, a. 
mely 1588-ban kezdődött és 1893-ban befejeződött.- E rovar ellen az 
írtó munkát még az Országos Phylloxera-Kisérleti Állomás 
kezdte, de 1890. óta azt már a m. kir. áll. Rovartani Állomás 
folytatta. Az intézet — mint említettem — csak a nevét cserélte, de 
szervezete és személyzete a régi maradt, sőt a munkaköre 15, mert 
hiszen nemcsak a szószoros értelmében vett fillokszéra-ügy, hanem 
nagyrészben a szőlészeti kérdések javarésze is az új nevű intézet 
kezében maradtak. Ne feledjük, hogy akkor még híre-hamva sem 
volt a Szőlészeti, a Növénykórtani Állomások-nak: a Rovar- 
tani Állomás akkor csak úgy foglalkozott a szőlőmívelési kérdé- 
sekkel, mint a növényi eredetű ellenségekkel, de az utóbbi ügyekben 
leginkább a külföldi és elvétve a hazai szakértők segítségére szorúlt. 
A régi és részben a fillokszéra-kérdés, részben az amerikai szőlők 
tanulmányozása végett szervezett számos kisérleti telepek közül a 
farkasdi (kötött talajú) és az istvántelki (futóhomoki) telepek még 
egyelőre szintén megmaradtak a Rovartani Állomás kezében, de 
mert e telepeken már újabb adatokra nem igen lehetett számítani és 


mert helyettük — a homoki szőlőgazdasági kérdésekben igazán 
gyakorlati" tájékoztatót nyújtott a kecskeméti Miklós-telép, — az 


amerikai szőlőmívelés szolgálatába pedig a csálai (Arad sz. kir. város 
mellett) és nem messze tőle a pálos-baraczkai (Paulis-baraczka) állami 
hatalmas amerikai szőlőoltványtelepek léptek, a mely telepek oltó- 
mestereit 1893-ban és 1894-ben még Honvárn hozta Dél-Franezia- 
országból : ezért az előbb említett kisebb szabású két kisérleti telep 


c2 


egymásután megszűnt. Minthogy pedig a fillokszéra ellen való küz- 
delem is elvesztette tulajdonképen minden rovartani vonatkozását és 
tiszta szőlőgazdasági kérdéssé vált, a Rovartami Állomás ezután 
a fillokszérával csak rovartani tekintetben foglalkozott, a többi munka, 
az említett nágy szőlőoltványtelepek, továbbá az új szőlészeti és borá- 
szati felügyelőségek kezébe ment át. Ebből a felügyelői karból az 
idősebbje szintén még DR. HoRgváru Géza tanítványa, mert az 1894-ben 
szervezett "mó kir. Relsőbb SSZó1l6-és 395 ot araszalastáko ae sa as 
folyam-on ő adta elő a szőlő- és a gyümölcsfák állati ellenségei- 
nek ismertetését. j 

Miután a Rovartani Állomás becsülettel befejezte azt. amit 
mint Országos Phylloxera-Kisérleti Állomás a szőlősgazda- 
közönséggel szemben elvállalt, 1890-től kezdve már a mezőgazdaság 
összes rovar-, sőt helyesebben mondva, az összes állati ellenségeklel 
foglalkozott. ! 

5 e nagy és sokoldalú munkájában mind a régi Országos 
Phylloxera-Kisérleti Állomás, mind az új ma. kir. all TE 
tani Állomás dolgozott minden szervezeti szabály nélkül: munkáját 
csak a gyakorlati élet kívánsága és a hozzá alkalmazkodó . helyes 
észjárás vezették. Azt hiszem, hogy ez völt ezen intézet szerencséje; 


mert ha e sorok írója végigtekint ezen a 38 esztendős munkán, a: 


melyből 28 esztendő már az ő szolgálatára "esik, akkor kénytelen 
belátni, hogy a Rovartani Allomás munkairányát nem lehetett 


sohasem szabályozni, nem lehetett előre megállapítani, mert a gya- 


korlati élet a mezőgazdasági téren olyan kérdéseket s olyan várat- 
lan alakban vet fel, a melyeket előre még csal sejteni sem lehet. 
DR. HoRvárn Géza 16 évi szolgálat után, 1896. évben, tehát a mille- 
náris év elején hagyta el a Rovartani Állomás-t, mert átvette a 
Magyar Nemzeti Múzeum állattárának igazgatását s annak élén, 
mint osztályigazgató működik ma, is. 

Mielőtt azonban ezen idők jellemzését befejezném, meg kell 
emlékeznem még arrólis, hogy DR. HoRgvárm Géza távozása előtt 


hosszú vajúdás után törvény erejére emelkedett az 1894. évi XII." 


törvényczikk a mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről, a 
melynek VII. fejezete a kártékony állatok és növények írtásáról s a 
hasznos állatok oltalmazásáról szól. E fejezet 50—60. szakaszai szol- 
gálnak alapúl a kártékony rovarok (állatok) ellen való mai védeke- 
zésnek. Habár e szakaszok, mint későbben látni fogjuk, megnevez- 
nek névszerint egyes hívatalból írtandó lkártevőket is, mégis azt 


tartom, hogy a legnevezetesebb e szakaszok közüb az 58., a mely 


általánosságban kimondja, hogy ,a Földmívelésügyi Miniszter fel- 


hatalmaztatik, hogy ha a jelen törvényben említett állatokon . . . — ! 


kívül a mezőgazdaság érdekében más káros állatok . . . írtása válnék 


gl 8 79 av; LA 


szükségessé . . ., ezek iránt rendeleti úton intézkedhessék". Iz a 
fegyver tehát mindig készen áll. Az 1907-ben hozott XXXI. t.-ez. á 
marokkói sáska írtásáról nem egyéb, mint az elébb említett szakasz- 
nak részletes törvény alakjában való alkalmazása. 

DR. HoRgvárn Géza 1896-ban tehát mindenesetre azzal a meg- 
nyugvással távozhatott intézete szolgálatából, hogy a mit tőle az 
ország a hazai szőlők megmentésében s az új szőlőmívelés alapjai- 
nak letevésében követelt, annak ő minden tekintetben megfelelt: 
hogy pedig a magyar szőlőmívelés ezután azzá fejlődhetett, a milyen 
ma, az elsősorban az ő munkájának köszönhető. 

Távozása útán, minthogy időközben Sasó KáRonry tanár is 
nyugdíjba ment, e sorok írója eleinte ideiglenesen, majd mint vég- 
legesített vezető került az intézet élére, hogy azt azután napjainkig 
mint igazgatója vezesse. 


A Rovartani Állomást elődöm távozása után ugyanabban: 


a szellemben és irányban vezettem, a mely szellemet ő honosított 
meg. Az intézet munkában, szervezetben és személyzetben bővült, 
nagyobbodott megállás nélkül s a mi fontos, egyre jobban belenőtt 
a magyar mezőgazdaság testébe, hogy az ma, mint annak élőszerve, 
érdekében működjék. 

Az állandó gazdasági és az erdei rovarkártudósítók intézménye 
időközben megszűnt, mert a viszonyok akként változtak, hogy az — 
ha nem is vált feleslegessé — későbben nem felelhetett meg többé 


a hozzáfűzött reményeknek. Azt tartom, hogy ez az intézmény nem - 


szűnt meg egészen, hanem. csak szünetel s a mikor bekövetkezik az 
az idő, hogy a m. kir. áll. Rovartani Állomás új átszervezése, vagy 
inkább a megnövekedett feladatára való tekintettel, megfelelő újabb 
kibővítés elé kerül: életre fog támadmi ez az intézmény is olyan 
alakban, hogy az mint a magyar mezőgazdaságnak érzékeny és 
tigyelő szerve lehetővé" teszi majd a kártékony rovarok ellen óvó, 
tehát a kárt megelőző védekezést. 

Ha a lefolyt — 12 év híján — immár fél évszázados időn végig- 
tekintek, úgy látom, hogy a Rovartani Állomás szerény kezdetből, 
csekély munkaerővel indúlt meg és nemcsak hamar meggyükerese- 
dett, hanem már fennállása első évtizedében busásan kamatozott, 
mert neki köszönhető az ország milliárdot érő vagyona egy részének, 
a magyar szőlőnek megmentése, azóta pedig egyre jobban behatol- 
ván a magyar mezőgazdasági életbe és vele egybeforrván, működik 
azon, hogy a magyar gazda hasznát lássa a gyakorlati rovartannal. 
Magyarországon sok baj van, sok tekintetben elmaradtunk Európa 
büszkélkedő nyugati felétől, de a mezőgazdasági rovartan tekinteté- 
ben mégis csak előbbre vagyunk, mert a mikor a tudományos téren 
mindenütt fényeskedő Németország 1913-ban feljajdul, hogy a gya- 


ijet 


10 


korlati rovartan terén megelőzte már a latal Amerika és más vidék, 
mi akkor önérzettel hívatkozhattunk rá, hogy mi e téren ma már 
38 esztendős és bevált munkásságú intézettel birunk. 


53 :k 


ak 

E történeti rész és rövid jellemzés után tekintsünk végig a 
38 esztendős múlton, nézzük csak, mit és milyen főbb és gyakrabban 
kártevő rovartól szenvedett Magyarország erdő- és mezőgazdasága. 
Hz az ismertetés, sajnos, azt mutatja, hogy Magyarország e tekin- 
tetben meglehetősen — férges! Iz természetesen szerves ÖSssze- 
függésben van hazánk földmívelésügyének hol jobban, hol kevésbé 
jól kifejlődött mezőgazdasági viszonyaival. f 

Nem lehet feladatom, hogy évről-évre, kártevőről-kártevőre és. 
meglepett termesztett gazdasági növényről-növényre haladva rajzol- 
jam hazai veszteségeink szomorú képét és a szenvedett károk 
nagyságát. Megelégszem azzal, hogy csak a nagyobb mértékben 
előforduló kártevőkre terjeszkedem ki és hogy a hazai jellemző kár- 
tevők pusztító imunkáját s az ellenök folytatott küzdelem eredményét 
emelem ki... AN 

 BEsxczúR ELEK adjunktus segítségével táblázatban kíséreltem 
meg összeállítani néhány kártevőnek év és eset szerint való előfor- 
dulását. E táblázat tanúlságos, de nem hű képe a károk nagyságá- 
nak. Ne feledjük, hogy a rovarkártudósítók is csak esetről-esetre 
jelentették be a kárt s az ismert kárról, még ha az jelentékeny is 
volt, sokszor hallgattak. És hallgatott a gazdáknak ama 999/0-a is, a 
kik éveken át nem tudták s részben ma sem tudják, hogy Magyar- 
országon van Rovartani Állomás. JE táblázat értéke tehát igen 
viszonylagos. Az egyes sorozatokban akadó feltűnően nagy számok 
nem mindig a nagy és tömeges kárt jelentik, mert némely nagy 
szám oka sok esetben valamely hivatalos rendelkezés (pl. miniszteri 
rendeletre történt a jelentés, 1. a vértetűt 1916-ban, a kukoriczamolyt 
1917-ben), némelykor pedig igazi jajkiáltás (1. 1910-ben a csílkoshátú 
és fritlegyet). Hogy e 33 éves sorozatokban milyen tanulság rejlik, 
azt szintén az egyes rovarkár jellemzésék során emelem majd ki. 
Mielőtt a mezőgazdasági kártévőkre reátérnék, hack foglalkozzam. 
előbb az erdei kártevőkkel. 3 

A mint ismeretes az erdőgazdaság a földkihasználásnak meg- 
lehetősen, külterjes módja. Az erdő az, a melyre a tulajdonos gazda 
még a közelmúltban semmit, vagy majdnem semmit sem költött, de 
emellett nagyon szérettek volna belőle hasznot látni. A XIX. század- 
ban azonban egyszerre változni kezdenek a. viszonyok. Az erdőgaz- 
dálkodás legelőbb is takarékos lesz és a kihasznált erdő helyére 
költséggel új erdőt telepít és nem bízza e telepítést a természetre és 


, 


Ker 
fős EaSYÁATEKZÁKSB 
eteyé vi, 
ki po 


yi vot 
181 


az időre! S abban az arányban a mint e javuló erdőgazdálkodás 
révén több és több hasznot hajt az erdő, fokozódik az erdőmívelés 
s ma a művelt külföld némely tájékán már ott vagyunk, hogy az 
erdőgazdálkodás vetekedni kezd a kertgazdaság némely ágával. Az 
erdőgazda ezelőtt nem igen hederített az erdő kártevő rovaraira: jutott 
az erdőből a kártékony rovarnak és maradt az erdőtulajdonosnak is. 
Ma azonban az értékes, sok pénzbe került erdő csakhamar megérzi 
a kárt, a melyet benne a rovar okoz. Innen van, hogy az emelkedő, 
egyre nagyobb szakszerűséggel és költséggel dolgozó erdőgazda sem 
tűri ma némán a rovarokozta erdei kárt, hanem annál nagyobb igye- 
kezettel dolgozik meggátlásán, mennél értékesebb az illető "erdő 
faállománya ! 

Pedig az erdőgazda itt nehéz helyzetben van már csak gazda- 
sági vállalatának hosszú, olykor 80—120 éves lejárata miatt! Hányszor 
érheti az ilyen erdőt a kár, a csapás, a mely 50—60 esztendőnek 
lassan növekedő hasznát néha. órák, máskor hónapok alatt any- 
nyira tönkre teheti, hogy az illető erdőgazda ismét elülről kezd- 
heti munkáját. Nem csoda tehát, ha a szakszerű erdőgazdálkodás. 
e veszedelmes tényezőkkel újabban nagyon is számít s az erdő- 
védelemnek a rovarkárok meggátlására vonatkozó részét nagyon is 
felkarolja. 

A múlt (XIXS.) évszázadban e tekintetben Németország vezetett, 
mert az erdőgazdasági rovartan itt majdnem megszakítás nélkül jele- 
sebbnél jelesebb, alaposabb mivelőre talált. BECHSTEIN JÁNos MÁTYÁS 
és SCHARFENBERG GyöRGY Lajos munkáját (13804.) felveszi, hogy a 
kisebbrendű szakembereket mellőzzem, RATZEBURG TIVADAR (1801— 
1871), HARTIG TivapaR (1805—1380), NÖRDLINGER HERMANN (1818—1897), 
majd páratlan kitartással folytatja munkájokat ALrum BERNÁRD (1824 — 
1900). a szúfélék munkáját kutatja EIcHrHorFrrF Vinumos Józszr (1823—1894) ; 
új, mély és szilárd alapot ad az erdei rovartannak NITSOHE HINRICH 
(1845—1902) munkája. Ezekhez a német kutatókhoz csatlakozott a 
két osztrák származású erdőgazdasági entomologus, HENSCHEL Gusz- 
ráv (1835—1896) és Wacmri F. A. munkája is. A német erdészeti 
rovartannak ezen mívelői majdnem mind hosszúéletűek voltak és 
eme hosszú életükben kizárólag csak erdőgazdasági  rovartan- 
nal foglalkoztak, " ezzel szemben a többi külföldön alig akad 
egy szakember is, aki e kérdésnek némi komolyabb és tartós figyel- 
met szentelt volna. Ennek okát egyrészt a német erdőségek viszony- 
lagos  kicsinységében s másrészt kicsinységüknél. fogva értékük 
nagy megbecsülésében kell keresnünk s ez vonta azután maga. 
után a német erdőgazdaságok nagy belterjességét, az erdőségek 
védelmét s ennek révén ismét az erdészeti rovartannak hatalmas 
felvirágzását. 


Néhány fontosabb kártevő rovar házai 


Foka fe 
Cd DO ea SE AN EGO El 09 (ÖT HB cö mM E 
SETS OSS eat S ZELLER ESLZ ÁS AE L SOSE ZTA Mea ÉN ESÉSE S Se esse zén zárd zt 


e me e —.W!űŰVö;Ű§őfeéez ezen mek maman 


A kártevő rovar neve : 


I. A szőlőben : 
Szőlőiloncza (Totrix Pilleriana) 
Nyerg. szőlőmoly ((Cochylis ambiguana) 
Kereszt. szőlőmoly (fudemis botramda) 


Firkáló bogár (JIunolpus vitis) 


II. 4 gyümölcsösben ; 
Galagonya pille (Aporia crataegi) 
Gyűrűs pille (Gastropacha neustrid) 
Gyapjas pille (Limamtvia dispar) 
Járgafarú pille (Porthesta chrysorrhoea) 
Kis araszoló (Oheimatobia brumata) 
Almamoly (Carpocapsa pomonella) 
Bimbólikasztó bog. (Ádnihonomus pomorun) 
iügyfúró bogár (Anthonomus ceinctus) 


Vértetű (Sclizoneura  lanuginosa) 


ZII. A gabonaneműekben : 
Hesszeni légy (Mayetiola destructor) 
Csíkoshátú búzalégy (Chlorops taentopus) 
Fritlégy (Oscinis frat) 

Fekete búzalégy (Chortcphila septa) 
Veresnyakú árpabogár (Lema melanopus) 
Drótférgek, Agriotes-lárvák 

Bagolyhernyók, Agrotis-lárvák 
Gabonafutrinka (/Zabrus. gibbus) 


Kukoriczamoly ( Pyrausta nubilalis) 


IV. Egyedekben : 
Lisztes répabarkó (Cleonus pumctiventris) 
Repezedarázs (Alhalia spinarum) 
Honvédbogár (Inlomoscelis adonitdis) 


Réti gyapjaspille (Hypogymna mor1o) 


ű Y 


1880 
1881. 
1882 


09 


12 


09 


1885 
1884 
1885 
1886 
1887 


[is] 


09 


OT 


19 BH 0 


mo 


kel pud 


[som 0) 


02 [69] 


ie de ÜK) 


WD E E ki 


19 


19 


1888 
1889 
1890 
1891 


ús 


mm 
2 


jeg 


09 


HG ha ja 


2 mm 
Ha 


1 


OT 


1892 
1893 


ÉS] 


12 
19 


1 1z 


eeeélete] 


OT 


nez 


1894 


Ha E DSG 


kő sk 


13 


fellépése évek és az esetek száma szerint. 


SSZNSERKE] : GGjia] SES 4 OO OO mi IÓ CO o IG co ös 
5 id do 4 GYE KET OJ ED NN ST JE GYK OD SS ÉS 19 E 16 MD GI 16 E -H GJ GOT HENTES 
A9j959 ZV "1 HA S HA 1 ve HAT 1 ee dbsinie ekanő teat o Re Ek age elni A 
10 EJTI — 105 SET GYŰ BETLI E GY rt SERULES GY aA GW d GI 
ks s tése peltee res Ms VE tl apyat b me 
GY ri GI SONY 0 tt d e ri 95 GI a WWW OO mi ma MT A 
9IGT 165 illa] 14 (ap) 
§ 8 4 
b "Epp — 
CTGT 1 AOL ELD orzi 1 HA 9 59 T- S G SZE TATEZTNTGE] cö 
77 ve AONTLAYTT Aa SÜSS E S HAE E NTOTT TET GŰN SSEL T NAL ÖNT GOTETESA Greg 
. GI — ae) e 60 
PIGT Hi ui G1 Mask 
VE HHENZTTEZTNT- Va c SS LEMVSZSGN 5) ri 15 EH ZH G1 10 
ETGT TETTÉNEK EN mi 8 o kae ÉAEO 
d 39 Us eőH — d 5 A 1 G "GD 7 ÍHET [ETT BET] ca vm 16 
vag ÚGY Bs 1 B) rA 1 oni 08 ta ús. 
EENNAPFEGTETTTT-] IZD Sy 163 a c W 1010 METSZET TETTETETT 
TTGT 169 Go mij nyes 
OGDEN TEKNŐ CÍ JSKGYŰSÉKEST ERTEKET EKONÜHENTET ca HIG SZATEg7ON 138 SEGg 
OTGT uh pa) 96) TA pi 1 
TA GAL E GI GI CH A E GYEREKET EB SONSES ra ENETETTTJzTETET 
GOGT 4 A cz TA 
ESET THAT o AG A 19. e HA st s 00 AV GO IGA 
SOGT — jottek GY 4 WA -H A. 
am o e 16 SERJESTSSÜEL E TENGYOELY ÉTELT SYZE GY co CO ID GO TA CD CD HA 
LOGT Üet 16 61 
d a - EJNETZEISTET TE NENENEZTNNeN] co 7) tt 9 H tv ri ri -h 
J06T d ny ad NN 03 kalli 
c G1 mv a GW A ri -h 7 DD. sH az MeH MA a 
GOGT a a Ni 
: cd 10 be SETS DE TETT OTT TATE IGB SAZELÖIGIKESN EE GŰ STT EGO MENET 15 CO 0 
TOGT "4 1 16 a CANTY 
Es [e ee eses e es Eset e zet ze az s sze sz atak 
9 T— : T 
S0GT cris élt reátok kra ztás le else 
15 eh a GYEN EA BEGOKIZE NY EGÓ 1 
Esés Ste eze ene szal [ay] 
- (Sz) Ap? OSZ ZRHESUS A AE LT 
Ez] 5 c c A GY 
! o co S mt 
k A ; ; . ved rA 
toy slz 55] 7 [ENO] Fe a illen] Teri GERJEDT OO SBS E rését], 
ai 2 a — 
GYA AK (e 0] 5 6 ma CÖL A DI ADS PA 8 
; : : ri 2 ró s j 
s [72] [73 t EJETLL ASSE SZEDSZ TSZ KLISS S EGY fi ki 
eza Tán! BE ten e Kr tetté ; zizi ? See RE SO ZS NEY ved] BE KÖ aA ú 
kát " mz— 7 § Z 3 -§ TE —- ERTETTEK NOT de szán, 7 szöv TAT ZEVENETNYSOEKETT TT 79. a Bé Tem rug 
SZ BOEZZ zi e s Esz. ———metátnages 


14 


Nálunk viszont az erdő csak az erdőtörvény megalkotása (1879) 
óta nyert értékben s nagyobb becse csak napjainkban támadt, a mi- 
kor erdeink fájának ára jelentékeny mértékben emelkedett. Ílyen 
viszonyok között a hazai erdőgazda még a legnagyobb erdei rovar- 
kár esetén sem tett semmit; sőt az erdőtörvény lehetővé tette, hogy 
szinte semmit sem tegyen, mert a tulajdonost az erdei kártevők írtá- 
sára csak az erdő évi adójának 159/0-a erejéig kötelezi. Már pedig 
aki tudja, hogy az erdő évi adója milyen, az.tudhatja, hogy az erdő- 
tulajdonos, ha csak az állam nem segíti meg, a fönnebbi 159/0-kal 
semmire sem mehetne. Az erdészeti rovartani irodalom is ehhez 
képest nagyon szegény, mert ha FEgxzre LaJos-nak, a selmeczbányai 
akadémia tanárának Erdészeti rovartan-át (Selmecz, 1878.) említ- 
. jük, akkor majdnem ki is merítettük a hazai erdészeti irodalom ismer- 
tetését. Némely kedvezőbb fordulat következett be azóta, a mióta a 
hazai erdészetnek szakfolyóirata (Erdészeti Lapok, stb.) akad, a mely 
azután adott esetben foglalkozott a hazai erdőségeimkben előforduló 
rovarkárokkal is. 


A mikor ilyen körülmények között DR. HoRvárH Géza az akkori 


országos főerdőmester, DR. BeEpő ALBERT segítségével szervezte az 
erdei rovarkártudósítók ügyét, szeme előtt lebegett a hazai erdészeti 


rovartannak a fejlesztése is. Sajnos, ez nálunk, kivált BEepő távozá- . 


sával, nem sikerült. Az okoknak mai fejtegetése talán még időelőtti 
volna és mindenesetre kár, mert azért a mulasztásért a mi utódaink 
talán nagy árt fognak fizetni. ; 

Az erdei rovárkártudósítóktól sok adat érkezett ugyan be, de 
ez mind csak ,hívatalos" adat volt s nem árulta el, hogy az illető 
tudósító csakugyan hírt ad a gondozására bízott erdőség — életéről. 
Hiszen volt tudósító, a ki nyolcz hosszú esztendőn át, esztendőnkint 
hatszor, hűségesen csak azt jelentette, hogy gondnokságában az öreg 
tölgyeseket a AXyleborus monographus WB. és a AX. dryographus IB. 
támadta meg , . ., mintha ebben az erdőségben más rovar nem is 
akadna! Ilyen tudósítást pedig ebből az időből sokat lehet: megem- 
líteni. Nem csoda tehát, hogy az efféle hívatalos adatok nem igen 
járultak az erdei rovarkárok megismeréséhez, de a mit belőlük mégis 
kihámozhatunk, vagy a melyi rovarkárba az Országos Phylloxera- 
Kisérleti vagy későbben a Rovartani Állomás beavatkozott, ezekről 
az csetekről említsük a következőket. ; 

Az erdőségekben általánosan pusztító hernyókról, a gyapjas pil- 
léről, a sárgafarú pilléről, a gyűrűs pilléről s a síksági és vén erdő- 
ségek gyér tölgyeseiben a búcsús pilléről, itt-ott persze kisebb mér- 
tékben a galagonya pillangóról, a tölgyvilonczáról ( fortwig viridana [..) 
majdnem évről-évre van szó, de ezek az adatok általánosak és nem 
lehet belőlük semmiféle törvényszerűséget megállapítani, a mely ezen 


, 


15 


erdőpusztítók életére, kivált időszakosságára némi fényt vetne. Az 
erdő nálunk egyelőre ma 15 olyan tehetetlen áldozata a hirhedt lomb- 
pusztítóknak, mint hajdan volt. Az állapot azonban e tekintetben ma, 
súlyosabb, mint a milyen ezelőtt volt, mert ma ezekhez a lombpusz- 
títókhoz csatlakozott az idegenből hozzánk is eljutott tölgyliszthar- 
mat. Tölgyeseinkben ma úgy vagyunk, hogy a lombpusztító hernyók 
kora tavaszi munkáját folytatja ez a gomba, mert a mikor a tavaszi 
hernyórágás után a fák juniusban ismét fakadni kezdenek, akkor 
meglepi a fiatal és zsenge tölgylombot a lisztharmat olyan " erővel, 
hogy az szinte elpusztúl, vagy legalább is olyan gyenge, hogy élet- 
munkájával a fa életéhez, növekedéséhez semmiben sem járul hozzá. 
Ez külőnösen újabban, az 1908—1914. évek közötti időben, nemicsak 
a bihari sík erdőkben, hanem későbben a drávamenti és más töl- 
gyesekben tünt ki. Míg az öreg erdőségek lassan pusztúlnak, addig 
a fiatal 8—10 éves ültetések, ha ez a két kártevő-csoport egyszerre 
lepi meg s ha még hozzá egyéb baj is éri (tavaszi fagy, vizes talaj), 
akkor egyszerre pl. egy tavaszon pusztulnak el. Ez a kettős táma- 
dás természetesen végzetes az új erdősítésre is, mert hiszen nyíl- 
. vánvaló, hogy a míg az új erdősítésből — erdő lesz, addig előbb- 
. utóbb megöli ez a két ellenség-csoport. A. lisztharmat ellen való 
védekezés lehetősége az erdőgazdaságban egyelőre nagyon kérdéses, 
ellenben a levélrágó hernyók ellen való óvó védekezés, habár szintén 
költséges lesz, megérdemelné a közelebbi megfontolást és az újabb 
kísérleteket 15. 

A Rovartani Állomás életének első időszakába (1891—1893) 
esik az apáczalepke (Psilura monacha L.) egy nagyobb kártétele a 
görgényi havasokban (MarosW—Torda-, Csík- és Besztereze—Naszód 
vm.) és egy kisebb kártétele a zólyomvármegyei jegenye- és lucz- 
fenyvesekben (Badim, Benesháza), valamint későbben (1897—1598) 
Pozsony vármegyében Párrrv-grófi erdőségekben (Malaczka és vidélxe); 
ez utóbbi helyen kiváltképem az erdei fenyvesekben. A görgényi- 
havasokban végzett tanulmányokról — sajnos — nem jelent meg 
semmiféle beszámoló, pedig ott történt az első hazai nagyobb kísér- 
let a most egyre hangoztatott biologiai védekezésmóddal. DR. Hot- 
várÓH Géza, a ki a kísérletet és tanulmányt " vezette, akkor próbálta 
ki az apáczalepke hernyója ellen egyrészt azt az élősködő szerve- 
zetet, a mely a tavaszi levélrágó hernyók és selyemhernyók roha- 
mos pusztulását okozza s a mely renyhekórság (flachérie) néven 
ismeretes, másrészt azt a penészgombát, a melynek neve mészkór- 
ság (muscardine) s a mely szintén a selyemhernyónak nálunk 15 
egyik leghírhedtebb pusztítója volt. A kísérlet csak egy évre ter- 
jedt s így — kivált a közelebbi adatok ismerete nélkül —- nem igen 
lehet belőle valami következtetést vonni. 


janet át 


sé rev asz 


A ki Zólyom vármegyének a vasutaktól szelt völgyeiben uta- 
zik és olyam helyen széttekint, a hol a vármegye pompás fenyve- 
seire gyönyörű kilátás nyílik, sokszor láthathatja, hogy a fenyővel 
borított hegyoldalak, kivált ha a nap kellőképen megvilágítja azokat, 
sajátságos vörhenyes színűek. Ez a beteg szín pedig nemcsak az 
utóbbi években (1912—1914) volt először látható, hanem esett erről 
panasz már 1892-ben (Badin, Erdőköz, Olaszka, Péteri) is. Ezeknek 
a fenyveseknek — leginkább a jegenyefenyőnek (Abies pectinata D. C.) 
— a, veres színt az a levél- és (tű-) rágás adja, a melyben a Cuacoecia 
( Totrix) murinana HB., Stegamoptyeha rufümitrana H.-ScH. és rokonaik 
hernyóinak része van; az 1892. évi kártevő a jelentések  szerimt 
Cacoccia.histrionana FR.. volt, de mivel.ez a luezfenyő (Pinus egcelsa 
L.-K.) ellensége, holott a zólyomi kártevő a jegenyefenyőben tett 
kárt, azért valószínű, hogy a név téves. Mindezeknek a hazai kár- 
tevőknek életéből vajmi keveset tudunk. Azt már évről-évre látjuk, 
hogy a völgyekben, — de más fenyvesekben is, így e sorok írójá- 
nak saját tapasztalata szerint a jelen század elején a Herkulesfürdő 
feletti erdőknek a Cserna-patak balpartján lévő részében a lucz- 
fenyőkben is — ez a kártétel ha nem is állandó, de legalább igen 
gyakori, azonban e kár okozóiról, hazai viszonyairól, a kár mérté- 
kéről, erdőgazdasági jelentőségéről vajmi keveset tudunk ! . 

Pedig e téren még sok volna a tennivaló és a mint az alábbi 
eset bizonyítja, — sok lehetne az eredmény is akár tüdományos, 
akár gazdasági értelemben véve. Egy horvát vármegyéből (Modrus- 
Fiume) 1893-ban az a panasz merűlt fel, hogy ott a novii erdőségben 
a jegenyefenyő tűjét valami rovar bántja. Az eset eleinte: homályos 
volt, de a bajnak és az ezt okozó kártevőnek tüzetes vizsgálata és 


"több éven át tartó megfigyelése és tanulmányozása kiderítették, hogy 


az egy új erdei molyfaj, a Steganoptycha abiegama Dup.,"a mely mint 
erdei kártevő nemcsak akkor, de még a napjainkban is megjelenő leg- 
újabb erdőgazdasági munkákban ismeretlen és kártétele ma is a 
többi, hozzá hasonló életmóddal bíró molyokkal annyira összekeve- 
rődik, hogy ezt a rovart eddig még az erdészeti rovartannak leg- 
alaposabb mívelői sem vették észre. Ez a rovar előfordul Krassó- 
Szörény vármegyében, a marilla-völgyi ismert szanatorium közelében 
lévő jegenyefenyvesekben is. 

Boy nem kevésbé tanúlságos és erdőgazdaságilag fontos erdeit 
káreset volt a kétsávos tölgybogár — a Coraebus bifasciatus, OLIN. — 
előfordulása is. Az eset 1888—89-ben és még későbben is Borsód- 
vármegyékben, a Bükk-hegység délnyugati és a Mátra-hegység keleti 

1 DR. Horvárn Géza: A jegenyefenyő új rovarellensége. (Természet- 
rajzi Füzetek, XIX, 1896, 187). 


17 


lejtőin fordult elő. Egy bizottság, a melyben DR. HoRvÁárTH GÉZÁN 
kívül erdőszakértők is részt vettek, megvizsgálta az esetet, kiderítette 
a kár okát és javaslatot tett az óvóintézkedésekre nézve is. Ez a 
bogár előfordúlt későbben (1908.) a barsi, nyitrai, sőt a pozsony- 
megyei tölgyesekben is. A mit HoRgvárm 1888—89-ben ennek a 
bogárnak életéből kiderített, ahhoz a későbbi kutatás már vajmi 
kevéssel járult hozzá.! 

Az erdőségek, kivált a lomberdők szempontjából nagy jelentő- 
sége van a cserebogárnak is, de ezzel egyéb okokból is a mező- 
gazdasági kártevők között fogok foglalkozni. 

A zólyomi erdőségeknek, kivált az ottani fenyveseknek (Dob- 
rocs, Benesháza, WFeketebalog, Karám) 1886—1893-ig tömegesebb 
ellensége támadt az erdei vinczellérbogarakban, az Öttorrhynehus- 
nemzetségbe tartozó hosszúfejű bogarakban. Ezek, u. m. 0. niger FB., 
corvus Bon., és irritans Hesr. a 8—15 éves luczfenyő fiatal hajtá- 
sait 30, 40, sőt 200 k. holdnyi területen rongálták. Az 0. corvus Bon. 
csak nálunk fordúlt elő mint kártevő, de az 0. niger-nél kisebb szám- 
ban. (Míg pl. Benesházán 1886-ban 73 k. holdnyi területen a niger- 
fajból 57 liternyi bogarat szedtek össze, a corvus-ból csak 9 liter került!) 


A kőrisbarkó — Stereonychus fraxinit DR GEER (Cionus fragxint 
auct.) — a mely majdnem mindenütt akad, a hol a kőrisfa nő, a 


szerémségi kőrisfaerdőkben 1886-tól kezdve a 90-es évek elejéig és 
bizonyára azóta is majdnem állandó lakó. 

A hazai szú-félék! Ez nálunk Magyarországon az erdei rovar- 
tannak a. legkevésbé bolygatott és a legkevésbé ismert kérdése ! 
A szú-félék rendszertanáról, életmódjáról, erdőgazdasági jelentősé- 
géről a külföld (sőt újabban már Észak-Amerika is) köteteket kötetek 
után mutat fel; mi pedig még azt sem tudjuk, hogy erdőgazdasá- 
gunkat milyen szú-fajok bántják és értékét állandóan csökkentik. 
Mintha a , betűző" és a , görbefogú" szú-n kívül más faj nem is volna ! 

Hogy azonban ebben a tekintetben hogyan állunk, azt eléggé 
jellemzi az előbb már említett AXyleborus monographus és dryographus 
esete! Már pedig a szú-kérdés az erdő életének egyik legfontosabb 
kérdése. Lám! Míly másként gondolkozik a legújabb okszerű (értsd: 
vérszemes) erdőgazda, az amerikai ember! Az Amerikába behúrezolt 
gyapjaspille és sárgafarú pillén kívül elsősorban a szú-félék kérdése 
az, a melybe belefogott, hogy erdeinek életét biztosítsa." 


1 Az erre a rovarra vonatkozó ismereteket összefoglalta VADAs JENŐ : 
A sávos tölgybogár biologiája és erdőgazdasági jelentősége (Erdészeti kísér- 
letek. 1913, p. 1—17.) ezímű tanulmányában. 

2 HorPkixs : Barkbeetles of the Genus Dendroctonus. (Washington, 1909) ; 
The Genus Dendroctonus (1909) és Preliminary classification of the super- 
family Scolitoidea (1915). j 


18 


Bennünket azonban ez a kérdés — mint a biologia kérdése — 
egyéb oknál fogva is érint. A mmi sík erdeink, kivált a szíl- és a 
kőriserdők a Kőrös-folyók mentén egyre jobban érzik az ottani 
talaj-vizek elhelyezésének, apadásának következményeit, a mennyi- 
ben azokat e folyók medrének szabályozása okozta! Az alászálló 
talajvíz folytán a kőris- és a szílfa, a mely a Biharnak nyugati vidé- 
kén szép erdőségeket alkotott, már 1901-ben kezdett a szú-féléknek 
áldozatul esni. A. szílfa persze a száraz talajban csúcsaszályba esett 
s az így betegeskedő fát kikezdte a két leggyakoribb ellensége, a 
nagy és a kis szílfa-szú ( Eccoplogaster scolytus F8. [— Scolylus Geoffroyi 
GoEzB] és az I. multistriatus Mansn.), a mely aztán a betegeskedő 
részeken elszaporodva, meglepi ismételten az egészséges részeket 
s azokat a rajzó bogár olyan kitartással és ismételten olyam erővel 
támadja és fertőzi meg, a míg végre áldozatúl nem esnek neki a 
legszebb és legértékesebb szílfák, a melyeknek ipari czélokra szánt 
fája, mint afféle szúvas fa, már jelentékenyen veszít az értékéből. 

Ugyanezt mondhatjuk a kőrisfáról, a melyet éppen úgy, ugyan- 
ezeken a bihari helyeken s ugyanannál az oknál fogva megtámadott 
és lassankint a pusztulás szélére vitt a nagy és a kis kőrisfa-szú 
( Hylesinus crenatus F. és a H. fraxim W.). A helyzet ezzel a sík 
erdőkre nézve egyre válságosabb lesz: pusztúlnak a síkon a tölgye- 
sek (lásd a lomblevelű erdőket pusztító hernyókról elmondottakat) és 
utánuk pusztúlnak ugyanitt a szíl- és kőrisfák is! Igaz, hogy a- 
síkság erdeire újabban rossz idők járnak és az egyre terjedő gabona- 
termesztés mind jobban és jobban szorítja az erdőt a hegyekre, a 
feltétlenül erdőtalajú hegyekre, de hogy ez vajjon mindenképen jó 
lesz-e, ahhoz nemcsak éghajlattani, hanem egészségügyi szempontból 
15 ítélve, talán több szó fér ! 

A hős czinczér (Cerambyx cerdo L.) lárvájának lassú, elvénült 
tölgyeket igazán őrlő mukája, a mint az 1886-tól 1893-ig szóló jelen- 
tésekből látható, Arad vármegye Csálai erdejében (Ó-Pécska) és 
Szerém vm. néhány erdőgondnokságában szünet nélkül tart; de ezt 
nemcsak erről a vidékről, hanem az ország összes tájékáról mond- 
hatjuk, legyen az akár Gödöllő erdős-legelős határának egyik-másik 
ritka, de vén tölgyfája, akár Debreczen ,nagyerdejének" össze-vissza 
töredezett koronájú tölgye. Kétségtelen, hogy a hősezinczér tönkre- 
teheti az idősebb tölgy ipari értékét, de azért még sem vagyunk 
tisztában e bogárral, pedig az említett síksági rossz, elhagyatott erdők 
tölgyeinek nagy fertőzöttsége s a hegyek pompás, öreg tölgyeinek 
igazán színtiszta, egészséges, de egyre fogyóban lévő fája —- kellene, 
hogy e kérdésről gondolkozóba ejtsen bennünket ! 

Nem elsőrendű erdei kártevő ugyan a levéldarazsak közé tar- 
tozó és az erdei fenyőn élő Lophyrus rufus Ke. s mégis újabban 


19 


olyan rovar ez nálunk, a mely az erdőgazda érdekét nagyon is 
közelről érinti. A mióta kivált az osztrák, vagy a fekete fenyő ( Pinus 
nigra ARN. vagy más néven ausíriaca Höss.) a mi homokjainkon, de 
egyéb helyeken is kiváló figyelemben részesül és sokfelé ültetik, igy 
a Karst-nak egyik-másik részén is, ennek az erdei fenyődarázs 
lárvái (ál-hernyói) ugyancsak gáncsot vetnek. Ez a darázs a telepí- 
tésekkel lépést tartva, még ennek az évszáznak első tizedében is 
egyre nagyobb számban mutatkozik. 

. —— Említésre érdemes még a kocsányos tölgyfa-csemeték gyökerén 
Vadászerdőn (Temesvár mellett) 1888-ban talált Phylloxera corticalis 
KL., mely annyiban érdekes, mert erről a fillokszéra-fajról a múltban 
csak az volt ismeretes, hogy a tölgy derekán és ágán él. (A szőlő 
fillokszéráján kívül él nálunk még egy harmadik fillokszéra-faj is, a 
Phylloxera guercus B. D. Fowssc., a mely nyáron a csertölgy lévelén 
olykor igen nagy számban található.) 

Ennél a rovarnál nagyobb jelentősége van nálunk az akáczfa 
paizstetűjének. Ez a paizstetű az az apró, fél bors-szemnyi nagyságú 
rovar, a mely május végén és júniusban egyszerre sokszor igen nagy 
számban látható a mi közönséges akáczaink egy- vagy kétéves haj- 
tásain. A tudomány eleinte újnak, eddig ismeretlen fajnak tartotta és 
Douvczas 1890-ben csakugyan az akáczfa paizstetűje, Lecamum robi- 
narium DovaL. néven ilyennek le is írta. Ez a rovar nálunk a múlt 
század 80-as évei végén leginkább a homokterületen (Szeged és 
vidéke), de lassankint az egész országban, tehát a kötött talajon is. 
nagy gondot okozott, mert a paizstetű gyors terjedése, nagy szám- 
ban való előfordulása, közhit szerint már-már az akáczfának szinte 
pusztulását jelezte s a terjedő rovarnak nemcsak erdő-, hanem mező- 
gazdasági jelentősége is támadt. Hiszen nálunk szinte nehéz elkép- 
zelni, hogy az akáczfának mi a nagyobb jelentősége, az erdő- vagy 
a mezőgazdasági-e? A mai alföldi magyar mezőgazda szinte el sem 
képzelhető az akáczfa nélkül, a mely neki nemcsak az összes gazda- 
sági szerszám- és tüzelőfáját adja s a mellett a gazdaságban majd- 
nem minden gondozás nélkül és olyan gyorsan nő, mint talán egyetlen 
más haszonfa sem! 

Szerencsére azonban kitűnt, hogy az akáczfapaizstetű még sem 
olyan végzetes ellenség, mint. eleinte híre terjedt. A beteg, rossz 
helyen növő akáczfát bizony megviseli e rovar és ki is pusztítja ; 
viszont az erős növésű és neki való helyen (akár a futó homokon, 
akár a kötött talajban) növő akáczfa vígan nő és ha tavasszal faka- 
dáskor, a mikor a milliónyi paizstetű szívogat rajta, lombja kifejlesz- 
tésével 8—10 nappal késik is, de már virágzásakor és későbben meg 
sem látszik rajta ezen elmaradásnak nyoma. 

: " Ezzel a rovarral, mint hazai új állattal szintén behatóbban fog- 


20 


lalkozott DR. Hogvárm Géza és vizsgálatainak eredménye részint a 
felettes hatóság útján terjedt el az erdőhatóságok között, részint tudo- 
mányos folyóiratban látott napvilágot.! Erről a rovarról eleinte az 
volt a vélemény, hogy magyar eredetű állat, mert hiszen az akáczfa 
őshazájában és másutt, a hol ez a hasznos fa elterjedt és meghono- 
sodott, ez a paizstetű rajta nem fordult elő, de miután idővel kitűnt, 
hogy ez az állat előfordul Német- és Francziaországban, sőt Páris 
közelében is, MaAnRcHAL e kérdést 1907-ben ismét vizsgálat alá vette 
s akkor kitűnt, hogy ez a paizstetű nem egyéb, mint a somfán élő 
és régóta ismert Lecanium corni BoucHÉ nevű faj. A somon és az 
akáczon élő két paizstetű között lényeges alakú vagy életmódbeli 
különbség nincs s ha megis mindenáron meg kellene állapítani valami 
eltérést, akkor ez csak az lehet, hogy a szóbanforgó paizstetű az akácz- 
fán szívesebben és szinte mohóbban és vígabban él, mint a somfán s az 
előbbin mindig tömegesebben ií5 akad, mint az utóbbin ; végül hogy 
az akáczon élő paizstetű, talán neki jobban megfelelő gazdanövényen, 
általában kissé nagyobbra és erősebbre nő, mint a somfán. Nálunk . 
nem ritka a som, ha nem is olyan közönséges, mint az akáczfa, 
mégis ugyancsak kell keresni olyan somfát vagy bokrot, a mely 
paizstetves s ba paizstetves 15, a paizstetű csak elvétve fordul elő 
rajta. Szinte azt mondhatnók, hogy az az akáczfláról jutott rá! Mert 
nálunk majdnem megszokott s az Alföldön, a paizstetves akáczfa 
hazájában szintén rendes dolog, hogy a paizstetves akáczfáról elkerül 
a paizstetű minden más, akár éves, akár évelő, akár dudvaszárú, akár 
fás növényre! Ahogyan az akáczfa közelében növő szőlő, almafa és 
egyéb gyümölcs — vagy díszfa (pl. rózsafa) paizstetves lehet, azon- 
képen paizstetves lehet az ugyanott növő kender, burgonya, ezukor- 
répa és sok más gazdasági növény. Az akáczfa paizstetűje ezek 
alapján tehát elvesztette eredeti tudományos nevét s ma az már leg- 
feljebb csak mint Zulecantum corni BovoHÉ var. robinmtarum DOUGL. 
szerepel. 

Végül az erdei kártevő rovarok közül hadd emlékezzem meg 
az — áskáról! Nálunk, azt hiszem, hogy nincsen erdőgondnok, a ki, 
ha csemetekertje van, a pajor-ról (pajor a cserebogár lárvája) és az 
áská-ról állandóan és a legelkeseredettebben nem panaszkodnék. Ha 


1 DR. HogvárH Géza : Az akáczfák paizstetvéről. (Math. és Természettud. 
Értesítő. IX, 156—164.) 

2 V. MARCHAL: Notes sur les Cochenilles. (Ann. Soc. Ent. France. 
Paris, 1908, p. 261.) 

 ILLÉs NÁNDOR: Az akáczfa-paizstetű kérdése Magyarországon. Buda- 
pest, 1896. 

JABLosNowskI Józsery: A szőlő és egyéb gazdasági növények paizs- 
tetvei, (Kísérletügyi Közlem. XIX, 1916, p. 170.) 


21 


az erdőgondnokságban minden rendben van, de az áska a csemete- 
kertben mégis garázdálkodik és a különféle csemetének a nyár első 
felében hol szerényen csak 10—15, hol jobban 35-50, hol teljes 
erővel 70—80"/0-át teszi tönkre, mert gyökerüket részben lehámozza, 
részben teljesen megrágja. Egy marostorda-vármegyei erdőgondnok- 
ság 6 esztendő alatt 2 -3-szor panaszkodik az áska ellen. a mely 
név alatt tulajdonképen a közönséges lótetű lappang. Az összes 
erdőgazdaságunkban az. a panasz, hogy a lótetű már a csemetékben 
okozott nagy kárnál fogva csak növényevő lehet. Az igazság tulaj- 
donképen az, hogy a lótetű a legtöbbször nedves helyen és bőven 
trágyázott földben él, a hol sok a földi giliszta ; tavasszal és a nyár 
elején ez a főtápláléka — ha a giliszta a föld felszínén van! Ellen- 
ben száraz és tartós melegben, ha a csemetekert talaja kiszárad s a 
giliszta jó mélyre lehúzódik, a hová a lótetű nem egyhamar mehet 
utána. kénytelen a lótetű azzal beérni. a mihez hozzáfér s eszi a 
csemetekertben a fiatal, egy-két éves csemetegyökerek héját és puhább 
gyökerét és eszi vagy hasonló oknál fogva, vagy ha előbb kifogta a 
gilisztát, a konyhakertben a húsos és még puhább gyökerű vetemé- 
nyeket is ! 

Noha a 38- esztendős időszakból az erdőgazdasági kártevők 
sorából érdemes és tanulságos dolog volna. ha még több adatot 
. hoznék fel, azonban elég legyen ennyi is! Ebből mindenesetre látjuk, 
hogy az erdőgazdának már a múltban is elég baja volt a kártevő 
rovarokkal s még több baja-gondja lesz ezután! Akárhogy forgatjuk 
a dolgot, a vége mégis csak az lesz, hogy az erdészembernek, tartsa 
is magát bármennyire ,praktikus ember"-nek, foglalkoznia kell a 
némely erdészember szemében csak elméleti tudománynak tartott 
rovartannal! A ki ma a rovartant még mindig csak szórakoztató 
foglalkozásnak tartja, az — hiába van a zsebében az erdőmérnöki 
kitűnő oklevél — nem fogja ismerni a gondjára bízott erdő titok- 
zatos életét ! ; 

Az erdőgazdaságnál nagyobb befektetéssel és több munkával 
dolgozik a szűkebb értelemben vett mezőgazdaság és annak a talaj 
megmunkálásában, kihasználásában tökéletesebb ágai a szőlészet és 
a kertészet és a mint ezek belterjességük arányában emelkednek ; 
emelkednek ugyanilyen arányban az így termesztett növények rovar- 
ellenségei is. Ha sok rovarellensége van a majdnem magára hagyott 
erdőségnek, akkor e szerint még több rovarellensége lehet a rovarok 
világából a kalászt s egyebet termő mezőnek, a szőlőt és gyümölcsöt 
termő szőlős- és gyümölcsöskertnek ! 

A. letelt hosszú időszak jellemzését talán ugyancsak a szőlő- 
gazdaság rovarellenségeinek ismertetésével kezdhetem. meg, mert 


hiszen az új intézet, az Országos Phylloxera-Kisérleti Állo- 
más is — az akkori idők felfogása szerint — a szőlőellenségek leg- 
nagyobbikával, a szőlőtetűvel (Phylloxera vastatrix PL.) foglalkozott. 

A baj ritkán jár magában. Ez bebizonyúlt a hazai peokonkben; 
a mint azokat a fillokszéra kikezdte. 

Már 1884-ben kezdődik a panasz a szőlőiloncza, a Tortrix Pil- 
lertana SCHIFF. ellen; eleinte Heves-, Pest- és Torontál-vármegyékben 
szórványosan, majd tömegesebben Krassó-Szörényben (Langenfeld), 
Temesben Verseczen és Fehértemplomon is. A. pusztítás itt 1893-ig 
olyan nagy volt, hogy a kormány 1885-ben az akkori értékszámítás 
szerint a 140 ezer forintnyi adóból 41 ezer forintot volt kénytelen 
elengedni. Az iloncza-kár a sík fekvésű szőlőkben fordúlt elő. Elő- 
fordúlt az (Zemplénben) a mádi szőlőkben is, de csak egy évig, 
egyébként azonban mindig csak sík, mint akár a kötött talajú, akár 
a homoki szőlőterület lakója. Midőn a kilenezvenes években a homoki 
szőlőtelepítés a lehető legnagyobb fokra emelkedett, akkor kezdett az 
5—6 éves szőlőkben, de későbben is, egyre számosabban és vesze- 
delmes mértékben terjedni ez a rovar. Baja környékén, Nyíregyháza 
mellett (Sóstóhegy), Pestmegyében (Izsák, Annatelep), "  Hevesben 
(Gyöngyös vidéke), majd ismét Versecz sz. k. város vidéke az, a 
mely napjainkban 15 sokat szenved ettől a rovartól s nem ritka ott 
az olyan szőlő, a melyben májusban, júniusban alig látható egy-egy 
szőlőlevél, ellenben esténkint annál jobban hallható az iloncza sok 
százezer hernyójának a rágása !! 

A fillokszéra pusztító munkáját súlyosbította és az ellene való 
védekezést részben zavarta is a firkáló bogár, az Eumolpus vilis FAB. 
vagy helyesebben Adoxus obscurus L. var. vitis F8. Ennek a bogár- 
nak, mint a szőlő ellenségnek életmódját, mint legelső részben már 
1873-ban megállapította DR. HoRvárn Géza,? a mikor kimutatta, hogy 
lárvája a szőlő gyökerét rongálja. Majd a nyolczvanas években 
kitűnt, hogy a kifejlődött bogár bántja a szőlő levelét, zöld vesszejét 
és ha sok a bogár, igen érzékeny mértékben a bogyót. Előfordúlt 
úgy a kötött talajokban, mind a homoknak televényes foltjain és 
habár nagyobb kárt okoz a sík szőlőben, nem ritka a szelídebb lej- 
tőkön sem. Kártétele foltonkint kezd jelentkezni, de 2—3 év múlva 
tele lehet vele az egész szőlő. : ; 

A firkáló bogár lárvája súlyosbítja a fillokszéra kártételét, mert 
szintén a szőlő gyökerén élve, rágásával részint gyöngíti, részint el 
is öli ezt. Ez a rágása Fölezöt megakadályozta a fillokszérának szén- 
kéneggel való sikeres gyérítését. A hol t. i. ősszel és kora tavasszal 

1 SAJó K.: A szőlőlevélsodró pille. (Bor. Lap. 1891.) 

? Verhandl., der Zool.-bot. Gesellschaft in Wien, 1873, 


23 


pl. a talaj nedvessége miatt lehetetlen volt a gyérítés (, szénkénegezés"), 
ott szokásban volt, hogy azt nyáron a szőlő elvirágzása és egy kis 
eső után végezzék el. Az így nyáron gyérített szőlőkben azonban 
néha nem igen látszott meg a javulás; a rossz, fillokszérás szőlő 
csak rossz maradt,a nyári gyérítés után is. I jelenségnek közelebbi 
megállapításából fot Somogyban Kercseligeten) kiderült, hogy itt a 
gyérített szőlőben két ellenség van: az egyik a fillokszéra, ennek a 
nyári gyérítés ártott, a másik ellenség a firkáló bogár, a melynek a 
nyári gyérítés nem árthatott, mert kifejlődött alakja — a bogár — 
éppen akkor tartózkodik a szőlő földfeletti részein és rágásával tele- 
firkálja a szőlő levelét, kisebb-nagyobb bogyóját és vonalkázza a 
vessző zöld részét. A később (júliusban) a tőke nyakára letojt tojá- 
sából kikelő lárva a szőlőgyökérre húzódik le és mert a nyáron 
gyérített szőlőt a jövő tavaszig, vagy a jövő nyárig az előbb fel- 
hozott okoknál fogva nem szokás gyéríteni, azért . akadálytalanul 
bántja és gyengíti a szőlőt s így a gyérítést, habár ez megritkította 
az egyik ellenséget, a fillokszérát, mégis hiábavalóvá teszi, mert a 
firkáló bogár lárvája, a másik ellenség élve maradt! Hogy ez az eset 
kikerülhető legyen, ott a hol a szőlőt a fillokszéra és a firkáló bogár 
lárvája együttesen bántja, a szőlőt feltétlenül ősszel vagy kora tavasz- 
szal kell gyéríteni, hogy a szénkéneg egyszerre találhassa és meg- 
ölhesse, illetőleg ritkíthassa mindkét kártevőt ! 

A firkáló bogár talán a legészakibb fekvésű hazai szőlőket 
kivéve, Magyarország szőlőtermő vidékének legnagyobb részében 
előfordul és leginkább a sík, vagy a kissé lejtős szőlőket bántja. 

Úgy az erdőségnek, mind a hazai szőlősgazdaságnak meg van 
a maga vinczellérbogara! Nem tekintve azt, hogy a lárvakorában 
első sorban a luczernagyökeréna élő nagy hamvas vinczellérbogár 
(Otiorrhynchus ligustici L.) tavasszal, a szőlő fakadása idején majdnem 
mindenütt megtalálható a szőlőben, a hol a szőlő duzzadó szemét, 
fiatal hajtását elpusztíthatja ;- a nyárfa vinezellérbogara (Otiorrhynehus 
populeti Bon.), hazai párja az erdőgazdasági jelentőséggel biró Otiorr- 
hymnchus corvus Bon.-nak (Il. az erdei kártevők között), nálunk már 
telepítés-történeti nevezetességre tett szert. A mint azt Wény JÁNos 
1835-ben kikutatta! az előbb említett Langenfeld telepes község. 
határától mintegy 5 km.-nyi távolságban és ettől délnyugatra feküdt 
Ó-Kruglica telepes község, a melynek szőlőjét az Otiorrhynchus popu- 
leti Bon. már 1753 előtt olyan mértékben lepte meg, hogy ez a község 
az említett évben teljesen feloszlott. Ugyanez az eset megismétlődött 
1830-ban iís. a mikor a szomszédok az előbb említett és felhagyott 


1 WéÉwy János: A szőlőnek egy ismeretlen ellensége. (Rovart. Lapok. 
III, 18386. p. 3.) 


24. 


ó-kruglicai területre ismét szőlőt telepítettek, mert ugyanez a bogár 
bántotta most is a szőlőt. Midőn pedig a langenfeldiek az előbbi 
helytől mintegy 5 km.-nyi távolságban ismét szőlőt akartak telepí- 
teni, a bogár csak megjelent újra, de a szőlőket már nem ez, hanem 
az időközben oda is elkerült hatalmasabb fillokszéra írtotta ki! 

. . Valószínű, hogy az Otiorrhynchus populeti ezen a vidéken 
eredetileg nem a szőlőn, hanem más bokron, vagy valamely dudva- 
szárú növényen él és csak ha szőlőt telepítenek oda, vándorol arra 
tömegesen. A bogár életének egyéb viszonyai különben ma is 
ismeretlenek. 

Az előbb említett vinczellérbogáron kívül gyakori volt 1911-től 
1916-ig az Otiorrhynchus lavandus GERm., de ez csak májusban-június- 
ban jelenik meg és a szőlőlevélnek csak a szélét csipkézi ki, holott 
az említett másik két bogár korai és már a fakadás idején verődik 
össze a szőlőben. § 

A múlt század 80-as és 90-es éveiben telepített homoki szőlők- 
"ben, ha nem is lehetett baj a fillokszérával, annál több gondot okoz- 
tak egyéb rovarok, kivált míg a telepítés csak szórványosan történt 
s a szőlők között vagy szomszédságában megmaradt a régi gyep, 
vagy másra használt terület. ; 

A legtöbb panaszt okozta eleinte a már régibb időkből is ismert 
kendermagbogár ( Peritelus familiaris Bon.), a mely már márcziusban 
mutatkozik és kora áprilisban kirágja a szőlővessző termő szemét, 
de a szőlőn kívül meglepheti más fásnövény rügyét is, így a gyü- 
mölcsfákét és az akáczfáét is. Hogy ez a bogár hol tölti lárva-korát 
és melyik növényen él, azt még a mai napig sem tudjuk. Ha azonban 
egybevetem a dolgot azzal, hogy noha ez a bogár mai nap is csak 
akad, de egyre kisebb számban ott, a hol az egész homok, vagy 
annak egybefüggő nagy része, be van telepítve szőlővel, akkor abból 
arra a következtetésre jutok, hogy lárvája a futóhomok növényzetén, 
még pedig elsősorban az ott megtermő fűfélék gyökerén él. Ebben 
megerősít nemcsak a homok füves gyöpjeinek apadása, mely a szőlő- 
vel betelepített területen oka a kendermagbogár apadásának is, ha- 
nem az is, hogy a 90-es évek végén a kendermagbogár korai meg- 
jelenésekor a bogarat Őrkényben a füves-gyepes homoki útakon nagy 
számban találtam, holott a szőlőben, a melytől csak egy léczes kerí- 
tés választotta el, egy sem volt. Királyhalmán a szőlő széles gyepes 
útján látta azt Vapász EMIL is, a mikor még — talán 1909—10-ben 
— ott szőlészkedett. A mikor azonban ugyanezen év. augusztusában 
és őszén ugyanezeken a helyeken kerestük a lárváját és a kiemelt 
homokot átszitáltuk, lárvájára nem akadtunk. Ez azonban még nem 
véglegesen tagadó bizonyíték, mert hogy a homokban van olyan lárva, 
a mely a kengermagbogáré lehet, azt onnan sejtem, hogy ebben az 


25 


időben kaptunk egyszer télen . Inárcs-Kakucsról egy új telepestől, a 
ki szőlővel beültetendő homokját akkor forgattatta, olyan apró, 
lábatlan, ránczos és hajlott testű lárvakat, a melyek határozottan 
csak valamely bosszú fejű bogár (Curcuhomda) lárvái lehettek. A lár- 
vákat, mintegy 30-40 drbot az illető tulajdonos vinczellérje hozta, 
de sajnos, már élettelenül és megszáradva. A vincellértől megtudtam, . 
hogy az az apróság igen bőven van és nem győzik a szedését 
Sajnos, hogy akkor a további utánjárásom meddő volt. 

Annyi bizonyos, hogy noha akad a homokon ezen bogár ellen 
panasz, az ma már nem olyan gyakori és nem szól olyan nagy 
károkról, mint még a múlt század 90-es éveiben is. Ennek oka véle- 
ményem szerint a megfogyott homoki füves gyep. 

Hasonló jelentőségű a zöld cserebogár, az Anomala vitis FABR., 
ez is homoki szőlőpusztító. Legelőször a pestmegyei homokon tűnt fel 
ennek a bogárnak szőlőlombpusztító természete; mihelyt itt június- 
ban a rozs aratása megkezdődött, :másnap a homoki szőlőben már 
akadt zöld cserebogár is. És jaj volt annak a szőlőnek, a mely köz- 
vetetlenül a szántóföldek mellett feküdt! A bogár ezrével tódúlt 
. mnen a szőlőbe s eleinte a szőlő szélső sorait csapatosan lepte meg 
s a meglepett sorban az egyes tőkéket hegyétől lefelé teljesen leragta. 
Ha így haladva, 3—4 sor szőlőt tönkre tett, elszéledt a szőlő egyes 
tőkéi között s egyenkint ezeket a tőkéket, vagy egyes kimagasló 
fákat, kivált a cseresznyét rágta. Körülbelül egy hónapi pusztítás 
után eltűnik a vele egyidőben, de jelentéktelen számban jelentkező . 
rezes cserebogárral, az Anomala acnea DE GsER (A. Frischii F.)-val 
együtt. A zöld cserebogár szintén a múlt század vége felé volt jelen- 
tékeny, mert a teljes záródású szőlőterületen talán csak a cseresznye- 
fákon folytat némi levélpusztítást s ama szőlőkben, a melyek többé- 
kevésbé szántófölddel vannak körülvéve. A lárvája (szintén pajor) a 
szőlőben ritkán található s ez véleményem szerint annak a jele, hogy 
az nem is él a szőlőben, hanem inkább ama földeken, a melyek fel- 
színe mégis gyepesebb, gyomosabb, mint a zöld cserebogár rajzása- 
kor javában virító szőlő talaja. Tojása lerakására inkább kínálkoznak 
a tarlók és a legelők. Utóbbi esztendőkben a szőlőkből csak elvétve 
hallható ellene panasz. 

Ugyancsak a homoki szőlőmívelés újabb kezdete idején tett 
szert hírhedt névre a kallócserebogár vagy arató bogár, a Polyphylla 
fulo L. Hogy ez a legnagyobb és legszebb hazai cserebogarunk csak 
a homokon él, az ismert dolog volt; ismeretes dolog róla az is, hogy 
bogárkorában eszi a homoki gyümölcsfák — kivált almafák — leve- 
lét; de hogy hatalmas — 6-8 cm. hosszú pajorja valóságos farkasa 
a szőlőtelepítés végett elültetett szőlővesszőnek, legyen az síma vagy 
gyökeres vessző, az csak akkor tűnt ki, a mikor a homoki szőlős- 


26 


gazdák mohón fogtak hozzá a homoki szőlőtelepítéshez s a mikor 
legtöbbször az évszázados, buczkás, homoki legelőt nagyjából elegyen- 
gették, megforgatták és százezerszámra belerakták a  szőlővesszőt, a 
melyet aztán a kallócserebogár pajorja 3—4 hónap alatt teljesen 
kipusztított. Volt eset, hogy 3—-4 kat. holdon a tavasszal elültetett 
12—15,000 drb vesszőből augusztusban összesen már csak 8—10 drb 
élő vessző maradt meg. Ivek teltek bele, míg a homoki telepítők 
megtanulták, hogy a homok beültetése előtt a talaj forgatásakor ki 
kell szedni az arató bogár pajorjának apraját-nagyját, mert mennél 
alaposabban kiszedik, annál kevesebb azután a kár az új ültetésben. 

Ma már ez az eljárás, t.i. a pajornak szedése a talajnak 70 — 380 
cm.-re való forgatásakor, olyan általános és bevált óvómunka, hogy 
azt már minden kis szőlőtelepítő híven követi. Ha a telepítés első 
éve baj nélkül, vagy 5—1090-nyi hiánnyal végződött. akkor az új 
szőlő biztosítva van. : 

. : . De nincs ellene biztosítva az összes, talán elhanyagolt szőlő, 
ha azt vagy a gaz veri fel, vagy ha az elgyengült szálőt, hogy mégis 
legyen haszon benne, konyhakerti növénnyel, burgonyával, babbal 
vetik be, mert a kallócserebogár pajorja tönkre teheti előbb e vete-. 
ményt s utána az öreg 20-30 esztendős szőlőtőkéket. Ennek a jelen- 
ségnek okát abban látom, hogy az aratás táján rajzó bogár a szőlő- 
vel és mindenféle kerti veteménnyel sűrűn teleültetett homokot olybá 
veszi, mint a sűrűn benőtt parlagot és a mint abba, hasonlóképen 
ebbe is rakja tojását. A kikelő pajor eleinte a szőlősorokba ültetett 
zöldségfélék vagy gyomok gyökerével él, de ha ezek augusztusban 
és szeptemberben elfogynak. vagy a mikor tavasszal ezek még nin- 
csenek is meg: az egyre növő és egyre falánkabb természetű pajor 
a szőlő gyökerét eszi és — mint azt például 1912-ben és 1913-ban 
Csongrádon láthattam, a hol a kár igen jelentékeny volt — bele- 
rágódik az öreg, karvastagságú gyökerek belsejébe is, holott a véko- 
nyat vagy csak lehámozza, vagy elrágja egészen. 

A termő szőlőben a rendszeres pajorírtás ki van zárva s mert 
a veszedelem e tekintetben nagy, Csongrádon a bogár ellen a követ- 
kező védekezésmódot akarjuk meghonosítani : 

Minthogy már 1898. és 1900-ban láttam, hogy Örkényben a 
rajzó kallócserebogár nappal nagyon szeret az erdei és a fekete- 
fenyőn meghúzódni s arról könnyen leszedhető is és továbbá, mert 
ugyanezt megerősítette UCsongrádon is egy magányosan álló erdei 
fenyő, mert a bogár rajzásakor a szomszédos gyümölesfákon nem 
akadt aratóbogár, holott ezen a fenyőn napokon át újra meg újra 
szedhető volt az. Ezért a szegedi m. kir. erdőhívatal főnökével, Kiss 
FERENCZ főerdőtanácsos barátommal — a felettes miniszterium hozzá- 
járulásával — abban állapodtunk meg, hogy Csongrád község 4000 k. 


27 


holdnál nagyobb szőlőjének fenyegetett pontjain a szőlők között meg- 
honosítjuk kisebb-nagyobb, hármas-négyes csoportokban a fekete 


fenyőt. A telepítés kezdete — az eliskolázás — pompásan sikerült 
és ez a fenyőfaj, úgy mint más homokon, Csongrádon is pompásan 
nő. A szétültetésben azonban — sajnos — a háború és a vele járó 


közigazgatási, meg egyéb nyomorúság egyelőre megakasztott. Hogy 
ez a bogár szereti a fekete fenyőt, ezt Kiss barátommal 1917-ben 
tavasszal, az általános fakadás előtt is láttuk, mert még 8 hónappal 
a bogár rajzása után is találtunk a szép és fiatal fenyvesben több 
élettelen kallócserebogarat ! 

Nevezetes története van ebben az időszakban a közönséges 
cserebogárnak is. Hogy a cserebogár, mint lombpusztító úgy az 
erdészetben, mint a gyümölcs- és díszkertészetben hirhedt nevű állat, 
valamint hogy a mezőgazdaság mindennemű termesztett növényének 
akár fás, akár húsos gyökerét egyenlő mohósággal pusztítja a bogár 
lárvája, pajorja, a szántás-kukacz, az általánosan ismeretes. Kártéte- 
lének meggátlását czélozza az 1894-ben meghozott XII. törvénycezikk, 
a melynek 50. szakasza elrendel, hogy ,a cserebogarak tömeges 
megjelenésük alkalmával is megfelelő módon pusztítandók !" 

A megfelelő pusztítástól, t. 1. a cserebogár általános írtásától 
azonban egyelőre még messze állunk, de azért a lefolyt 38 esztendő 
alatt mégis nagy lépést tettünk előre. 

Az egyik lépés az, hogy most már tisztában vagyunk a ecsere- 
bogár hazai rajzásával, azaz hogy melyik esztendőben és hol rajzik 
a bogár? Ennek a vizsgálatnak alapját már szintén DR. HOoRvÁTH 
Géza vetette meg 1893 ban, a mikor a rendelkezésére álló kevés 
adatból is megállapította! hogy az országban a cserebogár fő rajzása 
abban az esztendőben van, a mely esztendő összes számjegyeinek 
összege 3-mal maradék nélkül osztható. Ilyen esztendő lesz pl. 1920. 
Ez az országos cserebogaras év. Az ország délnyugati (Vas-, Zala-, 
S0mogy-vármegyék alsó) részében a cserebogár azonban az országos 
rajzásnál egy évvel korábban, míg az északkeleti részében (Zemplén, 
Ung, Szabolcs, Máramarosban) viszont egy évvel későbben rajzik. 
DR. HoRvárm Géza eme megállapítását kiegészítette azután részben 
az erdőhatóságoknak, részben a gazdasági tudósítóknak 1899-től 
1907-ig terjedő adatgyüjtése, a melyeta Rovartani Állomás néhai 
adjunktusa, későbben székesfővárosi polgári iskolai igazgató, LósYv 
JózsEr feldolgozott. Ezek az adatok aztán, a mint azt az Abauj-Torna- 
s a szeben-vármegyei kötelező cserebogárírtás általában jól és a sáros- 
vármegyei pedig legalább biztatólag igazolja — jó alapjai lehetnek a 


1 DR. HogvárH Géza: A cserebogár fejlődésének időtartama hazánk- 
ban. (Természettud, Közlöny, 1893, p. 184.) j 


28 


vármegyei hatósági kötelező írtásnak, a mint az a későbben elmón- 
dandókból majd kiderül. 3 

Az 1891—1892. esztendőben tetta Rovartani Állomás éppen 
olyan nagyobbszabású kísérletet a cserebogár pajorjának biologiai 
úton való írtására, mint a minőt 1892-ben az apáczalepke hernyóinak 
írtására is végrebajtott (1. az erdei kártevők ismertetését). Ez volt a 
cserebogár pajorjának a Bolyrytis tenella PRrnt. ET DELACR. nevű penész- 
gombával való írtáspróbája. Ez az élete folyásában kevéssé ismert 
penészgomba megtámadja a közönséges cserebogár pajorját és benne 
élve, megöli azt. Ámbár ez a dolog már régen ismeretes volt, a 
francziák 1891-ben felkapták ezt az ügyet és mert véletlenül abban 
az időben ez a penészgomba nagyobb mértékben fordult elő és 
nagyobb területen (rétségen) lepte meg a pajort is, híre és még 
inkább az írtó hatásához fűzött remény, nagy lett. DR. HORVÁTA GÉZA, 
a ki akkor Francziaországban járt, hozott a gombából megfelelő anya- 
got, a melyet a Rovartani Állomás mesterségesen elszaporított és 
1892-ben sok ezer tenyésztő-csövekben a pajoroktól szenvedő és a 
kísérletben résztvevő gazdák között szétosztott. Ez a nagyszabású 
kísérlet sajnos eredménytelen volt, vagyis kitűnt, hogy az ehhez a 
penészgombához fűzött remény nem valósult meg. A mesterséges 
tenyészetben vígan és egészségesen fejlődött a gomba és a fogság- 
ban megölte a pajort, de a szabadban nem; nemcsak, ha a paájort 
meghempergettük, a bőséges spóra-porban, hanem akkor sem, ha a 
pajor a Boltrytis-es burgonya-szeletből, vagy akár az ettől. a gombá- 
tól elpusztított és majdnem kiszáradt (mumifikált) pajorból evett. 
Szabadban a nedvesség hiánya és valószínűleg a gombát tápláló 
(szerves) anyag hiánya is az, a mely fejlődését s így a pajor fertőz- 
hetését is megakadályozza. A kallócserebogár pajorjai teljesen men- 
tesek a gombával szemben: nemcsak, hogy megették a fertőző 
anyagot és baj nélkül éltek az evvel a gombával megfertőzött föld- 
ben, hanem mint valóságos kannibálok, megették egymásután egymást 
is, hogy a végén csak egynéhány pajorfej és egy élőpajor maradt. 

Ámde a kísérletnek volt mégis egy tanúlsága, mert az vezetett 
annak a nyomára, hogy nekünk nem kell a gomba hazai meghonosí- 
tásával bajlódnunk, a mennyiben az meg van már nálunk is. Előfordu- 
lásának egyik helye Liptó-Újvár, a másik Vértes-Nána-puszta (Fehér 
vm.) volt, a hol szakképzett erdészemberek a gombát a tőle elpusz- 
tított pajorokon már akkor megtalálták, mielőtt azt ott a Botrytis 
mesterségesen elterjeszthette volna. 

Sokkal nagyobb és biztatóbb jelentősége van ama , vármegyei 
hatósági kötelező cserebogárírtásnak", a melyet először és mint e 
téren úttörő, 1911-ben Abauj-Torna vármegye közönsége megkezdett. 
Az 1911. év Abaujban cserebogaras év volt. Az ugyanabban az év- 


ben meghozott szabályrendelet szerint minden birtokos köteles volt 
a maga lombfájáról a cserebogarat , megjelenése alkalmával" szedni, 
vagy szedetni. A hatóság a szedést nemcsak ellenőrizte, hanem 


vezétte és az összeszedett bogarat — 7610 métermázsát — be is 
váltotta. A beváltásra fordított összeget a földtulajdonosokra föld- 
adójuk arányában három évre kivetette és — mondhatnám — majd- 


nem úgy hajtotta be, hogy azt a legtöbb gazda észre sem vette! 
Ez fontos dolog! Mert olcsó volt a védekezés s a velejáró csekély 
teher nemcsak a megmentett gyümölcsben és gazdasági kapásnövé- 
nyek termésében bőven megtérült, hanem a bogárért fizetett beváltó 
összeg is már előre a gazdák zsebébe került, mert hiszen minden 
gazda maga adta, vagy adhatta el a gyüjtött bogarat s ő kapta 
érette a majd adóban fizetendő pénzt is. 

Abauj-vármegye derék közönségének szép példája nem maradt 
hatás nélkül, mert a következő cserebogaras év idején — 1914-ben — 
már nemcsak a szomszédos Sáros-, hanem Borsód-vármegye is csat- 
lakozott hozzá, Zemplén lekésett. ellenben Szeben-vármegye szintén 
ugyancsak erős kézzel fogott hozzá. Sárosban elég volt a lelkesedés, 
de valamivel több kitartás és buzgóság nem ártott volna kivált az 
erdős-lombfás felsővidéki falvakban, Borsódban hiány volt mindkettő- 
ben (de ebben nem a külső hatóságok a hibásak), míg Szebenben 
nemcsak a körültekintő szászság, hanem az értelmes és hívatását 
jól felfogó külső közigazgatási hatóságtól vezetett oláhság is ugyan- 
csak szorgalmasan és alaposan végezte a dolgát. ; 

Sajnos, hogy a háború, mint az összes haladásunknak nagy 
kerékkötője, itt is beleszólt és sok tervet egyelőre halomra döntött. 
Ámde Abauj helyt állott a cserebogárírtás harmadik időszakában is 
és végrehajtotta a kötelező írtást 1917-ben is. Az eredménymennyiség 
tekintetében — nem vetekedhetik ugyan az első, az 1911. évi írtással, 
de a beváltott métermázsa bogár azt igazolja, hogy a vármegye 
helyes úton jár és hogy lehet ám dolgozni a mali nehéz és em- 
bert nélkülöző viszonyok között is. Ez legyen biztató tanulság a 
jövőre nézve ! 

Még sokat kellene vázolnom a hazai szőlőgazdaságból, hogy 
lássuk a kormos szőlőpillének (Ino ampelophaga BAYL.), a csajkónak 
(Lethrus cephalotnes LAx.), a bundásbogárnak (Epicometis hirtella L.) 
és sok más rovarnak igazán szokatlan és csak a szőlőgazdasági viszo- 
nyaink kellő méltatása útján megérthető jelentőségét — de hagyjuk 
ezt, hogy a szőlőmolyoknak is jusson egy kis hely." 

A ki egy pillantást vet a 12—13. oldalon közölt táblázatra, 
annak azonnal feltűnik, hogy az Országos Phylloxera-Kísérleti Állo- 
más idejében a szőlőmolyok közül a nyerges szőlőmoly (Cochylis 
ambiguella HB.) csak két esetben fordúlt elő mint kártevő, míg 1894 óta 


30 


egyre tömegesebben akad, a keresztes szőlőmoly (Endemis botrama HB.) 
pedig hirtelen csak 1910-ben bukkan fel, hogy azután titokban 
elszaporodván, 1912-től kezdve 19183. és 1914-ben kár dolgában vete- 
kedjék a szőlőnek legveszedelmesebb terméspusztítóival! E tekintet- 
ben nemcsak nálunk van panasz, hanem a bortermő külföldön is, 
tehát elsősorban Francziaországban, Németországban, valamint délen 
az olasz földön is. Ott is úgy mint nálunk, eleinte a két nemzedékes 
nyerges szőlőmoly volt a kártevő, de csakhamar annyira helyébe 
kerekedett a három nemzedékes, vagy szünetet nem ismerő keresztes 
szőlőmoly, hogy némely helyen csak éppen mutatóba akadt egy-egy 
fekete fejű ,molykukacz", a nyerges szőlőmoly hernyója. (A ke- 
resztes szőlőmoly hernyója világosabb, barnás fejű.) 

Kivéve talán ama szőlőket, a melyek a szőlőtermő tájéknak 
legészakibb részén vannak s amely tájékon a szőlőmoly csak elvétve 
és csak némely esztendőben fordul elő észrevehető mértékben, az ország 
többi szőlője tele van hol az egyik, hol a másik, hol egyszerre mindkét 
fajjal. Legsúlyosabb a csapás azonban a síkság homoki szőlőiben. 

Az ezek ellen évek óta folytatott küzdelem végre-valahára 
végéhez közeledik. A Rovartani Állomás-nak már 1899-ben meg- 
indított, de a közbeeső, 1901-ben megkezdett és 1908-ban befejezett 
sáskaírtás miatt megakadt erre vonatkozó kísérletei, a melyeket a 
háború nehézségei sem akasztottak meg, lassankint tisztázták ama 
nehézségeket, amelyek akár. a szőlőmolyok rejtett és nem ismert 
életmódja, akár az ajánlott szerek megbízhatatlansága okozott. Most 
már, ha a béke munkája megindúl, már megmondhatjuk a szőlős- 
gazdának, hogy a csapás ellen milyen munkával, milyen anyaggal 
és mikor védekezhetik sikerrel. 

3 x 

Lássunk most a kertgazdaság, nevezetesen a gyümölcsöskert 
ellenségei közül valamit, a gyümölcsfákat pusztító ,hernyók"-at, a 
melyeknek írtását szintén az említett 1894. évi törvény teljes szaba- 
tossággal megállapítja. Ez a törvény nem állapítja meg névleg, hogy 
melyik az a gyümöleskerti kártevő hernyó, a mely írtandó, hanem 
körülírással megállapítja a teendőt és a kártevőt. , Minden birtokos 
köteles a fák rügyeinek fakadása előtt, legkésőbben azonban márczius 
hó végéig . . . fáit és bokrait a kártékony hernyóktól, illetőleg hernyó- 
fészkektől és lepketojásoktól megtisztítani s az összegyüjtött hernyó- 
kat, hernyófészkeket és lepketojásokat elégetni. A később mutatkozó 


hernyók . . . megjelenésük alkalmával — (tehát ugy mint a csereboga- 
rak) — is megfelelő módon pusztítandók. 


A törvény értelme, de a hívatalos magyarázat. a ,kártékony 


hernyók", a ,hernyófészkek" és a lepketojások kifejezése alatt a 


51 


galagonya pillangó (Aporta crataegt L.) és a sárgafarú pille 
(Porthesza chrysorrhoea L.) u. n. téli fészkeit, illetőleg az ezekben a 
,kis" és ,nagy hernyófészek"-ben (összehúzott és színükön lehámo- 
zott levelekben) telelő apró hernyókat, valamint a tojás-alakban telelő 
gyapjas- ( Limantria dispar L.) és gyűrűspille (Gastropachá neustria 1.) 
tojásait érti. A ,később mutatkozó hernyók"-on a téli araszolók her- 
nyóit és még inkább a ,májusi hernyók"-at, másként a ,pókhálós 
molyok"-nak ( Hyponomeula) szintén kisebb-nagyobb, de laza fészkek- 
ben előforduló hernyóit értjük. A csatolt táblázat számai természe- : 
tesen nem felelnek meg a valóságnak, különösen hogy ezek a kár- 
tevők csak az ott feltüntetett számokban fordultak elő, de ezek a 
számok mindazonáltal tanulságosak. Leggyakoribb a panasz a gala- 
gonyapille hernyója ellen, mert ez kivált a szilvafákon, de kisebb 
mértékben az alma- és egyéb gyümölcsfákon is, a leggyakoribb és 
a legtömegesebb is; hiszen jó esztendőben van olyan nagyobb 
szilvafa, a melynek minden hajtás hegyén egy-egy kis fészek fityeg. 
Utána következik a sárgafarú pille, sokszor ökölnyi nagy fészke ; ez 
ritkább és inkább már erdészeti kártevő (a tölgyesekben), de mert 
nagy a fészke, a gazda is könnyen bukkan rája. Feltűnő még a 
szintén elsősorban erdőgazdasági jelentőségű gyapjaspille is, mert 
szokatlan alakú tojáscsomója szintén szembetűnő ; de már a gyűrűs- 
pille, a mely talán inkább a gyümölcsösök ellensége, noha nem ritka, 
a fiatal tülgyesekben is, bizony kisebb számban fordúl elő, ámbár 
egyébként a közpanasz ellene mégis nagy! Ennek oka, hogy tojás- 
gyűrűjét nehezebben lehet megtalálni, kis, de nagyszámú hernyója 
eleinte csak rejtve lappang, keveset pusztít, holott ha fél nagyságát 
elérte, annyira. falánk, hogy egy-két nap lefolyása alatt lekopaszt- 
hatja a nagyobb fa lombjának felét is ! 

A védekezés a fészkek- és lepketojások írtásával néhezen, sőt 
— mondhatom — meglehetősen fogyatékosan folyik. Ott azonban, a 
hol az almamoly ellen meghonosodott már az uránia-zölddel való 
rendszeres évi permetezés már-már alig okoz gondot ez az előbb 
említett négy hernyó-ellenség. Oka abban rejlik, hogy az arzénes- 
lombból evő és fészkét szövő hernyó, valamint a tavasszal kikelő 
hernyó is, a mely szintén a mérges levélből eszik, rendszerint any- 
nyira kipusztul, hogy a következő évben csak az idegenből érkező 
ivadék okoz bajt, de ez — kertgazdasági értelemben véve — rende- 
sen már jelentéktelenebb. ú 

A. mióta a kertgazdaközönség jobban betekint a kertpusztító 
rovarok életébe, egyre több panasz van a bimbólikasztó és rügyfúró 
bogarak (Anihonomus pomorum LINN. és A. cinctus Rpr.) ellen, melyek 
közül az első az almafa bimbóját, az utóbbi a körtefa rügyét teszi 
tönkre. Az almafa bimbója a fa virítása idején megvörhenyesedik és 


32 


elpusztul, a körtefa rügye pedig a tavaszi fakadáskor. megduzzad 
ugyan, de pikkelyei olykor szétválnak s az egész rügy elhal, mind- 
kettőben él az illető bogár lárvája! Az ellene ajánlott kézzel való 
szedés helyett ma egyre jobban terjed az eredményesebb munká- 
val járó tavaszi bogárrázás és az uránia-zölddel való nyár elejei 
permetezés. 

Mielőtt a gabona pusztítóira áttérnék, hadd emlékezzem meg 
egy-két szóval a vértetűről. Ismeretes, hogy ez a rovar (Schizoneura 
.lanigera Hm.) amerikai eredetű, onnan Angliába, majd Felső-Franczia- 
országba jutott. A versailles-i híres kertészet almafái (alakfák) szét- 
hurczolták azt a szélrózsa minden irányában. Nálunk 1875 óta isme- 
retes (Magyaróvár) és azóta elterjedt majdnem az egész országban, 
mert csak a Kárpátok hegyes tájékán, Trencséntől kezdve keletre a 
nagyobb hegyek koszorúja mentén egészen Erdélynek délkeleti 
sarkáig, találunk még tiszta, vértetűtől mentes almafát; de a mint 
nyugaton Pozsony-, azonképen keleten Brassó-megye is már vér- 
tetves. E gyors terjedés oka maga a vértetű, a melynek szárnyasa 
nyáron és ősszel messze el-elszállhat, holott gyapjas potrohú szárnyat- 
lanját kicsi korában még messzebbre elviheti a szél, de terjeszthetik 
azt az oltványiskolák, a melyek sokszor ezerszámra szállítják a vér- 
tetves almafa-oltványt oda, a bol eddig a vértetű még ismeretlen , 
volt. A terjedő bajjal szemben a közönség már ott tart, hogy olykor 
nagyon panaszkodik, de még édes-keveset tesz ellene, mert még 
reménykedik, hogy a baj nem lesz igen nagy és talán majd elmúlik 
magától. Most, míg a közöünségen nem fog erőt venni a jobb belátás, 
csak a hatóság kényszere az, a mely itt-ott munkára hajtja a kert- 
tulajdonosokat. A jó eredmény meg van, de azt a kerttulajdonosok 
egyelőre még nagy áron, t. 1. alapos munkával — elért eredmény- 
nek tartják. 

ak é3 a Á 

A gabonafélék ellenségei közül nagy jelentőséggel bírnak a 
vetést pusztító legyek, melyek közül legelül jár a hesszeni-, a frit- 
légy, majd a csíkoshátú- és a fekete búzalégy. Mindezek egyformán 
kártevők, mert nemcsak hogy több ízben bánthatják a vetést (ősszel, 
tavasszal valamennyi), hanem a gabonanövénynek több részét is ; 
a. hesszeni- és :a csíkoshátú légy a fiatal, gyenge sarjat és a szárat, 
a fritlégy pedig a gyenge sarjat és az árpa-, meg a zabszemet. Ha 
a mezőgazdasági kártevők terén bevált az ismeretek terjesztése, 
akkor elsősorban mondhatom, hogy ez itt következett be. Ez nem 
jelenti azt, hogy ezekkel a legyekkel már nincs baj, hanem azt, 


1 PászrogR Isrvás: Az almavirágormányos és a körterügyfúró bogár. 
(Kísérletügyi Közlem. IV, 1901, p. 244.) 


hogy a mely vidéken a gazdák értelmesebbje ismeri e legyek élet- 
. módját és tudja, hogy írtásuk lehetetlen, de a kártétel meggátlása 
. mégis lehetséges és nem kerül pénzbe, ott ezen a vidéken vagy csak 
. a hanyag és a legyeket nem ismerő gazdának van baja, vagy annak, 


. a kit az időjárás megakadályozott abban, hogy munkáját akként és 


akkor végezze el, hogy azzal a veszedelmes legyek elhatalmasodását 
megakadályozza. 4 
Ugyanezt mondhatjuk a drótférgek-ről, a mely név alatt 

éppen úgy foglalom össze a pattanó-bogaraknak ( Agriotes, Corymbites, 
Lacon stb.) meghatározható és meghatározhatatlan lárváit, mint a mi- 
ként a bagolypille hernyók elnevezésén az Agrotis és más rokon- 
nemeknek szintén a meghatározható, vagy meghatározhatatlan her- 
nyóit (földi hernyó, mocskos hernyó, porkukacz stb.) értjük. Ez a 
két kártevő csoport, valamint a gabonafutrinka olyan mezőgazdasági 
ellenség, a melynék: korlátozása részben a gazda kezében van. Előbbi 
esetben a gyomirtás következetes végrehajtása lehetővé teszi, hogy 
a drótféreg, a bagolypillehernyó soha, sem lesz olyan számos, mint 
abban az esetben, ha a föld akár a fogyatékos műünka, akár az 
elmaradt szántás (tarlók buktatása és szántása), akár a rossz (gyom- 
maggal teli) trágya miatt folyton tele van gyommal, tehát azzal, a 
mi elsősorban oda csalogatja a drótféreg és a bagolypille hernyójá- 
nak apját-anyját! A leggondosabb gyomirtás ellenére is lesz mindig 
drótféreg és bagolypillehernyó, de ez már elveszti gazdasági jelentő- 
ségét, mert-akkor nem leszünk tanúi annak, hogy pl. tavasszal a 
. . kukoricza, a czukor- és takarmányrépa, a dohány stb. efféle kapás- 
. — növény egyszerre nemcsak hold számra, hanem-50 — 60 holdnyi táblán 
is kipusztul ! 
ő Ugyanez a gondos munka, kivált. a fabovztatákuak gyors 
leszántása, megtoldva okszerű vetésforgóval (gabona ne kerüljön ga- 
bonatarlóba), lehetővé teszi, hogy Magyarországon ismeretlen legyen 
a gabonafutrinka-kár! Holott ma a nyugattal szemben a gabona- 
. futrinka-kár dolgában mi vezetünk. Hogy olasz földön, a Balkánon 
és orosz földön, a hol szintén gyakori vendég a gabonafutrinka, mi 
van, azt még közelebbről nem tudjuk, de bizonyos, hogy a mi éj 
zetünk aligha jobb emezek helyzeténél. ; 7 

.. — Az utóbbi két év alatt igen sok szó esett a kukoriczamolyról, 
a PFyralis, vagy régebbi nevén Botys nubilalis HüBwx.-ről. Első pilla- 
natra úgy tűnik, mintha ez a kártevő új volna! Hiszen ezelőtt alig 
esett erről a rovarról — akár a rovarászok, akár a gazdák szak- 
körében — szó! Pedig a mint azt az ide vonatkozó táblázatból 
látjuk, a rovar már 1881-ben szembetűnő számban mutatkozott, hogy 
azután mintegy "35 —37. évig tsak éppen nyoma legyen, míg végül 
1917-ben rohamosan szökik fel. Ez azonban természetesen nem azt 


já 


jelenti, hogy a kukoriczamoly a jelzett szám arányában csak 1917-ben 
lett volna kártevő ; pusztított az mindig, de a szerint, hogy a kár csak 
a szárra terjedt ki, vagy kihatott a cső kifejlődésére ís, hól kisebb- 
nek, hol nagyobbnak látszott, miközben azonban a termés elmaradá- 
sának, megapadásának igazi okát a gazda inkább az időjárásban 
kereste. Az bizonyos, hogy a csapadékviszonyok nagy befolyással 
vannak, de másrészt tagadhatatlan dolog, hogy a hol a gazda e 
mellett tájékozatlanságból elszaporítja a kukoriczamolyt, ott . bizony 
elszedheti ez a kártevő a termés felét, sőt még többet is. Az Alföldön 
a kár nem mindenütt egyforma. Ennek okát sokban keressük, de 
nehezen találjuk meg; azt azonban már is látom, hogy a legfőbb bajt 
a kukoriczamoly rajzásáig fel nem használt és szabadjára hagyott 
kukoriczaszár okozza. A hol a gazdasági viszonyok olyanok, hogy 
a kukoriczaszárt május végéig teljesen felhasználják, ott az új kuko- 
riezatermésben csak 1—5"/o kár van, de az is csak a szárra szorít- 
kozik és a szemtermés aránylag keveset szenved tőle; de bezzeg, a 
hol a kukoriczaszár akár kis, akár nagy boglyában, akár kis, akár 
nagy kazalban a mezőn vagy a tanya belsejében hever, a hol tehát 
a júniusban, júliusban rajzó kukoriczamolynak szinte csak ki kell. 
sétálnia, hogy megközelítse és megfertőzze az új kukoriczavetést, ott 
a kár nem a szárban, hanem a csőben és a szemben mutatkozik. 
Ily helyen láthatjuk azután a sok milliónyi veszteséget, a melyet az 
Alföld egyik-másik vidéke szenved. A kukoriczamoly-kérdést meg 
kell értenünk s akkor a kukoriczamolytól eredő kárt nem a szabály- 
rendelet büntető szakasza, hanem a megértés, a dolog lényegébe 
való bepillantás fogja megoldani. Az 1917. évi 192 rovarkáreset azt 
jelenti, hogy ehhez a megértéshez már közeledünk ! 


3 :k 
re 


A hátralevő kártevők közül a legfontosabb és egyben a leg- 
tanulságosabb a lisztes répabarkó (Cleonus punctiventris GERm.), mert 
ez is példáját szolgáltatja annak, hogy a dolog megértése vezet 
a baj megoldásához, illetőleg egy hírhedt kártevő leküzdéséhez. 

Habár a 90-es évek végén a lisztes répabarkóra vonatkozó 
rovarkáresetek száma csekély, hiszen a 37 éves sorszámban a; rovar- 
káresetek legnagyobb száma 1895-ben csak § volt, a többi években 
pedig 4—6 eset között váltakozott, sőt sokszor még ennél is kevesebb 
volt, azért mondhatom, hogy a veszedelem éppen akkor — 1894-től 
1900-ig tartott, későbben (1907—1909) az csak újabb, de múló fel- 
lobbanás volt. A 90-es évek derekán már-már "úgy voltunk, hogy a 
szépen fellendülő czukorrépatermesztés révén a bogár nagyon elha- 
talmasodott, de mert az ellene való védekezés elmaradt s általában 
mert a bogár élete részben még ismeretlen volt, a Cleonus sok helyen, 
kivált a legrégibb és legbelterjesebb répatermesztő helyeken annyira 


ca Al 19 AAL 
EZEN S a 145 e fe a. 
el I 


2 
01 


elhatalmasodott, hogy ott a czukor — de a takarmányrépát is már 
egyáltalán nem lehetett termeszteni és ha háromszori vetés után 
maradt valami a ezukorrépából, az szinte öröm volt. 

Akkor kezdődött a répabogár-hadjárat! Néhai RovaRa FRIGYES, 
MoRAvEK Jásxos és más előkelő gazdák munkájához csatlakozott a 
diószegi czukorgyár rendszeres és hatalmas munkája. A Kovartani- 
Állomás nagy részt vett ki e kezdődő munkából kivált Diószegen 
(Pozsony vm.); majd mikor a Magyar Czükorgyárosok Orszá- 
sos Egyesülete útján kezükbe vették e munkát az egyes ezukor- 
gyárak (legelül járt már akkor Hatvan és Szerencs) és anyagi áldo- 


zatokkal rávették termesztőiket a belyes védekezésre, akkor — a 
jelen évszáz elején — nemcsak, hogy lassankint rendszeres és olcsó 


lett a bogár elleni védekezés, hanem a bogár száma is ott. a hol 
ezelőtt métermázsaszámra szedték, néhány darabra apadt. A répa 
pedig bántatlanul nőtt, fejlődött, termesztése annyira biztos lett, hogy 
most ugyancsak gyorsan keletkezett egyik czukorgyár a, másik után. 
s egynek sem kellett félnie attól, hogy a bogárrágás okozta hiány 
miatt a czukorgyárnak az illető évben nem kell abba hagynia a 
munkáját, mert mint akkoron egy csípős szavú, de előkelő répa- 
termesztő és czukorgyáros epésen megjegyezte, a  .czukorgyárban 
egyelőre még nem lehet subiczkot gyártani !" Ime! Kell-e fényesebb 
példa arra, hogy a helyzet felismerése mennyire hatalmas tényező a 
rovarokozta károk leküzdésében ! 

De elég ebből! 

. . . Ha a futólag és hézagosan vázolt állapotokon még egyszer 
végigtekintek és ha eszemba jut az a sötét időszak is, a mikor nehéz 
munkánk sikerében már-már magam is kétkedtem, az Országos 
Phylloxera-Kísérleti Állomás és a m. kir. áll. Rovartani 


Állomás 38 esztendős múltja megerősíti bennem azt a tudatot, hogy 


ezalatt az idő alatt a kártékony rovarok ellen való védekezés terén 
nem nagyot, hanem óriásit haladtunk s így rendületlen is az én 
hitem, hogy a mikor a Rovartani Lapok 25 kötetnyi munkája 
révén a kapocs e lap s a Rovartani Állomás között ismét szoro- 
sabbra fűződik, a mikor e kettőhöz csatlakozik a harmadik igen 
biztató tényező, a Magyar KRovartani (Entomologiai) Társaság 
is és ha mi hárman vállvetett munkával felszereljük a tudás és a 
felvilágosodás fegyverével a magyar gazdaközönséget, miközben nem 
leszünk hűtlenek a tiszta tudomány színforrásaihoz sem : akkor bizo- 
nyos, hogy valamint nem vettek erőt rajtunk most az állítólagos 
felvilágosodás és nagy fennen hirdetett közművelődés két lábú 
. erkölcsi" teremtései, azonképen, ha összetartunk és ha tudatosan 
dolgozunk, nem árthat nekünk a jövőben ama soklábú, milliárdnyi 
számú teremtés sem, a melynek ugyanaz a czétja, t. i. hogy meg- 
fosszon a mindennapi kenyerünktől és kiéheztessen bennünket! 


[ddo7 
legs 


Az Eucéra clypeata Er. életéből. 
Irta: DR. ZILAHI Kiss ENDRE. : 


Ez a hosszúcsápú méh Magyarországon nem tartozik a ritka- 
ságok közé. A faunakatalogus szerint is egyike azoknak a fajoknak, 


"a mely a legtöbb helyen előfordul. Elég könnyen felismerhető faj, 


mely június-július hónapokban a lóherén és luczernán található. 
Daczára annak, hogy a mint említettem eléggé ismert fajjal van 
dolgunk, életmódjáról eddig semmit sem tudtunk. Rupow ismertette 
egyedül, de nagyon hézagosan az FEucera .longicornis, twicincia és 
malvae fajok fészkelési viszonyait; szerinte ezek földalatti üregekben 
társasan élnek, a mennyiben egy-egy üregben több nőstény is tanyá- 
zik és ha meg nem zavarják, azt több éven át is használják. Magani 
ezeket a fajokat nem figyelhettem meg és így Rupow megfigyeléseit : 
nem erősíthetem meg, de Jin B GY GERE hogy az Pucera clypeata 
életmódja ezekétől teljesen eltérő. : 

1917. évi június elején Lipiken való tartózkodásom alatt hártyás- 
szárnyúakat is gyüjtöttem és így egy homokos agyagból álló domb- 
oldalon többször került elém- ennek a fajnak a hímje, a mint az út 
hosszában nagy sebességgel röpködött. A hímet virágra szállani 
nem láttam és így nem figyelhettem meg, hogy milyen növényt 
szokott felkeresni. Egy alkalommal feltűnt, hogy egy hím egy körül- 
belül 6 mm: átmérőjű és az út szélén lévő lyuk felett szárnyát rezeg- 
tetve röpköd, a min nagyon csodálkoztam, mert hiszen eddig úgy 
tudtuk, hogy a hímek, ha egyszer elhagyták fejlődésük helyét, oda 
visszatérni nem szoktak. Éjszakára is úgy szoktak a hírnek elpihenni, 
hogy rágójukkal megfognak egy fűszálat és azzal derékszöget alkotva, 
oly mélyen alusznak, hogy ilyen állapotban a mezőről hazahozhatjuk 
anélkül, hogy reggelig megmozdulnának, sőt ha cziánkáliumos gyüjtő- 
ivegbe tesszük, ebben az állásban pusztulnak el. 

Hogy a hímet és a történendőket közelebbről megfigyelhessem 
leültem az út szélére. Kis vártatva a hím csakugyan bement a nyí- 
lásba, mélyből kevés időzés után erőlködve eczipelve — húzta ki esáp- 
jánál fogva a nőstényt, a mely nem akart jönni s midőn a hím köz- 
vetlenül a nyílásnál azt eleresztette, rögtön visszaosont a fészek 
mélyére. A hím újra utána ment, a játék megismétlődött, a nőstényt 
kihúzta, de a nyílásnál már nem eresztette el, hanem azonnal páro- 
sodott vele. A párosodás mintegy fél perczig tartott s midőn elváltak 
mindkettőt gyüjtőüvegemmel leborítottam és gyüjteményem részére" 
konzerváltam, hogy a fajt is, melyhez tartoztak, pontosan meg- 
állapíthassam, 

. A méhekről azt tartottuk az eddigi megfigyelések alapján, 
hogy párosodásuk a levegőben történik, de nem sejtettük, hogy a 


hím ar nőstényt egyenesen a: fészekben keresse fel és onnan húzza 
ki a párosodáshoz. Szerettem volna még további megfigyeléseket is 
végezni, különösen arra -nézve, hogy ez rendes módja-e a pároso- 
dásnak vagy nem, de nem sikerült, mert nagyon kevés hím volt. 
A fecskék ugyanis egész délután ott röpködtek és szemem láttára 
kapták el a hímeket, úgy hogy másnap már egyetlen egyet sem 
"láttam és így több párosodást sem figyelhettem meg. Az Eucera 
clypeata ER. itt általában gyéren röpködött, sikerült ugyan még 
néhány nőstényt a fehér lóhere virágzatáról gyüjtenem, de hímet 
többé nem láttam. 

A fészek 10—15 cm. mély lyuk volt. melynek aljában csak 
méhkenyeret, illetőleg virágporból való gyurmát találtam, de még 
fejlődő lárva nélkül. Habár több fészket is megvizsgáltam, sohasem 
tapasztaltam, hogy egybe több nőstény is ment volna és így meg- 
állapítottnak tartom, hogy az Eucera clypeatá magánosan készíti fész- 
Két és abban egyedül él. 


Adatok a Syntomaspis druparum Boh. élet- 
módjához. 


Irta: GYÖRFFY JExÖ. : 

Egészen a legújabb időkig, ha az almafa rovarellenségeiről 
volt szó, csak a gyökérzetet, fát, lombot és a termést pusztító álla- 
tokat értették ezalatt, mert a magyar irodalomban egy adatot kivéve 
— mely azonban a hazai búvárok figyelmét elkerülte — sehol sem 
találunk adatot arra nézve, hogy az almagyümölcs magját is pusz- 
títaná valamely rovar. 

Ez az egyetlen adat is a. Rovartami tÜdpők III. kötetének 
125—127. lapján található, hol DR. HonryárH Géza: leírja, hogy a 
budai vinczellériskola 1884-ben a Wöldmívelés-, Ipar- és Kereske- 
delmi miniszteriumtól 20 kg. almamagot kapott, hogy azt elvetve, 
abból almafacsemetéket neveljen. A magot egy erdészeti hívatal 
küldte és egészen friss szedésű volt, eczettörkölyből rostálták, a mit 
a mag erős eczetszaga is elárult. A magot ősszel elvetették, de a 
következő tavasszal igen hiányosan, kelt ki. A ki nem kelt magvak 


. minden egyes példányán gombostűfej nagyságú lyuk volt, melyen - 


át valami rovar bújt ki; magának a kártevő rovarnak azonban nyoma 
sem volt található. 

A kapott magyakból a vinczellériskola maggyüjteménye sza- 
mára félretett egy bizonyos mennyiséget, melyet megvizsgálva a 
magvak között apró kis darazsakat lehetett látni, melyek -a magvak- 
ból keltek ki, fémes zöldszínűek voltak és a fémfürkészek ( Chal- 
cididae) családjába tartoztak, 


ETT ez LE E e S TKÉLÉN 


ze tét 
mező 


esz 


[ed 
00 


A. darazsakat Msvzx Gvuszráv határoztá meg és azokban a 
Syntomaspis druparum Bon. nevű fajt ismerte fel. 

BoHEmaws 1883-ban leírt egy kis fémfürkész darazsat Torymus 
druparum név alatt a Sorbus scandica magjából. Ez a kis darázs meg- 
lehetősen ritkán került a rovarászok szeme elé, a mi a gyüjtési mó- 
dokban és a darázs rejtett életmódjában keresendő. 1848-ban RATZE- 
BURG foglalkozott ismét vele a ,Die Ichneumonen der Forstinsekten" 
czímű művében. Ezen munkájában azt a tételt állítja fel, hogy a 
Chalcididák valódi paraziták és különösen a gubacsdarazsak (Cyni- 
pidae) lárváiban élősködnek, de előfordulnak más rovarokban is. 
1865-ben egy franczia búvár GuERIN DE MÉNEvILLE szintén tanulmá- 
nyozta ezt a darazsat, melynek példányait az alma magjából nevelte 
és nagyon meglepte az, hogy a húsevő, élősködő darázs növényi 
magvakból élt. Ezt úgy igyekezett megmagyarázni, hogy előbb egy 
Oynipida támadja meg az alma gyümölcsét és ennek a tojása mellé 
rakná le a Synitomaspis a maga tojását, mely utóbbiból kikelő lárva 
azután elpusztítja a Cwynipida-lárvát; a végeredményben pedig a 
megtámadott magból kikel a Syutomáspis druparum. Megjegyzi azon- 
ban, hogy még senki sem figyelte meg azt, hogy a" Syniomaspis 
hogyan helyezi el az ő tojását a Cynipida tojása mellé. Ennek a 
folyamatnak a megfigyelését a jövő búvárainak hagyta meg. 

Újabban WacHErL két Torymidának (Megastigmus collaris Bon. 
és picius FöRsr.) az életmódját ismertette, melyeket RATZEBURG még 
Cynipidák élősködőjének tartott. Ezek azonban WacHwHrt szerint igazi 
növényevőknek bizonyultak. 

BORRIEs, NITSCHE pedig megállapították, hogy a. Megastigmus síro- 
bilatus Rarze. a selyemfenyő (Pinus strobus) magvait pusztítja, míg 
RATZEBURG a Grapholita sirobíella L. parazitájának tartotta. Ugyan- 
csak WacnHre írt le Megastigmus spermotrophilus néven a Douglas- 
fenyő (Pseudotsuga Douglasi CagR.) magjaiból egy új fajt. Ha. ezeket 
az adatokat vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy ezek megdöntik RATzn- 
BURG elméletét, mely szerint a Torymidák élősködői volnának a Chal- 
cididáknak vagy más rovaroknak, sőt éppen az ellenkezője mellett 
bizonyítanak, vagyis hogy a Torymidák rendes növényevők és pedig 
a magpusztítók közé sorolandók, mely darazsak, ha nagy számban 
lépnek fel, akkor kártevőkké is válhatnak. 

1903-ban egy orosz búvárnak sikerült a Syulomaspis druparúm 
életmódját teljesen felderíteni és bebizonyítani, hogy ez is csak 
növényevő és az átalakulás folyamán nincs szüksége az almában élő 
(Vynipidákra, a mint azt GUERIN DE MÉNEVILLE feltételezte. MOKRZECKI 
Rhynchites-lárvák keresése közben lett arra figyelmes, amint az éret- 
len almákat felvágta, hogy a fehér, éretlen magvak:között sok telje- 
sen kiszíneződött, tehát érettnek látszó mag is van. Ezeket az érettnek 


39 


látszó magvakat felvágta és azokban egy kis fehér 14 mm. hosszú 
lábatlan lárvát talált, mely lárva a mag teljesen kirágott belsejét 
egészen kitöltötte. A. lárvák július közepén érik el teljes kifejlődé- 
süket és a lehulló almák elrothadása után a maggal együtt kiszaba- 
dulván az alma gyümölcséből — a föld felszínén telelnek át. 

MOKRZECKI magán a megtámadott almán vagy a magon sehol 
sem tudott sérülést felfedezni, mely sérülés a lárvák rágásától eredt 
volna és mégis a termés fejlődésében visszamaradt, előbb hullott le, 
mint az ép, egészséges termés. 

Az összegyüjtött magvakból márczius végén kezdtek kibújni a 
kifejlődött apró darazsak, melyek Syntomaspis druparum Bon.-nak 
bizonyultak. 

Legújabban ÜUSHMAN szak Amerikából is említi a darazsat, 
melyet már régebben Európából hurczoltak be és most az észak- 
keleti részeken mindenütt elterjedt. Szerinte nemcsak az almamag- 
ban, hanem a körtében és a berkenyében is él és pedig különösen 
a vad fajtákban. Véleménye szerint ennek az volna az oka, hogy 
a gyorsan fejlődő nemes fajták húsán keresztül már nem éri el a 
nőstény a tojócsővével a gyümölcs magvát és így nem helyezheti el 
ott a tojását. Észak-Amerikában a peterakás júniusban történik és 
augusztus végén a lárvák már mind kifejlődtek és a magvakban 
telelnek át. Vannak lárvák, melyek kétszer is telelnek, míg mások 
már az első áttelelés után kibújhatnak. A bábozódás idejét májusra, 
míg a rajzásét június hóra teszi. Érdekes az a megjegyzése, hogy 
ha az anyadarázs véletlenül egy magba több tojást helyez, vagy 
esetleg másik nőstény is tojik abba petét, akkor a lárvák közül csak 
egy fejlődik ki, mert a másikat felfalja az előbb kikelt lárva. Ez tehát 
a mellett bizonyít, hogy az állati eredetű táplálékot is elfogyasztja. 
CUSHMAN szerint gazdasági-kárt a gyümölcsben nem okoz és az 
. ellene való védekezésül azt ajánlja, hogy két éven keresztül az ösz- 
szes vadalmákat meg kell semmisíteni augusztusban, mikor már a 
, peterakás befejeződött. 

A. magyar irodalomban DR. HogvárH GéÉzaA említett adatán kívül 
sehol sem akadtam ezen kis darázs nyomára, sőt MOCSÁRY SÁNDOR- 
nak figyelmét még ez az egy adat is elkerülte, mert a Fauna Regni 
Hungariae czímű műnek a hártyás szárnyúakat tárgyaló részében 
nem tesz róla említést, noha HoRvárHm már 11 évvel a munka meg- 
jelenése előtt kimutatta faunánkból. 

MOKRZECKI megfigyelései alapján ennek a darázsnak élete egé- 
szen fel van derítve, tehát az nem rovarevő élősködő, hanem rendes 
növényevő, ámbár Cusnmaw adata szerint az állati eredetű táplálékot 
som veti meg, ha hozzájuthat. 

Az áttelelő magból az almafa virágzásakor . repülnek ki a kis 


40 


darazsak, miután a mag héján keresztülrágták magukat, majd  csak- 
hámar párosodnak és az almafa elvirágzása után kezdi a nőstény a 
peterakást. Ez úgv történik, hogy .a nőstény hosszú tojócsőve 
segítségével a kötődött kis termés magját megfúrja és tojócsővével 
elhelyezi tojását. A szúrás okozta parányi seb csakhamar beforr és 
semmi sem áculja el, hogy az alma magja meg van fertőzve. Július 
ban a lárvák már kifejlődtek, de a magban benne maradnak tele- 
lésre, tavasszal pedig minden bábburoknélkiüli bábbá alakulnak át 
mely bábokból tavasszal az almafa vir: Aha idején kirepülnek a 
darazsak. $ 
SCHLECHTENDAL-nak sikerült a galagonyán is élén ak hogy 
a nőstény hogyan rakja le tojását. Az ő megfigyelése szerint a nős- 
tény a termésre merőlegesen állított tojócsővel előbb átfúrja a termés 
húsát a mag mikropiléje közelében és a mikropilén keresztül rakja 


tojását a mag lágyabb részeibe. A galagonya magját nagyon kemény " 


és vastag csontos burok veszi körül, melyet a darázs nem tud átfúrni, 


azért szükséges neki a mikropilén keresztül — mint egy természe- 


tes nyíláson át — juttatni tojását a magba. 


A kifejlődött darázs kiszabadulására nézve érdekes, esetet említ 


fel TASCHENBERG.  MOKRZECKI szerint úgyanis a mag kiszabadul 
rothadó termésből és az így szabaddá lett magból könnyen kijut a 
darázs is a maghéj átrágása után. TASCHENBERG egy esetet említ fel, 
mikor az alma húsán keresztülrágta magát a darázs, tehát egy Hösszú 
csatornát kellett a darázsnak rágni az alma húsán keresztül, míg a 
szabadba érhetett. TASCHENBERG megfigyelése szerint egy-egy almá- 
ban legfeljebb két darázs volt, de több sohasem, sőt ugyanazon hely- 
ről származó almából sok teljesen mentes volt a fertőzéstől, noha 
egyes almákban megtalálta a Syntomaspis drupavuin-ot. 

A mi már most ennek a darázsnak a gazdasági jelentőségét És 
kártételét illeti, az csak a faiskolák szempontjából jöhet figyelembe, 
mert a vadalmafa-csemeték nevelését nehezíti meg, esetleg ha nagyon 

:"Iszaporodik, akkor meg is akadályozhatja. Az eddigi adatok szerint 


azonban ettől nem kell félni, mert a kis darázs olyan ritka. 


hogy a budai Vinczellériskola . esetét kivéve, 1884 óta egyetlen . eset 
sem fordult elő Magyarországon, hogy a kertészek panaszkodtak 
volna arra, hogy az elvetett almamag nem kelt ki, vagy  hiányo- 
san kelt volna. 3 

Végül az esetleges kártétel esetére a védekezésre nézve taná- 
csot adni nagyon nehéz, mert elsősorban a magvak fertőzését kellene 
megakadályozni, ami ugyan teljes preventív védekezés volna. de 
gyakorlati szempontból nézve kivihetetlen. Maradna tehát a már fev- 
tőzött magvak fertőtlenítése, vagyis a magvakban lévő élő lárv ák és 
bábok elpusztítása. Irre a ezélra két eszköz áll rendelkezésünkre, 


"u. m. a szénkéneg és a meleg levegő. Valamint a zsizsikes bórsó 


és lencse zsizsikje elpusztul ezen eljárás folyamán, úgy el kell 


. pusztulni a darázs lárvájának és bábjának is. Sajnos, erre nézve még 


nem tehettünk kísérletet, mert fertőzött magot nem sikerült szerezni. 


. Újabb adatok. Notacantha-faunánk 
" ISIMÉreléNez. 


Írta: DR. SZILÁDY ZOLTÁN, 


VA Természettudományi Közlöny pótfüzeteinek (LV.j Állattani 


. Közleményeiben 1900-ban DR. KERTÉSZ KÁLMÁN ,A magyarországi 


Notacanthák átnézete". czímen első feldolgozását adta az ebbe a 
légyecsoportba tartozó 3 család hazai alakjainak. Világos, könnyen 


"kezelhető és rövidre fogott dolgozata adta az ösztönzést arra, hogy 


ezt a csoportot gyüjtéseim alkalmával különös figyelemben részesít- 


. sem s így néhány újabb adatot szerezhettem a már is megközelítőleg 
teljes kép kiegészítéséhez. 


 Adataimmal kapcsolatban közlöm a nevezetesebb termőhelye- 
ket is, leginkább azokat, a. melyek a millenáris katalogus héza- 
gaiba illenek. 3 
:Pachygáster ater Pz:..Nagyenyed VI, VII. 
— — Leachi Curr. Miriszló VII. 
— — larsalis ZErT. Nagyenyed V II. — Ez a hazai fauna harma- 
dik Pacbygastere tőfelében feketés szárnyával a P. ater-hez hasonló. de 


tőle abban különbözik, hogy mindkét nem csápjának töve vöröses. 


csak a 3. íz sötétebb, fejének alapja pedig nem párnázott, ennél- 
fogva leghátranyúlóbb részletét (oldalról tekintve) nem alulsó tő duz- 


. zanata alkotja, hanem a keskeny tarkószegély alsó-felső pereme. A fej. 


ezáltal nem hosszában megnyúlt, hanem hossza és magassága egyenlő. 
Megkülönbözteti a P. ater-től még azis, hogy a csáp felett oldalvást 
ezüstfényű foltocska látszik a középen behasított homlok kiemelkedő 
dombján. A lábak színezete a P. ater-éhez hasonló, de ebben épen 


. úgy, mint a csáp. színében mindkét faj kissé változik. Egyebekben 


a két faj nagyon hasonlít egymáshoz. ScHIENER szerint ez a faj 


"kisebb, VERALL szerint nagyobb, mint a P. ater; az én 2 példányom 


kisebb. mint a P. ater hazai példányai. egyébként az angol példá- 


. nyokra vonatkozó VERALL-féle leírás mindenben ráillik. A rajza azon- 


ban elütő a hazai példány profiljától. mert azon a tarkószegély egy 


darabon hiányzik: ha éz nem a VERALL rajzolójának a hibája, akkor 
E 1] J : ) 


ez a különbség a középeurópai és brit példányok gondosabb össze- 


: hasonlítását tenné szükségessé. 


Eddig Svédországból, Nagy-B rittaniából, Franczia- és Bszalk- 
Németországból ismeretes, 


Ha 
Na 
VA 


Nemotelus pantherimus L. Nagyenyed VI, Tusnád VII  Vízakna 
VII, Csík-Szent-Márton VIII. 
—  migrimus Fat. Igenpataka VII, Runk VIII. 
— — lutetcornis EGG. Kispest VI. 
Lasiopa villosa F. Nagyenyed VI, Széplak (Szolnok-Doboka) 
VIII, Plitvicza VII. 
— — temurostris Lw. Nagyenyed VI—VII, Runk VII. 
Ephippium thoracicum L. Nagyenyed VI. 
Hermione (Oxycera) ir ilineata F. Nagyenyed VI, Tusnád VII. 

—  pardalina MG. Eddig a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjtemé- 
nyében csak Kecskemétről származó nőstények voltak. Az első hazai 
hím, mely a horvátországi Vratnik-ról származik, NaGy IGwácz gyüj- 
teményében van, ennek lába nem egészen sárga. mert a hátsó czom- 
bok vége előtt sötét gyűrűt viselnek. VII. ; 

— — Meigem SramG. Vratnik VII. 

— — Falléni SrTAEG. Balánbánya VII. : 

Stratiomyia chamaeleon L. Nagyenyed VII, Havasgyógy VIL, 
Nyírmező VII. 

— — cemisia MG. Kistoronya VIII. 

— — egüesívris MG. Tusnád VII. 

—-  furcala F. Torda VIII. 

— — viparia MG. Boksánbánya VI. 

— — polamida Mc. Tavarnok (KELEcséwsvi gyűjtése). Ez a hazai 
faunában eddig ismeretlen faj első tekintetre legközönségesebb roko- 
nához, a Siratiomyia chamaeleon-hoz hasonlít, nagysága sem külön- 
böző. Azonnal megkülönbözteti azonban potrohának mustrája. A. IL ÉS 
III. oldalfolt ugyanis a potroh hátán keresztülfutó harántszalagg 
nyúlt meg. A két szalag elsője keskenyebb és a középen ke nyedő, 
a d-é meg is szakad, a második szélesebb és oldalt is keskenyedő. 
Az utolsó potrohszelvény foltja félkör (c") vagy ötszög (2) alakú, 
középen kihegyesedő. A paizstő jellegzetes fekete foltja nem három- 
szögű, hanem sarlóalakú. A ? homlokának fényes feketesége egész 
szélességében a csáptődudorokig terjed. Példányom homlokát a közé- 
pen egész hosszában mély horpadás választja két oldalsó dombos 
részre, a mit VERALL tüzetes leírása a brit példányokon nem említ. 
Sárga tarkószegélye is sokkal keskenyebb, mint a 5. chamueleon ?-eé 
és középen nem szélesedik. A 2. torán elül egynéhány barnássárga 
elmosódó sáv mutatkozik s ezt a szőrözet hozza létre. Feltűnő kü- 
lönbség az is, hogy a potroh szőrözete egészen rövid és neni elálló, 
mint a St. chamaeleon-é. Példányom J6ZOMLTJ feketék; egyébként 
csak a rajzolat némi részleteiben pl. a harántsávok alakj ában tér el 
kissé a VERALL-leírta brit példány léte. 

Hazája Közép-Európa. 


Odontomyia ornata MG. Nagyenyed V. 
—  . periscehs Lw. Tusnád. 
— — angulata Pz. Nagyenyed VII, Plitvicza VII. 
—  — hydroleon L. Igenpataka VII, Gyilkostó VII, Tusnád VII, 
Radnai havas VII (1300—1400 m.), Plitvicza VII. 
Az Odontomyia-nem meghatározó kulcsa ma már a szárnyerezet 
és egyéb bélyegek alapján átdolgozásra vár. 
Sargus infuscatus MG. Vihnye VII. 
—  euprartus L. Bélabánya VII. 
Chrysonotus bipunctátus cop. Nagyenyed IX. 
Chrysomyia formosa Scop. Garambérzencze VI, Cirkvenicza VI, 
Hadrév VII, Runk VII, Tusnád VII, Igenpataka VII, Nagyenyed VII, 
Nyírmező VII, Radnai havasok VIII (1300 m.) 
— — — melampogon ZELL. Nagyenyed V—VI. 
Microchrysa, polita LL. Nagyenyed IV—-VII. IX, Radnai hava- 
sok VII. (1400 m.) ű : ; 
Hexodonta dubia Zerr. Ezt a fajt KeRrész, mint előtte ismeretlent 


9... 


, 


a Retyezáton, Tordán és Toroczkón gyüjtöttem, azóta még SzABÓ 
JózsEr talált egyet Barlangligeten. A Nemzeti Múzeumban Hoch- 

A nem meghatározását az nehezíti meg, hogy csak 5 jól lát- 
ható potrohszelvénye van, a többiek betolódtak s így voltaképen a 
Sirattomyinae alcsaládba, KERrÉsz táblázatában a 4. és 5. nem közé 
esnék. Ez esetben az Ephippium-tól tövistelen torával, Clitelláriá-tól 
4—6 tövisű paizsával,-egyszínű és a tornál jóval szélesebb potrohá- 
val volna megkülönböztethető. 

A faj leírásához példányaink alapján hozzátehetjük a követke- 
zőket. Feje sötétkék, a ? homloka fényes. A csápok és tapogatók 
feketék. A tor sötét zöldeskék, a szárnytő környéke, a légzőnyílások 
és a varratok egy része sárgás-barna. A potroh kerek, lapos, fekete, 
a c-é némi ibolyaszínű árnyalattal. Fényességét némileg tompítja az 
a gyér, rövid, sárga szőrözet, a mely az egész testet borítja, de a 
toron a legfejlettebb. 7 

Hazai előfordulási adatai ezek szerint a következők: Ketyezát 
VII (1100 m.), Torda VIII, Toroczkó VII, Barlangliget VII (1400 m.). 
(THATHAMMER adata gyüjteménye hozzáférhetetlensége miatt nem 
ellenőrizhető.) 

Beris Morrisii Dant. Garamberzeneze VI. 

— — gemiculaia CuRr. Baráthely VI (Nagy IGwsácz gyüjtése). 
VERACL Szerint (British Flies V, 1909, p. 207.) azok a Berisek, a 
melyeket KeRrész tanulmánya B. fuscipes Mc. néven említ fel, ide 
tartoznak, ellenben a Beris fusctpes MG. valószínűleg még sem hiány- 


sv 
gő 


zik faunánkból, a mennyiben. a KowaRz-féle gyüjteménnyei Londonba . 
jutott hiányos példány valószínűleg egyező volt MEIGEN tipusával, 


noha VERALL az összehasonlítás után is nyílt kérdésül hagyja ezt. 
Az ő táblázata nyomán a hazai Beriseket így lehetne megkülönböztetni : 


Potroha. narancssárga. STAN 8818 ő BTS ENE ÉJ E 
. (3.) Potroha sötétbarna, fekete vagy jéé joolyasstt 
3. (4. A d torszőrözete sárga. A csápok a fej alsó negyedén állnak. 
A lábak halványsárgák. A ? homloka keskeny. Morrist DALE. 
4. (3.) A d A torszőrözete fekete. A csápok éppen a fej közepe alatt 
állanak. A lábak túlnyomólag feketék vagy barnák, sohasem 
halványsárgák. 4 


vm — 


mindkét nemben halványabbako. 7. (5 7 .  fuseres MG. 
6. (5.) A csáp 3. íze hosszabb. mint a másik két íz kétszeres hossza. 
T. (8.) A lábak feketék narancsszínű ízületekkel. A.c" hátsó lábtőíze 
mérsékelten és egyenletesen szélesbedett, hosszabb, mint a 


lábfej többi ízei együttvéve kat ák a Egen zetlata:G0ORN 


8. (T) A lábak barnás narancsszínűek vagy (2) világosabbak, dé 


késő egyszínűek. A d: látsó lábtóíze jelentékenyen és 
gyenetlenül szélesbült és nem hosszabb, mint a lábfej többi 
ízel:. együttvéve; 21. jatt se roja ME B Ba KE Gál bagta BORS 


Actina nitens LATR. Nagyenyed IV-V. A.o" és 2 Ivari két- 
félesége feltűnő. AGAS 
Subula varia MG. Nagyenyed V. 
—  marginata Mc. Nagyenyed V. 
— — maculata F. Boksánbánya VI. 
Cocnomyia ferruginea Scorp. Ünőkő (Z. Kiss ENDRE gyűjtése). 


Simontornyai Hymenopterákról. 
Irta : PitLICH BERENCZ. 


Nekibuzdulva azon siker által, melyet ez évszáz elején 8 évi 
lepkészés révén elértem, 1905 óta lepkéken kívül mindenféle más 
rovart, százlábút és pókot is gyüjtöttem. Három évi lepkészés nem 
nagy idő, az elért eredmény, körülbelül 300 lepkefaj. sem valami 
nagy dolog, mégis az én igényeimet ez teljesen kielégítette, hiszen 
mindama lepke, pille, melyekbe úton-útfélen errefelé belebotlik az 
ember, immár általam ismert, nevén nevezhető állattá változott; hogy 
aztán a rejtettebb életmódot folytató, javarészt csak tenyésztés. csal- 
étek és lámpafény segítségével előteremthető . lepkékkel csak az 


5, (5.) A csáp 3. íze rövidebb mint a másik két íz kétszerese. A hátsó 
lábtőíze a c"-nél olyan, mint a .B. geniculata-é, de -a lábak" 


45 


ezután következő 12. év salátt sikerült lassankint, egyenként ismeret- 
séget kötnöm, miáltal az ismert fajok száma máig majdnem meg- 
.  háromszorosodott, ez akkori örömömet mitsem csökkentette. 


A másfajta rovarok gyüjteménye is hamarosan együtt volt; 


szép nagy gyüjteményt alkotott, mert itt nem kellett puhítani, feszí- 
teni, deszkáról óvatosan leszedni; a praeparálás egyszerű feltűzésből 
állott csupán. Lepkéimet akkoriban a gyermekkorom óta tulajdonomat 


képező 1883. évbeli BeRcr-féle lepkekönyv (VI. kiadás) színes ábrái 
. alapján igyekeztem meghatározni. Podalirius, Machaon, crataegt, bras- 
. sicae, cardamines, azután OCaja, piri, alropos, convolvuli, ligusívi, stellü- 


tavum stb., ott szépen ábrázolt és a mi. a fő, nagyon hasonló rokon- 


fajok híjján lévő fajok : biztos meghatározásával hamarosan készen 
voltam, hanem aztán a Coliasok, Melitaeák, Lycaenák. no meg a 
 Zygaenák és Noctuák sok keserves fejtörést okoztak. Szakember 


ismerősöm nem volt, ki útbaigazítást adhatott volna, így aztán az 


ismeretlen fajok az ismértekhez úgy viszonyúltak, mint 9 az 1-hez. 
Egy ízben Szekszárdra utaztamban alkalmam volt az ottani múzeum 


lepkegyüjteményét megnézhetni, melyet PávEL hozott valamikor rendbe, 


de ez is — úgy megfakult. olyan ó és rovarrágta gyüjtemény volt 


akkor 1902-ben, hogy csak 5—6 faj, mint Arethusa, Statilimus, Dryas, 


. Phoebe stb. felismerése sikerült, melyek meghatározása a BERGE-féle 


"képek és szöveg segélyével nem sikerült. A  gordiusi csomó egy 


. csapásra meg volt oldva, midőn AriGsER LaJos elvállalta az ismeret- 


. lenek meghatározását. AIGNER úgyszólván postafordultával intézte el 


. küldeményeimet, úgy hogy nagy volt örömöm, midőn a tudatlanság 


afrikai sötétségéből egy csapásra kikeczmeregtem. 
Mint fentebb említém, vérszemet kaptam e sikeren és gyüjtöttem 


. szorgalmasan a más rendbeli rovarokat is. Ugy terveztem ugyanis, 


hogy mint a lepkék éseténél, itt is megvásárlok egy-két szakkönyvet 
és a mi majd azoknak segítségével nem sikerül, azt majd valami 
szíves szakemberrel meghatároztatom. Amde nagy volt csodálkozá- 


. som, mikor egyik könyvárus a másik után azt a választ adta, hogy 


színes képekkel illusztrált légy, méh, poloska stb. könyv magyar 
avagy német nyelven nem létezik. Az akkoriban 5. kiadású UALWER- 


. féle bogárkönyvet ajánlották, melyből úgymond a bogarak javarészt 


meghatározhatók.  Dictum, factum. Ides örömest meghozattam a 
"könyvet, de nagy volt derült álmélkodása MERRL EDÉ-nek, első 
tanácsadómnak, midőn az e-könyv utasítása alapján bodzabélen 


. aprótűkre szúrt apróbogár-gyüjteményemet megpillantotta, később 


pedig DR. KAUFMANN sem mosolygott kevésbé, midőn a beküldöti 
bogarak közt megpillantotta a Chlaenius vestitus-t, mely a CALWER- 
: 1 j : 


. képek alapján mint leghasonlóbb, Carabus  milens-nek volt általam 


. determinálva. Kézenfekvő dolog. hogy ilyen ballépések és tévedések 


46 


csak izolált kezdő gyüjtőnél fordulhatnak "elő. Múzeummai, szak- 
egyesülettel bíró városban lakó gyüjtő a kézdet ilyenforma nehéz- 
.ségeit nem is ismerI. Őszintén megvallom e helyen, én még ma is 
csodálkozom, hogy nálunk és hű szövetségesünknél nincs, pedig 
lehetne olyan mű, melyben bogár, légy, méh, darázs, poloska, leg- 
alább is ezeknek színe-java természethűen, színesen volna reprodu- 
kálva. Ördöngősség legalább is nem volna a dologban s a kivitel 
csak a pénzügyön, a szakemberek nagy elfoglaltságán, meg azon 
múlik, hogy a nem- és faj-nevek még mindig, szinte évről-évre vál- 
toznak. Elsősorban még mindig a szisztematika köti le a szaktudósok 
idejét, a kik mint mindinkább jobban belátom, képtelenek egyes- 
egyedül egy rovarrendet teljesen uralni, ez még a zseniális REITTER 
Öpöx-nek sem, sikerült, ki pedig majd két emberöltőn át tanulmá- 
nyozza immár Európa bogarait. ; k 

Ámde pitymallik! Nemrég DR. SCHRŐDER Berlinben megkezdte 
Közép-Európa rovarainak színes képekkel illusztralt új publikáczióját 
(Die IMsekten Mitteleuropas, insbesondere Deutschlands). Három év 
előtt ennek a műnek  Hymenoplera-része III. kötetét megvásároltam. 
Hát bizony az abban levő képecskék, bármennyire is csinosak, szí- 
nesek, mégis nagyon kezdetlegesek. Azok alapján nem tudtam egyet- 
len hártyásszárnyúmat sem meghatározni. Mégis végtelen örömmel 
és bizalommal tekintek ezek után a jövőbe; hiszen az 1., 2., stb. 
kiadású BERGr-féle lepkekönyv is csak úttörője volt a mai állapot- 
nak, mikor olyan mű áll a lepkészek rendelkezésére, mint a SrITrz- 
féle, melyről joggal elmondható, hogy ábrái nyomán most már majd 
minden lepke meghatározható. Minden kezdet nehéz, de immár meg- 
tört a jég és aki pld. az 1950. évben akar majd faluhelyen a méhek, 
darazsak, legyek tanulmányozásába fogni, bízvást hiszem, nem lesz 
már kénytelen oly nehézségekkel megküzdeni, mint a mai rovarász. 

Visszatérek most nagy rovarkészletemhez, melyet 8 év lefor- 
gása alatt szakemberek legjobb tudásuk leülhet ésével kis részletek- 
ben meghatároztak ; ezzel azt akarom kifejezni, hogy az állatok lehe- 
tőség szerint legjobban lettek meghatározva, mert hiszen az állandó, 
lassú forrongásban lévő rovartan arról győz meg bennünket, hogy 
végérvényesen, csalhatatlanul determinálni manapság nem lehet és 
nincs az a faunajegyzék, melyen egyik-másik speczialista ne tudjon 
ma, is, holnap is változtatni, fejelni, talpalni. 

A hártyásszárnyúak javarészének kivételével állataim majdnem 
mind megnevezett állapotban szállingóztak vissza hozzám száznál 
több postaládában és rendszerbe tűzve, most már 60-nál több rovar- 
fiókot töltenek be. Hogy hosszabb gyüjtésem nem volt időfecsérlés, 
arról tanúskodik elsősorban egy, új nem és új fajhoz tartozó, itt nem 
is ritka. igen rövid szárnyú Ohloropida-legyecske :  Neuropuchys bra- 


47 


ehyplera. THAnn., továbbá egy, nevemet viselő Chrysopa és több REITTER 
és KuLczYwsxkY által nov. "spec.-ként jelzett bogár és pók. Sok más 
eddig ritka rovarról ezenkívül ki tudtam mutatni, hogy Simontornya 
vidékén gyakori állat; ilyenek a következő bogarak: OÖlisthopus 
Sturmi DFT., Badister dilatatus Cup. és Grafi Rrr., melyek értékes 
A gonum-okkal, mint anguslatum DEJ. és Holdhausi AprB. futkároznak 
az itteni sós réteken, továbbá Sátoristyea Meschmiggi Rerrr., Ptinus 
cogreticollis Srgum., Edmundi ABLLE. és pilosus MüLL., mely valószínű- 
leg azonos előbbenivel, én legalább: parányi pilosusoktól hatalmas 
kdmúndikig fokozatosan egybefolyó jellegű, 40 példányból álló soro- 
zatokat állítottam össze ; azután a következő molypillék : Gallerta mel- 
lonella L., Depressaria propinguella Te. és alstroemeriana Cc., Tinea 
ankerella Mx. stb , nagyszámú légy és egyéb rovar, melyeknek itteni 
. felsorolásával javarészét kellene mindannak újra közölnöm, mit , Aus 
der Arthropodenwelt Simontornya-s" ezímű könyvecskémben per 
longum et latum már megírtam. Azt az egyet azonban még felem[í- 
tem, hogy a Platyderus ruficollis MaRsH. és rufus Drr. fajoknak egy- 
egy jellegzetes és egymástól alaposan divergáló példányát is fogtam : 
előbbenit télen erdei mohában, utóbbit favasszal a Sió partján. 
Hymenopteráimat azonban határozott balsors üldözte. Négy év 
alatt összehordott szép anyagom meghatározása érdekében vagy egy 
tuczat levelet küldtem szanaszét Közép Európába, mindezekre azon- 
ban csak egyetlenegy választ kaptam egy némettől, kinek már szá- 
mos publikáczióját olvastam volt különféle szaklapokban. Én bízva 
az általam nagyrabecsült német alaposságban és gondolván, minél 
többet publikál valaki, annál nagyobb szaktekintély az illető, azonnal 
elküldtem neki a rovarokat. Az egyébként nagyon barátságosan 
levelező német hamarosan kész lett gyüjteményem meghatározásával, 
oly gyorsan és oly szép neveket tűzött az egyes állatok alá, hogy 
öröm volt nézni. Jött azonban kis vártatva egy másik német és ez 
kijelenté, hogy az első német nem ért a dologhoz (ezt később Mo- 
csány-nk és mások is konstatálták) ő ezt az urat egy szaklapban 
nemrég le is dorongolta, tehát szakitsak amavval és pártoljak át ő 
hozzá, ő megbízhatóan fog dolgozni annál inkább, mert speczialista. 
méhekben és darazsakban, berlini összeköttetései folytán pedig a 
fürkészdarazsakat és Mikrohymenopterákat is meg tudja határoztatni. 
Egyszóval egy nekem való ideális hymenopterologusként mutatkozott 
be. Noha volt róla tudomásom, hogy német II írt egy körülbelül 
200 oldalas könyvet hártyás-szárnyúakról, mégis német [-nél szerzett 
tapasztalataim folytán meglehetős bizalmatlansággal szántam maga- 
mat végre is rá a régi és újabban gyüjtött példányok elküldésére. 
Elmúlt ezután csendben 3 hónap, mire én megkoczkáztattam egy 
kérdést kiildeményem , érdekében. Német II röviden, keményen azt 


ze; den Ngzágyi 


48 


írta vissza, hogy ilyen dolgot felfújni nem lehet, majd 1— 2 év múlva 


meg lesz a munka. Vártam erre előírás szerint 1—2 évig, sőt.3 is 
lett belőle, ekkor aztán ismét jelentkeztem, mire németem azt írta, 
hogy ne legyek oly türelmetlen, a küldött magyar hártyás-szárnyúak, 
kivált pedig az Osmiák közt igen sok szép és érdekes állat van, de 
azok meghatározása igen nagy nehézségekbe ütközik, egy dobozra 
való meghatározottat azonban küld belőlük, mert látja, hogy türel- 
metlen emberrel van dolga. Én a küldött néhány rovart köszönettel 
fogadtam, a többiekre pedig, immár héj éve türelmetlenkedés nélkül . 


a)? 


tovább várok; azokon a német ül, esetleg dolgozik és dolgoztat tovább, 


ha ugyan időközben meg nem halt. A. , némötökre vonatkozó tapasz- 
talattyaim" pedig oda-konkludálnak, hogy nem minden német alapos ; 
a visszakapott néhány egész egyszerű állatocska közt is több téve- 
sen volt meghatározva. : ; 
Ennyi kalamitás készletemet meglehetősen leapasztotta, de vala- 
mint az angolok a most dúló világháborúban a német tengeralatt- 
járók okozta hajóveszteség daczára ernyedetlenül igyekeznek a hiányt 
pótolm, úgy én is hangyaszorgalommal továbbfejlesztettem Hymen- 
optera-parkomat, melyet egy szép nap teljes egészében, bízván az 
ősi erénybén, egy magyar gyüjtőhöz származtattam át. Nem akarom 
a nyájas olvasó türelmét túlságosan igénybe venni, tehát csak nagy- 


jából jelzem, hogy sok szerencsém ez esetben sem volt. En ismét 


esztendőkön át vártam, türelmetlenkedtem, sürgettem, amaz meg biz- 
tatott, noszogatott, ígérgetett, végre oszi idő múlva kézhez FG 
gyüjteményem nagy részét felerészben meghatározva, de teljes egé- 


szében ó minő állapotban! Valamennyi állat tetőtől-talpig, tarsustól 


csápig penészbürokban, mely burok az állatot ápolta és eltakarta, no 
meg óvta a további illetéktelen, alkalmatlan hívatott és hívatlan maz 
gyar és német meghatározóktól. Kegulescant 11 pace. 

A vázolt tragikomédia eddigi: szereplőit nem neveztem meg ; 
minden balsikerem daczára feltételezem ugyanis, hogy az illetők az 
eredmény silánysága daczára tudásuk legjavát adtál: ezélomat pedig 
a most közöltekkel is elérni véltem, mely ezél: kezdő rovarászok 
figyelmeztetése, hogy legyenek óvatosak, mielőtt verejtékkel szerzett 
és szívükhöz nőtt anyágukat kezükből kiadják. 

A világháború éppen kezdetét vette, midőn tudomást. szerezteni 

fentemlített ScnRóDER professzor kiadásában megjelent műről, mely 
többek közt a levél- és fadarazsakat ís tárgyalja:  , Eymenopteren, 
dritter Teil. Die Batt- und Holzwespen von. DR HK. ESsüis". Miután 
a háborúnak teli gyomorral minden téren nagy volt a felbuzdulás 
és önmegtartóztatás. pld. vadászaink is türtőztették szenvedélyüket, 
gondolván akkor, jó lesz az ólom és golyó kizárólag a rácznak, 
inmuszkának, minek azt nyúlra, őzre fecsérelni; még a hírlapok is 


19 
ily értelemben agitáltak ; a falu (kivált asszony-) népsége pedig képes 
lett volna felnyársalni azt az épkézláb embert, ki világos nappal báló- 
ral kezében mert ,bóklászni" réten, erdőn. Ily körülmények közt én 
is jobbnak láttam otthon hódolni a rovarászatnak s elővettem hártyás- 
szárnyúim gyüjteményét, mely megtörve bár, de fogyva . . . is, ott 
pompázott néhány dobozban. Elég tekintélyes számban voltak köztük 
levéldarazsak, melyeket egyenlő széles potrohuknál könnyen fel- 
ismerve, legott külön tűztem s fenti könyv alapján néhány napi elő- 
tanulmány után rendszerbe osztottam. Egyik-másik fajnál nehézsé- 
gekbe ütközvén, szerencsét próbáltam a könyv szerzőjénél, DR. ENSLIN- 
nél, felkérvén őt levéldarazsaim meghatározására. A válasz kedvezőtlen 
volt, a mennyiben EwNsLiwx azt felelte, hogy egyes nehezen meghatá- 
rozható példányokat 15—20 darab erejéig szívesen elvállal, de nagy 
terjedelmű meghatározásokra nincs ideje ; erre megírtam, hogy anya- 
vgomat genusokra majdnem teljesen feldolgoztam, csak néhány tuczat 
kétséges faj meghatározása volna hátra, melyek közt Aprosthemák 
is vannak. Ez a név varázsige volt, akként látszott hatni, mint mikor 
egy lepkésznek Charazxes-eket, havasi Colias-okat említünk, mert 
ENSLIN azonnal válaszolt, kérve az összes kétséges állatok beküldé- 
sét, majd midőn ezeket elküldtem, röviddel rá elvállalta még itthon- 
lévő anyagomat is. Az egészet aztán 18—20 példány kivételével 
(köztük természetesen több Aprosthema) két hét múlva visszakaptam 
tőle. Simontornya ismerős termőhely volt előtte, mert egynéhány 
levéldarazsa már volt e vidékről, melyeknek adatait közölte velem ; 
mint kiderült, ezeket évekkel ezelőtt ,német II" küldte volt el neki 
az én anyagomból meghatározás, majd csere ezéljából. Ó elveszett 
és (félig) visszanyert paradicsom ! j 

Az említett mű szövege. mint az én esetemben bebizonyult, a 
genusok felkereséséig nagyon használhatónak bizonyult, a fajoknál 
azonban lépten-nyomon nehézségek bukkantak fel; a könyv ugyanis 
elsősorban Németország faunáját tartja szem előtt, . Közép-Európáéra 
pedig csak mellékesen van figyelemmel; miután pedig a mi faunánk, 
nevezetesen Tolna-vármegye faunája sehogy sem nevezhető jelleg- 
zetes középeurópainak, így megesett, hogy egyes nemekből ép azok 
a fajok voltak ott tüzetesen leírva, melyek Németországban gyakoriak 
ugyan, nálunk azonban hírük-hamvuk sincs; máskor meg fordított 
eset állott elő, hogy t 1. egy-egy itten gyakori levéldarázs a könyv- 
ben mint nagy ritkaság, délvidéki állatként csak futólag lőn fel- 
említve. Többször a diagnózis sem vágott az én darazsaimmal, például 
a közönséges Athalia lineolata-t nem tudtam a könyv táblázata után 
meghatározni, erre nézve IwNszis is konczedálta: .,Die lineolala aus 
Íhrer Gegend sind. sehr merkwürdig, weil bei ihnen die Vorder- 
sehienen und Tarsen nicht sehwarz geringelt sind. Man könnte daher 


vm 


a Ü 


die Art für bicolor ber. (amiulula V.) halten. Dies ist aber: ein ganz 
anderes Tier, das sich ausser anderem sofort durch den ganz anders 
gestalteten Clypeus unterscheidet." 

ie bene gesta — proponáltam EwxsLiÖx-nek, hogy tegye közzé 
az itteni adatokat, erre ő azonban nem volt kapható, mondván, hogy 
ő faunisztikai dolgozatokkal nem foglalkozik, még lakhelyének álla- 
tait sem publikálta. Így, nem akarván, hogy adataim elkallódjanak, 
alábbiakban magam írtam össze EwssSLiv meghatározásai alapján Simon- 
tornya levéldarazsait, közölvén egyszersmind megjelenésük idejét 1s. 

segítség híjján évekkeP ezelőtt Bombus, AXylocopa és Psithyrus- 
fajaimat magam határoztam meg SCHMIEDEKNECHT: Die Hymenopteren 
Mitteleuropas czímű könyve alapján. Utóbbi két nemet minden nehéz- 
ség nélkül sikerült meghatároznom, kétszáz Bombus-om közül azonban 
8 meghatározatlan maradt, miután sem nevezett mű táblázatai, sem 
a STAUDINGER-ezégtől vásárolt összehasonlító anyag alapján a deter- 
minálás nem sikerült. Ezeknek jegyzékét is. itt adom közre. 

Beismerem, hogy az állatok által felkeresett növények, virágok 
feljegyzése által az adatok sokkal becsesebbekké váltak volna, ámde 
az ezzel járó tüzetes botanikai. meghatározások feladatomat jobban 
komplikálták volna, így ettől elálltam. ; 

A használt rövidítések a következők: római számok a hóna- 
pokat, arabok a napokat jelzik, e — erdőben, r — réten, k — kertem- 
ben gyüjtve. A levéldarazsaknál ( Tenthredinidae) a communis jelzés 
mindig a nőstényekre vonatkozik, hímek mindig csak szórványosan 
voltak találhatók. 

Tenthredinidae. 

Clavellarta. amerinae L. (larva freguens ; e. l: V. 11—18., lárvái 
előszeretettel nagy mennyiségben a siómenti fürdőházakban hagyott 
lepedőkben bábozódnak). 

Arge enodis L. (? k. IV. 23.) :; pleuritica Kig. 1 ? e. V. 14.) ; 
pagana Pz. (communis ? et c! e. V. 8, 14; VI. 16, 18; VII. 23; 
VIII. 13, 30.) ; melanochroa Gwm. (communis ? et c" e. V. 16. 21; VI. 
6. — VII. 29; VIII. 13.), cyanocrocea WFöRsr. (freguens ? e. V. 14, 
21. VI. 25.), mosde MC. (communis  et6 ikke AVAR VAA 0 
VIL 4. — 17.) 

Schizocera furcata VILL. var. melanocephala Pz. (2 k. V. 23.) 

Aprosthema austriaca Knw. (1 ? e. V. 21.) ; maculata JukR. (1 ? 
6, VIS. 18) sBeléterm Vin. 1 9 V. 235 Nálam "e KÖNNKatzt ÉLSZ TO 0et 
felett repült lassan keresgélve.) 

Lophyrus virens Kuc. (1 c" k. VII. 15.) :; polylomisláaas as 
E. TÉN ZAN ; 

—  Cladius peetintcornis :GFFR.  (freguens k. e. IV. 3. — 29; VI. 30 ; 
JEE A zzz ESZ NVÁLTT EK SZes bgő get dő a0) 


Pichiocampus viminatis Fur. (bábszekrényemben kelt ki.) 

Huura atra JukR. (—- CÜrypiocampus angustus Hra.; IV. 14.) 

Pleronus tibialts Nwwum. (— hortensis HrG., freguens ? e. k. V. 21; 
MIEEZSÜ VET 22) a myosotidís E. (communis: e, IV. 28; V. 3. 21. 
DAVE S 20 EVEZ éva fallaciosa KN. (e. MI TA eumysz 
ÜGRZTADD (2eke THÉ28) 5 sribeszt 50. (íregttens 2 k. IV. 5; V: 8). 
sáldcis ae (iregnuens k. VIE 295 VIII 7.) 

Pachynematus clitellatus var, trisignatus WöRsr. (freguens ? e. 
vég AES ZA) 

Lygaeconematus ambiguus WaLc. (9? k. IV. 19.); 2nov. spec. 
(BAÁL BA 

Pristtphora. alnivora Hrc. 2 ? e. VI. 9.); pallipes Lep. (2 
VIZ VE 9) s Staudengeri  RUDHR: 1 9 e..V. 16.) 

Caliroa (— Eriocampoides) amnulipes Ke (? k. V. 14.) 

Hoplocampa crataegi KuG. (1 c, 3 ? e. V. 8.) 

Pericista albiventris KLc. (8 ? e. V. 14, 21.) 

Pareophora prum 1. (? e. V. 14.) 

Rhadinocera micans KL. (? e. V. 21.) 

Tomostethus fuliginosus SCHRANK. (07 e. V. 14.) ; gagathinus KB. 
(fíreguens ? e. V. 21.) ; ephippium PaAwsz. (communis 11 c", 21 ? e. k. 
ME ASSZS OZ e TODT SZ EKEMÉ 295 MEHE2AS SEINSLIN erresa 
fajra vonatkozólag megjegyzi, hogy érdekes, hogy ez a faj Simon- 
tornyán mindkét nemben előfordul, holott Németországban csak nős- 
tények találhatók és partenogenetikus úton szaporodik. 

Blennocampa alternipes Ku. (? k. IV. 25.) ; subcana ZApp. (1 d : 
GAMESZ SZN es zt VS 2S VEZE E NGONMÓS SK UG A eN te MI 28) 

Monophadmus pallescens Gwen. 1 2 e. VIII. 13.); Spinolae Kea. 
lekeéke IE 19) 

Athatia glabricollis THms. (commumis £ et c e. r. IV. 25; V. 
EE KStars VES AZ S) e coÖTé GERIST:, (—— spinarúm 
Btk edütens eret Stsze MEZ ATS VERT YZ9ANTE TS9 selneolata 
Eme. (— rvosae ML. 2 c e. V. 14; VII. 29.), var. liberta Ke. 1 c7 e. VIII 
Sz vag eordota Rp (communis: eret ee ik TV 28 
V.2 4 14 Í6; VII 53. 21; VIII. 13.) :; bicolor Lxep., (— annulata F. 
teszem 2[) : 

Selandria serva B. (o r. VI. 6.) 

Emypria ( Poecilostoma) abdominalis F. (e. VI. 18. 25.) ; hungarica 
NEVE ee EVE Da se rdens sw teres Sás 

Emphytus viennensis SCHRK. (? k. VIII. 24.) : cinctus L. (com- 
műnisie et, 2. kártékony rózsám; ÍV. 25: V. 8. 9. 14: VI. 25; VII. 
TESZSK AVANT ES E se pattpes sense NEL) e can pendthita: van 
recipiens ENSL. (? e. VI. 16.) 

Tagconus glabratus Fann. (? k. VII. 10.) 


k. 


to 


Dolerus pratensis 14. (freguens ? k. e. IV. 23 ; V. 2.) ; puncttcollis 
Tums. : (iregüens 2 et gek e. ro ELT 185. — VIE) se MÜGNÜt0LS NTÖLL 
(2.9 e. TV TO 26): pieces Ki. (2 es Vis VA SKOBTONGNUS SANT KÖT 1 
IV. 10.) ; nitens Zapp. (2 r. III. 16.) ; haematodes ScHRxg. (c" r. IV. 10) ; 
A TUGYLOSTUS KÁD gt WZ VESSEN TETT SEAT KATASATATTEÁNTESÁSÁTKA 

Rhogogaster picia Ke. ($ e. VII. 1.) :; fulvipes Scop. (fÍreguens 
k£ et o" e. ÍV. 28; V. 2, 21.) ; gucupariae KG (2 Ples TV28) 

Tenthredopsis litterata GzoFFR. var. cordata GEoFFrR. (3 ? e. V. 
245 VI. A05 20.) s ssordida IX. (Ae TE VEKZS ZA) ER RTESEZKRKÉN YE es 
V. 21.) ; piciiceps var. mügronotata Cm. (2? e. VI. L.) ; süügma F. (freguens 
? et d e. V. 7—31.) ; excisa THms. (freguens ? et c" e. V. 3. — VI. 
160957 ÜDOZDOTN KT PTK ra EST S do NEG 001251) 

Macrophya rufipes L. (Wáncsi berekben 1 ? VI. 3.) ; puncium- 
aldun e: (áregaens 2 kes Ves3. se VT) 5 kbis SCHRANK (esek 
VO 29) s albicineta SGHRANK ! "(ÉEG ÜST TETSZENE ATAVASSAKÁ Et zt eV 
16) sa d2épunctato (2 ee VE e At TÁEA ÁL EEEN GET ONYER 
(pe VITÁT j 

Allamtus "Rossti Ez. (4.Gr ves VET EZ ES VTÁAL SEA 8 EZÉSI TA 
Husz (fregüens 9.6 e. MILE 13.) szora tssa s tÉGe ges KStte VA 
14, 195 VI. 1, 17, 18.) ; díistinguendus  Srmis. (ém att mem fogtam.) 

Tenthredo atra L. var. Scopolü Lmp. ? e. V. 16.); temula 5c. 
(E Allamntus biemetus E. 1 GT .k. TV. 258) 

Neurotoma mamndibularis ZApp. (1 ? e. V. 14.) 

Pamphilius súlvaticus L. (? et c! T. k. IV. 9; V. 4, 8.) 

Megalodontes  plagiocephalus F. (9 communis, 2 d; e. VI. 
6. — VII 29.) 

Siricidaes j 

Cephus migrinus THuűms. (? e V. 8, 21.) : pygmaeus L. (communis 
? eto TV. 89 14. — VI. 2.) pilósüttés SNANSS B SRE SE VAL SKÁKSOT E) 

Sirex juvencus L. (1? k. VII. 30.) : gigas MEL ke Vö 16; 
a küszöbre szállt megpihenni.) ; ! 


Apidae. 


Bombus  hortorum. L. (ubigue communis III. 29; ÍV. 10, 28 : 
V..3 EVT AO DA S VITTE AL ts TR 16310) TET ELLENEZ E TASK LVSOZZÉSÉRÁNTT EK E KAGSZENTT TÉS 
29) a majelltés IEEE EVT 0.) s SzG TS VON VAA RSS RTSAATÉ NYZAT SEN RVZATÉSE KSS 
VIII. 9, 18.)  dvenicola THoms.. (egy 2 a fánesi "berekbőt VIE 12 
az egész potroh végig szürkén szőrözött, egyébként olyan mint egy 
silvávram): agrorum B. (valde communis e. k. IV. 27— V: 21: VIT 
1—-21 ; VIII. 13.) ; cogmatas Srem. - (fregyens rk. VI. 4-8; VILL 30; 
VIE 18; IX. 3.) ; vatabilis ZóRN (1 Ge VT 9) SNGY RG AEKZÜKOSÍTTAS TANA EM TD 118 
(íregüens Tr. e. VI. 5. VIIA15 a VETL 207943 tar ymankus aa Eszes tteette (EERN SeTa8 


).5 
) ; 


KVASKSV TÉST2jz pomorum  Pze (2 se) salernestmis I. (com 
MNNsztesee [ SS2ZSE S SLVÉTE S ZBSEV  Á2ZZISEMILT 9 425. XX. 6) VAt. 
ieeorm lá (c e. VIN. 16: VIII. 12.) ; var; crypiarum PF. (28 k. HI 
AV B 

Xylocopu violacea [L.. (c" communis -k.. III. 6—V. 14; VII. 18 ; 
március 3-án egy §-t kopulában fogtam, október 3-án szintén egyet 
folyosómon, a többi 30 mind c"; az orgonavirágot nagyon kedveli) ; 
valga: GERsT. (communis k. III. 23—V. 23; VI. 18; a fogott példá- 
nyok közül 1 c", a többi kivétel nélkül ? ; az orgonavirágot szintén 
előszeretettel keresi fel.) 

Psithyurus rupestris F. (c" communis e. VII. 21—VIII. 13.) : 
campestris Pz. (c" freguens e. VII. 29 — VIII. 13.) ; barbutellus K. (com- 
NNES SS ÜST e VT 2 VT se KG es zesbtatis s Re. 
féleomműnis ses VIS 30€ VR) ebból "asmenbol esaket e-t 
(barbutellus) sikerült fognom. 


Kárpáti bogarászásaimból. 
Irta: KENDI KÁROLY. 


A Rovartani Lapokban olvastam valamikor, a pontos időre 
inár nem emlékezem, mert háborús hányattatásaim közben könyv- 
táram két év óta ládákba csomagolva várja a jobb időket, de azóta 
is emlékemben tartottam és meg is szívleltem az akkori ezikk tar- 
talmát, hogy ne rendezzünk általános gyüjteményt, melyet teljessé 
egy gyüjtő úgy sem tehet, ha minden idejét is annak szenteli, míg 


egy bizonyos családot vagy nemet — melyet a gyüjtő leginkább 


isz 

kedvel —, gyüjtés-, csere- és vásárlás útján teljes egésszé varázsol- 
hat és így magának is nagyobb öröme telhet benne, a tudománynak 
is több szolgálatot tehet vele. 

Ezt a közleményt, melyről most hamarosan azt sem tudom, 
hogy ki írta, én megszívleltem és bár nem tudom, a háborús ván- 
dorlásaim szintén hozzájárultak-e ehhez, de nagy megelégedésemre 
szolgál, hogy szót fogadtam és hosszabb semmittevés után egy nagy 
családot választottam foglalkozásom — mondjuk kedvtelésem —- anya- 
gául, választván a Carabidák családját: egyrészt, mert e családhoz 
fűz sok gyüjtési örömöm, másrészt pedig és főképen, mert anya- 
nyelvemen találhatom fel a szükséges felvilágosítás nagy részét 
Csixr ERNŐ szépen és világosan megírt , Magyarország bogárfaunája" 
czímű munkájában és csak szívből kívánhatom a más bogárcsalá- 
-lokkal foglalkozó bogarásztársaimnak, hogy mielőbb ők is élvez- 
hessék eme szépen megkezdett munka folytatásában a gyüjtésükre 
vonatkozó részt, 


Így kezdtem meg ez év (1917) késői tavaszán a Carabidák 
gyüjtését a Kárpátok galicziai oldalán lévő erdeinek egy kis terü- 
letén, már a mennyiben a hadseregünk szolgálatában teljesítő kevés 
időm megengedte és apró kirándulásaimban nem akadályozott a 
rövidre szabott ittemi szeszélyes nyár. 

Kirándulásaimat természetesen csak szolgálati  körletemben 
végezhettem és legtöbbnyire erdei iparvasútunk mentén lévő Radiez 
és Ilnik községekkel határos fenyveseket és Turka a/5. vidékét keres- 
hettem fel, hol Carabus-okra meglehetős mennyiségben bukkantam, 
míg más Carabidák fogása — eltekintve a közönségesebb fajtáktól — 
kevesebb eredménnyel járt, de legkevesebbet foghattam az apró futó- 
bogarakból, különösen a Bembidionokból, mert itt előbb írtó háborút 
kellett volna folytatnom a rengeteg sokaságban ólálkodó pókok ellen, 
melyek határtalan dühvel vetették magukat egy-egy  Bembidion-ra s 
néha öt-hat pók ölelő karjaiból kellett kiszabadítanom a kis bogárkát 
és — rendesen későn jöttem a kiszabadításhoz, hogy siker esetén a 
kiszabadítottat azután a magam ezéljára öljem meg. 

A szegény állatkák szárnyfedői tömegekben csillogtak a a Otryj- 
folyó partján lévő fövenyen és kövek között, de eleven bogarat alig 
tudtam felfedezni, ezek mind a falánk pókok milhióinak lettek áldozatai. 

Háború dúlta területen kutatgatva, néhány olyan bogarat 15 
fogtam, melyek az átalakulás idejében nyugalmukban megzavartattak, 
rendellenességet viselnek magukon, különösen a szárnyfedők köz- 
terecskéinek, bordáinak kúszáltságában teszik szemlélhetővé a nyu- 
galom megzavarását. 

A Carabidák családjához tartozó 95 fajt, alfajt és fajváltozatot 
találtam, mellyel megvetettem e család gyüjtésének alapját, a melyek 
felsorolását ez alkalommal elhagyva, csak a Carabus-okat említem 
meg részletesen, melyeket 14 faj, alfaj és fajváltozat képvisel 
291 darabban. ; 

A gyüjtött Carabus-ok a következők : 

Carabus cortaceus L. var. rugifer KRAATZ: 
— — violaceus LAIxx. 


— — auwromtens FABR. var. luevipennis DEIDL. ml 
— — variolosus BABR. 
— — egmcellatus ILL. var. unyensis ÜSIKI. 


—  granulatus L. és ab. rubripes GÉuM. 
A granulatusok között van egy példány zöld fejjel (kissé rezes) 
zöld előtorral és sötétzöld szárnyfedőklel. 
Curabus Ulrichi GERM. 
—— arvensis HERBST var. cavrpathus BORN. 
— — obsoletus 57. var. Sacheri THOMS. 
—-  Zawadszkyi Kn. var. dissümilis CIKI. 


Carabus convexus WABR. var. Merkh HoFPFFG. 
— Einmnéit PANz. és 
— — glabralus PAYK. 

A Linmnéi Pawz.-ból fogott 67 darab között van 31 darab, melyek 
szárnyfedőin az elsőrendű közterecskék - között 7—7T másodrendű 
közterecske van s ezek különösen a ?-nél határozottan egyenlők, 
szabályosak, csak egynémely c"-nél nem egészen szabályosak, de 
azért világosan kivehetők. 


Különfélék. 


Személyi hírek. — A bolgár rovartani társaság DR. HORvÁTH 
Gúzá-t, a Magyar Nemzeti Múzeum. állattári osztályának igazgatóját 
1918 januárius 19-én Szófiában tartott közgyűlésén : tiszteleti tagjává 
választotta. — Őfelsége DR. ScHmMIDT AwraAL nemzeti múzeumi őrnek 
az igazgatóőri czímet és jelleget adományozta. 

A Magyar Entomologiai Társaság bogaráról. Társasá- 
gunk pecsétjében egy hangyaalakú bogár látbató, melyről a társaság 
alapszabályainak 1. szakasza azt mondja, hogy az Magyarország 
faunájára, állatvilágára jellemző és hogy a neve Pselaphus mehadiensts 
FRiv. E bogárról különösen újabban belépett tagtársaink közül többen 
kérdezősködtek, azért kívánok vele e helyen foglalkozni. Az egyik 
kérdés az volt, hogy miért választottuk annak idején éppen ezt a 
bogarat, a mikor más feltűnő jellemző rovarunk is 
van. Választmányunk annak idején behatóan foglal- 
kozott ezzel a kérdéssel és volt ajánlott eszme elég, 
de többnyire olyan fajok ábrázolását ajánlották, 
melyeknek néhány vonalból álló képe (a pecsét elő- 
állíthatása ezt megköveteli) az illető rovarok fel- 
ismerhetését nem eredményezte volna. Így esett 
. választásunk erre a hangyák társaságában, száraz 
lomb alatt élő bogárra, melyet néhai FRIDVALSZKY 
János, a Magyar Nemzeti Múzeum állattárának igazgatója 1877-ben 
írt le Herkulesfürdőről, de a mely bogár azóta a Verestoronyi szo- 
rosból is előkerült. Ez az apró, mindössze 21 mm. hosszú barnás- 
vörös bogár olyan külsővel bir, hogy a legegyszerűbb, néhány 
vonalból álló rajza utám is felismerhető. WFajrokonai, melyek közül 
hazánkban még négy fordul elő, különösen nedves réteken, kövek 
és lehullott száraz lomb alatt találhatók és éjjel füvekről is gyüjt- 
hetők a bogárháló segítségével. ; ÜSIKI ERNŐ. 

Adat a Saga serrata Fabr. elterjedéséhez. — Azokhoz a termő- 
helyekhez, melyeket DR. Hogvárn Géza a Rovartani Lapok XXIII, kö- 


tetében (1916) megjelent czikkében felsorol, még egy újabbat 
tudok közölni. lsz a Rákosi Töpe nevű 820 m. magas hegy, mely- 
nek délnyugati erősen karsztos lejtőjének a csúcsa alatt 1910. évi 


szeptember §-án a Saga serraia három példányát sikerült gyüjtenem. 


A következő évben újra két és 1912 augusztus [18-án négy példányt 
gyüjtöttem, az ötödik példány az eltevés alkalmából elszökött és a 
magas fűben nem sikerült újra megtalálnom. A gyüjtés helye köny- 
nyen elérhető, a mennyiben a hegy nagy kiterjedésű kőbányáival 
Alsó-Rákos vasúti állomásától már látható és másfélóra alatt meg- 
közelíthető. A Rákosi Töpe hatalmas hegytömb az Olt-folyó jobb 
partján, mely fehér és vörös harmadkorú mészből épült fel, melyhez 
azonban más fiatalabbkorú mész 15 társul. Megemlíthető, hogy ezen 
a, területen a közelben még vannak hasonló sziklás mészhegyek, 
ilyen mindenekelőtt az Olt bal partján lévő 755 m. magas Ürmösi 
Töpe, melynek délnyugati és délkeleti meredek hátát hasonlóképen 


térdig érő fű borítja. Ugyanilyenek a viszonyok a 727 méteres. 


sólyomkő-n 15, melynek mészszikláit magas fű borítja, melyet soha- 
sem kaszálnak. DEUBEL FRIGYES. 
Hibásan használt rovarnevek. — A magyar gazda akár 
hírből, akár saját tapasztalatból ismeri a hesszeni legyet, ritkán 
használja annak magyar nevét, hanem mindig Cecidoniát emleget. 
Hz annyira megszokott és előkelő gazdák nyelvén és írásában 15 
forgó szó, a melyet nehéz kiírtami. Eredete nyilvánvaló. A birs latin 
neve Cidoma, melv név az ember emlékezetében reked és így nem 
csodálkozhatunk, ha a hozzá hasonló hangzású Cecidomyia a magyar 
nyelvben nem ritka kínpadra kerülvén a birsalma deák nevének 
hatása alá jut és Crcidonia-vá torzul. Ámbár a gazdakörökben feles- 
leges a latin nevek használata, miután a legtöbb hazai kártevő rovar- 
nak meg van már a kialakult helyes és használat-szentesítette neve, 
mégis kívánatos, hogy ha már használjuk a latin nevet, azt helyesen 
használjuk, mert különben a használt hibás név sok mindenféle nem 
kellemes magyarázatra ad okot. A Cecidomyia tulajdonképpen kettős 
szó, eleje: cecidium és latinul gubacsot jelent, vége: myid görög szó 
és legyet Jelent. E szerint a Cecidomyia gubacslegyet jelent, mert a 
hesszeni légy több közeli-távoli rokona különféle növényen, annak 
különböző részén gubacsot (kinövést) fejleszt, a melyben azután 
annak ivadéka (nyűve) él. A gubacs növését maga a nyű okozza. 
A hesszemi légy nyűve nem okoz gubacsot a búzán, hanem olyan 
gyorsan teszi tönkre, hogy a búza meggubacsosodásához nem jut 
idő, hogy azonban a hesszeni legyet mégis a gubacslegyek közé 
sorolják, annak az az oka, hogy ennek a légynek külseje, jellemző 
bélyegei minden tekintetben megegyeznek a gubacslegyek bélyegei- 
vel, — Sok szőlősgazda a firkáló bogár (Eumolpus vitis) nevét ejti 


Pé 


Ige 
ag 


ki hibásan Euxmnolfus-nak, hogy "miért, azt nem tudom. Az Eumolpus 
szó görög és egy nagyon régi, Homerosz-előtti költő (vándorköltő, 


krónikás, énekes, —  hegedős-féle) lehetett. — Ugyancsak ilyen- 
formán torzul el a kis hamvas vinezellérbogárnak (Otiorrhynehus 
raucus fajneve (raucus — érdes) . vauchus-ra. — Ezeknek a hibás ne- 


veknek használata nem lényegbe vágó dolog, de mégsem helyes, 
azért a kinek lelki szüksége, hogy a tudományos nevét használja, 
. attól megkívánhatjuk, hogy helyes alakjában használja azt. 
JABLONOWSKI JÓZSEF. 
Kártékony Borkhausenia-lepkefaj Törökországban, — Egyik 
török barátunk SuREva MEHEMED, a mezőgazdasági rovartan tanára 
a konstantinápolyi Gazdasági felsőbb tanintézeten, még 1916 júliusá- 
ban néhány aprólepkét küldött, melyről azt írtaz hogy az ,ott hihe- 
tetlen károkat okoz a gabonaneműekben" és hogy ennek a rovarnak 
török földön ,nagy gazdasági jelentősége van". A küldött aprólepké- 
ből sikerült két példányt kikészíteni, hogy azután meghatározása 
lehetségessé vált. De ez is nehéz dolog volt és a meghatározásával 
foglalkozó DR. ScumiDr AxraL múzeumi igazgatóőr már-már azt hitte, 
hogy a Borkhauseniá-k valamely új fajáról lehet szó. mikor végre 
CsIKI ERnő társával az idevonatkozó irodalom alapos átkutatása után 
megállapíthatta, hogy az a Borkhausenia ochricolor ERSCHOFF nevű, 
leírása óta az irodalomban nem igen említett és a kártevő rovarok 
között egyáltalában nem előforduló állat. Egscnorr t. i. még 1876-ban 
írta le ezt a lepkét röviden egyik orosz rovartani folyóiratban (Horae 
Soc. Ent. Rossicae. XII. 1876, p. 346.). ERscHorr leírásából csak azt 
tudjuk meg. hogy az ő állatja Transzkaukáziából, Tiflis tájékáról 
való és hogy rendszertani tekintetben a B. tinetella HB. szomszédja. 
(ERscHorr ezt és még egy másik fajt még Oecophora néven említi.) 
. . Az irodalom az aprólepkék ezen nemének életmódjáról keveset 
tud. Az említett B. itinciella-ról feljegyezték, hogy hernyója korbadt 
fában valamint fákon található zuzmókon él. Egy másik faj, mely 
Oreophora oliviellu néven ismeretes, az olajla kártevője, mert hernyója 
az olajbogyó magvát rágja ki. Nálunk természetesen nem fordul elő. 
Reméljük, hogy Suggya barátunk értesíteni fog arról, hogy a B ociri- 
cslor a gabona-neműekben miként tesz kárt. Előzetes értesítéséből 
még azt sem tudjuk, hogy európai vagy ázsiai Törökországban 
lépett-e fel kártékonyan. JABLONOWSKI JÓZSEF. 
Pajzstetűvel táplálkozó hernyók. — Ismét csak a lepkék érde- 
kében emelek szót! JaáBLoxowskv JózsEr ugyanis a pajzstetvekről 
írt jeles értekezésében (A szőlő és egyéb gazdasági növények pajzs- 
tetvei) azok ellenségeit tárgyalván (lásd a 107—111 1.) nagy alapos- 
sággal felsorolja a pajzstetveket írtó madarakat, fedelesszárnyúakat. 
úgy a pajzstetvekben élősködő darázs- és légytfajokat, de a lepkék- 


58 


ről — sajnos — megfeledkezik. Persze, ki ií5 gondolna lepkékre, ha 
pusztításról van szó, pedig lárváik, a hernyók, ugyancsak alaposan 
értenek hozzá! REBEL lepkekönyve nyomán nekem két, pajzstetűt 
pusztító hernyóról van tudomásom s ez a Thalpochares communimacula 
HB. és scitula Re. Előbbi kizárólag a Prunus-fajok pajzstetveit szívo- 
gatja, utóbbi mint délvidéki állat, a füge- és babéréit, de mindkettő 
megegyezik abban, hogy a kiszítt pajzsokból védőburkot (zsákot) 
készít magának. Lehet, hogy más Thalyochares-hernyók is hasonló 
életet élnek, mert több fajról olvasható, hogy hernyója ismeretlen. 
Nem szorul bővebb indokolásra, hogy a Thalpochares-hernyók pajzs- 
tetvektől ellepett szilvásokban felette hasznosak lehetnek s így talán 
mint védelmi eszközök is figyelemre lennének méltatandók. 
DR. PaAzstózgY JENő. 

Légybiologiai jegyzetek. — 1. Nagyenyeden 1915 április havá- 
ban a melegágyakban sok paradicsompalánta pusztult el. A meleg- 
ágyak földje egy sövény tövéről szedett porhanyó humuszos föld 
volt s a meleg helyen néhány hét múltán a kártevők is fölszínre 
bukkantak. A. Tipula truncorum MG. és T. fascipennis Mc. bábjai vol- 


(38 


tak. a mint a kifejlett c" és ? példányokból meghatározhattam. 
A földet a lárvajáratok össze-vissza lyukgatták, a tőben elrágott 
palánták lekonyultak s csak egy részük maradt meg a bábok kike- 
lése utáni időből. A bábok üres bőrei félig a földből kiálló, függélyes 
helyzetben nagy számmal maradtak ott. — 2. Nagyenyedi kertemben 
egy vén szilvafa üregeiben szabódarázs fészkére bukkantam s a 
rózsalevelekből összerakott rekeszes szivarkákat kiszedve vártam a 
darazsak kifejlődését. Csakhamar meg is jelent két -Megachile mela- 
nopyga Cosra. (Mocságy SáwspoR meghatározása) a legtöbb rekeszből 
azonban gyászlegyek bábjai bújtak ki s ezekből a vidékünkön elég 
gyakori Argyramoeba sinuata WAuL. ? példányai. Ez a légy tehát a 
szabódarázs parazitája. — 3. Ugyanott 1916 május 2-án egy szőlő- 
levélen ülő légycsoport vonta magára figyelmemet. Három szorosan 
összekapaszkodó légy volt együtt; egy pár Pachymerita femorata MG. 
épen párzásban, a nőstény pedig vaskos lábaival egy Homalomyi 
sealaris F. c7-et szorongatott és párzása közben is ugyancsak szívo- 
vatta a már-már élettelen kis legyet. — 4. A Rhanyhonyia spissi- 
rostris FaLL. májusban Tordán az újtordai patak színe felett az esti 
órákban kisebb rajokban tánczol a levegőben. cc", ? ?. — 5. A nagy- 
enyedi kollégiumi erdő szélén sajátságos rovarhangok ütötték meg 
fülemet 1916 július végének egyik délutánján. Halk ezérnavékony 
zizegés volt meglehetős egyenlő időközökben váltakozólag mélyebb 
és magasabb hangon. Hosszas figyelés után jöttem rá, hogy egy 
bokor felett egy Syrphus vitripennis Ma. c függőget és szakadatlan 
czinezogásában a hangmagasság változása onnan ered, hogy közben 


59 


néhány másodperczre egy alatta ágaskodó levélnyélre ül le. Néhány 
perczig figyeltem ezt a különös zenésjátékot s aztán megfogtam az 
érdekes muzsikust, hogy faját megállapítandó, hazavihessem. — 
6. Scatophaga lutaria F. 2 szeptemberben az ablak közé tóduló 
legyek közt vadászgat s különösen a AMusca domestica L. fogyasztá- 


sával tűnt ki. — 7. Alsófehér-megyei barlangok nedves falain nagy 
tömegekben ülnek a következő fajokhoz tartozó legyek: Heccoptomera 
emarginata Lw., Blepharoptera  serrata 1.., Bl. modesta Mag. — 8. Caco- 


venus mdagator Lw. nevű sajátságos kis légynek 4 példányát egy 
nagy pókon fogtam meg Cirkvenicza mellett 1907 májusában. Ezekről 
a legyekről már GiRaup tudta (Verh. zool.-bot. Ges. Wien XI. p. 499.), 
hogy az Osmiák fészkében fejlődnek ki az oda gyüjtött pókokból. 
Miután magam a kifejlett legyet épen pókon fogtam, feltehető, hogy 
az Osmia fészkébe maga viszi be a megbénított pókkal együtt fiasí- 
tása vesztére ezeket az apró legyeket. DR. SZILÁDY ZOLTÁN. 


Irodalom. 


Rebel, Prof. R.: Synonymie einiger paláarktiseher Gelechii- 
een Vera sezőol bots Gees: SW etés e TEX MT KN Áss ap 
(143)—(144)]. 


szerző egynéhány általa leírt aprólepke helyes nevét állapítja 
meg ebben a czikkében, így Aristoleliu Prohaskaella REBEL, 1907 — 
A. subericinella H.-5.: Aystophora auramttella REBEL (Rov. Lap. 1913, 
p. 188) — Mesophleps trinotellus H.-5.; Eptiparasia longtvitella REBEL — 
Rlinosia incertella, H.-S. (ez a faj azonban az Epiparasia-nembe soro- 
landó) : Symmoca sertceella REBEL, 1917 — Euteles ratella H -S. (de meg- 
marad a Symimnoca-nemben.) : CSIKI. 


Depoli, Guido: Neue Kaferformen aus dem Liburnisechen 
Karst. (Wiener Ent. Zeitg. XX.XVI, 1917, p. 190—192, fig.) 


Szerző néhány Fiume vidékéről származó jelentéktelen faj- 
eltérést ír le és pedig a következőket: Hyphydrus Aubét GANGLBE. ab. 
obseura (tig.), Systenocerus caraboides L. ab. viridicollis, Onthophagus 
lemur F. ab. Germari és Gnorimus nobilis L. ab. viridissimus (ellenben 
az ab. purpureus DEp. 1912-t a cuprifulgens Reirr. szinonimájaként 
bevonja). : : CSIKI. 


Obenberger, J.: Sudien über palaarktisehe - Buprestiden. 
E Ber ewWienerEmt. Zeme. XXXV 191 p. 209—2138). 

Szerző több paláarktikus díszbogarat ír le, a melyek közül 
minket közelebbről a következők érdekelnek : Az A4Agrilus viridis eddig 


60 


var.-ater néven. ismert : alakját, mely főleg  Herczegovinában és a 
Balkán- félszigeten fordul elő ab. calcicolu névvel jelöli, mert a LINNÉ- 
féle ater az Agvrilus sexguttatus BRaAnm (1790) nec TnuuwsBc. (1789) 
helyébe lép. Agrtlus angustulus ab. hungaricus-nak . nevezi szerző a 
Dél-Magyarországból származó barnás-rézszínű egészen sötétbarna 
színű példányokat. Agyvilus integerrimus ab. bosnicus nevet kapták a 
boszniai világos olajzöld példányok. Cyundromovrphus filum ab. mosta- 
vensis az olajzöld törzsfajtól abban különbözik, hogy rézszínű, sötét- 
barna vagy vörösesbarna. CSIKI. 


Jan Obenberger: Zweineue subterranlebende, von Dr. Abso- 
lon ám Balkan gesammelte Nebriaarten. (Arehiv f. 
NEHEZE KS AVOs AV AKSI AL KŐ (e OVTLT0 a 100 48 TT 

d 20 


Az első két barlanglakó Nebriu leírása. Mindkettő a déli 
kKarsztból való, a Nebria (4Alpaeus) Absoloni termőhelyét szerző 
elfelejtette közölni, a másik pedig, mely azonban csak egyelőre sze- 
repel mint fajváltozat és valószínűleg külön fajt alkot (Nebria Stu- 
ranyi APFB. subsp. spelaeophila) a déldalmácziai Orjen-csoport egyik 
barlangjából (Lokvice mellett) való. 3 MESZÖSTET . 


Schoenichen, Prof. Dr. Walther: Praktikum der Insekten- 
kunde nach biologiseh-ökologisehen Gesicehts- 
punkten. Jena. 1918. 


szerző azt tapasztalta, hogy a legtöbb tanár az állati test, ez 
esetben a rovarok testének sok berendezését tanulóinak nem tudja 
megmagyarázni, mert azokat nem isimeri, még ha kitűnő biológiai 
alapismeretei 15 vannak és pedig egyszerűen Jaén mert az egyetemi 
előadásokon és gyakorlatokon a tárggyal keveset vagy esak felüle- 
lesen foglalkoznak. lIézért előbb a pozenmi akadémián, majd pedig a 
berlini természetrajzi tanítási főállomáson tartott gyakorlati los 
sokat, melyek nagy haszonnal és eredménnyel jár tak, azért azt hiszi, 
hogy ez a könyv is hiányt fog pótolni. Ebben teljesen igaza van, 
hiszen tudjuk, hogy akár imorfologiai tanulmányt, akár biologiai 
megügyeléseket . axarunk végezni, semmi útmutatóuk mincsem, az 
eljárásokat ezer helyről, itt-ott közzétett megjegyzésekből kell össze- 
böngésznünk — a mihez azonban kevés embernek van alkalma és. 
még kevésbé kedve. Így magyarázható azután meg; hogy miért törő- 
dik oly kevés gyüjtő ezekkel a feladatokkal. 

szerző röviden megismertet minket részben a bevezetésben, 
részben az egyes fejezetekben, a vizsgálati módszerekkel és a pre- 
parátumok elkészítésével, Sorra veszi a nyolcz rovarrendet, így első- 


61 


sorban a lepkéket, megismertet a kifejlődött lepke testrészeivel és az 
egyes szervek vizsgálatával, megmagyarázza mindjárt röviden a 
szervek rendeltetését, mehanizmusát és azokat a tulajdonságokat, 
melyek vizsgálataink ezélját képezendik. A mily részletesen foglal- 
kozik a kifejlődött rovarral, épúgy nem hanyagolja el a lárva (hernyó) 
és a báb ismertetését sem. A munkában számos sematikus rajzot és 
fényképfelvétel után készült képet találunk, melyek a szöveg könnyű 
megértését nagyon elősegítik. Minthogy ez a munka elsősorban az 
iskolai előadásokhoz szükségelt anyagot tárgyalja, bizonyos részek- 
ben hiányokat mutat fel, így elsősorban a párosodási szervek rész- 
letes ismertetését. Ezek, a mint azt szerző különben előszavában is 
megjegyzi, már tárgyuknál fogva csal itt-ott említette és tárgyalta 
röviden. Szerzőnek ezt a nézetét nem oszthatjuk, hiszen ez a könyv 
nem a középiskola tanulója oktatására, hanem tanára részére készült. 
Viszont az entomologusok nagy részének erre nagy szüksége lett 
volna és így a könyv még nagyobb elterjedésre számíthatott volna 
— hiszen éppen a párosodó szervek azok, a melyeknek megvizsgá- 
lása a szisztematikusnak tanulmányai alkalmával minduntalan szük- 
sége van. CSIKI 


Kvancher, Dr. O.: Entomologisehes Jahrbuech. Kalender für 
alle Insekten-Sammler. XXVII. Jahrg. 1918. — Leipzig. 
Frankenstein X Wagner. — Ara 2 márka. 


A rovarászok kedvelt zsebnaptárának 27. évfolyama az 19183. évre 
pontosan megjelent és mint elődei gazdag tartalommal kivánja most 
is a rovarászokat meglepni. A kötet beosztása a régi, a naptári részt 
a bogárgyüjtők részére írott havi tanácsadó követi, majd az összes 
rovarrendekre vonatkozó czikkek, melyek közül a legtöbb lepkészeti 
(HAUDER, STEINER, BANDERMANN, GILLMER, MITTERBERGER) és bogará- 
szati (WRADATSCH, VARENDORFF, Reuwm) tárgyú, de jut a többi rend- 
nek is. EwsLiÖx-nek furcsa levéldarázs-lárvákról szóló czikkéhez egy 
szép színes tábla készült. Az évkönyv folyó évi kötetét is csak 
legmelegebben ajánlhatjuk az érdeklődőknek, sok szépet fognak 
benne találni. CSIKL. 


Steiner, Prof. S.: Die in Kroatien vorkommenden .Erebia"- 
Arten. (Bntomolos: Jabrbúch." XXXVII. 1918, p. 90—95.) 


Az előbb ismertetett rovartani évkönyv egy minket közelebbről 
érdeklő czikket is tartalmaz STEISER zágrábi tanár tollából, a ki a 
hofvátországi Erebid-kat tárgyalja kritikusan. Az egyes fajokat és 
változataikat elterjedésükkel együttesen részletesen tárgyalja. STEINER 
szerint Horvátországban 10 Erebia-faj fordul elő, ezek változataikkal 
a következők: Evebia Epiphron Kws. var. Cassiope F.: Medusa F. és 


02 


var. Hippomedusa Ocns. és var. psodea Ebr.; Ueme HB. és Var. spodia 

ÖTGR. ; melas Hesr. a következő változatokkal: ab. pyrenaca  ÖBERTE. , 

ab. obsoleta STEINER (új), ab. latefasciata S3TBINER (új), ab. velebitica 

STRINER (új): Nerine Fgg.; Pronoc Hp.; aethiops Bisp. és ab. leuco- 

taenia Srak., ab. nigra Mowsc., ab. depupillala STEINBR (új); Turyale 

Esp. ; Tigea L. és ab. Adyte He.; Tyndarus EisP. var. balcamica KBL. 
:: CSIRI. 


Gussich, Baron Branimir: Win Beitrag zur Sehmetterlings- 
fauna Kroatiens. (Glasnik  Hrvatskoga  Prirodosl. 
Drustav. Zagreb, XXIX, 1917, p. 208—225). 


Szerző feldolgozta TABoRski zágrábi lepkész gyüjteményének 
anyagát, mely főleg Zágráb környékéről (5Sljeme-hegység, kebro, 
Smrok, Prekrizje, Podsused, Jazbina, Kraljiéim zdenac, Kraljevac), 
Horvátország egyéb helyeiről (Velebit: Alan, Grabarje, Paklenica, 
Alanéié:; Lic, Jablanec, Lokve, Kostajnica), Szlavoniából (Trujaui, 
Nijemci) és Dalmácziából (Sebenico, Spalato, "Mte Marjan, Ragusa, 
Lissa) származik. Felsorolja az összes fajokat és változatokat termő- 
helyeikkel és a gyüjtés idejével együtt és 17 új fajeltérést ír le. Az új 
és a faunára új alakok, valamint egyéb érdekesebb adatok a követ- 
kezők: Papilio Podalirius L. gen. aest. intermedia GRuwxp (Smrok, 
Rebro), ab. pluslineata Vegrry (Podsused, öSmrok), ab. unipunctatus 
nov. ab. (Smrok, Rebro), ab. dissiunctus nov. ab. (kebro, Zágráb); 
Pieris brassicae 1. ab. chariclea, Srern. (Smrok), ab. lutea RöB. (Smrok), 
rapae L. ab. deleta STRAND (Smrok), Ergame H.-G. ab. semeunaculata 
RosraAGNI (Spalato: Mte Marjan), napi L. ab. sabellicae ömpm. (Smrok), 
ab. napella LAMmBILL. (Smrok) : Limenttis Camilla Sonwwr. ab. tricolorata 
GRuwND (Smrok); Neptis aceris LEpEcn ab. minor nov. ab. (Podsused, 
Smrok ; 30—35 mm. nagyságú) ; Pyrameis Atalanta L. ab. bipunctata 
nov. ab. (Smrok: az elülső szárnyak vörös csíkjában fehér ponttal) ; 
Vanessa Io L. ab. cyanosticta RayYymes (Smrok), urticae L. var. turcica 
SraR. (Prekrizje, Stenjevec), var. polaris öreg. (Mikulici), L-album 
Esp. ab. contexta ScuuL (Sljeme), polyekloros [L. ab. pygmaea SLEVvOGT 
(Kraljitin zdenac); Melitaea Cinxia L. ab. suffusa Turr.? (ömrok), 
Phoebe Kw. ab. cinxioides Mscnr. (Smrok), ab. allernans 3z. (Smrok, 
Kebro), ab. nigrofasciata GRuwsp (Rkebro), didyma Ocns. ab. nigervima 
Scuurrz (Lokve), ab. livida Kimm. (Smrok, Kraljevac, Velebit), var. 
rebrensis nov. ab. (Rebro ; a meriditonalis-hoz hasonló de sokkal söté- 
tebb), Dictynna Esrp. var. trifasciata nov. ab. (Kostajnica) ; . Argyinis 
Daplme L. ab. brunmnea nov. ab. (Prekrizje), Zatomia L. ab. albu SPUBER 
(Sljeme, Prekrizje), Niobe L. v. orientalis Acprr. (Jablanac) : Melanavgia 
Galatea L. ab. fulvata Löwe (Rebro), ab. aptera KRec. (Rebro), ab. 
punctata GRuwsp (Podsused, Rebro), ab. díissiuneta nov. ab, (hebro) ; 


94) 
b5 


Hrebia Nerine ERR. fornia stelvtana OvRo (Grabarje), aethiops Tsp. ab. 
obsoleta Turr (Kraljicin zdenac, Sljeme), afer Esp. var. dalmata Gop. 
(Sebenico); Salyrus Dryas Scop. var. Drymeia FRunsr. (Samobor. 
Kraljevaéki lug) ; Pararge Egeria [L. v. egestus FRunsr. (Smrok), ab. 
marginata nov. ab. (Rebro), ab. punciata nov. ab. (Rebro), ab. pallida 
Turr (Smrok), Megaera L. ab. minor nov. ab. (Rebro), ab. pallida 
nov. ab. (Rebro); Epinephele Jurtina [I.. ab. bioculata ReBL. (Smrok), 
ab. migro-rubra LAMmBILL. (Smrok, Kraljevac), Tiihonus L. ab. bimacu- 
lata nov. ab. (Smrok); Coenonympha Pamphilus L. ab. pallida Turr 
(kebro), ab. bipunciata nov. ab. (Smrok):; Nemeobius Lucina L. ab. 
albomaculuta BLacH (Podsused, Smrok), ab. alba nov. ab. (Podsused), 
ab. pallida nov. ab. (Smrok) ; Zephyrus betulae L. ab. pallida Turr és 
ab. linedta Turr (Smrok); Chrysophanus Phlaeas L. ab. parvipuncia 
OTRAND (Smrok), Dorilis Hrws. ab. vernalis RBL. (Smrok), ab. Stírandi 
OCAULTZ (Smrok), ab. Brantsi TER HAAR (Smrok), ab. fulva LAMB. 
(Smrok), ab. argentea nov. ab. (Smrok):; Augtades comma L. ab. pal- 
lidepunctata Turr (Smrok) ; Carcharodus altheae Hp. ab. paucimaculata 
GRuxDp (Smrok) ; Hesperia malvae L. ab. intermedia ScmiLDE (Kraljevac, 
Kostajnica), ab. fasciaia Turr? (Smrok). CSIKT. 
78 3 

Fink, Nikola: 0 djelovanju temperature na kornjasa Bidessus ge- 

minus F. — Über das Verhalten von Bidessus geminus 

bei Verschiedener Temperatur. (Glasnik Hrvatsk. Priro- 

idosl Drustva. Zagreb, XXIX, 1917, p. 157— 1068). 


Szerző megállapította, hogy ez a kis vízibogár a zágrábi bota- 
nikus kert növényházának melegvíztartóiban vígan él és szaporodik. 
Ebben a vízben, melynek hőfoka 28—309, a bogár átlag minden 62 
(pontosabban 61.56") másodperezben jön a víz tükrére levegőfelvétel 
végett. A víznek fokozatosan 409-ra való melegítése mellett a lélek- 
zési folyamat felényire redukálódott, a mennyiben a bogarak 22—42, 
illetőleg középértékben 302 másodpercz után jöttek levegőfelvétel 
végett a viz felszínére. Megjegyzendő, hogy ezt a kísérletet csak 
fenti vízből vett, tehát a melegebb vizet megszokott bogarakkal lehe- 
tett végezni; mert a 10—200-os vízből vett bogarak a víznek lassan 
409-ra való melegítését nem tudták elbírni és hamarosan elpusztultak. 


(ÖSIRI. 


TT a 


bd. 


Társulati ügyek. 

A4A Magyar Entomologiai Társaság vészére tett alapítványok. 
(Az é betű azt jelenti, hogy az alapítvány értékpapírokban tétetett, a k betű 
pedig, hogy 


Dr. Ajtay Aladár . 

Dr. Gróf Almásy Imre . 

Gróf Ambrózy Lajos / . 

Angyal Dezső 

Báró Appel Jenő . ; 

Bács-Bodrogvármegyei Gaz- 
dasági Egyesület 

Báró Bánífy Ferencz 

Gróf Bánífy György 

Báró Bánffy Kázmér 

Bánkúti főherczegi urad. 

Baranyavármegyei 
sági ligyesület 

Gróf Batthyány Vilmos 

Bélai gazdaság 

Gróf Berchtold Lipót 

Bernáth Béla 

Gróf Bethlen István 

Bethleni KSE 
Népbank r. 

ESNE MÁT fé Ír 

Blum Sándor 

Gróf Bolza József 

Roffi Borbély György 

Tr Burchard-Bélaváry Konrád 

Butkai Buttykay László 

Dr. Csernoch János é 

Csiki Ernő 

Gróf Cziráky Györes, 

Dr. Darányi Ignácz 

Dr. Degen Árpád ; 

Desbordes Ernő b 

Gróf Dessewtly Miklós. 

Gróf Dessewtífíy Miklós hit- 
bizományi uradalma k 

Diener Hugó ; 

Diószegi gazdaság, eczukor- 
és szeszgyár T. t. 

Dunántúli gazdasági szesz- 
gyárosok — szeszfinomító 


Gazda- 


Tr. t.-a 
Eckhardt ÜlLGE 


100-— 
100 — 
100 — 
100 — 
100-— 


100 — 
100 — 
100 — 
100 — 
100 — 


1007— 
100. — 
1007 — 


. 1000— 


1007— 
100— 


160— 
1007— 
1007— 
100 — 
100 — 
100 — 
100-— 
100 — 
109 — 
300-— 
1007 — 
1007— 
1007— 
1007 


1007 — 
1007 — 


200 


100" - 
KU ÚJKEZEs 


kötelezvényen van.) 


Elek Imre ; ; 
Első Magyar Átalámbs Biz 
tosító Társaság 
Eszenyi Jenő 
Gróf Eszterházy 
Móricz ; 
Herczeg dsztenhézy Milós 
uradalma 

Fejérváry Celestine 

Fekete Imre 

Gróf Westetics Pál 

Feszler Károly 

Fetser Antal 

Wodor Dezső 

Báró Forster Dezső 

Wried" Leo ; 

Frigyes fhg. úr Ő cs. és ká 
Fensége TT K E ENÉN 
zósága 

Frigyes fhg. úr Ő cs. ös je, 
Wensége  főherczeglaki, 
magyaróvári és véglesi 
jószágigazgatósága 

Fürst Ödön 

Ghyczy Elemér 

Gosztonyi Miklós- k 

Poroszlói Graefl Andor 


Miklós 


 Grieser Mátyás 


Dr. Grosz Imre 
Gurányi István 
Gülcher Jakab 
Györgyey Illés 
Hajnal Mihály 
Dr. Hajdu Tibor 
. Hangya" 
Hirsch Kálmán 
Hirsch Lajos 
Halasy József 
Báró Hammerstein Richáxű 
Haraszty Tivadar 
Báró Harkányi uradalmak 
központi igazgátósága k 


100-— 


100 — 
100— 


109 


100 — 
1007-— 
100 — 
1007— 
1007-— 
100-—- 
100-— 
2007— 
100 — 


1007— 


300-— 
100 — 
1007— 
HO055 
100-— 
100-— 
100 — 
100— 
100 — 
100— 


4 KOAEES 


100—- 


. 1000-— 


100 — 
100 — 
100. —. 
MESS 
1005 


100) — 


uradalom 


Báró Hatvany 


jószágigazgatósága 100 
Hogedüs Sándor 4 100---—- 
Hencz Ferencz 1007 — 
Herrmann Ierencz joama Kg 1 DES 
Hortobágyi mezőgazdasági 

és juhászati r. t 100 — 
Dr. Horváth Géza 100- 
"Dr. Horváth Gézáné 100 — 
Pálóczi Horváth István 118141 
Dr. Hültl Hümér 100-— 
Báró Inkey Pál 3 1007— 
GrótJankovich-Bésán öss 1007— 
János Sanatorium r. t. : 1007 — 
Dr. Kaba Imre 100: 
Kalmár Dávid 1007— 
Gróf Karátsonyi Jenő 100— - 
Károlyi Árpád . 100— 
Dr. Kertész Kálmán . 10(1— 
Dr. Kertész Kálmán külön 

alapítványa , 4000-20 
"Dr. Kertész Kálmánné é 100 —- 
Ivánkai Kherndl Imre 1007-— 
Kisbéri m. kir. áll. ménes- 

birtok igazgatósága SAKE 
Kis-Küküllővármegyei (Gaz- 5 

dasági Egyesület 100"— 
Dr. Zilahi Kiss Endre 100-— 
Kiss István . . 100— : 
Kiss Lajos 100 
"Klein Sándor 100 — 
Kleisl Gyula . 100— 
Klotild első magyar vegy- 

MOGHU SEAN TARZAN ae aze LO 
Báró Dr. Köhner Adolf 100— 
Kolozsvári (Heinrich József) 

ásvány- é és NZESÉZÉT ÉS : 

gyár. t. . 100— 
Koppély Géza 100-— 
Korponay Kornél . 1007— 
Tr Kostka László 100-... 
Dr. Köntzei Gerő 100-— 
Krick Aladár 1007-— 
Báró Kuffner Károly 200-— 
Báró Kuffner- Raoul . . 2007— 
Csiktaploczai Lázár László 100-— 
Lederer Arthur 100 — 


Lederer Károly 

Lelbach Ádám . 

Dr. Lelbach [László 

Lelbach Oszkár 

Lemle János 

Id. Gróf Lónyay Gába 

Imuczenbacher Miklósné 

Szobi Luczenbacher Pál 

Magyar agrár- és járadék- 
bank r. f. 

Magyar bank- és köréskes 
delmi r. t. ZéAtoT 

Magyar — Czukorgyárosok 
Orsz. Egyesülete 

Magyar Földbirtokbank r. t. 

Ötömösi Magyar Jenő 

Magyar Mezőgazdák $Szö- 
vetkezete 


Magyar országos központi 


takarékpénztár 
Gróf Mailáth 
Károly 
Makray Domonkos 
Dr. Mesterházy Ernő 
Mezőgazdasági ipar Tr. t. 
Jr. Mihók Ernő 
Dr. Mihók Ernőné é 
Mihók Ottó 
Gróf Mikes Kelemen 
T Mocsáry Sándor 
Molnár Gusztáv 
Mondok József 
Náday Lajos k 
Nagyczenki czákorgyátak 
JE ( c 


Gusztáv 


Nagy Pál 8 

Fölsőbüki Nagy Sina 

Dr. Németh Károly 

Nemzeti Casino 

Országos Magyar razda sát 
Egyesület 

Őrgróf Pallavicini Árthut 
écskai uradalma 

Pannonia kender- és len- 
TDATL Tb ; 

Gróf Fappenheim Biegfried 

Pecz Ármin 


66 


Pest-Pilis - Solt-Kis-Kunvár- 100" — 
megyei Gazdasági Hgye- Dr. Szilády Zoltán ., . . 100— 
sület £ . eaz 40085 Szilágyvármegyei  Gazda- 

Pécs-Baranyai Kertészeti sági Egyesület . 100-— 
Egylet 100 — Szlavóniai atorradló tl 100 - 

Péczely Attila 100-— Szold Manó . . 1007— 

Péczely László 100-- Szolnok - Dohokavaratevta 

Piller Kálmán 100-- Gazdasági Egyesület 100. — 

Pilliceh Ferencz § 102: Szomjas Gusztáv. . 100 — 

Dr. Pongrácz Sándor je 1007 — Sztankovánszky János . 100— 

Rausch Aladár 100-— Dr. Takács Menyhért 1007— 

Razgha Ernő 100.— Báró Tallián Béla 100-— 

Gyalui Rosenberg r án áló 100 — Tarczali m. kir. vineczellér- 

Róheim Samu 100- iskola j 1007— 

Zombori Rónay Jenő 100 — Gróf Teleki Aetus 100— 

Rudnay Béla 100: — . Temesvári műmalom r. t. 1007— 

Rupprecht Olivér .. 100- Ifj. Thóbiás Gyula k .  109— 

Sárosvármegyei Gazdasági Tokaj-hegyaljai szőlősgaz- 
Egyesület . 100 — dák  törkölyfőző szövet-  . 

Sárogvághogyejmozógazda kezete k ő 100: — 
sági Szesztermelők Szesz- Tolcsvai hegy Eözség 1007 
finomító és Szeszértéke- Dr. Tószegi Freund Antal .  100—- 
sítő Szövetkezete 100-- Tószegi Freund Kmil 1007-— 

Schmidt FK. K. 100-- Törley Dezső 100-— 

(iróf Schönborn Búthheta Ujhelyi József k ass 100 
Frigyes Károly 100— Báró Ullmann Adolf bólai 

Dr. Sigmond Elek 100-- gazdasága .  100— 

Dr. Streda Rezső . . 100— Urmánczy János 1007— 

Szabolcsvármegyei Gazda: Dr. Várady L. Árpád 100 — 
sági Egyesület 100 — Vermes Márton 100-— 

Dr. Szabó-Patay Józset k 1007— . Visolyi Ákos 100 — 

Dr. Szalay Géza 100-— Wolf Lipót fiai 100-—- 

Szászbereki uradalom 100 — (Gróf Zelénski Róbert 400-— 

Szatmári r. k. püspökség 100- aróf Zichy Aladár 1007-— 

Gróf Széchenyi Aladár 100" — aróf Zichy Andor 100. . 

Gróf Széchenyi Bertalan 200" Gróf Zichy Béla . 100-— 

Gróf Széchényi Domonkos 1007— Gróf Zichy Gyula 2007— 

Szeged -nagykikinda-nagy- /irczi apátság előszállási 
becskereki egyesült h. é uradalma 1007— . 
vasut Tr. t. 100 — ÖSSzéön I 29305: 80 


Választmányi ülés 1918 januárius 18-án. — 


JÖZSEF 


Szemere Huba . 


A. JABLONOWSKI 
elnöklete alatt tartott ülésen pénztáros jelentést tett a pénz- 


tári állapotról, majd jelenti, hogy DR. Z. Kiss ENDRE, DR. PoNGRÁCcz 


BÁNDOR, 


DR. SzZABÓ-Parav Józser és UJsanmnyi Józsar eddigi rendes 


tagok alapító tagok lettek. Titkár jelenti, hogy DR. VÁNGRL JENŐ és 
Kospa IGwácz rendes tagok elhúnytak, Elnök a szomorú bejelentés 


1 


67 


kapcsán kegyeietes szavakkal emlékezik meg DR. VánGEL JENő-ről, 
a m. kir. Pedagogium igazgatójának és Társaságunk tagjának 
elhunyta alkalmából. Elhunyt tagtársunk tudományos foglalkozása 
kezdetén —- a hívatalból járó kötelezettségén kivül — a rovartannal, 
elsősorban a lepkékkel foglalkozott. Midőn pedig a Pedagogiumba 
és majd élére került, mint a természetrajz tanára, ismét a rovartan- 
hóz tért vissza s itt elsősorban azzal tett szolgálatot ennek a tudo- 
mánynak, hogy a nevelésére bízott ifjúságot a szabad természetben 
tanította a természetrajzra. Ki, a szabad természetbe, Buda és Pest 
annyira tanúlságos és változatos állatvilággal bíró vidékére vitte a 
fiatalságot és a szabadban tanította arra, hogy necsak nézzen, hanem 
hogy lásson is. Az ilyen természetrajzi kirándulásokon gyüjtött anya- 
got pedig tanítványaival feldolgoztatta, tapasztalt szakemberekkel 
felülvizsgáltatta és a gyüjtések eredményeit folyóiratunkban közöl- 
tette. Így szolgált a nevelésnek, de a rovartannak is. A Magyar 
Rovartani Társaság kegyelettel fogja DR. VáwsGEL Jexő nevét meg- 
őrizni. DR. HoRvárn Géza indítványára a választmány elhatározza, 
hogy az ülésekről szóló tudósításokban csak az előadók által benyúj- 
tott kivonatok közöltessenek, ha ez nam történnék meg, akkor csak 
az előadás czíme közlendő. A tagválasztás után egyhangúlag meg- 
választattak : ; 
Alapító tagokúl.: 


ÁRADVÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET — Arad. 

GRÓV UziRÁKkY GyöRGY, nagybirtokos — Kenyeri (Vas im.) 

GoszroNnYI MixLós, kamarás, földbirtokos — Kisnémedi (u. p. Vácz- 
hartyán). 


Kiss Isrván, urad. intéző — Puszta- Feketeér (u. p. Sarkad, Bihar m.) 


Rendes tagoókúl : 
Ács KáRóLy, vasgyári műkertész — Vajdahunyad. 
BAROMFITENYÉSZTŐK ORSZÁGOS EIGYESÜLETE — Budapest, (IX. Üllői-út 25). 
TASSI ÉS IZMÉNYI Bonsos KáRoLy, kir. főállatorvos — Kisbér. 
BERGMANN MiHÁLY, földbirtokos — Nagymaros. 
DEMJANOVICH ANDoR, főgimn. tanár — Szolnok. 
DiDpo AwraL, gépmester — Ozd (Vasgyár Borsod ma.) 
DR. FaRkas Lászró — Jászkarajenő (Pest m.) 


WFOGARASMEGYEL GAZDASÁGI EGYESÜLET — Wogaras. 
M.: Ki. FöLDMÍVESISKOLA — Ada (Bács m.) 

EÁ § — CUsák (Temes m.) 
FERAZÉÓÉS DSE — Csíkszereda. 

d ZETBSZ "5 — Hódmezővásárholy, 
Mi ÉVN 5 — Jászberény, 


FZAGÁAKANA 8 —  Karczag, 


M. KiR. FÖLDMÍVESISKOLA — Kecskemét. 

HEG LÁEN 30 —- Kisszeben. 

láz eka " — Lugos. 

99.408 ih. — Nagykálló. 

hPa ja — Pápa. 

ÖNVASANOkE s —. Rimaszombat. 

NOS ÁTS 5. — Somogy-Szt.-Ímre. 
ebe 5 — Szilágy-Somlyó. 


Vuró SÁáNspok, földbirtokos — Tarna-Szt.-Miklós (Heves m.) 
M. KIR. GAZDASÁGI ÁKADÉMIA — Kassa. : 


ját 5 3 — Keszthely. 

sat ksálaa 3; 3; .— Magyar-Óvár. 

ös á bi ő 48 — Debreczen (Pailag, teje itt.) 
NAGYENYEDI GILLYÉN JÓZSEF, műszaki tanácsos — Pozsony (Véd- 


czölöp-út 61.) 3 
DR. HaLász LászLó, kir. közjegyző — Czegléd. 
Jó Dömörög GyuLa, földbirtokos — Duna-Szt.-György (Tolna . im.) 
DR. KERESZTES DÁNIRL, főorvos — Vácz (Kent-u. 2.) 
DR. LÉNÁRD Vinmos, egyet. tanársegéd — Budapest (1X., Rákos-u. 9.) 
TAPTÓMEGYEI (GGazpasÁGI EGyEsÜLET — Liptószentmiklós. 
DR. Mápy Gyura — Fülöpszállás (Pest m.) 
ORszáGos MaGyaR MÉHÉSZETI EGYESÜLET — Budapest (IX., Üllői- út 25.) 
JTEINHAUSZ BÉLA, gyógyszerész — Putnok (Gömör ma.) 
STILLER Győző, máv. főellenőr — Zágráb (Mihanovic-u. 2.) 
SzEsr-IMREY PáL, földbirtokos —  Szent-Imrey-tanya (u. p. Mező- 
Zombor, Zemplén m.) 
SzENST-ÍIványi GyuLA, birtokos, : orszgy. képviselő — Apa (Szatinár r m.) 
Vavszapa Dezső, érseki urad. főintéző —  Puszta-Szikszó (u. p. 
Füzesabony). 3 


Hivatalos nyugtázás. 

1918. január hó 1-től 1913 április hó 30-ig a következő tagtár- 
sak fizették be tagdíjukat. Alapítványi díjat fizetett: Báró Appel Jenő, 
Aradvármegyei Gazdasági Egyesület, Bethleni mezőgazdasági nép- 
bank r. t., Bethleni takarékpénztár r. t., Gróf Cziráky György (300 K), 
Dr. Darányi Ignácz, Desbordes Ernő, Diószegi gazdaság, czukor- és 
szeszgyár r. t., Gróf Festetics Pál; Fodor Dezső, Báró Forster Dezső 
(200 K), Fried Leo, Fürst Ödön, Gosztonyi Miklós, Grieser Mátyás, 
Hegedűs Sándor (50 K), Gróf Karátsonyi Jenő, Dr. Zilahi Kiss Endre, 
Kiss István, Báró Kuffner Károly, Báró Kuffner Raoul, Magyar bank- 
és kereskedelmi r. t. (500 K), Magyar földbirtokbank r. t.., Magyar 
országos központi takarékpénztár (200 K), Makray Domonkos, Mező- 
gazdasági ipar r, t. (4100 K), Náday Lajos (25 K), Gróf Sehönborn 


a 


63 


Buchheim Frigyes Károly, Dr. Sigmond Elek, Báró Taliián Béla, 
Tolcsvai hegyközség, Törley Dezső, Ujhelyi József (40 K), Gróf Zse- 
lénszki Róbert (400 K), Gróf Zichy Aladár. Tagsági díjat fizetett : 
1914-re: Tömösváry Lajos; 7915.re: Dalnokfalvi Bartha Viktor, 
Tömösváry Lajos; 1916-ra: Palnokfalvi Bartha Viktor, Nagy Ignácz; 
Dr. Szombathy Kálmán, Tömösváry Lajos; 1917-re: Altstock Félix, 
Dalnokfalvi Bartha Viktor, Boehm Eide, Cserny Lajos, Goics András, 
Hecht Samu, Kintses József, Nemesdédi Király Kálmán, Dr. Leidenfírost 
Gyula, Leopold Lajos, Mirtse János, Montag Ákos, Nagy Ignácz, 
Dr. Pazsiczky Jenő, Szalántzy Jénő, Tömösváry Lajos, Varga István, 
Vérfy: Béla; 71918-ra: Ács Károly, Ajaky Emil, Altstock Félix, 
Apatini m. kir. erdőhívatal, Ármos Sándor, Balás Mihály, Balogh 
József, Bán Zoltán, Baromfitenyésztők országos egyesülete, Dalnok- 
. falvi Bartha Viktor, Benczúr Elek, Berky Ignácz, Beszterczebányai 
m. kir. erdőisazgatóság, Boehm Elde, Borsos Károly, Breznóbányai 
m. kir. földmívesiskola, Bustyaházai m. kir. erdőhívatal, Csáki 
m. kir. földmívesiskola, Csiki Ernőné, Deák Ferencz, Demjanovieh 
Andor, Derecskay Károly, Deréky Pál, Didó Antal, Dudich Endre, 
Dr. Fábry István, Dr. Farkas László, Farkas Miklós, Fekete Ernő, 
Dr. Fényes Dezső, Dr. Fenyves Albert, Fogarasvármegyei Gazdasági 
Egyesület, ifj. Friedrich Antal, Futó Sándor, Gábor József, Galgóczi 
hitbiz. uradalom igazgatósága, intézősége és erdészeti ellenőri híva- 
tala, Gillyén Józset, Havas Géza, Hecht Samu, Hódmezővásárhelyi 
. m. kir. földmívesiskola, Horváth Aladár, Horváth Károly, Hraoák 
Viktor, Jablonowski József, Jurenák Lajos, Kálmán József, Karczagi 
m. kir. földmívesiskola, Kassai m. kir. gazdasági akadémia, Kecske- 
jő méti m. kir. földmívesiskola, Kecskeméti szőlősgazdák egyesülete, 
Báró Kende György, Kendi Károly, Dr. Kertész Aba, Dr. Kertész 
Abáné, Kintses József, Nemesdédi Király Kálmán, ifj. Kleisl Gyula, 
. Kolozsvári m. kir. erdőigazgatóság, Kolozsvári m. kir. gazdasági 
. akadémia könyvtára, Komáromi m. kir. gazdasági tanítóképzőintézet, 
Lejtényi Sándor, Dr. Lénárd Vilmos, Liptómegyei gazdasági egye- 
sület, Liptóújvári m. kir. főerdőhívatal, Lugosi m. kir. erdőigazgatóság 
(5 K), Lugosi m. kir. földmívesiskola, Magyaróvári m. kir. gazdasági 
akadémia, Dr. Mándy Gyula, Máramarosszigeti m. kir. erdőigazgató- 
ság, Merkl Ede, Mostis Lajos, Nagybányai m. kir. főerdőbívatal, 
Nagy Ignácz, Nagykállói m. kir. földmívesiskola, Orsovai m. kir. erdő- 
hívatal, Pákor Adorján, Dr. Pazsiczky Jenő, Pöschl Béla, Reiter 
Ervin, Rimaszombati m. kir. földmívesiskola, M. kir. áll. Rovartani 
Allomás, Saenger Arpád, Safáry János, Sándor Sándor, Scheinberger 
Antal, Simon László, Somogyszentimrei m. kir. földmívesiskola, Stein- 
, hausz Béla, Stiller Győző, Susaki kir. erdőhívatal, Pernyési Szabó 
Ferencz, Szalántzy Jenő, Szászsebesi kir. erdőhívatal, Szatmári 


70 


püspökség hídvégi uradalma, Szent-Imrey Pál, Szentkirályi Kálmán, 
Szlabey Ernő, Taupecrt Alfréd,. Teschler György, Thalhammer János, 
Tomala Nándor, Tótsóvári m. kir. erdőhívatal, Tömösváry Lajos, Török 
Vincze, Ungvári m. kir. erdőhívatal, Varga István, Vayszada Dezső, 
Wolff Ernő, Zágrábi m. kir. erdőigazgatóság, Zsarnóczai m. kir. 
erdőhívatal; 2919-re: Simon László, Szent-Imrey Pál; 31920-rav: 
Simon László. 


Kérelem 


a Magyar Entomologiai (Rovartani) Társaság 
tagjaihoz ! 

A tagsági díj beküldésének megkönnyítése czéljából 
postatakarékpénztári befizetési lapot mellékelünk. Kérjük 
t. tagtársainkat, hogy ez évi és esetleges ZTTK 
kat mielőbb beküldeni szíveskedjenek. , 3 

Fi elkérjük azonkívül t. tagtársainkat, hogy Társasá- 
gunknak tagokat gyüjteni szíveskedjenek és hassanak 
oda, hogy pénzintézetek és vállalatok alapító tagjaink 
sorába belépjenek. Csak így tudjuk kitűzött czélunkat 
elérni és Társaságunkat felvirágoztatni. TS 

Az új tagok czímét elegendő levelezőlapon bejelent 
teni, de felszólításra szívesen megküldjük Társaságunk 
czéljait ismertető nyomtatványunkat és belépési nyilatko- 
zatot ís mellékelünk. 


A Magyar Entomologiai Társaság elnöksége. 
Budapest, VIII. Magyar Nemzeti Múzeum, 


, ROVARTANI LAPOK" 
XXV. Band. 1—4. Heft. 


Januar— April 1918. 


5. 1. — K. Csiki: Fünfundzwanzig Jahre. — Mit dieser 
Nummer tritt die Zeitschrift in den 25. Jahrgang. Wir haben also 
Gin sehweres Vierteljahrhundert hinter uns und eine vielverspre- 
chende Zukunfít vor uns. Die entomologiseche Zeitsehrift ,Rovartani 
Cupok" wurde 1884 durch DR. G. HoRgvárn begründet, 1886 durch 
 L. BiRó, DR. A. LEsxoL und DR. J. VánGEL weitergeführt, aber schon 
mit Ende des dJahres ist ihr Erscheinen eingestellt worden. Nach 
einer Ünterbrechung von 11 Jahren wurde sie mit dem ÍV. Band 
(1897) durch L. A. ArGNER und J. JABLoNowskI wieder ins Leben 
. gerufen und erscheint seither ununterbrochen. Dass die Zeitschrift so 
der wisseoschaftliehen, wie der angewandten Eintomologie im Lande 
grosse Dienste leistete, ist leicht aus dem am EBinde dieses Bandes 
ersheinendem lohaltsverzeichniss der 25 Bánde ersichtlieh, 175 Mit- 
arbeiter wirkten an der Arbeit mit, ihre Arbeiten erstrecken sich 
aut alle Gebiete der Entomologie. 


5. 8. — J. Jablonowski: 33 Jahre aus dem Leben der 
Kgl. ung. Entomoloógischen Station. — Im Jahre 1880 wurde 
die Landes Phylloxera-Versuchstation zur Bekampfung der im Jahre 
1874 aufgetretenen Keblaus gegründet, welche nebenbei auch die 
Bekümpfung anderer schádlichen Insekten zur Aufgabe hatte. Nach- 
dem die Reblausbekampfíung sozusagen erledigt war und die weitere 
Arbeit der Station sich nun mehr auf die übrigen Schaádlinge er- 
streckte, wurde der Name. des Institutes im Jahre 1890 in Kgl. ung. 
Kntomologische Station geándert, die jetzt als ausgezeichuet organi- 
sirtes Institut ihre Arbeit verrichtet. Verfasser schildert nun die 
hauptsüehliehsten Sehüdlinge und die erlangten Resultate wáhrend 
der 38 Jahre. Die Tabelle auf Seite 12—13 gibt eine Übersiecht über 
das Auftreten der 26 wiechtigsten Schádlinge im Lande. 


5, 36. — Dr E, Z.-Kiss: Aus dem Leben der Kucera 
clypeata Er. — Verf. beobachtete diese Art Anfangs Juni 1917 in 
Lipik, wo das c" über einem im sandigen Lehm befindlichen Loch 
sehwebte, dann ins. Loch eindrang und ein ? am den Köhlern 
packend herauszog und sich damit paarte. Das Nest war ein 10—15 
em. tieles Loch, in welchem er nur Bienenkuchen fand. 


5. 2(. — J. Győrífy: Beitráge zur Lebensweise von 
Syntomaspis druparum Boh. — Diese Chalcidide entwickelt sich 
in Apfelkernen und verursacht dadurch Schaden, dass in Baum- 
sehulen die gesetzten Kerne nicht keimev, wie dies in einer Baum- 
sehüle in Budapest beobachtet werden kónnte. Verf. gibt eine aus- 
führliche Schilderuug der Lebensweise dieses: Schádlings. 


5. 41. — Dr. Z. Szilády: Neue Daten zur Koentniss un- 
serer Notacanthenfauna. —  Verf, ergünzt die diesbezüglieche 
Arbeit von. Kegrész (1900) und führt neuere Fundorte und Notizen 
über versehiedene Arten auf. 


S..44. — F. Piltich: Hymonopteren von Simontornyá. — 
Verf. gibt eine Aufzahluug "der Tenthrediniden, Síriciden und elni- 
gor Apiden  (Bombus, Xylocopa, Psitlujrus) aus dor Emwgebung von 
Hsimontornya, nebst pünktliehen Fangdaten. 

3. 99. — K. Kendi: Aus meinem Kiifersammeln in den 
Karpathen. — Verf. machte seinen Dienst im Gebiete von Turka 
am Stryj in den 8 TARGbEN HAMLET und zahlit die gesammelten 
Caraben aut. ; : 

; Kleine Mitteilungen. : 

5. 99. — Personalien. — DR. G. HonRvárn wurde von der 
Bulgarischen Entomolog. Gesellschaft zum Ehrenmitglied gewahit. — 
DR. A. Sommipr .erhielt den Titel eines dirigirenden Kustos. 

S. 55. E. Csiki: Über den Káfeor der Ungarischen Ento- 
molog. Gesellschaft. Verf. schreibt über Pselaphus mehadiensis 
[Rrv. weleher im Siegel He. Gesellschaft zur A bbildung Gebracht wurde. 

5. 00. — Fr, Deubel: Beitrag zur Verbeitung der Saga 
serrata Fabr. — Verf. gibt zur Ergánzung des Artikels von HoR- 
várn (1916) in dieser Zeitschrift über die Verbreitung der Art auch 
den Berg Rákosi Töpe in Siebenbürgen an, wo er 1910, 1911 1803 
1912 zusammen 9 Exemplare sammelte. 

5. 56. — J. Jablonowski: Sehleecht dobtanante Insekten- 
namen. — Verf. gibt einige Schadlinge an, die im allgemeinen 
Gebrauch verstellt genannt werden und ersucht ant die Tiehti igen 
Namen zu achten. 

5. Of. — JT. Tablonowski: Bine schádliche Bóntkinus oni 
in der Türkei. M. SuRgyA sandte eine Borkhausema, die in der 
Türkei in den Getreidefeldern grossen Schaden verursacht. Die Be- 
stimmung ergab, dass es Borkhamsenta ochricolor Kigscnm. ist, welche 
aus der Ungebung von Tiflis besehrieben wurde. ; 

5. Df. — Dr. J. Pazsiceky: Schildláuse verzehrende 
Raupen. — Verf. gibt zur Ergünzüng der von JABLONOWSKL VEer- 
fassten geédiegenen Arbeit über die sechüdlichen Sehildláuse von 
deren Feinden auch die Raupen von Tialpochares communtmacula Té 
scilula an. 

5. 08. — Dr. Z. Sziády: Diptóren baniosásete Nötízon. 
— Verf. berichtet über einige biologische Beobachtungen die er 
über verschiedene Dipteren machte. ; 


Literatur. 
5. 59. —- E. Csiki bespricht Arbeiten von REBREÉ, DEpoLt, 
ÜBENBERGER,  SCHORNICHEN," IKKRANCFHRR,  ÖTEINBR,  GUSSTON  ünd FINK. 
." Vereinsangelegenheiten. 


. 64. — Verzeiehniss der durch Stiftung bleibenden Mitglieder ; 
der U és Kint. (resellschaft. 
"8. 66. — Bericht über die Aussechussiítzune vom 18 Jánner 1918. 


HOVÁKTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XXV. KÖTET. — :1918 MÁJUS-—AUGUSZTUS. 5—8. FÜZET. 


A rovartan jövő gyakorlati feladatai. 


(Elnöki megnyitó beszéd a Magyar Hntomologiai Társaság 1918 februárius 
2-iki közgyűlésén). 
Iria: JABLONOWSKI JÓZSEF. 


A midőn a Magyar Rovartani Társaság t. tagjai évi közgyüűlé- 
sük alkalmából találkoznak, hogy az elmúlt esztendő munkájáról 
számot adjanak és a jövő teendőivel számót vessenek, — a mai nap- 
nak az öröm és bizalom napjának kellene lennie és nekem, mint a 
Társaság idei elnökének, örömmel és bizalommal kellene köszönte- 
nem a Társaság egybegyült t. tagjait. Ámde a mai, megszűnni nem 
akaró világvihar idején örömöm nem tud teljes, bizalmam pedig még 
mindig nem tud rendületlen lenni és a midőn a Társaság t. tagjait 
mégis örömmel és bizalommal köszöntöm, lelkem még sem tud min- 
den aggodalomtól megmenekülni. Lelkemnek ez az aggodalma nem 
onnan támad, mintha balsejtelem gyötörne jövőnk felől, vagy mintha 


nem bíznám, hogy a nemzetnek most — reméljük és óhajtjuk mind- 
nyájan! — végéhez közeledő iszonyatos vérkeresztsége, mely az 


országnak tengernyi vérébe, százezrekbe menő ai[jak, vagy erejük 
javakorát élő férfiak életébe került, nem alapozza meg sokat szen- 
vedett kevés pihenő korszakot ismerő hazánk fennállásának kezdődő 
második évezredét. Nem! Bizalmam, mindnyájunk bizalma rendület- 
len, mert nemzetünk ősereje, a mikor az ezereszténdős hazánk meg- 
védésére került sor, napjaink dicső, de véres tanúsága szerint ma is 
az, a mi ezer esztendővel ezelőtt volt, a mikor a hazát a honkereső 
ősöknek meg kellett alapítaniok. 

Aggodalmam forrása ama kérdés, hogy vajjon e dicső és nagy, 
de szenvedéssel teljes napok férfiai megértjük-e az évek óta nyújtott 
véres áldozatot és tanulunk-e ama szenvedésekből, a melyeknek 
mását a világ eddig nem látta? Kérdem: leszünk-e a jövendő idők 
munkájában olyan nagyok, mint a milyen nagy volt a nemzet nemes 
javarésze a mai nagy idők szenvedéseinek elviselésében ? Mert mi 
mindnyájan, vessen is bennünket a jó sors bármerre, jelöljön is szá- 
munkra a. hívatás, a kötelesség munkakört bárhol, a hőn óhajtott 

Rovartani Lapok, XXV, 5—8. (1918, VIII, 26.) 


ET 


okt 
2 


Ez 


1584 


gr 
sát 


TS OLE ize tő 


£ 


Lábex ág 


2 STT 


he 405 


a a 7 4 ra 
EZT ÉERT 69 22 az FERT 
SE sor Lezsák 


sel 
3 Ce 


Enya 
KYTE S ETTSZ NET tő 
a gpanáyak nö Ül ét át 


Mé? 


sz észeló 


átt 


74 


békés napok idején majd olyan nagy munka elé jutunk, a melyben 
mindenkinek, a ki ezen a sokat szenvedett ezeréves földön él, helyt 
kell állania. 

A Magyar Rovartani Társaságnak mai közgyűlése alkalmából 
engedjék meg, t. tagtársaim, hogy megmaradva társaságunk mun- 
kája talaján, foglalkozzam szerény társaságunk jövő czéljával, jövő 
feladatával jövendő munkájával. A jövő munkájának közelebbi meg- 
határozását követeli nemcsak az előbb röviden érintett magasabb 
nemzeti szempont — hiszen magyar társaság vagyunk —, hanem 
másodszor társaságunk életében bekövetkezett folyó évi kedvező for- 
dulat. Mint az társaságunk t. titkárának, de még inkább a t. pénz- 
tárosának jelentéseiből majd kitűnik, társaságunk tagjainak száma a 
mai súlyos viszonyok ellenére is 1gen örvendetesen és jelentékenyen 
gyarapodott. E gyarapodás társaságunk jövő életében annál fonto- 
sabb, mert új tagjaink sorában ott láthatjuk a legelőkelőbb neveket, 
melyeknek viselői mind a mező- és közgazdasági, mind egyéb tár- 
satdalmi életünk vezetői. Sok számos előkelő gazdán, kertészen kívül, 
ott szerepelnek tagjaink sorában a gazdasági egyesületek, a gazda- 
sági szakintézmények, ott, hogy valamennyiüket ne soroljam fel, 
számos mezőgazdasági, több ipari és kereskedelmi vállalatank. Fon- 
tos társaságunk életében az is, amit legelső helyen kellett volna 
hálásan megemlítenem, hogy a Földmívelésügyi m. kir. Miniszter úr 
társaságunkat az elmúlt esztendőben első ízben jelentékeny anyagi 
támogatásban részesítette. 

Ezen előkelő és sok új tagnak társaságunkba való belépése és 
z állami anyagi támogatás társaságunkra és munkájának irányára 
nézve az új idők jele. Erre a figyelmeztető jelre hallgatnunk kell a 
nélkül, hogy társaságunk hűtlen legyen ama czélhoz, a melyet alap- 
szabályunk megalkotásakor annak 2. pontjában — megvalósítandó 
feladatul magunk elé kitűztünk ! Í § 


a 


Az a támogatás, a melyben a földmívelésügyi kormány, a leg- 
előkelőbb gazdák, mezőgazdasági és általában az előkelő közgazda- 
sági intézmények részéről társaságunknak osztályrészül jut, követeli 
tőlünk, hogy ezután necsak általában míveljük a rovartant és 
necsak a rovartani ismereteket terjesszük, hanem hogy ez a 
rovartan és annak ismertetése gyakorlatiak is legyenek. 

Iuzt, czélunknak, feladatunknak eme kibővítését azonban nem- 
csak a fentebb hálásan említett kedvező fordulat, de társaságunk 
boldogulása, felvirulása is követeli. 

Ez a harmadik szempont. 

Ne feledjük, hogy a rovartan mívelése a múltban majdnem 
mindenha a műkedvelők szórakoztató foglalkozása volt és. semmi 
több! KoEsEL vos RosEwxnor találóan rievezte el (1705—1759) mind 


15 


a saját, mind kortársainak rovarokkal való foglalkozását , Insekten- 
belustigung"-nak, rovarokkal való szórakozásnak. Ez az elnevezés 
pedig javarészt még a XIX. század második feléig is — sajnos — 
nagyon is találó volt. De jönni kellett kisebb-nagyobb időközökben 
egy-egy kiválóbb szellemnek, a ki levetette magáról a műkedvelői 
mezt s aki éles elmével mélyebben behatolva a rovarok csodás vilá- 
gába, maga előtt nemcsak a tűre jól-rosszul tűzött és tetszetős sorba 
rakott hol tarka rajzú, hol zord színű pillangót, furcsa alakú bogarat : 
és egyéb rovart látott, hanem az előtte lévő alakok sorozatában, 
szervezetében törvényességet is vett észre. És jönni kellett majd 
újabb korban annak az időnek is, a mikor a vizsgálódó nem érte be 
az előtte heverő holt és száraz anyaggal, hanem életet keresett benne 
és annak is kereste törvényeit ! 

Gyönyörű és tanulságos szakaszai a rovartan történetének ama 
fejezetei, a melyek a rovarok rendszerének s e rendszerre vonatkozó 
tanításának kifejlődésére és kialakulására vonatkoznak. Ezen kiala- 
kulás során a kutató nem érte be az összehálózott és dobozaiban 
jól-rosszul elhelyezett élettelen alakok tömegének újra meg újra való 
vizsgálódásával, ide-oda való helyezésével, mondjuk : rakosgatásával. 
Szeme igyekezett betekinteni a múltak messze távolába is, hogy a 
rovarok mai világa mellé sorakoztassa ama világ alakjait is, a melyek 
— hogy a költő szavával.éljek — ,máskor voltak", tehát a melyek 
a régi, eltünt geologiai időszakban éltek. A mai rendszerező nem éri 
be az elébe kerülő alakok külső mezével, hanem bepillant a mai 
tudományos és ipari tökéletesség nyújtotta új felszerelésnek alkal- 
masnál alkalmasabb eszközei segítségével a vizsgáló asztalára kerülő 
állat belső titokzatos szervezetébe, hogy azután a rovarok világának 
mind a múlt, mind a jelen képviselői alapján derítse ki fejlődésbeli 
rokonságát s e rokonság alapján teremtse meg a helyes tudás alapját, 
a rendet, illetőleg — a mi a rovartani kutatásnak ezen a terén a 
főfeladata — a rendszert. 

Kétségtelen, hogy a rovartannak legérdekesebb, mondhatnám 
szinte az egész állattannak a legregényesebb részei ama fejezetek, 
a melyek a rovarok világának, külső és belső életének lefolyására, 
belső szervezetük titokzatos működésére vonatkoznak. Ezek ma az 
életnek annyiszor emlegetett tudományával, a jól-rosszul értelmezett 
biologiával foglalkoznak. 

A vizsgálatnak, a kutatásnak mindezen és számos más terén, 
a mely a sörerüsümelk eddig rendes munkatere volt és tere ma is, 
napjainkban élénk a munka és: eredményes a haladás is. Nem csoda 
tehát, ha a rendszeres rovartani ismeretek fejlődése, bővülése és 
hódítása során elérkeztünk napjainkban a rovartannak ama szakához, 
a midőn a mindennapi élet, a biosz, természetes, szinte ellentmondás 


16 


nélkül parancsoló rideg szükségessége, a mely mindenből, tehát a 
tudomány és ismeret minden ágából is, hasznot akar látni, számon- 
kéri a rovartant míivelőitől, hogy ismereteiknek "gazdag tárházából 
— mit is adhatnak ők a mindennapi életnek, a biosz-nak ? 

5 e pont az, a mely társaságunkra nézve napjainkban új, a 
mely követeli, hogy mai közgyülésünk alkalmával, a mennyire azt 
időm engedi, foglalkozzam vele. Azonban már előre is jeleznem kell, 
hogy a felmerülő kérdésre adható kimerítő válasz ma igen nagy. 
Nekem szerényen be kell érnem azzal, hogy ezúttal mellőzve a rovar- 
tannak annyira életbevágó és fontosságában egyre emelkedő ember- 
és állategészségügyi és egyéb jelentőségét, annak csak egy irányára 
tereljem a t. Közgyűlés figyelmét, arra t. 1.. hogy a magyar mező- 
gazdaság mit kíván a rovartan mívelőitől. Rá kell mutatnom, hogy 
mik azok a vonatkozások, a melyeket állami életünkben, nemzetünk 
jövőjét biztosító munkájában nekünk. a rovartan terén működőknek 
szemmel kell tartanunk, hogy bennük érvényesüljün az a rovartani 
helyes tudás és tapasztalat igazolta szakismeret. E kettőnek szintén. 
hozzá kell járulnia annak a jelszónak a megvalósításához, a melytől 
mintegy 6—7 esztendő óta visszhangzik az összes mezőgazdasági 
életünk s a mely nem más, mint a többtermesztésnek, több- 
termésnek követelése! Nem új gondolat, nem új kívánság ez, csak 
a, meve új : ezelőtt a termesztés tej kördé Sjénrőls state eméiskkoleos 
zásáról beszéltünk, ma tetszetősebb és már-már szinte divat a töb b- 
termesztésnek folytonos emlegetése. : 

Nem tartozik ránk, t. Közgyülés, hogy mi tovább vesztegeljünk 
a többtermesztés kérdésénél és elmélkedjünk azon, hogy az tulajdon- 
képen mit kíván, mik lehetnek az eszközei, mi az útja és hogy az 
a mezőgazdaságban hol érheti határát. Iz elsősorban a mező- és 
másodsorban a közgazdák feladata: mi e helyett vessünk egy pil- 
lantást arra, a mi e jelszóban nincs benne és a minek hiányát egy- 
előre még csak kevés gazda veszi észre. 

A. mi mezőgazdasági termesztésünk évi termése a háború előtti 
esztendőkben körülbelül két milliárd koronányi értékű volt. Ezzel 
szemben évi veszteségünk, a melyet a kártékony rovarok okoznak 
és a melyet az idevonatkozó nemzetközi számadatokból levont követ- 
keztetés alapján hazánkra nézve is megállapíthatunk, ezen összegnek 
körülbelül 10—18 /o-a, vagyis évi 300—360 milló korona. I szám 
óriási még abban az esetben is, ha azt a mai viszonyok szerint 
ítéljük meg, a mikor a hadviselő felek költségeiben állandó és meg- 
szokott egység a milliárd s a mikor e szót napjainkban egy hét alatt 
többször emlegetjük, mint a hányszor azt eleink ezelőtt talám ezer 
év alatt említették. Ez a szenvedett óriási évi veszteség s az a teher, 
a melyet a háború után elsősorban a magyar rögnek nemcsak meg 


179 


kell bírnia, hanem törlesztenie is kell, világosítsa fel az elménket, hogy 
a magyar mezőgazdának nemcsak többet termesztenie, hanem a Tova- 
rok pusztító munkája folytán terméséből annál többet mentenie is kell. 

Akkor, a mikor a természet kévés követelésű ősemberének 
csakugyan kevés kellett s a mikor e kevésért se kellett fáradoznia, 
mert ,saucia vomeribus per se dabat omnia tellus", eke nem 
hasogatta a földet s az mégis mindent megadott: akkor a kártékony 
rovarok nem okoztak gondot. Mikor azonban megfordúlt a koczka, 
és a halandónak valóban ,arcza verejtékével" kellett megszéreznie 
azt a keveset, a mi megélhetéséhez szükséges volt: akkor vette észre, 
hogy az ő termesztményén más is osztozkodik, hogy ez az osztoz- 
kodás akarata ellen történik. IÉszrevette, hogy ezen osztozkodás 
révén kárbavesző termésrész annál nagyobb mértékű, mennél több 
az érette folyó verejték, azaz, hogy a mai szóval éljek: mennél bel- 
terjesebb a gazdálkodása, annál több a kár! A dolog nemcsak vilá- 
gos, hanom a mindennapi tapasztalat is igazolja, mert mennél bel- 
. terjesebb valamely termesztett növénynek a termesztése, annál több 
a rovarellensége, tekintsük az utóbbit akár a fajok száma szerint, 
akár fajon belül a példányok száma szerint. Ha a gazda a termesztés 
terén azért halad, hogy többbet és tökéletesebbet termesszen, akkor 
meg kell neki barátkoznia azzal a gondolattal is, hogy e remélt több- 
termés érdekében kövessen el mindent, hogy ez az övé legyen és ne 
fossza meg tőle senki. ; 

Napjainkban már megnyugvással látjuk, hogy a gazda, habár 
nagy áldozatok árán, de sikeresen védekezik az elemi csapások 
ellen. Az árvíz hatalma, noha a víz ereje olykor-olykor még láza- 
dozik, napjainkban nagy költségű földi munkával meg van fékezve. 
A tűz romboló erejét az okszerű építkezés, a vízvezetékek felszere- 
lése, a tűzoltóságok szervezése, a tűz ellen való biztosítás, a gazda- 
sági határokon belül legalább részben már megfékezte, részben any- 
nyira enyhítette, hogy az ma már nem szed annyi áldozatot, mint 
akár csak 50 évvel ezelőtt. Éppen így vagyunk a jégveréssel is s ha 
annak elemi erejét a viharágyu nem törte meg, enyhíti s részben 
megtéríti a kárt az ellene való biztosítás, habár az a leginkább 
fenyegetett növényeink esetében ma bizony még nagyon költséges. 
Végül a szárazságot, az aszályt sem türjük ma már néma megadás- 
sal és ha esőt ma sem tudunk csinálni, akkor, a mikor szükség volna 
rá, még sem vagyunk teljesen tehetetlenek vele szemben, miert a 
jelenlegi természettudományi ismereteink rávezetnek bennünket arra, 
hogy e bajon másként is lehet segíteni: egyrészt a talaj megmun- 
. kálása idejének megválogatásával, a talaj növénytápláló erejének 
fokozásával, de legkivált a több-kevesebb téli nedvességgel való okos 
gazdálkodással. 


78 


Ime! A gazda szeme mindenütt kinyílt, a gazda mindenütt 
tanult! Halad és boldogul ma ott is, a hol eleinknek az még lehe- 
tetlennek látszott. De vajjon mondhatjuk-e ugyanazt, ha a kártékony 
állatok ellen való védekezés terére pillantunk? Sajnos, nem, mert 
ha van is e téren némi kevés biztató munka, az még sem lehet 
számottevő ott, a hol még mindig évi 300—360 milliónyi rovarkárról 
panaszkodunk. Ha az előbb említett tereken mindenütt látható a bol- 
dogulás, az előrehaladás munkája, akkor miért maradtunk el az 
utóbb említett téren? E szomorú okozatnak meg vannak a maga 
okai. Lássuk ezeket. 

Első és legfőbb oka a kártékony rovarokról, mezőgazdasági 
pusztító munkájukról való tájékozatlanság, vagy az esetek száma 
szerint a legalább 9090-os tudatlanság. A kisgazdák egytől-végig, a 
középbirtokos gazdálkodók javarésze és a gazdálkodás mesterségét 
iskolában nem tanulta gazda — kevés kivétellel — majdnem mind 
még ma sem tudja, vagy mert az évi kevés hozamhoz már nagyon 
is hozzá van szokva, nem is sejti, hogy földjén a kártékony rovarok 
milyen pusztítást visznek véghez? Nem akarom szemrehányással 
illetmi a gazdákat, de a valóság az, hogy a gazda-panaszok java- 
része, a mikor az a rovarokra vonatkozik, 100 közül 50 esetben nem 
valóban kárt okozó rovarra, hanem más fajra vonatkozik, mert az 
illető gazda hírből véletlenül ezt a rovart ismeri s így felteszi, hog 
tehát nála is ez fordul elő. Ez — sajnos — olyan hiba, a melyen 
okvetetlenül segíteni kell, mert a míg ezt nem orvosoljuk, addig az 
esetleg védekezni akaró gazda mindig téves úton fog járni. 

E hibán nem segít, mert nem is segíthet a mezőgazdasági 
szakoktatás, mert a szakoktatás jótéteményében részesülő ifjú, legyen 
az földmívesiskolai tanuló, avagy akadémiai hallgató, elméletileg 
megismerkedik ugyan a kártékony rovarokkal az iskola négy fala 
között, de mikor az életbe kerül és fogja az eke szarvát, megesik 
vele, hogy csakhamar homályba vész az a rovartani kis tudás s 
évek múltán csak sejti, hogy ő olyasfélét tanult is. A gazdáknak 
ama része pedig, a kik mesterségüket nem az iskolában tanulták — 
és Magyarországon a gazdáknak több mint 80—909/0-a ilyen — a 
kártékony rovarokról semmit sem tud és ha szenved is rovarkárt, 
azt nem a rovarnak, hanem 99 más oknak tulajdoníthatja. Ez, t. Köz- 
gyülés, olyan súlyos és olyan goromba hiba, a melyen okvetetlenül 
segíteni kell: azaz ha azt akarjuk, hogy a mezőgazdasági rovar- 
károk ki legyenek küszöbölhetők és megszüntethetők, akkor rajta 
kell lennünk azon, hogy minden gazda ismerje belyesen e károk 
okozóit is. 

Örömmel megállapítom, hogy e segítségnek az alapja már meg- 
van! Az idevonatkozó mai tanítóképzői és elemi iskolai utasítás 


S 


79 


általános tanács helyett pontosan megjelöli, hogy a tanító az elemi 
iskola eredeti és legfőbb ezéljának legkisebb sérelme nélkül mit 
köteles a rovartanból az elemi iskola 5. és 6. osztályában tanítani, 
mert fel van sorolva névleg az a néhány főbb kártevő állat, a melyet 
mindenkinek, a ki gazda akar lenni, vagy gazda lehet, ismernie kell. 
Ettől egyelőre ne várjunk ugyan azónnal való segítséget, hiszen itt 
még a vetés kezdetén vagyunk, de mint jó alap, belyes és csak a 
tanítóképzők természetrajzi tanárain és a tanítókon múlik, hogy az 
elhintett magból kikelő növényke mikor fog termőre fordúlni! Ha a 
helyes, világos és egyszerű mezőgazdasági rovartani ismeretek las- 
san meggyökeresednek a mép között is s annak mintegy vérévé 
válnak, akkor remélhetjük, hogy meghonosodhatik majd a kártékonv 
rovarok ellen való védekezésnek a legeszményibb módja, az óvó 
védekezés, a mely nemcsak a legolcsóbb, mert akkor kerül alkal- 
mazásba, a mikor még tulajdonképen kártétel előtt állunk, hanem 
igazán védekezés, mert meggátolja a kárt. tehát ment az évi sok 
milliónyi veszteségből legalább valamit. A gazdának, . kicsinek- 
nagynak egyaránt meg kell tanulnia, hogy melyik az a néhány állat 
a rovarok világából, a mely az ő legfőbb és legnagyobb ellensége ; 
az apróbbjával majd megismerteti az élet. És ha a gazda már egy- 
szer tudatában lesz ennek az ismeretnek, akkor a kártevő rovarok 
ellen óvó munkáját úgy kell rendszeresen és évről-évre végeznie, 
mint a mezőgazdaság egyéb szükséges és elengedhetetlen munkáját. 

Ez az óvó eljárás a jövő védekezésnek, az egyetlenegy helyes 
alapja s ezt meg kell teremtenünk minél előbb. Hogy ez az alap ma 
nincs meg és miért nincs meg, azt részben a fönnebbiekben láttuk, 
de ezen alap hiányának ez csak az egyik oka. 

A másik oka részben mi, a rovartan mivelői vagyunk. Szóvá- 
tettem, hogy a rovartan míiívelőinek nagy része a műkedvelők sorából 
került ki, a kiknek -legfőbb czéljuk a szép, a nagy, a ritka példá- 
nyokkal gazdagon megrakott gyüjtemény volt. Ha ezek a gyüjtők 
tudtak 15 egyet-mást a gyüjteményükbe került állatok életéből, az 
rájuk nézve csak érdekes volt és semmi több. EÉvszázadoknak kel- 
lett eltelniök, míg az érdekes, ritka, drága stb. efféle jelző mellé, 
a gyüjtemény egyes példányai már hasznos vagy kártékony Jel- 
zőhöz jutottak. Még több idő kellett hozzá, a míg akadtak egyes 
vállalkozó kutatók, a kik a kártékony rovarokra vonatkozó és aprán- 
ként összegyülő adatokat írásba foglalták, hogy azok közkinccsé 
váljanak. Ma — hál Istennek — ilyen gyűjteményekben nincsen 
hiány, sőt talán óriási itt a termés! Ime, itt a példa: e sok könyv- 
szekrény tartalma javarészt, legalább 60 - 709/0-a, kártékony rovarokra 
vonatkozik. Sajnos azonban, hogy ennek a termésnek jelentékeny 
része még könnyű, sok benne a polyva és az idegen mag, más 


804 A 


része meg kemény héjba van foglalva, a mihez . a gazda , nem fér 
hozzá, a kinek azt megemésztenie és értékesítemie kell. Nagy baj 
kivált az első körülmény, hogy t. 1. a mezőgazdasági rovartan terén 
működők közül ,sokan vagynak a hívatalosak, de kevesen a válasz- 
tottak, hanem mert akik ,választottak"-nak tartják magukat, azok 
" között is sok az ál-próféta ! 

Ezt a főhibát különösen akkor látjuk, a mikor egy-egy híva- 
tásos, tanult szakember vállalkozik az idevonatkozó ismereteink össze- 
foglalására s a mikor megesik vele, hogy heteken át kell kutatnia 
és fáradoznia a bőséges irodalmi termésben, miközben igazán csak 
üres, léha, féregrágta szemek között és sokszor felhasznált üres szal- 
mábán kell túrkálnia. Ma a mezőgazdasági rovartan terén határozottan 
ott vagyunk, hogy a gazda szempontjából a kevesebb is már több 
volna! Hiszen ha mi azt követeljük a gazdától, hogy bizonyos mér- 
tékben értsen jól a kártékony rovarokhoz, akkor gondoskodnunk kell 
arról is, hogy a mit mi adunk neki, az a mezőgazdasági rovartani 
ismereteknek — színaranya legyen! WFoglalja tehát magába a" helyes 
tanítást olyan alakban, hogy azt minden egyszerű. de helyesen gon- 
dolkodni tudó gazdaember megértse és követhesse is. A gazdának 
ma joga van, hogy a rovarokkal foglalkozó szakemberektől követelje 
a kártevő rovaroknak pontos ismertetését s ebben az ismertetésben 
követelje elsősorban a kártevő rovarok életmódjának pontos és hű 
ismertetését. Ennek az életmódnak az ismerése, a melyből kitűnik, 
hogy az illető rovarnak mi a leggyengébb oldala, mi a legkönnyebben 
és biztosan sebezhető pontja: alapja a gyakorlati sikeres . véde- 
kezésnek. 

A lehető legnagyobb nyomatékkal hangsúlyoznom kell, hogy 
a gazdákkal csak a feltétlenül helyes és a valóságnak valóban meg- 
felelő adatokat szabad közölnünk, mert ha eshetik valahol hiba, akkor 
az itt e téren lehetséges. A hiba mindenütt baj, de itt és napjaink- 
ban ejtett hiba sokkal súlyosabb, mert következményei végzetesek 
lehetnek. A rovartan terén, mint tudásunk összes világában, nem- 
csak a műkedvelők, nemcsak a kontárok, hanem igen sokan a híva- 
tásos rovarászok közül is hibáztak és tévednek ma is. Hiszen sokan 
merő jóakaratból, vagy abból a hitből indúltak ki, hogy talán nem 
lesz baj s a dolog majd csak dülőre jut valahogyan, ha ők olyat is 
hírdettek, a mit nem tudtak, mert az. általában még ismeretlen volt, 
vagy mert személyesen még nem volt módjuk, hogy az igazságot 
megtudhassák. 19 szerint a gazdasági rovartan számos kérdésének 
alapos bírálatra és gyökeres selejtezésre van szüksége, ha azt akar- 
juk, hogy a kevés, de nélkülözhetetlenül szükséges rovartani tudás 
a gazda vérévé, második természetévé váljék. A rovartani adatoknak 
eme feltétlen megbízhatósága nélkül az eredmény az lesz, hogy a 


81 


gazdaközönség méltán bizalmatlan lesz a megbízható, helyes adatok- 
kal szemben 15. E miatt sokat fog szenvedmi azután a közönség, 
mert elmaradván a védekezés, megmarad és csak fokozódni fog a, 
mezőgazdasági kár. : i 

A hibákat, a pótlásokat, a selejtezések terjedelmét nem rész- 
letezhetem, mert azt nem engedi meg a rendelkezésemre álló idő és 
ezenkívül olyan kérdés az, e melynek eldöntése végett szembe kell 
állítani a rovartami tudást és a mezőgazdasági érdeket és gyakorlati 
érzékkel mérlegelni kell a teendőket. Ez elsősorban nem azok fel- 
adata, a kik a rovartannal általában, vagy tudományos irányban fog- 
lalkoznak, hanem a tulajdonképpeni hívatásos szakembereké, tehát 
mindenekelőtt a mezőgazdasági rovartan ügyét szolgáló KRovartani 
Állomás szaktisztviselőinek a főfeladata. Ezek részére kérem én a 
t. társaság tagjainak közreműködését és segítségét ezuttal 15. Váll- 
vetve működve remélem, nemcsak haladni fogunk az itt jelzett irány- 
ban, hanem lassankint meg is közelítjük az elébünk tűzött ezélt is. 

A midőn 6 pedig a rovartan terén kutatók segítségére hívatko- 
zom, volna még egy megjegyzésem. Ha a rovartan terén a múltban 
uralkodott a műkedvelők száma, annak okát látjuk a múlt idők köz- 
művelődésének történetében, de hogy a bibliai ,hívatalosok", nap- 
jaink szavával élve, a hívatottak közül is olyan kevesen vannak, 
ennek — úgy látszik — valami súlyos hiba lehet az oka. Hiszen 
iskoláink, kicsi és nagy, ma már buzgón foglalkoznak a természet- 
rajzi ismeretek terjesztésével. Felső- és főiskoláink száma egyre nő. 
Nemcsak az egyetemek, hanem a különös szakismereteket terjesztő 
többi főiskola (műegyetem, erdészeti főiskola, gazdasági akadémiák) 
állattani tanszékei mind hívatalból és kötelességszerűleg terjesztik az 
állattani, tehát a rovartani tudást is. Az eredmény pedig, ha az így 
kikerülő kutató munkások számát tekintjük, milyen szegény ! [I tudo- 
mányterjesztő helyekről kijutó fiatal nemzedék elszéled a világban 
és azután — nyoma vész! Az a. 3—-4 hazai tűzhely pedig, a hol 
mégis ápolják ezt a tudományt, milyen csekély számú hivőt bír ma- 
gához lekötni! Mi az oka ennek? Talán éppen a kötelességszerű 
tanítás ? Akármint van a dolog, az sehogysem helyes: azon változ- 


tatni és segíteni kell. Mind a közmívelődésünk, mind mezőgazdasá- . 


. gunk jövője kivánja, hogy a természetrajzi ismeretek magja necsak 
mindig a terméketlen talajra, a sziklára hulljon, hanem jusson az a 
termőföldbe és hozzon százszoros hasznot! 

Ámde a gazdákon, a rovartan mívelőin kívül még egy harma- 
dik tényezőn 185 múlik, hogy a kártékony rovarok ellen való véde- 
kezés dolgában — elsősorban nálunk — nagy a fogyatékosság. 57e- 
rencsétlen természet a magyar ember természete! Noha saját érde- 
kéről í15 van szó, még sem teszi azt meg, a mit a józan ész tanítása 


82. 


szerint tennie kellene: ha pedig kényszerítik arra, hogy ezt most a 
saját érdekén kívül a közérdek kedvéért is tegye meg — nos akkor 
éppenséggel semmit sem tesz, vagy ha igen, teszi azt úgy, hogy 
abban ne legyen köszönet. Az ebből a furcsa és meg nem okolható 
észjárásból támadó összeütközés különösen akkor okoz bajt, a mikor 
néhány embernek hanyagsága, a teendők elmulasztása miatt szen- 
vednek azok, a kik dolgukat idejében rendbehozták s a mikor a 
közrend érdekében közbe kell lépnie a felettes hatóságnak. W ható- 
ság feladata, hogy ilyen esetben egyrészt bíró és másrészt végre- 
hajtó közeg legyen; e hatóságnak tehát nemcsak tárgyilag tudnia 
kell, miről van szó, hanem feljebb is kell emelkednie az összeütkö- 
zésbe kerülő felek fölé, hogy lássa a helyes megoldást s azt, a mit 
neki elrendelnie és végre is hajtania kell, hogy a közérdek sérelmet 
ne szenvedjen. : 

Már most kérdem, hogy vajjon a mi közigazgatási hatóságaink, 
a melyeknek a rovarkárok dolgában gyorsan kell intézkedniök, hiszen 
ha a gazdasági életünkben valahol, akkor elsősorban és mindenek- 
felett itt lehet szó a periculum in mora elvről, kérdem, hogy 
vajjon a mi hatóságaink vannak-e abban a helyzetben, hogy ilyen 
esetekben kellő tudással és méltányos igazsággal dönthessenek ? 
Ne értsen félre senki: én nem kívánom, hogy a közigazgatás fel-, 
vagy lefelé menő rangsorozatán levő kis, vagy nagy tisztviselője 
vérbeli bogarász legyen. Ma a közigazgatás tisztviselője tulajdon- 
képpen az a csodás ősi lény, a kit csak jogásznak nevelnek, holott 
neki egyetemes lángésznek kellene lennie és tudnia kellene nemcsak 
azt, a mi van, hanem azt is, a mi majd csak ezután lesz! A dolog 
így nem maradhat. Ezt a legjobban tudják a közigazgatásnak helye- 
sen gondolkodó emberei maguk is és ez kifejezésre 185 jutott már 
azokban a nyilatkozatokban, a melyek a háború kitörése előtti idől- 
ben, a mikor a magyar közigazgatás államosításáról és a mai idők- 
nek megfelelő új alapjainak letevéséről volt szó, elhangzottak. Való, 
hogy a jövő közigazgatás új emberének ezután is elsősorban az 
igazság, tehát a jog emberének kell lennie. Hiszen ő lesz ezután 18 
nemcsak az egyetemes államrendnek, a békének, hanem a jövő mun- 
. kájának őre és biztosítója s éppen annál az oknál fogva, hogy neki 
a munkát és gyümölcsét is biztosítania kell: ismernie és tudnia kell 
ezt a feladatát s mindazt az eszközt, a mellyel e feladatát jól meg- 
oldhatja. Annyi bizonyos, hogy a közigazgatás emberének ezután 
jól kell ismernie a mezőgazdasági életet és mindazt, a mi ezzel össze- 
füge. Valamint a gazdának, azonképen neki is tudnia kell, hogy mik 
azok a közcsapás számba menő kárt okozó rovarok. Ezekkel szem- 
ben neki is nyitva kell tartania a szemét, hogy vezesse, szervezze 
egyrészt ellenük a védekezés óvó munkáját és másrészt ha látja 


853 


hogy eme munkában egyesek közömbössége hanyagsága, rossz szán- 
dékú mulasztása fenyegeti a közös sikert, hogy legyen a helyes 
tudáson, a helyzet pontos megismerésén nyugvó ereje is, hogy. tör- 


vényadta jogával élve, késedelem nélkül .cselekedhessék és — ha 
kell — használja a mulasztókkal szemben a törvény megtorló erejét 


is. Az a gazda. a közigazgatásnak az az embere, a ki csak a nagy 
baj idején futkos segítség után: az elveszett és mezőgazdasági bajok- 
ban már nem segíthet rajta a világ legbölcsebb tudósainak összes 
tudománya sem! Itt az egyetlen orvosság csak az előzetes tudás és 
az előzetes biztos tájékozódás. 

Ime, t. Közgyűlés, ez a hármas irány az, a melyen haladnunk 
kell, hogy a mezőgazdasági rovartan érvényesíthesse hatását a ma- 
gyar mezőgazdaság terén. E hármas irány erejét össze kell gyüjte- 
nünk, hogy gátat vethessünk amaz ádáz pusztításnak, a. mely az 
amúgy is csekély mezőgazdasági termésünkre évenkint mintegy 
300—360 milliónyi sarczot vet! 

Ennek a hármas iránynak az útja nehéz, de nem kilátástalan ! 


Az idestova 30 évi államszolgálatom sok mindenféléről győzött " 


meg és sok mindenfélére tanított : tanított sok lemondásra, de tanított 
reményre 1s. Tanított nevezetesen arra is, hogy a kártékony rovarok 
ellen való küzdelem meghonosítása nálunk a milyen kívánatos, éppen 
olyan nehéz is. Nem az a baj nálunk, hogy nem volna senki, a ki 
a helyzetet felismerje, hanem az a baj, hogy a közös megértés, a 
közös munka nehezen vagy sehogyan sem ver gyökeret közöttünk. 
Védekezni akar a kártékony rovarok ellen a gazda, sőt legtöbbje 
hangoztatja, hogy védekeznie kell is. A védekezés szükségességét 
hírdeti és követeli a hatóság embere is. Ugyanazt tanítja a rovartan 
is: mégis vajmi kevés az, a mit e hármas irányú követelés a mai 
napig eredményképen felmutathat! A hiba — úgy látom — abban 
rejlik, hogy a hármas irány igyekezete mai napig még egyáltalában 
nem talált egymásra s azonkívül.külön-külön haladva egyrészt nem 
volt eléggé nyomatékos s másrészt nem volt elég szerves, hogy az 
egyik támogatta volna a másikat. A gazda és a rovartan míiívelői 
már kezdenek egymásra találni, mert remélem, hogy a t. gazdáknak 
társaságunk tagjai közé való belépése ezt jelenti. Reméljük, hogy 
8 találkozás s a gazdaközönségnek a rovartan mivelőivel közös 
munkára való szövetkezése egyre fokozottabb mértékű lesz és remél- 
jük, hogy e kettő csakhamar találkozmi fog e munkában a közigaz- 
gatás embereivel Is. : 

Hatalmunk, jogunk, t. Közgyűlés nincs, hogy e kívánságainkat 
erővel érvényesíthessük, de mert a szervezett, állandóan közös mentő 
és védő munkának szükségességét, kivált a gazdakörökben, már 15 
mindenki érzi, azért lehetetlen, hogy egymást meg ne értsük és 


., 
A 


E éásstt a TANU KÁT E SRTSÉ ÖTEN KE se 


vs 


84 


egymással szerves kapcsolatba lépve, állandó kitartással a minden- 
napi életben czélt ne érhessünk. E ezélunkért kell szóval és írásban; 
állandóan és nyomatékkal küzdenünk, hogy értsék meg szavunkat 
helyesen azok is, a kik hívatva vannak az újonnan eljövendő békés 
idők új, vagy megújhodó régi, bevált mezőgazdasági intézmények 
javítására, szervezésére.s a kiknek kezében a munka hatalma és a, 
végrehajtás ereje van! 

Nem a sok és nem az ékesszóláson, hanem egyedül a munkán 
múlik, hogy czélt érjünk és hogy ez, meg a munkánk is kiadósabb, 
eredményesebb is legyen, mint a milyen a régi jó időkben az áldott 
emlékű eleink munkája volt! 

Ime, t. Társaság, a saját kitűzött ezélunkon kívül ezt követeli 
tőlünk, a magyar rovartan mivelőitől ma a magyar mezőgazdaság. 
Az összes állami gazdaságunknak pedig ez az ága az, a mely az 
ezeréves röghöz van kötve s a mely rögért a magyar ember vala- 
mint ezer esztendővel ezelőtt, azonképen napjainkban is ugyanazon 
önfeláldozással meg tudott halni. Ezen áldott, vérrel . megszentelt 
rögön ringott gyermekkorunk bölcsője, ez táplált és nem hagyott el 
hűtlenül napjainkban a legnagyobb inség idején sem és ha elő- 
deinkbez mi is majdan pihenni térünk, ez fogja takarni fáradt csont- 
jainkat is ! 

Tőlünk a jövendő idő már nem életet vagy halált, hanem csak 
munkát kér: megtagadjuk-e azt ettől a tengernyi vérrel, millió élet 
árán megmentett áldott ezeréves hazai rögtől? A válasz minden 
magyar ember szívében van. Nekünk még van édes hazánk, még 
van miért fáradnunk miért dolgoznunk és — ha kell — még miért 
szenvednünk is! Dolgozzunk mennél lelkesebben, mennél kitar- 
tóbban, de dolgozzunk egyúttal napjaink szellemében is, tehát gyakor- 
lati ezélok megvalósításán ! 

Tisztelt Társaság ! 

Eltelve lelkemben ezekkel a gondolatokkal és azzal a bizalom- 
mal, hogy tisztelt tagtársaim megértik hívó szavamat, szíves barát- 
ságoal köszöntöm a Magyar Rovartani Társaság egybegyűlt t. tagjait 
és mai közgyűlésünket ezennel megnyitom ! 


Újabb adatok Magyarország csökevényes 
szárnyú legyeinek ismeretéhez. 


Irta: Dr. KERTÉSZ KÁTMÁN. 


A Rovartani Lapok 1910. évi XVI. kötetének 179—1854. lapjain 
közzé tettem a magyar fauna addig ismert szárnyatlan és csökevé- 
nyes szárnyú legyeinek a jegyzékét, melyben 10 családból 13 nembe 
tartozó 19 fajt soroltam fel. Ez alkalommal két újabban felfedezett 
fajról akarok megemlékezni s ezekkel most már a 10 családba és 
15 nembe tartozó. fajok száma 21-re növekszik. 

A szárnyatlan és csökevényes szárnyú légyfajok példányai 
távolról sem olyan ritkák, mint a milyeneknek általánosan hiszik. 
Hogy aránylag kevés példány van belőlük az egyes gyüjtemények- 
ben, annak az az oka, hogy a csak hálóval gyüjtó dipterologus ritkán 
és akkor is csak véletlenül akad reájuk. -Szárnyatlan legyeink, az 
Aphlolus paradoxrus Mix kivételével, élősködők. A csökevényes szár- 
nyúak többnyire a földön, vagy közvetetlenül a talaj felett, lehullott 
leveleken, alacsony növényeken, mohán stb. tartózkodnak s így csak 
elvétve kerülnek a hálóba. Ha a bogarászok, a kik rendesen rostál- 
nak, némi figyelmet szentelnének más rendekbe tartozó rovaroknak 
is, kétségtelenül érdekes felfedezéseket tehetnének. a dipterologia 
terén is. 

Bizonyság erre az Apterina pedestris MErc. nevű légynek hazánk- 
ban való felfedezése. Ezt a csökevényes szárnyú, a Borboridák csa- 
ládjában tartozó fajt MEiGEw írta le 1830-ban azoknak a példányok- 
nak az alapján, a melyeket Wisrrem Hamburg közelében gyüjtött. 
MaAcovaRm Francziaországból, Haninpav Angolországból, STENHAMMAR 
Norvégiából, SCHINER Ausztriából és BEckER Szibériából, az Obi és 
Jenisej folyók vidékéről említi. Az irodalomban mint nagyon ritka 
faj szerepel. Eddig ismert termőhelyei alapján azonban nagyon való- 
színű, hogy Európa és Ázsia középső és északi részében mindenütt 
otthonos. A. magyarországi példányokat DR. Fopogk JEső főorvos úr 
bogarászkollégánknak köszönhetem, a ki azokat Brassó , Bertalan" 
nevű külvárosában a , Forráshegy" (Fortyogó) lábától nyugati irány- 
ban húzódó, náddal és gyékénnyel benőtt vizenyős területen, a hol 
a kubikgödrökben összehordott giz-gaz és elkorhadt vízinövények 
gyökereit rostálta, fedezte fel. Összesen 8 példányt gyüjtött s az 
elsőt 1917 szeptember 30-án, az utolsót deczember 1-én találta. 
A gyüjtés idejéből azt kell következtetnünk, hogy a légy késő ősz- 
szel fejlődik ki, a mikor az entomologusok javarésze már csak kivé- 
telesen gyüjt. Valószínűleg ez a körülmény:is hozzájárul ahhoz, 
hogy ennek a fajnak csak néhány példányát ismerjük eddig. A légy 


86 


egészen fekete; szárnya nem mindig egyforma hosszú és alig éri el 
tora hosszának a felét; első potrohgyűrűje csaknem olyan hosszú, 
mint a többi gyűrű együttvéve és hátlemezének középvonalában 
keskeny ékalakú kiemelkedés van; hátsó lába feltűnően hosszú. 
Hossza 3 mm. ; 

A második, újabban felfedezett csökevényes szárnyú légy, a 
Chloropidák családjába tartozó OÖscinella brachyptera ZErr. Hímjének 
a szárnya rövid és széles, nőstényéé nagyon rövid. Ennek a fajnak 
az első példánya Gyón-on került a hálómba, azután BíRó LAgos bará- 
tom fogott egyet Budapesten a rákosi temetőben. BíRó néhány nap 
múlva elvezetett arra a helyre, a hol az előbb. említett példányt 
fogta és sikerült is még néhány példányt gyűjtenem. Július és 
augusztusban fordul elő. BpcKER Közép- és Észak-Európából említi. 
Hossza 1 mm. 

Megemlítem e helyen, hogy van a Magyar Nemzeti Múzeum 
gyüjteményében egy nőstény példány oltott-, vagy lószúnyog (Tipu- 
lida), melynek a szárnya csökevényes. Ezt a példányt CsiIxi ERNŐ 
barátom hozta a fogarasi havasokból, a Nagy Árpásról (Arpas mare) 
1905-ben. Ennek a nőstény-példánynak az alapján azonban, sajnos, 
nem tudom biztosan eldönteni, hogy új faj-e, vagy a Tipula egcisa 
ScHumM. csökevényes, vagy rendellenesen fejlődött szárnyú példánya. 
A Tipula excisa nőstényének a szárnya teljesen fejlett, de nem lehe- 
tetlen, hogy csökevényes szárnyú példányok is előfordulnak. Ennek 
a kérdésnek az eldöntését arra az időre kell hagynom, a mikor majd 
mindkét ivarból több példány fog rendelkezésemre állami. A szóban- 
forgó példány szárnya csak kevéssel hosszabb, mint tora hosszának 
a kétszerese. 3 

Felhívom még az ornithologiával is foglalkozó rovarászaink 
figyelmét a Carnus hemapterus NirzscH nevű apró (15—2 mm.) vér- 
szívó légyre, mely valószínűleg egész Európában előfordul, de eddig 
csak Német- és Bajorországból, Ausztriából és Romániából került 
elő. Ritkaságát bizonyára csak rejtett életmódjának tulajdoníthatjuk. 
A légy ugyanis madárfiókákon él és ezeknek a véréből táplálkozik. 
Eddig a Falco sacer és tinnunculus, a Sturnus vulgaris, Sylvia atrieca- 
pilla és a Jynac torguilla fiókáin találták. Egészen biztosra vehetjük, 
hogy ez az érdekes élősködő, melynek szárnya ivarérett korában a 
töve felett letörik, hazánkban is előfordul. Hogy a légy eddig isme- 
retlen lárvája miből táplálkozik, azt nem tudjuk, de miután bábját 
fészekben találták, bízvást feltehetjük, hogy az állat átalakulása a 
madárfészekhez van kötve. Dipterologusnak alig van alkalma arra, 
hogy madárfészkeket és fiókákat vizsgáljon, azért bátorkodom ornitho- 
logiával is foglalkozó" kollégáim figyelmét erre a légyfajra felhívni, 
hogy alkalomadtán szenteljenek néhány perczet a megfigyelésére. 


8( 


Az ivarérett állatot (esetleg a lárvát és a bábot is) legegyszerűbb 
kis üvegbe, alkoholba tenni. A légy átalakulásának tanulmányozá- 
sára, viszont az vezetne leginkább czélra, ha jól záródó dobozban 
néhány fészekbélést kaphatnék, melyekből esetleg sikerülne a legyet 
kitenyészteni. Szíves kiildeményeket a Magyar Nemzeti Múzeum 
állattárába kérnék. 


Adatok Stridóvár környékének Hymenoptera- 
faunájához. 
Irta DR. VoGRIN V. 


Néhány év óta nyári szünidőmet szülőhelyemen, a  Felső- 
Muraközben fekvő Stridóváron töltöm, a hol a Hymenopterák tanul- 
mányozásával foglalkozom. Kutatásaimat a Muraköz nyugati sarkában 
Csáktornyától Stájerország határáig végeztem és kiindulási pontúl 
mindig Stridóvár szolgált. : ; 

Ez alkalommal a gyüjtött anyagnak csak egy részét, mely a 
hártyásszárnyúaknak csak egyes családjaira terjed ki, bocsátom 
közre. Remélem, hogy a többi anyag közlése is nemsokára meg- 
történhetik, egyelőre azonban még sokféle akadály gátol meg ebben. 

Az ezen a vidéken gyüjtött és megfigyelt Apidák, Vespidák és 
Crabronidák a következők. 

Apidae. 
Bombus hortorum L. — Az egész vidéken a legközönségesebb. 
— — pratorum L. — Rubus-on júniusban. 
— — rajellus K. — Tyifoltum incarnatum-on nyáron nem ritka. 
— — hypnorum L. — Júniusban néhány példányát gyüjtöttem Rubus- 
virágon. 
— — silvarum L. — Erdők szélén egész nyáron elég gyakofi. 
— — agrorum F. — Trifoliun pratense és incarnatum, nemkülönben 
Rubus virágjain nem ritka. 
— — vartabitis Scnmisp. — Különféle virágokon nagyon közönséges. 
— — — — var. bwislis ScHumizp, — Ezt a fajváltozatot június hónapban 
több példányban réten egy mohhal befedett fészekben 
találtam. 
— — laptdarius L. — Közönségesraz egész környéken. 
— derrestris L. — Nagyon gyakori. 
Amlophora garrula Kossr. — Hgy példányt találtam szeptemberben. 
— — bimaculata Pasz. — Június és Júliusban egynéhány példányt 
fogtam Siachyson. 
— — cerinipes Sm. — Áprilisban Lamium-on közönséges. 
—  acervorum [. — Tavasszal Lamium virágján közönséges. 


98 


Amlophora, vulpina Pasz. — Hgy példányt gyüjtöttem Stachys-on. 


Fucera longicornis L. — Júniusban többedmagával különféle Papzlio- 
naceák-on, különösen Vicia virágjain található. 
— — salicariae LEP. — Egynéhány példány júniús és júliusban 
pillangósokon. 
Meliturga. clavicornmis LATR. — Egynéhány példány júliusban (Rácz- 
Kanizsa). 
Aylocopa violacea GERsT. — Nyáron közönséges. 
—  valga GERsr. — Az egész környéken, de nem olyan közönsé- 


ges, mint az előbbi faj. 
Ceratina, callosa PF. 
— — cyanea K. 
— — cucurbiítina Rossi. 


Mind a három fajt Mehiuwn-on találtam, 
a C. cucurbittina közönséges volt, 


Macropis fulvipes F. — Egy példányt fogtam júniusban. 

Sysiropha curvicornis Scop, — Júniusban egy példányt Convolvulus 
arvensis virágjában fogtam. 

Melitta melanura NyL. — Egy ? példány júniusban. 

Dasypoda plumipes Pasz. — Egynéhány példányt találtam júliusban 
Carduus virágjain. Nem ritka. 

Pamurgus calcaratus Scop. — Itt-ott szeptemberben nem ritka. 

Jamptopeum frontale F. — Július és augusztusban egynéhány példány. 

Rophites 5-spinosus SPis. — Néhány példány júliusban Stachys-on. 

Colletes cumicularius L. — Áprilisban a szántóföldeken (Szt.-György, 
Szt.-Márton, Rácz-Kanizsa). 

— — davietanus Sm. — Egynéhány példányát októberben Tanace- 


tum (?)-on gyüjtöttem. 
Amdrena nitida FougkcR. — Egynéhány példány áprilisban (1909. ÍV. 17). 


—- albicans MüLL. — Egy példány áprilisban: 
SEN JT MKÜS ER 8 zi 38 
— "  fulvago CHRIST. —  , € ő úÚ 
E IVONUATUS AKSZ 3 3 él 
— — parvula K. — Júliusban nem ritka. 
— — Schenkii MoR. — Egy ? példányt júniusban a Knautia arvensis 
virágán gyüjtöttem. 
— — flavipes K. — Áprilistól augusztusig nem ritka. 
— — comvextuscula K. — Júniustól augusztusig nem ritka. 
-—  fulvida Scmnexk. — Két példány áprilisban. 
—  lathyri AwF. — Áprilisban néhány példány. 
Halictus albipes F. — Közönséges; a 9? áprilisban, a c" júliusban. 


— — calceadtus Scop. — Június és júliusban (?) Scrophularta nodosa-n, 
Ampelopsis,  Sonchus olrraceus-on és sokféle Compositán 
közönséges faj. CAGASB 

—  fasciatellus ScHok. — Már áprilisban nem ritka, 


89 


Hahctus imterruptus PaSsz. — Matricarta chamomuilla-n júniusban (?). 

—  — leucozonius ScuR. — Compositákon júliusban nem ritka. 

— — maculaius Sm. — Júliusban Carduus-on és egyéb Compositákon 
közönséges. (2). 

— — minutus Scnexk. — Július és augusztusban nem ritka különféle 
növényen (?). ; 

— patellatus Mon. — Két ? példány áprilisban. 

—  morio F. — Júliusban Ampelopsis virágjain. 

— — politus Scne. — Június havában a nőstények  Brassica-n, 
Echium-on és Ampelopsis-on közönségesek. 3 

—  4-einctus F. — Knautia-n és Carduus-on júliusban néhány ? pél- 
dányt gyüjtöttem. 


— — rubicundus CHRIST. — Nem ritka, a 2 példányók Compositákon 
(Carduus) júliusban. 
— — scabiosae Rossi. — Trifolium incarnatum-on júniusban. 
— — 6-cinctus F. — Közönséges faj június és július hónapban 
(Carduus-on c, 2 Ampelopsis-on). 
— — 6-notalius K. — Egy példányát áprilisban ( Cynoglossum) fogtam. 
—  tetvrazonius Kea. — Július és augusztusban nem ritka (2 Com- 
positákon, c" Crataegus-on). 
— — virescens LEP. — Július és augusztus havában a ? 9 különféle 
növényeken közönségesek. ; 
—  malachurus K. — Egy 2 példány áprilisban. 
Eriades tiruncorum L. — Egy példány júliusban. 
—  crenulatus Nye. — Júniusban Matricarta chamomilla-n, júliusban 
Brassica-n. . 
"— — florisommis L. — Egy 2? júniusban. 
— — campanmularum K. — Egynéhány példány júliusban Campanula 
persicifolia-n és Daucus carotta-n. 
Osmia bicornis L. — Az egész vidéken tavasszal és nyáron közönséges. 
—  cornula LATR. — Mint az előbbi. : 
— — coerulescens L. — Egyetlen 2 példányát gyüjtöttem októberben. 
— :. fulviventris Pasz. — Júniusban régi falakon és Rubus virágjain. 
— — leucomelaena K. — Egynéhány példányát június, augusztus ÉsS- 
szeptemberben fogtam Echium-on. 
—-  adunca Pasz. — Június és júliusban Echium-on közönséges. 
— — bicolor ScHR. — Egyetlen ? példányt fogtam 1909 április 14-én. 
Megachile pilicrus Mor. — Júliusban Carduus-on. 
— — erycelorum LepP. — Néhány példány július és augusztusban. 
S versicolor Sm. — Egy c példányt  Alhuin-on júliusban 
gyűjtöttem. 
Chalicodoma muraria FABR. — Tavasz kezdetétől és nyáron át az 


egész vidéken közönséges. 


EVYIRNÓN 


ml 


90 


Anthidium mamicalum L. — Egynéhány példányát a stridóvári teme- 
tőben Stachys-on fogtam. 
— — punctatum LarR. — Kgy c" példányt szeptember 4-én Stachys-on 
találtam. 
Prosopis angustata Scncek. — Egy példány szeptemberben. 
— — amutlata L. — Júniusban Mairicaria chamomuilla és Petroselinum 
sattvum-on (2). 
— — bicorms Nye. — Júniusban egy példány. 
— — dilatata K. — Júniusban. Stachys-on. 
— — genats THoms. — Júniusban egy példány. 
— — picttipes Nye. — Nagyobb mennyiségben §Slachys-on és Petro- 
selinum-on júniusban. 
—-  punctatissima Sm. — Júmusban Stachys-on. 
— — vartegata FaBR. — Augusztusban nem ritka. 
Sphecodes ephippius L. — Egy példány júliusban. 
— fuscipennis GERM. — Az egész vidéken Carduus-on és egyéb 
Compositákon nem ritka. 
— — gibbus L. — Július és augusztus havában Carduus-on kö- 
zönséges. 
— — subguadratus Sum. — Áprilistól szeptemberig nem ritka. 
— — reticulatus THoms. — Mint előbbi. 
Psithyrus rupestris FaABR. — Júniusban Rubus-on nem ritka. 
Crocisa maior MoR. — Júniusban Echium-on közönséges. 
Epeoloides coecutiens FABR. — Júniusban Achitllea millefolium-on gyüj- 
töttem egyetlen példányát. 
Nomada succmcta Panz. — Tavasszal ritka. 
—  fucala Pas. — Áprilisban szántóföldeken nagyon közönséges. 
— — Lathburiana ScHs. — Két ? példány áprilisban. 


— — ruficornis L. — Egy példány áprilisban. 
— — bifida THoms. — Két ? példány áprilisban. 
— — flavoguttata K. — Egy példány áprilisban. 
—  — Roberjottana Pasz. — Már kora tavasszal nem ritka. 
— — Fabriciana L. — Tavasszal és nyáron nem ritka. 
Biastes emarginatus S0HOKk. — Két példányt ($) fogtam júniusban 
Stachys-on. : 
Coeliorys alata LrR. — Egy példány júliusban. 
— — acuminala Nye. -—— Elterjedt, de nem közönséges. 
—  argentea Lep. — Egy c" déldányt július 19-én gyüjtöttem. 
Vespidae. 
Ewnenes arbustorum Pawsz. — Umbelliferákon júliusban nem ritka. 
— — coarctiatus Lis. — Június és júliusban nem ritka. 


— — pomiformis FaBR. — Mint előbbi faj. 


91 


Humenes mediterraneus KRmcang. — Heynéhány példány júliusban 
ernyős virágúakon. 
Ödynerus dautici Rossr. — Egy példány júliusban. 
— — callosus THoms. — Szeptemberben egynéhány 9-t gyűjtöttem. 
— — nugduensis Sauss. — Egy példány júniusban Allium-on. 
3 —  parielum Liss. — Közönséges, úgyszintén összes fajváltozatai. 
— sinuatus F. — Áprilisban egy 2 példány. 
— — claripenmis Tuoms. — Egy ? példány júliusban. 
— — fasüddiosíissimus S3Au0uss. — Júliusban két c! példány. 
— — murarius L. — Augusztusban egy § példány. 
. — Polistes gallica Tuss. — Az egész felső Muraközben elterjedt. 
—  Vespa crabro Lass. — Mindenütt közönséges. 
— — gJermanica FARR. — Mindenütt előfordul. 
— rufa Liss. — Egy példány júniusban. 
— — sylvestris ScopP. — Közönséges. 
— — vulgaris Lis. — Nem. olyan gyakori, mint a V. germanmica 


és sylvestris. 


Crabronidae. 
. Trypogylon figulus L. — Gerendákon és Paeonia levelein kertekben 
májustól kezdve közönséges. 
.  —  Kolaczyi Kom. — Ebből a ritka fajból júliusban fogtam 
. egy példányt. 
— — clavicerum LÉP. £ SERv. — Júniusban gerendákon nem ritka. 
Itt-ott nagyobb mennyiségben található. 
"Larra amathema Kossi. — Augusztusban egynéhány példányát Um- 
beiliferákon gyüjtöttem. 
Tachysphex rufipes Axcn. — Júliustól szejisebhese nem ritka. 
— — psammobius Komr. — Egynéhány példány július és szep- 
temberben. 


JIMimesa bicolor (SHuck) WEsm. — Júliusban Daucus carotta-n nem ritka. 
— — Dahlbomi WEsuxm. — Két példány júniusban. 

Pemphredon lugubris LATR. — Geérendákon júliusban. 
— — umcolor FaBR. — Júliusban az egész vidéken nem ritka. 

Passaloecus tenuis A. MoR. — Augusztusban -egy példányt fogtam. 
— — monilicornis var. Dahlbomi SPExcE, ScnR. — Csak egy c! pél- 

dányt találtam júliusban. 
Diodontus luperus Scnucx. — Egynéhány példány júniusban. Nem ritka. 


— — tvistis L1sp. — Júliusban ritkább mint az előbbi faj. 
Pelopoeus  destilatorius Hr. "— . Nyári napokon útakon közönséges 
jelenség. 
Amimophila sabulosa LIss. — Közönséges. 


-——  Heydem Dnus. — Elterjedt, de" ritkább mint az előbbi. 


99 
Philantus triangulum BABE ES 
— — coronalus FABR. —- Előfordul Umbellhferákon, de sehol sem 
gyakori. 
Cerceris arenaria Lisxsx. — Nyáron Pimpinella virágjain nem ritka. 
— — funerea Cosra. — Egy 9 példány júliusban. 
—  labiata FaBR. — Umbelliferákon nyáron nem ritka. 
Oxybelus 14-notatus JuR. — Több példányát júniusban gyüjtöttem. 
Nysson trimaculatus Rossr. — Paconia levelein júniusban. 
Alyson fuscatus Pasz. — Júliusban több példányát gyüjtöttem külön- 
böző növények levelein. 
— — Ratzeburgi Dante. — Három példányát gyüjtöttem Umbelli- 


ferákon júniusban." 
Mellinus arvensis Lxss. — Júliusban reggel Paconta levelein közönséges. 


Gorytes elegans LEP. — Egy példány júniusban Helanthus-on. 
— — laticincius Snuck. — Júniusban ritka. 3 
Crabro albilabris FABR. — Június és júliusban Contum maculatum-on. 
— — anxrius WEsm. — Júliusban Daucus carotta virágjain. 
— — guadrimaculatus FaBR. — Egynéhány példány júliusban. 
— — vagabundus Pasz. — Júniusban falakon. 3 
— — peltarius ScnRB. — Két példány falakon júliusban. 
— — ehrysostomus LEP. — Júliusban Umbelliferákon. 
— — fossorius Lis. — Egy ? példány júniusban. 
— — guudricinctus FaBR. — Umbelliferán. 
—- . clypeatus Liss. — Nem ritka Umbelliferákon és gerendákon 
nyáron (d; egy 2 júniusban). 
— — subterraneus FaABR. — Egy példány (?) júniusban. 


A lepkék átteleléséről. 
Irta: DR. PAZSICZKY JENŐ. 


A. mikor huszonhét évvel ezelőtt mint a lőcsei kir. kath. főgim- 
názium VI. osztályának tanulója a nálamnál egy osztállyal feljebb 
járó Pászrog Isrváx-nak, a Rovartani Állomás egykori adjunktusá- 
nak lakótársa lettem, annak szenvedélye, a lepkészet, egyszeriben 
az én szenvedélyem is lett és abbahagyva . eddigi kedvencz foglal- 
kozásomat, a növénygyűjtést, testtel-lélekkel magam is lepkésszé 
lettem. Az üreg Pászrok, a mint magunk között neveztük, valóságos 
tekintély lett előttem, lepkészeti kirándulásaiban hű kísérője, mun- 
kájában szolgálatkész famulusa voltam és úgy el tudtam nézni, mint 
feszítgeti szabad idejében az ejtett zsákmányt, mint javítgatja, foltoz- 
gatja az értékesebb, de kopottan fogott pilléket (egy Endromis ver- 
sicolora L. ,tatarozására" emlékszem a legélénkebben), itt-ott bete- 


33 


kintést nyertem az akkori lepkészbibliába, a BERGE-be, egymásután 
elsajátítottam a közönséges lepkék latin és német neveit s a mikor 
az ,öreg" látta, hogy már lehet belőlem valami, mintegy buzdításul 
egy feszítődeszkával ajándékozott meg, a mely egyébként — ha meg- 
szorulok — még most is rendes szolgálatot szokott teljesíteni. Nagy 
lett persze az öröm, én is megalapíthattam egy szerény gyüjtemény 
. még szerényebb alapjait és a nyári szünidő alatt gyüjtött állatjaimat 
a következő iskolai év elején már némi büszkeséggel mutogattam 
PászroR-nak. Természetes, hogy az ő utasításai alapján egy báb- 
skátulyát is szerkesztettem szivardobozból, vattával rakva ki az alját, 
tüllel borítva be a tetejét, szakasztottan úgy, a hogy a mesteremnél 
láttam. Szeptemberben PászrokR mindig telve hozta be bábskatulyáját, 
szinte még most is látom benne a gubójukból kiszedett Saturnia 
spini-ket (persze hogy egyetlen ép lepkét se kapott belőlük), a sok 
. Deilephila galü-t, Sphinxg ligustri-t, Smerinthus ocellatá-t, Dicramurá-t, 
Cerura-t stb., melyek kora tavaszi kikelése mindig oly nagy örömet 
" szerzett volt nekünk. Akkoriban persze azt képzeltem, hogy minden 
lepke báb alakjában, ebben a legtökéletesebb nyugalmi állapotban 
tölti a telet, fogalmam se volt, hogy a természet valóban kifürkész- 
hetetlen okokból hol ebben, hol abban az alakban telelteti kedven- 
czeimet, a lepkéket, hogy még egy és ugyanaz a faj is többféle 
alakban telelhet s hogy a legáltalánosabb telelési alak a — hernyó ! 
Pedig az, mert hisz a lejebb következő statisztikai adatok szerint a 
. lepkék 439/0-a mint hernyó telel, a nappaliaknál meg pláne 699/0-ot 
tesz ki ez a szám. Megjegyzem, hogy a kiszámításnál azon lepkéket, 
melyeknél az első fejlődési fokozatok ismeretlenek, figyelmen kívül 
hagytam ugyan, de ha tudjuk, hogy ezen első fejlődési fokozatok 
szinte kivétel nélkül éppen a havasi és alhavasi lépkéknél 15me- 
retlenek, ezek hernyói pedig már a rövid nyár miatt is áttele- 
. lésre utalvák, nagyon keveset fogunk tévedmi, ha az ,ismeret- 
len" rovar adatait ís a hernyók rovatához adjuk hozzá, a mikor 
is a fenti 9/o-olk 52-őt, illetve 76-ot fognak kitenni. A most kifej- 
. tetteknél fogva az utóbbi számítással nyerendő "/o-ot zárjel között 
. fogom közölni. 

A hernyó telelése történhetik egészen kicsi-korában, mint pl. 
az Aporiá-nál, Zygaená-knál 1—2, vagy több vedlés után az áttelelő 
hernyók legtöbbjénél, telelhet a hernyó egészen kifejlett korában is, 
mint pl. JMacrothylaéia rubi I:., a mely tavasszal előbújva már nem 
is táplálkozik, végül áttelelhet egy már begubózott hernyó is, mint a 
Callopistria purpureofasciata PruL., az Anophia Leucomelas L. és Aedia fu- 
. nesla Esp., a Larentia ocellata L.., végül a Trochilium apiformis L. Érde- 

kes, hogy a Larentia sujfumata HB. bábjában a lepke már augusztusban 
is teljesen ki van fejlődve s ennek daczára csak tavasszal kel ki, 


Vannak olyan fajok is, melyek egyszer hernyó, egyszer. 


báb alakjában telelnek, így a Trichiura cratdegi var. ariae HB., 
sőt néha a Lasiocampa guercus L. is. Érdekes a Chesias spartiata HBsr., 
a mely a petén kívül esetleg még mint hernyó is telel és a Dyspessa 
ulula Bxn., a mely REBEL szerint ,többször" telel mint hernyó, míg 
az Oeneis-ek, egyes Erebiá-k, több Arctiida, néhány Zygaena, egyes 
Psychidá-k, továbbá egyes Sesiá-k, Cossidá-k és Hepialidá-k rendsze- 
resen kétszer telelnek. Nem hagyható végül szó nélkül a Callopistria 
Latreillei, Dup., melynek fejlődése REBEL szerint , szabálytalan" és az 
Orthosia ruticilla Esp., mely mint báb, mint lepke, vagy mint pete is 
áttelelhet. Mint pete, de esetleg mint hernyó telel a Stülpnotia Sali- 
cis L. s egyáltalában több olyan faj is található, a mely rendszeres 
telelési alakjától eltérve, más alakban is kihúzhatja a telet. Említésre 
méltó végül a Selenephera lunigera IEsp., mely párhuzamosan mint 
hernyó és mint báb is telel és pedig a-tavaszi ivadék mint báb, a 
nyári pedig mint hernyó. Itt kívánok megemlékezm az Erebtia arcte 


F.-ről, mely a páratlan években és az Oenets aello HB.-ről ís, mely - 


a páros években repül csupán. Valószínűleg így voltak a többi 2 éves 


fejlődésű lepkék is, de helyenként valami kedvezőtlen, vagy kedvező " 


körülmények folytán fejlődésük egy évvel meghosszabbodott, illetve 


megrövidült (utóbbi valószínű), úgy hogy adepke olyan (páros vagy 


páratlan) évben is repülhetett, melyben addig elő nem fordúlt. Lehet, 
hogy idővel a most említett fajokkal is ez fog történni. 

De nézzük, miért telelnek a lepkék túlnyomóan herúyó alak- 
jában? Az ember bizonyos sajnálattal, szinte dideregve gondol arra, 
hogy miként képes az a sokszor (legtöbbször) csupasz hernyó kihúzni 
egy hosszú, nekünk szinte végnélkülinek látszó telet! A táplálék- 
felvétel teljes hiányával még csak megbarátkozunk : átalussza a telet, 
nincs mozgás, nincs anyagcsere, a lélekzés és anyagveszteség a 
minimumra csökkent, de hát a nagy hideg, a hó, a jég és fagy? 
A szőrös hernyóknál ott van a rossz hővezető bundájuk, a csupa- 
szok a földbe, hasadékokba, alom alá bújnak, de bizony a tél. szedi 
is az áldozatait rakásra ; rengeteg "/o pusztul el az áttelelő hernyók- 
ból s hogy a gyakori pillék ennek daczára is gyakoriak maradnak, 
oka az, hogy 2-eik aránytalanul sok petét tojnak, legyen miből 
szedni áldozatait az ádáz télnek ! ; 

Azonban nem ez volt a kérdés, hanem az, hogy miért telelnek 
a lepkék túlnyomólag hernyó alakjában? Legegyszerűbb válasz az 
volna : azért, mert ez az alak felel meg legjobban a legtöbb lepke- 
faj testi szerkezetének és az itteni klimatikus viszonyoknak, Ez 
azonban nagyon is általános felelet. Lássuk tehát mindenekelőtt a 
vonatkozó statisztikai táblázatot, mely a lepkecsaláklok neveit, ezek 
mellett a fajok számát és az áttelelés mikéntjét mutatja be, minden 


rovatban a fajok számának és a 9/0-os aránynak feltüntetésével. Eredeti- 
leg ezt a kimutatást fajok szerint elkülönítve szerkesztettem volt meg, de 
nagy terjedelménél fogva azt itt nem közölhetem. Alapul REgEL lepke- 
könyvének legújabb kiadását vettem s csak a hol hiányosak voltak a 
telelésre vonatkozó adatok, tekintettem bele más lepkekönyvekbe. 
Most pedig próbálkozzunk meg először a nappaliakkal, a hol 
az áttelelési "/o a lepke, pete, hernyó és báb alakjánál: 6, 9, 69 (76) 


, és 99/. Kivétel nélkül hernyó alakjában telelnek a Libytheidák, 


Irycinidák és az ismeretlenek hozzászámításával a Hesperidák, majd 
a Nymphalidák jönnek 81 (88) "/o-al és a Lycaenidák 57 (61) "/c-al. 
A. Fieridáknál már alárendelt a hernyó alak, a Papilionidáknál pedig. : 
a telelés nem is történik ezen alakban, hanem csak pete és báb alakjában. 

Figyelmet érdemelnek a nappaliaknál különösen a Gonopteryr- 
nem két képviselője és a Vanessák csoportja (Vanessa, Pyrameis, 
Polygonta, Araschmia), melynek 10 képviselője mint lepke húzza ki a 
telet, míg a 11-ik, az Araschmia mint báb telel, holott a többi Nym- 
phalidák két Argymnis-fajt kivéve, melyek állítólag pete alakjában 
telelnek, mind hernyóként telelnek. Az embernek önkéntelenül az a 


gondolata támad, hogy a Gonopteryx a. Pieridákból, a Vanessák pedig 


a Nymphalidákból kihasítandók lennének és részükre külön családot, 
esetleg alcsaládot kellene felállítani, mert a lepkealakban való átte- 
lelés oly különleges, oly ritka dolog, különösen a nappaliaknál, hogy 
okvetlenül mélyebbre ható belső szervezeti okai vannak, oly okok, 
melyek kihasításukat feltétlenül indokolttá tennék. A Gonopteryx-nél 
e mellett érvelne a báb különleges alakja, -a lepke sajátságos szárny- 
szabása és az, hogy a hernyó a többi Pieridáktól eltérőleg fás növé- 
nyen él, a Vanessáknál pedig, hogy csaknem - szakadatlan egymás- 
utánban több nemzedékben élnek, holott a többi Nymphalidák majd- 
nem kivétel nélkül csak egy nemzedékűek. És úgy látszik ebben 
kell keresni a hernyó alakjában való áttelelés okát is. A Vanessák 
több nemzedékes gyors fejlődésével szemben a többi Nymphalidák 
igen lassan fejlődnek : nekik nem elegendő az itteni nyár. De miért ? 
Nem kétlem, hogy a lepkék — különösen a nappaliak — egy a . 
mienknél szebb, napsugarasabb világ gyermekei, hisz csak meg kell 
őket egyszer nézni, mint pompáznak a meleg napsugárban, mely 
éltető elemük, mindenük. A Vanessák; melyek a trópusok száraz és 
esős évszakában egyaránt megszakítás nélkül fejlődnek, csakhamar 
alkalmazkodni tudtak a megváltozott viszonyokhoz, társaik ellenben, 
a többi Nymphalidák még csak részben, annyiban t. i., hogy míg 
abban a bizonyos melegebb, szebb hazában hernyójuk megszakítás 
nélkül fejlődhetett és fejlődött is, itt már küzködik a léttel, 10—11 
hónapra kénytelen kitolni fejlődését, nem lévén elég meleg környe- 
zete ahhoz, hogy ezt rövidebb idő alatt elvégezhesse, 


ez; 


1) Valószínűleg az egész család mint báb telel. 
2) Valószínűleg az egész család mint lepke telel, 


fERSEEEGESEEEZE E Égett ele ezer FENE YE ZE TREK Em LENE meze e ee eme..——. 


A család Az áttelelés 678 
(alcsalád) ] 2s 
d NON ÖS LK z Sa 
8 szüzet ő 
S pete [hernyó ) . báb SEAN ÍZ ma 
:  g 9: 
bet. 160126 2 a adj rá b ram aa éke 
5 E5 az 
ga A a szám] "Jol szam! 9/0 szám] 0 /o szám [0/o 4 A 
1] Papilionidae 7 3143 4 ] 
21 Pieridae 19 8 42 9 42 
30 Nymphalidae AZ FOS TI 7 88 
4 Libytheidae 11100 100 
51 Erycinidae 11100 100 
6] Lycaenidae 151281 311 57 6 21 4! . 61 
7] Hesperidae 18] 78 5122] 100 
I. Nappaliak j 
együtt : I 20] 9] 149] 69] 20 14] 7]. 76 
8) Spbingidae 181400) 20 
9 Notodontidae 13 36 
Thaumetopoeidael 1133 1134 1 34. 
Lymantridae 7139] 10 56) 1 56 
Lasiocampidae 7339) 10 48) 4 48 
Endromididae ! 1 
Lemonidae OZ AT 38 39 
Saturnidae 120 4 
Drepanidae ! ] T 
Thyrididáz ] 1 
Noctuidae ] 16 38 14. 52 
A cromyctinae 22) 1] 4 
Trifinae 25 83116] 197] 39] 131 68114) 58 
Gonopterinae 1 
Ouadrifinae 5 99129] 26] 341 16 jee éa 
Hypeninae z 191 61 4 620) 81 
Cymatophoridae 110 9 
Brephidae 3 
Geometridae 12 30 9 3 
Geometrinae 81501 6 2112) 62 
A cidalinae 671 79] 11 TT 8 87 
Larentiinae 35114] 29] III 157 2419] 20 
Ortoxistinae : 3 
Boarminae 2717) 491301 70 15110) 40 
Nolidae 1 64] 83 1191 78 
/ Cymbidae 2 1133 
Chlocophoridae IZ hok 25 
Syntomidae 31100 100 
Arctiidac TNS SAL GES EEKKTE TSZ EZ T8EK 
Heterogynidae 11100 100 
Zygaenidae 9110) 251 86 1141 90 
Cochlididae Vádat tó 21100 
Psychidae j 44 98 1] 2] 100 
Sesiidae ] 31] 72 12128] 100 
I Cossidae 61 86 11141 100 
Hepialidae 5! 63 — 8137] 100 
II.Éjjeliek együtt: ..37.192113] 582] 39] 5271 351 151 10] 49 
Mindössze : ] 212113] 781] 43]] 547 1651 9] 52 


Jegyzet 


37 


A. közbeeső tél, melyet egyébként sem a pete, sem a báb 
gyenge strukturájánál fogva ki sem bírhatna, még hosszabbá teszi 
az amúgy is kitolódott fejlődési folyamatot. Az itteni viszonylatokkal 
már megbarátkozott fajok lassan-lassan két ivadékúakká lesznek s 
bár egyesek második nemzedéke még mindig mint hernyó telel, 
egyéb telelési formákkal is találkozunk, így pl. a Lycaevidáknál a 
pete és a báb formájával. Lehet, hogy idők múltával a többi szigo- 
rúbban vett egynemzedékűek is követik ezt a példát, hisz ha pl. a 
termetes Sphingidák és Saturnidák hernyóinak elég a mi nyarunk, 
miért nem lehetne az idővel elég az igénytelen nappaliaknak is ? 


Persze, itt is megvonattak már a határok ; a magas havasi régiókban 


tanyázó Oecneis-ek és Erebiá-k bizony sohse fognak két nemzedéket 
nevelhetni, mikor a hernyó fejlődése közel két esztendő ott a hideg 
havasi legelőkön. Még csoda, hogy kibirják élet-energiával. 

Áttérve az éjjeli lepkék csoportjára, itt mindenekelőtt az , éjjeli" 
kifejezés eshetik kifogás alá, bár mint a nappalinak ellentétje meg- 
járja, ámbár a Macroglossák, Zygaenák, Inók és Sesiák kivétel nél- 


zi 


kül nappal repülnek : több szövő- és bagolypille c7-Je szintén nappal 


repül (Salurmia puvoma L., Aglia tuu i.., Macrothylaciu rubi L.. Lasio- 


campa guercus L.): nappal repül még a Tiyris fencstrella 5c., néhány 
Ágrotis, a Öliana captiuncula TR., a Psodos-ok, a. Pericallia matromula 
L. stb. A fentebb felsorolt c7-ek valószínűleg azért nappali repülők, 
mert túlfinom szaglásuk nem hagyja nyugodni — keresik elrejtett 
2-eiket. Hogy a fentebb felsorolt fajok miért lettek heliofilekké, 
holott legközelebbi rokonaik kerülik a fényt, arra nehéz felelni : 
lebet, hogy szemük szerekezete, vagy életviszonyaik kényszerítették 
erre az életmódra ; lehet, hogy védekezés a czél ellenségeikkel szem- 
ben, annyi azonban bizonyos, hogy csupán fénykedvelő mivoltuk 
alapján őket a nappaliak közé már szárnyszerkezetüknél fogva sem 
lehetne sorozni. 

Ha áttelelésüket nézzük, feltűnik mindenekelőtt a hernyók 
áttelelési "/o-ának rendkívüli csökkenése az előbbiekhez képest, mert 
az itt csak 39 (49) "/0. Igaz ugyan, hogy. így is erősebb ez a "9/o a 
többiekkel szemben (legtöbb a báb alakjánál : 359/0), de mégis szinte 
csak fele a nappaliak "/o-ának. Az arányt itt a bábalakban áttelelők 
. rontják", még pedig az Endromidák, Drepanidák, Thyrisek, Brephi- 
dák és még két kisebb esalád 1009/0-kal, a Sphingidák, Notodontidák, 
Acronycitidák, Cymatophoridák több mint 999/o és a Larentiidák több 
mint 609/o báb átteleléssel. Jelentékeny még ez a 9"/o a Boarmiáknál 
és a Noctuák Trifinae alcsaládjánál, ellenben hívek maradnak a 
hernyóalakhoz a Syntomidák, Psychidák, Sesiidák, Cossidák, Hepiali- 
dák 1009/0-kal; a Hypenidák, Acidalidák, Aretiidák és Zygaenidák 


. 10—909/0-al. Ha most a nappaliaknál kifejtett alkalmazkodási theoriát 


.98 


itt 15 érvényesíteni akarjuk, arra a meggyőződésre jutunk, hogy az 
éjjeli lepkék előbb honosodtak meg, illetve előbb tudtak az "itteni 
( jelenlegi) klimatikus viszonyokhoz alkalmazkodni, mint a sokkal 
kényesebb nappaliak. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy míg 
a nappaliaknál csak két kivétel van az áttelelés rendes alakjától és 
pedig a Pyrameis-nemnél, a melynek alakjai a lepke mellett esetleg 
mint báb is telelhetnek és a Hesperia malvae L., a mely esetleg mint 
báb és nem mint hernyó telel, addig az éjjeliek csoportjánál ezek a 
kivételek szinte már rendszerré váltak, jeléül annak, hogy ők már 
valósággal otthonosan érzik magukat (jelenlegi) megváltozott körül- 
ményeik között : 

Az éjjelieknél a lepke alakjában áttelelők között első helyen 
áll az Agrotis ypsilon Rorr., a 98 faj Agrotis között az egyetlen, mely 
ezen alakban telel. A lepke szárnyszabását, rajzát és általában habi- 
tusát tekintve mintha nem is illenék társai közé; az embernek ön- 
kéntelenül a Calocampák jutnak eszébe, melyekhez roppant közel 
látszik állani s a melyek szintén lepke alakjában telelnek. Igaz, hogy 
hernyójának alakja inkább az Agrotisok közé utalja, de azért érdemes 
volna ezen nemből való kivételével és legalább is a Caleocampákhoz 
közelebb helyezésével foglalkozni. 3 

A Luperina-nem három fajának áttelelési viszonyai kevéssé 
ismeretesek — valószínű, hogy nemcsak a rubellu Dur., de másik 
két társa is lepke alakjában telel. Érdekes, hogy az Amphypyra-nem 
9 képviselője "háromféle alakban telel — túlnyomólag pete alakjában, 
míg a Hoporina, Orrhodia: Scopelosoma, Xylina és Calocampa mind 
lepke alakban telelnek. Legnagyobb a lepkealak , telelési "/0-a a. 
Ouadrifinae csoportnál (eltekintve a kicsi Oymbidae családtól), a hol 
csak a Plusia-nemről kívánok megemlékezni, mert 25 képviselője 
közül egy az ,örök" gamma L. telel mint lepke, egy pedig : a moneta 
F., mely mint báb és mint hernyó is telelhet. Mint lepke telel még 
az Apopestes-nem és a Hypená-k két képviselője. 

Az araszolóknál csak a Larentiidák 6 képviselője telel mint 
lepke: két Triphosa, három Larentia és egy Phibalapteryx. Még csoda, 
hogy gyenge szervezetük mellett erre egyáltalán képesek. Utolsó e 
téren a Sarrothripus-nem. 

Hogy miért telelnek a felsorolt pillék lepke alakjában, mikor 
a lepke gyenge szervezeténél és általánosságban egy-két hétre ter- 
jedő élettartamánál fogva erre alkalmasnak egyáltalában nem látszik, 
nehéz felelni. Valószínű azonban, hogy egyéb fejlődési alakjainak . 
még gyengébb a szervezete s így a legerősebbnek kell felvennie a 
harczot a zord téllel. Nem érdektelen megemlékezni, hogy a Pyrameis- 
nemet kivéve, a mely esetleg mint báb is telelhet, a többi rendsze- 
resen lepke alakjában telelő pillék: még kivételkép se telelnek más 


99 


alakban, holott az egyéb fejlődési alakban telelő lepkéknél ilyen 
kivételeket elég szép számmal találunk. 

A pete mint telelési alak általánosságban (nappaliaknál és 
éjjelieknél) 13"/0, de nem is csoda, hogy ily kevés, mert a pele vé- 
kony" kérgénél és nedvdús belsejénél fogva éppen nem alkalmas a 
telelésre. A telelő peték héja tapasztalat szerint mindig keményebb. 
Sokszor valósággal kőkemény (Malacosoma neustria L.):; néha a nős- 
tény fargyapjával vagy esetleg más rossz hővezető váladékkal van 
bevonva (Lymantridák és Lasiocampidák egyes fajai), de védheti a 
petét az is, ha a lepke kéregrepedések közé vagy a növények aljára " 
rakja őket, mert így is rossz hővezetővel vannak körülvéve. Így 
telelnek a Noctuák, Geometridák petéi. A pete alakjában áttelelő 
egyetlen Notodontidáról, a Ptilophora plumigera Esp.-ről sem szabad 
megfeledkezni, mert rokonai egytől-egyig báb alakjában telelnek. 
Ennél már nem mondhatjuk, hogy ez a lepke nem a Notodontidák 
közé való. Hiába, így akarta a természet, hogy ez a faj a zord 
novemberben gondöskodjék fenmaradásáról, bárha korán köszönt be 
a tél, a Ptilophora bábja is meggondolja a dolgot és mint a többi 
jó mevelésű Notodontida, ő is áttelel. A korai télnek ugyanilyen 
hatását látjuk egyébként az [Eriogaster catax L.-nál, a mely esetleg 


. szintén mint báb telel, holott társa: a lanestris L., ha hosszú az ősz, 


a másik végletbe esik, kikel és mint pete telel át, a mi már azért 
se " ütközik nehézségbe, mert a nőstény fargyapjával itt is be- 
vonja petéit. 

Hogy a báb mint áttelelési alak, bár 9.0-a csak 32, miért a leg- 
ideálisabb, arról talán nem is kell bővebben szólani: alakja a lehető 
legkisebb felületre szorítja össze a benne lévő életet, mozgása majd- 
nem kizárólag csak a megfordulás s így nincs és nem is lehet 
energia-veszteség, az anyagcsere csak lélekzésre szorítkozik, a bábot 
mindig rossz hővezető veszi körül; a hernyó szövedéke (gubó), ille- 
tőleg a földben szabadon bábozódóknál egyrészt a. föld maga, más- 
részt a nyálból készített falazat, úgy hogy a bábnak fagy általi 
elpusztulása egyenesen ki van zárva. Hogy az egyszerű szállal oda- 
erősített csupasz Pieris- és Codonta-bábokat csak rossz hővezető 
környezetük és védett helyzetük óvja a téltől, csak természetes. Ebben 


az alakban a nappaliak közül csupán 99/o, az éjjeliek közül ellenben 


már 3590 telel, az összes fajok ezen telelési "/o-a pedig 32, leg- 
nagyobb a hernyóalakban telelők mellett, a mi egyébként termé- 
szetes IS. 

Hogy pedig be is fejezzem soraimat, akár igazam van átszár- 
mazási elméletemben, akár nem, annyi bizonyos, hogy a lepkék 
mindig abban az alakban telelnek át, "a mely szervezetüknek, élet- 
viszonyaiknak és az éghajlatnak legjobban megfelel és azért telelnek 


r 


100 


át abban az alakban, mert az felel meg nekik legjobban. Tagadha- 
tatlan tény, hogy az éghajlati viszonyok roppantül befolyásolják a 
lepkék átalakulását, fejlődését, azt meg is hosszabbíthatják, vagy 
meg is rövidíthetik, ez a tény pedig határozott megerősítése elül 
érintett elméletemnek, elmefuttatásomnak. Az őskori kőzetekben az 
összes rovarok között a lepkék jelennek meg a legkésőbben, nagyon 
elfogadható tehát, hogy azok még jelenleg is bizonyos átalakulási 
folyamatok alatt állanak, sokkal inkább mint más rovarrendek, 


A Laelia coenosa Hb. egy új fajváltozatáról. 


Y Irta: CERVA NRIGYES 

Mintegy 40 évi természetrajzi gyüjtésem alatt, különösen a 
mocsarak állatvilága kötötte le leginkább ffgyelmemet. A sok év 
folyamán alkalmam volt az alföldi mocsarakban és pocsolyákban nem 
egy érdekes megügyelést tenni és nem egy a magyar faunára jJel- 
lemző rovart, madarat vagy annak tojását gyüjtenem. Ilyenek voltak 
a Jhyparioides Metelkana LED. és a Laelia  cocnosa HB. hernyói, me- 
lyek a különféle nádasokban és mocsarakban fordúlnak elő. 

Az irodalmi adatok szerint a Laeliu coenosa Magyarországon 
kívül  Észak-Németországban, Angolországban, Francziaországban, 
Kataloniában és Bolgárországban fordul elő. Nálunk Magyarorszá- 
gon Izsákon, Akasztón, Babádon és Újhartyán gyüjtöttem, - a fauna- 
katalógus szerint pedig még Herkulesfürdő, Deliblát és Velenecze 
szerepelnek termőhelyeiként. Utóbbi adat helyességében azonban 


kételkedem, miután a velenczei tó nádasát jól ismerem és ott sem 


a hernyót, sem a lepkét nem találtam sohasem, de azt hiszem, 
hogy a mély víz és a sok régi nád nem is felel meg a hernyó élet- 
feltételének. A hernyó inkább a sekély vizet szereti és saját meg- 
figyeléseim szerint csak a  zsombék-sáson (Carex striciú Goop) él. 
Más fűféléken (Fesiuca cladium, Phragmiles commamis, Cavrex aucuta), 
a mint azt HOFFMANN, BERGE, AIGNER, SEIrz és mások említik, soha- 
sem találtam. j 

A hernyó az időjáráshoz alkalmazkodva július közepétől végéig 
kel ki a petéből, még ugyanabban az évben 2—3-szor vedlik, 11—12 
mum. hosszúra megnő és mint hernyó telel. A téli pihenő után a 
hernyó növekvő étvággyal veszi fel táplálékát és június közepéig 
eléri teljes kifejlődését, megjegyzendő azonban, késések itt is, úgy 
mint más fajoknál is. előfordúlnak. Alkalmam volt sokszor már 
június elején bábokat és még július közepén hernyókat találni. 

A kifejlődött hernyó testhossza 3-5 cm., a nőstényhernyók kissé 
hosszabbak és világosabb színűek, A hernyó rendszerint sárgás- 


101 


szürke, fekete sávval a háton, a mely gyéren fehéren pontozott, 
ázonkívül oldalán két sor vöröses-sárga szemöles és két fehér sáv 
díszíti. A szőrözet sárgás, a hímek-é kissé vöröses, különösen az 
elülső szelvényeken, a 2., 4, 10. és 11. gyűrű szőrpamacsai feketék. 

A bábozódás a szabadban, a tápnövényen történik és pedig 
egy beélekevert szőrökből készített sárgás gubóban. A báb vöröses- 
barna, melyből 14 nap vagy néhány nappal később kel ki a lepke. 

A hímlepke színe vöröses-szürke egy sor apró sötét folttal a 
szegély előtt; a hátsó szárnyak fehéres-szürkék. A nőstény elülső , 
szárnyai piszkos fehérek, rajznélküliek, a hátsók egészen fehérek. 

Daczára annak, hogy több mint husz év alatt sok ezer hernyót 
gyüjtöttem és neveltem, sohse sikerült egyetlen egy a törzstfajtól 
eltérő alakot nevelnem, vagy ilyen lepkét fognom. 

1917 nyarán kissé elkéstem a hernyógyüjtéssel, azért a bábok 
begyüjtésére kellett magam elhatároznom. A mint a nagymennyi- 
ségű gubóból láthattam, ebben az évben a L. coenosa hernyói óriási 
mennyiségben léphettek fel, hiszen egy ember segítségével rövid 
idő alatt több mint ezer bábot sikerült gyüjtenem. A bábokból sor- 
ban keltek a lepkék és pedig elsősorban a hímek. Nagy volt a meg- 
lepetésem, midőn a kikelt hímek között 9 darab feltűnő rajzolatú 
"lepkét találtam. Ezeknél a szárnyak szegélye sötét, majdnem feketés 
volt, a mint az a képből is látható. Ezt az érdekes fajváltozatot ab. 
fuscolinbata névvel jelölöm. 


Taelia coenosa He. et ab. fuscolimbata CERVA, 


SE AESÉY SÉTA 
. 


1 Laelia coenosa ab. nov. fuscolimbata Cegva. — A Typo differt : 
c alis anticis et posticis limbo infuscato. — Hungaria centr. 


108 


Bogarászás a déltiroii határvidéken. 
Irta: Dupricm ENDRE. 
il 

Csapattestemmel hosszabb időt töltöttem az olasz harcztéren 
és a mennyire a viszonyók megengedték, bogarakat 15 gyüjtöttem. 
A hegyi faunájának gazdagságáról nevezetes ,massifs de refuge" 
területén voltunk, a jó alkalom tehát meg volt arra, hogy értékes 
anyagot gyüjthessek. 

Hogy ezt az alkalmat jellően nem tudtam kihasználni, annak 
csapattiszti mivoltom volt az oka. 3 3 


. Egyrészt hiányosan voltam felszerelve a gyüjtésre. Egy gyüjtő- 


felszerelés, ha még oly kisméretűek is az eszközük, meglehetősen 
nehéz és sok helyet foglal el. Odakint pedig annyi fontos szükség- 
leti tárgyat kell az embernek lehetőleg kis helyre, a tisztiszolga 
hátizsákjába és a trainnél levő táskába összezsufolnia, hogy a gyüjtő- 
eszközök számára nem igen marad hely. A tisztiszolga hamarosan 
megunja a szerinte felesleges dolgoknak a czipelését és " alkalom- 


adtán elhagyogatja őket. Így történt ez az én kis. összecsukható - 
rostámmal és a kézi szitákkal is. Ennek, valamint a kopogtató készü- 


léknek hiányából magyarázható, hogy gyüjtésem eredménye nem 
felelt meg a várakozásnak. 

Sok bajom volt a gyüjtőüvegekkel. Az a kevés; melyet ma- 
gammal vittem, hamarosan megtelt, azután a segélyhelyről kért üveg- 
csékkel és a fényképezőktől kapott ,patronokkal" kellett pótolnom 
őket, a míg megérkezett az utánpótlás. Kezetétert is nagyon nehezen 
kaphattam. 

Nagy akadálya volt továbbá az alapos gyüjtésnek, hogy mint 
csapattiszt, nagyon helyhez voltam kötve. A század körzetéből alig 
mozdulhattam, el és ha véletlenül nem olyan kedvező terepen húzó- 
dik az állás, hogy a lövészárok mögötti terület legalább a látás ellen 
védelmet nyújt, akkor egészen az árokhoz van kötve. Az árkon 
kívül való járkálás legtöbbször koczkázatos dolog. Így igazán sza- 
badon, gondtalanul csak akkor gyüjthet a csapatszolgálatot teljesítő 
entomologus, ha csapatja tartalékba kerül, vagy valami más ok miatt 
hosszabb-rövidebb időre a front mögé jut. 

Magasabb parancsnokságoknál beosztott, vagy más, a front- 
mögötti alakulatoknál szolgálatot teljesítő entomologus helyzete az 
említett akadályozó okok elmaradása miatt aránytalanul kedvezőbb 
lehet. izek, az általános gyüjtéstől eltekintve, mely az egyes fajok 
chorologiájához szolgáltat adatokat, eredményesen kutathatnák az 
egyes fajok függ rőleges elterjedését. Ilyen kutatások számára valóban 


Ég 
kele ez 


108 


ideálisaknak mondhatók a viszonyok a magas hegységekben csak- 
nem állandó, csendes állásháború alatt. A háborúnak, ennek a min- 
dent leigázó vis majornak varázsszavára egyszerre eltűntek azok a 
fizikai akadályok, melyek sok kutatót régebben talán visszatartottak. 
Minden hely megközelíthető lett. Jó, el nem téveszthető útak és drót- 
kötélpályák visznek fel meredek csúcsokra, melyeknek megmászása 
azelőtt alpinista feladat volt. Minden magasságban talál az ember 
egy parancsnokságot, vagy tartalékban levő csapatot, a hol lakásra 
és szíves fogadtatásra számíthat. Még barométert sem kell vinnie a 
kutatónak, mert minden helyről pontosan tudják, milyen . maga- 
san fekszik. 
! Tehát csak vállalkozási kedv kell hozzá. A Marmolata, az Ada- 
mello-csoport, az Ortler, a hol a világ legmagasabban fekvő lövész- 
árkai vannak stb., mind, mind találhattak volna kutatókra. Talán van 
jogunk remélni, hogy a katona-zoologusok közleményei lényegesen 
előbbre fogják vinni az állatok függőleges elterjedéséről szóló isme- 
reteinket és talán sikerült valamelyiknek megtalálnia azt a rosettei 
követ, a melynek segítségével megfejthetjük az induktív eljárással 
nyert adathalmazok hieroglypháit. 

Az alábbiakban be fogok számolni a délnyugati harcztéren 
végzett gyüjtésem eredményéről. Többször is megfordulván ugyan- 
azon hegycsoportban, nem tartottam czélszerűnek az időrendi egy- 
másutánt, hanem az egyes: hegycsoportok szerint csoportosítottam 
adataimat. ; ; 

Adataim értékét nagyban emeli az, hogy a gyüjtött anyag 
legnagyobb részét REITTER EpmusD úr (Paskau) volt szíves meg- 
határozni. Kedves kötelességem neki ezért e helyen is köszönetet 
mondani. j 


1. Adamello-csoport és a Vudicáriák. 


Az Adamello-csoportban a Care Alto-szakaszon voltam. A Care 
Alto a legmagasabb csúcsa azon észak-déli irányú gerincznek, mely 
az osztrák-olasz határt viselő Dosson di Genova gerincztől keletre, 
attól a "Val di Fumo által elválasztva emelkedik fel 3465 m. ma- 
gasságig. ; j 

Nyugati lejtője meredeken szakad le a Chiese felső folyására 
(Val di Fumo), keleti lejtője menedékesebb és itt hosszú oldal- 
gerinczek ágaznak ki belőle, melyek nagyjában párhuzamosan kelet- 
nek csapva, egészen a Val di Rendenáig érnek. A Care Altoból két 
gerincz ágazik ki. Az egyik délkeletnek, majd egy szinuszvonal- 
szerű görbület leírása után keletnek tart és a Val di Borzago déli 
oldalát alkotja. A másik alig 5 km. hosszú gerincz egyenesen kelet- 


104 


nek csap és déli lejtőjén a Care Alto menedékházat (Rifugio Caré 
Alto) viseli. ik 

A Sarca eredetétől a Chiese keletnek kanyarodasáig húzódó 
főgerincz mindkét oldalán tekintéijyes jégárak vannak. Legjelentő- 
sebb köztük a WVedretta del Lares (vedretta-jégár) a keleti olda- 
lon, a melynek déli része a Vedretta di Niscl. Ez az említett 
rövid. gerincz északi oldalához símul és belőle ered a Bedu di Pelugo 
patak, mely a Val di Borzagon át a Sarca folyóba ömlik. 

A Sarca folyó mellett, a Val di Rendenában fekvő Borzago 
községből indúlva, a Borzago völgyön át jutottunk fel a Care Alto 
menedékházhoz 1917 június 17-én. Útközben az erős menetelés miatt 
nem tudtam gyüjteni, annál nagyobb volt tehát örömem, a mikor 
megtudtam, hogy két napig itt maradunk, mielőtt állásba mennénk. 

A kőből épült menedékház, mely segélyhelynek volt beren- 
dezve, a 2589 m.-es magassági pont alatt fekszik valamivel. Körülötte 
egész kis város keletkezett már csinos faházakból. A. czentrumban áll az 
emeletes, fekete , Können-Haus", a hadosztályparancsnokról elnevezve. 

Ami a geologiai viszonyokat illeti, az egész gerimncz tonalitból 
áll. A. tonalit (elnevezve a Tonale-szorosról) vagy adamellit egy kvarcz- 
csillámdiorit, melyben az amfibol lép fel nagy mennyiségben. Meg- 
lehetősen-savas kőzet lévén, a hegyi fauna nem ígérkezett valami 
gazdagnak. 3 

Néhány nappal érkezésünk előtt indúlt meg a hóolvadás, már 
mutatkoztak az olvádó hó fllórájának első képviselői. Két Soldanella- 
faj, egy Primula, Pinguicula Gentiana stb. virágzottak már. A. meny- 
nyire a katonai térkép alapján meg tudtam állapítani, az erdőhatárt 
1900 m.-en hagytuk magunk alatt. Hófoltok már áz erdőövben is 
voltak, felfelé egyre szaporodtak, a menedékház környékén  össze- 
függő hómezőkké egyesültek. Az időszak még korai lévén, az orogra- 
fiai hóhatár még nem érte el legnagyobb magasságát, így csak a 
régen ottlevő tisztektől tudom, hogy a menedékház környékén július- 
ban még mindig van hó. Így a júliusi hófoltok határa körülbelül 
2500 m.-re tehető. ; 

Az időjárás nagyon szép volt Sokszor felhőbe burkolóztunk : 
ugyan, de ettől eltekintve napfényes volt az idő. A hőmérséklet a 
déli expositio és a nagy tengerszín feletti magasság miatt a nap- 
fényen szinte égető volt. Árnyékban ellenben még nem is olvadt és 
éjjel még mélyen a fagypont alá sülyedt a: higany. ; 

A bogárvilág sem a fajok, sem az egyedek számát illetőleg nem 
bizonyúlt gazdagnak, a mi talán az említett kőzettani tényből magya 
rázható. Daczára a saját szorgalmas gyüjtésemnek és a czigaretták 
fejében szorgalmasan gyüjtő legénység TJáradozásának, aránylag kevés 
fajt sikerült gyüjtenem, ezeknek is legtöbbjét igen kis példányszámban. 


Vr 


1. kép. — A Caro Alto menedékház, balra 2. kép. — A Können-ház. 
fent egy drótkötélpálya állomása. é 1 


. 3. kép. — Kilátás Pozzoni felé. (1. Vedretta 6. kép. — A tionei templom, a háttérben ; j 
di Niseli ; 2. Pozzoni, 2840 m. ; 3. Gyalogút a Cima Serával. guy 
A Pozzoni felé; 4. Telefonvonal.) 4 


4. kép. — A Niseli jégár vége. 5. kép. — A Carc Alto (3465 m.) Pozzoni felől, 


106 


A Keleti-Alpok nivicola fajai közül csak kettőt találiam meg 
itt. Az egyik a Carabus alpestris var. Bertolimi KR., mely kövek alatt 
elég gyakori volt, a másik a Nebria castaneg var. picea DAN., mely 
nagy mennyiségben volt gyüjthető kövek alatt és hófoltokon szalad- 
gálva. Hosszú lábai úgy látszik nagyon alkalmasak az olvadozó, 
likacsos havon való mozgásra, mert ez a faj volt az egyetlen, mely 
elég gyorsan futott a hó felületén. A. többi csak nagyon nehézkesen, 
folyton süppedezve tudott mozogni. 

A kövek forgatása a következő fajokat eredményezte : Curabus 
depressus BoNn., Pterostichus multipunciatus DEJs., Pluilonthus laevicollis 
LaAc.,  mmbicola WFavv., frigidus IKIESw., Ouedius punctatellus HEER, 
ochropterus ER., alyesíris HEER, Byrrhus glabratus HEER, Sericus subae- 
neus REpTB., Corymbites pectinicornis 14., Helops convexus Küsr., továbbá 
a Crepidodera melanostoma: KpreB. egy új változata, mely a törzsfajtól 
a lábak és az előtor sötét színezete által különbözik. 

Rostám nem lévén, a gyüjtött fűcsomókat fehér papiros felett 
szaggattam szét. Egy Notiophilus biguttatus F., néhány Atheta tibialis 
HrEpR és oblonga ER. jutottak így üvegembe. 

A havon vagy a hófoltok környékén Bembidion bipunctatum L.. 
volt nagyon gyakori, továbbá a Bradycellus collaris PAYxk., Amphi- 
chroum hirtellum HERpR, Aphodius midtus VILLA, amblyodon J. DAx., 
Geotrupes alpinus HAGENB. kerültek elő. i 

A mélyedésekben keletkezett víztócsákban Helophorus glacialis 
ViLLA és Laccobius scutellaris Morscn. voltak gyüjthetők. A. Dytiscidák 
közül egyetlen fajt találtam, az Agabus guttatus PaAYxk.-t, mely vízben 
fekvő kő alján rejtőzött. 3 

Egy Composita virágzatában fogtam az Anthobium alpinum HEER, 
mitidicolle BAuprI és a Meligethes umbrosus SrTuRm fajokat. 

A mint látjuk, az itteni havasi övben túlnyomóak az erdőöv 
fajai, ha csak egy ismételt gyüjtés meg nem fogja változtatni az 
arányt. A fajok legnagyobb része a Kárpátokban is előforduló hegyi 
állat. A fajok számára nézve legjobban képviselve vannak a Staphyli- 
nidák (11) és a Carabidák (7). Ha az egyedek számát tekintjük, 
akkor a Carabidáké az elsőség, melyet főleg a Nebria castanea var. 
picea DAx. és a Bembidion bipunciatum L. tömeges előfordulása biz- 
tosít nekik. j 

A gyüjtött fajok közül észak-havasi fajok a" következők : Bem- 
bidion bipunctatum L., Helophorus glacialis WILLA. Az elsőt HOLDHAUS 
a Kárpátok észak-havasi fajai közt felsorolja (HOoLDHAUs-DEUBEL : 
, Untersuchungen über die Zoogeographie der Karpathen mit beson- 
derer Berücksichtigung der Coleopteren" p. 41.), egy két évvel ké- 
sőbben megjelent művében [HorpHavus:" , Kritisches Verzeichnis der 
boreo-alpinen  Tierformen (Glazialrelikte) der mittel- und südeuro- 


107 


páischen Hochgebirge", Annal. des k. k. Naturhist. Hofmuseums, 
Wien, 1912. p. 399—440.] ellenben egyáltalában nem említi. 

Június 19-én átmentünk a Pozzoni támaszpontba, a mely a 
R. Carc Altotól északra, légvonalban. 2-5 km.-re fekszik 2840 m. 
magasságban. A Care Alto menedékháztól a gerincz meredek északi 
oldalán leereszkedve átvágtunk a Niseli jégár csúcsa előtt elterülő 
nagy hómezőn, mely alatt a Bedu di Pelugo jégárpatak zúgott. Mene- 
telés közben a havon a Nebria Jockischi Srgum., Germari var. Simonyi 
GANGLB., Aphodius mixtus VILLA fajok egy-egy példányát, magán a 
glecser jegén fekvő kövek alatt pedig a Carabus.depressus Bow. és 

Carabus alpestris var. Bertolinii Kg. egy-egy példányát sikerült 
fognom. 

Pozzoni támaszpont közvetlenül a Lares jégár szélén van, a 
Mt. Covelből (2873 m.) nyugat felé húzódó sziklafalon. Sok érdekes 
dolgot lehetne írni az itteni életről, a havasi életmódhoz való alkal- 
mazkodásról, a szimpatikus színű ruházatról, a jégárba vágott több 
km. hosszú alagútakról, a jégbe épített lakásokról stb., de ez messze 
vezetne tárgyunktól. Csak annyit szabadjon mondani, jársz az anthropo- 
geographusok bizonyára örülnének, ha látnák, hogy miként győzi le 
az eszes ember az összes természeti akadályokat, hogyan daczol az 
éghajlat viszontagságaival és hogyan teremti meg magának ebben a 
visszamaradt jégkorszakban nemcsak a megélhetés lehetőségét, ha- 
nem bizonyos fokú kényelmet is. Itt bizony az ember nagy alkal- 
mazkodási képessége ellenére sem tudna megélni az ész vívmá- 
nyai nélkül. 

Ez volt a legmagasabb pont, a hol gyüjteni alkalmam volt. 
Mert többször voltam ugyan a jégár túlsó oldalán, körülbelül 3300 m. 
magasan fekvő Tolletto támaszpontban is, de mindig éjjel. Pozzonin 
az éghajlat jóval zordabb volt, mint előző álláspontunkon, még alig 
kezdett olvadni a hó. A. növényzet és a bogárfauna is szegényebb 
volt. Egy heti ottani időzésünk alatt mindössze négy fajt sikerült 
gyüjtenem. A kizárólag havasi Bembidion glaciale HEER és Trechus 
tenwilimbatus var. tristiculus DAwx. fajokat, továbbá a Selatosomus rugosus 
GERM. és az Aphodius mixtus VitLa fajok egy-egy példányát. 

A Care Alto menedékház környékének és Pozzoni bogár- 
faunájának nagy különbözősége kétségtelenül a 300 m. magasság- 
különbség eredménye. A havasokban átlagosan minden 100 m. emel- 
kedés 11 nappal rövidíti meg a nyár tartamát. Ez kétségtelenül nagy 
hatással van az egyes fajok függőleges elterjedésére, a mennyiben 
. egyes fajoknak az egyre rövidülő nyári időszak nem elegendő hosszú 
arra, hogy az ivarsejtek megérése, a párzás és a peték lerakása után 
a fejlődő állat az átalakulás olyan stádiumába jusson, mely kibirja a 
csekély mélységű földben jelentékenyen érezhető hőmérsékleti inga- 


108 


dozásokat, melyek a hamarosan beálló ősz, majd a tél folyamán 
fellépnek, 

Valószínű továbbá, hogy ott-tartózkodásom ideje még korán 
volt, később, július első felében bizonyára több fajt lehetne ott gyüj- 
teni. Minden 170 m. emelkedéssel egy héttel tolódván el a tavasz 
beállta, Pozzoni majdnem két héttel későbben jut a kitavaszodás 
azon fokára, melyen. R. Care Alto állott. Hogy mit jelent ez a két 
hét, azt akkor látja az ember, ha hirtelen, egy-két órán belül kerül 
az egyik helyről a másikra. 1 

Június 27-én, mivel feladatunkat már megoldottuk, felváltották 
csapatunkat. Útunk a Carö Alto menedékház útbaejtésével a Borzago- 
völgyön át Borzagoba vezetett. A lefelé való menetelés közben, nem 
lévén most olyan erőltetett a menetelés, mint felfelé, alkalmam volt 
a pihenők alatt bogarászni. Az erdőhatár felett, az átmeneti övben 
nagyon kevés fajt találtam. Egy. 4Abax exaratus var. parallelepipedus 
Des. néhány Pterostichus multipunctatus DEJ. és egy Otiorrhynechus 
armadillo Rossi kerültek elő 2400--2200 m. közt. 2200—2000 m. közt 
a Corymbites pectinicormis [.., Melo violaceus MARSH., Apion aestivum 
GERM., 2000—1900 m. közt a Corymbites cupreus var. aer MEYVOSÜS [9., 
Ontanas nigricans MüLtc. fajokat gyüjtöttem. 

Az erdőövben, a gyönyörű erdőkben, a buja növényzetű réte- 
ken" bizonyára gyönyörű eredménnyel járt volna; az alapos kopogtatás 
és hálózás. Itt, Coel di Pelugo katonai telep és Borzago falu közt a 
következő fajok kerültek a gyüjtőüvegembe: Cychrus italicus BON.., 
Bembidion lampros HBsr., :. Redtenbacheri K. DAN., Pterostichus pedemon- 
tanus GANGLB., multipunctatus DEJ, Aleochara bilineata Gyunm., Szlpha 
obscura L., Phosphuga atrata L., Cantharis migricans MüLngn., iristis F., 
Selatosomus aeneus ab. germanus L., Prosternon holosericeus OL., Athous 
viltatus var. Ocskayi Kizsw., Leptura cerambyciformis HCHRNK., Asemum 
striatum L., Tetropium caslaneum var. fulcratun F., Callidium viola- 
ceum L., Gynandrophthalma cyanea F., Luperus niger GoEzEe, " Otiorr- 
hynchus salicis var. pseudonolus APFLB., Phwllobtius psittacinus ab. acumi- 
natus Bon., Liophloeus tessulatus MüLuncn., Liparus glabrirostris Küsr. 

Borzagoból Tione-—Trient—Rovereton át a Lessini Alpokba 
kerültünk, de július második felében ismét visszajöttünk az Adamello 
vidékére, a hol a sors különös kegye folytán majdnem négy hétig 
voltunk tartalékban Tioneban. I 

Tione. a Rendena-völgy déli végében fekszik, a Sarca folyó 
jobb partján, a hol a Sarcasraz Arno torrens beömlése után derék- 
szögben keletnek fordul. Három hegycsoport (Adamello, Brenta, 
Judicariák) találkozik itt, melyeknek kutatására kétségtelenül Tione 
a legalkalmasabb kiindulási pont. A kellemes éghajlatú, gyönyörű 


109 


/ 
erdőkkel boritott vidék kutatása annál érdekesebb volna, mert erre 
húzódik végig a híres ,Judicarien-Bruchspalte", mely az Adamello- 
Ortler csoportok kristályos tömegeit elválasztja az , Etschbucht- 
gebirge" (— Brenta-csoport, Judicariák) mészköveitől. Kiterjedt, beható 
gyüjtés kétségtelenül érdekes adatokat szolgáltatna a hegyi bogár- 
faunának a kőzetektől való függésére vonatkozólag. A törésvonal két 
oldalán kétségtelenül kevert a fauna, éppen úgy, mint a flóra (a Cima 
Serán a mészkövet kedvelő Rhododendron hirsutum L. együtt fordul 
elő az eruptív kőzetet szerető Rh. ferrugineum L.-val.) 

Még van egy körülmény, mely figyelemreméltó ezen a vidéken. 
A Judicdriák több csúcsán ugyanis megszakad a növényzeti övek 
folytonossága, a inennyiben :a tűlevelű fák őve kimarad. Így pl. a 
Cima Serán (1908 m.) az erdőhatárt 1800 m.-en embermagasságú 
bükkfacserjék alkotják, ezek felett már az alpesi rét következik, 
melynek folytonosságát alig szakítja meg egy-egy törpefenyő. Ez a 
jelenség, mely a Kárpátokban is ismeretes, kétségtelenül hatással 
van az egyes fajok függőleges elterjedésére. 

Tioneból többször. kirándultam a Madonna de Lares kápolná- 
hoz, mely Tionetól délre fekszik. 849 m. magasságban a Judicariákba 
tartozó Pizza (1861 m.) északnyugati lejtőjén. Itt, a környező fenyő- 
erdőben gyüjtöttem kövek alatt a következő fajokat: Carabus viola- 
ceus ab. asperulus KR., Ophonus pubescens MÜLL., griseus Pawz., Harpalus 
honestus DuFr., Amara convexrtor SrEPpH , Abax ater VILu., Molops edurus 
DEJ., Pterostichus gyessorius Drx., nigrita F., metallicus F., pedemontamus 
GANGLB., Calathus fuscipes var. punctipenmis GERM., Megarthrus depressus 
PaYk., Deleaster dichrous GRaAv., Oxytelus lagueatus MARSH., sculpiuratus 
GnRav., Platystethus arenarius GEOFFR., Xamtholinus tricolor F., Staphy- 
lynus caesareus CEDERH., tenebricosus GRAv., ophihalmicus Scop., Ontho- 
lestes tesselatus GEoFFR. : 

A hálózás a következő fajokat eredményezte : Rhagonycha fulva 
Scop,, Meligethes aeneus E., Kumzei var. blandulus REIrrr., brevis STRM., 
Antherophagus pallens Onrv., Subcoccinelia 24-punctata L., Propylaea 
14-punctata ab. lelyagonata DLarxcnm., Oedemera podagrartae L., Crypto- 
cephalus . cyistula  Dur., strigosus GERum., Chrysomela haemoptera L.., 
Crepidodera ferrugineu Scop., Haiítica pusilla Durr., Longitarsus curtus 
AcL., Diboliaa Schuliuingi LErzs., Leptura bifasciata MÜLL., Polydrosus 
sericeus SCHALL., JMiarus fuscopubens ReErrr., Apion aestivum GERM..,. 
áApoderus coryli L., Serica brunmea [. 

Egy levágott fenyőtörzs körül heverő forgács alatt: Ditoma 
crenata F., Spandyhis buprestotdes 1.., Leptura rubra L., Criocephalus 
vusticus 1., polomcus Morscr. A. nem messze folyó kis patak partján : 
Nebria Jockischi var. nigricornis VILLA, Bembidion lampros HBsr., Mil- 
lertanum Hzyp., Redtenbacheri K. Das.:; a vízben fekvő kövek alján . 


110 


Agabus guttalus PAYKk., Cercyon lateralis MARsH., Crypiopleurum minu- 
tum F. rejtőztek, míg a kövek közt megakadt detritasból a Lesteva 
pubescens Mawxsc. és a Dianous coerulescens GYuL. kerültek elő. Az 
égerfák levelein nagy mennyiségben volt található az Ottorrhynchus 
salicis var. pseudonotus APFELB. A fák tövében heverő kövek alatt 
ugyanezen faj sok példánya közt egy Otiorrhynchus distincticornis 
Bon. is akadt. Az úton a következő stercoricolák voltak találhatók : 
Emus hirtus L., Hister unicolor L., bimaculatus L., Aphodius fossor L., 
fimetarius L., rufus ab. arcuatus MoLnn, rufipes L., depressus KUGEL.., 
depressus ab. atramentartus BR. i 

Magában Tioneban, vagy közvetlen környékén fogtam a követ- 


kező fajokat: Cicindela hybrida var. riparta LATR., Carabus violaceus 


var. asperulus Kn., Cymindis humeralis GEorFrR., Emus hirtus L., 
Aleochara lanuginosa  GRaY., Niptus hololeucus FALD.. Tenebrio molitor 
L., Hylotrupes bajulus L., Mesosa curculionides L., Lucamus cervus var. 
capreolus FUESSL., Osmoderma eremita Scop. Az őzbogár úgy látszik 
jellemző erre a vidékre, mert az összes hozzám került szarvasbogarak 
ezen változathoz tartoztak. ; 16 
Július 29-én megmásztam a Cima Sera 1908 m. magas csúcsát, 

mely Tionetől kelet-délkeletre emelkedik a Judicariákban. A csúcs 
mészkőből áll, nyugati lejtője menedékes, keleti oldala meredek 
sziklafalakkal szakad le a Duina torrens völgyébe. A felkapaszkodás 
könnyű, mert a Sarca völgyéből elég jó út vezet fel egészen 1400 m. 
magasságig, a hol egy alpesi tejgazdaság van egy kis fensikon. 


Innét hamarosan elérjük a rendkívül éles gerinczet, melyen tovább-. 


vándorolva a csúcsra jutunk. 

Oly korán indúltam, hogy a sötétség miatt gyüjtésre nem 1s 
gondolhattam. Később lecsapódott a harmat és lehetetlenné tette: a 
hálózást. Így csak a kövek alatt gyüjtöttem, de nem sok szerencsé- 
vel. Valóban feltűnő volt a bogarak kevés száma. Csupán néhány 
Abag, ater Vin. és exaratus var. parallelepipedus Des. került az üve- 
Sembe. Egy elkésett Lampyrida imbolygott világítva előttem a leve- 
gőben, az egész vidéken közönséges Luciola itálica L.. egy" MNLLNOE A 
kis pákErés a volt, a var. minuta Morscn. 

Reggel hét óra lehetett, a mikor felértünk a felelerű ő a hol 
. ,Stablo" tejgazdaság állott. Ekkor bukkant elő a Cima Sera mögül 
a nap és mi nem győztünk gyönyörködni a buja alpesi legelő füvén 
rezgő harmatcseppek ragyogásában. Maga a tejgazdaság, vagy olaszul 
malga, távolról nagyon szép képet nyújtott. A legelő sötétzöldjével 
éles ellentétben állott az egész tejgazdaságot körülvevő sárga őv, 
melyet a , Lágerfílorának" egy tipikus képviselője, a Senecio cordatus 


alkotott. A jól trágyázott talajon valóságos erdőt képezett és egyes - 


példányai másfél méter magasságot is elértek, Előttünk emelkedett 


mud asádldl atnáée 


tlsamú dö 


; 
; 
c 
ú 
( 
3 
t 


111 


a felkelő nappal megkoronázott Cima Sera sötét tömege, nyugat felé 
pedig az Adamello-csoport látszott. A felkelő nap sugarai csaknem 
vérvörösre festették a Care Alto csúcsot, a Lares jégárt, Pozzonit ; 
oly színjáték volt ez, melynek szépségét csak az Alpok rajongója, 
FRaAwxcÉ tudná ecsetelni. Elképzelni ezt nem lehet, csak az alkothat 
magának fogalmat róla, a ki egyszer látta. 

Délután, visszajövet gyüjtöttünk csak itt a környéken. Csodá- 
latos, hogy a Senecio-n nem lehetett egyetlen Orinát sem . találni. 
Természetszerűleg annál több volt a stercoricola bogár, melyek dél- 
után hihetetlen mennyiségben rajzottak. A következő fajokat gyüj- 
töttem itt: Hister inaegualis OL., Aphodtus fossor L., haemorrhoidalis 
L., haemorrhotdalis var. humeralis, fimetartus L., foetens F., alpinus var. 
Schmidtt HEER, rufipes L., depressus var. airamentarius ER., Onthophagus 
nuchicormis [.. 

i Az erdőhatár körülbelül 1800 m.-ig eléri a gerincz magassá- 
gát, itt azonban elválik tőle, tehát a csúcs az átmeneti ővben van. 
(A mint említettem, tűlevelű őv nincs. Talán különösnek tűnik fel, 
hogy a nyugati expoziczió daczára is ilyen magasan van a bikk 
határa. És mégis kénytelenek vagyunk ezt a vonalat mondani erdő- 
határnak, mert bár ez nem szálerdő, de teljesen összefüggő és az 
egyes cserjék 2—3 m. magasságot érnek el. Semmi okunk sincs 
tehát, hogy a cserjenővésű bükk ővét a gyalogfenyő ővével azo- 
nosítsuk, mint Pax (F. Pax: , Grundzüge der Pílanzenverbreitung in 
den Karpathen". I. p. 124.), a mikor az Erdős-Kárpátokban észlelt 
hasonló jelenségről ír. 

A csúcson és közvetlen oldalain szép havasi rét terül el, mely- 
nek növényzete csaknem teljesen tipikus mészkedvelő növényekből 
áll. De akad más is, pl. a Rhododendron hirsutum T..-val együtt tenyé- 
szik itt a kvarczos kőzeteket szerető Rh. ferrugineum-mal. A rét foly- 
tonosságát alig szakítja meg egy-egy gyalogfenyő, a Rhododendron 
is inkább a sziklás keleti oldalon fordul elő. 

A csúcson a rovarélet rendkívül élénk volt. A levegőben 
tömérdek Hymenoptera és Diptera zsongott, különösen feltűnő és 
egyszersmind kellemetlen volt egy hangyafaj rajzása, a mely sűrű 
rajokban imbolygott, tánczolt az ember feje körül. Lepke kevés volt. 
Egy Parnasstus-faj, néhány Papilio Machaon L., Pierts-ek és egy- kis 
Ervebia-faj volt látható. Ez utóbbinak példányai csapatosan szálltak 
verítékes homlokomra és kezemre, ha mozdulatlanul maradtam. 

. Először is a kövek után néztem, azonban mindent oly sűrűn 
benőtt a növényzet, hogy kő alig volt. Egyetlen terricola-fajt gyüj- 
tüttem egy felszakított gyepdarab alatt, egy Philonihus splendens F.-t. 
A réten való hálózás a következő fajokat eredményezte : . Anthobium 
. ophthalmicum PaYx., Anihophagus alpestris HEER, Cantharis Erichsoni 


112 


Bacn, Malthinus facialis THoms., Dasytes subalpinus Bauvpi, Danacaea 
pallipes PaNz., Dascillus cervinus L., Mordella aculeata 1., Cryptoce- 
phalus violaceus LArcn., bilineatus L.., Luperus viridipennis GBRum , Haltica 
pusilla Durr., Plwllolreta aerea AtL., Phyllobtus viridicollis F., Hopla 
farinosa L., farinosa, ab. Karamami ReEIrrr., Phyllopertha  horticola 1. 

Pihenés közben feltűnt egy nagy, fekete-sárga rajzolatú rovar, 
mely mély dongással szállongott körülöttem. Valami nagy darázsnak 
tartottam. Ám egyszerre csak leszállt egy eldobott konzervdobozba. 
Nem tudván elképzelni, hogy mit keres ott, közelebb hajoltam hozzá, 
és nagy meglepetésemre egy  Emus hirtus L.-t ismertem fel benne. 
A mimikrizálás reptében olyan tökéletes volt, hogy majdan meg- 
tévesztett. 

Visszaérkezésem határidőhöz lévén kötve, délután hamarosan 
visszaindúltam. Útközben a következő fajokat gyüjtöttem: Charopus 
concolor F., Dasytes flavipes OL., Lagria hirta L., Leptura melanura L., 
bifasciata MÜLL., Cryptocephalus aureolus SWFFR., sericeus L., eristula 
Dur., violaceus LAarom., Haltica oleracea L., Plwllotreta undulata Kurson., , 
Plwllobius psitlacinus ab. acuminalus Bon., Anihonomus rubi ab. lep- 
lopus GOZIS. 

Az alsó erdőővben, egy alig szivárgó forrás vízerében Dryopi- 
dákat akartam keresni. Ezek közül egyet sem!" találtam, azonban 
nagy meglepetésben volt részem. Egy vízben fekvő kődarab alsó 
lapján a Hydraena gracilis GERM. egy példányának társaságában egy 
Pselaphidát fogtam. Ez az előfordulás annyira külömös volt, anuyira 
eltért mindattól, a mit a Pselaphidák oekologiájáról tudtam, hogy 
sietve kutattam át az összes köveket, de eredménytelenül. REITTER 
úr szíves közlése szerint ez a Pselaphida egy új Byilhinus-faj. Mivel 
ebben az időben ezen a vidéken egyáltalában nem volt eső, nem 
lehetetlen, hogy ez a sajátságos előfordulás nem víz által való lesodrás 
eredménye, hanem az állat eredeti tartózkodási helye volt. Ha tény- 
leg így lenne, akkor nem csodálkozhatunk, hogy ez az összes Psela- 
phida-fajokétól eltérő életmód egy új faj kialakulására vezetett. 
Néhány nap múlva újra voltam ezen a helyen, de ismét eredmény- 
telen volt a keresés. Z 

A Cima Sera lábánál folyó Ridever torrens partján .Bembidion 
conforme DEs., longipes K. Daw., d4Andrede var. Bualei Duv., decorun 
Pawsz, Pacderus ruficollis F., Platystethus arenarius GBOPFR., a vízből 
egy Üereyon impressus Srunm. kerültek elő. 

. Utólag meg kell még jegyeznem elől a massifs de :refuge-re 
tett megjegyzésemmel kapcsolatban, hogy az Adamello és a Judica- 
riáknak ez a része még nem tartozik oda, mert ezek a jégkorszakban 
el voltak jegesedve. 


1. ; 113 


Ü 
Gyüjtőúti tervezgetések. 
Irta: MALzász JÓZSEF. 
II. 

A Retyezát egy külön geográfiai és geologiai birodalom, melyet 
előbb alaposan meg kell ismernünk, hogy alaposan kikutathassuk. 
Helyi ismeretekkel kell útnak indúlnunk és a gyüjtésnek összes 
módszereit igénybe vennünk, hogy gyüjtó-útunk eredményes legyen, 
hogy a ráfordított fáradság és anyagi áldozat meghozza a gyümölcsét. 

Entomologuúsokon kívül járt ezen a havason sok botanikus is : 
BAUMGARTEN, BARTH, ÖSATHÓ, PÉTERFY stb. És merem. állítani, hogy 
ez a havas még ma is terra incognita. A Retyezát havas tömbjét 
bizonyos irányban átkutatni csakis DAwsFoRD-nak, az angol zoologus- 
nak sikerült, mert ő a magyar búvároknak rövid napokra vagy he- 
tekre terjedő gyüjtő-útjával ellentétben évekig élt a havason. És az 
eredmény, melyet elért, fényesen igazolta az alapos kutatás mód- 
szerének helyességét. Több kisebb emlősön kívül egy állítólag új 
vaddisznó- és szarvas-fajt fedezett fel. DR. MéHnELnY professzor úr 
legjobban érezte és érzi a magyar tudománynak ezt a szégyenét s 
ezt nyíltan hangoztatta is. Megkért, karoljam fel az ügyet, hassak 
oda minden erőmmel, hogy legalább az angolok által közölt egér- 
fajokat gyüjtsem vagy o gyüjtessem üssze, hogy azokat revizió alá 
vehesse. Sajnos, nem érhettem el eddig eredményt, mert kiütött a 
háború és kiosztott gyüjtőüvegeim elkallódtak. 

Ime, ez is a Retyezáton teljesítendő egyik zoologiai feladat. 
Entomologus által is megoldható dologról van szó, mely ha sikerül 
— csendesebb idők eljöttén —- alkalmat adhat arra, hogy a leírt 
emlős-fajokat revizió alá vehessék. A ki -az anyagot egybe fogja 
gyüjteni. az majd nyugodt lélekkel mondhatja: megszolgáltam a 
magyar tudományt, jobban, mintha Kis-Azsiá-ból, Ceylon-ból 
vagy máshonnan tömérdek új anyagot hoztam volna magammal. 

Éppen így vagyunk ezzel az entomologia terén is. Eljároga- 
tunk évenkint kényelmes fürdő- és nyaralóhelyekre üdülve gyüjteni, 
elkalandozunk a messze külföldre, pedig még nem ismerjük hazánk 
entomologiai viszonyait sem. Elenyésző csekély számú, többnyire 
nem bívatásos entomologüsunk buzgólkodik a havasok és a bar- 
langok kikutatásán szerény segédeszközökkel. És a többi? Azoknak 
egyik része gyüjt, úgy a hogy tud, ott a hol neki a legkényelmesebb, 
a hívatásos entomologusok egy részét pedig más munka tartja lekötve. 

A zoologia és ezen belül az újabb irányú entomologia, mely 
ma már nemcsak egyes rovarfajok leírását adja, a tudománynak 
vajjon csak olyan ága-e, melynek művelői önálló koneczepezióra és 
működésre nem képesek ? : 


114 


Ha van bőséges segédeszközökkel rendelkező, államilag meg- 
megszervezett, a magyar haza területét kutató geologiai, földmágnes- 
ségi expediczió, akkor miért ne lehetne önálló hazai zoologiai expe- 
dicziókat 15 szervezni. Nem rendezünk. ilyen expedicziókat azért, 
mert a zoologia a kényelem álláspontjára helyezkedik és jogos igé- 
nyeinek érvényt szerezni nem tud. Azért, mert a zoologiának nincs 
olyan organizáló, vezérlő szelleme, aki elsőrendű kötelességének 
ismerné : elsősorban a hazai földnek megismerését zászlajára 
írva igazságos ügyünket diadaira juttatni. 

Ez így nem mehet tovább! Ne elégedjünk meg a jövőben 


azzal, hogy vágyunk -— tudományosan búvárkodni és anyagot gyüj- 
teni — csupán azzal nyerjen kielégítést, hogy egyik-másik hivatásos 


entomologustársunk, a Magyar Nemzeti Múzeumi tisztviselői, három- 
négyszáz koronával kényszerüljön a maga megválasztotta gyüjtő-útra 
indúlni. Ez nem vezet czélhoz és a gyüjtésnek ezt a módját csak 
kivételes ésetben volna szabad alkalmazni, akkor, a mikor bizonyos 
specziális tanulmányból kifolyólag szükebb területnek a felkutatása 
kívánatos. 

Nézetem szerint évekre szóló programm készítendő, melyben 
meg lennének jelölendők az országnak ama részei, a hol nagyobb- 
szabású, jól megszervezett zoologiai expediczióval gyüjtéseket kellene 
végeztetni. És mert ehhez a magyar tudománynak nagy érdekei 
fűződnek, e tervhez meg kell nyernünk a kormány jóindulatát is. 
Ebből nem szabad, nem lehet engednünk! És ha netán az állam 
segítsége mégis elmaradna, akkor a nagy czél érdekében fogjon 
össze minden entomologus- 

A. közfigyelmet mindenekelőtt Hunyad vármegye gyüjtőterüle- 
teire hívom fel. Mielőtt ezt tenném, legyen szabad azon memorandu- 
momnak néhány sorát ide iktatnom, melyet mint a hunyadvármegyei 
múzeum igazgatója, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügye- 
lőségéhez 1913-ban intéztem : 

, Ebben a vármegyében, melynek körülövező havasai a typikus . 
nép és havasi élet ( juhtenyésztés, tejgazdaság, orvvadászat stb.) szűz 
talaja, mennyi és minő néprajzi kincseket lehetne és kellene össze- 
gyüjteni és feldolgozni ? ! 

A botanikának, zoologiának, EeGrostánat és a minerálogiának 
valóban elsőrendű ideálisan felszerelt megfigyelő állomása e vár- 
megye, hiszen az idetartozó kincseknek eddig napfényre hozott 
részei is az országban vezérszerephez juttatták e tekintetben ezen 
vármegyét. 

Az érezhegységnek Hunyad vármegyét övező részei, egy-egy 
Retyezát, Páreng, Batrina, Surián! — mennyi természeti kincset 
rejthetnek magukban ? 


115 


Szóval bátran állíthatjuk, hogy Hunyad vármegye az országnak 
történelmi, néprajzi, természetrajzi tekintetben elsőrendű tárháza és 
így a szó igazi értelmében a tudományos megfigyeléseknek, kutatá- 
. soknak és gyüjtéseknek tökéletesen berendezett METD EHEZ ÉT TERE; hol 
bámulatos eredményeket érhetnénk el. ; 

És mindezekből semmi sem valósúlhat meg, a míg a bennünket 
lenyűgöző rút közönyt és az intézőköröknek velünk szemben tanú- 
sított szükkeblűséget nem. sikerül egyrészt megtörnünk, másrészt 
hajlandóvá tenni arra, hogy bennünket becses jóindulatukba zárva, 
életet adó pártfogás alá vegyenek. 

Ezt megtenni a legfőbb ideje! Mert a cselekvés pillanata meg- 
érkezett, ha azt most is elszalasztanánk, úgy be fog, mert be kell 
következnie a dicstelen kimúlás szörnyű perczének. A felelősség 
pedig elsősorban nem bennünket fog terhelni, hiszen ezen jajkiáltó 
szózatunk is bizonyíthatja, hogy nemcsak a hajlandóság, hanem a 
lelkes akarat is meg van bennünk arra, hogy dolgozni, hogy 
élni akarunk ! ; 

Élni, mert ezen életünkhöz becsületünk van kötve! Az a becsü- 

let, mely megparancsolja nekünk, hogy elsősorban mi és nem más 
gyüjtse egybe, őrizze meg és dolgozza fel a mi vármegyénk — 
Hunyad vármegye — történelmi, néprajzi és természetrajzi kincseit ! 
Az a becsület, mely kényszerítő erővel parancsolja nekünk, hogy 
ebben a nemzetiségi áradattól körülkavargott és végveszéllyel fenye- 
getett végvárban lévő egyetlen tudományos kulturintézményt nem- 
csak fentartsuk, hanem oly magaslatra emeljük, hogy az fennen 
hírdethesse a magyar kultura tisztességét, becsületességét, egyben 
pedig diadalát is !"1 

Hnnek a czélnak az elérése érdekében többek között a követ- 
kező programmot adtam : , IV. Természetrajzi tárgyakra vonatkozólag : 
A.) Botanika-Zologia." 

u) Elősegíteni a botanikai és zoologiai kutatásokat és búvár- 
latokat az egész vármegye területén, főleg pedig a páratlan érdekes 
hunyadvármegyei havasok ílóra és fauna-területeit a lehető legbeha- 
tóbb vizsgálat tárgyává tenni. E czélból egyik-másik havasra jól 
felszerelt és szakemberek által eszközölt kisebb expedicziókat szer- 
veznénk. Ezen feladatunk teljesítésében országos nevű szaktudósok 
is lesznek segítségünkre, kiknek személyes közreműködésével e téren 
a legfényesebb tudományos eredményeket gondoljuk elérhetni. 

b) A barlangkutatásokkal kapcsolatban nagy figyelemmel lennénk 
a barlang reczens faunájára (denevér, rovar, csiga, giliszta stb.) is! 

1 Hunyadmegyei Tört. Rég. és Természett. Társulati Évkönyv 1912—1918. 
p. 90—91. 


116 


c) Intenzívebbé tennők a madárvonulásokra vonatkozó adat- 
gyüjtést. ; 5 

d) Megindítanók a madár, hüllő és emlősökre vonatkozó adat- 
gyüjtést is. 

e) Gondoskodnánk arról, hogy a tudományra feltétlenül nagy 
becset képviselő állatok egyes példányai, így a typusok a Magyar 
Nemzeti Múzeum állattári osztályának tulajdonába menjenek át! 

Ezeket a sorokat azért ismétlem e helyen, hogy megindokol- 
hassam azt az ajánlatomat, hogy a fentiekben vázolt ezélok elérése 
érdekében magam is minden . erőmmel azon leszek, hogy anyatársu- 
latom (Hunyad vármegye Tört., Rég. és Természett. Társ.) ési a Fő- 
felügyelőség hozzájárulásával a felvetett eszme szolgálatában meg- 


szervezendő minden hunyadvármegyei gyüjtőexpediezió — szerény 
anyagi erőnkhöz mérten — 4- 500 korona támogatásban részesüljön. 


Ezenfelül természetesen az ilyen gyüjtőútakkal járó előkészítő mun- 
kálatokat is legfőképpen nevezett társulat, illetve annak múzeuma 
vállalná. Az elmondottak alapján ajánlom, hogy gyüjtésünket min- 
denekelőtt Hunyad vármegye klasszikus természetrajzi talaján kezdjük 
meg. És pedig elsősorban a Retyezáton. Az itten reánk váró 
munkát három évre tervezném. És pedig az első évben: kiindulás 
Hátszeg város (vasúti állomás 321 m.), Malomvíz 506 m., Gyuraz- 
lata 781 m., Vrf. (Vérfu) Cioca 1422 m. (ejtsd: Csóka), Aragyes 
2151 m., (Térk. tévesen : Vérfu Zlata), Zanoga 1973 m. (ejtsd : Zenoga) 
és Bucura 2041 m. (ejtsd: Bukura), tavak környéke és az itteni 
csúcsok : Vrf. Zanoga 2262—2320 m., Vrf. Saselor (ejtsd : Szaszulor) 
2278 m., Vrf. Slaveiul (ejtsd : Szlavej) 2346 m., Vrt. Judele (ejtsd : 
zsugyele) 2582 m., Vrf. Bucura 2436 m., Retiezat (ejtsd: Ketyezát) 
2484 m. — Majd visszafelé: Vrf. Lolaii (ejtsd: Lolaja) 1680 m., 
Vif. Strugari (ejtsd : Sztrugári) 1568 m., Capul Dealului (ejtsd : Kapu 
Gyaluluj) 1890 m., innen aztán a Riusorul (Kisvíz) völgyén le a 
Kolcvár 716 m. érintésével vissza Malomvízre, avagy a R. Nucso- 
rului (ejtsd : Riu-Nuksora) völgyén le Nuksora községbe. Ezen utóbbi 
út azouban kevésbé ajánlatos. 

A második évben : Bajesd község kindulással (petrozsényi vas- 
úti vonal, megállóhely) 358 m., Fehérvíz 416 m., Vajdej 580 m., 
Korojesd 592 m., Verf. Muchii (ejtsd : Múcs) 969 m., Claneul Cozmii, 
(ejtsd : Klanczul Kozmi) 1867 m., D. (Dealu) Cozma 1845 m., Vrf. Pa- 
pusii 2122 m., Vrf. Peleaga (ejtsd: Pelyega) 2511 m. és esetlegesen. 
a környékbeli többi csúcsok, majd Mt. (Muntye) Papusii 1979 m., 
jutea 1417 m., V. (Valca) Butii 1150 m. után leereszkedés a Kimpo- 
lunyági völgybe és Lupényből vasúttal haza. 3 


VT e, pp. 94—90, 


18544 


A. harmadik évben : Petrozsény 610 m. kiindulási pont: Vulkáni 
"szoros, Straje 1870 m. (ejtsd: Strázse). D. Negrului, 1460 m., az 
oláhországi határhavasok barlangjai 1000—1400 m., D. Albele 2118 m., 
Vrt. Stanuletii (ejtsd : Sztenuletyc) 2050 m., Platina (ejtsd.: Platyina), 
29145 m., Galbina 2126 m.. Vrf. Boresco (helyesebben: Borescu) 
2101 m., majd Branuj, leereszkedés a Cserna völgyébe, aztán Her- 
kulesfürdő. 

 fzután, csak egy évi expedicziós kirándulásnak tervezve a 
Pareng-havas volna átkutatandó: Kiindulás Petrozsény. Szárny- 
kirándulások : Szurdok-szoros, Boli-barlang 659 m., Taia 1068 m.., 
Ptr. (Peatra) Rossie 1196 m., Ptr. Lesului 1289 m., majd Petrilla, 
Zsiljec völgye, a tengerszemek 2002 m., Vrf. Mandrei (ejtsd : Mundre) 

2529 m., Carja (ejtsd: Kerzse) 2406 m., Slaveiul 2375 m., Parengul 
2075 m., aztán leereszkedés a Malea völgybe és Petrozsényre vissza. 

Utoljára a Kudzsir-Ósebeshelyi havasok maradnának, úgy- 
szintén egy gyüjtőút alatt volnának átkutatandók : Kiindulás Kudzsir, 

vasúti állomás T05 m., Boksiture 1083 m., Rehita 1238 m , Donnea 
1359 m., D. Comaruicele 1488 m., - Vif. lui Petru 2133 m., Surlián 
9061 m., Batrina 1794 m., Scárna (ejtsd : Szkirna) 1660 m., Godianul 
1659 m., Úia (ejtsd : Uja) 1442 m., Magurény község 1029 m., Gliva 
300 m., Riu-Mare völgy, majd Ósebeshely 668 m. után Szászvárosra. 

Az természetes, hogy ezen a gyüjtőúti terven az időjárás és 
esetleg más viszonyok némi változást idézhetnek elő, azonban leg- 
helyesebb lesz nagyjában ehhez ragaszkodnunk, mert aránylag 
legjobb úton, legnagyobb gyüjtési esélyek mellett így valósítható 
. meg a legrövidebb idő alatt. 

Egymást lelkesítve, buzdítva, segítve és tanítva, kartársi össze- 
tartással támogassuk egymást, a rendelkezésünkre álló anyagiakat 
tegyük össze és — szerény igények mellett — biztosíthatnánk min- 
den évben egy-egy ilyen 3—4 hétre tervezett havasi kisebb gyüjtő- 
expedicziót. ű : 

Abban a reményben, hogy az itt foglaltakat társulatunk, a 
Magyar Entomologiai Társaság vezetősége is magáévá fogja tenni, 
eszmém iránt érdeklődő entomologus társaimnak üdvözletül mondom: 
Viszontlátásra a Rétyezáton ! 


118 § 


A mezei czingolány szárnyrajza. 
Irta: BOKOR ELEMÉR. j 


N Cicindela campestris 1. törzsfaja szárnyfedőjének fehér rajza 
hat pont vagy vonalka alakú foltból áll. E mustrázat egy hosszas 
phylogenetikai fejlődésnek eredménye és három eredeti harántcsíkrai 
vezethető vissza. 3 

Az első, egyszersmind legrégibb fejlődésű harántcsik a váll- 

hold. Maradványait egy vállfolt és egy a szárnyfedő első harmadában 
fekvő, az oldalszélhez közeledő pont — bizonyára az eredeti haránt- 
csíknak végpontjai — képviseli. Hogy ez a legrégebben ketté- 
szakadt harántcsik, mutatja állhatatossága is, a mennyiben a két 
pont nem szokott egymással érintkezni, az eredeti vállholdat ismét 
feltámasztani. 
: A középső, korábbi fejlődésű harántcsiík egy az oldalszélhez 
közeledő pontból és egy másik lejebb, a szárnyfíedő közepe mögött 
fekvő és a varrathoz közeledő foltból könnyen megszerkeszthető. 
A hátrább szorúlt és a varrathoz közeledő folt világosan mutatja, 
hogy a középső harántcsik be- és lefelé hajlott, hasonlóan a Cicin- 
dela campestris 1..-vel ma is közel rokonságban álló kybrida 1. középső: 
holdalakú foltjához. Sőt egy fajváltozat, az ab. connata HEER még 
ma is megőrizte ezt az ősrégi bélyeget. ; 

A csúcshold a fejlődéstanilag legfiatalabb harántcsik szintén 
felbomlott és csak végpontjaiban található fel. De ezeknél a foltoknál 
már csaknem mindig fellelhető a hajlam, az egykori harántésíkot 
ismét feleleveníteni, a mennyiben a végpontokat hol egy megszakí- 
tott, keskenyebb, hol meg egy egybefolyó, szélesebb sáv köti össze. 
A nagyon gyakori ab. conjuncia D.-ToRRE az íly módon rajzolt mezei 
czingolány példányaira értendő. j 

Mindezekből mi azt a tanulságot vonjuk le, hogy a . Cicindela 
campestris L. szárnyfedőjének eredeti három harántcsíkja a szárnyfedő 
tövén bomlott fel legelőbb és haladt innen fokozatosan hátrafelé a 
szárnyfedő csúcsán lévő harántcsíkig. A. ma megmaradt pontok és 
foltok az egykori harántcsíkok végeit jelzik. A. belőlük kiágazó és a 
testvérponthoz irányult, vagy vele egybefolyó nyúlványaik a régi 
harántcsíkok atavisztikus felelevenítései. 

Ha már most ezt a: következtetést tovább szőjjük.és a Cicin- 
delákra nézve általánosítjuk, úgy arra a végeredményre jutunk, hogy 
a Cicindelák szárnyfedőinek színe eredetileg fehér, vagyis jobban 
mondva sárgásfehér volt, melyeken csak a később megjelenő színes 
pigmenttel ellátott foltok kezdtek mind nagyobb tért hódítani, míg- 
nem a szárnyfedők eredeti alapszínéből a harántcsíkok vagy függő- . 
leges terjeszkedés esetén hosszanti (varratmenti, szegély-) sávok 


119 


. redukálódtak és mini végső relictumok a pontok (SOoKoLÁR). E fel- 
tevést hathatósan támogatja az a körülmény is, hogy számos forróővi 
Cicindela (és ott kell a házai fajoknak ősi bölcsőjét keresnünk) még 
ma is megtartotta szárnyfedőinek sárgás-fehér alapszínét és a fent- 
említett mustrázatok keletkezését és fejlődését (a tulajdonképeni alap- 
szín háttérbe szorulását) és a színes foltok egyre határozottabb 
térfoglalását a legkülönbözőbb változatokban, úgy hosszanti mint a 
harántfutó irányban, "számos fajon és eltérésen nyomon lehet követni. 
Ehhez hozzájárul, a mire HoRN figyelmeztet bennünket, hogy ezek 
a foltok , vándorolni" 15 tudnak.! Ezalatt nem kell mást érteni, mint 
egyszerű dilatatiót, mire azután egy későbbi egyoldalú kisebbedés, 
illetve megrövidülés következik. 

Nos és az ilyen vándorláshoz a Cicindela campestris L. szárny- 
" fedőinek foltjai nagyon is értenek. Nemcsak hogy végtelenül sok- 
féleképen változnak úgy alakra mint nagyságra nézve is, sokszor 
testvérfoltjukkal egybefolynak, néha meg" egészen eltűnnek, hanem 
annyira állhatatlanok is, hogy az egyik szárnyfedőn így, a másikon 
meg úgy alakulnak, itt megmaradnak, ott meg eltűnnek. Ebből 
azután az elváltozások oly roskatag sokasága ered, hogy majdnem 
minden mezei Cicindelának meg van az ő egyéni sajátsága és hogy 
ha minden parányi változat névvel jelölése (szerző neve persze a 
változat mellé) a tudományos munka. egyedüli czélja volna, a klasz- 
szikus latin nyelv szókincse nem volna elegendő az egyes alakok 
megnevezésére. Hiszen tudja ezt minden bogarász, ki a  Cicindela 
campestris L.-val csak kissé foglalkozott is. 

De tud még ennél többet is. Hogy pl. HoRw azt mondja? : 
, Egykor a szín és rajz mindenféle átmeneteinek (Nyancen") 
megnevezésével, a földrajz tekintetbe vétele nélkül sokat vét- 
keztek (BEurmix mintaképe ezen játszadozásoknak); ma a leg- 
parányibb. (allerminimalst) eltéréseket is földrajzi okokból óhajtják 
megnevezni : gyakran, nagyon gyakran elégséges volna, ha úgy 
ezt, mint amazt csupán a leírásban emelnék ki." Ennélfogva 
 "HoRw nem is ismer kegyelmet a legminimálisabb eltérések megneve- 
zőinek játszadozásaival. Irgalmatlanul szinonimál mindent, a mi. ebbe 
a kategóriába tartozik. A Cicindela campestris L. neve alá nem keve- 
- sebb, mint 49 szinonimot sorol?, a miből a kevésbé szigorú CsIKI 
sokat felment és csúpán 13-at hagy meg szinonimnak. 


1 Dg. W. Honws, Systematischer Index der Cicindeliden. (Deutsche 
Entom. Zeitschr. 1905, p. 4.) 

2 Honw, Syst. Index der Üicind. 1905, p. 4. 

8 Hokw, 1. c. p. 27—23. 

4 Csixi, Cicindelidae. (Cat. Coleopt. Europae, Cauc. etc. 1906, p. 2—53). 


190 


Hi 


Érdekes csupán, hogy Hogwx! az ab. connala HRER elváltozást 
(a medialis foltokat egy ferdén húzódó ág köti össze) külön meg- 
nevezésre jogosultnak tartja, mintha csak a mediallunulának oly fontos 
jelentőséget tulajdonítana. (GANGLBAUER? ezt a fajeltérést csupán a 
tiroli alpokban előforduló eltérésre akarja alkalmazni, melynél a 
középső pontok kiválóan nagyok. Talán ép oly jogosult volna az 
ab. affinis FiscH. 15, melynek elváltozása REITTER? szerint abban áll, hogy 
egyes pontjai hiányoznak (Csrixr szerintit mind). Ámde mindez jól 
ismert dolog a Cicindela ampestris L.-el foglalkozó bogarászaink előtt. 

Új dolog azonban az, hogy Laczó Józser úr a közelmúltban 
a mezei czingolány három új elváltozásának leírásával és megneve- 
zésével lepett meg bennünket.ő Ezek az ab. Petrogalli LAaczó, ab. Sin- 
gJeri Laczó és az ab. reducia Laczó eltérések. Az ab. Petrogaltit 
Laczó nem más, mint az ab. guinguemaculata Brurrr. és -az ab. conm- 
juncta D.-ToRnx, tehát két szinoním kombinácziója! Az ab. Singeri 
Laczó ugyanaz, mint az ab. Petrogalln LaAczó; míg az ab. reducia 
Laczó nem más, mint az ab. guadrimaculata Brurn." (ismét az a torz- 
kép) és az ab. conjuncia D.-ToRRm (kár, hogy Hogw D.-ToRRE-t nem 
említi egyidejűleg Beurni$x-nel) kombinácziója !. Ismét két szinonim ! 
Jól mondta már CsIKI is7 a Cicindela campestris L. egyes elváltozá- 
sairól, hogy azok a külön nevet nem érdemlik meg, sajnos 
azonban, ezt az elvet Magyarország Bogárfaunájá-ban ugyanott még . 
sem vitte keresztül " 


ha 


Honws, Il. c. p. 27-——328. 
2? GANGLBAUER, Die Küfer von Mitteleuropa. I. 1892, p. 13. 
REITTER, Fauna Germanica I, 1908, p. 69. 

1 Csixi, Magyarország Bogárfaunája. I, 1905—05, p. 113. 

9. ILLACZÓ, Új bogárfajváltozatok. (Rovartani Lapok. XXII, 1915, p. 
125—126, fig.) § ; 

6 Csiki, Magyarország Cicindela-féléi, (Pótfüzetek a  Természettud. 
Közlönyhöz. 1900, p. 140). 

7 Csiki, Magyarország Bogárfaunája. 1, 1905—08, p. 112. 

S Azt a nézetemet, hogy ezek az eltérések külön nevet nem érdemel- 
nek, előbb idézett munkáimban azért nem vihettem keresztül, mert éppen 
HoRw és RöscHKE 1891-ben megjelent monografiája nyomán került a sok 
fajeltérés neve forgalomba és ugyancsak ez a könyv váltotta ki BEUTHIN és 
mások vétkezését is. Így a korral haladva kénytelen voltam legalább a 
feltűnőbb fajeltéréseket munkáimban és az európai bogárkatalogusban fel- 
említeni. Hontws csak 1905-ben és legújabban 1917-ben ejtette el véglegesen 
a sok felesleges nevet. Az ab. affimis értelmezésében REIrrreR és köztem 
azért mutatkozik eltérés, mert magam FIiIscHEgR eredeti leírásához alkal- 
mazkodom, REIrret pedig későbbi szerzők (HRrERR ete.) leírását vette 
alapul. CSTET. 


ev 


d2k 


Laczó Józsep úr három új aberratiója három új szinonimmal 
gyarapítja a bogarászati irodalmat és a Cicindela campestris [:. szino- 
nimáinak száma ezekkel 51-re szaporodott ! 

A Rosalia alpina L. fajeltéréseiről majd más alkalommal. 


Különtfélék. 


A burgonya levelét szívogató levélbolháról. — A németország 
Freibergben a múlt esztendőben feltűnt, hogy a burgonyalevél 
szárnyainak hegye sajátszerű vürhenyessé vált. Az elszíneződött 
helyen pedig elparásodott (száraz), duzzadt szúráshelyeket lehetett 
látni. A. szúráshelyeken található volt egy 15—2 mm. hosszú laposra 
nyomott sárgás-zöld rovar, a mely fogyatékos alakjában is levél- 
bolha-félének (Psyllida) látszott. Megfelelőbb anyag megvizsgálása 
alapján Jacobi, a drezdai állattani múzeum igazgatója megállapította, 
"hogy az állat Aphalara nervosa Fögsr. nevű levélbolha s a laposra 
nyomottnak látszó alak ennek a rovarnak a lárvája és nimfája volt. 
Hogy a burgonyának ilyen ellensége van, az eddig ismeretlen volt; 
mert ha az alma- és a körtelán (egyéb lombfákon is) többféle. levél- 
bolha (Psylla) akadt és ezeknek levelén élt, az már ismeretes, de a 
burgonyáról ezt még nem tudtuk. NAUMANN, az eset ismertetője, egy- 
előre nem is közöl sokat a rovarról és nem is tartja komolyan kár- 
tékonynak, de figyelmeztet pontosabb megfigyelésére. Kérdéses az 
is, hogy ennek a rovarnak tulajdonképen melyik is a gazdanövénye ? 
DOoBESpck régebben hasonló rovart talált a fehér mustár levelén, de 
hogy az csakugyan Aphalara nervosa volt-e, ahhoz még szó fér, mert 
ő teljesen kifejlődött állatot nem fogott és így faját határozottan nem 
állapíthatta meg. Lehetséges, hogy valami közönséges gyomon él és 
csak ha ez pl. kiszáradt, vándorol át a burgonyára vagy fehér mus- 
tárra. Mindenesetre jó lesz, ha szemmel tartjuk a burgonya lombját, 
hogy nem bántja-e alkalmilag ez a rovar. Ne feledjük, hogy a levél 
fonákján él, innen szurkálja a levelet, a melynek szárnya azután 
vörhenyessé színeződik. A kifejlődött levélbolha jóval nagyobb a 
közönséges levéltetűnél, de szárnytartása és alakja hasonló, : egyéb- 
ként attól első tekintetre az által különböztethető meg, hogy élénken 
és messze ugrik, azaz hirtelen felugrik és elszáll. Lárvája lapos, 
sárgás-zöld, hosszúkás, de elül, a leendő szárnyak táján, kétoldalt 
kiszélesedik. Míg a szárnyas élénk, fürge és mindig ugrásra kész, 
addio lárvája és nimfája zavaráskor is csak lassan mászik. DOBENECK 
említi, hogy tojása a mustárlevél fonákján gyakran nagy számban 
sűrűn elhelyezve található, nyeles és sárgás-vörös színű. Teleléséről 
semmit sem tudunk. JABLONOWSKI JÓZSEF, 


kü d 


122 

Az Arachanna melanaria T,, előfordulása Magyarországon. — 
1917. évi július 18-án szerencsém volt DR. KERTÉSZ ÁBA és KÁLMÁN . 
urakat a trencsénmegyei Sztrecsény (Sztrecsnó) környékén kalauzolni, 
a hol a Parnassius Apollo nemrég leírt változatát, a sztrecsnoensis Pax-ot 
kutattuk. Mindketten zsákmányukkal megelégedetten tértek haza, csak 
az én zsákmányom volt még az átlagon aluli. A. zsolnai állomás köz- 
vetlen közelében azonban kárpótlást nyertem, a mennyiben egy vén 
akáczfa törzsén ülő A4rachanna melanaria nőstényt gyüjtöttem. Hamar- 


. jában öcsémmel valami Abraxus-félének tartottuk, de csak azután 


tudtunk benne gyönyörködni, a mikor ezt A. AIGNER lepkekönyvében 
nem, illetőleg csak a rokon középeurópai fajok között találtuk fel- 
említve és csak akkor kezdtük sajnálni, hogy ezt a nőstény példányt 
megölése előtt le nem petéztettük. Kétségtelen, hogy lepkénk a szom- 
szédos Ausztriából jutott el Zsoluára, a hol az állomással szemben 
lévő Duben-hegyen tápnövénye bőven tenyészik. zt az első magyar- 
országi példányt a Magyar Nemzeti Múzeumnak engedtem át. 
DR. PazsrozkY JENő. 


Irodalom. 


Stiller, Viktor: Ueber Vorkommen und Fang kroatischer 
Ameisengaáste und anderer Katfer (mit Beschrei- 
1oj bla eg (NNA KS TED 10 SAN ERTEKE SEK) ina) (Em ETZKÉ TÉNY 
1918, p. 126—136). 


A háború okozta nehézségek távolabbi kirándulásokat meg- 
nehezítvén, szerző Zágráb környékére volt utalva .gyüjtőkirándulá- 
saival, a melyek alkalmával főleg a hangyabolyok bogárvilágának 
kutatására fektette a fősúlyt. Erre különösen a Zágráb közelében 
fekvő püspöki nyári lakóhely Maksumir volt alkalmas, a honnan sok 
felette érdekes faj került elő, melyeket szerző felsorol. Van ezek 
között azonban több olyan is, a melyek Magyarország faunájából 
eddig ismeretlenek voltak, mint a Aantholinus glaber var. angularis 
(GGANGLB. Maksimir vidéke egyéb nem hangyakedvelő bogarakban 


is nyújtott újdonságokat, mint Agrilus elongatus ab. cyaneus ROoss1I. 


és var. Maksimirus STILLER (nov. var.) Medon apicalis KnR., Catops 
Dorm Rerrr., Teredus eylindricus OL. és Limomiscus violaceus MÜLE. 
i ÜSIKI. 


, 9 0. 
Társulati ügyek. 
A Magyar Entomologiai Társaság ülései. 


Választmányi ülés 1918 februárius 10-én. — A BiRó LaAJos 
"elnöklete alatt tartott ülés tárgya a közgyülés előkészítése volt. 
A közgyülés napjáúl februárius 23-ika állapíttatott meg, úgyszintén 
megállapíttatott a tárgysorozat, valamint a választáshoz megejtetett 
a jelölés. Pénztáros bemutatja az 1917. évi zárószámadásokat. Tag- 
választásra kerülvén a sor, megválasztattak : 


Alapító tagokúl : 


DR. DARÁNYI IGwÁácz, v. b. t. t. — Budapest (VI., Andrássy-út 52.) 
GRÓF FEsTETICs Pár — Budapest (V., Zriny1-u. 10.) 

GRIESER MÁárYás — Orsova. 

GRÓF KARÁTSONYI JENŐ, v. b. t. t. — Budapest (L, Krisztina-körút 121.) 
GRÓF SCHÖNBORN-BUCHHEIM FRIGYES KÁRory — Munkács. 

GRÓF ZELENSKI RÓBERT, v. b. t. t., birtokos — Temesújfalu. 

GRóF ZicHyY ALADÁR, Őfelsége személye körüli miniszter — Bécs 


(1., Bankgasse 4.) 
Rendes tagokúl : 


BERKY IGwvácz, magánzó — Dunaföldvár (Paksi-út 1. ) 
ERDŐHÍVATAL, m. kir. — Gödöllő. 
£5 SES ESSSZÁSZSSDOS 
ExRpőrGazGATÓSÁG, m. kir. — Beszterczebánya 
§ s ROlOZSVAt: 
c n. ,  — Máramarossziget. 
8 szil öss /[/dOTAD: 
DR. FÉNYEs ÁLBERT, városi t. főorvos — Munkács. 
FŐERDŐHÍVATAL, m. kir. — Ungvár. 
MEREL EDE, bogárkereskedő — Boksánbánya. 
Mosris LaAJos, városi pénztárnok — Nagybánya (Rák-u. 3.) 
SAENGER ÁRPÁD, ny. jószágigazgató — Pozsony (Erkel-u. 5.) 
BáRó TALLIÁN BÉLA, földbirtokos — Törökkanizsa. 
Pénztáros végül jelenti, hogy Nápav LaJos eddigi rendes tag 
alapító tag lett. 
Válaszetmányi ülés 1918 februárius 23-án. — A JABLONOWSKI 
JózsEF elnöklete alatt tartott ülésen titkár bejelenti postupici KOSTKA 
Lászó alapító tag elhúnytát, majd új tagokúl megválasztattak : 


Alapító tagokúl : 


BÁRÓ FoRsTER DEzső — Budapcest (II., Lánczhíd-u. 4.) 
DR. Siamorxp ELEK, műegyetemi tanár — Budapest (I.. Geilért-tér 4.) 


194 
Rendes tagokúl : 
BoxkRos ImRr, vegyész — Budapest (VII., Damjanich-u. 38., I.) 
DERECSKEI KÁRoLY, ny. m. kir. erdőmester, szőlőbirtokos — Pankota. 
ERDpőHÍívaTaL, m. kir. — Apatim. ; 
8 a. , — Bustyaháza. A 
Mela 1 OTSOVAI 
szé OUSÁK; 
; SZ a ESZ RÓTSÓMAT 
5; , .,  — Zsarnócza. 
ERDŐIGAZGATÓSÁG, m. kir. — Lugos. 3 
FŐERDŐHÍVATAL, m. kir. — Nagybánya. 
FÖLDMÍVESISKOLA, hegyvidéki m. kir. — Breznóbánya. 
KáLmásx JózseEr, gyárigazgató — Losoncz. 
REITER ERvIv — Arad 2. (m. kir. dohánybeváltó hívatal.) 
Srmox Lásztó, gazdatiszt, intéző — Nagyezenk. 3 
PERNYÉSI SzaBó FEREwcz, székesfőv. vásárigazgató — Budapest 


(VIII, Óriás-u. 46.) ; 

7. közgyülés 1918 februárius 23-án. — JABLONOWSKI JÓZSEF 
elnök a társaság 7. közgyülését a m. kir. áll. Kovartani Állomás 
helyiségében , A rovartan jövő gyakorlati feladatai" (megjelent ennek 
a füzetnek 73—84. oldalán) eczímű felolvasásával nyitotta meg, majd 
felkéri a jegyzőkönyv hitelesítésére BExczúR ELEK és BALÁS MIRÁLY 
tag urakat. 


s 
3 


A tárgysorozat kapcsán azután Csiki ERNŐ titkár olvasta 
fel jelentését : ; 

Titkári jelentés. — Tisztelt Közgyűlés! Társaságunk hetedik 
működési évéről a következőkben számolhatok be. Daczára annak, 
hogy a világháború negyedik esztendeje is minden téren csak béní- 
tólag hatott, minden munkálkodást megnehezített, társaságunk életé- 
ben mégis nagy változások történtek, melyek a jövőre nézve nagy 
kihatással lesznek. Arra az óriási föllendülésre gondolok ugyanis, a 
melyet társaságunk tagjainak nagymérvű gyarapodásával elért. Már 
az elmúlt 1916. év vége felé megindítottuk azt a már régen tervbe- 
vett országos agitácziót, mely ugyan óriási kiadásokkal, de szép 
eredménnyel is járt. Hogy ez az akczió annyira sikerült, ezt első- 
sorban ezidőszerinti elnökünknek, JABLovxowskti Józser-nek és pénz- 
tárosunknak, DR. KERTÉSZ KÁLMmáNs-nak köszönhetjük. Elnökünk tár- 
saságunk munkálkodásában nagyobb súlyt óhajtott fektetni a gyakor- 
lati rovartanra, mert csak ezáltal lehetett szélesebbkörű támogatásra 
számítani. Hogy ez a számítás mennyire vált be, azt legjobban szá- 
mokkal tudjuk igazolni, a mint ugyanis látni fogjuk, a lefolyt évben 


háromszor annyi taggal gyarapodott társaságunk taglétszáma, mint 
a mennyivel a hatodik évet lezártuk. 

"Rendes ülést 1917-ben nyolczat tartottunk, a melyeken 13 elő- 
adó 17 előadást tartott. Választmányi ülést az előző évekhez képest 
sokkal többet, ugyanis 10-et kellett tartanunk, a melyeken a társaság 
belső ügyeit, főleg a taggyüjtő akczióval felmerült fontos tárgyakat 
. kellett alapos megbeszélésnek alávetni. Üléscinket úgy mint eddigelé 
felváltva a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósági tanácstermében és 
a m. kir. Rovartani Állomás helyiségeiben tartottuk. 

A. tagok létszámában örvendetes emelkedést mutathatunk ki. 
A míg ugyanis az 1916. évet 127 taggal zártuk le, a lefolyt évben 
359 új tagot, közöttük 126 alapító tagot választottunk. Úgy hogy 
leszámítva az évközben elhúnyt 4 tagtársunkat, a tagok létszáma az 
év végén 482-t tett ki. Ezzel nemcsak azt értük el, hogy társaságunk 
nagy megerősbödésével kitűzött ezéljainak jobban meg tud felelni, 
hanem nagyszámú alapító tagjaink sokszor az alapszabályszerű ösz- 
szegen felüli alapítványaikkal egy olyan alaptőke létrehozásához 
segítettek minket, mely a társaság jövőjét nemcsak biztosították, 
hanem jövő munkálkodását is nagyban elősegíteni fogja. 

Tagtársaink közül 1917 januárius 20-án elhúnyt Gyomán 
DR. TILTSCHER Pál ügyvéd, hadnagy a ki Csík vármegye lepkefauná- 
jának kutatásával szerzett magának kiváló érdemeket. Februárius 28-án 
halt meg DR. Rárz Isrváws udv. tanácsos, állatorvosi főiskolai tanár, a, 
kiváló parazitologus, a ki főleg a parazita rovarok tanulmányozásával 
foglalkozott. Június 13-án halt meg Péczelen egy végzetes vasúti 
szerencsétlenség folytán volt elnökünk ULnBRIcÓH Epe, a ki a magyar 
lepkészet terén állított magának maradandó enélbet Úgyszólván az 
év utolsó napjaiban, deczember 29-én veszítettük el DR. VÁNGEL JENŐ 
kir.s tanácsos, pedagógiumi igazgató, tagtársunkat, a ki fiatalabb 
éveiben mint lepkész kezdte működését, majd mint az egyetem állat- 
tani tanszékének adjunktusa és később a pedagógium tanára és 
igazgatója volt az ifjúságnak lelkes oktatója a rovartan terén. Ha 
ma sokan foglalkoznak az országban rovarok gyüjtésével és tanul- 
mányozásával, abban neki óriási érdemei vannak. 

Budapesti tagtársaink részére Budapest székesfőváros tanácsá- 
tól gyüjtési igazolványok engedélyezését sikerült kieszközölni és 
ezeket az év vége előit már szét is osztottuk, hogy" tagtársaink 
. azokat 1918 folyamán használhassák. ; 

. — Társaságunk hívatalos folyóiratáról, a Rovartani Lapokról jelent- 
hetem, hogy daczára a rendkívüli teknikai nehézségeknek, a nagy 
restancziát némileg be tudtuk hozni és remélem, hogy a folyó évben 
teljesen rendbe is jövünk. A múlt évben összesen 14 ívnyi szöveget 
állított elő nyomdánk az 1916. és 1917, évi kötetekből és 2 ívet az 


126 


1917. évi 1—4. füzet második kiadásából. Az 1917. évi hátralevő 
füzetek is nemsokára elkészülnek és szétküldhetők lesznek. 

Ezekben nagyjában beszámoltam társaságunk működéséről, a 
többiekre vonatkozólag, hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzunk, könyv- 
tárosunk és pénztárosunk jelentésére utalok, de még két körülményre 
óhajtom a tisztelt Közgyűlés figyelmét felhívni. Az egyik, hogy elnö- 
künk volt szíves jut munkáját (, A szőlő és egyéb gazdasági növé- 
nyek paizstetvei" , Ú€$tmutató a kukoriezamoly okozta károk meg- 
gátlására. V. nd ) a tagok részére való mégküldés ezéljából 
megfelelő példányszámban rendelkezésünkre bocsátani, a másik pedig, 
hogy az a szűkebb társaság, mely a budapesti Töseljezelkai társasá- 
gunk megalakulása előtt mintegy 20 éven keresztül a fehér asztalnál 
egyesítette, kis fennmaradt vagyonát, mely egy kis tőkéből és egy 
kisebb szekrényben elhelyezett nem nagy, de értékes könyvgyűjte- 
ményből állott, társaságunknak adományozta. Fogadják e helyen is 
őszinte köszönetünket. . 

Legyen szabad úgy a mint ezt eddig is tettem, még egynéhány 
halottról megemlékezni. Az egyik Kuruy DEzső ny. nemzeti múzeumi 
igazgatóőr, a ki szeptember 10-én halt meg. Ő társaságunkból nyug- 
díjazása után lépett ki. Magas kora miatt akkoriban teljesen vissza- 
vonult, felhagyott rovartani foglalatoskodásával. Irodalmi munkálko- 
dása nem volt nagy, néhány a bogarak és egyenesszárnyúakra 
vonatkozó kisebb czikkén kívül azonban neki köszönhetjük az első 
teljes bogárkatalogust a millenáris faunakatalogusban. Ő fejezte be 
azt a nagy munkát, melynek elkészítését a Természettudományi Tár- 
sulat először FRipvaLszkY Jáwsos-ra bízta. A másik halott LósY JózsEF 
székesfővárosi polgári iskolai igazgató, a ki működését a budapesti 
egyetemen mint tanársegéd kezdte, majd a Rovartani Állomás asszisz- 
tenseként folytatta. Mint méltóztatik tudni, ő főleg néhány kártékony 
rovar (méhtetű, cserebogár, viaszmolyok) tanulmányozásával foglal- 
kozott és ezekről több értékes tanulmánya jelent meg. Főműve azon- 
ban a magyar BREnm rovarkötete, melynek megírásával annak idején 
megbízták. 

Külföldi szakemberek közül meghajt a Münxchen melletti Eben- 
hausenben 78 éves korában SEiDpLirz GyöRGY nyugalmazott königs- 
bergi egyetemi tanár, aki 1864-ben Erdélyben gyüjtött és BiIEuz 
1837-ben megjelent erdélyi bogárkatalogusán felbuzdulván, megírta 
, Fauna Transsylvanica" ezímen megjelent és ma is még közkézen 
forgó munkáját. Ha nekünk magyaroknak nem is volt nagy barátja, 
említett munkája révén kötelességemnek tartottam róla is meg- 
emlékezni. 

Mielőtt jelentésemet befejezném és annak szíves tudomásúl 
vételét kérem, legyen szabad társaságunk minden tagját arra kérni, 


s 


127 


hogy eddigi támogatásukkal a jövőben is ajándékozzanak meg, ez 
által lehetővé tévén azt, hogy feladatunknak a még mindig nehéz 
jövendő napokban is eleget tehessünk. 

A titkári jelentés kapcsán DR. HoRvárn Géza felhívja a tag- 
társak figyelmét a jelentés utolsó kitételére, különösen pedig arra, 
hogy a Rovartani Lapok tartalmát gyarapítsák czikkeikkel. 


. A könyvtárról DR. SzaBó-Parav Józser jelenti, hogy az 1917-ben 
82 darabbal gyarapodott 293 korona és 30 fill. értékben, melyek 
ajándékképen jutottak birtokunkba a budapesti Lepkész-Társaság (43), 
Csiki Eirnő (2), Dr. Horváth Géza (6), Dr. Kertész Kálmán (30) és 
ÜUlbrich Ede (1) révén. 


DR. KeRrész Kármán pénztáros a következő jelentést ter- 
jeszti elő : ) 

Pénztári jelentés. — Tisztelt Közgyülés ! A Magyar Entomologiai 
Társaság történetében az 1917. évhez sok emlék fog fűződni. A gyenge 
csemete, melyet 7 évvel ezelőtt ültettünk el, szépen fejlődő, hatalmas 
fának ígérkezik. A gazdatársadalom javarésze megértette hívó szó- 
zatunkat és zászlónk alá sorakozva, nagy lendületet adott társasá- 
gunknak. Nem kételkedünk abban, hogy azok a gazdák, a kiket 
eddig bármi okból még nem tisztelhetünk tagjaink sorában, látva 
azt a megfeszített, kitartó munkát, melyet a legnagyobb önzetlen- 
séggel csakis az ő érdekükben, az ő javukra folytatunk, előbb-utóbb 
támogatásunkra fognak sietni. 

Megerősödtünk, de még nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy 
a viharoknak ellen tudjunk állani. A mostani idők viharai kevés híja, 
hogy ki nem döntötték társaságunk immár sudárba szökött fáját, 
kevés híja, hogy meg nem bénították tevékenységünket, mert anyagi 
forrásaink alig tudják táplálni azt a molochot, melyet Drágaság néven 
tanultunk: megismerni. A. nyomtatványok előállításának minden kép- 
zeletet felülmúló költségei vasmarokkal szorongatva torkunkat, csak- 
nem megfojtotta társaságunkat. Mindenkor hálatelt szívvel emléke- 
zünk majd vissza azokra a tagjainkra, a kik ebben a kétségbeesett 
küzdelmünkben segítségünkre sietve új életet oltottak belénk. 

Tagjaink számának szapovodásáról társaságunk titkára tesz 
jelentést, én csak arról a mozgalomról emlékezem meg néhány szó- 
val, a mely ezt a szaporulatot eredményezte. Felhívást tettünk közzé 
a , Köztelek"-ben, az , Erdészeti Lapok"-ban, a ,Borászati Lapok"- 
ban és a , Kertészet"-ben, felkérve a gazdákat, hogy tagjaink sorába 
lépjenek. Sajnos, a felhívásnak nem volt nagy foganatja... Kedvezőbb 
eredményt értünk el azzal a sokkal fáradságosabb és több munkát 


128 


igénylő eljárásunkkal, hogy felhívásunkat az egyes gazdáknak köz- 
vetetlenül, levélben küldöttük el. Bár tudtuk, hogy a mostani időpont 
a legkevésbé sem alkalmas tagok gyüjtésére, mégis vállalnunk kellett 
a munkát, hogy társaságunk jövőjét lehetőleg biztosítsuk. De meg 
kellett tennünk erkölcsi kötelességből is, mert ma már alig van 
ország, melynek ne volna entomologiai társasága s szinte pirulnunk 
kell azért, hogy mi az utolsók között kullogunk. Ebben, a jövőt biz- 
tosító munkában azzal a bizalomteljes kéréssel fordulunk tagtársaink- 
hoz, hogy karolják fel igaz ügyünket s igyekezzenek új tagok szer- 
zésével társulatunk alapjait megszilárdítani. A magyar társadalom 
kedveli a természettudományokat, szívesen tanul és szívesen : áldoz, 
de... egy kis nógatásra szorul. Karolják fel tagtársaink ezt a kultu- 
rális ügyet, melynek támogatásával ujjáébredő hazánknak is nagy 
szolgálatot tesznek. Mert mindaddig, míg nem rendelkezünk meg- 
felelő anyagi eszközökkel, társaságunk nem fejtheti ki azt a mun- 
kásságot, a melyet kifejteni óhajt, nem érbeti el azokat a czélokat, 
a melyeket maga elé tűzött. Pedig még csak néhány olyan eszten- 
dőnek kellene következnie, mely pénzügyileg olyan kedvezően zárul, 
mint ez az év s a társaság fennállása minden időkre biztosítva volna. 

A legnagyobb hálával kell e helyen is Mezőssv BÉLA földmí- 
velési miniszter úrról megemlékeznünk, a ki átérezve és átértves 
társaságunk fennállásának és működésének fontosságát, 2000. K 
segélyt volt kegyes részünkre engedélyezni." 

Ugyancsak nagy köszönettel tartozunk a , Borászati Lapok" és 
a .Kertészet" szerkesztőségének, hogy felhívásunkat díjmentesen 
mellékelték lapjukhoz. 

Áttérve tulajdonképeni tárgyamra, társaságunk pénzügyi évé-. 
nek ismertetésére, az elért eredmény tudatában szinte mosolyognom 
kell azon a szerény költségvetési előirányzaton, melyet a tavalyi 
közgyűlés ajánlatomra elfogadott. Mindössze 1239 K 14 fill. bevételt 
s ugyanannyi kiadást irányoztunk elő, pedig tényleg 30. 708 K 72 flL 
pénztári forgalmat értünk el. 

Mielőtt a részletekre áttérnék, meg kell említenem, hogy köny- 
velésünket teljesen átszerveztük. Eddig csak pénztárkönyvet vezettünk 
s a bevétel és kiadás összevetéséből állapítottuk meg vagyonunkat, 
Egyrészt, mert a választmány határozatának megfelelően. az alap- 
tőkét, a forgótőkét és a Kertész-alapítványt külön-külön kell kezelni, 
másrészt, mert a m. kir. postatakarékpénztárban csekkszámlát nyit- 
tattunk, át kellett térnünk a kettős könyvvitelre, mely több munkát 
ró ugyan a pénztárosra, de meg van az a nagy előnye, hogy anyagi 

I A segély csak 1918 január havában folyósíttatott s így csak jövő 
évi költségvetésünkben fog szerepelni. ; 


129 


helyzetiink könnyen áttekinthető és minden pillanatban pontosan meg- 
állapítható. Felhasználtam ezt az alkalmat arra is, hogy értékpapiro- 
sainkat, melyek eddig névértéken szerepeltek mérlegünkben, beszer- 
zési árban állítsam be, mert így a mérleg sokkal reálisabb. 

Tagdíjakból és hátralékos tagdíjakból az előirányzott 600 K-val 
szemben 3467 K-t, beíratási díjakból 10 K-val szemben 440 K-t vet- 
tünk be. A kamatbevételt 285 K-val irányoztuk volt elő, tényleg 
azonban csak 255 K 08 fill.-t vettünk be: A különbözet abban leli 
magyarázatát, hogy a rendelkezésünkre álló pénz legnagyobb részét 
hadikölcsön-kötvényekbe fektettük, melyeknek kamatjövedelmét csak 
a jövő évben fogjuk élvezni. 

Alaptőkénk vagyona 2444 K 48 fill.-ről 16.554 KR 91 fill.-re 
emelkedett, a szaporulat tehát 14.110 K.43 €ll. 

DR. KERrÉsz K. alapítványa 1822 K 60 fill.-ről 4000 K 80 fill.-re 
. emelkédett. I 

A múlt év végén az alaptőkének 3rö3l IK 03 fill. értékű érték- 
papirosa volt, az 1917. év végén pedig értékpapiros-számlánk 15. 082 .K 
(2. üld.-t tüntet fel, a szaporulat tehát 11.301 K 69 fll.-t tesz ki, 
A Dr. Kertész K. T e alapítvány értékpapirosban elhelyezett vagyona 
1793 K 90 fll.-ről 3993 K 92 fi1I.-re emelkedett, tehát 2200 K 02 fill-rel 
szaporodott. MASERT, 

Mint a háború kitörése óta mindig, úgy ez alkalommal is 
hazafias kötelességünknek tekintettük, hogy nélkiilözhető pénzünkből 
hadikölcsönt jegyezzünk. Ebben az évben 14.600 K n. é. hadiköl- 
. csönt jegyeztünk. A Pesti Hazai IElső Takarékpénztár Egyesület 
józsef—ferenczvárosi fiókjában jelenleg 19.076 K 64 ill. értékű érték- 
. papirosunk van folyószámlán elhelyezve. 

Áttérve a kiadásokra, elsősorban a Rovartani Lapok-ról kell 
megemlékeznem. Az előirányzott 600 K-val szemben 632 K több- 
kiadás mutatkozik. Azonban ez a többkiadás jóval nagyobb lesz, 
mert ebben az összegben még nem foglaltatnak benne az 1917. év- 
folyam 7—12. füzetének előállítási költségei, mert az egész kötetet a 
nyomdai nehézségek miatt nem tudtuk megjelentetni. A csaknem 
elviselhetetlen nyomtatási költségek a tagdíjakból befolyó jövedel- 
münket teljesen felemésztik s a mellett még azt sem tudjuk elérni, 
hogy lapunk pontosan jelenhessék meg. 

A . postadíjakra előirányzott 170 K-t 178 K 03 fill.-rel léptük 
túl. Ez a költségtöbblet egyrészt abból ered, hogy prospektusunkat 
6000 példányban borítékban juttattuk el g Szat ésl oz, másrészt pedig 
abból, hogy tagjaink számának örvendetes szaporodásával nyomtat- 
ven tati több példányban kellett szétküldenünk. 

Nyomtatványokra 50 K-t irányoztunk elő, tényleg azonban 
1429 K-t, tehát 1379 K-val többet költöttünk el, Ezt a túlkiadást 


prospektusunk nyomdai előállításának költségei okozták. A választ- 
mány, felelősségének tudatában, nagyon behatóan megvitatta, indít- 
son-e akczíót új tagok szerzésére s végül is abban állapodott meg 

hogy a nagy kiadás daczára mégis Tsi je 5 főleg ennek a 
határozatnak köszönhetjük, hogy pénzügyi évünk ilyen kedvezően 
záródik. 

A. kisebb kiadásokra előirányzott 19 KR 14 üll.-t 180 RK 11 mll.-rel " 
léptük túl. Ezt a túlkiadást főleg két tétel okozta. Ebből egyenlítettük 
ki ugyanis elhúnyt volt elnökünk, UnBRgicm Ep ravatalára helyezett 
koszorúnk számláját s ebből fedeztük az , Erdészet"-ben megjelent 
felhívásunknak mellékleti díját. 

A. könyvtárra előirányzott 100 IX-t nem vettük igény be, mert 
még most sem vagyunk abban a helyzetben, hogy Eat 
megfelelő helyen elhelyezhessük s tagjaink részére hozzáflérhe- 
tővé tegyük. 

Jelentésem végére értem. A mellékelt , Bevétel és kiadások 
számlája", nemkülönben mérlegünk tiszta és hű képét adja társasá- 
sunk vagyoni állapotának és összehasonlítva a múlt évivel, bizony- 
ságot tesz arról, hogy minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy 
társaságunk alapjait megszilárdítsuk és erkülesi erejét, tekintélyét 
emeljük. 8 ha ez sikerült, önzetlen munkánk ebben találja meg leg- 
méltóbb. jutalmát. 3 

Kérem a t. Közgyűlést, hogy a számvizsgálók jelentésének 
meghallgatása után jelentésemet tudomásúl venni és nekem a fel- 
mentvényt megadni méltóztassék. vé 


Bevétel és kiadások számlája 1917 deczember pt - ém. 


TARTOZIK MEGSÁHAT KÖVETEL over] 5[/ RSS 
(AE ERTKKSERRNA MERET 
1] Postadíjak számlájának ! 348 103111! Tagdíjszámlától AMS az 
2] Nyomtatványok szljának ][ 1429 J—1121 Beíratási díjak szljátói — 
3] Rovartani Lapok szám- 3] Kamatszámlától . . . . 08 
ÁÁÁ e EN TS SLSSESA ÁZ B ZN sség 
4] Kisebb kiadások szám- 
JÁT ÁATYANCA sa HANA LSE Ez ESET 925 
5] Mérlegszámlának a for- 
gótőke bevételi több- 0 ; j j 
. letéért, mint egyen- ; J 
JEG ÉT KT KS O5BÍBÓ . ") 
4162 108 4162 108 


131 


Mérlegszámla 1917 deczember 31-én. 


VAGYON vagyos [Tf Í Mek TEHER IKSH IGE 
1 
a. Bénztárszárnla 9. (den EZRET TAKE 1 Adaptóte számla . . . [16954191 
2] Értékpapiros számla . 115082/78/12] Kertész-alapítvány szla ! 4000/80 
3] Kertész-alapítvány ér- 3] Forgótőke számla . . ! 
tékpapiros számlája . 33993 92 Egyenleg 1917 decz. ! 
4] Kertész-alapítvány ta- j DÜZEME KZOTT09 j 
karékpénztár számlája 6188 Bevétel és ki- j 
5] Hátralékok számlája : j adások szlja 
" ] a) Alapítvány 535 — j a bevétel 
b) Tagdíj . . 1377— j többletéért . 95380 I 463089 
c) Beiratásidíj — 80— [ 1992— J SSZSZ ÜZ AS ] 
6] Postatakarékpénzt. szla [ 1804 — I 
1] Könyvtár számla  . . ij 115040 j 
9] Berendezési számla . . 321— 
lj 
25186]60 25186161 


Titkár jelenti, hogy a múlt évi közgyüűlésből kiküldött szám- 
vizsgálók a következő jelentést nyújtották be : 

Tisztelt Közgyülés! Alulírottak, mint az 1917. évi közgyűlés 
által kiküldött pénztárvizsgálók, mind a számadási könyveket, mind 
az értékpapirosokról szóló elismervényt és a pénztári készletet meg- 
vizsgáltuk és a számadást minden tekintetben rendben találtuk. 
Budapest, 1918 február hó 9-én. Bakó GÁBoR s. k., DR. S0ós LaJos s. k. 


A közgyűlés a pénztarosnak a felmentvényt megadja, majd 
elfogadja az 1918. évi költségelőirányzatot és az 1918. évi zárószám- 
adások megvizsgálására kiküldi DR. S0ós LAJos és HaJóss JÓZSEF 
rendes tagokat. 

Titkár jelenti, hogy választandó elnök és 4, ilietőleg 5 választ- 
mányi tag és előterjeszti a választmány erre vonatkozó javaslatát. 
Az alapszabályok értelmében a lelépő elnök a következő évben nem 
választható meg, mindazonáltal a választmány azt javasolja a köz- 
gyülésnek, hogy miután most nincs módunk az alapszabályok meg- 
változtatására, ez alkalommal térjünk el a szabályoktól és válasz- 
szuk meg újból a lelépő elnököt, annál is inkább, hogy a megindií- 
tott taggyüjtő akczióját befejezhesse. A közgyűlés a javaslatot 
elfogadja és a választás megejtésére kiküldi ToMALA NÁNDOR és 
GyökgFFY Jeső urakat. A választás megejtetvén, elnök jelenti, hogy 
elnökké megválasztatott 1918-ra JABLoxowski Józser, választmányi 


132 ; au " 


tagokúl 1918—1920. évekre: BaAkó GáBoR, CERvA FRIGYES, ÜSERNY 
Lagos ési DR. SrRmpa Rezső, 1918—1919. évre pedig KaáADpocsa 
GYULA. 

JABLONOWSKI JÓZSEF elnök megköszöni a beléje helyezett bizal- 
mat, mely újból az elnöki székbe emeli és ígéri, hogy a társaság 
fejlesztése érdekében megkezdett akcziót igyekezni fog dülőre vinni, 
de kéri a választmányt és . tagtársainkat, hogy fokozott mértékben 
segítsék a munkában. ; 

Kapocsa GyuLna azt hiszi, hogy a közgyűlés egyhangú - helyes- 
lésével fog találkozm, ha őszinte köszönetet és hálát fejez ki úgy 
az elnöknek, mint a tisztikarnak azért a lelkes munkálkodásáért, 
mellyel a társaság érdekeit az elmúlt évben előrevitték. I 

Több tárgy és indítvány memi lévén, elmök megköszöni az 
érdeklődést és a közgyűlést berekeszti. 

60. rendes ülés 1918 januárius 18-án. "— "A JABLONOWSKI 
Józser elnöklete alatt tartott ülésen felolvasásra került DR. Z. Kiss 
Iiwpge tanulmánya ,Az Nucera clypeata Er. életéből (meg- 
jelent egész terjedelmében e folyóírat f. évi 1—4. füzetének 36—37. 
oldalán) és DR. PazsrczkY JENő-é , A lepkék átteleléséről  (meg-" 
jelent ennek a füzetnek 92—99. oldalám). 

61. rendes ülés 1918 márczius 15-én. — A JABLONOWSKI 
Józser elnöklete alatt tartott ülésen GyőRrrv JEső , Az almamagot 
pusztító fémfürkészről" czímű tanulmányát olvasta fel (meg- 
jelent a f. évi 1—4. füzet 37—41. oldalán). — DR. SZABó-ParaY JÓZSEF 
, Az Aphelochirus lélekző készülékének szerkezete és mű- 
ködése" czímű előadásában rámutat arra, hogy az Aphelociirus 
acstivalis F. mélyvízben élő vízipoloska légzőkészüléke szerkezetre. 
nézve ugyan nem, de működésre nézve a többi rovarokétól teljesen 
elüt. Megállapítja, hogy ennek a vízipoloskának immágója nem jön a 
víz felszínére levegőért, hanem a vízből veszi fel azt,: amit sajátsá- 
gosan módosult lélekzőkészüléke tesz lehetővé. A potrohszelvények 
hasoldalán ugyanis a. stigmák megszokott helyét csillagalakú képződ- 
mények foglalják el, melyek azonban nem tekinthetők más rovarok 
lárváinak kopoltyúival azonosoknak. A levegőnek a vízből való fel- 
vételét, a csillagok szerkezetét ismerve, fizikai törvényekkel lehet 
megmagyarázni. A testet borító szőrréteget vízhatlannak tartja, tehát 
a víz nem juthat a csillagok belsejébe. A csillagok belsejét is kitöltő 
szőrök által képviselt óriási felületből következtetve az adsorptió 
jelenségének szán fontos szerepet. Az első szelvény csillagjával kap- 
csolatos ovális érzékszervet és léghólyagot a halak hasonló beren- 
dezéseivel hasonlítja össze. — Az előadás kapcsám DR. HoRvÁáTrH 
Géza megjegyzi, hogy előadó arra nem tért ki, hogy a légzőszervek 
átalakulása az ontogenezis vagy . a filogenezis folyamán történt-e, 


188 


Azt hiszi, hogy miután ez a berendezés külsőleg már a lárvaállapot- 
ban is meg van, ez már -a fajfejlődés folyamán alakult át. — Előadó 
megjegyzi, hogy az idő rövidségére való tekintettel erre nem térhe- 
tett ki, de ez a szerv a lárvákon még nincsen még. — Csiki ERNŐ 
ismerteti SCHOENICHEN legújabban megjelent munkáját (Praktikum der 
Insektenkunde), mely úgy a rovarok anatomiai, mint élettani visSzo- 
. nyainak tanulmányozásánál jó útmutatóként használható, majd elő- 
terjeszti Mazrász Józser ,Gyüjtőúti tervezgetések. II." czímű 
czikkét. 


Hivatalos nyugtázús, 


1918 május 1-től augusztus 21-ig a következő tagtársak fizették 

be tagdíjukat : 
a) Alapítványi díjak : 

Gróf Almássy Imre, gróf Bánffy György, gróf Batthyány 
Vilmos, Bokor Elemér, roffi Borbély György, Dr. Csernoch János, 
 Fetser Antal, Dr. Hajdu Tibor, ,Hangya" szövetkezet (1000 K), 
Hirseh Kálmán, Hirsch Lajos, Hortobágy-vidéki Mezőgazdasági és 
Juhászati r. t.. báró Inkey Pál, Kalmár Dávid, Országos Magyar 
Gazdasági Egyesület (500 K), gróf Pappenheim Siegfried, gyalui 
Rosenberger Sándor, Szatmári r. k. püspökség, gróf Széchenyi 
Domonkos, Dr. Takács Menyhért, Ujhélyi József (60 K), báró Ullmann 
Adolf bélai gazdasága, Dr. Várady L. Árpád, Visolyi Ákos, gróf 
Zachy Gyuia. 


b) Rendes tagsági díjak: 


1915—17916-ra: Bokor Elemér; 379717-re: Bokor Elemér, 
Dr. Szombathy Kálmán; 1978-ra: Alexy Lajos, Balassa György, 


Békéscsabai m. kir. Földmívesiskola, Bíró Lajos, Bokor Elemér, 


Burger Zsigmond, Cerva Frigyes, Dobrik Mihály, Fejérvármegyei 
Gazdasági Egyesület, Fekete Győző, Gödöllői m. kir. erdőhívatal, 
Dr. Götz István, Hahnenkamp Rezső, Haimbach János, Lippai m. 
kir. főerdőhívatal, Liptóújvári m. kir. erdőőri szakiskola, Lugosi 
m. kir. erdőigazgatóság, Móczár Miklós, Dr. Schmidt Antal, Selmecz- 
bányai m. kir. bányászati és erdészeti főiskola erdőmérnöki szak- 
osztálya, Selmeczbányai m. kir. erdészeti kísérleti állomás, Dr. Soós 
Lajos, Szikla Gábor, Vadászerdői m. kir. erdőőri szakiskola, Vinkovcei 
m. kir. főerdőhívatal: 1919-re: Lippai m. kir. főerdőhívatal (5 K). 


, ROVARTANI LAPOK" 


XXV. Band. JTA E eet 1918. 5—8. Heft. 
5. 13. — J. Jablonowski: Die zukünftigen praktischen 


Aufgaben der Entomologie. (Eröffnungsrede gehalten in der 
J ahresversammlung der Ungarischen F Entomologisehen Gesellschaft am 
23. II. 1918). — Zu den Aufgaben der Gesellschaft, namlich die Entomo- 
logie zu fördern und die entomologischen Kentnisse zú verbreiten, ge- 
sellt sich als weitere Aufgabe auch Jene, dass diese Förderung und Ver- 
breitung auch eine praktische sei. Ín dieser Richtung hat die Entomo- 
logie noch viele Ziele vor sich, von denen jetzt diejenigen besprochen 
werden sollen, deren Lichtung unsere Landwirtschaft von den Ento- 
mologen erwartet. Unsere landwirthschaftliche Produktion betrug vor 
dem Krieg einen jahrlichen Wert von ungefaáhr 2 Milliarden Kronen. 
Dementgegen , war der jahrlicéhe Verlust durch Insektenschaden 
10—189/0, also etwa 300—360 Millionen Kronen. Dieser grosse jahr- 
liehe Verlust muss nach dem Kriege herunter gebracht werden, es 
muss nicht nur rationeller gewirtschaftet werden, sondern man muss 
die Frucht vor jedem Insektenschaden bewahren zu wissen. Dies kann 
aber nur dann Erfolg haben wenn die diesbezügliehen Kentnisse 
der angewandten KEntomologie auch dem Landwirte bekannt sind 
und er über die wichtigsten Schadlinge unterichtet ist. Zu alldiesem 
tritt noch hinzu, dass danm: die entsprechenden Massregeln auch 
durechgeführt werden. 


5. 800. — Dr. K. Kertész: Neuere Beitráge zur Kéntniss 
der rudimentárflügeligen Dipteren Ungarns. — Vert. publi- 
zierte über diese Dipteren. 1910. in dieser Zeitschrift einen Artikel, 
zu den darin behandelten Arten kommen nun noch zwei weitere, 
namlieh Apterina pedestris MEIrc. welche DR. J. FopoR bei Brassó- 
Bertalan siebte und Oscinella brachyptera ZErr: von Gyón (KERTÉSZ) 
und Budapest (BiRó). Eine dritte Art wüáre noch eine Tipulidae vom 
Nagy-Arpás (Süd-Karpathen, Csiki 1905), von welcher aber nur 
ein ? vorhanden, also nicht sicher festzustellen ist, ob es einer 
neuen Art oder zu Tipula excisa ScHUMM. gehört. 


5. 0(. — Dr. V. Vogrin: Beitráge zur Hymenopteren- 
fauna von Stridóvár. — Verf. záhlt die Apiden, Vespiden und 


Crabroniden der weiteren Umgebung von Stridóvár (Kom. Zala) auf 
und gibt Angaben über ihr Vorkommen. 


S. 92. — Dr. J. Pazsiceky: Das Überwintern der Schmet- 
terlinge. — Bei oberfláchliger Betrachtung seheint es als wenn die 
sSchmetterlinge im ihrem vollkommenstem Ruhestadium, als Puppe 
überwintern, bei náherer Betrachtung findeén wir aber, dass ein viel 
grösserer Pérzent (459/0) auf die Raupen fállt. Wenn wir aberain 
Érwágung ziehen, dass der grüsste Teil jener Artem deren erste 
Stünde unbekannt sind, alpinen ünd subalpinen Lepidopteren ange- 
hören, so kann die Zahl der als Raupen überwinternden mit 520/0 
wenn wir aber nur die Tagfalter in Betrachtung ziehen 6990, bezie- 


135 


hungweise 769/0.angenommen werden. Obwohl die Raupen zur Über- 
winterung am w enigsten geeignet erscheinen, so muss doch ange- 
nommen werden, dass ihre. W "iederstandsfühigkeit eine grössere ist 
als jene des entwickelten sSehmetterlings, des Eies oder der Puppe. 
Die Ubersichtstabelle (auf Seite 96 des ungarischen Textes) zeigt die 
Zahl der Arten familienweise, dann in Per zenten die 10 berwinterungs- 
weilse, sowie Perzent- und Artenzahl derjenigen deren Überwinterungs- 
weise umbekannt ist. Bei den Tagfaltern überwintern als Schmet- 
terlinge 6, Bier 9, Raupen 69, Puppen 9 und unbekannt 79/o. Einzelne 
Gattungen überwintern ohne Ausnahme als Raupen, was übrigens 
mit Ausnahme der Pieriden und Papilioniden auch vorherschend ist. 
Besonderes Interesse verdienen hier Gonepteryx und die Vanessen 
die als Falter, wáhrend die übrigen Nymphaliden als Raupen über- 
wintern. Wenn wir noch in Betrachtung ziehen, dass die Puppe von 
Gonepteryx besonders geformt ist und dass die "Raupe von anderen 
Pieriden abweichend auf holzigen Pflanzen lebt, und bei den Vanessen 
die viele und schnelle, mehrere Generationen umfassende Entwick- 
lung, so müssten diese aus den bisherigen Familien entnommen und 
in besondere (Unter-) Familien gesetzt werden. Die Tagfalter sind 
warscheinlieh Sprossen, beziehungsw eise Reste einer schöneren, 
. sonnenreicheren, tropischen Welt, die sich zu den jetzigen Verhalt- 
nissen nur lanes sam ansechmiegen Konnten. Am schnellsten passten 
sich der Überwinterung als entwickelter Schmetterling die Vanessen 
als ülteste Formen an, bei den übrigen geht es langsamer, aber ein 
Fortschreiten ist schon zu bemerken : einzelne Arten treten langsam in 
zwei Generationen auf, die Lycaenen überwintern schon als Bi oder 
Puppe, ete. — Bei den Nachtfaltern sind die Überwinterungs- 
perzente 3, 13, 39, 35, 10, beziehungsweise 49. Hier übernwintern 
auch die meisten als Raupe (399/0) ) und nachher als Puppe (359/0). 
Aus diesem ist zu ersehen, dass sich diese noch sehneller anpassten, 
als die heiklen Tagfalter. Dies wird übrigens auch dadurch bekraftigt, 
dass wührend bei den Tagfaltern von der gewöhnlichen Überwin- 
terungswelse nur im zwei "Füllen Abw eichung stattfindet (Pyrameits 
Atalanta, Hesperia malvaec), so ist dies bei den "Nachtfaltern fast über- 
w iegend geworden. Als Schmetterlinge überwintern durchschnittlich 
TU GS ANYÁNK als Bier 1 30]o, was sehr aulffallend ist, da diese dazu am 
besten geschaffen und oft auch durch die Umg ebung oder Bedeckung 
(durch sehlechte warmeleitende Stoflfe) gegen  Kálte "geschützt sind — 
ZurÜberwinterung am geeignetesten 2 geschaffen sind (320/0) die Puppen 
(auf eine kleine Flüche zusammengezogen, keine Bewegung, mini- 
male Atmung, Bedeckung schlecht w ürmeleitend). Bei einigen Puppen 
scheint die Überwinterung sogar Lebensbedingung (Satur mia) zu 
sein. — Die Überw interung erfolot also in jener Form, welche ihrem 
Aufbau, Lebensweilse und dem Klima am besten entsprechen. Dass 
das Klima die Überwinterung sehr beeinílusst und diese verlángern 
oder verkürzen kann, bekraftigt nur STáek Ausführungen. Aber "dies 
bekraftigt auch jener Zustand, dass als Fossilien die Schmetterlinge 
unter allen Insekten am spütesten seetemen, nachdem sich diese auch 
jetzt noch in einer bestimmten Umwandlung: befinden. 


S. 100. — F. Cerva:- Bine neue Aberration der Laelia 
coenosa Hb. — Beschreibung der neuen ab. fuscolimbata (Beschrei- 
bung und Abbildung siehe im ungarischen Text). 


S. 102. — HF. Dudich: Kafersammeln im Südtiroler Grenz- 
gebiet. I. — Verf. sehildert seine Sammeltatigkeit wahrend des 
Kri egdienstes im Grenzgebiete von 5üd-Tirol und zwar erstens: im 
Adamello-Gebiet und in den Judicarien. ! 

3. 113. — J. Matlász: Projektierte Sammelreis en. 11. — 
Verf. gibt als Wortsetzung seines Artikels (KRov. Lap. XXIV, 1917, 
p. 80—84.) nun ei Projekt zur gründliechen Hrforschung des Retyezát- 
KANEGZ sowie der südlichen Gr enzgebirge im Komitat Hunyad. 


118. — E. Bokor: Die Flügeldeckenzeichnung von 
Cin ai. campestris. — Vert. karakterisiert den Typus der 
Fleckenbildung und bespricht deren Variation und kommt zu jenem 
Kesultat, dass eine Benennung der zalreichen Formen eine Splelerei 
ist und sehliesst sich ganz HORN an, der die zahlreiehen Formen 
als Synonyme einzieht. Schliesslich die vou LAczó im dieser 
Zeitschrift (XXII, 1915, p. 125—126, fig.) besehriebenen Bormen 
betreffend wird festgestellt, dass diese nicht nur Synonyme schon 
beschriebener Formen sind, sondern auch sonst keine Namen ver- 
dienen, nur zur Vermehrung der schon in Überfluss vorhandenen 
Ssynonyme dienen. 


Kleine Mitteilungen. 


3. 121. — J. Jablonowski: Psyllide als Schadling an den 
Bláttern der Erdaápfel. —  Verf. berichtet, dass bei Ereiberg 
Aphalara nervosa WöRsrT. die Blatter der Erdapfel bestochen hat, wo- 
durch die Spitze derselben rötlich wurde. Nach NAUMANN ist eigentlich 
noch keine Rede von einem Schaden, aber eine pünktiche Beobachtung 
ist erwünseht. 


5. 122. — Dr. J. Paesiczky: Das Vorkommen von Ara- 
channa melanaria 1. in Ungarn. — Verf. erbeutete diesen aus 
dem Lande noch unbekannten Schmetterling bei Zsolna, wo dessen 
Futterpfílanze zahlreich vorhanden ist. 


Literatur, 


S. 122. — FK. Csiki bespricht eine Arbeit von V. SmILLER. 


Vereinsangelegenheiten. 


S. 123. — Über die Vorstandsitzungen am 10. und 23. Februar. 

5. 124. — Bericht über die 7. Jahresversammlung, nmebst Be- 
richten der Funktionáre. Die Mitglieder zahl ist bis Ende 1917 auf 
482 gestiegen. Das Vereinsvermögen betrügt 25186:60 Kronen, die 
Jahresausgaben betrugen 416208 Kronen. Zum Vorsitzenden wurde 
für 1918 Direktor J. JABLovowski, an Stelle der austretenden Aus- 
sehussmitglieder G. Bakó, F. CrRgva, [L. CsERwy, Rh. SUREDA ünd 
Gy. KaApocsa -gewáhlt. 


. HAVI FOLYÓIRAT. 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XXV. KÖTET. 1918 SZEPTEMBER—DECZEMBER. 0. Ta FÜZET. 


Kuthy Dezső. 


(1844—1917.) 


; Irta : CsIKI ERNŐ. 


1917. évi szeptember 10-én 
távozott az élők sorából rövid 
szenvedés után, életének 74. évé- 
ben Kurny Dezső nyugalmazott 
nemzeti múzeumi  igazgatóőr. 

Kurúny DEzső, a ki 1844 jú- 
nius 7-én született Szarvason, 
jogi tanulmányait Budapesten 
végezvén el, a jogi pályán mű- 
ködött, azonban súlyos tüdőbaja 
a szabad természetben való fog- 
lalatoskodásra utalta és így kez- 
dett a bogarak gyüjtésébe, tanul- 
mányozásába. Az eleinte idő- 
töltésből való szórakozás KurHYy-t 
megnyerte a szakmának, mely- 
nek majd évek során át lanka- 
datlan búvára lett. Budapest 
környékének gazdag és válto- 
zatos bogárfaunája kötötte le 
leginkább figyelmét. Össze is 
hozott erről a vidékről rengeteg 
anyagot, mely nemcsak nagy gyüjteményének vetette meg alapját, 
hanem a fölöslegből jutott elegendő a külföldi cserére, sőt iskolai és 
rendszertani gyüjtemények összeállítására is. Ilyen gyüjteményekkel 
kiállításokon is részt vett s az 1885-iki országos kiállításon a nagy 
érem, az 1891. évi tanáregyesületi jubíleumi kiállításon pedig dísz- 
. oklevél adományozásával tüntették ki. 

A. bogarak tanulmányozása révén megismerkedvén FRIVALDSZEY 
Jáwsos-sal, a Nemzeti Múzeum állattári osztályának akkori főnökével, 


Rovartani Lapok. XXV. 9—12. (1918. XI. 15.) 


138 


az megnyerte Kurny-t, hogy múzeumi munkálkodásában ségítőtársáúl 
szegődjék, a mit a tevékeny ember örömmel fogadott. Kurny Sszor- 
galmasan segítkezett FRivanpszkY-nak, a ki érezvén közeli végét, a 
Nemzeti Múzeum nagy bogárgyüjteményét jó kezekben akarta tudni, 
azért mindent elkövetett, hogy segítőtársát véglegesem az intézet 
tisztviselőjévé kinevezzék, a minek főleg egy nagy akadálya volt, 
t. 1, hogy Kuruy már a törvényszabta korhatárom túl volt. FERI- 
vaLpSZKY halála előtt mintegy ?/4 évvel, 1894 július 2-án Kurny kine- 
veztetett asszisztenssé és így a bogárgyüjtemény sorsáért aggódó ERI- 
VALDSZKY nyugodtan húnyhatta be szemét örökre. A Nemzeti Múzeuna- 
hoz való kinevezés arra kényszerítette Kurny-t, hogy a szabályoknak 
megfelelően magángyüjteményétől váljék meg, azért gyűjteményét 
árúba bocsátotta, mely azután az Erdélyi Nemzeti Múzeum tulajdonába 
ment át és még ma is alapját képezi a kolozsvári gyüjteménynek 

FRgivaLnpszkvy halálával Kuruny-ra még egy nagy feladat várt, 
a millenáris ünnepekre készülő nagy faunakatalógusban a boga- 
rakra vonatkozó résznek összeállítása. Kumrny ezt a mehéz fel- 
adatot fényesen oldotta meg, úgy hogy a faunakatalógusnak ez a 
legterjedelmesebb része már 1917 végén megjelenhetett. Ezen a nagy 
munkán kívül csak egynéhány kisebb-nagyobb tanulmány került ki 
Kurny tolla alól, pedig megfigyeléseinek gazdag tárházából sokat 
juttathatott volna nemcsak a magyar bogártani irodalomnak, hanem 
a tudománynak is. Sajnos ő még a régi titkolódzó iskolának volt a 
tanítványa és így az irodalmi publikálásnak is nem nagy barátja. 


Megjelent czikkeit is mindig csak tudományos folyóirataink szer- 


kesztőinek folytonos unszolására, kérésére írta meg. 

A bogárkatalógus összeállításával azután nagyjában búcsút is 
mondott a bogarászatnak. A Nemzeti Múzeum bogárgyüűjteményének 
gondozását e sorok írója vette át, Kurny-ra pedig az a feladat hárult, 
hogy a múzeum egy másik, nagyon elhanyagolt gyüjteményét vegye 
gondjaiba, illetőleg azt építse ki, tegyé naggyá. Ez az egyenes- 
szárnyúak (ÖOrithoptera) gyüj jfónénye volt. Ennek az újabb feladatnak 
azután teljes odaadással nekilátott és megteremtette azt a .gyüjte- 
ményt, melynek anyaga gyönyörű és pedáns preparálásával a kül- 
földi nagy múzeumoknál teljes elismerést aratott, melyről a, külföld 
kiváló speczialistái a legnagyobb elismeréssel vannak. Az egyenes- 
szárnyú rovarokkal való foglalkozás magával. hozta azt is, hogy 
Kurny irodalmi működése ezen tízéves időszak alatt is csak erre a 
tárgyra szorítkozik. Egyes a gyüjteményben talált új fajok leírásán 
kívül sorban feldolgozza azt az anyagot, melyet tudós gyüjtőink a 
Nemzeti Múzeumba bekiüldenek. Így feldolgozás alá kerül Anmásy 
és STUMMER-TRAUNFELS t]janshani, LENDL kisázsiai, BÍRÓ LAJos krétai 
és részben újguineai gyüjtésének anyaga 


löGkáz Dust sál áz ásánén 


199 


1914-ben Kuúruy elérte életének 70-ik évét és így a tisztviselői 
nyugdíj-törvény rendelkezéseiből nyugdíjba vonult, mely alkalomból 
érdemeinek elismeréséül a múzeumi igazgatóőri czímet kapta. Nyug- 
díjba vonulásával búcsút mondott a rovartannak és életének utolsó 
négy esztendejében teljesen visszavonultan élt, minden perczét gyer- 
mekeinek, unokáinak szentelte, kikben egyedüli örömét, pihené- 
sét lelte. 

1917 szeptember 12-én zárult földi maradványai fölött a buda- 
pesti Kerepesi-temetőben a családi sírbolt fedőlapja, hogy marad- 
ványait a lassú enyészetnek engedje át. Ha ezzel a tevékeny, mun- 
kás életnek vége is szakadt, munkálkodása a magyar tudományban 
olyan nyomokat hagyott, melyek emlékét meg fogják őrizni. 

Kurny irodalmi működését a következő összeállítás tükröz- 
teti vissza : 


1. Az isaszeghi Korona-erdő jellemző Coelopterái. (Rovarászati 
Lapok. I, 1883, p. 1(3—32.) 

A magyarországi szípoly-fajok. (Rovartami Lapok. I, 1884, p. 
205—209, fig. 42—45.) 

Kannibál szitakötő. (U. o. I, 1884, p. 186—187.) 

A ganéjbogarak szerepe legelőinken. (U. o. II, 1885, p. 16—17.) 

Akáczfában élő bogarak. (U. o. II, 18835, p. 249.) 

Trachyphloeus Frivaldszkyi species coleopterorum novae familia 
Curculionidarum. (Természetrajzi Füzetek. XI, 1887, p. 27.) 
Ceuthorrhynchus Paszlavszkyi n. sp. (U. o. XIII, 1890, p. 7.) 
A magyarországi Meloe-fajok. (Rovartani Lapok. ÍV, 1897, p. 

145—1485.) 
A Magyar Birodalom Állatvilága. — Fauna Regni Hungariae. 
Ordo Coleoptera. Budapest, 1897. (p. 1—214.) 

10. Orthopterák. (A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. 
Budapest, 1902. p. 251.) 

HNKSSAS TEN SÉN e zet Orthopterán , (Rovartami  Vapok. "x 1903 
p. 35—36.) 

12. Insecta Heptapotamica a DD. Almásy et Stummer-Traunfels col- 
Ieetass MS Orthoptesas a (Au mistémat, eMtis eNat c Élmmnos "ET, 
1903, p. 215—218.) ; 

ES 0rthoptera ex rAlsta: minores (WU. 09 V. A90-D. 4305432.) 

14. Insectorum messis in insula Creta a  Lud. Bíró congregata. 
je Orthoptera a tUEKOoSa Vg OKÉ os sp ó5o) 

15. Adalék Magyarország Orthoptera-faunájához. (Rovartani Lapok. 
KV 09087 o 4723) 

16. Új adat Magyarország Orthoptera-faunájához. (U. o. X. VI, 1909, p. 46.) 


19 


üt E eg 


(eg ) 


szett ese 


co 


a 


140 


17. Új szöcskefaj a Kaukázusból. (U. o. XVII, 1910, p. 178, fig.) 
18. Orthoptera nonnulla nova in Nova-Guinea a Lud. Biró collecta. 
(Ann. hist.-nat. Mus. Nat. Hung. VIII, 1910, p. 213—216.) 

19. Orthoptera nova exotica in Museo Nationali Hungarico asservata. 
(U. o. IX, 1911, p. 294—296 ) 


y 
ri 4 pr 
Uj hangyavendég bogár. 
Irta: MArtász JÓZSBE. 

Fárasztó, azonban nagy élvezetet nyújtó kutatásaimat, melye- 
ket a hangyákkal együtt élő állatoknak a felkutatására fordítottam, 
főleg a nagyon érdekes és kimondottan hangyavendég Clavigerinae 
alcsalád képviselői tekintetében nem vezettek eredményhez. 

Miután ezirányú gyüjtéseim alkalmával a ,véletlenség" nem 
társult hozzám és a .szerencse" sem kísért, csakis az a harmadik 
főtényező jöhetett segítségemre, melynek meve: kitartó türelem ! 
Nem is csüggedtem el, hanem rostáltam és újra rostáltam, a míg 
ezek az állatok is napfényre nem kerültek. Az eredmény nem maradt 
el, a Claviger testaceus PREYssL.-t csakhamar követte a CI. (Clavifer) 
longicornis MüLL. és ezt, nagy ürömemre és meglepetésemre a telje- 
sen átkutatottnak vélt helyen, új Clavifer-em. 18. 

Mielőtt ennek az új állatnak leírását közölném, legyen szabad 
— talán mások okulására is — még a következőket elmondanom. 
Bár rögtön feltünt állatomnak a Claviger longicornis-tól eltérő alakja, 
gyüjtés közben új fajnak még sem gondolhattam és ha úgy is lett 
volna, mégis azt a módszeremet követtem volna, mely a ritka fajok- 
nak lehető kímélését ezélozza, t i, hogy ezekből csak korlátolt 
számú példányt gyüjtök és a megmaradt példányoknak lehetőleg 
biztosítom további megélhetésük körülményeit, részben hogy azok 
esetleg ki ne vesszenek, másrészt hogy utánam mások is megtalál- 
hassák. Ennek megfelelően cselekedtem "ezúttal is. A már legfino- 
mabb rostával is kirostált hangyafészeknek egész anyagát zacskókba 
gyüjtöttem és azután rétegenként a régi helyre visszahelyeztem, sőt 
megelégedvén hat példánnyal, a fölösszámú három példányt az egyik 
így rekonstruált fészekbe visszahelyeztem. 

Munkám ezzel ugyan megakadt, mert a Kárpátokon át orv 
módon reánk tört az ellenség és így kénytelen voltam gyüjteménye- 
met Budapestre menekíteni, a hol az kényszerítő körülmények követ- 
keztében két éven át gondozatlanul őriztetett. Gyüjteményem így 
távol lévén, új Clavifer-emet sem írhattam le. Hogy ezt mégis meg- 
tehessem, ezalatt az idő alatt igyekeztem állatomat újra begyüjteni, 
azonban minden fáradozásom hiábavaló volt, azt újra megtalálni 
nem tudtam. : 


ja 7 det derdnátáátl 


8; 


141 


Hogy miért nem találtam meg újra, erre a kérdésre talán azt 
a feleletet lehetne adni, hogy habár ugyanazzal a hangyaállománnyal 
népesítettem be újra a fészket, az így megbolygatott fészek a vendég- 
állat egyik fejlődési alakjának sem nyújthatta többé a megélhetés biztos 
feltételeit. Az eddigi gondos házigazda a hirtelenül rászakadt szeren- 
csétlenségben talán csak az elsőrendű és fontosságú saját súlyos 
gondjaival (petének, lárvának és bábnak megmentése és biztonságba 
helyezése, a fészek újraépítése) volt elfoglalva és nem törődhetett 
kedves, nyalánkságot nyújtó tehenecskéjével. Így ez, miután más 
tanyára át nem költözködhetik, az újra felépülő fészeknek romjai 
között lelte halálát. — Ennek ugyan némileg ellentmond WAsMAN- 
nak az a megállapítása, hogy a Claviger testaceus-t nemcsak a vendég- 
szeretetet gyakorló hangya eteti, hanem maga is táplálkozik a gazda- 
hangya lárváival és bábjaival. 

Miután így még az annak idején visszahelyezett példányokat 
sem találhattam meg, a hangyavendégek begyüjtése alkalmával a 
jövőben kímélési módszeremet nem fogom alkalmazni. 

Elképzelhető ezek után örömem, midőn a napokban vissza- 
érkezett és már elpusztultnak vélt gyüjteményemben sértetlen álla- 
potban viszontláthattam állatomat, melynek leírását most már elké- 
szíthettem és sietek azt alábbiakban közölni. 


Claviger (Clavifer) Kuuni Matntnász, n. sp. 


CI, longicorni MüLnn. et Handmanm Wasm. alítinis, sed differt 
corpore minore et magis rotundato, antennis longioribus, articulis 
antennarum gracilioribus, elytris intus profundius impressis, humeris 
convexioribus, metathorace non in triente apicali, sed iam ante me- 
dium latissimo. 

Hungaria: Déva; in nido Last flavi F. 


Kisebb és kerekítettebb mint CI. longicornis MÜLL., rozsdavörös 
teste felül kevésbé szőrös, feje hosszabb és keskenyebb, a csápok 
hosszabbak, a csápízek karcsúbbak. Az előtor hosszabb mint széles, 
elül jóval szélesebb mint a fejnek csatlakozó része, kétoldalt kevésbé 
benyomott, a középen a legszélesebb. A szárnyfedők elül erősebben 
keskenyedők, a vállon domborúbbak, belső szélükön hirtelenül erő- 
sen benyomottak, úgy hogy a nagy hátlemez mélyedésében majdnem 
eltűnnek. Az utótor nem mint a CI. longicornis-nál az utolsó harmad- 
ban, hanem a közepe előtt a legszélesebb, a mi az egész testnek 
kerekítettebb külsőt ad. ; 

Szín és szőrözet tekintetében a CI. Handmanni Wasw.-hoz áll 
legközelebb, de ettől is abban tér el, hogy kisebb, csápjai hosszabbak, 


142 


a csápízek karcsúbbak, a belső szárnyfedőszegély mélyebben be- 
nyomott,.a váll domborúbb és az utótor kerekítettebb. 
Termőhelye : Déva, a hol a Lasius flavus F. fészkében találtam. 
Ezt az új bogarat néhai DR. Kvuwn Géza GRÓF, a Magyar 
Tudományos Akadémia volt alelnöke és a Hunyadmegyei Történelmi, 
Régészeti és Természettudományi Társulat érdemes volt elnöke em- 
lékére neveztem el. 


A vetési bagolypille 1918. évi kártevése. 
ÚAfSATK Irta : JABLONOWSKI JÓZSEF. t 


A. magyar mezőgazdasági rovartan szolgálatában megőszültem 
és megettem már kenyerem javarészét, de a letelt hosszú emberöltő 
alatt sohase tapasztaltam, hogy a vetési bagolypille hernyója olyan 
kárt tett volna a magyar mezőgazdaságban, mint 1918-ban. Ennek 
az óriási kártételnek az okát könnyű ma megtalálni, mert hiszen a 
mostani háborús gazdálkodás az ő fogyatékos rossz munkájával első- 
sorban volt az, amely. az utóbbi években kedvezett földjeink elgyo- 
mosodásának s a gyom szülte a sok bagolypille-hernyót. Ehhez 
hozzájárult az is, hogy a konyhakerti vetemények. termesztése kivált 
1918-ban igen nagy mértéket öltött és helyet is cserélt. A szűk terü- 
letű konyhakertekből kiszabadult és a szabad szántóföldi területnek 
szokatlan nagyságú tábláin helyezkedett el. A veteményes kertek 
belterjes munkája azonban nem volt mindig tapasztalható ezeken a 
sokszor viszonylag óriási hagyma-, répa-, uborka-, káposzta- s egyéb 
főzelékféle vetemények tábláin. Legkevésbé várták az új nagy főzelék- 
termesztők, hogy ec nagykiterjedésű termesztésnek ilyen árnyék-oldala 
is lehet. Innen van, hogy a mikor tavaszi vetésű, legtöbb helyen 
bizonyára gyomos veteményekben a bagolypille hernyója lappangott, 
az a tavaszi munka (gyomlálás, kapálás, töltögetés) során eltávolított 
gyomról nekiment a magára hagyott fiatal veteménynek és júniusban, 
július közepéig legtöbb helyen annyira végzett vele, hogy sok helyen 
teljesen kiürült a tábla. A hagyma, a répa és más efféle naponkint 
vasuti kocsi számra veszett ki. pusztult el . . . Ugyanez a sors érte 
a kukoriczát, a burgonyát, a takarmány- és ezukorrépát stb. 

Ha számba veszem, hogy nálunk a mezőgazdasági statisztika 
szerint 8 millió kat. hold föld van, a mely olyan növénnyel van 
bevetve, a melyben a vetési bagolypille hernyója kárt tehet; ha fel- 
veszem, hogy az e hernyótól okozott kár kat. holdankint még a mai 
árak mellett is átlag csak 100 korona, akkor ez már 800 millió korona 
kár, tehát kevés hiján egy milliárd! Ne vesse senki szememre, hogy 
merészen számítok. Ismétlem, hogy ez átlagos számítás. Eme számí- 
tásom alapja egyrészt az a teljes kár, a melyet ez a hernyó okozott 


145 


s a mely a teljesen elveszett termésből a hozzávaló és elveszett vető- 
. — mag és ugyancsak kárba ment talajmunka egy részének elvesztéséből 
. — áll, másrészt az írtásra fordított összegből és végül harmadrészt. az 
írtás ellenére mégis bekövetkezett tényleges kárból a megmentett 
termésben is. S50k tábla ép és érintetlen volt, de sok tábla, sőt sok 
határ is teljesen tönkrement a hernyótól. Aztán vegyük hozzá még 
azt is, hogy ma a terméket háborús áron kell számítanunk. Mind- 
ezt megfontolva, tehát szinte szerény mértékkel számítom a szenyve- 

Bis" dett kárt! ; 

i Ezt a nagy kárt persze nem egyedül a szó szoros értelmében 
vett vetési bagolypille, az Agrotis segelum ScnwrF. okozta. Mondhatom, 
hogy ebben része van a közeli rokonfajok hernyóinak ií5 — de ezek- 
nek tenyésztés útján való megállapítása nem a mai válságos napok 

Mé feladata. 

És sajnos, hogy ez a kár nem szorítkozott az esztendő első 
felére. Most, hogy októberben e sorokat írom, az őszi vetésekről 
egyre gyakoribb a panasz, hogy a hernyóval ismét sok a baj. 
A pusztító hernyó ugyancsak olyan nagyságú, mint a tavasz végén : 
van közte a legkisebbtől kezdve. a legnagyobbig ! Ha pedig akad is 
közte beteg, pusztuló, kérdés, hogy vajjon az a végleges pusztulás 
hírdetője e? Mert nálunk úgy van, hogy néha csak egy-égy évig 
pusztít ez a faj. Igy volt 1897-ben és 1914-ben. Volt azonban eset, 
hogy huzamosabb ideig pusztított, így 1904-től 1909-1g. 

Azt már megemlítettem, hogy ennek a csapásnak szülőoka a 
9yom. Ezen szaporodik el a vetési bagolypille és a gyomról megy 
át úgy tavasszal mint ősszel a különböző fejlődésű hernyó a fiatal, 
zsenge termesztett növényre s addig pusztítja, míg az vagy egészen 
kivész, vagy nem nő és nem erősödik meg annyira, hogy a hernyó 
már nem bir vele s megél úgy, hogy csak kis részét rongálja, de az 
egész növényben már nem tesz teljes kárt. 

Ez a nagy kár nálunk sajnos, még sokáig gyakori lesz ! Magyar- 
ország a gyom őshazája! Az ország gazdáinak 809/0-a még mindig 
gyomtermelő. Hiszen a kisgazdák kevés kivétellel majdnem mind 
azok, de van azért sok gyönyörű latifundium is, a mely nem- 
csak most a háborús gazdálkodás idején, hanem máskor is gyo- 
mos volt! 

: A vetési bagolypille ellen való védekezés tehát ma és a követ- 
kezeudő időkben elsőrendű feladat. Az idevonatkozó teendők meg- 
tudhatók a m. kir. áll. Rovartani Állomás idevonatkozó útmutató- 
jából is, a melyet a gazdák ettől az intézettől (Budapest, II., Kitaibel 
Pál-u. 1.) ingyen szerezhetnek meg. Ugyancsak ennek a czélnak, 
tehát a vetési bagolypille írtásának szolgálatába lépett a Magyar 
Rovartani Társaság egyik bőkezű alapító tagja, a ,Hangya" 


uldeszás az — metal 


öt RÁTA B; 


"144 


szövetkezet is, a mely immár milliókra terjedő tagjai okulására és 
kitaníttatására. szintén egy rövid, népies útmutatót adott ki és gon- 
doskodott, hogy az a kötelékébe tartozó összes szövetkezetekben az 
arra alkalmas időben megfelelő vetítőképek kíséretében felolvasásra 
kerüljön. A ,Hangya" gondoskodott arról is, hogy az elhangzó 
szónak tartósabb nyoma is legyen, azért ezt és hozzá hasonló tárgyú 
előadást még a mai súlyos könyvkiadói viszonyok között is külön 
füzetben kiadta s azt nemcsak tagjainak, hanem mindenkinek, a ki 
azt kéri, darabonkint 80 fillérjével árulja. (A .Hangya" székhelye 
Budapest, IX., Közraktár-utcza 34. alatt van, a füzet tehát ott ren- 
delendő meg.) 

Adja isten, hogy a magyar gazda belássa, hogy e téren gyor- 
san és nagyot kell haladnia, hogy boldogulhasson ama nehéz idők- 
ben, a melyek szintén mindnyájunkra várnak ! 


Különfélék. 


Argynnis Laodice Patt. Beregmegyében. — A mennyire ka- 
tonai szolgálatom megengedi, naponta egy-két órát a szabad termé- . 
szetben töltök és ezalatt az idő alatt a rovarok megfigyeléséről és 
gyüjtéséről sem feledkezem meg. Júliusban egyik sétám alkalmával 
a szeder (Rubus) virágjai körül nagyszámú Argyunis Paphia-t láttam 
röpködni és azokon lakmározni. Ezek között feltűnt egy kisebb 
Argynnis is, melyet — hálóm nem lévén — kézzel fogtam meg. Ez 
A. Daphne-nak bizonyult. Midőn erre még jobban szemügyre vettem 
a társaságot, még egy másik nagyobb fajt is vettem közöttük észre, 
melyben legnagyobb örömemre az Argynnis Laodice PALL.-ra I1smer- 
tem. Miután az 4. Daphme példányai már kopottak voltak, ezek gyüj- 
tésével már nem törődtem, hanem annál több figyelmet fordítottam 
az A. Laodice-ra, melyből később még egy példányt sikerült kézre- 
kerítenem. Ez az érdekes faj a sok A. Paphiu között fel sem tűnik, 
annyira megtévesztően vegyül el annak társaságában, úgy hogy a 
közönséges Paphia-kat ezentúl nem szabad lenézésben részesítenünk, 
hanem jobban szemügyre venni, mert csak így fogunk a keleti 
Laodice példányaira bukkanni és ezáltal ennek a fajnak hazánkban 
való elterjedését megismerni. A mennyire visszaemlékezem, az Argyn- 
ms Laodice-t eddig a következő helyekről ismerjük : Budapest ; Széna- 
verős és Segesvár (Nagy-Küküllő m.); Előpatak (Háromszék ma.) ; 
Almáshalom (Szolnok-Doboka m.); Peér és. Hadad (Szilágy ma.) ; 
jséhtelek és Réz-hegység (Bihar m.); Vidrány (Zemplén m.). A Mun- 
kácsról való két példányom a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjtemé- 
nyében nyert elhelyezést. UJHELYI JÓZSEF. 


145 


; Az Angerona prunaria L. második nemzedéke. — A Rovar- 

. tani Lapok XII. kötetének 183. oldalán közzétett adatok szerint az 
—  Angerona prunaria DL. nevű araszoló pillének néhány a rendesnél 
jóval kisebb példányát 1912 augusztus végén gyüjtötték a zemplén- 
megyei Homonnán, oly időben tehát és oly alakban, melyből a 
nevezett araszoló második nemzedékére lehet teljes határozottsággal 
. következtetni. Hogy pedig ez a következtetés nemcsak jogos, de 
. teljesen alapos is volt. bizonyítja az a körülmény is, hogy lepkénk 
. egy szintén kisebb (20 mm.) példányát ücsém 1914 szeptember 15-én 
. gyüjtötte Kaposvárott s így, ha az augusztusi dátum még fenn is 
. hagyhatott volna valami kis kételyt a II. nemzedék tekintetében, a 
. délebbi fekvésű Kaposvárott szeptember havában már nem lehet egy 
esetleg elkésett első nemzedéknek egy szintén elkésett példányáról 
beszélni. Más kérdés természetesen, hogy ez a második nemzedék 
csak kivételesen, vagy rendszeresen szokott-e fellépni, nemzésképes-e 
s nemleges esetben mi az oka a hernyó kivételes gyors kifejlődésé- 
nek? Én az első nemzedék túlkorai megjelenésében keresem az 
okot; ha gyorsan tavaszodik, a telelő hernyó gyorsabban érhetvén 
el teljes kifejlődését, az imágó is a rendesnél jóval korábban repül- 
het. De feltehetjük azt is, hogy a hernyó kedvező körülmények 
folytán a rendesnél jóval fejlettebb állapotban telel, így a következő 
évben már jóval kevesebb idő szükséges a teljes kifejlődéséhez. és 
így a második nemzedék kifejlődésére is elegendő idő állhat rendel- 
kezésre. Azt is feltételézhetjük, hogy az Angerona prunaria L. máso- 
dik nemzedékének megjelenése periódikus, a mi akkor volna lehet- 
séges, ha a nevezett lepkefaj egy nemzedékének kifejlődéséhez egy 
esztendő túlsok, két nemzedékének azonban már kevés lenne, mert 
ebben az esetben a hernyók ősszel évről-évre mindig tökéletesebb 


. — kifejlődéshez juthatnának (az első évben pl. a hernyó az első ved- 


lés után menne telelni, a következő. évben a következő nemzedék 
. hernyói már két vedlésen eshetnének át és így tovább) s így aztán 
ü bizonyos időközökben előállhatna a két nemzedék. Természetesen 
. ebben az esetben fel kell tennünk, hogy a második nemzedék lepkéi 
is tovább szaporodhatnak, a mi akkor, ha ennek a nemzedéknek 
megjelenése csak esetleges vagy részleges, éppen nem bizonyos. 
Azonban mindenképen úgy kell lennie, hogy két nemzedék előfor- 
dulásánál az első nagyon korán jelenik meg, a mikor is az annak 
petéiből kikelő hernyók még nem a forró nyárnak többé-kevésbé 
hervadó, száradó lombján kénytelenek rágódni, de a lehető legked- 
vezőbb életfeltételek közé kerülvén, mintegy ,kénytelenek" fejlődni, 
mert nem bírják még szokott lassúságukkal sem kihúzni a hosszú 
nyarat ; egyszóval megtörténik az, a mit pl. mesterséges tenyésztés- 
nél egyes különben áttelelő hernyókkal is el lehet érni, hogy bőséges 


146 


táplálkozás mellett gyorsan fejlődnek és még abban az évben adják 
az imágót (Gastropacha guercifolia L , Parasenia, plantaginis L.. ; útóbbi- 
ból magam 15 még ősszel kaptam meg a lepkét). Mindenesetre érde- 
kes volna az Angerona prunaria L. megjelenését a jövőben huzamo- 
sabban és nagyobb figyelemre méltatni, vajjon a második nemzedéknek 
megjelenése csupán esetleges vagy a fentiek szerint feltételezett 
periódikus-e ? DR. PazsiczkY JENŐ. 
A vörhenyeslúbú poloska (Pentatoma rufipnes L.) kártékony- 
ságáról. — A vörhenyeslábú poloska ha nem is ritka, nem gyakori, 
de legkevésbé mondható tömegesen előfordulónak. A jó szemű 
bogarász gyakrabban találkozik vele mint a néző, de nem látó em- 
ber. Sűrűbb bokros, fás helyeken, kivált erdőben és sűrű gyümölcsö- 
sökben aránylag gyakori, de akad belőle magánosan álló fák és bokrok 
sűrű lombozatában is. A vörhenyeslábú poloska (Pentatoma rufijes 
vagy a mint régebben említették Tropicoris rufipes L..) mintegy 15 mm. 
hosszú, felül gyengén fémfényű (bronzos) barnás színű; felszíne 
sűrűn pontozott vagy szabad szemmel mézve harántránczoltnak lát- 
szik; alul vörhenyes, fekete légzőrésekkel, a potroh szegélye oldalt 
fekete és sárgás-fehéren foltos. Csápja, lába és paizsocskájának hegye 
vörhenyes. Egyébként nagyon büdös. Ez a poloska eddig arról volt 
nevezetes, hogy a paizsos poloskák közül ezt mindig mint hasznosat 
emlegették. DE Gsek (17783) húsevő poloskának tartotta ; Sront (1788) 
szerint hernyóval, nyűvel és más rovarokkal táplálkozik; GoRsKI 
szerint kertekben és sétatereken a gyapjaspille hernyóját üldözi és 
eszi. NirTscHE nagy erdészeti munkájában hernyó- és bábpusztítónak 
tartja. Ha erre a poloskára bukkanunk, nem ritka eset, hogy úgy 
találjuk a mint éppen valamely hernyó, báb vagy más rovaralak 
nedvét szívja. Így tehát nem csoda, ha mindenki rovarfogyasztónak 
és ezen a réven hasznosnak tartja.. Ezzel szemben SCHUMACHER már 
1910-ben, de legújabban is azt írja, hogy ez a poloska nemcsak 
közönséges növényevő, hanem igazán kártevő is. Ezt a nézetet vallja 
JESCHERICH, SCHILLING BÁRÓ és az angol THHOBALD is, utóbbi szerint 
különösen a cseresznyében okoz figyelemreméltó kárt. Brandenburg- 
ban SCHUMACHER szerint iikább a meggyet (Prunus cerasus) kedveli, 
mint a cseresznyét (P. avium), az. előbbinek fiatal lombját (levél, 
hajtás), de a gyümölcsét is szívogatja. Hasonlóképen bántja ugyan- 
ottan az almafát is. SCHUMACHER azt tartja, hogy ez a poloska nem 
hasznos állat, sőt kártékonysága eléggé be van bizonyítva, mert 
számos kísérlettel megállapította, hogy ez sohasem öl rovart, minden- 
esetre azonban különös szeretettel viselkedik rovartetemek iránt. Más- 
részt ismételten sikerült neki ezt a poloskát az állati táplálék teljes 


! Naturw, Zeitschr. f, Forst-u, Land wirtschaft. XVI, 1918, p. 244—246. 


il szmikée 


mid véte Részes 


e éz isz sát ee 


Téka 


Év 


kell ze 
ses 


a 


azza öaásaádsát ét sáe tünt táts ásta az ess zdéttáai 


141 


kizárásával kifejlődött koráig félnevelmi és ez oknál fogva régebbi 
állításának helyességéről most sokkal inkább meg van győződve, 
mint valaha. 

Nem akarok sem vádló, sem védő lenni, különösen most, a 
mikor nagy a hajlamosság új kártevők felfedezésére és régismert 
tulajdonságú rovarok leleplezésére. Magam a házi poloskáról írott 
eczíkkemben! a vörhenyeslábú poloskát hernyókra vadászónak mond- 
tam, mert magam láttam hernyóból szívogatni. Hogy azonban ő ölte-e 
meg a hernyót vagy már beteg volt-e az (egyik esetben Agrotida-, 
a másikban a gyapjaspillé hernyója volt) és a poloska csak a 
kegyelemdöfést adta meg neki, azt természetesen nem mondhatom 
meg, mert akkoriban ennek megfigyelésére és megállapítására nem 
helyeztem súlyt. A jövőben szükséges lesz minderre figyelemmel 
lenni, hogy tisztán lássunk. Hogy azonban ez a poloska ,számottevő 
kárt" tenne, azt nem merném állítani, mert akkor nagyobb számban 
kellene előfordulnia. Kártékonysága tehát egyelőre ne okozzon gondot. 


JABLONOWSKI JÓZSEF. 


Irodalom. 


Jablonowski József: Figyelmeztető útmutatás az arzéntar- 
tartalmú rovarírtószerek kert- és mezőgazda- 
sági alkalmazása tárgyában. (A m. kir. Rovartani 
Állomás 61. számú útmutatója. Budapest, 1918. 20. I.) 


A többtermesztés kérdése szükségessé teszi, hogy a rovarkárok 
elleni védekezés mind hathatósabbá váljék. A kártékony rovarok 
elleni: küzdelem sok mindenféle mérges szer alkalmazására vezetett. 
Ezeknek a mérgeknek az alkalmazását közveszélyességük miatt a 
közhatóságok egyszerűen megtíltották. A haladás azonban arra veze- 
tett, hogy ezeket kellő óvatossággal igen is czélszerűen lehet hasz- 
nálni. Szerző ennélfogva helyesen járt el, a mikor az érdekeltek 
okulására ebben az útmutatóban rövidre fogva ismerteti azokat a 
mérgeket, a melyeknek alkalmazása eredménnyel jár, elmondja 
továbbá azok kezelését, a permetező folyadékok készítését és alkal- 
mazását a kert- és mezőgazdaságban. A füzetet fenti intézet (Buda- 
pest, II., Kitaibel Pál-u. 1.) kívánatra ingyen küldi meg az érdeklő- 
dőknek, a kiknek csak figyelmükbe ajánlhatjuk annak pontos áttanul- 
mányozását. CSIKI, 


si 


1 Természettud. Közlöny, L, 1918, 364, 


148 


Dr. Lendt Adolf: Jövőbetekintés. A magyar főváros érdekében, 
az idegenforgalom jegyében. Budapest, 1917. St. l. 


Szerzőnek már több munkát köszönhetünk, melyek a főváros 
fejlesztését vannak hívatva előmozdítam vagy legalább is annak 
irányítására szolgálnak megszívlelendő útmutatásokkal. Fenti czím 
alatt megjelent munkája is ennek érdekében íródott. Budapest a 
háború után a Nyugat és Kelet forgalmának góczpontja lesz és így 
nagy várossá való átalakulása biztosra vehető. Az új idők nagy vál- 
tozásokat fognak előidézni, ránk is sok teendő vár. Mindenre a mit 
teremtünk üssük rá a magyarság bélyegét, ne utánozzuk a külföldet, 
hanem teremtsünk olyat, a mi viszonyainknak megfelel. Szerző azután 
tervet ad a legfontosabb teendőkről, a Gellérthegy és vidéke, a Lágy- 
mányos, a Tabán és Buda egyéb részein elhelyezendő fontosabb épü- 
letekről. Mindezek részletes ismertetése kívül áll folyóiratunk ezéljá- 
tól, de megemlítendőnek tartjuk szerzőnek azt. a tervét, hogy a 
Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi múzeum épületét a  Vér- 
mezőre építsék. Ezt a tervet szerző részletesen megokolja és kifejti 
azokat az okokat, a miért ez az intézmény idehozandó. A. magunk 
részéről törekvését csak a legmelegebben pártolhatjuk és kívánjuk, 
hogy a sok mindenféle elhelyezési tervvel szemben az új múzeum- 

. épület erre az egyedül megfelelő helyre kerüljön és építése mielőbb 
megkezdhető legyen. Különben olvasóink becses figyelmébe ajánljuk 
LEwDL munkáját, melyet a ,Budapesti Polgári Lövészegyesület" 
ifjúsági testnevelési alapja javára adott ki és mely nevezett egyesü- 
lettől (Budapest, II.. Marczibányi-tér 6.) 3 koronáért megrendelhető. 


CSIKI. 
F e e 
Társulati ügyek. 
A Magyar Entomologiai Társaság ülései. 
Választmányi ülés 1918 márczius 15-én. — Elnök JABLOo- 


vowski Józspr. Pénztáros jelenti, hogy a pénztári készlet 3738 korona. 
Majd új tagokúl megválasztattak és pedig : 
Alapító tagokúl : 


BÁRÓ APPEL JEső, nagybirtokos — Sajó-Udvarhely. 
BETHLENI TAKARÉKPÉNZTÁR R. T. —. Bethlen. 
MAGYAR BANK És KERESKEDELMI R. T. — Budapest (V., Vilmos 
császár-úl 32.) 
MEZŐGAZDASÁGI NÉPBANK R. Tr. — Bethlen. 
Rendes tagokúl : 
FŐERDŐHÍVATAL, M. KIR. — Liptó-Újvár. 


(ráBoOR JózsEF, gazdálkodó — Tisza-Csege, 


149 


GAZDASÁGI TANÍTÓKÉPZŐ-INTÉZET, M. KIR. — Komárom. 

HUNYADVÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET — Déva. 

NepEczpy János, udv. tanácsos — Munkács. 

SCHEINBERGER ANTAL, kereskedő — Szeged (Zriny1-u. 2.) 

j Választmányi ülés 1918 április 19-én. — A JABLONOWSKI 
JózseErF elnöklete alatt tartott ülésen DR. KERrÉsz KÁLMÁN napirend 

ő előtt üdvözli elnököt abból az alkalomból, hogy Őfelsége a II. oszt. 

. polgári hadiérdem adományozásával tüntette ki, majd Csiki ERNŐ 

. titkár a Rovartanmi Lapok előállításáról számol be és bemutatja az 

. 1917. évi 9—12. füzetet, mellyel a kötet szerencsés befejezést nyert. 

. DR. KeRrÉsz Kázwmáws pénztáros jelenti, hogy a pénztári készlet 
10756 koronát tesz ki. Tagválasztásra kerülvén a sor, megválasztatták : 


Í Alapító tagok : 

.  DEsBoRDES ERwő, országgyül. képviselő — Kolozsvár (Monostori-út 17.) 
. FopoRn DEzső, földbirtokos — Apanagyfalu. JANAKASA 

j FÜRST ÖDpös, földbirtokos — Budapest (VIII., Főherczeg Sándor-u. 10). 
. "MAGYAR FÖLDBIRTOKBANK R. T. — Budapest (V., Vilmos-császár-út 32.) 
I MAGYAR ORSZÁGOS KÖZPONTI TAKARÉKPÉNZTÁR — Budapest (IV., Deák 
; Ferencz-u. Tf.) ; 

. MaAgRgaY DowmowKkos, földbirtokos — Kolozsvár (Berda  Mózes-u., 
i Haller-ház.) ÉSA 

. MEZŐGAZDASÁGI IPAR R. Tr. — Budapest (V., József-tér 2.) 

ő PANNONIA" KENDEB ÉS LENIPAR R. T. — Budapest (V , Józsetf-tér 2.) 
. TöRrnev Dezső, gyáros, tűzérfőhadnagy — Budapest (VIII., Eszter- 
: házy-u. 22.) 

k Rendes tagok : 

: BÁNYÁSZATI És BRDÉSZETI FŐISKOLA ERDŐMÉRNÖKI SZAKOSZTÁLYA — 
14 Selmeczbánya. 

"  JERDÉSZETI KÍSÉRLETI ÁLLOMÁS, M. KIR. KÖZPONTI — Selmeczbánya. 

j HIRDŐŐRI SZAKISKOLA, M. KIR. — Liptó-Újvár. 

: FŐERDŐHÍVATAL, M. KIR. — Lippa. 

A — KIR. — Vinkovcze. ő 

. HAHNESNKAMP Rupozrr, százados-mérnök — Csillaghegy (Vasút-ut 18.) 
" Havas Géza, kir. adjunktus — Budapest (I., Fehérvári-út 30.) 

" JUREsáKk LaJos, földbirtokos — Pusztaújkút, u: p. Puszta-Tenyő. 

" KECSKEMÉTI SZŐLŐSGAZDÁK EGYESÜLETE — Kecskemét. 

d 62. rendes ülés 1918 április 19-én. — JABLONOWSRI JÓZSEF 


. elnök , A bor- vagy eczetmusliczáról" czímű előadásában ismerteti 
. ennek a légynek gyors fejlődését, mely mindenütt tapasztalható, a 
hol valamely erjedés (szeszes és utána eczetes) folyik és élete 
főbb körülményeinek felemlítése után behatóan foglalkozik száj- 


150 


szerveivel és táplálkozásával. A légy mindenütt ott van, a hol vala- 
mely erjesztő szervezet működik, de a légy nyúűve nem az erjedő 
anyagból, hanem az erjesztő szervezetből él. Nemcsak ott verődik 
össze a nyű, a hol az erjedő anyag felszínén sok az erjesztő szer- 
vezet, hanem él a különféle eczetanyagok felszínén képződő eczet- 
hártyából, eczetanyából (mycoderma, stb.), mely az eczetesedést okozó 
szervezetből áll és hártyaszerűen lepi el az eczetfolyadék felszínét. 
Ha ez a hártya vékony, a légynyűvek az edény falán élnek. és csak 
a hártya széléből táplálkoznak, ha pedig vastag, akkor rajta is mász- 
kálnak, azon legelnek. Ennek a légynek a nyűve tehát nem a romló 
anyagból (szilva, alma, ezefre, stb.) él, hanem az ezt a romlást elő- 
idéző szervezetből, tehát az erjesztők és élesztők sorából való szer- 
vezetekből. Ennek megállapítására előadó Íriss bolti élesztővel tett 
kísérletet, mellyel nemcsak a kifejlődött légy táplálkozott, hanem 
mohón tojta rá tojásait és a tojásból kikelt nyű oly gyorsan fejlődött 
azon, hogy az ötödik napon már kezdte azt hasogatni és bábozódni. 
Áttérve az életmódjával összefüggő jelenségekre, röviden megemlíti, 
hogy miért jelentkezik ez a légy a pinezében, az erjesztő iparban, 
a kenyérsütő magyar asszony pártevésekor, morzsóka, komlóskorpa 


szárításakor, az eczet házi készítésekor, stb. Végül rámutat a légy 


veszedelmességének valószínűségére, a mikor a szüret előtti időben 
a hasmenést okozó szervezetet terjeszti (a tőkesorok közti emberi 
ürülékről az érett fürtökre) és szüretkor az eczetesedést okozó szer- 
vezeteket húrczolja széjjel. Ellene való orvosság: csak a tisztaság ; 
igyekezzünk megakadályozni, hogy a légy ne jusson sem a fertőző, 
sem a táplálkozásra szolgáló anyagokhoz. — Utána DR. PoNnGRÁácz 
SÁNDOR ,Magyarország Hemerobiidáiról" tartott előadást, melyben 
ama nézetének adott kifejezést, hogy ezt a családot a búvárok hely- 
telenül felbontják, pedig az egy nagyon egységes csoportot alkot, 
mely sajátságait a legrégibb geologiai időktől a jelenkorig megőrizte. 
A. legősibb típusok nem a Dilar, hanem a Drepanopterya és Polysto- 
choetes nemek. Előadó azután néhány biológiai megfigyelés kapcsán 
a magyarországi fauna egynémely érdekes alakjáról emlékezik meg 
és azokat bemutatja. — JaáABLosowskIi Józsee elnök megköszönvén az 
előadást, a következő bejelentést teszi: Az Állattani Közlemények 
1918. évi kötetének 67. oldalán szó van az eperfapaizstetűről ( Aula- 
caspis — Diaspis pentagona FT.), melynek Fiuméban való előfordulását 
DB. DR. IEwrz Gúza a múlt nyáron (valószínűleg 1917) megállapította. 
Nem az elsőbbség megállapítása végett, hanem egyéb hívatalos olkok- 
ból kijelenti, hogy az eperfapaizstetűt már 1912 április havában álla- 
pította meg Fiuméban az ottani Közkertben (Giardino publico) fiatal 
papiros- vagy khinai eperfa-oltványokon (Broussonelta papyrifera). 
Megállapította, hogy valószínűleg meg vannak fertőzve a Tersattora 


151 


. vezető út mentén lévő Broussonetiák 15, de közbejött akadályok miatt 
. ezeknek gyanúsnak tartott koronáját már nem vizsgálhatta meg. Egyéb- 
. iránt, hogy ez a gyanúja nem volt alaptalan, beigazolódott az által, 
. hogy ugyanazon év májusában Bonne arról értesítette őt Görzből, 
. hogy ezek a Broussonetiák, a melyekről egyik fiumei barátjától 
. gallyakat szerzett, csakugyan fertőzöttek. Felolvassa ezután 1912. évi 
. hívatalos jelentését, melyben ezt a bajt felettes hatóságának bejelenti, 
. hogy azóta ebben az ügyben mi történt és kivált a közbejött háború 
" és a hazai selyemhernyó - tenyésztés lelkének, BEzERÉDY PáL-nak 
. halála után mi fog történni, ennek részletezését ezúttal hallgatással 
.. mellőzi. 
ű Választmányi ülés 1918 május 17-én. —  Pénztáros felhatal- 
a mazást kér, hogy az alaptőkéből rendelkezésre álló mintegy 6717 ko- 
rona értékben 51/29/0-os székesfővárosi kölcsönkötvényt vásárolhasson, 
. illetőleg jegyezhessen; a mit a választmány elhatároz. DR. STREDA 
. Rezső felveti a rendes gyüjtőkirándulás eszméjét, melynek rendezé- 
. sétől a választmány a felette nehéz ellátási és utazási körülményekre 
. való tekintettel ezúttal eltekint. Megválasztattak azután a következő 
E új tagok : 
] Alapító tagok : 


§ GRÓF BánwrrvY GyöRkGy, v. b. t. t., főajtónállómester — Bonczhida. 
. GRÓF BATTHYÁNY Virmos, nyitrai püspök — Nyitra. . 
! FETSER ANTAL, győri püspök — Győr. 
FRisp Lxo, földbirtokos — Tiszacsege. : 
. . HORTOBÁGYVIDÉKI MEZŐGAZDASÁGI ÉS JUHÁSZATI R. T. — . Budapest 
; (V., József-tér 3.) : 
. SZATMÁRI R. K. PÜSPÖKSÉG — Szatmár-Németi. 
ú GRÓF SZÉCHENYI Domoxkos, földbirtokos — Nagydorog. 
. DR. Takács MENYHÉRT, prépost- prelátus — Jászó. 
! BÁRÓ ULLMANN ADOLF BÉLAI GAZDASÁGA — Béla, u. p. Muzsla. 


Rendes tagok : 


Arexy LaJos, alkonzul — Czegléd. 
. BERwÁTH BÉLA, orszgy. képviselő — Budapest( VIII., Szentkirályi-u. 26.) 
. DOBRIK MinÁácy, kisbirtokos — Korpona. 
. DR. Fápny Isrvás, földbirtokos — Budapest (IX., Lónyay-u. 17.) 
§ FÖLDMÍVESISKOLA, M. KIR. — Békéscsaba. 
63. rendes ülés 1918 május 17-én. — JABLONOWSKI JÓZSEF 


. elnök üdvözli a megjelenteket, majd hálás köszönetét fejezi ki Buda- 
, pest székesfőváros tanácsának, hogy megengedte, hogy az ülést az 
. Állatkert helyiségeiben tarthatjuk meg. DR. BERczEL JEwsxő székes- 
" fővárosi tanácsnok üdvözli a Magyar Entomologiai Társaságot az 
. Állatkertben, melynek belyiségeit az ülés megtartására a tanács 


152 


örömmel engedte át. A főváros örömmel engedte meg, hogy CERVA 
FRIGYES rovarkiállítást rendezzem melynek jövedelme a hadbavonúlt 
fővárosi alkalmazottak hozzátartozóinak segítésére lesz fordítva. Fel- 
kéri CeRva FRiGYES-t a kiállítás bemutatására. A kiállítás CERva kül- 
földi káprázatos lepke- és bogár, valamint a rovarbiologiai gyüjte- 
: ményen kívül a legfontosabb hasznos- és kártékony rovarok gyüjte- 
ményét, azonkívül a HeRMmAN Orró tervezetei szerint készített néprajzi 
mintákat, kolibri-gyüjteményt, gyökérből készült alraunokat és tréfás 
rovarcsoportokat ölel fel. Az egész gyüjtemény a megjelentek osz- 
tatlan tetszését nyerte el, különösen pedig a mesterien készült rovar- 
biologiai csoportok keltettek feltűnést. 


Javítandók : 


A ,Rovartami Lapok" folyó évi kötetében a következő javítá- 
sok eszközlendők : I 

16. old. alulról a 4. sorban , Borsód-" után pótlandó ,és Heves": 

19. old. felülről a 22. sorban robinartum helyett olvasd : robintarum 

51. old. felülről a 18. sorban ,(? e. V. 21)" helyett olvasd : 
"(2 e. IV. 18)" utána pedig beszúrandó:  Fhymatocerd 
Gzyaroa 1890 (2 e w 2. 

93. old. alulról a 13. sorban ,rovar" helyett olvasd : rovat 

101. old. alul a kép fölötti első sorban fuscolinbata helyett 
olvasd : fuscolimbata. t 


Ertesítés ! 


Értesítjük t. előfizetőinket, hogy folyóiratunk előfizetési árát 
1919. évi januárius , elejétől kezdve kénytelenek vagyunk évi 10 koro- 
nára felemelm. Azt reméltük, hogy talán elkerülhetiink minden áreme- 
lést, azonban az összes költségek folytonos rohamos emelkedése 
rákényszerít minket is erre a lépésre. Azt hisszük, hogy lépésünk 
külön indokolásától eltekinthetünk, hiszen közismert tényeket kellene 
újból felsorolni. Reméljük, hogy tiszteit olvasóink támogatásukat az 
említett indokoknál fogva nem fogják ezentúl sem folyóiratunktól 
megvonni. ; (ÖSVIBE 


KE TTANT LáROtÓ 
EMM ELSE MAZ dlza ESNE TEL ás ell 1918. 9—12. Heit. 


5, lör. — E. Csiki: Desiderius Kuthy (1844—191 7).. (Mit 
. Portrait). — D. Kuruv, dirigender Kustos des Ung. National-Museums, " 
. geb. 7. VI. 1844 zu Szarvas, starb am 10. September 1917 in Buda- 
. pest. Korny wirkte auf juridiseher Laufbahn, einer sehweren Lüungen- 
. infektion zufolge musste er sich der freien Natur widmen, wobei er 
a sich der Insektenwelt, speziell der Coleopterologie zuwendete. Er 
. sammelte hauptsáchlieh in der weiteren Umgebung von Budapest 
. und sind ihm viele biologisehe Beobachtungen zu danken. 1894 erhielt 
. er eine Assistentenstelle am Ungarisehen " National-Museum. wo. er 
. nach Jonawxws FRrvatoszky s Tod mit der Bew ahrung der Coleopteren- 
§ sammilung betraut wurde. mén Amte oblag er bis 1897. wo er die 
. Neuaufstellune der  Orthopterensammlung übernahm. [Litferariseh 
. arbetltete er bis 1897 coleopterologiseh, nachbar publizierte er nur 
. noch über Orthopteren. Sein Hauptwerk ist der coleopterologisehe 
"Teil in der Fauna Regni Hungariae. Hine Aufzáhlung seiner Arbei- 
. ten siehe auf Seite 138—139 dieses Heftes. 


8. 140. — J. Mattász: Über einen neuen Ameisengast. 
. Verfasser besenreibt den neuen Claviger fClavifer) Kuum aus Han 
. Nest von Lasius flavus aus der Umgebung von Déva. (Lateinische 
Diagnose ur ungarischen Text). 


S. 142. — J. Jablonowski: Der Saateulónsehaden im 
Jahre 1918. — Noch nie hat die Saateule einen so grossen ocha- 


. den angerichtet wie in diesem Jahre, was der weniger gründliechen 
 Bearbeitung.der Ácker und dadurch der V ermehrung: He Unkrauter 
! zuzuschreiben ist. Zu diesem gesellte sich noch der A ufsehwung 
" des Gemüsebaues, welcher sich nun auch auf die Acker erstreckte. 
. Die Raupen übergingen beim aushacken des Unkrautes auf das 
" Gemüse und im Juni—Juli waren die meisten Felder dezimiert 
oder auch ganz vernichtet. Dasselbe Schicksal erlitt der Mais. die 
. Erdüpfel, Zueker- und Runkelrübe etc. Bei den jetzigen Preisen 
ú kann der diesjáhrige Schaden auf 800 Millionen Kronen geschatzt 
werden. Der Hauptschadling war Agrotis segelum Scnwr., aber nabe 
a verwandte andere Agrotiden halfen mit. Der Schaden bezieht sich 
" "leidev nicht nur aul die erste Hálfte des Jahres. sondern wie die: 
ú Berichte fortwáhrend einlaufen, so ist der Schaden in der Herbstsaat 
" auch ein sehr grosser. Es wird wohl noch Jahre danern bis der 
. Schádling ganz bezwungen seien wird. 


Kleinere Mitteilungen. 


S. 144. — J. Ujhetyi: Argynnis Laodice Pall. im Komi- 
tat Bereg. —  Verf. sammelto diecsen interessanten Secümetterling 
auch bei Munkács, seine weiteren Wundorte in Ungarn sind noch 
Budapest, Szénaverős, Segesvár, KElőpatak, Almáshalom, Hadad, 
Peér, Cséhtelek und Vidrány. : 

S. 145. — dJ. Pazsiceky: Die zweite Generation von 
Angerona prunaria. — Als Bestátigung, dass es eine zweite Ge- 


neration gibt (vergl. Rov. Lap. XXII, 13), kann Verfasser angeben, 


dass sein Bruder im September bei Kaposvár eine solche sammelte. 
Natürlieh sind weitere Beobachtungen zu machen, besonders um 
feststellen zu. können ob diese II. Generation cine zufállige oder 
periodische ist. 


S. 146. — J. Jablonowsky: Über den Schaden der Penta- 


toma rufipes L. — Verf. beriehtet, dass diese Wanze als Fleisch- 
Íresser galt, erst neuesten wird sie durch SCHUMACHER, TÜSCHERICII, 
SCHILLING und THEoBALD als Obstschadlmng namhait gemacht. Ihre 
Beobaehtung ist jedenfalls ins Auge zu fassen, obwohl sie nicht in 
solehér Menge vorkommt, dass sie als ernstlicher Sehádlng zu 


fd 


befürehten ware. 


Literatur, ; 
s. l4r. —  X. Csiki bespricht azbeiten Von  JABLONOWSKI 
und LENDL. i 
Vereinsangelegenheiten. gés 
S. 148. — Berieht über die Márz—Mai-sSitzungen der Únga- 
risehen Entomologisehen (iesellschait. 128 
S. 155. —  Inhaltsverzeichniss der Bűnde 1—XXVF. der 


, Rovartani Lapok". a) Verzeichniss der Artikel nach Autoren ; 
b) Verzeichniss der neu besehriebenen oder benannten 
Gattungen, Arten und Formen. 


Tárgymutató 
a Rovartani Lapok I1—XXV. kötetéhez. 


Összeállította : OSIKI ERNŐ. 


A) A megjelent czikkek jegyzéke. 


aan Aigner Lajos: Wrivaldszky Imre. 1799—1870. — 4, 1897, 5—9 


(arczképpel). 
Egy hasznos hernyófaj. (Thalpochares communimacula Hb.) — 4, 1897, 
24—36. 
Eintomologiai kirándulás Ún néS sebbe 1—-II. — 4, 1897, 42—45, 52—56. 
Magyar lepkék ára 60 évvel ezelőtt. — 4, 1897, 46—47. 
A Calosoma sycophanta tömeges megjelenése. — 4, 1897, 63. 
Grossinger János. 1728—1803. — 4, 1897, 69—71. 
A kardospille (Papilio Podalirius L.) I—II. — 4, 1897, 82—85, 102— 104. 
Kecskemét rovarfaunája. — 4, 1897, 86—87. 


A lepkének régi magyar elnevezései. — 4, 1897, 88. 


Tolakodó lepkék. — 4, 1897, 112. 

Az első. hazai entomologiai mű. 1—II. — 4, 1597, 1132—115, 148—151. 
Nagy-Tapolcsány lepke-faunájáról. —- 4, 1897, 125—127 

Paizstetveket pusztító hernyók. — 4, 1897, 137—140. 


. Biró Lajos. — 4, 1897, 159—164 (arezképpel). 


A magyar birodalom állatvilága. — 4, 1897, 176—179. 


. A magyar lepkészet fejlődése. 1—-II. — 4, 1897, 181--185, 204— 207. 


Erdély lepkefaunájához — 4, 1897, 200—201. 


"Új magyar microlepidopterák. — 4, 1897, 217. 
. Újabb magyar lepkék. I— II. — 5, 1898, 33—35, 61-— 63. 


Lepke-pygmaeusok. — 5, 1898, 43—51 (10 képpel). 


A. magyar lepke-fauna gyarapodása. Macrolepidopterák 1I—II. -—— 5. 


1898, 67—70, 90—94 (2 képpel). 


" Hangyakedvelte Lycaena-hernyó. — 5, 1898, 81. 


A. hazai Hemipterák faunájáról. — 5, 1898, 83. . 

Csiki Ernő. — 5, 1898, 83. 

Biró Lajos újabb küldeményei. — 5, 1898, 84. 
Perigrapha cincta F. — 5, 1898, 102—103. 

Nemzetközi lepkék. — 5, 1898, 1041. 

Ocnogyna parasita Hb. — 5, 1898, 105. 

Lycaena minima Fssl. — 5, 1898, 106. 

Az Oxytrypia orbiculosa története. — 5, 1898, 135—139. 
A DLyeaena Orion Pall. hernyójáról, — 5, 1898, 143—144. 


166 


Abajfi Aigner Lajos : Magyarország bogár-faunája. — 5, 1898, 144. 


. Kártékony bagolypillék írtása. — 5, 1898, 1589. 


Újabb adatok Nyitramegye bogár-: és lepke-faunájához. — 5. 1898, 145. 
Az apáczaszövő Budapest környékén. — 5, 1898, 145. 

Biró Lajos küldeménye. — 5, 1898, 145—146.. 

Erdély lepke-faunája. — 5, 1898, 154—156. 

Magyarország pók-faunája. — 5. 1898, 161—-164. ő je 
A rózsa új kártevője.-— 5, 13598, 166. 7 je ; 
Abraxas grossulariata L. — 5, 1898, 166. ) 

A rovarkárokról. — 5. 1898, 166—167. 

A Phylloxera írtása. — 5, 1898, 167. 

Orgyia ericae Germ. — 5, "1898, 167—168. 

A repczebogár. — 5, 1898, 169. 

A Lycaena argiades Pall. hernyója. — 5, 1893, 169. 

A bugaezi pusztán. — 5, 1898, 175-——180. 

A Phtheochroa amaudana H.-S. életmódjáról. —5, 1898, 186—187 (képpel). 


A szőlőmolyról (Coechylis ambiguella Hb.) és írtásáról. — 38 1898, 
189—190. ; ÉG 

Angolország lepkét. — 5, 1898, 190—191. 

A lepkék torzképződései — 5, 1898, 201—205. 

Új gyümölcsfarontó. — 5, 1893, 205—-206. 

A takarmányrépa károsítója. — 5, 1898, 206. 

A lepkék új rendszere. — 5, 1898, 207. 


Lepkék színváltozása. -- 6, 1899, 12— 16. 

Az őszi baraczkta rentója. — 6, 1899, 16—17. 8 
Aporia -erataegi L. eltérése. — 6. 1899, 17—-18. 

A vértetű írtása. — 6, 1899. 19—20. s 
Argynuis eltérések: — 6, 1899, 20. 


Az almamoly írtása. — 6, 1899. 21. :ú 
Az Ocneria dispar Észák-Amerikában. — 6, 1899, 21—22. 
A rovargyüjtemény tüdományos "elrendezése. — 6, 1899. 23— 
A. rovarevő madarak, — 6, 1899, 43. S 

A bogarak ereje. — 6. 1899, 43— 44. 


Új rovarevő növények. — 6, 1899, 65- 

Poloska mint tolvaj. — 6, 1899. 65—66. : e 

Hangya mint gyógyszer tüdővész ellen. — 6, 1899, 66. 

A magyar lepke-faura gyarapodása 1898-ban. TESTS k ul a . 1899, 


135—16, 4 5—98. 
Az Argynnis Paphia melanistikus úE lés — 6, 1599, 82-84 (képpel) 
Lepkészés csalétekkel. — 6, 1899. 86— 
Hasznos rovarok meghonosítása, — 6, H 88. 
A Zygaena carniolica új fajváltozatai. — 6, 1899, 101-—103 (2 képpel). 
A rák életmódjáról. — 6, 1899, 107—105. § 
A cserebogár írtása, — 6, 1899, 100. 
Szőlőt károsító hernyók. —- 6, 1899, 12. 
Lepke-eltérések. — 6, 1899, 1320—1831. 
Vitéz lepke. — 6, 1899, 182. 


(4 


aAbafi Aigner Lajos: Adalék a lepkék biologiájáboz. 1—-III — 6, 1399. 


. 147—149, 172— 1783, 190—-192. 
A rovarok nemi ösztönének ereje. — 6, 1899, 150. 
A Pieris brassicae hernyójának írtása. — 6, 1 99, 153. 
Az életszívósság a lepkéknél. —- 6, 1899, 153. 
A hernyók utolsó kenete. — 6, 1899, 155—156. 


. Paederastia rovaroknál. — 6, 1899, 202 —205 (képpel). 


A. lepke megölése. — 7, 1900, 19. 

Bukovina lepke-faunája. — 7. 1900, 20—21 
Nndagria ulula Bkh. — 7, 1900, 21. 

A. rovarok és a madarak. — 7, 1900, 23—25. 
Sesia stelidiformis Frr. — 7, 1900, 40. 

A" lepke kikészítése, — 7, 1900, 41. 


Acherontia Atropos életmódja. [—IT — Tt 1900, 51-55, 13—76. 


A. lepkegyüjtemény berendezése. — 7, 1900, 86. 
Wugax bőség. — 7, 1900, 88. 


157 


Az Acherontia Atropos története. 1—II.- - 7, 1300, 97— 100, 124—1928. 


A lepke olajtalanítása. — 7, 1900, 108. 
Románia lepke-faunája. — 7, 1900, 109. 


. Viertil Adalbert. — 7, 1900, 112—113 (arczképpel). 


KA dhortotaátopos haggja Ik e 7 1900, 133.-1AT, 150. 163 


(képpel). 


A. magyar lepke-fauna gyarapodása 1899-ben. — 7, 4900: 170—174. 


Magyar Microlepidopterák. — 7, 1900, 176. 


Az Acherontia Atropos kártékony volta. — 7, 1900, 177—181. 


A hernyók bekenéséről. — 7, 1900, 189—191., 

Vanessa Atalanta. — 7, 1900, 194 

Havasi lepkéink. — 7, 1900, 199—202. j 
A Noctuák biologiájához. — 7, 1900, 207—9211. 


A  Macroglossa stellatarumvél. — 7, 1900, 214. 

Saturnia caecigena Kup. - 8, 1901, 7—9. 3 
A Noctuák biologiájához. 1— HESS NOT DET S S ZS A 
Macska mint lepkevadász. —- 8, 1901. 20 


Az új lepke-katalogus 8, 1901, 23—26. 


: Három új Colias-fajváltozat. — 8, 190L£, 30—351. 


Az arktikus tájak lepkéi. -- 8, mM kget 

A. lepkék biologiájához. — §, 1901, 62—-61. 
Lepke-faunánk gyarapodása 1900- b. — 8, 1901, 75—78. 
Deilephila nerii L. — 8, 1901, 35. 


A. hangyák életéből. 1—IT. — 8, TOL Év 120—126 (5 képpel). 


Új lepkék a magyar faunából. — 8, 1901, 96—99. 

A Deilephila nerii honosságáról. - 8, 1901, 112—116. 
Pável János. 1842—1901. — 8, 1901, 132—136 (arezképpe). 
Parnassius Mnemosyne I[.. — 8, 1901, 141—144. 

Húsevő Lycaena-hernyó. — §8, 1901, 147. 


. Thalpochares pannonica Wrr. — 8, 1901, 153—155 (2 képpel). 
. A hőmérséklet befolyása a lepkékre. — 8. 1901, 166—168. 


158 


Abajfi Aigner Lajos: A magyar lepke-fauna bővülése. — 8, 1901, 175—180. 


Anker Lajos és Rudolf. — 8, 1901, 197—203 (2 arczképpel. 

Lepkészeti kísérleti vizsgálatok. — 9, 1902, 6—8. 

Weissmantel Vilmos. — 9, 1902, 29—32 (arczképpel). 

Lepke faunánk gyarapodása 1901-ben. — 9, 1902, 37—538. 

A horvát-szlavonországi lepke-fauna. — 9, 1902, 53—61. 

Peszéri kirándulásaim. — 9, 1902, 15—582. . 

Dalmátország lepke-faunája. — 9, 1902, 85—587. 

Az éghajlat és időjárás befolyása a lepkékre. - - 9, 1902, 39—94. 

Episema glaucina Esp. — 9, 1902, 103—107. 

A lepkék elterjedési képessége. — 9, 1902, 114- 116. 

Új kártékony molypille (Phlyetaenodes sticticalis L.) — 9, 1902, 
118—120. 

Kártevő rovarok. — 9, 1902, 126—127. 

Alsó-Ausztria lepke-faunájáról. —- 9, 1902, 128. 

Hudák Ede Ágost. — 9, 1902, 131—133 (arczképpel). 

Két lepkefaj új eltérése. — 9, 1902, 141—145. 

A Nemeophila Metelkana története. I—II. — 9, 1902, 156—- 161, 181. 185. 

Szontagh Gyula. — 9, 1902, 167— 1685. 3 

Nola centonalis Hb. — 9, 1902, 169. 

Rovarok a hazai múzeumokban. — 9, 1902, 171—172. 

Lycaena Eros var. eroides KER — 9, 1902, 195—194 

Nécsey István. — 10, 1903, 1—9 (arczképpel). 

A mimieryről. I—II. — 10, 1903, ARS 45-49. 

Légyálczák élő lepkében. — 10, 1903, ú 

Kirándulás Abauj-Torna megyébe. 1— 0 — 10, 19083, 711—75, 97—100. 

A Thalpochares pannonica Frr. hernyójáról. — 10, 1903, 86. 

Haberhauer József. — 10, 1903, 89—92 (arczképpel). ! 

Acherontia Atropos tenyésztése petéből. — 10, 1903, 107— 108. 

A magyar lepke-fauna gyarapodása 1902-ben. — 10, 1903, 111— 185. 

A lepkék földrajzi elterjedése. — 10, 1908, 118—128. 

Új magyar molypille (Depressaria Uhrykella Fuchs). — 10, 1905; 
123—130. 

Adalék Mierolepidopteráink ismeretéhez. — 10, 1903, 138- 1537 

Lythria purpuraria L. — 10, 1903, 141—143. 

A. bogáncs-pille vándorlása. — 10, 1903, 143—149. 

Négy hét a Székelyföldön. Adalék Háromszék vármegye rovar-fauná- 
jához. 1—III. — 10, 1903, 155—161, 185—192, 209—211. 

Heliothis dipsaceus EL. mint kártevő. — 10, 19083, 173. . 

Mesotrosta signalis Fr. — 10, 19083, 199—200. 

A hazai Melanargiák. — 11, 1904, 1—1. 

Saturnia hybrida major 0. — 11, 1904, 18—19. fő 

A. hernyók táplálkozása. I—IV., — 11. 1904, 235—28, 50—56, 72 74, 
94—98. 

A bogáncspille vándorlása. — 11, 1901, 61—-63. 

A. lepkék magyar elnevezése. I—II. — 11, 1904, 83—36, 104-—107. 

A lepke táplálkozása. — 11, 1904, 124—1525. 


159 


Abafi Aigner Lajos : Entomologiai levelek. — 11, 1904, 127—130. 


A. lepkék szaporodása. — 11, 1904, 161—165. 

Halálos darázsszúrás. — 11, 1904, 173. 

A. lepkék petézése. — 11, 1904, 184—187. 

A. magyar lepke-fauna gyarapodása 1903-ban. — 11, 1901, 191—1983. 

Bolgárország lepke-faunája. — 11, 1904, 199—204. 

Magyarország pillangói. I—XLV. — 12, 1995, (1) 4—12, (II) 24—28, 
(IID 56—61, (IV) 75—78 és 104—111, (V] 1839 —143, (VI 168—172, 
(VID 180—188, (VIID 203—207; 13, 1906, (IX) 6—9, (X) 53—58, 
(XI) 80 —84, (XID 108—111, (XIII) 127—133, (XIV) 144—150, (XV) 
162—167, (XVI) 179—185, (XVII) 204—208 ; 14, 1907, (XVIII) 31—40; 
(XIX) 68—T71 ; (XX) 109—116, (XXD 140—145, (XXID 172—176, 
(X.XIIID 192—199: 15, 1908, (XXIV) 183—17, (XXV) 66—75 ; (XXVI 
100—106, (XXVIID) 177—182; 16, 1909, (XXVIII) 6—9, (XXIX) 
22—26, (XXX) 44—45, (XXXI) 57—59, (XXXII) 15—79, (XXXIII 
100—109 ; 17, 1910, (XXXIV) 40—54, (XXXV) 109 —114, (XXXVII 
147—151; 18, 1911, (XXXVII) 5—7, (XXXVIII) 132—1835, (XXXIX) 
177—181; 19, 1912, (XL) 5—7T, (XLI 20—21, (XLID 120—122. 
(XLIID 132— 135; 24, 1917, (XLIV) 85—88, (XLV) 115—134. 

A sárgafarú pille kártételei. — 12, 1905, 39—11. 

Az erdei fenyő ellensége. — 12, 1905, 64—653. 

Az almamoly írtása. — 12, 1905, 86—58T7. 

A galagonya pillangóról. — 12, 1905, 89—95. 

Bosznia és Herczegovina lepke-faunája. — 12, 1905, 121—126. 

A magyar lepke-fauna gyarapodása 1904-ben. — 12, 1905, 162—1653. 

Az akáczfa rovarellenségei és azok írtása. I—II. — 12, 1905, 208—209 ; 
13, 1906, 42—43. 

A. levéltetvek és a lepkék. — 13, 1906, 44—45. 

Satyrus Briseis L. — 13, 1906, 60—64. 

Új magyar lepkealakok. — 13, 1906, 69—75 

Új lepke-fajváltozatok. — 13, 1906, 112. 

A magyar lepke-fauna gyarapodása 1905-ben. — 13, 1906, 113—114. 

Ritka tuniszi lepke. — 13, 1906, 198. 

Geyer G., Gyula. — 14, 1907, 47—49. 

Lepke-eltérések a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjteményéből. 1—V. — 
14, 1907, 79—88, 122—-131, 148—1583, 1783—181, 210—212 (23 képpel]. 

A galagonya-pille tömeges fellépése. — 14, 1907, 91—92. : 

Japánország lepke-faunájáról. — 14, 1907, 95—102. 

Az első magyar lepkekönyv. — 14, 1907, 132— 1834. 

Mehádiai és orsovai lepkék. — 14, 1907, 158—159. 


. Parnassius Mnemosyne L. új fajváltozata. — 14, 1907, 160. 


Szedlaczek István. 1816—1907. — 14, 1907, 161—162 (arczképpe). 
Dahlström Gyula. 1834—1907. — 14, 1907, 183—-185 (arczképpel). 

A magyar lepke fauna gyarapodása 1906-ban. — 14, 1907, 212—215. 
Ismeretlen téli lepke. — 14, 1907, 221. 

Mimicry, selectió, Darwinizmus. — 15, 1908, 1—5. 

Ferdinánd bolgár fejedelem mint entomologus. 15, 1908, 6—7. 


160 


Abafi Aigner Lajos: Változások a magyar lepke-fauna terén. 7——-II, — 
15, 1908, 31—35, 56—58. j 
A fTaunaterületek tüzetesebb átkutatása. — 15, 1908, 47—18. ; 
Nógrád-Verőcze lepke faunája. 1—II. — 15, 1908, 76—83, 124—129. 
Öt hermaphrodita lepke. — 15, 1908, 123—124. 
Lepkészeti egyveleg. — 15, 1908, 151—138. 
Epinephele Jurtina L. ab. semialba Brd. — 15, 1908, 133—134. 
A fehér téli lepke. — 15, 1908, 135. ] 
— — Adalék a Magyar Tengermellék, Horvátország és Dalmáczia lepke- 
faunájához. 1—II. — 17, 1910, 55—57, 71—105. 
Albertini Géza: A bogáncspille vándorlása. — 11, 1904, 15. 
Angyal Dezső: Gyümölcsfa-pusztító hernyók a budai vinczellérképezde: 
kerijében. — 3, 1586, 107—108. : 
Anker Lajos: Egy hernyófaj tömeges vándorlása. — JA 1884, 247—249.. 
Aujeszky Aladár: A rovarok és a fertőző betegségek. — 7, 1900, 65. 
B. dr.: Élősdi és betegségeket előidéző legyekről. — 8, 1901, 16—17. 
Bakó Gábor: A szőlőmolykongresszus. — 19, 1912, 17—18. 
— — Újabb megfigyelések a kukoriczamoly (Pyrausta nubilalis Hb.)-ról. — 
24, 1917, 13—14. ; 
A kukoriczamoly (Pyrausta nubilalis) életmódjának, kártételének és 
írtásának rövid vázlata az 1916. és 1917. évi megfigyelések és. 
kísérleti kutatások alapján. — 24, 1917, 140—155. j 


Bartal Lajos: Adatok Magyarország légy:faunájához. 1—II. — 13. 1906. 
119—123, 140—143. j 3 
. Baudis Antal: Brotolomia meticulosa L. — 5, 1898, 54. 


Sphinx convolvuli. — 7, 1900, 194—195. 
Coenonympha Hero L. — 14, 1907, 90. 
Benczúr Elek: VLótetű .(Gryllotalpa vulgaris Latr.) felnevelése. - 24. 
1917, 14—15. 
A közönséges darázs ( Vespa vulgaris L.) tápláléka. — 24, 1917, 181—182.. 
Becsilla Samu: A bogáncspille vándorlása. — 11, ts 16. 
Biró Lajos : Új levéldarázs-faj. — 1, 1884, 57 —58. - 
— A rovargyüjtésről. I—IV. — 1, 1884, 129--132, 158—157. .177—- 181. 
193—195 (képpel). ; 
—  Szilvafát pusztító bogarak. 1, 1884, 211 
A villámcsapás és a phylloxera. — 1, 1881, 104. 
—-  Darázs-gyilkos poloska. — 1, 1884, 141—142. 
— —Pókon élősködő darázs. — 1, 1384, 209. 
— — Halpusztító szitakötő-álczák. — 1, 1884, 251—258. 
— Kirándulás a Pop Ivánra. [—II. — 2, 1885, 30—36, 55—59 (2 képpe)b.. 
. —  WFűzpusztító levélbogarak. — 2, 1885, 96—100 (képpel). 
— — A gabona-zsuzsok. — 2, 1885, 133—139 (képpel). ; 
A. magyarországi hangyaleső-fajok. 1—II. — 2, 18835, 177—188. 
198—200 (képpel). A 
— — Szárnyatlan szúnyog. — 2, 1885, 17—-18. 
— Hangya háború. — 2, 1885, 81—83. 
—- /Zabpusztító levéltetű. 2. 1885, 127. 


161 


Biró Lajos; Kjjel kalandozó darázs. — 2, 1885, 148. 
Szabadban alvó mébek és darázsok. -— 2, 1885, 169172. 
—  — Pókkal vendégeskedő legyek. — 2, 1885, 250—251. 
— Miért JELENETE E Magyarországon a selyemtenyésztés ? — 3, 1886, 31—55. 
—. A. zsizsik. 3, 1886, 89—93 (2 képpel). 
— — Hogy fogják meg a budavidéki svábok a csajkót a saját vermében. - 
3, 1886, 30. 

. Adatok a Malachius viridis W. életmódjához. — 3, 15386, 108—109.. 
— — Vízenjáró poloskák Új-Guineában. — 4, 1897, 15—16. 
— — Adalékok a tropikus Coccidák életmódjához. — 4. 1897, 36—38. 
— Pattogó hangyák. — 4, 1897, 13— 74. 
—- — Asilida és lovasa. — 4, 1897, 129. 
— "Hangya utánzó pókok. — 6, 1899, 67—70. 
— — Entomologiai megfigyelések Ausztráliában. 1—II. — 8, 1901, 45—47, (9—81. 
— — Pókháló-szüvő Psocida. — 8, 1901, 204—205. 
— — Rovarrostálás Ú j Guineában. T—III. — 12, 1905, 1—14, 45—48, 67—71. 
— — Adatok a magyarországi apró-darazsak faunájához. — 15, 1908, 34—55. 
—  Lixus truncatulus Wabr., az újguineai ültetvények kártevője. — 16. 

. 1999, 1—2. 
— " Bogarászati kaland Horvátországban. — 19, 1912, 69— 
Bilumenthat Miklós : Lepkészeink figyelmébe. — 17, 131, is 39—140. 

— — Lepkészeti megfgyelés. — 18, 1911, 171. 


Bodnár Bertalan : Hódmezővásárhely Üöesimellidái -. 20, 1913, 5—10. 
Bodócs Isíván: Kecskemét környékének szitakötő-faunája. — 15, 1905. 
97—99. 


Bogsch János: Az Argynnis Freija Thnb.-ról. — 9, 1901, 152. 
Bokor Elemér: A Cicindela soluta életéből. — 18, 1911, 129—1832. 
— — Az esztergomi ürgefészkek bogárvilága. — 19, 1912, 66—68. 
Az Oncsászai barlang. — 20, 1913, 15—17. ; 

Új Anophthalmus-név. — 20, 1913, 211. 
Az Áluni barlaog. — 21, 1914, 13—16. 
— A vak" Trechus-ok szeméről. (Über die Augex der ,blinden" Trecben.) 
— 21, 1914, 59—71 (16 képpel). 
—  — Barlangkutatás nehézségekkel. — 22, 1915, 14—19. . 
— A mezei czingolány szárnyrajza. — 25, 1918, 118—121. 
Bolkay Isíiván: Bimaszombat bogár-faunája, — 14, 1907, 162—171. 


1 


— . Az ormányos bogarak  Balanobius-neméről. — 16, 1909, 20—32 
(3 képpel). 
"— A Brenthidák egy új alakja Halmahera szigetéről. — 17, 1910, 


185 (képpel). 
Borbás Vincze: Bodobácsok a szőrös Mozi taétáat —- 2, 1855, 108. 
Bordan István: Kenderessy Dénes és az Anophthalmus Rudae. — 4, 1897. 
. 25—258 (arezképpel). 

. — Szívós életű rovarok. — 4, 1897, 65— 66. 

-— Zöld üveg az esti fogásnál. — 4, 1897, 155-— 156. 

— Az Atropos hangja. — 4, 1897, 179—180. 

— A lepke mint táplálék. — 4, 1897, 199. 


162 


Bordan István: Az óvantag (Argas relléxus Latr.) — 5, 1898, 132—1358. 

—  Hunyadmegyei új lepkék. — 5, 1898, 140—141. 

—  Harcz czinke és darázs közt. — 5, 1898, 207— 208. 

Néhány színeltérő lepkéről. — 6, 1899, 41—43. 
A Saturnia pyri új fajváltozata. — 6, 1899, 125—127 (képpel). 

— Az Aporia crataegi mint gyümölcsfarontó. — 7, 1900, 102—101. 

—  — A leanderpille hazánk lakója. — 8, 1901, 136—138. 

— A hangyákról. — 8, 1901, 182—1383. 

— — A bogáncspille vándorlása. — 11, 1904, 34. 

— — Gyprusi útam. I—III. — 15, 1908, 8—13, 50—56, 106—118. 
Bossányi József: Terren András. — 6, 1899, 129. 

— — Parnassius Apolló Nyitra megyében. — 7, 1900, 195. 
Brancsik Károly: Ritka vendég Algirból. — 6, 1899, 128—129. 

— — Ritka életszívósság. — 6, 1899, 131. 

— — A fecskefészkek lakói. — 6, 1899, 150. 

—  Silpha-bőség. —- 6, 1899, 151—152. 

— — Leptidea brevipennis. — 6, 1899, 175. 

— — Hazánk üj Liosoma faja. — 6, 1899, 194. , 

— — Coleoptera-torzok. — 6, 1900, 55—59 (13 képpel. . 

— — Adalék Trencsén vármegye Coleoptera faunájához. — 14, 1907, 58—65. 
Budaker G. Károly: A bogáncspille vándorlása. — 11, 1904, ig 
Cerva Frigyes: Aegosoma scabricorne Scop. — 4, 1897, 203— 204. : 

. Éjjeli fogásbeli törzsvendégek. — 5, 1898, 84—85. 

— A Cossus mint méhtolvaj. — 5, 1898, 168—169. 5 

— - A Simplicia rectalis Hiv. tömeges fellépése. — §, 1901, 156-—159. 

— — A Rhyparoides Metelkanáról. — 13, 1906, 101—105. 

Az Eilicrinia cordiaria életmódja. — 14, 1997, 716—79 (képpel). 


— — A Laelia coenosa Hb. egy új fajváltozatáról.  — 25, 1918, 100—101 
(képpel). 
Ch. Chernel István; A rovarélet és madárélet viszonya. 1—-II. — 7, 1900, 
67—70, 93- 96. 3 
€Chyzer Béla: A katiczabogár a magyar r gyermekköltészetben. — 2. 1885, 
211—3214. 


— — A Gnaptor spinimanus Zemplén megyében. — 3, 1886, 44—15. 

Kannibal katiczabogár-álczák. — 3, 1386, 107 (képpel). j 
€Chyzer Kornél: Szitakötők vándorlása. — 1, 1884, 125—-126. 
Érdekes szöcske-faj. — 1, 1884, 172. 
Újabb adatok Zemplénmegye bogár-faunájához. T—III. — 2, 1835, 
100—106, 122—125, 142—147. ; 
— Ritka kéregpoloska. — 2, 1885, 178. 
— — Pótló adatok Zemplén megye bogár-faunájához. — 2, 18835, 351. 


— — Adatok a felső-magyarországi százlábúak faunájához. — 3, 1886, 
14—T7. é ; 
/emplén vármegye méhféléi. I—II. — 3, 1886, 181—187, 198—198. 


Torzcsápú fürkésző-darázs. — 3, 1886, 44 (képpel). 
— Zemplén vármegye Orthopterái. -—- 4, 1897, 99—101. 
—  — Poloska-faj tömeges megjelenése. — 4, 1897, 128. 


TSTŰRTROSS sszeg] 


168 


Ühyzer Kornél : A magyar fauna két új bogara. — 4, 1897, 154. 
. — Zemplén megye Hymenopterái. I---V. — 8, 1901, 1841—186, 206- 209 ; 
k 9, 1902, 106—18, 32—34, 54—56. 


. — Téli gyüjtés Zelenikán. — 13, 1906, 95. 
Csada Tmre: Újabb adatok hi 5. BÁR szitakötőfaunájához. 0a 
1908, 49. 
siki Ernő : Új Coleopterák hazánk jrunájától — 5, 1898, 40-42. 
: A coleopterologus teendői márczius havában. ——- 5, 1898, 42—14 
Mivel csalogatják a virágok a rovarokat ? — 5, 1898, 483. 


— A vetési varjú gyomortartalma. -- 5, 1898, 43—144. 

- , A magyar bogárflauna gyarapodása 1897-ben. — 5, 1898, 52—56. 
Európai bogarak. — 5, 1898, 64. 

A. Saturnia pyri L. egy érdekes tápnövénye. — 5, 1898, 65. 


. A coleopterologus teendői április havában. — 5, 18983, 66. 
Torzképződmények Coleopteráknál. — 5, 1898, 70—71 (8 képpel). 
Adatok a magyar Coleoptera faunához. 1—II. — 5, 1898, 99—1032, 

115—118. 


Gyüjtéseim Tiflisz környékén. — 5, 1598, 124— 125. 
A myrmekophil Pselaphidák. — 6, 1899, 10—12. 
Közép-Európa bogarai. — 6, 1899, 40—41. 
A magyar bogárfauna gyarapodása 1898-ban. — 6, 1899, 55- 61. 
Hurópa bogarai. — 6, 1899, 87—88. 
Hazánk Orsodacne-féléi. — 6, 1899, 92—95 (3 képpel). 
. Magyarország Donaciinái. I— II. — 6, 1899, 138—144, 163—-168. 
Déva bogárvilága. — 6, 1899, 158. : 
Új rovarrend. — 6, 1899, 153. 
. Közép -Burópa bogarai. — 6, 1899, 180—182. 
Me Pótlék a magyar bogárkatalogushoz. —- 6, 1899, 208—212. 
—— — Új rovarrend. — 6, 1899, 213. 
Bielz Ede Albert emlékezete. — 7, 1900, 1-1 (Erzsé netet 
Európa bogarai. — 7, 1900, 43. 
A havasi czinezérről. — 7, 1900, 100—102 (10 képpel). 
A magyarországi Cleridák. — 7, 1900, 117—124. 
Magyarország Endomychidái. — 7, 1900, 144—151 (3 képpel). 
Adatok Magyarország Ortbhoptera-faunájához. — 7, 1900, 155—159. 
A magyarországi Crioceris-félék. — 7, 1900, 181- 184. 
. A firkáló-bogárról. — 7, 1900, 203-— 205 (2 képpel). 
A bogárfuttatóról. — 8, 1901, 31—36 (3 képpel). 
a. Magyarország Alleculidái. — §, 1901, 53—60. 
—— Coleopterologiai jegyzetek. — 8, 1901, 99—103. 
§ Szarvasbogaraink. — 8, 1901, 138—141. 
Újabb adatok Magyarország Coleoptera-faunájához. — 8, 1901, 160—165. 
Népszerű Orthopterák Khinában. — 9, 1902, 8—10 (2 képpel. 
. Coleopterologiai jegyzetek (2. közlemény). — 9, 1902, 35— 36. 
Magyarország gyászbogarai. (Blaptini Hungariae). -—- §, 1902, 45—5£I 
(18 képpel). 
A legújabb magyar bogárhatározóról. — 9, 19-22, 82.85. 


164 


Csiki Ernő: A bogarak systematikájáról. 1—ILII. — 9, 1902, 941—97, 120—126., 
190—192 (képpel). TEL RÜMEELSÉB (mék 
— — Ritka bogár előfordulása Magyarországon. — 9, 1902, 107. 
Új Diptera-katalogus. — 9, 1902, 117—118. - 
— — Biró Lajos. — 9, 1902, 137—141. 
. A M. N. Múzeum bogár-gyüjteménye. — 9, 1902, 204-—207. 
— Magyarország Bostrychidái. — 10, 1903, 16—20 (2 kennel. 
— — Wrivaldszky János. Visszaemlékezés a M. N. Múzeum 100 éves jubi- 
leuma alkalmából. — 10, 1903, -3--25. 
MGENKÁN Wachsmanni, egy új levélbogár a magyar tengermellékről. 
- 10, 1903, 40— 42. j 
— — Százlábúak és pókfélék a M. N. Múzeum Szűj re ntSNyákE 178 10, 1908. 
új 535—58 (képpel). , I 
— — Pidonia lurida Fabr.-ról. — 10. 1903, 61—63. 
— — Magyarország Cerambyceidái. 1—-X.XII. — 10, 1905, (1 13 2Z6 (2 képpel). 
s 100—105, (III) 116—118, (IV) 138—141, (V) 161—166, (VI) 181. 
33, (VID 200—207 ; 11, 1904, ( VIID) 85—39, (IX) 56—60, (X) 79- 83 
a) 98—104, XID 122—123, (XIII) 135—144, (XIV) 166—170, (XVI. 
.187—190, (XVI) 208— 210 ; 12, 1905, (XVII) 14—16. (XVIII) 36—38. ; 
(XIX) 61—64, (XX) 81—-83, (X.XI) 147—151, (XXII) 163—165. " " 
— — Coleopterologiai jegyzetek (III. közlemény). — 10, 19083, 125—127 
A. bogánespille vándorlása. — 10, 1905, 150—15t. k; 
Újabb adatok Magyarország bogárfaunájához. (5. pótjegyzéók a fauna 
. katalogushoz). — 11, 1901, 4—8. 8: 
— — A Hyperinik monographiája. Dr. Petri Károly könyvének ismertes. 
tése. — 11, 1904, 11—135. j 
— — Adatok Szerbia bogárfaunájához. I: -II. — 11, 1904, 146149. 157 
 Elhúnyt bogarászok. — 11, 1904, 149—150. 5; 
— — Új entomologiai múzeum. — 11, 1904, 150—151. 
— Új Anophthalmus Magyarországból, — 11, 1904, 170. 171. 


§j 


b; 


—  — Pinczékben élő bogarak. — 11, 1904, 173. 
— — Külföldi rovarász Budapesten. --—- 11, 1904, 171. 


A tetvek. — 11, 1904, 177—-184. 
Halász Árpád. — 11, 1904, 194. 
— Brauer Frigyes. — 12, 1905, 65— 66. 
Hopítgarten M. Gy. — 12, 1905, 86. 
A bécsi múzeumból. — 12, 1905, 86. 3 
Újabb adatok Magyarország bogárfaunájához. (6. pótjegyzék a fauna 
katalogushoz). 12, 1905, 119--120. i8 
— — Behúrczolt kártékony rovarok. — 12, 1905, 130—15 : 
Újabb adatok Magyarország bogárfaunájához. (7. pótjegyzék a faunas 
katalogushoz). 12, 1905, 176—179. 
— : A bivalytetűről. — 12, 1905, 209. 
Magyarország szú-féléi. Ih—NXX. 13, 1906, (1) 47— 58 (14 képpelj,! 
(I) 76—-79 (2 képpel), (IID 154—156, (IV) 170—174, (V) 187—188; 
(VI) 208—211 ; 14, 1907, (VII) 7—10, (VIII) 158—157, (LX) 176—178, 


(X) 217—221 ; 15, 1908, (XT) 35-39, (XII 88—90, (XIII) 129—1308 


169 


16, 1909, (XIV) 9—10, (XV) 26—28, (XVI) 79—81, (XVII 121—138 ; 
(XVIII 155—156 ; 17, 1910, (XIX) 117—120, (XX) 151--158. 


Csiki Ernő : Milyen rovar a, bolha ? — 13, 1906, 65 


ZSZ 


zádötsátaz sz ütt ktent dai 


má aözütés des? at Újat ká sas 


b 
; 
v. 
1) 
A 
4 
K 
"jé 
je; 
A 
A 
íj 


Új Carabus Csík vármegyéből. — 13, 1906, 175. 

Pungur Gyula. 1843—1907. — 14, 1907, 93- -—-95 (arczképpel). 

Gerger Ede. 1838—1907. — 14. 1907, 139—140 (arczképpel). 

Új bogár Magyarországból. — 15, 1908, 39-10. 

A. bolhák gyüjtése. — 15, 1908, 40—41. 

Olvasóinkhoz. — 15, 1908, 139--140. 

Catalogus Scaphidiidarum. A. löldkerekségéről eddig ismert Scaphi- 
. diidák felsorolása. — 15, 1908, 151—174. 

A magyar Nemzeti Múzeum  rovargyüjteményének gyarapodása 
1907-ben. — 15, 1908, 182—-183. 

Egymást kiszorító futrinkák. — 15, 1908, 185. 

Dr. Mayr Gusztáv. — 15, 19083, 183. 

Hntomologiai előadások. — 15, 1908, 154. 

Űjabb adatok Magyarország bogár dat (5. pótjegyzék a Te 
katalogushoz). — 16, 1909, 3— 

A. Britisch Múzeum a éáaálok hagy sága. — 16, 1909, 10—11. 


-. , Elhúnyt rovarászok. — 16, 1909, 11. 


Új óriásbogár. — 16, 1909, 12 (képpel). 

Új Carabus Norvégiából. — 16, 1909, 20. 

A messzinai földrengés által elpusztított gyüjtemények. — 16, 1969,28—29 . 
Notaris Merkli Stierl. — 16, 1909, 29. 

Oleonus-fajaink. — 16, 1909, 66—75. 

Vadászíy Jenő emlékezetének. — 16, 1909, 387—538 


Parthenogenezis ormányosbogaraknál. -- 16, 1909, 88— 89. 
A. bécsi rTovartani egyesület működése. — 16, 1909, 89—90. 
Az esperanto műnyelv és a rovartani irodalom. — 16, 1909, 90. 


A Magyar Nemzeti Múzeum roóvargyüjteményének gyarapodása 
1908-ban. — 16, 1909, 91. 

Adatok lIérdély lepkefaunájáboz. — Í6, 1909, 112—118. 

A. Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi folyóirata. —16, 1909, 125—124. 

Magyarország Buprestidái. 1—VI. — 16, 1909. (1) 161—184 (83 képpel ; 
17, 1910. (1) 17-—22; 18. 1911. (III) 162—-Ív71; 19. 1912, (IV) 
135— 137: 20, 1913, (V) 156— 159 : 22, 1915, (VI) 88—107. 

Elhalálozások. — 16. 1909, 188—189. 

Új bogárnevek. — 17, 1910, 28 : 

Az I. nemzetközi rovartani kongresszusról. — 17, 1910..29 és 158 


Új rovartani múzeum. — 17, 1910, 29. 

A halálfejes pilie eltérései. — 17, 1910, 29 

Lyecaena Icarus ab. biarcuata. — 17, 1910, 29 
Magyar rovárászok külföldi utazása. — 17, 1910, 29. 


A. Aigner Lajos. 1840. -1909. — 17, 1910, 341—37 (arczképpel). 


Adatok Erdély pókfaunájához. -—— 17, 1910, 385—40. 
Adatok Magyarország bogárfaunájához. —- 17, 1910, 57—59 
UJ Carabidák Magyarország faunájából. -- 17. 1910, 114 117. 


166 


Csiki Ernő: A Magyar 


dása 1909-ben. — 17, 1910, 120. 
Méhészeti vándorgyülés és kiállítás. — 17, 1910, 190—194. 
Dr. Chyzew Kornél. — :17.1910"129 —1835 (3 arczképpel). 
Ritka lepke előfordulása Magyarországon. — 17, 1910, 139. 
Mocsáry . Sándor. — 17, 1910, 162—-165. 
Mocsáry Sándor irodalmi működése. — 17, 1910, 165-- 175. 
Ausztrálja egy új Erolylidájáról. — 17, 1910, 177 
Elhúnyt magyar rovarászok. — 18, 1911, 10. 
Mocsáry-számunkhoz. — 18, 1911, 27. T 
Adatok Magyarország bogárfaunájához. — ÍS, 1911, 59—- 58. 
Új bogárnevek. — 18, 1911, 59. 3 
Hgy új Hylaia- faj a Balkánról. — 18, kz 14—15. 
Magyar gyüjtők külföldön. -— 18, 1911, 


Wachsmann Ferencz. (1837—1911). — 18. To. 81—84 őezkövbób 


Új vak bogarak a bihari barlangokból. — 18, 1911. 105— 110. 

Hgy kérdéses futrinkáról. — 18, 1911, 110-—-111. 

Apion gracilipes-ről. — 18, 1911, 125. ; SZEMBEN 
Három új vak bogár a bihari" barlangokból. — 18, 1911, 137- 141. 
Carabus Parreyssi var. Deubelianus-ról. — 18, 1911, 141. 


Pholeuon Knirscbi, a bihari barlangok egy új vak bogaráról. — 18,1911, Ta 


A bogarak elterjedése a Kárpátokban. — 18, 1911, 145— 157. 

Hogyan gyüjtsünk ? — 19, 1912, 1—3. 

A Magyar Nemzeti Múzeum rovargyüjteményének gyarapodása 
1910-ben. — 19, 1912, 9. 

Új barlangi Carabidák. — 19, 1912, 18—20. 

Adatok Magyarország bogárfaunájáboz. ml 19, hat 25-39 

Mennyi bogarat írnak le évenként ? — 19, 1912, 


3 Ganglbauer Lajos. — 19, 1912, 199193. 
Kártékony-e a Haltica oleracea ? -— 19, 1912, 124—125. 


Az Otiorrhynehus eribrosus rokonairól. — 19, 1912, 138. 

Új Elaterida-név. — 19, 1912, 139. 

Nem gyúlékony rovarírtószer. — 19, 1912, 189. 

Új vak bogarak a Bihar-hegységből, — 19, 1912, 156— 163. 
Bogsch János emlékének. -—— 19, 1912, 181—182 (arczképpel). 
Elhúnyt magyar rovarászok. — 19, 1912, 182— 183. 

A. Pholeuon Knirschi rendszertani helyéről. —- 19, 1912, 183. 
Új bogárfajváltozat a Tátrából. — 20, 1913, 14—15. 

A. Bihar-hegység Anopbthalmusai.. — 20, 19183, 114—-118. 


Carabus Parreyssi var. Deubelianus Fleisch. — 20, 1913, 120 -127. 


- Ehmann Ferencz. 20, 1913, 127—128 (arezképpel). 
Adatok Magyarország  bogárfaunájálhoz. 1—TI. 20, 1913, 159—162 : 
21, 1914 16-26. , 3 


A. drezdai múzeum lepkegyüjteményének gyarapodása. sz. 120, .1913. 
163—161. 
Faunánk legnagyobb vak bogara. — 20, 1913, 164. 


Anophthalmus vagy Trechus? —:20, 1913, 197—211." 


Nemzeti Múzeum rovargyüjteményének gyarapo- 


TREZ NÉK ESB TKE SE VK 


Te EE ev 


ezé éda sét Lakas 


ls zése ös elk d ötletét 2 sin égadta s ánál ő 


Ge ásatás e kész k ke a 


j 

; 
új 

b 
-. 
ia 
88 
; 
j; 
új $ 
: 

3 

j 


167 


Csiki Ernő: A Magyar Nemzeti Múzeum bogárgyűjteményének gyara- 


podása. — 20; 1913, 211. 

Th Korlévié Antal. — 22, 1915, 43—11. 

D/0T EN EAKááló Lajos Kazátey ellenénye a Magyar Nemzeti Múzeum- 
ban. — 22, 1915, 45-46. 

Herman. Ottó. 1835—-1914. — 22, 1915. 61-—-67 (arczkép-melléklettel).. 


," Új Pselaphida a Budai hegyekből. 22, 1915, 123—124 (képpel). 


Szépligeti Győző emlékének. —- 22, 1915, 142--147 farezképpel). 


. Mocsáry Sándor. 1841—1915. — 23, 1916, 2—7 (arczképpel). 


Egy régi rovartani munkáról. - 23, 1916, 7—15. 

Reitter Ödön 70. születésnapja. 23, 1916, 98 

Heyden Lukács halála. — 23, 1916, 28 — 29. 

Wachsmann János. — 23, 1916, 120. 

Bogarak Szibériából és Mongolországból. -- 23, 1916, 125—127. 

Kirándulás az Aranyos-völgybe. —- 23, 1916, 149—156. 

Reitter bogárgyüjteménye a Magyar Nemzeti Múzeumban. — 24. 
1917 4-8, I 

T Lósy József. — 24, 1917, 124—125. . 

A Pilisi-hegység egy új futrinkájáról. — 24, 1917, 177—178. 

T Dr. Tiltseher Pál. — 24, 1917, 179—180 ASZASEOE ő 

A lisztmoly (Ephestia Kühniella Zell.) parazitájáról. -—— 24, 1917; 181. 

Huszonöt év. — .25, 1918, 1- 2 (arczkép-melléklettel). 

A. Magyar Entomologiai Társaság bogaráról. — 25, 1918, 55 (éppel). 

Kuthy Dezső 1844—1917. — 25, 1918, 137- 140 (arczképpel). 


Czekelius Dániel: Adatok Erdély rovarfaunájához. — 6, 1899, 111—-113. 


Polyommatus Amphidamas Esp. Erdélyben. — 6, 1899, 154. 
Hosszú életű báb. — 7, 1900, 22. 

A lepkék ellensége. -- 7, 1900, 87. 

Adalék Erdély lepkefaunájához. -- 13, 1906, 841 86, 


Daday Jenő: Az apró rákok gyüjtése. — 6, 1899, 48—51 (képpel). 


A. fiumei öböl KELEK — 8, 1901, 67—75 (5 képpel). 
Rákfélék a M. N. Múzeum ditonán sában. — 10, 1903. 70—-71. 


"Új Ká a Sididae-családjából. — 11, 1904, 111—112 


(2 képpel). 


Dahlsiröm Gyula: Hermaphrodita pillangó. -— 3, 1836, 62. 


Adatok Sárosvármegye lepkefaunájához. 1—-III. — 4. 1897, 57(—59, 
71—73, 95—99 (képpel). 

A lepkék aberrátióiról. -— 6, 1899, 174-—175. 

Eperjesi lepke-fajváltozatok. I—II. — 6, 1899, 177-—130, 295—208. 

Variáló lepkék Eperjes vidékéről. 1—II. — 7. 1900, 14—IT, 34-57. 

Eltérő lepkék. — 7,-1900. 104—105. 

Adatok a magyar lepkefaunához. — 7, 1900, 114—1L7. 


Eperjes környékének nappali lepkéi. 1—II. — 7; 1900, 141 144. 
168—170. j 
Eperjes környékének zúgó lepkéi. — 7, 1900, 13895—186. 


Adalék Magyarország lepkefaunájánoz. — 7, 1900, 205—207. 
Eperjes környékének szövő lepkét I—I[I - 8, 1901, 9—11, 36—38. 


1! 


168 


Dahlström Gyula: Eperjes környékének Noctuidái. T—TIt. — 8, 1901, 
60—62, 81—83, 103—105. ; 
Eperjes környékének araszoló pilléi. 1—II. — 8, 1901, 116—120, 
169—171. 


— — Az időjárás befolyása a lepkék színére. -—— 8, 1901, 187—188. 
— A bogáncspille vándorlása. — 11, 1904, 17. : 
— — Lepke-hiány. — 11, 1904, 29. 
A. Papilio Podalirius hernyójáról. — 14, 1907, 159—160.. 
Deubel Frigyes: Adat a Saga serrata HK abr. elterjedéséhez. 25, 1918, 
55—D56. ; 
Dietl Ernő: Montandonia latissima Bielz. — 4, 1897, 64. 
Adatok Erdély bogárfaunájához. — 4, 1897, 80—6582. 
— Magyarországi új szitakötő. — 4, 1897. 134. ; 
Jellemző magyarországi Coleopterák. — 4, 1897, 169— 170. 
— — Ochtebius riparius Illig. —- 4. 1897. 180. 
— Erdély myriopodái. — 4. 1897, 198—199. 
— Erdélyi legyek. — 4, 1897, 200. 
—- A tengermellék állatvilága. —- 4, 1997, 214 -216. 


Cyrtotriplax bipustulata Fabr. és hazai fajváltozatai. — 5, 1898, 18. 

— — A coleopterologus teendői január és február hónapokban. - 5, 1898, 
18—19. 

.Diószeghy László: Adatok Magyarország lepkelaunájához, — 19, 1912, 

114— 116. ; 


Adatok a Lycaena Bavius Ev. életmódjához. —- 20, 1913. 105—109. 
— — Adatok Magyarország lepkefaunájához. — 20, 1913, 190—196. 
— Lepkészeti jegyzetek. — 22, 1915, 70—72. 
— — Eutomologiai kirándulás a Retyezátra. — 24, 1917, 169—177 ; 
Dobiasch Ferencz: Charaxes Jasius L. a magyar tengermelléken. — 
16. 1909, 90 
Dombay Kornél: A gyapjaspille kártétele. — 15, 1908, 185- 1836. 
Dudich Endre (idd: A Megachbile-méhek biologiájához. — 1, 1884, 24]—- 
246 (képpel). i 
Dudich Endre (ifj): Adatok Nagysalló és vidékének DI EEEN KTK 88) 
1915, . 67— 70. 
Újabh adatok Nagysalló DÁK NT — 23, 1916, 144—149. 
—  Bogarászás a déltiroli határvidéken, I. — 25, 1918, 1062—112 (6 képpel)" 


Dudinszky Emil: Torzlábú lótetű. — 2, 1385, 85. 


A. Phryganeidák álczáinak tegzéről. 4, 1897, 217—215, 
A Polistes gallica fészkéléséről. — 5. 1898. 203—205. 
A rózsa rovarellenségei és barátai. — 6, 1899. 127--125. 


— A Polistes gallica-ról. 6. 1899, 192—194. 
— A kagylók héjai és a rovarok. — 7, 1900, 107. 
A. Chrysis ignitáról. -—- 7, 1900, 166—167. 
A kőrisbogár tömeges fellépéséről. — 7, 1900, 186—- 187. 
A. Polistes gallica egyéneiről, — 8, 1901, 180—-182. 
A Haematopota pluvialis és a házi macska. -- 8, 1901. 189. 
Az ibolya és a rovarok. 9. 1902, 19. 


. 


169 


Dudinszky Emil: A rovarok néhány életjelenségéről. — 9, 1902, 97— 99. 
— — A Coccinella septempunctatáról. — 9, 1902, 127. 
— A Botys sambucalis hernyói. — 9, 1902, 168—169. 
— . A Microgaster glomeratus coconjai. — 9, 1902, 170. 
—" A Gryllus campestris életmódja. — 9, 1902, 194. 
— — A rovarok társulásáról. — 10, 1903, 64—65. 


— A Vivipara vera és a rovarok. — 10, 1903, 87. 

— Macroglossa stellatarum. — 10, 1903. 130. 

— Az Ocneria dispar petézése. — 10, 1903, 19? 

— Az Anthopbora pilipes-ről. — 10, 1903, 207—209. 

— A bogáncspille vándorlása. — 11, 1901, 32—33. 

— A Melolonthbha hippocastani-ról. — 11, 1904, 86. 

— A Tettix subulata alakváltozatairól. — 11, 1904, 108. 


— A Libellula depressaról. — 11, 1904, 173—174. 
— A Heriades nigricornisról., — 11, 1904, 171. 
— Az Aphis rosaeról. — 12, 1905, 19. 
— A Graciliaria Syringellaról. — 12, 1905, 85—86. 
— Az Oryctes nasicornis torza. — 12, 1905. 207. 
— A Polistes gallica ról. — 13, 1906, 43. 
— A Saturnia pyri petéiről. — 13, 1906, 43. 
— Néhány levéltetűről. — 13, 1906, 66. 
—  Anthophora piliprs. — 13, 1906, 66—67. 
— A rózsa bifurcatiójáról. — 13, 1906, 87. 
—" Lycaena Icarus és a pók. — 13, 1906, 88. 
— Újabb tapasztalataim a tücsökről. — 13, 1906, 192—193. 
— Az Osmiák és a csigaházak. — 13, 1906, 197. 
—. Az Oryctes nasicornisról. — 13, 1906, 197. 
— A hártyásszárnyúak szúrásáról. — 13, 1906, 199. 
— Az Anthopbora pilipes párzásáról. — 13, 1906, 212. 
— A Cicindela campestrisről. — 14, 1907, 43. 
— "A rovarok védekezéséről. — 14, 1907, 136. 
— A rovarok egyidejű röpüléséről. — 14, 1907, 159. 
— A Vespa crabro dolgozóiról. — 15, 1908, 43. 
Ehmann Ferencz: A coleopterologus teendői május hóban. — 5, 1598 
81—82. j 
— — A coleopterologus teendői június havában. — 5, 1898, 104—105. 
— Az európai bogarak természetrajza. — 5, 18983, 170. 
Bmich Gusztáv: A csajkó fejlődése és átalakulása. — 1, 1884, 30—383 
(táblával). 
—  Hypopta caestrum Hb. mint kártékony állat. — 5, 1898, 164. 
Bntiz Géza: A Saga serrata Kolozsvár környékén. — 1, 1881, 251. 
— Adatok egy hazai csőző-pók pontosább ismeretéhez. I—II. — 2, 1885, 
217—231, 241— 248 (3 táblával). 
Erőss Lajos: A bogáncspille vándorlása. — 12, 1904, 35. 
Fehér Jenő: Egy falánk Mantis religiosa. — 19, 1912, 123—124. 
— A házilégy viszi zsákmányát. — 19, 1912, 124. 
— A rovar-mimikri ivari szempontból. 1—TI1. — 20, 1913, 17—21, 63-—65. 


170 


Fényes Béla: Kaliforniai bogarász napléjából. 1—II. — 7, 1900, 51—84, 
187—141. 

— — Óriás Bostrychida (Dinapate Wrightii Horn). — 8, 1901, 4—7. 
Fényes Dezső: Megfigyelés a gyapjaspille hernyóiról. — 22, 1915, 130—181. 
Firbás Nándor : A méh ellenségei. I—II. — 3, 1886, 109—166, 177—180 

(2 képpel). 
— — Burgonyának egy új ellenségéről. — 3, 1886, 211—212. 
— — A méh fulánkjának szerepéről. — 3, 1886, 227/—228. 
Egy kevésbé ismert méhellenségről. — 3, 1886, 258—259. 


Fischer Herminius: A bogáncspille vándorlása. — 11, 1904, 15- 16. 
— Adalék Kassa környékének lepkefaunájához. I—IIT. — 13, 1906, 


105—107, 124—127, 150—153. 
Fountaine E. Margit: Lepkevadászat Magyarországon. 1—IIT. — 6, 1899, 
1—T7, 36—39, 51—54. 
Francé Rezső: A rovarok növényi ellenségei. — 4, 1891, 93—95 (képpel). 
— A ritka rovarok oltalma. — 4, 1897, 154. 
— A rovarok emésztése. — 4, 1897, 155. 
— A rovarok mint haltáplálék. — 4, 1897, 194—197 (képpel). 
—  — Hypnotizált szitakötők. — 5, 1898, 21. 
— A rovarok mint az ember kísérői. — 5, 1893, 45—41. ú 
Friese Henrik: Rövid áttekintése a Magyarországon az 1886. évben tett 
gyüjtéseimnek. — 3, 1886, 217—222. 
Frivaldszky Imre: Bogarak gyüjtésének némely fortélyai. — 5, 1898, 
87—89. ) 
— Némely. jegyzetek a lepkegyüjtésről. — 5, 1893, 112—-114. 
Frivaldszky János: Cartodere filum Aubé. — 1, 1884, 41. 
— Az ivarok számviszonyai a rovaroknál. — 1, 1884, 250. —251. 
—  Paprikában élő moly. — 2, 1885, 59— 60. 
—  Synonymiai helyreigazítás. — 2, 1835, 149. 
"Führer Adolf: Kísérletek a szőlőiloncza ellen. — 1, 18814, 142. 
Gabriellii György: KLeucanitis stolida F. a budapesti faunában. — §, 
1901, 189. 
— A villamos lámpákon való gy üjtészöl, — 9, 1902, 192—1983. 
— — Metopsilus (Deilephila) porcellus 1. mint légtornász. — 9, 1902, 195. 
Goics András: Az Angerona prunaria L. második generácziója. — 22, 
1915, 12—14. 
Gorka Sándor : Két biologiai tünemény. — 4, 1897, 197—198. 
— — Entomologiai évkönyv. — 4, 1897, 218. 
— A hideg és az élet. — 5, 1898, 63—64. 
— A lepkék ízlelő szerve. — 5, 1898, 80—81. 
—  Darázsméreg és kígyóméreg. — 5, 1898, 102. 
— A rovarok és a virágok. — 5, 1898, 139—140. 
Az állatok színe és a mimiery. — 12, 1905, 199—-201. 
Gruber Ede: Saturnia pyri L. — 7, 1900, 196. 
— — Papilio Machaon L. Arad vidéki alakjai. — 8, 1900, 213. 
Gsiller Károly: Gyapotpusztjtó hernyók "Egyiptomban. — 1, 1884, 185. 
Győríjy Jenő: Védekezés a gabonafutrinka ellen1868-ban. — 24,1917, 16—17. 


Ül 


Győrffy Jenő: Legyeket pusztízó darazsak. — 24, 1917, 165—169. 
— Adatok a Syntomaspis ET at Boh. életmódjához. — 25, 1918, 
371—41. 
Hajnal Ignácz: Zenészek az ízeltlábú állatok közt. — 20, 1913, 109—118. 
Hajóss József: Gázlámpában elhelyezett darázsfészek. — 7, 1900, 197—198. 
—- A rovarrosta használatáról. — 9, 1902, 133—137. 
— A Parnassius Apollo Budapesten. — 9, 1902, 149. 
— — Újabb adatok a magyar bogárfaunához. — 9, 1902, 170—171. 
—  Csajkók párviadala. — 11, 1904, 11—12 (képpel). 
— — A Staphylinus pubescens biologiájához. — 13, 1906, 175. 


Halász Árpád: Még valami a csajkóról. — 1, 1884, 103. 


— — Népies rovarnevek Makó környékén. — 2, 1885, 165—-169 (képpel). 
-. — Adatok Makó város faunájához. (A Makón gyüjtött Máá tá úE jegy- 
zéke.) I—II. 9, 1902, 161—166, 185—190. 
.Henter Pál (lásd MóczáR MIKLós alatt). 
Herbst Árpád: A bogáncspille vándorlása. — 11, 1904, 33— 34. 
Herman Ottó: Tömösváry Ödön (1852—1884). — 2, 1885, 1—14 (arczkép- 
melléklettel). 
Hinncberg Károly: A Phtheochroa amandana életmódja. — 8, 1901, 1— 3. 


.Hormuzaki Szilárd báró: A Kárpátokban honos Erebiákiól. 1—III. — 


10, 1903, 144—148, 166—171, 178—181. 
Horváth Antal: A. pirregő tücsök Baranyában. — 1, 1384, 60—61. 
Horváih Géza ; Beköszöntő. — 1, 1884, 1—3. 

A pirregő tücsök fejlődési viszonyairól. — 1, 1884, 8—14 (táblával). 

— A kártékony rovarok rendszeres ózlie yéléséről hazánkban. — 1, 
1884, 14—18. 

— A hernyózásról. — 1, 1884, 37—40 (képpel). 
— A pbylloxera-ügy állása hazánkban. 1—-II. — 1, 1884, 77—52, 99—102. 
— A katonás czinczér fejlődési viszonyai. — 1, 1881, 133—139 (2 képpel). 
— A kolumbácsi légy. — 1, 1881, 195—204 (táblával). 
— Egy múlt századbeli napló. — 1, 1884, 217—223. 
—  — Aphida-peték nagy tömegben. — 1, 1884, 21— 22. 
—  —— Kukoriczaszemekben élősködő rovarálczák. — 1, 1884, 104— 105. 
— A magyar fauna legnagyobb rovarfaja. — 1, 1834, 126—127. 
— " Zabpusztító levéltetvek. — 1, 1884, 143— 145. 
— — Torzlábú eserebogár. — 1, 1884, 169—170 (képpel). 
— A magyarországi vízenjáró poloskákról. — 1, 1884, 187—188. 
— Növényevő futrinkák. — 1, 1884, 233—231. 
— — Álskorpiók növényeken. — 2, 1885, 19. 
—  Gyertyafénynél fogott vízipoloskák. — 2, 1885, 44—15. 
—  Vándorsáska a magyar tengerparton. — 2, 1385, 60. 


—-: A paréjpoloska és színváltozatai. — 2. 1885, 74—51 (lképpel). 
— A bodobácsok biologiájához. — 2, 18835, 108—109. 
— — A rovartan a budapesti országos kiállításon. — 2, 1835, 113—121 


(5 képpel). 
—  — A phylloxera-vész állása hazánkban 1884-ben. — 2, 1885, 125—127. 
— A rovarok legújabb osztályozása. — 2, 1885, 199- 141. 


172 


Horváth Géza: Egy bolgárországi szőlőtőkén talált állatok. — 2, 1885. 


148—149. ; 
Egy gubacsképző levéltetű biologiája. — 2, 1835, 153—160 (képpek 

és táblával). 
A. paréjpoloska ősalakja. — 2, 1885, 172. 
Rovarokról vett magyar helynevek. — 2, 1885, 189—187. 
A magyarországi Chermes-fajokról. — 2, 18835, 138—-190 (képpel). 
A. magyarországi szúnyogpoloskák. — 2, 1885, 200—208 (képpel). 
Termiták hazánkban. — 2, 1585, 208—211. 
Poloskákban élősködő legyek. — 2, 1885, 238—239. 
Termitáknál zselléreskedő rovarok. — 3, 1885, 251—252. 
Búcsúzó. — 2, 1885, 255—256. 
A hangyák szellemi életéből. — 3, 1886, 78—79. 
Magpusztító fürkésző-darázs. — 3, 1886, 125—127. 
A magyarországi kéregpoloskák. — 3, 1886, 153—159. 
A phylloxeravész állása hazánkban 1885-ben. — 3, 1886, 188— 189. 
Szükség törvényt ront. — 3, 1886, 210—-211. ; 
A bab gyökértetvéről. — 3, 1886, 225—226. 
A csajkó kártételei a mezőgazdaságban. — 4 1897, 13—15. 
Egy hét az erdélyi Mezőségen. 1—II. — 5, 1898, 1—7, 25—27. 
Migyarország Hemipterái. — 5, 1893, 149—153. : ; 
Adatok a magyar tengermellék lepkefaunájához. — 6, 1899, 45—-47. 
A malária és a szúnyogok. I1—II. — 9. 1902, 1—6, 23—27. 
A.M. N. Múzeum Hemiptera-gyüjteménye. — 9, 1902, 197—201. 
A M. N. Múzeum lepke-gyüjteménye. — 10, 19(3, 10—183. 
A rovarfiókok fenekének kibélelése. — 11, 1904, 133—135 (képpel)... 
A. rovarászat mint sport. — 15, 1908, 91—96. i 
Poloska-óriás a magyar faunában. — 16, 1909, 49—53 (2 képpel). 


Entomologiai munkaprogramm. — 17, 1910, 1—3. 

Magyarországi új Homoptera. — 17, 1910, 176—177. 

A. magyar entomologusok tömörülése. — 18, 1911, 1—3. 

Az amerikai bivalykabócza Magyarországon. — 19, 1912, 145—147 
(2 képpel). i 

Az oxfordi II. nemzetközi entomologiai kongresszus. — 20, 19183. 
137—143. i 


A Saga serrata Fabr. elterjedése hazánkban. — 23, 1916, 83—35. 
Fagyöngyön élő rovarok. — 24, 1917, 180—181. 


Hrabár Sándor: Ung- és Ugocsamegye szitakötőfaunája. — 12, 1905, 
101—105. 

Hudák Ede Ágost: Adatok Gölniezbánya lepkefaunájához. — 3, 1886, 
283 256. j 


Gölniczbányai lepkék. — 3, 1836, 81. 

Lepkészeti jegyzetek. — 3, 1586, 146. 

A. lepkék rendellenes megjelenéséről. — 4, 1897, 197. 
Saturnia spini. — 4, 1897, 199. 

Méhölő virágok. — 5, 1898, 142—145. 

A. Saturnia pyri barna hernyójából lett bábról, — 6, 1899, 16. 


s; 1783 


Hudák Ede Ágost: Gölniczbányai lepkék. — 6, 1899, 150—151. 


Gölniczbányai lepkék. — 7, 1900, 2183. ! 


Husz Ármin: Az Agrotis rubi- és florida-ról. — 9, 1902, 127. 
-Jablonowski József: A kukoriczamoly (Botys nubilalis Hüb.) I—II. — 4. 


1897, 10—13, 31—34 (képpel). 
A magyarországi szitakötők. — 4, 1897, 21—22. 
A szitakörő nevei Magyarországon. — 4, 1897, 45— 16. 
A. nagy fadarázs különös kártétele. — 4, 1897, 49—52. 
A barlangi állatok. — 4, 189r, 59—61. 
A házbeli rovarok Amerikában. — 4, 1897, 109. 
A répabogár. — 4. 1897, 115—-120 (képpel). 
A kukoriczamoly életmódjáról és kártételeiről. — 4, 1897, 164—166. 
A czukorrépa apró kártevői. — 4, 1597, 174—176. 
A fülbemászó kártételéről. — 4, 1897, 139—192 (képpel). 
Biró Lajosról. — 4, 1897, 199—200. 


A búzalégy írtása. — 5, d 9—11. 


A. gabonazsizsik írtása. — 5, 1598, 325—38. 

A. kaliforniai ösúmolkspaizatótő (Aspidiotus BSrÍTéldeus Comst. — 
San José scale). — 5, 1898, 107—112. 

Vellay Imre. 1850— 1898. — 5, 1898, 180—186. 

Az almafa paizstetvei. -— 6, 1899, 1—4 (2 képpel). 

A vértetű hazája. — 6, 1899, 271—36. 

A tölgy paizstetűjéről. Megjegyzés. — 6, 1399, 712—15. ; 

A vértetű keresése, megismerése és írtása. — 6, 1899, 76—-31. 

A szőlőmoly és szőlőiloncza írtása. 1—II. — 6, 1899, 89—91, 117—121. 

A hesszeni légy ellen való védekezés. — 6, 1899, 141—147. 

A golyóüszög. I—II. — 6, 1899, 157—162, 184—189 (4 képpel). 

A. Cheimatobia brumataról. — 7, 1900, 164— 166. 

A. paizstetvek. — 9, 1902, 111—114. 

A bogáncspille vándorlása. — 11, 1901, 17—18. 

A. körtefának egy különös ellenségéről (Janus compressus Fbr.) 1—IL. 
— 11, 1904, 67—72, 89—91 (képpel). 

A. répalevelet pusztító paizsos bogarak. 1—II. — 13, 1906, 135—140, 
157—162 (3 képpel). 

A hortobágyi sáskajárás. — 13, 1906, 199—203. 

A répalégy. — 14, 1907, 49—58 (3 képpel). 

Pásztor István. (1874—1909.) — 16, 1909, 33—36 (arczképpel). 

Mit jelent a ,frit" szó ? — 18, 1911, 17—22. 

Külföldi entomologiai hírek. — 22, 1915, 44—45. 


Nemzetközi vonatkozások és a rovartan. — 22, 1915, 147—154. 

A. gabona és a liszt megóvása. — 23, 1916, 18—21. 

Mi módon bántja a hassziai légy a gabonanövényt? — 24, 1917, 
1—4 (képpel). 

Miért hassziai és nem. hesszeni légy ? — 24 1917, 33— 55. 

A. borsózsizsik. — 24, 1917, 66—782. 

Adatok a bimbólikasztó bogár élet- és védekezésmódjához. — 24, 


1917, 133—140. 


174 


Jablonowski József: A téli fagy és a nyári szárazság hatása a kárievő 


rovarokra. — 24, 1917, 156—162. 

Harmincznyolcz év a m. kir. Rovartani Állomás életéből. — 25, 

 A918S5- BBI : 

Hibásan használt rovarnevek. — 25, 1918, 56—57. 

Kártékony Borkhausenia-lepkefaj Törökországban. — 25, 1918, 57. 

A rovartan jövő gyakorlati feladatai. — 25, 1918, 73—84. 

A burgonya levelét szívogató -levélbolháról. — 25, 1918, 121. 

A vetési bagolypille 1918. évi kártevése. — 25, 1918, 142— 141. 

A. vörhenyes poloska (Pentatoma rufipes L.) kártékonyságáról. — 25, 
1918, 1416—147. 


Jákó Géza: A lepkék magyar elnevezésének kérdéséhez. — II, 1904, 


121—122. 


Józsa János: Érdekes Carabus-torz. — 7, 1900, 152 (képpe)). 


A. Deilepbila nerii Deésen. — 8, 1901, 136. 


K.: Zenekedvelő pókok. — 6, 1599, 181—132. MRA 
Kadocsa Gyula; A Tapinostola museculosa Hb. előfordulása Magyar- 


országon. — 21, 1914, 1—183 (3 képpel). 

A Synanthedon flaviventris Stgr. magyar honossága. — 21, 1914, 35. 

A veresnyakú árpabogár (Lema melanopus L) életmódja és írtása. 
I—IV. — 22, 1915, 107—123 (2 képpel) 154—170 (5 képpel; 23, 
1916, 22—28, 130—141. 

Múlt 1916. évi tenyészeteimből. I. Néhány aprópille tenyésztése. — 
24, 1917, 15—16. 

— II. A vörösfenyőmoly tenyésztése és néhány szó életmódjáról. — 
24, 1917, 89—90. ; 


Kanabé Degső : Torzcsápú havasi czinczér. — 18, 1911, 58—59 (képpei). 
Kárpáti Jenő és Lakatos Dezső: Újabb adatok Magyarország lepke- 


faunájához. — 14, 1907, 117—122. 


Kaufmann Ernő: Még valami a csajkóról. — 1, 1881, 103. 


Jellemző magyarországi coleopterák. 1—II. — 4, 1597, 122. 125, 
151—153. 

A magyarországi Rhinoncus-fajok. — 6, 1889, 133—1536. 

Érdekes rovar-jelenség. — 6, 1899, 151. 

Két veszélyes bogár. — 12, 1905, 52— 583. 

Az Apion aestivum-csoport fajainak meghatározása. — 14, 1907. 
215—216. 

A Walter-féle exhaustor. — 15, 1908, 87—87 (képpel). 

Coleopterologiai jegyzetek. — 17, 1910, 68—71. 

Coleopterologiai jegyzetek. II—III. — 18, 1911, 3—5, 68— 70. 

Coleopterologiai jegyzetek. IV. — 19, 1912, 147—149. 


Kelecsényi Károly: Éjjeli lepkevadászat Nyitramegyében. — 2, 1885, 71— 74. 


Nyitramegyei lepkék. — 2, 1585, 16. 

Három nyitramegyei lepkefaj. — 2, 1835, 187—188. 

Újabb felfedezések Nyitramegye lepkefaunájáról. — 2, 1885, 249—250. 

Bogarászati útam Boszniába és Herczegovinába., 1—IL — 7, 1900. 
62—64, 76—79. ; 


Í75 
Kempelen Radó: Pozsony környékének lepkéiről. — 1, 1884, 94— 99. 
—  Hermaphrodita pillangó. — 1, 1884, 126. 
Kendi Károly: Adatok Bosnyákország bogárfaunájához. — 17, 1910, 6—12. 
— — Adatok Bosnyákország bogárfaunájához. — 19, 1912, 149—116. 
— Kárpáti bogarászásaimból. — 25, 1918, 52—55. 


Kertész Aba: Parnassius Phoebus ab. Ines A. Kert. — 17, 1910, 5—6 
(táblával). pi 
— A Lyeaena Escheri Hb. előfordulása Magyarországoz: — 19, 1912, 
51—583. 
— — Adatok a Pieris napi L. és változatainak elterjedéséhez. — 23, 
1916, 76—79. 


—  Ulbrich Ede. 1854—1917. — 24, 1917, 97—100 (arezképpel). 
Kertész JTózsef: Kártékony rovarók Borsodmegyében. — 3, 1886, 79. 
—  — Rovarkárok Borsodmegyében 1886-ban. — 3, 18860, 226—227. 
Kertész Kálmán: A légyről. III. — 4, 1897, 16—19, 38—42 (képpelj. 
— Magyarországi új gubacslégyről. — 5, 1893, 118—119 (képpel). 
— Egy légycsaládról, melynek se szárnya, se rezgetyűje. — 5, 1898, 
197— 200 (képpel). 
— Az KEustalomyia festiva Zett.-ről. — 7, 1900, 110. 
 "— Magyar Microlepidopterák. — 8, 1900, 176. 
— A M. N. Múzeum Diptera-gyüjteménye. — 10, 1903, 14—15. 


— —Kohaut Rezső. (1858—1908.) — 15, 1908, 141—147 (arczképpel). 

—. Magyarország szárnyatlan és csökevényes szárnyú legyei. — 17, 1910, 
179—184 (3 képpel). 

—— A brüsszeli I. nemzetközi entomologiai kongresszus. I—IV. — 18, 


1911, 22—24, 33—33, 49—53, 710—T74. 

— Egy különös életmódú légynemről. — 18, 1911, 65—68 (képpel). 

— — Milyen rovarok szolgálnak a kaliforniai indiánoknak táplálékúl? — 
20, 1913, 1—5. 

—- . A világ legnagyobb rovarai. — 20, 1913, 128. 

— A magyarországi Söyrphidák nemei. —" 22, 1915, 1—12 (17 képpel). 

— — Aknarágó oltott szúnyog (Vipulida). — 22, 1915, 131—132. 

— — Áttelelnek-e a legyek vagy sem ? — 23, 1916, 101—102. 

— Ugró magvak; — 23, 1916, 120—121. 

— — A legyek elleni védekezés új módja. — 24, 1917, 17. 

—- A rovargyüjtemények gondozása. — 24, 1917, 17. 

— Adatok a hanyattúszó poloska életmódjának ismeretéhez. — 24, 1917, 
163—1641. 

— — Újabb adatok Magyarország csökevényes szárnyú legyeinek ismere- 
téhez, — 25, 1918, 85—87. 

Kiss Árpád: Aberratív lepkealakok Sárospatak vidékéről. — 16, 1909, 
148—155 (6 képpel). 
Z. Kiss Endre: Aporia crataegi hernyója. — 5, 1898, 84. 

— — Adatok Szilágymegye Hymenoptera faunájához. 1—II. — 1í, 1904, 
47—50, 17—T79. 

— Adatok Szilágymegye bogárfaunájához. 1—VI. — 12, 1905, 16— 15, 
29—32, 53—56, 78—80, 96—100, 185—1838, 172—175. 


Z. Kiss Endre: Az Argynnis Laodice Pall. hazánkban. — 12, 1905, 52—85. 
—: A méhekről. — 14, 1907, 23—31 (2 rajzzal). 
— A dongókról. — 16, 1909, 109—111. 
— Újabb adatok Magyarország Hymenoptera-faunájához. 1—II. — 22, 
1915, 19—33, 76—86. 
— Az Eucera elypeata Er. életéből. — 25, 1918, 36—37. , 
Kiss József és Olasz Károly: Adatok Árva-Polhora és a Babiagura 
rovarfaunájához. — 14, 1907, 71— 76. 
Kleist Gyula (ifj.): Az Argynnis Laodice Pall. újabb magyarországi termő- 
helye. — 22, 1915, 130. 
Koca György: Lepidopterologiai adatok. — 8, 1901, 16. 
Lepkészeti megfigyelések. — 9, 1902, 55—58. 
— A bogáncspille vándorlása. — 11, 1904, 6t. 
Kohaut Rezső: A bolha. — 3, 1886, 25—380 (képpel). 
Koriisánszky János: A kalló-cserebogár Kecskeméten. — 2, 18853, 239. 
. Korlevic Antal: Forró földővi hangya Magyarországon. — 3, 1886, 18—19. 
Kosztka László ; Az első lepke. — 5, 1898, 65. 
— — Kártékony hernyók. — 5, 1898, 208. 
—  — Lepkészeti megfűgyelések. — 8, 1901, 19. 
— — Deilephila livornica Esp. — 15, 1908, 43. 
Kovács János: A bogáncspille vándorlása. — 10, 1903, 184— 185. 
Köntzci Gerő: Lepkészeti gyüjtési viszonyok a Retyezát-hegységben. — 
24, 1917, 8—183. : 
Krécsy Béla: Az akáczfa levéltetű tömeges megjelenéséről. — 3, 1£86, 148. 
— Az entomologiai oktatás Amerikában, — §, 1901, 26—29. 
— A British Múzeum lepkegyüjteménye. — §, 1901, 171—172. 
Krick Jenő: Az entomologia és az iskola. — 7, 1900, 45—51. 
— Vidéki gyüjtemények sorsa. — 7, 1900, 132. 
Kuthy Dezső : A magyarországi szípoly-fajok. — 1, 1884, 205—209 (4 képpel). 
— Kannibál szitakötő. — Í, 1831, 186—187. 
— A ganéjbogarak szerepe legelőinken. — 2, 1885, 16—17. 
—  Akáczfában élő bogarak. — 2, 1585, 249. 
— A magyarországi Meloö-fajok. — 4, 1897, 145—1485. 
— A M. N. Múzeum Orthopterái. — 10, 1903, 35—596. 
— Adalék Magyarország Orthoptera-faunájához. — 15, 1908, 17—3283. 
— Új adat Magyarország Orthoptera-faunájához. —- 16, 1909, 46. 
Új szöcskefaj a Kaukázusból. — 17, 1910, 178 (képpel). 
Kürtösi József: A lepkék terjeszkedése. — 18, 1911, 86—67. 
— Az Eilicrinia trinotata Metzn. újabb termőhelye. — 18, 1911, 125. 
TLaczó József: Új levélbogár Trencsén vármegyéből. — 16, 1909, 57 (képpel). 
— A havasi czinczér új változata. — 17, 1910, 12. 
Új bogarak Trencsén vármegyéből. — 19, 1912, 3—5 (2 képpel). 
— Új bogár-fajváltozatok. — 22, 1915, 125—126 (7 képpel). 
Lakatos Dezső: Eltérő színezetű lepkék. — 13, 1906, 58—60. 
— (lásd KáRpPÁJI JENŐ alatt is). 
Tambrecht Kálmán: A félelem szerepe a rovarvilágban. — 13, 1906, 
185—186. 


1(7 


KLanghofjer Ágost: Légyfaj tömeges előfordulása. — 4, 1897, 101—102. 
— Vízi rovarok. — 4, 1897, 130. 


— Mivel csalogatják a virágok a rovarokat ? — 5, 1898, 103. 
Lasz Samu: A lepkészet története Magyarországon. — 6, 1899, 61—65. 


Tehner Vilmos: A turini nemzetközi phylloxera-congressus megállapo- 
dásai. — 2, 1885, 36—141. 
Lendl Adolf: Hogy másznak a rovarok síma felületen ? — 3, 1886, 35—38. 
— A pókok szájrészei és táplálkozása. — 3, 1886, 93— 98. 
—  Argyope Brünnichii (Scop.) életmódja. — 3, 1886, 129—137 
— A rovarok összetett szemeiről. — 3. 1886, 199—206 (4 képpel). 
— A fülbemászók írtásáról. — 3, 1886, 16—18. 
— A Trochosa infernalis Moteh elterjedéséről. — 3, 1886, 148. 


Lipovniczky Gábor: A gabona-futrinka kártételéről. — 1, 1834, 84— 85. 
— A hesszeni légy Tolnamegyében. — 1, 1884, 231—252. 

Liska dózsef: A bogáncspille vándorlása. — 10, 1903, 183. 

Lósy József: A méh és mébhtetű együttélése. I—II. — 9, 1902, 153—156, 


1715—180 (5 képpel) 
szt Igy fürkészdarázs életéből. 1—II. — 10, 1903, 25—28, 53—55 (képpel). 
— Növényevő Carabidák. — II, 1904, 75— 6. 
— Az erdei cserebogár elterjedése hazánkban. — 11, 1904, 204—208. 
— A nagy és a kis viaszmoly. — 14, 1907, 102—109. 
— Darwin származástana és az entomologia. — 16, 1909, 17—19. 
—. Dr. Uhryk Nándor. — 17, 1910, 145—14T. 
Lőrincz Albert: Adalék Magyarország TVT AES o ERAN A 1—IL — 
135. 1906, 167—170, 189—192. 
Mallász József: Erdély faunájára új bogarak. — 5, 1895, 43. 
— A Coccinella némely sajátságáról. — 6, 1899, 118—116. 
— — Erdély bogárfaunájáról. — 7, 1900, 12—14. 
— — A Deilephila nerii-ről. Megjegyzések egy megfigyeléshez. — 9, 1902, 
52—55. 
— Agy katalogusról. — 9, 1902, 99—103. 
—- Adatok a Detonata fauuájához. — 10, 1903, 79—85 (2 képpel). 
— Egy erdélyi új vak bogárról. — 23, 1916, 119—120. 
—  Gyüjtőúti tervezgetések. I—II. — 24, 1917, 80—84 ; 25, 1918, 119—117. 
— — Új hangyavendég bogár. — 25, 1918, 140—141. 
Martinyi Ödön: A bogáncspille vándorlása. — 11, 1904, 60—61. 
Maihiász János: Kísérletek a szőlő-iloncza ellen. — 1, 1884, 142—143. 
Mdtusovits Péter: A liptóújvári cserebogárraj "ásról. — 12, 1905, 159—161 
; (5 képpel). 
Meiszner Károly: Hypopta caestrum Hb. — 5, 1898, 65. 
—  Lasiocampa pruni. — 5, 1898, 83. 
— A bogáncspille vándorlása. — 10, 1903, 149— 150. 
Merkl Ede: A tömegesen fellépő rovarok ellenségei. — 4, 1897, 23— 24. 
— A gyüjtési kedv fokozása. — 4, 1897, 28—31. 
— A Carabus-álczák színe. — 4, 1897, 77— 78. 
— A bogarak rőpülése. — 4, 1897, 89—90. 
— — Procerus gigas Creutz. — 4, 1897, 111. 


178 


Merkl Ede: Két kihaló bogárfaj. — 4, 1897, 127—128. 


Xylosteus Spinolae Briv. — 4, 1897, 154—155. 

A gyüjtés keleten. — 4, 1897, 166— 169. 

Adalék Biharmegye bogárfaunájához. I—II. — 4, 1897, 186—189. 
207—210. 

A repczének egy elfeledett ellensége. — 5, 1893, 44. 

Nébány érdekes bogárról. — 7, 1900, 85. 

Szemenik-vidéki kirándulásaim. — 9, 1902, 11—16. 

Czélszerű fogási mód. — 9, 1902, 19-—20. 

A Deílephila nerii újabb termőhelyei. — 9, 1902, 52—51. 

A bogáncspille vándorlása. — 11, 1904, 17. 


Meusel Robert: Adatok a Velebit bogárfaunájához. — 17, 1910, 106—109. 
Mihók Ottó: Adatok Magyarország Coleoptera-faunájához. — 17, 1910. 


25—28. 
Entomologiai kirándulás a Bucsecsra. — 18, 1911, 100—105 (8 képpel). 
Új Anophthalmusok Magyarország faunájából. — 18, 1911, 135—137. 
Adatok Magyarország Coleoptera-faunájához, — 19, 1912, 116— 120. 
Új vak bogarak Magyarország faunájából. — 19, 1912, 163—167. 


Mocsáry Sándor: Hermaphrodita rovarok a m. n. múzeumban — 1, 1354.. 


52—507 (képpel). 
Cserebogaraink. — 1, 1884, 118—122 (2 képpel). 
A. művészméhekről. — 1, 1884, 151— 184 (2 képpel). 
Két méhífaj kölcsönös viszonya egymáshoz. — 1, 1884, 20—21. 
Kártékony bogár-e a csajkó ? — 1, 1884, 59—60. 
A lopó-darázsok életmódjáról. — 1, 1884, 32—83. 
Egy fazekas-darázsról. — 2, 1885, 15—16 (képpel). 
Egy elcsúfított áldozat, — 2, 1835, 106—107 (képpel). 
Két érdekes fa-rontó darázs. — 2, 1855, 147— 148, 
A magyarországi fa-rontó darázsok. 1—V. — 3, 1836, 9—18, 58 42. 
67—73, 98—106, 112—120 (képpel). 
Az újguineai hangyákról. — 4, 1897, 107-— 108 (képpel). 
Magyarország Hymenoptera-faunája. — 5, 1898, 17/1—175. 
Magyarország Neuropterái. — 7, 1900, 31— 34. 
A Hymenopterák gyűjtéséről. 1—II. — 7, 1900, 70—72, 128—129. 
A legnagyobb nappali pillangók. — 7, 1900, 89— 98. 
Gróf Neuhauss Emil. — 8, 1901, 93—95. 
A Deilephila nerii L. életéhez. — §, 1901, 109—110. 


A M. N. Múzeum Hymenoptera-gyüjteménye. — 9, 1902, 201 —204. 
A. M. N. Múzeum. Neuropterái. — 10, 1903, 36— 38. 
A. lepkék magyar elnevezésének kérdéséhez. — 11, 19014, 120—121. 


A méhfélékről. — 13, 1906, 1—6. 

A lepkebábokban élősködő fémdarazsakról. — 15, 1908, 5—6. 

A. magyarországi dongóméhekről. (Bombi et Psitbyri Hungariae.) — 
17, 1910, 3—4. 

Az Oryssus unicolor Latr. a magyar faunában., — 19, 1912, 49-—50. 

Hogyan lettem entomologus ? —— 19, 1912, 81—113. 

Magyarország fémdarázsai. — 19, 1912, 129—131. 


179 


HMocsáry Sándor: Két új Hymenoptera-faj. (Species Hymenopterorum 
duae novae). — 19, 1912, 131—132. 

— — Bogarászati élményeim. — 20, 1913, 147—176. 

— — A Britiseh Múzeum fémdarázsai. — 20, 1913, 169—í70. 

Mócs:ár Miklós : Újabb adatok Kiskunfélegyháza környékének Hymenoptera- 
faunájához. — 18, 1911, 84—86. : 

Hóczár Miklós és Henter Pál: Újabb adatok Magyarország Hymenoptera- 
faunájához. — 14, 1907, 200—210. 

Mondok József: A Melanargia Galatea L. egy érdekes eltéréséről. — 20, 
1913, 113—114 (2 képpel). 

WMuhos István: A fülbemászó mint méztolvaj. — 5, 1898, 64. 

Náday Lajos: Útilevél Kis-Ázsiából. — 18, 1911, 89—91. 

Nécsey István: A Cheimatobia brumataról. — 4, 1897, 783—80 (képpel). 

— — Penthophora morio L. — 6, 1899, 8—10. 

— Lepkebiologiai megfigyelések. — 6, 1899, 199—202. 

—  Lepkészeti megfigyelések. 1—II. — 7, 1900, 4—8, 130—131. 

— — Barsmegye nagylepkéi. I—III. — 7, 1900, 25—30, 59— 62, 79—831. 
Nyári Albert báró: Adatok az állatok perverzitásához. — 13, 1906, 67. 
Olasz Károly : Adalék Magyarország Orthoptera- és Neuroptera-faunájához. 

— 13, 1906, 194—196. 

— (lásd Kiss JÓZSEF alatt is). 


Paszlavszky József: A guúbacsdarázsokról. —. 1, 1884, 70—741 (képpel) 
— Adalékok hazánk gubacsdarázs-faunájának ismeretéhez. — 1, 1884, 
223—227. é 
— Hogy épít a lopó-darázs ? — 1, 1881. 41—42 (képpel). 
— — A Coroebus bifasciatus O1. életmódja és kártétele hazánkban. —— 2, 


1885, 232—238 (képpel). 

— A magyar tölgy gubacsai. — 2, 1885, 107—108. 
Pásztor Isíván: A körterügyfúró bogár. — 9, 1902, 6/—75 (3 képpel). 
Páter Béla: A honvédbogár. — 5, 1898, 64—65. ; 
Pávay V. Ferencz: A katiczabogarak tömeges megjelenése. — 10, 1903, 151. 

— - Mérges hernyók. — 14, 1907, 42—43. 
Pável János: Egy zsákhordó pillefajról. — 1, 1384, 75—77 (képpel). 

— Eltérő színezetű pillangó. — 1, 1881, 185—186 (képpel). 

— Két érdekes araszoló-pille. — 1, 1884, 209—210. 

— A hernyó-kifújás. — 3, 1886, 121—123 (képpel). 

— A Hylotrupes bajulus mint bútorrongáló. — 3, 1586, 79—80. 

— A Mezőség lepkefaunája. — 4, 1897, 104—107. 


— Kirándulás Besztercze-Naszód megyébe. — 5, 1898, 17—18. 
— Az Oxytrypia orbiculosa történetéhez. — 6, 1899, 17. 
Pazsicgky Jenő: Uj lepkefajváltozat Trencsén-vármegyéből. — 19, 1912, 


8 (képpel). 
— Lepke és hangya küzdelme. — 20, 19183; 21. 
—- Lepke a hóviharban. — 20, 1913, 21. 
— Egy hím-nős araszoló pille Trencsénből. —- 21, 1914, 53. 
— — Odontosia Sieversi Mén. Magyarországon. — 21, 1914, 57—58 (képpel). 
— Két bagolypille érdekes megjelenéséről. — 21, 1914, 95—96. 


180 


Pazsiceky Jenő: Hím-nős araszoló Trencsénből. — 21, 1914, 155. 


A Stauropus fagi hernyójának regeneráló képességéről. — 21, 1914, 156. 

Sesia scoliaeformis Bkh. Magyarországon. — 22, 1915, 46. 

Az Odontosia Sieversi Mén. Magyarországon. -—- 22, 1915, 86—87 
(képpel). 

A medve-pillék új fajváltozata. — 22, 1915, 88. 

A. Dicranura vinula L. hernyójáról. — 22, 1915, 131. 

Lepkészeti kirándulás a czobolyfalvai hegyekbe. — 23, 1916, 15—18 
(képpel). 

Dr. Brancsik Károly. 1842—1915. — 23, 1916, 70— 76 (arczképpel). 


Négy hét a vrátnai völgyben. — 23, 1916, 157— 163. 
A Spilosoma urticae Esp. ab. Alexandri Pazs., elterjedéséhez. — 24, 
TT 788 


A Syntomis Phegea L. rendellenes párzásáról. — 24. 1917, 88. 

Különböző fajokhoz tartozó Zygaenák párosodása. — 24, 1917, 88. 

Lepkészeti adatok ,A halálszínlelés jelensége a rovarok világában" 
czímű czikkhez. — 24, 1917, 112—115. 

Az Amphidasis betularia L. var. funebralis Lamb. előfordulása Budán. 
24 1917, 125 126. 

Különös színezésű Saturnia Pavonia hernyó. — 24, 1917, 181. 

Paizstetűvel táplálkozó hernyók. — 25, 1918, 57—585. 

A lepkék átteleléséről. — 25, 1918, 92—10. 


Az Arachanna melanaria L. előfordulása Magyarországon. — 25, 
1918, 122. 
Az Angerona prunaria L. második nemzedéke. —- 25, 1918, 145— 146. 


Perényi József: A hernyók conserválása. — 3, 1886, 167—110. 
Pillich Ferencz: A vetési bagolypille. — 16, 1909, 40—45 


Simontornya és vidékének lepkéi. — 16, 1909, 52—56. 
Gyüjteményem néhány eltérő lepkéjéről. — 16, 1409, 82—36. 


Lepkészeti följegyzések. 1—II. — 16, 1909, 115—1321, 185—18368. 

Újabb adatok Simontornya lepkefaunájához. — 17, 1910, 22— 25. 

Adatok néhány lepkénk elterjedéséhez. — 17, 1910, 59. 

Rovarászati följegyzések. — 17, 1910, 135—1839. 

Simontornyán gyüjtött bogaraim jegyzéke. I—IIIT. — 17, 1910, 154—158 ; 
18, 1911, 8—10, 24—27. 

Sphinx convolvuli L. — 18, 1911, 28. 

Adatok Simontornya pókfaunájához. — 18, 1911, 88— 589. 

Lepkészeti feljegyzések. — 18, 1911, 157— 162. 

Adatok Simontornya Diptera-faunájához. — 18, 1911, 185—187. 

Adatok Simontornya bogárfaunájához. — 19, 1912, 60— 66. 

BŰcsú ATA 6N 20 TATA ST 

Simontornyai Hymenopterákról. — 25, 1918, 41—53. 


Pisó Kornél: Az aranyos futrinka hazánkban. — 2, 1885, 219. 


Néhány kártékony erdei rovar Máramaros megyében. — 3, 1886, 42-—43. 
Az 1885. évben Máramaros megyében előfordult káros rovarokról. — 
3, 1886, 223—225. 


Polinszkyy Emil: Árvamegyei bogarak. — 3, 1886, 43—41. 


181 


PFolinszky Emil: Adatok Somogymegye bogárfaunájához. — 3, 1886, 


146—148. 
— — Adatok az erdős Kárpátok bogárfaunájához. — 3, 1886, 257—258. 
Pongrácz Sándor: Egy magyarországi új hangyalesőről. — 17, 1910, 
187—189 (képpel). 
— Újabb adatok Magyarország Neuroptera-faunájához. — 20, 1913, 


175—186 (5 képpel). 
— Magyarország  Neuropteroidái. (Enumeratio Neuropteroidum Regni 
Hungariae). — 21, 1914, 109—155. 
— A bolhák és Neuropterák rendszertani helyéről. — 23, 1916, 36—47 
. (4 képpel). k 
— A halálszínlelés jelensége a rovarok világában. — 24, 1917, 37—41. 
Pungur Gyula: Adatok egy kevésbé ösmert szöcskefaj természetrajzához. 
— 3, 1886, 49— 55 (táblával). 
. — Magyarország Orthopterái. — 7, 1900, 9—11. 
Rapaics Raymund : Almamoly és varjúköröm. — 20, 1913, 163. 
Ratkovszky Károly: Hasznos bogár. — 5, 1898, 188—189. 
— A tölgy paizstetűjéről. — 6, 1899, 70— 72. 
Rebel, H. : (lásd RormscHino N. K. alatt is). 
—  Lita lakatensis Ph. előfordulása Magyarországon. — 17, 1900, 140. 
"— — Új Gelechiida Magyarországból. (Hine, neue Gelechiidae aus Ungarn). 
— 20, 1913, 173—175 (képpel). 
— Adatok Magyarország lepkefaunájához. (Beitráge zur Lepidopteren- 
fauna Ungarns). IX—XxX. — IX, 22, 1915, 171—190; X, 23, 1916 
. 109—119. ; 
Reuter 0. M.: A legújabb felfedezések a rovarok fejlődéstanában. 1—IV. 
— 2, 1885, 25—29, 49—55, 65—71, 89—95. 
Riley C. V.: Újabb rovarírtó szerek. — Í, 1884, 157—165. 
Rothschild N Károly: (új leírások és megfigyelések REBEL től; lásd 
REBEL alatt 15). 
—  —Lepkészeti megfigyelések. — 15, 1908, 147. 
— : Adatok Magyarország lepkefaunájához. (Beitrüge zur Lepidopteren- 
fauna Ungarns). 1—VIII. — (1) 16, 1909, 130—148 (5 képpel) ; (ID 
18, 1911, 36—43; (III) 19, 1912, 21—29; (IV) 19, 1912, 167—180 
(2 képpel) ; (V) 20, 1913, 66—91 (táblával) ; (VI) 20, 1913, 170—173 ; 
(VID 21, 1914, 27—53 (Függelék. — Anhang: REBELL től); (VIID 
21, 1914, 72—T17. I 
Rózsay Rezső: Torzképződmények a bogaraknál. — 4, 1839 
(3 képpel). 
Sajó Károly: Néhány kártékony bogárról. — 1, 1384, 166—169 (képpel). 
—  — Kártékony művészméhek. — 1, 1884, 210—211. 


T, 56—5T 


) 


— Még egyszer a kártékony művészméhekről. — 1, 1884, 212—233. 
Sch. dr.: A. bogár torzképződés keletkezéséről. — 8, 1901, 20. 
Schenk Jakab: A vetési varjú mezőgazdasági jelentősége. — 12, 1905, 
183—186. 


Schilberszky Károly: Diastrophus Rubi Hart. — 3, 1886, 61—62. 
Schin Bertalan: Adatok Huszt és környékének faunájához.— 16, 1909, 37—40. 


182 


Schmidt Antal: A németországi müzeumokról. — 14, 1907, 135—192. 
—  Crambus hungaritus. — 17, 1910, 37(—38 (2 képpel). 
— Adatok Magyarország lepkefaunájához. — 18, 1911, 53—55. 
— Báró Vécsey István. — 18, 1911, 27—99 (arczképpe"). 
— Az Oxytrypia orbiculosa Esp. fejlődési és elterjedési viszonyai. — 
20, 1913, 33—62 (táblával). 
Seitz A.: Az amerikai lepkefaunáról. — 14, 1907, 145—148. 
Seyfert Vilmos : Tropideres coffeae. — 5, 1898, 106. 
— — Két biologiai megfigyelés. — 5, 1898, 191. 
Silvestri Fülöp : A délamerikai termiták. — 10, 1903, 49—53. 
Soós Lajos: Hangya-darázsharecz. — 10, 1903, 171—172. 
Speiser Ferencz, 5. J.: Bogarászati kirándulás. — 15, 1908, 24— 30. 
Standfuss M.: A fajok keletkezése és átalakulása. — 14, 1907, 1—6. 
Streda Rezső: Az ékes bábrabló (Calosoma sycophanta L) életmódja. — 
23, 1916, 163—166. 
— A burgonya rovarellenségei. — 24, 1917, 102—112 (3 képpel). 
Szabó József: Hangyászati jegyzetek. — 15, 1908, 175—176. 
— Új hangya Új-Guineából. — 17, 1910, 186 (képpe"). 
— A hangyák növényeinek önálló államalapításáról. — 20, 1913, 
186—190. ; 
Szabó-Patay József: A rovarok mint fertőző betegségek terjesztői és az 
ellenük való védekezés. — 22, 1915, 127—130. 
—  Tropusi hangya a budapesti állatkert növényházában. — 24, 1917, 
35—37 (képpel). : 
Szalay Imre: Az első bogár 1909-ban. — 7, 1900, 44. 
Szedlaczek István: A Valeria oleagina F. második ivadéka. — 7, 1901, 189. 
Szépligeti Győző: Adatok a magyarországi Ophion- és Banchus-félék 
ismeretéhez. — 5, 1898, 29—32. 
— Adatok a magyarországi Metopius-, Orthocentrus- és Exochus-félék 
ismeretéhez. — 5, 1898, 59— 51. 
— Adatok a magyarországi Bassus-félék ismeretéhez. — 5, 1898, 15—78. 
— Adatok a magyarországi Pimpla-félék ismeretéhez. I—II. — 5, .1898, 
94—96, 121—124. 
— Magyarországi Braconidák. Újabb adatok a tl a Birodalom, Állat- 
világához. — 6, 1899, 98—102. 
Szigethy Károly: A folyami rák (Astacus íluviatilis L.) életviszonya és 
tenyésztése. — 3, 1885, 206—209. 
Szilády Zoltán: Népgyülés rovarországban. — 11, 1904, 29—32. 
— — A tengerszemek faunájából — 11, 1904, 113—120. 
— — Ritka hangya építmény. — 11, 1901, 195 (képpel). 
— Tiszavirág Debreezenben. — 11, 1904, .195—196. 
—  Rovarokon élő atkák és legyek. — 12, 1905, 23—24. 
— A tízlábú rákok földrajzi elterjedése. — 12, 1905, 201— 203. 
— Középiskolai rovargyüjteményterv. [--II. — 13, 1906, 95—101, 114—119. 
— — Rovartani jegyzetek és megfigyelések. I. Coleoptera. — 14, 1907, 65—68 
(képpel). — II. Hemiptera. — 14, 1907, 131—1832. 
—  Klapálek Ferencz gyüjtőútja hazánkban. — 14, 1907, 181—182. 


183 


Szilády Zoltán: Magyarországi rovargyüjtésem jegyzéke. — I Hemiptera. 
I1—II. — 15, 1903, 59—66, 118—1z-0. — II. Neuroptera et Pseudo- 
neuroptera. — 19, 1912, 53—58. — III. Hymenoptera. — 21, 1914, 
718—95. — IV. Lepidoptera. 1—II. — 22, 1915, 32—43, 712—76. 

— . A bolhák rendszertani helye. — 23, 13916, 1285—1830. 


— — Újabb adatok Notacantha-faunánk ismeretéhez. — 25, 1918, 41—44. 
— — Légybiologiai jegyzetek. — 25, 1918, 58—59. 
Szombathy Káímán: Bogarászati jegyzetek. — 15, 1908, 55—76. 
— — Egy magyarországi új Elateridáról. — .17, 1910, 190--191. 
— — Adatok a magyarországi Elateridák ismeretéhez. — 18, 1911, 113—125 


(14 képpel). i 
— Hgy új Corymbites Boszniából. — 18, 1911, 182-— 158 (2 képpel). 

Szomor József: A bogánespille vándorlása. — 11, 1904, 16. 

Szontagh Gyulu: Zeuzera pyrina L. — 6, 1399, 214. 

Seterényi Hugó: Szövet pókhálóból. — 5, 1898, 21—22. 

Szücs József: Csigaházban élő Argyroneta aguatica. 1—II. — 15, 1908, 
121—123 (képpel), 147—150 (képpel). 

T.: A. levelészek potrohcsőveiről. — 8, 1901, 40—42. 

T.: A szövő legyekről. — 8, 1901, 43. 


é 


Teszák Károly: Anthocharis cardamines második generáczója. — 8, 1901, 
188—189. ) 
Tomala Nándor; A Sesia bibioniformis életmódja. — 4, 1897, 19—21. 
— A Soesia stelidiformis életisméjéről. — 4, 1897, 74—T77 (képpel). 
— — Sesia empiformis Esp. var. hungarica n. var. — 8, 1901, 47— 50. 


"— — Lasiocampa otus Druy. — 8, 1901, 188. 
— A Mantis religiosa életmódjáról. — 10, 1903, 177—178. 
— A rádium hatása a lepkék bábjaira. — 11, 1904, 45—47. 
—  Sesia annellata Z. — 11, 1904, 155—157. 
—  Darazsak mint a telefonkábel rongálói. — 11, 1904, 171—172. 
— — Adatok a Synanthedon flaviventris Stgr. és a Paranthrene tabanifor- 
mis Rott. var. rhingiaeformis Hbn. életmódjának ismeretéhez és 
azok magyar honocssága. — 20, 1913, 196—197. 


Tömösváry Ödön: A rovarok szerkezetéről. — 1, 1884, 4—8 (3 képpel). 
:- — — A rovarok átalakulásairól. — 1, 1381, 25—29 (3 képpel). 


.— A Simulia-fajok bábjának lélekzőszervei. — 1, 1884, 34—37 (képpel). 
— : A rovarok osztályozásáról. 1—IV. -— 1, 1884, 49—53, 65—49, 39—-93, 
118—118 (17 képpel). 
— Egy félreismert ártatlanság. — 1, 1854, 139—141 (képpel. 
— Egy kártékony rovar szobáinkban. — 1, 1884, 19—20 (képpel). 
— — A honvédbogarak milliói. — 1, 1884, 42—43. : 
—  Légypetékkel táplálkozó juhászkutyák. — 1, 1384, 83— 84. 
— Kegyetlen anyák. — 1, 1881, 102— 103. 
— " , Elektromos" világításnál verekedő százlábúak. — 1, 1881, 171—1r2. 
— Fekete hó. — 1, 18831, 230—231. 
Török Arihur: Az Ocneria dispar L. — 5, 1898, 297. 
— A bogáncspille vándorlása. — 11, 1904, 61. . 
"Treudi Viktor; Régi budapesti lepkészekről. — 7, 1900, 131—132. 


184 


Tunkl Ferencz báró: Vízi bogarak hosszú életéről. — 18, 1911, 58. 

URI József: Vanessa Atalanta. — 7, 1900, 194. 

URI József: Adalék Szerbia lepkefaunájához. — 10, 1903, 38—40. 

Uhryk Géza: Boarmia umbraria Hb. újabb előfordulása hazánkban. —. 


11, 1904, 149. 


Uhryk Nándor ; A rovargyüjtemények jelzésmódjairól s a gyüjtési jegy- 


zékekről. — 4, 1897, 1824. 

Két új lepkefajváltozat. — 5, 1898, 7—-9 (4 képpel). 

Saturnia spini hernyója. — 5, 1898, 84. 

Újabb adatok Magyarország lepkefaunájához. (Mierolepidoptera). — 
5, 1898, 127—132. 

Butalis Mülleri Mn. — 7, 1900, 18. 

Adatok Magyarország lepkefaunájához. (Microlepidoptera) — 7, 
1900, 37—39. 

Újabb adatok Magyarország lepkefaunájához. (Mierolepidoptera). — 
7, 1900, 188—189. ; 

Újabb adatok Magyarország lepkefaunájához. (Mierolepidoptera). — 
8, 1901, 209—212. : 

Hypopta thrips és caestrum. — 9, 1902, 27— 29. 

Újabb adatok a magyar lepkefaunához. — 10, 1903, 58 —61. 

A. magyar lepkefauna bővülése. A molypillék. 1—II. — . 10, 1903, 
67—69, 93—97. : 


Uhryk Tivadar: Lampides boeticus L. — 10, 1903, 124125. 


Herkulesfürdői kirándulásom. — 11, 1904, 1414—146. : 
Ferdinánd bolgár fejedelem lepkevadászaton. — 12, 1905, 189—191. 
Adatok Magyarország lepkefaunájához. — 13, 1906, 75—T76. 


Ujhelyi József: A molyhos tölgy egyik rovarellensége. — 13, 1906, 212. 


Hermaphrodita méh. — 15, 1908, 150. 

Lemonia balcanica. H -3ch.-ről. — 16, 1909, 28. 

A házipoloskáról. — 16, 1909, 60. 

Argynnis Laodice Pall. Beregmegyében. — 25, 1918, 141. 


Ulbriech Ede: Adalék a magyar lepkefaunához. — 5, 1898, 119— 121. 


Két Geometrának új fajváltozata. — 7, 1900, 85. 

Adatok Fejér- és Komárommegye lepkefaunájához. — 9, 1902, 145—149. 

A bogáncspille vándorlása. — 10, 1903, 183—181. 

Adalék Vas megye lepkefaunájához. — 11, 1904, 83—10. 

Adatok Magyarország lepkefaunájához, I—II. — 12; 1905, 133—135,155—156 

Korhely lepke. — 13, 1906, 65. j 

Madár mint lepkevadász. — 13, 1906, 88. 

Heliodes rupicola Hb. — 16, 1909, 88—87. 

Szívós életű lepke. — 16, 1909, 156—157. 

Adat a pókok vérengző természetéhez, — 19, 1902, 532. 

Rhyparoides Metelkana Led. ab. nov. vulnerata. — 20, 1913, 118—119 
(2 képpel). 

Adatok Alvincz és környéke lepkefaunájához. — 20, 1913, 144—147. 

Melanotikus Argynnis Lathonia L. — 20, 1913, 163. 

Hermafrodita Satyrus Hermione L. 21, 1914, 96 (képpel). 


185 


Vibrich Ede: Isaszeg és környékének nagylepkéi. (Enumeratio Macrolepi 


dopterorum circa Isaszeg collectorum). — 23, 1916, 80—101. 
— A Lymantria dispar L. hernyójáról. — 24, 1917, 44—16. 
—  Lycaena Amandus Schn. var. orientalis Stgr. Magyarországon. — 24. 


1917, 713—75. 
— — Isaszeg és környékének nagylepkéi között előforduló varietások és 
A aberratiók. — 24, 1917, 75— 79. 
 ——  Amicta Ecksteini Ld. — 24; 1917, 100—102. 
Vadászfíy Jenő : Gyertyánfát károsító ezinezérfaj — 2, 1335, 42. 


— "A Coroebus bifasciatus Ol. mit hársfapusztító. — 3, 1336, 15. 
Vágó Aladár: A Chrysis sibarita Först. gazdaállata. — 19, 1912, 32. 
Vágó Pál: A bogáncspille vándorlása. — 19, 1903, 1853. 

Vángel Jenő : Helyreigazítás. — 1, 1834, 231. 
—  Vérnász egy szöcsgefajoál. — 2, 18065, 18—19. 
— Ritka havasi pillangó a Magas-Táirából. — 2, 1885, 60. 


— — Ribiszke-pusztító hernyók. — 2, 1835, 84. 3 

—  Metelka Ferenczéletrajza. (1814— 1885) — 21 1885, 129—133 (arezképpel). 
— — Adatok Árvamegye lepkefaunájához. — 2, 1885, 160—165. 

— . A lepkék szaga. — 3, 1886, 13—15. 

— Ritka zúgó. pille. — 3, 1886, 16. 


— A szűznemzés. (Parihenogenesis). — 31 1886, 56—6L. 

— A Nemeophila Metelkana Ld. életmódja. — 3, 1836, 123—125. 

— — Adatok Trencsénmegye lepkefaunájához. — 3, 18535, 139—145. 

— Eltérő színezetű lepkék. — 3, 1886, 170—171. 

— "A halálfejű piillangónak egy kevésbbé ismert ellensége. — 3, 1886 
: 189-—190. 


—  Lepkékre vadászó légy. — 3, 1886, 210. 
— : Lepkék életszívóssága. — 3, 1886, 259. 
— Adatok Magyarország rovarlaunijához. 1—IV. 
I. Odonata. — 12, 1905, 12—14. 
II. Lepidoptera. 1—IV. — 12, 1905, 32—35, 4 —52, 71—74, 112—118. 
III. Hymenoptera. Hártyásszárnyúax. I1—III. — 12, 1905, 143—14T7, 
165—168, 186—-189. 
IV. Coleoptera. Bogzarak. — 13, 1906, 10— 142. 
Vánky József: Méhetölő jáczint. — 6, 1899, 17. 
Vasváry Géza: Adimonia rustica III. életmódja. — 3. 1886, 137—1539 (képpel) 
Vellay Imre: Bibio Marci L. — 4, 1897, 133. 
— A marokkói sáska vándorlása. — 5, 1898, 156—161. 
— A marokkói sáska vedléséről. — 5, 1893, 193—197. 
— Adatok Szeged fáunájához. I. Orthoptera, Neuroptera. — 6, 1898, 
101—107. — II. Hymenoptera. —.6, 1898, 158—161. — III. Dip- 
tera. — 6, 1898, 136—138 — IV. Hemiptera. — 6, 1898, 168—172. 
V. Lepidoptera. -— 6, 1898, 182—1841. 
Viertl Adalbert: A Botys JEEZ tán ka Hb. életmódja: — 4 1997, 120-— 123 
(3 képpe). 
— " Aporia crataegi L. — 4, 1897, 1831. 
— Pécs környékének Rhopalocerái. 1—II. — 4, 1597, 1419—145, 171—1743. 


. 186 


Fiertl Adalbert: Pécs környékének zúgó pilléi. — 4, 1897, 192—191. 
- " Pócs környékének szövő pilléi. — 4, 1898, 210—218. 
Pécs környékének Noctuái 1—III — 5, 1898, 11—12, 38—10, 56 —58 . 
— " Lepidopterologiai naplómból. — 5, 1893, 18—17. 
— — Lepidopterologiai megfigyelések. — 5, 1898, 28—29 (2 képpel). 
—  Pé-rs környékének araszló pilléi. I—II. — 5, 1898, 72—74, 97—99. 
— — Két Geometra-hernyó. — 5, 1898, 79—80. 
-— Phorodesma smaragdaria F. — 5, 1898, 142. 
Vogrin V : Adatok Stridóvár környékénök Hymenoptera. faunájához. — 25, 
1918, 87—92. 
Wachsmann Ferencz : Pápa és vidékének bogárfaunája. — 14, 1907, 11—2 
Wagner János: Saturnia pyri. — 8, 1901, 17—18 (képpel). 
— A bogáncspille vándorlása. — 11, 1904, 31. 
Weiszmantel Vilmos: Deilephila livornica Esp. — 5, 1898, 741—75. 
— — Rózsaszinű Pieris brassicae. — 7, 1900, 175—176. 
— — Neptis aceris Lep. — 7, 1900. 193. 
— — Smerinthus tremulae Tr. — 7, 1900, 196. 
— — Pterogon Proserpina Pall. — 7, 1900, 212—213. 
—.  Smerinthus tiliae L. — 8, 1901, 18 —19. 
—  Crateronyx taraxaci Esp. — 8, 1901, 19—20. 
-—-  Arctia casta Esp. — §, 1901, 841—55. 
— — Agrotis segetum Schiff. — 8, 1901, 85— 86. 
—  Saturnia pyri L. — §, 1901, 106. 
— — Deilephila Celerio L. — 8, 1901, 107. 
— A Deilephila nerii előfordulása. — 8, 1901, 110—112. 
— Saturnia spini mint kártékony állat. — 8, 1901, 145— 146. 
— — Simerinthus tremulae. — 9, 1902, 21. 
—  Acheronthia Atropos. — 9, 1902, 39. 


Wény János : Védekezés a szőlő iloncza ellen. — 1, 1883, 123—125. 
— . Rovarászat gyertyafénynél. — 2, 1885, 42—44. 
— — A szőlőnek egy ismeretlen ellensége. — 3, 1886, 3—9. 
A szőlő-iloncza kártételei Fehértemplom és Versecz környékén. — 3 


1886, 106—107. 

Névtelenül megjelent nagyobb czikkek : ! 
A. hazai selyemtenyésztésről. — 1, 1884, 227—230. 
Olvasóinkhoz. — 3, 1886, 1—2. 
Beköszöntő. — 4, 1897, 1—3. 
Magyarország bogárfaunája. — 12, 1905, 127—130. 
Gyászjelentés A. Aigner Lajos-ról. — 16, 1909, 65. 
Nemzetközi rovartani kongresszus. — 16, 1909, 97—100. 
Gyászjelentés dr. Chyzer Kornél-ról. — 16, 1909, 129. 
Magyar Entomológiai Társaság. — 17, 1910, 65—67. 
A II. nemzetközi rovartani kongresszus, — 19, 1912, 58—60. 
A magyar rovarászok figyelmébe. —- 22, 1915, 132. 

LA né Két elén megjelent apró közlemények felsorolísától ezuttal el- 
tekintünk. 


sv La éa ee 


élne zs kö Csléánsm sátán a zehaa sadkálönáket tl K a 


azat a bé Are 


reed üb ast 


2 


en lee aZ HÉA ee ász sár ZÁ et et VT a NE, e ssebés el aé ná 


187 


B) A , Rovartani lapok" 1—XXV. köte ében ujonnan 
leirt ragy e nevezett állatok jegyzéke. 


(Indeg animalium in vol. I— XXV. descriptorum vel denominatorum). 


: Coleoptera 
Cicindela campestris L. ab. Pelrogalhi Laczó, 22, 1915, 125, fg. 1. — Hung. 

— — ab. Szngert Laczó, 22, 1915, 125, fig. 2. — Hung: 

—  — "ab. reducia Laczó, 22, 1915, 125, fig. 3. — Hung. 

Carabus violaceus L. var. Öttonis Csiki, 16, 1909, 20. — Norvegia. 

— — Ullrichi Germ. var. permiag Csiki, 11, 1904, 147, — Serbia. 

—  comptus Dej. var. Dieneri Merkl, 7, 1900, 85. — Hung. 

—  Hampei Küst. var. Liebli Dietl, 4, 1897, 81. — Hung. 

— — var. Méhelyanus Csiki, 13, 1906, 175. — Hung. 

Trechus  Bokorianus Csiki, 17, 1910, 114. — Hung. 

— — [renis Csiki, 19, 1912, 19. — Hung. 

—-  pilisensis Csiki, 24, 1914, 178. — Hung. 
Anophtnalmus bihartensis Csiki 18, 1911, 140. — Hung. 

— — Bokori Csiki, 17, 1910, 115. — Hung. 

— — cognatus Friv. var. nuptialis C iki, 19, 1912, 163. — Hung. 

— — var. spcluncarum Csiki, 19, 1912, 162. — Hung. 

— — (Csatót Csiki, 20, 1918, 117. — Hung. 

— Csiki Mihók, 19, 1912, 166. — Hung. 

— . Dicneri Csiki 17, 1910, 116. — Hung. 

— — Dryops Bokor, 20, 1918, 211. (insignis. Bok. nec. Müll ) 

—.  Eleméri Mihók, 18, 1911, 135. — Hung. 

— Gabrtiellae Mallász 23, 1916, 119. — Hung. 

—  Meziádis Csiki, 20, 1913, 116. — Hung. 

—  Mihóki Csiki, 19, 1912, 18. — Hung. 

— — Mocsáryi Csiki, 20, 1913, 116. — Hung. 

—- .Reissi Mihók, 18, 1911, 136. — Hung. 

— — Sziládyi Csi-i, 11, 1904, 170. — Hung. ; 
Bradycellus barpalinus Serv. var. Csikit Laczó, 19, 1912, 3. — Hung. 
Abax P-illeri Csiki, 23, 1916, 15 (p iirallelepipedus Dej. nec. PII. £ Mittp.) 
Platynus serbicus Csiki, Í1, 1904, 148. — Serbia. 

Tachinus marginatus GyIIl. var. Fodort Csiki, 20, 1918, 14. — Hung. 
Bythinus Gurányi Csiki, 22, 1915, 121, fig. — Hung. 

Claviger (Clavifer) Kuuúni Mallász, 25, 1918, 141. — Hung. 

Etelea, Csiki, 16, 1909, 23 (Microtherium Petri nec. Meyer). 


. Pholeuon subg. Irenellum Csiki, 18 1911, 106. 


— — Árpádi Csiki, 19, 1912, 159. — Hung. 

—  — Altila Csiki, 19, 1912, 156. — Hung. 

"—  — Birói Csiki, 19, 1912, 157. — Hung. 

— — Bokori Csiki, 18, 1911, 108. — Hung. 

— — Bokortanum Csiki 18, 1911, 187. — Hung. 
— — Csiki Mihók, 19, 1912. 164. — Hung: 

— Czáráni Csiki, 18, 1911, 109. — Hung. 

-—  Dieneri Mihók, 19, 1912, 165. — Hung, 


188 


Pholeuon Eleméri Csiki, 19, 1912, 158. — Hung. 

— — Knirschi Breit ab. interru tum Csiki, 19, 1912, 158. — Hung. 

—  Mihóki Csiki, 18, 1911, 107. — Hung. 

— — Mocsáryi Csiki 18, 1911, 108. — Hung. 

Drimeotus Bokori Csiki, 18, 1911, 138. — Hung. 

— Csiki Mibór, 19, 1912, 163. — Hung. 

"—— hungaricus Csiki, 19, 1912, 163. — Hung. 

— — Mihóki Csiki, 19, 1912, 161. — Huang. j 
Sacium Matthewszi. Csiki, Íí7, 1910, 28 (bifasciataum Matth. nec. Motsch.) 

— — Leai Csiki, 17, 1910, 28 (collare Lea nec. Matth.) 

—  africanum Csiki, í7, 1910, 28 (ellipticum Reitt. nec Lea.) 

Sericoderus Brouni Csiki, 17, 1910, 28 (basalis Broun nec Sharp, Reitt ) 

— — seelandicns Ciki, í7, 1910, 28 (fulv collis Broun nec Reitt.) 

— — parvus Csiki 17, 1910. 28 (minutus Lea nec Matth.) ; 
Discoloma Sharpi Csiki, í7, 1910, 28 (cireulare Sharp nec Chevr.)  [Gillm.) 
Ptinella aptera Guer. var, tenuis Csiki, 18, 1911, 59 (angustata Math. nee 
Acyrotrichis Matthewstiana Csiki, 18,.1911, 59 (depressa Matth. nec Gillm.) 


— — Reyi Csik:, 18, 1911, 59 (sericans Rey nec Herr). Inee ML.) "7 
Scapbosoma agaricinum L. var. Pelzi Csiki, 15, 1908, 162 (punetipenne Petz. " 
Necrobia rufipes Deg. var. aecnetpennis Csiki, 7, 1900, 124. — Huug. 


Anlacocbilus Mocsáryi Csiki, 17, 1910, 177. A ustralia. 

Hyiaia Reissi Csi i, 18, 1911, 74. —- Balkan. 

Mycetina ecruciata Schall. var. Fusst Csiki, 7, 1900, 150, Eg. 3. — Hung. 
Corymbites regalis Szombathy, 18, 1911, 182, fig. a. — Bosnia. 

Idolus Mocsáryi Szombathy, 17, 1910, 190. — Croatia, Bosnia. 

Athous Szombathyi Csiki, 19, 1912, 129 (diserepans Szomb, nec Reitt.) 
Ptosima 11-maculata Hbst ab. unifasciata Csiti, 16, 1909, 168. — Hung. 
Cy!indromorphus dalmátimis Csiki, 22, 1915, 105, — Daimata. 


Nöotoxus Szalavszkn Eesczó 19, 1912, 4, fig. — Huwg. 
Judolia écerámbyeilormis Scearnk. ab. efasciata Csiza, 10, 1908, 182. — Hung 
—  —. ab. transsylvantca Csiki, 10, 1903, 152. — Hung. 


Caliidiuumu sukg. Protocallithum Csixi, 11, 1904, 99. 
Hosaliz alpiva [L. ab. Brancsiki DLaczó 17, 1910/1255 CEune 


—  — ab. confluens Csiki, 7, 1900, .102, fig.. 6. — Hung. 
—  — ab. Csiku Laczó, 22, 1915, 125, fg. 4. — BHuwg. 


—  — ab. Fleischeri Laczó, 22, 1915, 125, fig. 5, 6. — Hung. 
— — "ab. hneata Laczó, 22, 1915, 125, fig. 7. — Hung. 

— "E : ab. Picigüsíki, 7, 4900, 104 fog: 3-— LERnes 

—  — ab. Reitteri Csiki, 7, 1900, 101, fig. 4. — Hung. 

— — ab. transsylvantoa Csiki, 7, 1900, 102, fg. 10. Hung. 


Neodorcadion bilineatum Germ. ab. uwnicolor Csiki í1, 1904, 208. — Hung. 
Orsodacne cerasi 1, var. flava Csiki, 6, 1899, 93. — Hung. - ; 
—  — ab. Horválli Laczó 19, 1912, 5 — Hung. 
—  lineola Pz. ab. Brancsiki Laczó, 16, 1909, 57, ig. — Hung. 


— — var. marginula Csiki, 6, 1599, 91, fig. — Hung. 


Crioceris. asparagi L. ab. Branrsiki Laczó, 19, 1912, 5. — Hung. 
Cryptocephalus clavaccus Csiki, 23, 1916, 127. — 5ibiria. 


. 


ád Cao tels áá Sz Dá altt szalat méne stk 


jöv ag 


ÉS úg ha 


miszülk sémászzsaüd átka ata Alant VA ÉL A UÓSÁh 
7. új 7 kaszt ze sú 3 


4 


mát a alkat assa átt KGK 


Pé VM É válj 


j 
a 
A 
i 
4 
3 
3 
A 
; 
t 


189. 


Cryptocephalus Schaáfferi Schrnk var. hungaricus Csiki, 8, 1901, 103. — Hung. 
Chrysomela orichalcia Müll. var. Dienert Merkl, 4, 1897, 209. — Hung. 
Luperus szbiricus Csiki, 23, 1916, 127. — Sibiria. 
SS ab. ochultzz Csiki, 23, 1916, 127. — Sibira. 
Psyiliodes Wachsmamni Csiki, 10, 1993, 40. — Croatia. 
Otiorrhynehus opulentus Germ. var. Weberi Merkl, 4, 1897, 208. — Hung. 
— — Pélerfü Mállász, 10, 1903, 83, fig. I. — Hung. 
Liosoma carpathicum Brancsik, 6, 1899, 194. — Hung. 
— — var. ruficolhs Brancsik, 6, 1899, 194. — Hung. j 
Leptorrhynchus Mocsáryi Bolkay, 17, 1910, 185, fig. 6. — Halmahera. 
; Rymenoptera. 
Dolerus guadrinotatus Biró, 1, 1881, 57. — Hunr. 
Cephus Emichi Mocsáry, 3, 1886, 105. — Hung. 
— similis Mocsáry, 3, 1886, 118. — Hung. 
—  vagabundus Mocsáry, 3, 1886, 117. — Hung. 
— — vartabilis Mocsáry, 3, 1886, 115. — Hung. 
Xyela Henschi Mocsáry, 19, 1912, 131. — Croatia. 
Xiphydria Suuleri Mocsáry, 19, 1912, 132. — Formosa. 


. Amblyteles Veressi Kiss, 22, 1915, 23. — Hung. 


Exephanes hungaricus Kiss, 22, 1915, 24. — Hung, 
Rhyssolabus albicoxis Kiss, 22, 1915, 24. — Hung. 

Spilocryptus Pungurt Kiss, 22, 1915, 26. — Hung. 

..— hospes Tschek var. nigricans Kiss, 22, 1915, 27. — Hung. 
Plectocryptus Merkh Kiss, 22, 1915, 28. — Hung. 
Acanthoeryptus [/reketeiz Kiss, 22, 1915, 29.-— Hung. 

Hemiteles hungaricus Kiss, 22, 1915, 30. — Hung. 


Pezomachus transsylvamicus Kiss, 22, 1915, 31. — Hung. 
Exetastes puberulus Szépiégiti, 5, 1898, 20. — Hung. 

— — vartegatus Szépligeti, 5, 1898, 30. — Hung. 

-—  medianus Szépligeti, 5, 1898, 30. — Hung. 
Stenomacrus anceps Szépligeti, 5, 1898, 59. — Hung. 

— . laminatus Szépligeti, 5, 1898, 59. — Hunzg. 
Amegsolytus migricans Szépligeti, 5 1898, 59. — Hunc. 

— — rufidorsum Szépligeti, 5, 1898, 60. — Hung. 

— melanartus Szépligeti, 5, 1898, 60. — Huug. 
Promethes albipes Széplígeti, 5, 1898, 76. — Hung 
Zootrephes, compressus Szépligeti, 5, 1898, 76. — Huüvg. 

— tricolor Szépligeti, 5, 1998, 77. — Hung: 
Homotropus ajjfinis Szépligeti, 5, 1898, 78. — Hung. 

— — haemorrhotdaltis Szépligeti, 5, 1898, 78. — Hunz. 
Glypta cyclostoma Szépligeti, 5, 1898, 95. — Huaog. 

— — notlata Szépligeti, 5, 1898, 95. — Hung. 


.—  — ecoslata Szépligeti, 5, 1898, 95. — Hung, 
—  medtana Szépligeti, 5, 18938, 96. — Hung. 
-—— " ruficrus Szépligeti, 5, 1£98, 96. — Hung. 
Pimpla fulva Szépligeti, 5, 1898, 122. — Hung. 
—  lucens Szépligeti, 5, 1898, 122. — Hung. 


190 


Bracotrittoma Csiki, 16, 1909, 13 (Tritoma Szépl. nec F.) 
Pambolus Pillicmi Kiss, 22, 1915, 77. — Hung. 


Chrysogona pumila KI. var. atrata Kiss, 22, 1915, 7$. — Huog:. 
Oryptopone Mocsáryi Szabó, 17, 1910, 186, fix. — N. Guinea. 3 
Tipkia minuta Vdrl. ab. uwnicubitalis Kiss, 22, 1915, 19. — Hung. 
Sapyga 5-punciata F. ab. guudricubitalis Kiss, 22, 1915, 79. — Hung 
Anthrena czeblesana Kiss, 22, 1915, 82. — Hung. 

Osmia panmmnonica Kiss, 22, 1915, 83. — Huuzg. 

Nomada bandtica Kiss, 22, 1915, 81. — Hung. 


KLepi optera. 

Paplio Machaon L. ab. rubromaculatus Aigmer, 12, 1905, (7. — Hung. 
Parnassius Mnemosyne L. ab. microstictus Diószegby, 20, 19183, 192. — Hung. 
Aporia ecrataegi L. ab. Koyi Aigner, 13, 1906, 70. — Hung. 
Pieris napi L. ab. Birói Diószeghy, 20, 1913, 193. — Huug. 
Colias Edusa F. ab. Páveli Aigxner, 8, 1901, 30. — Hung. 

— — Chrysotleme Esp. ab. Hurleyi Aigner, 8, 1901, 31. — Austria. 

— — Heldreichi Stgr. ab. Fountainci Aigner, 8, 1901, 81. — Morea. 
Thecla ilicis Esp. ab. Fountaimeac Aigner, 13, 1906, 74. — Alygir. 


Chrysophanus rutilus Wernb. ab. Gábort Diószeghy, 20, 1913, 193. — Hung. 


—. — — ab. bimaculatus Diószeghy, 20, 1913, 191. — Hung. 

—  — ab. minor Diószeghy, 20, 1918, 194. — Hung. 
Chilades trocbilus Frr. var. grisea Aigner, 13, 1906, 74. — Cyprus. 
Lycaena Orion Pall. ab. Csernyi Diószeghy 19, 1912, 114. — Hung. 

— — Bavius Ev. var. hungarica, Diószeghy 20, 105. — Hung. 

— — — ab. Vargai Diószeghy, 20, 1918, 109. — Hung. 

— ab. Rothsclüldi Diószeghy, 20, 1918, 109. — Hung. 
—  — Bellargus Rott. ab. Czekeli Aigner, 13, 1906, 72. — Hung. 
—. --- ab. parvipuncia Aign r, 13, 1906, 78. — Hung. 


—  — ab. confluens Aigner 13, 1906, 72. — Hung. 
— — Corydon Sep. ahb. confluens Vángel, 3, 1886, 170. — Hung. 
— Damon Schiff. ab. cacca Aigner, 13, 1905, 74. — Austria. 


Polygonia L-album Esp. ab. Köntzeyi Diószeghy, 20, 1913, 193. — Hungaria. 
Miitaea Cinxia L. ab. Horváthi Aigner, 13, 1906, 70. — Hung. 
— ab. Uhryki Aigner, 13, 1906, 71. — Hung. 
— — ab. Mocsáryi Aigner, 13, 1906, 71. — Hung. 
—. Phoebe Ko. ab. Geyert Aigner, 13. 1906, 71. — MHunz. 
—  Didyma O. ab. Kempelemi Aigner, 13, 1906, 71. — Hung. 


—  — ab. Fischert Aigner 13, 1906,.42. — Hung. 

— Aurelia Nick. ab corythalina Rebel, 20, 1913, 82, t. 2, f£. 1—3. — Hung. 
Argynuis Dia L. ab. Hudáki Aigner, 13, 1906, 72 — Slavonia. 

—- Paphia L. ab. Marillac Aigner, 9, 1902, 141. — Hung. 
Melanargia Galatea L. ab. Ulbricmi Aigner 11, 1904, 1. — Hiume. 

— — ab. Franmzenaui Aigner, 13, 1906, 72. — Hung. 

—  Japygia v. Clotho Hb. ab. immaculata Aigner, 13, 1906, 76. — Hung. 
Erebia Melampus Fssl. var. radmdaensis hebel, 22,.1915, 181. — Hung, 


Satyrus Hermioue L. ab. punclata Aigner, 13, 1906, 64. — Hung. 
—  Circe F. ab. punctata Aigner, 13, 1906, 61, — Hung. 


191 


m 


Satyrus Briseis L. ab. punctata Aigner, 13, 1906, 64. — Hung. 

—-  Semele L. ab. punctiata Aigner, 13, 1946, 64. — Hung. 

—.  Prieuri Pier. ab. punclala Aigner, 13, 1906, 64. 

—  Arethusa Esp. ab. peszérensis Aigner, 5, 1898, 91. — Hung. 

— .— ab. umicolor Rebel, 21, 1914, 48. — Hung. 

— —Dryas Scop. ab. cellata Aigner, 14, 1907, 149. — Hung. 

Pararge Maera L. ab. Tetrops Rebel, 22, 1915, 182. — Hung. 

—-  Egeriz-egerides Stgr. ab. Kerlészt Diószeghy, 19, 1912, 115. — Hung. 

— —  — ab. Schmidti Diószeghy, 19, 1912, 115. — Hung. 

Epinephele Janira L. ab. Uhryki Aigner, 5, 1898, 93. — Hung. 

—  Jurtina L. ab. inocellata Kiss, 16, 1909, 1583, fig. — Hung. 
Coenonympha ŐOedipus F. var. hungarica Aigner, 5, 1598, 93. — Hung. 
Protoparce convolvuli [.. ab fasciata Pillich, 16, 1907, 187. — Hung. 
Sesia empiformis Esp. var. hungarica Tomala, 8, 1901, 47. — Hung. 
Zygacna acbilleae Esp. ab confluens Dabhlström 7, 1900, 15. — Hung. 

—  carniolica Scop var. Horváthi Aigner, 6, 1899, 103, fig. — Hung. 

"—  — var Vellayi Aigner, 6, 1899, 103, fig. — Hung. 

— —  — ab. Vángeli Aigner, 13, 1906, 74. — Hung. 

Rhyparoides Metelkana Led. ab. vulnerata Ulbrich, 20, 1913, 119, fig. — Hung. 
Arctia Caja L. ab. f/lava Aigner 13, 1906, 74. — Hung. 

—  Hebe L. ab. Wassi Aigner 13, 1906, 74. — Hung 
Spilogoma urticae Esp- ab. Alexandri Pazsiczky, 22, 1915, 88. —. Hung. 
Epichnopteryx undulella H.-R. ab Páveli Uhryk, 5, 1898, 8, fig. 2. — Hung. 
Hypogymna morio L. ab. Nátlyi Aigner, 13, 1906, 72. — Hung. 

Laelia coenosa Hb. ab. fuscolimbala Cerva, 25, 1918, 101, fig. — IWung. 
Bombyx catax L. ab. pallida Dahlström, 7, 1900, 16. — Hung. 

— — rimicola Hb. ab. pallida Dahl ström, 7, 1900, 16. — Hung. 

— — ab. luleg Aigner, 7, 1900, 171 (pallida Dabhlstr. nec Dahlstr.) 
Malacosoma neu-tria L. ab. umicolor Aigner 13, 1905, 73. — Hung. 
Saturnia pyri L. ab. ASafii Bordan 6, 1899, 127, fiz. — Hung. 

— — ab. Aigneri Pillieh, 16, 1909, 85. — Hung. 

Norodonta Tritophus [7. ab. alba Dahlström, 7, 1900, 16. — Hung. 
Aeronycta rumicis £. ab. obscurdg Dahlström, 7, 1900, 14. — Hung. 
Agrotis segétüum Schiff. ab. unmicolor Pillich 16, 1909, 187. — Hung: 

— — saucia Hb. ab. decolor Rebel 23, 1916, 108. — Croatia. 
Neuron:ja cespitis F. ab. grisea Hudák, 6, 1899, 151. — Hung. 
Celaena matura Hfn. ab. pallida Rebel, 23, 1916, 109. — Croatia. 
Calophasia ctasta Bkh. ab. Bírói Aigner, 13, 1906, 73. — Hung. 


Acidalia immutata L. ab. atra Rebel, 21, 1914, 48. — Slavonia. 

—  strigaria Hb. ab. nigerrima Rebel, 22, 1915, 182. — Hung. 
Timandra amata L. ab. latistriga Rebel, 22, 1915, 183. — Hung, 
Numeria pulveraria Dup. ab. -obscurior Dahlström 7, 1900, 35. — Hung. 
Therapis evonimaria Schiff. ab. obscura Dablström, 7, 1900, 35, 116. — Hung, 
Hibernia defoliaria Cl. ab. obscura Dahblström, 7, 19090, 116. — Hung. 
Bodarmia gemmaria Brahm ab. Rebel; Aigner 13, 1996, 73. — Hung. 

— — maculata Stgr. ab. nigromarginala Pazsiczky, 19. 1912, 8. — Hunz. 


Lithostege griseata Schiff. ab. A4Abafii Uhryk, 5, 1898, 3, fig. 4. — Hung. 


199 I I ; 


Lithostege griseata ab. Stöckh Pillich, 16, 1909, $6. — Hung. 
Oidaria ferrugata CI. ab. obscura Dahlström, 7, 1900, 117. — Hung. 

—  truncata Hfn. ab. latefasciata Dahlström, 7, 1900, 117. — Hung. 

—  bilineata L. ab. Bohatschi Aigner, 9, 1902, 144.. — . Cyprus. 
Crambus paludellus Hb. ab. nivellus Rebel, 21, 1914, 49. — Slavonia.. 

— — prateilus L. ab. egregtellus Rebaj, 22, 1915, 184. — Hung. 
Hypsotropa Wertheimsteim Rebel, 29, 1913, 171, fig. — Hung. 
Homoeosoma compsotella Rebel, 21, 1914, 72. — Hung. 
Euzphera Charloltae Rebel 21, 1914, 74. — Hung., Dobrud-ha. 
Cacoecia deliblatana Rebel, 19, 1912, 27. — Hunz. 3 
Caepbasia Wertheimsteini Rebel, 20, 1913, 88, t. 2. £. 13—14. — Hung. 
Solenobia adriatica Rebel, 23, 1916, 119. — Croatia. 
Psecadia Rothschildi Rebel, 19, 1912, 179, üz — Hung. 
"Lita Pazstezkyi Rebel, 20, 1913, 178, fig. — Hung. 
Metzueria pannonicella Rebel, 22, 1915, 186. — Hung, 
Xystophora aurantiella Rebel, 22, 1915, 188 — Hung. 
Oatabrachmia Rebel, 16, 1909, 143. 43 

— — Rozsikella Rebel, Í6, 1909, 144, fig. — Hung. 

— — csornensis Rebel, 16, 1909, 145. — Hunz. 
Coleophora pilicornis Rebel, 21, 19114, 51. — Hung. 

— . Predotaella Rebel, 21, 1914, 53. — Hung. 
Opostega bimaculaella Rebel, 19, 1912, 29. — Hung. 
Alucita tetradaetyla L. var. meristodactyla Rebel, 23, 1916, II7. — Croatia, 

Dalm.; Italia, Corsica, Asia min. 
Diptera. 
Kálmánia Csiki, 9, 1902, 118 (Anomala Marshall nec Samouelle). 
Philygria Mocsáryi Kertész, 17, 1910, 182, fig. — Hung. 
. Neuroptera. 

Centroptilium hungaricum Pungrácz, 20, 1913, 178, fiz. 1. — Hung. : 
BEcdyurus Pazsiczkyi Pongrácz, 20, 1118, 179, fig. 2—3. — Hung. 
Chrysopa Pillichi Pongrácz, 20, 1913, 185. (rufostigma Pongr. nec MeL) 
Myrmeleon Mocsáryi Pongrácz, 17, 1910, 187, fig. — Croatia. 
Stenophylax Klapáleki Pongrácz, 20, 1913, 181, tig, 4b, öb. — "Hung. 


Orthopter a. 
Bradyporus Mocsáryi Kuthy, Í7, 1910, 178, fig. — Caucasus. 
Hemiptera 
Erythroneura Mocsáryi Horváth, 17, 1910, 176. — Hung. 
Crustacea. 
Parasida Daday, 11, 1904, 111. 
—  variabihs Daday, 11, 1901, 112. — Paraguay 
—  ramosa Daday, 11, 1904, 112. — Paraguay. 
Reptilia. 
Méhelya Csiki, 109, 1903, 198 (Grobbenia P.che necc Holdh) 
Aves. 


Madarászia Csiki, 9, 1902, 118 (Nitidula Jerd. es Blyth nec F.) 


4 lla sak ztltá ál 


jé KAVET sz sdlké ala án sas ásáet az ánál sát zttk sa KÜ 


sena als ada ezé öl 


s. Létöszezőjltáttás e áteae eszéltsű öss éssse sáááástül sát ánátáétő 
í a 


ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XXVI., 1—3. 1922. X. 30. 


A Bencze-poloska. 


Irta: Dr. HORVÁTH GÉZA. 


A poloskákat, mint tudjuk, egyáltalán nem igen szokták kel- 
lemes és szalonképes teremtményeknek tartani, mindazonáltal he- 
lyet foglalnak azok már a magyar szépirodalomban is. Nem kisebb 
költőnk, mint ARawny János egy külön makamát (rímes prózában 
írt költeményt) szentelt a házi poloskának, Jókai MókR pedig egyik 


. regényében egy czimeres poloskát (Pentatomidát) szerepeltetett. 


Ez az utóbbi poloska, melyről itt egyet-mást el akarok mon- 
dani, Jókai , Az élet komédiásai" czimű regényében fordul elő. E 
regény [V-ik kötetében olvassuk, hogy egy vidéki főúri kastélyban 
őszkor meghal a herczegasszony s amikor a halott már ki van 
terítve, Madame Corysande .és egy fiatal leány, Livia között a- 
következő jelenet folyik le : 

— Madame Corysande! Ön csak nem fél talán a kisértetek- 
től? — mondá Livia, kit bántott madame Corysande affectantiája. 
A madamera nézve igen kellemetlen volt az, hogy a herczegnő 
épen ott halt meg, ahol neki is jelen kell lenni. 

— Oh, hagyja el, kedves Livia. Van is SZeSEBE IS kisértetekre 
egy olyan kastélynak, ahol a , benczék" járnak. 

— , Benczék"r — madame Corysande! 

— En nem is tudom, mi kedve telik a parasztnak, , Ben- 
czék"-nek hivni őket, kik alatt mi tiszteletreméltó benedictinus 
szerzeteseket értünk, ezeket a förtelmes állatokat! Huh! Ott má- 
szik egy a falon! Livia! Csengessen az inasnak ! 

— De hát mi az? 

— A legrettenetesebb állat a világon! Borzasztóbb a rhino- 
cerosnál. Most mindjárt repülni fog. En elájulok, ha rám repül! 

Livia öltönyére repült. Madame Corysande felsikoltott. Sikol- 
tására beszaladt a szobaleány. Amint az meglátta a rettenetes álla- 
tot, elhajított mindent a kezéből s kiszaladt; bekiabálva az inast. 


. Az inas a jajveszéklés okát megértve, sietett egy FOST egy 


csípővassal, meg egy rézlapáttal segítségére. 

— Jaj, hozzá ne érjen ! — igazgatá madame Corysande, gyön- 
géden seperje le a lapátra! Meg ne szorítsa nagyon a csípővassal, 
meg ne ölje itt a szobában! Nyissa ki az ablakot, úgy dobja ki. 


Rovartani Lapok. XXVI. 1. (1922.-X. 30.) Á 1 


Persze a nyitott ablakon aztán három repült be az egy ki- 
dobott helyett, akik ott leskelődtek már a redőnyök között s azok 
ellen újra kezdődött a hajtóvadászat; egy fenevad az inasnak a 
nyakára repült, arra az is elbődült s elkezdett francziául imádkozni : 
, Sacré! diable duna punaise volante"; elhányta a fegyvereit s 
megfutott az egyenlőtlen tusából. ; 

— De hát mit vétettek ezek a jámbor rovarok, hogy úgy 
félnek tőlük? — kérdé Livia. ; 

— Azt, hogy oly irtóztató halottbűzük van, hogy lehetetlen 
velük egy szobában megmaradni. Ezek a repülő poloskák. Aki 
egy ilyen állathoz hozzáér, tengeri betegséget kap tőle s ha egyet 
eltaposnak a szobában, ott minden embert kilel a hideg. Ez az 
átka ennek a vidéknek. A közeli nádas a hazájuk, onnan jönnek 
elő ősszel; addig békén vannak a nyári szálláson, akkor aztán 
beszállásolják magukat a körülfekvő kastélyokba, urilakokba, ko- 
lostorokba. Szegény ember házába nem szállnak be. Ezért tartotta 
a boldogult herczegasszony a baglyot a szobájában; hogy az fel- 
falta rögtön a szörnyetegeket, amint az ablakon bejöttek. En nem 
is tudom, minek teremtett a jó Isten ilyen állatokat? Csak akkor 
van tőlük bizton az ember, ha sötét van a szobában." 5 

A legelső kérdés, mely itt felvetődik, természetesen az, hogy 
valjon micsoda fajhoz tartozhatik "a fennebb idézett sorokban 
bencze néven emlegetett repülő poloska? A legtöbb tapasztalt 
entomológus, azt hiszem, már az első olvasásra okvetlenül reá 
fog ismerni és tisztában lesz vele, hogy az nem lehet más, mint 
az a nagy szürke czímeres poloska, melyet legelőször Popa MikLós 
jezsuita 1761-ben Ciímex nebulosus néven írt le, mely a szakiro- 
dalomban 1832-től 1889-ig Rhaphigaster griseus FABR. néven sze- 
repelt s amelyet ma Rhaphigaster nebulosa PopA néven ismerünk. 
Ez az egész Közép- és Dél-Európában, valamint Eszak-Aiírikában 
és Nyugat-Ázsiában honos és hazánkban is mindenfelé elterjedt 
poloska szokott ősszel a házak napsütötte falain és ablakain meg- 
jelenni és mindaddig ott alkalmatlankodni, amíg a hidegebbre 
forduló időjárás elől téli rejtekeibe el nem vonul és téli álomba 
nem merül. j 

De vajjon honnan vette Jókai a bencze nevet? Ö maga 
költötte-e, vagy pedig más valakitől hallotta? — Ez iránt annak 
idején kérdést intéztem magához Jókai-hoz és tőle azt a felvilágo- 
sítást nyertem, hogy ő a bencze nevet az illető poloskára al- 
kalmazva, a Balaton mellékén és a Velenczei-tó környékén a nép- 
től hallotta. 

Erre érdeklődni kezdtem a Rhaphigaster nebulosa népies 
neve iránt és kinyomoztam hogy a bencze név büdös Bencze 
alakban nemcsak a Balaton és a Velenczei-tó környékén, hanem 
odább Somogy- és Baranyamegyében is él a nép ajkán. A Dunán- 
túl még több népies neve van ; ilyenek: büdös Marczi (Tolna, 
Somogy, Vass), büdös Panna (Tolna, Zala), büdös Margit 


és büdös Margó (Vass).! A dunántúli nép tehát e poloskát 
mindig valami keresztnévvel illeti, mely elé a büdös jelzőt teszi. 
Meg van ennek az analogónja a horvát népnyelvben is, melyben 
a Rhaphigaster nebulosa népies neve: smrdljivi Martin 
(büdös Márton). 

Magyarország többi részében ámbár ismerik e rovart, mégis 
alig van népies neve. Csak IKalocsáról jegyeztem fel a templom- 
bogár és Kecskemétről a büdös banka neveket. 

A magyar szakirodalomban két magyar nevére akadtam. Lósy 
JózseF a BREmnm-féle , Állatok Világa" magyar kiadásában (Rova- 
rok, 458. I.) a Rhaphigaster griseus mintájára a szürke czime- 
respoloska nevet használta, ámbár a büdös Marczi és 
büdös Margit neveket szintén ismerte. JABLoNowski JÓZSEF a 
, Természettudományi Közlöny" 1918. júliusi füzetében (412. I.) 
atéli poloska nevet javasolta. 

Kérdés, hogy melyik név jobb a kettő közül és hogy me- 
lyiket fogadjuk el irodalmi használatra ? 

A szürke czímerespoloska amellet, hogy meglehe- 
tősen hosszú, nem is valami jellemző név, mert akad a hazai 
czímerespoloskák (Pentatomidák) közt sok más olyan faj, amelyre 
még inkább ráillenék a szürke jelző (péld. a Sciocoris-fajok). 

Ami pedig a téli poloska nevet illeti, ezt sem tartom 
elég találónak, mert a rovar télen legfeljebb elvétve, csak ha 
valami különösen védett helyen telel és csak akkor, ha éppen 
valami rendkívül meleg verőfényes nap kicsalja bűvóőhelyéről, 
szokott mutatkozni. Amennyiben leginkább őszkor kerül nagyobb 
számmal az ember szeme elé, még inkább lehetne talán őszi 
poloska névre keresztelni. De ez a név sem volna elég jel- 
lemző, mert a Rhaphigaster nebulosa megjelenése sem szorítko- 
zik csupán az őszi és téli hónapokra, hanem kiterjed az év min- 
den szakára. Amikor tavasszal téli álmából végleg felocsúdik és 
téli rejtekét elhagyja, különféle bokrokra, cserjékre. és lombos 
fákra költözködik és őszig azokon tartózkodik. Tavaszkor páro- 
sodik.? Nymphája nálunk július-augusztusban, ivarérett alakja 
azonban az év minden hónapjában található. Mindebből kitűnik, 
hogy atéli poloska név nem igen felel meg az életfolyamat 
jelenségeinek. 

Igy állván a dolog, a Lósy és JABLonowski használta nevek 
helyett inkább ajánlanám e poloska-fai megjelölésére a népies 
bencze nevet és pedig Bencze-poloska alakjában. Ennek 
nemcsak az az előnye, hogy a népnyelvből származik, hanem az 
is, hogy ha úgy tetszik, még irodalmi prioritása is megvan. Jókai 
regénye, melyben a bencze először érte meg a nyomdafestéket, 


1 Fejérmegyében úri társaságban Margit-bogár nevet is hallottam. 
2? Pissor EMIL franczia entomologus április 18.-án figyelte meg páro- 
sodását (Bulletin de la Société Entomologigue de France, 1888. p. 195.) 


1 


4. 


1876-ban jelent meg, holott Lósy csak 1906-ban használta először 
a semmitmondó szürke czímerespoloska nevet, JABLo- 
NOWSKI pedig csak 1918-ban ajánlotta a véleményem szerint nem 


éppen találó téli-polosk a elnevezést. 
kk 


KK ug 
RESUME : 

DR. HoRgvárH: La Punaise des groselliers. I 

L auteur traite des moeurs et de la biologie du Pentatomide 
Rhaphigaster nebulosa Popa (grisea F.) assez connu chez nous 
par son habitude guil guitte en automne, aux approches des 
íroids, les divers arbustes sur leguels il a passé le printemps et 
Vété, et vient se réfugier dans les maisons et dautres bátiments 
pour sy cacher jusgu au retour du printemps. Cette punaise a, 
en Hongrie, plusieurs noms vulgaires: Benoit puant, Martin 
puant, Marguerite puante, Nanon puante, etc. 


Még egyszer a paizstetűt evő hernyóról. 
Irta: JABLONOWSKI JÓZSEF. 


Csakugyan vénülök és mint a vén czigány, elfelejtek napon- . 
kint egy-egy nótát, azaz egy-egy biológiai adatot. Köszönöm 
PazsiczkY JENő dr.-nak, hogy szives volt figyelmeztetni feledékeny- 
ségemre, mert igazán csak arról van szó. Fliszen azt mondhatom, 
hogy a paizstetű ellenségek közül ezt ismertem elsőnek, noha 
akkoron még nem tudtam, hogy miről van szó. Még 1886-ban 
találtam a 7halpochares communimacula He. hernyóját, talán 3—4 
példányt Berkeszen (Szabolcs vm.), az ottani (1886-ban elhagya- 
tott) vadaskertben. Hogy milyen paizstetves fán, bokron élt ez a 
hernyó, erre ma 3Óó esztendő után már nem emlékszem, mert 
habár a vadaskert fófája, mint általában a nyirségi homokon, az 
akáczfa volt, volt a vadaskertben egyéb. fa-nem is. Akkor igazán 
nem sejtettem, hogy mit szedtem és mit akartam fel is nevelni, 
de ami nem sikerült, azt csak 8—10 évvel későbben tudtam meg 
néhai ABAFI AiIGNER Lajos-tól. Azokban az években szegény ÁBAFI 
AIGNER azon. töprenkedett, hogy öregsége napjaiban vajjon mi 
segíthet még rajta, talán a lepkészet-e, amelynek már régebb idők 
óta nagy kedvelője volt? Mikor végre nagynehezen bár, de meg- 
könnyebbült szívvel túladott a poros ódon könyvesboltján, mégis 
csak a lepkészet segített rajta, mert mint azt már a fiatalabb nem- 
zedék is tudja, ArGcNER a Nemzeti Múzeum szolgálatában mint 
lepkész fejezte be életét. 

Tehát ama időben — 1894— 1895-ben lehetett — kerestem 
fel ArGcNER-t boltjában, aki otthagyva keskeny, emeletes sárga Író- 
asztalát, boldog volt, hogy fogott valakit, akivel kedvére boga- 
rászhatik. Sok egyéb között hamar előkerített egy kis dobozt, 


33. 


amelyben több paizstetves ág volt s rajta furcsa alakú hernyó és 
még furcsább külsejű valami, amiről ArIGNER azt tartotta, hogy ez . 
" az előbbi állatnak a bábja s hogy benne, minthogy már felbon- 
totta, egy pillebáb van. Nemsokára meg is mutatta egy este a 
rovarászok összejövetelén a Muhr-vendéglőben a kikelt 7/alpo- 
chares communimacula jellemző rajzú pilléjét. 

Minthogy akkoron szabad óráimban, de már mint hivatásos 
bogarász, éppen a régebbi előttem még kevésbé ismert magyar 
entomológiai irodalommal foglalkoztam, kezembe került FRIVALDSZKY 
ImRÉ-nek 1865-ben megjelent munkája, a , Jellemző Adatok Ma- 
gyarország Faunájához". Ebben a munkában azután rajzban (VII. 
tábla 13.) is megtaláltam a furcsa hernyó, a báb, a paizstetves- 
gally rajzát, valamint a 98. és a 166. oldalon a reá vonatkozó 
adatokat. FRivaLopszkY ImRÉ-nek ezt az adatát közöltem is akkor 
ArGNER-rel. De ő, nem tudom, hogy szintén megfelejtkezett-e róla, 
vagy micsoda oknál fogva bizony hallgatott FRivaLoszkY adatáról, 
amikor 1897-ben az ismét életre keltett Rovartani Lapokban (IV. 
kötet 34. I.) ezzel a lepkével és más helyen FRIVALDSZKY ÍMRE 
életrajzával foglalkozott. A sors tréfás szeszélye az is, hogy a 
Rovartani Lapok akkori társszerkesztője — én valék! Hiába, az . 
. ember ne bízzék emlékező tehetségében. 

Ugy FRivaLpszkYy, mind AirGNER adataiból kitűnik, hogy ennek 
a lepke-fajnak hernyója Pest, Buda, Nagyvárad, Pécs és Pozsony, 
a Mátra vidékén a kökényen (,tövisbokron") és a ,baraczkfán" 
élő pirék (Coccus)-ből, paizstetűből él. FRivaLpszKY ÍMRE az illető 
paizstetűt faji neve szerint Lecanium persicae BuRm.-nek tartja, 
tehát a baraczkfa, amelyen az élt, valószinűleg őszi baraczkfa volt. 
A paizstetűfaj, amelyből élt, kérdéses; mert lehet az csakugyan 
az, amit FRivALDSZKY említ, vagyis a mai helyes elnevezéssel Eu- 
lecanium persicae FR. tehát hosszú teknős paizstetű, de lehet 
a közönséges teknős paizstetű, amely akár az akáczfán, akár az 
akáczfa közelében növő más fán, bokron is bőségben él. Lehet 
végül — mint azt ArcNER is említi — Lecanium prunastri Fownsc., 
mert az nálunk igen közönséges a szilvafákon, de előfordul az 
őszi baraczkfán, valamint a kökénybokron, de ezen a gyümölcs- 
fán nemcsak a prunasfri ritka, hanem általában ritka más paizs- 
tetűfaj is. ArGNER lepke-könyve (1907.) szerint, ez a pille a kökény 
és kertiszilvafa paizstetűjéből él, hazánk nagy részében gyakori; 
a Fauna regni Hungariae szerint a Bánság és a Dráván túli rész 
kivételével az egész országban előfordul és AiGNER állítása szerint 
helyenkint nem ritka. 

3 Már most, hogy mindezt tudva, miért felejthettem ki a paizs- 
tetű ellenségei sorából ezt a pillét, annak oka az, hogy noha 
évről-évre látok és megvizsgálok sok száz paizstetves helyet és 
növényt, mégis úgy vagyok a 7halpochares communimacula her- 
nyójával, hogy a szabolcsi és az AiGNER mutatta példányon kivül 
— nem láttam! Sőt akinél kérdezősködtem, hivatásos és műked- 


(6) 


velő lepkészek is azt mondják, hogy hernyója nem közönséges, 
noha pilléje akad! 3 

Hernyója május-júniusban fordul elő: ez tehát azt jelenti, 
hogy akkor, amikor a teknős paizstetvek (Lecanium, Eulecanium 
stb.) nőstényei már megnőttek, amikor kivált a mészharmat és 
részben már korompenész is mutatkozik. 

Ahhoz már most sem fér szó, hogy ez a lepke-faj hernyó- 
alakban a paizstetves fán-bokron él, ott tartózkodik: a kér- 
dés csak az, hogy miből? Elettelen, öreg, előző évről megmaradt 
(üres) anyapaizsokból, vagy friss, élő tojással még teli anyapaizs- 
tetvekből, vagy végül a fertőzött, paizstetves fa gallyán, dereka 
héján bőven előforduló korompenész-gombából-e ? 

Ahogyan Pazsiczky kis figyelmeztető közleményén gondolko- 
dom és számot vetek azzal, hogy miért is kerülte ki az a pille 
a figyelmemet, noha legalább húsz éve ismerem a paizstetű- 
fogyasztó tulajdonságáról szóló hazai adatokat is, úgy sejtem, 
hogy ezt az érdekes pillét még sem ismerjük talán egészen. Azt 
tartom, hogy vidéki lepkész-barátaink nem végeznének egészen 


hiábavaló munkát, ha egy kissé behatóbban néznének utána e 


faj életmódjának és egyes kevéssé ismert részleteinek! Erre kü- 
lönben 1897-ben felhívta a hazai megfigyelőket már AIGNER IS. 
(Rov. Lapok IV. 1897, p. 137.) 

Ennek a pillének hernyóját elsőizben nehéz észrevenni, mert 
hátul már kicsi korától sajátszerű és saját szövésű takaró borítja. 
Ez a takaró belül fehér, kivül piszkos és tele van beleszőtt anya- 
paizstetű törmelékével, saját ürülékével, porral és egyéb mással. 
Ez a takaró nem zsák, — hanem paizsalakú és az állat hátát, 
oldalát takarja. A hernyó mindig a hátán magával hurczolja. Ha 
csendesen egy helyen vesztegel, inkább az ág valami természetes 
duzzadtságára emlékeztet, mint állatra. E miatt nehéz nyomára 
jönni. A hernyó maga erős, vastag, ráncos, puha testű, halvány 
rózsaszínű. Poczakos termete, parányi lába, miatt inkább kukacz- 
nak, mint hernyónak látszik. 

Ha elérte bebábozódása idejét, takaróját odaköti a szilárd 
aljazathoz és bebábozódik alatta. 

K 


u x 
DEUESSZSŐSKEE 

J. JABLoNowski: Nochmals über die Schildláuse 
Vén zenem dessa p e: ; 

Verf. (vergl. PazsiczkvY : Rovartani Lapok XXV. 1918, p. 57.) 
war die Tatsache, dass die Raupe von Thalpochares communi- 
macula Feind der schádlichen Schildláuse ist, bekannt. Im Jahre 
1886 fand er sie bei Berkesz (Com. Szabolcs), spáter züchtete sie 
MIGNER und E. FRivaLoszkYy bildete sie schon 1865 (Jellemző ada- 
tok Magyarország faunájához. Taf. VII, fig. 13) auf einem mit 
Schildláusen bedeckten Astchen ab. : 


[9 / 
[/ 


Magyarországi rovargyüjtésem jegyzéke. 
Irta: Dr. SZILÁDY ZOLTÁN. 
V. Orthoptera.! 


Magyarország különböző részeiben végzett gyűjtéseim érde- 
kesebb és feljegyezni való adatait folytatólagosan közölni akarván, 
ez alkalommal az egyenesszárnyú rovarokra kerül a sor. A meg- 
határozásokat részben Dr. PoNcRácz SáNDpokR-nak és néhai IKUTHY 
DEzső-nek köszönhetem. 

Forficula auricularia L. — Nagyenyed VII—IX ; Nyírmező-Kőköz 
IX; Abrudbánya. VIII; Radnai havasok (800—1900 m.) VIII ; 
Pareng-havas (1600 m.) VIII. 

Spningolabis albipennis CnaRpP. — Nagyenyed VIII. 

Chelidura aptera MEc. — Nyírmező-Kőköz IV. 

Ectobia lapponica L. — Nagyenyed V— VII; Oláh-Lapád, Felső- 
Orbó, Topánfalva, Torda, Radnai havasok (1300 m.) VII. 

— livida F. — Nagyenyed V—VII ; Felső-Orbó, Detonáta, Tusnád. 

Blatta. germanica L. — Gyulafehérvár VI. 

Loboptera decipiens GERm. — Spalato VI. 

. Stvlopyga orientalis L. — Nagyenyed VIII-IX; Néma VII. 

Mantis religiosa L. — Nagyenyed X; Oláh-Apahida VIII. 

Mecostethus grossus L. — Nagyenyed VIII-—IX; Remete (Alsó- 
Fehér m.), Tusnád. 

Chrysocliraon brachypterus OcskaYx — Havasgyógy VIII. 

— dispar HEYER — Körmöczbánya VIII. 

Stenobothrus crassipes OcskavYv — Miriszló VII. 

— Stigmaticus RamB. — Detonáta VIII. 

— lineatus Pawnz. — Nagyenyed VII; Remete, Igenpataka, Tusnád, 
Radnai havasok (1400 m.) VII; Torja VII; Pareng-havas 
(1900 m.) VIII; Nyírmező-Kőköz VII. 

— miniatus CHaRP. — Remete VII; Nyírmező-Kőköz, Magyar- 
Lapád. 

— viridulus L. — Nagyenyed VII; Radnai havasok (1100 m.) VII. 

— rufipes ZErr. — Nagyenyed VI—IX ; Topánfalva, Magyar-Bagó, 
Vizakna, Nyírmező-Kőköz, Detonáta, Igenpataka, Miriszló, 
Tusnád, Radnai havasok (1100—1400 m.) VII— VIII; Pareng- 
havas (1900 m.) VIII; Magyar-Lapád. 


—  haemorrhoidalis CHnaRrP. — Gyulafehérvár VII; Detonáta VIII; 
Igenpataka IX; Tusnád VII; Pareng-havas (1900 m.) VIII; 
Gyilkos-tó VII. i 

— morio F. — Remete (Alsó-Fehér m.) VII. 

— apricarius L. — Tusnád VII. 


— bicolor CHaRP. — Nagyenyed VIII—IX ; Magyar-Bagó, Miriszló, 
Igenpataka, Tusnád, Zengg. 


1 Lásd : Rovartani Lapok XXII, 1915, p. 72. 


8 


Slenobothrus biguttulus L. — Nagyenyed IX ; Magyar-Bagó, Tusnád. 
— pulvinatus Fiscn.-WaLpH. — Magyar-Bagó VIII; Vizakna VII. 
— elegans CHaRpP. — Vizakna VII. 

— dorsatus ZErr. — Nagyenyed IX; Remete (Alsó-Fehér m.), 
Tusnád, Torda. 

—. parallelus ZErr. — Nagyenyed VII-IX; Remete (Alsó-Fehér 
m.), Verespatak, Topánfalva, Gyulafehérvár,  Detonáta, Igen- 
pataka. 

Gomphocerus rufus L. —- Nagyenyed VII-IX; Magyar-Bagó, 
Oláh-Lapád, Igenpataka, Pilis-Szent-László, Budaőrs. 

Stethophyma flavicosta Fiscn. — Igenpataka VII; Remete (Alsó- 
Fehér m.), Tusnád. 

— fuscum Par. — lIgenpataka VII—VIH; Remete, Nyírmező- 
Kőköz, Tusnád, Torja, Homoród-Almás, Körmöczbánya. 

Epacromia thalassina F. — Nagyenyed VII; Budaórs IX. 

Sphingonotus coerulans L. — Nagyenyed VII; Topánfalva VIII. 

Oedipoda coerulescens L. — Nagyenyed VII-IX; Remete (Alsó- 
Fehér m.), Pareng-havas (1900 m.) VIII. 

Pachytilus nigrofasciatus Fizs. — Magyar-Lápád VII; Miskolcz VII. 

Psophus stridulus L. — Nagyenyed VII—VIII ; Igenpataka, Deto- 
náta, Hargita, Radnai havasok (750 m.) VII. 

Caloptenus italicus L. — Nagyenyed VII-IX; Tövis, Gyulafehér- 
vár, Remete, Magyar-Bagó, Mirisztó (színtelen szárnyakkal). 

Cuculligera hystrix GERm. — Zengg VIII. 

Podisma alpina Kozz. — Tusnád VIII. 

— — v. collina BR. — Körmöczbánya VIII. 

—  Fieberi Scuop. — lIgenpataka VII; Csáklyai kő VIII; Magyar- 
Bagó VIII; Verespatak VIII; Miskolcz-Hámor VII. 

—. Schmidti Fizs. — Magyar-Bagó VII; Zengg VII. 

Tettix bipunctatus L. — Nagyenyed V—VI; Topánfalva VIII; 
Marosújvár, Nyírmező-Kőköz. . 

—  Kraussi Sauncy — Nagyenyed V-—IX; . Alsó-Orbó VI; Torja . 
VII; Budakesz V. 

— subulatus L. — Nagyenyed V—-IX ; Félsés Orbó, Magyar-Bagó, 
Remete, Topánfalva. 

Poecilimon affinis FieB. — Torda VIII. 

—  Brunneri Fkiv. — Bedellő VII. 

- Fussi BRUuNN. — Nagyenyed VII. 

— Schmidti FizB8. — Nagyenyed VIII-IX; Magyar- Bá: 

Barbitistes serricauda F. — Magyar- Bagó VII; Vihnye VII. 

Isophya brevipennis BRuNx. — Radnai-havasok "(1400 m.) VII. 

— pyrenaica Ram. — Nagyenyed VII—VIII; Hargita, Homoród- 
Almás, Radnai-havasok (1300—1400 m.) VII—VIII;  Kör- 
möczbánya. 

—  speciosa FizB. — Pareng-havas (1900 m.) VIII. 

Leptophyes alboviíttata Korn. — Nagyenyed VII—VIII; Radnai- 
havasok (900 m.) VIII; Körmöczbánya. 


Leptophyes laticauda FRiv. — Nagyenyed VII. 

Phaneroptera falcata Scor. — Nagyenyed VIII—IX. 

Meconema varium F. — Nagyenyed VIII; Igenpataka VII. 

Xiphidium dorsale LArR. — Nagyenyed VIII—IX; Magyar-Bagó. 

— fuscum F. — Nagyenyed IX ; Magyar-Bagó, Gyulafehérvár VIII. 

Conocephalus mandibularis CHaRp. — Nagyenyed ÍX—X. 

Locusta cantans FuEssLy — Radnai-havasok (900 m.) VIII; IKör- 
möczbánya VIII. 

— viridissima L. — Nagyenyed IX; lIgenpataka VII; Székely- 
udvarhely VIII. 

Pachytrachelus gracilis BRuNn. — Nagyenyed VII. 

Thamnoftrizon cinereus L. — Havasgyógy VIII ; Körmöczbánya VIII. 

— fallax Fiscn. — Nagyenyed VII; Havasgyógy VIII; Bedellő VII; 
Igenpataka X. 

transsylvanicus Fiscn. — Detonáta VIII; Igenpataka X; Topán- 
falva VII; Radnai-havasok (1300—1600 m.) VI— VIII. 

Platycleis bicolor Puin. — Nagyenyed VII; Vizakna VII. 

— brachyptera L. — Detonáta VIII. 

— grisea F. — Nagyenyed VII-VIII; Gyulafehérvár, Remete 
(Alsó-Fehér m.), Tövis, Miriszló. 


Decticus verrucívorus L. — Nagyenyed VII—VIII; Oláh-Lapád 
VIII; Igenpataka X; Radnai-havasok (900—1300 m.) VII; 
Körmöczbánya. 


. Ephippigera vitium SERv. — Nagyenyed VII-IX. 

Oecanthus pellucens ScopP. — Nagyenyed VIII—MX; Havasgyógy. 

Gryllus burdigalensis LArR. — Hátszeg VII. 

— campestris L. — Igenpataka VII; Tihany VI; Szkleno VII. 

— desertus Pan. — Nagyenyed V—IX (1918-ban tömegesen); 
Radnai-havasok (1300 m.) VII; Magyar-Lapád. 

— domesticus L. — Nagyenyed, Kolozsvár. 

Myrmecophila acervorum PALL. — Visegrád VI. 

Gryillotalpa vulgaris LATR. — Nagyenyed V—VII. 

Tridactylus variegatus LATR. — Párkány VIII (a Dunaparton). 


K 
kai kk 


AUSSZ EG: 


Dr. Z: Szitápyc Vertzetchniss meiner Insekten 
ansammlilungen in Ungarn V. Orthoptera. 

Verfasser gibt ein Verzeichniss der in verschiedenen Cebieten 
von Ungarn gesammelten Orthopteren, nebst ihren Fundorten. 


Bogarászás a déltiroli határvidéken. 
Írta: Dr. DUDICH ENDRE. 
II. 
2. A Toblinó-tó. 


1917. junius 5.-én és július 20.-án Trientből Tioneba igye- 
kezve, csapatunk pihenőt tartott a Toblino-tónál (Lago di Toblino), 
amely körülbelül a fele útján fekszik az említett útvonalnak, 250 m. 
tengerszínfeletti magasságban. 

A tó Sarche di Lasino és Sarca di Calavino községek kö- 
zelében terül el, nem messze onnét, ahol a Sarca folyó áttörve a 
mészhegyeket, délnek fordul, hogy a Garda-tó felé siessen. A tó 
délnyugat-északkeleti irányban nyúlik el, hosszúsága nem egészen 
két kilométer, szélessége pedig alig éri el az egy kilométert. 
Eszakkeleti sarkán összeköttetésben áll a 5. Massenza-tóval. 

Eszaknyugati partjáról egy kis félsziget nyúlik be a tóba, 
ezen áll az ódon Toblino-várkastély (Castell Toblino), köröskörül 
fecskefarkalakúlag szakgatott kőkerítéssel elzárva a víz felől. Az 
egész várkastély, háttérben a Mte Garsole (9óó m.) sziklafalaival, 
megkapóan bájos képet nyújt. Jelenleg kórháznak van berendezve. 
A betegeknek valóságos kis paradicsom ez, ahol cziprusok emel- 
kednek az ég felé, délvidéki cserjék, fák adnak menedéket a nap 
heve ellen, köröskörül a tó vizén sárga és fehér tavirózsák ringa- 
nak, a napfényen pávák villogtatják tollazatukat. 

Az erős menetelés után, a nagy hőségben csak úgy immel- 
ámmal ment a gyüjtés, így igazán csak az épen a kezem ügyébe 
kerülő bogarakat szedtem össze. A legénység a kilátásba helye- 
zett czigaretták ellenére sem mutatott nagy hajlandóságot a gyüj- 
tésre, csak a Morimus asper SuLz. néhány szép példánya és egy 
nőstény Polyphyila fullo L. került általuk a gyüjtőüvegbe. — 

A vizben, daczára, hogy vízinövény volt elég a széleken, 
alig akadt bogár. Mindössze néhány  Platambus maculatus L. 
úszkált a Nymphaea-levelek közt, ezeknek az alján pedig Cercyon 
analis PaAYxk. és Dryops luridus ER. tanyáztak. 

. Röptükben fogtam a Sfenolophus teutonus ScHRK., Rhagonycha 
femoralis BRuLL., Malachius affinis MÉNrR. fajokat, továbbá a 
ritka Drilus flavescens GEorFFR. egy hímjét. 

A kövek alatt csupa közönséges bogár volt található : Har- 
palus smaragdinus Durr., tardus Panz., Anisodactylus binotatus 
v. spurcaticornis Dej., Philonthus fuscipennis MANwNn., guisguili- 
arius Gyuu. és még a Zyras laticollis MARK. egy példánya. 

A bogárhálóval való gyüjtés a következő fajokat eredmé- 
nyezte: Anthophagus bicornis ab. nivalis REv. Rhagonycha jfemo- 


1 Első részét lásd a Rovartani Lapok XXV. (1918.) kötetének 102—112. 
oldalain. 


11 


ralis BRuuL., Pygidia laeta F., Malachius aeneus L., Dasytes fla- 
vipes OL., Coccinella 10-punctata ab. 4-punctata L., ab. humeralis 
ScHaLL., ab. bimaculata Pownr., Propylaea 14-punctata L., Brachy- 
lacon murinus L., Selatosomus latus F., Melanotus tenebrosus 
ER, Trachys minuta L., Ochina  ptinoides MaRsn.  Gonodera 
murina L., Gynandrophthalma cyanea F., affinis HELLw., Crypto- 
cephalus flavipes F., Phaedon cochleariae ab. neglectus SAHLB., 
Haltica fruticola Ws., oleracea L., Sphaeroderma rubidum GRAELLs., 
Cassida vibex L., sanguinosa SurFrR., Sitona sulcifrons THUNBERG, 
cylindricollis Fanks., humeralis Srepn., Phyllopertha horticola L. 

Este a Luciola italica L. ezreinek fényjátékában gyönyör- 
" ködtünk. Csak elvétve akadt köztük egy-egy Lampyris noctiluca L. 


3. A Lessini Alpok és a Suganavölgy. 


A Déli Mészkő Alpoknak egyik tagját képezik a Lessini 
Alpok (Mti Lessini), az Etsch és a Brenta közt. A geologusok 
tirolvelenczei rögnek nevezik ezt a hegységet, amelynek. területén 
állandóan heves harczok folytak. Itt gázolta el 1916. évi offenzi- 
vánk az olasz erődövet, itt vannak a Civaron, Zebio, Interrotto, 
Erio, Meletta, Cimone, Pasubio, Zugna Torta stb. hegyek, ame- 
lyeknek minden köve hőstettekről beszélhetne és ennek egy része 
a Sette Communi, a Hétközség fennsíkja, amely oly sok katona 
emlékezetébe feledhetetlenül véste be magát borzalmaival. 

Főtömege mész és dachsteindolomit (triasz, júra, kréta), 
amelybe a folyók, a Brenta, Astico, Terragnolo (Leno di Terra- 
gnolo) és a Leno di Vallarsa mély völgyeket vágva, többé-kevésbé 
önálló részekre tagolják (lavaronei plateau, folgariai plateau stb.). 
Ezek a canonszerű völgyek mind megannyi gyönyörű feltárások, 
amelyek bámulatos rétegsorozataikkal, csodálatos gyűrődéseikkel 
ejtik bámulatba az embert. A legimpozánsabb völgyek egyike a 
vadregényes ÁAssa-szurdok, továbbá Roveretotól keletre a Leno di 
Terragnolo völgye. 

Ha ezeknek a mély völgyeknek valamelyikéből az ember a 
véget érni nem akaró szerpentineken felkapaszkodott a hegység 
párkányára, akkor dombos, hullámos fennsík áll előtte, amelyen 
rendesen nem nagyok a magassági különbségek. Az olasz síkság 
felé megint hatalmas sziklafalakkal esik alá a hegység. 

A Lessini Alpoknak számos pontján megfordultam csapa- 
tommal, de csak két helyen voltak olyanok a viszonyok, hogy a 
gyüjtés lehetséges volt. Bocaldo környékén július első felében és 
a Grigi-völgyben augusztus végén és szeptember elején. 

Ha Roverotoból a Leno di Terragnolo völgyében S. Nico- 
loig megyünk, ismét hatalmas szerpentineken jutunk fel Pozza 
községbe és innét a valamivel alacsonyabban levő Bocaldoba. 
Bocaldo körülbelül 750 m. magasban épült, annak a völgynek 
északkeleti lejtőjén, amely a M. Spil-t (1706 m.) a Col Santo 


1674 


(2114 m.) nagy fennsíkjától elválasztja. Egészen kis község, mely- 
nek olasz módra épült házai közt alig van ép, a legtöbb romok- 
ban hever. 

A vidék meglehetősen kopár, kietlen mészkősziklák minden- 
felé. Valamikor terraszos gazdálkodás folyt itt, ma keresztül- 
kasul szelik az elhagyott állások, mindenfelé hatalmas gránát- 
tölcsérektől van felszakgatva a kevés termőföld. A sziklák közt 
néhány meszet kedvelő növény, pl. a Potentilla caulescens L. 
daczolt a nagy hőséggel, árnyas helyeken pedig a Cyclamen euro- 
paeum L. fordult elő nagy mennyiségben. Ott tartózkodásunk alatt 
állandóan roppant nagy, fullasztó hőség volt és még kellemetle- 
nebbé tette a dolgot a rengeteg czikáda, amely szakadatlan. czir- 
peléssel kínozta füleinket. 

A völgyben csörgedező patak partján Bembidion tibiale 
DurFr., decorum Pawz., nitidulum MaRksn., guadriguttatum F. szalad- 
gált, kevesebb volt a Nebria Jockischi v. nigricornis VILLA ÉS a 


Chlaenius vestiítus PaYx. A vizben fekvő kövek alatt hiába kutat- 


tam Dryopidák után, csak egy Dytiscida-faj, az Agabus guttatus 
PaAYK. került innét elő. Egy hatalmas, 42 cm.-es gránáttól származó 
tölcsér épen az útjába esett egy kis vizérnek, úgy, hogy szép 
kerek tavacska képződött, amelyben vígan úszkált az [lybius Juli- 
ginosus F. Ugyaninnét gyüjtöttem az Anacaena limbata F. És a 
Dryops luridus ER. fajokat is. 

A kövek alatt a következő fajok tanyáztak: Ophonus . azu- 
reus F., var. similis Dej., pubescens MüLv., Harpalus distinguendus 
DurFr., atratus LATR., rubripes Durr., honestus Durr., Anisodactylus 
nemorivagus DurFr.. Amara familiaris Durr., lucida DurFr.. Abax 
ater Viu.., Pterostichus vulgaris L., Calathus fuscipes var. puncti- 
pennis GERm., melanocephalus L., Deleaster dichrous GnRav., Pla- 
tystethus arenarius GeorFFrR., Xantholinus linearis OL., Philonthus 
sanguinolentus GnRav., debilis GnRav., varius GyYuL., sordidus GRAv., 
Staphylinus caesareus CepERnm., Ontholestes murinus L., Tachy- 
porus nitidulus F., Atheta vestita CGnRav., Byrrhus pustulatus 
Foksr., Anthicus floralis v. formicarius GoEzE. Ugyancsak kövek 
alatt fordul elő itt a vidéknek egyik nevezetes faja, a Molops 
(Tanythrix) marginepunctatus DEJ. 

Növényeken, falakon stb. más helyeken még előfordultak : 
Ebaeus appendiculatus Ek. Troglops albicans L., Haplocnemus 
tarsalis SamLB., Danacaea pallipes Panz., Corynetes coeruleus 
DEG., Necrobia violacea L., Nitidula rufipes ab. castanea SAHLB., 
Laemophloeus ater Ouwv., Enicmus minutus L., Semiadalia 11- 
notata ScHNEIip., ab, cardui BRanm., Adalia bipunctata L., Cocci- 
nella 14-pustulata L., conglobata L., Propylaea 14-punctata ab. 
tetragonata Laicn., Attagenus piceus Otuiv., Selatosomus aeneus 
ab. germanus L., Agriotes ustulatus ScnatLtL , var. flavicornis Pawz., 
Melanotus tenebrosus EkR., Anthaxia guadripunctata L., Anobium 
striatum OL, Anoncodes alpina ScHmipr. Oedemera jflavipes F., 


13 


Mordellistena pumila Gyi ., Anaspis brunnipes MuLs., Leptura 
rubra L., Stenopterus rufus L., riylotrupes bajulus L., Rhopalo- 
pus clavipes F., Aromia moschata L., Clytanthus varius F., 
Lachnaea italica Ws., Cryptocephalus fulvus GoEzE., Luperus cir- 
cumfusus MaRsn., Polydrosus sSericeus ScHALL., Sitona sulcifrons 
THunNBRG. Phytonomus variabilis Hesr. Sibinia cana Hesr., Hapli- 
dia transversa F., Potosia angustata ab. Diocletiana REITT. 

Esténként itt is a Lampyris noctiluca L. és a Luciola italica 
L. világítottak. 

A délkeletre fekvő Malga Cheserleből egy-egy Rhagium in- 
guisitor L. és bifasciatum F. kerültek üvegembe. 

Július 10.-én kirándultam a Mte Pazulra, amely a Col Santo 
(2114 m.) menedékesen emelkedő fennsíkjának északnyugati pár- 
kánya. Körülbelül 1600 m. magas, Pozza felől csaknem a tetejéig 
. kényelmes, jól leplezett hadiúton lehet feljutni. Mivel zivatarra 
volt kilátás, gyorsan haladtam felfelé, hogy minél hamarább. el- 
érjem a havasi rétet. Igy útközben nem sokat gyüjtögettem, 
mindössze Bembidion lampros Hesr., var. properans STrEPH., niti- 
.dulum Magsn., Abax parallelepipedus DEj., Pterostichus cupreus 
L., Agonum dorsale Pownropp., Brachynus crepitans L., Anthaxta 
guadripunctata L., Leptura maculata Popa, Trichius fasciatus L. 
kerültek a kezembe. 

Az erdőhatáron itt is, mint a Cima Serán, jellemző az, hogy 
tűlevelűöv nincs, hanem alacsony bükkfabokrok képezik a felső 
határt, körülbelül 1550 m. magasságban. Ezen felül gyönyörű 
havasi rét terül el, mely mint perzsa szőnyeg süppedezik az em- 
ber lába alatt. A flóra tagjai természetszerűleg túlnyomóan mész- 
kedvelő. fajok, melyeket felsorolni hosszadalmas volna. Csak egy 
csinos, nagyon kellemes illatú Orchideát említek meg, a Migritella 
angustifolia Ricn.-t, amely itt bámulatos mennyiségben tenyészik. 
A réten, amelynek szinpompájával szemünk alig tudott betelni, 
itt-ott nagy, kerek, sárgásfehér foltok terjengtek, körülvéve apróbb, 
szétszórt fehér pontoktól. Gránáttölcsérek voltak ezek, amelyekben 
felszínre került a fehéres, szürkés mészkő, körülöttük pedig a 
kivágott kövek hevertek. 

A hálóba a következő fajok kerültek : Ragonycha femoralis 
BRuLL., Dasytes obscurus GyuL. Meligethes solidus KucEL.. Crypto- 
cephalus cordiger L., bipunctatus ab. sanguinolentus Scop., niti- 
dus L., bilineatus L., Phyllobius maculicornis GERm., viridicollis 
F., Larinus sturnus ScHnanw., Miarus graminis Gyu.., Phyllopertha 
horticola L. 

A kövek alatt az Armara similata Gyu.. ovata F., Molops 
marginepunctatus DEj., Pterostichus coerulescens L., baldensis 
ScHM., Svnuchus nivalis Panz., Byrrhus pustulatus FokRsr., Selato- 
somus aeneus L., Athous guadricollis DEsBR., Otiorrhynchus fortis 
Rosn., caudatus Rossi. fajok tanyáztak, hangyák társaságából pe- 
dig a myrmecophil Zyras fulgidus GRav., és a Mycetochara pyg- 


14 


maea REpTB. fajokat gyüjtöttem. A köveken a /eptaulacus villosus 
GyuL. több példánya üldögélt. 

Sajnos, a kezdődő zápor félbeszakította a gyüjtést és kény- 
telenek voltunk lefelé indulni, pedig kétségtelen, hogy még számos 
érdekes fajt gyüjthettünk volna, hisz" nem messze, a Col Santo tetején 
hó csillogott és a bogárgazdagságáról híres Mti. Lessinin voltunk ! 

Augusztus végén a Grigi-völgybe kerültünk. A Grigi-völgy a 
folgariai fennsík délkeleti párkányát képező M. Tormeno (1293 m.) 
és M. Seluggio (1100 m.) közt van, rövid, mély völgy, amely a 
felrobbantott csúcsú M. Cimone-tól nyugatra a Rio Freddo völ- 
gyébe torkollik. Itt jön le a fennsíkról az Arsieroba vezető út. 
Négy kis olasz falu (Grigi, Mori, Pasguali és Poli) romjai mere- 
deznek benne, az ötödik, néhány házból álló csoport, daczára, 
hogy épen az első vonalba esett, csodálatosképen csaknem telje- 
sen ép maradt. Ezt az előttünk ott állott magyar ezred Domsa- 
falunak nevezte el. Magyar falu olasz területen ! 

Itt az élet szépen indult, kellemesnek igérkezett, de néhány 
nap mulva szabadságra jöttem haza, így keveset gyüjthettem. Az 
itt gyüjtött fajok a következők: Nebria Jockischi v. nigricornis 
Vita, Bembidion lampros Hesr., decorum Panz., Chlaenius vesti- 
tus PaYk. Harpalus honestus Durr. ab. nov. pallidipes REirr.,! 
Anisodactylus nemorivagus Durr., Abax ater ViLL., Molops mar- 
ginepunctatus DEj., Pterostichus coerulescens L., metallicus F., 
fasciatopunctatus CREurz., v. seticollis GaNacLe., Agabus didymus 
OL. guttatus PaYxk., Oxytelus piceus L., Xantholinus punctulatus 
PaYk., Philonthus guisguiliarius Gyu.., Staphylinus similis F. var. 
nov. grigiensis Reirr.," Hydraena gracilis GERm., Esolus angusta- 
tus MüLL., Helmis Maugei BEpEn., Chrysochloa speciosissima ab. 
violacea LErzn., Melasoma populi L., Crepidodera melanostoma 
REDLB., ferruginea Scop., Longitarsus curtus AuL., Otiorrhynchus 
caudatus Rossi, montivagus Bon., Sitona sulcifrons THUNBG., 
Phytonomus punctatus F., Apion seniculus KiRe., Aphodius sStic- 
ticus Panz., rufipes L., Onthophagus faurus SCHREBER. 

A Lessini Alpoknak északi határát a Val Sugana, a Sugana- 
völgy képezi, amelybe az erősen felgyűrt rétegek hatalmas, mere- 
dek sziklafalakkal esnek alá. A Sugana-völgy nevezetes törésvonal, 
amelynek mentén a tirol-velenczei rög mészkövei lesülyedtek és 
egy szép phyllitvonulatnak adnak helyet. Ez a szigetszerűen fel- 
bukkanó phyllitvonulat, mely Pergine mellett, a Caldonazzo- és 
Levicoi-tó mindkét oldalán, továbbá Centa környékén van szépen 
feltárva, alapját képezi az északra elterülő déltiroli porphyrtáblá- 
nak és északkeleti irányban messze húzódik Primiero, Agordo 
felé, miközben a Cima d" Asta (2848 m.) hatalmas gránittömege 
töri át. Déli határát képezi a Sugana-törésvonal, amely Borgoig 
a völgyben húzódik, itt azonban belevág a hegységbe és észak- 


1 Wiener Ent. Zeit. XXXVII, 1918, p. 160. 


15 


keleti irányban haladva egyszersmind elvátasztja a dolomitterületet 
a délibb mészzónától. 

A Sugana-völgy Dél-Tirolnak legszebb vidékei közé tartozik, 
amely kellemes éghajlatával, híres ásványvizeivel (levicoi,  ronceg- 
noi) és természeti szépségeivel az idegenek ezreit vonzotta magá- 
hoz. Itt vannak a szépfekvésű Caldonazzo- és Levicoi tavak, ame- 
lyeknek közös lefolyása a Brenta folyó. A Brenta balpartján épült 
Levico, mely ima természetesen teljesen katonasággal van meg- 
szállva. Annak ellenére, hogy csaknem közvetlen közelében húzó- 
dott egykor a frontunk, a városban alig esett kár. Pedig véres 
harcok folytak ezen a vidéken, amelyekben csapatom is tevékeny 
részt vett. Az olaszok nagyon erőszakolták itt a Trientbe vezető 
útat. Közvetlenül az Adamello-csoportba való kerülésünk előtt, 
1917. junius- közepén rövid ideig Levicoban voltunk, úgy, hogy 
két kis gyüjtési sétát tehettem a város közvetlen környékére. 

Junius 13.-án a városon keresztülfolyó patak mentén boga- 
rásztam. Az itt gyüjtött fajok a következők: Asaphidion pallipes 
Durr., Bembidion Andreae v. Bualei Duv., guadriguttatum F., 
Harpalus rubripes Durr., honestus Durr., Anisodactylus binotatus 
F., Pterostichus coerulescens L., Laccophilus virescens BRAHM., 
Stenus carbonarius Gyu.., flavipes Srepm., Paederus limnophilus 
ER., Fydraena riparia Kua., morio Kiesw. Cantharis rufa L., 
Pygidia laeta F., Malachius aeneus L., geniculatus GERm., Dasytes 
plumbeus MütLL., "Meligethes coracinus SruRm., symphiti HEER., 
Enicmus transversus OL, Scymnus frontalis F., Coccidula sentel- 
lata Hesr., rufa Hesr., Dryops síriatopunctatus HEER., luridus 
ER, Anthrenus verbasei L., museorum L., Brachylaeon murinus 
v. Kokeili Küsr., Athous haemorrhoidalis F., Trixagus dermestoi- 
des L., Anoncodes  ruftventris Scop., Oedemera lurida Magsn., 
Mordella aculeata ab. leueaspis IWKüsr., Stenopterus rufus L., 
Haploenemia curculionides L., Plateumaris consimilis ScHRK., Clytra 
guadripunctata L., Cryptocephalus. flavipes F., Exosoma lusitanica 
L., Luperus niger GoeEze, Haltica jfruticola Ws., Sphaeroderma 
festaceum F., Cassida vibex L., Sitona longulus Gyu.., humeralis 
STEPH., Dorytomus validirostris GyuL, Ceutorrhynehus campestris 
Gyu.., Gymnetron linariae Panz., Cionus hortulanus GEoFFR. 

Julius 14.-én a Brenta partján kövek alatt a következő fa- 
jokat találtam: Bembidion decorum Pawnz., Ophonus griseus PAwnz., 
Harpalus atratus LATR., rubripes var. sobrinus DEj.,, Anisodactylus 
nemorivagus DurFr., Amara lucida Durr., Pterostichus cupreus L.., 
Brachynus explodens Durr. Oxytelus sculptus GRav., Stenus bi- 
guttatus L., clavicornis Scor., Paederus gemellus Kk., Staphylinus 
similis F., továbbá nagy mennyiségben fordult elő az Orectochilus 
villosus MüLL., még pedig közvetlenül a viz szélén, vagy részben 
a vizben fekvő kövek alján. Felzavartatva, egyáltalában nem igye- 
keztek befelé menekülni, hanem legfeljebb a szomszédos kőig 
úsztak és ott kerestek menedéket. Ennek oka nyilvánvalóan a viz 


16 


rohamossága volt. Néhány példányt a viz közepére dobva, ezek 


azonnal a part felé igyekeztek, ami a viz rohamossága miatt csak 
nagy nehezen sikerült nekik. Ahol a viz folyása csendesebb volt, 
ott a hálóból a következő fajok kerültek elő: /iydroporus morio 
HEER, discretus FAaiRm., Agabus guttatus PaYkx., Platambus macu- 
latus L., Ilybius fuliginosus F., Helophorus brevipalpis var. monte- 
negrinus Kuw., Anacaena limbata F., Helochares griseus F.. Lac- 
cobius nigriceps var. maculiceps RorrBa., sScutelláris MorscnH., 
Coelostoma orbiculare F., Cercyon obsoletus GyYutL. 

A parttól nem messze: egy malom állt, amelynek vizvezető 
csatornája ki volt deszkázva és sok lehullott lomb gyült meg 
benne. Itt tanyáztak : Dyschirius globosus HeBsr., Tachys sexsíria- 
tus Durr., Stenus bipunctatus ER, silvester ER, cicindeloides 
ScHALL., Gauropterus fulgidus F., Philonthus jfimetarius GRav., 
sordidus GnRav., fulvipes F., nigritulus GnRav., Atheta palustris 
KiEsw., Aleochara intricata MANwNnH., Scaphosoma agaricinum L., 
Olibrus flavicornis SrRm., affinis SrRm. A csaknem teljesen kiszá- 
radt vizvezető árok egyik tócsájába dőlve egy. fűzfa feküdt. Meg- 
fordítva, a kéreg vizben volt részén sok száz //elminthina hem- 
zsegett, amelyeknek nyilván ez volt az utolsó menedékük a ki- 
száradó árokban, azért húzódtak valamennyien ide. Csaknem mind 
a Latelmis Volckmari Panz. fajhoz tartoztak, csak néhány Latel- 
mis opaca MütLL., akadt köztük. 

Az árok partjait szegélyező fűzfabokrokról, égercserjékről és 
egyéb növényzetről gyüjtöttem még, továbbá a köveket kutattam 
át, de az eredmény nem volt kielégítő. Innét valók a következő 
fajok: Platyderus rufus Durr., Calathus melanocephalus L., 
micropterus Durr., Hister bissextriatus F., Lüciola italica L., 


Danacaea nigritarsis Küsr., Adalia bipunctata ab. 4-maculata 


Scop., Coccinella 7-punctata L., Syvnaptus filiformis F., Hypnoi- 
düs dermestoides ab. bipustulatus ScniiskyY. Oedemera flavipes F., 
Plagiodera versicolor LaAicn., Melasoma aenea ab. haemorrhoidalis 
L., Agelastica alni L., Phyllobius oblongus L., Polydrosus sericeus 
ScHaLL., Sitona sulcifrons TnuwnBa., puncticollis SrEpPn., humeralis 
SrEPH., Phytonomus nigrirostris F., Mecinus janthinus GERM., 
Apion varipes GERm,, Dorcus parallelepipedus L., Oxyomus sil- 
vestris Scop., Onthophagus fracticornis PREISSL. 


4. Neumarkt és a Travignolovölgy. 


Ez a fejezet tulajdonképen beszámolásom elejére tartozott 
volna, mert ezen a szakaszon köszöntött ránk a tavasz, itt kezd- 
tem meg a bogarászást. De a balszárnyán volt annak a Íront- 
résznek, amelyet megismerni alkalmam volt, így hát utoljára 
maradt. 

Neumarkt Trienttől északra, az Etsch völgyében fekszik, a 
német-olasz nyelvhatáron. Felette emelkednek a triaszkorú kőze- 


17 


tekből álló Cislon (1565 m.) és Königswiese (1623 m.) hegyek. 
Maga a város meglehetősen ósdi, piszkos, utczái szűkek, szóval 
már erősen meglátszik rajta az olasz hatás. Forgalma azonban 
igen nagy, mert a tőle nem messze fekvő Auerral együtt fontos 
középpont mindazon csapatok számára, amelyek- innét a luganoi 
hágón át a Fleimsthalba és onnét a Costa Bella —Colbricon—Cau- 
riol frontszakaszra igyekeztek. 

Márczius 23.-án (1917) hajnalban érkezett meg menetszá- 
zadunk Neumarktba. Nagy örömünkre azt a rendeletet kaptuk, 
hogy két napig itt maradunk. Az időjárás már tavaszias volt, 
mindenfelé olvadt a hó, a mogyoróbokrokról sárga felhőcskéket 
ragadott magával a szél, a bokrok aljában már nyílt a májfű és" 
a kedves pirosvirágú hanga. 

Az első nap délutánján a Königswiese oldalában próbáltam 
szerencsét, de nem sok eredménnyel, mert az olasz szőlőművelés 
rengeteg drótja leküzdhetetlen akadályokat állított elém. Másnap 
délelőtt a luganoi hágóra vezető út mentén és az onnét nem 
messze levő várrom környékén gyüjtöttem, de a szorgalmas ros- 
tálás ellenére is csak kevés bogár került az üvegembe. Legjobban 
megörvendeztetett az, hogy egy lapos, napos helyen fekvő kő 
alatt egy Myrmica-faj társaságában néhány Atemelés emarginatus 
PaYk. ab. nigricollis KR. és Atemeles paradoxus GRAav.-t sikerült 
gyüjtenem, amelyek épen párzásban voltak. 

A többi, itt gyüjtött faj a következő: Asaphidion flavipes L., 
Bembidion nitidulum Mangsn., Millerianum HEyvp., Badister bipus- 
tulatus F., Licinus Hoffmannseggi Panz. v. nebrioidés HoPPE, 
FHarpalus tardus Panz., picipennis Durr., Amara apricaria PAYK., 
Abax ater ViuL., Molops ovipennis Cwup., Calathus erratus SAHLB., 
Agonum dorsale Powr., Trogophloeus elongatulus ER., corticinus 
GRav., Oxytelus tetracarinatus BLocxk., Platystethus cornutus GRAv. 
v. alutaceus THnoms., Autalia rivularis GnRav., Atheta laticollis 
SrEpPH., Catops Watsoni SpENncE., Agathidium badium ER. Ptinus 
fur L., Aphodius granarius L., ab. apicalis Rac., prodromus BRAHM. 

Neumarktból mi is a Fleimsthalba meneteltünk a luganoi 
hágón (1101 m.) át. A Fleimsthal (— V. Fiemme) az Avisio kö- 
zépső folyását foglalja magában. Felső folyása a Fassa-völgy, 
alsó pedig a Cembra-völgy, amely Lavisnál az Ets völgyébe tor- 
kollik. Cavalesen és Predazzón.át a Travignolo völgyébe jutot- 
tunk, ahol azután elértük czélunkat, a Dossaccio—Buso del Oro 
vonalat, amelyet zászlóaljunk tartott. En a balszárnyra, a Dossac-. 
cio hegyre kerültem állásba. 

Nem lesz érdektelen valamit mondani ennek a vidéknek a 
geologiájáról, annál is inkább, mert ez a vidék épen ebből a 
szempontból világhirű. 

Dossaccio a. déltiroli KOTDNYELL [a keleti szélén van. Maga, 
valamint északi, déli és délnyugati szomszédsága, a , Fassaner . 
. Alpen", kvarczporphyrból állanak, míg keletre, a vele szemben, 


2 


18 


a Rolle-szoroson túl emelkedő Pala-csoport tömeges, rétegzetlen 
schlerndolomitból épült fel. j 

Ez az óriási porphyrtábla a permkorszakban települt a 
kristályos palák legfelsőbbjeire, a phyllitekre úgy, hogy ezek csak 
a Sugana-törésvonal mentén, amint már előbb láttuk és északon 
a Sarntal—Brixen—Pustertal vonalon bukkannak fel. A triasban 
üledékes kőzetek borították be az egészet, ezek azonban a t0o- 
vábbi geologiai idők folyamán legnagyobbrészt lehordattak úgy, 
hogy a porphyrtábla legnagyobb része egy óriási, nyílásával észak- 
kelet felé néző V alakjában a felszinen van. Nyugaton megma- 
radtak az , Etschbuchtgebirge" mezozóos képződményei, keleten 
pedig a V nyílását is kitöltve, azok a hatalmas mész- és dolomit- 
padok, amelyeket ma Dolomitoknak neveznek. 

A V-nek majdnem a belső csúcsában fekszik Predazzo, 
valamint beljebb az Assa-völgyben Moena. Ezen a területen a 
triaszkori üledékes kőzeteket hatalmas eruptiv tömegek törték át. 
Itt tulajdonképen egy ősrégi vulkán tölcsérében, kürtőjében va- 
gyunk, amelyet teljesen kitöltenek a megmerevedett magmatöme- 
gek. Ezeknek a kőzeteknek változatos kialakulása (monzonit, 
granit, melaphyr), de főleg az egész világon páratlan kontakt 
metamorf hatások, amelyeket az eruptiv tömegek az üledékes 
kőzetekben okoztak, teszik ismertté és híressé Predazzot minden 
geologus és mineralogus előtt. 

Ha még hozzátesszük, hogy ez a vidék a jégkorszakban el 
volt jegesedve, tehát már nem tartozik a massiis de refuge terü- 
letéhez, akkor nagyjából tudunk mindent, ami a vidék faunájának 
állatföldrajzi szempontból való általános megitéléséhez szükséges. 

A Dossaccio (183Ó m.) hegy Predazzotól keletre 8 km-re 
emelkedik, a Travignolo-patak jobb partján. Relativ magassága 
csekély, alig 400 m-re emelkedik a Travignolo felett. Teljesen 
tűlevelő erdő borítja, amelyet a hegy tetején, az állások mentén 
ugyancsak megritkított az ágyúzás, meg az állásépítéshez, tüze- 
lésre való felhasználás. 3 

A hegyről remek kilátás nyílt keletre, a Rolle-hágón túl 
emelkedő Pala-csoportra (3186 m.); északra a C. di Bocche 
(2745 m.), délre és délnyugatra pedig a Fassaner Alpen csúcsaira, 
köztük a hires Colbriconra (2603 m.). 

A neumarkti tavaszodásból itt télbe kerültünk. A hó min- 
denütt 3—4 m. magas volt, úgy hogy mély hóutakban és hó- 
alagutakon közlekedtünk. Igy gyüjtésről, rostálásról szó sem le- 
hetett. Kisérletképen megpróbáltam a rostálást egy sziklafal tövé- 
ben, de eredmény nélkül. Nem volt mit tenni, mint fedezékeinkbe 
vonulva várni a tavasz ébredését, a lehetőségig kiélvezve a csén- 
des állásháboru gyönyöreit. Eltekintve a szokásos napi ágyúzástól 
és egy-két járőrcsetepatétól, nyugodtan éldegéltünk, fűúrtuk a ka- 
vernákat, végeztük a szinte kaszárnyaivá merevedett őrszolgálatot, 
míg végre április 20-ika körül lassan megkezdődött a hóolvadás. 


19 


Vígabban fütyültek az örvös rigók, egyes erősen besugárzott he- 
lyekről elolvadt a hó, hangyák mutatkoztak és kidugta fejecskéjét 
az első Crocus vernus L. 

Aprilis 26.-án jelent meg fedezékemben az első bogár, egy 
Thanasimus formicarius L. A rostálás is kezdett eredményesebb 
lenni, úgy hogy szabad időmben teljesen a gyüjtésre adtam ma- 
gamat. Tiszttársaim eleinte nagyon megmosolyogták az exhaus- 
torral való működésemet, meg a rostálást, de később többen 
közülök nemcsak segítettek, hanem valóságos szenvedélyes gyüj- 
tőkké lettek. 

Fő gyüjtőhelyem a , Villa Mordio"-nak nevezett gázkamra 
környéke volt, amely védve volt kellemetlen meglepetések ellen 
és ahol naponkint élveztük a napfényt. Itt azután nem maradt a 
környéken kő kövön és kéreg a fákon. Nagyon gyakoriak voltak 
itt a következő Carabidák: Bermbidion nitidulum MaRksn., a var. 
alpinum DEj. társaságában, a boreoalpin Amara erratica DUET., 
Abax ater Viuu., Pterostichus unctulatus DurFr., baldensis ScHAUM.., 
Jurinei Pawnz., Calathus micropterus Durr. A Dromius agilis F. 
fajból egy példányt reptében fogtam. Erdekes, hogy a Pterostichus 
baldensis Scnum. fajnak a törzsalakja fordul itt elő, nem pedig, 
amint várnók, a var. Palae Cl. MüLL. 

A frissen készült fenyőfaasztalra nagy mennyeésbeli repültek 
bogarak, így : Glischrochilus guadripustulatús L., Corticaria umbi- 
licata BEck, foveola BEck, longicollis Zerr., Adalia alpina VILLA, 
Rhagium inguisitor L., továbbá rengeteg mennyiségű szú, ame- 
lyek csaknem valamennyien a /lylastes palliatus GyuL. és a Xy- 
loterus lineatus Ourv. fajokhoz tartoztak, csak néhány /ps amiti- 
nus Eicun. és Dryocoetus autographus RarzEBs. volt közöttük. 

Puha, korhadó fenyőfából az Elater aethiops Lac. és a Me- 
lanotus rufipes HERBsr. egy-egy példányát vájtam ki. Ugyanitt 
került elő a /lylobius piccus DEa. néhány példánya. Orrmányos 
általában igen kevés fordult elő, csak az Otiorhynchus teretirostris 
STIERL., Sitona sulcifrons THUNB. ÉS a Ceutorrhynchus contractus 
MaRsnH. fajokat sikerült gyüjtenem. Scarabaeidát csak egyet talál- 
tam, az Aphodius mixtus ViLLA-t, szintúgy egy-egy faj Dytiscida 
(Laccophilus virescens BRamnm.) és Chrysomelida (CArysochloa 
cacaliae ScHRK. ab. sumptuosa REprB.) van innen a gyüjtemé- 
nyemben. 

A kövek alatt és a rostált anyagban szép számmal voltak 
Staphylinidák, amelyeknek névsora, a rostából előkerült más fajok- 
kal együtt a következő : Omalium caesum GnRav., excavatum STEPH., 
Oxytelus complanatus ER., Platystethus arenarius GEoFFR., Stenus 
Argus Gnav., Philonthus laevicollis Lac. , montivagus HEER, aeneus 
Rossi, frigidus KiEsw., splendidulus GRav., Ouedius mesomelinus 
MaRksn., ochropterus ER; paradtisanus HEER, Tachinus rufipes DEa,, 
elongatus ÉGGYEL Leptusa piceata Rey, Atheta sodalis ER,, trinotata 
KR., oblonga ER. JEE GRav., Aleunota pallens Rey, Ocyusa in- 


2" 


20 


crassata REev., Oxypoda opaca GRav.," annularis MaNnn., Tricho- 
pteryx fascicularis Higsr., Cryptopleurum minutum F., Brachwpterus 
urticae F., Epuraea depressa Gyuc., boreella Zerr., pusilla ILLiG., 
Henoticus serratus Gyu.., Cryptophagus badius STRM., Atomaria 
ornata HEERk., Olibdbrus flavicornis SrRm., Melanophthalma similata 
Gyu.., Ptinus brunneus DurFr., Laria nubila Bon . 

A hó elolvadását, a teljes kitavaszodást nem értük meg 
Dossaccion. Május 16.-án leváltották zászlóaljamat, Predazzoba 
mentünk. ahol már tavasz volt, leveleztek, virágoztak a fák és a 
torony körül éktelen visítással keringett egy nagy csapat Micropus. 
17.-én és 18.-án teljes pihenőnk lévén, két kis kirándulást tehet- 
tem a város környékére, főleg a Travignolo mellé. Az itt gyüjtött 
fajok a következők: Carabus convexus F. var. [Hornschuchi 
HoppE, Bembidion lampros Hesr., pygmaeum F., Ophonus pubes- 
cens MüLL., Harpalus atratus LATR., rubripes DurFr., var. sobrinus 
DEj. tardus Panwz., Trichotichnus laevicollis Durr. Anisodactylus 
binotatus F., Amara communis Pawz., convexior SrEpn., lunicollis 
ScHniöprTE, Abax ater ViuL., parallelepipedus DEj., Pterostichus 
gressorius DEj. coerulescens L., vulgaris L., strenuus Panz., Lae- 
mostenus janthinus Durr., Oxytelus complanatus ER., Xantholinus 
angustatus SrEpH., Philonthus splendens F., varius Gyu.., Staphy- 
linus caesareus CEDERH., Ouedius ochropterus ER. Tachyporus 
chrysomelinus L., Silpha obscura L., Phosphuga aírata L., Meli- 
gethes maurus SrRm., Attagenus pellio L., Brachylacon murinus 
L., Corymbites virens ScHRK. var. inaegualis OLiv., purpureus 
Popa, Selatosomus aeneus L., ab. germanus L., FHypnoidus der- 
mestoides HResr., ab. bipustulatus ScHiLskyY, CArysomela haemo- 
ptera L., staphylea L., Phyllobius viridicollis F., Cleonus piger 
Scop., Liparus germanus L., Phytonomus punctatus F., Cidnorr- 
hinus 4-maculatus L., Apion onopordi KiRBy, tenue KIRB., Trox 
scaber L., Aphodius prodromus BRanm., punctatosulcatus STRM., 
Geotrupes alpinus HaGcEnB., Onthophagus nuchicornis L.: 

Predazzonak csakhamar búcsút mondva, ismét Neumarktba 
kerültünk, ahol május 19.-én a következő fajokat gyüjtöttem a 
Königswiese oldalában: Callistus lunatus FABR., Amara daenea 
DEG., Pterostíchus gressorius DEj, Calathus fuscipes GoEzE., var. 
punctipennis GeERm., Stenus asphaltinus ERk., Paederus litoralis 
GRav., Falagria splendens Kg. Cantharis rustica FaLw., Dasytes 
flavipes OL, Danacaea pallipes Pawz., Adalia bipunctata L., ab. 
6-pustulata L., Scvmnus rufipes F., Attagenus pellio L., Anthre- 
nus scrophulariae L., Braclylacon murinus L., Limonius parvulus 
PaAnz., Pheletes aeneoniger DEG., guercus OL, Athous haemorr- 


hoidalis F., Trachys minuta L., Anaspis frontalis L., Helops " 
lanipes L., Lamia textor L., Gynandrophthalma aurita L., Crypto- 


cephalus bipunctatus L. ab. sanguinolentus Scop., flavipes F., 


Pachybrachys hieroglyphicus Laicn., Luperus longicornis FABR.,. 


Haltica oleracea L. ab. nobílis Ws. Bruchidius velaris FABR., 


hárs ; j 3 
"18 a 4 baj 
ESET i ú 
5 ÉVSESÉRÉBES TREES TMETTENTETEY NETES ás CL NETÁN 


ÖZARÓT E VT ák 


21 


Otiorrhvynchus salicis STiIERL. var. pseudonothus ApFELB., Phyllo- 
bius obdlongus L., Polydrosus sericeus ScHaLL. (a ritka himből is 
egy példány), cervinus L., Stasiodis parvulus F., Lavinus sturnus 
ScHaLL., Mononychus punctum-album tHBsr. ab. salviae GERM., 
Ceutorrhynchus abbreviatulus F., Anthonomus rubi Hesr., pomo- 
rum L., Apion nigritarse KiRB., Rhwnchites coeruleus DE. 
JEGYZET. Kötelességemnek tartom megemlíteni, hogy a geologiai 


adatokat BLAAs: ,Kleine CGeologie von Tirol" (Innsbruck, 1907.) czímű 


műből vettem. 
3 
x 3 


ISZ GE 


Dr. E. Dupicu: Káfersammeln im Südtiroler Grenz- 
HeadjetsJk 

Verfasser schildert seine Sammeltatigkeit wáhrend des KriegsS- 
dienstes im Grenzgebiet von Süd-Tirol und zwar im Gebiete des 
(II.) Toblino-Sees (Lago di Toblino), in den (III.) Lessinischen 
Alpen und Suganathal und (IV.) bei Neumarkt und im Travignolo- 
thal. Es wird kurz das Gebiet gescbhildert und die gesammelten 
Arten aufgezáhlt. 


Uj lepkefajváltozatok. 
Irta: DIÓSZEGHY LÁSZLÓ. 


A Telesíilla amethystina HB. Borosjenőn nem tartozik a ritka 
lepkefajok közé. Némely évben két ivadékát nagyobb számban 
gyüjtöttem lámpán május közepétől augusztus közepéig. A fehér- 
ernyős lámpaiénynél elég nyugodtan viselkedik és így röpködés 
közben könnyen felismerhető. 

Amióta lepkegyüjteményemet a Magyar Nemzeti Múzeumnak 
ajándékoztam, tehát 1915. óta körülbelül 23 példányát gyüjtöttem, 
sajnos, ezek egyetlen hím példány kivételével, sok más értékes 
anyaggal együtt az 1918. évi összeomlás alkalmával eltüntek. 

1920-ban örömmel gondoltam arra, hogy újból gyüjthetem 
ezt a szép állatot, de augusztus 22-ig, amikor ezeket a sorokat 
irom, mintha eltünt volna, egyetlen egy sem került elém. De 
kárpótolt engem junius 12.-én egy másik lepke, amelyet első 
pillanatra egy .világos színű, kopott Telesilla amethystina-nak 
néztem, azonban már a gyüjtőüvegben megállapíthattam, hogy az 
a Callogonid virgo TR. hibátlan hímje volt. Később, julius 23.-án, 
augusztus 4.-én és 19.-én, még három hímet gyüjtöttem. Ezek 
közül a julius 23.-án gyüjtött példány alapszíne eltérő, nem ibo- 
Iyás zöldesszürke, hanem élénk világos ibolyás-vörös volt; a ju- 
niusi példány a törzsfajhoz tartozó, az augusztusiak átmeneti ala- 
kok fenti eltéréshez, melyet alábbiakban irok le és melyet kis 
lepkésztársam, ILova leányom nevéről neveztem el. ; 


22 


1. Callogonia virgo TR. ab. Honkae DiószEgany, n. ab. 


A typo díffert alis anticis violaceo-rosaceis, antennarum basi, 
palporum apice, thorace alis posticisgue violaceo-purpureis. 

Habitat ad Borosjen ő (Com. Arad), ubi die 12. Junii 1920. 
exemplum unicum legi. 

A csápok töve ibolyásvörös behintésű, a tapogatók sárgás- 
barnák, végük ibolyásszürke, a homlok és az előtor világosabb 
ibolyás-rózsaszínű, a tor barnával kevert világos ibolyás-vörös. 
Az elülső szárnyak alapszíne élénk ibolyásba hajló rózsaszín, 
erőteljes rajzolattal és alul kiszélesedő hullámvonallal; a két ív, 
mely az alsó szegélyen vízszintes világos vonalban találkozik, va- 
lamint a felső szegély mentén lévő sötét foltok alsó szegélye éles 
ibolyás rózsaszínű, a sötét rajzolat egyébként selymesen fénylő 


olajbarna. A hátsó szárnyak rojtja ibolyásvörös. Alul az elülső 


szárny töve, felső szegélye, a hullámvonal helye, a hátsó szárny 
az utolsó negyed kivételével, mindkét szárny rojtja, a potroh 
hasoldala (háta nem) és a lábak ibolyásvörösek, utóbbiak ibolyás- 
rózsaszín behintéssel. A szárnycsúcs közti távolság 28—33 mm. 


A Callogonia virgo TR. elterjedésének északi határa ezidő- 


szerint Borosjenő. 

2. Amphipyra micans Lp. ab. Baloghi Diószeany n. ab. 

A typo differt alis anticis in parte exteriore areae medianae 
fascia nigro-brunnea notatis. 

Borosjenő (1920. VII. 14.). 

Az egész elülső szárny egyenletesen világos bőrsárga vöröses- 
barna behintéssel, mely behintés a középteret határoló fekete raj- 
zolat szegélyezésénél a szegélytér alsó felét kis fekete foltokban 
és a hullámvonalat világosan hagyja. A középtér külső fele éles 
feketés-barna szalagot alkot, a. belső fele a szárny alapszínét mu- 
tatja, a többi rajzolat éles fekete. Szárnycsúcsközti mérete 30 mm. 

Az Amphipyra micans Lp.ből eddig mintegy 44 példányt 
gyűjtöttem, melyek között vannak világosabb és sötétebb rajzo- 
latú alakok, két egyforma példány alig akad, különösen a közép- 
tér változó, ez azonban mindig sötétebb az alapszínnél, külső 
fele is valamivel sötétebb mint a belső, de határozott éles sza- 
lagról egy esetben sem lehet szó, amint az a fennt leírt egyetlen 
példányon látható. 

Ézt az érdekes fajeltérést Dr. BaLoci ERnő kórházi igazgató- 
főorvos barátom tiszteletére neveztem el. 

3. Comacla senex He. ab. Karvajszkyi Diószeany, n. ab. 


A typo differt colore obscuriore, infuscato-flava et sat dense 
nigro-consperso, alis anticis lineis guingue nigris et versus latera 
fascia nigro-adumbrata signatis. T 

Borosjenő (Com. Arad, 1920, VIII, 26.). 

Alapszíne a rendesnél sötétebb, füstös-sárga, elég sűrű fe- 
kete behintéssel. Az elülső szárnyak szegélyterén, a bordákon 


23 


ívesen lefelé hajló pontok öt hosszú vonalkává fejlődtek és a 
középteret kifelé sötét árnyékszerű szalag határolja, mely az elülső 
szegély közepén levő nagy sötét folttól indul a középsejt végén 
lévő ponton keresztül és innen lefelé hajlítottan az alsó szegélyig. 
Az elülső szegély a csúccsal együtt jóval sötétebb, mint az alap- 
" szín, rajta csak két valamivel világosabb folt mutatkozik, az egyik 
a közép-, a másik a szegélytérben, a szegélypontok határozottak 
és élesek. A hátsó szárny fekete holdacskájából a tő felé sötét 
vonal húzódik. A szárnyak csúcsközötti mérete 20 mm. 

A Comacila (Nudaria) senex HB. AiGNER Szerint eddig csak 
Eperjesről volt ismeretes. Borosjenőn először 1916. junius 10.-én 
gyüjtöttem két példányt, ugyanazon év augusztus 16.-án pedig 
egy példányt. Ezek az állatok is elpusztultak. 1920-ban újból 
gyüjtöttem két példányt, az elsőt augusztus 4.-én, amely tipikus 
példány, míg az augusztus 26.-án gyüjtött példány melanotikus és 
a fennt leírt új fajváltozathoz tartozik, melyet barátom IKARVAJSZKY 
Isrván földbirtokos nevéről neveztem el. 

Az egyik gyüjtött példány 9 viaszsárga petét rakott, 081751 
az állat testéhez viszonyítva nagyok voltak. 

Ennek a fajnak Borosjenőn — úgy látszik — két ivadéka 
van, az első május végétől, a második augusztus elejétől repül. 


xk 
ug x 


AUSZUG: 


L. Diószeeny: Neue Schmetterlingsaberrationen. 

Verfasser beschreibt drei neue Aberrationen, welche er bei 
Borosjenő (Komitat Arad) sammelte. Die lateinischen Diagnosen 
siehe im ungarischen Text. : 


A magyar Kárpátok Apollo-pilléjének eddig ismeretes 
helyi alakjai és repülési helyei. 
Irta: Dr. KERTÉSZ ÁBA. 


A Kárpátok hegyláncza rovartani szempontból ezideig még 
nincs teljesen kikutatva. Ha csak a magam szempontjából tekintek 
végig a Kárpátok félkörös hegylánczán Pozsonytól Brassóig, 
sok helyen kell megállanom és keresnem a bizonytalan feleletet 
felvetett kérdésemre. 

Több lepkész foglalkozott eddig is Kárpátok Apollo-pilléjével, 
azonban vagy csak arra szorítkoztak, hogy egyes helyi alakot 
ismertettek, vagy kutatták ugyan a repülési helyeket is, sajnos 
azonban csak eléggé körülírt területeken. Még sok munkára, meg- 
figyelésre és a lepkészek közös igyekezetére van szükség, hogy a 
Kárpátok fogalma alá vehető nagy hegytömböt átkutatva, az álta- 
lam felvetett tárgyra kimerítően lehessen felelni. 


24 


A kutatók közül CzExEuius terjeszkedett ki Erdély egy részére, 
továbbá DaHnLsrRöm és Husz kutatták át Eperjes. környékének 
jelentős részét, a sáros-szepesi határhegységet (Branyiszkó), 
Hernád völgyének Sárosmegyében levő részét és részben a Magas- 
Tátrát. Pax FeELix boroszlói tanár több ízben kutatott a Keleti 
Kárpátokban és tapasztalatainak eredményét összefoglalta , (eo- 
graphische Verbreitung und Rassenbildung des Apollofalters in 
den Karpathen" czímű közleményében.! A sok jóakarattal össze- 
állított közlemény csak töredékszámba vehető, valamint az általam 
elmondandók is csak a kérdés továbbfejlesztésére valók, mert bár 
tíz évvel ezelőtt szándékomban volt, hogy a Kárpátok Apollo- 
pilléjének lehetőleg valamennyi helyi alakját összegyüjtsem és 
valamennyi repülési helyét érdeklődő barátaim segítségével meg- 
ismerjem, a közbejött végzetesen szomorú fordulat meghiúsította 
tervemet. Mindazonáltal kutatásaim eddigi eredményeit közölnöm 
kell már azért is, hogy entomologus barátaimat újra felkérjem, 
hogy ennek a kérdésnek továbbfejlesztésében segítségemre legye- 
nek. Itt mondok köszönetet Csiki ERNő, Dr. KERTÉSZ KÁLMÁN, 
Pisó KoRwéÉL, Dr. ScHmipT AwraL és különösen SÁNDOR SÁNDOR 
barátomnak, a fáradhatatlan kutatónak, kik úgy jótanáccsal, mint 
értékes anyaggal láttak el. Kegyelettel emlékezem meg néhai CsERNY 
Lajos ezredes és Dr. Pazsiczkv JEnő pénzügyi titkárról, kik hasonlóan 
nagy szívességgel támogattak munkámban. 

Dr. Pax idézett közleményében megállapítja, hogy a REBEL 
és RocEwxHorER által a sóvári hegyekből származó és carpathicus- 
nak elnevezett alakon kívül — általános felfogás szerint — más 
alak a JÖN ÉLE LÉ] nem fordul elő, holott ő maga öt alakot 
különböztet meg: 1. síérambergensis, 2. strecsnoensis, 3. carpathi- 
cus, 4. candidus, 5. franssylvanicus, mely alakok szárnyrajzát is 
közli állításainak bizonyítására. Már itt asarom megjegyezni, hogy 
a sírambergensis-alakkal ezen a helyen végezhetünk, az a nyugati 
Beszkidekben nem fordul elő. Ennek az alaknak közölt fényképe 
alatt is a következő megjegyzést találjuk: ,Beide FExemplare 
stammen vom Stramberg aus Máhren." Ezzel ezt a kérdést eldön- 
töttnek kell tekintenem és tovább nem foglalkozom vele, annál 
kevésbé, mert REsEL? ugyanerre a következtetésre jut, t. i., hogy 
a strambergensis a nyugati Beszkidekben nem repül és ezt az 
állítását a csatolt térképpel is . igazolja. 

Az egyes alakok morfologiájának és elterjedési körének 
tárgyalására legczélszerűbbnek tartom, ha a typus-ból indulok ki. 
Husz ÁRMIN? említi először carpathicus néven a sóvári hegyekben 

! Zeitschrift für wissenschaftliche Insectenbiologie. XI, 1915, p, 49—59, 
fig. 1—5, Taf. 1—II. 

? Zur Rassenírage von Parnassius Apollo L. in den Sudetenlándern. 
LEE Naturhist. Mus. Wien, XXXIII, 1919, p. 59—55). 
83 Eperjes környékének nagy-pikkelyröpűi. (Magy. Kárpát-Egyes. Évk. 


VIII, 1881, p. 238—268); Die Gross-Schmetterlinge der Umgebung von 
Eperjes. (Jahrb. Ung. Karpat. Ver. VIII, 1881). 


a azt áá 


25 


repülő Apollo-pillét. REBEL és RocEwxHorER 1893-ban közlik az 
Ausztriában és Magyarországon repülő Apollo-pillék monografiá- 
ját és az Apollo carpathiícus első részletes leírását, melyben meg- 
jegyzik, hogy a Husz által használt carpathícus nevet átveszik. 
1899-bén DaAnHusrRöm GyuLa foglalkozik a lepkével,! röviden közli 
alaki leírását és megemliti, hogy az az Eperjeshez közel fekvő 
Sóvári-, valamint a Branyiszkói (Sáros-Szepesi  határhegység) 
hegyekben repül. Azóta hallgatott a krónika erről az alakról, 
csak a midőn SáwxDoR SáwxpoR 1915-ben Eperjesre költözött és 
lepkészeti kutatásait folytatta, fedezett fel újabb repülési helyeket, 
melyek egyiket néhai Dr. LupwiKk ENDRE János, kórházi igazgató 
közlése alapján újra sikerült megtalálni. 

A Sóvári hegység vagy földrajzi elnevezése szerint Eperjes- 
Tokaji hegyláncz — trachyt-alakulat; ez a trachyt-kőzet észak- 
nyugati irányban folytatódik a Kapi vár, Nagy-Strázs és végpont- 
jában Kopasz- vagy Kis-Strázs-nak nevezett hegycsűcsig. Ezen a 
trachyton terül el a carpathicus repülesi helye és azt lehet mon- 
dani, kulminál a Kopasz-Strázson. Most azonban már mondhat- 
iuk, hogy kulminált, mert Sáspok elindulván a Lupwik által közölt 
nyomon és megtalálta ezt a lepkét a Felső-Som község határában 
lévő Csergó-hegylánczban. A Csergó-hegyláncz alig 4—- 5 Km-nyire 
van a Kopasz-Strázstól és 800—1200 :"m. magasságban húzódik 
egyenes irányban délről északra a galícziai határig és már nem 
trachyt, hanem gránit. A következő évben, 1917-ben, SÁNDOR újra 
meglátogatta a felső-somi repülési helyet és megmászván a 997 
m. magas Lyiba-hegyet, annak ellenkező oldalán Ambrusfalva 
felé, egy patak mentén is megtalálta. Valamennyi 1916. és 1917. 
évi példány birtokomba került és pedig a Sóvári hegységből 7, 
a Kopasz-Strázsáról 22, Felső-Somról 17 és Ambrusfalváról 21 
példány, mintegy feleszámban hím és nőstény. Ezen tekintélyes 
anyagon megállapíthattam, hogy mind a négy termőhelyről szár- 
mazó példányok a carpathicus leírt alakjával egybevágók, daczára 
annak, hogy amint említettem a Kopasz Strázsig terjedő hegység 
trachyt, míg ellenben a Csergó-hegység gránit-képződmény. Hogy 
a lepke eredeti repülési helye melyik képződmény volt, azt most 
már alig lehet eldönteni, mert a két hegységet elválasztó völgy 
alig 4—5 Km. széles és így az átvonulás megtörténhetett úgy az 
egyik, mint a másik helyről. 

Sárosmegyében az Apollo-pillének vs két repülési helye 
van, az Eperjestől délnyugatra a Hernád-völgyben fekvő 0O- Ruzsin 
és Kis-Ladna határa és a Hernád túlsó oldalán fekvő Kassa- 
Hámorral (már Abaúj-megye) szemben lévő hegyoldal, mely már 
csillámpala. Ez az alak ugyancsak a typusnak felel meg, bár 
gyakran fordulnak közte elő nyújtottabb szárnyú példányok. Elő- 
fordul azonkívül Eperjestől északnyugatra a Lipóczi mészhegység- 


1 Insektenbőrse. XVI, 1899, p. 213. 


26 


ben fekvő Singlér falu határában. Az itt repülő Apollo némileg 
különbözik a carpathicus-tól, hogy miben és mennyire, azt később 
látni fogjuk, de előbb ismernünk kell a typikus carpathicus-t, 
melyet nem REBEL nyomán, hanem gazdag anyagom alapján fogok 
jellemezni; bár alig lesz különbség a két leírás között. 

A var. carpathicus REB. s Rocn. az Apollo nagy alakjához 
tartozik, a birtokomban lévő hímek szárnyhossza 40—45 mm.., 
a nőstényeké 42—47 mm. Vannak nagyobb példányok is, de 
ilyenek ritkábban találhatók. Az alapszín fehér, csekély sárgás 
árnyalattal vegyítve. A hímek alig vannak feketés szemcsékkel 
behintve, annál jobban azonban a nőstények, némelyek annyira, 
hogy elsötétedett alakról beszélhetünk. Az elülső szárny metszése 
jellegző, az elülső szegély az oldalszegélybe átmenve, a csúcsot 
(apex) közösen letompítják, az oldalszegély gömbölyded hajlással 
halad áz M.-ig, innen karélyosan, a hátulsó szögletet erősen 
legömbölyítve a hátulsó szél negyedéig. Ezáltal a szárny széles 
és kerekded alakot nyer. Az üveges szalag a hímeken 3—4, a 
nőstényeken 5 mm. széles,-ezt a szélességet M, -ig megtartja, innen 
keskenyedve a hímeken a €Cu,-ig, nőstényéken a hátulsó szélig 
terjed. A kormos szalag határozott, a hímeken gyenge ívben fut 
rendesen a Cu -ig, azután elmosódott, a  nőstényeken erősen 
kifejlődött és a hátulsó szögig terjed. Az üveges szél és a kormos 
szalag között egy határozott fehér szalag marad, mely csak a 
nóstényeken hiányzik némely esetben az üveges szél és a kormos 
szalag összefolyása miatt. Az elülső szárny foltjai nagyok és 
bársonyfeketék, a középsejt distal foltja kilép a cellulából és ren- 
desen az elülső szélig terjed. A subapicalis foltok nagyok, az alsó 
rendszerint kétszer olyan nagy mint a feiső. A hátulsó szél feletti 
folt jellegzetesen kerek vagy tojásforma, nagyritkán letompított 
négyszöghöz hasonló. 

A hátulsó szárny szemfoltjai rendesen kerekek, hol nagyob- 
bak, hol kisebbek, sötét cseresznyepirosak, bár az ab. ochreoma- 
culata sárgás-VÖrÖSes foltjai elég gyakran fordulnak elő; fekete 
szegélyezésük erősebb, az alsó — medián — szemfolt határozottan 
fehér pettyes, a felső kevésbé határozottan; az anális foltok 
szintén erőteljesek és különállók, a nőstényeken gyakran össze- 
folynak. A hátsó szegély fölötti kucsmafoltos szalag rendesen csak 
jelzett, nőstényeken határozottabb; a szegély sötétebb szineződése 
alig észlelhető. 

Ez a carpathicus jellegzetes leírása : egyéni eltérések ennél 
is előfordulnak, úgyszintén az Apollo- pille körében előforduló 
Összes aberratiók, ezekkel azonban ez alkalommal nem foglal- 
kozhatom. 

A leírt jellegek a Kárpátok Apollo-pilléjén mindenkor fel- 
-ismerhetők és ha valamelyik jelleg a tipikustól eltér, akkor az már 
helyi alakváltozásnak felel meg, de az összbenyomás rögtön 
elárulja a Kárpátok Apolloját, különösen, ha a typust ismerjük. 


21 


Ha most már a Sárosi hegyekbői nyugotnak indulunk és 
miután a sáros-szepesi határhegységben, a Branyiszkóban, DAHLSTRÖM 
és Husz nyomán újra megtaláljuk a typikus alakot, eljutunk a 
Magas-Tátrába. Pax állítása szerint az Apollo-pille hiányzik a 
Tátrában, ez az állítás téves, mert a Virágosvölgyben elég bőven 
repült és repül remélhetőleg most is, habár a háború előtti évek- 
ben német kollégáink nagyon megritkították. 

A tátrai alak bár kisebb, a typushoz tartozik. Fa PAax-nak 
nem is kedvezett a szerencse, hogy a Tátrában megtalálja, meg- 
találta a barlangligeti mészhegyekben, ahonnan különben már 
előbb is ismeretes volt. Innen került néhány példány VERirv-hez, 
aki ezekre a carididus-t állította fel. 

Az eltérés tényleg szembeötlő, nem ugyan a typus jellegeit 
illetőleg, mert ebben a tekintetben teljesen egyezők, hanem a 
színben. A candidus alapszíne ugyanis krétafehér és így a nősté- 
nyek sötét szemcsés bekintése erőteljesebben szembeötlő. 

Említettem, hogy a sárosmegyei Lipóczi mészhegyekben 
repülő Apollo-pille a typustól bizonyos tekintetben eltér; az eltérés 
ugyanaz, a lipóczi és barlangligeti Apollo-pille teljesen összevág, 
tehát a lipóczit is a var. candidus VERgirY elnevezés illeti meg. 

Szepesből menjünk a Szepes-Gömöri érczhegységbe. Igló- 
füredről 10 hím, 6 nőstény, Iglóvaspatakról 14 hím és 1 nőstény 
van birtokomban. Megállapíthatom, hogy ezek a  Magas-Tátra 
példányaival megegyeznek, tehát tipikus jellegzetesség mellett 
kisebbek mint a sárosi alak. Néhai FaABRY ALFRÉD lepkésztársam 
állítása szerint az Iglóvaspatakon repülő alak nőstényei sötétebbek 
mint az iglófürediek; ezt az állítást egyetlen iglóvaspataki nőstény- 
példányom igazolja. Néhai ULBRIK EpE közlése szerint az Apollo- 
pille Rozsnyó környékén is repül, ugyanazt állítja Pax is, magam 
onnan származó példányt nem láttam. 

Gömörmegyében még Murányvár ismert repülési helye az 
Apollo-pillének és bár fogása tilos, öcsémnek sikerült kirándulása 
alkalmával 8 hímet és 7 nőstényt birtokomba juttatni. Ez szembe- 
tűnően kisebb, jellegeiben carpathicus-alak. 

A szomszéd Zólyommegyében már több termőhelye ismere- 
tes. Pisó KoRNÉL nyugalmazott erdőtanácsos társunk szívességéből 
a Bikkol-völgyből 3 hím és 2 nőstény, Kiszlaról 3 hím és 3 nőstény, 
Lomnisztáról 3 hím és 3 nőstény és a Sturec-hágóról 3 hím és 
3 nőstény van gyüjteményemben. Ezeket összehasonlítva, sem 
egymástól, sem a typustól nem különböznek. 

Zólyom- és Liptómegyéket egymástól az  Alacsony-Tátra 
választja el, Beszterczebánya és Rózsahegy között pedig a Nagy 
Fátra nyúlik el. Pax egyiken sem találkozott az Apolló-pillével, 
sajnos gyüjteményem. is nélkülözi a corpus delictit, pedig CERVA 
FRrGcYEs közlése szerint ő Fenyőházán gyüjtötte, GÁLLIK ISTVÁN 
műszaki főtanácsos barátom pedig a Prasiváról hozott nekem 
egy hímet. i 


28 


Liptómegyéből sem ismerem, pedig biztos adataim vannak 
arra, hogy Liptóújvár környékén, az Alacsony Tátra egyik völgyé- 
ben is repül és Pax is gyüjtötte a Hlina-hágón a galicziai határon. 

Túróczmegyéből szintén csak: szóbeli közlés alapján ismerem. 
Néhai FÁBRY ALFRÉD gyüjtötte a Kassa- Öderbergi vasút Kralován 
állomásán. 

Árvamegyében Pax megtalálta a Chocs-hegycsoportban és 
FÁBRY ALFRÉD a Párnicza-völgyben. Pax szerint a Kis Fátrában 
nem repül, pedig boldogult Dr. PazsiczkYy JENő ott is gyüjttötte ; 
sajnos ezekről a helyekről nincs példányom. 

Hontmegyében a Vihnyei völgyben elég gyakori az Apollo- 
pille, innen a .Nemzeti Múzeumban négy, saját gyüjteményemben 
három példány van, sajnos azonban valamennyi hím. A hét példány 
közül hat mintaszerűen összevág, a hetediknél némi eltérés mutat- 
kozik. A szárny metszése nem annyira kerek mint az eddig emlí- 
tetteknél, hanem kissé keskenyebb és nyújtott. Szembeötlő az 
anális foltok alakja; hat példányon az alsó folt finoman vonal- 
szerű, a felső pedig pontszerű, utóbbi a fonákoldalon pirosan 
pettyezett; a hetedik példányon az analis foltok erősebbek és kere- 
kek, a fonákoldalon mindkettő piros. Szembeötlő valamennyi 
példányon, hogy az üveges szegély és a kormos szalag között 
lévő fehér szalag pikkelyei a külső szegélyig futó ereket belepik, 
úgy hogy a fehér szalag kucsmafoltos szalag alakját nyeri. Úgy 
az anális foltok, mind a fehér szalag alakja jellemző a vihnye- 
völgyi hímekre, miután azonban nőstények nem állanak rendel- 
kezésre, tartózkodnom kell további véleménytől. 

Vihnyétől keleti irányban Barsmegyében a Sashegy és Suttó 
környéke a pille repülési helye. Mindkét helyről egy-egy hím- 
példány áll rendelkezésemre és így végleges véleményt nem mond- 
hatok, de ezek sem térnek el a typus jellegzetes alakjától. Biztos 
tudomásom van arról, hogy Kis-Tapolcsány hegyeiben szintén 
előfordul. 

Körmöczbánya környékén repülő alak valamivel nagyobb 
mint a murányi, egyebekben vele azonos és így a carpathicus 
tipikus alakjához tartozik. 

Ezzel elértük Trencsénmegyét, illetőleg a Vág-völgy trencsén- 
megyei részét. Trencsénmegyének három hegyláncza van, a trencsén- 
morvai határon a Fehér-Kárpátok, az észak-déli irányban elhúzódó 
Galgóczi hegyláncz és a Sztrecsnótól keletre húzódó Veterna-hola. 
Mindhárom hegylánczban bőven van mészkő és így . feltehető 
mindháromban az Apollo-pille repülése is. Így is van. 1917-ben 
Zsolnáról kiindulva, czélul kitűztem a Galgóczi hegyek völgyeinek 
és különösen Sztrecsnó környékének átkutatását, annál is inkább, 
mert utóbbi helyről írta le Pax külön alfajként a sírecsnoensis-t. 
A Fehér-Kárpátokat figyelmen kívül hagyhattam, mert az Oroszlán- 
hegyről már 16 hím és 9 nőstény volt birtokomban. Ezek a pél- 
dányok kisebbek és világosabbak, mint a typus, de ennek jelleg- 


29 


zetessége annyira kifejezett, hogy akár fiók-carpathicus-nak is 
nevezhetném. Ezt az alakot nevezte el Orro Bawxc-Haas var. inter- 
medíus-nak, az elnevezéssel a carpathicus és a morvaországi albus 
közötti kapcsolatra akarván rámutatni. 

A Galgóczi mészhegységben a Bellusi és Szulyói völgyben 
találtam meg a lepkét, mindkét helyen azonban gyéren repült. 
A Bellusi-ban 2, a Szulyói völgyben 1 nőstényt sikerült gyüjtenem. 
Ez az alak a friss nőstények után itélve világosnak, sárga árnya- 
lat nélküli fehérnek mondható, a sötét szemcsés behintés is gyér ; 
a hátulsó szárnyak szemfoltjai élénk sötétpirosak elég erős fekete 
kerettel. PazsiczkvY-tól három hímet kaptam a Bellusi-völgyből, 
melyek a mondottakat megerősítik. Szárnymetszésük a kerekdedség- 
ből már kissé engedett, a szárny maga is már nyújtottabb. A vad- 
regényes Manin-völgybe, a hol a lepke állítólag repül, sajnála- 
tomra nem juthattam el. Sztrecsnóra kissé elkésve érkeztem, mert 
az Összes eredmény két kopottas hím, két használható és négy 
kopott nőstény volt, — utóbbiakat PAzsiczkY a trencséni várhegyre 
vitte, hogy az Apollo-pillét, mely néhány év előtt ott még repült, 
. újra meghonosítsa. Ez a kísérlet, amint később értesültem, nem 
járt eredménnyel. Pax a sztrecsnói alakot sírecsnoensis név alatt 
elválasztotta e törzsfajtól, de csak hímek alapján, megjegyezvén a 
leírásban, hogy nősténye ismeretlen. 

Pax ezt az alakot a következőképen . jellemzi: ,A sárgás 
árnyalat jobban érvényesül ezen feltünően pikkelyezett alak alap- 
színében, mint a carpathicus-nál. Az elülső szárny nagyon széles, 
hátsó széle határozottan homorú. A szárny közepéig húzódó 
szegély valamint a kormos szalag gyengén fejlett. A hátulsó szárny 
szemfoltjai mindenkor fehér foltosak és a fekete keretük nem min- 
dig annyira kifejezett, mint a Kárpátok más helyeiről származó 
Apollo-pillénél. A hátulsó szárny felső oldalán hiányozván a 
kucsmafoltos szalag és a hátulsó szegély feletti kormos árnyéklat 
gyengén lévén kifejlődve, ezekben a strambergensis-sel vág össze. 
A kifeszített lepke szárnytávolsága 63—67 mm. A nőstény isme- 
retlen." 

A birtokomban lévő két hímen megállapítható, hogy az 
elülső szárnyak szegélye nem fut annyira kereken le, mint a car- 
pathicus-nál vagy az intermedius-nál, hátulsó szegélye pedig az 
egyik példányon észrevehetően homorú, a másikon teljesen egye- 
nes. A hátsó szegély homorú volta nem is lehet jellemző tulaj- 
donsága, mert az összes helyi alakoknál és a typusnál is válta- 
kozva úgy az egyenes, mind a homorú szegély előfordul. Az 
üveges szegély és a kormos szalag fejlettségében és hosszában 
szintén nem vehető észre különbség a többi alaktól. A hátulsó 
szárnyak fehér pettyezett szemfoltjai valamint a hátulsó szegély 
feletti kucsmafoltos szalag hiánya és a hátulsó szegély elhomályo- 
sodása sem lehet jellemző, mert ezek is váltakozva előforduló 
bélyegek úgy a typusnál mind a többi helyi alakoknál. 


30 


Pax a nőstényt nem ismerte, a birtokomban levő két pél- 
dány alapján erről a következőket mondhatom. Az egyik nőstény 
nagysága megfelel egy közepes carpathicus-énak, a másik kisebb. 
A kisebbik példány szárnymetszése összevág a hímekével, a nagyob- 
bik valamivel kerekebb, de a typust nem éri el egészen. Színben 
fehérebb mint a typus, a kormos behintés azonban gyérebb, 
egyebekben vele megegyező. Osszehasonlítva ezt az alakot a 
Fehér Kárpátokból és a Galgóczi mészhegyekből származóval, 
különbséget nem: találunk úgy, hogy az intermedius-hoz . kell 
csatoljam és a strecsnoensis Pax elnevezést csak mint földrajzit 
fogadhatom el. Ezt különben Bawnc-Haas már meg is cselekedte, 
mert lepkeárjegyzékében e két alakot már egy kalap alá vette, 

Ezzel legalább egyelőre végeztem volna a Nyugati Kárpátok- 
ban repülő Apollo-pille. eddig ismeretes alakjaival. Ha már most 
Sárosmegyétől keletnek követjük a Kárpátok hegylánczát, szembe- 
ötlő az a tény, hogy Sáros-, Zemplén-, Ung-, Bereg- és Mára- 
marosmegye Kárpátjaiból, tehát a galicziai határon végighúzódó 
Keleti Beszkidekekből származó Apollo-pilléről semmit sem tudunk. 
Hogy itt is repül, valószinű, mert Piső KoRNÉL-nak sikerült e lep- 
két Királymezőn (Máramarosmegye) megtalálni. Es tekintetbe véve 
azt, hogy a királymezői alak a typussal egyező, valószinű, hogy 
a typus a Keleti Beszkidekben. tovább terjed Máramarosig, hogy 
itt délkelet felé egy más jellegzetes fajtának engedje át a szerepet. 

Pax éS CzEkELIUus Szerint Erdélyben az Apollo-pillét meg- 
találták a Beszterczei havasokban Borgóprund mellett, továbbá 
Gyergyó-Szent-Miklóson és Borszéken. A két utóbbi helyről nekem 
is van tudomásom, valamint azt is tudom, hogy ScHWEITZER töl- 
gyesi példányok alapján írta le a íranssylvanicus-t. Pax állítja, 
hogy a Kelemen-havas déli völgyeiben is előfordul,. de gyéren és 
lokálisan. CzEKELIus megtalálta a Radnaborbereki völgyben, Borgó- 
beszterczén, Hollón a tölgyesi völgyben, Putnópatakon és Gyergyó- 
Szent-Miklóson. A Magyar Nemzeti Múzeumban van egy példány 
a Maguráról, más biztos termőhelye egyet kivéve, melyről később 
lesz szó, nem ismeretes. Azt, hogy remélhetőleg megtalálják a 
Zsilvölgyben és a Retyezáton, eddig csak óhajtás maradt. 

Az említett helyeken repülő Apollo-pille jellemző alakja az 
erdélyi faunának. Nagyságban megegyezik, sőt túlhaladja a carpa- 
thicus-t. Alapszine krétafehér /candidus VER.), a szárnyak metszése 
nem oly kerek mint a typus-é, sőt a szárnyak nyújtottabbak és 
keskenyebbek. Az elülső szárny foltjai nagyok, bársonyfeketék, a 
typuséival megegyezők. Az üveges szegély széles, a nőstényeken 
eléri a 10 mm.-t is. A kormos szalag a hímeken erőteljes, a nős- 
tényeken az üveges szegéllyel egybeolvadt. A hátulsó szárny szem- 
foltjai sötét cseresznyepirosak, sárgásak csak kivételesen fordulnak 
elő. Az anális foltok erősek, a nőstényeken rendesen összefolynak. 
A szemfoltok fekete keretje erős, különösen a nőstényeken, ilyen 
a sibiricus-t kivéve egyetlen Apollo-alaknál sem fordul elő, A 


eláll a ssatásztta e és 


31 


hátulsó szárny hátulsó szegélye feletti sötét szemcsés behintés a 
hímeken határozott, a nőstényeken itt is széles üveges szegély van, 
mely kormos szemcsékkel behintett úgy, hogy valamelyes fehér 
sziget alig vehető észre. Alakja megfelel a candidus-énak, azon- 
ban a szárnyak nyújtottabbak, a szemfoltok keretje erősebb és 
egészben véve feltünően sötét. 

Az Apollo-transsylvanicus ScHWEITZER az Aranyos-Besztercze 
völgyében átterjed Rumániába és a Cseremosz mentén Bukovinába 
. is, ezekről a repülési helyekről azonban most nem beszélek. 

1915-ben egy kedves barátom családja Járavizén nyaralt 
ANDRÁSSY GyuLa gróf birtokán a Gyalui havasokon. Ott meg- 
emlékeztek rólam és lepkésztek, a zsákmányt pedig elküldötték 
nekem. Nagy meglepetésemre a zsákmányban 9 hím és 6 nőstény 
Apollo-pillét találtam, mely már első tekintetre a franssylvanicus- 
tól eltérőnek látszott. Erre összeköttetésbe léptem az ottani erdész 
úrral és 1918-ig évente kaptam egy-egy küldeményt, négy év alatt 
ó4 példányt, 40 himet és 24 nőstényt. Ennek a gazdag anyagnak 
összehasonlitása után arra az eredményre jutottam, hogy a jára- 
vizei alak annyira eltér a transsylvaníicus-tól, hogy helyi alaknak 
kell felfognom. ; 

Az eltérés két lényeges jellegben nyilvánul, az alapszínben, 

mely sárgás árnyalatú mint a carpathicus-é és a szárnyak metszé- 
sében, mely szintén a carpathicus-éval vág össze, tehát nem any- 
nyira nyújtott, csúcsa tompább, a szárnyszegély kerekebb lefutású 
és végül a nőstények sötét behintése távolról sem oly erős mint 
a transsylvanicus-on, sőt oly gyér, hogy világos alaknak felel 
meg. Vannak ugyan sötétebb behintésű nőstények is, azonban 
nem annyira, hogy első pillanatban ne különböznének a ífrans- 
sylvanicus-tól; behintésük nem erősebb, mint a tipikus carpathi- 
cus nőstényeinél. A többi jellegekben megegyezik a franssylvanicus- 
. sal, így elsősorban a hátulsó szárnyak szemfoltjainak erős kere- 
tezésében, mely annál feltűnőbb, mert világos alapon van rajzolva, 
másrészt úgy a hímek, mind a nőstények üvegszegélye az elülső 
szárnyon széles. A nőstények hátulsó szárnyán üvegszegély azonban 
vagy egyáltalában nincs, vagy csak nyoma látható. 
5 A két alak közti eltérés annyira jellegzetes, hogy tekintve az 
alapszín sárgás árnyalatát és a szélesebb és kerekebb szárny- 
metszést egyrészt, másrészt az üveges szegély erős fejlettségét és 
a szemfoltok jellegzetes erős fekete keretezését, azt tartom, hogy 
ez az alak egy jellegzetes helyi alakot képez, melyet Parnassius 
Apollo var. járaensis-nek! nevezek el. 

1 Parnassius Apollo var. járaensis A. KERTÉSZ, nov. var. 

Varietas nova ex affinitate var. carpathico REB. s RoGH. et var. trans- 
sylvanico SCHWEITZER; a var. transsylvanico differt colore flavescente con- 
sertionegue alarum ut in var. carpathico; a. var. carpathico differt limbo 
vitreo distinctiore ocellogue valde nigro-limbato ut in var. transsylvanico. 


TEL u in Montibus Gyaluenses prope Járavize Transsylvaniae OCcci- 
dentalis. 


32 


Ezzel végeztem a Kárpátok magyar részén repülő Apollo- 
pille eddig ismert alakjaival és termőhelyeivel. Repül-ez a szép 
pillangó a Kárpátok lengyel és oláh részeiben, ezeknek kérdése 
azonban czikkem tárgykörén kívül esik. 

Végül az elmondottak összefoglalásaképen a következőket 
kell elmondanom. A Kárpátok Apollo-pilléjének tipusa a var. 
carpathicus REB. a Rocmn. Sáros megyében az Eperjes-Tokaji hegy- 
láncz trachytián, a Csergó hegyláncz gránitján és a Hernád-völgy 
csillámpala alakulatán repül. A Csergó hegylánczba valószínűleg 
bevándorolt. Elterjedésében- nyugat felé eléri a Fehér Kárpátokat. 
Nyugat felé veszít nagyságában és színben is világosabb lesz, de 
jellegeit megtartja: Kelet felé nagyságában inkább növekedik, jel- 
legzetességét nemcsak megtartja, hanem előtérbe nyomuló rajzo- 
latát még jobban kidomborítja és sötétebb lesz. Legvilágosabb a 
Fehér Kárpátok és a Galgóczi hegyláncz alakja, tehát a Kárpátok 
legnyugatibb részein repülő alak, tehát a Szamos- és Maros forrás- 
vidékeit, a Radnai, Gyergyói és Csíkmegyei havasokat lakó alakja. 


k 
KK K 


ABSZ UT 


Dr. A. KeRrész: Die bisher bekannten Lokal- 
formen und Fluggebiete von PRarnassius Apollo 
in den ungarischen Karpathen. —  Verfasser versucht 
nach eigenen, sowie den Sammelergebnissen anderer Sammler ein 
Bild über die Verbreitung des Apollos in den Karpathen zu geben. 
Als Grundform ist der zuerst von Husz benannte, aber erst durch 
REBEL £ RoGENHoFER- beschriebene Parnassius Apollo var. carpa- 
thicus anzusehen. Dieser stammt (Originalfundort) aus dem 
Sóvárer Gebirge bei Eperjes (Trachyt), seine weiteren Fundorte 
sind Branyiszkóer-CGebirge, Kapivár, Nagy-Strázs, Kopasz- oder 
Kis-Strázs, Csergó-Gebirge (CGranit), 0-Ruzsin, Kis-Ladna, IKassa- 
Hámor (Glimmerschiefer), FHohe Tátra: Blumenthal, Iglófüred, 
Iglóvaspatak, Rozsnyó, Murányvár, Bikkol-Thal, Kiszla, Lomniszta, 
Sturecz-hágó, Fenyőháza, Prasiva, Liptóújvár, Hlina-hágó, Chocs, 
Párnicza-thai, Kis-Fátra, Vihnye-Thal, Sashegy, Suttó, Kis-Tapol- 
csány, Körmöczbánya, Belluser-, Szulyóer- und Manin- Thal und 
in den Ost-Karpaten, "Királymező (Máramaros). — Var. candidus 
Vekiryv fliegt in den Kalkalpen bei Barlangliget und im Lipóczer 
Kalkgebirge bei Singlér. — Var. strecsnoensis Pax ist identisch 
mit intermedius O. BANnc-Haas, welcher in den Weissen Karpathen 
und bei Strecsnó fliegt. — Var. transsylvanicus . SCHWEITZER fliegt 
bei Radnaborberek, Borgóbesztercze, Borgóprund, Holló, Süd- 
seite des Kelemen-Gebirges, Tölgyes (Originalfundort) Borszék, 
Gyergyó-Szent-Miklós, Putnópatak. — Eine interessante Form, 
welche Verfasser (siehe Seite 31) als var. járaensis beschreibt, 
kommt im Gyaluer-Gebirge (Ostausláufer des Bihar-CGebirges) bei 


33 


Járavize vor. Hierher dürfíte auch ein Exemplar von der Magura 
des Ung. National-Museums gehören. — Die einzelnen Formen 
werden nach Belegstücken und Fundortsserien ausführlich charak- 
terisiert. 


Bogártudományi jegyzetek. 
Irta: BOKOR ELEMÉR. . 


1. Cicindela soluta ab. violacea Csiki. Ez a pompás 
czingolány-színváltozat a magyar homokbuczkák sajátsága. Az iro- 
dalomban mindezideig csupán Rákosról és Székesfehérvár kör- 
nyékéről említik.! Termőhelyei ezenkívül: Győr, ahol Ujhecse- 
pusztától délre 1907-ben számos példány között egy darabot 
fogtam és Esztergom (a Sztrázsahegytől északnyugatra). Ez utóbbi 
helyen 1911—1913. években a törzsfaj és az ab. Kraatzi BEurH. 
között a fenti ritka vállaj kevés példányát sikerült gyüjtenem. 
1914-ben az esztergomi hadifogoly-tábor kibővítésével a Cicindela 
soluta LATrR.-telepek javarésze a tábor belsejébe kerülvén, elpusz- 
tult, úgy hogy 1919. tavaszán az eredeti-termőhely szélén magá- 
nak a törzsfajnak is alig akadt hírmondója. 


2. Nomius pygmaeus DEj. Ez a jellegzetes, külön nem- 
zetségbe (Norniindae) tartozó futóbogár talán inkább északamerikai 
(Alabama) állat. Európában felette ritka; ezideig csupán elvétve, 
egymástól távoleső helyeken, mindig véletlenül és mindannyiszor 
egyes példányokban fogták, de annyira kontinentális helyekről, 
hogy behurczolásáról szó sem lehet. Eddig ismert .termőhelyei 
Európában: Görög- és Francziaország (Fontainebleau, Ariege).? 
Magyarországról (,Bánság hegysége") FRivaALDSZKY IMRE pontos 
termőhely megadása nélkül, gyüjtője FüLE ANnNpRkáÁs által gyüjtött 
példány alapján mutatja ki.: KEnDpi KáRoLy megszerzi neki a bos- 
nyák polgárjogot (Zavidovic)? Saját gyűjteményemben . egyetlen 
példánya van, melyet néhai ImRE bátyám minden valószínűség 
szerint Rogatica környékén (Bosznia) gyüjtött. En ezt a bogarat 
egy igen régi, állandó fajnak tekintem, mely faji bélyegeit már 
akkor bírta, midőn az európai félszigetet az Atlanti-óczeán utoljára 
hasította el az északamerikai kontinenstől. Egy élő bogárkövület, 
utolsó mohikánja egy rég letünt nemzetségnek. 


. 1 Csiki, Pótfüz. Termtud. Közl. 1900, p. 138. és KESZ LÖe SERA Bogár- 
faunája. I, p. 112. — BokoR, Rov. Lap. XVIII, 1911 p. 13 
2 HEYDEN, Berl. Ent. Zeitschr. XIII, 1869, p. Ha . , Fontainebleau 
1864 einmal von FALLou im Flug gefangen". 

3 GANGLBAUER Szerint (Káfer von Mitteleuropa. I, p. 146.) nedves 
helyeken, nagy kövek és fadarabok alatt találták ; valószinűleg a földben 
él és éjjel hagyja el rejtekét. 

: Jellemző adatok Magyarország faunájához. (Magy. Tud. Akad. 
Évk. XI,.4. sz, 1865, p. 34.) 

5 Rov. Lap. XVII, 1910, p. 7. 


34 


3. Ditomus clypeatus Rossi. Hazánkban tudtommal eddig 
csak a délvidéken (IKrassószörény-megye, Pécs és környéke, 
Horvát-Szlavonország, Fiume) gyüjtötték.? Ennek a fajnak föld- 
raizi elterjedését nemcsak hazánkra, hanem Európára nézve is 
jóval északra tudom kimutatni, amennyiben 1904. júniusában 
egyetlen példányát a Pesthidegkúttól keletre fekvő Hármashatár- 
hegy nyugati lejtőjén fogtam. Határozottan emlékezem arra, hogy 
az állatot a hegyoldalról aláhúzódó száraz, kövecses árkok egyi- 
kén láttam felmászni erősen kékesedő €Cicindela campestris L. 
czingolányok társaságában. Még ma is gyüjteményemben van. 

4. Pterostichus (Cophosus) cytindricus HeBsr. Nálunk 
elterjedt, ritkább faj; előfordul Ausztriától T örökországig." Magam 
a háború utolsó évében, valamint 1919-ben július közepétől szep- 
tember elejéig Rimaszombat nyugati és déli határában és Losoncz- 
tól délnyugatra több példányban gyűjtöttem. Nappal nedves réte- 
ken, árkokban, egy elhagyott téglagyár gödreiben, kövek, vagy 
fatuskók alatt húzódott meg s csak gyéren volt található, estén- 
ként azonban, midőn megélénkülve a rétekről a mészfehér ország- 
útra hágott fel, nagyobb számmal fogtam. Ilyenkor megnyúlt, 
egyenes testalkata mellett, rövid lábaival, döczögő mozgásával azt 
a benyomást keltette bennem, mintha egy szalamandrát látnék 
magam előtt mászkálni. Megriasztva azonban eléggé tud tova- 
sietni. Rothadó szerves anyagokkal kell táplálkoznia, mert több- 
ször megfigyeltem, hogy az országúton a Íriss lóganéjból lakmá- 
rozott. A bogárnak a törzsfajon kivül eddig két alakváltozatát 
különböztették meg: ab /iliformis Dej. és ab. magnus DEj. Mind 
a kettő a törzsfajjal vegyesen, de a keskényebb és kisebb ab. 
filiformis DEj. inkább az Alföldön, a nagyobb és szélesebb ab. 
magnus DeEj. hazánk déli erdős-hegyes részein található. Már ez 
a körülmény is világosan igazolja, hogy az alakeltérések első 
sorban a táplálkozási, hő- és csapadékviszonyoknak következ- 
ményei. Epen ezért nem is lehet nekik a rendszeres bogártudo- 
mány szempontjából nagy értéket tulajdonitanunk. Annál nagyobb 
jentőségük a fajok állhatatlanságának mérlegelésénél. Nemrégen 
BREir az eddig más alnembe sorolt Pferostichus (Steropus) copho- 
soides DeEj. fajt is a cylindricus DeEj. alakkörébe vonta. Ily módon 
ez a faj alakeltéréseit az ab. /iliformis Dej.-tól a typuson és az 
ab. magnus Dej. eltérésen keresztül hézagtalan átmenetekkel az 
ab. cophosoides DEj. alakeltérésig tudjuk végigvezetni. A Pterosti- 
chus (Cophosus) cylindricus DEj. egyenesen iskolai péidája an- 
nak, hogy külső behatások mennyire képesek a faji bélyegeket 
befolyásolni. 

! KAUFMANN, Pécs város és Baranya-vármegye bogárfaunája. 1914, 
p. 8. — Ugyanott Dr. GEBHARDT ANTAL iS fogta. 

? Csiki, Magyarország Bogárfaunája I, p. 302. 

3 CsSIKI, Magyarország Bogárfaunája. I. p. 389. 

Wien. Ent. Ztg. XXX, 1911, p. 111—112. 


SS 


35 


5. Atheta (Aloconota) Mihóki BERNH. MiHóKk Orró Szíves 
közlése szerint nem barlangban él, mint ahogy azt ABsoLon! a 


BERNHAUER által megadott termőhelyből : ,. . . im Biharer Komitat 
(Vallis Misid) am Eiíngange einer Höhle in Grasbüscheln . . ."? 


következtetni szükségesnek tartotta, hanem sziklafalon, monh alatt, 
épen egy barlang bejárata mellett. 


6. Chennium Steigerwaldi REirr. Ezidőszerint hazánk 
egyik ritkább bogárfaja. SrErceRwanp Horvátországban, CGoszpics 
mellett fedezte fel. A hangyafaj, melynél ez a bogár vendégjogot 
élvez, mindeddig ismeretlen volt. 1920. márczius 29.-én az Eszter- 
gomtól délre fekvő Sztrázsahegyek nyergén fogtam egyetlen pél- 
dányát a Plagiolepis pygomaea LArR. hangyafaj fészkében, a fészket 
befedő kő alján. Hasonló körülmények között, verőfényes tavaszi 
napokon fogja DIENER Hucó, kiváló bogarásztársunk ezt a felette 
ritka hangyavendéget fővárosunk budai oldalán. Vajjon tényleg itt 
is a fentnevezett fajjal van-e dolgunk, avagy annak egy válfajával, 
ez a kérdés még nincs tisztázva. 


7. Catopomorphus (Attaephilus) arenarius HAmpPE. Esz- 
tergom környékén sokat kutattam ezen hangyavendég bogár utáp, 
mígnem 1919. májusának végével a Vaskapu-hegy nyugati olda- 
lán a Mossor structor LArR. hangyafaj fészkében sikerült néhány 
példányát fellelnem. A hangyafészek maga egy napsütött, kőtör- 
melékkel elszórt, füves lejtőn, kő alatt feküdt. A bogár még éret- 
len, sárga példánya a kő alatt, a hangyák között ült, a másik, 
jól kifejlett darab a kő alján volt található. FLaAcn szerint a bogár 
meleg déli órákban az Aphaenogaster-hangyák által lakott földi 
lyukak körül repked? A bogár a budai hegyekben valószinűleg 
fellelhető; az általam fogott példányok a bogárnak hazánkban 
eddig ismert legészakibb kiterjedését jelzik. Néhai BOKOR ÍMRE 
bátyám Herczegovinában (Mostar) is gyüjtötte. 


8. Satrapes Sartorii REpreB. Ennek a csinos sutabogárnak 
előfordulásáról a szerzők rendszeresen csak annyit említenek meg, 
hogy felette ritka és hangyáknál él. FRivaLoszkY elmondja róla," 
hogy ,először is a budai kopár hegyeken (Gellért- és óbudaiak) 
kora tavasszai kövek alatt találtuk; később Bécs vidékén hasonló 
helyeken, de itt, mint nálunk is, csak egyes példányokban fedez- 


1! Coleopt. Rundsch. IV, 1915, p. 143. 

? Coleopt. Rundsch. II, 1913, p. 133. 

3 GANGLBAUER, Die Kaf. von Mitteleuropa. II, p. 848. EV 

1 Az Esztergom mellett fekvő dorogi Kiskőszikla tetején 1913. júniu- 
sában ugyanis a Plagiolepis hangyánál, de nem a kő alján, hanem a han- 
gyák között szintén fogtam egy hangyakedvelő bogarat a Ctenistini nem- 
zetségből, melyet megnevezés végett a külföldre küldtem és azóta sem 
láttam többé. ; 

5 (GJANGLBAUER, Die Kaf. von Mitteluropa. III, p. 125. 

6 FRIVALDSZKY, Jellemző adatok Magyarország faunájához. 1865, p. 107. 


3 


36 


tetett fel." Csiki megemlíti," hogy ,hangyák társaságában él és 
csak kora tavasszal gyüjthető, de akkor is nagyon ritka. Eddig 
Budapesten (a budai hegyek alján), Dalmácziában . . ." gyüj- 
tötték. Pedig budapesti bogarászok -előtt az utóbb felemlített há- 
rom hangyavendég közül ez még a gyakoribb faj. Elannyira, 
hogy Európa legtöbb jónevű bogárgyüjtője nálunk szerzi be 


Satrapes-sorozatát. De a termőhelyeket, a vendéglátó hangyafajt 


csak szájról-szájra adják tovább bizalmas körökben. Egy ilyen 
termőhelyet a titoktartás kötelezettsége mellett nekem is elárultak, 
hol a bogár néhány példányát fogtam is. A gyüjtés módszerével 
megismerkedvén, megkíséreltem önállóan a Satrapes-t újabb 
termőhelyén megtalálni. Es sikkerrel. Amennyiben az állat az 
alábbiakban közlendő termőhelyekkel hazánkban immár szélesebb 
elterjedésben ismeretes, semhogy , kigyüjtésétől" tartanunk kellene, 
úgy a titoktartás kötelezettsége alól annál is inkább felmentve 
érzem magam, mert meg vagyok róla győződve, hogy a bogár 
rövid ideig tartó megjelenése és nagyon fárasztó gyüjtése kellőleg 
védik a veszélytől. 1914 kora tavaszán az esztergommegyei Do- 
rogtól nyugatra fekvő Kiskőszikla tetején akadtam rá első pél- 
dányára. 1919 áprilisának közepén pedig az Esztergom mellett 
fekvő Vaskapu két előhegyén bukkantam reá. A Satrapes Sartorii 
ReprB. gyüjtését illetőleg megfigyeléseimet a következőkben fog- 
lalhatom össze. A bogár a Tetramorium caespítum L. hangyafaj 
fészkében él. Ezen hangya a napsütötte kövekkei teleszórt, kopá- 
rabb dolomit- és mészhegyek lejtőit kedveli. Fészke a földbe 
ágyalt, laposan fekvő kövek alatt található. A Satrapes Sartorii 
Rropre. az ilyen fészkekben kora tavasszal keresendő, mikor még 
csak alig hüvelyknyi a sarjú, az enyhébb, szélcsendes napokon, 
legczélszerűbben márczius második felétől április végéig. Legkésőbb 
fogott példányom május közepéről való. Ha a hangyafészket be- 
fedő követ óvatosan. felemeljük, úgy rendesen a fészekben, ritkáb- 
ban a kő alján megtaláljuk a keresett sutabogarat. Első pillanatra 
egy fényes, világosbarna, kenderszem nagyságú maghoz megté- 
veszthetően hasonlit. Kisvártatva megrezzen, eddig szorosan tes- 
téhez zárt lábait kimereszti és menekülni igyekszik. Duzzadt, felül 
és alján erősen domború testével, széles, lapos, karéjos lábaival 
mulatságos látványt nyújt. Mintha egy parányi teknősbéka 
akarna előlünk menekülni. Gyakorinak cseppet sem mondható. 
Számtalan fészekből hiányzik, csak egyesekben található és akkor 
is csak egy-két példányban. Rostálása kedvező eredményre nem 
vezet, csak a hangyatelep elpusztulását vonja maga után. Kövidebb 
idő alatt czélhoz jutunk, ha minden fészket alaposan átvizsgálunk. 
Eddig egy fészekben négynél több Satrapes-t nem találtam, de 
felszökik e szám DIENER Hucó tagtársunk szíves közlése szerint 
nyolczra is. Az egyszer felborított kő a fészekre óvatosan ismét 


1 Állattani Közlem. II, p. 128. 


37 


visszahelyezendő, miáltal lehetővé tesszük, hogy másnap alatta 
esetleg ismét megtalálhassuk a kivánt sutabogarat. A Satrapes 
Sartorti - REpre. nézetem Szerint az egész Dunazug-hegységben 
Téténytől Esztergomig előfordul." 

9. Agrilus albogularis Gorky. A mult évadon Káposztás- 
megyer legelőjén június végétől július második feléig gyűjtöttem. 
A törzsfai alapszíne előkelő halványzöld, olykor aranysárga fuva- 
lattal. A késői példányok mindjobban kékülő árnyalatba csaptak 
át, mígnem az utolsók mély kék színnel bírtak, sőt fejük és elő- 
toruk ibolyakék színben csillámlott. Ezen szélső árnyalatot ab. 
megyeriensis? névvel óhajtom jelölni. 

10. Zonabris crocata PALL. A Csepelsziget Buczkaerdejé- 
ben immár harmadik esztendeje egy és ugyanazon a szűkös terü- 
leten, úgyszólván állandóan ugyanazon a kórón gyüjtöm. A Chon- 
drilla juncea L. (közönséges nyúlparéj) ágas-bogas merevszárú 
növényen tartózkodik a Cryptocephalus laetus F. levélbogár tár- 
saságában augusztus közepétől szeptember elejéig. Tűzpiros, ra- 
gyogó szárnyfedőivel, melyeket kerek fekete pettyek élénkítenek, 
erősen elüt a dísztelen, olykor ugyancsak megrágott kórótól, 
amelyre letelepedni szokott. Megriasztva leveti magát a földre a 
iű közé, vagy melegebb délutánokon tovarebbenve ékes színével 
gyönyörködtet. A gyüjteményekben fakósárga színével alig emlé- 
keztet fényes megjelenésére a Buczkaerdőben. 


11. Hapalus bimaculatus L. A háborút megelőző évek- 
ben tavasszal az Esztergomtól délre fekvő szántóföldeken, vala- 
mint a Sztrázsahegyek déli fűves oldalain elvétve, egy évben azon- 
ban nagyobb számmal gyüjtöttem. Verőfényes és meleg déli órák- 
ban volt csupán található, amint a vetések között, a pázsit alján 
mászkált. 1920-ban, ámbár szorgosan kutattam utána, csak egy 
darabot sikerült belőle fognom. 


12. Gaurotes excellens BRancs. A Magas-Tátra Fehérvíz 
patakjának partján, 1910 júniusának végén fogtam egyetlen példá- 
nyát. A bogár a meleg déli órákban egy harmatos fűszál kalá- 
szán ült az ernyős virágokon sürgölődő Gaurotes virginea L. tő- 
szomszédságában. Utasitásaim alapján osztrák bogarászok, majd 
utóbb DiIENER Hucó is fogták egy-egy példányát. E pompás czin- 
czér ezideig a legnagyobb ritkaság; az eddig gyüjtött példányokat 
két kezem ujjain össze tudnám számlálni. S ha az oly közönséges 
virginea L. fejlődéséről ezideig mit sem tudunk," úgy ne is cso- 
dálkozzunk, ha a felette ritka excellens BRancs. ivarának még a 


1! Utóbb a pestmegyei Nagykovácsitól északra fekvő Nagyszénáson 
(1921. V. 15.) is megtaláltam. 

? Agrilus albogularis nov. ab. megyeriensis m. A typo differt : 
colore coeruleo, capite thoracegue cyaneis. — Hung. centr. in pascua 
Káposztásmegyer prope Budapest. 

3 REITTER, Fauna Germanica. Káfer, IV, p. 10. 


38 


tartózkodási helyét sem ismerjük. Az eddig talált példányokat a 
szerencsés véletlen juttatta birtokunkba. Egyes bogarászok azt 
vélik. hogy a bogár magasan a fenyőfák tetején él és csak a 
kedvezőtlen időjárás következtében (eső, szél) kerül véletlenül a 
földre. Talán sikerül egyszer igazi termőhelyét más czinczérekéhez 
hasonióan valamely elaggott fa kérge alatt (mint ahogy MERKL 
EpÉ-nek kedvezett a szerencse a Xylosteus Spinolae Fkiv. fellelé- 
sében) megtalálni. Az általam fogott Gaurotes excellens BRAwcs. 
példányt néhai BRAncsik IKáRoLy tőlem, mint akkor kezdő gyüjtő- 
től, könnyen megszerezte. Ma bizonyára valamelyik külföldi gyüj- 
teményt diszíti. Esetem intő például szolgáljon. 


Uj szöcskefaj a Nagy Magyar Alföldről. 
(Locustidarum species nova ex Hungaria.) 
Írta: CSIKI ERNŐ. 


BOKOR ELEMÉR Százados és Dr. Dupicn ENDRE kollégám 1922. 
évi július 14-én kirándultak a pestmegyei Dömsöd mellett fekvő 
Apaj pusztára bogarászás czéljából, mely alkalommal egy nekik is 
első pillantásra feltünő szöcskét gyüjtöttek. A szöcskék, két hím 
példány, a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek és Dupicn kollé- 
gám tudni akarván nevüket, megkért azok meghatározására. Az 
állat az eléggé elterjedt Anisoptera fusca F. vagy amint eddig 
általánosan nevezték, a AXiphidium fuscum F. közeli rokona, de 
eddig ismeretlen rokonának bizonyult. Külsőleg attól már szine- 
ződése is megkülönbözteti, mert amíg az A. fusca élénk zöld 
színű, addig állatunk vöröses színű; a legszembetünőbb különb- 
ségeket azonban a potrohvég alakjában találjuk, amint az az 
alábbi leírásból és a két faj potrohvégét feltüntető képekből is 
látható. 

A különbségeket olyan jellegzeteseknek találtam, a gyüjtött 
példányokon annyira megegyezőknek és viszont az Anisoptera 
fusca-tól annyira eltérőknek, hogy az állatot mint új fajt kívánom 
a tudományba bevezetni és mint a Nagy Magyar Alföld homok- 
pusztáinak lakóját a fungarica fajnévvel ellátni. Az állat leírása a 
következő : 


. Anisoptera hungarica Csiki, n. Sp. 


Víiridis, capite, pronoto et elytrorum dorso (parte antica 
inter venam marginalem et externomediam excepta) sanguineo- 
tinctis, capite antice ab insertione antennarum usgue ad clypeum 
sanguineo, pedibus sanguineo-punctatis, cercis stylisgue  rufis. 
Elytris et alis totis explicatis, apicem abdominis et femora postica 
superantibus; femoribus posticis sübtus spinulis duabis fuscis 


39 


minutis armatis. Lamina supraanali maris bilobato, cercis subtiliter 
granulatis, apice inílexis et compressis, dente interno in tertia 
parte apicali posito et sursum flexo, stylis angustis, cylindricis. 
Long. corporis 14 mm., cum alis in guiete 25 mm. 

A. fuscae F. affinis, sed differt: colore supra sanguineo- 
tincto, c" cercis apice inílexis et compressis, dente interno. sursum 
flexo, stylis cylindricis (Fig. 4—6). 

A. fusca F. d cercis dente interno horizontali sub angulo 
recto emergente, sursum haud inflexo (a latere viso haud distin- 
guendo [Fig. 2]) instructis stylisgue brevibus subincurvis (Fig. 

—3) gaudet. 

Hungaria centralis: Apaj-puszta prope Dömsöd (Com. 
Pest), ubi Dom. E. Bokok et Dr. E. Dupicn specimina duo (0), 
nunc in collectione Musei Nationalis Hungarici asservata die 14. 
Julii 1922 in locis arenosis invenerunt. 


Anisoptera fusca F.(1—3) et A. hungarica Csiki (4—6). A § potroh- 
vége felülről (1, 4), oldalról (2, 5) és alulról (3, 6). Apex abdominis c" supra 
(fig. 1, 4), a latere (fig. 2, 5) et iníra (fig. 3, 6) viso. — sa — lamina supra- 
analis ; sg — lamina subgenitalis ; CAZ GETE SZ7— SÍVT 


Adatok Magyarország bogárfaunájához. 


Irta: CSIKI ERNŐ. 


A magyar bogárkatalogus (A Magyar Birodalom Állatvilága. 
Kuthy, Coleoptera. 1897) kiegésSzítéséül legutoljára a Rovartani 
Lapok 1913. és 1914. évi köteteiben (XX, p. 159—162 és XAI, 
p. 16—26) közöltem az összegyült adatokat. Azóta majdnem tíz 


40 


évi adatok közlése vár, melyeket a következőkben állítottam össze 
és bocsátok közre, hogy szaktársaim régóta kifejezett óhajtásának 
eleget tegyek. 

Bogárfaunánkat a következő fajok és fajváltozatok gyarapítják : 


Carabidae. 

Carabus croaticus DEj. var. Frankenbergeri OBza. — IKapela-hegy- 
ség (Biela Lasica). 

— hortensis L. var. Pillichi BERN... — Simontornya. 

— concolor F. var. Redtenbacheri Gén. — Bakony (Hódosér- 
völgy a Keselyűhegy alatt). 

Nebria brevicollis F. var. uzsokensis OBa.! — Sugó. 

— diaphana DAN. var. relicta BRErr — Bitoraj. 


— fasciatopunctata MiuL. var. Weingártneri Reirr. —- Sljeme- 

7" MEGYSÉD 5 

Bembidion aeruginosum GeEBL. var. Haeneli Ner. — Magas- Tátra 
(Csorba-tó). 

— Milleri Duv. var. carpathicum J. MüLL. — Predeal. 

— imoeoticum Korn. —- Magyarország. 


— (0Ocys) guinguestriatum Gyuu. var. reticulatum NEr. — Erdély. . 

Trechus pilisensis Csiki — Dobogókő. 

Duvalius setosus KwniRscH — Detonata. 

— (Ganglbauerianús KwiRscH — Krassó-Szörényi havasok (Pojana 
inalta, Pojana retacita). 3 

Duvalites (Hungarotrechus) Bokori Csiki var. Vályianus Bok. — 
Murányi barlang. 8 


— — var. gömörtensis Bok. — Szelestei és Ispánmezői barlang. 

— Szabói Csiki — Gömörvégi barlang. 

— (Biharotrechus) abnormis KniRscn —  Biharhegység (Vurfu 
Gurulupoi). 


— cognatus J. Fkiv. var. nuptialis Csiki (major Kxn., grandis KN.) 
— Galbina-hegy (Bihar). : 

— — var. dispar Kn. — Batrina-hegy (Bihar). 

— — speluncarum Csiki — Czárán-barlang (Bihar). 

—  dilatatus Bok. — Nagy-Enyed (Pávai Vajna-barlang). 

— problematicus Bok. — Rézbánya (a Fekete Kőrös eredeténél). 

— laevigatus Bok. — Korabia-hegy (Zalatna mellett). 

—  Petrii Ku. — Preszákai-barlang. 

— Anubis Bok. — Nagy-Enyed (Szilády-barlang). 

— pseudoparoecus Csiki var. illustris MiHók — [IKalenyásza. 

— profundissimus MiHők — Kalenyásza. 

— Dryops Box. (insignis Bok. nec: Müll.) — Aranyosfő. 

— Álmosi Bok. — Bihar. 

—  Eleméri MiHók var. rectestriatus Bok. — Bihar. 

— — Var. macrocephalus Bok. — Bihar. 

— Redtenbacheri FRiv. var. vidarétensis Bok. — Vidaréti barlang. 


1 A törzsfaitól nem választható el, 


41 


Duvalites lapidicola Bok. — Aranyostő. 

—  Gabriellae Mau. — Karácsonyfalvi barlang (Hunyad m.). 
Molops (Typhlochoromus) Winkleri BREeir. — Pljesevica. 

— obtusangulus Gawcate. var. velebiticus MüLL. — Velebit. 

— ovipennis CHDp. var. istrianus MüLv. — Fiume. 

— piceus Pawz. var. mehadiensis MüLL. — Herkulesfürdő. 
Stomis Frankenbergeri O8a. — Kapela-hegység (Biela Lasica). 
Amara (Triaena) falrica Rous. — Fátra. 

Ophonus angusticollis J. MüLL. — Horvátország. 

Callistus lunatus F. ab. bioculatus Rous. — Beszterczebánya. 


Haliplidae. 
Hatiolus fulvus F. var. multistriatus ScHorz — Simontornya. 


Dytisciddae. 


Hyphydrus Aubéi Gawnacw8. ab. obscurus DEpoLi — Fiume. 
Bidessus nasutus SHaRPp — Apaj, Esztergom, Fertő-tó. 

Agabus striolatus GyuL. — Maksimir. 

— undulatus ScnRNK. ab. piícius MEieR — Magyarország. 

— — ab. imperfecius MEireR — Magyarország. 

Rhantus notatus F. ab. semicírcularis O. Scuwp. — Sió-mocsarak. 


Staphylinidae. 
Apocellus sphaericollis SavYv (Ocaleomorpha : Laczói FLEIScH.) — 
Trencsén (Eszak-Amerikából behurczolt faj). 


. Caecolinus endogaeus JEan. — Detonáta. 


Xantholinus glaber NokRpm. var. angularis GawcL8. — Maksimir. 
— (Typhlodes) Mihóki BERNH. — Plitvice. 

Medon augur Fauv. — Horvátország, 

— apicalis KR. — Maksimir. ; 

Octavius transadriatícus BREir — Zágráb. 

Boreaphilus velox HEzER — Fiume. 

Omalium cinnamomeum KR. — Abaliget. 


Psela, phidae. 


Trimium JE EÍTTA Te BLATTNY — Brassó. 

— brevicorne REcnuB. var. Breiti BLarrny — Keleti Kárpátok, Er- 
dély, Bánság. 

Scotoplectes Winkleri BLarrnY — Fuzine, Skrad. 

Bythinus Gurányii Csiki — Budai hegyek. 

Megalobythus Goltiath JEAN. — Aranyosiő (Corobana Mandratului- 
barlang). 

Claviger Kuuni MaLL. — Déva. 


Scydmaenidae. 
Cephennium majus Reirr. var. Hochetlingeri FLEiscn. — Plitvice. 
— Weingártneri Reirrr. — Zágráb. 
Stenichnus carpathicus LokaY — Keleti Kárpátok, Brassó. 


42 


Süphidae, 
Astagobius angustatus Scumipr var. Langhofferi OBa. — Lokve 
(Ledenica pecina), 
Parapropus Stilleri RErrr. — Delnice (Spilja pustinja). 
Sophrochaeta Mihóki Bok. — Herkulesfürdő. 
Choleva Reitteri Pergki — Kerczi hegység. 
— cisteloides FRöL. var. dacica JEAN. — Rév. 
Catops Dorni Reirr. — Maksimir. 
Silpha carinata Hesr. var. croatica OBaG. — Otocac. 
Triarthron Tredli O8Ba. — Skrad. 


Cryuptophagidae. 
Cryptophagus (Mnionomus) Heyrovszkyi OBaG. — Skrad. 
Nitidulidae. 


Epuraea nigropunctata REirr. — Horvátország. 
Meligethes ochropus SrRm. var. abbreviatus REirrr. — Horvátország. 


Colydiidae. 
Teredus cylindricus OtLiv. — Maksimir. 
Histeridae. 


rFister Götzelmanni Bickn. — Bakovac, Vrhovine. 
—  üncostriatus MaRsn. — Budapest. 
Saprinus Schatzmayri J. MüLL. — Fertő-tó. 


Lucaniddae. 
Platycerus caraboides L. ab. viridicollis DEp. — Risnjak. 
Scarabdaeiddae. 


Onthophagus lemur F. ab. Germari DEp. — Fiume. 
Anomala dubia Scop. ab. viridis ScHLsk. — Somogy-Szob. 
— — ab. micans Muns. — Erdély. 

— — ab. collaris DT. — Somogy-Szob. 

Anisoplia bromicola GeERm. var. banatica REirr. — Orsova. 
Hoplia sudnuda Reirrr. — Tátra, Bolesó.  . 

Gnorimus nobilis L. ab. viridissímus DEpP. — Bukovac. 


Buprestidae. 

Agrilus obtusus AB. — Vinkovce. 
— elongaíus Hesr. ab. cvaneus Rossi — Maksimir. 

—-  — Var. maksimírus STILLER — WMaksimir. 

- angustulus ILL. ab. hungaricus OBa. — Dél-Magyarország. 
— "bysíricensis RouB. — Beszterczebánya. 
— croaticus AB. var. illyrícus OBa. — Dél-Magyarország. 

-—— auríchalceus REpr. ab. alutaceus OBc. — Vinkovce. 
Cylindromorphus filum Gyuc. var. sulcatulus Pic — Bánság. 


BHucnemidae. 

Trixagus laticollis Rvs. — Horvátország. 

Dirrhagus longicornis HmpPE var. hungaricus Pic — Magyarország. 
FElateridae. 


Brachylacon murinus L. ab. Kokeili Küsr. — Szklenofürdő. 
Elater praeustus F. ab. Zoufali Rerrr. — Magyarország. 
— elongatulus F. ab. pallodes REerrr. — Szlavonország. 
Limoniscus violaceus MüLL. — Maksimir. 
Selatosomaus guttatus GERm. ab. seminotatus Pic — Magyarország. 
Dolopius marginatus L. ab. Laczói FLEeiscH. — Trencsén. 
Denticollis rubdens PiuL.s Mirrp. ab. notatithorax Pic — Magyar- 
ország. 

Cantharidae. 
Podistra Pentheri GancLe. — Horvátország. 

Sphindidae. 
Aspidiphorus orbiculatus Gyu.. ab. laevistriatus FLErscn. — Trencsén. 


Tenebrionidae. 
Asida acuticollis ALL. — Perusic. 
— — var. Ganglbaueri MüLL. — Zengg, Obrovac, Velebit. 
Laena ferruginea Küsr. — Horvátország. 
Melandryidae. 


Tetratoma fungorum F. ab.. notaticollis Rous. —  Dél-Magyar- 
ország. 


Mordellidae. 
Mordellistena abdominalis F. ab. marginiventris FuLEiscn. — IKim- 
pulunyag (Hunyad m.) 
WMeloidae. 


Lytta vesicatoria L. ab. costatella Kerrr. — Budapest. 
— — ab. Leodi HEevp. — Budapest. 
— :— ab. maculata DRExLER. — Pered. 


Oecdemeridae. 
Anoncodes melanura L. ab. obscurata DEpP. — Fiume. 


Curculionidae. 


Otiorrnynchus multipunctatus F. ab. Schwiegeri RErrr. — Ruma. 
Polydrosus viridicinctus GyuL. ab. Viertli Scuisk. — Nagy-Salló. 
Brachysomus banatiícus FoRM. — Orsova. 
—  interposítus KovuB. — Beszterczebánya. 
Psalidium sculpturatum Bon. var. intermedium FuEerscn. — Bihar. 


44 


Bagous nigritarsis THoms. — Nagy-Salló. 

Acalles Luigionii SoL. — Kapela-hegység. 

Ceuthorrhynchus mixtus ReY — Magyarország. 

— venedicus Wse — lsaszeg, Horvátország. 

— fennicus Fsr. — Magyarország. 

— tibialis Bon. — Magyarország. 

Baris corinthia FaiRm. — Magyarország. 

Lignyodes unicoler DEsBR. — Szeged. 

Tychius thoracicus Bon. — Magyarország. 

— ciceris PENEckE — Kalocsa, Bánság. 

— Sharpi TOURN. — Fiume. 

Rhamphus subaeneus IuL. var. pannonicus Csiki — Balaton- Ederics. 

Gymnetron labile tlgsr. var. brevicrinítum REirr. — Velebit. 7 

— rostellum Hesr. ab. distinctum Rous. — Beszterczebánya. 

Cionus thapsi F. ab. nigritarsis Rerrr. — Kárpátok. 

— longícollis Bkis. var. montanus Wwc. — Velebit. 

— Ganglbaueri Wwca. — Bihar, Gyulafehérvár. 

— Leonhardi Wwc. — Brassó, Gyulafehérvár, Verestorony. 

Ipidae. 

Phloeosinus serrifer WicHm. — Nyitra. 

Scolytochelus Kirschi SxaL. — Zengg. 

Leperisinus orni Fucus — Zeleni vir, Brod, Moravice. 

Chaetoptelius vestitus RevY — Orehovica. 

Flylastinus Fankhauseri REirr. — Klana. 

Pityophthorus exsculptus Rarz. — Skrad, javorova kosa. 

Pityogenes bistridentatus Eicunm. 1879 /pilidens Rerrr.)—  Dél- 
Magyarország, Velebit.: ; 

Dryocoetes alni GEoRc. — Skrad, Lokve, Fuzine., 

Coccotrypes dactyliperda F. — Zágráb, Fiume. 

Thamnurgus caucasícus Rerrr. — Sljeme-hegység. 


Cerambycidde. 
Evodinus clathratus F. ab. nigrosignatus RErrr. — IKerczi-hegység. 


— variabilis GEsL. — Herkulesfürdő (PAPE). 

Leptura septempunctata F. ab. Roberti Pic — Erdély. 

Criocephalus ferus KR. — Kőszeg. 

Aromia moschata L: ab. lMaevicollis Reirr. — Nagy-Salló. 

Oberea euphorbiae GERm. ab. histrionis Pic — Magyarország. 

— erythrocephala ScHRNK. ab. hungarica Pic — Magyarország. 

Chrysomelidae. 

Crioceris 14-punctata Scop. ab. Donceeli Pic — Magyarország. 

Macrolenes bimaculata Rossi ab. ftransversa DEe. — Fiume. 

Gynandrophthalma cyanea F. ab. notaticollis Rous. — Besztercze- 
bánya. 


1 A már kimutatott (Rov. Lap. XIX, 1912, p. 31) P guadridens var. 
bistridentatus EicHn. (1881) elvét alpinus EGGő név teendő. 


45 


Cryptocephalus villosulus SurrR. ab. inapicipennis Pic — Magyar- 


ország. 
— decemmaculatus L. ab. banatensis Pic — Bánság. 
—  guadriguttatus Rcnur. var. bosnicus ApPFrB. — Bitoraj. 
Chrysomela biharica BRerr — Bihar (Ponorul, Kukurbeta). 
—  crassicollis SuFFR. var. robusta BREirr. — IKapéla-hegység. 
Chrysochloa variabilis WsE var. croatica AprB. — Biela Lasica, 
Bitora]j. 
Mantura rustica L. ab. concoloripennis RougB. — Libetbánya. 
Psylliodes chrysocephala L. ab. ervthrocephala L. — Budapest. 
— gerea Foupk. var. ausíriaca Hkra. —  Beszterczebánya. 


Batophila fallax Wsgx — K.-Kalán (ilunyad m.) 

. Phyllotreta Hochetlingeri FLEiscu. — Samobor. 
Longitarsus Hubenthali Wawxka — Beszterczebánya. 
scrobipennis Fikra. — Magyarország. 


Coccinellidae, 


Subcoccinella 24-punctata L. ab. parvimacula DEp. — Fiume. 
Adalia bipunctata L. ab. marginenotata DEpP. — Fiume. 

— — ab. semifasciata DEp. — Kupjak. 

Propylaeae 14-punctata L. ab. jiumensis DEp. — Fiume. 


KK 
KK KK 


AES ZÜTG s 


ESZES be téságe zúr Káterranna ÜRNSAarT s 
Verfasser gibt ein Verzeichniss jener Arten und Varietáten die seit 
seinem letzten Nachtrag (Rov. Lap. Bd. XX—XXI) zur Ergánzung 
des Káferkatalogs von KurHv (Fauna Regni Hungariae. Coleoptera) 
dienen. 


Kisebb közlemények. 


Szövőlepkék rendellenes gubója. — 1916-ban nevelt 
Saturnia pavonia hernyóim egyike ismeretlen okból nem volt 
képe$ rendes alakú gubóját megszőni és csak zsákszerű, hosszá- 
ban nyitott, puha, fehéres szövedéket készitett. Miután tudom, 
hogy a gubójukból kivett Saturnidák bábjából majdnem kivétel 
nélkül torzok fejlődnek, kiváncsian vártam, hogy az általam csu- 
pán egy gombostűvel összetűzött szövedékben telelő bábból mi 
fejlődik? A következő év tavaszán a bábból egy teljesen kifogás- 
talan lepke kelt ki. — Hasonló, de még ügyetlenebb szövőmester 
volt egy Eriocampa lanestris hernyóm, mely a szokásos kemény- 
burkú gubó helyett csak vékony, széles, szövetszerű fonadékot 
készített fejének ide- -odamozgatásával. Meglepetésemre ebből a 
hernyóból is báb lett, melyet gyapotba burkolva tettem el. A kö- 
vetkező évben ebből egy a rendesnél kisebb és sötétebb színű 
hím kelt ki. Dr. Pazsiczkv JENŐ. 


46 


Auszug: Dr. J. Pazsiczxy Unregelmássig gespon- 
nene Cocons von Bombyciden. Eine Safurnia pavonia- 
Raupe war aus unbekanntem Grunde nicht fáhig ihren Cocon zu 
spinnen. Sie verfertigte nur ein der Lánge nach offenes sackför- 
miges, weiches, - weisses Gespinst, aus welchem sich aber ein 
. tadelloser Schmetterling entpuppte. — Ebenso verfertigte eine 
Eriocampa lanestris-Raupe statt des hartschaligen Cocons nur 
ein dünnes, breites CGespinst, aus welchem sich ein etwas klei- 
neres und dunkleres Mánnchen entwickelte. 

Jegyzetek Budapest-vidéki lepkékről. — A székes- 
fővárosi könyvtár KINDERMANN ALBERT-nek a mult évszáz negy- 
venes éveiből származó kéziratát őrzi, melynek czíme ,Lepidop- 
terologische Notizen. Hauptsachlich über die Ofner und Pester 
Gegend". Ebben az alig ismert kéziratban, idejének neves lepkésze, 
mintegy 353 nagylepkére vonatkozó részben saját, részben kor- 
társai megfigyeléseit, előfordulási és tenyésztési jegyzeteit örökíti 
meg. A kézirat végén naptári felosztásban felsorolja a Pest kör- 
nyékén található összes nagylepkéket és hernyóikat.. j 

: ZERKOWITZ BÉLA. 

Auszug: B. ZERkowrz, Notizen über Schmetter- 
linge aus der Umgebung von Budapest. Verfasser 
macht auf ein in der Hauptstádtischen Bibliothek autbewahrtes 
Manuskript von ALBERT KINDERMANN aulmerksam, welches wert- 
volle Notizen über die in der Umgebung von Budapest vorkom- 
menden Grosschmetterlinge aus den vierziger Jahren des vergan- 
genen jJahrhunderts enthaltet. 

Brephos puella-ról. — Köztudomású, hogy ez a lepkefaj 
egyike az első lepkéknek, amelyek kora tavasszal fellépnek. Már 
február elején jelenik meg nyír-, vagy nyárfák közelében. Erdekes, 
hogy ezt a kora tavaszi lepkét 1913. évi október 4.-én Peszéren 
:- fogtam a buczkák egy kis nyír- és nyárfás területén. A lepke 
sérült volt, de termőhelye és előfordulási ideje miatt mégis elhe- 
lyezést nyert a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében. 

UJHELYI JÓZSEF. 

Auszug: J. UjnEnnu: Über Brephos puella. — 
Dieser Schmetterling erscheint im Írühsten , Frühjahr, gewoöhnlich 
Anfangs Februar. Es ist also interessant, dass Verfasser ihn 
bei Peszér am 4. Oktober 1913 sammelte. 

Pók mint lepkész. — Jól tudjuk valamennyien, hogy a 
pókok, bár elsősorban dipterológusok, a lepkészetet is előszere- 
tettel űzik s nem kételkedem benne, hogy mindegyikünk talált 
már pókhálóban egy-egy érdekesebb bagoly-, vagy araszoló pille 
szárnyat-roncsot. Jómagam az első adena secalis L., Orrhodia 
vaccinii L. ab. mixta Srak., Larentia truncata HuFwn. és Semiothisa 
alternaria He.-t is pókhálóban gyűjtöttem, persze csak rekonstru- 
álható roncsokban. Nagyobb dolgot természetesen nem gyüjthe- 


41 


tünk a pókok közvetítésével, mert bármily bátrak is, a nagyobb 
lepke egyszerűen átszakítja a hálót, amelybe esetleg belerepült és 
tovaszáll. Epp ezért igen érdekes volt az a megfigyelésem, melyet 
1918. április 16.-án este fél 10 órakor tettem Trencsénben egy 
villamos izzólámpa alatt tanyázó keresztes pókkal (Epeira diadé- 
mata L.) Ennek ugyanis egy jól kifejlett Saturnia pavonia L. ? 
akadt a hálójába; a pók egy pillanat alatt behálózta a lepke lábát, 
szárnyát és szivogatni kezdte a fejét. Felhajítva sapkámat, véget 
vetettem a lakmározásnak, a lepkét hazavittem és a nagy szak- 
értelemmel alkalmazott erős szálakat lefejtvén, szabaddá tettem a 
szerencsétlen állatot, amely aztán csakhamar mozogni kezdett. 
Erdekes, hogy a jobb- és baloldali lepkeszárnyak külön-külön 
majdnem össze voltak ragasztva, ezenfelül a felső szárnyak egy 
egységes vízszintes felületté összeszőve, úgy hogy a lepke meg 
sem mozdulhatott. Még a csápját sem hagyta szabadon a vérengző 


keresztes. Dr. PazsiczkY JENŐ. 
Auszug: Dr. J. PazsiczkY: Spinne als Lepidopte- 
rolog. — Es ist bekannt, dass Spinnen kleinere Schmetterlinge 


in ibhrem Netze fangen, so beobachtete Verfasser darin //adena 
secalis, Orrhodia vaccinit ab. mixta, Larentia truncata u. Semio- 
thisa alternaria. Grössere Schmetterlinge befreien sich bald, also 
war jene Beobachtung sehr interessant, welche er am 16. April 
1918 bei elektrischem Licht in Trencsén machen konnte. Eine 
Kreuzspinne erwischte ein schön entwickeltes Exemplar von Sa- 
turnia pavontia, welches sie schnell umspannte, die Vorder- und 
Hinterflügel wurden separirt fast zusammengeklebt, weiters die 
Beine und. Fühler umsponnen, so dass sich das Tier kaum be- 
wegen konnte. Verfasser befreite es, entledigte es seiner Bandage, 
worauf es bald zu sich kam. ; 


Irodalom. 


Breit Josef: Chrysomela-Studien. (Koleopt. Rund- 
schau, Wien. VIII, 1919, p. 14— 19). 

Faunánkból leirja a CArysomela crassicolls SuFFR. subsp. 
robusta-t a Kapela-hegységből (és Krajnából) és a CAr. biharica-t 
a Bihar-hegységből (Ponorul, Kükurbeta). Hő 


Krekich-Strassoldo, H. von: Über Anthicus humilis 
Germ. und verwandte Arten. (Koleopt. Rundschau, Wien. 
VIII, 1919, p. 60—76, mit 16 Abbild.) 

Faunánkból a következőket említi: Anthicus coniceps MAaRs. 
(Dalmáczia : Arbe IV, IX ; Karin VIII, Spalato, Salona), A. humilis 
GERM. (Fertő-tó V-VI; Idecs VI) és var. adriaticus KR.STrR. (Zara, 
Salona, Metkovich, Fort Opus, Castelnuovo), A. larvipennis Mans. 


var. marinus KR.-STR. (Arbe). s 
ak 


48 


Apfelbeck, V.: Zur Kenntnis der Balkanfauna 
(Coleoptera). I. Die hochalpinen Rassen von Carabus croaticus . 
und caelatus. (Koleopt. Rundschau, Wien. VIII, 1919, p. 44—41). 
- . A C. croaticus subsp. mediterraneus (Herczegovina, Cabulja 
planina Mostar közelében) és C. caelatus subsp. cabuljensis (ugyan- 
onnan) és subsp. rnetalkanus (Bosznia: Metalka-szoros Cajnica 
és Bielobrdo, Visegradi kerület) leírása. 


xx 


SE LTKESKERE V.: Zur. Kenntnis der Badókéaimraumn a 
(Coleoptera). Zur Höhlenfauna der Balkanhalbinsel. Kritische 
Bemerkungen ce Richtigstellungen  nebst Beschreibung neuer 
. Arten und Formen. (Koleopt. Rundschau, Wien. VIII, 1920, p. 
89—93). I 
Részben helyreigazításókat, részben új fajok és alakok le- 
írását tartalmazza. Pholeuonopsis Grabowskii APFB. nem azonos 
Silphanillus Leonhardii Reirr.-rel, anogyan REITTER és BREir gon- 


dolják. Pholeuonopsis Winkleri BkReir. — Grabowskii ApFB. Sil- 
phanillus Weiratheri Reirr. a Pholeuonopsis nembe tartozik. 
Antroherpon Luciani MüLL. — latipenne ApPFB. Anophthalmus 


spinlcollis BRerr — Pfeiferi Aprs. Ujak Charonites Scheibeli (Kje- 
éina stjena Szarajevo mellett), CA. Noesskei (Barlang Luka mellett, 
Trebevié-Jahorina terület), CA. Matzenaueri ab. sinyatocollis 
(Barlangok Han Bulog és Han josip-nál Pale és Szarajevo között), 
Antroherpon Winneguthi (kis barlangból Pale mellett), Bathyscia 
(Bathysciola) Noesskei (Visegrád Délkelet-Boszniában), B. (Speo- 
nesiotes) latítarsis (Barlang Ragusa mellett). 


x 


Blattny, C.: Die Rassen von Trimum brevicorne 
TED szezont tal Krauss. (Koleopt. Rundschau, Wien. IX, 
19215. b-32-— 30). 

A két faj és fajtáik meghatározására szolgáló kulcs; minket 
érdeklő adatok: 7r. brevicorne REnB. (Nyugat- és Közép-Magyar- 
ország, Horvátország), subsp. puncticeps REirr. (Bosznia, Hercze- 
govina, Dalmáczia), subsp. Breiti Bi. (Keleti Kárpátok, Erdély, 
Bánság, Bosznia : Celié). 


K 


Martini, E.: Bestimmungsschlüssel für die 
deutschen Steh ny üc k-e-m-A F tem LWISNSEEMESEZEMÜNös 
XXXIX, 1922, p. 97—104). 

A Németországból eddig kimutatott és még felfedezhető szú- 
nyognemek és -fajok meghatározó kulcsa, melyben Magyarország- 
ból a következő fajokat említi: Culex bicolor Ma., Aödes lutescens 
THEoBs., leucomelas MG. és excrucians WaALK. 


ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XXVI., 4—6. 1923. IV. 30. 


100 éves lepkegyüjtemény 
a Magyar Nemzeti Múzeumban. 


Ochsenheimer Ferdinánd emlékezete. 
Irta: DR. SCHMIDT ANTAL. 


ÖOCHSENHEIMER FERDINÁND, a híres rendszerző lepidopterolo- 
gus. halálának 100 éves évfordulója alkalmából illő, hogy mi is 
megemlékezzünk róla, annyival is inkább, mert a jeles természet- 
búvár klasszikus lepkegyüjteménye 
annak idején vetel útján a Magyar ssszreszzsss esse eg 
Nemzeti Múzeum tulajdonába került  . 
s a később megvásárolt TREITSCHKE- 
léle gyüjteménnyel együtt mintegy 
alapját képezte mai lepkegyüjtemé- 
nyünknek. 

Mielőtt magát az immár több 
mint 100 éves gyüjteményt és annak 
sorsát ismertetném, a szorgalmas 
kutató rövid  életrajzára akarok 
kitérni. 

OCHSENHEIMER FERDINÁND Ma- 
inzban született 1767 március 1 /-én. 
Tanulmányait szülővárosában  vé- 
gezte. Már kora ilíjűúságában nagy 
varázserővel hatott reá a tarka 
színekben pompázó lepkevilág. Az 
első maradandó impulzust a lepke- 
gyüjtéshez, mint saját maga nem 
egyszer elmesélte isinerőseinek, az adta meg, hogy deák korá- 
ban egy szép szürkületi lepkét fogott, a Macroglossa Oenotherae 
(ma Pterogon Proserpina PALL.) egy példányát, melyet már 
akkoriban is mindenki nagy ritkaságnak minősített..Ez a körül- 
mény arra indította, hogy felkutassa ennek a ritka fajnak her- 
nyóját. Fáradozását síker koronázta s ezen a síkeren felbuz- 
dulva, több más ritka és szép lepkefaj tenyésztésével is megpró- 
bálkozott. Későbbi éveiben is kedvenc lepkéje maradt a M. Oeno- 
therae és mindíg gyermekes öröm fogta el, ha sikerült hernyóját 
valahol felfedeznie. 


Rovartani Lapok. XXVI. 4—6. (1923. IV. 30.) 1 


A ea] 
a 


50 


Az akadémia elvégzése után 1788-ban philosophiai doktorrá 


avatták. Később Mainzból Mannheimba került előkelő családhoz. 


nevelőnek. Mannheimban abban az időben Németország legjobb 
színészei fordultak meg s így a fiatal OCHSENHEIMER-nek bő alkalma 
nyílt velük és a színművészettel közelebbről megismerkedni. Eleinte 
megpróbálkozott néhány alkalmi vígjáték megírásával és 27 éves 
korában már OUANDT színtársulatánál találjuk Beureuthben, ahol 
kellemes tenorhangja miatt az operánál is foglalkoztatták. 

Mint színész, megfordult Németország számos helyén; járt 
Starrgardban, Frankfurt a. O.-ben, 1797-ben Drezdában és Lipcsé- 
ben. Mindenütt kedvelték és szép. sikereket ért el. 1798-ban a 
túlságos megerőltetés miatt beteg lett és orvosa elrendelte a szabad 
természetben való huzamosabb tartózkodást. Mi sem természete- 
sebb, hogy sétái közben újból felébredt benne ifjúkori vágya és 
így újból intenzivebben. kezdett lepkegyüjtéssel foglalkozni. Ebben 
az időben tért vissza  TREITSCHKE — ki szintén a színi pályán 
működött — Svájczból szülővárosába, Lipcsébe. Ott megismer- 
kedett OCHSENHEIMER-rel és ettől az időtől fogva elválaszthatatlan 
jóbarátok maradtak mindvégig. 

OCHSENHEIMER ekkor állt dicsőségének és színművészi sike- 
reinek tetőpontján s maga SCHILLER, a költő is nagy elismeréssel 
tapsolt OCHSENHEIMER játékának. Most már egymásután kapta a 
különböző meghívásokat vendégszereplésre. Valamennyi kortársa 
mint a legjobb jellemszínészek egyikét emlegette. 

De legmaradandóbb érdemei mégsem ezen a téren, hanem 
a természettudományok terén vannak. Betegsége után csak vendég- 
szereplésre vállalkozott, így jobban kímélhette magát és több időt 
szentelhetett kedvenc foglalkozásának, a lepkészetnek, több napos 
kirándulásokat rendezhetett s így értékes megfigyelésein kívül 
csakhamar igen tekintélyes gyüjteményre is tett szert. 

Irodalmi működésre a különben nagyon szerény természet- 
vizsgálót LASPEYRES buzdította, kivel 1802-ben Berlinben ismer- 
kedett meg vendégszereplése alkalmával és később szoros barátság 
fejlődött ki köztük. LASPEYRES-nek ekkor. már több lepkészeti 


munkája jelent volt meg. Ő ajánlotta OCHSENHEIMER-nek, hogy sok . 


értékes és új megfigyelést tartalmazó naplóját adja közre. OCHSEN- 
HEIMER csakugyan hozzá is fogott a munkához és először a nappali 
lepkékről feljegyzett értékes megfigyeléseit állította össze. Mikor 
TREITSCHKE ugyanebben az évben Lipcsébe utazott, már a ,Natu r- 
geschichte der Schmetterlinge von Sachsen" című 
munkája írása közben találta. Ennek a munkának . első kötete 
1805-ben meg is jelent és a LINNÉ-féle értelemben vett ,  Papilio- 
nes" csoportot tartalmazta, amely magában foglalta a esperia 
genust is. 

Azonban saját maga is érezte, hogy múnkája nagyon is szűk 
térre szorítkozott s így a címet kiegészítette azzal, hogy hozzá- 
tette , mit Rücksicht auf alle bekannten europaeischen Arten", 


N í 
ű Da." 
HEY zá. E) 
Mi samsáátösísaátek 


51 


tréfásan jegyezvén meg barátainak, hogy ez körülbelül ugyanazt 
jelenti, mintha azt írta volna ,az én szobám a város összes kör- 
nyezetével egyetemben". A tervezett II. kötet a kiadójával támadt 
nézeteltérések miatt meg sem jelent s így szerencsére sokkal 
nagyobb terjedelmű munkájához foghatott hozzá, melynek címe 
,Die Schmetterlinge von Europa" volt. Már 1808-ban 
meg is jelent az I. kötet és ezt követte nemsokára a II-ik is. 
Utóbbiban a Sesiákról szóló résznél nagy segítségére volt LAS- 
PEYRES személyes útmutatásán kívül annak korábban megjelent 
, Sesiae Europaeae iconibus et descriptionibus 
illustratae" Berol. 1801." című vezérfonala. Németország elis- 
meréssel volt működése iránt, 1807-ben a berlini természetvizsgáló 
társaság s később a wetteraui és a hallei is tagjává választotta. 

1807-ben Drezdából Bécsbe hívták vendégszereplésre, ahol 
TREITSCHKE már 1802 óta az udvari operánál mint rendező és 
költő volt alkalmazva. Hosszas rábeszélés után végre megvalósult 
TREITSCHKE hő óhaja azzal, hogy ÖOCHSENHEIMER az udvari Szín- 
házhoz való állandó szerződést elfogadta. Ettől az időtől fogva állan- 
dóan együtt voltak s minden gyüjtő útjukat együttesen tették meg. 

1810-ben megjelent ÖOCHSENHEIMER művének III. kötete, mely 
a szövőpillékről (Bombyces) szól. Ezután a bagolypillék (Noctuae) 
feldolgozása következett volna, de sajnos, akkor OÖOCHSENHEIMER 
ereje már mindinkább hanyatlani kezdett, bármennyire igyekezett 
is betegségét barátai előtt eltitkolni. Nagynehezen éppen csak 
ennek a csoportnak rendszerbe való foglalásának tervezetét tudta 
megírni, részletes feldolgozásukat mesterének útmutatása és jegy- 
zetei nyomán már TREITSCHKE írta meg. 

Közben a császár megbizásából saját műve alapján rendezte 
az udvari múzeum anyagának egy részét, amiért jutalmul egy 
aranytárcát kapott. De sem ez, sem az a hír, hogy a természet- 
vizsgálók moszkvai társasága tagjául választotta, nem bírták már 
megörvendeztetni. 

1822-ben már annyira gyenge volt, hogy egy színielőadás 
után elájult és ugyanezen évben november 2-án csendben elhunyt. 

Híres pillangógyüjteményét 1823. október 23-án özvegyétől 
a Magyar Nemzeti Múzeum 1300 ezüst forinton vásárolta meg. 
A gyüjtemény 1351 fajt és 4070 példányt tartalmazott. A múzeum- 
nak ez volt az első tudományos rendszer szerint fölállított gyüj- 
teménye S igy igen becses szerzemény. volt. 

A legelső lepkegyüjtemény ugyanis MÁTRAI GÁBOR följegy- 
zései szerint! 1811-ben került a múzeumba, ezt más róvarokkal 
. együtt 1000 forinton fekete bankóban? vásárolták meg STIPSICS 
FERENCZ esztergomi kanonoktól. 


1 MÁTRAI GÁBOR: A Magyar Nemzeti Múzeum korszakai. Pest, 1868 . 
2 Az 1811. márczius 15-én kelt pénzértékleszállítási rendelet (deval- 
váció) értelmében a régi fekete bankók értékük !/5-ére szállíttattak le (azaz 
20 garast érő forint 4 garasra) s így a vétel a múzeum számára előnyös volt. 


j) a 


574 


Ez képezte egyúttal a M. Nemzeti Múzeum állatgyüjtemé- 
nyének kezdetét is, mert hiszen a múzeum eredetileg csupán 
könyvtár volt és voltaképen 1808-ban alakult múzeummá a három 
természetrajzi osztály fölállításával. 

Ugyancsak 1821-ből van egy latin nyelven írt leltári följegy- 
zésünk, mely 1876 rovarról tesz említést; ezen följegyzésből meg- 
tudjuk, hogy múzeumunk akkori lepkekészlete 1613 európai és 
50 exotikus lepkéből, valamint 55 hernyóból és bábból állott és 
minden egyes lepke zárt üvegskatulyában volt elhelyezve. , Insecta 
memorata omnia in totidem custulis e vitro confertis asservantur."! 
De az iratra egy későbbi, 1838-ból származó megjegyzés van 
vezetve , Hae insecta omnia desunt" (, Mindeme rovarok hiányoz- 
nak"), mert az 1838-ig a Nemzeti Múzeumba került lepkék. az 
OCHSENHEIMER-féle gyüjtemény nagy részével együtt az 1838-iki 
budapesti nagy árvíz alkalmával elpusztultak. 

Ennek a nagy katasztrófának idejében tudniillik, amelynek 
sok emberélet is áldozatul esett, a Nemzeti Műzeumnak még nem 
volt külön épülete; az új épületnek még alig volt az alapja lerakva, 
a gyüjtemények pedig a Műzeum környékén levő apró, rozzant 
házakban voltak elhelyezve. , Az 1838. mart. 14-ke nagy zavart 
okozott intézetünkben, s azt tetemes veszélylyel fenyegette", Írja 
MÁTRAI. , Ugyanis e napon tódult be a Muzeum helyiségeibe. a 
kiáradt Duna vize." 

Hogy fogalmat alkossunk e katasztrófa nagyságáról, legyen 
szabad egykorú eredeti följegyzések alapján röviden megemlé- 
keznem annak lefolyásáról. 

Ez az óriási szerencsétlenség nem egészen váratlanul sújtotta 
Pest-Buda lakosait, mert már 1837-ben igen szigorú tél volt és 
novemberben hihetetlen mennyiségű hó és jégtömegek halmozód- 
tak fel a Dunán és a partok mentén. A fenyegető veszélynek 
főként Pestről való elhárítására újabb biztosító töltést építettek, a 
dunamenti házakat csónakokkal látták el. 

Hogy az áradás ilyen óriási méreteket öltött, annak a nagyobb 
hótömegeken kívül az volt a főoka, hogy a jégpáncél a Duna 
felsőbb szakaszaiban csaknem mindenütt előbb került mozgásba, 
mint az alsóbb szakaszokban. Így Linznél a jég egy héttel koráb- 
ban indult meg, mint Bécsnél s így tovább. 

Pesten március 9-én kezdett megrepedni a Duna hatalmas 
jégpáncélja és az áradat csakhamar 20 láb magasságra emelke- 
dett. Mindenki örült, hogy ez a magas vízállás minden különösebb 
baj nélkül fogja a Bécs és Pozsony felől jövő hó és jégtömege- 
ket elszállítani, de sajnos, nem így történt, mert Visegrád hegy- 
szorosaiban a jégtáblák toronymagasságnyira halmozódtak fel s a 


1 Jelenleg is őriz még a Nemzeti Múzeum eredeti állapotában egy 
ily módon üvegskatulyákban elhelyezett gyüjteményt, Kov TóBIÁs gyüjte- 
ményét. Kov TóBiÁs (1757—1829.) a magyar rovartannak, különösen pedig 
a magyar lepkészetnek alapját vetette meg. 


53 


medréből kilépő folyam sebes árja Párkány községet hirtelen 
elárasztotta, úgyhogy a jégtömbök az egész falut elsöpörték. 
Esztergom, Visegrád és Nagymaros elpusztítása után Váczott is 
300 házat ragadott magával a folyam, míg Pest-Budán megakadt 
a nagy jégtorlasz. A víz március 12-én oly gyorsan emelkedett, 
hogy 1—2 óra alatt teljesen elöntötte a budai részeket (Víziváros, 
Tabán, Obuda), úgyhogy a megrémült lakosok, kik eleinte a 
házak emeleteire, padlásaira húzódtak fel, csakhamar kénytelenek 
voltak kötelek és létrák segítségével menekülni, mert a közeledő 
jéghalmazok a mélyebben fekvő házakat tömegesen söpörték el. 

Másnap úgy látszott, hogy a megindult jégáradat csendesen 
el fog vonulni, amikor azonban újabb csalódás érte az embereket, 
mert a jégár a Duna mindkét partján felhalmozódott jégtömbök- 
nek neki menve, újból megakadt. Most már az áradás a pesti 
oldal felé vette útját. 

A vízár a mind magasabbra emelkedő légpáncéllal már az 
éjjeli órákban áttörte a védőtöltést, melynél a legnagyobb erő- 
feszítéssel dolgozott a lakósság. Irtózatos látvány volt, amint a 
víz a több arasz átmérőjű jégtáblákkal az alacsonyabb helyeken 
épült házak ormát is túlhaladva, oly elementáris erővel hömpöly- 
gött a  Dorottya-utcán végig a Ferenciek elővárosába és a 
Soroksári-utcáig elöntött mindent. Az apró házak lakóinak alig 
maradt annyi idejük, hogy puszta életüket megmentsék. Ekkor 
tódult be a Múzeum helyiségeibe is a víz. Valamennyi pékműhely 
víz alá került! és nagy kenyérinség állott elő. Sok emberélet is 
áldozatul esett, főleg a Józsefvárosban. 3000-nél több ház össze- 
omlott s .a többiek is alá voltak mosva, úgyhogy az emberek 
félelmükben ott hagyva lakásaikat, a magasabb helyekre vonultak 
s inkább a szabad ég alatt. ütötték fel tanyájukat. Ezrével gyűltek 
össze a hajléktalanok a Gellért-hegyen és szivettépő látvány volt, 
amint egy darab kenyéren civódtak. 

A veszedelem: csak március 17-én múlt el, amikor a jégár 
megindult az alsóbb szakaszokon, így Promontornál is és a víz 
visszahúzódott a csaknem egészen elárasztott fővárosból. 

A műzeum természetrajzi gyüjteményei, amelyek 1813-ig a 

Nagy Seminariumban voltak elhelyezve, 1813-ban vitettek át a 
gróf BATTHYÁNY ANTAL telkén levő épületekbe s az azt környező 
apró, rozzant házakba s így az árvíz nem csekély veszéllyel 
fenyegette azokat. 
: , A múzeum igazgatójának, HORVÁT ISTVÁN-nak gondoskodása 
és a rögtöni segély alkalmazása folytán a mélyen feküdt tárgyak- 
nak részint magasabb polczokra rakatása, részint az I. em. szo- 
bákba fölvitele következtében az árvíz azonban igen csekély kárt 
volt képes okozni" írja MÁTRAI. 

Az új múzeumnak ekkor még csak a fundamentuma volt 


1 Ebben az időben a pékműhelyek mind egy utcában voltak. 


54 


lerakva s ezt az árvíz magassága miatt később magasabbra ÍS 
emelték mint tervezve volt. 

A lepkegyüjtemények elhelyezéséről és azoknak az árvíz 
alkalmával történt mentéséről nem találtam adatokat. De ha 
magasabb polcokra rakták is a gyüjteményeket, melyeknek leg- 
nagyobb részét csak hónapok mulva hordták át a Ludoviceum 
épületébe, a nedves helyiségekben tartott, esetleg még megmentett 
túlkényes lepkegyüjteménynek, valószínűleg a penész következté- 
ben mégis el kellett pusztulnia. 

De térjünk vissza az OXCHSENHEIMER-féle gyüjteményhez ; 
ennek főértéke — mint említettem — abban rejlett, hogy már 
bizonyos határozott rendszer szerint volt felállítva, amely lényege- 
sen megkönnyítette a meghatározást. OCHSENHEIMER ugyanis meg- 
kisérelte, hogy WERTH előmunkálatai alapján új rendszert alkosson 
s ezt abban az időben Németországban mindenütt el is fogadták. 
Lássuk, hogy miben is állott ez a rendszer. 

Tudjuk, hogy a lepkékkel a szisztematikusok különben is 
legkevésbbé foglalkoztak. OCHSENHEIMER előtt tisztán külső mo r- 
fologiai bélyegek alapján történt az osztályozás. 

Igy LINNÉ és követői a csápokat vették fölosztási alapul, 
miért is a rendszer nemcsak hézagos volt, hanem csakhamar 
nagyobb zavarokat idézett elő. FABRICIUS rendszerében a csápok 
mellett a szájrészeket is figyelembe vette. De így sem ért célt, 
mivel a szájrészek a lepkéknél nagyon egyszerűek és többnyire meg- 
egyezők. Rendszere nélkülözi a tökéletességet és határozottságot. 

A két rendszer egyesítését CUVIER kisérelte meg. De később, 
midőn a különböző vidékeken eszközölt gyüjtések révén az anyag 
mindinkább szaporodott, továbbá a rokon fajok nagy hasonlósága, 
a varietások, geografiai fajták s klimatikus változatok miatt, a 
tisztán morfologiai alapon való osztályozás lehetetlenné vált. 
Kitűnt ugyanis, hogy a morfologiai bélyegek nagy megegyezése 
nem nyújt elég bizonyítékot az egyes egyének faji összetartozására. 

Ekkor lépett előtérbe a biologiai irány. Ennek az iránynak 
egyik úttörője OCHSENHEIMER. Ő csakhamar átlátta, hogy az eddigi 
hiányos rendszerek helyett olyan újabb, tökéletesebb rendszerre 
volna szükség, amely nem a véletlenen alapszik, sem nem önké- 
nyes, hanem állandó, mindent felölelő és épűgy szolgálná a ter- 
mészetes mind a mesterséges rendszer céljait. De hol van ez a 
rendszer? OCHSENHEIMER megadja erre a feleletet művének beve- 
zető részében, amikor a következőket írja : 

A rovarok s így a lepkék fejlődésénél is a fermészet maga 
mutatta meg az utat, amely fáradságos ugyan, de mégis egész 
biztosan célhoz vezet, mert bármily változatos legyen is a ter- 
mészet productumaiban, ép oly egyszerűek a törvények, amelyek 
szerint azokat létrehozza. 

, Insekten, welche eine gleiche Verwandlungsgeschichte haben, 
kommen auch in der áusseren Gestalt überein und setzen eine 


59 


Verwandschaft ihrer inneren Organisation voraus." Ez a tétel rövi- 
den így fejezhető ki, hogy azonos fejlődésen, átalakuláson keresz- 
tül menő rovarok külső alakjukra is kell, hogy azonosak legyenek. 

A lepkék átalakulásánál a hernyók alakjára utal, mint 
jól felhasználható felosztási alapra. , Die Form, welche durch 
die verschiedenen Entwicklungsstufen bestimmt 
wird, gibt einen Eintheilungsgrund welcher unserer Erkenntniss 
am naáchsten liegt und bey konseguenten Verfahren niemals trügt." 


Rendszerének kiépítését illetőleg azt írja a továbbiakban, 
hogy ha már minden kétes esetben, ahol nincs megkülönböztető 
bélyeg, végül mégis csak a hernyók megszemléléséhez 
kell fordulnunk amely már a felületes szemlélőnek is mindjárt 
bizonyítékot nyújt. Miért ne lehetne mindjárt a lepkék felosz- 
tásánál is innen indulni ki, különösen ha a megbízható tapasz- 
talat kétségtelenül igazolja, hogy rokon lepkék egész átalakulásuk- 
ban is hasonlóságot tüntetnek fel. 

Az ilyen metamorphosisra épített rendszer nagyon 
fáradságos ugyan, mert minden egyes rovar fejlődésének pontos 
ismeretét föltételezi és így a szisztematikus rákényszerül, hogy 
maga is tegyen megfigyeléseket s a fősúlyt ne az imago, a kifejlett 
rovar szemléletére fordítsa, hanem a biologiára, amely már amazt 
. is természetszerűleg magában foglalja. 

OCHSENHEIMER tudatában volt annak, hogy ez okoknál fogva 
tökéletes általános rendszer fölállítása majd csak a későbbi idők- 
ben lesz lehetséges. Addig pedig szerinte az a természetbűvárok 
feladata, hogy tovább kutassanak, részletes adatokat gyüjtsenek, 
mert ezzel fogják majd a tudomány tökéletesítésére egy későbbi 
jó rendszernek útját egyengetni. 

Az adatgyüjtés emez igen megbecsülendő és fontos munká- 
jához nagyban hozzájárult abban az időben SCHIFFERMÜLLER És 
DENIS, akikről OCHSENHEIMER a legteljesebb elismerés hangján 
nyilatkozik. Ök adták ki az úgynevezett , Viener Verzeichniss"-t 
E jegyzékben, mely főleg a Németországban előforduló lepkék 
nagy részére terjedt ki, már önállóan csoportosították az egyes 
fajokat és nemeket s rendszerükben már, ha a külső morfologiai 
bélyegek elégteleneknek bizonyultak, tekintetbe vették a fejlődés 
első állapotát is. A megadott kriteriumok határozottsága és a 
rokon fajok éles látókörre valló szerencsés csoportosítása révén 
kiérdemelték az utókor elismerését és háláját. 

Az ő rendszerüket vette alapul OCHSENHEIMER is, de kellő 
kritikát gyakorolt, tekintetbe vette a rendszerükről elhangzott bírá- 
latokat és az azt illető helyreigazításokat, továbbá egyesítette eme 
rendszerrel mindazt, amit más szerzőknél mint használhatót és 
célszerűt talált. 


.1 DENIS und SCHIFFERMÜLLER: Entwurf eines systematischen Ver- 
zeichnisses. Wien, 1776 


56 


Főtörekvése azonban odairányúlt, hogy az előző rendszereket 
ne borítsa fel teljesen és csak az okvetlen szükséges esetekben 
hozzon be célszerű változtatásokat. Ugyanis az volt a meggyő- 
ződése, hogy ha csak egy kontinens lepkéit tartva szem előtt, úgy 
sem lehet azokat tökéletes természetes rendszerbe foglalni. Ele- 
gendő tehát szerinte az áttekinthető csoportosítás. Ezt a munkáját 
meg is kezdette a nappali lepkék hatalmas seregével, amelyet már 
rég több nemre óhajtottak felosztani és minden családot nemnek 
tekintve, föl is dolgozta azokat. 

Meg kell jegyeznem, hogy ebben az időben a család és a 
nem fogalma még nem volt pontosan megállapítva. Ezt csak 
később LATREILLE tette meg, aki a lepkék: felosztásánál még a 
báb alakját is figyelemre méltatta. 

OCHSENHEIMER. idejében már közkézen forgott HÜBNER mun- 
kája, mely az eddig ismert európai fajoknak csaknem tökéletes 
felsorolását tartalmazta sajátkezűleg festett gyönyörű ábrákkal. 
Ez a munka az addig megjelent műveket tökéletességben messze 
felülmúlta, egyedüli fogyatékossága, hogy rövid szövege nem volt 
kielégítő. OCHSENHEIMER szerint azonban még egy nagy hibája 
volt, t. i. az, hogy HÜBNER szükség nélkül új neveket hozott be, 
amelyek a synonymikában uralkodó zavarokat csak növelték s 
e zavarokat még gyönyörű ábráinak sorozata sem volt képes 
kiküszöbölni. 

OCHSENHEIMER munkáinak jegyzéke a következő : 


1. Die Schmetterlinge Sachsens, mit Rücksicht auf alle bekannten 
europáische Arten. Theil 1. Falter oder Tagschmetterlinge. 
Dresden u. Leipzig, Gerlach, 1805, pg. 493. 

2. Die Schmetterlinge von Europa. Leipzig, Er. Fleischer. 

Bd. 1. Abth. 1, 2. 1807—1808. Falter oder Tagschmetterlinge. 
pg. 223, pg. 240 £ 30. 

Bd. 2. 1808. Schwármer. pg. 256 £ 24. 

Bd. 3. 1810. Nachtschmetterlinge. pg. 360 £ 8. 

Bd. 4. 1816. Nachtráge zu Bd. 1—3. pg. 223 € 10. 
(Ezt a munkát TREITSCHKE folytatta.) 5 

3. Bemerkungen über Meissners Verzeichniss der Schweizerischen 
Schmetterlinge. (Meissner naturw. Anzeiger, IV, 1821, p.15—16.) 


Legnagyobb műve volt ,Die Schmetterlinge von 
Europa" című könyve, amelyet csak az 1—V. kötetig írt meg, 
mert a befejezésében 1822-ben bekövetkezett halála akadályozta 
meg. Az 1808-ban megjelent I. kötet magában foglalja a , Nappali 
lepkék"-et és voltaképen nem más, mint előző munkájának, a , Die 
Schmetterlinge von Sachsen" javított és bővített kiadása. 
Uj fajokat is írt le benne HOFFMANSEGG gróf közlései alapján 
Portugáliából, Francziaország déli részéből és Oroszországból, 
valamint a híres (GERNING-féle gyüjteményben (Frankfurt) látott 
egyes fajokat. 


51 


Még ugyanebben az évben megjelent a II. kötet, melyben a 
LINNÉ értelmében vett szürkületi lepkék ,Sphinges" csoportját 
dolgozta fel. Két főcsoportot különböztet meg: az úgynevezett 
valódi zúgó pilléket, Sph. legitimae LINN. és 2. a nem valódi 
zúgó pilléket, SpA. adscitae LINN. Az első csoport keretében, 
minthogy ebbe aránylag csekély számú európai faj tartozik, nem 
sok alkalma nyílt új felfedezésekre, de viszont a fajok metamor- 
phosisára vonatkozólag igen sok értékes adatot közölt többnyire 
saját tapasztalatai alapján. A nem valódi zúgó pillék: a Zygaenák 
és Sesiák OCHSENHEIMER-től származó leírásai tökéletességben 
messze felülmúlják az összes eddig megjelenteket. 

Az 1810-ben megjelent III. kötet a szövő pilléket (Bombyces 
LINN.) tárgyalja. Ezeknél kisérelte meg először ÖOCHSENHEIMER a 
különböző kategóriákat nemekbe foglalni s ez olyan jól sikerült 
neki, hogy rendszerét úgy Németországban, mint más országokban 
általánosan elfogadták. A , Psvchidae"-k — melyeknek hernyói 
magukszótte tokban töltik életüket — éleselméjű feldolgozása 
magában véve is elegendő, hogy nevét az utókor hálás elisme- 
réssel emlegesse. 

A IV. kötet munkájából — amint már említettem — TREITSCHKE 
derekasan kivette a részét, minthogy a gyengélkedő OCHSENHEIMER- 
rel megállapodtak, hogy a még hátralevő anyagot együtt fogják 
feldolgozni. ÖOCHSENHEIMER a rendszer tervének kidolgozásán kívül 
már csak a tágabb értelemben vett Acronycta-nem egy részét tudta 
megírni. A IV. kötettel együtt 1816-ban egy függelék is jelent 
meg az előző három kötethez. Ebben a függelékben az előbbi 
kötetekben tárgyalt lepkecsoportokat is igyekezett nemekbe foglalni 
az egyes fajok jellegzetes megkülönböztető bélyegei alapján. 

A megkezdett nagy művet kortársa, TREITSCHKE FRIEDRICH 
folytatta, kit 25 évi igaz benső barátság fűzött OCHSERHEIMER-hez. 
Barátságuk már a boldog gyermekkorban a Pleise és Elbe part- 
lán kezdődött és később folytatódott a közös hivatásban, amikor 
is a férfikorban TREITSCHKE-ben — ki szintén udvari színész volt 
Bécsben — ismét feléledt az entomologus hajlam. Ettől az időtől 
fogva csaknem mindig együtt volt a két jóbarát, együtt kutatták 
nagy buzgósággal Bécs környékének faunáját. E gyakori kirándu- 
lások nagyban hozzájárultak később ahhoz, hogy TREITSCHKE, 
mesterének gyakorlati és elméleti tanítása alapján, megkezdett 
nagy művének folytatásához hozzáfoghatott, mert noha OCHSEN- 
HEIMER egész szellemi hagyatékát ő kapta meg, ez mégsem pótol- 
hatta volna azokat a becses adatokat, amelyeket OCHSENHEIMER 
vele még életében közölt. A hagyaték ugyanis sokkal kevesebb 
feldolgozott anyagot tartalmazott, mintsem azt TREITSCHKE remélte. 
OCHSENHEIMER. levelezése pedig valami sajnálatos félreértés követ- 
keztében megsemmisült. Legbecsesebbek voltak azok a pontos 
széljegyzetek és helyreigazítások, melyekkel OCHSENHEIMER köny- 
veit látta el. Ezeknek ő nagy hasznát vette, de még fontosabb 


58 


volt az a különös körülmény, hogy a gyüjtött anyagot is együtt, 
egy szobában rendezték. Majd pedig barátjának halála után — 
még mielőtt OÖOCHSENHEIMER gyüjteménye Pestre került — saját 
gyüjteményét műve megírásánál újból kritikailag összehason- 
lította OCHSENHEIMER-éval, úgy hogy TREITSCHKE gyüjteménye, saját 
szavai Szerint: ,als zweites Original zum systematischen 
Entwurf zu betrachten ist." 

TREITSCHKE-nek e klasszikus, 9500: példányból álló lepke- 
gyüjteménye 1843-ban szintén a Nemzeti Múzeumba került, ahol 
eredeti szekrényében és fiókjaiban őrizzük azt ma is eredeti rend- 
szertani  csoportosításában. Az egyik fiókban van elhelyezve 
OCHSENHEIMER Microlepidoptera-gyüjteménye teljesen ép állapot- 
ban; ez a nagy árvíz idején TREITSCHKE tulajdonában lévén, sze- 
rencsére elkerülte pusztulását. 3 

Az OCHSENHEIMER-féle gyüjteményt, mint TREITSCHKE köny- 
vének előszavában írja, JÓZSEF főherceg, a nádor, vetle meg a 
pesti Múzeum számára. A gyüjtemény a Platypteryx-nemig terjedt. 

. Dieses wichtige Hulismittel und der gleichzeitig erworbene 
Besitz einer ansehnlichen Kaáfersammlung werden in Ungarn die 
lebendig erwachte Liebe zur Entomologie náhren und beym 
Ordnen und Bestimmen so vieler dort einheimischen Seltenheiten 
den besten Leitfaden geben."! 

OCHSENHEIMER fennmaradt Microlepidoptera- gyüjteményében 


az egyes apró lepkék a meglehetős vastag gombostű alsó harma- . 


dára, tehát igen alacsonyra vannak tűzve és az eredeti kis négy- 


szögletes feketekeretű cédulákkal ellátva. A cédulán felül , OCHS." 


felírás van nyomtatva és alatta egy-egy tintával megírt szám van, 
a katalogus száma, melyet TREITSCHKE készített. Ugyanilyen rend- 
szert követő sorszámokkal van ellátva TREITSCHKE gyüjteménye is. 

Ambár kétségenkívül nagy veszteségnek kell tekintenünk a 
tudományra nézve, hogy ÖOCHSENHEIMER alapvető gyüjteménye 
nagyobbrészt elpusztult, mégis némiképpen vigaszul szolgálhat, 
hogy a később megvásárolt és ma is teljesen ép állapotban levő 
TREITSCHKE-féle gyüjtemény csaknem ugyanazokról a termőhelyek- 
ről származó azonos anyagot tartalmaz ugyanabban az elrende- 
zésben, mint ÖOCHSENHEIMER gyüjteménye s így. annak elveszett 
részét is pótolhatja. 


Noha OCHSENHEIMER rendszere ma már elavult, amely sors 


a mostani és későbbi rendszerek egész sorozatára is vár, mind- 
azonáltal soha el nem hervadó érdemei vannak a lepkészet terén 
mint alapvető rendszerezőnek. Abban az időben, amikor még a 
különböző kategóriákkal: az osztály, család, nem fogalmával sem 
voltak tisztában, ez nem könnyű feladat volt. Az OÖOCHSENHEIMER 
után következő rendszerezők már az ő vállaira támaszkodva foly- 


1 TREITSCHKE: Die Schmetterlinge von Europa (Fortsetzung "des 
Ochsenheimerschen Werks). V. Band, 1825. Vorrede p. VI. 


(aA 
josz esszét [deli 


59 


tathatták munkájukat, tehát az utókor kritikájának. nem szabad 
túlságos szigorúnak lenni, mert még nagyon távol van az az idő, 
amikor a valódi rokonságon alapuló természetes rendszer 
ideálját meg fogja közelíteni a kutató természettudomány. 

kK 


Resumé. — DR. A. ScHMIDT: 1700-jührige Schmetterling- 
sammlung im Ungarischen National Museum. Zur Erinnerung an 
Ferd. Ochsenheimer. — Verfasser gibt anlásslich der 100. Jahres- 
wende des Todestages von OÖOCHSENHEIMER eine Lebensschilderung 
des um die Lepidopterologie so verdienstvollen Forschers, dessen 
Sammlung 1823. káuflich in den Besitz des Ungarischen National- 
Museums gelangte, aber grösstentheils bei der grossen Uber- 
schwemmung im Jahre 1838. zugrunde gegangen ist. Intakt ist 
. seine Microlepidopteren-Sammlung, welche 1843 mit TREITSCHKE S 
Sammlung ebenfalls hierher gelangte. 


Adatok hazánk Anoplura-faunájához.. 
Irta: DR. DUDICH ENDRE. 


A faunakatalogusban IKoHAUT 9 tetűfajt (Anoplura) említ 
hazánkból. Részletesen feldolgozta a hazai Anoplurákat CSIKI ERNŐ, ! 
aki első közleményében 10 fajt ismertet hazánkból, amelyekhez 
később? még egyet csatolt. FAHRENHOLZ? 1915-ben Erdélyből a 
Hoplopleura acanthopus BURM. két változatát (v. edentulus és 
v. aeguidentis FAHRZ.) irta le. Legutóbb IKOTLÁN SÁNDOR! a buda- 
pesti állatkertből kimutatta a Polyplax spinulosa BURM. és a 
Haemodipsus ventricosus BURM. fajokat, de ezeket természetesen 
nem lehet faunánk tagjainak tekinteni. Igy tehát hazánkból eddig 
12 tetűfajt ismertünk. 

A Magyar Nemzeti Múzeumnak általam feldolgozott anyaga 
28 üvegben 12 gazdáról tartalmaz tetveket. Egyharmada CSIKI 
ERNŐ, az állattár igazgatójának ajándéka, a többit pedig Dr. GRÚsZ 
. FRIGYES orvos, BIRÓ LAJOS és Dr. EHIK GYULA múzeumi őrök, 
KÓKAY DEZSŐ preparátor, VÉGHELYI LAJos tanárjelölt urak, de 
tőleg VASVÁRI MIKLÓS, a Magyar Ornithologiai Központ gyakor- 
noka gyüjtötték. 

A feldolgozott anyag a következő fajokat tartalmazza : 


Pediculus capitis DE GEER. — Emberről : Budapest (IKKÓKAY). 
Pediculus corporis DE GEER. — Emberről : Budapest (KÓKAY), 
görényről (CSIKI). 


1 CsiIKI: A tetvek. (Rovartani Lapok. XI, 1904, p. 177—184.) 

2 CsIKI: A bivalytetűről. (Rov. Lap. XII, 1905, p. 209.) 

3 FAHRENHOLZ: Weitere Beitráge zur Kenntnis der Anopluren. (Arch. 
f. Naturg. 81, 1915, A. 11, p. 1—34.) 

t KOTLÁN: Adatok a budapesti állatkert élősködő-faunájának ismere- 
téhez. (A Természet. XVII, 1921, p. 2—5.) 


60 


Phthirus pubis L. — Emberről: Budapest (GRÚSZ), görény- 
ről (CSIKI). : 

Haematopinus asini L. — Lóról (CSIKD. 

H. eurysternus N. — Szarvasmarháról: Ormándpuszta (Zala 
m., 1921. IV. 17., VASVÁRD, Fazekasdencs (Somogy m., 1922. I. 

1., VASVÁR)). 

FH. suis L. Vaddisznóról: Pápa (1912. IV. 20., WACHSMANN, 
CSIKI). Házidisznóról: Budapest (1921. III. 25., KókKAY), Pápa 
(WACHSMANN, CSIKI), Fazekasdencs (1922. I. 31., VASVÁRI). 

H. tuberculatus BURM. — Bivalyról : Ormándpuszta (1921. 
IV. 17., VASVÁRD. 

Enderleinellus sphaerocephalus N. — A Miniopterus Schrei- 
bersi nevű denevérről : Kecskelyuk-barlang, Hámor mellett (Borsod 
mm," 1922(X 7. VÉGHELYI). Ea námikeat te 

Haemodipsus ventricosus DENNY. — [Házinyúlról: Kőbánya 
(1922. III. 3.. VASVÁRY). Ez a faj csak akkor lesz faunánk tagjául 
tekinthető, ha vadon élő üregi nyúlról fogják gyüjteni. 

Hoplopleura acanthopus BURM. — Mezei pocokról (Micro- 
tus arvalis), mely Herczeghalmáról került a múzeum vivariumába 
(1921. IV. 29., EHIK). Eddig csak két változatát ismertük hazánkból. 


Linognathus setosus OLF. — Kutyáról: (CsIKD, Ormánd- 
puszta (1921. IV. 15., VASVÁRD. 
Linognathus vituli L. —  Szarvasmarháról: Fazekasdencs 


(19225 C331 VASVÁRD). Vaddisznóról: Pápa (WACHSMANN, CSIKI). 
Ata ülná rra ene 

Polyplax spinulosa BuRM. — Házipatkányról: Ormándpuszta 
(1921., VASVÁRD. Új a faunára. 


A hazai állatokon kívül még a következőket határoztam meg : 


Pediculus capitis DE GEER. — Pápua nőről: Uj-Guinea 
(Berlinhafen, Seleo-sziget, BIRÓ). 

Polyplax spinulosa BURM. — Vándorpatkányról, amelyet Dr. 
esel suVA KÁLMÁN gyüjtött Jekaterinoslawban (Dél- Oroszország, 

HIK) 

Polyplax villosa GALLI-VALERIO. — Havasi pocokról (Micro- 
tus nivalis), melyet Tirolban (Traul bei Cschnitz, Brenner, O. 
WETTSTEIN) gyüjtöttek (ÉHIK). 


Meglepő a Linognathus vituli-nak a vaddisznón, a Pediculus 
corporis-nak és a PAhthirus pubis-nak a görényen való előfordulása. 
Nem lehetetlen, hogy valami elcserélődés esete forog fenn. 

Epen ilyen meglepetés az Enderleinellus sphaerocephalus 
felfedezése egy denevéren, amikor. eddig a mókusról ismerték. 
Denevéreken eddig egyetlen esetben találtak tetvet, még pedig egy 
Hoplopleura-faj nőstényét ! de ezt valami véletlennek tartották. 


1 FAHRENHOLZ: 60. u. 61. Jahresbericht d. Naturhist. ges. Hannover. 
1912. D., p. 46. 


61 


A barlangban lakó Miniopterus Schreibersi és a mókus közt 
semmiféle oekologiai vagy ethologiai közösség nem lévén, a fer- 
tőzés a szabadban valószínűtlen. Ez az eset is mutatja, hogy 
mennyire érdemes nálunk az emlősök tetveit gyüjteni. IKi tudja, 
milyen meglepetésekkel fognak szolgálni. pl. csíkos  egereink, 
endemikus pocokfajaink, földikutyáink, sűndisznónk stb. 

ak 


Resumé. — DR. E. DupIicH: Beitrüge zur Anopluren-Fauna 
Ungarns. — Nachdem Verfasser einen Uberblick über die Anopluren- 
Forschung in Ungarn gibt, záhiít er die bisher von da bekannten 
Arten nebst ihren Wirthen auf. Interessant ist das Vorkommen 
von Linognathus vituli am Wildschwein, Pediculus corporis und 
Phthirus pubis am lltis und Enderleinellus sphaerocephalus auf 
Miniopterus Schreibersi (bisher nur vom Eichkátzchen bekannt). 
Belegstücke von allen Arten in der Sammlung des Ungarischen 
National Museums. — Schliesslich werden aus derselben Sammlung 
Pediculus capitis DE GEER von einem Papuaweib (Deutsch-Neu- 
Guinea: Berlinhafen), Polyplax spinulosa BURM. von der Wander- 
ratte (jekaterinoslaw, Süd-Russland) und P. villosa G.-V. von " 
Microtus nivalis (Traul bei Gschnitz, Brenner, Tirol) angeführt. 


Adatok a csörgő sáska (Bryodema tuber- 
culata F.) ismeretéhez. 


Irta: DR. PONGRÁCZ SÁNDOR. 


Krakkótól északra, ott ahol a Kárpátok hegyvonulatának utolsó 
gyűrődései is elsímulnak, óriási homokpuszta tűnik fel előttünk. 
Ez kisebb-nagyobb megszakítással fölfelé majdnem Poroszországig 
vonul. Keleten pedig észrevétlenül olvad bele az orosz steppébe. 
E homokpusztát 
a német , Heide"- 
vel hasonlíthatjuk 
össze és méltán, 
mert rajta mért- 
földeken át kö- 
vethetjük a Cal- 
lunák rózsaszínű 
szőnyegeit, ame- 
lyeket apró boró- 
kák és krétafehér- 

törzsű nyirfák 
tarkítanak, majd 
kékvízű tavak és 
tőzegmocsarak 
váltanak fel. 


62 


A lengyel pusztaság faunája is változatos. A gerincesek közül 
ott látjuk a fakó héját (Circus macrurus), a hegyi gyikot (Lacerta 
vivinpara) és egy apró csíkos egeret, a Sicista subtilis-t. Ezek 
széltében-hosszában lakják a steppét, míg a Trochosa singoriensis- 
nek a lengyel alföld keleti felében felbukkanó tölcsérei eme steppei 
pók elterjedésének talán határát jelzik. A lengyel alföld rovar- 
világában is a középeurópai homoksíkságok faunáját ismerhetjük 
fel, sőt megtaláljuk a magyar alföld homokjának is egynéhány 
jellemző alakját, mint pl. néhány hangyaleső- és Sphingonotus- 
fajt, az Oedipodák tarka seregét, az Ophiogomphus serpentinus-t, 
a Psallidium maxillosum, Otiorrhynchus Brauneri, Strophosomus 
albolineatus nevű bogarakat, két érdekes homoki Hemipterát, a 
Phimodera nodicollis-t és az Elasmucha Fieberi-t s végül a fém- 
darazsak és homoki méhek változatos sorozatát. Van azonban a 
lengyel pusztaságnak egy érdekes alakja, amelyet a magyar alföl- 
dön hiába keresünk s ez a csörgő sáska, a Bryodema tuber- 
culata F. 

A Bryodemákat már PALLAS is említi, még pedig a kelet- 
ázsiai steppékről. Azóta e sáskáknak több faját írták le, ám azok- 
nak életmódjával keveset foglalkoztak. Csak az újabbi irodalom- 
ban találunk erre vonatkozólag néhány feljegyzést. Az entomolo- 
gusoknak feltűnt e sáskák csörgő hangja, a zoogeografusoknak 
pedig fejtörést okozott azoknak szigetszerű szórványos fellépése. 
E kérdések azonban nem tisztázódtak, úgyhogy amikor lengyel- 
országi tanulmányutam alkalmával ezeket az állatokat a lengyel 
steppén legelőször megpillantottam, főleg azok életmódjának és 
elterjedésének megfigyelését tűztem ki feladatul. 

Már az első lengyelországi utam alkalmával feltűnt, hogy a 
csörgő sáskának Lengyelországban szűk elterjedési köre van. Az 
. olkuszi, kluezei homoktenger, az északlengyelországi dünék az 
állatnak nem kedveznek. A Radom mellett elterülő homoksíkságon 
. sem leltem meg annak nyomát, azonban egy meleg júniusi napon 
Kielze-től nem messze, a Lysa-Gora egyik nyúlványának fövenyes, 
kötött homokján ráakadtam a legelső Bryodemákra. Négy-öt 
noldnál aligha lehetett nagyobb ez a terület, amelyen ezek az 
állatok röpködtek. Távolabbra már hiába kerestem őket. Déltájban 
figyeltem meg először messzire elhallatszó röpülésüket. Néhány 
nőstényt zavartam fel, amelyek elég nagy gyorsasággal majdnem 
függőleges irányban kb. 8—10 m. magasságban emelkedtek a 
levegőbe. Közülük az egyik kiterjesztett szárnyakkal 7 cm.-nél 
szélesebb lehetett. Friss színeivel elárulta, hogy nemrég esett át 
az utolsó vedlésen. Testének alapszíne okkersárga volt, ez azon- 
ban a hasoldalon és hátsó lábakon citromságává változott, másutt 
az alapszínt eltakarta az olajzöldes márványozott mustrázat. Elülső 
szárnyán hiányzott a három harántsáv, ehelyett szétszórt foltok 
jelentek meg rajta. A hátsó szárny majdnem háromszögű s olyan 
széles, hogy majdnem elérte a potroh csúcsát. Széles barna folt 


63 


szegélyezte ezt a szárnyat s a szárny tövén széles rózsaszín foltot 
zárt körül. ? 

A Bryodemákkal az említett tisztáson nap-nap után talál- 
. koztam. Ha jól tudom június 10-ike körül láttam az első példányt, 
július végén figyeltem meg párosodásukat, mely úgylátszik részben 
a levegőben ment végbe, augusztus közepén túl már nem talál- 
tam őket. 

Lárváikat, amelyek május 15—20. között jelentek meg, csak 
a gyakorlott szem tudja az Oedipoda- és Sphingonotus-lárváktól 
megkülönböztetni. Toruk erősen hátranyúló gallérban végződik, 
hátsó combjukon már korán feltűnik a két jellemző harántfolt. 

Repülés és az ezzel összefüggő hangadás tekintetében a 
csörgő sáska szinte egyesegyedül áll összes fajrokonai között. 
Szárnyainak hangját legfeljebb a Psopfus-okéval lehetne össze- 
hasonlítani, de míg ezeké berregő, vagy inkább kelepelő, addig a 
Bryodemák szárnyai repülés közben határozottan üvegszerű, csö- 
römpölő hangot adnak. Igy tehát nem követünk el hibát, ha a 
Psophus-okat berregő, vagy kelepelő, a Bryodemákat ellen- 
ben csörgő sáskáknak hívjuk. De nézzük csak a Bryodemák 
csörgését közelebbről. Ha a hátsó szárnyát közelebbről vizsgáljuk, 
kitűnik, hogy az analis erek, különösen a hímnél, felváltva erősen 
. felduzzadtak. Minthogy a szárny repülés alkalmával legyezőszerűen 
összecsukódik, nyílvánvaló, hogy a felduzzadt erek egymással 
érintkeznek. Ez adja a hangot, amely a hímnél erősebb, mint a 
nősténynél. Megjegyzendő, hogy a hang erősségét az erek között 
haránterek is fokozzák, amelyek jóval nagyobb számmal vannak 
jelen, mint a Psophusoknál s a repülés alkalmával kifeszített 
húrok módjára mintegy megpendülnek. 

A Bryodemák repülésére a hangadáson kívül a repülés 
magassága is jellemző. Mint már említettem, a Bryodemák 8—10 
m. magasságig is emelkednek. Ezt a magasságot bizonyára a 
vándorsáskák is elérik, de ezeken nem észleltem, hogy függőleges 
irányba oly biztonsággal emelkedtek volna fel, mint a csörgő 
sáskák, amelyek eme képességüket csakis kiszélesedett hátsó szár- 
nyaiknak köszönhetik. 

A repülés idejére vonatkozólag, úgylátszik, eltérők a véle- 
mények. TÜMPEL és ADELUNG, a sáska első megfigyelői szerint az 
állat már korán reggel, első napsütéskor a magasba emelkedik. 
En úgy találtam, hogy ezek a sáskák a reggeli harmatos időben 
és eső után bágyadtak, szárnyaikat nem használják s felriasztva, 
ugrással menekülnek. Ilyen alkalommal sikerült nekem is a begyüj- 
tött 30 példány legtöbbjét kézrekeríteni, míg déltájban, amikor a 
repülésük legélénkebb, csak nehezen kerültek ezen sáskák hálómba. 
Mellesleg megjegyezhetem azt is, hogy a Bryodemák repülés köz- 
ben magasabb fák, többnyire fenyők koronáit választják . pihenő- 
helyül. 

A Bryodemák táplálkozását, sajnos, nem volt alkalmam meg- 


64 


figyelni. Bizonyos, hogy ezek az állatok a steppei füveken kívül 
a fenyők fiatal hajtásait is megrágják, de azok kártételéről szóló 
jelentések túlzottak.- RATZEBURG kártevőnek mondja a , Höcker- 
heuschrecke"-t, de KÖPPEN, aki bizonyára jól ismerte az Orosz- 
országi steppék eme mindennapi alakját, az oroszországi kárté- 
kony sáskákról szóló dolgozatában egy szóval sem emlékszik 
meg a csörgő sáskáról. En a magam: részéről is kétségbevonom e 
faj kártételét, még pedig annál is inkább, minthogy ez állatot 
Lengyelországnak csak egyetlen pontján sikerült kimutatnom.! 

A Bryodemák életmódjával kapcsolatban felmerül az a kér- 
dés is, hogyan került ez a steppei sáska Európába? A búvárok 
szerint az európai fauna kialakulását két tényező irányította. 
STEJNEGGER és PopPPIUS postpliccén és postdiluviális bevándorlá- 
sokat vesznek fel, amelynek az európai fajok nagy része, legalább 
is a diluvium után, alá volt vetve. Minden jel arra vall, hogy a 
Bryodema nem tartozik eme bevándorló fajok sorába. Ez már 
egyedül abbói a tényből is kitűnik, hogy a Bryodema, amint a 
Magy. Kir. Földtani Intézet kövületei bizonyítják, Európában már 
a miocén korszakban el volt terjedve. Ígaz, hogy ez a faj a mai 
Br. tuberculata-val nem azonos, de ez a körülmény még nem 
jogosít fel arra a következtetésre, hogy ezek a sáskák kelet felől 
történő lassú előnyomulással érték volna el az orosz pusztaságot. 
Ez ellen szól az a körülmény is, hogy a Bryodemák elterjedése 
Európában nem folytonos, hanem megszakított és elszigetelt. Ezt 
mai európai elterjedéséről tudjuk, amely szerint. a Bryodemák 
Kelet-Poroszországban, a bajorországi Isar völgyében, Lüneburg, 
CGlogan, Berlin környékén, Meran mellett az Engadin völgyében, 
Jütlandban és Dániában élnek. Sokkal valószínűbb, hogy a mai 
európai Bryodemák egy ősrégi harmadkori Bryodema-törzsnek 
maradványai. Ez egyúttal kizárja azt is, hogy a Bryodemák jég- 
korszakbeli reliktumok, alpesi fajok volnának. Ez már csak azért 
sem leliletséges, mert a Bryodemák typikus steppei lakók s az 
oroszországi, szibériai steppéken és felföldeken 400—450 m. 
magasságon felül nem fordulnak elő. Tehát sokkal inkább tekint- 
hetjük őket olyan európai őslakóknak, amelyek már a harmad- 
korban úgy Európában, mint Ázsiában széles elterjedésnek örvend- 
tek és rokonaikkal a SpAhingonotus-okkal és Oedipodák-kal együtt 
mai napig is fenntartották magukat. Ez a föltevés annál is inkább 
jogosult, minthogy a harmadkorban, amint az ásatag növényekből 
kiderült, Szibériában is mérsékelt, vagy subtropusi klíma uralkodott. 

A Bryodemáknak Európában való szigetszerű, széjjelszórt 
elterjedését, azt hiszem, eléggé megmagyarázza az a körülmény, 
hogy a jégkorszakok alatt Európában helyenkint steppék kelet- 


1 Egy fiatal lárváról, amelyet Konsk mellett elterülő homokos erdő- 
ségben gyüjtöttem, nem sikerült teljes határozottsággal megállapítanom 
annak Bryodema-jellegét. 


605 


a területeken tehát ezek a sáskák az oekologiai tényezőkre való 
tekintet nélkül is fenmaradhattak. Hiszen látjuk, hogy e sáskák a 
németországi , Heide"-n, a dánországi , dünék"-en, a tiroli feny- 
vesekben és-a mecklenburgi homokterületeken egyaránt előfordul- 
nak s így arra az eredményre jutunk, hogy a Bryodemák elterje- 
désének geologiai jelentősége van. 

Hogy lassú terjeszkedésben vannak-e a Bryodemák, avagy 
határozottan visszavonulóban, erre a -kérdésre kell még megfelel- 
nünk. Az európai fajokról elmondhatjuk, hogy visszavonulóban 
vannak. Egy félszázaddal ezelőttt FiNpor Fontainebleu mellett még 
gyakran látta ezt a fajt, ma már tudjuk, hogy a Bryodemák sehol 
sem fordulnak elő Franciaországban. Ugyanez vonatkozik a Frank- 
furt és a Rajna melletti elterjedésre is. Engadinban a Bryodema 
ma is előfordul, de annak közvetlen szomszédságában, Olaszország 
északkeleti szögletében már hiába keressük s az Isar mentén való 
elterjedése is újabban kétséges. Ezek a tények természetesen alig 
egyeztethetők össze azzal a felfogással, amely szerint a Bryodemák 
.és ezzel együtt más steppei sáskák lassú, fokozatos előnyomulása 
jelenleg is végbemenne. Azt hisszük azonban, hogy ennek meg- 
állapítása csak illuzórikus. Mert bizonyos fajoknak, amelyek azelőtt 
az illető területről nem voltak ismeretesek, megtalálása legföljebb 
csak annyit bizonyít, hogy azok mindeddig elkerülték a gyüjtők 
figyelmét. Nem lehetetlen azonban, hogy a steppei sáskák a post- 
diluviális időkben elterjedési határaikat különösen az ázsiai steppé- 
ken bizonyos mértékben kiterjesztették. 

A Bryodemák származástani helye nincsen véglegesen tisz- 
tázva. Az .ázsiai Acridiák között egynéhány kisázsiai Oedipoda-faj, 
továbbá a keletázsiai Trynchus és Timethis-fajok szárnymustrázat 
tekintetében a Bryodemákra vallanak, de többi sajátságaikban 
azoktól meglehetősen távol állanak. Ahogy újabban sikerült meg- 
állapítanom, sokkal kisebb űrök választják el a Bryodemákat a 
mongóliai Compsorhipis nemzetségtől, amely egyrészt a B. Gebleri, 
másrészt azonban a Sphingonotus-ok habituális sajátságait őrizte 
meg. Minthogy a Bryodema Gebleri torának alkotásában egyéb- 
ként is a Sphingonotus-okra emlékeztet s minthogy az összetett 
szemek gömbölyded alakja is eme rokonság mellett szól, nem 
lehet kétségbevonni, hogy e két nemzetség között szoros össze- 
függés áll fénn. Az összehasonlitó vizsgálatokból azonban az is 
kiderül, hogy a Bryodema tuberculata szárnyerezete tekintetében 
az Oedipoda Schochi-hoz közeledik, a Bryodema Gebleri pedig 
némely tekintetben a Psophus-ok szárnyerezeti sajátságait Őrizte 
meg. Ez amellett szól, hogy a Bryodemák gyüjtőtypust képvisel- 
nek, amely több génusznak, nevezetesen az Oedipoda, Celes és 
Sphingonotus sajátságait egyesítik magukban. Az összefüggés 
mikéntjét megállapítani nem. tudjuk, de annyi bizonyos, hogy a 
keletázsiai Oedipodák egynémelyike, mint pl. az 0. Schochi, jóval 
közelebb áll a Bryodemákhoz, mint többi fajrokonai. Másrészt az. 


5 


"66 


is bizonyos, hogy a Bryodemákkal rokon génuszok között két- 
ségkívül a Sphingonotus-ok állnak legközelebb ehhez a csoport- 
hoz, tehát minden valószínűség szerint ezek szakadtak el legelőször 
a Bryodemákból. A palaeontologusok bizonyára felhozzák ellen- 
érvül, hogy a jelenleg élő fajoknak egymásból való levezetése 
helytelen, ámde ne felejtsük el, hogy ezeknek a génuszoknak 
valamennyie messze a harmadkorba, tehát évek százezreire nyúlik 
vissza, amely idő eltelte óta bizonyára lehetségessé vált nemcsak 
a fajoknak, hanem génuszoknak is elkülönülése. 


Nézzük most még, hogy a Bryodemák származási helyét 
mennyiben igazolja azok szárnymustrázatának ontogenetikai fejlő- 
dése. Ennek tanítása szerint a fiatal Brvodema-lárvák hátsó szár- 
nyán apró, széjjelszórt pontok jelennek meg, amelyek közé azon- 
ban az analis erek mentén csakhamar nagyobb foltok ékelődnek, 
amelyek összeolvadnak úgy, hogy a hátsó szárnyon a félhold- 
alakú folt már az állat lárvakorában, az első vedlés előtt készen 
van. A foltozatnak ilyen alakulása szerint tehát a Bryodemákat 
olyan ősökből kellene származtatni, amelyeknek szárnya szétszórt, 
márványozott mustrázatot viselt. Hogy ennek vajmi kevés phylo- 
geniai jelentősége van, kitűnik abból, hogy a színmustrázat a 
sáskáknál csak néhány vedlés után nyeri el végleges képét. Ezen 
vedlésekből azonban látjuk, hogy a hátsó szárny mindenkor meg- 
tartja azt a főfoltját, amely a különféle fajoknál hol apró foltokká 
esik szét (Br. barabensis, részben B. tuberculata), hol pedig hatal- 
mas főfolttá szélesedik, amely másrészt félholdalakúvá is fejlőd- 
hetik. Ha tehát ennek jelentőséget tulajdonítunk, akkor azt mond- 
hatjuk, hogya Bryodemák foltozatukban is elárulják 
gyüjtőtypusuk jellegét. Az ezzel rokon csoportok össze- 
függését és kialakulását azonban egyedül a szárnymustrázat alap- 
lán megállapítani nem lehet s csak a palaeontologia eredményei 
mondhatják ki erre vonatkozólag a döntő szót. 


kk 


Résumé. — DR A. PoNnGRÁcz: Beitráge zur Kenntnis 
der Bryodema tuberculata F. — Verfasser beschreibt die Lebens- 
weise und Bau von 5. tuberculata, jener Heuschreckenart ,die er 
wáhrend seiner in Polen ausgeführten Studienreise umweit von 
Kielze beobachtete. Bezüglich ihres Fluges nimmt diese Art eine 
ganz isolierte Stellung ein. Sie erhebt sich in den Mittagstunden 
auf sandigen Berghügeln in eine Höhe von 8—10 M., lásst 
inzwischen einen eigentümlichen rastelnden Ton erschallen. Dieser 
Ton erinnert an jenen der Psopfhus-Arten, besitzt jedoch ein mehr 
glasartiges Nebengeráusch, welches durch gegenseitige Reibung der 
blasenartig verdickten Analadern herrührt, waáhrend man das 
Schnarren der Psophus-Arten vielmehr als einen klappernden, 
gedámpíten Ton bezeichnen dürfíte. Uber die Herkunít der euro- 
páischen Bryodemen liegen mehrere Hypothesen vor. Nach Ansicht 


67 


des Verfassers ist die Annahme einer postpliocenen oder post- 
diluvialen Einwanderung mancher Arten gánzlich verfehlt. Es ist 
zwar ein gewisses Vordringen einiger Arten aus Osten warnehm- 
bar, tiefgreifende Umgestaltungen in der Fauna haben jedoch 
eine solche Verbreitung nicht ermöglicht. Vielmehr Berechtigung 
hat die Annahme, wonach die Bryodemen als Relikte einer reich- 
haltigen tertiáren europaisch- sibirischen Fauna zu betrachten sind. 
Diese Annahme stützt sich einerseits auf die Tatsache, dass in 
Mitteleuropa wáhrend der warmen Tertiárzeit mehrere subtropische 
Arten, wie eterogamia, Gryllacris, u. a. herschten, ferner der 
Umstand, dass wie aus den Abdrücken der Sammlung des kgl. 
ung. Geologischen lInstitutes ersichtlich ist, die Bryodemen in 
Europa, sogar auch im ungarischen Becken, schon im Tertiar 
verbreitet waren. Auch das zerstreute Vorkommen  derselben 
schiiesst die Möglichkeit eines allmáhligen Vordringen aus, somit 
schien, die Annahme vielmehr Berechtigung zu haben, dass ein 
. grosser Teil der europáischen Feuschrecken-Arten das mittel- 
europáische Zentrum schon wáhrend der Tertiárzeit besiedelte, den 
Strömungen der Vereinung der Diluvialperiode entwich und in den 
Ebenen (Steppen?) von Deutschland erhalten blieb. 

Die Abstammung der Bryodemen aus primitiveren Oedipodi- 
den ist derzeit nicht sichergestellt, da wir über die Vorgeschichte 
 jener Gruppe durch die Palaeontologie nur mangelhaft unterrichtet 
sind. Die Entwicklung des Farbenkleides weist auf Vorfahren hin, 
deren Flügel zerstreute Fleckchen trug. Somit wáre also das mar- 
morierte Farbenkleid das primitive, ursprungliche. In gewisser 
Beziehung hat auch dies eine Berechtigung. Obzwar nicht über- 
sehen werden darf, dass das Farbenkleid bei den Heuschrecken 
ihr endgültiges Farbenbild erst nach der letzten Háutung erreicht. 
Die  vergleichendmorphologische Prüfung der Bryodema-Arten 
belehrt uns jedoch, dass die Bryodemen in der Beschaffenheit 
ihrer Flügelnervatur und Thorax einerseits durch Vermittlung der 
B. Gebleri mit Sphingonotus- und Compsorrhipis-Arten, anderseits 
durch Vermittlung der Oedipoda Schochi mit der Gattung Oedipoda, 
Celes, vielleicht auch mit Psophus in Verwandschait zu ziehen 
sind, Tatsachen, die zur Annahme führen, in den Bryodemen eine 
Kollektivtype zu erkennen. Demnach wáre also der Stamm der 
Bryodemen als eine uralte Gruppe zu betrachten, die sich aus 
einer der Compsorrhipis-áhnlichen Gattungen abzweigte und aus 
der sich spáter einerseits die Sphingonotus-Arten, anderseits aber 
die Gruppen Oedipoda, Celes, Psophus ablösten. Schliesslich sei 
betont, dass Verfasser mit dieser Betrachtung nur eine Möglichkeit 
gewisser Stufenreihen befechtet, selbst das Feststellen der Ahnen- 
reihen dieser Gattung liegt in den zukünítigen Ergebnissen der 
Palaeontologte. 


Cd 


5" 


68 


Új szarvasbogárfaj Borneo szigetéről. 
(Eine neue Lucanidenart von der Insel Borneo.) 
Irta: DR DUDICH ENDRE. 


A Magyar Nemzeti Múzeum szarvasbogárgyűjteményének fel- 
dolgozása közben többek között egy igen érdekes fajt találtam, 
amely nemcsak fajára nézve új, hanem olyan bélyegekkel bir, 
hogy számára egy új nemnek a felállítását is szükségesnek tartom. 
Mivel a trópusi állatvilág ezen képviselője a hazai bogarászok 
érdeklődési körén kivül esik, a bogár leirását németül készítettem el. 


Novonigidius DuDICH, nov. gen. 


Habituell mit der Gattung Nigidius MAc LEAY verwandt und 
ist hinter diese im System einzureihen. Von Nigidius unterschei- 
det sich diese neue Gattung durch die folgenden progressiven 
Charaktere: die ,Suturae gulares" und , suturae-proepisternales" 
fehlen gánzlich (auch mit Mikroskop war keine Spur dieser Náhte 
aufzufinden), das Mánnchen trágt ausser den Mandibelhörnen eine 
Stirnzierde. Typische Art der Gattung: Novonigidius ornatifrons n. Sp. 


Novonigidius ornatifrons DuDpICH, n. sp. (Fig.) 


Stirn steil avfsteigend, tief ausgehöhlt, in gleicner Höhe mit 
den Vorderecken der Augen scharf gekantet: in der Mitte der 
Kante ein schrág aufwártsstehender . Höcker, dann beiderseits 
schwach konkav und gegen die Augen 
durch je einen Hoöcker begrenzt. Die 
eigentümliche Form des Epistoms ist 
aus der Figur ersichtlich. Mandibel innen 
einzáhnig, oben mit einem Horn, das 
leicht gekrümmt und an der Spitze ein- 
warts gebogen ist. Das Horn ist innen 
gekantet, diese Kante teilt sich in zwei 
Aste, der eine zieht sich zu der Man-. 
dibelspitze, der andere zur . distalen Basis des Innenzahnes. Die 
Augen vollkommen geteilt, Canthus vorne gerundet, hinten plötz- 
licn senkrecht abgestutzt, mit gerundeter Hinterecke. Scapus der 
Antennen leicht gebogen. Mentum trapezförmig, mit abgerundeten 
Vorderecken. j 

Halsschild gueroblong, die Seiten und die Basis gerandet. 
Vorderecken kaum vorragend, abgerundet, hinter ihnen ein seichter 
Eindruck. Hinterecken breit abgerundet. Die Scheibe ohne Lángs- 
eindruck in der Mitte. Prosternalfortsatz abgeplattet, hinter den 
Hüften guer eingedrückt. Schildchen fast fünfeckig. 

Schulterecken ziemlich spitzig. Flügeldecken zwischen der 
Naht und der Schulterbeule mit 6 Lángsfurchen, die keine Spur 
einer Punktbildung zeigen und deren Zwischenráume ganz flach 


69 


sind. Zwischen der Schulterbeule und der Epipleure noch 3 Fur- 
chen. Die erste (von der Naht gezáhlt) Furche erreicht fast die 
Deckenspitze, die zweite und fünfíte auf der Abdachung vor der 
Spitze sehr obsolet vereinigt, die dritte, vierte und sechste Furche 
enden auf der Abdachung. Die siebente Furche vor der Abdachung 
verkürzt, die achte reicht bis zu ?/3 der Deckenlánge, die neunte 
ist nur in dem zweiten Drittel entwickelt. Interstitien gleich breit, 
nur zwischen der sechsten und siebenten Furche etwas schmáler. 

Vorderschienen mit drei, Mittel- und Hinterschienen mit je 
einem Dorne (Endsporn und Enddorn nicht mitgerechnet). Sámt- 
licne Schenkel mit feiner, durch eine Furche abgesetzte Lángskante. 

Oberseite" kah]l, Canthus und Clypeus mit vereinzelten, sehr 
kurzen Hárchen. Die Seiten und Hinterecken des Halsschildes und 
der Seitenrand der Flügeldecken mit kurzen Haaren bewimpert. 
Kinnplatte, die Unterflácne der Mandibeln, Vorderrand des Pro- 
sternums, Propleuren und die Seiten des Metasternums sehr kurz 
und weitláufig behaart. Das 2., 3. und 4. sichtbare Sternit in sei- 
ner ganzen Breite mit einer gueren Haarreihe und an den Seiten, 
vor der Ouerreihe mit einer kurzen Reihe von Haaren. Sternit 5. 
in seiner ganzen Ausdehnung. behaart. Sámtliche Haare entsprin- 
gen aus Punkten. Die Schenkelkanten mit einem Haarkamme, 
sonst sind die Schenkel sparsam mit ganz kleinen Hárchen be- 
setzt. Trochanteren mit einem Haarbusch, Schienen mit vier Lángs- 
reihen von Haaren, Tarsenglieder unten, an den Enden behaart. 

Die auífsteigende Stirníláche glatt, Canthus dicht punktiert, 
Scheitel mit rundlichen, flachgrundigen Grübchen, seitlich grob 
gerunzelt. . Halsschild überall mit Punkten und flachgrundigen 
Grübchen besetzt, die besonders an den Seiten und an den Vor- 
derecken dichter stehen. Die Randung des Halsschildes durch 
Punkte zerstochen. Mesonotum stark und dicht punktiert. Schild- 
" chen vorn mit einigen groben Punkten. Die Zwischenráume der 
Flügeldecken hie und da mit mikroskopischen Pünktchen. Mentum 
und die Schláfen weitláufig punktiert, die Kehle glatt. Die Seiten- 
partie des Prosternums und die Propleure obsolet weitláufig 
punktiert, Mesosternum mit starker und dichter Punktierung. Auf . 
dem Metasternum beiderseits ein Dreieck, welches durch den 
halben - Vorderrand, die Metapleure und durch eine, von dem 
Mesosternalfortsatze zu der Hinterecke des Mesosternums gezo- 
gene Linie begrenzt ist, punktiert. Erstes und fünítes sichtbares 
Sternit in seiner ganzen Ausdehnung punktiert, 2—4. Sternit mit 
den oben erwáhnten haartragenden Punktreihen. 

Matt, die Farbe isi siennabraun, die Haare rötlich. 

Körperlánge, inkl. Mandibel: 145 mm. 

Borneo: Matang, (1 g, gesammelt von J. XÁNTUS). 

Die Type befindet sich in der Sammlung des Ungarischen 
National-Museums zu Budapest. ; j 


10 


Adatok Nagysalló bogárfaunájához. 
(Harmadik közlemény.) 
Irta DR DUDICH ENDRE. 


A Rovartani Lapok hasábjain már két ízben (XXII, 1915, 
p. 67—70 és XXIII, 1916, p. 144—149) beszámoltam Nagysalló 
környékén végzett gyüjtéseim eredményéről. Az alábbi felsorolás 
az 1918—1921. években gyüjtött és a régebbi meghatározatlan 
anyag feldolgozásának adatait tartalmazza. Az elnevezések tekin- 
tetében teljesen az 1906-os európai bogárkatalogust követtem, 
azért a szerzők nevét mindenütt elhagytam. 

A meghatározások nagy részét magam végeztem a "Magyar 
Nemzeti Múzeumban, REITTER, GANGLBAUER és CSIKI művei és 
monogratfiái nyomán. A nehezebb fajok esetében a meghatározás 
helyességét a múzeum magyar anyagával és a REITTER-féle gyüj- 
temény példányaival való összehasonlításával is ellenőriztem. Egyes 
meghatározások a megboldogult REITTER és HUBENTHAL (Buffleben 
bei Gotha)-tól származnak. Az orrmányosok legnagyobb részét 
PETRI KÁROLY (Segesvár) determinálta, az Apionokat GYÖRFFY 
JENŐ volt szíves revideálni. Mindezek fogadják hálás köszönetemet. 


Carabidae: Carabus granulatus. — Nebria brevicollis. — 
Elaphrus uliginosus, riparius. — Dyschirius nitidus, globosus, lae- 
viusculus. — Broscus cephalotes. — Bembidion. articulatum, Octo- 
maculatum, assimile, biguttatum. — Tachys bistriatus. — Trechus 
austriacus. — Panagaeus crux major. — Chlaenius festivus, nigri- 
cornis v. melanocornis. — Oodes helopioides. — Badister bipustu- 
latus, sodalis. — Ophonus punctulatus, puncticollis, calceatus. — 
Harpalus atratus, latus, luteicornis, rubripes, serripes, anxius. — 
Stenolophus teutonus. — Acupalpus interstitialis, dorsalis, ab. nota- 
tus, ab. maculatus, luteatus, exiguus. — Bradycellus harpalinus. — 
Anisodactylus signatus, binotatus. — Amara similata, ovata, com- 
munis, apricaria. — Pterostichus vernalis, interstinctus, strenuus. 
— Laemostenus terricola. — Calathus erratus, ambiguus. — Ago- 
num obscurum, marginatum, versutum, viduum. —- Lebia cyano- 
cephala, chlorocephala, crux minor, humeralis. — Metabletus trun- 
catellus. —  Microlestes minutulus. — Dromius linearis, guadri- 
notatus. 

Dytiscidae: Hygrotus inaegualis. — Coelambus impresso- 
punctatus. — Bidessus geminus. —  Hydroporus lineatus, planus, 
palustris. — Noterus crassicornis. — Agabus congener, labiatus. 
— Rhantus punctatus, adspersus. — Colymbetes fuscus. — Acilius 
sulcatus. — GCybister laterimarginalis. 

Staphylinidae: Siagonium guadricorne. — Xylodromus de- 
pressus. — Olophrum puncticolle. — Trogophloeus rivularis, cor- 
ticinus. — Oxytelus sculpturatus, nitidulus. — Platystethus cornutus. 
— Bledius opacus, fracticornis, — Stenus providus, buphthalmus, 


71 


nanus, opticus, pallitarsis. — Stilicus orbiculatus. — Medon ripi- 
cola, melanocephalus. — Cryptobium fracticorne. — Leptacinus 
bathychrus. — Philonthus chalceatus, atratus, immundus, nigri- 
. tulus. — Bolitobius lunulatus. — Conosoma immaculatum. — 
Tachyporus nitidulus. — Falagria sulcata, sulcatula, obscura. — 
Tachyusa umbratica, coarctata. — (Cnypeta carbonaria. — Atheta 
elongatula, occulta, longiuscula, clientula. — Phloeopora corticalis. 
— Chilopora longitarsis. — Crataraea suturalis. — Microglossa 
gentilis. — Aleochara crassicornis. 

Pselaphidae: Tychus niger. 

Scydmaenidae : Scydmaenus. rufus. 

Silphidae: Choleva oblonga. — Catops Watsoni. — Necro- 
. phorus antennatus. 


Corylophidae: Sericoderus lateralis. — Orthoperus atomus. 

Trichopterygidae: Ptilium affine. — Trichopteryx thoracica. 

Scaphidiidae: Scaphidium 4-maculatum. —  Scaphosoma 
agaricinum. : 

Histeridae: Hister 4-maculatus, púrpurascens. — Paromalus 
flavicornis. 


Fydrophilidae: Helophorus nubilus, brevipalpis, griseus, gra- 
nularis. — Anacaena limbata. — Philydrus 4-punctatus, bicolor. — 


Helochares griseus. — Chaetarthria seminulum. — Cercyon ustu- 
latus, granarius. — Cryptopleurum minutum. 

Cantharidae: Cantharis pellucida, pulicaria, rufa. — Rhag- 
onycha testacea, limbata, lignosa. — Malchinus nigrinus. — Mal- 
thodes flaveolus. — Troglops albicans. — Ebaeus coarctatus. — 
Axinotarsus marginalis. — Dolichosoma lineare. 

Nitidulidae: Cateretes pedicularius. — Epuraea obsoleta, 


florea. — Meligethes viridescens. — Glischrochilus Olivieri, guadri- 
guttatus. 

Cucujidae : Silvanus bidentatus. — Laemophloeus testaceus. 

Cryptophagidae : Cryptophagus setulosus. — Atomaria linea- 
ris, ruficornis, analis. — Ephistemus globulus. 

Erotylidae: Dacne bipustulata, v. Jekeli. 

Phalacridae: Olibrus corticalis, bimaculatus. — Phalacrus 
fimetarius v. Humberti. 

Lathridiidae : Melanophthalma gibbosa. 

Mycetophagidae : Typhaea stercorea. 

Cisidae: Cis micans. 

Endomychidae : Mycetaea hirta. 

Coccinellidae: Subcoccinella 24-punctata ab. limbata. — 
Hippodamia tredecimpunctata ab. spissa. — Adonia variegata, ab. 
constellata, ab. 6-punctata, ab. obversepunctata. — Adalia bipunctata 
ab. 6-pustulata. — Coccinella 10-punctata ab. 4 punctata, ab. 
10-pustulata. — Exochomus 4-pustulatus v. distinctus, v. floralis. 
—  Pullus haemorrhoidalis, auritus. — Scymnus frontalis ab. 
4-pustulatus, interruptus, rubromaculatus, — Coccidula rufa, 


(2 


Helodidae: Cyphon variabilis, padi, coarctatus. 

Dryopidae : Dryops Ernesti. 

Georyssidae : Georyssus crenulatus. 

Dermestidae: Trogoderma nigrum. — Anthrenus museorum. 


Elateridae: Agriotes ustulatus v. flavicornis. — Adrastus 
rachifer. — Hypnoidus minutissimus. — Melanotús brunnipes. — 
Drasterius bimaculatus ab. fenestratus. — Elater sanguinolentus 
v. immaculatus. — Limonius parvulus. — Athous niger. 

Buprestidae: Anthaxia manca. —  Agrilus laticornis. — 


Cylindromorphus filum. I 

Lyctidae: Lyctus linearis. 

Anobiidae: Hedobia imperialis. — CGastrallus immarginatus. 
—  Xyletinus ater. — Ochina Latreillei. 

Pythidae: Rhinosimus viridipennis. 

Anthicidae : Anthicus hispidus. 

Meloidae : Meloé cicatricosus, scabriusculus. 

Mordellidae: Mordellistena neuwaldeggiana. 

Alleculidae: Gonodera luperus. 

Tenebrionidae: Hypophloeus bicolor. — Caenocorse. depressa. 

Cerambycidae: Cortodera humeralis. — Axinopalpis gracilis. 
Phymatodes glabratus. — Callidium violaceum. — Aromia moschata 
ab. laevicollis Rtt. — Plagionotus arcuatus ab. Reichei. — Cyrto- 
clytus capra. — Agapanthia Dahli, villosoviridescens, violacea. — 
Phytoecia pustulata, cylindrica. — Oberea linearis. 

Chrysomelidae: Orsodacne lineola, ab. nigricollis. — Crio- 
" ceris 12-punctata, 14-punctata, asparagi ab. anticeconjuncta. — 
Labidostomis pallidipennis. —- Cryptocephalus sexpunctatus, tri- 
maculatus, violaceus, octacosmus, elegantulus, connexus, pusillus 
ab. Marshami. — Pachybrachys hieroglyphicus. — Iydrothassa 


aucta ab. glabra. — Melasoma 20-punctata. — Galeruca rufa. — 
Podagrica malvae ab. aenescens. — Mantura chrysanthemi, rustica. 
— Chaetocnema tibialis, hortensis. — Psylliodes luteola. — Phyl- 


lotreta undulata. — Longitarsus parvulus, luridus, atricillus, melano- 
cephalus, lorigipennis, symphyti Fiktgr. — Hispella atra. — Cassida 
hemisphaerica. 

Lariidae : Spermophagus sericeus. — Laria RISOTHEES sertata, 
lentis. — Bruchidius pusillus. 

Curculionidae : Otiorrhynchus fullo, raucus. — Mylacus sub- 
rotundatus. — Phyllobius piri, argentatus. — Polydrosus tereti- 
collis, viridicinctus ab. Viertli SCHILSKY. — Paophilus affílatus. — 
Brachysomus echinatus. — Eusomus ovulum. — Sitona tibialis, 
lineatus, puncticollis, longulus, inops. — Psalidium maxillosum. — 
Cleonus piger. — Lixus flavescens. — Lepyrus capucinus. — 
Phytonomus punctatus, contaminatus, murinus, transsylvanicus, 
viciae. — Erirhinus festucae. — Notaris scripi, acridulus, v. mon- 
tanus. — Dorytomus melanophthalmus. — Bagous nigritarsis. — 
Eremotes punctulatus. — Rhyncolus truncorum, — Mononychus 


13 


punctum-album. — Stenocarus cardui. — Cidnorrhinus 4-macula- 
tus. — Coeliastes lamii. —  Rhinoncus pericarpius. —  Ceutor- 
rhynchus floralis, albosignatus (in coll. PETRD, edentulus (in coll. 
PETRI), denticulatus, albovittatus, punctiger, pollinarius, napi, assi- 
milis,  coarctatus, sulcicollis, carinatus, erysimi, contractus. — 
Coryssomerus  capucinus. — Baris analis, atramentarius, coeru- 
lescens. — Balaninus villosus, glandium, rubidus. — Balanobius 
pyrrhoceras. — Anthonomus pedicularius, pomorum, rectirostris. 
— Tychius aureolus v. medicaginis, tomentosus, picirostris. — 
Sibinia cana. — Orchestes guercus, rufus, avellanae. — Gymne- 
tron rostellum v. stimulosum, antirrhini, bipustulatum. — Cionus 
thapsi, alauda. — Magdalis linearis (in coll. PETRD, cerasi, bar- 
bicornis, ruficornis, guercicola. — Apion onopordi, cerdo, Opeti- 
cum, radiolus v. ferruginipes, validum, urticarium, longirostre, 
pubescens, filirostre, dissimile, assimile, malvae, aestivum, aesti- 
matum, viciae, pavidum, loti. — Rhynchites tristis, olivaceus, 
aeneovirens, pauxillus, aeguatus, ab. Paykulli, caeruleus, auratus, 
Bacchus. — Attelabus nitens. 

Ipidae: Eccoptogaster carpini (in coll. PETRD, rugulosus. — 
Fylesinus fraxini. — Pteleobius vittatus. — Taphrorychus bicolor. 
— Dryocoetus villosus. 

Scarabaeidae: Aphodius granarius, ab. Ragusanus, biguttatus, 
luridus, ab. nigripes. — Hoplia philanthus. 


x 


Az egyes nevezetesebb fajokhoz a következő megjegyzéseket 
fűzhetem : 

Külön felemlítésre méltóknak tartom a következőket: Dyschi- 
rius laeviusculus, Trechus austriacus, Acupalpus interstitialis, Aga- 
bus congener, Olophrum puncticolle, Choleva oblonga, Malthinus 
flaveolus, Malchinus nigrinus, Ebaeus coarctatus, Gastrallus immar- 
ginatus, Longitarsus longipennis, Lixus flavescens, Phytonomus 
contaminatus, transsylvanicus, Notaris acridulus v. montanus, Ceu- 
torrhynchus albosignatus, edentulus, Magdalis guercicola, Sitona 
longulus, melyeket eddig hazánknak csak egy-két helyéről vagy 
csak Erdélyből ismertünk. 

Uj hazánk faunájára a Bagous nigritarsis (lásd: DUDICH, 
Pótiüz. Természettud. Közlönyhöz. 1921, p. 58), továbbá Aromia 
moschata ab. laevicollis REITTER és Polydrosus viridicinctus ab. 
Viertli SCHILSKY változatok, míg a RAhynchites aeguatus ab. 
Paykulli SCHILSKY a szorosabb értelemben vett Magyarországra új 
(lásd : DuDpIcH, I. c. p. 59). 

Az Ochina Latreillei-t a faunakatalogus (p. 127.) csak Buda- 
pestről és Kolozsvárról ismeri. 1921, VI, 12-én akácfára kúszó 
borostyánról kopogtattam. 

Hedobia imperialis-t 1918, IV, 12-én virágzó barackfáról 
kopogtattam, 


74 


Axinopalpus gracilis-t 1921, VI, 15-én kiszáradóban lévő 
meggyfíán fogtam. 

3 Phymatodes glabratus-t 1918, V, 27-én a Zálogos-erdőben 
ölfán találtam Anthaxia manca-val együtt. 

Cyrtoclytus capra-t 1921, VI, 8-án a Zálogos-erdőben ölfán 
és Obera linearis-t 1921, VI, 2. és 8-án ugyanott mogyoróbokron 
gyüjtöttem. . 

Paophilus afflalus-t Nagysallón több példányban fogtam 
(det. PETRI, HAjóss). A faunakatalogus (p. 146.) Vámosmikoláról 
említi, anol még HOPFFGARTEN gyüjtötte (D. E. Z. XX, 1876, p. 
337, 343.), tehát ez az adat csak. irodalmi volt. Az 1906-os katalo- 
gus szerint Ausztriában, Magyarországon és Erdélyben fordul elő. 
PETRI 1912-es erdélyi bogárkatalogusában csak , Siebenbürgen"-t 
említ, közelebbi termőhely nélkül, de megemlíti, hogy a P. Ham- 
pei-től a lábszár és a lábfej sárga színével tér el. Ennek a fajnak 
a létjogosultsága és hazája tulajdonképen még most is ismeretlen 
(HUBENTHAL : Ent. Blatter, XII, 1916, p. 64.). A nagysallói példá- 
nyokat először ezen a néven kaptam vissza Curculionida-bűváraink-. 
tól (PETRI, HAjóss) és magam is ennek határoztam meg, de újab- 
ban HAJjÓSS oda módosította a véleményét, hogy példányaim a 
P. Hampei SEIDL. faj alakkörébe tartoznak. A kérdés eldöntését 
függőben hagyom addig, imi8 nagyobb vizsgálati anyag fog ren- 
delkezésemre állani. 

Balaninus rubidus-t eddig csak Brassóból ismertük (CsSIKI : 
Rovartani Lapok. XXI, 1914, p. 25.). 


xk 


1919. nyarán készítettem dögbogarak fogására egy csapdát, 
mely némi módosítással olyan volt, mint az, amelyet PAPE. ismer- 
tetett (Coleopterologische Rundschau. V, 1916, p. 48—49.). Ezt 
kertünkben egy vén, részben már száradó diófa oldalára akasz- 
tottam fel. A borszeszes üvegben a necrophagákon kívül egyéb 
fajokat is találtam, még -pedig július 31-én és augusztus 3-án 
egy-egy Aegosoma scabricorne-t, augusztus 2., 19. és 29-én egy- 
egy Siagonium guadricorne-t, augusztus 10. és 13-án egy-egy 
Oplilo pallidus-t. A Siagonium-ot a diófa kérge alatt is megtalál- 
tam, ez tehát a fáról hullott bele a csapdába. Az Opilo pallidus 
életmódjáról meg alig tudunk valamit. De hogyan került oda a 
puhafát kedvelő Aegosoma? GYURÁNYI ISTVÁN főerdőtanácsos azt 
a sejtését fejezte ki, hogy az állatokat esetleg a borszeszillat csa- 
logatta oda. Tapasztalataim e téren nincsenek. 

x 


A felsorolt 398 fajjal a Nagysalló vidékéről ismert bogár- 
alakok száma 1000-re emelkedett. Ezzel, azt hiszem, megvetettem 
a további kutatások alapját, melyek a részleteket tovább építve, 
teljessé fogják tenni a nagysallói bogárfauna képét. Sajnos, a 
jövőben is teljesen kilátástalan, hogy hosszabb ideig, pl. tavasztól 


15 


őszig állandóan Nagysallóban tartózkodhassam és így még igen 
sokáig fog tartani, hogy minden hónapról szerezvén phaenologiai 
adatokat, a fauna felvirágzásának, virágzásának és lehanyatlásának 
helyi viszonyait részletesen ismertethetem. 

A jövőben arra fogok törekedni, hogy az általános gyüjtés 
mellett egyrészt a DAHL-féle módszer segítségével a fajok gyakori- 
sági viszonyait megállapítsam és az egyes biocoenozisok (myr- 
mecophilae, nidicolae, stercoricolae, humicolae stb.) részletes kuta- 
tásával mélyítsem a fauna összetételéről szóló ismereteinket, más- 
részt pedig az eddig elhanyagolt családok (/aliplidae, Liodidae, 
Mordellidae, Scolytidae) és a fajokban gazdag nemek (Arara, 
Harpalus, Philonthus, Atheta, Cercyon, Meligethes, Corticaria, 
Cryptophagus, Sitona, Ceutorrhynchus, Apion, Aphodius stb.) 
gyüjtésével gazdagítsam a nagysallói bogárfaunát. 

Amennyire eddigi adataim nyomán meg-tudom ítélni, a fana 
általános jellege a középeurópai felhordott síkságok Taunájával 
egyezik meg. Hegyi fajok, HOLDHAUS-féle értelemben, nem talál- 
hatók, legfeljebb néhány olyan, mely a hegyvidéken gyakoribb, 
pl. Agabus congener, Leptura rufipes és sexguttata, Axinopalpis 
gracilis stb. A talajviszonyok kizárják a halophil és a homoki 
fauna lehetőségét, ép így igen kedvezőtlenek a körülmények a 
ripicola biocoenozisra nézve is. 

Egyes délkeleti faunaelemek (a délkeleti jelzőt nem olyan 
értelemben használom, mintha ezek onnan származtak volna ide, 
hanem azt értem alatta, hogy főelterjedésük területe délkeleten 
van) azonban vannak itt is, így a Laemostenus punctatus, Zabrus 
blapoides, Lydus syriacus, Dorcadion Scopolii, Ceutorrhynchus 
edentulus, Lethrus apterus, Potosia hungarica stb. Déli alakok az 
Amara anthobia és a Malchinus nigrinus. 

Osszehasonlításra kínálkozik a közeli Kiskálna faunája, ahol 
a mult században RAYÉ LAJos kutatott, akinek gyüjtése FRIVALDSZKY 
IMRÉ-hez kerülvén, egyes adatai FRIVALDSZKY műveiben, a fauna- 
katalogusban és később CSIKI ERNŐ Bogárfaunájában és mono- 
grafiáiban is felbukkannak. Ezekből 130, jobbára ritkább fajt sike- 
rült összeírnom, melyeket Kiskálnán találtak. Ebből én Nagy- 
sallóban alig 40-et találtam meg. A többinek nagy része idővel 
bizonyára szülőfalumban is elő fog kerülni, mert a két helyen 
az oekologiai viszonyok nagyjában egyenlők. Másik részük azon- 
ban Nagysallóban bizonyára egyáltalában nem fordul elő, mert 
létfeltételei hiányzanak. A ripicola faunára gondolok itt, mely 
Kiskálnán, a Garam folyó partján szépen tenyészhet, míg a Nagy- 
salló határában folydogáló három patakocska termőtalaj-partjai 
neki egyáltalában nem kedveznek. Bizonyára erre vezethető vissza, 
hogy Kiskálnán annyi ripicola Cicindelida, Carabida, Staphylinida, 
Heterocerus stb. fordul elő. Valószinűtlen továbbá a Ouedius 
lateralis, Adelocera fasciata és a Phaedon laevigatus fajoknak 
Nagysallóban való felfedezése. Valószinűleg Kiskálnán sem auto- 


76 


chthonok, hanem a Garam hozta le őket a hegyvidékről, szóval 
az ,adventiv" fauna tagjai, amelyek passziv vándorlással kerül- 
tek oda. 


új 


Valamikor, még egyetemi hallgató koromban tűztem ki 


célomul, hogy Barsmegye bogárfaunáját ki fogom kutatni. Akkor 
még nem tudtam, hogy ez a feladat mennyire túlhaladja egy 


ember munkabírását, mennyire lehetetlen ez fizikailag és időbeli- 


leg. Munkatársakat hiába kerestem. egyedül voltam az egész 
2708.56 km? területen. Jött a háború, utána a kommunizmus és 
a cseh megszállás, úgyhogy csak ritkán, néhány hétre, vagy csak 
néhány napra tudtam hazajutni szülőfalumba, Nagysallóba. Innét 
rándultám ki a megyének más pontjaira, soha sem mulasztva el 
a gyüjtést. Igy Aranyosmarót, Kistapolcsány, Ujbánya és Szklenó- 
fürdő környékéről van gyüjtött anyagom, mely idővel szintén fel- 


dolgozás alá fog kerülni. Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy . 
a megye egyáltalában nem érdemli meg azt a részvétlenséget, 


melyet a rovargyüjtők irányában eddig tanusítottak. Sok ritka, 
hazánk faunájára, sőt a tudományra nézve is új fajt sikerült már 
eddig is gyüjtenem, még pedig nemcsak a bogarak, hanem egyéb 
rovarrendekből is. 

A mostani szomorú viszonyok azonban annyira megnehe- 
zítik az odautazást és a szabad mozgást, hogy gyüjtéseim rend- 
szeres és kitartó folytatására a közel jövőben alig van kilátás. 
Nem lehetetlen, hogy a bitorló, betolakodott csehek is hozzá- 
fognak a faunisztikai kutatáshoz, de nem foghatják ránk, hogy 
eddig ezt a területet figyelmen kívül hagytuk. Tagadhatatlan, hogy 
még keveset tudunk az állatvilágáról, pl. a megye monografiájában 
semmi sincs róla. Ez azonban nem a magyar kutatók hibája, 
hanem a monografia természetrajzi részének írójáé, aki nem ismerte, 
vagy nem. akarta felemlíteni az irodalmi adatokat. 

Én 1915. óta állandóan kutattam a régi és figyelemmel kísér- 
tem az új irodalmat és így megközelítőleg teljesen összeállítottam 
a megyére vonatkozó állattani irodalmat. Nem célom most ennek 
az ismertetése, csupán az engem közvetlenül érdeklő bogarászati 
művekről emlékezem meg, melyéknek adataiból a jövő bogarászai 
okulást meríthetnek a megye állatvilágának kikutatására irányuló 
terveiket illetőleg. 

A legrégibb adatok egy névtelen szerzőtől származnak (1.), 
aki 1792-ben 74 fajt sorol fel Barsmegyéből. 

Több adatot találunk a két FRIVALDSZKY (11, 12.) műveiben. 
Igy FRIVALDSZKY IMRE (11.) nagy művében 24, jobbára ritkább 
fajról említi, hogy Barsban előfordul; FRIVALDSZKY JÁNOS (12.) 
pedig 70 futóbogárfajt sorol fel Barsmegye területéről. Ezek az 
adatok Kiskálnára és Verebélyre vonatkoznak és a már említett 
RAYE-től származnak. A francia származású RAYÉ volt a megye 
első igazi kutatója. Megemlítem, hogy RAYÉ nevét viseli egy futó- 


Ű 
4 
§ 
j 
f. 
i 
1 
; 


Ti 


bogár, az Ophonus Rayei LIND., mely azonban az O. cephalotes 
FAIRM. synonymájává sülyedt. RAYE adatai a faunakatalogusban 
(13.) és később CsIKI műveiben (2—7.) is felbukkannak. 

MASSÁNYI MIHÁLY (14.) 1872-ben Léváról 310 faj előfordu- 
lását közli. Legnagyobb részük nagy területen élő, közönséges faj. 
Adatait azonban tartózkodással kell fogadnunk, mert olyanokat is 
találunk köztük, melyek a: megbízhatóságot kétségessé teszik (pl. 
Carabus auratus, catenatus). 

PETRICSKÓ (16.) 1892-ben Szklenőó és Vihnye vidékéről említ 
összesen 110 fajt, azonkívül hivatkozik FRIVALDSZKY IMRE (11.) 
adataira. 

KúrHy (13.)a faunakatalogusban Kiskálnáról 126, Verebély- 
ről 13, Léváról 7, Kistapolcsányból 4, Felsőhámorról, Nyírről, 
Garamújfaluról és Körmöczbányáról 1—1 fajt sorol fel, ami elszo- 
morítóan kevés és a többi rovarrendeknél még kevesebb az adat. 

VÁNGEL (18.) 1906-ban közli a paedagogium hallgatói által 
gyüjtött bogarak névsorát. Ezek közül Garamberzenczéről van 48, 
Barstaszárról 7, Léváról 43. 

VADAS (17.) 1913-ban tizenhárom barsmegyei termőhelyről 
közli a Coroebus fasciatus VILL. előfordulását. 

MINCK (14.) az Oryctes nasicornis subsp. Holdhausi MINCK 
termőhelyéül Garamszentkeresztet is említi. 

Magam (8—9.) Nagysalló és vidékéről 602 fajt soroltam fel, 
mint első gyüjtésem eredményét, legújabban pedig (10.) néhány 
érdekesebb bogárról külön is megemlékeztem. 

Végül megemlítem, hogy NETOLITZKY-nek az , Entomologische 
Blátter"-ben megjelent Bernbidion-térképein is akadriak barsi adatok. 


Irodalom. 


1. ANONYMUS : Beitrag zur Entomologie von Ungarn. (Neues Ung. 
Magazin, Pressburg, II, 5, 1792, 337.) 

2. CSIKI: Magyarország Bogárfaunája. I, 1905—1908. 

3. —  — Magyarország Donaciinái. (Rov. Lap. VI, 1899, p. 138— 
141, 163— 168.) 

4. —  — Magyarország Cicindelaféléi. (Pótfüzetek a Természettud. 
Közlönyhöz, 1900, p. 133—148.) 

5. — Magyarország gyászbogarai. (Rov. Lap. IX, 1902, p. 
45—51.) f 

6. — Magyarország Histerféléi. (Állatt. Közl. II, 1903, p. 115— 
128, 220—232.) 

1. — " Magyarország Buprestidái. (Rov. Lap. XVI, 1909 ; XX, 
1913; XXII, 1915.) 

8. Öuniek Adatok Nagysalló és vidékének bogárfaunájához. 
(Rov. Lap. XXII, 1915, p. 67—70.) 

9 Újabb adatok Nagysalló bogárfaunájához. (Rov. Lap. 

XXIII, 1916, p. 144—149.) 


10. — Néhány érdekesebb hazai ízeltlábú állat. (Pótf. a Term.- 
tud. Közlönyhöz, 1921, p. 57—59.) 

11. FRIVALDSZKY IMRE: Jellemző adatok Magyarország faunájához. 
(M. Tud. Akad. Evk. XI, 4, 1865.) 

12. FRIVALDSZKY JÁNOS : Magyarország téhelyröpűinek futonczféléi. 
(Ertekez. a term.-tud. kör. M. Tud. Akad. V, 1874. 
p. 1—66.) 

13. KúrHy : Coleoptera. (Fauna Regni Hung. III. Arthropoda. 1896.) 

14. MASSÁNYI : Léva város területén talált téhelyröpűek. (Ertesít- 
vény a lévai állami tanítóképezdéről az 1871/72. 
tanév végén.) 

15. MiNcKk: Neue Subspecies des Oryctes nasicornis L. (Coleopte- 
rologische Rundschau. III, 1914, p. 8—11.) 

16. PETRICSKÓ : Selmeczbánya vidéke állattani tekintetben. (Selmecz- 
bánya monografiája. Természettudományi rész. 
II, 1892, p. 134.) 

17. VADAS: A sávos tölgybogár biologiája és erdőgazdasági jelen- 
tősége. (Erdészeti Kisérletek, XV, 1913, p. 1—11.) 

18. VÁNGEL: Adatok Magyarország rovarfaunájához. (Rov. Lap. 
XIII, 1906, p. 10—42.) 


Megjegyzések Dr Jeannel tanulmányához 
a bihari ,vak" bogarakról. 


(Bemerkungen zu Dr Jeannels Arbeit über die 
, blinden" Káfer des Bihargebirges.) : 


Irta: BOKOR ELEMÉR. 


Egy nemrégen megjelent tanulmányban DR JEANNEL RENÉ 
, Etude préliminaire des Coléoptéres aveugles du Bihor (Buletinul 
Societátii de Stiinte din Cluj, I, 1923, p. 411—472)" címen megki- 
sérelte, hogy" a " Biharhegységben élő Duvalites JEAN. , Drimeo- 
tus MiLL. és Pholeuon HPE. nemek képviselőit egységes szem- 
pontból átdolgozza. A szerző, aki jelenleg Kolozsvárott tartózko- 
dik, alkalmat talált arra, hogy bőséges tapasztalatait Nyugateurópa 
alvilági faunája terén a Biharhegységben értékesítse. Több évi 
szorgos kutatás bel- és külföldi gyüjtők segitségével, a kielégítő 
eszközök mellett kedvező időjárás és bőséges idő, valamint az 
összes mérvadó körök támogatása DR JEANNEL-t egy tekintélyes 
tudományos anyag birtokába juttatta, amellyel a fentemlített nemek 


áttanulmányozását megkisérelhette. A szerző elismert derekassága 


mellett és a rendelkezésére álló úgyszólván kimeríthetetlen eszkö- 
zök mellett az eredmény felett kétség nem merülhetett fel. Vára- 
kozásunkban nem is csalatkoztunk. Ezt annál inkább el kell ismer- 
nünk, amennyiben JEANNEL egyedül a gyakran ki nem elégítő 


73 HELYÉT 
zá mnsztlakenáesstbű 


19 


leírásokra, a gyüjtők által ésere útján szerzett. anyagra, valamint 
saját kutatásaira volt utalva és rátermettségének teljes tudatában 
feleslegesnek tartotta, hogy a typusokat figyelembe vegye. 

Ezek után talán szükségtelennek látszik JEANNEL tanulmányát, 
tekintettel a kétségbeejtő nyomdaviszonyokra, bővebben méltat- 
nunk, ha egyes hibák, melyek részint a tényeknek félreismerésé- 
ből, részint azok tudatos félremagyarázásából erednek, szükségessé 
nem tennék, hogy a munkával foglalkozzunk. JEANNEL mindenek- 
előtt abból a túlságosan öntelt nézetből indúl ki, hogy mindaz, 
amit előtte főleg magyar rovarászok tudományosan műveltek, úgy- 
szólván értéktelen és csupán az ő munkája hivatott arra, hogy 
fényt derítsen a régibb leírások homályába. Jellemző, hogy csupán 
három szerző ellen emel bőséges kifogást, ezek CsIKI ERNŐ, 
MIHÓK OTTÓ és magam. Szemünkre veti, hogy leírásaink vagy 
nagyon is általánosak vagy lakonikusan rövidek, de mindig homá- 
lyosak és amennyiben a jellegzetest nem emelik ki, teljesen haszna- 
vehetetlenek; hogy a termőhelyeket nem adtuk meg az ő ,régi 
román helyi neveiken", hanem számukra magyar neveket terem- 
tettünk; hogy általánosságban hamis adatokat szolgáltattunk és 
ezáltal a fajok azonosíthatóságát inkább meggátolni igyekeztünk, 
semhogy azokat leírtuk volna. Ily módon reá hárítottuk azt a 
terhes feladatot, hogy a csere útján szerzett cotypusok és csaknem 
az Összes alakokból kapott példányok, valamint saját kutatásai 
alapján a fajokat, azok bélyegeit és alakköreit megállapítsa. 

Tanulmányába burkolt célzatosságát jellemzi az a felületesség, 
amellyel az egyes leírt alakok magyar neveit közli. Ilyenek Almósi, 
Arpádi, kalenyaszense, Meziadis, Moczáryi. A közölt térkép 
tömve újonnan kitalált román nevekkel és magyarázatként hozzá- 
fűzve: , Magyarország földtani térképe és a Magyar Földtani Intézet 
térképei után." Az általa megadott termőhelyek természetesen 
román neveket viselnek, sőt Bihar számára is talált egy romános- 
nak vélt új nevet Bihor alakjában; ez egyszer azonban akarata 
ellenére, csupa tévedésből, a hegység feledésbe ment, ősrégi magyar 
nevét találta feleleveníteni, mintegy fényes bizonyságául másfél- 
évezredes ősiségünknek. Célzatossága kézzelfogható alakot ölt ama 
kijelentésében, mely szerint az általam alkalmazott vidarétensis 
név nem felel meg a jóhangzat követelményeinek (JEANNEL így 
írja : vidaretensis !) 

Mindezekből világos, hogy JEANNEL az őt megelőző szerzők 
munkáit lekicsinyelni igyekszik, hogy ezáltal saját érdemeit annál 
kedvezőbb megvilágitásba helyezhesse és félreismerhetetlen célza- 
tosságával ama népnek óhajt kedvében járni, amelynek szolgála- 
tába szegődött. . 

A közismert, tudományos tevékenységünket végleges meg- 
bénítással fenyegető nyomdai viszonyok nem engedik meg, hogy 
közleményem, mely elsősorban is a magyarul nem tudó külföld- 
nek van szánva, egész terjedelmében közöltessék, miért is arra 


E 


80 


szorítkozom, hogy legalább a német fordítást a maga egészében 
adjam. A bogarak tudományos feldolgozását a lehetőség határain 
belül nemenként fogom eszközölni. 

kaj 


Unlángst ist eine Studie von DR RENÉ JEANNEL über die 
, Blindkáfer des Bihargebirges" erschienen,! irni welcher wieder ein- 
mal der Versuch gemacht wird die bisher beschriebenen Vertreter 
der Gattungen Duvalites JEAN., Drimeotus MiLL. und Pholeuon 
HPE. aus einheitlichen Gesichtspunkten zusammenzufassen.? Der 
Verfasser fand günstige Gelegenheit die langjáhrigen Erfahrungen 
auf dem Gebiete der unterirdischen Köáferfauna Westeuropas im 
Bihargebirge? bestens zu verwerten. Mehrjáhriges, eifridges Forschen 
unter Mitwirkung tüchtiger Sammler des In- und Auslandes, gün- 
stiges Wetter bei hinlánglicher Zeit und hinreichenden Mitteln, 
sowie die Uhnterstützung seitens aller massgebenden Faktoren 
brachten ihn in den Besitz eines geradezu enormen Materiales, 
mit welchem er sich an die dankbare Aufgabe der Revision obener- 
waáhnter Gattungen heranmachen konnte. Bei der erwiesenen 
Tüchtigkeit des Verfassers und der geradezu ünerschőpílich zur Ver- 
fügung stehenden Mittel, war am Erfolge nicht zu zweifeln. Und 
DR JEANNEL hatte die Erwartungen nicht getáuscht. Dies ist ihm 
umso höher anzurechnen, als er allein auf die oft unbefriedigen- 


den Beschreibungen, auf das-von Sammlern in Tausch ihm zu- 


1 DR R. JEANNEL: Etude préliminaire des Coléoptéres aveugles du 
Bihar. (Buletinul Societatii de Stiinte din Cluj. Tom. I, 1923, p. 411—472.) 


2 Die Bezeichnung , Blindkáfer ist nicht zutreffend. Es liegen uns z. 
B. keine Untersuchungen über die Blindheit der Biharer Duvalites vor. 
Hingegen ist mehrmals erwiesen, dass sie deutlich schwarz pigmentierte, 
wenn auch rudimentáre Augen besitzen und die neuesten neurologischen 
Untersuchungen über Duvalites hungaricus CSIKI aus Nordwestungarn, 
welche mir Herr DR ENDRE DUDICH gütigst mitteilt, erheben es zur Gewiss- 
heit, dass wohl viele der ungarischen Duvalites funktionsfáhige Augen 
besitzen müssen. : 

83 Das Bihargebirge im weiteren Sinne (ungefáhr 229—239501 östl. L., 
459501—47" nördl. Br.) unfasst vier geographische Einheiten, deren alteste, 
die im östlichen Zentrum gelegenen Gyalui-havasok (Gyaluer Schneeberge) 
eine Variskische Scholle darstellen (Granit, Péermsandstein). Westlich davon 
die Bihar-hegység (Biharer Gebirge im engeren Sinne) mit den Ausláufern 
Királyerdő (Königswald) und Béli-hegység (Béler Gebirge) zum grössten 
Teil aus Triaskalk gebildet, das ausgezeichnete Gebiet der , Biharer Blind- 
káfer". Nördlich angeschlossen der Dacitstock des Vigyázó (Vlegyásza). 
Das ganze umífasst südöstlich und südlich die Erdélyi-Erchegység (Sieben- 
bürger Erzgebirge), ein kompliziertes System einer Sandsteinkette mit 
Kalkriffen und Kreidesedimenten, teilweise Andesit und westlich die plu- 
tonischen Hegyes und Drócsa. Es entspringen aus diesem Gebiet: nördlich 
die Sebeskőrös (Schnelle Kőrös) mit der Dragán und Jáda, nordőöstlich die 
Meleg- und Hidegszamos (Warme- u. Kalte Szamos), nach ihrer Vereini- 
gung Kisszamos (Kleine Szamos) genannt, östlich die beiden Aranyos mit 
der Jára und Ompoly, welche der südöstlich und südlich vorbeifliessenden 
Maros zueilen, endlich nach Westen die Fekete (Schwarze-) mit der Sárga- 
kőrös (Gelbe Kőrös, Galbina) und Fehérkőrös (Weisse-). 


szálka latásálássásákatet tl ták 


81 


gekommene Material, sowie auf die eigenen Forschungen ange- 
wiesen war und es in Vollbewusstsein des eigenen CGewachsen- 
seins verschmáhte die Typen zu Rate zu ziehen. 

Wenn ich es hiemit unternehme einige Bemerkungen seiner 
Studie beizufügen, so beabsichtige ich damit nicht meine beschei- 
denen Kráfte mit der titanischen Gewalt JEANNELS zu messen, 
vielmehr geschieht dies um lIrrtümer zu verbessern, tendenziöse 
Entstellungen des geschátzten Verfassers zu beheben. Ich meine 
hauptsáchlich, der geschátzte Autor hátte die grundlosen Beschul- 
digungen, sowie die Lehren, die mir zugedacht waren, sich erspa- 
ren und den Aesopschen Tritt mir zu versetzen Geringeren über- 
lassen können. Hat er sich doch bis daher mit den schWachen 
und noch schwácheren Arbeiten auf dem von ihm favorisierten 
Gebiete der Entomologie friedlich abgefunden, so ist seine gegen - 
wártige Gemütsauíwallung zu mindest auffallend. Auch finde ich 
es für eine ganz begueme Art, wie dies DR JEANNEL gegenwartig 
tút, für die Mángel der eigenen Arbeit andere verantwortlich zu 
machen.! 3 

Gleich Eingangs will ich bemerken, dass es an Versuchen, 
die Biharer , Blindkáfer" aus einheitlicnem Gesichtspunkte zusam- 
men zu fassen nicht mangelt. Ich sah Handschriíten von Bestim- 
mungstabellen bei ERNST CSIKI, Práparate und ansehnliches Mate- 
rial bei OTTO MIHÓK, ich selber sammelte Notizen, verfertigte 
Zeichnungen, doch die Ungunst der Verháltnisse, welche ich náher 
zu schildern nicht nötig habe, verhindern uns alle an der Ver- 
ötfentlichung unserer Arbeiten. 

Bis zum Jahre 1910 waren dank der Entdeckungen der 
ungarischen Entomologen ALBERT BIELZ, LUDWIG BIRÓ, SAMUEL 
FENICHEL, EMMERICH und JOHANN von FRIVALDSZKY,  JOHANN PÁVEL 
und DR ZOLTÁN SZILÁDY aus dem Bihargebirge 19 Arten und 
Abarten von , Blindkáfern" bekannt.? Im nachsten Jahre (1911) 
unternahmen OTro MIHÓK und ich einen Sammelausílug ins 


1 Liest man die Studie von DR JEANNEL, so kann man nicht umhin 
zu bedauern, dass ihm vorangehende Entomologen die böse Absicht be- 
kundeten die lIdentifizierung der Arten eher zu verhindern, als sie kennt- 
licn zu machen und die műhevolle Aufgabe DR JEANNEL überliessen an 
der Hand der Cotypen und beinahe aller neubeschriebenen Formen (welche 
die Beschreibungen in bedeutend vorteilhafterer Weise ersetzten) sowle eige- 
ner Forschungen die Arten festzustellen. Umsodankbarer sind wir letzterem, 
dass er die Zahl der , Geistesspiele" um eines zu vermehren half und 
dadurch uns, müssigen Lesern, nach Art der Jahrbücher, um unseren Witz 
zu schárfen neuen Stoff zur Unterhaltung gab. Wir erfahren daraus nebst 
vielem Schabernack, dass es die praktischeste Metode sei die Mángel der 
eigenen Arbeit lángst pensionierten Autoren in die Schuhe zu schieben. 
(JEAN., I. c. p. 413 ) 

2 Dieselben sind: Arnophthalmus Birói, cognatus, v. troglophilus, 
Mallászi, paroecus, pseudoparoecus, Redtenbacheri, Sziládyi, Drimeotus 
 Chyzeri, Entzi, Horváthi, Kovácsi, Kraatzi, Ormayi, Pholeuon angusticolte, " 
gracile, hungaricum, leptoderum, v. Hazayi. 


6 


82 


td 


Bihargebirge um die seit einem Jahrzehnt nicht gesuchten Árten 
uns zu holen. Um dieselbe Zeit sammelten ebenfalls in Bihar un- 
abhángig von uns die Wsterreicher JOSEF BREIT, DR EDUARD 
KNIRSCH und FRANZ TAX, sowie etwas spáter LUDWIG GYLEK. Die 
Sammelerfolge der letzteren verkünden 5 neubeschriebene Arten.! 
Bis zum Herbste desselben Jahres gelang es mir allein und ohne 
jede Unterstützung sammelnd die Zahl der bisher bekannten 
Arten um ó zu vermehren.? Das náchste Jahr (1912) setzte ich 
unter áhnlichen Verhaáltnissen meine Sammeltatigkeit fort und aus 
dem eingebrachten Material wurden 17 Arten und Abarten als neu 
beschrieben.? Die Resultate der Forschungen des DR KNIRSCH aus 
demselben Jahre weisen 1 neue Art auf. Der Osterreicher EMIL 
MOCZARSKI entdeckte ebenfalls einige neue Arten, welche er zur 
Beschreibung uns überliess.. Das Jahr 1913 war ein förmlicher 
Wettlauf um Neuentdeckungen zwischen DR KNIRSCH — vielmehr 
seinem Gehilfen — und mir. Dieser CGehilfe kreuzte oft mein 
Kielwasser, zerstörte meine Fallen, verkürzte mich noch öfter um 
den Inhalt meiner Köderbecher und einzelne der von DR IKNIRSCH 
nachher beschriebenen - Arten wáren eher berufen die Resultate 
meiner Bemühungen zu verkünden. 12 Arten und Abarten von 


mir und 17 von DR KNIRSCH als neu beschrieben" sind die Erfolge . 


dieses vom wissenschaftlichen Standpunkte aus betrachtet nur zu 
willkommenen Wettstreites. 


Die nachfolgenden Jahre vermehrten noch immer die ohnehin 


1 Dieselben sind: Anophthalmus Gyleki, Taxi, Drimeotus laevi- 
marginatus, Pholeuón Gyleki, Knirschi. 


2 Dieselben sind: Anophthalmus bihariensis, Eleméri, Drimeotus 
Bokori, Phloeuon Bokori, Bokorianum, Mihóki. Hiezu wollen noch die von 
BIRÓ in früheren Jahren gesammelten Pholeuon Czáráni ünd Mocsáryi, 
der von EDUARD MERKL entdeckte Anophthalmus Reissi, sowie der neu- 
beschriebene Anxophthalmus Mihóki zugezáhlt werden. Kszte 

83 Dieselben sind: Anophthalmus icognatus v. nuptialis, v. spelun- 
carum, Csikii, Horváthi, Szalayi, Drimeotus Csikii, hungaricus, Mihókt, 
Pholeuon Árpádi, Attila, bihariense, Biróti, Csikii, Dieneri, Eleméri, Fri- 
valdszkyi, Knirschi v. interruptum. 

1 Anophthalmus Breitianus. 


5 Im Einklange mit DR JEANNEL bin auch ich einzelnen Herrn (ganz 
besonders EMIL MOCZARSKI), welche viel Verstándniss unseren Bestrebun- 
gen entgegenbrachten und mit den Beschreibungen sich nicht beeilten, 
besonders dankbar. Ich beschrieb 7rechus Álmosi und Drimeotus Moczarskti. 


§6 Von DR KNIRSCH neu beschrieben: Anophthalmus  abnormis, 
cognatus v. dispar, v. grandis (major). Hickeri, infernus, saetosus, scleri- 
sorde, Drimeotus condoricus, Hiekeri, laticollis, subterraneus, thoracicus, 
Pholeuon antrophilum, v. interceptum, convexum, Proserpinae, v. intermit- 
tens. Von mir gesammelt und beschrieben: Anophthalmus Anubis, dilata- 
tus, insignis (Dryops), laevigatus, lapidicola. problematicus, Drimeotus 
attenuatus, diabolicus, Dieneri, Moczarskii, similis, Pholeuon kalenyászense. 
Hiezu noch die von BIRÓ, MERKL und PÁVEL in früheren Jahren gefunde- 
nen und nun beschriebenen AnzopAhthalmus Csatói, Meziádis und Mocsáryi. 


83 


schon hohe Zahl der bekannten Arten und Abarten.! Seit der 
Invasion Ostungarns durch die Rumánen sammeln DR JEANNEL 
und E. G. RAcovirza aujs intensivste im Bihargebirge. Namentlich 
im Frühjahr und Vorsommer 1922 bei ungewöhnlich günstigen 
Verháltnissen brachten DR JEANNEL und der Osterreicher ALBERT 
WINKLER gelegentlich einer Sammeltour ein enormes Material ein. 
Abermals ist die Anzah] der Neubeschreibungen um 11 vermehrt 
worden.? AII dies muss im lInteresse des Fortschrittes unserer 
Kenntnisse der Biharer , Blindkáfer" festgesetzt werden. 

Wenn man alle bis zum heutigen Tage aus Bihar neu- 
beschriebenen Arten und Abarten zusammenzáhliít, so erhalt man 
die Ziffer 105, welche Zahl, das verháltnismássig engbegrenzte 
Gebiet in Betracht gezogen, gewiss als zu hoch erscheinen muss. 
Man wird unwillkürlich die Notwendigkeit empfinden es műsse 
der Urwald der Neubeschreibungen etwas gelichtet werden.? Auch 
wird der Unbefangene gegen Autoren keinen Groll hegen, welche 
neubeschriebene Arten kassieren, nachdem sie deren lIdentitát mit 
Írüher publizierten unzweifelhaft erwiesen haben. Derlei Kleinig- 
keiten passieren nicht nur Köáferliebhabern, sondern auch aner- 
kannten Grössen der Entomologie.! 

Was meine Neubeschreibungen betrifit, welche ich seinerzeit 
verfasste, so war ich bestrebt an der Hand des oít sehr sparlichen 


1 Von MIHÓK beschrieben : 7rechus profundissimus, pseudoparoecus 
ssp. illustris, Drimeotus latissimus; von DR KNIRSCH Trechus Petrii, 
welcher von KARL PETRI entdeckt wurde; von JOSEF MALLÁSZ entdeckt und 
beschrieben.: Anophthalmus Gabriellae;-endlich meine Trechus ÁAlmosit, 
Eleméri v. macrocephalus, v. rectestriatus, Redtenbacheri ssp. vidarétensis. 

2 DR JEANNEL beschrieb neu: Duvalites Redtenbacheri ssp. incelatus, 
Drimeotus laevimarginatus ssp. acuticollis, ssp. cryophilus,. ssp. Winklert, 
Mihóki ssp. Rothi, Pholeuon Knirschi ssp. brevicule, leptoderum ssp. janitor, 
ssp. Winkleri, Proserpinae ssp. brachynotus, ssp. glactiale, ssp. hebes. - 

3 Das allzu selbstbewusste Schlagen auf die Brust des DR JEANNEL 
dass seine Arbeit , die übertriebene Zahl der Arten betrachtlich verringerte, " 
ist nicht exact genug. Drei Arten wurden bereits vor ihm eingezogen 
(Anophthalmus Szalgyi CSIKI, cognatus v. major (grandis) KNIRSCH, P/lo- 
leuon antrophilum KNIRSCH), die Bewertung einer Art bezweifelt (Artop/- 
thalmus abnormis KNIRSCH), zwei Arten zu den Unterarten gestellt (Anoplt- 
thalmus Horváthi CSIKi, Mihóki CSIKID) und auf manche zweifelhafte For- 
men hingewiesen. 

1 Man erinnere sich nur an Bathysciola tropica JEAN. (nec ABEILLE, 
Arch. Zool. exp. (4) VIII, 1907, p. 319) — Bueni JEAN. (Bol. Soc. Esp. Fist. 
Nat. IX, 1910, p. 413, etc.) oder Speonomus v. ittanus JEAN. (Bull. Soc. Ent. 
Fr. 1906, p. 24, etc.) welches Tier in zwei. Exemplaren mit den von DR 
JEANNEL eigenhándig geschriebenen Determinationszetteln in meiner Samm- 
lung prunkt und für welches ich manchen schönén Biharer Káfer in Tausch 
an DR JEANNEL habe abgeben müssen — Alexinae JEAN. (Bull. Soc. Ent. 
-:Fr. 1906, p. 23, etc.) Allerdings hat obige Synonyme der Autor selbst fest- 
gestellt. Dann etwa die Beschreibung von Blattochaeta Marianii REITT. 
und Blattodromus herculeanus REITT. als zur Gattung Pholeuonopsis APFB. 
gehöőrig (Rev. Bathysc. 1911, p. 463, 462). Vermutlich hat sie der geschatzte 
AÁutor damals noch nicht gekannt. Und aáhnliche Kleinigkeiten. 


6" 


84 


und dürítigen Materiales nach bestem Wissen und Können das 
Entsprechende zu leisten und ich bin überzeugt, dass dieselben 
dem damaligen Stand der Wissenschaít auch voll entsprachen. 
Man war damals bestrebt jede Form aus jedem neuen Fundort 
(Gebirgszug, Tal, Grotte) in der Uberzeugung als neu zu beschrei- 
ben, dass sich dereinst die Begriffe über Hauptformen, Arten und 
Rassen wohl kláren werden. Meine Beschreibungen sind durchaus 
nicht unklarer als jene der Zeitgenossen, darum muss ich die 
diesbezüglichen Vöorwürfe DR JEANNELS mir gegenüber nachdrück- 
lich zurückweisen. Als Entomologe meines Landes fühlte ich mich 
. zum Sammeln im eigenen Gebiet wohl berechtigt und zur Wahrung 
der Prioritát für das Inland der von mir mit grossen Opfern und 
unter vielen Mühen entdeckten Arten sogar verpflichtet mit den 
Neubeschreibungen zu eilen, um so mehr, als mir Íremde Ento- 
mologen hierin nicht nur den Vorrang abzulaufen bestrebt waren, 
sondern ich auch in der oben angegebenen Weise um die besten 
Erfolge verkürzt wurde. Um den wissenschaftlichen Wert meiner 
Beschreibungen ist mir nicht bange. DR JEANNEL ist selbst dann 
nicht berechtigt meine Arbeiten zu negieren, wenn er fest über- 
zeugt ist tüchtigeres geleistet zu haben. Hiezu werden übrigens 
auch Ünbeteiligte inr Wörtchen beifügen können. Wenn aber DR 
JEANNEL meiner Handlungsweise gewinnsüchtige Motive beilegt, so 
muss ich diese anmassende Beschuldigung, die durch keinerlei 
Beweise bekraftigt werden kann, entschieden und . mit Nachdruck 
zurückweisen.1 üi 


Zu Fundorten wurden die offiziellen geographischen Bezeich- 
nungen der führenden Nation gewühlt. Viele Angaben wurden nach 
besserer Kenntnis der Ortlichkeit nachtráglich schárfer prázisiert. 
Ich hielt es so lange nicht nötig die zustándigen wallachischen 
Hirten um ihre geographischen Meinungen zu befragen, bis mir 
ein Heer der Fachwerke und Karten hinlángliche Auskunit über 
eventuelle Zweifel gab.? Was die von DR JEANNEL  vermeinten 
, alten rumánischen Lokalnamen" der Grotten des Bihargebirges 
betrifít, so muss ich zu meinem Leidwesen feststellen, dass es 
solche bis zum Jahre 1923 gar nicht gab. Wenn ich die primiti- 


1 Wie stellt sich DR JEANNEL z. B. das Festhalten am , Monopol des 
Tausches" bei den Arten Anophthalmus problematicus, dilatatus, Anubis, 
Almosi, Drimeotus diabolicus, Moczarskii, similis vor, von welchen ich nur. 
1—3 Exemplare gesammelt hatte und sie als Typen fürs Inland bewahrte ? 


2 Allein über die CGrotten Ungarns erschienen bis 1913 nach dem 
Höhlenkatalog (KARL v. SIEGMETH, HEINRICH HORUSITZKY, Zusammen- 
fassung der Literatur über die Höhlen Ungarns von 1549—1913, Magy. Kir. 
Földt. Int. kiadv. 1914) 759 Arbeiten in fünf Weltsprachen, doch keine in 
wallachischer Sprache! Die von Touristen allseits gebrauchten Spezialkar- 
ten der gewesenen k. u. k. Armee können nicht massgebend sein, da Sie 
wider den Sinn der offiziellen Geographie die unklare Ídee der Gesammt- 
monarchie an sich tragen. 


85 


ven wallachischen Hirten! in ihrem [diom um die Namen der 
Grotten befragte, so wussten sie in der Regel nicht einmal dar- 
über Bescheid, was denn eine Grotte überhaupt wáre. Immerhin 
war ich auch auf etwa vorhandene, wallachische Benennungen 
bedacht, die icn von heimischen Forsthegern erfuhr, oder aus 
Fachwercken entnahm.? Es muss also festgestellt werden, dass die 
rumánischen Benennungen der Grotten von DR JEANNEL und 
seinen Mitarbeitern erfunden wurden um dadurch der gegenwártig 
herrschenden politischen Strömung zu willfahren. Und dies wird 
auch für die Mehrzah]l der übrigen Fundorte gelten. Es klingt 
ganz drollig, wenn DR JEANNEL uns versichert, dass er Not und 
Mühe hatte die ungarisch geschriebenen touristischen Publikatio- 
nen geduldsam durchzustudieren und an Ort und Stelle Unter- 
suchungen vornehmen musste, um die Grotten zu identifizieren.? 

DR JEANNELS Beschuldigung, dass meine Fundortsangaben 
unbestimmt, ja sogar ,absichtlich ungenau"s und ,systematisch 
versteckt gehalten sind", entbehren jeder Grundlage und sind nur 
darauf zurückzuführen, dass er sich nicht die Mühe gab die ein- 
schlágige Literatur und Kartenwerke vor seinem Urteil durchzu- 
studieren. Oder er fand es für beguemer, da es ihm nicht gelang 
. meine Angaben zu bekráftigen, mich in oben angegebener Weise 
zu verdaáchtigen. Was wünscht dénn DR JEANNEL mehr von mir, 
wenn ich bei der Beschreibung des Anophthalmus problematicus 
(Ann. Mus. Nat. Hung. XI, 1913, p. 437) und Drimeotus similis 
(I. c. p. 447, 448) bestimmt und genau angebe: CGegend von 
, Rézbánya (Komitat Bihar) in der Náhe des Ursprunges der 
Fekete-Kőrös, unter grossen, tief in die Erde eingebetteten 
Steinen in Gesellschaít von Anophthalmus cognatus var. nuptialis 
CSIKI.t DR JEANNEL braucht ja nur einige Dutzend tief in die Erde 
eingebetter Blöcke am angegebenen Ort, zur richtigen Zeit umzu- 
wenden um mit mathematischer CGenauigkeit die von mir entdeck- 
ten Káfer dortselbst wieder auizufinden. Und weilihm dies an- 
. schéinend nicht gelang, so fühlt er sich berechtigt zu ver- 
dachtigen. Habe ich den Stein, unter dem ich die Tiere fand, aufs 


1 Die Neolithkultur der Gegenwart der zustándigen wallachischen 

Hirten verkündet ergreifend die Arbeit: DR ZOLTÁN SZILÁDY. A mi Erdé- 
lyünk, II, p. 97—167, Budafok 1922. 

; 2? Man sehe nach: ELEMÉR BOKOR, Arthropoden der ungarischen 

Grotten. (Barlangkutatás. IX, 1921, p. 1—22, 45—49.) 

8 Es ist mir unerklárlich, wie DR JEANNEL unter vielen z. B. , Pacifik- 
barlang" nicht hat identifizieren können. Die flache Felswand am Grotten- 
eingang trágt mit kopígrossen Buchstaben, in Öl gestrichen, für Jahrzehnte 
unabwischbar den Namen der Grotte. Oder hatte der siegreiche Einzug 
der neuen Kultur seine Spur weggewischt ? Eine , Eszkimó barlang" gibt es 
freilich nicht, wol aber eine , Eszkimó-jégbarlang". 

1 Ich finde die Fundortsangaben des Anophthalmus insignis (Dryops, 
I. c. p. 585, 586) und Drimeotus diabolicus (Il. c. p. 443, 444) auch ohne 
dass ich sie vor Erscheinen der Studie DR JEANNELSs scharfer prázisiert 
habe, für vollkommen exact, ; 


86 


peinlichste zu beschreiben, damit fremde Entomologen, die nach 
einem Jahrzehnt es sich einfallen lassen die Tiere zu holen, die 
Ortlichkeit selbst mit zugemachten Augen finden? Bin ich denn 
überhaupt verpíflichtet, so genau und prázisiert, als ich es in der 
ersten Beschreibung tat, meine Fundorte anzugeben? Man wolle 
doch einmal in Betracht ziehen, wie viele Tiere ohne IKenntnis 
ihrer Fundorte beschrieben werden, höchstens als Patria ihnen 
ein Kontinent zugewiesen wird. Bin ich denn überhaupt verpflich- 
tet Zoogeographie im Sinne DR JEANNELS zu betreiben? Will er 
die von mir so mühsam erbeuteten Tiere mit solcher Nachhilfe 
ganz mühelos in Anzahl auffinden um sie dann mit einem handelnden 
Reisegenőssen zu teilen und an der Hand des aufgestapelten Mate- 
riales mir eine Belehrung über erfolgreiches Sammeln zu halten? 

DR JEANNEL braucht sich über ,lintention formelle de lau- 
teur de svabstenir de toute désignation de noms de lieux" nicht 
zu ereifern. Aus den Arbeiten mit den ,verführerischen Titeln" 
(Ein neuer Blindkáfer aus-Ungarn, Entom. Mitteil. X, 1921, p. 110, 
111 und Beitráge zur Kaferfauna Ungarns, I. c. p. 156— 16], 
169—174) erfáhrt er zu genüge, dass einerseits die beschriebenen 
Arten aus Bihar stammen, andererseits kann er sich an den Fingern 
abzáhlen, dass eine SopAhrochaeta sicherlich nur aus der Umge- 
bung von Herkulesfürdő stammen kann. Ich hatte die Fundorte 
über Vorschlag des Herrn Redakteurs scharfer prázisiert, welche 
Publikation — gewiss zum Bedauern DR JEANNELS — vor seiner 
Arbeit erschien. Ob mein Patriotismus unpassend sei, darüber 
will ich keine Worte verlieren, doch betonen muss ich es, dass 
ich mich ganz besonders beehrt fühle gerade von DR JEANNEL 
mit dem Ehrentitel eines Chauvinisten gebrandmarkt zu werden. 

DR JEANNEL verwendet an Stelle des in der Literatur lángst 
eingebürgerten und  gefestigten geographischen Begriffes Bihar 
bestándig den schon lángst veralteten ungarischen Namen Bihor! 
und gebraucht dieselbe Schreibweise bei Schafífung der neuen 
Nomenclatur. Derlei Namen műssen auf die gangbare Form kor- 
rigiert werden. Der Oberflachlichkeit bei der Wiedergabe einzelner 
Namen kann eine gewisse Tendenz nicht verkannt werden. Man 
lese nur Almósi, Arpádi, kalenyaszense, Meziadis, Moczáryi 
nach. Die Tendenz tritt bei Betrachtung der dieser Studie beige- 
fügten Karte deutlich hervor. Unter derselben műüsste es heissen : 
, entstellt nach den Karten Ungarns des Ungarischen Geologischen 
Instituts", denn Unkundige műssen aufgeklárt werden, dass es 
keine Karte Ungarns aus dem Ung. Geol. Institute gibt, welche 

1 GOMBOCZ ZOLTÁN és MELICH JÁNOS: Lexicon critico-etymologicum 
linguae Hungaricae. III, Budapest, 1914, p. 398: 2. Bihar 1. nomen perso- . 
narum : 1086/XIII.: , Faber Bichor", 2. nomen castri inde comitatus: 1111 
, Syxtus ep. Bicharensis"; 1135 bichoriensis ; 1193 ,comite de Bihor"; etc. 
— DR JEANNEL scheint nicht zu wissen, dass die Stádte Buda und Pest 


seit nahezu einem Jahrhundert administrativ vereinigt seither unter dem 
Namen der einén Stadt Budapest bekannt sind. 


37 


derartig ausnahmslos ihr ganz fremde Namen enthielte. Die Ten- 
denz wird jedoch zur Anmassung bei der Behauptung, dass der 
von mir gebrauchte Name vidarétensis ,peu euphonigue" klánge. 
Das Gelindeste, was ich darauf erwiedere, ist, dass die Kakopho- 
nie durch DR JEANNEL hervorgerufen wurde, indem er es vVer- 
sáumte den Akzent richtig anzuwenden und dadurch den Laut- 
vert des Vokales zum Nachteil des Wohlklanges veránderte. 

Auf die vielen Austellungen meiner Diagnosen, deren man 
schon in der Einleitung in Huülle und Fülle gewahr wird, werde 
ich ím systematischen Teil zurückkehren. Vorláufig genüge dieses : 
lch verglicnh meinen Anophthalmus problematicus mit Breitianus 
KNIRSCH und bihariensis CSIKI (nicht wie DR JEANNEL angibt, mit 
Breitianus allein), weil nach meinem damaligen Dafürhalten meine 
neue Art dem mir bekannten bihariensis nahe zu kommmen 
schien und ich aus der Beschreibung des Breitianus auch auf die 
Verwandtschaft mit dieser Art geschlossen habe. An. paroecus 
war mir damals nicht bekannt. Dann ist es mir unerklárlich, 
Warum DR JEANNEL die Ansicht von BREIT (Entom. Mitteil. II, 
1913, p. 12, Fussnote 2), dass Csiki den 7rechus Bokorianus 
und nachher den Anophthalmus v. szíiliczensis aus derselben 
Grotte, also ein und dieselbe Art von demselben Fundorte zwei- 
mal neu beschrieb, zu der eigenen gemacht hatte, nacndem schon 
CsIKI (Rov. Lap. XX, 1913, p. 199—201) und ich (Entom. Blatter, 
XVIII, 1922, p. 135, 136) diese Behauptung bereits  widerlegt 
haben. Dass beide Arten eine nur allzu auffállige Ahnlichkeit 
zueinander und zum Duvalites hungaricus CSIKI haben, ándert an 
der Tatsache nichts, dass jede von ihnen aus einer besonderen 


Grotte beschrieben wurde. 


Zum Schlusse entspricht es nicht den Tatsachen, dass meine 
Arbeiten , Uj vak bogarak Magyarország faunájából" (Ann. Mus. 
Nat. Hung. XI, p. 436—451) sowie , Három új vak bogár Magyar- 
ország faunájából" (I. c. 584—591) am 23. XII, 1913 erschienen 
wáren, vielmehr wie den. Deckel der Broschüren. deutlich verkün- 
det, am 25. X. 1913. Die Arbeiten sind seit dem Datum der Aus- 
gabe am Büchermarkte erháltlich. Falls eine Synonymie vorliegt, 
so ist sie selbstverstándlich die umgekehrte wie von DR JEANNEL 
angegeben. : 

Die vielen Mángel der Studie des DR JEANNEL abgesehen 
muss im Interesse der Wahrheit festgestellt werden, dass die Arbeit 
einen gelungenen Versuch darstellt die Biharer , Blindkáfer" ein- 
heitlich zusammenzufassen. DR JEANNEL mag seiner Hungaro- 
phobie und Vlachophilie nicht in Zeitschriften Ausdruck verleihen, 
welche nach dem Titel zu urteilen, das Bestreben haben Wissen- 
schaít zu betreiben. Hiezu wird er in der Presse der erkenntlichen 
neuen Staaten hinlánglichen Raum finden. Für ihn gilt übrigens 
das treffende deutsche Sprichwort: , Wessen Brot ich esse, dessen 
Lied ich singe", 


88 


Adatok a palearktikus  Apionok 


ismeretéhez. 
Irta: GYŐRFFY JENŐ. 


i : I. 
1. Az Onychapion alnem meghatározó kulcsa. 


A több mint 2000 fajt számláló Apion-nem keretén belül 
több jól elkülönült csoportot lehet megkülönböztetni, mely cso- 
portok nagyrészét alnemekként SCHILSKY nevekkel látta el és így 
az idetartozó állatok csoportosításával ezeknek meghatározását 
nagyon megkönnyítette. ; 

Az Apion tamaricis GYLL. rokonságára jellemző, hogy a 
lábfejízek együttvéve olyan hosszúak, mint a lábszár; az utolsó 
lábfejíz (karomíz) pedig csaknem olyan hosszú mint az első 
három íz együttvéve. Az ormány hengeres, egyenes vagy pedig 
hajlott (tamaricis), síma, nem pontozott. A csápok az ormány 
tövén ízülnek, meglehetős vékonyak. Az egész testet pikkelyszerű 
szőrözet fedi, de a test skulpturáját nem fedi el. A test színe 
fekete, némelykor gyenge fémszerű fénnyel /Kirschi DB.) vagy 
vörösbarna, világosabb vagy sötétebb árnyalattal. A lábak karcsúak, 
hosszúak, a karom hosszű és nem fogazott. 

SCHILSKY erre a csoportra az Onychapion alnemet állította 
fel. Az ide tartozó fajok Dél-Európában, a Kaukázusban és Eszak- 
Aírikában élnek. 

Az ebbe az alnembe tartozó fajok meghatározására a követ- 
kező kulcs szolgál : 

1. Teste kicsiny, ormánya hajlott és vastag, méne sokkal 
rövidebb mint a tor hossza. Szárnyfedői. fordított tojásalakúak, a 
tövükön alig szélesebbek mint előtorának a töve; a vállbütyök 
hiányzik. Tora hosszabb mint széles, oldalai gyengén kerekítettek, 
pontozása gyenge, kissé harántul ráncolt. A szárnyfedők mélyen 
rovátkoltak, a közterek olyan szélesek mint a nagyon gyengén 
pontozott rovátkák. Lábszára a vége felé szélesebb. Az első és 
második lábfejíz befelé tüskeszerű nyúlványban végződik. Hossza 
1—15 mm. — A Tamarix gallicá-n él. Előfordul Dél-Európában, 
a Kaukázusban és Észak-Afrikában. tamaricis GYLLH.- 

— Teste nagyobb, ormánya egyenes és vékony, hosszabb, 
legalább olyan hosszű mint a tor 

2. A szárnyfedők hátrafelé a közepük mögött feltünően ki- 
szélesednek; a testét fedő szőrök hosszabbak (hajszerűek). Testé- 
nek színe fekete, gyenge ércfénnyel. Ormánya olyan hosszú mint 
a tora, ez hosszabb mint széles, a közepe mögött gyengén kere- 
kített. Szárnyfedői a közepük mögött a legszélesebbek, köztereik 
hátrafelé szélesedők és itt szélesebbek mint a jól láthatóan pon- 
tozott rovatkák. A vállbütyök kicsi. Hossza 2"5—27 mm. — Táp- 
növénye ismeretlen. Előfordul Egyptomban. Kirschi DESBR. 


89 


— A szárnyfedők közepük mögött nem szélesednek ki fel- 
tünően, inkább hosszúkás ovális alakúak, oldalaik majdnem pár- 
huzamosak vagy hátrafelé gyengén szélesedők . SON ELTTTATÁ EKET 

3. A szárnyfedők tövük felé erősen keskenyedők, a tövükön 
alig szélesebbek mint az előtor töve. Az ormány (c) kissé rö- 
videbb vagy (?) olyan hosszú mint a tor. A szárnyfedők pon- 
tozva rovátkoltak, a közterek keskenyebbek mint a rovátkák és 
egy sor fehér pikkelyszerű szőrsorral díszítettek. Hossza 16—2-1 
mm. (A ? mindig nagyobb.) — Előfordul a Kaukázusban (Araxes- 
völgy). pumilio DESBR. 

— A szárnyfedők tövük felé nem vagy csak nagyon gyen- 
gén keskenyedők, a tövükön sokkal szélesebbek minta tor töve. 
A vállbütyök jól látható. . . . CASES e 


4. A teste színe fekete vagy SE DERAZESS KENE 341 5 
— A teste színe világos vörösesbarna vagy rOzsdavÖrÖs 6 


5. Teste kisebb (2 mm.). Ormánya egyenes, feje domború. 
Testének színe fekete vagy feketésbarna és finom pikkelyszerű 
szőrözettel fedett. Tora hosszabb mint széles, oldalai kerekítettek, 
elől. alig észrevehetően erősebben keskenyedik (szűkül) mint a 
töve. felé, a paizsocska előtti hosszanti vonal nagyon sekély. A . 
szárnyfedők pontozva rovátkoltak, a pontok a rovátkákban gyen- 
gék. a közterek alig szélesebbek mint maguk a rovátkák, .két 
sorban elhelyezett pikkelyszerű fehéres szőrrel. Hossza 2—2:1 mm. 
— Tarmarix-on él. Előfordul Algéria-, Biskra-, Tunisz- és Spanyol- . 
országban. Poupillieri WENCK. 

— Teste nagyobb (2-8—3:5 mm.). Színe fekete, gyenge ólom- 
fénnyel. Tora hosszabb mint széles, előrefelé gyengébben, hátra- 
felé kissé erősebben keskenyedő, oldalai kerekítettek és tövükön 
gyengén és ritkásan pontozottak, felül finom harántredőcskékkel. 
Szárnyfedője a tövén sokkal szélesebb mint torának a töve, hátra- 
felé egyenes vonalban szélesedő, közepe mögött a legszélesebb. 
A vállbütyök kiálló. Szárnyfedőin a közterek 242-szer szélesebbek 
mint a gyengén pontozott finom rovátkák. Lábai hosszúak és 


karcsúak. Hossza 28—35 mm. — Előfordul  Turkesztánban. 
(Typus in coll. Mus. Nat. Hung., REITTER.)  pyripenne REITT. 
ó. Teste nagyobb (2-ó mm.). . : 7 
— Teste kisebb (21 mm.). — Ormánya egyenes, "hengeres, 


fénylő, a tövén finoman pontozott, olyan hosszú mint a tor. Feje 
olyan széles mint hosszú, homloka lapos, egyes szétszórt pon- 
tokkal. Csápjai a szemek előtt ízülnek, a tőíz karcsú, a végén 
(csúcsán) vastagabb, olyan hosszú mint a három első ostoríz 
együttvéve. A csápostor első íze a legvastagabb, kétszer olyan 
hosszú mint széles, a többi íz a bunkó felé fokozatosan rövidül. 
Szeme ovális alakú, alig domború. Tora 142-szer olyan hosszú, 
mint amilyen széles, előrefelé erősebben keskenyedő, közepén 
gyengén kerekített. A szárnyfedők a tövükön szélesebbek mint a 


90 


tor töve, hátrafelé szélesebbek, a közepük mögött a legszéleseb- 
bek. A közterek kissé domborúak, kissé keskenyebbek mint az 
alig észrevehetően pontozott rovátkák. A köztereken egy sor fehér 
pikkelyszőrökből álló sor van. Lábai karcsúak, hosszúak, a karom 
nem fogazott. Színe világos rozsdavörös, a fej, a lábszárak, a 
mellutó és a varrat sötétebb barnásvörösek, a lábfejízek szurok- 
feketék. Hossza 21 mm. — Előfordul Egyptomban. Ezt az új fajt 
néhai REITTER EDMUND. cs. kir. tanácsos emlékére neveztem el. 
Edmundi n. sp.! 

7. Tora hosszabb, majdnem kétszer olyan hosszú mint szé- 

les, közepén a legszélesebb, előre és hátrafelé egyformán keske- 
nyedő, nagyon finoman és sűrűn harántul ráncolt. Világos rozsda- 
vörös, a térdek és a lábfej feketék. Ormánya egyenes, olyan hosszú 
mint a tor. A szárnyiíedők a tövükön szélesebbek mint a tor 
töve, hátrafelé erősebben szélesedők, közepük mögött a legszéle- 
sebbek, a tő felé erősebben és egyenes vonalban keskenyedők. 
A pontozott rovátkák" gyengék, a közterek domborúak, a szárny- 
fedők tövén olyan szélesek, mint a rovátkák, közepük felé széle- 
sebbek, mint a gyengén pontozott rovátkák. A szárnyfedők varratja 
sötétebb vörösbarna. A vállbütyök alig kiálló. A lábak karcsúak és 
hosszúak. Hossza 3 mm. — Előfordul Egyptomban. (Typus in coll. 
Mus. Nat. Hung.; Ferrantei REITT. i. 1.)  rufopurpureum REITT. 


—- Tora rövidebb, legfeljebb 1!2-szer olyan hosszú, mint 
amilyen széles a közepén. Előrefelé erősebben , keskenyedik mint 
a töve felé, torának harántredői nagyon gyengék, alig láthatók. 
Szárnyiedői a tövükön szélesebbek mint torának a töve, hátrafelé 
szélesedők, az utolsó harmadban a legszélesebbek, közterei gyen- 
gén domborúak, majdnem laposak, olyan szélesek mint a gyen- 
gén pontozott rovátkák. Színe sötétebb rozsdavörös, feje, láb- 
szárai és szárnyfedőinek varratja sötétebb barnásvörös; a lábfej- 
ízek feketék. A karom nem fogazott. Hossza 37ó mm. (incl. r. 46 
mm.). — Előfordul Egyptomban (Cairo). Vincenti DESBR. 


3 


1 Apion Edmundi GYŐRFFY n. sp. — Rüssel gerad, cylindrisch, glán- 
zend, an der Basis fein punktiert, so lang wie das Halsschild. Kopf so 
breit als lang, Stirn flach, mit einigen zerstreut stehenden Punkten. Fühler 
vor den Augen eingelenkt, Basalglied schlank, an der Spitze etwas dicker, 
so lang als die ersten drei Geisselglieder zusammen; erstes Geisselglied 
das dickste, zweimal so lang als breit, die übrigen Glieder gegen die Keule 
allmálig abnehmend. Augen oval, kaum convex. Halsschild anderthalbmal 
so lang als breit, nach vorn stárker verschmaálert, in der Mitte schwach 
gerundet. Flügeldecken an der Basis breiter als die Halsschildbasis, nach 
hinten verbreitert, hinter der Mitte am breitesten; Interstitien etwas con- 
vex, wenig schmáler als die kaum sichtbar punktierten Streifen, in der Mitte 
mit einer Reihe weisser Schuppenhaare. Beine schlank, lang, Klaue unge- 
záhnt. Hell rostrot, Kopf, Tibien, Hinterbrust und Flügeldeckennaht dunkler 
braunrot, die Tarsen pechbraun. Lánge 21 mm. — Aegypten: Cairo, 
(Type in der Sammlung des Ung. National-Museums in Budapest.) 


91 


2. Néhány palearktikus új Apion-faj leírása. 


Alábbiakban négy új faj leírását közlöm, de tekintettel a hely- 
szűkére, csak idegen nyelven, a magyar leírás elhagyásával. 


1. Apion (Ceratapion) bokharanum n. Sp. 

Aus der Verwandtschaft des A. fallaciosum DESBR. und 
cylindricolle GYLLH. infolge der langen - Fühlerkeule. Dem falla- 
ciosum DB. am náchsten stehend, von ihm durch die Grösse 
(3 mm. s. r.), durch den lángeren, dünneren und stárker geboge- 
nen Rüssel, durch den stárker und viel tiefer punktierten Hals- 
schild leicht zu trennen. ; 

Körper pechbraun, mit weissen Hárchen bekleidet, die Fühler 
und Beine hell rostbraun. Kopf so breit als lang, die Augen más- 
sig stark gewölbt, kaum vorstehend, zwischen den Augen fein 
gestrichelt, Stirn gewölbt. — Rüssel lánger, als Kopf und Hals- 
schild zusammen, stark, aber gleichmássig gebogen, die Apikal- 
hálíte feiner, die Basalháíte stárker chagriniert, matt, im apikalen 
Viertel glánzend, cylindrisch. An der Fühlereinlenkungstelle ohne 
Anschwellung. Fühler lang und schlank, kurz vor der Basis des 
Rüssels eingefügt, fein behaart. Schaft nur ein wenig lánger als 
das 1. Geisselglied, gegén das Ende verdickt, an der Basis schwach 
gebogen. Erstes Geisselglied lánger als breit, verkehrt-kegelförmig, 
am Ende ein wenig dicker als das Schaftende; das 2. Clied ist 
kürzer und schianker, cylindrisch, zweimal so lang als breit; 
3. Glied kürzer als das 2., cylindrisch, 1!/2-mal so lang als breit; 
4—T7. Glied lánger als breit, verkehrt kegelförmig. Keule lang, 
spindelförmig, so lang als das 3—7. Geisselglied zusammen, kaum 
" abgesetzt. Halsschild cylindrisch, so lang als breit, die Seiten 
schwach gerundet, nach vorn kaum wahrnehmbar verengt, grob 
und tief punktiert (gröber und tiefer als bei jfallaciosum); die 
Zwischenráume schmáler als die Punkte, chagriniert und bilden 
stumpfe Runzeln. Basalstrichel fehlt. Flügeldecken lánglich oval, 
in der Mitte am breitesten, zweimal so lang als breit, punktiert- 
gestreiít, die Punkte in den Streifen deutlich, kettenartig. Die 
Zwischenráume ein wenig breiter als die Punktstreifen, ein wenig 
gewölbt, fein guergerunzelt, mit einer Reihe sehr feiner Punkte, 
aus welchen feine Hárchen entspringen. Schildchen klein. Beine 
lang und schlank (lánger und schlanker, ais bei fallaciosum), das 
1. und 2. Tarsenglied fast gleich lang, das 1. ist nur kaum wahr- 
nehmbar lánger, das 3. ist kurz, tief ausgeschnitten, Klauenglied 
schlank, so lang als 1—2. Glied zusammen. Klauen ungezáhnt. 
Lánge (s. r.) 3 mm. 5 

Turkestan: Bokhara. (1 ? ; Mus. Nat. Hung.) Diese Art 
fand ich in der REITTER-schen Sammlung als angulirostre bezet- 
telt. A. angulirostre ScHILSK. — Beckeri DESBR. kann es aber 
nicht sein, da dieser eine eingesenkte Stirn besitzt, bei der neuen 
Árt ist die Stirn aber deutlich gewölbt. 


92 


2. Apion (Ceratapion) proxrimum n. sp. 


Dem A. armatum GERST. nahe stehend, ist aber grösser, 
die Fühler und Beine sind hell rötlichbraun und die letzten Glieder 
der Fühlergeissel sind nicht breiter als lang. Körper schwarzbraun, 
Bejne und Fühler hell rötlichbraun, Rüssel pechbraun. Kopf brei- 
ter als lang, mit gewölbten und vorstehenden Augen, welche stark 
und grob reticuliert sind. Stirn zwischen den Augen sehr fein 
gestrichelt, hinter den Augen fein punktiert. Rüssel kürzer als Kopf 
und Halsschild zusammen, ziemlich schwach gebogen, an der 
Fühleransatzstelle zeigt er seitlich eine starke zahnartige, verrun- 
dete Anschwellung, oben zwischen den Fühlern mit einer láng- 
lichen Furche. Der Rüssel in der basalen Hálíte bis zum  Seiten- 
zahn verdickt, von da bis zur Spitze dünner und cylindrisch, fein 
lederartig gerunzelt, matt, im letzten Drittel (am apikalen Ende) 
glánzend. Die Fühler sind schlank, kurz vor der Basis eingelenkt, 
Schaft nocheinmal so lang als das 1. Geisselglied, an der Wurzel 
schlank, gebogen, nach vorne keulenartig verdickt, ein wenig brei- 
ter als das 1. Geisselglied, dieses zweimal so lang als breit, assy- 
metrisch, aussen gerade, innen convex, an der Wurzel ein wenig 
dünner, am apikalen Ende ein wenig schlanker als der Schaft am 
apikalen Ende. Die Glieder vom 2. an dünner, das 2. ist kürzer 
als das 1., 1!/2-mal so lang als breit, cylindrisch, das 3. ist etwas 
lánger als breit, kürzer als das 2., verkehrt kegelförmig, das 4. ist 
lánger als das 3., das 5. ist so lang als das 3., 6— 7 ist breiter 
als das 5., aber nicht lánger; Fühlerkeule kurz spindelförmig, so 
lang als die drei letzten Geisselglieder zusammen. Halsschild so 
lang als breit (schmaáler als bei armatum), vollkommen eylindrisch, 
ziemlich stark und dicht punktiert (stárker und tiefer wie bei arma- 
tum), die Zwischenráume matt, chagriniert, schmáler als die Punkte 
selbst, vor dem Schildchen mit einem sehr flachen Grübchen. 
Flügeldecken gestreckt, an den Seiten sehr sanít gerundet, fast 
parallel, zweimal so lang als breit in der Mitte, an der Basis nicht 
ganz zweimal so breit als das Halsschild, mit wohl entwickelten 
Schulterbeulen, ziemlich stark punktiertgestreift, . die Zwischen- 
ráume so breit als die Punktstreifen, leicht gewölbt, fein chagriniert, 
mit einer kaum wahrnehmbaren Punktreihe. Das Schildchen klein, 
rundlich, ohne Furche. Beine lang und schlank, lánger wie bei 
armatum, erstes Tarsenglied um ein Drittel lánger als das 2., 
drittes Glied ein wenig kürzer als das 2., aber breiter, tief gelappt, 
das Klauenglied um zwei Drittel das 3. überragend. Lánge (S. r.) 2-3 mm. 

Turkestan: Bokhara. (Ex coll. REITTER; Type im Mus. 
Nat. Hung.) : 


3. Apion (Ceratapion) dalmatinum n. Sp. 
Zwischen A. armatum und decolor brevithorax DESBR. Ste- 


hend. Die Form áhnlich dem armatum, die Fühler aber der var, 
brevithorax, 


év áláo ETÉEő 


93 


Körper graphit-schwarz, die Tibien und Fühlergeissel mit 
etwas dunkelrötlichem Anífluge. Der ganze Körper mit dünneren 
weissen Hárchen bekleidet, die in den Zwischenráumen der Flügel- 
decken eine aus lángeren, in den Punktstreifen aber aus kürzeren 
Hárchen bestehende Reihe bilden. Kopf mit den gewölbten und 
stark reticulirten Augen breiter als lang, Stirn zwischen den Augen 
eben und sehr fein gestrichelt, matt. Rüssel ein wenig kürzer 
als Kopf und Halsschild zusammen (lánger als bei armatum ? ), 
mássig gebogen, matt chagriniert, nur an der Spitze glánzend, vor 
der Basis mit einem starken, verrundeten Zahn, von da nach vorn 
cylindrisch. Fühler ziemlich schlank, Schaft an der Basis dünn, 
gebogen, an der Spitze verdickt, so lang als die zwei folgenden 
Geisselglieder zusammen, so breit als das erste Geisselglied, dieses 
zweimal so lang als breit, aussen gerade, innen convex, das 2— 7. 
Glied gleich lang, dünner als das 1., 2—6. so lang als breit, 7. ein 
wenig breiter als lang. Keule kurz elliptisch, nicht zugespitzt, 
stumpfi, so lang als die drei letzten CGeisselglieder zusammen, 
zweimal so lang als an der Breitseite breit (kürzer und stumpfer 
als bei armatum, aber schlanker und lánger als bei var. brevi- 
thorax). Halsschild so lang als breit, cylindrisch, nach vorne nicht 
verschmáblert, an den Seiten gerade, fein punktiert, die Zwi- 
schenráume chagriniert, matt, eben, ohne Runzeln, die Punkte klein, 
nicht tief, die Zwischenráume zweimal so gross als die Punkte 
selbst. (Die Punktierung feiner als bei armatum, bei dieser sind 
die Punkte grösser und tiefer, die Zwischenráume fast so gross 
als die Punkte selbst.) Vor dem Schildchen mit einer langen feinen 
Mittellinie, welche bis zum Vorderrande deutlich ist. Schildchen 
lánglich, an der Spitze verrundet (lánger und schmáhler als bei 
armatum). Flügeldecken lang gestreckt, zweimal só lang als breit, 
an den Seiten parallel, an der Basis breiter als die Halsschild- 
basis, Schulterbeulen gut entwickelt (stárker als bei armatum), 
punktiert-gestreift, die Punkte in den Streifen deutlich, Ketten- 
artig, die Zwischenráume kaum breiter als die Punktstreifen, 
eben, scharfkantig, fein guergerunzelt, mit einer kaum wahrnehm- 
baren Punktreihe. Schildchen klein, so lang als breit, rundlich. 
Beine ziemlich schlank, die Schienen gegen die Spitze mássig 
verbreitert; 1. und 2. Tarsenglied nicht verschieden, zweimal so 
lang als breit, dás 3. kürzer, sehr tief gelappt, das Klauenglied so 
lang als die zwei ersten Glieder zusammen und das 3. Clied um 
die Hálíte überragend, die Klauen nicht gezáhnt. Lánge (s. r.) 
18 mm. 

Dalmatien: Insel Arbe. (Type in meiner Sammlung.) 


4. Apion (Ceratapion) magyaricum n. Sp. 


Dem A. carduorum KBYy. nahestehend, aber grösser, Flügel- 
decken, Halsschild und Fühler anders gebaut, der Zahn am Küssel 


 isf kleiner, der Zahn des ersten Hintertarsengliedes beim c" grös- 


va 


ser und Spitziger und wie ein langes Dörnchen nach abwárts 
gerichtet. Schwarz, Flügeldecken grünlich-blau oder blau, der ganze 
Körper mit feinen weisslichen Hárchen bekleidet. Kopf fast doppelt 
so breit als lang, nach vorn ein wenig verengt, mit grossen, nicht 
stark gewölbten, seitlich vorspringenden Augen; Stirn zwischen 
den Augen eben, stark lángsrunzelig, die Runzeln gehen auf den 
Scheitel fast bis zum Halschildvorderrand über. Der Rüssel ist 
beim d" kürzer als Kopf und Halsschild zusammen (3 : 4), bis zur 
Fühlereinlenkung gerade, von da nach vorn ziemlich stark gebo- 
gen, an der Fühlerinsertion breit und verrundet erweitert (nicht 
scharf zahnartig), von da nach vorn ziemlich cylindrisch, an der 
Spitze nur kaum merklich breiter werdend, matt chagriniert und 
punktiert, nur an der Spitze glánzend, aber auch da fein punk- 
tiert, zwischen den Fühlern mit sehr fein eingegrabener Mittel- 
linie; beim ? ist der Rüssel ein wenig lánger und schlanker, fast 
so lang als Kopf und Halsschild zusammen, Skulptierung wie 
beim €. Fühler ziemlich schlank und lang, beim c" in vorge- 
streckter Lage mit der Keule und dem letzten Geisselglied die 
Rüsselspitze  überragend, beim ? nur mit der Fühlerkeule. Der 
Schaft ist lánger als das 1. Geisselglied, aber nicht so lang wie 
das 1. und 2. zusammen, an der Basis dünn und gebogen, an 
der Spitze keulig verdickt, kaum merklich dicker als das 1. Geissel- 
glied, aussen gerade, innen convex; 1. Geisselglied verkehrt kegel- 
förmig, zweimal so lang als an der Spitze breit, lánger als das 
2. dieses so lang als breit, etwas dünner als 1., das 3. so lang 
als 2., das 4. kaum merklich lánger als breit und ein wenig lán- 
ger als 2. und 3., das 5—7. so lang als breit, die IKeule lang, 
spindelförmig, auf der Schmalseite gemessen 3-mal, auf der Breit- 
seite 242-mal so lang als breit, so lang als die vier letzten Geissel- 
glieder zusammen, deutlich abgesetzt. Das Halsschild wenig kürzer 
als an der Basis breit, nach vorne verschmálert, an der Basis um 
1/5 breiter als am Vorderrande, hinter dem Vorderrande kaum 
merklich eingezogen, gewölbt, am Grunde fein lederartig chagri- 
niert, fettglánzend, ziemlich grob und tief punktiert, die Zwischen- 
ráume eben, fast so gross als die Punkte selbst, die Punkte sind 
rundlichn; vor dem Schildchen mit einer deutlichen und tiefen 
Furche, welche bis zur Mitte reicht. Basis schwach zweibuchtig. 
Flügeldecken zweimal so lang als zwischen den Schultern breit; 
an der Schulter 1"/2-mal so breit als die Halsschildbasis, bis zum 
hinteren Drittel fast gleich breit (c) oder sehr sanít gerundet (? ) 
und im letzten Drittel gleichmássig verschmálert; die Schulterbeule 
deutlich; seitlich gesehen sanít und gleicnmássig gewölbt und zur 
Spitze.- sehr gleichmássig abfallend, punktiert gestreift, die Punkte 
schwach kettenartig, die Zwischenráume flach, fein Gguergerunzelt, 
scharfkantig, mit zwei schwachen Punktreihen, zweimal so breit 
als die Punktstreifen. Schildchen klein, lánglich, an der Spitze 
verrundet, üngefurcht. Die Beine schlank und lang, beim c" die 


95 


Vordertibien an der Spitze nach einwárts gekrümmt (aber nicht 
so stark wie bei carduorum), das 1—2. Tarsenglied gleichlang, 
. fast zweimal so lang als breit, kegelförmig, das sehr tief gelappte 
3. Tarsenglied so lang wie das 2., aber breiter, das Klatuenglied 
nicht um die Hálíte das 3. überragend. Klauen fein, ungezáhnt. 
Beim c" das 1 Glied der Hintertarsen an der apikalen Innenecke 
scharif und lang zahnförmig nach innen und abwárts vorgezogen. 
Lánge (5. r.) 29—3.4 mm. 

Es liegen nur 5 Exemplare (3 c, 2 £) von folgenden Fund- 
orten aus Ungarn vor: Pécs (ColI. CGebhardt), Pinnye, Com. 
Sopron (Coll. Dr Streda) Bártfa (Coll. Mihalovics). 

Eine weibliche Type in der Collection des Ungarischen 
National-Museums, die andere in meinem Besitze. 

kk 


igésüré — E. GYÓREFY:. Beitrageszür Kénntnis der 
palearktischen Apionen. — 1. Übersicht der Untergattung 
Onychapion SCHILSKY. — Verfasser bespricht diese Untergattung 
und gibt eine Bestimmungstabelle der Arten, darunter eine neue 
(A. Edmund). — 2. Beschreibung neuer palaearktischer Apion- 
Arten. 


Dr Kauimann Ernő gyüjteményének 
Aplon-jal. 
Irta: BOKOR ELEMÉR. 


Dr KAUFMANN ERNŐ bogárgyüjteménye birtokomba kerül- 
vén, ez alkalommal annak Apion-anyagát óhajtom ismertetni. Az 
anyagot EPPELSHEIM, FLACH, HOFFMANN, KAUFMANN, MOREL, REIT- 
TER és WACHSMANN határozták meg, újabban pedig GYŐRFFY JENŐ 
vizsgálta át. 

Az állatföldrajzi szempontból értékesíthető termőhelyi adatok 
a következők : ; 

Magyarország: Buda és Budapest (WACHSMANN FERENC 
gyüjtése), Dárda (Baranya), Fiume, Fiumei-IKarszt (Lié, Lokve, 
Zlobin), Hajós (Pest-megye), Harsány (Baranya), Herkulesfürdő, 
Magas-Tátra, Margittai-sziget (Mohács), Pádé (Torontál), Pécs, 
Pélmonostor (Baranya), Pétervárad (Bács-megye), Pöstyén, Simon- 
tornya (Tolna, PILLICH FERENC gyüjtése), Siófok, Tapolca (Zala, 
WACHSMANN), Ujvidék, Veszprém (WACHSMANN). — Dalmácia, 
Lussin. 

Külföld: Németország, Hamburg. Olaszország, Mores 
(Sassari-kerület Szardiniában, KENEDI JÓZSEF gyüjtése). 


Onychapion SCHILSKY. 
tamaricis GYLL. — Gallia (1900. 1 péld.) 


96 


Phrissotrichium SCHILSKY. 

tubiferum GYLL. — Gallia (1900. 2 c), Lussin (1906. IV., 208 
2 2 3- 8 péld.) 

— v. sicanum WENCK. — nes (1905. 2 09). 

rugicolle GERM. — Buda (1903. V. 1 c). 

Perrisi WENCK. — Hispania (1906. 1 c), Gallia (1905. 1 d, 1 ?). 
Tophrotopium REITTER. : 

sulcifrons HBsT. — Pécs (1904. VI., 4 s, 1 2), Hajós (1885. 
MISE 
Diplapion REITTER. 

AEK] Pádé (1910. 3 c, 1 ?), Pécs (1900. 1 c", 1910. 
1 1 2) 5 

confluens KIRBY — Pécs (1900. 1 c ; 1917. I KKEL SE ZSZ E 
Ceratapion SCHILSKY. 

austriacum WAGN. — Budapest (GYŐRFFY JENŐ gyűjtése, 1908. 
2 0); Transsylvania (1908. 1 c). 

carduorum KIRBY — Pécs (1902. VI., 1 c", 1 2, 1908. 1 c, 12, 1918. 
1 péld.), Siófok (1902. VII., 1 60), Styria (1905. 1 ?), Mores 
(Szardinia, 1918. 2 péld.) 

— v. galactítis WENCK. — Mores (1918. 1 péld.), Gallia (1900. 
190 


— v: Kenedii nov. var.? — A törzsalaknál kisebb, zömökebb, 
2-8 mm.; szárnyfedői rövidebbek, ennélfogva testesebbek, 
élénk acélkék színűek (a törzsalaké szürkéskék); a két első 
csápiz és a lábak húsvörös színűek, a csápok többi része 
sötétebb (a törzsalaké palafekete). — Egy ? Mores vidéké- 
ről (Szardinia, Sassari-kerület), hol KENEDI JÓZSEF hajó- 
parancsnok 1918 nyarán fogta.? . ; 

onopordi KiRBY — Pécs (1903. VI., 1 c, 1 ?; 1905. 6 péld., 
1918. 5 péld., 1920. 4 péld.), Mohács (1903. VI., 1 d, 1 ?), 
Pádé (1910. 1 péld.), Budapest (1903. VI., 1 ?), Fiumei- 
Karszt (1908. 1 2). 


1 Egyes példányok neme a kedvezőtlen kikészítés miatt és egyéb 


okokból nem volt meghatározható. 

2? Apion carduorum var. Kenedii BOKOR, n. var. — A typo differt 
corpore minore, robustiore, elytris brevioribus, laete chalybaeis (haud griseo- 
coeruleis), antennarum articulis duabus primis pedibusgue corallinis. Long. 
28 mm. -— Sardinia (Sassari : Mores); Hungaria (Nagycsűr) ; Hi s- 
pania (Ponferrada); Caucasus. 

8 A lábak színezete alapján ennek a színválfozatnak körébe vonom 
a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjteményének következő példányait: 1 c" 
Nagycsűr (Szeben, Fuss KÁROLY gyüjtése), még kisebb, szárnyfedői mint 
a törzsalaké, csápja és lábai a moresi példánnyal azonos színűek. — 
Átmenet a russium DESBR. fajváltozathoz (ennek lábai feketék) 2 kaukázusi 
példány (LEDERER gyüjtése pontosabb termőhelyi adat nélkül), feketeszürke 
szárnyfedőkkel, csápok feketék, lábak valamivel sötétebb vörös színűek. — 
Átmenet a törzsfajhoz 1 c! Ponferrada (Spanyolország, Leon-kerület 
PAGANETTI gyüjtése), feketeszürke, csápjai feketék, lábai sötétebb vörösek. 


97 


penetrans GERM. — Buda (1907. 1 péld.; 1909. 1 2). 

alliariae HBsT. — Budapest (1902. VI., 1 2), Pécs (1912. VII. 
s cohéeng KR B 

subcaviceps DESBR. — Pécs (1903. VI., 1 2). 
ExGd DIVO n BEDEL. 


juserrosíre FABR.: — Pécs (1900. VI,-1 d, 1 2), Austria (1892. 
2 éretlen példány). 


monticola SCHSKY. — Tirol (KKELECSÉNYI, 1 péld.) 
compactum DESBR. — Austria (1892. 1 ?). 
COTTMENtatün A GERNG — . Pécs (1903, VI; t.6: "1905. VI: d c. 


2 ? ; 1 ? monstrositas : jobb szárnyfedő bemélyedve). 
hungaricum DESBR. — Gallia (1905. 1 c, 1 ?). 
difficile HBST. — Budapest (1905. 1 2), TranssyÍvania (1908. 1 09). 


Neoxystoma BEDEL. 

ocAhropus GERM. — Budapest (1902. VI., 1 ?), Siófok (1903. VI., 
1 ?), Maros (KELECSÉNYI, 1 ?), Tirol (1906. 1 ?), Mores 
(1918. 1 ?), Alpes maritimes (1 2). 

BOTOT PABR. —— Pécs (1903. VI, 2 6, 2 9: 1905. 16 1092: 
1908. 9 péld.; 1919. 2 péld.), Dárda (1908. 1 ?). 


BECLTCEGE ENNI —— Becs (1904: T c, 1 2), Sióiok (2 c, 2 9) 


cerdo HBsr. — Pécs (1900. VI., 1 2; 1903. VI., 1 c), Buda 
CEO EEG Germania (190571 ele 

— V. consanguineum DESBR. — Alpes maritimes (1 péld.) 

subulatum KBY. — Styria (KAHR, 1 c), Hamburg (1 ?). 


Aspidapion SCHILSKY. 

daeneum FABR. — Pécs (1903. 1 d; 1917. 1 2), Dárda (1903. 
VI. 2 c), Pétervárad (1885. VI., 2 09. 

radiolus KBY. — Pécs (1903. V., 1 d, 1 2; 1906. 5 péld. ; 
1920. 4 péld.), Budapest (1902. VI., 1 c), Mohács (1904. 
MAS Emez 900 MESÉS "Mores (1918. 11 péld.) 

validum GERM. — ES Ze Ze k 3 "peldé 1907" 5 péld), Sió. 
fok (1902. VI., 1 £), Budapest (1902. MESS SŐR BSE 
Veszprém 1000 A. péld. ; 1903. 6 péld.) 


Synapion SCHILSKY. 

eben  KBYs —  Pécs-(1903. VI. 1 c), Búda (1907. 2 6), 
Budapest (1903. VI., 1 c). 
Alacentron SCHILSKY. 

curvirostre GYLL. — Pécs (1904. VI., sal 2) Mohács (1905, 

; VI. 1 d, 1 ? -- 6 péld.), Buda (1000 1 c", 1 ?), Veszprém 
(1903. 12 péld.) 
Omphalapion SCHILSKY. 

laevigatum PAYK. — Pécs (1901. V., 2 9 ; 1903. VI., 1 d; 1905. 
VI. 12 

Hookeri KBY. — Pécs én 4 péld.), Mohács (1905. VI., 1 ?), 
Germania (1906. 1 c"). 


(/ 


98 


dispar GERM. — Pécs (1905. 1 d; 1906. VI., 3 g, 3 9). 

— var. — Az előtor hátán egy hosszanti, pontozatlan sáv vonul 
végig, melyben egy finom, éles szélű barázda húzódik. — 
Pécs (1906. 2 0). 


Taenapion KIRBY. 

pallipes KBY. — Pécs (1908. 1 c), Moravia (1900. 1 §). 

semivittatum GYLL. — Gallia (1898. 4 péld.) 

urticarium HBsT. — Pécs (1903. VI., 1 c, 1 9; 1907. 2 péld. ; 
1917. 1 9), Mohács (1904. VI, 1 c, 1 ?), Siófok (1903. 
VISZEL s 

rufulum "WENCK. — Lusitania (1 c, 1 2). 

rufescens GYLL. — Budapest (1902. VI. 1 péld.) 


Lepidapion SCHICLSKY. 
argentatum GERST. — Gallia (1905. 2 péld.) 


Kalcapion SCHILSKY. 

flavofemoratum HBsr. — Budapest (1902. VI., 2 péld.), Carniolia 
(1908. 1 péld.), Mores (1918. 3 péld.) 

— WV. viridimicans DESBR. — Mores (1918. 18 péld.) 


Metapion SCHILSKY. 

candidum WENCK. — Gallia (1900. 4 péld.) 

holosericeum GYLL. — Pécs (1900. 2 c", 1 ?; 1903. 1d,19? 
gk 3 péld.; 1906. 1 s, 1 ?), Fiume (1909. 5 péld.) 


KRKhopalapion SCHILSKY. 
longirostre OLIv. — Pécs (1904. 2 c, 2 ?), Budapest (1906. 
1 d, 1 ?), Simontornya (1910. 10 péld.) I 


Pseudapion SCHILSKY. ; : 

malvae FABR. — Pécs (1903. VI., 1 9; 1907. 1 s; 1918. 4 péld.), 
Dárda (1903..2 c), Fiume (1903. 1 d, 1 2). 

jJutvirostre :GYEe Pécs (190171 ea 1051 9 
1908. 1 c, 1 ?; 1918. 4 péld.; 1920. 4 péld.) 

rufirostre e. — Pécs (1902. 2 2; 1903. 1 c), Fiume (1907. 
VI., 1 d, 1 2), Mores (1918. 1 ? £ 3 péld.) 


EE SCHILSKY. 

pubescens KBY. — Pécs (1904. 1 G,1 2; 1906. 1o,1 ?; 1917. 
1 ?), Mohács (1905. V., 1 9). 

seniculus KBY. — Pécs (1906. 1 9; 1907. 4 péld.; 1908. 3 c ; 
1917. 1 ? £ 6 péld.), Budapest (1902. 1 §), Mohács (1904. 
1 c), Tirol (4 péld.) 


Sguamapion WAGNER. - 3 

vicinum KBY. — Pécs (1900. VI., 1 9), Mohács (1904. VI., 1 ?), 
Buda (1908. 1 c"), Pöstyén (1909. 1 c), Simontornya (1911. 
ratok ss sze 

atomarium KBY. — Pöstyén (1909. 1 c), Helvetia (1906. 3 7 
Gallia (1906. 1 c, 1 £). 


99 


millum BAcH. — Pöstyén (1909. 1 péld.), Simontornya (1911. 1 —.) 
elongatum GERM. — Budapest (1902. 1 9), Tirol (3 péld.) 


Erythrapion SCHILSKY. 


. sanguineum DE GEER — Budapest (1902. VI. 1 péld.), Moravia (1 c). 


frumentarium PAYk. — Pécs (1901. V., 2 péld.), Siófok (1902. 
VI., 1 péld.), Fiumei-Karszt (1908. VI., 2 péld.) 

cruentatum WALTL. — Fiumei-Karszt (1908. 1 c). 

miniatum GERM. — Pécs (1903. VI., 4 d, 1 2; 1920. 4 péld.), 
SIÓOK (1903--VI 3 os 1 9). 


Protapion SCHILSKY. 

jiltrostre":KBY. — Pécs (1903. VI., 1 9? ; 1906. 1 c), Budapest 
(M9I0SSEVSSS E RÖSÍVÉNE (190950 SS) eMeszpréme( 905 1 
£), Tapolca (1904. 2 péld.) 

gracilipes DIETR. — Pécs (1905. VI., 1 c), Budapest (1903. VI., 
1658 


9 

ütarmtrse, KBY. — Pécs (1903. VI... 17d, 1. 25:1905."V-ős 1 5; 
19087 1 0), Siófok (1903: VI. Ve; 1 2), Mores (1918: $ péld) 

fiavines "Key... — Pécs (1905. s péld-; 1908. í ől; 1917. 1 6; 
3 92), Mohács (1904. 1 9). 

Schönherri BozH. — Gallia (1910. .2 d, 1 9). 

gdisszmíe GERM — Pécs (1902. VI., 1 9), Siófok (1902. VII 
2 ?), Moravia (1 ?), Mores (1918. 5 péld. £ 4 9). 

dentipes GERsT. — Mores (1918. 2 d, 2 ? £ 2 péld.), Graecia 
(6. : 

difforme AHR. — Mores (1918. 2 c", 14 ? € 1 péld.) 

OTTOTMCOKt DAG— PÉCS(L9A 1 IG 2 9 191853. ? kO-példő; 
Budapest (1900. VI., 1 s), Siófok (1902. VII., 1 c), Gallia 
(1900. 1 0). 

assimile KBY. — Fiume (1906. 2 ?), Gallia (1900. 1 2). 

giiedns est. — Pécs (1904. VIS 1 d 21.25. 1918- 3 péld, 
1920. 3 péld.); Budapest (1905. 1 ?), Pélmonostor (1910. 
1 péld.), Fiume (1906. 2 7; 1907. 1 c [csápnyél és az ostor 
első három ize vöröses-sárga], Gallia (1900. 1 ?). 

KKÜDES (NERME — SRCCS (1903. 1.9 7-191071 9; JOTT ILet 37), 

; Siótok (1903. VII. 1 c, 1. 9), Moravia (1894. 1.5). 

Mesítvüni (GERM: — "Pécs (190/55" péld: "191478 37" ef, 3 € 5 1920: 
10) Mores (191S- 16) 

— v. hipponense DESBR. — Pécs (1917. 1 d, 3 ?), Pélmonostor 
(1910. 1 2), Uividék (1912. 1 ?). 

— v. varicrus KOLBE — Budapest (1903. VI., 1 2). 

— v. ruficrus GERM. — Budapest (1903. VI., 3 c"). 

laevicolle KBYy — Mores (1918. 1 c" £ 6 péld.) 
Parapion WAGNER. 

velatum GERST. — Mores (1918. 4 péld.) 

curtirostre GERM. — Budapest (1903. VI., 2 c), Gallia (1900. 
EGÉSZET) ; 

7 Ani 


100 


ilvense WAGN. — Mores (1918. 9 DEL 

oblongum GYLuL. — Halizia (1910. 3 pod 

sedi GERM. — Veszprém (1904. VI., ; 1920. 1 péld) 

Lemoroi CH. BRisS. — Pécs (1904. VI, 21 ?; 1908. 1 ? ; 1920. 
1 péld.), Pélmonostor (1910. 1 9), Budapest (1908. NEGY 
Gallia (2 péld.) 

simum GERM. — Pécs (1903. VI., 2 c), Siófok (1903. VI., 1 c"), 
Budapest (1903. VI., 2 péld.), Transsylvania (1908. 1 ?). 

brevirostre HBsT. — Pécs (1903. 4 c, 2 § ; 1904. 4 péld.) 

marchicum HBST. — Pécs (1903. 2 c), Budapest (1902. 3 c). 

affine KBY. — Budapest (1902. 1 2). 

violaceum KBY. — Pécs (1904. VI., 2 c; 1917. 1 c), Siófok 

5 (1903. 1 ? [var. a SCHSKY., ibolyakék]), Mores (1918. 1 ?). 

— subsp. Kaufmanni nov. subsp.! — A törzsalaknál nagyobb, 
vaskosabb, 46 mm., a fej és az előtor palafekete rézszinű 
fuvalattal, a szárnyfedők fényes rézbarnák; az ormány hosz- 
szabb, erősebben pontozott, a homlokon a szemek között 
egy hosszanti árokkal; az előtor ritkábban és mélyebben 
pontozott; a szárnyfedők hátrafelé kissé szélesebbek, széle- 
sebb közterekkel és finomabb rovátkákkal. — 1 ? , Buda 
1907" címkével, valószínűleg WACHSMANN FERENC gyüljtése. 

hydrolapathi MARSH. — Mores (1918. 2 c), 3 ?). 


Aplemonus SCHILSKY. 

artemisiae GERST. — Cancas (2 péld.). 

limonii KBY. — Gallia (1906. 1 d, 1 ?), Lusitania (1 dí; fel- 
tünően kis példány, csak 177 mm). 
Bothryorrhynchapion WAGNER. 

Gylilenhali KBY. — Buda (1908. 2 ? £ 14 péld.; 1909. 3 c", 3 ?). 

platalea GERM. — Buda (1908. 1 péld.).- 


Cnemapion WAGNER. 

Gribodoi DESBR. — Pécs (1902. V., 1 c; 1904.1 9; 1918. 1 c), 
Harsány (1907. 2 c). 

vorax HBST. — Siófok (1903. VI., 1 c", 2 ?), Mores (1918. 21 péld.). 


Cyanapion WAGNER. ; 

facetum GYLL. — Pécs (1902. VI., 1 2), Budapest (1903. VI., 1 c, 
1 2), Buda (1907. 1 c). 3 

pisi FABR. — Buda (1909. 1 péld.), Pécs (1904. VI., 1 c, 1 ? ; 
1905. 4 péld.; 1917. 1 d; 1918. 3 péld.), Fiume (1906. 1 9), 
Mores (1918. 1 d, 1 9). 


. 1 Apion violaceum subsp. Kautmanai BokoR, nov. subsp. — A typo 
differt corpore majore, longiore (46 mm), capite pronotogue .oniscis cupreo- 
tinctis, elytris cupreo-fuscis, nitidis; rostro longiore, distinctiore punctato, 
fronte inter oculos longitudinaliter arcuato ; pronoto sparsim profundioregue 
punctato ; elytris postice latioribus, striis subtilioribus et interstitiis latiori- 
bus." — Hungaria : Budapest (Montes Budenses). 


ts Mp Ete 
SZALA EE 
i 


wir 
! ( MÁLTA 1 


101 


aestimatum FAusr. — Pécs (1904. 1 d; 1905. 1 d, 1 ?), Mohács 
(903, 1 et), Hádé:(1910. 1 d, 133529. 

/ Ve za v. Ő, 1 ? £ 20 péld.; 1918. 
4 péld.), Mohács (1904. VI., 51 £), Fiume (1906. Je 
1907. 1 09). 

gracilicolle GYLL. — Mores (1918. 7 péld.), Algeria (1905. 1 c", 1 ?). 

aethiops HBsT. — Budapest (1902. VI., 2 9; 1903. VI., 1 ?), 
Siófok (1903. VI., 1 9), Moravia (1 c, 1 ?). 

Spencei KBY. — Budapest (1903. VI., 1 9), Fiumei-Karszt (1907. 

3 1 9), Helvetia (1906. 1 c", 1 ?), Alpes maritimes (1 ?), 
Gallia (1900. 2 9). 

punctirostre KBY. — Pécs (1903. V., 2 9), Siófok (1903. VI., 1 d, 1 2). 

alcvoneum GERM. — Budapest (1903. 1 kh 

columbinum GERM. — Pécs (1905. VI., 1 d, 1 ?), Siófok. (1903. 
VI., 2 ?), Mohács (1903. V., 18 9), Újvidék (1912. 1 2), 
Budapest (1903. V., 1 ?). 

Curtisi STEPH. — Helvetia (1906. 1 c", 3 ?), Gallia (1906. 2 péld,). 

reflexum GYLL. — Buda (1903. 1 péld.), Helvetia (1906. 5 HERE 


Pirapion REITTER. 

immune KBY. — Pécs (1908. VI., 1 ?). 

Kraatzi WENCK. — Sicilia (2 péld.). 

síriatum KBY. — Budapest (1903. VI., 1 péld.), Magas-Tátra (1910. 
3 péld.), Gallia (1900. 3 péld.). 


Pseudotrichapion WAGNER. 
pavidum GERM. — Pécs (1904. 3 s, 2 2 ; 1910. 1 péld.), Pöstyén 
(1906. 1 c, 1 9; 1909. 1 2), Helvetia (1906. 1.c" £ 4 péld.). 
ervi KBY. — Pécs (1904. 1 9; 1906. 1 c), Buda (1909. 1 ?). 
melancholicum WENCK. — Buda (1909. 1 péld.), Pécs (1904. 1 ?). 
ononis KBY. — Pécs (1903. VI., 1 c; 1906. 1 ?; 1918. 2 c), 
.  Pöstyén (1909. 2 ?). i 
viciage PAYK. — Pécs (1904. VI., 2 d, 2 $; 1905. 1 ?; 1920. 
1 péld.), Mores (1918. 1 péld.). 


Trichapion WAGNER. 


. simile Kgy. — Tirol (1900. 19). 


Ischnopterapion WAGNER. 

aeneomicans WENCK. — Wien (2 d, 1 2). 

loti KBY. — Pécs (1905. VI., 1 S; 1917 1 ?), Tapolca (1904. 
1 0), Fiume (1908. 1 c), Budapest (1903. V., 1 9), Helvetia 
ÚIS0S Te 

— v. fallax WENCK. — Mores (1918. 18) 

meliloti KBY. — Pécs (1901. 2 d, 2 ?), Siófok (1902. V., 
1917. 4 péld.), Fiume (1906. VI., 1 2). 

plumbeomicans ROSENH. — Lusitania (1905. MSZT). 


Stenopterapion WAGNER. 
intermedium EPPELSH. — Fiume (1907. 1 2), Pécs (1920. 1 c). 


102 


tenue KBY. — Pécs (1904. 6 péld.; 1906. VI., 1 c, 1917. 1G,12 
gk 5 péld.), Fiume (1906. 2 ?), Moravia (1 c). 
Apion s. str. 

minimum HBsr. — Pécs (1904. 3 c, 3 ? £ 6 péld.), Dárda (1907. 
t 9? ; kissé erősebben szőrözött, Íriss példány). 

elegantulum GERM. — Pécs (1901. VI., 1 2), Fiume (1906. VI., 
2-6 ; 1917. 3 cl 3. 2), Callia (1900; 2759 

astragali PAYK. — Pécs (1901. 1 d, 1 9; 1904. VI., 1 d, 1 2), 
Budapest (1902. VI., 1 ?), Herkulesfürdő (1885. VI., 1 ?). 

— var. ergenense BECK. — Pécs (1918. 2 9). 

virens HBST. — Pécs (1904. VI., 1 c, 1 9? ; 1917. 4 péld.), Mohács 
(1905. VI., 1 ?), Siófok (1903. VI., 1 2), Budapest (1903. 
MENTSE , Transsylvania (1908. 1 2 ; WACHSMANN), Mores 
CI0J8S TS 0 


3 


. Résumé. — E. BOKOR: Die Apionen der Dr E. Kauf- 
mannschen Sammlung. — Verfasser erwarb die IKáfer- 
sammlung von DR E. KAUFMANN in Pécs und záhlít nun die darin 
enthaltenen Apiorn-Arten nebst ihren Fundorten auf und beschreibt 
zwei neue Formen, námlich A. carduorum var. Kenedit (Sardinien, 
Siebenbürgen, Kaukasus, Spanien) und A. violaceum subsp. Kauj- 
manni (Budapest), deren lateinische Diagnosen im ungarischen 
Text einzusehen sind. 


Kisebb közlemények. 


Dr firigyházi Beszédes Imre emlékezete. DR 
BESZÉDES IMRE 1872. november. 18-án született Duna-Vecsén, hol 
édesatyja gyógyszerész volt. A természet szeretetét édesatyjától 
örökölte, aki szabad idejében sokat foglalkozott botanikával s 
rovarok gyüjtésével. Beszédes Imre már kora gyermekségében 
legnagyobb örömét természetrajzi tárgyak, növények, rovarok, 
állatok ismergetésében találta. Gimnáziumi tanulmányait a IV. 
osztályig az esztergomi Szt Benedek-rendi főgimnáziumban, a 
felső osztályokat és az érettségit a Székesfehérvári cisztercita 
gimnáziumban végezte, mert édesatyja közben Simontornyára 
költözött. Szabad idejében szorgalmasan gyüjtött mindenféle ter- 
mészetrajzi tárgyat s már gimnazista korában szép természetrajzi 
gyüjteménnyel rendelkezett. A gimnáziumi tanulmányok elvégzése 
után a budapesti tudományegyetem orvosi fakultására iratkozott 
be, hol 1896-ban orvosi diplomát: szerzett. Eleinte mindenféle . 
természetrajzi tárgyat gyüjtött, később kizárólag a bogarak gyüj- 
tésére tért át. 1896—1900-ig körorvos volt Somogyszilban, 1900 
—1903-ig betegsége miatt Davosban és Taorminában Sziciliában 
tartózkodott, majd nagyobb tengeri utat tett:meg. Betegsége alatt 
is nagy szorgalommal gyüjtött mindenfelé, különösen . Sziciliában 


103 


szerzett nagyon sok Coleoptera-anyagot. 1903—-1905-ig szanato- 
riumi orvosi:-állást vállalt Görbersdoríban, 1905—1914-ig pedig 
Abbáziában DR SZEGŐ szanatoóriumában, 1914-től fürdőorvos lett 
Radegundban Grác mellett, ahol 1917-ben a halál véget vetett 
munkás, tevékeny életének. Abbáziai tartózkodása alatt érte el a 
legszebb eredményeket a bogárgyüjtésben. Ernyedetlen buzgalom- 
mal s fáradságot nem ismerő kitartással kutatta a Monte Maggiore, 
az Abbázia felett 1396ó wm.-nyire emelkedő hegy faunáját, ahol 
sikerült nagy számmal gyüjteni a mélyen a földben élő apró érde- 
kes és ritka vak bogarakat, pl.: Leptotyphlus Curtii BREIr, L. 
perpusillus DoDp., Mayetia istriensis BREIT, Octavius transadriati- 
cus BREIT, Anommatus Reitteri GANGLB., dictyoderus DODERO, 
paradoxus BREIT és -isírianus REITT., Troglorrhynchus anophthal- 
mus var. anophthalmoides REITT. és számos ritka Pselaphida- és 
Scydmaenida-fajt. Több új fajt is sikerült felfedeznie, ezek a Cara- 
bus  cancellatus karstianus BERN. forma  Beszédesi DEPOLI, 


Nanophthalmus (Cephennium) Beszédesi REITT., Nargus istrianús 


DEPOLI, Colon Beszédesi DEPOLI, Edaphus Beszédesi REITT., 
Paranommatus Beszédesi REITT. és Dorcadion arenarium SCOP. 
f. Beszédesi DEPOLI. 

Erintkezésbe lépett nagyobb bogárkereskedő cégekkel és 
gyüjtőkkel s élénk csereviszonyt tartott fenn velük, ez úton gyüj- 
teménye tekintélyes terjedelmet nyert. Abbáziai tartózkodása alatt 
rendezte nagyterjedelmű anyagát, amely 9 nagy szekrényt töltött 
meg. Gyüjteményét végrendeletileg a fiumei állami magyar gimná- 
ziumnak hagyományozta, amelyet ott ,Beszédes-gyüjtemény" 
néven külön helyeztek el. Az általa felfedezett és a róla elnevezett 
bogarak a tudományban meg fogják őrizni emlékét. 


§ DR STREDA REZSŐ. 
Résumé. — DR R. STREDA: Zur Erinnerung an Dr 
Imre Beszédes von Firigyháza. — Verf. gibt eine kurze 


Schilderung des Lebensbildes des im Jahre 1917 in Radegund bei 
Graz verstorbenen eifírigen Coleopterologen, dessen Sammlung 
in das ungarische Staatsgymnasium zu Fiume gelangte. Er sam- 
melte fleissig in Sizilien (Taormina) und spáter hauptsáchlich am 
Monte Maggiore bei Abbazia, dessen Subterranfauna sein Interesse 
besonders in Anspruch nahm. Mehrere Köafer wurden ihm zu 
Ehren benannt. 


Irodalom. 


Formánek, R.: Zehn neue Curculioniden nebst 
Bemerkungen über bekannte. (Wiener Ent. Zeitung. 
XXXIX, 1922, p. 73— 84). 

Uj orrmányos bogarak leirásai, közöttük Brachysomus ba- 
naticus Orsováról, a Br. hispidus REDT. rokonságából finomabb 


104 


és rövidebb szőrözettel, rövidebb orrmánnyal, hosszúságban erő- 
sen különböző 1. és 2. csápostorízzel és rövid tojásforma (d 
vagy gömbalakú (2?) hátulsó testtel. 


xx 


Müller, Dr. Arnold: Zur Kenntnis der siebenbür- 
gischen Blattwespen (Tenthredinoidea). (Verhandl. u. Mit- 
teil. Siebenbürg. Ver. f. Naturw. Hermannstadt. LXX, 1920 [1922], 
p. 1—21). 

Szerző részben irodalmi adatok (Herman Ottó 1872; Mo- 
csáry Sándor 1874, 1883, 1897; Strobl 1900; Dr. Zilahi Kiss 
Endre 1904, 1915; Dr. Szilády Zoltán 1914, 1918), részben saját 
és mások gyüjtései alapján összeállította az Erdélyben előforduló 
levéldarazsak jegyzékét, azok termőhelyeinek felsorolásával. A 
jegyzék szerint Erdélyből ezidőszerint 300 fajt és fájváltozatot 
ismerünk. A felsoroltak között van sok olyan is, amely faunánk- 
ból eddig ismeretlen volt, ezek a következők : Sciapteryx costalis 
F. és consobrina KL.; Tenthredella velox var. simplex DT., bi- 
punctula KL., olivacea var. nigrovittata ENSL., ferruginea var. 
laticincta STEPH. és colon var. nigricornis ENSL. ; Allantus pro- 
pingua KL., arcuata var. sulphuripes KRCHB. és Var. aegra ENSL. ; 
Rhogogaster punctulata KL. és Lichtwardti KNWw. ; Tenthredopsis 
varia GMEL., pallida KNw., nassata var. indocilis KNW. és var. 
dorsata KNw., flavormaculata var. parvula KNw. és tesselata var. 
nigratilobis ENSL.; Macrophya sanguinolenta GMEL.; Dolerus 
uliginosus KL., ferrugatus LEP. és gibbosus Hrc.; Athalia rufo- 
scutellata var. nigroscutellata KNw. és var. Mocsáryi KNWw.; S£- 
landria excisa KNw. és foveifrons THMS.; Empria pumila KN. k; 
Emphytus cingulatus ScopP., truncatus IKLa. és carpini HTG., 
Hoplocampa testudinea KLa.; Tomostethus nigritus var. claripen- 
nis ENSL., Blennocampa puncticeps KNw., Priophorus tener ZADD. 
és distinguendus ENSL., Pontania viminalis L., Nematus septen- 
trionalis L. és latipes VILL., Amauronematus? Fahraei THOMS., 
Pteronidea myosotidis var. Zaddachi ENSL., curtispina THOMS. 
és Bergmanni DAHLB., Pachynematus moerens FOERST., Lygaeo- 
nematus abietinus CHRIST. és leucopodius HTG., Pristiphora puncti- 
Jfrons THoms., Lophyrus larícis JuR., Aprosthema axillaris ZADD., 
Pamphilus balteatus FALL., Cephaleia arvensis var. saxicola FHTG., 
Acantholyda flaviceps RErTz., Hartigia nigra HARRIS, Janus lu- 
teipes LEP. és Cephus fuscatus THOMS. —I. 

kj 


Czekelius, Dr. D.: Beitráge zur Schmetterlings- 
fauna Siebenbürgens. VII. (Verh. u. Mitt. Siebenbürg. Ver. 
f. Naturw. Hermannstadt. LXXI, 1921 [1922], p. 711—77). 

Szerző ebben a cikkében a Parnassius Apollo elterjedésével 
Erdélyben és annak erdélyi alakjaival foglalkozik. —I, 


. . HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XXVI., 7—12. 1923. XII. 1. 


A bogarak törzsfájának extensiv kutatása. 
Irta: DR DUDICH ENDRE. 


A bogárrendszertani irodalomban két irányzatot lehet meg- 
különböztetni, melyeknek eszközei, módszere és célja egészen 
más, következésképen eredményeik is annyira eltérők, hogy tulaj- 
donképen őket összehasonlítani nem is lehet. 

Az egyik irányzatot leiró vagy taxonomikus irány- 
nak nevezhetjük. Ennek célja az, hogy afajok bizto- 
Szameté ss kom nye n are ls met he tőrk elegye neke amit 
pontos leirások, reviziók, átnézetek, meghatározó táblák és mono- 
graphiákkal iparkodik elérni. Nem célja a rendszer fel- 
állítása természetes alapon, neki mindegy, hogy majd 
a katalogusban milyen sorrendben következnek egymás után, fő 
az, hogy a nemek és a fajok jó dichotomikus különbségekkel 
legyenek elválasztva. Ez az irány többet törődik a különbségek- 
kel, mint a hasonlóságokkal és nem annyira csoportosít, mint 
inkább szétválaszt, mint azt FR. MÜLLER már 1864-ben kiemelte. 
Eredményük egy praktikus, analytikus rendszer. Ennek az irány- 
nak a képviselői céljuk felé való törekvésükben kizárólag a chitin- 
váz külsejére és legfeljebb a penis-vizsgálatokra alapítanak min- 
dent. A belső anatomiával nem törődnek, sőt ennek a rendszer- 
tanban való felhasználása ellen élénken tiltakoznak, amint azt pl. 
REITTER teszi, amikor a szúfélék / Scolytidae) 1913-ban megjelent 
meghatározó táblájának bevezetésében a NÜSSLIN-féle rendszert 
kritizálja. Természetes, hogy az élsősorban praktikus cél felé tö- 
rekedve, többször elvesztik szemük elől a modern rendszertan 
legfőbb követelményét, a természetességet. Szétválasztanak közel 
rokon fajokat, nem ügyelnek a bélyegek fokozódó specializáló- 
dására, aminek azután az az eredménye, hogy az általuk meg- 
adott egymásután sokszor épen a megfordítottja a természetesnek. 

" Ilyen rendszertani inverziók sok helyen. találhatók a rendszertan- 
ban, hogy csak egyet említsek, a Staphylinidák ERICHSON-ÍKRAATZ- 
féle rendszere, amely az Aleocharinae alcsaládtól halad a Piestinae 
felé, egészen megfordítottja FAUVEL természetes rendszerének, 
amelyet az 1906-os katalogus is magáévá tett. Az ideális €élnak 
egy praktikus cél alá való rendelése miatt sok támadás érte ezt 
az irányt, de mindezek teljesen jogosulatlanok voltak, mert mint 
mondottam, ennek az iránynak nem célja a bogarak természetes 


Rovartani Lapok. XXVI. 7—12. (1923. XII. 1.) 8 


106 


csoportosítása, a maga célja felé pedig a legjobb úton halad. És 
bármennyire is lenézik egyesek a leíró rendszertani irányt, valljuk 
meg, hogy az utolérhetetlen REITTER vezetése alatt ezek a syste- . 
matikusok jobban megközelítik a maguk célját és eredményeik 
utolérhetetlenebbül pozitivabbak, a másik irány képviselőinél. 

Ez a másik irány a származástani, vagy phyloge- 
netikus irány, melynek képviselőit a leszármazás nagy gon- 
dolata hatja át és ezt műveikben is érvényesíteni iparkodnak. Így 
a rendszertanba causalis momentumot vive be, céljuk a ter- 
mészetes tudományos rendszer felállítása, vagyis 
arendszertani egys égekmk a 5-6 me GNkaiSHNoNkS6 11 
ságotdeltüntető csoportosítása, synthetisálása. Cél- 
juk elérésére felhasználják az Összehasonlító morphologia, ana- 
tomia, embryologia és az ontogenia eredményeit is és az ezen az 
úton megállapított rokonsági csoportok genetikus összefüggését 
az egyetlen adaeguat kifejezési móddal, törzsfával (ptwulogramma) 
iparkodnak szemléltetni. Ennek a törzsfakutatás jegyében álló 
iránynak a hivei két csoportba oszthatók : 


. Extensív törzsfakutatóknak nevezem azokat, 
akik magának a Coleoptera-rendnek a leszármazását, továbbá a 
renden belül az alrendek, családsorozatok és a családok szárma- 
zási összefüggését keresik, hogy ezáltal meglegyen a természetes 
rendszer váza, a keret, amelyet majd a nemekkel és a fajokkal 
kell kitölteni. Ebben az irányban dolgoztak az elmult három év- 
tized nagy rendszerezői: LECONTE-HORN, IKOLBE, SHARP, LAMEERE 
és GANGLBAUER, továbbá segítőtársaik, mint ÉESCHERICH, PEYER- 
IMHOFF, SEMENOW, JACOBSON, HANDLIRSCH stb. 


Ezekkel szemben intensiív törzstak útat néven 
foglalom össze azokat, akik a családokon belüli rendszertani egy- 
ségek, nemek, fajok és változatok rendszerét iparkodnak phylo- . 
genetikai alapra fektetni. Ilyenek, hogy csak néhányat említsek : 
HOLDHAUS, J. MÜLLER, NETOLITZKY, JEANNEL, IKKOLBE, WASMANN, 
PRELL, MINCK, LAPOUGE, ESCHERICH, W. HORN, GRAVELY, NÜSSLIN, 
ARROW, LAMEERE, KUNTZEN, OHAUS, KLEINE, HEIKERTINGER, KER- 
REMANS, (GEBIEN, ORCHYMONT, HYSLOP, ÖOBENBERGER, MARCUS, 
RABE, TOWER, BLUNCK, WILKE, SMIRNOW, MEYER, IKRIESCHE, BORN 
stb. stb. 

Közleményem célja az extensiv törzsfakutatás eszközeinek, 
módszerének és eredményeinek megbeszélése. 

kk 


Ami a Coleoptera-rendnek a leszármazását illeti, az ezt ku- 
tatók módszere tökéletesen magán viseli az extensivitas bélyegét. 
A ma legprimitivebbeknek tartott bogárcsaládok jellegeiből ab- 
sztrakció , útján megalkotnak maguknak egy ősbogarat (Protocole- 
opteron) és azután "kizárva a bogaraknál jobban specializálódottabb 
rendeket, keresik a recens rendek közül azt, amely leghasonlóbb 


107 


ehhez az ősbogárhoz. Ennek a rendnek az őseit hozzák azután 
genetikus kapcsolatba az ősbogárral. 

Ez a módszer annyira ingatag alapon áll és annyi alkalmat 
ad az egyéni felfogásra, hogy nem csodálkozhatunk azon, ha 
látjuk, hogy a nézetek nagyon eltérők. 

Eltekintve PoRrA bizarr nézetétől, aki a Strepsipterákból 
vezeti le a bogarakat és CRAMPTON alig megokolt véleményétől, 
amely a Dicellurákban látja a bogarak őseit, két komoly véle- 
mény áll egymással szemben. Az egyik oldalon PACKARD, LAMEERE, 
HOULBERT és KOLBE a neuropteroid rovarok (Planipennia vagy 
Psocoptera) körében keresik a bogarak rendjének gyökerét, a 
másik oldalon pedig HAECKEL, GANGLBAUER és HANDLIRSCH a 
Protoblattoidáktól való leszármazás mellett kardoskodnak. IKOLBE 
még a diphyletikus leszármazás gondolatától sem zárkózik el. 

A két eltérő nézet bizonyos elvi kérdések ellenkező meg- 
itélésén alapszik. Egyrészt a holometabolia mono- vagy diphyle- 
tikus keletkezéséről vallanak ellentétes nézeteket, másrészt a Dpri- 
mitiv lárvaalak (larva campodetformis, eruciformis) és a Malpighi- 
edények primitiv száma (tetranephria, hexanephria) felett nem 
tudnak megegyezni. Mindegyik fél felvonultat egy csomó érvet a 
maga igaza mellett, de exacte bizonyítani egyik sem tud. Mindkét 
nézet csak hypothesis, amely felett sokat lehet pro és contra 
vitatkozni, de igazolni, verifikálni csak akkor lehet, ha a hypo- 
thetikus ősök helyébe jómegtartású ásatag ősök kerülnek. Addig 
elmondhatjuk DUBOIS REYMOND-dal, hogy ignoramus et ignorabi- 
mus. Ez annál nagyobb kár, mert az ősi alak és ennek leszár- 
mazása hatással van a bogaraknak a renden belüli csoportositá- 
sára is. Ugyanis egészen más. csoportokat kell primitiveknek tar- 
tanunk akkor, ha a neuropterid rovaroktól származtak a bogarak, 
mint ha a Protoblattoideáktól való leszármazás igazolódik be. 

Az extensiv törzsfakutatás tehát a Coleoptera 
rend leszármazására vonatkozólag semmi pozi- 
tívumot sem tudott megállapítani. Lássuk most, 
milyen az eredmény a renden belül. 

Amikor a származástani mozgalom megindult, a coleoptero- 
logia a LATREILLE—ERICHSON—LACORDAIRE-féle tarsális rendszert 
uralta. Akkoriban az összehasonlító morphologiai, anatomiai és 
embryologiai -vizsgálatok még annyira a kezdet kezdetén voltak, 
hogy a kutatók ezeknek szórványos eredményeit felhasználni nem 
tudván, kénytelenek voltak továbbra is külső hasonlóságokkal 
dolgozni. Ezért az első postdarwinistikus rendszerek csak abban 
különböztek a régitől, hogy a szerzők a régi rendszert genealogi- 
ailag körülírták. Igy már ROGER szárnytanulmányai alapján a régi 
rendszert phylogenetikailag megalapozottnak tartotta. Ezt a nézetet 
tovább. fejlesztette P. MAYER, aki az általa megkonstruált Proto- 
coleopteron-ból a Protopentamerort-t, Protoheteromeron-t és a 
Prototetrameron-t vezette le. 


gy 


108 


Amikor az említett tudományágak eredményei sokasodtak, 
lassankint kezdtek megváltozni a nézetek. Megkezdődött a bélye- 
gek phylogenetikai értékének komoly tanulmányozása. Egyesek 
elvesztették eddigi jelentőségüket, másokat a phylogenetikai meg- 
világítás nagyobb fontosságúvá tett. Gondoltak a konvergentia, 
illetőleg a paralellismus jelenségeire és tekintetbe vették a belső 
. szervezeti viszonyokat is. 

Az első komoly kísérletek a darwinismus Sturm- u. Drang- 
periode- -jában történtek meg, így nem csoda, hogy egyes dogma- 
szerű tételek és latszólagos törvények helytelen irányba terelték 
a kutatókat. 

Igy tudvalevőleg akkor vált általánosan elterjedtté az a nézet, 
hogy az élő lények bölcsője a vízben ringott és innét hódították 
meg a szárazföldet. Ez a nézet volt az alapja KOLBE 1880-ban 
. megjelent munkájának, a hűsevő bogarak természetes rendszerét 
igyekszik megállapítani. Az Adephaga alrendet dolgozta fel az 
akkori értelemben (a RAysodidae, Paussidae és Cüpedidae kivé- 
telével) és ő a Carnivora aguatilia-ból vezeti le a Carnivora ter- 
restria-t. Ennek a felfogásnak a helytelensége ma már annyira 
evidens, hogy felesleges bizonyítanom. 

A másik ilyen tévedés volt HOULBERT (1894—95) származás- 
tani rendszere. O a HAECKEL-féle biogenetikai alaptörvény szigorú 
keresztülvitele, a BRAUVER-féle lárvatörvény túlzott alkalmazása és 
P. MAYER-nek a rövid szárnyfedők primitivitásáról szóló lehetetlen 
ideálja által félrevezetve egy olyan genealogiát dolgozott ki, ame- 
lyen ma már csak mosolyogni lehet. Szerinte a Strepsipteráktól 
származó Vesicantia (— Meloidae) az a primordialis mag (,noyau 
primordial"), amelyből közvetlenül vagy közvetve az összes többi 
bogárcsaládok levezethetők. Cenealogiája jó példája annak, hogy 
hová jut a systematikus, amikor egy bélyeget (itt a "lárvaalakot) 
favorizál. Erre is elmondhatjuk SHAKESPEARE-rel: , Lássátok, mivé 
lesz az ész, ha tiltott utakon bujkál!" 

A mult század utolsó évtizedének végén indult meg azután 
a törzsfakutatás egészséges alapon. Az irodalmi harc 1900-tól 
1912-ig volt a legélénkebb, ekkor irták LAMEERÉ, IKOLBE és GANGL- 
BAUER alapvető műveiket és kritizáló vitairásaikat. Mindegyik teljes 
morphologiai, anatomiai és embryologiai fegyverzettel küzdött, de 
sem egymást legyőzni, sem a coleopterologusok összességét meg- 
győzniök nem sikerült. A harc még ima sincs elintézve, hol itt, 
hol ott lángol fel, új emberek közt, új eredmények alapján. 

Lássuk most ezt a törzsfakutatást közelebbről ! 

A törzsfakutatók tanulmányaikban a jelenleg élő bogár- 
családok alakjainak összehasonlító: alaktanából és bonctanából 
indulnak ki. Tekintetbe veszik némcsak a kifejlett állatokat, hanem 
a lárvákat is. Az egész kutatás alapja a szervek Ős- 
eredeti (primitiv, elementaris) és módosult (levezetett, specia- 
lizálódott, derivat) állapotának meghatározása. Hosz- 


" 109 


. szas meghatározások helyett egy példával fogom ezt a két fogal- 
mat illusztrálni. A rovarok idegrendszerének egyik főrésze a has- 
duclánc, melynek primitiv állapota az, hogy a test minden egyes 
szelvényében egy ganglionpár van, amelyek egymással harántos, 
a két szomszédos szelvény ganglionpárjával pedig hosszanti irányú 
idegkötegek által függenek össze. Ha a ganglionok koncentrálód- 
nak, vagyis a hosszanti idegkötegek megrövidülése által több szel- 
. vény ganglionjai egy ganglioncsomóbá olvad össze, ez módosult, 
specializálódott állapot. Igy a bogaraknál a legprimitivebb pl. 
egyes Carabidák idegrendszere, mert 3 thoracalis és 6—8 abdo- 
minalis ducpárt találunk náluk; legkoncentráltabb pl. a Scarabaei- 
dák hasduclánca, mert ezeknél az összes thoracalis és abdomina- 
lis ducok egyetlen, az előtorban, vagy a fej és az előtor között 
elhelyezkedő idegcsomóvá, gangiioncomplexummá olvadtak össze. 
E két véglet közt számtalan fokozatos átmenet van. 

A további eljárás most már az, hogy kiválasztanak 
egy csomó téstrészt, szervet ésinduktiv módon 
igyekeznek megállapítani, hogy mi a primitiv : 
és mia specializált állapot. Phylogenetikai tekintetben 
. elsőrendű fontosságúaknak bizonyultak a következők: a csápok 
beékelődési helye, a fej alakja, atorokvarratok, 
AZANEN OTTO ra a kgratséls va tradtad ai s zánny eme zet ra 
Kán néni zek a peironhszelvények alherék és pete 
élsz kek razadesremdszer, a Malpighi edények 
a lárvák alakja éstestfüggelékei, vagyis csupa olyan 
testrész és szerv, mely nincs alávetve közvetlen bionomiai módo- 
sulásoknak. Másodrendű fontosságúak azok, amelyek a változatos 
életmódhoz való alkalmazkodás módosító hatásainak és conver- 
gentia-hatásoknak befolyása alatt állanak, mint a csápok és a 
szájrészek alakja, a lábak alkotása, a habitus, a párzószervek, a 
metamorphozis lefolyása stb. 

Wegátla pítvas "az elsőrendű jontosságú 
bélyegek primitiv és módosult" állapotát a 
végletek között szakadatlan átmeneteket talá- 
nikesra me hyekzretém ketányaáak raz 11Te tó "S Zzetvek 
fokozatos specializációjának egyes állomá- 
NESZAAt "TOK Ozatait 

A  phylogenetikusok szerint minden specializált 
ea DOT SAE KO ze Vette nye ar Varta, szá VÓT DI mi Ed vebE 
ből származott a letünt geologiai korok folya- 
mán végbement leszármazás útján. A primitiv álla- 
pot phylogenetikailag öregebb. Az egész fokozati sor szerintük 
egy leszármazási sor, amelynek fokozatai, tagjai egymásból 
származtak, ezért a mostani szokás szerint a tagokat törzsífa- 
vonalakkal kötik össze. 

műuneem egyes Tem no die 10) 2 ELT S (ÖNRE 21 S TŐ 
més temdemerátó képvisel Nye "tendenciák ; "7, a "csáp 


110. 


insertiopontjának eltolódása inframarginalis helyzetből ífrontálisba ; 
2. a fej orrmányszerűvé alakulása; 3. a toroklemez kiküszöbölése ; 
. 4. a párkányos előtornak legömbölyítetté való alakulása; 5. az 
előtor varratainak eltűnése; 6. a szárnyerezet egyszerűsödése ; 
7. a homonom pentamer lábfej átalakulása eryptarthrotikussá ; 
8. a potroh első has és oldallemezeinek elnyomása; 9. a herék- 
nek három typuson át való komplikálttá, acinosussá válása ; 70. az 
ovaria holoistica kialakulása; 77. az idegrendszer koncentrálódása; 
12. a hexanephria fellépte; 73. a campodeaforma lárva átalakulása 
larva eruciformissá; 74. a lárvák kétízű lábfejének összeforradása. 


Ezek a bogárszervezet fokozatos átalakulásának, specializá- 
ciójának vezető motiyvumai. Mivel mindezek határozott irányban, 
egyenesen felfelé haladnak, azt kell mondanunk, hogy ez a fel- 
fogás orthoevolutionistikus. 

A bogárcsaládok szérveztének a felsorolt 14 
fejlődési irány fokozataira való vonatkoztatása 
adja meg azután a család szervezetének magassási 
fokát (, Organisationshöhe"), vagyis a helyét abban a nagy fej- 
lődési sorban, amely a legprimitivebbekkel kezdődik és fokozatos 
átmeneteken át halad a legspecializáltabbhoz. 

Ma így sikerült ja: család ok, esaládsjotsozátok 
ésa két alrendnek szervezetts égü "oka immer ikai 
pítani, akkor ezeket törzsfaszerűen kötik össze 
és készen van a nagy mű, a bogarak rendjének törzsfája, amely 
. hivatva van szemléltetni a mai bogárvilág phylogenesisét, szárma- 
zási rokonságát. 

Ennek alapján állítódik fel azután a természetes rend- 
szer, amelyben a fejlődést nyomdatechnikai okokból a katalogus 
egymásutánjában a linearis egymásután tünteti fel. Kezdő- 
dik a legprimitivebb családdal és végződik a legspecializáltabbal. 


Természetes, hogy az ilyenfajta tanulmányok folyamán bőven 
találkozunk mindazon kifejezésekkel, melyeket a phylogenetikusok 
más csoportok törzsfájának kutatásánál is használnak. Keresik és 
megalkotják a közös ősöket, törzsalakokat, amelyek 
két vagy több alaksor közös primitiv bélyegeivel birnak, de egyik 
irányban sem specializálódtak, tehát u. n. kollektiv typusok, 
amelyekből azután különböző irányokban specializálódó alaksorok 
indultak volna ki.! Kutatják a családok gyökerét (radix). 
Beszélnek magasan és mélyen álló családokról, a 
rendszer inferioris, lateralis és superioris fokairól. 
Megkülönböztetnek a törzsfán egy folytatólagos törzset 
és kisugárzó ágakat, amelyek ismét lehetnek alsóbb és 
felsőbb oldalágak és terminalis ágak. Ismernek ter- 
minalis, egészen isolált családokat; értékes isolált 


! Igy születik meg a Protadephagon, Protopolyphagon, Protostaphy- 
linideon és a Protocantharideon. ; 


111 


relictumokat, amelyek mint missing link jelennek 
meg a családtypusok láncolatában; sajátságos 
DG Úao rad ir alissbogáralakot; a Phytophaga-ty pus 
élesen határolt módosulatát; a Protocoleopterák 
apogonjait. Szerintük a családok rokonsági vonatko- 
szásban vannak egymással, egyesek korán ágaztak 
ki a másikból, mások közvetlenül vagy közvetve 
vezetendők le és esetleg egymással láncszerűleg roko- 
nok. A rokonsági csoportok szerintük monophyletikusak; 
a morphologiailag nagyon lezárt, továbbá a monotypikus csa- 
ládok eme sajátságaikat nagy régiségüknek köszönik. Végül 
leggyakoribb kifejezéseik közé tartoznak, hogy ,vermutlich" 
éshogyu,dderBDesGenmdenz oder die WE elő ÜST 
MS EZTÜN EN em eme 
3 Eltekintve a szétszórt alkalmi megjegyzésektől, a főleg szár- 
mazástani és általam tekintetbe vett munkák (55 mű 27 szerzőtől) 
1500 nyomtatott oldalt tesznek ki, ami elég tekintélyes mennyiség. 
Azt hinnők ezek után, hogy a bogarak természetes rendszere és 
származástana végérvényesen meg van alapozva. Sajnos, nem. 
Mert ha az egészről levakarjuk a phylogenetikai mázt és a szár- 
mazástani körülirásokat kellő értékükre szállítjuk le, igen szomorú 
valóság tárul elénk. Kiderül, hogy a pozitiv eredmények 
összege alig valamiveltöbb a nullámák 

Első sorban is bizonytalan a rend tartalma, mert 
a bolhák (Aphaniptera) és a sodortszárnyúak (Strepsiptera) be- 
. kebelezésére vonatkozólag megoszolnak a vélemények. Ha ettől 
eltekintünk, akkor félig-meddig bizonyos az, hogy a 
bogarak rendje két alrendből áll: Adephaga és Poly- 
phaga, amelyek egymásból nem, csak egy közös ős- 
ből vezethetők le. Ez a közös ős azonban ismeretlen. A 
Kiert end tartalmán sem tudtak megegyezmi a 
Cupedidae család miatt. A Polyphaga alrend családjai- 
meekües Falzeze kinel magasabb egységeknek (series, 
superseries, phalanx, legio) tartalmára, szervezetük fej- 
lettségi fokára, rokonsági összetartozására és 
leszármazására vonatkozólag teljes a bizonyta- 
lanság: ahány fej, annyi vélemény. Mindegyik búvár 
a maga igaza mellett kardoskodik és nem enged nézetéből egy 
jottányit sem. Az "egyetlen Palpicornia az, amely felett 
eddig meg tudtak egyezni. Mindaz, amit a többiről ékes 
származástani nyelven előadnak, csak beismerése és leplezése 
annak, hogy , I gnoramus". Legelkeseredettebb harc a Syntfeliidae, 
Cupedidae és Brenthidae családok elhelyezése, továbbá a Lamelli- 
cornia és a Rhynchophora családsorozatok magassági helye körül 
folyik. ; ; 
Ha  végigelemezzük a vitás pontokat, kiviláglik, hogy a 
avarok zeltérdémézetei mégyú okra vezethetők 


112 


vissza: J7. szervezeti bélyegek phylogenetikai fontosságának 
különböző megitélése; 2. a primitiv és specializált állapotok eltérő 
. felfogása; 3. a hasonlóságok rokonság vagy convergentia-ered- 
ménynek való minősítése; 4. a rendszerbe bele nem illő , kivéte- 
lek" különböző magyarázata. Lássunk ezek mindegyikére példát?! 

KOLBE a fej alakjának és a tarsusok kialakulásának elsőrendű 
fontosságot tulajdonít, ellenben az idegrendszer koncentracióját 
csak egy mellékjelenségnek tekinti, mely a törzs szelvényeinek 
tömörülését, kiséri. Vele szemben GANGLBAUER a fej alakját és a 
tarsus milyenségét alig veszi figyelembe, ellenben az idegrendszer 
alkotását nagyon fontosnak tartja. 

Sehogyan sem tudnak megegyezni arra nézve, hogy a boga- 
raknál a fexanephria-e a primitiv állapot vagy a tfetranephria. 
Hiába keresnek erre támaszpontokat alacsonyabbrendű rovarrendek 
imagoinak és lárváinak, továbbá a bogarak lárváinak szervezeté- 
ben, a tények annyira ellentétesek, hogy a kérdés mai napig is 
eldöntetlen. Eltérnek a nézetek arra nézve is, hogy a lárvaalakok 
közül melyik a primitiv, a larva campodeiformis-e vagy a larva 
eruciformis. 

A  Brenthidáknak a  Curculionidákkal való hasonlóságát 
LAMEERE convergentiajelenségnek tartja és a Clavicornia. Ssoro- 
zatba helyezi őket, GANGLBAUER rokonságot lát fennforogni és 
a Brenthidákat is a RAynchophora sorozatba veszi. Hasonló eltérő 
beosztásra adtak okot a Synteliidák, Coccinellidák, Parandra, 
Omophron stb. 

Sok kellemetlenséget okoznak az u. n. kivételek. A kutatók 
nagyon szépen megcsinálják maguknak bizonyos számú szerv 
fejlődési sorát a primitivtől a legspecializáltabbig. Amig csak egy 
szervről van szó, addig a schémába a bogarak nagyszerűen beil- 
leszthetők, a fokozatos egymásután hiánytalan. Amikor azon- 
ban a megállapitott fejlődési sorokat paralleli- 
zálni akarják, kiderül, hogy a szóban forgó szervek boga- 
rakká vannak kombinálva, amelyek egyáltalában nem hajlandók 
beilleszkedni a sorban nekik kijelölt helybe. Előfordul, hogy min- 
den szervet tekintetbe véve, majdnem mindig egy más csoportot 
kell primitivnek tartanunk. Magasabb fejlettségű csoportokban 
egyszerre primitiv bélyegeket viselő alakokra bukkanunk és ellen- 
kezőleg. Ez az a jelenség, amelyet ABEL kereszteződő Sspe- 
cializációnak nevezett és amely azt eredményezi, hogy a 
csoportok nem származtathatók le egymásból terminalisan, hanem 
elágazásokat kénytelenek felvenni a törzsfaszerkesztők. Így azután 
az elméletben orthoevolutionistikus felfogás 
a valóságban cladogenezissé válik. Sőt, ha az 
összes fokozati sorokat következetesen végre- 
hajtották volna, a gyönyörű törzsfa parallel 
futó vonalakra bomlott volna fel, melyek alul 
sem érintkeznek, convergentía p om tha t9kedmkeses 


113. 


nek. Mintha minden csoportban ujra kezdődnék a specializácio, 
a csoport legprimitivebb tagja alacsonyabb szervezettséget mutat, 
mint az előző csoport legspecializáltabb tagja. Nagyon tanulságos 
e tekintetben a hasduclánc alakulása, amennyiben nemcsak a rend- 
szer legvégén álló családsorozatnál (KOLBE szerint : RAynchophora, 
GANGLBAUER Szerint: Lamellicornia) éri el legnagyobb koncentrá- 
cióját, hanem a GANGLBAUER-féle családsorozatok között a /fete- 
romera kivételével mindegyikben van egy család, amelyben az 
idegrendszer koncentrált. Igy Adephaga: Gyrinidae és Paus- 
sidae, Staphylinoidea: isteridae és Scaphidiidae, D i- 
versicornia: MNitidulidae, Phytophag a: Lariidae, Rhy n- 
chophora: Curculionidae és Scolytidae, Lamellicornia: 
Passalidae és Scarabaeidae. Hasonló esetekre bukkanunk akkor 
is, ha a többi elsőrendű fontosságú bélyeg fejlődési sorait vizs- 
gáljuk. 

Szinte komikus, amikor ezeket az eseteket körmönfont mó- 
don körülirják, magyarázgatják és a rendszerbe beilleszteni igye- 
keznek. Pedig mindettől megkimélhették volna magukat, ha tekin- 
.tetbe vették volna az evolutio lefolyásáról az általános származás- 
tani irodalomban kialakult nézeteket. A természetben nincsenek 
csak primitiv, vagy csak specializált állapotú szervekből álló 
állatok, hanem minden állat a kettőnek változatos keveréke. A 
fejlődés nem volt mindenütt egyenlő tempójú, egyidejű (simultan), 
egyenlő értelmű (concordans), sem az egyes csoportok egész 
szervezetét, sem az egyes szerveket, sem a csoportok egyes tag- 
lait véve. Egyes csoportokban, vagy egyes szerveknél gyorsabb 
volt a fejlődés, mint más csoportokban, vagy más szerveknél, 
más esetekben pedig meg is állt. Sőt ismerünk eseteket, hogy a 
fejlődés visszafordult, regresszivvé vált, úgy hogy a fiatalabb szer- 
vezet primitivebb, mint a phylogenetikailag öregebb, vagy reductio 
útján lett ismét primitiv (pseudoprimitiv). Mindezek a fogal- 
üde az epus ta sas. heterep esta s és: e púd os ús" ée pé 
strephogenesis, heterhodogenesis, homoeoge- 
nesis stb. a származástani irodalomban régen 
meghonosodott és általánosan ismert fogalmak 
és műszavak, amelyeknek tekintetbevétele sok 
" fejtörés, papiros és tinta megtakarítására ve- 
zetett volna. 

Különösen fontosnak tartom az epistasis, epidosis és a he- 
terepistasis fogalmát, mert tanulmányaim szerint mindazon 
esetekben, amikor két szerző valamely család 
hovatartozásáról vitatkozik, heterepistasisról 
Van Szó amelyről azonban az allető "szerzők 
nemvesznektudomást. 

Ha a fejlődés egy családon belül a phylogenetikailag fontos 
szervek tekintetében mindenütt, minden szervnél egyenlő tempójű, 
egyidejű és egyenlő értelmű lett volna, akkor az összes szervek 


114 


korrespondeáló fejlettségi fokot értek volna el, vagyis a szervezet 
homoeostatikus volna. Ez azonban nem így van, mert a 
család egyes tag]lainak bizonyos" síz e VIeAPaN ES Tas 
lád átlagosfejlettségi fokával szemben, vagy az 
egész családban egyes szervek a szervek többsé- 
gének fejlettségi fokával szemben visszamarad- 
hattak a fejlődésben. Ez az alacsonyabb fejlődési 
fokon való visszamaradás, szemben a család több- 
ségének, vagy a rokon családok praedisponált 
fejlettségi fokával szemben, az epistasis. Viszont 
ha akár egy családon belül egyes tagok szervei a 
család átlagos fejlettségével szemben, akár a csa- 
lád összességének egyes szervei a többi szervek 
átlagos szervezeti fokával szemben előresietve, 
magasabb fejlettséget értek el, akkor epidosisrói 
beszélünk. A szervezet, illetőleg a rendszertani 
csoport pedig, mint olyan, egy heterepistatikus 
complexum. 

Egy ilyen heterepistasisra vezethető vissza például az a harc, 
amelyet KOLBE és GANGLBAUER vívtak amiatt, hogy a Lamellicor- 
niákat, vagy a Rhynchophorákat illeti-e meg a törzsfa legmaga- 
sabb, tehát a rendszer legutolsó helye. ! 

Mindkét családsorozat. here pit iten ts 
csoport. A Lamellicorniák a fej alakja, a torok, az előtor 
alakja és alkotása, a lábfejízek, a szárnyerezet, a potroh alkotása 
és a Malpighi-edények számát illetőleg primitivek, mig a Rhyncho- 
phorák ezek tekintetében specializáltak. Viszont az idegrendszer, 
a herék és a csápok alkotása tekintetében a Lamellicorniák mó- 
dosultabbak, mint a Rhynchophorák. Tehát ami az egyikben epi- 
statikus bélyeg, a másikban epidotikus, de a Lamellicorniáknál 
több az epistatikus, a Rhynchophoráknál pedig több az epidotikus 
bélyeg. 

GANGLBAUER a Lamellicornia specializált belyeteihe kapasz- 
kodva a RAynchophora epistatikus jellegeivel szemben, az előb- 
bieknek adja a pálmát, a legfelső helyet, nem törődve a Rhyncho- 
phorák sok módosult szervével. IKOLBE fordítva cselekszik, ő a 
Rhynchophorák többségben levő módosult bélyegeire hivatkozik, 
szemben a Lamellicorniák többségben levő primitiv bélyegeivel és 
a Rhynchophorákat helyezi a rendszer végére. Közben, mondhat- 
nám dialektikai fogásokkal élnek. GANGLBAUER az epistatikus ki- 
vételek előráncigálásával a Rhynchophorák specializált bélyegeinek 
értékét igyekszik gyengíteni, KOLBE viszont azon szervek phylo- 
genetikai értékét támadja meg, amelyek a Lamellicorniáknál epido- 
tikusak. (Az idegrendszer tömörülését a törzsszelvények szoros 
összezárulásának  kisérőjelenségévé, a csápízek heteronomiáját 
physiologiai hatások eredményévé degradálja és ezért mindkettő- 
nek csak másodfokú phylogenetikai értéket tulajdonít!) 


145 


Pedig ez a herce-hurca tulajdonképen egészen felesleges, ha 
azt mondjuk, hogy ezek heterepistatikus csoportok, amelyeknek 
magassági helyéről vitatkozni tárgytalan, ha meggondoljuk, hogy 
közOSSZES süpertamiliatris egyiségek nem egy 
vonalban, hanem több parallel vonalban fejlőd- 
teklés a vonalak terminalisjesalájai a heterh os 
dogenetikus úton is elérhettek ugyanolyan szer- 
vezeti fokot. A .Lamellicornia-sorozat is betetőzése egy fej- 
lődési sornak, a RAhynchophora szintén: Egy helyre tehát nem is 
pályázhatnak sem a törzsfán, sem a rendszerben. 


Láttuk most már az extensiv törzsfakutatás módszerét, cse- 
kély eredményeit és rámutattunk a nézeteltérések okaira. A t0- 
vábbiakban azokra a methodologiai hibákra szeretnék 
rámutatni, amelyek szerintem az ilyen irányú kutatások ered- 
ménytelenségének szülői. 3 

Az első az, hogy a törzsfakutatók a linearis 
rendszerben a családok egymásutánjával akar- 
ják kifejezni az előrehaladó fejlődés fokozatait 
és ezáltal a be nem avatottakban azt a tévhitet keltik, hogy a 
katalogusban előbb helyet foglaló család eo ipso primitívebb, 
mint az utána következő. 

A törzsfa a tér három irányában ágazik el, tehát stereo- 
metrikus. A rendszertanban használatos törzsfák ebből a stereo- 
. metrikus törzsfából vezethetők le horizontális, vagy vertikális pro- 
jectió által. A bogárrendszertanban általában a vertikális projectiót 
használják, a horizontálissal csak egy esetben találkozunk, tt. i. 
SHARP-MUIR (1912) tüntetik fel így a , Byrrhoid"-családok rokon- 
ságát. Ha ezekből a törzsfákból a linearis rendszerre akarunk 
áttérni, akkor még egyszer kell projiciálnunk őket egy vonalra. 
Eza vetület azonban, az elágazások miatt úgy- 
szólván soha sem lesz olyan, hogy a családok- 
nak avonalra eső vetületi pontjai egymásután- 
jukban megfelelnének a törzsfa ágain történő 
fokozatos emelkedésnek. Legfeljebb azt tudjuk 
elérni, hogy egy pontbólkétirányban, jobbra és 
balra vonulnak a vetületi pontok. Mindezen okoknál 
fogva akatalogus linearis egymásutánja soha sem 
fogja kifejezni az előrehaladó fejlődést, annak csak 
torzképe fog maradni. — 

A másik dolog az, hogy egyes búvárok egy-egy 
szervre alapítanák messzemenő phylogenetikai 
következtetéseket és ezen az alapon állítanak. 
fel magas rendszertani egységeket, konstruálnak 
 törzsfákat. Igy tett VERHOEFF, aki a hímpárzószervek alapján 
a Coccinellidákat Siphonophora! néven külön alrendbe akarta 


1: Különben is régen lefoglalt név a Coelenterata phylumban ! 


116 


sorozni, szemben az Asiphonákkal, majd ugyancsak a hímpárzó- 
szervek alapján a Lucanidákat és a Scarabaeidákat óhajtotta külön 
rendekbe sorozni. Hasonlóképen a hímpárzószervek alapján csi- 
nált új rendszert és törzsfákat SHARP-MUIR munkája (1912). Elte- 
kintve attól, hogy már többszörösen beigazolódott 
az a tény, hogy a hímpárzószervek a családok 
és az ezeknél magasabb egységek jellemzésére 
telesen alkalmatlanok, egy bélyegnek az előnyben 
részesítése és egyoldalú felhasználása homlok- 
egyenest ellenkezik azzal az eljárással, amely a 
természetes rendszer eléréséhez, segít minket. 
Ez csak arra jó, hogy új nevek bevezetésével és az úgy is nehe- 
zen kialakuló rokonsági csoportok önkényes szétszakgatásával 
még jobban növelje a bizonytalanságot és kitolja a végleges rend- 
szer kialakulásának idejét. Ezért az ilyen kisérleteket, bármilyen 
érdekesek legyenek is azok magukban véve, a legerélyesebben 
vissza kell utasítani. 

A harmadik dolog ametamorphosis egyes alak- 
jainak (lárva, báb) és fajainak (pl. hypermetamorphosis, 
paedogenesis) phylogenetikai tűlbecsülése. A BRAUÚER- 
féle szabály sok tekintetben helyesnek bizonyult és a FHAECKEL- 
féle biogenetikai törvényben is van valami igazság, de a más terü- 
leteken szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy tachy- és 
coenogenetikus folyamatok annyira eltorzítot- 
ták már aphylogenesisnek az ontogenesisben 
visszatükröződő képét, hogy nemlehet eléggé 
ajánlani e tekintetben a legnagyobbfokú óva- 
tosságot és skepszist. Ellenkező esetben olyan utakra 
tévedünk, mint a multban HOULBERT és a legszerencsétlenebb 
. következtetésekre jutunk. Az óvatosság annál inkább helyénvaló, 
mert mint előbb említettem, a lárvák primitiv alakja felett még 
vitatkoznak és ki tudja, nem áll-e egyszer elő valaki, hogy sem 
a larva campodeiformis, sem a larva eruciformis nem primitiv, 
hanem primitiv a Silpha-lárva, mert hasonlít a Trilobitákhoz, 
amelyekből HANDLIRSCH a Pterygogenea-rovarokat vezeti le. 

Utoljára hagytam az összes u. n. természetes rendszerek 
nagy, sarkalatos hibáját. Ez a következő : 

Már az u. n. kivételek megbeszélésénél rámutattam arra, 
hogyha a fejlődési sorokat következetesen végrehajtjuk, akkor 
ezek parallel futnak, konvergentiapontjaik nincsenek. Ez a körül- 
mény már magában is mutatja, hogy itt valami nincs rendben. 
. Mert ezeknek a vonalaknak mégis csak össze kellene futniok" 
valahol, még pedig nem egy hypothetikus, csupán a szerzők kép- 
zeletében meglevő lényben, hanem egy valódi, létező alakban. 

Amikor a szerzők, különösen KOLBE, valósággal el vannak 
ragadtatva Saját rendszerük tökéletes természetességétől, nem Ve- 
szik észre azt, hogy rendszerükből épen az hiányzik, 


17) 


ami azttermészetessétenné, t. I. agenetikus ro- 
konság. Azt állítom, hogy abúvárok általfelállított 
Men tödési sorok nem genetikus sorok, mert a 
mordssíztet, "am elly et készültek, "a DB OowosTosszszra 
MEANT ro tte md szerek mem, természetesek, mert 
a módszer, amelyet létrehozásuknál alkalmaztak, 
memevezethetraz igazi termeszetes Temndszer hez: 


Allításomat a következőkkel okolom meg : 

1. Az u. n. fejlődési sorok felállításánál az összes bűvárok 
kivétel nélkül csak jelenleg élő, recens alakokat vettek 
tekintetbe és a nagy, jelenleg is élő egységeket egymásból szár- 
maztatják. Pedig mi csak atörzsfának a jelen geolo- 
ONSASAkTOS E as vsa Nó wizszimn tes meets zetét " Látjmik; 
ssamelly sok egymástóliuúggetlen genetikus sort 
metsz. Ezek a metszéspontok, vagyis ajelenlegi 
Melntdésízzeitaimne ey srélesek e zemea smmertsszre term e-OOM- 
dtntálltvza va nnak, tüggetlemek egy mástól és azok 
közt a leszármazási viszonyt vízszintes Irány- 
bramikeresni céltalan mert 

ENAKONKTOES HOGY O ma ha klasz e emú kes geroslo gras 
Kiotsszraklokban konvergálnak "A recens alakok 
ból összeállított fejlődési vonalak ezért nem 
birhatnak convergentiapontokkal. A magasabb 
rendszertani egységek divergálása közös ősök- 
bródlőato erolroson as mit brian totyt TesA marélró TE s alas 
dok, családsorozatok, bármennyi primitiv bélye- 
MEtTSSOTSZOtTT meg egyik másik, ma nyár annyira 
eltávolodtak egymástól, annyi specialis járu- 
lékos bélyegük van, a convergentia és a paralle- 
lismus már annyira specialisálta őket (, morpholo- 
gische Imponderabilien" KOLBE, 1911), hogy a köztük levő 
ür (hiatus,) ma már számtalan epistrephogenetikus 
folyamat felvétele nélkül át nem hidalható, egy- 
másból ezek többéle nem vezethetők. Teljesen el- 
. hibázott dolog tehát az, amikor pl. arról beszélnek, hogy a Dy- 
tiscidák a Carabidákból származtak. Egy mai Carabidából soha 
sem lesz már Dytiscida, még ha az Omophron is! IKOLBE helye- 
sen mondja egy helyen, Hogy csak az ,archotypikus" ősöknek 
más ,archotypikus" ősöktól való leszármazásáról lehet szó. Ez 
azonban nála csak frázis, melyet ő maga sem követ, hiszen az 
archotypikus ősök egyelőre csak képzeletben vannak meg. 

SASZ e TATE KŐrdSÉSSÁ KESO ON ks ab ESZT ár tar ec e Ts 
alakok alapján állittatván fel, teljesen nélkülö- 
zek raz üudőbeltegymásútámn lényeges momentu 
mát, pedig egyedül ez jogosítana fel arra, hogy 
az alaktani fokozatos átmeneteket a fejlődés 


118 


különböző fokozatainak tartsuk. "EzekaNsorok 
tehátnemtekinthetők igazi leszármazási (euthy- 
genetikus) soroknak, csupán biologiai fokozati 
sorok, amelyek a bélyegek fokozatos speciali- 
zációjának a menetét mutatják. Nincs kizárva, hogy a 
phylogenesis folyamán hasonló értelemben "folyt le a bélyegek 
adordinálódása, de ez csak palaentológiai leletekkel volna igazol- 
ható. 3 
4 A fejlődés reális hordozói az időben egy- 
más után következő fossziliák és amig a hypothetikus 
ősök helyett nem kerülnek a convergentiapontokba valódi kihalt 
alakok, amíg a fejlődési sorokat nem tudjuk chronologiailag iga- 
zolni, mindaddig egészen ingatag alapon állunk, amely a legszub- 
jektivebb felfogásokra ad alkalmat. A leszármazás csak 
palaentologiai alapon igazolható. ; 


Mindebből az következik, hogy a búvárok akkor, amikor 
recens anyagon akarták megoldani a leszármazás nagy problemá- 
ját, egészen rossz úton haladtak. A megállapított sorok nem le- 
származási sorok, hanem fokozatiak, amelyek talán visszatükrözik 
a phylogenezis folyamatát, de chronologiai igazolás hiányában a 
leszármazáshoz, a rokonsághoz egyelőre semmi közük. Ezen az 
úton nem jöhet létre természetes rendszer, ezért mindazon 
rendszerek éstörzsfák, amelyek ilyen fokozati 
sorokon alapulnak, nem természetesek. Legfel- 
jebb csak félig természetesek, mert mem aipny Ho 
genesis, hanem csak a fokozódó spcializácio 
jütbennük kifejezésre. A ter miésizie HESNNEMKÉSIZTETTő 
hez egy út vezet: a leszármazási rokonság pa- 
laeontologiai igazolása. 


Vessünk egy pillantást most a palaeontologiára, hogy van-e 
reményünk arra, hogy segítségünkre jön a természetes rendszer 
kifejlesztésében. Ha a HANDLIRSCH klasszikus művében összefog- 
lalt óriási adathalmazt és az azóta megjelent irodalmat áttanul- 
mányozzuk, a következő eredményre jutunk. ; 


A legtöbb bogármaradvány a kainozoikumból ismeretes. 
Ezek általában nagyon jó megtartásúak, de céljainkra alkalmatla- 
nok, mert ebben a korban már a mai családokat, genusokat, sőt 
legtöbbször a fajokat is jelenlegi fejlődési fokukban találjuk meg. 
A családok és az ezeknél magasabb rendszertani 
egységek kialakulása a mezozoikum két felső 
korszakában (kréta, jura) vagy még lejebb kellett, 
hogy megtörténjen, a legelső bogarak fellépte 
pedig mai ismereteink szerint a triaszba esik. 
Ezekben a korszakokban kell tehát keresnünk azokat az ös- 
alakokat és gyüjtő typusokat, amelyekből a mai családok kifej- 
lődtek. 


119 


Sajnos, a palaentologia nem váltja be a hozzá fűzött remé- 
üyeket" mert a mezozoikum ból származó; bogár- 
medadványok céljainkra úgyszólván teljesen 
kelsszéa ve he tten ek Miéó kiveteles esetek bem s 
amedehet megállapítani, hogy a maradványok 
men ecsatadba tartoznak "Ennek; ok a. péda 
nem az, mintha ezek több familia bélyegeit ma- 
gukban egyesítő kollektiv typusok volnának, ha- 
nem a megtartás tökéletlensége. Legtöbbször egy 
szárnyfedőtöredékkel van dolgunk, ritkábban az előtor, vagy a fej 
is megvan, egészen kivételes esetben láthatók a csápok, vagy a 
lábak. Mindezekből talán kialakul bennünk a habitus képe, de ez 
a hasonló recens alakok egész sorát idézi fel bennünk, úgy hogy 
tekintettel a convergentia, a parallelismus jelenségeire, rendszer- 
tani és származástani szempontból ezekkel! semmit sem lehet kez- 
deni. A rendszertanilag fontos és származástani szempontból szá- 
mításba jövő subtilis külső és belső bélyegek teljesen ismeretle- 
nek maradnak. 

A szerzők fantáziája ugyan ezekből a töredékekből gyö- 

nyörű bogarakat varázsol elő, amelyeket Archo-, Proto- stb. kez- 
detű és -ifes végzetű nevekkel recens nemekkel hoznak vonatko- 
zásba, de elfogulatlan szemmel nézve a maradványokat, azokat 
az esetek túlnyomó részében épen olyan joggal legalább tiz más 
családba is sorozhatnók. 
ú ddápratate mo Kolo Tan tehat Ut HE SIET DES A Mae vi mas 
ket. HANDLIRSCH kisérlete, hogy a morphologiai alapon nyert 
törzsfát palaentologiailag megalapozva tünteti fel, teljesen hypo- 
thetikus, mert hiszen a mezozoikumban úgyszólván teljesen szak- 
gatott vonalakból és kérdőjelekből áll. A konvergentiapontok 
mindenütt üresek. A jövő szerencsés leleteitől kell várnunk a kér- 
: dés megoldását. 

Amig ez megtörténik, nem tehetünk egyebet, mint hogy el- 
fogadunk egyet az említett félig természetes rendszerek közül. 
Ezek közül egyik sem tudott elérni általános elterjedést. Még leg- 
több hive van a GANGLBAUER-féle rendszernek, de csak azért, mert 
az 1906-ban megjelent európai bogárkatalogus, bár némileg mó- 
dosítva, ezt követi. Többen (REITTER, FOWLER, JACOBSON, PEYER- 
IMHOF, SEMENOW, PIERCE stb.) megpróbálták a LAMEERE, SHARP, . 
KOLBE és GANGLBAUER-féle rendszereket kombinálni, de ez az 
eljárás csak új neveket hozott, jobb eredményeket nem. 


A DO -Ssasaik rőt emid szere Leha me 9. n arg yon kae 
forratlan. A jövő alaktani, anatomiai és onto- 
Semetrkai vizsoőábatai Vannak, hivatva, hogy a 
NEGETÜS DIO9gratraikt se md sszem été a 1 e6 ese ni tuszi aszs 
mise d e e TNVEISSZEKÉIS SÉT EZÉ la e SZET estaska 
palaentologiai kutatások tehetik. 


120 
IRODALOM. 


BRAUER : Betrachtungen über die Verwandlung der Insecten im 
Sinne der Descendenztheorie. (Verh. zool.-bot. 
Ges. Wien XIX, 1869, p. 299—318.) 
Systematisch-zoologische  Studien (SB. Akad. 
Wien I. Abt. XCI, 1885, p. 2371—413.) 
CRAMPTON : Notes on the derivation of winged insects through 
several lines of descent. (Zeitschr. f. wiss. Ins.- 
Biol. XI, 1915, p. 269—273.) 
The lines of descent of the lower pterygotan 
insects, with notes on the relationships of the 
other forms. (Ent. News XXVII, 1916, p. 244— 
258, 297—307.) 
ESCALERA : De la importancia de la nervación de las alas en los 
coleópteros para una clasificación natural. (Bol. 
Soc. Esp. Hist. Nat. VI, 1906, p. 194— 198.) 


ESCHERICH : Ueber die verwandtschaftlichen Beziehungen zwischen 
den Lucaniden und Scarabaeiden. (Wien. Ent. 
Zeitg. XII, 1893, p. 265—269.) 
Beitrag zur Morphologie und Systematik der 
Koleopterenfamilie der Rhysodiden. (Wien. Ent. 
Zeitg. XVII, 1898, p. 41—50.) 
Zur Anatomie und Biologie von Paussus turcicus 
Friv. (Zool. Jahrb. Syst. XII, 1899, p. 27—70.) 
FOWLER: Fauna of British India. Coleoptera I, 1912, p. 37—218. 
GANGLBAUER : Die Káfer von Mitteleuropa. 1—IV (1891— 1904.) 
Systematisch-koleopterologische  Studien. (Mün- 
chener Koleopt. Zeitschr. I, 1902—03, p. 271— 
319.) 
. Bemerkungen zu Prof. H. J. Kolbes Arbeit ,Zur . 
Systematik der Coleopteren" (Allg. Zeitschr. f. 
Ent. VIII, 1903, p. 268—269.) 
HANDLIRSCH : Ueber die Abstammung der Coleopteren. [Verh. zool.- - 
bot. Ges. Wien LVII, 1907, p. (1879—(190)]. 
Die fossilen Insekten. und did Phylogenie der 
rezenten formen. 1—II, 1906— 08. 
HORN: Ueber Herrn Prof. Kolbes neues IKoleopterensystem. 
(Deutsche Ent. Zeitschr. 1901, p. 13—15.) 
HOULBERT : Rapports naturels et phylogénie des princapales fa- 
milles des Coléoptéres. (Misc. Ent. II, 1894; III, 
1895.) 
Le systéme tarsal (Misc. Ent. III, 1895, p. 8—10, 
3 24—27.) 
G. JACOBSON : Kurze Uebersicht der Koleopteren-Classificationen. 
(Rev. Russ. Ent. IV, 1904, p. 268—276; Refer. 
Münchener Kol. Zeitschr. III, 1906, p. 82.) 


9 


9) 


9 


A 


9 


121 


KESSEL : Über die Stellung der Passandridae im System. (Arch. 


f. Naturg. 87, 1921, A. 6, p. 33—35.) 


KOLBE : Natürliches System der carnivoren Coleopteren. (Deutsche 


99 


9 


Ent. Zeitschr. XXIV, 1880, p. 258—280.) 

Das Rostrum in der Ordnung Coleoptera. (Ber- 
liner Ent. Zeitschr. XXIX, 1885, p. 80.) 
Vergleichend-morphologische Untersuchungen an 
Coleopteren nebst Grundlagen zu einem System 
und zur Systematik derselben. (Arch. f. Naturg. 
67, 1901, Beiheft, p. 89—150.) 

Zur Systematik der Koleopteren. (Allg. Zeitschr. 
f. Ent. VIII, 1903, p. 137—145.) 

Mein System der Coleopteren. (Zeitschr. f. wiss. 
Ins.- Biol. IV, 1908.) 

Die vergleichende Morphologie und Systematik 
der Coleopteren. (I. Congr. Intern. d" Ent. 1911, 
II, p. 41—68.) 


LAMEERE: Notes pour la classification des Coléoptéres. (Ann. 


9 


Soc. Ent. Belg. XLIV, 1900, p. 355—377.) 
Nouvelles notes pour la classification des Coléop- 
téres. (Ann. Soc. Ent. Belg. XLVII, 1903, p. 
155—165.) 

La Paléontologie et les Metamorphoses des In- 
sectes. (Ann. Soc. Ent. Belg. LII, 1908, p. 127— 
147.) 


MAYER : Ontogenie und Phylogenie der Insecten. (Jenaische Zeit- 


sch. f. Naturw. X, 1876, p. 185— 194.) 


NETOLITZKY: Die Parameren und das System der Adephaga. 


.(Verh. zool.-bot. Ges. Wien LXI, 1911, p. 221— 
239; Deutsche Ent. Zeitschr. 1911, p. 271—283.) 


PEYERIMHOFF : Sur I application de la loi phylogénigue de Brauer. 


99 


(Bull. Soc. Ent. France, 1900, p. 219—223.) 
Sur la valeur phylogénigue et le nombre primitif 
des tubes Malpighi chez les Coléoptéres. (Bull. 
Soc. Ent. France, 1900, p. 295—298.) 

Sur le nervation alaire des Caraboidea et parti- 
culierement sur celle du genre Omma. (Bull. Soc. 
Ent. France, 1902, p. 330—332.) 

Note sur la position systematigue des Cupedidae. 
(Bull. Soc. Ent. France, 1902, p. 206—208.) 
Sur la signification du nombre des segments 
ventraux libres et du nombre des ganglions ner- 
veaux de I abdomen chez les Coléoptéres. (Bull 
Soc. Ent. France, 1903, p. 58—62.) 

Position systématigue des Rhysodidae. (Revue d" 
Ent. XXII, 1903, p. 80—84.) 


9 


122 


PEYERIMHOFF : Sur la méthode dans les recherches de Phylogénie 
entomologigue. (Feuille j. Natur. XXXIII, 1903, p. 
89—95.) 

§ Le larve des IÍnsects metabola et les idées de Fr. 
Brauer. (Feuille j. Natur. XXXIV, 1904, p. 41—45.) 

A Sur le groupement systématigue des Coléoptéres. 
(Bull. Soc. Ent. France, 1907, p. 124— 128.) 

PIERCE : Studies of weevils (Rhynchophora), with descriptions of 
new genera and species. (Proc: U. S. Nat. Mus. 
51, 1917, p. 461—473.) : 

5; Contribution to our knowledge of the weevils of 
the supérfamily Curculionoidea (Proc. Ent. Soc. 
Washington, XXI, 1919, p. 21—36.) 

REITTER: Fauna Germanica, Káfer. 1 V. 

ROGER: Das Flügelgeáder der Köáfer. 1875. 

A. SEMENOW : Die Unterflügel der IKaáfer, in ihrer Bedeutung für 
die Systematik. (Rev. Russ. d" Ent. III, 1903, p. 
103—106. Ref.: Münchener Kol. Zeitschr. II, 1904, 
:p. 106.) 

£ Einige Bemerkungen zur Frage der Classification 
der Koleopteren, veranlasst durch -Jjacobsons 
, Kurze Uebersicht der Koleopteren-Classifcatio- 
nen", (Rev. Russ. d" Ent. V, 1905, p. 1—6; Ret. : 
Münchener Kol. Zeitschr. III, 1904, p. 113.) 

D. SHARP: Coleoptera. (The Cambr. Nat. Hist. VI, 1899, p. 
184—303.) 

SHARP € MUIR: The comparative anatomy of the male genital. 
tube in Coleoptera. (Trans. Ent. Soc. Lond. 1912, 
p. 4771—642.) 

VERHOFFF : Vergleichende Untersuchungen über die Abdominal- 
segmente und die Copulationsorgane der mánn- 
lichen Coleoptera, ein Beitrag zur Kenntniss der 
natürlichen Verwandtschaít derselben. (Deutsche 
Ent. Zeitschr. 1893, p. 113—170.) 

8! Vergleichende Untersuchungen über die Abdomi-. 
nalsegmente, insbesondere die Legeapparate der 
weiblichen Coleoptera, ein Beitrag zur Phylogenie 
derselben. (Deutsche Ent. Zeitschr. 1893, p. 
209—260.) s 

A Beitráge zur vergleichenden Morphologie des Ab- 
domens der Coccinelliden und über die Hinter- 
leibsmusculatur von Coccinella, zugleich ein Ver- 
such die Coccinelliden anatomisch zu begründen 
und natürlich zu gruppieren. (Arch. f. Naturg. 
LXI, 1895, I, p. 1—80.) 

£. Zur vergleichenden Morphologie. des Abdomens 
der Coleopteren und über die phylogenetische 


123 


Bedeutung derselben, zugleich ein zusammenfas- 
sender Rückblick und neuer Beitrag. (Zeitschr. f. 
wiss. Zool. 117, 1917, p. 130—204.) 


WICKHAM : On the systematik position of the Aegialitidae. (Canad. 
Ent. XXXVI, 1904, p. 356—357.) 


xk 


Resumé. — Dr E. DupIcH: Die extensive Stammbaumfor- 
schung in der Systematik der Köafer. — ln der Literatur der 
. Káfersystematik kann man zwei Richtungen unterscheiden : 1. Eine 
deskriptive, oder taxonomische Richtung. Das Ziel dieser Richtung 
ist, dass die Arten gut charakterisiert und leicht, sicher erkennbar 
seien. Diese Richtung erreicht ihr Ziel durch Diagnosen, Revisio- 
nen, Übersichten, Monographien und Bestimmungstabellen. Dieses 
Ziel ist ein praktisches und das wahre Ziel der Systematik, die 
Auistellung eines natürlichen Systems, wird bei dieser Richtung 
vermisst, indem die Natürlichkeit sehr oít vernachlássigt wird. 
Das Resultat: ein praktisches, analytisches System, das aber kei- 
nen Anspruch auf die Natürlichkeit halten kann. 2. Eine phylo- 
genetische Richtung, deren Ziel die AuÍjstellung des synthetischen, 
natürlichen Systems auf Grund der genetischen Verwandtschaft der 
systematischen IKategorien bildet. Sie forscht also den Stammbaum 
der Káfer. Innerhalb dieser KRichtung kann man zweierlei Stamm- 
baumforschung unterscheiden : a) Extensive Stammbaumforschung, 
deren Ziel die Feststellung der Abstammung der Ordnung ,,Cole- 
optera" selbst und die Feststellung der genetischen Verwandt- 
schaít der höheren systematischen Kategorien (Unterordnungen, 
Familienreihen, Familien) ist. Die Hauptvertreter dieser extensiven 
Richtung: LECONTE £ HORN, IKOLBE, SHARP, LAMEERE, GANGL- 
BAUER. b) Intensive Stammbaumforschung, deren Ziel die Fest- 
stellung der genetischen Verwandtschaft der unteren systematischen 
Kategorien (Unterfamilien, Gattungen, Arten, etc.) bildet. Den 
Gegenstand dieser Arbeit bildet die Besprechung der Methoden 
und Resultate der extensiven Stammbaumforschung. Was die Ab- 
stammung der Ordnung anbelangt: die extensive Stammbaum- 
forschung konnte bisher nichts sicheres feststellen. Es stehen zwei 
flypothesen gegenüber: Abstammüng von neuropteroiden Vor- 
fahren — und Abstammung von den Protoblattoideen. Keine der 
beiden lásst sich palaeontologisch verifizieren. Verfasser schildert 
nachher die Sturm- und Drangperiode der extensiven Stamm- 
baumiforschung innerhalb der Ordnung (ROGER, P. MAYER, IKOLBE, 
HOULBERT) bis SHARP (1899). Dann folgt die Darstellung der 
Methode : der Begriff und Feststellung der primitiven und abge- 
leiíteten Zustánde, Merkmale von Wichtigkeit erster und zweiter 
Ordnung, Feststellung der  Organisationshöhe, Auíjstellung der 
Stufenreihen, die Betrachtung der Stufenreihen als Ahnenreihen, 
Entwicklungstendenzen, orthoevolutionistische Auffassung, Stamm- 


09 


124 


baum, natürliches System. Trotz der grossen Ánzahi der einschlá- 
gigen Arbeiten ist die Summe der positiven Ergebnisse der exten- 
siven Stammbaumforschung kaum mehr als Null.: 1. Der Inhalt 
der Ordnung ist wegen den Aphanipteren und Strepsipteren un- 
sicher. 2. Mehr oder weniger sicher ist, dass die Ordnung in zwei 
Unterordnungen zerfállt: Adephaga und Polyphaga, die vonein- 
ander nicht, sondern núr von einem gemeinsamen Vorfahren 
ableitbar sind. Dieser Vorfahre ist unbekannt. 3. Der Inhalt der 
Unterordnungen ist wegen der Cupediden nicht endgültig festge- 
stellt. 4. Uber die Organisationshöhe, verwandtschaftliche - Bezie- 
. hungen, Abstammung und über den Ínhalt der polyphagen Fami- 
lienreihen und Familien, ausgenommen die Palpicornia, herscht 
grosse Unsicherheit. Ouot capita, tot sententiae! Die Abweichun- 
gen der Ansichten lassen sich auf folgende Ursachen zurückführen : 
1. Die verschiedene Beurteilung des phylogenetischen Wertes der 
Merkmale. 2. Die abweichende Auffassung der primitiven und 
abgeleiteten Zustánde. 3. Das verschiedene Oualifizieren der Ahn- 
lichkeiten als WKonvergenzergebnisse oder die Zeichen der Ver- 
wandtschaft. 4. Abweichende Interpretation der , Ausnahmen". 
Beispiele auf 1—4. Diese ,Ausnahmen" machen sich besonders 
dann geltend, wenn man die festgestellten Stufenreihen paralleli- 
 sieren will. Es tauchen immer Spezialisationskreuzungen auf, so 
dass die Forscher Verzweigungen aufzunehmen gezwungen sind. 
Dadurch verándert sich die ursprünglich orthoevolutionistische 
Auffassung in eine  cladogenetische. Wenn man sámtliche 
Stufenreihen koönseguent durchführt und parallelisiert, so zerfállt 
der Stammbaum in parallel laufende Linien, die unten keine 
Konvergenzpunkte besitzen. In der Natur gibt es keine Gruppen, 
die entweder nur primitive oder nur Spezialisierte Merkmale auf- 
wiesen, sondern diese kommen immer gemischt vor. Die Ansich- 
ten und Feststellungen, die in der allgemeinen phylogenetischen 
Literatur über den Ablauf, Geschwindigkeit, Stehenbleiben und 
Vorauseilen der Entwicklung geáussert wurden, fanden bisher in 
der phylogenetischen Káfersystematik fast gar keine Anwendung. 
Die Begriffe: Epistasis, Heterepistasis, Homoeogenesis, Heterho- 
dogenesis, Epidosis, Epistrephogenesis, etc. műüssen ihrer Wich- 
tigkeit gemáss an Ort und Stelle auch in der phylogenetischen 
Káfersystematik bewertet und angewandt werden. Dem Verfasser 
scheint besonders die Heterepistasis wichtig zu sein, weil wenn 
zwei Autoren über die systematische Stellung einer Gruppe ab- 
weichende Ansichten vertreten und darüber streiten, es sich immer 
um einen Fall der Heterepistasis handelt. Seine Auffassung illust- 
riert der Verfasser mit der Lamellicornia-Rhynchophora-Frage. 
Beide Familienreihen bilden einen heterepistatischen Komplex. 
Die beiden Familienreihen besitzen epistatische und epidotische 
Merkmale gemischt. Die Merkmale, die bei den Lamellicorniern 
epistatisch sind (Form des Kopfes, Form und Bau des Prothorax, 


125 


Tarsenglieder, Flügelgeáder, Bau des Hinterleibes, Zahl der Malpi- 
ghischen Gefásse), verhalten sich bei den Rhynchophoren gerade 
umgekehrt, epidotisch. Dagegen die epidotischen Merkmale der 
Lamellicornier (Nervensystem der Larven und Ilmagines, Bau der 
Hoden, Fühler) erweisen sicn bei den Rhynchophoren als epista- 
tisch. GANGLBAUER bevorzugt die epidotischen Merkmale der La- 
mellicornier gegenüber den epistatischen der Rhynchophoren und 
versucht den Wert der epidotischen Merkmale der letzteren nie- 
derzusetzen. KOLBE verfáhrt gerade umgekehrt. Der ganze Streit 
ist eigentlich überílüssig, wenn man bedenkt, dass beide: Familien- 
reihen heterepistatiscne Gruppen sind, und dass sie, da sámtliche 
superfamiliáre Kategorien sind, sich nicht in einer einziger Linie, 
sondern in mehreren parallelen Linien entwickelten, heterhodo- 
. genetiscn umgefáhr eine korrespondierende Organisationshöhe in 
getrennten  Entwickelungslinien erreicht haben können. Sie brau- 
chen nicht und sie können nicht um dieselbe Stelle im System 
wetteifern. Der Verfasser weist auf die folgenden methodologi- 
schen Fehler der extensiven Stammbaumforschung hin: 1. Die 
Stanmbaumforscher wollen die Stufen der progressiven Entwick- 
lung in dem System mit der linearen Reihenfolge der Iataloge 
auszudrücken. Dieses Verfahren táuscht vor, als eine Familie, die 
in dem Katalog íruher aufgezahlit ist, unbedingt primitiver Wwáre, 
als die nachfolgende. Dies ist keineswegs der Fall. Der Stamm- 
baum ist eigentlich stereometrisch und die üblichen Stammbáume 
enstethen aus diesem stereometrischen Stammbaum durch hori- 
zontale oder durch vertikale Projektion. Die lineare Keihenfolge 
der Familien stellt eine nochmalige Projektion des Stammbaumes 
auf eine Linie dar. Infolge der Verzweigungen wird sich aber 
diese Projektion nie so gestalten, dass die Projektionspunkte der 
Spitz- und Insertionspunkte der Áste in ihrer linearen Anordnung 
den Höhenverháltnissen auf dem  Stammbaum  entspráchen. 
2. Einige Forscher (VERHOEFF, SHARP £ MUIR) gründen auf ein- 
zelne Organe oder Organsysteme weitgehende phylogenetische 
Folgerungen, konstruieren Stammbáume und stellen höhere sys- 
tematische Kategorien aui, Obwohl diese Versuche an und für 
sich sehr interessant und wichtig sein können, steht diese Methode 
in diametralalem Gegensatz mit jener, die zu dem natürlichen 
System führen kann. 3. Die Uberschátzung des phylogenetischen 
Wertes der Formen und Stadien der Metamorphose. Die Regel 
von BRAUER und das biogenetische Crundgesetz von FHAECKEL 
enthalten gewisse Wahrheit, aber die Erfahrungen auf anderen 
Gebieten erweisen, dass das sich in der Ontogenie wiederspie- 
gelnde Bild der Phylogenesis durch tachy- und coenogenetische 
Vorgánge derart verfálscht ist, dass man in dieser Beziehung die 
grösste Vorsicht und Skepsis nicht genug empfehlen kann. 4. Aus 
den bisher aufgestellten , natürlichen" Systemen fehlt eben die 
Natürlichkeit, d. i. die genetische "Verwandtschaft. Die aufge- 


126 


stellten Stufenreihen stellen keine genetischen Reihen (Ahnenreihen) — 
dar, da die Methode, mit welcher sie hergestellt wurden, ab ovo 
schlecht ist. Die aufgestellten Systeme sind nicht natürlich, denn 
die Methode, die bei ihrer Auístellung angewandt wurde, kann 
nicht zu einem natürlichen System führen. Beweisführung : a) Bei 
der Aufstellung der Stufenreihen sind sámtliche Autoren nur aus 
rezenten Formen ausgegangen. Vor uns liegt aber nur ein Gipfel- 
schnitt des Stlammbaumes, geschnitten durch die geologische Ge- 
genwart, Jetztzeit. Es werden viele voneinander unabhaángige gene- 
tiscne Reihen geschnitten, deren Schnittpunkte die rezenten syste- 
matischen Einheiten darstellen. Diese Schnittpunkte sind einander 
nicht sub-, sondern coordiniert und das Suchen der Abstammungs- 
verháltnisse in wagerechter Richtung ist zwecklos, weil sinnlos. 
b) Die genetischen Verwandtschaftslinien können nur in der geo- 
logischen Vergangenheit konvergieren, weil das Divergieren der 
höheren systematischen Kategorien aus gemeinsamen Vorfahren 
in den vergangenen geologischen Zeiten sattfand. Die aus rezen- 
ten Formen zusammengestellten Stufenreihen können  deshalb 
keine Konvergenzpunkte aufjweisen. Die jetzigen Familien und 
Familienreihen, obwohl einige von ihnen auch mehrere primitive 
Mermale konserviert haben, sind heute voneinander so entfernt, 
sie haben so viele speciale accessorische Merkmale, sie wurden 
durch die Konvergenz und durch den Parallelismus an und für 
sich so stark specialisiert, dass der Hiatus unter ihnen ohne die 
Annahme zahlreicher: epistrephogenetischen Vorgánge nicht mehr 
zu überbrücken ist. Diese sind voneinander nicht ableitbar. c) Die 
Stufenreihen entbehren vollstándig das wichtige Moment des Zeit- 
lichen Nacheinanders, das uns allein berechtigte, die morpholo- 
gischen Ubergánge als Stufen einer progressiven Entwicklung zu 
betrachten. Diese Reihen sind keine wahren Ahnenreihen (euthy- 
genetische Reihen) wie sie von den Forschern angesehen werden, 
sondern bloss biologische Stufenreihen, welche die successive 
Spezialisation der Merkmale zeigen, aber mit der Evolution nichts 
zu tun haben. Es ist aber doch nicht ausgeschlossen, dass die 
Adordination der Merkmale im Laufe der Evolution im áhnlichen 
Sinne stattgefunden hat, aber dies wáre nur palaeontologisch be- 
weisbar. Dieser wichtige Beweis fehlt bis heute. d) Die realen 
Tráger der Entwicklung sind die zeitlicn nacheinander folgenden 
Fossilien. Bis an Stelle der Phantasiegebilde in die Konvergenz- 
punkte keine wahren Fossilien kommen, bis die Kollektivtypen 
und indifferenzierte Formen der Familien und Familienreihen nicht 
entdeckt werden, bis die Stufenreihen chronologisch nicht verifi- 
ziert sind, bis die Systematiker mit ausschliesslich rezenten For- 
men arbeiten, kann keine Rede über eine Natürlichkeit in dem — 
System sein. Das Postulat der Natürlichkeit kann nur durch die 
palaeontologische Beweisführung der genetischen Verwandtschaft 
erfüllt werden. Aus a—d) folgt, dass die Methode, die ausschliess- 


EAK ÉN zt E ate el JAT 
ze KEDÉÁEZSÉTE S ÖNÖS 


127 


. ich mit rezenten Formen arbeitet, nicht zum natürlichen System 
führen kann. Die dadurch enstandenen Systeme sind nicht natür- 
lich, sondern höchstens halbnatürlich, weil nicht die genetische 
Verwandtschaft, sondern nur die fortschreitende Spezialisation in 
innen zum Ausdrucke kommt. Ob die Palaeontologie diese An- 
forderungen erfüllen mag? Das Auftreten der Káfer fállt in das 
Trias (oder noch früher!), also die Entwickelung der Familien 
und der Familienreihen musste in der Jura und Kreide stattfinden, 
da im Tertiár auch die Unterfamilien und Gattungen, manchmal 
. sogar die Arten schon in ihrer jetzigen Form auftreten. Für uns 
ist also die Fauna des Mezozoikums sehr wichtig, aber leider 
lásst die Palaeontologie uns hier ganz im Stiche. Die mezozoi- 
schen  Káferreste sind für  phylogenetisch-systematische Unter- 
suchungen und Folgerungen ganz ungeeignet, da meistens nur 
bedeutungslose Bruchstücke systematisch wertloser Körperteile 
erhalten blieben, die nicht einmal einen Namen verdienen. Bis 
fossile Funde der Zukunít das Postulat der Natürlichkeit zu er- 
füllen  ermöglichen, können wir nichts anderes tun, als durch 
morphologische, anatomische und ontogenetische Detaillforschun- 
gen die jetzigen Systeme zu vervollstándigen. 


Újabb megfigyelések és adatok 
a magyar lepkefauna köréből. 
Irta : KADOCSA GYULA. 


1. Coleophora Kroneella Fuchs, faunánkra új tokos moly. 


Ezt a Coleophoridák családjába tartozó pillét 1918 nyarán 
sikerült négy példányban hernyóból fölnevelnem. A feketebarna 
tokocskákat, amelyek még élő hernyókat rejtettek, Budapesten 
gyüjtöttem körtefaleveleken. A tenyészetből június 11—20-ig 
négy pille kelt ki s a Magyar Nemzeti Múzeumban IKRONE gyüj- 
teménye alapján történt meghatározásból kiderült, hogy a lepke- 
faunára rendkivül ritka állatról van szó. Annyira ritka, hogy a 
világirodalomban eddig csupán egy adat, még pedig az állatot 
tudományosan leíró FucHsS plébánosé, ismeretes előfordulásáról. 

A pillét a Bécs melletti Mödlingben vadkörtefáról gyüjtött 
tokokból nevelte IKRONE, akinek tiszteletére is nevezte el a leíró 
FucHs. A leírás a Stettiner Entomologische Zeitung 1899. évi 
LV. évfolyamának 183. oldalán jelent meg. A leírás biológiai 
adatai is teljesen egyeznek megfigyeléseimmel. A hernyó áttelelés 
után májusban található körtefán (IKRONE vadkörtefáról szedte) és 
a pille június második felében repül. 

A STAUDINGER-REBEL-féle lepkekatalogusban (1901) csak a 
FucHs-féle adat szerepel s így a lepke hazájául eddig csak Alsó- 


128 


Ausztriát tekinti a világirodalom. Ehhez az adathoz járul most az 
én adatom, mely tehát a második s mely szerint a lepke M a- 
gyarországon is honos. 

Ime, egy példa arra, hogy a világirodalomban ritkának, sőt 
gyakran csak egyetlennek szereplő . állatok birtokába is juthat az 
entomologus rendszeres kutatás, szorgalmas gyüjtés, de igen 
gyakran szerencsés véletlen folytán. A ,ritkaság" a legtöbb eset- 
ben csak azt mutatja, hogy vagy kevesen gyüjtötték még, vagy 
irodalmilag még nem dolgozták fel adataikat, nem pedig azt, 
hogy az állat a természetben is ritka, vagy éppenséggel alig elő- 
forduló. 


2. Lithocolletis platani Stgr. a magyar lepkefaunában. 


Ezt a Gracilariidát 1918-ban tenyésztettem nagyobb számban 
egyik budapesti kertben szedett platánleveleken élő hernyókból. 
A platánlevelek két fajhoz tartozó fákról származtak; botanikai 
nevük Dr DEGEN ÁRPÁD szerint: Platanus cuneata Guss. és Pl. 
acerifolia W. (DEGEN szerint ez a két faj a mi platánunk; az 

orientalis stb. csakis külön ültetve, botanikai kertekben található.) 
I A pillét STAUDINGER írta le a Horae Societatis Entomolo- 
gicae Rossicae VII. (1870.) kötetében (p. 277), aki azt Olasz- 
országban szintén platánról (Pl. orientalis) gyüjtötte. Rajzása ide- 
jét augusztus végében — szeptember elejében állapította meg. A 
mi pesti tenyészetünk főrajzása augusztus második felére esett. 
HEINEMANN szerint a lepke két nemzedékben repül, még pedig 
májusban és augusztusban. Hazája az irodalmi adatok szerint : 
Dél-Tirol, Dél-Franciaország, Isztria, Olaszország, Görögország és 
Kis-Ázsia, tehát határozottan déli állat. Faunakatologusunkban 
nem szerepel s nem akadtam a magyar irodalomban másutt sem 
hazai előfordulására vonatkozó adatra. Ezek szerint faunánkra 
szintén új fajról van szó. 

A lepke hernyói itt Budapesten nagy számban voltak talál- 
hatók. Hernyói a levelekben aknázva élnek. Az aknák a levelek 
fonákján találhatók rendszerint a vastagabb erek mentén és sár- 
gásfehér, legtöbbnyire hosszúkás, meglehetősen nagy foltok alak- 
jában tűnnek szembe. Bábozódás a leveleken. 

Ezek szerint a Lithocolletis platani STGR. magyar honossága 
minden kétségen kívül áll. Nem egy-két példányban, de — mond- 
hatjuk — tömegesen jelentkezett jelzett helyen és évben. 


3. Borkhausenia pseudospretella Stt. faunánkra 
új aprólepke. 
1915-ben egy budapesti magkereskedő erősen atkás lóhere- 
magot küldött be a Rovartani Állomásra. A magot hengerüvegbe 
tettem s hosszabb idő multával meglepetéssel vettem észre, hogy 
a magban fehér hernyók tanyáznak, melyek csöveket szőttek, 


24929 


mely szövedékhez kívülről a magvak tapadnak. Idővel egész nagy 
gubancok keletkeztek; belül fehéres, selymes volt a szövedék, 
benne a fehér hernyóval. A hernyók azután a szövedékben bábbá 
alakultak át. Később kirajzottak a pillék. Az első kettő 1916. 
április 29-én, az utolsó június 23-án kelt ki. A Nemzeti Múzeum- 
ban történt meghatározás szerint a fenti fajnak bizonyultak. 

Ez a Gelechiida a STAUDINGER-REBEL-féle katalogus szerint 

Közép-Európában, Oroszország északnyugati részén és Madeira 
szigetén honos. A magyar faunakatalogusban nem szerepel, sem 
újabb adat hazai előfordulásáról nincs. Ezek szerint faunánkra 
új faj. HEINEMANN Frankfurt a. M. és Braunschweigot említi 
termőhelyül; szerinte a hernyó száraz borsóban él, a pille pedig 
júniustól augusztusig rajzik. SORHAGEN (Die Kleinschmetterlinge 
der Mark Brandenburg. 1886, p. 333.) Braunschweigot, Hannovert 
és Hamburgot említi termőhelyül. Hamburgban egy zabpadláson 
fogták. Szerinte a hernyó áttelel (zsákocskában) és száraz borsó- 
ban, rizsben él, 6—8 magot egy csomóba köt és Angliában gyak- 
ran egész tonnákat tesz tönkre ez árúkból. GREGSON szerint min- 
denféle holt anyagban él, de elsősorban a lisztes anyagokban. 
SPULER is a lisztes anyagokat említi tápláló anyagul. Ugy ő, mind 
SORHAGEN is, a rajzás idejét a júniustól augusztusig terjedő időre 
teszi. Alapjában véve tehát Közép-Európából is kevés származási 
helyet említ az irodalom, így a lepke itt sem tartozik a közönsé- 
gesebbek közé. 
3 A hazai eset nemcsak termőhely, de a hernyó táplálékát 
illetőleg is teljesen új adattal szolgál. Csupán az a gyanu merül- 
het fel, hogy a kereskedő esetleg idegenből hozhatta a magot s 
mint ilyent már fertőzve kapta. A lóheremag nem volt friss ter- 
més, látszott rajta, hogy nem részesült rendszeres magtári keze- 
lésben, amit erősen atkás volta is bizonyított. Ez azonban még 
nem zárja ki, hogy a szóbanforgó pille nálunk is ne fordulna elő. 
Sót éppen a magnak ezen elhanyagolt. volta. alkalmas gyanunk 
eloszlatására, arra engedve következtetni, hogy magtári elheverő- 
dése közben fertőződött meg a pseudospretella-val, mint ama 
másik pillével is, amelyet ugyanezen magból kitenyésztettem s 
amely faunakatalogusunk szerint gyakori nálunk s egyebek között 
Budapesten is fogták már. Ez a pille a Tinea misella Z. volt, 
melyet 1916 július 30-án fogtam ki a hengerüvegből s mely az 
irodalmi adatok szerint két nemzedékben él gabonában, tengeri- 
ben, állati eredetű raktári anyagokban, de valószinűleg fában is. 
Előfordulását a lóheremagban tehát természetes jelenségnek kell 
tartanunk. Ha az előbbi faj, a pseudospretella, új is faunánkra, 
abból még korántsem következik, hogy raktárainkban eddig egy- 
általában elő ne fordult volna; vagyis a lóheremagot nálunk is 
megfertőzhette s nem okvetlenül szükséges feltételeznünk, hogy a 
pille eredete külföldi s úgy importáltatott a maggal együtt Buda- 
pestre. 


150 


4. Coleophora troglodytella Dup. krizantémumon. 


A m. kir. Rovartani Állomás 1914 május hó elején 
Komáro m-ból kerti krizantémum-leveleket kapott, amelyeken 
apró, barnássárga tokocskákban élő hernyók a tokos molyokra 
(Coleophoridae) jellemző pusztítást végeztek. A hernyókat tovább- 
neveltem és június 15-én kikelt az első halványsárgaszínű pille, 
amelyet június 30-ig még 8 drb követett. A Nemzeti Múzeumban 
történt meghatározás szerint a lepke a fenti fajnak bizonyult. 

A  STAUDINGER-REBEL-féle lepkekatalogus szerint a pille 
Középeurópában, Oroszország északnyugati részén, Délífrancia- 
országban és Dalmáciában honos. A magyar faunakatalogus sze- 
rint eddig csak Josipdolon (Modrus-Fiume vm.) fogták; a későbbi 
irodalmi adatokban sem találtám újabb termőhélyét. Ezek szerint 
a tulajdonképpeni Magyarország faunájára új lepkéről van szó. 

A német irodalmi adatok szerint Középeurópában eléggé 
elterjedt faj (FHIEINEMANN-WOCKE, p. 592; SORHAGEN, p. 256). FUCHS 
Coleophora tlinosyridella néven írta le-a Stettiner Entomologische 
Zeitung 1880. (XLI.) évfolyamában (p. 113. és 247.) később 
azonban maga is a froglodytella varietásának minősítette (Stett. 
Entom. Zeitung 1881, p. 464.). 

A hernyónak gazdanövényei a fészkesek (Compositae) cso- 
portjából kerülnek ki; ilyenek: a sédkender (Eupatorium canna- 
binum L.), a réti bolhafű (/nula dysenterica L.), varádics arany- 
virág (Tanacetum vulgare L.), a fekete üröm (Artemisia vulgaris 
L.), aranyos istápfű (Solidago virgaurea L.), berzedt  sertecsék 
(Inula conyza D. C.), acat (Cirsium), hölgymál (Hieracium) és 
cickóró (Achillea), FucHS a közönséges aranyfürtön (CArysocoma 


linosyris L. — Linosyris vulgaris D. C.) nevelte és erről adta 
nevét (Zinosyridella). A kerti krizantémumot — amely szintén. 
fészkesvirágúű — az irodalom még nem említi. 


A hernyó — mint. a tokos molyok mind — egész életét a 
magaszőtte tokjában tölti. A levél fonákoldalán tanyázik, lyukat 
rág a bőrkébe, azután kiszedegeti a levél belsejét, de a túlsó bőr- 
két (epidermist) megint meghagyja. [gy a levélen fehér, később 
megbarnuló foltok támadnak, amelyeknek alakja hosszúkás, többé- 
kevésbbé csipkézett szélű. Gyakran a szomszédos foltok egybe- 
folynak és a hernyók nagyobb számban való előfordulása esetén 
úgyszólván az egész levél kiüregesített és barnás színű lesz. Kifej- 
lődvén, tokját a levélhez vagy a növény szárához erősíti, bábbá 
alakul, majd megjelenik a pille. A szerzők a rajzás idejét június- 
július hónapban állapítják meg, noha FucHs tenyésztéséből az 
első példányok már május végén s. az utolsók augusztus végén 
keltek ki. A hernyó májustól június közepéig rág. 

A további életfejlődés még nem tisztázott, csak következte- 
tésre vagyunk utalva. Valószínű, hogy a megtermékenyített nős- 
tény petéiből még a nyár folyamán kikelnek a hernyócskák, ame- 


sdöntláttá VAn EG ák a LA ÁK Ü uz szásééz 


131 


lyek őszig táplálkoznak, majd telelnek, hogy tavasszal tovább- 
folytassák életmódjukat teljes kifejlődésükig, június elejéig-közepéig. 

A hernyó polyphag természeténél fogva került át jelen ese- 
tünkben a kerti krizantémumra. Semmi okunk sincs tehát arra, 
hogy benne a krizantémum komolyabb ellenségét lássuk. Ha itt- 
ott a krizantémum-leveleken a jellegzetes barnás foltokat meg- 
látja a kertész, tépje le és égesse el, vagy még jobban teszi, ha 
megajándékoz velük egy entomologust, akit ilymódon valóban 
,ritka" állat birokába juttat. 


Résumé. — Gy. KApocsa: Neuere Beobachtungen 
und Beitráge aus der Lepidopterenfauna Ungarns. 
— 37. Coleophora Kroneella FucHs züchtete Verf. von Birnblát- 
. tern aus Budapest. Ist für die Fauna. neu. — 2. Lithocolletis pla- : 
tani STGR. züchtete Verfasser aus Raupen, welche er auf den 
Bláttern von Platanus cuneata u. Pl. acerifolia eines Gartens in 
Budapest sammelte. Ist für unsere Fauna ebenfalls neu. — 3. 
Borkhausenia pseudospretella STT. züchtete er nebst Tinea misella 
aus stark vermilbtem Kleesamen. Erstere Art war aus der Fauna 
bisher ebenfalls unbekannt. — 4. Coleophora troglodytella DUP. 
auf Chrysanthemum. Die Raupe dieses aus dem Land bisher nur 
. von Fiume bekannten Kleinschmetterlings verursachte auf den 
Chrysanthemum-Bláttern eines Gartens in Komárom betráchtlichen 
Schaden. 


A fiumei tengermellék és a mögöttes 
Karszt-hegységet összekötő táj 
bogárfaunája. 


(Die Káferfauna der Kontaktzone zwischen dem 
Litorale von Fiume und dem dahinterliegenden 
Karstgebiete.) 


Irta: STILLER VIKTOR (Szeged). 


A fiumei felhőtlen égről pazaron küldi a déli nap fény- és 
hősugarait a városra. Utóbbiak ráfeküdvén a kő- és háztömbökre, — 
. oly hőmérsékletet okoznak, hogy azt még a bennszülött — a 
meleget bizonyára türelmesen viselő fiumei — is kellemetlenül 
érzi. Aki foglalkozasánál fogva megteheti, otthona árnyékában tölti 
a forró napot és csak későn este hagyja el védő hajlékát, hogy - 
résztvegyen a , Corsón", mely fiatalt és öreget, gazdagot és szegényt 
lassú sétában egyesít a lágy esti levegőben. 

Aminő kellemetlenül érezhető tehát ezeknél fogva nyáron a 
mosolygó nap ott lent, oly szívörvendeztetően hat a téli hónapok- 


132 


ban, melyekből gyakran a legszebb tavaszt varázsolja. Hű segítő- 
társai a hullámzó, meleg Adria és az örökzöld vegetatio. 

Egy pillantás a Monte Maggiore hófedett csúcsaira és az 
alacsonyabb, de ép oly télies mezben levő északi és keleti szom- 
szédjaira, azonban világosan mutatja, mily szűk határokat vont a 
természet e tengerparti csíknak, hol PHOEBus hatalma ennyire 
diadalmaskodhatott. Már csak az egy-néhány kilométernyire távo- 
labb fekvő magaslatokon — minél messzebbre vagy magasabbra 
jutunk — fokozatosan érezhető az átmenet a szigorú tél birodal- 
mába. Meglepő azonban, mily csekély távolság vagy emelkedés 
elegendő ahhoz, hogy ennyire érezhető klimatikus változást idéz- 
hessen elő űgy nyáron, mind télen. 

A tengerparti bogárfauna e változatos konstelációnál fogva 
közvetlen a tengerparton lényegesen elüt a szomszédságban levő 
— bár alacsony — mészhegyek bogárfaunájától. A két fauna közti " 
határt természetesen nem képezi egy szigorúan elzáró vonal, hanem 
az inkább lassankint átmegy egymásba. 

Legkönnyebben megfigyelhető ez a változás a vasút mentén, 
mely lassan és ugrások nélkül igyekszik fölfelé a magaslatokra. 
Igy kényelmes módon eljutunk hosszú szerpentinúton Plase 
állomásig, kb. 800 m magasságban, honnan gyönyörű kilátás nyílik 
a tengerre. Itt az utolsó alkalom búcsút inteni a kéklő Adriának, 
mert ezen állomás után a tovább robogó vonatból hegyek, erdők 
és szakadékok teljesen eltakarják a tengerre való kilátást. Plase 
vasúti állomás és környéke, úgy, mint a szomszéd falu: ZIobin, 
beleesnek ebbe a határterületbe, melyen túl mindkét irányban a 
bogárfauna - már feltünően megváltozik, de ez a terület magában 
véve is egyedül ott található fajtákkal külön területet képez. 
Ez az átmeneti zóna bogarászati szempontból rendkívül érdekes 
és csodálkozásba ejt, hogy e megkapóan szép, vadregényes határ- 
terület még nincs kikutatva, sőt eddig teljesen érintetlen maradt, 
ámbár a vasút keresztül fut rajta és az ottani életviszonyok, ha 
szerényen bár, de lehetővé teszik a hosszabb tartózkodást is. 
Már az első rövidebb tartózkodásom alkalmával feltünt, hogy 
Zlobin környékén a Dorcadion arenarium ScoP. mint var. lem- 
niscatum KÜsT. lép fel, tehát a Fiuménál lelhető tipikus alaktól 
erősen elütő. Míg Fiume és közeli környékén átmenet és változás 
nélkül csakis a fekete, bársonyos szárnyfedőkkel, hófehér közép- 
sávval és világos vállcsücskével ellátott tipikus forma található, 
Zlobin és Plase vasúti állomás közelében rendszerint a var. lem- 
niscatum Küsr. fordul elő, melynél a szárnyfedők öt fehér sávja 
kevésbbé elüt a háttértől, mert az alap szőrözete inkább palaszínű. 
Különben itt nem ritkák az átmeneti példányok sötétebb alap- 
szőrözettel és homályosabb sávokkal, melyeknél nem akarom 
figyelmen kívül hagyni azt a biologiai szempontból talán fontos 
körülményt, hogy a var. lemniscatum-nál a szárnyfedők belső 
szélén húzódó fehér csík mindig tisztább és élesebb, mint a többi. 


133 


Feltünő azonkívül dimorph ?? megjelenése néha szinte tégla- 
vörös szárnyfedőkkel és alig látható sávokkal. De az átmeneti 
zóna normálisan színezett ? 2-nél sem olyan tökéletes a fehér 
rajz, mint a dd-nél, mert a vállrajz ágai a 2 ?-nél csak kb. a 
szárnyfedők közepéig húzódnak. Szóval alig egynéhány km-nyi 
távolságban a tengerparttól a Dorcadion arenarium ScopP., mely- 
nek tipikus formája ott mindig egyforma és dimorfizmust egyik 
nemnél sem mutat fel, az átmeneti zónában már nagy változáson 
ment keresztül a ? 9? erős dimorfizmusával. Beljebb a hegyekben 
elterjedése hirtelen megszűnik és már a következő Lié vasúti 
megállónál Dorcadion egyáltalán nem fordul elő. Kényelmesen 
gyüjthető a var. lemniscatum Küsr. átmeneti formákkal együtt a 
szép Lujza-úton, amely Plase állomástól kanyarodva Zlobin meg- 
állóig vezet és ezen állomás után ismét keresztezi a vasúti vágányt, 
E rövid útvonalon május-júniusban alkalma nyílik a gyüjtőnek 
ezt az állatot bőven gyüjteni. 

Az átmeneti zóna jellemző alakjai közé tartozik még a 
Geotrupes vernalis L., mely csillogó szép bogár minden szín- 
árnyalatban, egyszínű kék, zöld és fekete színben vagy előtor és 
szárnyfedők ezen színek különböző összetétele által tarkítva fordul 
elő. Ez a faj úgylátszik megtalálta az átmeneti zónában a legjobb 
életfeltételeket, mert látszólag onnan terjedt el a tengerparti, vala- 
. mint az ellenkező oldalon fekvő vidékekre, hol mind kisebb szám- 
ban fordul elő, úgyhogy Fiuménál és távolabb a hegyek között 
már szinte ritkaságszámba megy. 

Kövek alatt található az Asida sabulosa G. több változatban 
és különösen számos ritka Carabus és Carabida, meglepően gazdag 


fajszámban. 
Régebbi szándékom — nyugdíjas életem egy részét e vidéken 
hasznosan eltölteni — sajnos, nem teljesült, sőt a helyzet kény- 


szerített a szeretett horvát hegyeket és barlangokat örökre elhagyni. 
Es így legalább azokat a ritka, ott gyüjtött példányokat akarom 
. megemlíteni és leírni, melyeket minden akadály dacára magammal 
hozhattam és melyek leírása már évek óta húzódik. Orvendenék, 
ha közlésem a Horvátországban élő entomologusok figyelmét erre 
a rovartani szempontból fölötte érdekes területre felhívná. 


x 


Uber Fiume glüht im wolkenlosen Himmel die Mittag- 
sonne und sendet Licht- wie Wármestrahlen in überschwánglícher 
Masse auf die Stadt. Dabei legen sich Letztere so ausgiebig ins 
Gestein der Háusermassen, dass sie der Umgebung eine Tempe- 
ratur verleihen, welche selbst der eingeborene, im Ertragen der 
Wárme gewiss duldsame Fiumaner lástig empfindet. Wessen Bescháf- 
tigung es darum erlaubt, der bleibt wárend der heissen Stunden 
des Tages im Schatten seiner Behausung, um erst spát Abends 
die schützenden Ráume zu verlassen und am Corso teilzunehmen, 


SRV Vt Vale alig 


134 


der dann Jung und Alt, Hoch und Nieder beim Bummel in lauer 
Abendluft vereint. 

So wenig angenehm sich demnach die lachende Sonne dort 
unten im Hochsommer fühlbar macht, so herzeríreuend wirkt sie 
doch in den Wintermonaten, aus denen sie oít Frühling zaubert. 
Die schaukelnde, warme Adria und immergrüne Vegetation erleich- 
tern ihr Beginnen. Ein Blick auf den schneebedeckten Monte 
Maggiore und seine weniger hohen doch ebenso winterlich adjus- 
tieren Genossen im Norden und Osten lásst jedoch deutlich 
erkennen, dass dem Streifen kroatischen Küstenlandes, wo PHOEBUS 
seine Macht dermassen erfolgreicn anwenden kann nur enge 
Grenzen gezogen wurden, denn schon wenige Kilometer entfernt 
auf den umgebenden Höhen — je weiter und höher — kommt 
stufenweise doch bald die Herrschaít des Winters zu Recht. Es ist 
jedoch überraschend welch geringe Entfernung und Höhendifferenz 
schon genügt, um einen derart fühlbaren Wechsel der klimatischen 
Verhaltnisse so. im Sommer wie im Winter hervorrutfen kann. - 

. Die litorale Káferfauna ist dieser wechselvollen Konstellation 
entsprechend an der ummittelbaren Meeresküste eine wessentlich 
verschiedene von jener der angrenzenden, wenn auch niederen 
Kalkberge, wobei die. Grenzen selbstverstándlich nicht straff gezogen, 
sondern ineinander gehende sind. — , 

Am leichtesten lásst sich dieser Wandel lángs der Eisenbahn 
beobachten, die ja bekanntlich nur langsam und ohne Sprünge 
die Höhe erklimmt. Auf diese — auch beguemste Art gelangen 
wir auf Serpentinenwegen zur Bahnstation Plase in beiháufig 
800 m Höhe, mit prachtvoller Aussicht auf das Meer. Hier hat 
der Reisende auch Gelegenheit der Adria nochmals seine Abschieds- 
grüsse zuzuwinken, denn in der Weiterfahrt verdecken Berge, 
Wálder und Einschnitte die Aussicht auf das Meer gánzlich. Sowol 
der Bahnhof Plase als das benachbarte Gebirgsdorf Zlobin 
liegt in der Grenzspháre, wo hinter und vor derselben die Insecten- 
fauna eine auffallend verschiedene ist, welche aber ausserdem einen 
Distrikt für sich selbst mit nur hier vorkommenden ÁArten darstellt. 
Diese IKontaktzone ist entomologisch von höchstem Interesse 
und es muss nur befremden, dass dieses auch landschaítlich in 
seiner Art eigentümlich schöne Grenzgebiet noch nicht durch- 
forscht wurde, beinahe unberührt und unerwaáhnt bisher bestehen 
konnte, trotizdem es die Eisenbahn durchschneidet und bei etwas 
Bescheidenheit auch die Lebensbedingungen für einen lángeren 
Aufenthalt daselbst nicht fehlen. ; 

Schon beim ersten kurzen Verweilen in Zlobin wurde mir 
Dorcadion arenarium Scop. auffallend, welcher hier als var. lem- 
niscatum KÜST. auíftritt und von der Stammform wie sie bei Fiume 
vorkommt stark abweicht. Bei Fiume und naáchster Umgebung ist 
nur die typische Form mit sammtschwarz tomentierter Oberseite, 
hell abstechender, reinweisser Binde über Kopi, Halsschild und 


MENÜSET ELEK E ék 5 135 


Flügeldecken und den weissen Schulterzipfelchen zu finden, wárend 
bei Zlobin in der Regel nur var. lemniscatum KÜsr. vorkommt. 
Die fünf weissen Linien auf den Flügeldecken sind vom Hinter- 
grund weniger abstechend weil der Grundtoment bei dieser Form 
mehr ins schiefergraue übergeht. Ubrigens sind in der IKontakt- 
zone auch Uberangsformen mit dunklerem Toment und undeutli- 
cher Bindenzeichung nicht selten, wobei ich den entwicklungs- 
geschichtlich vielleicht wichtigen Umstand bemerken muss, dass 
" die Nahtbinde bei var. lemniscatum immer viel heller absticht als 
die übrigen Rückenzeichnungen. Aufallend ist hier das Auftreten 
dimorpher ?? mit fast ziegelroten Flügeldecken und kaum sicht- 
barer Zeichnung. Doch auch bei dem normalgezeichneten ? ? der 
Kontaktzone sind die Rückenstreifen weniger vollstándig als bei 
den do, indem die Aste der Schultermackel gut sichtbar nur bis 
zur halten Lánge der Flügeldecken reichen. Mit einem Worte 
kaum einige Kilometer vom Meeresstrande hat Dorcadion arena- 
rium ScopP., dessen typische Form dort stets gleichmássig zu 
finden ist und Dimorphismus weder im mánnlichen, noch weibli- 
chen Geschlechte aufweist, in der IKontaktzone auffallige Verán- 
derung mit starkem Dimorphismus der ? ? erfahren. Weiter im 
Gebirge nimmt dann seine Verbreitung rasch ab und schon bei 
der folgenden Bahnstation Lié ist Dorcadion überhaupt nicht 
mehr zu finden. Beguemer Fundort der var. lemniscatum KÜST. 
ist die schöne Louisenstrasse, welche im Bogen von Bahnstation 
Plase nach Zlobin führt und hinter der Haltestelle Zlobin das 
Bahngeleise wieder kreuzt. Auf dieser kurzen Wegstrecke hat 
der Sammler Ende Mai— Juni reichlich Gelegenheit das Tier zu 
erbeuten. 

Von sonstigen Arten macht sich als Karaktergestalt der 
Kontaktzone Geotrupes vernalis L. bemerkbar. Schöne, funkelnde 
Tiere in allen Farbenvariationen von grün, blau und schwarz, 
sowol einfárbig als auch Halsschild und Flügeldecken in diesen 
Farben verschieden gefárbt. Die Art scheint hier in der Kontakt- 
zone die besten Lebensbedingungen gefunden zu haben, denn der 
Haufigkeit nach scheint sich von hier aus so gegen die Küste, 
als auch der entgegengesetzten Seite auszubreiten, immer seltener 
werdend, bis sie" bei Fiume und weiter im Gebirge nur mehr 
vereinzelt vorkommt. Unter Steinen findet sich Asida sabulosa G. 
in mehreren Variationen und eine besonders reiche Gesellschaft 
seltener Caraben und Carabiden in überraschender Artenfülle. 

Meine Absicht einen Teil meiner Pensionszeit einmal hier 
nützlich zu verbringen konnte leider nicht in Erfüllung gehen. 
lch musste im CGegenteil das mir liebgewordene Kroatien mit 
seinen Bergen und Höhen auf immer verlassen. Und so will ich 
nun wenigstens jene seltenen Stücke meiner Köáferausbeute der 
dortiger Fauna beschreiben, welche ich trotz aller Hindernisse mit- 
bringen konnte und die schon seit Jahren der Beschreibung 


136 


harren. Vielleicht wirkt meine gegenwaártige Verőffentlichung auch 
fruchtbringend bei den in erster  Linie interessierten kroatischen 
Entomologen. 


Cantharis Csikii STILLER n. sp. 


Gyönge, de jól fejlődött homlokdudora igazolja Cantharis 
voltát. A REITTER-féle Fauna Germanica III. kötetében foglalt 
határozó 6/-ig vezet. Ezen pontnál mutatkozik azonban már az 
eltérés, amennyiben az előtor szélei nem vörösek, hanem fehérek 
és átlátszók, hasonlóan mint az átlátszó előtor széle a Phausis 
splendidula L. szemei fölött. Teste keskeny és feltünően hosszúkás, 
fekete. A pofák, az első csápíz alsó része, az alsó állkapcsok, 
a karmok, a tapogatók (kivéve azok végét), valamint a potroh 
oldalai vöröses-sárgák. Feje finoman pontozott és épúgy, mint a 
még gyengébben pontozott, majdnem síma előtor, gyéren szétszórt 
fehér szőrökkel fedett. Az előtor csak valamivel keskenyebb, mint 
a szárnyfedők, szélesebb mint hosszú, szögletei teljesen kerekí- 
tettek, előrésze erősen és szélesen felhajtott, az oldalak széles 
sávon fehérek és átlátszók. A szárnyiedők több mint háromszor 
oly hosszúak mint szélesek, bőrszerűen ráncoltak és finom sző- 
rökkel fedettek. A rövid szőrszálak fehérek, a testhez símulnak és 
belülről ferdén fekszenek a szárnyfedők oldala felé. A csápok 
hosszúak sokkal hosszabbak, mint a közelálló rokon fajoknál és 
hegyük felé csak mérsékelten vékonyodnak, az első három csápíz 
egyenlő vastag, a második csápíz sokkal rövidebb mint a har- 
madik, a negyedik csápíztóől kezdve az egyes ízek jóval hosszabbak 
mint a harmadik, szélességük azonban egyenlő, vagyis hegyük felé 
nem vastagodnak. A potroh gyérebben, oldalt, különösen pedig 
a mellen sűrű ezüstfiehér szörözettel fedett. Hossza 9—10 mm. 

A legközelebb álló C. obscura és pulicaria-tól hosszabb 
szárnyfedők, szélesebben és erősebben felhajtott előtor, színe, de 
különösen sokkal hosszabb, vékonyabb és másképen alakított 
csápjai által különbözik. 

Előfordul: Plase vasúti állomás és Zlobin környékén (Croatia) 
május-június hóban alacsony növényeken. CSIKI ERNŐ, a Magyar 


Nemzeti Múzeum Állattára igazgatójának tiszteletére neveztem el. 
k 


Mit schwacher aber deutlicher Stirnbeule, mithin: eine echte 
Cantharis. Die Bestimmungstabelle in REITTER s Fauna Germanica 
(Band III.) führt bis 67. Die Ránder des Halsschildes jedoch nicht 
rot, sondern weiss — durchscheinend, ahnlich wie bei Phausis 
splendidula L. Sehr langgestreckt, schwarz. Wangen, erstes Glied 
der Fühler an der Unterseite, Mandibeln, Klauen, Taster mit Aus- 
nahme der Spitzen, und die Seiten des Hinterleibes schmal rötlich- 
gelb. Kopf fein punktiert und wie der sehr fein punktierte, fast 
glatte Halsschild wenig dicht, weiss behaart. Halsschild wenig 
schmáler als die Flügeldecken, etwas breiter als lang, alle Ecken 


137 


" vollkommen abgerundet, der Vorderrand breit und stark aufgebo- 
gen; an den Seiten breit gelblich-weiss gerandet und durch- 
scheinend. Flügeldecken langgestreckt, mehr als dreimal so lang 
wie breit, lederartig gerunzelt, anliegend weiss behaart. Die Haare 
von innen schrág nach aussen gelagert. Fühler mehr borsten- 
förmig, vie! lánger als bei den verwandten Arten und gegen die 
Spitze nur langsam an Stárke abnehmend ; die drei ersten Glieder 
ziemlich gleich dick; das zweite Glied viel kürzer als das dritte. 
Vom vierten Glied angefangen die einzelnen Glieder sehr lang, 
lánger als das dritte und gleichmássig breit, gegen die Spitze nicht 
verdickt. Abdomen sparlich, Seiten und besonders die Brust dicht 
silberweiss behaart. Lánge 9—10 mm. 

. Von obscura und pulicaria durch lángere Flügeldecken, brei- 
teren vorne stárker aufgebogenem Halsschild, Fárbung und viel 
lángere, schlankere, abweichend geformte Fühler verschieden. 

Fundort: Bahnstation Plase und ZIlobin (Croatia), mitte 
Mai auf niederem Gebüsch. 

Zu Ehren des Herrn E. Csiki, Direktor der Zoologischen 
Abteilung der Ungarischen National-Museums, benannt. 


Cantharis rustica var. lokvensis STILLER, n. var. 


.  C. fusca L. és C. rustica FALL. között álló. Feje elől és első 
két csápíze sárgás. Az előtor, úgy mint a törzsfajnál, vöröses- 
sárga, a középső fekete folt azonban terjedelmesebb és hosszúkás, 
úgyhogy az előtor elülső széle is sötétebb. Míg a törzsfajnál csak 
a combok hegye és legfeljebb azok hátulsó széle feketés, a var. 
lokvensis-nél a fekete szín felülmúlja a vörös színt és különösen 
a középső combok csak a tövükön mutatnak keskeny elmosódott —. 
vöröses helyecskéket. Hossza 10 mm. 

Előfordul a Lokve körüli hegyekben (Croatia) mogyoró- 


bokrokon. 
x 


Zwischen fusca L. und rustica FALL. stehend Vorderkopf 
und die zwei ersten Glieder der Fühler gelb. Halsschild rotgelb 
wie bei der Stammfiorm, der schwarze Fleck in der Mitte ist jedoch 
ausgedehnter, lánglich und auch der Vorderrand des Halsschildes 
ist damit zusammenhángend angedunkelt. Wáhrend bei der typischen 
. Form nur die Schenkelspitzen und höchstens noch der Hinterrand 
der Schenkel leicht geschwárzt sind, hat die Form lokvensis viel 
dunklere Beine.. : 

Die schwarze Fárbung ist viel ausgedehnter und vorherr- 
schend. Besonders die mittleren Schenkel zeigen nur ganz unten 
an der Schenkelbasis schmale rötlich verwaschene Stellen. Lánge 
10 mm. 

Fundort: Lokve (Croatia), auf Haselgebüsch. 


10 


138 


Calvia 15-guttata ab zagrabiensis STILLER, n. ab. 


Az ismeretes fehér foltok a szárnyfedőkön teljesen hiányza- 
nak és ezáltal idegen kinézésű. Csak az előtor közepében a 
pajzsocska előtt, valamint a szemek között lehet bizonytalan fehéres 
helyeket észrevenni; máskülönben egész felülete egyenletesen 
barnás-sárga, foltok nélküli. 
Előfordul a maksimiri erdőben Zágráb (Croatia) mellett. 
ai 


Durch das Fehlen der Fleckenbildung von der Stammform 
. verschieden und fremd erscheinend. Nur am Halsschild vor dem 
Schildchen und zwischen den Augen ist die undeutlich verwaschene 
weisse Zeichnung durchscheinend, ansonsten die ganze Oberseite 
schmutzig gelb ohne Spur von Fleckenbildung. 


Fundort: Maksimir bei Zagreb (Croatia). 


Melasoma 20-punctata ab. Langhofferi STILLER, n. ab. 


A törzsfajtól más színezete különbözteti meg. Míg a törzs- 
fajnál a szárnyfedők színe világossárga, mely — amint ezt minden 
gyüjtő bizonyára már tapasztalta — fiatal példányoknál néha vöröses 
színben játszik vagy a szárnyfedők szélein gyönge vöröses színt 
mutat, az ab. Langhofferi-nál vörösbarna, mely oly sötét, hogy a. 
jellemző foltok ezen háttéren alig vehetők észre. Utóbbiak, vagyis 
a tíz hosszúkás folt, nem fekete, hanem acélkék, a varratszegély 
és az előtor közepén végighúzódó keskeny sáv pedig fényes 
világoszöld. 

Több példányban találtam ezt a színeltérést egy vén fűzfán 
a zelengaji úton Zágráb (Croatia) környékén. DR. LANGHOFFER 
ÁGOST egyetemi tanár tiszteletére neveztem el. 

xk 


Von der Stammform durch die Fárbung verschieden. Die 
strohgelbe Farbe der Flügeldecken, welche — wie jeder Sammler 
aus Erfahrung wissen wird — bei frischen Stücken oít rosenrot 
überhaucht oder rosa gerandet erscheint, ist bei forma Langhofferi 
ein sehr dunkles rotbraun, so dass die Mackeln auf dem dunklen 
Grunde schlecht abstechen und kaum wahrnehmbar sind. Letztere, 
námlich die 10 lánglichen Flecken jeder Flügeldecke, sind ausser- 
dem nicht schwarz, sondern dunkel stahlblau, die Naht, wie die 
Halsschildmitte, der ganzen Lánge nach hell metallisch grün. 


Fundort: Zagreb (Croatia); in mehreren Exemplaren aut 
altem Wiedenbaum in der grünen Au (Zelengaj) gesammelt. 

Zu Ehren des bekannten kroatischen Entomologen Prof. 
DR. A. LANGHOFFER benannt. 


; I 139 


Timarcha pratensis var. Paul-Meyeri STILLER, nov. var. 


A törzsfajtól erősen fénylő felülete és keskenyebb, szélső 
esetekben csaknem párhuzamos oldalú szárnyfedői által különbözik. 
Az előtor oldalai gyengébben kerekítettek és a hátsó szögletek 
előtt kevésbbé öblösek. Feje és előtora fényes, finoman és egyen- 
letesen, nem mélyen pontozott. A pontozás az előtor oldalán 
valamivel erősebb ugyan, de a törzsfaj durva, egyenlőtlen és 
mélyen beszúrt pontozásától feltünően eltérő. A szárnyfedők szintén 
fényesek, oldalai alig kerekítettek. úgyhogy a bogár, melynek elő- 
tora a tövén szélesebb, szárnyiíedői pedig keskenyebbek mint a 
- törzsfajnál, nem annak hasasan tojásdad alakját, hanem hosszúkás 
tojásdad, néha csaknem kerekített négyszegletes alakot mutat. 
A szárnyfedők pontozása és ráncoltsága olyan mint a törzsífajé, 
de amíg ennek szárnyiedői bőrszerűen ráncoltak, amit gyenge 
nagyítóüveg alatt is tisztán észre lehet venni, addig a var. Paul- 
Meyeri erős nagyítás mellett is a pontok és ráncok között síma 
marad. Fénylő kinézése ezzel magyarázható meg. 

Előfordul Plase (Croatia) vasúti állomás közelében. Ezt a 
szép alakot PAUL MEYER volt fiumei entomologus barátom tiszte- 
letére neveztem el. 4 


Durch die glánzende Oberíláche und den meist schmaáleren, 
in extremen Fállen fast parallelseitigen Flügeldecken von der 
Stammform gut unterschieden. Halsschild an den Seiten viel weni- 
ger gerundet, hinter der Mitte am breitesten, vor den Hinterwinkeln 
weniger ausgeschweiít. Kopf und Halsschild glánzend, fein und 
gleichmássig seicht punktiert. Die Punktierung an den Seiten des 
Halsschildes etwas stárker, doch auch hier von den tiefeingesto- 
chenen, groben und ungleichen Punkten der Stammform sehr auf- 
fallend verschieden. Flügeldecken ebenfalls glánzend, an den Seiten 
weniger gerundet, so dass der Köáfer mit dem an der Basis brei- 
terem Halsschild und den schmáleren Flügeldecken nicht die 
bauchig ovale Form der typischen Art, sondern eine lánglich 
ovale, in manchen Füllen fast abgerundet rechteckige Form zeigt. 
Punktierung und Runzelung wie bei der Stammform, doch wáhrend 
diese unter der Lupe dicht chagriniert erscheint, lásst var. Paul- 
Meyeri auch bei starker Lupenvergrösserung keine Chagrinierung 
erkennen. Dies ist auch der Grund des starken Glanzes. 

Fundort: Bahnstation Plase (Croatia). Ich benenne diese 
schöne Variation zur Erinnerung an meinen Freund, dem Ento- 
mologen PAUL MEYER. 


Otiorrhynchus alutaceus: GERM. f. minor. nov. 


Az O. alutaceus törpe formája, mely az egyebütt előforduló 
példányokkal összehasonlítva feltünő kis termetű. Ormány nélkül 
8—9 mm hosszú, 45 mm széles. 

Előfordul Bakar, Zlobin és Plase vasúti állomások környékén. 


107 


140 
É ak 
Eine Zwergform des typischen alutaceus, dessen Zierlich- 
keit im Vergleiche mit gut entwickelten Tieren sehr auifállig ist. 


Lánge ohne Rüssel 8—9 mm, Breite 45 mm. 
Fundort: Bahnstation Bakar, Zlobin und Plase (Croatia). 


Kisebb közlemények. . 


"Újabb rovargyüjtemények a M. Nemxeti Múzeum- 
ban. — A Magyar Nemzeti Múzeum  Állattárába újabban ismét 
két jelentős rovargyüjtemény került. MIHÓK OTTÓ bogárgyüjte- 
ménye az egyik, néhai DR KERTÉSZ ABA lepkegyüjteménye a 
másik. MIHÓK OTTÓ nagy szorgalommal összehozott magyar- 
országi bogárgyüjteményét, mely 5782 fajt és fajváltozatot 21,715 
példányban tesz ki, a múzeumnak ajándékozta, kivéve a barlangi 
vak bogarak értékes részét, melyet tudományos intézmenyeink 
egyik bőkezű mecenása támogatásával szerzett meg a múzeum. 
Néhai DR KERTÉSZ ABA, mint ismeretes, Parnassida-gyüjteményét 
halála esetére a múzeumnak hagyományozta, a nappali lepkék 
többi családját, melyek gyüjtésével és tanulmányozásával foglal- 
kozott, a múzeum vétel útján szerezte meg. Mindkét gyüjtemény 
nagyban hozzájárul a múzeum eddig is nagy gyüjteményeinek 
megnagyobbodásához. CSIKI E. 

xk 

Résumé. — E. Csiki: Neuere Insektensammlungen 
im Ungarischen National Museum. — Dieses Institut 
gelangte in letzter Zeit in den Besitz zweier grosser Sammlungen. 
Herr OTTO MIHÓK schenkte seine grosse Sammlung ungarischer 
Kaáfer, mit Ausnahme der Blindkafer, welche aber durch Unter- 
stützung eines Mácenen unserer wissenschaftlichen Institute káuf- 
lich erworben werden konnte. Herr DR ABA KERTÉSZ hinterliess 
dem Museum die Parnassiden seiner Sammlung, die übrigen Teile 
seiner Sammlung (Pieriden, Lycaeniden) wurden vom Museum 
káuílich erworben. 

Néhány futrinka nevéről. — Rájöttem arra, hogy 
faunánk három futrinkaféléjének nevét kell megváltoztatni, mert a 
Carabus-nemben azok már képviselve vannak. Hogy ez figyelme- 
met eddig elkerülte, azon nem lehet csodálkozni, hiszen eddig 
közel 3000 nevet kell ebben a bogárnemben számon tartanunk. 
Megváltoztatandó a következőknek a neve : 

Carabus (Orinocarabus) carinthiacus STRM. var. Borni CSIKI 
(Cat. Col. Europae Cauc. et Armen. ross. 1906, p. 26; Magy. 
Bogárf. I, 1905—8 (1906), p. 170) [nec MEYER-DARcIis, 1902] — 
Kendii n. n. 


141 


Carabus (Morphocarabus) Scheidleri PANZ. var. pulchellus 
CSIKI (Magy. Bogárf. I, 1905—8 (1906), p. 156; Ann. hist.-nat. 
Mus. Nat. Hung. IV. 1906, p. 250, 257) [nec BRÜGGEMANN, 
1874] — Feketei n. n. 

Carabus (Morphocarabus) Hampei Küsr. var. validus CSIKI 
(Magy. Bogárf. I, 1905—8 (1906), p. 158; Ann. hist.-nat. Mus. 
Nat. Hung. IV, 1906, p. 252, 261) [nec KRAATZ, 1884] — hu- 


nyadensis n. n. CSIKI E. 

ÉS x 

Résumé. — E. Csiki: Über die Namen einiger 
Laufkáfer. — Gegen 3000 Namen erschweren eine leichte 


Übersicht in der Gattung Carabus, also ist es leicht erklárlich, 
dass 3 Formen unserer Fauna sSeinerzeit schon vergebene Namen 
von mir erhielten, welche nun umgeándert werden. 


Iródalor. 


Jickeli, Dr. Cart F.: Carl Henrich. (Verh. u. Mitt. 
Siebenbürg. Ver. f. Naturw. Hermannstadt. LXXI, 1921 [1922], 
p. 471—57, mit Bildniss). 

Megemlékezés HENRICH KÁROLY nagyszebeni gyógyszerészról, 
aki 1920 július 24.-én elhunyt. Nagy érdemei vannak Nagyszeben 
vidékének állattani kikutatásában. Rovarokról több tanulmánya 
jelent meg, igy az erdélyi antophil-méhekről (1880, 1881, 1882), 
a levéltetvekről (1910) és gubacsokról (1916). Tevékenyen részt 
vett a nagyszebeni múzeum fejlesztésében, melynek gyüjteményőri 
és. könyvtárnoki állását sok éven át töltötte be. I 

xx 

eJickeli, Dr. med. Cart: Moritz v. Kimakowicz. 
(Verh. u. Mitt. Siebenbürg. Ver. f. Naturw. Hermannstadt. LXXI, 
1921 [1922], p. 58—62, mit Bildniss). 

A nagyszebeni természettudományi múzeum volt igazgatója 
és a Bruckenthal-múzeum őre 1921 március 5.-én 72 éves korá- 
ban elhunyt. Ő volt a múzeumnak modern intézménnyé való fej- 
lesztője, Erdély és Bosznia állatvilágának, különösen madár- és 
csigafaunájának egyik legalaposabb ismerője. Kutatásai alkalmával 
a rovarokra is kiterjesztette figyelmét és különösen bogarak és 
egyenesszárnyúakból teremtett magának nagy gyüjteményt, melyek 
közül a bogárgyüjteményt a szebeni múzeumnak ajándékozta. 
Két bogár /Trechus Kimakowiczi GANGLB. és Dichotrachelus 
Kimakowiczi GANGLB.) és sok más állat viseli mint felfedezőjének 
nevét. — Az elhúnytnak fiatal barátja szép szavakkal méltatja 
érdemeit, de az erdélyi zoologusok feladata marad, hogy minden 
személyi ellentét félretevésével KIMAKOwIrcz érdemeit és munkál- 
kodását az utókor számára méltóan megörökítsék. —I. 

ak A 


142 


Wagner, Frite: Revision der europáischen 
Zygaena carniolica-Rassen (Lep.) (Ent. Mitteil. VIII, 1919, 
p. 177—187). 

Szerző kritikai tanulmány tárgyává tette a Zygaena carnio- 
lica-t és alakjait és kimutatja, hogy a legtöbb leírt fajta nem tart- 
ható fenn. Állatjaink részben a törzsfajhoz, részben a Var. O1o- 
brychis-hez tartoznak, egyedeket, egyéni elteréseket külön névvel 
jelölni nem szabad. A törzsfaj Krajnából való, de ide sorolandók 
a dalmáciai (Zara), boszniai, hercegovinai, bolgár és görög 
(graeca STDGR.) példányok is; var. onobrychis Schiff. név alatt 
egyesítendők a magyarországi (Budapest, Herkulesfürdő) és er- 
délyi alakok. 

us 

Bokor, Elemér: Ein neuer Blindkáfer aus Un- 

Sara :tEnt: Blatter xe1924 sp elátOélál a 


A Herkulesfürdő vidékének egyik barlangjából származó 
Sophrochaeta Mihóki nevű új vak Silphida leírása. 


3 


Roubal, Jan: Eine neue mitteleuropáische 
Káferart Baripithes interpositus n. sp. (Deutsche Ent. 
Zeitschr. 1920, p. 207). 

A Besztercebányáról származó Baripithes interposiítus nevű 


új ormányosbogár leírása. 
uj 


Hering, Dr. M.: Solenobia banatica m., eine 
neue palaearktische Psychide. (Deutsche Ent. Zeitschr. 
ris: 1925. p. 93049 

Szerző 1922. évi május közepén a Herkulesfürdő felett díj 
kedő Domogleden, a Fehér kereszt közelében levő és a nap tüzé- 
nek kitett meredek sziklafalakon egy Solenobia-faj zsákjait gyüj- 
tötte, melyekből azután a lepke is kikelt, mely újnak bizonyult. 
A lepke a S. inconspicuella STT. rokonságába tartozik, de az 
összes fajoktól az elülső szárnyak világos szalmasárga színe, a 
jól látható rácsozottság és kisebb termete által különbözik. Ez az 

új faj különben a palearktikus Solenobia- fajok között a legkisebb. 


3 meal 


Jeannmel, Dr. R.: Les Choleva de I Ítalie. (Bolletino 
SOC ENE Italiana. LV, 1923, p. 34—42.) 

Szerző az olaszországi fajokat vette revizió alá és az egyes 
fajok elterjedését is jelzi, mely alkalommal a CA. spadicea STURM-t 
a Kárpátokból és Boszniából, a C/. glauca BRITTEN-t, melyet 
szerzője 1918-ban Angliából írt le, a IKárpátokból, a Bihar- 
hegységből és Boszniából említi, utóbbi faunánkra új. dBA 


3 


143 


Kadocsa Gyula: Mezőgazdasági növényeink 
jontosabb állati ellenségei, életmódjuk,  kárteve- 
sük és az ellenük való védekezés. (Gazdasági tanács- 
adó 15. sz. — Budapest 1923, Athenaeum-kiadás.") 

Szegény rovartani irodalmunkat egy 186 oldalas kis hézag- 
pótló kötettel gazdagította szerző, melyet nemcsak gazdálkodóink, 
hanem minden entomologus haszonnal fog forgatni és használni, 
hiszen a munka olyan dolgokkal foglalkozik, amelyekkel az élet- 
ben úgyszólván nap-nap után találkozunk és melyekről nap-nap 
után kérik véleményünket, tanácsunkat. Szerző 7 fejezetben tár- 
gyalja a különféle növények (a legtöbb mezőgazdasági növény, a 
gabonafélék, a hüvelyesek, a takarmánynövények, a gyökér- és 
gumós növények, a kereskedelmi növények, a magtár) legfontosabb 
kártevőit, amélyeknek részletes leírását nyújtja, valamint útmuta- 
tást ad az azok ellen való védekezésről. A legtöbb kártevőt, vala- 
mint annak fejlődési alakjait képben is bemutatja a szerző. A kis 
nélkülözhetetlen munkát nemcsak gazdálkodóink, hanem az ava- 
tott rovarászoknak is csak a legmelegebben ajánlhatjuk, arra 
gyakorlati munkálkodásuk közben mindenkor szükségük lesz. 

—I. 


x 


Victor Stiller: Eine neue Momoeusa. (Col. Staphyl.) 
(Deutsche Ent. Zeitschr. 1925, p. 332—33.) 

Szerző leírja a Zágráb melletti Maximir közséb határában 
levő tölgyerdőben, faoduban, Liometopum microcephalum Pz. nevű 
hangya társaságában gyüjtött és /omoeusa obscura-nak elnevezett 
új Staphylinidát. —I. 

ak 

P. Eidam : Beitrag zur Kenntnis einiger Cara- 
ben (Col.). (Deutsche Ent. Zeitschr. 1925, p. 333—334.) 

Szerző egy spanyolországi futrinkafajtán kívül a Biharhegységből 
(Baita) származó CycArus rostratus var. depressus-t írja le, melyet 
főleg laposabb szárnyfedői és erősebb fénye jellemeznek. . j. 


kj 


L. Oldenberg: Drei dalmatische Empis-Arten 
(Dipt.). (Deutsche Ent. Zeitschr. 1925, p. 317—322.) 

Az Empis Lindneri (Ragusa, Cattaro, Mostar), E. sudbrunni- 
pennis [brunnipennis Strobl non Meig.] (Ragusa, Gravosa) és 
E. dalmatica (Ragusa) új légyfajok leírása. SET 


xk 


Carlo Lona: Descrizione di un nuovo. Otio- 
rrhynchus. (Bolletíno d. Soc. Ent. Ital. LV, 1923. p- 827 — 83.) 

Az O. Rosenhaueri rokonságából való 0. negoianus nevű 
új fajt írja le szerző a Déli Kárpátokból (Negoi). HAT 


X A munka megszerezhető minden könyves boltban vagy a szerző- 
nél (Budapest, II., Kitaibel Pál utca 1., M. kir. Rovartani Állomás). 


144 


P. Blüthgen : Beitráge zur Systematik der Bie- 
nengattung Sphecodes Latr. (Deutsche Ent. Zeitschr. 
1923, p. 441—513.) i 

A Sphecodes-ek szinonimikájára vonatkozó tanulmány, mely- 
ben Budapestről említi a faunánkra új Sph. majalis PÉR.-t és 
leírja az új Sph. hungaricus-t hazánkból. aie 

xx 


P. Blüthgen : Beitráge zur Kenntnis der Bienen- 
gattung Halictus Latr. (Arch. f. Naturg. 89, 1923, A. 5, p. 
232—332, mit 38 Fig.) 

A méhfélék alictus-neméhez tartozó ismert fajokra vonat- 
kozó tanulmány, számos új faj leírásával. Ezek között számos 
faunánkra vonatkozó adatra is találunk. Ismert, de faunánkra új 
fajok: A. Kessleri BRAuNs (Hegyeshalom, Lajta-hegység, Fiume 
Susák, Buccari, Zadar, Orik és Dalmácia); FH. Ducket ALFK. 
(Divaca a horvát Karsztban); . atrovirens PÉR. (Fiume, Gravoza) ; 
H. tricinctus SCHCK. (Budapest); A. setulellus STRAND. (Simon- 
tornya); H. corvinus MoR. (Magyarország); H. anellus VACHEL 
(Ragusa) ; H. brevithorax PÉR. (Vízakna és Dalmáciában : Gravoza, 
Ragusa, Brazza); H. subauratus LEP. (Budapest). — Uj fajok a 
következők: /7. littoralis (Dalmácia: Savina,  Castelnuovo) ; 
H. peregrinus (Dalmácia: Brazza, S. Vito, Salona); H. pseudo- 
caspicus (Susák, Zengg); H. semitomentosus (Duka-Csörögi hegy- 
lánc, Gravosa); crassepunctatus (Németbogsán); H. hirtíventris 
(Károlyváros) ; A. trichopygus (Budapest, Újpest, Kismaros, Peér, 
Gödöllő; Horvátországban: Dundovici, Alancic, Zágráb, Zengg). 

—I. 


ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 


KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA, 


MEGINDÍTOTTA 1884-BEN HORVÁTH GÉZA. 


MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG 


HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ 


CSIKI ERNŐ. 


XXIII. KÖTET. — 1916. 


A SZÖVEGBEN 2? ARCZKÉPPEL ÉS 5 KÉPPEL. 


LL 


BUDAPEST, 1916. 
A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA 
II... RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3. 


197 


1916 ; szeptombor— fecztitér 9—12. füzet. 


"L ne 1984-BEN HORVÁTH GÉZA. 


AJ 
. MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG 
. HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ " 


. CSIKI ERNŐ. 


ésa 5 BUDAPEST, 1916. . 
E ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA 
t TE: E RÉZÁLÁT BOGÁR-UTCZA 3. 


4 


Tartalom s 

Csiki. Ernó : Bogarak Szibériából és Mongolországból . . . . 1257 
Dr. Szilády Zoltán: A bolhák rendszertani helye  . . . sz ARON 
Kadocsa Gyula: A veresnyakú árpabogár (Lema melanopus 1) Ek k 
életmódja és írtása. IV. (Vége). ... . TES ÁSSZON ESZA 


Dudich Endre: Újabb adatok Nagysalló bogárfaunájához szer d44 
Csiki Ernő: Kirándulás az Aranyos-völgvbe. . 2 5. 149 


Dr. Pazsiczky Jenő: Négy hét a vrátnai völgyben 7. ÁBT 
Ej ás za ő E 
Különfélék. i 47 

Dr. Streda Rezső: Az ékes bábrabló (Calosoma sycophanta [.) 0. sa 
. 7 d ki a 

életmódja 5 ze ezeték ee ee SK Te LOLA 

; 

Irodalom, ; : 3 KESZEN ESTE 

ú a 8 

ES EE TAB 

STEIN, ROEWER, FRUHSTORFER;, Sxirz és Rereren munkáinak ismer- ha 
tetése: Szék Bs ese ZÁ ese EN E 167 ; 
Társülati ügyelsz zo s mesa al e s EE 170 H 
Revue für das Auslando s ses zza ER EST 


Magyar Entomologiai Társaság. 


A társaságot illető minden ügyben a titkár: Csiki Ernő (Buda- 
pest, VIIT., Magyar Nemzeti Múzeum) ad felvilágosítást. A tagsági díjak 
azonban egyenesen a pénztáros: Dr. Kertész Kálmán VORDÁLES ő s 
VIII., Magyar Nemzeti Múzeum) ezímére küldendők. 

A társaság minden hónap harmadik hetében tartja meg S 
adásos összejövetelét, melyre tagtársaink. külön is meghivatnak. : 


A ,Rovartani Lapok" részére minden küldemény (közlemények, 
előfizetés, reklamáczió) alábbi czímre intézendő : 
ROVARTANI LAPOK" 
(Csiki Ernó nemzeti múzeumi igazgató-őr czímén) 


BUDAPEST 
II., Bogár-u. 3. 


t 


, XXIV. . kötet. , 917 januárius— februárius 42 füzet. 


ROVARTANI LAPOK 


iglL in HAVI FOLYÓIRAT 


KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA, 
5 MEGINDÍTOTTA 1884- BEN HORVÁTH GÉZA. 


MAGYAR JV EEKZ HEAVEN E KÉN EB TÁRSAS; ÁG 


HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ 


,. ——— — CSIKI ERNŐ. 


; 3 "BUDAPEST, 1917. 
A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA 
.TI., RÉZMÁL, BOGÁR-UTOZA 3. 


Megjelenik hónaponként. — Előfizetési ára egész évre 8 kor. 


aa MAGA FŐ) éz 
NEVERE KÉN e VEND K ETEK ŐK 
NEKTEK KESZ KNAK AAA VIS 


Tartalom. 


Jablonowski József: Mi módon bántja a hassziai légy a gabona- 


NÖVÉNYI Dzs eláejélat as ús s ZÉ JÁ NTÓS AEK ÁE VNANAKÁSZSÉESANT 1 
Csiki Ernő:  Reittét bogárgyüjteménye a Magyar Nemzeti 
Műzetmbán ts e ee zleT SA THYtát At előb at Es TROSAN ÍS SÁRLTSÉN ÁK ET TEGHKOZEBT ÉKE E BE 
Dr. Köntzei Gerő: Lepkészeti gyüjtési viszonyok a Rétyezát- 7. 
KOGYSÉDÍ ént ő szek Ek MMSE KE drl E SL dt e NEG KRNARZÁSN HENKS S EKEESENS 
Különfélék. : 5 HG ékt 1; 


Bakó Gábor: Ú jabb megtügyelések a .  kukoriezamoly (Pyrausta 
nübil als j-ról Szet SZED RA ÉS) 
Benczúr Elek: Lótetű (Grvilatálba MILGAÓS Eat) felnevelése " lá abb 
Kadocsa Gyula: Múlt 1916. évi tenyészeteimből . 2. 15 
Győrffy Jenő: Védekezés a gabonafutrinka ellen 1866-ban  .  . 16 
Dv. Kertész Kálmán :" A. legyek elleni védekezés MAÓ ja ae 
—— —- A. rovargyüjtemények gondozása ". . . 11 

Irodalom, KÉL TÁNAL E 

És ; 3 Vt SSEÁGÉ OZKÉSS LES 

REITTER, OLDENBERG, PETRI, PAx, KRANCHER, . SZÉPLIGETI, HORVÁTH, 

AÁPFELBECK. " ÜBEXBERGER És LJUNGDAHL . munkáinak ISmer- 

tetése zi Kaja ákat [e a szla TZak AE SVG LK ts táso álltES NÉ a EERSNÉGNNERKS EG ÍKKSE ES 
Dársulati ügy eles ale rald NV Al Ea a dai akás aKETE tte EN ESNEK ÁKASGt set Szat 


Revüe für das. dustand ész öza eaa lt alk gNe S ÁSSA NAK S KÉNTNKE S EZNT BA 


Magyar Entomologiai Társaság. Etéz. 
A társaságot illető minden ügyben a titkár: Csiki Ernő (Buda- 
pest, VIII., Magyar Nemzeti Múzeum) ad felvilágosítást. A tagsági díjak 
azonban egyenesen a pénztáros: Dr. Kertész Kálmán (Budapest, 
VIII., Magyar Nemzeti Múzeum) czímére küldendők. 
A társaság minden hónap harmadik hetében tartja meg "elő- 
adásos összejövetelét, melyre tagtársaink külön is SOL STÁNASLSESS 74 


A , Rovartami Lapok" részére minden küldömbny (közlemények, 


előfizetés; reklamáczió) alábbi czímre intézendő : 
"ROVARTANI LAPOK" 
( Csiki. Tívrnó nemzeti múzeumi igazgató-őr czímén) 


BUDAPEST SRE 
VIII.. Magyar Nemzeti Múzeum. 5". 


a KE ALY 


XXIV. kötet. , 917 március— április, kk füzet. 


ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 


—. - . KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA, 


MEGINDÍTOTTA 1884-BEN HORVÁTH GÉZA. 


MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG 


Mo ST HIÍVATALOS KÖZLÖNYE. 


"" LAPPULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ 


."CSIKI ERNŐ. 


BUDAPEST, 1917. 
A ROVARTÁNI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA 
II., RÉZMAÁL, BOGÁR-UTOZA 3; 


L 


Megjelenik hónaponként. — . Előfizetési ára egész évre 8 kor. 


LALJAt HEAT KIE 
Et VOR ZUHTVÁKAJ CA 
HA; 
Jablonówski József: Miért hassziai és nem hesszeni légy . GEzÉz 0 
Dry. Szabó-Patay József: Tropusi HÓSYA a budapesti állatkert 
növényházában (képpel... .. §. SS ALÁ ARS ÁSKATT, 
Dr. Pongrácz Sándor: A halálszínlelés jelensége AETŐVATOK A és 
világában zs ESA ÁÁS TE ÉSA EG 
Uibrich Ede: A L ndó HEbát 1 hártya Tátót ZA E STHN ÉR VAR ELE 
Irodalom. 
Kurny és ÁPFELBECK műúhkálúak isinertetése vak a e EOK 
mTársúloti ügjjelke íz esz sári a sat ls NÉNNS I KEZE e Te et; Szt Jt As 
Revue fűv das Ausland EGÁL TSA Ké ZÖKKÁBESLR KLTE EZ E 63 


i Magyar Entomologiai Társaság. 

A társaságot illető minden ügyben a titkár: Csiki Ernő (Biga Z 

pest, VIII., Magyar Nemzeti Múzeum) ad felvilágosítást. A tagsági díjak 3 

azonban egyenesen a pénztáros: Dr. Kertész Kálmán [aan 
VIIT., Magyar Nemzeti Múzeum) czímére küldendők. 

. A társaság minden hónap harmadik hetében tartja meg "elő- 

adásos összejövetelét, melyre tagtársaink külön is meghivatnak. 


. 


A , Rovartani Lapok" részére minden küldemény (közlemények, 


előfizetés, reklamáczió) alábbi czímre intézendő : 
:ROVARTANI LAPOK" . 


(Csiki Ernó nemzeti múzeumi igazgató- Őr czímén) 


BUDAPEST VE 
IT SBODÁT- NSB 


[) 


XXIV. kötet. 1917 május 


junius. 5—6, füzet. 


ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 


KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA. 


7 MEGINDÍTOTTA 1884-BEN HORVÁTH GÉZA. 


A 
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG 


HÍVADTAÁALOS KÖZLÖNYB. 


LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ. 


CSIKI ERNŐ. 


a 


Ni 


t BUDAPEST, 1917. 
A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA 
TI., RÉZMÁL, BOGÁR-UTCOZA 3. 


Megjelenik hónaponként. — Előfizetési ára egész évre 8 kor. 


. Ulbrich Tie a 1 BNO VESS ÜL MAS Zz ee 3 X: JE 
Jablonowski József : A bordözszslk ERNE AKAR Lt ke, 
Ulbrich Ede: A Lycaena. Amandus Sehn. VAT: orientalis Siter. 


Magyarországon 9. . ... 5 - ANY 
Ulbrich Ede: Az Isaszeg és környékének nagylepkői VE lő- 
ús : forduló varietások észaborratiók : 7.52 Jea dősezne MEN 
éb. Mallász József : Gyüjtőúti tervezgetések. ÚG 2. se EEG KZÁNÉS B 
7 A. Aigner Lajos : Magyarország pillangói 2. 0. 5. 8. 


Különfélék. VASAZGÉAB 
Dr. Pazsíczky Jenó: A Spilosoma urticae .Esp. ab. Alexandri 
Pazs. elterjedéséhez  . 7. . . MG ZET ZETZÉTBÓ 


1. ék b Jenő: A Syntomis Phegea 1. rendellenes párzásáról 7 
. Pazsiczky Jenő : Különböző fajokhoz tartozó Age EVE 


párosodása  . . § : 
Kadocsa Gyula: Múlt 1916. gyi. fönyódnelatubáá Ti vő Örös 
EZÉ fenyőmoly tenyésztése és néhány szó életmódjáról . . .. 


ES ZZIKÉN Irodalom. 
SCHUSTER, Tisztes és MÜLLER munkáinak ismertetése 


mársúlat Ügyek: a Aziz LYNN el a ÉSA 


14 


Revue für dís Auslamnd  Vsszz gk ek bzs NEE bő 


EZÉSbAn kztsávén a Ti : Dr. Kertész TedlmiEk ő 
VIIT., Magyar Nemzeti Múzeum) czímére küldendők. MEE§ 
A. társaság minden hónap harmadik hetében tartja meg 


adásos összejövetelét, melyre tagtársaink külön is meghivatnak: ; 
előfizetés, ráunt óú) alábbi czímre iszen 
:ROVARTANI LAPOK 
i (Csiki. Ernő nemzeti múzeumi igazgató- ŐL Száz 
9 has B 7 : "BUDAPEST 


: elik , Bogár- -u, a 


XXIV. kötet. 1917 július —aúgusztus 7—8. füzet. 


ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 


KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA, . 
MEGINDÍTOTTA ES ét HORVÁTH GÉZA. 


A 
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG 


HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


LAPTULAJDONOS ÉS: SZERKESZTŐ 


; CSIKI ERNŐ. 


BUDAPEST, 1916. 
A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA 
H., RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3. 


Megjelenik hónaponként. — Előfizetési ára egész évre 8 kor. 


Tartalom. 


Dr. Kertész Aba : Ulbriceh Ede, 1854— 1917. (Arczképpel) beetákk TOT 

Ulbrich Ede: Amicta HEkSionn JÉT BG ag Sást b 4 Úr ae LÜJDBÉS 

Dr. Sireda Rezső: A burgonya ora ojdtséée 8 KEgbÉl a ú3 kél 

. Dr. Pazsiczky Jenő : Lepkészeti adatok ,A halálszínlelés jelen ek abé s 
sége a rovarok világában" ezímű ezikkhez ő. 5... ÜZ ta 

T A. Aigner Lajos: Magyarország pillangói. XLV. (Vége) . szél B ús 


§ . Különfélék. ZEg Rés ; 
Csiki Ernő : 1 Lósy József 4 RBEKEÜBNÉT ; sző 424 68 
Dr. Pazsiczky Jenő: Az Amphidasis. Toliaria e Var. . funebralis 3 KESZEN 

Lamb. előfordulása Budán  . . . . . . . : . . : JN EL2D ; 
Irodalom. . " j ; FESZ NLESNNÉL ete itte 


DR. G. HoRvATH, PRor. JAN ROUBAL és JAN ÜBENBERGER mun- s 
káinak ismertetése ss zza ae Vet tok RAB EEKE KA NE ALK 


Társulat Ügyek. 22 ész li elet alak VS öt stzzaat et STETk VE S KKA SSE TET s 
Revue für das Ausland . . . . . . .... . EL IBÉ S 


Magyar Entomologiai Társaság. 


A társaságot illető minden ügyben a titkár : Csiki Ernő CÖutá ; 
pest, VIII., Magyar Nemzeti Múzeum) ad felvilágosítást. A tagsági kae 
azonban egyenesen a pénztáros: Dr. Kertész Kálmán (Budapest, 
VIII., Magyar Nemzeti Múzeum) czímére küldendők. . 

A társaság minden hónap harmadik hetében tartja meg elő- 4 
adásos HESZEJÖMÉKEIE melyre tagtársaink külön is JO BMSKÜL OAK 2 


A ,Rovartani Lapok" részére minden küldemény (közlemények, 
előfizetés, reklamáczió) alábbi czímre intézendő : . 


:ROVARTANI LAPOK" 
(Csiki Ernó nemzeti múzeumi igazgató-őr czímén) " 


BUDAPEST 
" IL, Bogár-u. 5. 8 


eze tet Ű KÖZLÉSE ei -a kepet 


CAINE telt MAIN INAS UA 
i 94 Na TAVA TOLNA 


XXIV. kötet. 1917 szeptember—deczember 918. füzet. 


SZLTZEZZZTTZZTEJI ZIZI TT e márzr ő mez gras ke Ez. mezt 


. ROVARTANI LAPOK 


HAVI. FOLYÓIRAT 


KÜLÖNÖS TEKINTETTEL ! A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA, 


MEGHNDÍTOTVTA 1884-BEN HORVÁTH GEZA. 


. MAGY AR ENTDOMOLOGIAÁAI TÁRS 
1 . HIVATALOS KÖZLÖNYRI 


ús LAPTÚLAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ 


.CSIKI ERNŐ. 


BUDAPEST, 1917. 
A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS SIADÓHBIVATALA 
sZa IT., RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA . 3. 


Jh e attt  Ő 


"Megjelenik hónaponként. — Előfizetési ára egész évre. 8 kor. 


"úL Na aP 2mYeze 


4 ÚN: 2 ÜNVALNOULSÁNYA E VERE 
ÁTALL KKKA ME Kab ége 
Tartalom. KS LK 
Jabdlonotwski József: Adatok a himbólikasztó bogár ölet- és véde- 
kezésmódjához :. -.: Tk ln ds özt lb 


Bakó Gábor: A kukoriczámoly (ey ransta fuhüsíts életmódjának, 
kártételének és írtásának rövid vázlata az 1916. és 1917. évi 


megfigyelések és kísérleti kutatások alapján EZ AS ne ea tet ALRŐ 
Jablonowski József: A téli lagy. és a nyári szárazság hatása . "aldas Aa 

kártevő TONATOKÉ AS SA Sebe Er EVE KSE VMS st s igkNDÍGAN 
. Dv. Kertész Kálmán : Adatok a hanyattúszó DOLÓSÉK életmódjának 

ismeretéhez . . . . jú sZ TKÉSZTA A EEEN ERRE TEGÁLŐS §) 
Gyóvify Jenő: Legyeket buszttó a TA EV elte E ALÉGŰKERS as HEG 


Diószeghy. László : Entomologiai kirándulás a Retyvezátra . . . 169 
Csiki Ernő; A Pilisi-hegység egy új futrinkájárólb s 2... BRAZ T 
Különfélék. 3 ; . KENE ESKÜ A ÉSE tó 
Csiki Ernő : 1 Dr. Tiltschor Pál (arezképpel 1. ES uáres ks 
Dr. Horváth Géza: Fagyöngyön élő rovarok szatálsb] 
Csiki Ernő: A lisztmoly (Ephestia Kühniella 2 ell DatKZNÉJátÓT 181 
Dr. Pazsiczky Jenő : Különös színezésű Saturnia Pavonia-hernyó 181 
Benczúr Elek: A közönséges darázs (Vespa vulgaris [L. ) tápláléka kek ss 


Irodalom, 
HEBEL, PRor. H. munkájának ismertetése . 2... 5. SAAB 
Tárgulati ügyek ségi kma Azt a BISZ TAKE a MENEKBÉS 8 
Revue für das Auslándl sé Bel ka SS EaS8 2 198. 


Magyar Entomologíai Társaság. ELÉ SSESR 

A társaságot illető minden ügyben a titkár: Osilei "Ernő. (Bla. 

pest, VIII., Magyar Nemzeti Múzewn) ad felvilágosítást. A tagsági díjak 
azonban egyenesen a pénztáros: Dr. Kertész Kálmán , EERRRSE sol 
VIIT., Magyar Nemzeti Múzeum) czímére küldendők. SE 
A. társaság minden hónap harimadik hetében tartja meg elő- j 
adásos összejövetelét, melyre tagtársaink külön is meghivatnak. . e. 


dal em mmezsmáztáe men menyanr ere medmegije menyem égyelamaemeamezkaezeer -e mele me zeyzeeálémásen pense közlése SZESZ EZ EZ zselés 


120628 bd ovartani Lapok" részére minden küldemény firüzdoményok, 
előfizetés, reklamáczió) alábbi czímre intézendő : : szk 
:ROVARTANI LAPOK" ; 

(Cstla Jrnő nemzeti múzeumi igazgató-őr czímén] 3 Hm 4 HA) 
BUDAPESY 


új 


IL, Bogár-u. 8. 


"MEGINDÍTOTTA ; SBLBEN HORVÁ AXPB. GÉZA: 


ENTOMOLOGI [AI TÁTIS ASÁG 


18 ŰL ALÁZ ESEL TS 


DÖNCS ÉSISZERKESZTŐ 


/ 


s 


BELSŐS , —— — — - 


. Előfizetési ára egész évre 8 kor. 


VON (.00000 an: 


47 
kest 
(4 
k 


fi ki 3 
AA já MLNVÉSK An a 4 w a 0 
Tartalom. 
Csiki Ernó : tes aláb att év 79 lle 


Jablonowski József: 
Dr. Zilahi Kiss Endre: Az BEucera KERESERE Er. életéből het ? TEA 
Győrffy Jenő : Adatok a Syntomaspis druparum Bob. életőtádjákoz ENALEÉs 
Dr. $zilády Zoltán : Újabb adatok Notacantha:faunánk ismeretéhez TA 
Pillich Ferencz : Simontornyai EHymenopterákról : . s. vs 
Kendi Károly: Kárpáti bogarászásaimból. c. s... s. 
Különfélék. KAZE BBI 
Személyi HA tá éotete e éz asz atay ákátTt KERSZESZÉ E ÚAS Né: 
Csiki Ernő: A Magyar Entomologiai Társaság hozarától 
Deubel Frigyes: Adat a Saga serrata Fabr. ellorjeabák dl 3 
Jablonowski József: Hibásan használt rovarnevek  . . . FÉNSÉSE : 
8 5 Kártékony Borkhausenia- ieúkesáj Török. ist 
országban (4 2; kak HE LENÉekel 
Dr. Pazsiezky denő : Paizatót val táj lkb ző hornyók 3székűl 
Dr. Szilády Zolián : Légybiologiai ÁGY2PISK GOES HL zals 


Irodalom. ; j 8 szt. 


REBEL, DEPOLI, ÖBENBERGER, SCHOENICHEN, IKRANCHER, STKINER, SA EN 


Gussicn és Frsx dolgozatainak ismertetése 7 2 ke BŐS a 
Társulati ügyek. CZak tó hé. 78 ő 

A Magyar Entómologiai Társaság részére hat alapítványok 1 hl 
a 


AZ ŐSOKTŐL 5 ő ék sz sloó ZT ÓL at JAG ÉSE BKONÁS 
Nyugtázás a befizetett kizdálalttál BERG KKE Él é 
Revue für das Ausland 


e. zt 71 h hó MESZESSÉ ET ZÁ Set Göös E yé ZSELÉ E ELÉ elhet 


Magyar Entomologiai Társaság. VE MGEZGZA s TA 
A társaságot illető minden ügyben a titkár: Csiki Ernő (Buda- ké 
pest, VIII., Magyar Nemzeti Múzeum) ad: felvilágosítást. A tagsági díjak 
azonban egyenesen a pénztáros: Dr.- Kertész Kálmán Vzdapest ; ;A 
VIII, Magyar Nemzeti Múzeum) czímére küldendők I TSAK 
A társaság minden hónap harmadik Betét ös tartja. meg . előz üz 


adásos EONSZLÖEKEMLBE melyre tagtársaink különe is meghivatnak. s 
SEEEZZZ— CE zzz EEZEEEZez heg 


A , Kovartani Lapok" részére Könöen küldölyéty (közlemények, 
előfizetés, reklamáczió) alábbi. czímre intézendő : MÉGEZE 
:ROVARTANI LAPOK" va. 
(Csiki Ernő nemzeti múzeumi igazgató-őr czímén) 


BUDAPEST 
II., Bogár48 ; 


/ 


7 Al DATA ú 
KEENTCATÓ VEVUT 
OTA URA TET STORY 


bé A kötet. ; . 1915 május—anugusztus, 5—8. füzet. 


emzszhezártemmámemá nemet 


. ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
. KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS És KÁRTÉKONY ROVAROKRA, 


MEGINDÍTOTTA 1884-BEN BORVÁTH GÉZA. 


(a 


MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG 


HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ 


CSIKI ERNŐ. 


BUDAPEST, 1918. 
A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGÉ ÉS KIADÓHEVATALA 
BE . RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3. 


Megjelenik hónaponként. — Előfizetési ára egész évre 8 kor. 
A. Magyar Entomologiai Társaság tagjai tagilletmény fejében kapják. 
(Évi tagdíj 10 kor. szász b ti ta aedíj égyszersmindenkorra ] legalább 100 kor.) 


FEATr OD c b: ti Tsak Tg krrozag át TTSLTT ÉGES RNRNRTSÁSÁR 


MT 310 ÖV A ÁSTA HA VA ETET 1 RSAKNAKARNÁNRRRB 
; YATON E TA AZT LÓ átal A STT KATA HANNA] ! A 
Tartalom. ; 
Jablonowski József: A rovartan jövő gyakorlati feladatai EGSt to Ta ; 
Dr. Kértész Kálmán : Újabb adatok Magyarország csökovényos fzjöse 
szárnyú legyeinek ismeretéhez . . . 982 SA ola HAS 
"Dr. Vogrin V.: Adatok Stridóvár Jn éköret Hymenoptera- ds 
faunájához . . SA TEA SEATREÉ ÉSE, VÁRTGTÓL BNO STAT 
Dr. Pazsicsky Jenő: A jón kek últeleléséről MA NSE JE Sz KSE KS Se e 7 let 
Cerva Frigyes: A Laelia coenosa Hb. egy új fajváltozatáról . h öss 
(képpel) Vess, i keze 00: 


Dudich Endre: Dosatászát a 2 ÜGlKrÖi hatareidékékk I. (6 kénnel 102 


Mallász József : Gyüjtőúti tervézgetések. II. 2... AI. 


Bokor Elemér: A mezei czingolány szárnyrajza MO MEL ML ÖK: 


Különfélék. 


Íjantodot ski József: A burgonya levelét szívogató jevélbottarób MIEN JA 
Dr. Pazsiczky Jenő: Az Arachanna melanaria L. előfordulása 7 


Magyarországon 7 új Ma dies tette bestskák té ak A VÁNÉNSNNE ANNE NKESEÉB 

Irodalom. ; AAGÁRI TE ATK MED SZÁSAZKÉS AE 8. 

SrzitLuR, V. munkájának ismertetése "0 zza ESSEN Take 

Társulati ügyek. ; SÁROKÉK ÉREK ES 

Az ülésekről s zs at s a tl sou tv dt SLK ÉLÜTREE álE SA AOS SNÁHRAETRRÍB SS 
Revue für. das ÁAuslamd ész es vs la ENGEMET 
JEGESZEZ SS z 5: íz IEEE SZESZT: ESZ E SZ ESÉST SE ESÁSEKESkÉSTi 
Magyar Entomologiai Társaság. 553. 


A társaságot illető minden ügyben a titkár : . Csiki Ernő (Buda-- 
pest, VIII., Magyar Nemzeti Múzeum) ad felvilágosítást. A tagsági díjak. 
(évi tagdíj 10 kör., alapító tagdíj legalább 100 kor.), azonban egye- Hán 
nesen a pénztáros: Dr. Kertész Kálmán (EEGGHEST Józási 16753 vs 
Nemzeti Múzeum) czímére küldendők. NK 

A. társaság minden hónap harmadik hetében tárta meg élő. 
adásos HSKEJN LÉRE dzs tagtársaink külön is meghivatnak. 


) 
A , Rovartani Lapok" részére minden küldemény (közlemények, 
előfizetés, reklamáczió) alábbi czímre intézendő : . 


, ROVARTANI LAPOK" JZSEKt 

(Csiki Ernő nemzeti múzeumi igazgató-őr. ezímén) 7 
BUDAPEST 

IT: BOLAT ET ESZEBE ÁS 


t dort d Vat 


ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 


KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA. 
MEGINDÍTOTTA 1884-BEN HORVÁTH GÉZA. 


A 


MAGYAR ENTOMOLÓGIAI TÁRSASÁG 


4 


HÍVATALOS KÖZLÖNYE. 


LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ 


CSIKI ERNŐ. 


0 


BUDAPEST, 1918. 
A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA 
"M., BOGÁR-UTCOZA 3. 


Megjelenik hónaponként. — Előfizetési ára egész évre 10 kor. 
A Magyar Entomologiai Társaság tagjai tagilleimény fejében kapják. 
(Evi tagdíj 10 kor., alapító tagdíj egyszersmindenkorra legalább 100 kor.) 


8 Au VP AY PB AT, OO ÁL 


(UT 3 
MITSU Té ALDURA MI 
MEGTETT PAT HA 


( 


Tartalom. . 


Csiki Ernő: Kuthy Dezső (18441—1917. arozképpel) . 
Mallász József : Új hangyavendég bogár . . 
Jablonowszki József: A vetési bagolypille 1918. évi kártovése . 


Különfélék. : j ZEELO ögt NA KING ÁN TÁ 
Ujhelyi József: Argynnis Laodice Pall. JEENZLÉÉÉ öbetes ; igent. 144. 
Pazsiczky Jenő: Az Angerona prunaria második nemzedéke 84 145 ; § 
Jablonowszki József: A. vörhenyéslábú poloska (Pentatoma i rufi-, KÖE BÉLA 
pes. L)-kártékonysága éa sre oak ok átlátta SSzöN eto LEKI nyüs 
" Irodalom. 3 ÖK ÜZE 


JABLONOWSZKI JÓZSEF és LENDL. ADOLF munkáinak. ismertetése age HE 


Társulati ügyek. 


Á választmányi üléSEkTőL s 2 szztitá s akoga ő SMN VÁSÁR ZEN ÉSE ; 
A. rendes ülésekről: ses elo sk ZKT ATK SZNAKKSTRE LENE Et 
Jávitandók . 0 baz ZÚG STO TERE TTKA ő bGKKSARRRÁNANKRRE EBB a 
JÖTtESÍTÉS és A ZTE KSZAÁBA e Ál ÖLÉSE KE EKE TEST ATON 
Revue für das Auslamd . . HAN Sztóg 
Csiki Ernő : Tárgymutató a Eli Üapok 1 KAT kötetéhez. I 

A.) A. megjelent czikkek jegyzéke . . 5. 4bB s 


B.) Az ujonnan leirt vagy elnevezett állatok jegyzéke EGT ÉSŐ SOZESA 


Magyar Entomologiai Társaság. 3 Hasi 
A társaságot illető minden ügyben a titkár :. Csiki Ernő (Buda: 
pest, VIII., Magyar Nemzeti Múzeum) ad felvilágosítást. A tagsági díjak 
(évi tagdíj 10 kor., alapító tagdíj legalább 100 kor. 98 azonban egye-. 
nesen a pénztáros : Dr. Kertész Kálmán (Bürdámjékt VIIE, CARL ZAY 
Nemzeti Múzeum) ezímére küldendők. 0" : x 8 
A társaság minden hónap harmadik hetáboni tatja "meg elő- . 
adásos összejövetelét, melyre BE OKLANVÉ s külön 18 JISBTLYSÍT AS 


MEZŐ erejet mee [ál 
f p 


A , Rovartani Lapok" részére minden küldöményő (közlemények, 
előfizetés, reklamáczió) alábbi czímre intézendő: 


:"ROVARTANI LAPOK" 


(Csiki Ernő nemzeti múzeumi igazgató-őr czímén) 


BUDAPEST tj 
IT. Bogár ta ee 


XXVI, 1—3. 1922. 


CTTTTTTTTTT TTL YTTTTLTTTTTTTTTT TT T ÜTTTLTLELTT ELT TTL TETTETETT TT ET TT T TT TTL ET TÉT TT TT TT TT TETTEL TET TTL T TT TT TTL TT TT TTT TT TT ETETETT TÉT ETETETT TETT TETT TTI 


i 


ROVARTANI LAPOK 


"HAVI FOLYÓIRAT 


KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


SZERKESZTI ÉS KIADJA 


CSIKI ERNŐ - 


BUDAPEST, 1922. 
A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA 
II... BOGÁR-UTCZA 3. 


LYETTTTTEKET ET YTT ETT TET TT TETTETETT TTL TETT EE LETT TT TT ETT TETTEKET VETTÉL ETEL YE TT LT TET ET TT TT TETT ELETE ETET TTL NEE TETEL TET ETTE LELKET KEKE TELEL ELLE LETTÉL 


Megjelenik havonként. — Előfizetési ára Csonka-Magyarországon ötszáz K. 


MEKA 


ReÉay nk Sz lets 


ea 


2 VALA 
FRGYÉSEK e 
a 


Tartalom. 


Dr Dudich Endre: A bogarak törzsfájának extensiv kutatása. 


(Die extensive Stammbaumforschung in der Systematik . 
Szeder Hare) ass sk ie b SM BBB 188423 

Kadocsa Gyula: Újabb megfigyelések és és ; adatok a " magyar . 
lepkefauna köréből .. LÉLEK AAN VK 1 (25 
(Neuere Beobachtungen und Beitráge a aus der . Lepido- 

pterenfauna Ungarns5) ...  .-- ú8 ÉZRLÁD s KÉS BBE Ú65.5 ÉRB 

Stiller Viktor: A fiumei tengermellék és a mögöttes Karszt- 
hegységet összekötő táj bogárfaunája. (Die Káferfauna 
der Kontaktzone zwischen dem Litorale von. Fiume : 
und dem dahinterliegenden Karstgebiete) ..- ... ... 131 

Kisebt közlemények. 

Csiki Ernő: Újabb rovargyüjtemények a Magyar Nemzeti 
Múzeumban. (Neuere Insektensammlüngen im Ung. 
Nattonat MÉISEMIR) nezz sáska at ot lN KaaeB psi 40 

— Néhány futrinka nevéről. (Über die Namen einiger 
IDAUTKATET he zet él s ő oN Nt a NALA ÉGER SERT AA SÁKIKTRNNÁNNSÉS 
Irodalom. 3 j 

JICKELI, WAGNER, BOKOR, ROUBAL, HERING,  JEANNEL, IKADOCSA, 
STILLER, EIDAM, ÖLDENBURG, LONA és BLÜTHGEN mun- 
káinak ismertetése EN TRHA Nna ARSZT LT EZEN ESR RSS ETT 

Revue. A 

Auszug am Ende enies jeden Artikels. — Résumé at the end of 


105 : 88 


140! 


each article. — Résumé a la fin de chague arcticle. — Sommario 


alla fine ddognun" articulo. 


NANE 


Nyomatott Buzárovits Gusztávnál Esztergom. 


ZTRE EY EST ÖR SÉTTOÉ hág záéás Zág áss ÉS EN] 
TE öSLY ÉSZ ARTY FETT s ZAY kg 4 zo GE ANTANT AA Ta Tee Tt VIN ÉT eg ON B SS eggaé NÉ GAÉ tél Va fac 


JI 


l II